Bertóthyné dr. Végvári Erzsébet

GYORSÍRÁSTÖRTÉNET (fıiskolai jegyzet)

(2000) l. elıadás

I. AZ EGYETEMES GYORSÍRÁS TÖRTÉNETE Az írás kialakulása, fejlıdésének fıbb állomásai Az írás fogalma A gyorsírás fogalmának megértéséhez elıször át kell tekinteni az írás kialakulásának és fıbb fejlıdési szakaszainak jellemzıit. A történelem folyamán a beszéd kialakulása, a tőz felfedezése után az emberiség talán legnagyobb találmánya az írás volt. Az írás nem egyszerre és nem megszakítás nélkül alakult ki, fejlıdött, hanem évezredek hosszú során keresztül. A Föld különbözı részein nagy idıbeli eltérésekkel és különféle változatokkal jött létre. Azokon az emberlakta vidékeken alakult ki elıször, ahol a kultúra magasabb szintő volt, a fejlıdés a leghamarabb elkezdıdött. Tehát magas szintő volt az emberi civilizáció. Tulajdonképpeni (mai értelemben vett) írásról viszont a kezdetekkor még sehol sem beszélünk. Az írás létrejöttének szükségessége: Milyen igény hozza létre az írást? 1. gondolatrögzítés, megörökítés igénye - ( szubjektív szükségszerőség) Az ember ısi vágya az, hogy valamilyen módon szilárd támaszt adjon az emlékezetének, tettei ne merüljenek feledésbe, gondolatait rögzíteni akarta. Ez az egyes ember szubjektív vágya. - a gondolat láthatóvá váljék 2. adminisztráció igénye - ( objektív szükségszerőség) A kibontakozó, fejlıdı állami életnek is szüksége van rá, hogy - a törvényeket, gazdasági tevékenységeket rögzítsék, - szükségesé vált a történelmi események megörökítése is az utókor számára. - a gondolat idıtállóvá váljék 3. kommunikáció igénye (objektív, szubjektív szükségszerőség)

Végül – azért is szükségessé vált az írás, hogy az emberek híreket tudjanak eljuttatni oda, ahová az élıszó már nem érhetett el, tehát ahová az érzékszerveinkkel már nem tudjuk eljuttatni a beszédet, mivel a beszéd térben és idıben korlátozott. Az emberek gondolatokat akartak cserélni (levelezés). - a gondolat elküldhetıvé váljék Összefoglalva: az írást a gondolatközlés, megörökítés, továbbítás igénye hozza létre. Az írás jellemzıi: - Az írás évezredek lassú fejlıdése során alakult ki, a gondolatrögzítés, továbbítás, emlékeztetés, a közlés szükségszerő eszközeként. - Az írás mindig az ember szellemi fejlıdését tükrözte. Fejlıdésének ütemében, változataiban, eltéréseiben mindig a társadalmi fejlıdéshez igazodott. Az elsı, valóban írásnak mondható emlékeink 4-5 ezer évesek. Az írás szükségességének tudományos megfogalmazása: „A valóságban kimondott nyelvi közlés (beszéd) a fejlıdésnek egy bizonyos fokától kezdve nem minden helyzetben bizonyult megfelelınek az emberiség gondolatcseréjének megvalósítására. Szükséges lett valamiféle, a beszéd használhatóságának tér- és idıbeli korlátjait áttörı, kiegészítı eszközre, hogy a csak kis helyen hallható és idıben elhangzó szöveg láthatóvá, máshová is elküldhetıvé és idıállóvá legyen. Erre a célra régtıl fogva fıként az írás használatos.” (A mai magyar nyelv rendszere I. l5.) Az írás fejlıdésének állomásai 1. EMLÉKEZTETİ JELEK Az írás közvetlen elızményeinek tekinthetık az ún. emlékeztetı jelek. Ezek az elsı közlési módok. Még a gondolat valóságos írásba foglalása elıtt keletkeztek, az írás elıfutárainak tekinthetık. Cél: az emlékezet támogatása Jellemzıik: nyelvileg nincsenek konkrétan megfogalmazva, csak valamire emlékeztetnek (esetenként más és más dologra is). Emlékeztetı jelek pl. kıkupacok, kavicsok különbözı módon történı lerakása, emlékoszlopok, határkövek állítása, valamilyen hangjel (dob), füstjel. Ide tartoznak az inka indiánok csomózott fonalai (csomóírás), zsebkendıre kötött csomó (szólás), hírnökbot (Ausztrália), rováspálcák. Hasonló emlékeztetı jel a

napjainkban imádkozásra használt rózsafüzér (katolikus vallás), amelyet a buddhista szerzetesektıl vettek át. Mesemotívumokként is jelentkeznek emlékeztetı jelek, pl. Grimm: Jancsi és Juliska (elszórt kenyérmorzsa, fénylı kövek stb.). Az emlékeztetı jel volt az elsı kapaszkodó, hogy bizonyos dolgokat, történéseket, gondolatokat rögzíteni tudjanak. Ezekkel még nagyon kezdetleges módon próbálták rendezni a gondolataikat, az emlékezetüket támogatni. A kezdetlegességre utal az a tény is, hogy ugyanaz az emlékeztetı jel több mindent jelenthetett. 2. KÉPÍRÁS (PIKTOGRÁFIA) – PIKTOGRAMM Az írás elsı, igazi, legrégibb formája a képírás. Ezek célja – egyes tudósok szerint – nem elsısorban az esztétikai élmény, nem is kultikus (vallási) célból készültek, hanem elvont gondolatot, gondolatsort, tapasztalatot akartak rögzíteni a készítıi. (Pl. hogyan kell elejteni egy állatot, mely részén kell megsebezni, hogy gyorsan meg tudják ölni, hogyan kell lepényt sütni, gabonát feldolgozni stb.) Cél: tapasztalatok rögzítése, esetleg elvont gondolatok (de még nem fogalmak) rögzítése Jellemzıje: egy egész gondolatsort ábrázol képekben elmondva. Nyelvileg nincs konkrétan megfogalmazva. Mivel nem tartalmaznak meghatározott szavakat, a gondolatsort bárki el tudja „olvasni”, bármely nyelven ugyanazt jelenti. A képírás tulajdonképpen rajzolva készült, elıször tehát meg kellett tanulni az embernek rajzolni, amely nem egyenlı az írással, de az írás nem képzelhetı el rajzolás nélkül. Rajzolták pl. barlangok falára, fára, kıre, vagy vésték az eseményeket (rótták, ékelték). Képírásos emlékek: barlangrajzok, sziklarajzok (Franciaországban fıként, de a világ különbözı tájain találtak ilyeneket, görög vázákra vésett, rajzolt történetek, fatáblákra vésett, rótt események stb. Rajzolták, fába, kıbe vésték az eseményeket (rótták, ékelték). A fejlettebb társadalmakban voltak a képírásnak állandósult jelei is, amelyeket pl. a Mexikói, Perui iskolákban tanították is. Mai modern piktogrammák: közlekedési táblák, térképjelek, „kép szöveg nélkül” elnevezéső karikatúrák

3. FOGALOMÍRÁS (SZÓ-KÉPÍRÁS) - IDEOGRÁFIA A képírásnak egy fejlettebb változata a fogalomírás, szó-képírásnak is nevezik. A fogalomírással készített jelek az – IDEOGRAMMÁK. Cél: egy szót, fogalmat egy rajzzal (jellel) jelölni Jellemzıje: minden egyes fogalomra, szóra alkottak egy jelet. Állandósult jelek voltak, mindig ugyanazt jelentették. A fejlıdés kezdeti fokán elıször konkrét fogalmakra alkottak rajzokat, késıbb az emberek összefüggésekben kezdenek el gondolkodni, így megszülettek az elvont fogalmak is. Ezekre elıször a konkrét fogalmak jeleit alkalmazták, majd azok fokozatosan egyszerősödtek. Pl. a hal - lerajzolva elıször a konkrét fogalmat jelentette (állat) - konkrét fogalom kibıvülve jelentette a háló fogalmát is - konkrét fogalom késıbb, már a horgászat fogalmára is használták - elvont fogalom jelentése kibıvült - keresztények jelképévé vált - elvont fogalom, jelkép ☼ nap jele = Nap (égitest) – konkrét fogalom hıség, forróság – elvont fogalom. A fejlıdés során egyre több fogalomra találnak jeleket, ezek a fogalomírással készített jelek fokozatosan egyszerősödnek, szimbolikussá válnak. Egy idı után már nem is emlékeztetnek az adott tárgyra. Egyes betők fogalomírásból alakulnak ki, pl. az alfa bető, amely kezdetben a görög alef = ökör konkrét fogalomnak a jelölésére szolgált. Az ökör rajza leegyszerősödött,

vízszintesre fordult, így alakult ki belıle az α bető. Fogalomírás (szóképírás) például a KÍNAI írás, amely kb. 40 ezer különféle jelbıl áll. Mivel ezek a jelek nem hangokat, hanem fogalmakat, szavakat jelölnek, a sokféle kínai tájszólásban igen eltérı kiejtéssel olvassák. Az egymás beszédét meg nem értı dél és észak kínai emberek, az írásukat nagyon könnyen el tudják olvasni. Nagy hátránya az írásuknak, hogy számtalan jelre van szükségük, nehéz a megtanulásuk, bonyolultak, nehéz olvasni is, nehéz írni is azokat (ecsettel, tussal festették a jeleket). Ma már csak 4 ezer jelet használnak.

EGYIPTOMI HIEROGLIFÁK - (hieroglifa = szent véset). Szó-képírásos írás. Az ókori Egyiptomban kıbe, agyagtáblába vésték a jeleket, egy véset egy fogalmat jelentett. Pl. számolási mőveletek is tulajdonképpen fogalomírással, szóképírással készültek, mert minden nyelven el tudják olvasni, és ugyanazt jelenti. 4. HANGÍRÁS (BETŐÍRÁS) - FONOGRÁFIA hang = fonéma, hangírás = fonográfia Az írás történeti fejlıdésének az utolsó foka, viszont az írás legmagasabb fokának tekinthetı a hangírás vagy betőírás. Cél: az azonos hangokat azonos betőkkel jelöljék Jellemzıje: A hang- vagy betőírásban minden egyes hangnak egy bető felel meg, a jelkészlet állandósult. 40 jel szükséges ahhoz, hogy minden egyes hangot megközelítı pontossággal lehessen rögzíteni. Az állami, társadalmi élet fejlıdése az írás további egyszerősítését, tökéletesítését kívánta meg. A fogalomírás (szó-képírás) jelei fokozatosan egyszerősödnek. Az emberek felismerik, hogy a beszéd szavainak van hangalakja és van jelentése, jelentéstartalma. Fokozatosan jönnek rá a nyelv alkotóelemeire. Rájönnek arra, hogy a szavak szótagokból, hangokból állnak. Ennek megfelelıen fokozatosan kialakul a hangírás. Erre az írásmódra az a jellemzı, hogy a fogalmakat kifejezı szavak hangjait vagy hangcsoportjait (szótagok) betőkkel jelölik. Vannak olyan helyek, ahol elıször a szótagokat írták, van ahol már azonnal a beszédhangokat jelölték a szóból. A tiszta hangírás elıször Fıníciában alakult ki. A Föld legnagyobb részén általánossá vált a hang- vagy betőírás, amelyet a gyorsírási szaknyelvben közírásnak nevezünk. FÖLDRAJZILAG HOL ALAKULHATOTT KI ELİSZÖR AZ ÍRÁS? l./ ie. 2-3000 körül MEZOPOTÁMIÁBAN már igen fejlett volt a társadalmi rendszer és a kultúra. Egyes tudósok a sumér papoknak tulajdonítják az írás

„feltalálását”. Az állami életben jelentıs szerepet játszottak a sumér papok. Kezdetben itt is képírásról van szó, amely ÉKÍRÁS elnevezéssel is szerepel - agyagtáblákba vésett ék alakú jeleket találtak. Ezeket a jeleket nádheggyel vésték bele a puha agyagba. 2./ EGYIPTOM – hieratikus írás = szó-szótagírás volt. Érdekessége, hogy GYORSÍRÁSRA utaló, arra emlékeztetı megoldásokat fedeztek fel ezekben – rövidítéseket, jelösszeolvasztásokat. (Gyorsírás kezdetei). 3./ HÉBER ÍRÁS (zsidó) – ie. 1000 körül Kezdetben csak mássalhangzókat jelöltek, a magánhangzókat különféle segédjelekkel jelölték a mássalhangzó különbözı részein (punkció – pontozás) - ezeket diakritikus jeleknek nevezzük (pont, vonás). Diakritikus jel = megkülönböztetı segédjel 4./ KÍNAI ÍRÁS – fogalomírás (szóképírás). ie. 3000 után alakult ki a képírásból. A tiszta hangíráshoz a FİNÍCIAIAK jutottak el ie. 2000 körül. A fıníciai hangírást a GÖRÖGÖK vették át és fejlesztették tovább ie. 900 körül. Minden betőnek neve volt. Pl. alef=alfa, béth=béta, dáleth=delta, gimel=gamma. A betők formája nagyjából azonos maradt. Az átvett mássalhangzók közül azokat, amelyek a görög nyelv számára feleslegesek voltak, a magánhangzók jelölésére használták. Az írás iránya Az írás iránya döntı mértékben függött a felhasznált íróeszközöktıl és az írás anyagától. Kezdetben az írás jobbról balra haladt. Az arab országokban ez máig megmaradt. Az olvasás is ennek megfelelıen jobbról balra történt (papirusztekercs). Egyes országokban volt egy átmeneti idıszak, amikor az úgynevezett ökörfordulós írást - busztrofedon írást - alkalmazták, amely jobbról balra, majd megfordulva balról jobbra haladt. Az írás iránya valószínőleg akkor változott meg balról jobbra történı írásra, amikor elkezdtek tintával írni (kb. ie. 500-tól). Innentıl kezdve általánossá vált a legtöbb országban a balról jobbra való írás. Néhány országban a függıleges írás jellemzı pl. Japán. A tiszta hangírás kialakulása a fejlett országokban i.e. 2000-500-ig tehetı. Írásformák LATIN BETŐS ÍRÁS – általánosan elterjedt a világon. A latin írás a görögbıl alakult ki, a rómaiak átvették a görögöktıl és továbbfejlesztették. Könnyen tanulható és könnyen olvasható. Nyomtatott és írott formája létezik.

A kézzel történı írás elnevezése - írott betős írás – kurzív írás – a kötıvonallal összekapcsolt betők lendületessé teszik az írást. (A római könyvekben találhatók ún. unciális írásforma kerekded betőket jelent). A rómaiak kezdetben csupa nagybetővel írtak (nagybető = majuszkula, majuszkuláris írás). A kisbetők (minuszkulák) késıbb jelentek meg. Ma a csupa nagybetős írást – KAPITÁLIS írásnak nevezik. Néhány írásforma, amely a világon megjelent: - arab írás (pl. Korán) - szláv írások - a görög kisbetőkbıl alakultak ki - a legrégebbi szláv írás a glagolita írás - cirill betős írások (orosz, szerb stb.) - Cirill és Metód bizánci szerzetesek A legelterjedtebb írás a szláv népek körében, teljesen kiszorította a glagolita írást. - runaírás - a régi germánok írása - indiai írások (kb. 200 féle írás létezik Indiában, a buddhizmussal terjedtek el) - gótikus írás - gót betős írás Az írás anyagai, eszközei Anyagai: kı, fa, agyag, papirusz, viasztábla, bır, hártya, pergamen, papír, stb. (floppy, CD stb.) Eszközei: vésı, stílus (íróvesszı, az egyik vége hegyes, a másik tompa volt), ecset, lúdtoll, acéltoll, aranytoll, golyóstoll, filctoll stb., különféle ceruzák Stílus: jelentésváltozáson ment keresztül, mai jelentése = kifejezési mód A különféle anyagok és eszközök mind-mind befolyásolják az írás irányát, lendületét, gyorsaságát, a jelek alakját, kapcsolását Az írás fogalma „Közmegállapodás szerint értelmezhetı jelek rendszere, amely lehetıvé teszi a gondolatok közvetítését nagyobb távolságra és rögzítését hosszabb idıre”. (Ért.Sz.). Tehát az írás – RENDSZER – amelyben a jelek viszonylag állandó készletét használják fel. Többjelentéső szó: l. az a cselekvés, ahogy valamit leírunk (manuális tevékenység) 2. az arra való készség, írói vagy újságírói tevékenység 3. a leírt betősor képe Mőírások: (speciális célra készített írások) az írásnak a közírástól eltérı egyéb fajtái. - Braille írás (vakok számára készített írás)

- Morse írás (távíróhoz készült) - titkosírások (Egyesek a gyorsírást is mőírásnak tartják. Ha csupán a célját vesszük figyelembe, valóban annak is mondható.) 2. elıadás A gyorsírás fogalma, célja, elnevezései A gyorsírási rendszerek fıbb típusai A történelmi fejlıdés során kialakult egyetlen írásrendszer sem volt alkalmas arra, hogy elérje és követni tudja az élıbeszéd sebességét. A gyorsírásnak éppen ez az egyik legfontosabb feladata és jellegzetessége, hogy alkalmas az élıszó követésére, rögzítésére. A gyorsírástörténet azt igazolja, hogy a görögöktıl kezdve napjainkig mindig volt és lesz olyan igény, hogy az emberi szót az elhangzással egy idıben le lehessen írni. A gyorsírás fogalma: A gyorsírás az élıszó rögzítésére szolgáló írásrendszer. A rögzítés az elhangzással egy idıben történik. A gyorsírás célja: az élıszónak az elhangzással egy idıben történı rögzítése. Cél eléréséhez szükséges eszközök - egyszerő jeleket használ - jelképes jelöléseket alkalmaz - meghatározott szabályok szerint rövidítéseket alkot A gyorsírás ezeknek az eszközöknek a segítségével képes betölteni igazi feladatát. A gyorsírás elméleti szakemberei, a rendszeralkotók a gyorsírás történeti fejlıdése során állandóan keresték a megfelelı kifejezést, fogalmat, amelynek segítségével röviden, tömören ki lehet fejezni a gyorsírásnak a lényegét. Ez nagyon nehéz feladat. A szakemberek mindig hangsúlyozták, hogy: a gyorsírási tevékenységben nem a gyorsan történı írás a fontos, hanem az írás idıbeni rövidsége. Ezt számos elnevezésben juttatták kifejezésre. - sztenográfia (stenographia - görög eredető szó) = szőkírás - tachigráfia (tachygraphia - gör.) = gyors, szapora írás - brachigráfia (brachygraphia - gör.) = rövid írás Magyarországon Kovács Imre 1821-ben használta elıször a gyorsírás elnevezést könyve címében: „Stenographia, vagy Sebes-, másképpen Gyorsírás mestersége”).

A magyar nyelvújítás szótárában (szerk. Szily Kálmán) 1832-ben szerepeltek elıször a gyorsírás, gyorsírászat, gyorsíró szavak. Kurzschrift = rövid írás (német elnevezés) Shorthand = rövid kéz (angol elnevezés) További elnevezések: szójelírás (szémeiográfia) futóírás villámírás szaporaírás sebesírás szótagírás vitaírás stb. Albert Navarre (francia kutató) a gyorsírásnak 72 féle elnevezését sorolta fel. Magyarországon a sztenográfia kifejezés honosodott meg. A gyorsírási rendszerek két fı típusa A gyorsírási rendszereket alapvetıen két típusba soroljuk, a felosztás alapja tudományos jelöléstani elveken nyugszik. 1. Geometrikus gyorsírási rendszerek 2. Grafikus gyorsírási rendszerek 1. Geometrikus (mértani) rendszerek A geometrikus rendszerek a kezdetektıl egészen az 1800-as évekig mintegy uralkodó szerepet játszottak a gyorsírás történetében. Általános jellemzıi: - a jelek mértani elemekbıl épülnek fel (egyenes, pont, kör, kör részei) - közvetlen jelkapcsolás = a jeleket kapcsolóvonal (kötıvonal) nélkül, közvetlenül kapcsolja egymáshoz (cél: a legnagyobb rövidség) - nincs sorrendszer - írása álló jellegő - egy-egy jel többféle dılési irányba írható - kevés jelképes jelölést alkalmaz - az írás aritmikus jellegő (az egész írás ellentétes a kéz természetes írómozgásával, a sok szöglet fékezi a lendületes, egyenletesen gyors kézmozgást - kézellenes írás) A magánhangzók jelölése alapján jellemzı: - az intermittáló jelölés = mássalhangzók egymáshoz viszonyított elhelyezésével

fejezi ki a magánhangzót, pl. Willis - az interpunkciós jelölés = a magánhangzókat a mássalhangzók alá, fölé, mellé írt segédjelekkel fejezi ki, amely szintén lassítja az írást, pl. Prévost 2. Grafikus gyorsírási rendszerek

graph (gör.) = rajz, írás A 19. század elején Németországban alakult meg az elsı valóban grafikusnak mondható gyorsírási rendszer, amely mintegy felváltotta az addig használatos geometrikus rendszereket. Lényegében minden grafikus rendszer a német Gabelsberger-rendszer-bıl merít, abból indul ki, azon alapul. Általános jellemzıi: - jeleit a folyóírás elemeibıl veszi - írásképe hasonlít a közíráshoz (egyenes, kampó, hurok, kör vagy ellipszis, íves hajlás) - a jeleket kapcsolóvonallal (kötıvonallal) kapcsolja egymáshoz - kötött sorrendszere van - az írás jobbra dıl - követi a természetes kézmozgást - szóképeiben a le-felmenı jelek szabályosan váltakoznak - sok jelképes jelölést alkalmaz - mássalhangzó jelölésére is - írásképe hosszabb mint a geometrikus rendszeré, de könnyebben írható A magánhangzók jelölése alapján jellemzı: - a magánhangzókat önálló jelével, hangzóvonalával jelöli - gazdagon alkalmazza a jelképes jelöléseket (nagyítás, vastagítás, pozíciós jelölés, közelírás, távolírás stb.) Az egységes magyar gyorsírásban valamennyi magánhangzó-jelölés megtalálható. A jó gyorsírási rendszerrel szemben támasztott hármas követelményt Radnai Béla dr., az egységes magyar gyorsírás létrehozója három pontban összegezte: - rövidség - olvashatóság - könnyő megtanulhatóság A gyorsírói tevékenység fokmérıje: a lejegyzett sztenogram alapján hibátlan, szó szerinti áttétel készítése. A gyorsírás fejlıdése során több országban úgynevezett átmeneti gyorsírások alakultak. Az átmenet a közírás és a tulajdonképpeni gyorsírás közötti variációt jelenti. Átmeneti gyorsírások: 1. Az olyan gyorsírási rendszerek - amelyek a közírás betőit használják fel, de

gyorsírási elvek alapján rövidítenek, pl. Gáti István (pl. például = pl.) 2. A rendszer egyszerő gyorsírási jeleket használ, de mindet kiír, a teljesírásra törekszik, pl. A gyorsírástörténet forrásai: Christian Johnen: A gyorsírás története (kézirat) - Szlabey Géza kiadása (Budapest) 1917. Gopcsa László: A magyar gyorsírás története (Budapest) 1922. Gopcsa-Wágner: A gyorsírás történetének, elméletének és módszertanának tankönyve (Budapest) Dr. Siklóssy László: Az országgyőlési beszéd útja (dr. Téglás Géza, dr. Bódogh János, dr. Nemes Zoltán, dr. Zelovich Dezsı, Vikár B.) Arthur Mentz Isaac Pitman Albert Navarre

3. elıadás Az egyetemes gyorsírástörténet korszakai A görög gyorsírási emlékek A római gyorsírás - TIRO A gyorsírás történetét a német Christian Johnen három fı korszakra osztotta fel. A felosztás szerint: I. korszak - i.e. IV. századtól - i.u. 1100-ig - Antik tachygráfia kora - ógörög gyorsírás kora - római gyorsírás kora - Késı bizánci tachygráfia kora (i.u. 9-11. század) II. korszak - i.u. 1100 - 1600-ig Az átmeneti korszak III. korszak - 1602-tıl (John Willis) - napjainkig A modern gyorsírás kora Uralkodó rendszerek: - geometrikus gyorsírási rendszerek - (Anglia, Franciaország, stb.) - grafikus rendszerek - (Németország, Magyarország, Olaszország stb.) Az antik tachygráfia kora A görög gyorsírási emlékek Az idık folyamán létrejött az igénye annak, hogy az emberek gondolataik lerögzítésére és közlésére az írást vegyék igénybe. Majd késıbb jelentkezett az a törekvés, hogy az írást megrövidítsék. Az írás tudatos megrövidítésével elıször a görög kultúra területén találkozunk. Christian Johnen kutatásai szerint a gyorsírásnak már az ısi Egyiptomban és más ókori országokban is voltak nyomai, pl. az egyiptomi írásokban rövidítéseket, diakritikus jeleket találtak, amelyek a gyorsírásra utalnak. De itt természetesen még rendszerrıl nem beszélhetünk. 1. görög emlék az AKROPOLISZI KİFELIRAT i.e. 4. századból való emlék, egy kıfelirat töredék, amelyet az Akropoliszon találtak. Az azon található kıbe vésett jelekrıl egyes kutatók azt állítják, hogy azok a görög gyorsírás legrégebbi emlékei.

Jellemzıi: - geometrikus szótaggyorsírást (szótagokat jelöltek) tartalmaz - magánhangzókat jelöltek, nagy álló jelekkel - a mássalhangzókat a magánhangzón három magasságban jelölték, különféle vonalakkal, attól függıen, hogy hova került a mássalhangzó, mást és mást jelentett Egyesek kutatók tagadják, hogy ez gyorsírás lenne, azt tartják, hogy ez csupán majuszkuláris írás, amelyet a közírás egyszerősítéseként mutattak be, tehát nem más, mint a görög közírás írásreformja. 2. görög emlék a DELPHI-beli tábla i.e. 3. századból való emlék, a Delphi-ben található Apollón templomban látható kıtábla. Jellemzıi: mássalhangzó torlódásokat tartalmaz hálózatszerő táblázatba foglalva, a közírás jeleivel 3. görög emlék - KÉT SZERZİDÉS - i.e. 104-bıl - görög nyelven íródott adásvételi szerzıdés, amelyet Ptolemaiosz és Kleopátra (egyiptom királynıje) írt alá, az aláírásban olyan gyorsírási jeleket fedeztek fel, amelyek késıbbi gyorsírásos kéziratokban is megtalálhatók. - i.e. 155-bıl - szerzıdés, amely egy görög úr és egy görög gyorsírástanár (szémeiográf) között köttetett. Az úr egyiptomi rabszolgáját két év alatt akarta kiképeztetni gyorsírónak. A kikötött tandíj 120 drachma volt. A megállapodás szerint három részletben történt a fizetés. Az elsı harmadot elılegként fizette ki az úr, a második részletet akkor kapja meg a tanár, ha a tanítvány az egész könyvet megtanulta, az utolsó részletet pedig akkor kapja meg, ha a rabszolga „minden tekintetben kifogástalanul tud gyorsírni, és az írását vissza is tudja olvasni”. Egyéb utalások a gyorsírás ismeretére Görögországban: A történészek szerint gyorsírók jegyezték pl. Galénosznak, a híres görög orvosnak elıadásait és Origenész prédikátornak a tanításait. Leírták sztenogrammal, majd pedig szépírókkal, jegyzıkkel átíratták közírásba. A IV. században a keresztény egyházatyák prédikációit is gyorsírással jegyezték, néha akaratuk ellenére is. Sok vértanúpernek, törvényszéki tárgyalásnak a sztenografált anyaga is elıkerült. Egyiptomban találtak rá görög gyorsírástanulók írásgyakorlataira, amelyek viasztáblákra voltak írva, ezeket a British Múzeum 1887-ben megvásárolta. Késıbb egy görög gyorsírási tankönyv elejét is megtalálták. 1924-ben a múzeum III. századbeli papiruszkötegeket vásárolt a görögöktıl, ezeken a papiruszokon

ugyanazokat a gyorsírási jeleket fedezték fel, amelyek a viasztáblákon szerepeltek. Sajnos, ennek az ógörög rendszernek a felépítése nem maradt meg. A késı bizánci tachygráfia kora i.u. 9-11. századra esik a görög gyorsírás utóvirágzása. A bizánci, vagy görög császárság 395-1453-ig állott fenn. A görög szerzetesek (bazilita rend) a könyvmásolásoknál használták a gyorsírást, papír és hely kímélése végett. Ezt az írást grottaferátai rendszernek nevezték el, amely a lelıhelyérıl kapta a nevét. Olaszországban, egy kolostorban találtak bizánci kódexeket. Tulajdonképpen a könyvmásoláshoz használt rendszer vegyesírásnak nevezhetı, mert a közírás betői is megtalálhatók benne. Ilyen vegyesírással írták az egyházi zsinatokról készített jegyzıkönyveket, vitákat. Az ilyen írásoknál gyakran használták a körbenírás módszerét: több jegyzı dolgozik együtt, mindegyik egy meghatározott ideig jegyez, azután megadott jelre az írást a szomszédja folytatja. Így mindegyik befejezheti még a mondatot, amikor a következı már dolgozik. A beszédet utólagosan a különálló feljegyzésekbıl állítják össze. Ezt a módszert a francia forradalom idején is használták az ún. logográfusok (jegyzık), sıt a török parlamentben is így írtak a jegyzık. A római gyorsírás A gyorsírás gondolata a görögöktıl, Alsó-Itálián keresztül jutott el a rómaiakhoz. A rómaiak ekkor még kapitális írással írtak. Hamarosan a közírásban különféle rövidítési eljárásokat használtak, mert sürgetıvé vált az igény, hogy minél gyorsabban tudják jegyezni az élıbeszédet. Ilyen rövidítési eljárások voltak pl. a ligatúrák (bető-összeolvasztások - Ǽ, Œ ) alkalmazása, vagy pedig a gyakori szavak, formulák kezdıbetővel történı rövidítése, amely némileg meggyorsította a közírást. Pl. S = senatus, SD = salutem dicit (üdvözlet), Q = que (és), SPQR = senatus polpulus que Romanus. Ezeket szójeleknek, szórövidítéseknek nevezték. 1. ENNIUS költı (i.e. 2. század körül) A római gyorsírás megalapozójaként említik. A közírásnak szójel-szerő megrövidítésével alkotta meg gyorsírását. 2. ENNIUS nyelvész (i.e. 120 körül) Latin nyelvre készített gyorsírási jeleket elıször. 3. Marcus Valérius PROBUS (i.e. 54 körül) Foglalkozott a római közírással és gyorsírással is. Szórövidítéseket alkot, pl. A = Augustus, B = bonus, bene, bona.

A római gyorsírás igazi fejlıdése a birodalom mozgalmas politikai életéhez kapcsolódik, szorosan összefügg a Római Birodalom megalakulásával és fejlıdésével. Az államélet fejlıdése megköveteli az írásbeliséget. A szónokok megjelenésével politikai viták sora hangzik el, törvényszéki tárgyalások váltják egymást, ekkor válik igazán sürgetıvé, hogy még gyorsabban lehessen jegyezni a beszédeket. Megteremtıdik az igény a gyorsírás iránt, hogy az élıszót az elhangzással egy idıben, pontosan rögzíteni tudják. A római birodalom aranykorára tehetı az elsı gyorsírási rendszer megalkotása. A világon az elsı név szerint ismert gyorsírási rendszeralkotó a római TIRO volt. MARCUS TULLIUS TIRO (i.e. 103 - i.u. 4.) Tiro, Marcus Tullius Cicero apjának a birtokán született, a Róma melletti Arpiumban. Cicero apja jómódú római lovag volt, az ı rabszolgája volt Tiro. Tiro élete és munkássága szorosan összekapcsolódott Cicero egész életével és munkásságával. Gyermekkorukban játszótársak voltak, s mivel Tiro rendkívül tehetséges volt, együtt taníttatták ıket. Rómába költöznek, híres tanítók foglalkoznak velük pl. Crassus. Így aztán Tiro igen magas szintő mőveltséget szerzett. Korán elkezd foglalkozni az írással, s a gyorsírással. Írnok lesz, Cicero szolgálatába áll, s ı jegyzi minden beszédét. Cicero több mővében említi hőséges titkárát, akit barátjaként szeretett. Tiro az 50. születésnapjára kapta meg a szabadítólevelét, tehát Cicero felszabadította, szabadosa lett, megkapta a római polgárjogot, s ezért felvette gazdája elınevét. Hivatalosan i.e. 63-ban alkalmazták elıször a gyorsírást Rómában, amikor is Tiro jegyezte Cicero-nak Catilina elleni vádbeszédét, s Cato szónoklatát. i.e. 65-tıl pedig hivatalossá tették a gyorsírást. Tiro más szónokok beszédeit is jegyezte. TIRO GYORSÍRÁSI RENDSZERE Jellemzıi: - szógyorsírást hozott létre (szavakat jelöl) - egy-egy szót a kezdıbetőjével jelöli, esetleg még egy hangot is leír, ha szükségesnek tartja - a végzıdésekre (ragokra) külön jeleket készít, amelyet hozzákapcsol a szóhoz (a latin ragozó nyelv) - jelei két fı részbıl álltak ennek megfelelıen: fıjel (szótı) = nota mellékjel (toldalék) = titulae - diakritikus jeleket is alkalmazott, amelyeket a fıjel körül helyezett el (pl. pont, vesszı) - jeleit jobbra, balra döntötte, sıt meg is forgatta - egy hangnak több jele volt, és egy jellel több hangot is jelölt - rövidítéseket alkotott (gyakori szavakra pl.) - kb. 5000 rövidítése volt TIRO rendszerének jelentısége: - használható volt a gyakorlatban - az egész Római Birodalomban elterjedt

- figyelembe vette a nyelvi sajátosságokat Hátránya: - hosszú idı kellett a megtanulásához Tiro rendszerét késıbb továbbfejlesztették, sokáig fennmaradt, más rendszeralkotók is felhasználták az elveit. A római gyorsírás gyorsan terjed, hamarosan az államférfiak, szónokok mellett állandó gyorsírók dolgoznak - Plinius, Quintilianus. Seneca továbbfejleszti Tiro rendszerét, új rövidítéseket alkot. Augustinus - „a gyorsírás nélkülözhetetlen a keresztények számára” - prédikációit lejegyeztette. Ausonius költı (310-392.) verset ír a gyorsírásról. Martialis - római költı - találó epigrammával dicsıíti a gyorsírókat: „Futnak a szavak, a kéz gyorsabb nála, a nyelv még nem, de a kéz már befejezte a munkáját.” A gyorsírók védıszentje Imolai Szent Cassianus gyorsíró, hittérítı, gyorsírástanár. A legenda szerint pogány tanítványai ölték meg a stílusukkal. A Római Birodalom bukása után lehanyatlik a gyorsírási élet is, és a kolostorokban vészeli át a következı évszázadokat.

4. elıadás Az átmeneti korszak gyorsírása Az angol gyorsírási rendszerek A francia gyorsírási rendszerek Átmeneti korszak (1100-1600) Az átmeneti korszak közepéig, a korai középkorban a gyorsírás nem merült feledésbe, de kétségkívül veszített jelentıségébıl. Mivel az egész Római Birodalom területén ismerték, a volt birodalom néhány országában a bukás után is sokáig használták a tiroi gyorsírást. Franciaországban a szerzetesi iskolákban (gall rethor-iskolák) tanították a gyorsírást, és más országokban is a keresztény kolostorokban talált menedéket a gyorsírás. A királyi udvarokban is ismerték, fıként oklevelek s egyéb iratok fogalmazásánál használtak. Nagy Károly frank király udvarában is használták a jegyzık a gyorsírást. Itáliában tovább is fejlesztik a tiroi jeleket, s szótaggyorsírást hoznak létre. Hiteles adatok szerint Szent István koronájának tudós adományozója II. Szilveszter pápa ismerte a gyorsírást (bulláiban szótagírást használt). A lovagkorban és a keresztes hadjáratok harcias, nyers idıszakában azonban már nem volt nagy szükség gyorsírásra. Ennek a kornak megfelelt a közönséges írás megrövidítése is. A korai középkor életszemlélete is nagyban befolyásolta ezt a hozzáállást az íráshoz. A fıurak többsége sem írni sem olvasni nem tudott. Kizárólag a könyvmásoló és hivatalos iratokat készítı írástudó szerzetesek ırizték a gyorsírás tudományát. Az átmeneti korszak második felében viszont ismét megjelenik az igény az írás, olvasás ismerete és a gyorsírás iránt. A könyvnyomtatás megjelenésével lehetıvé vált a tudás és mőveltség széles körben való terjesztése, ismét elıtérbe kerül az írás, s vele együtt az írás megrövidítésének az igénye. Kialakultak az új nemzeti nyelvek, s mindinkább kiszorították a latint. A nemzeti nyelveknek alakult, fejlıdött a grammatikájuk, helyesírásuk is. Versengés folyik a gót írás és a latin betős írás között. A reneszánsz életszemlélet következtében a mőveltség, tájékozottság ismét fontossá vált, s ez nélkülözhetetlenné tette az írást. A reformáció megindulásával nagy szerepük lesz a hitvitáknak, prédikációknak, azokat jegyezni kellett. A reformáció ismert gyorsíróinak Luther prédikációiról és elıadásairól készített feljegyzései máig fennmaradtak. Általánosságban elmondható, hogy a középkor végén ismét felelevenítik a tiroi gyorsírást. Létrejött a titkosírás (steganographia) tudománya, amely az új gyorsírás

alakjára jelentıs hatással volt. A legismertebb titkosírást Angliában hozta létre Peter Bales, aki szépíró (kalligráf) volt. Titkosírását „vonal vagy vonásírás”-nak nevezte, ez az írás különbözı nagyságú, fekvéső és egy sorhoz viszonyított különbözı helyzető egyszerő vonásokból állott. A szerzı ezt az írást 1592-ben az angol diplomáciai szolgálat számára dolgozta ki. Sokáig használták az udvari méltóságok a levelezéseikben. A modern gyorsírás kora A modern gyorsírás történetében három iskola játszik fontos szerepet: - az angol - a francia - és a német Az angol gyorsírási rendszerek Az európai országok közül Angliában jelentkezik elıször újabb gyorsírási rendszer az átmeneti kor után. A feudális társadalmi rendet Angliában követi elıször a kapitalizmus kialakulása. Gyorsan fejlıdött az ipar, a kereskedelem, a gyarmatosítás következtében Anglia vezetı hatalommá vált. Fontossá vált az írás, titkosírások jöttek létre, s itt alakultak elıször geometrikus gyorsírási rendszerek. John of Tilbury (angol szerzetes - 12. század) Még az átmeneti korban mőködött, Tiro hatására latin nyelvő szógyorsírást alkotott. A 15. század végén, a 16. század elején az angol gyorsírási törekvések részben a tiroi gyorsírásból, részben a titkosírásokból indultak ki. Vegyes típusú geometrikus rendszerek alakultak, amelyekben fellelhetık a tiroi jelek, a közírás betői s a titkosírások jelei is. Timotheus Bright (1550-1615 - orvos majd szerzetes) - 16 - 17. század Az angol gyorsírás atyja. 1588-ban adta ki könyvét „Characterie” = jelmővészet címmel. Rendszerét gyors- és titkosírásnak nevezte. Ez az elsı angol nyelvő gyorsírási tankönyv, amely angol nyelv számára készült. Jellemzıi: - szógyorsírást alkalmaz - Tiro példájára - a szó elsı hangját jelöli (leginkább a mássalhangzót) merıleges vonalakkal, (a jelek fején diakritikus jeleket alkalmaz, ezekkel jelöli a toldalékokat, a jel a talpán pedig 12 féle nyúlvánnyal fejezi ki a magánhangzókat - a szinonimákat, azonos hangzású szavakat egy jellel jelöli - rendszerét nehéz volt írni és olvasni is, mégis használható volt

Gyakorlott, képzett gyorsírók jegyezték ezzel a rendszerrel a puritán lelkészek prédikációit, sıt egyes könyvkiadók megbízásából titkon a színházakban bemutatott drámákat is leírták. Így maradtak fenn Shakespeare ún. „rabló kiadású” drámái. John Willis (1575-1625 - pap) 1602-ben adja ki könyvét, amely döntı fordulatot hozott az angol gyorsírási életben, címe: „Art of stenography” - a szőkírás mővészete. İ nevezi elıször sztenográfiának a gyorsírást. A modern gyorsírás megalapítója. Alapelvei: - geometrikus rendszert alkot - betőgyorsírást hoz létre - bevezeti a jelképes jelölést a magánhangzók jelölésére (öt magánhangzót jelöl a mássalhangzók egymáshoz viszonyított elhelyezésével, a mássalhangzó két oldalán - megszakító vagy intermittáló jelölés) i o e u a msh. - kiejtés szerinti írásra törekszik - írása nehézkes Jelentısége: felismeri a legfontosabb gyorsírás-elméleti törvényszerőségeket - a leggyakoribb hangokra használja a legrövidebb jeleket - a leggyakoribb hangkapcsolatokra a legjobban kapcsolható jeleket kell használni - ami nem jellegzetes, azt el lehet hagyni Willam Mason (1640-1720 - nyelvtanár) Nyelvtani szabályokra építette rendszerét. Jellemzıi: - geometrikus rendszerrel ír - jelképesen jelöli a magánhangzót, de csak a mássalhangzó jobb oldalán - könnyebb írni, mint Willisét de nehezebb olvasni Rendszerével sokáig írtak az angol parlamentben. John Byrom (1692-1763 - orvos) A racionális gyorsírás atyja. Jellemzıi: - tiszta geometrikus rendszert akar (kiiktatja a közírás betőit, a titkosírás jeleit)

- a szó belsejében ritkán jelöl magánhangzót, a szó elején és végén pontokkal jelöli (pontozó vokalizáció) - komolyan vizsgálta a hanggyakoriságot Samuel Taylor (1749-1811) A 19. század elsı felében a magyar gyorsírás történetében is fontos szerepet töltött be a Taylor-rendszer. Jellemzıi: - rendszerének felépítésében elsısorban az egyszerőség és a kivételektıl való mentesség dominál - mássalhangzójelei egyforma nagyságúak - magánhangzót soha nem jelöl, csupán egy ponttal jelöli akkor, ha fontosnak tartja Rendszerét sok nyelvre áttették, nagy vonzerıt jelentett az egyszerősége. Isaac Pitman (1813-1897) 1840-ig úgy látszott, hogy Taylor rendszere egységes gyorsírássá válik Angliában. Útját állja viszont Pitman, aki egy magániskola vezetıje volt. 17 éves korában ismerkedik meg a gyorsírással, nyelvtudományi tanulmányokat folytat. Rendszerét 1837-ben Viktória királynı trónra lépésének esztendejében jelenteti meg, az ı rendszere a viktoriánus kor gyorsírása lett. Jellemzıi: - teljes fonetikus írásra törekszik (Phonográfia - rendszerének címe) - két fokozatot különít el élesen a gyorsírásban - a levelezı írást és a vitaírást - jelei nagyjából megegyeznek Taylor jeleivel - a zöngés és zöngétlen mássalhangzókat vastagítással különbözteti meg egymástól - kis körrel jelöli a mássalhangzó-torlódást Egy szigorúan felépített rendszert hozott létre, amely ennek ellenére nehezen olvasható volt, és nagy gyakorlat kellett a megtanulásához. Rendszerének megjelenése után fáradhatatlanul dolgozik, hogy azt elterjessze. Járta az országot, tanított, levelezı egyesületet alapított. Öt testvére a világ minden kontinensén terjesztette, tanította a Pitman-rendszert. 1909-ben az angol parlamentben felállították a hivatalos gyorsírószolgálatot. Angliában nincs egységes gyorsírási rendszer. (Gregg: „Light line Phonography” = Könnyő vonalú hangírás c. könyvében egy félkurzív rendszert mutat be, amely eltér a geometrikus rendszerektıl, mintegy átmenetet képez a grafikus rendszerek felé).

Összegzés: az angol gyorsírási rendszerek a mássalhangzó-jelölést tartották fontosnak, a mássalhangzós irányzat volt az uralkodó. A francia gyorsírási rendszerek Franciaországban mintegy 100 évvel késıbb indul fejlıdésnek a gyorsírás mint Angliában. Általános jellemzıje a francia rendszereknek, hogy a magánhangzó jelölését tartották lényegesnek, tehát magánhangzó-jelölı gyorsírási rendszerek alakultak ki, mert ez felelt meg jobban a francia nyelv természetének. Jacques Cossard (1651) Tankönyve: Egy olyan írásmetódus, amellyel a beszédet lehet követni Jellemzıi: - geometrikus rendszert alkot - kiejtés szerinti írásra törekszik - az ismétlıdı hangokat a szóban nem írja ki, ha magánhangzó ismétlıdik, akkor a mássalhangzó fölé teszi a pontokat, ha mássalhangzó ismétlıdik, akkor a szó alá pl. merdk = meredek kakas= ka s Coulon de Thévenot (1754-1813) Jellemzıi: - szógyorsírást hoz létre tiroi hatásra - 7000 szójele volt - szótaggyorsírást alkot - betőgyorsírásra tér át - ragokra külön jeleket használ - tiroi hatás Rendszere bonyolult volt, nem terjedt el széles körben, bár XVI. Lajos és Napóleon is ismerte rendszerét. Napóleon fiait Coulon tanította gyorsírásra. Egy ideig ezzel a rendszerrel írtak a francia parlamentben. A forradalom alatt azonban a logográfusok (jegyzık) inkább kézírással, a körbenírás módszerével jegyezték a tárgyalásokat. Conen de Prépean (1777-1837) A francia gyorsírás atyjaként tartják számon, az elsı igazi francia gyorsírási rendszer megteremtıje volt, rendszere jól használható. Jellemzıi: - a magánhangzó-jelölésre nagy hangsúlyt helyez, a magánhangzók jelölésére jól kapcsolható jeleket alkot, kis körök, kör részeket használ, így könnyebbé vált a jelkapcsolás Albert Delaunay (1828-1892) Az elızı rendszerek tökéletesítésével egy jól használható rendszert alkot, amely hamar elterjedt Franciaországban, még ma is használják.

Emil Duployé (1833-1912 - katolikus pap) Valójában ı teszi népszerővé a gyorsírást Franciaországban. Széles tömegek között terjedt el rendszere. Jellemzıje: - a magánhangzók mobilitásának elve - a mássalhangzók nincsenek helyhez kötve, jeleik különbözı irányban írhatók, annak érdekében, hogy a kapcsolásuk minél könnyebb legyen - fonetikus írásra törekszik - rendszere átmenet a grafikus gyorsírás felé 1861-tıl a francia parlamentben és a bírói, ügyvédi kamarában is külön gyorsíró iroda mőködik. Franciaországban nincs egységes gyorsírás, ma is háromféle rendszerrel írnak.

5. elıadás A német gyorsírási rendszerek Németországban, Angliához képest, késıbb kezdıdik el a gyorsírás fejlıdése, fıként a 30 éves háború miatt. Utána azonban egy lendületesen fejlıdı, virágzó gyorsírási élet alakul ki. Mintegy 400 gyorsírási rendszer készült. Az angolokhoz hasonlóan Németországban is jellemzı volt a különféle titkosírások létrejötte. A német gyorsírás fejlıdése geometrikus rendszerekkel kezdıdött. A korai rendszeralkotók fıként az angol rendszerekre támaszkodnak, legtöbbjük a Taylor-rendszert veszi alapul. A geometrikus rendszerek kora kb. 150 évig tartott (Ramsay, Horstig). Az 1830-as években Németországban a geometrikus rendszerek mellett új, úgynevezett grafikus rendszerek keletkeztek. Két zseniális rendszeralkotó, Franz Xaver Gabelsberger és Wilhelm Stolze szakított a geometrikus rendszerekkel, egymástól függetlenül új, grafikus rendszerrel léptek fel, melyek gyorsan tért hódítottak. Franz Xaver Gabelsberger (1789-1849) A grafikus gyorsírás megteremtıje, fı képviselıje. Az ı gyorsírási rendszere volt a legnagyobb hatással az utána alakult összes gyorsírási rendszerre. A legkiválóbb német gyorsíró, szülıvárosában s több német városban szobra van, utcákat neveztek el róla, Németország megbecsült személyisége. Rendszerét a legtöbb európai nyelvre átültették. Münchenben született, korán árván maradt, nagyszülei nevelték. Gyermekkorában maga kereste kenyerét, Haag falu templomának kórusában énekelt. A gimnáziumból három év után szegénysége miatt távoznia kellett, ezután tanítóképzıben folytatta tanulmányait, de testi gyengesége miatt innen is eltanácsolták. Ezután írnok lett egy közalapítványokkal foglalkozó szervezetnél. Munkájáért napidíjat kap. Írnokként kezdett el foglalkozni a szépírás tudományával (litográfia). 1813-ban a Belügyminisztériumban lett titkár, majd haláláig a Pénzügyminisztériumban dolgozott. Emellett kiváló parlamenti gyorsíró volt, akinek hamarosan tanítványai is lettek a bajor parlamentben. Tanítványaiból szervezi meg a parlamenti gyorsirodát, amelynek 1840-tıl a fınöke volt. 1817-tıl foglalkozott az írással, gyorsírással. Kezdetben még csak arra gondolt, hogy a közírás egyszerősítésével gyorsítja az írását, hamarosan azonban megalkotja a saját

gyorsírási rendszerét, amelynek alapjául a közírási betőket veszi. Ez a kurzív jellegő írás lett az alapja grafikus gyorsírási rendszerének. Tanulmányozta az addig ismert összes gyorsírási rendszert. Célja: beszédírásra alkalmas rendszert alkotni. 1824-ben bemutatta rendszerét a közoktatásügyi miniszternek, négy év múlva kedvezı bírálatot kapott rá a bajor Tudományos Akadémiától. 1834-ben jelent meg Gabelsberger gyorsírási tankönyve: „Anleitung zur deutschen Redezeichenkunst oder Stenographie” Tankönyvének elején összefoglalva közli az eddigi rendszerekkel kapcsolatos kifogásait, a rendszerek hiányosságait, hibáit: 1. - hiányzik az írás folyékonysága, amelynek oka a sok szöglet, a változó dılésirányok 2. - nincs kapcsolóvonal, ezért nehezen írhatók a jelek 3.- kevés a magánhangzójel, pontatlan a magánhangzók jelölése 4. - a tankönyvekben kevés a magyarázat, pontatlanok, nem lehet belılük tanulni. Ezeknek az elveknek a figyelembevételével alkotta meg grafikus rendszerét. Írásában fı szempont a rövidség, egyszerőség, folyékonyság. Jellemzıi: Mássalhangzó-jelölés - jeleit a német folyóírás (latin betős írás) betőibıl származtatja - egyszerő, rövid jeleket hoz létre, amelyek könnyen írhatók (3 nagyságban) - a leggyakoribb hangoknak a legegyszerőbb jeleket adja - a mássalhangzó-torlódást összeolvasztással jelöli - a betőkettızésre a hurkolást alkalmazza - egyes mássalhangzók két irányba írhatók Magánhangzó-jelölés (jelképes jelölések alkalmazása) - saját jelével jelöli (önálló jeleket hoz létre) - öblösítéssel jelöli - vastagítás - egybeolvasztás (magánhangzó-torlódásra alkalmazta) - intermittáló jelölések (angol hatásra - átmetszés) - létrehozza a relatív pozíciót - (két mássalhangzó egymáshoz viszonyított

helyzetével jelképesen jelöli a közöttük lévı magánhangzót)

Ezekkel az elvekkel többféle megoldást is adott, a gyorsíró választhatta meg, melyiket alkalmazza a magánhangzó jelölésére - jelölési szabadság.

Célja, hogy a szóképek leírásakor ne kelljen felemelni a kezet, lendületes, rövid vonással lehessen jelölni. Ezért aztán sok jelet egybeolvasztott, s így önkényes jelölések is létrejöttek. Miután többször kipróbálta és átdolgozta rendszerét, azt tapasztalta, hogy még mindig nem alkalmas a beszédírásra. Ezért tovább kísérletezik, újraalkot egy sor rövidítést, jelet. Kísérletezı munkája során óriási felfedezést tesz. 1843-ban megfogalmazza a mondatrövidítés elvét. Eszerint kijelenti, hogy: „minden fölösleges szót el lehet hagyni, ha ezt a beszédösszefüggés megengedi”. Mondatrövidítések: olyan rövidítések, amelyek a nyelv és a logika törvényein alapulnak - (ma: - nyelvtani összefüggéseken alapuló rövidítések, - értelmi, logikai összefüggéseken alapuló rövidítések). Ez az elv, amely a beszédírás alapját képezi Gabelsberger fejében fordult meg elıször. Elvét részletesen kidolgozni már nem tudta, mert a halála megakadályozta ebben. Gabelsberger érdemei: - a grafikus rendszer létrehozása (az írás folyékonyságának elve) - a magánhangzó-jelölések széles körének létrehozása - a beszédírási rövidítési elvek felfedezése Hiányosságai: - nincsenek pontos, rögzített jelölési szabályok - (jelölési szabadság) - rövidítési szabadság (példákat mutat be a rövidítések létrehozására, de nem állít fel kötelezı szabályokat, elveket) Halála után tanítványai 4 nappal Münchenben gyorsírókört alapítanak, hogy fenntartsák a rendszerét. Németországban három gyorsírási központ alakult, annak megfelelıen, hogy kívántak-e változtatni a rendszeren. Voltak olyan követıi, akik ragaszkodtak az eredeti rendszerhez, mások változásokat akartak. A rendszer tovább élt, bár többször módosították. A legutolsó módosítás 1920-ban történt, ahol a kivételes jelöléseket tovább csökkentették. Gabelsberger rendszerének óriási sikere volt a világon. Magyarországon 1863-tól használták. Mássalhangzók: b c ch d f g h j k l m n ng v pf g s sz sch sp t v w x y z Magánhangzók:

a á e ei i o ö u en agent baden böden otto bei Wilhelm Stolze (1789-1867) Grafikus gyorsírási rendszert alkot. Kezdetben az a célja, hogy a mindennapi írnoki munkát megkönnyítı gyorsírást alkosson, amely a nagyközönség szolgálatára álljon. Élete utolsó szakaszában hozta létre a parlamenti gyorsírás számára készített, módosított rendszerét. Berlinben született szegény családban, korán árvaságra jutott. Az érettségi elıtt abba kellett hagynia a gimnáziumot, egy biztosítótársaságnál helyezkedett el hivatalnokként. Késıbb könyvügynök lesz, majd tisztviselı. A gimnáziumban ismerkedik meg a gyorsírási rendszerekkel. Ismerte az összes addigi rendszert, és a grafikus rendszerek felé fordult figyelme. Létrehozta saját rendszerét, tanítványaival 1848-tól a bajor parlamentben dolgozott, mint gyorsíró, majd a gyorsiroda fınöke. Gabelsberger rendszerét elismerte, de számos hibájára hívta fel a figyelmet. Komoly nyelvtudományi tanulmányokat folytatott, amelynek során rájött arra, hogy a nyelv és a gyorsírás szoros kapcsolatban vannak. A német nyelvhez jobban alkalmazkodó, megfelelıbb gyorsírási rendszert akart létrehozni. Rendszerét a világ egyik legjobb gyorsírási rendszerének tartják. Kifogásai a Gabelsberger rendszerrel kapcsolatban: - nincs elég jelölési mód a mássalhangzó-torlódásokra (a németben gyakori) - nem egységes a magánhangzó-jelölésben - túlságosan sok a kivételes írásmód 1841-ben jelent meg tankönyve: „Teoretisch-praktisches Lerhbuch der deutschen Stenographie” Alapelvei: - legyen az írásnak pontos szabálya - legyen az írás a beszéd tökéletes mása - a gyorsírás könnyen tanítható és tanulható legyen - a sztenogram könnyen olvasható legyen Rendszerének jellemzıi: Rájön arra, hogy a német szavak egyszótagú, zárt szótövekbıl épülnek fel: mássalhangzó–magánhangzó-mássalhangzó. Ebben a zár tıben lévı magánhangzót

világosan, pontosan jelölni kell. Erre létrehoz egy jelképes jelölést - abszolút pozíciót. Magánhangzó-jelölés: - zárt szótagban jelképesen jelöli a belhangot, magánhangzót abszolút pozíció: helyzetváltoztatás az alapsorhoz viszonyítva pl. öt, üt stb. (alsó, felsı pozíció) - utóvastagítás alkalmazása - (mély magánhangzó utáni mássalhangzó vastagítása) - közelírás, távolírás alkalmazása - 12 lehetıséget sorol fel a magánhangzó jelölésére Mássalhangzó-jelölés: - a mássalhangzó-torlódásokat különjelekkel jelölte Rövidítések: megkülönböztetı rövidítések létrehozása rövidítésgyőjteményt állított össze - 1400 rövidítés Stolze rendszere tiszta, áttekinthetı, csaknem kínosan pontos és megbízható alkotás. Miután létrehozta a parlamenti gyorsírásra alkalmas, módosított rendszerét, az már egy nehezen megtanulható, úgynevezett tudományos írás lett. Rendszerét számos nyelvre átültették, Magyarországon is hosszú ideig sikerrel használták. Halála után követıi között voltak, akik ragaszkodtak a hagyományos rendszerhez, mások reformokat követeltek. 1871-ben fia kiadta reformtankönyvét. Német nyelvterületen a Gabelsberger és a Stolze rendszer terjedt el leginkább, de mellettük más grafikai rendszerek is alakultak (Stolze-Schrey, Faulmann, Arends, Scheithauer, a Kunowski testvérek rendszerei). 1924-ben fogadták el az egységes német gyorsírást (Deutschen Einheitskurzschrift). A rendszer külsı képe a Gabelsberger rendszer jellegzetességeit mutatja, elveiben, magánhangzó-jelölésében pedig a Stolze rendszert is tükrözi. 6. elıadás

II. A MAGYAR GYORSÍRÁS TÖRTÉNETE

A magyar gyorsírás kezdetei A magyar gyorsírástörténet korszakai: (Gopcsa: A magyar gyorsírás története, 1917) I. korszak: A korai középkortól - 1769-ig (Gáti István fellépése) II. korszak: 1769 - 1832-ig (Hajnik Károly fellépése) III. korszak: 1832 - 1927-ig (Az egységes magyar gyorsírás létrejötte) A magyar gyorsírás történetében a kezdetektıl 1927-ig az uralkodó gyorsírási rendszerek két alapvetı típusának megfelelıen két fı korszak különíthetı el: 1. rész - a geometrikus rendszerek kora (a kezdetektıl - 1863-ig) 2. rész - a grafikus gyorsírási rendszerek kora (1863-tól napjainkig) I. korszak Amikor a magyarok a Kárpát-medencébe bejöttek már volt írásuk. Rovásírást használtak. Különféle írásjeleket kıbe, fába vésnek, rónak. Késıbb állatbırökre, hártyákra, majd papírra. Ezekben az emlékekben már találhatók olyan megoldások, amelyek a gyorsírásra is jellemzıek, nevezetesen RÖVIDÍTÉSEK, BETŐ-ÖSSZEOLVASZTÁSOK. A nyugati kultúra hatására Magyarországon is elterjedt a latin betős írás. Az egyház hivatalos nyelve a latin, s a kereszténység felvételével nálunk is ez honosodott meg. A latin betős írás azonban lassan terjed el az országban, leginkább a királyi udvarban, kolostorokban, hiteles helyeken ismerik és használják az írást, jobbára a szerzetesek. Hogy a gyorsírás mikor indul útjára Magyarországon, azt csak feltételezni lehet, pontos dátuma nincs. Elsı gyorsírási emlékeink közt tartják számon egyes gyorsíráskutatók a középkori oklevelekben elvétve megtalálható tiro-i jeleket („Bembus kardinális tiroi jegyekkel írt könyvet küldött Erdélybıl II. Gyula pápának”). Muthmer prépost - (1264-81.) - szepesi prépost ismerte a gyorsírást és a tiro-i jeleket. Az utalás Pirhala Márton: a „Szepesi prépostság története” c. mővébıl való. Muthmer másolta a „Storian Scolastican” címő könyvet (iskolai használatra írt történelemkönyv). A kódex visszahajtott hártyalapján tiro-i jeleket találtak. 1455. Kapisztrán János szerzetes - latin nyelvő prédikációkat tartott, törökellenes harcra buzdított. Ezeket a beszédeket a tolmácsok lejegyezték, s a jegyzetek alapján fordították magyarra a hallgatóságnak. Állítólag ezek a tolmácsok sebesírással írtak. A történészek szerint ez úgy történt, hogy a tolmács a beszédbıl néhány szót

feljegyzett magának emlékeztetıül, így tudott hosszabb lélegzető szövegeket fordítani. Ezt a jegyzetelést hívták sebesírásnak, amelyet a gyorsírás elıfutárának tekintünk. 1489. Angelo Pecchinoli pápai követ - ortei püspök Mátyás király udvarában tartózkodott, s részletes jelentéseket küldött Rómába. Szó szerint jegyezte Mátyás király szavait, amelyek az audienciákon hangzottak el. Valószínőleg tiro-i gyorsírással vagy annak egyik változatával jegyzetelt. 1554. Verancsics Antal - pécsi püspök - II. Ferdinánd Konstantinápolyba küldte követként, tárgyalni a törökökkel. Verancsics ösztönösen rövidítve írta az ott elhangzottakat, sebesírással. Pázmány Péter érsek (1600-as évek), híres prédikátor is ismerhette a gyorsírást. Comenius Amos János (1600-as évek) világhírő sárospataki pedagógus volt, Angliában járt tanulmányúton, ott ismerkedett meg a gyorsírással. İ maga nem használta a gyorsírást, viszont hasznosságát felismerte, és mővelését fontosnak tartotta. (Egy gyorsíró 600 írnok munkáját tudja helyettesíteni.) 1741. Kolinovics Gábor - a legjobb sebesíró volt. Az 1741. évi országgyőlésen sebesírással jegyzetelt, még a közbeszólásokat is feljegyezte. 1777. Ratio Educationis - Mária Terézia királynı kiadta a tanügyi reformot, oktatási rendeletet. A rendeletben egy külön fejezet foglalkozik a gyorsírással. Mária Terézia holland származású udvari orvosa s egyben oktatási tanácsadója Gerard Van Swieten diák korában Angliában ismerkedett meg a gyorsírással. A gyorsírásról szóló fejezetben Swieten azt tanácsolta, hogy feltétlenül tanítani szükséges a gyorsírást, de azt tapasztalta, hogy erre a fiatalság még nem elég érett. Ezért véleménye szerint a gyorsírás tanítását úgy kell beindítani, hogy a tollbamondást egyre nagyobb sebességgel kell diktálni, de azért ügyelni kell arra, hogy a sebesség ne menjen a szépírás rovására. Tehát ı a közírás fokozatos gyorsítását tartotta szükségesnek a gyorsírástanítás elıkészítéséhez. A 19. század közeledtével a közélet és a kultúra számos területén megnyilatkoznak a megújulás, a reformok, a demokrácia iránti vágyakozás jelei. Az országban megindul egy általános mozgás, pezsgés. A magyarság öntudatra ébredése a felvilágosodással kezdıdik el, amely 1772-re Bessenyei György fellépésére tehetı. Elkezdıdik a harc a magyar nyelv megújításáért, a szabadságért stb. A gyorsírásért való küzdelem összefonódik számos hazafinak a nyilvánosságot követelı beszédeivel. Gyorsírás a reformkorban Gáti István (1749-1843)

Az elsı magyar gyorsírási rendszer megalkotója. İt nevezzük az elsı magyar gyorsírónak is, mert elıtte nem tudunk senkirıl, aki hazánkban a tulajdonképpeni, szorosabb értelemben vett gyorsírást mővelte volna. Szatmár megyében, Mándon született, református esperes volt, majd pedig Máramaros megyében táblabíró. Harcolt azért, hogy az országgyőlési naplót magyar nyelven vezessék, ezt sikerült is elérnie, így az 1790-es országgyőlésen határozatban mondták ki: „ezentúl a két tábla közti üzenetváltásoknál a magyar nyelv használtassék, s az országgyőlési napló magyar nyelven vezettessék.” 1820-ban jelent meg a könyve, amely az elsı magyar gyorsírási könyv. Címe: A Steganographiának I-sı könyve, a Tachygraphia vagy szapora írás módja. Rendszerének jellemzıi: - Átmeneti gyorsírást alkot (közírással ír, gyorsírási elvek szerint rövidít). Gyorsírási jeleit a folyóírás módosított, leegyszerősített betőibıl alkotja meg: elhagyja a felesleges vonásokat, ékezeteket, pontokat, vesszıket, hajszálvonalakat. - A magánhangzókat jelképesen jelöli ún. rántásocskával, a rövid és hosszú magán- hangzókat pedig egy kezdı hajszálvonallal különbözteti meg egymástól. - Szótaggyorsírást alkalmaz. A fı hangsúlyt az elsı szótag kapja, annak is az elsı betője, amelyet „Syllaba vezérnek” nevez, tehát ezt mindig jelöli. - Külön táblázatban foglalja össze a betők összekapcsolását, összeolvasztását. Nehézsége: nehéz volt írni, nehéz volt olvasni is. Érdeme: az ı gyorsírási rendszerével háromszor gyorsabban lehetett írni a közírásnál, mégsem ért el vele nagy sikereket. Pl. a á b c cs d e é g gy h j s sz z zs Gáti István javasolta elıször hazánkban a gyorsírás iskolai tanítását, s megjósolta, hogy: „annak az irodákban igen nagy jelentısége lesz.” Gyorsírás a XIX. század elsı felében (a Taylor-rendszer Magyarországon)

A polgárosodással Magyarországon is megteremtıdött az igény a gyorsírásra. Igen nagy súlya lett az írásnak, a beszédek minél gyorsabb lejegyzésének. Fontossá vált, hogy az országgyőlésen elhangzottakat pontosan, lehetıleg szó szerint rögzítsék. Az országgyőlési napló (diéta) a tanácskozásokat tartalmazta jegyzıkönyvbe foglalva. Harc folyt azért, hogy az ott elhangzottak kerüljenek nyilvánosságra, tehát az állampolgárok számára legyen hozzáférhetı. Gyorsírási életünkben az igazi változást az angol Taylor-rendszer magyarországi megjelenése hozta. Taylor rendszerét az egyszerőség jellemezte, könnyen meg lehetett tanulni, ezért lett népszerő nagyon sok országban. A 19. század elsı 70 évében tehát az Taylor-rendszer térhódítása jellemzı hazánkban is. Danzer János - osztrák katonatiszt (1802) A Taylor-rendszert elsıként egy osztrák katonatiszt ültette át latin nyelvre. Danzer a napóleoni háborúkban Franciaországban szolgált, Párizsban ismerkedett meg a Taylor-rendszer francia változatával. Danzernek ezzel az átültetéssel az volt a célja, hogy bemutassa a gyorsírást a „jeles magyar nemzet rendeinek, akik latinul beszélnek”. Kis könyvecskét adott ki, 1802-ben, az átültetésben két pesti professzor segített neki. Könyvében hasznos gyakorlati tanácsokat is adott, pl. javasolta, hogy az íráshoz lúdtoll helyett acéltollat vagy aranytollat használjanak, mert az nehezebben kopik el, továbbá „bárhol vagyunk, gyakorolhatjuk a gyorsírást úgy, hogy ujjainkkal a levegıbe írunk”. Könyvébıl igen jól meg lehetett tanulni gyorsírni, s ezzel megkezdıdött a Taylor-rendszer magyarországi alkalmazása. Kovács Imre (1821) Az ı nevéhez főzıdik a Taylor-rendszer magyar nyelvre történı átültetése. Az átültetés a Tudományos Győjteményben jelent meg 1821-ben. Mőve címében használja elıször a gyors-írás szót a tachygraphia fordításaként. Mindössze 19 oldalas könyvecskét adott ki, amelyhez 5 tábla (fametszet tartozott). Az 1825-27. évi reform-országgyőlések igen jelentısek voltak a gyorsírás alkalmazása szempontjából. A reformkor nagyjai közül többen igen korán felismerték a gyorsírás szükségességét és jelentıségét - Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc. Széchenyi István és Kossuth Lajos követelték az országgyőléseken a gyorsírók alkalmazását. Andrássy György és Károlyi György grófok felismerték a gyorsírásnak, fıleg fontos tanácskozásokon való szükségességét, s a harmincas évek elején 100 arany pályadíjat tőztek ki annak, aki gyorsírási ismereteit legjobban be tudja bizonyítani. Ezt a pályadíjat Borsos Márton pesti ügyvéd nyerte el (60 aranyat kapott), aki azután szintén kiadott egy Taylor-átültetést 1833-ban. Munkássága azonban nem jelentett elırehaladást gyorsírási életünkben. Az 1832-es országgyőlésen Borsos Márton állítólag már jegyzetelt gyorsírással, sürgette egy országgyőlési gyorsiroda létrehozását.

Dobrossy István - ügyvéd Szintén kiadott egy Taylor-átültetést 1843-ban - „Gyorsírás Taylor rendszere után”. Ebbıl a könyvbıl tanulta meg a gyorsírást Arany János és Petıfi Sándor. Hajnik Károly (1806-1866) Az elsı parlamenti gyorsíró, a gyorsírással készült parlamenti napló elsı szerkesztıje volt. Egész élete a gyorsíráshoz kötıdött, kiváló gyorsíró volt, a Taylor-rendszerrel írt. Az ı munkásságával kezdıdött meg hazánkban a gyakorló gyorsírói munka. Pozsonyban született, Pesten jogot végzett, majd Temes vármegye aljegyzıje lett. A pozsonyi országgyőlésen kezdte gyorsírói pályafutását. Attól függıen, hogy az országgyőlés hol tartotta ülését, több helyen is írt, Kolozsváron, Pesten, Pozsonyban. Nemcsak gyorsíró volt, hanem számos tanítványt is nevelt. A negyvenes évek országgyőlésein több tanítványa dolgozott már, mint kiváló gyorsíró - pl. Stuller Ferenc, Szily Dániel. 1843-ban rendezték meg az elsı gyorsíróversenyt Magyarországon. A Pesti Hírlapban jelent meg a cikk, amely közölte, hogy „gyorsírászati versenyt” fognak tartani. A versenyen 7 jelentkezı indult. A versenyen egy rögtönzött tanácskozás folyt, ahol a fıszónok maga Kossuth Lajos volt. Délelıtt írták le a 30 perces beszédet, s délután kapták kézbe a sztenogramot, amelybıl áttételt kellett készíteni. A teljes tanácskozást Szily Dániel tette át, akinek második díjat ítéltek oda. Elsı díj nem volt. 1848-ban az elsı felelıs magyar minisztérium gyorsirodát szervezett, amelynek a fınöke Hajnik Károly lett. A magyar gyorsírási élet rohamos fellendülésének azonban a 48-as forradalom és szabadságharc bukása véget vetett. Az abszolutizmus korában le kellett tenni a tollat, egy idıre megszőnt a gyorsírási élet. Az 1861. évi országgyőlés összehívásával indult meg újra hazánkban a gyorsírási élet. Hajnik Károly visszatért a gyorsirodába, s egy ideig Kolozsváron dolgozik. 1866-ban nagy tragédia érte, mivel amikor visszatért Pestre, már mást neveztek ki a gyorsiroda fınökévé. Ez olyan fájdalmasan érintette, hogy hamarosan meghalt. 7. elıadás A grafikus rendszerek elterjedése Magyarországon A 19. század közepe táján a geometrikus rendszerek Németországban és más országokban is fokozatosan átadták a helyüket a grafikus gyorsírási rendszereknek. Magyarországon is rájönnek arra, hogy a Taylor-rendszer már nem felel meg az igényeknek, korszerőbb, jobb gyorsírási rendszerre van szükség. Gászner Lajos - jogász (1861) A grafikus rendszerekre történı átállás egyik fı képviselıje volt. 1861-ben adta ki gyorsírási könyvét „A gyorsírás rövid és magyar nyelvre alkalmazott tana”.

Megvizsgálta a német Gabelsberger és Stolze rendszereket, s leszögezi, hogy mindkettınek vannak hiányosságai. Mégis elkészíti a két rendszer összeolvasztását és magyarra történı átültetését. Az így létrejött rendszer nem lett sikeres, mivel igen nagy munkát vállalt, s ezt nem tudta megfelelıen megoldani. Fellépésével kevés visszhangra talált. Létrehozta viszont 1861-ben az elsı magyar Gyorsíró Egyletet, amellyel az volt a célja, hogy a többféle rendszert használó gyorsírók valamiféle egyezségre jussanak a továbblépést illetıen. Az egylet Gászner távozásával hamarosan megszőnt. 1863-ban megindult az elsı magyar gyorsírási folyóirat, címe „Gyorsírászat”. Fıszerkesztıje Szombathy Ignác tanár volt. A lap minden rendszer elıtt megnyitotta kapuit, de elsısorban a német Gabelsberger rendszert támogatta. Késıbb Gyorsírászati Lapok címen futott tovább. Az 1863. év a magyar gyorsírás történetében új korszak kezdetét jelentette. Mind a hatalmas fejlıdés mind a kiváló gyorsírói munkásság tekintetében utolérte a külföldet, sıt meg is elızte azt. A véletlen folytán egy idıben lép a nyilvánosság elé két kiváló magyar gyorsíró, Fenyvessy Adolf és Markovits Iván. Mindketten a német rendszerek felé fordulva alkottak grafikus rendszereket. Fenyvessy Adolf (1837-1920) Az ı nevéhez főzıdik a német Stolze rendszer magyar nyelvre történı átültetése. Zalaegerszegen született, mőszaki egyetemet végzett. Már fiatal korában megismerkedett Stolze rendszerével, s elhatározta, hogy magyar nyelvre fogja alkalmazni. Ezért nyelvészeti tanulmányokat végzett, s az átültetésben igénybe vette kiváló nyelvészek tanácsait és utasításait. Miután mővével kész lett, elküldte Stolze-nak Berlinbe, aki jóváhagyta a munkáját. 1863-ban jelent meg a tankönyve - „A magyar gyorsírászat kimerítı tankönyve, Stolze elvei után írta Fenyvessy Adolf, Berlin, Pest 1863”. 1865-ben Fenyvessy és Kónyi Manó létrehozták az országgyőlési gyorsirodát, amelynek Fenyvessy lett a fınöke. Továbbá 1865-ben megindítja saját folyóiratát, amelynek neve „Magyar Gyorsíró”, természetesen az ı rendszerének híveit alkalmazta. Késıbb részt vett még a gyorsíró-tanárokat képzı miniszteri bizottság szervezésében is. Kónyi Manóval Deák Ferenc titkára volt, aki szó szerint jegyezte Deák beszédeit, s ki is adta 6 kötetben. Az SF rendszerrel írt (Stolze-Fenyvessy rendszer). Fenyvessy Adolf élete során megbecsült személy volt, magyar királyi udvari tanácsosi címet kapott, majd magyar nemességet is szerzett. A Stolze-Fenyvessy rendszer - grafikus gyorsírási rendszer. - jelöléstanában kifejti, hogy fontos szerepe van a jelölésben a szó nyelvtani elemeinek

Mássalhangzók jelölése - mássalhangzóit többféle nagyságban írja - a zöngés és zöngétlen mássalhangzókat nagyítással különbözteti meg egymástól - mássalhangzó-torlódásra is felhasználja a vastagítást Magánhangzók jelölése - abszolút pozíciót használ az elsı szótagban lévı magánhangzók jelölésére - az elsı szótagon túl a magánhangzó jelölése a tıhangzóhoz igazodik - utóvastagítást alkalmaz - a magánhangzókat párhuzamba állítja és vastagítással különbözteti meg egymástól Rendszerével pontosan, gyorsan lehetett írni, de sok kivételes szabályt kellett alkalmazni. Egyes kutatók túlságosan komplikáltnak tartották a rendszert. Markovits Iván (1838-1893) A magyar gyorsírási élet kiemelkedı alakja, a Gabelsberger-Markovits rendszer megalkotója. Körmöcbányán született, már gimnazista korában megismerkedett a német geometrikus rendszerekkel, 16 éves korától tanította is a gyorsírást iskolájában. 1855-tıl Bécsbe ment jogot tanulni, itt pedig a Gabelsberger rendszert ismerte meg, s annak kiváló mővelıje lett. Bécsben dolgozott a birodalmi tanács gyorsírójaként. Élénken bekapcsolódott a német gyorsírási életbe, s egyik fı képviselıje volt a Gabelsberger-rendszer egyszerősítésére törekvı mozgalomnak. Igen nagy tekintélyő ember, tanítja a gyorsírást, elıadásokat tart, gyorsíró egyesületet szervezett. A bécsi Teréz akadémián és az egyetemen is tanít gyorsírást. Külföldi tartózkodása idején azonban élénk figyelemmel kísérte a magyar gyorsírási életet is, ismerte az itthon használt rendszereket. A Gyorsírászat c. folyóiratban publikált. Kezdetben bírálta a magyarországi gyorsírási rendszereket, hamarosan pedig folytatásokban jelentette meg a német Gabelsberger rendszer átültetését magyar nyelvre. Ez az átültetés hatalmas munka volt, óriási elırelépést hozott a magyar gyorsírási életben. Markovits Iván olyannyira szívügyének tekintette a hazai gyorsírást, hogy otthagyva jól fizetı állását, haza költözik, s tanítani kezdi a Gabelsberger-Markovits (GM) rendszert. Ez a rendszer volt a legelterjedtebb rendszer 1927-ig Magyarországon. A GM rendszer a mai egységes magyar gyorsírás alapját képezi. 1867-tıl a Gyorsírászati Lapok (volt Gyorsírászat c. folyóirat) fıszerkesztıje lett. 1868-ban az Országgyőlési Gyorsiroda ellenırzı gyorsírójává nevezik ki. Mintegy 25 évig dolgozott országgyőlési gyorsíróként, és mint tankönyvíró, pedagógus, egyesületi elnök. 1878-ban a francia közoktatásügyi minisztériumtól kitüntetést kapott. Budapesten szobrot emeltek emlékének, több városban utcát neveztek el róla. A Gabelsberger-Markovits rendszer - grafikus gyorsírási rendszer. Mássalhangzók jelölése

- mássalhangzói megegyeznek a G rendszer mássalhangzóival, de a tipikus magyar hangokra maga alkotott mássalhangzókat - le-felmenı jelei voltak - a haladási irányt tekintve - általában 1, 2 és félsoros jeleket használt (bár hatféle jelnagyságot mutatott be) - hurkolással jelölte a mássalhangzó-kettızést - a mássalhangzó-torlódást „mélyítéssel” (süllyesztéssel) jelölte - sok jelösszeolvasztást, különjelet alkalmazott - ékezést is alkalmazott (részbeni vastagítást jelent) - könnyen kapcsolható, folyékony jelei voltak, amellyel nagy grafikai rövidséget ért el Magánhangzók jelölése - magánhangzó-jelölése is nagyrészt megegyezik a G rendszerével - használja az összes jelképes jelölést, amelyet a magánhangzók jelölésére találtak fel - vastagítással különbözteti meg a mély magánhangzókat - helyzeti módosítás (relatív pozíció) alkalmazása - öblösítést is használ - közel- távolírással jelöli a magánhangzókat - intermittáló jelölése is alkalmaz - szó elején, szó végén saját jelével jelöli a magánhangzót - sok önkényes jelölése jött létre, egyes magánhangzók helyett mást jelöl a könnyebb kapcsolhatóság érdekében Rövidítései A rövidítések tana a szabad rövidítések elvére volt felépítve, bár sok állandó rövidítése is volt. A GM rendszer érdeme: - szinte az összes grafikus jelet, jelölési módot bemutatja Hibája: - sok a következetlen jelölési mód, szabály, és sok a tanulási egység. A hármas kritérium közül csak a rövidség követelményének felelt meg. Markovits halála után hívei próbálták a rendszert egyszerősíteni. Legfıbb nehézsége mindkét új grafikus rendszernek (SF, GM) az volt, hogy eredetileg a német nyelvre készült, tehát nem alkalmazható tökéletesen a magyarra. A GM rendszerrel németül és magyarul is lehetett gyorsírni. A 19. század végén több önálló rendszeri kísérlet jött létre (Galántai Glock Tivadar, Kele Antal, Dohnányi Frigyes), ezek közül Nagy Sándor rendszere a legjelentısebb. Nagy Sándor (1844 -1918) Sárospataki születéső református lelkész volt és tanító. Gyorsírói tevékenységét a GM rendszer megreformálásával kezdte meg. Látta, hogy a rendszerben sok a kivétel,

egyszerősíteni kell. Fontos tapasztalata volt, hogy „szükség van egy életre való gyorsírási rendszerre”. İ maga tehát, egy könnyen elsajátítható, kivételektıl mentes rendszert akart létrehozni. 1876. Népszerő Gyorsírás I. címmel megjelent a gyorsírási könyve. Ebben a munkájában kísérletet tett a GM rendszer megreformálására. 1878. Népszerő Gyorsírás II. címmel könyvének újabb kiadása jelent meg. A gyorsírás mővelésében három fokot különböztetett meg: 1. alapfok - tulajdonképpen teljesírás, minden hangnak egy jele van, nincsenek rövidítések (népszerő gyorsírás) 2. iskolai gyorsírás - (toldalékrövidítések megjelenése) 3. parlamenti gyorsírás - (beszédírás) Nagy Sándor rendszere (NS rendszer) - grafikus gyorsírási rendszer Magánhangzók jelölése - egyenes jelekkel jelöli a magánhangzókat (legkönnyebben írható) - szó elején, végén önálló jellel jelöli - szó belsejében a helyzeti módosítást részesíti elınyben Mássalhangzók jelölése - jelei csak egy- és félsorosak - csak lefelé menı vonallal jelöl mássalhangzót (túlnyomórészt a GM jelei maradtak) - mássalhangzó torlódást süllyesztéssel jelöli - nincs öblösítés, ékezés, hurkolás Rövidítéseiben a hangzást tette fı alapelvvé. Nagy Sándor rendszerét sokan használták, több követıje is akadt, akik kiálltak mellette. Rendszerét 8 nyelvre átültették, pl. francia nyelvre saját maga dolgozta át. Hatása érvényesül az egységes magyar gyorsírásban is. 8. elıadás Harc az egységes magyar gyorsírásért Dr. Fabro Henrik munkássága A gyorsírás tanítása 1871-ig a következı módon folyt hazánkban: - melléktárgyként lehetett felvenni a középiskolákban (órarendben szerepelt, vagy délutáni foglalkozás keretében - gyorsírókörök) - egy tanár tanította, aki tudott gyorsírni - nagyobb diákok tanították a kisebbeket 1871-ben - Eötvös József kultuszminiszter - létrehozták a Gyorsíró Tanárokat Vizsgáztató Országos Bizottságot, amely 1980-ig fennállt.

A gyorsírás tanításának feltétele: érettségi + gyorsírás vizsga, a sikeres vizsgázó „szaktanítói” oklevelet kapott, s ezzel taníthatott. Magyarországon a 19. század utolsó harmadában 3 rendszert tanítottak - GM, NS, SF rendszereket. Ezt rendeletben mondták ki a kultuszminisztériumban. A századfordulóra viszont mindenki számára világossá vált, hogy nagyobb teljesítményő gyorsírásra van szükség. A századfordulóra felgyorsult az élet, hatalmas társadalmi, gazdasági fejlıdés, átalakulások voltak a jellemzıek. Ezzel együtt felgyorsult a beszédsebesség is, s az akkor használt rendszerek nem voltak képesek a gyorsabb sebesség követésére. A legmagasabb versenyfok 220 volt, s itt is felvetıdik a probléma, hogy nagyobb sebességő versenyeket kell indítani, 250-350º. Többek között Nagy Sándor volt az, aki hangsúlyozta, hogy a gyorsírást tömegméretekben kell tanítani, hiszen a társadalmi-gazdasági élet minden területén megnıtt az írás iránti igény, jegyzıkönyveket kellett készíteni, s ehhez jó gyorsírókra volt szükség. A rendszerek képviselıi között óriási küzdelem kezdıdött meg, mindegyik a saját rendszerét akarja elterjeszteni. A sokféle rendszer lehetetlenné tette az iskolák közötti átjárhatóságot is. Általánossá, sürgetıvé válik az egységes magyar gyorsírás megteremtésének az igénye. 1911-ben létrejött az Országos Gyorsíró Tanács (OGYT), amelynek feladata volt, hogy: - a kultuszminisztérium felé véleményezı bírálatokat adjon a tanított rendszerekrıl - ırködjön afelett, hogy csak a 3 rendszert tanítsák, amely engedélyezve volt - ırködjön, hogy a 3 rendszert eredeti formában tanítsák. Mivel sürgetıvé válik az egységes gyorsírás ügye, elhatározzák, hogy a GM rendszert véve alapul, ebbıl hoznak létre egységes rendszert. Felkérik DENGL JÁNOS egyetemi tanárt, hogy a GM rendszer tökéletesítésével hozzon létre egy egységes rendszert. Dengl hozzá is fogott az átdolgozáshoz, de közben kitört az elsı világháború, s ez visszavetette a gyorsírás ügyét. Végül 1920-ban elkészült a megreformált GM rendszer - Gabelsberger-Markovits Reformrendszer -, de a gyakorlatban kiderült, hogy rosszabb lett, mint az eredeti, tehát nem vált be. Az egységesítési törekvéseknek ez csak az egyik vonulata volt, a háttérben olyan kiváló gyorsírók próbálták ki újításaikat, korszerősítési törekvéseiket a rendszerekkel kapcsolatban mint dr. Fabro Henrik és dr. Radnai Béla. Dr. Fabro Henrik - kiváló gyorsíró, jogász (1866-1924) Erdélyben született, Pesten tanult jogot, parlamenti gyorsíró volt. „A nemzetgyőlési gyorsiroda fınöke, a vaskorona lovagja, a legnagyobb magyar gyorsíró, a magyar gyorsírás világhírő büszkesége, a magyar gyorsírás zseniális továbbfejlesztıje és magasfokú rendszerének megalkotója, a legkitőnıbb gyorsírók mestere”. Korán

elkezdett versenyezni, s magasfokú gyorsíróként kiváló versenyeredményeket ért el. 1922-24-ig az Országgyőlési Gyorsiroda fınöke volt. Elsı pályaszakaszában elnöke volt az Országos Magyar Gyorsíró Egyesületnek, irányította a gyorsírás ügyét, s ı fejlesztette ki a gyorsírási versenyek intézményét. GM rendszerrel írt. Amikor a gyorsírás ügye konzervatív vezetık kezébe került - OGYT - szakított az egyesülettel, s saját tanítványaival, híveivel megalakította a Gyakorló Gyorsírók Társaságát (1905). A társaság elnökeként tevékenykedett, s 1906 januárjában megjelent a társaság folyóiratának „Az Írás”-nak az elsı száma. Elvei: Elveit, reformjait a GM rendszerben képzelte megvalósítani. Kereste, hogyan lehet a rendszerrel gyorsabban írni. Úgy gondolta, hogy mivel a gyorsírói teljesítményt már nem lehet a rendszerrel tovább fokozni, a nagyobb mértékő rövidítés felé fordult, s ebben az irányban indult el. Azt kutatta, miképpen lehetne a rövidítések mértékét növelni. İ maga mondta: „a rövidítések határa az emberi lélek”. A GM rendszer alapjait nem változtatta meg. A vitaírási (beszédírási) részéhez készítette el, ajánlotta újításait. Célja: a korszerő beszédírás megteremtése volt 1. magánhangzó-elmélete Felismerte a rövidítésekben a magánhangzók nagy szerepét. Ráébresztette a figyelmet a fonetika szerepére a gyorsírásban. Hangsúlyozta, hogy: a szó legértékesebb eleme a magánhangzó, különösen a hangsúlyos magánhangzó, amelyet feltétlenül jelölni kell. Az elsı magánhangzót fıhangzónak nevezte. Ennek megfelelıen önálló magánhangzós jelrendszert dolgozott ki, s ezeket táblázatba foglalta. Sok tiszta kettıshangzós rövidítése volt, de hármas-, sıt négyeshangzós rövidítéseket is alkotott. Tehát az egyik legfontosabb újítása a kettıs- és többhangzós jelek (rövidítések) létrehozása. „Bár a magánhangzók hangzósabbak, de a mássalhangzók jellegzetesebbek lehetnek, különösen az elsı szótag után, amikor már bátran el is hagyhatók a magánhangzók, mert jórészt támaszkodhatunk a nyelvérzékre és a magyar nyelv illeszkedési törvényeire”. (Az Írás 1906.1.sz.) 2. a lélektani rövidítések elve A rövidítések kialakításakor felhívta a figyelmet a képzettársítás (asszociáció) szerepére. Kiemelte a szöveg egyes szavainak a szöveg témájával való kapcsolatát, valamint a szöveg egyes szavainak egymással való kapcsolatát, a szőkebb értelemben vett szótársítást.

Fabro Henrik volt az, aki felismerte a téma szerepét a rövidítésekben, és kimutatta, hogy a szövegtémához kapcsolódó fogalmakat kifejezı szavak igen nagymértékben rövidíthetık meg. Kijelentette, hogy: a nyelvben nagy szerepe van a lélektani tényezıknek, tehát ez úgy jelentkezik a rövidítésekben, ha gyakran elıforduló szókapcsolatoknak csak az egyik tagját írjuk ki, a másik tag elhagyható, vagy erısen megrövidíthetı, mivel az elsı tag említésére automatikusan beugrik a másik. A visszaolvasásban nagymértékben segít a nyelvérzék, a mondat értelme, s a szöveg témája. (Ha egy szóhoz több hasonló jelentéső fogalom is kapcsolódott, akkor úgy járt el, hogy az elsı szót kiírta, a másikat pedig nagyon erısen megrövidítette.) Elveit, amelyet fabroizmusok néven emlegettek elıször mindig kipróbálta a gyakorlatban, azután tanította. Az eredmény hamar jelentkezett, a Gyakorló Gyorsírók Társaságának versenyein a versenyfok hamarosan megjelent a 300, majd a 400, 500 fok is. A világháborút megelızı években már alig volt olyan beszédíró gyorsíró, aki ne fogadta volna el, és ne alkalmazta volna Fabro elveit, a magasfokú gyorsírók tehát az ı köreibıl kerültek ki. A fabroizmusok fogadtatása felsıbb körökben nem volt mindig egyértelmő, sok támadás érte. Radnai Béla véleménye viszont az, hogy: „A rövidítéselmélet igazi reformátora Fabro volt.” „Új forrásait nyitja meg a rövidítési lehetıségeknek.” (1914) 9. elıadás Az egységes gyorsírás kialakulása, létrejötte Radnai Béla gyorsírási munkássága A magyar gyorsíráselméletnek elsı modern tudományos kutatója Fabro Henrik volt. İt követték azután más gyorsírók is, akik tudományos módszerekkel vizsgálták a gyorsírás mibenlétét, keresték a jobb, korszerőbb megoldásokat a rendszerek egyszerősítését illetıen, elsısorban az egységes magyar gyorsírás megteremtése érdekében. Létay Etelka az írás sebességét vizsgálta, megfigyeléseket végez, s megállapítja, hogy: „a folyóíráshoz gyorsabb kézmozgás szükséges, mint a gyorsíráshoz”. Ebbıl következtetve megállapítja, hogy minél egyszerőbb a jelölés, annál több jelet lehet egy idıegység alatt leírni, s ezáltal gyorsul a sebesség. Ezekben a kutatásokban munkatársa volt Bálint Antal, aki kronoszkópikus (idımérı) vizsgálatokat végzett. Ennek a tudományos egyszerősítı irányzatnak volt képviselıje Radnai Béla (GM), aki komoly részt vállalt a kísérletezı munkában. Kijelentette, hogy: - a kivételes írásmódokat meg kell szüntetni, - alkalmazni kell a gyorsírásban a lélektani kapcsolaton alapuló rövidítéseket.

Radnai Béla - gyorsíró, jogász (1891-1962) Budapesten született, jogász végzettséget szerzett. Gimnazista korában ismerkedett meg a gyorsírással, tanára a kiváló Perényi Adolf volt. Már a gimnáziumban elkezdte tanítani gyorsírást, az elsı évben a haladó csoportot, a következı évben a kezdı csoportot is taníthatta. Korán kezd versenyezni, hamarosan magas fokú versenyeken indult, a GM rendszerrel írt, de az összes többi rendszert is ismerte. A HÍD rendszer Azt tapasztalta, hogy a GM rendszerben sok a kivételes írásmód, a tanítása során ezeket elhagyta, kiküszöbölte, és így tanította. Ennek eredményeképpen tanítványai hamarosan magas fokot értek el, és sorra nyerték a gyorsíróversenyeket. Ezt a megreformált rendszert híd rendszernek nevezték (Nemes Zoltán 1934). Jellemzıi: - a GM rendszer és a HÍD rendszer mássalhangzói és magánhangzói teljesen azonosak - állandó (kötelezı) rövidítések hiányoztak - a rövidítések többsége kezdıhang-rövidítés volt - a kivételes jelöléseket elhagyta, vagy mással helyettesítve kiküszöbölte Egyszerő gyorsírás (1912) Nem állt meg a HÍD rendszernél, hanem további egyszerősítéseket végez. 1912-ben jelent meg a könyve, amelynek alcíme: „Kísérlet a magyarországi gyorsírórendszerek egyeztetésére és a fabroizmusok szélesebb körő alkalmazására”. Jellemzıi: - hat mássalhangzó új jelet kapott - a mássalhangzó-torlódásokat kihagyással jelöli - magánhangzó-jeleinél Nagy Sándor magánhangzóit veszi alapul - rövidítéselméletében Fabro útján halad, nagy hangsúlyt helyez a lélektani rövidítésekre Az egyszerő gyorsírás célja: - egységes tankönyvbıl tanuljanak a tanulók - biztosítsa az iskolák közötti átjárhatóságot - megszőnjön a rendszerek közötti harc A tankönyv hatalmas sikert aratott a tanítványok körében, folyamatosan Radnai tanítvány nyerte a versenyeket. Az egyszerő gyorsírással Teöreök Aladár képes volt elérni a 450 fokos sebességet. Az Országos Gyorsíró Tanács azonban hallani sem akar egy új rendszer bevezetésérıl, többször megtiltják Radnainak a tanítást.

1914-ben Radnai bevonult katonának, de a gimnáziumban tovább tanítják rendszerét. 1919-ben az I. világháború után létrejött a Tanácsköztársaság, ez kedvezett az egységes magyar gyorsírásért folytatott küzdelemnek. 1919 elején összeült egy ún. összevont bizottság, amelyben a különbözı gyorsíró egyesületek és a rendszerek képviselıi tárgyalásokat folytattak a fennálló rendszerekrıl. Többszöri tárgyalás után elfogadták Radnai Egyszerő gyorsírás-át (szavazás útján, SF 0 szavazatot kapott). Memorandumban rögzítették, hogy a 8 osztályos elemi iskolákban Budapesten csak ezt a rendszert lehet tanítani. A Memorandumban a következıkkel indokolták a rendszer elfogadását: - SF, GM rendszerekben az azonos mássalhangzók jelölésére több jelet használnak, ezzel szemben Radnai csak 1 jelet használ - különjelek száma: GM - 118, SF - 97, NS - 9, Radnai - 10. Radnait megbízták az újabb tankönyv elkészítésével, de mivel a Tanácsköztársaság elbukott, ezért a könyvét fedıcím alatt jelentette meg: Népszerő Gyorsírás Nagy Sándor elvei alapján (1919 végén) Ebben a tankönyvben további változtatások jelentek meg: - mássalhangzók csak egysorosak lettek - u,ü ha elsı szótagban szerepel, alsó segédvonalon kezdıdik az írás - némajel (forgópont) alkalmazása stb. Radnai kérvényezi a tanítást, hivatkozva a tanítása sikerére és az elért versenyeredményekre. Az OGYT kétszer is elutasítja, majd két év próbaidıre engedélyezi. 1926-ban lejárt az OGYT megbízatása. A gyorsírás ügye TRAEGER ERNİ dr. miniszteri tanácsos kezébe került, aki kiváló gyorsírásszakértı volt. Traeger javasolta a kultuszminiszternek az Egyszerő Gyorsírás elfogadását. 1926 decemberében felterjeszti az alapokmányt a kultuszminiszternek - gróf. Klebelsberg Kunó (vallás- és közoktatásügyi miniszter), aki elfogadta, és ezután szentesítették az alapokmányt. 1927. január 4-én létrejött az egységes magyar gyorsírás (EMGY). (A korábbi rendszerek fokozatosan elhaltak, a tankönyveik megmaradtak, de ezekbıl már nem lehetett tanítani és vizsgázni.) A teljes rendszert az Egységes Magyar Gyorsírás Könyvtára c. füzetsorozatban mutatták be, amely a két világháború között jelent meg (220 füzet). A gyorsírástörténet, elmélet és gyakorlat minden ágát részletesen bemutatja, elemzi. 1828. Budapest Nemzetközi Gyorsírókongresszus Radnai Béla bemutatja az egységes magyar gyorsírást, amely a külföldi szakemberek elismerését is elnyerte. Kijelentik, hogy az EMGY világszínvonalú rendszer. A rendszerrel 500º-os sebességgel lehet írni, ez rekordteljesítmény. A hazai

gyorsíráskutatók megállapítják, hogy az EMGY alkalmas a tömegtanításra és bármilyen sebességő beszéd írására megfelelı. Módosítások: Az egységes magyar gyorsírás alapokmányában több módosítás történt. 1932. - elsı módosítás (ter, tar stb.) 1956. - alapos átdolgozás (kettıshangzós jelek megjelenése) 1984. - ezt használjuk ma is Radnai reformrendszer (1946) Az 1940-es években Radnai Béla állandó kísérletezés után még inkább tökéletesíteni akarja rendszerét. Kiadja a reformrendszert, amelyet saját iskolájában tanított. A minisztérium engedélyezte a próbatanítást az összes többi iskolában, de mire azt elkezdték volna, Radnai Béla meghalt, így a rendszer is kihalt. A szakemberek szerint ugyanolyan jó volt a reformrendszer mint az EMGY, Radnai Béla szerint jobb. (Jellemzıi: 4 pozíció -a,e pozíció az alapsoron -, sok magánhangzós rövidítés, egy- és félsoros mássalhangzó jelek) Az egységes magyar gyorsírás jellemzıi - EM - (1927) Radnai Béla 1928. évi kongresszusi elıadása alapján: Mássalhangzók jelölése 1. Az EM eredetét a GM rendszerbıl vette, a mássalhangzó jelölési része azonos

vagy hasonló Gabelsberger jeleihez 2. Minden mássalhangzót lefelé menı vonallal jelöl - kiküszöböli ill. megszünteti

azokat a jeleket, amelyek írása grafikailag hátrányosnak mutatkozott, vagy azokat, amelyek nagyon kicsit térnek el egymástól a jelölésben.

3. Jelei egysorosak, félsorosak - kivétel két másfél soros jel: szv, -alom, -elem stb. Magánhangzók jelölése 1. Az EM a magánhangzók jelölésében jórészt Nagy Sándor elveit, jelölési módjait

vette alapul - illetve Fabro Henrik kettıshangzós jelrendszerét. 2. A magánhangzókat vízszintes vonallal (egyenessel) vagy felmenı hangzóvonallal

jelöli - a legértékesebb és legnagyobb rövidséget nyújtó grafikai eszközöket a mássalhangzók jelölésére használja.

3. Nemcsak az önálló magánhangzójelek rövid vonásúak, hanem a kettıshangzós

mássalhangzó jelekre is külön rövid szójeleket használ. Ezek jól hasznosíthatók a rövidítésalkotásban akár önállóan állnak, akár mássalhangzóval együtt állnak.

4. Következetessé tette a magánhangzók jelképes jelölését.

5. A jelkészlet kiegészítésére különösen jellemzı a 2 és 3 soros nagyítás, a 3 pozíció

kihasználása, valamint az egyenes vonás lehetı legteljesebb kihasználása, kombinálva a vastagítással a felmenı egyeneseknél is.

6. 12 variáció áll rendelkezésre a jelképes jelöléshez, ez a magyar nyelvben teljesen

elegendı - a mássalhangzók jelképes jelölése egyöntető és kivételtıl mentes. Rövidítések 1. A rövidítéselméletében Fabro Henrik rövidítéselméletét vette alapul. 2. A jó rövidítésnek grafikailag és fonetikailag is jellegzetesnek kell lennie, a

vizuális típusú gyorsíró a formához ragaszkodik, az akusztikus típusú gyorsíró viszont a hangzási hasonlósághoz ragaszkodik. A rendszer mindkettınek kellı segítséget nyújt.

3. A szórövidítés menete a következı: - kiragadunk a szóból egy mássalhangzót,

amelyen a különbözı módosítások a legkönnyebben hajthatók végre. Ennek a mássalhangzónak a nagyításával, pozícióba helyezésével, vastagításával stb. fejezzük ki a magánhangzót vagy magánhangzókat.

4. Az állandó rövidítések megválasztásában nincsenek önkényes szóképek, hanem

mind fonetikailag mind formailag olyanok, hogy még torzuláskor is segítenek a visszaolvasásban. Az önkényes szóképeknek, jelölési módoknak akkor van jogosultságuk, ha a rendelkezésre álló jelekkel, jelölési módokkal nem tudunk szabályos képzéső rövidítést alkotni. Ezek száma a rendszerben rendkívül csekély pl. mert (re).

10. elıadás A gyorsírás iskolai tanítása és a tanárképzés A gyorsírási versenyek Gyorsírási rendszerek a világban A gyorsírás iskolai tanítása és a tanárképzés A gyorsírás tanítása szervezett formában 1867-ben indul meg a Pester Handels Akadémie-n (közgazdasági fıiskola volt) - nem kötelezı, felvehetı tárgyként. Ettıl az évtıl kezdve a közgazdasági és kereskedelmi jellegő iskolákban melléktárgyként szerepel a gyorsírás. -1890-ben szervezett nıi kereskedelmi szaktanfolyamokon is tanítanak magyar és német nyelvő gyorsírást, 8 hónapos továbbképzés formájában heti 3 órában. -1920-as években a gyorsírást rendkívüli tárgyként taníthatták az elemi iskolák felsı osztályaiban és a gimnáziumokban is. -1920-tól egyre több magániskola nyílik, ahol néha heti 6-8 órában is tanítják a gyorsírást. - 1928-ban a Magyar Rádióban gyorsírótanfolyam indult, heti 30 perces adásban, Szlabey Géza tanár vezette. 1932-ben az illetékes miniszter elrendeli, hogy a középiskolákban kötelezı tantárgyként tanítsanak gyorsírást. 1941 körül az oktatás a következıképpen folyt. - a gimnáziumokban 1939/40-tıl a IV. osztályban kötelezı tárgy, heti 2 órában, a többi osztályában pedig rendhagyó tárgyként szerepel, az elérendı sebesség: 60 szótag/perc - a kereskedelmi iskolákban I-II-III. osztályban heti 2 órában kötelezı tantárgy I. osztály: 60 szótag, II. osztály: 100 szótag, III. osztály 130-140 szótag a követelmény - a 2 éves kereskedelmi szaktanfolyamokon magas óraszámban tanulják, az 1. évben heti 5 órában, a 2. évben heti 3 órában - a Gyorsíró és Gépíró Szakiskolákban heti 6 órában tanítják. Leghatékonyabb képzés a 60-as évektıl: a Közgazdasági Szakközépiskolákban 3 évig tanulták a gyorsírást, s a képzés érettségi vizsgával zárult - 200º. Napjainkban a Nyíregyházi Fıiskolán tanulható a gyorsírás és különféle OKJ-s tanfolyamok keretében tanítják.

A gyorsírási versenyek Az elsı gyorsírási versenyt 1843-ban rendezték - Gyorsírászati Verseny. A következı verseny 1869-ben volt, ahol a Gabelsberger rendszerrel nyertek. A századfordulóig a versenyeket az OMGY Egyesület rendezte. 1910-tıl nagyban fellendítette a versenyeket a Gyakorló Gyorsírók Társasága. Budapesten és a nagyobb magyarországi városokban is tartottak rendszeresen versenyeket. 1912. Miskolc - az elsı fokozódó sebességő verseny 200-400 szótag. 1925. megalakult a Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége, amely átveszi a versenyek rendezését. 1949. Országos Gyorsíró és Gépíró Versenybizottság szervezi a versenyeket. Versenyípusok: - gyorsasági verseny (meghatározott szótagszámú diktátumot, meghatározott sebességgel írnak le, majd megh. idı alatt kézzel vagy géppel teszik át) - szabatos verseny (megadott szöveget kellett átírni sztenogrammal az adott jelölési és rövidítési szabályoknak megfelelıen) - páros versenyek (1 gyorsíró írja le a diktátumot, a másik pedig az áttételt készíti) Sebességi fokok: - egyenletes sebességő diktátumok - 5 perces idıre - fokozódó sebességő diktátumok A, B, C kategóriákban Versenydolgozatok javítása: - eltéréses bírálat - hibaszámok - minısítéses bírálat - hibapontok számítása Versenyfajták: - házi verseny - országos verseny - elıtte: helyi forduló - nemzetközi versenyek - INTERSTENO - világbajnokság (2 évente rendezik) Bajnoki versenyek - (magas fokú verseny) 1911. elsı bajnoki verseny Magyarországon.

(1946-tól 5 perc 400-450 szótagos) Bajnoki címek: - örökös bajnok - aki legalább ötször nyert bajnoki címet (dr. Kappa György)

Csúcsteljesítmények: Baczony László - 525 fokos sebességet ért el Fenyvessy Mária - 500 fokos sebességet ért el 1943. Kappa György - 5 perc 500 szótagos diktátumot végigírta és végig áttette - ezt a világszínvonalú teljesítményt azóta senki sem tudta túlszárnyalni - egyedülálló teljesítmény Az Országgyőlési Gyorsiroda Az országgyőlés a gyorsírói tevékenység legmagasabb rendő munkaterülete, fóruma. 1832 óta jegyzik gyorsírók az országgyőlési tanácskozásokat. Az elsı parlamenti gyorsíró Hajnik Károly volt. 1865 óta állandó testület - Fenyvessy Adolf, Kónyi Manó - 1911-ig. 1868-tól állami hivatal lett. Az országgyőlési gyorsíróknak - egyetemi végzettséget kellett igazolni, gyorsírásból pedig szakvizsgát kellett tenni. A parlamenti gyorsírók mindig kiváló szakemberek voltak, tevékenyen vettek részt a gyorsírási közéletben, irodalmi és tudományos munkásságot folytattak. 1952-ben megszüntették - MTI (Magyar Távirati Iroda) gyorsírói vették át a feladatukat. 1997-tıl alakult meg újra az Országgyőlési Gyorsiroda. Gyorsírási rendszerek a világban Grafikus rendszert használó országok: Olaszország, Svájc - német része, Görögország, Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia, Hollandia, Oroszország, Bulgária, Horvátország, Szerbia, Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Magyarország Geometrikus rendszert használó országok: Anglia, Amerika, Ausztrália, Franciaország, Spanyolország, Svájc -francia része, Görögország, Románia, Törökország, Japán Kínai nyelvre nem sikerült megfelelı gyorsírási rendszert készíteni. Gépgyorsírás - gyorsírógépen történı írás, igen elterjedt, nálunk nem jellemzı. A gyorsírógép szótagokat ír, hasonló az írógéphez. Mechanikus gyorsírások (különleges gyorsírások): 1. olyan rendszerek, amelyek azzal a céllal jöttek létre, hogy az a világ összes nyel- vére alkalmazható legyen pl. Kunowski, Gáti - pánsztenográfia Azért nem alkalmasak, mert minden nyelvnek megvannak a maga nyelvi sajátosságai, s a gyorsírási rendszereknek ezekhez kell alkalmazkodniuk. A gyorsírás anyaga az adott nyelv.

2. folyóírás és gyorsírás közötti átmenetek - pl. sémi írások, amelyek rövidített folyóírások - jellemzı: elhagyja a magánhangzó jelölést pl. Luther Márton írnokai is így jegyezték prédikációit, vagy az angol Ratcliff (1588) pl. így írta le a Miatyánkot: Our Fth wch rt n hvn hlwd b y Nm. Our Father, wich art in heaven, hallowed be thy name. Ilyen a francia Speedwriting rendszer is, amelyet 1920-ban az USA-ban a Columbiai egyetemen tanítottak is. Azért terjedhetett el, mert nincs egységes francia és angol gyorsírási rendszer, s a gyorsírás tanulása több idıt igényel mint nálunk. 3. vakok gyorsírása - az I. vh. után sok megvakult ember számára készítették a Braille írás alapján

Szakirodalom Gopcsa-Wágner: A gyorsírás történetének, elméletének és módszertanának tankönyve. Bp., 1922. Christian Johnen: A gyorsírás története Kalotay Kálmán, Kökény Lajos: A gyorsírás elmélete és története. Bp., 1977. Molnár Béla: Gyorsírástörténet és rendszertan. Bp., 1952. Siklóssy László: Az országgyőlési beszéd útja. Bp., 1939. Az Írás, Gyorsírók és Gépírók Lapja c. folyóiratok évfolyamai