MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 3

Drámai bejelentéssel kezdem: a Kárpát-medencé-ben minden előrejelzés ellenére erősödik a gyűlölkö-dés szelleme. Pedig Magyarország szomszédai közülmár nemcsak Ausztria, hanem Szlovákia és Romániais tagja az Európai Uniónak.

És kérdezhetjük: ha nincsenek politikai okai a gyűlöl-ködésnek, akkor miért erősödik a gyűlölködés szelleme?

Nehéz erre válaszolni, miképpen arra is, hogy miértkell hazudni a történelemkönyvekben, ha nincs márpolitikai oka a történelemhamisításnak sem….

Természetesen változott a magyar–román és a ma-gyar-szlovák viszony a rendszerváltozás óta eltelt kétévtizedben, majd az Európai Unióba való belépés utánis. Nem lehetne ma parancsszóval betelepíteni többszázezer román lakost az erdélyi magyar városokba(például Kolozsvárra) és a szlovákiai magyar városok-ba (például Kassára), hogy e városokban kisebbségbekerüljön a magyarság, de a román és a szlovák politikaújfajta módszerekkel sorvasztja a világháborúk utánidöntésekkel Magyarországtól elvett területek magyar-sága létfeltételeit.

Azok, akik egy nemzeti közösség létfeltételeit elsor-vasztják, mit is cselekszenek tulajdonképpen? Népir-tást hajtanak végre. Ehhez persze nincs joguk, ezértnem is nevezik nevén.

Magas rangú román politikusok mindazonáltal majd-nem nevén nevezik az utóbbi időben. Kényszerhely-zetben, mert válaszolniuk kell arra, miért nem támo-gatják az erdélyi magyarok olyan törekvéseit, amelyeknemzeti közösségként való megmaradásukat szolgál-nák. A majdnem színmagyar Székelyföld lakosságapéldául kinyilvánítja óhaját, hogy élni szeretne azon jo-gokkal, amelyek az egy tömbben (egy nagy területentöbbséget alkotva) élő történelmi nemzetiségeket vi-tathatatlanul megilletik Nyugat-, illetve Észak-Európá-ban. Mint például a svédeket Finnországban, a dél-tiroliosztrákokat Olaszországban, a katalánokat Spanyolor-szágban stb. Az autonómiáról van szó, arról az auto-nómiáról, amely intézményes feltétele a székelyföldimagyarság megmaradásának. A román vezető politiku-sok szerint a székelységnek nincs joga az autonómiá-hoz, mert Székelyföld autonómiája összeférhetetlenRománia alkotmányának első paragrafusával.

Mit jelent ez? Valóban van a román alkotmánynakegy olyan paragrafusa, amely tiltja a székelyföldi ma-gyarság megmaradása feltételeinek a megteremtését?

Akármennyire hihetetlen, de van. A veszedelmes, de ártatlannak látszó paragrafus

nem az, ami, hanem ellenkezője is annak, mint ami,és a következő szavakból áll: „Románia (azaz a Tria-nonban létrehozott harmadik soknemzetiségű bi-rodalom) szuverén és független, egységes és oszt-hatatlan nemzetállam.”

Ártatlan lenne ez a paragrafus, ha Romániában egy-séges nemzetállamról beszélvén politikai nemzetre gon-dolnának, és annak fogalmát helyesen értelmeznék.

Ahogy például a történelmi Magyarországon az1868-as magyarországi nemzetiségi törvény vitáján alegtekintélyesebb magyar politikus, Deák Ferenc értel-mezte.

Sajnos nincs most idő ezt bemutatni a maga bonyo-lultságában, de annyit elmondok, hogy azt a következ-tetést vonta le a politikai magyar nemzet értelmezésesorán, hogy a nemzetiségeket egyenrangúsítani kell, sennek alapján nemcsak elismerte az anyanyelvű ok-tatás jogát a nemzetiségi iskolákban, de nem tartottaszükségesnek kötelezővé tenni a magyar nyelvnekmint tantárgynak az oktatását sem.

A megbékélés kulcsa: az igazmondásA trianon szindróma

2009. július 26. és július 30. között rendezték meg Franciaországban, a La Salette-i Mi-asszonyunk kolostor dísztermében Az európai nemzetek megbékélésének útjai című, francianyelvű konferencia-sorozat 4. ülésszakát, amelyen a magyar nemzetet ért sérelmekről ta-nácskoztak. A vitaindító előadás megtartására KOCSIS ISTVÁNT kérték fel.

Alább az író-történész előadásának magyar nyelvű eredetijét közöljük:

Dr. KOCSIS ISTVÁN

Megjelenik minden páros hó-nap utolsó napján

Fõszerkesztõ: Sárosi ZoltánKiadja: Sárosi kiadói- és nyom-daipari Kft2153 Fót, Vörösmarty tér 2.telefon: 06 (27) 361-036Felelõs kiadó: a kiadó vezetõjeNyelvi helyesség: Császár LászlóElõfizetéssel kapcsolatosinformációk: 299-0032A lap elõfizethetõ rózsaszínûpostautalványon a Két Hollós

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyér-mezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetésidíj egy évre: 4000 Ft.

világháló: www.dobogommt.hu

villámlevél:dobogommt@dobogommt.hu

HU ISSN 1589-3677(nyomtatott)HU ISSN 1589-4746 (online)

A lapban megjelent cikkekértfelelõsséget vállalunk!

DobogóMitikus Magyar Történelem

(VIII. évfolyam 5. szám)

Dobogó4Legalább két dolgot beleért a politikai nemzet fo-

galmába:A magyar politikai nemzetnek a magyar nemzetiség

is ugyanolyan tagja, mint a többi nemzetiség; a többinemzetiségnek pedig mint a magyar politikai nemzettagjainak biztosítani kell megmaradásuk és fejlődésükfeltételeit.

És egyre nőtt a magyar királyságban a nemzetiségiiskolák száma a nemzetiségi törvény alapján.

(Igaz, 1879-ben a magyar országgyűlés olyan tör-vényt fogad el, mely bevezeti a magyar nyelvnek minttantárgynak az oktatását. A törvény előterjesztője arrahivatkozott, hogy az államnyelv oktatása minden jelen-tősebb európai államban kötelező, s nem Magyar-ország Európában az egyetlen soknemzetiségű állam.)

A román alkotmány 1. paragrafusának helyes ér-telmezése ez lenne (ha a román politika is tekintetbevenné a politikai nemzet fogalmát): Románia úgy egy-séges nemzetállam, hogy a nemzetiségek létfeltételeiszabadon kibontakozhatnak: állami egyetemhez is jo-guk van, autonómiához is…

De úgy látszik, Romániában nem szabad helyesenértelmezni a politikai nemzet fogalmát, azaz úgy kellértelmezni, mintha a politikai nemzet azonos lenne azetnikai-nyelvi nemzettel.

És ha úgy értelmezik, akkor le is lehet vonni olyankövetkeztetéseket, hogy Székelyföldnek nem lehet au-tonómiája, s hogy amikor a Székelyföld autonómia-statútumának megfogalmazói le merték írni, hogy„Székelyföldön a magyar nyelv egyenrangú az ál-lam hivatalos nyelvével”, akkor a román politikusoka politikai nemzet fogalmának sajátos román értel-mezése alapján ki is jelenthették, hogy a székelyekképviselői megsértették az alkotmány 1. paragrafusát,hisz meg merték fogalmazni, hogy nem akarnak elro-mánosodni, nem óhajtanak a román etnikai nemzettagjává válni.

A politikai nemzet fogalma sajátosan román értel-mezésének másik következménye, hogy a vezető ro-mán politikusok némelyike szemrebbenés nélkül ál-líthatja, hogy nem lehet újra megnyitni a kolozsvári ál-lami magyar egyetem kapuit, mert azt is tiltja az alkot-mány első paragrafusa.

Az összefüggés a magyar egyetem újraindítása és azalkotmány 1. paragrafusa között nyilvánvaló, hiszen azalkotmány 1. paragrafusa csak tilthatja a kolozsvárimagyar egyetem újraindítását, ha a politikai nemzet fo-galmát valóban behelyettesítik az etnikai-nyelvi nemzetfogalmával.

De ha ez így van, akkor az alkotmány 1. paragrafusavalóban kötelezővé teszi az erdélyi magyarság teljesfelszámolását.

A román alkotmány első paragrafusa valóban fel-szólítás az etnikai tisztogatásra, és román politikusmégis mer hivatkozni rá? — ámuldozhatunk. — Igen, eparagrafus a legcinikusabb felszólítás az etnikai tiszto-gatásra, és mégis hivatkoznak rá. És így értelmezik:Romániában mindenki román, aki nem az, annak azzá

kell válnia. Az egyetem példájánál maradva, fogalmaz-zuk meg következményként: ha lesz állami magyaregyetem, az erdélyi magyarság nem kényszerül román-ná válni vagy kivándorolni, következésképp alkot-mánysértő a magyar egyetem újraindítása.

Ha a politikai nemzet fogalmát helyesen értelmez-nék Romániában is, akkor ott is ugyanolyan következ-tetéseket vonnának le a nemzetiségek megmaradásá-nak érdekében, mint annak idején a történelmi Ma-gyarországon vagy több mai soknemzetiségű állam-ban, és mondhatnák: a román politikai nemzetben aromán nemzetiség a legnagyobb ugyan lélekszámra,de csak egy a többi között, s a többiek saját nyelvük-kel, kultúrájukkal, autonómiájukkal tagjai a politikainemzetnek. De ha a politikai nemzetet Romániában„összetéveszthetik” az etnikai-nyelvi nemzettel, akkorcsak a román etnikai-nyelvi nemzet megmaradásánakmaradhatnak meg a feltételei…

Mi a helyes megoldás? Megsemmisíteni több mintmásfél millió magyar létfeltételeit, vagy módosítani azalkotmány első paragrafusát? Felülbírálható-e, módo-sítható-e egy alkotmány — vagy csak alkotmányér-telmezés? —, amely népirtást rendel el, illetve amelytiltja a népirtás megakadályozást? A kérdés, remélem,költői…

Eddig csak a romániai helyzettel foglalkoztam. Pedignem jobb a helyzet Szerbiában sem, Szlovákiábansem, pedig utóbbi már tagja az Európai Uniónak.

Szlovákiában például éppen mi történik? Újabb nyelvörvényt alkottak, mely igen kíméletlenül

korlátozza a szlovákiai magyarságot anyanyelve hasz-nálatában. Szlovákia is tagja most az Európai Uniónak,Magyarország is, de ez a szlovák politikusok számáraaz egyik legfontosabb kérdés. Meg az, hogy a szlovákállam meg tudja akadályozni, hogy a szlovákiai magyarkatolikusoknak magyar püspökük legyen… És a szlo-vák katolikus egyháznak is mintha az lenne ma a leg-főbb törekvése, hogy ne csak püspökük ne legyen amagyaroknak, de papjaik se… Legalább jobban megis-merik a magyar hívők az állam nyelvét, ha a szentbe-széd szlovákul hangzik el. Mi ez? A gyűlöletszítás és anépirtás támogatása az egyházakban is teret hódít?

Mentségükre felhozhatnánk, hogy romániai példátkövetnek, hisz a moldvai (kelet-romániai) magyarok(csángók) is csak román nyelvű szentbeszédet hall-gathatnak. Igaz, már több évszázada… És a módszereredményesnek bizonyult: a moldvai magyaroknak (ahíres moldvai városok alapítóinak) több, mint 90 %-aelrománosodott már.

Bizonyítja ezt Bandinus érsek híres Jelentése.Bandinus érsek a Szentszék küldötteként érkezik

Moldvába, és a Szentszéknek írja azt a jelentését,amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a ma-gyarok valamikor — valószínűleg a XIII. század má-sodik felétől a XV. század végéig — többségben voltakMoldvában, s amely a moldvai magyarság megfo-gyatkozásának rejtélyéről is sokat elárul. Az 1646. éviJelentés bizony nem kis meglepetésekkel szolgál

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 5olvasójának! Olyan magyar alapítású (egykor magyarlakosságú) moldvai városokról ír, amelyekben még aXVII. század közepén is sok magyar él. (Tulajdonkép-pen a régi magyar helységek románosodási folyamatá-nak az utolsó előtti szakaszát mutatja be mint —népesedéstörténeti szempontból — elfogulatlan szem-tanú.)

A Bandinus érsek által bemutatott egykori moldvaimagyar városok közül a legjelentősebbek: Iaşi (a kora-beli főváros, mely „magyarul Jasvasar, vlachul Ias, lat-inul Iassium vagy Iassi”), Suceava (a hajdani fejedelmiszékhely; az érseknél Sucsavia), Bákó (nála Bacovia),Huşi (Bandinusnál még Hus), Vaslui (nála még Vaslo),Bârlad (nála: Barlad), Tecuci (nála még Takucs), Tatros,Siret (az érsek emlékiratában magyarul Seredvasar,románul Seredest), valamint Hîrlău (nála: Herlo).

(Kérdezzük: a román történészeknek miért nem sza-bad arról írniuk, hogy a moldvai románság igen nagyszázaléka magyar eredetű? Hogy ne derüljön ki, hogyrokon nép gyűlöl rokon népet? A Bandinus érsek Je-lentésének a népszerűsítése szerintünk a megbékéléstszolgálná.)

Beszéljünk egy jó szándékú mai törekvésről is:időnként összegyűlnek a magyar, román, szlovák ésszerb történészek, és arról tanácskoznak, miképpenlehetne olyan történelemkönyvet írni, amely a meg-békélést és nem a gyűlöletszítást szolgálja, de a gyö-nyörű bevezetés után ők is arról kezdenek beszélni,hogy melyek azok a hazugságok, amelyeket mindenki-nek el kell fogadni. Tapintatból, politikából?

Miért nem lehet kijelenteni, hogy írjunk igazmondótörténelemkönyveket? Nem lehet egyelőre kimondani.

Kimondását megakadályozza az a rejtélyes trianonipszichózis, melyről feltétlenül szólnunk kell. De beszél-jünk előbb a történelemhamisítás kényszeréről.

A szlovák történészek a szlovák őstörténet meg-hamisítását és a későbbi szlovák történelem megha-misítását alárendelték a pánszláv törekvéseknek, apánszláv irredentának. (Szlovákia az 1920. évi trianonidöntésig folyamatosan a Magyar Királyság része.) Maalárendelik egy leplezett nemzeti célnak: a magyarságasszimilálása vagy kiüldözése céljának.

A román történelemhamisítást a román történészekelőbb a román nemzetiségi mozgalom céljainak, majda Magyarország területi egysége megbontásáért küzdőromán irredentának rendelték alá. Utóbbiról szólvanagyon érdekes példát hozhatunk fel. A XIX. századmásodik feléig a román nemzetiségi mozgalom a ró-mai-román kontinuitásra hivatkozik, a XIX. század má-sodik felében ennek helyét elfoglalja a dákorománkontinuitás. Miért? Az ókort bemutató történelem-könyvek térképmellékletei miatt. A traianusi Dacia (ittéltek a rómaiak) térképe nagyon kicsi területet ábrá-zolt, a Burebista-kori Nagy-Dacia térképe viszont na-gyon nagyot. Hát melyik térképre érdemes hivatkozniaegy irredenta mozgalomnak? Természetesen a na-gyobbra. És „befogadták” a dákokat a románok legfon-tosabb őseinek. (Ma a román történelemhamisítást is

— miképpen a szlovákot — a leplezett nemzeti célnak:a magyarság asszimilálása vagy kiüldözése céljánakrendelik alá.)

A különös az, hogy miközben a román és szlováktörténészek így hamisítanak — nemzetük őshonos-ságát bizonygatván a Kárpát-medencében, azaz atörténelmi Magyarország területén —, nem tudják be-mutatni egyetlen bizonyítékát sem annak, hogy elődeika XIII. század előtt is a Kárpát-medencében éltek.

De a román, szlovák és szerb történészek meghami-sítják a középkori, újkori és a legújabb kori történel-met is. Kitalálják, hogy a magyarok az ő nemzetiségü-ket a legkegyetlenebb módon elnyomták… Az ellent-mondásoktól sem riadnak vissza: az erdélyi románokelődeinek többsége a XVII–XVIII. században vándoroltbe a Magyar Királyság területére, de elnyomatásuk eXVII–XVIII. századi bevándorlóknak a történelemköny-vek szerint rettenetes volt új hazájukban betelepülé-sük előtt ötszáz esztendővel is.

Komikus ugyan, ahogyan a román vagy szlovák tör-ténészek a középkori és újkori magyar felkeléseket,lázadásokat (elsősorban parasztlázadásokat) elromá-nosítják vagy elszlovákosítják (a románok például Dó-zsa Györgyöt, az 1514. évi magyar parasztfelkelés ve-zérét Gheorghe Doja néven románnak is nyilvánítot-ták), de nincs kedvünk ezen nevetni, hisz tudjuk, hogynemzetiségi ellentéteket akarnak találni olyan korok-ban, amelyekben nemzetiségi elnyomás még nemlehetett…

Még nagyobb ellentmondás, hogy kijelentik, a Ma-gyar Királyság legkeletibb tartománya, Erdély 1526-tól1848-ig nem volt a magyarok tartománya — nem vévetekintetbe még azt sem, amit mindenki tud: hogy ezidőszakban itt előbb az erdélyi magyar fejedelmek,majd a Habsburg-házi magyar királyok uralkodtak —,de a „magyartalanított” tartományról szóló további fe-jezetekben arról írnak, miképpen nyomták el itt a ro-mánokat a magyarok.

A román történészek, hogy azt állíthassák, hogy Mi-hai Viteazul moldvai és havaselvi vajda a XVI–XVII.század fordulóján Erdélynek a két román vajdasághozvaló csatolásával már megteremtett egy Nagy-Romá-niát, „elfelejtik” megnézni, hogy az oklevelekben MihaiViteazul önmagát a magyar király erdélyi kormányzójá-nak nevezi.

Legjobban talán az 1848–49. évi forradalom idősza-kát hamisítják meg. (Ekkor a magyarországi román ésszerb felkelők a Habsburg-házzal szövetségben küzdöt-tek a Magyarország függetlenségéért küzdő magyarhonvédség ellen.)

1848–49-ben a szerbek és a románok gyilkos indu-lattal támadtak a magyarságra... Miért? Mert jó sokat it-tak a méregből... A magyarországi nemzetiségek el-vakult vezetői felidézték a hamis mítoszokat, amelyek-ből könnyűszerrel elő lehet varázsolni a magyarellenesgyűlölködés szellemét, a magyarságirtó indulatokat...Csecsemőket, aggokat, nőket sem kíméltek, hisz ameghamisított múltból táplálkozó mítoszok azt sugal-

Dobogó6mazták nekik, hogy megszeghetnek minden törvényt,még a tízparancsolatot is.

Abbahagyom a történelemhamisítás példáinak fel-sorolását.

Különösnek tetsző megjegyzéssel folytatom előadá-somat:

A szlovák, román és szerb történészek nemzetükérdekében hamisítanak — legalábbis ezt hiszik —, deegészen más érdekek határozzák meg a magyar törté-nelemhamisítást. (Nyomban megjegyzem: másféleugyan az ún. mérvadó magyar történészek elvi állás-pontja, mint a szomszéd népek történészeié, de akár-mennyire jó szándékúnak tűnik történelemhamisítá-suk, az bizony nem kevésbé káros.)

A magyar történészek megoldása: igazodni kell azeurópai történelemhamisítás (a II. világháború után el-sősorban a szomszéd országok történelemhamisítása)hazugságaihoz — a megbékélés reményében. Akár-mennyire hihetetlen, de ez már több, mint kétszáz esz-tendeje így van. A magyar történelemhamisítás külön-leges körülmények között kezdődött. A magyar törté-nelemnek 1526-tól 1918-ig tartó ún. Habsburg-korsza-kában. Ekkor a Magyar Királyság perszonálunióban éltegyütt előbb a Német-római Birodalommal, majd azOsztrák Császársággal, és a közös uralkodó gyakranfordult szembe a magyar nemzet érdekeivel.

Méltóképpen védték ekkor Magyarországot a ma-gyar törvények, a magyar alkotmány, elsősorban a kirá-lyi hatalmat korlátozó Szent Korona tana, mégis meg-születhetett az a fajta történelemhamisítás, amilyennelsehol másutt nem találkozunk: a magyar öntudatotromboló magyarországi történelemhamisítás…

Különösképpen vallotta ezt be egy magyar minisz-terelnök, Trefort Ágoston a XIX. század másodikfelében: — Tiszteli az igazságot — jelentette ki a ma-gyar történészek egyik tanácskozásán —, de mint mi-niszter az ország érdekeit nézi, és ezért a külsőtekintély szempontjából az előnyösebb, ha aztmondják – akár igaz, akár hamis —, ami harmo-nikusan illeszkedik ahhoz, amit a nyugatiak, első-sorban a németek állítanak — akár igaz, amit állí-tanak, akár nem —, s a kormány a jövőben csakisa tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akikezt tiszteletben tartják.

A magyar történelemtudománynak a szomszédosországok történelemtudományával szembeni aláren-delt helyzetéről egy humoros történetet mondok el:

Az 1907. évi Apponyi-féle iskolatörvényről, a híresLex Apponyiról manapság rengeteg hajmeresztőentéves „megítélést” olvashatunk mind a román, szerb,szlovák, mind a magyar szakirodalomban, de még anapisajtóban is, és még azt sem nehéz megállapíta-nunk, hogy megítélői az eredeti törvényt nem is olvas-ták.

Román, szerb, szlovák közírók igen gyakran leírják,hogy ha mindent képesek lennének megbocsátani amagyaroknak, az 1907-es Lex Apponyit akkor se. Ésbizony igen igazságtalan e cselekedetük, mert az a Lex

Apponyi, amelyet nem tudnak megbocsátani a század-forduló magyar parlamentjének, az bizony a valóság-ban Lex Anghelescu. Ugyanis egy Constantin Anghe-lescu nevű román oktatásügyi miniszter találta ki más-fél évtizeddel a valódi Lex Apponyi megszületéseután...

A Lex Apponyi tanulmányozójának először is e rej-télyt kell megfejtenie: hogyan lett a Lex AnghelescubólLex Apponyi. Nem fogja megbánni, hogy foglalkozikvele: a XX. század első felének egyik legügyesebb poli-tikai szélhámosságával ismerkedhetik meg.

Történt, hogy Anghelescunak mint román oktatásü-gyi miniszternek igazolnia kellett a Népszövetség előtta húszas évek közepén, hogy az erdélyi magyar isko-lákban miért kötelező Románia földrajzát, történelmétés alkotmányát románul tanulni. Talpraesetten vála-szolt. Így: „Apponyi grófnak 1907-es törvényei szinténarra törekedtek, hogy az állami fizetésrendezés útjántönkretegyék a román oktatást. Abban az esetben, haa román iskolák elfogadták ezt az állami pénzsegélyt,bármilyen csekély volt is az, kötelesek voltak nemcsakMagyarország történelmét, földrajzát és alkotmányta-nát, hanem a számtant is, továbbá az általános földraj-zot és történelmet is [azaz a magyar nyelvvel együtt 7tantárgyat] magyarul tanítani.” Vannak ebben amentegetőző iratban más figyelemre méltó megál-lapítások is. Ilyenek: „Ami a román nyelven tanítandótantárgyakat illeti, megjegyzendő, hogy a magyar ura-lom alatti 5 tantárggyal szemben a román uralom alattcsak 3 kötelező (mellőzve a számtan és az alkotmány-tan), és csak az ország földrajzát és történelmét tanít-ják román nyelven, míg az általános földrajzot éstörténelmet a kisebbség nyelvén tanítják.” E két idé-zetben csak az hazugság, hogy az 1907-es Apponyi-féle oktatási törvény előírja, hogy az Anghelescu-me-morandumban felsorolt tantárgyakat magyarul kelltanítani (másról szól a törvény, nem erről), az viszontmár igazság, hogy az 1925-ös Anghelescu-féle oktatásitörvény előírja, hogy az emlegetett tantárgyakat a Ro-mániához került területeken levő magyar iskolákbanrománul kell tanítani.

És Anghelescu példátlan merészségének — és te-gyük hozzá: leleményességének — nem marad el„méltó” jutalma: a Népszövetség határtalanul jóhisze-mű és határtalanul hiszékeny — vagy inkább határta-lanul felületes? — főtisztviselői nemcsak felmentik őt,de áldásukat adják a románosító iskolapolitikájára, ilyszép szavakkal: „a román kormány magyarázataival ki-egészített végleges szöveg olyan természetűnek tűnik,hogy megnyugtathatja a panaszosokat”.

Anghelescu valóban leleményesen hamisít: a tan-terv (illetve a tankönyv, mely román iskolában termé-szetesen nem magyar nyelvű) engedélyeztetésének akötelezettségét felcseréli a magyar nyelv használatá-nak a kötelezettségével. Ahol az van az eredetiben,hogy tanterv szerint vagy engedélyezett tankönyvből, őkövetkezetesen és céltudatosan azt írja, hogy ma-gyarul.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 7És a magyar történészek nem tiltakoznak. Szólni fogunk majd arról, miképpen győzhető le a

gyűlölködés szelleme, miképpen teremthetők meg amegbékélés feltételei, de előbb vegyük tekintetbe amegoldásnak egy régi módját:

1734-ig nincs nemzetiségi ellentét a történelmi Ma-gyarországon… Figyelmébe ajánlom a kérdés tanulmá-nyozóinak a Szent Korona tanát (érvényben volt, ésmeghatározta a magyarországi politikai, társadalmi ésmagánéletet a késő-középkortól 1944-ig), mely felol-dotta a nemzetiségi ellentétet, azaz hosszú ideig lehe-tetlenné tette, hogy a nemzetiségi ellentét kialakul-jon…

A maga bonyolultságában kellene bemutatnunk ekülönös közjogi tant, mert nem könnyű megértetni, desajnos erre most nincs időnk. (Mellékelünk egy köny-vecskét, mely rövid összefoglalása a Szent Koronamisztériuma és tana kérdésköreinek, mert ennek vé-gén szerepel egy angol nyelvű összegezés is.)

Legfontosabb kérdése e tannak: a magyar közjog-ban a király rangban és hatáskörben nem első, hanemmásodik személy, mert a királynak felettese van, aSzent Korona — jogi személyként, a magyar államhata-lom legmagasabb rangú alanyaként.

A Szent Koronát mint jogi személyt a hatalom tel-jessége illeti, tagjainak (a király és a politikai nemzet)egyike sem törhet a Szent Korona egész hatalmára,azaz teljhatalomra. Ezért legfőbb garanciája a SzentKorona a hatalommegosztás véglegességének (itt nyil-ván nem a hatalommegosztás modern elvéről van szó,hanem arról, hogy a hatalomból miképpen részesedika király és a nemzet), az alkotmányosság megtartásá-nak. Senki és semmi nem egyenrangú vele: a király amaga korlátozott hatalmát csak addig tarthatja meg,amíg nem fordul szembe a főhatalom alanyával, aSzent Koronával.

E különös közjogi tan oldotta fel hosszú ideig a ma-gyar nemzet és a nemzetiségek ellentétét is. Mikép-pen? Elsősorban azzal, hogy a Szentkorona-tagság köz-jogi fogalma nem ismerte a nemzetiség szerinti meg-különböztetést.

Mi is a Szentkorona-tagság? A Szent Korona tananemcsak közjogi absztrakció — az államhatalomalanya —, hanem élő organizmus. Test, melynek ré-szei, tagjai vannak. Tagjai mindazok, akik részesei atörvényhozó és végrehajtó hatalomnak a történelmimagyar államban: a király és a politikai magyar nem-zet: 1848-ig a nemesség (nemzetiségre és felekezetihovatartozásra való tekintet nélkül), 1848, illetve 1867után (származásra, felekezeti hovatartozásra és nem-zetiségre való tekintet nélkül) az ország minden sza-vazó polgára.

A Szent Korona tanának köszönhetően tudott hosz-szú ideig békességben megférni egymás mellett a ma-gyar királyságban a magyar nemzet a nemzetiségekkel.

De hogy mit jelentett kikerülni a Szent Korona vé-dőboltozata alól, azt leghitelesebben az egykori Ma-gyarország-ellenes irredenta vezetőinek Trianon utáni

nyilatkozataiból tudjuk meg. Érdemes megismerked-nünk nyilatkozataikkal: azokéval, akik diadalittasan ün-neplik Trianont, aztán kijózanodván, felismerik azt is,hogy mit veszítettek.

A román Alexandru Vaida-Voevodéival például. Őkérlelhetetlen irredenta volt annak idején, de 1923-ban a következőket nyilatkozta: „Magyarországon ke-zünkben volt a törvények védőpajzsa: a törvények szá-munkra is törvények voltak.”

Mondottuk: immár semmiféle politikai oka nem len-ne a történelemhamisításhoz való ragaszkodásnak.Szlovákia és Románia is, Magyarország is az EurópaiUnió tagjai. Jöhetne hát az igazmondás ideje. Az igaz-mondó történelemkönyvek megírásának ideje.

De nem jöhet. Gátolja egy különös pszichózis, afelfoghatatlan módon máig élő, és — még felfoghatat-lanabb módon — egyre erősödő trianoni pszichózis.

De ne szóljunk még erről a különleges betegségről,mely annyi drámai helyzet okozója.

Előbb másról szólok: Tapasztalatból tudom, hogy milyen nehéz megérteni

a nyugat-európaiaknak — pl. egy franciának vagy egyangolnak vagy egy spanyolnak — a Kárpát-medenceidrámai helyzeteket.

Ezért azoknak a nyugat-európaiaknak az élményei-ről számolok be, akik elindultak Kolozsvárra, Erdélylegfontosabb városába tanulmányútra, mert úgy hal-lották, hogy ott rendkívüli élményben lesz részük: meg-ismerhetik a város multikulturális egyetemét.

Egyikük megszakította útját Budapesten, és így lel-kesedett útjának céljáról beszélvén:

— Nincs csodálatosabb dolog egy multikulturálisegyetemnél! Két éve készülődöm az útra, és két éve ta-nulok magyarul és románul…

— Ő, boldogulnál te francia és angol tudásoddal akolozsvári professzorok társaságában…

— Ezt gesztusnak szánom! Úgy is mondhatom, aján-déknak! Méltó ajándék egy multikulturális egyetem-nek, nem? Előadást is fogok tartani, ha lehet, azt majdangol nyelven… De a bemutatkozáskor, a fogadáson,mindenféle találkozóm kezdetén csak magyarul ésrománul szólalok meg. A magyarokkal románul beszé-lek természetesen, a románokkal pedig magyarul.

— Erről lebeszélnélek… Beszélj a románokkalrománul, a magyarokkal magyarul.

— Hát hogy képzeled! Mint vendég sértsem meg amultikulturalitás alapelvét?!

— Miféle alapelvére gondolsz te most a multikultu-ralitásnak?

— Hogy a multikulturális közösség rendezvényeinelőször mindenki a másik nyelvén szólal meg… Haromán a soros rektor, akkor magyarul nyitja meg arendezvényeket, ha magyar a soros rektor, akkor ro-mánul…

— Mióta létezik ez a multikulturális egyetem, mindigromán a soros rektor.

— Ezt nem értem…— Jobb is, ha nem érted.

Dobogó8— Most már magyarázd meg.— Meg is fogom magyarázni, mert ha ezt nem érted,

nagyon kellemetlen helyzetekbe kerülhetsz Kolozsváron.— Mi abban a kellemetlen, hogy én egy magyar-

román multikulturális egyetemen a magyar profesz-szorokkal románul, a román professzorokkal magyarulbeszélek?!

— Ebben semmi kellemetlen nem lenne, de csak amagyar professzorok tudnak románul, a román pro-fesszorok nem tudnak magyarul. Ez vonatkozik a diá-kokra is. A magyar diákok tudnak románul, a romándiákok nem tudnak magyarul.

Elvörösödött mérgében. — Te most rágalmazod akolozsvári egyetemet — kiabálta.

— Miért rágalmaznám?! Megállapítottam, hogy aromán professzorok és diákok nem tudnak magyarul…

— A magyar kultúrával, a magyar irodalommal, amagyar történelemmel a román diákok román nyelvűelőadásokon ismerkednek?! Ez képtelenség!

— Egyáltalán nem ismerkednek a magyar kultúrá-val.

Elképedve meredt rám. — Azt akarod mondani,hogy ez a multikulturális egyetem csak a magyar pro-fesszorok és a magyar diákok számára multikulturális,a román professzorok és diákok számára viszont mo-nokulturális?!

— Nem szívesen tettem, de fel kellett világosítsalak.— De nem értem… Nem értem, hogy miért hazud-

ják egy egyetemről, hogy multikulturális, ha nem az?— Mert szépen hangzik.

De egy belgiumi vallon látogatóm csalódottságaszámomra a legemlékezetesebb.

— Ez bűntény! — kiabálta. — Ha egy multikulturálisegyetemen nem érvényesülhet az egyenlő esélyek el-ve, az a legelképesztőbb fondorlat! Mit fondorlat, bűn-tény! Ráadásul a legnagyobb butaság…

És akkor szónokolni kezdett az egyenlő esélyek el-véről:

— Nekünk, belgiumi vallonoknak, de a flamandok-nak is ez a legfontosabb kérdés! Ez az elv biztosítja anemzetiségi kérdésnek azt a megoldását, amelybenegyik nemzetiségnek a másik által való elnyomása ak-kor is lehetetlenné válik, ha egymás megbecsüléséneknincs meg az érzelmi alapfeltétele. Ez az elv nálunk,Belgiumban igenis érvényesül. Jaj lenne nekünk, hanem érvényesülne! Miképpen? Mivelhogy a flamandnem tud vallonul, a vallonnak sem kell tudnia flaman-dul. A flamandok annyi flamand nyelvű oktatási in-tézményt, egyetemet stb. alapítanak, amennyire szük-ségük van, a vallonok úgyszintén annyi vallon nyelvűt.A lényeg az, hogy a vallon ne legyen kénytelen flamandegyetemre járni, a flamand pedig ne kényszerüljön ar-ra, hogy vallon egyetemre iratkozzék be. Mert ha min-dennek nem lennének meg a feltételei, akkor nem fej-tené ki a jótékony hatását az egyenlő esélyek elve, ésa gyűlölet lehetetlenné tenné a békés együttélést! Hogyis mondjam?! Az egyenlő esélyek elve, ha hagyják ér-vényesülni, csodákra is képes: a gyűlöletet szeretetté

tudja változtatni, miképpen az egyenlőtlen esélyekelve, ha érvényesül, gyűlöletté változtatja a szerete-tet.

Arról beszélgettünk azután, hogy a román alkot-mány első paragrafusa betiltja a szeretet és kötelezővéteszi a gyűlöletet.

Szóltam e veszedelmes, de ártatlannak látszó parag-rafusról előadásom elején. Belgiumi látogatóm perszenehezen értette meg, és én ezen nem csodálkoztam.

Mást is el kellett mondanom neki. Azt, hogy mi a tri-anoni pszichózis. Sok mindent nem értünk meg, hanem tudjuk, mi a trianoni pszichózis, szóljunk hát vég-re róla.

A trianoni pszichózis, különösen a nem magyar — aromán, a szlovák, a szerb — trianoni pszichózisok kér-dése tulajdonképpen nem is közelíthető meg, hacsupán a racionális összefüggéseket vesszük tekin-tetbe.

Legnehezebb éppen annak az oknak a megvilágo-sítása, amely a mai nem magyar trianoni pszichózi-sokat meghatározza. Induljunk ki abból, ami köztudo-mású: a román, a szerb és a szlovák politika az utóbbiévekben is számtalan bizonyságát adta annak, hogy el-lenségkép szükségletét a magyar nemzet és a magyarállam rágalmazásával próbálja kielégíteni. De az újabbés újabb magyarellenes propaganda-hadjáratot, gyűlö-letszítást stb. nem lehet pusztán olyan ésszerű okkalmegmagyarázni, mint az ellenségkép-keresés. Ha úgyegyszerűsítjük le a kérdést, hogy országuk belső gond-jairól akarják elterelni a figyelmet „a bűnbak keresésé-vel”, azaz az ellenségkép-kereséssel, akkor csak a kér-dés elhomályosításához járulunk hozzá.

Igen, nagy tévedés azt feltételezni, hogy a szlovák,román vagy szerb agresszív nacionalista minden cse-lekedete mögött ésszerű politikai meggondolás áll.

Aki a nem magyar trianoni pszichózisokat nem ta-nulmányozza elmélyülten, az sose fogja megérteni,hogyan alakulhatott ki a legésszerűtlenebb és legin-dokolatlanabb gyűlölet: a szomszédos országok nem-zeteinek magyargyűlölete. A nemzeti identitás zava-rainak — mint amilyen a trianoni pszichózis — tanul-mányozása közben felfoghatatlannak tűnő dolgokra isrájöhetünk, például arra, hogy a nemzetek viszonyá-ban az agresszió nem feltétlenül agresszióra válasz, shogy engesztelhetetlen gyűlölet lelkiismeret-furdalás-ból is kinőhet.

Hogyan alakultak ki a trianoni pszichózisok?A román, szlovák, szerb trianoni pszichózisok kiala-

kulása azzal kezdődik, hogy a román, szerb, szlovák(akkor még csehszlovák) politika egyszeriben megta-gadja azt az elvet, amelyre legalább annyit hivatkozik aháború előtt, alatt és a béketárgyalások idején, mint atörténeti elvre: az etnikai elvet. Miért tagadják meg?

Nézzük román vonatkozásban: Eddig a román nemzeti mozgalmak célja a román

nemzeti egység megteremtése. E cél 1920-ban megva-lósult. Ám nemcsak e cél valósult meg. Románia többmint kétszer akkora területet kap 1920-ban, mint

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 9amekkorára a román irredenták számítottak a világhá-ború előtt. (Ők nagyjából az 1940. évi határrevízió, azún. második bécsi döntés alkalmával meghúzott, etni-kainak tekinthető határokat tartották elfogadhatónakés kiharcolhatónak.) A 137 000 km2-es Románia várat-lanul és mindenki, a román politikusok számára is ért-hetetlenül 295 000 km2-es országgá válik. És az új or-szág nem nemzeti állam, hanem soknemzetiségű. Arománság az összlakosságnak kb. 65%-át teszi ki.

A világháborúban való részvételüket és a világhá-ború vége és a békeszerződés megkötése között eltelt,ma még igen titokzatos két év eseményeit nem tárgyal-hatjuk e rövid előadásban, mindössze néhány olyanösszefüggésre hívjuk fel a figyelmet, amelyeknek is-merete nélkül nem lennénk képesek megérteni aromán trianoni pszichózist.

Azt még viszonylag könnyű megmagyarázni, mikép-pen szánta el magát 1916-ban a román kormány, hogymegtámadja a központi hatalmakat, és miképpen válikRománia rövidesen az első világháború első vesztes ál-lamává. (1918. május 7-én különbékét köt az Oszt-rák–Magyar Monarchiával és Németországgal is. Az an-tant vezetői bejelentik, hogy a különbékével a szövet-ségesi hűséget is megszegte, s a különbéke a belépé-sekor kötött szerződéseket is semmissé teszi.) Csakazt nem könnyű felfogni, hogy egy vesztes állam, amelya különbékével a szövetségesi hűséget is megszegi, samely e különbékével a belépésekor kötött szerző-déseket is semmissé teszi, hát hogy miképpen növel-heti 137 000 km2-es területét 295 000 km2-esre. S aháborúban való részvétel kérdését még az is bonyolít-ja, hogy a román irredenta mozgalom legerősebbszárnya (a fekete-sárga, a Habsburg-párti) előbb annaka birodalomnak a határain belül képzeli el a románegységet, amelyet Románia 1916-ban megtámad.

Vegyük még tekintetbe a következőket:— A világháború utáni két esztendő (a békeszerző-

dések évei) legnagyobb talánya az, hogy a békefeltéte-lek diktálóinak miért olyan fontos, hogy rákényszerít-sék a világra a legésszerűtlenebb elképzelést, a Kárpát-medence gazdasági és politikai létfeltételei tönkretéte-lének a tervét.

— A békediktátum előkészítése idején eluralkodócinizmus diadalának egyik legjobb példája: Románianem azért kap 2 900 000 románra hivatkozva na-gyobb területet Magyarországból, mint amekkora Cson-ka-Magyarországnak a 11 millió magyarra hivatkozvamegmarad, mert Romániát meg akarják jutalmazni!Románia e hatalmas területet azért kapja meg, mertvégrehajtják azt az elképzelést, hogy Magyarországtólpontosan annyi területet vegyenek el, amennyit akár-mire (hamisra, igazra, ésszerűre, ésszerűtlenre) hivat-kozva el lehet venni tőle.

De figyelembe kell még vennünk 1918 őszének másrejtélyes történéseit is:

— November 13-án a magyar Károlyi-kormány olyanfegyverszüneti egyezményt írt alá a balkáni francia had-erő parancsnokával, amely előírta, hogy a magyar kor-

mány köteles kiüríteni a Szamos felső folyásától kelet-re, valamint a Maros vonalától délre eső erdélyi és bán-sági területeket, továbbá a Szeged–Baja–Pécs–Varasdvonaltól délre eső vidékeket.

A Károlyi-kormány ezt átmeneti megoldásként fo-gadta el, s a gyermeteg Károlyi valóban bízott abban,hogy a végleges rendezést jelentő békeszerződés azország szuverenitását és területi épségét egyaránt sza-vatolni fogja.

— 1918. december 1-én a magyarországi románokGyulafehérváron nagygyűlést tartanak, s ezen kimond-ják Kelet-Magyarország (Erdély, Partium és a Tiszántúlkeleti része, valamint a Bánság) Romániához való csa-tolását.

A nagygyűlések kérdése a legfelfoghatatlanabb afegyverszüneti egyezmények és a békediktátum közöt-ti másfél esztendőben.

A nagygyűlés mindenféle jog és mindenféle nemzet-közi egyezmény szerint határozatképtelen területeknekegyik államtól a másikhoz való csatolása kérdésében,s csak egy célja lehet: az önrendelkezési jog (azaz anépszavazás intézményének) a megcsúfolása.

A gyulafehérvári román nagygyűlés szervezői célju-kat el is érik: sem Erdélyben, sem Magyarország többiRomániának ajándékozott területein nem tartanaknépszavazást. Pedig az erdélyi magyarság megtette aszükséges ellenintézkedést: Kolozsvárott hasonlónagygyűlést tartott, amelyen Erdélynek és Kelet-Ma-gyarország többi kérdéses részeinek Magyarországszerves részeként való megtartása mellett foglalt állást.Az adott helyzetben mindkét határozat azonos értékű.

Nem véletlen, hogy közel azonos időben jut eszük-be szerbeknek, románoknak és szlovákoknak a megol-dás (nagygyűlés szervezése) a népszavazás elkerülé-sére: bizonnyal mindegyiküknek ugyanazok sugalmaz-zák a nagygyűlések megtartását. Azok, akik tudják (elő-rejelzésekből, titkosszolgálati jelentésekből), hogy avilágháború utáni népszavazásnak mi lett volna a vége-redménye: a történelmi Magyarország területi egységé-nek a megmaradása. Hogy a népszavazás megtartásátelkerülhessék, cselhez folyamodnak. A csel: nagygyű-lésekkel való helyettesítése a népszavazásnak.

— A korabeli román politika másik hatalmas vállal-kozása: miután a fegyverszüneti egyezmény alapjánRománia területét elhagyják a német csapatok, a ro-mán vezetés úgy tesz, mintha elfelejtette volna, hogy afegyverszüneti egyezmények megköttettek és a világ-háborúnak vége, sőt azt is, hogy fél éve, 1918. május7-én Románia különbékét kötött, s megszálló csapa-tokat indít Magyarország felé.

Még különösebb, hogy a román hadsereg nem állmeg a demarkációs vonalnál, s ami legfelfoghatatla-nabb: fokról fokra felszámolja a magyar közigazgatást,s ezzel megszegi a belgrádi konvenció legfontosabbpontját, amely szerint egész Magyarország területén, ademarkációs vonalon innen és túl a békeszerződésigsértetlenül helyén marad a magyar közigazgatás.

A román csapatok hosszú ideig semmiféle ellenál-

Dobogó10lásba nem ütköznek, hisz a Károlyi-kormány — láthat-tuk — úgy hitte, hogy a készülő békeszerződés alapjaa wilsoni elv lesz.

A békekonferencia még nem döntött — a terület,amelyet megszállva tartanak hivatalosan még a MagyarKirályságé —, de a román közigazgatás berendezkedik,és elkezdi az erdélyi magyarság megfélemlítését. (Min-dezt nyilván csak ezért követhetik el, mert tudják, mi-lyen döntés fog születni 1920-ban a trianoni tárgyalá-son.)

Ami ekkor történik, nyugat-európai ember számárafelfoghatatlan.

E kérdések megértéséhez a gazdag — de nehezenhozzáférhető szakirodalomból — elsősorban két na-gyon jelentős könyv elolvasását ajánlom. Az egyik an-gol nyelvű: Charles Seymournak a rejtélyes Houseezredes (Edward Mandell House) tevékenységét bemu-tató könyve. (The intimate papers of colonel House.I–IV. Boston and New York, 1926: I–II. és 1928: III–IV.).A Seymour könyvében közölt levelek, visszaemléke-zések, feljegyzések olvasása közben mintha nyilvánva-lóvá válna számunkra, hogy House fontosabb szemé-lyiség volt Wilsonnál, az Amerikai Egyesült Államok el-nökénél! Mintha az ő állásfoglalása lett volna a meg-határozó Wilson elnökségének három nagy döntésé-ben: a központi bank magánosításában, az AmerikaiEgyesült Államoknak a világháborúba való belépésé-ben és a Nemzetek Szövetsége létrehozásában. És bárnem lépett a kulisszák elé Versailles-ban és Trianon-ban, a béketárgyalásoknak is ő a meghatározó szemé-lyisége. Wilson az ő hatására fordul szembe eszméivel,tagadja meg nyilatkozatait, tervezeteit, a híres 14 pont-ját is, az ő hatására mond le az önrendelkezési jogérvényesítéséről, a népszavazás intézménye támoga-tásáról. Megválaszolatlan kérdések azért maradnak:House kinek az akaratából „uralkodott” Wilson helyett?Mi késztette Wilsont arra, hogy elviselje a House felü-gyeletét? Kinek, kiknek az állásfoglalását képviselteHouse? A magáét? A szabadkőművességét mint a ko-rabeli szabadkőművesség egyik vezéregyénisége?(House ezredes mintha szigorú felügyelőként ellenő-rizte volna, miképpen felel meg Wilson a szabadkőmű-vesség elvárásainak.)

A másik könyv francia nyelvű: Fejtő Ferenc:Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című könyve.(Első kiadása: François Fejtő: Requiem pour un empiredéfunt. Histoire de la destruction de l'Autriche–Hon-grie. Lieu Commun, 1988.) Fejtő ebben arról ír, milyenmértékben felelős a szabadkőművesség azért, hogy aklasszikus háború ideológiai háborúvá alakult, vala-mint azért is, hogy a béketárgyalások idején központicéllá vált az Osztrák–Magyar Monarchia szétdarabolá-sa.)

De még felfoghatatlanabb, ami a trianoni döntésután történik. Kialakul a román trianoni pszichózis, ésmindent meghatároz.

Nehéz kérdést is tegyünk itt fel: könnyű lett volnaszembefordulni e pszichózissal a korabeli román poli-

tikának? Hiszen a trianoni döntést Trianon kedvezmé-nyezettjei is igazságtalannak tartják. Miért? Mondottuk:Románia több mint kétszer akkora területet kap 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottaka világháború előtt.

Különös dolgot lát a román szem, ha az 1920 előttiés utáni Európa-térképet összehasonlítja. 1920 előttMagyarország területe (Horvátország nélkül) 282 000km2 volt, Trianon után 93 000 km2, Románia területepedig 1920 előtt 137 000 km2, ám 295 000 km2 Tria-non után. Ez az összehasonlítás csak azért okoz gon-dot persze, mert akárhogy számoljuk, a magyarság ésrománság lélekszáma akkor azonos ebben az öreg Eu-rópában: kb. 11 milliós mindkettő.

Az is igaz, hogy senki sem lett volna képes meggyőz-ni a román politikusokat sem arról, hogy az I. világhá-ború után igazságosan jutott a 2,9 millió magyarorszá-gi románra hivatkozva Romániának nagyobb területMagyarországból, mint amennyi megmaradt a 11 milliómagyarnak… És különös dolog történik: a román poli-tikusok gyűlölni kezdik a magyarokat, mégpedig a ma-gyarokat ért igazságtalanság miatt… Pszichózisnak ne-vezzük ezt vagy kényszerűségnek? Mindegy… Mikép-pen fordulhatott volna szembe e pszichózissal (vagykényszerűséggel?) a korabeli román politika?

El lehetett volna várni a román politikusoktól, hogya gyűlöletüktől úgy szabaduljunk, hogy ők magunk ja-vasoljanak igazságosabb rendezést?! El lehetett volnavárni, hogy az igazságot ők maguk érvényesítsék, őkmaguk, az igazságtalanság kedvezményezettjei?! Hátilyet valóban nem lehetett volna elvárni. És marad amásik megoldás, ha az igazságtalansággal való szem-befordulás útja az igazságtalanság kedvezményezettjeiszámára járhatatlan. E másik megoldás: az igazságta-lanság igazsággá való átalakítása az igazságtalanságkárvallottjai megsemmisítése által.

Népirtás végrehajtását tervezik tehát be, mégpedigkényszerűségből. Mert mikor válik a trianoni igazságta-lanság igazsággá? Ha eltűnt a föld színéről az igazság-talanság utolsó kárvallottja.

És elkezdődik mindaz, amire a trianoni pszichózisösztönzi a román politikát…

Felsorolok néhányat mindabból, ami történt, annakellenére, hogy tudom, nyugat-európai ember számáramindez felfoghatatlan.

Ha a román politika nem vállalhatja az igazságosrendezést, akkor az ellenkező előjelű megoldást vállal-ja: sürgősen óvintézkedéseket tesz bármiféle igazsá-gos rendezés óhaja ellen. Például mielőbb színrománromán falvakat telepít az új magyar–román határ köze-lébe, aztán csökkenti mindenáron, akár földreformra,akár másra hivatkozva a magyar földtulajdont. A váro-sok románosítását is elkezdi. A legabszurdabb ötlet iseszükbe jut: építtetni kell a színmagyar Székelyföldminden nagyobb és kisebb városába egy-egy hatalmasromán templomot, és minél gyorsabban, hisz gyorsanel kell jönnie az időnek, amikor az új templomok kör-nyékén már nem magyarok, hanem románok fognak

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 11lakni. (E templomok a trianoni pszichózis legfelfogha-tatlanabb emlékművei. Azok a román görögkeletitemplomok, amelyeket azért építettek a székely vá-rosok főterére, mert e városoknak nem volt román gö-rögkeleti lakosságuk.)

A szerb és a szlovák trianoni pszichózis úgy alakulki, mint a román.

Különösebb az osztrák trianoni pszichózis. Ez ho-gyan alakult ki?

Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik része, a törté-nelmi Ausztria számára is területeket szakítanak kiMagyarországból, s hogy ezt megtehessék, az Ausztriá-val szomszédos megyéket kettévágják, és akik ezt el-döntik, azok tudván tudják még azt is, hogy e megyéi-ben a Magyar Királyságnak nem laknak osztrákok(néhány vasutas vagy orvos vagy kereskedő stb. kivéte-lével), de azt is tudják, a világgal könnyű elhitetni, hogyaz Ausztriának szánt országrész osztrák többségű, hiszazt lehet hazudni, hogy a törökvilág után odatelepítettsvábok (egy részük még németnek vallja magát, denem osztráknak) osztrákok.

És a magyar trianoni pszichózis? A magyar trianoni pszichózis mélységét az határoz-

za meg, hogy már 1920-ban is nyilvánvaló volt minden-ki előtt, hogy a történelmi Magyarország feldarabolásanemcsak hogy nem volt sem szükségszerű, sem éssze-rű, de teljesen váratlanul érte az ország lakosságát.Hisz ellentétben állt a meghirdetett (és Magyarorszá-gon komolyan vett) önrendelkezési joggal. A forrásokegyértelműen igazolják, hogy a trianoni döntés nemállt összhangban a történelmi Magyarország nem ma-gyarjai akaratával sem. Így Harry Hill Bandholtz tábor-nok Naplója. (Bandholtz, Harry Hill: Napló nem diplo-mata módra. Román megszállás Magyarországon. Bu-dapest, 1993.)

A történelmi Magyarország megmaradt volna, hamegtartják a népszavazást, de megmaradt volna akkoris, ha méltóképpen védekezik, amikor román és csehcsapatok megkezdték területének a megszállását. (Tel-jes mértékben jogtalanul, hiszen a világháborúnak márvége volt, a fegyverszüneti egyezményeket már megkö-tötték.) E méltó védekezés legfőbb akadálya az volt,hogy alkalmatlan, illetve méltatlan politikusok jutottakhatalomra Magyarországon. Semmi sem felfoghatatla-nabb a magyar történelemben, mint a Károlyi–Jászi-féle magyar (éppen a legrosszabb pillanatban hatalom-ra jutó) politikusok magatartása, akik a honvédelemmegszervezése helyett a magyar önvédelmi ösztönt éb-ren tartó Szentkorona-tant (és az egész magyar közjo-got, közjogi intézményrendszert) taposták el nagy dia-dallal. Csak úgy mellékesen feloszlatták a hadseregetis, persze. Aztán a tragikus következményeket látván,sértődötten, hisztérikus hangulatban átadták a hatal-mat az Oroszországból meghatározott feladattal haza-küldött ügynököknek.

Ha a Károlyi Mihály irányításával 1918-ban nem kez-dődött volna el a magyar történelem legfelelőtlenebb,legostobább belpolitikai duhajkodása, ha Károlyiék

nem taposták volna el önszántukból a magyar alkot-mányt és az egész közjogi intézményrendszert, akkora világháború utáni zűrzavarban román vagy cseh ka-tona nem lépte volna át a magyar határt, Kun Béláékpedig a hatalom közelébe sem kerültek volna.

Trianon után a magyar politika legjobbjai a jogfoly-tonosság elfogadtatásával, azaz a méltán nagy hírűtörténelmi magyar alkotmány és a Szent Korona közjo-gi tana hatályosságának elismerésével, megbecsülé-sével és megbecsültetésével próbálták megszabadítania magyar nemzetet a trianoni pszichózistól.

A jogfolytonosság helyreállításának köszönhető,hogy Magyarországon nem juthat uralomra a fasizmusaz ország német megszállásáig. Nem véletlenül neveziJohn Flournoy Montgomery korabeli amerikai nagykö-vet Magyarországot oázisnak Hitler sivatagában. (Mont-gomery, John Flournoy: Hungary, the unwilling satel-litei. New York, 1947.)

„1944 márciusáig — írja — Magyarország voltaz egyetlen európai ország a Pireneusoktól kelet-re, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt te-kinthető.” Magyarország ez időpontig, az ország meg-szállásáig hatvan-hetvenezer zsidó menekültet is befo-gadott. Kifejti azt is, hogy „Hitlernek Magyarország-gal szembeni haragját nagyrészt a zsidóknak nyúj-tott védelem provokálta ki.”

A továbbiakban megállapítja: „...hősiesség volt a rendszer részéről, hogy

megengedte külföldi zsidók, főleg lengyelek, szlo-vákok és osztrákok letelepedését az országban.Elégséges bizonyítéka lett volna a bátorságnak,ha a kormány, a német nyomásnak ellenállva, asaját zsidóit védelmezte volna és ugyanakkor le-zárta volna a határokat. Magyarország többet tett,mint amennyire erkölcsileg kötelezve volt, amikora saját zsidói mellett menedéket nyújtott külföldizsidóknak is. A sors nem engedte meg, hogy meg-maradjon az együttérzés oázisa az el nyomás si-vatagában. De amikor engedett is a nyomásnak,lassabban és nagyobb méltósággal tette azt, minta szomszédai.”

Amit még fontosnak tartok hangsúlyozni: A Trianon utáni kényszerpályáján a magyar politika

a jogfolytonosság helyreállításával, a Szentkorona-tanmegbecsülésével nemcsak a magyar trianoni pszichó-zis legyőzésének teremtette meg a feltételeit, hanem amagyar állam megerősödésének, valamint Trianon re-víziójának is. A magyar külpolitika ki tudta harcolni,hogy az első világháború után deklarált és elfogadottelvei a világpolitikának a magyar nemzetre is vonatkoz-zanak. 1938 és 1940 között így szerezhette vissza aTrianonban elvett területek egy részét. Az etnikai határthúzták meg a magyar nemzet számára. Mindegy, kikdöntőbíráskodtak. Akik döntőbíráskodtak, a NemzetekSzövetsége helyett cselekedtek: úgy foglaltak állást,ahogy a Nemzetek Szövetségének kellett volna állástfoglalnia, ha mer ragaszkodni az alapításakor meghir-detett elvekhez. (Azért is mindegy, kik döntőbíráskod-

Dobogó12tak, mert az etnikai elvet és az önrendelkezési jogotminden korabeli nagyhatalom elismerte.)

Erősíti a trianoni pszichózisokat, hogy a trianonibékediktátum 1947. évi „megismétlésekor” a békekö-tés diktálói sok tekintetben felülmúlták első világhá-ború utáni elődeiket. Mi is történt 1947-ben Párizsban?Minél több hiteles dokumentumát ismerjük meg az1947-es párizsi békediktátumot előkészítő tárgyalások-nak, az egész 1945-től 1947-ig tartó színjáték annálabszurdabbnak, annál felfoghatatlanabbnak tűnik.

A következőket vegyük legalább figyelembe: Ju-goszlávia és Csehszlovákia újjáteremtése és megjutal-mazása Magyarországtól elvett területekkel a II. világ-háború után éppoly igazságtalan volt, mint az I. világ-háború után, de könnyebben indokolható, mint annaka Romániának a Magyarországtól elvett területekkel(43 591 km2-rel) való megjutalmazása, amely Német-ország oldalán (tehát a békefeltételeket diktáló, ún.„Szövetséges és Társult Hatalmak” ellenségeként)nagyobb haderővel vett részt a világháborúban, mintMagyarország. Romániát a magyar többségű Észak-Erdéllyel ajándékozzák meg.

Vegyük itt figyelembe a következőket is:Észak-Erdély 1944. november 8-tól 1945. március

13-ig tulajdonképpen sehova sem tartozott, se Romá-niához, se Magyarországhoz. Valóban, Észak-Erdélyben1944 őszén olyan helyzet alakult ki, hogy lakói — ma-gyarok, románok, németek stb. — már-már elhitték,hogy a közel 50 000 km2-es területnek önálló államisá-ga van. S a 126 nap alatt meg is teremtették az önállóállamiság feltételeit. S bebizonyították, hogy az erdélyinemzetek — mint régen, mondjuk Bethlen Gábor vagyI. Rákóczi György korában — ismét képesek lennéneka békességes, hasznos együttműködésre. Ha mertekvolna hinni a nemzetek önrendelkezési jogában, akkora 126 nap egyikén talán ki is kiáltják Észak-ErdélyFüggetlen Köztársaságot. Pontosan akkora volt egyéb-ként, mint Svájc.

Milyen felfoghatatlan dolgok történtek a II. világhá-ború után a trianoni pszichózis hatására?

A Maniu-gárda néven hírhedtté vált román szabad-csapatok hozzáfogtak az észak-erdélyi magyarság„megbüntetéséhez”, azaz a válogatás nélkül összefog-dosott magyar lakosság lemészárolásához. A szakiro-dalomban legtöbbet a szárazajtai, a csíkszentdomo-kosi, az egeresi és a gyantai vérengzésről olvashatunk.Szárazajtán favágótőkén favágófejszével vágták le tel-jesen ártatlan helybeli magyar férfiak fejét.

Délvidéken is, Felvidéken is elszánják magukat a tri-anoni pszichózis politikus fertőzöttjei a magyar kérdésvégleges megoldására. A szerbek háborítatlanul tizede-lik meg azt a délvidéki magyarságot, amelynek nemtudják megbocsátani, hogy elődeik hajdan, a törökvilág idején befogadták az ő török ellen menekülő elő-deiket. A délvidéki népirtás magyar áldozatainak szá-ma meghaladja a 40 000-et. (A délvidéki genocídiumota felületesebb szakirodalom bosszúvággyal magyaráz-za, pedig nem nehéz kimutatni, hogy az agresszió itt

sem agresszióra válasz: az engesztelhetetlen gyűlöletitt is lelkiismeret-furdalásból nő ki.)

A Felvidéken elsősorban a kitelepítést, a jogfosztást,valamint a vagyonelkobzást sugalmazza a feléledőszlovák trianoni pszichózis.

Mik történtek a későbbi esztendőkben, mi történikma?

Emlékezzünk mindarra, amit előadásom elején el-mondtam:

Felvetettem: a Kárpát-medencében minden előre-jelzés ellenére erősödik a gyűlölködés szelleme, pedigMagyarország szomszédai közül már nemcsak Auszt-ria, hanem Szlovákia és Románia is tagja az EurópaiUniónak. Most már tudjuk a magyarázatot. Nem történ-hetett másképpen, mert ma is hat a trianoni pszichó-zis.

Szóltam a román alkotmánynak az első paragrafu-sáról, mely felszólítás az etnikai tisztogatásra. Felül-bírálható-e, módosítható-e egy alkotmány, amely nép-irtást rendel el, illetve amely tiltja a népirtás megakadá-lyozást? Természetesen, igen. De egyelőre nem tettékmeg. Megakadályozta a trianoni pszichózis.

Szóltam arról, hogy Szlovákiában a gyűlöletszítás ésa népirtás támogatása az egyházakban is teret hódít.Igen, mert a szlovák katolikus egyház sem tud méltó-képpen szembenézni a trianoni pszichózissal.

Mondottam: immár semmiféle politikai oka nemlenne a történelemhamisításhoz való ragaszkodásnak,jöhetne az igazmondó történelemkönyvek megírásá-nak ideje. De nem jöhet. Megakadályozza az egyre erő-södő trianoni pszichózis.

Hozzáteszem mindahhoz, amit elmondtam:Az 1990. év márciusi marosvásárhelyi pogromot is

azért szerveztette meg a román politika, mert nem tu-dott ellenállni erősödő trianoni pszichózisa ösztönzé-sének. Mit sugalmazott? Hogy meg kell akadályozni amagyar–román barátság megszületését. Miért? Kiknekárt a magyar–román barátság? Csak azoknak, akik el-sőrendű román nemzeti célnak még mindig az erdélyimagyarság felszámolását tartják.

A trianoni pszichózisok határozzák meg a nemze-tiségi autonómia körüli felfoghatatlan bonyodalmakatis. Miért félnek Romániában, Szlovákiában vagy Szer-biában a nemzetiségi autonómiától? No, nem azért,mert tartanak az önrendelkezési jog alapján végrehaj-tandó határmódosítástól. Az elsőrendű nemzeti céltféltik. Félnek, hogy a kollektív jogok, az autonómiamegteremtik a feltételeit a Magyarországtól elcsatoltterületek magyarsága megmaradásának.

A Felvidéken elsősorban a kitelepítést, a jogfosztást,valamint a vagyonelkobzást sugalmazza a feléledőszlovák trianoni pszichózis. (Másféle megnyilvánulásátis bemutatom a következőkben.)

Az osztrák trianoni pszichózis is felerősödik a máso-dik világháború után. de fertőzöttjei elsősorban azok asvábok (illetve utódaik), akik még mindig nem tudjákfelfogni, miképpen változtatta át Nyugat-Magyarorszá-got Kelet-Ausztriává a trianoni döntés, és miközben ön-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 13

tudatos magyar állampolgárból öntudatos osztrák ál-lampolgárokká váltak, az ő lelkiismert-furdalásukból iskinőtt a gyűlölet. (A Lajtán túli valódi osztrákokbannincs magyarellenes indulat, mert bűntudatuk sincs.)

Igazolom ezt is egy példával: az Ausztriához tartozóLékán leszerelték a táblát, amelyben a mai lékaiak elő-dei megköszönték egy magyar főúrnak, hogy szép,nagy templomot építtetett számukra — igazán nagyanyagi áldozatot hozván. Magyarázatuk: azért szereltet-ték le a táblát, mert a templom építtetője magyar… Ne-kik magyar csak ne építsen templomot… Hogy felépí-tette 400 esztendeje, és tette magasztos volt, az márnem számít.

Csak az számít, hogy egy magyar nagylelkűségénekne maradjon meg a bizonyítéka…

A magyar trianoni pszichózis milyenné vált a II. világ-háború után?

1944 márciusában külföldi hatalom — a német har-madik birodalom — erőszakkal vonta ki Magyarorszá-got a Szent Korona védőboltozata alól, de az 1945. évinemzetgyűlés bizonyára mindent megtett volna, hogyugyanúgy határozhassa meg a jövendő Magyarországapolitikai életét, mint az 1920. évi nemzetgyűlés. De1945-től 1990-ig a Szovjetunió hadseregének a fenye-gető jelenléte tette lehetetlenné Magyarországon atörvényes jogalkotást. (1946-ban az államforma-válto-zást elrendelő törvénycikket már Sztálin parancsáraterjesztik elő.) A magyar trianoni pszichózis erősödött— és a magyar nemzet képtelen volt oly méltóképpenszembenézni vele, mint az I. világháború után.

De mi történt a rendszerváltozás utáni években,1990 után?

Az 1944 márciusában megszakadt jogfolytonossá-got 1990-ben lehetett volna helyreállítani. Ám a rend-szerváltoztatás hangadói a jogfolytonosság jelentősé-gét nem tudták felfogni: nem állították helyre a jogfoly-tonosságot, elfogadták azt a kényelmesnek tűnő meg-oldást, hogy a történelmi magyar alkotmány és a SzentKorona tana helyét továbbra is a szinte ötletszerűenkölcsönzött és ötletszerűen — és persze gyakran —változtatott idegen jog foglalja el.

És a magyar nemzet kiszolgáltatottsága tovább erő-södött.

Még egy példát felhozok arra, miképpen rombol atrianoni pszichózis:

A trianoni pszichózis szlovák fertőzöttjei is félelme-tes emlékművet emeltek Trianonnak. A bősi erőművet.Miért kellett ezt az emlékművet megalkotni?

Miért ragaszkodik a szlovák trianoni pszichózis fer-tőzöttje a Szlovákiához tartozó Csallóközt is halálosanfenyegető bősi erőműhöz? Mert nem érdekli, hogyCsallóköz tönkremegy. Nem érdekli, mert nem szeretiCsallóközt. Miért nem szereti, és miért lép fel elleneoly ésszerűtlenül, pusztán érzelmeire hallgatva? Egy-szerűen azért, mert nemzeti identitásának zavarai általmeghatározottan döntötte el, hogy tönkretételénekcselekvő részese lesz. Ő óvná Csallóközt, ha el lehetnevele hitetni, hogy Csallóköz végérvényesen Szlovákia

szerves része. De ezt nem lehet vele elhitetni. Hiszen őcsak abból tud kiindulni, hogy a trianoni békediktátumidején majdnem teljesen magyarlakta Csallóköz igaz-ságtalanul került Csehszlovákiához. Ha igazságtalanulkerült oda, akkor — az ő tudata szerint és saját magakreálta ellenségképe alapján — minél virágzóbb, minélkevésbé tönkretett terület, annál nagyobb a veszélyeannak, hogy valamiféle igazságtételre valamikor egy-szer csak sor kerül. Ezt nem lehet kiverni a fejéből, sezért a bősi erőmű kérdésében ésszerű politikai dön-tést ő sohasem fog támogatni. Az sem vall ésszerűség-re, hogy Szigetközt éppúgy (azaz tulajdonképpen ér-dek nélkül) tönkre akarja tenni, mint Csallóközt. Szi-getköz Magyarországon van, akkor miért? Mert a ma-gyarországi magyaroknak éppúgy nem tudja megbo-csátani, hogy Dél-Szlovákia igazságtalanul került annakidején Csehszlovákiához, mint a szlovákiai magyarság-nak. A nemzeti identitásnak e súlyos zavarát nyugod-tan nevezhetnénk ellenségkép-keresésnek is, de pon-tosabb, ha szlovák trianoni pszichózisnak hívjuk.

Mindannak ellenére, amit elmondtam, a trianonipszichózis legyőzhető, a megbékélés feltételei megte-remthetők. Két feltétel teljesítésével:

a) Tiszteletben kell tartani az egyenlő esélyek elvét. Megismétlem a belgiumi gondolkodó bölcs mondá-

sát: Az egyenlő esélyek elve, ha hagyják érvényesülni,

csodákra is képes: a gyűlöletet szeretetté tudja változ-tatni, miképpen az egyenlőtlen esélyek elve, ha érvé-nyesül, gyűlöletté változtatja a szeretetet.

b) Vállalni kell minden igazság, a teljes igazság ki-mondását. Mert a gyűlöletnek nincs jobb ellenszere,mint az igazság. (Az egyenlő esélyek elve — melybőlkinőhet a szeretet virága — miképpen érvényesülhetneaz igazmondás vállalása nélkül?)

A gyűlölködés szelleme a Kárpát-medencében csakaddig uralkodhat, amíg az itt élő nemzetek — magya-rok, románok, szerbek, szlovákok és a többiek — nemismerik meg, illetve nem fogadják el múltjuk és jele-nük minden igazságát.

Fizessen elő a Dobogóra!Hisszük, valljuk, hogy csak a nemzet emlékezetében élő tudás mentheti meg

hosszú távon hazánkat a világ számára. Ezért mi csak olyan kutatókat engedünkmegszólalni, akiknek tudását megkérdőjelezhetetlennek tartjuk. Nálunk nem fog„sok apró színes hírt“, olvasni, annál inkább tanulmányokat, tényeken alapuló

kutatásokat múltunkról, hagyományainkról.

Állandó szerzőink: Molnár V. József, Szelestey László, Tóth Zoltán József, Tóth Ferenc, Born Gergely, Fellegi

Béla, dr. Végvári József, Harangozó Imre, Bradák Károly, Grandpierre Attila, Vetráb József,

és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos

Megjelenési időpontok: február, április, június, augusztus, október, december,az adott hónap utolsó napja.

Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóvalTerjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők

Előfizetési díj — 5 éve változatlanul! — egy évre: 4000 Ft, postaköltséggel együtt!.Európába: 7000 Ft, Tengeren túlra: 10000 Ft.

Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét!

Előfizethető rózsaszín postautalványon, vagy személyesen is, Két HollósKönyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032

Dobogó14

Mi az, amiben hasonló; és mi az, amiben eltérő ez akét fejedelmi ékszer? Ha számba vesszük és a korabelijelentőségüknek megfelelően súlyozzuk őket; akkor

nyilvánvalóvá válik, hogy mindkét koronát a hun-ma-gyar királyi dinasztia számára készítették.

A két korona

1972-ben, a kínai Külső Mongóliához tartozó Or-doszban, Aluchaideng (Alucsajdeng) lelőhelyen két, Kr.e. V-III. századi sírból 218 aranytárgy került elő, köztük

egy állatfejes arany díszpánt, és egy hozzá tartozó fej-dísz, melynek tetején egy turulmadár ül (1-2. ábra).

Majdnem ezer évvel később, 531 táján, a mervioázisban koronát készítettek Zabergánnak(?), a sza-

bírhunok nesztoriánus keresztény uralkodójának: aSzent Koronát (3. ábra). Lásd erről „A Szent Koronakészítésének ideje, helye és alkalma„ c. cikkünket avilághálón! A Szent Korona eredeztetésével e cikkbenbővebben nem szükséges foglalkoznunk. A továbbiak-ban hun koronaként említem a Szent Koronát is. Ezt akét uralkodói fejdíszt hasonlítjuk össze.

Az összehasonlítás szempontja

Amikor ezt a két különleges ékszert össze akarjukvetni, különböző utakon indulhatunk el; azonban azegyik lehetséges összehasonlítási mód fontos, a másikmeg lényegtelen. Érdemes válogatni közöttük, mert azeljárások értékének tisztázása nélkül nem könnyűmegérteni a végkövetkeztetésünket. Ha nem az arra al-kalmas összetevőket vizsgáljuk a két koronán, akkoresetleg nem látjuk meg a lényeget és nem tudunk meg-felelően dönteni a rokonságuk, vagy idegenségük kér-désében.

Előbb tehát azokat az összehasonlítási módokatsoroljuk fel, amelyek érdektelenek a számunkra. Másirányú kutatás esetén ezek is fontosak lehetnek, miazonban a mindkét koronán felismerhető korona-eszmét kutatjuk, s nem időzünk az ehhez képest ér-dektelennek tűnő egyéb részleteknél.

— Nem fontos számunkra a felhasznált anyagokelemzése. Ha egy nemesfémekkel és drágakövekkel

A Szent Korona és az alucsajdengi hun korona párhuzamai

1. ábra. Az alucsajdengi hun korona egyik nézete; az Isten jelképe,vagy küldötte lebeg a világ közepe felett, legitimálva a tőle származó

dinasztia hatalmát

2. ábra. Az alucsajdengi hun korona másik nézete

VARGA GÉZA

3. ábra. A feltehetően a mervi oázisban készített szabírhun (azazmagyar) Szent Korona egy térbeli világmodell

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 15foglalkozó nyersanyagkereskedő szemével elemez-nénk a koronákat, akkor összehasonlíthatnánk egy-mással az ékszerek anyagát és súlyát. Ez esetben fon-tos szempont lehetne például az arany tisztasága, vagyötvözöttsége — amiben a két hun ékszer eltérhet egy-mástól, hiszen nyilvánvalóan nem azonos lelőhelyrőlés fémműves központból szerezték be hozzájuk a ne-mesfémet. Ugyanígy nem bizonyulna azonosnak a fel-használt drágakövek fajtája sem. Az alucsajdengi ék-szerhez a drágakövek közül csak türkizt használtak;miközben a kövekkel egyébként jól ellátott Szent Ko-ronán türkizt egyáltalán nem találunk. De ezek azanyagminőségre összpontosító elemzések nem fonto-sak a számunkra, mert a koronaeszme lényegét egyagyagból égetett, vagy fából faragott korona is kifejez-hetné.

— Vizsgálatunk szempontjából nem fontos az sem,hogy a korona gazdagságról árulkodik-e, vagy sem. Haazt néznénk, hogy melyik korona alkalmas az uralkodógazdagságának illusztrálására, akkor a mi két ko-ronánk lemaradna például az iráni sah híres gyémánt-koronája mögött. Hiszen mindkét hun korona viszony-lag olcsó anyagokból készült. A nem számottevő meny-nyiségű arany mellett néhány drágakövet említhetnénkaz alkatrészek között (a Szent Korona köveinek jórésze azonban csupán értéktelen üvegpaszta). Azt,hogy a két hun korona lényegét nem a felhasználtanyagok ára, hanem a bennük foglalt gondolat határoz-za meg; kellőképpen alátámasztja az is, hogy legköze-lebbi párhuzamaik a vasból készült sámánkoronák. Asámánkoronák és a most vizsgált hun koronák eszmeiazonossága annak következménye, hogy egykor aszakrális uralkodó a főpap hivatalát is ellátta.

— Az sem fontos szempont, hogy mennyire van el-látva díszítéssel egyik, vagy másik hun korona. Az alu-csajdengi korona visszafogott díszítésű, míg a SzentKorona zsúfolásig tele van filigránnal, ékkővel észománccal. Nyilvánvaló, hogy az eltelt ezer év alatt astílus és a technika alaposan megváltozott, aminekazonban nem kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk.

Ugyanezen okból az ötvöstechnikai megoldásokeltérése sem fontos. Az alucsajdengi koronán nincse-nek zománcok és nincsenek filigránok sem; a SzentKorona azonban ezekről nevezetes. Mindez csak a fel-szín, amely nem érinti az eszmei alapot, aminek amegértésére törekszünk.

Bár meglepőnek tűnhet, nem elsőrendűen fontosszempont az ábrázolások eltérése sem. Ezek ugyanisjelképes ábrázolások (azaz nem a látható dolgokat kellösszehasonlítanunk; hanem azt, amit jelképeznek). Haa két korona ábrázolásait úgy hasonlítjuk össze, hogyazok jelentését nem próbáljuk meg tisztázni, akkornagynak tűnik közöttük a különbség. Hiszen az egyiktetején egy madarat látunk, a másikon meg egy ke-resztet. S nem jobb a helyzet akkor sem, amikor azalucsajdengi kecskefejeket próbáljuk összehasonlítania Szent Korona apostolképeivel. A felszínes különb-ségek nyilvánvalóak.

Ha a két korona készítésekor uralkodó vallástvetjük egybe, első pillantásra akkor is egyértelmű akülönbség. Az alucsajdengi korona a hun ősvallás ter-méke, a Szent Korona pedig keresztény. Más kérdés,hogy a két vallás egymásra épült, ezért a kereszténySzent Koronán kimutatható az ősvallási szimbolika is— ami már e cikk témájához tartozik.

Ezzel el is érkeztünk azon szempontok felsorolásá-nak végére, amelyeket nem tarthatunk fontosnak e kéthun fejdísz összehasonlításakor.

A hun koronákat két alapvető tulajdonságuk külön-bözteti meg a szokásos uralkodói fejdíszektől:

— Mindkét hun korona világmodell, amelyik azuralkodót az Istennel azonosítja és számára az isteniteremtés folytatását írja elő. Ez az a döntő szempont,amely az alucsajdengi hun korona és a Szent Koronaesetében kimutathatóan közös; miközben a többi ko-rona esetében ez nem létezik, vagy nem ilyen nyilván-való. (A hun koronákhoz hasonló eszmeiség jelenikmeg a thaiföldi koronán, a szibériai sámánkoronákon,az endzsei bolgár kőszobor fején látható keresztpán-tos koronán, valamint még egy-két társuk esetében is.)

— A hun ötvösök mindkét koronán a székely írás-jelekkel rokonítható ősvallási jelképeket alkalmaztak,mert a hunok a kőkori világábrázolási hagyománnyalegyütt annak jelkészletét is megőrízték.

Mindkét korona Istenné tesz

A magyar Szent Koronáról el szokták mondani, hogybeavató korona; azaz elsősorban a koronázáskor hasz-nálták. A jelenség eddigi magyarázatai azonban nemtartalmazzák a legfontosabb érvet.

A koronázás lényege, hogy egy közemberből ural-kodó lesz, mert a korona az érintésével képes egymásik minőségbe átváltoztatni egy embert. Azaz a va-lódi (bűvös, vagy szent) korona hasonlatos a népme-séinkből és a mítoszokból ismert varázserejű tárgyak-hoz: a láthatatlanná tévő sapkához, az üssed-üssedbotocskámhoz és a terülj-terülj asztalkámhoz.

Látni fogjuk, hogy ez a helyzet a hun és a thaiföldikorona esetében; míg a szokásos európai koronák csu-pán a gazdagság illusztrációi, vagy puszta méltóság-jelvények.

A most tárgyalt hun koronák különleges sajátossá-ga, hogy a rajtuk lévő székely rovásjel-párhuzamoksegítenek megérteni: miféle adottságok teszik alkal-massá a koronát az effajta csodatételre.

Az átváltoztatás csodáját a két hun korona azáltaltudja végrehajtani, hogy az uralkodót székely jelpárhu-zamok segítségével a világ szakrális középpontjávalazonosítja. A világ közepe a szakrális térben az Istenhelye, ezért a koronázással a világ közepére „lépő”uralkodó az Istennel azonosul és az Isten feladatait, ateremtés folytatását vállalja magára.

(következő számunkban folytatjuk)

(Folytatás az előző számból)

Az ördöngősfüzesi legényes mintbeavatási tánc1

Kezdetben a lányok összegyűltek a pajtában, a csűr-ben vagy az udvaron, és a szerelemről énekeltek. Voltközöttük egy, aki előénekelt, az általa kezdett dalt en-nek alapján folytatta a többi, s, ha a dal végére értekmegint más belefogott egy újabb dalba, amelynekszövege talán éppen az ő szívének szerelmes állapot-járól szólt. Majd éneklés közben lassanként egymáskezét megfogva kört vagy félkört alkottak, s ebben akörben apró, szinte egyhelyben álló tipegő lépésekettettek előbb balra, aztán pedig vissza, jobbra. Amikorpedig a dalok tempósabbá váltak, a lépések is frisseb-bek, egyszersmind nagyobbak lettek, a kör forgása pe-dig felgyorsult.

Ebbe a harmonikusan működő rendbe érkezett azelső legény, később a második, s a többi, ki-ki a magakiszemelt párja közelébe, hogy bizonyítsák férfiúi alkal-masságukat részt venni a táncban. Az előbbi rende-zett, szimmetrikus körtánccal szemben a legényekegyéni mutatványos, nemegyszer akrobatikusnak szá-mító mozdulataikkal a férfi szerep rátermettségét bi-zonyították a közös tánc, a csárdás előtt. A szerelemnyugalmát idéző körtánc félbeszakításával a legények-nek a körbe történő behatolásának következtében ala-kultak ki a párok csakúgy, miként Hunor és Magor őse-ink is körtáncot járó leányok közül rabolták el az alánfejedelem lányait, és alapítottak évezredekben számol-ható boldog hazát.

Kezdetben a lányok körtánca a kozmikus rend földileképeződéseként a teremtés ősképét idézi. A körmozgása balról jobbra történik, ahogyan a Nap is jár azégen, hiszen itt a földön is a kozmikus irányokra han-golódva biztosítható e rend fenntartása. A körtánc emi-att az egyformaság, a differenciálatlanság, vagyis a szű-ziesség állapotának megismétlése a földi világban, smint ilyen, a világ kozmikus erők által fenntartott rend-jének működésben tartását biztosítja. Ebbe a szűzies

állapotba hatolnak be a körbe a maguk virtusa szerinta legények, akik a teremtő atyai erőt képviselve a sze-relem szárbaszökkenését indítják el. Behatolásukegyszerre lendíti működésbe a mikrokozmosz és amakrokozmosz testi, lelki és szellemi erőit, így táncuksemmi esetre sem merülhet ki szórakoztatásban. Emi-att a tánc elsősorban nem fizikai, hanem szellemitevékenység, a táncról szóló írások és megemlékezé-sek éppen ezért nem merülhetnek ki pusztán formaileírásokban vagy elemzésekben, hanem ezzel együttannak a kozmoszhoz fűződő rituális és szakrális viszo-nyulásait is fel kell tárni, mert a róla való szólás enélkülhiányos, vagy, ami ugyanaz, hamis lesz.

Ám a magyar tánc máig megőrizte, méghozzá rend-kívül gazdagon mindazokat a sajátosságait, amelyek akozmikus rend működésességét idézik. Hiába tolódottel funkciója a rítustól a szórakoztatásra, hiába homá-lyosultak el jelentésrétegei és merültek ki szimpla for-mai leírások összegyűjtésében, hiába váltak mára meg-mosolyogtatóvá szimbólumrendszerei, ezek mind atánc működésének modern értelmezései csupán. Atánc maga alapvetően erős maradt, és még akkor is alét működésességét hozza létre és tartja fenn, ha errőlmég annak sincs tudomása, aki éppen műveli. Szim-bolikája ugyanis olyan sokrétű, összetett, szerves, te-hát organikus a makrokozmikus világgal, hogy ha ki-sebb motívumok a feledésbe vesznek vagy átalakul-nak, még mindig elég nagy a gazdagsága ahhoz, hogyeredeti értelemben működésben maradjon, s akár egy-maga is működésbe lendítsen működésképtelennekvélt területeket.

Honnan származik ez a teremtő erő, és mi az, amieleve működésben tartja? Ahhoz, hogy ennek termé-szetét felismerjük, s mi magunk is részeseivé váljunk,a mozdulatokra, mint szimbólumokra kell tekintenünk.A tánc működését akkor értjük meg, ha a szimbólumotnem a modern szimbólumfogalommal gondoljuk el,amikor egy jel utal egy jelentésre, hanem akkor, ami-kor a szimbólumot azonosítjuk a dologgal.2 Az emberitestről már Platón is azt írta, hogy egészsége akkortartható fenn, ha rezgései azonosak a kozmosz rezgé-seivel: egységnyi idő alatt négyszer annyi a szívverésekszáma, mint a lélegzeté3. Goethe növények rajzain ke-resztül mutatta ki, hogy a mikrokozmosz szerkezete amakrokozmosz szerkezetével azonos4. Bartók ugyan-ezt tette meg a hangokon keresztül: a hangok szekven-ciaszerű egymásutánja a zongorán szintén kozmikustörvényszerűségekkel azonos. Ilyen összefüggésbenkomolytalannak minősül a táncmozdulatoknak az azeredeztetése, amely szerint a legények combra vagylábszárra mért csapásai a poros nadrág és csizma tisz-

16 Dobogó

A magyar tánc igazságaNegyedik hozzászólás a Ki a magyar? valamint A magyarság és a világ esélyeikérdéskörhöz 2. rész

VÁRSZEGI TIBOR

1Erre a fejezetre nagy hatással volt BORN Gergely: Üzenet a jövő-nek c. írása, amelyet az én szerkesztői közreműködésem eredmé-nyeként felkérésre írt meg. Ez az írás azonban másik három felké-résre készült írással együtt (Falvay Károlyé, Ratkó Lujzáé és a sajá-tom) kimaradt a szerkesztett változatból. FALVAY Károly 1985-benmegjelent tanulmánya, amelyben a román kaluser táncok „erő-tan”eszmerendszeréről értekezik, szintén meghatározó jelentőséggelbírt erre a fejezetre.

togatásának a mozdulatait ismétlik meg. Magasabbrendű okát kell látnunk ezeknek a mozdulatoknak is,amelyek túlmutatnak a praktikus szinten.

Egészen a későgótikáig szinte közmegegyezéseselfogadás övezte az emberi test felépítettségének ésműködésének kozmikus szinten ható természetét, hi-szen akkor az ember még rendszeresen feltekintett azégre, ha pedig ezt éjszaka tette, a csillagokat is láthat-ta. Manapság, a létfeledés korában már alig találunkolyan helyet a világban, ahol látszanak a csillagok,csodálkozhatunk-e hát azon, hogy kikerültek létértel-mezésünk tényezői közül. A létfeledés okozta elbiza-kodottság fokozatosan komolytalanná és nevetségessétette a lét megértésére vonatkozó útnak ezt a módját.A tűz után immár az isteni attribútumot, a fényt is el-loptuk az istenektől, így a világ különféle pontjain an-nál kevesebb esély mutatkozik a létezés megértésére,minél kevesebb csillag látszik az égen.

Ám, ha például a Kenneth Clark5 által a művészet-történet egyik csodájaként nevezett miniatúrára tekin-tünk, amelyet a kora-németalföldi festők, a Limbourgfivérek készítettek6, azt láthatjuk, hogy a test egy-egy

része, szerve vagy szervpárja megfeleltethető az égcsillagképeivel, s ezek azokkal összefüggésbe hozhatótörvényszerűségeket rejtenek magukban. Ha ezt a mi-niatúrát az ördöngősfüzesi legényesben található mo-tívumokkal vetjük össze, akkor azt láthatjuk, hogyezek a táncmotívumok a világ rendjét képezik le, va-gyis azt szimbolizálják, s ezek a szimbólumok egybenbevezetik a táncoló legényt a kozmikus rend működé-sébe.

Előszöris a bokák és a sarkak talajjal történő talál-kozási pontjai tűnnek fel, sarokcsapások, bokázók,lábkörzések, lábkörcsapások, ugrások és átugró boká-zók improvizatív és szekvencia szerűen ismétlődő var-iációkkal kísérve7. Később a karoknak a combokra, alábszárra és a bokákra mért csapásainak kombinációi-val egészülnek ki az egyébként is folyamatosan variáltalaplépések. Mivel a tánc önmagában is a földhöz kö-tődés szakrális eseménye, hiszen a gravitáció kapcsánelrendelt tér szentségét képviseli (v.ö. ugrás, mint aföldtől történő elszakadási kísérlet lehetetlensége), asarkak és a bokák talajhoz kötései révén a legényeskezdeti tempói a létezés terének kijelölésén túl, a dél-ceg, szilárd tartást, bátor, virtustól sem mentes kiál-lást biztosít, amely jelzi, hogy a legény hajlandó har-móniában maradni a közeggel, hiszen ez a közeg a lé-tezését biztosítja számára, egyúttal készen áll arra is,hogy a maga módján betörjön ebbe a létezésbe annakérdekében, hogy annak működése egybe tartsa a dol-

17MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

2. A szümbolon és az eikón szavak eredetileg nem közvetítő funk-cióban, hanem mint jelenségek önmagukban álltak. Mindkettő je-lentése a jelenléten alapult, így a jelentés nem valaminek a helyet-tesítésére szolgált, hanem a dologra utalt, és ez az utalás egyúttal aszó vagy a kép lemondása volt arról, hogy ne ők, hanem a dolgokszólaljanak meg. Gadamer a szimbólum és az allegória, valamint akép és a képmás fogalmainak történetén részletesen bemutatja,hogy eredetileg a szimbólum is és a kép is létminőség volt, és mind-kettőnek az volt a rendeltetése, hogy a mindenkori dolog szóhoz jut-tatásában önmagát megszüntesse. A szóhoz jutás a dolog megérté-sekor játszik szerepet, és azt jelenti, hogy az ember a szóhoz és aképhez eredendően hozzátartozik. „Egyik sem lehet soha puszta tárgy,hanem mindent átfognak, ami valaha is tárggyá válhat.“ (GADAMER,1984, 283.) „Az ember nem akarhat (…) a nyelv világába felülrőlbelepillantani. (…) Nem létezik ugyanis semmiféle olyan hely, olyanálláspont a nyelvi világtapasztalaton kívül, amelyről tekintve ez utób-bi maga képes volna tárggyá válni.” (I.m. 314.) A nyelviség instru-mentalista felfogásával ellentétben mindez azt jelenti, hogy nemolyan jelenséggel állunk tehát szemben, amelyben adott egy tapasz-talás, amit utólagos megnevezéssel reflexió tárgyává teszünk, ha-nem sokkal inkább úgy fest, hogy „a tapasztalatnak magának része,hogy keresi és megtalálja az őt kifejező szavakat” (képet vagy moz-dulatot), így „ami szóhoz jut, nem volt azelőtt is ott” [U.o.] — „Aszimbólum nem pusztán egy megegyezésen alapuló jelkép, melynekvalamiféle érzékfölöttit kell helyettesítenie, hanem a valóságot,melyre vonatkozik, a formában rejlő törvényszerűség alapján nyilvá-nítja meg; ily módon a szimbólum bizonyos értelemben az, amitkifejez” Titus BURCKHARDT, 2000, 5-6. „Nem Isten befejezett éssokrétű teremtését kell utánozni, nem a világot, amint az szemünkelé tárul, mert ez elbizakodott vállalkozás lenne, hanem ama korlá-tozott területen, ahol maga az ember emberileg alkot, azaz a mester-ségek területén az isteni Szellem teremtő aktusának módját és jelle-gét kell alkalmazni.” I.m. 7. Ez a felfogás szintén az arisztotelészi-ként értelmezett mimézis-elmélet ellenében, alapelvében a heideg-geri felismerésekhez hasonlóan közelít a műalkotáshoz, azonban hi-ba lenne, ezek alapján a felületes egyezések alapján párhuzamotvonni köztük. Mégis sok más ponton találkozhatunk hasonlókéntható megállapításokkal. V.ö.: 1. sz. lábjegyzet.

3 PLATÓN, 1984, 391-392.4 BOCKEMÜHL, 1995, 11-14.5 Kenneth CLARK, 1955.6 Pol, Jan és Herman LIMBOURG: Trés Riches Heures du duc de Ber-

ry (1412 és 1416 között). 7 V.ö. MISI és MARTIN 1985.

gokat. Ez utóbbi pedig a lányok körtáncát követően an-nyit tesz, hogy behatolva a működésben lévő körbetermékeny erőként érkezik lánypárjához, hiszen a világakkor teljes és működőképes, ha ez a kettő egymásratalál. A legényesnek már ez a kezdeti fázisa is beava-tást biztosít a táncolók számára a világ kozmikus rend-jébe, amely nem csak a világ felől hat az egyénre azál-tal, hogy megismétli a kozmikus aktust tánc közben,hanem az ismétlés által az egyénben is olyan erők in-dukálódnak, amelyek kihatással vannak a világra.

Szemléletesebb képet kapunk a beavatás tétjéről,ha a karoknak a combokhoz, lábszárakhoz és bokák-hoz történő csapásait figyeljük. Amíg az előbbi eset-ben egy testrész talajhoz illetve önmagához történőközelítését szemléltük (bokázó), addig most két külön-féle testrész találkozásának tanulságait követhetjük,ami természetszerűleg megsokszorozza az egyébkéntis organikus variációkban működő mozdulatok lehető-ségeinek számát. Amíg az előbbi esetben dominánsana test és a talaj közötti kapcsolat jelentette beavatódáslétbeli meghatározottságaira összpontosítottunk, addiga különféle testrészek találkozásaival az égi pályákképezte közeg felé nyithatunk. Ha a Limbourg testvé-rek metszetén is ábrázolt test teljességét a rendezettkozmosz teljességével azonosítjuk, akkor láthatjuk,hogy a karok, valamint a tüdő a test Ikrek jegyénekfeleltethető meg, míg a combok a Nyilasnak, a lábszár,a Vízöntőnek, a bokák pedig a Halaknak. Ebben a legé-nyesben tehát a karok teremtenek kapcsolatot a többijeggyel. A karok és a combok találkozása így nem más,mint az Ikrek és a Nyilas közötti összeköttetés megte-remtése, a karok és a lábszár pedig az Ikrek és a Vízön-tőé. De ugyanez az erővonal érvényesül lábemeléskoris: a felemelt láb a tüdő magasságáig emelkedik, amiújra a Nyilas-Ikrek, illetve Vízöntő-Ikrek összeköttetéséteredményezi8.

Ha megtehetjük, hogy szemünket az égre vessük,és nyár éjszakán meghúzunk egy vonalat a Nyilas csil-lagkép és az Ikrek csillagkép között, akkor azt találhat-juk, hogy ez a vonal már létezik. Ez a vonal a Tejút, afény útja, „fejér köz”, „zöld ág”. A keleti égbolton a ho-rizont aljáról, a Nyilastól húzódik egészen fel majdnema fejtetőig, az Ikrekig, az Aranykapuig (lásd az ábrát).Egy tengelyként, égi egyenlítőként szeli ketté az ég-boltot. A fény útjaként megjelenve az élet táplálója ezaz erővonal, ami nemcsak színében hasonlít a tejre,hanem az élet teremtő és fenntartó erejének köszön-hetően funkciójában is. A Nyilas-Ikrek tengely tehát azélet tengelye9, amelynek misztériumába legényes tán-cainkban, így az ördöngősfüzesi legényesben a karok-nak a combokra mért csapásai által is beavatást nyer-hetünk.

Ám ez a beavatási tánc, sokkal többet jelent mégennél is. Nem pusztán egyéni szinten avat be a kozmi-

kus eseménybe, hanem közösségi-nemzeti szinten is.Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarság jegye éppenNyilas10, akkor az is mindennél nyilvánvalóbban kide-rülhet, hogy Nyilas nemzetként feladatunk az élet ten-gelyének őrzése és működésben tartása. Ennek ko-molysága és tétje akkor látszik jól, ha figyelembe vesz-szük az élet tengelyére eső merőleges, tehát kifejezettenártó erőt, a Szűz-Halak tengelyt, a halál tengelyt, mely-nek több, mint kétezer év óta ügyeletes szimbólumaSzűz Mária és Jézus11. És, mi Nyilas nemzetként azt lát-hatjuk, hogy ez a szervesnek egyáltalán nem mondhatóvallás éppen kétezer éve, amióta a Halak világkorszaktart, szinte teljesen szétaprózta, szétszórta a Hunor ésMagor által szerelemből alapított közösségünket. Ám en-nek kifejtése egy másik dolgozat tárgya, hiszen máravége a Halak korszaknak, a tavaszpont éppen a mi éle-tünkben átment a Vízöntőbe, ami a Nyilas számára isrendkívüli lehetőségeket tartogat. Nem kell hozzá más,csak az, ami az ördöngősfüzesi táncokat is életben tar-totta és működteti ma is: a szerelem12.

Irodalom:BOCKEMÜHL, Jochen, Goethe növény-metamor-

fózisa = J. B. Életösszefüggések megismerése, átélése,alakítása, Budapest, Ita Wegman Alapítvány, 1995.

BORN Gergely, Üzenet a jövőnek… A magyar néptáncrituális nyelve, kézirat

BURCKHARDT, Titus, A szakrális művészet lényegérőla világvallások tükrében, Budapest, Arcticus, 2000.

CLARK, Kenneth, Nézeteim a civilizációról, Bp., 1985.FALVAY Károly, A román kaluser táncok tartalmi és

funkcionális vizsgálata = Tánctudományi Tanulmányok1984-1985, szerk.: BÉRES András és PESOVÁR Ernő,Bp., Magyar Táncművészek Szövetsége Tudományos Ta-gozata, 1985.

18 Dobogó

8 A téridő egységek mozgástendenciáit magukba rejtő emberimozdulatok rendszeréről lásd még: Az esztendő köre, 1999, 6-7.

9 Vö.: FALVAY, 1985, 124.

10 A mostanában megjelent temérdek hiteles irodalom helyettmost két olyan forrást említek, amelyek a XX. sz. első felében íród-tak, és, amelyeket akkor még a Magyar Tudományos Akadémia elfo-gadott. Kinyilvánítani kívánom ezekkel a forrásmegjelölésekkel azt ameggyőződésemet, hogy az MTA különösen az utóbbi 50-60 évbenszisztematikusan elutasítja a magyarság valódi múltját és gyökereitfeltárni igyekvő törekvéseket. Ugyanakkor ma is elfogadott nagy te-kintélynek örvend Harmatta János, aki kimutatja, hogy Herodotos isnyilas népként említi a szkítát, és ő a magyarságot azonosítja velük.HARMATTA, 1941. Ennek ellenére manapság hallgatás övezi ezeketa felismeréseit az akadémiai irodalomban. A szkíta szó jelentésenyíl, nyílvessző: „nevük egyjelentésűvé vált a »nyilas«-sal, a »nyíllövő«-vel, mint például a germán nyelvekben (v.ö. svéd skjuta, ónémetskiutan, ném. schütze, angol shoot)“ is nyomon követhető. NAGYGéza, 1909, 160-161. — Makay László ezt írja a Fehérlófia c.meseértelmezésében 1948-ban: „A magyarság őstörténete az 1930-as évek elejétől végzett tudományos feltáró munkák eredményeirévén egyre világosabban rajzolódik ki előttünk. […] A tudomány anépet igazolta. A nép sokkal igazabban tudta a történelmet, mint akrónikaírók.” MAKAY, 125.

11Tegyük hozzá, hogy a szándékosan meghamisított,félremagyarázott, és ily módon intézményesített Szűz Máriáról ésJézusról van szó, hiszen az intézményesítéssel ugyanazon eszmeés pozíció képviselői fokozták le bálvánnyá miután a keresztrefeszítés által hőssé vált, akik keresztre feszítették.

12 A szerelembe vetett hit ereje szintén Nyilas tulajdonság.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 19GADAMER, Hans-Georg, Igazság és módszer, Bp.,

Gondolat, 1984.HARMATTA János, Forrástanulmányok Herodotos

Skythika-jához, Magyar-görög tanulmányok 14. Bp., 1941.HEIDEGGER, Martin, A műalkotás eredete. Bp., Euró-

pa, 1988.HEIDEGGER, Martin, Bevezetés a metafizikába, Bp.,

Ikon, 1995.MAKAY László, Fehérlófia = Csodakút, Népmese, bea-

vatás, álomfejtés, napút, mélylélektan, ezotéria, Tanulmá-nyok a népmeséről, szerk. Pap Gábor, Bp., Pontifex, 1994.

MARTIN György, A mezőségi sűrű legényes, Bp., Nép-művelési Intézet, 1985.

MARTIN György, Mátyás István „Mundruc“ = Egy kalo-taszegi táncos egyéniségvizsgálata, szerk. FELFÖLDILászló, KARÁCSONY Zoltán, Bp., Planétás, 2004.

MISI Gábor, Az erdélyi improvizatív férfitáncok formális

elemzéséről, http://www.labanato-ry.com/common/down-load/2006MGYE/Formalis.pdf, 9-13.

NAGY Géza, A skythák, Székfoglaló előadás, Bp., MTA,1909.

NÉMETH István, A szem és a lélek gyönyörködtetésére,http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0011/19.htm

PÁL József (szerk.), Hermetika, mágia, Ezoterikuslátásmód és művészi megismerés, Szöveggyűjtemény =Ikonológia és műértelmezés 5. kötet, Szeged, JATEPress,1995.

PLATÓN, Timaiosz = Összes művei I – III., Budapest,Európa, 1984.

Az esztendő köre, A napút 12 téridő-egységének váz-latos jellemzése, FALVAY Károly, KARDOS Ibolya Jolán,LŐRINCZ Ibolya, MOLNÁR V. József, PAP Gábor, SZÁN-TAI Lajos, SZEKÉR klára, WINKLER Zoltán előadásai ésírásai alapján, Bp., Örökség Alapítvány, 19

Ünnepe: november 3Szent Hubertus tisztelete, főleg

Lotharinigiában a Rajna vidéken ésBelgiumban virágzik, de hazánkbanis több történelmi szakaszban fel-bukkan.

A vadászok és erdészek védő-szentje.

Hubertus 658-ban született her-cegi családban, gyermek éveit amai Belgium területén a Neustrieniherceg udvarában töltötte. Mint fia-tal nemes, a világ hívságainak élt,vendéglátója a kor egyik legfékte-lenebb vadásza volt, és e szenve-délyt átvette tőle.

Hubertus itt ismerkedett megkésőbbi feleségével, felesége és el-ső gyermeke a szüléskor meghal-tak.

Hubertus a tragédia hatása alólvad tivornyákon, öldöklő vadásza-tokon kereste a feledést. A legendaszerint egy több napon át tartó alko-holmámoros mulatozás és véres va-dászat közben nagypénteken a ko-ra hajnali derengő erdőben, egyszarvast látott melynek az agancsaiközött lángoló kereszt volt, a lát-vány hatása alatt ráeszmélt arra,hogy élete tévúton jár, megkesere-dett és háborgó lelke így megnyug-vást sohasem találhat.

Rómába ment és I. Serhius pápaa megtört és megtérni kész nemesiifjat kegyeibe fogadta. Az ifjú szer-zetessé lett majd a pápa hamaro-san Lüttich első püspökének szen-telte, amikor a püspöki öltözetet át-adta neki a stóla hiányzott, erre egymennyei angyal jelent meg és stólátnyújtott át neki ,amelyet a mai napiereklye gyanánt őriznek.

Az Ardennekben lakó pogányo-kat a keresztény vallásra térítette,már életében az Ardennek aposto-lának nevezték és hívei szentkénttisztelték. 728-ban halt meg a Lüt-tich-i Szent-Péter templomban te-mették el.

Földi maradványait száz évvelkésőbb a mai Szt.Hubert városábaszállították át.

Az Ardennekben a mai napig no-vember 3-án színpompás Hubertus-ünnepségeket tartanak.

E napon s a vadászati idény meg-kezdése előtt, szerte Európában, szá-mos templomban vadász-istentisz-teleteket rendeznek.

A templomot ahol Szent Huber-tus tiszteletére misét rendeznek, azerdő lombjával, mezei virágokkalés szarvasagancsokkal díszítik fel.Az ez alkalomból összejött ünnepimenet, kivonul az erdő vagy mezőszélére és áldást kér a vadra és élő-helye számára.

Hazai kultuszáról keveset tu-dunk. A középkorban az Ő tisztele-tére szentelték fel Garáb premont-rei prépostságát, nem lehetetlen,hogy Hubertus védőszentként valókiválasztásában még az Árpádokcsodaszarvas hagyománya is közrejátszott. A hajdani felvidék templo-maiban több középkori ábrázolásá-val is találkozhatunk.

Szent Hubertus hite szerint a va-dászt mindig a higgadt önmérsékletés a könyörület valamint a termé-szettel és vadakkal szembeni alázatkell, hogy jellemezze.

Szentek legendái, legendák szentjei

SZENT HUBERTUSFELLEGI BÉLA

20 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

Tiszteletteljes ajánlások a Magyarok Szövet-ségének, a Jobbiknak, a Magyar NemzetstratégiaiSzövetségnek, a Magyar Konzervatív Alapítvány-nak, a Civil Összefogás Fórumnak, a Magyaror-szágért Kulturális Egyesületnek a Független Jo-gász Fórumnak és más szerveződéseknek.

1.

A magyar történelemmel, hagyományokkal, a ke-resztény vallással, és mindennel, ami magyar, így a ma-gyar történeti alkotmánnyal kíméletlenül szakító zsar-noki rendszer 1989-90-ig tartó szakasza után hivata-losan nem lehetett már tiltani a hagyományokhoz visz-szanyúló útkeresési kísérleteket. Félre értés azért neessék! A mai alkotmányos és politikai rendszer, azelmúlt húsz év minden eddigi parlamentbe jutó pártközös konszenzusa alapján, alkotmányos értelembenformálisan az 1949-es rendszer jogfolytonos folytatója,tartalmilag pedig, az 1946-os köztársaságnak. Vagyisnem az 1944-es megszállásig fennálló, a történeti al-kotmányos renden alapuló törvényes magyar rendsze-reknek. Ma sem alkotmányosan, sem politikailag az ezeréves magyar állam folytatásáról van szó. (Nem is be-szélve az annál sokkal ősibb szkíta hagyományokról,amelyről Werbőczy István a Hármaskönyvben, mint amagyar köz- és magánjog eredetéről ír, az Árpád és SzentIstván államát, pedig annak szerves folytatásaként látja.)

A hagyomány és a mai közjog, alkotmányjog viszo-nyáról az elmúlt húsz évben több vita is folyt az ország-gyűlésben. Kiemelkedő fontosságú volt az 1990-es cí-mer és az 1999-es, a millenniumi emléktörvényről, ígya Szent Korona elhelyezéséről folyó vita. A vitázó felek,kormánypártok és ellenzék a magyar hagyomány éle-sen eltérő megítélése mellett, abban egyetértettek,hogy a mai, a „rendszerváltozással” létrejött alkotmá-nyos és politikai rend, — önmagukkal is ellentmondás-ba kerülve, — a „rendszerváltozás” előtti a szovjetmegszállás rendszereinek folytatója. Közös kiindulópont, amiben egyetértenek, mintegy a mai rendszerőseredetének, az 1946-ban ránk kényszerített alkot-mányos rendet tekintik. Nehéz nem szembe nézni az-zal a kérdéssel, hogy milyen az a rendszerváltás, amelytovábbra is — politikailag és alkotmányosan is — amegszállás, a megalázottság, a hazugság: a demokrá-ciának mutatott önkényuralmi rendszer kiépülését, ésmagát a kegyetlenséggel ötvözött primitív bornírtság

rendszerét vallja büszkén elődjének. A mai rendszer,sajnos, sokkal inkább köthető a „felszabadulás” poli-tikai rendszereihez, mint az 1945 előttiekhez. A kon-szenzus általános körűnek mondható abban az érte-lemben is, hogy a kérdéssel foglalkozó tudományok, ajog, a történettudomány, etc., a tudományosság meg-határozó irányai, az egyetemi tankönyvek, az alkot-mánybírósági ítéletek, a média és így tovább, ezt az ál-láspontot osztják, ebben a szellemben, légkörben igaz-gatják a jámbor, vagy muszáj érdeklődőt. Az is a kon-szenzus része, hogy a kényes kérdések firtatása több-nyire tabu, illetve sokkal inkább megtűrt kategória,helyzet. A kérdés firtatását „politikailag korrektnek” va-lamint, (az egyes kivételektől eltekintve,) tudományos-nak csak ritkán fogadják el. (Az egyes megtűrt kivéte-lekhez tartozik a Pázmány Péter Katolikus EgyetemJog- és Államtudományi Karán, immár az 1997/98-astanévtől 12 évfolyamon oktatott „Szent Korona ésSzent Korona-tan” szeminárium.) Ezt a fajta tevékeny-séget az országos szintű közélet és a tudományosságritkán „díjazza”. A mai alkotmányos helyzet abszurdu-mainak és a magyar történeti alkotmány, a Szent Ko-rona-tan viszonyának, nem hivatalos koncepciójú vizs-gálata megmaradt többnyire a népszerű irodalom kö-rében, amely bármikor megkaphatja a tudománytalan,sőt a dilettáns, kritikának mondott ítéletet is. (Meg kellmondani, sajnos, sokszor jogosan.)

Mindezek ellenére az elmúlt két évtizedben — ha-sonlóan a más magyar hagyományokat kutató és ápolótevékenység körökhöz — a Szent Korona-tannal, a tör-téneti alkotmánnyal, és hagyománnyal foglalkozó iro-dalom reneszánszáról beszélhetünk. A magyar törté-neti alkotmány rendszerezésével, azt szerető tárgysze-rű elemzéssel a modern korban a XIX. század reform-korában kezdtek el először foglalkozni. Őket, a sza-badságharc leverését követő osztrák megszállás utánés ellenére még három generáció követte. Jogászok,történészek, hiteles közéleti szereplők. A munka, amelyaz 1944-45-öt követő terhelt 45 évben megszakad,egyes ‘80-as évekbeli előzményekkel, egy újabb, bárkorosztályban jelentősen eltérő, mégis egy „ötödikgeneráció” folytatja, illetve kezdte újra. (Ez egyébként,ha jól meggondoljuk, önmagában is csoda). A történetialkotmányos szemlélet és ennek magyar hagyományalehetővé teszik, hogy a megkérdőjelezhetetlen közösalapokon, az új kihívásokra, helyzetekre is mindig hite-les választ lehessen adni. A témával foglalkozó keve-sek tudományos, publicisztikai, népszerűsítő munkájá-nak következménye is, (vagy talán elsődlegesen ennekköszönhetően), hogy az elmúlt években, különösen

Veszélyes játékok — vészterhes utakonGondolatok a magyar történeti alkotmányról, a Szent Korona-tanról,

a jogfolytonosság helyreállításáról, annak időszerű kérdéseiről.

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF

21MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

2006 után, számos civil szervezet, újonnan alakultmozgalom, sőt párt(ok) teszik programjukká az alkot-mányos és politikai válság ajánlott, sőt esetenkéntkövetelt megoldásaként, a történeti alkotmány jog-folytonosság jegyében történő helyreállítását.

Történeti tanulság és szakmai és személyes tapasz-talat is, hogy a nem értés, a kellő ismeret hiányában ezéppenséggel a céllal ellentétes következményekhezvezethet, sőt szélhámos manipuláció eszköze is lehet.Sokan kezdhetnek, közéleti szereplők, akár a témávalfoglalkozók is veszélyes játékokba, amelyek igencsakvészterhes utakhoz vezethetnek. A kellő ismeret nélkü-li jó szándék, illetve az ismertek hiányát kihasználógonosz manipuláció az önfelszámolás eszközévé isalakíthatja évszázadok, évezred, vagy évezredek fél-reértelmezett, őszintétlenül tálalt hagyományát. Saj-nos, ezt a ”játékot” könnyen lehet ”játszani”, mert ese-tünkben is igaz a három generáció felejtése. 1945 utánmár három generáció élete folyik, telt el, ahol az elsőkmég valamilyen ismerettel rendelkeztek, sőt a történetialkotmány legutolsó korszakában benne éltek. A kö-vetkező generáció még hallott erről a hagyományróljót — rosszat, tudott róla, de nem tudta már, hogy miaz. A harmadik generáció, pedig, már nem is hallott a(legalább) ezeréves magyar közjogi hagyományról. Eza megállapítás sajnos a jogászi- történészi szakmára isigaz. (Olyan jelenséggel is gyakran találkozhatunk,hogy aki nem ismeri a kérdést, bár státuszától elvár-ható lenne, hiúság miatt ellenségessé lesz. De olyanokis vannak, akik nagyon is ismerik a kérdés jelentőségétés az adható válaszok igazságát, ezért ellenzik.)

Sőt, miután az 1945-öt megelőző évszázad különö-sen nagy megpróbáltatások elé állították nemzetünket,az ország megszüntetése és a nemzet felszámolásánaktöbbszörös kísérletét, a történeti alkotmány is változá-son ment keresztül. Ezzel egy időben, annak ellenére,hogy a hagyományos alkotmányos rend önvédelmünktalán leghatékonyabb eszköze volt, számos vita, megí-télés alá került a reformkortól 1945-ig. Ez a történelmimúlt különösen indokolttá teszi, hogy mielőtt a törté-neti alkotmányhoz a Szent Korona-tanhoz visszatérés,a jogfolytonosság helyreállítása, politikai programmáés céllá lenne, vagy lesz, tájékozódjunk és tanuljunk!Legyünk tisztában azzal, hogy mihez akarunk vissza-térni és miért. Azért is indokolt ez a felvetés, mert egy-re többen egyfajta varázsszerként értékelik a történetiközjogi hagyományt a nemzet és az ország gondjaira,sőt sokan egyben úgy is érzik, hogy értenek hozzá,mint a focihoz. Természetesen egy alkotmány, vagy an-nak hagyománya akkor jó, ha az emberek magukénakérzik, illetve foglalkoznak is vele. Az alkotmány kérdé-se nemcsak a hivatott kevés hozzáértő gőgös ügye.Érdemes azonban, legalább az azt hirdetőknek azalapvető játékszabályokkal megismerkedni, mielőttmég elvarázsolnánk magunkat, de nem a Mennyor-szágba, hanem történelem színpadáról. Tanulmá-nyomban néhány mostanában felmerült különösfontosságú és aktualitású kérdésről szeretnék írni.

2.

A magyar történeti alkotmány fundamentumaként,annak több évszázados, vagy évezredes történeténekalapvető részeként, számos közösséget állammá szer-vező vitathatatlan alapelv hagyományozódott ránk.Ezeknek az elveknek, a magyar történeti alkotmányalapelveinek az összességét nevezték el Szent Korona-tannak. Az elnevezés viszonylag nem régi, a XIX. század-ban terjedt el ez a magyar közjogi „terminus technicus”.

A történeti alkotmányt magát, két szempont alapjánkülönböztetik meg az úgynevezett kartális — írott al-kotmányoktól. A formai különbözőség szemmel látha-tó: a kartális — írott alkotmányok, a francia a forra-dalom óta, így a magyar 1949-es, ma is hatályba, bárideiglenesnek nevezett alkotmány egy törvényben, ösz-szefoglalva rögzítik az állam legfontosabb intézményeités alapvető működési elveit (államfő, törvényhozó szerv,bírósági szervezet, önkormányzatok, fegyveres testüle-tek, stb.), valamint az állam és állampolgárainak viszo-nyát, az állampolgári jogokat és kötelezettségeket. Atörténeti alkotmányok esetében viszont, az egyes, nemegy időben keletkezett, az állam működésére vonat-kozó törvények sorozata alkotja az alkotmányt, és azúgynevezett szokásjog. A szokásjog, mint egy kovászérleli egységbe a törvényeket. Maga a Szent Korona-tan, és annak alapelvei is évszázadok, vagy régebb ótaalakuló szokások, amelyet először Werbőczy István írle összegezve, rendszerezve. A történeti alkotmány ese-tében a törvény és a szokás egyenrangú, a bíróságokmind 1848 előtt, mind 1867. után azonos súlyban,egyenrangúan kötelesek alkalmazni. Magyarországon aszocialista korszakig például a polgárjog is szokásjogalapján működött (1959-ig), annak kialakult, a bíróságigyakorlattal igazolt tartalmi és eljárási szabályain ke-resztül. A szokásjog kialakulásának és érvényesülé-sének kitaposott, a közösség által elfogadott szabályaivoltak. Nem az anarchia, a kijátszás lehetősége volt,hiszen az alkalmazók magukat játszották volna ki. El-lenkezőleg az általánosan követett szokás a legszigo-rúbb ellenőrző mechanizmus, a maga sajátos intézmé-nyeivel.

Tehát nemcsak a kartális - írott alkotmányt foglaljákírásba, hanem történeti, íratlant is, csak nem egy egy-séges kartában, egyetlen jogszabályba összefoglalva,hanem különböző törvényekben, bírósági ítéletekben,szokásjogi gyűjteményekben, tankönyvekben. Meg kellazonban jegyezni, hogy a történeti alkotmány rend-szere alapvetően a közösség által általánosan követettvallási, erkölcsi normákon, illetve szokásokon nyu-godott, érvényesülése elválaszthatatlanul ettől függött.

Itt elérkeztünk a kartális — írott és a történeti alkot-mány, másik, a tartalmi különbözőségéhez. A történetialkotmány, „az élet alkotmánya”, egy az államot alko-tó, alapvetően és megkérdőjelezhetetlenül önkor-mányzó közösség alkotása. Azon szokások és hagyo-mányok államszervezési elvvé és intézményekké ala-kulása, azé a közösségé, amely az államot alkotja. A

2222 Dobogóközösség, pedig úgy alakítja államát, ahogy magát és avilágot elképzeli, jónak tartja. Ha a közösségnek helyesképe van a világról, akkor olyan szabályokat hoz magá-nak, amelyek segítik, biztosítják a fennmaradását atörténelemben, illetve a létét veszélyeztető kihívásokrais megfelelő önvédelmi választ tud adni közösségi, azállamszervezés szintjén. Továbbá megmaradási alapel-ve nem más közösségek, népek meghódítására, el-pusztítására történő szövetkezés.

A kartális — írott alkotmány ezzel ellentétben min-dig „felülről jön”. Na nem isteni tanításként, hanemmég ennél is megkérdőjelezhetetlenebbül, a külön-böző filozófiákra alapozott ideológiák kizárólagos ura-lomra juttatóiként a közösségi élet általános szintén,de a hétköznapok életében is. Akár ha a francia for-radalom, illetve a felvilágosodás ideológiáira gondo-lunk, akár a kommunisztikus, illetve faji eszmevilágra,és ezek kombinációira és azok alkotmányos megjele-néseire emlékezünk a történelemben, ezek mind felül-ről a „népnek” adott kartális alkotmányok voltak.

Jellemzőjük, hogy keresztény és (szakrális), népihagyomány ellenesek. A XX-XXI. század liberális rend-szerek is szigorú keretek közé szorítják kartális alkot-mányaikkal az emberek szellemi és közösség szervezőcéljait, szándékait, lehetőségeit. Nem engedve az ál-taluk elfogadott ember és világképből, illetve az éppenaktuális „fejlődés” iránytól való eltéréstől. (A fejlődésvégső célja nem egy szakrális világközösség, hanemegy centrális globális rend, új világrend, amely az iz-musok mindegyikében végső célként szerepel.)

A legfontosabb jellemzői a kartális alkotmányokmögötti ideológiáknak, hogy nem fogadják el, az em-beri akarattól és szándéktól független, és megkérdő-jelezhetetlen értékrendet. Az olyan isteni szabályren-det, amely már az ember előtt, attól függetlenül léte-zett, feltételezett. Nem fogadják el a jó és a rossz ab-szolút kategóriáját, hanem annak helyébe a filozófu-sok tanítását, ideológusok magyarázatát, forradalmá-rok és politikusok napi akaratát teszik. Nem fogadjákel, hogy a jó és a rossz a személyek hétköznapi életé-ben és generációk hosszú sorának tapasztalatával visz-szaigazolt örök érvényű rendszer és államszervező iga-zodási pont. A jó és a rossz persze, nem egy dualistarend, hiszen a kettő nem egyenrangú, a jó már a Te-remtésnél, és a Feltámadásnál győzött. Ez a remény,az megalapozott optimizmus feltétele. A rossz nemegyenrangú a jóval, sokkal inkább hiány: a jónak a hiá-nya. A jó és a rossz felismerhető a lelkiismeret által,amennyiben a Tanítást és az azt igazoló tapasztalatotmegismerjük. A jót és a rosszat, amely az igazság is-meretének alapja, a lelkiismeret csak úgy tudja megis-merni, ha belátja, hogy téved, rosszat követ el, vagyisfelismeri és elismeri, hogy bűnt követ el. Az örök mér-ce és a bűn szembesítése a lelkiismeret „munkája”,amely lehetővé teszi, hogy ne veszítsük el az irányt, az-az ne kergessük magunkat és másokat pusztulásba. Amodern kor évszázadai ”átprogramozták” a lelkiisme-retet: az már nem vádol, hanem igazol. Az ideológiák

szerint a lelkiismeretet nem a jó és rossz örök és tő-lünk független mércéjéhez kell igazítani, hanem azuralkodó nézetekhez, az azt alkalmazó társadalmi kör-nyezethez, vagyis magához a hatalmi elvárásokhoz. Haigazodsz ahhoz, amit elvárnak, nem „lógsz ki a sorból”,akkor az egy látszat szerint kényelmes állapot, és a lel-kiismeretünk, pedig igazol. Ekkor az ember azonban,nemcsak az isteni szeretet erejét, reményét veszíti el,amely a földi küzdelmekben erőt és megnyugvást ad,a halál után pedig, az örök boldogság és hallhatat-lanság reményét, vigaszát, hanem a lelkiismeret elné-mulása embertelenné teszi a világot. Ez a szubjektívönigazolás nem felszabadít a lelkiismeret terhétől,hanem rabszolgává tesz. Ez az önelégültségből, gőg-ből, konformizmusból, és restségből összeálló érzés,állapot „teljesen függővé tesz az uralkodó nézetektőlés napról napra lealacsonyítja az uralkodó nézetekszintjét” is. A lelkiismeret igazoló mechanizmussá süly-lyed, amely az elbutulás és közönségessé válás recept-je is. A hamis bizonyosság végül egyedül hagy a „kiút-talan pusztaságban”. A jó és rossz biztos ismerete, abűn, vagyis földi tökéletlenségünk belátása, máskép-pen az alázat Isten felé és embertársaink tisztelete akeresztény méltóság feltétele. A szilárd mérési pontoknélkül nincsenek a világban irányok. Vagy elismerjük atőlünk, emberektől függetlenül létező mércét, az igaz-ságot, vagy mindenki saját maga határozza meg sajátmértékét. Elfogadjuk-e az ember képességét az igaz-ságra (ez az Isten képmásiságból következik), vagy azta világnézetet inkább, hogy csak az ember teremt ma-gának mértéket? Ez azonban nem más, mint a társa-dalmilag kedvezőbb, a formális, a csoportkonszenzus,a politikai vagy társadalmi hatalom igényével. Ez nemmás mint egy totalitárius, centralizált hatalomnak meg-felelő ember igénye, legyen az a rendszer nyíltan dikta-tórikus, vagy demokrácia, ahol a média, a „politikailagkorrekt”, a hatalmi igényeknek megfelelő oktatásmondja a mértéket, és ahol fegyelmező hatalom min-dig a megfelelő eszközzel lép fel az egyes „kitáncoló”renitenssel. „A lelkiismeretes ember sohasem szerezbékességet, jóérzést, sikert, nyilvános tekintélyt és jó-váhagyást az uralkodó közvélemény részéről azáltal,hogy lemond az igazságról.” A keresztény méltóság fel-cserélése a szubjektív önigazolásra odavezet, hogy „ahatalom lesz a mindent uraló kategória — forradalmi,vagy reakciós. Ez az istenképiségnek pontosan a per-verz formája, amiről a bűnbeesés-történet szól: a pusz-ta lehetőség útja, a tiszta hatalom útja a bálványokutánzása és nem az istenképiség megvalósítása. Azembernek a jellemzője, hogy nem csak a lehetségest,hanem a kellt is kutatja és megnyílik az igazság hang-ja, valamint annak az igényei előtt.” Kiállás az igaz-ságért, „az igazságra való képesség mellett, ami min-den hatalom korlátja és istenképiségük biztosítása.”(Az idézetek J. Ratzinger: A közép újra felfedezése. c.kötetéből származnak 299-314. o.)

Ha nincs örök érvényű, az emberi ítélettől függetlenjó és rossz, akkor a szabadság sem a jó és a rossz

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 23közötti választást jelenti, hanem vágyaink korlátlan kié-lésének lehetőségét. Persze egyes esetekben a vágyak-nak az ideológiák igen csak szűk keretet biztosítanak.A vágyaknak ekkor az ideológiák aktuális parancsaihozkell simulniuk. Akár tág a keret (liberalizmus), akárszűk (pl: sztálinista, jakobinista totalitarizmus), az ered-mény mindig a felülről jövő parancs, a diktatúra, avagya kartális alkotmány, aminek vannak hivatott tudós,és bírói, stb. értelmezői, vagy amit akár az aktuálisparlamenti többség is megtehet, de mindnyájan fenn-tartva az önkényes újra és átértelmezés vitathatatlanjogát is.

Az önkényuralom mind a két eseteben egyértelmű,hiszen aki önkényesen megváltoztathatja, mert ehhezjoga van, a szavak, a fogalmak értelmét, az a legna-gyobb teljhatalommal bír. Ha nincsenek abszolút, vitat-hatatlan értelmű kategóriáink, változhatatlan értelműszavaink, akkor vajon az ember, az élet, az emberi jo-gok és méltóság vajon kaphat-e biztos értelmet? Nemváltozik-e az aktuális centrális, központosított, tehátelőbb — utóbb kisebbségi hatalmi érdekeknek megfe-lelően? Mert a kartális alkotmány tartalmi lényegénekrésze a kizárólagos központi hatalom. Nem a melléren-delés, hanem a népszuverenitásra alapozott alá-fölé-rendelés, mint korábban a királyi szuverenitás abszo-lutisztikus hatalmi rendjénél. Ez pedig, ArisztotelésztőlMaritain-ig tudjuk, és a történelem is igazolja, mindigegy kisebbség uralmát jelenti.

Ha nincs jó és rossz, ha a szabadság mérő foka avágyak (hatalom, szerzés, nemi vágy, stb.) érvényesü-lésnek, korlátlanságának mértéke, akkor nem beszél-hetünk igazságról sem. Az igazság „játékszabály” a sze-mélyek, a személy és a közösség, valamint a közösségés személy viszonyrendszerében. Az igazság a mérték,amihez igazodunk. A szabály rendszer, ami az ember,mint személy fogalmán, valamint az érdem (áldozat)és méltányosság alapján élhető, működtethető. A sze-mély hagyományos és keresztény értelmezés szerint ajó és rossz ismeretén keresztül tudja döntéseinek sze-mélyre szóló és a közösség életét is befolyásoló ha-tását, illetve esetenként korrigálni is tudja rossz dönté-seinek következményeit. A korrekció része a felelős-ség, „legalább” Istennek beismerése, hogy tévedtünk,vétkeztünk. A mérce, pedig a tapasztalat által igazoltörök útmutatók, nem pedig az aktuális ideológiával, azemberi ész korlátlan tökéletességében bízó filozófiávalalátámasztott hatalom. Az igazságosságra törekvő rend-szereknél, az egyes személyek kényszerű áldozata,nem jelentheti mások öncélú gazdagodását, hatalmá-nak növekedése. Kikövetelhető, hogyha a lehetősé-gek — a jogok bővültek, akkor ezzel arányba kellnövekednie a közösség irányába a kötelezettségek-nek. A szeretet áldozata persze borítja a jogok éskötelezettségek arányát, hiszen az adásnak nincsmércéje. Csak visszaélni nem szabad vele, se személy-nek, se közösségnek.

Az igazságosságra törekvő rend a jogok és kötele-zettségek arányának rendje. Mindenkinek annyi köte-

lezettsége van, amennyi joga a közösség életét álta-lánosan befolyásoló viszonyokban is. (Persze a külön-böző élethelyzetek más- más fajta jogok és kötele-zettségek jelenthetnek, de az arányosság mértéke nemkérdőjelezhető meg. Ismételten megjegyzendő, hogy aszeretetnek nincs mértéke.)

De hogyan beszélhetünk igazságról, és igazságos-ságról, ha nincsenek abszolút kategóriák és ehhezmérhető élet? Ha az emberi jogok tartalma bármikortetszőlegesen értelmezhetők, és a jogokhoz nincs fe-lelősség rendelve, elvárva? Az élet és méltóság relati-vizálása, vagy például, az hogy tulajdonunkkal, pén-zünkkel felelőtlenül rendelkezhetünk, véleményünket,szavainkat felelőtlenül , illetve — bocsánat: az aktuálishatalmi érdekek által magyarázva mondhatjuk, nem aleghazugabb, legalantasabb önkényuralomhoz vezet,illetve annak eszköze?. Elvárva, hogy a „mérce” a rela-tív ítélet legyen: a tartalmatlan, illetve a kifordított tar-talmú szavak ugyanolyan súlyúak, mint akár a Szent-írás? Ki mondja meg ezután, hogy melyik életút lehetjó, melyik gazdaság politika helyes, melyek az ember-hez méltó magatartási szabályok? Camus? Lenin? Man-derville? Machiavelli? A kereskedelmi televíziók célzottshow-i? Michael Jackson, vagy Marilyn Mason? Vagy ki-találhatok magamnak valamilyen ezoterikus hókusz-pókuszt vallásnak, a maga pszichológiájával, csak sem-mit ne kelljen tennem a magam tökéletességében valósütkérezésen kívül?

Jó és a rossz abszolút, embertől független kategó-riáit csak akkor lehet megnyugtatóan, követhető élet-szabályként elfogadni, ha elfogadom, hogy van olyanörökkévaló, nem emberi erő, hatalom, amely azt létre-hozta. Ráadásul a gondoskodás, a szeretet kiáramlá-saként. Ha van ilyen örök és abszolút hatalom, akkorvan Örökkévalóság, az időbe és térbe zárt életen túliidőtlenség, és pusztuló, tökéleten földi életünkben aremény. Remény a hallhatatlanságra, remény az örökboldogságra, remény az élet értelmére, és magyarázatminden fajta nyomorúságra, fájdalomra. Ha van jó ésrossz, akkor van értelme a szeretetnek is, hiszen a sze-retet a jót hozza létre, a jót igyekszik érvényesíteni azemberi kapcsolatokban, a közösségben, a világban. Aszeretet, a másoknak való önzetlen adás, illetve to-vább lépve: az önkéntes áldozat, a vállalt és saját fizi-kális tökéletlenségünk miatti, továbbá a másoktól el-szenvedett nyomorúság jó célból történő Istennek fel-ajánlása. A legnagyobb áldozat maga Krisztusé, akielőször vállalva az emberi nyomorúságot Istenkét em-beri formát vett, majd kereszthalálával az önként vál-lalt és a mások, ember által okozott szenvedését fela-jánlotta az emberért. Felajánlotta, hogy a szeretet gya-korlásával nemcsak jó érzést, boldogságot adó embe-ri, közösségi kapcsolatokat műveljünk értelmünk éslelkiismeretünk által, hanem „megnyitva a Mennyor-szág kapuját”, eljuthatunk életünk végén az örök bol-dogságba.

Úgy tűnik messze jutottunk a kartális, illetve törté-neti alkotmány kérdésénél. Úgy gondolom, hogy még-

2424 Dobogósem, mert a kartális alkotmányok lényege éppen az,hogy az egységes szerkezetbe foglalt, és a közösségi-állami életet teljesen átfogó szabályokat, mindigegységesen, a hatalmi elvárásoknak megfelelően válto-zóan lehet értelmezni. A hatalmi elvárások, a mérté-kek, pedig állandóan változnak.

Ezért szükséges mindent egységesen szabályozni,hogy a magyarázat és így az irányítás, is egységes éskizárólag fentről, lefelé történő mozgásirányba, lehető-leg a leghatékonyabban történjen. Ezt segíti a centrálisállamrend, amely a demokratikus rendszereknél a ha-talmi ágakat ugyan megosztja, de értelmezési hatalmatés annak végrehajtását, illetve ha szükséges a fegyel-mezést, centrális eszközeivel egységessé teszi és mo-nopolizálja. A jó és rossz és más ehhez köthető abszo-lút kategóriákat, amihez mindig mérnie kellene magátés a közösség által is mérhetővé, ellenőrizhetővé ten-né, nem fogad el. Rendszere nem az isteni természet-jogi rendszereket követi.

Voltak időszakok, amikor részlegesen azt is elfogad-ta, de nem tartósította. Ilyen az ókori, de elsősorban akatolikus — keresztény közjó fogalmára alapozott szo-ciális jogállam követendő mintája. Ezt az egyébként,azt gondolom, hogy a kommunista, fasiszta és nemzetiszocialista nyíltan diktatórikus rendszerek időleges(megbuktatásáig történő) és történelmi ellensúlyozá-sára, magát népszerűsítve tették programmá a liberálisdemokráciák meghatározó, vezető tényezői. Tették, merta liberális demokráciák alternatívájaként létrehozott dik-tatórikus rendszereknek az ideológiai igazolásának részevolt, legalábbis Európában, az állam által vállalt, elvilegminden állampolgárra kiterjedő szociálpolitika.

Amennyiben beszélhetünk változatlan kategóriák-hoz mért és viszonyított államrendről, közösségi ön-szabályzó politikai rendszerről, amely elismeri, hogy azisteni szabályzókból, és az istenképmásiságból követ-kezően vannak olyan emberi erények, értékek, (pon-tosság, tisztaság, munkatisztelet, hazafiság és így to-vább) amelyek hittől és vallástól is függetlenül léteznekakkor beszélhetünk a közjóról. A vallásos és nem val-lásos személyek közös együttműködéséről. Meg kellazonban jegyezni, hogyha ezeket az emberi erényeketés értékeket elválasztjuk az örök mércéktől, amelyekvitathatatlanok, ami úgy is meg történhet, hogy a nép,a nemzet többsége hitetlen és vallástalan, akkor ha-marosan ezek az erények sem érvényesülnek, mertmegszűnik az örök ok és cél.

A közjó az egész közösség közös szellemi, lelki,anyagi valósága, amelynek minden személy része, mi-vel munkájával, életével hozza létre, tartja fenn ésamiből alapvetően és általában érdem, méltányosságalapján részesedik az igazságosság alapján, és csakkivételesen a számszerű egyenlőség szerint. Közjó ahagyomány, a nemzeti öntudat, a közvagyon, mindenami a közösség biológiai, szellemi, lelki fennmaradásátszolgálja. A közjó, amikor a személy jóléte nem kerülszemben a közösség jólétével, de a közösségnek istiszteletbe kell tartania a személy méltóságát.

A közjó értelmetlenné válik, amennyiben a szabad-ság a vágyak birodalma, ahol bármit tehetünk a fele-lősség vállalása nélkül, ahol a korlát csak a törvény, deazok is olyanok legyenek, hogy legkevésbé korlátoz-nak, vagy kötelezzenek (dereguláció, liberalizáció, pri-vatizáció, — a megszerzett hatalom kiemelése a köz-hatalom ellenőrzése alól, és például védelme magán-hadsereg által — egyneműek házassága, illetve egyen-jogúsítása, a kábítószerezés szabadsága, eutanázia,pornográfia, szinkretista, szektás „vallások” támogatá-sa, stb.). Ez a felfogás természetesen, követeli azt ahatalmi garanciát is, hogy a törvények hatalmi érdekszerint tetszés szerűen magyarázhatóak, illetve alkal-mazhatóak legyenek. Ebben az esetben a közjó azt je-lenti, illetve annál nagyobb a közjó, hogy minél inkábbazt tehetem, amit akarok, a közösség figyelembe vé-tele nélkül. Másokért ne kelljen semmit tenni, és min-denki hagyjon békén. A keresztény közjó viszont elvár-ja a „tevést” és nem tűri, hogy egyesnek sokkal inkábbjogai legyenek, mint kötelezettségei, másoknak pedig,inkább kötelezettségei és legfeljebb papíron, tetszőenértelmezhető jogai. (Vagyis jogtalan). A közjó klasszi-kus fogalma nem tűri az ingyenes potyázó, parazitalétet, de azt sem, hogy a közösség nevében felszá-molják a személyt és lehetetlenné tegyék szabadságát,vagyis hogy dönteni tudjon jó és rossz között, a jó és arossz ismeretében. Mind két verzió egy kisebbség, atöbbség ellenében megvalósuló parazita kormány-zásához vezet. A keresztény közjón kívül az embermár nem személy, hanem legfeljebb egyén, proletár,eszköz, vagy akadály. A gondoskodás, a felelősség,pedig botránnyá válik.

A liberális „közjó” értelmében mindenkinek jogavan hatalmat, pénzt, korlátok nélkül nőt (fiút) szerezni,az önérvényesítés útját korlátok nélkül járni. (Csak ahatalmat gyakorlók zárt rendszerű összetartozása nesérüljön.) Mindenkinek lehetséges, és akinek nem si-kerül, az vessen magára és ne hőzöngjön. Beláthatjuk,hogy ez az állam- és jogszemlélet azoknak, a már hata-lommal rendelkezők álláspontja, azoké, akik így sze-reztek irányítást és rendelkezési jogokat a közösségrovására. Ez a hatalom önző, és csak szűk csoportér-deket szolgál a többiek rovására. Nem áldozatot hoz,hanem másokat áldoz fel. Nyilvánvaló az is, hogy a vá-gyak legnagyobb korlátja az általánosan, mindenki ál-tal elfogadott és követett norma rendszer, a hagyo-mány, a nemzet, a család, a történelem, az állam, ésmaga a közösség, amely nem így akar működni. Ennekaz önérvényesítő modellnek voltaképpen akadály min-den, a Jó Istentől a közlekedési lámpáig. Elvárja és ki-követeli, illetve kényszeríti, hogy csak a szűkkörű ha-talmat biztosító szabályok és szabály értelmezéseklehessenek megkérdőjelezhetetlenül elfogadottak, aváltoztatás kizárólagos jogának alkotmányos és jog-gyakorlat szintjén is megvalósuló normájával együtt.Nyilvánvalóan, hogy ehhez olyan hatalmi struktúra kell,ahol nincsenek állandó és ellenőrző normák, az azt hi-vatott intézmények, következetes és értékalapú törvé-

25MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

nyek és minden változás elsősorban központilag éskizárólagosan vezérelhető és értelmezhető. Erre a leg-megfelelőbb az isteni természetjogot tagadó kartálisalkotmány, akár diktatúra az, vagy akár demokratikusaz államrend. A kartális alkotmány forma, pedig azértjó, mert centralizált hatalmi rendszert biztosít, aholmindig minden, mindenkire kihatóan önkényesen vál-toztatható.

Természetesen ebben a relativista világban a tole-rancia az jelenti, hogy a jót és a rosszat egyformán elkell viselni, hiszen nincs jó és rossz, nem nevezhetőmeg semmi rossznak, vagy jónak, és ezért nem is leheta rossz ellen fellépni, vagy tenni, de ugyanakkor hatal-mi érdekből bármikor megmondható, hogy mi tartozika tolerancia keretei közé. Mivel nem fogadja el, hogyvan objektív rossz és jó, majd a hatalmi érdek mondjameg végül mi a jó és a rossz. Jelenleg most is egyfor-ma „értékkel” bír az, aki mosakszik és aki nem; akiszeretne dolgozni, és aki nem; a pornó sztár, a bukottpolitikus, az akadémikus, a pápa, az angol királynő, amunkakerülő, stb, véleménye bármilyen kérdésben,helyzetben. Persze a média, az oktatási preferenciák, a„szórakoztató ipar” stb, gondoskodik a közvélemény-ről, és arról, hogy kinek a szava legyen mégis mérvadó.A pénz, és ez a tekintély. De ezek immáron sajnálato-san mindnyájunk által általánosan megismert dolgok,minthogy az is, hogy bármikor „közellenség” lehet, akiakárcsak életmódjával tagadja a mai „normákat”.Nincs ma a világon demokrácia, amely ne relativistaeszmékre „építkezne”, mint „közösség szervező”, min-denkire elfogadni kényszerített közös alap, konszen-zus, ahol a lelkiismeret nyugalmát az elvárt magatartásiformák és vélemények követése adhatja.

A világértelmezés alapelvei természetszerűen kihat-nak a hétköznapi életre, a közösség egész életét be-folyásoló szabályokra. Aki hisz az örökkévalóságban,az üdvösségben, az életét is megpróbálja eszerint élni.Aki nem hisz az élet a mindennapok gyakorlatára visz-szaható túlvilági dimenziójában, ahol a mérce a sze-retet, az a rendelkezésre álló pár évtizedében próbáljamegszerezni, amit csak lehet. Mivel nincsenek objek-tív mércék, gátlástalanul. Ha többség így gondolkodik,akkor például a gazdaság politika sem irányulhat hosz-szú távra, hanem a cél kizárólag a napi, rövid távúönző nyereségre, ahol a költségeket és a vesztesége-ket a vesztesek, a társadalom maga és a természet fi-zeti meg. A gazdasági tevékenység sem az emberre,méltóságára, fizikai-lelki-szellemi létezésre, sem a ter-mészeti következmények nincs tekintettel, figyelem-mel. Hiszen az élet múlandó, a vagyon lehetőleg minélhamarabb megszerezendő. A jövőre való figyelem, leg-feljebb a vér szerinti utódokra és a folyamatos hata-lomszerzése, növekedésre terjed ki, a többi nem szá-mít. A legtorzabb az, ha közben azt gondoljuk, hogyígy Isten akaratát teljesítjük be, hiszen minden más el-pusztításával végül magunkat pusztítjuk el, vonjuk Is-ten ítéletét magunkra.

A „humánusabb” hozzáállás legfeljebb azt még hoz-

zá teszi, hogy miután az emberen kívül nincs nagyobbhatalom, tehát az emberi észnél sincs tökéletesebb,ezért az emberi ész, a tudomány által majd kijavítja azesetleges ideológiai, gazdasági és minden más téve-dést, ha ez akár a természet és emberek százmilliói-nak pusztulásával is járt. (Lásd például a gátlástalanvagyon szerzés történelmi rendszereit, helyzeteit, vagya kommunizmust — amely szintén kevesek államkapi-talista diktatúrája). Ha az emberi ész és annak tökéle-tessége ura a világnak, tehát annak ő adja a törvényeit,akkor méltán gondolhatja, hogy (előbb-utóbb) uraljafizikális, természeti törvényeket is. Változtathat rajta ésakár kijavíthatja. (Például az embert is, végső soron lét-rehozhatja az „embert” is, akinek nincs földi halála.)

A történelem azt mutatja, hogy miután az örök el-vekre és a tapasztalatokra irányuló szokás által szer-vezett életet felváltja a pénz monetáris uralmát segítőeszmék uralma, az íratlan, történeti alkotmányok korais lejárt. Van ahol a régit és az újat megpróbálják(ták)egyesíteni, például az angolszász jogrendben, és alkot-mányos rendben, mint Nagy Britanniában és az Egye-sült Államokban, a protestáns hagyományokra alapulókonzervatív-liberális elvek alapján, de az európai törté-nelemben a magyar közjogi hagyomány „tartotta magát”leghosszabb ideig, a XX. század közepéig. Akkor is csakbrutális külföldi katonai megszállással és diktatúrávalvoltak képesek, szándékuk szerint örökre felszámolni.

Összefoglalóan a magyar történeti alkotmány olyanősi szokásrendszeren alakult közjogi renddé, ahol a„szerét tenni” az ország dolgainak az isteni törvények-be történő beágyazást jelentette, ahol a bírót is „igaz,becsületes embernek” hívták (probi viri). A közösség„a józan becsületes emberek meggyőződésében élt,akiket vitás esetekben peregyezség létrehozására is felszoktak kérni.” (Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- ésjogtörténet) (Erre a közösségi szokásrendre épültkésőbb a bíróságok önkormányzati rendszere és őriztemeg tekintélyét a modern korban 1944-ig a magyarigazságszolgáltatás.) Ez az ősi szokásrend nézetemszerint, nem volt ellentétes a keresztény értékrenddel,hanem éppenséggel abban teljesedett ki, valamint akereszténység is a magyar szokásrendben tudta magáttörténetében egyik legteljesebb formájában kiteljesí-teni. (Sajnálatosan ezt mostanában többen vitatják,ellenkezőjét hirdetik, miközben ennek ellentmondva,a történeti alkotmányt is szeretnék visszaállítani.) Ez aközjogi rend intézményeivel a legvadabb támadásokidején is, még ha időlegesen, vagy részlegesen sérülveis, de képes volt a magyar állam és a magyar nemzetilétezést megóvni. Ezt a történelem bizonyítja egészena 2. világháború végéig.

(következő számunkban folytatjuk!)

Ha értékes könyvet szeretne olvasni:

http://www.kethollos.hu

Dobogó26

Hetesi Zsolt elemzései (http://astro.elte.hu/~hete-sizs/) alapján várható, hogy a közeljövőben kőolaj nél-kül marad a gazdaságunk. Ez pedig a társadalom ösz-szeomlásához vezethet, ha nem készülünk fel céltuda-tosan a várható szervezési feladatokra.

Ma a tömegélelmezésünket csupán néhány szántó-földi növényre alapozzuk: a búzára, kukoricára, burgo-nyára, és olajnövényként a napraforgóra. Ha a szántó-földi gépeink üzemanyag nélkül maradnak, a gabona-termesztés és -betakarítás megoldhatatlanná válik. Abiodízelben és a bioetanolban egyelőre ne nagyon bíz-zunk, ugyanis jelenleg nagyjából annyi kőolajat igényelaz előállításuk, mint amennyit kiváltanak, ugyanis a bi-odízel és a bioetanol kőolajigényéhez hozzá kelleneszámítani a műtrágyagyártás és növényvédőszer-gyár-tás olajigényét is, nem csak a talajművelés, betakarí-tás, szállítás és feldolgozás olajigényét. Igavonó állatál-lományunk nincs, de ez még a kisebb baj. Viharvertnépünk már sokszor megélte és túlélte, hogy a háborúés az azt követő „felszabadítás” elvitte a teljes igavonóállatállományt. Ilyen esetben a férfiak álltak be az ekeelé, az asszonyok pedig fogták az eke szarvát. Ha pedigaz összes munkaképes férfit is elhurcolták a „felsza-badítók” — mint ahogy tették ezt a második világhá-borút követően például egész Kárpátalja magyar lakos-ságával — akkor az asszonyok álltak be az eke elé, ésa gyerekek fogták az eke szarvát. Csakhogy azóta sokatváltoztak a mezőgazdasági eszközök. A traktor helyéremár nem lehet csak úgy beállni a legnagyobb szükségesetén sem... Tudomásul kell vennünk, hogy ha várat-lanul olaj nélkül maradna a gazdaságunk, az nehezebbhelyzetet teremtene, mint az említett kárpátaljai példa

esetében a háború ésa sztálini megtorlásegyüttvéve. Nem állnakmár rendelkezésünkreélő erővel vontathatótalajművelő eszközökmilliós tömegek ellátá-sára alkalmas mennyi-ségben, nincsenek száz-ezerszámra kézi vető-gépek, betakarító esz-közök, nincsenek mega gabonacséplés, tisz-títás, szárítás, tárolás,őrlés kézi eszközei sem,

illetve a használatukhoz szükséges tudás és gyakorlatsem. Ezen eszközök tömeggyártása megszűnt, a gyár-tás újraindítása pedig a legnagyobb társadalmi egyet-értés és akarat mellett is, jól működő gazdaság eseté-

ben is éveket venne igénybe. A világgazdaság össze-omlása közben pedig minderre se idő, se lehetőségnem lesz már.

Mi lehet a megoldás, ha eszközhiány miatt a jelen-legi szántóföldi gazdálkodás nem folytatható tovább? Akertgazdálkodásra való gyors áttérés. Kerti szerszámugyanis a legtöbb háztartásban van, és a házilagos ja-vításuk sem reménytelenül bonyolult dolog. A tömeg-élelmezésre alkalmas — tehát nagy tápértékű, egészévben tárolható — növények közül a burgonya, a ku-korica, a bab és a borsó kerti szerszámokkal is ter-meszthető, kézi erővel is betakarítható és feldolgoz-ható. Ugyanez a kalászosokról már nem mondható el.Ez nem azt jelenti, hogy hosszú távon lemondhatunk akalászosokról. De ha hirtelen kell megszervezni azüzemanyag nélkül maradt lakosság élelmiszer-önel-látását, akkor nincs idő a kalászosokkal kísérletezni.Fagyos éjszakán a meleg pokróc előbbre való, mint akényelmes ruházat. Vészhelyzetben, amikor a lakosságminden talpalattnyi földet megművel a háza közelében(tehát ahol szemmel tartható, védhető a termés), aburgonya nem csak a búzától, de még a kukoricától issokkal ígéretesebb növény. Egyrészt a kukorica nagyonfényigényes, tehát házikertben, udvaron, gyümölcsfákközött, szőlő között, félárnyékban nem sok termésthoz. Másrészt a kukoricát nehezebb védeni lopás el-len, mint a burgonyát.

Az iparszerű mezőgazdaság összeomlása esetén aburgonyatermesztés fő kockázati tényezői a kórokozógombák és a vírusok lesznek. Ahol nagy a szükség,közel a segítség. Nem lehet véletlen, hogy a burgonya-vésszel (Phytophthora infestans) és a legveszélyesebbburgonyavírusokkal szemben ellenálló Sárpo Míra fajtaépp most robbant be a hazai köztudatba (http://www.sarpomira.hu). A Sárvári család által kinemesített, be-tegségekkel szemben kimagaslóan ellenálló burgonya-fajták széleskörű elterjesztése kulcstényező az éhínségmegelőzésében. Ha ugyanis leáll a szállítás, még rézgá-lic se lesz, nem hogy szintetikus gombaölő szerek! Aszokványos burgonyafajták termesztése ilyen körülmé-nyek között kész öngyilkosság. Dr. Sárvári István bur-gonyafajtáinak a hatékonyabb elterjesztése érdekébenszövetkezet is szerveződik. Aki bármilyen segítségettud ehhez nyújtani, keresse a szervezőket: SzabóBélát (bela@gastroil.net) és Mező Tamást (tmezo@iqs.hu).

További gond a talaj tápanyag-visszapótlásánakmegszervezése. Ha a műtrágyagyártás és -szállítás leáll,kizárólag szervestrágyát haszálhatunk majd. Csakhogyaz állatállományunk ehhez a feladathoz kicsi, a felsza-porítás hosszadalmas és komoly szervezést igénylőmunka a mai körülmények között, a trágya nagyobbtávolságra való szállításához pedig épp úgy nincsenek

Merre megy Kun László szekere? — avagy tömegélelmezés kőolaj nélkül

TÓTH FERENC

Kun László szekere, vagy más névenBasta szekere

Forrás: http://mek.oszk.hu/

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 27meg tömegesen a kőolajtól független eszközök, mint agabonatermesztés esetében. A zöldtrágyázást — közis-mert talajjavító tulajdonságai ellenére — tápanyag-visszapótlásként említeni egyszerűen önámítás. A leve-gőből megköthető szénen és nitrogénen kívül máselemmel nem gazdagítják a növények a talajt, ugyanisa foszfort, káliumot és a mikroelemeket ugyanabból atalajból veszik fel, ahová majd beforgatjuk őket. Szem-be kell néznünk azzal a kényelmetlen ténnyel, hogyüzemanyaghiány esetén emberi ürülékből nyerhető azegyetlen olyan trágyaféleség, ami kellő mennyiségbenjuttatható ki a földekre szállítójárművek nélkül is,például talicskával vagy kézikocsival. Ehhez azonbanaz embereknek a földek közelében kell lakniuk. Arendszeres kapáláshoz és a folyamatos őrzéshez szin-tén arra lesz szükség, hogy a lakosság jelentős része aföldek mellé költözzön a tenyészidőszakban. Valaha alegtermészetesebb dolog volt, hogy az emberek abbana tájban járnak-kelnek és ürítkeznek, amelyik táj táp-lálja őket. Ezt az életmódot kényszer hatására adták feleleink a folyószabályozásokat követően, és úgy tűnik,kényszer hatására fogunk tömegesen visszatérni atájba. Ha kényszer hatására se lennénk hajlandóak er-re, akkor nem sok esélyünk maradna a puszta túlélés-re sem.

A burgonya, kukorica, bab és a borsó szénhidrát- ésfehérjeforrásnak jó ugyan, de zöldség- és gyümölcsfo-gyasztás nélkül a szervezet hamar legyengül. Márpediga legyengült emberekből álló tömeg kiváló táptalaja ajárványoknak. Ezt nem szabad megkockáztatni. Ezértkell a gyümölcsfa-ültetést minél hamarabb elkezdeni,az ellenálló zöldségféléknek pedig már most kezdjükel gyűjteni a magját! A lehetséges beszerzési forrá-sokra vonatkozóan értékes gyakorlati segítséget kapha-tunk a következő adatbázisból: Génbankok, tájfajta-gyűjtemények (készítette Tóthné BogdányiFranciska; honlap: http://www.tudatosvasarlo.hu/cik-kek/1355 ).

Térjünk vissza még röviden a gabona kérdésére. A burgonyára alapozott válság-tömegélelmezés meg-

szervezése is éveket vehet igénybe, és addig is enniekell valamit a lakosságnak. Erre a tárolt gabona kivá-lóan alkalmas lehet. Mivel az államhatalom a mostanilátszólagos békeidőszakban sem a lakosságunk érde-keit védi, hanem helytartóságként csak a szervezettkifosztást felügyeli, így válsághelyzetben még kevésbébízhatunk a gondoskodásában. Vegyük saját kezünkbea gabonatárolást, amíg nem késő! Mindenhol helybenfel kell mérnünk, hogy mennyi tárolt gabona van tény-legesen magyar tulajdonban, azaz olyan emberek ke-zében, akik vállalnák a biztonsági tartalékolást a helyiközösség érdekében és a helyi közösség segítségével(pl. közös pénzügyi kockázatvállalással, természetbenisegítséggel). Legyen figyelmeztető jel a jelenlegi elké-pesztően alacsony gabonaár! Hogy hová vezethet, haaz államra, az EU-ra vagy ismeretlenekre bízzuk a gabo-natárolást, azt a Bibliából mindenkinek érdemes lenneelolvasnia (1 Móz. 47, 13-21., ahol „Az Egyiptomi szük-ség” cím alatt a lakosság teljes kisemmizésének gya-korlatias forgatókönyvét találjuk; lásd Tóth Ferenc: Ál-lamosítás Egyiptomban. Dobogó VIII. évfolyam 2. szám— 2009. április). Amikor már eladhatatlanul olcsó agabona, az arra figyelmeztet, hogy a közeljövőbenmegfizethetetlenül drága lehet, vagy esetleg egyáltalánnem lesz. Élelemhiány esetén pedig a lakosságot na-gyon könnyű annyira sarokba szorítani, hogy lemond-jon maradék jogairól is. Az energiaválság és az azt kö-vető élelmiszerválság árnyékában ne a bevásárlóköz-pontokat rohanjuk meg pánikot keltve, hanem gondosszervezőmunkával előzzük meg a pusztító zűrzavart!

Hogy mikorra várható mindez? Nem tudom. Aztviszont tudom, hogy ha a közeljövőben valami csodafolytán mégsem omlana össze a kőolaj alapú tömeg-élelmezés, akkor is csak nyerünk azzal, ha enyhítjük avilágkereskedelemtől való függőségünket, és vissza-térünk az élelmiszer-önellátáshoz.

Kelt Máriabesnyőn 2009-ben, Földanya Havának harmadik napján

Fizessen elő a Dobogóra!Hisszük, valljuk, hogy csak a nemzet emlékezetében élő tudás mentheti meg hosszú távon hazánkat a világ számára. Ezért mi csak olyankutatókat engedünk megszólalni, akiknek tudását megkérdőjelezhetetlennek tartjuk. Nálunk nem fog „sok apró színes hírt“, olvasni, annál

inkább tanulmányokat, tényeken alapuló kutatásokat múltunkról, hagyományainkról.

Állandó szerzőink: Molnár V. József, Szelestey László, Tóth Zoltán József, Tóth Ferenc, Born Gergely, Fellegi Béla, dr. Végvári József, Harangozó Imre, Bradák

Károly, Grandpierre Attila, Vetráb József, és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos

Megjelenési időpontok: február, április, június, augusztus, október, december, az adott hónap utolsó napja. Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők

Előfizetési díj — 5 éve változatlanul! — egy évre: 4000 Ft, ami tartalmazza a postaköltséget is.Európába: 7000 Ft, Tengeren túlra: 10000 Ft.

Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét!Előfizethető rózsaszín postautalványon, vagy személyesen is, Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a.

Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032).

Dobogó28

(folytatás az előző számból)

Innen száraz úton, a Káliz útvonalon, vitték továbbMok22 a nádor családi monostoráig Bát monostoráig,ahol tovább vive a Dunai vízi utat biztosították. Moknádor családi viszonyairól csak annyi ismeretes, hogyIII. Incze pápa 1206. június 7-én őt a házasságábanfelmerült rokonsági akadály alól felmentette. Neje —előkelő családból való leány — másodfokú rokonavolt; házasságuk akkor már hosszabb idő óta állt fenn;ő is, neje is, előrehaladt korban voltak és házasságuk-ból gyermek is eredt. Megkezdi pályáját 1185-ben mintországbíró, mely állást 1186-ig tartotta; 1188 május 6-án Nyitra megye főispánja; ugyanazon évben megkap-ja a nádorságot, melyben 1194-ig találjuk; e mellett(1192–1193) Bács megyei főispán is volt; 1198-bantöbb más nagyokkal a szentföldre akart utazni, Inczepápa azonban felmentette őt ebbeli fogadása alól,mert Magyarország zavaros viszonyai otthonlétét kíván-ták; ki is nevezte őt Imre király másodszor nádornak,mely minőségben (a mellett Bács megyei főispán is)1198-tól 1199-ig találjuk. Miután azonban a lázadóAndrás királyfi pártját fogta, megfosztotta őt Imre ná-dorságától, mire András udvarában, Horvátországban(1200-tól kezdve) mindaddig maradt, míg András trón-ra lépése után 1206-ban — most már harmadszor — anádorságot visszakapta, mely mellett még Bihar- ésSopron megye főispánságával fel lett ruházva; de eztsem tartotta sokáig, amennyiben 1208-tól 1209-igcsak pozsonyi (1208-ban a mellett még Bars megyei)főispán. 1210 után elvész a nyoma. Lehet, hogy ez azakkoron II. András ellen irányult összeesküvéssel álltösszefüggésben, melynek célja az volt, hogy Géza ki-rályfinak Görögországban élő fiai trónra emeltessenek.

Budára érkezve tovább Visegrádra érve, a székelynemzetségek birtokai végig megtalálhatók voltak amely,mint egy őrző rendszer védte nemcsak a királyt, ha-nem a nádort is, ahol nemcsak a falvak őrizték meg aszékely vezetők nevét, mint Szik23 (Csík) Budaörsön. ABuda név24 is, amely székely vezetőnek a neve kinekfia Sebes volt. A szászok 1224-iki kiváltságlevelébenemlített Sebesi székelyek földje, Baróttal szoros kap-csolatban. A név máig sem enyészett el, mert a grúzokmég most is zikh-nek nevezik az adighe cserkeszeket.Az adighe nevet is a zikhből származtatják. A régi névátalakulva maradt fenn a cserkeszek legnyugatibb ága,a Fekete-tenger parti sapsi (sabszik, sapsug) nép nevé-ben, melynek első szótagja a szabirok nevére emlékez-tet.25 Ennek a régi (a Krisztus születése óta ismert)Zichia (Szichia) tartománynak őslakosai nagy népkeve-redésen mehettek át a népvándorlás századai folya-

BAKK ERZSÉBET-BAKK ISTVÁN

A székely vezetőréteg az Árpád-korban (2. rész)

Vezéri sóbánya

Kereskedelmi útvonalak I.

Kereskedelmi útvonalak és hadiutak II.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 29mán, mert a Meotisz és Kubán vidéke (Zichia északirésze) útjába esett a keletről előtörő népáradatnak.Szent László alatt a besenyőkkel szemben védik a se-besi gyepűket a székelyek. A gyepűrendszernek emlé-kei megmaradtak a hegyek, patakok és helységekneveiben is. Ilyenek: Gyepű- és Gyepespatak, Gyepűfe-je, Gyepes, Vaskapu, Kapustető, Lestető, Magasles,Leshegy, Látóhegy, Nézőhegy, Őrhegy, Nagyőrhegy,Kürtölőtető, Lövéte, Száldobos stb. Még a XI. századelején is kétféle magyarságot különböztettek meg ná-lunk, u. m. fehér és fekete magyarokat (magyarokat ésszékelyeket). Az Őrs falu is, ahol folyamatos őrségetbiztosítottak az udvarnak a só és arany szállítmányokatkellett biztosítani. A másik ugyan ilyen Őrs (Őrsön) aBobag mely, Bő a (Szalók) nemzetség a Bak(k), pedig aMok nemzetség nevét őrzi meg. II. András alig tért ma-gához, amikor rádöbbent, hogy a magyar főurak el-vesztésén túl székelységet is elvesztette. Az átvándor-lás olyan változást jelentett amit Mok nádor intézett, őezzel nemcsak katonailag erősítette fel magát, hanema székelység ősi jogát is koncentrálni tudta úgy, hogy anemzeten belül más jogalapú nemzet tudott fenn-maradni ahol a Szent István királyi korona hatása meg-állt. A dolog nehézsége abban is felerősödött a Mok ésrokonsága Szik és a Bát (Bak(k)26 családokat fejede-lemként tisztelte a székelység e vezető réteghez nem-csak vezetői, hanem jelentős gazdasági erő is társult,mint az erdélyi só és arany bányák.

Döbbenten tapasztalta II. András, hogy az AranyBullával átalakult és meggyengült királyi hatalom (I.István-i karizmatikus öröksége). Az Árpád-házi királyokéletében először a belső hatalom nem erősítette akirályságot, erre új megoldásokat kellett keresnie, hogyvisszanyerje a Szent Korona és a királyság fényét.

Ezt a folyamatot még ráadásul a tatárjárás is erősengyengítette, az újragondolt védelmi rendszer építését27

a székelység a maguk várépítésével, erősítette, amelya Bak(k) ill. Szik családok vár28birtokai és monostoraikigazolnak. A tatárdúlás a magyarságot jelentősen meg-ritkította így a kunok befogadásán túl feltehetőleg né-met tanácsra a székely lakosság által kiürített területe-ket királyi hatáskörbe vonta Mok nádort,29 orvul megöl-ték, hogy a két család arany bánya és a sóbánya vagyo-nát királyi hatáskörbe vonásáig és a székelységet a maiterületre korlátozták. Azonban az előállt helyzet a bá-nyák és a vezető családok megsemmisítésével széjjel-szórásával és az Aranyosszék odaadományozásávalsem volt csillapítható. E folyamat a legsúlyosabb részétaz Árpád-házi király III. András pecsételte meg. A szé-kelység nagy kereskedelmi központján, ahol az örömés a bánat ünnepét megemlékezve élőre és holtakraTorda városában ahol a király (III. András) az első ki-rály és Árpád egyezségét a székelyekkel felrúgta, az is-teni köteléket feloldotta és a székely szabadságot sú-lyosan megtiporta, okiratait megsemmisíttette. Ettől aperctől kezdve az Árpád-ház és a szkíta-pártus szövet-ség Isten előtt megszűnt.30

22 Az oklevelek a székelyek három nemzetségét emlegetik (triumgenerum Siculi).; Első templom és monostor építésének korát egy 1198-ban kelt pápai irat határozza meg. Henszlmann-féle ásatás után a megta-lált pecsét természetesen elveszett! Aminek ábrázolása különösen érde-kes 3-as templomtorony ábrázolása miatt. Fontos adat továbbá a királyisírok feltárásával is foglalkozott ugyanez a személy, Henszlmann Imre, akiSzékes-fehérváron a királyi csontokat, koponyákat és maradványokat ösz-szekeverte és a gyufagyárból szállított dobozba helyezte. Elmúlt évekbenszorgalmas és kitartó munkával Hankó Ildikó antropológus a csontokat éslelet maradványokat újra temettette és azonította. További helység név-azonosításról Erdélyben: MOCS (KO.) MOCIU (ném.: Motzdorf, Motsch,szász: Motzdref) Fekvése: A Mezőség központi részén, a tszf. 357 m-en aMocsi p. mellett fekszik (ez egyik forrásága a Cege p.-nak), ez GyekéigÉÉK-re tart, innen Cege (csege) p. néven ÉNY-ra folyik, odébb egyesül aSziki p.-al, az egyesült víz pedig Füzes p. néven Szamosújvártól (SZ. D.)É-ra a Kis-Szamos jobb oldalába torkollik.

23 pl. Szik, Szika, Szike: 1610: Szika (Kempelen 10:164) 1627 Nicola-um Szika (Úriszék 543) Szika vsz.r. világi személynév, s ez a r. Szik (Scíku:MNy 32:205) név –a bec. képzős származéka lehet. M: apanév Szike:1692: Stephanus Szike, Joannes Szike (Bihar vm.32). <Szike vsz.r. világiszemélynév, s ez a r. Szik (Scíku: MNy. 32:205) név-e bec. Képzős szár-mazéka lehet. M: apanév. In: Kázmér Károly: Régi magyar családnevekszótára XIV-XVII.század Bp., 1993. p. 1009 Továbbá Szik (Szék) helységmonográfiája kéziratban, rövidesen megjelenik. A szék szótól nem szár-mazhatott, mert a Székelyföld székekre való felosztása sokkal későbbi,mint maga a név. (?) A Sziköl: 1086-ból már, mint személynév is előfordula bakonybéli birtoklajstromban, mint „sóbányász” neve Scitul (Sziköl) alak-ban. Később természetesen csak merő „véletlenségből” lesz Szik Istvánkamara gróf, só ispán Széken (Sziken). Mog: Mokud, Magudi 1086-ban,mint egy Bakonybéli apátság szolgálatában levő „lovas” neve jön elé, mintszemélynév előjön 1086-ban. A mak, mog tőből képzett makla, mogla igeegy igenévi származéka a. m. dicsőített, magasztalt. Syke névről: 1211. Ti-hany I. köt Árpád Zeuleus ultra Bokon. Joubagiones sunt de genere Mot:Pagan et Tuet filius Sicula, Syke cum filiis Almo et… 1269. A győri káptalanbizonyságlevele, hogy gróf Erney és gróf Syke, Opur nemzetségből, többjobbágyaikat szabadokká bocsátották. 1295. A Sz. istváni, Nagyvárad mel-letti, konventnek bizonyságlevele, hogy Benedek, Benedek fia, és testvéreiMoroban lévő részbirtokukat Syke és János testvéreknek eladták.; (Azeredetiből, mely hártyára írva 1848 előtt a zalathnai bányatörvényszéklevéltárában őríztetett. Közli Kéméndy Várady Ádám.) SYKE (Engelnél)

24 Buda, Bud. Vámbéry a tör. tat. bud, but = kicsiny, fiatal (csagataj:buta=fiú, gyermek, a család legifjabb gyermeke) tőből származtatja (Magy.Er. 185) s így nem egyéb, mint dialektikus változata a föntebb említett Bothnévnek. A hangzó gyöngülés az oghuz törzsbeli törökség (turkomán, oz-manli, úz-kun) nyelvének a sajátsága, a Buda nevet tehát ilyen szárma-zású török elemek honosították meg nálunk, ugyanazok, a kiktől a turult isátvette címerűl a magyarság (L. Turul 1886. 124. l.). A magyar mondák Ete-le öccsét, Bledát nevezik Budának s ezenkívül a Szent István korabeliSzakállas Buda, Egiruth fia és Sebus apja ismeretes e néven. A XIII. szá-zadban főleg kisebb nemeseket találunk Buda néven, így 1226-ból ismer-jük Berencsei, Budát, 1235-ben egy soproni, 1268-ban szolgagyőri, 1272-ben trencséni, 1276-ban ungi, 1295-ben pedig egy turchi nemes ismeretesBuda név alatt. A váradi Regestrumban egy Bud nevű is előfordul.

25 A háromszéki székely nyelvjárás ma is mondja Sepsi helyett, hogySapsi. „Sápsi-szángyörgyiek” — írja Erdélyi Lajos: Magyar nyelvi tanulmá-nyok. I. k. A háromszéki nyelvjárásról. 58. 1.

26 pl. TORNYA (CSA.) TURNU (Tornia, Tornea) Fekvése: Az Alföld K-irészén, a Fehér-Körös és a Maros közötti területen 1333- Mok (Bok, Bakh-tornya) 1334- Botk 1335- Bok 1425- Bok 1427- Bak 1471- Vak (Bak) 1555-Thorony 1558- Toron 1561- Bak 1647- Tornya 1828, 1851- Tornya

27 Bát monostor: Bak monostora és Bak monstra stb. In.: Iványi István:Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helységnévtára. I-II. köt. 2.kiad., Szabadka, 1909. p. 26.

28 MOT castrum: Dans la sphère d’attraction des plus grandes villes, ils’était déjà constitué des zones maraîchères telles que le Hóstát à Ko-lozsvár (quartier dont le nom vient de l’allemand Hochstadt) ou les villagesd’Aranyosszék qui ravitaillaient Torda et la Terre des Mot (Moţi = Roumainsdes Monts métalliques). http://mek.oszk.hu/02100/02114/html

29 1211-ben szállták meg a német lovagok a Barcaságot természete-sen II. András hívta őket Magyarországra, érdekes módon pont abban, idő-ben, amikor 1210-től Mok nádornak már nincs okirati nyoma.

30 Szentkatolnai Bálint Gábor: A Honfoglalás revíziója, vagyis a hun,székely, magyar, besenyő, kun kérdés tisztázása Kolozsvár 1901.

Dobogó30

ELÕADÁSOK - PROGRAMOKa KÉT HOLLÓS Könyvesboltban

Bp., 1081 Kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032,

http://www.dobogommt.hunovember-december

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: november 3. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!)

BÁRKA-ESTÉK: november 4. szerda, 18 óra: Népi gyógyászat, szerves gazdálkodás, szervesműveltség (Belépőjegy NINCS!)

Dr. MOLNÁR GÉZA előadása: november 6. péntek, 18 óra: A magyar föld tündérei - az ember és atermészet (Belépőjegy: 1000 Ft)

TÓTH FERENC előadása: november 10. kedd, 18 óra: Dió: bölcsőtől a koporsóig — koporsótól abölcsőig (Belépőjegy: 1000 Ft)

SZÁNTAI LAJOS előadása: november 13. péntek, 18 óra: Szent Lászlóval a Kárpát-medencében 1. rész(Belépőjegy: 1000 Ft)

MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: november 17. kedd, 18 óra: Ég és Föld ölelésében 7. rész (Belépőjegy:NINCS! Adományokat az est költségeire tisztelettel várunk és fogadunk!)

BÁRKA-ESTÉK: november 18. szerda, 18 óra: Népi gyógyászat, szerves gazdálkodás, szervesműveltség (Belépőjegy NINCS!)

PAP GÁBOR előadása: november 20. péntek, 18 óra: Képírók - kortársaink (Belépőjegy: 1000 Ft)

KÁRPÁTI TAMÁS előadása: november 24. kedd, 18 óra: A Da Vinci kód - amit még nem mondtak elróla (Belépőjegy: 1000 Ft)

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF előadása: november 27. péntek, 18 óra: Fejezetek a magyar történelemből(Belépőjegy: 1000 Ft)

TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti TÓTH TIBOR: december 1. kedd, 18 óra (Belépőjegy NINCS!)

BÁRKA-ESTÉK: december 2. szerda, 18 óra: Népi gyógyászat, szerves gazdálkodás, szervesműveltség (Belépőjegy NINCS!)

Dr. MOLNÁR GÉZA előadása: december 4. péntek, 18 óra: Ebédelek vagy ebéd leszek? (Belépőjegy:1000 Ft)

TÓTH FERENC előadása: december 8. kedd, 18 óra: Miért kell átélnünk a „lélek sötét éjszakáját“?(Belépőjegy: 1000 Ft)

SZÁNTAI LAJOS előadása: december 11. péntek, 18 óra: Szent Lászlóval a Kárpát-medencében 2. rész(Belépőjegy: 1000 Ft)

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 31

Szellemgy gyÆszattanfolyam

Kercselics Imre vezetésévelAz előadások helye: Hotel Platánus, Budapest, VIII. ker. Könyves Kálmán krt. 44.

Az előadások időpontjai:

2009. november 7-8. V-VI. rész, 2009. december 5-6. VII-VIII. rész

Az előadások 9-től 16 óráig tartanak.

Előadók (nem sorrendben!):

Tóth Ferenc (mezőgazdaság)

Molnár Géza (ártéri gazdálkodás)

Géczy Gábor (Bárka-program)

Vígvári János (népi gyógyászat)

Báder László (éghajlatváltozások)

Leidinger Dániel (környezetvédelem)

Tóth József (épített tájak)

Helyszín: Két Hollós Könyvesbolt, (1081 Budapest,Kenyérmező u. 3/a.)

Előzetes helyfoglalás: 299-0032

Belépőjegy: 1500 Ft (egésznapra!)

Gyógyítsuk meg a Földet!december 12. (szombat) 12 órától (kb. 21 óráig)

MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: december 15. kedd, 18 óra: Ég és Föld ölelésében 7. rész (Belépőjegy:NINCS! Adományokat az est költségeire tisztelettel várunk és fogadunk!)

BÁRKA-ESTÉK: december 16. szerda, 18 óra: Népi gyógyászat, szerves gazdálkodás, szervesműveltség (Belépőjegy NINCS!)

Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF előadása: december 18. péntek, 18 óra: Fejezetek a magyar történelemből(Belépőjegy: 1000 Ft)

KÁRPÁTI TAMÁS előadása: december 29. kedd, 18 óra: A Da Vinci kód - amit még nem mondtak elróla 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft)

SZÁNTAI LAJOS előadása: december 30. szerda, 18 óra: MEGLEPETÉS!!! (Belépőjegy:MEGLEPETÉS!)

Dobogó32

A Dobogó korábbi lapszámában (2009/3.) kísérletettettem közelebb kerülni Csontváry festményének értel-mezéséhez. Az írást kerek egésznek tartva, nem érzemszükségesnek a jelen gondolatsort folytatásnak nevez-ni. Részben kapcsolódik az előzményekhez, de azokszámára is követhetően, akik esetleg nem olvasták vol-na korábbi írásomat.

Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy nyitottkérdés maradt, hogy pontosan mely égitestet látjuk akép közepe táján megjelenni. Az első pillantásra ké-zenfekvőnek tűnő megoldás, miszerint a címben ismegidézett égitest a visszatekintő Nap, több okból isproblémásnak tekinthető.

Az egyik kételyre okot adó mozzanat, hogy mitőlkerültek éles fény-árnyék határvonalak az óratoronyraés a házfalra, az égitesttel ellentétes oldalra.

A másik, és döntő bizonyíték, hogy a dél-keletiirányból nem láthatjuk a Napot lenyugodni, vagyis visz-szatekinteni. (A dél-keleti irány a város földrajzi pozí-ciójából ma is egyértelműen beazonosítható, lásd elő-ző írásomat.) Abból az irányból felkelni láthatjuk azégitesteket, mégpedig az év folyamán csakis a téli nap-forduló időszakában.

Ebből következően kézenfekvő volna arra követ-keztetnünk, hogy a kérdéses égitest a telihold lehet.Viszont itt is fel tudunk sorolni olyan ellenérveket,amelyek ezt az azonosítást — legalábbis kizárólagosérvénnyel — megkérdőjelezik. Az egyik, hogy ezáltaltúlzottan narancsos-vörös színnel volna a Hold megi-dézve. Ez a színhasználat bizonyos esetekben, mintamikor a légkör porszemcséinek hatására a teliholdatvöröses-narancs színben látjuk „izzani”, indokolt lehet.A másik lehetőség, a teljes holdfogyatkozás hasonlószíne. Ez a jelenség ténylegesen csak teliholdkor lehet-

séges, de csak napnyugta után. Itt viszont, világosbanvagyunk, és ha a kerek égitestet a Holddal szeretnénkazonosítani, újfent csalódnunk kell. Az „égi mechani-ka” szabályai szerint ugyanis, a telihold nem látható anappali égbolton!

Azt mondhatjuk tehát, hogy kizárólagos azonosítás-ra sem a Nap, sem a Hold esetében nem vagyunkképesek. Bármelyik irányba szeretnénk pontosítani,mindenképpen ki kell ragadnunk a teljes összefüggés-rendszerből az égitestet.

A fölöslegesnek tűnő „nyomozás” azonban izgal-mas kérdések irányába terelhet bennünket. Gondol-junk bele, hogy maga Csontváry figyelmeztet arra,hogy különbséget kell tenni látás, és néző- vagy bá-muló-képesség között! Azzal a mondattal ugyanis, hogy„Nem ismeri az ember a levegő távlatát, és a csillagoség távolságát, és ez által a Hold és a Nap távolában op-tikailag csalódik”, Csontváry a kérdés lényegére tapin-tott.

Amint kimondjuk az égitest nevét, pusztán a reti-nánkra ható információt mondjuk ki, mégpedig az ér-telem fényét nélkülözve, vagyis a látóképesség teljesmellőzésével. Mennyivel elfogulatlanabb lenne aztmondanunk, hogy a színe (vöröses-narancs) és formá-ja alapján, az esetek többségében a Napot (felkelő,vagy lenyugvó állapotában) látjuk hasonlónak. Viszonta kizárólagos azonosítást a kép teljes összefüggésrend-szere megkérdőjelezi. A következő lépés ezt követően,(ha mindenképpen megnyugtató választ szeretnénkkapni a „jelenségre”) a lehetőségek számbavétele.

Milyen feltételek teljesülése alapján lehet kijelen-teni, hogy a képen a visszatekintő Napot látjuk megi-dézve?

Előbb azonban „járjukkörül” megint a festményt!

Nézzük meg a kép szer-kezetét! A festmény kom-ponálásának mai elvárá-sai inkább egyfajta fogya-tékosságnak tulajdoníta-ná azt, hogy „nem sikerülta mesternek belekompo-nálni a képkeretbe” az ábrázolt motívumot. Hiszen azóratorony tetején látható harangra azt mondhatnánk,hogy „nem fért ki”, és a kép széle levág belőle. Csaku-gyan komponálási hanyagságról lehet szó ez esetben?

Amikor egy Csontváry-kép széleihez közelítünk, felkell vetnünk annak a lehetőségét, hogy a kép széle egyolyan határ, amelyen túl a láthatatlan világ, a „miszti-kus” kezdődik. Különösen igaz ez a kép felső szélére,hiszen képletesen szólva ez az a határ, ahol a „felsővilág” kezdődik. Minden olyan alakzatnak, ami „ki-lóg”a festmény felső peremén, az is lehet a magyarázata,

Visszatekintő nap TraubanTovábbi gondolatok Csontváry Kosztka Tivadar képe nyomán

CZEGLÉDI GÁBOR

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 33hogy olyasvalamit láthatunk, amelynek közvetlen kap-csolata van a már ábrázolhatatlan, de mégis megidéz-hető „felső” világgal.

Jelen esetben, az óratorony, ami harangtorony isegyben, közvetlen kapcsolatban van ezzel a láthatatlanvilággal. A torony tetején látható harangocskát, a képszéle olyan módon osztja ketté, hogy még látjuk a ha-rangot, de megidéződik egy különleges „lény” is általa,a „sárkányfej”nek nevezett felszálló Hold csomópont!

Ennek a jele az asztrológiai és az asztrálmítoszijelölésben:K.

Már említettem, hogy a telihold időszakában lehet-séges olyan kozmikus oppozíció, hogy a Föld árnyékarávetül a Holdra. A légkör felhőzetétől függően, némiszórt fény ilyenkor megszínezheti vöröses-narancsszínűvé a Holdat. Ez a jelenség a holdfogyatkozás. En-nek a „színjátéknak” a tágabb értelmezése, figyelembevéve a Hold női minőségként tételezését a hagyomá-nyunkban, felveti annak lehetőségét, hogy a Nap egybizonyos (narancs-vörös színnel megidézhető) állapo-tába „öltözik”. A „Napba öltözött asszony” beazonosí-tását azonban ne hamarkodjuk el! Inkább csak arra fi-gyeljünk fel, hogy az olvasati lehetőségek mentén mi-lyen irányba tágul ki a vizsgált összefüggésrendszer.

A teljes holdfogyatkozás megfigyeléséhez ugyanisaz éjszakai égbolt sötétségére van szükség. A képenviszont világos van, de ez a kitérő a „Napba öltözöttAsszony” és a sárkány irányába nem lehet hiábavalószámunkra. Hiszen a János apostol Mennyei Jelené-seiben is szinte szétválaszthatatlanul jelen van mind-két „minőség”. Ahol az egyik megjelenik, rögtön utánamegjelenik a másik is.

Időzzünk még egy ideig a sárkány-tulajdonságokképi megidézésénél!

A központi égi-test körül és a SzentBorbála templom há-rom ablakos „zász-lós” tornya fölött,mindkét oldalon fel-sejlik az „őrző álla-tok” ősi képleténekmegidézése. A nézőa baloldalon egy ör-dög, vagy talán sár-kányfej alakú épület-díszt láthat belógni,a vele szemközti ol-

dalon pedig egy futónövény rajzol elénk egy lefelenéző kígyófejet. A „kígyó” alakú növény „hátán” azon-ban még szárnyakat is láthatunk!

Hasonló szerkezetben, sárkány-szerű őrző állatokjelennek meg honfoglalás-kori bezdédi tarsolylemezenis, a kereszt, vagy sok esetben az életfa két oldalán.

Csontváry festményén viszont az a legkülönösebb,hogy mindkét rejtett állati minőség más-más „létsíkon”kerül megidézésre. Az egyik a kőben, a másik a nö-vényben ölt alakot. Mindkettő egy harmadik, az állat

(állapot) minőségé-ben válik egylénye-gűvé.

Arra vonatkozóan,hogy a festmény meg-ismerése közben va-lóban a sárkány-tulaj-donságok felségterü-letére kerültünk, vanmég egy fontos értel-mezési lehetőségünk.Ez pedig magának afestmény helyszínének neve, mégpedig mind a latin,mind a görög nyelven: latinul Traqurium, görögül Tra-gourion. Mássalhangzói révén mindkét szó alapjábanfelsejlik a Draco/Dragon (Sárkány).

Ha viszont tovább „pergetjük” a nyelvi lehetősé-geket, nemcsak ennek a mitikus állatnak a neve, ha-nem egy népnév, és egy mitikus Ősatya személyénekalakja is kirajzolódik: a Traq/Trag=Thrák, és az urium/ourion=Orion/Nimród.

Senkit sem szeretnék azzal ámítani, hogy véglegesmegoldással szolgálhatok a festmény értelmezéséneklehetőségét illetően. Sőt, megkockáztatom, hogy egyCsontváry-képet sem lehet véglegesen és maradékta-lanul „megfejteni”. Minden értelmezési kísérletneklehet létjogosultsága, de maga a festmény figyelmeztetarra, ha zsákutcába jutottunk. A tanulságok viszontbennünket gazdagítanak.

Léteznek olyan vélemények, hogy a Cél maga az út.Az út pedig, amit a legegyszerűbb gondolat-csíra kész-tetése nyomán képesek lehetünk bejárni, időközbenÚt-tá, vagy ha tetszik Tao–vá alakulhat. Mert a Tao kife-jezés, nemcsak Utat, hanem egyetemes világtörvénytis jelöl. Az Út pedig, nemcsak a Nap útját jelképezheti,hanem a szellemi világok közötti tengely mentén, avilágfát is jelölheti.

Ezeken az összefüggéseken akkor is meditálhatunk,ha felismerjük, hogy maga a városnév, Trau, a „nyelv-pergetés” vagy ha úgy tetszik „mantrázás” nyománképes átalakulni, és új arcát megmutatni:

T r a u T r a u T r a u T r a u t r a u t r a ú t r a út r a ú t r a Ú t r a Ú t r a Ú t R a Ú t R a

Tehát, ilyen módon nemcsak felszólítást kapunk ar-ra, hogy elinduljunk, hanem az is felsejlik, hogy ez azút, az „Istenség” útja is. Amennyiben az így megidéz-hető olvasati lehetőség, a Napisten egyiptomi nevének,Ra útjának is értelmezhető. Ennek az útnak a magyarNapút kifejezés felel meg. Ezért nem véletlenül ígérteaz elhívó Hang a művésznek, elhívatása pillanatában avilág legnagyobb napút festőjének titulusát.

Ha pedig a „betűk mágiájánál” tartunk, a Világfába(Fa) rejtett Út (Tao) akrosztichonját pedig a kép aján-lásában, az évszám után olvasható szövegben ismer-hetjük fel:

Dobogó34

Festé Tivadar Az Országháznak Ajándékul

Végezetül csupán egyetlen olvasati lehetőségre sze-retném felhívni a figyelmet.

Az eredeti kérdés az, hogy miképpen lehet a dél-keleti égbolton látható (felkelő) Napot „visszatekin-tőnek” nevezni.

Mire tekint vissza a téli napforduló időszakában fel-kelő Nap?

A napkelte, felhőtlen égbolt esetén az év mindenreggelén megfigyelhető esemény. A változás az előzőnapkeltéhez képest egyrészt időbeli (december 25-tőla nyári napfordulóig minden nap pár perccel korábbantörténik), másrészt térbeli (ugyanezen időszak alatt ahorizonton látható napfelkelte hely dél-keletről észak-keletre vándorol).

Valójában azzal, hogy a Nap látszólagos égi útja so-rán eljut a felkelte helyének legdélkeletibb állomására

december 21-én, egy éves ciklust zár le. Ekkor háromnapig látszólag ugyanazon a helyen látjuk felkelni. De-cember 24-ről 25-ére virradóra viszont, elmozdulni lát-juk a felkelte helyét az ellentétes irányba, ezzel mindegyelindítva a következő éves Napút ciklust.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a téli napforduló idő-szakában megjelenő Nap, ha valóban visszatekint, ak-kor nem a napra (24 óra), hanem az egy év alatt bejártútjára, vagyis a Napútra, vagy térbeli értelemben eklip-tikára, vagy állatövre „tekint” vissza. Ez pedig lényegeskülönbség!

Indokolt lehet tehát a visszatekintő Nap címben meg-idézett állapotában, a téli napforduló idején felkelőNapot üdvözölnünk. Ezt az értelmezést, a kép tájolásamegerősíteni látszik. A tanulságot viszont, ami szerintdecember 24-éről 25-ére virradóra a Nap éves járásá-nak ciklikusságát (is) látjuk megszületni, Csontváry-képének alaposabb vizsgálatának köszönhetjük!

(folytatás az előzőszámból)

— Mit parancsolsz, jó fiú? — kérdi tőle.— Arra kérlek, kis halacskám — mondja a fiú —, mondd

meg, hogy hova lettek a lovaim.— Hm, a te lovaid — mondja a halacska — ott vannak az

én táboromban. Az egyik futárom jelentette, hogy három ide-gen hal került közéjük. Gyere velem egy pillanatra, ott leszela tengerparton, majd csak vigyázd! Majd mikor a tengerelkezd mozogni, akkor három nagy tüskés hátú dörgencs,tiszta fekete, úszik majd a part felé. Az én legényeim szo-rítják, hajtják a tengerből kifelé. De jól vigyázz! A kantárt jólfogd a kezedbe, hogy amikor a középső a partra ér, úgy üsdfejbe, hogy felforduljon. Abban a pillanatban ott leszel a he-lyeden, és meglesznek a lovaid.

Abban a pillanatban a halacska segítségével János kinntermett a tengerparton. Nézi: a tenger nagyon morog, nagyonzúg, és három fekete hal - de egyenesen neki tart — csakúszik ki a partra. Abban a pillanatban jól megfogta a kantárt,úgy megütötte a középsőt, hogy az mindjárt felfordult. Akövetkező pillanatban már ott volt János a legelőn, a háromlovával együtt. Szépen felkantározta őket, felült a vasderesre,és elnyargalt haza.

— Jó estét, édes öreganyám!— Adjon isten, fiam! Megjöttél?— Amint látja, öreganyám! Jó lovacskák ezek! Igen szé-

pen legelésznek!— No, eredj be, fiam, vacsorázz meg - mondja a szüle.Míg János bent vacsorázott, a szüle a három lovat az istálló-

ban, az egyiket piszkafával, a másikat szeneslapáttal, elkezd-te ütni-verni, mind a dobot, azért, mert nem tudtak elszökni.

— Így kellett elbújnotok, hogy megtaláljon benneteket? Tiilyenek-olyanok. Megálljatok, majd holnap elbújtatlak én job-ban! Mert ha el nem bújtok, akkor adok nektek!

Avval bement Jánoshoz a szobába, mintha semmi sem

történt volna. Szépen eldiskurált, elbeszélgetett vele. Aztánlefeküdtek, és aludtak reggelig.

Másnap reggel még többet pakolt a szüle a tarisznyába,hogy berúgjon, hogy csak jól elaludjon. Azért adott a fiúnakálomport a borába.

János másnap reggel fölkelt, kiment az istállóba. Fölkan-tározta a lovait megint csak a vasderesre ült. Kinyargalt a le-gelőre, ahol előző nap is volt, és eleresztette a lovakat. Őlepihent a helyére, a forrás mellé, a hűvösre.

Eljött a dél, megcsapta a szellő János szemét, elaludt új-ra. Estefelé felébredt, körülnézett, hát a lovai nincsenek se-hol. Gondolkodik, hova menjen, hol találja meg a lovait. Eszé-be jutott a tegnapi halacska. Gondolta, hátha a kacsa istudna segíteni. Elővette a zsebéből a fényes tollat, a széle-sebbik felét lerepesztette. Egyszer megsuhan a levegő fölöt-te, hát megjött a kacsa.

— Mi bajod van, jó fiú? Miért hívtál?— Elvesztek a lovaim, nem tudom, hogy hol keressem

őket. Ha tudnál tanácsot adni, arra kérlek - mondja János.— Ó — azt mondja —, a felől ne gondolkozz! Van az én

falkámban három fehér holló, tiszta fehérek, ami ritkaság.Majd az én legényeim leszorítják őket olyan alacsonyan, ahogyte vagy, és hajtják feléd. Csak a kantárra jól vigyázz! El neszalajtsd, és üsd meg a középsőt úgy, hogy rögtön essen leelibed. Azonnal meglesznek a lovaid. Ott lesznek a legelőn,ahol délben voltál.

Úgy is lett. János elment a kacsa után a patak partjára.Egyszer szétnéz, hát, mint a felhő, annyi a vadkacsa. De szo-rítják ám a három fehér hollót. Jönnek egyenest neki, minthael akarnák őt gázolni. Ő sem volt rest megfogta a kantárt szo-rosan — mikor ütésre került, úgy megütötte a középsőt, hogyrögtön a lába elé esett. Abban a pillanatban ott termett a le-gelőn, ahol reggel volt, ahonnan a lovai elszöktek. Mindjártfölkantározta mind a hármat, fölugrott a vasderesre, és el-nyargalt haza. Köszön a szülének:

(következő számunkban folytatjuk)

Az ØgigØr fa (6. rØsz)Népmeseelemzés

BŐSZ IMRE ÁDÁM