A magyar bor története

A magyar bor történelme a rómaiakkal kezdődik, akik Pannóniát az első században hódították meg és miként azt tették a ködös Germániától a napos Hispániáig civilizálták: utakat, városokat építettek, jogrendszerüket és a szőlőt meghonosították. Pannóniában, azaz nagyjából a mai Dunántúlon, a feltételek kedveztek a szőlőművelésnek, s a nemes hagyomány a római kor és a honfoglalás közötti idők mozgalmas századaiban sem halt el. A magyar királyság megalapítását, s a kereszténység felvételét követően a kolostorok szerzetesei a hit mellett a borkultúra terjesztését is magukra vállalták: így lett a középkori és újkori Magyarország Közép-Európa legjelentősebb bortermelője.

A huszadik századnak már a nyitánya is balszerencsét hozott. Elsőként, amolyan előjáték gyanánt, a filoxéra, az Amerikából Európába került gyökértetű pusztította végig az Óvilág és Magyarország szőlőültetvényeit. Majd az első világháború után, a Monarchia megszűnését közvetően a kis nemzetállamok szembenállása a szőlőtermelés gazdasági hátterét ásta alá. A végső csapást a második világháború után Magyarországra kényszerített szovjet rendszer jelentette. A tömegtermelés és a mennyiség bűvöletében a keleti, igénytelen piacokra szánt hasonnemű italok a magyar bor hírnevét és minőségét alaposan megtépázták.

A szovjet birodalom és a tervgazdaság összeomlásával az újjászületés sok szempontból igen látványos volt. Az első hullámot, még a nyolcvanas évek végén Villány, Szekszárd, Eger és Tokaj igényes, minőség-orientált kistermelői alkották. (A háztáji szőlőtermelés és az otthoni borkészítés folyamatos megléte megkönnyítette és felgyorsította az átmenetet.) A kistermelőket hamarosan külföldi és magyar, szakmai és pénzügyi befektetők követték, először Tokajban, majd az ország tö9bbi vidékén, akik a modern technológia és a szakmai fortélyok meghonosításában játszottak fontos szerepet.

A magyar borok fajtái

A tagolt tájnak és a változatos éghajlati adottságoknak köszönhetően a könnyed pezsgőtől kezdve a testes vörösboron át a nemes édesborokig szinte az összes lehetséges borstílus megtalálható Magyarországon, s ezt a sokféleséget a világfajták és őshonos szőlőfajták egyensúlya teszi még izgalmasabbá. A világfajták élén a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, és a Merlot áll, de egyre divatosabb a Pinot Noir is, míg a fehér világfajták közül a Chardonnay, a Sauvignon Blanc, a Pinot Gris, azaz Szürkebarát (mely szinte már őshonos fajtának számít), a kétféle Muskotály és a Tramini terjedt el. Ugyancsak népszerűek a közép-európai fajták, élükön a Kékfrankossal, mely a legnagyobb termőterülettel rendelkező kékszőlő, és a házasítások leggyakoribb alapbora, nyomában a Zwigelttel, a Kékoportóval és a balkáni kadarkával. A regionális fehérszőlők királynője az Olaszrizling (melyet felénk csak rizlingként ismernek, s amelynek semmi köze a rajnai rizlinghez). S aztán van egy jó tucat őshonos fajta, mellyel Magyarországon és a Kárpát-medencén kívül nem találkozni: a Furmint, a Hárslevelű, a Kéknyelű, a Juhfark, az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres, a Királyleányka, a Leányka, melyek hozzáértő és gondos kezekben élvezetes és izgalmas borokat adnak. Olyan titkos természeti kincs ez, amilyennel kevés ország rendelkezik . s üde színfoltot jelenthet a világfajták kissé egyhangú tengerében.

forrás: www.mywine.hu

Ászár-Neszmély

A borvidék összes területe: 7 407 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 485 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 23. Az első szőlőtőkéket valószínűleg a római légiók telepítették a borvidéken. A középkorban virágzó szőlőkultúrát találtak Neszmély és Dunaalmás környékén az ide látogató királyaink (Zsigmond, Ulászló, V. László). Később az uradalmi és jobbágy-paraszti szőlő- és bortermelés biztosította a borvidék jó hírét. Napjainkban két jól elkülöníthető körzetben folyik a termelés, az Ászári (8 település) és a Neszmélyi (15 település) körzetben. A borvidék időjárási viszonyai kiegyenlítettek. A tél nem túl kemény, a nyár nem nagyon forró. A területre hulló csapadék mennyisége kielégítő, eloszlása esetenként szeszélyes. A borvidék változatos talajtípusai többféle löszön alakultak ki. A barna erdőtalajokon kívül megtalálható a rendzina is. A borvidék hagyományos fajtái közé tartozott az Ezerjó, a Mézes fehér, a Budai zöld, a Dinka félék. Jelenleg a borvidéken telepíthetők a világfajták (Chardonnay, Sauvignon, Szürkebarát) és néhány sajátosan magyar fajta (Olasz rizling, Leányka, az illatos fajták közül a Tramini, a Cserszegi fűszeres, a Királyleányka és a Rizlingszilváni). Az Ászári körzetben továbbra is telepíthető az Ezerjó. A Neszmélyi körzetben újra éledni kezd a vörös borszőlő termesztés és a vörösbort adó szőlőfajták közül itt telepíthető a Cabernet sauvignon.

Etyek-Buda

A borvidék összes területe: 7 117 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 480 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 20. A borvidék nevét adó Etyek község első említése a XIV. századra tehető, de a szőlő- és bortermelésre vonatkozó adatok a XVIII. századból valók. A borvidék jelenleg két körzetre oszlik: az Etyeki körzet (14 helység) és a Budai körzet (6 helység). Az utóbbi 1998-ban csatlakozott a borvidékhez. A klímát a borvidéken a nem túl zord telek és a viszonylag hűvösebb nyarak jellemzik. A borvidék talajai változatosak és közös jellemvonásként a lúgos kémhatás (meszes talajok) emelhető ki. Napjainkban 28 fajta telepíthető a borvidék mindkét körzetében. A fehér borszőlő fajták közül telepíthető a Chardonnay, Királyleányka, Olasz rizling, Rizlingszilváni, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Zenit, Zöld veltelini, Pinot blanc, Sárga muskotály, Cserszegi fűszeres, Zala gyöngye, Juhfark, Tramini, Karát, Viktória gyöngye, Zengő, és a Zefír. A vörös borszőlő fajták közül, pedig a Cabernet franc és sauvignon, Kékfrankos, Merlot, Kékoportó, Pinot noir, Zweigelt és a Turán. A borvidéken jelentős mennyiségben termelnek pezsgőkészítéshez is alapanyagot, főleg Chardonnay-t.

forrás: www.mywine.hu

Mór

A borvidék összes területe: 1 944 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 799 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 6. A móri borvidék viszonylag kis borvidék, Mór városán kívül mindössze 5 település (Csákberény, Csókakő, Pusztavám, Sőréd, Zámoly) alkotja. A borvidéken a nyár mérséke l ten meleg és száraz , a tavasz kiegyenlített, az ősz hosszú és meleg, a tél ugyan hideg, de nem túlságosan zord. Az évi 600-650 mm közötti csapadék egyenletes eloszlásban hullik le. A hegyek és dombok déli dél-nyugati oldalain rendkívül kedvező mikroklíma alakult ki, ami kitűnő termőhelyi adottságokat eredményez. Meghatározó talajképző kőzetek a lösz, amely esetenként mészkő törmelékkel keveredik és a dolomit. A sokféle talajtípus közül meg kell említeni a következőket: földeskopár, humuszos homok, humuszkarbonát talaj, rendzina, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, Rahmann féle barnaföldek. A szőlőtalajok közös jellemzője a magas mésztartalom, amire az alanyok megválasztásakor figyelemmel kell lenni. Jelenleg a borvidék telepíthető fajtái között továbbra is szerepel az Ezerjó, Chardonnay, Sauvignon, Pinot blanc, Szürkebarát, Rajnai rizling, a két magyar kötődésű fajta a Leányka és a Királyleányka, valamint az illatos bort adó fajták néhány képviselője, az Ottonel muskotály, Tramini, Rizlingszilváni.

Pannonhalma-Sokoróalja

A borvidék összes területe: 4 234 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 618 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 13. A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék a Pannonhalmi dombság észak észak-nyugat, dél, dél-kelet irányú vonulatának lejtőin terül el. Szent István király pannonhalmi alapító levele (1002) az első í r á s o s e m l é k , a m i u t a l a b o r t e r m e l é s r e . A szőlőtermesztés elterjesztésében nagy szerepe volt az olasz és francia telepeseknek és a szerzetesrendeknek. A telek enyhék, fagykárok ritkán fordulnak elő. A dombvonulatok kedvező fekvésű termőhelyein mérsékelten meleg és száraz és mérsékelten hűvös mikroklímatikus körzetek alakultak ki, amelyek a szőlőtermesztés számára igen kedvezőek. A csapadék eloszlása viszonylag jó, a csapadék nagyobbik fele a szőlő tenyészidejének első felében hullik le. A szőlőterületek döntő többsége agyagbemosódásos barna erdőtalajokon illetve barnaföldeken található. A domborzati és talajtani sajátosságok miatt eróziós károkkal is számolni kell. A borvidéken jelenleg csak fehér borszőlő fajtákat termesztenek. A fő fajta az Olasz rizling. A telepíthető fajták száma nagy: Chardonnay, Királyleányka, Rajnai rizling, Szürkebarát, Tramini, Cserszegi Fűszeres, Pinot blanc, Sauvignon blanc. Az itt termelt borok illatosak, zamatosak, testesek. Különösen kiemelkedik az Olasz rizling jelleges szép megjelenése, de a többi fajta is minőségi bort ad.

forrás: www.mywine.hu

Badacsony

A borvidék összes területe: 4 263 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 790 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 16. A borvidék területén már több ezer évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt. A borvidék klímája kiegyenlített, mentes a szélsőségektől. Az alacsony hőmérséklet okozta fagykárok a borvidék szőlőültetvényeit nem sújtják. A Balaton nagy víztükre igen kedvező, kiegyenlítő hatással van a klímára. Nincsenek forró nyarak, de túlságosan zord telek sem. A talajtípust tekintve többnyire barnaföldeken és agyagbemosódásos barna erdőtalajokon folyik a szőlőtermesztés. A bazalt málladékon képződött talajok tápanyag ellátottsága és utánpótlása (kálium, magnézium, mikroelemek) rendkívül jó. Ma a magasművelésű formákon termsztik a szőlőt (ernyőművelés, Moser féle magaskordon, egyesföggöny). A borvidéken szinte kizárólag (99 %) fehér borszőlő fajtákat termesztenek. A telepíthető fajták (16) között vannak hagyományosak (Kéknyelű, Olasz rizling, Szürkebarát) világfajták (Chardonnay, Sauvignon, Rajnai rizling, Pinot blanc) és újabb nemesítésű fajták (Zenit). A vörös borszőlő fajták közül telepíthető a Cabernet sauvignon, a Pinot noir és a Kékfrankos. A borvidéken illatos, zamatos finom savtartalmú telt borok teremnek. A fajták közül mintegy 70 %-ban termesztett Olasz rizling bora rendkívül harmonikus, utóíze a keserű mandulára emlékeztet. Az intenzív és tartós illattal, zamattal rendelkező Szürkebarát gyakran édesen kerül forgalomba. A híres Kéknyelű bora száraz kemény, savas karakterű.

Balatonboglár

A borvidék összes területe: 10 391 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 2 899 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 21. Pannónia más vidékeihez hasonlóan ezen a tájon is termesztették a szőlőt és készítettek bort a kelták és a rómaiak is. A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlíttetek. A szőlőtalajok döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A sző lők kis része homokon települt. A Balatonboglári borvidéken elsősorban a fehér borszőlő fajták terjedtek el, de vörös borszőlő termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bőséges. A fehér borok illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak. A vörös borok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minőségben felveszik a versenyt a fehér borokkal. Jellemzően inkább a „burgundi” jellegű, gyümölcs illatokat, zamatokat adó vörös borok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet sauvignon és Merlot borok kiváló minőségűek.

forrás: www.mywine.hu

Balatonfelvidék

A borvidék összes területe: 5 344 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 497 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 23. A borvidék a Keszthelyi hegység és a Déli Bakony lábánál a hegyek közötti medencék oldalain, köztük a Káli medence lejtőin terül el. Az eltérő földrajzi ökológiai és egyéb adottságok miatt a borvidék három körzetre tagolódik, melyek a következők: Káli körzet 6 településsel, Balatonedericsi-Lesence-i körzet 7 településsel és a Cserszegi körzet 10 településsel. A borvidék Balatonra néző szőlőterületeinek klíma adottságai kiegyenlítettek, más területei védett lankákon helyezkednek el, ezért szélsőséges időjárási hatásokkal nem kell számolni. A domborzatilag gazdagon tagolt tájban kedvező mikroklimatikus viszonyok alakultak ki. A rendkívül változatos talajképző kőzeten többnyire barnaföldek, esetenként különböző erdőtalajok jellemzők. Jelenleg mindhárom körzetben telepíthető a fehér borszőlő fajták közül az Olasz rizling, a Chardonnay, a Tramini, a Rizlingszilváni, a Szürkebarát, a Cserszegi fűszeres és a Ottonel muskotály, a vörös borszőlő fajták közül pedig a Zweigelt. Csak a Káli körzetben telepíthető a Furmint és a Sárga muskotály, a Balatonedericsi-Lesencei körzetben a Pinot blanc, a Cserszegi körzetben a Nektár. A borvidék borai finom savtartalmúak, zamat gazdagok, elegánsak. A kedvező adottságú dűlők borai teltek, kerekek, harmonikusak és felveszik a versenyt a Balaton-parti borvidékek boraival.

Balatonfüred-Csopak

A borvidék összes területe: 6 445 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 2 143 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 24. A borvidék a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Alsóőrstől Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek medencék oldalain terül el. A borvidéken a szőlőtermesztés még valamikor a kelta időkben kezdődött, akiket a rómaiak, majd az avarok követtek. 1999 óta a borvidék két körzetre tagolódik: a Balatonfüred-Csopaki körzet 17 és a Zánkai körzet 7 településsel. A borvidék klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősszel. A talajképző kőzetek egész sora fordul elő a borvidéken: fillitpala, permi homokkő, triászmészkő, dolomit, bazalt, bazalttufa, pannonagyag és homok, márga és lösz. Jelenleg mindkét körzetben elsősorban a fehér borszőlő fajták telepíthetők így az Olasz rizling, Chardonnay, Ottonel muskotály, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Juhfark, Pinot blanc, Sauvignon, Tramini és a Zenit. Tihanynak a borvidékhez kapcsolása az eddiginél nagyobb teret enged a vörös borszőlő fajták telepítéséhez (Cabernet franc és sauvignon, Kékfrankos, Merlot, Zweigelt). A borvidék borai a badacsonyi borokhoz képest kissé lágyabbak, finom illatúak, sajátos zamatúak, amit sokan a különleges talaj hatásának tulajdonítanak.

forrás: www.mywine.hu

Balatonmelléke

A borvidék összes területe: 6 383 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 514 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 26. A borvidéknek két körzete van. A Balatonmelléki körzet (18 település) részben a Zala folyó kanyarulatában, részben a Keszthelyi hegységhez tartozó Vindornyalaki medencében terül el, valamint a Zalaapáti hát lankáin húzódik. A Mura vidéki körzet (8 település) Szlovéniával és Horvátországgal határos területeken, a Mura völgyében található. Éghaj lata k iegyenl í tet t különösebb szélsőségektő l mentes. Hazánk legcsapadékosabb borvidéke (évi 7-800 mm csapadék). Az aszálykár ezen a vidéken szinte ismeretlen. A folyóvölgyekkel sűrűn behálózott, hullámos felszínű dombvidéket az egykori Pannon beltenger homokos, agyagos üledékei építik fel. Erre vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, amelyen agyagbemosódásos barna erdőtalajok vagy barna földek képződtek. Fő fajtája az Olasz rizling (50 %), amit területi aránya alapján a Rizlingszilváni, a Zöld veltelini, a Chardonnay, és a Zala gyöngye követ. Az illatos bort adó fajták közül említésre méltó a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály az Irsai Olivér és a Tramini. A borvidék borai illatosak, aromaanyagokban igen gazdagok, élénk savtartalmúak.

Somló

A borvidék összes területe: 1 158 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 832 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 9 Az 1093-ban keltezett okirat (I. László uralkodása alatt) említi először a Somló vár szőlőskertjeit. A borvidék igazi fénykorát a XVIII. században élte. A "nászéjszakák bora"-ként tisztelt somlói borról ugyanis azt tartották, hogy fogyasztása az utódnemzésben fiú gyermeket eredményez. A borvidéknek két körzete van. A Dunántúlra jellemzően a borvidék klímája kiegyenlített szélsőségektől mentes. Viszonylag korán tavaszodik, a nyár mérsékelten meleg, az ősz szintén kellemesen meleg és hosszú. Az évi 650-700 mm csapadék kedvezően oszlik el. A hegy különböző oldalain egymástól jól elkülöníthető mikroklíma alakult ki és ez lehetővé teszi az északi oldalon való sikeres szőlőtermesztést is. A talajok kialakulásában fontos szerepet játszik a bazalt és a bazalttufa. Ezek málladékain, a rátelepült lösszel együtt, főleg barna erdőtalajokon, Rahmann-féle barnaföldeken folyik a szőlőtermesztés. Helyenként fekete nyirok talajok és vasas agyag talajok is előfordulnak. A borvidéken a filoxéravész előtt mintegy 25-30 fajtát termesztettek (Furmint, Juhfark, Hárslevelű, Sárfehér, Budai zöld, stb.). A XIX. század második felében jelentek meg más fajták is, mint az Olasz rizling, Rajnai rizling, Szürkebarát, Zöldszilváni, stb. Jelenleg mindkét körzetben telepíthető a Furmint, Juhfark, Olasz rizling, Hárslevelű, Tramini, Chardonnay, Rajnai rizling, Pinot blanc. Az itt termett borok savban gazdagok, kemény karakterűek, testesek, teltek diszkrét illatúak. A borok általában lassú fejlődésűek, hosszú ideig érnek és későn öregednek.

forrás: www.mywine.hu

Mecsekalja

A borvidék összes területe: 7 644 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 673 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 30. A Mecsekaljai borvidék is a római időkben gyökerező múlttal büszkélkedik, mára a Cirfandli, Furmint és Olasz rizling fajtákból készített kitűnő minőségű fehér borairól vált híressé. A borvidékhez három körzet tartozik, de ennek ellenére Magyarország egyik legkisebb borvidéke. A Pécsi és Versendi körzet k l í m á j a , i dő j á r á s a s z é l ső s é g e k tő l m e n t e s , szubmediterrán jellegű, míg a Zselicségben fekvő Szigetvári körzetben már inkább az atlanti klímahatás érvényesül. A Mecsekalja talajképző kőzetei és talajai rendkívül változatosak. A Tokaj-hegyaljai borvidék mellett ezen a tájon hatolt fel a szőlőkultúra a legmagasabb területekre. A Mecsek hegység déli oldalain a szőlőterültek felső határa megközelíti a 400 métert. A Mecsekaljai borvidék legelterjedtebb fajtái az Olasz rizling, a Chardonnay, a Rizling szilváni, a Zöld veltelini, a Királyleányka, a Sauvignon blanc, a Rajnai rizling, a Tramini és a Hárslevelű. A Pécsi körzet különleges fajtája a Cirfandli és a hagyományos Furmint. A borvidék borai általában testesek, lágyak, fűszeresek, gyorsan fejlődnek, jó minőségűek. Kedvező évjáratban különleges minőségű borok készítésére is mód van. Évszázados hagyományai vannak a pécsi pezsgőgyártásnak is.

Szekszárd

A borvidék összes területe: 6 964 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 2 255 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 13. A szekszárdi szőlő- és borkultúra gyökerei egészen a kelta időkig vezetnek vissza. Alisca, Szekszárd ősi neve is kelta eredetű. A borvidék klímája szubmediterrán jellegű. A dombvonulatok által közrefogott völgyekben, völgykatlanokban kialakuló mezo- és mikroklíma kiválóan alkalmas a szőlő és különösképpen a vörös borszőlők termesztésére. A Szekszárdi dombvidék felszínét mindenütt lösz fedi. A dombvidéket rendkívüli formagazdagság jellemzi, amit a lösz változatos lepusztulási formái (löszmélyút, lösz-szakadék, löszcirkusz, löszpiramis, lösz szurdik, stb.) még szabdaltabbá teszik. Korábban a termőtáj fő fajtája a Kadarka volt. Egyeduralma csak az 1960-as években elindult nagyarányú telepítések idején tört meg. Helyét az elmúlt 30-40 évben fokozatosan a magas művelésen is biztonságosan termeszthető vörös borszőlő fajták vették át (Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot). A borvidékre a lágy vagy harmonikus fajtajelleges fehér borok, illetve a mély színű testes bársonyos fűszeres zamatú kitűnő minőségű vörös borok jellemzőek. Eger mellett csak a Szekszárdi borvidéken alkalmazható a Bikavér megnevezés. A Szekszárdi Bikavért hagyományosan a Kadarka, a Kékfrankos és a Kékoportó borok házasításával készítették.

forrás: www.mywine.hu

Tolna

A borvidék összes területe: 14 480 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 2 636 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 41 A Tolnai borvidékhez három körzet tartozik: Tolnai körzet, Tamási körzet, Völgységi körzet. Éghajlata a körzetek szétszórtsága miatt nem egységes, a borvidék változatos függőleges és vízszintes tagoltsága következtében mezo- és mikroklímában meglehetősen gazdag. A tolnai borvidék leg fon tosabb , sz in te egyedura lkodó fe l sz ín i képződménye és így a leggyakoribb talajképző kőzete a lösz. Az egész vidéket hazánkban egyedülálló kiterjedésű és vastagságú (átlag 20-50 m) lösztakaró fedi, melyen különféle barna erdőtalajok alakultak ki. A borvidéket ökológia adottságai kiváló minőségű fehér bor és vörös bor termelésére egyaránt alkalmassá teszik. A fajtaválaszték rendkívül gazdag. Az összes szőlőterület mintegy 60 %-án fehér, 40 %-án pedig vörös borszőlő fajtákat termesztenek. Az előbbiek közül a Chardonnay, az utóbbiak közt a Kékfrankos a legelterjedtebb. Rajtuk kívül a jelentősebb szerepet játszó fajták még az Olasz rizling, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Királyleányka, Rajnai rizling, Merlot, Zweigelt. Az újabb telepítések során előtérbe kerültek a világfajták, így a Cabernet franc, Cabernet sauvignon, a Pinot noir és a Sauvignon blanc.

Villány-Siklós

A borvidék összes területe: 4 792 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 899 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 16. Hazánk egyik legjellegzetesebb, legdélebbre eső borvidéke. Rangját évszázadok óta, elsősorban a Villány környékén termett kitűnő vörös borok adják. A borvidék két körzetre tagolódik. A Villányi körzet 5, a Siklósi körzet 11 település szőlőterületeit foglalja magába. Régészeti leletekből kitűnik, hogy már a borszerető rómaiak művelték itt a szőlőt. Fontos termesztéstörténeti események köthetők a török hódoltságot követő időszakhoz is. Ekkor hozták ugyanis a környékre beköltöző rácok a Kadarkát, illetve az elnéptelenedett baranyai falvakba betelepített német szőlőmunkások feltehetőleg a Kékoportót. A filoxéravész után vált jelentős fajtává az Olasz rizling. A Villányi borvidék klímája szubmediterrán jellegű. A borvidék legfőbb talajképző kőzete a lösz, melyhez helyenként dolomit és mészkőtörmelék keveredik. Talajai változatosak. A Kadarka a magas művelésű szőlőkből kiszorult, helyét a Kékfrankos vette át, aminek bora Villányi burgundi néven vált elismertté. Az utóbbi egy-két évtizedben a borvidéknek egyre nagyobb rangot adnak a Cabernet franc és Cabernet sauvignon fajtákból készített kitűnő minőségi borok, melyek már-már közelítenek a mediterráni vörös borokhoz. A fehér borok közül az Olasz rizling és a Hárslevelű a legismertebbek és legkeresettebbek. A borvidék csodálatos földrajzi fekvése és több etnikumhoz kötődő kultúrája (magyar, német, délszláv) az, ami a szőlőtermesztést, a borászkodás tudományát és a borokat évszázadok alatt érlelte, csiszolta, és ez, ami ma idehívja a látogatókat. A borturizmus egyre meghatározóbbá válik ezen a tájon is, sőt az itteni termelők voltak azok, akik elsőként kezdték a borút kiépítését. A borvidék fejlődése már a nagy gazdasági és társadalmi változások előtt, az 1980-as években megindult, amikor a korszerűbb, minőség-központú szőlőtermesztési forrás: www.mywine.hu

módszerek megjelentek. Magyarország legismertebb borászai közül sokan kötődnek ide, akik különösen a sokat tettek a borvidék felvirágoztatásáért. Ők nemcsak a minőséget helyezték középpontba, hanem a hozzákapcsolható termelési hátteret és igyekeztek munkájukat is minél jobban megismertetni fogyasztóikkal. Nem véletlen, hogy ma Magyarországon a legnagyobb áron a villányi borok kelnek el. A híres borászok neve márkanévvé vált és a fogyasztók így jobban eligazodnak a márka mögött álló borok között. Mára a termékszerkezetben egyre inkább megjelennek a dűlőszelekciós borok, amelyek évjáratonként még jobb és kifinomultabb minőséget és természetesen nagyobb árat is képviselnek. A borvidék ereje - az adottságokon túl - a termelők kezdettől fogva meglévő szervezettségében is megmutatkozik. Ennek példái a borturizmus közös fejlesztése, a borvidéki rendezvények megszervezése, amihez kulturális és gasztronómiai események is kötődnek. A borvidék titka abban rejlik, hogy a kiváló természeti adottságokban (éghajlat, domborzat, fajták) meglévő lehetőségeket közös és egyéni munkával jól ki is kell aknázni és minden termelő és fogyasztó számára elérhetővé tenni.

Csongrád

A borvidék összes területe: 14 275 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint 1 770 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 16. A borvidéken több száz éves hagyománya van a szőlő és bortermelésnek. Már a török hódoltság előtt (XIV-XV. század) ismerték és szállították az itt termelt bort. Ez idő tájt alakult ki a borvidék jellegzetes fajtaösszetétele (Kövidinka, Kadarka, Ezerjó, Piros szlanka, stb.), amelynek nyomai a mai napig fennmaradtak. A borvidék klíma adottságai elsősorban hő- és fényviszonyai révén elkülönül a Nagyalföld éghajlati körzetétől. Kifejezetten meleg és fényben rendkívül gazdag termőtájnak minősül, amely viszont csapadékban szegény. A tél gyakran zord és hótakaró nélküli. A táj domborzata enyhén hullámos felszínű vagy egyhangúan sík. A dunai eredetű humuszos vagy csernozjom jellegű homoktalajok meszesek, az Alsó Tiszavidéken viszont savanyú kémhatásúak. A borvidék hagyományos fajtáiból (pl. Kövidinka) kellemes, kissé vékony üde asztali borok készíthetők. A minőségi fehér borszőlő fajták (Chardonnay, Rajnai rizling, Olasz rizling, Zöld veltelini) valamint a vörös borszőlő fajták (Kadarka, Cabernet franc és sauvignon, Kékfrankos) termése minőségi bor előállítására is alkalmas. Igen ismert és jól csengő név a Csongrádi Kadarka és a Pusztamérgesi Olasz rizling.

forrás: www.mywine.hu

Hajós-Baja

A borvidék összes területe: 14 873 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 681 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 12. Valamikor e borvidék az Alföldi borvidék részét képezte, majd 1990-ben Hajós-Vaskúti borvidék néven önállóvá vált. Mai nevét 1998-ban kapta. A sző lő és bortermelésnek több évszázados hagyománya van. A török dúlás idején a szőlőterületek jelentősen lecsökkentek, majd a németajkúak ide telepítésével újabb lendületet kapott a szőlőtermesztés. A második nagy fellendülés a filoxéravész után, míg a harmadik 1961-65 között a nagy szőlőtelepítésekkel következett be. A dél-alföldi területekhez hasonlóan a borvidék területére is a melegebb, napfényben gazdag nyarak a jellemzőek. Az évi csapadék mennyisége kielégítő, csupán kedvezőtlen eloszlása okoz időnként gondot. A borvidék sík részein fagykár (téli, tavaszi, őszi) veszélye fennáll. A borvidéken jobb minőségű homoktalajokon (lösszel kevert homok, humuszos homok, lepel homok), esetleg csernozjom talajokon folyik a szőlőtermesztés. A vörösbort termő fajták aránya a borvidéken kb. 40%. A hagyományos fajták közül jelenleg telepíthető a Kadarka, a fehér bort adó Kövidinka, Izsáki, Ezerjó. A további 20 telepíthető fajta közül vannak úgynevezett világfajták (Chardonnay, Sauvignon, Cabernet franc és sauvignon, Merlot), illatos bort adó fajták (Tramini, Ottonel muskotály, Cserszegi fűszeres), a hideget is jól tűrő fajták (Rajnai rizling, Kunleány) és "hungaricum"-nak tekinthető fajták (Olasz rizling, Hárslevelű). A hagyományos fajtákból jó minőségű asztali bor, a minőségi fajtákból pedig versenyképes minőségi bor készíthető.

Kunság

A borvidék összes területe: 104 962 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 29 544 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 97. A Kunsági borvidék az ország legnagyobb borvidéke. A borvidék szőlőtermesztésének története a kora középkorig vezethető vissza. A török hódoltság után és főként a filoxéravészt követően nagy lendületet vett a borvidéken szőlő- és bortermelés. Nagyarányú szőlőtelepítésre az 1960-65-ös években került sor. A kampány jellegéből adódóan ez nem legszerencsésebb fajtaválasztékkal és eléggé előkészítetlen módon valósult meg. Mára ezeknek az ültetvényeknek a területe lecsökkent. Jelenleg a borvidék szőlő és bortermelése 8 körzetben folyik. A borvidék hő és fényviszonyai a szőlő tenyészidejében jók, de a nyugalmi szakaszban, valamint a tavasz elején és végén a fagy gondot okozhat. Csapadékban a borvidék szegény, eloszlása rapszodikus, esetenként aszállyal kell számolni. A magasabban fekvő dombok talaja jobb, de találkozhatunk sovány homokbuckákkal, futóhomokkal és lepelhomokkal is. A homoktalajok többsége meszes jellegű, tápanyagban szegény és foltonként változik. A borvidék háromnegyed részén fehérbort adó fajtákat termesztenek. Közöttük vannak hagyományos, de ma is telepíthető fajták (Ezerjó, Kövidinka, Izsáki, stb.) és újabb, fagytűrő (Kunleány, Bianca, Csillám, stb.) valamint minőségi fajták (Rajnai rizling, Cserszegi fűszeres, Chardonnay, stb.). A vörös borszőlő fajták szinte mindegyike telepíthető a borvidéken, különösen jó hírnevet vívott ki a Kiskőrösi Kadarka, de ma már más fajták jó minőségű borai is keresettek. A hagyományos fajtákból készült borok általában könnyűek, lágyak. Néhány fajtából (Izsáki, Kunleány, stb.) kitűnő minőségű pezsgő készül. A vörös borszőlő fajták (Cabernet sauvignon és franc, Kékfrankos, Zweigelt, stb.) zamatos vörösborokat teremnek.forrás: www.mywine.hu

Bükkalja

A borvidék összes területe: 18 597 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 183 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 22. A borvidék területén már régóta termesztenek sző lőt, a miskolci bort évszázadokon át az északi bányavárosokba értékesítették. Tibolddaróc és környéke a XIX. és a XX. században pezsgő alapbort termelő vidéknek számított. A budafoki pezsgőgyárak is vásároltak bükkaljai borokat. Kl ímaviszonyai hasonlóak a többi észak-magyarországi borvidékéhez, éghajlata azonban azokénál szárazabb. A borvidék leggyakoribb talajképző kőzetei a riolit és a riolittufa, amelyeken különféle barna erdőtalajok, illetve fekete nyiroktalajok alakultak ki. Fő fajtái az Olasz rizling, a Leányka, a Rizlingszilváni, a Zöldveltelini és a Chardonnay. Borai illatosak, zamatosak és rendszerint élénk savtartalmúak. Újabban terjednek a vörös borszőlő fajták is (Kékfrankos, Blauburger, Kékoportó, Merlot, Cabernet-ek). A bükkaljai borvidék a jövőben a vörösbortermelés egyik bázisává válhat.

Eger

A borvidék összes területe: 22 342 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 4 395 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 18. Az egri szőlő és borkultúra kezdete a honfoglalás utáni időszakból származik. A XV. századig Egerben és környékén csak fehér borszőlő fajtákat termesztettek. A XV. század végére a XVI. század elejére megváltozott a fajtahasználat és jelentős vörösbortermelés alakult ki. A Kadarka Egerbe a rácok közvetítésével került. Ugyanakkor papok, szerzetesek Itália földjéről és Burgundiából is hoztak be vörös bort adó fajtákat. A borvidék máig leghíresebb borának a Bikavérnek a legendája ugyancsak a középkorhoz kötődik. A borvidéknek jelenleg két körzete van. Az Egri körzethez 14, a Debrő i körzethez 4 település szőlőterületei tartoznak. A Borvidék éghajlata az ország több más borvidékénél hűvösebb, száraz jellegű. Talajképző kőzetei és talajai változatosak. A borvidék hírnevét Eger és környékén a Bikavér és a Leányka, Debrő község körzetében a Hárslevelű alapozta meg. Az Egri bikavér legalább három szőlőfajta borának a házasításával készül. A borvidék mintegy 50%-án fehér borszőlő fajtákat termesztenek. Széles a fehér borok választéka. Legismertebb közülük az Egri leányka, illetve a Debrői körzetben a Debrői hárslevelű. Elterjedt fajták még az Olasz rizling, a Tramini és a Chardonnay.

forrás: www.mywine.hu

Mátraalja

A borvidék összes területe: 32 382 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 7 574 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 22. A Mátraaljai borvidék története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. Az ezen a vidéken élő népek (trákok, kelták, roxolánok, szkíták, jazigok) többek között szőlőműveléssel is foglakoztak. Jelenleg hazánk legnagyobb kiterjedésű kötött talajú borvidéke. Éghajlata a többi észak-magyarországi borvidéknél kissé melegebb, viszont hasonlóan száraz jellegű. A borvidék ta la jképző kőzete i és ta la ja i vá l tozatosak. Terü let i elhelyezkedésük mozaikos. A Mátraaljai borvidék meghatározó szőlőfajtái az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, az Oltonel Muskotály, a Leányka, a Tramini, a Hárslevelű, a Chardonnay, a Sauvignon és a vörös borszőlő fajták közül a Zweigelt, a Kékfrankos, valamint a Cabernet-ek. Jelentős ültetvények vannak Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres és Zenit fajtákból is.

Tokaj-Hegyalja

A borvidék összes területe: 11 251 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 5 446 ha. A borvidékbe tartozó települések szám: 27. Magyarország legnevezetesebb, világszerte ismert szőlő- és bortermő vidéke. Bár a szőlő és borkultúrának évezredes hagyományai vannak a térségben, világhírre azonban csak a XVII. században emelkedett, amikor a jellegzetes kései szüret és a borkészítési eljárás eredményeként ismertté vált a borvidék rangos különlegessége a Tokaji aszú. Az első írásos emlékekben is fellelhető aszút 1650-ben készítette Szepsi Lackó Máté a Sárospatak városához tartozó Oremus dűlőben. Ebben az időszakban a nemesi családok voltak a borvidék és pincéinek legfontosabb tulajdonosai és fejlesztői is. A szőlő- és bortermelésre vonatkozó szabályokat igen hamar meghozták. 1655-ben rendeletben szabályozták az aszúszemek elkülönítését., majd 1737-ben a világon az elsők között került sor a borvidék határainak pontos kijelölésére és 1803-ban a szőlőterületek minőségi osztályozására (1-3. osztály), amihez a borok kóstolása, elemzése valamint a talajok és a mikroklimatikus tényezők szolgáltak alapul. A hírnév növekedésével egyre több helyre jutott el a bor. Az Tokaji aszú XIV. Lajos udvarában kapta "a borok királya a királyok bora" kitüntető címet, de emellett a cári udvar, a lengyel nemesség is szívesen vásárolta. Klímája szubkontinentális jellegű. Tokaj-hegyalja őszi időjárása sajátos, s ez teszi e vidéket páratlan értékűvé. Az érés során gyakran beköszöntő egy hetes, kissé csapadékosabb, párásabb időt többnyire enyhe, napfényes, derűs száraz időszak váltja fel. Ez kedvez a Botrytis fertőzésének, ami elengedhetetlen feltétele a szőlő nemes rothadásának, aszúsodásának. Talaja nagyon változatos. Tarcal és Tokaj határában nagy kiterjedésű a lösz, míg a Zempléni hegyvonulat lejtőin rioliton andeziten és ezek tufáin nehezen megmunkálható, kötött nyiroktalajok, agyagbemosódásos barna erdőtalajok alakultak ki. A talaj sok helyen a vulkanikus eredetű kőzetek törmelékével keveredik, erősen köves és erodált. A domborzat fontos alakítója a borok minőségének. A Zempléni hegység fordított V-alakú vonulatának déli és keleti lejtői védik a szőlőket az északi hideg szelektől, ugyanakkor elősegítik a pára felemelkedését a szőlőkhöz. A borvidék öt zónára osztható, amelyek klimatikus, talaj és domborzati sajátosságaik alapján is elkülönülnek: Kopasz-hegy (Tokaj), Mádi medence, Erdőbényei medence, Tolcsvai medence, Felső-Tokaj. A következő minőségi tényező a folyók közelsége (Bodrog és Tisza), amelyek a forrás: www.mywine.hu

hegység lábainál találhatók és szintén részt vesznek a mikroklíma alakításában. A folyók szerepe a középkortól kezdve igen jelentős volt a borok szállításában is. Nem véletlen, hogy a borvidék névadója, Tokaj városa, amelyik a Tisza és a Bodrog összefolyásánál terül el, mindig a térség gazdasági és kereskedelmi központja volt. A borvidék fő fajtája a Furmint és a Hárslevelű. Rajtuk kívül ajánlott fajták még a Sárga muskotály és a Zéta (korábban Oremus), más fajta nem termszthető. A fajták fontos tulajdonság az aszúsodásra való hajlam, amit a vékonyabb bogyóhéj is mutat. A másik jellemző boraik savasabb karaktere, ami lehetővé teszi azok hosszú ideig való érlelését, lassú fejlődését és élvezeti értékének megőrzését. Nem véletlen, hogy kiváló aszúk kóstolhatók 80-90 évvel szüretelésük után is, de az aszúk többsége 10-25 éves korában éri el a csúcsot. A borvidéken három fő típusa van a boroknak:

• Fajtaborok. Ezek adják a termelés 50-60 %-át, amelyeket a fehérborok hagyományos technológiájával készítenek (Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály). A fajták azonban kiválóan alkalmasak kései szüretelésű borok előállítására is.

• A szamorodni. Elnevezése lengyel eredetű — „ahogyan született” — amelyet a lengyel kereskedőktől kapott. A szamorodni olyan bor, ahol az aszúsodott szőlőszemeket is tartalmazó fürtöket az ép fürtű szőlőkkel együtt dolgozzák fel. A szamorodni a ki nem erjedt cukor mennyiségétől függően lehet száraz vagy édes. Ez a bor kedvelt aperitif Magyarországon.

• Az aszú. Az aszú készítésének alapja az, hogy az aszúszemeket a fürtökről szemenként leválasztják, külön gyűjtik, később musttal vagy fiatal borral felöntik és kipréselik, majd erjesztik. Az aszúk minőségi kategóriáit hagyományosan a puttonyok számával jelölik (3-6 puttonyos aszú), amelyek a borhoz felhasznált aszúszemek mennyiségét jelölték: kb. 136 liter (1 gönci hordó) borhoz vagy musthoz adott kb. 20 kg-os puttony szőlő. A 6 puttonynál több aszúszemet tartalmazó bort aszú-eszenciának nevezik. Az aszúszemek tárolásakor magától kicsepegő, rendkívül nagy cukortartalmú és igen drága folyadék az esszencia. Ezt a nektárt említi a magyar Himnusz is. Az esszencia nem bor, mert alkoholtartalma a nagy cukormennyiség miatt csekély, de a Tokajról szőtt misztérium egy darabja. A minőség elengedhetetlen eleme a jó pince. Hegyalján a pincék sziklába mélyített, gyakran többszintes, évszázados építmények. A pincék hőmérséklete kevéssé ingadozó, 11 0C körül mérhető. A magas páratartalom és a hordókban érlelődő borból származó vegyületek táplálják a pincék falán megjelenő gombatelepeket (Cladosporium cellare), amelyek összefüggő réteget képeznek. A gombák egyben a jó pinceklímát is biztosítják. A Tokaj-hegyaljai borvidék szintén reneszánszát éli. Ennek a megújulásnak egyik mozgatóereje a termelők által létrehozott Tokaj Renaissance Egyesület, ami igyekszik minél jobban képviselni a borvidéket a hazai és nemzetközi rendezvényeken. Emellett számos kulturális és turisztikai rendezvény várja a látogatókat ezen a tájon, ami a nemes borokon túl, a magyar történelem számos emlékét is megmutatja vendégeinek.

forrás: www.mywine.hu

Sopron

A borvidék összes területe: 5 294 ha. Hegyközségi nyilvántartás szerint: 1 705 ha. A borvidékbe tartozó települések száma: 13. A Soproni borvidék Győr-Moson-Sopron megyében a Sopron hegység előhegyeinek oldalán, a Fertő tavat szegélyező dombsor és a Sopron-Vasi-síksághoz tartozó Ikva sík lejtőin, valamint Vas megyében a Vas-hegy és a Kőszeghegyalja lankáin alakult ki. A soproni bor a XII-XV. században vált európai hírűvé. A XIX. század végéig főként fehér borszőlő fajtákat termesztettek, azóta pedig a vörös bort adó fajták szerepe a meghatározó. A borvidék két körzet tartozik, a Soproni és a Kőszegi. Az Alpok lábánál elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek. Az évi hőingadozás kisebb, a nyár hűvösebb és csapadékosabb, a tél viszont enyhébb az országos átlagnál. Tavasszal gyakoriak az erős hideg szelek. A borvidék sajátossága, hogy a szőlőterületeket övező magasabb hegyek, illetve a Fertő tó nagy vízfelülete a mikro- és mezoklímát kedvezően befolyásolják. A térség talajképző kőzetei és talajai igen változatosak. A Kékfrankos a filoxéravész után terjedt el a borvidéken s jelentősége a mai napig sem csökkent. A soproni Kékfrankos színanyagban gazdag, mélyvörös színű, rendszerint keményebb és fanyarabb mint az ország más vidékeiről származó Kékfrankos borok. A fehér bort adó fajták közül a Zöld veltelini a legjellegzetesebb, míg a Korai piros velteliniből készült soproni bor kuriózumnak számít.

forrás: www.mywine.hu