1

A Budapest-Fasori Református Egyházközség hírmondójaÚjfolyam 62. szám 2015. december

FASORIHARANGSZÓ

www.fasor.hu

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott,és láttuk az õ dicsõségét...” (Jn 1,14)

2 Magvetés

„Mert én újat cselekszem, most kezd kibon-takozni – talán nem tudjátok?” (Ézsaiás43,19)

„Újdonság!” – ahogy karácsonyhoz közele-dünk, ezt a szót rikácsolják utánunk egyreerõszakosabban a budapesti kirakatok. „Új-donságokkal” gáncsolnak el az utunkat lép-ten-nyomon eltorlaszoló kért vagy kéretlenreklámlevelek is. Havi, heti, napi- és honla-pok szakértõi sokszor a még piacra sem do-bott „újdonságok” megvásárlására csábíta-nak minket.

Új filmek, új könyvek, új kollekciók, szóra-koztató eszközök új generációi, új ízek, újillatok... Miért érzi azt a kiforrott szimatúpénzvilág, hogy mindezekben szívesen keresia 21. század embere a boldogságot, vagy an-nak legalább az illúzióját? És hogy lehet az,hogy sokan mégis egyre kiábrándultabbanfogadjuk az õszi-téli fagyok beköszöntéveljól prognosztizálhatóan nyakunkba szakadó„újdonságok” mindent elborító áradatát?

Ezek a kérdések, mint általában, Istenhezvezetnek el bennünket. Aki kigondolta az éle-tünket, arra tervezett meg egyenként mind-annyiunkat, hogy Vele, Teremtõnkkel szoroséletközösségben éljük mindennapjainkat.Márpedig Isten gazdag személyiségébõl fa-kad, hogy a Rá tekintõ szív folyamatosanújabb és újabb meglepetésekkel szembesül.A Benne meggyökerezett bizalom szüntele-nül változó helyzetekben mindig újonnan él-heti át, hogy Ugyanaz, akiben tegnap örömétlelte, ma is új formában mutatja meg kimerít-hetetlen szeretetét, bölcsességét, hatalmát,szent lénye felfoghatatlan nagyszerûségét.

Miért keltheti fel az érdeklõdésünket azipari méretekben elõállított vagy éppen csaknekünk szóló, „exkluzív”, kihagyhatatlan „új-

A MINDENT MEGÚJÍTÓ ISTENdonságok” bõséges kínálata? Mert hajlamo-sak vagyunk balgán elhinni, hogy Istent márunásig megismertük, ezért ha a belénk plán-tált vágyaink kielégítésére törekszünk, rajtakívül kell keresgélnünk. És miért érezzüklelkünk mélyén szinte már elõre a csalódásfélelmét? Mert annyiszor megtapasztaltuk,hogy a világ folyton megújított árukészleteerõsen korlátozott szavatosságú örömöket ésélvezeteket nyújthat csupán.

De jó így adventben újra szeretõ mennyeiAtyánk felé fordulni! Õ azt ígéri most is, amita próféta által közel háromezer éve meghir-detett, hogy gyermekei szeme láttára újat cse-lekszik. Olyan újat, amely nem csak bizonyosmutatóiban más, mint mindaz, amiben koráb-ban csalódnunk kellett! Nem a fazonon igazít,nem a borítót cseréli ki, nem a lóerõk számátvagy az órajelet, bármi legyen is az, turbózzafel egy kicsit. Az az új, amit Isten visz véghez,nem annak az újracsomagolása, amit máregyszer meguntunk. Amit Õ készített el, azalapjaiban más: az örök örömmel jár.

Valójában mindez nem új, csak számunkrasajnos elég ismeretlen. A legõsibb valósággalkerülünk ámulva szembe, amikor Urunk sze-líd kezébe helyezzük életünket: nagyszerûtervével, amit a világ megalkotása elõtt ki-gondolt. Ennek a programnak a gazdagságaaz, ami naponta újra ámulattal és ujjongássaltöltheti el szívünket. Ezért vallhatjuk mi ishálával azt, amit a sok fájdalmat és szörnyû-séget átélt próféta hirdetett a bûnei miatt rom-ba döntött Jeruzsálem felett: „Szeret az Úr,azért nincs még végünk, mert nem fogyott elirgalma: minden reggel megújul. Nagy a tehûséged!” (Jeremiás Siralmai 3,22–23).Ugyanezt az elvehetetlen örömet érezhettük,amikor októberben ifjúsági csoportjaink szol-gálataiban Isten azzal bátorított minket: az Õ

3Magvetés

népe, gyülekezetünk és egyházunk számárais készített jövõt, új nemzedékek járnak majdutánunk azon az úton, amelyet az Õ nagycsodái szegélyeznek. Új tapasztalatokat,újonnan véghezvitt szabadításokat új lendü-lettel, sokszor új nyelven fogalmaznak mega megújuló fasori gyülekezet fiataljai, új éne-kekben hirdetik – ugyanannak az Istenneka nagyságát, aki Jézus Krisztusban nekik is,ahogy nekünk, új életet adott.

Azoknak, akik belefáradtunk a jövõ ilyen-korra már szemétbe kerülõ „újdonságok”mindig újabb, át- meg átcímkézett, néha fel-színesen javítgatott kiadásaiba, megrendítõperspektívát kínál Alkotónk szava. „Íme,mindent újjá teszek!” – kötelezi el magát aSzentírás utolsó lapjain (Jelenések 21,5). Mi-lyen lehet az az új ég és új föld, ahol mindazismeretlen lesz végre, ami oly régóta megke-serít bennünket, ahonnan hiányozni fog min-den, ami itt rendszeresen csalódást kelt, amirettegést okoz, vagy ami unalmat ébreszt ben-nünk, ahol nem lesz helye bûnnek, de a halál-nak, a gyásznak, a jajkiáltásnak és a fájdalom-nak sem? Mi elgondolni sem tudjuk ezt a kü-lönleges, új valóságot. De jó, hogy nekünknem is kell: Isten már elgondolta, és bele iskezdett a megvalósításába!

Sok minden még rejtve van elõttünk abbóla hatalmas alkotásból, amelyben mennyeiAtyánk nagyszerûsége tökéletesen megmu-tatkozik majd, és mégsem kell vakon bizony-talankodva várnunk annak a megjelenését!Mert minden karácsony azt hirdeti, hogy eza valóság abból virágzik ki, amit az élet di-csõséges Ura, Jézus Krisztus elhozott szá-munkra. Az újjátett világ abból az új szövet-ségbõl bontakozik ki, amelynek egyszerûjelei, a kenyér és a bor az Õ testére és véréremutatnak: arra az életre, amelyet értünk Sza-badítónk itt, a régi földön, a bûnnel beszeny-nyezett világban teljes engedelmességbenleélt, és arra a halálra, amelyet helyettünk

vállalt magára a dicsõség Királya. A mi éle-tünkre és a mi halálunkra, amelyet a szeretettFiú nekünk ajándékozott: amelyben bennetündöklik az új ég és az új föld teljes gaz-dagsága.

Jézusban látható már az a reménység,amely a valódi, Isten kezébõl származó újnakaz ígérete a számunkra. Az az új teremtés,amelyre mindannyian vágyakozunk, amikormindennapos harcainkban, terheink hordo-zásában, betegségeink erõtlenségében, végetnem érõ vitatkozásainkban, szeretteink árulá-sában, bûneink szorításában, vagy akár a fé-lelmet gerjesztõ hírek döbbenetében szeret-nénk egyszer s mindenkorra leszámolni a ré-givel.

Ez az új teremtés, ha megvalósul bennünk,már az új ég és az új föld része. Ha tehát vá-gyunk az újra – nem az új maskarába öltöz-tetett régire, hanem arra, amit az újat ajándé-kozó Atya gyermekeinek megígért –, akkorezzel az imádsággal készüljünk az adventtelkezdõdõ új egyházi évre, Urunk születésénekaz ünnepére, a 2016. esztendõre és a megun-hatatlan szépségû örökkévalóságra:

Új szívet adj, Uram, énnekem,Új szívet adj, én Istenem!Amely csupán csak Teérted ég,S Véled jár szüntelen,Csak Véled szüntelen!(789. dicséret)

Ez az új szív, amelyet Jézustól kaphatunk,képes újra és újra meglátni a mindent meg-újító Úr nagyszerû tetteit már itt, a régi világrejtettségében éppúgy, mint az új ég és az újföld nagyszerûségében.

Pataki András Dávidlelkipásztor

„Azér„Azér„Azér„Azér„Azért ha valaki Krisztusban van, új t ha valaki Krisztusban van, új t ha valaki Krisztusban van, új t ha valaki Krisztusban van, új t ha valaki Krisztusban van, új tetetetete-----remtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjáremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjáremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjáremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjáremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjálett minden.” (2Klett minden.” (2Klett minden.” (2Klett minden.” (2Klett minden.” (2Kor 5,17)or 5,17)or 5,17)or 5,17)or 5,17)

4 Lelki házunk tája

A februári diakóniai hónap után októberbenaz ifjúság került a gyülekezet figyelménekközéppontjába. A sok áldást és lehetõségettartogató hónap egyik célja az ifjúsági munkagyülekezetnek való bemutatása, másik céljapedig az ifjúság külsõ és belsõ mobilizálásavolt, a VI–VII. kerületi protestáns ifjúságmegszólításával együtt. Ennek megfelelõena gyülekezet felé és kifelé is nyitottunk a hó-nap során. Készítettünk egy szórólapot a gyü-lekezet ifjúsági csoportjairól, amely megta-lálható a gyülekezet honlapján is.

A hónap elsõ három vasárnapjának isten-tiszteletein a három fasori ifjúsági közösségkiállt a gyülekezet elé, hogy bemutassák aFasorban zajló ifjúsági életet. Az elsõ vasár-napon a Fiatal felnõttek köre mutatkozott beaz istentiszteleten énekekkel és négy tartal-mas, személyes bizonyságtétellel, az aznapiliturgia szerinti Igét pedig az ifi egyik tagjaolvasta fel. A második vasárnap került sor aKisifi bemutatkozására, melynek tagjaikedvenc énekeikkel köszöntötték a gyüleke-zetet. A harmadik vasárnap a Nagyifi bemu-tatkozója már az istentisztelet elõtt elkezdõ-dött, az ifi tagjai gitáros énekekkel fogadtákaz érkezõ gyülekezeti tagokat a templom ajta-jában.

A JÖVÕ GYÜLEKEZETEOktóber az ifjúság hónapja volt a Fasorban

Igyekeztünk bevonni a fiatalokat más, szá-mukra még kevéssé ismert gyülekezeti szol-gálatokba is, ennek egyik módja az úgyne-vezett ajtónálló szolgálat volt: minden vasár-nap csatlakozott az ifikbõl egy-egy fiatal agyülekezeti tagokat a bejáratoknál fogadópresbiterekhez. Jó volt látni az ebben a szol-gálatban részt vevõ fiatalok lelkesedését.

Az októberi gyülekezeti imaközösségre kü-lön invitálást kapott az ifjúság, ennek meg-felelõen igyekeztünk is minél nagyobb lét-számban részt venni a – sokak számára talánkissé korán kezdõdõ – programon. Örömvolt látni, hogy az esõs idõjárás ellenére mi-lyen sok fiatal fontosnak érezte, hogy képvi-selje az ifjúságot, s ez nemcsak a többi je-lenlévõ gyülekezeti tag, de maguk az ifisekfelé is sok áldást hozott. A beszámolók alap-ján mindenki élményekkel telten ment továbbaz istentiszteletre. Ezek az élmények a kö-vetkezõ hónapokban talán könnyebbé teszika felkelést azoknak is, akik most nem tudtakeljönni a gyülekezeti imaközösségre. Az if-júsági csoportok és a gyülekezet szorosabbösszekapcsolódását munkálhatja ez is.

Mindhárom ifjúsági csoport megnyitottaegy-egy októberi alkalmát a teljes gyülekezet

5Lelki házunk tája

felé. Ezek a nyitott alkalmak sok meglepetést,de még több áldást tartogattak mind az ifisek,mind pedig a „vendégek” számára. Nagy örö-münkre több gyülekezeti tag is meglátogattaaz alkalmakat, melyek a szokott rendben,énekléssel, esetleg közös játékkal kezdõdtek,majd a közös igetanulmányozás után beszél-getés kezdõdött. Nemcsak az volt nagy él-mény, hogy az idõsebb gyülekezeti tagokkalegyütt tanulmányozhattuk Isten Igéjét, hanemaz is, hogy õk velünk együtt énekelték a gitá-ros ifjúsági énekeket, sõt beálltak közénkjátszani is. Az nyitott alkalom során ellátogatófiatalok közül néhányan azóta több alkalmonis részt vettek már, és reménység szerint aktívtagjaivá is válnak közösségünknek.

A Fasori Zenés Esték októberi alkalma isaz ifjúság hónapja jegyében zajlott: a Kisifibejáró Hetei-Bakó Teodóra és e sorok írója adotthangversenyt a templomban. Mivel a koncer-ten elhangzott Goldmark Károly Sába király-nõje címû operájának egy részlete, Édes Gá-bor hatodéves teológus testvérünk a bibliaitörténethez kapcsolódva hirdette Isten Igéjét.

Az ifjúság hónapját két emlékezetes kö-zösségi esemény keretezte. Október 2-án, ahónap nyitóeseményén imaestre hívtuk agyülekezet tagjait, melynek keretében az if-júság szeretetvendégséggel, közös énekléssel,bizonyságtételekkel és imaközösséggel szol-gált azoknak, akik az evangelizációs hét be-fejezõ alkalma után együtt maradtak éjfélig

a templomban. Az este különlegessége a mé-csestúra volt, amelynek során öt különbözõ,mécsessel jelzett állomáson hallhattuk az Úrüzenetét. Miután mindenki végigment az út-vonalon, közösen folytatódott az éneklés,amelyet bizonyságtételek szakítottak meg,melyek során áldásokról és kihívásokról hall-hattunk beszámolókat. Többször volt közösima, kis csoportokban. Ez a személyes jellegvégig jelen volt az este alatt. Az este korhatárnélkül szólt mindenkinek, és remek lehetõségvolt a generációk közötti hidak építésére, azegymással való kapcsolataink megerõsíté-sére.

A hónapot egy, a reformáció ünnepéremeghirdetett ifjúsági sportnap zárta, melyreinvitáltuk a 6. és 7. kerületi protestáns gyü-lekezetek ifjúságát is. 40-50 résztvevõ spor-tolt együtt örömmel a reformáció napján.

6 Lelki házunk tája

A sportnap különleges hírverést kapottazáltal, hogy Édes Gábor a Facebookon„mémversenyt” rendezett: ki tudja megle-põbb módon hirdetni a sportnapot? A ver-senyben számos ifis, de még Pataki AndrásDávid lelkipásztor is részt vett egy-egy igenszellemes képpel.

Persze nemcsak az ifisekszolgáltak agyülekezetfelé, a gyüle-kezet is meg-ajándékoztaaz ifjúságicsoportokat.Szemmel lát-ható változá-sok történtek

a Dobos Károly teremben, az ifjúság könyv-tára végre kapott polcokat, és a hónap végéreegy csocsóasztal is bekerült a terembe. Na-gyon köszönjük a gyülekezet támogatását!De még inkább köszönjük az imahátteret,amit az egész hónapban éreztünk. Elmond-hatjuk, hogy nemcsak a gyülekezettõl kap-tunk ajándékokat, de a legnagyobb ajándé-kot Istentõl kaptuk: azt a sok áldást, amitmegélhettünk októberben. S hisszük, hogya gyülekezet is gazdagodhatott ebben a hó-napban. Errõl árulkodnak Devich Mártonfõgondnok testvérünk szavai, melyeketegyik levelében írt az ifjúságnak: „mindenhónapnak ifjúság hónapjának kellene lennie.[...] Ti vagytok a jövõ, s ez örömmel tölt el!Köszönöm Istennek, hogy vagytok, és hogyJézus arca sugárzik rólatok! Mindig marad-jatok ilyennek – Krisztus arcúnak! Legye-tek vidámak, tartsatok össze, szeressétek éssegítsétek egymást, találjatok magatoknakszolgálatot, épüljetek be a fasori lelki házbaminél jobban.”

Szabó Ferenc János

Amikor elindultam az ifire, eszembe jutott,hogy a mai alkalom rendhagyó lesz, hiszenbárki megnézheti a gyülekezetbõl, aki kí-váncsi rá. Megfordult az is a fejemben,hogy ki az, aki az idejét erre áldozná, biz-tosan mindenkinek megvan a maga prog-ramja. Amikor beléptem, kellemesen csa-lódtam, szép számmal voltak érdeklõdõka gyülekezetbõl, szinte az összes nálunkidõsebb korosztályból. Bár maga az alka-lom a szokásos módon telt, annak külö-nösen örültem, hogy figyeltünk arra is,hogy a különbözõ korosztályok megismer-hessék egymást. Erre épültek az ismerke-dõs játékok, valamint többeknek is voltmesélnivalójuk, emlékük egy-egy énekkapcsán is. Természetesen a kiscsoportosbeszélgetéseknél is keveredtek a korosz-tályok, az ezekbõl következõ különbözõlátásmódok, nézõpontok pedig csak mégérdekesebbé tették a beszélgetéseket.Összességében azon kívül, hogy érdekesvolt, nekem azért is tetszett ez az alkalom,mert tanulhattunk a tapasztaltabb felnõt-tektõl is. Ami elhangzott és számomra leg-inkább megmaradt ezzel kapcsolatban, azaz volt, hogy a generációs különbségeketkölcsönös tisztelettel, illetve elfogadássallehet áthidalni.

Demeter Ádám

Engem igazán az fogott meg az ifjúságisportnapban, hogy nem a tornagyõzelemfûtött minket, fiatalokat, hanem maga azegyüttlét, a sport, az önfeledt szórakozás.Ennek köszönhetõ, úgy érzem, hogy so-kaknak sikerült megragadniuk ezt az alkal-mat a Fasorban. Remélem, minden évbenmegtarthatjuk ezt a remek alkalmat.

Kufcsák Péter

7Ifjúság

Az Isten nélkül sokmindent nem úgy lá-tunk, ahogyan kelle-ne. Mérlegeljük dol-gainkat, feltérképez-zük lehetõségeinketés igyekszünk megra-gadni azt, ami szá-munkra fontos.

Sokszor én is így gondolkoztam. Önzõ mó-don akartam élni az élet számos lehetõségével,és nem érdekelt, hogy ez azt a „Valakit” érde-kelni fogja-e. Meghallgattam mások vélemé-nyét, de Isten véleményét nem mertem õszin-tén kikérni. Nem zavart, hogy bûnös embervagyok, hiszen mások is ugyanolyan emberek,mint én – gondoltam. A szabadítás igazi mód-ját ismertem, de valóságát sosem éltem át. Fél-tem Isten színe elé járulni. Kerestem a kifogá-sokat, nem voltam õszinte igazán senkivel,lelkileg teljesen bezárkózott lettem. Kezdtemfelnõni, és ez leginkább azt erõsítette, hogyegyedül meg tudom oldani a dolgaimat. Istensegítségét, ha kértem is, nem úgy kértem,ahogy kellet volna, akaratát sosem kerestem.

Isten közelségét különös módon a Vitéz csa-ládon keresztül tapasztaltam meg. Vitéz Bálintgimnáziumi osztálytársam és padtársam isvolt, együtt konfirmáltunk itt, a Fasorban2008-ban. Amikor édesanyánk magunkrahagyott bennünket, Bálint szülei, Vitéz Andásés Erika hozott egy döntést, hogy befogadnak,hogy le tudjak érettségizni. Erikáék elfogadtakengem szeretetbõl, ahogyan Isten fogad el ben-nünket úgy, ahogyan vagyunk – nem nézvea múltunkat, helyzetünket. A „nagycsaládot”igazán nem ismertem. Érdekes volt számomra,hogy ekkora, hét fõs családba illesztett be Is-ten. Számomra az érettségi lehetetlennek tûntabban a helyzetben, de Isten késõbb kegyelmes

AZ ELSÕ IGAZI KARÁCSONYvolt hozzám, és végül mindenbõl le tudtamvizsgázni. (Két évre rá, tavaly még egy felsõ-fokú végzettséget is szereztem, ami szinténIsten munkájának köszönhetõ.)

Az év végén eljött a karácsony. Gyermek-ként mindig foglalkoztatott, hogy mirõl isszól. Tudtam, hogy Jézus születése olyan ün-nep, amelyen az emberek egymást meglepikajándékokkal, fõleg a szülõk a gyermekeket,tehát családi ünnep is. Nekem akkorra csalá-dom sem volt, és a karácsonynak kevésbé lát-tam értelmét, mert az elõzõ években már szin-te ajándékot sem kaptunk. Nehéz anyagi hely-zetbe kerültünk, és békességünk sem volt.

Vágytam egy „igazi karácsonyra”. Nemtudtam, hogy milyen, de megkaptam. Úgyéreztem, ez különös ajándék Istentõl. Õnekinagyobb ajándéka volt számomra: egy új élet.Ezt karácsony után vehettem át, de meg kelletbánnom az addigi életemet, a bûnöket, melye-ket elkövettem Istennel szemben. Karácsony-kor Pintér Béla Megszületett címû számáthallgattuk, és éreztem, hogy ez az elsõ olyankarácsony, amely Istenrõl szól, és Õ van aközéppontban. Én ekkor voltam a megtérésküszöbén, amikor Jézus kopogtatott a szívemajtaján – nálam is „minden itt kezdõdött,ezen az éjszakán”. Nagyon nagy megerõsítéstjelentett számomra az újévre nézve egy sze-mélyes ajándék, melyet Vitéz Julcsitól kap-tam (a lányok szeretnek kreatív ajándékot ké-szíteni). Egy papírlapon egy addig számomraismeretlen mozaikszó: BÚÉK, azaz Bízd újraéleted Krisztusra! (alatta: „Boldog Kará-csonyt és jó tanulást!”). Ez nekem abbanjelentett megerõsítést, hogy nem csak egyévet (az elkövetkezõ évet az életembõl), ha-nem az egész életemet is Istenre bízhatom azújévben. Ez a kis apróság jelképezte azt az elnem múló ajándékot, melyet Jézusban kapok.

8

MI TESZ ÉRTÉKESSÉ?Gyermekkoromtólkezdve megadatottnekem az az áldás,hogy a Fasor közös-ségében, a templomközelségében nõjekfel. Az ifis közössé-gen, a gyülekezeti ba-rátaimon keresztülújabb és újabb aján-

dékokkal gazdagított az Úr, s közben a belsõsebeimet, hegeimet is mindig kezelésbe vette.Ekkor még saját erõmbõl akartam az Úrhozközeledni, segítséget kérni a családi kap-csolataimban, közösségi életemben meglévõnehézségekhez. De elzárkóztam, és féltemattól, hogy teljesen szembenézzek önma-gammal, igazi hiányosságaimmal, bûneim-mel. Az Õ szeretete azonban ekkor is meg-õrzött. Megtanított arra, hogy saját magamratámaszkodva nem lehetek az Övé, s csakKrisztusban lehetek valóban önmagam. Eztaz elsõ sátoraljaújhelyi gyülekezeti csendes-héten ismertem fel, ezért 2010-et tekintemaz egyik legfontosabb pontnak az életemben.SAU-ban Tamás bácsival közösen imádkozvateljesen Isten kezébe tettem az életem. Nemlett minden más az életemben, de fokozatosanszembesültem azzal a körülövezõ szeretettel,amely elõtte ismeretlen volt számomra.Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy Isten,

akit azelõtt csak Úrként kezeltem, Atyává isvált. Ez az Isten-kép folyamatosan kiegészül,hiszen épp legutóbb tapasztalhattam meg,hogy barátként is számíthatok Rá!

A tanulás ezzel nem ért véget. Törekszemfelelõs és érett keresztyénné lenni, s Atyámatnem kötelességbõl, alkalmazkodásból, ha-nem szabad akaratomból követni. Sok gyen-geségem akadályoz: elkeseredetten és önfejû-en törekszem megfelelni másoknak, vagyönmagamba fordulva próbálok másokat meg-kímélni a belsõ forrongás, elnyomott fájda-lom megosztásától. Mindemellett vágyommások társaságára, szeretetére, de képtelenvagyok elfogadni mások közeledését. Nehe-zemre esik kilépni a komfortzónámból és úgyszólni és élni mások elõtt, hogy valóban bi-zonyságot tehessek Atyám életet formáló sze-retetérõl. De egyet tehetek: „ami mögöttemvan, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van,annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé”(Fil 3,14). Azt biztosan tudom, hogy ebbennem vagyok egyedül. Bátorságot ad, hogya lelki érésben nem egyedül kell helytáll-nom, hanem sok ember támogatására szá-míthatok a gyülekezetben. A bátorításukonkeresztül megtanultam, hogy tudatosnak ésalázatosnak kell lennem, s küzdenem kell arossz szokásaim ellen, hogy megtapasztal-hassam az Úr vezetését, és talentumaimmalfelelõsen szolgáljak. „A messzeségben is

Úgy éreztem, ez különös, nagy ajándék Is-tentõl: egy új élet. Az Isten titka, hogyan teremtújjá valakit, de végigkövethetõ a kereszthezvezetõ út. Én azon a karácsonyon döbbentemrá, hogy Akirõl énekelünk, azt én addig nemis ismertem. Azóta is Vele járom az életutam.Már az elsõ nap tudtam, hogy ez más, mint azeddigi napok. Azt vettem észre, hogy egyszer

csak kezdtem érteni az istentiszteleteket, mégaz énekeket is át tudtam élni. A munkahelye-men nem értették, mi van velem, azt mondták,szótlan lettem, a fõnököm azt mondta: „Nemértelek, nem tudok rájönni, mi történt veled,annyira megváltoztál”. Elkezdtem hívõ embermódjára élni. Dicsõítem Istent ezért!

Groska Benjamin

Ifjúság

9

megjelent az Úr: örök szeretettel szerette-lek, azért vontalak magamhoz hûségesen.”(Jer 31,3). Hatalmas ígéret és kegyelem ez,melyet a konfirmációmon kaptam az Úrtól,s ami mindig emlékeztet arra, hogy sosemvagyok egyedül, az Úrra támaszkodhatom.Ez az a kapcsolat, ami leginkább meghatá-roz, és amihez ragaszkodom. Ez tesz érté-kessé, enélkül semmi vagyok.

A fasori ifi számomra egy olyan közösség,támasz, ami az Úr gondoskodó szereteténekegyik legmeghatározóbb pillére az életem-ben. Az ifihez tartozni a baráti közösségentúl egy olyan kapcsolatot jelent Istennel, amiminden nehézségben menedéket nyújt, ésahonnan erõt tudok meríteni a harcaimhoz.Az ifihez tartozni egy olyan kegyelem az Úr-tól, ami akár kiváltságnak is tûnhetne, de énmégis inkább lehetõségként tekintek rá, hi-

Nagyon fájt, amikormeghalt a Nagypa-pám. Ötletem semvolt, hogy fog újrafelkelni és lemenni aNap, hogyan fogokújra mosolyogni ésnevetni. Csak kiabál-tam, üvöltettem, hogy

„Miért, Uram, miért? Miért pont õt?” Válasznem jött, de egyet biztosan tudtam, akkor is,ha nem akartam tudomást venni róla: az Istenjó. Azt kívántam, bárcsak az Isten inkábbrossz lenne. Lehetne akkor okolni Õt a Papámhaláláért, lehetne szidni és vádolni. De mégistudtam: Õ jó. Aztán zokogva és kételkedvekimondtam: „Nem értem, miért így lett, utá-lom, hogy ez történt, bárcsak vissza lehetneforgatni az idõ kerekét, de egyet mégis tudok,hogy az Isten jó.” Akkor is, ha nem úgy tör-

AZ ISTEN JÓ!tént, ahogyan én szerettem volna. Akkor isjó, ha most magához hívta a Nagypapámat.Nekem most nem jó, de az Isten mégis jó.Ekkor elöntött az Õ békessége. Sírtam to-vábbra is, küszködtem a megválaszolatlankérdéseimmel. Valami azonban mégis máslett: az Isten lehajolt, mellém ült, átkarolt ésa vállára hajthattam fejemet, odabújhattamHozzá. Õ megölelt, figyelt és szeretett. Érez-tem a közelségét, és vágytam a szavaira. Kér-tem: „Uram, kérlek, csak annyit mondj, ottvan-e Nálad a Nagypapám, jó helye van-e?Tudod, Uram, sokat jelentene nekem.”

Másnap, olvasva a Bibliában a napi Igét,ott volt: Istennél van a Nagypapám. Kérdez-tem is: „Uram, igen? Biztosan? Jól értem?Olyan hitetlen vagyok, úgy szeretném, hamég egyszer elmondanád.” Másnap ismét el-mondta nekem az Isten: ott van Nála, a leg-jobb helyen van. Aztán a temetésig minden

szen az a többlet, amit a személyes életembenkapok, csupán egy része annak a felfogha-tatlan ajándéknak, amit közösségként ka-punk. Úgy hiszem, hogy az a sok szeretet,gondoskodás és ajándék, amit az ifin keresz-tül kaptam az Úrtól, nélkülözhetetlen volt alelki épülésemhez, s ahhoz, hogy az ifi sarok-kõ lehessen az életemben. Pál apostol szavaitidézve: „mindent félretéve futok Isten elhí-vásának jutalmáért” (Fil 3,14), s e feladathozaz ad erõt, hogy ezen az úton barátaimmallehetek, akikkel e közös célba vetett hit össze-kapcsol. Ez az Istenbe vetett hit által formáltegység az, ami feladattal ruház fel minket, serõt ad ahhoz, hogy önmagunkon túltekintvemeglássuk azokat a tálentumokat, amelyekbennünk rejlenek, s melyek szolgálatba állítá-sára egymást bátorítanunk kell!

Császár Péter

Ifjúság

10 Ifjúság

Édes Gábor hatodéves teológushallgató a fa-sori református gyülekezetben tölti utolsóéves gyakorlatát.

— Kisgyermekként mire eszméltél, milyencsaládba születtél?

— Nagy család része lettem. A hét gyerekbõlötödikként jöttem a világra, addigra már voltkét nõvérem meg két bátyám. Érkeztek sor-ban a gyerekek, körülbelül kétévente, s ami-kor édesanyám megtudta, hogy várandós ve-lem, azt kérdezte magától: „Hogyan fogombírni?” S akkor kapta azt az Igét, hogy „Akibefogad egy ilyen gyereket az én nevemben,engem fogad be. Aki pedig engem befogad,nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.”(Mk 9,37). Ekkor megnyugodott. Nagyonmosolygós gyermek voltam, azt mondták,nem volt velem semmi baj. Tényleg egy kisszusszanás voltam édesanyámnak.

— Marcelházán mennyire volt természetesa magyar szó?

— Felvidéken, Révkomáromtól 17 kilomé-terre van a szülõfalum, s teljesen természetes,hogy magyarul beszélünk, mert a településtöbb mint 90 százaléka magyarnak vallja ma-gát ma is.

— Mikor szembesültél azzal, hogy más azanyanyelved, mint annak az országnak a nyel-ve, amelyben élsz?

— Korán, már az óvodában, mert szlovákulis tanítgattak az óvónõk, az iskolára készí-tettek fel bennünket. Nem értettem, miért kell

ÖRÖMMEL SZOLGÁLOKInterjú Édes Gáborral

nekem egy ilyen fura nyelven beszélni. Ma-gyarázták, hogy ez a hivatalos nyelv, de hátén azt sem tudtam, mi az a hivatal. Komá-romba jártam magyar nyelvû gimnáziumba,mire leérettségiztem, valamennyire megta-nultam szlovákul. A szlovák nyelvvel méganyai nagyszüleim révén is találkoztam, mertnagyapám családja a deportálások idejébenBékéscsabáról került a Felvidékre, mert ak-kor volt lehetõsége a magyarországi „tótok-nak” arra, hogy letelepedjenek Szlovákiában,sajnos talán õk sem voltak tisztában azzal,hogy kinek is a házaiba jönnek. Így az õ ro-konsága révén sokszor hallottam szlovákszót. Nagyon érdekes, hogy Isten szüleimbenösszekötötte a kitelepített és a betelepült em-bereket, hiszen Édes nagyszüleimet pedigpont a magyarságuk miatt telepítették ki azotthonukból. S ez a nagy csoda, hogy a családkét ágát a történelem viharai között Isten egy-beforrasztotta, és még most is forrasztja.

— Hívõ családban nevelkedtél?— Hála Istennek igen. Édesapám gépész-

mérnök-végzettségû, de végül egy tanári to-vábbképzést elvégezve 25 éven át szakközép-iskolában tanított gépésztárgyakat. Édes-anyám könyvelõ, de mintegy 25 évig volt ott-hon velünk, gyermekekkel. Azután Isten cso-dája, hogy egy optikusüzletben kapott asz-szisztensi állást. Mindketten nagyon komolyhívõ emberek, anya baptista, apa református.A vasárnapokat tényleg Istennek szenteltük,

egyes nap az Isten elmondta, hogy ott van aNagypapám Vele, örök élete van. A temetésenvánszorogva a halottas kocsi után csak zo-kogni tudtam. Könyörögtem újra, hogy„Mondd meg, Uram, hol van a Nagypapám?Mi lett a Nagypapámmal?” Oldalra néztem

és egy tábla állt ott egymagában, ezzel a fel-irattal: MEGVÁLTVA! Végtelen hálás lett aszívem, könnyek között újra és újra csak azttudtam mondani: „Köszönöm, Uram!” Az Is-ten jó. Legyen bármirõl is szó: Õ jó.

Riesz Bernadett Eszter

11Ifjúság

mert délelõtt mentünk a reformátusokhoz,otthon gyors ebéd következett, majd délutána baptistákhoz. Mi, gyerekek, ennek annyiranem örültünk, mert sajnáltuk, hogy a Forma1-es versenyek végérõl és a legjobb tévésoro-zatokról így mindig lemaradtunk. Mivel minda két gyülekezetbe jártunk, bennünket, gye-rekeket nem kereszteltek meg azért, hogy fel-nõve mi magunk dönthessünk arról, melyikfelekezethez akarunk tartozni.

— Mikor érezted elõször azt, hogy Isten nemvalahonnan a távolból figyel, hanem nagyonis valóságosan van jelen az életedben?

— Tizenkét éves korom környékén egyevangelizációs alkalmon, amikor a lelkészarról beszélt, hogy a Sátán meg akar kötözni,s meg is kötöz, Jézus az, aki feloldja a lánca-inkat, és szabaddá tesz. Éreztem, hogy aszívverésem a kétszeresére gyorsul. Olyanérzésem volt, hogy ez valami valódi, életetmegváltoztató dolog. Ott imádkoztam isazért, hogy Isten szabadítson meg ezekbõla kötelekbõl. Ez után még inkább keresz-tyénnek tartottam magam, az általános is-kolában gúnyoltak is emiatt. Néha a sírásigjutottam, de úgy voltam vele, az Ige aztmondja, ha megütik a bal feledet, tartsd odaa jobb feledet is. Ugyanakkor nagyon meg-

vetettem másokat, akik nem Isten útjánjártak. Ha megkérdezték tõlem, miért nemmegyek buliba, azt feleltem: „Azért, mertnem akarom elinni az agyamat, mint Ti.”Miközben Istent kerestem, s szerettem volnaÕszerinte élni, mégis voltak alkalmak, ami-kor nagyon mélyre zuhantam, engedtem kü-lönféle kísértéseknek. Ez a kettõsség mindignagyon elszomorított.

— Mi volt a fordulópont?— A fordulópontot megelõzõ februárban

egy téli táborban Isten nagyon erõteljesenmegérintett, azt az Igét helyezte a szívemre,hogy „Az Úr harcol értetek, ti pedig marad-jatok veszteg!” (2Móz 14,14). Valóság lettszámomra, hogy Isten ott van velem és harcolértem. Ezután nagyon sûrû hónapok követ-keztek, sok teendõvel, két alapvizsga-dolgo-zatot írtam, szigorlatoztam. És igen, Isten har-colt értem, minden szinten. Viszont amikorvége lett a harmadévnek, úgy éreztem, hogymost elengedhetem a gyeplõt, végre senkisem zavar, senki nem mondja, mibõl kellvizsgáznom, mit kell tennem, és elvártamIstentõl is, hogy most egy idõre hagyjon bé-kén. Ez nagy hiba volt, mert sajnos nagyonmélyre csúsztam ezekben a napokban. Visz-szajöttek a régi kísértések, elmondhatom,ezek voltak életem legsötétebb napjai. Olyanállapotba kerültem, hogy azt gondoltam, ha-lott vagyok. Ebben az állapotomban el kellettdöntenem azt, hogy vagy tényleg megélem akeresztény életet, vagy megyek a saját fejemután, és akkor nem fogok itt megállni, hanemszabados életet fogok élni, amibe bármi be-lefér. Elrohantam istentiszteletre, és ott pon-tosan errõl volt szó. Izrael népe folyamatosanmegalkuszik, bálványokat imád, nem Istentköveti. Elhangzott, hogy imádkozzunk szaba-dulásért, bármilyen kicsi is a hitünk. EzzelIsten nagyon betalált. Azt mondtam, hogyazzal a kevés hitemmel, ami van, azzal imád-kozom ezt az imádságot. Ennyim van, ez a

Édes Gábor és felesége, Virág

12 Ifjúság

nagyon pici, ez az éppenhogycsak. És akkorimádkoztam, és érdekes dolgok fogalmazód-tak meg bennem. Az egyik az volt, hogy elakarom mondani ezt az egész dolgot a szüle-imnek, egyben reménység volt bennem, hogyén ezt le fogom gyõzni. Így is történt. Életemlegcsodálatosabb éve következett, azután azegy apró imádság után. Azzal, hogy kimond-tam: „Uram, ez a kicsi hitem van.”

— Miben nyilvánult meg a változás?— A szüleimmel való kapcsolatom alapjai-

ban újult meg. Teljesen újra kellett értelmez-nem, mi az én igazságom. A teológián is ész-revették a változást, azt mondták, mintha ki-cseréltek volna. Tényleg azt éreztem, Istenszeretete kisöpörte belõlem a halált. Életrekeltett, és ezt azóta is érzem.

— Az Igék menyire formáltak?— Igazából valahogy azelõtt is szólt hozzám

az Ige, de nem tudtam megtenni, nem voltannyi erõm, hogy megtegyem. Nagyon erõ-teljesen formált Isten Igéje. Nem ítélkezemmár az emberek felett annyira. Aztán meg-ismertem Virágot, a feleségemet. Emlékszem,alig mertem megszólítani. Õ csodaszép,gyönyörû — én meg... Ahogy bekerült Virágaz életembe, rajta keresztül indított el Istenegy hosszú folyamatot. A magam elfogadá-sának folyamatát. Hosszú, imádsággal teliidõszak után egy reggel, amikor kértem Is-tent, hogy segítsen, csodálatos módon értettemeg velem, hogy értékesnek tart. Éveken átelhittem az ördögnek azt a hazugságát, hogysenki vagyok. Az befolyásolt, hogy nézek ki,a fogaim hogyan állnak, engedtem, hogy asátán becsapjon. Kértem, Istenem, bocsássmeg, hogy ennek a hazugságnak hittem, nemNeked. Azóta tudom, hogy Isten a viszonyí-tási pont, nem mások. Ha Õ azt mondja, ér-tékes vagyok, akkor senki ne merjen mástmondani, még én magam sem.

— Hogy jött az elhatározás, hogy a teoló-giára jelentkezz?

— Már 11. osztálytól elég tudatosan a Buda-pesti Mûszaki Egyetem mechatronikaszakárakészültem, ám a Fiatal Reformátusok Szö-vetségének egyik munkatársi hétvégéjén eztaz Igét kaptam: „Ti pedig választott nem-zetség, királyi papság, szent nemzet, meg-tartásra való nép vagytok, hogy hirdessétekannak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl azõ csodálatos világosságára hívott el titeket.”(1Pét 2–9). Hirtelen én sem tudtam, hogyez mit jelent. Nagyon sokan imádkoztak ér-tem. Rábíztam Istenre. Uram, ha Te aztmondod, legyek lelkész, akkor én csak ideadom be a jelentkezésem. Így is tettem. Éssok csoda folytán Isten be is íratott a teo-lógiára.

— Hol képzeled el a jövõdet?— Nemcsak rajtunk múlik. Tényleg Isten

vezetése szerint fog minden alakulni. Nemvéletlen, hogy most, hatodévesként itt va-gyok. Örömmel szolgálok az ifjúsági csoport-ban, s továbbra is foglalkoznék a fiatalokkal,ha tényleg ez Isten útja. Úgy látom, szükségevan az ifjúságnak bátorításra, buzdításra,hogy a szó pozitív értelmében éljék meg fia-talságukat, hogy Isten képét hordozzák a vi-lágban. Hiszem, hogy Isten segítségével ezmeg is valósulhat itt, a Fasorban.

Cseke Hajnalka

ÖRÖMMEL FOGADUNKADOMÁNYOKAT!

A lelkészi hivatalban, csekken és banki átutalássalis lehet fizetni az alábbi célokra és számlaszámokra:

1. Gyülekezet javára: Budapest-Fasori ReformátusEgyházközség 10702019-19818049-52000001

2. Julianna iskola javára: Szabó Imre Alapítvány11707024-20304014-00000000

3. Csipkebokor óvoda javára: Csipkebokor Refor-mátus Óvodai Közhasznú Alapítvány 10702019-48081403-51100005

13Lelki házunk tája

KIHEZ MENEKÜLÜNK?

„Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vét-keseknek a jó utat.” (Zsolt 25,8)

Gyerekkorom egyik emlékezetes ajándékátanyai nagyanyámtól kaptam. Mi már Vesz-prémbe költöztünk, õ ott maradt Kaposvárott,évente egy alkalommal látogattuk meg, a va-káció alatt, igaz, akkor több héten át a ven-dégei voltunk. Szeretõ gondoskodása miattmegmaradtak bennem ezek a gyümölcs-,fagylalt- és paradicsomszagú nyarak, de leg-fõképpen azért, mert szüleink hazautaztak, segyedül maradtunk nõvéremmel az édes sza-badságban.

Tíz-tizenkét évesek lehettünk, s elég tágraszabtuk határainkat. Milyen sokáig gondol-tam azt, hogy az ember akkor boldog, ha aztteszi, amit akar. Már betegeskedett a nagy-mamám, amikor születésnapomra Móricz

BOLDOG MENEKÜLTEKÕszi evangelizáció a Fasorban

Zsigmond Légy jó mindhalálig címû könyvétküldte el. Mikor kibontottam, a hátoldalánazt olvastam: „Olyan jó légy, mind ez akönyv.” Furcsálltam s nevetségesnek ta-láltam, hogy t betû helyett d betût írt. S miaz, hogy olyan jó legyek, mint ez a könyv?Csalódott voltam, jobban örültem volna acsokoládénak.

MÉRCE

Jónak lenni! – ez a gondolat ott élt a szí-vemben. Légy jó mindhalálig! A mérce ben-nem volt, de sosem tudtam neki megfelelni.Pedig mennyire igyekeztem. Ugyanakkornem másokat hibáztattam, tudtam, egyedülén vagyok az oka, s kudarcként éltem meg,hogy ha ismerem a jót, miért engedek mégisa rossznak? Imádkozni kezdtem.

Második gyermekemet vártam, hosszúhónapokon át kellett kórházban feküdnöm, s

egy napon a mel-lettem fekvõ ágyonegy fiatal anyuka aztmondta: „Jó az Úr.”Megerõsí tésnekszánta akkor, ami-kor a vetélés veszé-lye fenyegetett. Mintegy utolsó szalma-szálba, úgy kapasz-kodtam ebbe az Igé-be. Lassan, évek so-rán találtam visszaIstenhez, akitõl ka-maszkorom végéneltávolodtam. S mi-lyen jó volt Hozzámenekülni!

14

Erre a menedékre irányította figyelmünketaz õszi evangelizációs hét, amikor esténkéntsietve jöttünk, hogy halljuk az Igét. Mit mondnekünk személyesen is az Úr? Somogyi Péterelnök-lelkészünk Boldog menekültek címûigehirdetés-sorozata nagyon aktuális kérdéstválasztott kiindulópontként: a világban mint-egy 60 millió menekült van, s év eleje ótaözönlenek a háborús övezetekbõl Európabelseje felé. Nem tudjuk, mi lesz a vége, ho-gyan alakítja át a kontinens életét. Egyet tu-dunk, az Úr uralkodik a földön, s minden azÕ kezében van. A menekültek „Mekkája” Né-metország, Nagy-Britannia s a skandináv ál-lamok, azt gondolják, ott valóra válnak ál-maik. Láthatjuk õket, amint ma is elcsigá-zottan, hosszú, tömött sorokban vándorol-nak...

MENEKÜLTEK

Nem így vándorolnak milliók is egy olyancél felé, amelyrõl azt gondolják, ha megér-keznek oda, boldogok lesznek? Nem isme-rünk rá e vándorlók valamelyikében ma-gunkra?

Szerdán kicsit késve érkeztem az alka-lomra, s az utolsó utáni padsorban ültem le,ahol az énekeskönyveket, kiadványokat tart-juk. A templom tele volt fiatalokkal. Elõttemegy lány könnyes kék szemeit törölgette.Megindító volt látni, hogy megérintette azének, valamit felragyogtatott számára.

Ez történik általában az evangelizációs al-kalmakkor. Jövünk sokféle útról, megfárad-tan vagy éppen feldobódva, panaszokkal tel-ve vagy sok örömmel, a saját kis életünk ke-retei közül, aztán eltalál benünket az Ige,annak magyarázata, a dicséret vagy a zsoltárvalamely sora. Megszólít és kérdez bennün-ket, vagy válaszol egy bennünk régóta meg-lévõ kérdésre. Elkezdünk keresni, mígnemvégre megérkezünk a kapuhoz: Jézus Krisz-tushoz.

A hét vezérigéje a Zsolt 34,9 volt: „Boldogaz az ember, aki hozzá menekül.” Mi, akikott voltunk a nyári többgenerációs gyüleke-zeti héten, Sátoraljaújhelyen, soha nem fog-juk elfelejteni, hogyan tanultuk meg, és ho-gyan véstük a szívünkbe mutogatással is:„Várva vártam az Urat, és õ lehajolt hozzám,meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulásvermébõl, a sárból és iszapból. Sziklára állí-totta lábamat, biztossá tette lépteimet. Újéneket adott a számba, Istnünknek dicsé-retét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíz-nak benne.” (Zsolt. 40,1–3).

Micsoda megerõsítés az, ha tudjuk, a Fel-séges Isten lehajol hozzánk, odafigyel ránk,és nemcsak meghallja, hanem meg is hallgatjakiáltásunkat! Bárhonnan jövünk Hozzá pa-nasszal, nem azt a feleletet kapjuk Tõle: haegyedül belesétáltál ebbe a csapdába, másszis ki belõle egyedül. Vagy: na, ugye, én elõremegmondtam! Szeretõ karjaiba fogad úgy,ahogyan vagyunk, aztán persze elkezdõdik atanulás az iskolájában, s addig tart, amíg megnem érkezünk Hozzá.

Hallgattuk az igehirdetés-sorozatot, amelyúgy bomlott ki elõttünk estérõl estére, mintegy csodaszép virág. „Boldog az az ember,aki hozzá menekül.” (Zsolt 34,9). „Jó és igazaz Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jóutat.” Mikor látom meg, mikor futok Hozzáebben a zajban, ami körülvesz? Mikor tudomkimondani: „Atyám, vétkeztem az ég ellenés teellened, és nem vagyok méltó arra, hogyfiadnak nevezzenek.” (Lk 15,21). A hét leg-csodálatosabb mondata számomra ez volt:„Jézusban fut elénk az Atya, Õbenne borul anyakunkba, és Õbenne csókol meg bennün-ket.”

LEGFÕBB JÓ

Esténként, amikor kifelé jöttem a templom-ból, próbáltam felidézni a hallottakat, hogymegjegyezzem, s útravalóként vigyem ma-

Lelki házunk tája

15Lelki házunk tája

gammal. Jó újra és újra a szívünkbe vésni,Isten közel van hozzánk, mindig éppen egyimádságnyira. Mihelyt kiáltunk Hozzá, ottvan velünk! S nem kell aggódnunk az utá-nunk jövõ nemzedék miatt sem. Hiszen Igé-jében ígéri meg: „Mert jó az Úr, örökké tartszeretete, és hûsége nemzedékrõl nemze-dékre.”

Ha bennünk el tudta végezni csodálatosmunkáját, új életet teremtett, ugyanígy az utá-nunk jövõ generáció tagjaiban is hûséggel el-végzi ezt. Hiszen, ahogy Somogy Pétermondta: bennünket sem azért szeret, mertannyira jók vagyunk. Éppen fordítva: „Õ ami rossz voltunk ellenére szeret, az Õ jó tettetesz jóvá mindent a mi életünkben. Életünksem a mi véges tartalékainkból táplálkozikideig-óráig, hanem az Õ örökké tartó szere-tetébõl mindvégig. Ezért kiapadhatatlan erõ-forrás.”

Aki nem tudott ott lenni az evangelizációsalkalmakon, az az alkalmakon elhangzottakatnyomtatott füzet formájában az iratterjesz-tésben megvásárolhatja. Vegyük kézbe, ol-vasgassuk, ajándékozzuk másoknak is, akik-rõl látjuk, menekülnek egyik helyrõl a má-sikra, új országba, új városba, másik munka-helyre, esetleg a családjukat készülnek el-hagyni, mert belefáradtak abba, hogy meg-újítsák. „De boldog ember az, aki hozzá me-nekül.” Csendesedjünk el, s gondoljuk végig,kiben bízunk? Miben bízunk? Ki jelenti alegfõbb jót az életünkben? Hová menekülünka veszély idején?

Utószóként még annyit: csodálatos volt fel-ismerni ugyanazt az Igét a Bibliában: „Légyhû mindhalálig, és neked adom az élet ko-ronáját.” (Jel 2,10). Nem tudom, hogy erede-tileg ezt az intelmet akarta-e mondani a nagy-mamám, de általa maga Isten helyezte a szí-vemre.

Dicsõség érte Néki!Cseke Hajnalka

A gyermekek „útlevele”,amelybe a hét során minden este

pecsétet gyûjthettek a gyermekevangelizáción

16 Lelki házunk tája

A 2015-16-os „tanév” szerdai közösségi bib-liaórái „tantervének” vezérfonalát János elsõlevele adja. A bevezetõ alkalmon kiemelt idé-zet az 1. rész 3–4. verse volt: „Amit tehát lát-tunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is,hogy nektek is közösségetek legyen velünk;a mi közösségünk pedig közösség az Atyávalés az õ Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azértírjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”Gondolkodásra és értelmezésre késztetett amottóban szereplõ kifejezés, a „teljes öröm”.

Emberi módon megközelítve, kiragadva aBiblia más részeivel való összefüggéseibõl,kísérletet tettem ennek értelmezésre. A Bibliainevek és fogalmak címû könyvben ezt talál-tam: „öröm – Az az indulat, amely eltöltbennünket, mikor valami jót, szépet várunkvagy kapunk; valami, ami szorosan Istenheztartozik (Zsolt 104,31); a Lélek egyik gyü-mölcse (Gal 5,22–24); nem azonos a földiboldogsággal, amely messzemenõen külsõeseményektõl függ; örömöt meg lehet ta-pasztalni kísértések közepette és nehéz hely-zetekben is (2Kor 13,9; Kol 1,11; Jak 1,2;1Pét 1,8; 2Kor 8,2).”

Ez megerõsítette bennem, hogy a „teljesörömöt” az érzelmek között keressem. A földiúton elindulva, tanár lévén, a PedagógiaiLexikon elsõ kötetében kerestem meg az ér-zelem szócikket, ahol többek között ez áll:„A cél keresése vagy az azt megvalósító vi-selkedés közben is az érzelmek állandóanjelen vannak. A cél elérésekor öröm, kielé-gülés jelenik meg, és lehet az öröm önma-gában is a cél, amennyiben valamely tevé-kenységet a vele járó pozitív emócióért ma-gáért végzünk (pl. játék, hobby, mûvészi,tudományos tevékenység, humor stb.).”

MIKOR „TELJES” AZ ÖRÖM?Egy bibliaórára való felkészülés tanulságai

A másik kifejezés, a teljes melléknév értelme-zésekor rájöttem, hogy az csak mérhetõ (meg-számlálható részekbõl álló) mennyiségekhezkapcsolódhat. Az érzelmek nem ilyenek.

Általában az öröm és az érzelmek egyénhezköthetõk. Eredményezhet nekem egy cselek-vés valami örömet, de az másvalakinek a ká-rával járhat. Sok esetben az öröm önzõ ma-gatartással érhetõ el. A Biblia az önzetlenségmellett érvel, pl. a Hegyi Beszédben. A mosttanulmányozandó bibliai fejezetben a szerzõtöbbes szám elsõ személyben szól a „mi kö-zös örömünkrõl”. Lehetséges az egymást ki-záró önzés és az önzetlenség egymáshoz kap-csolása az embernél?

Tanulmányaimból emlékeztem arra, hogylétezik „altruista egoizmus”, Selye Jánosnak,az 1907-ben született osztrák–magyar szár-mazású orvosnak a Stressz distressz nélkülcímû könyvében is találkoztam ezzel. Nálaolvasható az önzetlen önzés (altruista ego-izmus) fogalma és annak kialakulási folya-mata. Ekkor ezt a magatartást azonosítottama „teljes öröm” hátterében lévõ érzelemmel(földi értelemben!).

Az említett könyvbõl idézek: „Az élõlénye-ket számos különbözõ impulzus készteti cse-lekvésre, s közülük az önfenntartás, az élet-ben maradás és a boldogság önzõ kívánásáta legfontosabbnak kell tekinteni. Ösztöneinkkielégítése, az önkifejezés szükséglete, a va-gyon és hatalom iránti vágy, az alkotó munkaigénye saját céljaink elérésének szándéka éssok más indíték együttesen felelõs csele-kedeteinkért... Az önzés vagy egoizmus azélet legõsibb jellemzõ vonása...Az önzés ter-mészetes dolog, de minthogy csúnyának tart-ják, még magunk elõtt is tagadni próbáljuk

17Lelki házunk tája

létezését. A társadalomra nézve is veszélyesaz önzés. Félünk tõle, mert az ellenségeske-dés és a bosszú csíráit rejti magában.

A velünk született önzés ellenére különösmódon mégis sokan vannak közöttünk, akiketaltruista érzelmek vezetnek. Ez a két látszólagellentétes hajtóerõ mégsem összeegyeztet-hetetlen, mert nem szükségszerû, hogy az ön-fenntartás szembekerüljön mások megsegí-tésének vágyával. Az altruizmust az egoizmusegy módosult formájának tekinthetjük, akollektív önzés olyan fajtájának, amely segítia közösséget azért, hogy hálát ébresszen. Ajóindulatot úgy nyerjük el, hogy mások a miboldogulásunkat kívánják azért, amit értüktettünk és újra megtennénk. [...] Hálát és bi-zalmat teremtve másokat is arra ösztönzünk,hogy osztozzanak velünk saját jólétük ter-mészetes kívánásában.” Érdemes összevetniSelye gondolatait a száz évvel elõtte születettTolsztojéval. Az orosz író Az élet értelme cí-mû munkájában írja: „Így képzeltem: a szer-ves élet törvénye a harc; az értelmes és tuda-tos élet törvénye az egység, a szeretet.”

Az eddigi „kutakodás” nem eredményezetthaszontalan tudást, de nem adta meg a „bib-likus” értelmezést. A bibliai fogalomtárbanfelsorolt bibliai helyek közül idézem az1Péter 1,8–9-et: „Õt szeretitek, pedig nemláttátok, õbenne hisztek, bár most sem lát-játok, és kimondhatatlan, dicsõült örömmelörvendeztek, mert elértétek hitetek célját,lelketek üdvösségét.” Ez kapcsolódik azeddigi tanulságokhoz. További tájékozódásután jutottam el a János 15, 11-hez, amely aBiblia új fordításában így szerepel: „Ezeketazért mondom nektek, hogy az én örömömlegyen bennetek, és örömötök teljessé le-gyen.” Elõvettem Károli fordítását, és elol-vastam abban is: „Ezeket beszéltem nektek,hogy megmaradjon ti bennetek az én örömemés a ti örömetek beteljék.” Ezekben az idé-zetekben nem melléknévként szerepel az ér-

telmezés tárgya (teljes), hanem egy igérõl vanszó (betelik, beteljesedik).

A Magyar Értelmezõ Kéziszótárban ezekettaláltam: „telik – 1. folyamatosan tele lesz,2. hízik, gömbölyödik, 3. <idõ> késõbbi idõ-pont felé tart, 4. öröm, kedv, gyönyörûségstb. telik valamiben 5. rit <Kívánság> teljesül;teljesedik ige 6. rit rég <élõ szervezet> fo-kozatosan kifejlõdik, teljessé válik 7. válValóra válik.” Ez arra késztetett, hogy el-olvassam ismételten azt az egész Biblia sza-kaszt, amely a keresés, értelmezés alapjátjelentõ kifejezéshez vezetett. Ennek a feje-zetnek a címe: Krisztus a szõlõtõ (Károli for-dítás), illetve Az igazi szõlõtõ (új fordítás).A János 15 egészének olvasása és megér-tése – (mindkét fordításban) – adta a ke-resett megoldást.

Ebben a szövegkörnyezetben nem egy mel-léknévhez kapcsolódó érzelemrõl van szó,hanem egy cselekvést jelentõ igéhez kapcso-lódó érzelemrõl. A példabeszéd szerint a szõ-lõvesszõ (mi) csak akkor hoz termést, gyü-mölcsöt, ha nem metszik le a szõlõtõkérõl(Jézus Krisztus). Átvitt értelemben, ha meg-maradunk Jézus Krisztusban – hiszünkÕbenne –, akkor fokozatosan kifejlõdik,teljessé válik örömünk, kapjuk a Szent Lelketa további növekedéshez. A Biblia nyelvén:A Krisztusban maradás a teljes öröm!

Ez az írás is úgy alakult ki, hogy mindigjöttek új, javító gondolatok. Ezek sem ma-gamtól, hanem a Szentlélek késztetésére. Merta hit és a bizalom kölcsönhatás! A szõlõvesszõtõkén maradása azt eredményezi, hogy azéltetõ nedû a tõkébõl a vesszõ felé áramlik.Ezt a kölcsönhatást egy fizikatanár már az ál-talános iskolában úgy szemlélteti, hogy mág-nest és vasat tesz egy-egy vízen úszó parafa-darabra. A magára hagyott parafák egymás feléindulnak. Tehát nem csak a vas közeledik amágneshez, hanem a mágnes is a vashoz.

Gecsõ Ervin

18 Lelki házunk tája

Ahogy a fasori szolgálatom befejezése ótaeltelt évre visszatekintek, világossá válik elõt-tem, hogy Isten szeretete már korábban, a fa-sori években készítgette a folytatást. Jelenlegkét fõ szolgálatom van: az evangelizáció és afiatalabb lelkészek lelkigondozása. Mindket-tõ már az aktív idõmben elkezdõdött. Mindenévben elvállaltam néhány evangelizációs so-rozatot, és egy fiatal lelkészekbõl álló közös-séggel félévenként találkoztunk, hogy min-denki beszámoljon, hogyan végzik gyüleke-zetükben Isten országa építését az egyház-építés menetében.

Most „fõállásban” tehetem e kettõt. Perszeez a fõállás kifejezés egy nyugdíjas lelkészbuzgólkodását takarja. Azt is úgy, hogyidejét megfelezve nyugdíjasként megpihen-het, feleségével együtt fogadhatja unokáját,tevékenykedhet a kertben, rejtvényt is fejt-het, olvashat kedvére. Az idõm másik felé-ben pedig, mint mikor a harci ló trombita-hangot hall, megrázom magam, és a Fasor-ban megszokott adrenalinszinten indulok a„harcba”. Amint azt írásban is leadtam a„háttérimádkozók” részére, 2015-ben 19 ilyenevangelizációs akciót vállaltam, amelyek3-4, esetleg 5 naposak.

A SZOLGÁLAT FOLYTATÓDIKVégh Tamás beszámolója a nyugdíjazása óta végzett szolgálatról

Kezdtem Fóton, mintegy „visszaköszönve”a régi gyülekezetünkbe, közvetlenül a fasoribúcsúvasárnapot követõ szeptemberi héten.Jó volt régiekkel és újakkal találkozni, átélnia szíves fogadtatást a telt házas templomban,de azt is, hogy bizony 20 év alatt nemzedék-váltás történt itt is. Érvényes a fasori búcsú-ige: „Nincsen itt maradandó városunk...”. Mi-lyen jó, hogy a búcsúige másik fele is érvé-nyes, mégpedig örökre: „Jézus Krisztus teg-nap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8).

Kisvárdán kezdtem a „vándorutat”, ahollelkészváltás nyomán 26 év után elõször hir-dettek evangelizációt. A fiatal lelkipásztorralegyütt izgultunk és imádkoztunk a fogadta-tásért. Kiderült, hogy Urunk nagy áldást ké-szített. Nem csak vasárnap, hanem a hétköznap-estéken is megtelt a nagy templom a helyi ésa környezõ gyülekezetekbõl érkezõ testvé-rekkel. Itt vált világossá az is, hogy milyennagy szükség van a fiatalabb lelkészekkel va-ló beszélgetésekre, helyzetek átgondolására,

Végh Tamás (Tamás bácsi) a szeptemberi fasori gyermekevangelizáción

19Lelki házunk tája

és erõsítésre. Hálás szívvel éltem át a boldognapokat, s értettem meg az új helyzetembenszolgálatom kettõs irányát.

Még belefért az elmúlt évbe egy sorozat akárpátaljai Nevetlenfaluban. A háború és amegnehezedett anyagi helyzet szorításábanegyütt imádkoztunk a lelkészcsaláddal, pres-biterekkel a gyülekezet jövõjéért, a családo-kért. Szomjas szívvel hallgatták az Igét. Azótaa lelkészházaspár is megértette, hogy Istenott akarja látni õket, nem „menekülhetnek”át az anyaországba. Döntésüket azzal is meg-pecsételte Urunk, hogy Újakliban a kis gyü-lekezettel új templom építésébe kezdtek. Kár-pátalján 2015-ben templomot épít egy kisgyülekezet?!

Az újévben Kunszentmiklóson kezdtem,születési helyem, Szabadszállás szomszéd-ságában. Majd Budakalász következett, ahola néhány éve önállósodott gyülekezet misz-sziózik újonnan választott fiatal lelkipászto-rával. Az év eleji torbágyi férfihéten sok évóta szolgálok, az evangelizációs utakon fel-ébredt, oda is meghívott testvérek között is.Megint együtt voltunk egy mikrobusznyi kár-pátaljai férfival is, akik lelkipásztorukkal Ne-vetlenfaluból érkeztek.

A következõ nagy egység az ausztráliaiutunk volt, ahol a családi találkozás hónap-jában Sydney-ben, Melbourne-ben és Ade-laide-ben hirdethettem az Igét. Errõl sokak-nak juttattunk a gyülekezeti e-mail-hálózatonát beszámolót.

Hazaérkezve két baranyai gyülekezet kö-vetkezett: Siklós és Pécs-Kertváros. Áprilismásodik felében vasárnaptól vasárnapig tar-tózkodtam Baranyában. Gyönyörû helyeketláttam, s különösen Siklóson észrevehetõentiszta levegõt szívhattunk. A lelki levegõ is„felforrósodott” ezeken a helyeken, sokanvásároltak az üdvtörténeti igehirdetés-kö-tetbõl is. Így ez úton is „folytatódik” az evan-gelizáció.

Május elején Emmausban tartottunk lelké-szi csendeshetet, ahol egyedül vagy párjukkalvettek részt a lelkipásztorok. Ennek a hétnekCseri Kálmán a gazdája. Mivel betegsége mi-att nem lehetett közöttünk, rám várt a hét ve-zetése. De a délelõtti szolgálatokat betegenis magnóra mondta Kálmán testvérünk olyanmegragadó szinten, hogy mindnyájan eliga-zítást, megújulást nyerhettünk belõle.

A nyár elõtt még egy különös élmény vártrám: Fehérgyarmat. Itt is lelkipásztorváltástörtént. A fiatal lelkész elsõ teendõi közöttevangelizációs hetet hirdetett. A Lélek külön-leges erejét éltük át napról napra az estékben,majd a pedagógusok között és az iskolásokpünkösdi istentiszteletén. Itt is „átbeszélget-tük” a hetet a lelkipásztorral, miközben láto-gattunk, és megtapasztaltam a különlegesszatmári vendéglátást.

„Szabad” nyár következett. Igaz, júliusbanTorbágyon találkoztunk lelkészi csendeshé-ten sokakkal. Nyárra más hetek nem voltaktervezve, de az egész évben folytatott alkalmiszolgálatok, vasárnapi helyettesítések, biblia-órák igei szolgálata igen.

Szeptembertõl folytatódtak az evangeli-zációk. Köztük szeptember végére a Fasorbanvállaltam a gyermekevangelizációt. MajdÁrpádföld (Nyikos Andráséknál), egy tor-bágyi férfihét (nagy örömünkre számos meg-térõvel), a budapesti Nógrádi Úti ReformátusSzeretetotthon, majd Rohod, Debrecen ésPáty, végül december 7–11. között az Új-pest-Belsõvárosi gyülekezet következett.

Hálásak vagyunk feleségemmel együtt Drá-ga Urunk testi-lelki „karbantartó” szereteté-ért, és folyamatosan hordozzuk mi is imábanfasori testvéreinket. Köszönöm, hogy sokanhûséggel hordozzák a szolgálatokat. Azzal abizonyossággal és háttérrel járok-kelek, hogyaz elsõdleges imahátterem a Fasorban van.

Végh Tamásnyugalmazott lelkipásztor

20

425 ÉVES A VIZSOLYI BIBLIAMúltidézõ és beszámoló a vizsolyi kirándulásról

Kitekintõ

Minden nap kezünkbe vesszük a Bibliát, ésabból magyar nyelven olvassuk Isten üzene-tét. A Biblia kiapadhatatlan erõforrás a hívõember számára. Idén februárban gyülekeze-tünkbõl többen részt vettünk egy Budapestenmegrendezett kiállításon, melynek témája aVizsolyban kinyomtatott Károlyi Biblia. Akiállítás házigazdája Millisits Máté mûve-lõdéstörténész volt. Nagyon sok információthallottunk tõle a fordítás történelmi, valaminta nyomtatás technikai hátterérõl. Az eredetiBibliát nem, de reprodukciót, illetve más ki-adók gondozásában megjelent kiadványokatláthattunk. Már ekkor a szívünkre helyezõ-dött annak a gondolata, milyen jó lenne azeredetit Vizsolyban megtekinteni. Eközbenváltoztak az évszakok, tavasz után nyár lett.

Szeptemberben újra felerõsödött bennünkegy közös, gyülekezeti kirándulás lehetõsége.2015. október 3-án szombaton reggel So-mogyi Péter nagytiszteletû úrral együtt busz-szal elindultunk Vizsolyba, a „Biblia bölcsõ-jébe”. Nagy várakozással mentünk, hálát ad-va Istennek a szép idõért, az alkalomért. Voltidõnk bõven beszélgetésre, halk éneklésre,hogy ne zavarjuk azokat, akik pihenni sze-retnének. Istennek énekelni mindig nagy

öröm, nekünk is az volt. Az Úr megõrzöttminket a hosszú úton. Végül megérkeztünkVizsolyba, ahol a Református Betlehem ne-vezetû épületben a templom lelkésze, KovácsZsolt Levente fogadott minket. Itt lehetõsé-günk volt felfrissülni, a polcokon felsorakozóés megvásárolható kiadványokat megtekin-teni. Meglepetésünkre a Bizonyságok fellege(100 fasori bizonyságtétel), valamint nyugal-mazott lelkészünk, Végh Tamás A Nagy Sza-badítás címû írása is megtalálható volt kö-zöttük. Nagytiszteletû úr felhívta figyelmün-ket egy rövidfilmre, melyet Olasz Ferenc ne-ves filmrendezõ 1990-ben az MTV megbízá-sából Ars Sacra Hungarica Vizsolyi Bibliacímmel készített. Majd együtt átmentünk atemplomba, ahol helyeinket elfoglalva kö-szöntötte gyülekezetünket.

Együtt énekeltük el a 90. zsoltárt, majd a2Sámuel 15,26-ot olvasta fel, ennek alapjántartott áhítatot: „Itt vagyok, tegye velem, amitjónak lát.” Dávid menekülõben van Absolonelõl. Istenre bízza magát, tegye vele az Úr, amitjónak lát. Szívbéli bizalom Isten felé. A félel-mek kimondása, a végleges odaszánás kedves

A két lelkész:Kovács Zsolt Levente és Somogyi Péter

Fasoriak a vizsolyi templompadokban

21Kitekintõ

Istennek! Jézus Krisztus is teljes bizalommaltette le életét Istennél, Õ az életé, nem pedig ahalálé. Minden jó, amit „Isten tészen”! Közösimádsággal, az Úr imájával fejeztük be azalkalmat. Nagytiszteletû úr az áhítat után el-mondta, hogy sok nehéz sorsú, cigány családél Vizsolyba, ezért lelki ápolásukra misszióiszolgálatot végeznek. Nagyon örülnének egybudapesti testvérgyülekezetnek...

Ezután sor került az Árpád-kori templombemutatására, melyet az elõdök 200 éven átépítettek ma románkorinak nevezett stílus-ban, de a késõbbiekben a gótika jegyeit ismagán hordozva. A templom tornya az 1300-asévek elején épült. A belsõ falakon páratlan,bibliai témájú freskók láthatók több korból.Középkori freskók itt, ebben a templombanláthatók a leggazdagabban. A szószék felettegy 1792-ben a templomnak ajándékozott,csodálatos szépségû korona látható. FeketeAnna nemes asszony és gyermekei adomá-nya. A vidéket elkerülte a török támadás, ezérttöbb kisebb méretû, korabeli templom maradtfenn. Némelyik nagyon rossz állapotban van,de ma is szól benne az evangélium. Közülüka vizsolyi a legjobb állapotú, mert az õsökévszázadokon át anyagi lehetõségeik birto-kában építgették, renoválták. 1905-ben a Mû-emlékek Országos Bizottsága felkarolta atemplomot. Õk kezdték helyre-, és vissza-állítatni az idõk során tönkrement részeket.

Ezek után rátért a templomban elhelyezettBiblia bemutatására. A Biblia magyar nyelvrefordítását a reformátor Heltai Gáspár kezdteel, halálát követõen Károlyi Gáspár gönci re-formátus lelkész és fordító társai folytatták.Károlyi Gáspár elvesztette egész családját,ezért minden vagyonát eladta, tehetõs párt-fogókat szerzett, többek között Rákóczi Zsig-mond késõbbi fejedelmet is. A saját és a párt-fogók anyagi támogatásával együtt Mants-kovit Bálint nyomdász közremûködésévelkezdték meg a magyar nyelvû Biblia nyom-

tatását. Mantskovit Bálint abban az idõbenszó szerint az életével játszott, mivel a nyom-tatás engedélyével nem rendelkezett. A Szent-háromság-tagadók ellenezték a nyomtatást,és mindent megtettek azért, hogy a szepesikamaránál leállítassák. Rákóczi Zsigmond-nak, az ügy egyik fõ támogatójának közben-járására azonban elhárultak az akadályok, ésa Biblia másfél év alatt 800 példányban el-készülhetett. 425 éve, 1590. július 20-án fe-jezték be ezt a hatalmas munkát, és megjelen-hetett Károlyi Gáspár elsõ teljes, magyarnyelvre fordított Bibliája.

Károlyi Gáspár így ír az elõszóban az el-készült munkához: „...szabad mindennek azIsten házába ajándékot vinni. Egyebek vi-gyenek, aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Énazt viszem, amit vihetek, tudni illik magyarnyelven az egész Bibliát, melyet eleitõl fogvasokan igyekeztek offerálni, de véghõz nemvihették.” E kiemelkedõ munka célja az volt,hogy minden magyar ember megértse az Is-ten Igéjét, és anyanyelvén szólíthassa meg azUrat imáiban. Károlyi Gáspár halála utánSzenczi Molnár Albert, a késõbbi zsoltárköltõaz eredeti szöveggel egybevetve elkészítettea javított kiadást, mely 1608-ban Hanaui Bib-lia néven jelent meg. Ma 52 eredeti Bibliahollétérõl tudnak, fõleg belföldön. Kevésegész, több töredék formájában található azMTA, a Széchényi, sárospataki, debreceni,kalocsai, kecskeméti Egyházi GyûjteményesKönyvtárakban. Napjainkig a Károlyi Biblia300 kiadást ért meg, korunk nyelvhasznála-tához igazítva, több kiadó gondozásában.

A templomból a Mantskovit Múzeumbamentünk, ahol korhû nyomdagépet láthat-

22

Gránitz Miklós fotómûvész, gyülekezetünktagja néhány éve végigkísérte fényképezõ-gépével a balassagyarmati börtönkápolnafelújítását, melyet a fogvatartottak végez-tek el. Az ökumenikus börtönkápolna új-bóli felavatását követõen a lelki gondozásmûhelyévé vált. A szolgálatban, az evan-gélium hirdetésében fasori lelkipásztorok,testvérek is részt vállaltak.

Néhány évvel ezelõtt a médiából megtudtam,hogy mûemlék-börtönkápolna felújítását kez-dik meg Balassagyarmaton, fogvatartottakrészvételével. Az elhangzottak azonnali el-határozásra ösztökéltek, mégpedig a restau-rálás folyamatának fotografikus megörökí-tésére.

Nehéz azt a vegyes érzést megfogalmazni,amit az intézmény kapujának elsõ átlépésekor

EGY BÖRTÖNKÁPOLNAMÚLTJA ÉS JELENE

Kitekintõ

tunk. Az eredetin Mantskovit Bálint fárad-ságos munkával nyomtatta ki a Biblia olda-lait. Lelkészeink közösen mutatták be ezt anehéz munkát, és nyomtattak ki egy emlék-lapot, mely az eredeti Biblia egyik szépen dí-szített oldala volt. Ezt ajándékként megkap-tuk. Viszonzásul Somogyi nagytiszteletû úrátadta 100 éves fasori templomunkról szólókiadványunk egy példányát. Innen ragyogónapsütésben gyalog sétáltunk el a Méz-múzeumba. Az épület egy régi parasztházrahasonlít, tornáca telis-tele virággal és régi,méhészetben használatos eszközzel. A falona Példabeszédekbõl vett Igék: „Mint a lé-pesméz, olyanok a gyönyörûséges beszédek.”A múzeum megálmodója és tulajdonosaMolnár Gergely, aki 12 évesen lett a méhész-kedés szerelmese. Nehéz körülményekbõl

indulva kezdett vállalkozásba. 2004-ben,21 évesen az ország legfiatalabb mestermé-hésze, majd 2008-ban, 25 évesen az év mé-hésze lett. Beszámolt a kezdetekrõl, majd abátrakkal együtt védõfelszerelésben meglá-togatták a kertben elhelyezett kaptárakban élõméheket. A jelenlévõk megfigyelhették a mé-hek csodálatos szorgalmát. Ezek a méhek biz-tosítják ma már a méhész egész családja szá-mára a megélhetést. Lehetõség volt külön-bözõ mézfajták kóstolására és vásárlására is.Mindenki jó hangulatban távozott, egy kisüveg mézzel a kezében, mely a cég ajándékavolt. Kedves befejezése volt ez kirándulá-sunknak. Nem mindennapi élménnyel,hitünkben erõsödve, a látottaktól és hallot-taktól gazdagon érkeztünk vissza Budapestre.

Pintérné Asztalos Emma

Pataki András Dávid hirdeti az Igéta fogvatartottak között

23

éreztem. De feltétlenül meg kell említenemaz intézet vezetésének részérõl a kedves fo-gadtatást, az ódon épület tisztaságát, a fegyel-mezett rendet, ugyanakkor – nem túlzás –a segítõ együtt akarást, a várakozáson felülihumánus légkört. Ez utóbbi – bevallom –merõben ellentétes volt a magammal hozott,civil megítélést átható negatív dicsfénnyelövezett elõítéleteimmel.

Már elsõ látogatásom alkalmával találkoz-tam többek között azokkal a fogvatartottak-kal, akik önkéntes, személyes hozzájárulá-sukról biztosítottak a tekintetben, hogy a maj-dani, a munkájukat, s abban részvételüket be-mutató fotográfiák nyilvánosság elé kerül-hessenek. Ugyancsak találkoztam a civil Len-csés Zsolt festõmûvésszel, az állandóan vib-ráló mûvészeti irányítóval, a feladatokbanfáradhatatlan kétkezi munkával is részt vevõalkotóval, aki megragadott mindazokat,akikkel a felújítás során együtt dolgozott.Tapintható „lelki erõmû” született itt, amelyetdr. Budai István bv. ezredes parancsnok ve-zetésével az intézet munkatársainak, valaminta dicséretes civil fáradozásoknak, a tiszteletetérdemlõ fogvatartott önkénteseknek, és nemutolsósorban Varga László börtönlelkészneka szolgálata épített és mozgatott.

Mindezek hosszú idõre biztosíthatták a haj-tóerõt a szebb idõket megélt kápolna új kön-tösbe öltöztetésének megvalósításához. Demeg ne feledkezzek a cellából átalakított, ide-iglenes mûteremben folytatott szoborkészí-tési munkák egyik jóízû, derûs pillanatárólse. Éppen a kápolnát majdan díszítõ orosz-lánfejekkel foglalatoskodtak P. István ésS. Imre mûvészi tehetséggel megáldott, bár„intézeti formaruhát” viselõ urak. Az említettszoborból több egyforma kiöntése volt a fel-adat. Mikor éppen az egyikkel bíbelõdtek, ahelyiségbe érkezõ tiszt, Nemszilaj századosa várakozó érdeklõdés vidám, felcsattanó kér-désével toppant be: – Megtörtént már az

Kitekintõ

újabb ellés? Válaszul harsány kacagás töltöttebe a kicsinyke termet. Az oldott hangulatújabb bizonyítékaként szabadjon megemlí-teni azt, ami a festett üvegablakok egyikénekbeemelése alkalmával esett meg. A nagy sú-lyú mûvészeti alkotást két fogvatartott vittevégleges rendeltetési helye, az ablaknyílásfelé. Mikor az megbillenni látszott, az egyiknevelõ nyújtott sietõn féltõ segítséget, s ter-mészetesen a további mûveletekhez is. Kis-vártatva hangzott: – Zoli, látlak, hogy végredolgozol! – nyugtázta a tiszt társa valameny-nyiünk derülésére. Az élcelõdõ percekre em-lékeztetve az epizódot fotó is õrzi.

Különös örömmel töltött el az is, hogy acélba érés, felszentelés magasztos pillana-tainak részese lehettem. Annak a „ments-várnak” megáldásán, amely az ökumenikusöszszetartozás mindig megújító forrását, alélek felemelését nyújtja az elkövetkezendõk-ben a rendkívüli, sajátos közösség számára.

A képek elkészítéséhez bõségesen merít-hettem az „erõmûben” felhalmozottakból,amelyek vezéreltek fotómasinám exponálógombjának megnyomásakor. Mondhatom,nagyra becsült Barátokra tettem szert, olyanösszefogás élményében részesülhettem, amelya rácsokon kívüli élet résztvevõinek példáulszolgálhat a mindennapi teremtésben, a maga-mutogatás nélküli önbecsülésben. Hirtelenfelötlött bennem, hogy hányas jegyet adnaaz elõbbiekben említettekre gyermekkoromjóságos, szeretetre, összefogásra oktató taní-tója, Pista bá’, de rögtön tovaröppent a bizarrkép, hiszen most a csupa nagybetûs ÉLETosztályoz.

Az ökumenikus börtönkápolna, újbóli fel-avatását követõen a lelki gondozás mûhelyé-vé vált. A felszentelt igehirdetõk, a világi élet-ben jártas tudósok, mûvészek, a Teremtõvelkapcsolatot tartó civilek lelki támaszt nyújtóelõadásokkal látogatták és jelenleg is látogat-ják a szakrális helyet. Alkalmanként ezeken

24 Lelki házunk tája

az eseményeken a fogvatartottak önkéntesenjelentkezõ tábora szívesen és nagy számbanvesz részt.

Gyülekezetünk nagyra becsült lelkészei:Somogyi Péter, Végh Tamás, Pataki DávidAndrás, valamint Székely Tamás az elmúltidõszakban szintén bekapcsolódtak a fogva-tartottak léleképítésének felemelõ, áldozatosmunkájába. Ezúton is köszönjük önzetlen fá-radozásaikat. Nagy szükségét látjuk azoknakaz elõadásoknak, amelyek annak bizonyságát

nyújtják az elesetteknek, hogy nem mindenéletút vezet a börtöncellák felé.

Reményteljes szívvel várjuk gyülekezetünkáldozatvállaló testvéreinek jelentkezését lel-készi hivatalunkban, akik úgy érzik, hogy lel-kiekben felkészültek támogató muníciót vinniegy-másfél órás elõadás formájában a balas-sagyarmati börtön férfi fogvatartottainak aközeljövõben. Várható fáradozásaikat Istenáldásával köszönjük!

Gránitz Miklós

ASSZONYOK KRISZTUS KÖRÜLBeszámoló a nõi csendesnapról

Nõi csendesnapra látogattunk el... Nem, nempusztán a fasorira gondolok, amin mindigrészt vehetünk szeptember utolsó szombat-ján. Egy másikra, egy, még a fasorinál is sok-kal meghatározóbbra, sokkal megrázóbbra.

Az idei nõi csendesnap kezdõ áhítatán So-mogyiné Ficsor Krisztina a Márk 15,40–41alapján arról beszélt, hogy a kereszt tövébenálló asszonyok tulajdonképpen nõi csendes-napon vettek részt. Hiszen egy-egy ilyen al-kalmon mi is azért gyûlünk össze, hogy Krisz-tusra figyeljünk, az Õ jelenlétében együttgondolkodjunk életünkrõl, szolgálatunkról,dolgainkról. Ezek az asszonyok voltak talánaz elsõk, akik ilyenalkalmon vettekrészt, egy megren-dítõ, mélyen meg-indító nõi csendes-napon. Távol álltak,hiszen õk „csak”asszonyok voltak,de ott voltak, nemtörõdtek a megve-téssel, a gúnnyal, akiszolgáltatottság-

gal, hisz Jézussal járva megtanulták, hogyértékesek, hogy megajándékozottak. Ezérttartottak ki Krisztus mellett egészen a keresz-tig. Vajon mi meddig megyünk el Jézusért?Csak amíg könnyû? Amíg körülöttünk csodáktörténnek? Amíg az ötezer közt mi is jól la-kunk? Vagy vállaljuk mi is a gúnyt, a megve-tést, a lenézést, tudva, hogy nem a világ adjaaz értékünket, hanem Isten, aki minket is aMaga képére teremtett? Bár tudnánk elmennia keresztig, és ott Vele átélni a legnagyobbcsodát!

Az elõadásban Vörös Éva az ember terem-tésének, valamint Ábrahám, Sára és Hágár

történetének alapjánbeszélt nõi mivol-tunk, Istennel és avilággal való kap-csolatunk kérdései-rõl, arról, hogy Istennem csak a férfit,hanem az asszonytis a maga képére te-remtette. Ezért mi isbátran járulhatunkElé, megélhetjükA nap két elõadója: Vörös Éva és Tarcsa Edit

25Lelki házunk tája

Vele való kapcsolatunkat. A délután folyamánpedig Tarcsa Edit beszélt nekünk mindarról,amit az Úr végzett az életében. Szinte minthaaz áhítatban hallottakat ismételte volna el. El-mondta, hogyan juttatta el õt Isten a szépség,gazdagság, anyagi értékek „bûvöletétõl” akeresztig; odáig, hogy ki tudta mondani,Krisztussal nem számít a megvetés, Vele méga vécépucolás is lehet áldott szolgálat, ott, atakarítószerek között is lehet lelkeket men-teni, vigasztalást nyújtani az elesetteknek, Õott is tud olyan békességet adni, amibõl bõvenjut másoknak is. Edit ezt a békességet árasztjatovábbra is, de már évek óta a gyermekek

közötti szolgálatban. Nekik is arról beszél,amirõl nekünk is bizonyságot tett, hogy Istenesokaknak lehet, de Atyja csak annak, aki egé-szen rábízza magát, aki kész elmenni egé-szen a keresztig.

Ahogy akkor, kétezer éve azoknak azasszonyoknak, úgy nekünk is volt mit végig-gondolnunk, sok mindent át kellett/lehetettértékelnünk, talán volt, amivel nem tudtunkmit kezdeni, talán volt, ami megbotránkoz-tatott, de velük együtt mi is Krisztus kereszt-jének tövében állhattunk meg, Õrá figyel-hettünk, és ez mindennél nagyobb áldás!

Pataki Dorottya

„Az adventi idõ fontos figyelmeztetése Jézus Krisztus visszajövetelérõl szól. És errõl mi,hívõk is sokszor elfelejtkezünk... Eszembe jut, hogy a szüzek is, az okos szüzek, tudják azt,hogy ez a múló élet csak arra való, hogy várjuk vissza a võlegényt, az Úr Jézust.”

Südyné Zsóka

„A várakozás, advent hetei olyanok, mint a szülés elõtti utolsó hónap: a legnehezebb, mégisa leginkább várva várt csoda érkezésének kimondhatatlan ideje, aminek minden napjaerõfeszítés, ugyanakkor a bizakodás és hit megélt valósága... A mi megajándékozottságunkathogyan éljük meg? Az a kettõs hatás, ami a földi, tárgyi ajándék és a mennyeivel megaján-dékozottság együttesét adja, hogyan tölti be életünket, ünnepünket?... A ma ünnepvárásábanelsõsorban a Vele való kapcsolatomat, hitem erõsítését, és a társammal közös Rá figyelésttartom elsõdleges célnak. Ha ebben egységesek, hûségesek leszünk, tudom, hogy mindenszükséges azon felül ajándékként megadatik nekünk.”

Szabóné Vörös Katalin

„Hányszor mondjuk mi magunk is azt, hogy meddig késik még az Úr? Mi már sürgetnénkÕt, de Õ miértünk késik. Azért késik, hogy minél többek megragadhassák a kegyelmet.Hogy minél többen meghallják az Õ hívó szavát, azt, hogy Õ eljövendõ, és azt szeretné, haott lennénk és készen lennénk az Õ érkezésekor, a második eljövetelekor... Egy biztos: hogyaz Úr eljövendõ, és Õ azért szeretne eljönni, hogy mindnyájan ott legyünk Vele a mennyeikarban, dicsõítsük Õt, és ebben a boldogságban élhessük le a mostani ádventet és azokat anapokat, amik a Vele való találkozásig még hátravannak. ”

Tolnayné Csattos Márta

AZ ÉN ADVENTEMGondolatok a presbiterfeleségek tavalyi adventben elhangzott bizonyságtételeibõl

26 Kollégium

Évek óta a vágyam volt, hogy reformátorunkéletútjával, személyével bõvebben megismer-tessük a gyermekeket. Hálát adok Istennek,hogy ez szeptember 25-én egy Kálvin-csen-desnap keretében megvalósult. Reggel közösáhítaton vettek részt juliannás diákjaink, me-lyen Kálvin jelmondatáról volt szó a Római-akhoz írt levél 11. részének befejezõ szakaszaalapján: „Bizony tõle, általa, és érte van min-den: övé a dicsõség mindörökké. Ámen.”

Az alsósok vegyes csapatokra osztva állo-másokon haladtak végig, melyek során Kál-vin életének egy-egy városába érkeztek, a vá-rosokhoz kapcsolódó történeteket hallottakés feladatokat kaptak. Minden jól elvégzettfeladatért egy-egy ezüst tallér járt a csapatok

EMLÉKEZÉS KÁLVIN JÁNOSRAszámára. Az volt a cél, hogy gyûljön összeaz adomány a genfi akadémia felépítésére!Délben közösen lepleztük le a genfi akadémiaképét az összegyûjtött tallérok árán.

A felsõsök reformátorunk életérõl hallgat-tak elõadást Fodorné Ablonczy Margit szol-gálatával, és csoportonként feldolgozták ahallottakat a drámapedagógia eszközeivelegyéni életükre is alkalmazva.

Kívánjuk mindenkinek, hogy a Reformáció500 éves évfordulójához közeledve ismerjükmeg reformátoraink életét, harcaikat, gyõzel-meiket és tanításaikat! Életükbõl csodálatospéldákat kaphatunk, és útmutatást találunk ami életünkre nézve is.

Somogyiné Ficsor Krisztina

A nevelési sorozat szombatonként 16 órától folytatódik a Szabó Imre teremben.Január 16. Keresztyén gyermeknevelés. Elõadó: dr. Tolnay Lajos orvos

Február 13. Kicsoda a gyermek Isten szerint? Elõadó: Somogyi Péter lelkipásztor

A Kálvin-csendesnapra készült tabló a gyermekek munkáiból a Julianna iskolában

27Kollégium

D I G I T I N I KElõadás a digitális nemzedék megszólíthatóságáról

Tavaly júniusban Miklya-Luzsányi Mónikaelõadását hallgathattuk segítségül, hogy a maigyerekek „számítógépõrületét” másképp lás-suk, ne „õrületnek”, hanem egy olyan „alap-helyzetnek, amit meg kell értenem. Így fogomtudni õket segíteni, hogy jól éljenek vele.”

A digitális nemzedék gyermekeinek mo-notóniatûrése bizonyítottan csekély, ezért atanításban a motiváció súlya felértékelõdik.Ezzel a nemzedékkel kapcsolatban jelenlegmég a diagnózis felállításának fázisánál tar-tunk. Hogyan tudjuk õket megszólítani ésmegérteni, nevelni, tanítani? Mindenekelõttazonban imádkozhatunk értük, ahogyan aztJézus kérte fõpapi imájában: „Nem azt kérem,hogy vedd ki õket a világból, hanem hogyõrizd meg õket a gonosztól.” (Ján 17,15).

Fehér Marianna – juliannás szülõ

Megerõsítést nyertünk, hogy az X, Y, Z ge-nerációkkal való személyes kapcsolatainkbanis megtartható hosszú távon a bizalom.

Pálmai Csilla – édesanya, óvó nénia Csipkebokor óvodában

Az „igazságot” ma már annak ítélik oda, akimegfizeti, a posztmodern ember számáracsak az a bûn, amit „Ellenem” követnek el.Tény, hogy a fiatalság intellektuálisan nagyonérett, érzelmileg viszont gyakran infantilis.A szülõ nem hallgatja meg a gyermek prob-lémáit, a gyermek pedig nem tud mit kezdeniaz érzelmeivel. A digitális nemzedék gyer-meke akkor ijed meg a kiránduláson, ha nincstérerõ, és akkor veszíti el a létbiztonságát, hanincs rajta a hálózaton. Õk már a könyveketis úgy olvassák, mintha a számítógép abla-kain tallóznának: jobbra és balra néznek, az-tán le és fel. Muszáj nekem is együtt sodród-

nom a korral, miközben „Jézus Krisztus teg-nap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13,8)?A térerõ vagy Jézus Krisztus adja meg a lét-biztonságomat? A digitális nemzedék család-tagjaira, tanítóira, de ránk, gyülekezeti tagok-ra is vár a feladat, hogy megértsük: JézusKrisztus mindenkinek ad „intelligenciákat”,azaz tálentumokat.

Marton Piroska – lelkész

Ha a régen bevált módszerekkel próbáljukelérni a gyermekeket, nem fogunk a kívánteredményhez jutni. Õk már mások, akár tet-szik ez nekünk, akár nem. Misszionáriuskéntazt gondolom, a világ változhat, de az Úr Jé-zus parancsa nem. Ma is el kell mennünk,hogy tanítvánnyá tegyünk minden népet, agyermekeket is. Az üzenet sem változott, azÖrömhírt kell hallaniuk, hogy az Úr Jézusbanúj életet nyerhessenek.Istenes Rita – Vasárnapi Iskolai Szövetség

A nap legfontosabb tapasztalata az volt, hogya Z generáció sem nem rosszabb, sem nemjobb, mint bármelyik korábbi, csak más. Ne-künk kell megújulnunk módszertanilag. Meg-erõsítést kaptam az ott lévõ tanár kollégáktól,hogy ezt csak elkezdeni nehéz. Másrészt apedagógusnak meg kell teremtenie annak alehetõségét, hogy a tanítványaival a világbanzajló eseményeket meg tudja beszélni, hogyne csak a kortársakkal beszéljék meg a körü-löttük levõ, gyakran ellenõrizetlen informá-ció- és eseményáradatot. Fontos, hogy az ér-tékekrõl õszintén beszéljünk velük, mert atechnika felgyorsult, de az ember egyedi lelkifejlõdése nem változik: „Szenteld meg õketaz igazsággal: a te igéd az igazság.” (Ján 17,17).

Karacs Zsuzsa – pedagógus

28 Hitvallás

E sorozat célja, hogy segítséget adjon a Hei-delbergi Káté folyamatos tanulmányozá-sához. Hitvallásunk 52 Úrnapjára történõ ta-golása jó keretet és lehetõséget kínál ehhez.A részletesebb taglalás mellõzésével, bibliai,irodalmi, valamint életbõl vett példák segít-ségével hozzájárulhat e cikksorozat a hitval-lási szövegek értelmezéséhez.

Az elsõ Úrnapja kérdéskörében az egyet-lenegy vigasztalással ismerkedtünk köze-lebbrõl, majd a második, a harmadik, a ne-gyedik Úrnapjára tekintve az ember nyomo-rúságával foglalkoztunk. Az ötödik Úrnap-jával kezdõdõen áttértünk az ember megvál-tásáról szóló részre, a kilencedik Úrnapjátólpedig az Atya Istenrõl szóló kérdésekre.A 11–19. Úrnapja kérdés-feleletei az Apos-toli hitvallás Fiú Istenrõl szóló magyarázatátadják, s azokat a kálvini gondolatokat veszikát, amelyeket a Genfi Kátéban fogalmazottmeg a nagy reformátor. Legutóbb a 15. Úr-napja kérdéskörén belül az Úr Jézus szenve-dését, elítélését és a keresztvállalásig menõáldozatát ismerhettük meg.

Most tekintsük át a 16. Úrnapja kérdéseités feleleteit.

Miért kellett Krisztusnak a halált elszen-vednie? Azért, mert Isten igazságos és igaz-mondó lévén, semmi más módon a mi bûnün-kért eleget tenni nem lehetett volna, hanemcsakis magának, Isten Fiának a halála által.

Miért temettetett el? Azért, hogy ez bi-zonysága legyen annak, hogy valósággalmeghalt.

Ha Krisztus meghalt érettünk, miért kellnekünk is meghalni? A mi halálunk nem bû-nünkért való elégtétel, hanem csak meghalása bûnnek és átmenetel az örök életre.

„AZ ÉN KÁTÉM IS!”Hitvallási irataink hasznáról

Mi egyéb hasznunk van még Krisztus ke-resztfán való áldozatából és halálából? Az,hogy az Õ ereje által a mi óemberünk Õveleegyütt megfeszíttetik, megöletik és elte-mettetik, hogy a test gonosz gerjedelmei neuralkodjanak többé mibennünk, hanem mimagunkat hálaáldozatul Õneki szenteljük.

Miért teszed ezt is hozzá: „szálla alá pok-lokra”? Azért, hogy legnagyobb megpróbál-tatásaim között bizonyos lehessek afelõl,hogy az én Uram, a Krisztus, az Õ kibeszél-hetetlen gyötrõdéseivel, szenvedéseivel ésrettegéseivel, melyeket lelkében a keresztfánés annak elõtte is elszenvedett, engem a pokolkínjaitól és gyötrelmeitõl megszabadított.

Itt és most a krisztusi életmozzanat konkrét-ságával szólal meg a Heidelbergi Káté, s ki-fejti, miért is van szükség a bûnök bocsána-tához nem kevesebbre, mint Isten Fiának ha-lálára. Isten igazságának ugyanis nem voltképes eleget tenni semmi, csak az Úr Jézusszenvedése és halála. Õ magára vette az em-ber ruháját: az igazságtalanságot, a hamissá-got, s ebben a ruhában meghalt – vagyis ér-tünk, miattunk és helyettünk viselte el mind-ezt. A mi bûnünket vette a vállára, és eggyétette magát a bûnösökkel, hogy Isten elé vigyeaz ember átkos-terhes voltát. Ez történt a ke-reszten is. A kereszt mutatja, hogy az em-berben nincsen semmi jó, hogy az ember atörvénnyel a kezében megöli a törvényadót.Ezen, az ilyen mélyre süllyedt emberen csaka kegyelem segíthet. Hiszen az ember bûnös-nek születik, és Jézus áldozata s bûneinekmegbánása nélkül bûnben is hal meg. ÁmdeIsten Jézusban megbocsát, és ha az ember ke-gyelmet kér, minden bûnét elfedezi, életétmegújítja, és a halálnak halálától megváltja.

29Hitvallás

Jézus halála nem tragédia, végzet, hanem pá-ratlan cselekedet. Önmagától vállalta a halált(olvasandó: János 10,17–18). Az embersor-sot magára vette a mi Urunk, és belépett ahalálba is érettünk, hogy abból kimentsen,és a halálfélelemtõl is megszabadítson ben-nünket. Az Õ jelenléte a sírban azt jelenti aszámunkra, hogy Jézus Krisztus megszentelteaz ember sírját. Ezáltal az elveszti „utolsónyugalomhely” jellegét; Jézus változtatja áta várakozás helyévé.

A sír ily módon kapu az örök élethez (olva-sandó: Református énekeskönyv 347,3).Gondoljunk a sírköveken, fejfákon láthatóhitvallásos rövidítésre: A. B. F. R. A. –„A boldog feltámadás reménysége alatt ittnyugszik...”. Bizony figyelmeztetés ez a né-hány betû Krisztus halál és sír feletti gyõzel-mére (olvasandó: Jelenések Könyve 14,13).

Mindazonáltal a kereszt nem a fizikai ha-láltól mentett meg, hanem a lelki haláltól (ol-vasandó: János 5,24), de a fizikai halál testilétünkhöz tartozik. Krisztus halálának hasznaabban van, hogy Õ így öli meg az óembert,azt a lelkületet mibennünk, amely ragaszko-dik a magához fûzõdõ tulajdonjoghoz, és azéletet magának akarja megtartani. (Az óem-ber az, akit a Sátán megcsalt, és arra indítja,hogy ne bízzon Istenben, maradjon a magaura.)

Krisztus megváltó áldozatának ereje újhelyzetet teremt az életünkben. Napról napraszembesít bennünket óemberünkkel, a régiénünk továbbélésébõl származó jellemhibá-inkkal, gyarlóságainkkal és gyengeségeink-kel. De az apostollal együtt így kiálthatunk:ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít megengem e halálnak testébõl (Róma 7,24)? AKáté válaszában benne van a megoldás: a ke-resztáldozat az én régi énem halálos ítélete.Krisztus kereszthalálából szabadító erõ tá-mad! A megfeszített, meghalt és gyõztes Üd-vözítõvel való hitközösségben megszületik

mibennünk a szeretet és a háládatosság belsõkésztetése. Istennek szenteljük oda magun-kat, az Õ szolgálatára szánjuk oda életünket(olvasandó: Róma 12,1–2).

És akinek itt a földön nem kellett a szeretet,a bocsánat, a jóság, nem kellett Isten – azo-kat szánja oda Jézus a gyehennára. A kárho-zat, a halál utáni elvetettség jellemzésérehasználja Õ ezt a kifejezést. Azok, akik Istenakarata ellenében éltek, rosszat tettek mások-nak, vétkeztek Isten törvénye ellen, és nembánták meg azt – õk kerülnek a gyehennára,a pokolra.

Jézus pokolra szállásának értelmezésénélmegoszlanak a tanítások. Egyik magyarázatszerint ez halála után történt. Mi Kálvinnalegyütt inkább azt valljuk, hogy nem a halálutáni, hanem éppen a halál elõtti állapot,amelyben Istentõl és embertõl való elhagya-tottsága nyer kifejezést. Azt kellett elszen-vednie, ami lényétõl leginkább idegen volt, abûnt. Szenvedett a Gecsemáné kertjében, ami-kor a halálfélelemtõl vért verejtékezett, a Gol-gotán, amikor félelmetes tapasztalatot szerzett:az Atya barátságos arca rejtve maradt elõtte,és amikor a kereszt lábánál mások gúnyol-ták Õt.

A pokolra szállás hangsúlyozásával azApostoli hitvallás azt a bibliai igazságotakarta megvallani, hogy a kereszthalállalmegkezdõdött Jézus megdicsõülése azáltal,hogy legyõzte a bûnt, a halált, a Sátánt és an-gyalait – és a pokol minden hatalmasságát.Ez alapján teljes biztonsággal mondhatjuk,hogy Krisztus üdvösséget szerzõ áldozatamindenkire érvényes, nemcsak elõre, és nem-csak a kortársakra, hanem az egész emberinemzetségre kihat. Hogy ez a kiterjesztéspontosan hogyan történt, és mikorra datál-ható, nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy a ke-gyelem mindenek fölött van. Nem a kárhozat,hanem a kegyelem a végsõ szó hordozója.

Szerkesztette: Dévai-Józsa Gábor

30

Adventben járunk. Biztosan tudjátok, hogyaz advent szó eljövetelt jelent, az Úr eljöve-telének várását. Biztosan ismertek több szo-kást, ami ehhez az idõszakhoz kapcsolódik(pl. adventi koszorú, naptár kifüggesztése).Ti is készíthettek papírból, kartonból vagytextilbõl fenyõfa- vagy koszorúsablont! Te-gyetek rá papírdíszeket, melyekre Jézus eljö-vetelével kapcsolatos Igéket is írhattok, ezek-rõl akár a hozzátok érkezõ vendégekkel, ro-konokkal is beszélgethettek. Az idei advent-ben a karácsonyfán található díszek jelké-peivel szeretnénk Benneteket megismertetni.A csillaghajtogatáshoz mellékeltünk egy sab-lont is Számotokra.

fenyõfa, fenyõág: az örökzöld az örök élet-re utaló szimbólum. A fa egyben életfát isjelenthet.

csillag: a csúcsdísz a betlehemi csillagrautal, mely Jézus megtalálásához vezette apásztorokat. A többi csillag szintén IstenIgéjének, világosságának jelképe lehet. Ezértezekre írhattok rövid bibliai Igéket is Jézuseljövetelérõl (pl. Jn 12,46; Lk 9,56; Lk 19,10;Jn 11,27; Lk 4,43).

gyertyák: szintén a világosságot szimbo-lizálják, ezekre is írhattok igei üzenetet. (Azadventi koszorún lévõ négy gyertyáról szólóéneket is biztosan ismeritek.)

szalmadíszek: a jászolra emlékeztetnek,ahol Jézus megszületett.

pásztorbotcukordíszek: a pásztorokat jut-tathatják eszünkbe, akik elsõként látták Jé-zust, és hódoltak Õelõtte.

KEDVES GYEREKEK!arany díszek: a napkeleti bölcsek is az elsõk

közt köszöntötték Jézust, és királynak járóaranyat (valamint tömjént és mirhát) ajándé-koztak neki.

almák, gömbdíszek: a bûnbeesést juttat-hatják eszünkbe, az élet fájának gyümölcseireutalnak.

girlandok, füzérek: mint egy kígyó, úgy te-kerednek a fára. Kire utalhat? Ne feledjük,hogy Jézus a bûneink büntetését átvette he-lyettünk!

angyalkák: a pásztoroknak angyalok jelen-tették az örömhírt – mi is adjuk tovább má-soknak!

És íme a hajtogatható csillag: a közepéreragaszthattok egy kör vagy négyzet alakú lap-kát, erre szintén írhattok igei üzenetet.

Készítési útmutató:1. Vágd el az átlónál, így kapsz két három-

szöget!2. A háromszög két élét hajtsd a középvo-

nalhoz!3. Hajtsd ki a sarkokat!4. Fordítsd meg!5. Hajtogass négy ilyen elemet, és ragaszd

össze õket a rajz szerint!Áldott adventet és karácsonyt kívánunk

szeretettel!Zsó néni, Bérces Kori néni

és Szemenyei Eszter

Gyermekkuckó

31Hirdetések

� December 13-án, vasárnap 18 órától Michael Card és barátainak karácsonyi kon-certje a templomban (közremûködik a fasori református gyülekezet énekkara)

� Január 3-án, vasárnap 17 órától Improvizációk a Biblia lapjaira — Pálúr János orgo-nahangversenye

� Január 11-én, hétfõn 19.30-tól Maurice Duruflé összes orgonamûve a Zeneakadémiaorgonaszakos hallgatóinak elõadásában

� Február 7-én, vasárnap 17 órától Csákány Marianna elõadásában énekek a Duna mellékiénekeskönyvbõl

� Március 6-án, vasárnap 17 órától orgonaavató istentisztelet� Március 8-án, kedden 18 órától ünnepélyes orgonaavató hangverseny

ZENÉS ÁHÍTATOK, KONCERTEK A TEMPLOMBAN

í December 14-én, hétfõn idõsek adventi szeretetvendégsége 15 órától és szolgálók évvégi megállása 18 órától a Szabó Imre teremben

í December 20., advent 4. vasárnapja: 10 órakor karácsonyi családi istentisztelet, utánaközös ebéd, majd 16 óráig adventi családi csendesnap

í December 25., péntek, karácsony 1. napja: 8 és 10 órakor istentisztelet úrvacsorával(10 órakor gyermekmegõrzés 3 éves korig, gyermek-istentisztelet öt korcsoportban)17 órakor istentisztelet úrvacsorával

í December 26., szombat, karácsony 2. napja:10 órakor istentisztelet úrvacsorával(gyermekmegõrzés 3 éves korig, gyermek-istentisztelet két korcsoportban)

í December 27., vasárnap:10 órakor istentisztelet (gyermekmegõrzés 3 éves korig, gyer-mekistentisztelet öt korcsoportban)

í December 31., csütörtök: 18 órakor óévi istentiszteletí 2016. január 1., péntek: 10 órakor újévi istentisztelet (gyermekmegõrzés 3 éves korig,

nagyobbaknak foglalkozás a Szabó Imre teremben)

KARÁCSONYI, ÚJÉVI ALKALMAK

♦ 15.00 Köszöntés — Járay Loránd református lelkipásztor. Nyitó imádság — Marton Piroskareformátus lelkipásztor

♦ 15.10 Jelnyelvi ének —Kõszikla Siketek Baptista Gyülekezete♦ 15.15 Igehirdetés — Marton Piroska református lelkipásztor♦ 15.30 Igei szolgálat — Ponicsán Erzsébet evangélikus lelkipásztor♦ 15.40 Igei szolgálat — Kovács Imre baptista lelkipásztor♦ 15.50 Igei szolgálat — Erdõdi Ferenc római katolikus lelkipásztor♦ 16.00 Záró imádság — Kovács Imre baptista lelkipásztor♦ 16.05 Jelnyelvi ének — Kõszikla Siketek Baptista Gyülekezete♦ 16.10 Szeretetvendégség

ÖKUMENIKUS JELNYELVI ISTENTISZTELET2016. január 31. vasárnap 15 óra

32

FASORI HARANGSZÓBudapest-Fasori Református Egyházközség

negyedéves kiadványa

1071 Budapest, Városligeti fasor 5. • www.fasor.huE-mail: hivatal@fasor.hu • Telefon: 342-7311

Felelõs szerkesztõ: dr. Szabó Zsolt

Szerkesztõk:Cseke Hajnalka, Dévai-Józsa Gábor,

Diószegi Rita, Somogyiné Ficsor Krisztina,dr. Széplaki György, Tézli Péter

Tördelõszerkesztõ: Lengyák András

Korrektor: Diószegi Rita

Hirdetések

HETI ALKALMAINK♦♦♦♦♦ Énekkari próba vasárnap 8.30-kor♦♦♦♦♦ Istentisztelet, gyermek-istentisztelet és

gyermekfoglalkozás 5 korcsoportban(3–5 és 5–7 évesek, I–II., III–IV. ésV–VI. osztály), 3 éves korig gyermek-megõrzõ szolgálat vasárnap 10 óra

♦♦♦♦♦ Siloám csoport hétfõn 18 óra♦♦♦♦♦ Bibliaóra kedd 10 óra♦♦♦♦♦ Bibliai közösségi óra szerda 18 óra♦♦♦♦♦ Nagyifi bibliaóra (18–25 éves korig)

szerda 18 óra♦♦♦♦♦ Gyülekezeti bibliaóra csütörtökön 15 óra♦♦♦♦♦ Kisifi bibliaóra (konfirmációtól 18 éves

korig) péntek 17 óra♦♦♦♦♦ Fiatal felnõttek köre péntek 18 óra

HAVI ALKALMAINK♦♦♦♦♦ Gyülekezeti imaközösség a hónap 2. va-

sárnapján 8.30-kor♦♦♦♦♦ Úrvacsorai istentisztelet a hónap utolsó

vasárnapján 10 és 17 órakor (mindkét idõ-pontban ugyanaz az igehirdetés lesz)

♦♦♦♦♦ Istentisztelet utáni teaház a hónap 2. va-sárnapján

♦♦♦♦♦ Zenés áhítat a hónap 1. vasárnapján 17órakor a hónap 1. és 3. vasárnapján az is-tentiszteleten. Szülõknek, keresztszülõk-nek a fogadalomtételre felkészítõ két al-kalom: a keresztelés hetében kedden éscsütörtökön17.30-kor

♦♦♦♦♦ Párápoló tanfolyam a hónap 1. hétfõjén18 órakor

♦♦♦♦♦ Férfi bibliaóra a hónap 2. keddjén 18 óra-kor

♦♦♦♦♦ Baba-mama kör a hónap 1. és 3. csütörtö-kén 9.30–11.30-ig gyermekmegõrzéssel

♦♦♦♦♦ Családosok párosköre a hónap 3. pén-tekén 18 órakor gyermekmegõrzéssel

♦♦♦♦♦ Nõi kör a hónap 2. szombatján 16 órakor♦♦♦♦♦ Pároskör a hónap 2. szombatján 17 órakor♦♦♦♦♦ Összevont közös bibliaóra a hónap utolsó

péntekén 18 órakor