3

Az idén éppen úgy esett, hogy az Erdélyi MagyarKözmûvelôdési Egyesület hagyományos évi köz-gyûlése egyben születésnapi évforduló is volt: 123esztendeje, 1885. április 12-én alakult meg Haller Ká-roly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagy-termében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból1991. április 20-án Brassóban támasztottunk fel az új-jáalakulás tényét rögzítô közgyûlésen, ahol megvá-lasztottuk Dávid Gyulát elnöknek és Kötô Józsefetfôtitkárnak. Mint már hírül adtuk, e jeles napot Köz-mûvelôdésünk Napjaként ünnepeljük, s a hozzá leg-közelebb esô szombaton fogjuk ettôl az évtôl tartania közgyûlést. Akit közelebbrôl érdekel az EMKE tör-ténete, kezdeti tündöklése, két világháború közöttihányatott sorsa, majd továbbélése búvópatakként adiktatúra éveiben különbözô egyéni kezdeményezé-sekben, azoknak ajánljuk a Mûvelôdés 1995. évi au-gusztus–szeptemberi összevont százlapos számát.Ma már dokumentumértékû ez a külön kötetként ismegjelent öszszefoglalás, amely elsô ízben vetteszámba a 89-es decemberi fordulat után gombamódra megszaporodott romániai magyar egyesüle-teket, közöttük nem egy olyant, amely már akkor isinkább csak a néhai jelzôvel illetôdött, tevékenységetiszavirág életûnek bizonyult.

Mindjárt az újjáalakulást követô esztendôtôl,1992-tôl osztják ki szellemi életünk, közmûvelôdé-sünk személyiségeinek nevét viselô EMKE-díjakat,amelyekkel mai közmûvelôdésünk, mûvészetünkkiemelkedô teljesítményeit ismerik el, állítják példa-képül közösségünk elé. Ezeknek a díjaknak azótasincs anyagi vonzata, a kolozsvári szobrászmûvész,Venczel Árpád plakettjével, illetve kisszobrával segy szépen megtervezett és megírt elismerô oklevél-lel – Starmüller Géza munkája – tárgyiasítják az er-kölcsi sikert. A Mûvelôdésben pedig krónikaszerûenközöljük évrôl-évre a díjazottak arcképét, a teljesít-ményt hosszabb-rövidebb formában számba vevôméltatásokat, laudációkat.

Vegyük hát számba a tavalyi esztendô termését! Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után

kibontakozó kisebbségi önépítést segítô gazdag pub-licisztikai tevékenységéért,

Kacsó András-díj a Háromszék Népi EgyüttesZenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoniés határon túli népszerûsítéséért, minôségi mûvelé-séért,

Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak,az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlé-se terén végzett kiemelkedô kutatói tevékenységéért,

Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyké-pes magyar közösség létrehozásáért végzett közmû-velôi tevékenységéért,

Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zene-pedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalomterén végzett munkásságáért,

Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fá-radhatatlan szervezômunkájáért, melynek eredmé-nyeképpen a Magyarország határain kívül mûködômagyar színtársulatok rendszeresen jelen vannakBécsben és más ausztriai településeken,

Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerû ésnagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú te-hetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgáljaés az erdélyi magyar, román és német színjátszásegymás felé fordulását segíti,

Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi szín-padi szó nemesítô erejébe vetett hitéért, mindig meg-újulásra kész emberábrázoló mûvészetéért,

Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak,színjátszásunk kiemelkedô hagyományának ápolá-sáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedô ér-demeiért,

Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolér-hetetlen mûvészi érdemeiért és az alkotói közösségérdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért,

Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenye-di Bethlen Gábor Református Könyvtár állományá-nak elkötelezett és szakszerû gondozásáért,

Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az1990-ben létesített nyelviskola mûködtetéséért, biz-tosítva több ezer személynek az idegen nyelvek ok-tatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését,

gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtô,kultúrapártoló tevékenységéért.

Életmû-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyomá-

nyát folytató félévszázados munkásságáért, kultúra-hordozó szép könyvek kivitelezéséért,

Laskay Adrienn mûvészeti és oktatói tevékenysé-géért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesí-tésében szerzett érdemeiért.

A díjazottakról a fényképeket immár hagyomá-nyosan László Miklós készítette.

Eddig szól a sikertörténet. Nem tudjuk azértmegállni, hogy lapunk kálváriájáról is ne szóljunklegalább röviden. A hazai bürokrácia legnagyobbdicsôségére, a különbözô minisztériumok közöttiirodai útvesztôk jellemzésére el kell panaszolnunk,hogy még mindig nem sikerült megszabadulnunkmostohaszülénktôl, a Román Mûvelôdési és Egyház-ügyi Minisztériumtól, annak ellenére, hogy évek ótanem vagy csak jelképesen támogat, s a Kolozs me-gyei közgyûlés megszavazta a 2008-as költségvetésé-be a Mûvelôdés támogatását. Hiába jártunk közbekülönbözô szinteken. Történik mindez akkor, ami-kor az RMDSZ kormányon van. Jóhiszemûek va-gyunk: nem tudtak, nem pedig nem is akartak segí-teni választott képviselôink a minisztériumokban s akülönféle kormányhivatalokban. A júniusi helyható-sági választások után pedig csak reménykedhetünk,hogy majd az újonnan felálló megyei önkormányzattiszteletben tartja elôdje határozatát, s esetleg a nyáriuborkaszezont követôen legalább a még hátralevôhónapokra sikerül bár valamicskét megmenteniazokból a pénzekbôl, amiket amúgy a mi adónkbólvisszaosztottak volna közmûvelôdésünk támogatá-sára.

SZABÓ ZSOLT

EMKE-díjak 2007

4

EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 *

EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 *

A Háromszék Népi Együttes Zenekara – Kacsó András-díj

Dr. Széman Péter – Kún Kocsárd-díj

Balázs Attila – Kovács György-díj Fazakas Mihály –Szentgyörgy István-díj

Öllerer Ágnes – Nagy István-díj Székely Szabó Zoltán – Bánffy Miklós-díj

Györfi Dénes – Monoki István-díj

5

EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 *

Irsay Miklós – Gr. Mikó Imre-díj

Balázs Éva – Poór Lili-díjCalepinus Alapítvány – Balázs Ferenc-díj

Soó Zöld Margit – Szolnay Sándor-díj Szilágyi Aladár – Spectator-díj

Bálint Lajos – Életmû-díj Dr. Bárth János – Bányai János-díj Laskay Adrienn – Életmû-díjA fényképeket László Miklós készítette.

EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 * EMKE-díjak 2007 *

6

SZILÁGYI ALADÁR az egyik, az Arad megyei Szen-tannáról szóló riportját kezdi így: „egy korty történe-lem” kiemelésével. Nos, amikor a Spectator-díjbanrészesülô Szilágyi laudációját fogalmazom, kötelezô-en innen, a históriától kell indulnom. Nagyvárad 20.századi históriájától, annak is az elejétôl, Ady Endreés a holnaposok városától. A magyar sajtó- és iroda-lomtörténetnek ezt a fényes szakaszát nem követtehasonlóan emlékezetes idôszak, bár továbbra isakadt egy-egy olyan ember ezen a Körös-parton, aki-ért érdemes volt irodalmilag is Nagyváradra látogat-ni. Én elsôsorban a halk szavú, de a lírában erôs Hor-váth Imrére gondolok, ô jelentette évtizedeken átirodalmunkban Váradot. Mellette akadtak hûségesváradiak, akik megpróbálták újjáéleszteni a Pece-parti Párizs irodalmi életét, így a méltatlanul kevesetemlegetett mûfordító-publicista Bölöni Sándor, igaziáttörést azonban abban a bizonyos átkosban nemtudtak elérni.

Az 1989 decembere utáni idôk Nagyvárad mûve-lôdési életében jelentôs változást hoztak, olyannyira,hogy ma már igazságtalan volna ezt a várost a romá-niai magyar irodalomban vidéknek tekinteni. Régiváradiak és hozzájuk kitartásban, tehetségben fel-növô fiatalok lapindításai országos figyelmet keltet-tek, és ebben kezdett a kultúra is nyerésre állni. Ifjú-ságának nehéz évei után, l990-tôl ebbe az építésbekapcsolódhatott be Szilágyi Aladár, mi több, vezetôszerepet vállalt a Bihari Naplóban, a sajnos rövid éle-tû Kelet-Nyugatban, a váradi könyvkiadásban, azAdy Endre Irodalmi Körben, a Varadinum elindítá-sában. Ma pedig az Erdélyi Riport és az egyre tekin-télyesebb irodalmi folyóirat, a Várad szerkesztôje,egyik alapembere.

Egy korty váradi történelem felidézése tehát elen-gedhetetlen Szilágyi Aladárról szólván. Már csakazért la így van, mert ô maga ugyancsak lelkiismere-tesen vállalja a közösségi tudatot erôsítô, egyben jö-vôépítô emlékezést. Igényes riportjaiban a mára vetí-ti a múltat, a múltra a jelent, s a magyar hagyománymellett kiterjed figyelme a Romániában élô, lélek-számban erôsen apadó más nemzeti kisebbségekreis. Az Erdélyi Riportban közölt kitûnô sorozata 2006-ban könyv formátumban is megjelent, A Klisszúratitkai címmel. Tájak, emberek rajzolódnak ki ezek-ben a riportokban, a fölfedezô szenvedély társul amegformálás igényességével, irodalmi szintjével, Ariport-elkötelezettség pedig Szilágyi Aladár esetébenegyütt jár a folyamatos, színvonalas publicisztikai je-lenléttel.

A 65. évében járó Szilágyi Aladárt illesse hát a ré-gen kiérdemelt elismerés.

KÁNTOR LAJOS***

A HÁROMSZÉK NÉPI EGYÜTTES ZENEKARA. Elmon-dásból tudtam, hogy mindenféle bravúros muzsiká-lás és egyéb ötletes szemfényvesztés is mûsoron lesza Háromszék együttes új elôadásában.

A zsúfolt ház méltán ünnepelte Kolozsvárott – azÖrdögtérgyés náptánctalálkozón – a HáromszékEgyüttes Csávási balladáját.

Dolgoztam a Háromszékkel – azt tudtam, hogy

remekül táncolnak. De hogy a Háromszék zenekarzenészei – az elôadás fôszereplôi – ilyen életesen vi-gyék végig a mûsort, arra nem számítottam.

Maga a – hálás – téma úgy adta magát, hogy pro-fi színész legyen a talpán, aki megállja ripacskodásnélkül.

Vígjátékot lényegesen nehezebb játszani, mintdrámát.

Minden civil ki tud préselni magából egy könny-cseppet. De nevettetni csak halálos komolyan lehet.Ez a kevesek kiváltsága. És a Háromszék Együtteszenészei olyan komolyan muzsikáltak-táncoltak,olyan pompás alázattal végezték a munkájukat,hogy nem bírtam a büszkeségemmel.

Senki se akart se több, se jobb lenni a másiknál,legfennebb csak önmagánál. Lehet, ezért volt egyikjobb, mint a másik.

Közeli barátaim ezek az emberek, akár elfogult islehetek, de az ellenségeink is el kell ismerjék: utá-nozhatatlanul muzsikálnak táncházban, táborokbans színpadon egyaránt.

Ám táncolni nem láttam így egyik zenészt sem, sénekelni sem hallottam ilyen szépen a prímásokat,mint a Csávási balladában.

És amilyen halálosan komolyan játsztak – olyanszépen, tisztán csengették le az elôadás végét. Betel-jesülés után – az elcsendesülés. Élet delén – a megál-lapodás.

Földmíves ember jóízû számvetése betakarításután, az elsô hóhullás csendes ragyogásában.

A hazatérés megnyugvásával megkoronázva afényes-sebes-sugaras repülést, a csávási cigány zené-szek mesébe illô életútját.

A Háromszék zenekar muzsikusai messze van-nak még az élet delelôjétôl, a beteljesüléstôl és a hó-hullásos számvetestôl – mert fiatalok.

Így legyen ez az elismerés a megelôlegezett biza-lom. Mert becsületes ember a bizalmat nem játsza el.Hacsak nem hangszeren, muzsikában...

Legyen ez a díj fôhajtás tehetségük és elkötele-zettségük elôtt.

És bíztassa ôket az elkövetkezendôkben is arra,hogy – az egyre inkább anyagiasodó világban, haminden pénzrôl szólna is – ôk mégse pénzrôl álmod-nak muzsikálás közben, hanem az együvé tartozás-ról.

Tudjanak – mint eddig is – megannyi táncházbanhajnalban is úgy szembenézni a táncosokkal s úgymuzsikálni azoknak, hogy szakadjon a húr, és a leg-dermesztôbb télben is rügyet vessen az emberi lélek.

Hozzon erôt s kedvet ez az elismerés Molnár Sza-bolcsnak és csapatának az erdélyi táncházzenész ta-lálkozót megszervezni, hogy továbbra is legyen egyhely Erdélyben, ahová össze lehessen gyûlni a többmint száz erdélyi táncházzenésznek.

A díj csak egy állomás. A zene-vonat megy to-vább. Kívánhatnék még további díjakat – de inkábbazt: vigyázzatok az útvonalra s arra, hogy minél töb-ben szálljanak fel erre a zenevonatra, és senki se kí-vánjon leszállni arról.

Mindannyian, táncházasok, fel-fel – a megváltómuzsika felé.

A borospataki zenésztalálkozó hegyei a mérce. Éskívánom, hogy maradjatok emberközeliek. Mert bál-ványokhoz nem szabad nyúlni: kezünkön marad azaranyozás... De aki megmarad embernek s szívébôlmuzsikál, az együvé ölel és közösséget teremt. So-

EMKE-laudációk

7

kan vagyunk-számítunk rátok.A veteránok – mert egyszer csak majd a helyünk-

be kell lépni. A derékhad – mert a magáénak tud. Afiatalok – mert szükséges a jó példa, mint Úrvacso-rán a falat kenyér.

Mert amíg tisztán s lélekbôl szól a muzsika, ad-dig él az életfa, messzire világít az éjszakában a lár-mafa, és a hagyományôrzés nem marad csupán sza-kmászok közhelye.

És karácsonyi ünnepes illata van a veletek együttvállalt erdélyi kalandos életünknek – mint a gyalu-latlan friss fenyôdeszkának.

Az EMKE-díj mellé hoztam a táncházas NagyCsalád szeretetét. Ezt a szeretetet tegyétek a hang-szer lelke – és a tietek – mellé. Halálig.

PANEK KATI

***

BÁRTH JÁNOS. A Kriza János Néprajzi Társaság ve-zetôségének és a Babeš–Bolyai TudományegyetemMagyar Néprajz és Antropológia Tanszékének mun-kaközösségének javaslatára dr. Bárth János néprajz-kutatónak, a Bács-Kiskun Megyei Múzeum igazga-tójának ítélték a Bányai Jánosról elnevezett díjat.

Bárth János 1944. december 15-én született a bács-kai Jánoshalmán. Kalocsán végezte gimnáziumi ta-nulmányait, majd 1963–1968 között az ELTE-én tör-ténelmet és néprajzot tanult. 1968-2006 között aBács-Kiskun megyei múzeumokban dolgozott, leg-inkább múzeumigazgatóként. A szegedi Tudomány-egyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tan-székének oktatója. Legfontosabb kutatási területei:településnéprajz, vallási néprajz, történeti néprajz,társadalomnéprajz és népesedéstörténet. Legkedvel-tebb kutatási területei: a Duna-Tisza köze (KalocsaiSárköz, Kiskunság, Bácska) és a Székelyföld (Udvar-helyszék, Csíkszék). A Magyar Néprajzi TársaságGyörffy-díjas tudósa az újabb, nyolc kötetes néprajziszintézis egyik igen nagyra becsült, élô klasszikusszerzôje.

Bárth János közvetlenül az 1989-es romániairendszerváltozás után munkacsoportot szervezettSzékelyvarság és Magyarlapád társadalom-néprajzikutatására, ugyanakkor Erdélyben már 1990-tôl na-gyon fontos egyéni alapkutatásokat is végez. Az ál-tala kezdeményezett udvarhelyszéki meg csíki prog-ramok keretében elsôsorban a székelyföldi hegyi ta-nyarendszer kialakulásával, a népi vallásosság és aszékely falvak társadalomszerkezetének (pl. tizesek)mûködésével foglalkozott. Bárth János nemcsak te-repen végzett kitartó munkát, hanem Erdélyben akülönbözô állami, egyházi és családi levéltárakból isnagyon jelentôs dokumentumanyagot hozott fel-színre.

Az Erdélyben végzett kutatásaiból eddig a követ-kezô egyéni mûvei láttak nyomdafestéket: A vigasz-taló Napba öltöztetett Asszony (2000), Varság, a szé-kely tanyaközség (2001), Gyimesközéploki emlék-lapok (2003), Úz-völgyi magyarok (2004), Jézus di-csértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népénekvallási hagyományai (2006), A korondi közbirtokos-ság három évtizede (2006), Az eleven székely tízes.A csíkszentgyörgyi és a csíkbánfalvi tízesek mûkö-dése a XVII–XX. században (Kecskemét, 2007).

Az általa szervezett csoportos alapkutatásból

szerkesztette: Havasalja havasa. Tanulmányok a szé-kelyvarsági hegyi tanyák népérôl (1998), Lapádivendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádrólés környékérôl (Kecskemét), Bárth János szakszerû,nagy áldozattal és munkabírással végzett erdélyi ku-tatásai voltaképp egy egész kutató intézet munkájátpótolják. Imreh István és Egyed Ákos történeti stúdi-umai mellett Bárth János néprajzi tanulmányai és kö-tetei a legjelentôsebb és a legrangosabb Székelyföld-del kapcsolatos tudományos munkák, eredményeksorába tartoznak.

Tisztelettel köszönjük Bárth Jánosnak az erdélyi,azon belül a székelyföldi társadalom- és település-történet, valamint a népi vallásosság kutatásában el-ért kiváló tudományos eredményeit.

Ez a mai kitüntetés elsôsorban elismerése a kétévtizedes áldozatos kutató munkának, másodsorbanpedig a kiváló alföldi származású kutató jelképes,szimbolikus integrálása is erdélyi társadalmunkbameg kultúránkba.

A kitüntetettnek ôszintén gratulálunk, akinek jóegészséget, hosszú életet és újabb kiváló tudomá-nyos eredményeket kívánunk.

POZSONY FERENC

***

SZÉMAN PÉTER. Ha nekem kellene itt és most be-mutatnom Széman Pétert, bizonyára azt mondanámróla, hogy ô nemcsak tüdô-, hanem társadalomgyó-gyász is, aki orvosként és kultúraszervezôként egy-aránt feltételek nélkül vállalta fel azt a Kosztolányiáltal megfogalmazott hivatástudatot, amelyet azAranysárkányban olvashatunk: orvos, aki a szenvedésselhivatásszerûen foglalkozik. Széman Péter az embertnem egyszerûen biológiai etnikumként látja és nemcsupán orvosként kezeli, hanem érdeklôdése köz-pontjában a mindenkori kulturális közegében élôemberre figyel, tudván azt, hogy az egészség és azegészséges gondolkodás összhangja az, amelynekhiányában az élet egyensúlya bomlik meg.

Erdélyi magyar közösségünk, különösen a Szi-lágyság köszönhet neki sokat, évtizedes kultúraszer-vezô munkája jótékony hatását az egész régió magánviseli.

Hosszú volna életrajzát felolvasni és elsorolniminden érdemét, amelyet a kultúraápolás területénszerzett. A teljesség igénye nélkül viszont el kellmondanunk azt, hogy az ô nevéhez is fûzôdik a szi-lágysomlyói önálló magyar iskola létesítése, a zilahiMagyar Ház mûködtetésében is oroszlánrészt vál-lalt, ahogyan az immár nemzetközi hírnévre szerttett Báthory Alapítvány rendezvényeinek megszer-vezésében is. Egyszóval ô az, akinek sikerült a régió-ban közüggyé tenni a kultúrát, úgy, hogy ne csak amagyarokhoz szóljon, hanem minden polgárhoz,nemzetiségi és egyéb hovatartozástól függetlenül.

Orvosi tudományos tevékenységét tekintve is ki-emelkedô teljesítményeket tudhat magáénak Szé-man Péter: ô szervezte meg 1998-ban azt a szilágy-somlyói továbbképzôt, amelynek keretében a románés a magyar egészségügyi miniszterek találkozójárais sor került. Ezen kívül szakíróként a medicina iro-dalmát is gazdagította, munkáival rendszeresen je-len van a szaksajtóban.

Kosztolányi gondolata azzal folytatódik, hogy az

8

orvos mestersége az, hogy hamis káprázatok nélkülszemlélje húsunkat, vérünket és könnyünket is,melyrôl azt mondja, hogy éppoly mirigyváladék,mint a többi. És voltaképpen ebben a gondolatbanérhetô tetten az az emberi-erkölcsi imperatívusz,amely Széman Péter közösségünkért vállalt munkájátjellemzi, pontosabban az, hogy a körülöttünk lévôdolgoknak mi adunk értelmet, mert e nélkül emberilétünk válna értelmetlenné. S hogy mindezt folyama-tos tanulással, munkával és áldozatokkal érhetjük el.

KÖTÔ JÓZSEF

***

ÖLLERER ÁGNES. Ricercar a ricercare azaz keres-gélni, próbálni szóból ered, egyike a legrégibb önállózenei mûfajoknak, a 16. század zenei terméke. Elô-ször a hangszer és abban az idôben a lant hangolásá-nak ellenôrzését jelentette. Vincenzo Galilei 1581-ben a következôket írja: „Elôször egy szép ricercartjátszott ujjaival, majd énekelni kezdett”. Késôbb ha-sonlóan épül, mint az egyházi imitációs ének-motett.Több részes és minden résznek más-más az indító té-mája. Ebben az alakjában a 18. században is jelenvan, mint zenei forma. Gondoljunk csak J. S. BachMusicalisches Opfer azaz Zenei ajándék címû mûvé-nek gyönyörû 6 szólamú RICERCAR szóra épített té-telére: Regia Iussu Cantio Et Reliqua Canonica ArteResoluta, vagyis a Király témája és egyéb kanonikusfeldolgozások.

És most jogosan megkérdezhetnék: de mi közemindennek Öllerer Ágnes dicséretéhez?

Tisztelt hallgatóim, be kell vallanom, Ágnes szá-momra olyan, mint a ricercar, zenei forma. Magánviseli a motettából származás fôjelét, témájának elejeolyan mintha szöveget tolmácsolna.

Lássuk a témát: zenetanár, karvezetô, kamaraze-nész, muzikológus, blockflöte és zongora elôadó.

Nagyvárad büszke lehet szülöttjére a rák zodiá-kus csillagképtartomány alatt születettre. Szülei ésbaráti társaságuk észreveszik a kis Ágnes zenei ké-pességeit, a zene iránti érdeklôdését, éneklését és be-íratják a körös-parti Mûvészeti Középiskolába, aholzongorázni és énekelni tanítják. Akárcsak a 16. szá-zad lantosai. Ô a zongorán játszott ujjaival ricercart,improvizált, majd énekelt. Ez volt az indító téma,megbízható fellépése, kitartó szorgalma a különbözôtantárgyversenyeken és zongorán is díjakat szerzettiskolájának is.

A ricercar második témája már a maros-partiTanárképzô Fôiskolán indul. Céltudatosan indul.Zenetanár akar lenni. A karvezetés csínja-bínjátakarja elsajátítani. Látva munkabírását, tanárai elvi-szik Szászcsávásra, hogy a híres vegyeskar betanítá-sát segítse, ismerkedjék a már 1837-ben alakult falusiénekkarral. Késôbb rá bízzák a Maros megyei Mezô-ceked Vegyeskarát, akikkel eljut Lugosra is a Ion Vi-du Kórusfesztivál versenyére.

A ricercar harmadik témájaként Gyergyóújfalugyermekeit tanítja, mint kihelyezett tanár, fôiskolavégzettje énekelni, furulyázni, zongorázni. Keresiazokét az énekeseket, akik látták vagy találkoztakmég Bartók Bélával 1907-ben augusztusban Gyer-gyóújfaluban. 1981 Bartók Béla századik születésiévfordulójának megünneplésére készül a világ. Atanárnô Bartók gyûjtötte népdalokból készíti fel ta-

nítványait a Hargita megyei tanfelügyelôség és a Ro-mán Tévé Magyar szerkesztôsére által kiírt népdal-vetélkedôre. Tanítványaival külön Bartók emlékestettart és ezzel a mûsorral bejárja a Gyergyó-medenceminden települését, kis csapatának még a Csíkszere-daiak is tapsolhattak.

Az élet, a sors 1985-ben Bukarestbe szólítja. AzAdy Endre Gimnázium tanára, tanítója, igazgatóhe-lyettese, a szórványban a magyar zene mindeneselett. Itt is kutat – keres. A magyar iskola majdnem200 éves, a magyar énekkar már 1856-ban Bukarest-ben énekelt, és az 50 éves Brassói Magyar Dalárdát iselment felköszönteni 1913-ban, ahol több mint 10.000ünneplôvel találkoztak Aradcsanád, Buda, Csíksze-reda, Fogaras, Nagyszeben, Székelyudvarhely, Ko-lozsvár köszöntôivel. Mindez történhetett az elsô vi-lágháború elôtt. De hova lett 130 év alatt ez a Buka-rest életét is színessé tevô Magyar Dalárda? Ricer-care keress utána, vannak még fellelhetô nyomok?Ágnes beleveti magát mindenbe, amiben segítségérelehet népének tanításában és velük együtt tanul ô is.Nem telik el egy év és hangszeres tanítványaival je-len van és mindig kiváló eredménnyel zár a bukares-ti középiskolák zenei vetélkedôin. Régi zene kama-raformációt létesít, elôbb erdélyi reneszánsz és ba-rokk zeneirodalmát kutatja és dolgozza fel együtteseszámára, a 90-es évektôl, amikor megalapítja Lyce-um Consort Régizene-Együttesét, a középkori nem-zetközi reneszánsz és barokk vokális és hangszeresegyházi és világi mûvek népszerûsítését tûzte ki cé-lul. Íme ez már a negyedik témája Ágnes ricercaréjá-nak. És együttese ismert lesz országszerte, valamintMagyarország és Németország meghívottjaként is.Fesztiválokon mutatkoznak be, fellépéseik számatöbb mint háromszáz, rádió ér televízió felvételekszínesítik életüket.

De az ötödik témáját se hagyjuk ki ricereare életé-bôl. A Bukaresti Petôfi Mûvelôdési Társaság rende-zésében – ahol az igazgató tanácsnak is tagja – rend-szeres zenehallgatással egybekötött tematikus elôa-dásokat is tart. De a Magyar Köztársaság BukarestiKulturális Intézetében felkérésére Kodály módszer-rel énekes és hangszeres zenét tanít azoknak a ma-gyar ajkú Bukarestben élô gyermekeknek, akiket ro-mán iskolába járatnak szüleik.

Öllerer tanárnô a Romániai Magyar Dalosszövet-ség tagja a formációjával együtt. Értékelve munkájáta Dalosszövetség 2001-ben Zsizsmann Rezsô-díjjaltüntette ki, 2007-ben pedig a Magyar KöztársaságArany Érdemkeresztjében részesítette.

Mindezek után csakis egy virágének töredékévelbúcsúzhatom Tôled:

Én is azért mostanSzép alázatosanTôled búcsúmat veszem;Megbocsáss, édesem,Hogyha mit vétettem,Szívem, gyönyörûségem,Adja az Úr IstenRövid idô múlvaLássalak egészségben!

Isten éltessen, segítsen továbbra is gyönyörûmunkádban.

GUTTMAN MIHÁLY***

SZÉKELY SZABÓ ZOLTÁN 1986 ôszén nem tért vissza

9

egy ausztriai kirándulásról, és a szabad világot vá-lasztotta. Bombaként robbant a hír az erdélyi szí-nésztársadalom köreiben. Kiváltképpen a hozzá kö-zelállók, barátok és kollegák nyeltünk egy keserûtmondván: – Ha már Zoli is így döntött, akkor való-ban nagy a baj.

Aztán a 89-es fordulattal, amikor hozzánk is be-kopogott a demokrácia, Zoli az elsôk között rohanthaza, kereste barátait, kollegáit, és hamarosan kez-detét vette a Bécsben élô magyarok kulturális – fôlegszínházi – életének a megszervezése.

És megtörtént a csoda: az anyaország határain kí-vüli magyar színházak megkezdték fellépéseiketBécsben, és elmondhatom, hogy azóta mindegyiktársulat bemutatkozott már a bécsi magyar közönségelôtt. Ez évenként gyakorta két-három elôadást is je-lentett, és mi, színészek már kezdtük oly természe-tesnek érezni, hogy Bécsben lépünk fel, mintha csaka nyárádszeredai bérletes kiszállásra utaznánk. Ba-rátságok, kapcsolatok születtek e vendégjátékok so-rán, és ami a legfontosabb, hogy kialakult Bécsbenegy olyan értô színházi közönség, amely a legkülön-félébb elôadások befogadására is képes.

A színházi társulatok mellett ellátogattak Bécsbeirodalmi, mûvelôdési és tudományos életünk jelesképviselôi is: írók, költôk, mûvészek, tudósok, hogya bécsi Europa Club zártabb körû rendezvényeinnépszerûsítsék a határon túli magyarság szellemiörökségét. A fôszervezô ez esetben is Székely SzabóZoltán volt.

És szólnom kell feltétlenül Zoli publicisztikai,szerkesztôi és írói munkásságáról is, melyek nélkülnem lenne teljes a róla vázolt kép. A bécsi EuropaClub, a Bécsi Napló, az Évkönyvek, humoros kötetei,színházi anekdota-gyûjteménye – és miért ne: aSzürkebarát nevû humoros kiadvány is – elválaszt-hatatlanul az ô nevéhez fûzôdnek.

Gyökeresen megváltozott hát valami Bécs ma-gyar vonatkozású kulturális életében, és ezzel nemcsak a határok által szétszabdalt magyarság kerültközelebb egymáshoz, de maga a bécsi magyar emig-ráció is rendezte sorait, és legalább kulturális vonat-kozásban autonóm közösséggé nôtte ki magát.

Mindez pedig Székely Szabó Zoltán érdeme!Hogy mennyi idegölô, pénz- és idôigényes szervezô-munka feszül e sikerek mögött, hogy néha mennyigond, nem várt bonyodalom, kaland és bosszúságtarkítja a megtett utat – nem sorolom, hiszen kötetrerúgna a mesélni való anyag.

Több mint 17 éve végzi Székely Szabó Zoltán eztaz áldozatos munkát, és mi, e munka haszonélvezôi,színészkollégák, barátai, meghívott vendégei, szeret-nénk kihasználni ezen ünnepélyes alkalmat, hogyhálás szívvel, férfias kézszorítással mondjunk köszö-netet neki. Biztosítani akarjuk egyúttal, hogy sohanem feledjük el azt a szeretetet, amivel Zoltán bará-tunk és Edit asszony – aki sajnos már nem ünnepel-het velünk – annak idején fogadtak bennünket, úttö-rôket, parányi de otthonos bécsi lakásukban.

Ugyanakkor szívbôl gratulálunk a Bánffy Miklós-díjhoz, és csatoljuk mellé a teljes erdélyi színésztár-sadalom legfényesebben ragyogó tiszteletét és nagy-rabecsülését.

Gratulálunk és ölelünk!

SZÉLYES FERENC

Székely Szabó Zoltánt, a sepsiszentgyörgyi szín-ház egykori színészét az Erdélyi Magyar Közmûve-lôdési Egyesület Bánffy Miklós-díjjal tüntette ki. Adíj annak a – akár fantasztikusnak is mondható –munkának a jutalma és elismerése, amelyet a Ceau-šescu diktatúra idején Bécsben megtelepedô SzékelySzabó Zoltán a Kárpát-medencei magyar és általá-ban az egyetemes kultúra terjesztéséért és ápolásáértvégzett. Ennek központi magva természetesen szín-házi, illetve színpadi kötôdésû volt.

Székely Szabó Zoltán 1992-tôl napjainkig 40(!)színházat hívott meg Bécsbe valamint Ausztriába, ésez a szám nem tartalmazza az egyéni vagy páros elô-adásokat, hanem csak a társulatok fellépését. Erdély-bôl Kolozsvár kivételével minden színház a vendé-gük volt, az utóbbit szervezési egyeztetések miattnem fogadhatták. A magyarországi színházak mel-lett Komárom és Kassa, a kárpátaljai BeregszásziSzínház is vendégükként lépett fel Bécsben.

A színházi elôadás szervezés elképesztô idegôrlô,de eredményeiben felemelô és sikerélményt biztosí-tó szellemi vállalkozás. E sorok írója több ízben is je-len volt elôadás szervezések idején, amikor a színészlakása szervezôirodává vált, s ahová a más ausztriaivárosokból is csoportosan érkeztek az ottani magya-rok, vagy a magyar színházi kultúra iránt érdeklô-dôk a jegyekért. A bécsi látogatottsági csúcs eddig324 fizetô személy. A fizetô jelzô azt takarja, hogyvannak, akik nem fizetnek, mert a színészeket és amûszaki személyzetet családjuknál vendégül látjákés Bécsben vagy környékén gardírozzák ôket.

Székely Szabó Zoltán ekképpen az ausztriai ma-gyarság megmaradásának és együtt maradásánakegyik kulturális szervezôje, a szórványban élô ma-gyarok és honiak kapcsolatának apostola.

Székely Szabó Zoltán színházi kötôdésû maradtolyan vonatkozásban is, hogy maga is szerepet vál-lalt több bécsi vagy erdélyi és magyarországi pro-dukcióban. Ezek közül az egyik legizgalmasabbszínpadi alkotás az Emigránsok színrevitele Bécs-ben. Ebben a sepsiszentgyörgyivel ellenkezô a sze-reposztásban Nemes Leventével lépett fel.

A mûvész mondhatni rendszeres színházlátoga-tója maradt több Kárpát-medencei magyar színház-nak, vándorszínészként a kisvárdai fesztivált a kez-detektôl fogva végig ülte, s említésnél többre méltóaz is, hogy bécsi taxisként utazó kliensre várva szer-keszti az Europa Club idôszaki kiadványát, szabad-ideje tulajdonképpen nincs is, de gardírozza és ellát-ja a Bécsben megforduló alkalmi vendégeket, s min-dennek a tetejében még magánlapot is kiad, pamfle-teket, krokikat, kabarészámokat ír, és hazai lapokatolvas.

Úgyhogy lapunk, a Háromszék – néha munkatár-sunk – díjához gratulálva erôt, egészséget, az eddigi-hez hasonló páratlan munkabírást kíván, és majdolyan díjat is, amelyeknek az erkölcsi elismerés mel-lett pénzillata is van. (Azt azért írom, mert többenazt hiszik, hogy a Bánffy-díj nem csupán erkölcsi el-ismerés.)

SYLVESTER LAJOS

***BALÁZS ATTILA a befele élô, belül égô mûvészalka-

tok közül való. Talán ezzel magyarázható, hogyminden színpadi megmutatkozása erôteljes, szerep-

10

alakítása gazdag és árnyalt, a legapróbb részletig hi-teles és élményt adó. Honnan ez a kimeríthetetlenbelsô tartalék? Nézzük, vallatjuk a szakmának és akandi nagyvilágnak írt Curriculum vitae-jét. Adatokés tények imponáló halmazánál nem találunk többetbenne. Egyéniségének, mûvészetének titkát az isko-lás évek felôl közelíthetjük meg igazából. Szerencsésvolt, hogy olyan szülôföldje van, ahol Benedek Elekés Tamási Áron nevével fémjelzett nagy kollégiu-mok ôrködnek az ifjak szellemi gyarapodása felett, sahol nyelvünk és kultúránk elkötelezett oktatóiegyengetik a tehetségek útját. Még csak harmadikoskisdiák, amikor nevelôi felfigyelnek a versmondás-ban megmutatkozó elôadói többletre, az erôre és aszépségre, amely a kisiskolás fogékony lelkében la-kozik. Figyelnek rá és képezik, 12-13 évesen márjelentôs szerepet bíznak rá: eljátssza Antoine deSaint-Exupéry Kis hercegét. Meghatározó élmény,színészavatóként is felfogható, bár akkor senki semgondolt még erre. Tizennyolc évesen az UdvarhelyiNépszínház ifjúsági tagozatát vezeti, s míg társai azérettségire készülnek, egyéni mûsorban tombolja kiifjúkori lázadásait, belsô feszültségeit. Szülôföldjérenyaranta most is visszajár, tanítani és feltöltôdni.

A fôiskolai színészképzés felé 1990-ben nyílikmeg az út számára, Marosvásárhelyen a Szentgyör-gyi István Színmûvészeti Fôiskola növendéke lett.Másodéven majdnem eltanácsolják az akadémiáról,olyanok, akik centiméterben és kilogrammban mérika szerepformáló embert. A közeljövô azonban fénye-sen igazolta rátermettségét, rendkívüli tehetségét. Az1994-es év nemcsak a színmûvész diplomát hoztameg számára, hanem megnyitotta nagy szerepeinekés színpadi sikereinek sorát is. Meghatározó jelen-tôséget kap színészi pályájának felívelése, alakulásaszempontjából találkozása Victor Ioan Frunzã ren-dezôvel. Balázs Attila a temesvári Csiky GergelySzínházhoz szerzôdött, de a pályakezdô színész ta-nulóéveit Nemzeti Színházak deszkáin járta ki. Ját-szott Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház mindkéttagozatán, a magyar színpadon XVI. Lajost alakítottaPaul Foster Tom Painjében, az elôadás több díjat iskapott: a zsûri különdíját Nagyszebenben a FiatalSzínészek Nemzetközi Fesztiválján, kettôt (a zsûrikülöndíját és a Magyar Kulturális Minisztérium kü-löndíját) Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színhá-zak Fesztiválján. Az UNITER a legjobb pályakezdôszínész díjára jelölte Balázs Attilát. A román tagoza-ton Petronius Satiryconjában Gyton szerepét alakítot-ta, mindkét elôadást Victor Ioan Frunzã rendezte. Abukaresti Nemzetiben Marlowe Nagy Tamerlanjábanjátszott, a kolozsvári Nemzetiben többször is szín-padra lépett, egyik alkalommal az V. Henriket alakí-totta Shakespeare Falstaff címû darabjában, majdPuckot a Szentivánéji álomban; játszotta Bechetet ésTom Paint.1994 és 1996 között vezetô színésze voltVictor Ioan Frunzã Hordó Színház nevû vándortár-sulatának, amely az UNITER projektjeként jött létre, sahol jelentôs alakítása Mefisto – Variot: Faust máguskomikus története darabban. Sokfelé hívták és hívják,s színpadi játéka sehol sem marad észrevétlen. Fellé-pett a bukaresti Teatrul Mundiban, a Szatmári Észa-ki Színházban, részt vett elôadások színpadra állítá-sában az aradi Bábszínházban. Temesváron nemcsaksaját társulatában, hanem a Nemzeti Színházban ésaz Állami Német Színházban is vállal feladatokat.Segédrendezôje volt Bertold Brecht: Kurázsi mama és

gyermekei német nyelvû színpadi változatának, Io-nesco Székek címû darabjában pedig a Szónokot ala-kította a német színpadon.

A Csiky Gergely Állami Magyar Színházban isnagy feladatok várták és várják. Az 1990-es évek má-sodik felétôl a fiatal mûvész pályáján folytatódtak avisszhangos nagy alakítások, fesztiválok, díjak, elis-merések. 1998 a Lorenzaccio éve. Alfred de Mussetdarabjában Lorenzo de Medici összetett figuráját je-lenítette meg látványosan és bravúrosan. 2000-benegy monodrámával, Raymond Cousse: Gyermek-szemmel címû alkotásával hódítja meg a szakmát ésa közönséget, egy év múlva Ionesco: A lecke címûabszurdjának Tanárát alakítja vitathatatlan érettség-gel. Ezután következik a szerepek szerepe: a Hamlet.Csupa nagyszerep, csupa színészálom, amit a sorsbôségesen megadott Balázs Attilának, s ô tudott élnia lehetôségekkel. Mûvészi alázattal, komolysággal,maximális színpadi jelenléttel (a próbákon is) dol-gozta és dolgozza ki szerepeit. A hosszútávfutó fizi-kai fájdalmat legyôzô konok keménységével, kitartá-sával párosul mûvészi tehetsége (tudni kell róla,hogy maratoni futóversenyek elôkelô helyezései isvannak a tarsolyában). Akinek ilyen sokat adott azIsten, s meg tudja becsülni a rendkívüli adományt,az elôtt a világ is fejet hajt. A Criticai Lapok Pálya-szakasz-díjjal tüntette ki 2000-ben, a Soros Alapít-ványtól a legjobb elôadó díját kapja a Gyermekszem-mel monodráma elôadásáért, majd ösztöndíjjal is ju-talmazza ugyanebben az évben. A Ionesco-darab Ta-nárának szerepéért a legjobb férfialakítás díját visziel Kisvárdán 2002-ben. A Nemzeti Kulturális Örök-ség Minisztériuma pedig odaítéli Balázs Attilának arangos Jászai Mari-díjat. Egyéni Mûvészi Különdíjjaljutalmazzák Parti Nagy Lajos Ibusár huszerettjébennyújtott alakítását Kisvárdán, a Határon Túli Ma-gyar Színházak 2005-ös fesztiválján. A magyarorszá-gi díjak és elismerések mellé megkapja, és gondolombüszke is rá, az ôt szeretô és megbecsülô tájegység,Temes megye Pro Cultura Timisiensis díját.

Balázs Attila Temesvárt választotta, a szórvány-vidék színészének státuszát, bár Erdély bármelyszínháza örömmel fogadta volna. Sztár lehetne Bu-karestben vagy Budapesten (ahol szintén játszik).Néhány hónapja még erôteljesebb kötôdést válasz-tott. Versenyvizsgázott a temesvári színház igazga-tói állásáért, s rátermettségét és tekintélyét mi sembizonyítja ékesebben, mint az a tény, hogy senkinem emelt gáncsot ellene. A több nyelvet beszélô,európai rangú kulturális menedzseri diplomávalrendelkezô színmûvész kezében van a Csiky Ger-gely Állami Magyar Színház jelene és jövôje. BalázsAttila megfontolt határozott és céltudatos mene-dzser, színészkollegái szeretik, kívülrôl is vonzza atámogatókat a produkciók köré, ötleteivel már ismozgásba hozta a színházat. Reményeink szerint si-kerül majd visszaállítania a temesvári színház von-zerejét, közönségének ragaszkodó szeretetét s utóbbiidôben kétségbe vont mûvészi tekintélyét.

A Kovács György-díjhoz szívbôl gratulálok BalázsAttilának, és azoknak is, akik megtalálják, és – színhá-zi szakszóval élve – rivaldafénybe állítják az elisme-résre méltó értékeket. További sikereket s özönnyitapsot kívánok a sokoldalú Színésznek s a társulatbanés közönségben gondolkodó Direktornak!

SZEKERNYÉS IRÉN

11

***

BALÁZS ÉVA színmûvésznô a sajátságosan erdélyimûvész sorsának megtestesítôje. Három jelentôs er-délyi magyar város vallja ôt sajátjának: Székelyud-varhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely.

Székelyudvarhelyen született. Gyermekéveitmeghatározta az akkori székelyföldi kisváros jelesiskolarendszere, mely a 20. század derekán a mûve-lôdési élet számos kiválóságát indította útjára. Aszínházi kultúra iránti fogékonyságát egy alapos iro-dalmi elôképzettség határozta meg, a líra szeretete, aversmondás gyakorlata máig tartó érvényességénekis itt kereshetôek a gyökerei. Akkoriban Székelyud-varhelyen még csak mûkedvelô színjátszó mozga-lom élt, de a rangos profi társulatok vendégjátékaimagas színvonalú színházi élménnyel látták el az el-hivatott érdeklôdôket. Nem véletlen tehát a széke-lyudvarhelyi fiatal lány pályaválasztása.

Aztán következtek a marosvásárhelyi egyetemiévek, hisz a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Inté-zetben végzett, színész tagozaton. Itt a hetvenesévek elején olyan színházi egyéniségek irányítottákpályája alakulását, mint: Tompa Miklós, CsorbaAndrás, Kovács György, Gergely Géza, de színpa-don láthatta az egykori legendás Székely Színházmûvészeit Harag György, Hunyadi András vagyAnatol Constantin rendezéseiben: Gyarmaty Ist-vánt, Tamás Ferencet, Bányai Máriát, Kôszegi Margi-tot, Szabó Ducit, Tanai Bellát, és még folytathatnók afelsorolást.

De sorolni inkább a Balázs Éva szerepeit érde-mes. Mert volt belôlük bôségesen. Pályakezdésétôlszámítva csaknem két évtizeden keresztül Sepsi-szentgyörgyön szolgálta alázattal, ugyanakkor ma-ximális szakmai igényességgel Tháliát. Debütáló ifjúmûvésznôként eljátszhatta Tinka szerepét MikszáthKálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival címû da-rabban, a következô évadokban meg már olyan sze-repeket bíztak rá, mint Ilma Vörösmarty MihályCsongor és Tündéjében, Veronika Sütô András Csil-lag a máglyán címû drámájában, Melinda Katona Jó-zsef Bánk bán klasszikus tragédiájában, vagy Ara-bella Sütô András Káin és Ábel címû színmûvében.Dolgozott Völgyesi András, Seprôdi Kiss Attila,Constantin Codrescu és Balogh András rendezôkkel,de szép színészi feladatokat kapott László Károly,Kovács Levente, Szabó József rendezôktôl, és – nemvéletlenül említem utoljára, kiemelt hangsúllyal –Tompa Miklóstól, a mûvészet érdemes mesterétôl.Az ô irányításával játszott mûvésznônk a nagy sike-rû Tamási és Sütô darabokban, amelyekbôl akkori-ban Sepsiszentgyörgyön sorozatot vittek színre.Ugyanennek a korszaknak a jelentôs produkciói aFarkas Árpád verseibôl összeállított Apáink arcán cí-mû szavalóest, valamint az Anyám, anyám, édesa-nyám címû egyéni balladaest, mindkettô esetébenKovács Levente rendezô volt a mûvésznô munkatár-sa. Mindkét mûsor alapján hanglemez is készült.

A nyolcvanas évek második fele szintén gazdagalkotói korszaknak mondható. Ekkoriban játsszaNatalja Ivanovna szerepét Csehov Három nôvér címûdrámájában, Fruzsinát Molière A fösvény címû mû-vében, Titánia szerepét Shakespeare Szentivánéjiálom vígjátékában, Eudoxiát Illyés Gyula Kegyencé-ben, valamint a Bírónét Móricz Zsigmond Sári bírójá-ban. Ezzel a címszereppel válik meg a sepsiszent-

györgyi deszkáktól, ahonnan Marosvásárhelyre ka-nyarodik karrierje.

A marosvásárhelyi közönség Heltai Jenô A né-ma levente címû darabjában láthatta elsô ízben aNemzeti Színház kötelékében, Gianetta szerepében,Kincses Elemér rendezésében. Ezt pedig mindjártegy elôadóest követte, melyet Markó Béla verseibôlállított össze a mûvésznô Kannibál idô címmel. Mû-vészeti tanácsadója ezúttal is Kovács Levente volt.Ebbôl a mûsorból késôbb (1996-ban) tv-film is ké-szült Nagy Tibor rendezésében. De filmszerepet ka-pott a Szônyi G. Sándor rendezte Erdélyi novellafü-zérben, a Szép Domokos Anna részben is.

Amióta folyamatosan a Marosvásárhelyen él je-lentôs szerepeket játszott klasszikus és kortárs szín-mûvekben, megmártózott a komolyabb mûfajban is,de a vígjátékok sem kerülték el pályafutását. Emlé-kezetes alakításai voltak Ulrike Szôcs Géza A kisbe-reki böszörményekében, Varvara Sztavrogina Dosz-tojevszkij Ördögök címû darabjában, Palkó JozefinEisemann Mihály Fiatalság, Bolondság operettjében,Júlia Friedrich Dürrenmatt A nagy Romulus címûszínmûvében. Frank Wedekind A tavasz ébredésé-ben Galotza szerepét játszta, Molnár Ferenc: Liliom-jában Hollundernét, Michel Tremblay Bingó! Bingó cí-mû darabjában Yvette Longprét, Szomory Dezsô:Györgyike, drága gyermek címû színmûvében MikárFerencnét, Spiró György Csirkefej tragikomédiájábana fôszerepet, a Vénasszonyt alakította nagyszerûen.Ez a korszak rangos rendezôkkel való együttmûkö-dést is jelentett: Kincses Elemér, Kovács Levente,Anca Bradu, Babarczy László, Gali László és BokorPéter neve védjegyként szerepel az elôadásokon.

A költészet, a líra ebben az idôszakban sem hi-ányzik a mûvésznô érdeklôdésének homlokterébôl.József Attila születésének századik évfordulóján2005. április 11-én Szaggatlak, mint a fergeteg cím-mel mutatott be ünnepi versmûsort – a Színmûvé-szeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatávalegyüttmûködve – a Marosvásárhelyi Nemzeti Szín-ház Tompa Miklós Társulata. Az összeállítás színre-vitele során Balázs Éva színmûvésznô irányította amûvészi munkát: a versek válogatását, az elôadókfelkérését, az egységes koncepció meghatározását, ôvégezte magát a rendezést. De örömmel vette ki a ré-szét a legendás Székely Színház fennállásának 60.évfordulóján tartott ünnepi gálaest programjából is,mint ahogy fontosnak tartja a személyes jelenlétetThália minden ünnepén. A személyes részvétel amûvelôdési élet más területein is jellemzi a mûvész-nô életvitelét. Férje, dr. Csíky Csaba egyetemi do-cens zeneszerzô, orgonamûvész, karnagy, tehát a ze-nei élethez való kötôdése családilag is adott. LányaCsíky Csengele a Csíki Játékszín színésznôje, így ez akapcsolat is a kultúra szolgálatában lelhetô fel. Tár-latnyitókon, irodalmi, közmûvelôdési rendezvénye-ken is lehet vele találkozni, de természetesen életmû-vében mindenekfelett a színpad szolgálata áll. ACsirkefej színrevitelekor készült mûsorfüzet tanúsá-ga szerint így vall az alkotási folyamatról: „Amikorezt a csodálatos feladatot – a Vénasszony szerepét –megkaptam, rájöttem, hogy a megformálásában csak ön-magamból indulhatok ki. Ötvenes életkor közelében énmég nem érzem magam öregnek, de már volt alkalmam rá-jönni, hogy az idô észrevétlenül is eltelik... Minden emberéletében eljön a pillanat, ami figyelmeztet az élet múlásá-ra, a kötôdésekre.”

12

Az utóbbi években is sikeres alkotásokban kapottmegbízatást. Janusz Gowacki Negyedik nôvérében(rendezô Alexandre Colpacci) – a Bábuska szerepével– 2005-ben a Határon Túli Színházak FesztiváljánKisvárdán részese volt Szabolcs–Szatmár–Bereg me-gye alkotóközösségi fôdíja kiérdemlésének. De em-líthetünk más jelentôs színpadi sikereket: Sziglige-ti–Mészöly–Aldobolyi Liliomfi (Kamilla alakja, ren-dezô Gali László), Jean Cocteau Rettenetes szülôk(Yvonne szerepe, rendezô: Farkas Ibolya) a Hallottá-tok, mi esett meg útban a fórum felé?! címû musical(Domina, rendezô Bokor Péter), Örkény István Macs-kajáték tragikomédiája, melyben Orbánnét alakítjanagyszerûen, rendezô: László Csaba.

Legutóbbi szerepe a Tekeriné Shakespeare Szegetszeggel komédiában, amivel újra Alexandre Colpac-ci bízta meg.

Ha egy színésznôrôl akarunk elismerô szavakatmondani, hajlamosak vagyunk alakításai tükrébenszemlélni pályaívét, de Balázs Éva karrierjének fon-tos része a Színmûvészeti Egyetem kötelékében ki-fejtett tanári munkája is. 1993-tól 1999-ig fôállású ta-nárként, majd 2005-ig óraadóként tanított ott, aholegykor ô maga tett szert ezekre az ismeretekre – nemakármilyen színvonalon. A keze alól kikerült szí-nész-ivadékok – vagy legalábbis azok, akik hûek atanárnôjüktôl kapott útravalóhoz – hittel, odaadás-sal és mûvészi alázattal szolgálják Tháliát, erdélyi ésanyaországi színpadokon egyaránt sikerrel. Mûvésziés kifejezô beszédet, valamint színészmesterséget,improvizációt oktatott, ennek révén egyéni elôadó-estek kivitelezését is irányította. Máig is emlékezete-sek a Kátai István–Domokos Laci kettôssel színre vittBajor Andor mûsor, a Kicsid Gizella hallgató általbemutatott Észak-kínai szeretô. A versmondás meg-szerettetését is feladatának tekintette a színész-ta-nárnô, rangos költôkkel ismertetve meg tanítványa-it, ugyanakkor különleges módszert keresett és találtklasszikus mûvek nem szokványos bemutatásához:oratóriumszerû elôadásokat rendezett Az ember tra-gédiája és a Csongor és Tünde szövegekbôl, újszerûmegközelítését keresve az említett remekmûveknek.

Balázs Éva mûvészi tevékenységét, alakításait dí-jak, kitüntetések honorálják. Országos II. helyezéstért el 1983-ban az Anna szerepével Sütô András:Pompás Gedeonjában, III. díjat érdemelt ki 1983-bana Farkas Árpád verseibôl összeállított Apáink arcánversmûsorral. 1992-ban kapta meg Kovászna Megyeönkormányzatától A Kultúra Szabadságáért díjat,ugyanebben az évben Kisvárdán a Határon TúliSzínházak Fesztiválján Közönségdíjas lett a sepsi-szentgyörgyi színház Sári bíró címû produkciójában.S, mint már említettük, Kisvárdán 2005-ben is a díja-zottak között szerepelt.

A laudáció latin eredetû szó, a laudo, laudareigébôl származik. Számos jelentése van, többek kö-zött dicséretet, védôbeszédet jelent de azt is jelenti:méltatás. Méltatni valakit, valamit, aki és ami emlí-tésre méltó. És jelen esetben természetesen van kirôlméltató szavakat mondani, van, akit dicsérni.

Egy lexikon-szócikk azt írja Balázs Éváról: „Szé-les skálájú mûvésznô, aki drámai és komikai adott-ságokkal egyaránt rendelkezik.” Ezt elsôsorban kö-zönsége tudja igazolni. Mi pedig mit kívánhatnánk ajövôre nézve? Természetesen azt, hogy tartsa meg aszéles alkotói skáláját, és maradjon továbbra is a kö-zönség és a színházi szakma által egyaránt elismert,

sikeres színmûvésznô!

KISS ÉVA EVELIN

***

FAZAKAS MIHÁLY. Íme, az ember. Aki Önök elôttáll, az ünnepelt, néhány napja már 30 éves. SzületettSepsiszentgyörgyön, színmûvészeti egyetemet vég-zett Marosvásárhelyen, él és dolgozik (de lehet, hogycsak az utóbbit kellett volna mondanom) Sepsiszent-györgyön.

Hamarabb járt színházba, mint iskolába, s amikorez utóbbira is sor került, tanulás helyett titokban aszentgyörgyi színház éppen mûsoron levô színpad-kép kicsinyített mását építgette nagy szakértelem-mel, de az elôadás szövegét is fel tudta mondani. Mi-sike végül gimnáziumba került, itt a lyukasórák hô-se, s a helyettesítô tanárok mentôangyala lett: rög-tönzött egyéni kabarémûsorával 50 percen át folya-matosan szórakoztatta, amúgy nehezen fegyelmez-hetô osztályát. Innen már egyenesen vezetett az útaz Osonó (a Mikes Kelemen Gimnázium diákszínhá-za) megalapítása felé (1993. február).

Rögzítsünk a történelem számára egy képet: Mi-sike, Bornemisza Péter Elektrájában, Aegisztus szere-pében: fûzfaparipán lovagol be a színre, lefékez, elé-gedetten néz szét birtokán: „Kicsoda hitte volna, hogyAgamemnonnak gazdag királysága ily hirtelen reám ma-radna! – mondja. Nem jó! „Nem elég erôs”. És Misikeismét belovagolt, ismét nem tökéletes, vissza, elölrôl,tízszer, harmincszor, ötvenszer, ha kellett, míg végülfelsejlett az igazi – talán így jó, van erô benne. Ter-mészetesen, senki sem kérte a jelenet megismétlésé-re, saját igényeinek, önmaga mércéjének kívánt meg-felelni Misike.

Aztán a színmûvészeti egyetemen vizsgaelôadásBocsárdi Lászlóval, s a sors (Misi minden lépését va-laki gondosan vigyázza fentrôl) gondoskodott arról,hogy az áldásos együttmûködés a szentgyörgyi szín-házban is folytatódjon. Érdekfeszítô próbafolyama-tok, izgalmas elôadások korszaka ez (Kasimir és Karo-line, Rómeó és Júlia, Ilja próféta, A csoda). Mindebbensemmi rendkívüli, de – közeledünk a laudációhoz –eközben Misi, a hivatásos színész, hû maradt azOsonóhoz, mindent magába szívott a színházban, smindent átadott hûséges középiskolás tanítványai-nak. Az Osonó kezdte kinôni régi köntösét, végülszínházi mûhely lett, ahol a 16-18 éves színészneklegalább négyévi, pontosan megtervezett tréning,gyakorlat, tábor, meditáció, színházról, világról valóelmélkedés van a háta mögött. Végül 2000 szeptem-berében a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti Szakközép-iskolában sikerült megalakítani a drámaosztályt(ma, 2008-ban, az egyetlen magyar nyelvû dráma-osztálya az országnak). Misi tanszékvezetô tanár-ként fiatalok olyan népes táborát toborozta a szentszínház köré, hogy döntenie kellett: a (hivatásos)színház (amit ô szeret kôszínháznak nevezni), vagya tanítás. Fenti sugallatra az utóbbi mellett döntött.Tanít, tréningeket vezet, és közben, egy-egy évfo-lyammal, létrejön a sajátos „Fazakas Misi ötlete alap-ján, a csoport improvizációiból született” elôadás. (Ter-mészetesen az ötletet Misi megálmodja.): Jolika(2002), Farsang (2004), Részletek a bolyongás meséibôl(2006). Ha a Jolikát hümmögve fogadták, az utóbbikettôt már mind a budapesti, mind a bukaresti szak-

13

ma díjazta.De nem ez a lényeg. A lényeg az, ami a játék teré-

ben történik (az Osonó elôadásain gyakran a nézôketis bekapcsolják ebbe a térbe). A térben a csendnek,az üres tér akusztikai megfelelôjének kell megszület-nie. Színész és nézô a csendben önmaga jelen idejébejut el. Ezek a csendek vagy megszületnek elôadá-sonként, vagy nem. Megtervezni, begyakorolni, ne-tán megrendezni nem lehet. Az üres tér csendje csakakkor lesz élô, csak akkor lesz jelen idejû, ha a szí-nész (aki már rég nem színész a szó hagyományosértelmében) eljut a megvilágosodásnak a Zeamimester által leírt szintjére: bensô látással minden oldal-ról egyszerre látni. Ezzel a bensô látással lát a festô,amikor egybe látja a gömböt, vagy a kocka mind a hatoldalát. A tréningek során Misi színészei eljutnak aszívbôl eredô mozdulatig, amikor – ismét Zeamimestert idézzük – „majd táncolunk, majd táncoltatta-tunk”. Jegyezzük meg: a keleti mûvész számára aszív nem az érzelmek fészke, hanem a tudat, az ön-tudat és a látnoki gondolkodás székhelye. A csendszentségében részesülô nézô (aki már rég nem nézôa szó hagyományos értelmében) felteheti magának akérdést: ki táncoltat? Mint ahogyan Brook is felteszimagának a kérdést, amikor egy éjjel a dzsungelbencsapata dalra fakadt: „Honnan jött a hangunk? Mi volta kiindulási pontja? Mi énekeltünk, vagy általunk énekeltvalami?”

Ezt a különös állapotot fedezi fel Misi a tanítvá-nyaival (az idén kb. 80 emberrel dolgozik szervezettkeretek között reggel nyolctól éjfélig), s újabban,mint aki küldetést teljesít, bolyong, utaztatja elôadá-sait a Budapest és Bukarest közötti térben. A Részle-tek a bolyongás meséibôl a 99. elôadásnál tart.

Néhány pillanat múlva Misi Szentgyörgyi István-díjas lesz. A díj névadója nyolcvannyolc évesen, be-tegen, legendás szûrében még eljátszotta Tiborc sze-repét (érdekes, ennek is a napokban lesz az évfordu-lója, április 16-án). Misi 30 évesen kivonult abból aszínházból, melyhez az idôs pályatárs annyira ra-gaszkodott. Elképzelésük a színházról, színészetrôl –két külön világ, csillagjaik távoli pályákon bolyong-nak.

De ez a két pálya, nézetünk szerint, a belsô végte-lenben, a színész szívégen, találkozik.

SALAMON ANDRÁS

***

SOÓ ZÖLD MARGIT. Történelmünk, mûvelôdéstör-ténetünk jeles napjait féltve ôrzi a kollektív emléke-zet. Olyan kapocs ez, amely képes összefogni egyközösséget, egybekovácsolni a megannyi ideológia,megannyi világnézet, megannyi mûveltségi szintmentén kiteljesedô egyéni sorsokat. És egyben védô-pajzs is a felejtés, vagy az esetleges kitaszítottság el-len. Ezért is érzem különösképpen jelentôsnek azEMKE javaslatát, amely április 12-ét az Erdélyi Ma-gyar Közmûvelôdés Napjává nyilvánítva újabb em-lékezetes dátummal gazdagítja jeles napjaink tárhá-zát. Ezt a rendkívüli, hagyományteremtô ünnepieseményt igyekezett az EMKE égisze alatt tevékeny-kedô Barabás Miklós Céh is emlékezetessé tenni az-által, hogy alapító tagját, a világviszonylatban is is-mert és elismert kolozsvári grafikai iskola kimagaslószemélyiségét, Soó Zöld Margitot javasolta a meg-

tisztelô, Szolnay Sándor-díjra.Olyan mûvészt, aki csendben, de kitartó követke-

zetességgel haladt a választott úton. Hamar rátaláltönmagára, érzelmi felhangokkal dúsított, realitásbóltáplálkozó, sajátos mûvészi világára, amelyhez mainapig hû maradt.

Egyenesen felfelé ívelô pályáján, sohasem óhaj-tott mások háttérbe szorításával az élre törni. Ennekellenére mégis az élre került. Csakhogy önmagávalszemben támasztott túlzott elvárásai és mûvészi ber-kekben megbocsáthatatlan szerénysége miatt ezt ép-pen ô maga nem vette észre.

Á képzômûvészet minden ága férfimunka – vall-ja szilárd meggyôzôdéssel. Keményen meg kellett te-hát küzdenie azért, hogy megfeleljen a maga támasz-totta elvárásoknak. A maximumnak. Kezdet kezde-tétôl a legmagasabbra tette a mércét mind a festé-szet, mind pedig a grafika vonatkozásában. Nemváltott hangot, nem hazardírozott a színek és formákadta lehetôségekkel, nem-érdekelték az olcsó megol-dások.

Kora gyermekkorától érezte a természetet s azemberkéz alkotta remekléseket. Én beszívom a vilá-got, amit látok, de nem úgy adom vissza, ahogy lát-tam, hanem ahogy éreztem – nyilatkozta a legutóbbiinterjúban.

És ez mûvészetének lényege. Egyfajta érzelmeség-föld-rajz. Mindaz, amit a természet és a természetparányi alkotóelemeként az ember a végtelen idôbenlétrehozott.

A sokat utazott, sokat látott mûvész útirajzai, ih-letforrásainak képi vetületei egyben lélekrajzok is.Hiszen korántsem véletlen, hogy a mûvész mit vá-laszt ki abból az élményanyagból, ami érte és azt ho-gyan önti mûvészi formába. Esvén szó akár Dubrov-nikrôl, Szárhegyrôl, Füzesmikoláról, Zsobokról,Dobrudzsáról, a delta vízi világáról, akár az alföldiJászdózsáról vagy az ablakából látható felhôkrôl. Sszóljanak ezek a munkák régi dicsôségekrôl és nyo-mukat ôrzô délceg vagy éppenséggel omladozó fa-lakról, tájba simuló építészeti remekekrôl vagy a né-pi építészet apró csodáiról a csupasz fák vagy a föld-bôl kiszakított gyökerek fekete-szürke gyászáról, avihar elôtti feszültség a vészjósló nagy szürke felhômûvészi megjelenítésérôl, a napégette tarló fakó sár-gájáról vagy a hatalmas levegôég uralta színgazdagnapraforgós mezôrôl konkrétumuk dacára a mû-vészt is belopják a képbe, A tájélmények hangulatilecsapódása okozta pillanatnyi lelkiállapotát.

De talán fordítva is érvényes a tétel: olykor a mû-vész keres formát hangulatai képi megjelenítésére, amûtermet benépesítô kagylók, gyökerek, faágak ér-zékletes kompozíciókba foglalásával. És megszület-nek a Lázálmok, Küklopszok és a békésebb, oldot-tabb hangulatot sugárzó legújabb munkák kagylók-kal és megannyi színnel a fôszerepben. Amelyekbôlaz Erdélyi Magyar Kultúra Napjának méltó megün-neplése céljából nyílt kiállítás a BMC Farkas utca 27.szám alatti székházának galériájában.

Az olajképeken, pasztelleken, akvarelleken kívüléletmûvében rendkívül fontos helyet foglalnak el fe-kete fehér grafikái, tollrajzai. Esetükben a mûvészdrámaiságba hajló, csapongó fantáziája hûvösen ki-mért, nagyvonalúan elegáns vonalbeszéddel páro-sul. Szürrealisztikus hangvételû grafikái egymásbafonódó képi síkokkal, szinte mozzanatokra bontvasejtetik a mozgást, az öröklét és a múlandóság ellen-

14

tétének képi harmóniává lényegített együttes létét.Illusztrátorkként is ismert és elismert. Ki ne is-

merné a Napsugárban mai napig megjelenô rajzait. Munkáira még véletlenül sem a harsány maga-

kelletés, erôszakos figyelemfelkeltés, hanem a visz-szafogottság, a mértékletesség és a különleges mû-gond a jellemzô.

Úgy és annyit felhasználni korunk mûvészeti tö-rekvéseibôl, irányzataiból, hogy az összhangba le-hessen a szûkebb pátria mûvészetkedvelô és mûértôközösségének igényeivel. A programszerû megfo-galmazás így meglehetôsen tetszetôs, elképzelhetet-lenül bonyolulttá válik azonban akkor, amikor aztfirtatjuk tulajdonképpen mennyi is az a bizonyosannyi? Nem csupán az erôteljesen megosztott kö-zönség sokrétûsége miatt, hanem azért is, mert amindenkori képzômûvészet egy természetes belsôfeszítôerô folytán idôben is elébe megy az elvárások-nak: a mûalkotás kiváltotta katarzis nem érhetô elugyanazon eszközök ismétlése által. Minden bi-zonnyal ez az az erôtér, amely korunk erdélyi képzô-mûvészetének mindennemû ideologizáláson túlimozgásirányát meghatározta. Amely egy erôteljes fi-guratív látványközpontúságot is magába foglal. Ta-lán, hogy a mûalkotás helyi lehetôségeihez mértfunkciójának is eleget tehessen: hogy dísze legyenéletterünknek. Soó Zöld Margit ennek az irányzat-nak a kimagasló képviselôje.

A spontaneitás, az alkotás pillanatainak magávalragadó lendülete, kínja-gyönyöre, az élvezet, amel-lyel munkái születnek, mind-mind benne foglaltatikalkotásaiban.

Mikor dolgozom, az egy csodálatos érzés – ismeribe a mûvész. Ezt a csodálatos érzést pedig jelentôsmértékben sikerült a nézôkbe is átültetnie.

Egy mûalkotás akkor él igazán, ha kikerül a mû-terem falai közül, ha sikerül utat találnia a közönségfelé. S bár a mûvésznek néhány lépéssel mindig aközízlés elôtt kell járnia, Soó Zöld Margit ennek azelvárásnak, a legmodernebb kor, legkorszerûbb kö-vetelményeinek is eleget téve vált Kolozsvár, s azösszmagyar képzômûvészet egyik európai mércévelmérhetô, legkedveltebb alkotójává.

2008. április 12-én, az Erdélyi Magyar Közmûve-lôdés Napján tehát a lehetô legméltóbb helyre kerüla megtisztelô Szolnay Sándor-díj.

További sikeres munkát kívánva szívbôl gratulá-lunk tulajdonosának.

NÉMETH JÚLIA

***

Laudatio DIONYSII GYÖRFI. Szakmai értekezleteksorán ismertem meg Kolozsvárott. Ezzel úgy van azember, hogy a sokaságban keresi társait, az azonosnyelvet beszélôket, hogy ne érezze magát egyedül,elveszve, támogatás nélkül.

Dénes urammal azonnal megleltük a közös han-got, egy hullámhosszra hangolódtunk. Nem is voltnagyon nehéz, ha közel azonos típusú, gyûjtôkörû,ódon-új könyvtárban dolgozunk. Nagyenyed–Ma-rosvásárhely úgy függenek össze az erdélyi mûvelô-dés múltjában, mint kesztyû és kéz, mint könyv éskönyvtár, mint olvasás és értelem.

A Nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárában1977 óta dolgozik. Három évtizedet meghaladó idô,

már egyenlô egy emberöltôvel, s ebbôl legalább húszesztendôt egyedül szolgált, mert a hatalom, az osto-ba és vak hatalmak úgy gondolták: „egy könyvrak-tárnok még csak elpiszmog afféle régi és poros köny-vek között, kettô, elvtársak, az már maga lenne azesztelen túlköltekezés, megengedhetetlen pazarlás,luxus...”

Nos Györfi Dénes bírta, bírja cérnával, türelem-mel, fortéllyal, bölcsességgel és persze nem utolsósorban szépre és jóra vezérlô tudással.

Aki rátekint, sztoikusnak hiszi, holott ha beszélnikezd, ha könyvtára értékei között kalauzolja a láto-gatókat – és akad belôlük sok száz évente az európaiés amerikai, a közel-ázsiai kontinensrôl – , ha az ol-vasó elé teszi a kért irodalmat, rögtön megváltozikaz elsô benyomás: szenvedélyes ember, szakmájá-nak szerelmese. Pedagógus, aki nem tud leszokni ar-ról az érthetô emberi gyengeségrôl, hogy tanítson,plusz-adatokkal szolgáljon, anekdotával ne fûsze-rezze a száraz tudományt. A könyvet, melynek nem-csak sorsa, de lelke is van, és ezt a lelket ki kell hege-dülni a könyvtárosnak. Ez az ami Györfi Dénesneksikerült. Ezért nem volt haszontalan a magányosszolgálat. Hiszen nagy könyvtáros elôdökre, kiválótanáregyéniségekre tekinthetett fel, közeli ismeret-ségbe került azokkal, kiket csak az anyakönyvi ada-tok tekintenek holtnak: a szellem, az enyedi, az erdé-lyi, a magyar szellem emberei Györfi Dénes urambarátai, segítôtársai, ihletett súgói, serkentôi lettek.

Idézni szeretnék abból a rövid szakmai életrajz-ból, melyet nemrégiben kaptam kézhez: „három év-tizedes szolgálatom alatt rendkívül sok esemény, él-mény részese, szem- és fültanúja lehettem. A legne-hezebb – az 1977–1989 közötti idôszakban – egyedü-li alkalmazottként kénytelen voltam szembenézni azakkori hatalomnak a könyvtárra nehezedô s egyresúlyosbodó nyomásával, ellenôrzésével, megfigyelé-sével. Legfôbb célom az állomány épsége, egysége,töretlenségének megtartása, a meglévô értékek meg-védése és helybennmarasztása volt, ugyanis a meg-szorító hivatalos utasítások sorozatával próbálták pl.a kéziratállományt a megyei állami levéltárba átszál-lítani, a festményeket az olvasóterembôl eltávolítani,azon ürügy alatt, hogy azokat a mûvészeti múzeumkiállításain használnák föl, holott az igazi cél nemmás, mint az állománynak az érdeklôdôk szeme elôlvaló elrejtése volt stb. Elégtétellel nyugtázom, hogyvégül is maradt minden az eredeti helyén, mi több,ittlétem alatt semmi egyéb értéket el nem szállítottakaz enyedi könyvtárból, sôt a megelôzô idôszakbankiemelt és Kolozsvárra, az ún. speciális gyûjtemény-be elvitt és szigorúan zárolt kiadványokat is sikerültvisszaszereznem a 89-es fordulat után. Arról nem isbeszélve, hogy a kutatók csakis hivatalos igazolássaljuthattak hozzá egykor az igényelt anyagokhoz,mely eljárás nem kevés hányadukat valósággal elri-asztotta a könyvtári állomány használatától.” Sike-rült kijátszani a szigorú ostobákat.

Majd valamivel odébb ezekre a sorokra bukkan-tam: „Szakelôadásokkal vettem részt az Akadémiakolozsvári fiókja (a Biblioteca ši Cercetarea címû köte-tekben jelentek meg), a kolozsvári Központi Egyete-mi Könyvtár által szervezett tudományos értekezle-teken (a Biblioteca ši Învãøãmântul címû kötetekbenláttak napvilágot), valamint egyéb, évente megren-dezett országos jellegû tudományos konferenciákon,egészen az 1980-as évek közepéig, amikor magyar

15

jellegû elôadásaim immár nem voltak a cenzúraínyére – s a bevezetett gyakorlat szerint elôzetesenberendelt dolgozataimat holtvágányra futtatva, egy-szerûen mellôztek, töröltek a részvevôk listájáról.Így többnyire csupán fiókomnak dolgozhattam.”

1989 decembere a könyvtáros-kutató és a könyv-tár életében is fordulatot hozott. Nem lehet eléggéhangsúlyozni, amikor a jó szellem kiszabadul a pa-lackból, amikor a szellem emberei megszabadulnakbéklyóiktól. Györfi Dénes életében ezek az évek, aközeli húsz esztendô azt jelentette, hogy visszaépít-hette mindannyiunk tudatába az enyedi könyvtárat,méltó helyére kerül az értékek ôrzôje és ápolója, azintézmény. Publikációi, könyvei, közleményei új-donságokat, felfedezéseket, értékítéleteket, adatokatszállítottak az iskoláról, az Enyedhez köthetô szemé-lyiségekrôl, a könyvtár ritkaságairól, a könyvtárnakaz erdélyi mûvelôdésben elfoglalt helyérôl.

Nyugtalan fajta, mondtam már: ülésszakokatszervez, látogatókat fogad és kalauzol, kiadványokatszerkeszt. Továbbra sem hever el babérjain: írásai ottvannak a sajtóban, közleményei hangzanak el aszakma csúcspillanataiban. Dolgozik – ismét csakegyedül, bár maga mögött tudta, tudhatja az egészszakmát, a magyarországi, a romániai könyvtörténé-szek növekvô seregét. Ez bíztatja munkára.

Nemrégiben a könyvtár visszakerült régi tulajdo-nosához. Bár közben az állomány frissebb kiadvá-nyai és a számítástechnika elhagyta a Györfi uramgyûjteményét – ám ez csak afféle adminisztratív hát-rány. Semmi sem szegte kedvét, semmi nem vehetiel tôle azt az örömet, hogy az újra önállóvá váltkönyvtárban immár minden kötöttség nélkül, csak aszakmai kötelmei által megerôsítve szolgálja az er-délyi magyar könyvtárügyet, a Bethlen KollégiumKönyvtárát továbbépítse, gondozza. Hogy a nagy ésfénylô árnyak közé életet hozzon.

A laudált hatvan esztendôs. Becs szóra nem lát-szik annyinak, ugyanis köztudomású, az ódon érté-kek között, ezekkel szimbiózisban csak megfiatalod-ni szabad és lehet.

Isten éltessen Dénes, hidd meg, szívbôl jövô örö-münkre szolgál, hogy az EMKE-díj birtokosa le-hetsz.

SEBESTYÉN SPIELMANN MIHÁLY

***

CALEPINUS ALAPÍTVÁNY. Marosvásárhelyen az ál-taluk mûködtetett idegennyelvû népfôiskola éppentizennyolc esztendôs, mondhatni: elérte a felnôttko-rt. A nyelviskola elsô fiatal hallgatói immár család-apák és családanyák, és gyermekeiket íratják be anyelvtanfolyamokra. Az akkoriban már deresebbhajúak pedig azóta nyugdíjba vonultak és nagyszü-lôkké váltak. Nos, az idô múlik, és a nyelvtanulásnem ismer korhatárokat.

Ha valami és valakik ráérdemesültek az odafi-gyelésre, és rászolgáltak az EMKE-díjra, akkor a Ca-lepinus Alapítvány és létrehozói, mûködtetôi méltánazok. Munkájuk gyümölcse, annak mennyisége ésminôsége megérett az elismerésre.

Annakidején, a nyolcvankilences változásokatkövetôen szembesülnünk kellett azzal a ténnyel,hogy fiataljaink nyelvismeret hiányában képteleneka kommunikációra, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy

a jövôben nyelvtudás nélkül nem lesznek versenyké-pesek, nem tudnak majd megfelelni a jelen kihívása-inak. Ez a felismerés vezette Fülöp G. Dénest, a Vár-templom akkori lelkipásztorát, hogy kezdeményez-ze a nyelvoktatás megszervezését az egyházközségkeretében, a német Volkshochschule típusú népfôis-kolák mintájára. A cél az volt – s ma is változatlanulaz –, hogy elsôsorban az anyagilag nehéz, hátrányoshelyzetben levô magyar fiatalokat segítsék a nyelv-tanulásban, egy világnyelv elsajátításában, akik nemtudnak drága magánórákat venni.

1990 tavaszán szervezték meg az elsô angol tan-folyamot, majd rövidesen kialakult a hároméves ok-tatási struktúra kezdôk, középhaladók és haladókszámára. A késôbbiekben áttértek a hat modulos, az-az hat szemeszteres rendszerre, s így az oktatásirendszer rugalmasabbá, a hallgatói igényeknek job-ban megfelelôvé vált. Idôközben a kínálat is kibô-vült: 1992-ben megindították a francia tanfolyamot(sajnos, azóta megszûnt), 1993-ban a németet, ésamikor igény mutatkozott rá, három tanévben hol-land tanfolyamot is szerveztek. Bár a magyar nyelv-tanulás lehetôségét is meghirdették, csupán két év-ben jelentkeztek magyarul tanulni vágyó románhonfitársak.

A külföldi (amerikai, skót, francia, holland) egy-házi és világi kapcsolatoknak köszönhetôen mindenévben sikerült külföldrôl érkezô önkénteseket bizto-sítani a nyelvoktatás segítésére, akik mindvégignagy lelkesedéssel és hozzáértéssel végezték, végzika munkájukat. Szintén a külföldi támogatóknak kö-szönhetôen létrejött a városban egyedülálló idegennyelvû szakkönyvtár, amely mára több mint ötezerkötetes könyvtárrá fejlôdött.

Az elmúlt 18 évben több mint kétezer hallgató vé-gezte el a különbözô nyelvtanfolyamokat. A hallga-tók száma évente 300-350 körüli, és minden évbenmintegy száz személy a végzettek száma. A hároméves képzés mellett ugyanakkor különbözô fokozatúangol és német nyelvvizsgát szerveznek, és 2005-tôla Calepinus Alapítvány a Londoni Kereskedelmi ésIparkamara által szervezett Business English vizsgahivatalos vizsgaközpontja. Erre a vizsgára is szer-veznek felkészítô tanfolyamot, illetve megszervezikmagát a vizsgát.

Magát a Calepinus Alapítványt csak 1995-ben je-gyeztették be a marosvásárhelyi törvényszéken. Ne-vét a Teleki Tékában is fellelhetô soknyelvû Calepi-nus szótár után kapta, amelybe a külföldi egyetemrejárás jeles erdélyi képviselôje, Laskai Csókás Péter jó-voltából a magyar nyelv is felvétetett a 16. századutolsó éveiben.

Az alapítványt kilenctagú kuratórium vezeti. El-hunytáig Fülöp G. Dénes lelkipásztor volt a kurató-rium elnöke, ôt Fülöp Géza követte, aki amúgy akezdetektôl részt vett a tevékenységekben, igazgattaa nyelvoktatást. A kuratórium által kinevezett, anyelviskola tevékenységét közvetlenül szervezôigazgató 2007 novemberétôl Fülöp G. Miklós. Jelen-legi munkatársai: Belkovits Éva tanulmányi igazga-tó, Takács Tünde Emese irodavezetô, Kerekes Tímeapénztáros-titkárnô és a szülési szabadsága alatt ôthelyettesítô Nagy Bernadett.

Mindannyiuk munkájának gyümölcse ez az elis-merés. Akárcsak az alapítóé, a marosvásárhelyi Vár-templomi Református Egyházközségé. Továbbá azügynek megnyert külföldi önkénteseké és annak a

16

néhány helybeli kiváló nyelvtanáré, akik csekély ja-vadalmazásért vállalták és vállalják a munkát anyelviskolában.

A végzett hallgatók pozitív visszajelzései, anyelviskola jó híre és a mostani EMKE-díj is azt iga-zolja, hogy jó ügyet szolgálnak. Önzetlen hozzáállá-sukat és munkájukat ezúttal az erdélyi magyar kö-zösség nevében is megköszönjük. Gratulálunk!

ÁBRÁM ZOLTÁN

***

IRSAY MIKLÓS. Tisztelt hölgyeim és uraim, Kedveskultúrateremtôk és -ápolók!

Általában azt szokták mondani az üzletemberek-rôl, vállalkozókról, hogy egy maguknak való, zártvilágot alkotnak. Azt is, hogy nem igazán jut idejükmásra, mint a költségvetések megalkotására, az üz-leti tervekre, az anyagi vetületben mérhetô hasznok-ra. Nem is sorolnám, hiszen a most átadásra kerülôdíj új tulajdonosáról, Irsay Miklósról, avagy sokunkJoe-járól, ez így nem mondható el. Nem az a fajtaember, akit egyszerûen be lehessen skatulyázni ésmutogatni a utcán: íme, több lakást érô gépkocsivalfurikázik, havi harminc méregdrága öltönyt válto-gat, alig fogadja a régi ismerôsök köszönését. Nem,aki ismeri Irsay Miklóst régebbrôl, az nagyon jól tud-ja, hogy ô néha fárasztóan kedves tud lenni, deugyanakkor megszállottan tevékenykedik évek óta,az üzleti világ legkülönbözôbb területein.

Nem véletlenül mondom róla, hogy néha fárasz-tó a kedvessége, mert ugyanígy lépett ki annak ide-jén a hajdani tizenegyes, majd hármas, vagyis a Bá-thory Gimnázium kapuján, nem csöppent a karjábaaz amerikai nagybácsi nagy vagyona, hanem ugyan-azzal a kedvességgel és huncut mosollyal építkezet:építette önmagát, cégeit, majd családját és most márnyugodtan elmondható róla, közösségünket.

Sokat lehetne beszélni, sokáig lehetne sorolni vál-lalkozásainak szükségességét, de most egy nagyonfontosat szeretnék kiemelni: a mindenki által ígyvagy úgy ismert, hallott és értékelt Paprika Rádiórólvan szó. Kolozsvár egyetlen magyar nyelvû kereske-delmi rádiójáról, amely a nap 24 órájában és a hét va-lamennyi napján fülön csípi a kolozsvári magyarsá-got. Ez is hozzátartozik Irsay Miklós fárasztónak véltkedvességéhez: eldöntötte a város magyar vállalko-zóinak egy részével, hogy kell és lesz egy ilyen rá-dióállomás, Miklóst bízták meg ennek talpra állításá-val, Miklós pedig villámgyorsan útnak is indította.Így elmondva és leírva nagyon egyszerû és rövid e afolyamat, ugye? Sokan tudják önök közül is, hogymit jelent ez. Mennyivel és mivel jár. Miklós is tudtaés mégis teljes bedobással végigcsinálta ezt a szere-pét is, a kolozsvári magyar közösségért. Felépítettegy új magyar intézményt. Villámgyorsan felfutattatársaival és munkaközösségével együtt: a PaprikaRádió a második leghallgatottabb kereskedelmi rá-dió Kolozsváron. Ez pedig nem kevés.

Miki ezzel a rádióállomással rengeteget tett le amagyar közösség, a közmûvelôdés asztalára. Szeré-nyen, csendben, de annál makacsabbul tudta ezt (is)megálmodni, kiszámítani, felépíteni és mûködtetni.Mi, akik ismerjük Miklóst tudjuk, hogy ezzel mégnem fog belesüppedni a fotelbe, faltörô kos szerepenem itt ér véget.

Az eddigiekért viszont most húzzuk meg a vona-

lat és gratulálunk Irsay Miklósnak!

PÁSZKÁNY ÁRPÁD ZOLTÁN

***BÁLINT LAJOS. Vannak, akiknek életmûve egy

rendkívüli, berobbanó eredményben csúcsosodik ki,és mindaz, ami elôzôleg történik, csak láthatatlanelôkészület a rendkívüli pillanatra. És vannak, akik-nek pályáján észrevétlenül sorakoznak egymás utána külsô szemlélô által esetleg figyelemre sem mélta-tott teljesítmények, s csak hosszabb idô után vissza-tekintve tûnik szemünkbe az életmû Egésszé össze-álló teljesítménye.

Bálint Lajos ez utóbbiak sorába tartozik.Szerepe van ebben munkája természetének is. Hi-

szen ki az – a szakmabeli keveseket leszámítva –, akiegy könyvet véve a kezébe, odalapoz a kolofon-ol-dalra, s elolvassa azt a néhány nevet, amelyeknek akönyvcsinálás hagyománya szerint ott a helye: szer-kesztô x, mûszaki szerkesztô y – esetleg korrektor z.A könyvcsinálás névtelen katonái ôk.

A szerzô által megalkotott, s a kiadó által feldaj-kált kézirat az ô munkájuk nyomán lesz könyvvé. Aszerzô megszüli a mûvet, a szerkesztô közremûkö-dik abban, hogy az tartalmilag, nyelvileg rendben le-gyen, de a kolofonban elrejtettek munkája által öltformát, veszi magára a grafikus-megálmodta kön-töst és tûnnek el arculatáról az olvasást sok esetbenbosszantóan zavaró helyesírási szeplôk.

Mindennek a munkának a romániai magyarkönyvkiadás terepén közel hatvan éve Bálint Lajosaz egyik kulcsembere.

Inaséveit ezen a terepen egy másik legendás er-délyi könyvcsináló, Tóth Samu mellett szolgálta le.A Méhkas Diákszövetkezet, a Józsa Béla Athenaeummajd az Állami Könyvkiadó kiváló mûszaki szer-kesztôjétôl tanulta meg nem csak a szakmát, hanema minôség szigorú elvárását is: azt, hogy a magyarkönyv erre mifelénk minden ízében kulturális tett,hogy igazodnia kell Heltai Gáspártól és Misztótfalu-si Kis Miklóstól eredeztethetô hagyományaihoz, tar-tania kell azt a mércét, amelyet – már a kisebbségiidôkben – Kós Károly állított fel az Erdélyi Szép-míves Céh könyvsorozatával, tudnia kell felhasznál-ni mindazokat az új technikai lehetôségeket, amelye-ket a 20. század kínál és tudnia kell szembenézniazokkal a nehézségekkel, amelyek a könyv mûszakiszakemberére vártak a romániai nyomdaipar márakkor sem világszínvonalú technikai körülményeiközött.

Tóth Samu sem volt az az ember, aki sokat okítot-ta volna a fiatalokat: el kellett lesni tôle sok mindent,egy-egy szemvillanásából kellett kiolvasni a dicsére-tet is, a dorgálást is. Bálint Lajos megtanulta a szak-mát, és megtanulta azt is, hogy a minôségnek akönyvcsinálásban is van egy alapvetô feltétele: a csa-patmunka.

Amikor Tóth Samu váratlan halála folytán a he-lyére kellett állnia, már ott dolgozott az Irodalmi Ki-adó kolozsvári mûszaki szerkesztôségében grafikus-ként Deák Ferenc, s munkájuk – hozzájuk számítvaharmadikul az esztergapadtól a könyvkiadásba visz-szatért Hatházy Ferencet – már a romániai könyvki-adás 1969-es átszervezését megelôzôen oly mérték-ben összehangolódott, hogy arra csapatot lehetettépíteni. Ez a csapat lett az 1970-ben indult Kriterion

17

Könyvkiadó, amelyben a kolozsvári szerkesztôségmûszaki osztályának vezetését Domokos Géza ôreábízta.

Sokszor esett már szó arról, hogy a romániai ma-gyar könyvkiadásnak van egy Kriterion-korszaka.Sokszor emlegettük az akkoriban megjelent könyve-ket, amelyek összességükben az itteni magyarságszellemi élni akarásának, életképességének messzeföldön is elismert teljesítményeiként vonultak be aköztudatba. De arról sokkal ritkábban esett szó,hogy ezek a könyvek – az akkori magyar könyvszak-ma mércéjén is – milyen magasan álltak. Most itt azalkalom, hogy elmondjuk: ebben Bálint Lajosnakmúlhatatlan érdemei vannak. Ô volt az, aki Tóth Sa-mu könyvmíves örökségét tovább vitte, ôkörülötteszervezôdött az a csapat – részei voltak az említet-tek: Deák Ferenc és Hatházy Ferenc mellett a korrek-torok: Mezô Piroska, Nagy Enikô, Debreczeni Ág-nes, Fodor Irén – , akiknek teljesítménye a könyvcsi-nálásnak ebben a szakaszában méltán állítható a Kri-terion-korszak könyveinek tartalmi érdemei mellé.

Bálint Lajos megtanulta Tóth Samutól a szigorúigényességet, és ezt munkatársainak is tovább tudtaadni. Aki nem tudott vele lépést tartani, annak nemis volt mellette maradása. Ma, amikor sokan azt hi-szik: a számítógép helyesírási programja mentesíti akiadót a szöveggondozással való bíbelôdéstôl, ami-kor kidolgozott szerkesztôprogramok állnak, a mû-szakiak rendelkezésére, valahogy háttérbe szorult amunka eredményével szembeni emberi felelôsség.Sajnos, naponta tapasztaljuk ennek negatív követ-kezményeit, s éppen ezért, túl az impozáns mennyi-ségi teljesítményen, ezért tartjuk ma különösen fon-tosnak a Bálint Lajos-felmutatta szigorú szakmai igé-nyesség példáját.

Persze mindenkit elér az a korhatár, amikor – amagyarul használt méltóságteljes kifejezés szerint –nyugdíjba vonul. Bálint Lajosnál nyoma sem volt en-nek a méltóságteljes vonulásnak. Amikor 1992-ben aKriteriontól megkapta az obsitot, már megvolt az azúj munkakör, amelyet részben neki kellett felépíte-nie: az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfa-lusi Kis Miklós nevét viselô nyomdája. Errôl az épí-téstörténetrôl, amelybe a mai kor színvonalán állómagyar nyomdai szakemberek kiképzésétôl a miigényeinknek és lehetôségeinknek megfelelô gépekkiválasztásán át az új munkatársak beneveléséig ren-geteg minden belefér, szintén sokat lehetne beszélni.

Tizenhat éve dolgozik itt: új csapatban, új techni-kai körülmények között – korát meghazudtoló akti-vitással.

Azon a képzeletbeli könyvespolcon pedig, ame-lyen az általa szerkesztett több ezer romániai ma-gyar könyv sorakozik – életmûvének észrevétlenülegymásra rakott téglái –, az utóbbi tizenhat évbenfeldajkált könyvek száma is közel jár immár az ezer-hez. És Bálint Lajos minden reggel 8 órakor már ottül a nyomdában, számba veszi a napi teendôket, sdélután 2 órakor – úgy, ahogy hatvan éve teszi – ha-zaviszi a napi feladatok gondját, hogy másnap reg-gel újra kezdje.

Elpusztíthatatlan, mint az erdélyi magyar könyv-kiadásnak az a szelleme, amelynek továbbvivôje.

DÁVID GYULA

***

LASKAY ADRIENN. Miután felkértek, hogy köszönt-sem a karmester-asszonyt és mondjak laudatiótEMKE Életmû-díja alkalmából, azon töprengtem,hogyan mutatható meg egy sokoldalú mûvész, egysokarcú muzsikus reprezentatív portréja a maga tel-jességében egy rövid, néhány pillanatnyi, ünnepi kö-szöntô keretei között. Nehéz eldönteni, hogy melyikarc kerüljön elôtérbe: a karmesteré, a karvezetôé, atanáré, a korrepetitoré vagy a zenetörténeti kutatá-sokban is jeleskedô íróé, kritikusé.

Laskay Adrienne a mai Báthory Gimnazium ma-tematika–fizika, reál szakán letett remek érettségiután az akkoriban még kiválónak számító Gh. DimaZenemûvészeti Fôiskolán szerzett 1966-ban zeneta-nári, majd 1973-ban karmesteri oklevelet, majd Wei-marban, Ottmar Suitner osztályában képezte magát,továbbá Kolozsvár legrangosabb zenei intézményei-ben dolgozott és gyakorolta hivatását. Volt karmes-ter a Kolozsvári Román és a Kolozsvári MagyarOperában, volt súgó, korrepetitor, mûvészeti titkár,tanított a Gh. Dima Zeneakadémia Lied és oratóriumtagozatán, és egy évtizedig volt karvezetôje a Ko-lozsvári Magyar Opera énekkarának is. Karmester-ként, karvezetôként és zongorakísérôként rengetegkülföldi és belföldi turné, fesztivál, hangfelvétel éshangverseny aktív részvevôje volt. Ha Laskay Adri-enn operával kapcsolatos írói, fordítói, szerkesztôimunkáit végignézzük, joggal mondható, hogy Las-kay Adrienn kimagasló szinten sajátította el ezt arendkívül sokrétû és bonyolult szakmát, és belülrôlismeri a zenés-színházi munka minden csínját-bínját.

Laskay Adrienn személyében egy olyan „allround”, sokarcú, sokruhás muzsikus portréja sejlikfel bennem, aki manapság már igen ritka példány,legtöbbször az opera, a zenés színház szellemi kör-nyékén bukkan fel, és néhányan jól tudjuk: nélkülöz-hetetlen. Mindannyiszor nagy szeretettel és öröm-mel gondolok vissza a közös munkákra és esemé-nyekre: az 1991-es Székely fonóra, majd a BudapestiTavaszi Fesztiválra, a 2006-os Miskolci Operafeszti-válra, a 2005-ös Bartók vagy a 2007-es Kodály Em-léknapokra...

Drága Adrienn! Fogadd szeretettel az EMKEÉletmû-díját, további nagyon jó munkát kíván nekedés gratulál,

DEMÉNY ATTILA

Dachstein

18

Néhány éve Temesvárott a Romániai Képzômû-vészek Szövetsége helyi szervezetének kezdeménye-zésére és égisze alatt rendszeresültek az évfordulóstematikus kiállítások, amelyekkel a Béga-parti város-ban élô festôk, grafikusok, szobrászok és iparmûvé-szek helytörténeti vonatkozású jubileumokat kö-szöntöttek, ünnepeltek. Nagyszabású reprezentatívtárlattal, amelyet A fény címen a Hunyadi-kastélylovagtermében rendeztek és nyitottak meg, emlékez-tek meg a villamos közvilágítás bevezetésének 120.évfordulójáról. Egy másik csoportos a Fellner ésHelmer bécsi építésziroda tervezte színházépület fel-avatásának 130. jubileumát köszöntötte. Az anyaságcímet viselte a Dózsa György kivégzésének, vastró-nusának helyén felállított Mária-emlékmû felállítá-sának centenáriuma alkalmából megrendezett kol-lektív tárlat. A Szeged–Kikinda–Zsombolya–Temes-vár vasútvonal megépítésének másfél évszázadosévfordulóján a temesvári Közigazgatási Palota elô-csarnokában megnyitott Az utazás címû kiállítássaltisztelegtek a Bánság fôvárosának hivatásos képzô-és iparmûvészei. Komoly érdeklôdést és visszhangotkeltett 2007-ben az 50 absztrakt jel – Hódolat Cons-tantin Brâncuši emlékének címen Budapesten és Te-mesváron bemutatott kiállítás, amelyet a világhírne-vet szerzett nagy román szobrász alakját, egyénisé-gét és mûvészetét idézte halála félévszázados évfor-dulóján. A Végtelen oszlop alkotójának emléke elôtttisztelgô kiállítást a Romániai Képzômûvészek Szö-vetsége temesvári szervezete a budapesti RománKulturális Intézettel – amelynek a temesvári közíróés irodalomkritikus, Brînduša Armanca az igazgató-ja – karöltve rendezte meg 2007-ben. A tárlat sikere,pozitív fogadtatása arra serkentette a két intéz-ményt, hogy az együttmûködést folytatva 2008-banújabb évfordulós kiállítást hozzanak közösen tetôalá. Az 2008 áprilisának elején megnyitott Utazástérben és idôben – Orient Expressz 125 címû kiállí-tás, amely 2008. május 30-ig tekinthetô meg Magyar-ország fôvárosában a Román Kulturális Intézet (Izsóu. 6. sz.) termeiben egy közlekedés- és mûvelôdés-történeti esemény évfordulója elôtt tiszteleg. Az ere-deti vállalkozás, a színvonalas tematikus kiállításjelentôségét a tárlatnyitón, amelyet népes és rangosközönség tisztelt meg személyes jelenlétével, Kóczi-ánné Szentpéteri Erzsébet, a budapesti KözlekedésiMúzeum fôigazgatója, Brinduša Armanca, a buda-pesti Román Kulturális Intézet igazgatója, DumitruŠerban szobrászmûvész, egyetemi professzor, a Ro-mániai Képzômûvészek Szövetsége országos elnöke,valamint a szakmai egyesület temesvári szervezeté-nek elnöke méltatta, domborította ki.

UTAZÁS SZÍNEKBEN ÉS FORMÁKBANKépzômûvészeti kiállítás az Orient Expressz forgalomban állítása

125 évfordulója tiszteletére

Galéria

A budapesti kiállítás megnyitóján megjelent temesvári mûvé-szek csoportját Brînduša Armanca, a Román Kulturális Intézetigazgatója köszöntötte.

Jecza Péter: Szövetség bronz 40x17x16 cm

19

Kereken 125 esztendôvel ezelôtt, 1883. június 5-én a párizsi Gare de l’Est pályaudvar peronjáról –amely Ady Endrét is versírásra ihlette – útjára elin-dult a távoli Isztambul irányába egy választékosan,kényelmesen és elôkelôen berendezett vagonokbólálló vonatszerelvény, amelyik az Orient Expressz ne-vet viselte. A gyorsvonat mozdonyának hosszú síp-ja, a gyorsuló kerekek robogása nemcsak egy vonat-szerelvény elindulását, mozgásba lendülését jelezte,hanem egy káprázatos legenda, egy több jelentésûmítosz születését is, amely átjárta és áthatja az egysé-gesülô Európa mûvelôdés- és civilizációtörténetét.Az Orient Expressz históriája tulajdonképpen a 19.és 20. század Európájának története.

44 temesvári hivatásos képzômûvész – akik azttûzték céljukul, hogy a festészet, grafika, szobrászatés iparmûvészet jellegzetes eszközeivel az egyete-mes szállítás- és mûvelôdéstörténet egyik jelentôs,kiemelkedô eseményét fémjelezzék és köszöntsék –mutatkozik be egy évfordulós tematikus csoportki-állítással Budapest mûvészetkedvelô közönségének.Vonzotta, behatóan foglalkoztatta és ihletôleg ger-jesztette az alkotók fantáziáját az Orient Expresszelvaló utazás témája, de fôként annak különlegesszimbolikája, mélyebb értelme és üzenete.

Az Orient Expressz atyjának, Georges Nagel-mackers (1845–1905) belga üzletember és vállalkozóötlete nagyszerûnek és roppant hasznosnak, gazda-gon kamatozónak bizonyult. Az elegáns és titokza-tos vonatszerelvény, amelyik jövet-menet a Párizs–Nancy–Strasbourg–München–Bécs–Budapest–Szeged– Zsombolya–Temesvár–Karánsebes–Krajova–Buka-rest–Giurgiu–Ruszcsuk–Várna–Isztambul útvonalonközlekedett, viszonylag rövid idô leforgása alatt kü-lön fogalommá, összetett, mély értelmû jelképpévált. Nemzetközi útjai során az Orient Expressz át-haladt Magyarország és Románia területén is, s meg-állt a két szomszédos ország fôvárosaiban és na-gyobb vasútállomásain. Évtizedeken át az OrientExpresszt a vonatok királyának, a királyok vonatá-

nak nevezték. A 3186 km-es utat a gyorsvonat 83 óraés 30 perc alatt tette meg, amibôl 15 óra hajóút volt,mivel a kezdeti idôszakban, a vasútvonal elkészülté-ig, Várnától Konstantinápolyig hajóval szállították átaz utasokat.

A luxusvonat elsô utasainak 457 aranyfrank me-netdíjat kellett fizetniük + 20%-ot az ellátásért, ha vé-gig utaztak Párizstól Konstantinápolyig. Koronásfôk, államelnökök, miniszterek, politikusok, mûvé-szek, szépírók, de csempészek, hamiskártyások, tol-vajok, kéjhölgyek, emigránsok, bérgyilkosok vala-mint jámbor, egyszerû polgárok, alkalmi utasok vet-ték igényben hosszabb vagy rövidebb távon az Euró-pát átszelô luxusvonat kiváló, kifogástalan szolgálta-tásait. A gyorsvonat a személyek közvetlen, sima ésvillámsebes szállítását biztosította Európa két vég-pontja, széle között, míg vagonjai, fülkéi több vissz-hangot keltô politikai és társasági esemény, gálánskaland, számtalan kémhistória és rémes gyilkosságszíntereiül szolgáltak, némelyeket ez utóbbiak közülcsupán a hírneves kalandregények szerzôinek kép-zelete szült. Az Orient Expressz annak a békés és fel-pezsdült történelmi korszaknak volt a terméke, min-tapéldánya és jelképe, amelyet „belle epoque”-nakszokás nevezni. Érdekességként jegyezzük meg,hogy az I. világháború végén Ferdinand Foch (1851–1929) francia marsall és az Antant képviselôi az Ori-ent Expressz 2419. számú étkezôkocsijában fogadtákel a német fegyverletételt.

A világ sok neves írója, muzsikusa, festôje ésfilmmûvésze számára – akik figyelmet keltô, remekalkotásokkal járultak hozzá legendáriuma megte-remtéséhez, megszilárdításához és továbbéltetésé-hez – tárggyá és ihletforrássá vált a híres luxusvonat.A mesés vonat iránti érdeklôdés napjainkban semhamvadt el. A temesvári alkotómûvészek arra vállal-koztak, hogy korszerû szemlélettel és látásmóddal,jelenkori megközelítésben és eszközökkel elemez-zék, közelítsék és jelenítsék meg a Kelet és Nyugatközötti viszony, a Nyugatot a Kelettel összekötô sok-

Cosor Viorel: Ôsrégi jármû, olajfestmény 100x100 cm Kocsis Rudolf: Táska VIII. L fa, tárgy 10x18,5x25,5 cm

20

rétû kapcsolatok összetett témáját, a hírneves gyors-vonathoz kötôdô igaz és kitalált, mesés legendákat,hagyományokat és történeteket, s általánosabb síkraemelkedve a helyváltoztatás, az utazás, a kommuni-káció valamint a fejlôdés, a haladás égetôen idôszerûkérdéseit. Fölötte változatos és kifejezô mûfajokat,technikai eljárásokat, megoldásokat, anyagokat éskifejezésmódokat fölvonultatva a Bánság szívébenélô és alkotó festôk, szobrászok, grafikusok és ipar-mûvészek – akiknek sorában az idôsebb, érettebb éstapasztaltabb nemzedéket Suzana Fântânariu, AurelBreilean, Jecza Péter, Romul Nuøiu, Leon Vreme, Vi-orel Toma, Novák Nóra, Petru Gališ, Sorin Nicodim,Constantin Rãducan, Rodica Banciu Regep, MariaBana Jichiøa, a középgeneriációt Viorel Cosor, Jakab-házi Sándor, Andrei Medinski, Cãlin Beloescu, Var-ga Luigi István, Marcel Breilean, Daniela Oraviøianu,Georgeta Medinski, Adriana Ilin Tomici, míg a fiataltehetségek rátermett raját Delia Corban, Corina Na-ni, Sorin Scurtulescu, Remus Irimescu, Alina OndineSlimovschi, Lilana Popa Mercoiu, Flora Rãducan,Claudiu Toma, Vlad Corban, Sorin Iosub stb. képvi-selte a Budapesten megnyitott évfordulós tárlaton.Az ifjú, pályakezdô alkotók döntô hányada a temes-vári Nyugati Egyetem képzômûvészet és design ka-rán – amely 1990-ben alakult – végezte tanulmányaités szerzett diplomát. A fiatalok tömeges jelenléte, si-keres szereplése erôteljesen felpezsdítette az utóbbiévekben a Béga-parti város mûvészeti életét. A ma-gyar fôvárosban kiállító alkotómûvészek különbözômûfajokat, nemzedékeket, csoportosulásokat és esz-tétikai törekvéseket képviselnek, jelenítenek meg.Budapesten bemutatott igényes mûalkotásaikkal egytörténelmi eseményt idéznek, egy európai mítosz éseszme – amelyet történetesen Orient Expressznekhívtak – iránti hódolatukat fejezik ki, s ugyanakkorkimunkált, hatásos leleményes, kifejezô és meg-gyôzô, eredeti mûvekkel gyarapítják a kortárs bán-sági és romániai mûvészet kincsestárát.

SZEKERNYÉS JÁNOS

Jakabházi Sándor: Orient Expressz, rajz 55x55 cm

Dávid Károly: Millennium, vegyes technika 50x60 cm

Tikanete Radu: Utazási emlék, olajfestmény 64x46 cm

21

A fotográfia, az élmények kép-írása, rögzítése modern, vizuáliskultúránk, mondhatni, egyik alap-igényévé vált. Az egyre inkábbdigitalizált világunkba, ma afényképezôgéppel vagy akár amobiltelefonon megörökíthetjükéletünk minden mozzanatát, ame-lyet aztán a hordozható számító-gép, az internet segítségével meg-oszthatunk másokkal, vagy újra-vetíthetjük, átélhetjük a korábbieseményeket. A családi fotókonkívül talán a legnépszerûbb témaa vakációs élmények, a kirándulá-sok megörökítése.

Ez késztette arra a marosvá-sárhelyi Örökmozgó Természetjá-ró Egyesület egyes tagjait, hogy2002-ben amatôr és profi fotósok-hoz, túrázókhoz és alkalmi kirán-dulókhoz intézze pályázati felhí-vását. A fotógráfia mellett a kiállí-tás szervezésével a környezetikultúrát is népszerûsítik. Hiszen –vallják az igazi természetjárók –nem mindegy, hogy miért baran-golunk az erdôben, hegyekben.Tudni kell, mire kell odafigyelni,mik az igazi értékek a természet-ben. A túrázó, az élô világot fo-tografáló számára örömöt jelent,ha észre vesz egy ritka növényt,feljut egy gyönyörû kilátást nyúj-tó hegycsúcsra, vagy lencséjévelleereszkedik a bogarak, növényekmakro világába. S ezt az élménytfokozza talán az is, hogy sikerülezt megosztani másokkal, azok-kal, akik ezt még nem ízlelték

meg, de a fotótárlat segítségévelbetekintést nyújthatnak a termé-szet kínálta végtelen változatok,formák világába. S hogy sikereslegyen a kezdeményezés, a nemescélkitûzés mellé könnyen kerültnéhány állandó támogató, akik adíjalapot biztosították. A szerve-zôk mindvégig ragaszkodtak ah-hoz, hogy az oklevelek mellettkönyvet, fotófelszerelést juttassa-nak az ajándéktárgyakat kiérde-melteknek.

A pályázatot meghirdetôkminden évben más-más fôtémátválasztottak, ezáltal is alkotásra,odafigyelésre ösztönözve a jelent-

kezôket. Volt már téma a vizek vi-lága, az absztrakt a természetben,a magashegyek világa, Erdély ter-mészeti kincsei, a környezetrom-bolás, természetvédelem, s végülaz idén a meteorológiai jelensé-gek illusztrálását helyezték elôtér-ben a szervezôk, természetesen aszabad kategóriában táj, állat ésnövény, valamint makrófelvétele-ket is elfogadva. Mi sem bizonyít-ja jobban a természetfotózás nép-szerûségét, mint az, hogy míg azelsô felhívásra alig 125 fotót küld-tek be a pályázók addig a tavalynégy országból 1300 kép érkezettbe. Két éve pedig a Magyar Fotó-

A kiállítás III. díjazottja a Meteorológiai jelenségek kategóriában: Gyepsi D. Géza (Marosvásárhely): Fényhíd

A kiállítás I. díjazottja a Meteorológiai jelenségek kategóriában: Baranyi Ildikó (Ma-rosvásárhely): Hóvihar

22

A kiállítás II. díjazottja a Meteorológiai jelenségek kategóriában:Plájás István (Marosvásárhely): Virágok

Legjobb növényfotó: Gáspár Melinda (Marosvásárhely): Tava-szodik

Dicséret: Balogh Zoltán (Budapest): Akherón mólói II. (megbontott)

23

mûvészeti Alkotócsoportok Or-szágos Szövetsége is felkarolta arendezvényt, a budapesti MagyarMûvelôdési Intézetben is helyetadva a tárlatnak.

Az idén – a Népújság, az Aqua-serv Rt., a Maros Vízügyi Igazga-tóság, a megyei környezetvédelmikirendeltség állandó támogatásátélvezô kiállítást a hetedik alka-lommal szervezték meg. Ezúttalis, mint elôször a kiállítást április22-e a Föld Napja alkalmára isszervezik. Mivel a 2008-as felhí-vásban a szervezôk módosítottaka benevezési feltételeken – az idénelôször digitális adathordozónkérték be az alkotásokat – keve-sebben, mindössze 47 szerzôküldte be alkotását, nagyrészt Er-

délybôl, Magyarországról és aVajdaságból. Az idei rendezvényfôtémája a meteorológiai jelensé-gek. A globális felmelegedés és aklímaváltozás okainak vizsgálata,az extrém természeti jelenségektették aktuálissá a témát. Hogynálunk különösen nem kell tarta-ni drámai változásoktól – a Kár-pát-medencében készült felvéte-lek is igazolták. A különösen szépköd, szivárvány, hô, esôzés rögzí-tésén kívül nem kerültek lencse-végre viharok, szökôár, s ehhezhasonló ijesztô katasztrófák. Afelhôkbe burkolózó magas he-gyek, hûvösen szép tájak mellett akiállított képek között vannak vé-dett növényekrôl, madarakról,szabadon száguldó ménesrôl, Ba-

laton parti csendes stégek fény-képei. Megnyugtató, elgondol-kodtató, csábító, felüdülést nyújtófelvételek, értô szemekkel látott ésláttatott helyszínek, ahova érde-mes elmenni, egyre többet elidôz-ni, hogy kikapcsolódjunk rohanómindennapjainkból.

A szakemberekbôl álló zsûri(Kerekes Péter Pál fotómûvész,Nagy Miklós Kund, a Népújságfôszerkesztô helyettese, Karácso-nyi Zsigmond lapszerkesztô, fo-tós, Vajda György szerkesztô, saj-tófotós, Makkai Gergely meteoro-lógus, Bíró Zoltán biológus, fotós,Berekméri Ágnes designer, fotós)az idén a következô szerzôket dí-jazta:

Meteorológiai jelenségekI. Baranyi Ildikó (Marosvásár-

hely): Hóvihar II. Plájás István (Marosvásár-

hely): Virágok III. Gyepsi D. Géza (Marosvá-

sárhely): Fényhíd Dicséret: Várday Béla (Csík-

szereda): Ködös völgyek felett

Tájfotók I. Tamás András (Marosvásár-

hely): Dachsteint II. Szabó Béla (Öttevény): Íror-

szág II.III. Kömöz Gergely (Budapest)

A DunánálDicséret: Balogh Zoltán (Buda-

pest): Akherón mólói II. (megbon-tott)

Nyílt kategóriaLegjobb növényfotó: Gáspár

Melinda (Marosvásárhely): Tava-szodik,

Legjobb állatfotó: Regényi Gá-bor (Kalocsa): Támadás,

Legjobb makrofotó: Polgár Ti-bor (Kalocsa): Alkonyat,

Dicséret: Madácsi Zoltán(Nagykovácsi): Harc

A Maros Vízügyi Igazgatóságkülöndíja: Gergely József (Zenta):Jéghalász

A hetedik Foto Natura nem-zetközi természetfotó kiállítás áp-rilis 25-én pénteken nyílik a ma-rosvásárhelyi Bernády Ház eme-leti kiállítótermeiben. A fotók kö-zött május 10-ig barangolhatnak atermészetkedvelôk.

VAJDA GYÖRGY

Legjobb állatfotó: Regényi Gábor (Kalocsa): Támadás

Tájfotók kategória I. hely: Tamás András (Marosvásárhely): Dachstein

24

Nevelési elvek a jezsuiták elôírásai szerintBár idôben elsô a ferencrend alapítása és erdélyi

letelepedése, az iskolai nevelési elvek s azoknak azerdélyi, szerzetesrendek által fenntartott tanintézmé-nyekben alkalmazott rendszere ismertetésekor a je-zsuita Ratio Studiorum áll elsô helyen. És nem csakazért, mert ez az elsô világszerte egységesen alkal-mazott, nagyon alapos elôkészítô munkával, sokaktapasztalatának feldogozásával módszeresen megal-kotott tanítási rendszer, hanem fôleg azért, mert ezta jezsuitáktól többé-kevésbé, részben vagy egészé-ben más rendek, köztük a vizsgálatomban szereplô,Erdélyben iskolát fenntartó (a ferencesek és a piaris-ták egyaránt) szerzetesrend átvett, majd saját elvei-nek megfelelôen adaptálva, kiegészítve, a korhoz ésa változott követelményekhez vagy a rendi prioritá-sokhoz alkalmazva használt.

Szent Ignác, bár eredetileg nem tervezte, hogy atanítást a Jézus Társaság felvállalja, a missziós ta-pasztalatok nyomán arra a következtetésre jutott: hi-vatásszerûen foglalkozni kell a tanítással, a kor igé-nyei és a tanításban rejlô lehetôségek egyaránt eztsugallták. Ignác a rendalkotmányban elôször is arend tagjainak tanulmányaira vonatkozó vélemé-nyét foglalta szabályba. Szerinte a diákoknak tanul-mányaik során kell keresztény értékeket magukbanszívniuk, s ehhez fontos a tanulmányaik helyszínéülszolgáló intézmény, valamint az ott oktató tanárokszellemi-lelki hozzáállása, irányítása. Ezért vállalta arend tanintézmények fenntartását a legelsô idôktôlkezdve.

A jezsuita nevelés eszménye a kiválóság eléréseaz aktív tanulás útján. A jezsuita nevelésfilozófia,amelyet a Ratio Studiorum foglal össze, a diákok ak-tivizálására törekszik, saját tanulási folyamatuk ösz-

tönzésére a kíváncsiságot és lelkesedést állítja csata-sorba, a tananyag tanításának változatos módszerta-na, technikái erre épülnek. Egyre táguló horizontjanyílik meg az intellektuális szokásoknak és képessé-geknek, s világos, logikus gondolkodású, kérdeznitudó, vitára képes, szociálisan is elkötelezett keresz-tény kerül ki a jezsuita oktatási intézménybôl. Ennekaz eszménynek a valóra váltásáért felelôs a nevelô,akinek tantárgyában való tökéletesedése, tárgya vi-lágos elôadása mellett célja a vallásos nevelés, az Is-ten iránti elkötelezettség és odaadás kialakítása ésfejlesztése, és képes erkölcsi példát is kínálni a diá-koknak.

A jezsuiták amellett, hogy az oktatás-nevelés egé-szét átfogó rendszert dolgoztak ki, intézeteiket min-den szükséges eszközzel is igyekeztek ellátni. Ennekrésze volt a korszerû és tudományos anyagban gaz-dag könyvtár: minden tanintézetüket igyekeztekilyennel ellátni. Az Erdélybe érkezô jezsuiták az ere-deti megállapodás értelmében már erre az útjukrakönyveket hoztak magukkal. A Krakkóban beszer-zett, tekintélyes mennyiségû könyv elsôsorban hit-védelmi és hittérítési célokat szolgált, nem annyiraiskolai használatra voltak. Így a kolozsvári iskolaala-pítás szervezését s a rend megtelepedését is intézô, ahelyszínen tartózkodó lengyel provinciális 1580 ele-jén Erdély fejedelméhez, Báthory Kristófhoz intézettelôterjesztésében az oktatáshoz szükséges könyvekbeszerzését sürgeti. A kolozsvári házfônök ugyanek-kor a rend generálisához intézett levelében már akönyvhiány pótlására történt intézkedéseket jelen-tette. Késôbb sem szûnt ez a gondoskodás, például1583-ban Antonio Possevino (1533–1611) jezsuita er-délyi látogatásakor a pápai javadalomból származópénz egy részét, 50 forintot a kolozsvári szeminári-um számára vásárolt könyvek formájában számoltel. Könyvekkel megrakott szekeret küldött elôreKrakkóból, köztük saját munkáiból, a Gergely-nap-tár elterjesztését szorgalmazó kiadványból. Nemcsoda hát, hogy Erdélyben is rövid idôn belül figye-lemreméltó könyvgyûjtemény alakult ki a jezsuitatanintézmények könyvtáraiban.

Egy komplex oktatási–nevelési kézikönyv,a Ratio StudiorumKezdetben ahány iskola, annyi tanterv volt érvé-

nyes. Ám a szervezésben más téren is olyan haté-kony jezsuiták hamar rájöttek, hogy igény volna egyegységes tanrend megírására. Ratio studiorum (Azoktatás és nevelés alapdokumentuma) néven meg isszületett a tanmenetet hosszú idôre szabályba fogla-ló írás. Az adott idôszakhoz képest modern nevelésirendszerüket a 16. század utolsó évtizedében fogal-mazták meg a már említett Ratio Studiorum Societa-

Enciklopédia

Katolikus szerzetesrendekaz erdélyi nevelésben (17–19. század)

(4)

Tájfotók kategória II. hely: Szabó Béla (Öttevény): Írország II.

25

tis Iesu-ban, amelyet végleges formájában tizenhá-rom év után alkalmaztak. Ugyanis a dokumentum-nak már az elkészítése is nagy körültekintéssel tör-tént. Elsô változatát 1586-ban a rend központi tan-ügyi szakértôi dolgozták ki, s tágabb szakértôi kör-ben megvitatták. Ennek alapján elkészült egy máso-dik változat, amelyet 1591-ben már ki is nyomtattaks szétküldtek a rend iskoláinak, hogy azt kipróbál-ják, s hozzászóljanak. A hozzászólásokat egybe-gyûjtve aztán kialakították a végleges változatot, sazt nyomtatták ki 1599-ben, ez lett ettôl kezdve köte-lezô a világ minden jezsuita iskolájában. A hozzá-szólások sora azonban még ekkor sem zárult le, s azidôközben a tapasztalatok alapján beérkezett továb-bi javító, módosító javaslatok figyelembevételével1616-ban lett végleges a Ratio Studiorum.

Az 1599-es dokumentum Aquaviva rendfônökbevezetôjével kezdôdik, ezt 30 cím alá sorolt sza-bálysor követi, melyek összefoglalják a jezsuita isko-lai tevékenység minden aspektusát az adminisztráci-ótól a tanítás anyagáig s annak módszertanáig. Kez-detben a tanítási program nagyon hasonlított az át-lag reneszánsz iskoláéhoz: a hangsúlyt a latin ékes-szólás fejlesztésére helyezték, a klasszikus modelltkövetve. A latin nyelvben való jártasság intellektuá-lis törekvés, eszmény volt, de a társadalmi feltöréseszköze is.

A nagy jezsuita tanintézetek három különálló fa-kultásból épültek fel: a bölcsészeti volt a bevezetôszak, az alapozó oktatás, a latin grammatika, poétikaés retorika oktatását vállalta fel, ezt a két akadémiaikar követte, a filozófiai és a teológiai. A kisebb jezsu-ita tanintézményekben, a gimnáziumokban csak abölcsészettel foglalkoztak. A Ratio Studiorum nagyrésze is ennek tananyagával és módszertani, szerve-zési-nevelési kérdéseivel foglalkozik. A jezsuitarendközpontú szemlélet a bölcsészeti tárgyakat és atanulmányok egészét afféle bevezetésnek tekintetteaz elôrehaladottabb, akadémiai tanulmányok: a filo-zófia és kiváltképp a teológia elôtt. John Donohue ajezsuita tanítás módszertanát és tananyagát elemzômûvében (Jesuit Education) bemutatja: a jezsuita ta-nítás elméletében és gyakorlatában sok elem szárma-zik a reneszánsz iskola gyakorlatából, például azegyik legjezsuitábbnak tartott módszer, a prelekció,amelyet az egyik legünnepeltebb újításként tartanakszámon, tulajdonképpen Erasmustól származik, márErasmus rendszerében megjelenik, s az elsô századirómai retorika szerzôjének, Quintilianusnak a talál-mánya. Quintilianus A szónok címû könyvébenajánlja, mint tanítási eszközt. Quintilianus kifejezet-ten a reneszánsz oktatás elôfutára és modellje, bársokan állítják, hogy az ô pedagógiai újításai is mástólerednek: a korábbi görög tanítóra, Athéni Iszokra-teszre mennek vissza, aki az ékesszólás fontosságáthangsúlyozta, mint a nevelés fô célját, s tanítványai-tól azt kívánta meg, hogy aktívak legyenek a tanul-mányi idejük során, azaz vállaljanak cselekvô résztsaját mûveltségük megszerzésében, ne csak elszen-vedjék, passzívan befogadva a tanító oktató szöve-gét. Ehelyett folytonos és rendszeres gyakorlássalmélyítsék el a hallottakat.

Ignácra és elsô társaira meghatározó hatással volta párizsi Sorbonne, ahol tanulmányaikat végezték –ez az intézmény modellként szolgált a késôbbiekben,a sajátos jezsuita tanintézmények rendjének kidolgo-zásakor. A párizsi egyetem pedig a korabeli humanis-ta pedagógia és tananyag-elrendezés módszereit kö-vette, alapelemei közt minden bizonnyal ott lehetett

pl. Quintilianus és humanista adaptációi. Azonban ajezsuita tanrendszer sokban alapoz az egyéni, sze-mélyre szabott módszerre, magába olvasztott más is-kolákban gyakorolt módszereket is, és semmiképpennem szolgai utánzása a Sorbonne-nak.

A jezsuita Ratio Studiorum és a tanítási rend ér-deme nem is a tananyag vagy a pedagógiai módsze-rek gyökeres eredetiségében rejlik. Sokkal inkább azkülönbözteti meg minden más hasonló kezdemé-nyezéstôl, hogy elôször tették kötelezôvé szisztema-tikusan és egyformán minden intézményben ugyan-azt a tananyagot és módszertant. A gyermek- és di-ákközpontú tanítást honosították meg minden tanin-tézetükben, s arra is kiterjedt a figyelmük e téren,hogy az óra vonzó és ne unalmas legyen – ezt iselôírták a módszertani követelmények közt az isko-láikban tanító tanárok számára.

Loyolai Szent Ignác híres Lelkigyakorlatos köny-ve a jezsuita nevelés felépítésének alapjául is szol-gált. A lelkigyakorlatok tapasztalatából merített el-veket használtak az oktatás-nevelés folyamatánakkidolgozásához. A jezsuita nevelés célja a lelki for-málás, az, hogy Isten iránti mély, egyéni szeretetetalakítson ki a diákban, s az embertárs szolgálatairánti érzéket. erre vonatkozóan már maga az alapí-tó, Ignác is így rendelkezett a rendi konstitúcióban:„Társaságunk célja, melyre egyenesen törekszik, az,hogy segítse saját tagjainak és embertársainknak lel-két végsô céljuk elérésében, amelyre teremtve lettek.Az életpélda mellett ehhez megfelelô tudás és e tu-dás elôadási módjának ismerete is szükséges”. SzentIgnác a Lelkigyakorlatos könyv tanúsága szerint ki-válóan ismerte a pszichológiát. A Ratio Studiorumarról tanúskodik, hogy követôi, a rend késôbbi tagjairendkívüli módon értették a tanulás motivációjánakbelsô dinamizmusát. A diák számára talán legna-gyobb motiváló erô a dicséret vágya és a bukástólvaló félelem. Az akadémiai keretek közti egészségesversengés a tanulási folyamat dinamikus eleme. Isko-lai és osztályon belüli versenyeket mindig ajánlottrendezni, ha az idô engedi. Gyakori, hogy a tanár teszfel kérdéseket, a versengô felek meg a hibákat javítják,vagy maguk a mérkôzô felek kérdezgetik egymást. Aversenyzô felek lehetnek egyének vagy csoportok,olykor egy kihívóval szemben többen állhatnak kiegyszerre. A nemes versengés így további ismeret-szerzés felé hajtja a versenyben részvevô feleket. Azakadémiai disputák vagy más versenyek nyertesei dí-jakat, nyereményeket szereztek, vagy különleges, ki-emelt helyet az ebédlôben, a díjakat pedig nyilváno-

Viharfelhô Tihany fölött

26

san adják át, a közösség elôtt. Az 1586-os Ratio Stu-diorum azt is ajánlja, a leglátványosabb vitában alul-maradottakat is ültessék külön padba, a közösség szá-mára látható helyre. A tanár számára megfontolandó,hogy a nyilvános vita megrendezése ugyanannyimunkát igényel, mint egy szokásos óra megtartása, delegalább annyi haszonnal is jár.

A jezsuita iskolarendszer, nevelési módszeriskoláik gyakorlatában

A jezsuita iskolában életkor és tudásanyag sze-rint csoportosították a gyermekeket, így osztva osz-tályokba ôket. Az oktatás egységes tanrend szerintfolyt, a Ratio Studiorum egységesen szabályozta arend iskoláiban követett tanmenetet és a tanításianyagot, nevelési elveket. A tanulókkal szemben tá-masztott elvárások is minden jezsuita iskolában azo-nosak voltak. A diákok tudását év végi vizsgákonmérték fel. A jezsuita iskola jellemzôje a szigorú fe-gyelem, amely azonban szeretetteljes bánásmóddalpárosult, s nem jelentett testi fenyítést. Pedagógiaifelkészültségüket mutatja az a tény, hogy jól tudták,az egyoldalú szellemi koncentrációt enyhíteni kell,ezért iskoláikban fontos helyet kapott a testmozgás,a játék, a szórakoztató feladatok. A jezsuita iskolák-ban tanító tanárok – általában jezsuiták, de nem min-dig – szintén az egységes tanmenet és tanítási elvekértelmében tudományos vetélkedésekkel, késôbb,felsôbb osztályokban vitákkal növelték a diákokbecsvágyát. Önképzôköröket szerveztek a tanóraimunka kiegészítésére, a Mária kongregációt pedig ahitélet erôsítésére, elmélyítésére, személyesség téte-lére. Az iskolai munkát kiegészítô önképzôkörökbenkaptak szerepet, így kerültek a jezsuita nevelési in-tézményekbe a drámajátékok, az iskoladrámák.

A jezsuita iskolák kollégium típusúak voltak kéttagozattal, a gimnáziumival és az akadémiaival. Agimnáziumban a studia inferiorákat, az alacsonyabbfokú tanulmányokat végezték. A Ratio Studiorumértelmében a középiskolai oktatásban öt osztály volt,de a legalsó osztályt két részben végezhették a kisdi-ákok, így lehetett hatosztályos a jezsuita gimnázium.Az alsó három, illetve négy osztályban latin nyelv-tan szerepelt fô tantárgyként, illetve maga a latinnyelv, majd a retorikai osztályban poétikát: latin köl-tôk mûveit és költészettant, retorikát: latin prózaírókmûveit és szónoklattant tanultak egyre magasabb fo-kon. A gimnáziumok mellett konviktusokat is fenn-tartottak, hogy ott a tanulmányi idô alatt az ifjak ne-

velésével foglalkozhassanak. A második, akadémiaitagozaton studia superiorát, magasabb fokú tanul-mányokat folytattak azok, akik a középfokú iskolátsikeresen befejezték. Itt már az alapokra építkeztek, sfilozófiával, majd teológiával foglalkoztak. A filozó-fiai kurzus volt az elsô, ez három évig tartott, logi-ka–fizika–metafizika, etika sorrendben felépítve. Ateológiai stúdiumok négy évig tartottak ezt követô-en. Ez a tagozat már egyetemi kerethez tartozott ál-talában. A jezsuiták ugyanis az egyetemek vezetésé-ben, az ottani oktatásban is szerepet vállaltak. Pap-nevelô intézeteket külön nem tartottak fenn, szemi-náriumokat nem létesítettek, de nem egy ilyennek avezetésében is részt vettek, szerepet vállaltak.

Ennek a szakszerûen kidolgozott és sokak tapasz-talatán kipróbált tanmenetnek több elônye, mint hát-ránya volt. Amit a jezsuita oktatás szemére szoktakvetni, az a hangsúlyozottan humanisztikus beállított-ság, amely a természettudományokra, egyáltalán akor szellemi áramlataira nem figyelt, annyira szigorú-an igyekezett védeni a skolasztikus rendszert.

A jezsuita gimnáziumok, mint szerte a világon,magyar földön is humanisztikus mûveltséget kínál-tak diákjaiknak. A reál tárgyakat s az idegen nyelve-ket az iskolai órákon kívül tanították. Ezen a téren1735 után történt változás, amikor Franz Molindestartományfônök új szabályzatot írt elô, s a hazai je-zsuiták tanrendjébe bekerült a történelem. Ugyanak-kor a szabályzat biztatta a tanárokat, hogy az okta-tásba a kronológia tanítása mellett a földrajzot is ve-gyék be, sôt, térképeket szerezzenek be az iskolákszámára, és kronológiai táblázatokat. Az oktatásnyelve a latin volt, a jezsuita iskolák fô törekvése éstanrendi elôírása volt a diákokat helyes, szép és vá-lasztékos latinra tanítani. A diákok általában magya-rul érintkeztek egymással, de az iskolában csak lati-nul beszélhettek, illetve étkezések alatt idegen nyel-veken, olaszul, franciául.

Az egyházi iskolák az 1777-es Ratio Educationesmegjelenéséig az egyház elôírásai szerint oktattak,állították össze tanrendjüket. A jezsuiták a magukRatio-ja alapján tanítottak. A Mária Terézia nevéhez,illetve uralkodása idején kibocsátott állami Ratioazonban az egyházi iskolákra nézve is kötelezô lett.

BODÓ MÁRTA

Alkonyat

Lovakkal álmodó

27

Egy megjelent poszthumusz kötete kapcsán

Március 28-án a Kieselbach Galériában népes kö-zönség elôtt mutatták be Bodor Ferenc – Lugosi LugoLászló Idôrôl idôre címmel megjelent fotóalbumát,ami a Kieselbach gondozásában látott napvilágot.

Az anyagról már évekkel ezelôtt hallottunk, hogyhamarosan megjelenik – aztán csend következett,majd váratlanul megkaptam a bemutatóra szólómeghívót.

A kötet elôszavában a szerzôtárs Lugosi LugoLászló fényképész arról, hogy hogyan és miért ké-szültek a felvételek a következôképpen vall:

„Az ebben az albumban látható fényképek elké-szítése közös ötletünk volt Bodor Ferenccel… ame-lyek 1985-ben készültek a Magyar Iparmûvészeti Fô-iskola gólyabálján… mert ebben a sorozatban… egy-szerûen csak azt szerettük volna megörökíteni, ho-gyan néznek ki azok az emberek, akik eljönnek… Afényképek elkészítésére az egyik fôiskolai mûterem-helyiséget szemeltük ki a földszinten, közel a bejá-rathoz, ahol a vendégek majd érkeznek… Én tehátbent dolgoztam, Ferenc pedig a folyóson vadászottaz érkezôkre, és onnan tessékelte be ôket az ideigle-nes fotómûterembe. A kezében kis magnetofont tar-tott, és mindenkit megkért, mondja be a nevét, azéletkorát, a foglalkozását...”

A megörökített személyek haj- és ruhaviseleténvégigtekintve már tetten érhetô az ideológiai préslassú oldódása – a Corvin Áruház konfekcióosztályakínálatának elôrevetített teljes veresége – a szaporo-dó bécsi bevásárló utak snassz áruházi dömpingkí-nálatának fellazító hatása.

Sajnos a kötet fent említett pótolhatatlan doku-mentumértéke dacára, adós marad Bodor Ferencprovokáló, utánozhatatlan finom intellektuális cini-kus megjegyzéseivel – amelyekkel partnerét váratla-nul beterítette és egyeseket teljes bénaságra vagy té-tovaságra késztetett – néhol ugyan felvillant valamitöredéket ebbôl az ízbôl – mint ahogy azt egy közép-kori bevakolt falfreskó helyreállításánál tapasztalha-tunk – mert ezek a verbális asszociációözönök színesalakjának elengedhetetlen tartozékai voltak – egybena kötet varázslatos üzenetét a végsôkig fokozta vol-na – amelyek akkor hangozhattak el, amikor a mo-delleket beterelte, és az adatokat magnóba mondattavelük.

De ki is volt Bodor Ferenc? Ha azt mondjuk, er-délyi származású – ami meghatározó volt életében –vagy hogy az Iparmûvészeti Fôiskola könyvtárosa ésa közben felelôtlenül és megbocsáthatatlanul szét-vert – idejében virágzó és pótolhatatlan funkciót be-töltô szellemi mûhely, a Tölgyfa Galéria megálmo-dója és létrehozója – még mindig csak felületesek va-gyunk vele szemben. Felejthetetlen jelenség a szólegnemesebb értelmében, nyitott, aktualitásokraazonnal rácsapó az európai nemzetekkel fontos ésnívós kapcsolattartó kultúraterjesztô és szemléletfor-

máló Egyszemélyes Intézmény volt, vibráló aggyal,a világ jelenségeire, történéseire naprakész hallatlanlexikális tudással, kifogástalan ízléssel, remek írás-készséggel, s nem utolsósorban a finom de nemmegbántóan megsemmisítô intellektuális cinizmuspótolhatatlan egyedi képviselôje ami külsô megjele-nésével ruházatával, szeretett tárgyaival körbeölel-ve tökéletes összhangban volt – s miközben gyakrana múltba nézett és abban önfeledten lubickolt – azegyre bonyolultabb napi közéletünkben továbbra isotthonosan mozgott.

(Idôrôl idôre. Bodor Ferenc és Lugosi Lugo Lász-ló fotósorozata az Iparmûvészeti Fôiskolán. Kiesel-bach, 2007)

BARTHA LÁSZLÓ

EmlékezésBodor Ferencre

(1941–1994)

Bodor Ferenc

Harc. Madácsi Zoltán felvétele

28

Mely köttetett az alólírt idôben és helyen egyrész-rôl a bánffyhunyadi ev. ref. egyház, másrészrôl aközoktatási magyar királyi államkormány között akövetkezô tárgyban és feltételek alatt.

1. A közoktatási magyar királyi államkormány ál-tal Bánffyhunyad mezôvárosban felállítandó államielemi nép- és gazdászati osztállyal egybekötött felsônépiskola számára a bánffyhunyadi ev. ref. egyházátbocsátja a közoktatási magyar királyi államkor-mánynak szabad korlátlan használati, átalakítási ésépítési joggal az úgynevezett Al-utcában lévô Bán-ffy-féle s a bánfíyhunyadi 9 sz. telekjegyzôkönyvben621/1–4 parcellaszám alá írt ház és udvar 1080 négy-szögöl és 622, 623, 624, 625 parcella szám alatt írtkert 2 hold 820 négyszögöl, összesen 3 hold 300négyszögöl területû telket minden rajta levô épüle-tekkel együtt, a tulajdoni jogot magának tartvánfenn, mihelyt a szerzôdés a közoktatási kormány ál-tal helyben hagyatván, megerôsíttetvén, jogérvényreemelkedik.

2. Fizet a közoktatási magyar királyi államkor-mány a bánffyhunyadi ev. ref. egyháznak az átadotttelek és kertért, haszonélvezet cím alatt évenként 300forintot készpénzben ú. m. Szent György és SzentMihály napján mindig elôre.

3. Lemond a felekezeti fiúiskola további fenntar-tásáról ezen városban, azonban a következô feltéte-lek alatt:

a) A közoktatási államkormány a jövô 1874/5.tanév kezdetével a szükséges számú állami eleminépiskolát felállítja, úgyszintén egy gazdászati osz-tállyal egybekötött felsôbb népiskola elsô osztályát sjövôben a második osztályt s így tovább, míg a köz-oktatási törvényben megállapított számú osztályokteljesen beállítvák.

b) Mind az állami elemi, mind a gazdászati osz-tállyal összekötött felsôbb népiskola évi fenntartásá-ról, úgy az ilyen iskolák számára törvényesen meg-határozott tanítók évi fizetésérôl a közoktatási kor-mány az állam pénztárából gondoskodand.

c) Az épületek további fenntartásáról, azoknak aziskola célokra való átalakításáról vagy netalán szük-ségessé válandott új építkezésekrôl az állam fog gon-doskodni.

d) Az ezen szerzôdéssel járó költséget az átadan-dott ház, telek, kert adóját az állam fogja hordozni.

e) A magas kormány köteles illetô közege általaz épületek tûz elleni biztosítását az e község gond-nokának minden év elején bemutatandó biztosításiokmány által igazolni az évi biztosítási díj kétszeresösszegének megtérítése terhe alatt.

4. Minthogy az ev. ref. egyház e szerzôdés folytánlemond a felekezeti fiúiskola további fenntartásáról,kiköti, hogy jelenleg a felekezeti fiúiskolához élet-

hossziglan alkalmazott és a törvényes minôsítvény-nyel bíró Nagy Benedek elemi tanítót hasonló minô-ségben átveszi.

Az ev. ref. egyház által a fennebbi 1-sô pontja ér-telmében a vallás- és közoktatási magyar királyi ál-lam-kormánynak rendelkezése alá bocsátott telket aközoktatási kormány kizárólag hitfelekezeti jelleggelnem bíró állami magyar tanintézetek helyiségéülfogja használhatni; ha pedig a vallás- és közoktatásimagyar királyi állam-kormány átadott telket és épü-leteket a jelenszerzôdésben kifejezett céloktól eltérômás célokra használná, azon esetben a bánffyhunya-di ev. ref. egyháznak jogában álland a fennebb át-adott telket és kertet, mind azon idô szerint rajtok lé-vô épületekkel együtt visszatérítési kárpótlás nélkülvisszavenni, valamint átalában jelen szerzôdés csakaddig érvényes, míg a fenn írt telken létezô taninté-zetek a magyar királyi államkormány hatósága alattállanak. Bánffyhunyadon. 1874. július 3-án IgnáczKároly, ref. pap, Gyarmathy Zsigmond h. fôgond-nok, Czucza István számadó gondnok, Csorna Péteregyh. jegyzô, Mátyás Ferenc, Csonka János, BokorJános, Betlendi István, Bálint Márton, Búzás Mártonpresbiterek. 610–874/ig. tan. szám.

Ezen szerzôdvény elfogadtatik és megerôsíttetikaz erdélyi egyházkerület állandó igazgató-tanácsá-nak Kolozsvárt, 1874. aug. 23-án tartott ülésébôl.Nagy Péter, s. k. elnök, Bodor Antal, s. k. titkár. (P.H.) 30377 szám.

Elfogadom azzal, hogy1. mindaddig, míg a szóban forgó épület kijelölt

céljára használtatni fog, nevezett hitközség arra néz-ve minden rendelkezési jogáról a vallás és közokta-tásügyi magyar királyi minisztérium elônyére le-mond olyképpen, hogy azon idô alatt a jelzett épüle-tet sem eladni, sem adóssággal terhelni és jelzálogi-lag lekötni, sem más bármi célra átengedni szabad-ságában nem álland.

2. Átengedô hitközség beleegyezését adja, hogy avallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztéri-um a jelen egyezmény nyomán nyert használati jo-gát az 1-sô pontban körülírt épületre éspedig az át-engedô hitközség minden további meghallgatásanélkül telekkönyvileg bekebeleztethesse. Budapest,1874. év november hó 7-én Vallás- és közoktatásügyimagyar királyi miniszter. Trefort Ágost (P. H.)

(Forrás: A bánffyhunyadi M. kir. Állami polgárifiú-, felsô leány- és elemi iskolák értesítôje az1898–99. tanévrôl. Bánffyhunyad 1899. 7–9. l.)

Szerzôdés

Hibaigazító kiegészítésMárciusi lapszámunkban Buzás Pál: A bánffyhunyadi harangszavú pap, Ignácz Károly címû írásának vé-

gére szánt fontos dokumentum közlése a nyomda ördöge miatt kimaradt. Pedig lévén a hunyadi és környék-beli egységes iskolahálózat létrehozásában a tiszteletesnek elévülhetetlen érdemei voltak, s megérdemelte,hogy ily módon is emléket állítsunk neki, fejet hajtsunk emléke elôtt. A szerzô és az olvsó megértését kérjükés köszönjük. (A Szerkesztôség)

29

„Vót egy öreg király, annak három fia. Az öregmár olyan öreg vót, hogy nem vót képes kimenni azudvarbúl…” – kezdôdik a címadó népmese.

A Kriterion Könyvkiadó jóvoltából, élvezettel la-pozgatjuk, ízlelgetjük Kovács Ágnes ketesdi népme-segyûjteményének 2005. évi újrakiadását. Már a borí-tó hangulatteremtô motívumai, meseszerû kimunká-lása (Matei László) felhívja magára a figyelmet. Hátmég a mesék! Olvasva e meséket megállapíthatjuk,hogy nem csak a székelyeknek van humorérzékük.Bizonyságképpen álljon itt Gönci papó egyik rövidmeséje – elmondta Mihály István András):

„Van itt egy hegy, úgy híjják, hogy Meleg oldal, sippen a Gönci papóék kapálóhelyek ott van. Egy nyá-ron jött egy nagyidô, az öreget ippen ott írte. És jötthaza az öreg nagy örömmel, hogy û csak a derekánalól ázott meg, mert annyira leereszkedett a felleg,hogy derékon fejül a fellegen fejül vót.”

Kovács Ágnes (1919, Kolozsvár – 1990, Budapest)néprajzkutató és szakíró, mesegyûjtô nem ismeretlenKalotaszegen, hiszen a Csáki bíró lánya szerzôjének,Szentimrei Jenônek a leánya. A kolozsvári középisko-la elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudo-mányegyetem bölcsészkarán néprajzból szerzett dip-lomát, majd doktorált. Ugyanitt, Budapesten elôbb aKelet-Európai Tudományos Intézet, folytatólagosan aNéprajzi Múzeum, utóbb a Magyar TudományosAkadémia néprajzi kutató csoportjának a munkatársavolt. Fô kutatási területe a népmese, e témakörben je-lentek meg tanulmányai, szakdolgozatai, gyûjtemé-nyei. A Magyar Népmesekatalógus és az Új MagyarNépköltési Gyûjtemény szerkesztôje. 1989-ben Ortu-tay-díjjal tüntették ki.

A rókaszemû menyecske címû gyûjteményt OloszKatalin bevezetô írása nyitja. Ez a pár oldalas tájékoz-tató segít eligazodni a ketesdi népmesék csodálatos vi-lágában, egyszersmind felvázolva – szoros összefüg-gésben Kovács Ágnes ketesdi tevékenységével – amunkával kapcsolatos tudnivalókat. „Aligha van mégegy olyan kistáji közössége a romániai magyarságnak,mely annyira gazdag, sok szempontú kutatottságnakörvendene, mint Kalotaszeg. Kötetre menô helyismere-ti bibliográfia tanúsítja, hogy a Kolozsvártól nyugatraelterülô, mintegy félszáz falut magába foglaló néprajzitájegység iránti érdeklôdés csaknem másfél százada fo-lyamatos.” Ennek ellenére, szellemi kultúrájának egyikértékes terméke, a népmesekincs felgyûjtése még soká-ig váratott magára. Ugyanis eddig az e témakörbenszórványosan megjelent gyûjtemények Olosz Katalinszerint nem váltak közismertté.

A még fôiskolai diák Kovács Ágnes professzora,Ortutay Gyula ösztönzésére kezdte el a gyûjtést. Azösztönzés egyben megbízást is jelentett, mivel a kalo-taszegi népmeséket a professzor az Új Magyar Nép-költési Gyûjtemény köteteiben óhajtotta megjelentet-ni. Kalotaszegi tájékozódása során Kovács választásaKetesdre esett, ahol köztudottan sok mesélô kedvûgazdaember élt, ahol állítása szerint „a mese ugyan-úgy hozzátartozik a falu mindennapi életéhez, akár-csak a táplálkozás, öltözködés, a »dolog« (munka)vagy a dalolás”. Szándéka volt Ketesd teljes mesetu-dásának a vizsgálata. Mint kiderült, a faluban férfiakés nôk, szegények és gazdagok, gyermekek, legényekés öregek egyaránt meséltek és hallgattak mesét, mert

ez jelentette a szórakozást, kikapcsolódást, vigaszta-lást. A mese társadalmi szükséglet volt. Kovács Ág-nes figyelme kiterjedt a falu mesemondó tudományá-nak az írott és íratlan forrásaira is. A generációról ge-nerációra öröklôdô mesék mellett érkeztek mesékmás kalotaszegi falvakból, távolabbi magyarlakta vi-dékekrôl, a katonaságból – még meséskönyvekbôl is.A gyûjtônô megállapítja, hogy a jó mesemondó nem aszöveget tanulja meg, hanem a mesevázat és a képekláncolatát jegyzi meg, majd újra alkotja elôbb a maga,utóbb a közönsége számára. Ily módon olvasztja be aketesdi népmesekincsbe. A jó, gyakorlott ketesdi me-semondók portréját is körvonalazza: „A falu legjobbmesemondója akkor kétségtelenül Máté György Bá-lint volt… Valóságos színielôadással ért fel az ô mese-mondása. Minden szereplôt hanggal, arc- és kézmoz-dulatokkal megjátszott. Határozottan, bátran szólt azifjú hôs, … édesen, kedvesen a királykisasszony, sá-pogott Ódaliné. Ha az ember lehajtott fejjel hallgatta,az volt a benyomása, mintha hárman-négyen vitat-koznának, enyelegnének, tréfálkoznának a szobá-ban.”

Az 1941–42. évi gyûjtôút eredménye több mintkétszáz ketesdi népi szöveg. Ebbôl a gazdag anyagbóla kétkötetes Kalotaszegi népmesékben 96 látott nap-világot (1944, Budapest). További ketesdi mesék jelen-tek meg – szintén Kovács Ágnes szerkesztésében – aRózsafiú és Tulipánleány címû válogatásban (1987,Budapest), ugyanakkor a teljes felgyûjtött meseanyaga mai napig kiadatlan.

Jelen, A rókaszemû menyecske címû kiadás a fentikét régebbi kiadás figyelembe vételével készült. A gon-dozó Olosz Katalin a mesék besorolásánál a gyûjtô Ko-vács Ágnes elképzeléseire alapozott, amennyiben amesék-mesehôsök jellemvonásait vette figyelembe. Azöt csoport fô címei a következôk: Táltos hôsök – közna-pi hôsök; Táltos hôsnôk – köznapi hôsnôk; Vitézes me-sék; Kalandos mesék; Cigány mesék. Szintén a gyûjtôKovács Ágnes eljárásával összhangban, a szövegköz-lésben bizonyos tájnyelvi jellegzetességeket is feltünte-tett, azonban a könnyebb olvashatóság kedvéért nemjelölte a zárt ë, vagy a kettôshangzók jelenlétét a ketes-di mesemondók nyelvében.

A függelékben Olosz Katalin mellékeli Kovács Ág-nesnek az 1943-as kiadáshoz kapcsolódó jegyzeteit,megfigyeléseit és ezeket kiegészíti a kötetben közölt50 mese 17 mesemondójának a fényképével, rövidéletrajzával. A másik melléklet a kötetben elôfordulótájszavak és tájnyelvi kifejezések magyarázatát adja.

Osztjuk Olosz Katalin véleményét, aki kifejti, hogy„Kovács Ágnes Kalotaszegi népmesék címû gyûjte-ményének válogatott újrakiadásával a KriterionKönyvkiadó hiányt pótló feladatra vállalkozott: hoz-záférhetôvé kívánta tenni azt a hatvan évvel ezelôttmegjelent tudományos igényû mesegyûjteményt,mely a kalotaszegi Ketesd mesekincsét öleli fel… Aválogatás minden egyes darabja tudományos vizsgá-lódásokra továbbra is alkalmas maradt, ugyanakkornehézség nélkül forgathatja minden érdeklôdô: a me-seszóra vágyó gyermek s a mese világában gyönyör-ködni tudó felnôtt olvasó egyaránt.”

BUZÁS PÁL

A rókaszemû menyecskeKovács Ágnes ketesdi népmesegyûjteménye

30

Már harmadszor túrtam fel az egész paksamétát,nem találtam, pedig tudtam, hogy megvan, valami-kor lefénymásoltam, ide tettem, és most nincs. Asuszter jutott eszembe, akinek lyukas a cipôje, ami-kor elhatároztam, most már ha törik, ha szakad,rendszert vágok az irataim között: mindet feljelzete-lem, beszakozom, leírom, összerendezem. Egy gú-nyos kis hang a fülem mögött egész halkan, de bosz-szantó mód érthetôen súgta: na persze, majd egy-szer. Nem! Most! Éreztem a lendületet, az akarást,hirtelen mozdulattal megragadtam az egész kupa-cot, amikor kis papírlapra lettem figyelmes. A lendü-let elszállt, a határozott tettrekészséget egy pillanatalatt legyûrte valami méla elpuhultság, ahogy le-rogytam egy székre a lapot nézegetve. A húsz évelôtti ballagási kártyám! Óvatosan széthajtogattam alapot és megrohantak az emlékek: iskola, osztály,társak. Hogy is volt?

1987-et írtunk, amikor belevágtunk az utolsó tan-évbe. Ha lehet, még szürkébb volt minden, a város,az elfásult emberek, az üresen tátongó boltok. Szep-tember 15-én mi azért örültünk egymásnak, megálla-pítottuk, hogy mind megvagyunk, bár a nyáron, azelôzô évhez hasonlóan, sok család választotta a ván-dorbotot nyugatra.

Elsô nap testületileg kivezényeltek az iskolánk-hoz közeli Tordai út torkolatához, a Bethlen bástyá-val átellenben. Mi is a „boldog” tömeget alkottuk,akik ütemes tapssal és skandálással fogadták a Kon-dukátort és tudós nejét, akik csak azért látogattak elKolozsvárra, hogy ünnepélyes keretek között meg-nyissák az 1987–88-as tanévet. Mostani, sztárimádat-tal tele világunk szavaival élve: akkor láttam utoljáraélôben Ceaušescut.

Hibrid iskolánk nevében ettôl az évtôl vált üresencsengôvé Ady neve, mi maradtunk az utolsó magyarfél osztály. A šincaié bezzeg annál öntudatosabbandagadt, és hiába a kommunista diktatúra, a vátránakmár ott izzottak a kis parazsai. Hogy csillogott a fel-készítô tanárok szeme, amikor a román diákok azérettségire írott szakdolgozatukat védték, elôre beta-nult harsogó kiselôadásokat tartva. Egytôl-egyig aMagyarországon megjelent háromkötetes Erdélytörténetét szapulták, a dák–római eredet történelmitényét bizonygatták. Én igyekeztem semleges témátválasztani, az amerikai indiánokról ollóztam összehárom-négy könyvbôl általánosságokat. Pechemreez is történelemnek számított, és felkészítô tanárom-mal, a mindnyájunk által szeretett Miklóssy Dénesbácsival ott kucorogtunk egy teremben ezzel azeruptív román öntudattal. Miklóssy tanár úr egyikevolt az utolsó igazi régi vágású tanároknak, nagyonsajnáltuk, amikor nyugdíjba vonult, ezt is csendbenés méltósággal tette.

Fél osztályunkban nôuralom volt: tizennégy lányés három fiú, ez illett a filológia-történelem szakosí-táshoz. Ezért is volt nagy jelentôsége annak az elha-tározásnak, hogy a lányok szíki népviseletbe ballag-janak. Öltözetükrôl tükrözôdjék a vér és a gyász.Elôkotortam a ballagáson készült fényképünket,szürke öltönyösen egyáltalán nem illettünk a lá-nyokhoz. Különben szoknyagyártási célból, a lányok

méreteinek levételére szervezett szíki kirándulás na-gyon jól sikerült. Tömören összefoglalva: szombatonkorzózás a helyi lányokkal, fiúkkal hármas, négyescsoportok egymásba karolva, hajnalig tartó táncház,vasárnap mégis frissen és üdén ott szorongtunk atemplomban a vakító fehér, felhabosított ingvállakközött.

Itt tartom kezemben ezt a ballagási kártyát. Az el-sô oldalán sematikus szocreál ábra: nyitott könyv,lobogó fáklya, babérág, vagy valami hasonló. Erede-tileg Ady Endre szülôházát akartuk rá tenni, ezzel ishangsúlyozva iskolánk névadóját. A ballagási kártyatervét engedélyeztetni kellett az iskola vezetésével.Átláttak rajtunk, nem engedélyezték. Amúgy is sze-paratistáknak tituláltak, akik még egy közös ballagá-si kártya erejéig sem hajlandók vegyülni a román félosztállyal. Hát így lett ez a semleges rajz, és a kötele-zô kétnyelvû felirat. De azért a mottó mégiscsak Ad-yé maradt:

„Buzgóságban sohsem lohadni,Semmit se kérni, el se venni,Nagy hûséggel mindent szeretni,Milyen jó volna mindig adni.”Év közben lázas énektanulás folyt. Mire kitava-

szodott már jó néhány ballagási éneket tudtunk.Énekszóval kísértük a tanárokat utolsó megtartottórájukról a tanári elé, ahol elbúcsúztunk tôlük. Éne-keltük a Gaudeamust. Magyarul is, ez lett a vesz-tünk. A latintanárnônk, aki egyben az iskola aligaz-gatója volt, behivatta az egész osztályt és keményhangon rendreutasított: nehogy meghallja még egy-szer, hogy így bemocskoljuk ezt az ôsi szent latinéneket, és megtiltotta, hogy magyarul énekeljünk. Amagyartanárnônket már csak csendben kísérhettükaz óépület tanári szobájába, és ott az ajtót betéve hal-kan dúdoltuk: Elmegyek, elmegyek, hosszú útramegyek…

Az ó épület, ez a kedves robusztus árkádos négy-szög. Homlokzatán ez állt: „MDCCCI Litteris etpietati sacrum”. Ez volt a menedékünk, és örültünk,hogy ki vagyunk rekesztve az új épületbôl, ahovácsak a közös román órák megtartására kellett átmen-nünk. A falépcsôk, kis osztálytermek boltíves nyu-galma árasztotta magából a régi kollégium hangula-tát. Szabó Dezsôrôl tudtuk, hogy ide járt, de Remé-nyiket eltitkolták, Kun Bélát büszkén emlegetették,és Wass Albertrôl mélyen hallgattak. Mint ahogyhallgatott a múltról a romkert is az iskola és temp-lom között, homályba ejtve Apáczait, csak a jelen lé-tezett, ez a torz jövôtlen jelen.

Sok évvel ezelôtt számûzöttként így talált mene-déket a komor kálvinista templom elôtt a sárkányölôszent is, de a számûzôk akarata ellenére méltó helyrekerült. A Farkas utcába gyûlt csendesen minden,ami magyar maradt Kolozsváron. Néma tüntetésvolt az is, ahogy vonult a templom felé a gyászmenetegy hûvös márciusi napon 1987-ben. Magyarok szá-zai rótták le kegyeletüket Szabó T. Attila ravatalánál.Az iskolából jöttünk ki, önkéntelenül csatlakoztunka gyászolókhoz. Istenkeresôk voltunk ebben az is-tentelen világban.

„Románia homogén nemzetállam” olvastuk az

„Rajta ifjak útra fel…”

Igazságból, nem vagyunk magyarok, csak magyarulbeszélô románok. 1988, a kilátástalanság szele meg-csapott. Mi lesz belôlünk? Az érettségi után közösosztálykirándulást szerveztünk. Brassóderestyénkaptuk a hírt, nem hagy minket cserben a Párt, min-den érettségizettnek munkahelyet kínál. Ültünk azéjféli vonaton Kolozsvár felé, naiv lelkek, találgat-tuk, mik leszünk: gyors-gépírók, könyvtárosok, eset-leg alkalmazottak valamilyen irodában. A „repartí-ció” nagy eseménye a díszteremben zajlott. Az elérttanulmányi eredmények alapján választhattunk: kö-tôgyári vagy cipôgyári munkás és megannyi lehetô-ség a borítékolt sorsjegy utcai árusításra. A döbbentcsend fogható volt: borítékolták a sorsunkat. Csakkésôbb értesültünk, hogy az iskola humán szakoso-dásának köszönhetôen mi elit helyeket kaptunk, azipari szakközépiskolák végzetteinek egy részét a bá-nyákba és a Duna-csatornához vezényelték.

A rendszer is érezte, hogy elért a tûréshatárig,ezért még keményebbre fogta a gyeplôt. Betiltották avárosban az utcai éneklést a románoknak is. Nemvolt szabad szerenádot adni a tanároknak, nagyobbcsoportba verôdve közlekedni az utcán. Hármasávalosontunk a tömbházak árnyékában, a tanárok aggó-dó tekintettel serényen tereltek a lakásukba. Meg-vártuk az utolsókat is, és akkor halkan eldaloltunknéhány éneket.

Közeledett a ballagás napja, szétküldtük a kártyá-kat június 11-én 11 órára, minden ismerôst, rokontszeretettel vártunk. Az utolsó napon megváltoztat-ták az idôpontot, a kezdést elôrehozták egy órával.Már nem volt idô mindenkit értesíteni. A szertartáscsak románul folyt, még énekelni sem volt szabadmagyarul. Az új épületbôl vonultunk le az udvarra aGaudeamus-szal, a román énekeket nem tudtuk. Áll-tunk batyuinkkal a vállunkon, amit magunknak ké-szítettünk, mert nem volt búcsúztató osztályunk.Látnunk kellett azoknak az ismerôsöknek a megdöb-bent arcát, akik csak az ünnepély végére érkeztekmeg, közöttük magasodott Miklóssy tanár úr szomo-rú, ôsz feje is.

A szertartás véget ért, keserû szájíz, csalódottság.Már nem tudom kinek jutott eszébe, de egy pillanatmûve volt, összebeszéltünk a fél magyar mechanikaosztállyal, és vegyesen karon fogva egymást sorba

fejlôdtünk. Román osztályfônökünk – különben ren-des ember – inkább féltésbôl, mivel látta mire készü-lünk, le akart beszélni, ne tegyünk bolondot, nemengednek majd érettségizni. Csakazértis. Egyik ta-nárnônk vállalta, hogy velünk tart és az élünkre állt.A magyar tanárok is búcsúztak az iskolától, jövôresokuk már nem taníthatott itt. „Rajta ifjak, útrafel…” csakazértis magyarul, és hangosan énekelveelindultunk az ó épület felé, át az udvaron, végig atemplom mellett, végig Apáczai ôsi skolájának rom-jai mellett, be az árkádok alá. A szülôk, hozzátarto-zók és a késve érkezett távoli ismerôsök hullámzótömege követett. Megálltak a kicsi, négyszögletû ud-varon és zokogva, könnyes szemmel nézték, ahogyvégigjárjuk az emeleteket, végigjárjuk az osztályter-meket, búcsúzunk az iskolánktól, Ady Endrétôl, és aReformátus Kollégiumtól, melyhez lélekben tartozó-nak éreztük magunkat mindig is.

Államosíthatták a Kollégiumot, elfojthatták azutolsó magyar szót is, de Kolozsváron az épületekfalakba zárva ôrzik a múltat, és van föltámadás! AHázsongárdi temetôben nyugvó zsoltárfordító jel-szavát idézve. „Laus viventi Deo”.

ELBE ISTVÁN

Viszály Jéghalász

Tüskék