Csillagászati műszerek

Készítette: Nyeste Katalin

Nagy-Seres Imola

XI. G

Tartalomjegyzék

• Lencsés távcsövek Galilei-féle lencsés távcső Kepler-féle lencsés távcső

• Tükrös távcsövek Newton-féle tükrös távcső Herschel távcsöve

• Rádiótávcsövek

Galilei-féle lencsés távcső

A teleszkóp első megjelenési formája holland optikusok, majd Galileo Galilei által 1609-ben, lencsékből felépített távcső volt. Ez az optikai rendszer, két lencséből áll, egy domború (konvex) objektívből és a mögötte elhelyezkedő homorú (konkáv) szemlencséből. A homorú lencsét az objektív fókuszpontján belül találjuk meg.

Ez a lencsés távcső, egyenes állású képet ad, de a látómező mérete a többi lencsés távcsőben megfigyelhető elrendezéshez képest meglehetősen pici. Manapság ezt a rendszert kutató munkára nem használják, mert az egyszerű lencsék miatt számos optikai hibával terhelt képet ad, de színházi távcsőként ma is közkedvelt.  

Kepler-féle lencsés távcső

A Kepler-féle lencsés távcső tekinthető a mai lencsés teleszkópok ősének. Itt is két fő lencsét találunk, de a Galilei-féle elrendezésben szereplő homorú lencse helyett domború lencsét használunk, mely az objektív primér fókusza mögött van. Ennek következményeként fordított állású képet kapunk, de ez egyáltalán nem okoz nehézséget a csillagászati megfigyeléseknél.

Tulajdonképpen az okulár és az objektív fókusza egy pontba esik, ezért a a távcsőbe párhuzamosan érkező sugarak a szemlencsét szintén párhuzamosan hagyják el. A teleszkóp nagy előnye a Galilei-távcsővel szemben, hogy a látómezeje sokkal nagyobb, igaz ehhez a távcső tubushosszát meg kellett növelni.

A mindennapi életben használatos duplacsövű távcsövek (binokulárok) jól használhatók csillagászati megfigyelésekhez is. Ezek nem fordított, hanem egyenes állású képet adnak.

Newton-féle tükrös távcső

1672-ben Isaac Newton bemutatta az akadémián saját tervezésű távcsövét. Az általa használt elrendezésben egy nagyon pontos paraboloid főtükör és egy sík segédtükör van. A főtükörről visszaverődő fénysugarak a 45 fokban megdöntött segédtükörre esnek, mely így egy derékszögű eltérítést eredményez a fényútban. A fény végül az okulárba jut, mely a távcsőtubus oldalán levő nyílásban helyezkedik el. Az amatőrcsillagászok a mai napig legszívesebben ezt a típusú távcsövet használják a megfigyeléseikhez.        

Newton távcsöve

Herschel távcsöve

Ha a távcsövek bemutatását a történelmen keresztül követjük, akkor a következő lépés, amit meg kell említeni, a William Herschel által megépített nagy távcső. Az ún. Herschel-szerelésű távcsövekben nincs segédtükör, a főtükör kissé meg van döntve, ami kicsit megnöveli az optikai leképezések hibáját. Az okulár a tubus peremén található. A szerelés érdekessége az, hogy a távcső által készített képet a főtükörrel szemben pillanthatjuk meg. Nagy előnye az előző távcsövekkel ellentétben, hogy a segédtükör nem takar ki fényt a fényútból. A Herschel által elkészített legnagyobb távcső átmérője 122 cm volt, ezt 1789-ben állította össze.

A rádiótávcsövek működési elve. A legfontosabb rádióteleszkópok

A földi légkör a látható fényen, az optikai tartományon kívül a rádióhullámokat is átereszti. Az égitestek rádiósugárzásának vizsgálatához a II. világháború után egyre nagyobb parabola antennákat készítettek. Manapság 100 méteres átmérőjű ilyen teleszkópok is működnek. Ha több rádiótávcsővel egyidejűleg ugyanazt az objektumot mérjük (interferometria), akkor az rádiósugárzásának térképe sokkal részletgazdagabb lesz. Már a Föld körül is kering rádióteleszkóp (Hubble-teleszkóp).

A rádióantennák egyik érdekes felhasználási területe: az idegen civilizációk esetleges üzeneteinek keresése.

ALMA egy négyzetkilométeres méretével a legnagyobb csillagászati műszer lesz

A földi és az űrbe telepített rádióteleszkópok együttes mérései adják a legrészletgazdagabb képeket

Bibliográfia

http://tudasbazis.csillagaszat.hu/csillagaszati-eszkozok.html

www.wikipedia.hu