A kotet az Orszagos Tudomanyos Kutatasi Alap tamogatasaval kesziilt

Vdlogatta is az eloszot irta: BACS6 BELA

Forditottdk: Ambrus Gergely, Bonyhai Gabor, Breier Zsuzsa, Hegyesi Maria, Kiraly Erzsebet, Poprady Judit,

Rozsahegyi Edit, Zoltai Denes

A forditdsokat az eredetivel egybevetette: Renyi Andras es Somlyo Balint

© Ikon Kiado ELTE Esztetikai Tanszek

Budapest, 1995

ISBN 963 7948 93 7

A Z £ S £ T E T I K A V E G E - vcMj se vege, se hossza?

FSZEK Kozponti Konyvtar iiilllillllliWI

001000004752J

W

10\0\SO T A R T A L 0 ^ 9 & -A valogatas ele 5

BEVEZETES

M Gianni Vattmux'A muveszet halala vagy alkonya 13

A M U T A R G Y T 6 L A N E M IDENTIKUS M U I G

Roman Ingarden: Az esztetikai tapasztalat ismeretelmeleti vizsgalatanak alapelvei 29

Hans-Georg Gadamer: Filozofia es irodalom 41 k Manfred Frank}1 Mit jelent „egy szoveget megerteni"? 63

TUDATOS, TUDATTALAN, PSZICHOL6GIA, PSZICHOANALfZIS

•r Odo Marquard: A tudattalan elmelete es a tobbe-nem-szep-muveszet 88

*Ernst Kris: Pszichoanalitikai kozelitesek a muveszethez 115

A N T R O P O L 6 G I A I A L A P Z A ^ ^

Arnold Gehlen: A felszabadult-esztetikai vi^ke<M^% & ^ nehany kategoriajarol

niftielmuth Plessnef: Az erzekek antropologiajX^- . j^ j fe

MUVESZET ES TARSADALMISAG"

Theodor W. Adorno: A muveszet es a muveszetek 263 Ernst H. Gombrich: Illuzio es vizualis csapda 287 Walter Benjamin: A sziirrealizmus 303 Albrecht Wellmer: Muveszet es ipari termeles 319 Jurgen Habermas: Filozofia es tudomany mint irodalom? 341

A tanulmanyok forrasai 364

A V A L O G A T A S E L E

Ez a ketkotetes valogatas, melynek most az elso kotetet bo-csatjuk kozre, a szo legszorosabb ertelmeben oktatdsi anyagnak kesziilt. Felepitese tematikus elrendezettseget kovet; a temak kivalasztasakor es kijelolesekor nemcsak arra kellett tekintet-tel lenni, hogy a muveszet jelensege a leheto legsokoldalubb megvilagitasba keriiljon, hanem arra is, hogy a kozelmult meghatarozo esztetikai irdnyzatai es megkozelitesmod]aTlegalabb egy irassal kepviselve legyenek. Az olvaso a sok esetBen egy-mas ellen tarto megkozelitesek iitkoztetesenek eredojeben ki-alakithatja sajat allaspontjat. Persze mint minden valogatas, ez is fokent terjedelmi megszoritasoknak volt kiteve.

Korszakunk gondolkodasat egy esztetikai „boom" (Welsch, 1993) jellemzi. Vagy Biichner Lenzevel mondhatjuk: a miave-szetroTBeszelni jo. A regi-szep szisztematizalo idok egyik ak-koriban meghatarozo gondolkodojanak megfogalmazasabol pedig az is kideriil, hogy miert: a muveszet letezesiink osje-lensegenek tekintheto, amely athatja, transzformalja es atszel-lemiti letezesiink egeszet (Nohl, 1935).

Valogatasommal a muveszetnek ezt az emberi letezesben betoltott sokretu szerepet is meg kivantam mutatni. Elso te-makent a mualkotas, az esztetikailag letrehozott mint sajatos kepzodmeny szerepel. Ezutan a lelektani megkozelites resze-kent nemcsak az alkotaslelektani problemak keriilnek elenk, hanem a muveszetnek az az alapveto funkcioja is, hogy vala-milyen modoh efihti az emberben „elfojtottat", a lelek erze-lem-haztartasat is. Odo Marquard itt olvashato fordulataval: a muveszet „elviselhet6ve teszi az elviselhetetlent". Fontos megismerkedniink - jollehet ma ez az elemzesi irany kisse hatterbe szorult - az antropologiai alapzatot targyalo irasok-

WALTER BENJAMIN

A szurrealizmus Az europai ertelmiseg utolso pillanatfelvetele

Szellemi aramlatok elegge nagy esesuekke valhatnak ahhoz, hogy a kritikus felepitse rajtuk sajat eromuvet. A sziirrealiz-mus szamara ilyen „esest" okozott a Fj^JiciaQiggag es Ne-metorszag kozotti szintkiilonbseg. Ami 1919-ben Franciaor-szagban nehany irodalmar korebol fakadt - emlitsuk is meg itt rogton a legfontosabb neveket: Andre Breton, Louis Aragon, Philippe Soupault, Robert Desnos, Paul Eluard - , vekonyka patak lehetett, ami a haboru utani Europa nyirkos unalmabol es a francia dekadencia utolso cseppjeibol taplal-kozott. - A nagyokosok, akik maig sem kepesek a mozgalom „autentikus eredeten" tuljutni, es meg ma sem tudnak errol egyebet mondani, mint hogy itt a tiszteletremelto nyilvanos-sag megint az irodalmarok egy klikkjet misztifikalta, olyan szakertoi gyiilekezethez hasonlitanak, mely egy forrasnal ta-nacskozva hosszas gondolkodas utan arra a meggyozodesre jut: a kis patak soha nem fog turbinakat hajtani.

A nemet megfigyelo nem a forrasnal all. Ez az 6 eselye. A volgyben all. Fel tudja merni a mozgalom energiait. Neki mint nemetnek regota ismeros az ertelmiseg, pontosabban a humanista szabadsagfogalom valsaga, aki tudja, milyen eros akarattal rendelkezik, hogy az orok vitak stadiumabol kitorjon es mindenaron dontesre jusson az, akinek sajat testen kellett tapasztalnia vegletekig exponalt helyzetet anarchista partiitok es forradalmi fegyelem kozott; szamara nines bocsanat, ha a legfeliiletesebb latszat szerint „muveszinek", „k61toinek" tart-ja a mozgalmat. Ha kezdetben az volt is, Breton mar a mozga­lom korai szakaszaban kijelentette azt is, hogy egy olyan gya-korlattal akarnak szakitani, amely a kozonseg ele bizonyos let-forma irodalmi lecsapodasat talalja, s egyuttal ezt a letformat

3 0 4 MUVESZET ES TARSADALMISAG

maga akadalyozza. Rovidebben es dialektikusabban fogal-mazva azonban ez azt jelenti: itt a kolteszet teriiletet beliilrol robbantottak szet, amennyiben egymassal szoros kapcsolat-ban alio embereknek egy kore ,,a koltoi eletet" a lehetosegek legvegso hataraig vitte. Es valoban, szo szerint el lehet hinni nekik, amikor azt allitjak, nem jelentett mar szamukra semmi titkot Rimbaud Saison en Enfem (Evad a pokolban). Hiszenez a konyv tenyleg az elso bizonyiteka egy ilyen mozgalomnak. (AzTujabb idokbol. Korabbi elodokrol meg szo lesz.) Lehet-e vegervenyesebben es elesebben eloadni, mirol is van itt szo, mint azt Rimbaud az emlitett konyv sajat kezipeldanyaban tet-te? Ebben ahhoz a helyhez, ahol a kovetkezo mondat all: „a tengerek es arktikus viragok selymen"^ kesobb_azt. a lapszeli megjegvzest h'izte: „Nem letezik" („Elles n'existent pas").

Hogy milyen jelentektelen, felreeso anyagba agyazodottbe eredetileg az a dialektikus mag, amelyik aztan a sziirrealiz-musban kikelt, Aragon mutatta meg Vague de Reves-eben 1924-ben, egy olyan idoszakban, amikor a fejlodest meg nem lehetett elore latni. Ma mar ez lathato. Hiszen nem ketseges, hogy a heroikus stadium, melynek hosi katalogusat Aragon ebben rank hagyta, mar befejezodott. Az ilyen mozgalmak-ban mindig van egy pillanat, amikor a titkos szovetseg erede-ti felkesztiltsegenek fel kell robbannia a hatalomert es uralko-dasert folyo targyias, profan harcban, vagy nyilvanps mani-fesztacio formajaban szet kell esnie es at.kell alakulnia. Jelen-leg ebben az atalakulasi fazisban van a szurrealizmus. Akko-riban, amikor alapitoin keresztiil inspiralo alomhullamkent tort be, a legintegralobbnak, leglezarobbnak, leginkabb ab-szolutnak tunt. Minden, amivel csak erintkezesbe keriilt, be-leolvadt. Az elet csak ugy tunt elesre erdemesnek, ha az eb-renlet es alom kozti kiiszobot mindenkiben kitapostak a to-megesen oda es vissza aramlo kepek lepesei; a nyelv csak ugy tunt igazan onmaganak, ha hang es kep, kep es hang automa-tikus pontossaggal ugy folytak boldogan egymasba, hogy az „ertelem" fill^rjei. szamara jsemrm Mzagot nem hagytak sza-badonrKep__£S„.nyelY. elonyt elyeznek. Amikor reggel fele aludni ter, Saint-Pol-Roux egy tablat erosit az ajtajara: Le poete travaille. Breton feljegyzi: „Cs6ndesen. Oda igyekszem

w. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 3 0 5

atjutni, ahova meg senki sem jutott at, csondesen! Csak On utan, kedves nyelv!" Neki van elonye.

Nemcsak az ertelemmel, az ennel szemben.is. Az alom nteglazijja_az individualitast a vilag szovedekeben, mint egy lyukas fogat. Ugyanakkor eppen az ennek ez a mamor altali meglazulasa az a tapasztalat, amely segit kilepni ezeknek az embereknek a mamor varazskorebol. Ez itt nem a megfelelo hely, hogy a szurrealista tapasztalatot teljes meghatarozottsa-gaban felvazoljuk. De aki felismerte, hogy e kor irasai nem irodalmat, hanem mast: kinyilatkoztatast, jelszot (parole-t), dokumentumot, bloffot, vagy ha ugy tetszik hamisitast, de eppen nem irodalmat jelentenek, az azt is tudja, hogy itt szo szerint tapasztalatokrol van szo, es nem elmeletekrol, meg kevesbe fantazmagoriakrol. Es ezek a tapasztalatok egyalta-lan nem korlatozodnak csupancsak az alomra, a hasis-eves vagy opiumszivas oraira. Oly nagy tevedes azt gondolni, hogy a ,,szurrealista tapasztalatok" koziil csak a vallasi eksz-lazist vagy a kabitoszerek eksztazisat ismerjiik! Lenin a nep opiumanak nevezte a vallast, es ezzel e ket dolgot kozelebb liozta egymashoz, mint ahogyan azt a szurrealistak szerettek volna. Meg lesz szo a katolicizmus elleni keseru, szenvede-lyes lazadasrol, mint amiben Rimbaud, Lautreamont es Apollinaire a sziirrealizmust vilagra hoztak. A vallasi megyi-Idgosodas valodi, alkoto meghaladasa azonban tenyleg nem a kabitoszerek segitsegevel tortenik, hanem egy profan megvi-ldgosoddssal,,egy materialista, antropologiai inspiracio altal, melyhez a^h^sjs^az opium es hasonlok csupan bevezetokent ••/olgalhatnak. (De yeszelyes bevezetokent. A vallasoke pe-ilig szigoriibb.) Ez a profan megvilagosodas nem talalta min­dig helyzete magaslatan a sziirrealizmust, es eppen azok az 11 ,'isok mutatnak nagyon zavaro hiany-jelensegeket, melyek e megvilagosodasrol leginkabb taniisagot tesznek, igy Aragon liasonlithatatlan Paysan de Paris es Breton Nadja cimu muve. A Nadjdban talalhato peldaul egy kivalo resz a „parizsi fosz-I ogatas magavalragado napjairol Sacco es Vanzetti jegye-I M I I " , es ehhez kapcsolodoan Breton biztosit rola, hogy a Boulevard Bonne-Nouvelle ezekben a napokban bevaltotta a li'izadas strategiai igeretet, melyet neveben mindig is hordo-

306 MUVESZET ES TARSADALMISAG

zott. Mme Sacco is megjelenik azonban, es 6 nem Fuller aldo-zatanak a felesege, hanem egy latnok, egy josno, aki a Rue des Usines 3. alatt lakik es Paul Eluard-nak megjosolja, hogy Nadjatol nem szamithat semmi jora. Nos, meg kell adni, a szurrealizmus nyaktoro utjai soran, melyek tetokon, villam-haritokon, ereszcsatornakon, verandakon, szelkakasokon, stukahirokon at vezetnek - a bemaszo tolvajnak minden or-namens csak a javat kell szolgalja - , a spiritizmus nyirkos hat-so szobaiba is eljutott. De nem szivesen halljuk 6t ovatosan kopogtatni az ablakiivegen, hogy jovojerol kerdezoskodjon. Ki ne szeretne a forradalom erne fogadott gyermekeit min-dentol tavol tudni, ami a kivenhedt nemesi holgyek, nyugdi-jas urnagyok es emigrans feketezok titkos osszejovetelein le-jatszodik?

Egyebkent Breton konyve kivaloan alkalmas arra, hogy peldajan megvilagitsuk ennek a „profan megvilagosodas-nak" nehany alapvonasat. A Nadjdt „livre a porte battante"-nak nevezi, „a csapoajtok konyvenek". (Moszkvaban egy olyan hotelben szalltam meg, melyben csaknem minden szo-bat tibeti lamak laktak, akik az osszes buddhista egyhazak' kongresszusara erkeztek a varosba. Feltunt, hogy a haz folyo-soin milyen sok ajto allt allandoan felig nyitva. Ami eloszor veletlennek tunt, csakhamar kisertetiesse valt. Megtudtam: ezekben a szobakban egy szekta tagjai laktak, akik megfogad-tak, hogy soha nem tartozkodnak zart terben. A sokkot, ami akkor ert, erezheti a Nadja olvasoja is.) Uveghazban elni 6n-magaban forradalmi ereny. Ez is egy mamor, erkolcsi exhibi-cionizmus, amire igencsak sziiksegunk van. A saj^t elet dol-gaiban valo diszkrecio arisztokratikus erenyebol egyre in-kabb a beerkezett kispolgarok iigyeve valt. A Nadja megtalal-

wta_ a valodi, alkoto szintezist muveszregeny es kulcsregeny kozott.

Csak komolyan kell venniink egyebkent a szerelmet - ami-re a Nadja szinten ravezet - ahhoz, hogy benne is „profan meg-vilagosodast" fedezziink fel. „Akkoriban (azaz a Nadjavai va­lo kapcsolat idejen) - meseli a szerzo - eppen sokat foglalkoz-tam VII. Lajos koraval, mivel ez a »szerelmi udvarok« idosza-ka volt, es nagy intenzitassal igyekeztem elkepzelni magam-

W. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 307

nak, hogyan lattak akkoriban az eletet." A provanszal truba-durkolteszetrol tudunk azota egy-ket pontosabb dolgot egy mai szerzo tollabol, ami meglepoen kozel vezet a szerelem sziirrealista koncepciojahoz. „Az Uj Stilus minden koltojenek - mondja Erich Auerbach Dante, mint a fdldi vildg koltoje cimu kivalo muveben - van egy misztikus szerelmese, mindegyi-kiikkel koriilbelul ugyanazok a furcsa szerelmi kalandok es-nek meg, Amor mindegyikuknek nyujt vagy mindegyikiiktol megtagad adomanyokat, melyek inkabb megvilagosodashoz hasonlitanak, semmint erzeki elvezethez, ni ind ai my i an v a la­in ilyen titkos szoyetseghez tartoznak, mely belso es talan kiil-so eletiiket is meghatarozza." Sajatos a mamor dialektikaja. Hiszen az, ami az egyik vilagban eksztazis, vajon nem meg-szegyenito jozansag-e az azt kiegeszito masikban? Mi masra utalna a_lgyagi szerelem, a Minne - es Bretont ez fuzi a telepa-tikus lanyhoz, nem a szerelem (Liebe) - mint az, hogy a szu-ziesseg egyben elragadtatottsag is? Egy olyan vilagra, amely nemcsak Jezus Szive-sirboltokkal es Maria-oltarokkal hataros, hanem iitkozetek elotti vagy gyozelmek utani reggelekkel is.

Az ezoterikus szerelemben a holgy maga a leglenyegtele-nebb. Igy Bretonnal is. Sokkal inkabb azokhoz a dolgokhoz all 6 kozel, amikhez Nadja is, mint magahoz a nohoz. Mik hat azok a dolgok, melyekhez 6 kozel all? Ezeknek a kanonja a szurrealizmus szamara olyan tanulsagos, amilyen csak lehet. Hoi kezdjiik hat? A mozgalom egy csodalatos felfedezessel tuntette ki magat. Elsokent talalt ra a forradalmi energiakra, melyek az „elavultban", a „divatjamultban" rejlenek; az elso vasszerkezetekben, az elso gyarepuletekben, a regi fenyke-pekben, a targyakban, melyek kihalofelben vannak, a szalon-zongorakban, az 6t evvel korabbi ruhakban, a gyulesek mon-den helyisegeiben, amikor a divat mar kezd visszahiizodni toliik. Hogyan allnak e dolgok kapcsolatban a forradalommal - senkinek nem lehet errol pontosabb f ogalma, mint ezeknek a szerzoknek. Hogyan csap at forradalmi nihilizmusba a nyo-mor, nemcsak a szocialis, hanem eppugy az epiteszeti is, az enterior nyomorusaga, a rabsagba dontott es rabsagba donto dolgok, ezt senki nem vette eszre e latok es jovendomondok elott. Hogy Aragon Passage de /'Operajarol ne is beszeljiink:

308 MUVESZET ES TARSADALMISAG

Breton es Nadja az a szerelmespar, akik forradalmi tapaszta-latba, ha nem cselekvesbe forditjak at mindazt, amit szomoru vonatutakon tapasztalunk (a vonatok kezdenek oregedni), vagy a nagyvarosok proletarnegyedeiben sivar vasarnap del-utanokon latunk, vagy amit egy uj lakas esotol nedves abla-kan at vetett elso pillantasra megtudunk. A „hangulatnak" azokat a hatalmas eroit robbantjak fel, melyek ezekben a dol-gokban rejtoznek. Mit gondolnak Onok, hogyan alakulna egy elet, amely magat egy donto pillanatban eppen az utolso ked-velt slager szerint hagyna meghatarozni?

A trukk, ami urra lesz ezen a dologi vilagon - helyesebb itt triikkrol, mint modszerrol beszelni - abban all, hogy a mult-ra iranyulo tortenelmi szemszog felcserelodik egy politikaira. „Taruljatok fel, t i sirok, t i keptarak halottai, holttestek spa-nyolfalak mogott, palotakban, kastelyokban es kolostorok-ban; itt all a mesebeli kulcsorzo, aki kulcscsomojan kezeben tartja minden idok kulcsait, aki ismeri meg a legelzartabb zar nyitjat is, es meghiv titeket, lepjetek a ma vilaganak kellos ko-zepebe, keveredjetek a teherhordok, szerelok koze, akiket a penz nemesit, helyezkedjetek el otthonosan automobiljaik-ban, melyek szepek, mint a lovagi kor fegyverzetei, foglalja-tok helyet a nemzetkozi halokocsikban es forrjatok egybe mindazokkal az emberekkel, akik meg ma is biiszkek elojo-gaikra. A civilizacio azonban gyorsan fog vegezni veliik." Ezt a beszedet baratja, Henri Hertz adta Apollinaire szajaba. Apollinaire-tol indul ki ez a technika. Novellaskoteteben, a L'Heresiarque-ban machiavellista szamitassal alkalmazta, hogy a katolicizmus (amelynek bensoseges hive volt) merge-ben megpukkadjon.

E ̂ dologi vilag kozeppontjaban targyaik legmegalmodot-tabbja, maga Parizs varosa all. De sziirrealis" arcat csak a laza-das rajzolja ki eloszor teljes koriien. (Ember nelkiili utcak, ahol fiittyok es lovesek diktaljak a dontest.) Es egy arc sem tud olyan mertekben sziirrealis lenni, mint egy varos igazi ar­ea. Chirico vagy Max Ernst egy kepe sem merheto ossze bel-so bastyainak eles vonalaival, melyeket eloszor meg kell ho-ditani es el kell foglalni ahhoz, hogy az ember sorsukon, t6-megeik sorsan, a sajat sorsan urra tudjon lenni. Nadja e tome-

W. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 309

gek kepviseloje, es aze, ami oket forradalmian inspiralja: „La grande inconscience vive et sonore qui m'inspire mes seuls actes probants dans le sens ou toujours je veux prouver, qu'elle dispose a tout jamais de tout ce qui est a moi." Itt meg-talalhato tehat ezeknek a bastyaknak a listaja, kezdve attol a Place Maubert-tol, ahol a piszok ugy megorizte teljes szimbp-likus erejet, mint sehol masutt, egeszen a „Theatre Moderne"-ig, ami miatt vigasztalhatatlan vagyok, hogy mar nem ismer-hettem. De ahogy Breton az emeleti bart leirja - „egeszen so-tet van, alagiitszeru szobacskak, melyekbol nem talal k i az ember - egy szalon a to feneken" - , ebben van valami, mi a regi Prinzess-Cafe ama legfurcsabb termet juttatja eszembe. Ez egy elso emeleti hatso szoba volt, kek fenyben megbuvo parocskaival. „Anat6mianak" hivtuk, ez volt a szerelem utol­so lokalja. Ezen a helyen Bretonnal egeszen erdekes modon a fotografia lep be. A varos utcait, kapuit, tereit egy ponyvare-geny illusztracioiva teszi, lefejti ezekrol az evszazados epit-menyekrol banalis magatolertetodosegxiket, hogy oket a legeredetibb intenzitassal az abrazolt tortenesnek szentelje, melyre - pontosan, mint a regi, cseledlanyok altal olvasott konyvekben - szo szerinti idezetek utalnak pontos oldalsza-mokkal. Es Parizs osszes helye, ami itt felbukkan, olyan, ahol az ezek kozott az emberek kozott levo dolgok forgoajtokent porognek. ^A^szurrealistak Parizsa is egy „kis vilag". Ez azt jelenti: a

nagyban, a kozmoszban sem mas a helyzet. Ott is vannak ke-resztezodesek, ahol kiserteties szignalok villannak fel a forga-lombol, es a tortenesek elkepzelhetetlen analogiai es ossze-kapcsolodasai napirenden vannak. Ez az a terseg, melyrol a szurrealizmus liraja hiradassal szolgal. Ha csak a l'art pour l'art obligat felreertesevel talalkozunk is, igy van ez. Hiszen a Pai^javuiXiLLfogalrr^ majdnem soha nem volt szo szerint ertendo, mindig csak olyan zaszlo volt, mely alatt egy rako-many vitorlazik, amit nem lehet deklaralni. mivel a nev meg hianyzik. Ideje volna megirni egy olyan muvet, mely a muve-szetek valsagat, melynek tanui vagyunk, ugy vilagitana meg, mint meg eddig semmilyen masik: az ezoterikus kolteszet tortenetet. Nem veletlen, hogy ez meg nem sziiletett meg. Hi-

310 MUVESZET ES TARSADALMISAG

szen ugy megirva, ahogyan azt meg kell irni - tehat nem gyujtemenyes kotetkent, melyhez az egyes „szakemberek" sajat teruletiikon „tudasuk legjavaval jarulnak hozza", ha­nem egyetlen szerzo megalapozott irasakent, aki belso kesz-tetesbol nem annyira az ezoterikus kolteszet fejlodestortene-tet, mint inkabb annak ujra es ujra bekovetkezo eredeti felele-deset abrazolna - igy megirva tehat azoknak a tudos vallo-masoknak a soraba tartozna, melyekbol minden evszazadban csupan nehany sziiletik. Utolso oldalan a szurrealizmus ront-genkepenek kellene allnia. Breton jelzi az Introduction au Discours sur le peu de Realiteben, hogyan alkotja a kozepkor fi-lozofiai realizmusa a koltoi tapasztalat alapjat. Ez a realizmus azonban - tehat a hit a fogalmak tenyleges sajat egzisztencia-jaban, akar a dolgokon kiviil, akar azokon beliil - mindig na-gyon gyorsan megtalalta az atmenetet a logikus fogalmi biro-dalombol a szavak magikus birodalmaba. Es magikus szoki-serletek, nem pedig artisztikus jatszadozasok azok a kedvelt fonetikai es grafikai atvaltoztatojatekok is, melyek immar t i -zenot eve vonulnak at az avantgarde egesz irodalman, hivjak azt akar futurizmusnak, dadaizmusnak vagy sziirrealizmus-nak. Hogyan keveredik itt jelszo, varazsige es fogalom, jol mutatjak azt Apollinaire kovetkezo szavai utolso kialtvanya-bol, a L'Esprit nouveau et les Poetes-bol. Itt ezt mondja 1918-ban: „Nincs modern megfeleloje a kolteszetben annak a gyor-sasagnak es egyszerusegnek, amivel mindannyian raszok-tunk, hogy egyetlen szoval olyan osszetett dolgokat jeloljiink meg, mint tomeg, nep, vilagegyetem. A mai koltok azonban kitoltik ezt az urt: szintetikus koltemenyeik uj lenyeket te-remtenek, melyeknek plasztikus megjelenese eppen olyan osszetett, mint a kollektivat kifejezo szavake." Amikor azon­ban Apollinaire es Breton meg energikusabban ebbe az irany-ba haladnak, es a sziirrealizmust a kovetkezo magyarazattal kapcsoljak a kornyezo vilaghoz: „A tudomany hoditasai sok-kal inkabb egy sziirrealisztikus, mint logikus gondolkodason nyugszanak", amikor tehat mas szoval a misztifikaciot -melynek csucsai Breton a kolteszetben latja (ez megvedheto allaspont) -^Judbmanyos es technikai fejlodesnek is alapja-va kivanjak tenni, az ilyen integracio tulzottan elkapkodott.

W. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 311

Nagyon tanulsagos, ha a mozgalom elhamarkodott csatlako-zasat a meg nem ertett technikai csodahoz, ezeket a heveny fantazialasokat (Apollinaire: „A regi mesek nagyreszt valora valtak, most a koltokon all, hogy ujakat talaljanak ki, amiket aztan a feltalalok megint megvalositanak.") osszehasonlitjuk egy Scheerbart jol megfontolt utopiaival.

„Nevetnem kell, barmilyen emberi tevekenysegre gondo-lok" - Aragonnak ez a kijelentese igazan jol mutatja, milyen utat kellett bejarnia a szurrealizmusnak, kezdeteitol politi-zalodasaig. Joggal nevezte e fejlodest dialektikusnak a La Revolution et les Intellectuels cimu kivalo irasaban Pierre Naville, aki eredetileg ehhez a csoporthoz tartozott. A veg-letekig szemlelodo magatartasbol a forradalmi ellenzekiseg-be torteno atvaltasban fo szerepet jatszott a burzsoazia el-lenseges hozzaallasa a radikalis szellemi szabadsag min-denfajta kinyilatkoztatasaval szemben. Ez az ellenseges hozzaallas az oka, hogy a szurrealizmus balra tolodott. Po-litikai esemenyek is meggyorsitottak e folyamatot, fokent a marokkoi haboru. Az „Ertelmisegiek a marokkoi haboru el-len" cimu kialtvannyal, amely a „Humanite"-ben jelent meg, teljesen mas platformra helyezkedtek, mint amit pel-daul a Saint-Pol-Roux bankettjen tortent nevezetes botrany jelentett. Akkor, roviddel a haboru utan, amikor a sziirrealistak, akik egy altaluk tisztelt kolto iinnepseget na-cionalista elemek jelenlete miatt kompromittalva ereztek, az „Eljen Nemetorszag!" kialtasban tortek ki, a botrany kere-tein beliil maradtak, amivel szemben a burzsoazia koztu-dottan eppolyan vastag boru, mint amilyen erzekeny min­den akcioval szemben. Figyelemremelto az a velemeny-egyezes, melyben Apollinaire es Aragon ilyen politikai v i -harok kozepette a kolto jovojet lattak. Apollinaire Poete assassine)enek „Uld6ztetes" es „Gyilkossag" cimu fejezetei egy kolto-ellepes program hires leirasat tartalmazzak. A ki-adok epiileteit megrohamozzak, a verseskoteteket tuzbe ve-tik, a koltoket agyoniitik. Es ugyanebben az idoben az egesz foldon ugyanezek a jelenetek jatszodnak le. Aragonnal a „kepzeloer6" az ilyen szornyuseg eloerzeteben legenyseget egy utolso keresztes hadjaratra szolitja fel.

312 MUVESZET ES TARSADALMISAG

Ahhoz, hogy az ilyen profeciakat megertsiik es strategiai-lag fel tudjuk merni a szurrealizmus altal elert vonalat, meg kell nezniink, milyen gondolkodasmod terjedt el az ugyneve-zett joindulatu baloldali polgari ertelmiseg koreben. Ez eleg pontosan kirajzolodik e korok mostani Oroszorszag-orienta-ciojaban. Termeszetesen nem Beraud-rol beszeliink, aki utat tort az Oroszorszagrol szolo hazugsag szamara, es nem is Fabre-Luce-rol, aki huseges szamarkent poroszkal utana ezen a kitaposott uton, megpakolva minden polgari sertodottseg-gel. De milyen problematikus meg Duhamel tipikus kozveti-to konyve is! Milyen nehezen elviselheto a protestans teolo-gus vegig eroltetetten oszinte, eroltetetten elszant es szivelyes hangja! Milyen elhasznalt a zavar es a nyelvismeret hianya al­tal diktalt modszer, mely a dolgokat valamilyen szimbolikus fenyben akarja feltuntetni! Milyen arulo vegso osszefoglala-sa: „A valodi, a melyebb forradalom, az, amelyik bizonyos er-telemben magat a szlav lelek alapjat kepes megvaltoztatni, meg nem kovetkezett be." E baloldali francia ertelmisegre ep­pen az a jellemzo, mint a neki megfelelo oroszra, hogy pozi-tiv funkcioja nem a forradalom, hanem az atoroklodo kultii-ra iranti elkotelezettseg erzesebol fakad. Kollektiv teljesitme-nyiik, amennyiben pozitiv, a konzervalokehoz hasonlit. Poli-tikailag es gazdasagilag azonban mindig szamolni kell naluk a szabotazs veszelyevel.

Erre az egesz baloldali polgari poziciora az a jellemzo, hogy az idealista moralt javifhatatlanul osszemossa a politi-kai gyakorlattal. Csak a „gondolkodasmod" tehetetlen komp-romisszumainak kontrasztjaban erthetok meg a szurrealiz­mus, a sziirrealista hagyomany bizonyos lenyegi momentu-mai. Sok meg nem tortent e megertes erdekeben. Tul csabito volt egy Rimbaud vagy egy Lautreamont satanizmusat a sznobizmus leltaraban a l'art pour l'art ellenparjanak tekinte-ni. Ha azonban az ember elhatarozza, hogy felnyitja ezt a ro-mantikus dobozkat, valami hasznalhatot talal benne. A go-nosz kultuszat, mint a politika tenyleg romantikus fertotleni-to es elkiilonito szeret minden erkolcsi dilettantizmussal szemben. Ez a meggyozodes talan visszanyulik nehany evti-zeddel azelottre; Bretonnal egy remdrama jeleneteire bukka-

W. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 3 1 3

nunk, melynek kozeppontjaban egy gyermekgyalazas all. 1865 es 1875 kozott nehany nagy . anarcMgta dqlgozott egyidoben a pokolgepen anelkiil, hogy tudtak volna egymasrol. Es a csodalatramelto az, hogy egymastol fugget-leniil pontosan ugyanarra az orara idozitettek oket, es negy-ven gvvel kesobb egyidoben robbantak Nyugat-Europaban Dosztojevszkij, Rimbaud es l.autreamonl irasai. A pohtossag keeK'eeft ki lehetne ragadni Dosztojevszkij egesz munkassa-gabol azt az egyetlen helyet, mely valoban csak 1915-ben la-tott napvilagot: „Sztavrogin gyonasat" az Orddgbkbol. Ez a fe-jezet, ami szorosan osszefugg a Chants de Maldoror harmadik enekevel, a gonosz letenek igazolasat tartalmazza, ami a szurrealizmus bizonyos motivumait sokkal inkabb meghata-rozza, mint ez barmelyik mai szoszolojanak sikerult volna. Hiszen Sztavrogin sziirrealista avant-la-lettre. Senki mas nem ertette meg ugy, mint 6, milyen gyanutlan a nyarspolgarok azon velemenye, miszerint a jot ugyan gyakorloja minden ferfias erenye mellett isten inspiralja, a rossz azonban teljesen sajat spontaneitasunkbol szarmazna, abban tokeletesen onal-16 es magunkra utalt lenyek lennenk. Senki nem latta meg ugy az inspiraciot a legkozonsegesebb tettben is, es eppen ab­ban, mint 6. 0 meg ugy tekintett a galadsagra, mint valami-re, ami a vilagban, de benniink magunkban is eleve adott, hozzank kozelallo, ha nem egyenesen rank mert dolog epp-ugy, mint ahogyan az idealista burzsoazia az erenyrol veleke-dett. Dosztojevszkij istene nemcsak eget es foldet, embert es allatot teremtett, hanem kozonsegesseget, bosszut, kegyetlen-seget is. Es itt sem hagyta, hogy az ordog belekontarkodjon a muvebe. Igy hat ezek nala mind egeszen eredetiek, talan nem „isteniek", de orokke ujak, „mint az elso napon", es egy vilag valasztja el oket a klisektol, melyekben a filiszter szamara a bun megjelenik.

Hogy milyen nagy a fesziiltseg, mely az emlitett koltoket ilyen bamulatramelto tavhatas kifejtesere teszi kepesse, szin-te bohokas modon bizonyitja az a level, melyet Isidore Ducasse 1869. oktober 23-an irt, hogy megertesse vele kolte-szetet. Ebben Mickiewicz-csel, Miltonnal, Southey-vel, Alfred de Musset-vel, Baudelaire-rel allitja egy sorba magat, es ezt

314 MUVESZET ES TARSADALMISAG

mondja: „Termeszetesen en kisse teljesebbre vettem a hangot, hogy valami ujat vezessek be ebbe az irodalomba, amely csak latszolag abrazolja a ketsegbeesest, hogy az olvasora nyo-masztolag hasson, aki azutan majd annal jobban vagyik a jo-ra, mint gyogyszerre, iidvozito szerre. fgy persze vegiil is mindig csak a jot szajkozzuk, csak a modszer inkabb filozo-fiai es kevesbe naiv, mint ama regi iskolae, amelybol mar csak Victor Hugo es nehany mas iro van eletben." Ha Lautrea-mont erratikus konyve egyaltalan valamivel kapcsolatban all, vagy inkabb valamilyen kapcsolatba allithato, akkor ez a fegyveres lazadas. Ezert nagyon ertheto es onmagaban nem kilatastalan probalkozas volt, amit Soupault 1927-ben, osszes muveinek kiadasaban tett, hogy Isidore Ducasse-nak a politi-kai eletrajzat megirja. Sajnos ennek nincsenek dokumentu-mai, es hogy Soupault ilyenekre hivatkozott, az tevedesen alapult. Rimbaud eseteben ezzel ellentetben szerencsere sike-rult a hasonlo probalkozas, es Marcel Coulon erdeme, hogy megvedte a kolto valodi kepet Claudel es Berrichon katolikus bitorlasaval szemben. Rimbaud valoban katolikus, de onab-razolasa szerint lenye legnyomoriisagosabb oldala az, melyet lekicsinyleni, sajat es masok gyuloletenek, sajat es masok le-nezesenek kiszolgaltatni el nem farad: az az oldala, ami arra a beismeresre kenyszeriti, hogy nem erti a lazadast. De ez a kommiinar beismerese, aki maga sem volt kepes eleget tenni, es amikor a kolteszetnek hatat forditott, addigra a vallasnak legkorabbi kolteszeteben mar reg bucsut mondott. „Gyul6let, rad biztam kincsemet" - irja a Saison en Enferben. Ezen az ala-pon is felepiilhetne a szurrealizmus poetikaja, sot, ez me-lyebbre bocsathatna le gyokereit, mint a „surprise", a megle-po kolteszet ama teoriaja, amely Apollinaire-tol szarmazik: egeszen a Poe-i gondolatok melysegeig.

Europaban Bakunyin ota nem letezett a szabadsag radika-lis fogalma. A sziirrealistaknal ez megvan. Ok az elsok, akik a liberalis, moralisan-humanisztikusan megmerevedett sza-badsageszmennyel leszamolnak, mert biztosak benne, hogy „a szabadsagot, amit ezen a foldon csak ezer nehez aldozat aran lehet megvaltani, korlatlanul, teljessegeben es minden pragmatikus szamitas nelkiil kell elvezni, amfg tart". Es ez

W. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 315

igazolja szamunkra, „hogy az emberiseg felszabadito harca annak legjellemzobb forradalmi formajaban (ami megis es eppenhogy felszabaditas, minden szempontbol) az egyetlen dolog, aminek meg erdemes szolgalni". De vajon sikeriil-e nekik a szabadsag e tapasztalatat a masik forradalmi tapasz-talattal egybeolvasztani, melyet el kell ismerniink, hiszen a mienk volt: a forradalom konstruktivitasaval, diktatorikussa-gaval? Roviden: a lazadast a forradalommal osszekapcsolni? Hogyan kepzelheto el Le Corbusier es Oud termeiben egy olyan let, mely teljes egeszeben a Boulevard Bonne-Nou-velle-en terjedt szet?

A mamor eroit a forradalom szamara megnyerni - ez az, ami koriil a szurrealizmus minden konyveben es vallalkoza-saban kering. Ezt nevezheti legsajatabb feladatanak. Azzal persze meg semmi nem tortent ebben az iranyban, hogy, mint tudjuk, minden forradalmi cselekedetben el egy mamorszeru komponens. Ez azonos az anarchikussal. A hangsulyt azon­ban kizarolag erre helyezni azt jelentene, hogy a forradalom modszeres es tudomanyos elokesziteset teljesen elhanyagol-juk egy gyakorlas es eloiinnep kozott ingadozo praxis javara. Ehhez jon meg a mamor lenyegenek tul rovidre fogott, antidialektikus felfogasa. A peintre; a poete „en etat de sur­prise"; a muveszet, mint a meglepodott reakciojanak eszteti-kaja nehany nagyon sotet romantikus eloiteletbe agyazodik bele. Az okkult, sziirrealista, fantaziadiis kepessegek es jelen-segek minden komoly magyarazatanak valamilyen dialekti-kus megszoritas az elofeltetele, melyet egy romantikus agy soha nem fog elsajatitani. Nem visz ugyanis tovabb minket, ha magan a rejtelyes dolgon huzzuk ala patetikusan vagy fa-natikusan annak rejtelyes oldalat; sokkal inkabb csak olyan fokig vagyunk kepesek a titokba belelatni, amennyire azt a hetkoznapiban fel tudjuk fedezni, egy dialektikus optika se-gitsegevel, mely a hetkoznapiban felismeri az erthetetlent, at-hatolhatatlant, az erthetetlenben, athatolhatatlanban pedig a hetkoznapit. A telepatikus jelensegek kedvelt vizsgalata pel-daul fele annyit sem tanit meg nekiink az olvasasrol (ami egy eminensen telepatikus folyamat), mint az olvasas profan megvilagitasa a telepatikus jelensegekrol. Vagy: a hasisma-

316 MUVESZET ES TARSADALMISAG

mor kedvelt vizsgalata feleannyit sem tanit meg nekiink a gondolkodasrol (ami egy eminens narkotikum), mint amennyit a gondolkodas profan megvilagitasa a hasisma-morrol. Az olvaso, a gondolkodo, a koszalo eppugy a megvi-lagosodott ember tipusai, mint az opiumevo, az almodo, a megmamorosodott, csak profanabbak. Nem is beszelve arrol a felelmetes drogrol - sajat magunkrol - amit maganyunk-ban vesziink magunkhoz.

„A mamor eroit a forradalom szamara megnyerni" - mas szavakkal: koltoi politika lenne? „Nous en avons soupe. Min-dent inkabb, mint azt!" Nos, annal inkabb erdekelni fogja Onoket, hogyan tisztazza a dolgokat egy kirandulas a kolte-szetbe. Hiszen: mi a polgari partok programja? Egy rossz ta-vaszi vers. Pukkadasig zsufolva hasonlatokkal. A szocialista „gyermekeink es unokaink szep jovojet" abban latja, hogy mindenki ugy cselekszik, „mintha angyal volna", mindenki-nek annyija van, „mintha gazdag lenne" es mindenki ugy el, „mintha szabad lenne". Angyaloknak, gazdagsagnak, sza-badsagnak semmi nyoma. Mindezek csak kepek. Es e szocial-demokrata egyesiileti koltok kepkincse? „Gradus ad parnas-sum"-uk? Az optimizmus. Akkor mar Naville irasanak mas a levegoje, aki „a pesszimizmus megszervezeset" napi kovetel-mennye teszi. Irodalmi baratai neveben ultimatumot ad, ami-re e lelkiismeretlen, dilettans optimizmusnak szint kell vallar nia. Miben rejlenek a forradalom elofeltetelei? A gondolkodas vagy a kiilso korulmenyek megvaltoztatasaban? Ez a fo ker-des, amely meghatarozza politika es moral viszonyat es amit nem lehet eltussolni. A szurrealizmus egyre kozelebb keriilt a. kommunista valaszhoz. Ez pedig azt jelenti: pesszimizmus az egesz vonalon. Igenis es mindenkeppen. Ketelkedes az iroda­lom kiildeteseben, ketelkedes a szabadsag kiildeteseben, ke­telkedes az europai emberiseg kiildeteseben, de mindenek-elott ketelkedes, ketelkedes es ketelkedes a megertes minden lehetosegeben: az osztalyok kozott, a nepek kozott, az egye-nek kozott. Es hatartalan bizalom egyediil csak az I . G. Farbenben es a legiero bekes tokeletesiteseben. Es azutan?

Itt lep ervenybe Aragon utolso konyvenek, a Traite du Style-nek az a belatasa, amely hasonlat es kep megkiilonbozteteset

W. BENJAMIN: A SZURREALIZMUS 317

koveteli. A stiluskerdeseket illetoen a szerencses belatas to-vabbi kiegeszitest kivan. Kiegeszites: sehol nem talalkozik egymassal e ketto - hasonlat es kep - olyan drasztikusan es kibekithetetleniil, mint a politikaban. A pesszimizmust meg-szervezni ugyanis semmi mast nem jelent, mint az erkolcsi metaforat kiuzni a politikabol es a politikai cselekves tereben felfedezni a szazszazalekos kep-teret. Ezt a kep-teret azonban mar egyaltalan nem lehet szemlelodo modon felmerni. Ha a forradalmi ertelmiseg kettos feladata a burzsoazia intellek-tualis uralmat megdonteni es kontaktust talalni a proletar to-megekkel, akkor e feladat masodik reszet illetoen csaknem teljesen csodot mondott, mivel azt mar nem lehet szemlelodo modon megoldani. Es megis, ez a legkevesebbjiiket akada-lyozta meg abban, hogy ugy allitsak be, mintha igy meg le-hetne oldani, es hogy proletar koltok, gondolkodok es muve-szek utan kialtozzanak. Mar Trockijnak ra kellett mutatnia azonban az Irodalom es forradalomban, hogy ezek csak gyoztes forradalombol sziilethetnek. Igazabol nem arrol van szo, hogy a polgari szarmazasu muvesz a „proletar muveszet" mestereve valjek, sokkal inkabb arrol, hogy - meg muveszi munkassaga karara is - fontos funkciot toltsenek be vele e kep-ter lenyeges pontjain. Vagy talan „muveszi palyafutasa-nak" megszakitasa nem e funkcio lenyeges resze?

Annal jobbak lesznek a viccek, amiket elmesel. Es annal jobban meseli el oket. Hiszen a viccben, a karomkodasban, a felreertesben is, es mindeniitt, ahol a cselekves kiforditja ma-gabol, bekebelezi es felfalja a kepet, ahol a kcizelseg kozvetlen kozelbol latja magat, ott mindenhol feltarul ez a keresett kep-ter, az atfogo es ihtegralis aktualitas vilaga, amelybol hiany-zik a „tisztaszoba", egyszoval az a ter, amelyikben a politikai materializmus es a fizikai teremtmeny a dialektikus igazsa-gossag alapjan ugy osztja fel egymas kozott a belso embert, a pszichet vagy individuumot, vagy barmit, amit elebiik vet az ember, hogy annak egyetlen szetszakitatlan, ep tagja sem ma-rad. Es megis, igen, eppen ezutan a dialektikus megsemmisi-tes utan lesz ez a ter kep-terre, meg konkretabban: test-terre. Hiszen semmi sem segit, be kell vallani: a vogti es buharini hagyomany metafizikai materializmusa nem vezetheto at to-

3 1 8 • MUVESZET ES TARSADALMISAG

resmentesen antropologiai materializmusba, mint ahogyan ezt a szurrealistak, korabban pedig egy Hebbel, egy Georg Biichner, egy Nietzsche vagy Rimbaud tapasztalata igazolja. Mindig visszamarad valami. A kollektivumnak is van teste. Es fizikumat, mely a technika formajaban alakul ki, egesz po­litikai es targyi valojaban csak abban a kep-terben lehet letre-hozni, amelyben minket a profan megvilagosodas otthonossa tesz. Csak ha benne test- es kep-ter olyan melyen athatjak egymast, hogy minden forradalmi fesziiltseg kollektiv testi beidegzodesse es a kollektivum minden testi beidegzodese forradalmi kitoresse valik, csak akkor haladta meg magat annyira a valosag, amennyire ezt a Kommunista kidltvdny ko-veteli. Pillanatnyilag a szurrealistak az egyetlenek, akik en-nek mai rendelkezeseit megertettek. Egy emberkent bocsatjak rendelkezesre arcjatekukat, egy olyan vekkerora szamlapjat helyettesitendo, amelyik minden percben hatvan masodper-cen keresztiil iit.

Hegyessy Maria forditdsa

ALBRECHT WELLMER

Muveszet es ipari termeles A modern es posztmodern dialektikdjdhoz

I .

Ajszipseg, Kant nyoman a eel nelkiili celszeruseg, eredetileg a tarsadalom celosszefiiggeseivel fonodott egybe, sajat letjo-gosultsaggal nem rendelkezo fenomen volt. Vagy.szakralis funkciokhoz kotodott es igy vallasi celokat szolgalt, vagy profan funkciokhoz, es igy a kezmuves termeles resze volt. Octavio Paz szavaival szolva, vagy a „hasznossagnak" vagy a ,,magikus tevekenysegnek volt alarendelve".1 Az autonom muveszet felemelkedese egyben az ipari termelesi mod fel-lerCTHlese is^mindketto a kulturalis modernizalodas folyama-tanak koszonheto, amely - Max Weber megfogalmazasaban -a"vilagnak a „varazslat aloli feloldasahoz", a polgarsag fel-emelkedesehez es a kapitalista termelesi mod ervenyre juta-sahoz vezetett. Ha a muveszet elszakad a vallasi es kultikus celosszefuggesektol, autonomma valik; ugyanakkor az erejii-ket veszteft vallasi tartalmak - Benjamin kifejezesevel elve -„aurakent" bevonulnak a mualkotasokba. „A muveszet val-lasa - rnohdja Octavio Paz - a keresztenyseg romjaibol sziile-tett."2 Forditva pedig az ipari termeles fokozodo „racionaliza-lodasaval" a hasznossag elszakad a szepsegtol, emancipalo-dik; az ipari termeles koriilmenyei kozott az esztetikai tobb-let, amely eletet lehelt a kezmuves termekekbe, elavultnak tu-nik, mintha az iparilag eloallitott hasznalati targynal minden esztetikai tobblet hamis gesztussa vagy illuzionista dekora-

1 Octavio Paz, Schonheit und Niitzlichkeit. In: O. P., Essays. 2. Frank­furt/Main, Suhrkamp Verlag, 1980. 383. o. 2 Uo. 384. o.