CO

MIT

AT

US

ö n k o r m á n y z a t i s z e m l e

A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóirata

COMITATUS2005. május2

00

5.

máj

us

XV. évfolyam 5. szám

1

Tartalomjegyzék

Globális gondolkodókAlasdair Macintyre: Korunk erkölcsi nézetkülönbségeinek természete. . . . . . . . . . . . . . . 3

TanulmányokVolter Edina: A határmentiség kiaknázott és kiaknázható erõforrásai Vas megyében . . . . 5Oláh Miklós: A Balaton térségének gazdasági - társadalmi jellemzõi és regionálisintézményfejlesztési alternatívái(1) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Európai UnióBeszteri Béla: A lisszaboni folyamat kudarca és megújítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

InterjúRegionális fejlesztés Magyarországon – Beszélgetés dr. Szegvári Péterrel . . . . . . . . . . . 37

MûhelySzovák Katalin Zsuzsanna: Az ügyintézés informatikai lehetõségeiaz önkormányzatoknál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Csapák Alex: A vízközmû-szolgáltató szervezetek átalakulásának térbeli vonatkozásai . . 59

Megyei önkormányzatokGazdasági szerkezetváltás Békés megyében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Félezer év élõ értékeit védik Somogyban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

MÖOSZ-hírekBeszámoló a MÖOSZ 2004. évi tevékenységérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Önkormányzati múltHudi József: Olaszfalu község önkormányzata a kiegyezés korában II. . . . . . . . . . . . . . 71

DokumentumMiniszterelnöki beszéd az önkormányzatokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

RecenzióTagai Gergely: Dusek Tamás a területi elemzések alapjairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

Címlapunkon a balatonfûzfõi hidroglóbusz (fotó: Oláh Gergely)

Illusztrációk:Szilágyi László 31, 62, 65, 74

E számunk szerzõiBeszteri Béla, a politikai tanulmányok kandidátusa, MTA VEAB, Társadalomtudomá-nyi Szakbizottság elnöke, Volter Edina, egyetemi tanársegéd, ELTE TTK, Oláh Miklós,BFT, Balatoni Társadalomkutató Csoport vezetõje, Csapák Alex PhD hallgató, ELTETTK, Hudi József, a történettudományok kandidátusa, Református Gyûjtemény, Pápa,Tagai Gergely PhD hallgató, ELTE TTK, Szovák Katalin Zsuzsanna, jegyzõ,Bocskaikert

2

Magyar Ké pe kVES ZPRÉM-BUDAPES T

1051 Budapes t Nádor u. 20.te l.: (+36-1) 311-4451

+36-70-2155946

Globális gondolkodók

Alasdair Macintyre: Korunk erkölcsi

nézetkülönbségeinek természeteA mai morális megnyilatkozások legszembe-

tûnõbb jellemvonása, hogy sokszor használjáknézeteltérések kifejezésére; azoknak a vitáknak alegszembetûnõbb jellemvonása pedig, amelyek-ben ezek a nézeteltérések kifejezésre jutnak, a vé-geláthatatlanság. Nem csupán azt értem ezalatt,hogy e viták szüntelenül folytatódnak – noha va-lóban ez a helyzet –, hanem azt is, hogy látszólagnincs végsõ céljuk. Úgy tûnik, kultúránkbannincs racionális mód az erkölcsi egyetértés biz-tosítására. Vegyünk csak három példát korunkerkölcsi vitáira, és tekintsük jellemzõiket, vala-mint ismert rivalizáló erkölcsi érveiket.

1. (a) Az igazságos háború olyan háború,melyben az elérendõ jó felülmúlja a rosszat, ami-vel a hadviselés jár, és amelyben világosan meg-különböztethetõk a harcosok – akiknek élete koc-kán forog –az ártatlan nem-harcosoktól. Csak-hogy egy modern háború jövõbeli kiterjedését il-letõ számítások sohasem megbízhatók, és semmi-féle gyakorlatban alkalmazható megkülönbözte-tést nem tehetünk a harcosok és nem-harcosokközött. Éppen ezért egyetlen modern háború semlehet igaz háború, minélfogva mindannyiunknakpacifistáknak illene lennünk.

b) Ha békét kívánsz, készülj a háborúra. Abéke elérésének egyetlen módja a potenciális ag-resszorok elrettentése. Éppen ezért fel kell fegy-verkezned és világossá kell tenned, hogy politi-kád nem érvényteleníti a háború bármely fajtá-ját. Ennek elkerülhetetlen része a korlátozotthadviselés és a nukleáris határ megközelítése,sõt, bizonyos esetekben annak túllépése egy-aránt. Különben nem fogod elkerülni a háborútés vereséget szenvedsz.

c) A Nagy Hatalmak között vívott háborúegyértelmûen pusztító; viszont az elnyomott cso-portok felszabadításáért folytatott hadviselés, fõ-leg a harmadik Világban, szükséges és éppenezért a kizsákmányoló uralom megsemmisítésé-nek igazságos módja, mely uralom az emberiségboldogulásának útjában áll.

2. a) Mindenkinek joga van saját személyét il-letõen, beleértve saját testét is. E jogok természe-tébõl ered, hogy abban a stádiumban, amikor a

magzat lényegében az anyja testének része, azanyának joga van ahhoz, hogy minden kényszer-tõl mentesen döntsön az abortuszról. Éppen ezértaz abortusz morálisan megengedhetõ, minélfog-va a törvénynek is engedélyeznie kell azt.

b) Nem érthetek egyet azzal,, hogy anyámnakaz abortuszt kellett volna választania, amikorterhes volt velem, kivéve akkor, ha biztos lett vol-na, hogy a magzat halott vagy súlyosan károsult.De ha nem akarhatom ezt a magam esetében,hogyan tagadhatnám meg mástól azt a jogot,amit magamnak követelek? Megszegném az ún.Arany Szabályt akkor, ha nem tagadnám, hogyegy anyának általában véve joga van az abor-tuszhoz. Eközben természetesen nem vallom azta nézetet, miszerint az abortuszt törvényesen til-tani kellene.

c) A gyilkosság bûn. A gyilkosság nem jelentmást, mint egy ártatlan életet kioltani. A magzategy azonosítható egyén, aki csak annyiban kü-lönbözik egy újszülött gyerektõl, hogy a felnõttéválás hosszú útjának korábbi szakaszában van,és ha létezik ártatlan élet, a magzaté minden bi-zonnyal az. Ha egy gyermek megölése gyilkos-ság, akkor az abortusz is az. Az abortusz tehátnem csupán morálisan téves, hanem törvényilegis tiltani kell.

3. a) Az igazságosság megköveteli, hogy min-den állampolgárnak, a lehetõségeken belül,egyenlõ esélye legyen tehetsége és képességei ki-bontakoztatására. Azonban ezen egyenlõ esélyekelõfeltételei magukban foglalják az egészséghezés oktatáshoz való egyenlõ hozzáférést is. Éppenezért az igazságosság megköveteli a kormánytól,hogy biztosítsa az egészségügyi ellátást és az ok-tatást, azok adóból történõ finanszírozását, ésmegköveteli azt is, hogy egyetlen állampolgár serészesedhessen igazságtalan arányban e szol-gáltatásokból. Ez pedig megköveteli a magánis-kolák és a magánorvosi praxis megszüntetését.

b) Mindenkinek joga van olyan és csakisolyan kötelezettségeket magára vállalni, amilye-neket óhajt, joga van olyan és csakis olyan szer-zõdéseket kötni, amilyeneket kíván, és joga vanszabadon meghatározni saját szabad választása-

3

it. Az orvosok éppen ezért szabadon gyakorol-hatják hivatásukat úgy, ahogy óhajtják, a bete-gek pedig választhatnak az orvosok közül; a ta-nárok olyan elvek szerint taníthatnak, melyekethelyénvalónak tartanak, a tanulók és szüleik pe-dig szabadon megválaszthatják azt az iskolát,amely megfelel nekik. [...]

Ezek az érvek kétségkívül nagy befolyássalvannak a társadalmunkra. Természetesen megfe-lelõ szaktekintélyek is vannak mögöttük:Hermann Kahn(1) és a pápa, Che Guevara(2) ésMilton Friedman(3) már több verzióját is produ-kálták ezeknek az érveknek. [...] Milyen szembe-tûnõ jellemzõik vannak ezeknek a vitáknak és né-zeteltéréseknek?

Háromféle jellemzõrõl beszélhetünk. Azegyik, a tudományfilozófia kifejezéstárából köl-csönözve, a rivális érvek konceptuális összefér-hetetlensége a háromféle vitában. Az érvekmindegyike logikailag érvényes és könnyen ki-terjeszthetõ oly módon, hogy a következtetésekvalóban a premisszákból adódnak. A rivális pre-misszák sajátosságából adódóan azonban nincsracionális módunk arra, hogy összemérhessükaz egyes érvrendszerek állításait. Minthogy min-den egyes premissza egészen eltérõ normatívvagy értékelõ koncepciót alkalmaz, ezért az állí-tások is szemlátomást teljes mértékben különböz-nek egymástól. Az elsõ érvben például az igazsá-gosságról és ártatlanságról vallott premisszákállnak ellentétben a sikerre és túlélésre utalópremisszákkal; a másodikban a jogra utaló pre-misszák állnak ellentétben az egyetemesség pre-misszájával; a harmadikban az egyenlõség állí-tása áll szemben a szabadság állításával. Éppenazért, mivel társadalmunkban nincs olyan közösalap, mely elõsegíthetné a döntésünket ezen állí-tásokat illetõen, a morális érvelés szükségképpenvégtelennek tûnik. Rivális következtetéseinkbõlvisszautalhatunk rivális premisszáinkra, de ami-kor elérkezünk a premisszánkhoz, a vita megszû-nik, míg az egyik vagy másik premissza felidézé-se pusztán az állítás és ellen-állítás kérdésévéválik. Talán innen ered sok erkölcsi vitának a kis-sé éles hangja. [...]

Az említett érvelések, hasonlóképpen fontos,noha ellentéte jellemzõje az, hogy mindennekdacára személytelen racionális érvekként tekin-tik magukat, és ennek megfelelõen általában sze-mélytelen módon mutatják be õket. [...] Korunkmorális megnyilatkozásainak és érveinek e má-sodik jellemzõje, amikor az elsõhöz társul, para-dox jelleget kölcsönöz a kortárs erkölcsi nézetel-téréseknek. Hiszen, ha csupán az elsõ jellemzõtvennénk figyelembe, annak módját ti., ahogy avita oly gyorsan érvnélküli nézeteltéréssé degra-dálódik, könnyen arra következtethetnénk, mi-

szerint korunk erkölcsi nézetletérései nem egye-bek, mint szembenálló akaratok ütközései, me-lyek mindegyikét saját, önkényes választások so-ra határozza meg. Ez a második jellemzõ azon-ban, vagyis olyan kifejezések használata, melyekmegkülönböztetõ funkciója a nyelvünkben abbanrejlik, hogy megtestesíti mindazt, ami az objektívmérce igényével áll elõ, mást sugall. Hiszen mégakkor is, ha az érv felszíni megjelenése csupánképmutatás, a kérdés marad: „Minek ez a kép-mutatás?“ Mi oly fontos a racionális érvelésben,ami csaknem egyetemes érvénnyel bír azok szá-mára, akik morális konfliktusba kerülnek egy-mással? Vajon ez nem azt sugallja-e, hogy az er-kölcsi érvelés gyakorlata kultúránkban leg-alábbis egy arra való törekvést fejez ki, hogy ra-cionális legyen vagy azzá váljon életünk eme te-rületén?

Korunk erkölcsi vitáinak harmadik szembetû-nõ jellemzõje szorosan kapcsolódik az elsõ kettõ-höz. Könnyen belátható ugyanis, hogy e riválisérvekben elõlépõ különbözõ, konceptuálisanösszeegyeztethetetlen premisszák szerteágazótörténeti gyökerekkel rendelkeznek. […] A nevekhosszú sora láthatóvá teszi azt, hogy mily válto-zatosak és heterogének azok az erkölcsi források,melyekbõl érveinket örököltük. Kultúrák felszíniretorikája képes önelégülten beszélni a morálispluralizmusról, de a pluralizmus fogalma nemelég precíz. Hiszen egyformán alkalmazható azszembenálló szempontok rendezett dialógusáraés a rendezetlen fragmentumok zavaros keveré-kére. A gyanú – és pillanatnyilag csak gyanú le-het –, hogy utóbbival van dolgunk, csak növek-szik, amikor felismerjük, hogy mindazon eltérõkoncepciók, melyek morális diskurzusunk alap-ját képezik, valójában az elméletek és gyakorla-tok átfogó totalitásában gyökereztek, s hogy e to-talitásban olyan kontextusokból nyerték szerepü-ket és funkciójukat, mely kontextusok immármegszûntek.

A fordítás Alasdair Macintyre: After Virtue. AStudy of Moral Theory. University of NotreDame Press, 1984 címû könyvének 6-10. oldalaalapján készült. Fordította. Vásárhelyi SzabóLászló.

Jegyzetek1 Otto Hermann Kahn (1867 - 1934) német

származású bankár, publicista, a mûvészetek tá-mogatója.

2 Ernesto Che Guevara de la Serna(1928-1967) argentin származású kommunistaforradalmár.

3 Milton Friedman (szül. 1912) amerikai köz-gazdász, az ún. Chicagói iskola képviselõje.

4

Tanulmányok

A határmentiség kiaknázott

és kiaknázható erõforrásai Vas megyébenVas és Gyõr-Moson-Sopron megye

tíz évvel ezelõtt – Ausztria Európai Uni-óhoz történõ csatlakozása révén – abba akivételes helyzetbe került, hogy határos-sá vált az Európai Unióval. Az integráci-ós határ menti fekvés adta társadalmi,gazdasági elõnyöket Vas megye 1995elejétõl igen sikeresen használta ki,akárcsak az ország nyugati határa mentifekvés pozitívumait az 1980-as évek vé-gétõl az 1990-es évek közepéig terjedõidõszakban. Magyarország és Szlovéniaeurópai uniós csatlakozásával Vas me-gye immáron belsõ határ menti NUTSIII szintû egységgé vált, amely elõsegítimég szorosabb integrációját szomszéda-ival. Ausztriával és Szlovéniával az in-tegráció területén az elõcsatlakozás idõ-szakában számos eredmény született:

– Az ezredfordulón megépült a ma-gyar–szlovén vasútvonal, közvetlen vas-úti összeköttetést teremtve Magyaror-szág és Szlovénia, azon túl Olaszországközött. A Zalalövõ – Bajánsenye –Hodoš (Hodos) – Murska Sobota (Mura-szombat) között húzódó 44,5 km hosszúvonal alapkövét 1999. április 30-án rak-ták le, és 2001. május 17-én indulhatottmeg rajta a nemzetközi forgalom Ljubl-janáig és Triesztig.

– Vas megye székhelyét 2002 decem-bere óta úgynevezett EURegio vonatok

kötik össze közvetlenül az ausztriai Wi-ener Neustadttal és Grazzal. A Szombat-hely – Sopron – Wiener Neustadt és aSzombathely – Graz vasútvonalakonkedvezményes, eurégiós jegyárakon le-het utazni a „Közelebb a szomszédok-hoz” jelmondat szellemében.

– Ausztria az elmúlt év végétõl márnemcsak vasúton, hanem közúton isgyorsabban érhetõ el Szombathelyrõl ésa megye többi településérõl. 2004 no-vemberében ugyanis átadták a 89-es útSzombathely – Bucsu (a határátkelõ)közötti 12 km hosszú, új szakaszát. Agyorsforgalmi út építése 2002 áprilisá-ban kezdõdött el, és több ütemben, többforrásból (például PHARE CBC) való-sult meg. A megyeszékhelyet tehermen-tesítõ, Sé és Torony községeket elkerülõközút megépítése által az osztrák A2-esautópálya, így Bécs és Graz rövidebbmenetidõ alatt érhetõ el Szombathelyrõl.

– Vas megye a határokon átnyúlóegyüttmûködések terén is szorosabbrafûzte kapcsolatait szomszédaival az el-múlt 10 évben. 1995-ben a Ma-gyar–Szlovén Határ menti Tanács,1998-ban az Eurégió West/Nyugat-Pan-nónia, 2001-ben a Dráva–Mura Eurégió,2002-ben pedig az EU–Jövõrégió kez-deményezés alapításában töltött be meg-határozó szerepet.

5

Az ismertetett változások és folya-matok is kifejezik a határ menti helyzetfelértékelõdését Vas megye társadal-mi-gazdasági életében a rendszerváltásóta eltelt idõszakban, amelyet a megyehatár menti térszerkezete is elõsegített:kilenc területfejlesztési-statisztikai kis-térsége közül ugyanis hat határ mentifekvésû. A szombathelyi, a körmendi, akõszegi, a szentgotthárdi, a csepregi ésaz õriszentpéteri kistérségek együttesenVas megye területének 57%-át alkotják,ahol 2003 végén a lakónépesség 71%-aélt. Az elõcsatlakozás idõszakábanazonban a PHARE CBC (Cross BorderCooperation) program mûködése által amegye egésze határ menti térséggé lettminõsítve.

Vas megye – lévén két országgal ishatáros – a magyarországi PHARE CBCprogramok közül egyaránt kedvezmé-nyezett volt az Ausztria–Magyarország

(1995–2003), a Szlovénia–Auszt-ria–Magyarország (1995, 1996) és aSzlovénia–Magyarország programok-ban (2000–2003). Bár a 2003. évi keret-bõl finanszírozott PHARE CBC progra-mok megvalósítása még nem fejezõdöttbe hazánkban, elmondható, hogy Vasmegye Gyõr-Moson-Sopron megyévelközösen az elõirányzott és felhasználttámogatások alapján e határ menti terü-letfejlesztési elõcsatlakozási programegyértelmû nyertese. (Az 1995–2001-esidõszak pénzügyi kereteibõl összesen 30úgynevezett nagy projektet tudtak meg-valósítani a megyében.) A két országgalvaló szomszédság elõnyeit Vas megyeMagyarország Európai Unióhoz történõcsatlakozása óta az INTERREG IIIA(2004–2006) program által is kiaknáz-hatja, mivelhogy NUTS III szintû határmenti egységként jogosult területe aSzlovénia–Magyarország–Horvátország

6

1. táblázatA Vas megyei területfejlesztési-statisztikai kistérségek néhány jellemzõje*

Kistérségek Terület (km2

) Lakónépesség (fõ)(2003. év vége) Fejlettségi típus

Celldömölki 474 26 275 felzárkózó

Csepregi 197 11 673 fejlõdõ

Körmendi 331 22 279 fejlõdõ

Kõszegi 185 18 257 fejlõdõ

Õriszentpéteri 305 7 266 felzárkózó

Sárvári 590 36 795 fejlõdõ

Szentgotthárdi 233 15 284 fejlõdõ

Szombathelyi 646 113 559 dinamikusan fejlõdõ

Vasvári 374 14 954 felzárkózó

Összesen: 3336 266 342

*Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 2003., Faluvégi Albert, 2004.

Szomszédsági Programnak és azINTERREG IIIA Ausztria–Magyaror-szág Programnak is. Az elõbbi program-ra 2004 decembere, az utóbbira 2005. ja-nuár óta lehet folyamatosan pályázato-kat benyújtani úgynevezett közös pro-jekt, tükörprojekt vagy egyéb, határonátnyúló hatású/együttmûködési projektformájában.

Vas megyében a rendszerváltozás ótaeltelt idõszakban szép számmal valósul-tak meg úgynevezett tükörprojektek,mintául szolgálva az ország valamennyihatárszakaszán a jövõben kiépülõ határmenti kooperációk számára.

Vas megyében melyek azok, a külön-bözõ szakterületeken megvalósult jelen-tõs tükörprojektek, amelyek ahatármentiség már kiaknázott erõforrá-sai közé sorolhatók? Hogyan jöttek lét-re, milyen jellegûek és milyen lehetõsé-geket tartogatnak még a jövõben az érin-tett határtérségek elõrehaladott integrá-lódási folyamatában? Tanulmányombanezekre a kérdésekre keresem a válaszo-kat.

Államhatáron megvalósult

beruházások

A tükörprojektek két, egyes esetek-ben három ország egymással határos tér-ségeiben jöhetnek létre. Bennük a tükörszerepét az államhatár tölti be, e projekt-típus esetében ugyanis a pályázó szerve-zetek a határ mindkét (mindhárom) ol-dalán azonos témakörben valósítanakmeg idõben nem feltétlenül párhuzamo-

san egy-egy beruházást/kezdeménye-zést. A tükörprojektek finanszírozása je-lentõs mértékben a különbözõ határmenti területfejlesztési programok:INTERREG, PHARE CBC, TACIS,CARDS forrásainak felhasználásávaltörténik, amelyek elnyerésére az egyesországok szervezetei külön-külön pá-lyáznak. A felsorolt programokban a tü-körprojektek a határon átnyúló együtt-mûködés közepes szintjét képviselik azegyedi (együttmûködési) és a közös pro-jektek, mint projekttípusok között. Azegymással szomszédos országok egy-máshoz közel fekvõ, határ menti telepü-lésein megvalósuló két- vagy háromol-dalú fejlesztések a projekt komplex „ki-épülésének” a végére az érintett állam-határ(ok) vonalánál fizikailag összekap-csolódnak.

Magyarország legnyugatibb fekvésûvárosában az 1990-es évek eleje óta fo-lyamatosan, több ütemben valósul megegy sajátos beruházás, a SzentgotthárdiIpari Park. A rábafüzesi nemzetköziközúti határátkelõhely, a 8. számú fõútés Szentgotthárd város központja közöttelterülõ ipari park a Graz–Szombat-hely–Budapest vasúti fõvonal mellettépült ki. A magyar–osztrák államhatártúloldalán szintén mûködik egy hasonlógazdaságfejlesztési és területfejlesztésieszköz, a Heiligenkreuzi Ipari Park. Akét ipari park az évezred elején össze-kapcsolódott, és kialakult egy határonátnyúló innovációs övezet. A Szentgott-hárdi Ipari Park sajátossága, hogy egyEurópában egyedülálló úgynevezett ikeripari parknak, a szentgotthárd–heiligen-kreuzi határon átnyúló ipari park és in-

7

novációs övezetnek a magyar oldalát al-kotja. A park elsõk között, 1997-bennyerte el az Ipari Park címet, és a 166magyarországi ipari park fejlettségi,kihasználtsági rangsorában is az élme-zõnybe tartozik.

A 270 hektár összterületû Szentgott-hárdi Ipari Park három különálló, deegymás mellett fekvõ részbõl áll, ame-lyeket út- és közmûhálózat köt össze. Ezteszi lehetõvé, hogy az ipari park kiépí-tése több szakaszban történjen. Az elsõ,81 hektáros ütem már megvalósult je-lentõs PHARE CBC (Cross BorderCooperation) támogatások felhasználásaáltal, több mint 20 cég letelepedésével.A park területére elsõként a General Mo-tors Hungary Jármûgyártó Kft. – jog-utódja ma az Opel Magyarország Autó-ipari Kft. – telepedett le 1991-ben, ame-lyet két év múlva a VOSSEN HungariaKft. követett zöldmezõs beruházásával.A cég 1995-tõl gyárt frottírtermékeketSzentgotthárdon, és termelési kapcsolat-ban áll az államhatár túloldalán,Jennersdorfban mûködõ osztrák köz-ponti gyárral, a Vossen AG-vel. Miutánaz 1999. évi PHARE CBC Auszt-ria–Magyarország program által lehetõ-ség nyílt megépíteni a térségben aLapincs folyó árapasztó vápáját, az iparipark második ütemében is meg lehetettvalósítani a szükséges infrastrukturálisberuházásokat az ezredfordulón (a má-sodik ütem ugyanis szinte teljes egészé-ben árvízveszélyes területen épült).

A Szentgotthárdi Ipari Park idõbenpárhuzamosan épült ki az osztrák olda-lon mûködõ Heiligenkreuzi Ipari Park-kal, melynek a termelési volument te-

kintve meghatározó cége az osztrák tu-lajdonban lévõ Lenzing Lyocell GmbHCo KG textilalapanyag-gyár. Ausztriá-ban, Burgenland tartományban számosipari park (technológiai központ, üzletipark) mûködik, a Heiligenkreuzi IpariPark gazdaság- és területfejlesztési sze-repe azért jelentõs, mert Burgenland délirészének egyedüli ipari parkja. A tükör-projekt magyar egységét SzentgotthárdVáros Önkormányzata hozta létre, meg-alakítva 1997-ben a Szentgotthárdi IpariPark Gazdaságfejlesztõ és BeruházóKft.-t 200 millió Ft alaptõkével. Ezengazdasági társaságot ma már nemzetkö-zi tulajdonosi kör birtokolja: 89,5%-banaz Eisenstadt-i székhelyû WIBAG AG,8,4%-ban Szentgotthárd Város Önkor-mányzata, 1,4%-ban HeiligenkreuzNagyközség Önkormányzata, valamint0,7%-os arányban a Tesco NemzetköziEgyüttmûködési és Tanácsadó Kft. AWIBAG céget, azaz a Burgenlandi Gaz-daságfejlesztõ Társaságot Burgenlandtartomány mûködteti, ezáltal a Szent-gotthárdi Ipari Park többségi tulajdono-sa maga az ausztriai tartomány.

A magyar és az osztrák ipari park el-sõ fizikai összekapcsolása a Szentgott-hárd Város környéki magyar–osztrákipari park vasúti átmenõ forgalmárólszóló, 1998 novemberében született kor-mányközi egyezmény alapján valósultmeg, amelynek értelmében a két iparipark között, az államhatáron keresztüliparvágány mûködik. 2002 februárjábanMagyarország és Ausztria között újabbkormányközi megállapodás köttetett,amelynek értelmében a közös államha-táron úgynevezett vámmellékutas közúti

8

határátkelõhely, osztrák államterületenhatárforgalom-ellenõrzõ hely létesült. Ahazánkban egyedülálló határátkelõhely2002. november eleje óta mûködik, köz-vetlen összeköttetést teremtve a tükör-projekt két oldala között.

Szintén kapcsolatot teremtenek a kétipari park életében a felépült logisztikaiközpontok. Elsõként osztrák oldalon, azúj közúti határátkelõhely mellett 2002novemberére készült el a LogistikZentrum Heiligenkreuz, amelyet egy lo-gisztikai csarnok és egy adminisztrációsépület alkot, komplex szolgáltatásokatnyújtva 4000 m2-en. E beruházás tükör-képe a Szentgotthárdi Ipari Parkban, azállamhatár magyar oldalán 2004 máju-sában átadott 1500 m2-es alapterületûlogisztikai központ és gyártócsarnok. A260 millió Ft értékû objektum megvaló-sítására az érdekeltek létrehozták aSzentgotthárdi Logisztikai CentrumKft.-t, amely 90%-ban az osztrákWIBAG AG, 10%-ban pedig a Szent-gotthárdi Ipari Park Kft. tulajdonábanvan. Az egykori elektromos jelzõrend-szer (EJR) mentén felépített logisztikaiközpont és gyártócsarnok átadása egy-ben jelképes tartalommal is bírt, hiszenerre már Magyarország Európai Unióbatörténõ belépése után került sor az integ-rálódó Európa egy új, „belsõ” határvidé-kén.

Vas megyében a környezetvédelemés a települési infrastruktúra szakterüle-teken belül is valósultak meg tükörpro-jektek, az egyik ilyen beruházás haszon-élvezõi közé tartoznak a SzentgotthárdiIpari Parkban mûködõ cégek is. A hatá-ron átnyúló szennyvízkezelés Szentgott-

hárd és Jennersdorf térségében már egyévtizede közös ügy, ugyanis a magyarváros lakossági és ipari parki szennyvi-zét a jennersdorfi regionális szennyvíz-tisztító mûbe szállítják, ahol biológiaimódon kezelik. A szennyvíz „exportálá-sa” a határ két oldalán élõ feleknek egy-aránt fontos: Szentgotthárdon a szenny-víztisztítás megoldódik, az osztrák tisz-títómûvet pedig több település bekap-csolásával gazdaságosabban lehet mû-ködtetni. Hasonló határon átnyúlóegyüttmûködés kibontakozásának lehe-tünk tanúi Csörötnek és térségében, ahola hiányzó szennyvízcsatorna-hálózatotaz elmúlt évben építették ki, rácsatla-kozva a heiligenkreuzi regionális tisztí-tóra. A Csörötnek, Alsószölnök,Gasztony, Magyarlak, Rábagyarmat,Rátót, Rönök, Szakonyfalu ésVasszentmihály községeket összekötõcsatornarendszer kivitelezését az érintetttelepüléseken a 2001. évi PHARE CBCprogram is támogatta.

Határon átnyúló szennyvízkezeléstükörprojekt Vas megyében, a szombat-helyi területfejlesztési-statisztikai kis-térségben is megvalósult az elõcsatlako-zás idõszakában. Az egykor az elektro-mos jelzõrendszer (EJR) és az államha-tár közé zárt Szentpéterfa községben1997 óta mûködik az a szennyvíztisztító,ahová a szomszédos Eberau és a környe-zõ, határ menti osztrák falvak szennyvi-zeit is eljuttatják. E projektben tehát aszennyvizet „importálják”, a tisztítás so-rán keletkezõ úgynevezett szennyvíz-iszap meghatározott részét azonbanvissza kell szállítani Ausztriába.

9

Szentpéterfa és Eberau településekközponti szerepet töltöttek be egy másiktükörprojekt létrehozásában is, amely aregionális fejlesztés/tervezés szakága-zatba sorolandó. A projekt két kistérségiszervezõdés, a burgenlandi Alsó-PinkaMenti Regionális Fejlesztési Szövetségés a Vas megyei Alsó-Pinka MentiMikrotérség Területfejlesztési Társuláshatáron belüli, és a közös határt átlépõmûködésén alapul. A két szervezõdésközül elõször az osztrák településekkezdeményezték az egymás közöttiegyüttmûködést 1994-ben a LEADER IIprogram keretében. Ekkor Eberau és avele szomszédos hat osztrák település(9000 lakos) valóban alulról szervezõd-ve (bottom up) alakította meg a szövet-séget, amelynek legfõbb mozgatórugójaa települések társadalmi-gazdasági fej-lõdésének elõmozdítása. A mikrotérségugyanis, az ez idõben elkészült Burgen-landi Tartományi Fejlesztési Tervben,mint különösen nagy fejlõdési hiányok-kal rendelkezõ térség került besorolásra.A nevében is rokon Alsó-Pinka MentiMikrotérség Területfejlesztési Társulás2001 februárjában alakult meg 14 Vasmegyei, határ menti község összefogásaáltal. Ezek: a székhelyfunkciót betöltõSzentpéterfa, Felsõcsatár, Harasztifalu,Horvátlövõ, Ják, Kemestaródfa,Magyarnádalja, Nagykölked, Narda,Nárai, Pinkamindszent, Pornóapáti, Va-salja és Vaskeresztes községek, amelyeka szombathelyi és a körmendi területfej-lesztési-statisztikai kistérségekben he-lyezkednek el. A társulás deklarált fel-adat- és hatásköre abban különbözik atöbbi, megyei területfejlesztési önkor-

mányzati társulásétól, hogy benne aszomszédos osztrák településekkel valószoros együttmûködés hangsúlyos sze-repet kap. Az Alsó-Pinka Menti Regio-nális Fejlesztési Szövetség és azAlsó-Pinka Menti Mikrotérség Terület-fejlesztési Társulás települései intenzívkulturális kapcsolatban állnak egymás-sal. A Pinka-Net elnevezésû kulturálishálózatot elsõsorban a fiatalok elvándor-lásának megállítására hozták létre.Nyelvtanfolyamokat szerveznek, zené-szek számára workshop-okat tartanak,valamint határon átnyúló zenei fesztivá-lokat és koncerteket rendeznek; bizo-nyosságul arra, hogy az egykor a „vas-függöny” és a Pinka folyó által elválasz-tott települések ma újra együtt tudnak él-ni.

Vas megyében a természetvédelemszakterületen belül, de gyakorlatilagszéles körû területfejlesztési feladatokatis elõirányozva az elõcsatlakozás idõ-szakában két példaértékû tükörprojektvalósult meg: az Írottkõ Natúrpark és azÕrség–Vendvidék Natúrpark.

Az Írottkõ Natúrparknak, Magyaror-szág elsõ natúrparkjának az alapjait1997-ben rakták le a Kõszegi-hegységmagyar oldalán; amely tükörképe ahegység osztrák területén egy évvel ko-rábban megalakult NaturparkGeschriebenstein-nek (szintén az Írottkõnevet viselõ parknak). A PHARE CBCprogram által életre hívott Vas megyeitermészeti park Kõszeg, Kõszegdorosz-ló, Kõszegszerdahely, Velem, Bozsok,Cák, Horvátzsidány, Kiszsidány, Lu-kácsháza, Ólmod és Peresznye települé-sek területére terjed ki; operatív egysé-

10

gei az Írottkõ Natúrparkért Egyesület ésaz Írottkõ Natúrpark Információs Köz-pont Kõszegen mûködnek. A térségbenaz elmúlt években számos sikeres fej-lesztés valósult meg, amelyek közül ta-lán a kerékpáros turizmust népszerûsítõberuházások eredményezték egységesena legkomplexebb területfejlesztési éstermészetvédelmi hatást. 1998 õszérekiépítették az Írottkõ Kerékpárutat,2003 nyarán Kõszegen regionáliskerékpároscentrumot avattak fel. A Kõ-szeg–Vashegy Borút a Kõszegi-hegységés a Vas-hegy szõlõkultúráját népszerû-síti Kõszeg, Cák, Bozsok, Felsõcsatár ésVaskeresztes településeken. Az ÍrottkõNatúrpark nevezetesebb, évente meg-rendezésre kerülõ rendezvényei: a Hi-tünk öröksége Velemi búcsú, a Tájöröksége Gesztenyeünnep szinténVelemben, a Natúrpark Ízei Gasztronó-miai Fesztivál Kõszegen és a NatúrparkPiknik a Hétforrásnál. E kulturális és ha-gyományõrzõ programok egyben lehe-tõséget teremtenek az Írottkõ–Gesch-riebenstein Natúrpark osztrák és magyarrészein élõk ismerkedésére, kapcsolat-tartására is.

Vas megye második natúrparkja, azÕrség–Vendvidék Natúrpark 1998 októ-berében alakult meg a 22 õrségi és 6vendvidéki település kezdeményezésé-re. Szerves részét képezi egy úgyneve-zett háromoldalú tükörprojektnek, a ma-gyar–osztrák–szlovén hármas határonhúzódó Õrség–Raab–Gorièko Natúr-parknak. Az Õrség–Vendvidék Natúr-park központja Õriszentpéteren (a Sis-kaszeren) épült fel, mely épületben 2002márciusa óta az Õrségi Nemzeti Park

Igazgatósága mûködik. A többségébentörpefalvak alkotta Õrségben és Vendvi-déken a natúrpark mûködésének kezde-tén egy széles körû térségfejlesztési esz-köz lehetõségeit hordozta magában (ter-mészetvédelemi, gazdaság- és infrast-ruktúrafejlesztési stb. feladatok megva-lósítása); ezért is hozták létre az Õr-ség–Vendvidék Natúrpark Egyesületet,és a Natúrpark Térségfejlesztési Köz-hasznú Társaságot. Az õriszentpéteri ésa szentgotthárdi kistérségekben éventeszámos rendezvényt szerveznek példáulaz Õrségi Vásár, a Virágzás Napjai.Ezek nemzetközi vonzereje legfõképpena tükörprojekt osztrák és szlovén oldalá-ra terjed ki.

Az átértékelõdõ határmentiség

kiaknázható erõforrásai

Vas megyében

A határ menti területfejlesztési prog-ramok keretei között a két- vagy három-oldalú tükörprojektek megvalósítását ál-talában adminisztratív nehézségek hát-ráltatják, melyek a programok nem ekvi-valens mûködésébõl adódnak (példáulaz INTERREG és a PHARE CBC eseté-ben). (PHARE CBC Thematic Evalua-tion Report 2004, 15. o.) Ennélfogva ahatékonyságnak, az elért eredmények-nek az értékelése a bemutatott tükörpro-jektek vonatkozásában is inkább szub-jektív.

A vizsgált tükörprojektek, amelyekátlépik az államhatárokat, hozzájárulnak

11

a hazai területfejlesztés/regionális politi-ka határon átnyúló jellegének erõsödé-séhez. Milyen kiaknázható lehetõsége-ket tartogatnak még e projektek az érin-tett határtérségek integrálódási folyama-tában? Véleményem szerint a Vas me-gyében megvalósult tükörprojektek:multiplikátor hatásúak, önfejlesztõfunkcióval rendelkeznek, továbbá köz-vetítõ szerepet is betölthetnek.

A multiplikátor hatást azáltal fejthe-tik ki, hogy mintául szolgálhatnak új tü-körprojektekhez, mind a megye osztrákés szlovén határa mentén, mind pedigpéldául a magyar–ukrán határszakaszon.Erre a magyarországi INTERREG IIIAprogramok (2004–2006) lehetõséget te-remtenek. Az önfejlesztõ képesség amár mûködõ tükörprojekt továbbfejlõ-dését, egy magasabb szintre kerülésétsegíti elõ; ugyanis a kezdeti együttmû-ködési nehézségeket legyõzve, késõbbsokkal könnyebb a pályázó szervezetek-nek egy újabb beruházást kezdeményez-niük. Ezen elképzelések már a határonátnyúló együttmûködés legmagasabbszintjét képviselõ, úgynevezett közösprojektek formájában valósulhatnakmeg:

– A szentgotthárd–heiligenkreuzi ha-táron átnyúló ipari parkban és innováci-ós övezetben létre lehetne hozni egy kö-zös innovációs központot vagy inkubá-torházat. Ilyen jellegû beruházásokat azINTERREG IIIA Ausztria–Magyaror-szág Közösségi Kezdeményezés és aNemzeti Fejlesztési Terv GazdaságiVersenyképesség Operatív Programja(GVOP) is támogat.

– Szentgotthárd és Jennersdorf, vala-mint Szentpéterfa és Eberau térségébena határon átnyúló szennyvízkezelés te-rén elért települési önkormányzati, vala-mint kistérségi szintû együttmûködésieredményeket át kell ültetni más szakte-rületekre is. Az új, valóban közös pro-jektek lehetnek gazdasági, oktatási, kul-turális vagy infrastrukturális jellegûek.

– Az Írottkõ–Geschriebenstein Na-túrparkot mûködtetõ szervezetek látvá-nyos eredményeket értek el marketing-tevékenységük összehangolása terén(például közös prospektusok, térképekkészítése), és ugyanez mondható el atrilaterális Õrség–Raab–Gorièko Natúr-parkot mûködtetõ szervezetekre is. Ekét, immáron teljes területével az Euró-pai Unióban elhelyezkedõ natúrparkot ajövõben még hatékonyabban lehetnenépszerûsíteni különbözõ nemzetközirendezvényeken (kiállításokon, konfe-renciákon), azáltal, hogy természeti ésgazdasági értékeik „összeadódtak”.

A bemutatott Vas megyei tükörpro-jektek közül több közvetítõ szerepettölthet be a határon inneni és túli hálóza-tok egységei között. A szentgott-hárd–heiligenkreuzi határon átnyúlóipari park összekötõ kapocs lehet a Nyu-gat-Dunántúl régió ipari parkjai és Bur-genland tartomány technológiai köz-pontjai, valamint üzleti parkjai között.Információkat közvetíthet kölcsönösen amagyar és az osztrák hálózatok mûködé-sérõl, tapasztalatcseréket indukálhat. AzÍrottkõ Natúrpark vonatkozásában ez aközvetítõ szerep már megmutatkozott;sõt nem is regionális, hanem országoshatókörben. 2004 júliusában az Írottkõ

12

Natúrparkért Egyesület egy háromnaposszakmai találkozót szervezett Kõszegena magyarországi és a burgenlandi natúr-parkok szervezeteinek részvételével. Atalálkozón lehetõség nyílott a hazai és azosztrák natúrparkok képviselõinek a ta-pasztalatcserére, a jövõbeli együttmûkö-dések megbeszélésére.

Összegzés

A magyar regionális politika már egyévtizede „nem áll meg” államhatárunkvonalánál. Vas és Gyõr-Moson-Sopronmegye 1995 eleje óta határos az EurópaiUnióval. A csatlakozás utáni idõszakbanmég kedvezõbb helyzetbe kerültek. Aversenyképes határrégió a Nyugat-Pan-non Eurégió keretei között Európa szer-ves részévé válik.

E folyamat tükrében tehát a Vas me-gyében megvalósult és megvalósuló tü-kör-, valamint közös projektek az úgy-nevezett határon átnyúló regionalizmus(transboundary regionalism) megterem-tésének közvetlen, gyakorlati eszközei-ként is mûködnek.

VOLTER EDINA

Irodalom

Danyi József: Ipari parki határátkelõ, Határõr2003. 4. szám

Faluvégi Albert: Kistérségeink helyzete az EUküszöbén. Területi Statisztika, 2004. 5. szám

James Scott: Comprehending TransboundaryRegionalism: Developing an Analytical Domainfor Comparative Research. RSA InternationalConference „Regional Potentials in an IntegratingEurope”, 1999,www.irs-net.de/download/berichte_3.pdf.

Jody Jensen–Miszlivetz Ferenc (szerk.): Az újEurópára készülve, 2002, Savaria UniversityPress

Volter Edina: Államhatárt átfogó gazdaságikapcsolatok: Szentgotthárd–Heiligenkreuz, Fa-lu–Város–Régió, 2004. 3. szám

Balogh Ottó – Gyõrffy Gábor – Wächter Ba-lázs: Határkõnél – Az osztrák–magyar határon át-nyúló együttmûködési program hatása és a to-vábbfejlõdés irányai. A Nyugat-dunántúli Regio-nális Fejlesztési Ügynökség Kht. kiadványa,2002/07.

Phare Cross Border Co-operation - InterimEvaluation of Phare Support Allocated in1999–2002 and Implemented until November2003. Thematic Evaluation Report. EuropeanCommission Directorate-General Enlargement,Directorate E - Evaluation Unit, February 2004.

Területi Statisztikai Évkönyv 2003. KSH Buda-pest, 2004

www.alon.huwww.interreg.huwww.ip.szentgotthard.huwww.kormend.huwww.naturpark.huwww.orsegnet.huwww.vasmegye.huwww.wibag.at

13

A Balaton térségének gazdasági -

társadalmi jellemzõi és regionális

intézményfejlesztési alternatívái(1)Az alábbi rövid helyzetleírás és gon-

dolatkísérlet azt a problémát járja körül,amellyel utóbbi évekbeli sikertelenségé-vel, valamint Magyarország EU-taggáválásával (egyebek mellett) a BalatonKiemelt Üdülõkörzet kénytelen szembe-sülni. Területén, bár jelentõs állami, ön-kormányzati és magántulajdonú (jórésztaz EU polgárainak tulajdonát képezõ)javak koncentrálódnak, bár átlagon felü-li mértékben veszi ki részét a hazai GDPelõállításában, szociológiailag bár sok-rétû, de szerves és integrált, intenzív re-gionális identitással rendelkezõ helyitársadalmat tudhat a magáénak, a lehatá-rolt területen pontosan olyan intézmé-nyesültséggel, legalább olyan kiépítettinfrastruktúrán és szakszerû módon va-lósul meg a területfejlesztés, mint a hétstatisztikai fejlesztési régióban, mások-kal ellentétben saját jogon a jövõbensem lesz képes garantálni a fenntarthatófejlesztéshez szükséges javak elõállítá-sát. Saját forrásai ezen minõségébenpersze ma sincsenek, viszont a hazai te-rületpolitika decentralizálása esetén semlesznek, mint ahogy önnön jogon speci-ális helyzeténél fogva az EU-forrásokmegszerzésére is alkalmatlan lesz a jö-võben. Mivel a térség irányítási konflik-tusai a jelenlegi jogi (igazgatási és terü-letfejlesztési) szabályozás keretein belüla beidegzett területpolitikai technikák-

kal láthatóan orvosolhatatlanok, érde-mesnek tûnik elgondolkodni a lehetsé-ges alternatívákon.

Az üdülõkörzetA Balaton Kiemelt Üdülõkörzet

(BKÜ) Somogy, Veszprém és Zala me-gye területének 3780 km2-nyi részén164 települést foglal magában. Városai-nak száma Badacsonytomajjal 2004nyarán bõvült 16-ra.

Állandó lakosainak száma az utolsó(2001-es) népszámláláskor 249.000 fõvolt. A népszámlálás idõpontjában aKSH mintegy 101.000 lakás mellett72.000 üdülõ ingatlant is összeírt. Amegegyezõ besorolású hazai ingatlanok29 %-a található itt, az üdülõkörzet tehátmegközelítõleg egy átlagos megye lakó-ingatlan vagyonával rendelkezik.

A régió helyi társadalmát az állandónépesség soraiban regisztráltakon túl te-hát ingatlanonként 3-4 fõvel számolva210.000 - 280.000 üdülõtulajdonos ke-rekíti félmilliósra. Tovább árnyalja az ittegyütt élõk helyi társadalmának összeté-telét az a körülmény, hogy az elmúlt év-tized elejétõl a régióban jelentõs mérté-kû külföldi állampolgárok által történtingatlanvásárlás figyelhetõ meg. A kül-földi vásárlók zöme az EU polgára, 76%német, 14 %-uk osztrák állampolgár, afennmaradó 10 %-nyi ingatlanon továb-bi 43 ország polgárai osztoznak.

14

A régió gazdaságának és társadalmá-nak kohéziós tényezõje a térségbencentrálisan elterülõ Balaton. Közép-Eu-rópa legnagyobb édesvízi tavának felü-lete 600 km2, partvonalának hossza 235km, víztömege (normális esetben) 2 mil-liárd m3.A régió területének meghatáro-zásakor több szempont egyidejû, követ-kezetlen alkalmazása játszott szerepet.A vízgyûjtõ terület nagysága 5.775 km2,melybõl a BKÜ csupán 3.780 km2-esmértékben részesedik. A lehatárolók atöbbi mellett az idegenforgalmi szem-pontokra sem voltak tekintettel, így ré-sze ma az üdülõkörzetnek az ipari profi-lú Tab, és így esik ki abból a térség ki-mutathatóan legjelentõsebb vonzáskör-zet központja, Veszprém.

A 164 településnyi turisztikai régióterületén valamilyen mértékben 18 ön-kormányzati területfejlesztési társulástalálható. Különbözõ területaránnyal 14KSH kistérség van jelen, teljes területé-vel azonban csupán négy (balatonalmá-di, balatonföldvári, balatonfüredi, fo-nyódi). A külsõ és belsõ területi inkom-patibilitási problémákra és az ezek keze-léséért felelõs központi szereplõk prob-lémaérzékenységére jellemzõ, hogy a2003-as évi KSH kistérség reformhozkutatási eredményeken(2) alapulóBFT-határozat(3) formában beadott ja-vaslatokat az illetékes fõhatóságokegyetlen ponton sem vették figyelembe.Így tartozik az üdülõkörzetbe kezdetek-tõl pl. az ajkai kistérség egyetlen telepü-léseként Öcs község, mely viszont aMüvészetek Völgye (igaz, utolsókénttársult) tagjaként a Balaton-felvidék kul-

turális turizmusának szerves és jelentõsrésze.

A régió közigazgatása erõsen meg-osztott, mindez a részterületek (ágazatiigazgatás) vonatkozásában is elmondha-tó.

Jelentõs hiányosságokkal írható csakle a térség intézményi struktúrája. Mind-ez elsõ sorban a jobban szem elõtt lévõterületfejlesztési intézményrendszermûködésének anomáliái szintjén tudato-sult, viszont általánosan is igaz. A térségterületén (azok hagyományos, BKÜ-bõlkirekesztett megyeszékhelyekre telepí-tettsége miatt) nincsenek meg, ill. hiá-nyosan vannak jelen a középfokú szol-gáltatások igazgatási, egészségügyi, ok-tatási, pénzügyi stb. elemei, intézmé-nyei. Balatonfüred és Balatonalmádikistérség kivételével ezen szolgáltatásokmegközelíthetõsége az ismert hazai la-kossági térhasználati szokások miatt(4)a régió területének többi részén a somo-gyi és a zalai megyeszékhelytõl való tá-volságból fakadóan problematikus.

A régió gazdasági súlya és népes-ségmegtartó ereje, avagy a balatoniterületpolitika tétje

A régiót hagyományosan nagymérté-kû vállalkozási aktivitás jellemzi, a sze-replõk ugyanakkor itt sem egynemûek.Az üdülõkörzetben ma is mintegy 26ezer mikro-,kis-, és középvállalkozásmûködik. 1000 állandó lakosra vetítve arégió 81-es vállalkozási mutatója a ma-gyar vidéki átlaghoz (62) képest igenmagas, Budapest (109) után mindjárt amásodik, Gyõr-Moson-Sopron összeha-sonlítható mutatója, pl. 75-ös. A helyiregisztrációjú vállalkozások körén túl a

15

BKÜ-n kívülrõl szezonális jelleggelújabb, mintegy 2000, többségükben tár-sas vállalkozás végez szolgáltatásokat arégióban, zömmel a fõszezonban ésszinte kizárólagosan csak a legforgalma-sabb helyeken.(5)

A régió területét érintõ statisztikai kis-térségekben becsülhetõ bruttó hazai ter-mék összege mintegy 600 milliárd Ft, ésa BKÜ területén képzõdik a magyar ide-genforgalmi adóbevétel 21%-a. 2000.éves adatokkal számolt eredmények sze-rint a BKÜ GDP-je alapján mért gazdasá-gi fejlettsége (1306 ezer Ft/fõ) a vidékimagyar átlagot (1039 ezer Ft/fõ) 26%-kalfelülmúlja bár, az egy fõre esõ adókötelesjövedelem a vidéki átlagnak azonban márcsupán 85,6%-a.(6)

A Balaton régió turisztikai vonzere-je országos viszonylatban még mindigjelentõs és számottevõ bevételi forráso-kat testesít meg, a helyben élõ állandónépesség mindebbõl azonban csupán ke-veset profitál. A meglehetõsen rövid tu-risztikai szezonra az ország és a világszámos pontjáról pihenni és feltöltõdniide érkezõ turisták számára többnyireszintén csak az év e szakában ide telepü-lõ, állandó jelleggel máshol élõ és prak-tizáló ingatlantulajdonosok és a mintegykétezer fõnyi vállalkozó nyújt szolgálta-tásokat, akik az e tevékenységbõl szár-mazó bevételek után nem a régióban,hanem saját állandó lakóhelyükön, ill.elsõdleges, meghatározó telephelyükönróják le a közterheket.(7)

A régióban képzõdõ nemzeti jövede-lem döntõ részének régóta tartó és folya-matos térségbõl való kivonása és a máigalapvetõen redisztributív filozófiájú és

technikájú régiófejlesztés az idõk soránaz ország e szerencsés sorsúnak tartottvidékén negatív elõjelû gazdasági és tár-sadalmi folyamatokat generált.

Magyarországnak ez a vidéken egye-düli összefüggõ rurális innováció hordo-zó térsége sokáig volt képes valameddigellenpontozni a hazai ún. magrégiók(8)(a fõváros, a nagyvárosok, nyugati or-szágrész, Bécs-Budapest tengely) inno-vációs gócait, ma jelentõs strukturálisproblémákkal küzd. A régió belsõ terü-leti egyenlõtlenségeivel kapcsolatbanmindenki tisztában van azzal, hogy aparthoz egyre közelebb esõ területek, te-lepülések viszonylagosan egyre fejlet-tebbek és fordítva. Azt már – megfelelõstatisztikai adatszolgáltatás híján – sajátkutatási eredményeink mutatják, hogymindez eme elõbbi tengelyre merõlege-sen is igaz. Az országnak ezen a vi-szonylagosan kis területén ugyanazok,és csaknem ugyanazon mértékû (igaz,más szélsõ értékû) mikro-regionális kü-lönbségek tapasztalhatók, mint országosviszonylatban a Ny-K tengely mentén.

Szintén a legújabb vizsgálatok(9) de-rítettek fényt arra, hogy jelentõs struktu-rális problémákkal kell szembenézni arégió állandó népessége összetételénekalakulásában. Az országos trendnekmegfelelõ természetes népességfogyásta régióban valamelyest kompenzálta bára pozitív vándorlási egyenleg, ez azon-ban a lakosság egyre jelentõsebb mérté-kû elöregedéséhez vezetett. E folyama-tot jó ideje tovább gerjeszti az a körül-mény, hogy elérhetõ árú lakóingatlanokés egész éves egzisztencia híján jelentõsmértékû az újonnan végzett, magas szin-

16

ten képzett fiatal korcsoporthoz tartozókrégióból történõ elvándorlása.

A vizsgálatok eredményei arra is vá-laszt adtak, hogy esetükben egyértelmû-en kimutatható a kényszer. Megfelelõhelyi egzisztencia, képesítésük szerintimunkahelyek rendelkezésre állása ese-tén örömmel maradnának, hiszen olyantöbb generáció óta itt élõk gyermekeirõlvan szó, akik szeretnek itt élni. Megél-hetési okból azonban a fõvárosban, aDunántúl nagyvárosaiban és külföldönpróbálnak szerencsét. A következõ kétéven belül a régió állandó népességének5 %-a tervezi a Balaton környékének el-hagyását, soraikban erõsen felülrepre-zentáltak azok, akikrõl az imént esettszó.

Demográfiai számítások szerint a kö-zelmúltban és a jelenben megfigyelhetõtrendek alapján elmondható, hogy a ré-gióban állandóan élõk gyermekvállalásihajlandósága (100 nõ élete során törté-nõ szüléseinek száma) az utóbbi 6-7 év-ben az országos átlag (1,30) alatti (1,25),mely körülmény ráadásul nem is növeliaz állandó lakosság élettartamban mér-hetõ életesélyeit úgy, mint a vidéki Ma-gyarországon általában. A megfigyelhe-tõ demográfiai trendek szerint a BKÜlakónépessége vándorlás nélkül számol-va a vidéki átlagot meghaladó mérték-ben 2041-re csaknem egy hatodávalcsökkenhet (az egyszerû reprodukció-hoz az itt élõ nõk 80-90 %-ának kelleneeggyel több gyermeket vállalnia), anyugdíjas korúak aránya pedig megdup-lázódik, ha területpolitikai tényezõknem avatkoznak bele mesterségesen afolyamatokba.

Mindezen folyamatok – egyebekmellett – turisztikai szempontok szerintiszem elõtt tartása azért lényeges, mert arégióban jelenlévõ népességbõl ez utób-biak, az állandó jelleggel aktív korukbanis itt élõk azok, akik létrehozzák, mû-ködtetik és újratermelik azt a legszéle-sebb értelemben vett tárgyi (közüzemiszolgáltatások, stb.) és intézményi (ok-tatás, egészségügy, közigazgatás, szol-gáltatások) infrastruktúrát, amelyen – azállandó népesség egész éves gazdaságiés társadalmi életének mederben tartá-sán túl – a szezonálisan megjelenõ turiz-mus is bonyolódik.

Annyi máris elmondható, hogy tuda-tos beavatkozás hiányában ezen infrast-ruktúra mûködtetése egy öregedõ kor-szerkezetû, csökkenõ társadalmi aktivi-tású és romló képzettségû, innovációraegyre kevésbé alkalmas helyi társada-lom kezében lesz a jövõben, mely körül-mény önmagában is képes veszélyeztet-ni a balatoni turizmusfejlesztés fenn-tarthatóságát.

Területpolitikai intézményrendszerés problematikus interregionalitás

Az üdülõkörzet elkülönülõ (a Buda-pest Agglomeráció Fejlesztési Tanácsá-val együtt kötelezõen létrehozandó) te-rületfejlesztési intézményesítésérõl az1996. évi XXI. (a területfejlesztésrõl ésa területrendezésrõl szóló törvény intéz-kedik. A 89/1997.(V.28.) számú kor-mányhatározat területét ekkor még 152településben határozza meg. Az idõbenvalamelyest változó taglétszámú Bala-ton Fejlesztési Tanács tagjai az érintettszaktárcák, az érintkezõ három megyeés statisztikai fejlesztési régió, az önkor-

17

mányzati fejlesztési társulások, megyeimunkaügyi központok, kamarák dele-gáltjaiból, vagyis közvetett képviselettelmûködik. 2000-tõl, ill. megalakulása ótaállandó meghívottja és aktív résztvevõjea Tanácsnak az üdülõtulajdonosokatképviselõ Balaton-parti Fürdõegyesüle-tek Szövetsége és a többnyire (de nemkizárólagosan) az állandó lakosok sorai-ból szervezett Balatoni Civil Szerveze-tek Szövetsége. A BFT, ahogy elvilegminden egyéb fejlesztési tanács tudomá-nyosan megalapozott és elfogadott fej-lesztési koncepció, és stratégia alapjándolgozik, ezen dokumentumokban rög-zített elvek szerint tervez, programoz,kezdeményez pályázati lehetõségeket,hozza gyakorlati forráskihelyezésrõlszóló döntéseit, és végzi azok monitoro-zását.

A Tanács felhatalmazása csak aturisztikai vertikumra terjed ki, az egyébtematikák megmaradtak a megyei és aregionális fejlesztési tanácsok feladat éshatáskörében. A térség regionális terü-letpolitikai tényezõinek elvszerû, terv-szerû és szakszerû kooperációja eseténtörténhetne akár megnyugtató, s ígyeredményes módon is a régió fejleszté-se, a gyakorlat eredményeinek elemzéseazonban nem ezt mutatja.

A Balatoni Integrációs Kht.döntéselõkészítõ kutatócsoportja részle-tes elemzésnek vetette alá az 1999.I.1.és2002. XII. 31. közötti, BKÜ területétérintõ pályázatokat.(10) Ezek eredmé-nyei szerint a 16,5 Mrd Ft-ra aspiráló2269 pályázó közül 1589 (70%) nyert,összesen 9,8 Mrd Ft-ot. A hét tanács kö-zül a BFT által kezdeményezett pályáza-

tok az összes pályázat 45%-át adják, és74 %-uk volt nyertes. Az elemzés ered-ményeinek témánk szempontjából leg-fontosabb megállapításai azonban nemis a pályázati aktivitás, az összegek vo-natkozásában érdekesek, hanem abban atekintetben, hogy az ugyanazon területettöbb aktor részérõl érintõ forráskihelye-zés szinte teljes mértékû koordinálatlan-ságát tapasztalhatjuk. A befogadott pá-lyázatok 68 %-a sorolható a BFT adottidõszakban érvényes fejlesztési stratégi-ája szerinti prioritások alá. Ha leszámít-juk belõlük az ezen szempontoknak tel-jes mértékben megfelelõ, csak a BFTrészérõl kezdeményezetteket, akkor ezaz arány már csak 47%-os, vagyis a me-gyei és az egyéb regionális kezdemé-nyezésû, BKÜ területét érintõ pályáza-tok esetében 53%-os mértékben olyanelképzeléseket fogadtak be, amelyeknem a balatoni regionális stratégiai el-képzelések megvalósítását célozták. (Haa Széchenyi terv keretein belül, a BFTésegyéb kiírók által kezdeményezett,egyébként négyötödös mértékben priori-tások alá sorolható pályázatokat is leszá-mítjuk, akkor az arány már csak 32%.)Az összes nyertes pályázatból 69%-nyitlehetett a hivatkozott prioritások közésorolni. Ha belõlük elvesszük aBFT-pályázatok nyerteseit, akkor ez azarány 54%-os.(11)

A balatoni regionális együttmûködésszükségességét kétségbe nem vonók kö-zül néhányan már felhívták arra a figyel-met, hogy a Balatonért felelõs szervekilletékességi területének átfedései feltét-lenül zavarok és párhuzamosságok for-rásai.(12)

18

Mindezen (hosszasan folytatható) té-nyezõket csupán azért tartottam szüksé-gesnek felidézni, hogy argumentálja abalatoni érdekeket és szempontrendszertszem elõtt tartani tudó területpolitikafeladatainak súlyát, jelentõségét, tétjét,vagyis szükségességét.

A lehetséges alternatívákA: Önálló önkormányzati, igazgatá-

si, fejlesztési régió (megye)Az imént vázolt problémákat a régió

jelentõs térségi identitással jellemezhetõhelyi társadalma és területpolitikai té-nyezõi ma már ismerik, számon tartjákés többé-kevésbé kidolgozott stratégiákalapján próbálnak tenni a helyzet javítá-sa érdekében.

Lakossági téren mindez egyrészt ahazai vidéki átlagot jóval meghaladómértékû vállalkozási(13) és non-profitaktivitásban(14) testesül meg, az itt élõkegyéni és családi stratégiájában elterjed-tebb a „több lábon állás”, mint akár aDunántúlon másutt. E magatartás szoci-ológiai okai és történelmi gyökerei a ré-gió helyi társadalmának viszonylagosanmagas fokú polgárosultságában keresen-dõek. A Balaton környékén erõs, a XIX.századra visszamenõ hagyományai van-nak és nem pusztán az arisztokrácia, de apolgárság soraiban is a non-profit szer-vezettségnek, a civil aktivitásnak. E fo-lyamatot jelentõs mértékben fékezte az1948-1989 közti idõszak társadalmistruktúrája, a piacgazdasági modell mel-lõzése, a redisztribúció preferálása, ezenelsõdleges gazdaságszervezõ elv és gya-korlat ellen azonban éppen a Balaton ré-gióban kezdtek el leghamarabb érvénye-sülni a primer pártállami struktúrák elle-

hetetlenülésével egyre nagyobb teretnyerõ másodlagos struktúra elemei.(15)

Az 1980-as évek elején legalizáltmagánszálláshely-bérbeadás, magánta-xizás, stb. a nagyobb hazai városok mel-lett éppen az üdülõkörzetben, különösena partközelben élõket egyre nagyobbmértékben volt képes egzisztenciálisanfüggetleníteni az állami és tanácsiredisztribúciótól. A polgárosodás kultu-rális dimenziójában pedig a nyugatrólide látogatók által megtestesített fo-gyasztói és magatartás minta hazai vi-szonylatban korai megtapasztalásának, arelatíve magas arányú idegen nyelvis-meretnek és a rendszeresen ideérkezõ,illetve visszatérõ vendégekkel ápoltkapcsolatok utazási szokásokban ismegtestesülõ hatásának volt szerepe. Arégió kis- és középvállalkozói közül azidegenforgalomban, a kereskedelmi és apénzügyi-ingatlanforgalmazási szektor-ban érdekeltek soraiban többen támasz-kodnak üzleti tevékenységük során kül-földi ismerõsökre, rokonokra.

Mindezt tovább erõsíti szintén a leg-utóbbi idõszakban végzett kutatások(16)eredményei közt kimutatott erõs regio-nális identitás. Ezek az elemzések azt bi-zonyítják, hogy a térség egészében (ésnem csak a parton, bár ahhoz közeledveegyre erõsebben) jelentõs mértékû a pol-gárok Balatonhoz kötõdése. A kapottidentitás-mutatók szerint az itt élõk „ba-latonisága” a BKÜ területén alig kimu-tatható szintûre redukálja a máshol álta-lános megyei identitást. (Idegenben tör-ténõ bemutatkozáskor –a településnévemlítésének értelemszerû primátusamellett az emberek egyharmada jellemzi

19

magát balatoninak, míg ilyen helyzetbencsupán 2%-uk könnyíti meg a másik féldolgát megyéje megnevezésével.) Azüdülõkörzet felnõtt korú polgárainak65%-a sorolja saját települését a Balatonrégióhoz, 14% a Dél-Dunántúlhoz, 12%a Közép-Dunántúlhoz, 9% pedig Nyu-gat-Dunántúlhoz. A Balaton-környékönálló területi önkormányzatiságánakötletét 82% osztja, a Balaton régió önál-ló közigazgatási kategóriává tételévelpedig a BKÜ állandó népességének 81%-a ért egyet és csupán 19% ellenzi azt.

Az önállóság mellett szóló értékek aparttól legtávolabb esõ településeken ismindenhol többségi véleményt mutat-nak. Az önálló területiség mellett kar-doskodók soraiban a magasabb iskolaivégzettségûek és a fiatalabb korcsoport-okhoz tartozók jelentõs mértékben felül-reprezentáltak.

Mindezen körülmények részben ar-ról is tanúskodnak, hogy – szemben azország mesterségesen, a megyék csopor-tosításával nyert fejlesztési régióival – aBalaton térsége szerves szociológiaiképzõdményt rejt magában, melynekpolgárai tisztában vannak a térség orszá-gos viszonylatban is jelentõs gazdaságisúlyával, de azzal is, hogy a környeze-tükben, közvetlenül vagy közvetve aközremûködésükkel létrejövõ turisztikaiproduktum elõnyeibõl alulreprezentál-tan veszik ki õk maguk a részüket.

A balatoni identitást, mint rendhagyójelenséget a valóban magával ragadóföldrajzi-természeti-kulturtörténetiegyütteshez való kötõdés mellett a peri-féria mára szeparatizmusba hajló cent-

rum-ellenes attitüdjével magyarázhatjukmég.

A közelmúltban megismert lakosságiattitûdön túl a régió státuszának dolgá-ban a BFT hivatalos állásfoglalásárólmár esett szó, igaz, az új összetételû Ta-nácsot (bár annak 2002-es választásokután a miniszterelnök részérõl delegáltúj elnökét csak azzal a feltétellel válasz-totta meg a még elõzõ összetételû ta-nács, hogy az elõbb hitett tett az önállóBalaton régióra törekvés mellett, e lehe-tõség megjátszása (az okkal valószínû-síthetõ kudarc elkerülése és egyéb okokmiatt) érzékelhetõen kevésbé ambicio-nálta, mint a korábbit. Ugyanez az aktusa 2004. december 14-i tisztújításkorszintén megtörtént.

A Balaton-környék önkormányzatai-nak jelentõs részét tömörítõ BalatoniSzövetség (1904-1949, 1991-) állásfog-lalása a kezdetektõl máig egységesenautonomia-párti, melyet a térség önkor-mányzati vezetõinek körében végzetthivatkozott felmérés azon eredményei isillusztrálhatnak, miszerint a polgármes-terek 82%-a az egységes és önálló, a te-rületfejlesztési funkciókon túlmenõigazgatási, önkormányzati régiót ambi-cionál.

A Szövetség 2003. novemberébenBalatonakaliban tartott elnökségi üléséndöntöttek arról, hogy a térség parlamen-ti képviselõi törvénymódosítási javasla-tot nyújtanak be azért, hogy a BKÜ 164településén 2004-ben, az EU parlamentiválasztásokkal együtt népszavazást tart-sanak a Balaton régió önállóvá tétele ér-dekében.(17) Az elnökség a helyi szava-zati joggal nem rendelkezõ üdülõtulaj-

20

donosokra is gondolt, számukra aláírás-gyûjtést szerveznek.

A Szövetség 2004. szeptember 14-ielnökségi ülésén Simon Károly ügyve-zetõ elnök elõterjesztésében tárgyalta azönálló Balaton régió népszavazás útjántörténõ elismertetésének lehetségesmódjait. Az elnökség döntése szerint aSzövetség a témáról 2004.október 14-iközgyûlésén dönt majd véglegesen.(18)

A régió meglehetõsen nagy mértékûcivil társadalmi (nonprofit) lefedettségé-rõl esett már szó. A szektor 2001. márci-us 24-én hozta létre regionális szövetsé-gét. A Balatoni Civil Szervezetek Szö-vetsége alapszabályában kezdetektõl ottszerepel az önálló régió eszméjénekképviselete. E cél elérése érdekében aSzövetség a 2004 õszén ún. Kék-ZöldSzalag-mozgalmat indított.

Az iméntiekhez képest új, és nagy je-lentõségû a 19 tagegyesületben mintegy6 ezer tagot számláló, üdülõtulajdono-sok érdekeit képviselõ Balaton-partiFürdõegyesületek Szövetségének 2003.október 18-i, Balatonlellén hozott állás-foglalása alapján tett nyilatkozat a Bala-ton régió mielõbbi létrehozása érdeké-ben. A Szövetség a demokratikusan lét-rehozott régió felállításának elveirõl,szerveirõl is szól. E szerint a régió leg-fõbb irányító szerve a Balatoni ÁllandóKonferencia, mely a három, egymástólmarkánsan elkülönülõ oldalból (állami,önkormányzati, és üdülõtulajdonosok)áll. A bár laikus tervezet fontos, rég szá-mon tartott érdekellentéteket mutató fe-szültségeket rajzol ki. Ezek legfontosab-bikában szavazati jogot követelnek ma-guknak a helyhatósági választásokon és

a helyi népszavazásokon, ill. részönkor-mányzati jogosultságokra való igénytartikulálnak.(19) A balatoni fejlesztésiügynökség egy 2003-ban végzett felmé-rése szerint az üdülõtulajdonosok 41%-atartja magát balatoni embernek, sokanélnének itt állandóan, ha tehetnék, sora-ikban jelentõs arányban vannak olya-nok, akik inaktív idõszakukra tervezikvégleges idetelepülésüket.

A balatoni identitás persze nem örök-tõl való, kialakulásához sok idõ és moti-váció szükséges. Ami a balatoniregionalizmus történetiségét (ama bizo-nyos idõt) illeti, az önálló Balaton régió(pontosabban:megye) igényének képvi-selete markánsan elõször 1919-ben me-rült fel.(20) A Munkás-Katona-és Föld-mûves Tanács március 30-i keszthelyiülésén Fodor Imre direktóriumi elnökindítványára, 182 községbõl 141 köve-telésére (77,5%) alapozva hoztak dön-tést a Balaton vármegye Keszthely köz-ponttal történõ létrehozásáról. A döntéstPámer Imre direktóriumi tagot delegálvajuttatták el július 8-án a Belügyi Népbiz-tossághoz. Az okot Zalaegerszeg ésNagykanizsa megyeszékhelyi státuszértvívott harca szolgáltatta, mely átmenetiterületmegosztással járt, aminek azeredményeként Keszthely a nagykani-zsai központú terület része lett.(21) Atérség megkülönböztetett státuszának el-ismertetése ezt követõen is többször fel-merült, hasonló élességgel azonban csaka közelmúltban ill. napjainkban.

A három megyére, három fejleszté-si-statisztikai régióra szabdalt BKÜ ön-maga hivatalosan csupán úgynevezettfunkcionális turisztikai területi egység,

21

mely körülmény kontrasztjában jól kive-hetõ jelei vannak a spontán régióképzõ-dés informális megnyilvánulásainak. ABalaton Fejlesztési Tanács, mint „térsé-gi tanács” integráló-kohéziós szerepemellett nyilvánvalóan nem véletlen a te-lepülési önkormányzatok Balatoni Szö-vetségbe rendezõdése, mint ahogy anon-profit szektor is hazai viszonylatbankorán (2001.március 24.) hozta létre re-gionális szervezetét, a Balatoni CivilSzervezetek Szövetségét. E folyamatszintén érdekes eleme a BKÜ területénmegtalálható öt történelmi borvidékhegyközségeinek 2003 februárjában tör-tént Balatoni Borrégióvá alakulása.

A többnyire a megyékhez idomulódekoncentrált államigazgatási szervekközül az egyik (FVM –Területi Fõépí-tész) elemének illetékességi területét -helyesen-a BKÜ 164 településéhez iga-zították. A korábbi osztott területi igaz-gatást meghaladóan 2004-tõl egységeshatósági intézményesültségû a régióbana természetvédelem. A Magyar TáviratiIroda megyékre szervezett irodái, orszá-gos viszonylatban teljes lefedettségû tu-dósítói hálózata egyetlen ponton muta-tott „következetlenséget”: az MTI-nekkülön balatoni tudósítója is volt 2004-ig.Ezek a maga nemében precedensértékûdöntések egyúttal arra is bizonyítékok,hogy igazgatás-technikailag kivitelezhe-tõ a BKÜ teljesebb értékû, valódiregionalizálása. Ma már senki sem cso-dálkozna azon, ha a hasonló problémákés érdekek hasonlóképpen rendeznékcsatasorba a ma még három megye ka-maráihoz tartozó vállalkozásokat, mintahogy azon sem, ha a térség politikai té-

nyezõinek egy része regionális párt elõ-ször éppen itt történõ létrehozásával szí-nezné tovább a magyar pártszerkezetet.

Egy közelmúltban lefolytatott mé-diavizsgálat(22) eredményei szerint aBKÜ felnõtt lakosságának kétharmadatekint várakozással egy regionális szem-léletû balatoni heti-, illetve napilap elé,mely potenciális piac idõvel nyilvánmegtalálja majd a maga befektetõjét.

A koordinálatlanság jeleit ma a leg-nagyobb mértékben talán az egymástóltöbbnyire elkülönülten, szétaprózott,ágazati szemlélettel és érdekeltségekkelmûködtetett állami intézmények és va-gyontárgyak viselik magukon. Integrá-ciójukra már csak a tulajdonos állam va-lós érdekei szerint is mielõbb sort szük-séges keríteni, mely fejlemény sürgetõregionális érdek is egyben: A BalatonFejlesztési Tanács ezen önmaguk soraitmegszervezni képes szektorok koordi-nátoraként tudná a leghatékonyabban el-látni speciális területpolitikai feladatait.

A meglévõ status quo felborítása per-sze mindig érdekeket sért, ráadásul sokmunkával is jár. Bár az érintett megyékés régiók vezetõi a feljebb hivatkozottvizsgálatok alkalmával pozitívan nyilat-koztak legalábbis a BKÜ kiterjesztett,teljes feladat- és hatáskörû fejlesztésitérségének létrehozása mellett, kérdé-ses, hogy valódi, éles tárgyalási helyzet-ben miként foglalnának állást.

Az önálló Balaton régió ellenzõi álta-lában azzal zárják rövidre a vitát, amiveláltalában a regionalizáció hazai ellensé-gei is szokták, mondván, még központjasincs a térségnek, továbbá, hogy az or-szág területét hiánytalanul és ismétlõ-

22

désmentesen lefedõ, nagy mûgonddalmár kialakított NUTS-térkategóriákpresztízsérdekek miatti felbontása indo-kolatlan. Az elõbbi problémafelvetésszinte mindig eléri a hatását, a kérdéskörül a Balatonnál sincs egyezség,(23)az utóbbihoz a BFT bemutatásánál is-mertetett, durva szakszerûtlenségeketmegjelenítõ kistérség beosztási anomáli-ák és a hozzájuk való makacs (csakszakmai presztízs szempontokkal ma-gyarázható) ragaszkodás miatt nincs mithozzátenni.(24) A valódi akadályokatpersze a törvényhozói konszenzus hiá-nya (teljes regionális reformhoz kéthar-mados parlamenti többség szükséges)mellett a mindenkori kormányzat stabi-litásigénye, költségvetési (ahogy láttuk,a régió nettó befizetõje a központi költ-ségvetésnek), és ágazati (többnyire ap-parátus) érdekek testesítik meg.

S persze a szakmaiak (”Mindenekelõtt: a régió tudósok közötti harcok tét-je”(25)). Nyilvánvalónak tûnik, hogyma a Balaton-környék régióvá válása fo-lyamatának lehetünk szemtanúi. Attól,hogy errõl sem az ország regionali-zálásának területi, intézményi kereteitegyfajta módon definiáló politika, sempedig az ebben részt vállaló regionálistudományok mûvelõinek jelentõs részenem hajlandó tudomásul venni, attólmég így van. Ezt a folyamatot szeren-csés volna tudatosan és szakszerûen, va-gyis a szervesültség jeleit mutató helyitársadalmak önazonosságának figye-lembevételével alakítani.(26) Lehet las-sítani (erre furcsa módon elsõsorban aközponti kormányzat pozitív diszkrimi-náció formájában – úgy is mondhatnánk,

hogy plusz források kihelyezésében,vagy pl. az utolsóként ismertetett mo-dellhez való pozitív hozzáállásukban –megnyilvánuló gesztusai lennének a leg-alkalmasabbak), és gyorsítani.

Ez utóbbi ma pl. abban állhatna,hogy az intenzív elõkészületek jeleit fel-mutató regionális tudományokkal fog-lalkozó (ezen kutatási eredményeketegyébiránt ismerõ) szakma IDEA mun-kacsoportba sorolható része és a politikaaz ország mesterséges, konszenzusos-nak egyáltalán nem mondható regiona-lizálására irányuló reformjaiban számol-jon a Balaton környék egynemûségével,és ennek megfelelõen építse azt be az újstruktúrába. Ez utóbbinak ma pontosanaz ellenkezõje történik, mely körülménycsak tovább fokozza a régió helyi terü-letpolitikai tényezõi és a helyi társada-lom többségének centrumellenességét,ma már hellyel-közzel nyílt szeparatiz-musát.

Kár volna megkerülni a dolgot, ese-tünkben ugyanis nagyrészt errõl van szó.Ahogy az identitás valami(k)hez valókötõdést jelent, úgy valami(k) ellen isirányulhat. Nézzük, mit ír errõl az ismertfrancia szociológus: „És valóban a régiónem követelhetné létét, ha már nem lé-tezne mint megbélyegzett tér, mint „pro-vincia”, melyet a „központtól” való gaz-dasági és társadalmi (nem földrajzi) tá-volság definiál, vagyis a fõváros általkonstruált anyagi és szimbolikus tõkétõlvaló megfosztottsága.”(27)

A tér ma már „megbélyegzett”,Bourdieu szerint tehát követelheti létét,vagyis az anyagi (saját forrásképzõ ésforrásszerzési lehetõségek, és az ehhez

23

szükséges) szimbolikus (a többi fejlesz-tési régiót megilletõ területi státusz, jel-képek) tõkét. E követelések sikerességea központi hatalom és az érintett, mamár sok tekintetben erodálódó megyékrestaurációs hajlamainak tartósságában,valamint a Balaton régió konfliktuské-pességében méretõdik meg.

B: A valóban kiemelt balatoni üdülõ-körzet

A teljes jogú, saját alanyiságú forrás-szerzésre is alkalmas régióvá alakuláselképzelhetõ alternatívája az üdülõkör-zet területpolitika részérõl történõ való-ban kiemelt kezelése annak érdekébenis, hogy az egyre romló pozíciójú régióvissza tudja szerezni és meg tudja tartaniversenyképességét a nemzetközi idegen-forgalmi piacon, ennek következtébenújra elfoglalhassa korábbi helyét az in-novatív, népességmegtartó erõvel ren-delkezõ, és a hazai GDP elõállításában isjelentõs részt vállaló térségek között. Ezaz alternatíva a jelenlegi status quo mel-lett minden különösebb gond nélkülmegvalósítható. Tulajdonképpen semmiegyéb nem kell hozzá, mint sok közpon-ti költségvetési pénz.(28) Az is csupánazért, mert a BKÜ az ország ténylegesregionalizálása esetén sem fog saját be-vételekkel rendelkezni, és az EU forrá-saihoz sem jut hozzá a jelenleg adottjogalanyiság mellett. A fejlesztések zö-me tehát nemzeti forrásokból kell, hogymegvalósuljon. A központi költségve-tésbõl folyamatosan és gazdagon ellátottrégió néhány éven belül újra versenyké-pessé tehetõ Kelet-Közép Európában.Tehetõ mindez az állami redisztribúciójól beidegzõdött módszerével, vagy a

források egy jelentõs részének decentra-lizálásával, vagyis BFT-hatáskörbe uta-lásával.(29) A régió térségbeli turiszti-kai rangjának visszaszerzéséhez és meg-tartásához ma már jelentõs összeggel(egyes becslések szerint mintegy200-250 milliárd Ft-tal) lenne szükségeskonszolidálni a régiót, mely forrásigényannál nagyobb lesz, minél késõbb kerülsor a konszolidációra. Mindez a kételvû-ség, a kettõs mérce alkalmazása kivált-hatja persze az európai területpolitikaijátékszabályok kemény feltételrendsze-rében õrlõdõ, folyton kockáztató, ered-ményességük érdekében kénytelen-kel-letlen a partnerségre szorított egyéb te-rületfejlesztési szereplõk ellenszenvét,az elvtelen pozitív diszkrimináció de-moralizáló hatásától viszont okkal vár-ható el pl. a balatoni regionális identi-tás, különösen pedig az autonómia-tö-rekvések lanyhulása.

A látszat kedvéért alkalmasint itt ishozzá lehet idomítani a BKÜ határait aKSH kistérségekéhez, vagy fordítva(aszerint, hogy miként éri kisebb presz-tízs veszteség a korábbi aktorokat), mi-vel azonban ebben a modellben alig vanjelentõsége a monitoringnak, akár ez ismegspórolható. E modell életben hagyá-sával kis idõ elteltével egy tétellel biztonnõhet a régió turisztikai vonzereje: amáshol megfáradt területpolitikusokatés fejlesztõ menedzsereket (phd-hallga-tókat) szakmai idõutazásra lehet invitál-ni a területfejlesztés máshol rég megha-ladott modelljének e közép-európai re-zervátumába.

C: Integrált regionális kooperáció:Interrégió

24

Az elgondolás kézenfekvõ: ha nemtudsz változtatni a játékszabályokon,próbálj meg hatékonyan élni velük! Ajelenlegi jogszabályi és intézményi ke-reteken belül a meglévõ (részben ezek-bõl is levezethetõ) téves beidegzõdések-bõl adódó anomáliák (egymást átfedõfeladat-és hatáskörök, a területi tervezésés a forráskoncentráció hiánya, stb.)alapvetõen a területpolitikai szereplõktevékenységének összehangolásával,együttmûködéssel nagy részt feloldha-tók. Ennek eszköze a BFT, az érintett há-rom megye és három fejlesztési-statisz-tikai régió döntéshozatali szerveinek,valamint ügynökségeinek, illetve azérintett tárcák kölcsönös elõnyökönnyugvó, szerzõdésbe foglalt együttmû-ködése. Nem másról van szó, mint arról,hogy a területfejlesztési törvény által a„térségi tanács” intézményi modelljérepont az üdülõkörzet esetében kötelezõenelrendelt, kijelölt szereplõkkel és meg-határozóan központi forrásokból mû-ködtetett modellt a feje tetejérõl a talpá-ra kell állítani. E valódi régió hatéko-nyabb mûködtetése érdekében felül kellemelkedni azon a körülményen, hogy amodellt többnyire szociológiailag meg-kérdõjelezhetõ szervességû, mestersége-sen létrehozott területtel és intézmé-nyekben mûködõ, valódi régiónak nemnevezhetõ partnerekkel kell megvalósí-tani.

Az együttmûködés fõbb formai éstartalmi elemeinek kimunkálása a part-nerség jegyében, jól elõkészített progra-mozott tárgyalás eredményeképpen va-lósulhat meg. E folyamat révén a me-gyék és a régiók, valamint a kormány a

BFT hatáskörébe delegálhatnák a BKÜterületén meglévõ idegenforgalmi-tu-risztikai fejlesztési, környezet-és termé-szet-, valamint pl. katasztrófavédelmi(esetleg egyéb) feladataik tervezését,programozását, monitorozását, az azok-ra szánt forrásokkal együtt. Ez utóbbimértéke lehet az adott fél elõzõ idõszaki,BKÜ területét illetõ forráskihelyezésecsakúgy, mint pl. egy ezek átlaga alap-ján számított normatíva. Mivel a forrás-koordinációtól a koordinálatlan forrás-felhasználáshoz képest eleve elõnyökremélhetõk, az együttmûködés nyilván-valóan pozitív végösszegû játszmakéntírható le, az önkéntes cserék ezen túlme-nõen természetükbõl adódóan is ered-ményeznek allokatív hatékonyságot.(30)

Mindez nem jelentené azt, hogy amegyék, régiók, ill. a kormány lemonda-nak a saját területükön megvalósuló te-rületi folyamatok befolyásolásáról.BFT-be delegált tagjaik révén most isrészt vesznek a folyamatokban (mivel ajelenlegi modellben a tagdíjon(31) kívülsemmit sem kockáztatnak, részvételüktöbbnyire formális, aktivitásuk a dele-gált tag személyes ambícióinak, leter-heltségének, szorgalmának függvényecsupán), tanácsban való részvételükcsak most nyerne valódi értelmet. Nemmásról van tehát szó, mint a regionálispolitika regionalizálásának(32) egy spe-ciális módjáról, melyben valódi esélyek-kel valósulhatnának meg az olyan, mamég inkább csak hangoztatott, mintszem elõtt tartott elvek, mint a decentra-lizáció, a szubszidiaritás, az addiciona-litás, vagy éppen a partnerség.

25

Az így mûködõ, governance-típusúterületpolitikai hatalomgyakorlás(33)során az eddigi források felhasználásá-val is eredményesebb modellel van dol-gunk, melynek révén jócskán növelhetõa térség abszorpciós képessége. Lehetõ-vé válhat az EU forrásainak saját jogon(saját névvel) történõ felhasználása (ezpersze eseti kooperáció révén is megtör-ténhet, a programozhatóság és a moni-toring szempontjából azonban szeren-csésebb a tartós, szerzõdéses keretekközt folytatott szimbiózis), mely nemutolsó szempont egy olyan turisztikai ré-gióban, ahol az ingatlantulajdonosokegy nem elhanyagolható része, és a ven-dégek zöme az Unió polgárai közül ke-rül ki.

Az elgondolás a központi hatalom re-gionális politikájának feljebb már emlí-tett regionalizálásával, és az eddigi,BKÜ területén beruházott közvetlenágazati források decentralizálásával, te-hát BFT-hez telepítésével tovább fino-mítható. Az érintett tárcák BFT-ben he-lyet foglaló képviselõi útján a kommuni-káció és a központi hatalmi kontroll mais létezik, ez esetben azonban ez is új ér-telmet kaphatna. A források központi ésregionális hányadának egymáshoz valóközelítése a felek partnerségi viszonyá-nak alakítására is jó hatással lehetne.

Ez esetben viszont már nem pusztána látszat kedvéért lenne szükséges fel-tépni a régió külsõ és belsõ területiségé-nek definiálásakor rosszul elvarrt hatá-rokat és központi statisztikai adatszol-gáltatás autputjává tenni a BKÜ-t. A(z)(inter)régiót a modell lényegénél fogvaa KSH kistérség-beosztással kell kom-

patibilissé tenni, és most már nem csu-pán általában a program-monitoring,mint egyebek mellett a partnerek regio-nális integrációból származó érdekeltsé-gi viszonyainak összehasonlítható ésnyilvános nyomon követése érdekében.Ígéretünk ellenére itt már hozzá kellenenyúlni valamelyik jogszabályhoz. Meg-jegyzendõ, hogy nem feltétlen kellenelétezõ, Brüsszelnek lejelentett NUTS-kategóriákat felborítani. Az egyébkéntis módosítás alatt lévõ, egyszerû parla-menti többséget igénylõ 2000.évi CXII.tv-ben (A BKÜ. területrendezési tervé-nek elfogadása és a balatoni területren-dezési szabályzat megállapításáról) sza-bályozott településkört kellene a KSH-kistérségek határaihoz szabni. Ahogymár utaltunk rá, mindezt fordítva is le-het, természetesen a megyehatárok fi-gyelembe vételével.

Megjegyzendõ, hogy közösségi szin-ten (EU) a terület-beosztási struktúra, aNUTS rendszer jelenti a tagországok fe-letti közösségi kompetenciát, melyet2003. év folyamán revízió alá vettek, ésaz 1059/2003. közös Európa Tanácsi ésBizottsági Rendeletben újraszabályoz-tak. Ebben a térségek NUTS beosztásátannak lakossági volumenével határoztákmeg. A BKÜ ebben a rendszerben aNUTS 3, ill. 4 kategóriának lenne meg-feleltethetõ. Az új beosztás szerint a ha-zai három NUTS-I terület egyike a Du-nántúl, melynek ha nem is kizárólagos,de szerves része a teljes területévelegyebek mellett itt számon tartott Bala-ton régió. Nem elképzelhetetlen, hogy atízek csatlakozása utáni EU rövidesenezeket a NUTS-I területeket teszi

26

forráskihelyezési gyakorlatának tárgyai-vá.(34)

Az ötlet alapja egyáltalán nem új. Aregionális fejlesztés, környezetvédelem,katasztrófaelhárítás tárgyában a terve-zés, megvalósítás és monitoring terüle-tén hasznosítható, OECD által preferáltprojektet ismertetett Dr. Csalagovits Ist-ván már 1992-ben.(35). A projektrõl1993-ban készült jelentés a magyar kor-mány számára.(36) Régióközi együtt-mûködésre buzdító ajánlást fogalmazottmár meg a BKÜ 1999-es, elfogadott Te-rületfejlesztési Koncepciója(37), a BFTKözéptávú Fejlesztési Stratégiája priori-tásainak is ez az egyike(38) , kíséreltekmeg már a régió fejlesztésével foglalko-zó intézmények közötti együttmûködéskidolgozására 1999-ben operatív prog-ramot is létrehozni a BFT megbízásá-ból.(39) Az utóbbi BFT részérõl történõelfogadására nem került sor, mely ku-darc csak részben vezethetõ vissza az el-készült anyagok kétségkívül meglévõhiányosságaira. A korábbi sikertelenség-ben szerepe lehetett még az önálló Bala-ton régió koncepció megvalósításábavetett hitnek csakúgy, mint a potenciáli-san érintett partnerek felkészületlensé-gének.

Az itt ismertetett adaptációs modellannyiban új, hogy nem csupán amonitoringra, de a tervezésre, progra-mozásra, a forrásszerzésre is kiterjed,valamint az interregionális integrációhagyományos keretein és tartalmán túl-menõen olyan körülmények megterem-tését javasolja, amely a közös elõnyökkimutathatósága miatt biztosan képes afelek együttmûködésének becsatorná-

zására, a korábbi diszfunkcionalitásokkiküszöbölésére, és amelyben a valódiáldozat- és kockázatvállalás miatt garan-tált a résztvevõk aktivitása, sikerben va-ló érdekeltsége.

A modell azonban a közeljövõben iscsak igen körültekintõ módon, jól elõké-szített tárgyalások és tervszerû szakmaiháttérmunka eredményeképpen valósít-ható meg. E munkához bizonyára fel-használhatók az Interreg-programok ta-pasztalatai. Ezek korlátai jellegükbõl(nemzethatárokon átnyúló együttmûkö-dések) adódóan nyilvánvalóak, nemzet-határokon belüli hasonló interregionálisegyüttmûködésre viszont alig van pél-da. Az együttmûködés sikere esetén azinterrégióban résztvevõ partnerek olyanknow-how birtokába kerülhetnének,melynek a jövõ Európai Uniója nagyhasznát vehetné még.

AktualitásokA Balaton régióban érintett három

megye és a BFT elnökének éves gyako-riságú eszmecseréje hagyományos.Hosszú idõ (1996) óta elõször idén, júni-us 24-én, Keszthelyen került sor a há-rom megyei közgyûlés és a BFT közösülésére. Az ülés napján Magyarország54. napja volt tagja az Európai Uniónak.A megyék talán 1995-ben hiába vették leszokásos harkányi (majd pécsi) konfe-renciájuk eredeti címébõl (Európábamegy-e a megye?) a kérdõjelet, s változ-tatták kijelentõ módúra azt, a megyeiönkormányzatok és a megyei fejlesztésitanácsok -a BKÜ-höz hasonlatosan- maegyenként, magukban praktikusan szin-tén nem alanyai és nem is tárgyai az EUfigyelmének, az uniós forrás kihelyezési

27

gyakorlatnak. Együtt, együtt a régiókkaltalán azzá válhatnak.

Az elsõ, bátortalan lépéseket azegyüttes ülés által egyhangúlag elfoga-dott „Állásfoglalás”-sal(40) az aláíróktulajdonképpen megtették. A nagy mû-gonddal összeállított dokumentum fi-gyelmeztet az ország EU-s tagságánaktényére, valamint az ebbõl adódó lehetõ-ségekre és feladatokra. Megemlíti, hogya térség fenntartható fejlesztése csak aBalaton régiónak, mint szervesen össze-tartozó területnek a fejlesztéseként lehetcsupán eredményes. Ennek érdekében anégy testület általában javasolja:

- a közös stratégiai tervezés, végre-hajtás és monitoring BFT-koordináció-jával történõ decentralizált megvalósítá-sát (és eljárnak annak érdekében, hogyez az alapelv a regionalizáció során ér-vényesülni tudjon),

- az aláíró felek fejlesztési terveinekés dokumentumainak összehangolását ahasonló szemlélet és munkamódszermegvalósítása érdekében,

- a tervek megvalósításához szüksé-ges hazai és nemzetközi források meg-szerzésére irányuló tevékenység össze-hangolását,

- az ilyen jellegû központi forrásoktovábbi decentralizálását, az ehhezszükséges jogszabályi feltételek megte-remtését, és a BFT e források feletti ko-ordinációjának megerõsítését,

- a régióban érintett kistérségek terü-letbeosztásának reformját,

a területfejlesztési feladatokon túl-menõen továbbá a környezet- és termé-szetvédelmi, vízügyi feladatok régióbeliellátásának integrálását, valamint a

konkrét, többnyire kormányhatározatok-ban(41) is szereplõ feladatok végrehaj-tásában való együttmûködés szükséges-ségét.

A dokumentum kimondva, vagy ki-mondatlanul végig hivatkozik a regioná-lis fejlesztés olyan, mai tudásunk szerintlegnagyobb hatékonyságot eredménye-zõ kulcsfogalmaira, mint a decentralizá-ció, a partnerség, a kooperáció, vagy aszubszidiaritás, a Dr. Gyenesei István,Kiss Bódog Zoltán, Kuti Csaba és Dr.Kolber István által aláírt Állásfoglalásmegvalósulásának olyan garanciáliskellékei, mint a felelõsõk megnevezése,határidõk, stb. a szövegböl hiányoznak.A Záró javaslatok soraiban csupán annyitalálható, hogy a fejlesztések összehan-golása és a hatékony érdekérvényesítésérdekében idõszakonként együttes ülésttartanak, melynek helyére, idõpontjáraés témájára az elnökök tesznek együttesjavaslatot, valamint, hogy a köztes idõ-szakban a tapasztalatok kicserélése és akölcsönös tájékoztatás érdekében a köz-gyûlések a munkaszervezeteken keresz-tül szorosan együttmûködnek.

Az érdemi együttmûködés megvaló-sulásához a jelenlegi intézményi kere-tek – mint azt talán sikerült bebizonyíta-ni – elégtelenek. Azt a közeljövõ gya-korlata dönti el, hogy a dokumentumegyike lesz- e a sok hasonló meddõ,könnyen felejthetõ állásfoglalásnak,vagy pedig ez alkalommal az aláírókvalóban komolyan véve annak tartalmát,tesznek is erõfeszítéseket annak egyálta-lán nem könnyû megvalósítására. A tér-ség területpolitikai tényezõi a korábbi-akhoz képest kedvezõ körülményként

28

értékelik Dr. Kolber Istvánnak, a BFTelnökének szeptember végi kormánytag-gá válását. A Gyurcsány-kormánybanszakminiszteri feladatokat ellátó tárcanélküli miniszter volt a kezdeményezõjea június 24-i keszthelyi közös útkeresés-nek, elnöki minõségében hozott egyikutolsó döntése pedig éppen a megfelelõtartalmú valódi interregionális együtt-mûködés feltételrendszerének kidolgo-zását célozta. Bár a kezdeményezés si-kere alapvetõen a térség területpolitikaitényezõinek hozzáállásán múlik, nemmindegy, hogy mindezt milyen szem-mel nézik Budapestrõl.

OLÁH MIKLÓS

Jegyzetek

1 A tanulmány eredeti változata a Pécsi Egye-tem Politikatudományi Tanszékének tanulmány-kötetében (Politikai Tanulmányok II. szerk.:S.Szabó Péter ) jelent meg 2005-ben

2 Oláh Miklós: Az érintettek többségén nemmúlik Vélemények és gondolatok a Balaton tér-ségének státuszáról és területi problémáiról Kuta-tási zárótanulmány Balatoni Integrációs és fej-lesztési ügynökség Kht.

3 9/2002 sz. BFT-határozat a teljes körû köz-ponti statisztikai adatszolgáltatás BKÜ-számáravaló igénylésérõl, és az önálló és teljes jogkörûstatisztikai-területfejlesztési régióvá válás irányá-ban teendõ lépésekrõl.

4 Ld. Oláh Miklós: Adalékok a regionális iden-titás térbeliségének megrajzolásához

5 Forrás: KSH, APEH-adatok, ill. saját egyediadatgyûjtés alapján végzett számítások , BalatoniIntegrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht Társa-dalomtudományi Kutatócsoport, 2002, 2003.

in.:Területfejlesztés és közigazgatásszervezés(szerk.:Glatz F.) MTA. Bp. 2000.

6 Lõcsei Hajnalka-Nemes Nagy József:A Bala-ton régió gazdasági súlya és belsõ térszerkezeteKistérségi mozaik 2003. Regionális tanulmányok

ELTE Regionális földrajz Tanszék MTA ELTERegionális Tudományi Kutatócsoport Bp. 2003.A tanulmány a Balatoni Integrációs és fejlesztésiügynökség megrendelésére készült.

7 Oláh Miklós: Egy rendhagyó régió rendha-gyó helyi társadalmáról Comitatus, 2003. 7-8.

8 Friedmann, J. 1969:A General Theory ofPolarized Development. University of California,Los Angeles, ill.:Rechnitzer János: Az oszt-rák-magyar határ menti együttmûködés a kilenc-venes években in.:Elválaszt és összeköt a határ(Szerk.:Nárai- Rechnitzer MTA-RKK.1999.Pécs-Gyõr

9 Hablicsek László: A Balaton régió demográ-fiai helyzete és lakónépességének elõreszámítása

1990-2001-204110 A BKÜ-ben 1999-I.1 és 2002. XII. 31. kö-

zött benyújtott és elbírált regionális kiírású pályá-zatok legfontosabb jellemzõi Kézirat,ld.:www.balatonregion.hu

11 Az imént jellemzett pályázati adatbázis2003-as adatokkal és az elmúlt öt év központiágazati forráskihelyezéseivel kiegészített változa-tának jóval engedékenyebb átkódolásakor is aztaz eredményt kaptuk, hogy a befogadott pályáza-tok 24,6-, a nyertes pályázatoknak pedig a 21,4%-a esik kívül a prioritásokon. Csak az utóbbiak-nál maradva: a megyei közalapítványok az esetek35,7-, a minisztériumok 34,6-, a regionális taná-csok 8,7-, a megyék 5,5-%-ában támogattak olyanpályázatokat, amelyek nem sorolhatok prioritásokalá.

12 Pálné Kovács Ilona: Regionális politika ésközigazgatás Dialóg Campus Kiadó, Bp.-Pécs,1999.195.p.

13 Az APEH és a KSH. 2004. I.1-i adatai sze-rint számolva a fõváros (109 ) után a BKÜ-ben alegnagyobb mértékû (81) az 1000 lakosra vetítettvállalkozások aránya, a sorbanGyõr-Moson-Sopron megye a harmadik (75), avidéki átlag 62 vállalkozás/1000 fõ

14 A KSH nonprofit statisztikáiból számoltadatok alapján a BKÜ-ben mintegy 2100 civilszervezet mûködik. Az 1000 lakosra vetített or-szágos átlag 5,2, a fõvárosi 7,0, a BKÜ átlaga 8,7,a parti települések átlaga 11,0.

15 Oláh Miklós:A helyi társadalom Keszthe-lyen (Kísérlet a formális és az informális hatalmiszféra jellemzõinek megragadására az 1985-ösországgyûlési képviselõválasztások tükrében)1988. Kézirat.

16 Oláh Miklós:A megtalált régió Kézirat.

29

17 A Balatoni Szövetség ezen kezdeményezésea jogi útvesztõk áttanulmányozását követõen vé-gül is a Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége ál-tal indított Kék-Zöld Szalag Mozgalom támogatá-sává módosult.

18 Simon Károly szóbeli közlése alapján. ASzövetség a közjogi nehézségek ismeretébenegyéb intézményi alternatívákat is vizsgál.

19 A Balaton-parti Fürdõegyesületek Szövetsé-gének Nyilatkozata, ld.: pl.: Szemesi Újság,2003.12. 13.sz.10.o.

20 Simon K.:Volt, van, lesz, A Balaton régió ki-alakulásának folyamata Comitatus, 2002.7-8.

21 ld.:Agg Z.:Mi lesz veled vármegye?Vp.M.Önk., Veszprém, 1991.

22 Dombi Gábor:A médiafogyasztási szoká-sok, az országos és a helyi médiumok szerepe aBalatoni közvélemény formálásában Kutatásizárótanulmány Balatoni Integrációs és Fejleszté-si Ügynökség, Balatonfüred-Siófok

23 Oláh Miklós: Az érintettek többségén nemmúlik Vélemények és gondolatok a Balaton tér-ségének státuszáról és területi problémáiról Kuta-tási zárótanulmány Balatoni Integrációs és fej-lesztési ügynökség Kht.

24 A KSH e területi anomáliák miatt nem szol-gáltat pl.a megyeiekhez hasonlóan kiadványáronadatokat. Bár adatbázisában természetesen meg-található a BKÜ-kód, azt csupán négy adatra vo-natkozóan (külföldi, belföldi vendégek és ven-dégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelye-ken) szolgáltatja a szokásos módon és rendszeres-séggel. A központi adatszolgáltatás BKÜ-t illetõanomáliáinak orvoslása céljából tett intézkedéstaz 1075/2003-as (ún. 47 pontos balatoni) kor-mányhatározatban foglalt kormányprogram cél-kitûzéseit korrigáló 1033/2004-es kormányhatá-rozat 15. pontja.

25 Bourdieu P. Az identitás és a reprezentációSzociológiai figyelõ, 1985.1.

26 Vö.:Bõhm Antal:Lokális és regionális iden-titás Comitatus, 2002. április 29-33.: „ …regio-nális identitás jelenleg nem létezik Magyarorszá-gon…azért, mert régiók sem léteznek…A rend-szerváltás óta minden kormánynak voltak régióselképzelései…,de egyik ötlet sem jutott el a meg-valósulásig, azaz az adott térség intézményesí-tettségéig … Ugyanakkor a gyakran változó kor-mányzati elképzelésekkel szemben vannak alulrólszervezett régiók…., amelyeket az adott térséghelyi társadalmaiból a lokális és regionális igé-nyeknek megfelelõen próbálnak –gyakran ár ellen

úszva- kialakítani. A Balaton régió, amely jókapcsolatokat ápol a Loire-menti régióval, vagy aVág-Ipoly régió, amelynek határon átnyúló kap-csolatai vannak…Vajon nem lenne ésszerûbb akormányzati ötletekhez ezeket a regionális törek-véseket is –legalább – figyelembe venni?”

27 P. Bourdieu :uo.28 A véglegesítési stádiumban levõ Magyar Tu-

rizmusfejlesztési Stratégia társadalmi párbeszédalapján átdolgozott 4.válozatának helyzetelemzõrésze közli az utóbbi 15 év turizmusfejlesztésrefordított központi forrásait. Ezek összegszerûenévek szerint (millió Ft-ban) a következõképpenalakultak:1990: 1.100, 1991:600, 1992:1.000,1993:500, 1994:200, 1995:200, 1996:500,1997:1.557, 1998:2.446, 1999:2.713, 2000:3.770,2001:29.878, 2002:26.726, 2003:19.000,2004:10.973, 2005 (költségvetés szerint) 9.7

29 Megjegyzendõ, hogy e modellhez, (csak-úgy, mint pl. a megyei intézményfenntartáshozsem szükséges területi önkormányzat) a BFT mû-ködtetése sem szükséges. A központi költségvetésforrásait ágazati keretek között is lehet kezelni. (Aterületfejlesztés irányításában szereplõ tanács-rendszerbeli, átmeneti és rendszerváltás utániközponti , regionális és helyi tényezõinek elem-zésérõl ld. Pálné Kovács Ilona: Regionális politi-ka és közigazgatás Dialóg Campus Kiadó,Bp.-Pécs, 1999. 111-165.pp. )

30 Debora Stone:Policy Paradoxon New York,W.W.Norton &

Company, 2001. ld.: a „Célok” fejezetében ahatékonyságról írottakat.

31 A BFT tagjai 2004-05-25-i állapot szerintösszesen 56.201.121 Ft-nyi tagdíjjal tartoznak aTanácsnak. A Tanácsba delegált megyei önkor-mányzatok ebbõl 6,2 millió Ft-tal, a régiók pedig28 millió Ft-tal, az alacsony érdekeltségû, viszontjelentõs pénzügyi problémákkal küzdõ megyeikamarák csaknem 20 millitó Ft-tal részesednek.Nem járnánk messze a valóságtól, ha azt állíta-nánk, hogy a térség regionális léptékû területpoli-tikai tényezõinek viszonyát ma jelentõs mérték-ben a tagdíjhátralék rendezése tematizálja!

32 Bruder, W.-Ellwein, T. :Raumordnung undstaatliche Steuerungsfahingkeit. PolitischeVierteljahressschift,1979. 10.

33 ld.:Pálné Kovács Ilona:A területi érdekérvé-nyesítés átalakuló mechanizmusai Politikatudo-mányi Szemle 2003.4.

30

34 ld.: Zongor Gábor: Európa változó terület-politikája és a magyar regionális törekvések Kéz-irat

35 RIM (Regionális Integrált Monitoring) pro-jekt, GIS-based tod forde intersectoral integrationof the regional politici, RIM invited presentationEUROGIS, 1992 konferencia, München

36 Jelentés a Környezetvédelmi és Területfej-lesztési Minisztérium miniszteri értekezlete szá-mára a „RIM” informatikai rendszerfejlesztõ kon-cepció, a PHARE környezetvédelmi programjakeretében „PHARE RIM FEASIBILITI STUDIProjekt No. 124”, az Európai Közösség támogatá-sával készült megvalósíthatósági vizsgálatokeredményeirõl és a munkálatok egyéb hasznosít-ható tapasztalatairól, Bp. 1993. 04.01., DrCsalagovits István fõtanácsos

37 Készítette:MTA-RKK NYUTI,Közép-Pannon Regionális Fejlesztési Rt., QuoVadis Consulting Kft., T&T Consulting, RégiorgKft, 1999.

38 Kedvezõ környezeti állapot kialakítása, agazdasági erõforrások aktivizálása, az infrastruk-túra javítása, a humán erõforrások fejlesztése, arégió szereplõi közötti együttmûködés kialakításald.:www.balatonregion.hu

39 Somogyi és Szentes Ügyvédi Iroda Kft,T&T Consulting, 2000.

40 Somogy, Zala és Veszprém megye Közgyû-lése, valamint a Balaton Fejlesztési Tanács 2004.június 24-i keszthelyi ülésén elfogadott együttesállásfoglalás a Balatonnal kapcsolatos néhány fel-adatról Ld.:www.balatonregion.hu

41 ld.: az 1033/2003 és az 1075/2004. sz. Kor-mányhatározatot

31

Európai Unió

A lisszaboni folyamat kudarca

és megújításaAz EU állam- és kormányfõi 2000

márciusában Lisszabonban a szokásostavaszi csúcsértekezleten összeültek, ésúgy gondolták, ideje felrázni a tagorszá-gokat, mert különben a felgyorsult vi-lágban Európa végzetesen lemarad aforradalmi gazdasági változásokbanélenjáró Amerikától. Egyetértettek,hogy Európa súlyos foglalkoztatásiproblémákkal küzd, a lakosság egyre in-kább elöregszik, mindezek a gondokmegkövetelik a munkaerõ-piaci és jólétirendszerek megreformálását.

A 2000 márciusi lisszaboni csúcsta-lálkozón elfogadott dokumentum ki-mondta: Az Unió a következõ évtizedreazt az új stratégiai célt tûzte maga elé,hogy a világ legversenyképesebb szoci-ális tudásgazdasága legyen, amely afenntartható gazdasági növekedést, többés jobb minõségû munkahelyet, vala-mint nagyobb társadalmi kohéziót képesbiztosítani. További célkitûzések: a ja-vuló versenyképességet liberalizálássalés reformokkal lehet biztosítani. El kellérni, hogy az Unió évente háromszázalé-kos ütemben növelje GDP-jét. A tudás-alapú társadalmat az egységesEU-szabadalmi törvény segítségével, akutatásra és fejlesztésre fordított kiadá-sok növelésével kell elérni. Ezen célt2010-re az éves GDP 3 százalékával kell

biztosítani, melyhez 2 százalékkal lehe-tõleg az üzleti szféra is járuljon hozzá. Afoglalkoztatás növelése terénambiciózusok a célok: egészében amunkapiaci részvétel 63,4 százalékról70 százalékra emelkedjék. A nõi foglal-koztatás 54,1 százalékról 60 százalékranõjön, az idõsebb dolgozóké pedig 37,8százalékról 50 százalékra. A fiatalok ésa már alkalmazott dolgozók képzését éstovábbképzését folyamatossá kell tenni.2010-re 20 millió új munkahely létreho-zását írta elõ a tervezet az EU 15 tagálla-mában.

Az Unió nagyra törõ, számszerû, ha-táridõhöz kötött, utópisztikus célokat tû-zött ki az ezredforduló idején, olyan idõ-szakban, amikor nagy remények fûzõd-tek az új gazdaság, az informatika, a te-lekommunikáció és a biotechnológiafejlõdéséhez, szárnyaltak a tõzsdék és azinternetes cégek remélt sikere még va-lósnak látszott. Ezidõtájt Nyugat-Euró-pában a blairi „harmadik út” is sikerrelkecsegtetett. Az Unió vezetõi úgy vél-ték, hogy a nemzetközi versenyképességerõsítése, a foglalkoztatás bõvítése, aszociális kohézió erõsítése mind-mindkönnyen harmonizálható lesz egymás-sal. A lisszaboni stratégia egy rögtön-zött, komplex reformfolyamat, olyannövekedési és reformelképzelés, ami

32

nem volt tudományosan megalapozott.Ráadásul a tervezett célokat az Unióegészére vonatkoztatták, nem bontottákle az egyes tagországokra, nem vették fi-gyelembe, hogy a megoldások nemzetihatáskörbe tartoznak. Figyelmen kívülhagyták, hogy az uniós irányító szerveksemmilyen kompetenciával, illetékes-séggel nem rendelkeznek a tagországokdöntésire. Azt képzelték el, hogy min-den további nélkül a tervezett célokatuniós felelõsségi körbe helyezhetik. Pe-dig az elképzelt intézkedések politikai-lag és gazdaságilag egyaránt kényes kér-dések, melyekben a tagállamok helyzeteés érdekei különbözõek, így szó sem le-hetett arról, hogy azokat az egyes álla-mok kölcsönös konzultációk, gyakoriegyeztetések nélkül elfogadnák. Elma-radtak az elõkészítõ folyamatok, azegyeztetések és a viták is, az elképzelé-sek kritikáit is megspórolták, és a közvé-lemény érdemi tájékoztatására sem ke-rült sor. Nincs mit csodálni azon, hogyaz elõkészítetlen voluntarista és utópistaelképzelések kudarcba fulladtak. A ter-vek az Unió átfogó alapvetõ átalakításátnem eredményezték, a lisszaboni straté-giai program nem hozott új minõségi in-tegrációt.

A Wim Kok-jelentésben (volt hol-land miniszterelnök) 2004 végén az ab-ban résztvevõ neves szakértõk megálla-pították, hogy eddig egyáltalán nem si-került a lisszaboni célokat teljesíteni.Nem fejlõdött a kívánalmak szerint azEurópai Unió gazdasága, rosszul alakulta foglalkoztatás, a k+f tevékenység és atermelékenység. Tartósan baj van a gaz-

dasági növekedéssel, ez pedig a jólét ésa szociális igazság sérüléséhez vezet.

A tagállamok vezetõi egyetértettekabban (2005. március 22-23. Brüsszel),hogy az eredeti lisszaboni program túlsokat markolt, de keveset fogott. Ugyan-is Európa szinte minden téren veszítgazdasági versenyképességébõl, és nemtudja fenntartani sem szociális, sem fej-lesztési modelljét. Ha történt is valame-lyest elõrehaladás a munkahelyteremtés,az innováció, a kutatás-fejlesztés terénés a belsõ piac liberalizálásának folyta-tásában, az eredmények meglehetõsenlehangolóak. Az EU távol áll a kitûzöttcéloktól. Az EU ma az Egyesült Álla-mok gazdaságának 70-es évekbeli ver-senyképességi szintjén áll. Az Unió 64százalékos foglalkoztatási arányánál azUSA 1978-ban tartott, míg a k+f-re a ki-adás az 1979-es amerikai szintnek felelmeg. (Eurochambers, 2005) A lisszabo-ni program 2000-ben történt rögzítéseóta az Unióban 6 millió új munkahelyetlétesítettek, amivel csupán 1,8 százalék-kal emelkedett a foglalkozási ráta.

A versenyképességet növelõ lissza-boni reformokat eddig sok tagállam sza-botálta. Nagyon eltérõ kép alakult ki. Azészaki tagállamok egyidejûleg élenjár-nak a reformokban is, és a világ legver-senyképesebb országai közé tartoznak,eközben a lassan teljesítõk a legnagyobbgazdasági problémákkal küszködnek (anémetek, az olaszok és a franciák), kés-lekednek a határozott reformokkal is, ésa társadalmi elégedetlenségek is erõsöd-tek ez utóbbi országokban. Az európaivalóságban ingatagnak bizonyult a há-romszög, aminek alapja a versenyképes-

33

ség, bal szára a szolidaritás, jobb szára akutatás, fejlesztés, oktatás és az innová-ció. 2004-ben még úgy gondolták: hatal-mas infrastrukturális beruházásokkal,eurómilliárdos közmunkákkal és a kuta-tás közös pénzalapjának növelésévelmeg lehetne erõsíteni az eredeti három-szöget. De nincs mibõl. Ugyanis a gaz-dagabb tagállamok nem hajlandók töb-bet fizetni a közösbe, pedig a közösbõlelosztható összegek az új tagállamokcsatlakozásával szerényebbek lettek.

A luxemburgi elnökség vállalta:megkísérli, hogy júniusig szülessenmegegyezés az EU 2007-2013-as költ-ségvetésérõl. Közelebb áll azonban a re-alitásokhoz az a pesszimista vélekedés,hogy jó lenne, ha nyárig sikerülne meg-állapodni a kiadási fõszámokról. Látha-tó, hogy a brit-holland-skandináv és azolasz, illetve a francia-német és a spa-nyol egyre több témában alkot különszekértábort, de a frontok és a táborokmég nem túl merevek, „csak” akkor tar-tanak össze, ha az újoncok túlságosanmohók, követelõzõk, akkor ennek pró-bálnak gátat vetni. Vagyis a bõvülés ótatovább mélyültek az EU-n belül meglé-võ érdekellentmondások, sõt az új tagál-lamok belépésével az érdekellentétekbõvültek is.

A 2000-ben Lisszabonban meghirde-tett versenyképességi stratégia félidõsáttekintése lesújtó eredményt hozott.Európa gazdasága Amerikához, de többvonatkozásban Ázsiához képest is nö-vekvõ lemaradásban van. AzEurochambers, az európai kereskedelmiés ipari kamarák szövetsége (Brüsszel)tanulmánya (2005) az újrakezdés idejét

sürgeti, minthogy az EU a lisszaboniprogramja az EU-nak a világ legver-senyképesebb régiójává válásáról nemvalósult meg. Kimutatja, hogy az Uniólemaradása az Egyesült Államokhoz vi-szonyítva legalább már 20 évnyi. Csakakkor lehet esélye az USA utolérésének,ha növekedése felgyorsul a lényegi mu-tatók tekintetében. Ellenkezõ esetben afoglalkoztatási arány 2023-ban, a kuta-tás-fejlesztés 2123-ban, az egy fõre jutójövedelem 2072-ben, a termelékenység2056-ban éri csak el az USA jelenlegiszintjét. A gazdasági növekedés legfris-sebb tényei, a 2004-es adatok igencsakszemléletesek: az eurózóna tizenkét tag-országának GDP-je 1,8 százalékkalemelkedett, a fõ vetélytárs Amerikáé4,3, a feltörekvõ Indiáé 6, Kínáé 9 száza-lékkal nõtt. Az EU-n belüli egy fõre esõjövedelem az amerikainak 71 százalékátéri el, ami valamelyest rosszabb, mintnéhány évvel ezelõtt volt.

Európa versenypozíciói – a részlete-ket vizsgálva – igencsak eltérõek. A vi-lág 12 legversenyképesebb országa kö-zött van jónéhány európai: Finnország,Svédország, Dánia, Nagy-Britannia ésNorvégia. Az európai vállalatok közöttsaját ágazatukban élen járók: aVodafone, a SAP, a Nokia, a Nestlé, azAirbus, a Novartis, a HSBC bank, stb. Alegsikeresebb transznacionális vállala-tok 500-as listáján jóval több azészak-amerikai (247), mint európai(156). Az USA gazdasági sikeressége azEU-val szemben azért jobb, mert lakos-sága a nagyobb mértékû bevándorlás ésa magasabb termékenységi mutató miattelõnyösebb helyzetben van. Hozzájárul

34

a termelési mutatók kedvezõbb alakulá-sához Amerikában az is, hogy a lakos-ság többet dolgozik, mint Európában.Közel 1900 óra az éves munkaidõ azUSA-ban, ezzel szemben Európábanalig éri el az évi 1600 órát. (Összehason-lításul: 1970-ben még mind Észak-Ame-rikában, mind az euróövezetben azonosidõt töltöttek a dolgozók munkával.)

Az Eurochambers ajánlata a lissza-boni célok reálisabb megközelítése ér-dekében úgy szól, hogy a növekedésösztönzését tegyék hangsúlyossá, ügyel-ve arra, hogy megmaradjon az európaiszociális modell. A még 2 százalékotsem elérõ GDP növekedést 3 százalé-kosra javasolják emelni. Ez alapozhatnámeg azt a célt, hogy 2010-ig 10 millió újmunkahely jöhessen létre. De ez semelégséges. Szükség lenne versenyképes-séget fokozó törvényekre, az egységespiac létrehozására, a kutatás-fejlesztésnagyobb támogatására és a stabilitásipaktum átgondolására is. José ManuelBarroso, az Európai Bizottság elnöke aKok-jelentésre alapozva a lisszabonistratégia újragondolását javasolta az Eu-rópai Tanácsnak. Kihagyják a szociáliskohéziót és a természeti környezet vé-delmének ügyét. A jövõben a fõ figyel-met a növekedésre, foglalkoztatásra és atudásalapú társadalom megteremtéséreirányítják. A számszerû célkitûzéseketelhagyják, nincs szó a továbbiakban a2010-es határidõrõl sem. Évente az uni-ós tagországok egységes akciótervet ké-szítenek, melynek teljesítésérõl beszá-molnak. Minden ország a lisszaboni fo-lyamatért felelõs megbízottat nevez ki.

Tartalmi célként egy egységes euró-pai növekedési stratégia megvalósításáttartják meg, ügyelve arra, hogy a közép-és kelet-európai új tagországok alacsonyadókkal és szociális normákkal ne ás-hassák alá az európai szociális modellt.„Ötévi tévelygés után most több esélyvan arra – állapítja meg Gács János köz-gazdász, hogy a tagországok valóban át-gondolják: mi a kívánatos, mi a lehetsé-ges és mi a politikailag szükséges a tag-országok és a közösség számára is egykoordinált növekedési és társadalomfor-máló stratégiában.” A szociális kohézióscélok a szegénység és a társadalmi kire-kesztettség érzékelhetõ csökkentését ésa modell reformját célozták meg. A ter-mészeti környezet védelme megkövetelia kiotói egyezményben tett vállalásokteljesítését, továbbá a közlekedés és aszállítás növekedésének visszafogását.

Az Európai Bizottság a szûkítettprogramot kultiválja abban a remény-ben, hogy teljesítésére nagyobb az esély.Ezért a versenyképesség fokozását és amunkahelyteremtést helyezte most elõ-térbe. Az eredeti ambiciózus célkitûzé-seket fel kellett adni, a 2010-ig terjedõidõszakban csupán arra van lehetõség,hogy fokozott munkahelyteremtéssel,befektetésösztönzéssel, a kutatás-fej-lesztés (k+f) jóval nagyobb támogatásá-val lehet némiképp menteni a helyzet sú-lyosságát. Ennek közgazdasági oldalróltörténõ indokoltsága nem vitatható, vi-szont társadalompolitikai követelmé-nyei súlyos veszélyeket is rejtenek ma-gukban.

Az EU-ban a legújabb demográfiaitrendek azt mutatják, hogy már a 2,2

35

milliós évenkénti bevándorlás sem ele-gendõ a kontinens szükséges munka-erõ-utánpótláshoz és a versenyképességfenntartásához, ezért elkerülhetetlen anyugdíj- és szociális rendszerek gyöke-res átalakítása, a nyugdíjkorhatár emelé-se és a foglalkoztatás növelése – állapí-totta meg az Európai Bizottság. A fog-lalkoztatás növelésében túl kell lépni a2010-re elõirányzott 70 százalékot is. Eváltoztatások nélkül az egészségügynem tud megbirkózni az idõsek ellátásá-val, és megnövekedhetne a súlyos sze-génységben élõk száma.

A magyar lakosság folyamatos elöre-gedését mutatja, hogy míg 1990-ben akiskorúak 190 ezerrel többen voltak ahatvan éven felülieknél, addig ma azidõsek tábora félmillióval népesebb a 14éven aluliakénál. Mindez felveti azoktatási-munkaerõ-képzési és átképzésirendszerek újragondolásának igényét is,hiszen a versenyképes tudással rendel-kezõk száma nem azonos a felsõfokúdiplomával rendelkezõk számával. Mi-vel a felsõfokú képzés részben munka-nélküliek parkolópályájává is vált,elõbb-utóbb szembe kell nézni azzal aténnyel, hogy bizonyos szakterületekenpályakezdõ diplomás munkanélküliekképzése folyik, más szakterületeken, pl.mûszaki, egészségügyi, szakmunkás,stb., pedig bõvíteni kellene a képzésbenrésztvevõk számát, hiszen csak szlová-kiai, erdélyi munkaerõ-importtal pótol-ható már ma is a hiányuk.

Centre for European Reform (Az Eu-rópai Reform Központja) nevû londonikutatóintézet 2003. március 21-én, alisszaboni folyamat alakulásával foglal-kozó brüsszeli csúcsértekezlet elõtt tetteközzé évenként szokásos tanulmányát27 ország teljesítményérõl: 25 EU-tagét,továbbá a hamarosan taggá váló Romá-niáét és Bulgáriáét.

Az összetett ranglista élén Svédor-szág áll, amely a 17 lisszaboni cél közüleddig már tizenkettõt teljesített. A máso-dik helyen Dánia, a harmadikonNagy-Britannia áll. Õket Hollandia,Finnország és Ausztria követi. A listárólaz derül ki, pillanatnyilag hol tartanak azegyes országok a lisszaboni gazdaság-fejlesztési stratégia megvalósításában.Magyarország a 21. helyen áll. Mögöt-tünk Olaszország következik. A legutol-sók a sorrendben a lengyelek, a romá-nok, a bolgárok és a máltaiak.

Sikeres tagságunk a verseny és azegyüttmûködés kettõsségétõl függ. At-tól, hogy mennyire vagyunk képesekmegfelelõ Európa-politikát kialakítani, saz EU-ban a nemzeti érdekek érvényesí-tésére irányuló versenyt a többi tagor-szággal való együttmûködési formákszéles változatával összekapcsolni. Szé-lesebb értelemben pedig az EU megúju-lási képességétõl függ, hogy az új nem-zetközi erõtérben mennyire képes – sajátbelsõ érdekellentétein felülemelkedve –Európa leszakadását megállítani.

BESZTERI BÉLA

36

Interjú

Regionális fejlesztés Magyarországon

Beszélgetés dr. Szegvári Péterrel

A közigazgatással foglalkozó szak-emberek örömmel fogadták, hogy dr.Szegvári Péter ismét döntéshozói sze-repbe került - írta a Népszabadság a Ma-gyar Terület- és Regionális FejlesztésiHivatal újonnan kinevezett elnökét be-mutató cikkében. A cikk szerint Szegvá-ri a Fidesz kormány alatt megalapozta aközigazgatási reform elképzeléseket, ésnem õ tehetett arról, hogy azokból sem-mi sem valósult meg. A kormányváltásután a Nagy Sándor vezette Területfej-lesztési Államtitkárság nem tartottigényt a munkájára, s bár MedgyessyPéter miniszterelnöki fõtanácsadóvá ne-vezte ki, érdemben nem volt semmifélebeleszólása a területfejlesztési folyama-tokba. Ez év januárjában Kolber István,a regionális fejlesztésért és felzárkózta-tásért felelõs tárca nélküli miniszter hív-ta vissza a parkolópályáról, s így került aminiszter felügyelete alá tartozó Ma-gyar Terület- és Regionális FejlesztésiHivatal élére.

Veszprémi elõadása elõtt kérdezte la-punk két szerkesztõje Szegvári Pétert,elképzeléseirõl.

Comitatus: Mennyiben más ez aposzt, mint amit a Horn kormány idejéna Környezetvédelmi és TerületfejlesztésiMinisztériumban betöltött?

Szegvári Péter: Teljesen más. Az ak-kori Országos Területfejlesztési Köz-pont – bár néhányan azt hitték – nemvolt országos hatáskörû szerv, jogállásáttekintve a minisztérium belsõ szervezetiegysége volt. Mostanra eljutottunk odá-ig, hogy a hazai regionális fejlesztésönálló hatáskörû szervezetbe került. Ezkorszerûbb megoldás európai és OECDszinten is, mint a korábbi. Lehetne önál-ló minisztérium is, de ha nem miniszté-riumként mûködik, akkor ez egy sokkalkorszerûbb megoldás, hogy a tervezés-sel, fejlesztéssel, egy önálló hatáskörûszerv foglalkozik.

Szubszidiaritás, addicionalitás,

partnerség

Comitatus: Hol tart a Kormány, ezenbelül az MTRFH a területpolitika meg-valósítása terén az Európai Unió regio-nális politikai irányelvei szerinti olyanútmutatásainak teljesítésében, mint ami-lyen a decentralizáció, a szubszidiaritás,az addicionalitás, vagy a partnerség?

SzP: Ha Magyarország felkészültsé-gét nézzük az Európai regionális politi-ka alkalmazásában, akkor azt kell, hogy

37

mondjam, hogy összességében jó a kép.Nem is csatlakozhattunk volna azEU-hoz, ha a regionális politika magyar-országi adaptálásának nem lennénekmeg az intézményes feltételei. A regio-nális demokrácia alkalmazása terén, te-hát a szubszidiaritás tekintetében mármás a helyzet. Magyarország a regioná-lis kormányzás feltételeinek már nemtud megfelelni, erre a hiányosságra2002-ben az Európa Tanács is rámuta-tott. Mi magunk is tudjuk, hogy miköz-ben az elsõre azt mondjuk: megfelelünkés alkalmasak vagyunk, tudnunk kell aztis, hogy a csatlakozást követõen sok te-kintetben, pl. a területfejlesztés terénmég közelítenünk kell az Európai gya-korlat alkalmazásában. A jogi szabályo-zást illetõen úgy gondolom, hogy Ma-gyarország 1996 óta, a Területfejlesztésitörvénnyel kezdõdõen – több-kevesebbproblémával – teljesítette a feladatokat.

A törvény 1999-es módosításábanmár nem sikerült teljesen következete-sen alkalmazni a partnerség követelmé-nyeit (a gazdasági szereplõk kizárásá-val), a 2004-es módosítás viszont a kis-térségi szint szerepének megnövelésé-vel, az önkormányzati társulásokkaltöbbszereplõssé tette az intézményrend-szert és a partnerség fokára is jótéko-nyan hatottak a módosítások. Ha az in-tézményrendszer hatékonyságát nézzük,akkor arra azt kell mondanom, hogynem kellõ mértékben hatékony, ugyanisnem kellõ mértékben decentralizált.

Azt kell mondjam, hogy a magyar te-rületpolitika decentralizáltabb volt, mintahogy azt az Európai Unió, talán kapaci-tásbeli hiányosságok miatt, kezelte. Mi

szükségesnek éreztük, hogy a területitervezés és fejlesztés Magyarországondecentralizáltan, a hét fejlesztési statisz-tikai régiószintjén is megvalósuljon, sehhez hozzá venném még a Balaton ki-emelt üdülõkörzetben is ugyanezt. En-nek a szellemében folyik az országos te-rületfejlesztési koncepció, és az új Nem-zeti Fejlesztési Terv elõkészítése, vagyisregionális szinten is meg kell, hogy va-lósuljon a tervezés és a programozás.Ebbõl logikusan következik az is, hogyha Magyarország 2007 után változtatnikívánja a területfejlesztés intézmény-rendszerének struktúráját, és illeszteniakarja egymáshoz a magyar és az euró-pai területpolitikát, akkor a regionálisoperatív programok tekintetében is megkell, hogy valósuljon ez, vagyis önállóregionális operatív programokat kell lét-rehozni és menedzselni. Valamennyifejlesztési régióban és a Balatonnál is.Ehhez viszont intézményi kapacitásokkellenek. Ennek megfelelõen erõsítenikell a régiók kapacitásait. Ennek nem-csak a tanácsok mûködésére kell kiter-jednie, hanem a munkaszervezetekre is.

Képzések vonatkozásában minden-nek – az elõbb említetteken, és az intéz-ményrendszer egyéb elemein túl – , kikell még terjednie a potenciális kedvez-ményezettekre is. Erre a jövõben 3,3milliárd Ft-ot kívánunk szánni. Elképze-léseink szerint ezen túl, a VÁTI fogjamenedzselni azt a folyamatot, amelyetaz intézményrendszert igénybe vevõkérdeklõdésének kielégítésére szükségesszakértõi hálózat létrehozása követelmeg. Ez utóbbi ki fog terjedni a nemzet-közi projektekkel kapcsolatos szakmai

38

tanácsadásra is, a fejlesztési tanácsokmunkaszervezeteit elsõsorban a tervezé-si és a programozási kapacitások ésszaktudás tekintetében kell megerõsíte-ni. Ennek a szándéknak a következtébena pályázat-elõkészítés keretében már aközeljövõben 2,2 milliárd Ft-ot bocsá-tunk rendelkezésre, mely feladat a mun-kaszervezetek kezelésében fog megmu-tatkozni. Ezen belül nemcsak fejlesztés-re és minõségbiztosításra gondolunk,hanem megfelelõ képzettségû tanács-adók alkalmazására. Elképzeléseinkszerint arra is kell törekedni, hogy a pro-jekt terezés és finanszírozás mellettmindez a programok szintjén is megtör-ténjen a jövõben.

A területfejlesztés természetesennem csupán tervezésbõl és programo-zásból áll, e kapacitások bõvítése ki kell,hogy terjedjen a monitoringot lehetõvétevõ kapacitásokra is. E folyamatban afeladattal érintkezõ államigazgatásiszervek munkatársait is alkalmassá kelltenni arra, hogy a folyamatban részt ve-gyenek. Vonatkozik ez például az ágaza-ti tervezõkre, vagy a dekoncentrált szer-vek területfejlesztéssel érintkezõ mun-katársaira. E reformoknak ki kell terjed-niük a pénzügyi igazgatás területére is.Gondolok itt például arra, hogy nagyonszétaprózodtak a pénzek, valamint arra,hogy az európai uniós és a hazai forrás-ból megvalósuló fejlesztéseknek is össz-hangban kell lennie. Az uniós strukturá-lis alapok mintájára a hazai regionálisprogramokhoz és tervekhez is integráltalapot kell létrehozni a régiók támogatá-sára, amelyben nem csak a hazai forrá-sokat, hanem az európai uniós forráso-

kat is allokálni lehet. A kormány feltettszándéka, hogy a 2006-2020 közötti, il-letve a 2007-2013-as fejlesztési ciklu-sokban a területfejlesztésre szánt forrá-sok 50 %-a decentralizált legyen, vi-szont azt is meg kell tudni jeleníteni,hogy az addicionalitás tekintetében mittudnak produkálni a régióban a partne-rek. Ezeknek a forrásoknak a decentrali-zálására, a tervszerzõdéses taktikát lát-juk alkalmasnak. Ez utóbbinak a hét fej-lesztési statisztikai régión túl, szintén kikell terjednie a balatoni üdülõkörzetre, atérségben most folyó OECD-vizsgálatokeddigi eredményei is ezt mutatják. Anemzetközi szakértõk is kíváncsiak arra,hogy egy ilyen, nem közigazgatási tér-kategóriáknak megfelelõ, vagyis norma-tív eszközökkel nem kezelhetõ, funkcio-nális régióban megvalósuló területfej-lesztés önálló entitásként tud-e megje-lenni, s ez milyen kormányzati magatar-tást kell, hogy eredményezzen.

A támogatási rendszerek újragondo-lása mellett, természetesen gondot kellfordítani a régiók abszorpciós képessé-geire is. Ez az addicionalitás kérdésköre,vagyis arról is beszélni kell, hogy a nem-zetközi és a hazai forrásokat csak meg-felelõ önrésszel rendelkezõ partnerektudják igénybe venni. Mindez egyébkérdéseket is felvet. Ilyen például a ma-gyar adórendszer. Példának okáért, a ha-zai területfejlesztés egyik meghatározószereplõjének, a megyei önkormányzat-nak nincs adóztatási joga. A településekszintjén megjelenõ adóbevételek jelen-tõs része sem vehetõ igénybe ilyen te-kintetben, mint forrás, ezek az összegekugyanis a településüzemeltetésre kerül-

39

nek felhasználásra. Mindez felveti, hogyaz államháztartási reform áttekintésenélkül ezek a finanszírozások nem kép-zelhetõk el, ki kell találni, hogy milyenúj forrásokat, és milyen technikákkalkell a regionális fejlesztés rendelkezésé-re bocsátani. Mindez feltétlenül szüksé-ges ahhoz, hogy a projektek társfinan-szírozási formában valósulhassanakmeg. Minderre abból a szempontból isnélkülözhetetlenül szükség van, hogy amegvalósuló projektek ne csak a terve-zés során figyelembe vett szakmaiszempontoknak feleljenek meg, de afenntartható fejlesztés jegyében üzleti-leg is megállják a helyüket. Ennek érde-kében szükség van a beruházásokkal,banki ügyintézésekkel kapcsolatospénzügyi tanácsadás megszervezéséreis. Olyan tevékenységre gondolok,amely egyúttal a projektek szintjén amegfelelõ kockázatelemzést is elvégzi,itt azonban nyilvánvalóan különbségetkell tudni tenni az üzletileg várhatóanmegtérülõ projektek és például a kom-munális fejlesztések között. Ha ezeketaz intézményeket sikerül 2007-ig kiépí-teni, akkor feltételezhetõleg fel tudjukhasználni a ma rendelkezésre álló forrá-sok többszörösét is, esetleg mindezt ke-vesebb adminisztrációval, mint eddig.

Finanszírozás, interrégiók,

ágazati ellenállás

Comitatus: Tud-e elnök úr azzal kap-csolatos kormányzati elképzelésekrõl,hogy a decentralizált források, területi

alapú adóreform, vagy egyéb technikákalkalmazásával kerüljenek a régiókhoz,pl. az éves GDP meghatározott százalé-kának a területfejlesztésekre fordítottfelhasználása révén?

SzP: Felhívnám a figyelmet arra,hogy megosztott és átengedett adó is lé-tezik. A hazai és a nemzetközi forráso-kat, ha központi forrásként kezeljük, ésennek 50 %-át regionális kompetenciábautaljuk, a hét plusz egy régióhoz, akkorelmondhatjuk, hogy megvalósul a kí-vánt mértékû decentralizáció, s mivel ezaz új NUTS rendszerrel kapcsolatban el-várt arányos népességû fejlesztési térka-tegóriákat illeti, ezért területileg is ará-nyosnak mondható. Ezek az adónemekés arányok az ország mindenkori teher-bíró képességének a függvényében ter-mészetesen folyamatosan újragondolha-tók.

Comitatus: A kormányzat közelmúlt-béli törekvéseinek ismeretében azt mártudjuk, hogy miként ösztönzi a településiönkormányzatok kistérségi szintû koope-rációját, vannak-e azonban arra vonat-kozó kormányzati elképzelések azinterregionális együttmûködésének ka-talizálására vonatkozóan, valamint arranézvést, hogy miként lehet mindebbenmotiválni a kormányzati decentralizáci-ós elképzelések kapcsán, azt az ágazatiapparátust, amelyik számtalan hasonlópróbálkozásnak volt már a kerékkötõje.

SzP: Interreg: Ha a magyar területpo-litika céljait és az országos területfej-lesztési koncepciót megnézzük, akkorabból láthatók a prioritási elemek: terü-leti versenyképesség, térségi felzárkóz-tatás, dinamikus településszerkezet ki-

40

alakítása, fenntarthatóság. Nem véletle-nül szerepel itt a határmenti és a határontúl átnyúló együttmûködés, és amirõlmár beszéltünk, az az intézményrend-szer, a decentralizáció kérdése. Mind-ezeknek a témaköröknek van egyhatármenti szegmense, s ez nem csakmagyar jelenség. Európában is azt lát-juk, hogy a nemzetállamok határai men-tén árkok alakultak ki, hiszen korábbanezek a nemzetállami határok keményválasztóvonalat jelentettek. Magyaror-szágon is azt látjuk, hogy a határmentitérségekben jelentõs elmaradottság, ver-senyképtelenség, és a leszakadás jeleimutatkoztak. Pedig a szervesen kiala-kult gazdasági és kulturális régiók kö-zött a kapcsolat még akkor is erõteljes,ha köztük egy határfolyó húzódik. Ahatármenti együttmûködés és fejlesztésegy kiemelt magyar stratégiai cél, ennekaz együttmûködésnek a támogatása nemcsak magyar, hanem európai érdek is.Magyarországnak jelentõs határmentitérségei vannak, ahol meg vannak a gyö-kerei a történelmi együvé tartozásnak,pl. a Bihar-Bihor Eurégió, vagy a Ma-ros-Tiszai Eurégió. Az Interreg progra-mok továbbra is azt szolgálják, hogy azUnió tagállamai mûködjenek együtt, ésmagyar kezdeményezésre megjelenik2007-tõl az új szomszédsági politika,ami kifejezetten arra szolgál, hogy anem uniós országokkal határos területenis fel lehessen ezt az eszközt használni.Ezért fontos számunkra Ukrajna, Hor-vátország, Szerbia és Montenegro,Bosznia és Hercegovina, és Románia.Románia a közeli uniós csatlakozás mi-att is kiemelt partnerünk. A többi or-

szággal azért is fontos a határmentiegyüttmûködés, hogy ezzel Magyaror-szág kaput nyithat az európai gazdaságitérséggel való kapcsolódáshoz. Nagyonfontos elem még a biztonság, hiszen ez atérség tele van konfliktusokkal, s a be-fektetõk nem mennek olyan helyre, amitnem találnak biztonságosnak.

Ami az ágazati minisztériumok el-lenállását illeti, a központi kormányza-tok sehol a világon nem fognak maguk-tól decentralizálni. Az ágazatok nagy ré-sze arra hivatkozik, hogy egy részét afeladatoknak nem lehet, és nem érdemesdecentralizálni. Ez részben igaz is, hi-szen vannak olyan feladatok, amiket ho-rizontálisan kell kezelni. Ugyanakkor azis kiderült, hogy nem is foglalkoztak afeladatok decentralizálásának kérdéskö-rével, hiszen amikor egy asztalhoz ültet-tük az ágazati tervezõket a területi terve-zõkkel, akkor kiderült, hogy a legtöbbágazatnál nincs is megfelelõen felké-szült területi tervezési szakember. Ko-rábban nem foglalkoztak azzal, hogymiképp értelmezzék az ágazati célokat atérben a regionális rendszerben elhe-lyezve. Ebben a kérdésben a régiókszakemberei sokkal felkészültebbek vol-tak. Nemcsak a környezetvédelemnek,hanem a közmûvelõdésnek, az oktatás-politikának, a foglalkoztatásnak, és aszociálpolitikának is vannak regionálismetszetei. Ha mindezt sikerül megértet-ni, akkor is felvetik azt a kérdést, hogyhatékony és eredményes-e a decentrali-záció? A decentralizáció mindenképpendemokratikus, de ha nem párosul a haté-konysággal és az eredményességgel, ak-kor ez nem mindig segíti a fejlõdést. Er-

41

re mondta példaként a Világbank az1990-es önkormányzati rendszert, ami-kor a túlzott települési decentralizációszétforgácsolta az eszközöket. Ez a de-mokratizmus néha önmaga karikatúrájá-ba fordul, amikor egy autonómiával bírótelepülés még a saját intézményeinekmûködését sem tudja biztosítani államibeavatkozás nélkül. Ahol az önkor-mányzatok egyharmada önhibáján kívülhátrányos helyzetû, és speciális pénz-ügyi támogatásra szorul, ott az nyilvánnem a helyi vezetés gyengesége, hanemnyilvánvalóan rendszerprobléma. S ez-zel összefüggésben vetik fel az ágazatiminisztériumok, hogy õk szívesen de-centralizálnának, de csak arra a szintre,ahol a feladatokat jobban, eredménye-sebben, és hatékonyabban tudják megol-dani. Hasonló a helyzet mint Csehor-szágban, ahol a 8 tervezési régió mellett14 önkormányzati megyét alakítottak ki,s amikor a minisztériumokat felkérték,hogy a feladatokat ezekhez a területegy-ségekhez csoportosítsák át, akkor az volta válasz, hogy a megyéket nem tartjákalkalmasnak e feladatok fogadására. Er-re megfelelõnek a régiókat tartották vol-na. Nem nehéz észrevenni az analógiát,hiszen a minisztériumok nálunk is azzalérvelnek, hogy ha lennének régiók, ak-kor arra a szintre szívesen decentralizál-nának.

Comitatus: Egyértelmû, hogy a kor-mányzati elképzelések a kistérségekhezés a régiókhoz kapcsolódnak, ugyanak-kor közjogilag a települések és a megyéklegitimitása az erõsebb. Mi várható ak-kor ha a kétharmados törvényekkel be-betonozott mai helyzet tartósan fennma-

rad, és nem sikerül a közjogilag megerõ-sített önkormányzati régiókat létrehozni.Van-e erre vonatkozóan egy „B” terv?

SzP: A területfejlesztési politikaszempontjából nem látok különbséget,hiszen a regionális fejlesztési tanácsokma is legitimen mûködnek. Az európaipélda azt mutatja, hogy egymással pár-huzamosan is mûködhetnek a területfej-lesztési és a közigazgatási rendszerek, ésnem kell ahhoz föderális berendezkedés,hogy mûködjön a decentralizáció. A te-rületpolitika önmagában nem követelimeg a regionális önkormányzati rend-szert, viszont a demokrácia erõsítése ér-dekében ezt célszerû lenne létrehozni.Ha nem hangsúlyozzuk a kistérségek ésa régiók szerepét, akkor a regionális fej-lesztési politikában nagyon hangsúlyta-lan, kevéssé hatékony, s talán vesztõ po-zícióba is kerülhetünk, hiszen jelentõsforrásoktól eshetünk el. A politikai vesz-teség viszont egyértelmû, hiszen az aztjelenti, hogy nem sikerül a közigazgatásésszerûsítése. Én találkoztam 1998-banegy olyan finn kormányzati szakértõvel,aki korábban városi és megyei politikusvolt, s elmondta, hogy sohasem hittevolna, hogy õ lesz az élharcosa a köz-igazgatás racionalizálásának. Kormány-zati pozícióból egyértelmûvé vált szá-mára, hogy meg kell lépni azokat a re-formlépéseket, amiket települési és me-gyei vezetõként ellenzett. Magyarorszá-gon is konszenzust kell kialakítani eb-ben a kérdésben, s ez valószínûleg csaktöbb kormányzati cikluson átívelve le-hetséges, hiszen csak így biztosítható afokozatosság. Vannak olyan területek,ahol nem szükséges erre várni, ilyen pél-

42

dául a dekoncentrált igazgatási szerve-zetek ésszerûsítése, hiszen pl. nyugod-tan lehet 20 deko helyett 7-et mûködtet-ni, a racionalitás jegyében a meglévõ bá-zison anélkül, hogy ez vérveszteséggeljárna. Ami a politikai hatalmat, a közha-talmat illeti, az viszont nyilvánvaló,hogy egy hosszabb folyamatot igényel,amihez nemcsak a társadalmi konszen-zust kell megteremteni, hanem a politi-kai pártoknak is fel kell sorakozniuk.Addig ez nem megvalósítható, amíg egymásfajta politikai legitimációra épül fela választási rendszer, amíg másfajta ha-talmi súlypontok vannak. Ugyanakkor agazdasági súlypontok ma már egyértel-mûen a regionális szintre helyezõdtek át,és sokáig ez az ellentmondás a gazdasá-gi és a politikai berendezkedés közöttsem tartható. Nyilván nem véletlenülalakultak ki a megyei listák, s nem vélet-lenül alakultak ki a megyei pártstruktú-rák, s ezt hirtelen felindulásból nem le-het egyik napról a másikra megváltoz-tatni. Nem véletlen, hogy Franciaor-szágban 30 évig tartott, amíg a hatalmisúlypontokat átszervezték. Hosszú dia-lógusokkal, diskurzusokkal, finomhan-golással, politikai egyeztetésekkel, s ottis a területfejlesztési rendszer volt, ame-lyiket egyfajta zászlós hajóként követetta politikai struktúra. Önmagában nem azEU miatt kell megváltoztatnunk a köz-igazgatási rendszert, de az uniós támo-gatási fejlesztési rendszer is arra ösztö-nöz, hogy ebbe az irányba mozduljunkel.

Comitatus: Sokan felvetik azt, hogy aMedgyessy-kormánnyal nagyon szétta-golttá vált a területfejlesztési intézmény-

rendszer, s ez akadálya az összehangoltregionális fejlesztésnek.

SzP: Ebben a Gyurcsány-kormányidején már elõrelépés történt, hiszen egytárca nélküli miniszterhez került a terü-letfejlesztés és az idegenforgalom mel-lett a lakásügy is, s ez hosszú idõ óta elõ-ször egy helyre csoportosítja a terület- éstelepülésfejlesztést. Kétségtelen, hogyaz európai uniós ügyekhez kapcsolódóNemzeti Fejlesztési Hivatal, már egymásik tárca nélküli miniszterhez tarto-zik, de ezt a problémát is megoldottukazzal, hogy létrehoztuk a fejlesztési ka-binetet, így mind a három fajta tervezés(a nemzeti fejlesztési tervezés, a területitervezés és az európai tervezés) ebben akabinetben egyesül. Természetesen fel-vethetõ egy egységes fejlesztési minisz-térium létrehozása is, de a rendszerenélkül is mûködik. Ami még problema-tikus, az a vidékfejlesztés, hiszen az eu-rópai tendencia alapján ez a legtöbb he-lyen a területfejlesztéssel van egy he-lyen. Nálunk még külön szervezet a mi-niszterelnöki hivatalban mûködõ terület-politikai államtitkárság, amelyik viszontnem a területfejlesztéssel, hanem a ta-nácsadó hálózatokkal foglalkozik. A fel-adatokat itt is jól el tudjuk határolni, ígynem okoz zavart a regionális fejlesztésirendszeren belül.

***

Ezzel szívesen vitatkoztunk volna,de idõközben elkezdõdött a konferencia,ahol az elsõ elõadó dr. Szegvári Pétervolt, így megköszöntük õszinte és ala-pos válaszait.

(az-om)

43

Mûhely

Az ügyintézés informatikai lehetõségei

az önkormányzatoknál„Az egyes ember és a hivatal viszonyát nem-

csak az szabja meg, hogy valaki milyen érzésekkellép be a hivatalba, hanem sokkal inkább, hogy mi-lyenekkel távozik.”

(Hajdúné dr. Csabai Éva jegyzõ, Debrecen)

BevezetésAz információs társadalom az emberiség törté-

netében korábban végbement mezõgazdasági ésipari forradalomhoz hasonló jelentõségû változás.Azonban arról csak tanultunk, ezt pedig alakíthat-juk, ám mindenképpen részesei, élvezõi vagy el-szenvedõi leszünk. Az új kor fontos jellemzõje azinformáció és a tudás szabad létrehozásán, forgal-mazásán, hozzáférésén és felhasználásán alapulótársadalmi struktúra kialakulása, a tér és idõ vi-szonyának és értelmének megváltozása, a ver-senyképesség kritériumainak átalakulása telepü-lési szinten is. A legfontosabb erõforrássá az in-formáció válik.

A 2000 márciusában megrendezett lisszabonicsúcson Európa állam- és kormányfõi azt az újcélt állították az Európai Unió elé, hogy Európa2010-re a világ legversenyképesebb, tudásalapútársadalmává váljon. A Lisszabonban elindítottreformfolyamat részeként meghirdetetteEurope(1) kezdeményezés – s az annak végre-hajtását segítõ további (eEurope 2023, eEurope2054) akciótervek – gazdasági programokkéntfoghatók fel. Ez a program a céljait csak a társa-dalom egészét érintõ, mélyreható változások ré-vén, az info-kommunikációs eszközök nyújtottalehetõségeket felismerve és azokat tudatosan fel-használva érheti el. A tagjelölt országok részvéte-lével zajló eEurope+ folyamat elsõdleges céljaezen országok információs társadalmi felzárkóz-tatása volt, szerepe azonban jóval több ennél.

Magyarország 2004-ben a versenyképes, tudás-alapú gazdaságot, információs társadalmat építõEurópai Unióhoz csatlakozik. A tudásalapú gaz-daság és információs társadalom létrehozásával a

legfõbb közös cél az egyén és a közösség életmi-nõségének és életkörülményének javítása; ennekrévén olyan modern, európai, Magyar Köztársa-ság megteremtése, amelyben mindenkinek jó élni.Ezt a célt a XXI. században a tudásteremtés és-terjesztés, a gazdasági versenyképesség, a közös-ségvállalás, a társadalmi esélyegyenlõség a nem-zeti kulturális és természeti környezet megõrzésé-nek értékei mentén lehet a legbiztosabban és aleggyorsabban elérni.

Azzal, hogy Magyarország bejelentette csatla-kozási szándékát az Európai Unióhoz, kijelölteazt az irányt, amelyen a jövõben haladni kíván.Az európai fejlõdési folyamat egyértelmûen a tu-dásalapú (új) gazdaság és az információs társada-lom irányába halad.

A közigazgatás informatizáltságának mértékeés minõsége alapvetõen befolyásolja az informá-ciós társadalom fejlõdési ütemét, ezáltal a társa-dalom teljesítõ képességét. Azzal, hogy a kor-mányzat és a közigazgatás a legkorszerûbbinfo-kommunikációs eszközrendszer használójá-vá válik, sokrétûen és hatékonyan gyorsítja fel azinformációs társadalom kialakulását. A bevezetettinformatikai alkalmazásokkal rávezeti a gazdaságés a magán szféra szereplõit a XXI. század esz-közrendszerének használatára. Az e-közigazgatá-si szolgáltatások pedig elõsegítik az egyéb – a pri-vát szférához tartozó – elektronikus szolgáltatá-sok elterjedését. A példamutatás, mint stratégiaieszköz úgy is megjelenik, hogy egyes programo-kat (elektronikus ügyintézés) a kormányzat és aközigazgatás saját berkein belül (állami beruhá-zásként) megvalósít, bemutatva, hogy azinformatizálással hatékonyabban végezhetõk elegyes feladatok.

Dolgozatomban szeretném az információs tár-sadalom kialakulásának a kapujában az önkor-mányzatok, a lakosság, Bocskaikert, szûkebb ha-zám helyzetét bemutatni. Célom annak ismerteté-se, hogy milyen módon kapcsolódhat egy önkor-

44

mányzat polgármesteri hivatala az informatikustársadalomhoz.

A téma ma nagyon aktuális. Naponta újabb hí-reket, kidolgozott stratégiákat, javaslatokat talá-lunk a sajtóban. Az internet az informatika fej-lesztésétõl hangos, az önkormányzatok azEU-csatlakozás küszöbén küszködnek a rendele-tek átvizsgálásával a jogharmonizáció tükrében,az informatikai kihívásokkal, aSAPARD-pályázatok megszerzéséért, miközbenegy nyomtató beszerzése anyagi gondot okoz.Nagyobb városok digitálcityként jelennek meg azinterneten, sms-alapú ügyintézést terveznek, ke-resik az utat az e-kormányzat, e-önkormányzat,e-ügyintézés felé, de elõttük tornyosul az esély-egyenlõség kérdése, a társadalmi kisebbség, aszegények sorsa, problémái. Megyünk az unió fe-lé, belépünk, de a problémák nem lesznek keve-sebbek, sõt…

Célom az elektronikus ügyintézés lehetõségei-nek bemutatása. Miért éppen ez? 1999. május25-e óta dolgozom Bocskaikert község polgár-mesteri hivatalában. Elõször, mint adminisztrátor,majd ügyintézõ, ma titkársági ügyintézõ vagyok.Az elmúlt 5 évben folyamatos kapcsolatban állokaz emberekkel, az ügyfelekkel. Telefonon, levél-ben és ügyfélfogadási idõben személyesen is ta-lálkozom velük. Ez idõ alatt megtapasztaltam,hogy sok olyan ügyfél van, akikkel személyesenkell találkozni, meghallgatni a problémájukat, se-gítséget adni nekik. Az ügyfelek egy része azon-ban csak egy idõpontot, befizetendõ összeget,számlaszámot, adatlapot kér, vagy bejelentenékgépkocsi, illetve lakáseladásukat, vásárlásukat.

Az idõ pénz, és sok ügyfél napi 8 óra munka mel-lett be sem tud jönni hivatali idõben a hivatalba.Nekik nagy segítség lenne, ha az internetrõl le-tölthetnék a szükséges adatlapot, kétoldalú infor-mációáramlással megtudhatnák a szükséges in-formációt ahhoz, hogy boldogulni tudjanak. Ezmár csak azért is fontos, mert felmérések szerint(Koping Datorg, 2001. március) a lakosok leg-többször (évente hat alkalommal) azért keresik fela polgármesteri hivatalt, hogy az ügyintézés me-netérõl információt kérjenek.

Ezek a gondolatok vezettek ahhoz, hogy azügyintézés korszerûsítésérõl írjam a dolgozatom.Ehhez azonban szólni szükséges arról a társada-lomról, amiben élünk, amely körülöttünk alakul, sazokról az emberekrõl, akiknek szolgáltatunk,akikrõl valójában szó van az ügyintézés során.

***Dolgozatom megalapozásához ismerni akar-

tam, hogy hogyan gondolkoznak errõl a témárólaz önkormányzati ügyintézõk. Munkatársaim,ügyintézõ társaim, titkárnõtársaim véleményérevoltam kíváncsi. Hiszen azok tudják igazán a vá-laszt, akik nap mint nap találkoznak az ügyfelek-kel, a lakossággal. A kérdõív felépítésénél vigyáz-tam arra, hogy rövid idõ alatt, könnyen kitölthetõlegyen, így javítva a visszaérkezések arányát.

Köszönöm a következõ önkormányzatok vála-szait: Furta, Hencida, Bököny, Tiszagyulaháza,Hajdúböszörmény, Téglás, Vámospércs,Tiszacsege, Balmazújváros, Görbeháza, Konyár,Sáp, Újléta, Ebes, Nyíracsád, Bihartorda,Tiszajenõ, Kismarja, Biharnagybajom, Berettyó-újfalu, Hortobágy.

45

1.ábra

A kérdõív eredménye:

14

21

16

21

8

17

13

6

1

9

1

5

Internet kapcsolat

honlap

e-ügyintézés ismerete

m-ügyintézés ismerete

számítógép felszereltség

ügyintézõk szakképzettsége

igen

nem

Érdekes volt számomra, hogy bár az e-ügyinté-zésrõl 95%-ban hallottak, az érdeklõdésük a kö-vetkezõképpen alakult az ügyintézõk megítéléseszerint:

Az önkormányzati dolgozók szerint, a lakosság72%-ának, a vezetõk 82%-ának, a dolgozók91%-ának van igénye arra, hogy használják azelektronikus ügyintézést.

A felmérés eredménye indokolja, hogy miértkell ezzel a témával foglalkozni.

1) Az ügyintézõk bár ismerik az e-ügyintézést,91%-ban maguk is fontosnak tartják, hogy hasz-nálják, ugyanakkor a lakosság körében nem, a ve-zetõknél sem látják az igényt az e-ügyintézésre.

2) A legtöbb helyen van weblap, frissítik is,majdnem rendszeresen, de formanyomtatványalig van néhányon, s csak egy önkormányzathozküldhetõ vissza a nyomtatvány.

3) Az m-ügyintézést is hasznos dolognak tar-tom. Felmérésembõl az tûnt ki, hogy 64%-uk nemis hallott róla. Ezért feltétlenül szükséges szólnierrõl a lehetõségrõl is.(1)

4) Örömmel üdvözölhetõ az a tény, hogy a dol-gozók úgy látják: a technikai felszereltségük(77%-ban) is, a szakképzettségük (60%-ban) ismegfelelõ lenne ahhoz, hogy bevezetésre kerüljön

az e-ügyintézés.Európai alapokAz európai uniós elvárásokról bõvebben is

szükséges lenne szólni, de helyhiány miatt, itt a

legfontosabbat szeretném bemutatni:eEurope 2005: Információs társadalom min-

denkinek2000-ben került megfogalmazásra az Európai

Bizottság által az eEurope 2002 cselekvési terv,amelynek célja, hogy egész Európa elõnyére vál-jon az információs társadalom. Ennek keretébenjelölték ki azt a három fõ irányt (és ezeken belültizenegy területet), amelyre az erõfeszítéseketkoncentrálni kell:

– olcsóbb és gyorsabb internethozzáférés (szé-lessávú internet, e-Research, e-Security),

– beruházás emberekbe és készségekbe(e-Education, e-Working, e-Accessibility),

46

2. ábra

Igény az e-ügyintézésre

10

7

6

5

7

0

6

4

6

4

29

0 2 4 6 8 10 12

lakosság

körében

önkormányzati

vezetõk

körében

önkormányzati

dolgozók

körében

magas

közepes

alacsony

nincs rá igény

1. táblázat

Lakosság Vezetõk Dolgozók

Nincs rá igény 6 4 2

Alacsony 10 7 9

Közepes 6 5 7

Magas 0 6 4

– az internet használatának ösztönzése(e-Commerce, e-Government, e-Health,e-Content).

2002 júniusában az eEurope 2002 eredményeitfoglalja össze és az elõzõ meghosszabbításávalújabb cselekvési tervet fogalmaz meg az eEurope2005. Célja: információs társadalmat mindenki-nek. Ajánlásai:

– az online elérhetõ nyilvános alapszolgáltatá-sok aránya,

– az online szolgáltatások használata az ügyfe-lek által,

– online információs elérés (web, wap, telefon),– egyirányú interakció (választás menübõl, ûr-

lapletöltés),– kétirányú interakció, tranzakció (elektronikus

fizetés, ûrlapkitöltés és -küldés),– integrált tranzakció, elektronikus ügyintézés

(teljes folyamat informatizálás: megrendelés,számlázás, fizetés).

Milyen kihívással kell szembenéznie ma aközigazgatásnak?

Az Európai Unió elvárásai, az eEurope 2005ajánlása, az európai integráció, fontos az unióbalépés elõtt, ugyanakkor a kihívások a mi munkán-kat, életünket könnyítik meg, ezért fontos meg-említeni õket:

– állami kiadások csökkentése,– demográfiai változások,– strukturális és gazdasági változások,– politikai és ideológiai nyomás,– állampolgárok megnövekedett igényei,– technológiai fejlõdés.A technológia óriási léptékû fejlõdése az egész

világon a kormányzatokat arra készteti, hogycsökkenõ költségvetési források mellett és a nö-vekvõ elvárásoknak megfelelve gyökeresen meg-változtassák a társadalomnak nyújtott szolgáltatá-sok módozatait.

Az elektronikus kormányzat amellett, hogy azügyfelek jóval magasabb színvonalú kiszolgálásátbiztosítja, a kormányzati munka hatékonyságánakalapvetõ javulását kell, hogy eredményezze. Ez azúj kormányzati szolgáltatási modell függetlenülattól, hogy az egyablakos kormányzat, mindentegy helyen megközelítés vagy a megosztott hoz-záférés modelljének nevét viseli, azonos tulajdon-ságokkal jellemezhetõ. Ezek között elsõsorbankell megemlíteni azt a lehetõséget, hogy az ügyfe-lek akkor és azon a helyszínen férhessenek hozzáaz õket érdeklõ szolgáltatásokhoz, ahogy kíván-ják, s mindezt a legegyszerûbb módon költségta-

karékos megoldásban. Mivel a privát szférábanvilágszerte ez a módszer terjedt el, az állampol-gárok egyre inkább elvárják alkalmazását a kor-mányzatoktól is.

A modell egyaránt vonatkozik az információel-látásra és a szolgáltatások nyújtására, de mivel azinformációelérés egyoldalú és ezért egyszerûbbfolyamat, térnyerése megelõzte a szolgáltatáso-két.

A kormány lépése: közháló, eMagyaror-szág-pont

2004. február 10-én digitális alapkõletétellel el-indul a Közháló megvalósítása(2), amely az utób-bi évek legnagyobb, több tízmilliárd forintos, kor-mányzat által támogatott informatikai infrastruk-túra-építési programja. A Közháló egy az egészországot behálózó informatikai alapközmû,amely néhány éven belül valamennyi, a kormány-zati informatikába nem tartozó helyi közigazgatá-si szerv, közintézmény, iskola, valamint a közfel-adatokat ellátó egyéb szervezet, továbbá a civilszervezetek számára biztosítja majd a szélessávúhozzáférést a világhálóhoz.

A Közháló hozzáférhetõvé teszi az internetesszolgáltatásokat és információkat, csökkenti azállampolgárok és az igazgatási szervek közti tá-volságot, átláthatóbbá teszi a közigazgatás és ál-lamigazgatás mûködését. A Közháló segítségévelaz ország lényegében minden pontján elérhetõeklesznek az eGazdaság, eKereskedelem csatornáiis, felgyorsul az információs társadalom megte-remtésének folyamata.

A Közháló fontos feladata továbbá azeMagyarország-program keretében létesülõeMagyarország-pontok (számítógépes informáci-ós pont) megvalósításának támogatása. A prog-ram megvalósulása érdekében az Informatikai ésHírközlési Minisztérium (IHM) támogatni kíván-ja azokat a szervezeteket és intézményeket –könyvtárakat, közmûvelõdési intézményeket,teleházakat, önkormányzatokat, egyházi intézmé-nyeket, kórházakat, szanatóriumokat, az idõsekotthonait, klubjait, alapítványokat –, amelyek mármûködtetnek közösségi internet-hozzáférési he-lyeket, vagy vállalják új közösségiinternet-hozzáférést szolgáltató pontok létrehozá-sát és eMagyarország-pontként történõ mûködte-tését. A program – a kistelepülések speciális hely-zetére való tekintettel – lehetõvé teszi azinternet-szolgáltatás összekapcsolását más közel-látási feladatokkal, elsõsorban postai szolgáltatá-sokkal, így a kistelepüléseken élõk is megfizethe-

47

tõ áron, lakóhelyük közelében juthatnak hozzá azinternet használatához.

A Közháló nem új hálózat kiépítése állami be-ruházás formájában, hanem a piaci szereplõkszolgáltatásainak igénybevétele. Az IHM terveiszerint a Közháló-program három – egymásraépülõ – fázisban valósul meg. Az elsõ fázis meg-valósítására a minisztérium tavaly indított hétközbeszerzési eljárást, amelyek nyerteseivel a kö-zelmúltban zárult le a szállítói szerzõdések meg-kötése. Ebben, a 2005 szeptemberéig tartó sza-kaszban a Közháló több mint 2500 településre jutel. Az elsõ fázisban összesen 7300 szélessávúvégpont kerül átadásra, amelybõl 5000 a Közhálóalhálójaként mûködõ Sulinet keretében, az IHMés az Oktatási Minisztérium társfinanszírozásá-ban valósul meg. Az IHM által finanszírozott2300 további végpont településeinek kiválasztá-sakor döntõ szempont volt, hogy a végpontok le-hetõleg a hátrányos helyzetû területeken valósul-janak meg.

A megvalósuló végpontok magas száma lehetõ-vé teszi, hogy a vállalkozási alapon létrejövõszolgáltatási rendszer lényegesen kedvezõbb áronüzemeljen, valamint azt, hogy a szolgáltatás olyanvégpontokhoz is eljusson, amelyekhez a szolgál-tatást a kisebb végpontszám esetén nem lehetnegazdaságosan biztosítani.(3)

Az önkormányzati programAz önkormányzati program a következõ fel-

adatokat határozza meg:– Korszerûsíteni szükséges a települési, területi

és a kisebbségi önkormányzatok info-kommuni-kációs eszközparkját. A korszerûtlen, szigetszerû-en mûködõ információs rendszereket fel kell vál-tani a korszerû, globális, integrált rendszereknek.

– A kistelepülések esélyegyenlõsége megte-remtése érdekében támogatni kell a kistérségekközös informatikai fejlesztéseit (alkalmazások,eszközpark) és a közös rendszer-üzemeltetést.

– Az önkormányzatok ügyvitelt meghatározóinfrastruktúrájának fejlesztése és szabványosítá-sa, informatikai fejlesztéssel a papíralapú iratke-zelést lépésrõl lépésre elektronikus alkalmazások-kal felváltani.

– A szoftver infrastruktúra fejlesztése, az alkal-mazások kompatibilitásának, integrációjánakemelése.

– Az állampolgárok aktív részvételének növe-lése az e-kormányzatban.

– A kormányzati egyablakos ügyfélszolgálatkialakításával és használatával az önkormányzat-

tal kapcsolatban álló ügyfelek (magánszemélyek,vállalkozók, civil szervezetek stb.) ügyintézésétmegkönnyítõ eszközök telepítése.

– Az önkormányzatok által jelenleg használtrendszerek és eszközök folyamatos karbantartásá-nak, fenntartásának és mûködésének biztosítása.

– Önkormányzati internetes portál használatá-val, illetve tartalmak kialakításával egyirányúkommunikáció és alapszintû interakció.

A kijelölt célok megvalósítása érdekében hatófõbb programcsoportok, feladategyüttesek:

– lakcímváltozás igénylésének 100%-oslefedettségû megteremtése,

– önkormányzati belsõ folyamatok elektroni-kus kezelése (intranet, extranet),

– adatbázisok közös használata feltételeinek ki-alakítása,

– képzési programok (stratégiai tervezés, fel-használói, ügyfélszolgálati ismeretek),

– Az önkormányzatok információtechnológiai(IT) szolgáltatás üzemeltetés kihelyezésének tá-mogatása, a kihelyezést végrehajtó szervezetekpályázati úton történõ támogatása, költségkímélõ(outsourcing: erõforrás-kihelyezés, ASP:Application Service Provider) megoldások (lehe-tõleg üzleti alapú) támogatása.

Az önkormányzati informatika legfõbbproblémái

A HRK Consulting Kft. 2002 végén az EmagKft. és a Jegyzõk Országos Szövetsége Informati-kai Munkacsoport közremûködésével átfogó in-formatikai felmérést végzett az önkormányzatokközött, azok informatikai helyzetét vizsgálva azalábbi szempontok szerint, a lakosok számánakfüggvényében:

– informatikai szervezet,– informatikai eszköz-ellátottság,– internet lehetõségek,– informatikai alkalmazásokkal lefedett ügyvi-

teli folyamatok,– informatikai stratégiai tervezés.A lakosok száma szerint az önkormányzatok

felmérése két csoportban történt, külön értékelveaz 5000 fõ alatti, illetve az 5000 lakos feletti ön-kormányzatokat. A felmérés eredményeként meg-állapítható, hogy az önkormányzatok legfõbb in-formatikai problémái a következõk:

– az önkormányzatok jellemzõen költségeik vi-szonylag kis (gyakran csak elenyészõ) hányadátfordítják informatikára,

48

– az internet nyújtotta lehetõségek nem megfe-lelõ szintû kihasználása, széles sávú Internet el-érésének hiánya,

– elektronikus dokumentumkezelõ, illetvemunkafolyamat-irányítási rendszer elenyészõhasználata,

– elavult géppark,– informatikai képzettség és szakemberek hiá-

nya,– az elérhetõ integrált és speciális önkormány-

zati rendszerek hiánya,– informatikai stratégiai tervezés hiánya,– hiányzik az informatika szerepének, szüksé-

gességének felismerése a képviselõk többségénél,– állami, egységes integrált önkormányzati

rendszer hiánya.Az önkormányzatok jelentõs többségénél az in-

formatikai problémák legfõbb okozója a forráshi-ány, vagyis az önkormányzatok nem rendelkez-nek azokkal az anyagi erõforrásokkal, amelyekszükségesek az informatikai rendszerek és inf-

rastruktúra fejlesztésére, illetve sok esetben amegfelelõ szintû üzemeltetésére(4).

Ügyintézés és ügyvitel„Egy ügyfelet nemcsak úgy lehet elégedetté

tenni, hogy mosolyogva fogadjuk, és kedvesenérdeklõdünk, mi járatban van, hanem úgy is, hogypanaszait konkrét módon és gyorsan kezeljük.”(5)

ÜgyintézésMilyen alternatívák állnak jelenleg az ügyfelek

rendelkezésére annak érdekében, hogy ügyeiketintézzék az államigazgatás vagy az önkormány-zatok területén? Elsõsorban a személyes és írás-ban (levélben) történõ megkeresések a jellemzõlehetõségek. A mai helyzetet a 3. ábra szemlélteti,amely jól mutatja, hogy az állampolgárok szélesköre veheti igénybe az ügyfélszolgálati szolgálta-tásokat, de korlátozott kommunikációs csatorná-kon. Az ügyfél számára a széles körû alkalmazásazt is jelenti, hogy bármely csatornán bejelenthetiigényét, kibõvítve a lehetõséget az internet, a ki-oszk, mms (képek küldésére is alkalmas rendszer)lehetõségével is.(6)

A digitális ügyintézés bevezetése természete-sen jelentõs informatikai fejlesztéseket igényel,hisz adatbázisok, keresõmotorok, alkalmazói fe-lületek kialakítása válik szükségessé. Kérdés per-sze még az is, hogy ezt az eredményt, a digitálisplatformon keresztül történõ ügyintézés lehetõsé-

gét, csak a világhálót elérõk használhatják majd,vagy egy újabb kommunikációs csatorna megnyi-tásával annak a 75%-nak is biztosítjuk a használa-tát, akik még nem férnek hozzá a hálóhoz.

Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy aszolgáltatás kialakításakor a kályhát jelentõ kiin-dulópont az ügyfél, akit a szolgáltatásra akarunk

49

3. ábra

Megnevezés Személyes Levél Telefon Web SMS

Információkérés, tájékoztatás

Bejelentés

Ügyintézés

Elérhetõ szolgáltatás

Részben elérhetõszolgáltatás

Megnevezés Személyes Levél Telefon Web SMS MMS KIOSZK

Információkérés, tájékoztatás

Bejelentés

Ügyintézés

szoktatni. Így bármilyen fejlesztésbe kezdünk,elõtte széles körû felmérést kell végezni a lakos-ság körében. A korábbi ügyintézési „változtatá-soknál” gyakran nem számított az ügyfél elége-detlensége. Itt azonban már másról van szó: ha azügyfél nem elégedett, nem használja a szolgálta-tást.

M -ügyintézés. Manapság többek között azért isfoglalkoznunk kell az e-maillel, az sms-sel és azmms-sel, illetve mindezek közigazgatási vetületé-vel, mert ezek a kommunikációs csatornák a kom-munikációs formák közül egyre nagyobb részese-dést nyernek a hagyományos kommunikáció ro-vására. Másrészt az Államigazgatási eljárásrólszóló törvény lehetõvé teszi, hogy az ügyfél pana-szát szóban vagy írásban tegye meg.”(7)

Sajnos, az internet lassan terjed Magyarorszá-gon. Az élet minõségét javító megoldásokkalazonban nem lehet várni. A Budapesti Közgazda-ságtudományi és Államigazgatási Egyetem (je-lenleg Corvinus Egyetem) Államigazgatási Karamellett mûködõ kutatócsoport ezért – a mobilké-szülékek elterjedtségét kihasználva – az m-kor-mányzat lehetõségeit kívánja megteremteni. Ez azújabb kommunikációs csatorna pedig nem más,mint a telefon. Jelenlegi terveik szerint a települé-sek lakói sms-eken intézhetnék ügyeik egy részétaz önkormányzattal. Késõbb a wap, illetve a szé-lessávú mobil-internet felhasználásával is bõvül-hetnének a kommunikáció lehetõségei.

A vezetékes telefon ott van a háztartások85%-ában, a mobiltelefon pedig szinte mindenholfellelhetõ. Napjainkban a lakosság kétharmadarendelkezik sms-képes telefonnal, így ezt a fajtaelektronikus üzenetküldési lehetõséget az írottkommunikáció csatornájaként kell kezelnie az ál-lamigazgatásnak is. Az sms-rendszer bár korláto-zott tartalommal mûködhet (160 karakteren be-lül), 7–8 modullal rendelkezik, amelybõl Hajdú-szoboszló városában két modult használnak 2003.novembere óta. Az ügyfél-információs modul te-lefonszámokat, fogadónapokat, az ügyintézésrendjét, aktuális információkat küld a regisztráltérdeklõdõnek. Az ügyintézési információs modulkonkrét ügyek intézésében tud oda-vissza kapcso-latot tartani az ügyintézõ és az ügyfél között, akiígy néhány sms árából elérheti azt, hogy megbe-szélt idõpontban, egyszer kell betérnie a megadottiratokkal az ügyintézõhöz, megtakarítva idõt, uta-zási költséget, felesleges sorban állást, idegeske-dést. Célcsoportok kialakításával (kutyatulajdo-nosok, méhészek) egy-egy csoportos sms-sel tájé-

koztatni tudják az aktuális feladatokról az ügyfe-leket, így szintén pénzt, idõt takarít meg az önkor-mányzat, s bizonyítható, hogy az ügyfél, például améhész megkapta a szükséges tájékoztatást, pél-dául a permetezési idõpontokat(8). A hazai helyiközigazgatásban elsõként Hajdúszoboszló, Ebes,Nagyhegyes, Hajdúszovát lakói vehetnek igénybeügyeik intézéséhez intelligens, sms-alapú mobil-telefonos szolgáltatást.

A Kinet Kft. munkatársai 600 embert (44%-ukbudapesti, 56%-uk vidéki) kérdeztek meg arról,hogy miképpen vélekednek a telefonos ügyfél-kapcsolati rendszerekrõl, azaz a call centerek-rõl(9) (contact centerekrõl). A válaszadók 80%-amondta azt, hogy legszívesebben telefonon intéziügyeit. Az okok között a kényelem és az idõmeg-takarítás szerepel az élen. A személyes ügyfél-szolgálatot csak mintegy 12% részesíti elõnyben.Igen figyelemre méltó, hogy az írásos ügyintézésta megkérdezetteknek mindössze 7,5%-a alkal-mazza szívesen. Ez utóbbi körbe tartoznak aze-mailek is, azaz kimondhatjuk: Magyarországonmég nem terjedt el az online ügyintézés.(10)

Ügyvitel„Fuldoklunk az adatokban, de nem találjuk az

információt, mert nyilvántartásaink nincsenekegységbe szervezve, integrált és komplex infor-matikai rendszerrel hatékonyan támogatva, a pa-píralapú mûködést még csak szigetekben váltottaki az elektronikus. Az önkormányzati adatvagyonolyan kincs, amelyet még meg sem találtunk,nemhogy hasznosítanánk.”(11)

A magyar közigazgatásban dolgozók éventeközel 200 millió munkaórát töltenek ügyviteli te-vékenységgel.(12) Ügyvitel alatt a közigazgatás-ban olyan szabályozott munkafolyamatot kell ér-tenünk, amely az érdemi ügyintézéshez, illetve adöntések meghozatalához a szükséges technikaiés adminisztrációs feltételeket, szolgáltatásokatbiztosítja. Ügyviteli tevékenységen tehát az iratkészítését, nyilvántartását, kézbesítését és tárolá-sát, ügyviteli folyamaton pedig az egyes tevé-kenységeken belüli, illetve azokat összekötõ cse-lekmények láncolatát értjük.

Megoldási lehetõségek.Az elektronikus kommunikáció, mint a jövõ

meghatározó tényezõjeA szemünk láttára válik stratégiai kommuniká-

ciós eszközzé az elektronikus levelezés. Aze-mail éppen úgy személyhez kötött, mint a rádió-telefon, mégis nagy köztük a különbség. Ugyanisa levél esetén hiányoznak a telefonnál megszokott

50

üresjáratok. A beérkezett levelet bármikor el lehetolvasni, míg a telefont, ha csöng, fel kell venni.Az elektronikus levél a hordozott információvalmásodpercek alatt megtalálja tulajdonosát.

A modern munkafolyamatok szabályozása is azelektronikus levelezés elméletét és gyakorlatáthasználja fel az irodákban. Ha kapunk vagy elké-szítünk egy dokumentumot (bejövõ és kimenõ le-vél, fax, szerzõdés, s bármi más, ami ma megjele-nik, mint információforrás), az eljut a legközeleb-bi fõnökhöz, aki rávezeti észrevételeit, a gép rög-zíti a dokumentumban, hogy hol járt és ki ellen-õrizte, s máris megy tovább a címzettnek. Az el-készült anyagok adatbázisba kerülnek, ahonnanbármikor visszakereshetõk, sõt a döntési folyamatis végigkísérhetõ. A jövõ a kommunikáló emberé,akinek, bárhol legyen a világon, adatokra, infor-mációkra, ezek eléréséhez, feldolgozásához pedigmegfelelõ eszközökre lesz szüksége. A holnap di-gitális kommunikációjának legvalószínûbb for-mája az internet/intranet. Nemcsak a világhálón,hanem a belsõ hálózatokon is nagymértékbenmegnõ majd az adatforgalom, fõként, ha az infor-máció megszerzésének és feldolgozásának sebes-sége a versenyképességben és az elért haszonbanis kimutathatóvá válik. Nálunk ma még kialaku-latlan a digitális kommunikációs kultúra; sokak-nak idegen az adatkommunikáció írásos (e-mail),multimédia (CD-ROM, internet) formája. A leen-dõ felhasználók számára viszont már természeteslesz, hogy a világ bármely részén lévõ üzletfeleik-kel, barátaikkal beszélgetnek az interneten ke-resztül, hálózati adatbázisban keresgélnek, digitá-lis kapcsolatban vannak kollégáikkal, s a produk-tivitás érdekében kölcsönösen megosztják mun-kájukat másokkal.(13)

WorkflowEgy szervezet tevékenysége a dolgozók által

elvégzett résztevékenységekbõl áll össze. Ahhoz,hogy ez a munka zökkenõmentes legyen, nemelég az egyéni munkaköri feladatokat meghatá-rozni, szükséges azok egymásra épülésének, azegymás utáni lépéseknek a megadása is. A szak-irodalom workflow-ról, munkafolyamatról ír,amikor az ügyviteli feladatok számítógépes fel-ügyeletérõl, számítógépes lebonyolításáról be-szél. A munkafolyamat vagy technológiai folya-mat leírása és betartása, betartatása nem újdonság.A termelésben, gyárakban, üzemekben alapvetõkövetelmény, ott a számítógépes folyamatirányí-tás komoly eredményeket tud felmutatni. Bár azügykezelés szabályozása sem újdonság, az ügy-

iratok útjának számítógépes követése mégis alap-jaiban változtathatja meg egy szervezet munkáját.Nemcsak ellenõrizhetõvé, hanem naprakészenkövethetõvé válik, melyik ügy hol tart, ki mikormivel foglalkozik. A számítógépek között mun-katársról munkatársra, kézrõl kézre jár az akta, sakihez megérkezik, rögtön látja azt is, neki mi afeladata. Egyes rutinszerû döntések automatizálá-sa, elágazások beépítése is lehetséges a jól kiala-kított munkafolyamat-vezérlõ programban.

Két irányból fejlõdve alakultak ki(14) és vál-toznak tovább a ma legismertebb, együttmûkö-dést támogató számítógépes rendszerek. Az egyikirány abban az idõben alakult ki, amikor a helyiszámítógép-hálózat statikus volt, elsõsorban azadatállományok központi tárolására, egy nyomta-tó közös használatára, azaz erõforrás-megosztásrahasználták. Felmerült, hogy ha már úgyis egy he-lyen, az adattárban vannak az adatok, adatállomá-nyok, akkor miért ne dolgozhatnának emberekegyütt, közösen egy-egy feladaton úgy, hogy köz-ben ugyanazt az adatállományt változtatgatják.Vagyis más szóval legyenek közös adatállomá-nyok. A közös adatállomány természetesen arra isjó, hogy benne egymásnak üzenjenek a felhaszná-lók, tehát a dokumentumtár körül kiépíthetõ együzenettároló, üzenetfogadó és -kiadó program is,de mindig az adatállomány, a dokumentum maradaz egésznek a középpontjában. Amit a szoftver el-intéz, az a dokumentumok tárolása, regisztrálása,követése, és a felhasználótól függ, hogy ezt a do-kumentumtárat mire, milyen szolgáltatások kiépí-tésére használja. Amitõl más a csoportmunka-tá-mogató szoftver, mint az adatbázis-kezelõ, az az,hogy nem egy-egy rekordot, bejegyzést tart nyil-ván, hanem teljes adatállományokat.

A másik megközelítés újabb, és nem a doku-mentumok tárolása, rendszerezése, karbantartásafelõl közelíti meg a feladatot, hanem az emberekfelõl. Azt mondja, hogy szükség van információ-cserére, az megoldható számítógéppel, nosza,oldjuk meg. Tehát nem a dokumentum, hanem aközlõ és a közlést fogadó ember kerül a közép-pontba. Az üzenetkezelõ önmagában természete-sen nem más, mint egy elektronikus postai háló-zat, amelyben a postahivatalokhoz rendelt levél-szekrénytõl levélszekrényig mozognak a digitálislevelek. Bár már ez is segíti az együttmûködést,mégis ahhoz, hogy csoportmunka-támogatásróllehessen szó, kellenek olyan szolgáltatások, mintaz idõbeosztás, feladatkijelölés, egyáltalán a fel-használó szervezetbe illesztésének lehetõsége, és

51

aztán sorra a többi, a munkafolyamat felügyeleté-nek, szervezésének támogatása s végül a doku-mentumtárolás.

A workflow(15) egy meghatározott cél teljesí-tése érdekében összeállított lépések vagy felada-tok sorozata. A workflow-val elkészített folyama-tok mûködtetéséhez a munkalépések megfelelõcímzettekhez való eljuttatásához a szoftver a leve-lezõrendszert használja. A kapcsolatban lévõmunkatársak fizikailag távol is lehetnek egymás-tól, ekkor a feladatok továbbítása az internetentörténik.

Miután a munkafolyamat résztvevõi elkészítet-ték a számukra kijelölt feladatokat a folyamat ön-mûködõen a következõ lépésre ugrik. A munkaelõrehaladtával helyzetjelentést kap a folyamatkezdeményezõje, amely mutatja a folyamat álla-potát és azt, hogy az adott pillanatban hol áll aworkflow. Befejezéseként a kezdeményezõ egyösszesített jelentést kap, amely tartalmazza amunkafolyamatban történteket.

Az alkalmazások által kínált elõnyök:– ismétlõdõ feladatok gyors, esetleg automati-

kus indítása,– az adminisztratív feladatok egy részét auto-

matikusan elvégzi, dokumentációkezelés,– vizuális és szöveges készenléti állapotjelen-

tés,– csoportmunka-támogatás, kiértesítések, fel-

adatszabás,– az ügyfelek és partnerek erõsebb kötése a

céghez, szervezethez,– egy fejlettebb kommunikációs és viselkedési

kultúra megjelenése.A workflow technika néhány hátránya a hagyo-

mányos hálós tervezéssel szemben:– a jelenleg kifejlesztett rendszerek, a tevé-

kenységek(feladatok) logikai kapcsolatát primití-ven képesek kezelni,

– nincs idõtervezés, kéri a határidõket.A rendszer alkalmazásának egyik fõ jellemzõje

a költségtakarékosság. A rendszer egyenszilárd,tudásalapú, tehát az ügyintézõ minden lépésbentámogatva van a rendelkezésére álló dokumentu-mokkal, szakmai eljárásokkal, jogleírásokkal.Alapeljárásként kezeli az Államigazgatási Eljá-rást, melyet kiegészít a speciális szakmai eljárá-sokkal. Amennyiben a rendszer ASP-környezet-ben (külsõ alkalmazásszolgáltatótól) kerül beve-zetésre, a legkisebb településen is elérhetõ ugyan-az a szolgáltatási minõség, mint egy nagyobb lé-lekszámú nagyvárosban. Tehát nem szükséges

nagy beruházásokat végrehajtani annak érekében,hogy a kistelepülésen élõ állampolgárok a lehetõlegjobb minõségben érjék el a nekik nyújtott szol-gáltatásokat.

Milyen elõnyök várhatók a professzionálisworkflow technika alkalmazásától?

– elégedettebb vevõk,– a saját munka hatékonyságának növekedése,– nyugodtabb felkészülés az auditokra (vevõi,

minõségi, környezeti) és ellenõrzésekre,– elégedettebb munkatársak,– egy fejlettebb munkakultúra megvalósítása.Közigazgatási workflowA közigazgatási workflowt az országban elõ-

ször a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Infor-matikai Központja fejlesztette ki, így az õ rend-szerükön keresztül mutatom be az ügyintézésnekezt a formáját.(16) A rendszer képes egyszerretöbb település ügyintézésének segítésére, megfe-lelõ átviteli sebesség esetén akár egy egész régiótelepüléseinek az ASP-jellegû kiszolgálására. Ezgazdaságosan biztosítja a kistelepülések számárais a korszerû, más módon nem elérhetõ szolgálta-tásokat.

A rendszerrõl részletesen: Az InformatikaiKözpont a rendszer kiépítésénél figyelembe vettea WFMC (Workflow Management Coalition) elõ-írásait. A közigazgatási workflow rendszerinternet(intranet)-alapú ügyintézést tesz lehetõvé.Az internetkapcsolat HTTPS protokollon (128 bitSSL) keresztül történik, vagyis minden informá-ció, ami az ügyfél-ügyintézõ, vagy az ügyinté-zõ-ügyintézõ relációban mozog, titkosított. Azügyintézés minden fázisa, a beküldéstõl a lezárá-sig elektronikusan történik, vékony kliensek(böngészõ) használatával. Ezáltal a rendszer al-kalmas arra, hogy az általa ASP-alapú, központiszolgáltatón keresztüli ügyintézést valósítsunkmeg. Alapfeltétele, hogy az ügyintézõ jó minõsé-gû hálózati erõforrással (széles sáv) rendelkezzen.

A rendszer magja az államigazgatási eljárás ál-talános szabályairól szóló, többször módosított1957. IV. törvény alapján készült. A közigazgatásieljárást közel kétszáz, elõre definiált lépéssoro-zattal (munkamozzanattal) reprezentáljuk, ame-lyek ugyanennyi döntési helyzetet kezelnek. Akülönbözõ ügyeket a nekik megfelelõ munka-mozzanatokkal reprezentáljuk, a munkamozzana-tokhoz ügyintézõi jogosultságok tartoznak. Mind-ezek figyelembevételével, illetve az elõzõ döntésihelyzet alapján a rendszer eldönti, hogy a munka-mozzanat kihez kerül a következõ fázisban. Vala-

52

mennyi munkamozzanathoz (ahol értelmezhetõ)aktív iratmintasablonok tartoznak. A dokumentu-mokat az ügyintézõ a sablonok és az adatbázisbantárolt adatok alapján állítja elõ és egyben menti isõket, vagyis az ügyhöz minden keletkezett doku-mentum visszakereshetõ.

Az elektronikus ügyintézés elõfeltétele, hogy

az önkormányzat hivatalát az összes osztályaival,dolgozóival, azok hierarhikus felépítésével együttreprezentáljuk a rendszerben. A jogosultságok ki-osztása után a rendszer képes fogadni az ügyfele-ket. Az ügyfélregisztrálás után következik az ügy-indítás, majd az ügyintézés. Ily módon vala-mennyi eljárás egységes, szabványos kerete az ál-lamigazgatási eljárás workflow, amelybe beépül-nek a konkrét szakmai eljárások.

Az üzenetküldõ szolgáltatás segítségével arendszer automatikusan üzenetet küldhet bizo-nyos feladatok esedékességérõl, vagy az ügyinté-zõk egymásnak csatolt állományokkal egybekö-tött üzeneteket válthatnak egymással.

ASP-rendszerAz e-önkormányzattal kapcsolatos feladatokat

az önkormányzatok alapvetõen két különbözõmódon valósíthatják meg. Egyrészt saját eszkö-zökkel, külsõ tanácsadó bevonásával implemen-tálhatnak egy olyan rendszert, amely a stratégiá-ban leírt feladatokat megvalósítja, másrészt egy

külsõ alkalmazásszolgáltatótól (ASP: ApplicationService Provider) bérelhetik azokat a szolgáltatá-sokat, amelyek az elektronikus önkormányzás,e-ügyintézés feladatait valósítják meg. A kétmegoldás összehasonlító elemzése az elõnyökkel,illetve a hátrányokkal a táblázatban található. (2.táblázat)

OutsourcingAz outsourcing, vagyis az erõforrás-kihelyezés

keretében olyan tevékenységet, feladatot bízunkegy külsõ cégre vagy intézményre, amelyet tulaj-donképpen saját magunk is el tudunk végezni,azonban a külsõ cég vélhetõen költséghatéko-nyabban nyújtja szolgáltatásként ugyanazokat afeladatokat. Az erõforrás-kihelyezés legfontosabbelõnye a megrendelõ számára az informatikai be-ruházás egyszeri költségeinek, valamint a mûköd-tetési költségek csökkentése, a kockázatmegosz-tás. A szolgáltató rendelkezik a mûködtetéshez ésa szolgáltatások, valamint a magas minõség sza-vatolásához, garanciájához szükséges kvalifikáltszakembergárdával, infrastruktúrával, a gyorstechnológiaváltás és technológiakövetés képessé-gével, s az ezeket támogató rutinszerû eljárások-kal. Ugyanakkor a megrendelõ mindezen paramé-terek felett kontrollt gyakorolhat, és szükség ese-tén szankcionálhat a szolgáltatási szerzõdésben

53

2. táblázat E-önkormányzat saját eszközökkel,illetve szolgáltató bevonásával*

Saját eszközökkel Szolgáltatásként

Elõ

nyök

– A bevezetésre kerülõ eszközök az önkor-mányzat tulajdonát képezik– Az önkormányzat nem függ külsõ szolgál-tatótól– A rendszer biztonsága csak az önkormány-zat belsõbiztonsági elõírásaitól és azok betar-tásától függ

– A szolgáltatás költsége folyamatos, tervez-hetõ költséget jelent– A szolgáltatás bevezetése lényegesen ol-csóbb– A rendszer üzemeltetése az önkormányzatszempontjából jelentõsen olcsóbb– A rendszer fejlesztése, biztonságos üzemel-tetése az ASP-szolgáltató feladata

Hát

rány

ok – A rendszer bevezetése lényegesen drágább– A rendszer üzemeltetése nagyobb informa-tikai szervezetet igényel, költségesebb– Nehezebben tervezhetõk a rendszerrel kap-csolatos költségek középtávon

– Az önkormányzat nem rendelkezik aze-ügyintézést szolgáltató rendszerekkel– Az önkormányzat mûködése jelentõs mér-tékben függ a külsõ ASP-szolgáltatótól– A szolgáltatás biztonsága több külsõ ténye-zõtõl függ, melyekre az önkormányzatnaknincs ráhatása

*Forrás: Jegyzõ és a Közigazgatás, V. évfolyam, 2003. március–április.

meghatározott szolgáltatási szint tényleges telje-sítése szerint.

Az outsourcing-szolgáltató folyamatosan érde-kelt a legjobb gyakorlat, a leghatékonyabb tech-nológia alkalmazásában, hiszen piaci versenyké-pessége, költséghatékonysága, azaz léte függ et-tõl.

Az outsourcing formában történõ szoftverhasz-nálat során több szintû megoldást lehet kidolgoz-ni, ami a feladat jellege alapján eltérõ lehet azegyes munkaterületeken. Beszélhetünk teljesoutsourcingról, amely során az adott intézménycsupán a bemeneti és a kimeneti adatokkal rendel-kezik, nem az intézet munkatársai végzik a napimunkát. Lehetõség van részfeladatok kiadására,mint például az informatikai hálózat üzemelteté-se, vagy szoftverkarbantartása, ebben az esetben anapi feladatokat az intézmény munkatársai látjákel, és csak a kiszolgáló hardver és/vagy szoftverüzemeltetését végzi el a szolgáltató cég vagy in-tézmény.(17)

Jó példák MagyarországonHajdú-Bihar megyeAz országban elsõként indított el tudás alapú

informatikai rendszert az önkormányzat, amelyszéles sávú optikai kábellel kapcsolódik az orszá-gos hálózathoz. A stratégia célja az is, hogy a ha-tósági ügyeket otthonról, elektronikus úton intéz-hesse el a lakosság. 2010-re egész Hajdú-Bihar-ban hozzáférhetõvé szeretnék tenni az otthoni,munkahelyi vagy mobiltelefonon keresztül törté-nõ információszerzést. A Hajdú-Bihar MegyeiÖnkormányzat Informatikai Központja által fej-lesztett közigazgatási workflow Magyarországonaz elsõ kísérlet arra, hogy az önkormányzati hiva-talok által végzett több száz fajta ügy indítása ésintézése teljes mértékben számítógépes támoga-tást kapjon (részletesen a workflow címszó alattmutatom be a rendszert). Kovács Kálmán infor-matikai miniszter így nyilatkozott 2004 márciusá-ban: „A hivatali szervezet elektronizálása terén alegtovább a Hajdú-Bihar megyei önkormányzatjutott, ott ugyanis a belsõ informatikai hálózat se-gítségével már elektronikusan elindíthatóak azügykezelési folyamatok.”(18)

Szentgotthárd(19)Az önkormányzati intézmények szolgáltatásai

digitális úton is igénybe vehetõk lesznek, ha meg-valósul a város új fejlesztési terve, amely szerint akiépített háló alkalmas lesz arra is, hogy meg-gyorsítsa az intézmények kapcsolattartását: a ve-zetõk videotelefonon értekezhetnének. A hálózat

a helyi kábeltelevíziós rendszerre épül, a felhasz-nálók otthoni vagy munkahelyi terminálokon ke-resztül érhetik el a szolgáltatást. A háló meg-könnyíti az ügyintézést, segítségével egyszerûb-ben lehívhatóak lesznek az önkormányzati rende-letek, adatlapok, nyomtatványok és az ügyinté-zéshez szükséges információk.

A set-top boksz (webdoboz) azaz a televízióhozcsatlakoztatható internet elérésre használható ké-szülék használhatóságáról beszélt SzamosváriGyörgy is a Freedomland Kft. ügyvezetõje, akiszerint a könnyû kezelhetõség csábító lehet.(20)

A szentgotthárdi ötlet Nagy-Britanniában is be-vált, a lakosság 52%-a rendelkezik számítógéppelés internetkapcsolattal, 15%-a pedig a digitális te-levíziót használja internetezésre.

Az Egyesült Királyság ismertette a digitális in-teraktív televízión (DiTV) nyújtott közszolgálta-tások kialakításával és elterjesztésével kapcsola-tos intézkedéseinek kereteit. Az eEnvoy Iroda je-lentése szerint a DiTV része annak a tervnek,amelynek megfelelõen 2005 végére minden kor-mányzati szolgáltatás elektronikusan is elérhetõ-vé válik. Az Egyesült Királyságban a háztartások45 százalékában van digitális televízió, ezért ko-moly esély mutatkozik arra, hogy a PC-használat-tól elzárkózó vagy a kellõ számítógépes ismeret-tel nem rendelkezõ állampolgárok is – ilyen mó-don – hozzáférhetnek majd az e-szolgáltatások-hoz. Az e-kormányzatért felelõs miniszter,Douglas Alexander úgy véli, hogy feltétlenül kikell aknázni a digitális televíziózásban rejlõ, szín-vonalasabb kormányzati szolgáltatásokat és az ál-lampolgárokkal történõ hatékonyabb interakciótbiztosító lehetõségeket.(21)

E-Go fõdíjAz e-go program részeként a TÖOSZ

kritériumrendszert dolgozott ki, mely az önkor-mányzatoknál használt informatikai alkalmazásokminõsítését szolgálja. E minõsítésrendszer kiala-kításában számos független szakértõ vett részt, il-letve az egyes kitételek megfogalmazásánálegyeztetésekre került sor a megfelelõ minisztériu-mok, önkormányzati és szakmai szövetségekszakértõivel is. A rendszer többek között a KEIR(közigazgatási egységes iratkezelési szabályzat),a MITS (magyar információs társadalom straté-gia) és az EU informatikai vonatkozású rendelete-inek figyelembevételével készült el.

Az informatikai alkalmazásokat függetlenszakértõi testület elemzi. A minõsítési folyamatlezárásaként az alkalmazásokról minõsítési tanú-

54

sítvány kiállítására kerül sor, amely biztosítja a le-endõ felhasználókat, illetve a gyártót arról, hogyaz adott informatikai megoldás a kijelölt követel-ményeknek megfelel. E tanúsítvány felülvizsgá-latára és megújítására 2 évente kerül sor a min-denkori technikai és egyéb követelmények figye-lembevételével. Az e-go konferencia fõdíját2004-ben Nyíregyháza kapta. (A legjobb európaihonlapok közé sorolta az Európai Bizottság isNyíregyháza város internetes portálját.)

A kisebb városok közül Kazincbarcika nyert, atelepülések versenyében Ábrahámhegy, a megyékközött pedig Somogy megye hivatalos oldala vitteel a pálmát.

Nógrád megyeAz Intelligens Régió kiépítése 128 önkormány-

zatra kiterjedõ kommunikációs hálózatot jelen-tett. Nógrád megye aprófalvas jellegû, ezért ha-mar felismerték, hogy a kommunikáció informa-tikai eszközökkel való gyorsítása enyhítheti a hát-rányos településszerkezetet. A kiépült hálózatbana lakosság és az önkormányzat a megyeiintranethálót ingyen használhatja. Az információ-áramlás nagymértékben javult, illetve a megyénbelül érezhetõen felgyorsult az önkormányzatokközötti információcsere.

Milyen jövõ áll Bocskaikert elõtt?A feladat – mely még nem önkormányzati köte-

lezõ feladat, bár Kovács Kálmán informatikai mi-niszter szerint az e-ügyintézés a jövõben az ön-kormányzatok alapfeladatai közé fog tartozni –már társadalmi, és uniós követelmény is (ok cím-szóval már részleteztem a közigazgatás elõtt állófeladatokat). Írtam arról is Bocskaikert bemutatá-sánál, hogy az informatikai ráfordítás nagyon mi-nimális szinten áll, a jelenlegi 0,1–0,2% még na-gyon messze van a 2%-tól, amivel a jelenlegi in-formatikai felszerelés szinten tartása legalább biz-tosítható lenne. Be kell látni, hogy Bocskaikertfajlagos bevételei nem növekedtek, a tevékenysé-gi kör, a feladatok igen.

Az önkormányzatok jelentõs feladatait törvényírja elõ, az államigazgatási feladatok nyomtat-ványkészlete, adatbázisrendszere közel azonos,amit minden önkormányzat használ, például aszociális igazgatás területe, ahonnan a Hajdú-Bi-har Megyei Önkormányzat is elindult. Ezeket aprogramrészeket nem szükséges újra kidolgozni,az adatbázisokat át lehet venni. Feltölteni a szük-séges rekordokkal kevesebb munka, mint megírniegy adatbázis-programot.

Vannak kitörési pontok, ami Bocskaikertbenmás, mint máshol. Ezeket a pontokat meg kell ta-lálni, be kell azonosítani, megoldást szükséges ta-lálni a rendszerbe integrálás módjára.

Át kell gondolni a következõ gondolatot is: egyvárosi önkormányzatnál megtalálhatók a külön-bözõ feladatokkal foglalkozó szakemberek. Nemokoz gondot, ha környezetvédelmi szakértelemszükséges egy feladathoz, vagy ha például egyigazgatási elõadó megbetegszik. A városi önkor-mányzat szakembergárdája kezelni tudja a szük-séges feladatokat.

Nézzük meg mindezt egy községi önkormány-zatnál. Az ügyfél természetesen jogosan ugyanaztvárja el, mint a városi lakos. Esélyegyenlõségetkell teremteni, dolgozni kell azon, hogy a vidékilakos semmiben ne lássa hátrányát annak, hogynem városban lakik. Elvárásként jelenik meg te-hát, hogy szakértelemmel forduljanak az önkor-mányzatnál a problémája felé, hogy ügyei gyor-san, pontosan, szakértelemmel legyenek intézve.

Nagy segítségként lép be ekkor a workflow, hi-szen a tudás „tárolva van”, az ügyintézõt „vezeti”a program, jelez, ha hibás megoldást választana,nem enged tovább a következõ lépésre. A ritkánhasználatos adatlapok, ûrlapok, határozatmintákis megtalálhatóak a tárolt programban, tehát haegy évben csak egyszer kell kiadni bizonyos en-gedélyt, akkor sem szükséges hosszas utánajárás,telefonálgatás, internetes böngészés. Gyors ésszakszerû megoldást ad a közigazgatásiworkflow, hiszen adja a mintákat, jelzi a szüksé-ges jogszabályszámokat, tehát nincs egyedül azügyintézõ, munkáját segíti a program. Idõt, pénztakarít meg, gyors ügyintézést vezet le, elégedettlesz az ügyfél.

Feladat-költség alapú gazdálkodásBocskaikert község 1994-ben párszáz embert

számolhatott, jelenleg közel van a 3000 fõs lakos-ságszámhoz. Az elmúlt 10 évben átformálódott aközigazgatás gazdálkodási rendszere, a fel-adat–hatásköri változásokhoz azonban nem tár-sult a költség–feladat alapú finanszírozás. Az in-tézmények fenntartása különösen nagy terhet ésfelelõsséget ró az önkormányzatra, ahol a napiüzemeltetési kiadások nagymértékben megjelen-nek. Bocskaikert Önkormányzata a számlavezetõHajdúsági Takarékszövetkezettel kötött szerzõdésalapján közvetlen kapcsolatban áll a bankkal, ki-helyezett számítógépen, bankterminálon keresz-tül. Ez segíti az átutalások rendszerét. A teljesrendszer azonban akkor lenne kiépítve, ha az in-

55

tézmények is kapcsolódnának a bankterminálhoz,a fenntartó önkormányzaton – mint csomóponton– keresztül. Ez tenné lehetõvé azt, hogy valós ide-jû információ álljon rendelkezésére az intézményikifizetésekrõl, illetve közvetlen beavatkozási le-hetõség állna rendelkezésre a fenntartónál a szük-séges intézkedések megtételére.

Természetesen nem minden pénzmozgás abankterminálon valósulna meg (pénztár, nettó fi-nanszírozás), ezért szükséges lenne a könyvelésirendszer illesztésére is.

Szeretném a lépéseket bemutatni, amely utatmutathat az e-önkormányzat útja felé Bocskaikertszámára is, hiszen minden ügyfélnek meg kell ad-ni az esélyegyenlõséget, azt a lehetõséget, hogyBocskaikertben épp úgy el tudja intézniinterneten, a nap 24 órájában, tér-idõ korlátok nél-kül ügyeit, mint a világ más pontján.

Javaslat az önkormányzat részéreHogyan is juthatunk el addig, amíg mindez

megvalósul? Az eEurope 2005: Információs tár-sadalom mindenkinek megadja a választ:

– Rövidtávon az online ügyintézést szükségesmegvalósítani, az online szolgáltatások használa-ta az ügyfelek által szükséges, hogy elterjedjen,illetve online információs elérés (web, wap, tele-fon), egyirányú interakció (választás menübõl, ûr-lap letöltés) kialakítása szükséges.

– Középtávú cél kell, hogy legyen a kétirányúinterakció, tranzakció (elektronikus fizetés, ûrlapkitöltés és küldés) kialakítása.

– Hosszú távon ki kell alakítani az integrálttranzakció, elektronikus ügyintézés (teljes folya-mat informatizálás, megrendelés–számlázás–fi-zetés) teljes folyamatát.

Érdemi lépésekAz elsõ lépés az átgondolás: átgondolni mije is

van most a hivatalnak felszereltség, szaktudásszintjén. Végiggondolni azt, hogy milyen felada-tokat végez az önkormányzat.

A Polgármesteri Hivatal alapvetõ feladatai:– ellátja az önkormányzati testületi szervekhez

(képviselõ-testület, bizottságok) kapcsolódó ad-minisztrációs feladatokat, valamint a belsõ mun-kaszervezési, igazgatási teendõket. Segíti az ön-kormányzati képviselõk munkáját, a vezetés irá-nyító tevékenységét;

– elõkészíti és végrehajtja a testületi szervekönkormányzati döntéseit, a polgármester, illetveaz alpolgármester irányítása és a jegyzõ operatívvezetése mellett;

– ellátja az önkormányzat számára hatáskörtmegállapító jogszabályok végrehajtásaként az ön-kormányzati hatósági, valamint az államigazgatá-si ügyeket és gondoskodik a döntések végrehajtá-sának megszervezésérõl.

A Polgármesteri Hivatal legfontosabb folyama-tai:

– önkormányzati testületek mûködéséhez kap-csolódó tevékenységek,

– vezetés munkáját közvetlenül segítõ szervezõtevékenység,

– költségvetés elõkészítése, végrehajtása, zár-számadás,

– vagyongazdálkodás,– községüzemeltetési tevékenység szervezése,

végrehajtása,– intézményirányítás,– államigazgatási, hatósági ügyintézés,– minõségügyi folyamatok.Második lépésként fel kell mérni a feladatokat,

a folyamatokat a költségvetés szempontjából. Át-láthatóvá kell tenni a folyamatokat, mire, mennyitfordít az önkormányzat.

Ahhoz, hogy a feladatok átláthatóvá váljanak, afeladatokat fel kell bontani munkamozzanatokra,a szálakat meg kell határozni. A szálakon belüllátni kell a mozzanatok meghatározását, a szálakközötti relációk kialakítását.

Harmadik lépés: a megvalósítás. A megoldás –véleményem szerint – az ASP-rendszer bevezeté-se lenne Bocskaikert Önkormányzatának. Elõ-nyök:

– A szolgáltatás költsége folyamatos, tervezhe-tõ költséget jelent.

– A szolgáltatás bevezetése lényegesen ol-csóbb.

– A rendszer üzemeltetése az önkormányzatszempontjából jelentõsen olcsóbb.

– A rendszer fejlesztése, biztonságos üzemelte-tése az ASP-szolgáltató feladata.

Figyelembe véve a község anyagi lehetõségeit,az ügyintézõk szakmai tudását, a technikai felsze-reltségét az ASP-rendszert tartom jó megoldás-nak. Fõként úgy, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Ön-kormányzat Informatikai Központja van 15km-re, s mint ahogy Kovács Kálmán informatikaiminiszter nyilatkozott 2004 márciusában: „A hi-vatali szervezet elektronizálása terén a legtovábba Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat jutott, ottugyanis a belsõ informatikai hálózat segítségévelmár elektronikusan elindíthatóak az ügykezelési

56

folyamatok.” Bocskaikert jó helyen van, tanácsot,segítséget, ASP-rendszert kaphat tõlük.

A harmadik lépés részeként a feladat-költség-alapú gazdálkodást is reformálni szükséges.

A gazdálkodás körében be kell vezetni aCash-Management rendszert, amely lehetõségetad a fenntartó igényelte tetszõleges bontásban aköltségalapú tervezésre, tervváltozatok kezelésé-re, terv–tény adatok összevetésére. E rendszer se-gítségével:

– elkészíthetõ az éves költségvetés,– folyamatosan kidolgozható, illetve korrigál-

ható az éves költségvetés havi, heti vagy akár napibontású részletezése,

– a szervezetenkénti bontású költségvetés bir-tokában, arra „ráfektethetõ” a finanszírozási terv,

– szabadon paraméterezhetõk a hivatal szerve-zeti egységei, a feladatok, valamint az intézmé-nyek száma és megnevezése,

– naprakészen megfigyelhetõ a költségvetésvégrehajtása,

– a költségvetésbõl és a terv–tény adatok össze-vetésébõl különféle statisztikák, jelentések készít-hetõk,

– lehetõség van a tervek és a tényadatok melletta kötelezettségvállalások felvezetésére is, ami ér-demi segítség lehet az aktuális szabad elõirány-zatok megfigyeléséhez.

Az államháztartási törvény feladatfinanszírozá-sára vonatkozóan, véleményem szerint,Bocskaikert elõtt áll a lehetõség, hogy továbblép-jen a fejlõdés útján. A rendszerüzemeltetés tech-nikai feltételinek kialakításához szükséges azISDN-alapú összeköttetés, amelyen keresztülkommunikálhat az intézményekkel, a Hajdú-Bi-har Megyei Önkormányzattal, bevezetheti azASP-rendszert, s így gazdaságos üzemeltetést,pontos feladatellátást valósíthat meg.

BefejezésAz önkormányzatiság, az ügyintézés elõtt ne-

héz, új, érdekes, izgalmas feladat áll. Az ügyinté-zõk valójában még el sem tudják képzelni, hogyegy nap valóban így lesz.

Bocskaikert példáján keresztül szerettem volnabemutatni egy község lehetõségét, munkáját, érté-két.

Magyarország számára óriási a tét.Az alkalmazkodás sikere egyszerre teremt ver-

senyképes gazdaságot, képzettebb polgárokat, amindinkább nemzetek feletti termelési, fogyasz-tási és kapcsolati térben eredeti teljesítménnyel,vonzó partnerként megjelenõ országot. Egy olyan

társadalmat, ahol mindenki számára biztosított azinformációs közmûvek és az azokon közlekedõtartalmak legegyszerûbb és legolcsóbb használa-ta, s mindenki képes az információk elérését szol-gáló eszközök kezelésére. Olyan közszférát,amelynek szolgáltatásait az információs hálózato-kon és annak a társadalomhoz közelebb kerülõvégpontjain bárki, egyszerûen és gyorsan igénybeveheti. Ahol a lehetõ legteljesebb körû a közpén-zekbõl elõálló információk közzététele, s ahol új-fajta tájékozottságukat és készségeiket felhasz-nálva a lakosság és a civil szervezetek egyre na-gyobb hányada vesz részt a döntéshozó folyama-tokban és él a véleménynyilvánítás jogával. Ez azút a demokrácia közvetlenné válásához vezet,ahol az állampolgár, a közszolgáltatásokat végzõ,a döntéshozó, a politikus ugyanazon virtuális téregyenrangú résztvevõje – a háttérben a feladatve-zérelt és szolgáltatás-központú közigazgatással.

SZOVÁK KATALIN ZSUZSANNA

Irodalom

Internethttp://www.govtalk.gov.ukhttp://www.haon.hu/internet/informatikahttp://www.hungary.com/telecomputerhttp://www.ihm.hu/kozlemenyekhttp://www.jegyzo.huhttp:///hirek/tudomanyElõadásokE-Magyarország konferenciasorozat, 2003.

február 20. (szervezõ: Informatikai és HírközlésiMinisztérium)

Hajdú-Bihar Megyei Informatikai Nap, 2004.március 4. (szervezõ: Hajdú-Bihar Megyei Ön-kormányzat Informatikai Központ)

Iratkezelés elektronikusan, 2003. 10. 16. (szer-vezõ: Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Infor-matikai Központ)

Önkormányzati döntéshozók az e-önkormány-zatban, 2004. március 17. (szervezõ: Informatikaiés Hírközlési Minisztérium, Községi Önkor-mányzatok Szövetsége, Megyei Jogú VárosokSzövetsége)

Úton az Európai Unió felé…, 2003. szeptember23. (szervezõ: ITOSZ, Jegyzõ és a közigazgatásszaklap, Localinfo Kft.)

57

Dr. Vincze Ferenc Hajdúszoboszló jegyzõjénekelõadása

Folyóiratok, szakirodalmakAjánlás a jegyzõknek az önkormányzatok (pol-

gármesteri hivatalok) 2003–2006. évekre szólóinformatikai stratégiájának elkészítéséhez címûTÖOSZ kiadvány

Dr. Bende-Szabó Gábor–Dr. Kökényesi József:Általános közigazgatási ismeretek, Magyar Köz-igazgatási Intézet. 2002. április

Bocskaikert Községi Önkormányzat Képvise-lõ-testületének 6/2003. (III. 31.) KT. számú ren-delete az Önkormányzat és Szerveinek Szervezetiés Mûködési Szabályzata

IT-BUSINESS, 2003. júliusIT-BUSINESS, 2003. szeptemberIT-BUSINESS, 2003. októberIT-BUSINESS, 2004. januárJegyzõ és a közigazgatás, V. évfolyam 3. és 4.

szám 2003.Klézi Ferenc ügyvezetõ Kinet Kft. kiadványaKovács Tünde: Az ügyfélszolgálat mûvészete

Stratégiai Kommunikációs Tanácsadó Iroda2000.

Localinfo Önkormányzati Havilap 2003. szep-tember

Malajzia: Út az információs társadalomba Kos-suth Kiadó 1992.

Magyar Információs Társadalom Stratégia In-formatikai és Hírközlési Minisztérium 2003. no-vember

Profiterol Informatikai melléklete, Adams Ki-adó 2003. I. évfolyam 6. szám

TÁRKI Önkormányzati Adatbank, 2003Telecomputer, 2. évfolyam 23. számJegyzetek

1 “e-“: a jelzés a már korábban megszokott te-vékenységek, elnevezések, tulajdonnevek elekt-ronikus megvalósulását jelzi.

2 Forrás: http://www.ihm.hu/kozlemenyek3 Forrás: http://www.ihm.hu/kozlemenyek4 Forrás: Jegyzõ és a közigazgatás, 2003. V. év-

folyam5 Forrás: IT-BUSINESS, 2004. január6 Forrás: Klézi Ferenc ügyvezetõ, Kinet Kft.7 Budai Balázs Benjámin. BKÁE Államigaz-

gatási Kar, Közigazgatás-szervezési és Urbanisz-tikai Tanszék.

8 Forrás: Dr. Vincze Ferenc Hajdúszoboszlójegyzõjének elõadása

9 Call center: központosított szervezet, ahol azállampolgárok megkereséseit egy meghatározottnyilvántartási idõn belül fogadják a munkatársak,a kapcsolatot telefonon keresztül tartják.

10 Forrás: Mallász Judit, IT-BUSINESS, 2003.szeptember.

11 Forrás: Dr. Vincze Ferenc, Hajdúszoboszló,2001.

12 Forrás: Tóth András politikai államtitkár,Miniszterelnöki Hivatal.

13 Forrás: Balogh István, TVK14 Forrás: Telecomputer 2. évfolyam 23. szám.15 Forrás: Kovács Zoltán egyetemi docens,

Veszprémi Egyetem, Szervezési és Vezetési Tan-szék.

16 Forrás: Jegyzõ és közigazgatás V. évfolyam4. szám 2003.

17 Forrás: Jegyzõ és a közigazgatás V. évfo-lyam 3. szám 2003.

18 Forrás: http://www.magyarország.hu19 Forrás: Metró Hetilap, 2003.20 Forrás: IT-BUSINESS, 2003. október.21 Forrás: A dokumentum a szájton érhetõ el.

58

A vízközmû-szolgáltató szervezetek

átalakulásának térbeli vonatkozásai

A rendszerváltást követõ évek társadalmi és politikai átalakulása erõtel-jesen rányomta bélyegét a hazai víz- és csatornaközmû-szolgáltatókra.Az 1990-es években megváltozott e szervezetek tulajdonosi struktúrája,a cégek rohamos feldarabolódása nyomán karakterisztikusan új ellátásiterületfelosztás jött létre. A változások súlyát jelzi az ágazatban érdekeltvállalatok számának alakulása. A korszak kezdetén –1990-ben –csupán28 megyei tanácsi tulajdonú és 5 minisztériumi kezelésû (regionális)vízmûvállalat volt hazánkban, 2002-re ezek száma elérte a 367-et.(1)

Az ivóvizet szolgáltató szervezetek térbeli ésszerkezeti átalakulásának hátterében számos té-nyezõ állt, a legfõbb mozgatórugója e folyamat-nak a települési önkormányzatok szélesebb dön-tési szerepkörhöz (feladatokhoz) és tulajdonhozjutása volt. Az 1990/LXV. törvény (önkormány-zati törvény) a települési önkormányzatok felada-tává tette – többek között – a helyi vízügy mûsza-ki és szolgáltató feladatainak az ellátását is. A fel-adat mellé a települések megkapták a korábbanmegyei tanácsok kezelésében lévõvízmûvállalatok vagyonát (1991/XXXIII. tör-vény). Ennek nyomán e cégeknek egyik napról amásikra több tucat tulajdonosa lett. A folyamatnem kerülte el teljesen az öt regionális vállalatotsem, bár ezek továbbra is állami tulajdonban ma-radtak. A regionális vízmûvállalatok esetébenugyanis az úgymond „leválasztható” részeket kel-lett átadni a települési önkormányzatoknak, e le-választható részek alatt azokat a mûszaki eleme-ket értették, melyek függetlenedése nem rontottaaz egész rendszer üzemképességét.

A tulajdonoscsere nyomán elõször üzemigaz-gatóságok, üzemmérnökségek szakadtak le a ko-rábbi vízmûvállalatokról, majd esetenként ezektovább aprózódtak néhány települést ellátó vagytelepülési szintû szolgáltatókká. Az egyik fõ bom-lasztó erõ a vízdíj körüli vita volt. Az olcsón üze-meltethetõ, jó minõségû vízbázissal rendelkezõtelepülések ugyanis nem kívánták magukra vál-lalni a vízbeszerzés szempontjából rosszabb hely-zetben lévõ települések költségeit.

A széthullás folyamata eltérõ mértékû volt azország különbözõ térségeiben, néhol alig érintettea korábbi megyei vagy regionális szolgáltatót,másutt darabokra hullott az egykorivízmûvállalat. A vállalatok átalakulása nyomán újtérszerkezet jött létre, amely határozott földrajzi„szabályszerûségeket” mutat.

A vízközmû-szolgáltatók osztályozásaA vízközmû-szolgáltató cégeket a vizes szak-

irodalomban gyakorta az alapján osztályozzák,hogy hány településen van jelen az adott szolgál-tató.(2) E megközelítési mód esetében, azt a szol-gáltatót tekintik nagynak, amelyik sok településentevékenykedik. A nagynak titulált cég persze nemokvetlenül tartozik az élmezõnybe a kiszolgált la-kosság számának, vagy a szolgáltatott vízmennyiségének tekintetében. (A Fõvárosi Vízmû-vek Rt. például csak kis szolgáltatónak számít erendszerben, mert csupán néhány településen te-vékenykedik.) Az ellátott települések száma azértfontos osztályozási szempont, mert az esetektöbbségében a települési önkormányzat dönti elazt, hogy saját szolgáltató szervezetet tartson-efent (egyedül, esetleg más településekkel közö-sen), vagy valamelyik nagyobb szolgáltató céggelvégeztesse el a feladatokat. Az osztályozás szerintbeszélhetünk települési szintû szolgáltatókról (1településen van jelen), kis szolgáltatókról (2–10településen tevékenykedik), közepes méretû szol-gáltatókról (11–50 településen biztosítja a vízellá-tást) és nagy szolgáltatókról (50 felett van az ellá-tott települések száma). Az egyes kategóriába tar-

59

tozó cégek darabszáma az ellátott terület nagysá-gának növekedésével párhuzamosan csökken, az-az néhány nagy és számos kis szolgáltató tevé-kenykedik Magyarországon. (1. táblázat)

A térszerkezetA tulajdonosi szerkezet alapvetõ módosulása,

illetve a települések e téren is megnyilvánulóönállósulási törekvései nyomán, érdekes földrajzi„szabályszerûség” szerint ment végbe avízmûvállalati struktúra eróziója.

A nyugati országrészben sokkal kisebb mérté-kû volt a dezintegráció, néhány megyében aligvált ki egy-két település a korábbi vállalat utód-cégébõl (például a VASIVÍZ-bõl vagy azÉszak-Zalai Víz- és Csatornamû Vállalatból).Másutt ugyan szétszakadt a nagyvállalat, de azaprózódás folyamata nem vált szélsõségessé, ígyviszonylag nagy egységek maradhattak egyben

(például így lett a Veszprém megyei Víz- és Csa-tornamû Vállalatból két nagyobb egység, aBakonykarszt Rt. és a Pápai Víz- és CsatornamûRt.). Mindezekkel szemben az ország középsõ

részén, illetve sok keleti megyében láncreakció-szerûen estek szét a megyei és a regionális válla-latok egyre kisebb egységekké. Pest,Jász-Nagykun-Szolnok vagy Hajdú-Bihar me-gyében települési szintû (egy települést ellátó)szolgáltatók sokasága jött létre. A keleti ország-részben – és ezen belül fõleg az Alföldön – a vi-szonylag kis méretû (kevés települést ellátó)szolgáltatók kerültek túlsúlyba. A két országrészközötti különbséget talán a települési szintû szol-gáltatók elhelyezkedése szemlélteti a legmar-kánsabban (1. térkép). A 173 települési kategóri-ába sorolt vízközmû szolgáltató cég közül mind-össze 23 tevékenykedik a Dunántúlon.

60

1. táblázat Az egyes kategóriákba tartozó szervezetek száma, 2002 (darab)

Szolgáltatók Vízellátó cégek száma Csatornaközmû szolg. cégekszáma

Települési szolgáltató 173 137

Kis szolgáltató 93 83

Közepes szolgáltató 38 20

Nagy szolgáltató 16 2

1. térkép Települési szintû vízközmû-szolgáltatók Magyarországon, 2002

A kelet-nyugati földrajzi kettõség hátterébenáltalában a két országrész közötti jövedelmi kü-lönbség áll, de ebben az esetben ez nem tekinthetõegyértelmû magyarázó oknak, hiszen a szegé-nyebbnek mondott keleti térségben volt erõtelje-sebb az aprózódás. (A települési szintû szolgálta-tók üzemeltetése, már csak az állandónak nevez-hetõ kiadások – karbantartó személyzet, raktáro-zott alkatrészek stb. – miatt is költségesebb.)(3)

A térszerkezet vizsgálata során azonban felfe-dezhetünk egy másik földrajzi szabályszerûségetis, melynek hátterében a településszerkezet áll. Atelepülésszerkezeti összefüggés alatt azt értem,hogy általában a nagyobb népességû településekkörében volt jellemzõ a korábbi szolgáltatótól va-ló függetlenedés és a saját (vagy néhány környezõtelepüléssel közös) vízközmû-szolgáltató létreho-zása. A települési szintû szolgáltatók által ellátotttelepülések átlagos népességszáma ezért viszony-

lag magas, 6801 fõ (2. táblázat). Közismert, hogyaz Alföld településhálózata általában nagyobbnépességû településekkel jellemezhetõ (mezõváro-sok, óriásfalvak), mint a nyugati vagy az északiországrész térségei, ezért nem meglepõ az, hogy aközépsõ és a keleti országrészben volt a leginten-zívebb a szolgáltatók dezintegrációja. Pest me-gyében 39, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 31,Hajdú-Bihar megyében 15 települési szintû szol-gáltató alakult. (Saját vízközmûvállalata van pél-dául Túrkevének, Karcagnak, Albertirsának vagyHajdúdorognak.) Az árnyaltabb képhez azonbanaz is hozzátartozik, hogy a hazai nagyvárosok zö-me (Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Duna-újváros stb.), az 1960-as években levezényelt víz-mû-összevonások után sem veszítette el saját víz-és csatornavállalatát, és természetesen ma is önál-ló szolgáltatóval rendelkezik.

Záró gondolatokAzt hiszem, hogy a víz- és csatornaköz-

mû-szolgáltatók térbeli és tulajdonosi szétaprózó-dása szinte példa nélküli a hazai infrastruktúrafej-lesztések történetében. E folyamat nyomán lehe-tõség nyílt arra, hogy a települések – vélt vagy va-lós érdekeiknek megfelelõen – önálló kommuná-lis szolgáltató vállalatokat hozzanak létre egye-dül, vagy másokkal társulva. A végeredmény azlett, hogy az ország egyes régióiban valósággalfelrobbantak a vízközmû-szolgáltató cégek. Ren-geteg kisméretû, kevéssé hatékonyan tevékenyke-dõ szolgáltató jött létre, zömében éppen az amúgyis nehezebb helyzetbe került keleti, dél-keleti or-szágrészben. Nyugat-Magyarországon, illetve né-hol az Északi-középhegység vidékén nagyobb(közepes és nagy szint) szolgáltató egységek isegyben tudtak maradni. A közepes és nagy szol-gáltatók jellemzõje viszont az, hogy zömében ap-

rófalvas térségekben tevékenykednek, gyakrankisebb mennyiségi mutatókkal (értékesített víz,vízdíjbevétel stb.), mint nagyvárosi cégtársaik.Közismert, hogy ezek a kistelepülések mekkorafejlesztési forráshiánnyal kénytelenek együtt élni,és ez rányomja bélyegét a települési vízgazdálko-dás lehetõségeire is. Sok cég küszködött és küsz-ködik anyagi és mûszaki nehézségekkel, de a leg-inkább hátrányos helyzetben a viszonylag kis te-lepülésen tevékenykedõ, települési szintû, „mini”szolgáltatók vannak.

CSAPÁK ALEX

Jegyzetek1 Az Országos Vízügyi Fõigazgatóság adatai.2 Például: Varga Miklós – Horváth Lászlóné, A

magyarországi vízközmû-szolgáltatás az európai

61

2. táblázat Az átlagos településméret (népesség) a vízközmû-szolgáltatószervezetek egyes cégkategóriáiban (a budapesti szolgáltatók nélkül)

Szolgáltatók Átlagos településméret (fõ)

Települési szolgáltató 6801

Kis szolgáltató 4786

Közepes szolgáltató 2444

Nagy szolgáltató 1986

uniós csatlakozás elõtt, Vízmû Panoráma 2002/1.különszám.

3 Az anyagi háttér kevésbé fontos jellegét bizo-nyítja az, hogy az eredmények ellenõrzése érde-kében elvégzett többváltozós regresszió-elemzéssorán a jövedelmi jellegû mutatók – a személyi

jövedelemadó és a helyben mûködõ gazdaságiszervezetek – az elsõ körben kihullottak. (SPSSprogram, lineális regresszió, backvard módszer,eredményváltozó: az adott településen vizet szol-gáltató cég, hány településen van jelen.)

62

Megyei önkormányzatok

Gazdasági szerkezetváltás

Békés megyébenBízató jele Békés megyében a gazdasági fellen-

dülésnek, hogy pályázói sikeresen szerepelnek azelsõ nemzeti fejlesztési terv kiírásain – mondta la-punknak Varga Zoltán, a megyei közgyûlés elnö-ke. A legfrissebb adatok szerint Hajdú-Bihar utánaz innen pályázó önkormányzatok és vállalkozá-sok nyerték el eddig a legtöbb támogatást, ezer la-kosra több mint 41 millió forint jut. A megyénekazonban gazdasági szerkezetváltásra van szüksé-ge: átfogó szakértõi munkaanyag készül Békésgazdasági helyzetérõl, ebben javaslatokat teszneka fejlesztés irányaira is.

A szerkezetváltásról szóló munkaanyagot ké-szítõ szakértõ céget a területfejlesztési tárcán be-lül mûködõ Magyar Területfejlesztési és Regioná-lis Hivatal kérte fel. Vannak-e már elõzetes infor-mációk arról, milyen következtetések vonhatók lea tanulmányból.

A megye legnagyobb gondja, hogy kedvezõtlena gazdaság szerkezete, s fõként ez okozza, hogyországos viszonylatban igen alacsony a térség jö-vedelemtermelõ képessége. Ha továbbra sem in-dul be a gazdaság felpezsdítése, kevés az esé-lyünk arra, hogy Békés felzárkózik az ország ver-senyképes gazdasági övezeteihez. A tárca általfelkért szakértõ cég több mint százötven Békésmegyei vállalkozással készített interjút, így min-den esély megvan arra, hogy a térségben mûködõvállalkozások tényleges gondjai és problémái ke-rüljenek felszínre. A munkaanyag következtetése-it figyelembe véve készülnek majd el azok a fejlõ-dést elõsegítõ operatív programok, amelyekhezhazai és brüsszeli források társíthatók. Jó idõpont-ban kaptunk kormányzati segítséget, hiszen afõbb fejlesztési irányokat kijelölõ szakértõi prog-ramjavaslatok csatlakozhatnak a most készülõnemzeti fejlesztési terv fejezeteihez. Természete-sen a váltás fokozatosan történik.

Versenyképesség erõsítése vagy felzárkóztatás.Errõl élénk politikai vita folyik a megyei közgyû-

lés frakciói között is. Ön hogyan vélekedik errõl akérdésrõl?

Sokak szerint Békés megye annyira kedvezõt-len helyzetben van, hogy a versenyképesség nö-velésérõl nincs értelme beszélni, ezért a hátrányoshelyzet kiegyenlítésére kell törekedni minden-áron, a forrásokat erre a célra fordítani. Ha vi-szont a versenyképesség erõsítése csak másodla-gos cél lesz, akkor a kiegyenlítés, a gazdasági fel-zárkóztatás mindig egy utólagos válságkezelésrenyújt lehetõséget, a hátrányunk inkább fokozódika dinamikusan fejlõdõ régiókhoz képest. A fej-lesztés hangsúlyainak közös kijelölése azért isfontos, mert most készül a második nemzeti fej-lesztési terv, amely 2013-ig meghatározza lehetõ-ségeinket.

Szigorúan a reálfolyamatokat figyelembe vévemilyennek ítéli Békés megye jelenlegi helyzetét,fejlõdési esélyeit?

Ellentmondásosnak. A modern és az elmaradottgazdaság együtt és egy idõben van jelen. Komolyhúzóágazatnak számít az üvegipar. Orosháza éstérsége az ágazat fellegvára, az ország csaknemteljes gyártókapacitása ide koncentrálódott. Anemzetközi vetõmagtermelés egyik európai köz-pontja Szarvason épült ki. Szeghalomba a Felinahozta be európai gyártóközpontját és logisztikaibázisát. A gépipar teljesítménye is bíztató. Össze-fogással, szövetkezéssel az orosházi Linamar Rt.vezetése mellett több megyei gépipari vállalko-zásnak van esélye új piacokra betörni. A „tercierágazatok” – a logisztika, a pénzügyi és egyébszolgáltatások – számára a határ mentén találhatómegyénk jó adottságokkal rendelkezik. A mezõ-gazdaságban is vannak lehetõségek, kiválók azadottságok, ezért az agrárium teljesítménye a jö-võben is fontos szerepet játszik majd. Arra kell tö-rekedni, hogy minél jobban használjuk ki az ag-rár-élelmiszergazdaságban rejlõ versenyelõnyö-ket.

63

A nemzeti fejlesztési terv keretébõl milyenprogramok megvalósítását tartja fontosnak?

Politikai konszenzus van a 44-es fõút gyorsfor-galmivá építése ügyében, és abban, hogy korsze-rûsíteni kell a megyén belüli közúthálózatot a fõközlekedési utak és autópályák gyors elérése ér-dekébe. Pártoktól függetlenül a megye vala-mennyi politikai szereplõje elkötelezte magát azM-44-es kiépülése és a 47-es út fejlesztése mel-lett. Fontos számunkra a volt déli autópá-lya-nyomvonal, az M-9-es építésének folytatásais. A fejlesztés fõ céljai között szerepel az ivóvízminõségét javító program megvalósítása a megyevalamennyi érintett településén, amit az EU iselõírt számunkra.

Békés megye települései sikeresen szerepelnekaz elsõ nemzeti fejlesztési terv pályázatain. A ma-gyarországi megyékbõl a pályázók ezer lakosrajutó elnyert támogatási összege alapján Békés amásodik helyen szerepel, több mint 41 millió fo-rinttal. Minek tulajdonítható a siker?

Ez is bizonyítja, hogy döntõen megvalósításraérdemes programokat tudtunk és tudunk kidol-gozni. A megye sikeres pályázati szereplése csat-tanós válasz azoknak a kétkedõknek, akik attóltartottak, nem tudjuk majd lehívni a rendelkezésreálló brüsszeli támogatások nagy részét. Lassanegy éve, hogy a megyei közgyûlés hivatala létre-hozott egy munkacsoportot, tagjai kifejezetten apályázatok készítésével foglalkoznak.

A munkacsoport szaktudását minden érdekeltigénybe veheti. Az már most világosan látható,hogy szakértõk segítségnyújtásával jelentõs ered-ményeket tudnak több szektorban is felmutatni.

Ellenzéki vélemény a közgyûlésben: a megyeleszakadását kell minden eszközzel megállítani

Vita folyik a megyei közgyûlésben a másodiknemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódó fejlesztésiirányelvek prioritásairól. A szocialista-szabad de-mokrata koalíció a gazdasági versenyképességerõsítését tartja fontosnak. Domokos László vi-szont – aki a megyei közgyûlésben a Fidesz-frak-ció vezetõje és a gazdasági-környezetgazdálkodá-si bizottság elnöke – úgy látja, Békés gazdaságiteljesítménye egyre távolabb kerül a fejlett régió-kétól, ezért elsõdleges cél a leszakadás megállítá-sa.

A frakcióvezetõ szerint elõször a versenyképes-ség alapjait kell megteremteni, a feltételeket javí-tani, autópályákat, korszerû közlekedési hálózatotlétrehozni, növelni az oktatás tárgyi feltételeineka színvonalát, hogy valóban lehessen innováció-

ról, kutatás-fejlesztésrõl vagy a lisszaboni folya-mathoz csatlakozásról beszélni. A megye kiemeltállami és brüsszeli figyelem mellett zárkóztathatófel 2007-2013 között, hiszen tagországként a má-sodik nemzeti fejlesztési terv keretében Magyar-ország a felzárkóztatási alapokból jelentõs forrá-sokat fordíthat a falvak fejlesztésére. Békés me-gye és az ország leszakadó térségeinek problémá-ja, hogy az elmúlt ötven évben soha semmilyenkülön fejlesztési juttatásban nem részesültek,ezért az elmúlt tizenöt évben esélyük sem volthátrányuk lefaragására. A piacgazdaságra történõátállással sem jutottak ezek a térségek érdemi for-rásokhoz. Az Észak-Magyarország-Budapest-Észak-Dunántúl gazdasági tengely erõsödöttmeg, mert a gazdasági növekedés feltételeinekdöntõ hányada ott a szocialista iparosítás idejénkiépült. A befektetõi tõke is az ipari múltú térsé-geket választotta, ahol adott volt az infrastruktúraés a munkakultúra. El kell érni, hogy a megyébenés más elmaradott térségekben 2007-2013 közötttõkepótlással együtt járó fejlesztések történjenek.Ha a megye jól fogalmazza meg céljait, és sikere-sen pályázik ilyen célú brüsszeli alapokra, annyitöbbletforráshoz juthat, amennyi elegendõ a ver-senyképesség feltételeinek megteremtéséhez. Ar-ra nem lehet számítani, hogy Budapestrõl és akülföldi tõke által kedvelt régiókból ide vándorola tõke, ma már inkább átlépi a határt. Más esélye amegyének nem maradt, mint a tõkepótlással egy-bekötött fejlesztések, így 2013-tól lehetséges,hogy a térség valóban kapcsolódni tud a lisszabo-ni folyamathoz.

Szakértõi becslések szerint a második brüsszeliköltségvetési ciklusban Magyarországon 10-11ezer milliárd forintnyi tõkemozgás lesz. Ebbõlhétezer milliárd forint közüli összeg jön abrüsszeli alapokból, s három-négyezer milliárdlesz a magyar költségvetési kiegészítõ forrás. Haaz összeg egyenlõ arányban oszlik el a megyékközött, Békés megyében 200-250 milliárd forintotkell nevesíteni központilag. Ha ez az összeg to-vábbi 100-150 milliárd forint címzett kormányza-ti és EU-pénzzel egészülne ki 2013-ig, a területikülönbségek eltûnhetnének Békés megyében. Er-re azért van reális esély, mert például Budapestfejlettsége miatt több brüsszeli alapra nem is tudmajd pályázatot benyújtani.

A megyei Fidesz-frakció a konkrét programok-kal egyetért, de csak kormányzati és brüsszelitöbbletforrások juttatásával lát esélyt arra, hogyaz M-44-es autópálya megépüljön, megtörténjen

64

a megyei városok közötti úthálózat fejlesztése,folytatódjanak a turisztikai és városképi célú be-ruházások, a megye egész területén megvalósul-jon az egészséges ivóvizet célzó program és akorszerû hulladékgazdálkodás is. Békést érintõenaz elsõ nemzeti fejlesztési tervbe nem kerültek belényeges nagy infrastruktúra-fejlesztési progra-mok, ezért kiemelt cél elérni, hogy 2007-tõl a me-gye részese legyen minél több brüsszeli segítség-gel megvalósuló országos úthálózati, vasúti, tele-kommunikációs és logisztikai fejlesztési prog-ramnak. Domokos László fontosnak tartja a me-gye problémáinak valós bemutatását, megjelení-tését és a politikai döntéshozók erõteljesebb lob-bizását a megoldások érdekében. Jó példa erreGyõr és Székesfehérvár, ahol sikeresen lobbiztaktöbbletpénzekért a helyi élelmiszeriparban és azelektronikai iparban bekövetkezõ válság kezelé-sére az elõzõ években. Békés megyének is jobbankellene hallatni a hangját, bemutatni „szegénysé-

gi” bizonyítványát. A Fidesz képviselõinek az1999-es költségvetési törvény megalkotásakor si-került Békés megyét besoroltatnia a felzárkózta-tásra szoruló megyék körébe. Ennek köszönhetõ-en elérte, hogy a megye egymilliárd forint fejlesz-tési többletforráshoz jusson egészen 2003-ig.

Ezt a pozíciót 2004-tõl elveszítette a megye, afejlesztési források elosztásakor „begyûrték” afejlettebb Bács-Kiskun és Csongrád megyék al-kotta dél-alföldi térségbe, ahol az elosztási rend-szerbõl adódóan Békés nem tud többlettámoga-tást szerezni. Domokos László fontosnak tartja azinfrastruktúra fejlesztése és az agrár-élelmiszer-gazdaság válságkezelése mellett a megyében mû-ködõ, döntõen tõkeszegénység miatt nem ver-senyképes vállalkozások feltõkésítését piacképes-séget erõsítõ fejlesztési programok segítségével.

Forrás: Magyar Hírlap, Békés megyei melléklete

65

Félezer év élõ értékeit védik SomogybanSomogy a Balatontól a Dráváig kivételes ter-

mészeti kincsek, történelmi értékek hazája, meg-érdemli, hogy a különbözõ politikai nézeteketvalló csoportok összefogjanak érte – hangsúlyoz-ta Gyenesei István, Somogy Megye Közgyûlésé-nek elnöke. Mint mondta, a Balaton tavaly isadott okot az aggodalomra, de sok örömet is szer-zett. A megye és a régió között az utóbbi évekbenkeletkezett feszültségeket nem tartja kibékíthetet-lennek a politikus.

Régió, megye, kistérség… változnak a hang-súlyok. Hova helyezi magát e rendszerben, a vál-tozás folyamatában Somogy megye?

Nem kapaszkodunk két kézzel a kézifékbe, haváltozást észlelünk, hiszen tudjuk: attól mert pati-nás, még nem feltétlenül hibátlan a megyerendszer.De abban sem vagyunk partnerek, hogy csak azértlebontsuk e felépítményt, mert régóta mûködik. Abölcs döntés a kettõ között van: ami értékes, óvjukmeg, ami avítt, azt hagyjuk magunk mögött. Sokansokszor temették, tehát hosszú életû lesz – mond-hatnám az ezeréves magyarországi megyerend-szerre. Pedig a korszerûnek hitt modern formáksemmit sem érnek a gyökerekkel rendelkezõ kö-zösségek nélkül. Vallom, hogy a régió-megye vitá-ban a megoldás nem régió vagy megye, hanem ré-gió és megye. Az elõbbi elválaszt, az utóbbi össze-köt. A megyék mûködnek, és nem kerékkötõi, ha-nem partnerei a közigazgatási reformnak, a fejlesz-tési források decentralizációjának, Somogy leg-alábbis erre példa. Régóta mondjuk, e hasábokonegy éve éppen ezzel fejezték be a gondolataimat: amegye és a régió nem tûz és víz. A régió amúgysem méret, hanem funkció és hatáskör kérdése.Megye és régió megfér tehát egymás mellett. Ha aközponti hatásköröket és forrásokat lebontanák,máris közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Tartal-mat kapna a lakossághoz közeli döntések ideája.Tehát fejlesztési régiót és önkormányzati megyétszeretnénk. A belügyminisztériummal éppen egyrégiómodellezési kísérletrõl tárgyalunk. Minden-ben támogatjuk a kistérségeket is, hamarosanegyüttmûködési megállapodást kötünk a marcalikörnyékén lévõ társulással.

Somogy a legrégebbi megye: 507 éve, vízke-resztkor kapott címer- és pecséthasználati jogot.Lehet ebbõl erõt meríteni?

Természetesen. Errõl szól a megyenapunk,amelynek többszörös üzenete van. A legfonto-sabb, hogy Somogy, ez az országnyi megye 1498óta stabilan ott van Magyarország térképén. So-

mogy nekünk nem csupán a lakóhelyet jelenti, ha-nem az otthont, a családot, a munkát, a küzdelme-ket, a sikereket, a barátokat, a szerelmet, a szere-tetet és a hûséget is. Hûséget egymáshoz, hûségeta somogyi földhöz, amelynek – mint ezt oly gyak-ran érezzük – kisugárzása van. Szerintem a somo-gyi ember mindenkinél nagyobb lokálpatrióta.Ezt az értéket igyekszünk megõrizni, átörökíteni.Az Örökségünk – Somogyország Kincse elneve-zésû díjjal az arra méltó épített és természeti kör-nyezeti értékeket, azok õrzõit és jelentõs életmû-veket jutalmazunk. A díjazottak között van máregyebek mellett a Balaton, a megye népmûvésze-te, Kálmán Imre és Rippl-Rónai életmûve vagyéppen a Csiky Gergely Színház társulata.

Említette a Balatont: a tó nemcsak szépséget,de nehézséget is jelent évrõl évre. Önnek melyik-bõl jut több?

A Balatonnal kapcsolatban a múlt év a megvilá-gosodás éve volt. Ez az esztendõ világosan meg-mutatta számunkra, hogy nem lehet néhány évesperiódusokban gondolkodni a tóról, a Balaton atermészet része, hosszú távú gondoskodással kellmegbecsülnünk. A magyar tenger tavaly ismét be-bizonyította, hogy képes okot adni az aggodalom-ra, de képes sok örömöt is szerezni. A drámaianalacsonynak mondott vízszint kérdését a termé-szet válaszolta meg. Volt elég víz a tóban, aki nemhitte, csak át kellett úsznia egyszer, és máris meg-tudhatta, milyen rengeteg van benne. Persze azalacsony vízszint is nagyon kellemetlen lehet,például akkor, ha térdig érõ iszapban bandukol avendég. Erre nagyon gyors megoldást kell találni-uk a Balaton gazdáinak. Ugyancsak meg kell ta-lálni az ellenszerét a nyugat-európai balhéturiz-musnak, amely bizony nagyobb gond egy szú-nyogcsípésnél, hogy a rovarok irtásáról már ne isbeszéljünk. Mindent összevetve a 2005-ös évbenaz összehangolt cselekvés a legfontosabb. A kon-kurenciát figyelve és tisztelve tanuljunk a hibák-ból, és sepregessünk a magunk háza táján!

Ha egyet akarunk, egyet mutatunk, és egyetmondunk a Balatonról, akkor egyrészt talán ma-gunk is hiszünk majd benne annyira, amennyiremegérdemli, másrészt más is elhiszi nekünk,hogy Közép-Európa páratlan értéke ez a tó. Ezt azodafigyelést a magyar tenger meg fogja hálálni,ahogy mindig is meghálálta.

Forrás: Magyar Hírlap, Somogy megye, 2005.április 20.

66

MÖOSZ-hírek

Beszámoló a Megyei Önkormányzatok

Országos Szövetsége

2004. évi tevékenységérõlA Megyei Önkormányzatok Országos Szövet-

sége 2004. évi tevékenységét a szakmai megala-pozottság jellemezte, amely a szövetség eddigi 13éves mûködési hagyományaira épült. A hagyomá-nyos szervezeti eseményeken (közgyûlés, Fõ-jegyzõi Kollégiumi ülés, munkabizottságok) túl aszövetség két országos rendezvényt szervezett, aMegyék IV. Országos Gyûlését, és az Európábana megye címû konferenciát. Kiemelkedett az el-múlt évi tevékenységbõl a megyéket érintõ jog-szabályok véleményezése, melyekre 61 esetbentett észrevételt a szövetség. Az országos önkor-mányzati érdekszövetségekkel együtt a MÖOSZrészt vett az érdekegyeztetésben, és a nemzetközikapcsolatok ápolásában is.

A MÖOSZ szervezetének mûködése (köz-gyûlés, Fõjegyzõi Kollégium, munkabizottsá-gok, Titkárság)

A MÖOSZ legfelsõbb szerve a megyei közgyû-lési elnökökbõl álló közgyûlés 2004-ben két alka-lommal tartott hivatalos ülést. 2004. március11-én Nyíregyházán került sor a szövetség 2004.évi költségvetésének elfogadására, illetve az elõ-zõ évi zárszámadás lezárására. Meghívott elõadó-ként Dr. Veres János a Pénzügyminisztérium poli-tikai államtitkára a megyéket is érintõ költségve-tési elképzelésekrõl, Dr. Szabados Tamás Oktatá-si Minisztérium politikai államtitkára a közokta-tással kapcsolatos megyei feladatokról, és Mohá-csi Viktória kormánymegbízott a kisebbségi okta-tást érintõ kérdésekrõl adott tájékoztatást.

2004. szeptember 3-án Szekszárdon rendeztükmeg a második közgyûlést, melynek legfontosabbtémája a 2005. évi költségvetés tervezése volt,amirõl ismét Dr. Veres János PM államtitkár úradott tájékoztatást, valamint állásfoglalást fogad-tunk el a területfejlesztés intézményrendszerénekmûködésével kapcsolatos kérdésekrõl.

A Megyei Önkormányzatok Országos Szövet-sége Fõjegyzõi Kollégiuma 2004-ben három al-kalommal ülésezett. Március 2-3-án Visegrádon aTerületi Információs Rendszer (TeIR) mûködésé-rõl, az Európai Parlamenti választásokról, illetvea megyei önkormányzatok belsõ ellenõrzési rend-szerérõl, és a kötelezõ megyei feladatok ellátásá-ról volt szó. Május 12-13-án Veszprémben a me-gyei egészségügyi szolgáltatások, és közoktatásifeladatok ellátása volt a fõ téma, míg az október20-án Pécsett megtartott Fõjegyzõi Kollégiumiülés az illetékhivatalok mûködésével, az illeték-beszedési rendszerrel és a 2005. évi költségvetéstervezésével foglalkozott. A fõjegyzõk ezentúltöbb alkalommal találkoztak más hivatalos fóru-mokon is, ahol döntöttek a címzetes fõjegyzõicímre javasoltakról, és egyéb aktuális kérdésekrõlis. A Fõjegyzõi Kollégium együttmûködési meg-állapodást készített elõ a Jegyzõk Országos Szö-vetségével és a Magyar Közigazgatási Karral,melyek aláírására ebben az évben kerül sor.

A MÖOSZ ebben a ciklusban hét munkabizott-ságot szervezett a megyei önkormányzatok fel-adataiból fakadó szakterületekre. A munkabizott-ságok elsõdleges feladata a megyei önkor-mányzatok feladat-ellátásával kapcsolatos jogsza-bályok véleményezése volt, ugyanakkor a munka-bizottságok mûködése kapcsán lehetõség terem-tõdött a megyei tapasztalatok egyeztetésére, kö-zös gyakorlat kialakítására. A munkabizottságokközül ki kell emelni a Szociális és EgészségügyiMunkabizottság tevékenységét, mely ezt a felada-tát teljesen önállóan tudta ellátni. Kiemelkedõszakmai munkát végzett még a Pénzügyi Munka-bizottság, melynek eredményeképpen sikerült lét-rehozni a megyei önkormányzatok költségvetésirendeleteire épülõ adatbázist, melynek nagy hasz-nát vettük a 2005. évi költségvetés tervezésénél.

67

Hasonlóan jól mûködött a Közoktatási és Közmû-velõdési munkabizottság, mely egységes megyeigyakorlat kialakítására törekedett. A többi mun-kabizottság az alkalomhoz kötötten végezte fel-adatát. A munkabizottságok jövõbeni mûködésesorán célszerû lenne, ha egyértelmûen meghatáro-zódna vezetésük, egy-egy gesztor megyével,melynek biztosítékát abban látnánk, ha a megyeiközgyûlési elnökök közül a munkabizottságokszakmai irányítását vállalnák. Erre azért lenneszükség, mert az érdekképviseleti fórumokon apartnerszervek részérõl is választott vezetõk vesz-nek részt, és igénylik, hogy az önkormányzati ol-dalon a szakértõkön túl szintén politikai felelõs-séggel rendelkezõ választott vezetõk legyenek.

A MÖOSZ Titkársága a korábbi gyakorlatnakmegfelelõen Kecskeméten, a Bács-Kiskun Me-gyei Önkormányzat hivatalának épületében mû-ködött. A Titkárság személyi összetételét a meg-bízási szerzõdés alapján foglalkoztatott titkár, egymunkaszerzõdéssel foglalkoztatott titkárságiasszisztens, illetve a gazdasági feladatok ellátásá-ra szintén megbízási szerzõdéssel foglalkoztatottkönyvelõ és pénztáros adja. A jelenlegi szervezetifelállás biztosítani tudta a MÖOSZ feladatainakkoordinálását, ugyanakkor az Európai Uniós tag-ságból megnövekedett nemzetközi tevékenységfelveti egy több nyelvet beszélõ nemzetközi refe-rens megbízását. A Titkárság mûködéséhez jelen-tõs segítséget nyújtott az informatikai háttér bõví-tése, melynek során a kapcsolattartás a hagyomá-nyos rendszerekrõl (postai út, fax, telefon) egyreinkább áttevõdik a korszerû Internetes elérhetõ-ségre. Ennek kapcsán azonban szükséges megje-gyezni, hogy ez csak akkor mûködik teljes körû-en, ha az adatbázisok (pl: név, és címlisták) napra-készek, illetve a partnereknél megszervezett azinformáció továbbításának rendszere. Mérföldkõa kommunikációban a MÖOSZ önálló Interneteshonlapjának megjelenése, amely awww.moosz.hbmo.hu címen érhetõ el. A honalapfeltöltése folymatos, melyhez kérjük a megyéksegítségét is.

MÖOSZ támogatásával megrendezett prog-ramok

A MÖOSZ 2004-ben két országos jelentõségûrendezvényt szervezett. 2004. április 30-án az Eu-rópai Uniós csatlakozáshoz kötõdõen szerveztükmeg a Megyék IV. Országos Gyûlését, melyen Dr.Szili Katalin országgyûlési házelnök mondott be-szédet, és az Európai Bizottság magyarországiképviseletében Jürgen Köppen úr köszöntötte a

résztvevõket. Az országos megyegyûlés megszer-vezése a számos Európai Uniós program miatt ne-hézségekbe ütközött, ennek ellenére örömteli,hogy minden megye képviseltette magát, és résztvett a megyei emlékszobrok koszorúzásán, vala-mint a megyezászlók felvonásán. A MÖOSZ arendezvényt 1.000.000,- Ft-tal támogatta, melyetelsõsorban a résztvevõk ellátására fordítottunk.Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani aCsongrád megyei kollegáknak az esemény magasszínvonalú megszervezéséért.

2004. október 21-22-én került sor a hagyomá-nyos pécsi megyekonferencia megszervezésére„Európában a megye” címmel, amely már rangosszakmai hírnevet szerzett a közigazgatással fog-lalkozó konferenciák sorában. A rendezvényenminden eddigieknél nagyobb létszámban vettekrészt a területi közigazgatással foglalkozó szak-emberek, ugyanakkor a rendezvény záróesemé-nyén megfogalmazódott az az igény, hogy2005-ben a konferenciát nemzetközivé kell tenni,melynek témája a magyar területi közigazgatásontúl az Európai Unió tagállamainak középszintûigazgatási rendszereinek vizsgálata kell, hogy le-gyen, melyet a záróeseményen résztvevõk egy-hangúlag támogattak. A rendezvény megszerve-zését a MÖOSZ szintén 1.000.000,- Ft-tal támo-gatta, és ugyancsak köszönet illeti a Baranya me-gyei kollegákat a hagyományosan magas szintûszervezésért.

A MÖOSZ érdekképviseleti tevékenységeA MÖOSZ alapszabályában megfogalmazott

elsõdleges célja a megyei önkormányzati érdekekmegjelenítése, képviselete. Ennek egyik legfonto-sabb területe a megyei önkormányzatokat érintõjogszabályok véleményezése, amely az Ötv. 102.§-án alapul. Ennek során 2004-ben a MÖOSZ 61különbözõ szintû jogszabályról alkotott szakmaivéleményt (a véleményezett jogszabályok listájátaz 1. sz. melléklet tartalmazza), és részt vett többnagy jelentõségû, a közigazgatás jövõjét megha-tározó jogszabálytervezet elõkészítésében. Ezekközül ki kell emelni a többcélú kistérségi társulá-sokra vonatkozó törvény, a közigazgatási hatóságieljárás és szolgáltatás általános szabályairól, a te-rületfejlesztés intézményrendszerérõl, illetve a2005. évi költségvetésrõl szóló törvények véle-ményezését. A fenti jogszabályok elõkészítésé-ben, a szakmai fórumokon való részvételen,egyeztetéseken túl szövetségi szintû állásfoglalásokis születtek, melyek esetenként befolyásolták ajogszabályok elfogadását is.

68

Külön ki kell emelni a 2005. évi költségvetésitörvénnyel kapcsolatos érdekegyeztetõ munkát.Mindannyiunk elõtt ismeretes, hogy a kormány-váltást követõen a megyei önkormányzatokatnagymértékben hátrányos helyzetbe hozó tör-vénytervezet került benyújtásra a Parlament elé,amely alapvetõen meghatározta a megyék ezéviköltségvetési kondícióinak romlását. A szövetségszívós, és kitartó érdekképviseleti tevékenységenyomán, mely magába foglalta a politikai és szak-mai egyeztetéseket – melynek során a miniszter-elnökkel is találkozóra került sor –, a törvényja-vaslathoz benyújtott módosító indítványokon ke-resztül, a parlamenti bizottságokban való részvé-telig minden létezõ eszközt igénybe vettünk a me-gyék költségvetési helyzetének javításához. En-nek köszönhetõen több milliárd forinttal javultaka megyei kondíciók az eredetileg tervezetthez ké-pest. A költségvetési küzdelem bebizonyította,hogy a politikai kapcsolatrendszeren túl a szak-mai felkészültség, a naprakész adatbázis nélkü-lözhetetlen a költségvetési tárgyalások során. Azpedig intõ figyelmeztetés a jövõ évi költségvetéselõkészítésére, hogy csak ilyen háttérrel szabadköltségvetési egyeztetésekbe bocsátkozni. Mely-nek kialakítása valamennyi megye közös felelõs-sége.

Az érdekképviseleti tevékenység másik fontosterülete a különbözõ érdekképviseleti fórumokontörténõ részvétel. Ezek közül kiemelkedik az Or-szágos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanácsbanvaló képviselet, melynek feladata a közszolgálta-tásokkal kapcsolatos valamennyi kérdés megvita-tása. Megtisztelõ a szövetség számára, hogy azönkormányzati oldal ügyvivõi teendõit a szövet-ség titkára látja el. Hasonló tisztséget tölt be azágazati érdekegyeztetésben az Országos Önkor-mányzati Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács-ban, mely az önkormányzatoknál foglalkoztatottköztisztviselõk érdekképviseleti fóruma. AMÖOSZ képviselettel rendelkezik ezentúl többágazati minisztériumhoz tartozó érdekegyeztetõfórumon is, amelyeken a munkabizottságok veze-tõi látják el a szövetség képviseletét. (Pl: Közok-tatási Érdekegyeztetõ Tanács, Egészségügyi ésSzociális Érdekegyeztetõ Tanácsok) Az EurópaiUniós csatlakozással párhuzamosan kiépülõ újszektorális érdekképviseleti fórumok megjelené-se kihívást jelent a szövetség számára is, mivel azesetenkénti párhuzamosságok miatt (Pl: OrszágosKözszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács, és Közal-kalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa) több

esetben nehézségbe ütközik a szövetség képvise-lete.

A társszövetségekkel való együttmûködésAz országos önkormányzati érdekszövetségek-

kel való együttmûködés 2004-ben a szövetség hi-báján kívül meglehetõsen esetlegessé vált. A hétországos önkormányzati szövetség vezetõinekutolsó találkozására egy éve került sor, azóta gya-korlatilag nem történt teljes körû személyesegyeztetés. Korábban a MÖOSZ több alkalom-mal szervezett ilyen találkozót, de látva a társszö-vetségek érdektelenségét, az elmúlt évben nemtörekedett ilyenre. Szakmai jellegû együttmûkö-dés gyakorlatilag két társszövetséggel alakult ki.A Települési Önkormányzatok Országos Szövet-ségével hagyományosan jó a kapcsolat, melyet2004. március 23-án a TÖOSZ közgyûlésénegyüttmûködési megállapodás aláírásával pecsé-teltünk meg. Ez kiterjed a jogszabály-elõkészítés-ben való együttmûködésre, esetenként képviseletifeladatok ellátására, és a stratégiai jellegû elkép-zelések egyeztetésére is. Hasonlóan jó együttmû-ködés alakult ki a Megyei Jogú Városok Szövet-ségével, melynek meghatározója a két szövetségelnökének személyes jó kapcsolata is.

A megnövekedett érdekképviseleti feladatok, anemzetközi tevékenység összehangolása indokol-ná a hét önkormányzati szövetség szorosabbegyüttmûködését, esetlegesen egy önkormányzatiesernyõszervezetbe történõ tömörülését. Ezt ko-rábban öt szövetség vonatkozásában a MagyarÖnkormányzati Szövetségek Társulása látta el,amelyet azonban a létrehozó szövetségek döntésealapján mûködésképtelenségére való tekintettelaz elmúlt év nyarán jogutód nélkül megszüntet-tünk. A hatékony önkormányzati érdekképviseletelképzelhetetlen a társszövetségek együttmûkö-dése nélkül, ezért arra a jövõben is törekedni kell.

A MÖOSZ nemzetközi tevékenységeA szövetség nemzetközi tevékenységének súly-

pontja az Európai Uniós csatlakozással áthelyezõ-dött az EU intézményrendszerével való kapcsola-tokra. Ezek közül is kiemelkedik az Európai Ré-giók Bizottságában való közremûködés, amely azelmúlt év május 1-tõl a megfigyelõi státuszrólrendes tagságra változott, így súlya jelentõsenmegnövekedett. A Régiók Bizottságának magyardelegációjában 6 megyei önkormányzati érdekelt-ségû személy vesz részt tagként, illetve póttag-ként. A magyar delegáció munkájának koordiná-lásában megjelenõ korábbi nehézségek leküzdéseután a jövõben a szövetségnek törekednie kellene

69

a megyei önkormányzati érdekek radikálisabbképviseletére.

Valamennyi megye tagja az Európai RégiókGyûlésének, azonban ennek szerepét ma már kü-lönbözõképpen ítélik meg a megyék, így már aszekszárdi közgyûlésen felvetõdött az a kérdés,hogyan viszonyuljanak a megyék a megváltozotthelyzethez. Errõl a kérdésrõl 2005-ben dönteniszükséges.

Az Európai Unió kibõvülésével megváltozott aMÖOSZ külföldi társszövetségekkel való kapcso-lata is. Az tapasztalható, hogy valamennyi koráb-bi középszintû önkormányzati szövetségnek ki-alakult az önálló brüsszeli képviselete, így meg-fontolandó, hogy hosszabb távon a MÖOSZ isformalizált képviseletet hozzon létre az uniós lob-byzás érdekében. Ennek bázisául, háttérintézmé-nyéül szolgálhat a Magyarországi RégiókBrüsszeli Képviselete, mellyel a regionális fej-lesztési tanácsokban való megyei elnöki szerep-kör miatt nagyon jó kapcsolatok alakultak ki. Atársszövetségekkel való kapcsolat újjáépítését je-lentheti a már jelzett középszintû közigazgatásinemzetközi konferencia megszervezése is.

A megyei közgyûlési elnökök 2004-ben balti-kumi tanulmányúton vettek részt, melynek soránbepillantást nyerhettek Lettország és Észtországközépszintû közigazgatási rendszerébe, illetve aterületfejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátásá-ba, továbbá a szentpétervári terület gazdasági-,társadalmi-, politikai viszonyainak változásába. Atanulmányúton szerzett tapasztalatok jól haszno-síthatóak a hazai gyakorlat során is, és nem elha-nyagolható az sem, hogy az ilyen tanulmányútonrésztvevõ megyei vezetõk között sokkal szoro-sabb személyes kapcsolatrendszer alakul ki,amely erõsítheti a szövetség érdekképviseleti te-

vékenységét is. Mindezekért a korábbi hagyomá-nyoknak megfelelõen 2005. évben is célszerû len-ne hasonló tanulmányút szervezése.

A Fõjegyzõi Kollégium meghívására 2004. áp-rilisában látogatást tett a román fõjegyzõk szerve-zete, mellyel ebben az évben szintén együttmûkö-dési megállapodást kívánnak aláírni. A FõjegyezõKollégium az elmúlt évben Spanyolországba,Barcelonába szervezett szakmai tanulmányutat,melynek során tanulmányozták Girona megyemûködését, találkoztak a magyar konzullal, aki-vel az állampolgárság és a kisebbségek kérdésérõlfolytattak eszmecserét, valamint felvették a kap-csolatot az Európai Unió Fõjegyzõi Szövetségé-nek elnökével Ignatio Soto di Valle úrral, így aFõjegyzõi Kollégium a jövõben bekapcsolódhatennek a szervezetnek a munkájába is.

Összegezve:A Megyei Önkormányzatok Országos Szövet-

sége 2004. éves tevékenysége során is törekedetta megyei érdekek képviseletére, ugyanakkor önk-ritikusan meg kell állapítani, hogy a megyékfeladatrendszerének, intézménystruktúrájának,anyagi kondícióinak különbözõségébõl fakadóannem minden esetben sikerült össz-szövetségi ál-láspont kialakítása. A megyei önkormányzatitisztségviselõk nagyfokú elfoglaltsága, leterhelt-sége miatt kevesebb lehetõség volt a személyestalálkozókra, konzultációkra, melyek során ki-kristályosíthatóak lennének azok a stratégiai el-képzelések, melyekkel valamennyi megye egyettud érteni. A szövetség jövõbeni tevékenysége so-rán ennek kialakítása és a végrehajtásához szük-séges partneri, szövetségesi rendszer megteremté-se lenne a cél, különös tekintettel a regionális köz-igazgatás megteremtéséhez való viszonyulásra.

Kecskemét, 2005. január 31.Dr. Balogh László elnök

70

Önkormányzati múlt

Olaszfalu község önkormányzata

a kiegyezés korában II.A Magas-Bakony szívében, Zirc vonzáskörze-

tében fekvõ Olaszfalu község közigazgatási be-osztását, önkormányzati szervezetét, testületi ésegyedi szerveit elõzõ számunkban mutattuk be. Atovábbiakban arra a kérdésre keressük a választ,hogy a községi gazdálkodás milyen forrásokatmilyen célokra használt fel.

A községi háztartásA községi háztartás bevételeit a községi adók,

árendák (haszonbér), büntetéspénzek jelentették.A készpénzt a községi pénztárban õrizték, a pénz-tárat a mindenkori bíró kezelte. Kiadási oldalonaz állami adók, igazgatási költségek (hivatalno-kok, szolgák fizetése), fuvar-, napidíjak jelentet-tek komolyabb költségeket. 1885-ben az államiadók a kiadások 18%-át, a bérek és napidíjak33%-át tették ki. A fennmaradó hányad a „vegyeskiadások” rovatát jelentette.(1) A költségvetésekmegvalósítását a következõ év tavaszi közgyûlé-sén tárgyalt számadások mutatják (1885–1890között forint-krajcár, utána korona-fillér volt apénznem).

Egy-egy éves zárszámadás után hol kisebb hi-ány, hol kisebb-nagyobb maradvány keletkezett,ez utóbbi idõnként elérte a bevételek egynegyedét

is. A pénzmaradványt a következõ évi költségve-tésben használták fel.

A lakosság terhei között a különféle adók és il-letékek mellett a fizikai munka is szerepelt, ame-lyet közmunkákra (többnyire a községi és tör-vényhatósági utak, hidak javítására) fordítottak. Aközmunka-kötelezettséget a körjegyzõség éventeösszeírásban rögzítette. 1905-ben 333 igavonó ál-lat, 61 lakóház, 33 zsellér (57 családtaggal) szere-pelt a közmunka-összeírásban. Aki nem kívántmunkára menni, az a megállapított váltságösszeglefizetésével mentesült a szolgálat alól.(2)1910-ben például 246 kétfogatú, 4 egyfogatú és344 kézi közmunka szerepelt az összeírásban.(3)A közmunkák idejét, beosztását részben a járásiszolgabíró, részben a községi elöljáróság szabtameg.

A községi háztartás kiadásait részben különféleforrásból fedezték. A házipénztár és az alapokegyes szakterületek kiadásait biztosította: a.) aközségi házipénztár; b.) a tûzoltóalap; c.) a sze-gényalap és d.) a közmunka.

A községi tûzoltóalap 1895-ben létesült. A vár-megye ennek létesítését 1899-ben minden hely-ségben kötelezõvé tette.(4) A tûzoltóegylet fenn-

71

3. táblázat Olaszfalu község háztartási számadásának alakulása, 1885–1915

ÉvBevétel Kiadás Maradvány/hiány

Ft/K Ft/K Ft/K

1885 1848 1920 -72

1890 952 1116 -164

1900 3604 3353 251

1905 3819 3238 581

1910 7061 5731 1330

1915 9248 6925 2323

tartását, a tûzoltószertár javítási költségeit, a fel-szerelések beszerzését, karbantartását szolgálta.Bevételeit képezték a kötelezõ tûzoltói szolgálatmegváltási összegei. Az alaptõkét a ZircvidékiTakarékpénztárban kötötték le, csak a kamataithasználták fel. A bevételekrõl és a kiadásokróléves költségvetéseket és számadásokat készítet-tek. Az alap szerény, jóformán a fenntartási költ-ségeket fedezõ összegekkel gazdálkodott. Az1913 szeptemberében elfogadott költségvetésszerint a következõ évre 424 korona 91 fillér be-vételt, 92 korona 84 fillér kiadást, 332 korona 7fillér hiányt terveztek.(5)

A községi szegényalap a falu elesettjeinek se-gélyezését tette lehetõvé. A helybeli szegényeket– ha hiányzott a családi és rokoni háttér – koráb-ban is a község látta el. Az 1854-ben a kormány-szervek községi szegénypénztár felállítását írtákelõ. Ekkor a báli engedélyekért befizetett 30–30pengõkrajcár képezte az egyik bevételi forrást.(6)Ezen pénztár jogutóda lett a községi szegényalap,amelynek szintén csak a kamatait használták fel.

A községi szegényalapot 1886. december 7-énhozták létre, ezt megelõzõleg a szegények ellátá-sát „egyesek adakozásából kielégítõleg” megol-dották. Az alap bevételei közé tartozott az adomá-nyokon kívül a bírságpénz és a község által bizto-sított pótlék, továbbá a községi felvételi díjak. Abevételekrõl és a kiadásokról szintén éves szám-adásokat kellett készíteni. Az alap forgalma cse-kélynek mondható: az 1886 tavasza óta(7) a zircitakarékpénztárnál kezelt törzstõke 1895-ben meg-közelítette a 230 forintot; a közel 20 forint kamat-nak csak a felét használták fel.(8)

A közmunkákat (utak, hidak karbantartását) aközmunka-összeírás alapján igás és gyalogosnapszámmal biztosították. 1914-ben 220 igás,352 gyalogos napszámmal számoltak. A gyalogosnapszám váltságdíját 1 korona 6 fillérben, az igásnapszámét 16 koronában határozták meg.(9)

A házi költségvetés bevételi oldalán szerepelt aközségi földek haszonbére. A községi földek 17darabban feküdtek, közöttük volt szántó, burgo-nyaföld és 7 darab rét, amelyeket 1893-ban 4–25forint között hirdettek meg az árverésen. Azegy-két holdas (egy esetben 6 holdas) szántók aKakasdülõben, az Irtásdülõben, a Kávási, aPartoskuti és a Nyilasi dûlõben feküdtek. Az ár-verésen a földbérlõk a birtokrészekért a kikiáltásiár két-háromszorosát is megadták, így a községközel 500 forintos bevételre tett szert.(10)

A vadászterület a gazda- és a zsellérközösségközött oszlott meg.(11)

A község az összesen 2340 kh 1052 négyszög-öles területre a vadászati jogát általában 6 évreadta bérbe. A bérlõk anyagilag feleltek az általukokozott anyagi kárért.

1889-ben a vadászati jog bérletének kikiáltásiára évi 11 forint 20 krajcárt volt. Az 1890–1895közötti idõszakra Dobos Pál helyi lakos a meghir-detett összegért vette bérbe a területet.(12) A be-vételt a gazdák és a zsellérek közbirtokosságaegymás közt 13/14:1/14 arányban osztotta fel.1914–1920 között 390 korona évi díjért PidlGyörgy helyi lakos bérelte a vadászatot.(13)

Anyagi felelõsséggel járt a községi illetõség in-tézménye, amely azt fejezte ki, hogy minden hon-polgárnak egy adott község kötelékébe kell tar-toznia, mégpedig abba, ahol saját maga illetõségetszerzett, vagy ahol a közterheket viseli. A községiilletõséget meg lehetett szerezni hallgatólagosan,illetve leszármazással (törvényes születéssel, tör-vényesítéssel), örökbefogadással, házassággal(férjhez menéssel) és a községi kötelékbe valófelvétel útján. Ha valaki legalább 4 évig helybenlakott, s a község terheit viselte (adózott), hallga-tólagosan megszerezte az illetõséget. Ha kérte fel-vételét, s megfelelt a szabályrendeletben rögzítettfeltételeknek, díj lefizetésével szerzett illetõséget.1913-ban a képviselõtestület 20 koronáról 50 ko-ronára emelte a felvételi díjat.(14)

A község nagyon szigorúan vette az illetõséget,mivel a magukat eltartani nem tudó szegényekrõlneki kellett gondoskodnia, és az 1898. XXI. tc. ál-tal meghatározott esetekben a kórházi gyógykeze-lés költségeit is állnia kellett. A községnek kellettfoglalkoztatnia a közbiztonságot veszélyeztetõ,hazatoloncolt egyéneket is. Nézzünk néhány pél-dát!

Gartner Lõrinc 1890-ben költözött Budapestres ott kocsisként dolgozott elõször a VI. kerületiHoffmann Testvérek nevû cégnél (Josa u. 14. sz.alatt), 1910-ben Gottein Jakab cégénél. Feleségé-vel együtt benyújtott kérelmére azt a választ kap-ta, hogy illetõségét Budapesten kell keresnie, hi-szen ott viselte a terheket.(15)

Wurst Márton, aki 1856. szeptember 6-án szü-letett Olaszfaluban, 1880-ban Pozsonyba költö-zött, s ott dolgozott elõbb cipészként, késõbb gyá-ri munkásként. 1912-ben elutasították illetõségeelismerése érdekében benyújtott kérelmét.(16)

Budapest székesfõváros 1912-ben azért kerestemeg a községet, hogy foglaljon állást Hannig Ist-

72

ván állításköteles illetõsége ügyében. A képvise-lõtestület azért tagadta meg illetõségét, mert édes-apja, Hanich Gottfried 1877-ben Budapestre köl-tözött, s 1900-ban bekövetkezett haláláig ott éltmint kõmûvessegéd és házmester. Fia már a fõvá-rosban született 1890-ben, így apja után ott kellettilletõséget kapnia.(17)

Schofhauzer Péter körülbelül 1883 óta élt Bu-dapesten, ahol házi szolgaként tartotta el család-ját. 1913-ban bekövetkezett halála után gyerme-kei (János, István, Rudolf) illetõségét Olaszfalunem ismerte el. A képviselõtestület úgy érvelt,hogy évtizedeken át a fõvárosban élt, ott házaso-dott meg, s közvetve ott volt teherviselõ.(18)

Özvegy Károlyi Frigyesné, Walzer Anna 1912

tavaszán az alsóausztriai Wipfalhof nevû helység-ben született Zsida Jozefina nevû törvénytelengyermekének illetõségét a község azért tagadtameg, mert Károlyi Frigyes édesapja, Károlyi Jó-zsef mintegy 56 éve Ausztriába költözött, ott ven-déglõsként adót fizetett, s mintegy 40 éve állam-polgárságot is szerzett, s magyar honosságánakelismerését nem kérte. Fia Alsóausztriában szüle-tett, felnõtt korában szintén vendéglõs volt,Olaszfaluval semmiféle kapcsolatot nem tartott,így özvegye nem tarthatott igényt a községi illetõ-ségre. (19) A két eset arra is rámutat, hogy a ki-egyezés korában az urbanizáció, az osztrák tarto-mányokkal való élénkebb kapcsolat növelte a la-kosság migrációs esélyeit.

Más volt az elbírálás 1915-ben Stéber Jánosesetében, akirõl a hivatalos iratok alapján megál-lapították, hogy 1858-ban Eplényben született,Olaszfaluban szerzett illetõséget és Szentgálonhunyt el 1914-ben. A község elismerte illetõségét,és vállalta a 24 korona temetési költség megtérí-tését.(20)

A példák azt mutatják, hogy a község körülte-kintõen járt el a közpénztárat megterhelõ községi

illetõség elismerésekor, s csak bizonyítható ese-tekben adta ki az igazolást és viselte a jogvi-szonnyal járó kiadásokat. A községi illetõség in-tézményét ugyanakkor társadalomtörténeti szem-pontból is érdemes megvizsgálni, mert a migrációés a társadalmi mobilitás folyamatát hûen tükrözi.(Folytatjuk.)

HUDI JÓZSEFJegyzetek1 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.

1886. július 15. Az 1885. évi házi számadás tár-gyalása és jóváhagyása.

2 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.5. jkv. /19–1905 (VIII. 10.) közgy. sz.

3 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:3. jkv./22–1910 (VII. 12.) közgy. sz.

4 ÓVÁRI Ferenc: Veszprémvármegye tûzren-dészete 1893–1911. Veszprém, 1911. 155.

5 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:8. jkv. /22–1913 (IX. 18.) közgy. sz.

6 DREL Mezõlak körrendeleti könyve1827–1861.

7 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:1. jkv./1–1886 (III. 27.) közgy. sz. Az ülést köve-tõen az 1885. évi számadás szerint 49 forint 90krajcár tõkét és annak 3 forint 66 krajcár kamatáthelyezték el a takarékpénztárban.

8 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:2 jkv. /8–1896 (IV. 1.) közgy. sz.

9 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:7. jkv./19–1913 (VIII. 10.) közgy. sz.

10 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:4. jkv. /1893 (VI. 12.) közgy. sz.

11 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.1889. december 8.

12 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.1889. december 16. (A vadászati jog bérleti szer-zõdésének jóváhagyása).

73

4. táblázat Olaszfalu község vadászterületének megoszlása, 1889

Birtokos-ság

Szántó és rét* Erdõ Legelõ

kh négyszögöl kh négyszögöl kh négyszögöl

Gazdák 1585 1468 158 884 440 79

Zsellérek 145 221 - - 11 -

* A zselléreknél csak szántó.

13 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:9. jkv. /30–1913 (X. 27.) közgy. sz.

14 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:8. jkv. /27–1913 (IX. 18.) közgy. sz.

15 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:6. jkv./37–1910 (X. 30.) közgy. sz.

16 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:1. jkv./3–1912 (II. 14.) közgy. sz.

17 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.:4.jkv. /18–1912 (VII. 15.) közgy. sz..

18 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.6. jkv./ 17–1913 (VIII. 3.) közgy. sz.

19 VeML V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.4. jkv. /17–1912 (VII. 15.) közgy. sz.

20 VeMl V. 384. Olaszfalu község képv. t. jkv.1. jkv. /1–1915 (I. 6.) közgy. sz.

74

Dokumentum

Miniszterelnöki beszéd

az önkormányzatokrólA harmadik magyar köztársaság alkotmányos

berendezkedésében megkonstruált állami-, ön-kormányzati, nem kormányzati civil együttmûkö-dés alapvetõ keretei kiállták az elmúlt 15 év pró-báját. Kiállták, de jól látszik, hogy ennek azegyüttmûködésnek, a hatalommegosztásnak és azehhez kapcsolódó felelõsség és jogkör-megosz-tásnak melyek a gyenge pontjai. Egyetértek az el-nök úrral abban, hogy 15 év után megérett az idõarra, hogy végig gondoljuk, hol és milyen ponto-kon szorul érdemi átalakításra a kormányzati, ön-kormányzati és a civil világ együttmûködése. Me-lyek azok a pontok, amelyeknél több lehetõségetés több felelõsséget kell adni az önkormányzatok-nak, s melyek azok, amelyekben azt kell mondani- nyilvánvalóan közösen, mert csak úgy lehet -,hogy az elmúlt 15 év bizonyítja: vannak egyes te-rületek az országban, ahol a közjavak igazságosés hatékony megosztásához az államnak a ma lé-tezõ megoldások helyett többletfeladatot és több-letfelelõsséget kell vállalnia.

Az önkormányzatiság nemes eszményét - aztgyanítom, hogy ebben a teremben, sõt általában eterem falain kívül is - tiszteletben tartják, tartjuk.Támogatandónak és a magyar alkotmányosság-ban maradandó értéknek gondoljuk.

Ezzel az esetek nagy részében nincs is gond.Azonban mihelyst elhagyjuk az alapértékek ésalapeszmények egyébként tiszteletre méltó vilá-gát, ezernyi bajjal nézünk szembe.

A legelsõ kérdés természetesen az, hogy mit éraz önkormányzás, ha ahhoz nem társul kellõkép-pen az önszabályozás és önfinanszírozás képessé-ge. Azt biztosan nem mondhatjuk, hogy semmit,de azt mondhatjuk, hogy talán kevesebbet, minthaaz önkormányzatiságot a maga jog- és lehetõség-rendszerében is kiterjesztettebben lehetne értel-mezni, mint ma Magyarországon.

Az önök gazdálkodásához szükséges forrásoknagyobbik része állami forrásból kerül az önökköltségvetésébe. A 2000 milliárd forintból össze-

sítetten 1000-1200 milliárd forint. Ez az1000-1200 milliárd forint egyébként természete-sen az önkormányzatok hatókörébe tartozó tele-püléseken élõ polgárok és az ott mûködõ vállalko-zások, vagy egyéb vállalkozást is végzõ szerveze-tek befizetéseibõl kerül be a központi költségve-tésbe.

Az állam az adók, járulékok révén összponto-sítja az önkormányzatoknak szánt jövedelmek50-60 százalékát, hogy egy másik logika alapjánezt visszaadja. Ez a rendszer az elmúlt 15 évbenegyre bonyolultabbá és egyre áttekinthetetleneb-bé vált. Ember legyen a talpán, még a polgármes-terek között is, nyugodtan vallják be, akik a rész-leteket ma fejben tudják tartani. Hogyha egy rész-letproblémához érnek, akkor felhívják gyorsan apénzügyi osztály vezetõjét és megkérdezik tõle,hogy ez hogy is van. Nincs ma ember, aki ponto-san tudná, hogy az elmúlt 15 év folyamatos sza-bályváltozásai eredményeként mit és miért te-szünk úgy, ahogyan teszünk, s hogy teljesíti-e ajelenlegi finanszírozás eredeti szándékainkat.Melyek az eredeti szándékok? Hogy növekedjékaz önkormányzatiságra való képességnek a tartal-mi feltétele, ebbe beleértve az önfinanszírozás ké-pességét. Azaz a helyben elõállított jövedelmeklegyenek közvetlen hatással a helyi lehetõségek-re, és, hogy ugyanakkor ne csak az ember és azember, a polgár és az állam között, hanem az ön-kormányzatok és a települések között is mûköd-jön az átlátható, világos elvû szolidaritás.

Hiszen, ha azt mondjuk, hogy egy szolidáris vi-lágot akarunk, akkor ugye azt is mondjuk, hogy agazdagabb, nagyobb jövedelemtermelõ képesség-gel rendelkezõ települések - miután egy nemzetiközösségben élünk és létezünk, egy köztársaságkeretei között valósítjuk meg mûködésünket - fe-lelõsek azokért a térségekért, településekért, ame-lyeknek a jövedelemszerzõ, jövedelemtermelõképessége jelentõsen az átlag alatt van. Van-e en-nek intézményrendszere, hölgyeim és uraim? Ma

75

a települések és önkormányzatok közötti közvet-len szolidaritásnak nincs intézményrendszere. Azállam, mint közbeépített és közbeékelt mechaniz-mus, elvágja a települési közösségek, az önkor-mányzatok közötti közvetlen szolidaritás szerve-zésének és megélésének lehetõségét.

Ebben a finanszírozásban az állam az elmúlt 15évben semmi mást nem csinált, mint folyamato-san feladatokat fogalmazott meg az önkormány-zatok számára. Feladatokat, mert részben a sajátfeladataitól kívánt megszabadulni, ezért korábbiállami feladatokat fogalmazott meg önkormány-zati feladatként és feladatokat, mert közben az el-múlt 15 évben fejleszteni, modernizálni akartukközszolgáltatásunk rendszerét. Ma az önkor-mányzatok, ha elõveszik a rájuk vonatkozó szabá-lyozást, azt mondják, hogy se az elejét, se a végétnem látják a szabályok, feladatok hosszú soránakés joggal állapítják meg, hogy miközben a tör-vényhozás rendkívül szellemes, helyenként kife-jezetten innovatív módon képes megfogalmazniúj és új feladatokat, abban már lényegesen bátor-talanabb és kevésbé innovatív, hogy ezen új fel-adatokhoz hogyan rendel hozzá forrásokat.

Létezik egyfajta törvényhozási csapda és tör-vényhozási paradoxon: amikor azt gondoljuk,hogy attól fog mûködni egy ország, ha a törvény-hozásban kidolgozzuk, hogy mûködjön és megfo-galmazzuk hozzá a feladatot, s azt hisszük, ezzellényegében el van intézve a dolog. S ekkor perszeazt mondhatják a törvényhozók, hogy intézked-tek. Intézkedtek a dolog egyik felét illetõen ésnem intézkedtek, hiszen nem tudnak intézkedni, adolog másik felét illetõen. Mivel a következõ tár-gyalási napirendben majd a költségvetésrõl kelldönteniük és rájönnek, hogy közösen, az önma-gunkra szabott feladatok jelentõs részét a közösjövedelmeinkbõl nem, vagy csak részben tudjukfinanszírozni. Azaz a feladatoknak, a finanszíro-zásnak, a jogoknak és kötelességeknek a 15 év fo-lyamán olyan át nem látható, bonyolult rendszerejött létre, amely sem a hatékonyság, sem az igaz-ságosság, sem a szolidaritás elveit nem, vagy nemteljes mértékben tudja kielégíteni.

Elnök úr! Azt gondolom, hogy minden tekintet-ben megérett az idõ, hogy vegyünk egy nagy leve-gõt, és azt mondjuk, hogy ezt másként kell csinál-ni.

Partnerséget igényel a TÖOSZ. Én azt vallom,hogy ezt a partnerségi igényt nemcsak el kell fo-gadni, hanem meg kell köszönni és meg kell erõ-síteni. A partnerség alapja azonban az egyenlõ fe-

lelõsség elfogadása. Azaz nem az önkormányzatimegrendelõ áll szemben az állammal, hanem anemzeti közösséget képviselõ törvényhozás ésvégrehajtói hatalom áll egyenrangú és melléren-delt viszonyban a helyi közösséget képviselõ ön-kormányzatisággal. Azonban ha ez egy melléren-delt viszony, akkor közös a felelõsség. Közös ab-ban, hogy nem a részt kell nekünk optimalizálni,hiszen a részt csak egymás rovására lehet optima-lizálni, hanem az egészet. Átgondolni és átszabniaz önkormányzati szabályozás, feladatszabályo-zás, intézményi szabályozás és finanszírozás tel-jes rendszerét.

Az elmúlt hetekben egyre nyilvánvalóbban ésegyre határozottabban beszélek arról, hogy a mö-göttünk álló 15 év nem folytatható a jelenlegi ál-lapotok szerint. Ebbe beleértem az önkormány-zatok világát is. Végig kell gondolni a finanszíro-zásban a normatíváknak a jelenleg létezõ rendkí-vül bonyolult, rendkívül ellentmondásos, az ön-kormányzati gazdálkodást nagyon sok esetbengúzsba kötõ rendszerét. Annyi pántlika van, hogyegy lakodalmas menet megirigyelhetné. Emberlegyen a talpán, aki képes kiigazodni abban, hogymelyik pénzt éppen mire adják. Azért fizetnekigen sokat a kedves kollégák, hogy megtaláljákazt az innovatív pénzügyi osztályvezetõt, aki leg-alább formálisan betartja ezeket a szabályokat.Játszunk egy sehova nem vezetõ rabló-pandúrt.Csak az idei évben több mint kettõszáz pályázatotírt ki a központi kormányzat az önök számára.Több száz célt meghatározva, több, mint száz mil-liárd forintot pályázati célokra elosztva. Önök pe-dig keresik a pályázati célok között, hogy a sajátvalóságos céljaikat hova préselhetik bele.

A sok-sok féligazság is hazugság, ezek tobzó-dását állítjuk elõ a saját magunk által felállítottszabályokkal. Nem az egyik, vagy a másik kor-mánynak kívánok én itt szemrehányást tenni.Hogy is tehetném. Azt mondom, hogy 15 év alattegy torz rendszert állítottunk elõ. Vannak olyanországos pályázatok, ahol pár tízmillió forintértversengenek önkormányzatok. Hát azt senki nemgondolja, hogy pár tízmillió forintból nemzeti ha-tókörû pályázatokat kell kiírni. Országos pályáza-tot arra kell kiírni, ami átfogó, az ország vala-mennyi pontjában érvényesítendõ és megalkotan-dó nagy közös fejlesztési program. Egyébként pe-dig egészen nyilvánvalóan helyben kell növelniannak a képességét, hogy eldönthessék a helybenlakók, ha van ennyi erõforrás, akkor a 15-20 helyicél közül melyik élvez prioritást. Ráadásul nyil-

76

vánvalóan oktalanság földarabolni ágazati célok-ra a helyi élet ezernyi problémáját. Évek óta be-szélnek az elõdeim a komplex település és térség-fejlesztési programokról. Könyvtárnyi irodalmavan ennek hölgyeim és uraim. Ha valamelyikün-ket álmunkban fölkeltenek, gondolom, hogyhosszú elõadásokat tudunk errõl tartani. Na de akomplex fejlesztési programok végrehajtásánakvan egy rendkívül fontos feltétele. Hogy önök afejlesztésre és a mûködtetésre megkapott forráso-kat pántlikázás nélkül, jelentõs részben egy tö-megben, a helyi döntési szabadság jelentõs növe-lésével kaphassák meg. Nem olyan bonyolult do-log ez. Így kell dönteni. De ennek van egy követ-kezménye polgármester urak és hölgyek. Van en-nek egy következménye. Tudom, hogy eddig ked-ves volt a történet az önök számára, de hát ilyen-kor kell vizsgálni a dolog másik felét, ez a fekete-leves. Nagyobb a gazdálkodás felelõssége is. Ab-ban a tekintetben is, hogy nem lehet azt megtenni,ami egyébként nemcsak az önkormányzatokrajellemzõ, hiszen úton-útfélen belebotlik az ember:hogyha baj van, akkor az elsõ út a kormányhozvezet. Mindegyikünknek van költségvetése. Vana kormánynak is, és van az önkormányzatnak is.

Én abban partner tudok lenni, és most kell errõlmegállapodnunk, mert most kezdjük el tervezni akövetkezõ évet, hogy lényegesen szûkítjük a kö-telezõ, különbözõ ágazati törvényekben leírtszakmai elõírásokat, amelyek gúzsba kötik önö-ket. Csökkentjük a pántlikázott pénzek számát,csökkentjük a központi pályázatokat, hogy enneka forrásait oda lehessen adni a régiónak, a megyé-nek, a településnek. Azaz csökkentjük a központikormányzat feladat-elõíró, feladatfinanszírozó ki-egyenlítõ szerepét, ezzel növeljük a helyiek fele-lõsségét. Ugyanakkor a helyiek felelõsségét növe-li az is, ha ezen többlet felelõsség vállalásában ésvégrehajtásában aztán korlátokat érnek el, helyen-ként bajba kerülnek. Mert vannak jól és kevésbéjól gazdálkodó önkormányzatok. Akkor is ott leszvalahol a felelõsség. Jog és felelõsség kéz a kéz-ben kell, hogy járjon. Én szerintem ez ma az or-szág érdekét szolgáló megállapodás.

Ha a TÖOSZ egy átfogó feladat-újrafogalma-zási, és ehhez illeszkedõ folyó, mûködési és fej-lesztési koncepcióval áll elõ a következõ hetek-ben - nem mondom, hogy hónapokban, hiszentudják, a költségvetés tervezésének ma vagyunk

abban a szakaszában, amikor ezt meg lehet tenni-, akkor ezt nemcsak nyitottan várom, hanem lel-kesen támogatom.

A kormány kész arra, hogy újra kösse az önkor-mányzatok és a végrehajtó hatalom közötti alkot-mányos, írt és nem leírt megállapodási szövegeit.Arra bíztatnám és arra bátorítanám önöket, hogyálljunk neki, változtassuk meg. Van persze egykorlát, ezt is el kell tisztességesen mondanom.Több pénz önmagában ettõl nem lesz. Amikor aztmondom, hogy hatékonyabban kell a dolgunkatcsinálni, akkor azt mondom, hogy ugyanannyi-ból, nagyobb szabadsággal és nagyobb felelõs-séggel több és jobb minõségû szolgáltatást kelladnunk a polgárainknak. Hiszen, ha azt mondják,hogy kérünk még pár százmilliárd forintot, akkorén erre meg fogom önöket kérdezni: és tessékmondani, melyik adót emeljük fel? És tessékmondani, melyik közszolgáltatásból vegyünkvissza?

A partnerség azt jelenti, hogy az egészben vál-lalunk közös felelõsséget. A közös felelõsségünkpedig az, hogy nem abba az irányba megy az or-szág, amelyben adókat kíván növelni, hanem ép-pen ellenkezõleg. Nem abba az irányba akar men-ni az ország, ahol növelni kívánja a hiányt, azazaz államadósságot, hanem éppen ellenkezõleg. Astatus quo belsõ átrendezése: az járható út. Egyigazságosabb, hatékonyabb szolidaritási elvenmûködõ önkormányzati rendszer, ez járható út.Ebben nem csak bátorítást, hanem nagy támoga-tást kapnak.

Ha a TÖOSZ elnöksége azt mondja, hogy õkész a javaslattal, meg tudom ígérni, hogy hárommunkanapon belül a kormányfõ és valamennyifelelõs minisztere együtt kész arra, hogy ezeket ajavaslatokat megvitassuk.

Kedves kollégák, a problémákat látjuk. Önökmajdnem jobban látják, mint én. Ezt mondjákévek óta. Én szerintem most próbáljuk ezeketmegoldani. Nem picike, apró toldozással, folto-zással, hanem alapvetõen egy újra szabott, jelen-tõs pontokon átdolgozott felelõsség és finanszíro-zási feladatelosztással. Egyetértek. Legyünk part-nerek a nagy munkában.

Gyurcsány FerencElhangzott április 26-án, a TÖOSZ közgyûlé-

sén, az Országház kongresszusi termében (parla-ment felsõházában)

77

Recenzió

Dusek Tamás a területi elemzések alapjairólFebruár közepén jelent meg a Regionális Tudo-

mányi Tanulmányok 10. kötete, amely az ELTERegionális Földrajzi Tanszékének és az MTA-EL-TE Regionális Tudományi Kutatócsoportjánakközös kiadványa. Ez a jubileumi tizedik számszakítva a sorozat eddigi hagyományaival, nemegy témakör köré csoportosított tanulmányokatgyûjt össze, hanem visszakanyarodva a legelsõ,1995-ös kötet mintájához, egyszerzõs kiadvány. Eszám írója Dusek Tamás a gyõri Széchenyi IstvánEgyetem adjunktusa, aki az ELTE-n 2004 õszénvédte meg sikerrel doktori disszertációját. A kötetdoktori értekezés alapján készült.

A téma aktualitása megkérdõjelezhetetlen. ASzerzõ szerint írását az a hiányérzet szülte, ami je-lenleg tapasztalható a társadalom jelenségeitelemzõ, leíró kutatásokban: ezen jelenségek tér-beli szempontjai indokolatlanul háttérbe szorul-nak. A tartalmi szempontok alapos ismerete mel-lett semmiképpen nem szabad eltekinteni a társa-dalom térbeliségétõl, hiszen a társadalom elvá-laszthatatlanul kötõdik a térhez, hiszen abban lé-tezik. Legyen szó az egyénrõl, egy nagyobb kö-zösségrõl, vagy például a gazdaság egészérõl, atérbeliség, területiség alapvetõ tényezõje az ezek-kel kapcsolatos jelenségek vizsgálatának. S ha eza szempont elõtérbe is kerül, nem mindegy, hogymilyen összefüggéseken keresztül. A területielemzések során számos sajátos problémával,módszertani kérdéssel találkozik a kutató, ame-lyek nem kellõ odafigyeléssel, esetleg szûklátó-körûséggel végzett megoldási kísérlete könnyenhelytelen értelmezésekhez vezethet. A Szerzõszándékolt célja munkájával rávilágítani a társa-dalom területi vizsgálatának alapvetõ problémái-ra, számba véve az elemzési lehetõségeket, illetveaz ezekkel kapcsolatos módszertani kérdések egytág körét. A 240 oldalas könyv elsõ felében az ál-talánosabb elméleti és módszertani kérdések ke-rülnek elõtérbe, míg a második felében az ezekkelkapcsolatos és ezek következményeként értel-mezhetõ sajátos alkalmazási problémákat és mód-szertani lehetõségeket taglalja.

A társadalmi tér kutatásának alapkérdései címûelsõ fejezet olyan témákkal foglalkozik, amelyekfilozófiai, ismeretelméleti és tudományrendszer-tani viták alapját képezték, képezik ma is. A tér ál-talános értelmezésén túl a Szerzõ kitûntetett figyel-met szentel a társadalom térbeliségének, vázolvánannak elemeit valamint szerepét az egyéni cselek-vésekben. A térben létezõ társadalom alapigazság-ként való elfogadása indokolja vizsgálatának szük-ségességét, ez pedig felveti azt az igényt, hogymeghatározzuk az ezzel foglalkozó kutatásoktudományrendszertani helyét. Az ezzel kapcsola-tos álláspontokról, ismeretelméleti kérdésekrõl át-tekinthetõ képet kaphatunk a Szerzõ tolmácsolásá-ban. Õ maga a sokak által létében is bírált regioná-lis tudomány mellett érvel, mint olyan tudomány-terület, amelynek elsõdleges tárgya a társadalomtérbelisége. Hangsúlyozza azonban a regionális tu-domány módszertudományi értelmezését, amelybizonyos tudományrendszertani vitákat feloldhat,de újabb problémák is elõtérbe kerülhetnek. Mintmódszertudomány, a regionális tudomány alapkér-dései elsõsorban ismeretelméleti és módszertanijellegûek. Ilyen például a módszertani monizmusés pluralizmus problémaköre. A társadalommalfoglalkozó tudományágak fejlõdésében nagy sze-repe volt a tudományos ismeretszerzés kialakításá-nak, ami más tudományágak módszereinek átvéte-lével és önálló, új módszerek bevezetésével is. ASzerzõ által élesen bírált módszertani monizmustermészettudományos elvek adaptálására épül,azok megállapításait teljes mértékben elfogadva ésalkalmazva a társadalomtudományokra, míg a plu-ralizmus (szélsõséges formájában) ezzel szembenaz ismeretelméleti önállóságot képviseli. Ezeknéltalán helyesebb az a köztes álláspont, amely mástudományágak elveit ugyan figyelembe veszi, denem adaptálja azokat saját magára, így azok azösszehasonlíthatóságuk miatt válnak hasznossá. Ezkiegészíthetõ azzal a megállapítással, hogy „a ku-tatás során alkalmazott módszereknek minden tu-dományos vizsgálódás során a kutatás tárgyáhozkell igazodnia” – olvashatjuk a könyv elsõ lapjain.

78

A következõ részben a társadalmi tér elemzésé-nek lehetõségeirõl olvashatunk. Ezeket a Szerzõkülönbözõ dimenziók mentén kettéválasztva mu-tatja be. Így kerül részletezésre az elemzés tárgyaszerinti megkülönböztetés: úgy, mint tapasztalatiés geometriai tér; vagy a hangsúlyt az egyediség ésáltalánosítás kettõsségére helyezõ leíró illetve el-méleti megközelítés. Jellegzetes típuspárja azelemzési lehetõségeknek a minõségi vagy mennyi-ségi szempontok szerinti értékelés, ami során az al-kalmazott módszer alapján különböztethetjük megaz egyes típusokat. A minõségi és mennyiségimódszerek általános alkalmazási kérdéseirõl minda leíró, mind az elméleti elemzési lehetõségek kap-csán olvashatunk. A társadalmi tér sokféle megkö-zelítésébõl adódóan még több ilyen típuspár is fel-sorolható, ezek közül néhány tárgyalására a térfel-osztás témaköre alatt kerül sor.

A társadalom térbeliségének elemzése soránszükséges meghatározni a vizsgálat térbeli kerete-it, lehatárolni a teret. Ez azért fontos, mert sem atér, sem a társadalom nem homogén, s így csak atér felosztásával nyert egységek különbségeinekészlelésén keresztül lehetséges a társadalom tér-beli jelenségeinek értelmezése. A fejezet részlete-sen foglalkozik a térfelosztás elméleti és gyakor-lati problémáival, mint a lehatárolás céljának kér-dése, vagy a térfelosztás során alkalmazott elvek.Ezen elvek közös kiindulópontja az a Szerzõ általkiemelt, és az egész írást (következményein ke-resztül) végigkísérõ gondolat, mely szerint a leha-tárolt térnek nincs természetes alapegysége. Ez atény azon túl, hogy kizárja, hogy a térfelosztásobjektív legyen, számos további problémát vet föl(például a vizsgált térrész és az ezen belüli határ-vonalak megállapítása, a klasszifikáció módja,vagy az elemzés területi szintje, stb.). Ezek azt aközös igényt támasztják, hogy az alkotók szub-jektív elképzeléseinek kordában tartására érvé-nyesüljenek bizonyos elvek, amelyek figyelembevételével a legkisebb a helytelen következtetéseklehetõsége. Ilyen általános elvek a folytonosság,vagy az egyértelmûség, de érdemes kiemelni avalós térbeli szervezõdés követésének szükséges-ségét, az összehasonlíthatóságot, illetve a kezel-hetõség elvét. Mindezek figyelembe vételével he-lyes az a felismerés, hogy bár a térfelosztás jelle-ge mindig az adott kérdéstõl függ a területi elem-zések során, gyakorlati szempontok miatt sokesetben nem érdemes elszakadni a meglévõ és jólismert keretektõl.

A negyedik fejezet üdvözlendõ vállalkozása aterületi adatok tipizálására tett kísérlet. A statiszti-kai adatok területi szempontú osztályozása (min-denek elõtt felosztásuk egyedi tulajdonságú, ön-magukban csak potenciális területi adatnak te-kinthetõ adatokra, területi egységekre vonatkozó,valamint önmagukban is valamilyen térjellemzõthordozó térparaméteres adatokra) azért lehet fon-tos, mert ez által fel lehet fedni a különbözõ adat-fajták közötti eltéréseket, amelyek figyelmen kí-vül hagyása értelmezési nehézségeket okoz. A te-rületi adatok tipizálása szerepet játszhat abban is,hogy azok az adatokkal kapcsolatos nehézségek,amelyek az elemzések során felszínre kerülhet-nek, könnyebben kezelhetõbbé váljanak.

A különféle térfelosztási módok, a területi ada-tok eltérõ értelmezése sokféleképpen hatással le-hetnek a területi elemzések végeredményére. Ki-emelve néhány, a fejezetben részletesen taglaltproblémát: a lehatárolás meghatározza a vizsgálnikívánt terület nagyságát és alakját, ami hatássallehet például az egyenlõtlenségi mutatók eltérõértékelésére. Szintén a térfelosztással kapcsolatbahozható kérdés a határok megválasztása, amiugyancsak különféle értelmezések kiinduló pont-ja lehet. Az elõbbi nehézségek szem elõtt tartásamég nem oldja fel az adatok területi eloszlásának,konfigurációjának különféle interpretációját, amitcsak térparaméteres adatok bevonásával és térké-pes alkalmazásokkal lehet kezelni. Ugyancsak je-lentõs probléma a súlyozás kérdése. Az elemzé-sek során a területegységek nagy méretkülönbsé-ge indokolhatja a súlyozás szükségességét. Ezazonban további nehézségeket is fölvethet, hiszena súlyozott és a súlyozatlan adatokkal számoltmutatók tendenciái nem mindig erõsítik meg egy-mást ugyanazt a jelenséget tekintve. A Szerzõ ál-tal számba vett nehézségek nem jelentenek meg-oldhatatlan problémát, gyakorlati megoldásukazonban nem mindig sikeres a különféle területielemzésekben.

Különösen érdekes volt számomra a következõkét fejezet, amelyek az elõzõekben felvázolt elem-zési nehézségek két jellemzõ esetét, az ökológiaitévkövetkeztetés illetve a módosítható területi egy-ség problémáját tárgyalják. Ökológiai tévkövet-keztetés akkor következik be, ha csoportosítottadatokból helytelenül következtetünk az egyén jel-lemzõire. Ez azért történhet meg, mert az adatvé-delmi, kezelhetõségi és egyéb okokból elvégzettaggregáció mindig bizonyos fokú információvesz-teséggel jár: a csoportosítás során az egyéni jellem-

79

zõk érdektelenné és értelmezhetetlenné válnak, ésa csoportjellemzõk kerülnek elõtérbe. Az ökológiaitévkövetkeztetés kérdésköre számos szerzõ érdek-lõdését felkeltette, akik különféle módon járultakhozzá a probléma felvetéséhez és megoldásához.Munkásságuk áttekintése és részletes magyarázataa mû egyik nagy erõssége.

Szintén az adatok csoportosíthatóságából adó-dó probléma a módosítható területegység kérdése.Különbözõ értelmezésekhez vezethet az elemzé-sek során az eltérõ területi szint megválasztása(skálázási hatás), de ugyanígy befolyásolhatja akapott eredményeket a lehatárolási hatás. Ez, azónázási hatásnak is nevezett jelenség akkor kö-vetkezhet be, amikor azonos területi szinten azadatok eltérõ csoportosítása mellett különbözõeredményekre jutunk. Ennek jellemzõ esete leheta gerrymandering jelensége, amelynek lényege aválasztókörzetek határainak megváltozatásávalbefolyásolni a szavazás eredményét. A Szerzõ sa-ját vizsgálataira és más szerzõk megfigyeléseirealapozva megfogalmazza a módosítható területiegység területi elemzésekre gyakorolt hatásait.Érintve a korreláció- és regressziószámítás, atöbbváltozós elemzések, az optimális telephely-választás, a makroökonómia különféle elméletei-nek speciális kérdéseit a problémát illetõen. Ezenkívül több megoldási javaslatot is felvet (a problé-ma alapvetõ felismerésének szükségességén túl),amelyek közül leginkább a területi mozgóátlagszélesebb körû alkalmazása mellett foglal állást.

A területi mozgóátlag módszere, amelyrõl rész-letesebben a kilencedik fejezetben van szó, a mó-dosítható területi egység problémájának lehetsé-ges megoldásán túl az aggregációs információ-veszteség kezelésére is alkalmas lehet. A módszerlényege, hogy egy területegység mozgóátlag érté-kének meghatározásakor egy valamilyen szem-pont (például távolság, népességsúly) alapjánmeghatározott nagyobb térség értékét vesszük fi-gyelembe. A területi mozgóátlag alkalmazásavoltaképpen a valós térbeli szervezõdés mintáza-tát fedi fel: mivel nem kötõdik szorosan a köz-igazgatási határokhoz, alkalmas az ezeket a hatá-rokat egyáltalán nem követõ (de egyéb ábrázolásimódok esetében ezen határok közé szorított) tár-sadalmi-gazdasági trendek bemutatására. Tartal-mi érdekességükön túl a módszer alkalmazását il-lusztrálják a Szerzõ által végzett vizsgálatok,amelyek a rendszerváltás utáni Magyarország jel-lemzõ területi folyamatairól adnak képet.

A nyolcadik fejezetben, mintegy az eddig is-mertetett problémák, általános elvek, megvitatottkérdések összegzéseként a gazdaságelméletbenalkalmazott területi elemzésekrõl olvashatunk. Atéma tárgyalásának két sarokpontja a következõ:egyrészt megfelelõ-e a gazdaságelméletek tér-szemlélete; másrészt milyen hatást gyakorol a tér-beliség ezekre az elméletekre. A gazdaságelméle-tek térszemléletében nagy lépésnek tekinthetõ,hogy az egypontgazdasági megközelítések mel-lett egyre inkább elfogadottá válik az a nézet,hogy a gazdaság térben létezik. Azonban ennek amegállapításnak a kezelése általában bírálható,hiszen a gazdaságelméletek „tere” a legtöbb eset-ben egypontgazdaságok hálózatát jelöli. A továb-biakban tárgyalt gazdaságelméleti kérdésekrõl(területi árszínvonal, vásárlóerõparitás elmélet,optimális valutaövezetek elmélete) elmondható,hogy a térbeliség bevezetése, általában korlátoz-hatja hatókörüket, de ezzel együtt érdekes adalé-kokkal szolgál ezen elméletekhez, amelyek hatá-sait érdemes továbbgondolni.

Az utolsó fejezet a térparaméteres elemzésieszközök alkalmazásának fontossága mellett ér-vel (amelyekrõl már volt szó az ötödik fejezetbenis), a területi autokorreláció módszerének bemu-tatásán keresztül. A módszer alkalmazásávalmegállapítható, hogy egyes jelenségek tekinteté-ben kimutatható-e valamilyen együttmozgás azegymással szomszédos területegységek között.Csakúgy, mint a területi mozgóátlag ismertetése-kor, ebben az esetben is tág betekintést nyerhe-tünk mind a módszer elméleti alapjaiba, mindgyakorlati alkalmazásába.

A szerzõ a fejezetek egymásutániságában tudatosépítkezéssel halad az általános kérdésektõl a speciá-lisabb témák felé, egy olyan konstrukciót létrehoz-va, amelyek elemei kölcsönösen alátámasztják egy-mást. Ám ahogy ezt ajánlásában meg is jegyzi, „azolvasás sorrendje tetszõleges lehet”, hiszen azösszes rész önállóan is megállná a helyét. Ez akármég tanácsos is lehet, hiszen a mû - világos, érthetõstílusa mellett - elsõsorban tartalmi mélységei miattnehezen olvasható. Érdemes többször letenni, érle-lõdni hagyni a gondolatokat, majd újra és újra elõ-venni, többször is elolvasva egy-egy részt.

Dusek Tamás írása szemléletformáló, fajsúlyosmû. Olyan kérdésekre próbál választ adni, ame-lyek aktualitásuk, jelentõségük miatt méltán kelt-hetik fel a szakmai közönség érdeklõdését.

TAGAI GERGELY

80

Contents, May

Global ThinkersAlasdair Macintyre: The Nature of Moral Disagreement Today . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

StudiesVolter Edina: Exploited and exploitable sources close to the borders of County Vas . . . . 5Oláh Miklós: Economic and social characteristics and alternativesfor regional developing of institutions in Lake Balaton region. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

European UnionBeszteri Béla: The failure and renewal of the process of Lisboa . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

InterviewAgg Zoltán-Oláh Miklós: Regional development in Hungary.Interview with Szegvári Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

WorkshopSzovák Katalin Zsuzsanna: Computerised possibilitiesin administration in self- governments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Csapák Alex: Territorial changes in public water utilities . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

CountiesChanges in the economic structure in County Békés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63The proctection of half a thousand years’ values in the Somogy . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

NewsAn account for the MÖOSZ activity in 2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

Self-governmental pastHudi József: Self-governmental past in Olaszfalu in the last decadesof the 19th century (after 1867) Part II . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

DocumentThe speech of the Hungarian Prime Minister about self-governments . . . . . . . . . . . . . . 76

RecensionOn the basis of regional analysation by Dusek Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79