CC SS ÁÁ NN GG ÓÓ TT ÜÜ KK ÖÖ RRCsángó Kulturális Folyóirat

VI. évfolyam, 2009. 26 szám

BBBB ÉÉÉÉ KKKK ÉÉÉÉ SSSS ÚÚÚÚ JJJJ EEEE SSSS ZZZZ TTTT EEEE NNNN DDDD ŐŐŐŐ TTTT KKKK ÍÍÍÍ VVVV ÁÁÁÁ NNNN UUUU NNNN KKKKMMMM IIII NNNN EEEE NNNN KKKK EEEE DDDD VVVV EEEE SSSS OOOO LLLL VVVV AAAA SSSS ÓÓÓÓ NNNN KKKK NNNN AAAA KKKK !!!!

„Mondd, Te kit választanál?”*

Újabb esztendőbe léptünk, előttünk a lehetőségeksora, ugyanakkor, mint minden új, az új év is sok bi-zonytalanságot, változást hordoz magában. Számosolyan dolog történt, történik, amelyre a legtöbb embernem gondolt, gondolhatott, hiszen nincs, nem lehetbirtokában a megfelelő információ. Tudja mindenki,hogy az információ hatalom, s ez egyre inkább érvé-nyes már a hétköznapokban is, a legegyszerűbb élet-helyzetekben.Gazdasági válság, színes bőrű amerikai elnök, azRMDSZ „házon kívüli” politizálása, és még sorolhat-nám azokat a változásokat, amelyek mostanában amagyarokat és az egész világot érintik. Arra gondol-hatnánk, az embereknek van mivel foglalkozniuk és acsángók egyre csökkenő lélekszáma, az egyre fogyóközösség problémái csak kevéssé fontos dolgok, ame-lyek megoldására idő már nem jut. De tévedünk. Sokan vannak, akik szívükön viselik a moldvai ma-gyarok sorsát. És ezért hálásak lehetünk, vagyunk.Sajnos azonban vannak olyan intézmények, csopor-tosulások, amelyek nem arra törekednek, hogy állan-dóan a figyelem középpontjában, elismerést szerezvejavítsanak e nehéz időket megélt, jobb sorsa érdemesnépcsoportnak, hanem türelemjátékot játszva olyanpillanatokra várnak, amikor lesből támadva a legér-zékenyebb pontján sebezhetik meg áldozatukat, s ígytevékenységük még pusztítóbb lehet. Nagyobb kártképesek tenni, mint amit el tudnánk képzelni. Szük-ségesnek tartom ezt a jelenséget kiemelni, mert úgyérzem, még nem figyeltek fel rá elegen. Történt 2008 szeptember 16-án Budapesten, hogymegtartották a román-magyar püspöki konferenciát.Aki csángóügyben járatos, az innen várta a nagy át-törést, az egyszerű és minden hívőnek kijáró jog meg-adását: a saját nyelvén való mise hallgatásátMoldvában is – ha arra igény van. És igény van.Egyszerűen azt várták, ami egyetlen szótól függ, s aRomán Katolikus Püspöki Konferencia elnöke ki-mondja: szabad! szabad! De nem történt meg…És itt újra bezáródott az a kapu, amely már lassan,csikorogva-nyekeregve bár, de résnyire kinyílni lát-szott. Nem baj, mondtuk sokan. Eljön majd az az időis, amikor magyar szó hangozhat fel a moldvai temp-lomokban, hiszen bízunk Isten akaratában, s elfo-gadjuk azt. De azt hiszem, itt nem csak Istenakaratáról van szó. Felnőtt egy olyan moldvai nemze-dék, amely már nem elégszik meg azzal, ha papjaikazt mondják nekik: „Ez Isten akarata, fogadd el!” Atudás hatalom, s ezek a fiatalok már tudják, hogy eznem Isten, hanem az egyházpolitika akarata. Jóvolna, ha papjaink szájából olyan tudás hangzana el,melyet öreg és fiatal egyaránt áhítattal fogad, és a tu-dást venné vele magához… (folyt. az ötödik oldalon)

FELELŐS KIADÓ:

Csángó Koordinációs Iroda

FŐSZERKESZTŐ: (Csángó) Bogdán TiborSZAKMAI MUNKATÁRS: Tampu StelianROVATVEZETŐK:Ábrahám Judit, Tampu Stelian, Tampu FerencMUNKATÁRSAK: Tampu Kristian, Timaru Silviu, Demse Márton,Borsos Lidia, Gál Mihály, Csicsó Antal, Trunchi Péter, CochiorAdrianLEKTOR & KORREKTOR: Drabek AndreaGRAFIKAI MUNKATÁRS: Petrás AlinaTÖRDELŐSZERKESZTŐ: (Csángó) Bogdán Tibor

SZERKESZTŐSÉG: MMSZ-CSKI

1125 Budapest, Szarvas G. út 58-60.T: 00 36 1 3914738 F: 00 36 1 3914728

M: 00 36 70 3316279 E: csangotukor@gmail.comhttp://www.hhrf.org/csangotukor/

TARTALOM

Hangoló„Mondd, Te kit választanál?”...........................2

TörténelemMoldva és Havaselve története a 19. szá-zad második felében és a magyarok helyea két fejedelemségben ...........................3Román koncepciók a moldvai csángó-ma-gyarokról a II. ezredfordulón................13A bukovinai székelyek története és betele-pülése Magyarországra .......................15

Múlt-KorFelfedeztem a csángónak csúfolt MOLDVAI MAGYAROK eredetét.............4

VersIancu Laura versei ..............................14

CsevegőInterjú Gerák Andreával, a „titokzatosmagyar női hang” tulajdonosával .........6

Nagyjaink„Tiszta szívvel” ( Zerkula János halálára)Bárcsak adná a drága Jó Isten! (Fikó Re-gina emlékére) ...................................10

2

HangolóCsángó Tükör

Moldva és Havaselve története a 19. szá-zad második felében és a magyarok helyea két fejedelemségben

Már a címmel is igyekeztem valamelyest rávi-lágítani arra, hogy a mai napig sincs olyan tör-ténelmi munka, amely megpróbálta volna a 19.századi Romániát úgy bemutatni, hogy abbanhelyet kapjanak a Moldvában élő csángók, Ha-vaselvén pedig a kivándorolt magyarok is. Bárvállalkozásom merésznek bizonyul, úgy döntöt-tem, hogy megpróbálom azt, hogy miközben a fe-jedelemségekről írok - persze politikaitörténetükről, ugyanakkor a csángók és a ma-gyarok helyzetére is reflektálva -, mintegy pár-huzamosan szeretném látni a két területet, teháta román fejedelemségeket, a csángókat és a ma-gyarokat egyszerre szeretném bemutatni1. Nyil-ván nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy mielőttrészletesen tárgyalnánk a csángók helyzetét a19. századi Moldvában, és a magyarok helyzetét19. századi Havaselvén, meg ne kísérelnénk ekét fejedelemség politikatörténetét figyelembevenni. Ugyanis nem kétséges az a tény, hogy eterületeken a kor politikája befolyásolta az itt élőtársadalmak alakulásának helyzetét, és nagy-ban rányomta bélyegét az emberek mindennap-jaira. Nagy sajnálattal kellett tapasztalnom, hogynemcsak a román történészek feledkeztek megarról, hogy a fejedelemség területein nemcsakromán és zsidó közösségek élnek a 19. század-ban, hanem maga Catherine Durandin is, akiarra vállalkozott, hogy egyetlen kis kötetbenmegpróbálja összefoglalni a románok történetét.Nem csoda tehát, hogy a román értelmiség nemnézi jó szemmel e munkát, mert amellett, hogyröviden tárgyalja és hiányos adatokkal dolgozik,a dícső kétezer éves múltat alig méltatja, míg a20. századot hosszasan értékeli. A csángókról ésa magyarokról nem ír egyetlen mondatot sem.

Köztudott, hogy a két fejedelemség a 19. szá-zad első felében nem volt önálló. Tulajdonkép-pen hol a török, hol az orosz érdekekirányították a kül- és a belpolitikát. A Porta nagysikernek örvendhetett, mert a fejedelemségek-ben mindig akadtak olyan politikusok, akik in-kább Konstantinápoly fennhatóságát láttákjobbnak, mintsem a szentpétervári pánszláviz-mus terjeszkedést. Bár a fejedelemségek egyreinkább ragaszkodtak az államuk határain belüliszuverenítás kialakításához, ennek ellenéreMoldva és Havasalföld a sorozatos orosz- törökháborúk színtere maradt. 1777- ben a KücsükKajnardzsi béke után az oroszok jelenléte, érde-kei és befolyása egyre inkább erősödött a két fejedelemségben. Az oroszok védnöki szerepetkaptak az oszmán birodalom területén élő orto-

doxok felett. Amikor 1807- ben a tilsiti konfe-rencián Napóleon és Sándor cár az oszmán bi-rodalom feloszlását tervezgette, akkor a kétromán fejedelemséget2, Moldvát és Havaselvét atervek szerint Oroszországnak ítélték volna. Sbár 1812- ben az oroszok részlegesen ugyan, deelfoglalták a két fejedelemséget, a törökök nemnyugodtak bele, nem adták fel, ezért az elkövet-kezendő húsz évet a történetírás úgy tartja szá-mon, mint anarchiát. Hiszen afejedelemségekben gyakran váltogatták egymásta vezetők, s hol az oroszok segítsége és védelmevolt „édesebb”, hol a töröké. (folytatjuk)

Tampu Stelian

______________________1 A történetírás nem büszkélkedhet azzal, hogymegkísérelte volna a fent említett párhuzamokatbemutatni, Mikecs is csak a csángókra össz-pontosított, s a moldvai fejedelemség politikaihelyzete elkerülte figyelmét. Annak ellenére,hogy még nem találtam olyan feldolgozást, amelya fejedelemségek objektív helyzetét mutatná be a19. század második felében, s igyekeztem in-kább az európai történészek véleményét figye-lembe venni, noha a román történészeket semhagyhattam ki, de még a román felfogáshoz kö-zelebb álló Catherine Durandin- t sem. Nagy el-ismerést érdemel Borsi-Kálmán Béla: Együttvagy külön utakon (Magvető könyvkiadó, Bp.1984) és Nemzetfogalom és nemzetstratégiák(Akadémiai kiadó, Bp. 1993) című könyvei, ame-lyek a Kossuth- emigrációt és a román nemzetitörekvéseket, azok kapcsolatát a magyar nem-zettel részleteiben tárgyalja.2A Kücsük Kajnardzsi békével összefüggő jász-vásári és bukaresti egyezmények az orosz ter-jeszkedésének és beavatkozásának az egyikállomása a Balkánon. Innentől már egyre vilá-gosabbá válik, hogy Oroszország nem akarjamegállítani terjeszkedésének hullámát.

Catherine Durandin és könyve

Borsi-Kálmán Béla és műve Kücsük Kajnardzs

3

Történelem Csángó Tükör

Felfedeztem a csángónak csúfoltMOLDVAI MAGYAROK

eredetét

Úgy kiáltom világgá, mintha Sije tetején állnék:Eheheheheej! *Gyimesi csángók, ott a Tatros partján!Moldvai magyarok, ott a Szeret partján! Csángo-lógusok a Duna partján, profik és amatőrök,csángószeretők és lecsángózók az egész világon,csángómise kérelmezők, akadémikusok, nyelvé-szek és történészek!Végre megvan, végre felfedeztem Lakatos Deme-ter költő népét, megtaláltam azt a magyar népet,amely a székelyek előtt Moldvába települt és a„csángónak” nevezett moldvai magyarság túl-nyomó többségét alkotja!Ez a nép nem ősmagyar, nem Árpád népe, nemkazár, nem kabar, nem kun és nem besenyő,hanem valódi erdélyi magyar nép, az erdélyi ma-gyarság jól elhatárolható része.Ezt a népet, természetesen nem én fedeztem fel,nem rendelkezem nyelvészi képzettséggel, amelyennek a felfedezésnek alapja volt, hanem jogtu-dományival, amely arra jó, hogy az igazat a ha-zugtól megkülönböztessem. Az igaz és hamiseldöntésének tanított és ösztönös képessége se-gítette az én találmányomat a moldvai magyarokügyében is, akiknek eredetét egy eminens tudósnyelvész fedezte fel, amiért a nevét tiszteletem je-léül csupa nagybetűvel írom a sor közepére:

BENKŐ LÓRÁND.

Éljen! Éljen! Éljen!Ez a frenetikus ünneplés a csángológusok és anyelvészek körében kb. 10 évvel ezelőtt kellettvolna romba döntse a csárda oldalát, amikor atudós nyelvész korszakalkotó csángó tanulmá-nya megjelent a Magyar Nyelv c. folyóirat1989/3-4 sz.-ban. Sajnos, a tanulmány megje-lenéséről sem az erdélyi, sem a kismagyarországitudós és tudatlan társadalom nem vett tudo-mást, észre sem vette. Itt a bölcsek kövét fel le-hetne fedezni észrevétlenül. Valaki mégisészrevette, a tanulmányt osztogatni kezdte ko-lozsvári nyelvészeknek, meg nemzetközi csángo-lógus konferencián megjelent személyeknek. Ezsem használt.A tanulmányt osztogató amatőr Kéri Edit volt, dea specialisták ebből sem vettek észre semmit.Erről Kéri Edit a Demokrata 2001/21 számábanközölt cikket.

__________________________* Ez a rekegés, a gyimesi hegyről kiabálás, le avölgybe, s a világba.

Ekkor jöttem én!

Éppen a csángók eredetéről szóló tanulmányo-kat olvasgattam, az ógörög csángóktól napjain-kig, amikor eljutottam 1989-ig, Kéri Edit cikkéig,BL hatalmas tanulmányáig. Minden körülményösszejött, hogy azt én elolvassam. Elolvastam ésmegvilágosodtam, tudtam, hogy ez az igazság ésminden, ami eddig volt, hamis.

Ideiglenes kitérő az „e” hang tárgyábanKözépiskolás koromban több magyar tanárom isfoglalkozott gyimesvölgyi kiejtésem megjavításá-val. Egyik emlékezetes tanárom így okított:“Édes fiam! Ne táts nekem itt olyan szájat, minta vetéskapu és ne tehenyezz nekem ilyen ször-nyű „e” hanggal, mert ilyen hang a magyarnyelvben nincs! A nyitott (v. zárt?) „e” hang amagyar nyelvből kikopott és kiesett” (szegényke!megütötte magát?). Gondoltam… De ezzel nemvolt vége. Amíg az Akadémia által kifundált „e”hangot nem tudtam produkálni, nem volt nyug-vásom. Egy másik tanárom felvilágosított ésolyan MTA kiadványt mutatott, amely szerint aszörnyű „e” hang tényleg kiesett a nyelvből, deszerinte ez egy helytelen álláspont, mert a csiki,háromszéki, kolozsvári, sőt az egész erdélyi kiej-tés két-három „e” hangot használ, amelyek amagyar nyelv amúgy is hatalmas „e” hang siva-tagait színesítik. Azóta a MTA – Nyelvészeti Osz-tályának egyéb furcsaságait is megismertem,amelyek megerősítették azt az eskümet, hogy énnyelvésznek egy szavát el nem hiszem, mert aminem esett ki, az hogy esett ki, engem nyelvészekne szédítsenek és az egyik gyenge képességű kol-légám is sikerrel felvételizett nyelvészetre. Ezértnem hittem a finnugor nyelvészeti dogmát sem,amiből a finnek éppen válni akarnak – és lám,kezd igazam lenni. Kitérő vége.

Az a tény, hogy BL tanulmányát senki sem idézi,nem hivatkozik rá – az én nyelvészekkel kapcso-latos véleményemet erősíti. Amíg a „csángó”igazságot és a változó magasságú „e” hangokat elnem ismerik és az állítólag hiányzó „e” hangotvissza nem teszik a helyére, addig tőlem ülhet-nek a nyelvészek fényes palotáikban és lóbál-hatják nyelvüket. De, amint mondtam, BLtanulmánya, az a kivétel, amely a szent igazsá-got mondja el. Azt is mondta BL, hogy a bukovi-naiak nem csángók, hanem székelyek. Ezért ismegérdemel egy éljent, más lecsángózó nyelvé-szekkel szemben. BL tanulmányában felismer-tem nagybátyám KP ángyi néni Ploscuteninyelvét, Lakatos Demeter moldvai magyar költőnyelvét, Kallós Zoltán moldvai balladáinak nyel-vét. Ez a magyar nyelv, amelyet BL megtalált ésm e z ő s é g i nyelvjárás területnek nevezett,

4

Múlt-KorCsángó Tükör

ez, amelyet Sütő András is használt gyermekkorábanés nem tudta mit beszél. Most már tudjuk.Ennek a mezőségi magyar népnek Moldvába való te-lepítése egybeesik a székelyek egyes csoportjainakmozgásával a XIII. sz. végén és valószínű, határvé-delmi okokkal magyarázható. Tehát nem csángáltakMoldvába – kitelepítették!BL tanulmányát azért tartom az én találmányomnakis, mert senki sem törődik vele.Amit én most írok, az is elsüllyedhet, de én már tanújavagyok az igazságnak és a meggyújtott gyertya ég…BL megállapítása, hogy a moldvai magyarok által be-szélt nyelv, a mezőségi magyarok által beszélt nyelv-vel azonos, az a következőket jelenti:- a moldvai magyarság nyelve nem csángó,- a moldvai magyarok sem csángók,- a moldvai székelyek – székelyek, nem csángók,- a világon csak Gyimes völgyében élnek csángók,- a csángó megnevezés nem Moldvában keletkezett,ezt a nevet kívülről ragasztották rájuk, Zöld Péterkezdeményezése alapján.

BL nyelvi megállapítása szerint a moldvai magyaroknyelvileg is elkülönülnek a gyimesi (hétfalusi, dévai)csángóktól, akik székely nyelvjárásban beszélnek ésnem lehet a gyimesi csángókat a moldvaiakhozcsapni, azokhoz kapcsolni, a moldvaiakhoz tartozó-nak tekinteni. Én ezt több dolgozatomban hangsú-lyoztam, de visszajelzéseket kaptam gyimesi csángóbarátaimtól, hogy a korabeli egybehangzó véleményekszerint is a gyimesi és moldvai csángók összetartoz-nak, mert a visszavándorló katolikus moldvaiak né-pesítették be Gyimes völgyét. Ismételt éshangsúlyozott kérésemre sem tudtak felmutatni ko-rabeli egybehangzó véleményeket, mert ilyenek nin-csenek, csak még néhány Moldvából visszatelepültkatolikus.BL nyelvi megállapítása után ezek a csángológusokkimutathatnak X+1+1+1… +n Moldvából Gyimesbevisszatelepült katolikus csángót, mert a gyimesi nyelvihelyzet, vagyis a felcsiki és alcsiki nyelvjárások Gyi-mesben már történelmileg a k e z d e t e k t ő l kiala-kultak és rögzültek, ezt a helyzetet nem lehet utólagmegváltoztatni, visszhatólagosan. Személyesen annyit tehetek hozzá, hogy ismerem agyimesi csángó nyelvet és meg tudom állapítani, hogya BL által megtalált nyelv más, mint a gyimesi. A kétnyelvjárást nem lehet összetéveszteni. Aki nem hiszi,Gyimesben és Moldvában utána járhat, tanulmá-nyúton, nem turisztikain, BL tanulmányával kezében.Aztán meg lehet gondolni a csángózás * dolgát, hogyfolytassuk-e? Mert a négerezést is megszüntették,pedig ki hitte volna?! Pont olyan, mintha a moldvaiNEGRU szóból származna! És mégis?

Gál Mihály_______________________ * Még Jean Nouzille szerint is utálják a csángózást amoldvai magyarok. Neki hisztek-e? Moldvai Magya-rok 2003/5/8 old

(folytatás a második oldalról)Most újra nem maradt más lehetőségünk, mint hogyvárjunk. Így van ez már egy jó ideje. És mi történik valójában? Ki profitál ebből?A kutatásaim eredményeinek egy része nem okozottnagy meglepetést, értve ezalatt, hogy a román ortodoxegyház érdeklődése igen magas aktivitást mutatott akonferenciát követő időszakban. Hiszen az ortodoxegyház élvezi a román állam támogatását, amely mégmindig nem a kisebbségek támogatásáról és elfoga-dásáról híres. Ami újdonság és aggasztó, hogy más kisebb egyhá-zak is árgus szemekkel figyeltek és nagy gárdát vo-nultattak fel ebben a térségben. A baptisták hatalmassikert arattak tavaly Csángóföldön, hiszen a folyama-tos jelenlétükkel és aktív segítségnyújtásukkal sokakrokonszenvét és támogatását megszerezték. Ez ter-mészetesen nem baj, hiszen a bajba jutottak megse-gítése nemes gesztus. Azonban ennek ára van:folyamatosan új tagokkal gyarapodnak a kiábrándultkatolikus hívők köréből. A jelenség nem ismeretlen, akatolikus egyházban csalódott hívők egyre könnyeb-ben mutatnak hajlandóságot a váltásra, ha az egyhá-zuk nem nyújt védelmet, biztonságot és veszít ahitelességéből. Ez az instabilitás más vallási csoportosulásoknak isfeltűnt, és kíméletlenül lecsaptak: vérszemet kaptak.Egyértelmű információt kaptam Bákó, Kománfalva,Pusztina, Frumósza környékéről, hogy hirtelen meg-nőtt a „Jehova tanúi” társaság létszáma is. A jövőbenaz ő részükről látom a legnagyobb növekedési esélyt.Kisebb számú növekedést a pentikosztál és az adven-tista felekezet részéről is tapasztaltam. Nem elhanya-golható érdeklődést tapasztaltam - a nyomtatott és azelektronikus médiában egyaránt - a romániai görög-katolikus egyház teológusai és papjai részéről is.Mivel ezek tények, mindenképpen komolyan kellvenni a jelenséget, és odafigyelni minden egyesegyénre, aki elbizonytalanodik, mert az ateizmus útjátis könnyen választják azok, akik kiábrándultak a ka-tolikus egyházból, amelyre eddig olyan nagyon fel-néztek, hiszen ez tartotta meg, mentette át őket aviharos évszázadokon, ez alkotta csángó mivoltuk ta-lapzatát. A viharos idők még nem múltak el, a bizonytalanságsem, sőt, a rohamosan változó világ válogatás nélkülontja a megmagyarázatlan információk özönét a sokszempontból erre felkészületlen csángó közösségekre. Mit fognak ebből érteni? Félre érteni? És ki magya-rázza meg nekik? Ki ad útmutatást a mindennapokra,ha a századokon át tisztelt, feltétel nélküli bizalommalrendelkező katolikus egyház hitelét veszti és ezáltal el-veszti a hívők közösségét? Ki veszi át a szellemi vezető szerepét? Aki többet ígér!?

Csángó Bogdán Tibor________________________* Bródy János - Szörényi Levente: István, a király –rockopera

5

Múlt-Kor Csángó Tükör

„…hogyha én egy moldvai csángó dalt éneklek,és az ennyire mélyen megérint egy svéd embert,akkor nyilván sokkal-sokkal több van benne,mint amit a szavak adnának.”

IInntteerrjjúú GGeerráákk AAnnddrreeáávvaall,, aaIInntteerrjjúú GGeerráákk AAnnddrreeáávvaall,, aa„„ttiittookkzzaattooss mmaaggyyaarr nnőőii hhaanngg””„„ttiittookkzzaattooss mmaagg yyaarr nnőőii hhaanngg””

ttuullaajjddoonnoossáávvaallttuullaajjddoonnoossáávvaall

A Magyarországon és Svédországban élő éne-kesnő ír, cigány vagy éppen török dalokkal el-röppenti hallgatóit más népekhez, degyökereihez hűen, fő profiljaként magyar népda-lokat énekel, ame-lyet gyakrans z ó l ó é -nekkéntad elő,i l letveaz el-m ú l tévtől

időnkénta Barozdazenekar kíséretében isszínpadra lép. Jellegzetes hangja egyre kereset-tebb, a világ különböző tájain alkotó zenészek-kel dolgozik együtt világzenei projekteken.Jelenlegi partnerei: Effi Shoshani (Izrael), ÁngelOrós (Spanyolország), Paul Kwitek (Kanada),José Aurelio Ferrandez (Dominika).- Tudomásomra jutott, hogy nyáron voltál Mold-vában voltál Bogdán Tibor meghívására. Hogykerültetek kapcsolatba?- Igen, Tibor hívott meg. Még néhány hónappalazelőtt az interneten talált meg engem. Valahogyrábukkant a weboldalamra, írt a vendégköny-vembe, és ennek kapcsán kezdtünk el levelezni,az ő ötlete volt a meghívás. - Idén nyáron voltál először Moldvában? - Igen.- Egyáltalán a Gyimesekben vagy a környékénsem voltál még?- Arrafelé még nem. Jártam már régebben több-ször Kalotaszegen, Székelyföldön néhányszor, de

a Gyimesekben, Moldvában még nem.- De nem idegenkedtél?- Jaj, nem, sőt! Ez már régi nagy vágyam volt,hogy arrafelé is eljussak.- És milyen volt a fogadtatás? Gondolom, az uta-zás jó hosszú volt...- Jó hosszú volt, de nagyon sokat beszélgettünkútközben, és hát csodaszép volt végigutazni azo-kon a tájakon. - Magyarfalu vendége voltál. A falunapokra ér-keztél. Jól tudom?- Magyarfaluban voltunk, igen.- A háromnapos rendezvény harmadik estéjén,tehát a záró nagyműsorban énekeltem volna, ezvolt az eredeti terv. De már a második napon szin-padra léptem, mert voltak ott más zenészek is,Sepsiszentgyörgyről két fiatal ember, és fel sem

merült, hogy kihagyjuk az együttzenélés le-h e t ő s é -gét.- Akkor

együtt játszottatok, de eredetileg úgy in-dult, hogy egyedül, szólóban fogsz fellépni?- Igen. Az volt az én... mondjuk így, nagy fellé-pésem, a harmadik estén, a második este pedigvelük együtt.- És mit énekeltél? Moldvai csángó népdalokat,mert tudom, hogy azt is, vagy pedig mást, amitmáshol is szoktál, világzenei dalokat?- Is-is. Az első alkalommal ezzel a két fiúval

moldvai csángó dalokat énekeltem, az egyik fiúfurulyán játszott, a másik pedig kobzán. Így azautentikusabb, hagyományhű válogatásra ke-rült sor. A második estén pedig inkább a világ-zenés dalaimat hallhatták. Ezek között vannéhányt olyan dal, amely moldvai csángó dalokfeldolgozása. És az is kérés volt, hogy vigyemvissza a faluba azt, amit onnan szereztem, hogymegmutassam: igenis valamilyen formában to-vább élnek ezek a dalok. Tehát ilyet is énekel-tem, meg az én saját szülőföldemről is egy-kétdalt, ami Magyarországról, Borsod megyéből

Gerák Andrea Ambarus Lídia

6

CsevegőCsángó Tükör

való.- Mikor volt az a pont vagy idő az életedben, ami-kor kapcsolatba kerültél a moldvai csángókkalegyáltalán, a zenével, kultúrával?- A tudtomon kívül, amikor másodikos általánosiskolás voltam. Azért mondom így, hogy a tud-tomon kívül, mert tanultunk akkor olyan dalo-kat a zeneiskolában, szolfézsórán, amikCsángóföldről valók, de azt nem tudtuk, hogykik a csángók, hogy honnan valók egyáltalán.- Tehát nem mondták meg, hogy honnan valók?- Nem, csak azt, hogy magyar népdal, és ezen ta-nultunk meg bizonyos dolgokat. - Ez egy konkrét népdal volt? - Nem, nem, több is volt, amelyekkel később ta-lálkoztam, és kiderítettem, hogy ezek csángódalok lehettek, vagy később láttam őket köny-vekben, népdalgyűjteményekben. Később tuda-tosan válogattam. Tizenévesen néptáncoskéntismertem meg a csángó népcsoportot, a gyimesiés moldvai tájegységeket, a köztük lévő kulturá-lis azonosságokat és különbségeket.- Onnantól fogva következetesen követted, ta-nultad ezeket a dalokat, vagy pedig jöttek, ésamikor jöttek, befogadtad őket?- Inkább az utóbbi. Volt egy zsebkönyvméretűkönyvsorozat, virágos könyvek. Rezeda, Rozma-ring, és ezek mind népdalgyűjtemények voltak,100 népdal az egyikben, 95 a másikban. Emlék-szem, az egyikben kifejezettem moldvai csángódalok voltak. Szintén tinédzser koromban, ami-kor ezt böngészgettem, megtanultam 1-2 dalt.Amellett, hogy a táncoséletben, amikor éppenvalamilyen csángó táncot tanultunk, akkor meg-tanultuk a népdalt hozzá. Vagy meghallgattamegy felvételt, például egy Táncháztalálkozó le-mezfelvételét, és ha volt rajta csángó dal, vagyzene, máris a fülemben volt. Volt még egy másik,egy nagyon meghatározó találkozásom ezekkel adalokkal, ez is már több mint 20 éve történt.Hallottam a rádióban egy interjút egy moldvaicsángó asszonnyal. Ha jól emlékszem - sajnos,nincs már meg nekem az a felvétel, bár akkorfelvettem kazettára -, ha jól emlékszem, akkorEgyházaskozáron lakott az a néni, Simon FerencJózsefné, és ő mesélt az életéről, a falujáról. Erreemlékszem, erre az egy mondatra nagyon em-lékszem: "Úgy mondták a mi falunkat, hogy un-gurj." Én akkor azt nem tudtam, hogy micsoda,de azóta, hogy utánakövettem... hát ez Magyar-falu. - Pont odakerültél egy véletlen folytán...- Most, ezen a nyáron pont odakerültem, igen.És ettől az asszonytól hallgattam meg azt a párdalt, amit akkor énekelt. Nagyon sokat hallgat-tam, és megtanultam őket. - Énekelted azóta őket?- Igen, igen, igen! Annyira, hogy a Madárka, ma-

dárka, amit akkor tőle hallottam, az az első CD-mnek a címadó dala, és azóta is nagyon sokszorénekeltem, fel is dolgozták. Sőt, manapság is,amikor csak úgy éppen kedvem támad dúdol-gatni, bármit, akkor sokszor az jut eszembe. - Sikerült is találkozni Simon Ferenc Józsefné-vel?- Nem, nem. Ez még egy megvalósulatlan ter-vem. Szeretném megtalálni vagy őt, vagy leg-alább a családját, és megköszönni valamilyenmódon, amit kaptam tőle.- Ha jól gondolom, ezt a találkozást úgy fogod fel,mint egy életedet jelentős mértékben meghatá-rozó ajándékot. - Igen, pontosan ezeknek a daloknak köszönhe-tek szakmailag is sokat. - És így, hogy elmentél Moldvába, gondolom, ottugyanígy találkoztál csángó nénikékkel, akikénekeltek, előadtak, vagy úgy spontán, estén-ként énekeltek.- Ezek inkább az előadással voltak kapcsolato-sak. Tehát ott ültem néha a próbájukon, amikorénekeltek, vagy láttam a gyerekeket, ahogy ké-szültek ezekre az előadásokra, nagyon nagy iz-galommal, és akkor hallgattam néhány dalt.- Sikerült kapcsolatba lépni vagy maradni vala-kivel onnan, ilyen célból, hogy majd onnan gyűj-tesz népdalokat, amelyek még nem jutottak elhozzád?- Így kimondottan nem. Ezt inkább én úgy gon-dolom, hogy időnként vissza fogok menni odanagyon szívesen, és amikor alkalom adódik,akkor meghallgatok, megtanulok 1-2 dalt. - Kik voltak a művészek, előadók akikkel mégfölléptél a Magyarfalusi Napok alkalmából?- A helyiek közül felléptek különböző korú asz-szonyok és gyerekek, aztán voltak egy másik fa-luból, Pusztinából, énekesek, táncosok. Sajnos, énnem láttam mindegyik fel lépőt.Együtt muzsikáltunk Ségercz Ferivel és CsibiSzabolccsal Sepsiszentgyörgyről, egy zenekarralszintén Székelyföldről - ők megzenésített verse-ket játszottak. Nagyon szép, bensőséges előadásvolt. Aztán volt egy kanadai lány, aki most Ha-waii-on él, és néhány hónapig Európát jártaazért, hogy harmonikázni tanuljon, így jutott ela faluba.- Szóval ott szintén lehet harmonikázni?- Igen, a faluban élő, tudomásom szerint egyet-len román ember harmonikás. Ő is fellépett, ter-mészetesen. Ez a lány nem harmonikán adottelő, hanem egy nagyon érdekes, kis, kéttenyér-nyi afrikai pengetős hangszeren játszott.- Népdalokat játszott?- Nem, afrikai zenét. És ugyanaz a furulyás fiúSepsiszentgyörgyről, aki engem kísért, őt is kí-sérte. A Fabatka együttes oszlopos tagja, SégerczFeri. Voltak még fellépők: Egerből lovagi tornát,

7

Csevegő Csángó Tükör

íjászbemutatót látthattunk, és valahogy odake-veredett egy nagyon vidám lengyel társaság. Aztnem tudom, hogy kerültek oda, járták az orszá-got, ők is lovagi tornát mutattak be. Beöltöztekpáncélingbe és valódi harcot láthattunk tőlük. - Hozták magukkal a felszerelést?- Igen, és ott a helyszínen bizony még vér is folyt,igazából.- Gondolom, családoknál voltatok elszállásolva? - Családoknál, igen, én egy fiatalasszonynál, aki-nek két nagyon szép lánya van, ők is gyönyörűenénekelnek, táncolnak.- Hogy tetszettek az ételek? A moldvai bor? Abort volt alkalmad megkóstolni? - A bort nem kóstoltam meg, nem iszom. Hát...lehet, hogy felszedtem 1-2 dekát... (nevet) Habárnem ettem nagyon sokat, mert annyi programvolt, hogy elfoglaltam magam mással, de amikorleültem enni... Mit is szerettem nagyon? A ga-luskát, ami az ő töltöttkáposztájuk vagyis tölti-kéjük. A fánk, az is nagyon-nagyon finom volt,túróval, pontosabban ordával töltött fánk. - Igen, palacsintának nevezik.- Igen. Érdekes volt hallani ezt a nyelvjárást,tudtam arról, hogy az ő nyelvük más, mint amitmi itthon megszoktunk, és nagyon érdekes voltezt megfigyelni, hogy valóban így van.- De azért megértetted?- Legtöbbet igen. Az első, talán 1-2 napban,főleg, ha idősebbek beszéltek egymás között, aztnem nagyon tudtam követni, de utána már job-ban.- Mi a tapasztalatod, véleményed az életmódról,az ottani emberek életmódjáról? Mint világlátottember.- Mint világlátott? Azt kellett látnom, hogy való-ban sokkal elmaradottabb körülmények közöttélnek, mint azt mi itthon, Magyarországon a leg-több helyen megszoktuk. Vannak itthon is olyanfalvak, meg más európai országokban is, aholpéldául nincs angolvécé, de az, hogy könyv vagyszámítógép, ami manapság szinte már elenged-hetetlen kelléke egy iskolának vagy egy irodá-nak, vagy szinte akármilyen munkahelynek...- ...háztartásnak...- Igen! Lassan már a háztartásnak is. Hát itt na-gyon sok tennivaló van. Meg kell néznünk, hogymi az, amire nekik igazából a legnagyobb szük-ségük van, és abban segíteni őket. Tudom pél-dául, hogy Magyarfalunak nincsen játszótere.Rengeteg gyerek van, de nincs játszótér. Vagyvoltunk egy másik faluban is, Csíkfaluban, ottis az ilyen alapvető dolgok hiányoznak. - Gondolod, hogy a játszótér egy olyan fontosdolog, amitől fejlődnének a gyerekek, jobbanmint mondjuk ha játszanak az utcán egymással,azokkal a dolgokkal, amik körülveszik őket?- Mindenképpen együtt játszanának - most is

együtt játszanak, ha átmennek egymáshoz azudvarra, vagy ki az utcára, de egy játszótér pél-dául megadna nekik egy stabil pontot, egy gyü-lekezőhelyet. És nyilván a felszerelésfüggvényében a különböző készségeket lehet fej-leszteni, erőnlétüket is, meg hát az jó szórako-zás, egy hinta, például.- Az előbb említetted, hogy Csíkfaluban is voltál.Az is ennyire jó volt, mint Magyarfalu? Vagy nemakarod összehasonlítani? - Nem tudom összehasonlítani, mert ott csak egypár órát töltöttem el. Oda azért mentünk, mertvan egy focicsapata a falunak, fiatal srácok, 10-12-akárhány éves fiúk, és nekik vittünk felsze-relést. Rendes focilabdát, cipőt, mezt, mindent,ami dukál. Mert a Magyarfalusi Napoknak azegyik programja az volt, hogy Magyarfalu ésCsíkfalu összecsapott. Csíkfaluból igazából csakennyit láttam, hogy összegyűlt az a kis focicsa-pat egy házban, az edzőjük házában, és, nagyonnagy izgalommal próbálták fel a dolgokat. Aztánkimentünk a focipályára, a falu szélén, a patak-parton egy üres terep, akkor ott játszottak egykicsit. Az gyönyörű volt, éppen ott volt egy cso-daszép szivárvány. - És máshol? Más faluban? - Pusztina. Pusztinában töltöttünk el egy napot.Onnan a hangfalakat hoztuk el. Az egy csodála-tos fekvésű hely, gyönyörű! Nagyon-nagyon szépvolt. - Sikerült találkozni Nyisztor Ilonával?- Nem, nem volt otthon. Elmentünk a házához,de nem volt otthon.- Ő egy elismert énekes, népdalénekes, illetveMoldvában is foglalkozik az oktatással, a taní-tással, főleg a kisebb gyerekekkel. - Igen. Ha jól emlékszem, ő akkor éppen Ma-gyarországon járt. - Pusztinával zártátok a moldvai körutazást?- Igen. Ezt a három falut láttam. Készítettem né-hány fényképet, csodálatos táj. Gyönyörű vidék,nagyon szép. Házak, hegyek, erdők, dombok...- Akkor visszamennél?- Persze, nagyon szívesen!- Tervezed mostanában?- Nem a legközelebbi hónapokban; meglátjukmég, hogy a következő nyár hogy alakul. Szeret-ném a férjemnek is megmutatni. Ő svéd, és nekielképzelése nincs arról, hogy a világnak ezen arészén mik vannak.- És szintén ilyen rendezvényekre mennél, vagykötetlenül inkább?- Inkább szívesebben rendezvényekre, mert...- ...mert annak olyan jó hangulata van? - Más, persze! Amikor egy célért dolgozik gya-korlatilag az egész falu, sőt, nem is csak egy falu,hanem több, és készülődnek, mindenki kapcso-latban van mindenkivel, és zene, ének, tánc az

8

CsevegőCsángó Tükör

És kíváncsi voltam, hogy mi maradt meg bennedvalójában Moldvából. Tehát, nem a szegénység,hanem az, amit valójában a moldvai csángóságjelent, vagy jelentenie kellene a magyarságnak.- A szegénységről csak annyit, hogy ha valaki-ben ez marad meg, "jó-jó, de hát így nem lehetélni", akkor... szabad érte tenni! Szabad őket segíteni!Nagyon sokan vannak, akik ezt meg is próbál-ják, és valamilyen módon felvállalják a felelőssé-get. Lehet az afrikai éhezőket is segíteni, vagy atsunami áldozatait is, és lehet közelebbi testvé-reinket is segíteni. Úgyhogy ez szerintem nemlehet kifogás, semmilyen szinten. Nyilván,hogyha az ember egy bizonyos komfortszintetmegszokott, akkor esetleg kényelmetlen lehet ki-járni az udvarra a vécére, de...-...de nem erről szól Moldva.(folytatjuk)

Ambarus Lídia

egész nap, sürgés-forgás. Én azt mindig is sze-rettem, amikor ilyen mozgás van. Rendkívül él-veztem azt, hogy fiatalok, idősek azonnalfelálltak táncolni, amikor megszólalt a zene. Agyerekek alig bírták abbahagyni. A diszkónak,ennek a modern zenének, nem volt olyan nagysikere, de a táncház tarthatott volna akár haj-nalig is. - Majdnem addig, gondolom, mert addig elhúz-zák. - Késő estig, igen, mert a gyerekeknek nyilvánhaza kellett menni korábban.- Volt olyan népdal, amit ott tanultál, most? - Van egy-kettő, igen. Még dolgozgatok rajta.- Átdolgozás?- Nem, úgy értem, hogy megtanulni olyanfor-mán, hogy tényleg magamévá tudjam tenni aztaz ízt, azt a hangulatot, amit ott éreztem, és amitezek a dalok mondanak. - Ez még mindig feldolgozás alatt van?- Ezt még így magamnak tanulgatom egyelőre. - És van-e benned összehasonlítás? A világ mástájai, ahol jártál, ahol előadtál és hallottál ottaninépdalokat, népzenét, és Moldva. Benned ez holfoglal helyet?- Sok ilyen alkalmam nem volt még, hogy ígyösszehasonlítsak tájakat. Az én szülőföldem kör-nyékén voltam 1-2 helyen, amikor előadtamodavalósi dalokat, meg... meg most, Moldvában.Szerintem ennyi volt összesen. És körülbelülugyanaz volt a fogadtatás. Tehát volt, akinek atiszta, mindenféle zene, kíséret nélküli, hagyo-mányos népdalok tetszettek jobban, volt, akik-nek ezek a feldolgozott változatok, és... mind akét helyen szívesen várnak vissza. - Mert csodálatosan énekelsz, és nagyon-nagyonszép hangod van. - Köszönöm szépen!- Mind a két terület... a szülőföldem környékén- most konkrétan Tarcal városa az, amire gon-dolok -, ahol szintén először jártam nemrég, ésahová szintén nagyon szívesen visszamegyekmáskor is, és Moldva, közelebbről Magyarfalu -hát, ebből nem tudom, hogy lehet-e elég.- Soha, szerintem. - Nem, van egy olyan íze, egy olyan hangulata,légköre, szellemisége, akárhogy is nevezzük,annak a kis településnek, és azoknak az ember-eknek, amit egyelőre nem tudok összehasonlí-tani mással, ahol jártam. Talán mégis! Egykalotaszegi falu, Méra. Ott jártam még néhány-szor régebben, és ott éreztem hasonlót. De nyil-ván az ő kultúrájuk, zenéjük, viseletük, minden,az különbözik. - Ezt azért kérdeztem, mert nagyon sokan jár-nak most már Moldvába, különböző okokból, ésnagyon sokan mondják azt, hogy jó-jó, de na-gyon nagy a szegénység, és úgy nem lehet élni.

Gerák Andrea eddigi fellépő partnerei:

Niéto e La Solution (CU), Larry Woodley (USA-CH), MarkJanicello (USA-A), Andrik Schapers (USA), The Jive Aces(UK), Die Lustige Landpartie (A), Rich & Famous (CH),Blue Jazz (CH), Arielle Sablon (B-HU), Martin Kovarik(CZ), Géczi Erika (HU), Fekete Kiss Sándor (HU), MÉZ(HU), Budapest Express (HU), Michael Bromley (UK),Barozda (SE-HU).

Külföldi fellépései: Szlovákia, Lengyelország, Románia, Törökország,Ausztria, Svédország, Franciaország, Németország,Olaszország, Svájc, Portugália, Gibraltár, Anglia,Belgium, Finnország

FelvételeiAutentikus magyar népzene (2006) CD Árva az a madár (2006) Download album Madárka, madárka (2003) CDHárom magyar népdal maxi CD (2002Madárka, madárka MC (1998)

Filmjei: Magyarország képekben (r. Tóth Márton, 2004)énekbetétAz erők játékai (Power Games) (r. Krepsz Ágnes,2003) énekbetétMusic box (r. Costa Gavras, 1989) táncosszerep

9

Csevegő Csángó Tükör

„Tiszta szívvel”( Zerkula János halálára)

“- Szoktál gardonyozni?- Igen.- Kinek?- Főleg Zerkulának, de ő mostmár meghalt. ’Meghalt’ ezt, mondtam? Pedig nem is érzem így, mintahogy a többi szeretteim ’halálakor’ sem.”

Egész héten hideg, borongós idő volt. Fáztunk. Aznap gyönyörűen sütött a nap, hegyek felől bevi-lágítva az udvart a sok színes virággal és a ravatallal, ahol pihent a test, a Zerkula Jánosé.

“- Meggyónt?- Meg. Meg es áldoztam.- Akkor mostmá’ tiszta szívvel megy a Jó Isten elé. S a teste?- Az oda bé, a gödörbe!- legyintett.”

Nem szeretem a temetést. Nem csak azért, mert mindenki feketében van, szomorú, de hivatalosünnepélynek érzem, ahol nem mindig a halottól való őszinte búcsuzás miatt jelennek meg.- Na, és kik voltak a temetésen? Hányan voltak? ’Ez, s ez’ volt-e? Vitt-e koszorút? Mekkorát vitt?-ilyen, és ehhez hasonló kérdések hangzanak el, de akad olyan is, aki azt kérdi:- Hogy halt meg? Szenvedett-e sokat?... De kár érte, mert olyan jó ember volt!Igazi mély fájdalommal, remegő kézzel fogta a zászlót a fejénél Pisti, a szomszéd… mennyire busúltérte Piroska, a közeli rokona, s a sírjánál Eszter, akire hogy vigyázott fent, a Várban, amikor jött a’nagy üdő’, mert várandós volt, s ’nehogy megfájzzon’.- Jaj, lelkem, társam, ne haggyál itt, vígy el magaddal! Mit csinálok néküled? Köszönöm mindany-nyiuknak, akik megjelentek a temetésen!- a koporsó már elhaladt, csak Regina állott még a kapu-ban. Sára Feri, s fiatal legények vitték a vállukon a mestert.

- Kerényi Robi nem jött?- De, kell, hogy érkezzenek, este még zenélnie kellett Budapesten. De szerintem sokkal fontosabb,hogy a betegségében látogatta meg őt.

“- Vizet! Vizet adjatok! Égek porig! Jaj, vigyetek el valahova, hogy ne szenvedjek! Drága doktornő,legyenek olyan szívesek, vigyenek haza, kell tanítsam a gyermekeket mozsikálni!”Magatehetetlenűl feküdt az ágyban, fél karja, lába élettelenűl. A szomszéd ágyhoz látogatók érkez-tek, a család apraja-nagyja. A kislány elszavalta nagyapjának a legújabb verset.- Nagyot nőjj, lelkem!- fordult hozzá Zerkula.

“- Vizet! Vizet adjatok! Égek porig! Jaj, vigyetek el valahova, hogy ne kelljen többet szenvedjek!”-verte az ablakot, amit aztán ki is kellett, hogy vegyenek Máriáék, Pulika Robi, s a felesége, akikolyan szépen ápolták, hogy be ne törjön.

- Tanító vót.- beszélte a gödörásó, miközben lapátolták rá a földet- Nagy tanító. Ott, fenn, Felsőlo-kon es tanított. Eszes ember vót… „Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Ámen. Az Úr Angyala kö-szönté…” - szólt a déli harangszó- „… Ámen” én ilyenkor elmondom az „Úrangyalát”, édesanyám ígytanított vót valamikor, s bárhol, ahol vagyok, elmondom. Már majdnem feltelt a gödör, elkezdte énekelni:

„Elmenyek, elmenyek,Hosszú útra menyek,Hosszú út porábólKöpönyeget veszek.

Búval és bánattalKizsinóroztatom,Sűrű könnyeimmelKigomboztattatom.

Hulljatok levelek,Rejtsetek el engem,Mer’, akit szerettem,Mást szeret, nem engem.”

““““---- Hallod a madarakat?- hallgatózott az ajtóba kiállva Zerula.- Ez a nős-tény rigó, s ott, ne, odébbacska, a hím: hívja a párját. Én éneket es ta-nóltam töllik! Gyere, kedvesem, adj egy pohár vizet, úgy megszomjultam.”

10

NagyjainkCsángó Tükör

Bárcsak adná a drága Jó Isten!(Fikó Regina emlékére)

- Bárcsak adná a drága Jó Isten, hogy én haljak meg előbb, mint Regina! Nem akarok egyedül ma-radni.- Milyen önző maga, Jani bácsi, azt akarja, inkább Regina néni maradjon egyedül!

Zerkula Regina, Zerkula János felesége, és egyben „zenész társa”, 2008. november2- án, örök nyugovóra tért. A gyimesközéploki temetőben pihen teste, szeretett férje mellett. Em-léke legyen áldott!

Zerkula Regina, születését a dokumentumok 1922-es év június 3-ára datálják, amitviszont a szájhagyomány kétségbe von, sőt erősen cáfol, pár évvel későbbi időpontot említve hite-lesnek, maga, Regina néni közlése alapján, legalább az 1924-es évet, mivelhogy jóval idősebb voltférjénél, ami „nálunk felé”, falun nem szokás. Pulika György, és Fikó Anna elsőszülött leánygyer-mekeként, anyja családi nevét örökölte, akkor még a szülők nem voltak összeházasodva, így lett:Fikó, eltérően két, fiatalabb édes-testvérétől, akik a „Pulika” vezetéknevet kapták: Pulika János ésPulika Anna.

„Édesanyám tiszta magyar asszony vót! Csángó asszon!”- szokta beszélni Regina néni.Édesapja zenész, „muzsikus ember”, így a családban már kora gyermekkortól mindenki zenélt:vagy hegedün, vagy gardonyon. Elmondása szerint két éves korában kezdte a gardonyozást, „aföldre leültettek, s én avval játszodtam, üttem egy pácával! De taktusra!” Testvérével, Pulika Já-nossal már fiatal korban kezdtek járni mozsikálni bálokat, lakodalmakat, és „ahova hívták”. Ké-sőbb, mint tudjuk, Zerkula János egyik legjobb zenei kísérője, gardonyosa lett. Zenei képességeinem maradtak alul férjének a tehetségétől, legfeljebb gardonyosként kevesebb figyelmet kapott.Játékára nagyon pontos, „kiélezett”, kifeszített ritmus volt a jellemző, „értelmezve” kísérte az egyesdallamokat (nem csak sématikus alapot ütve). „A gardonyos ugyanúgy kíséri a fejében a dallamot,mint a prímás!”- tudjuk a tanítást a mestertől. Valamennyire hegedülni is tudott, nem is olyan régbemutatta: „Apró szemű kender mag”- fel volt ülve az ágyba, és húzta. Kitűnő táncos volt: „én a sá-torosok között nőttem fel, velük játszottam állandóan, mikor haza mentem, édesanyám úgy el-el-vert…”. Jó „gazdasszony” volt: jól főzött, tisztántartotta a lakást, gyönyörűen kézimunkázott. Szerettea tréfát, humora sajátságos volt, majdhogynem gro-teszk.

Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged,Őszi szellő el-elfújta babos köténkédet,’Zén szívemet egyszerűen, aj,de, valami átjárta,És azután te lettél a falu legszebb lánya.

Az út szélén, erdők mellett, andalogva jártam,Én is, te is az erdőbe virágot szedtünk,Az egyiknél, a legszebbnél összeért az ajkunk,Csókolózott gerle párok jót nevettek rajta.

Zerkula János kedvenc hallgatója

„Hát, hogy tartsak két szeretőt, Annát es sze-rettem vóna, a testvérit, Reginát es… eccerre kettőttáncoltattam a kettősbe, de hát annyit nem lehet tar-tani, gondoltam magamba.” Aztán Zerkula mégiscsakReginát vette el, mert jobban tudott táncolni, mintAnna néni.

„Mikor kimentünk a főútra, menyünk ott le,há, hallom, hogy muzsikálnak: János, s Regina. Bé-menyünk, s én a csűrkapunál ott megállottam. Jánoses fejet hajtott nekem, Regina es, én es, akkor, úgy-ejól láttam. (…)

Makhult Gabriella grafikája

11

Nagyjaink Csángó Tükör

- Lépjél fel ide, ne, s hújzz egy nótát helyettem!- Szívesen, Jánoska!- felugrottam, arra, úgy mondják itt, nálunk, az „odor”, ahol a csűrbe te-szik bé a sarjút, arra vót csinálva hely a hegedűsöknek.Elveszem a hegedűt, Regina úgy örvendett, úgy vigyorgott nekem, én bizony nem erőst néztem rea,

nehogy örömembe elvétsem a nótát. Hát mozsikálni kezdek, de táncolás! Húzok egy nótát, s nemjő János, igen kettőt, s akkor se jő, igen hármat, s nem jő, s mondom: Istenem, az esze elment-e?Lehúzzuk a nótát, s mondom:- Vége, gyerekek a nótának, mindenki mehet haza!Megköszönik, elmennek, mindenki. Mű szépen esszeszedjük a pakkot Reginával, tokba teszem ahegedűt, s mondom:- Köszönöm szépen, hogy a testvéred milyen szépen visszajött, hogy én is táncoljak egyet!- Hadd el, még reaérsz, te se vagy olyan túl öreg, hogy rea ne érj!

Reginával ott szépen elbeszélgettünk a bodega előtt, palástul vót a zekéje, akkor csángóson jár-tunk, azt mondja, hogy:- Én a gardonval menyek haza, kicsi Jani, s te Jánosnak vidd bé a mozsikát!- Nem! Há én nem szabad felmenjek hézzád, háljunk ketten az éjen?-azt mondja Regina:- Én nem bánom!No, osztán bémentünk, s vacsoráztunk ketten, s vártuk Jánost, hogy jőjjön haza, de nem jött, asztáott elbeszélgettünk reggelig. Rea egy-két hétre megint feljöttem, megint találkoztunk, mikor ne-gyedikszer feljötem, híttam es férjhez.- Kicsi Jani, ne haragudjál, amíg édesapám haza nem jő, én soha férjhez nem menyek, addigvárom, amíg haza jő az oroszfogságból, milyent haza jő, jere, s vigyél!Szeptember 16-án, hát haza jött apósom.- Egyáltalán ne gyere, me’t megmondta édesapám, hogy nem ad oda!Hát, mit csináljak, hogy csináljuk, há, nem es lehetett eléhozni, hogy Regina férjhez menjen, me

Anna má férjhez vót menve, s őt nem engedik el a háztól, inkább nem bánták vóna, hogy én szál-jak oda. Mondom: én ilyent nem csinálok!- Há immá most eljőssz-e, ha jövök utánad szánnal jövök, s két lóval béfogva még a’mellett!-s azt mondja:- Szívesen!(…)- Jertek bé!- paklódunk fel- Nyugodtan, me’t édesapámék felmentek Minusékhoz köszönteni!-Miklós vót a sógora, Miklós nap vót. Nekem Reginát a Mikulás hozta! János se vót honn. Amit reaakart pakolni, felpakolt, s „adjon Isten egészséget!”, Reginát tettük szánra, s gyerünk hazáig, Hi-degség szádáig!Ezt úgy tartották abba az üdőbe, hogy: lopás, leánylopás. Ez nagy szokás vót abba’z üdőbe, há,

most is az, abba’z üdőbe, amikor én házasodtam, há, ritka, amelyik fehérnép nem úgy szökött el.”(…) (1)

„Egész héten hideg, borongós idő volt. Fáztunk. Aznap gyönyörűen sütött a nap, a hegyek felől be-világítva az udvart a sok színes virággal, s a ravatallal, ahol pihent a test, a Zerkula Jánosé… ” (2)- Szép halott volt. - mondták a helyiek. Azt is mondják, hogy ilyenkor még valakit magával visz a

halott.„- Jaj, lelkem, társam, ne haggyál itt, vígy el magaddal! Mit csinálok néküled? - a koporsó már

elhaladt, csak Regina állott még a kapuban.Köszönöm mindannyiuknak, akik megjelentek a temetésen!” (3)

____________________(1) részlet a Szomjas György: A szívben még megvan című portréfilmből(2,3) részlet a „Tiszta szívvel” Gondolatok Zerkula János halálára című írásomból

Ábrahám Judit

12

Eleven ÖrdögMoldvai csángó tánckurzus és énektanulás, valamint a falusi kultúra szélesebb körű meg-

ismerése, gyűjtések, adatközlő-vendégek segítségévelVezeti: Ábrahám Judit

Helye: Apor Vilmos Katolikus Főiskola1013 Budapest, Krisztina krt.59/b.

www.transylvanianimages.com/elevenordog.html

NagyjainkCsángó Tükör

Román koncepciók a moldvai csángó-magyarokról a II. ezredfordulón

Sikerült hozzájutni egy-két parlamenti interpel-lációhoz is, mely betekintést ad a politika állás-pontjába is. 2002 február 5-én NicolaeLeonachescu felszólalásában – nem meglepőmódon – Dumitru Martinas művét méltatja. El-utasít minden más eredetet a csángókkal kap-csolatban, amit a kutatások folyamánfeltételeztek (hun, kabar, besenyő, török, kúnvagy magyar) és határozottan kijelenti, hogyazok román katolikusok. Bár ezt az állítását avatikáni és a iassi püspökség hiteles dokumen-tumaira hivatkozva teszi, mégsem nevez megsemmilyen konkrét forrást. Ezeket az informáci-ókat így csak ő ismerheti. Zöld Péter leveleit so-vinizmussal és hazugsággal vádolja meg éshamisnak titulálja őket. A magyar kutatók éspolitikusok szándékait, törekvéseit irredentánaknevezi, melyekkel csak destabilizálják a helyze-tet1. A cáfolatokat, tagadásokat és állításokatnem támasztja alá semmilyen forrással, a stílus,melyen beszél politikusnak még elmegy, de mon-danivalója tudományosnak semmiképp sem fo-gadható el. Egy korábbi felszólalásában akövetkezőt állítja: „Köztudott, hogy a csángókegy olyan román népcsoport, melyek egy vallá-son keresztüli elmagyarosítási folyamaton men-nek keresztül, egy olyan folyamaton, melyet ahungarizmus még nem fejezett be. Az emberekmegőrizték az etnokulturális jellemvonásaikat ésaz a 260 ezernyi csángó románul beszél és ro-mánnak vallja magát […].” 2Továbbá állítja, hogy… az a néhány csángó, aki még beszéli a csángó-magyar dialektust, nem kérte és nem is kéri amagyar nyelv bevezetését sem az iskolában, sema templomban sem az adminisztrációban.” Hogyezeketaz információkat mire alapozza, nem lehetpontosan tudni és ő sem árulja el információ-inak forrását. Hasonlóan az előbbiekhez Traian Valeriu is egytanulmányában csak állít és tagad, amit pedigállít, azt már tudjuk az előbbiektől, ezért velerészletesebben nem foglalkozunk. Csak aztemelném ki nála, hogy míg mások Mikecs Lász-lóra hivatkozva csak annyit mertek állítani, hogya csángók nem székely erdetűek, addig TraianValeriu egyenesen azt állítja, hogy Mikecs Lászlószerint a csángók nem magyarok. Ilyet, minttudjuk soha nem állított a magyar kutató. Ter-mészetesen nem jelöli meg a cikkíró pontosan,hogy honnan veszi ezt. A tanulmánya végén máregészen személyeskedő hangot vesz fel és a tu-dományosság minden formáját felrúgva hason-lítgatni kezd bizonyos személyeket politikaiszervezetekhez, ezzel megint hitelét vesztve min-den állításának.3 További elemzésnek nincs sok

értelme, mivel semmi újat nem hozott a témá-ban. Bucur Ioan Micu újságírónak jelent meg 1997-ben egy monográfiája, Kísérletek a román „csán-gók” erőszakos elmagyarosítására (1944-1997)címmel4. Az ő művének már indítása is érdekes,hiszen a címe is sokat elárul tartalmából, ráa-dásul a borító felső részén középen indexbe vanrakva a következő megjegyzés: „Súlyos gyilkos-sági kísérletek a román nemzet ellen”5. Már abevezetőben heves nacionalista érzelmektől fű-tött, szinte indulatos hangot űt meg, melybőllehet tudni előre, hogy mit fogunk olvasni akönyvben. Először is megtámad és leír mindenpolitikai kezdeményezést az RMDSZ – től a ma-gyar szervekig és elmarasztalja őket igazságta-lan és hamis szándékaik miatt, néha mégszemélyekre is kitér részletesebben. Utána –amikor már komolyabbra látszik fordulni a dolog– végig elemzi a magyar kutatók írásait, mindenttagad és a valósággal ellentétesnek nevez, de el-lenérveket nem hoz fel – legalábbis újat nem.Megállapítja, hogy a román szakirodalom sokkalszegényebb a témában. A csángók román erede-tét identitásuk hiányával próbálja bizonyítani6,ami a csángók esetében, mint tudjuk, valóbannem lehet bizonyító erejű, hiszen köztudott,hogy a csángók identitászavara az utóbbi évtize-dek következtében egy sajnálatos tény és termé-szetes dolog. Egy másik állítása azonban kisséellentmondó az előbbivel, hiszen kijelenti, hogy acsángók teljes mértékben románnak érzik ma-gukat7, ez pedig nem fér össze az előbb állítottidentitáshiánnyal. De azért sem helytálló, mertnem nyilatkozhat mások nevében, nem tud-hatja, ki minek érzi magát, ráadásul a tényekalapján ez valóban nem igaz, hiszen identitásza-var – amit már megállapítottunk a moldvai csán-gók nagy részénél – azt jelenti, hogy nem tudjákpontosan hová tartoznak (legalábbis egy részük).A monográfia nagy részében majdnem DumitruMartinas művét mondja el újra saját stílusában,szinte minden oldalon őrá hivatkozik. Csakidőnként tesz egy-egy szélsőségesebb kijelentést,ami még a román történelmen belül is megkér-dőjelezhető. Például, amikor a csángók Mold-vába telepedtek ki Észak-Erdélyből, akkor ott isaz ősi dák életformát folytatták, az ő vértestvé-reik és rokonaik közé telepedtek ki, akikhez tör-ténelmi múlt, hagyományok, életmód és ihletkötött8. Ez egy kicsit merész állítás, amit törté-nelmi tényként aligha lehetne valaha is bebizo-nyítani és elfogadni.Ezt a 200 oldalas alkotást az újságíró azzal a szán-dékkal írta meg - legalábbis az elején úgy indult -,hogy most végre elmondja az igazat, tisztázza acsángó kérdés helyzetét és végre valahára rendet rakaz eredetkérdésben. (folytatás a következő oldal alján)

13

Történelem Csángó Tükör

Ehhez képest semmi érdemlegeset nem nyújt, csupán Dumitru Martinas tanait ecsetelgeti és a média általsugallottakat részletezi 200 oldalon át. Tudománytalansága és egyoldalú elfogultsága saját kutatások hiá-nyában érthető. Munkája általában azok számára elfogadható, akik csak a média álláspontját ismerik.(folytatjuk) Tampu Ferenc___________________1 Nicolae Leonachescu parlamenti felszólalása 2002 február 5. www.parlament.ro , www.cdep.ro ,www.senat.ro2 Nicolae Leonachescu parlamenti felszólalása 1999 december 8. www.parlament.ro , www.cdep.ro ,

www.senat.ro3 Traian Valeriu: Ceangaii din Moldova. Cine, ce si cum? O abordare politico-istorica a problemei ceangaiesti,2003. www.parlament.ro , www.cdep.ro , www.senat.ro4 Bucur Ioan Micu: Incercari Violente de maghiarizare a „ceangailor” romani (1944-1997), Bucuresti, BravoPress, 1997.5 „Mari crime impotriva natiunii romane”.6 Bucur Ioan Micu: Incercari Violente de maghiarizare a „ceangailor” romani (1944-1997), Bucuresti, BravoPress, 1997. p. 60.7 Uo. p. 61.8 Uo. p. 84.

EEssttee ((11))

HHoommllookkoommoonn úússzziikk aa hhoollddBBee'' sszzéépp aazz eessttee eeggyyeeddüüll

EEmmlléékkeekk,, rriiaaddtt áállmmookk sszzáállllnnaakk aallááAA sszzaavvaakk ffééllnneekk aa ssööttééttttőőll

BBeennyyiittookk hhoozzzzáádd –– mmeegg nnee iijjeedd,, UUrraamm!!CCssiillllaaggaaiidd kköözztt nnee áárrvvuulljj

EEssttee ((22))

AA ttüükköörr aalljjáánn fféélléénnkk nneesszz

sszzáállll aalláá ffeekkeettéébbee.. ÖÖsssszzeennéézznneekk

aa ppoohháárroonn sszzáárraaddtt iiddőőkk ééss

öölleemméésszztt aa kkooppjjaaffaa

hhiiddeeggee.. CCssuuppáánn aa ssíínneekk

ssiimmuullnnaakk hhoozzzzáámm.. AA mmaaccsskkaakköövveekk

sszzééttttöörriikk jjáárráássoomm..

HHoosssszzúú lleesszz,, vvééggssőő eezz aazz úútt

ccssoonnttjjaaiimm nneemm éésszzlleellnneekk

bbeellőőllüükk ééppíítt aa ssööttéétt vvéégg

IIsstteennnneekk mmeenneeddéékkeett

nneemm jjááttsszzoomm éénn vveelleedd

nneemm jjááttsszzoomm éénn vveelleedd,, aammiikkoorrrráádd iijjeesszztteekkttee ccssuukkttaadd ssööttéétt aajjttóódd rráámm,, ííggyykkeerreesstteelleekk

mmiinntt rréégg vváárrtt vveennddééggeett ffooggaaddllaakk,,nneemm hhiisszzeemm eellhhooggyy ttee vvaaggyy iitttt.. KKii vvaakkoonn llááttootttt nneemm iissmmeerrhheett,,

nneemm llááttttaa sszzeemmeeiidd.. TTaalláánn hhaa sszzóóllnnáállvvaallaammiittttaalláánn hhaa úújjbbóóll eellttűűnnnnééll,, hhaasszzééllnneekk eerreesszztteedd

aa ppeellyyvváátt aa ccssűűrrbbőőll,, ttaalláánn hhaa ttee jjááttsszzaannáállvveelleemm kkoonnyyhháánnkk sszzaallmmaaáággyyáánn;; oorroosszzlláánn,,

kkííggyyóó,, mmiinnddeenn mmááss sszzeellííddüüllnnee eezztt llááttvváánn;;ttaalláánnhhaa eellőőbbbb rraaggaaddnnááll eell,, mmiinntthhooggyy hhoozzzzáádd kkíísséérr--nnéémm aannyyáámm

Iancu Laura

14

VersCsángó Tükör

A BUKOVINAI SZÉKELYEK TÖRTÉNETE ÉS BETELEPÜLÉSE MAGYARORSZÁGRA

BUKOVINA TÖRTÉNELME, JELLEMZŐI1

A középkorban Bukovina nem képezett önálló álla-mot, hanem Moldvának volt kiegészítő része. Őslakóirutének voltak, a folyók, hegyek és a legtöbb városneve majdnem kivétel nélkül rutén. Maga a Bukovinaszó annyit jelent, mint «bükkfaerdő». A XV. század végén «Nagy» István oláh vajda nevét em-líti a néphagyomány, aki húszezer fogollyal Bukovinavadonait bükkfákkal beültettette. Szucsáva volt régena legtekintélyesebb városa. Bukovina az európai ha-talmak versengésében is szerepet játszott, egymásközt adták-vették a területet. Míg korábban Mold-vához tartozott, később a török Porta fennha-tósága alá került, s végül Ausztria szereztemeg.Bukovina egykori hercegség volt az osztrákcsászárságban, a birodalmi tanácsbanképviselt tartományok egyike. Határai vol-tak északon Galícia, nyu-gaton Galícia ésMagyarország, délen éskeleten Oroszország(Besszarábia ésMoldva). Területe:10.452 km2 volt.A Borgói-hágón viszkeresztül az orszá-gút Magyarországerdélyi részeibe.Vizei mind a Fe-kete-tenger vidé-kéhez tartoznak.A Dnyeszter egyrésze északonhatárul szolgált.A Szeret a Szu-csávával, a Mol-dova az«aranyos» Biszt-ricával, továbbáa Prut a Csere-mosszal Buko-vinán kívültorkollnak aDunába. Mindezek a folyók, a Bisztrica kivételévelnyáron vízben meglehetősen szegények, hóolvadásidején azonban tetemesen megáradnak. A tavak hiá-nyoznak, és a mocsár is kevés. Az éghajlat nagyon ha-sonlít Galíciáéhoz, csak valamivel szelídebb. A télkemény és tartós, a tavasz rövid.A legtermékenyebb részek a Szucsava-völgye, aSzeret-síksága és a Prut és Dnyeszter köztividék. Ezekben a kukorica, a zordabb hegyi vi-dékeken pedig a burgonya, zab és részben az

árpa voltak a fő termények.A házi állatok közül legelterjedtebbek voltak a lovak,a szarvasmarhák, a juhok és a sertések. Nemzetiségeiszámosak, ruténok, oláhok, németek, magyarok, len-gyelek, örmények, csehek és cigányok. Mindezek na-gyobbára őstermelők, bányászattal és iparralkevesebben, kereskedéssel igen kis hányaduk foglal-kozott. A bukovinai székelyek erősen kötődtek új lak-helyükhöz, Csernavichoz, Szucsávához és méginkább Radóchoz. Ide jártak minden héten vásárba,itt adták el a piacra szánt szőtteseket, vajat, élő ba-romfit, káposztát és hagymát. Nagy Lajos király (1342-1382) idejében Bukovina Ma-gyarországhoz tartozott.

TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS

Madéfalvától Bukovi-náig

1764-1786A bukovinai székelység törté-nelme – főleg más népek tör-ténelmével összehasonlítva -,nem mondható hosszúnak,mintegy százötven eszten-dőn átívelő. Ez az időszakazonban jóval több törté-nést sűrített magába, mintegy átlagos másfél évszá-zad. Talán ennek a sokmegpróbáltatásnak kö-szönhetően kovácsolódottössze annyira ez a nép-csoport, hogy a viszontag-ságok ellenére isegységben tudtak ma-radni. Sajátos helyzetükből fa-kadóan kialakulásuktólkezdve folyamatosan

küzdeniük kellett a meg-élhetésért, a magyar nyelv

használatáért, sajátos kultúrájukmegőrzéséért, s más eshetőség híján

– mikor már nem kínálkozott más meg-oldás – inkább választották szeretett lakóhelyük

elhagyását, mint hogy anyanyelvüket és gazdag kul-túrájukat felcseréljék másokéra, ami minden bizony-nyal bekövetkezett volna, az uralkodó hatalomelnyomása miatt.A hányattatások kezdete és legfőbb kiváltó oka a ma-défalvi mészárlás volt 1764. január 7-én.Madéfalvára gyűltek össze a csíki és háromszéki szé-kelyek, hogy tiltakozzanak Mária Terézia új határvé-delmi rendszere ellen. Ennek értelmében a keleti határokat a – önkén-tesen jelentkező – székelységnek kellett volna vé-denie a török betörések és a pestis behurcolása

15

Történelem Csángó Tükör

ellen, valamint a csempésztevé-kenységtől. Valójában azonbana székelységet kívánták bevetnia birodalom nyugati harcaiban.A székely határőrség felállításátellenző gróf Kemény László kor-mányzót a bécsi udvar eltávolí-totta, s a katonai alakulatmegszervezésével a császárnőbáró Buccow Adolf Miklós lo-vassági generálist bízta meg. Az eredeti elképzelések szerintcsak azokat sorozták volna be,akik bizonyos kedvezményekértcserébe önként jelentkeztek ahatárőri szolgálatra. A széke-lyek azonban régi kiváltsága-ikra hivatkozva ellenálltak aszervezésnek, és amikor nyil-vánvalóvá vált, hogy a székelyhatárőrséget nem lehet önkén-tesekből megszervezni, azUdvar erőszakos eszközökhözfolyamodott. Mindennapossáváltak a zavargások, összetűzé-sek.A zavargások oka, hogy 1711-iga székelység alkotmányos jogaiközé tartozott bizonyos kivált-ságok érvényesítése katonaiszolgálatuk fejében. Vagyis:saját tisztjeik parancsnokságaalatt teljesíthettek szolgálatotés Erdély határain kívül nemvoltak kötelesek hadba szállni.Bár 1711-ben lefegyverezték aszékely katonákat, kiváltsága-ikhoz továbbra is ragaszkodtak.Mivel Bécs sem volt hajlandó akompromisszumokra, az ön-kéntesen jelentkezők közül töb-ben is visszaléptek a Buccowáltal besorozottak csapatából. Thomka Károly (1829-1905)andrásfalvi református lelkészfeljegyzéseiben megörökítette atörténéseket, mely szerint Buc-cow 1762. október 24-én, Gyer-gyószentmiklóson, mikor anépet megpróbálta zászlaja alávonni, Ambrus Ferenc, az ösz-szegyűltek szónoka kilépett, sünnepélyesen ellentmondott atervezett népjogsértésnek. Ez-után a generális a megvesztege-tés eszközéhez folyamodva azorátort és befolyásosabb társaitházához hivatva próbálta őket

jobb belátásra bírni. Mikorezzel sem járt sikerrel, rájuk ki-áltott: „Vagy vegyétek rá anépet a fegyvervételre, vagymeg kell halniok!” Ambrus vá-lasza ez volt: „Inkább meghalunk, mint nem-zetünk szabadságát eladjuk,nem vall igen nagy kárt Gyer-gyó, ha engem felakasztasz is!”A szónokot vasba verték, mire anép rárontott a császári tisz-tekre. Csak akkor csendesedettle a tömeg, mikor a kormányzóbeleegyezett a fegyverletételbe.

. Más lehetősége nem lévén, apapokhoz fordult segítségért,Sikó József helyi lelkész próbáltszép szóval és vesztegetésselcélt érni. Hozzájárulásávalnegyven gyergyói lépett be a se-regbe, s ezt a módszert alkal-mazva haladtak faluról-falura.Az ellenszegülőket vasra verték.Az idegen tisztek annyira egy-más ellen fordították a népet,hogy a bevonultak sorra fosz-togatták a hivatalokat, bolto-kat, polgári házakat. Ez volt azegyetlen csábító lehetőség ahadba szállásra…1763. januárjában tüzes üstö-kös rohant át az égen komorelőjeleként az új esztendőnek. Sorra küldték hiába sérelmei-ket panaszoló és egykori kivált-ságaikat felsorakoztatóleveleiket Mária Teréziának,semmi sem változott. Ezért1764. január 3-ra mintegy hét-

száz székely férfi gyűlt össze afalvak képviseletében, hogy bé-késen tanácskozzon, kérvénytszerkesszen. A Szalonta völgyé-ben élők családját több ízbengyötörte a hideg télben a csá-szári katonaság, hogy ezzel iskényszerítse a székelyeket ál-láspontjuk megváltoztatására.Hiába.Január 5-én Szalonta-pataká-tól Madéfalvára vonultak, hogya hozzávetőlegesen ötezer alá-írást tartalmazó kérvényt más-nap reggel átadjákBuccow-nak. Eközben a kato-naság zajtalanul körülvette atömeget, három ágyút szegezettrájuk, s hajnalban megkezdő-dött a kegyetlen ágyúzás. Véd-telen, fegyvertelen embereketgázolt le a nekivadult zsoldosoktömege. Az életben maradottvédtelen, fegyvertelen szeren-csétleneket a tapolcai várbör-tön celláiba zsúfolták. Avérengzésben többen elestek,mások sebeikbe haltak bele2. Az Udvar Buccow generális le-váltása után Siskovicz altábor-nagyot nevezte ki a feladatfolytatására, mely a zavargásokmiatt abbamaradt. A falvakszékely papjai voltak a határőr-ség megszervezésének legfőbbellenzői, közülük is kiemelkedőszerepe volt Zöld Péter delnekipapnak, aki ellenállásra, össze-tartásra és kitartásra biztattanépét. A székelyek egymás utánküldték kérvényeiket a császár-néhoz, de nem találtak meg-hallgatásra. (folytatjuk)

Csángó Bogdán Tibor_______________________1 Pallas Lexikon, Bukovina szó-cikk, internetes lexikon –www.pallas.hu2 Nagy Sivó Zoltán: Bukovina,mit vétettem? Fórum Könyvki-adó, Újvidék 1999. pp. 26-29.

Tomka Károly

16

TörténelemCsángó Tükör