CANNABIS KULTUSZ

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

ára: 485 Ft

II. év

foly

am 2

00

9/2. áp

rili

s

www.cannabis.kultusz.com

ADVANCED HYDROPONICS 13

BIOBIZZ 11

BUSHDOCTOR 25

DUTCH PASSION 7

GHE 27

GREEN HOUSE SEEDS 3

GUANOKALONG 43

HESI PLANTENVOEDING B4

HOBBIKERT 19

HOMEBOX 33

HURRICANE 29

HYDROBÁZIS 5

NIRVANA SEEDS B3

SENSI SEEDS B2

TITKOK KERTJE 17

ZENIT 17

ZÖLDERDÕ 17

ZÖLDPARADICSOM 33

JEGYZETJEGYZET

KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT.

FELELÕS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER

FÕSZERKESZTÕ: LUKÁCS GÁBOR

SZERKESZTÕ: BENKE HUNOR

SZERZÕK: BÁNHEGYI EMESE

CSERI DÁNIEL, HARCI ANDOR

KARDOS TAMÁS, NOUCETTA KEHDI

SÁROSI PÉTER, TOLDI MIKLÓS

DESIGN: VASKA GERGELY

HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM

WEB: CANNABIS.KULTUSZ.COM

ISSN 2060-1735

A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ

TÖRVÉNYKÖNYV 1978.ÉVI

IV.TÖRVÉNY 282–283. §/C.

ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT

TERMESZT, ELŐÁLLÍT,

MEGSZEREZ, TART,

AZ ORSZÁGBA BEHOZ,

ONNAN KIVISZ, VAGY

AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ,

ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL,

ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY

AZZAL KERESKEDIK,

SZABADSÁGVESZTÉSSEL

BÜNTETHETŐ.

INDEX

IMPRESSZUM

Hívták ôket, és meg is fi zették érte, így aztán március elején, Bécsben

ismét összegyûltek az Engedelmes Nemzetek Kábítószerügyi Bizottságának

drogtémában leginkább pallérozott delegáltjai. Tették ezt azzal a kifejezett

céllal, hogy bemutassák tíz évvel korábbi vállalásuk, a drogmentes világ

megteremtésének irányába tett érdemi lépéseiket, és értékeljék évtizednyi közös

munkájuk eredményét. Nyilván roppant elégedettek lehettek magukkal, ha már

az elsô nap megállapodtak. Mégpedig abban, hogy mind a vállalás, mind a kijelölt

út helyes, csak hát kevés volt a tíz év, mert a nemzetközi drogmaffi a olyan, de

olyan erôs és hatalmas bla, bla, bla, hogy negyven-ötven kormány, benne a

G8-ak, a G20-ak, az EU-tagok, még az ENSZ égisze alatt is, tehetetlen velük

szemben. Nyilvánvaló tehát, hogy újabb tíz év kell a drogok elleni háborúhoz,

és évente még úgy pár százmillió dollár, hiszen ez is csak háború, amihez, mint

tudjuk, legalább három dolog szükséges: pénz!

Szóban forgó kormánydelegáltak feladata tehát nem volt bonyolult, és valójában

szakmai sem, így számukra csak az esemény elsô két napja, az úgynevezett

„magas szintû rész” volt kötelezô, az azt követô négynapos szakmai vita nem.

Amúgy is felesleges, nem érteni kell a témához, hanem dönteni, ahhoz meg ugye

bátorság kell, meg politikai támogatás, nem pedig szakértelem…

Az 52. CND Konferencia történéseirôl, eredményeirôl és hangulatáról az egyik

résztvevô, Fredrick Polak holland pszichiáter nyilatkozott lapunknak, aki ezúttal

sem mulasztotta el megkérdezni Costa fôigazgatót, mivel magyarázza, hogy

Hollandiában átlagos mértékû a fogyasztás, pedig 30 éve szabadon hozzáférhetô

a kannabisz, és még a társadalmuk sem omlott össze?

A bejáratnál nemzetközi civil szervezetek tartottak demonstrációt, melynek

a TASZ is aktív részese volt. Ketrecekben „raboskodó” aktivisták és transzparensek

hívták fel az érkezô delegáltak fi gyelmét az ártalomcsökkentés fontosságára,

a liberalizáció és a dekriminalizáció szükségességére, valamint arra, hogy

amit tenni készülnek, azzal is biztos szolgálnak, épp csak nem az országuk és

közösségük érdekeit. Ezt hangsúlyozandó a demonstrációban részt vevô aktivisták

a prohibíció olasz pápájának (Costa) arcképével díszített ezerdollárost osztogattak

az érkezôknek.

A legnagyobb feltûnést és sajtóvisszhangot azonban Evo Morales, Bolívia indián,

ôslakos elnöke váltotta ki, amikor beszéde alatt – melyben

a dél-amerikai kokatermesztôk érdekében szólalt fel – nemcsak megmutatta,

hogyan is néz ki a koka, de minden további nélkül elrágott egy levelet, aztán még

egyet. Majd közölte: „Ez nem kokain. Ez a kokalevél egy kultúra része.

Nem kábítószer, és nem lehetséges, hogy a kokalevél az ENSZ kábítószerlistáján

legyen. Bolívia egyik kokatermelô régiója dolgozóinak vezetôje vagyok. Most

elnök vagyok. Ennek a kokalevélnek termelôje vagyok, de a termesztés miatt nem

vagyok kábítószer-kereskedô. Fogyasztója is vagyok ennek a kokalevélnek. […]

Ezen felül azt is mondja (az 1961-es ENSZ Egyezményre utalt, amire a tiltást a

mai napig alapozzák), hogy nemkívánatos intellektuális és morális változásokat

okoz a személyiségben. Én nem érzem magamban ezeket a változásokat, nem

lehetnék Bolívia elnöke, ha képtelen lennék rá. Ezt egyszerû megérteni. […]

De mindezen felül szeretném tudatni Önökkel, hogy a bolíviai nép, az ország

története során elôször, új politikai alkotmányt hagyott jóvá

a szavazataival. És ebben az új alkotmányban a 384. cikkely azt mondja: az állam

védi az eredeti, ôsi kokát mint kulturális örökségét.”

Ezek után próbáljuk együtt elképzelni, amint Sólyom László, vagy bármelyik

közjogi méltóság, vagy akár elsôvonalas magyar politikus kiáll a nemzetközi

nyilvánosság elé, és ellentmondást nem tûrôen, mégis udvariasan közli a világgal,

hogy hazánkban már ezer éve termesztik és használják a kendert számos

különbözô célra, így rekreációra is. És azért, mert Amerika és Európa mennyiségi

fogyasztásra szocializált polgárai erre is csak úgy képesek, mint

ahogy azt a kólával teszik, attól még elsôsorban nem kábítószer, de még ha

az, akkor sem a tiltás a helyzet megoldása. Mivel azonban velünk az elmúlt

ezer évben sem történt hasonló, és szerintem a következôben sem fog, inkább

képzeljük azt, hogy bolíviaiak vagyunk! Viva Morales, viva la coca!Lukács Gábor

fõszerkesztõ

AZ ÖTVENKETTEDIK SEMMI

TARTALOMTARTALOM

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok ér-tékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minôsül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom elsôd-legesen szórakoztató és ismeretterjesztô céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója nem támogatja a kiadványban megjelenô termékek illegális használatát. A kiadó nem vállal felelôsséget a lap értékesített felületein megjelenô állításokért. A szerkesztôsé-gi cikkben megjelenô minden vélemény a szerzôtôl származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Idônként nem lehetséges a szerzôi jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény elôterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegrôl és képrôl azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyi-latkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történô sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájá-rulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

GREENFO 4–6

INTERJÚ

ENGEDELMES NEMZETEK SZERVEZETE

A GLOBÁLIS DROGPOLITIKA KUDARCA ÉS FOLYTATÁSA 8–12

CIVIL NO csENSZ! DELEGÁLTAK VS. CIVILEK (TÉT NÉLKÜLI, BARÁTSÁGOS) 14–15

KENDER+MÉDIA JÓTÉKONY VÁLSÁG?A KÖZGAZDÁSZOK IS LEGALIZÁLNÁNAK 16

GURU+MONDJA TAVASZI GERILLÁK

18–19

ÁSÓ+KAPA NÖVÉNYEINK ETETÉSE 20–21

HIDROPÓNIKA, MELEGBEN 22–23

CANNA+GLOBE TÁLIBOK SKANDINÁVIÁBAN

AKIK MÉG HISZNEK

A DROGMENTES TÁRSADALOM UTÓPIÁJÁBAN 24–26

PREVENTIVE HELYBENJÁRÁS

28–29

MEDICINAL A NAGY BONGTEÓRIA 30–31

BETÉRÕ PARADICSOMSZÖVETSÉG 32

A’LA CANNA SKA! SKA! SKA! FEHÉREN FEKETE ÉS FEKETÉN FEHÉR 36–37

JAMAICA LÁNGJAIEMPRESS AYEOLA, AVAGY FIRE MAMA 38–39

SPANGLIVAL A FÖLD KÖRÜL

BRIAN PRESTON: FÛBOLYGÓ 43

ELVESZETTEK PURGATÓRIUMA FLIEGAUF BENEDEK: DEALER

45

BIO-BAK.NLEZER ELGURULT MEGAPIXEL

47

PAPRIKÁS CSIREK 48

24

14

38

8

4

PEST MEGYE ERŐSÍTPest megyében nôtt a marihuánafogyasz-tók száma – ez derült ki a Pest Megyei Kábítószerügyi Egyeztetô Fórum március 18-i tanácskozásán. Ezzel együtt viszont lassult a drogfogyasztók számának növe-kedése, noha a fôváros közelsége miatt a megyében még mindig könnyû hozzájut-ni a tiltott szerekhez.

A jelentés szerint a régióban csak a marihuánafogyasztás nôtt. Szehofner József, a testület szakmai társelnöke úgy véli, hogy a prevenciós programokkal ez a trend lassítható, mi több: meg is állítható! Ugyanakkor hozzátette, hogy az iskolák-ban folyó megelôzô-felvilágosító mun-ka hatékonyságáról kevés az információ – mily meglepô, ugye? –, ám a civil és egyházi szervezetek egyre eredményeseb-ben veszik ki a részüket a drogprobléma kezelésébôl.

Örüljünk tehát, hogy gyermekeink to-vábbra is a hozzá nem értô szcientológu-soktól tanulhatják a tiszta, felelôsségtel-jes és mindenekelôtt tudatmódosítástól mentes élet fortélyait ahelyett, hogy végre észérvekkel nevelnénk és világosítanánk fel a jövô generációját!

A HOSSZÚ ÉLET TITKA?Nigériában egy 114 éves férfi t vettek ôri-zetbe március közepén, mert a háza mö-gött száz zsák kannabiszt találtak. A 19. század végén született Sulaimon Adebayo tagadta, hogy köze lenne a droghoz, az afrikai ország délkeleti részén lévô Ogun állam rendôrsége azonban állítja, hogy egy „füles” alapján jutottak a kannabisz nyomára. Arról nem szól a jelentés, hogy a zsákokban mekkora mennyiségû fû volt.

Akárhogy is, 114 évesen az ember már csaknem árt a társadalomnak, az azonban valóban nehezen hihetô, hogy ennyi idô alatt soha, egyetlen szálat se…

KAMPÁNY A HAMISÍTOTT GYÓGYSZEREK ELLENÚgy tûnik, a kormány is felismerte, hogy a hamis tabletták piaca nem csak az ecsta-sy fogyasztóit, hanem a potencianöveke-désre, az izomgyarapodásra vagy éppen a nyugodt alvásra vágyókat is veszélyezteti, ezért a Hamisítás Elleni Nemzeti Testü-let (HENT) kampányt indított az ilyesfaj-ta pirulák ellen. Az „Új rend és szabad-ság” programért felelôs kormánybiztos, dr. Kondorosi Ferenc ugyan felhívja a fi -

TILTÓLISTÁN A BZP

A karrierjét Új-Zélandon megalapo-zó, „legális partidrogként” elhíresült szer 1999-ben tûnt fel Európában mint a speed legális alternatívája vagy egyenesen mint „herbal ecsta-sy”, de használata a hazai szcénában csak tavaly kezdett el terjedni.

Amikor 2009. január 1-jén til-tólistára került Magyarországon, a legtöbben valószínûleg még nem is találkoztak a benzilpiperazin (BZP) nevével. A Drogriporter március el-sején, az Európai Drogmonitorozá-si Intézet (EMCDDA) tanulmánya alapján még legálisnak mutatta be a szert, és felhívta a fi gyelmet a head-shopokban árult, magas hatóanyag-tartalmú BZP-tabletták veszélyére. Csak pár nappal késôbb értesültek egy körlevélbôl (a szakma nagy ré-szével egyetemben) arról, hogy a BZP már januárban tiltólistára ke-rült. Az EMCDDA-tanulmány szerint a szer stimuláns potenciálja nagyjá-ból tizedannyi, mint az amfetaminé (speed), és az eddigi, 20 milliósra becsült használat mellett mindössze két halálesetet regisztráltak. A BZP-t az USA-ban 7 éve egy hamis ta-nulmány alapján tiltották be, amely „tévesen” tízszer erôsebbnek állítot-ta be a szert az amfetaminnál.

Itthon egyszerûbb módszert vá-lasztottak: elôzetes egyeztetés nél-kül, ismeretlen kritériumrendszer alapján, kvázi titokban nyilvání-tották kábítószernek, a drogszak-ma bevonása és utólagos értesítése mellôzésével. A döntés tehát tisztán politikai, és teljesen fi gyelmen kívül hagyja a közegészségügyi megfon-tolásokat. Talán majd újragondol-juk, amikor BZP néven sokkal veszé-lyesebb hatóanyagú tabletták jelen-nek meg a feketepiacon.

SZAGOT FOGTAKAz elmúlt két hónapban nemcsak Ma-gyarországon, hanem Európa-szerte szokatlanul aktívak voltak a drogkeresô szervek. Talán csak kifi nomult a szaglá-suk, talán rájöttek, hogy nem az alkalmi fogyasztót kéne úton-útfélen vegzálni, hanem érdemes sokkal összehangoltabb akciókkal lefülelni az ipari termesztôket – ki tudja?

Mindenesetre február közepén francia rendôrök egy párizsi la-kásban kere-ken egy tonna, azaz egymillió gramm kanna-biszra bukkan-tak kétszázezer, valószínûleg nem becsületes munkával meg-keresett euro társaságában. A zöldséget és a pénzt lefoglalták, valamint öt személyt – volt köztük 16 és 55 éves is – ôrizetbe vettek.

Néhány nappal késôbb a Scotland Yard detektívjei is villantottak egyet: egy lon-doni általános iskolában lepleztek le egy valóságos kannabiszfarmot, amit a kazán-házban létesített a szemérmetlen és min-denféle erkölcsi érzéktôl mentes gondnok. Az ügy érdekessége, hogy a rendôrséget nem az iskola, hanem az áramszolgál-tató értesítette, miután feltûnt, hogy az intézmény a megszokottnál jóval na-gyobb mennyiségû áramot fogyaszt. A 44 éves pedellus profi módon szerelte fel az ültetvényt, és hónapokon keresz-tül nevelgette a növényeket. Az iskolába egyébként – ahol egyszersmind óvoda is mûködik – 3 éves kortól 11 éves korig jár-nak gyerekek.

A svájci egyenruhások munkáját a Google Maps segítette: az on-line mûholdas térképszoftver képeit böngészve véletlenül bukkantak rá egy 7500 négyzetméteres ül-tetvényre Thurgau kanton északkeleti ré-szén. A véletlen felfedezés révén egy egész bûnszövetkezetet sikerült felszámolniuk. A nyomozás során végül tizenhat személyt letartóztattak, lefoglaltak 1,1 tonna hasist, valamint készpénzt és értéktárgyakat kö-rülbelül kétszázmillió forintnak megfelelô értékben. A gyanú szerint a bûnbanda hét tonna hasist és marihuánát adott el 2004 és 2008 között, melybôl évente 3–10 mil-lió frank bevétele származhatott.

5

gyelmet az illegális gyógyszerek veszélyei-re, arról azonban nem szól, hogy a legális gyógyszerek évente közel tízszer annyi túladagolásért felelôsek, mint az összes kábítószer együttvéve, jelentôs részük kifejezetten addiktív, és visszaélésszerû használatuk (többnyire alkohollal együtt fogyasztva) már a legelterjedtebb tudat-módosítási forma a fi atalok körében.

Azonban adódik itt egy másik kérdés is: ha közegészségügyi célokat tartunk szem elôtt, nem lenne érdemes a hamis kábítószerek ellen is fellépni? Aki egy ki-csit is követi a kábítószerpiac változásait, az bizonyosan szembesült azzal, hogy az

ecstasy néven árult tablettába évek óta az eredetinél (MDMA) sokkal veszélyesebb anyagokat tesznek, a füvet homokkal ütik fel, hogy a szennyezett heroinról ne is be-széljünk. Az IRM egy bûnügyi szakértôje már benyújtott egy javaslatot „Kritikus kábítószerek hatóanyag-tartalmának mo-nitorozása” néven, amely 5-6 millió éves ráfordítással sok életet menthetne meg, állami fi nanszírozást azonban természe-tesen nem kapott.

A dílerek leleményessége megköve-telné a hamis illegális szintetikus dro-gok, de még a felütött kannabisz elleni harcot is. A realitáshoz alkalmazkodó drogszabályozás híján ez azonban aligha kivitelezhetô…

COFFEESHOPPEREljárást indítottak a legnagyobb holland coffeeshop, a 2008 májusában bezárt terneuzeni Checkpoint tulajdonosa és több munkatársa ellen, akik a vád sze-rint tagjai egy, a drogkereskedelemre épült bûnszervezetnek. Az ügy a holland törvénynek arra a kiskapujára mutat rá, mely ugyan tiltja a kannabisz termeszté-sét, azonban a hallgatólagos tolerancia

bô harmincéves gyakorlata szerint nem foglalkozik azzal, hogyan kerül a coffee-shopba az ott már legálisan fogyasztható füstölnivaló (lásd CK 2009/1. február – A hollandok gyógyszere, A hátsó ajtó és a gedoogbeleid mögött).

Világos, hogy a büntetôjogászok által máris példaértékûnek kikiáltott tárgya-

6

gazdasági ágazat fejlôdött ki, ami évi 14 milliárd dolláros forgalmat bonyolít – csaknem kétszer akkorát, mint a máso-dik helyezett tejipar.

Ráadásul az ötlet akár meg is valósul-hat, hiszen az USA igazságügy-minisz-tere, Eric Holder nemrégiben amellett kardoskodott, hogy az államok maguk határozhassák meg, mennyire szûkítik, vagy éppen szélesítik ki az orvosi mari-huánafogyasztás törvényi kereteit. Mind-emellett ígéretet tett arra, hogy a továb-biakban ritkábbak lesznek a füvet árusító „patikák” elleni razziák.

Ha törvényerôre emelkedne a legalizá-ciós elképzelés, akkor 21 éves kor felett – csakúgy, mint az alkoholhoz – minden-ki hozzájuthatna a marihuánához. Unci-ánként 50 dollár adót vetnének ki, ami becslések szerint évi 1,3 milliárd dollár bevételhez juttatná az államot, miköz-ben megspórolhatná az üldözésre és a jogi procedúrára költött, szintén egymil-liárd dollár körüli összeget. (Az már más kérdés, hogy a költségvetés hiánya az „aranyállamban” a februári adatok szerint a 42 milliárd dollárt kóstolgatja!)

A várható gazdasági elônyök azonban nem gyôznek meg mindenkit. Egyesek szerint az utolsó dolog, amit az államnak tennie kellene, hogy még egy tudatmó-dosító szert engedélyez, hiszen az alko-hol- és a túlzott gyógyszerfogyasztás már így is rengeteg gondot okoz, a döntéssel pedig tovább nône a szabadidôs füstölôk száma.

ALKOHOL VS. KANNABISZEgy újabb kutatás látott napvilágot a Tengerentúlon, amely azt bizonygatja, hogy az alkohol igenis veszélyesebb drog, mint a marihuána. Két kaliforniai egyetem kutatói ezúttal a tinédzserkori szerhasz-nálat hosszú távú agyi hatásait vizsgál-ták, s megállapították, hogy a tizenévesek esetében a rendszeres marihuánafogyasz-tás kevesebb negatív idegrendszeri elvál-tozást okoz, mint a sûrû „tintázás”.

Az alkoholfogyasztó kamaszoknál rend-ellenességet tapasztaltunk az agy méreté-ben, a fehérállomány mûködésében, és a megismerôképesség fejlôdésében is. A kannabiszfogyasztók szintén mutattak elváltozásokat a „tisztán élôkhöz” ké pest, de jóval csekélyebb mértékben – áll a ku-tatók jelentésében, amit a Clinical EEG and Neuroscience tudományos magazin januári számában közöltek.

A kutatás eredményeire reagálva az amerikai kannabisztörvények reformá-

GREENFO

lás alapvetôen befolyásolhatja Hollan-dia könnyûdrog-politikáját: ha a coffee-shop tulajdonosát, Meddy Willemsent bûnösnek találják az illegális kannabisz-termesztés és a szervezett beszerzôi lánc támogatásában, akkor más tulajokat is bûnözôként aposztrofálhatnak. A hátsó ajtó problémának természetesen több megoldása is lehet.

Egyrészt a hallgatólagos tolerancia törvénybe foglalt intoleranciává alakul-hat, és a fûvel kapcsolatos minden te-vékenység tiltottá válhat. Bár a keresz-ténydemokraták örülnének ennek, nem túl valószínû, hogy 30 évnyi sikeres mûködés után ez bekövetkezik.

Másrészt az ügy hatására a jelenle-gi gyakorlat törvényerôre emelkedik, és ezentúl a kávézók számára termesztôk-nek sem kell illegalitásban dolgozniuk. Ez lenne a legésszerûbb megoldás, és ezt sürgeti több határ menti város polgár-mestere is.

Persze az is elképzelhetô, hogy min-den marad a régiben.

Mi innen, bô ezer kilométer távlatá-ból csak bizakodni tudunk a józan ész diadalában.

MARIHUÁNÁVAL KALIFORNIÁÉRT?

Az USA nyugati partján újra felmerült, hogy a marihuána legalizálásával lehetne elébe menni a pénzügyi katasztrófának – Kalifornia állam ugyanis alig látszik ki az adósságból, néhányan már a csô-döt vizionálják. Az ötlet a demokratáktól, egészen pontosan egyik képviselôjüktôl, Tom Ammianótól származik: legalizálná és megadóztatná a marihuánát, amivel véleménye szerint helyrebillenthetô lenne a költségvetés. Lehet, hogy ô maga volt Christopher Springer? (CK 2008/2. Legális fû Kaliforniában?)

A kannabiszszármazékok persze arra-felé nem csupán az alvilággal és a po-kol bugyraival vannak összefüggésben. A gyógyászati célra termesztett marihuána 1996-os engedélyezése óta óriási mezô-

lásáért küzdô szervezet, a NORML (Na-tional Organization for the Reform of Marijuana Laws) igazgatóhelyettese, Pa-ul Armentano elmondta, hogy fenntart-hatatlan a jelenlegi helyzet, amelyben az állami rendelkezések a keblükre ölelik a szeszt, miközben a bizonyíthatóan keve-sebb egészségügyi kockázattal járó mari-huánát tûzzel-vassal irtják.

VILÁGMÉRETŰ FELVONULÁS

A május 2-i és/vagy 9-i hét végén újra összegyûlnek a világ marihuánaszimpa-tizánsai, hogy hallassák békés hangjukat a törvényhozók felé, s egyben megünne-peljék a Kender Világnapját. (Azért a két dátum, mert elôfordulhat, hogy néhány országban valamelyik egybeesik más ün-nepekkel – nálunk például május elsô va-sárnapján anyák napja miatt nem célszerû ilyen rendezvényt tartani.)

A 2009-es globális felvonulásra idáig 195 város jelentkezett, köztük a Kender-mag Egyesület révén Budapest is – ám azt lapzártánkkor még nem tudni, hogy milyen akcióval készülnek, és azt sem, hogy pon-tosan melyik nap. (A www.cannabis.kul-tusz.com oldalon azonnal jelezzük, amint kiderülnek a részletek.)

Most tehát annyi bizonyos, hogy mi sem maradunk le a világraszóló kender-ünneprôl, melynek fô jelmondatai: Érjenek véget a letartóztatások – nem kell több hazugság!; Engedd szabadon a gyógyszert – gyógyíts, ne háborúzz!; Vesszen a bör-tönállam! Tavaly 237 város vett részt, idén azonban háromszáznál is több helyi kö-zösség csatlakozását várják a szervezôk.

7

Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának 52. ülésén a döntéshozók ismét

bizonyították nyílt vitára való képtelenségüket, és újabb tíz évet adtak

az eddig is jelentős károkat okozó és látványosan nem működő, tiltó

drogstratégiának. Már az első nap megszületett az a politikai deklaráció,

mely csírájában fojtotta el a tudományos igényű, valós érveken nyugvó

egyeztetés lehetőségét. Ám még így is volt néhány emlékezetes pillanata

az ülésnek, melyeket az egyik részvevő, Fredrick Polak holland

pszichiáter idézett fel nekünk, aki ezúttal is feltette kérését

A. M. Costának, de választ most sem kapott.EN

GEDELM

ES N

EM

ZETEK S

ZERVEZETE

A G

LOBÁLI

S D

ROGPOLI

TIKA K

UDARCA É

S F

OLY

TATÁ

SA

8

9

Cannabis Kultusz: Láttuk, hogy csat-lakozott a TASZ által szervezett akció-hoz és sajtótájékoztatóhoz. Milyen visszhangja volt ennek a konferenciá-ra meghívott vendégek között?

Fredrick Polak: Elôször is szeretném leszögezni, hogy ezt az eseményt nem tekinthetjük konferenciának. Egy konfe-rencia rendszerint tudományos légkörben zajlik, olyan emberek részvételével, akik az adott szakterületen dolgoznak, és an-nak aktualitásait szeretnék megvitatni. A CND éves találkozóin azonban egyáltalán nem ez a helyzet. Nem érdeklik ôket az újabb kutatási adatok és kimutatások, csak arra koncentrálnak, hogy továbbvi-gyék ugyanazt a politikát, és még több pénzt szerezzenek rá. Elkeserítô, hogy sokan – leginkább a fejlôdô országokból – csupán pénzügyi igényekkel léptek fel, miközben nem is szeretnének nyitottan beszélgetni a témáról. Ezért mondom, hogy egy tudományos konferencia valami egészen más természetû dolog.

CK: Ezek szerint nem volt rá esély, hogy hatást gyakoroljanak a drogpoli-tika alakulására például a demonstráló civilek?

FP: Ezt sosem tudhatjuk. A demonst-ráció helyszíne nagyon jól lett kiválaszt-va, ugyanis a 2-300 résztvevô a belépés elôtti hosszú sorban állás alatt szembe-sült a ketrecekkel és a transzparensekkel. Néhányan barátságosan, mások elutasí-tóan fogadták, úgyhogy ha nem is azon-nal, de hosszú távon lehet hatása. Ez az igazi nehézsége a támogatói munkának: számunkra már világos, hogy a tiltást be kell fejeznünk, és inkább ma, mint hol-nap. Ennél azonban sokkal lassabb lesz, és nem vagyok biztos benne, hogy fel le-het gyorsítani a folyamatot. Én sokakkal együtt azon vagyok, hogy felgyorsítsam.

CK: Hallottuk, hogy új deklaráció készült a következő 10 évre. Nagyon meglepett minket, hogy már az első napon megszületett, a széles körű vita előtt. Mi történt a fennmaradó napokon?

FP: Ez az úgynevezett „magas szintû találkozó” két napig tartott, amit a hét-vége követett. A következô négy napon gyakorlati és részletekbe menô kérdések kerültek megvitatásra. Csak néhány indít-vány hangzott el a változtatásról, de azo-kat is abszolút feleslegessé tette a meg-elôzô, magas szintû rész. A politikusok egy konszenzuson alapuló nyilatkozatot akarnak felmutatni, ami azonban teljesen független az elmúlt 10 év értékelésétôl, vagy a tudományos eredményektôl. Vilá-

gossá vált, mindeddig abban az illúzió-ban éltünk, hogy pl. a civil szervezetek találkozóin született egyezménynek ha-tása lehet az ENSZ döntésére. A Beyond 2008 nevû civil egyeztetésen úgy tudtuk, hogy az ott születô nyilatkozat fontos visszajelzés lesz a CND számára, ame-lyet az ülésen fel is olvasnak. Ez egész egyszerûen nem így történt.

CK: Mégsem olvasták fel?FP: De felolvasták, udvariasan meg is

hallgatták, de a jövôbeli stratégia szö-vege addigra már készen állt, amely az utóbbi 10 évet sikerként könyvelte el. Talán nem kéne emiatt megharagud-nunk, de úgy gondolom, hogy szégyen, ami történt.

CK: Miért ne haragudhatnának meg miatta? Az ENSZ azt kommunikálta a civilek felé, hogy a véleményüket beilleszti a döntéshozatalba. Ennek ellenére már az első nap készen állt a kizárólag saját álláspontjukon nyugvó deklaráció.

FP: Nagyon kevés idô volt arra, hogy változtassunk a szövegen, pedig hóna-pok óta küzdöttünk azért, hogy befolyást gyakoroljunk a deklarációra. A fô kérdés számunkra az ártalomcsökkentés körül zajlott. A Beyond 2008-on 250 civil szer-vezet egyezett meg abban, hogy az árta-lomcsökkentést és az emberi jogokat bele kell foglalni az ENSZ drogpolitikájába. Az ENSZ-nek ezt minden orgánuma és irodá-ja elfogadta, a Kábítószer- és Bûnüldözési Iroda (UNODC) kivételével. Néhány CND-tagország egyenesen úgy reagált, hogy: „a drogok ellen küzdelemben nincs szük-ség az emberi jogok védelmére. Miért ké-ne egyáltalán tárgyalni róla?”

Tehát a civil szervezetek üzenete egyál-talán nem jutott el a CND-hez. Costa úr csak szájkaratézik ezzel kapcsolatban. Van egy új mantrája, ami valahogy így hangzik: „Tudjuk, hogy a drogok ölnek, de nekünk nem szabad ölnünk a drogok miatt.” Ezzel próbálja azt bizonyítani, hogy védi az emberi jogokat. Ez szerin-tem nem jelent kiállást a halálbüntetés ellen, csak annyit állít, hogy talán nem a legjobb stratégia. Ezt övezi az a show, amivel progresszívnek láttatja magát az emberi jogok vonatkozásában, de ez csak színház.

CK: Voltak olyan országok, ame-lyek kiálltak az ártalomcsökkentés mellett?

FP: Igen, a legtöbb EU-s és latin-ame-rikai ország, illetve Ausztrália is. Santa Lucia, az egyik legkisebb állam volt talán az egyetlen, melyet egy, a drogok terén igen képzett ember képviselt. A többi országból diplomaták jöttek, akik más-nap már egy másik irodában a nukleáris fegyverkezésrôl tárgyaltak, és a drogok témája talán nem is érdekelte ôket, de túl kellett esniük rajta. Ez a probléma: aki-ket igazán érdekel a téma, azok túl ala-csony pozícióban ülnek a delegációkban. Egyedül Santa Lucia delegáltja, Marcus

Day volt képzett és magas pozíciójú egy-ben. Nagyon fontos dolgokat mondott az ártalomcsökkentésrôl, például, hogy a kezelést nem csak tisztákkal, hanem dro-got még használókkal is el lehet kezdeni. Olyan életkörülményeket lehet számukra teremteni, melyben egy egészségesebb életmódot folytathatnak. Azt hiszem, most elôször hangzott el ilyen felvetés a CND plenáris ülésén.

CK: Hogyan reagáltak Evo Mo-rales felszólalására? Az sem volt mindennapi.

FP: A beszédét sok ponton lelkes taps fogadta, de sosem lehet tudni… Amikor másvalaki egy számomra elfogadhatatlan kijelentést tett, ugyanannyian tapsoltak. De úgy látom, hogy meleg fogadtatásban részesült Bolívia ôslakos, indián elnöke, és odafi gyeltek rá, fôleg amikor elôvet-te a kokaleveleket. Kicsit sokat ismételte magát, de egy latin-amerikai elnökhöz képest ez egy rövid beszéd volt. (nevet) Többször elmondta, hogy a kokalevél nem kábítószer, inkább egyfajta táp-lálék – majd elrágott egy levelet, majd pár perccel késôbb még egyet. Ez sokak számára megdöbbentô volt, pár ország-ban ezért le is lehetne tartóztatni – bár nyilván nem akarják letartóztatni Bolívia elnökét. Furcsa lenne az ENSZ épületében (nevet) – mindenesetre ezzel a tettével ri-zikót vállalt, amivel sokakra pozitív be-nyomást gyakorolt. Ôszinte és bizonyos tekintetben bölcs dolog volt tôle, hogy többször megismételte: ô a kokáról, és nem a kokainról beszél. Sajnálom, hogy nem ismerte fel, hogy a kokain tiltásának

Hollandiában a kannabisz bő 30 éve szabadon

hozzáférhetõ, a fogyasztás szintje mégis

az európai átlag környékén mozog

10

sincs semmi értelme, és attól is meg kéne szabadulnunk, de érthetô, hogy számukra a koka a fontos. Morales elég jól tudja, hogy mi történik az ENSZ-ben, nem elô-ször vett részt CND-ülésen – sok éve még szövetségi vezetôként érkezett, és saját delegáltakkal akart részt venni, de be sem engedték. Elégedettséggel tölthette el, hogy most Bolívia elnökeként jöhetett ugyanoda.

CK: Felszólaltak a marihuána védel-mében is?

FP: Morales beszédére a reakció körül-belül annyi volt, hogy „köszönjük, elnök úr, az érdekes felszólalást, és most jöjjön Svédország királynôje…”. Délután azon-ban egy másik találkozón is beszélt, ahol egy amerikai legalizátor megkérdezte tôle, nem ugyanaz-e a helyzet a szintén több ezer éves kannabisszal, mint a ko-kával. Óvatosan válaszolt, nem helyeselt, de nem is utasította el a felvetést, csupán annyit mondott, hogy lehetséges, ehhez kutatások szükségesek, de számunkra a koka… – és innentôl újra önmagát ismé-telte. Mások sajnos nem.

CK: Marokkóban és Csehországban is voltak fejlemények a marihuána szabályozásával kapcsolatban. Esett erről szó az ülésen?

FP: A csehországi eredményekrôl keve-sebbet tudok, Marokkóban viszont komoly problémák vannak. Valakit, aki beszédet tartott volna a sajtókonferencián, pár nap-pal az ülés elôtt letartóztattak. A vád sze-rint pénzt kapott külföldi forrásból, hogy

rágalmazó kijelentéseket tegyen a drogelle-nes háborút támogató marokkói kormány-ról. Szerintem az egész a fantázia szülemé-nye, ô csak annyit állított, hogy korrupció történt a marokkói drogellenes szervezet-ben. Ki fi zetett volna neki? Az ENCOD-dal ugyan kapcsolatban áll, de nekik nincs sok pénzük. Szerintem ezek kitalált vádak, az illetô viszont még mindig börtönben ül. Ô egyébként azon illegális kannabisz-, koka- és máktermesztôk védelmében szólalt vol-na fel, akik idén januárban elôször gyûltek össze Barcelonában, és kijelentették, hogy ezeknek az ültetvényeknek nem szabadna illegálisaknak lenniük. Valószínûleg ezért hallgattatták el azt a marokkói embert.

CK: Ezúttal is feltette a már szinte kötelező kérdést Costának?

FP: Ó, igen! Azzal kezdeném, hogy az elsô nap sajtótájékoztatóján egy dán újságíró kérdezte ugyanazt Costától, aki ezúttal valamivel nyíltabban és bôvebben felelt, mint korábban bármikor. Ez egyéb-ként megtekinthetô az UNODC weblap-ján. Én csak késôbb értesültem errôl, ezért a második nap az ENCOD képvise-letében feltettem újra a kérdést. Elôször is megjegyezte, hogy már megválaszolta, írt a honlapján róla – mintha legalább egy

cikket szentelt volna a témának. Valójá-ban csak a blogbejegyzésében érintette pár sorban, és úgy csinált, mintha vála-szolna. Most viszont egy új érvet veze-tett be, miszerint Hollandia többet költ drogprevencióra, mint sok más ország. Majd megjegyezte, hogy Amszterdamban nagyobb arányú a drogfogyasztás, mint a többi városban, míg ez a különbség más országok – például Ausztria és az USA – esetében elenyészô. Semmilyen forrásra nem hivatkozik, és az sem volt teljesen világos, hogy mire válasz ez. A kérdésem nem Amszterdamra, hanem Hollandiára vonatkozott, más országokkal összeha-sonlítva. Errôl csak annyit mondott, hogy Svédországban kevesebb a fogyasztó, és

Hollandia egy kicsivel az európai átlag fö-lött van. A mi statisztikánk ezzel szemben azt mutatja, hogy Hollandiában az átlag alatt fogyasztanak, de ez lényegtelen. Az a fontos, hogy csekélyebb arányú, mint Franciaországban, Nagy-Britanniá ban és az USA-ban, ahol teljes gôzzel folyik a drogellenes háború. Tehát nem világos, hogy mit akar ezzel bizonyítani. Az a problémám ezzel az emberrel, hogy azt állítja, válaszol, tesz is néhány kijelentést, persze mindenféle hivatkozás nélkül, de közben meg van róla gyôzôdve, hogy ne-ked kell jobban beleásnod magad a té-mába, hogy ôt megértsd. Majd megvál-toztatja a tárgyat, és valami egészen más, lényegtelen irányból újra megközelíti a témát, ám véleményének magját tovább-ra sem tisztázza.

A legfontosabb mégis az, hogy a kan-nabisz több mint 30 éve szabadon hoz-záférhetô Hollandiában, és ez idô alatt a fogyasztás szintje következetesen az európai átlag környékén mozgott. Szerin-tem ez világosan bizonyítja, hogy a kan-nabisz tiltása nem szükséges. Ha a felnôt-tek szabadon használhatják, és a fogyasz-tásuk az átlag körüli, akkor mi szükség van a tilalomra? Ez a kérdésem évek óta! És erre nincs válasza! Sajnálom, hogy nem tudtam akkor még az újságírónak adott válaszáról, pedig mondhattam volna ne-ki, hogy ha tényleg nincs ötlete, akkor én segítek: a fogyasztás elterjedtségét mini-málisan vagy egyáltalán nem befolyásolja a kormány politikája vagy a jogi státus. Ez egy szociokulturális jelenség, néha nô, né-ha csökken az ereje a kulturális faktorok és

A nemzetközi drogkereskedõk is kifejezték köszönetüket a prohibicionizmus pápájának

nem gondolkodhatunk globális drogpolitikában

az egyes országok jogi és szociokulturális

különbségeit figyelembe véve

11

12

trendek hatására, de ezekkel a kormányok nem sokat tehetnek. Beismerhetné, hogy okosabbnak kell lennünk ebben a kérdés-ben, és a küzdelem helyett a szabályozás-ra kéne koncentrálnunk. Ezt persze Costa úr nem vallaná be egykönnyen.

CK: Mit gondol, kik lehetnek a dekla-ráció mögött, amely már az ülés előtt készen állt?

FP: Úgy tudom, 45 ország tagja a CND-nek, és ôk mind benne voltak ennek kiala-kításában, de nem hiszem, hogy lenne egy ország, amely az igazi alapot képezi.

CK: Korábban azt mondta, hogy szinte az összes EU-ország kiállt az ártalomcsökkentés mellett…

FP: Igen, de azt is – és ezt tartsuk észben –, hogy erre az ülésre diploma-ták érkeztek, akik azt gondolják, hogy lassan javulni fog a helyzet. Mi viszont szeretnénk megmutatni, hogy a dolgok nem jól haladnak, és irányváltásra lenne szükség. Már hónapokkal ezelôtt hallot-tuk, hogy milyen kellemetlen folyamat a deklaráció megfogalmazása: megváltoz-tatsz egy szót, és át kell gondolnod, hogy

milyen hatása lesz, mert egyrészt ez nem világos azonnal, másrészt nem ugyanaz mindenhol.

CK: Tehát akik kialakították a deklará-ciót nem is egyeztettek szakértőkkel?

FP: Még több is van emögött! Az oro-szok, a kínaiak és a szingapúriak egyre rá-menôsebbekké váltak. Az oroszok például kijelentették, hogy tudományos bizonyíté-

kok szerint az ártalomcsökkentés nem hogy nem segít, de még ront is a helyzeten – a kutatás persze orosz nyelvû, és csak enge-déllyel hozzáférhetô. A tudomány világá-ban általában nem így mennek a dolgok. Szingapúr azt állította, hogy alkotmányos joguk a drogfogyasztók nyilvános testi fenyítése és a halálbüntetés kiszabása is. Mondhatjuk, hogy nem értünk vele egyet,

primitív vagy hatástalan megoldásnak tart-juk, de másfelôl, ha ôk így látják, az azt is jelzi számunkra, hogy nem gondolkodha-tunk globális drogpolitikában. Illúzió, hogy az összes országgal együtt kialakíthatunk egy mindenkire érvényes, mûködôképes rendszert. Be kell látnunk, hogy több fontos

dologban – így az ártalomcsökkentés és az emberi jogok kérdésében – el kell térnünk egymástól. Mi így szeretnénk fejleszteni a drogpolitikánkat, mások meg amúgy.

CK: Mi a fő különbség az előző és a mostani deklaráció között?

FP: Az újat még nem olvastam át alapo-san, ezért kollégáktól kapott információkra támaszkodom. Valamilyen módon beleke-rültek a drogügyben leginkább érintett sze-mélyek (termesztôk és krónikus használók) a szövegbe, de inkább csak a képmutatás szintjén. A másik újdonság, hogy a tûcsere- és a metadonprogramok valamivel elfoga-dottabbá váltak.

CK: A rekreációs célú használókat megemlíti a szöveg?

FP: Nem. Amit viszont szintén pozitív változásnak tartok, hogy az eltérô vélemé-nyek nagyon világosan megfogalmazódtak, és ez újabb egyeztetésekre is adhat lehetô-séget. Németország, Nagy-Britannia és Svájc drogpolitikájában alapvetô fontossá-gú az ártalomcsökkentés, és nem várhatnak újabb 10 évet. Akár új ülést is kezdemé-nyezhetnek. Az ENCOD is megfogalmazta az aggályait egy független elemzés alapján, mely szerint kevés haladás történt, tetemes ártalom és költség mellett. Úgy gondolom, hogy a refl exió éve kezdôdhet.

CK: Lát esélyt a kannabisz szélesebb körű legalizálására a közeljövőben?

FP: Véleményem szerint a koka hama-rabb lesz legális, hiszen senki nem szigo-rítana a rá vonatkozó törvényeken. A kan-nabisszal más a helyzet – Japán például a kendermagok globális tiltását tûzte ki céljául. A németek kutatást készítenek ar-ról, hogy érdemes-e tiltani a magokkal va-ló kereskedelmet. Amíg mi azt gondoljuk, hogy eljött az ideje a legalizációnak, addig mások éppen hogy szigorítani szeretnék a törvényeiket.

Kardos Tamás

abban az illúzióban éltünk, hogy a civil

szervezetek találkozóján született egyezménynek

hatása lehet az ENSZ döntésére

Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) 52. ülésén

enn

yien

kellettek ah

ho

z, ho

gy

végü

l ne tö

rténjen

semm

i

13

14 Készült a támogatásával

A sajtótájékoztatóval egybekötött de-monstráció koncepciója az volt, hogy az ülés megnyitása elôtti utolsó pillanatok-ban fi gyelmeztesse az állami delegáltakat az elôzô 10 év tiltáson alapuló stratégiá-jának teljes kudarcára, nem kívánt mel-lékhatásaira, az emberi jogok védelme és az ártalomcsökkentés fontosságára – ezzel biztatva ôket egy hatékonyabb és életszerûbb drogstratégia megalkotására. A TASZ az eseményre kiírt poszterpályá-zatának legjobb munkáival készült, és az iskolai/munkahelyi drogtesztelések ab-szurditásának szemléltetésére szimbolikus vizelettel (értsd: teával) teli tartályokat is elhelyezett a bejáratnál.

A drogellenes háború fenntartása kétségkívül jó üzlet az abból profi tá-ló bûnözôi csoportoknak – ezt maga az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának igaz-gatója, A. M. Costa jelentette ki, és hogy a jelen válság alatt is számos bankot a nemzetközi drogkereskedelembôl szárma-zó pénzek mentettek meg a csôdtôl. Errôl emlékezett meg a TASZ egyik maffi ózó-ruhát öltött aktivistája, vastag szivarral a szájában, Costa arcképével díszített, ha-mis 1000 dolláros bankókat osztogatva, melynek hátoldalán az In Memoriam Al Capone Trust nemzetközi bûnözôi háló-zata üdvözölte az adómentes bevételüket biztosító illegális drogpiac fenntartását. A diszkrimináció és a kirekesztettség érzé-keltetésére több aktivista ketrecekbe zár-kózott, és onnan nézett farkasszemet, a sorsát kezükben tartó kormánydelegáltak hosszú sorával. Spontán ötlettôl vezérelve végül a TASZ, az INPUD (Droghasználók Nemzetközi Hálózata), az ENCOD, a You-th R.I.S.E. (nemzetközi ártalomcsökkentô szervezet) és az amerikai SSDP (Diákok a Józan Drogpolitikáért) szervezetek szó-

szólói is rácsok mögül tájékoztatták a sajtót és az érdeklôdôket a jelenlegi rend-szer alkalmatlanságáról és egy ésszerûbb drogstratégia körvonalairól, amely nem politikai, hanem közegészségügyi szem-pontokon alapszik, továbbá szem elôtt tartja az alapvetô emberi jogokat. (Az eseményrôl készült video a drogriporter.hu angol nyelvû oldalán megtekinthetô.)

A helyszín megválasztása és a CND túl-bonyolított beléptetési rendszere azonban arra predesztinálta a nagyobbrészt érdek-lôdô érintetteket, hogy a demonstráció üzenete maradéktalanul eljusson hozzá-

juk. Az eseményt biztosító rendôrök lát-hatólag egy pillanatig sem érezték, hogy szükség lenne a közbeavatkozásra, sôt azt is engedélyezték, hogy a transzparen-sek két napig kint maradjanak. A belép-tetôkordon egyik és másik oldalán állók közt kialakult több, kedélyes társalgást, látványos összeölelkezést vagy a Costa-bankó feletti jóízû nevetgélést lehetett el-csípni, és a reformpárti matricák is szépen fogytak. A már-már családias hangulatú demonstráció nyújtotta elégedettséget egyetlen apró kellemetlenség árnyékolta be: a 130 országból érkezô diplomaták

NO CSENSZ!

DELEGÁLTAK VS. CIVILEK (TÉT NÉLKÜLI, BARÁTSÁGOS)

Egy szerdai hajnalon néhány, a drogpolitika megreformálásáért küzdő pesti fiatal

autóba szállt, és Bécs felé vette az irányt, azzal az eltökélt szándékkal,

hogy beleszól a készülő ENSZ-drogstratégiába. A helyszínre érkezésükkor

a TASZ installációin már az utolsó simításokat végezték, és az első küldöttek is

megindultak a konferenciaterem felé.

15

Így tovább, Pettkó! Köszönjük, Rétvári! Értjük, SZDSZ!

A Kábítószer-terjesztôk Érdekvédelmi Szövetsége (KÉSZ) üdvözli Pettkó András (MDF) országgyûlési képviselô február 24-i beszédét, amelyben kiállt a legalizációs törekvé-sekkel szemben.

Mi, a drogmaffi a képviselôi tudjuk a legjobban, milyen káros következményekkel járna, ha az állam átvenné a bûnszervezetektôl a pszichoaktív szerek szabályozását: megfosztana minket tetemes adómentes jövedelmünktôl, amit késôbb olyan hasz-nos üzletágakba fektethetünk, mint az ember- és fegyverkereskedelem. Vajon hogyan tudnánk továbbra is támogatni harmadik világbeli diktátorokat, gerillákat és terrorista-csoportokat, ha elvennék tôlünk az ENSZ becslése szerint évente 500 milliárd dollár – a mi számításaink szerint még több – forgalmat bonyolító kábítószer-kereskedelmet, amelynek mûködtetésére joggal lehetünk büszkék? Az utóbbi idôben jelentôs befek-tetéseket foganatosítottunk ezen a területen, például tengeralattjárókat építtettünk kolumbiai barátaink számára, akik ezentúl már a víz alatt is Európába szállíthatják a kokaint. Gondoljanak bele, hogy a legalizációval hány gerillát, verôlegényt, drog-futárt kellene elbocsátanunk, hány korrupt rendôr, politikus veszítené el kiegészítô jövedelmét!

Ráadásul a legalizációt követôen fogyasztóvédelmi elôírásokkal is bíbelôdnünk kel-lene, és nem üthetnénk fel kedvünk szerint a drogokat mindenféle mérgezô, szennyezô anyaggal. Felháborítónak tartjuk, hogy egyesek orvosilag felírt metadonnal vagy hero-innal helyettesítenék a visszaesô heroinfüggôk számára a tôlünk vásárolt bizonytalan minôségû utcai heroint. Milyen jogon veszik el a vásárlóinkat?!

Köszönjük Pettkó Andrásnak, hogy bátran kiállt a drogfüggôk gyógyszeres kezelése ellen és a kábítószer-kereskedôk érdekei mellett! Hálával tartozunk Rétvári Bencének (Fidesz-KDNP) is, amiért azt követelte, hogy szigorúan büntessék meg a drogtilalmat nevetségessé tevô aktivistákat – a Kendermag Egyesület már régóta bosszantó szálka a mi szemünkben is. Köszönjük az SZDSZ képviselôinek, hogy nem jelentek meg a vitán – ezzel tudtunkra adták, hogy dekriminalizációs kampányuk csak lufi , nem kell komolyan venni. Pedig egy pillanatra már elbizonytalanodtunk.

Követeljük, hogy azonnal tiltsák be a szélsôséges, liberális TASZ (Társaság a Sza-badságjogokért) által indított kampányoldalt, ahol egy holland pszichiáter rámutathat arra, hogy Hollandiában, ahol a felnôttek coffeeshopokban vásárolhatnak füvet, ke-vesebb fi atal próbálja ki azt, mint sok szigorúan tiltó országban (www.daretoact.net). Több büntetôjogi szigort, több embert a börtönökbe, kevesebb egészségügyi ellátást követelünk – hiszen ez szolgálja a mi érdekünket!

Kábítószer-terjesztôk Érdekvédelmi Szövetsége

KÖSZÖNJÜK, ÉRTJÜK!KINEK DOLGOZNAK POLITIKUSAINK?Az alábbi levelet elektronikus úton juttatták el szerzői a Kendermag Egyesülethez, rajtuk keresztül tájékoztatva az érintetteket és az érdeklődőket. Közreadjuk hát, okulásul, egyúttal jelezve, hogy az európai és a hazai kannabiszüzletben igen sok szereplő van jelen, néha egészen egyszerű érdekek mentén szerveződve. A tiltást meghaladni képtelen politikai gondolkodás olyan következményekkel jár, mely sem a „gondolkodók”, sem a fogyasztók, sem a társadalomérdekeit nem szolgálja. Másokét persze igen.

az ülésterembe érkezve már kellôen eltá-volodtak a drogreform gondolatától, és a magas szintû egyeztetés végén a koráb-bi stratégia folytatása mellett döntöttek. Ítéletük tehát újabb tíz év!

Bár senki nem várt csodákat a de-monstrációtól, az ENSZ-határozat abban a tekintetben mégis meglepô, hogy lassan az összes mérvadó grémium elhibázott-nak és károsnak ítélte az ENSZ álmait a drogmentes világról. A csúcstalálkozó idején készült felvételen Costa mintha csak az SZDSZ kampányszóvivôje lenne, mikor azt mondja: a drogfüggôség egy betegség, amely az orvosokra és nem a rendôrökre tartozik. Ehhez képest igazga-tóként esze ágában sincs a civilek talál-kozóján megszavazott ártalomcsökken-tést és az emberi jogokat belefoglalni a CND deklarációjába, és Bolívia elnökének a koka védelmében elhangzott érzékletes beszéde után örömmel támogatta a kan-nabisz-, mák- és kokaültetvények további kilátástalan irtását, ami humanitárius ka-tasztrófával fenyeget a világ több pont-ján. Fredrick Polak a vele készült inter-júban (Engedelmes Nemzetek Szervezete – A globális drogpolitika kudarca és foly-tatása) a probléma forrását abban jelölte meg, hogy a döntéshozó pozíciókba nem szakemberek, hanem diplomaták kerül-nek, akik számára egy reális drogstratégia léte huszadrangú kérdés. A legkevésbé sem zavarja ôket, hogy az ENSZ-ben egy olyan halvaszületett projektre bólintanak rá, amely több százmillió eurós ráfordítás mellett semmi kézzelfogható eredményt nem produkált az elmúlt 10 évben. Ott-hon meg mesélik, hogy milyen volt az ENSZ-ben világraszaró, bocsánat, világ-raszóló döntést hozni!

A módszertan persze a magyar parla-mentbôl is ismerôs lehet: tégy néhány ha-tásos, de konkrét állásfoglalást nélkülözô, semleges megjegyzést, amelyet mindkét oldal szívesen vall a magáénak. Ha esetleg rákérdeznének megközelítésed nyilvánva-ló hibáira (amúgy nem fognak, mert nem azért ülnek ott, csak szavaznak, nem pedig gondolkodnak), terelj, mint egy juhász-kutya, zavard össze a kérdezôt, késôbb az embereiddel és a hozzánemértôkkel szavaztasd meg eredetileg elôadott stra-tégiádat. A taktika sajnos az ENSZ-ben is mûködik, így csak az egyes tagállamok öntudatra ébredésében bízhatunk, bár pénzügyi rendszereik összeomlása sokat segíthetne a megvilágosodásban.

Kardos Tamás

1616

JÓTÉKONY VÁLSÁG?A KÖZGAZDÁSZOK IS LEGALIZÁLNÁNAK

Túl vagyunk az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) márciusi ülésén,

ahol újabb tíz évre zöldutat kapott a tiltáson alapuló drogstratégia. Ezzel

párhuzamosan viszont egyre több tudományterület kérdőjelezi meg nyíltan

a prohibíció létjogosultságát.

A Latin-amerikai Drogok és Demokrácia Bizottsága február végén kijelentette: a drogok elleni harc kudarcba fulladt, egyet-len kitûzött cél sem valósult meg, a hely-zet pedig rosszabb, mint valaha.

Szemléletváltozást sürget, többek között legalizálná a marihuánát. Március elején az Európai Bizottság is felhívta a fi gyelmet arra, hogy a tiltás nem mérsékelte a globá-lis drogproblémát, csupán földrajzilag vál-toztatott a helyzeten. Az ENSZ megköze-lítésének legsúlyosabb mellékterméke sze-rintük a szervezett bûnözés megerôsödése és az erôszak elharapódzása. A jelentés már pár nappal az ENSZ-konferencia elôtt elérhetôvé vált, a grémium mégsem vette azt fi gyelembe a stratégia kialakításakor. A CND igazgatója, A. M. Costa elhíresült kiszólása szerint a válság idején több ban-kot is az illegális kábítószerpiac bevételei mentettek meg a csôdtôl! És ha így van, ugyan miért ne lehetne ezeket a forráso-kat egy legális, szabályozott modellben megteremteni?

Közgazdászok jelentôs hányada vissza-térôen érvel a marihuána és más drogok legalizációja mellett, pénzügyi kalkuláci-ókkal mutatva ki azt a tetemes összeget, amitôl a tiltás miatt a kormányok elesnek. A 20. század talán legbefolyásosabb kon-zervatív közgazdásza, a Nobel-díjjal is ki-tüntetett Milton Friedman a 70-es évektôl következetesen ellenezte a drogtilalmat, a legális szabályozást támogatva.

Dr. Jeffrey Miron, a Harvard Egyetem közgazdaságtan-professzora egy 2005-ös tanulmányában rámutatott, hogy a mari-huána legalizációjával az USA évi 10-14 milliárd dollárt spórolhatna meg, amit egészségügyre, prevencióra vagy a gaz-dasági válságok idején egyéb területekre fordíthatna. Emellett kevésbé kockázatos fogyasztási mintázatok terjedhetnének el, és a feketepiacról származó anyagok vál-

tozó minôségétôl sem kellene tartani. A kezdeményezéssé kinôtt tanulmány mögé rövidesen 500 (!) amerikai gazdasági szak-tekintély állt, és levélben szólította fel a kormányzatot a marihuánatilalomról foly-tatott nyílt és ôszinte társadalmi párbe-széd elindítására. Amibôl persze nem lett semmi.

A jelen gazdasági válság új löketet adott a legalizáció körüli kalkulációknak. 2008 októberében Eric E. Sterling, a Criminal Justice Policy Foundation nevû kutatóin-tézet elnöke állt ki a marihuána legalizá-ciója mellett, mondván, a börtönbe került füvesek hatalmas költséget jelentenek az államnak, kiesnek a vásárlópiacról, és a szabadulásuk után is ritkábban tesznek szert legális jövedelemre. A 13 éves alko-holtilalom 1933-ban, a nagy gazdasági világválságban ért véget, hogy újabb álla-mi bevételek és munkahelyek szülessenek. Sterling szerint a marihuána hasonló sze-repet tölthetne be a mostani válságban.

Az Economist 2009. március 5-i szá-mában terjedelmes írás jelent meg, azzal a merész központi állítással, hogy a drog-

problémára adott legkevésbé rossz válasz az összes kábítószer legalizációja, hiszen mindent egybevetve ez a megközelítés jár a legkevesebb ártalommal. A költségek-re fókuszáló érvek mellett az Economist mérlegeli az emberi jogokat (bebörtön-zések), az egészségügyi kockázatokat (az utcai anyagok kiszámíthatatlansága, a HIV terjedése az egymás közt megosztott fecskendôk használatával), és azt a drog-háborút, amely tavaly csak Mexikóban 6000 áldozatot követelt.

A megoldás természetesen nem merül-ne ki pusztán a legalizációban, hanem a jelenséget átemelné a törvény területérôl a közegészségügybe, így magában fog-lalná az ártalomcsökkentés mint szem-léletmód terjesztését, az oktatás megre-formálását, ugyanakkor megszüntetné a kokatermesztôk és a drogfogyasztók zak-latását. A hiteles információk átadásával a kormányok a kevésbé veszélyes szerek használata felé terelhetnék fogyasztói-kat, és több lehetôségük lenne függôik kezelésére is. Az Economist szerint az új drogpolitika azokban az országok-ban is alkalmazható lenne, melyeket a szervezett bûnözés a leginkább érint. A piac átvételével megfosztanák a maffi át évi 320 milliárd dollárra becsült illegális jövedelmétôl.

Az Economist a világ egyik legrango-sabb gazdasági szaklapja, s mint ilyen, a komplex társadalmi jelenségekhez is el-sôsorban fi nanciális szempontból közelít. Válság idején, az egészségügyi kiadások csökkentésére hivatkozva például gyak-ran érvel az eutanázia mellett – ám ezek nem pusztán anyagi kérdések! Mindemel-lett bármelyik diszciplína felôl nézzük, az biztosnak látszik, hogy újabb 10 év eltel-tével sem lesz drogmentes a világ. Most már csak az ENSZ-nek szóljon valaki!

KT

17

Jorge Cervantes rovata

18

A kenderültetvény gondos elrejtése a leg-fontosabb a siker eléréséhez. A kültéri termesztés során minden a kert elhelye-zésétôl függ, beleértve a nevelt fajtát, az alkalmazott stratégiát és az összes rizikót, amit vállalsz.

Helyszín kiválasztása

A legjobb hely a kültéri termesztésre, amit nem találnak meg. Rejtett zugokat sokkal könnyebb találni, mint azt gondolnád, fô-leg, ha a „kis növény” stratégiát folytatod. A kis növényeket sokkal egyszerûbb elrej-teni, ráadásul nyáron senki sem foglalko-zik azzal, hogy apró marihuánakerteket keressen.

Fordítsd a nap fekvését a saját hasz-nodra! A napsütés szöge egyre nagyobb, a déli napsugarak a legerôsebbek. A növé-nyeknek legalább 5-6 óra közvetlen déli napfényre van szükségük, hogy egészsé-ges, kövér gubót növesszenek.

Ha városban élsz, vagy kíváncsi sze-mek elôl védett területen, akkor sokféle lehetôséged adódik a ház körüli vagy az

szezon van, vigyél érvényes horgászenge-délyt és horgászbotot, ha madárlesôsze-zon, vigyél távcsövet és ismertetô köny-vet, vagy csak szimplán vidd magaddal a kutyád, hogy azt mondhasd: sétáltatod. Legyen kész sztorid minden esetre, sosem tudhatod, kivel futsz össze!

Mindig a lehetô legkisebb mennyiségû terhelô bizonyítékot tartsd magadnál, csak az legyen nálad, amire szükséged lesz a veteményesben. Ha digitális fotó-kat készítesz a kertedrôl, tedd a fotókat külön hordozóra, amit elrejthetsz vagy megsemmisíthetsz, ha szükséges.

Lehetôség szerint mindig más úton közelítsd meg ugyanazt a kertet, és ne hagyj semmilyen nyomot! Néhány ter-mesztô még a cipôtalpát is lefedi ennek érdekében.

A földben lévô növények a cserepesek-kel ellentétben nehezen mozdíthatók. A termesztôzsákok a legegyszerûbb táro-lók, amelyekbe a kertben pakolhatsz, de a cserepekhez még álcázó vásznakat is be lehet szerezni.

Klónok és palánták

Jelentôsen megnöveled a túlélési esélyt, ha egy beltéren termesztett kis növényt ültetsz el kint. Érdemes nagy növekedési teret adó mély tárolókban kis klónokkal kezdeni. Mielôtt átülteted ôket, ellen-ôrizd, hogy minden klón és palánta gaz-dag gyökérzettel rendelkezik-e. Az alsó leveleket el is távolíthatod, és elültethe-ted úgy, hogy az új alsók 3-4 centivel a föld fölé kerüljenek. A szár a föld alatt gyökeret ereszt, a mélyebb gyökérrend-szer pedig hatékonyabban szívja fel a nedvességet.

Növessz kicsi és hátizsákban köny-nyen szállítható klónokat! Meglepôdsz majd, milyen jól boldogulnak a papírba

üvegházi termesztésre. Keresd fel a helyi kertészeteket olyan kisméretû üvegházért, mely diszkréten felállítható. Az üveg-házban nevelt növények nem láthatók a mûholdas felvételeken. Mindazonáltal a drótkötéllel a kender ágaihoz rögzített mûanyag virágok régi trükkje még min-dig mûködik!

Ha félreesô zöldterületen termesztesz, keress olyan természetes környezetet, nö-vényzetet, ami keveredik a kannabisz le-vélzetével. Sok esetben az emberek nem fi gyelnek a növényzetre maguk körül. Néhány elszórt kendernövény úgy elkeve-redik a természet változatosságával, hogy egyáltalán nem tûnik fel. De ne feledd, hogy a nagy levelek mindig elsárgulnak, amikor a gubók kinônek. Még kellemetle-nebb, ha ugyanekkor a környezô növény-zet is elsárgul...

Biztonság

Amikor a gerillaveteményesed látogatod, mindig legyen nálad valami, amivel indo-kolni tudod, hogy arra jársz. Ha horgász-

TAVASZI GERILLÁK

Hagyományosan áprilisban, a talaj menti fagyok elmúltával kezdhető

a kültéri termesztés. Kannabisz esetében ugyanazok a kertészeti alapelvek

érvényesek, mint virág vagy zöldség esetében, egyetlen fontos kivétellel:

amíg a saját használatra történő nevelés tiltott, a marihuánaveteményest lehetõleg

ne találják meg a törvény végrehajtói – persze a tolvajok

és a besúgók is veszélyt jelenthetnek rá.

19

csomagolt növények egy hátizsákban. Az átültetés kulcsa a sok apró klón. A klónok kicsit nagyobbak is lehetnek, ha virágoznak.

A nôivarú klónok alacsonyabb ter-méshozamú palánták, amelyek köny-nyen virágoztathatók. Átültetésük után tiszta, nô ivarú gubókból álló termést arathatsz le. A palánták „hibridenergiá-júak”, ami annyit tesz, hogy 25%-kal gyorsabban és nagyobbra nônek, mint a klónok, ám a felük hím lesz, csekély THC-tartalommal.

Másik lehetôség a feminizált magok használata. De komoly anyagi veszte-séget jelent, ha a róluk nôtt növények csigák vagy ôzek áldozatául esnek. A pa-lánták túlélési esélyei kültéren limitáltak. Az okos termesztô sok klónnal kezd.

Akklimatizáció

Ha a klónok már megértek a kiültetésre, meg kell erôsíteni ôket. Elég szívósnak kell lenniük ahhoz, hogy túléljék a kímé-letlen kültéri klímát. A cingár, gyenge nö-vény hajlékony levelekkel könnyûszerrel fertôzések és kártevôk áldozatává válik, hogy a szelet ne is említsük!

Elsô nap egy órára tedd ki a növénye-ket, második nap kettôre, egy hét eltelté-vel a palántáknak már 8-12 órát kell egy nap kültéren tölteniük. Az új klímájukhoz való fokozatos hozzászoktatással gyor-sabban nônek majd a kiültetés után.

Gerillakertészet

Ha úgy döntenél, hogy felcsapsz gerilla-kertésznek, mindig légy fi gyelmes, ami-kor odakint ténykedsz. A termôföldes zsákok és az öntözôfelszerelések az erdô közepén egy kissé gyanúsak lehetnek. Figyelj oda, és légy leleményes a kültéri tevékenység során!

Bár általában jobban felfújják, de tény-leg történt már néhány nagyobb kültéri rajtaütés. A legtöbb gerillaveteményes ki-csi, és csak néhány növénybôl áll, távol a járt utaktól. Sôt néhány termesztô a fákra ültet növényt. Egy diszkréten elrejtett fe-kete slaggal öntözik ôket, amit a fán el-dugott cseréphez erôsítenek. Ilyenkor egy apró, elemmel mûködô pumpa mozgatja a felszívott vizet a növényhez.

Hátsókerti termesztés

A hátsó kertben termesztôknek könnyû dolguk van. Leginkább csak a helyi köly-kök és a zajos szomszédok miatt kell aggódniuk. Egy hátsó kertet viszonylag diszkréten gondozhatsz. Az egyik mód-szer a ház mellett lévô, alacsony üveg-házban történô termesztés. Az üvegházat magad is elkészítheted: építsd nagyjából egy méter magasra, egy méter hosszúra, és fél méter szélesre. Áshatsz lyukat a ha-gyományos kerti növények között is, és elhelyezheted a kendert egy cserépben a föld alá. Így végképp nem lesz feltûnô a növényed, ráadásul mindennap beviheted a házba, hogy 12 órás sötétséggel elôse-gítsd a virágzást. Ez a kis trükk a legtöbb termesztôt egész évre elegendô fûvel fogja ellátni.

Az ültetést elkezdheted már február-ban, s amint kibújik a növény, és megál-lapítottad a nemét, egyszerûen klónozd a nôivarúakat. A klónoknak májusra készen kell lenniük. A kis palántákat napoztasd 12 órán át, a másik 12 óra alatt pedig tartsd ôket sötétben 2–4 hétig. Ezt kö-vetôen ültesd ki.

A kikeleti jótanácsok sora ezzel még nem ért véget, júniusban az öntözéssel, a fényperiódussal, a trágyázással foglalko-zunk, és szó lesz még néhány igazi kültéri fajtáról is.

20

Emlékeztetôül vegyük sorra a gyökérrendszer felépítésének leg-fontosabb elemeit és funkcióit. A gyökerek egyrészt stabilizálják a növényt. Amikor a fôgyökér áthatol a termôközegen, a gyökérzet a kifelé növekvô gyökérszôrök segítségével rögzíti azt a talajban.

A gyökerek csak a végén, azaz a gyökércsúcsnál növekszenek. A gyökérszôrök zónája mindig közvetlenül a gyökércsúcs mögött helyezkedik el. Mivel a gyökerek folyamatosan nônek, ez a zóna is folyamatosan elôretolódik. A folyamat a következôképpen zaj-lik: a gyökér növekedésével a fi atal gyökérszôrök folyamatosan képzôdnek, miközben a régiek kiszáradnak és elhalnak. Ennek megfelelôen a növény mindig új gyökérszôröket termel. A gyö-kérszôrök kifelé állnak, és felszínükön rendkívül nagy felületû sej-tek helyezkednek el. A növény kizárólag ezeken keresztül szívja fel a vizet, környezetével csakis ezen a ponton képes ilyen kap-csolatot teremteni.

A gyökérszálakon keresztül a tápanyagok és a víz felszívódása minden további ellenállás nélkül történik. Míg a gyökér egyéb részeit külsô, vízhatlan réteg borítja, a gyökérszôr egy vékony membránon keresztül lehetôvé teszi a víz és a benne oldott tápanyagok akadálytalan behatolását. Az elsô ábrán jól megfi -gyelhetô kapcsolata a közeg részecskéivel. Az elágazások száma növeli a tápanyag felvételére alkalmas felületet. Minden egyes gyökérszôr közepén központi vízszállító csô található, melyben a víz a szomszédos sejteken keresztül a gyökér közepe felé áramlik. Ezt követôen a szárban lévô nagyméretû központi vízszállító csô-ben az összes gyökéráramlat találkozik, hogy tovább folytassák útjukat felfelé.

A vízellenállás a gyökérszôrtôl a szomszédos sejteken keresztül a központi vízszállító csôig tartó szakaszon a legnagyobb, mivel a víznek több sejtmembránon (járaton) is keresztül kell jutnia.

Passzív tápanyagfelvétel

A gyökér a környezetébôl meríti a vizet. Ez a vízfelszívó folya-mat teljes mértékben passzív, azaz energiafelhasználás nélkül történik. A növény közegéhez viszonyítva a gyökér víznyomása negatív. Emiatt áramlik a víz a talajból a gyökérbe, nem pedig fordítva.

Száraz idôkben (vagy a gondozó hanyagsága miatt) a növény szubsztrátuma a gyökérnél nagyobb tápanyag-felviteli képessé-get fejt ki, s tulajdonképpen elfogy belôle a víz. Ez rendkívül káros a legtöbb növénynek, mert genetikai felépítésükbôl adó-dóan képtelenek megfelelôen reagálni az efféle mostoha kö-rülményekre. Ellentétben például a különösen százaz, sivatagi

körülményekhez szokott fajtákkal. A gyökér tápanyag-felvételi képessége függ a vízellenállástól, amit a víznek le kell gyôznie, hogy behatoljon a gyökér sejtjeibe.

A víz ellenálló képessége azonban nagyban függ annak hô-mérsékletétôl. Az emberi szemnek a 15 °C-os víz ugyanolyan folyékonynak látszik, mint a 25 °C-os. Ám a víz vastagsága (visz-kozitása) és ellenállása is megnô a hômérséklet csökkenésével. Ne feledjük, hogy egy mikrokozmosszal van dolgunk, ahol a fo-lyamatok sejtszinten mennek végbe! Tekintettel a sejtek méreté-re, a 10 °C-os víz még „túl vastag” folyadék, de hômérsékletének emelkedésével a központi vízszállító csôhöz vezetô átjáróban csökkenthetô az ellenállás.

Párolgás

A legfôbb mozgatóerô, ami lehetôvé teszi a víz állandó felszí-vását, nem más, mint a leveleken keresztül folyamatosan zajló párologtatás. Ily módon minél többet „izzad” (vizet veszít) egy növény, annál nagyobb lesz a gyökér felszívóképessége is.

NÖVÉNYEINK ETETÉSE

A VÍZ- ÉS TÁPANYAGFELVÉTEL MECHANIZMUSÁRÓL

Decemberi számunkban részletesen foglalkoztunk a gyökérrendszerrel, illetve annak

felépítésével. Ezúttal azt vizsgáljuk, hogy a növény miként veszi fel a termőközegből

a vizet, s vele együtt a tápanyagokat. Bár a folyamat rendkívül egyszerű, mégis

számos tényezőre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy egészséges növényeket

nevelhessünk.

A gyökerekben vízfelszívás teljes mértékben passzív, tehát energia-felhasznást nem igénylõ folyamat. Leginkább egy olajlámpa kanócához hasonlatos, ami folyamatosan szívja magába az olajat, hogy eljusson az égőzónához, azaz a lánghoz. A láng ez esetben a leveleken keresztül történő párolgás

21Készült a támogatásával

A párolgás mértéke a klímától függ, elsôsorban a hômérsék-lettôl és a páratartalomtól. Ha a levél meleg, akkor több, ha hideg, kevesebb vizet párologtatnak el a levelek. Ugyanígy, ha a páratartalom alacsony, több víz párolog el a levelekrôl, mint amikor magas.

ni, és soha nem képesek többet felvenni annál, mint amennyi elpárolgott a levelekrôl. Emiatt lehetetlen „elôre” meglocsolni egy növényt.

A fent említett okokból a termôközegnek tárolnia kell a vizet. E képességét perlit, azaz vízduzzasztó hozzáadásával kitûnôen javíthatjuk. A hidrorendszerek kevesebb vizet, de gyakoribb in-tervallumokban csöpögtetnek a közegre, ezáltal tulajdonképpen imitálják a vízduzzasztót.

A termôközegnek emellett kellô sûrûséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a támasztó gyökereket optimálisan rögzítse. Ha egy cserepet hanyagul töltünk meg, a táptalaj nem tud kapcsolatot létesíteni a gyökérszôrökkel, s a vízfelszívás nehezebbé válik a nö-vény számára. Ám ha kellôen lenyomkodjuk (tömörítjük) a talajt, akkor az némi „erôre” tesz szert, ami szó szerint kiszívja, és a gyö-kerekhez vezeti az öntözött vizet s benne az oldott tápanyagot.

Siglinde Winkler

okl. vegyészmérnök (Hesi Plantenvoeding)

védőburok

központi vízszállító csõ

sejttermelõdés sejtnyúlás gyökérszõrök elhelyezkedése

gyökérnövekedési szakasz

A párolgás negatív víznyomást eredményez (1000 mm), ami nagyobb a normál légnyomásnál (760 mm). A modellben a növénnyel szemben egy porózus kerámia található, ami mélyebben helyezkedik el, mint a mérôeszköz, és a víz kicsöpög belôle

víz

higanyporózus kerámia

normál nyomás

A jobboldali ábrán bemutatott kísérletbôl jól látszik, hogy a levelekbôl történô kipárolgás valóban a legfontosabb tényezô a gyökér vízfelszívó képességében. Példánkban egy palántáról eltávolítottuk a gyökeret, s rögzítettük egy vízzel teli üvegben. Ebben az elrendezésben csak és kizárólag a levelekbôl történô kipárolgás okozza a növény vízfelszívását. Az üveget egy lég-nyomásmérôhöz kapcsoltuk, s mint ahogy az ábrából is kiolvas-ható, a növény képes magasabbra emelni a higanyszálat, mint a légnyomás. Összehasonlításképpen, egy színültig töltött porózus kerámiaedényt alkalmaztunk, amit sokkal lejjebb kellett helyez-nünk, hogy ugyanazt a nyomásértéket mutassa.

Hasznos felismerések

A növények tehát nem aktívan veszik magukhoz a vizet, hanem a párolgás az, ami biztosítja a folyadékáramlást. A párologtatás és a gyökér tápanyag-felviteli képessége könnyen befolyásolható, mivel mindkét tényezô nagyban függ a hômérséklettôl. Minél melegebb egy szoba, a növény annál több vizet vesz magához a termôközegbôl. Ezért szükséges, hogy mindig legyen a közegben víz, amit felszívhat. Ám a növények vízsokkot is kaphatnak! Ez akkor fordulhat elô, amikor a termesztôhelyiségben a hômérsék-let túl alacsony, a talaj (termôközeg) hidegebb, és a páratartalom – esetleg a lámpák miatt – magasabb. Ilyenkor ugyanis a levelek hômérséklete miatt a párolgás kitûnôen mûködik, mivel azonban a talaj hideg, a víz megvastagszik, és nem hatol át elég gyor-san a gyökereken. A levelek nem kapnak megfelelô mennyiségû vizet, így lekonyulnak és elhervadnak, miközben a föld nedves marad. A gyökerek ezért elrothadnak, továbbá gyorsan terjedô, penészes megbetegedések is jelentkezhetnek. Ebben az esetben úgy segíthetünk a növényen, hogy megfelelôen szabályozzuk a közeg hômérsékletét, s ezzel csökkentjük a gyökérátjáróban a vízellenállást.

Szintén rosszat teszünk, ha jéghideg csapvízzel locsoljuk a növényeket. Mielôtt a víz felmelegszik a talajban, a gyökerek csak nagy ellenállással képesek azt magukba szívni, így szük-ségtelen stressz alá helyezzük ôket. A növény közege huzamo-sabb ideig ne legyen se túl nedves, se túl száraz. Mint már em-lítettük, a növények képtelenek a vizet aktívan magukba szív-

22

Rendkívül lényeges kérdésrôl van szó, hiszen tudjuk, hogy a si-keres hidroponikus mûvelet a gyökértömeg megfelelô oxigénel-látásán múlik, az oxigénellátás és a hômérséklet pedig szorosan összefügg egymással.

A jó hidroponikus termesztési módszer az oxigénnel telített víz dinamikus keringésén alapul. Azonban minél magasabb a hômérséklet, annál kevesebb oxigén marad az oldatban, ezért nyáron, amikor a hômérô 30–40 °C-ot is mutat, okkal aggód-hatunk. Magas hômérséklet, illetve kevés oxigén mellett a gyö-kerek lassacskán tönkremennek, és kisvártatva kórokozók je-lennek meg a növényen. Ezek a körülmények ugyanis isteniek a rovarok és a gombák számára, hogy a legyengült, védekezni alig tudó egyedeken tenyésszenek. Ha nem vigyázunk, vagy nem tudjuk, miként lehetünk óvatosak, elveszíthetjük néhány növényünket.

Légkondit a növényeknek

Természetesen szerelhetünk légkondicionáló berendezést a termesztôhelyiségbe, amivel kitûnôen szabályozható a hô-mérséklet, ám ne feledjük, hogy ezzel jelentôsen növeljük az energiafelhasználást, ami hosszú távon sem a pénztárcánk-nak, sem a környezetnek nem tesz jót. Célszerû tehát kevésbé költséges alternatívát keresnünk.

A vízhûtôk is megfelelnének erre a célra, ráadásul könnyen beszerezhetôk a kisállat-kereskedésekben, hiszen alapvetôen az akvárium vizének megfelelô hôfokon tartása céljából árul-ják. Azonban mi magunk is kipróbáltunk néhányat, és nem találtuk hatékonynak ôket folyó vízben: a hômérséklet alig csökkent, mivel keringés közben a víz a környezô meleg le-vegô hatására felmelegedett. Ahhoz, hogy valóban mûködjön, nagyon nagy teljesítményû modellt kellene beszereznünk, ami azonban szintén rengeteg energiát fogyaszt. Akkor már job-ban járunk a drága, de hatékonyabb légkondicionálóval.

Ha könnyû vagy megfi zethetô módszereket nem is talál-ni a meleg elkerülésére, van néhány hasznos fogás, amit al-kalmazhatunk. Elôször is mérjük fel, hogy növényünk milyen hômérsékleti határokat képes elviselni, mivel az egyes fajok eltérô környezetet igényelnek. A növények általában a 20 és 25 °C fok közötti hômérsékletet kedvelik. Ha nyáron belté-ri hidropónikát alkalmazunk, nem árt tudni, hogy a legtöbb növény, ugyan kókadtan és erôtlenül, de életben marad me-

legebb körülmények között is, ezért óvatosan és odafi gyelve hagyhatjuk, hogy a szoba hômérséklete akár 30-32 °C-ra is emelkedjen. Mindeközben természetesen nem feledkezhetünk meg az állandó szellôztetésrôl. Ha megoldható, a levegôt az épület északi homlokzatáról hozzuk, vagy még ennél is jobb, ha a pincébôl vezetjük be. A páratartalmat próbáljuk minél magasabb szinten tartani, a legjobb, ha sikerül 75-80%-os-ra feltornásznunk. Ilyenkor célszerû az új termesztést fordí-tott fényciklusokkal kezdeni: napközben takarjuk le az összes fényforrást, és világítsunk éjszaka, hogy kihasználhassuk a hûvösebb levegôt.

A pH-szint ellenôrzésének is mindennapossá kell válnia. Próbáljuk meg olyan stabilan tartani, amennyire csak lehet, de azért ne vigyük túlzásba! Még mindig jobb, ha a pH-érték

HIDROPÓNIKA, MELEGBEN

A FÜLLEDT IDŐJÁRÁS A NÖVÉNYEKET IS MEGVISELI

A nyár – különösen, ha meleg – komoly nehézségeket okozhat a hidroponikus

rendszert használók számára. A GHE-t évről évre számtalan vevő keresi meg

a napsütötte évszak közeledtével, hogy mit tegyen a forró napok alatt, ha

hidroponikusan termeszt. Noha most még csak az áprilisi időjárás bolondozik velünk,

Noucetta úgy véli, érdemes megosztani tapasztalatait a nyári felkészülésről.

Jobbra: védelem nélküli gyökerekBalra: BioFilterrel és jótékony mikroorganizmusokkal, például

BioMagixszal termesztett gyökerek

23Készült a szakmai támogatásával

5,5 és 6,5 között ingadozik, mintha feleslegesen savat adnánk a tápoldathoz. Minden teszt azt igazolja, hogy a növények kiterjedt pH-tartományon belül képesek életben maradni.

Vásárláskor válasszunk oxigénnel bôven ellátott termesztô-rendszert, tudniillik minél magasabb az oxigénszint, annál na-gyobb az esély a megfelelô hômérséklet-oxigén arány megtar-tására. Használjunk BioFiltert, ami megtisztítja a vizet a kór-okozóktól, s közben lehetôvé teszi, hogy utólag oxigént adjunk az oldathoz. A lassúbb rendszerek esetén, ha nem akarunk Bio-Filterre költeni, egy perforált kerámia vagy egy erôsebb pumpa segítségével növelhetjük az oxigéntartalmat.

A fentieket betartva már jó eséllyel vészelik át növényeink a meleg évszakot, de fi gyeljünk oda az alábbiakra is:

Tartsuk tisztán a növények környezetét, amennyire csak lehet!

Figyeljünk a gyökerekre! Használjunk szilikátport, hogy el-kerüljük a gombafertôzést!

Ellenôrizzük a kártevôket! Ne hagyjuk a növényen a leg-kisebb takácsatkát vagy levéltetût sem! Ha egy növény rosszul néz ki, vizsgáljuk meg a gyökereket, s ha beteg, inkább távo-lítsuk el.

Tartsuk az EC-t (elektromos vezetôképességet) alacsonyan, hogy elkerüljük a túl sok só bevitelét: mivel meleg van, a nö-vények sokat izzadnak, sokat isznak, és ezzel elég ásványi sót szívnak fel a tápoldatból.

A vizet cseréljük olyan gyakran, amennyire csak lehetséges. A ciklus végén, ha a termény gyengének tûnik, használjunk

erôsítôoldatot, s ezzel gondoskodjunk arról, hogy növényeink képességeik legjavát adják, mielôtt elpusztulnának.

A tennivaló soknak tûnhet, és valóban az is. Ám egy odaadó kertész-nek ez nagyrészt élvezet, különösen, ha bôséges a termés! Amennyi-ben megfogadjuk ezeket a tanácsokat, a nyár hamarosan már nem jelent problémát. A hivatásos termesztôk, akik termesztôhelyiségei-ket egész nyáron mûködtetik, csodálatos termést érnek el.

Szabadságon a termesztőrendszerÁm amikor a nyár tényleg túl meleg, a legjobb, ha abbahagyjuk a mûveletet, és várunk a kellemesebb napokra. Közben elmehetünk szabadságra. Mielôtt azonban útnak indulnánk, használjuk ki a szünetet arra, hogy alaposan megtisztítsuk a termesztôhelyisé-get és a rendszereket, hogy minden készen álljon a következô ciklusra.

Ahhoz, hogy ne kelljen túl sok vizet vagy tápanyagot eldob-nunk, válasszunk egy napot, amikor a rendszerben a tápoldat szintje nagyon alacsony, és állítsuk le a szivattyút. Ürítsük ki a tartályt. (Az oldatot ne öntsük ki, hanem hígítsuk fel csapvízzel, ellenôrizzük a pH-értékét, és adjuk oda a cserepes növényeink-nek, hamarosan nagyszerûen néznek majd ki!) Tegyük félre a termesztôrendszert, és mossuk el minden részét. Tisztítsuk ki az összes szórófejet, csôrendszert, csatlakozót és a szivattyút is. Ha a termesztés során betegség, vagy bármilyen kártevô megfordult a helyiségben, ez a legmegfelelôbb pillanat, hogy fertôtlenítsünk. Chloroxos vizet vagy pH Downt is használhatunk, ha az oldat nagyon savas. Ha Chloroxot használunk, ne mulasszuk el tiszta vízzel is jól átöblíteni a rendszert.

Válasszuk le a gyökértömeget a szubsztrátumról. Attól füg-gôen, hogy milyen szubsztrátumot használunk, lemoshatjuk és újra felhasználhatjuk a következô ciklusban. Az agyaggolyók és a kókuszrost több terményhez, több ciklushoz is használható, új-rahasznosítható, vagy kiönthetô a földbe, ugyanis könnyebbé és gazdagabbá teszi azt.

A gyökerek a szubsztrátum adott pH-értékénél eltérő mennyiségeket vesznek fel az egyes tápanyagokból. A hőmérséklettel együtt az ásványi sók jelenléte is változik, ám ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül kárt okoznak, ha szélsőségesen meleg az idő. Ahhoz, hogy a növények stresszes körülmények közepette is megfelelően fejlődjenek, több energiára és oxigénre van szükségük.Nyáron, a hidroponikus termesztés során befolyásoló tényező a hőmérséklet, a páratartalom, a fény mennyisége, ám ami a legfontosabb, hogy a kertész figyelme egy pillanatig se lankadjon!

Egy jó kertész extrém hőmérsékleten is képes növényeket termeszteni, ha betartja az alapvető utasításokat. Itt a hőmérséklet 49 °C, a páratartalom 47%, a termény mégis tökéletes!

Ha kôzetgyapotot használtunk, fi gyeljünk arra, hogy megfe-lelô helyet találjunk a hulladéknak. Mivel ez biológiailag nem le-bomló anyag, környezeti problémát jelent. Mossuk le a szubszt-rátumot, amennyire lehet, és hagyjuk száradni. Az agyaggolyó-kat, különösen, ha aerohidroponikás módszerrel dolgozunk, és nincs belôlük túl sok, forrázzuk le.

Miután megtisztítottuk a rendszert és az eszközöket, mossuk le a termesztôterületet, és hagyjuk pihenni piszok- és betegség-mentesen szeptemberig, amikor visszatérnek a hûvösebb napok. Ha van egy kisebb zárt helyiségünk, ahol könnyen szabályoz-hatjuk a hômérsékletet és a páratartalmat, elôkészíthetjük a friss hajtásokat, vagy csíráztassunk magokat ez idô alatt.

Bôvebb információk az eurohydro.com honlapról, vagy a tech@eurohydro.com, email-címen keresztül is beszerezhetôk.

Noucetta Kehdi (GHE-társigazgató)

24

Elmondása szerint fi atalkorában maga is megvetette a heroinfogyasztókat, és irtózott attól, hogy tût döfjön a saját testébe. A 80-as években aztán volt egy súlyos balesete: karambolozott az ôt szállító autó, s beszorult az összenyo-módott karosszérialemezek közé, ahon-nan a tûzoltók csak lángvágóval tudták kiszabadítani. Az intenzív osztályon tért magához. Olyan szörnyû fájdalmai vol-tak, hogy az orvosok indokoltnak látták egy morfi uminjekció beadását. Ekkor találkozott elôször az ópiummámorral, ami minden eddiginél csodálatosabb menekülési útvonalat kínált a lét sok-szor elviselhetetlennek tûnô kínjai elôl.

Önként rabosítva

Amikor hosszú évek múltán súlyos dep-resszióba esett, még élénken élt benne az emlék. Ezúttal azonban illegális heroin-nal próbálta gyógyítani magát. A heroin

romisszumokat: vagy teljesen leszoksz, vagy nem segítünk! Ez a verdikt. Akirôl kiderül, hogy drogot fogyaszt, könnyen elveszítheti a munkahelyét, és lemond-hat a karrierjérôl; a szociális segélyek, lakások kiutalását szintén a drogmen-tességtôl teszik függôvé. A rendôrség a gyanús elemeket egyszerûen begyûjtheti az utcán drogtesztelés céljából, és nem bánnak kesztyûs kézzel velük. Bár ma már nem fogyaszt heroint, mert sikerült bejutnia egy metadonprogramba, Jan élete továbbra sem egyszerû: szigorú, szúrópróbaszerû motozásoknak és drog-teszteknek vetik alá.

Egykorvolt liberálisok

Ez nem volt mindig így, sokáig a svéd drogpolitika meglehetôsen liberálisnak minôsült. A II. Világháború után az orvo-sok széles körben írtak fel elhízás elleni gyógyszerként amfetamint. Sokan kávé

hamarosan a rabjává tette, és gondolatai leginkább a következô adag megszerzése körül forogtak. A fi zikai elvonással járó szenvedéstôl való rettegés valójában az ürességtôl való rettegés, a horror vacui – magyarázza. Az ember olyan dolgokat tesz a félelem hatására, amiknek a gon-dolatától józanul maga is elborzadna. Jan például lopott a saját gyerekeitôl, sôt felesége jegygyûrûjét is zálogba adta, csak hogy ne maradjon drog nélkül. Csa-ládja hamarosan elhagyta, elveszítette a munkáját, és hosszú évekig az utcán élt, egyik napról a másikra.

Jan a TASZ kamerájának beszámolt arról, hogy nem volt könnyû a túl-élés egy olyan társadalomban, amely az absztinenciát, a drogmentességet talán minden más közösségnél több-re értékeli. A büntetôjogi szabályozás Európában itt az egyik legszigorúbb, az ellátórendszer pedig nem ismer komp-

24

TÁLIBOK SKANDINÁVIÁBAN

AKIK MÉG HISZNEK A DROGMENTES TÁRSADALOM UTÓPIÁJÁBAN

Jan 48 éves férfi, elvált, két gyereke van, bolti eladó és mozigépész Stockholmban.

Amikor január közepén Svédországban találkoztunk vele, semmiben sem különbözött

a hasonló korú svéd járókelőtől, még fülbevalója sem számított kirívónak.

Mégis van egy titka, ami a svéd társadalom kitaszított tagjává teszi:

Jan hosszú évek óta heroinfüggő.

Elvben barátok (várakozó tálib harcos a svéd királyi palota elõtt)

25

helyett is ezt használták, hogy éberek maradjanak. Az amfetamin azóta is az egyik legelterjedtebb illegális drog ma-radt Skandináviában. A 60-as évek vé-gén aztán az amfetamin mellett megje-lent a heroin is. Akkoriban Svédország és Hollandia drogpolitikája nem sokban különbözött egymástól. A rendôrség nem a fogyasztókra, hanem a dílerekre összpontosította erejét, a szakemberek a drogfüggôséget nem erkölcsi alapon ítélték meg, inkább pragmatikusan pró-bálták kezelni a helyzetet.

A világ egyik elsô drogfelíró program-ját is Stockholmban indították el 1965 és 1967 között: mintegy 120, korábban többnyire bûncselekményekbôl élô füg-gônek legálisan írtak fel amfetamint és ópiátokat. Ez még nem hasonlított a mai metadonprogramokra, ahol a felíráso-kat szigorúan ellenôrzik. A programot vezetô orvos, Dr. Ahstorm gyakorlatilag annyi drogot írt fel pácienseinek, ameny-nyit azok nem szégyelltek kérni, sôt az utolsó idôszakban már egyes pácienseit bízta meg azzal, hogy megírják a recep-teket. Persze, hogy a felesleget eladták a feketepiacon. A botrány akkor robbant

25

ki, amikor 1967-ben egy, a programban részt vevô házaspár egy 17 éves lánynak nagy adag morfi nt adott be. Amikor a lány elvesztette az eszméletét, megpró-bálták egy adag amfetaminnal magához téríteni – ez azonban végzetes hibának bizonyult, a lány meghalt. Az össztár-sadalmi felzúdulás hatására a hatósá-

gok véget vetettek az egész drogfelíró programnak.

Azóta már tudjuk, hogy a függô-ség fenntartó gyógyszeres kezelése, amennyiben megfelelô keretek kö-zött alkalmazzák, mûködik: csökken-ti a bûncselekmények, a fertôzések és a túladagolások számát, illetve segíti a

Gyakorlatban barátok (Silvia svéd királynõ és A. M. Costa)

26

függôt abban, hogy reintegrálódjon (visz-szatérjen) a társadalomba. Az utcai he-roin helyettesítésére szolgáló metadont az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 2005-ben a létfontosságú gyógy-szerek listájára is felvette. Svájcban és Hollandiában a heroinfüggôk kemény-magja ma már orvos által felírt heroint kap az államtól – melynek hatására bi-zonyíthatóan javultak a függôk életkö-rülményei, sôt meglepôen sokan le is tudtak állni. Ez a kudarcot vallott korai svéd kísérlet csupán sötétben tapogató-zásnak látszik a mai felíróprogramokhoz képest, ahhoz azonban elég volt, hogy hosszú évtizedekre meghatározza a svéd drogpolitika irányát.

Hátra arc!

Egy igazságügyi orvos szakértôként dol-gozó pszichiáter, Nils Bejerot a sikerte-len kísérlet után kampányt indított azért, hogy drogmentessé tegye a svéd társa-dalmat. Szerinte a droghasználat úgy mûködik, mint a fertôzô betegségek: tár-sas érintkezések útján terjed, megállítása pedig csak úgy lehetséges, ha karanténba zárjuk a fertôzötteket – azaz a droghasz-nálókat. Dr. Bejerot szigorú büntetôjogi szankciók kilátásba helyezése mellett a drogfogyasztók kényszergyógykezelését szorgalmazta, s hangot adott azon vé-leményének is, hogy a legjobb, ha egy távoli szigetre számûzik ôket. Nem tett különbséget a fû, az amfetamin vagy a heroin között. A hozzá hasonlókat Nyu-gat-Európában gyakran nevezik svéd tá-liboknak: afganisztáni társaikhoz hason-ló fanatizmussal és fundamentalizmussal láttak neki szép új világuk felépítésének.

Drogmentes sarkvidéket

A 70-es évek végére olyan nagy lett a drogellenes mozgalom befolyása, hogy eszméi meghódították a parlamentet is, amely 1977-ben hivatalos célkitûzésként fogalmazta meg a drogmentes társa-dalom elérését. 1985-tôl bevezették a drogfogyasztók börtönbüntetését, és a rendôrség a terjesztôk üldözésérôl egyre inkább a fogyasztókra kezdett koncentrálni. 1988-tól már nemcsak a birtoklás, hanem a puszta fogyasztás is bûncselekménynek számít, 1994-tôl pedig megkezdték a fi atalok kötelezô drogtesztelését: akit a rendôr az utcán gyanúsnak ítél, azt elôállíthatja vizelet-

teszt céljából. A svéd drogpolitika ered-ményeit sokan káprázatosnak tartják, így például az ENSZ kábítószer-ellenes irodája is: szerintük az alacsony drog-fogyasztási mutatók igazolják, hogy az elrettentés a gyakorlatban is mûködik. És valóban, Svédországban viszonylag alacsony a másutt legnépszerûbb ille-gális drog, a kannabisz fogyasztásának gyakorisága, sôt Európában az egyik leg-alacsonyabb, jóval kisebb, mint a liberá-lis Hollandiában. De következik-e ebbôl, hogy a svéd drogpolitika követendô si-kermodell lenne?

Nem. Tudniillik önmagában nem sokat mond egy országról, hogy hányan próbálják ki a füvet a fi atalok körében. Nem a kipró-bálás számít, hanem az, hogy há-nyan válnak problémás szerhasz-nálóvá – hányan lesznek függôk, hányan adagolják túl magukat, hányan kapnak el fertôzéseket és így tovább. Márpedig ezek-ben a számokban a svédek nem állnak túl jól: elég magas az amfetamin- és hero-infüggôk aránya. Míg Hollandiában ezer emberre két problémás szerhasználó jut, addig Svédországban négy. Míg a holland heroinisták ma már elsôsorban elszívják a heroint, addig svéd társaik fôleg injektálják azt. A tûcsereprogramok még a fôvárosból is ki vannak tiltva, a svéd tálibok szerint ugyanis a tûcsere a legalizáció melegágya, s ebbôl kifolyólag az ördögtôl való. Nem csoda, hogy a HIV- és hepatitisfertôzések száma az utóbbi években stabilan emelke-dik. (Copyright Oroszország. Szerintük is ördög, érdemes megnézni a HIV-adataikat. Siralmas – A Szerk.) Továbbá Hollandiában senkit sem büntetnek meg pusztán azért, mert drogot fogyaszt – Svédországban el-lenben évente nagyjából tízezer embert állít elô a rendôrség kizárólag fogyasztás miatt.

fotó

k: w

3.s

wec

an

.org

Global Marijuana March Stockholm

Inkább élek egy olyan országban, ahol sok ember fogyaszt drogot viszonylag problé-mamentesen, mint ahol viszonylag keve-sen, de jóval problémásabban.

Szociális hulladékok

Az a 20-30 ezer svéd heroin- és amfetamin-függô, akik közé Jan is tartozik, elég nagy fejtörést okoz az államnak: évtizedek óta ellenállnak a leszoktatásukra irányuló erô-feszítéseknek, ôket tekintik a drogmentes társadalom útjában álló fô akadálynak. A drogfogyasztók azonban megunták az örö-kös bûnbak szerepet, és néhány éve saját

érdekvédelmi szervezetet hoztak létre (Svenskabrukarföreningen), amely egyelôre sikeresen érvel a médiában a szemléletváltás szük-ségessége mellett. Tudják, hogy a szerhasználatukkal ártanak ma-guknak, és nem is akarják propa-

gálni azt – mindössze azt szeretnék, ha vég-re emberként, s nem holmi szociális hulla-dékként bánnának velük. Jan szerint a svéd társadalomnak el kéne végre fogadni, hogy soha nem lesz teljesen drogmentes: mindig akadnak olyanok, akik ilyen vagy olyan ok-ból kifolyólag drogokat használnak, és nem akarnak, vagy nem tudnak felhagyni ezzel a szokásukkal.

Nem igaz, hogy a droghasználókat nem érdekli a saját és mások egészsége: ha meg-felelô segítséget kapnak, akkor elkerülhetik a fertôzéseket és a túladagolást, de még bûncselekményeket sem kell elkövetniük. Meglepô sikereket érhetünk el a drogpoli-tikában, ha a drogfogyasztókra partnerként és nem ellenségként tekintünk. A leszokás sem lehetséges másként.

Sárosi Péter

(A TASZ svéd drogpolitikáról készített fi lmje hamarosan elérhetô lesz a www.drogriporter.hu oldalon)

27

28

HELYBENJÁRÁSAZ ISKOLAI DROGPREVENCIÓ NYOMÁBAN

Egyre hevesebb vita bontakozik ki Magyarországon az iskolai drogprevenció

hatékonyságáról. Diákok és szülők mellett a szakértők egy része is kritizálja

a rendszert, melyen a tervek szerint a Drogmegelőzési Egészségfejlesztési

Akkreditációs Bizottság segíthet. A szervezet munkájáról és a hazai drogprevenció

eredményességéről Felvinczi Katalinnál, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet

igazgatójánál érdeklődtünk.

Az iskolai drogprevenciót ostorozó kriti-kák sora látott napvilágot a médiában az elmúlt hónapokban. A Szülôk Egyesüle-te a Gyermekekért nevû szervezet szerint a fi atalok az ilyen jellegû foglalkozások alkalmával szereznek információkat a til-tott szerekrôl, és így kedvet kaphatnak kipróbálásukhoz. A különbözô cikkek-ben megszólaló diákok tovább erôsítik a szülôi aggodalmat. Egy fôiskolás lány

például arról mesél, hogy középiskolás korában hogyan hozta meg egy rendôr elôadása osztálytársai kedvét a drogok kipróbálásához: „Amikor én középiskolás voltam, hozzánk is egy rendôrnô jött be, aki részletesen bemutatta, hogyan néznek ki az egyes kábítószerfajták, milyen hatá-suk van, mennyibe kerülnek, sôt még azt is elmondta, hogy nagy eséllyel hol lehet hozzájuk jutni.” Egy 2007-es budapes-ti felmérés adatai szerint a diákok több mint 22 százaléka már kipróbált valami-lyen tiltott szert, és még többen használ-

nak legálisan is megszerezhetô drogokat. A legnépszerûbb kábítószer a marihuána, az ecstasy, az amfetamin és az LSD. A ku-tatás legsúlyosabb megállapítása szerint napjainkban már a tiltott szerek beszer-zése sem okoz gondot.

A minőség egyelőre várat magára

A kábítószer-probléma visszaszorításáról szóló nemzeti stratégiai program cél-jainak végrehajtásával kapcsolatos kor-mányzati feladatokról szóló 1094/2007. (XII. 5.) korm.-határozat 5. pontja rendel-kezik a Drogmegelôzési Egészségfejlesz-tési Akkreditációs Bizottság felállításáról. A döntés értelmében négy minisztérium, a szociális és munkaügyi, az oktatási, az egészségügyi és az igazságügyi és rendé-szeti tárca is felelôsséget vállal a preven-ciós programok minôségéért.

A szervezet elsôdleges feladata a Nem-zeti Stratégiában foglalt színtereken megjelenô prevenciós szolgáltatások mi-nimumkövetelményeinek meghatározá-

29

sa lesz – jelentette ki Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelôzési Intézet (NDI) igazgatója.

Az akkreditációs eljárás során – szak-mai minimumkövetelmények alapján összeállított pontrendszer segítségével – a bizottság arról dönt, hogy a program rendelkezik-e a szakmai ajánlásban, a prevenciós szolgáltatások alapkövetelmé-nyeiként elôírt feltételekkel.

A bizottság által támogatott progra-mok mindenekelôtt interaktívak, és le-hetôség szerint nem egyetlen szertípusra irányulnak, hanem a különbözô addikciót okozó szerek és magatartások összessé-gére. Nem kizárólag az ismeretátadásra koncentrálnak, sokkal inkább az illegális szerfogyasztás megelôzése szempontjá-ból védôtényezônek számító egyes kész-ségek fejlesztésére – sorolta a szakmai szempontokat Felvinczi.

Egy 2005-ös vizsgálat 130-140 olyan szervezetet rögzített, amelyek drogpre-venciós programokat mûködtetnek. Kö-zülük jelenleg 230-240 programot jegyez az NDI.

Célcsoportjukat és módszertanukat te-kintve ezek a programok markánsan nem különülnek el egymástól – fi gyelmeztetett az NDI igazgatója, aki szerint elsôsorban darabszámban, nem pedig minôségben állunk jól.

A szakember elsôsorban a pályáza-ti rendszer esetlegességét nevezte meg hátráltató tényezônek, mint mondta, a bizonytalan pénzügyi helyzet óhatatlanul akadálya a szakmai fejlôdésnek.

Mindig lesznek kipróbálók

Az Oktatási Minisztérium és az NDI támo-gatásával jelenleg is folyik egy vizsgálat az iskolai drogprevenció elterjedtségérôl és eredményességérôl. Az utolsó, 2004-

es adatok szerint a magyarországi iskolák 90 százalékában zajlott már ilyen jellegû program.

Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy a diákok 90 százaléka fordult már meg ilyen foglalkozásokon – hívta fel a fi -gyelmet Felvinczi, s rámutatott arra, hogy legtöbbször csak egy-egy évfolyam vagy éppen osztály vesz részt a programokban.

Ahogy arról korábban is írtunk, a hazai sajtóban gyakran felmerülô kritika, hogy a prevenciós program gyakorlatilag szer-használatra buzdít azáltal, hogy felhívja a fi gyelmet a drogokra, valamint bemu-tatja a különbözô szerek hatásmechaniz-musát. Felvinczi szerint, amennyiben a gyerekek megfelelô életkorban vesznek részt a drogfogyasztás megelôzését célul kitûzô programokban, valószínûsíthetô, hogy a késôbbiekben kevésbé próbálják ki a drogokat. Az igazgatónô egy 2002-es nemzetközi standardeknek megfelelô (az ESPAD-kutatásokkal azonos) mód-szertani kutatásra hivatkozva – a vizs-gálatot a budapesti 9–10. évfolyamos diákok körében végezték el – kifejtette: a fi atalok többsége 15–18 éves kora kör-nyékén kerül kapcsolatba kábítószerek-

kel, így a legális és illegális drogok kipró-bálása szempontjából a leginkább veszé-lyeztetett periódus ez a néhány esztendô. A felmérés többek között rámutat arra, hogy a drogprevenciós programokban már általános iskolás éveik során részt vevô diákok esetében a szerek kipróbá-lása jelentôsen alacsonyabb, mint azok körében, akik egyáltalán nem, vagy csak középiskolás korukban vettek részt meg-elôzési programokban.

Felvinczi Katalin szerint irreális az a feltevés, hogy a jó, hatékony programok hatására egy csapásra megszûnik a legá-lis és/vagy az illegális drogok kipróbá-lása iránti hajlandóság. Elsôsorban arra kell törekedni – folytatta, hogy olyan programok valósuljanak meg, amelyek hatására a fi atalok képesek egy pro-duktív, egészséget veszélyeztetô maga-tartásoktól mentes boldog életformát kialakítani, melynek természetes része a szermentesség. Mint vallja, el kell fogadnunk, hogy a legjobb minôségû beavatkozások alkalmazása esetén is lesznek szerkipróbálók. Az ô esetükben a prevenciós tevékenységnek elsôsor-ban azt kell elérnie, hogy az ilyen típusú magatartások minél késôbbi életkorban jelentkezzenek.

Indokolatlan lenne azonban azt állíta-nunk, hogy a magyarországi prevenciós beavatkozások mindegyikét megfelelô szakmaisággal alakítják ki és valósítják meg – ismerte el Felvinczi, végül hoz-zátette: sok feladat áll a szakemberek elôtt ezen a területen, ezért is érdemes a szakmailag megalapozott evidenciákra, kutatási tapasztalatokra, nem pedig a szórványos, egyedi tapasztalatokra ha-gyatkozva véleményt formálni a drog-prevenció kérdését illetôen.

BÁ

A Drogmegelőzési Egészségfejlesztési Akkreditációs Bizottság eredetileg a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet égisze alatt működött volna, ám egy várat-lan döntés következtében (az 1997-es egészségügyi törvényre hivatkozva) az egészségfejlesztési programok akkre-ditációját, illetve az arról gondoskodó Akkreditációs Testület működtetését az Egészségügyi Minisztérium hatásköré-be vonták. A tárcát lapzártánkig nem sikerült elérni.

30

Mielôtt megválaszolnánk a kérdést, tisztázzunk néhány alapvetô dolgot. A vízipipáknak két fô típusát ismerjük: az általában gyümölcsbôl készült dohány-különlegességek füstölésére alkalmas, gyakran klasszikus keleti motívumokkal díszített shishákat – melyek akár másfél méteresre is megnôhetnek –, és a legin-kább üvegbôl vagy átlátszó mûanyag- ból készülô, sokkal egyszerûbb fel-építésû és kimondottan herbáliák fo-gyasztására ajánlott bongokat. Mi most ez utóbbival foglalkozunk, a shishába ugyanis, szerintünk, teljesen felesle-ges ganját tömni, egyszerûen nem arra való.

Szóval, tegyük fel, hogy megvetted, vagy egy jeles alkalomból megkaptad életed elsô bongját. Duci, marihuána-levéllel díszített testét félig töltötted vízzel, az apró fémkehelybe elhelyezted a tömködnivalót, kezedben a gyújtó, s máris nyugodtan dôlsz hátra az elsô mély slukk után. Elvégre mostantól ko-moly szmókernek számítasz, aki fi gyel az egészségére, és vigyáz a tüdejére, hisz olyan füstöt szív be, amit a víz már lehûtött, kicsit átnedvesített, ráadásul a káros anyagok jelentôs részét is lekö-tötte. (És aki még ezt sem tartja bent sokáig, inkább rögvest kifújja, ugye!?) Aztán a buborékok nyugtató hangjáté-kán merengve, Laár András után sza-badon csak annyit mondasz: „Buborék, buborék – füsttel játszó, csodaszép. Emitt vörös, amott kék – a bongomból jött ki elébb.”

Dolgod végeztével kiöntöd a vizet, melynek orrfacsaró bûze megerôsít ab-ban a hitedben, hogy szervezetedbe

csakis vegytiszta hatóanyag került. Minek is veszôdnél ezentúl a teke-réssel, ha egyszer ilyen egyszerûen és hatékonyan megszûrheted a füs-töt, nem igaz? Nem. Vagyis csak részben.

Tény, hogy a vízipipa lehûti a füstöt, ám egyáltalán nem nedve-síti meg – ebbôl a szempontból csak annyit tesz vele, mint ameny-nyit az egyszerû, hosszú szárú fapipa. Persze a víz megköt egy halom káros anyagot, például a legapróbb szemcseméretû ha-mut és néhány vízben oldódó mérget: cianidokat, szénhidro-géneket és egy kevés kátrányt – de korántsem mindet.

Apropó, kátrány

Ugye jól sejtem, hogy hideg vizet töl-töttél a bongba? Naná, hiszen a hideg víz hûti a füstöt. Ám a Harvard Egye-tem orvosi karának professzora, Lester Grispoon, aki egyben a Marihuána: a tiltott gyógyszer címû könyv szerzôje is, készített egy tanulmányt, melyben megállapítja, hogy a meleg víz ezt jóval hatékonyabban teszi. Rámutat arra is, hogy a legmegfelelôbbek azok a bon-gok, amelyek két víztároló edénnyel ren-delkeznek. (Ha nem emlékszel, miként is néznek ki ezek, vedd elô a CK 2008. decemberi számát.) A doktor szerint a legjobb, ha az egyik vízkamrát hideg, míg a másikat meleg vízzel töltöd meg. Ha viszont csak egykamrás bongod van, jobb, ha meleg vizet használsz – persze csak akkor, ha a következôk után is ra-gaszkodsz hozzá.

A bongból kiáramló füstöt ugyanis hatóanyag-tartalom szempontjából is megvizsgálták, s a kutatások kiábrándító eredményt hoztak: a víz a káros anyagok mellett rengeteg pszichoaktív összetevôt is leköt, ráadásul a kátránynál jóval töb-bet. Így aztán ugyanolyan hatás eléré-séhez többször kell leemelni a polcról az eszközt, ami viszont a cigihez (jointhoz) hasonlóan a tüdôben egyre vastagabb fekete kátrányréteget eredményez. Ez a szomorú igazság. Pánikra azonban sem-mi ok.

Gőzbe ment terv

Talán te is hallottál már a vaporizerek-rôl, noha felénk még újdonságszámba mennek ezek az eszközök, így jóravaló magyar név híján kénytelen mindenki

A NAGY BONGTEÓRIA

CSÖKKENTHETŐK A FÜSTÖLÉS KÁROS HATÁSAI (2. RÉSZ)

Kevés olyan gyakorlott szmóker akad széles e hazában, akit ne bűvölne el

„Billy Bong Thorton” mesébe illő buborékjátéka. A páratlan hangélmény, a rítus,

no és persze a minden fantáziát túlszárnyaló forma- és színvilág bizonyára mást is

késztetett már arra, hogy ne vacakoljon a papírral, csigával, hanem

szippantson egyet kedvenc vízipipájából. De valóban kevésbé káros a bong, mint

a jó öreg spangli, sõt van esetleg más alternatíva?

30

31

külföldiül nevezni ôket. Ha szó szerint lefordítanánk, akkor párologtatónak hívhatnánk, ám ez nem fedi a valósá-got, ugyanis a vaporizerek nem párát, hanem egy ahhoz hasonló halmazál-lapotú anyagot állítanak elô. Amolyan THC-gôzfelhôt, s máris születôben a név: felhûsítô, gôzösítô, gôzölô, eset-leg ködösítô? Bízzuk ezt inkább a köz-nyelvre, ezúttal pedig, csak a szóismét-lés elkerülése végett, használjuk a fenti kifejezéseket.

A gôzölôk elsô generációja a kilenc-venes évek elején jelent meg, ezek még rendkívül primitív eszközök voltak, ha-tékonyságuk nagyjából egy légrés nél-küli, korai bongéhoz volt mérhetô. Az eszközben a folyamat csak nagy nehe-zen indult be, ám ekkor olyan hatás-fokkal, hogy hirtelen odalett az egész herbália, a gyanútlan használónak pe-dig ideje sem maradt, hogy magáévá tegyen belôle bármit. Ráadásul néhány korai modell inkább csak büdösített, így az alacsony egészségügyi kocká-zatot leginkább használhatatlansága garantálta.

Az ezredforduló táján jelentek meg a második generációs készülékek, amelye-ken már szabályozható a hôfok, s auto-matikusan kikapcsolnak, ha a folyamat befejezôdött. De mirôl is van szó ponto-san? A kannabisz 238 °C-on ég el, 130 és

230 °C között csak parázslik, s közben gôzölög, párolog belôle a hatóanyag. A vaporizerek épp ezt a tulajdonságát használják ki, ek-ként az égés káros melléktermé-kei nélkül érheted el segítségük-kel a megcélzott tudatállapotot.

Ráadásul a gyártók és a tesz-telôk is váltig állítják, hogy a parázs sokkal hatékonyabban szállítja a kannabinoidokat, mint a füst, így aztán a megszokott hatás eléréséhez kevesebb nö-vényre lesz szükséged – elvileg! Noha egy-egy vaporizer nem ol-csó – akár százezer forintba is ke-rülhet –, hosszú távon mégiscsak jót tehet a pénztárcádnak, és ami még fontosabb: a tüdôdnek is. A létrejövô THC-felhôben – amit a legtöbb vaporizer egy nagy, áttet-szô mûanyag zacskóba gyûjt ösz-sze – a tiszta kannabinoidtartalom 90%, ami azt jelenti, hogy egész egyszerûen nem marad hely a mér-gezô gázoknak: se benzol, se naf-

talin, a szén-monoxidból is épp csak egy leheletnyi szökik be, a többi mérget pe-dig, ami a hagyományos égetés során ke-letkezik, hiába is keresnénk. Egyszerûen nincs ott.

Az egyetlen gond a vaporizerekkel, hogy nem annyira szabadidôs szmóke-reknek fejlesztették ki. A kannabisz pszi-choaktív összetevôi közül ugyanis épp az ô kedvencüket, a THC-t hagyják ki legin-kább a játékból. Viszonylag keveset (per-sze még mindig eleget) juttatnak belôle a zsákba, s helyette a kannabinolt (CBN), illetve a kannabidiolt (CBD) részesítik elônyben. Mivel ezek a kannabinoidok inkább gyógyászati elônyeikrôl ismertek, nem véletlen, hogy azokban az országok-ban, ahol az orvosi marihuána engedé-lyezett, a dokik melegen ajánlják pácien-seiknek valamilyen vaporizer beszerzését.

Megkapod a magadét

Akkor most mi legyen? Vegyél felhôsítô-eszközt, vagy sem? Ha igen, akkor me-lyiket? Mivel többé-kevésbé új termékrôl van szó, viszonylag elenyészô még a ta-pasztalat és a fogyasztói visszajelzés. A legjobb tehát, ha összehasonlítasz néhá-nyat, mielôtt vásárolnál. Erre jó alkalom szinte bármelyik kannabisz szakvásár, kiállítás vagy trade-show, de az amszter-dami coffeeshopok többségében is ingyen kipróbálhatod ôket. Ez már csak azért is lényeges, mert ugyanabból a ganjából kü-lönbözô összetevôjû felhôt produkálnak az egyes vaporizerek. A hôfokszabályzós eszközökkel arra is van lehetôséged, hogy az ideális, kb. százfokos tartományon belül kiválasztva a hômérsékletet, befo-lyásold a gôzfelhô hatóanyag-tartalmát. Ha pedig rátalálsz az eszköz és a hôfok megfelelô kombinációjára, valóban nyu-godtan hátradôlhetsz, és elmondhatod magadról, hogy tudatos fogyasztó vagy. Persze ne feledd: a tudatosság része a mértékletesség!

H. Mint Kornél

forrás: Treating Yourself (Fall 2008)

„Getting high & staying healthy”

PARADICSOMSZÖVETSÉG„NÁLUNK NINCS OLYAN, HOGY NINCS”

Bő egy éve történt, hogy baráti összejövetelt tartott egy közgazdász-, egy jog- és egy

orvostanhallgató. A kellemes beszélgetés idővel ötletelésbe csapott át, s kisvártatva

egy kertészeti szaküzlet gondolata körvonalazódott a fejekben. Zöld Paradicsom

– született meg a név, s alig néhány hónapon belül (2008 júniusában) a hozzá méltó

growshop megnyitotta kapuit a Szövetség utcában. A growshop, ahol a termesztéshez

szükséges eszközöktől egészen a kulturált fogyasztáshoz elengedhetetlen termékekig

minden megtalálható – még az is, ami nincs…

Mindannyian szeretjük a növényeket, ebbôl indult az egész – mesélt a kezde-tekrôl Krisztina, a bolt vezetôje. Az anya-gi kereteink viszont szûkösek voltak, így aztán eleinte innen-onnan, szedett-ve-dett bútorokkal rendeztük be az aprócs-ka üzlethelyiséget, bízva abban, hogy ha tesszük a dolgunk, kicsidenként szépít-hetjük a boltot, s bôvíthetjük a kínálatot – tette hozzá.

Nos, a jelek szerint tették, és teszik is a dolguk, ottjártunkkor ugyanis épp a pult-tal szemközti oldalra szerelt új szekrény-sort csinosítgatták, s szemmel láthatóan több termék sorakozott rajtuk, mint tavaly, amikor megismerkedtünk. A különféle táp-szerek és termesztôközegek, a házi vetemé-nyeskert felépítéséhez szükséges lámpák, szellôztetôk és az avatatlan szemek számára futurisztikusnak tûnô berendezések immár katonás rendben várják, hogy leemeljék ôket, vagy legalább kérdezôsködjenek róluk. Mivel azonban a bolt alapterülete nem túl nagy, s Krisztináék még véletlenül se sze-rettek volna mindent bezsúfolni, nyugod-tan mondhatjuk, hogy a kipakolt termékek csupán a jéghegy csúcsát engedik látni.

A komplett termesztôrendszerek, az aero- és hidrofarmok aligha fértek volna el, ám ez korántsem jelenti azt, hogy ne lehet-ne hozzájuk jutni rajtunk keresztül. Gyakor-latilag bármilyen igényt ki tudunk elégíte-ni, ha kell, külföldrôl rendeljük be az árut, ami a legtöbb esetben néhány napon belül megérkezik. Szinte nincs olyan kellék, amit ne forgalmaznánk – függetlenül attól, hogy kint van-e a polcon, vagy sem – világosított fel az üzletvezetô, miközben a bejárattal szemközti oldalon, kényelmes babzsák fo-telekbe ülve beszélgettünk.

Tévedés ne essék, egyáltalán nem vol-tunk kivételezett helyzetben! Tudniillik, ha épp nem hemzsegnek a vásárlók –, noha ilyesmi egyre ritkábban fordul elô – akkor bárki leülhet oda, beszélgethet a dolgozókkal, akik – növénykedvelôk lévén – szívesen adnak tanácsokat a négy fal közti paradicsomtermesztés fortélyairól.

Magyar nyelven még mindig nagyon kevés szakirodalom érhetô el, ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy teljes körû tájékoztatást adjunk a témában – mondta Krisztina, majd hozzátette: ez-zel együtt egyre több külföldi vásárlójuk van, ma már a betérôk 40 százaléka ide-gen ajkú.

Talán ennek is köszönhetô, hogy alig találni két egyforma pénzérmét a falon, amit spontán kezdtek egy- és kétforin-tossal kidekorálni, amikor kivonták azo-

kat a forgalomból. Ôk felragasztottak néhányat, a többi már a vásárlókon múlt, így aztán mostanra mindenféle euroér-mék és különféle nemzetek aprópénzei sorakoznak, majd egy négyzetméteren.

Kissé feljebb nemrégiben bevezetett termékek, ipari kenderbôl készült táskák kaptak helyet, majd tovább fordulva a pult felé megpillantjuk a bolt headshopos részét. Itt aztán tényleg minden van, mi szem-szájnak ingere, s aki ritkán találko-zik efféle holmikkal, hamar úgy érezheti magát, mint egy kisgyerek, aki folyton rákérdez: anyu, ez micsoda?

A díszes shishákon és színes, olykor ri-kító bongokon, a már megszokott papíro-kon kívül ugyanis szinte az összes valaha forgalomba hozott vaporizer kapható, a diszkrét zsebpipákról, aprítókról, kulcstar-tónak tûnô tárgyakról nem is beszélve.

Az üzletnek ezt a felét is hasonló szem-lélettel mûködtetjük, mint a termesztési részt. Volt, hogy japán szemcseppmárka felôl érdeklôdtek – másnapra megvolt. De ugyanígy került a kínálatba a lámpás zsebmikroszkóp is, amivel már vásárlás-kor leellenôrizhetô, hogy nem szeny-nyezett-e a paradicsom – tudtuk meg a boltvezetôtôl.

A Zöld Paradicsom egyébként – mint manapság minden valamirevaló üzlet – webshopként is mûködik. A green-shop.hu könnyen áttekinthetô, s csakúgy, mint a Szövetség utcában, itt is minden fellelhetô, ami az eredményes termesz-téshez, illetve a kulturált fogyasztáshoz szükséges – legyen szó akár a legújabb hidroponikus rendszerrôl, vagy éppen egy süppedôs babzsák fotelról.

BH

32

33

34

SZEMÉLYES

KANNABISZ BIRTOKLÁSA EURÓPÁBAN

A személyes használat jogállása az egyik legvitatottabb politikai kérdés az Európai Unióban,

az alkalmazott intézkedések pedig nemzeti szinten változnak.

A tagállamok többnyire átvették az ENSZ vonatkozó irányelveit, de azokat jellemzően

a helyi viszonyokhoz igazították. Ennek eredményeképp bizonyos országokban megengedett

némely formája a kannabisz birtoklásának, mások adminisztratív szankciókat és büntetéseket

alkalmaznak, míg néhány országban büntetőszankciók is fennállnak.

Bár a kannabisszal szemben képviselt jogi hozzáállás tagállamonként különböző, Európa-szerte

megfigyelhető általános tendencia, miszerint a kis mennyiségű, személyes használatra szánt

kannabisz birtoklása esetén – súlyosbító körülmények nélkül – a bűncselekmény miatti elítélés

helyett alternatív intézkedéseket alkalmaznak. A kannabiszt ma már gyakran

a törvényben, ügyészségi irányelvben vagy a bírói gyakorlatban különböztetik meg

a többi anyagtól. A legtöbb európai országra a fogvatartással járó büntetések

helyett a figyelmeztetések, bírságok, illetve az elterelés és tanácsadás jellemző.

Sorozatunkban minden alkalommal néhány európai állam szabályozásának

sajátosságait mutatjuk be, természetesen a teljesség igénye nélkül.

HASZNÁLATRA

források: Illicit Drug Use in the EU: Legislative Approaches (Liszabon: EMCDDA, 2005), The Role of the Quantitiy in the Prosecution of Drug Offences (Liszabon: EMCDDA, 2003), European Legal Database on Drugs (http://eldd.emcdda.eu.int)

DÁNIA

Európa „leglaposabb” országában a kannabisszal – és minden egyéb kábítószerrel – történő vissza-élést pénzbírsággal vagy két évig terjedő szabad-ságvesztéssel torolják meg. Az egyes szereket egyedül az ügyészi irányelv különbözteti meg, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a delikvens ki-zárólag kannabisz birtoklása és „meghatározott körülmények fennállása” esetén egy hivatalos „ej-nyebejnyével”, azaz figyelmeztetéssel is megúsz-hatja. BÜNTETHETÕSÉG

Általános gyakorlat, hogy birtoklásért, fogyasz-tásért pénzbírságot szabnak ki. Az első elkövetés ténye, valamint a legfeljebb tíz gramm hasis, illetve ötven gramm marihuána birtoklása például kime-ríti a „meghatározott körülmények fennállását”, ez esetben a legfőbb ügyész általában figyelmez-tetést ír elő.

35

LENGYELORSZÁG

A birtoklás minden kábítószer esetében bűn-cselekménynek számít, és három évig terje-dő szabadságvesztéssel büntethető. Jelen-téktelenebb esetekben a büntetés maximum egy év börtön, egyéb szabadságkorlátozás vagy pénzbírság lehet.

BÜNTETHETÕSÉG

A kannabisszal való visszaélést nagy va-lószínűséggel „jelentéktelenebb esetnek” tekintik. A törvény azonban nem tesz kü-lönbséget az egyes kábítószerfajták között, efféle megkülönböztetés csak a bíróságon fordulhat elő.

AUSZTRIA

A sógoroknál a kannabisszal – és minden egyéb kábító-szerrel – való visszaélés maximum hat hónap elzárással büntethető. Csekély mennyiség esetén azonban a felje-lentést általában visszavonják, amennyiben „bizonyos feltételek” teljesülnek.

BÜNTETHETÕSÉG

Csekély mennyiségnek 2 gramm tiszta THC vagy annál kevesebb számít, ami épp 10 százaléka a 20 grammos jelentős mennyiségnek. Ez azért lényeges, mivel az ügyé-szek továbbra is az 1980-as egészségügyi bizottsági ja-vaslatot követik, mely szerint csekélynek a jelentős meny-nyiség egytizede tekinthető.MEGJEGYZÉS

A törvény különbséget tesz az egyes kábítószerfajták között.

SVÉDORSZÁG

A skandináv országban a törvény nem tesz különbséget az egyes kábítószerfajták között, a birtoklás és a hasz-nálat között sem. Így a jog szerint bárminemű visszaélés három évig terjedő börtönnel büntethető.

BÜNTETHETÕSÉG

A jogalkalmazók szerencsére nem olyan szigorúak, mint a törvény: ha jelentéktelennek ítélik meg az ügyet – pél-dául az anyag fajtája miatt –, akkor hat hónapig terjedő börtön vagy pénzbírság lehet a büntetés. A használókat általában ez utóbbival sújtják.

Jamaica zenéjét 1962-ig, azaz a füg-getlenség kikiáltásáig a karibi világ egyik zenei vonala, a calypso saját verziója, a mento jellemezte. A mento az 1940-50-es évekre jellemzô, önál-ló karibi stílus, amelyet még sokáig azonosítottak Jamaicával. Ugyan-ekkor az amerikai kontinens rádiói-nak köszönhetôen a fekete-ameri-kai klasszikus rhythm and bluesja (R’n’B) erôsen hatott a sziget zenei életére. Az úgynevezett soundsyste-mek (mobil diszkók) tulajdonosai és elsô lemezlovasai (selector) ugyanis elôszeretettel játszottak amerikai R’n’B-lemezeket a klubokban.

Idôvel azonban – a stúdiók fej-lôdésével párhuzamosan – mind a selectorok, mind a közönség részérôl egyre jelentôsebb igény jelentkezett a dalok jamaicai vál-tozataira. Emiatt számos jamaicai mûvész kezdte pályafutását vala-mely ismert amerikai nóta átdol-gozásával. Késôbb aztán addig ismeretlen tempóra kezdtek ját-szani a jamaicai zenészek, s a se-besség mellett átalakulni látszott a dallam is.

Az igazi minôségi változás 1962-ben következett be, ami-kor is kikiáltották az angol ko-ronagyarmat függetlenségét. Ez-zel egy idôben megszületett az R’n’B-vel egyre inkább versenyzô zenei stílus: a ska. A sziget lakói ebben a könnyedén lüktetô, vi-dám hangzásban fejezték ki az eufóriát, amit a függetlenség kivívása okozott nekik.

A ska korszaka csupán öt évig tartott, 1962-tôl 67-ig, ám ez volt az elsô olyan ze-nei stílus a sziget történetében, amely jelen-tôsen megnövelte az elôadók és producere-ik számát, s amelynek különbözô változatai mind a mai napig népszerûek tudtak ma-radni. Fiatal tehetségek szállták meg a pro-ducerek stúdióit, akik azonban legtöbbször fi lléreket fi zettek az énekeseknek. A produ-cerek szerepe a jamaicai zenében mindig is felülexponált volt, amolyan zeneipari had-úrként is aposztrofálhatjuk ôket.

A skaidôszak egyik új producere

Prince Buster

volt, aki nem mellesleg elôadóként is re-mekelt. A ska elsô nagy sztárja, Derrick Morgan nála jelentette meg Madness Is Gladness címû dalát, ami egyben a ska-zene elsô kiadott darabja is volt. Az igazi hírnevet azonban a függetlenségi cere-móniára írt Forward March hozta meg számára. Prince Buster kiadója a skakor-szak alatt hatszáznál is több kislemezt jelentetett meg – többet, mint az összes kiadó együttvéve.

Leslie Kong

eredetileg egy fagyizót mûködtetett, ezt követôen nyitott lemezboltot. 1961-ben meghallotta Jimmy Cliffet énekelni, és ô lett elsô dalainak producere. Mivel Kong mindenképp be akart kerülni a lemez-iparba, megkereste Derrick Morgant, s felkérte, hogy dolgozzanak együtt. Szá-mos slágert vettek fel – többek között a Housewife´s Choice is az ô nevükhöz fûzôdik.

Morgan segített Kongnak új tehet-ségek felfedezésében is, így került Des-mond Dekker hozzájuk. Igazi sikerüket 1969-ben az Israelites címû nóta hozta meg – ez volt az elsô jamaicai sláger, amely elérte az amerikai top tízet.

Kongnál kezdte karrierjét John Holt is. Rajta keresztül került a képbe Bob Marley, aki Bob Marlett néven 1962-ben itt vette fel elsô dalát, a One Cup Of Coffeet. Ezt követôen Bob egy évre eltûnt, s egy másik kiadónál jelentke-zett újra, immár „saját néven”, a Wailers tagjaként.

SKA! SKA! SKA!FEHÉREN FEKETE ÉS FEKETÉN FEHÉR

Leegyszerűsítve reggaenek hívják a világ számos táján, noha a reggae csupán

összefoglaló elnevezése Jamaica első számú exportcikkének: a zenének. Még csak nem

is az első a sziget történetében, viszont az első olyan zenei korszak, amelynek neve –

a Bob Marley and The Wailers nevű zenekarnak köszönhetően – eljutott a világ majd

minden pontjára. Most induló, ötrészes cikksorozatunkban röviden, közérthetően

adunk számot a független jamaicai zene fejlődéséről a ska stílustól egészen a mai

dancehall és conscious raggáig.

36

Amíg Prince Buster számos babért ara-tott Derrick Morgannel, addig a jamaicai zenei élet másik meghatározó alakja,

Clement „Coxsone” Dodd

éppen az USA-ban tartózkodott. Kissé lemaradt hazája zenei fejlôdésérôl, de gyorsan lépett, és 1962 végére már maga mellett tudta Lee Perryt, aki fôleg fi atal tehetségeket segített – az ô felfedezettje például Delroy Wilson. Delroy elsô felvé-telei között találhatjuk a prerasta Lion Of Judaht, de szép számmal akad példa Prin-ce Buster elleni kirohanásokra is. Coxsone meglehetôsen mérges volt Buster sikerei miatt. Ahogy Delroy Wilson emlékezik er-re: „Azokban az idôkben a soundok há-borúja zajlott, úgy tûnt, hogy én vagyok a fegyver, ami elpusztíthatja Prince Bustert. Számos dalt énekeltem, melyek célpontja Buster volt. A Spit In The Sky, a Joe Liges vagy a Prince Pharoah is errôl szólt. Ám Buster csak állt a talpán.”

1963-ban Coxsone megnyitotta saját stúdióját, a Studio One-t, amivel nagy ter-vei voltak, nagy reményeket fûzött hozzá. Akkoriban ô volt az egyetlen független producer, aki saját stúdióval rendelkezett, a többiek csak bérelték azokat. Coxsone hozzálátott terve megvalósításához: ma-gánál tudhatta a tehetséges Delroy Wil-sont és egy sor skazenészt, akik késôbb a Skatalites alapítói lesznek. 1963 rend-kívüli év volt Coxsone számára, ugyanis decemberben megjelentette a Wailers elsô slágerét.

Ami pedig a Wailerst illeti: a ban-da tehetséges volt a maga kis „rosszfi ú” imázsával, s mivel a legjobb skazenekar játszott a hátuk mögött, a sikert nem kerülhették meg. Bob Marleyhez addigra már csatlakozott Bunny Livingston és Pe-

ter Tosh is. A Wailers legelôször a Simmer Downt vette fel, ami óriási sikert aratott. Ez volt az elsô dal, amely az úgynevezett „rude-boy” jelenséget énekli meg, és két hónapig maradt a jamaicai slágerlisták felsô régióiban. Még számos alkalommal énekeltek Coxsone-nak, azonban nem minden Wailers-szám volt nagy siker. Mi-után Bob Marley 1966-ban elhagyta Ja-maicát, Peter Tosh és Bunny Livingston is folytatta munkáját Coxsone-nál.

Duke Reid

legismertebb elôadója Justin Hinds lett, aki már elsô dalával, a Carry Go Bring Come-mal bebizonyította, hogy mes-tere a jamaicai tradícióknak és a bibliai hasonlatoknak. Késôbb egy egész zene-kar kísérte, s nevében is megváltozott a produkció: Justin Hinds & The Dominoes néven futottak be. Az említett dal egyéb-ként az elsôk között énekelte meg rasta-nézôpontból a világot, s késôbb számos hasonló minôségû felvétel követte (Cor-ner Stone, King Samuel, The Ark).

Nincs még egy olyan jelentôs zenész-csoport, mint a

Skatalites.

Zenészként a kor legnevesebb elôadói mögött játszottak, olyanok mögött, mint Maytals, Lord Creator, Jackie Opel, a már említett The Wailers, vagy éppen Del-roy Wilson. Saját nevük alatt nagyszerû instrumentális zenét produkáltak, amely összehasonlíthatatlanul egyedülálló volt a világon.A Skatalites hivatalosan 1964 júniusá-ban, egy zenekari próba során alakult meg. Az alapító tagok: Lloyd Knibbs (dob), Lloyd Brevett (basszus) – ôk vol-tak a zenekar húzóerôi; Ernest Ranglin (gitár), Jerome „Jah Jerry” Hinds (gitár),

Harold McKenzie (gitár), Jac-kie Mittoo (zongora), Tommy McCook (tenorszaxofon), Ro-land Alphonso (tenorszaxofon), Lester Sterling (tenorszaxofon), John Dizzy Moore (trombita) és Don Drummond (harsona).

Ám ebben a felállásban nem volt hosszú életû a Skatalites: a zenekar 1965 augusztusában, egy Függetlenség Napját ünnep-lô koncert után feloszlott. Talán a sok zenei tehetség nem tudott egy egészet alkotni, talán szemé-lyes ellentétek vezettek a zenekar felbomlásához, nem tudni. Ám annak ellenére, hogy a Skatali-tes önálló zenekarként megszûnt, tagjai háttérmuzsikusokként to-vábbra is közremûködtek néhány sikeres produkcióban. Az újra-egyesülésre 1983-ban került sor, ám addigra jócskán megváltozott a felállás. Ma az ôs-Skatalites tag-jai közül csupán Lloyd Knibbs és Lester Sterling zenél még mindig.

A Skatalites-lemezek rendkívül jó minôségûek. Sokszor a tagok közül néhány játszott a különbözô elôadók albumain, máskor mind együtt zenél-tek. A legismertebb dalokat Clement Doddnak és Duke Reidnek vették fel. Mivel a Skatalites tagjai hithû rasta-farik voltak, elôfordult, hogy amatôr énekes társaikat kísérték – ezek a da-lok a rasta hitvallás elsô megnyilatko-zásainak is tekinthetôk. Egy ilyen alka-lommal vették fel a legnagyobb eladási számot produkáló skanótát is, melynek címe: Guns Of Navarone. Sebõ

37

Amikor kiderült, hogy fergeteges reggaeszeánsz készülődik

a Gödörben egy vérbeli, jamaicai reggaehercegnő, nevezetesen

Empress Ayeola főszereplésével, nem volt kérdés,

hogy ott leszünk. A február végi csípős hidegbe érkező

Fire Mama szelíd karibi lángjaival mindenkit feltüzelt,

és még szponzorlogók sem rontották az összképet.

A jótékonysági bulit ugyanis a Menhely Alapítvány szervezte.

38

EM

PR

ES

S A

YE

OLA

, AV

AG

Y F

IRE M

AM

A

Cannabis Kultusz: Jamaicából szárma-zol, mégis Londonban élsz. Hol indult a karriered?

Empress Ayeola: Noha jamaicai szár-mazású vagyok, valójában Londonban születtem. Kisgyerekként aztán visszake-rültem Jamaicába, ott jártam általános és középiskolába, majd dolgozni is ott kezd-tem könyvelôként egy kiskereskedésben. A gimnáziumi ének- és drámatanárom a híres énekesnô, Sonya Spence volt, álta-la kerültem közel az elôadómûvészethez. Vokáloztunk neki néhány diáktársammal, én pedig ez idô alatt már saját dalokat is kezdtem írni.

CK: A 80-as évek végén aztán is-mét Londonba költöztél. Jamaicában nem tudtad kellően kibontakoztatni a tehetséged?

EA: Egyrészt felnôttfejjel is kíváncsi voltam a helyre, ahol születtem, másrészt pedig Jamaicában akkortájt – mint szinte mindig – rengetegen próbáltak az ének-lésbôl megélni. Gondoltam, szerencsét próbálok a „világ másik felén”. Amikor megérkeztem Londonba, nyár volt, szik-rázó napsütés fogadott – meg is nyugod-tam, hogy legalább a klímával nem lesz gond. Télen viszont szinte sírva hívtam fel édesanyámat, hogy haza akarok men-ni – szörnyen hideg volt. (nevet) Ô persze azt tanácsolta, hogy ha már ott vagyok, maradjak, szerezzek munkát hosszabb távra. Kezdetben éjszakás voltam egy KFC-ben, aztán eladó egy south kensing-toni butikban, késôbb pedig hivatalban is dolgoztam.

CK: Teljesen háttérbe kellett szorí-tanod a zenét?

EA: Körülnéztem a zenei színtéren, de a kilencvenes évek eleje reggaeszempontból nem kecsegtetett túl sok jóval – legalább-is ami Nyugat-Európát illeti. Az énekese-ket szemre válogatták, s a nôk többnyire csak elôre megírt, semmitmondó „love-rock” dalokat énekelhettek. Ebben nem akartam részt venni, nem akartam eladni a lelkem csak azért, hogy abból élhessek, amit szeretek. Az ezredfordulóig nem is nagyon történt változás. Idôközben kiad-tam ugyan egy-két kislemezt, de ezek je-lentéktelenek voltak. A 2000-es években aztán beindult az európai reggae – és most már megélek az éneklésbôl.

CK: Véleményed szerint manapság a kontinensen belül hol a legerősebb, a legfelkapottabb ez a kultúra?

EA: Németországban, Franciaország-ban egyaránt gyökeret vert a reggae, ez egészen biztos. Az emberek tudatosan hallgatják, és értik is, hogy mirôl szól.

Ezt tükrözi a rendezvények színvonala is. Franciaországban például akármilyen reggaebulira elmehetsz, egészen biztos, hogy a megszokott, kiváló minôségû, iga-zi reggaezenével találkozol.

CK: Miről szól ma, változik az üzene-te a reggaenek?

EA: Úgy gondolom, hogy maga a mondanivaló, az üzenet nem változott az évtizedek alatt, csupán a kifejezésmód alakult át. A reggae, követve Haile Selas-sie szellemiségét, mindig a mindenkori elnyomó rendszerek, amit Babilon fejez ki, illetve a faji megkülönböztetés ellen emeli fel a szavát. A különbség talán any-nyi, hogy a kezdetekkor diplomatikusab-ban, némi távolságtartással fogalmaztak az elôadók, ezzel szemben ma már sokkal militánsabb, húsbavágóbb a hangnem. Az üzenet viszont a régi: ne hódoljunk be semmilyen hatalmi kényszernek, éljünk szeretetben és békében egymás mellett.

CK: Nem túl elcsépelt ez a monda-nivaló? Babilon, Jah, Zion, a vastag rasztatincsek, Marley és a többiek, egyszóval az egész reggaekultúra ma-napság életfelfogás, vallás, vagy in-kább csak egy jól eladható termék?

EA: A reggae és az azt övezô kultusz az élet természetes módja, még szép, hogy életfelfogás! Úgy látom, hogy aki

valóban megszereti a reggaet, az egy kis idô elteltével nemcsak divatból hallgatja, hanem azonosulni tud az értékeivel, s a hétköznapjait is „megfertôzi” a benne megjelenô világnézet. A reggae soha nem a trendi dolgokról szólt, sôt! Az egészet a rabszolgaság elleni lázadás indította el, s ebbôl kifolyólag komoly témákhoz nyúl a kezdetek óta: kendôzetlenül szól a há-borúkról, a történelmünkrôl, a társadal-mi gondokról. Egyáltalán nem sorolható a semmitmondó, népszerûséghajhász zenei stílusok közé, hiszen örök érvényû gondolatok öltenek testet benne. Minde-közben pedig szeretetet hirdet és áraszt egyszerre.

CK: És nem mellesleg szorosan ösz-szefügg a kenderkultúrával. Ha már itt tartunk, valóban annyira jó a jamaicai ganja?

EA: De még mennyire! Engedd meg, hogy válaszként idézzek a Give it up címû dalomból egy sort: „One spliff chase vampires away, a level vibes to the order of the day.” (Ami nagyjából annyit tesz: Egy spangli a vámpírt elûzi, a napod szín-vonalát emeli – A Szerk.) Szóval a lényeg, hogy a jamaicai fûnek nincs párja a vilá-gon. Apropó, tekerhetünk is egyet!

Benke Hunor

fotó

k:G

reg

ory

Ráadásul a vízumproblémái miatt távol maradó Jah Mirikle-t is sikerült helyettesíteni

Wayne Lyrics személyében, aki a buli elején egy heves pillanatban hirtelen felugrott

a színpadra, s ezzel – talán mindenki örömére – borította a programot:

a hajnalig tartó reggae jam sessionrõl mindenki boldog mosollyal az arcán távozott.

Noha Babilon ettől még nem vált a lángok martalékává, az a félezer ember,

aki ellátogatott a reggaeünnepre, szemlátomást jólérezte magát – ennyi pedig épp elég volt.

Az egyik legtehetségesebb magyar reggaezenekar, a Knotty Headz második alkalommal húzta

a talpalávalót a szokás szerint mezítláb fellépő Ayeolának, s annak ellenére, hogy most is

csupán öt napjuk volt összeszokni, profi műsort adtak.

A kontinentális éghajlat telének végén, egy nyüzsgő nagyváros szívében, ráadásul

tíz méterrel a föld alatt karibi hangulatot teremteni alighanem meddő próbálkozás.

Február 27-én azonban ez többé-kevésbé mégis sikerült

a Menhely Alapítványnak, sorrendben a harmadik jótékonysági reggaefesztivállal:

egy mély slukk, szem lehuny, és a hideg fémmel kirakott szürke kőfalak már le is omlanak,

hogy teret adjanak Jamaica lüktetésének.

COLORSTARCOLORSTAR(MEGADÓ KIADÓ, 2009)

Az elsô, ami beugrik róla, az az avítt szocikorszak egyik csodás áfi uma, a Co-lorstar branddel ellátott televízió, amely állítólag nem ritkán adta meg magát: a legtöbb esetben felrobbant. Szóval né-mileg veszélyes volt a kedves nézôre. Talán ebbôl kiindulva pattant ki a zene-kar 1998-ban megjelent elsô lemezének univerzális alcíme: Xplode Your TV’ and Make Your Own Movie (Robbantsd fel a tévéd, és alkosd meg a saját mozid)!

A kilencvenes évek második felében, amikor az egykori Vidámpark zenekar

EMPRESS AYEOLAISAT INNAT(GADDAMAWEN PRODUCTIONS, 2005)

A lemezt, amelyet ma helyeztem nagyítóm alá, egy Angliában élô, jamaicai szárma-zású hajléktalan nyomta a kezembe. Egy konferencia alkalmával ismertem meg jó néhány Londonban élô, jamaicai hajlék-talant, akik – mihelyst megtudták, hogy van némi közöm a reggaehez – azonnal adtak három albumot, hogy hallgassam meg ôket, és mondjak róluk véleményt. Akkor ott persze se idôm, se lehetôségem nem volt ezt megtenni, hazatérve azon-ban szinte képtelen voltam kivenni ôket a lejátszóból. Messze a legtöbb idôt pe-dig az Isat Innat töltötte a lézerfejjel…

Empress Ayeola stílusát a legegysze-rûbben két szó írja le, amellyel maga az album kezdôdik: King Rastafar-I. Ab-szolút conscious vibe (Tudatos vibrálás – A Szerk.) 64 percen keresztül, olyan számcímekkel, mint az albumindító Jah Jah Is Love, vagy éppen a My Father Pro-tect Me. Az elôadásmódja Rita Marleyt idézi, ami egyáltalán nem zavaró, sôt! A legtöbb férfi bobo ashanti énekes között Empress Ayeola egy igazi gyöngyszem.

Az énekesnô 2005-ben debütált Isat Innat címû albumával, ami etióp amharic nyelven annyit tesz: Tûz Anya. Elôadás-módja valóban tûzzel itat át, de nem hol-mi tisztítótûzzel, hanem igazi, színtiszta tûzzel. Empress az utóbbi négy évben többször is színpadra lépett Európában Mighty Diamondsszal, Pat Kellyvel, Sugar Minottal, Jah Masonnel, valamint Sister Carollal, ám ami számunkra igazán hí-zelgô, hogy tavaly májusban, aztán pe-dig idén februárban a Knotty Headzzel közösen adott koncertet Budapesten.

Az Isat Innaton két vendégsze-replôvel találkozhatunk: Lutan Fyah

közremûködésével igazán lélekemelô duettet adnak a My Father Protect Me címû számban, majd néhány trackkel késôbb, az Are We Living Urat (Jah-t) magasztaló szövegét hallgatva Duchy P. hangját fedezhetik fel a szakértôk. A következô nóta az album (és egyben a mûvésznô) ganjahitvallását testesíti meg olyan fülbemászó sorokkal, mint amilyen például a Gimme the sweet sensimilla, you can’t hide it. Érdemes még kiemelni a Warring címû darabot, korábban ugyanis nem volt példa arra, hogy nô énekeljen dub poetryt, ám a „Hercegnô” zseniálisan megállja a he-lyét e szerepben – igaz, a dal csak fé-lig dub poetry, hiszen a refrént ismét-li, de ezzel csak még egyedibbé teszi stílusát.

A mély basszusokkal átitatott album rendkívül nyugodt hangvételû, a tiszta szívvel és hanggal megáldott énekesnô tudatos témái pedig kivétel nélkül ra-bul ejtik a piros-sárga-zöld trikolórral „megfertôzött” lelkeket.

Sebő

romjain megalakult a ColorStar, még ke-vesen képviselték errefelé ezt az élôze-nés-elektronikus „acid-etno-prog-pop-space” agymenést. No persze akkor is volt már két kedves zenekarunk, a mate kos Másfél és a nyugis Korai Öröm, akik az efféle szubkultúra honi prófétái voltak.

Ma viszont 2009-et írunk, és mostan-ra került a boltokba a zenekar negyedik nagylemeze. Ahhoz képest tehát, hogy 1996 óta dolgoznak, nem sietik el a leme-zek összepakolását. Mentségükre szolgál-jon, hogy idôközben egy rakás koncertet adtak füsttel, szép fénnyel, elszállós VJ-vel, sok-sok vendégzenésszel, s megjárták Franciaországot, Németországot, Isztam-bult, Hollandiát, Belgiumot, illetve a határ menti országokat.

Mára több lett a szöveg, így aztán ének is van, s ez jócskán megosztja a vélemé-nyeket. A verbalitás ugyanis megszokot-tan egyszerû, néhol nagyotmondó akar lenni, ám ez végül bénácska, többé-ke-vésbé banális végeredményt szül. De végsô soron mégiscsak egy zeneköz-pontú közösségrôl van szó, illene valami

iszonyat kritikát csapnom ide a tipikus stíluselemek felsorolásával, a hangszeres játék elemzésével, én mindettôl megkí-mélem a kedves olvasót.

Azt mondják ugyanis, hogy a srá-cok leadták az erôt, hogy az új lemez középszerû, és nem túl innovatív. Ez részben igaz is, bár a rutin és az érettség tapasztalható: régóta vállalható zenét csi-nálnak kitartóan, és láthatóan élvezik ezt tenni. Ez az egész „coloros” zene inkább egy attitûdféleség, ami szépen, csendben átviszi a srácokat az éveken. Ôk tehát nem hibáztak, csupán a közhangulat fogyott ki ebbôl, ahogyan tíz évvel ezelôtt egy trip-hop dal is érdekesebb volt számunkra, mint manapság. Most pedig már a címmel elôre defi niálták, hogy ez is olyan kolorsztáros lesz, mint azelôtt. Így is lôn.

A ColorStar elvégre egy koncertzene-kar, nem a stúdiózás a fô erényük, mint ahogy magának a stílusnak sem. Ha nem is a popkulturális paksamétánkban, de a nyári fesztiválok rendjében azért jó, ha ott lesz a ColorStar.

solkim

41

A Greeen House egyik büszkesége, a Super Silver Haze már többször bebizonyította, hogy a fogyasztók nagy kedvence. Erről tanúskodik a Kannabisz Kupán három egymást követő évben (1997–1999) elért első helye-zése, valamint a honlapunkon leadott szavazatok száma is. A hetvenes években felfedezett Haze-genetika a mai napig tarol a világon, s jócskán jutott belőle ebbe a fajtába is. A Haze azonban önmagában nagyon erős, extrém, szinte pszichedélikus hatást vált ki, ami akár paranoiává is fajulhat. Éppen ezért a Green House egy kis nyugtató hatású Skunkot és Northern Light’s-ot is hozzáadott, hogy a bennük rejlő Afghani-genetika kiegyensúlyozza az érzést. A Green House feminizált Sativái közül ez a hibrid viseli magán a legtöbb Indica-vonást: például nem nő túl magasra, ami a beltéri termesztésnél kifejezetten előnyös. Ám a Super Silver Haze jól viselkedik kültéren is, főképp a trópusi éghajlatokon, ahol már napi 12-13 óra napfénynél elkezdhetjük a nevelést. A növény egyik jellegzetessége, hogy a szártagok közötti távolság nagyjából egységes, és ágazatának fejlődése is kitűnő: 45°-ban stabilan ível az ég felé. Mindemellett kiválóan ellenáll a különböző betegségeknek és kártevőknek. A Sativák és Haze-ek sorában ez a legkönnyebben termeszthető fajta, így kezdők is bátran hozzáláthatnak. A 10-11 hétig tartó virágzást követően tömör, hosszú szőrű és hatalmas gubókat arathatunk le róla, melyek THC-tartalma a 18%-ot is meghaladhatja. Termesztőhelyiségben akár 400 grammnyit is kaphatunk növé-nyenként az efféle tömör gyönyörből, de kültéren előfordult már, hogy másfél kilót (!) szedegettek le róla. S ha már a szabadban járunk, ejtsünk néhány szót a betakarításról is: az északi éghajlatokon ez október közepén, míg délen május közepén esedékes.A Super Silver Haze amellett, hogy nagyban hozzájárult a Green House világhíréhez, egyben új mércét is állított a Sativák között. Íze, illata és szerkezete annyira egyedi és különleges, hogy bátran nevezhetjük a marihuána „Cadillac”-jének.

Alig egy hónap múlva azon kapta magát, hogy Észak-Amerika legkiválóbb fajtáit dugdossák az orra alá egy házi kanna-biszkupán, késôbb azon, hogy egy nepáli hegycsúcs tetején tömködi hasispipáját, aztán egy bangkoki bordélyból szerzett kétes zöldbôl eregeti a füstöt, majd Auszt-ráliában vesz részt egy aktivistamozgalom-ban, de szív még Svájcban, a spanyoloknál, Marokkóban – mindenhol?

Na nem, az mégiscsak túlzás lenne. No-ha a könyv a „Kalandozások a világ ma-rihuánakultúrájában” alcímet viseli, még-is azt az érzetet keltheti a vadkelet kies panelerdôiben slukkolgató nyavalyás kis suhancokban, akik ne adj’ isten könyvet vesznek a kezükbe, hogy valami csúnyán kimaradt belôle. Itt forgatva ugyanis még-iscsak szívesen olvasna az ember abszurd káeurópai élményekrôl is: vajon hogyan magyarázta volna el Brian Kovács kettô tizedesnek a Práter utcában, milliméteres-re szûkült szemekkel, hogy ô most tulaj-donképpen szigorúan tudományos alapon, a társadalom érdekeit mindennél elôrébb helyezve fogyaszt marihuánát?

Ilyesmire nem derül fény, ugyanis Kelet-Európa ezúttal nem képezte a világ részét – sebaj. Ezzel együtt azonban a „kalan-

dozás” szó is egy kicsit túlzó, fôleg, hogy leginkább csak egy süppedôs – és egyálta-lán nem összefüggô – történet bontakozik ki a kötet kétszázötven oldalán, nem több mondanivalóval, mint hogy szívni nagyon sok helyen nem szabad, de ez nagyon sok helyen nagyon sok embert egyáltalán nem érdekel.

A tucatnyi országot megjárt Brian is be-vallja a könyv végén, hogy az anyaggyûjtés, késôbb pedig az írás során jószerivel min-dig be volt tépve (még jó, máskülönben hogyan lehetne hiteles?), és erre hivatkozva próbálja meggyôzni a kételkedôket, hogy a marihuána valóban nem teszi tönkre az embert, hiszen lám, még alkotni is lehet a hatása alatt. Szerencsére azért nem annyira elfogult, mint a néhány hete a szerkesztô-ségünkbe tévedt „hívô”, nem mondja azt, hogy egyenesen ezzel a növénnyel kelle-ne megváltani a világot, sôt! Kardot ránt – igaz, kissé tompa élût – a felelôsségtel-jes használat mellett, s arra buzdít, hogy a marihuánát ne csak a tévé csecsén csüngve szívjuk egyfajta társadalmi érzéstelenítô-ként, hanem ismerjük meg vele a világot egy másik, sokkal nyugodtabb és barátsá-gosabb szemszögbôl – a mostaninál na-gyobb bajunk úgysem származhat belôle.

SPANGLIVAL A FÖLD KÖRÜL

BRIAN PRESTON: FŰBOLYGÓ

Brian Prestonnak lenni jó. Ez az amcsi újságíró egy hűvös téli napon beállított

Marc Emery vancouveri growshopjába, leült az alagsorba, és szép lassan magába

szívta ezt az egész marihuánakultúra nevű gomolygó füstfelhőt. Megtetszett neki

a dolog, szedte hát a batyuját, hogy jól megírja a népnek, miként fest a kék bolygó

a spangli innenső feléről.

Útközben persze kritizálja a regnáló politikai hatalmat – fôleg az Egyesült Ál-lamokét –, de valahogy hiányzik belôle az erô. Talán épp azért, mert az ember beszíva sokkal nyugodtabb annál, mint hogy nekiálljon harcolni. Akárhogy is, a „kalandozások” során megismert szerep-lôk és sokszor jelentéktelennek tûnô tör-téneteik szintén puhítják az olvasmányt; néha úgy tûnik, hogy csupán az egyszerû tények béléseként szolgálnak – de ezt már mindenki döntse el maga.

H. Mint Kornél

Az idei év egyik „legtermékenyebb” magkereskedő cége a Dutch Passion. Tizenöt legsikeresebb fajtájukat nemcsak, hogy különböző színekkel és kártevők elleni bevonatokkal gazdagították, hanem öt vegyes cso-magba is szétosztották azok számára, akik több mint egy fajtát kívánnak kipróbálni egyszerre. A két kültéri mixet úgy válogatták össze, hogy a bennük rejlő magok az északi és a déli éghajlatokon egyaránt életképesek legyenek, míg a beltéri csomagok összeállításánál figyeltek arra, hogy az egy tasakba kerülő fajták egyazon termesztőhelyiségben is jól megférjenek egymás mellett. Mindemellett pedig újabb variánsok-kal is bővítették széles termékpalettájukat. Közülük íme egy különleges gyógyászati kenderfajta, az Ortega Indica, amely a hetvenes évekből származó Northern Lights #1 és egy másik erős Indica keresztezéséből született. Forgalomba hozatala előtt egy hét-tagú tesztcsoport vizsgálta hatásait. Véleményük szerint az Ortega Indica lefekvés előtti füstöléshez kiváló, hiszen altató- és nyugtatószerként, de akár fájdalomcsillapítóként is remekül alkalmazható.Hatása közepes, ám rendkívül átható erejű, miközben füstje természetes, fűszeres, dohányszerű aromát ereget. Az Ortega Indica másik fontos jellemzője – amit más Indicánál még nem tapasztaltunk –, hogy hasz-nálata másnap reggelre nem okoz homályos tudatot. A fogyasztók számára ez ismerős érzés, ám aki al-tatókat vagy nyugtatószereket szed, a mellékhatások miatt szintén ritkán ébred friss tudattal. Az Ortega Indica szívása után alig érezhető a kannabisz előző esti hatása. A fajta növényei kistermetűek (törpeszerűek), tömörek és igencsak egységesek. A legjobb eredményeket beltéri vagy mérsékelt éghajlatokon történő növényházi termesztés során érhetjük el. A kültéri betakarítást célszerű október harmadik hetében megejteni. A virágzási idő 8-10 hétig tart, ezt követően közepes mennyi-ségű, de tömör, vaskos gubókkal ajándékoz meg minket.Szeretne valaki vele begyógyulni?

45

ELVESZETTEK PURGATÓRIUMA

FLIEGAUF BENEDEK: DEALER

A hazai, megkockáztatom, a világ filmművészetének talán legnyomasztóbb,

a drogosok poklát bemutató filmje 2004-ben került közönség elé. Fliegauf második

nagyjátékfilmje a Dealer, mely egy exdrogosból nepperré vált figura utolsó, vagy talán

utolsó utáni napját mutatja be – mert mint tudjuk, a pokolnak sok definíciója létezik.

Jelen rovat elôzô két darabja, a köny-nyûdrogok és azok világába kalauzoló, illetve világ-, tudat- vagy éppen világ-tudat-módosító hatásait vizsgáló korai remekmûvek voltak. Míg a Szelíd moto-rosok egy végérvényesen el-, pontosab-ban letûnt világ és csak a töredékeiben, emlékeiben megmaradt hippi életérzés, életvitel elégikus látlelete volt, addig a Nagyítás már a modern társadalom ér-telmiségének dobott, szociológiai ta-nulmányként is értelmezhetô, elvont és zavarba ejtô fricska.

Mindkét alkotásban a marihuána mint menekülési alternatíva jelent meg. Azonban míg az elsô esetben a szabad-ság kiteljesedését és a konfl iktusmentes boldogságot hozta el, addig Antonio-ninál már egy sokkal elidegenedettebb környezetben, divatossá vált habitus-ként rákényszerítô mechanizmusát ké-pezte a reménytelen boldogságkere-sésnek a talmi értékek világában, ahol az ember vagy felveszi azt a bizonyos labdát, vagy megtébolyodik.

És ha már téboly. A hazai, megkoc-káztatom, a világ fi lmmûvészetének ta-lán legnyomasztóbb, a drogosok poklát bemutató fi lmje 2004-ben került kö-zönség elé. Ne feledjük, hogy alig négy évvel vagyunk Aronofsky Rekviem egy álomért címû remeklése után, és akik akkor azt gondolták, annál depresszí-vebb mozgóképet nem lehet forgatni a témában, rádöbbenhettek: bizony le-het, ráadásul idehaza.

Fliegauf második nagyjátékfi lmje a Dealer, mely egy exdrogosból nepper-ré vált fi gura utolsó, vagy talán utolsó utáni napját mutatja be, mert mint tud-

juk, a pokolnak sok defi níciója létezik. Az adott napi ügyfeleit sztoikus nyu-galommal felkeresô szûkszavú fi gurát Keresztes Felicián hozza, eszköztelen bravúrral. Keveset tudunk meg a karak-terrôl, apró információmorzsákból, töre-dékekbôl állíthatunk össze jellemrajzot, ugyanúgy, mint az ügyfelei esetében. Többségük démoni fi gura, akiknek már esélyük sincs arra, hogy...

A címszereplô, különös nyitány-ként, rejtélyes vallási vezetôhöz teszi üzleti körútja elsô látogatását. Utá-na a szinte teljes testfelületén össze-égett, kórházi ágyon haldokló haver következik, aki egy aranylövésért kö-nyörög. Aztán egy másik ügyfele, ta-lán volt szeretôje, akinek kislánya vél-

hetôen pont tôle származik. Majd két matematikaszakos, vizsgára készülô, gombával túlpörgetett egyetemista lányt is megismerhetünk, akik segítsé-get kérnének, de a „megváltás” után ilyen nincs, csak a beállt tudatállapot, mely vagy eszelôs tempójú számolást, vagy katatón állapotot eredményez. Felbukkan egy apa is, akit nem látunk, csak a folyóparton lévô gödörbôl hall-juk, ahogy az ott álldogáló gyerekeivel (saját sírját?) ásva diskurál, és a dílert várja. Aztán felrémlik egy volt iskola-társ, aki épp megpróbál leállni, mégis rendel, csakúgy, mint a többi, szimbo-likus-kísérteties, sötétségbe csúszó, zu-hanó fi gura.

A letaglózó erejû fi lm tempója fagyo-san higgadt, egy pillanatra ki nem zök-ken, akárcsak Szatmári Péter operatôr szürkére szûrôzött, állandó mozgásban lévô, a szereplôket folyamatosan kör-bejárva fi gyelô kamerája. A szuggesztív látványt végigkíséri, majd a zárókép-sorban magyarázatot nyer a monoton, idegtépô zörejvilág, s a kettô együtt hibátlan egységbe foglalja, zárja a bô kétórás mestermûvet.

Végezetül, noha ez itt nem a hagyo-mányos értelemben vett reklám helye, megemlítendô, hogy a fi lm kétlemezes DVD-változata a mû valódi értékének függvényében nagyon korrekt össze-gért, igényes kivitelben, ezerháromszáz forintért kapható a forgalmazónál. Az extralemezen lévô tartalom fi gyelemre méltó, és igen, azok a bizonyos kivá-gott jelenetek is megnézhetôk.

mr.green

Amikor a Sensi Seeds csapata bemutatta újgenerációs Sativáját, a Mother’s Finest-t, az egyből óriási sikert aratott: első helyezést ért el a 2002-es Cannabis Cup „Sativa” kategóriájában. A „Mama kedvence” egy Ha-ze-től származik, melyhez híres, éveken keresztül tökéletesre csiszolt Sensi-gének is társultak: olyanok, mint Jack Hereré vagy Jack Flashé. Emiatt a Mother’s Finest egyértelműen Haze-domináns fajta, édes-savanyú ízzel, melyhez eksztatikus szellemi élmény párosul.Természetesen, mint minden Sativa-hajlamú variáns esetében, nála is ki kell várni a teljes virágzást, ám a legtöbb Haze-hibridhez képest még mindig gyorsabban teljesít. A korai stádiumban gyorsan növekszik, akár 140-160 cm magasra is megnőhet, így a kevés hellyel rendelkezők jobban teszik, ha hamar virágzásnak in-dítják. Ezt könnyen megy, hiszen már a kisebb palánták fényciklusa is beállítható 12/12 órára.A növény gubói a virágzás kezdetén toboz alakúvá formálódnak, hosszú szőrű kelyhei pedig szinte „végig-vágtatnak” a száron és az ágazaton, hogy minden egyes szártagnál összetalálkozzanak a fürtökkel. Az ezt követő időszakban lándzsa formájú virágai lenyűgöző, lime-zöld színű gubókká fejlődnek, s dús kristályok-kal függnek alá. Amint a bibék besötétülnek, a Mother’s Finest kelyhei megduzzadnak és megkeményednek, tovább növelve ezzel a gyantás mirigyeket szaporító területeket.Virágzási ideje 8-10 hét, utána akár 120 grammot is learathatunk róla. 120 grammnyi gyümölcsös Skunk, földszerű Afghanica és erőteljes fenyő-Haze lágyan kavargó aromájával megáldott gubó! Mennyei íze és illata lenyűgöz minden kenderkedvelőt – még a legkifinomultabb Sativa-rajongók is megnyalják utána mind a tíz ujjukat. Hatása ugyan kissé lassan bújik elő, de amint megérkezik, szokatlanul tiszta bizsergésben részesít. Nemhiába, a mama kedvence, az a mama kedvence.

Áldott jó dolog ez az internet. Többek kö-zött megment a „muszájdzsekitôl” olyan elvetemült egyedeket, mint amilyen Coen Grift. Ez a holland fi atalember ugyanis fogta magát, a társadalmi bizalmat élvez-ve tekert néhány bitang cigarettát (talán még gombázott is egyet-kettôt), össze-szedte minden grafi kai tudását és bátor-ságát, aztán rajzolt egy nagyot: úgy egy-milliárd pixelnyi ôrültséget, értelmetlen alakokat, formákat a kibertérbe. Varrt rá-juk egy egyszerû fl ashjátékot, és nemhogy rohamkocsiba gyömöszölték volna, hogy elvigyék az OPNI holland megfelelôjébe, de még különféle díjakat is adtak neki mûvéért.

A Bio-bak bizonyos szempontból nem több, mint egy üdvözlet a huszonegyedik század elektrovizuális ingereinek hadsere-ge által legyôzött és végérvényesen lebu-tított nemzedékétôl, másfelôl viszont egy tagadhatatlanul jó és ötletes játék, ami milliméter pontosan akkor ér véget, ami-kor már feladnánk az egészet, és szidnánk az eget, hogy elrabolta életünkbôl az ér-tékes perceket, amiket ily módon nagy valószínûséggel csak a „miaf…ez?” kérdés ismételgetésével töltöttünk.

Tudniillik ez a virtuális dzsungel pon-tosan ezt az alapvetô emberi tulajdonsá-got, a kíváncsiságot kihasználva ragadja meg az embert, aztán pechjére gátlástala-nul arra kényszeríti, hogy bejárja minden egyes zegzugát. Merthogy ezer megapixel rendkívül nagy felület ám egy átlagos mo-nitoron, és ha csak közelrôl, 1:1 arányban látjuk, bizony elég hamar, akarva-akarat-lanul is tudni akarjuk, hogy miként néz ki az egész kép, egyben. Hátha majd akkor fény derül mindenre, és választ kapunk az egyre sûrûbben ismételgetett kérdésre.

A játék célja pedig pontosan ez: adott egy szerszámosláda, a neve Tooly (esz-közke, cuccoska), aki elkeseredve keresi az eszközeit, cuccait, egészen pontosan a nagyítóit. Neki kell hát segítenünk, hogy megtalálja ôket a Bio-bak tarkabarka er-dejében, s velünk együtt láthassa azt tisz-tes távolból. Miközben ide-oda sasszé-zunk, mindenféle – többnyire gusztusta-lan – állati hangok kísérik utunk, aztán viszonylag hamar kiderül, hogy vehetünk bio-bakos, mellbimbó protektorral gon-dosan ellátott pólót (mégsem olyan hü-lyegyerek ez a Coen, ugye). Késôbb egy csöpp reménnyel tölt el, hogy némi kilá-tástalan kóválygás után az elemet meg-szerezve végre engedelmeskedhetünk az elején látott, gramofon felé mutató „in-sert battery” felhívásnak – mindhiába. Az utolsó pillanatban, épp, amikor egy mérges kattintással végleg kitörölnénk a Bio-bakot az életünkbôl, hiszen úgy érezzük, hogy ennél bármi, azaz BÁRMI hasznosabb idôtöltés lenne, Tooly elbö-fögi, hogy használhatjuk a fémdetektort is. Remek! Innentôl már gyerekjáték az egész (valószínûleg Coen is érezte, hol a határ), a nagyítók mind egy helyen, azonban szó szerint éktelenkednek – és lôn világosság: már látjuk az egész képet. De ne legyenek illúzióink: a sûrûn feltett kérdés ugyanúgy megmarad, csupán a kíváncsiságunk az, amit sikerült legyôz-nünk – Coen meg röhöghet magában.

Még szerencse, hogy nem egy rej-tôzködô típus: az oldal egyik sar-kában logikus sorrendbe pötyögött betûkombinációk elküldésével fejezhetjük ki neki (nem?)tetszésünket. Mi azonban ennél egy kicsivel többre vállalkoz tunk, újságírói szemléletben igyekeztünk

megtudni néhány információt, például, hogy mivel foglalkozik, amikor épp nem ôrül meg, vagy ilyen állapot nincs, és már formálgatja a következô agymenését?

Elsôre úgy tûnt, hogy szívesen és komo-lyan nyilatkozik, de nagy valószínûséggel rájött, hogy ezzel rontana a hitelességén. Szíves elnézésünket kérte, amiért nem pont a feltett kérdésekre adott választ, de fontosabbnak érezte elmondani, hogy iga-zából 21 330 lajhárt vásárolt az oldal elké-szítéséhez, akik közül néhányan rendesen dolgoztak, a többiek meg csak spangliért és némi sörért vállalták a melót.

Ha valakit érdekel, idôvel feltesszük a teljes választ a cannabis.kultusz.comra, de nem lesz benne köszönet. Mint ahogy a Bio-bakban sincs – csak ezer elgurult megapixel…

H. Mint

BIO-BAK.NLEZER ELGURULT MEGAPIXEL

Gondolták volna, hogy a körbe-körbe repkedő, parányi robotcsikóhalat

nem tanácsos megfogni, mert zöld lézerrel lövik ki az ujjaik közül?

És az jutott-e mostanában eszükbe, hogy a répák unott undorral az arcukon

csüngnek a répafán? Mindazonáltal szeretnének emlékezni arra, hogy a kilencvenes

években volt egy zenei stílus, a thunderdome, ami sokkal rosszabb volt annál, mint

amennyire nem jó? Nem? Akkor még véletlenül se tegyék be az elemet a gramofonba!

Paprikás csirek

Hozzávalók

4-6 szelet csirkemell

10 gramm vaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 evőkanál paprika

2 evőkanál liszt

2 dl forró víz

1 db tyúkhúsleveskocka

0,75 liter tejszín

4 gramm speciális zöldfűszer

Bármennyire hihetetlen, a klasszikus magyar konyha ételei is megbolondíthatók

némi zöldfűszerrel. Chef bácsi ezúttal talán a hagyományosak leghagyományosabbi-

kát, a paprikás csirkét gondolta újra, s az elkészítés lépéseit gondosan le is jegyezte

nekünk.

Főzés előtt legalább egy órával keverjük össze a tejszínt a speciális zöldfűszerrel,

és hagyjuk állni. A vajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, majd levesszük

a tűzről, és hozzáadjuk a paprikát. Felöntjük vízzel, belerakjuk a csirkét,

a leveskockát, és együtt felforraljuk. A tejszínbe belekeverjük a lisztet,

és folyamatos keverés mellett lassan hozzáadjuk a csirkéhez. Tovább pároljuk, míg

a szósz összesűrűsödik. Hogy jobban elkeverhessük a tejszínt, s az ne csomósodjon

össze, célszerű hozzáadás előtt egy kevés, a forró húsról leemelt szósszal

„hozzászoktatni” a készülõ étel hõmérsékletéhez (hõkiegyenlítés). Miután

hozzáadtuk a speciális egyveleget, már nincs más dolgunk, mint addig főzni, amíg

az ízek összeérnek, s a hús igazán omlós lesz. Rizzsel vagy tésztával tálaljuk, s íme,

kész is a magyaros kenderétel.

48