Perényi Roland

A bűn nyomában ~~~-----~-------------~-

A budapesti bűnözés társadalomtörténete 1896-1914

Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány - L'Harmattan

Budapest, 2012

A BŰN NYOMÁBAN

jellemző tapadt. Ezek közül az egyik legfontosabb a nagyváros személytelensé­gét kihasználva hamis identitást felvevő, „ál-szerepet" játszó bűnöző motívuma. A századforduló rendőri diskurzusában és a sajtóban is állandóan visszatérő figu­ra a tisztes polgári foglalkozás látszata mögött megbúvó „üzletszerű bűntettes''. A tudósításokban rendszeresen találkozunk letartóztatott ál-orvosokkal, ál-ügy­védekkel vagy például látszólag jótékonysági célokra gyűjtő csalókkal, akik több­nyire nemcsak áldozataikkal, hanem a rendőrséggel szemben is igyekeztek elfed­ni valódi kilétüket.

1899. szeptember 5-én a Budapesti Királyi Büntető Járásbíróság egy ilyen ese­tet tárgyalt. A vád szerint a 24 éves nős, vagyontalan, Bécsben korábban öt hónap börtönnel büntetett „végzett zsidó pap" Judovich Lázár, valamint társa, a buda­pesti születésű, korábban lopás, sikkasztás és közbiztonság elleni kihágás miatt többször büntetett Singer Jakab a Calderoni cég üzletében a „liptószentmiklósi tót ajkú felállítandó Alumneum" részére egy hamis aláírásokat tartalmazó gyűj­tőkönyvvel, álnéven könyöradományt gyűjtöttek. A csalásra úgy derült fény, hogy a Calderoni cég bizalmatlan főnöke az egyik állítólagos adományozónál kérdezős­ködni kezdett, aki kijelentette, hogy sohasem adott ilyen célra pénzt. A cég által tett feljelentés és személyleírás nyomán Lax Gusztáv budapesti detektív, „mindőn a Kerepesi Úton jött befelé, látta Singer Jakabot, ki könyöradomány gyűjtés mi­att többször volt büntetve - egy másik egyén társaságában, kire ráillett Judovich Lázár személyleírása". A detektív követni kezdte őket, majd mikor bérkocsijukkal az Aradi utcában megálltak, egy bérház lépcsőházában letartóztatta mindkette­jüket, a motozáskor pedig megtalálta a hamisított gyűjtőkönyvet. A bírósági tár­gyaláson kiderült, hogy az adománygyűjtő akció nagyjából 280 forintnyi bevé­telhez juttatta a két vádlottat. Judovich végül elismerte tettét, s enyhe bünteté­sért folyamodott, megígérve a bírónak, hogy „többet jelen bűncselekményt nem követi el". A másodrendű vádlott Singer Jakab tagadta ugyan tettét, de a bizo­nyítékok alapján mindkettejüket bűnösnek találták, s 16 napi elzárásra ítélték. 203

A „rovott múltúak" társadalmához kapcsolódó elképzelések fontos elemét képezi az a megállapítás, miszerint a tolvajvilág egy sajátos, minden „normális­tól" eltérő nyelvet alakított ki magának. A bűnöző társadalom által beszélt nyelv tanulmányozásának szerepét már a 19. század közepén hangsúlyozták a krimi­nológusok. A tolvajnyelvvel kapcsolatos századfordulós kijelentésekre komoly hatással volt a lübecki ügyész, Frederich Christian Benedict Avé-Lallemant. Az 1858-ban megjelent, Das deutsche Gaunertum című háromkötetes munkájában Avé-Lallemant nyelvtörténeti és szociolingvisztikai vizsgálódásai nyomán szá-

203 BFL VII.13.b A Budapesti Királyi Járásbíróság iratai, büntetőperek iratai 99 B VII. 989/2.

80

1. A BŰNÖZÉS TUDOMÁNYOS DISKURZUSA

mos olyan megállapítást tett, amelyeket aztán a tolvajnyelv magyar elemzői is át­vettek. Az első olyan magyar nyelvű munka, amely megkísérli feldolgozni a tol­vajnyelv sajátosságait, Toronyai Károly 1862-ben megjelent A rablóknak, tolva­joknak és kozákoknak együttvaló hamis és zavaros beszédeik, hasonlóan hamis és titkos cselekedeteik feffedezéseül összeiratott és kiadattatott a köznépnek ovakodási hasznára, és a rosz emberektől való őrizkedéseikre című könyve. A Toronyai által közölt szójegyzék a vidéki zsiványnyelv és a jórészt idegen eredetű jövevénysza­vak átvételével keletkezett városi tolvajnyelv keveredésének kezdeti fázisát örökí­ti meg. A puszta szószedet közlésén túlmenő elemzésbe bocsátkozik a budapes­ti államrendőrség felügyelője, Berkes Kálmán 1888-ban kiadott kriminológiai munkájában, a Tolvaj élet ismertetésében. Berkes munkáján egyértelműen felfe­dezhető Avé-Lallemant hatása. Az általa gaunereknek nevezett csoport - amely olyan tolvajokból és csalókból áll, akik üzletszerűen végzik üzelmeiket - nyel­vét elsősorban a „zsidó" (Avé-Lallemantnál ajüdischdeutsch kifejezés szerepel) szavak határozzák meg, majd ezt követi a cigány nyelv hatása. „Igen sok német szó is van a tolvajnyelvben, sőt az internaczionális közlekedésben most már a német szavakat, s a német tolvajnyelvet használják" - tette hozzá Berkes. 204 Ezen­kívül a magyarországi tolvajnyelvben francia, szláv, „tatár" és angol szavak is talál­hatók. Ugyanakkor Berkes már egy önálló magyar tolvajnyelv létezését is kimu­tatta, amely szerinte 200 szóból állt. Ezeket egy külön szójegyzékben is közölte, hiszen a „tolvajnyelvet csak is szó és beszédgyűjteményekből lehet megtanulni". 205

Berkes „nyelvkönyvét" tolvajnyelven írt, fordítás nélkül közölt párbeszédrészle­tek, közmondások és gunyoros versek zárják.

Már ebből is látszik, hogy a tolvajnyelvvel kapcsolatos elképzelések hátteré­ben az a gondolat állt, hogy a polgári társadalommal szemben önálló „ellentársa­dalmat" alkotó bűnözők egy minden „normális" nyelvtől eltérő, idegen nyelvet beszélnek. Ezt hangsúlyozta a Rendészeti Közlöny 1878-ban megjelent, Budapesti tolvajnyelv című cikkének ismeretlen szerzője is. Szerinte a „tolvajok minden nem­zetiség keretében külön nemzetiséget képeznek, minden nyelvben nem azon a nyel­ven fejezik ki magokat, mint a melyen az egész nép beszél. Egy faja az ő beszédjök a tájszólásnak, elrontva, elferdítve a hogy a furfang ferdíteni képes„." A cikk is a budapesti tolvajnyelv zsidó-német eredetét emelte ki, de még nem vett tudomást

204 Berkes 1888: 99. 205 Berkes 1888: 100. A magyar eredetű tolvajnyelvi szavak között számos olyan szót találunk, ame­lyek- részben az eredeti jelentésükkel, részben új jeleméstartammal - ma is megtalálhatók az argóban. Ilyen például a balhé („magyar" jelentése Berkesné!: lárma), a dohány(= nagyobb pénzösszeg), komálni (=érteni, ismerni), lepedő ( = 100 forintos bankjegy). maszlag(= álbeszéd, hazugság) vagy pali (=áldozat).

81

A BÜN NYOMÁBAN

az önálló magyar tolvajnyelv létezéséről: „Örülhetünk rajta, hogy a mi édes ma­gyar anyanyelvünket nem piszkolják be még a budapesti magyar tolvajok sem."206

A rendőri szakirodalom és a budapesti sajtó a századfordulón is előszeretettel foglalkozott a tolvaj- vagy más néven jassznyelv sajátosságaival. A századfordu­lón egyre sűrűbben megjelenő cikkek jelentős része azonban inkább csak érde­kességként, a közönség szórakoztatására közöl tolvajnyelvi szövegeket, verseket és párbeszédeket. 207 Ez alól kivétel a Jenő Sándor és Vető Imre által 1900-ban ki­adott A magyar tolvajnyelv és szótára, 208 valamint a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi osztálya által 1911-ben kiadott szótár, amelyek a tolvajnyelv ennél jóval átfogóbb elemzésére törekedtek. Utóbbiból érdemes egy hosszabb részletet közöl­ni, mivel itt nemcsak a tolvajnyelvről alkotott elképzelésekről, hanem a „rovott múltúak" megítéléséről is érdekes információkat kaphatunk:

„Mindazok, akik hivatásszerülegfoglalkoznak a bűnüldözéssel, tudják, hogy a szokásos, vagy ha jobban tetszik, hivatásos bűntevők, a becsületes társadalom ezen ős ellenségei, épen a becsületes társadalom keretein belül egy egészen külön társadalmat, egy külön köztársaságot, mondhatnánk külön világot alkotnak. Ennek a külön világnak mocsaras talaja, miazmás a levegője, szomoru, csillag­talan az égboltozata. A míg mi aggodalmasan, félve járunk igy közöttük, - az elbukottak, a morál halottainak társadalmában vidám élet folyik. Az ő aggodalmuk nem azonos a mienkel, legfeljebb addig terjed, hogy kikerüljék a mi becsületes társadalmunk sujtoló kezének lecsapását. Egyebekben gondtalanok, vidámak s szorongva őrzik az egymásra szorulás, az egymásra utalás érzetéből keletkező erős kapcsolatot. Ennek a külön világnak, ennek a kibukottak társadalmának, épen az említett szoros kapcsolatból kifOlyólag, egészen külön berendezkedése, külön szokásai, sőt törvényei vannak. Sőt, a benne való jártunkban, a mikor a lakói között észrevét­lenül elsurranunk, egy sajátságos, zagyva, nekünk érthetetlen, idegen beszéd üti meg a fülünket. "209

206 Budapesti tolvajnyelv. Rendészeti Közlöny, 1878. december 4. 207 Ilyen például Tábori Kornél 1911-es, A mi to!vajnydvünk című cikke a Budapesti UjságirókEgye­sülete Almanachjában. 208 A szerzők az dsö ilyen típusú vállalkozásnak tartják munkájukat. Szószedetük 2000 kifejezést tartalmaz, melyek egyharmada német, 25%-a magyar, 20%-a .héber" eredetű , a többi „zsidós-német", cigány. szláv, francia, latin és angol c:redc:tű.Jenö-Vetö 1900. 209 A tolvajnyelv ... 1911: 3. Ez a szótár is a német-zsidó eredetű Rotwelschsel rokonítja a budapes­ti to!vajnydvet.

82

1. A BŰNÖZÉS TUDOMÁNYOS DISKURZUSA

A tolvajnyelvvel kapcsolatos századfordulós rendőri és sajtómegnyilvánulások Budapest történetének egy olyan korszakáról tanúskodnak, amikor egyrészt a soknemzetiségű lakosság keveredéséből létrejön egy sajátos „pesti" nyelv, más­részt pedig a társadalmi átalakulások nyomán különböző szociolektusok alakul­nak ki. Ebben a folyamatosan változó nyelvi közegben próbálta a rendőrség meg­érteni a veszélyesnek tartott társadalmi csoportok sajátos nyelvét. Azt, hogy a tolvajvilág mekkora hányada beszélte ténylegesen a tolvajnyelvet, ma már le­hetetlen megállapítani, de gyanítható, hogy csak a professzionális bűnözők nagyon szűk rétege ismerte az összes „szakkifejezést". Vizsgálatunk szempontjából ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy a hatóságok a bűnözőknek tulajdonított saját (idegen)nyelv leírásával is azt a képzetet erősítették, hogy létezik egy, a pol­gári társadalommal szemben álló kriminális világ, amelyet igyekeztek előbbi ösz­szes attribútumával ellátni. 210

Végül érdemes szót ejtenünk a bűnöző társadalom és az etnikai hovatartozás kapcsolatáról. Azt már a bűnügyi statisztikát bemutató fejezetben is említettük, hogy a kriminálstatisztikusok vizsgálták ugyan ezt a kérdést, de néhány általános megállapításon túl nem találtak semmifajta komoly összefüggést a bűnözés és az etnikum vagy faj között. Nincs ez másként a kriminalisztikai szakirodalomban és a rendőrségi forrásokban sem; úgy tűnik, hogy a századfordulós Budapest kri­minalitásához nem csatlakozott semmiféle etnikai stigmatizáció. Ez azért is meg­lepő, mert számos más európai és amerikai nagyvárosban a bűnelkövetés gyak­ran egy-egy etnikumhoz kötődött. Míg New York és London esetében elsősorban az íreket - majd később Londonban a keleti zsidók tömeges bevándorlását köve­tően a zsidókat211

- tekintették a bűnözésre különösen hajlamos népcsoportnak, addig például Berlinben a litvánok, és még inkább a lengyel bevándorlók váltak ilyenformán megbélyegzett népcsoporttá.

Persze, mondhatnánk, ennyire azért nem volt idilli a helyzet, hiszen a cigányok­kal kapcsolatban komoly előítéletek éltek, s ez a cigányság és a bűnözés kapcsola­táról alkotott képet is meghatározta. Erre jó példa Endrődy Géza korábban már idézett tankönyve. A szerző a cigányok minden más társadalmi csoporttól való különbözőségét, senkihez sem hasonlítható tulajdonságait emeli ki. A cigányt ál­talában cinizmus, nomád életmód és vad szabadságvágy jellemzi, úgyhogy „min-

210 „A profi koldusok, tolvajok szlengje szélsőséges esete annak, ahogy egy csoport szimbolikusan elhatárolódik a társadalom többi részétől. Így » antinyclvnek« értelmezték, mely »élesen kiemeli a nyelvnek a társadalmi hatalmi struktúra érvényesítésében játszott szerepét«, ugyanakkor tükrözi egy »ellenkultúra« szervezetét és értékeit." Burke 2002: 125. 211 Lásd Knepper 2007.

83

Vl. A KRIMINALITÁS T ERE A SZÁZADFORDULÓS SZOCIÁLIS RIPORTOKBAN

folt hajléktalanmenhelyek és tömegszállások világába. Friedrich Engelst példá­ul egy Mary Burns nevű ír munkáslány (akivel Engels aztán hosszú ideig vadhá­zasságban élt) vezette be a manchesteri proletárok világába. Míg azonban Emil Klager vagy Max Winter szintén előszeretettel választott magának terepmunká­ja alanyai közül vezetőt - Wintert egy „fehér Karl" becenevű alvilági alak kísér­te a bécsi Leopoldstadt sötét világában42

-, addig a rendőri razziákon részt vevő budapesti riporterek esetében ezt a szerepet inkább egy-egy detektív, vagy ritkáb­ban a meglátogatott ház házmestere látta el.

Dolgozatunk több fejezetében is említettük már, hogy a bűnöző világ ábrázo­lásának fontos jellegzetessége a „másik világ" tagjainak sajátos, a megfigyelőétől eltérő nyelvhasználatának hangsúlyozása. Nem volt ez másképp a szociális ripor­tok esetében sem; szinte minden szociális riport elemezte a nagyváros „salakjá­nak" idegenszerű, részben más nyelvekből kölcsönzött, részben az adott nyelv szó­készletét más értelemmel felruházó kifejezéseit. Gyakori, hogy egy-egy riporthoz mellékeltek egy hosszabb-rövidebb szószedetet, néhány riporter pedig oly tökély­re fejlesztette „nyelvtudását", hogy a teljes riportot „jassznyelven" írja. Ilyen volt például Max Winter, akinek bécsi argóban (Griaslersprache) írt cikkeinek meg­értése még egy német anyanyelvű olvasó számára is kihívást jelent. Budapesten a századfordulón, a sajátos pesti nyelv kialakulásával párhuzamosan kezdték meg rendőrök, riporterek, majd később nyelvészek is vizsgálni a pesti alvilág önálló szociolektusát. 43

A szociális riport mindezen itt felsorolt jellegzetességei egyrészt a megfigye­lések nyomán megszületett narratíva hitelességét támasztották alá, másrészt viszont azt a képet erősítették az olvasóban, hogy a „veszélyes osztályok" egy tel­jesen különálló, a tisztes polgárságtól teljesen idegen szokásokkal és normákkal bíró, a maga saját hierarchiáját kialakító „párhuzamos társadalmat" alkotnak.

A szociális riportokban ábrázolt „másság" bemutatására előszeretettel használ­ták a szerzők a város föld alatti, „alvilági" helyeit. A Klager-Drawe szerzőpáros és Max Winter is gyakran merészkedett le a „föld alatti Bécsbe", hogy bemutassa a csatornahálózatban élő és az itt összegyűjtött szemét eladásából élő hajléktala­nokat, de Tábori Kornél is írt a Ferenc József híd alatt lakókról vagy a kőbányai és albertfalvi barlanglakásokban élőkről. 44

42 Winrer 2006: 67-96. A riportsorozat eredetileg a szociáldemokrataArbeiter-Zeitung 1903-as év­folyamában jelent meg. 43 Tábori Kornél is több cikket Írt a témában, például: A pesti utcáról. Csibésznyelv. Világ, 1910. június 19. 14. 44 Arról, hogy a budapesti csatornahálózatot is használták lakhelyül, tanúskodik az 1882. február 14-i napi jelentés, mely szerint a "Klotild utczából a Rudolf rakpartra vezető száraz csatornában, mely az

277

A BŰN NYOMÁBAN

11.3.S. Vallás

Bár a korszak kriminálstatisztikusai általában nem tulajdonítottak nagy sze­repet a vallásnak - mondván, hogy a bűnözők vallási összetétele nagyjából az ország lakosságának vallási arányait tükrözi66

-, mégis érdemes egy pillantást vet­ni e kategóriára is. Összesen 12 186 személy vallásáról tartalmaz információt a jegyzék. Az összesítés a következő eredményeket hozta: a „rovott múltúak" döntő többsége, 67,29%-a római katolikus, őket követték a zsidó vallásúak 15,85%-kal, majd 7,32%-kal a reformátusok, 6,56%-kal az evangélikusok, 1,87%-kal a görög katolikusok, végül 1 % körüli aránnyal a görögkeletiek. A jegyzékben mindösz­sze 5 unitárius és 4 muszlim vallású, valamint - az 1894-95-ös egyház-politi­kai törvények korai jeleként - egy fő „vallás nélküli" is szerepelt. Ismét a jegyzék heterogén eredetére és az adatfelvétel sajátosságaira utal, hogy egy személynél a „volt héb., rk." bejegyzés olvasható, azaz kikeresztelkedett zsidóval van dolgunk.

Ha összevetjük ezen adatokat Budapest korabeli vallási viszonyaival, akkor néhány kisebb eltérést figyelhetünk meg. A római katolikusok mintegy 3%-kal nagyobb, a zsidók viszont kb. 5%-kal alacsonyabb mértékben szerepeltek a „ro­vott múltúak" között a város lakosságának vallási megoszlásához képest (1891-es adatok alapján).67 Feltűnő továbbá, hogy mind az evangélikusok, mind a görög katolikusok, mind pedig a görög keletiek enyhén felülreprezentáltak voltak a jegy­zékben (budapesti arányaik 5,6%, 0,6% illetve 0,5%). 68 Ennek egyik oka a külföldi adatgyűjtés lehet; a németországi és a balkáni adatok növelhették meg az utóbbi három vallás arányát.

Az országos bűnügyi statisztikák vallási adatai még nagyobb eltérést mutat­nak a névjegyzékben tapasztaltaknál. A bűnügyi statisztika alapján ugyanis egé­szen más sorrend állítható fel: a római katolikusok (1891-1895 átlagában) 45,18, a görög keletiek 15,7, a reformátusok 14,23, a görög katolikusok 11,70, az evan­gélikusok 7,65, az unitáriusok pedig 0,63%-kal képviseltetik magukat. Hason­lóan nagy az eltérés a zsidók arányában is: országos szinten 4,94%-ban jelent~k meg a bűnözők között. 69 A három adatsor tehát teljesen különböző megoszlást tükröz, látszólag semmilyen messzemenő következtetést nem vonhatunk le be­lőlük. A zsidók megoszlásánál tapasztalható kisebb mértékű eltérés a budapesti népmozgalmi statisztika és a névjegyzék adatai között ismét azt a gyanút erősíti,

66 PéldáulJékelfalussy 1885; Földes 1898. 67 Statisztikai f.vkönyv 1898: 61. 119. számú táblázat. 68 Uo. 69 Statisztikai f.vkönyv 1897: 468.

140

ii. A BŰNÖZÉS STATISZTIKAI MUTAT ÓI

hogy - amennyiben hiszünk a bűnügyi statisztikusnak, és elfogadjuk, hogy a bű­nözők vallási megoszlása nagyjából megfelel a lakosságénak - a „rovott múltúak" névjegyzékének magvát a Budapesten regisztrált bűnözők adták.

A vallás és a „rovott múltúság" kapcsolatának részletesebb bemutatásához a születési hely és a vallás összefüggéseinek finomabb elemzésére lenne szükség. Ehhez azonban nem rendelkezünk elég információval, így mindössze a zsidóság­gal kapcsolatban tudunk néhány megjegyzést tenni.

A 19. század végének zsidóságáról tudjuk, hogy foglalkozását tekintve bizonyos hivatásokban felül-, míg másokban alulreprezentált. Így például viszonylag kevés a zsidó származású földműves vagy napszámos, viszont annál több a kereskedő, a jogász és az orvos. A jegyzék esetében ez a helyzet némileg megfordul: bár az itt szereplő zsidók között is megtaláljuk a kereskedő (és kereskedősegéd) kategóriát, sok zsidó iparos valamint napszámos és házaló - azaz a kereskedelem egészen más minőségének képviselője - is szerepelt a jegyzékben. Ebben elsősorban a „rovott múltú" zsidóság földrajzi származása játszhat szerepet: jelentős részben vidéki, valamint számos galíciai és keleti zsidót vettek nyilvántartásba. Ha ugyanis meg­nézzük alaposabban a névjegyzéket, kiderül, hogy míg mindössze 364-en bu­dapesti származásúak az összesen 1929 zsidó felekezetű közül, addig majdnem ugyanennyien, egészen pontosan 312-en külföldről, 1253-an pedig Magyarország legkülönbözőbb vidékeiről származtak. A külföldi illetőségű zsidók földrajzi megoszlásáról a helységnevek sokféle írásmódja miatt viszonylag nehéz pontos megállapításokat tenni, annyi mindenesetre jól látszik, hogy a Lajtán túlról (csak Bécset például 46-an képviselik), valamint Németországból érkezettek mellett a legnagyobb kontingenst a lengyel és orosz hangzású helységekből érkezettek ad­ták (Varsóból és Lembergból például 13-13 „rovott múltú" származott).

Végül érdemes megvizsgálni, hogy vajon az egyes vallásokon belül milyen volt a bűn típusok megoszlása, megfigyelhető-e bármilyen különbség a felekezetek kö­zött? A következő táblázatban ezt a két kategóriát hasonlítottuk össze. Három felekezetet, illetve megnevezést alacsony számú előfordulásuk miatt - „vallás nélküli" (1 zsebtolvaj), unitárius (1 csaló, 3 „szokásos tolvaj") és mohamedán (1 betörő, 2 „szokásos tolvaj", 1 zsebtolvaj) - nem szerepeltettük a kimutatásban. A táblázatban az adott kategória számszerű adatai mellett a felekezeten belüli szá­zalékos arányát is feltüntettük.

141

A BŰN NYOMÁBAN

Római Refor- Evangé- Görög Görögke- Izraelita katolikus mátus likus katolikus leti

Szokásos 60S4 6S3 S72 160 73 1088 tolvaj (74%) (73,2%) (71,6%) (70%) (60,3%) (S6,4%)

Besurranó 17 3 - - - 7 tolvaj (0,2%) (0,4%) (0,4%)

Zsebtolvaj 3S2 16 19 11 s 32S (4,3%) (1,8%) (2,4%) (4,8%) (4,1%) (16,9%)

Kéj tolvajnő 23 1 2 - - 3 (0,3%) (0,1%) (0,2%) (0,1%)

Betörő 1310 169 129 4S 31 2S7 (16%) (18,9%) (16,1%) (19,6%) (2S,6%) (13,3%)

Rabló 226 28 19 3 4 2S (2,8%) (3,1%) (2,4%) (1,3%) (3,4%) (1,3%)

Csaló 1S9 19 SS 8 s 191 (2%) (2,1%) (6,9%) (3,S%) (4,1%) (9,9%)

Sipista 3S 3 3 2 3 33 (0,4%) (0,4%) (0,4%) (0,8%) (2,S%) (1,7%)

Il.4. tdbldzat

A .ROVOTT MÚLTÚAKNÁL" MEGFIGYELHETŐ BŰNTÍPUSOK ÉS A FELEKEZETI HOVATARTOZÁS

(Forrds: A rovott egyének rövid személyleírdssal el!dtott betűsoros névjegyzéke. Budapest, 1896)

A táblázatból kiderül, hogy általában véve kevés lényegi összefüggés van fele­kezet és elkövetett bűntípus között - ahogyan azt a korszak statisztikusai is megállapították. Néhány érdekes mozzanatra azonban érdemes felfigyelnünk. Feltűnő például, hogy a többi felekezethez képest nagyobb arányban szerepelnek a görögkeletiek a betörők között. Ennek okát nehéz lenne bármiféle vallásfilozófiai alapon megtalálnuk, de ha arra gondolunk, hogy éppen az 1890-es években tevé­kenykedett a görög Dimitriu Papakoszta vezette hírhedt nemzetközi betörő banda Budapesten - a bandatagok 1896-ban szöktek meg a pesti vármegyeházáról -, akkor inkább itt kell keresnünk a magyarázatot. Természetesen ezzel nem szán­dékozunk azt állítani, hogy önmagában egy - minden bizonnyal görögkeleti val­lású bűnöző által vezetett - kasszafúró banda magyarországi tevékenységének köszönhető a jelenség, sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a Papakoszta-féle banda talán ebbe az irányba szenzibilizálhatta a hatóságokat, ezért került talán

142

II. A BŰNÖZÉS STATISZTIKAI MUTATÓI

több görögkeleti betörő a „rovott múltúak" névjegyzékébe.70 Persze itt is túlzás lenne bármiféle etnikumhoz vagy felekezethez kötődő hisztériáról beszélnünk, mert erre sem a korabeli sajtóban megjelent cikkek, sem pedig a rendőrségi for­rások nem utalnak.

Ugyancsak érdemes szemügyre venni az úgynevezett intellektuális bűncselek­ménynek minősülő csalást, ahol két dolog is feltűnik egyszerre. Az első a csalók evangélikus felekezeten belüli nagyobb aránya a többi valláshoz képest. Mivel eb­ben az esetben felmerül a gyanú, hogy ez az anomália egy etnikum, konkrétan a németek nagyobb előfordulásának köszönhető, ezért érdemes az evangélikus csalókat illetőség szerint is megvizsgálni. Így kiderül, hogy a névjegyzékben szereplő luteránusok jelentős része - konkrétan 34-en az 55-ből - német nyelv­területről származott, közülük is öten például berliniek (csak összehasonlítás­képp: Budapestről négy csaló került a névjegyzékbe) voltak. Így aztán az evangé­likus felekezetű csalók nagyobb arányát a németországi és ausztriai adatszolgálta­tók buzgósága magyarázza inkább, mint az adott vallásúak ilyen jellegű hajlama.

A másik felekezet, amelynél nagyobb arányban szerepel ugyanez a kategória, az izraelita. Mivel az összes felsorolt vallás közül éppen az izraelitáknál a legna­gyobb a csalók aránya, de még a „sipistáknál", azaz a hamiskártyásoknál is előke­lő helyet foglalnak el, ezért a kapott adatokat akár úgy is értelmezhetnénk, hogy azok alátámasztják a korabeli statisztikusok azon nézetét, miszerint a zsidóknál sajátos társadalmi összetételüknél fogva sokkal jellemzőbbek voltak az intellek­tuális bűncselekmények.7 1 Ha azonban ezen adatok mellé tesszük a táblázat má­sik skáláját, az izraelita zsebtolvajok számarányát - amely többszöröse a többi fe­lekezet azonos arányainak -, akkor annyiban mindenképpen árnyalnunk kell a fenti megállapítást, hogy bár ténylegesen jellemzőbbek voltak a zsidó származású „rovott múltúak" körében az intellektuális bűncselekmények, a névjegyzékben szereplő zsidók foglalkozása alapján mégis azt a korábbi megállapításunkat kell megismételnünk, miszerint a zsidóság szegényebb rétegei adták a „rovott múltúak" jelentős részét, s ennek köszönhető, hogy a zsebtolvajlás terén felülreprezentáltak.

70 A görögkeleti betörök közül egyébként mindössze 9-en származtak külföldről. 71 Lásd 38. oldal.

143