Qwerwertznbtzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnokbvbcűűáákhhmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqfghjkhzfgtcwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertz

uiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmqwertzuiopőúasdfghjkléáűíyxcvbnmrtyuiopasdfghjklzxcvbnmqwertzoiuzuiopőúasdfghjkl

Betekintő a román környezetjogba

A nagybányai ciánszennyezés

„A természet varázsát ontja bőven.

A fűben, a virágban és a kőben.

Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad:

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!”

Shakespeare

A környezet szennyezése csak napjainkban vált az emberiség problémájává, vagyis azzal a

ténnyel egyidejűleg, hogy az ember gyakorlatilag a Földön minden életre alkalmas területet

meghódított. Ez viszont oly mértékben érintette a természeti kincseket és energiaforrásokat,

hogy előrelátható lett egyesek gyors kimerülése. Ugyanakkor az emberi lét egyes alapvető

feltételei, mint például a tiszta víz vagy levegő, magukon viselik a mérgezés tüneteit. Ha a

környezet védelmére az emberiség az elkövetkezőkben nem fog nagy hangsúlyt fektetni,

akkor sajnos jövője is kétségessé válik a Földön.

A környezetjog fogalma, jellemzői és meghatározása

A környezet kifejezés, román nyelven mediu, etimológiai szempontból a latin mediumból

származik, mely azon tényezők és feltételek összességét körvonalazza, amelyben

lejátszódik az emberi társadalom anyagi élete.

2

A környezet fogalmát alapfogalomnak tekintik, amely magábafoglalja az élő- és élettelen

világot, más szóval, mindazt ami az embert körülveszi. A szakirodalomban az

ökoszisztémák és ezek közti kapcsolatok tudományaként van meghatározva, melynek

feladata az emberi társadalom és a környezete közti kapcsolat stabilitása. A nemzetközi

dokumentumokban nem létezik egy pontos meghatározás a környezetre vonatkozóan, de az

államok belső szabályozásában különböző formában és terjedelmben tartalmazzák.

Románia esetében a 91/2002 Sűrgősségi Kormányrendelet, amelyet a 294/2003 számú

törvény fogadott el, kiterjesztően határozza meg a környezet fogalmát, mint „a Föld,

levegő, víz, talaj, altalaj, az összes légköri réteg, az összes szerves és szervetlen anyagok és

élőlények természetes elemei és összetevői, a felsoroltakkal kölcsönhatásban lévő

természetes rendszerek, az anyagi és spirituális értékeket is beleértve, és azon viszonyok

amelyek befolyásolhatják az emberek jólétét és egészségét.”

A román jogrendben a környezetjog önálló jogágat képez, azon jogi normák összessége,

amelyek a személyek és a környezet védelme illetve fejlesztése közti kapcsolatokat

szabályozzák. A meghatározásból körvonalazódik a környezetjog néhány sajátos

jellemzője:

- önálló jogágat képez;

- speciális jogszbályok alkotják;

- társadalmi kapcsolatokat szabályoz, amelyeket különböző eljárások alkotnak ( a

szennyezés megelőzése, a szennyező tevékenységek szankcionálása, környezet

javítása)

A környezetjog, mint önálló jogág

Az elmúlt évtizedekben megjelenő társadalmi-, gazdasági, politikai- és törvényi fejlődés, a

jog dinamikája mind hozzájárult, hogy a jogi szférában egy új, önálló jogi ágazat jelenjen

meg, amely a környezetjog önállóságának elismeréséhez vezetett.

3

A környezetjog megjelenéséhez és fejlődéséhez többek között a környezeti elemek

védelmét fenyegető ipari fejlődés és sokféleség, az urbanizáció, a társadalom hétköznapi

életének a modernizálása, a mezőgazdaság és a közlekedés fejlődése, a szennyező források

megsokszorozódása járult hozzá.

A környezeti problémák megoldására fordított különleges fontosság tette lehetővé, a sajátos

szabályozást, amely lépcsőzetesen alapozta meg az önálló jogág kialakulását, melynek

megnevezésére a szakirodalom több megnevezést használ, mint: „természet- és

környezetvédelmi jog”, „ökológiai jog”, „környezetjog”, „körülvevő környezetjog”, stb.

A környezetjog tárgya és szabályozása

A környezetjog szabályozza azon társadalmi viszonyokat, melyek a természetes

környezettel kapcsolatos védelmi-, megőrzési- és fejlesztési eljárások során keletkeznek.

A különlegessége a környezetjog és a környezetvédelem által szabályozott társadalmi

kapcsolatok közti egyenes összeköttetésben mutatkozik meg, amely egy, a tudományra

alapozott, tudatos emberi tevékenység. Konkrét célja a környezetszennyezés megelőzése, a

környezeti kondíciók megőrzése és javítása.

A román környezetjogi szabályokat imperatív, kötelező normák alkotják, melyektől nem

lehet eltérni. Az állam közvetlenül közbelép a szabályozásban, mivel a környezet védelme

és fejlesztése nemzeti problémát képvisel.

4

A környezetjog forrása

A környezetjog forrását tekintve különbséget kell tenni általános és különös között. A

jogtudósok, mikor egy jogi norma forrásait sorolják fel, a jogi erősség és átfogóság

szempontjából hierarchizált sorrendből indulnak ki.

Ennek megfelelően, a környezetjog legfontosabb forrásai:

Románia Alkotmánya. A 2003-ban módosított Alkotmány általános, minden

jogág tekintetében alaklmazandó szabályokat tartalmaz. Ami a

környezetvédelmet illeti, az Alaptörvény elsősorban elismeri minden

állampolgár jogát egy egészséges és kiegyensúlyozott környezethez, melynek

gyakorlásához biztosítja a szükséges jogi alapokat. Hasonlóképpen a 135.§-

ban meghatározza az állam kötelességét a természeti altalajkincsek racionális

kitermeléséhez, összhangban a nemzeti érdekkel, a környezet védelmével és

tekintettel az ökológiai egyensúly megőrzésére.

Sajátos törvények

137/1995 számú törvény képezi a környezetjog alapforrását;

265/2006 számú törvény, mely hatályba helyezi az 195/2005

számú Sűrgősségi Kormányrendeletet a környezetvédelmet

illetően.

Számos törvény tartalmaz szabályozásokat, mint: 1996-os Erdészeti

törvénykönyv (Codul silvic din 1996), melyet a 26/1996 számú törvény

léptetett érvénybe; 18/1991 számú földtörvény (módosítva 1998-ban);

107/1996 számú Vízügyi törvény; 407/2006 számú Vadászati és

vadászatvédelmi törvény; 60/1974 számú Állat egészségügyi törvény, 2001-

ben módosítva; Román polgári törvénykönyv; Légi törvénykönyv; stb.

5

Nemzetközi egyezmények és szerződések: az Alkotmánynak megfelelően a

Parlament által ratifikált egyezmények a nemzeti jog részei.

Következésképpen, a nemzetközi egyezmények és szerződések, amelyeknek

Románia is részese, a környezetre vonatkozóan a nemzeti jogba tartoznak és a

környezetjog forrását képezik. Ezek közül megemlthető:

1973-ban Londonban elfogadott és 1978 február 17.-i

Protokollal módosított nemzetközi egyezmény, a hajózás általi

szennyeződés megelőzésére vonatkozóan, melyet Románia az

1993/6 számú törvénnyel deklarált;

1989 március 22.-én elfogadott Baseli Egyezmény a veszélyes

hulladékok határokon túli szállítására vonatkozóan, melyet

Románia a 61/1991 számú törvénnyel ratifikált;

Kormányhatározatok és Sürgősségi Kormányrendeletek;

731/2004 számú Kormányhatározat a Nemzeti

Stratégia alkalmazásáról az atmoszféra védelmét

illetően;

459/2005 számú Kormányhatározat a

Környezetvédelmi Hivatalok működéséről; stb.

Miniszteri rendeletek, amennyiben környezetvédelmi szabályozásokat

tartalmaznak;

Helyi önkormányzatok aktusai: a 215/2001 számú törvénynek megfelelően a

helyi tanács határozatokat alkothat a helyi közügyet érintő környezetvédelmi

ügyekben, ugyanakkor a megyei tanács stratégiákat, prognózisokat és

gazdasági-, társadalmi- és környezeti programokat fogadhat el;

Kisegítő eszközök (szokásjog, bírói gyakorlat és szakirodalom) szubszidiárius

jellegűek, szerepük a létező szabályozások rögzítése és bővítése , vagy akár a

törvényhozók új jogi aktusok megalkotására való ösztönözése.

6

A környezetjog alapelvei

A környezetjogi alapelvek, azok a lényeges szabályok, amelyek a jogág alapjául

szolgálnak. A szabályozások tartalmára gyakorolt befolyása kapcsán elkülöníthetők

alapelvek és általános elvek. A 195/2005 számú Sűrgősségi Kormányrendeletnek

megfelelően a következő elvek említhetőek meg:

a) a környezeti politikák integrálása a többi, szektorális politikák közzé. Más

szektorális politikáknak tekinthető a mezőgazdaság, szállítás, ipar,

egészségügy. óvatosság a döntéshozatalban.

b) megelőző tevékenységek elve;

c) a szennyezőanyag-források visszatartása;

d) a szennyező fizet elv;

e) a biodiverzitás és az ökoszisztémák megőrzése;

f) a természetes források hosszas használata;

g) megőrzés elve

h) nyílvánosság a döntéshozatalban, és bírósághoz való fordulás joga a

környezetvédelmi problémákkal kapcsolatban

i) államok közti együttműködés és értesítés

Az ember joga a környezethez a román szabályozásban

Romániában az 1991-ben létrehozott Alkotmány kezdetben nem tartalamzta az

állampolgárok jogát az egészséges környezethez, de meghatározta az állam kötelességét a

környezet védelmét, ökológiai egyensúly megőrzését illetően.

A 137/1995 számú környezetvédelmi törvény 5.§-ban kijelenti, hogy az állam elismeri

minden személynek az egészséges környezethez való jogát.

7

Az Alkotmány módosítását követően az alaptörvény is konkrétan tartalmazza az emberek

egészséges és kiegyensúlyozott környezethez való jogát. Az állam biztosítja ezen jog

gyakorlásához a szükséges törvényi kereteket. A természetes és jogi személyeknek pedig

kötelességük, hogy védjék és javítsák a környezetet. Ezen módosítás következtében

Románia azon országok csoportjához tartozik, amelyek az emberek egészséges

környezethez való jogát alkotmányos alapjognak tekinti.

A 195/2005 számú Sűrgősségi kormányrendelet a környezetvédelmről nem csupán

elismeri az egészséges környezethez való jogot, emelett a jogalkotó meghatározott 5 jogot,

úgynevezett garanciákat.

a. környezetvédelmi információkhoz való hozzáférés a hatályos törvény

általi adatvédelmi feltételek

b. szervezetek, egyesületek létrehozása a környezetvédelm érdekében

c. tárgyalás a döntéshozatali eljárásban a környézetvédelmi

szabályozást, tervek és programok kibocsátását illetően

d. környezetvédelmi problémákkal kapcsolatban akár személyesen,

akár szervezetek által hatóságokhoz vagy bírósághoz fordulás joga

e. kártérítéshez való jog.

Jogi felelősség a környezetjogban

1. Polgárjogi felelősség a környezeti károkért.

Polgárjogi felelősség akkor jelentkezik, ha az elkövetett jogellenes cselekmény vagyoni

kárt okoz, ami helyrehozható. A szennyező fizet elve érvényesül. A felelősségrevonás

objektív, független a hibától (vétektől).

8

Környezetjogi károkozás történik, ha a következő feltételek teljesülnek:

~ jogellenes cselekmény elkövetése;

~ ökölógiai sérelem, kár okozása;

~ok-okozati összefüggés;

~ az egyén bűnelkövetésre való hajlama a jogellenes cselekmény elkövetésekor;

Az ökológiai károkat úgy értékelik, hogy az áldozat a környezet. Előidézői lehetnek

természetes vagy mesterséges tényezők. A környezetet ért károk és az ökológiai

katasztrófák súlyossága szerint vannak csoportosítva.

Szbálysértésért való felelősség a polgári jogban leggyakrabban fordul elő a természetes

környezeti faktorokról szóló szabályok megsértése esetén.

- a helyi lakosság és a turisták jelenléte a védet területeken;

- a védett területek figyelembe nem vétele a járművezetők által ;

- a bejelentett védett növények és állatok gyűjtése, birtoklása;

- engedély nélküli tevékenység folytatása a védett területeken.

Az ilyen cselekedetekért kirót büntetés a bírság, melynek összegét kormányhatározat

alapján szabják ki.

Ökológiai bírság a társadalom ellen elkövetett jogellenes cselekmény, amely alacsonyabb

veszélyt jelent, mint akörnyezeti tényezőket érintő kihágások. Magába foglalja: a bírság

tárgyát, alanyát, a jogellenes cselekményt (abban áll, hogy csinál valamit, ami nem

engedélyezett, tiltott módon cselekszik a környezetjogban hatályos kötelező jogi szabályok

ellen); valamint a bünösséget (a kihágást elkövető személy cselekedhet szándékosan vagy

gondatlanul).

9

A környezetjog megsértése esetén a leggyakrabban használt szankció az ökológiai bírság.

Azt a pénzösszeget jelenti, amit a megbírságolt kell, hogy kifizessen, mértéke az elkövetett

cselekmény mértéke alapján kerül megálapításra, az elkövetés körülményei,

következményei, valamint az elkövető figyelembe vételével.

Kiegészítő (esetenként azonban önmagukban is) szankcióként alkalmazhatóak:

a jogsértéssel összefüggésben a tulajdon elkobzása és lefoglalása, mely az állam

tulajdonába kerül;

hamis adatokon és információkon alapuló engedély törlése vagy felfüggesztése;

különböző engedélyek visszavonása 2-10 év terjedelemben;

a 2-10 éves termékekre vonatkozó jóváhagyó vagy elutasító behozatali engedélyek

visszavonása azok számára, akik nem követik az előírt szabályokat különböző

termékek, anyagok külkereskedelmi műveletek tekintetében;

egy-egy tevékenységeknek a felfüggesztése vagy megszüntetése egy adott időszakban.

Az eljárás főbb álomásai:

- környezetvédelmi jogsértések megállapítása;

- szankciók alkalmazása (a bírságot megállapító jegyzőkönyv alapján);

- a bírságot megállapító jegyzőkönyv valamint a bírság ellen (közzétételét követően)

30 napon belül lehet fellebezni, annál az orgánumánal, ahol a bírságot kiszabták amelyet a

bíróság elé terjesztenek ( ez a végrehajtás nyugvásához vezet, de a bírósági határozat

végleges és végrehajtandó).

2. Büntetőjogi felelősség

Ahoz, hogy a büntetőjogi felelősség alá vonjanak valakit az ökológiai bűncselekmény

társadalomra való veszélyessége magas kell legyen és komoly társadalmi fenyegetést kell

jelentsen az emberekre nézve. A böntetőjogi felelősségre vonás legvégső esetben történik

és feladata, hogy megvédje a társadalom és a környezet közti viszonyt az ökológiai

bűnözés elfojtásával.

10

A védelem tárgya szerint, a jogsértések a következőképpen vannak csoportositva:

a) Olyan gazdasági és társadalmi tevékenység, mely hatással van a környezetre,

kihágásnak minősül, mint:

-az engedélyezési eljárás tekintetében elkövetett bűncselekmények;

-veszélyes hulladék-gazdálkodás;

-a sugárzás elleni védekzés ellen elkövetett bűncselekmények.

b) Bűncselekmények, amelyek aláássák a természeti erőforrások és a biodiverzitás

megőrzését, amelyek a maguk során lehetnek kihágások a víz védelmére és a vizi

ökosztisztémára vonatkozóan.

Nemzeti feladatok és hatáskörök a környezetjogban

a) A Parlament kompetenciái

Az Alkotmány 73 cikkelyének megfelelően a Parlament tölti be a jogalkotó szerepét,

törvényeket alkot. A jogalkotási javaslattétel joga megoszlik a Kormány, képviselők,

szenátorok között, valamint legkevesebb 100.000, szavazati joggal rendelkező, állampolgár

közösen kezdeményehet. Ez a megosztás érvényesül a környezjogi javaslatok tekintetében

is. A Parlament a környeztejogi normák súlyos megsértése esetén, köteles parlamenti

bizottságokat létrehozni, amelynek feladata, hogy elemezzék az esetet és javaslatokat

állítsanak fel az elkövetőkkel szemben.

b) A Kormány

11

Az Alkotmány 102. Cikkelye alapján, a Kormány, a Parlament által elfogadott

programjának megfelelően, biztosítja az ország kül- és belpolitikájának megvalósítását és

gyakorolja az általános közigazgatás vezetését.

A környezetvédelem tekintetében törvényalkotási kezdeményezéssel rendelkezik.

c) Központi közigazgatási szervek

Az 195/2005 számú Sűrgősségi Kormányrendeletnek megfelelően kötelesek a

környezetvédelem tekintetében:

- a saját tevékenységi területén alkalmazandó stratégiák és politikák kibocsátására,

amelyek az említett rendelettel nem lehetnek ellentétben;

- biztosítsa a környezetvédelmi politikák beintegrálását a különos politikák közé;

- szektorális terveket és programokat bocsásson ki, konformitásban a Sűrgősségi

Kormányrendelettel;

- a kompetens hatóságok irányába a környezetvédelmi információk és dokumentációk

előkészítésének és eljuttatásának biztosítása, amelyek szükségesek a környezeti engedély

megszerzéséhez, valamint a környeztvizsgálathoz szükséges tervek megvolósításához;

- tevékenységi területén különböző normákat, jogszabólyokat bocsáson ki;

- regionális fejlesztési tervek, egyébb programok és tervek kibocsátása, a hatályos

szabályozásnak megfelelően;

- együttműködési kötlezettség a kompetens környezetvédelmi hatóságokkal a

stratégiák, tervezetek, tervek, programok kibocsátása valamint alkalmazása során;

- a kompetens hatóságokkal együttműködik a külföldi forrásokból támogatott tervek

végrehajtása végett.

12

A Környezetvédelmi Minisztérium feldata a környezetvédelmi és nemzeti vízgazdálkodási

politikák. Stratégiákat és speciális rendelkezéseket alkot ezen tevékenységek fejlesztésére.

A Kormány általános poltikiáival való harmonizáció megteremtése érdekében, biztosítja és

irányítja a Kormány stratégiáinak alaklmazását a saját, kompetens területén, betöltvén az

államhatósági, irányítási és felügyeleti szerepet is.

A Környezetvédelmi Minisztérium feladatkörébe tartozik a 368/2007 számú

Kormányhatározat 3. cikkelye alapján:

- biztosítja a kormánypolitikák beágyazódását a saját tevékenységi területébe a

hatályos jogszabályoknak megfelelően;

- környezetvédelmi-, vízgazdálkodási-, környezetfejlesztési stratégiákat, politikákat,

programokat bocsát ki, amelyet a Kormány elé terjeszt;

- a kompetens hatóságok számára javasolja, esetenként meghatározza a jogi-,

intézményi-, közigazgatási- és gazdasági eszközöket, amelyek a környezetvédelmi

elveknek gyorsabb és ösztönzőbb beolvadását teszi lehetővé a más, szektorális politikák

közé;

- javasol és ajánl, esetenként meghatároz a kompetens hatóságok részére olyan

lépéseket, amelyek biztosítják a helyi és regionális fejlesztési tervek konformitását a

Nemzeti fenttartható fejlődési, valamint a környezetvédelmi és vígazdálkodási

stratégiákban meghatározott célkitűzésekkel;

- jogszabályterevezeteket alkothat, és véleményezi tevékenységi területével

kapcsoltatos jogalkotási tervezeteket bizottsági űlés keretén belül;

- működési szabályozását saját maga alkotja meg, a hatályos jogszabályoknak

megfelelően;

- informálja és jelentéseket készít az Európai Bizottság részére az elfogadott

környezetvédelmi szabályozásokkal kapcsolatosan;

13

- irányítja a véleményezési, végrehajtási és nyilvántartási tevékenységeket a

környezetvédelmi és vízgadálkodási esetkörökben;

- a fenttartható fejlődés biztosítása céljából környezetvédelmi és vízgazdálkodási

programokat, terveket alapoz meg és bocsát ki;

- nemzeti szinten biztosítja és ellenőrzi a környezetvédelmi és vízgazdálkodási

területen kibocsátott normák természetes és jogi személyek általi betartását;

- képviseli a Kormányt (bel- és külkapcsolatokban egyaránt) környezetvédelmi,

vízgazdálkodási és fenttartható fejlődéssel kapcsolatos esetekben;

- biztosítja a tudományos kutatási tevékenységek megszervezését és fejlesztését;

-biztosítja különböző tanulmányok és kutatások kibocsátását tevékenységi területének

megfelelően, és fellép ezen eredmények érvényesítése érdekében;

- ünnepségeket szervez, támogtja a tudományos és informális, befektetési

tanulmányok megjelenését (környezetvédelmi, vízgazdálkodási, metorológiai, hidrológiai

témakörökben egyaránt);

- közjogi- magánjogi szerződéseket kezdeményez, megköt, ezekkel kapcsolatosan

tárgyalásokon vesz részt, a jogi szabályozásnak megfelelően;

- a nemzetközi szerződések alkamazásásnak biztosítása, képviseli az állam érdekeit

különböző intézményeknél, szervezeteknél, ugyanakkor bővíti az együttműködési

kapcsolatokat más államokkal; stb.

A természetes és jogi személyek kötelezettségei a környezetvédelmemmel kapcsolatosan

14

A 195/2005 számú Sűrgősségi Kormányrendelet 5.cikkelyének megfelően az állam

elismeri minden személynek az egészséges és kiegyensúlyozott környezethez való jogát,

biztosítván a környezeti információkhoz való hozzáférést, a környezetvédelmi

szervezetekbe való társulásokat, kártérítési követeléseket.

Ezen jogok mellett a rendelet 94. szakaszában meghatározza a természetes és jogi

személyeket terhelő kötelezettségeket is:

- a jogszabály rendelkezéseinek betartása;

- segítse az ellenőrző és felügyelő szervezetek, vagy ezen feladatok ellátására

felhatalmazott személyek munkáját azzal, hogy a szükséges iratokat átadja, megteszi a

szükséges lépéseket, együttműködik az eljárás során;

- kártérítési kötelezettség terheli, a szennyező fizet elv alapján;

- a hatóságokat értesíteni kell bármilyen környezetszennyezési baleset vagy egyébb

nagyobb balesetek esetén;

Mindezek mellett meghatározza azt az általános kötelezettséget, hogy a természetvédelmi

területekre vonatkozó rendelkezéseket tiszreletben kell tartani, ugyanez vonatkozik az

altalajkincsek kiaknázására és a génmódosított növények termesztésére.

A víz és a vizi ökoszisztémák védelme

A 171/1997 számú vízszennyezésről szóló törvény képvisel minden fizikai, kémiai,

biológiai vagy bakteriológiai változást, beleértve a természetes radioaktivitási határ

túllépését, melyet közvetve vagy közvetlenül az emberi tevékenység okoz.

A szakirodalomban többféle csoportosítási módja létezik a vizeknek.

15

a) Elhelyezkedésük szerint: nemzetközi (minden állam számára szabad, függetlenül

attól, hogy tengerparti vagy tengerpart nélküliek); tengervizek (kikötők, öblök, fjordok

vizei); belvizek (folyamok, folyók, tavak, hajózható csatornák).

b) Rendeltetése szerint: általános (a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez

szükéségesek); mezőgazdasági rendeltetésű (öntözés); speciális rendeltetésűek (hajózás,

ipar).

A víz védelme három formában valósul meg:

- mennyiségi védelem, a víz racionális használata által és a víz védelme a kimerülés

ellen;

- minőségi védelem, a szennyezés megelőzése révén;

- egészségügyi védelem.

A 107/1996 számú Vízügyi törvény meghatározza többek között a :

a) a vízkészletek megőrzését, fejlesztését és védelmét, a víz szabad áramlásának

biztosítását;

b) minden szennyezés elleni védekezés, a vízkészletek, partok tulajdonságának

megváltoztatása elleni védelem;

c) a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének visszaállítása;

d) a vizi ökoszisztémák megőrzése és védelme;

e) a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása;

f) árvíz és más vizi veszélyek elleni védekezés;

g) mezőgazdasági, szállítási, turizmusi, ipari vízkérelmek kielégítése.

16

A vizek nemzetközi védelme

Bár a bolygó vizei egy egészet alkotnak, de a jogi védelmi rendszerek különböznek a védett

vizek kategóriájának függvényében, ezért a nemzetközi együttműködés a szennyezés

megelőzése és ellenőrzése céljából válik szükségessé.

Egy regionális konferencia keretén belül utasítások, szabályok sorozatát fogadták el

tekintettel az európai vizek védelmére és racionális gazdálkodására.

Az első ilyen dokumentum az ENSZ által 1966-ban elfogadott Helsinki Szabály, amely

meghatározza, hogy a szennyezés a vizek minőségének romlása, amely egy káros változást

idéz elő a víz összetételében, minősségében az emberi vagy természetes beavatkozás

következtében.

1967-ban lett elfogadva a Vízkészletek Európai Chartája, mely elveket tartalamz, mint: a

vízkészletek nem kimeríthetetlenek, a víznek nincsenek határai, a víz egy egyetemes

örökség.

A Stockholmi Konferenciára 1972-ben került sor, ahol egy öt ajánlásból álló tervet

fogadtak el a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésre vonatkozóan (a kontinentális

vizek szennyezésére tekintettel).

A Mar del Plata-i Konferencia (1977) a határvizek racionális gazdálkodásáról.

A nemzetközi egyezmények közül megemlítendő:

- 1973 Strasbourg, Európai Egyezmény rendelkezik a partmenti államok általános

együttműködési kötelességéről, a szennyezés megelőzése és csökkentése céljából.

- 1986 A Tisza védelméről szóló egyezmény és mellékfolyóinak szenyezéséről

(1986);

17

- Egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavakról (Helsinki

– 1992), amely rendelet képezi a keretet.Ez az egyezmény határozza meg az

országhatárokon átnyúló vizeket, mint "felszíni víz vagy a felszín alatti ami megjelöl két

vagy több állam közti határt, átlépi vagy rajtuk található, vagy a folyó egyenesen a tengerbe

ömlik anélkül, hogy korlátot alkotna”. Továbbá meghatározza, a határokon átnyuló mint

„minden jelentős káros hatást, mely a határon átnyúló vizek álapotának megváltozásából

következik emberi tevékenység által egyik álam a másiknak.” Az egyezmény fő célja, hogy

az aláíró államok válalják, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket az országhatárokon

átterjedő növekvő szennyezés ellenörzésére annak megelőzésére, anélkül, hogy az ne

okozzon szennyezést más közegben, ebben az értelemben, elvezetve az elővigyáztosság

elve, a szennyező fizet elv és az arányosság elve alapján a fenntartható vízgazdálkodáshoz.

- A Duna védelméről és fenntartható használatára irányuló együttműködésről szóló

egyezmény (Szófia - 1994), megállapitotta a következő célkitüzésket:

a) a fenntartható és méltányos vízgazdálkodás, megőrzése és ésszerű felhasználása;

b) ellenörzése a veszélyek által előidézet veszélyes anyagoknak, fagy, árvíz;

c) környezeti károk elkerülése, a határokon átterjedő hatások csökkentése;

d) cselekvési programok és a kárfelmérés, stb;

Jelen dokumentum aláírásával, a Duna nemzetközi szabályozása gazdagodik jelentős

védelmi elemmel és fenntartható víz használattal, amely Európa második legnagyobb

folyója.

Az államok felelősségének jellemzői a környezetvédelmi ügyekben, a nemzetközi

szerződésekkel és egyezményekkel összhangban

18

1. Általános jellemzők

A klasszikus menzetközi jog szerint a felelősség általában polgári jogi felelősséget jelent,

egy az állam vagy állampolgárai által okozott anyagi károkért való felelősség, amelyet

kártérítéssel lehet megjavítani, illetve helyrehozni, visszaállítani az eredeti állapotot,

amennyiben ez lehetséges.

A tagállamok nemzeti határokon átívelő tevékenységeket végeznek, melyek fokozott

kockázattal járnak, s magas fokú fenyegető veszélyt jelentenek a közeli államokra nézve

(atomenergia, szennyező ipari tevékenységek, egyes termékek szállitása, stb.).

2. A nemzetközi felelősség elemei

A nemzetközi jogszabályok kodifikációja feltételezi a tagállamok felelősségét és abból a

feltevésből indul ki, hogy a nemzetközi kötellességek megszegése létrehoz egy új jogi

szabályozást, külön kötelezettségeket, szabályokat. Nemzetközi szabályokra vonatkozó

normák meghatározzák azokat a következményeket, amelyek kötelezettségszegésből

erednek, például a nemzetközi kötelezettségek megsértése.

Ahhoz, hogy egy állam olyan szinten megsértse a nemzetközi jog normáit, hogy az a

felelősségrevonáshoz vezessen, szükséges:

- szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett jogellenes cselekmény;

- az állam és szerveinek felróható jogellenes cselekmény(magatartás) ;

- ok-okozati összefügés (a bekövetkezett kár és a cselekmény között).

Így a nemzetközi felelősség megkövetel bizonyos feltételeket melyek számos akadályt,

úgy a szennyezés okozójának a meghatározásánál (különösen a hosszú távú szennyezés

meghatározásánál), mind a kárfelmérésnél (a környezeti tényező nem értékelhető pénzel,

ezért kénytelen biztosítani a megfelelő kártalanitást).

19

Ami a károsodást illetti , a szakirodalom a „környezeti károk” kifejezést használja, értendő

ez alatt minden olyan kár, mely a környezetre hat.

Ami a cselekmény és az okozott kár közti összefüggést illeti , számos problémát vett fel,

nevezetesen:

- a távolság mely elválassza a szennyezés forrását a kár bekövetkeztétől;

- a lehetséges hatások változása (ezek rövidebb vagy hosszabb ideig tudnak termelni,

kisebb-nagyobb intenzitással).

3. Nemzetközi szabályok a környezetszennyezésekkel kapcsolatos ügyekben

Az első nemzetközi egyezmények, elsősorban a szennyezéssel kapcsolatos szabályokat

állapították meg. Az első egyezmény az elszámoltathatóság jegyében született a nukleáris

veszélyre vonatkozóan, majd utóbb az olaj szennyezés miatt.

Azon egyezmények, melyek az államok nemzetközi felelősségével foglalkoznak:

a) Polgárjogi felelősségi egyezmény, melyet Brüszelben fogadtak el 1969. 11.29-én,

mely 1975.07.19-én lépett életbe, utólag 3 jegyzőkönyvel volt kiegészitve (1976-ban,

1984-ben és 1992-ben), melyek közül, csak az első lépett életbe.  Ennek célja az

olajszennyés áldozatainak a kártéritése. A támogatás megállapitásakor figyelembe kellett

venni a felmerülő mentési költségeket és a közvetlen gazdasái veszteségeket.

A megálapodás felelőssége objektív, amely csak a halyó tulajdonosát tükrözi, mivel az

elszámolási egység 3 és 59 tonna közzé volt korlátozva.

b) A második polgárjogi egyezmény ugyancsak Brüszelben volt aláírva 1971.12.18-

án, mely létrehozott egy kompenzációs alapot az olajszennyezéssel okozott károk ellen. Az

egyezmény 1978.10.16-án lépett életbe és utólag 3 kiegészitő jegyzőkönyvel volt

kiegészitve (1976, 1984 és 1992), melyből a második nem lépett életbe.

20

Az 1971-es egyezmény akkor lép életbe, ha a tulajdonos felelősségét nem lehet

megkérdőjelezni, az 1969-es egyezmény alapján, ebben a helyzetben egy úgynevezett

kompenzációs alap jöhet számitásba.

c) 1996 május 3-án elfogadták azt a Nemzetközi Egyezményt, mely a veszélyes és

mérgező anyagokat szálító hajók felelősségére és kártérítésére vonatkozik. Az egyezmény

hasonló elszámoltathatósági rendszeren alapul, mint amit az 1969-es Brüszeli Egyezmény

takar. A potenciálisan veszélyesnek számító anyagok az egyezmény mellékletében vannak

felsorolva.

d) A 2001 március 23-án aláírt Nemzetközi Egyezmény a hajózási balesetekről és az

által okozott szennyezésről és annak a polgárjogi felelősségéről. A szöveg ihlettődése az

1969-es Egyezmény. A törvény nem hozta meg a várt sikert, mivel mostanáig csak 5

ország írta alá.

A tiszai ciánszennyezés

A nátrium-cianidot a nemesfémbányászatban különösen az arany és ezüst kitermelésénél

használják. Használásával az arany 97%-át lehetséges kivonni a kőzetből. Ha megtörtént, a

szennyezett oldatot, nem csak a cianidot, hanem a nagy mennyiségű nehézfémeket ülepítő

gátakban tárolják. Ezek a maradványok komoly fenyegetést jelentenek az embrek

egészségére, a környezetre ezért nem szabad a környezetbe bocsájtani. Az aranybányászat

a legnagyobb fogyazósztója a cianidnak (180000 t/év). Nagyon sok esetben nem

megfelelően van alkalmazva és ez több kihatást gyakorol az ember egészségére és a

közvetlen környezetre is.

A cianid a levegővel vagy egyéb oxidáló szervekkel elegyedve oxidálódik, és ekkor olyan

ártalmatlan vegyületekre bomlik szét, mint a széndioxid vagy az ammónia és eltűnik.

21

Ugyancsak igen gyorsan lebontódik vízben, és napsütés hatására, ez utóbbi hiányában

azonban a cianid még huzamos időszakig mérgező marad az üledékekben vagy a

talajvízben.

A cianid szintén kész a reakcióra egy sereg kémiai elemmel, megteremtve ezzel egy

féktelen verziójú mérgező cianid-származású vegyületcsaládot. Az ásványfeldolgozások

területén használt legtöbb cianid könnyűszerrel lebomlik, akár a természetes degradáció,

akár a nagy ritkán alkalmazott kezelési eljárások végeredményeként. Az igazi cianidok egy

számottevő része létrehoz új mérgező vegyületeket, melyek fennmaradnak még hosszú

ideig és nem mutathatók ki az ellenőrző vizsgálatokkal sem.

Lenyelve nagy adagban egészen egyszerűen gyilkos méreg emberre, állatra egyaránt. Az

oxigéncserét akadályozza a szervezetben, így fulladást okoz.

Amikor minimális koncentrációba van jelen, először nem jelent azonnali krónikus

egészségbeli vagy környezeti problémát, habár nem lehetünk biztosak a hosszabbtávú

kihatásokról. Eléggé nagy határozatlanság áll fenn a különféle cianidok toxikusságát

illetően az élő szervezetekre.

Meghatározott, hogy a cianid bányászati használatával egy kézzelfogható hosszú távú

károsodás jött létre. Ezek közül számos a lebomló vegyület, még ha kevésbé toxikus is,

mint az eredeti cianid, mérgező hatásuk a vízben élő szervezetekre közismert. Utóbbiak

számottevően hosszú ideig hátra marad a környezetben. Ezek a vegyületek bizonyos

formája fel tud halmozódni a növényi szövetekben, és krónikusan mérgező lehet a halakra.

Sok, a toxikusságról szóló analízis a halakra összpontosít, mivel ők a legérzékenyebb

élőlények, melyek csak igen alacsony cianid koncentrációt képesek elviselni. Halakra

vonatkozólag halálos cianid koncentráció a microgram/liter sávba esik, amíg madarak,

emlősök, emberek halálát előidéző ciánkoncentráció a mg/l-es értéktartományba. A

végzetesnél kisebbfajta cianidos mérgezés hatással lehet a szaporodásra, az élettani

felépítésre számos hal fajtánál, és a halállomány életképességére.

A cianidnak meglehetősen összetett kémiai formái vannak. A fémekkel és a különböző

kémiai elemekkel szerfelett könnyen reakcióba lépnek a szén alapú anyagokkal, beleértve

22

élő organizmusokat is. Ennek következtében a főhasználati helye a bányaipar, ahol

nemesfémek érceinek kövekből való kivonására alkalmazzák. A cianid a bányászati

telephelyeken nagyobbrészt nátrium-cianid (NaCN) formájában fordul elő. Ugyancsak

használják reagensként a vegyi- és gyógyszeriparban.

A bányászatban a cianid-technológia eredményes az arany kivonásához is. Így tehát ezt a

technikát használják az alacsony arany tartalmú érceknél. A cianid könnyűszerrel

kapcsolódik csekély aranyrészecskékhez, hisz ez egy vízben oldható vegyület, amely

arany-cianidot formál, amiből utóbb az arany visszanyerhető. Az eljárásmódhoz nehéz

erőgépeket vesznek igénybe az óriási nyitott aknák ásásához. Aránylag kis ráfordítással a

cianid oldatot használják az aranykövekből történő kilúgozására.

A cianid használata hatalmas dilemmát okoz. A bánya-hulladékokban gyakori a fém-cianid

komplexek jelenléte. Ezek a komplexek időtállóak, még rengeteg évvel a kitermelés

befejezése után is kimutathatóak.

Barnett elmondta, hogy az Aurul bányából származó hulladékok tárolására szolgáló meder

ugyanazon a technikai igények szerint volt építve, mintha Ausztráliában lett volna

megvalósítva. “Nincs semmi indokom azt vélni, hogy a bánya nem felel meg az ausztráliai

bányaipari feltételeknek.” mondta Barnett.

Románia nem fog kártérítést fizetni Magyarországnak és Szerbiának a ciánszennyezés

okozta károk miatt. Az egyetlen aki köteles az összes következményeket viselni az a

szennyező társaság, nyilatkozta Gabriel Dumitascu, Környezetvédelmi Minisztérium

Ökológiai Ellenörző Intézetének az igazgatója a tragédia után néhány nappal. Az ő

nyilatkozatának megfelelően Romániának Magyarországgal és Szerbiával is vannak

bilaterális szerződései a határfolyókkal kapcsolatos problémákkal kapcsolatban, amelyek

nem írják elő a román állam fizetési kötelességét a baleseti szennyeződés esetén keletkezett

károkért. “Ilyen esetekben, Románia köteles értesíteni az országokat egy lehetséges

szennyeződésről és figyelmeztetnie kell a szennyezés veszélyességéről, de mi nem tettük

meg ezt a dolgot, ez elismert a magyar hatóságok által is. Másképp, Románianak volt a

legtöbb szenvednivalója ezen esemény folytán, úgyhogy ő is kell kérjen és kapjon

23

kártérítést a szennyező társaságtól, akárcsak Magyarország és Szerbia is” nyilatkozta a

Mezőgazdasági Erdészeti és Környezetvédelmi miniszter. Büntetőjogi panaszt nyújtott be

az Aurul társaság ellen, figyelemmel tartva a jelenség nagyságát és annak következményeit

azt mondja, hogy a hatályos törvény értelmében akár a 1évtől 5 évig terjedő börtönbüntetés

is kiszabható.

“Egy súlyos szennyezésről van szó, de nem olyan nagy, mint amilyet egyesek, kétségen

kívűl az érzelmek hatalma alatt állítanak” nyilatkozta Anton Vlad környezetévdelmi

miniszeterhelyettes. Bukarest kijelentette, hogy “a halak elhalálozási aránya nagyon

alacsony”, bár a cián töménysége a Lápos és a Szamos román részén volt a legnagyobb-

meghaladva kb. 800- szor a maximálisan megengedett határt. “Nem találtunk csak néhány

elpusztult halat ezután a kellemetlen esemény után” nyilatkozta Costan Maran a

Környezetvédelmi Hivatal nagybányai felelőse.

A Román Vizek Nemzeti Társasága már január 31.-re értesítette a magyar szerveket és

felkérte, hogy tegyék meg az összes lépést a megelőzés érdekében. A románok azt is

bejelentették, hogy lépéseket tettek a semlegesítés érdekében.

Több száz nyugati sajtós jelent meg a román- magyar határnál és kétségbeesetten keresik a

cianid áldozatait. A magyarok elkezdték villával kiszedni az elpusztullt halakat a tiszából,

óránként nyilatkozva egyre nagyobb és nagyobb mennyiségű halakról. Orbán Viktor

felszállt az első Nagybányára tartó repülőre, amíg a küldöttei Bukarestben bírósági perrel

fenyegetőztek. Az Aurul társaság az újságírók előtt véglegesen bezárta kapuit.

CNN és Euronews a Tisza magyar oldalánál több száz elpusztult halról közöltek képeket,

figyelmenkívűl hagyva, hogy ilyen halfajták, mint a növényevő busa, nem él a

folyóvizekben. A titok még mélyebbé válik, amikor a Szamos és a Tisza román partjánál a

sokkal csekélyebb mennyiségű elpusztult halat szedtek ki a folyókból miközben a

magyarok gyűjteménye eléri a nyilatkozatok alapján a nemkevesebb mint 500 tonnát,

amelyeket csak az általuk ismert okokból hamvasztottak el. Tudott dolog, hogy a cián

azonnali halált okoz, de a Tisza magyar partján a halak nagy többsége a parton kínlódott.

24

Petre Marinescu a Román Vízügyek Társaság igazgatója, kijelntette, hogy nem a cián a

pusztulás oka a folyókban és Dunában. “Egy nagy mennyiségű nátrium-hipoklorit idézte

elő azt, amit mindannyian láttunk: hátulsó uszonyukkal mozogva, nyitott szájjal és

kopoltyúkat mozgatva hassal felfelé kínlódó/szenvedő halak” hangsúlyozta Marinescu. A

Külügyminisztérium úgy tudósított, hogy a magyarok, megijedvén a ciántól, szükségtelenül

nagy mennyiségű nátrium- hipokloritot öntöttek a haltenyésztők Tiszával kapcsolatos

vizeibe, a cianid hatásának csökkentésére. Így mérgeztek meg halakat, amelyek utólag az

egész világon úgy tűntek mintha a ciánszennyezés áldozatai lennének. A román

környezetvédelmi szakértők megvannak arról győződve, hogy az elpusztult halak a magyar

tenyésztőktől származnak és nem a Tiszából.

A gátszakadást feltehetõen az Aurul létesítményének tervezési hibái, elõre nem látható

mûködési zavarok, illetve a rossz idõjárás együttesen okozhatták. Romániában 24

önkormányzat vízellátásában, illetve közegészségügyi berendezések és vállalatok

mûködésében okozott zavart a szennyezés, Magyarországon pedig a becslések szerint közel

1240 tonna hal pusztult el - olvasható a Regional Environment Center (REC) jelentésében.

A Tisza medre az egyik legtisztábbként ismert Európában, táplálván legkevesebb 20 védett

halfajt. A baleset következtében, több 100 tonna hal pusztult el az érintett országokban,

madárfajok, amelyek a mérgezett halakat megették, nem beszélve a termőföldek, lakott

területek ivóvizei által elszenvedett mérgezésről.

Négy héttel később a Duna Deltában is fellelhetőek voltak a cianidmaradványok. A

hivatalos becslések szerint 5 év volt szükséges a folyók hallal történő benépesítésére, de

szükséges lesz még legalább 10 év, hogy az élővilág és növényzet teljes egészében

visszanyerje a régi állapotát.

A volt Aurul társaság, Transgold néven a baleset után néhány hónappal újra megkezdte

működését, bár számtalan kritika érte az ökológusok részéről. Időközben a vállalat több

biztonsági intézkedést hajtott vérge. Építettek egy második gátat, speciálisan azért, hogy

megelőzzék a szennyezett víz kiömlését, ha a gát újból átszakadna. Egy

csővezetékrendszert is kiépítettek, hogy mégjobban csökkentsék a szivárgások számát és

két új tisztítóállomást is létrehoztak. Ezen lépések következtében csökkent egy újabb

25

szerencsétlenség veszélye, de a társaság továbbra is használja a cianidot. A Baia Borşa- i

Novăţ gát 2004.-ben meg lett erősítve egy a Greenpeace által kezdeményezett és az osztrák

kormány által finanszírozott tervezet által. A társaság a 5 évvel később még nem fizetett

kártárítést sem a helybelieknek, sem a magyarországi haltenyésztőknek valamint

halászoknak sem.

A nagybányai lakosoknak néhány éve két kérdésre kellett válaszolniuk. Elsőnek azt

kérdezték meg tőlük, hogy egyetértenek-e vagy sem a cián használásával a városuk

területén, míg a második kérdés az ólom kitermeléséhez kapcsolódott. Azonban nagyon

kevesen vettek részt a szavazáson, mindössze 12%, így nem lett komolyanvehető

eredmény. A kezdeményezők azonban nem adták fel, a Nagybányai Helyi Tanácshoz

fordultak és kérték, hogy tiltsa meg a cianid technológiák alkalmazását Nagybányán, de két

part úgy döntött, hogy nem jelenik meg a tanácsűlésen, így nem is jött létre a cvorum.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2009. január 27.-én elítélte Romániát, mert nem

értékelte megfelelően a cianid használatával járó veszélyeket egy Nagybánya-i aranybánya

kapcsán. Megállapította, hogy a román hatóságok megszegték a lakosok magánélethez

való jogainak a tiszteletbetartását. Ugyanakkor határozatot hozott Tatar és Tatár kontra

Románia ügyben, mely szerint Románia megsértette a felperesek egészséges környezethez

való jogát.

Vasile Gheorghe Tatar, 60 éves, és fia Paul, 28 éves, panaszt nyújtottak be a bírósághoz

állítván, hogy a fiú légcső asztmája a 2000-ben történt ciánszennyezés által súlyosbodott. A

Bíróság határozatában így érvel: a kitermelő társaság 1998-ban megkapta az engdélyt, bár a

román hatóságok által meghatározott feltételek elégtelenek voltak egy következményekkel

teli esemény megelőzéséhez. Egy 1993-ban a Környezetvédelmi Minisztérium által

létrehozott tanulmány hangsúlyozza az ilyen tevékenységek veszélyességét az emberi

egészségre és környezetre. A hatóságoknak biztosítani kellett volna a nyilvánosság

hozzáférését ezen tanulmányhoz. Nem beszélve arról, hogy a társaság a katasztrófa után is

folytatta a tevékenységét.

26

Következésképpen Románia nem tartotta tiszteletben azon kötelezettségét, hogy a társaság

tevékenységéből adódó lehetséges veszélyek értékelését és kedvező lépéseket tegyen az

állampolgárok jogainak védelme érdekében, hogy egy tiszta és egészséges környezetnek

örvendhessenek.Ez az eset volt az első, amikor környezetvédelmi ügyben Romániát az

európai Bíróság elítélte.

A felperesek már sokkal korábban Romániában beperelték az aranykitermelő társaság

vezetőségét, mert a nagybányai lakosok egészségét és a környezetet veszélyeztették. 2001.

november 20.-án a bíróság azonban megszakította az eljárást, arra hivatkozva, hogy a

felperesek keresetében szereplő ügy nem minősül bűncselekménynek. Vasile Tătar a bánya

bezárását kérte több ízben is, de mindig elvesztette a pert. És így került az ügy az Emberi

Jogok Európai Bíróságához.

Paul Tătar nem az egyetlen aki szenved a betegségben: “A lépcsőházunkban van 15 lakás,

5 gyerek betegedett meg, mint én. Az újszülötteken idegen eredetű betegségek kezdtek

megjelenni. Alacsony immunitás, nagyon korai megfázás és így tovább. Ezeket mind a cián

okozta.” Ő is elkoltözött Kolozsvárra, mert a betegség miatt, nem tudott tovább

Nagybányán élni. De a román állam nem tett intézkedéseket a strasbourgi ítélet

végrehajtása felé, ezért az édesapja ismét bírósághoz fordul, ebben az esetben a határozat

végrehajtása érdekében.

A nagybányai ciánszennyezés 10. évfordulója alkalmából több civil szervezet és a

Mezőgazdasági-, Erdészeti- és Környezetvédelmi Minisztérium együtt emlékezett meg az

ökológiai szerencsétlenségről, hogy felhívják a figyelmet a bányászatban használt cianidok

veszélyességére. A résztvevők egy tele kosár halat helyeztek el a MEKM hivatalánál,

gyertyákat gyújtottak és alamizsnát gyűjtöttek a Duna Deltáért Alapítványnak.

Romániában is létezik egy törvényjavaslat a cianid bányászatban történő alkalmazásának a

betiltására, de a 2008’as évek végétől, mintha le lenne fagyva a Képviselőház Ipari

Bizottságánál. A javaslat módosítaná a Bányászati Törvényt: “a cianid technológiára

alapozott bányászati tevékenység minden lépésben tilos az arany és az ezüst kitermelése

során.”

27

A román Statisztikai Hivatal nemzeti szintű felmérést végzett, melynek eredményeképpen a

románok 66%-a egyetért azzal, hogy tiltsák be a cianid alaklmazását a bányászati

szektorban, és 8% nem ért ezzel egyet. Hasonlóan a válaszadók 67%-a szertné ha a

törvényhozók megszavaznák a ciánid alkalmazásának betiltásáról szóló törvényjavaslatot,

míg 8% ellenkezett. A felmérés során 1.249 személyt kérdeztek meg 99 településről.

A Magyar állam 29 milliárd forint kártérítési igényt jelentett be 2000-ben az Aurul Sa-val

szemben. A cég időközben csődöt jelentett. A csődbiztos nyilatkozata szerint, a társaságnak

nincs elég vagyona a kárigény teljesítéséhez. A Magyar állam 2000 decemberében polgári

peres eljárást indított az Aurul Sa.-val szemben.

Az Európai Unió Nagybánya Munkacsoportja megállapította, hogy a tározó műszaki

védelmének elégtelensége és az Aurul gondatlansága okozta a gátszakadást. A hivatalos

román vizsgálat szerint, "előre nem látható körülmények" okozták a katasztrófát. A

romániai ügyészség rámutatott arra, hogy a térség hőmérséklete -13 Celsius-fokról, 1,6

Celsius-fokra emelkedett. Ez jelentős olvadáshoz vezetett.

A Krónika című romániai lap információi szerint, a nyomozati dossziékból kiderül, hogy az

Aurul Sa. bányájának tervezésekor, nem készültek fel a nagy mennyiségű csapadékból

eredő víztöbbletre. Továbbá kiderült az is, hogy a 1999 novemberéig, háromszorosára

emelték a termelést. Az ülepítő rendszert tervező ausztrál cég szerint, még a

megnövekedett termelés ellenére sem fenyegetett partszakadás.

A 2001-ben indult per, első tárgyalásán, az addig ismeretlen Transgold vállalat jelent meg

alperesként. A cég jogi képviselője elismerte a Fővárosi Bíróság joghatóságát. Továbbá

elfogadta a Magyar-Román jogsegélyegyezmény alapján, hogy a bírósági döntés

Romániában is hatályba lép. Továbbá felvetette egy nemzetközi bíróság bevonását, illetve a

peren kívüli megegyezés lehetőségét. A Magyar állam jogi képviselője, a folyamatban lévő

per ideje alatt, nem zárkózik el a peren kívüli megállapodástól. Továbbá arra kérte a

bíróságot, hogy amíg nem vezetnek be a ciánszennyezést megakadályozó, biztonsági

intézkedéseket, függesszék fel a bányavállalat működését.

28

A Transgold Sa 2006. áprilisban csődeljárást majd felszámolási eljárást kezdeményezett

maga ellen fizetésképtelenségre hivatkozva. Az eljárásba bekapcsolódó Fővárosi Bíróság

2006. szeptember 6-án írásba foglalt ítéletéig nem tudta a román bíróság számára

elfogadhatóan bizonyítani a követelését, ezért a hitelezői listára felvételt elutasították, majd

elutasították azt a bejelentést is, hogy a hitelező igénye olyannyira meghaladja a többi

hitelező követelését, hogy a felszámolási eljárásban a román jog szerint irányító szerepet

vigyen. A román bíróságok figyelmen kívül hagyták a Fővárosi Bíróság által megállapított

és jogerőre emelkedett perköltséget, amely az egyetlen, ítélettel is alátámasztott követelés

volt és lezárták a csődeljárást. A Transgold jogutód nélkül megszűnt, a magyar

követeléseket nem vették be a csődeljárás követelései közé, így a Fővárosi Bíróság előtt

zajló pert is meg kellett szüntetni alperes hiányában.

A 2007 májusában született közbenső bírósági ítélet megállapította az alperes felelősségét.

Időközben jogerősen lezárult a károkozó cég csődeljárása a román bíróságok előtt, a cég

cégnyilvántartásból való törlése már megtörtént, az eljárásban a teljes kár tekintetében a

magyar fél a kár összegszerűsége tekintetében hiányzó jogerős bírósági ítélet hiányában

nem tudott bekapcsolódni. A cég törlésével a Fővárosi bíróság alperes hiányában az eljárást

megszüntette.

2009 április 16-án a Toroioaga aranybányából (Baia Borsa) nehézfémmel szennyezett

hulladék került a Tiszába. Másnap Ukrajna kérte, hogy Bukarest tájékoztassa a megtörtént

incidensről. Az ukrán Ökológiai Intézet a Tisza nehézfémkoncetrációját a szokásos

négyszeresére értékelte. Románia a baleset bekövetkezte után értesítette Ukrajnát és az

Európai Bizottságot is a nehézfém-szennyezésről,az időközben összeűlő sűrgősségi

bizottság megtisztította a folyó vizét, így a Környezetvédelmi Minisztérium április 18.

tájékoztatóján kijelentette, hogy a probléma már nem áll fent.

“Értesítettük az ukránokat nemsokkal a nehézfém-szennyezés bekövetkezte után,

megfelelően az Espoo Egyezménynek. Értesítettük az Európai Bizottságot is. A sűrgősségi

bizottság azonnal összeült és megkezdte a víz tisztítását, és este 8 órakkor értesítettek

bennünket, hogy minden a felügyeletük alatt van, a folyóvíz majdnem teljesegészében

tiszta és nem regisztráltak egyetlen állat elpusztulást sem”.

29

Az Erdélyi Szigethegységben számos "ökológiai bomba" ketyeg: a régebbi, kisebb

aranybányák zagytározói komoly veszélyt jelentenek ipari szennyvizeikkel és üledékeikkel,

melyek szintén tartalmaznak nehézfémeket és ciánszármazékokat is. A helyi szerveknek

nincs pénzük a karbantartásra, és a csapadékos idõjárás gyakran megrongálja az amúgy is

elhanyagolt régi gátakat, derítõket.

30