1

TársadalomismeretTereptanSzabálysértésekBüntetőjogKriminalisztika

Belügyi RendészetiIsmeretek

Tansegédlet

Készült a TÁMOP 2.2.3-9/1-2009-0003. számú program keretében, az Országos Rendészeti

TISZK (www.ortiszk.hu) megbízásából

Budapest

2011.

2

SZERZŐ

Dr. Pokker Zoltán

SZERKESZTÉS ÉS UTÓMUNKÁK

Re-Doctum Kft.

3

4

I.

1.

2.

3.

4

5.

6.

7.

8.

9.

II.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

III.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

7

9

12

16

24

26

30

32

34

36

39

41

42

45

48

50

53

56

58

67

69

71

74

76

81

91

96

108

113

113

114

Társadalomismeret

A jogalkotás fogalma, folyamata- a jogalkotással szemben támasztott kö-

vetelmények

A Magyar Köztársaság Alkotmányának kialakulása, az új Alaptörvény felépítése

Országgyűlés

A köztársasági elnök

A Kormány

A magyar alkotmánybíráskodás

A bíróságok

Az ügyészség

Az alapvető jogok biztosa

Tereptan

Bevezető

A terep

Világtájak meghatározása

A térkép

Térképi egyezményes jelek és jelzések

A térkép tájolása

Az álláspont-meghatározás módszerei

Irány, távolság mérés a térképen és a terepen

Szabálysértések

Bevezetés

A jogellenes cselekmények, szabálysértési alapismeretek

A szabálysértési felelősség

Büntethetőségi akadályok

A szabálysértés elkövetőivel szemben alkalmazható szankciók

A szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok és az eljárásban résztvevő

személyek

Szabálysértési eljárás lefolytatásának szabályai

Kényszerintézkedések a szabálysértési eljárásban

Fiatalkorúak szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések

Katonák szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések

A rendvédelmi szervek tevékenységével összefüggő gyakoribb szabálysértések

Tartalomjegyzék

5

133

135

136

143

148

156

164

165

167

197

199

200

201

204

205

221

IV.

1

2.

3.

4.

5.

6.

7.

V.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

Büntetőjog

Bevezetés

A büntetőjog fogalma

A bűncselekményi törvényi tényállás

A büntethetőségi akadályok rendszere

A bűncselekmény elkövetőjével szemben alkalmazható joghátrányok

(szankciók)

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések

A katonákra vonatkozó rendelkezések

A Btk. Különös Részében nevesített bűncselekmények

Kriminalisztika

Kriminalisztika

A nyomozással szemben támasztott követelmények

Bizonyítás

Kriminalisztikai azonosítás

Krimináltechnika

Krimináltaktika

6

7

I. fejezetTársadalomismeret

8

9

1. A jogalkotás fogalma, folyamata- a jogalkotással szemben támasz-tott követelmények

A társadalom folyamatos változásokon megy át, így az emberek közötti viszonyok is állan-

dó változásban vannak. Ebből eredően újabb és újabb igények merülnek fel e megváltozott

életviszonyok szabályozására.

A jogalkotás az arra feljogosított állami szervek tudatos tevékenysége, melynek

célja a jövőre vonatkozó jogi normák írott formában történő megalkotása. Ez a te-

endő irányulhat teljesen új életviszony szabályozására, de akár idejét múlt szabályok meg-

változtatására, módosítására.

Maga a jogalkotás egy meglehető-

sen bonyolult tevékenység és összetett

folyamat, hiszen csak a körültekintő-

en megalkotott jogszabály válthatja ki

a kívánt társadalmi hatást. Hazánk-

ban a jogalkotás szabályait a 2010.

évi CXXX. törvény írja le.

A jogszabályok megalkotásakor

biztosítani kell, hogy a jogszabály il-

leszkedjen az Alaptörvény rendelke-

zéseihez és a jogrendszer egységéhez.

További követelmény, hogy megfelel-

jen a nemzetközi jogból és az európai

uniós jogból eredő kötelezettségeknek

és a szakmai követelményeknek.

A jogalkotás első feladatként a jog-

szabály előkészítéséért felelős mi-

niszter kialakítja a jogszabály szakmai

tartalmát. Ezt követően a miniszter a

törvény és a kormányrendelet terveze-

tét az igazságügyért felelős miniszterrel

egyetértésben terjeszti a Kormány elé.

A jogalkotónak már a jogalkotás ko-

rai szakaszában a jogszabály feltétele-

zett hatásaihoz igazodó részletességű

előzetes hatásvizsgálat elvégzésével

- A jogalkotóknak alaposan meg kell fontol-

ni, hogy bizonyos élethelyzeteket szükséges-e

jogszabállyal befolyásolni? A beavatkozás nem

sértené-e indokolatlanul az emberek intim

szféráját, vagy a jog betartását lehetne-e el-

lenőrizni? Ezért lehet értelmetlen például az

otthoni dohányzás tiltása.

- Mérlegelni kell, hogy a várt előnyök mi-

lyen arányban vannak az esetleges hátrá-

nyokkal, társadalmi terhekkel? Ilyen lehet az

állam költségvetési bevételeinek növekedése

érdekében bevezetendő tandíj, vagy vizitdíj

szociális hatása.

- Az új jogszabály illeszkedjen bele a fenn-

álló jogrendbe, ne legyen ellentétes a korábbi

jogszabályokkal, de ne is szabályozza túl az

adott élethelyzetet.

- A szabatosság és közérthetőség köve-

telménye a jogszabály nyelvezetét érinti. A

jogszabály előírása csak akkor tartható be,

ha tartalmát a címzettek - az állampolgárok -

megértik. Kerülni kell a bonyolult kifejezése-

ket, a jogászi nyelvet.

- Legyen kellő felkészülési idő azok végrehaj-

tására, tehát mind az állampolgárok, mind az

állam megtehessék a szükséges intézkedéseket

a jogszabály betartása érdekében. Ez lehet ok-

mányok, igazolások beszerzése, de akár intézmé-

nyek létrehozása vagy szakemberek kiképzése.

10

fel kell mérnie a szabályozás várható következ-

ményeit. A hatásvizsgálat során vizsgálni kell:

- a tervezett jogszabály valamennyi jelentős-

nek ítélt hatását,

- a jogszabály megalkotásának szükségességét,

- a jogalkotás elmaradásának várható követ-

kezményeit, és

- a jogszabály alkalmazásához szükséges szemé-

lyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket.

A jogszabály tervezetéhez indokolást kell csatolni, amelyben be kell mutatni azokat a tár-

sadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé

teszik, továbbá ismertetni kell a jogi szabályozás várható hatásait.

Az előkészítő folyamat során törvény valamely állami, helyi önkormányzati vagy más

szervezet számára kifejezetten jogot biztosíthat arra, hogy a jogállását vagy a feladatkörét

érintő jogszabályok tervezeteit véleményezhesse. A jogszabály előkészítője köteles gondos-

kodni arról, hogy az érintett szerv e jogával élhessen. A véleményezett tervezet visszaküldé-

sével a szerv közli álláspontját a jogszabály szövegezésével, rendelkezéseivel kapcsolatban,

melyet a jogalkotó beépíthet a jogszabály szövegébe.

Érdekesség, hogy az Európai Unió alapját képező szerződések, vagy valamely uniós

jogi aktus rendelkezései alapján a jogszabály tervezetét az Európai Unió egyes intézmé-

nyeinek és tagállamainak, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban

részes más államnak előzetesen bejelentésre, vagy egyéb véleményezésre meg kell külde-

ni. Amennyiben a Magyar Nemzeti Bank elnöke rendelet kibocsátást tervezi, azt előzete-

sen meg kell küldeni az Európai Központi Banknak.

Fontos, hogy az előzetes bejelentési kötelezettség alá tartozó jogszabály csak az előzetes

bejelentési eljárás befejezését követően alkotható meg.

A jogszabályalkotásért felelős miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri a feladatkörébe

tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint lefolytatja a jogszabályok utólagos

hatásvizsgálatát, amely során összeveti a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a

tényleges hatásokkal. Önkormányzati rendelet esetén a hatásvizsgálatról a jegyzőnek kell

gondoskodnia.

Tudta-e?

Az Országgyűlésnek:

nyújthat csak be törvényjavaslatot.

11

A törvényalkotás folyamata

HSZ 98. §(4)

Ha a bizottság elutasítja a tárgy-sorozatba-vételt, azt a jegyző a plenáris ülésen bejelenti.

HSZ 98. §(5)

Ha a képviselőcsoport veze-tője kéri, (csak rendes ülés-szakokon, ülésszakonként hat alkalommal van erre lehető-ség) az Országgyűlés szavaz a tárgysorozatba vételről.

Indítványt benyújtók köreHázszabály (továbbiakban: HSZ) 85. §(2)

Köztársasági elnök, kormány, bizottság, képviselő.

HSZ 98. §(2)

Az Országgyűlés elnöke kijelöliaz illetékes bizottságo(ka)t.

HSZ 101. §(2)

Általános vita(módosító javaslatokat lehet benyújtani az általános vita lezárásáig).

HSZ 104. §(1)

Az Országgyűlés dönt a részletes vitára bocsátásról.

HSZ 102. §(1) 105. §

Részletes vita(kapcsolódó módosító javaslatokat a részletes vita lezá-rásáig lehet benyújtani)

HSZ 106. §Határozathozatal a módosító javaslatokról.

Egységes javaslat.

HSZ 107. § (4); (5); 106. § (8)

Záróvita és zárószavazás

Az Országgyűlés elnöke aláírja.

A köztársasági elnök aláírja.

A Magyar Közlönyben kihírdetik.

Zárószavazás előtti módo-sító javaslat. HSZ 107. §

Ha nincs módosító javaslat.HSZ 104. § (2)

HSZ 98. §(4)

Ha képviselő a benyújtó, akkor a bizottság dönt a tárgysoro-zatba-vételről.

HSZ 95. §(2)

A bizottság dönt az általános vitára való alkalmasságáról.

HSZ 102. §(3)

A bizottság megtárgyalja a mó-dosító javaslatokat. A bizottság még nyújthat be módosító javaslatot.

HSZ 102. §(4)

A bizottság megtárgyalja a kap-csolódó és a bizottsági módosí-tó javaslatokat. Maga is nyújt-hat be módosító javaslatot.

HSZ 107. § (2)

Koherenciazavar esetén záró-szavazás előtt módosító javasla-tokat nyújtanak be, ezt követően az elnök kiadja az Alkotmány-ügyi bizottságnak. Az Alkot-mányügyi bizottság is nyújthat be módósító javaslato(ka)t.

HSZ 110. § ésAlkotmány 26. § (1), (2), (3)

Ha a köztársasági elnök a tör-vénnyel vagy annak valame-lyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírása előtt, meg-fontolás végett, visszaküldheti az Országgyűlésnek.

HSZ 111. § ésAlkotmány 26. § (1); (4); (5)Ha a törvényt, vagy valamely rendelkezését alkotmányel-lenesnek tartja, megküldi az Alkotmánybíróságnak. Ha az Alkotmánybíróság alkot-mánysértőnek tartja, a köz-társasági elnök visszaküldi az Országgyűlésnek.

12

2. A Magyar Köztársaság Alkotmányának kialakulása, az új Alaptör-vény felépítése

2.1. Magyarország történelmében, a kora feudális időszakban már találkozhatunk alkot-

mányos jelentőséggel bíró jogokkal, melyek a nemesség jogainak megállapítását, érdekeinek

védelmét szolgálták. Gondoljunk csak az 1222-ben kiadott Aranybullára, mely hosszú év-

századokra rögzítette a nemesi személyes szabadságot, adómentességet, vagy az ellenállás

jogát a király törvénytelen intézkedéseivel szemben. A később egyre bővülő nemesi jogokat

ritkán foglalta az uralkodó írásba, de így is a szokásjogi úton kialakult rendi, vagy nemesi

alkotmány részének tekintjük őket.

Az 1848-49-es magyar forradalom eredménye-

ként megalakult az alkotmányos monarchia, mely-

ben a népképviseleten nyugvó parlament együtt

gyakorolta a hatalmat a királlyal. Ne feledjük, hogy

ebben az időszakban a forradalom törvényt alkotott

a független felelős magyar minisztériumról, (melyet

ma Kormánynak neveznénk) a választójogról, sajtó-

és vallásszabadságról, valamint a közteherviselésről

is, mellyel megalapozta hazánk első polgári alkotmá-

nyát. Ebben a korban jelentős értékű jogszabályok született, melyek valós alkalmazhatósága

igazából 1867 után teljesedett ki.

A kiegyezés utáni időszakra tehető a nemzetiségi törvény, a büntető törvénykönyv illetve

a közigazgatás és a bírói hatalom szétválasztásáról rendelkező törvény megszületése is. Az

alkotmányos értékű jogok megjelenése szempontjából igen termékeny idejét érte az ország.

A két világháború közötti időszakot egy átmeneti, ideiglenes jellegű államberendezkedés

követte, mert a monarchikus államforma, - igaz király nélkül - megmaradt, míg Horthy Mik-

lós kormányzói funkciót töltött be.

Változást a korlátozott alkotmányos tartalommal bíró, de mégis alaptörvényként nevesített

1946. évi I. törvény hozott, amikor kinyilvánította, hogy Magyarország államformája köztársaság.

A demokratizálódás útján megindult országban az állampolgári egyenjogúság biztosítá-

sára több törvényt hoztak például a nők egyenjogúságát kiterjesztő, vagy a vallásfelekezetek

egyenjogúságát biztosító törvények.

Az igazán nagy fordulatot a politikai-hatalmi viszonyok változása hozta, melyet az 1949.

évi XX. törvény tükrözött. Az Alkotmány az 1936-os szovjet alkotmány mintájára épült fel,

melyből hiányoztak a jogi biztosítékok a polgárok jogainak érvényesüléséhez. Megszűntek a

szabad választások, a parlamentet az Elnöki Tanács helyettesítette jogalkotói minőségében.

A hatalmi ágak szétválasztása eltűnt az Alkotmányból.

13

1988-tól folyamatosan kialakuló politikai pluralizmus egy szükségszerű rendszerválto-

zást idézett elő. Az átalakulás békés, tárgyalásos, megegyezésen ún. konszenzuson nyugvó

formában zajlott le, melynek eredménye az alkotmánymódosító 1989. évi XXXI. törvény,

amelyet 1989. október 23-án fogadott el az Országgyűlés. Ugyanezen a napon kiáltotta ki a

parlament elnöke, Szűrös Mátyás a köztársaságot.

Az alkotmány az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogi norma, amely tartalmazza

az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Az alkotmány

a legmagasabb szintű norma Magyarországon, így nem lehet olyan jogszabályt hozni, amely

ellentétes annak tartalmával. A magyar

alkotmányt eredeti formájában 1949. au-

gusztus 18-án fogadta el az országgyűlés

az 1936. évi szovjet Alkotmány alapján. Ez

volt az 1949. évi XX. számú törvény. Bár az

Alkotmányt 1949 és 1989 között több alka-

lommal módosították, 1989-ben alapvető,

gyökeres módosításokra került sor.

A rendszerváltás 1989-ben módosított Alkotmánya kimondta, hogy Magyarország ál-

lamformája népköztársaságról köztársaságra változott, és hogy Magyarország független,

demokratikus jogállam. Az Alkotmány bevezette a piacgazdaságot, valamint kinyilvánítot-

ta a tulajdonformák egyenjogúságát: ez azt jelentette, hogy megszűnt a köztulajdon addigi

elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon attól kezdve egyenlő védelemben részesül. Az

alkotmánymódosítások segítségé-

vel megvalósult a jogállamiság és a

hatalommegosztás elve. Létrejött a

köztársasági elnök és az alkotmány-

bíróság intézménye. A módosított

Alkotmányba bekerült a népszuve-

renitás és a népképviselet elve, mely

azt jelenti, hogy hazánkban minden

hatalom a népé, amely hatalmát köz-

vetetten (képviselők útján), valamint

közvetlenül (pl. népszavazással) gya-

korolhatja. A módosított Alkotmány-

ba belefoglalták az erőszakos hatalmi

törekvések, valamint az egyedura-

lomra történő törekvés tilalmát. Ki-

mondták, hogy bárki szabadon alapíthat pártot. Az 1989-es alkotmánymódosítások meg-

szüntették a tanácsrendszert, és lerakták az önkormányzati rendszer alapjait.

Az 1989-es Alkotmány meghatározta a magyar társadalmi - politikai - gazdasági beren-

dezkedés legfontosabb elemeit. Szólt többek között: az országgyűlésről, a köztársasági el-

Az alkotmányok külső megjelenési formáit

tekintve lehetnek:

- írott alkotmányok, ilyen a magyar alkot-

mány is 1949-től vagy az 1787-es USA alkot-

mány, amihez 1791. december 15-én csatolták

hozzá az alapvető jogokat (első 10 kiegészítés)

viszont azóta is hatályban van.

- íratlan vagy történeti alkotmány, mely a

történeti fejlődés különböző időszakaiban

elfogadott különböző szintű írott és íratlan

jogszabályok/jogforrások összességét jelenti.

Ilyen Anglia, és 1949-ig a magyar alkotmány.

14

nökről, az Alkotmánybíróságról, az ombudsmanokról, az Állami Számvevőszékről, a Magyar

Nemzeti Bankról, a kormányról, a Magyar Honvédségről és egyéb rendvédelmi szervekről,

a helyi önkormányzatokról, a bírói szervezetről, az ügyészségről, az alapvető jogokról és kö-

telességekről, a választások alapelveiről és a választásokról, Magyarország fővárosáról és

nemzeti jelképeiről, pártokról és szakszervezetekről, kormány- és államformáról.

2.2. 2011. április 18-án az Országgyűlés elfogadta Magyarország új Alaptörvényét, me-

lyet Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. április 25-én írt alá ünnepélyes keretek között. Az

Alaptörvény 2012. január 1-től hatályos.

Magyarország Alaptörvénye alapvető rendelkezéseket tartal-

maz az állami, társadalmi rendre, a hatalomgyakorlás és dön-

téshozatali rendszer szervezetére, valamint alapvető emberi és

állampolgári jogokat határoz meg. Az Alaptörvényt egyedül az

Országgyűlés módosíthatja. A módosításához az országgyűlési

képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Hazánk az új alkotmány elfogadásával megerősítette elkötelezettségét a jogállam és a de-

mokrácia értékei iránt, és a jövőben is a köztársasági államforma keretében megőrzi a ma-

gyar parlamentarizmus hagyományait, fenntartja a jelenlegi államszervezet bevált intézmé-

nyeit és méltó helyen jeleníti meg az alapvető szabadságjogokat.

Az új alaptörvény kifejezi Magyarország elkötelezettségét az Európai Unió közös alkot-

mányos értékei és hagyományai iránt, rögzíti az ország polgárainak – tartozzanak bármely

nemzetiséghez – egyéni és közösségi jogait, és az EU Alapjogi Charta szellemében meghatá-

rozza az alapvető szabadságjogokat.

2.2.1. Az Alaptörvény felépítése

Nemzeti Hitvallás

Az alkotmány a Nemzeti Hitvallással kezdődik, amely rögzíti Magyarország helyét a nyu-

gati civilizációban, és felidézi azokat a szellemi értékeket és történelmi tényeket, amelyek

hazánk történetében kiemelkedőek. A fejezet megemlékezik a kereszténység szerepéről a

magyar történelemben, és a Szent Koronáról, amely a magyar államiság folytonosságának

jelképe.

Alapvető jogok

Az alkotmány az EU Alapjogi Charta figyelembe vételével határozza meg az alkotmányos

alapjogokat, így deklarálja az emberi méltóság sérthetetlenségét, a szabadsághoz és a sze-

mélyi biztonsághoz való jogot és a tulajdon védelmét.

15

„E) cikk

(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljese-

dése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.

(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi

szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek

teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagál-

lammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.

(3) Az Európai Unió joga – a (2) bekezdés keretei között – megállapíthat általánosan köte-

lező magatartási szabályt.

(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott

felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

Külön intézkedésekkel védi a nőket, a gyermekeket, az időseket és fogyatékkal élőket. A

Alaptörvény rögzíti, hogy házasság férfi és nő között jöhet létre. Ugyanakkor a magyar jog-

rendszerben létező regisztrált élettársi kapcsolat létesítésére azonos neműek is jogosultak.

Az alaptörvény egyértelművé teszi, hogy az államnak nem elég a jogegyenlőséget biztosítani,

feladata az esélyegyenlőség megteremtése.

Család- és életvédelemAz alkotmány kiemeli a családok és az emberi élet védelmének jelentőségét. A magzati

élet védelmének rögzítésével az alkotmány a két évtizede létező alkotmánybírósági gyakor-

latot jeleníti meg.

Nemzetiségek jogaiAz új alkotmány rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közös-

ség részei és államalkotó tényezők. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját

megóvja és ápolja. Egyértelművé teszi, hogy minden valamely nemzetiséghez tartozó magyar

állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. Az alkotmány védi

a magyar nyelvet, ugyanakkor a nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját

nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű

oktatáshoz. Rögzíti a nemzetiségek helyi és országos önkormányzatok létrehozatalára vonatko-

zó jogát. Ezen kívül általánosságban garantálja az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.

XXIX. cikk

(1) A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiség-

hez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez.

A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való

egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.

(2) A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

(3) A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a he-

lyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

(részlet az Alaptörvényből )

16

A határon túl élő magyarok

Az új Alaptörvény az 1989-es alkotmányhoz hasonlóan rögzíti, hogy Magyarország fele-

lősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását

és fejlődését, egyéni és közösségi jogaik érvényesülését, közösségi önkormányzataik létre-

hozását, valamint a szülőföldön való boldogulásukat. A nem Magyarországon élő magyar

állampolgárok választójogának kérdését az alkotmány nem dönti el, erről a választójogi tör-

vény nyújt útmutatás.

Az Alaptörvény a magyar jogtörténeti hagyományból merítve rendelkezik a sarkalatos

törvények megalkotásáról. A sarkalatos törvényeket két fontos tulajdonságuk különbözteti

meg a többi törvénytől. Az egyik, hogy az Alaptörvény nevesíti azokat a tárgyköröket, me-

lyeket csak sarkalatos törvényekkel lehet szabályozni. Az Alaptörvény 32 ilyen tárgykört

nevesít. A másik jellegzetességük, hogy kizárólag a jelen lévő országgyűlési képviselők két-

harmados többségével lehet azokat elfogadni. Csak sarkalatos törvényben lehet szabályozni

az alkotmányos alapjogokat, továbbá az államszervezet alapvető intézményeit. A sarkala-

tos törvényekre is igaz, hogy azok nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezeknek a

törvényeknek is ahhoz igazodóan és annak szellemében kell megszületniük. Kiemelt társa-

dalmi és közjogi jelentőségükre figyelemmel megalkotásuk jelentős törvényalkotó munkát

követel meg az Országgyűléstől. Az új Alaptörvény elfogadását követően ezért hasonlóan

fontos törvényalkotási periódus vette kezdetét 2011 tavaszán.

Kutassa fel az Internet segítségével, hogy milyen sarkalatos törvények születtek nap-

jainkig! http://www.mkogy.hu/fotitkar/sarkalatos/benyujtott.htm

3. Országgyűlés

Az Országgyűlés a Magyarország egykamarás népképviseleti szerve, a népszuverenitás

közvetett megvalósítója, a törvényhozó hatalmat megtestesítő legfőbb népképviseleti szerv.

Alapvetően két fő feladata van, mely a törvényhozáshoz, illetve a végrehajtó hatalom ellen-

őrzéséhez kötődik. Emellett a kormányzati szervezetrendszer létrehozása valamint külügyi

és hadügyi téren rendelkezik jogosítványokkal.

17

Tudta-e?

Steindl Imre terve sorsolás útján nyerte el az első helyet, ám mielőtt az építkezésbe

fogtak volna, a Bizottság néhány változtatást eszközölt: gyakorlati szempontok miatt

félemeletet iktattatott a földszint és az első emelet közé, s a homlokzati két főtorony és

az üléstermek feletti 4-4 torony kupoláját hegyes sisakokra „cseréltette”. Az eredeti terv

szerint az új Országház átadása az 1896. év, a millenniumi ünnepségek csúcspontja lett

volna. A pályázat határidejére beérkezett 19 terv elbírálása, az építkezés nehézségei és

a módosítások azonban túllépték az időkeretet (és a tervezett költségvetés határait is),

így az épület véglegesen, kívül-belül csak 1904-re készült el. A millenniumi ünnepségek

alkalmával csupán a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket vitték be az épületbe.

A kor legnagyobb beruházása 1885. október 12-én vette kezdetét, innentől számít-

va tizenhét éven át átlagosan ezer munkásnak adott feladatot. A hazai mesterekkel és

hazai anyagokból készülő épület az eredeti 18,5 millió helyett végül 38 millió arany-

koronába került. A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, 96 méteres kupola-

magasságú épület alapterülete megközelíti a 18 000 négyzetmétert, térfogata 473 000

köbméter. A munkálatok során több mint 175 000 köbméter földet mozgattak meg, 40

millió téglát és mintegy félmillió díszkövet használtak fel, a díszítésekhez használt 22-

23 karátos aranyból összesen 40 kilogrammnyira volt szükség. A valamivel több, mint

200 irodahelyiségből álló épületnek 27 kapuja és 29 lépcsőháza van, a közlekedés és a

szállítás 13 személy- és teherlifttel zajlik.

3.1. Törvényhozás

Az Alaptörvény értelmében a törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg, mely kizá-

rólagosan parlamenti tevékenység. Az Alaptörvény, az állampolgárok alapvető jogait

és kötelességeit érintő, a társadalmi, gazdasági rendre vonatkozó törvények meg-

alkotása és egyes nemzetközi szerződések megkötése kizárólag az Országgyűlés

hatáskörébe tartozik.

„1.cikk

(2) Az Országgyűlés

a) megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;

b) törvényeket alkot;

c) elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;

d) felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés kötelező ha-

tályának elismerésére;

e) megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria

elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami

Számvevőszék elnökét;

18

f ) megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésről;

g) feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet;

h) határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről;

i) különleges jogrendet érintő, valamint katonai műveletekben való részvétellel kapcso-

latos döntéseket hoz;

j) közkegyelmet gyakorol;

k) az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket

gyakorol.”

(részlet az Alaptörvényből)

3.2. Parlamenti ellenőrzés

A törvényalkotás mellett az Országgyűlés másik fontos feladatköre a kormány és az általa

irányított közigazgatás ellenőrzése. Az ellenőrzés alapvetően arra irányul, hogy megvaló-

sul-e a törvényhozói akarat, a törvényeknek megfelelően működik-e a kormányzat. A

kormány csak az Alaptörvény és más törvények alapján, azok keretei között végezheti munkáját.

A végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzése a kormány Országgyűlés előtti politikai fe-

lelősségének elvéből következik. Az Alaptörvény kimondja, hogy a kormány működéséért az

Országgyűlésnek felelős, és köteles munkájáról rendszeresen beszámolni.

3.2.1. A plénum előtt gyakorolt ellenőrzési formák

- Az ellenőrzés fontos eszköze a kormány különböző beszámolóinak, jelentéseinek megtár-

gyalása és azok elfogadása. E beszámolókra törvény vagy országgyűlési határozat kötelezi a

kormányt. Az Országgyűlés elsősorban a kormányt ellenőrzi, de ellenőrző tevékenysége ki-

terjed mindazon szervekre, amelyek beszámolási kötelezettséggel tartoznak a Parlamentnek.

- a politikai vita célja, hogy egyes nagy jelentőségű kérdésekben ellenőrizhető legyen a

Kormány álláspontja.

- Országgyűlési képviselő interpellációt és

kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány

tagjához a feladatkörükbe tartozó bármely

ügyben. Az interpelláció közérdekű ügyben,

írásban benyújtott ellenőrzési forma, melynek

lényeges eleme az interpellált válaszát minősí-

tő parlamenti határozat. A képviselő a határo-

zathozatal előtt viszontválaszra jogosult.

- a kérdés enyhébb súlyú ellenőrzési forma,

ahol a kezdeményező képviselő felvilágosítást kap a kérdezettől. A parlament a válaszról

nem határoz, és nincs lehetőség viszontválaszra. Kérdés intézhet a Kormányhoz és a Kor-

19

mány tagjához, az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb

ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben.

- a napirenden kívüli felszólalás kiemelt jelentőségű ügyekben történő ellenőrzési

forma, különösen annak a televízió és a rádió által is közvetített változata.

3.2.2. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés saját, a kormánytól független pénz-

ügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Véleményt mond a költségvetési törvényjavaslatról, ellen-

őrzi a költségvetési törvény végrehajtását, továbbá általában a közpénzek felhasználását és

az állami vagyon kezelését. Az Állami Számvevőszék hatásköre minden olyan gazdálkodási

tevékenységre kiterjed, ahol közpénzeket használnak fel, és ellenőrzéseket végezhet az ál-

lamszervezet minden szintjén. Az Állami Számvevőszék elnökét és elnökhelyettesét az Or-

szággyűlés kétharmados többséggel 12 évre választja meg. Az Állami Számvevőszék elnöke

évente beszámol az Országgyűlésnek munkájáról.

A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szer-

ve, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja. A Költségvetési Tanács

törvényben meghatározott módon közreműködik a központi költségvetésről szóló tör-

vény előkészítésében és a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához a Tanács

előzetes hozzájárulása szükséges. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök

nevezi ki hat évre.

Az alapvető jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet lát el, és eljárását bárki kez-

deményezheti. Feladata, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszás-

ságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézke-

déseket kezdeményez.

Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők

kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekei-

nek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvető

jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.

3.3. A parlament az Alkotmányban megfogalmazott feladatainak ellátása érdekében

létrehozza saját szervezetét, mely során megválasztja tisztségviselőit és megalakul az ún.

Házbizottság. Alakuló ülése után alakítja meg frakcióit, hozza létre a bizottsági rendszerét,

valamint a parlamenti apparátusát.

Az Országgyűlés elnöke a közjogi méltóságok egyik személye, aki az Alkotmány értelmé-

ben őrködik az Országgyűlés méltósága és tekintélye felett. Az elnök nyitja meg és vezeti le

az üléseket, adja meg a szót, hozzá kell benyújtani az indítványokat, javaslatokat. A szavazási

procedúra központi alakja, mert az elnök teszi fel szavazásra a törvényjavaslatokat, kérdé-

seket, majd állapítja meg annak eredményét. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök

helyettesíti.

20

Az elnöki emelvényen foglalnak helyet az országgyűlés jegyzői, akik az elnök általános

segítői, adminisztratív teendőket látnak el. Fontos feladatuk, hogy az Országgyűlés határo-

zatait aláírásukkal hitelesítsék.

Az országgyűlés tanácskozásairól szó szerinti jegyzőkönyvek készülnek.

3.3.1. A parlamenti munka hatékonysága megkívánja, hogy a plenáris tárgyalást, illetve az

ott hozott döntéseket a kisebb létszámú, „szakmai” alapon szerveződő testületek, a bizott-

ságok készítsék elő. A Házszabály előírja, hogy kötelező létrehozni az alkotmányozással, a

költségvetéssel, a külügyekkel, a honvédelemmel, a mentelmi, összeférhetetlenségi és man-

dátumvizsgálati ügyekkel és legújabban az európai uniós ügyekkel foglalkozó állandó bizott-

ságokat. A parlamenti állandó bizottságok száma, és feladatköre alapvetően a kormányzat

felépítéséhez igazodik. A bizottságok révén megvalósuló ellenőrzésnek fontos területe a

különböző beszámolók, jelentések és tájékoztatók megvitatása. A bizottságok határozati

javaslatot nyújthatnak be az Országgyűlésnek, amelyben a beszámoltatással összefüggés-

ben intézkedések, feladatok meghatározását kezdeményezik. Különböző törvények, illetve

határozatok esetenként arra kötelezik a kormányt vagy egy-egy minisztert, hogy meghatá-

rozott kormányzati feladatok végrehajtásáról ne az Országgyűlésnek, hanem közvetlenül a

hatáskörrel rendelkező bizottságnak számoljanak be. A bizottságok feladata, hogy folya-

matosan segítsék az Országgyűlést a törvényalkotó és ellenőrző tevékenységében,

és előmozdítsák az Országgyűlés tárgyalásának eredményességét.

Az állandó bizottságok az Országgyűlés kezdeményező, véleményező, javaslattevő, vala-

mint törvényben és Házszabályban meghatározott esetekben ügydöntő szervei.

A bizottságok kompetenciájába tartozik minden olyan ügy, amely a Parlament feladata,

sőt, saját kezdeményezésükre foglalkozhatnak mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket az

állami és társadalmi élet adott területén alapvető jelentőségűnek tartanak. Mozgásterük te-

hát rendkívül tág, s ezt az ellenőrző funkció gyakorlása során is kamatozhatják. Az állandó

bizottság munkájában bizottsági tagként minden képviselőcsoportból annyi képviselő vehet

részt, amennyi a frakciók közötti létszámaránynak megfelel. Minden állandó bizottságban a

frakciók legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia.

Ismerje meg az Országgyűlés honlapján a Honvédelmi és rendészeti bizottság működését!

http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_frissit?p_szerv=185&p_

ckl=39&p_biz=A341&p_nyelv=HU

Az ideiglenes bizottságnak két fajtája van: a vizsgáló- és az eseti bizottság. Az eseti bi-

zottságot az Országgyűlés aktuális ügyek intézésére hoz létre, a vizsgálóbizottságokat pedig

egy-egy meghatározott kérdés megvizsgálására hozhat létre a Ház, amely rendszerint felveti

a kormány vagy a miniszter felelősségét.

21

Mind az eseti, mind a vizsgálóbizottság munkájának eredményéről jelentést nyújt be

az Országgyűlésnek, amely azt megvitatja, majd dönt arról, hogy a jelentést elfogadja-e

vagy sem.

3.3.2. A frakciók a politikai vélemény-

formálás, a vélemény egységes képvi-

seletének eszközei. Lehetővé teszik, hogy

több száz szétszórt, egyéni vélemény helyett

néhány egyértelmű álláspont, vélemény je-

lenjen meg és ütközzön a parlamenti vitájá-

ban. A frakciószerveződés tehát jelentősen

növeli a parlament működésének hatékony-

ságát és a stabilitását. A Házszabály szerint

az ugyanazon párthoz tartozó képviselők

országgyűlési tevékenységük összehangolá-

sára képviselőcsoportot hozhatnak létre. Az

ugyanazon párthoz tartozó képviselők csak

egy frakciót alakíthatnak.

Azért, hogy a törvényalkotó tevékenység gyors és hatékony legyen, szakmai-politikai ala-

pon szervezett bizottságok készítik elő a döntéseket, egyben javaslattevő és véleményező

szervek. A bizottságoknak két fő típusa van, az állandó, illetve az ideiglenes bizottságok.

3.3.3. Parlamenti apparátus

Az Országgyűlés, a tisztségviselők, a bizottságok és meghatározott feladatkörökben a képvi-

selők munkáját az Országgyűlés Hivatala segíti. Emellett az öt párt képviselőcsoportja a kép-

viselőik számához igazodó létszámú frakcióirodát is működtet. Az Országgyűlés Hivatala, az

Országgyűlés munkaszervezete, amely különböző szervezeti egységekre tagozódik. Ilyen pél-

dául a Főtitkárság, az Elnöki Kabinet, a Külügyi Hivatal és az Országgyűlési Könyvtár.

A Hivatal munkáját az Országgyűlés elnöke irányítja az egyes hivatali szervezeti egységek

vezetői útján, illetve közvetlenül. Az Országgyűlés törvényalkotó munkáját, a plenáris és bi-

zottsági ülések zökkenőmentes levezetését jogászok, közgazdászok, igazgatásszervezők ké-

szítik elő és szervezik meg. A Hivatal szerkeszti az Országgyűlés üléseinek jegyzőkönyveit,

előkészíti kihirdetésre a törvényeket és az Országgyűlés határozatait.

A Hivatal keretén belül működik az Országgyűlés Könyvtára, mely a magyar parla-

ment dokumentumait teljes körűen gyűjti és őrzi, ezen túl a magyar és egyetemes tör-

ténelemmel, politika, állam- és jogtudománnyal kapcsolatosan megjelent szakirodalom

nyilvános szakkönyvtára.

A parlament ülésrendje (2011)

22

Az Országgyűlés megbízatása az alakuló üléssel veszi kezdetét, és az új Országgyűlés ala-

kuló üléséig tart. Évente kettő rendes ülésszakot tart, a tavaszi ülésszak február elsejétől jú-

nius tizenötödikéig, míg az őszi, szeptember elsejétől december tizenötödikéig. A 386 főből

álló képviselőtestület a patkó alakú ülésteremben hagyományosan frakciók szerinti ülés-

rendben foglalnak helyet. A parlamenti pártok egyetértenek abban, hogy a megfontolható

lehet 200 körüli létszámban a közeljövőben meghatározni a képviselők számát.

Az ülések napirendjén az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatok és más indítványok

vitái és szavazásai, az interpellációk és kérdések szerepelnek.

A mintegy 8 millió választópolgár 386 képviselőt választ az Országgyűlésbe, általános,

egyenlő választójog alapján, közvetlenül és titkosan a négyévenként sorra kerülő választáso-

kon. A kormánypárti és ellenzéki honatyák jól szabályozott viszonyok között, alkalmanként

heves szópárbajok során ütköztetik véleményüket.

A képviselők tevékenységüket az állampolgárok és a média nyilvánosság előtt végzik. Az

ún. karzatról lehetőség nyílik közvetlenül megfigyelni az Országgyűlés munkáját, míg a köz-

szolgálati televízió közvetítéseket ad az ülésekről.

Az alábbi linken keresse meg lakóhelye országgyűlési képviselőjének adatait, vizsgálja

meg parlamenti tevékenységét! http://parlament.varosatyak.hu/

Az Országgyűlés döntéseit tagjai többségének részvételével, rendszerint egyszerű több-

séggel hozza meg, de az Alkotmány módosításáról,

meghatározott tárgyú törvényekről, és a parlament

működésével kapcsolatos egyes kérdésekről csak az

Alaptörvényben, törvényben vagy a Házszabályban

előírt minősített többséggel dönthet. Ugyancsak kü-

lönleges többséget igényelnek a legfontosabb személyi

döntések (pl. a közméltóságok megválasztása) is.

23

A törvényalkotás során jelentős számban fordul elő, hogy széles körű egyetértésen alapuló

döntésnek kell születnie. Az állampolgárok alapvető jogait érintő törvények ilyen jogszabá-

lyok, elfogadásukhoz a jelenlevő, - de az Alkotmányt érintő kérdésekben is - az összes képvise-

lő kétharmadának támogatása szükséges.

A képviselők jogállásának alapja Magyarországon is a szabad mandátum. Megválasz-

tásuk után a képviselők jogilag függetlenné válnak választóiktól. Nem lehet uta-

sítani, beszámoltatni és tevékenységük, vagy szavazataik miatt visszahívni őket.

A parlamentben állásfoglalásukat szabadon, lelkiismeretük és meggyőződésük

szerint alakítják ki, és ennek megfelelően szavaznak. Megbízatásuk ellátása során

az egész népet képviselik.

a) A képviselők jogait és kötelességeit alapvetően két csoportba lehet sorolni. Az első cso-

portba az Országgyűlés feladataival, működésével kapcsolatos jogok, illetve kötelezettségek

tartoznak. Ilyen például a plenáris üléseken való részvétel, a törvénykezdeményezési, a sza-

vazáshoz való jog, a parlamenti tisztségek viselésének joga, a bizottságokban való részvétel

joga, a képviselőcsoport alakításának joga, illetőleg a tájékoztatáshoz való jog.

A képviselő alapvető joga és egyben kötelessége is, hogy kezdeményezően részt vegyen az

Országgyűlés munkájában, elősegítse annak működését. Igazolatlan távolmaradásukat az

Országgyűlés üléseiről egy meghatározott mérték felett (ez a szavazások több mint egyhar-

mada) a tiszteletdíj arányos részének megvonásával büntetik.

A képviselők jogaikat személyesen gyakorolják (pl. a szavazás), kivétel ez alól a bizottsági

ülés, ahol a távol lévő képviselő helyettesítési megbízást adhat egy másik bizottsági tagnak.

A képviselőknek be kell tartaniuk a Házszabály tárgyalásra és a fegyelemre vonatkozó ren-

delkezéseit is. Kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni, bejelenteni keresőfoglalkozásaikat, be-

tartani az összeférhetetlenségi szabályokat.

b) A második csoportba azok a jogok, illetve kötelezettségek tartoznak, amelyek a zavar-

talan parlamenti munka előfeltételeit biztosítják. E körbe sorolható a mentelmi jog, az ösz-

szeférhetetlenség és a különböző juttatásokhoz való jogok.

Az országgyűlési képviselőket megilleti a mentelmi jog, mely kétirányú védettséget

jelent:- felelőtlenséget és sérthetetlenséget.

A parlamenti szólásszabadságból eredő felelőtlenség feltétlen és örök mentességet ad a

képviselőnek, mely a képviselői minőségében tett nyilatkozataira, vélemény-nyilvánítására,

felszólalására vonatkozik és így kiemeli a képviselőt a jogi felelősségre vonás alól. E jog nem

illeti meg a képviselőt, ha titoksértés követ el, vagy mást becsületében megsért.

24

A sérthetetlenség szerint a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és elle-

ne csak az Országgyűlés előzetes jóváhagyásával, azaz a mentelmi jog felfüggesztésével lehet

büntető-, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntetőeljárás-jo-

gi kényszerintézkedést alkalmazni (sérthetetlenség). A képviselő - a szabálysértési eljárást

kivéve - a mentelmi jogáról nem mondhat le. Az Országgyűlés a képviselő mentelmi jogát

a plenáris ülésen jelen levő képviselők kétharmadának szavazatával függesztheti fel. Ha az

Országgyűlés mégis fenntartja a mentelmi jogot, az ügy akkor sem évül el. A mentelmi jog

ugyanis nem valamiféle kiváltság, hanem alapvetően a képviselői munka zavartalanságát

hivatott biztosítani. Amikor a képviselő megbízatása megszűnik, már nem védi a mentelmi

jog (pontosabban a sérthetetlenség)

A törvény meghatározza azokat a tevékenységeket is, amelyek összeférhetetlenek a

képviselőséggel. Így például nem járhat el állami szerv, intézmény vagy állami tulajdonú

gazdálkodó szerv jogi képviselőjeként, szakmai vagy üzleti ügyben nem hivatkozhat képvi-

selői minőségére, illetve nem szerezhet, illetőleg használhat fel jogosulatlanul bizalmas in-

formációkat, és nem végezhet lobbytevékenységet.

4. A köztársasági elnök

Magyarország kormányformája par-

lamentáris köztársaság. A köztársasági

elnök szerepe e kormányzati rendszer-

ben leginkább reprezentatív jellegű,

politikai tekintetben pedig korlátozott

hatáskört jelent. Ha a hatalommegosz-

tásban betöltött szerepét vizsgáljuk, a

többi hatalmi ágtól elkülönült, semle-

ges hatalmi tényező, közöttük közvetí-

tő, egyensúlyozó szerepet tölt be.

Az Alkotmány az elnök feladata-

ként, - mint legfőbb közjogi méltóság-

ként -, a nemzet egységének kifejezését

és az államszervezet demokratikus

működése feletti őrködést jelöli meg. A

köztársasági elnök továbbá a hadsereg

főparancsnoka, és mint ilyen a fegyve-

res erőkön kívül áll, annak irányítója és

nem vezetője, inkább reprezentatív és

személyügyi feladatokkal bír.

Köztársasági elnököt legalább 50 ország-

gyűlési képviselő támogatásával lehet jelölni.

A köztársasági elnököt titkos választással

választják. A titkos választás első fordulója

akkor eredményes, ha az országgyűlési képvi-

selők 2/3-a (66,67%-a) támogatja valamelyik

jelöltet. Abban az esetben, ha nem támogattak

szavazatukkal ennyien egy jelöltet, akkor má-

sodik fordulóra kerül sor. A második forduló

eredményességéhez ugyanígy a képviselők

2/3-nak támogatását kell megszereznie egy-

azon jelöltnek. Ha a második forduló is ered-

ménytelen, akkor a harmadik fordulóba már

csak az a két jelölt jut tovább, aki a második

fordulóban a legtöbb szavazatot kapta. A har-

madik fordulóban az eredményességhez már

a képviselők többségének (50% + 1 fő) támo-

gatása is elegendő. A három lehetséges fordu-

lót 3 egymást követő nap alatt be kell fejezni.

25

A köztársaság elnökét az Országgyűlés választja, megbízatása öt évre szól. Jelöltként 35.

évet betöltött magyar állampolgár állítható, aki nagytekintélyű, elismert és széles körben

elfogadott személyiség. Személyében sérthetetlen, politikai felelősség nem terheli, jogi fe-

lelőssége korlátozott. A köztársasági elnök ellen hivatali ideje alatt csak akkor lehet megin-

dítani a felelősségre vonási eljárást, ha a bűncselekményt feladatainak ellátásával kapcso-

latban követte el. Ha a bűncselekményt nem a hivatali feladatai ellátásával kapcsolatban

követte el, akkor csak a megbízatásának lejárta után indulhat meg ellene a büntetőeljárás.

Részére az Alkotmány összeférhetetlenségi szabályokat állít fel, más állami, társadalmi,

politikai tisztséget nem tölthet be. A tisztség megszűnését az Alkotmány szabályozza. (le-

mondás, halál, összeférhetetlenség stb.)

A Köztársasági Elnök rezidenciája Budapesten a Várban, a Sándor palota épületében ta-

lálható.

A Sándor-palota története

szorosan összefonódott a magyar

történelemmel. Az 1850-es évek-

ben Albrecht főherceg, Magyar-

ország katonai és polgári kor-

mányzója használta az épületet.

A kiegyezést követően egészen

a második világháború végéig a

miniszterelnök székhelyéül és

rezidenciájául szolgált. Buda-

pest ostromában a palota súlyos

károkat szenvedett, egyes részei

csaknem teljesen megsemmisül-

tek. A részlegesen helyreállított

épület egészen a 2000-es évek

elejéig használaton kívül volt.

A 90-es években megkezdődött

régészeti feltárásokat követően

a teljes helyreállítás 2002-ben

fejeződött be. 2003 februárja óta

a Sándor-palota a Köztársasági

Elnöki Hivatalnak ad otthont.

26

A köztársasági elnök képviseli a magyar államot, Magyarország nevében nemzetközi

szerződéseket köt, abban az esetben viszont, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskö-

rébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.

Megbízza és fogadja a diplomáciai testületek vezetőit, kitűzi az országgyűlési képviselők, a

helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az eu-

rópai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját, és népszavazást is

kezdeményezhet. Meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a

Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti

az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Ma-

gyar Tudományos Akadémia elnökét. A köztársasági elnök törvényben meghatározott címe-

ket, érdemrendeket és kitüntetéseket adományoz, és engedélyezi viselésüket. A köztársa-

sági elnöknek joga van egyéni kegyelmezési jogkör gyakorlásához. Minden állampolgársági

kérelmet a köztársasági elnök ír alá.

A köztársasági elnök államfői döntéseit részben önállóan, részben az Országgyűlés, rész-

ben a kormányfő és egyes miniszterek jóváhagyása, ellenjegyzése mellett végzi.

Végezzen kutatómunkát és állapítsa meg, hogy a hazánk történelme során kik voltak

köztársasági elnökök?

5. A Kormány

Kormányon a végrehajtó hatalomnak azt a szervezetét értjük, amely a miniszter-

elnökből és a miniszterekből áll, kormányzati tevékenységen pedig azt a munkát,

amely e testület végez. Csakúgy, mint az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök, a kormány

is alkotmányos szerv, ami azt jelenti, hogy feladata magából az Alkotmányból adódik.

5.1. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők

többségének szavazatával választja. A miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép. A

minisztereket a miniszterelnök javaslatára a Köztársasági elnök nevezi ki. A Kormány tagjai

megalakulásuk után esküt tesznek az Országgyűlés előtt.

A Kormány mindaddig hivatalában marad, míg az új, következő Országgyűlés meg nem

alakul vagy a miniszterelnök, illetve maga a Kormány le nem mond. Az Alaptörvény azonban

elismeri a bizalmatlanság intézményét, mint a kormány megszűnésének lehetséges esetét.

Az országgyűlési képviselők egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a minisz-

terelnöki tisztségre javasolt személy egyidejű megjelölésével – bizalmatlansági indítványt

nyújthat be. Ha az Országgyűlés a bizalmatlansági indítványt szavazása során támogatja,

ezzel bizalmatlanságát fejezi ki a miniszterelnökkel szemben. Ez azt is jelenti, hogy mi-

27

niszterelnöknek megválasztja a bizalmatlansági indítványban miniszterelnöki tisztségre

javasolt személyt. Az Országgyűlés bizalmatlansági döntéséhez az országgyűlési képviselők

több mint a felének szavazata szükséges.

Sajátos és politikailag nem veszélytelen eljárás, amikor maga a miniszterelnök indít-

ványozza magával, vagy kormányával szemben a bizalmi szavazást. Az Országgyűlés a mi-

niszterelnökkel szemben bizalmatlanságát akkor fejezi ki, ha a miniszterelnök javaslatára

tartott bizalmi szavazáson az országgyűlési képviselők több mint a fele nem támogatja a

miniszterelnököt.

5.2. A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre

kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv fel-

adat- és hatáskörébe. A végrehajtó hatalmat megjelenítő Kormány működésében a minisz-

terelnöknek van meghatározó szerepe, azonban a miniszterek között nincsen különbség,

egyenlő jogaik vannak, csupán feladatuk ellátásában különböznek.

A kormányzati tevékenységhez kötődő feladata, melyet bár az Alaptörvény nem ír köz-

vetlenül elő, de az alkotmányos rend és az állampolgárok jogainak védelme, a törvények

végrehajtása, az ország külpolitikájának meghatározásában való közreműködés. Az ország

társadalmi-gazdasági tervének kidolgozása szintén kormányzati feladat. Ennek érdekében

törvényalkotást kezdeményez és közreműködik a törvények előkészítésében. Saját hatáskö-

rében, törvényi felhatalmazás alapján rendeleteket alkothat.

A közigazgatás irányításával kapcsolatos tevékenysége körébe sorolhatók a minisztéri-

umok, - ezen belül az irányításuk alá tartozó szervek, mint a fegyveres erők, a rendőrség és

a rendészeti szervek - minisztériumi szervezetek, kormányhivatalok irányítása. Az intéz-

mény-irányítás, illetve - felügyelet teszi ki a miniszterek tevékenységének nagy részét. A

miniszterek feladata, hogy az irányításuk alá tartozó szakterület hatékony működésének

elősegítése érdekében jogszabályjavaslatot dolgozzanak ki, és végrehajtsák a kormányprog-

ramban foglaltakat. A miniszterek feladata továbbá, hogy képviseljék a magyar kormányt az

Európai Tanácsban, vagy más nemzetközi szervezetekben.

5.3. A Kormány feladatait a miniszterelnök vezetésével testületként gyakorolja, mely

érvényesül a döntési, irányítási és végrehajtási folyamatokban. A testület kezdeményezhet

törvényalkotást, rendeletalkotást és hozhat kormányhatározatokat, mely utóbbiak maga-

sabb hierarchiai szinten állnak, mint a Kormány tagjai, így a miniszterelnök vagy a minisz-

terek által alkotott rendeletek.

A 2010-ben létrehozott államigazgatási struktúrában az államtitkár a miniszter teljes

jogkörű helyettese, akinek munkáját a miniszter irányítja. A minisztériumok számának ra-

dikális csökkentésével egy miniszter irányítása alá több szakterület került, így például az

28

oktatásért, a sportért és az egészségügyért egy miniszter felel, ezért az államtitkároknak

fontos szerepük van egy-egy szakterület irányításában. Az összetett feladatokat jól mutatja

a belügyminisztérium felépítése.

A Belügyminisztérium koordinálja a helyi önkormányzatokkal, rendvédelemmel, be-

vándorlással, állampolgársággal és településrendezéssel kapcsolatos ügyeket. Az egyes

szakterületek élén államtitkárok, illetve helyettes államtitkárok állnak. Az önkormány-

zatokkal kapcsolatos ügyeket államtitkár koordinálja, míg a többi szakterületet helyettes

államtitkárok irányítják: ilyen szakterület a szabályozási és koordinációs helyettesi, gaz-

dasági és informatikai, európai uniós és nemzetközi helyettesi, és a területrendezési és épí-

tésügyi. A minisztérium hivatali működéséért közigazgatási államtitkár, míg a parlamenttel

való kapcsolattartásért parlamenti államtitkár felel.

A Belügyminisztérium rendvédelemmel, közbiztonsággal kapcsolatos feladatai sokré-

tűek, és vezérlő elvnek tekinti az élet- és vagyonbiztonság védelmét. A minisztérium nagy

hangsúlyt fektet a közbiztonság fenntartására, a bűncselekmények megelőzésére, ugyanúgy,

mint a bűncselekmények áldozatainak megsegítésére.

A Belügyminisztérium koordinálja a rendvédelmi szervek munkáját, beleértve a közleke-

désrendészet, a határrendészet, a büntetés-végrehajtást, a polgári nemzetbiztonsági szolgá-

latok irányítását a hírszerzési tevékenység kivételével, valamint a szervezett bűnözés elleni

koordinációs központ irányítását.

Az utóbbi idők szélsőséges időjárása miatt egyre nehezebb feladatot jelent a katasztrófa-

helyzetek kezelése, ezért a jövőben a védekezés, a megelőzés a Belügyminisztérium kiemelt

célkitűzése lesz. A bevándorlással, állampolgársággal kapcsolatos feladatok is a Belügymi-

nisztérium hatáskörébe tartoznak, amelynek keretében koordinálja az idegenrendészet

munkáját, megszabja a külföldre utazás feltételeit, és elősegíti a külföldiek, a menekültek

társadalmi beilleszkedését.

Az önkormányzatokkal, településekkel együttműködve a Belügyminisztérium felügyeli

a településfejlesztéssel, - rendezéssel és - üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat, amely

kiterjed az építésügyre, illetve a közterület felügyeletre egyaránt. Emellett közreműködik a

migráció és menekültügyi tárgyú jogszabályok előkészítésében is.

Az államtitkárok három kategóriába sorolhatóak. A szakterületért felelős államtitkárok

és a parlamenti államtitkárok politikai jellegű vezetők. A közigazgatási államtitkár a mi-

nisztérium hivatali szervezetének szakmai vezetője, míg a parlamenti államtitkár feladata a

törvényhozással való kapcsolattartás.

29

5.4. A Kormány rendszeresen ülésezik, mely üléseket a kormányfő vezeti. A Kormány

tagjai a testületi döntések meghozatalában egyenlő szavazati joggal rendelkeznek. Annak

érdekében, hogy a testület megalapozott döntéseket hozzon, előzetesen egyeztetési eljárá-

son átesett előterjesztéseket nyújtanak be a miniszterek a testület számára. A megalapozott

döntését a kormány törvényjavaslat formájában az Országgyűlés elé terjeszti, vagy saját ha-

táskörében rendeletet bocsát ki, illetve határozatot hoz. Ezek kihirdetéséről a Miniszterel-

nökség gondoskodik. A Kormány döntéseiről a sajtó képviselőt az üléseken résztvevő kor-

mányszóvivő tájékoztatja.

A megalapozott döntést megelőző eljárásban, a Kormány munkáját számos segítő szerv

támogatja.

- Az ún. kabinetek a Kormány döntés előkészítő szervei, ahol a kormány politikáját, a

gazdaságot, vagy nemzetbiztonságot érintő kérdésekben folyik egyeztető, döntési javaslatot

előkészítő tevékenység. A kabinetek tagjai a kérdésben érintett miniszterek, valamint a té-

mák meghívott szakértői.

- A kormánybizottságok több minisztérium feladatát érintő egyeztető, ellenőrző szer-

vek, melyek munkájukról a Kormánynak beszámolnak.

- Amennyiben egy feladat kiemelt fontosságú, vagy az azzal kapcsolatos teendőket sem

kormányhivatal, sem minisztérium nem tudja elvégezni a szokványos keretek között, a mi-

niszterelnök kormánybiztost nevezhet ki az adott tevékenység hatékony koordinálására. A

kormánybiztosok megbízatása maximum két évig, vagy a szóban forgó feladat befejezésé-

ig tart. A miniszterelnök feladatkörébe tartozó feladat ellátására miniszterelnöki biztost

nevezhet ki. Megbízatása határozott időre szól, de legfeljebb, amíg a miniszterelnök hatás-

körét gyakorolja.

- A Miniszterelnökség a miniszterelnök munkaszervezete, ő irányítja, de államtitkár

vezeti. A Miniszterelnökség segíti a kormányfő tevékenységét és közreműködik a kormány-

zati politika kialakításában.

30

6. A magyar alkotmánybíráskodás

Az Alkotmánybíróság feladata az alkotmányos rend, az Alaptörvényben rögzített alapjo-

gok védelme, a hatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyának biztosítása, ezáltal az Alap-

törvény védelemének legfőbb szerve.

A XVII. századi Angliában, majd későbbiekben a XVIII. századi Egyesült Államok törté-

netében merült fel először az alapjogok védelmének, illetve magyarázatának igénye. Euró-

pában az alkotmánybíráskodás osztrák minta alapján külön erre a célra jött bíróságok for-

májában terjedt el.

Hazánkban 1990. január 1-én kezdte el működését. Az Alkotmánybíróság tizenöt tagból

álló testület, amelynek tagjait az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának

szavazatával tizenkét évre választja. A független tevékenység érdekében az alkotmánybíró-

val szemben szigorú összeférhetetlenségi szabályok vannak érvényben, így politikai párt

tagja nem lehet, politikai tevékenységet és más kereső foglalkozást nem folytathat. Az or-

szággyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg.

Az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésen vagy háromtagú tanácsban hozza. Teljes

ülésen dönt az Alkotmánybíróság a törvények alkotmányosságáról, és más, az törvény által

meghatározott kérdésekről. A rendeletek felülvizs-

gálatát rendszerint háromtagú tanácsban végzi el

az Alkotmánybíróság. A bírák ülései zártak, - azaz

a nyilvánosság kizárásával – szótöbbséggel, nyílt

szavazással születnek a döntések. Az alkotmánybí-

róság munkájának jellemzője, hogy alkotmányos-

sági kérdésben határozatai támadhatatlanok, és

döntéseik mindenkire nézve kötelezőek.

Az Alkotmánybíróság feladatrendszerét az alábbiakban foglalhatjuk össze:

a) A jogszabály alkotmányellenségének előzetes vizsgálata (előzetes normakontroll) so-

rán a ki nem hirdetett törvények vizsgálatára kerül sor, melyre a köztársasági elnök tehet

indítványt. Ha a köztársasági elnök a parlament által elfogadott törvényt alkotmányelle-

nesnek tartja, akkor aláírás helyett megküldi azt az Alkotmánybíróságnak. Ezt az eljárást

nevezzük alkotmányossági vétónak. Ilyen esetben az Alkotmánybíróság soron kívül dönt a

törvény alkotmányosságáról.

A törvény lehetővé teszi nemzetközi szerződések rendelkezéseinek a szerződés megerő-

sítése előtt történő alkotmányossági vizsgálatát is. Ennek indítványozására az Országgyű-

lés, a köztársasági elnök és a Kormány jogosult.

31

b) A jogszabályok utólagos alkotmányossági vizsgálatát (utólagos normakontroll) a

Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede vagy az alapvető jogok biztosa kezde-

ményezheti. Ha a vizsgálat eredményeképp az Alkotmánybíróság a támadott szabály al-

kotmányellenességét állapítja meg, megsemmisíti azt. Ilyen esetben – főszabály szerint

– a megsemmisített norma az alkotmánybírósági határozat közzétételével veszti hatályát,

de ez a már létrejött jogviszonyokat általában nem érinti. Az Alkotmánybíróság kivéte-

lesen elrendelheti a vizsgált szabály visszamenőleges, vagy későbbi időpontban történő

megsemmisítését is.

Nemzetközi szerződések megkötésével, az ott vállalt kötelezettségek a hazai jogrendszer

részét képezi. Az Alkotmánybíróság megvizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe

való ütközését, amennyiben ezt megállapítja, a jogszabályt vagy megsemmisíti (alacsonyabb

szintű jogszabály), vagy felhívja a jogszabály megalkotóját, hogy módosítsa, igazítsa a jogi

normát az elfogadott nemzetközi szerződéshez.

Alkotmányjogi panasszal – hatvannapos határidőn belül – az élhet, akinek Alkotmány-

ban biztosított joga alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával sérült, és más jogorvoslati

lehetőséggel már nem tud élni. Hatáskörökben az Alkotmánybíróság eljárásának két követ-

kezménye lehet. Az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítése és a konkrét ügyben való

alkalmazhatóságának kizárása.

Az Alkotmánybíróságnak a fentieken túl még számos feladata van, de érdemes megemlí-

teni, hogy kizárólag a testület jogosult az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésére, ma-

gyarázatára, amely mindenkire nézve kötelező, illetve a Köztársasági Elnökkel kapcsolatos

felelősségre vonási eljárás lefolytatása e testületet illeti meg.

Az Alkotmánybíróság azon határozatai, melyek jogszabály megsemmisítését mondják ki,

vagy Alaptörvényt értelmeznek, a Magyar Közlönyben jelennek meg, egyéb döntései az Al-

kotmánybírósági Határozatok című hivatalos lapból ismerhetők meg.

Az Alkotmánybíróság székhelye Budapesten található.

Az internet segítségével kutassa fel, hogy 2012-től milyen változások lépnek életbe az

Alkotmánybíróság munkáját, szervezetét illetően!

32

7. A bíróságok

Az állam egyik elsőrendű feladata, hogy a törvényes jogrendet fenntartsa, biztosítsa pol-

gárai számára, hogy jogaikat megfelelően gyakorolhassák, érdekeiket törvényes úton érvé-

nyesítsék. Az állampolgárok joga, hogy akár bírósági úton is orvosolják a sérelmeiket.

A történelem során szinte mindig léteztek bíróságok, melyek feladata az igazságszolgálta-

tás volt. Napjainkra a modern államokban egyre bővül a bíróságok feladatrendszere.

A bíróságok a jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesü-

lését, és ennek során a jogrendszer normáit alkalmazzák. A bíróságok vitatott vagy megsér-

tett jog esetén eljárásaik során ítélkeznek, ezen túl az önkormányzatiságon alapuló jogalko-

tás felülvizsgálatával kapcsolatos teendőket is ellátják.

Az igazságszolgáltatás működése során olyan általános érvényű értékek jutnak érvényre,

melyek áthatják a szervezet működését, az eljárások minden szakaszában érvényesülnek.

Ezeket alapelveknek nevezzük.

A bírósághoz fordulás joga mindenkit megillető, alapvető

alkotmányos jog. Szintén ilyen jelentőséggel bír az általános

jogegyenlőség elve, ami azt takarja, hogy a bíróságok előtt min-

denki egyenlő független nemtől, faji esetleg felekezethez való

tartozástól. A bíróságok tevékenységüket a nyilvánosság jelen-

léte mellett végzik, de néhány esetben – a sérelmet elszenvedő

személy kímélete érdekében – a nyilvánosságot ki is zárhatják.

Ennek ellenére indokolt ítéleteiket már a nyilvánosság előtt

hirdetik ki. Lényeges alapelv, hogy a bíróság határozatai ellen —

ha törvény kivételt nem tesz — jogorvoslatnak van helye.

A Magyarországon az igazságszolgáltató tevékenység kizárólag a bíróságokat illeti meg.

Ennek során csak és kizárólag a törvénynek, jogszabályoknak vannak alárendelve és dönté-

süket a jogszabályok alapján, legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint hozzák.

Az igazságszolgáltatás független működésének, az államhatalmi ágak elválasztása elvének

alapvető garanciáját jelenti a bírák függetlenségének rögzítése. A bíró függetlenség azt je-

lenti, hogy a bírót döntései során semmilyen befolyás nem érheti. Ezt a politikai független-

ség és személyi mentelmi jog biztosítja. A hivatásos bírákat – sarkalatos törvényben megha-

tározottak szerint – a köztársasági elnök nevezi ki. Bíróvá az nevezhető ki, aki a harmincadik

életévét betöltötte. A törvény meghatározhat olyan ügyeket is, amelyek intézését bírósági

titkárra bízza. A titkár megfelelő végzettséggel rendelkező, de még bírói kinevezéssel nem

rendelkező bírósági dolgozó.

33

A bíróságokon nem csak egyes bírók ítélkeznek. Annak érdekében, hogy a bíráskodás so-

rán a népképviseleti elv is érvényesüljön, a bírósági tárgyalások egy részén ülnökök működ-

nek közre. Ők időlegesen vesznek részt az ítélkezésben, a hivatásos bírókkal azonos jogok

illetik meg őket, de önálló döntést nem hozhatnak.

Kiemelt jelentőségű ügyekben több hivatásos bíró tanácsban ítélkezik.

Természetes dolog, hogy nem minden esetben értenek egyet a vitás felek a bíróság dönté-

seivel, de az is előfordulhat, hogy a bíróság döntése jogilag nem helyes. Törvényben megha-

tározott esetekben jogorvoslattal lehet élni a döntések ellen, melyet fellebbezésnek hívunk.

A döntések elbírálása a bírósági szervezetrendszerhez igazodik, melyek az alábbiak sze-

rint épül fel:

- a Kúria,

- az ítélőtábla,

- a törvényszék,

- a járásbíróság és

- a közigazgatási és munkaügyi bíróság.

A bíróságok szervezeti átalakítása folytán első fokon a járásbíróságok, közigazgatási és

munkaügyi bíróságok járnak el, azonban elfordulhat, hogy kiemelt jelentőségű esetekben,

például emberölés vagy halálos közlekedési baleset okozása bűncselekménye esetén, a tör-

vényszéken indul az eljárás. A közigazgatási és munkaügyi bíróság első fokon jár el a köz-

igazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti, illetve a munkaviszonyból és a mun-

kaviszony jellegű jogviszonyból származó ügyekben. Törvény által meghatározott ügyekben

első fokon a külön törvényben meghatározott törvényszékeken és illetékességi területtel,

katonai bűncselekmények ügyében katonai tanácsok járnak el.

34

Fellebbezés folytán az ügyek a területi szervekhez ke-

rülnek felülvizsgálatra. A törvényszékek döntése ellen az

ún. Ítélőtáblákhoz lehet fellebbezni.

A bírósági szervezetrendszer csúcsszerve a Kúria. El-

nökét az Országgyűlés választja 9 évre. A Kúria a bírósági

helyes joggyakorlat kialakítása érdekében jogegységi ha-

tározatokat hoz, tudományos elemzést folytat jogerősen

befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat

és elvi döntéseket tesz közzé.

A bíróságok központi igazgatása tekintetében a korábbi

Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyébe az Orszá-

gos Bírói Hivatal lép. Az OBH elnöke a bírói függetlenség

alkotmányos elvének megtartásával ellátja a bíróságok

igazgatásának központi feladatait, valamint a költségveté-

si törvény bíróságokról szóló fejezete tekintetében a fejezet irányító hatásköreit, és felügye-

letet gyakorol az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökeinek igazgatási tevékenysége felett.

Az OBH elnökét az Országgyűlés a bírák közül 9 évre választja meg a képviselők kétharma-

dának szavazatával.

8. Az ügyészség

Az ügyészi tevékenység elsődleges irányát a törvények érvényre juttatásában, a jogszabá-

lyok érvényesülésének biztosításában határozhatjuk meg. Az Alaptörvény szerint a legfőbb

ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét

érvényesíti. Az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam

büntető igényét a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint;

irányítja, felügyeli, illetve elvégzi a vádat előkészítő nyomozási eljárást, képviseli a közvádat

a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

Az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy min-

denki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén - törvényben meghatározott

esetekben és módon - fellép a törvényesség érdekében. Ha törvény másként nem rendelkezik,

fellépésre akkor köteles, ha a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alaptörvényben,

valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben megha-

tározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértés-

ből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.

Az ügyészi tevékenységgel összefüggésben az ügyész jogait és kötelességeit csak törvény

állapíthatja meg. A legfőbb ügyész sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható valamely

meghatározott tartalmú egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására.

A Kúria épülete

35

Az ügyészség független, csak a törvényeknek alárendelt önálló alkotmányos szervezet. Az

ügyészség az Alaptörvényben és a törvényekben meghatározott feladatait alá – fölé rendelt-

ségen alapuló szervezeti rendben végzi, mely élén a Legfőbb Ügyész áll, akit a Köztársasági

Elnök javaslatára Országgyűlés választ 9 évre. A szervezet munkájáról évente köteles beszá-

molni az Országgyűlésnek, a parlamenti képviselők kérdést intézhetnek hozzá.

A szervezeti tagozódás a korábban megismert bírósági szintekhez igazodik. A Legfőbb

Ügyészség alatt Fellebbviteli Ügyészség, majd a megyei, fővárosi főügyészségek, végül legal-

só szinten a járási ügyészségek működnek. A korábbi katonai ügyészségek beintegrálódnak

az ügyészi szervezetbe és a katonai ügyészek az általános feladatokban is részt fognak venni.

Az ügyészek esetében is érvényesülnek a korábban megismert összeférhetetlenségi sza-

bályok, valamint megilleti őket a mentelmi jog.

Az ügyészég gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, és minden alkotmányos

rendet sértő, vagy veszélyeztető cselekmény üldözéséről.

a) Ebben a körben az ügyészi tevékenység egyik fő területe a nyomozás és a nyomozá-

sok feletti törvényességi felügyelet. A szervezet feladata, hogy folyamatosan figyelemmel

kísérje a nyomozó szervek munkáját, betekintsen a nyomozások irataiba, szükség esetén

utasításokkal lássa el őket, amelyeket a nyomozóhatóságok kötelesek végrehajtani. A nyo-

mozószervek munkájával kapcsolatos panaszok elbírálása szintén az ügyészségek feladata.

Különleges esetekben a nyomozás joga kizárólag az ügyészt illeti meg. Ilyen eset lehet a bíró,

vagy rendőr által elkövetett bűncselekmény.

b) Közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről, vagy az eljárás más, a büntetőeljárási tör-

vényben meghatározott módon történő befejezéséről. Az ügyészi vádnak törvényesen be-

szerzett bizonyítékokon kell alapulnia. Gondoskodnia kell arról, hogy az ügy eldöntéséhez

szükséges minden tény, bizonyíték és jogi okfejtés a bíróság elé kerüljön.

A vád képviseletét az ügyész látja el, azonban azt - törvényben meghatározott esetben -al-

ügyész és ügyészségi fogalmazó is elláthatja.

c) Az ügyész a törvényben foglalt felügyeleti tevékenysége során bármely időpontban és

helyen ellenőrizheti a törvényekben meghatározott joghátrányok és jogkorlátozások vég-

rehajtásának, a fogva tartottakkal való bánásmódnak a törvényességét, a végrehajtás alatt

állók jogvédelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését.

d) A bevezetőben már esett arról szó, hogy az ügyészség a törvények érvényre juttatásá-

ban működik közre. Ennek a tevékenységnek a része az ellenőrzés, mely során az ügyészség

ellen őrzi a közigazgatási hatósági eljárások, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó

36

szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtható dönté-

sek, valamint hatósági intézkedések törvényességét. Az ellenőrzés kiterjed az önkormány-

zati igazgatás, valamint egyes alapítványok és pártok működésének törvényességére.

Amennyiben az ügyész észleli, hogy egy közigazgatási szervnél törvénysértő joggyakorlat

alakult ki, figyelmezteti a szervet a helyes joggyakorlatra ún. fellépés formájában. Ha az ügyész

jogszabályba ütköző működést észlel, például a szabálysértési vagy építésügyi hatóság helytelen

döntést hozott ún. felhívással élhet, melyben felhívja az érintetteket döntéseik kijavítására.

Az ügyészségeke ezen felül még törvényességi felügyeletet gyakorolnak a szabálysértési

hatóságok döntései felett és közreműködnek egyes jogi személyek működésével kapcsolatos

eljárásban, valamint egyes magánjogi perekben.

9. Az alapvető jogok biztosa

Az alapvető jogok biztosa alapjogvé-

delmi tevékenységet lát el, eljárását bárki

kezdeményezheti. A biztos kizárólag az

Országgyűlésnek tartozik felelősséggel,

eljárása során nem utasítható, független,

intézkedéseit kizárólag az Alkotmány és a

törvények alapján hozza meg. Az alapvető

jogok biztosa az alapvető jogokkal kapcso-

latban tudomására jutott visszásságokat

kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk

érdekében általános vagy egyedi intézke-

déseket kezdeményez. Feladata elsősorban

a polgároktól érkező panaszok, beadványok

elbírálása, de hivatalból is indíthat vizs-

gálatot, amennyiben az általa védett jogok

területén jogsértést gyanít. Véleményezi az

általa védett jogokkal kapcsolatos jogsza-

bály-tervezeteket, javaslatot tehet a jogsza-

bályok módosítására.

Az alapvető jogokkal összefüggő sérelem

vagy ennek közvetlen veszélye esetén ha-

táridő és formai megkötés nélkül - akár írásban, akár szóban - terjeszthető elő panasz a ki-

sebbségi biztoshoz. Időbeli korlát, hogy amennyiben az ügyben jogerős határozat született, a

kisebbségi biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni.

A jogvédelem elősegítése érdekében minden beadvány illetékmentes, továbbá, ha a bead-

ványt benyújtó személy kéri, kilétét a kisebbségi biztos nem fedheti fel.

Az ombudsmani funkció első megjele-

nése 1713-ra tehető, amikor is XII. Károly

svéd király létrehozta az igazságügyi kan-

cellár intézményét elsősorban azért, hogy

a hivatalok, a közigazgatás elleni alattva-

lói panaszokat kivizsgálja. Ez volt az első

előzménye az 1809-es alkotmány alapján

megválasztott svéd ombudsmannak, az

állampolgári jogok parlamenti biztosának.

A svéd minta nyomán Észak-Európa

országaiban már a XIX. század elejétől

meghonosodtak a parlamenti biztosok,

mint az alkotmányos alapjogok védelmé-

ben fontos szerepet játszó intézmények. A

skandináv országokon kívül Új-Zélandon

és az Egyesült Királyságban, majd az 1980-

as évek közepétől működött lengyel om-

budsman mintájára a kelet-közép-európai

átalakulás során bevezették az intézményt

többek között Magyarországon is.

37

A biztos az eljárásával, illetve az eljárás elmulasztásával kapcsolatban hatóságoktól ada-

tokat, felvilágosítást kérhet, betekinthet a keletkezett iratokba, azok megküldését vagy - ha

ez nem lehetséges - azokról másolat készítését kérheti. A kisebbségi biztosnak ez a joga

azonban a fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rendőrség, az NAV nyomozó

hatósága, valamint az ügyészségi nyomozóhivatal vonatkozásában korlátozott.

Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők két-

harmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekeinek,

valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvető jogok

biztosa és helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenysé-

get. Az alapvető jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.

Tekintse meg az Alaptörvény „Szabadság és felelősség”- re vonatkozó cikkelyeiben,

hogy mely jogok tekintendők hazánkban alapjognak! Érveljen az alapjog kifejezés alkal-

mazásának helyes volta mellett!

38

39

II. fejezet

Tereptan

40

41

Bevezető

A rendvédelmi szervek feladatai során adódó felderítő, különösen a katasztrófavédelmi

tevékenységben mentő,- mentesítő-, és kárfelszámoló, helyreállító tevékenységeket leg-

többször a terepen kell végezni. Ezért nélkülözhetetlen a terep azon sajátosságainak is-

merete, amelyek a tevékenységek eredményes végrehajtását befolyásolják. Nem mindegy,

hogy milyen módon változtatjuk tudatosan a helyünket, és nagyobbrészt ismeretlen helyen

a feladat végrehajtásához mennyire felkészülten érkezünk.

Ahhoz, hogy ezeket a mozgásokat tervezetten végre lehessen hajtani, olyan tervet kell

készíteni, mely szerint optimálisan, a legrövidebb távolságon kis erőfeszítéssel, a leghaté-

konyabban lehessen mozogni. Sokat segítenek a mozgásban a terepismeretek, a különböző

eszközök (térkép, vázlat, tájoló, távcső, stb.) és saját tájékozódó képességünk fejlettsége.

Napjainkban, a GPS használata, a műholdas kommunikáció, az internet működése tel-

jesen hétköznapi dolog. Belegondoltunk-e viszont abba, hogy légköri jelenségek, meteo-

rológiai viszonyok vagy a világűrben tőlünk függetlenül lezajló események pillantok alatt

lebéníthatják a rendszerek működését. Talán nem véletlen, hogy a világ összes országában

a katonai kiképzés alapja, a különleges beavatkozó egységek, a haditengerészet és a légierő

esetében pedig elengedhetetlen az egyszerű térképészeti eszközök készség szintű haszná-

lata, a természeti jelek alapján történő tájékozódás.

A tereptan a föld felszínén – a terepen – főként a tájékozódást, a mozgást gátló

akadályokat, a terep felszínének sajátosságait, azok célszerű felhasználásának módjait, va-

lamint a terep ábrázolásának számunkra szükséges alapfogalmait tárgyalja.

Kezdeményezzenek beszélgetést és mondjanak példát az egyes rendvédelmi szervek ál-

tal, a terepen végezhető szakmai tevékenységről. ( pl.: Rendőrség – bűnügyi szolgálati ág,

Katasztrófavédelem – kitelepítés lehetséges irányai )

42

1. A terep

Terepnek nevezzük a Föld felszínét, a rajta lévő természetes képződményekkel és mester-

séges tereptárgyakkal együtt.

A terep alapvető elemeihez tartoznak:

- a domborzat;

- a települések, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és kulturális létesítmények;

- a közlekedési hálózat;

- a vizek;

- a növényzet;

- a talaj.

a) A terep osztályozása

A terepet gyors és egyértelmű jellemzése

érdekében terepfajtákra osztják fel. A felszín-

ből kiemelkedő tereptárgyakkal való fedettség

szerint megkülönböztetünk:

- nyílt terepet;

- részben fedett terepet;

- fedett terepet.

Nyílt terepen a növényzet, az építmények, a domborzat a kilátást, a terep áttekintését

nem akadályozza. Kedvező feltételeket teremt a megfigyelésre, kutatásra és mozgásra. Ezzel

szemben megnehezíti a menekülő elkövető rejtett megközelítését.

Részben fedett az a terep, amelynek 50 %-nál nem nagyobb részét foglalják el kiemelkedő

tereptárgyak.

Fedett terepen a magas növényzet és az építmények az áttekintést gátolják, a mozgást

akadályozzák. Fedett terepen az egész területnek csak mintegy 25 %-a tekinthető át. Ez ked-

vező feltételeket biztosít a rejtett megközelítésre, ugyanakkor megnehezíti a tájékozódást, a

megfigyelést, a személyek és tárgyak kutatását, valamint a mozgásirány tartását.

A felszín tagoltsága szerint is osztályozhat-

juk a terepet. Ezek alapján a terep lehet:

- sík;

- dombos;

- hegyes.

Ezeknek a terepfajtáknak a további, rész-

letes jellemzéséhez megjelölhető a tagolt-

ság foka, amely lehet tagolatlan, tagolt és

erősen tagolt.

43

- Sík terepnél a terep a látósík határán be-

lül sík, vagy enyhén hullámos. Az 1-2 fokos

meredekségű lejtők a jellemzőek, és hiányoz-

nak az élesen kifejezett domborzati formák.

A sík terep lehet nyílt, ha nincsenek rajta te-

reptárgyak, amelyek a kilátást, a figyelést kor-

látozzák, vagy részben fedett, illetve fedett, ha

erdő, bokros stb. borítja, vagy ha sok település

van rajta.

- A dombos terep abban különbözik a síktól, hogy olyan kiemelkedések és bemélyedések

vannak rajta, melyeknek lejtői és emelkedői a 2-3 fokot általában nem haladják meg. A leg-

gyakoribb domborzati formák a dombok, a teknők és ritkábban a horhosok. A dombok teteje

figyelőpontok elhelyezésére alkalmas, a terep tagoltsága következtében azonban igen sok be

nem látható terület (holttér) jellemzi. A dombos terepen lényegesen könnyebb kiválasztani

a védelemre alkalmas terepszakaszokat, mint a sík terepen.

- Hegyes terepen feltűnően jelentkező kiemelkedések és bemélyedések találhatók. Ural-

kodó domborzati formák: a hegyek, a gerincek, a völgyek, a szurdokok. A nagyfokú tagoltság

sok holtteret hoz létre, amely megnehezíti a figyelést, a tájékozódást, a tűzvezetést, ugyanak-

kor elősegíti a rejtett mozgást. A hegységekben történő tájékozódás igen nehéz. Tájékozódá-

si pont kijelölésére alkalmasak a külső formájukban feltűnő hegy- és gerinctetők, csúcsok.

Határozza meg lakóhelye, valamint a régió és a közelében fekvő tájegységek jellemző

terepfajtáit!

b) Terepelemek, a domborzat

A földfelszínt képező sokfajta egyenetlenséget fel lehet osztani domborzati idomokra.

Ezek a következők:

- hegy;

- hegyhát;

- katlan (gödör);

- völgy;

- nyereg.

A hegyhát néhány, egy irányba húzódó kiemelkedésből tevődik össze, vagy egyetlen kiemel-

kedés. A hát mentén lévő legmagasabb pontokat összekötő vonalat vízválasztónak nevezzük.

A völgy két oldalról lejtőkkel határolt, egyik végén nyitott, hosszú, lejtős bemélyedés. A

völgy alapján a legmélyebb pontokat összekötő vonalat vízgyűjtőnek nevezünk. A vízgyűj-

tőben, különösen hegyvidéken, rendszerint patak vagy folyó található. Azokat a rövidebb

völgyeket, amelyek a hegyoldalon keletkeztek teknőknek, ha élesen körülhatárolt vonalaik

vannak metsződéseknek, vízmosásoknak vagy horhosoknak nevezzük.

44

A nyereg a hátnak olyan bemélyedő része,

amely két szomszédos kiemelkedés között he-

lyezkedik el. A nyereg majdnem mindig kezde-

te két völgynek (teknőnek), melyek ellentétes

irányokba indulnak el. Hegyvidéken a hegy-

háton átvezető útvonalak rendszerint a nyer-

geken keresztül vezetnek. Az ilyen nyergeket

hágóknak nevezünk.

Domborzati formák és idomok:

- vízválasztó idomokhoz tartoznak a kúp, a hegyhát, a pihenő, a nyereg;

- vízgyűjtő idomok a völgy, a katlan (teknő), a metsződés, a vízmosás.

A hegy olyan kiemelkedés, amely rendszerint kúp, vagy csúcsformában végződik és min-

den oldalról lejtő határolja. A hegy felső része a tető. A hegy alsó része (alapja) a láb, a tető és

a láb közötti rész az oldal.

A katlan a terep erősen szembetűnő bemélyedése, melynek tál alakja van. Azt a helyet,

ahol a bemélyedés kezdődik, a katlan peremének, legmélyebb részét fenéknek nevezzük. A

kis katlan azonos a gödör fogalmával.

A vízgyűjtő idomok a rejtési álcázási feltételek mellett lehetővé teszik a manőverezést,

a rejtett mozgást, a műszaki létesítmények és tüzelőállások kiépítését. A részletidomok ál-

talában akadály jellegűek, azonban a rejtett megközelítésre, rejtésre is módot adhatnak. Az

alegységek tevékenységére, különösen a gép- és harcjárművek terepen történő mozgására

igen nagy befolyást gyakorol a lejtők jellege, formája és meredeksége.

A lejtő formája szerint lehet egyenes, domború, homorú, vagy változó (összetett lejtő).

45

2. Világtájak meghatározása

Tájékozódni a terepen annyit

jelent, mint meghatározni a világ-

tájakat (fő- és mellékvilágtájak),

megállapítani saját álláspontun-

kat a környező tereptárgyakhoz

és domborzathoz viszonyítva, és

kijelölni a kívánt mozgási irányt,

és azt menetben is megtartani.

A világtájak jelentik az alap-

irányt, főirányt, így könnyen

áttérhetünk a térképpel történő

tájékozódásra. Főirány az észa-

ki irány.

2.1. A világtájakat leggyakrabban tájolóval határozzuk meg

(vagy iránytűvel). A tájoló mágnestűje É-D-i helyzetet vesz fel,

a földrajzi É-tól való eltérése Magyarországon jelentéktelen.

Valamely ponton az É-i irány és egy megirányzott tereptárgy

iránya közötti vízszintes szöget „azimut” - nak nevezzük.

A tájolóval történő világtájalt megállapításánál a mágne-

ses északi irányt, kapjuk. Ugyanis a tájolóban elhelyezett

mágnestű nem a földrajzi sarok felé

mutat, hanem a föld mágneses sarka

felé. Az északi sarok közelében levő

mágneses sarok (Boothia-félszigeten)

felé mutató irányt mágneses északi

iránynak nevezzük.

A kínai krónikák Huang-ti (Kuvang-ti) császárt

az iránytű feltalálójaként említik, Kr.e. 2698-ban,

vagyis majdnem 4700 évvel ezelőtt! Körülbelül

1500 évvel későbbi dátumról maradt meg ne-

künk a kínai iránytű leírása: neve csi-nan-cse volt

(röviditve csi-nan). Egy kis két kerekű kocsiról

van szó, amelyiknek balján egy faemberke állt

kinyújtott karjával. Akármelyik irányba fordult a

kocsi, ez a kis bábu mindig dél felé mutatott. Ez

volt a mai iránytű első ismert elődje, amit az akko-

ri hadvezérek sikeresen használtak közép-ázsiai

hadjárataik során .

Mi a különbség iránytű és tájoló között?

Az iránytű - rendszerint kör alakú szelencében elhelyezett mágnestű, amelynek segítsé-

gével, valamint, a szelence aljára rajzolt világtájirányokkal a fő és esetleg a mellék világtájak

hozzávetőleges pontosságú irányait határozhatjuk meg. Az iránytűt a természetjárók általá-

ban már nem használják.

A tájoló - beosztással ellátott szelencében elhelyezett mágnestű, amelynek a segítségével

a fő világtájakat meghatározhatjuk és vízszintes szögeket mérhetünk. A szelence beosztása

lehet fok, vonás vagy kompaszvonás.

46

2.2. A Nap állása alapján történő égtáj meghatározás azon a tényen alapul, hogy Ma-

gyarország közepes földrajzi szélessége (45 - 50°) alatt általában a nap 6-kor keleten, 12

órakor délen, 18 órakor nyugaton van. Így a nap állásából hozzávetőlegesen megállapít-

hatjuk a világtájakat.

Délben az árnyékok pontosan É felé mutatnak. Így a nap delelésekor forduljunk

úgy, hogy pontosan az árnyékunk meghosszabbítása irányába nézzünk . Ekkor előt-

tünk lesz az É irány.

Ez a módszer a földön nem mindenhol alkalmazható; pl. az egyenlítő környékén hiába

keresi a tájékozódni kívánó turista a déli nap árnyékának irányát, mert a nap

csaknem pontosan felülről süt. Figyelembe kell venni az évszakokat is, mert az előbb is-

mertetett időrendi sorrend csak március 21.-re (tavaszi napéjegyenlőség) és szeptember

23.-ra (őszi napéjegyenlőség) érvényes.

2.3. A világtájak meghatározásához elegendő egy hagyományos analóg számlapos óra is.

Tartsuk az órát vízszintesen és fordítsuk az óra kismutatóját a nappal ellentétes irányába úgy,

hogy a kismutató fedje saját árnyékát. A kismutató és a 12-es számjegy közötti szöget

megfelezve, a szögfelezés iránya adja az észak – déli irányt.

Végezzenek az iskola udvarán terepgyakorlatot és analóg óra alkalmazásával állapít-

sák meg az égtájakat! Az eredményeket ellenőrizzék tájolóval!

2.4. Az éjszaki égbolt is segítséget nyújt a tájékozódáshoz. Keressük meg az égbolton a

Sarkcsillagot, amely egyébként a Kis Göncöl csillagkép legfényesebb csillaga. Mivel ez

majdnem tökéletesen az Északi Sark fölött, azaz a Föld forgás-

tengelyével egy vonalban található, így mindig az északi irányt

mutatja, de ne feledjük, hogy kizárólag a Föld északi féltekéjé-

ről látszik. A Sarkcsillagot a legkönnyebb úgy lehet megtalál-

ni, hogy az igen jellegzetes Nagy Göncöl hátsó két csillagát egy

képzeletbeli vonallal meghosszabbítjuk, és a két csillagközti tá-

volságot 5-ször rámérjük. Az így kimért hely közelében látható

fényes csillag a Sarkcsillag.

A Hold is némi segítséget tud nyújtani a világtájak meghatározásában. Az első holdne-

gyed időszakában a Hold este 18 órakor van délen, éjfélkor nyugaton. Telihold idején este 18

órakor keleten, éjfélkor délen és reggel 6 órakor nyugaton található. Az utolsó holdnegyed

időszakában a Hold éjfélkor keleten, reggel 6 órakor délen található.

47

2.5. Amikor a világtájak sem tájolóval, sem más eszközzel, avagy égitestek alapján nem

határozhatók meg, a természeti jelenségeket, a természet jeleit célszerű felhasználni. A ta-

pasztalat jó segítséget nyújt az égtáj meghatározás során, azonban a megállapított világtája-

kat az első adandó alkalommal ellenőrizni és pontosítani kell.

- Az egyedül álló fa lombja a déli oldalon dúsabb, az északi oldalon ritkább.

- Az erdőben a fák kérge az északi oldalon durvább, vastagabb, míg a déli oldalon fino-

mabb, vékonyabb.

- A kivágott fák tönkjein az évgyűrűk északi irányban sűrűbbek, a déli oldalon ritkábbak.

- A fák kérge és a nagyobb kövek, a sziklák északi oldala gyakran mohával borított.

- Télen a hó a délre néző hegyoldalakon előbb olvad el.

- A hangyabolyok déli oldala enyhébb lejtésű.

- Régi templomok rendszerint kelet-nyugati irányban állnak.

- Szőlőskertek rendszerint a dombok déli lejtőjén fekszenek.

- Meleg időjárás alkalmával a fenyőfák déli oldalán több gyanta választódik ki.

- A gyümölcsök érettebbek, pirosabbak a déli irányba néző oldalukon.

- Az uralkodó széliránynak megfelelően a fák többsége ÉNY-DK-i irányba dől.

Végezzen gyűjtőmunkát és digitális fényképező, vagy mobiltelefon használatával la-

kókörnyezetében a fenti példákat alátámasztó képeket készítsen, majd mutassa be órai

munka keretében!

Éjszaka a mesterséges fényforrások, megvilágított objektumok tájékozódási pontként

szolgálhatnak. A TV- vagy rádióadó-tornyok gyakran eleve a környék legmagasabb pontjára

épültek, és nagy területről nyílik rájuk rálátás, este a légi forgalom miatt kivilágítják őket,

így ezeket a legkönnyebb észrevenni. Megfelelő helyről falvak, városok fényeit is láthatjuk,

egyes utcák, utak vonala kivilágításuk miatt néha még jobban kirajzolódik, mint nappal

48

3. A térkép

A térkép a föld felszínének és a rajta levő elemeknek kisebbített képét ábrázolja, illetve

föld felszínének vagy a felszín egy részének meghatározott méretarányban készített felül-

nézeti rajza, síkban ábrázolva.

A kisebbítés mértékét a méretarány fejezi ki. Méretaránynak nevezzük a terepen mért és

a térképen ábrázolt távolság viszonyát, a kisebbítés mértékét kifejező arányt.

Számszerű kifejezésére szolgál egy arányszám, melynek számlálója az egységnyi jelzés,

nevezője pedig azt fejezi ki, hogy mekkora a kisebbítés mértéke.

A felhasználó szempontjából a térkép legfontosabb adata a méretarány, vagy régiesen a lépték.

A méretarány egy arányszám, mely megadja a térkép kicsinyítési mértékét az eredeti terephez

viszonyítva, pontosabban fogalmazva, a térképi és a terepi hosszak egymáshoz való viszonyát.

M = térképi hossz : terepi hossz

Vegyünk egy példát: a turistatérképünk méretará-

nya 1:40.000, a térképen mért 1mm tehát a valóságban

40.000 mm-t, azaz 40 m-t jelent.

Amikor a térkép alapján távolságokat határozunk

meg, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a térké-

pen mért hossz a két pont valódi, térbeli távolságának

az alapfelületen jelentkező vetülete, ami mindig rövi-

debb, mint a terepen valóban megteendő táv. Az eltérés

mértéke elsősorban a domborzati viszonyoktól függ. Sík vidéken elhanyagolható, de pl. egy,

a Mecsekhez hasonló, hegyes vidéken a 10-15 %-ot is elérheti, a térképről lemért távolságot

tehát ilyen arányban növelni kell.

A térkép ezek alapján lehet:

- nagy méretarányú, ami a valóságban nagyon

részletes megjelenítésre utal. Például 1 : 10 000

- középes méretarányú, kevésbé részletes

például 1 : 100 000

- kis méretarányú, kis részletességű térkép,

amelyeken a terep részletes jellemzői nem is-

merhetők fel. Például 1 : 1 000 000

Egyszerű következtetni, hogy minél ki-

sebb az arányszám, - így is hívják a méret-

arányt - jobb oldalán olvasható érték, a való-

di távolság, annál részletesebb lesz a térkép

és nagyobbnak tekintjük a méretarányt.

49

A nagy méretarányú térképek felső határát kb. az 1:10 000-es méretarány képezi. Ezeket

elsősorban szakemberek használják munkájukban, mint a földmérő a földtulajdon megha-

tározása, útépítés során.

Közepes méretarányú térképnek tekinthetjük azt, amelyiknek méretaránya az 1:10 000

és 1:200 000 között van. Ezek közül a legismertebbek a turistatérképek. Az 1:200 000 mé-

retarány egyben a kis méretarányú térképek alsó határa is, ide sorolhatók a tantermekben

használt világtérképek.

a) A térképeket tartalmuk szerint katonai és polgári térképek szerint csoportosíthatjuk.

A katonai térképek lehetnek:

- nagy méretarányúak (1 :25 000>)

- közepes méretarányúak

(1 :25 000-1 :250 000) és

- kis méretarányúak (1 :250 000<)

A polgári térképek lehetnek:

- nagy méretarányúak (1 :10 000>)

- közepes méretarányúak

(1 :10 000-1 :100 000) és

- kis méretarányúak (1 :100 000<)

b) Tematika szerinti csoportosításban beszélhetünk:

- általános térképekről, melyre a felmérő által látottak kerülnek rá, a földfelszín legál-

talánosabb elemeinek áttekintő ábrázolását adják, azok kapcsolatát, formáját, térbeli elhe-

lyezkedését stb. tükrözik.

- földrajzi térképekről (1 :500 000<),

- topográfiai térképekről (1 :500 000>)

- autós térképek

- turistatérképek

- atlaszok

A térképi tematika alapján pl. népesség, gazda-

ság, települések, jövedelmi viszonyok, geomorfo-

lógia, talaj stb. kerül rögzítésre a térképen.

50

4. Térképi egyezményes jelek és jelzések

A tereptárgyak térképi ábrázolására meghatározott jelképek, az egyezményes jelek szol-

gának. Az egyezményes jeleket, azok magyarázatát, a domborzatábrázolás módját, az írás-

fajtákat és a rövidítéseket a jelkulcs tartalmazza.

A térképen látható rajzolatokat két részre szokás bontani. A terepen látható természetes

és mesterséges tárgyak, a tereptárgyak térképi megjelenését síkrajznak nevezzük, magának

a terepnek a domborzati, magassági viszonyait ábrázoló vonalak összessége pedig a dom-

borzatrajz.

a) A síkrajz alapszíne a fekete. Vékony vonalakkal vannak megrajzolva a házak, az utak,

vasutak, az elektromos- és távközlési vezetékek, kerítések, támfalak, gátak, töltések, rézsűk,

stb. a térképi méretaránynak megfelelő nagyságban.

Sok olyan tereptárgyat is ábrázolni kell a térképen, melyek a méretaránynak megfelelő

nagyságban kirajzolhatatlanul kicsik lennének. Ezek ábrázolása az egyezményes jelkulcs-

ban rögzített jelekkel történik. Ilyenek pl. a kisebb házak, a felmérési alappontok, emlék-

művek, útszéli keresztek, jellemző fák, fasorok stb. Minél kisebb a méretarány, annál több a

csak jelkulcsi jellel ábrázolható tereptárgy.

Fontos csoportja a jelkulcsi jeleknek a kitöltő jelek, melyek azt mutatják meg, hogy az a

körülhatárolt terület, melyben raszterszerűen elhelyezve láthatók milyen mezőgazdasági

művelés alatt áll (füves terület, szőlő, gyümölcsös stb., ahol semmilyen kitöltő jelet sem ta-

lálunk, az szántóföld). A kitöltő jel szín-felülnyomással is párosulhat, pl. a fiatal erdő, a bok-

ros terület, halványzöld (un. raszter zöld), a szálerdő sötétebb (teljes) zöld felülnyomást kap.

Ugyancsak színezés hívja fel figyelmünket a környezetből kiálló magas épületre és a műutak

minőségére (raszter, ill. teljes narancsvörös).

Külön meg kell említeni a vízrajzot. Minden vízfelület és vízzel kapcsolatos tereptárgy

(pl. kút, forrás) a térképen kék színnel jelenik meg.

A síkrajzot a feliratok (megírások) teszik teljessé. A térképen szereplő feliratok összes-

ségét névrajznak nevezzük. A térképen különböző típusú, nagyságú és színű számokkal

találkozunk. A szintvonalakra írt barna magassági számok az abszolút, tengerszint feletti

magasságot fejezik ki, a számjegyek alsó része a lejtő irányába mutat. A magassági pontoknál

kiírt fekete számok is a tengerszint feletti magasságot mutatják. A bevágásoknál lévő fekete

negatív (-), ill. a kiemelkedéseknél lévő fekete pozitív (+) előjelű számok a környező terüle-

tekhez viszonyított relatív magasságot jelzik.

A folyóvizeknél feltüntetett fekete törtszámok számlálójában a folyó szélességét, neve-

zőjében a mélységét fejezik ki. (pl.15 / 4). A nagyobb tavak, folyók, tengerek mélységét kék

számok fejezik ki. Az egyenlő mélységű pontokat összekötő görbe vonalakon lévő számok

alsó része a nagyobb mélység felé mutat.

A folyóknál a sodrásirányt fekete nyíllal jelölik. A nyílra írt fekete szám a vízfolyás se-

bességéről tájékoztat. A vízeséseknél feltüntetett fekete számok a vízzuhatag relatív ma-

gasságát adják meg.

51

Hidaknál jelölt törtszámok számlálójában a híd hosszát (esetleg kötőjellel mellette a híd

szélességét), nevezőjében a híd teherbírását jelölik. Alagutaknál lévő törtszám számlálója az

alagút hosszát, nevezője a szélességét fejezi ki.

Az erdők térképjele mellett feltüntetett törtszám számlálója a fák közepes magasságát,

nevezője a fatörzsek átlagos vastagságát mutatja (20 / 0,2 , vagyis lombos erdőben átlagosan

20 méter magasak a fák, míg törzsvastagságuk átlagértéke 20 centiméter /0,2 méter/).

52

Gyűjtsön be órai munka céljából különböző turista térképeket és figyelje meg a rajta

látható egyezményes jeleket, színeket, jelöléseket! Kutasson fel egységnyi területen minél

több Ön által ismert jelet, jelölést!

b) A domborzatrajz a terepfelület térbeliségének ábrázolását szolgálja. Hosszú fejlődés

eredményeként a mai térképek a terepfelületet szintvonalakkal jelenítik meg. A szintvo-

nal a terep felületének és egy, az alapfelülettel párhuzamos, és attól meghatározott távol-

ságra lévő felület metszésvonala, vagy másként fogalmazva: a terep azonos magasságú

pontjainak sorozója.

Érdemes megjegyezni, hogy a magasságmeghatározás alapfelülete a null-

szint felülete, a Geoid, egy olyan felület, mely a nyugvónak képzelt világten-

gerek szintjének magasságában, a szárazföldek alatt annak meghosszabbí-

tásában helyezkedik el. A Geoid feletti magasságot nevezzük a hétköznapi

gyakorlatban tengerszint feletti magasságnak, s ezzel, mint harmadik koor-

dinátával tesszük teljessé az Y,X koordinátákkal a síkon meghatározott te-

reppontjaink térbeli definícióját.

A szintvonalrajz fontos adata az egymást követő két szomszédos szint-

vonal közötti magasságkülönbség, az alapszintköz. Ennek értéke - a méretaránnyal

együtt - minden szintvonalas térkép margóján meg van adva (az M=1:40.000-es turista-

térkép ez 20 m).

Az áttekinthetőség érdekében minden negyedik vagy ötödik, de mindenképen kerek

számú magasságértékű szintvonalat vastagabb vonallal rajzolnak meg, ezek a főszintvo-

nalak. A kisebb, de jellemző domborzati formák kifejezésére szükség esetén használják az

alapszintköz félértékének megfelelő felező szintvonalat (hosszú szaggatott) és a magassági

érték nélküli kiegészítő szintvonalat (rövid szaggatott vonal).

Bizonyos sűrűséggel, ahol a térkép egyéb

rajzai mellett elfér, a szintvonalak magas-

ságértékét felírják a vonal megszakításába. A

magasságszám mindig úgy van megírva, hogy

a szám talpa a lejtő irányába, azaz lefelé áll,

tehát nem csak a magasságot, hanem a lejtés

irányát is mutatja.

A lejtésirányt a szintvonalra merőlegesen álló kis vonalkával, az eséstüskével is jelölik a

térképen, főleg kisméretű, önmagába záródó szintvonalaknál például kúpos hegycsúcs.

A szintvonalak, és minden egyéb, a természetes terepalakulatokat kifejező vonal (horhos,

metsződés, tereplépcső stb.) a térképen barna színű.

53

5. A térkép tájolása

A térkép észak- déli irányú kereteit földrajzi hosszúsági vonalak úgynevezett meridiánok

alkotják. Ezeket a hosszúsági vonalakat nagyobb méretarányú térképen gyakorlatilag egy-

más között párhuzamosan vehetjük. Ebben az esetben a térképet úgy tudjuk tájolni, ha azt

olyan helyzetbe hozzuk, hogy a keret egyik észak-déli vonala megegyezzen a terepen a föld-

rajzi meridián, a földrajzi északirányával. A földrajzi meridiánt, a földrajzi észak irányát a

tájoló segítségével meg tudjuk állapítani. A térkép felhasználásának egyik alapvető feltétele

az északi irány feltüntetése. Ma a térképek többségén nincs külön feltüntetett északi irány, a

térkép keretvonalai határozzák meg a világtájakat. Az oldalvonalak iránya az É-D irányt, az

alsó és felső keretvonal a Ny-K irányt jelenti. A térkép feje, felső széle irányában van tehát

az északi irány.

5.1. A tájolót a térképre kell helyezni, úgy

hogy annak észak-déli vonala egybe essen a ke-

ret nyugati vagy keleti oldalával.

Addig forgatjuk a térképet, amíg a mágnestű

északi vége nem ér el az elhajlásnak megfelelő

elosztásig.

Az alábbi ábrán az előbbi lépéseket látjuk.

Az első képen a térkép nincsen tájolva, míg a második kép a betájolt térképet mutatja. A

harmadik és negyedik kép + és – eltéréssel van tájolva.

Gyakorolja be a rendelkezésére álló térkép és tájoló segítségével a térkép tájolását!

A Bézard tájoló pontos méréseket követelő gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amely-

nek fedele irányréssel van ellátva, és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen.

A tájoló fő részei:

1. Mágnestű

A szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt

„Északi” vége állandóan a Föld északi irányába mutat.

2. A szelence

Rendszerint légmentesen zárt, átlát-

szó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért

irányok értékének leolvasását.

A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő be-

osztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgás-

iránya a különböző típusú tájolóknál más és más.

54

A „DK 6400” rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400

részre - vonásra! - van beosztva, a „0” kezdőpont Délen van, és Ke-

leti irányba haladva növekednek a számok.

Az „ÉK 6000” pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre

van beosztva, a „0” kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban

növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögértékegység, amely az 1

km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge.

Az „ÉK 360”-os tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja - 360 egyenlő

részre van felosztva. A „0” északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti.

Az „ÉK 400”-as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont „0”-ja észa-

kon van, és a számozás forgásiránya keleti .

100 vonás = 5,63º - nak felel meg (64-00 vonásrendszernél)

100 vonás = 6º - nak felel meg (64-00 vonásrendszernél)

1º = 17,78 V (64-00)

1º = 16,65 V (60-00)

A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás

bejelölve és számozva. A vonásrendszerű 64-00 vagy 60-00 típusú tájolóknál 00-50 vonáson-

ként van jelölve a beosztás és 02-00 vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet

jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tízesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.)

A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve

és 20 fokonként számozva.

55

A mágneses iránytűk hibái

Elmaradási hiba: a csapágy és a tengely súrlódása, valamint a folyadék fékező hatása

miatt az iránytű nem tér vissza alaphelyzetébe, elmarad.

Csillapodási idő növekedése: jobb kivitelezésű iránytűknél a csillapodásnak megha-

tározott ideje van. Ha ez növekszik, a műszert javítani kell.

Önlengés: használat közben az iránytű rezgő és lengő mozgást vehet fel. Járműveken

ezt a jelenséget a hajtómű okozta vibráció is előidézheti.

Az iránytű középponti hibája: felfüggesztési hiba, csapágykopás vagy leejtés követ-

keztében jelentkezik, s az iránytű kiegyensúlyozatlan lesz.

Deviáció: a fémtárgyak (vasúti sín, vasoszlop ....), vastartalmú anyagok, magasfe-

szültségű vezetékek, transzformátorházak, vasbetonépítmények stb. által okozott

mágnestű elhajlás.

5.2. A térkép tájolása laptájolóval

A forgódob beosztásának 0 pontját (N) az in-

dexvonalhoz állítjuk. A tájolót a térképre fektet-

jük úgy, hogy az alaplap irányzó éle a térkép egyik

É-D-i hálózati vonalán legyen, s az eleje Észak

felé mutasson. Ezután a térképet a rajta fekvő

tájolóval együtt addig forgatjuk, amíg a mágnes-

tű északi vége a helyére (a két sárga vonal közé)

nem kerül. A térkép É-i iránya így megegyezik a

valódi É-kal, tehát a tájolást elvégeztük.

Ma a laptájoló a turisták legkedveltebb mérőműszere. A forgatható dobban valamilyen sűrű

folyadék csillapítja az acéltű hegyén forgó mágneses iránytű lengését. A dob átlátszó fenéklap-

ján párhuzamos, piros vonalakat találunk. Az iránytű északi fele sárga (foszforeszkáló) festék-

kel meg van jelölve, ugyanilyen sárga vonalpár jelzi az iránytű É-i végének alaphelyzetét a dob

fenéklapján is. A dob külső peremén ÉK-i kezdésű, 360 fokos osztás található (É = 0 = 360°, K =

90°, D = 180°, Ny = 270°), a főégtájakat a kezdőbetűk jelzik (az égtájak angol, vagy német neve-

inek kezdőbetűi, azaz É=Nord, K=East, vagy Ost, D=Sud, Ny=West). A tájoló alaplapja szintén

átlátszó műanyagból készül. Pirossal megrajzolt középvonala az irányvonal, s egyben a forgódob

skálájának indexvonala, bal hosszanti oldala (irányzó él) peremén mm-es, vagy valamilyen lép-

ték szerinti beosztást találunk, ezenkívül, lehet rajta lupe és egy kis forgatható gomb (0-tól 9-ig

számokkal) a lépésszámlálás megkönnyítésére. A tájoló eleje az iránytű forgódobjától távolabbi,

fazettás, és általában szintén beosztással rendelkező, rövid oldala. A laptájoló könnyű, kézre álló,

könnyen és jól használható eszköz, de pontatlanabb a Bézard -féle műszernél.

56

5.3. Tájolás tereptárgyak segítségével

Ha olyan ponton állunk, amely a térképen is azonosítható (magaslat, útkereszteződés) és

a terepen más tereppontot is látunk, amely szintén azonosítható, akkor ebben az esetben a

térképet az első pontról a második pont segítségével tájoljuk.

Ez a művelet a következőképpen történik:

Helyezzünk a térképre vonalzót vagy ceruzát úgy, hogy az álláspontunk és az azonosított pont ösz-

szekötő vonalán legyen. A vonalzót, ceruzát ne mozdítsuk el a helyéről és forduljunk úgy a térképpel,

hogy a kiválasztott pont a vonalzó élének irányába essen. Természetesen az irányzáskor a vonalzót

azzal a végével tartjuk magunk elé, amely a térképen az álláspontunkat mutatja. Ebben a helyzetben

tájoltuk a térképet. Az összes tájoló nélküli tájolási módok közül talán ez a legpontosabb.

6. Az álláspont-meghatározás módszerei

Álláspontunkat térkép alapján legegyszerűbben a térképen ábrázolt olyan tereptárgyak

segítségével lehet meg állapítani, amelyek körülöttünk helyezkednek el.

A helymeghatározás alapvetően a térkép ko-

ordinációs-rendszerének segítségével törté-

nik. Ennek legelterjedtebb formája a szélessé-

gi és hosszúsági fokok szerinti koordinátaháló.

A szélességi fok az Egyenlítőtől való távolság

szögben kifejezett értéke. Az Egyenlítő a 0 szé-

lességi fok, ennek megfelelően megkülönböz-

tetünk északi és déli szélességet. A hosszúsági

fok a greenwichi délkörtől – az 1884-as wa-

shingtoni Nemzetközi Délkör-konferencián fogadták el, hogy a London dél-keleti perem-

városában álló, (Christopher Wren barokk építész által tervezett) obszervatórium közepén

áthaladó meridián legyen a kezdő délkör – való távolságot jelzi.

A hosszúsági és szélességi fokokban, percekben – pontosabb mérések esetén másodper-

cekben – megadott koordináták esetében az első helyen mindig a szélességi fok szerepel

(Budapest földrajzi koordinátái: é. sz. 47º 30´ és k. h. 19º 5´). A szélességi és hosszúsági szög-

értékeket, osztásvonalakat a térkép szelvénykeretében találjuk.

Amikor álláspontunk nem egyezik meg a térképen feltüntetett terepponttal, akkor a kö-

vetkező eljárások egyikét alkalmazhatjuk.

- szemmértékkel,

- terepvonal segítségével

- hátrametszéssel,

- oldalmetszéssel

- tájolóval, iránytűvel

57

a) Álláspontunkat szemmértékkel is meghatározhatjuk. Ennél a módszernél szemmér-

tékkel állapítjuk meg álláspontunkat a legközelebbi tereptárgyak alapján. Ehhez tájoljuk a

térképet, majd két-három közeli tereptárgyat jelöljünk meg rajta, amit a terepen is azono-

sítsunk. Ezután szemmértékkel állapítsuk meg álláspontunkat a terepen, majd becsléssel

ehhez a tereptárgyakhoz viszonyítva a térképen is jelöljük meg álláspontunkat. Álláspon-

tunk pontos megállapítása a tereptárgyak számától és attól függ, hogy milyen gyakorlattal

rendelkezünk a műveletben.

b) Ha bármilyen egyenes terepvonalon állunk (út, vasút, erdőszegélyek stb.), a térképet

az adott terepvonal segítségével tájolhatjuk, mégpedig teljes

pontossággal, mert a terepvonalakat a térképen a földrajzi É

irányhoz viszonyítva szerkesztették fel. Ehhez a térképet for-

dítsuk úgy, hogy pl. a térképen ábrázolt út iránya megegyezzen

a terepen levő út irányával. Ügyeljünk arra, hogy a terepen levő terep vonaltól jobbra vagy

balra eső tárgyak a térképen is a terep vonaltól jobbra vagy balra essenek.

c) A legjobb helymeghatározó módszert szak-

nyelven hátrametszésnek nevezik. Ha fel tudunk

ismerni két-három, térképen is jól azonosítható

tereptárgyat (hegycsúcsot, nyerget, menedékhá-

zat), megmérhetjük irányszögüket, vagyis azt, hogy

északhoz viszonyítva hozzánk képest mekkora szö-

get zárnak be. A térképen pedig az adott ponton át,

húzunk egy ilyen irányú egyenest. Ugyanezt megis-

mételve a többi tereptárggyal is, az így keletkező vonalak metszéspontjában állunk. A mérés

pontatlansága miatt a három egyenes gyakran nem egy pontban, hanem háromszöget formáz-

va találkozik. Ha túl nagy a háromszög, érdemes megismételni a mérést.

d) A másik módszer neve az oldalmetszés. Ha ismert terepvonalon vagyunk (pl. gerin-

cen, gleccser középvonalán, ösvényen), de nem

tudjuk, pontosan hol, akkor egy tisztán azonosít-

ható tereptárgy segítségével - ami a térképen is

egyértelműen beazonosítható - meghatározható

helyzetünk. Megmérve a tereptárgy irányszögét,

és a térképen a tárgy helyéből kiindulva, húzva egy

ilyen szögben álló egyenest, ahol ez metszi a terep-

vonalat (ösvényt), ott állunk.

Amennyiben lehetősége van, társaival végezzenek terepgyakorlatot és a tanult mód-

szereket kíséreljék meg alkalmazni a gyakorlatban!

58

e) GPS (Global Positioning System) Globális helymeghatározó rendszer

A mai GPS rendszer alapjait 1973-ban fektették le, 24 Navstar műhold segítségével, ame-

lyek mindegyike naponta kétszer kerüli meg a Földet, a

Föld felszíne fölött 20 200 km-es magasságban. Elhelyez-

kedésük olyan, hogy minden pillanatban a Föld minden

pontjáról legalább négy látszódjon egyszerre. A 24 műhold

hat csoportba van osztva, a Föld körül keringve egymástól

60°-os kelet-nyugati eltérésű pályán mozognak. Az égbol-

ton sík terepről egyszerre 7-12 műhold látható, melyből

a helymeghatározáshoz 3, a tengerszint feletti magasság

meghatározásához pedig további egy - egy hold szükséges.

Az eddig alkalmazott navigációs módszerek sokszor nehézkesek, időjárás függők, időigé-

nyesek és nem utolsó sorban nagy szakértelmet igényelnek. Ilyen szempontból ma már nyu-

godtan elmondhatjuk, hogy a GPS forradalmasította a helymeghatározást.

A GPS rendszer alapvetően navigációs feladatok végrehajtására lett kifejlesztve, de a meg-

határozás gyorsaságának és megbízhatóságának növekedése következtében, alkalmassá vált

geodéziai meghatározásokra is. Ilyen GPS rendszerek a NAVSTAR (USA), GLONASS (SZU),

NAVSAT ( Európai Űrkutatási Szervezet ), GEOSTAR ( USA ), GRANAS (Németország) elneve-

zésű műholdrendszerek. Közülük a NAVSTAR GPS rendszer már teljes kiépítettségben üzemel

a világ számos országában, így hazánkban is. A világűrben keringő GPS műholdak összessége a

GPS műholdak alrendszere. A teljes kiépítettségben a rendszer 6 egyenletesen elosztott pályasí-

kon 24 (21+3 tartalék) műholdat tartalmaz, melyek a földfelszín felett 20185 km-es magasság-

ban keringenek, és egy teljes fordulatot 11 óra 58 perc alatt tesznek meg a Föld körül.

7. Irány, távolság mérés a térképen és a terepen

A tereptárgyak iránya nem csak az álláspont meghatározásához, hanem a későbbi haladá-

si irány, a kívánt cél lehető legrövidebb úton történő eléréséhez szükséges. Előfordul, hogy

egy tereptárgyat ki kell kerülni, vagy szem elől tévesztjük a célt, ilyenkor tudni kell, hogy a

tájoló segítségével milyen irányban kell továbbhaladni.

7.1. Az északi irány meghatározása az iránymérések alapja. Megkülönböztetünk földrajzi

északot, mágneses északot és térképi vagy hálózati északot.

Földrajzi vagy csillagászati észak a földgömb minden pontján az Északi-sarkra mutató

irány. Valamely iránynak a földrajzi északkal bezárt irányszögét már a korábban is említett

azimutnak nevezzük.

Mágneses észak az iránytű által jelzett északi irány, mely a föld mágneses pólusa irányába

mutat. A mágneses pólus állandóan változtatja helyét, ezért a mágneses észak is változik.

Mágneses elhajlásnak (deklinációnak) nevezzük a mágneses északi iránynak a földrajzi

északkal bezárt szögét. A változás értéke olyan kicsi, hogy gyakorlatilag elhagyható.

59

Térképi vagy hálózati észak: a térkép hosszúsági köreinek, ill. kilométer-hálózati vonala-

inak a térkép felső széle felé mutató iránya. Ha a térkép nem északi tájolású, azaz az északi

irány nem a térkép felső széle irányába esik, akkor külön jellel, egy nyílra helyezett É betűvel

(É) jelzik az északi irányt.

A terepen történő iránymeghatározás első lépése, hogy ke-

ressük meg a kívánt tereptárgyat. A tájoló irányvonalát a kivá-

lasztott tereptárgyra irányítjuk, majd a tájoló szelencéjét addig

forgatjuk, míg az iránytű É-D iránya egybeesik a szelence É-D

irányával. Ezt követően már csak leolvassuk az irányszöget az

É-D vonal és az irányél között.

A terepen mért irányszöget, azonban a helyes hala-

dási irány tartása érdekében a térképen is azonosítani

kell. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a tájolót rá-

tesszük a térképre úgy, hogy irányvonala álláspontunk-

ra kerüljön. Ezt követően addig forgatjuk a tájolót a tér-

képen, míg a szelence É-D iránya egybeesik a térkép É-D irányával. A beállított szelencét a

továbbiakban nem szabad elmozdítani, csak a tájolót kell forgatni.

7.2. Távbecslés

A távolságot becsléssel is meghatározhatjuk a tárgyak láthatósági foka, és egyes részeinek

összehasonlítása útján.

A tárgy (cél) láthatósági foka alapján való távolság-meghatározásnál azt kell megfigyelni,

hogy a tárgy milyen tónusú terepen és milyen egyéb tárgyak közelében helyezkedik el.

Például ha a figyelő a falu egyik házánál tüzet vett részre, akkor a tűz távolságát köny-

nyen meghatározhatta a ház láthatósága alapján. Ha a ház ablakai jól láthatók, akkor a

távolság kb. 900 , ha felismerhetők különbözõ részletek, pl. az ablakkeretek, akkor a távol-

ság nem több 600 m-nél.

A távolságot becsléssel meghatározva figyelembe kell venni olyan másodlagos jelensége-

ket is, melyek befolyásolják a meghatározás pontosságát.

Ilyenek például:

- a hatalmas tárgyak (erdő, magaslat, település) közelebbinek tetszenek, mint az ugyan-

olyan távol levő kisebbek (bokor, kő, halom),

- erősen megvilágított tereptárgyak közelebb látszanak, mint a gyengén megvilágítottak,

- a világos színű (fehér, sárga, piros) tereptárgyak közelebb látszanak, mint a sötétek (fe-

kete, barna, kék),

- párás, esős, ködös időben, szürkületkor minden megfigyelt tárgy közelebb levőnek tűnik,

mint napos időben,

60

- nyílt, sík terepen, vízfelületen át való szemléléskor, hóval borított terepen és helységben

a megfigyelt tárgyak közelebb levőnek látszanak, mint amennyire valóban vannak,

- fekvő testhelyzetben való figyelésnél a tárgyak közelebb látszanak, mint állva figyelésnél,

- az alulról felfelé (az emelkedő teteje felé) való figyelésnél a tárgyak közelebbinek, felül-

ről lefelé való figyelésnél pedig távolabbinak tűnnek,

- éjszakai figyelésnél a mesterségesen megvilágított tárgyak közelebb látszanak, a gyéren

megvilágítottak távolabb, mint ahogyan a valóságban vannak.

Ha ismerjük ezeket a sajátosságokat, akkor a pontatlan becslési eredményeket valame-

lyest helyesbíthetjük.

Figyeljük meg, hogy egyes dolgok szabad szemmel milyen távolságból vehetők észre, kü-

lönböztethetők meg környezetüktől?

A hallás útján történő távolság meghatározás két fő tényező befolyásolhatja: a szélirány és a le-

vegő páratartalma, tehát ennek megfelelően korrigálni kell az alábbi táblázatba foglalt értékeket.

A tereptárgyak távolságát egy egyszerű és bárhol használható módszerrel megbecsülhet-

jük. Ez a módszer az ujjal történő távbecslés. Kinyújtott jobb kezünk hüvelykujján keresztül

megirányozzuk azt a tereptárgyat, amelynek a távolságát meg akarjuk állapítani, majd huny-

juk be a bal szemünket. A jobb kar elmozdítása nélkül nyissuk ki a bal szemünket és hunyjuk

be a jobbat! Azt tapasztaljuk, hogy ujjunk helyzete egy másik tereptárgyra tevődik át. A látott

két „tereptárgy” közötti távolságot becsüljük meg és a számot szorozzuk tízzel. A kapott érték

megadja az álláspont és a keresett tereptárgy távolságát.

61

Érdemes tudni! A kezünk méreteinek, a távolságra vonatkozó szorzóknak, továbbá az álta-

luk a látómezőből kitakart részek között összefüggések fedezhetők fel.

- ököl x 6 = 10°

- hüvelykujj x 30 = 2°

- hüvelykujj x 60 = 1°

Alkalmazásuk úgy történik, hogy kinyújtjuk a karunkat egyenesen magunk elé, majd az

alábbi példával szemléltetve meghatározzuk az előttünk álló kb. 2 méter magas férfi távol-

ságát. Ha a kinyújtott karunk végén vízszintesen elfordított hü-

velykujjunk, tehát az ujjunk szélessége pont megegyezik az em-

ber magasságával, akkor a távolságunk az embertől 2 m szorozva

30-cal, azaz kb. 60 m lesz.

Pontosabb a mérés, ha egy tízemeletes épületet takar el a hüvelykujjunk, hiszen egy eme-

let magasságát kb. 3 méterrel számolva az épület magassága kb. 30 m, így az attól való távol-

ságunk 30 m szorozva 30-cal, azaz kb. 900 m lesz.

7.3. Távolság meghatározás tereptárgyak alapján méréssel

A tereptárgyak alapján történő távolságbecslés milliméteres vonalzó segítségével

történik. Ehhez azonban ismernünk kell az adott tereptárgy méretét, magasságát, vagy szé-

lességét. A vonalzó segítségével az eljárás a következő: Tartsuk a vonalzót a szemünk elé kar-

távolságra, szemünktől kb. 60 cm-re. Olvassuk le a vonalzón milliméterekben a tereptárgy

látszólagos magasságát, vagy szélességét. A tereptárgy és köztünk lévő távolságot a követke-

ző egyszerű képlettel tudjuk kiszámítani:

s = k * ( m / sz )

ahol s a tereptárgy távolsága (cm-ben), m a tárgy általunk ismert cm-ben vett magassága,

(vagy szélessége), sz a vonalzón milliméterrel mért látható magassága, (vagy szélessége)

Az alábbi ábra a mérés gyakorlati végrehajtását mutatja be.

Például: a terepen levő 4m magas telefonoszlop a vonalzón 6mm-t fed, tehát az oszlop

távolsága:

kb. 2m magas távolság

2m x 30 / 60m messze áll

62

Látszólagos szögméret alapján történő távolságbecslés megértéséhez ismerni kell a

hossz és szögértékek összefüggését. Képzeljük magunkat egy olyan kör középpontjában,

amely keresztülhalad azon a tereptárgyon, amelynek a távolságát meg akarjuk határozni. Az

ilyen kör sugara egyenlő a távolsággal (r vagy s ).

A geometriából tudjuk, hogy az ilyen kör kerülete (k) kb. hatszor (pontosabban 6,28-szor)

hosszabb a sugárnál (r vagy s). Ha a kör kerületét felosztjuk 6000 egyenlő részre, amelyet a

szögmérések mértékegységének veszünk és vonásnak nevezünk (v) akkor az ilyen beosztás

hossza egyenlő:

ebből k = 6 s-el, tehát az eredmény:

vagyis a kerület 1/6000 része egyenlő egy vonással.

A vonásrendszer előnye a fokrendszerrel szemben az, hogy lehetővé teszt a gyors és könnyű

áttérést a szögmérésről a távolságmérésre és fordítva. Ezért főleg a távolságok meghatáro-

zásánál használjuk. Az előző képletből kiindulva a vonás fogalmából következik, hogy egy

vonás hossza egyenlő a távolság ezred részével. Természetesen két vonás vagy három vonás

esetében is fennáll ez.

Így az ív hosszát vonásokkal a következő képlettel fejezhetjük ki:

Kis szögeknél, amelyeknek értéke a 300 vonást nem haladja meg, az ívet és annak megfe-

lelő érintőt egyenlőnek vehetjük. Ezt az érintőt jelöljük m-mel. Ha az előző képletbe az i

helyébe m-met írunk és a képletet arányosságra átalakítjuk, akkor:

m : s = v : 1000

63

Ezt az arányosságot vonásképletnek nevezzük. Ebből az arányosságból akár a r-t, akár

az m-et ki tudjuk számítani, attól függően, hogy távolságot vagy tárgy magasságát, akarjuk

megtudni. Ha a távolságot, akarjuk meg határozni a következő képlettel tehetjük:

Ha a magasságot akarjuk meghatározni, akkor

Ez utóbbit képlettel csak akkor használjuk, ha a vonásszög nagysága nem haladja meg a

300 vonást.

Az előzőekben ismert 4 méter magas telefon oszlopot 0-10 v alatt látjuk, határozzuk meg

a távolságot:

Ha összehasonlítjuk a kapott eredményt az előzővel, azt látjuk, hogy a vonásképlet alkal-

mazása gyorsabb és sok esetben pontosabb is. Például: a tőlünk 200 m-re levő fát 0-40 v alatt

látjuk, mennyi a fa magassága?

A leírtakból láthatjuk, hogy gyorsan és egyszerűen tudunk a terepen távolságokat megha-

tározni, amit kis gyakorlással hamar elsajátíthatunk.

Kíséreljék meg terepgyakorlat során a leírt módszer alkalmazását, ellenőrizzék mé-

réssel számításaikat!

7.4. Lépéssel való méréshez ismernünk kell saját lépésünk hosszát, illetve gyakorolni

kell az egyenletes lépéssel, való járást, különösen kedvezőtlen feltételek mellett (hegyes te-

repen, hóban stb.). Saját lépésünk hosszát megállapíthatjuk így, hogy kijelölünk egy ismert

távolságot (két km-kő közötti távolságot) és azt oda vissza lelépjük. A két mérés középará-

nyosát vesszük. Lépéshosszunk ismeretében könnyen leléphetjük a keresett tárgy távolsá-

gát méterekben. A lépéshossz átlaga kiszámítható képlettel is.

Lépéshossz = a személy magassága / 4 + 37

A kapott értéket méterben van kifejezve, de kiemelendő, hogy a személy magasságát cen-

timéterben kell megadni!

64

7.5. A távolság meghatározható a menet idejéből is. Amennyiben ismerjük saját moz-

gásunk gyorsaságát, könnyen kiszámíthatjuk a megtett távolságot óránk segítségével. Pl.

túránknál a menet közepes sebessége 5°-ig kb. 5 km/óra, míg 25°-ig kb. 2-3 km/óra, 30°-ig

1,5-2,5 km/óra stb.

A terepen történő haladás nem minden esetben ideális körülmények között, sík, fedetlen

terepen történik. A térképen történő távolságmérés így csalóka lesz, hiszen emelkedőn hosz-

szabb utat kell megtenni, mint azt a térképi mérés eredménye mutatja, ugyanakkor ehhez a

távolsághoz más menetidő is tartozik. A pontos tervezéshez meg kell határozzuk az úgyne-

vezett lejtőszöget.

A lejtő iránya a szintvonalakra mindig merőleges. A lejtő magassága a szintkülönbség,

azaz két szintvonal között függőlegesen mért távolság. A lejtőalap a két szintvonal között

mért vízszintes távolság.

A lejtőszög a lejtővonal és a lejtalap által bezárt szög.

A lejtő szögének kiszámítása egyszerű matematikai művelettel történik. A lejtő síkja

avagy vonala, alapja és magassága egy derékszögű háromszöget alkot, melyre érvényes az

alábbi matematikai törvényszerűség: tg = m / a

Ha a térképen 200 méter távolságon a szintvonalak segítségével 40 m szintkülönbséget

mértünk, akkor a lejtőszög kiszámítható:

A számítás másik módja egy tapasztalati képlet alapján 25º alatti lejtőszög esetén jól al-

kalmazható:

65

7.6. Mozgás térkép alapján

A térkép használatánál az alábbiak szerint járunk el:

1. tájoljuk a térképet,

2. meghatározzuk álláspontunk térképi helyét,

3. összehasonlítjuk a térképet a tereppel, vagyis a terepen látott tárgyakat egyeztetjük

a térképen található egyezményes jelekkel és fordítva.

A mozgás (menet) előkészítésénél és végrehajtásánál célszerű néhány alapvető szabályt

megtartani.

- Az úton való mozgásnál előzetesen tanulmányozzuk a kiválasztott útirányt, az út menti

építmények jeleit és az út általános jellemzőit (emelkedik, lejt, stb.).

- Célszerű a menetvonal mentén tájékozódási pontokat kijelölni, melyek a mozgás helyes-

ségének ellenőrzéséhez szükségesek. Határozzuk meg a tájékozódási pontok közötti távol-

ságokat, hogy előre tudjuk hol és mikor kell azokat elérni, továbbá a menetidő kiszámításá-

hoz jegyezzük fel az útvonal teljes hosszát.

- Ha a mozgás változó minőségű utakon történik (műút, makadám, földút, erdei út stb.)

célszerű a menetvonalat barna színnel kiemelni.

- Az útvonal előzetes tanulmányozásánál nagy figyelmet kell fordítani a nehezebb útsza-

kaszokra és azok megkerülési lehetőségeire.

- A mozgás irányának megtartását állandó ellenőrzéssel biztosítjuk.

- Az úton kívüli mozgásnál előre ki kell jelölni a fordulópontokat. A kiválasztásnál ügyeljünk

arra, hogy azok tájékoztató helyen legyenek. A menetvonal lehetőleg terepvonalak (csatorna,

árok) mentén haladjon, mert ez megkönnyíti a tájékozódást, a menetvonal megtartását.

- A menetvonalat célszerű színes ceruzával rárajzolni a térképre.

- Útközben – egyik tájékozódási ponttól a másikig haladva – helyes a térképet a tereppel ál-

landóan összehasonlítani. A térképet úgy tartjuk kézben, hogy az megközelítőleg tájolva legyen.

- Ha a mozgás egyenes terepvonalon történik vagy a következő tájékozódási pont jól

látható, akkor a térképről történő állandó tájékozódásra nincs szükség.

- Erdőben való mozgásnál a tájékozódást tájolóval segítjük.

- Emellett a tájékozódásra alkalmasak a tisztások, erdőátvágások, utak, a domborzat

jellegzetes idomai és a vízhálózat.

- Erdőben szükséges a tájékozódást gyakran ellenőrizni és távolságmérés segítségével az

álláspont meghatározását ismételgetni.

66

67

III. fejezetSzabálysértések

68

69

Bevezetés

Egy jogállamban nem minden társadalmilag káros cselekvés igényel jogi szankciót,

mert mindig megadható egy jogilag nehezen meghatározható szintje annak a veszélynek,

amely természetes részét képezi egy közösség napi tevékenységének. A hatósági eszkö-

zökkel történő beavatkozás gyakorlatilag lehetetlen, de nincs is értelme, hiszen ezáltal a

hasznosnak minősülő közösségi – a társadalom önszabályozásának lehetőségei, mint cé-

lok - kerülnek veszélybe. A jog nem teheti meg, hogy lehetetlent kérjen számon, hiszen az

emberi viselkedések sokféleségben a különböző magatartásoknak valamilyen mértékben

teret kell adni.

Az adott közösség saját maga által meghatározott tűrőképességéről van szó, ahol egy

bizonyos szabadság, egy mérték megadása történik a jogalkotó által. A jogszabályi határon

belül azonban a jogalkalmazónak mérlegelési lehetősége van, hogy a zavaró magatartások

az adott helyen és időben mennyire sértik az egyén és a közösség értékeit és ezzel pár-

huzamosan milyen joghátrányokat kell alkalmazni az elkövetésük miatt, nemkülönben a

megelőzés érdekében.

Nem vitatott fontos közérdek, hogy például a forgalmat akadályozó gépkocsit, a

közlekedés biztonságát zavaró mobiltelefon használatot tiltani kell. Azonban kár len-

ne ezeket a típusú jogsértéseket bűncselekménnyé minősíteni, mert a társadalom ér-

tékítéletét nem olyan mélységben sérti, ami ezt indokolná. Ezen túlmenően az ilyen

eljárásokat gyorsabban és hatékonyabban lehet eszközölni egyszerűbb, költségtakaré-

kosabb megoldásokkal.

Mindig a jogalkotó dönti el, hogy mi tartozik a társadalmi rend igényét szolgáló szabá-

lyozás körébe, amelyek az illem, a közszemérem normáin már túllépnek, és hol húzzon meg

ennél magasabb szintet a bűncselekménnyé minősítéssel.

A tolerencia szint változásával, a társadalom értékítéltének módosulásával ezek a hatá-

rok folyamatos mozgásban vannak, amelyet a jogalkotónak figyelemmel kell kísérnie és a

lehető leggyorsabban reagálni kell rá.

A társadalomra veszélyes cselekmények nem azonos mértékben fenyegetik a közössé-

get, annak jogrendjét és tagjait. Természetes, hogy az állam által alkalmazott válasz sem

azonos, hanem a támadásokhoz igazodó mértékű. A súlyosabb cselekményeket a büntető-

jog, az enyhébbeket a szabálysértési jog bünteti. A kisebb súlyú cselekmények tömegmé-

retű előfordulása azonban jelentékeny terhet ró a társadalomra, mert számottevő költség-

vonzatuk van és rontják az emberek biztonságérzetét. Évente átlagosan mintegy fél millió

szabálysértési eljárást folytatnak le. Ez közelítően azonos mennyiség, mint az ismertté

vált bűncselekmények száma.

70

A francia modell a szabálysértést a bűncselekmény egyik típusának (bagatell bűnö-

zésnek) tekinti, így a büntetőjog keretében szabályozza. Az ide sorolható államokban

nem tesznek különbséget a kriminális cselekmények között különböző szempontok

szerint. A kis lopás például ugyanúgy lopás bűncselekménye, mint a jelentős értékre

elkövetett lopás.

A német modell a szabálysértéseket önállónak ítéli meg, ezért a közigazgatási jog

szerves részeként szabályozza, mondván, hogy a cselekmények többsége közigazgatási

normát sért, és az elkövetőkkel szemben közigazgatási szervek járnak el.

Magyarországon a szabálysértési jog gyökereit a Csemegi kódex – az 1878. évi V. tc. a

bűntettekről és vétségekről –, valamint az 1879. évi XL. tc. a kihágásokról jelentette. Ez

a büntetőjogi hármasság – a bűncselekmények bűntett-vétség-kihágás hármas felosz-

tása – megmaradt egészen 1950.-ig.

A szabálysértések és a súlyosabb jogsértések elhatárolásában a hétköznapi nyelvet is cél-

szerű igénybe venni. A szabálysértéseket bagatell cselekményeknek is hívják, bár a két jogág

közötti választóvonal a jogszabályok által jól kimunkált.

71

1. A jogellenes cselekmények, szabálysértési alapismeretek

A korábbi tanulmányokban már utaltunk rá, nem minden társadalom által elitélendő cse-

lekvés igényel jogi szankciót. Mindennapi életünk során többször találkozunk olyan káros,

elítélendő magatartásokkal, cselekményekkel, amelyek a helyi közösség tagjaiban rosszal-

lást vált ki, de a hatósági beavatkozás, vagy a jog eszközeivel történő elhárításuk azonban

nem szükséges.

Az adott társadalom, közösség tolerancia szintjétől,

tűrőképességétől függ, hogy mely cselekmények ese-

tén szándékozik az állam beavatkozni és a cselekmény

elkövetőjével szemben joghátrányt alkalmazni. A jog-

alkotó felelőssége kiemelni azokat a magatartásokat a

társadalom által elítélendő viselkedések közül, ame-

lyek már a közösség rend iránti magasabb szintű igényt

sértik vagy veszélyeztetik.

Természetes, hogy ezek a ha-

tárok az értékrendek, tolerancia-

szintek változásával „mozgásban”

vannak, de meg kell találni azt a

határt, amikor az illem, a közízlés,

adott esetben a közszemérem írott

és íratlan normáinak a sérelme

megkövetel az állami beavatko-

zást. A jogalkotónak ezeket a ha-

tárokat folyamatosan figyelemmel

kell kísérnie és ennek megfelelően

– lehetőség szerint minél gyor-

sabban reagálva - újabb és újabb

magatartásokat kell jogellenessé

nyilvánítani. Ez jelentheti azon-

ban azt is, hogy bizonyos cselekmények a társadalmi értékítélet szerint már egyáltalán

nem kívánják meg a jogellenessé nyilvánítást, így azokat mihamarabb ki kell vonni a

büntethető cselekmények köréből.

A jogszabály erejével történő beavatkozás zsinórmértéke az olyan szintű

társadalomra veszélyes emberi magatartás, amelyet a jogalkotó szerv a társa-

dalomban általánosan elfogadott normák megsértése vagy veszélyeztetése ese-

tén azzá nyilvánít.

Érdekesség, hogy Magyarországon az 1878: V.

törvénycikk, valamint az 1879. évi XL törvény-

cikk a bűncselekményeket hármas felosztás-

ban taglalta, mely keretén belül, a csekélyebb

törvényszegéseket kihágásnak minősítette.

Ezeket a magatartásokat akkoriban törvény mi-

niszteri rendelet vagy szabályrendelet elzárás-

sal, vagy 300 Ft-ot meg nem haladó pénzbünte-

téssel fenyegette. Példaként elmondható, hogy

ebbe a körbe tartozott a csavargás, a botrányos

részegség, a verekedés vagy például a szemé-

remsértő módon való fürdés.

72

Az emberek többsége az autóbuszon, vagy villamoson utazó idős embereknek, kis-

mamáknak átadják az ülőhelyeiket. Akik nem tesznek eleget ennek az illemszabálynak,

legfeljebb a társadalom rosszalló értékítéletével szembesülnek, és olykor felhívják a fi-

gyelmüket a helyes viselkedésre. Állami szervek által kikényszeríthető szankció nem

fűződik a magatartásukhoz, ugyanis a normasértés nem éri el azt a szintet, amelyre az

állam jogszabályalkotással és megsértése esetén joghátrány alkalmazásával reagálna.

Ezeknek a cselekményeknek az elkövetőivel szemben az állam által – ha kell erőszakkal

is - kikényszeríthető szankciót alkalmazhatnak a hatóságok.

Az előzőekből kiindulva látható, hogy az erkölcsi normák, az illemszabályok megsérté-

sétől különböző módon, a jogalkotó által jogellenes cselekménnyé minősített magatartások

esetén, már nemcsak a közösség rosszalló értékítéletével számolhat az elkövető, hanem ál-

lami kényszerrel is végrehajtható eltérő súlyosságú joghátrányokkal is.

1.1 A jogellenes cselekményeket a társadalomra veszélyességük szempontjából két nagy

csoportba sorolhatjuk. Ezek a szabálysértések, illetve a bűncselekmények.

Összehasonlítva a két cselekménytípust megfigyelhetjük, hogy bűncselekménnyé emberi

magatartást csak törvény minősíthet. A társadalomra enyhébb fokban veszélyes, a társadalmi

rend vagy az egyén érdekét csekélyebb módon sértő vagy veszélyeztetető szabálysértő cselek-

ményeket, azonban nemcsak törvény, hanem alacsonyabb szintű jogszabály is megállapíthat.

Napjainkra a szabálysértésekké minősített magatartások köre jóval szélesebb, mint a

XIX. század végén jogszabályban leírtaké. Az Európai Unió jogalkotási szabályaihoz igazo-

dóan, mai is az Országgyűlés törvényalkotó jogkörén túl, alacsonyabb szintű jogszabály - így

például Kormány által alkotott rendeletek és egyes helyi önkormányzatok képviselőtestüle-

te által hozott önkormányzati rendeletek – tekinthetők szabálysértési jogforrásnak.

Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testületének 19/2005. (V.19.) Önk. sz. ren-

delete a plakátok, falragaszok, valamint a reklámhordozók elhelyezésének szabályairól

12.§ (1) Aki a nem építési engedély köteles reklámhordozók vonatkozásában a rendelet

4. § (2) (4) bekezdésben, 5. § (1) bekezdésben, 6.§ (1) bekezdésében, 7. § (1) bekezdésében,

8. §-ban, valamint a 9-10. §-ban foglaltakat megszegi, szabálysértést követ el, amely miatt

harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal, vagy tízezer forintig terjedő helyszíni bírsággal

sújtható. Helyszíni bírság kiszabására a közterület-felügyelet jogosult.

Alkotmányos garanciát jelent, hogy az állampolgárok széles körét érintő szabálysértések,

a törvényen túl, legalább kormányzati döntésen alapulnak, illetve hogy az önkormányzatok,

csak illetékességi területükre nézve határozhatnak meg jogsértéseket azzal a feltétellel,

hogy azokat magasabb szintű jogszabály nem nyilvánította már korábban jogellenesnek.

73

Meghatározó és alapvető jogforrásnak tekintető:

- a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX törvény, (Sztv.) valamint

- az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Kormányrendelet

Az, hogy mi minősül napjainkban szabálysértésnek, törvény határozza meg. Eszerint szabály-

sértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény,

melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyil-

vánít, s amelynek elkövetőit, a törvényben meghatározott joghátrány fenyegeti.

A szabálysértés fogalmát azonban ki kell egészíteni azzal, - hogy a törvény szövegezését is se-

gítségül hívva -, az ilyen magatartások, a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik

vagy veszélyeztetik a társadalomban általánosan elfogadott együttélési normákat.

Szabálysértéssé nyilvánítás alapvetően két féle módon történhet: vagy maga a szabálysér-

tési jogszabály, törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendeletet írja körül a cselekményt,

amikor pontosan megmondja, milyen normaszegésből áll a szabálysértés például rendzavarás

esetén vagy más, a tényállás lényegét adó jogszabályok határozzák meg, töltik ki tartalommal.

A közlekedési szabálysértések esetén például a KRESZ szabályait, mint jogforrást kell

alkalmazni, így minden egyes közlekedési szabálysértés esetén vizsgálni kell, hogy a közle-

kedésrendészeti szabályok az adott kérdésben miként rendelkeznek.

Ennek azért van jelentősége, mert a technika változása mellett új veszélyforrások jelen-

nek meg, ugyanakkor például a közlekedés esetében olyan biztonsági tényezők épülnek be a

mindennapi életünkbe, melyek szükségtelenné teszik a jogi szabályozást.

1.2. A törvény alapelvei

A szabálysértési jogban érvényesül az az ókori történelmi elv, mely szerint nincsen bün-

tetés törvény nélkül, tehát az elkövetőt a cselekményéért csak a szabálysértési törvényben

meghatározott joghátrányokkal lehet súlytani.

Érvényesül továbbá a kétszeres értékelés büntetőjogból átvett elv, amely kizárja az elkövető fele-

lősségre vonását akkor, ha ugyanazon magatartása egyben például bűncselekményt valósítana meg,

vagy egy másik szabálysértési eljárás lefolytatására illetékes hatóság már eljárt az adott ügyben.

A törvény hatálya tekintetében főszabályként a területiség elve érvényesül, azaz az állam

joghatósága a saját területén elkövetett szabálysértésekre terjed ki, függetlenül az elkövető

állampolgárságára. Bár a jogszabály nem nevesíti, de a súlyosabb jogellenes cselekmények-

kel foglalkozó büntetőjog által megfogalmazottak szerint, belfölddel egy tekintet alá esik

az ország határain kívül tartózkodó magyar hajó vagy légi jármű fedélzete is. A területiség

elvének korlátozását jelenti az önkormányzati elvek területi hatálya, ugyanis az csak a ren-

deletet alkotó önkormányzat közigazgatásai határain belül hatályos.

A személyi hatályt tekintve az állam területén tartózkodó, akár nem magyar állampolgá-

rokra is kiterjed a törvény ereje, de már a nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet

élvező személy felelősségre vonására nemzetközi szerződés illetőleg a viszonosság az irány-

adó. Országgyűlési képviselők illetve egyéb közjogi méltóságok is mentességet élvezhetnek,

bár erről maga a törvény szó szerint nem rendelkezik.

74

„Sztv. 2. § E törvényt – ha törvény kivételt nem tesz – a belföldön elkövetett szabálysértések-

re kell alkalmazni, az eljárás alá vont személy állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy

nemzetközi szerződés vagy a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik.

Sztv. 3. § A nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet élvező személy szabálysértés

miatti felelősségre vonására nemzetközi szerződés az irányadó.”

A szabálysértést, mint cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő jogszabály szerint

kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselek-

mény már nem minősül jogellenesnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt

kell alkalmazni. Az időbeli hatály esetén beszélni kell a törvény visszaható hatályáról, amely

során meg kell említeni, hogy visszamenőlegesen jogszabály nem állapíthat meg magatar-

tást jogellenes cselekménnyé, tehát a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy cselekmény jogel-

lenessé minősítése csak a törvény hatálybalépésétől számítandó.

„Sztv. 4. § A cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni.

Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem mi-

nősül jogellenesnek, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.

Vhr.1. § Ha az Sztv. hatálybalépése előtt elkövetett cselekmény az elbíráláskor hatályban lévő új jog-

szabály szerint már nem minősül jogellenesnek, az eljárást szabálysértés hiányában meg kell szüntetni.”

2. A szabálysértési felelősség

2.1 Tényállásszerűség

Ahhoz, hogy az eljáró hatóságok megállapíthassák a szabálysértés elkövetése miatti jogi

felelősséget, három lépcsőben kell vizsgálniuk az elkövető személy magatartását.

Első lépésben azt kell megállapítani, hogy a jogszabályban meghatározott úgynevezett

tényállási elemeket maradéktalanul megvalósította-e az elkövető. A hatóság eljáró tagjai

ilyenkor a jogszabály szövegéhez képest összevetik az eljárás alá vont személy ténylegesen

kifejtett magatartását, és amennyiben minden egyes tényállási elem megvalósult, melyet a

jogszabály leír, megállapítják a tényállásszerű magatartást.

Sztv. 140.§ (2) Aki a pirotechni-

kai termékek előállítására, forgal-

mára, tárolására, szállítására, fel-

használására, megsemmisítésére,

birtoklására vonatkozó előíráso-

kat megszegi, ötvenezer forintig

terjedő pénzbírsággal sújtható.

„K. János és társai a maguk-

nál tartott, mintegy 50 darab

petárdából, a rendőri tetten-

érésig, mintegy 35 darabot a

lakópark játszóterén a közis-

mert tilalmi időszak ellenére

felhasználtak…”

Tényállásszerű a magatartás

75

2.2. Jogellenesség

A tényállásszerűség azonban nem elég ahhoz, hogy a hatóságok kiszabják az elkövetővel

szemben a büntetést, hanem azt is meg kell vizsgálniuk, hogy jogellenes volt-e a cselekmény.

Számos olyan körülmény létezik, amely alapján egy cselekmény tényállásszerű, de nem jogel-

lenes. A törvény olyan élethelyzeteket vesz ki a büntethetőség köréből, amelyek az általános

társadalmi értékítélet szerint is elfogadott mentesítő okok. Ilyen ok lehet például a tévedés,

a jogos védelem vagy a végszükség, de ezek magyarázatára a későbbiekben még visszatérünk.

2.3. Felróhatóság

Harmadsorban azt kell vizsgálni, hogy az elkövetőnek felróható-e ez a jogellenes cselek-

mény, ugyanis e nélkül nem beszélhetünk szabálysértési felelősségről.

Szabálysértés elkövetője, vagy - szakszerű jogi kifejezéssel élve -

alanya az a személy lehet, aki a cselekmény elkövetéskor a14. életévét

betöltötte, tehát képes felismerni a magatartásának következményeit

és ugyanakkor képes akaratának az érvényesítésére, így meg van a ké-

pessége az akaratának megfelelő magatartás megvalósítására.

Általában ez a feltétel vizsgálata nem okoz különösebb nehézséget,

de tény az, hogy a büntetést csak azzal szemben lehet alkalmazni, aki

„tehet” arról, amit elkövetett, tehát általános társadalmi vélemény sze-

rint is büntetést érdemel. Jogos akkor lehet ez az igény, ha az elkövető felismerte a cselek-

ménynek következményeit és ennek tudatában cselekedett vagy akkor, ha elmulasztotta a

tőle az adott szituációban elvárható körültekintést vagy gondosságot.

Felróhatóságnak a szabálysértési törvény szerint két alakzata van, a szándékosság, illetve

a gondatlanság.

Szándékosan követi el a szabálysértést, aki magatartásnak következményeit kí-

vánja vagy-e következményekbe belenyugszik.

Gondatlanul az cselekszik, aki előre látja magatartásának lehetséges következ-

ményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy a következmények lehe-

tőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést

elmulasztja.

Kiemelést érdemel a gondatlanság fogalomkörében a „tőle elvárhatóság” kérdése, ugyan-

is ekkor azt kell vizsgálni, hogy az elkövető személyes képességeinél fogva alkalmas volt-e az

objektív gondossági kötelezettség teljesítésére.

Aki a határterületen fekvő ingatlan használatára vonatkozó jogszabály alapján el-

rendelt korlátozó vagy egyéb intézkedésnek nem tesz eleget, szabálysértést követ el. A

határterületen elhelyezkedő lakóházat több évtizede birtokló tulajdonosától elvárható,

hogy legyen tisztában az ingatlan elhelyezkedésének sajátosságaival és így tudja azt is,

hogy milyen szabályokat kell tiszteletben tartania.

76

A szabálysértésért való felelősség azonban nemcsak az elkövetőt magát terheli, hanem

azokat is, akik az elkövetőt szándékosan rábírták a cselekmény elkövetésére vagy ahhoz

szándékosan segítséget nyújtottak.

A felróhatóság második, azonban alaposabb vizsgálatot igénylő eleme, az akarati ténye-

ző vizsgálata. Az eljárásokban a hatóságok ilyenkor azt vizsgálják meg, hogy vajon fennáll-e

olyan körülmény, mely az elkövető felelősségre vonását akadályozza-e, tehát röviden, fenn-

áll-e felelősségre vonási akadály az elkövetővel szemben.

3. Büntethetőségi akadályok

Azokat a körülményeket, amelyek nem teszik lehetővé az elkövető szabálysérté-

si felelősségre vonását, büntethetőségi akadályoknak nevezzük.

Az okokat két nagy csoportra oszthatjuk.

A./ Azok a körülmények, amelyek már az elkövetés pillanatában kizárták a felelős-

ségre vonás lehetőségét, büntethetőséget kizáró okoknak hívjuk.

B/ Azok a körülmények, amelyek a szabálysértési eljárás megindítását követően le-

hetetlenítik el a büntethetőséget, büntethetőséget megszüntető okoknak nevezzük.

A következőkben vizsgáljuk meg a szabálysértési felelősséget, illetve büntethetőséget ki-

záró okokat.

3.1. A büntethetőséget kizáró okok

a) Gyermekkor

„ Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekmény elkövetésekor a tizenne-

gyedik életévét nem töltötte be…”

Mint korábban már említettük, a gyermekkor felső határa a 14. életév betöltése. Ez azt jelenti,

hogy a jogalkotó azt vélelmezi, hogy a 14. életévét be nem töltött személy, (gyermek) még kép-

telen arra az általános élettapasztalat alapján, hogy felismerje tette következményeit, vagy ha

felismeri, akkor annak megfelelően cselekedjen. Ebből következően csak az a személy lehet

szabálysértés elkövetője, aki a cselekmény elkövetésekor 14 életévét betöltötte.

77

„Az üzletvezető értesítése alapján az élelmiszerbolthoz kivonuló rendőrök megálla-

pították, hogy az édességet eltulajdonító és tetten ért fiatalok a cselekményük elköve-

tésekor 13. évesek voltak, így velük szemben a szabálysértési eljárás lefolytatásának

akadálya állt fenn.”

b) Kóros elmeállapot

„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre,…aki a cselekményt az elmeműködésnek a

beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, … követte el… Nem vonható felelősségre az sem,

aki a cselekményt a beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló,

hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta…. A kóros elmeállapotra vonatkozó

rendelkezése nem alkalmazható annak a javára, aki a szabálysértést önhibájából eredő ittas

vagy bódult állapotban követte el.”

Minden egészséges ember rendelkezik értelmi és akarati képességgel, ami azt jelenti,

hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően tud cselekedni. Az ember bizonyos betegségei

ezt a képességet sajnos néhány esetben korlátozzák vagy kizárják. A képességek korlátozott

voltja esetén sem büntethető az elkövető, ha ez a körülmény a cselekménye elkövetésben

igazoltan befolyásolta.

A kóros elmeállapotban, például elmebetegségben, tudatzavarban, gyengeelmé-

jűségben, vagy akár szellemi leépülésben szenvedő személy, szabálysértési jogi

felelőssége kizárt.

Aki önhibájából eredően kerül ittas vagy bódult állapotba,

már nem hivatkozhat arra, hogy nem rendelkezett belátási

és akarati képességgel, mert a törvény úgy értékeli, mintha

teljes mértékben a beszámítási képessége birtokában lett

volna. Ezekben az esetekben a leittasodó személy tudatza-

varban lehetett, de a leittasodás saját akaratából jött létre,

nem számolt az italfogyasztás hatásával, alaptalanul bízott saját képességeiben, ezáltal

nem lehet vétlenségre hivatkozni.

c) Kényszer, fenyegetés

„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki…kényszer vagy fenyegetés hatása

alatt…követte el”

Kényszer, vagy fenyegetés hatása alatt az elkövető nem képes akaratának megfele-

lően cselekedni. A kényszer legtöbb esetben fizikai erőszak alkalmazásával valósul meg,

például ütés, ütlegelés, fájdalomokozás.

Érdekesség, hogy az erőszakot nem feltétlenül azzal szemben kell alkalmazni, akit a sza-

bálysértés elkövetésére szándékoznak rávenni, hanem akár mással szemben és az elkövető-

nek emiatt kell jogellenesen cselekedni.

78

A fenyegetés egy hasonló akarati képességet befolyásoló cselekmény, mely során azért követi

el a szabálysértést az elkövető, mert olyan súlyos hátrányt helyeztek számára kilátásba, melytől

benne komoly félelem alakult ki. Ez a fenyegetés lehet testi épség, de akár élet elleni fenyegetés

is, és nem feltétlen kell a személy ellen irányulnia, hasonlóan a kényszernél tárgyaltakhoz.

Mentesülhet a büntetés alól a fiatalkorú személy, aki csupán csak azért követ el csekély

értékű lopást, mert idősebb társai veréssel fenyegették meg és joggal tarthatott, hogy bevált-

ják ígéretüket, ugyanis már korábban is bántalmazták sikertelen cselekményei miatt.

d) Tévedés

„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki (azt)…tévedésben…követte el”

Szinten az emberi tudatot befolyásoló tényező a tévedés, melyet a törvény büntethetőségi

akadályként ismer el. Valaki akkor van tévedésben, ha a tudatába a valóságtól eltérő kép

alakul ki és ezt a képet valósághűnek véli.

A postás egy csomag címzettjeként Kovács Istvánt

keresi az adott lakcímen, de ott már nem ő, hanem

más személy lakik. Kérdésére az új lakó Kovács Ist-

vánnak adja ki magát és átveszi a küldeményt.

A postásban az a képzet alakult ki, hogy a valós

címzettnek adta át az értékes küldeményt, hiszen

nem tudott arról, hogy időközben a korábban ott lakó

Kovács István elköltözött, az új lakó tévedésbe ejtette.

Tévedés az is, amikor valamiről nem alakul ki az elkövetőnek képzete, tehát nem tud valamiről.

Általában az a tény, hogy valaki úgy hiszi, hogy cselekménye nem jogszabálysértő, még

nem fogja mentesíteni a felelősségre vonás alól. Akkor azonban, amikor az elkövető abban a

téves tudatban van, hogy figyelmetlensége miatt a ruhatárból a saját fekete színű szövetka-

bátját hozta el, majd emiatt a kabát tulajdonosa őt feljelenti, olyan méltányolható ténybeli

tévedésben volt, amely megalapozza büntethetetlenségét.

e) Jogos védelem és a végszükség

„Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, aki a cselekményt…jogos védelemben

vagy végszükségben követte el”

A jogos védelem és a végszükség egy olyan, a jog által elismert körülmény, amely szintén bün-

tethetőség kizárását eredményezi. A jogos védelem lényege, hogy a cselekmény elkövetője egy

jogtalan támadást hárít el, egy önmagában szintén jogtalan cselekménnyel, de ez az elhárító ma-

gatartás a társadalom szempontjából azért nem veszélyes, mert azt a jogos védelem motiválta.

79

Már az ókori római jog is elismerte és értékelte a jogesetek gyűjteményében a védelem-

hez való jogot, amikor úgy fogalmaz „vim enim vi defendere omnes leges omniaque iura

permittunt.” Eszerint erőszakot mindenkinek joga van erőszakkal visszaverni, akkor, ha

a védekezésnek más módja nem kínálkozik.

Megjegyzendő:

A jogos védelem intézménye lehetőséget ad arra, hogy megvédjük magunkat, másokat,

vagy értékeinket, ha megtámadnak, vagy megfenyegetnek bennünket. Jogunk van véde-

kezni, ellentámadni és ártalmatlanná tenni a támadót, de ez nem jelenti azt, hogy bármit

tehetünk vele. A védekezésnek arányosnak kell lennie a támadással, vagy a fenyegetéssel,

nem követhetünk el a támadóval szemben súlyosabb cselekményt, mint amit ő akart elle-

nünk elkövetni. Védekezésünk csak a támadó ellen irányulhat és lehetőség szerint addig

tarthat, ameddig a támadás.

A végszükség hasonló a jogos védelemhez, ugyanis az ilyen esetekben az elkövető

közvetlen és másként el nem hárítható veszélybe avatkozik be látszólag jogel-

lenesnek tűnő cselekményével. Ekkor azért nem veszélyes a társadalomra a cselek-

mény, mert annak elmaradása esetén a személy vagy közérdek aránytalanul nagyobb

sérelmet szenvedne.

Lényeges, hogy a veszélyhelyzet előidézése ne legyen az elkövető szármára felróható és

elhárító cselekményével ne okozzon nagyobb érdeksérelmet, mint amit elhárított.

Tipikusan ilyen eset lehet a tűzoltó, aki kiveri

a tűzcsap mellé parkoló kocsi ablakát azért, hogy

megkezdhesse az addig akadályozott oltást. Itt is

említést kell tenni az arányosságról, ugyanis az

előbb említett tűzoltó sem törheti ki a kocsi összes

ablakát, zúzhatja be a szélvédőt. Szintén csak lát-

szólagos rongálást valósít meg a tűzoltó, ha a bal-

esetben megsérült és a gépkocsiba beszorult személyt csak úgy tudja kiszabadítani, ha

szétvágja a jármű egyes karosszéria elemeit.

f ) Magánindítvány vagy a jogosult feljelentésének hiánya

„Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, az eljárás alá vont személy

csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelenté-

se alapján vonható felelősségre.”

80

A magánindítvány hiánya egy sajátos büntethetőségi akadály, ugyanis magánindítvány hiányá-

ban a szabálysértés megvalósul, sőt az elkövető büntethetősége is fennáll, de a sértett indítvá-

nyának a hiánya akadályozza meg a szabálysértési eljárás megindítását vagy folytatását.

Lényegében itt a sértett nyilatkozatától függ, hogy kívánja-e az eljárás lefolytatását az el-

követővel szemben. Ebből eredően, ha nem nyilatkozik, vagy a nyilatkozatában nem kéri az

eljárás lefolytatását, akkor az indítvány hiánya miatt az eljárás megszüntetésre kerül.

Kevés olyan szabálysértést nevesít a törvény, amikor a sértett kívánságától függ az eljárás

lefolytatása, de például magánlaksértés, becsületsértés vagy hozzátartozó sérelmére elkö-

vetett tulajdon elleni szabálysértésnél kizárólag a sértett döntésére bízza a törvény az eljá-

rás megindításának vagy lefolytatásnak a lehetőségét.

Ha nem személyek, hanem szervek jogosultak a magánindítvány megtételére és valamely

nyomós érdek miatt nem kívánják az eljárás lefolytatását úgy a jogosult feljelentésének a

hiánya alapozza meg a büntethetőségi akadályt.

g) A szabálysértési törvény bizonyos rendészeti szervek számára jogellenes cselekmények

felderítése érdekében folytatott különleges eljárásukban biztosít büntethetőségi akadályt, de

más kizáró okokat is elismer a jogalkotó. Ilyen tipikus ok a sértett beleegyezése, amely nincs

nevesítve a törvényben, de lényegében azt jelenti, hogy például a küzdősportok művelői, azzal

a ténnyel, hogy a küzdőtérre lépnek felvállalják annak a lehetőségét, hogy akár sérülést is okoz-

hatnak nekik. A jog elismeri a házi fegyelmi jog gyakorlását, amikor is a szülő igen szűk körben,

de a gyermekét személyi szabadságában korlátozhatja vagy becsületét sértheti.

Gondoljunk csak arra, hogy az édesanya a rosszalkodó gyermeke fenekére csap vagy

szobafogságra ítéli. Ilyenkor látszólag jogellenes magatartást tanúsít, azonban az állam

ebben az igen szűk körben és terjedelemben eltekint a büntetőigényétől, hiszen elismeri

az úgynevezett házi fegyelmi jogkör gyakorlását.

A felelősségrevonás mellőzése esetén a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire,

illetve az eljárás alá vont személyre tekintettel a szabálysértés megítélése összességében

olyan csekély súlyú, hogy a legenyhébb büntetés

alkalmazása is szükségtelen. A hatóságok ilyenkor

nem egyszerűen „szemet hunynak” a cselekmény

felett, hanem helyesen értékelik a szabálysértés

összes körülményét. Könnyen belátható, hogy a

vízpart közvetlen közelében jégre merészkedő

cselekménye nyilván nem mérhető azonosan az-

zal, aki már szinte látótávolságon kívül, a jéghatár

közelébe tartózkodva sodorja magát veszélybe és

követ el szabálysértést. Büntethetőséget kizáró okok

81

3.2 Büntethetőséget megszüntető okok:

a) Az elkövető halála

A szabálysértés elkövetőjének az eljárás alatt bekövetkezett halála megszünteti az eljárást.

b) Elévülés

A törvény az időmúlásához fűződő joghatást az elévülés kifejezéssel illeti. Magyarázatául

az szolgál, hogy egyetlen szabálysértés elkövetője se legyen bizonytalanságban a felelősség-

re vonás lehetséges idejét tekintve. Ebből eredően az elévülés nem más, mint az időmúlás-

hoz fűződő kedvezmény.

„Sztv.28.§ Az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, melyeket jogszabály a szabálysérté-

sek elkövetése miatti felelősségre vonáshoz fűz, a büntetést vagy intézkedést megállapító hatá-

rozat jogerőre emelkedését követő 2 év után mentesül.”

Nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak, ha az egyébként szabálysértésként

értékelendő jogsértés elkövetése óta már 6 hónap eltelt. Amennyiben a már elkövetett sza-

bálysértés miatt megindult az eljárás, azt a hatóságoknak 2 éven belül mindenképpen be kell

fejezniük, mert ez az idő a szabálysértési cselekmény elévülésének az abszolút végső határ-

ideje. Ezután nincs helye szabálysértési felelősségre vonásnak az adott ügyben.

4. A szabálysértés elkövetőivel szemben alkalmazható szankciók

A szankció vagy más néven joghátrány célja, az elkövető visszatartása a későbbi

jogellenes cselekmény elkövetésétől, amelyet a szakirodalom speciális prevenciós

célként említ.

Ezen túl a szankció másodlagos céljának tekinthető, hogy a társadalom többi

tagját is felhívja a jogkövető magatartásra, a jogszabályok betartására. Ezt a célt

általános, vagy más néven generális prevenciónak nevezzük.

A szankció a jogsértő személlyel szemben az erkölcsi normák megsértéséhez hasonló kö-

zösségi rosszallást kifejező hátrány, azonban az elkövető számára ez már valós jogkorláto-

zást jelent. Az Sztv. szankciórendszerében az eljárás alá vont személy

- személyi szabadságát érintő

- részére vagyoni hátrányt okozó

- egyéb jogkorlátozó

- megelőző jellegű

- közvetett jellegű

joghátrányokat találunk.

Az alkalmazott joghátrányok más jellegű, a törvényben nevesítettek csoportosításában

megkülönböztetünk:

- büntetéseket

-intézkedéseket.

82

A büntetések súlyosabb, kivételesen személyi szabadságot, vagyoni hátrányt okozó

jogkövetkezmények, melyek jellemzően a tett súlyára tekintettel alkalmazandók, míg az

intézkedések enyhébb jellegű joghátrányok és inkább a tettes személyével összefüggésben

alkalmaz a hatóság.

A büntetés kiszabáson a szabálysértési hatóságoknak illetve a bíróságoknak azt a

tevékenységét értjük, amely során a jogszabály által meghatározott kereteken belül

- a konkrét eset sajátosságait, az elkövető személyi körülményeit is figyelem bevéve

- meghatározzák az elkövetés miatt alkalmazott büntetést vagy intézkedést.

Számos olyan körülményt kell figyelembe venni, amelyek hatásukat tekintve enyhítő

vagy súlyosító körülményként hatnak.

Elképzelhető, hogy ezek a körülmények olyan csekély súlyúvá teszik a cselekményt, hogy

a büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen. A szabálysértési hatóság ilyenkor

mellőzi a felelősségre vonást.

Tény azonban, hogy a joghátrány kiszabását egy olyan bizonyítási eljárás előzi meg azért,

hogy a helyes szankció kerüljön kiszabásra.

A büntetés célja, hogy mind az elkövető mind pedig mások a későbbiekben ne kö-

vessenek el jogsértő cselekményeket. Ezért úgy kell kiválasztani a büntetések közül a

megfelelőt, hogy az jól kifejezze az adott szabálysértés elkövetése miatt a társadalom érték-

ítéletét, igazodjon továbbá az elkövető személyiségéhez, családi, vagyoni, jövedelmi viszo-

nyaihoz. Lényeges, hogy ezek figyelembevételével kerüljön kiszabásra a szankció, ugyanis

például a túlzott mértékű büntetés azzal, hogy az elkövető vagyoni viszonya miatt nem tudja

azt teljesíteni, nem fogja elérni a kívánt célt.

Előfordulhat, hogy az elkövető több, általa elkövetett szabálysértés miatt kerül eljárás alá, ek-

kor a hatóságoknak és a bíróságoknak lehetősége van arra, hogy emiatt a kiszabható büntetés

mértékét úgynevezett halmazati büntetés kiszabása szabályainak alkalmazásával megemelje.

„Sztv. 24. § (1) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanabban az eljárásban több elzárással

sújtható szabálysértés miatt vonják felelősségre, az elzárás leghosszabb tartama kilencven

nap, fiatalkorúak esetében negyvenöt nap.

(2) Ha az eljárás alá vont személyt ugyanazon szabálysértési hatóság előtt, ugyanabban az

eljárásban több szabálysértés miatt vonják felelősségre, a legsúlyosabb szabálysértésre megál-

lapított pénzbírság felső határa a felével emelhető, de nem érheti el az egyes szabálysértésekre

megállapított pénzbírság felső határának együttes összegét.”

Pénzbírság esetén ez a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított pénzbírság felső hatá-

rának a másfélszerese, de a kiszabott összeg nem érheti el az egyes szabálysértésekre megál-

lapított pénzbírság felső határának együttes összegét.

83

Azért hogy az így meghatározott büntetést ki lehessen szabni, a hatósági eljárásban java-

részt az ügyeket egyesíteni célszerű. Ez az eljárási mód alapvetően az eljárásokat felgyorsít-

ja és igazságosabb szankcionálást tesz lehetővé.

„Sztv. 25. § Ha ugyanazon eljárás alá vont személlyel szemben, ugyanannál a hatóságnál

több szabálysértési eljárás indul, azokat az ügyeket, amelyekben még nem született érdemi ha-

tározat, egyesíteni kell. Az egyesítést mellőzni lehet, illetve az ügyeket el lehet különíteni, ha a

cselekmények együttes elbírálása a felelősségre vonást jelentősen késleltetné.”

Az idő múlásához a jog mindig meghatározott következményeket fűz. A büntetés végre-

hajtása nem halasztható el meghatározatlan időre, hiszen a korábban említett megelőzési

cél az, hogy a jogsértést a lehető leggyorsabban felelősségre vonásnak kell követnie. A bün-

tetés elévülése alatt tehát azt kell érteni, hogy a törvényben meghatározott idő letelte után a

büntetést már nem lehet végrehajtani. Az elévülés szempontjából azt az időpontot tekintjük

kezdőnapnak, amikor a kifogásra nyitva álló idő eltelt, vagyis a kézbesítéstől számított 8. na-

pon a szabálysértési hatóság határozata jogerőre emelkedik.

„Sztv. 26. § (1) Nem lehet végrehajtani az elzárást és a pénzbírságot, ha a határozat jogerőre

emelkedésétől számítva egy év eltelt.

(2) Az elévülési időbe nem számít be az elzárás elhalasztására, illetve a pénzbírság esetében

a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idő.

(3) Az elévülést félbeszakítja az elzárás, illetőleg a pénzbírság végrehajtása iránt tett in-

tézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdődik. A határozat jogerőre

emelkedésétől számított két év elteltével végrehajtásnak nincs helye.”

A szabálysértési törvény pontosan meghatározza azokat az adatokat, amelyek a hatóság

által törvényesen kezelhetők, tárolhatók. A szabálysértési eljárásban a hatóságnak úgyneve-

zett előéleti ellenérzési kötelezettsége áll fenn, vagyis meg kell vizsgálnia, hogy az eljárást

megelőző két éven belül folytattak-e szabálysértési eljárást az elkövetővel szemben, és ezt a

büntetés kiszabásakor figyelembe kell venni.

„Sztv. 27. § (1) A központi szabálysértési nyilvántartás (a továbbiakban: szabálysértési

nyilvántartás) célja az eljárás alá vont személy szabálysértési előéletének nyilvántartása a

szabálysértési eljárás gyors és pontos lefolytatása, a szabálysértési végrehajtási rendszer

megerősítése, továbbá a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás útján az érintett jogai gya-

korlásának biztosítása, valamint mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.”

A közúti közlekedési nyilvántartásból, a bűnügyi nyilvántartásból nyerhető ki ilyen adat,

de a sportrendezvények szervezője is kezelhet ilyen információkat, hiszen a kitiltás lehető-

ségével megilleti őket is ez a jogosultság.

84

A szabálysértési felelősségre vonás nem eredményez büntetett előéletet, hiszen az a bűn-

cselekményhez kötődik. Azonban a közigazgatási eljárás során egyes foglalkozások, mint

például a biztonsági őr a tevékenysége gyakorlásához, vagy lőfegyvertartást igénylő foglal-

kozások esetén feltétel a „szabálysértésmentes” előélet, de akár az engedély visszavonását

is eredményezheti bizonyos szabálysértés elkövetése.

A törvény kiemelt figyelmet fordít a fiatalkorúakra. Fiatalkorú az, aki a szabálysértés

elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. 18 éven

aluli személy a házasságkötés útján nagykorúvá válik, de szabálysértési jogi értelemben to-

vábbra is fiatalkorú marad. Amennyiben a szabálysértést a 14. életéve előtt követte el, úgy

vele szemben büntethetőségi akadály áll fenn.

„Sztv. 29. § (1) E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a

tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

(2) Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedel-

me) vagy megfelelő vagyona van.”

85

Büntetések

4.1. Az elzárás

Az elzárás személyi szabadságot korlátozó büntetés, ezért a szabálysértési

szankciórendszer kivételes eleme.

Olyan különleges büntetés, amely kevés szabálysértés elkövetése esetén alkalmazható és

akkor is legfeljebb pénzbírság kiszabása mellett úgynevezett vagylagos büntetésként. Ga-

ranciális elem a törvényben, hogy az elzárással is büntethető szabálysértések elbírálása ki-

zárólag a bíróság hatáskörébe tartozik.

Az elzárás legrövidebb időtartama 1 nap, leghosszabb időtartama 60 nap, fiatalkorú ese-

tén harminc nap. Az elzárás végrehajtása során a fiatalkorút a felnőtt korútól el kell külö-

níteni. Különleges állapotban vagy helyzetben lévő személyekkel (például fogyatékkal élők,

terhes nők, stb.) szemben a törvény tiltja az elzárás alkalmazását.

„Sztv. 14. § (1) Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg.

(2) Az elzárás legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb tartama – a 24. § (1) bekezdésé-

ben foglaltak kivételével – hatvan nap, fiatalkorú esetén harminc nap. Az elzárás végrehajtása

során a fiatalkorút a felnőtt korútól el kell különíteni.

(3) Az elzárás tartamába a szabálysértési őrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghala-

dó előállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési őrizet beszámításakor minden olyan

naptári nap, amelyen az elkövető fogvatartásban volt, egy napi elzárásnak felel meg. A négy

órát meghaladó előállítás egy napi elzárásnak felel meg.

Sztv. 15. § Nincs helye elzárásnak, ha az eljárás alá vont személy

a) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben

meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg ellátásban részesül,

b) a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét

egyedül nevelő szülő vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról

egyedül gondoskodik.”

Tekintse meg, hogy a 7/2000. (III. 29.) IM-BM együttes rendelet hogyan rendelkezik

az elzárás, illetőleg a pénzbírságot helyettesítő elzárás végrehajtásáról.

(http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000007.IM)

86

4.2. Pénzbírság

A pénzbírság vagyoni hátrányt okozó, az állam javára megfizetendő büntetési

nem. Valamennyi szabálysértési tényállásban szankcióként szerepel. Kiszabható minimu-

ma 3000.-Ft, míg kiszabható maximuma 150.000.-Ft. Önkormányzati rendeletben megha-

tározott szabálysértések esetén a kiszabható legmagasabb összege 50.000.-Ft lehet. A ható-

ságok ezen összegek között mérlegelik a tett súlyára tekintettel és az elkövető személyére

szabottan a kiszabásra kerülő pénzbírság összeget.

A pénzbírság meg nem fizetése esetén, ha azt adók módjára sem lehet behajtani, azt közérdekű

munkára vagy elzárásra kell átváltoztatni. Ebben az esetben 1 napi közérdekű munkának 5000.-

Ft pénzbírság felel meg, míg elzárássá való átváltoztatás esetén 1000-3000.-Ft közötti összeg az

melyet egy napi elzárásra kell átszámítani. Ekkor az elzárás ideje 1 és 60 nap között alakul.

Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete ( jövedelme)

vagy megfelelő vagyona van.

„Sztv. 16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege háromezer forint, legmagasabb összege

százötvenezer forint.

(2) Önkormányzati rendelet ötvenezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmaga-

sabb összegét.

Sztv. 17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetén, ha adók módjára nem hajtható be, köz-

érdekű munkára vagy elzárásra kell átváltoztatni.

(2) Nincs helye elzárásra történő átváltoztatásnak, ha az eljárás alá vont személy

a) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben

meghatározott fogyatékos személy, illetve kórházi fekvőbeteg ellátásban részesül,

b) a terhesség negyedik hónapját elérő nő, tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét

egyedül nevelő szülő vagy fogyatékos, illetőleg folyamatos ápolást igénylő hozzátartozójáról

egyedül gondoskodik.

(3) A (2) bekezdés esetében nincs helye közérdekű munkára átváltoztatásnak.

(4) Egy napi közérdekű munkának ötezer forint pénzbírság felel meg.

(5) Az elzárásra történő átváltoztatás során ezer forinttól háromezer forintig terjedő összeg

helyett egy napi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépő elzárás – a 24. § (2) bekez-

désében foglaltak kivételével – egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet.”

A pénzbírság speciális formája a helyszíni bírság, mely ki-

szabására az arra feljogosított hatóságok, mint például a Nem-

zeti Közlekedési Hatóság, NAV, rendőrség, a fővárosi és megyei

kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási

szervei, a katasztrófavédelmi hatóság területi szerve jogosultak.

87

Helyszíni bírság kiszabására jogkörükben eljárva jogosult a hivatásos tűzoltóság, a helyi

önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a termé-

szetvédelmi őr, az önkormányzati természetvédelmi őr, a természetvédelmi hatóság részé-

ről eljáró és erre felhatalmazott személy, a közterület-felügyelő, a fogyasztóvédelmi hatóság,

a bányafelügyelet, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv is.

A kiszabható helyszíni bírság minimális összege 3000.-Ft, maximális mértéke 20.000.-Ft

lehet. Az eljáró hatóságok tagjai a szabálysértés elismerésének ténye esetén, a szabálysértés

társadalomra veszélyességére és az elkövető személyi körülményeire is tekintettel a két érték

között határozzák meg a kirótt összeget, melyet az elkövető különböző formában fizethet meg.

A kiszabott bírságot vagy a fennálló bírságtartozást a helyszínen – amennyiben annak

átvételéhez az eljáró hatóság részéről a feltételek fennállnak – készpénzben vagy bankkár-

tyával is meg lehet fizetni. Ha a helyszínen a bírság megfizetésére nem került sor, a hatóság

eljáró tagja a tájékoztató másodlati példányát a fizetési számlára történő csekkszelvénnyel

együtt a szabályszegőnek átadja, aki így később tudja befizetni a helyszíni bírság összegét.

Ezzel egyidejűleg a közúti közlekedés előéleti pontról is rendelkeznek a közlekedési sza-

bályok megsértése esetén az hatóság tagjai.

A helyszíni bírság kiszabása sajátos szankcionálási lehetőség, mivel az elkövető nem kötelezhető

arra, hogy annak alávesse magát, de ugyanakkor a hatóság részéről eljáró személy sem köteles ilyen

egyszerűsített formában elbírálni a szabálysértést, mert bármikor választhatja a feljelentést is.

Az elkövető mérlegelheti, hogy egyszerűen megszabadulhat az eljárás további terhétől,

illetve attól a bizonytalanságtól, hogy a későbbiekben milyen súlyú szankciót fognak vele

szemben alkalmazni. Ugyanakkor azt a körülményt is értékelni kell, hogy az eljárás során

mód nyílik érdemi védekezésre, jogi képviselő meghatalmazására, az ügy elhúzódhat, végső

esetben elévülhet és az időmúlás a büntetéskiszabásra mindenképpen kedvező hatással van.

Az eljáró hatóság számára a helyszíni bírságolás egyértelműen kedvező, miután azonnali

felelősségre vonást jelent, bevételt a költségvetésnek, illetve a bírságoló szervezetnek, ki-

váltja a bizonyítási és az ennél is költségesebb végrehajtási eljárást, és a készpénzek átvéte-

lével, őrzésével és napi elszámolásával sem terheli a hatóságot.

Amennyiben a jogszabály a helyszíni bírság alkalmazását lehetővé teszi és a hatóság tagja

a helyszíni bírság kiszabása mellett dönt, ezt közli az elkövetővel és egyben tájékoztatja a

jogkövetkezményekről. Tájékoztatást kell adni a végrehajtásra vonatkozó törvényi rendel-

kezésekről, továbbá arról, hogy a bírságolás ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az elkövető

részére készpénz-átutalási megbízást kell átadni és fel kell hívni a figyelmét, hogy a bírságot

88

harminc napon belül fizesse be. A későbbi jogviták elkerülése érdekében az elkövetővel a

szabálysértés elkövetésének tényét a helyszínen – aláírásával – kell elismertetni, valamint a

vég-rehajtás érdekében személyi adatait is rögzíteni kell. Ha viszont az elkövető a helyszíni

bírságolással nem ért egyet vagy az összegét vitatja, a hatóság tagja a helyszíni bírságolást

befejezi és közli az elkövetővel, hogy feljelentést tesz.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény alapján a gépjármű üzembentartó-

ja felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel a megengedett

legnagyobb sebességre, a vasúti átjárón való áthaladásra, a járműforgalom irányítására

szolgáló fényjelző készülék jelzéseire, a járművel történő megállásra és várakozásra, az

autópálya leállósávjának igénybevételére, a behajtási tilalomra, a korlátozott forgalmú

övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra, biztonsági övre, ittas vezetés, és a termé-

szet védelmére vonatkozó előírások betartásra kerüljenek. A törvény szerint a fentiek

megsértése esetén az üzembentartóval szemben 30.000 forinttól 300.000 forintig ter-

jedő közigazgatási bírságot kell kiszabni.

4.3. Járművezetéstől eltiltás

A szabálysértési intézkedések közül a járművezetéstől eltiltás igen gyakran alkalmazott

szankció. Alkalmazására akkor kerül sor, ha az engedélyhez kötött járművezetés szabálya-

inak megszegésével követik el a jogsértést és egyébként alkalmazására a törvény lehetősé-

get nyújt. Akár önállóan, akár pénzbírság kiszabása mellett is alkalmazható.

A járművezetéstől eltiltás idő-

tartama 1 hónaptól 1 évig terjedhet.

További joghátrány akkor kapcso-

lódik ehhez az intézkedéshez, ha a

vezetői engedély visszaadásához

jogszabályban meghatározott fel-

tételeket kell teljesíteni. Ennek

általános formája az úgynevezett

utánképzés, melyre akkor kerül

sor, ha a járművezetéstől eltiltást,

mint szankciót minimum 6 hónap-

ra szabták ki. Megjegyzendő, hogy

ez az intézkedés akkor is alkal-

mazható, ha az elkövetőnek nincs

járművezetésre jogosító engedélye,

hiszen az eltiltás alatt nem is sze-

rezhet ilyen okiratot.

Érdekesség, hogy a közigazgatási eljárásban a

zéró tolerancia elvét követve a bűncselekménynek

nem minősülő ittas vezetés esetében nem indul

szabálysértési eljárás, hanem különböző bírság-

tételeket szab ki a hatóság, illetve kiszabása során

nincs mérlegelési lehetősége. Közigazgatási bír-

sággal sújtandó ittas vezetés szabályszegés esetén

nem áll fenn a járművezetéstől eltiltás, azonban

továbbra is előéleti pont kerül alkalmazásra, egy-

úttal a pontok száma jelentősen megemelkedik.

Mivel járművezetéstől eltiltásra a közigazgatási

bírsággal sújtandó szabályszegés hatálya alá tarto-

zó ügyekben nincs lehetőség, így a vezetői engedély

helyszíni elvételére sem kerülhet sor. Járműveze-

tés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény

gyanúja esetén a vezetői engedély elvételre kerül.

89

„Sztv. 18. § (1) Ha a szabálysértést

meghatározó jogszabály lehetővé teszi,

a pénzbírság kiszabása mellett vagy ön-

álló intézkedésként az eljárás alá vont

személy eltiltható a járművezetéstől, ha

a szabálysértést engedélyhez kötött jár-

művezetés szabályainak megszegésével

követte el.

(2) A vezetői engedély visszaadása kü-

lön jogszabályban meghatározott feltétel

teljesítésétől tehető függővé.

(3) A járművezetéstől eltiltás meghatá-

rozott járműkategóriára és járműfajtára is

vonatkozhat.

(4) A járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év.

Sztv. 19. § (1) A járművezetéstől eltiltás hatálya – kivéve, ha a rendőr a vezetői engedélyt a

helyszínen elveszi – a határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.

(2) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tar-

tamára az eljárás alá vont személy vezetői engedélyét a szabálysértéssel összefüggésben

visszavonták.”

4.4. Elkobzás

Az elkobzás tulajdonjogot érintő intézkedés, amelyet akkor is alkalmazhat a hatóság, ha

az elkövetővel szemben büntethetőségi akadály áll fenn.

Az elkobzásnak kötelező és lehetséges eseteit sorolja fel a törvény, az utóbbinál a hatóság

döntésére bízza az intézkedés alkalmazását.

Kötelezően el kell kobozni azt a dolgot, amelyet

- az elkövetéshez eszközül használtak, feltéve hogy

az elkövető tulajdona vagy a dolog birtoklása a közbiz-

tonságot veszélyezteti

- a szabálysértés útján létrejött dolgot, például a

forgalomban lévő pénzről készült utánzatot

- a szabálysértés elkövetéséért a dolgok tulajdonosától vagy annak hozzájárulásával

mástól kapott dolog is elkobzandó.

Ez alatt azt kell érteni, hogy nyilván igazságtalan lenne, ha a jogellenes cselekmény

véghezviteléért kapott jutalmat az elkövető megtarthatná.

- el lehet kobozni azt a dolgot, melyre nézve a szabálysértést elkövették, ha a törvény

így rendelkezik.

Néhány példa a bírság összegére és a büntetőpontra

Gyorshajtás

50 km/h helyett 67 km/h-val 30 000 Ft 4

90 km/h helyett 125 km/h-val 45 000 Ft 4

130 km/h helyett 181 km/h-val 60 000 Ft 4

Ittas vezetés

0,5 ezrelék alatt 150 000 Ft 6

0,51-0,8 ezrelék között 200 000 Ft 8

0,8 ezrelék felett 300 000 Ft 8

Biztonsági öv használatának elmulasztása

lakott területen belül 15 000 Ft 3

lakott területen kívül 30 000 Ft 3

autóúton, autópályán 40 000 Ft 5

90

A hatóságok gyakran alkalmazzák ezt az intézkedést, például petárda, vagy engedély nél-

küli tűzijáték, összességében pirotechnikai termék birtoklásánál.

Az elkobzott dolog tulajdona az államra száll.

„Sztv. 20. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az eljárás alá vont személy

tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti;

b) amely a szabálysértés útján jött létre;

c) amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy an-

nak hozzájárulásával mástól kapott.

(2) El kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a

szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi.

(3) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a

szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi.

(4) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont személy nem von-

ható felelősségre.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az eljárás alá vont személy tulajdonában lévő dolog el-

kobzása kivételesen mellőzhető, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltányta-

lan hátrányt jelentene az eljárás alá vont személy számára.

(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.

(7) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve,

ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes.”

4.5. Figyelmeztetés

A figyelmeztetést egy megelőző jellegű, kevésbé súlyos jogsértések esetén büntetés he-

lyett alkalmazandó intézkedés, melyben a hatóság rosszallását fejezi ki a cselekmény elkö-

vetése miatt, egyben felhívja a figyelmet a jogsértő cselekmény jogsértő voltára és az elköve-

tőt figyelmezteti, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló jogsértő cselekményektől.

Nagy számban alkalmazott nevelő célzatú intézkedés, ha attól kellő visszatartó hatás

várható.

„Sztv. 22. § Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés

körülményeire tekintettel csekély súlyú és az eljárás alá vont személy személyi körülményeire

is figyelemmel ettől az intézkedéstől kellő visszatartó hatás várható.”

4.6. Kitiltás

A kitiltás alkalmazásának indokát a sportrendezvényeken tapasztalható erőszak megfé-

kezésének, a biztonság szavatolásának igénye adja. A szankció a tartózkodási hely szabad

megválasztását korlátozza, ezzel megakadályozza, hogy egy objektumban való tartózkodás

veszélyeztesse a közrendet.

91

A szabálysértési hatóság akár büntetés mellett, akár önálló intézkedésként is az eljárás

alá vont személyt a sportrendezvényen való részvétellel összefüggő szabálysértés miatt ki-

tilthatja a sportrendezvényről, illetve sportlétesítményből. Az intézkedés legrövidebb idő-

tartama 6 hónap, leghosszabb tartama 2 év.

A sportrendezvényeken tapasztalható erőszak meg-

fékezése érdekében tett intézkedés alapja, hogy egyes

elkövetőknek meghatározott területen tartózkodása

veszélyezteti a közrendet, mert további jogsértések

valószínűségét rejti magában. Végrehajthatóságának

egyik feltétele, hogy a sportrendezvény szervezője tu-

domást szerezzen a kitiltott személyről, másik, hogy

olyan nyilvántartási és beléptetési rendszert működtessen, amely alkalmas kiszűrésére.

Ennek megoldását szolgálják az adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezések.

„Az FTC Kecskemét elleni bajnoki mérkőzése után rendbontás miatt a rendőrség elő-

állított, majd a bíróság 1 év 6 hónapra elítélt két ferencvárosi szurkolót. Az FTC elnöke

úgy döntött, hogy ezt a két szurkolót az adatainak megérkezésétől számított 1 év 6 hó-

napra kitiltja az FTC által rendezett sporteseményekről, a büntetéssel megegyező idő-

tartamra.” (sportforum.hu)

5. A szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok és az eljárásban részt-vevő személyek

A szabálysértési ügyekben eljáró hatóságokat és az

eljárásban részt vevő más személyeket, akik jogokat

gyakorolnak és kötelességeket teljesítenek, és e tevé-

kenységükben eljárási cselekményeket végeznek, a

szabálysértés alanyainak nevezzük.

Ők az eljárás főszemélyei, mert helyzetükből ere-

dően a szabálysértési eljárásban feladatokat teljesí-

tenek, eljárási cselekményeket végeznek és kötelező

érvényű döntéseket hoznak. Szükség esetén alkot-

mányos jogot is korlátozó és kényszerítő intézkedé-

seket is tehetnek, végső esetben kényszerítő eszközöket alkalmazhatnak.

Feladatuk arra irányul, hogy a szabálysértések elkövetése miatt a felelősséget megállapít-

sák és a megfelelő szankciót kiszabják.

92

5.1. Hatáskör és illetékesség

Az eljáró hatóságok közötti feladatmegosztást jogszabályok határozzák meg. Azt, hogy az

országban működő számos szabálysértési hatóság közül, a konkrét szabálysértés esetén me-

lyik szervnek kell eljárnia, a hatáskör illetve az illetékességi szabályok vizsgálata adja meg.

A hatáskör arra ad választ, hogy egyrészt melyik lesz az szerv, aki az adott szabálysértés-

ben jogosult eljárni és azon belül milyen szintű szerve folytatja le az eljárást.

Az illetékesség azt határozza meg, hogy az azonos hatáskörrel rendelkező szervek közül

melyik lesz az, amelyik konkrétan köteles eljárni az adott szabálysértés esetén.

Mindenek előtt a szabálysértési üggyel első alkalommal találkozó szerv azt állapítja meg, hogy

a rá vonatkozó szabályok szerint a szerv hatáskörébe tartozik-e az ügy elbírálására. Amennyiben

igen, úgy az azonos hatáskörrel, feladatkörrel rendelkező szervek közül az fogja az eljárást lefoly-

tatni, ahol az esetek többségében földrajzi elhelyezkedését tekintve a szabálysértés megvalósult.

Az eljáró hatóságokra vonatkozó utalás a szabálysértési törvényben illetve az egyes sza-

bálysértésekre vonatkozó kormányrendeletben található oly módon, hogy a tényállás utal az

eljáró szerv megnevezésére.

5.1.1. A hatáskört tekintve általános, különös és speciális hatáskörű hatóságokról beszélhetünk.

és a fővárosi kerületi jegyzőket illeti meg. Az általános hatáskörű szabálysértési hatóság jár

el minden olyan szabálysértési ügyben, amelyet külön jogszabály nem utal más szabálysér-

tési hatóság hatáskörébe. A valóságban természetesen nem a jegyzők folytatják le az eljárá-

sokat, hanem a polgármesteri hivatalok feljogosított ügyintézői, azonban döntéseiket a jegy-

zők nevében hozzák meg. Jellemző szabálysértések a tiltott szerencsejáték vagy a játék- és

pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése.

létrehozott rendőri szervek, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vámszerve. A

rendőrség csak akkor járhat el hatóságként, ha a szabálysértést megállapító jogszabály arról

kifejezetten rendelkezik. Ezért különös jellegű a hatásköre.

Többségében a közbiztonságot érintő, a közrendet, a közlekedés rendjét a társadalmi

együttélés szabályait sértő cselekményeket utalja a jogszabály a hatáskörébe. Magyarorszá-

gon az előforduló szabálysértések jelentős részét mintegy 4/5 részét a közúti, közlekedési

szabálysértések teszik ki, melyeket a rendőrség illetékes szervei bírálnak el.

Végezzen kutatómunkát és vizsgálja meg, hogyan alakultak a szabálysértési statiszti-

kák az elmúlt években! http://police.hu/statisztika/archivum/igrend1006.html

93

A pénzügyi szabálysértés, valamint kormányrendeletben meghatározott más szabálysér-

tések miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, jár el.

szervek végzik. A tevékenységük alapvetően az általuk észlelt vagy a hatósági ellenőrzés

során, helyszínen feltárt szabálysértések helyszíni bírságolására, vagy az adott tényállásra

megállapított szankciók megválasztására terjed ki. Ezek a szervek jellemzően felügyeletet

ellátó szervek, és ellenőrzéseik során tárnak fel jogsértéseket, ehhez kötődik a bírságolási

jogkörük.

Speciális hatáskört gyakorló szervek jellemzően a helyszíni bírságolásra jogosult szervek.

(lásd.: 4.2.)

„Sztv. 32. § (1) Szabálysértés miatt – ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként

nem rendelkezik – a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el.

(2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben a jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül

más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyző – a közlekedésrendészeti és a vám-szabálysérté-

sek kivételével – az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.

Sztv. 33. § (1) A rendőrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendőrkapitányságok

vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szervek járnak el.

(2) Ha az eljárás alá vont személlyel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül

más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendőrség – a vám-szabálysértések kivételével – az

egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.

Vhr.9. § A rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések esetén a bűnügyi, a közrendvédelmi,

a közlekedésrendészeti szolgálati ágak, továbbá az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri

szervek szakmai feladataiknak megfelelően szabálysértési hatósági jogkörben járnak el.

Sztv. 34. § (1) A pénzügyi szabálysértés, valamint kormányrendeletben meghatározott sza-

bálysértések miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, jár el.”

5.1.2. Az illetékesség területi szempontból határozza meg az eljárás lefolytatására jogo-

sult vagy kötelezett szervet.

hatóság a lakóhelyén találja meg az elkövetőt legkönnyebben és ő pedig a legkisebb idővesz-

teség nélkül itt tud megjelenni a hatóság előtt. Ez az általános illetékesség.

elkövető tartózkodási helye, munkahelye vagy az elkövetés helye szerinti szabálysértési ha-

tóság járjon el. Ezt hívjuk kivételes illetékességnek. A tulajdon elleni szabálysértés esetén, a

szabálysértés jellegéből adódóan, a sértetti érdekek érvényesülése, a felderítés, valamint az

eljárások eredményesebb és gyorsabb lefolytatása érdekében az előkészítő eljárást a kivételes

illetékességű, a szabálysértés elkövetésének helye szerinti rendőrkapitányság folytatja le.

az adott szabálysértést lefolytatni. Ilyen szervet a hatóság felügyeletét ellátó miniszter jelöl-

het ki a főváros illetve a megyei jogú város egész területére kiterjedő illetékességgel.

94

„Sztv. 38. § (1) Az eljárásra az eljárás alá vont személy lakóhelye szerinti szabálysértési

hatóság illetékes.

(2) Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési

ügyben az eljárás alá vont személy tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az

elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési

hatóság is eljárhat.

(3) Ha több eljárás alá vont személy van, és különböző helyeken laknak, bármelyikük lakó-

helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.

(5) A védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv illetékességét az

elkövetés helye alapozza meg.

Sztv. 39. § Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró

szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyele-

tüket ellátó miniszter jelöli ki.”

5.1.3. Előfordulhat, hogy az adott szabálysértési ügyben két vagy több szabálysértési ha-

tóság is megállapítja a hatáskörét, avagy egyik sem kívánja lefolytatni az eljárást. Ilyenkor

hatásköri-illetékességi vitáról beszélhetünk.

A vitát az eljáró hatóságok közvetlen felettes szerve vagy maga a felügyeletet ellátó mi-

niszter dönti el és jelöli ki az eljáró hatóságot.

5.1.4. Külön említést kell tenni a bíróságok szabálysértési eljárásbeli feladatairól. A bíró-

ságok a tevékenységüket alapvetően három formában látják el.

I. Elzárással is sújtható szabálysértés mi-

att első fokon a helyi/járási bíróság jár el.

II. Jogorvoslati eljárásban az első fokú

szabálysértési hatóság döntése ellen benyúj-

tott kifogást a helyi/járási bíróság bírálja el.

III. A harmadik feladatköre a szabálysér-

tési hatóság eljárása, határozatai és intéz-

kedései ellen emelt ügyészi óvást elbírálása.

Az eljárás alanyainál említést tettünk a felettes közigazgatási szerepről. A felettes

szervek irányítási jogkörrel rendelkeznek az alárendelt szervek tekintetében. A sza-

bálysértési hatósági tevékenységben ez azt jelenti, hogy ellenőrzéseket végezhetnek a

törvényes eljárás betartása céljából, informálódhatnak és iratokat kérhetnek be az el-

járást folytató, alacsonyabb szintű hatóságaiktól. Amennyiben jogsértő gyakorlatot tár-

nak fel, a vizsgált szabálysértési hatóság vezetőjének a figyelmét erre felhívják, de akár

az ügyészséghez is fordulhatnak.

95

5.2 A szabálysértési eljárásban a megismert eljáró hatóságokon kívül más személyek is

részt vesznek vagy részt vehetnek. Az eljárásban betöltött helyzetüktől függően más és más

jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik őket.

Mint láttuk a szabálysértési eljárásban főszemélyként a hatóságok szerepelnek,

azonban a szabálysértést elkövető személy, az eljárás alá vont személy védője, a sza-

bálysértéssel összefüggésben sérelmet szenvedő természetes és jogi személyek is

ebbe a körbe tartoznak.

A mellékszemélyek azok az alanyok, akik a főszemélyek eljárásjogi feladatai-

hoz kapcsolódva, azok megvalósulását segítik elő. Általában közvetlen és személyes

érdekük nem fűződik az eljárás alakulásához, de szaktudásuk, képességük vagy a birto-

kukban lévő információk alapján szükséges a részvételük a bizonyítási eljárásban a tény-

állás tisztázásához.

5.2.1. A szabálysértési eljárásban az a sértett, akinek jogát vagy jogos érdekét a szabály-

sértés sértette vagy veszélyeztette. A sértett részt vehet az eljárásban, mint

- általános értelemben vett személy, akinek joga van az őt

érintő iratokat megismerni azokról másolatot kérni, észrevételt

és indítványokat tenni a hatóság felé. Kérdést tehet fel akár az

eljárás más résztvevői felé, de jogairól és kötelezettségeiről fel-

világosítást is kérhet.

- Joga van arra, hogy az eljárás alá vont személlyel szemben a

keletkezett kárának megtérítését kérje, mint - károsult sértett - és

amennyiben kívánja jogait az általa választott képviselője útján is

gyakorolhatja. A sértettet jogorvoslati jog is megilleti.

- Nem ritka a magánindítványt előterjesztő sértett, aki a magánindítványra üldözendő

szabálysértéseknél jogosult az indítvány előterjesztésére, amely nélkül a szabálysértési el-

járás meg sem indulhat.

5.2.2. A szabálysértési eljárásban az elkövető jogi megnevezése az eljárás alá vont sze-

mély. Ebből fakadóan az eljárás alá vont személy az, akivel szemben a szabálysértési eljárást

lefolytatják. Az a személy is az eljárás alávont személy körébe tartozik, aki a szabálysértés

tényállását részben vagy egészben megvalósítja, vagy megkísérli, továbbá az is, aki közremű-

ködik a szabálysértés elkövetésében (felbujtó, bűnsegéd).

Az a nagykorú személy, aki viszont a kiskorút szabálysértés elkövetésére rábírja, vagy

rábírni törekszik, a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményét valósítja meg.

96

5.2.3. A szabálysértési eljárásban az eljárás alá vont érdekében védő járhat el, aki lehet az

elkövető nagykorú hozzátartozója vagy törvényes képviselője, de akár ügyvéd is.

A védő a hatóság kirendelése alapján vagy meghatalmazás alapján járhat el. Ha az elzárás-

sal is sújtható szabálysértés elkövetőjét bíróság elé állítják és nincs meghatalmazott védője,

akkor számára a rendőrség védőt rendel ki.

A védő jogai azonosak az eljárásban az eljárás alá vont kérdezési, indítványtételi és

iratmegtekintési jogaival. A védő a szabálysértési eljárásban azzal a céllal vesz részt, hogy

az eljárás alá vont személy érdekében minden törvényes védekezési eszközt felhasználjon.

6. Szabálysértési eljárás lefolytatásának szabályai

A szabálysértési eljárás három jól elkülöníthető szakaszra bontható:

Vizsgáljuk meg közelebbről az egyes szakaszok jellemzőit.

6.1. A szabálysértési eljárás egy olyan hatósági tevékenység, amelynek célja a szabálysér-

tési tényállás felderítése, a felelősség megállapítása érdekében a lehetséges bizonyítékok

összegyűjtése és azok értékelése alapján a felelősség megállapítása vagy elvetése.

A hatóságok részéről a bizonyítási kötelezettség azt jelenti, hogy fel kell deríteniük a le-

hetséges bizonyítási eszközöket, biztosítani kell a későbbi felhasználásukat, szakszerű érté-

kelésüket, valamint a bizonyításban való személyes és tevőleges közreműködést.

A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülmé-

nyeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok, - amely a gyakorlatban

jellemzően a feljelentések - az érdemi döntés meghozatalához nem elegendőek, részletes

bizonyítási eljárást kell lefolytatni.

A szabálysértési eljárást bárki kezdeményezhet. Leggyakoribb módja a feljelentés, ame-

lyet magán- és jogi személy is tehet, ha a cselekmény a jogát vagy jogos érdekét sértette,

avagy veszélyeztette. Természetesen a hatóságok tagjai is kezdeményezhetnek szabálysér-

tési eljárást a tudomásukra jutott szabálysértések esetén.

A feljelentést nem csak írásban lehet megtenni, hanem szóban is, de ekkor azt a hatóság-

nak írásba kell foglalnia.

Mint ahogyan arról korábban már esett szó, a hatóságok a feljelentése alapján megindí-

tandó eljárás előtt vizsgálják a hatáskörüket és illetékességüket, ez alapján döntenek arról,

97

hogy jogosultak és kötelezettek-e eljárni az

adott ügyben. Amennyiben bármelyik hiányát

észlelik, az ügyet megküldik az eljárás lefoly-

tatására jogosult szervnek.

Amennyiben más törvényes akadálya nin-

csen az eljárás megindításának, - például az

ügyintéző személyes érintettsége, mely a ré-

széről elfogult ügyintézést eredményezhetne

– megkezdődik az alapeljárás.

Kedvező esetben maga a feljelentés tartal-

maz annyi adatot, mely alapján megnyugtató-

an dönthet a hatóság a felelősség kérdésében,

vagy az eljárás megszüntetés mellett, de az

ügyek jelentős részében újabb adatok beszer-

zésével tisztázni kell a tényállást.

Kiemelkedő elv a szabálysértési eljárásban,

hogy a szabálysértés elkövetésével terhelt

személy nem kötelezhető ártatlanságának

bizonyítására, az a szabálysértési hatóságot,

illetve a bíróságot terheli.

Az elkövető védekezési szabadsága ebből

az elvből kiindulva nem korlátozható, tehát megilleti az a jog, hogy ne nyilatkozzon, vagy

akár valótlant állítson. Két dolgot azonban nem tehet: más személyhez fűződő jogait nem

sértheti, illetve mást alaptalanul bűncselekmény elkövetésével nem vádolhat.

6.2. A bizonyítás

A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz,

amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet. Ez a bizonyítás szabadságának elve. Ez azt

jelenti, hogy a bizonyítékoknak nincs előre meghatározott bizonyító erejük és a hatóságok a

felhasználásukról szabadon dönthetnek. Ebben a tevékenységükben egyenként és összessé-

gükben értékelik, és meggyőződésük szerint bírálják el a rendelkezésre álló bizonyítékokat.

A jogszabály annak ellenére, hogy részletesen is felsorolja a lehetséges bizonyítási

eszközöket, nem tekinthető kimerítőnek, ugyanis minden ügy magába rejti azt a lehető-

séget, hogy olyan bizonyítékot kell felhasználni az eljárásban, amelyre a jogalkotó nem

gondolhatott. Erre példa a szeszesitaltól befolyásolt állapotban történő járművezetés

vizsgálata melyre a technika fejlődésével újabb és újabb bizonyító erővel bíró műszer áll

a hatóságok rendelkezésére.

A rendőri feljelentésnek tartalmaz-

nia kell:

(helység, utca, házszám) és idejének,

egyedi tulajdonságainak, illetve az érték-

csökkenő változásoknak a leírását,

(tanú megnevezése, lakcíme).

Az intézkedő rendőr által készített

feljelentésnek tartalmaznia kell, hogy a

rendőr hogyan értesült a szabálysértés el-

követéséről, ő észlelte, felkérésre intézke-

dett, utólag értesült (parancsnokától vagy

mástól), az intézkedő rendőr beosztási

helyét, a rendőr által tett intézkedéseket.

Tettenérés esetén az előállításról ké-

szült jelentésben kell a szabálysértés mi-

att feljelentést tenni.

98

„Sztv. 52. § (1) A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges

körülményeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok az érdemi döntés meg-

hozatalához nem elegendőek, a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le.

(2) Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, felelősségé-

nek bizonyítása a szabálysértési hatóságot, illetőleg a bíróságot terheli.

(3) A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz,

amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.

(4) Köztudomású tényeket, továbbá azokat a tényeket, melyekről a szabálysértési hatóság-

nak, illetőleg a bíróságnak hivatalos tudomása van, nem kell bizonyítani.”

„Sztv. 53. § (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi

bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle és az elkövető vallomása.

(2) A szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhatóak azok a bizonyítási eszkö-

zök is, melyeket az arra feljogosított hatóságok törvényes eljárásuk keretében szereztek meg.”

a) Az eljárás alá vont személy a legfontosabb személy, hiszen ellen folyik a hatósági eljá-

rás, őt érinti a majdani a marasztaló döntés. Törvényes joga van ahhoz, hogy megismerje,

hogy milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján folyik ellene eljárás. Hason-

lóan a sértetthez, de ahhoz képest bővebb személyi körben kérdést intézhet az eljárás részt-

vevőihez, észrevételt és indítványt tehet, az eljáró hatóságtól felvilágosítást kérhet. Az ügy

iratait korlátozás nélkül bármikor megtekintheti. Jogi képviselőt választhat, akit hasonló

jogok illetnek meg, mint magát az eljárás alá vont személyt.

„Sztv. 47. § (1) E törvény alkalmazásában eljárás alá vont személy az, akivel szemben a sza-

bálysértési eljárást lefolytatják.

(2) Az eljárás alá vont személy jogosult megismerni, hogy milyen cselekmény miatt és mi-

lyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás.

(3) Az eljárás alá vont személy az eljárás valamennyi szakaszában az eljárás résztvevőihez

kérdést intézhet, észrevételeket, indítványokat tehet, a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztől

és a bíróságtól felvilágosítást kérhet.

(4) Az eljárás alá vont személy az ügy iratait az eljárás bármely szakaszában megtekint-

heti, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. A minősített adatot tartalmazó másolatot a

hatóság épületéből nem viheti ki.

Vhr.12. § (1) Az eljárás alá vont személynek az ügy irataiba történő betekintését, az általa

kért másolati iratok kiadását – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvá-

nosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint – az eljárás megindításától az

eljárás befejezéséig biztosítani kell. A betekintés és a másolati iratok kiadásának tényét az

iraton fel kell jegyezni.

(2) A sértett, illetve a tanú vallomását tartalmazó iratról készült másolaton nem tüntethe-

tők fel a sértett, illetőleg a tanú személyi adatai. Nem adható másolat az eljáró hatóság hatá-

rozatának tervezetéről.”

99

a) A tanú a hatóság megítélése szerint olyan adatok birtokában van, amely az ügy szem-

pontjából jelentőséggel bír. Éppen ezért kötelezettsége, hogy a hatóság előtt megjelenjen és

ott amennyiben akadályozó tényező nem áll fenn, vallomást tegyen.

Aki a hatóság előtt tanúként megjelenik, jogosult arra, hogy megjelenésével kapcsolatos

költségeit a hatóság megtérítse.

A tanúkihallgatása feltétele a szabályszerű idézés, tehát hogy megfelelő időben tudomást

szerezzen ez irányú kötelezettségéről. Tudnia kell, hogy milyen ügyben és milyen minőség-

ben idézte a hatóság.

„Sztv. 54. § (1) Tanúként az hallgatható meg, akinek olyan tényről van tudomása, amelynek

a szabálysértési ügy szempontjából jelentősége van.

(2) A tanú idézésre köteles megjelenni és – ha e törvény nem tesz kivételt – vallomást tenni.

(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a szabálysértési hatóság, illetőleg

a bíróság megtéríti. Erre a tanút meghallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.”

A tanú meghallgatásakor figyelmeztetni kell a hamis vallomás megtételének következ-

ményeire, de arra is, hogy bizonyos tények, körülmények elhallgatása is hamis tanúzásként

értékelendő. Tisztázni kell, hogy nincs-e a vallomástételének akadálya.

Amennyiben a hatóság észleli, hogy a tanú a vallomását megtagadhatja, vagy egyéb körülmények-

ből eredően nem lehet tanúként kihallgatni, úgy a hatóság csak ezt a tényt rögzíti a jegyzőkönyvbe.

„Sztv. 57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja

a) az eljárás alá vont személy hozzátartozója;

b) az aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vá-

dolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

(2) Nem lehet tanúként kihallgatni, aki foglalkozásánál, hivatásánál vagy közmegbízatásánál

fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené, tovább azt sem,

akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás.”

b) Az eljárás során gyakran előfordul, hogy az eljárásban szereplő személyek vallomása egymás-

sal ellentétes. Célszerű az ilyen ellentmondásokat szembesítéssel feloldani. Ekkor a felek egymás

jelenlétében, egymás szemébe mondják állításaikat, így szembesülnek a másik fél vallomásával.

c) A szakértő alkalmazásának jelentősége abban rejlik, hogy olyan különleges szakértelemmel

rendelkezik, amely a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez feltétlenül szükséges.

Maga a különleges szakértelem annyit jelent, hogy egy kérdés eldöntéséhez vagy vélemé-

nyezéséhez, a mindennapi ismeretektől eltérő, magasabb szintű tudás szükséges. Az eldön-

tendő kérdések megválaszolására úgynevezett igazságügyi szakértőket kell kirendelni. A

hatóságok leggyakrabban műszaki, illetve orvosszakértőket alkalmaznak.

100

A szakértő kötelessége a szakvélemény megadása. Ép-

pen ezért jogosult megismerni azokat az adatokat, amelyek

feladatának teljesítéséhez szükségesek. Az eljárása során

akár személyeket is megvizsgálhat, de a vizsgálata nem ter-

jedhet ki műtétre vagy műtétnek minősülő beavatkozásra.

A törvény a szakértői vizsgálat tűrését az eljárás alá vont

személy és a sértett részére kötelezővé teszi.

„Sztv. 58. § (1) Ha a szabálysértési felelősségre vonás

szempontjából jelentős, bizonyítást igénylő tény megállapí-

tásához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szüksé-

ges, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság – hivatalból

vagy kérelemre – az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi

szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.

(4) A szakértő jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának telje-

sítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen

lehet, az eljárás alá vont személytől, a sértettől és a tanúktól felvilágosítást kérhet. Ha ez a

feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelőtől újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást

kérhet. A szakértő a kirendelő felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekint-

heti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.

(5) Az eljárás alá vont személy és a sértett köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatko-

zásnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást.”

d) A tolmács alkalmazására - az anyanyelv használatának joga, mint alapelv érvényesü-

lése - kötelezi a hatóságot. Ez a kötelezettség független attól, hogy a hatóság tagja beszéli-e

az adott nyelvet.

A tolmács feladata, hogy az eljárás során a feltett kérdéseket és az arra adott válaszokat

változtatás nélkül lefordítsa, ezáltal egy közvetítői szerepet tölt be.

A hallássérült vagy siketvak személyek meghallgatásához jelnyelvi tolmácsot kell igénybe

venni. Természetesen lehetőség van arra, hogy a beszédfogyatékosságban szenvedő szemé-

lyek írásban tegyenek vallomást.

„Sztv. 62. § (1) Ha a nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét vagy

az általa értett nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

(2) Ha a meghallgatandó személy hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével

kell kihallgatni, vagy a kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó

személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell kihallgatni. Ha a meghallga-

tandó személy beszédfogyatékos, kérésére a kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.

(3) E törvénynek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra is megfelelően irány-

adóak. Tolmácson a fordítót is érteni kell.

(4) A tolmács díját és költségeit az állam viseli.”

101

e) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolgok, amely a bizonyítandó tény bizonyítá-

sára alkalmas.

Ezek közé tartoznak egyrészt az olyan dolgok, amelyeken fizikai, kémiai vagy biológiai

kölcsönhatás során az elkövetés nyomai rögzültek. Az ilyen, úgynevezett nyomhordozókat

a krimináltechnika szabályai szerint kell a bizonyítás érdekében konzerválni. Legtöbbször

ilyenek a tárgyakon keletkező nyomok, anyagmaradványok.

A tárgyi bizonyítékok másik csoportjába tartoznak azok a tárgyak, amelyek a szabálysér-

tés útján jöttek létre, például nem megfelelő minőségű áru vagy másolt pénzérme. Jellemző-

jük, hogy korábban nem vagy nem olyan formában léteztek.

Következő csoportba sorolhatók az úgynevezett elkövetés eszközei, amelyek az elköve-

tést segítették, hozzájárultak ahhoz, hogy a cselekményt eredményesen lehessen befejezni.

Leggyakrabban ilyenek az ütő, szúró, vágó vagy feszítő szerszámok.

Nem utolsó sorban tárgyi bizonyítási eszköz körébe tartozó azon tárgyak, amelyekre néz-

ve a szabálysértést elkövették, mint például az ellopott tárgyak.

„Sztv. 63. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a szabálysértés elkö-

vetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a sza-

bálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a szabálysértést elkövették.

(2) Amennyiben a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a szabály-

sértéssel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítő iratot vagy fényképet kell az

iratokhoz csatolni.”

f ) Az egyes okiratoknak is jelentőségük van a bizonyítási eljárásban, ugyanis bizonyos

esemény megtörténtét vagy nyilatkozat megadását bizonyítják, avagy más jelentős adatot,

információt hordoznak.

Maga az okirat nemcsak cselekménnyel összefüggésben hordozhat információt, hanem

az eljárás szükséges kelléke, amikor okirattal kell bizonyítani az elkövető életkorát vagy más

büntethetőségi akadály meglétét.

Az okiratok csoportjába soroljuk még a fénykép, film vagy hangfelvételt is vagy akár a

mágnes lapot vagy mágnesszalagot, illetve az optikai lemezt.

„Sztv. 64. § (1) Az okirat a szabálysértési felelősségre vonás szempontjából jelentős tény,

adat, esemény vagy nyilatkozat megtételének igazolására alkalmas irat.

(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely mű-

szaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágnes lap, mágnes-

szalag stb.).

(3) Vallomást (nyilatkozatot) tartalmazó okirat akkor is felhasználható, ha a vallomást

tevő, illetve a nyilatkozat készítője egyébként kihallgatható.

(4) Az okirat teljes felolvasása helyett annak lényeges tartalma ismertethető, kivéve, ha a

bizonyítás szempontjából az okirat szó szerinti szövegének ismertetésére van szükség.”

102

Néhány szabálysértés elkövetése konkrét helyhez köthető vagy valamilyen tárgyon, dol-

gon elváltozást eredményez. Azért, hogy a bizonyítási eljárásban ezek az eredmények rög-

züljenek, ezeket a tárgyakat vagy helyszíneket közvetlenül meg kell figyelni, meg kell őket

szemlélni. Indokolt róluk fényképfelvételt, rajzot készíteni, vagy állapotukat konzerválni.

„Sztv. 65. § (1) Amennyiben a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvet-

len megtekintése, illetve megfigyelése szükséges, a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság

szemlét rendel el. Ennek során

a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető;

b) helyszíni szemle tartható.

(2) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket kell rögzíteni.

A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és

azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.”

A szabálysértési hatóságnak az ügy érdemében hozott határozatát az eljárás megindítá-

sát követő harminc napon belül kell meghozni. Ha az ügy bonyolultsága vagy más elhárít-

hatatlan akadály indokolja, a szabálysértési hatóság vezetője egy alkalommal az ügyintézési

határidőt legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Ez idő alatt kell a ügy megítélése

szempontjából lényeges körülményeket tisztázni.

Kutasson fel az internet segítségével minél több igazságügyi szakértőt, majd csoport-

munkában elemezzék tevékenységi körüket!

A szabálysértési hatóság az eljárási cselekményeket írásban, úgynevezett jegyzőkönyvek-

ben rögzíti.

6.3. A szabálysértés során keletkezett kár megtérítését segítő elő az a különleges szabály,

amely szerint, ha az eljárás alá vont személy és a sértett a szabálysértési hatóság előtt a kár-

térítés összegében megállapodik, és azt az eljárás alá vont személy a szabálysértési hatóság

határozatának, illetve a bíróság első fokú határozatának meghozataláig megtéríti, - a közle-

kedési szabálysértéssel okozott kár kivételével - elzárás és pénzbírság alkalmazása esetén a

kiszabható büntetési tétel felső határa a felére csökken.

Amennyiben az eljárás alá vont személy a szabálysértési hatóság határozatának, illetve a

bíróság első fokú határozatának meghozataláig – a közlekedési szabálysértéssel okozott kár

kivételével – az okozott kárt nem térítette meg, a szabálysértési határozatban kötelezni kell

őt annak megtérítésére.

6.4. Említést kell tenni arról az eljárási szabályról, mely szerint a hatóság előtti megje-

lenés kötelező azok számára, akikre nézve azt a hatóság előírja. Tekintettel arra, hogy a ha-

103

tóság előtt folyik az eljárás, így ott történik az érdekelt felek meghallgatása, az elmondottak

rögzítése. A megjelenésre kötelezés formája az idézés.

„Sztv. 68. § (1) Akit a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság az eljárási cselekményre idéz,

köteles megjelenni. A szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság megjelenésre azt kötelezi, akinek

a meghallgatása indokolt.

(2) Az idézést írásban kell közölni úgy, hogy azt a megidézett az idézésben megjelölt napnál

legalább öt nappal korábban megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a szabálysértési ha-

tóság, illetőleg a bíróság a megidézettet milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghall-

gatni, egyúttal figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.

(4) Amennyiben a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság tanút vagy szakértőt kíván

meghallgatni, szemlét tartani, a meghallgatás, illetőleg a szemle helyéről és idejéről az eljárás

alá vont személyt és a sértettet értesítenie kell.

(5) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha a szabálysértési hatóság, illetőleg a bíróság a jelen levő

személyt meghatározott időpontban történő megjelenésre szóban kötelezi, s ezt jegyzőkönyvbe foglalja.”

Lássuk, hogy milyen az idézés valóságos formája.

…………… RENDŐRKAPITNYSÁGmint szabálysértési hatóság

Tel.: Szám: …/…./2012. szabs.

I D É Z É Sszabálysértési ügyben

……......……(születési helye, ideje…….…) …….......……. szám alatti lakost, a fenti hatóság hivatalos helységébe, a 2012. július 10. nap-ján ….....…. helység külterületén az ABC-123 frsz-ú személygépkocsival elkövetett közúti közlekedési szabálysértési ügyében tartandó

2012. július 11. napján, 09 óra 00 percre kitűzött

m e g h a l l g a t á s r aeljárás alá vont személyként i d é z e m.

Felhívom, hogy a meghallgatáson személyesen jelenjen meg, személyazonosításra alkalmas okmányát hozza magával!

Ha a fenti határnapon az idézésre nem jelenik meg, s ezt alapos okkal nem menti ki, önhibájából meghallgatásra alkal-matlan állapotban jelenik meg, vagy a meghallgatása előtt engedély nélkül eltávozik, az 1999. évi LXIX. törvény 69.§ alapján meghallgatásának elmaradásával okozott költségek megfizetésére kötelezem.

Ezzel egyidejűleg az 1999. évi LXIX. törvény 78.§ (1) bekezdése alapján a megjelenés elmaradása esetén elővezetését ren-delem el.

Felhívom figyelmét, hogy amennyiben az elővezetésre sor kerül, úgy a módosított 35/2008. (XII.31.) IRM-PM együttes rendelet 2.§ (1) bekezdése értelmében a költségtérítés mértéke kilométerenként 450,- Ft, de legkevesebb 7.000,- Ft.

………………………………… 2012. április 23.……………………………………………

szabálysértési főelőadó

104

6.5. A hatóságnak a tényállás teljes tisztá-

zása után, de a rendelkezésére álló törvényes

határidőn belül, mely 30 nap, döntést kell hoz-

nia, melynek a megnevezése határozat.

A határozatban a szabálysértési felelősség

megállapítására, vagy az eljárás megszünteté-

sére vonatkozó döntését közli a hatóság.

Amennyiben megállapítja a felelősséget

ennek tényét, az alkalmazott szankciót és

a jogorvoslati jogra történő figyelmeztetést

közli, majd megindokolja a döntését.

A szabálysértési eljárás célja többek között

az érdemi döntés meghozatala, a szabálysér-

tési felelősség kérdésének eldöntése. A hatóság ilyen tartalmú kijelentését határozat for-

májában rögzíti. Az érdemi határozatok kétfélék lehetnek. Felelősséget megállapító, ame-

lyekben a hatóság büntetést szab ki, intézkedést alkalmaz, figyelmeztet, míg a másik forma a

felelősséget mellőző határozat vagy a megszüntető forma.

A hatósági határozat négy fő részből tevődik össze:

- a bevezető rész tartalmazza a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyá-

nak a megjelölését;

- a rendelkező részben az eljárás alá vont személy személyi adatait, a szabálysértés megneve-

zését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket kell leírni. Ezt követi

a kötelezést arra nézve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a

pénzbírságot, az egyéb pénzösszeget és a sértett részére az okozott kár összegét fizesse meg, valamint

utalást arra, hogy ha ez nem történik meg, az adók módjára történő végrehajtás költsége is őt terhelik.

Utalni kell arra, hogy az érintettek az ott megjelölt esetekben - a közléstől számított nyolc napon belül

– halasztó hatályú kifogás előterjesztése útján, a bíróságtól kérhetik az ügy felülvizsgálatát;

- az indokoló részben meg kell jeleníteni a megállapított tényeket, az ezek alapjául szolgáló

bizonyítékokat, továbbá a büntetés kiszabása, illetőleg az intézkedés alkalmazása során figye-

lembe vett körülményeket és nevesíteni kell az érdemi döntés alapját képező jogszabályokat;

- a záró rész tartalmazza a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részé-

ről eljáró személy aláírását.

Végezzen gyűjtőmunkát és valós hatósági határozatok alapján kíséreljen meg szóban

megfogalmazni egy kitalált történet alapján szabálysértési hatósági döntést!

A tulajdon elleni szabálysértés

elkövetésén tetten ért és őrizetbe

vett személyt a rendőrség gyorsított

bírósági eljárás lefolytatása céljából

a szabálysértés elkövetésének helye

szerint illetékes bíróság elé állíthatja.

Gyorsított eljárásra csak akkor kerül-

het sor, ha a bizonyítékok rendelke-

zésre állnak. Kizárólag 72 órán belül

van lehetőség a bíróság elé állításra.

105

A szabálysértési határozatot a szabálysértési hatóság mindenkivel közli, akire a határozat ren-

delkezést tartalmaz.

Példa a hatósági határozatra:

…………….. RENDŐRKAPITÁNYSÁG

mint szabálysértési hatóság

Szabálysértési szám: ……/……./2012.

Tárgy:….. ……………………………

szabálysértési ügye

H A T Á R O Z A T

…………………………. / születési helye, ideje:…………………………anyja születési neve:………………………………….. /

………………………………………. szám alatti lakost, közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés el-

követése miatt.

15.000,-Ft (azaz Tizenötezer forint) pénzbírsággal sújtom.

A pénzbírság kiszabását megállapító határozattal szemben az eljárás alá vont személy, törvényes képviselője

vagy védője, a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon

belül kifogást nyújthat be. A kifogásban elő kell adni annak okát és célját. Az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt

a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet

hivatkozni.

Ha a szabálysértési hatóság a kifogásnak nem ad helyt, az iratokhoz a további eljárás lefolytatása céljából a helyi

bírósághoz teszi át.

Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat

jogerőssé válik.

A határozat az átvétel napjától számított 8. napon jogerőre emelkedik, ha e határozat ellen kifogást nem nyújt be.

A pénzbírságot az elkövetőnek a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül - a pénzösszeg

illetékbélyeggel történő lerovásával - kell megfizetnie.

Ha a pénzbírság megfizetésére kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a

pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság közvetlen letiltást bocsát ki.

Ha a közvetlen letiltásra nincs lehetőség, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történő be-

hajtását.

Ha az adók módjára történő behajtásra nincs lehetőség, vagy az aránytalanul hosszú idővel járna, a pénzbírsá-

got - az elkövető beleegyezése esetén – 3 nap közérdekű munkára kell átváltoztatni. Egynapi közérdekű munkának

ötezer forint pénzbírság felel meg.

Ha az elkövető nem járul hozzá a közérdekű munkavégzésre kötelezéshez, illetve azt nem dolgozza le a pénzbír-

ságot 15 nap elzárásra kell átváltoztatni. Egynapi elzárásnak egyezer forint pénzbírság felel meg.

106

I N D O K O L Á S

A …………………………… Rendőrkapitányság feljelentése alapján indult szabálysértési eljárás során megállapítottam,

hogy 2012. július 26-án 11 óra 40 perckor, ……………..város belterületén a …………………. utcában az általa vezetett és tu-

lajdonát képező ABC-123 frsz.-ú tehergépkocsival úgy közlekedett, hogy a tehergépkocsi környezetvédelmi igazoló-

lapjának az érvényessége 2012. július 15-én lejárt.

Az érdemi döntés alapjául szolgáló cselekményével megszegte a KRESZ 5. §. /1./ bekezdés a./ pontjában fog-

laltakat, ami a 218/1999. /XII.28./ Kormány rendelet 54.§ /1./ bekezdése szerint minősülő, és 30.000 Ft-ig terjedő

pénzbírsággal büntethető,- közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés.

A pénzbírság összegénél figyelembe vettem, és enyhítő körülményként értékeltem, hogy a hatóságomnál két

éven belül büntetve nem volt.

Személyi körülményeit nem tudtam figyelembe venni, mivel azokról információval nem rendelkezem.

A rendelkező részben alkalmazott jogszabályok:

l999. évi LXIX. törvény 17. § (4) és (5) bekezdések, 87.§ (2) bekezdés, 88. § (1), (2) és (3) bekezdések, 89. § (2)

bekezdés, 90. § (3) bekezdés, 111.§ (1), (2.), (3.), (4.), (12.) bekezdések, 115.§ (1) bekezdés.

A kifogás illetékmentes.

Tájékoztatom, hogy külön kérelem benyújtása és 2.200,-Ft illetékbélyeg lerovása mellett lehetősége van legfel-

jebb hat hónapi tartamra részletfizetési kedvezményt vagy halasztást kérni.

Kelt:……………………….

……………………………………………

szabálysértési előadó

Kapják:

l. sz. pld.: eljárás alá vont személy

2.sz. pld.: Irattár

6.6. Mint említettük, a hatóság határozatai, intézkedései vagy azok elmulasztása miatt

jogorvoslati jog illeti meg az érintett személyt.

Ennek leggyakoribb formája a kifogás. A határozattal szemben az eljárás alá vont személy,

a hatóságnál a határozat közlésétől számított nyolc napon belül, kifogást nyújthat be. A kifo-

gásban elő kell adni annak okát és célját.

A kifogás az eljárás alá vont személyt megillető a bíró általi jogorvoslati lehetőséget megnyitó,

de a szabálysértési felelősséget megállapító határozat elleni tény és jogkérdés megtámadására

alkalmas jogorvoslati eszköz. A kifogás illetékmentes és halasztó hatállyal bír, ami azt jelenti,

107

hogy a hatósági döntést az elbírálásig nem lehet végrehajtani. A kifogás benyújtásával a ható-

ságnak lehetősége nyílik arra, hogy felülvizsgálja saját döntését akár úgy, hogy az eljárást meg-

szünteti vagy a rendelkező részt az elkövető javára módosítja. A kifogásban természetesen új

bizonyítékokat vagy tényeket is elő lehet adni. Az első fokon eljáró hatóságok megvizsgálják azt

és szükség szerint, ha kell, kiegészítő bizonyítást folytatnak le. Ha a kifogás elkésett vagy nem az

a személy terjesztette elő, aki arra jogosult, akkor a kifogás elintézését el kell utasítani.

A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy – a kifogást

tevő javára – módosíthatja. Amennyiben nem ért egyet a kifogásban írtakkal, az iratokat a

beérkezését követő nyolc napon belül az illetékes helyi bírósághoz teszi át, ahol a bíró a kifo-

gást 30 napon belül tárgyalás mellőzésével, az iratok alapján bírálja el.

A törvény számos más jogorvoslati lehetőséget nevesít, így például az elzárással is sújt-

ható szabálysértések esetén az eljáró bíróság döntése ellen fellebbezésnek van helye, melyet

a megyei bíróság bírál el. Az ügyészség feladata, hogy felügyeleti jogot gyakoroljon a sza-

bálysértési hatóságok eljárása, határozata (intézkedése) felett. Ha a szabálysértési hatóság

az ügyészi felügyeleti intézkedését, - szakkifejezéssel élve óvását - alaposnak tartja, a tör-

vénysértő rendelkezést köteles nyolc napon belül hatályon kívül helyezni vagy módosítani,

és erről egyidejűleg az ügyészt értesíteni. Nem utolsó sorban perújításnak van helye többek

között, ha a bíróság jogerős határozatával elbírált cselekmény esetén, ha az alapügyben akár

felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely va-

lószínűvé teszi, hogy az elkövető szabálysértési felelőssége nem állapítható meg, illetőleg rá

nézve kedvezőbb tartalmú határozat hozható.

A bíróság tárgyalást tart, ha a szabálysértési hatóság határozata elleni kifogást elbíráló

végzéssel kapcsolatban az érdekeltek bármelyike tárgyalás tartását kérik. A bíróság tárgya-

lása nyilvános.

Ha a tárgyaláson a tárgyalás tartását kérő személy nem jelenik meg és elmaradását alapos

indokkal előzetesen nem mentette ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta.

A bíróság a tárgyalásra megidézi az eljárás alá vont személyt, ha azonban tárgyalást maga

kérte, akkor értesíti. Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerű értesítésre nem jelent

meg, távollétében a tárgyalás megtartható, de akár védőjével is képviseltetheti magát, ha je-

lenléte nem kötelező.

A szabálysértési hatóság képviselője és a védő az eljárás alá vont személyhez, a tanúkhoz

és a szakértőkhöz kérdést intézhet, bizonyítási indítványokat terjeszthet elő.

A bíróság az ügyet lehetőleg egy tárgyalási napon befejezi. Ha az ügy terjedelme, a bizonyí-

tás kiegészítése miatt vagy egyéb okból szükséges, a bíró a tárgyalást legfeljebb nyolc napra

elnapolhatja. Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíró a tárgyalást elhalasztja.

A bíróság zárt ülésen meghozza határozatát, melyet nyomban nyilvánosan kihirdet.

108

6.7. A végrehajtás az eljárás időrendben utolsó szakasza, ahol a hatóság jogorvoslati jog híján

jogerőssé vált határozata végrehajthatóvá válik. A hatósági jogkör ekkor teljesedik ki, ugyanis ek-

kor történik meg az önkéntes teljesítés hiányában az állami akarat kikényszerítése.

A pénzbírság önkéntes megfizetésére 30 nap áll az eljárás alá vont személy rendelkezésére.

Amennyiben a pénzbírság önkéntes teljesítése nem történik meg, azt a fokozatosság illetve a sor-

rendiség elvét betartva állami kényszer alkalmazásával kell behajtani. A szabálysértési hatóságnak

a megfizetés hiányában haladéktalanul el kell rendelnie az adók módjára történő megfizetést, amely

érvényesítése érdekben a települési önkormányzat jegyzőjét kell megkeresnie. A köztartozások adók

módjára történő behajtására vonatkozó szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény állapítja meg.

Amennyiben a pénzbírság vagy a helyszíni bírság adók módjára történő behajtására nincs

lehetőség, azt az elkövető beleegyezése esetén közérdekű munkára kell átváltoztatni. Az át-

változtatásról szóló hatósági döntést a jegyzőnek kell megküldeni, aki kijelöli azt az intéz-

ményt vagy gazdálkodó szervezetet, ahol a közérdekű munkát végre kell hajtani. Ezt a mun-

kát az elkövető hetenként legalább egy napon díjazás nélkül végezi. Legrövidebb időtartama

1 nap, leghosszabb ideje 20 nap és egy napi közérdekű munkának legfeljebb 6 óra munkavég-

zés felel meg. Halmazati büntetés esetén legfeljebb 30 nap munkavégzés állapítható meg.

Ha az elkövető közérdekű munkavégzését nem kezdi meg, vagy a munkakötelezettségnek

nem tesz eleget, avagy az elkövető nem járul hozzá a közérdekű munkavégzéshez, a büntetését

elzárásra kell átváltoztatni. Az átváltoztatásról a helyi bíróság rendelkezik és az így megállapí-

tott büntetést rendőrségi fogdában, vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

„Sztv. 111. § (1) A pénzbírságot, egyéb pénzösszeget az elkövetőnek a határozat jogerőre

emelkedésétől számított harminc napon belül a pénzösszeg illetékbélyeggel történő lerová-

sával vagy más, külön jogszabályban meghatározott módon kell megfizetnie. Az okozott kár

értékét a sértett részére kell megtéríteni.

(2) Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg, illetőleg az okozott kár értékének megfizetésére

kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül nem fizeti meg a

tartozást, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történő behajtását.

(4) A pénzbírságot – az elkövető beleegyezése esetén – közérdekű munkára kell átváltoztat-

ni, ha az adók módjára történő behajtás nem vezetett eredményre.”

7. Kényszerintézkedések a szabálysértési eljárásban

A hatóság a döntésének kikényszerítése céljából, amennyiben az szükséges, kényszerin-

tézkedéseket alkalmazhat. Ezeknek az intézkedéseknek a közös jellemzője, hogy rendsze-

rint állampolgári jogok korlátozásával járnak együtt, illetve velük szemben csak utólag, de

jogorvoslatnak – panasznak - van helye.

Az intézkedések alkalmazását és azok részletszabályait jogszabály állapítja meg.

Személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések

109

7.1. A feltartóztatás és az előállítás a szabálysértés megszakítását, a mihamarabb megtör-

ténő felelősségre vonást és a bizonyítékok beszerzését célzó intézkedés.

A rendészeti szervek intézkedéseit különböző módon csoportosíthatjuk. Beszélhetünk úgyneve-

zett felderítő intézkedésekről ( igazoltatás, felvilágosítás adás-kérés, jármű, csomag, ruházat átvizs-

gálás) ismerjük a beavatkozó jellegű intézkedéseket( elfogás, tömegoszlatás, magánlakásba történő

behatolás) beszélhetünk szankcionális jellegű intézkedésekről (elővezetés, helyszíni bírság, lefogla-

lás ) és úgynevezett helyreállító intézkedésekről (forgalom irányítás, helyszín biztosítás ).

A rendőrség és a feljogosított vámszerv az előbbi célok eléréséhez szükséges ideig, de ma-

ximum 12 óráig korlátozhatják az intézkedés alá vont személy személyi szabadságát.

A szabálysértési őrizet alkalmazására a

rendőrség jogosult olyan elzárással is sújt-

ható szabálysértés elkövetésén tetten ért

személy esetében, ahol a gyorsított bírósági

eljárásnak helye van. Amennyiben szabály-

sértési őrizet alatt a bíróság gyorsított eljá-

rást nem folytatott le, vagy nem szabott ki

elzárást, a személyt szabadon kell bocsátani.

„Sztv. 77. § (1) A rendőrség elzárással is

sújtható szabálysértés esetén – ha tetten-

érésre kerül sor – az eljárás alá vont személyt

gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljá-

ból őrizetbe veheti. A tettenérésre vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a

szabálysértés helyszínéről elmenekült elkö-

vetőt a rendőrség az elkövetéstől számított 48

órán belül elfogja.

(2) A szabálysértési őrizet a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb hetven-

két óráig tart. Az eljárás alá vont személyt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési

őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.”

7.2. Az Sztv. rendelkezik az elővezetés, mint kényszerintézkedés szabályairól, melynek a célja,

hogy az érintett az adott eljárási cselekményen részt vegyen, illetve az elzárást vele szemben végre

lehessen hajtani. A rendőrség vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jellemzően a hatóság

előtti megjelenésről távolmaradó személlyel szemben alkalmazza az elővezetést. Nemcsak a tanú-

val, hanem az intézkedés alá vont személlyel szemben is alkalmazható. Általános szabály, hogy az

elővezetés elrendelésének törvényességéért a határozatot hozó szerv felel, míg a végrehajtás sza-

bályainak érvényesüléséért a végrehajtó szerv - a rendőrség, vagy az illetékes vámszerv - a felelős.

Tettenérés, amikor az elkövető a sza-

bálysértés törvényi tényállását teljes egé-

szében tanúk jelenlétében megvalósítja,

vagy aki a cselekmény elkövetését megkí-

sérli, bármely személy (pl.: rendőr, tulaj-

donos, biztonsági őr, tanú) által tetten ért,

üldözés közben, helyszínről való távozás

közben elfogott, visszatartott személy. A

Rendőrség a tetten ért személyt gyorsí-

tott bírósági eljárás lefolytatása céljából

őrizetbe veheti.

A tettenérésre vonatkozó szabályo-

kat kell alkalmazni, ha a szabálysértés

helyszínéről elmenekült személyt a

rendőrség az elkövetéstől számított 48

órán belül elfogja.

110

Amennyiben pénzbíráságot helyettesítő elzárás végrehajtása miatt történik az előveze-

tés, úgy az eljárás alá vont személy az elővezetéskor, annak ideje alatt is megfizetheti a pénz-

bírságot, ekkor azonban mentesül az elzárás alól és az elővezetésétől el kell tekinteni.

Ha a tanú vagy az elkövető hatóság előtti megjelenését kell biztosítani a hatóság előtt, úgy

azt úgynevezett útbaindítással is lehet foganatosítani. Ekkor az intézkedő hivatalos személy

meggyőződik arról, hogy az elővezetéssel érintett megkezdte útját az idézés kibocsátó ható-

ság felé, de a továbbiakban más kötelezettség már nem terheli.

Az elővezetés költségeit az elővezetett köteles megtéríteni.

…………………….RENDŐRKAPITÁNYSÁG

mint szabálysértési hatóság

Szám: …../……/.2012 ált.

H A T Á R O Z A T

………………………………………….. (születési helye, ideje………………………………………..anyja születési neve:………………………….) ………………………………… szám

alatti lakosnak, mint elkövetőnek 3 rb. járművezetés az eltiltás tartama alatt szabálysértés elkövetése miatt 20 ( azaz húsz ) nap elzárás

végrehajtása érdekében a 7/2000. (III.29.) IM-BM együttes rendelet 6.§ (1) bekezdése alapján a …………………………………… megyei Büntetés-

végrehajtási Intézetbe

e l ő v e z e t é s é t rendelem el.

Az elővezetés napja:

2012. év …………….. hó …..

Eredménytelen elővezetés esetén az elővezetés újabb határnapjaként az elővezetésre meghatározott naptól számított nyol-

cadik napot, azaz

2010. …………….. hó ………… napját jelölöm meg.

Az elővezetés foganatosítása érdekében a ………………. Rendőrkapitányságot keresem meg.

Az elővezetés költségeit – az Sztv. 78.§ (6) bekezdése szerint – az elővezetett köteles megtéríteni.

Határozatom ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S:

Fent nevezettet …………………… ált. számú határozatommal a …………… Városi Bíróság ………………………….. napján kelt

9.Sze……………../2012. számú elzárást kiszabó végzése alapján arra köteleztem, hogy 2012. év …………… hó …. napján a …………… Me-

gyei Büntetés-végrehajtási Intézetben …………………….alatt a 20 ( azaz húsz ) nap elzárás letöltése végett jelenjen meg.

Jelentkezési kötelezettségének határidőre nem tett eleget és azt alapos okkal nem mentette ki, ezért a rendelkező részben

foglaltak szerint elővezetését rendelem el.

Az elővezetéssel felmerült költség viseléséről az eljáró hatóság dönt.

A vonatkozó 35/2008. (XII.31.) IRM-PM együttes rendelet 2.§ (1) bekezdése értelmében a költségtérítés mértéke kilométe-

renként 450.- Ft, de legkevesebb 7.000.- Ft.

kelt:

…………………………………

kapitányságvezető

………………………. Rendőrkapitányság Őr-járőr Alosztály

………………………. Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, rendőrség útján

111

„Sztv. 78. § (1) A szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezése alapján az eljárás alá

vont személyt vagy tanút, aki a szabálysértési hatóság vagy a bíróság előtt, illetőleg más eljá-

rási cselekményen a szabályszerű idézésre nem jelenik meg, s távolmaradását alapos okkal

nem menti ki, a rendőrség útján – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve előtt folyamatban

lévő eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve útján – elő lehet vezetni. Az előveze-

tés – az elrendelő hatóság rendelkezése alapján – útbaindítással is foganatosítható.

(2) Ha az eljárás alá vont személy a szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére a pénzbírságot

helyettesítő elzárás végrehajtására a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben a megjelölt határna-

pon nem jelenik meg és a pénzbírságot sem fizeti meg, a szabálysértési hatóság elővezetését rendeli el.

(3) A (2) bekezdés esetében az elővezetést elrendelő határozatnak tartalmaznia kell, hogy

amennyiben az eljárás alá vont személy a pénzbírságot az elővezetés megkezdésekor vagy an-

nak foganatosítása alatt hiánytalanul megfizeti és ezt igazolja, akkor mentesül az elővezetés

foganatosítása, illetőleg az elzárás végrehajtása alól.”

7.3. A hatóság intézkedő tagjának szóban megnyilvánuló akaratnyilvánítása azt vonja

maga után, hogy az intézkedés alá vont személy a nyilvánvaló törvénysértés kivételével kö-

teles magát alávetni a hatóság akaratának. Amennyiben ellenáll az eljáró hatóság képvise-

lője jogosult kényszerítőeszközök alkalmazásával azt megtörni. Az intézkedéssel szemben

törvényességi követelmények támaszthatók mely szerint:

- csak a jogszabályban leírt esetekben és felhatalmazás alapján intézkedhet a rendészeti szerv

- az alkalmazható kényszerítőeszközök sorrendje alkalmazási módjuk jogszabály által körülírt

- és alkalmazásukat meg kell előznie az önkéntes teljesítésre történő rendőri felszólításnak.

Érvényesülnie kell az intézkedésekkel szemben támasztott arányossági és szükségességi

követelményeknek, és azonosíthatónak kell lenni az intézkedő hatósági személynek. Meg

kell adni az intézkedéssel szembeni jogorvoslat utólagos lehetőségét.

A személyi szabadságot nem korlátozó kényszerintézkedések

7.4. A ruházat, csomag és járműátvizsgálás az eljárás bár-

mely szakaszában külön határozat nélkül bárkivel szemben

alkalmazható intézkedés, melynek célja, az elrejtett tárgyi

bizonyítási eszköz megszerzése. Külföldi személlyel szem-

ben alkalmazásának akkor van helye, ha a vagyontárgyának

a biztosítása pénzbírság vagy eljárási költség megfizetése

céljából történő lefoglalás érdekében szükséges.

Az átvizsgálás előtt az érintettet fel kell szólítani,

hogy a tárgyi bizonyítási eszközt vagy a fedezetül szolgáló vagyontárgyat önként adja át.

A ruházatátvizsgálását csak az átvizsgálttal azonos nemű személy végezheti és az csak a

ruházatra és a nála lévő dolgokra terjedhet ki, mely nem történhet szeméremsértő módon.

112

Kutassa fel a szakirodalmat, vagy az internet segítségével állapítsa meg, hogy mi a kü-

lönbség a ruházatátvizsgálás és a motozás között!

„Sztv. 79. § (1) Átvizsgálható az olyan személynek a ruházata, csomagja, illetőleg a helyszínen

lévő járműve, akiről alaposan feltehető, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál, továbbá,

ha az átvizsgálásra a 80. § (6) bekezdésben meghatározott lefoglalás érdekében van szükség.

(2) Az átvizsgálás előtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át.

(3) A ruházat átvizsgálását csak az átvizsgált személlyel azonos nemű személy végezheti.

(4) Az átvizsgálás foganatosítására a Rendőrség, illetőleg a hatáskörébe tartozó szabály-

sértések tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve, továbbá külön jogszabályban

meghatározott esetekben a szabálysértés miatt eljáró más szerv jogosult.”

7.5. A lefoglalás tulajdonjogot korlátozó kényszerintézkedés, amellyel a hatóság az elkob-

zás vagy a bizonyítás céljából fontos dolgokat a biztonságos őrzés érdekében lefoglalja. A

lefoglalást meg kell szüntetni, ha az eljárás érdekében arra már nincs szükség.

Egyes tárgyi bizonyítási eszközöket, - ilyen a postai küldemény és távirat, amíg a címzet-

teknek nem kézbesítették - csak az ügyész határozata alapján lehet lefoglalni.

Sztv. 80. § (1) A szabálysértési hatóság lefoglalhatja azt a dolgot, amely

a) tárgyi bizonyítási eszköz;

b) a törvény értelmében elkobozható.

(2) A szabálysértési hatóság lefoglalja azt a dolgot, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik.

(3) Postai küldeményeket és táviratokat – amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették –

csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visz-

szatartásuk iránt lehet intézkedni.

(4) A szabálysértési hatóság a lefoglalt dolog őrzéséről gondoskodik. Ha a dolog használatához az

érintettnek különös érdeke fűződik, az (1) bekezdés alapján lefoglalt dolgot az őrizetére lehet bízni.

(5) A gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgot a szabálysértési hatóság értékesítheti.

(6) Ha a külföldi az előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság, illetőleg az eljárási költ-

ség fedezetéhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg ere-

jéig az eljárás alá vont személy vagyontárgyait – a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével

– lefoglalhatja. A szabálysértési tárgyalás során a letétbe helyezés, illetőleg ennek elmulasztá-

sa esetén a lefoglalás lehetőségéről a külföldit tájékoztatni kell.

(7) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át.

Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot átvizsgálás útján meg-

szerezzék. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.

7.6. A rendbírság egy olyan vagyoni hátrányt okozó eljárási szankció, melynek célja egy-

részt a hatósági eljárási cselekményeken való részvétel vagy közreműködés kikényszerítése,

113

másrészt az eljárás rendjének fenntartása és az eljárás valamennyi résztvevőjével szemben

alkalmazható. A rendbírság kiszabására leggyakrabban az eljárási cselekményektől való tá-

volmaradás vagy késedelem miatt kerül sor. Kiszabható összege 500-tól 5000.-Ft-ig tejed,

de a bíróság előtti eljárásban akár 50.000.-Ft is lehet.

„Sztv. 81. § (1) A szabálysértési hatóság, továbbá a bíróság az eljárás során előírt kötelességek

teljesítése érdekében, továbbá az eljárás rendjének megzavarása miatt rendbírságot szabhat ki.

(2) A szabálysértési hatóság által kiszabott rendbírság ellen halasztó hatályú panasznak, a

bíróság által kiszabott rendbírság ellen a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül

benyújtott halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.

(3) A rendbírság legalacsonyabb összege ötszáz, legmagasabb összege a szabálysértési ható-

ság előtt folyó eljárásban ötezer forint, a bírósági eljárásban ötvenezer forint.”

A szabálysértési hatóságnak a ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, és a lefoglalás, mint

intézkedése, valamint a rendbírság kiszabása miatt hozott határozatával szemben az eljárás

alá vont személy és jogi képviselője, az eljárás megszüntetése miatt a sértett, panaszt tehet.

A panaszt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban meg-

tenni a szabálysértési hatóságnál.

Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon

belül az illetékes ügyészségnek küldi meg, aki azt nyolc napon belül elbírálja.

8. Fiatalkorúak szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések

A fiatalkorúak fokozott védelme érdekében a jogszabály több helyen is tartalmaz vonat-

kozó rendelkezéseket. A törvény meghatározza, hogy amennyiben súlyos jogkövetkezmény

lehetősége valószínűsíthető az eljárásban ( pénzbírság, járművezetéstől eltiltás) a fiatalkorú

ügyében érdemi döntést csak meghallgatása után lehet hozni. Törvényes képviselőjét mind

a meghallgatásáról, mind a tárgyalásról értesíteni kell és lehetőségekhez képest a jelenlété-

ben kell meghallgatni. A törvényes képviselő a tárgyaláson köteles a fiatalkorú életviszonyai

tekintetében nyilatkozatot tenni, ebben a kérdésben nem tagadhatja meg a vallomást. Tör-

vényes képviselő általában a szülő illetve az örökbefogadó vagy nevelőszülő illetve a gyám.

A szabálysértést elkövető fiatalkorú ügyében a települési önkormányzat jegyzője védő - óvó

intézkedéseket rendelhet el, de a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmu-

lasztó személlyel szemben köteles intézkedést kezdeményezni.

9. Katonák szabálysértéseire vonatkozó rendelkezések

Katona alatt a fegyveres szervek, ezen belül a honvédség, a rendőrség, a polgári védelem,

a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami hivatásos tűzoltóság, a

polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos (szerződéses) állományú tagjait kell érteni.

Velük szemben a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal

114

összefüggésben elkövetett szabálysértés miatt fegyelmi eljárás indulhat, feltéve, hogy addig

szolgálati viszonyuk nem szűnt meg. Elkobzásról és járművezetéstől eltiltásról azonban a

fegyelmi hatóság értesítése alapján a szabálysértési hatóság a fegyelmi eljárás eredményé-

től függően, saját hatáskörében rendelkezik.

10. A rendvédelmi szervek tevékenységével összefüggő gyakoribb szabálysértések ( kivonat )

Becsületsértés

Sztv. 138. § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy

egyéb ilyen cselekményt követ el, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Becsületsértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.

A becsületsértés lényegét az ember társadalmi megbecsülése, az emberi méltóság adja. A becsü-

let csorbítására alkalmas minden olyan szóval és viselkedéssel elkövetett cselekmény, amelyben

kifejeződik az elkövetőnek a sértettel szembeni megvetése, őt gúnyoló, megszégyenítő, lealacsonyí-

tó értékítélete. A gyakorlat szerint nem minősül becsületsértésnek a kemény kritika megfogalma-

zása, ugyanígy az elkövető pusztán indulat által vezérelt megnyilatkozásai, szidalmai sem.

Magánlaksértés

Sztv. 139. § (1) Aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített

helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére vagy megtévesztéssel bemegy,

vagy ott bennmarad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyisé-

gébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen, elzárással vagy százötvenezer forintig

terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-

rébe tartozik.

A magánlakás sérthetetlensége alkotmányos alapjog. A lakásba vagy egyéb helyiségbe

való „egyszerű”, erőszakmentes bemenetel, illetve bent maradás - ha az jogellenesen törté-

nik - nem igényel büntetőjogi üldözést, a jogalkotó megítélése szerint ilyenkor elegendő a

szabálysértési felelősségre vonás.

A védett érték a lakás vagy egyéb helyiség, illetve az ezekhez tartozó bekerített hely za-

vartalan használatához fűződő érdek. A lakás minden olyan zárt hely, amely rendeltetéséből

adódóan emberek tartózkodására szolgál. Ehhez képest az alkalmi, ideiglenes szállás (pl.

szálloda, kollégium) is betöltheti a lakás funkcióját. A lakás nem szükségképp ingatlan: a la-

kókocsi is betöltheti a lakás funkcióját, így védelme alá esik.

115

A szabálysértés elkövetésének feltétele, hogy az ott lakó vagy az azzal rendelkező akarata

ellenére vagy megtévesztéssel történjék a bemenetel. A lakást jogszerűen használó tulajdo-

nos is megvalósíthatja a magánlaksértést, ha a zárat lecserélve a lakás használatára feljo-

gosított más személyt megakadályoz abban, hogy a lakásba bejusson. A szabálysértés sér-

tettjének akarata ellenére történő bemenetel vagy bent maradás önmagában megvalósíthat

szabálysértést, de például a rendőr, aki az Rtv. szabályai alapján jogosult arra, hogy másként

nem védhető közérdekből lakásba bemenjen nem követ el jogellenes cselekményt. Bemene-

te alatt azt kell érteni, amikor valaki teljes testével a lakáson belülre kerül. Nem tekinthe-

tő bemenetelnek például az ablakon történő behajolás vagy benyúlás. A cselekményt csak

szándékosan lehet elkövetni, az elkövető tudatának át kell fognia azt a tényt, hogy a lakással

rendelkező személy akarata ellenére cselekszik, a szabálysértési eljárás csak magánindít-

ványra büntethető, mert a személyiségi jogok oly módon sérülnek, hogy elsősorban a sértett

magánérdekei elsődlegesek.

Polgári felhasználású robbanóanyagokkal és pirotechnikai termé-kekkel kapcsolatos szabálysértés

Sztv. 140. § (2) Aki a pirotechnikai termékek előállítására, forgalmára, tárolására, szállí-

tására, felhasználására, megsemmisítésére, birtoklására vonatkozó előírásokat megszegi, öt-

venezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség, a bá-

nyafelügyelet, illetőleg a munkavédelmi hatóság és a munkaügyi hatóság hatáskörébe tartozik.

(4) Azt a pirotechnikai terméket, amelyre az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabály-

sértést elkövették, el kell kobozni.

A törvényben meghatározott kötelezettségeket a pirotechnikai termékekkel kapcsolatos

jogszabály tartalmazza. A legfontosabb rendelkezései kiterjednek többek között a robbanó-

képes, tűzveszélyes, hang-, fény-, tűz-, szikra-, köd-, füsthatás elérésére szolgáló pirotechni-

kai anyagot tartalmazó termék előállítására, forgalomba felhasználására.

Nem terjed ki a rendelet hatálya, például a gyufára, a csillagszóró forgalomba hoza-

talára, vásárlására, szállítására és felhasználására. Pirotechnikai terméket gyártani,

forgalomba hozni, vásárolni és felhasználni, az országba behozni, külföldre kivinni, az

ország területén átszállítani csak az illetékes rendőrhatóság engedélye alapján lehet.

A petárda a pirotechnikai termékek egyike elsődlegesen hanghatást keltő fajtája. A

petárda magánszemély által történő felhasználása súlyosabban, míg tiltott birtoklása

enyhébb szankciót von maga után. A szabálysértés bizonyítása nem kis nehézséget okoz

még tettenérés esetén is, hiszen az eldobással való működtetés során a termék megsem-

misül. Jogszabály meghatározza azokat az időszakokat, amikor 14 éven felüli személyek

szabadon vásárolhatnak, birtokolhatnak és felhasználhatnak bizonyos pirotechnikai

termékeket.

116

Lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés

Sztv. 141. § (2) Aki

a) a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetőleg hatástalanított lőfegyver gyártására, keres-

kedelmére, megszerzésére, tartására vagy használatára vonatkozó szabályokat megszegi,

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség ha-

táskörébe tartozik.

(5) Azt a lőfegyverdarabot vagy lőszerelemet, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatáro-

zott szabálysértést elkövették, el kell, azt a légfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, amelyre nézve a

(2) bekezdés a) pontjában meghatározott szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

A légfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert a vonatkozó szabályok szerint, a hozzátartozó löve-

dékektől, tölténytől elkülönítve, jól zárható helyen úgy kell tárolni, hogy ahhoz illetéktelen

személyek ne férjenek hozzá. A légfegyveren, gáz- és riasztófegyveren olyan változtatás nem

végezhető, amely azt a fegyver jellegének megváltoztatásával lőfegyverré alakítaná át.

Légfegyvert jogi személy, illetve az a természetes személy szerezhet meg és tarthat, aki

nem áll jogszabályban meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.

A légfegyver használata nem veszélyeztetheti mások testi épségét, dolgait és a természeti

értékeket. A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy csak cselekvőképes, nagykorú

személy felügyelete mellett használhat légfegyvert.

A jogszabály értelmében lőfegyver: a tűzfegyver valamint az a légfegyver, amiből 7,5 joule-

nál nagyobb csőtorkolati energiájú szilárd anyagú lövedék lőhető ki. A gáz és riasztófegy-

verekkel kapcsolatos szabályozás szerint azok megszerzése nem, de viselésük engedélyhez

kötött. Az úgynevezett flóbert fegyverek megszerzése és tartása rendőrhatósági engedély-

hez kötött. Ha az elkövető terhére a hatóság megállapítja a szabálysértés elkövetését, más

hátrányos jogkövetkezmények is járulhatna, mint például az engedély visszavonása.

Rendzavarás

Sztv. 142. § (1) Aki

a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív,

b) rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézke-

désével szemben engedetlenséget tanúsít,

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A verekedés közrend, és köznyugalmat sértő cselekmény. A tipikus elkövetési formája két

vagy több személy kölcsönös bántalmazása, ugyanakkor az egyoldalú bántalmazás is meg-

valósítja a szabálysértést. A verekedést el kell határolni a garázdaságtól. A verekedés fogal-

mi, lényegi eleme az erőszak addig a garázdaság esetében ez nem állapítható meg, hiszen a

117

garázdaság ezzel már bűncselekménnyé minősülne. A verekedés, kiindulva a szó nem min-

dennapi jelentéséből, nem egyszerű bántalmazás, verés, azaz egy irányba ható bántó célzatú

magatartás, hanem egyfajta kölcsönösséget feltételező cselekvés, amelyben nem különíthe-

tő el a kívülálló számára az aktív és passzív szerep.

Garázdaság

Sztv. 142/A. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas

arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, elzárással vagy százötvenezer

forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

A verekedést el kell határolni a garázdaságtól: a garázdaság szabálysértési alakzatában ki-

hívóan közösségellenes a magatartás, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy mások-

ban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ennek pedig az a feltétele, hogy a többek általi

észlelés lehetősége fennálljon.

A garázdaság bűncselekményi alakzataitól való elhatárolás alapja a szabálysértés erő-

szakmentessége. A garázdaság veszélyeztető jellegű cselekmény megállapításának nem

feltétele, hogy ténylegesen kiváltson riadalmat, illetve megbotránkozást. A cselekmény

megvalósulásának feltétele a mások előtti elkövetés, tehát azt legalább két személynek tény-

legesen észlelnie kel.

A magatartás kihívó közösségellenességének ténye határolja el a garázdaságot a csendhábo-

rítástól, illetve a becsületsértéstől. Ha az eset összes körülményei alapján egyértelmű, hogy az

indokolatlan zajkeltés, illetve a lealacsonyító, megszégyenítő kijelentés hátterében közösségel-

lenes motívum, tehát mások nyugalmának megzavarása áll, garázdaságot lehet megállapítani.

A garázdaság csak szándékosan követhető el. Kihívóan közösségellenesnek minősíthető

az öncélú, provokáló más számára is félreérthetetlen kötekedő fellépés, a társadalmi együtt-

élési szabályok tudatos semmibevétele, az azokkal való szembeszegülés.

A garázdaság megállapítását nem zárja ki az, hogy a magatartást közvetlenül kevesen ész-

lelték. Elegendő, ha csak objektíve alkalmas arra, hogy a köznyugalmat megzavarja.

Azok a szurkolók például, akik a labdarúgó mérkőzés után a saját csapatukat éltetve az

ellenfelet pedig hangosan szidalmazva hangoskodnak, bár másokban megbotránkozást il-

letve riadalmat kelthetnek, de magatartásukból hiányzik a kihívó közösségellenesség ezért

legfeljebb a közerkölcsök durva megsértéséről beszélhetünk, de jogsértő magatartásról

nem. Más a helyzet, ha a szurkolók mindet úgy teszik, hogy eközben erőszakos, rongáló

vagyontárgyakat megsemmisítő magatartást tanúsítanak úgy cselekményük már nem sza-

bálysértés hanem akár csoportosan elkövetett garázdaság bűncselekménye lehet.

118

A polgárőr tevékenység szabálytalan ellátása

Sztv. 142/B. § (1) Ha a polgárőr a polgárőrségről szóló törvény rendelkezéseinek megsze-

gésével látja el a polgárőrség törvényben meghatározott feladatait, elzárással vagy százöt-

venezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-

rébe tartozik.

Közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése

Sztv. 142/C. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend

fenntartására irányuló tevékenységet végez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel vagy ilyen te-

vékenység látszatát kelti, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság határkö-

rébe tartozik.

Gyermekkel koldulás

Sztv. 146. § (1) Aki a gyermekkorú személy társaságában koldul, illetve házalva kéreget,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) A szabálysértési hatóság a szabálysértés tényéről, az érintett gyermek és az elkövető ada-

tairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíti.

A törvény a koldulást önmagában nem nyilvánítja jogellenessé. Ugyanakkor, ha a kiskorú

veszélyeztetése azért nem állapítható meg, mert a rendszeres, életmódszerű elkövetés nem

történt, szabálysértésnek kell tekinteni magatartást, azzal a feltétellel, hogy ha az elkövető

gyermeket bujt fel koldulásra, illetve vele együtt követi el a cselekményt.

Veszélyes fenyegetés

Sztv. 151. § (1) Aki

b) mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára

vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával komolyan

megfenyeget, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-

rébe tartozik.

A szabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a fenyegető személy félelem kiváltására

irányuló szándéka komoly. Önmagában a veszekedés vagy szóváltás alkalmával tett és az

érzelmek által vezérelt kijelentések nem alapozzák meg a szabálysértés elkövetését. A fe-

nyegetés komolyságának eldöntéséhez mérlegelni kell a személyek között fennálló életkor,

fizikai erőkülönbséget, idegállapotot is.

119

Valótlan bejelentés

Sztv. 153. § (1) Aki a hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél vészhelyzetről vagy rend-

zavarásról valótlan bejelentést tesz, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Ha a hamis bejelentés alapján a hatóság vagy a közfeladatot ellátó szerv szükségtelenül

a bejelentésben megjelölt helyszínre vonult vagy egyéb intézkedésre kényszerült, az elkövető

elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskö-

rébe tartozik.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-

rébe tartozik.

A szabálysértés azt a bejelentőt rendeli büntetni, aki hatóságnál vagy közfeladatot ellátó

szervnél - a bejelentés tényleges hatásától függetlenül - vészhelyzetről (tűzeset, baleset stb.)

vagy rendzavarásról tesz valótlan bejelentést. A törvény egy „minősített esetet” is megfo-

galmaz: nem hagyható értékelés nélkül, ha az alaptalan bejelentés következtében a hatóság

intézkedésre kényszerül, hiszen ez részben költséget, részben indokolatlan kapacitás-lekö-

tést jelent, amely adott esetben más, valóban intézkedésre alapot adó eseménytől vonhatja

el a hatóságot vagy a közfeladatot ellátó szervet. Az elkövetőnek egyértelműen tisztában kell

lennie azzal, hogy bejelentése valótlan tehát tudatosan téveszti meg a hatóságot.

Tiltott szerencsejáték

Sztv. 154. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot szervez, száz-

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki közterületen vagy nyilvános helyen tartott tiltott szerencsejátékban részt vesz, száz-

ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(4) Azt a dolgot, amelyre nézve, illetőleg amellyel az (1) bekezdésben meghatározott szabály-

sértést elkövették, el kell kobozni.

Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték

nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznye-

reményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés

kizárólag, vagy túlnyomó részt a véletlentől függ.

A törvény az elkövetői szerepek eltérő veszélyessége miatt különbséget tesz a szervező és

a résztvevő között, s az előbbivel szemben a legmagasabb összegű bírság alkalmazását he-

lyezi kilátásba.

A haszonszerzésre irányuló jogsértésekkel szemben sok esetben a bírságszankcióval

egyenértékű az elkövetés tárgyának, eszközének elkobzása. A törvény az ilyen jellegű jogsér-

tések erőteljesebb visszaszorítása érdekében kötelezővé teszi az elkobzást.

120

Játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegése

Sztv. 155. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerő automatát

nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetőleg ebből a célból helyiséget bocsát rendelkezés-

re, százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi, százezer forin-

tig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerő automatát el kell kobozni. Azt a

játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(5) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Nemzeti Adó- és

Vámhivatal Kormány által kijelölt szerve és a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe is tartozik.

Játékautomatának minősül az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folyta-

tására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem minősül pénz-

nyerő automatának. Ugyancsak a Szerencsejáték Felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy

valamely berendezés játékautomatának minősül-e.

Az engedélyezési eljárás részletes szabályait az egyes szerencsejátékok engedélyezésével,

lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtását jogszabály tartalmazza.

Járművezetés az eltiltás tartama alatt

Sztv. 156/A. § (1) Az a bíróság vagy szabálysértési hatóság által a járművezetéstől eltiltott

személy, aki a járművezetéstől eltiltás hatálya alatt annak érvényesülési körébe tartozó jár-

művet vezet, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskö-

rébe tartozik.

121

A TULAJDON ELLENI SZABÁLYSÉRTÉSEK

Sztv. 157. § (1) Aki

a) húszezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, or-

gazdaságot,

b) húszezer forintot meg nem haladó kárt okozva készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel

visszaélést, csalást, szándékos rongálást,

c) húszezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hűtlen kezelést

követ el, úgyszintén, aki e, cselekmények elkövetését megkísérli, százezer forintig terjedő

pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki idegen, nem gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul hasz-

nálja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Aki műemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a

birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt,

közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul megrongálja,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt szabálysértési eljárásnak

csak magánindítványra van helye, ha a sértett az elkövető hozzátartozója.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértések miatti szabálysértés miatt az el-

járás a bíróság hatáskörébe tartozik.

(6) Az elkövetési érték, illetve okozott vagyoni hátrány összegének megállapítása céljából érték-

egybefoglalásnak van helye, ha az eljárás alá vont személy az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatá-

rozott ugyanolyan cselekményt több alkalommal, legfeljebb egy éven belül követte el, és ezeket együtte-

sen bírálják el. Nincs helye érték-egybefoglalásnak, ha az üzletszerű elkövetés megállapítható, vagy ha

az önmagukban a szabálysértést megvalósító cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak.

A tulajdon elleni szabálysértések szorosan kapcsolódnak a Btk.-ban meghatározott vagyon

elleni bűncselekményekhez, hiszen ezek a cselekmények csak az elkövetési érték, az okozott

kár, illetve vagyoni hátrány mértéke tekintetében különböznek a bűncselekményi alakzatoktól.

A szabálysértést a bűncselekménytől elválasztó értékhatárt a törvény húszezer forintban

határozza meg.

A tulajdon elleni szabálysértések körében érvényesül a sértett érdekeinek, akaratának

figyelembevétele. Ha az elkövető a hozzátartozója: ebben az esetben az eljárás megindítá-

sához nem elegendő a hatóság tudomásszerzése, a sértettnek is kifejezésre kell juttatnia az

elkövető megbüntetésére irányuló szándékát.

Az üzletszerű elkövetés megállapításának lehetőségét a 2010. január 1-jétől működő köz-

ponti szabálysértési nyilvántartás alapozza meg. Ahhoz tehát, hogy megfelelően lehessen

dönteni az üzletszerűségről, az azonosított elkövető adatait minden esetben le kell ellen-

őrizni a fenti nyilvántartásban.

122

A „hasonló jellegű” kifejezés meghatározásánál a tulajdon elleni szabálysértések közül a

lopás, a sikkasztás, az orgazdaság, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, és

a csalás, hasonló jellegű jogsértésként értékelendő. Így például a lopás üzletszerű minősí-

tésénél az elkövetett orgazdaság vagy sikkasztás ugyanolyan következménnyel bír, mint ha

további két lopást követtek volna el.

Vámszabálysértés

Sztv. 158. § (1) Aki nem közösségi árut a vámellenőrzés alól elvon, vagy a vámtartozás, a

nem közösségi adók és díjak, illetve a biztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából

lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, feltéve, hogy a vámbevétel

csökkenése a százezer forintot nem haladja meg, úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét

megkísérli, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a vámbevétel csökkenésének mérté-

kére tekintet nélkül gondatlanul követi el, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az az áru, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, elkobozható.

Vámorgazdaság

Sztv. 161. § (1) Aki vámszabálysértésből származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez,

elrejt, vagy elidegenítésében közreműködik – értékre tekintet nélkül – százezer forintig terjedő

pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Nemzeti Adó- és

Vámhivatal vámszerve hatáskörébe tartozik.

A pénzutánzatra vonatkozó szabályok megszegése219

Sztv. 163. § Aki a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, illetve forgalomba hozott és forga-

lomban lévő bankjegyről vagy érméről, valamint euro-bankjegyről vagy -érméről engedélyhez

kötött utánzatot jogosulatlanul készít, megszerez, tart, azt az országba behozza, vagy utánzat-

ként forgalomba hozza, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az utánzatok nyilvántartására, őrzésére, megsemmisítésére vagy bejelentésére vo-

natkozó előírásokat megsérti, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szempontjából utánzatnak minősül:

a) a magyar törvényes fizetőeszköz és az euro utánzatáról szóló 1/2006. (II. 15.) MNB rendelet,

b) az eurobankjegyek címleteiről, technikai jellemzőiről, utánzatai készítéséről, cseréjéről

és bevonásáról szóló, 2003. március 20-i 2003/205/EK európai központi banki határozat,

c) az euro-érmékhez hasonló érmekről és zsetonokról szóló, 2004. december 6-i 2182/2004/

EK tanácsi rendelet

szerinti utánzat, illetve euro-érmékhez hasonló érem és zseton.

Sztv. 164. § A 158–163. §-okban meghatározott szabálysértések miatt az eljárás a Nemzeti

Adó- és Vámhivatal vámszerve hatáskörébe tartozik.

123

218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet az egyes szabálysértésekről( kivonat )

KÖZREND ELLENI SZABÁLYSÉRTÉSEK

Csendháborítás

6. § (1) Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési

eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas

arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja,

harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben a rendőrség, to-

vábbá a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a

közterület-felügyelő, a természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi je-

lentőségű védett területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

A szabálysértés elkövetése mások nyugalmát, a lakások, természeti területek káros ha-

tásoktól mentes érdekét sérti. Leggyakrabban olyan indokolatlan zajkeltéssel követik el,

amely a megengedettnél nagyobb hanghatást okoz és alkalmas arra, hogy másokat zavar-

jon. A zaj okozása leggyakrabban túl hangos zenehallgatással, hang- és rezgés előidézésével

követhető el. A szabálysértés elkövetésének megállapításához nem szükséges hogy mások

nyugalmának zavarása be is következzen, elegendő, ha a zaj szint csupán erre alkalmas.

Ipari, üzemi létesítmények vagy zajterhelések határértékének megállapításához miniszteri

rendeletekben leírt értékek nyújtanak segítséget.

Köztisztasági szabálysértés

7. § (1) Aki

a) a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, illetőleg közforgalmú közlekedési

eszközön szemetel, ezeket beszennyezi,

b) a felügyelete alatt lévő állat által az a) pontban megjelölt helyen okozott szennyezés meg-

szüntetéséről nem gondoskodik,

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki települési szilárd vagy folyékony hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak,

elhelyez, illetőleg nem a kijelölt lerakóhelyen rak le, vagy helyez el;

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértések miatt a rendőrség, a helyi önkor-

mányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület-

felügyelő, valamint a természeti és védett természeti területen természetvédelmi őr, helyi

jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni

bírságot szabhat ki.

124

A szabálysértés a közterületek rendjét, a közforgalmú nyilvános helyek és közlekedési

eszközök tisztaságát hivatott védeni. Szemét vagy szilárd, illetve folyékony hulladék kijutta-

tásával követhető el a szabálysértés. Túlnyomó többségében az egyszerű szemetelés vagy a

kedvtelésből tartott házi és kisállatok ürülékének a közterületről történő eltávolításának el-

mulasztásával valósul meg a szabálysértés. A jogszabály a hulladék közterületen vagy illegális

módon, nem az arra a célra kijelölt helyen történő lerakását is bünteti. Ez tipikusan háztartási

hulladékok, építési törmelék meg nem engedett módon történő elhelyezésével valósul meg.

Szeszesital-árusítás, -kiszolgálás és -fogyasztás tilalmának meg-szegése

12. § (1) Aki

a) a szeszes ital árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozó – törvényben,

kormányrendeletben, illetőleg önkormányzati rendeletben meghatározott – tilalmat megszegi,

b) vendéglátó üzletben 18. életévét be nem töltött személy részére szeszes italt szolgál ki,

c) a szeszes ital eladása során közterületen vagy nyilvános helyen szemmel láthatóan ré-

szeg állapotban lévő személynek szeszes italt szolgál ki,

d) közterületen vagy nyilvános helyen fiatalkorút szándékosan lerészegít,

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a illetékes fogyasztóvé-

delmi felügyelőség hatáskörébe is tartozik.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a közterület-felü-

gyelő, illetőleg a fővárosi és megyei kormányhivatal megyei népegészségügyi szakigazgatási

szerve vagy kistérségi népegészségügyi intézete erre felhatalmazott ügyintézője helyszíni bír-

ságot szabhat ki.

A jogszabályt valóságos tartalommal alacsonyabb szintű jogi normák töltik ki, amelyek a

szeszesitalok árusításáról és fogyasztásáról rendelkeznek.

Lényeges, hogy a jogi norma kifejezetten megjelöl olyan helyeket, ahol tilos szeszesitalt

árusítani és fogyasztani. Ilyenek például az egészségügyi intézmények és a nevelési- okta-

tási intézmények is. A magatartás szabálysértéssé nyilvánítása a közterületek rendjének,

valamint a 18 éven aluli fiatalok egészségének védelmét szolgálja. Önkormányzati rendelet

tilthatja az utcán, köztereken, parkokban történő szeszesital fogyasztást. Lássunk példát

erre, az alábbi jogszabálytervezetben.

Leggyakrabban a 18 éven aluli személy részére történő szeszesital kiszolgálása miatt jár-

nak el a hatóságok. A jogsértést csak vendéglátó üzletben lehet elkövetni és csak a kiszolgálást

végző személy követheti el. Főszabály, hogy aki közterületen vagy nyilvános helyen szeszes-

italt szolgál ki részeg személy számára szabálysértést követ el. Aki rendezvényen, családi ün-

nepen, baráti társaságban kínál részeg személyt szeszesitallal, nem követ el szabálysértést.

125

……………….. Város Közgyűlésének

…/2012. (……) önkormányzati rendelete

a közterületen történő szeszesital fogyasztás korlátozásáról

……………. Város Közgyűlése a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 1. § (1) bekezdésében, az egyes szabály-

sértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés a) pontjában és a helyi önkormányzatokról

szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés

a) pontjában és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (3) bekezdésében meghatározott fel-

adatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. § A rendelet célja a közterületen történő szeszesital fogyasztás korlátozása a közterületek rendjének biztosítása és

az alkoholfogyasztási szokások befolyásolása érdekében.

2. § (1) A rendelet területi hatálya ………………………….. Város közigazgatási területén lévő közterületekre terjed ki.

(2) A rendelet személyi hatálya a város közigazgatási területén bármilyen jogcímen tartózkodó természetes sze-

mélyekre terjed ki.

3. § E rendelet alkalmazásában:

1. közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet

rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a

közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet

azonos feltételekkel bárki használhat,

2. szeszesital: minden alkoholtartalmú ital, kivéve a gyógynövények gyógyászati jellegű szeszes kivonatát és az ezek

felhasználásával készült terméket, továbbá az 1,2 %-nál kevesebb alkoholtartalmú üdítőitalokat.

4. § (1) A közterületen tilos a szeszesital fogyasztása a (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével.

(2) A közterületen történő szeszesital-fogyasztás tilalma nem terjed ki

a) a hatályos közterület-használati szerződéssel rendelkező vendéglátó üzletre, annak előkertjére, kitelepülése te-

rületére, nyitvatartási időben,

b) a szeszes ital kimérésre is jogosító engedéllyel (közterület-használati szerződéssel) rendelkező alkalmi rendez-

vény területére, a rendezvény engedélyezett ideje alatt,

c) a szokásosan kirándulás céljából igénybevett, pihenésre kijelölt helyekre

d) december 31. napján 18 órától a következő év január 1. napján 06 óráig terjedő időszakra.

5. § (1) Aki a rendeletben meghatározott tilalmat megszegi az szabálysértést követ el, és az egyes szabálysértésekről

szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés a) pontja alapján ötvenezer forintig terjedő pénzbírság-

gal sújtható.

(2) A szabálysértés tetten ért elkövetőjével szemben a közterület-felügyelő háromezer forinttól húszezer forintig

terjedő helyszíni bírságot szabhat ki.

E rendelet 2011. május 15. napján lép hatályba.

………………………………………… …………………………………

jegyző polgármester

126

A jogszabály különösen is védi a fiatalkorúakat, ugyanis büntetni rendeli azt, aki közte-

rületen vagy nyilvános helyen fiatalkorút lerészegít. Lényeges továbbá hogy a fiatalkorú

lerészegítése csak szándékosan követhető el és egyben az elkövetőnek tudnia kell, hogy a

szeszesitallal kínáló személy még nem töltötte be a 18. életévét. Tény, azonban hogy ha a le-

részegítés magánlakásban vagy például kollégiumban történik úgy szabálysértés elkövetése

nem állapítható meg.

Kitiltás szabályainak megszegése

15. § (1) Aki olyan helységben vagy az ország területének olyan részében tartózkodik, ahon-

nan a bíróság kitiltotta, hatvanezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatás-

körébe tartozik.

Sportrendezvényről kitiltás szabályainak megszegése

15/A. § (1) Aki olyan sportrendezvényen vagy sportlétesítményben tartózkodik, ahon-

nan a bíróság, illetve a szabálysértési hatóság kitiltotta, ötvenezer forintig terjedő pénz-

bírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatás-

körébe tartozik.

Tiltott fürdés

17. § (1) Aki tiltott helyen fürdik, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a helyi önkormány-

zat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazást ügyintézője, a közterület-felügyelő,

bányatavak esetében a bányakapitányság, a természeti és védett természeti területen termé-

szetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvé-

delmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.

A szabad vizekben való fürdés szabályait a belügyminiszteri rendelet állapítja meg,

mely szerint folyóvizekben, természetes és mesterséges tavakban illetve vízi létesítmé-

nyek, - például csatornák vizében, - csak olyan helyen szabad fürödni, amelyek nem esnek

tiltó rendelkezés alá. A fürdésre alkalmas szabad vizek kijelöléséről a települési önkor-

mányzat jegyzője gondoskodik. Tilalmazott a fürdés általában éjszaka és korlátozott látási

viszonyok között, hajóútban és ott, ahol azt tiltótábla jelzi. Megjegyzendő hogy szabad vi-

zekben 6 éven aluli gyermek vagy úszni nem tudó 14 éven aluli fiatal csak felnőtt felügye-

lete mellett fürödhet.

127

Jégen tartózkodás szabályainak megszegése

18. § (1) Aki a szabad vizek jegén való tartózkodás szabályait megszegi, húszezer forintig

terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, a helyi önkormány-

zat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület-felügyelő

helyszíni bírságot szabhat ki.

Szabad vizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, illet-

ve nem mozog. A szabálysértés az álló vizek jegén tartózkodó személyek biztonságát, életüket

és testi épségüket védelmezi. Tilos szabad vizek jegén tartózkodni éjszaka és korlátozott látási

viszonyok között illetve folyókon, kikötőkben. Aki a jégen léket vág, köteles a jégmentessé vált

területet távolról felismerhető módon megjelölni, illetve körbehatárolni. A jégen tartózkodás

szabályait hasonlóan az előzőekhez alacsonyabb szintű jogi norma határozza meg, tehát az in-

tézkedő rendészeti szerv tagjának ennek ismeretében kell eldöntenie, hogy történt -e jogsértés.

A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS RENDJÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ SZABÁLYSÉRTÉSEK

Ittas vezetés

42. § (1) Aki

a) vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet,

úszó munkagépet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fo-

gyasztásából származó alkohol van, vagy

b) vasúti vagy légi jármű, gépi meghajtású vízi jármű, úszó

munkagép, illetve közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt

magánúton gépi meghajtású jármű vezetését olyan személynek

engedi át, akinek a szervezetében szeszes ital fogyasztásából

származó alkohol van,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott sza-

bálysértést nem gépi meghajtású vízi járműre követi el, ötvenezer forintig terjedő pénz-

bírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a

szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat.

A szervezetbe jutó alkohol gátolja a biztonságos vezetéshez szükséges koncentrációt és

reagálási képességet, hajlamosít a közlekedési szabályok megszegésére, ezáltal veszélyez-

tetve mások életét és testi épségét.

A jogszabály módosulása folytán a közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton tör-

ténő gépi meghajtású jármű vezetése oly módon, hogy a járművezető szervezetében szeszes ital

128

fogyasztásából származó alkohol van, már nem szabálysértés! Mint korábban említettük, közigaz-

gatási bírsággal sújtandó jogsértés, tehát nem von maga után tényleges szabálysértési eljárást.

A KRESZ szerint járművet az vezethet, aki a vezetési képességre hátrányosan ható szer

befolyása alatt nem áll és szervezetében nincs szeszesital fogyasztásából származó alkohol.

A MÁV Zrt. belső utasításai illetve a Hajózási Szabályzat is a rendelkezései között megje-

leníti a KRESZ-ben leírt elvárható magatartást. A cselekmény azért is veszélyes a társada-

lomra, mert nemcsak az elkövető, hanem más, a közlekedésben résztvevő személyek is vagy

akár azzal érintett személyek kerülhetnek azáltal veszélybe, hogy az alkohol hatása miatt a

jármű vezetője elveszítheti uralmát a jármű felett.

A szabálysértést el lehet követni gépi meghajtású vízi járművel, illetve vasúti vagy légi járművel.

Gépi meghajtású járműnek azok minősülnek, a járművek minősülnek, melyeket beépített motor hajt.

Vasúti és légi jármű esetében azonban nem feltétel a gépi meghajtás a cselekményt például

vitorlázó repülőgéppel is el lehet követni.

Az alkoholos befolyásoltságot több körülmény együttes hatása alakítja ki. Ezt meghatározza

a szeszesital alkohol tartalma, az elfogyasztott mennység, a személy tűrőképessége és egyéni

állapota. Ennek rendszerint külső jegyei is megnyilvánulnak a bizonytalan járásban vagy aka-

dozó beszédben. Ilyen tünetek hiányában is szeszesitaltól befolyásolt állapotról beszélünk, ha

a járművezető szervezetében lévő véralkohol töménysége a 0,8 ezreléket meghaladja. Megálla-

pítható az alkoholos befolyásoltság akkor is, ha a hitelesített légalkohol-mérő készülék mérési

eredménye a 0,51 mg/l mértéket eléri vagy meghaladja.

Akkor valósul meg a szabálysértés, ha az említett járművek rendeltetésszerű használata

céljából megtörténik az elindítás, mozgásban tartás és az irányítás.

A vezetés átengedése akkor következik be, hogyha a vezetésre alkalmatlan személy a jármű-

vet elindította, mozgásba hozta. Esetenként előfordulhat a felelősségre vonást kizáró tévedés. Ez

akkor állapítható meg a vezetést átengedő személy például nem tudott arról, hogy az, akinek a

vezetést átengedte korábban szeszesitalt fogyasztott és emiatt a szervezetében még alkohol van.

A szabálysértési alakzattól a büntetőjogi tényállást a vérben lévő alkohol mennyisége ha-

tárolja el egymástól, vagyis a véralkohol-koncentráció. Ez az érték szabálysértés esetén, ha

mg/l értéket vesszük alapul, akkor 0,51 mg/l, ha pedig véralkohol töménységet számítunk,

ezrelékben számolva, ez az érték 0,8 ezrelék. Tehát ha valaki az említett értéket, vagy ez alat-

ti értéket produkálja egy alkohol ellenőrzés során, akkor a cselekménye szabálysértés, így a

lakóhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság jár el az ügyében.

A szankció pénzbírság, valamint gépi meghajtású jármű esetében járművezetéstől eltiltás

együttes alkalmazása lehet.

Az elsőbbség és az előzés szabályainak megsértése

44. § (1) Annak a járműnek a vezetője, aki – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – az el-

sőbbségre vagy az előzésre vonatkozó szabályokat megszegi, ötvenezer forintig terjedő pénz-

bírsággal sújtható.

129

(2) Annak a járműnek a vezetője, aki az elsőbbségre vagy az előzésre vonatkozó szabályok meg-

szegésével a közlekedés más résztvevőjét hirtelen fékezésre vagy irányváltoztatásra kényszeríti,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármű-

vezetéstől eltiltást alkalmazhat, továbbá az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés ese-

tében a rendőrség helyszíni bírságot szabhat ki.

A szabálysértés a közlekedés biztonságát és a közlekedésben résztvevők életét, testi épségét és

egészségét sérti, illetve veszélyezteti. A szabálysértés az elsőbbségre vagy az előzésre vonatkozó

szabályok megszegésével a közlekedés más résztvevőjét hirtelen fékezésre vagy irányváltozta-

tásra kényszerítésével valósul meg. A vonatkozó szabályokat a KRESZ határozza meg. Elsőbbsé-

gi szabályok leggyakrabban az útkereszteződésekben érvényesülnek, ahol a közlekedési jelzések

vagy más kisegítő szabályok utasításait kell alkalmazni. Azonban ezen túl elsőbbségadási köte-

lezettséget kell teljesíteni a megkülönböztető jelzést együttesen használó gépjárművek részére a

földútról érkező járművel, a szilárd burkolatú útról érkező jármű részére vagy például különösen

is a gyalogosnak, akinek áthaladási szándéka van a gyalogátkelőhely közelében.

Aki az elsőbbségadásra vonatkozó szabályokat megszegi a fentiekben leírt módon sza-

bálysértést követ el és vele szemben helyszíni bírság is kiszabható.

Az előzés szabályaira a KRESZ tartalmaz rendelkezéseket, amely leírja például az általá-

nos megközelítési, elhaladási és visszatérési szabályokat. Meg kell említeni azonban néhány

tilalmat, amelyek megsértése gyakori a közlekedésben és az esetek többségében balesetve-

szélyes helyzetet teremt. Tilos előzni kijelölt gyalogos- átkelő helyen illetve közvetlenül előt-

te illetve be nem látható útkanyarulatban. A szabálysértés által leírt hirtelen fékezés vagy

irányváltás azt jelenti, hogy az elsőbbséggel rendelkező vagy a megelőzött illetve az előzést

végrehajtó járművel szemben közlekedő jármű vezetője a baleset elkerülése végett váratlan

és hirtelen gyorsításra vagy erős fékezésre, avagy haladási irányúak hirtelen megváltoztatá-

sára kényszerül. A kisebb sebességcsökkentésre kényszerítés nem minősül jogellenesnek.

Vasúti átjárón áthaladás szabályainak megsértése

45. § (1) Az a járművezető vagy állathajtó, aki járművével vagy állatával (állataival) a köz-

lekedési szabályok szerinti tilalom ellenére a vasúti átjáróba hajt, vagy azon áthajt, ha az nem

tartozik a közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés hatálya alá, hatvanezer forintig

terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség helyszíni bírsá-

got szabhat ki.

A vonatkozó tiltó szabályokat szintén a KRESZ határozza meg, amikor az ott leírt tiltó

magatartások ellenére a vasúti átjáróba való behajtással vagy áthajtással valósul meg a jog-

sértés. Leggyakrabban a fénysorompó piros jelzésének figyelmen kívül hagyásával valósul

meg a szabálysértés. A vasúti átjáró biztosítására szolgáló jelzőberendezések a fénysorom-

pó a félsorompó és a teljes sorompó. A KRESZ rendelkezik a különböző biztosítási szintű

130

vasúti átjárókon való áthaladás szabályairól, az áthaladás sebességéről és a megállási köte-

lezettségekről. Aki megszegi az erre vonatkozó tilalmakat elköveti a szabálysértést. A közle-

kedési baleseti statisztikák szerint, a fénysorompóval biztosított vasúti átjárókban történő

balesetek szinte kizárólagosan a tilos jelzés figyelmen kívül hagyása miatt történnek meg.

A közúti közlekedés rendjének megzavarása

46. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályait megszegi és ezzel másnak vagy másoknak életét, testi

épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki vagy könnyű testi sértést okoz,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármű-

vezetéstől eltiltást alkalmazhat.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthetők közúti közlekedési szabálynak a gyalo-

gosra és az utasra vonatkozó rendelkezések.

A szabálysértést kizárólag csak a közúton közlekedő jármű vezetője követheti el azzal, hogy

más vagy mások kerülnek közvetlen veszélybe vagy szenvednek olyan sérülést mely 8 napon be-

lül gyógyul. Nem csak a sérülés okozása, hanem a közvetlen veszély előidézése is alkalmas a cse-

lekmény megállapítására. Közvetlen veszély például akkor állapítható meg, ha a szabálytalanul

közlekedő járművezető magatartása miatt a közlekedési baleset bekövetkezése kizárólag a másik

járművezető gyors manőverezése miatt és a körülmények szerencsés alakulása folytán marad el.

E szabálysértés csak gondatlanul követhető el, a gondatlanságnak mind a KRESZ sza-

bályszegés elkövetésénél, mind pedig a megvalósult eredmény tekintetében fent kell állni.

A szabálysértést a közúti baleset okozásának bűncselekményétől az eredmény súlyossága

alapján határolható el. A bűncselekmény alapesetét az követi el, aki a közlekedés szabályai-

nak megszegésével másnak vagy másoknak súlyos testi sértést okoz.

Engedély nélküli vezetés

47. § (1) Aki vasúti járművet, légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet,

illetőleg a közúti forgalomban olyan gépi meghajtású járművet vezet, amelynek vezetésére ható-

sági engedéllyel nem rendelkezik, továbbá aki e járművek vezetését ilyen személynek átengedi,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Azzal szemben, aki a közúti forgalomban gépi meghajtású járművet engedély nélkül ve-

zet, a szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat, továbbá a rendőrség hely-

színi bírságot szabhat ki.

A jogszabályban írt vasúti, légi, gépi meghajtású vízi és közúti forgalomba résztvevő

gépi meghajtású jármű vezetéséhez különböző jogi normákban leírt engedélyek szüksége-

sek. A szabálysértést ezen hatósági engedélyek hiányában és a felsorolt járművek vezeté-

131

sével lehet elkövetni. Az is elköveti az engedély nélküli vezetetést, aki ugyan rendelkezik a

gépi meghajtású jármű vezetésére jogosított engedéllyel, de engedélye az adott kategóriá-

ra vezetésére nem jogosítja fel.

Az sem rendelkezik hatósági engedéllyel, aki gépjármű vezetési oktatáson vett részt, a

vizsgáit sikerrel tejesítette, de a vezetői engedélyét még nem kapta kézhez. A KRESZ szerint

a járművezetői engedélyt a vezetőnek vezetés közben magánál kell tartania. Aki rendelke-

zik a szükséges és érvényes hatósági engedéllyel, de azt nem tartja magánál, nem engedély

nélküli vezetést, hanem a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértését követi el.

Úgyszintén az is, akinek az engedélyének egészségi alkalmasságának határideje lejárt.

Biztonságos közlekedésre alkalmatlan jármű vezetése

48. § (1) Aki a közúti forgalomban olyan gépi meghajtású járművet vezet, amelynek kor-

mányberendezése hibás, üzemi fékberendezése elromlott, vagy féklámpája, irányjelző beren-

dezése (kivéve, ha kézzel megfelelő irányjelzés adható) továbbá – ha a látási viszonyok megkí-

vánják – bal oldali első vagy hátsó helyzetjelző lámpája elromlott (kivéve, ha ezek helyettesítése

más lámpával megoldható), úgyszintén az is, aki a közúti forgalomban olyan villamost vezet,

amelynek üzemi fékberendezése hatásosan nem működik,

ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jármű-

vezetéstől eltiltást alkalmazhat, továbbá a rendőrség helyszíni bírságot szabhat ki.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés esetén – a szabálysértési jogsegély ke-

retében – a pénzbírságot kiszabó jogerős határozat végrehajtása átadható.

A KRESZ előírása szerint a közlekedésben olyan járművel szabad részt venni, amely meg-

felel a jogszabályban meghatározott műszaki feltételeknek. Minden jármű vezetője köteles

járművének berendezéseit ellenőrizni. Ha a járművezető úgy közlekedik az úton, hogy tudja,

hogy járműve alkalmatlan a kormányberendezés, a fékberendezés hibája miatt közúti köz-

lekedésre szabálysértést követ el.

Érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés nélküli vezetés

51. § (1) Az az üzembentartó, akinek gépjárműve érvényes kötelező felelősségbiztosítás nél-

kül vesz részt a közúti forgalomban,

százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség helyszíni bírságot

szabhat ki.

A gépjármű üzembentartójának kötelezettsége hogy a gépjármű a közúti forgalomban

csak érvényes gépjármű- felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkezzen. Az üzembentar-

tó személy köteles a felelősségbiztosítás meglétét bizonyító okiratot a forgalmi engedéllyel

együtt tartani, és ha kell azt felmutatni.

132

Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése

54. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet-

ben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 42–51.

§-a szerinti szabálysértés nem valósul meg, vagy az nem tartozik a közigazgatási bírsággal súj-

tandó szabályszegés hatálya alá, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendőrség, továbbá a KRESZ

40–41. §-ának, valamint más megállási, várakozási vagy táblával jelzett behajtási tilalom

vagy korlátozás megszegése esetén a közterület-felügyelő helyszíni bírságot szabhat ki.

A KRESZ tartalmaz az előzőeken túl olyan szabályokat is, amelyeknek megsértését a jog-

alkotó nem kívánta külön nevesíteni tehát nem minősülnek önálló szabálysértéssé. Az ilyen

szabályokat a közlekedésben bármilyen módon résztvevő személy elkövetheti, legyen az

járművezető, gyalogos vagy adott esetben jármű utasa. A KRESZ nevesíti a járműforgalom

irányítására szolgáló fényjelző készülékek jelzéseit, leírja a forgalomirányító rendőr kar-

jelzéseit. Tilalmazza, és büntetni rendeli azokat, akik -e tiltó rendelkezésnek nem tesznek

eleget, piros jelzés ellenére az úton továbbhaladnak vagy a gyalogos az úttesten áthalad. A

gyalogosokra nézve a KRESZ egyéb tiltó szabályokat is megállapít, mint a hídon, aluljáró-

felüljáró útfelületén való közlekedést.

Járművek utasaira is vonatkoznak szabályok, például az utas csak álló járműre szállhat

fel és csak álló járműről szállhat le. Tilos a jármű ablakán vagy ajtaján kihajolni, a vezetőt

vezetés közben zavarni. Értelemszerűen ezeket a szabálysértéseket csak utasok követhetik

el. Összességében elmondható hogy szabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a közúti

közlekedés szabályainak megsértése nem valósítja meg valamelyik súlyosabban büntetendő

közlekedésrendészeti szabálysértést vagy bűncselekményt.

133

IV. fejezetBüntetőjog (általános rész)

134

135

Bevezetés

A szabálysértések, mint jogellenes cselekmények vizsgálatnál megfigyelhettük, az állam a

társadalmi rend fenntartásához fűződő feladatát oly képen valósítja meg, hogy bizonyos em-

beri magatartások szabályozását célzó parancsait, mindenki által betartandó jogszabály for-

májában jeleníti meg. Ezek a magatartások lehetnek kevésbé súlyosak, melyek enyhébb jog-

következményt magukban hordózó cselekmények, mint amelyek a tárgyalt szabálysértések.

A társadalommá szerveződött emberiség

életében a korai időszaktól fogva előfordul-

tak, hogy egyes viselkedések nem feleltek

meg a társas élet követelményeinek. A kö-

zösségek különböző módon tiltakoztak az

ilyen magatartásokkal szemben, míg nem a

társadalmi fejlődés egy szintjén, az együtt-

élés követelményeit már írásba foglalták.

Az ez ellen vétkezőket vagy kötelezték az

előírások betartására vagy valamilyen hát-

rány érte őket.

A társadalmi együttélés alapkövetelmé-

nyeit ma is jogszabályok tartalmazzák. Az ál-

lampolgárok többsége minden további nélkül

eleget tesz a törvényhozói akaratnak, mert

maguk is egyetértenek a jogszabályokban

meghatározott elvárásokkal. Néhányan azon-

ban nem hajlandók követni a jog előírásait, ve-

lük szemben az elvárható magatartást ki kell

kényszeríteni akár a jogalkotó által meghatá-

rozott hátrány tűrésével is.

A társadalmi követelményekkel szemben-

álló antiszociális cselekmények közül a tör-

vény jó néhányat bűncselekménnyé minő-

sít. A bűncselekmények egyedi jelenségek,

azonban minden társadalomra jellemző egy

adott helyen és meghatározott időben elkö-

vetett cselekményösszesség, melyet bűnö-

zésnek nevezünk.

A büntetőjog kialakulása az állam

kialakulásával esik egybe, a büntető-

jog tudományos művelése jóval ké-

sőbb kezdődött meg. Keletkezésének

csíráit az olasz egyetemeken látjuk

a XII. sz-tól kezdve. Büntetőjog-tu-

dományról a XVIII. sz. óta beszélhe-

tünk. 1764-ben megjelent CESARE

BECCARIA: A bűnökről és bünte-

tésekről c. műve a modern büntető-

jog kezdete. Ebben az időszakban a

filozófia keretein belül tárgyalták a

tudomány alapjait. Magyarországon

eddig három Büntető Törvényköny-

vet alkottak. Az első az 1878. évi V.

tc.; a második az 1961. évi V. törvény;

a harmadik a ma is hatályos 1978. évi

IV. törvény. A Btk. megalkotásáról

szólva ki kell emelni Csemegi Károly

alakját, aki Deák Ferencnek és párt-

jának bizalmát élvezve kapott meg-

bízást a Btk. szöveganyagának és in-

dokolásának elkészítésére. A kódex

több esztendős munka során készült

el; országgyűlési vitája pedig mintegy

másfél évig tartott. Csemegi műve a

Btk.-t mintegy kiegészítő Kihágási

Büntető törvénykönyv (KBTK.), - az

1879. évi XL. tc. is.

136

1. A büntetőjog fogalma

A büntetőjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák,

hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, az elkövetőket mi mó-

don kell felelősségre vonni és velük szemben milyen szankciókat és hogyan kell

alkalmazni. A büntető jogszabályok célja, hogy a bennük körülírt magatartásokat lehetőleg

senki ne tanúsítsa, a jogszabályokban megjelenített következményeket senki ne idézze elő.

A büntetőjog a szabálysértési törvénnyel szemben egy összetettebb joganyag:

- egyrészről magában foglalja azokat a jogszabályokat, amelyek meghatározzák, hogy mi

minősül bűncselekménynek, az elkövetőkkel szemben alkalmazható szankciókat és azok al-

kalmazásának feltételeit. Ez a jogszabály az 1978. évi IV. törvény, a Büntető Törvénykönyv,

http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=3352.513097 )

- a büntetőjog leírja a bűncselekményt elkövető személy felelősségre vonásának szabálya

it, Ezt az 1999. évi XIX. törvény szabályozza, mely a Büntetőeljárásról szóló törvény

- és nem utolsó sorban a büntetés végrehajtási jog szabályait tartalmazó 1979. évi 11. tör-

vényerejű rendelet.

A büntetőjogág három fő részre tagolódik. Anyagi, eljárási és büntetés-végrehajtási jogra.

Az anyagi büntetőjog azokat a jogszabályokat foglalja magába, amelyek leírják a bűncselek-

ménynek minősülő magatartásokat az elkövetőkkel szemben alkalmazható szankciókat és a

szankciók alkalmazásának feltételeit. Az anyagi jog további két részre bontható, az általános

és a különös részre. Míg az általános rész az összes bűncselekményre vonatkozó általános

rendelkezéseket foglalja magában, addig a különös rész az egyes bűncselekményeket írja le.

A büntető eljárási jog a bűncselekményt elkövető személyek felelősségre vonásának rendjét

szabályozza. Leírja, hogy milyen szervek, milyen eljárási cselekményekkel járhatnak el a bűncse-

lekményt elkövetőkkel szemben, illetve szabályokat tartalmaz a felelősségre vonás folyamatára.

A büntetés-végrehajtási jog szabályai szorosan kapcsolódnak az előbbi két rész szabá-

lyaihoz, ugyanis a cselekmény anyagi jogban meghatározott elkövetőit, az eljárási jogban

leírt módon történő felelősségre vonás során kiszabott büntetések végrehajtásának módját,

körülményeit szabályozza.

1.1. A büntető törvények hatálya

Ha a jogszabályalkotásra hivatott szerv az előírt formák között jogszabályt alkot és azt az

előírásoknak megfelelően kihirdeti, a közzétett jogszabály érvényes. Hatályos az a jogsza-

bály, amely ott helyen, időben és személyekre nézve alkalmazható.

A Büntető Törvénykönyv hatályát az alábbiakban foglalhatjuk össze

„Btk. 2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbí-

rálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény

már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni;

egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.”

137

A büntető törvény időbeli hatálya arra vonatkozik, hogy mikortól kezdve és meddig alkal-

mazható a büntető jogszabály. Általános szabály az elkövetéskor hatályos törvény alkalma-

zása, amely alól az egyetlen kivétel az elbíráláskori enyhébb büntető törvény.

A háborús és az emberiség elleni bűntettek tényállásait és büntethetőségük feltételeit a

nemzetközi jog határozza meg, és ezeket a bűntetteket attól függetlenül büntetni rendeli,

hogy az elkövetés idején a belső jogban büntetendőek voltak-e.

A területi és személyi hatály

„Btk. 3. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre,

valamint magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar tör-

vény szerint bűncselekmény.

(2) A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság3 határain kívül tartózkodó

magyar hajón, vagy magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre is.

4. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkö-

vetett cselekményre is, ha az

a) a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is

büntetendő,

b) állam elleni bűncselekmény (X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett

kémkedést (148. §), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint bünte-

tendő-e,

c) emberiség elleni (XI. Fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nem-

zetközi szerződés írja elő.

(2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett

kémkedés (148. §) esetében a magyar büntető törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy e bűncse-

lekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő.

(3) Az (1)–(2) bekezdés eseteiben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.”

A területi és a személyi hatályra vonatkozó szabályok az állam büntetőhatalmának, jog-

hatóságának körét határozzák meg. Az állam büntetőjogának hatálya a saját területén elkö-

vetett bűncselekményekre terjed ki, éspedig tekintet nélkül az elkövető állampolgárságára

és arra, hogy mi ellen irányul a bűncselekmény. A területi elv alapja az állam szuverenitása

az adott terület felett, az állam tehát hatalmat gyakorol az országa területén elkövetett bűn-

cselekményekkel kapcsolatban.

Az állam büntetőjogának személyi hatálya alá a saját állampolgárai által elkövetett bűncselek-

mények tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy hol és ki, vagy mi ellen követték el a cselekményt.

Jelen tananyagrész feladata a bűncselekmény fogalmának bemutatása, az elkövetők kü-

lönböző csoportjainak ismertetése. Részét képezi a fejezetnek a büntethetőségi akadályok

és az elkövetett bűncselekmény miatt kiszabható szankciók értelmezése.

138

1.2. A bűncselekmény fogalmát

Bűncselekmény az a szándékos vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bün-

teti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és

amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli el.

Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a

Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazda-

sági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait

sérti vagy veszélyezteti.

Mint látható a bűncselekmények három fontos fogalmi

ismérve van. Ezek az alábbiak:

Az egyes fogalmak szoros egységet képeznek, bármelyikük hiánya esetén nincs bűncselek-

mény. Az ábra részletes magyarázatára a bűncselekményi tényállás elemzésekor térünk ki.

Az egyes bűncselekmények súlyuk, társadalomra veszélyességük szerint eltérőek lehet-

nek, ezért célszerű már a bűncselekmény elnevezésükben is

különbséget tenni.

Ezek alapján bűntett az a szándékosan elkövetett bűn-

cselekmény, amelyre a törvény kétévi szabadságvesztés-

nél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más

bűncselekmény vétség.

A különbség azonban nem csak elnevezésben van, hanem a lehetséges jogkövetkezmé-

nyek és eljárási szabályok terén is. További elhatárolás tehetünk aszerint, hogy az összes

gondatlanul elkövetett bűncselekmény, például a közúti baleset okozása, vétség, szintúgy,

mint a két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető szándékos bűncselekmény.

1.3. A jogszabály értelmezés során a törvényhozói akarat feltárása történik meg. Ez elen-

gedhetetlen feltétele a büntető jogszabályok helyes értelmezésének.

A jogszabály értelmezése történhet az értelmezés alanya, módja és terjedelme alapján.

139

- Alanya szerint jogalkotói értelmezésről akkor beszélünk, ha a jogszabályt annak megalko-

tója értelmezi. A Btk. is tartalmaz ilyen, a jogalkotó által megtett értelmező rendelkezéseket.

- Jogalkalmazói értelmezés során bíróságok, ügyészségek, és a nyomozószervek is végez-

nek ilyen tevékenységet, amely során eldöntik, hogy az adott jogszabály alkalmazásának a

feltételei az általuk vizsgált ügyben fennáll-e.

- A jogirodalmi értelmezést másként tudományos értelmezésnek hívjuk, amelyek tan-

könyvek, tanulmányok, szakkönyvek formájában jelennek meg.

Az értelmezés módszerét tekintve beszélhetünk nyelvtani, történeti, rendszerező és lo-

gikai értelmezésről.

- A nyelvtani értelmezés nem más, mint a magyar nyelv szabályai szerinti jogalkotói aka-

rat feltárása. Lényeges, hogy például a jogszabály szövegében megjelenő két feltétel a „vagy”

illetve az „és” kötőszó feltételeket kapcsol-e egybe, vagy sem.

- Történeti elemezés során azt kell vizsgálni, hogy az adott jog-

szabály megalkotására milyen társadalmi vagy politikai okok vagy

célkitűzések vezettek.

- Rendszerező értelmezés során a jogszabály tartalmát más jog-

szabályokkal összefüggésben kívánjuk feltárni.

- A logikai értelmezés lényegét abban foghatjuk meg, hogy ha pél-

dául a jogalkotó egy kisebb jogsérelmet büntetni rendel, akkor biztosan a súlyosabb jogsér-

tést is büntetni fogja.

Az értelmezés terjedelme szerint különbséget tehetünk megállapító, megszorító és kiter-

jesztő értelmezés szerint.

1.4. A bűncselekmények elkövetői két fő csoportba sorolhatóak: Az egyik csoportot azok

az elkövetők alkotják, akik részt vesznek a törvényi tényállás megvalósításában. Az

elkövetők-e csoportját tetteseknek nevezzük. A tettességnek három fajtája ismert:

- önálló tettes

- társtettes

- közvetett tettes

Az önálló tettes az a személy, aki a törvényi tényállást egyedül és közvetlenül valósítja

meg. A törvényi tényállások legtöbbje az „aki” szóval jelöli a személyét. Néhány esetben spe-

ciális feltételeknek kell megfelelnie a tettesnek, így például a kényszervallatást csak olyan

elkövető tudja megvalósítani, aki egyben hivatalos személy is.

Azok a személyek, akik egymás tevékenységről tudva közösen valósítják meg

a szándékos bűncselekményt társtettesek. Ez esetben legalább két személynek kell a

cselekmény elkövetésében részt venni, ahol azonos szándékkal kell cselekedni. Az ilyen ma-

gatartás gyakori például rablásnál, ahol az egyik tettestárs az erőszakos magatartást fejti ki,

míg társa ezt kihasználva az áldozattól elveszi annak értékeit.

140

Közvetett tettességről akkor beszélünk, ha valaki egy másik személy felhasználásával,

egy olyan személlyel követteti el a bűncselekményt, aki valamely tény miatt nem vonható

felelősségre. Gyakori a gyermekkel végrehajtatott lopás, vagy a kényszer, illetve fenyegetés

hatása alatt álló személlyel elkövettetett rablás.

Ezekben az esetekben is két személy követ el jogsértő magatartást. Közvetett tettesként

az fog felelni a bűncselekmény elkövetéséért, aki mintegy eszközként használta fel a cselek-

mény tényleges elkövetőjét, bár ez utóbbi személyt büntethetőségi akadály miatt, nem lehet

felelősségre vonni.

1.5. A másik elkövetői csoportba azok a személyek tartoznak, akik a törvényi

tényállás megvalósításában nem vesznek részt, de valamilyen módon közremű-

ködnek a tettes személy általi elkövetésben. Őket a jogszabály részeseknek nevezi.

Lényeges, hogy az ő tevékenységüknek kapcsolatban kell állni a tettes cselekményével és

szándékosan kell cselekedniük, tehát tudniuk kell az elkövető cselekményéről. A részeseket

törvény két csoportra bontja a részeseket, úgy mint felbujtó és a bűnsegéd.

Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtás

lényege, hogy a felbujtó olyan hatást gyakorol a tettesre, hogy az elhatározza a bűncselek-

mény elkövetését, tehát döntően motiválja.

A felbujtónak tisztában kell lennie saját magatartásával és azzal, hogy milyen hatást gya-

korolt a tettesre.

A bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget

nyújt. Szükséges a tettes által elkövetett alapcselekmény, ugyanis ehhez köthető a bűnse-

géd tevékenysége. Lényegesebb mozzanat a segítség nyújtása, ugyanis maga a bűnsegéd nem

vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, nem fejt ki aktív magatartást, hiszen ha megten-

né, már társtettessé válna.

A bűnsegéd fizikai és pszichikai értelemben is segítséget nyújthat az elkövető-

nek. Fizikai bűnsegédnél gondoljuk arra, hogy például eszközt szerez, vagy bocsát rendelke-

zésére az elkövetőnek ahhoz, hogy a bűncselekményt eredményesen el tudja követni.

Érdekes, de fizikai bűnsegédnek minősül, akinek kötelezettsége lenne egy aktív maga-

tartás kifejtésére, de azt annak érdekében nem teszi, meg hogy az elkövető bűncselekményt

végrehajtsa. A bűnsegédnek munkájából fakad valamilyen kötelessége, (például éjjeliőrnek

a telephely éjszakai őrzése-védelme) amit azért mulaszt el, hogy a tettes az éj leple alatt on-

nan lopni tudjon.

Pszichikai értelemben a bűnsegéd oly módon tud segítséget nyújtani az elkö-

vetéshez, hogy tanácsot ad az elkövetően, buzdítja, bátorítja őt. Ez történhet akár a

bűncselekmény helyszínén történő jelenléttel úgy, hogy bár aktívan nem avatkozik be, de

jelenlétével a tettesre bátorító, míg a sértettre akár bénító hatással is lehet.

141

A részesekre ugyanazt a büntetési tételt kell alkalmazni, mint amelyet a törvény a tette-

sekre megállapított.

„Btk. 19. § Elkövetők a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó

és a bűnsegéd (részesek).

20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekmé-

nyért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető vagy téve-

désben levő személy felhasználásával valósítja meg.

(3)Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevé-

kenységéről tudva, közösen valósítják meg.

21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.”

Tény, hogy több elkövető nagyobb körültekintéssel és magasabb színvonalú szervezéssel

tudja megvalósítani a bűncselekményeket. Természetesen ennek a többes elkövetésnek

sokkal súlyosabb a társadalomra veszélyessége. Ezért a törvény bizonyos esetekben kiemeli

ezt az elkövetési módszert az általánosból és megállapításuk esetén jóval magasabb bünte-

tési tételt fűz a bűncselekményhez.

Két bűnelkövetői alakzatot érdemes megismerni. Az egyik a bűnszövetség, mely akkor

létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben

megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre

bűnszervezet.

Bűnszervezetről akkor beszélünk, ha három vagy több személyből álló, hosszabb időre

szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó sza-

badságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.

„Btk. 137.§ 7. bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szer-

vezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkí-

sérlik, de nem jön létre bűnszervezet,

8. bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan

működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő

szándékos bűncselekmények elkövetése,”

142

1.6. A bűncselekmény megvalósulásának szakaszai (stádiumai)

A bűncselekmény megvalósulása időben jól elkülöníthető, melyet

a bűncselekmény stádiumaiként, szakaszaiként írhatunk le.

Ennek azért van jelentősége, mert minél közelebb jut az elkövető a

károsnak ítélt helyzet bekövetkezéséhez, cselekménye annál inkább

veszélyes a társadalomra.

A büntetőjog három stádiumát különbözteti meg a bűncselekménynek:

A bűncselekményhez vezető folyamat legkorábbi stádiuma az előkészület. Csak akkor

büntethető, ha a törvény ezt külön elrendeli, így nincs minden bűncselekménynek büntet-

hető előkészülete.

Amennyiben a törvény úgy rendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűn-

cselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket

biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben

megállapodik.

Az elkövető célja az előkészülettel a bűncselekmény elkövetésének lehetővé tétele. Mint

említettük, az előkészület általában nem büntetendő, de ha a törvény külön büntetni rende-

li, akkor azonban büntethetőséget megszüntető körülményként értékeli a jogalkotó, akinek

önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése. Előké-

születe csak szándékos bűncselekménynek lehet.

A bűncselekmény megvalósulási folyamatában a következő stádium a kísérlet.

A törvény büntetni rendeli, aki a szándékos bűncselek-

mény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. Az a személy,

aki az általa kívánt cél, például az idegen tárgy elvételét vagy a

számára idegen jármű használat céljából történő elvételét meg-

kezdi, de azt nem fejezi be kísérlet miatt büntethető.

Lényeges feltétele a kísérlet megállapításának, hogy a tör-

vény által leírt eredmény - így a lopásnál vagy a jármű önkényes elvételénél - nem azért nem

következik be, mert a tulajdonos vagy a hatóság beavatkozik, hanem azért, mert az elkövető

saját elhatározásából áll el a cselekménye befejezéstől.

143

Befejezett bűncselekményről akkor beszélünk, ha a bűncselekményt leíró törvényi tényál-

lás minden eleme megvalósult. Szándékos bűncselekmény esetén a kívánt eredmény létrejöt-

te - például az idegen dolog elvétele, megszerzése - befejezetté nyilvánítja a bűncselekményt.

Mutassa be a bűncselekmény egyes megvalósulási szakaszait a médiában közzétett

esetek alapján!

2. A bűncselekményi törvényi tényállás

Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni a törvényi tényállás fogalmát, akkor azt mondjuk,

hogy az nem más, mint az adott bűncselekmény törvényi ismérveinek az összessége.

2.1. A törvényi tényállásokat fajtái szerint csoportosíthatjuk:

- azokat a tényállásokat, amelyek az életben rendszerint előforduló eseteket írnak, le

tehát tipikusnak tekinthetők, egyszerű vagy más néven alapeseti tényállásnak hívjuk.

A büntetőtörvénykönyv minden bűncselekménynek meghatározza az alapeseti tényállását.

- Különleges körülmények azonban a bűncselekmény súlyát oly mértékben megváltoztatják,

hogy azok társadalomra veszélyessége súlyosabb a tipikus esetekhez képest, így ilyen

esetekben az alapeset mellett a törvényhozó megalkotja a minősített eseteket is.

A minősített tényállásokról elmondható hogy súlyosabb joghátrányt fűz megvalósulások

esetére a jogalkotó, de nem minden bűncselekménynek van minősített esete. Példaként

megemlíthető az emberölés, amely önmagában is nagyon súlyos bűncselekmény, de ha az

elkövető például előre kitervelten vagy különös kegyetlenséggel követi el, úgy még súlyosabb

büntetésre kell számítania.

- Az alapeseti tényálláshoz képest azonban néhány bűncselekmény esetén - bár maga a

jogellenes cselekedet megtörtént - de a társadalom értékítélete alapján enyhébb

szankció alkalmazására nyújt lehetőséget a jogszabály. Ilyenkor az alapeset mellett, a

jogalkotó létrehozza a privilegizált tényállásokat, melyek ritkán fordulnak elő a minden-

napi életben, ezáltal a büntető törvénykönyvben is.

Az előző példánál maradva az emberölés alapesetéhez képest privilegizált eset, a hirtelen

felindulásban elkövetett emberölés.

A törvényi tényállásokat más szempontok alapján is csoportosíthatjuk:

144

- A történeti tényállás a bűncselekmény elkövetésekor a valóságban megtörtént és

büntetőjogi szempontból jelentős körülményeket összegzi és írja le. A hétköznapi életben

nagy hasonlóságot mutat a médiában megjelenő és a bűncselekményekről tudósító rövid

híradásokkal.

- A különös törvényi tényállás a büntető törvénykönyv úgynevezett Különös Részében

megfogalmazott, az egyes bűncselekmény megállapításához szükséges jogi ismérvek ösz-

szessége, azaz a bűncselekmény pontos törvényi leírása.

- Az általános törvényi tényállás magában foglalja az összes bűncselekmény törvényi

tényállásában előforduló közös elemeket, amely azonban egy elméleti rendszer, de segítsé-

gével a jogalkalmazók az egyes bűncselekmények elemzését, értékelését elvégezhetik.

2.2. A következőkben az általános törvényi tényállás szerkezetével és tartalmi elemeivel

ismerkedünk meg.

A táblázat oszlopait tanulmányozva megfigyelhető, hogy az általános törvényi

tényállást objektív és szubjektív elemek összessége alkotja.

Ha a sorokat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a bűncselekmény megvalósulásá-

hoz szükségképpeni és esetleges elemekkel találkozhatunk.

A szükséges elemek minden bűncselekménynek a részét képezik. Ha bármelyik is hiányzik

vagy az adott történeti tényállásban nem fellelhető, nem állapítható meg a bűncselekmény.

Bizonyos tényállási elemek megléte csak akkor bír jelentőséggel, ha azt a különös törvé-

nyi tényállás leírja.

2.2.1. Vizsgáljuk meg az objektív elemek közül azokat melyek feltétlenül szükségesek a

bűncselekmény megvalósulásához.

a) A bűncselekmény tárgya nem más, mint az

a társadalmi érték, viszony, amelyet az elkövető

magatartása sért vagy veszélyeztet.

Az állam feladata, hogy garantálja az alapvető emberi

jogokat, értékeket és ezek védelmében jogszabályokat

alkosson. Az általános jogi tárgy, melyet a bűncselek-

145

mény elkövetője sért vagy veszélyeztet, a

jogszabályok halmazába sűrített értékrend,

amellyel szemben a bűncselekmény elkövetője

tudatosan szembehelyezkedett.

Könnyen belátható, hogy a büntető törvény-

könyvben megfogalmazott bűncselekmények

értékeket, érdekeket védenek, így végső soron

az elkövető az állam jogrendjét sérti, amikor a

bűncselekményt elköveti.

b) A különös jogi tárgy ezzel szemben már az értékek szűkebb körét írja le, azokat,

amelyek az élet, testi épség, az egészség, a tulajdon, a vagyonbiztonság sérelmét

eredményezik. A társadalomra különösen veszélyes jogi tárgyakat a társadalomra veszé-

lyesség fogalmának megismerésekor már tárgyaltuk, így ilyen az állami rend a társadalmi

rend, a gazdasági rend, az állampolgárok személye, és az állampolgárok jogai.

c) A közvetlen jogi tárgy a büntetőjog által védett egy-egy érték vagy érdek, ame-

lyet a bűncselekmény sért vagy veszélyeztet konkrétan az egyes ember élete, tulajdon-

hoz fűződő joga.

d) Minden törvényi tényállás szükségképpen tárgyi eleme egy emberi magatar-

tás, amely tevés vagy mulasztás formájában valósul meg. A tevés egy aktív cselek-

mény, a testmozgások végzésével történik, mely mozdulat sor idézi elő a bűncselekményben

megfogalmazott eredmény. A kés megragadása és a szúrás például tipikus tevéssel megnyil-

vánuló mozdulatsor.

A mulasztás során az elkövető valaminek a nem tevésével, egy kötelesség nem teljesíté-

sével követi el a bűncselekményt. Ezt végső soron passzív magatartásnak tekinthetjük. Az

anya, aki gyermeke gondozásáért felelős, ehelyett őt magára hagyva inkább esténként szóra-

kozni megy, elmulasztja a gondoskodási kötelezettségét.

e) Nem feltétlenül szükséges, hogy a bűncselekménynek legyen elkövetési tárgya, azaz olyan

fizikai dolog, amire nézve az elkövető megvalósítja a bűncselekményt. Néhány esetben azonban

ennek hiányában nem valósul meg bűncselekmény. Pénzhamisítás esetén a hamis pénz léte,

közokirat-hamisításnál maga a hamis vagy hamisított közokirat lesz az elkövetési tárgy.

A bűncselekmények többségét nem személy ellen követik, azonban akkor, ha a bűncselek-

mény konkrét személy, - azaz passzív alany - ellen irányul, akkor az elkövetési tárgya maga

a sértett személy lesz.

Testi sértést csak más személy testének sérülése (megütése, megvágása, megszúrása stb.)

esetén lehet megállapítani, ugyanis a magunknak okozott sérülés nem bűncselekmény.

146

f ) Egyes bűncselekményeknél a tárgyi oldalt tekintve az úgynevezett szituációs elemek-

nek van jelentősége. A törvény - a már korábban megismert minősített esetek megvalósulá-

sával - súlyosabb jogkövetkezményt fűz ahhoz, hogyha az elkövető a bűncselekményt példá-

ul fegyveresen vagy különös kegyetlenséggel követi el.

Az elkövetés helye és ideje befolyásolhatja a konkrét bűncselekmény megállapítását és

ezzel együtt a kiszabható büntetést. Ilyen lehet a közveszély – súlyos baleset vagy katasztró-

fa - helyszínén elkövetett lopás vagy a nagy nyilvánosság előtt történő rágalmazó kifejezés

használata. Bizonyos katonai bűncselekményeket csak háború idején lehet elkövetni.

Az elkövetés eszközének akkor van jelentősége, ha a hétköznapi életben jellemzően elő-

forduló elkövetéshez képest a törvény súlyosabb szankciót kíván fűzni eszköz alkalmazása

esetén. Az alkalmi jellegű lopáshoz képest súlyosabban kell büntetni a tolvajt, aki lopott vagy

álkulcsot használt a bűncselekmény elkövetéshez.

A büntető törvénykönyvben számos olyan bűncselekményt találhatunk, amely csak ak-

kor valósul meg, ha bekövetkezik egy ott leírt eredmény, azaz a külvilágban bekövetkezik egy

nem kívánt változás.

Amennyiben a jogszabályban leírt eredmény nem következik be, mert például a testi

sértéssel a sértett személy egészsége vagy testi épsége nem változik, azaz a sérülés vagy be-

tegség nem következik be, úgy nem beszélhetünk bűncselekményről. Ha a törvény leírja, az

eredménynek be kell következnie ahhoz, hogy a bűncselekmény megállapítható legyen.

A jogalkotó megköveteli, hogy az elkövető magatartása között úgynevezett ok okozati ösz-

szefüggés álljon fenn. Ez azt jelenti, hogy az elkövető magatartásának legalább részben kö-

vetkezménye a jogszabályban leírt eredmény. Az a személy, aki nem tartotta be a közlekedési

szabályokat, figyelmetlenségéből eredően balesetet okozott. Magatartása és az eredmény

között okozati összefüggés áll fenn.

Megjegyzendő, hogy a büntető törvénykönyv tartalmaz olyan bűncselekményeket is,

amelyeknek nincs eredményük. Ilyen például az embercsempészet.

2.2.2. Az általános törvényi tényállás szubjektív elemei az elkövető személyhez kötődő

ismérvek. Jellemzően a környezetben nem, csak az elkövető tudatában jelentkeznek.

A szubjektív elemeket - hasonlóan az objektív elemekhez - két részre bonthatjuk, azonban

az elnevezésük itt alany és alanyi oldal.

a) Az általános alany, avagy a bűncselekmény elkövetője tettese minden bűncse-

lekmény szükséges eleme. Az általános alany körébe tartoznak a korábban megismert

tettesek és részesek. Bűncselekmény alanya csak olyan személy lehet, aki a 14. életévét a

cselekmény elkövetésekor betöltötte, beszámítási képességgel rendelkezik, tehát felismeri a

147

magatartásának következményeit és képes aszerint is cselekedni. Aki ezeknek a feltételeknek

megfelel, a büntetőjog szóhasználatával az általános alannyá válás feltételeinek tesz eleget.

b) A szükségképpeni tényállási elemek utolsó és szubjektív eleme a bűnösség.

A bűnösség vizsgálata arra terjed ki, hogy az elkövető tudata és cselekménye kö-

zött milyen pszichikai, belső érzelmi viszony állt fenn, azaz az egyén belső pszichikai

világában milyen tényezők vettek részt a cselekmény befejezését megelőző folyamatokban.

A bűnösségnek két formája ismeretes, a szándékosság és a gondatlanság.

Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja,

vagy e következményekbe belenyugszik.

Az a személy követi el szándékosan a bűncselekményt,

- aki felismeri, hogy cselekménye a társadalomra veszélyes,

- felismeri annak jogellenes voltát

- ugyanakkor tisztában van a magatartásának tényleges

következményeivel.

Mindezek tudatában követi el a cselekményét úgy,

- hogy az általa kívánt eredményt akarja

- vagy felismerve a magatartásának következményeit, abba beletörődik.

Szándékosan cselekszik az a személy, aki

magát villanyóra leolvasónak kiadva, kihasz-

nálva a helyzetet, értéktárgyakat tulajdonít el

a sértettől. Tudja, hogy cselekménye társada-

lomra veszélyes, nyilván felismeri annak jog-

ellenes voltát és tisztában van azzal is maga-

tartásának az a következménye, hogy a sértett

kárt szenved.

Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának

lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszin-

tén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvár-

ható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

A bűncselekményt gondatlanságból elkövető személy szintén tisztában van a magatar-

tásának lehetséges következményeivel, társadalomra veszélyességével, azonban ezeket a

következményeket nem kívánja, sőt el sem fogadja. Ezzel szemben könnyelműen bízik azok

elmaradásában. A szakirodalom az ilyen magatartást tudatos gondatlanságnak nevezi.

148

A gondatlanság enyhébb alakzata esetén az elkövető nem látja előre tettének következ-

ményeit, így nem is lehetne büntethető, de ez esetben azt értékeli hátrányára a jogalkotó,

hogy ha a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést tanúsította volna, akkor előre látta

volna a cselekménye következményeit. A gondatlanság ezen alakzatát hanyag gondatlan-

ságnak nevezzük.

Gondatlanul járt el az a balesetet okozó gépkocsivezető, aki tudta, hogy a közlekedési

szabályok megsértéséből baleset következhet be, de könnyelműen bízott a káros követ-

kezmény elmaradásában.

c) A bűncselekményi törvényi tényállások nem szükségképpeni szubjektív oldali elemi a

célzat és a motívum.

Minden emberi cselekedet valamilyen cél megvalósítására irányul. A célzatnak akkor

van jelentősége, ha azt a jogalkotó törvényi tényállás elemévét teszi. Az ilyen bűncselekmé-

nyeket célzatos bűncselekményeknek nevezzük. Az egyes törvényi tényállásokban például

„jogtalan haszonszerzés céljából” vagy „forgalomba hozatal céljából” kifejezések írják le.

Természetesen, ha az elkövetőt nem ezek a célok vezérelték, akkor az így elkövetett bűncse-

lekmény nem valósul meg.

A motívum nagyon hasonló a célzathoz, de könnyen elhatárolhatók egymástól. Míg a cél-

zat az elkövető képzetében megjelenő eredmény, addig a motívum az a belső hajtóerő, ami

őt a cselekvésre készteti. A gyakorlatban azonban sokkal nehezebb az elhatárolás, hiszen a

bűncselekmény elkövetőjét gyakran az készteti, indítja el a cselekvésében, hogy a kívánt cél-

ját elérje. Az aljas indokból történő testi sértés elkövetés tipikus motívum.

Közös jellemzőjük, hogy csak a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez köthető ismérvek.

3. A büntethetőségi akadályok rendszere

A büntethetőség olyan büntetőjogi szakkifejezés, ami azt jelenti, hogy a bűncse-

lekmény elkövetése miatt felelősségre vonásnak van helye.

3.1. Büntethetőséget kizáró okok jellemzője, hogy meglétük esetén azért

nem valósul meg jogsértés, mert a bűncselekmény valamely elemének hiánya,

már a cselekmény elkövetésekor fennáll, ami a tanultak szerint eleve kizárja a

felelősségrevonás lehetőségét.

Tény, hogy nem minden bűncselekmény elkövetőjét lehet vagy szükséges felelősségre

vonni. Számos olyan körülményt értékel a jogszabály, ami vagy kizárja, vagy megszünteti a

büntethetőséget.

149

A táblázat a büntethetőségi akadályrendszert mutatja be.

A büntető törvénykönyv büntethetőséget kizáró okokként sorolja fel az alábbiakat:

a) a gyermekkor,

b) a kóros elmeállapot,

c) a kényszer és a fenyegetés,

d) a tévedés,

e) a jogos védelem,

f) a végszükség,

g) a magánindítvány hiánya,

h) a törvényben meghatározott egyéb ok

Tekintsük át, hogy tartalmuk szerint mit jelentenek ezeket a tények.

a) A gyermekkor esetében a törvény azt vélelmezi, hogy aki még nem töltötte be a tizenne-

gyedik életévét, az nem rendelkezik a büntetőjog által megkívánt beszámítási képességgel.

A gyermekkorúak büntetlensége feltétlen, vagyis nem függ a szellemi-értelmi fejlettségtől,

a vélelem nem dönthető meg.

Minden személy azon a napon, amelyen a tizennegyedik életévét betölti, még gyermekko-

rúnak számít. Ha az elkövetési magatartást még a tizennegyedik életév betöltése előtt fejti

ki, azonban az eredmény csak a tizennegyedik életév betöltése után következik be, büntető-

jogi felelősségre vonásra szintén nem kerülhet sor, mert a büntethetőséget kizáró ok fennál-

lás szempontjából az elkövetés időpontjának van jelentősége.

Meg kell azonban jegyezni, hogy elkobzást és a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni,

ha az elkövető gyermekkor miatt nem büntethető.

„Btk. 23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem

töltötte be.”

150

b) A kóros elmeállapotban szenvedő személynek hiányzik a beszámítási képessége, amely

akár állandó, de ideiglenes jellegű is lehet. Az állapot azt eredményezi, hogy az ilyen ember

képtelen a cselekménye következményeinek felismerésére. A beszámítási képességnek két

összetevője van, a felismerési és az akarati képesség. A felismerési képesség a cselekmény

következményeinek az előre látása, míg az akarati képesség azt jelenti, hogy a felismerési

képességgel rendelkező személy szabadon alakíthatja ki az akaratát és annak megfelelő ma-

gatartást tud tanúsítani.

A beszámítási képesség hiányát az esetek többségében valamely betegség idézi elő, de

okozhatja ittasság vagy például kábítószertől bódult állapot is. A cselekmény elkövetési ide-

jén fennálló beszámítási képesség hiányának megállapítása orvosszakértői feladat.

„Btk. 24. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában

– így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban

vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményei-

nek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt kor-

látozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek

megfelelően cselekedjék.

25. § A 24. § rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő

ittas vagy bódult állapotban követi el.”

c) A kényszer és fenyegetés hatása alatt álló személy képtelen olyan

magatartást tanúsítani, amelyet ő szeretne, amely akaratának megfe-

lelne. Ennek oka az lehet, hogy más személy olyan erejű fizikai vagy

lelki ráhatást gyakorol, hogy emiatt nem a saját, hanem a kényszerítő

személy akaratának megfelelően cselekszik. Gyakran fizikai fájdalom

okozása, bántalmazás eredménye, hogy az elkövető inkább megvalósít-

ja a kényszerítő akaratát, mintsem további fájdalomnak tegye ki magát.

A megfenyegetett személy ezzel szemben joggal tarthat attól, hogy

ha nem úgy cselekszik, ahogy azt tőle a fenyegető elvárja, akkor az ígért és komoly félelmet

keltő hátrány megvalósul. A fenyegető gyakran nagyon komoly hátrányokat helyez kilátásba,

például családtag, gyermek bántalmazása, vagy élet elleni fenyegetést, ami joggal vezeti az

elkövetőt a bűncselekmény megvalósítására.

Természetesen egyik alkalommal sem lesz büntethető az elkövető.

„Btk. 27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor

nem tudott.

(2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevés-

ben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a fel-

tevésre alapos oka van.

(3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság

okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.”

151

d) A tévedés, tartalmát tekintve teljesen azonos a szabálysértési ismereteknél leírtakkal,

tehát a valóság helytelen ismerete zárja ki az elkövető bűnösségét. Megfogalmazhatjuk, hogy

általában a jogi tévedés nem mentesít a felelősségre vonás alól, mint ahogyan azt a régi elv

kimondja, a jog nem tudása nem mentesít.

A tényekben történő tévedés, azonban már bizonyos esetekben méltányolható a büntető-

jog által. Az elkövető csak olyan tények alapján vonható felelősségre, melyről az elkövetéskor

tudott. Ha valakinek a tévedése gondatlanságára vezethető vissza, és a törvény a gondatlan

elkövetést büntetni rendeli, az elkövető nem hivatkozhat erre a büntethetőségi akadályra.

e) Már a régi rómaiak is úgy gondolták, hogy

az embernek veleszületett joga a támadások-

kal szembeni védekezés. A hatályos büntető

törvénykönyvünk is szabályozza ezt a kérdést,

amikor kiemeli azoknak a cselekményét a

büntethetőség köréből, akik cselekménye a sa-

ját illetőleg a mások személye vagy javai, vagy

a közérdek ellen intézett illetve ezeket közvet-

lenül fenyegető jogtalan támadás elhárításá-

hoz szükséges. A megtámadott személy nem

köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

E büntethetőséget kizáró ok alapja az, hogy

a jogosan védekező olyan támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző ha-

tóságok lennének jogosultak és kötelesek. Ha ezek a szervek az említett kötelezettségüknek

nem képesek eleget tenni, a megtámadott számára biztosítani kell a védekezés jogát. Lénye-

gében a jogszerűen védekező a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben.

Az ilyen helyzetben kifejtett, a Btk. Különös Részében büntetni rendelt cselekmény a társa-

dalomra nem veszélyes.

„Btk. 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye,

javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás el-

hárításához szükséges.

(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető

felindulásból túllépi.

A római jogban már nagyon korán

megjelenik. A XII. táblás törvény az

„éjjel tetten ért tolvaj” megölését fel-

tétel nélkül, míg a nappal tetten ért

tolvaj életének a kioltását abban az

esetben ismerte el jogszerűnek, ha

fegyverrel védekezett a leleplezése-

kor. A védekezés és a bosszú megen-

gedhetőségének gondolata még nem

különül el teljesen egymástól.

152

(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

29/A. § Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan

támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem al-

kalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem

elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.”

f ) A végszükség hasonló büntethetőségi akadály, mint a jogos védelem, azonban itt nem egy

jogtalan támadással szembeni fellépés mentesíti az elkövetőt, hanem egy olyan veszélyhely-

zetből történő mentés, amelynek kialakulása miatt egyébként nem felelős. Ugyanis aki saját,

illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből

menti vagy a közérdek védelmében így jár el, nem büntethető. Megjegyzendő, a felelősség alóli

mentesülés csak akkor illeti meg a személyt, ha veszély előidézése nem róható a terhére.

A tűzből mentés érdekében ajtókat és abla-

kokat betörő személy, - bár látszólag szándékos

rongálást követ el, - mégsem büntethető, hiszen

mások személyét vagy javait kívánta a veszély-

ből menteni és erre más módja nem adódott.

Fontos, hogy a látszólag büntető tényállás-

szerű cselekményével, mellyel az elkövető köz-

vetlen veszélyből ment, szükséges legyen. Bárki

menthet veszélyből, azonban főszabályként a

cselekményével kisebb sérelmet kell okoznia,

mint aminek az elhárítására törekedett.

„Btk. 30. § (1) Nem büntethető, aki a saját, il-

letőleg a mások személyét vagy javait közvetlen

és másként el nem hárítható veszélyből menti,

vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve,

hogy a veszély előidézése nem róható a terhére,

és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.

(2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek

elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a

sérelem nagyságát.

(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt

korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.

(4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál

fogva kötelessége.”

A végszükség problematikáját a

Mignonette nevű angol hajó 1884-

ben bekövetkezett elsüllyedése után

történtek állították a büntetőjogi

érdeklődés középpontjába. Három

tengerész ugyanis több napi éhezés

után annak érdekében, hogy életben

maradhasson megölte és megette ne-

gyedik társát, aki már eszméletlen ál-

lapotban volt. Néhány nappal később

a három tengerészt egy angol hajó

megmentette, majd mindannyiukat

emberölés miatt a bíróság halálra

ítélte, azonban kegyelemben része-

sültek, és csak félévi fogházbüntetést

kellett letölteniük.

153

g) Bűncselekmények észlelése esetén a bűn-

üldöző hatóságok haladéktalanul megkezdik

a nyomozást. Ettől eltérően azonban néhány

bűncselekmény esetén a büntetőeljárás megin-

dítását vagy lefolytatását alapvetően a sértett

kívánságától kell függővé tenni. A bűncselek-

mény sértettjeinek az eljárás megindítását cél-

zó nyilatkozatait magánindítványnak nevezzük.

Magánindítvány előterjesztésére a cselek-

mény elkövetőjének kilétéről szerzett tudomást

követő 30 napon belül van lehetősége a sértett-

nek. Főként olyan bűncselekmények esetén il-

leti meg a jog, ahol az egyén megítélésének van

döntő jelentősége. A törvény a sértettre bízza,

hogy a becsületét sértő kifejezéseket használó,

magántitkát sértő, vagy a levelei tartalmát meg-

ismerő személy ellen kíván-e feljelentést tenni.

Vagyon elleni bűncselekményeknél például

lopás, rongálás vagy jármű önkényes elvétele

esetében szintén a sértett egyéni értékítéleté-

től függ az eljárás megindítása, ez utóbbi ese-

tekben azonban csak akkor, ha az elkövető sértett hozzátartozója.

„Btk. 31. § (1) A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindít-

ványra büntethető.

(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.

(3) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is,

ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az ese-

tekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

(4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult

a magánindítvány előterjesztésére.

(5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elköve-

tőre hatályos.

(6) A magánindítvány nem vonható vissza.”

h) Az egyes bűncselekményeket leíró Különös Részben foglalt törvényi tényállások szá-

mos helyen fogalmaznak meg büntethetőséget kizáró okokat.

Példával alátámasztva nem büntethető hamis tanúzás miatt, aki vallomásával önmagát

vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Szintén kizárja a büntethető-

A leggyakoribb magánindítványra

büntethető bűncselekmények:

- Könnyű testi sértés (170.§)

- Magánlaksértés (176.§)

- Magántitok megsértése (177.§)

- Levéltitok megsértése (178.§)

- Magántitok jogosulatlan megis-

merésre (178/A.§)

- Rágalmazás (179.§)

- Becsületsértés (180.§)

- Kegyeletsértés (180.§)

- Erőszakos közösülés alapesete

(197.§)

- Megrontás alapesetei (198. §)

- Szemérem elleni erőszak alapese-

tei (198.§)

- Személyi vagyont károsító lopás,

sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés,

rongálás, jogtalan elsajátítás, orgaz-

daság, jármű önkényes elvétele, ha

a sértett az elkövető hozzátartozója.

154

séget, ha valaki másról rágalmazó vagy becsületsértő kijelentéseket tett, azonban az állított

tények utóbb valónak bizonyulnak.

Kezdeményezzenek beszélgetést arról, hogy miért kell lehetőséget biztosítani a rágal-

mazó, vagy becsületsértő személynek a valóság bizonyítására! Vajon milyen esetkörben

fordulnak gyakran elő bizonyítási eljárások?

A büntetőjog azonban elismer más körülményeket is, melyek a büntethetőség kizárását

eredményezik. Ha a sportoló a szabályokat nem szegi meg, de testi sérülést okoz, büntető-

jogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor. Ugyanez a helyzet, ha a játékos a szabályokat

megszegve gondatlanságból idéz elő testi sértést. Ha azonban a szabályszegés és a sérülés

okozása is szándékos, a bűncselekmény megvalósul.

Szintén kizárja a büntetőjogi felelősséget a sértetti beleegyezés, ha ezáltal a sértettet tár-

sadalmilag elfogadott cél elérés érdekében megfosztják a személyi szabadságtól. Így ha az

alkoholfüggő személy beleegyezik abba, hogy bezárják a lakásába annak érdekében, hogy

nem jusson alkoholhoz a személyi szabadság megsértéséért büntetőjogi felelősségre vonás-

ra nem kerülhet sor.

Ugyancsak testi sérülést vagy egészségsértést okozhatnak az orvosi beavatkozások. E

körben ma főszabály, hogy bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének az a feltétele,

hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes megfelelő tájékoz-

tatáson alapuló beleegyezését adja.

Hasonlóan az előzőekhez, kizárja a büntethetőség lehetőségét, ha a bűnüldöző hatóságok

jogszerű eljárásukban másokat személyi szabadságukban korlátoznak.

3.2. Büntethetőséget megszüntető okok jellemzője, hogy a bűncselekmény meg-

valósulását követően, a megindított büntetőeljárás alatt következik be olyan kö-

rülmény, amely miatt az elkövető már nem büntethető.

A büntethetőséget megszünteti:

a) az elkövető halála,

b) az elévülés,

c) a kegyelem,

d) a tevékeny megbánás,

e) a törvényben meghatározott egyéb ok.

a) Ha a terhelt a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt meghal, a nyomozó hatóság, az

ügyész vagy a bíróság megszünteti az eljárást. Az eljárás jogerős befejezése után bekövetke-

zett halál esetén azt kell megállapítani, hogy a jogerősen kiszabott büntetés, illetve intézke-

dés nem hajtható végre, e körülmény a büntetés végrehajtását zárja ki.

A vagyonelkobzás és az elkobzás foganatosításának azonban nincs akadálya, mivel az el-

kobzott vagyon, illetve az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.

155

b) Az elévülés, - mint azt a szabálysértési felelősségre vonási akadályoknál tárgyaltuk, -

lényegében az időmúlás büntethetőséget megszüntető hatását jelenti.

Ha valakit a bűncselekmény elkövetése után egy meghatározott időn belül nem vonnak

felelősségre, később már ennek nem lehet helye. Méltánytalan lenne ugyanis bárkivel szem-

ben, hogy az élete végéig számolnia kelljen a felelősségre vonás negatív következményeivel.

Az elévülési idő legrövidebb időtartama a bűncselekmény elkövetésétől számított 3 év vagy

az adott bűncselekményre megállapított büntetési tétel felső határának megfelelő idő. A

törvény azonban olyan súlyos bűncselekmények esetében, - mint például a háborús vagy az

emberiség elleni bűntettek, - kizárja az elévülés lehetőségét, tehát bármennyi idő is telt el

a bűncselekmény elkövetésének befejezése óta, az elkövetőt a bíróság bármikor elítélheti.

c) A kegyelem vonatkozhat meghatározott bűncselekményfajták elkövetőire, de szólhat

egy konkrét elkövetőnek is. Az előbbit a köznyelvben amnesztiának hívják, amely alatt köz-

kegyelmet értünk, míg az utóbbi az egyéni kegyelem.

Ha a kegyelmet az elkövetés után és az elbírálás között kapja meg az elkövető, úgy eljárási

kegyelemről beszélünk, a bűncselekmény elbírálása után kapott kegyelem pedig a végrehaj-

tási kegyelem. Közkegyelmet az országgyűlés gyakorol, egyéni kegyelem megadásának joga

a köztársasági elnököt illeti meg.

d) A tevékeny megbánás lehetősége 2007-óta nyílt meg azoknak az elkövetőknek, akik a

személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél

nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerik, és vállalják köz-

vetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel

okozott sérelem jóvátételét.

Mint büntethetőséget megszüntető ok eljárási

következménye a mediáció, azaz a közvetítői eljárás.

A mediáció alapelve a felek önkéntessége és

akaratának, méltóságának tiszteletben tartása. Az

eljárást az ügyész engedélyezi a gyanúsított, a védő,

vagy a sértett kezdeményezésére.

A közvetítői eljárás megkísérlése céljából az eljá-

rást hat hónapi időtartamra fel kell függeszteni. Közvetítői eljárás lefolytatására a vádemelés

előtt és a bírósági szakaszban is sor kerülhet.

A közvetítői eljárás sikere a büntetőeljárás további menetére kihat. A Btk.-ban meghatá-

rozott ügyekben, a büntethetőséget megszüntető okként szerepel a sértett kárának megté-

rítése, vagy a bűncselekmény káros következményeinek más módon történő jóvátétele. A

jogalkotó ezzel ösztönözni kívánja a sértett kárának megtérítését, igényeinek figyelembevé-

telét a büntetőeljárás keretében.

156

Csoportmunka keretében, kíséreljenek meg kitalált történetek alapján, minél több

lehetséges olyan jóvátételi magatartásra példát mondani, amellyel az elkövető a sértett

kárát enyhíthetné!

e) A törvény egyéb olyan okokat is meghatároz, amelyek az elkövető büntethetőségének

megszűnését eredményezik. A bűncselekmény előkészülete, illetve kísérelte esetén az elkö-

vetéstől való elállás vagy az eredmény önként elhárítása büntethetőség megszűnéséhez ve-

zet. A büntetési nemeknél megismert próbára bocsátási idő eredményes letelte, hasonlóan

ilyen kedvezményt nyújt az elkövetőnek.

4. A bűncselekmény elkövetőjével szemben alkalmazható joghátrá-nyok (szankciók)

A büntetés olyan hátrány,

- amelyet az állam feljogosított szervei, a bíróságok,

- a bűncselekmények elkövetőivel szemben,

- a társadalom védelme érdekében,

- az újabb bűncselekmény megelőzése céljából,

- a törvényben meghatározott módon szabnak ki és

- amelyek állami kényszerrel is végrehajthatók,

- amellyel a társadalom kifejezi a rosszalló értékítéletét.

Azoknak a jogszabályoknak az összességét, amelyek az egyes büntetőjogi jogkö-

vetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak, szankció-

rendszernek nevezzük.

4.1. Hatályos büntetőtörvényünk szankciórendszerét kettősség jellemzi, ugyanis a bíró-

ságok számára büntetések és intézkedések alkalmazását teszi lehetővé.

A büntetéseket a törvény további két részre bontja úgynevezett főbüntetésekre és mel-

lékbüntetésekre.

Főbüntetések

a) a szabadságvesztés,

b) a közérdekű munka,

c) a pénzbüntetés,

d) a foglalkozástól eltiltás,

e) a járművezetéstől eltiltás,

f ) a kiutasítás.

Mellékbüntetések

a) a közügyektől eltiltás,

b) a kitiltás

157

4.1.1. Főbüntetések

a) A szabadságvesztés hagyományosan a legsúlyosabb, az emberi személyi szabadságot

korlátozó büntetés. Lényegét tekintve a bíróság ítéletével az elkövetőt a szabadságtól, a hely-

változtatás és a cselekvés szabadságától fosztja meg.

A szabadságvesztés mellett kiszabható más büntetést is vagylagosan határoz meg a tör-

vény, akár közérdekű munkát vagy pénzbüntetést is.

A szabadságveszés időtartamát tekintve lehet ha-

tározatlan idejű, amelyet életfogytig tartó szabadság-

vesztésnek hívunk, de lehet meghatározott idejű is.

Ha a bíróság határozott időtartamban szabja ki ezt a

büntetési nemet, akkor 2 hónap és 15 év között (bi-

zonyos esetekben maximum 20 év) állapíthatja meg

a tartamát.

Azoknál a bűncselekményeknél, ahol a törvény lehetőséget biztosít szabadságvesztés

büntetés kiszabására egyidejűleg meghatározza annak lehetséges kereteit is.

„321. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, ille-

tőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, és két

évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Mint azt korábbi tanulmányokból már ismertté vált, a szabadságvesztést – tartamától

függően – három különböző büntetés-végrehajtási fokozatban, fegyházban, börtönben vagy

fogházban kell végrehajtani.

Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az elkövető cselekményének súlya és személye

alkalmas arra teszi, úgy a szabadságvesztés büntetés végrehajtását kivételesen próbaidőre

felfüggesztheti.

Különösen méltányolható esetben lehetősége nyílik az elítéltnek arra, hogy jó magavise-

lete esetén az eredetileg kiszabott szabadságvesztés büntetés idejéhez képest, hamarabb -

feltételes módon - kerüljön szabadlábra.

„Btk. 40. § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart.

(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb

tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűn-

szervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati

vagy összbüntetés esetén húsz év.

(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény el-

követésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85. § (4) bekezdése és a 97/A. § (1)

bekezdése szerinti életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.

158

41. § (1) A szabadságvesztést büntetésvégrehajtási intézetben, fegyház, börtön vagy fogház

fokozatban kell végrehajtani.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és joga-

it külön jogszabály határozza meg.”

b) A közérdekű munka olyan bűnelkövetőkkel szemben alkalmazható, akiket a bíróság

megítélése szerint a bűncselekménytől való visszatartása miatt nem szükséges a szabadsá-

guktól megfosztani.

Lényegében szabadságvesztés helyett, alternatív büntetési nemként alkalmazzák a

bíróságok.

A közérdekű munkára ítélet személy köteles a részére meghatározott munkát általában

hetenként legalább 1 napon, a heti pihenőnapján vagy szabadnapján ellenérték, tehát fizetés

nélkül végezni. A bíróságok döntése szerint a közérdekű munka ideje lehet akár 42 óra, de

legfeljebb 300 óra.

Ha a közérdekű munkára ítélet személy a munkavégzésre nem jelenik meg, vagy ott mun-

kát nem végez, akkor a büntetését át kell változtatni szabadságvesztésre. Ilyenkor hat óra

közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.

„Btk. 49. § (1) A közérdekű munkára ítélt köteles a részére – a bíróság ítéletében – meghatá-

rozott munkát végezni. Az elítélt személyi szabadsága egyébként nem korlátozható.

(2) Közérdekű munkaként olyan munka végzése határozható meg, amelyet az elítélt – figye-

lemmel egészségi állapotára és képzettségére – előreláthatóan képes elvégezni.

(3) A közérdekű munkát az elítélt – ha jogszabály másként nem rendelkezik – hetenként leg-

alább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében díjazás nélkül végzi.

(4) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, legkisebb mértéke negyven-

kettő, legnagyobb mértéke háromszáz óra.

50. § (1) Ha az elítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka,

illetőleg ennek hátralévő része helyébe szabadságvesztés lép. Ezt a szabadságvesztést fogház-

ban kell végrehajtani.

(2) A közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy

kell megállapítani, hogy hat óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az

átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.”

c) A pénzbüntetés olyan anyagi hátrányt okozó büntetés, melyet gyakran alkalmaz a bí-

róság. A kiszabott büntetések javarészét a pénzbüntetés teszi ki. A büntető törvénykönyv

rendelkezései folytán szabadságvesztés helyett vagy önállóan alkalmazható.

Annak érdekében, hogy a bíróságok az egyes bűncselekmények társadalomra veszélyes-

ségét és az elkövetők személyi körülményeit széles körben értékelni tudják, úgy határoznak

meg egy úgynevezett napi tételszámot, mintha szabadságvesztést szabnának ki. Azonban

ehhez az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz mérten, egy- egy napnak megfelelő

159

pénzösszeget rendelnek. A napok és a napi összegek

szorzata adja ki a pénzbüntetés végleges összegét.

A pénzbüntetés kiszabható napi tételeit 30 és 540 kö-

zött határozhatja meg az eljáró bíró majd az egynapi tétel-

nek összeget 2500.-Ft és 200.000.-Ft között állapítja meg.

A valóságban ez azt jelenti, hogy a pénzbüntetés

törvényi minimuma 75.000.- Ft, maximuma pedig

108.000.000.- Ft lehet.

A meg nem fizetett pénzbírságot szabadságvesztés büntetésre kell átváltani, mely során az íté-

letben meghatározott napi tételek helyébe ugyanannyi tartamú szabadságvesztés lép. Megjegy-

zendő hogy a pénzbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetési kedvezmény is adható.

„Btk. 51. § (1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a cselekménnyel elért

vagy elérni kívánt anyagi előnyre is – meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek szá-

mát és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az

egynapi tételnek megfelelő összeget.

(2) Akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy

vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni.

(3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi

tétel. Egy napi tétel összegét legalább kettőezer-ötszáz és legfeljebb kettőszázezer forintban

kell meghatározni.

(4) A bíróság az ügydöntő határozatában – az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira te-

kintettel – rendelkezhet úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi

részletekben fizetheti meg.”

d) A foglalkozástól eltiltás szabályai szerint, aki a bűncselekményt a szakképzettséget

igénylő szabályok megszegése vagy saját foglalkozásának felhasználásával szándékosan

követi el, a bíróság ítéletével végleges vagy határozott időtartamra ezek gyakorlásától

eltiltható.

Az első esetben bárkivel szemben kiszabható ez a büntetési nem, ha az elkövető úgy kö-

veti el a bűncselekményt, hogy valamilyen szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályait

sérti meg. Nem szükséges, hogy rendelkezzen ilyen szakképzettséggel és az sem szükséges,

hogy gyakorlata legyen benne.

A második esetben csak a szándékos elkövetés esetén alkalmazható az eltiltás és csak ak-

kor, ha az elkövető a saját foglakozását használja fel a bűncselekmény elkövetéséhez.

Hasonlóan a közügyektől eltiltástól, 1 és 10 év között határozza meg a törvény a kiszabha-

tó időtartamot. Végleges eltiltást is alkalmazhat a bíróság az a személy ellen, aki a foglalko-

zása gyakorlására elve alkalmatlan.

160

„Btk. 56. § (1) Foglalkozásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt

a) szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy

b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.

(2) Foglalkozásától el kell tiltani azt, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt foglal-

kozásának felhasználásával, szándékosan követi el.

57. § (1) A foglalkozástól eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart. Végleges ha-

tállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan, vagy arra méltatlan. A hatá-

rozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”

e) Járművezetéstől eltiltás büntetést akkor szabhat ki a bíróság, ha az elkövető olyan

járművet vezetett, melyhez engedély szükséges és a bűncselekményt a járművezetésre vo-

natkozó szabályok megszegésével követte el. Társadalmi érdekek indokolják azt is, hogy

azokkal a bűnelkövetők szemben is alkalmazható legyen ez a büntetési fajta, akik a bűncse-

lekmény elkövetéséhez járművet használtak.

Utóbbi esetben azt kívánja szankcionálni a törvény alkotója, hogy napjainkra egyre több,

úgynevezett utazó bűnöző használ gépkocsit a bűncselekmény elkövetéséhez, ezzel meg-

gyorsítva a menekülését, de nem ritka hogy akár országrészeket is átívelően követnek el so-

rozat bűncselekményeket, melyhez gépkocsit használnak.

Próbálja megindokolni, hogy miért okoz nehézséget az utazóbűnözés bűnügyi fel-

derítése!

Az eltiltás időtartamára vonatkozó szabályok hasonlóak a foglakozástól eltiltás szabályaihoz.

„Btk. 58. § (1) A járművezetéstől el lehet tiltani azt, aki az engedélyhez kötött járművezetés

szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez

járművet használ.

(2) A járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú járműre is vonatkozhat.

59. § (1) A járművezetéstől eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart. Végleges ha-

tállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. A határozott ideig tartó eltiltás legrö-

videbb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”

f ) A kiutasítás büntetéssel a bíróság azt kívánja kifejezni,

hogy a nem magyar állampolgár elkövetőnek az országban való

tartózkodása nem kívánatos. Éppen ezért köteles Magyarország

területét elhagyni és vissza csak külön engedéllyel térhet.

Amennyiben a személy megszegi ezt a tilalmat akkor újabb

bűncselekményt követ el. Időtartamát tekintve hasonló szabá-

lyok érvényesülnek, mint a foglalkozástól eltiltás szabályainál.

161

„Btk. 61. § (1) Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása

nem kívánatos, a Magyar Köztársaság területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az or-

szág területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

(2) Nem utasítható ki az, aki a külön törvényben meghatározottak szerint menedékjo-

got élvez.

(3) A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart.

(4) A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama

tíz év.”

4.1.2. Mellékbüntetések

a) Közügyektől eltiltásra a bíróság azt a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt vég-

rehajtandó szabadságvesztésre ítélt elkövetőt sújtja, aki méltatlan arra, hogy a közügyek

gyakorlásában részt vegyen.

Az ilyen személy nem vehet részt választásokon, tehát nem választható és ő maga sem

gyakorolhatja ezt a jogát, nem lehet hivatalos személy, nem viselhet bizonyos tisztségeket,

elveszti esetleges katonai rendfokozatait, de nem kaphat meg egyes kitüntetéseket sem.

A közügyektől eltiltás 1 évtől 10 évig terjedhet. Az eltiltás idejébe nem számítható be a

szabadságvesztés végrehajtásában eltöltött idő.

„Btk. 62. § (1) Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó vagy rész-

ben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt ve-

gyen, azok gyakorlásától el kell tiltani.

(2) A közügyektől eltiltott

a) nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi

kezdeményezésben,

b) nem lehet hivatalos személy,

c) nem működhet népképviseleti szerv testületében (bizottságában),

d) nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, köztestületben, közalapítványban,

e) nem érhet el katonai rendfokozatot,

f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt.

(3) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti

a) mindazon tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az (1)

bekezdés kizárja,

b) katonai rendfokozatát, továbbá belföldi kitüntetését és azt a jogát, hogy külföldi kitünte-

tést viselhessen.

63. § (1) A közügyektől eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.”

b) A kitiltás olyan, a tartózkodási hely szabad megválasztását korlátozó mellékbüntetés,

amely alkalmazásával a szabadságvesztésre ítéltet a bíróság egy vagy több helységből vagy az

ország meghatározott részéről kitilthatja, - ha a törvény szóhasználatával élve - ezeken a he-

162

lyeken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti. A bíróság ezt a büntetést minimálisan 1 év, de

leghosszabb időtartamban 5 évre szabhatja ki.

„Btk. 64. § (1) A törvényben meghatározott esetekben azt, akit szabadságvesztésre ítélnek

egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani, ha e helye-

ken tartózkodása a közérdeket veszélyezteti.

(2) A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.”

4.2. Az intézkedések

A büntető törvénykönyv megalkotásakor a törvényalkotók igyekeztek a társadalom vé-

delmét széles körű szankcionálási eszközöket biztosítani. A büntetőjogi intézkedések sajá-

tossága, hogy az elkövető személyére nézve alkalmaz olyan joghátrányokat, melyek inkább

nevelő, gyógyító vagy társadalmi igazságosságot célzó intézkedések.

Intézkedések

a) a megrovás,

b) a próbára bocsátás

c) a kényszergyógykezelés,

d) az elkobzás,

e) a vagyonelkobzás,

f) a pártfogó felügyelet,

g) a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.

a) Megrovás a büntetés kiszabása helyett alkalmazható nevelő jellegű intézkedés. Akkor

kell alkalmazni, ha az elkövető cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly cse-

kély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb bünte-

tés kiszabása is szükségtelen.

A bíróság - bizonyos esetekben az ügyészség is - rosszallását fejezi ki a bűncselekmény

elkövetése miatt, egyben az elkövető felhívja arra, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselek-

mény elkövetésétől.

b) A próbára bocsátás egy hasonlóan nevelő, de egyben megelőző jellegű intézkedés, ami

a valóságban azt jelenti, hogy - bár a bíróság megállapítja a bűncselekmény elkövetésének a

tényét, de - a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja.

A bíróságok vétségek, illetve 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő

bűntettek esetén fontolhatja meg ennek az intézkedésnek az alkalmazását, ha mérlegelésük

alapján alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.

A próbára bocsátás időtartama 1 évtől 3 évig terjedhet, de ha ez az idő eredményesen elte-

lik, az elkövető büntethetősége megszűnik.

163

c) A kényszergyógykezelést a gyógyító jellegű intézkedések körébe soroljuk. Alkalmazá-

sát tekintve azokkal a személyekkel szemben indokolt, akik személy elleni erőszakos vagy

közvetlen veszélyt okozó bűncselekményt követtek el, de velük szemben a büntetőjog általá-

nos szabályai miatt büntetés nem szabható ki.

Mint láttuk, az elmeműködés beteges, kóros állapota büntethetőségi akadályt jelent. Az

ilyen személyek cselekményeit mind maguk, mind a társadalom védelme érdekében nem

lehet érintetlenül hagyni. Különösen akkor, ha fennáll a veszélye annak, hogy az ilyen sze-

mélyhasonló, újabb erőszakos cselekményt fog elkövetni.

A büntetőjog az orvostudományt hívja segítségül és a kényszergyógykezelés végrehajtá-

sát elmegyógyító intézetben szakorvosok bevonásával hajtják végre. Időtartamát a törvény

nem határozza meg, de az elkövető elmebeli állapotát évente felül kell vizsgálni. Az intézke-

dést meg kell szüntetni, ha a szükségessége már nem áll fenn.

d) Az elkobzás, - hasonlóan a szabálysértések vizsgálatánál tanultakkor - tulajdonjogot,

birtokláshoz fűződő jogot sértő intézkedés.

Az elkobzandó tárgyak körét

- a bűncselekmény eszköze,

- a bűncselekmény útján létrejött dolgok,

- az elkövetésért kapott javak és

- a bűncselekményt megvalósító termékek jelentik.

Akkor is alkalmazható, ha egyébként az elkövetővel szemben valamely büntethetőségi

akadály miatt egyébként nem volna helye más szankció kiszabásának.

Az elkobzott dolgok tulajdonjoga az államra száll át.

Végezzen kutatómunkát és állapítsa meg, hogy milyen tárgyak minősülnek közbizton-

ságra veszélyes eszköznek!

e) A vagyonelkobzás társadalmi rendeltetése, hogy a bűncselekmény elkövetéséből hasz-

not húzó személy, a bűnös tevékenységből eredő vagyonát, - vagy azzal összefüggésben szer-

zett vagyontárgyait - ne birtokolhassa, hanem egyfajta társadalmi igazságosság elvét követ-

ve az így szerezett javak tulajdonjoga az államra szálljon át.

A törvény igen széles körben határozza meg azokat a vagyonokat, vagyontárgyakat, ame-

lyek vagyonelkobzás alá esnek. Végső esetben még azokat a személyeket is sújthatja az in-

tézkedés, akik a konkrét bűncselekmény elkövetésében nem vettek részt, de egyébként a

bűnösen megszerzett vagyonból részesültek, gazdagodtak.

164

f ) A pártfogói felügyelet széles körben alkalmazott nevelő és biztonsági jellegű intézke-

dés. A bíróságok különböző magatartási szabályokat írhatnak elő - például próbára bocsátás

esetén - az elkövetőnek. A pártfogó feladata, hogy ezeket a szabályokat ellenőrizze, a pártfo-

goltat felügyelje, ezáltal megelőzve az újabb bűncselekmény elkövetését.

Kutassa fel az internet segítségével, hogy lakókörnyezetében hol működnek pártfogói

irodák! http://www.kih.gov.hu/alaptev/partfogo

Aki a párfogói felügyelet szabályait súlyosan, vagy többször megszegi, a cselekménye el-

követése miatt a büntetést ki kell szabni és végre kell hajtani.

g) A büntetőjog ismeri a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket. A jogi sze-

mélyeket a hétköznapi szóhasználatban ( pl.: Kft, Rt, Zrt.) gazdasági társaságoknak nevezünk.

Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a gazdasági társaság vezetői a szándékos bűncselek-

ményüket ezen tisztségüket felhasználva, vagy a gazdasági társaság vagyoni gyarapodását

célozva követik el, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a tevékenységüket korlátozzák. Pénz-

bíráságot alkalmazhatnak, de végső soron az ilyen gazdasági társaságot és a tevékenységét

meg is lehet szüntetni.

5. A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések

„107. § (1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltöt-

te, de a tizennyolcadikat még nem.”

Fiatalkorú terheltekkel szemben a büntető anyagi-, eljárási- és végrehajtási jog több vonat-

kozásban a felnőtt elkövetőkhöz képest eltérő szabályokat állapít meg. Ennek hátterében az áll,

hogy a fiatalkorú kritikai, erkölcsi, értelmi fejlődése még ebben az életszakaszban is kialakuló-

ban van, a polgári jogi szabályok szerint korlátozottan cselekvőképes személynek tekintendő,

aki még viszonylag csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, nem minden esetben képes ma-

radéktalanul felismerni cselekménye összes társadalomra hátrányos következményeit.

Annak eldöntésekor, hogy a terhelttel szemben az eljárás során a fiatalkorúakra vonatko-

zó különleges szabályokat kell-e alkalmazni, nem az elbíráláskori, hanem az elkövetés-kori

életkornak van jelentősége. Előfordulhat, hogy a terhelt a bűncselekményt 18. életévét meg-

előzően követte el, de az elbírálásra csak ezt követően kerül sor, amikor ő valójában az egyéb

szabályok alkalmazása szempontjából már nagykorúnak, azaz teljes cselekvőképességgel

rendelkezőnek tekintendő, azonban a büntető anyagi jogi és - részben - eljárásjogi szabályok

szerint továbbra is fiatalkorúnak minősül. Ugyanez a helyzet, ha a 18 éven aluli személy há-

zasságkötés útján [Ptk. 12. § (2) bek.] lesz nagykorú.

A fiatalkorúakra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályok csupán akkor alkalmazhatók,

ha a terheltet kizárólag fiatalkorban elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre.

165

6. A katonákra vonatkozó rendelkezések

„122. § (1) E törvény alkalmazásában katona a Magyar Honvédség tényleges állományú,

valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szol-

gálatok hivatásos állományú tagja.”

A Btk. 122. § (1) bekezdése értelmében tehát katona a Magyar Honvédség tényleges állomá-

nyú, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági

szolgálatok hivatásos állományú tagja.

A fegyveres erő és a rendvédelmi szervek állományában nem csupán hivatásos katonák,

hanem polgári személyek, köztisztviselők és közalkalmazottak is folytatnak különböző

jellegű tevékenységet. E személyi körhöz tartozók azonban a szervezeti egységgel munka-

viszonyban, nem pedig szolgálati viszonyban állnak. Ezért a büntetőjogi rendelkezések al-

kalmazásakor nem tekinthetők katonának és rájuk a külön szabályok nem vonatkoznak. A

bűncselekmény elkövetése esetén nem tartoznak a katonai büntetőeljárás hatálya alá, kivé-

ve természetesen a tárgyi összefüggés esetét.

166

……………………….. Városi Bíróság

1.B.158/2006/19.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A …………………..Városi Bíróság …………………..-en, 2006. szeptember 27-28. napján és 2006. november 8. napján megtar-tott nyilvános folytatólagos tárgyalásokon meghozta az alábbi

I T É L E T E T :

I.r .A.B. vádlott

b ü n ö s: halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében.

Ezért őt a bíróság 1 (egy) év és 10 (tíz) hó - 3 (három) évi próbaidőre felfüggesztett - fogházra és 500.000.- (ötszáz-ezer) forint pénzmellékbüntetés megfizetésére í t é l i, melyet meg nem fizetés esetén 5.000 (ötezer) forintonként kell 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatni.

Végleges hatállyal eltiltja attól, hogy felelős műszaki vezetői tevékenységet fejtsen ki.

II.r. C.D. vádlott

b ü n ö s : foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében.

Ezért őt a bíróság 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre í t é l i .

Egy napi tétel összegét 500.- (ötszáz) forintban állapítja meg.Az így kiszabott 150.000.- (egyszázötvenezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 300 (háromszáz) napi fogházra kell átváltoztatni.

I.r. A.B. és IIr. C.D. vádlottak egyetemlegesen kötelesek 762.256.- (hétszázhatvankettőezer-kettőszázötvenhat) fo-rint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

I N D O K O L Á S :

…….A sértett halálának oka légzési elégtelenség, szén-monoxid mérgezés volt, vérében a szénmonoxid-hemoglobin tartalom 67 relatív százalék volt.

………….A baleset együttes oka az volt, hogy ………………. lakásában a fürdőszoba helyiségben a tervben szereplő gravitá-ciós szellőzés nyílásába elszívó ventillátoros szellőző berendezést építettek, amely a világítás felkapcsolásával egy-idejűleg működésbe lépett és a fürdőszoba és az összeszellőztetett légterek levegőit szívta el működése során. ………

A cselekmény tárgyi súlyát és a bűnösségi körülményeket szem előtt tartva a bíróság úgy látta, hogy mindkét vádlot-tal szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása felel meg a büntetés kiszabási elveknek és a büntetési céloknak, ezért I.r. vádlottat a minimumot meghaladó 1 év és 10 hó fogházbüntetésre ítélte a Btk.44.§. alapján.

Az enyhítő körülményekre tekintettel azonban a vádlott esetében lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére a Btk.89.§.(1) és (3) bekezdése alapján, azonban a próbaidő tartamát viszonylag huzamosabb időben állapította meg.

Figyelemmel arra, hogy I.r. vádlott esetében az alapvető biztonsági szabályok többszörös és szándékos megsértését látta a bíróság fennforogni, ezért a Btk.56.§.(1) bekezdés a./ pontja és 57.§.(1) bekezdése alapján végleges hatállyal el-tiltotta a felelős műszaki vezetői tevékenységtől, mivel meglátása szerint annak ellátására az I.r.vádlott alkalmatlan

A Be.338.§.(1)-(3) bekezdése alapján kötelezte a vádlottakat részben egyetemlegesen, illetve külön-külön a bünügyi költség megfizetésére.

II.r. vádlott vonatkozásában alkalmazott jogszabályok:

Btk.171.§.(1) bekezdés, Btk.51. és 52.§., Be.338.§.(1)-(3) bekezdés, Be.259.§.(1)-(2) bekezdés.

…………………………., 2006. november 8. …………………………………… - bíró -Záradék:

Az ítélet II.r. vádlott vonatkozásában2006. november 8. napján jogerős és végrehajtható.……………………………, 2006. november 8. ..………………………………….. - bíró -

167

7. A Btk. Különös Részében nevesített bűncselekmények( kivonat)

Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények

Emberölés

„166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesz-

téssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az

emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból vagy

c) más aljas indokból, illetőleg célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetőleg

emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos,

a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt sze-

mély ellen,

f) több emberen,

g) sok ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadság-

vesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő sza-

badságvesztéssel büntetendő.”

A bűncselekmény jogi tárgya az emberi élet. A cselekmény passzív alanya, vagyis a sér-

tettje az élő ember, míg alanya, az elkövető bárki lehet.

Az elkövetési magatartás megvalósulhat mind tevéssel, cselekvéssel, mind pedig mu-

lasztással.

Az emberölés mulasztással történő elkövetése csupán meghatározott feltételek megléte

esetén lehetséges. Az egyik ilyen, hogy a halálhoz vezető folyamat az elkövető magatartásá-

tól függetlenül induljon meg. Az elkövetőnek ezt a folyamatot fel kell ismernie és szándéko-

san elmulasztania az bekövetkezésének megakadályozását.

Az emberölés eredmény bűncselekmény, ami a passzív alany, a sértett halála beálltával

válik befejezetté, egyben szükségszerű, hogy az elkövetői magatartás és az eredmény között

ok-okozati kapcsolat álljon fenn.

168

Az emberölés bűntette csak szándékosan - ezen belül azonban mind egyenes, mind

eshetőleges szándékkal - követhető el.

Az emberölés alanya minden 14. életévét betöltött, beszámítási képességgel rendelkező

személy lehet. A tettesség általános szabályainak megfelelően az emberölés is elkövethető

közvetlen, közvetett és társtettesként is.

Erős felindulásban elkövetett emberölés

„167. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntettet követ el,

és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Az erős felindulásban elkövetett emberölés a Btk. 166. § szerinti emberölés privilegizált

esete. Egyaránt az emberi élet a védett jogtárgy és az elkövetési magatartásra nézve ugyan-

csak irányadóak az emberölésnél kifejtettek.

Az erős felindulásban elkövetett emberölés speciális büntetőjogi megítélésének feltéte-

le az ölési szándék kialakulásának méltányolható volta, és a cselekmény rögtönössége. Az

indulat, érzelmi fellobbanás tudatszűkítő hatása az, ami a büntetőjog szempontjából jelen-

tőséggel bír.

A privilegizált eset megállapításának feltétele, hogy az erős felindulás méltányolható ok-

ból származzék. További feltétel, hogy a méltányolható ok az elkövetőn kívüli, külső körül-

mény legyen. Az erős felindulás megállapíthatóságának további feltétele, hogy a felindulás

oka erkölcsileg méltányolható legyen.

Az erős felindulás megállapíthatóságának alapfeltétele, hogy az ne csupán a terhelt ben-

sőjéből, pszichéjéből fakadjon, hanem azt valamely külső ok váltsa ki.

Az erős felindulást kiváltó okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely

az elkövető felháborodását, haragját idézi elő, vagy benne félelmet okoz. Önmagában azon-

ban nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását, pl. az el-

keseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a sértődöttség, a puszta

személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és ugyancsak nincs alap en-

nek megállapítására, ha az elkövető a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot.

Ha az elkövető méltányolható okból keletkezett erős felindulásban életveszélyt okozó

testi sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az er-

kölcsileg menthető okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kisza-

bása során kell értékelni.

Testi sértés

170. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc na-

pon belül gyógyul, a könnyű testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesz-

téssel büntetendő.

169

(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető a

súlyos testi sértés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvá-

nításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés

esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

(4) Bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elköve-

tő, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetőleg, ha

a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el.

(5) Aki a (2)–(4) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ

el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt

vagy halált okoz.

(7) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő sza-

badságvesztéssel, a (4) bekezdésben meghatározott esetben három évig, életveszélyes sérülés

okozása esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség elkövetője csak magánindítványra büntethető.

A bűncselekmény jogi tárgya az ember testi épsége és egészsége. Passzív alanya, tehát a

cselekmény sértettje bárki lehet. Az önokozta testi sértés nem bűncselekmény. Az elkövető

magatartása a testi épség vagy egészség megsértésére terjed ki, amely a test bántalmazá-

sában vagy az egészség sértésében nyilvánul meg. A testbántalmazás létrejöhet közvetlen

és közvetett módon is. Házőrző kutyának vagy más állatnak a sértettre uszítása, valamely

készülék – csapda – felhasználása.

Az egészségsértés fogalmi keretében nyer elbírálást a betegséggel való megfertőzés is;

ide tartozik a nemi betegségekkel való megfertőzés is. Pszichikai behatások is alkalmasak

egészségsértésre. Így például ijesztés, undorkeltés, stb.

A bűncselekmény eredmény bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a testi épség megsértése

(sérülés, egészségsértés, betegség) okozati összefüggésben áll az elkövető magatartásával. A testi

sértés minősítése szempontjából a valóságos gyógytartam az irányadó akkor is, ha a gyógytartam

nem közvetlenül a sérülés miatt, de a sérüléssel okozati összefüggésben álló fertőzés folytán hú-

zódott el. Az esetek többségében a tényleges gyógytartam azonos az anatómiai gyógyulás idejével.

A rehabilitációs orvosi gyógykezelés ideje a tényleges gyógytartam idejébe nem számítható be.

Elkövető bárki lehet, aki megfelel az alannyá válás feltételeinek. Szándékosan és gondat-

lanul is elkövethető cselekmény, de a szándéknak a bántalmazáson felül a testi sértés oko-

zására is ki kell terjednie.

A gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértést az követi el, aki a testi épség vagy egész-

ség megsértését eredményező magatartásának a következményeit előre látja, de könnyel-

műen bízik az eredmény elmaradásában, illetve aki az említett következményeket azért nem

látja előre, mert azt a figyelmet vagy körültekintést, amely tőle elvárható, elmulasztja.

170

Minősített esetek

- aljas indokból vagy célból

- védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben: ez az állapot szár-

mazhat a sértett fizikai adottságaiból, testi fogyatékosságából, – pl. vak, mozgáskorlátozott –

súlyos betegségéből, vagy mások cselekményéből (pl. mások előzőleg megkötözték, leütötték,

elkábították). A 12. életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni.

- ha maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz: maradandó fogya-

tékosságnak minősül például valamely végtag / testrész elvesztése, a szellemi károsodás

és a maradandó eltorzulás, a sértett bizonyos képességét elveszti vagy az használhatat-

lanná válik.

- különös kegyetlenséggel elkövetés: a bántalmazásnak kínzás formájában történő meg-

valósítását. A gyakorlat ezt a minősített esetet állapítja meg, ha az elkövető a már védekezés-

re is képtelenné tett, földön fekvő sértettet tovább bántalmazza.

- életveszélyt okozó testi sértés: emberölés kísérletének az életveszélyt okozó testi sér-

téstől való elhatárolása: Az elkövető szándéka az életveszélyt okozó testi sértésnél a sértett

halálára nem terjed ki, mert ha kiterjedne, bűncselekménye emberölés kísérlete lenne.

- halált okozó testi sértés: akkor valósul meg, ha az elkövető szándékos cselekménye testi

sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is be-

következik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli.

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

„171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épsé-

gét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vét-

séget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot,

súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember

halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntettet követ el, és az (1)

bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén – az ott tett megkülönböztetéshez képest – öt

évig, két évtől nyolc évig, illetőleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vo-

natkozó szabályok is.”

A cselekmény jogi tárgya az emberi élet, testi épség, illetve egészség, míg sértettje, passzív

alanya bárki lehet.

171

A jogilag értékelt elkövetési magatartás a foglalkozási szabályszegés. A foglalkozási sza-

bályszegés általában tevőleges magatartással valósul meg, de nem kizárt a mulasztás útján

történő megvalósítása sem. Foglalkozásnak tekinthető a szakképzettséget megkívánó tevé-

kenység és bármely írott vagy íratlan szabályokhoz kötött tevékenység és nincs jelentősége

annak, hogy az adott foglalkozást kereset céljából gyakorolják-e vagy sem.

A bíróságok gyakorlat szerint az, aki valamely szakképzettséget igénylő foglalkozást foly-

tat – függetlenül attól, hogy azt hatósági jogosítvány alapján vagy anélkül teszi –a foglalko-

zási szabályok hatálya alatt áll.

Foglalkozási szabálynak tekintendők például az orvosi tevékenységgel kapcsolatos elő-

írások vagy a lőfegyver tartására és kezelésére vonatkozó szabályok. A katonák, illetve a

fegyveres testületek tagjai, valamint a vadászok és a sportlövészek e szempontból foglalko-

zási szabályok hatálya alatt állnak.

A bűncselekmény befejezettségéhez a törvényi tényállásban írt eredmény szükséges: aki

mást vagy másokat foglalkozása szabályainak megszegésével közvetlen veszélynek tesz ki,

vagy ezzel másnak testi sértést okoz. Elkövetője tettesi minőségben csak olyan személy le-

het, aki foglalkozási szabályok hatálya alatt tevékenykedik.

Segítségnyújtás elmulasztása

„172. § (1) Aki nem nyújt tőle várható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az

élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabad-

ságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és

életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesz-

tés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.

(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési sza-

bályok alapján köteles a segítségnyújtásra.”

A védett jogi tárgy az emberi élet és a testi épség, míg passzív alany a sérült vagy olyan

személy, akinek az élete vagy a testi épsége

közvetlen veszélyben van.

A jogilag értékelt elkövetési magatartás az el-

követőtől elvárható segítségnyújtás elmulasztá-

sa. Annak megállapítása, hogy adott helyzetben

az elkövetőtől elvárható volt-e a segítségnyújtás,

szükségessé teszi az ügy összes körülményeinek

gondos mérlegelése mellett az elkövető képes-

ségeinek, szakismereteinek, a segítségnyújtás

alkalmasságának mérlegelését is.

Vízben fuldokló személy kimen-

tése esetén az elvárhatóság kizárólag

olyan személyekkel szemben áll fenn,

akik úszni tudnak és a vízből mentés-

hez szakértelemmel rendelkeznek.

Nem követelhető meg, hogy az elkö-

vető a saját vagy más személy élete,

testi épsége vagy egészsége kockázta-

tásával nyújtson segítséget.

172

Mulasztással a bűncselekmény befejezetté válik, kísérlete fogalmilag kizárt. Elkövetője

tettesként bárki lehet, kivéve azt a személyt, aki maga is segítségre szorul. A bűncselek-

ményt elköveti a gépkocsi utasa is, aki észlelve, hogy a balesetet előidéző gépkocsivezető

nem áll meg passzív marad.

A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén valósul meg. A szándék tartalmi is-

mérvei közé tartozik annak tudata, hogy valaki segítségre szorul.

Elhatárolása a cserbenhagyás bűncselekménytől azáltal történik, hogy az utóbbi cse-

lekmény elsődleges jellegű, kizárólag akkor kerülhet alkalmazásra, ha a balesettel érintett

jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, vagy onnan anélkül távozik, hogy meggyőződne

arról, van-e sérült. Amennyiben tehát a közlekedési baleset helyszínén személyi sérülés, ill.

közvetlen veszélyhelyzet ténye megállapítható, úgy a mulasztást elkövető személy segítség-

nyújtás elmulasztásáért és nem cserbenhagyásért vonható felelősségre.

Ha a közlekedési baleset helyszínén nincs ilyen védendő passzív alany, akkor a cserben-

hagyás bűncselekménye állapítható meg. Vagyis, ha a baleset következtében a sértett sé-

rülést egyáltalán nem szenvedett és nem is került olyan közvetlen veszélyhelyzetbe, hogy

segítségre szorulna, akkor a segítségnyújtás elmulasztásának nincs törvényi alapja.

Közúti baleset okozása

„187. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak

gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesz-

téssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot,

súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember

halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.”

A bűncselekmény jogi tárgya a közúti közlekedés biztonsága és közvetlenül az ember

életének, testi épségének védelme. A balesetben megsérült passzív alany, a sérült személy

bárki lehet.

A cselekmény azzal valósul meg, hogy az elkövető a közúti közlekedés szabályait megszegi.

A leggyakoribb közlekedési szabályszegések a sebesség helytelen megválasztása, a köte-

lező elsőbbségadás elmulasztása, az irányváltoztatás, az előzés és a kanyarodás szabályai-

nak a megszegése.

Fontos eleme a bűncselekménynek a közlekedési szabályszegés és az eredmény bekövetkezése

között az okozati összefüggés. A bűncselekmény eredménye alapesetben a súlyos testi sértés oko-

zása. A súlyos testi sértésnél kisebb súlyú következményt előidéző közúti közlekedési szabály meg-

szegése nem bűncselekmény, hanem a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés.

Elkövető tettesi minőségben a közúti közlekedés szabályainak a hatálya alatt álló személy lehet.

173

Járművezetés ittas vagy bódult állapotban

„188. § (1) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan

ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet

vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el, és

egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncse-

lekmény súlyos testi sértést,

b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselek-

mény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségrom-

lást, vagy tömegszerencsétlenséget,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a

bűncselekmény halált,

d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűn-

cselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy ha-

lálos tömegszerencsétlenséget okoz.

(3) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a ve-

zetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt

nem gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép avagy közúton nem gépi meghajtású

jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkü-

lönböztetés szerint büntetendő.”

A védett jogi tárgy valamennyi közlekedési ágazat tekintetében a közlekedés, a forgalom biz-

tonságához fűződő társadalmi érdek és közvetlenül az ember élete, testi épsége és egészsége.

A bűncselekmény szükséges eleme az eszköze, mely a tényállásban szereplő vasúti, légi

jármű, gépi meghajtású vízi jármű, úszó munkagép, valamint a közúti gépi meghajtású jármű.

A tettes büntetendő elkövetési magatartása a szeszesitaltól befolyásolt állapotban, vagy a

vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történő járművezetés.

A szeszes italtól való befolyásoltság: 0,3 ezrelékig a véralkohol szint nem mutatható ki;

0,5-0,8 ezrelék között az ittas vezetés még csak szabálysértés, kivéve, ha az illető klinikai

tüneteket produkál; 0,8 ezrelék felett a vezetés mindig bűncselekmény.

A bűncselekmény befejezetté válik az ittas vagy bódult állapotban történő járművezetés elkö-

vetési magatartása két mozzanatának együttes fennállása esetében. Az alkoholtól vagy a vezetési

képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotú személynek a jármű mozgásba hoza-

talával, a tényleges megindulással befejezetti stádiumba jut a bűncselekmény. A szeszes italtól

vagy hátrányos szertől befolyásolt állapotú személynek a jármű motorjának tényleges beindítá-

sa, vagy az erre irányuló sikertelen próbálkozása a bűncselekmény kísérletét alapozza meg.

Elkövető tettesi minőségben a szeszes italtól vagy a vezetési képességre hátrányosan ható

szertől befolyásolt állapotú személy, aki a gépi meghajtású jármű vezetője.

A nem gépi meghajtású

vízi jármű vagy úszó mun-

kagép, avagy közúton a nem

gépi meghajtású jármű sze-

szes italtól befolyásolt, ill.

bódult állapotban történő

vezetése vagy hajtása nem

bűncselekménynek, ha-

nem csupán szabálysértés-

nek minősül, amennyiben

súlyos testi sérülés vagy

halál nem következik be.

174

Az elkövető csak akkor vonható felelősségre a minősített esetek elkövetéséért, ha a jár-

művezető szeszes italtól vagy vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt álla-

pota okozati összefüggésben áll az előbbiekben felsorolt eredményt jelentő minősítő körül-

mények valamelyikével, és erre az eredményre vonatkozóan gondatlanság terheli.

Cserbenhagyás

„190. § Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan

eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét

közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselek-

mény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A bűncselekmény jogi tárgya a közlekedés biztonságához, a közlekedésben a segítség-

nyújtás lehetőségének biztosításához fűződő társadalmi érdek, illetve másodlagosan az em-

ber életének, testi épségének büntetőjogi védelme.

A járművezetőnek a baleset helyszínén történő megállása elmulasztásával valósul meg a jogel-

lenes cselekmény, tehát magával a megállási kötelezettség nem teljesítésével. A jogszabály máso-

dik fordulat alapján felel a járművezető, aki ugyan megállási kötelezettségének eleget tesz, de ez-

után eltávozik a baleset helyszínéről anélkül, hogy meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e,

avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e. A

bűncselekmény az elvárt megállási és meggyőződési kötelezettség elmulasztásával egymagában,

eredményre tekintet nélkül befejezett. Ez a bűncselekmény tehát nemcsak akkor valósul meg, ha

a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a baleset helyszínén nem áll meg, hanem akkor is,

ha úgy távozik a helyszínről, hogy nem győződik meg arról, hogy valaki segítségnyújtásra szorul-e.

Elkövető tettesi minőségben csak a balesettel érintett jármű vezetője lehet, aki szándéko-

san követi el cselekményét.

Erőszakos közösülés

„197. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenye-

getéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen

állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadság-

vesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) az erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közö-

sülésre kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be,

b) a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll,

c) a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen közösülnek.

(3) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontja sze-

rinti erőszakos közösülés a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.”

175

A védett jogi tárgy a nemi szabadság, a gyermek sérelmére történő elkövetés esetében

pedig még az i&úság egészséges nemi fejlődése is. A cselekmény sértettje bárki lehet, akár

közösülésre egyéb okból képtelen, vagy idős személy is.

A bűncselekmény első fordulat szerinti elkövetési magatartása a közösülésre kényszerí-

tés, amelynek következtében a sértett képtelenné válik valódi akaratának megfelelő maga-

tartás tanúsítására.

Az erőszak és az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés a kényszerítés

tényállás szerinti két elkövetési módja. Az erőszakos közösülés megvalósításához szükséges

erőszak a passzív alany komoly ellenállásának leküzdésére irányul, amely alkalmas a sér-

tett ellenállásának a megtörésére, megbénítására, a közösülésre kényszerítésre. Az erőszak

megállapításának feltétele, hogy a passzív alany ellenállása komoly legyen.

A kényszerítés másik elkövetési módja a fenyegetés. Fenyegetésen nemcsak az ellenál-

lásra képtelenséget eredményező, hanem az olyan ráhatást is érteni kell, amely a sértettben

komoly félelem kiváltására alkalmas.

A bűncselekmény első fordulatának – a kényszerítés mellett – a másik elkövetési maga-

tartása a közösülés.

Befejezett szakba jut az első fordulat, amennyiben az elkövető mindkét elkövetési magatar-

tást megvalósítja, azaz kényszerítést alkalmaz a közösülés szándékával, és a büntetőjogi érte-

lemben vett közösülést is végrehajtja. A második fordulat befejezett, ha az elkövető a sértett

személlyel – a védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát felhasználva – közösül.

Elkövető tettesként bárki lehet, azonban leggyakrabban ezt a bűncselekményt férfi követi

el a nő sérelmére. A férfi közösülésre képtelensége kizárja az önálló és közvetlen tettesi mi-

nőség megállapítását.

Társtettes lehet az, aki a közösülést végrehajtó személlyel egyetértésben (de közösülés

nélkül) a közösülés érdekében kényszerítést alkalmaz a sértettel.

Csak szándékosan követhető el a bűncselekmény. Az elkövető szándékának ki kell terjed-

nie a kényszerítéssel történő közösülésre, ill. a passzív alany tényállás szerinti állapotának

felhasználásával való közösülésre.

Az erőszakos közösülés alapesete csak magánindítványra üldözhető és büntethető.

Embercsempészés

„ 218. § (1) Aki államhatárnak más által

a) engedély nélkül,

b) meg nem engedett módon

történő átlépéséhez segítséget nyújt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadság-

vesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést

a) vagyoni haszonszerzés végett,

b) államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik el.

176

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az embercsempészést

a) a csempészett személy sanyargatásával,

b) fegyveresen,

c) üzletszerűen

követik el.

(4) Aki az (1)–(3) bekezdésben meghatározott embercsempészésre irányuló előkészületet

követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az embercsempészés elkövetőjével szemben mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.”

E bűncselekménynek elkövetési tárgya nincs. Az elkövetési magatartások azért minősül-

nek bűncselekménynek, mert sértik, vagy veszélyeztetik az állami szuverenitás teljes körű

érvényesítését, és nem azért, mert az elkövető a határt, mint képzeletbeli vonalat megsérti.

A Btk. 218. § (1) bekezdése kétféle elkövetési magatartást rögzít, függetlenül attól, hogy

az államhatár átlépése milyen irányban történik, illetve függetlenül attól, hogy mely állam

határának átlépéséről van szó.

Az egyik elkövetési magatartás az államhatár engedély nélküli átlépéséhez történő se-

gítségnyújtás. Az országhatár jogszabályoknak megfelelő átlépéséhez, az illetékes hatóság

írásbeli engedélyében kifejezésre jutó állami akarat, és a határrendészeti szervek jogszabá-

lyokban rögzített hivatalos aktusa szükséges. A másik elkövetési magatartás az államhatár

meg nem engedett módon történő átlépéséhez való segítségnyújtás. A határ ilyen átlépésé-

ről akkor beszélhetünk, ha az elkövetőnek, vagy egyáltalán nincs okmánya, vagy az általa

felmutatott okmány hamis, hamisított, illetve más névre szól.

Segítségnyújtás lehet fizikai, vagy pszichikai tevékenység.

A Btk. 218. § (2) bekezdése akkor valósul meg, ha az embercsempészést vagyoni haszon-

szerzés végett, vagy az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik

el. A vagyoni haszonszerzés, mint célzat akkor állapítható meg, ha az elkövető anyagi ellen-

szolgáltatás fejében nyújt segítséget az államhatár átlépőjének.

A bűncselekmény csak egyenes szándékkal követhető el, önálló tettesként bárki lehet.

A bűncselekmény akkor befejezett, ha az elkövető az embercsempészet során valamely

ország államhatárát akár kifelé, akár befelé átlépi. Amennyiben a határátlépés elmarad, úgy

a cselekmény kísérletnek tekintendő.

Bántalmazás hivatalos eljárásban

„226. § (1) Az a hivatalos személy, aki hivatalos eljárása során mást tettleg bántalmaz, bűn-

tettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A bűncselekmény jogi tárgya kettős, mert az államapparátus szabályszerű működését a

hivatalos személyekbe vetett bizalmon kívül a bántalmazott passzív alany, a sértett emberi

méltósága, esetleg testi épsége is sérelmet szenved.

177

Elkövetési magatartása a tettleges bántalmazás, melynek a hivatali hatáskör túllépésével

kell megtörténnie.

A tettleges bántalmazás akkor tényállásszerű, ha a vétséget az elkövető hivatali eljárása

során követi el. Büntetőjogilag csak azok a bántalmazások relevánsak, amelyek jogszerűtle-

nek. Abban az esetben, ha a hivatalos személy jogszerű eljárása során testi kényszert, vagy

kényszerítő eszközöket alkalmaz, akkor a tettleges bántalmazásnak tűnő cselekményének

jogellenes megállapítására nem kerülhet sor.

A bűncselekmény csak szándékos elkövetés esetén büntetendő. Elkövetője csak az eljá-

rást gyakorló hivatalos személy lehet, részese azonban bárki. Társtettesként követi el a cse-

lekményt az a nem hivatalos személy, aki tisztában van azzal, hogy a hivatalos személy eljá-

rása jogtalan, de ennek ellenére a hivatalos személlyel szándékegységben részt vesz a sértett

bántalmazásában. A bűncselekmény azáltal válik befejezetté, hogy a bántalmazás lényegét

alkotó bántalmazás a sértett testét eléri.

Kényszervallatás

„227. § (1) Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatko-

zatot tegyen, illetőleg ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz,

bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki kényszervallatásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő sza-

badságvesztéssel büntetendő.”

A kényszervallatás bűntettének jogi tárgya az államapparátus szabályszerű működése, az

állami szervek és a hivatalos személyek tevékenységébe vetett bizalom, az igazságszolgálta-

tás rendjének sérthetetlenségéhez fűződő társadalmi érdek.

A kényszervallatás csak abban az esetben fordulhat elő, ha a hivatalos személy az adott eljárás-

ban jogosult valakit vallomás, vagy nyilatkozat tételére felhívni, és erőszakot, fenyegetést, vagy

más hasonló módszert alkalmaz annak érdekében, hogy más a vallomást, vagy a nyilatkozatot

megtegye, illetőleg ne tegye. Az erőszak, a fenyegetés, avagy más hasonló mód alkalmazásának

a célja az, hogy mást vallomás, vagy nyilatkozat megtételére, vagy meg nem tételére késztessen.

A kényszervallatás elkövetési magatartása az erőszak, a fenyegetés, vagy más hasonló

módszer alkalmazása.

A Btk. 227. § a jogellenes módszerek alkalmazását kívánja büntetni. Következésképpen a jo-

gilag megengedett, vagy előírt kényszer a vallomást jogosulatlanul megtagadó tanúval szemben

nem bűncselekmény. A kényszervallatás bűntette a törvényben meghatározott magatartások ta-

núsításával befejezetté válik. Megvalósulásához nem szükséges, hogy az elkövetési magatartások

alkalmazása következtében a sértett vallomást tegyen vagy nyilatkozzon. Az is közömbös, hogy a

kicsikart vallomás, vagy nyilatkozat valós, vagy valótlan adatokat, vagy tényeket tartalmaz-e.

178

A bűncselekmény tettese csak speciális hivatalos személy lehet, olyan, akinek vallomás,

vagy nyilatkozattételre történő felhívási joga, illetve kihallgatási joga van. A bűncselekmény

csak szándékosan követhető el, a törvény a célzatot is a cselekmény tényállási elemévé teszi.

Hivatalos személy elleni erőszak

„229. § (1) Aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erő-

szakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emi-

att bántalmazza, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot cso-

portosan vagy felfegyverkezve követik el.

(3) Két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a (2) bekezdésben megha-

tározott csoport szervezője vagy vezetője, valamint, ha a hivatalos személy elleni erőszakot

fegyveresen követik el.

(4) Aki hivatalos személy elleni erőszak elkövetésére irányuló csoportban részt vesz, vétsé-

get követ el, és két évig, a csoport szervezője és vezetője bűntett miatt három évig terjedő sza-

badságvesztéssel büntetendő.”

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettének jogi tárgya az államapparátus szabálysze-

rű működése. E bűncselekmény elkövetése kívülről támadja, és zavarja meg az államappa-

rátus szabályszerű működését. A bűncselekmény sértettje a jogszerű eljárást teljesítő hiva-

talos személy, akivel szemben a bűncselekményt megvalósítják.

A bűncselekmény elkövetési magatartásai lehetnek a hivatalos személy jogszerű eljárása

teljesítésének akadályozása, intézkedésre kényszerítése, eljárása alatt, vagy eljárása miatti

bántalmazása. A hivatalos személy eljárásához minden olyan cselekménye hozzátartozik,

melyet feladatai teljesítése során kifejt.

A hivatalos személy akadályozásának az olyan magatartás tekinthető, amely a jogszerű

eljárás megkezdését, folytatását, vagy befejezését gátolja, nehezíti, késlelteti, intenzitását

csökkenti. Az akadályozás megvalósításához eredmény létrejötte nem szükséges, a bűncse-

lekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik.

A hivatalos személy intézkedésre kényszerítéséről akkor lehet beszélni, ha az erőszak,

vagy fenyegetés alkalmas arra, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelő magatartást

tanúsítva, olyan jogilag értékelhető tevékenységet fejtsen ki, amelyre hatáskörénél fogva

egyébként is jogosult volna.

Hivatalos személy elleni erőszak bűntettét valósítja meg az is, aki a hivatalos személyt

eljárása alatt, illetve emiatt bántalmazza. Bántalmazásról ennél az elkövetési magatartásnál

akkor beszélünk, ha az elkövető a sértett alany testét erőszakosan, durván érinti. A bántal-

mazási célú érintéssel a bűncselekmény befejezetté válik.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettének fontos tényállási eleme az elkövetés mód-

ja, vagyis a hivatalos személy elleni erőszak, vagy fenyegetés alkalmazása.

179

Mind az erőszaknak, mind a fenyegetésnek személy ellen kell irányulnia. Az erőszak elkö-

vető általi kifejtése eszköz alkalmazását is lehetővé teszi.

Fontos tényállási feltétele az is, hogy a passzív alany a cselekmény elkövetésekor jogszerű

eljárást teljesítse és erről az érdekelt állampolgárok tudomást szerezzenek. A bűncselek-

mény elkövetése szempontjából teljesen mindegy, hogy az elkövető melyik tevékenységi

mozzanat alkalmával gyakorol erőszakot. A lényeg az, hogy az elkövető az erőszakot akkor

alkalmazza, amikor hivatalos személy, a hivatalos kötelességéhez tartozó tevékenységi so-

rozatot már megkezdte, de nem fejezte be.

Aki a hivatalos személyt, vagy külföldi hivatalos személyt az eljárása miatt bántalmaz, akkor

is büntetendő, ha a bántalmazott a bűncselekmény elkövetésekor már nem hivatalos személy.

A bűncselekményt bárki tettesként elkövetheti.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának át kell fognia,

hogy olyan hivatalos személlyel áll szemben, aki hivatali kötelességét jogszerűen teljesíti.

Garázdaság

„271. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkal-

mas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselek-

mény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot

a) csoportosan,

b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot

a) csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva,

b) nyilvános rendezvényen,

c) fegyveresen,

d) felfegyverkezve

követik el.

(4) Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.

(5) E § alkalmazásában erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt táma-

dó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.”

A bűncselekmény jogi tárgya a közösség nyugalma, a közösségi kapcsolatok társadalmi rend-

je. Közösség alatt a közösségi élet színterein (közterület, középületek és hivatalok, tömegközle-

kedési eszközök, nyilvános szórakozóhelyek, stb.) jelen levő személyek összességét kell érteni.

Elkövetési tárgy a személy vagy dolog, amely ellen az erőszakos magatartás irányul, míg

az elkövetési magatartása, a kihívóan közösségellenes, és egyben erőszakos magatartás.

Kihívóan közösségellenesnek a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehe-

lyezkedő, provokatív és agresszív magatartásokat tekintjük, amelynek során az elkövető ki-

fejezetten hangsúlyozva, tudatosan szembehelyezkedik az együttélési normákkal.

180

Az erőszakos magatartás aktív, támadó jellegű

cselekvés. Az erőszakos magatartás iránya sze-

rint lehet: személy ellen irányuló erőszakos ma-

gatartás; illetve dolog ellen irányuló erőszakos

magatartás.

Szabálysértés, ha a garázdaság egyéb tényállási

elemei nem erőszakos magatartással valósulnak

meg, például az utcán, tömegben petárda felrob-

bantása, amely senkit nem veszélyeztet.

A bűncselekmény megvalósulásának feltétele,

hogy a cselekmény alkalmas legyen másokban

megbotránkozás vagy riadalom keltésére.

Befejezetté a bűncselekmény az erőszakos

magatartás megkezdésével válik, ezért a bűncse-

lekmény kísérletként nem valósulhat meg. Elkö-

vetője tettesként bárki lehet.

Csak szándékosan követhető el. Az elkövető

tudatának át kell fognia a közösségellenes maga-

tartás kihívó voltát, vagyis azt, hogy a cselekmé-

nye alkalmas arra, hogy másokban megbotránko-

zást vagy riadalmat keltsen, és az egyenes vagy eshetőleges szándékának erre ki kell terjedni.

A garázdaság elsődleges jellegű bűncselekmény, csak akkor állapítható meg, ha súlyo-

sabb bűncselekmény nem valósul meg. A garázdaság elkövetési magatartása körében meg-

valósuló más bűncselekmény tipikusan testi sértés vagy rongálás lehet. Azt, hogy melyik

a súlyosabb bűncselekmény, mindig a garázdaság alap-, vagy minősített esete és a más

bűncselekménynek a Btk. Különös Részében meghatározott törvényi büntetési tétele ösz-

szevetéséből kell megállapítani.

Közokirat-hamisítás

„274. § (1) Aki

a) hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja,

b) hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,

c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy meg-

szűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba,

bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirat-hamisításra irányuló

előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból

követi el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő.”

Nem valósul meg a garázdaság, ha

az elkövető szándéka eshetőlegesen

sem terjedt ki a megbotránkozás

vagy riadalom keltésére, és ennek

bekövetkezésére nincs is reális

lehetőség. Ilyenkor a cselekmény

testi sértésként, tettleges becsület-

sértésként, vagy rongálásként mi-

nősülhet. Ha az elkövető kifejezet-

ten a sértett elleni haragjában a gyér

forgalmú utcán megüti a sértettet,

vagy éjszakai forgalommentes idő-

ben ugyanilyen okból – pl. bosszú-

ból – megrongálja a gépkocsiját. A

cselekmény annak következtében

sem minősíthető garázdaságnak,

hogy később a helyszínre érkezők

ténylegesen megbotránkoznak.

181

A bűncselekmény elkövetési tárgya a közokirat, melynek fogalmát a Polgári Perrendtar-

tásról szóló törvény 195. § adja. Közokirat az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy

más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki,

mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az

okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat

megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okirat-

nak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

Egy adott okirat csak abban a körben lehet tárgya a jelen bűncselekménynek, amennyiben

a hamisítás, valótlanság a közhitelességgel egybeesik.

Az elkövetési magatartásokat az (1) bekezdés tartalmazza. Hamis a közokirat, ha nem az

a kiállítója, akit az irat feltüntet, hanem maga az elkövetői magatartás folytán jött létre. Ezt

teljes hamisítványnak nevezzük.

Meghamisítás a tartalmi változtatás, olyan személy eszközöl bejegyzéseket, aki arra

nem jogosult.

A felhasználás aktív magatartást - felmutatást, iratokhoz csatolást stb. - jelent, az okirat pusz-

ta „magánál tartása” nem elégséges, esetlegesen előkészület megállapítására nyújthat alapot.

A közokirat-hamisítás bűncselekménynek a rendbelisége az okiratok számát követi.

Visszaélés kábítószerrel

„282. § (1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan ki-

visz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel

büntetendő.

(2) A büntetés

a) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy

bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,

b) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű ká-

bítószerre

követik el.

(3) Aki

a) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet

követ el,

b) kábítószer előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést készít, átad,

forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén

átvisz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg,

bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Az (1)–(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elköve-

téséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(5) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés

a) az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,

182

b) a (2) bekezdés a) pontja esetén bűntett miatt három évig

terjedő szabadságvesztés.

282/A. § (1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet

követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő

283. § (1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt,

a) aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy

tart [282. § (5) bek. a) pont],

e) az a kábítószerfüggő személy, aki

(1) jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt,

előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz [282/C. §

(1) bek. és (5) bek. a) pont], illetőleg

(2).

f) az a kábítószerfüggő személy, aki az e) 1. alpontban meghatározott bűncselekménnyel

összefüggésben – két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselek-

ményt követ el,

feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig

folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más el-

látásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.”

A bűncselekmény jogi tárgya az állampolgárok egészségének sérthetetlenségéhez fűződő

társadalmi érdek. A bűncselekmény kábítószerre vagy kábítószerrel követhető el. Kábító-

szeren, a törvény indoklása szerint - általános-

ságban - a növényi eredetű vagy szintetikusan

előállított anyagok értendők, amelyek közös tu-

lajdonsága, hogy a szervezetben kellemes érzést,

félálomszerű bódult állapotot, túlérzékenységet

és érzéki csalódást képesek kiváltani.

Az elkövetési magatartások:

- termesztés,

- előállítás,

- megszerzés,

- tartás,

- az országba behozatal, az országból kivitel és

az országon átvitel.

Tipikusan a megszerzéshez és a saját fogyasz-

táshoz kapcsolódó magatartások, nem tartalmaz-

nak haszonszerzési elemet.

A bűncselekmény alanya bárki lehet. A kábító-

szerrel visszaélés csak szándékosan követhető el.

Az elkövető tudatának ki kell terjednie arra, hogy

A kábítószer jelentős és a cse-

kély mennyiségének fogalmát az

1979. évi 5. törvényerejű rendelet

23. §-a tartalmazza. A jogszabályi

meghatározás csak a leggyakrab-

ban előforduló kábítószerfajtákról

tartalmaz felsorolást, és a bázisfor-

mában megadott tiszta hatóanyag-

tartalom alapján állapítja meg a

csekély, illetve jelentős mennyisé-

get. A mennyiségi határok megálla-

pításához minden esetben szakértő

igénybevétele szükséges.

Ha a kábítószer lefoglalása nem

történt meg, illetve az elfogyasztá-

sa miatt nem volt lehetséges, akkor

a tiszta hatóanyag-tartalmat csak

becsülni lehet.

183

az elkövetés tárgyát képező anyag kábítószernek minősül.

A minősített esetek:

- üzletszerűség

- bűnszövetség

- kábítószerfüggő személy felhasználásával történő elkövetés

- jelentős mennyiségű kábítószerre történő elkövetés

A Btk. 282/A. §-ban írt elkövetési magatartások közös jellemzője a forgalmazói típusú te-

vékenység, amelyek szigorúbb büntetési tételeket vonnak maguk után. Ezek a magatartások:

- kínálás,

- átadás,

- forgalomba hozatal,

A büntethetőséget megszüntető ok csak abban az esetben alkalmazható, ha az elkövető

okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító

kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-fel-

világosító szolgáltatáson vett részt. Ezen okirat kiállítására az Állami Népegészségügyi és

Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes hatósága, a kábítószer-élvezők gyógykezelésére

szakosodott egészségügyi intézmény szakorvosa, vagy a megelőző, felvilágosító szolgálat

szakemberei jogosultak.

Ha a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás meg-

szüntetésének lehet helye, az ügyész a vádemelést egyévi időtartamra elhalasztja, ha a ká-

bítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-

használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.

Az ügyész vádat emel, ha a gyanúsított okirattal nem igazolja, hogy a vádemelés elha-

lasztásától számított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószer-füg-

gőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült vagy

megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, illetőleg ha a nyomozás felfüggesztésének

tartama alatt a gyanúsított ellen kábítószerrel visszaélés miatt újabb büntetőeljárás indult

és a nyomozás felfüggesztésének vagy megszüntetésének nincs helye.

Ha a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás meg-

szüntetésének lehet helye és az ügyész a vádemelést nem halasztotta el, a bíróság az eljárást

egy ízben, egyévi időtartamra felfüggeszti, feltéve, ha a kábítószer-élvező vádlott vállalja

a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson

vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.

Az eljárást folytatni kell, ha a vádlott okirattal nem igazolja, hogy a felfüggesztéstől szá-

mított egy éven belül legalább hat hónapig tartó folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító

kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült vagy megelőző-felvilá-

gosító szolgáltatáson vett részt.

Ha a felfüggesztés tartama eredményesen eltelik - azaz nem kerül sor újabb vádemelésre,

és a vádlott a szükséges kezelésen, ellátásban vagy szolgáltatáson való részvételt igazolja, a

bíróság az eljárást megszünteti.

184

A kábítószer csekély és jelentős mennyiségének fogalma

23. § (1) A Btk. 282-283. §-ában szereplő „előállít, megszerez, tart, az országba behoz,

onnan kivisz, az ország területén átvisz” és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal keres-

kedik” elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségű, ha

a) annak bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalma

LSD esetén 0,001 gramm,

heroin esetén 0,6 gramm,

amfetamin metamfetamin esetén 0,5 gramm,

MDA, MDMA, N-etil-MDA (MDE), MBDB, 1-PEA és N-metil-1-PEA esetén 1 gramm,

metadon esetén 1 gramm,

morfin esetén 0,9 gramm,

kokain esetén 2 gramm,

ketamin esetén 1 gramm,

kodein esetén 1 gramm,

dihidrokodein esetén 0,8 gramm,

petidin esetén 1 gramm

mennyiséget nem haladja meg,

b) tetrahidro-kannabinol (THC) esetén a tiszta hatóanyag-tartalom az 1 gramm meny-

nyiséget nem haladja meg.

(2) A Btk. 282-283. §-ában szereplő „termeszt, megszerez, tart, az országba behoz,

onnan kivisz, az ország területén átvisz,” és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal ke-

reskedik” elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségű, ha

kannabisz növény esetén a növényegyedek száma legfeljebb öt.

(3) A Btk. 282-283. §-ának alkalmazása szempontjából az (1)-(2) bekezdés szerinti ká-

bítószer jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség

felső határának hússzoros mértékét meghaladja.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben nem szereplő kábítószer esetén a kábítószer akkor cse-

kély mennyiségű, ha tiszta hatóanyag-tartalmának élettani hatása legfeljebb 0,9 gramm

morfinbázis élettani hatásával megegyező.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben nem szereplő kábítószer esetén a kábítószer akkor jelentős

mennyiségű, ha tiszta hatóanyag-tartalmának élettani hatása 18 grammot meghaladó

morfinbázis élettani hatásával megegyező.

185

Lopás

„316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa,

lopást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást kisebb értékre,

vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást

a) bűnszövetségben,

b) közveszély színhelyén,

c) üzletszerűen,

d) dolog elleni erőszakkal – ideértve azt is, ha a dolog eltulajdonításának megakadályozásá-

ra szolgáló eszközt állagsérelem okozása nélkül eltávolítják, vagy a dolog eltulajdonításának

megakadályozására alkalmatlanná teszik –,

f) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (haszná-

ló) tudta és beleegyezése nélkül bemenve,

g) hamis vagy lopott kulcs használatával,

h) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére,

i) zsebtolvajlás útján,

követik el.

(4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást nagyobb értékre,

b) a kisebb értékre elkövetett lopást

1. a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon,

2. kulturális javak körébe tartozó tárgyra,

3. vallási tisztelet tárgyára, illetőleg vallási szertartásra vagy más egyházi célra rendelt he-

lyiségből a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra,

4. temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt vagy holttesten lévő tárgyra,

5. nemesfémre, nemesfém ötvözetére vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagra

követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást jelentős értékre,

b) a nagyobb értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott mó-

don követik el.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a lopást különösen nagy értékre,

b) a jelentős értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott módon,

követik el.

(7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a

a) a lopást különösen jelentős értékre,

b) a különösen nagy értékre elkövetett lopást a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott

módon követik el.

186

A bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonjog, ami

valamely dologban konkretizálódik. A lopás el-

követési tárgya ingó dolog, amely az elkövetőnek

idegen, ugyanakkor értéket képvisel. A dolog a

lopás - és általában a vagyon elleni bűncselekmé-

nyek - vonatkozásában csak birtokba vehető tárgy

lehet, ami megfogható, testi jellegű, és az ember

számára elérhető, azaz ingó dolog, amely - gyakor-

latilag pénzben kifejezhető - értékkel bír. A dolog

fogalomkörébe tartozik ugyan az ingatlan is, a lo-

pás esetében azonban nem lehet elkövetési tárgy.

A lopás megállapíthatóságának feltétele, hogy

az adott dolog az elkövetőre nézve idegen legyen,

másnak a tulajdonában, vagy birtokában álljon.

Nem minősül az elkövető számára idegennek és

ekképp a lopás elkövetési tárgya sem lehet a kö-

zös tulajdonban lévő ingó dolog.

A lopás elkövetési magatartása ténylegesen az elvétel. A bűncselekmény célzatosan, így

csak szándékosan követhető el. A gondatlanságból való elkövetés kizárt.

Az eltulajdonításnak jogtalannak kell lennie. Jogellenesség hiányában nem valósul meg

bűncselekmény. Jogtalannak abban az esetben minősül a cselekmény, ha az elvételt sem

jogszabály, sem az erre jogosult nem engedi meg.

A lopás alanya elkövetőként bárki lehet, kivéve a dolog tulajdonosát.

A lopás befejezett, ha az elkövető megfosztotta a tulajdonost attól a lehetőségétől, hogy

vagyontárgyai felett rendelkezzék.

A lopás minősített esetei egyrészt az elkövetési értékkel vannak összefüggésben, más-

részt az elkövetés módjai, körülményei kerültek értékelésre.

A gyakorlat különbséget tesz az

elhányódott, véletlenül szemétbe

került, elveszett dolog - amelyek a

tulajdonos szándékától függetlenül

tévedésből kerültek ki birtokából

-, és a kidobott, szándékosan elha-

gyott dolog között. Míg az előbbiek

tekintetében még nem szűnt meg

annak a lehetősége, hogy a tulajdo-

nos a dolgát ismét birtokba vegye -

azaz a dolog az elkövetőnek idegen

-, addig az eldobott dolgok esetében,

az elhagyásnál maga a tulajdonos

tett olyan intézkedést, amely a

tárgyról való lemondást jelenti.

187

Csalás

„318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez-

zel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a csalás kisebb kárt okoz,

vagy a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást

a) bűnszövetségben,

b) közveszély színhelyén,

c) üzletszerűen,

követik el.

4) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás nagyobb kárt okoz,

b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon

követik el.

(5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás jelentős kárt okoz,

b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon

követik el.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz,

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon,

követik el.

(7) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentős kárt okoz,

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott módon,

követik el.

A csalás törvényi tényállása védelmet kíván nyújtani az ellen, hogy másnak tévedését ha-

szonszerzési célból kihasználhassák. A sértett - tévedése folytán -, az elkövetői magatartás

következményeként úgy rendelkezik, hogy azzal valakinek kárt okoz.

A bűncselekmény jogi tárgya vagyoni jog, amely azonban nemcsak tulajdonjogból, ha-

nem szerződéses kapcsolatból is keletkezhet. A tévedés és a károkozás közötti okozati

kapcsolat elengedhetetlen.

A csalás törvényi tényállási elemei a jogtalan haszonszerzés végett másnak tévedésbe ej-

tésével, vagy tévedésben tartásával kár okozása.

A csalás elkövetési tevékenysége a megtévesztés, ezen belül a tévedésbe ejtés, vagy té-

vedésben tartás.

A tévedés valakinek helytelen elképzelése a valóságról, annak tényleges folyamatairól.

A tévedésbe ejtés ennek megfelelően az elkövető azon magatartása, amikor a valótlansá-

got valódiként tünteti fel, valódi tényt elferdít, megmásít. A törvény nem követeli meg,

188

hogy a tévedésbe ejtés kifejezetten fondorlatos, elháríthatatlan legyen, egyszerű hazug-

sággal is megvalósítható.

A csalás másik elkövetési magatartása a tévedésben tartás. Ebben az esetben a tévedés

az elkövetőtől függetlenül keletkezett, az elkövető azonban felismerve a másik fél tévedését

nem oszlatja el, esetleg erősíti azt.

A célzatos elkövető magatartás eredményeként bekövetkező eredmény a kár.

Az elkövetői magatartás mindkét fajtája szándékos, ezen túlmenően célzatos, az elkövető

célja a jogtalan haszonszerzés. Ebből következően a csalás eshetőleges szándékkal nem kö-

vethető el. Kiemelést érdemel, hogy az elkövetőnek nem célja a károkozás, hanem kizárólag

a jogtalan haszonszerzés.

A csalás elkövetője bárki lehet és befejezetté válik, amikor a kár bekövetkezik.

A csalás minősített esetei, csakúgy, mint más vagyon elleni bűncselekmények az értékek

szerint, adott esetben a cselekménnyel okozott kár nagyságához igazodnak.

Rablás

„321. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, ille-

tőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, és két

évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy

testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) felfegyverkezve,

b) jelentős értékre,

c) bűnszövetségben vagy csoportosan,

d) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, vagy közfel-

adatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során

követik el.

(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) fegyveresen,

b) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,

c) jelentős értékre hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása

alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, illetőleg jelentős

értékre felfegyverkezve, bűnszövetségben vagy csoportosan,

d) felfegyverkezve vagy csoportosan hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hi-

vatalos eljárása alatt vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során

követik el.

(5) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást

a) jelentős értékre fegyveresen,

189

b) fegyveresen hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt

vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során

követik el.

(6) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesz-

téssel büntetendő.

A rablás jogi tárgya kettős; egyrészt a tulajdon viszonyok védelmét szolgálja, másrészt

azonban az emberi cselekvés szabadságát is védi.

A rablásnál az elkövető más személyt azért foszt meg a cselekvési szabadságától, hogy a célját,

az idegen dolog eltulajdonítását megvalósíthassa. Abban az esetben, ha az arány megváltozik,

akkor az eszközcselekmény szolgál a minősítés alapjául. Ha az elkövető a sértettet megöli, nincs

helye rablás megállapításának, ezzel szemben az emberölés minősített esete valósul meg.

A rablás elkövetési tárgya idegen ingó értékkel bíró dolog lehet.

A rablás három féle elkövetési magatartással valósítható meg.

- erőszak, avagy élet, vagy test épség elleni közvetlen fenyegetés,

- öntudatlan, vagy védekezés képtelen állapotba helyezés,

- a tetten ért tolvaj által erőszak, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés

alkalmazása, a lopott dolog megtartása végett.

A törvény nem kívánja meg, hogy az erőszak, vagy az élet, testi épség elleni fenyegetés a sér-

tett személyre irányuljon, sértetten értve azt a személyt, akitől az elkövető a dolgot elveszi. Az

azonban elengedhetetlen követelmény, hogyha egy más személyre irányul és ennek következ-

tében szerzi meg a tettes a dolgot, a személy csak olyan lehet, aki a helyszínen jelen van.

A fenyegetésnek kell értékelni az olyan súlyos hátrányként értékelendő olyan támadás,

amelyet egyébként a törvény bűncselekményként büntetni is rendel, például testi sértéssel

való fenyegetést; de megállapítható ez abban az esetben is, ha büntető feljelentéssel, vagy

olyan tények közlésével fenyeget az elkövető, amely a megfenyegetett személy vagyoni, csa-

ládi érdekeit, becsületét érintheti. További feltétel, hogy a kilátásba helyezett súlyos hátrány

alkalmas legyen a megfenyegetettben komoly félelem keltésére. Az alkalmasság kérdésének

eldöntése kapcsán a sértett helyzetéből kiindulva kell vizsgálódni. Összességében a fenye-

getésnek olyannak kell lennie, amely objektíve alkalmas arra, hogy a sértettet szabad akara-

tával ellentétes cselekvésre késztesse, benne komoly félelmet keltsen.

A fenyegetésnek az erőszakhoz hasonlóan ugyancsak akaratbénítónak kell lennie.

A rablás további elkövetési fordulata az öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba

helyezéssel való elkövetés. Öntudatlannak nevezzük azt az állapotot, amelyben a személy

valamely pszichikai ok folytán nincs abban a helyzetben, hogy önálló akarata legyen. Éppen

ezért ellenállást sem tud kifejteni a támadással szemben.

A rablás megállapításához elengedhetetlen feltétel, hogy ezt az öntudatlan állapotot

az elkövető idézze elő aktív magatartásával. A fenti eszközcselekményeket követi maga

a célcselekmény, az eltulajdonítás. Ez lényegében a lopás törvényi tényállásánál taglalt

tevékenységnek felel meg.

190

A rablás sajátos elkövetési alakzata a (2) bekezdésben került megfogalmazásra. Mind-

azon esetekben, amikor az elkövető erőszakkal, vagy a minősített fenyegetéssel úgy menekül

el a helyszínről, hogy a lopott dolgot is magával viszi, akkor minősített eseti rablás valósul

meg.. Abban az esetben, ha a dolgot hátra hagyva távozik, lopás megállapításának van helye.

A cselekmény csak szándékosan követhető el, ezen belül is egyenes szándékkal. A rab-

lás ezen túlmenően kétszeresen célzatos bűncselekmény. Az eszközcselekménynek a célja

vagyon elleni támadás lehetővé tétele, illetőleg megkönnyítése, míg a célcselekménynek a

célja a jogtalan eltulajdonítás maga.

A rablás bármelyik elkövetési formájának alanya bárki lehet. A rablás akkor befejezett,

ha a dolog elvétele megtörtént. A rablás bűntette kísérleti szakban marad, amennyiben az

erőszak, illetve az élet, vagy testi épség elleni fenyegetés megtörtént, akár teljes mértékben,

de az eredmény, a dolog elvétele nem következett be.

Kifosztás

„322. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett

a) úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti,

b) az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy élet vagy testi

épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el,

c) védekezésre képtelen személytől vesz el,

bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) jelentős értékre,

b) bűnszövetségben vagy csoportosan

követik el.

(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a kifosztást

a) különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre,

b) jelentős értékre, bűnszövetségben vagy csoportosan

követik el.”

A kifosztás a lopás és a rablás között elhelyezkedő kettős arcú cselekmény, amelynek tár-

gya a tulajdonjog és a cselekvési szabadság. A cselekmény elkövetési tárgya idegen, értékkel

bíró ingó dolog. A cselekmény sértettje, aki a dolgot birtokolja.

A kifosztás elkövetési magatartásai: - másnak lerészegítése lopási célzattal, illetve az el-

követő által elkövetett más erőszakos jellegű cselekmény hatása alatti dolog elvétel.

A lerészegítés lényegét tekintve olyan szükséges cselekmény a bűncselekmény során, ami

a sértett mértéktelen alkoholfogyasztásra való rábírását, ösztönzését jelenti és amelynek

eredményeként a sértett ittas állapotba kerül, s ezáltal a dolgának az eltulajdonítását nem

tudja megakadályozni, holott ez józan állapotban lehetséges volna. A kifosztás ezen alakzata

célzatos bűncselekmény.

191

A második fordulat szerinti elkövetési magatartás esetében a jogszabály szövegezésében

leírt „hatása alatt állás” azt jelenti, hogy a sértett nem képes - akár pszichikai, akár fizikai

okból - megakadályozni dolgai elvételét. Ennél az elkövetési formánál - ellentétben a leré-

szegítéssel - a dolog elvételét és az ezt lehetővé tevő előzetes erőszakos cselekmény között

nincs cél-eszköz kapcsolat. Amennyiben ilyen kapcsolat megállapítható, akkor az elkövető

cselekménye rablásnak minősül.

A cselekmény alanya tettesként bárki lehet.

Zsarolás

„323. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kény-

szerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz, bűntettet követ el, és egy

évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a zsarolást

a) bűnszövetségben,

b) élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel,

c) hivatalos személyként e jelleg felhasználásával, avagy hivatalos megbízás vagy minőség

színlelésével

követik el.”

A zsarolás a rabláshoz rendkívül hasonló vagyon elleni erőszakos bűncselekmény. Egye-

zik a két cselekmény a vagyon jogok elleni támadásban, továbbá abban, hogy a zsaroló ezen

támadás mellett a személyiségi jogokat is megsérti. A bűncselekmény tárgya kettős; egy-

részt a vagyoni jog, másrészt az emberi cselekvés szabadsága.

A bűncselekménynek nincs feltétlenül elkövetési tárgya. Kiemelést érdemel, hogy

amennyiben a zsarolást vagyontárgyra nézve követik el, úgy az elkövetés tárgya mind ingó,

mind ingatlan lehet.

A bűncselekményt megvalósító magatartás két szakaszra bontható. Az első szakasz a

kényszerítés megvalósítása, a második szakasz, amikor a kényszerített személy vagyoni jog-

hatású cselekményt tanúsít, vagy pedig attól tartózkodik.

A törvény a kényszerítés két módját írja le. Az egyik az erőszak, a másik a fenyegetés. A zsa-

rolás megállapíthatóságához a rabláséhoz képest az erőszak enyhébb foka is elegendő. A fizikai

ráhatásnak az akaratot nem kell, hogy megtörje az erőszak, elég ha korlátozza azt. A zsarolási

fenyegetésnek tehát nem kell közvetlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia - ez ugyanis

már a minősített eset megállapítását indokolja -, elegendő, hogy komoly félelmet váltson ki.

A zsarolás esetében mind az erőszak, mind a fenyegetés célzatos. A magatartás célja jogta-

lan haszonszerzés. Jogtalan haszon szerzési célzat hiányában nem állapítható meg a zsarolás.

A zsarolás eredménye a kár keletkezése a sértett vagyonában. Ez a kár jelentkezhet az aktív

vagyon csökkenésében, vagy a passzív vagyon növekedésében. A célzatnak nem kell kiterjed-

nie a károkozásra. E vonatkozásban az elkövető eshetőleges szándékának megléte is elegendő.

192

A bűncselekmény sértettje, a passzív alanya, az a személy, akinek vagyoni jogait károsítja

az elkövető. Kiemelést érdemel, hogy a vagyoni jog és az ember cselekvési szabadsága tekin-

tetében a sértettek személye szétválhat.

A zsarolás alanya tettesként bárki lehet, ide értve azt a személyt is, aki a saját dolgának át-

adását kényszeríti ki. Megjegyzendő, hogy amennyiben az erőszak alkalmazása megtörtént,

de a kár nem következett be, csak a zsarolás kísérlete állapítható meg.

Rongálás

„324. § (1) Aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz,

rongálást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás kisebb kárt okoz,

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével

vagy bűnszövetségben követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás nagyobb kárt okoz,

b) az elkövető

1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,

2. vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,

3. temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhe-

lyen a halott emlékére rendelt tárgyat,

4. nemesfémet, nemesfém ötvözetét vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagot kisebb

kárt okozva

rongál meg.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a rongálás jelentős kárt okoz,

b) az elkövető

1. kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,

2. vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,

3. temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhe-

lyen a halott emlékére rendelt tárgyat

semmisít meg,

c) a rongálást robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen nagy kárt okoz.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rongálás különösen jelentős

kárt okoz.

(7) E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal, vagy bármilyen más felületképző

anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy

rendeltetésszerű használatához szükséges.

193

A bűncselekmény jogi tárgya a vagyoni jog, ami dologi formában testesül meg. Az elkö-

vetési tárgy, az értékkel bíró vagyontárgy - ami lehet ingó és ingatlan egyaránt - amely az

elkövetőre nézve idegen. A saját vagyontárgy megrongálása nem valósít meg rongálást. Nem

minősül idegen dolognak a közös tulajdonban lévő dolog az elkövetőt megillető érték erejéig.

A vagyonközösség megszüntetése után viszont a házastárs vagyontárgyai a rongálás szem-

pontjából idegennek minősülnek.

Az elkövetési magatartás kettős: a megrongálás, illetve a megsemmisítés. A megrongálás

fogalma felöleli a dolog állagának olyan károsítását, amelynek következtében a vagyontárgy

értéke a korábbihoz képest csökken. Elegendő, ha a vagyontárgy esztétikai sérülést szenved

csupán - a gépkocsi fényezése sérül, a ruha pecsétessé válik - nem szükségeltetik a használ-

hatóság csökkenése, vagy kizárttá válása.

A rongálás eredmény bűncselekmény. Befejezetté válásához az eredmény, jelen esetben a

kár bekövetkezése szükséges.

A hatályos szabályozás a rongálásnak csupán a szándékos elkövetési alakzatát rendeli

büntetni, míg alanya bárki lehet.

Jogtalan elsajátítás

„325. § (1) Aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy

annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került

idegen dolgot eltulajdonítja vagy nyolc nap alatt vissza nem adja, vétséget követ el, és egy évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást a kulturális javak

körébe tartozó tárgyra követik el.”

Az idegen vagyon védelmét szolgálja, hogy a törvény nem csupán azokat a cselekménye-

ket rendeli büntetni, amelyeknél már a cselekmény elkövetésekor meg volt az eltulajdoní-

tási szándék, vagy célzat, de azokat is, amelyeknél az elkövető jóhiszeműen jutott a dolog

birtokába és az eltulajdonítási szándék csupán később alakul ki benne, amikor felismeri az

arra kínálkozó kedvező alkalmat.

A bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonjog, ami valamely dologban tárgyiasul. Az elköve-

tési tárgy az idegen, értékkel bíró ingó dolog, amelynek sajátossága, hogy

- talált,

- tévedésből, illetve

- véletlenül került az elkövetőhöz.

Talált dolognak azt nevezzük, amit a birtokosa elvesztett, azaz a jogosított akaratán kí-

vül került ki az uralma alól, és erről a tényről ő maga nem is tud. Az elveszítés feltétele,

hogy az oly módon történik, ami kizárja annak a reális lehetőségét, hogy a tulajdonos is-

mét birtokba vegye a dolgot.

194

Tévedésről akkor beszélünk e tényállás kapcsán, amikor a dolog tulajdonosa tesz olyan

rendelkezést, amelynek eredményeként a dolog az elkövetőhöz kerül, de ez a rendelkezés a

tulajdonos tudattartalmi hiányosságának eredményeként a tényleges akaratával ellenkezik.

Véletlenül kerül az elkövető birtokába a dolog, ha az elkövető nem ismerte a dolog hozzá-

kerülésének útját, és azt nem láthatta előre.

A bűncselekmény mind aktív - eltulajdonítás -, mind passzív - „vissza nem adás” - maga-

tartással elkövethető. Az eltulajdonításon olyan aktív magatartást értünk, amely bármely

tulajdonosi részjogosítvány tanúsításával megvalósul. Amennyiben az elkövető a talált dol-

got eltulajdonítja, akkor a cselekmény az eltulajdonítással akkor is befejeződött, ha a talá-

lástól számított nyolc nap még nem telt el.

Az átadás, visszaadás elmulasztása útján megvalósuló bűncselekmény, ezért a jogalkotó

meghatározta az az időt is - 8 nap -, ami az elkövető rendelkezésére áll a dolog visszaadására.

A cselekmény kizárólag szándékosan követhető el. A bűncselekmény alanya tettesként

csak az lehet, akihez a dolog találás, vagy tévedés útján került.

Jármű önkényes elvétele

„327. § (1) Aki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul hasz-

nálja, vagy az így elvett, illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul, bűntettet követ

el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel,

b) bűnszövetségben

követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdés a) pontjában

írt bűncselekményt fegyveresen vagy bűnszövetségben követik el.

A bűncselekmény jogi tárgya a vagyoni viszonyok védelme. Elkövetési tárgya az idegen,

gépi meghajtású jármű.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a törvényi tényállás első fordulata esetén az el-

vétel, a második fordulata esetén pedig a jogtalan használat. A jogtalanság azt fejezi ki, hogy

az elkövetési magatartás tanúsítására a jogosult nem adott az elkövetőnek felhatalmazást.

A jármű önkényes elvétele szándékos és célzatos bűncselekmény. A jogtalan használat

célzatára figyelemmel csak egyenes szándékkal követhető el. A célzat nem eltulajdonításra,

hanem jogtalan használatra irányul. A használati célzat határolja el a jármű önkényes elvé-

telét más vagyon elleni bűncselekménytől.

A bűncselekmény elkövetője bárki lehet a rábízott jármű használata kivételével. A rábízott

jármű vonatkozásában tettes csak az lehet, aki jogszerűen jutott a jármű birtokába. A jármű

önkényes elvételének társtettese az az elkövető, aki társával akarategységben vesz részt a jár-

mű elvételében, bár annak felnyitásában és vezetésében tevőlegesen nem működött közre.

195

A cselekmény az elvétellel, illetve a használattal befejeződik. Az elvétel megkezdésével a

bűncselekmény elkövetése kísérleti szakba lép.

A lopást a jármű önkényes elvételétől az elkövető célja határolja el. Ha a jármű önkényes

elvételét megvalósító személy később a jármű eltulajdonítására határozza el magát, akkor

lopás bűncselekménye valósul meg.

A jármű önkényes elvétele mellett a magánlaksértés bűncselekménye is megállapítható,

ha az elkövető olyan garázsba behatolva veszi el a járművet, amely a lakáshoz tartozó beke-

rített helyiségnek tekintendő.

A tevékeny megbánás e bűncselekmény körében is lehetővé teszi a büntetés korlátlan

enyhítését, illetőleg annak mellőzését, ha az elkövető a cselekményt, mielőtt még felfedez-

ték volna, a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti és a kárt megtéríti vagy megtesz minden

tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében.

Súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha erőszakkal, illetőleg élet vagy testi épség elleni

közvetlen fenyegetéssel követik el.

196

197

V. fejezet

Kriminalisztika

198

199

1. Kriminalisztika

Ha a kriminalisztika jelentését kívánjuk megfogalmazni, akkor legegyszerűbben azt mond-

hatjuk, hogy az nem más, mint bűnüldözés tudománya, vagy bűnügyi nyomozástan. Egy olyan

tudomány, amely más tudományok, mint például a természettudomány vagy a társadalom-

tudomány eredményeire támaszkodva, azok eredményeit felhasználva dolgoz ki különböző

módszereket, eljárásokat a bűncselekmények megelőzéséhez, azok minél gyorsabb és hatéko-

nyabb felderítéséhez, valamint ajánl különböző eljárási módszereket a bűnügyi szakemberek

részére azért, hogy a bűncselekmények elkövetőit mihamarabb kézre kerítsék.

A kriminalisztika a bűncselekmények nyomozásával foglalkozó bűnügyi tudomány, amely

a bűncselekmények megelőzése, felderítése és bizonyítása érdekében dolgoz ki a bizonyítá-

si eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez és értékeléséhez tudományosan megalapozott

módszereket, valamint tanulmányozza a bizonyítékok keletkezésének törvényszerűségeit.

Sajátos tudomány, hiszen nem kötelező érvényű szabályokat ír elő a bűnügyi szakem-

berek számára, hanem a természettudományok és a technika fejlődésének figyelembevé-

telével, az eredményeket felhasználva dolgoz ki ajánlásokat. Az ajánlás szó jelentéséből

arra kell gondolnunk, hogy ezek nem kötelező módszerek, hanem csupán lehetséges ja-

vaslatok, amelyek közül az adott ügyhöz leginkább illő és eredményes ajánlást célszerű

alkalmazni. Ezek csupán lehetőségek a bűncselekmények és az elkövetők személyének a

felderítéséhez, és a bizonyítási eljárásban nyújtanak segítséget. Széles körben biztosíta-

nak választási lehetőséget a különböző bizonyítási módszerek alkalmazása és a bizonyíté-

kok összegyűjtésének tekintetében.

A kriminalisztika ajánlásainak elsajátítása a rendőri rendvédelmi tevékenység általános

alapműveltségéhez tartozik. Olyan elméleti és gyakorlati információkat ad, melyek nélkül

elképzelhetetlen a hatékony bűnüldözés.

A kriminalisztika általános és különös részre tagozódik.

200

Az általános részbe tartozik maga a kriminalisztikai elmélet a krimináltechnika és a

bűncselekmények bizonyítására szolgáló általános ajánlásokat leíró krimináltaktika. A

kriminálmetodika a különös rész eleme és az egyes bűncselekményfajták sikeres felderíté-

sére szolgáló technikai és taktikai eszközöket, a leghatékonyabb, legcélszerűbb eljárási for-

mákat írja le. A következőkben ismerjük meg ezeket az elemeket részletesen.

A bűnügyi nyomozó egyik legfontosabb fel-

adata, a bűncselekmény elkövetőjének minél

gyorsabb felderítése illetve az elkövetés bizo-

nyítása. A törvényes eljárás azonban megköve-

teli, hogy a valóságban ténylegesen megtörtént

esemény mozzanatait kell felderíteni. Ezt az

eljárást pedig csak objektíven, és a teljesség

igényével lehet végezni.

Ha továbbgondoljuk az előző mondatot, akkor a nyomozók feladata nem más, mint a

múltban megtörtént események újraalkotása, rekonstruálása.

A bűnügyi munka azért nehéz, mert a bűncselekmény elkövetése miatti felelősséget min-

den kétséget kizáró módon kell megállapítani. Ha a cselekményt megítélő bíróságnak kéte-

lye marad abban, hogy az elkövető követte-e el a bűncselekményt, a törvény erejénél fogva

nem állapíthatja meg a bűnösséget.

Éppen ezért szükséges a kriminalisztika, és ha kell, más tudományágak eredményeit ala-

posan elsajátítani, hogy ilyen kétség ne merüljön fel, melynek feltétele, hogy törvényes eljá-

rás keretén belül történjen az összes terhelő és mentő bizonyíték összegyűjtése.

2. A nyomozással szemben támasztott követelmények

A nyomozás titkosságának elve azt jelenti, hogy a beszerzett adatok titokban tartása

és a nyomozás eredményessége közötti összefüggés azáltal érvényesül, hogy a hatóság nem

hozza idő előtt nyilvánosságra a rendelkezésére álló bizonyítékokat, hiszen ezáltal veszély-

be kerülne a nyomozás sikere, egyszerűbben fogalmazva nem fognánk el az elkövetőket.

Az elkövető bűnössége kizárólag törvényes eljárás alapján állapítható meg. Ez fel-

tételezi azt, hogy a bűnösséget alátámasztó bizonyítékok is törvényes eljárás keretén be-

lül kerültek beszerzésre. A bizonyítási eszközök és bizonyítási eljárások lehetséges for-

máit a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. írja le, valamint és a végrehajtásukhoz

alacsonyabb szintű jogi normák adnak útmutatást. A nem törvényes úton beszerzett

bizonyítékokat az eljárásban nem lehet felhasználni. A törvényes eljárás garanciáját a

nyomozások feletti folyamatos ügyészi felügyelet biztosítja. A nyomozás törvényessé-

géből fakadóan a cél sosem szentesítheti az eszközt. Csak azért, hogy az elkövető bű-

nössége bizonyítható legyen, a jogszabály szövegét megkerülni vagy azzal ellentétesen

bizonyítékot beszerezni nem lehet.

201

Komoly társadalmi elvárás fűződik a nyomozások gyorsasága iránt. Azon túl, hogy a gyors

felderítés és az ítélet visszatartó hatást vált ki, az elhúzódó nyomozások magukban rejtik

a bizonyítékok felkutatásának nehézségét és az állampolgárok rendvédelmi szervbe vetett

bizalmát is megingatja.

A nyomozást tárgyilagosan, objektíven kell lefolytatni, hiszen maga a bírói eljárás

célja is az objektív igazság kiderítése. Az elfogult nyomozó csak a saját elképzeléseit próbálja

a nyomozás során igazolni és félő, hogy az objektív igazság ellenében a saját teóriáit próbálja

akár egyoldalú bizonyítékokkal is igazolni.

A nyomozás teljessége megköveteli, hogy a bűncselekmény minden egyes részlete, a

teljes történeti tényállás felderítésre kerüljön. Mindezek mellett jelentőséggel bír a későbbi

büntetés kiszabása során a terhelt előélete, a felek egymáshoz való viszonya, vagy a cselek-

mény elkövetését kiváltó okok felderítése.

A nyomozás során törekedni kell a közvetlenségre és a szóbeliségre. Azokat a bizo-

nyítékokat, forrásokat kell felkutatni, - például a szemtanú, vagy az eredeti bűnjel - amelyek

közvetlenül és nem áttételesen bizonyítják az elkövető felelősségét. A szóbeliség ugyanak-

kor sajátossága az eljárásnak, hiszen minden adat, információ szóban jut el a hatósághoz,

szóbeli előadás után kerül jegyzőkönyvezésre. Ritkán engedi meg az eljárási szabály az írá-

sos nyilatkozat lehetőségét.

3. Bizonyítás

A bizonyítás célja a törvényes és igazságos felelősségre vonás biztosítása, tehát az,

hogy a bíróságok a valódi és jogszerűen beszerzett bizonyítékokra alapozva hozzák meg

döntésüket.

A büntetőjogi tanulmányokban megismert történeti tényállás feltárásának folyamatában

a hatóságok az eljárás kezdetén rendszerint kevés adattal rendelkeznek. A nyomozás során

a munkájuk arra terjed ki, hogy a büntetőjogszabályok alkalmazása szempontjából jelentős

tényeket gyűjtsék össze és támasszák alá objektív módon. Ezért a nyomozó egyetlen körül-

ményt sem hagyhat figyelmen kívül és köteles azokat a nyomozás szempontjaira figyelem-

mel folyamatosan megvizsgálni, értékelni.

Ennek során számos kérdést kell tisztázni. Mindenekelőtt azt, hogy történt -e bűncse-

lekmény, tehát az adott helyszínen talált nyomok vagy a feljelentésben szereplő tényekből

megállapítható-e, hogy a valóságban mi történt. Erre röviden a „mi történt?” kérdés meg-

válaszolásával felelhetünk.

Fontos azt is tudni, hogy mikorra tehető az elkövetés ideje, tehát mikor történt a bűncse-

lekmény. Sok esetben az elkövetők úgynevezett alibit igazolnak maguknak, de tudjuk, hogy

az elévülés vagy a fiatalkorúság ténye is jelentőséggel bír a büntetőeljárásban. A „mikor?”

kérdés megválaszolásának ezért van jelentősége.

202

Hasonló jelentőséggel bír az el-

követés helye is, hiszen ez meghatá-

rozza az adott ügyben eljáró hatósá-

gok illetékességét vagy hatáskörét.

Kriminalisztikai jelentősége pedig

abban rejlik, hogy következtetést le-

het levonni a sértett vagy az elköve-

tő mozgásáról esetleg a menekülési

útvonalakról. Ezt a „hol?”kérdéssel

tudjuk tisztázni.

A kriminalisztika jelentőséget

tulajdonít az elkövetés módjának is,

amire a „hogyan?” kérdés megvá-

laszolásával juthatunk. A bizonyítás

során az is feladata a hatóságoknak,

hogy tisztázzák például az elkövető

által kifejtett erőszak kifejtésének

irányát, a sérülések számát, de fon-

tos az is, hogy az elkövető mind a

cselekményt megelőzően, annak

során, mind azt követően milyen

magatartást, viselkedést tanúsított.

Az általános törvényi tényállás

nem szükséges elemei között már

tettünk említést az elkövetés esz-

közének jelentőségéről. A „mivel?”

kérdés megválaszolása azon túl,

hogy egy bűncselekmény minősített

esetének magállapítását is felvet-

heti, a bizonyítás szempontjából fontos, hogy a bűnügyi szakemberek ezeket az eszközöket

felkutassák és biztosítsák a későbbi eljárás céljára.

Szintén az előbb felsorolt okok miatt bír jelentőséggel, különösen az elkövető felelősség-

re vonása szempontjából, az elkövetés indokainak a megismerése, „miért?”- je. Nemcsak

kriminalisztikai szempontból van annak jelentőse, hogy mi motiválta a tettest a cselek-

ményében és milyen lehetséges körben kell keresni a személyét, hanem az is, hogy például

nyereségvágyból követte-e el a bűncselekményt. Ennek bizonyítása súlyosabb büntetést

eredményezhet.

A nyomozás tervezése, szervezése

A nyomozás tervezése a rendelkezésre álló

bizonyítékok és értesülések értékelése útján fel-

állított nyomozási verziók ellenőrzéséből és en-

nek kapcsán a bizonyítékok beszerzésére teendő

intézkedések meghatározásából, valamint vég-

rehajtásuk idejének és módjának megszabásából

áll. A nyomozás tervezése egy előzetes elgondolás,

egy ésszerű program összeállítása. Tartalmazza

a meghatározott célokat, azokat a feladatokat,

amelyeket előreláthatóan végre kell hajtani, és a

feladatok végrehajtásának, a rendelkezésre álló

erőket és eszközöket is figyelembe vehető optimá-

lis legkedvezőbb módját.

A nyomozás szervezése útján biztosítani kell

a feladatok végrehajtásához szükséges személyi,

anyagi és technikai feltételeket, meghatározható

az egyes nyomozási cselekmények végrehajtá-

sának helye és ideje. A tervezés folyamán szük-

ségszerűen számba kell venni a személyi, anyagi,

technikai lehetőségeket és ezek igénybevételének

szabályait, a feladatok végrehajtására rendelke-

zésre álló időt, helyiségeket. A tervezésnek lé-

nyegében azt kell biztosítania, hogy a tervbe vett

és végrehajtott intézkedések alapján a nyomozás

elérje célját. A szervezés lényege, a hatékonyság,

az erőkkel és az idővel történő minél jobb gazdál-

kodás: a legkisebb erőbefektetéssel a legrövidebb

idő alatt maximális teljesítményt elérni.

203

Nem nehéz indokolni, hogy miért van jelentősége a „kivel történő” elkövetésnek. A bün-

tetőjogi ismeretek során utaltunk rá, hogy, a társtettesség megállapításának feltétele, hogy

a bűncselekmény rekonstruálása során kétséget kizáróan meg lehessen állapítani, hogy az

elkövetők külön-külön milyen mozzanatokat vittek véghez. Kriminalisztikai szempontból is

jelentőséggel bír a tény, hiszen vélhetően ismerték egymást és a későbbiekben is fel kívánják

venni egymással a kapcsolatot.

Talán a legjelentősebb, de egyben a legnehezebben megválaszolható kérdés az, hogy „ki?”

követte el a bűncselekményt, ki a bűncselekmény alanya. Ha a bíróságot a bizonyítékok nem

győzték meg minden kétséget kizáróan az elkövető felelősségéről, akkor vele szemben fel-

mentő ítéletet kell hozni. Ennek elkerülése érdekében nagyon alapos munkát kell végezni

a nyomozóhatóságoknak, hogy csak olyan személy kerülhessen bűncselekmény elkövetése

miatt a bíróság elé, aki a konkrét bűncselekményt ténylegesen elkövette.

Az előzőekben felsorolt kérdések megválaszolása a valóságban sosem egymástól elkülö-

nülten történik. A nyomozás során az adatok, információk összegyűjtésével folyamatosan

alakul ki a történeti tényállás és kerülnek megválaszolásra a kriminalisztika alapkérdései.

Amennyiben minden kérdésre maradéktalanul sikerült a nyomozás során megnyugtató,

kétséget kizáró választ adni, elmondható hogy a történeti tényállás fel lett derítve és a bíró-

ság feladata azok értékelése után a megfelelő szankció kiszabása.

204

4. Kriminalisztikai azonosítás

A múltbéli események rekonstruálásának jelentőségét az előző részben már megismer-

tük, ahol megállapítottuk, hogy ez a megismerési folyamat alapvető jellemzője objektivitás

és törvényesség. Ezek érdekében történik nyomozások során gyakran alkalmazott eljárás,

mely a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható személyek, tárgyak, eszközök

azonosítása.

Az azonosítás lényegét az adja, hogy ha valamely személy, tárgy vagy eszköz egymással

kölcsönhatásba lép, akkor egymáson többé- kevésbé észlelhető elváltozást, valamilyen nyo-

mot hagynak. Minél inkább több sajátosság tükröződik vissza rajtuk, annál inkább nagyobb

a valószínűsége annak, hogy az azt létrehozót, az okozót azonosítani lehetséges. A krimina-

lisztikai azonosítás azonban nemcsak ezeknek a kölcsönhatásoknak az eredményeit, hanem

az azt létrehozó személyek, tárgyak különbözőségét is felhasználja.

Tegyük fel, hogy egy bűncselekmény helyszínén a nyomozó egy 42-es nagyságú sport-

cipő nyomát észleli. Feladata az, hogy a forgalomban lévő, szinte megszámlálhatatlan

sportcipőből felkutassa és kiválassza azt, amely az adott nyomot létrehozta. Amennyiben

megtalálta, már csak a bűncselekmény időpontjában a cipőt viselő személyt kell csupán

felkutatnia. Ezt hívják a kriminalisztikában „Hamupipőke” eljárásnak.

Az azonosítók vagy más néven nyomok, anyagmaradványok azok a tárgyak, amelyek szak-

értői vizsgálat során visszatükrözik az őket létrehozó anyagok, tárgyak felületbeli, alakbeli

tulajdonságait.

A későbbi összehasonlító vizsgálat céljából törvényszerű, hogy meg kell találni azokat a

tárgyakat, eszközöket akár személyeket, akik az előbbi elváltozást okozták. Ezek alapján:

az azonosítandók azok a személyek, tárgyak, amelyek azo-

nosságát el kell dönteni a vizsgálatot végző szakértőnek, tehát

a rendelkezésére álló azonosító tárgyak (nyomok) közül ki kell

választani azt, amelyről kimondhatja, hogy mint nyomot vagy

elváltozást, az azonosítandó hozta létre.

Amennyiben a szakértő rendelkezésére áll - az előbbi pél-

dával élve - a bűncselekmény helyszínén talált lábnyom, úgy a

nyomozók által átadott 4-5 darab sportcipőből ki kell válasz-

tania, hogy melyik cipő az, amelynek a talpmintázata ugyanolyan, mint a nyomon található

mintázat. Ezt a folyamatot összehasonlító vizsgálatnak nevezzük.

A vizsgálat eredménye többféle lehet.

A szakértő kizárhatja az előbbi példában szereplő összes sportcipőt, aminek a következ-

ménye az, hogy nem sikerült megtalálni az azonosítandó tárgyat.

205

A szakértő nyilatkozhatja azt is, hogy nagy

valószínűséggel az egyik rendelkezésére bo-

csátott lábbeli hozta létre a bűncselekmény

helyszínén lévő nyomot, azonban ez még

kevés a minden kétséget kizáró bizonyítá-

sához, legfeljebb csak iránymutatást adhat a

nyomozóknak.

Ideális esetben - például egyedi sérülés,

vagy kopás alapján - megállapítja a minden

kétségen kívüli azonosságot, aminek a gyakorlati eredménye az, hogy a nyomozók megtud-

ják, hogy a kérdéses sportcipőt viselő személy járt a bűncselekmény helyszínén.

5. Krimináltechnika

A krimináltechnika a kriminalisztika olyan ága, amely a hétköznapokban használja fel a

fizika, a kémia, biológia, matematika, és más természettudományok eredményeit. Feladata

az, hogy az ilyen tudományos ismeretek segítségével kidolgozzon olyan eljárásokat, mód-

szereket, amelyek hatékonyan segítik - különösen a bűncselekmények elkövetésének hely-

színein - a nyomok felkutatását, rögzítését. Ezen felül lehetőséget biztosít a személyazono-

sításra az emberi külső alapján, képes az anyagmaradványok kriminalisztikai vizsgálatára,

különböző nyomok sajátosságainak megismerésére. Ajánlást nyújt irat és írásvizsgálatra és

nem utolsó sorban az egyik leggyakoribb szakterületre, a kriminalisztikai fényképezésre.

5.1. Kriminalisztikai fényképezés

Napjainkra, amikor az élmények, a történések moz-

gókép formában történő rögzítése igazán olcsón hoz-

záférhető technikai eszközökkel, a fényképezés már

egy elavult technikának számíthat. Ahogyan a művé-

szi fotózás egy különleges területe az állóképrögzí-

tésének, úgy a kriminalisztika fotózás is rá jellemző

sajátos szabályai mentén tudja hatékonyan alkalmaz-

ni a fotózásban rejlő lehetőségeket. A technika fejlő-

désével egyre inkább korszerűsödő eljárásokat dol-

goznak ki a szakemberek, hogy minél élethűbb képet

visszaadni képes fényképezőgépeket állítsanak elő.

Ezek a gépek a néhány évtizeddel ezelőtt alkalmazott

fényképezőgépekhez képest gyorsabbak, precízebbek

és kompakt gyártásuknak köszönhetően beépített módon tartalmaznak olyan eszközöket,

vagy lehetőségeket, mint például a késleltető vagy a villanófény.

206

Természetesen a kriminalisztikának is követni kell a technikai fejlődést és a celluloid

filmre történő tükörreflexes, mechanikus gépekkel történő képalkotási eljárás lassan-las-

san a múltba vész. Mára a bűnügyi technikusok digitális fényképezőgéppel, lehetőségeikhez

képest a legjobb minőségű készülékekkel végzik a tevékenységüket.

A kriminalisztikai fényképezéssel szemben

támasztott követelmények a hétköznapi, akár

családi, akár művészi céllal végzett képrögzí-

téshez képest jelentősen eltérnek. A fénykép

gyors képalkotási technika és különös jelentő-

ségét az adja, hogy utólag is lehetőséget nyújt a

képek megjelenítésével az ott látottak elemzé-

sére, értékelésére.

Ellentétben azonban a más fényképezési el-

járásokkal szemben, a kriminalisztikai fényké-

pezéssel szemben támasztott követelmények a

hitelesség és a felhasználhatóság.

Akár a helyszínen, akár a szakértői munka során készített fényképek olyan bizonyítékok,

amelyeket a bíróság a bűnösség megállapítása során értékel.

A hagyományos, vagy digitális eljárással, majd a számítástechnikai úton elkészített ké-

pekbe történő utólagos beavatkozás, vagy azokon bárminemű, a kép objektivitását megvál-

toztató beavatkozás tilos.

Mind erre tekintettel a képeket úgy kell elkészíteni, hogy azok fontos, megismétel-

hetetlen tényeket rögzítenek, így követelmény velük szemben, hogy a lényeges dolgokat

ábrázolják, a megjelenített tárgyak ne torzuljanak, méreteik, sajátosságaik jól láthatóak

legyenek. A hitelességet alátámasztandó, a fényképeket úgynevezett fényképmellékletben

kell elhelyezni, avagy ki kell nyomtatni és le kell írni, hogy mikor, hol készültek és ki volt a

képek készítője. Meg kell jeleníteni a megvilágítás módját, amennyiben indokolt, a hasz-

nált fényképezőgép típusát is.

Szintén a hitelességet támasztja alá az ügyszám leírása és a felvételek sorszámozása, va-

lamint a képpel ábrázolni kívántak szöveges megjelenítése.

A bűnügyi technikusok a bűncselekmények helyszí-

nén különböző felvételtípusokat alkalmaznak.

A környezeti felvétel például bemutatja a bűncselek-

mény helyszínének környezetét is, míg a középponti fel-

vétel a helyszín olyan részletét ábrázolja, ahol valamilyen

lényeges nyomot fedeztek fel. A részletfelvétel pontos, mé-

207

retarányos képet ad a vizsgált és fényképpel

rögzített nyomról, vagy elváltozásról.

Napjainkban használt fényképezőgépek

szinte mindegyike digitális formában tárolja el

az elkészített fényképeket, azok az elkészítés

után ellenőrizhetők és amennyiben a színes

kép nem vagy nem úgy ábrázolja a rögzítendő

objektumot, ahogyan azt a készítő igényelte, a

következő pillanatban még megismételhető.

Súlyos, különösen élet elleni bűncselekmények

esetén a kriminalisztika nemcsak az álló, hanem

a mozgókép útján történő rögzítést is alkalmazza,

amellyel kiküszöbölhető, hogy a fénykép készítőjé-

nek egyéni megítéléséből eredően a helyszínről nem

kellő alapossággal készít fényképfelvétel. Digitális vi-

deotechnikával így gyorsabban és precízebben lehet

a bűncselekmény helyszínét maradandóan rögzíteni és ha kell, tökéletes állóképet is lehet

számítástechnika útján belőlük kinyerni.

Meg kell említeni, hogy nemcsak a bűncselekmények helyszínén és nemcsak a bűnügyi szak-

emberek alkalmazzák ezeket az eljárásokat, hanem a közlekedésrendészeti szolgálati ág közle-

kedési bűncselekmények vagy sebességmérés során veszi igénybe a képalkotási eljárásokat.

Köztudott az is, hogy a szándékos bűncselekmény elkövetőinek arcképét, valamint egyedi

azonosítást lehetővé tevő testi jegyeket is nyilvántartásukba vétel érdekében fényképezni kell.

5.2. Daktiloszkópia

A daktiloszkópia a krimináltechnikának az az ága, amelyik az ujjak és a tenyér bőrfelszí-

nén található bőrfodorszál rajzolatok nyomainak és lenyomatainak kriminalisztikai vizsgá-

latával foglalkozik.

Az ember kezének tenyér részén, valamint a lábfej talpi területén a bőr felépítése kis

mértékben eltér a többi bőrfelülettől. A felhámot az irhával összekötő papillák sorokba ren-

deződnek és ezeknek a soroknak megfelelően a bőr felületén sajátos rajzolatot mutató ki-

emelkedések, redők találhatók. Ezek a bőrfodorszálak, papilláris vonalak. Az emberi verej-

tékezésnek élettani szerepén túl kriminalisztikai jelentősége is van, ugyanis az ujjnyomok

keletkezése a legtöbb esetben arra vezethető vissza, hogy a nyomhordozó felülettel érintke-

ző bőr felületének mintázatát a lerakódó izzadmány képezi le. A nyom láthatóvá tétele során

az egyes módszerek ennek az izzadmánynak a kimutatásán alapulnak.

208

Két azonos mintázatú ujjlenyomat együttes előfordulása a számítások szerint elviekben

akkor következhetne be, ha a Földön egy időben legalább 64 milliárd ember élne, így jelenleg

az ujjnyomok egyedisége tény. A bőrfodorszál-rajzolat kialakulása genetikailag meghatáro-

zott. Még az egypetéjű ikrek ujjlenyomatai sem egyeznek meg egymással.

A bőrfodorszál rajzolatok már a magzati élet kezdeti szakaszában kialakulnak. Sem a bőr-

fodorszál-rajzolat mintázatában, sem a finomabb részletekben nincs változás az egyén élete

során. A bőrfelszín maradandó változása csak az intenzívebb, a mélyebb rétegeket is elérő

hatások, pl. szúrás, vágás, súlyos égés, illetve néhány betegség következtében jön létre, ilyen-

kor a gyógyulás után hegszövet marad vissza, a gyógyult seb környékén a fodorszál-mintázat

maradandóan torzul. A későbbiekben azonban ez a deformitás igen jó alapot nyújt a sebesü-

lés után hátrahagyott ujjnyomok azonosításához.

Az ujjlenyomatok készítésekor a vékonyan

befestékezett ujjakat papírlaphoz kell nyom-

ni, az ujjnyom keletkezéséhez pedig az is elég,

ha az ujjak valamilyen tárggyal érintkeznek. A

mindennapi életben egyre gyakrabban talál-

kozhatunk az ujjlenyomatok optikai leolvasá-

sával, digitális rögzítésével és azonosításával,

pl. a beléptető rendszerek esetében.

A daktiloszkópia módszerével végzett személyazonosítás alapját az adja, hogy az összes

létező ábravariáció kilenc alaptípus részleteiben eltérő változatának fogható fel

Az azonosítás alapjául az ún. sajátossági pontok szolgálnak, pl. a fodorszálak által alkotott

szigetek, szemek, villák, elágazások, metszés- és végpontjai, amelyek nélkül az azonosság ki-

mondása lehetetlen lenne. Egy-egy ujjlenyomatban, átlagban száz körüli számú sajátossági

pont szokott előfordulni.

A daktiloszkópia digitalizálási folyamatának eredményeként jöttek létre az ún. AFIS

–rendszerek (Integrated Automated Fingerprint Identification System), amelyeket azért

tekintjük daktiloszkópiai nyilvántartási rend-

szereknek, mivel az osztályozás nem a tíz ujj

együttes képéből felállított képlet. A rendszer

alkalmazásával a szakértő megállapíthatja, hogy

a helyszínen rögzített ujjnyom (töredék) vagy te-

nyérnyom részlet származhatott-e valamelyik, a

nyilvántartásba már korábban bekerült személy-

től. Az összehasonlítás eredményeként a számí-

tógép felsorolja azokat a nyomatokat, illetve nyo-

mokat, amelyek esetében nagyfokú hasonlóságot

209

mutatott ki. Ezt követően a szakértő vagy nagyítós vizsgálódás alapján, vagy a kivetített,

nagyított képek tanulmányozása révén végzi el az azonosítást.

Egyénre kizárólagosan jellemző nyomot azonban nem csak ujj, hanem a tenyér, a homlok,

fül, ajak lenyomat is hagy. Ezek személyre jellemző tulajdonságait összehasonlító vizsgálat

során szakértő állapítja meg.

5.3. A kriminalisztikai ballisztika

A ballisztika a kilőtt, hajított tárgyak mozgását vizs-

gáló tudományág. A kriminálballisztika a lövés folyama-

tával, a lövedékek mozgásával foglalkozó tudományág.

A lövés bekövetkezésének pillanatától a fegyverben le-

játszódó folyamatokkal a bel-, a lövedék csőtorkolaton

való kilépésétől a céltárgyba való becsapódásig. A kri-

minalisztikai ballisztika a lőfegyverek, azok nyomai és a

lőfegyverek használata során keletkezett elváltozások bűnügyi szempontból történő vizsgá-

latával foglalkozik.

Alapvető jelentősége kriminalisztikai szempontból a lövés tényének, helyének megállapí-

tásánál, a lövés helyének megállapításánál és a lövési távolság meghatározásánál lehet. Ezen

túl értékes információk nyerhetők a lőfegyveren, a lövedéken és a lőszerhüvelyen keletke-

zett elváltozásokról.

5.4. Az írások és az íráshordozók kriminalisztikai vizsgálata

Az írások kriminalisztikai vizsgálatának célja, hogy a vizsgált bűncselekmény felderítése

érdekében információkat nyerjünk, illetve következtetéseket lehessen levonni abból, hogy

az írás milyen körülmények között, milyen eszközökkel készült. Információt lehet besze-

rezni az írás tartalmára, a szerző, készítő személy egyedi tulajdonságaira, kilétére vonatko-

zóan. Megállapíthatók azok a körülmények, amelyek között az inkriminált írás létrejött, de

az íráshordozó anyagának és a jeleknek a fizikai jellemzői, kémiai összetétele is. Bizonyos

esetekben az írásból a készítő személyére is lehet következtetni.

A kézírásra vonatkozó elemzéseket két nagy szakterület, a grafológia és az írás szakértés

végzi. A kettő viszont nem ugyanaz. Igaz, hogy mindkettő a kézírással foglalkozik, de mód-

szereik, levont következtetéseik iránya eltérő. Míg a grafológia a jellemábrázolást, az ember

személyiségjellemzését tűzi ki célul, az írásszakértőnek nem a jellem a fontos, hanem hogy az

írás melyik személytől származik. A személy beazonosítása, a kézírás eredetének a feltárása a

lényeg, vagyis az írás kinek a kezétől származik, vagy éppen ki az, aki nem írhatta. Ezért a mé-

rési, vizsgálati módszerek is eltérnek a grafológiai elemzés ill. jellemábrázolás módszereitől.

210

A két szakma tehát egymástól elzártan működő ágazat. Az írásazonosítókat, írásszakér-

tőket akkor kell segítségül kérni, ha pl. végrendelet hamisítás, csekk hamisítás, szerződés-

kötéskor aláírás hamisítás stb. történik. A hamisításnak pedig számtalan formája van, amit

az írásazonosító felismer, és lebukásra kényszeríti az elkövetőt. Mivel az írás különböző kö-

rülmények között is megőrzi sajátosságát, magában hordozza azokat az ismertetőjegyeket,

amelyek a személy íráskészségéből és írásszokásaiból erednek. Itt is szükség van azonban a

grafológia alapjaira.

5.5. A bűnügyi nyomtan

A nyomtan (traszológia) a vizsgált esemény felderítése és bizonyítása érdeké-

ben foglalkozik a nyomképződés folyamatával, a nyomok keletkezési körülmé-

nyeinek feltárásával, a nyomok megjelenési formájából kiolvasható következte-

tésekkel és a nyomot létrehozó objektum azonosítása céljából végzendő szakértői

vizsgálattal, melynek érdekében kidolgozza a nyomok felkutatásának és szakértői

vizsgálatra történő előkészítésének feladatait.

A nyomok kriminalisztikai jelentősége abban áll, hogy vizsgálatuk révén mód nyílik a

nyomot létrehozó objektum (a nyomképző személy vagy tárgy) azonosítására. A fizikai kör-

nyezetben lezajló minden esemény során tárgyak kerülnek egymással kapcsolatba. A „kap-

csolatba kerülés”-en olyan kölcsönhatás értendő, melynek következtében az abban részt

vevő objektumok (személyek és tárgyak) kölcsönösen tükröződnek egymáson. A tükröződés

az esetek jelentős részében nyomképződést eredményez.

Ilyenek például:

- a személyekre (elkövetők számára, személyére, helyismeretére, szereposztásra)

- a megtörtént eseményre való következtetés (helyére, idejére, az elkövetési módra, kivál-

tó motívumra) alapul szolgálnak a verziók felállításához

- a szakértői vélemény felhasználható tárgyi bizonyítási eszközként (elkövetés ténye,

módja, elkövető személye, az elkövető eszköze stb.)

- a levont általános következtetések felhasználhatóak megelőzésre, más esetek felderítésére

- sorozat-jelleg megállapításának lehetősége is felmerül

Ahhoz, hogy a továbbiakban szakkifejezéseket alkalmazzunk, meg kell ismerkedni a

nyomok fajtáival.

A nyom nem más, mint egy olyan elváltozás, amely visszatükrözi a nyomot létre-

hozó objektum alak és felületbeli sajátosságait és lehetővé teszi a nyomot létreho-

zó objektum megállapítását és azonosítását.

211

A nyomok osztályozás

5.5.1. Nyomképző tárgy szerinti osztályozás

A nyom keletkezéséhez három feltételnek kell egyidejűleg fennállnia.

- Szükséges egy nyomképző tárgy, amely saját tulajdonságait más tárgyakkal történő

érintkezése folytán azokon hátrahagyja. Ilyen például egy sportcipő, vagy maga az emberi ujj.

- Nyomhordózónak azt a tárgyat nevez-

zük, amely visszatükrözi a nyomképző tárgy

sajátosságait, például az ajtókeret, amelynek

anyagába belenyomódva megtalálható a feszí-

tővas lenyomata.

- Harmadsorban pedig szükséges egy nyom-

képző folyamat egy olyan kölcsönhatás mely-

nek folytán a visszatükröződés létrejön.

212

a) A ruházattal fedett testrészek nyomainak azonosítása révén az elkövető személyének

csak közvetett megállapítására van lehetőség, mivel ezekben az esetekben a vizsgálat annak

a ruhadarabnak az azonosítására irányul, amelyik a közvetlen nyomképződésben részt vett.

A felületi lábnyomok rögzítésére általában úgynevezett fólit kell használni.

Térfogati lábnyomok rögzítése pedig megmintázással történik, de előtte a nyomot meg

kell tisztítani az utólag belekerült falevelektől, fűszálaktól, talajrögöktől. Hóban, sárban,

laza talajban speciális eljárásokat kell alkalmazni, ugyanis a nyom felületét kellően stabillá

kell tenni, ahhoz, hogy például gipsszel történő megmintázás során kellő mértékben vissza-

tükrözze a nyomképző alak,- és felületbeli tulajdonságát a nyom.

A lábnyomok elhelyezkedéséből számtalan következ-

tetést lehet levonni. Megkülönböztethetőek egymástól az

állás, a rendes járás, az ugrás, a futás, a cipelés, a dulakodás

következtében létrejött nyomok. A lábnyomcsapás pedig

tükrözi a járás sajátosságait. A helyszíni mozgásból követ-

keztethetünk egyéb nyomok helyére is: ahol lábnyomokat

találunk, mást is kell keresni (pl. elemi szálak, cigaretta-

csikkek). Nem túl régen keletkezett lábnyomok esetében lehetőség van szagkonzerválásra

és nyomkövető kutya indítására.

A járáskép elemeinek vizsgálata alapján csoportmegjelölésre

alkalmas járássajátosságok különböztethetők meg, így pl.: nor-

mál, terpesz, keresztező, bizonytalan, sántító, lábhúzó, csoszogó

járás. A járási sajátosságok alapján valószínű következtetéseket

lehet levonni a személyek mozgási irányára, egyes tulajdonságai-

ra, a nyomkeletkezés körülményeire vonatkozóan.

Az ilyen információk felhasználhatóak az elkövetőként számí-

tásba vehető személyek körének meghatározásában, a gyanúsítot-

tak ellenőrzésében.

213

A lábnyomcsapás szakértői vizsgálata felfedheti azt is, ha koholt lábnyomokkal állunk

szemben, pl. hátrafelé járás, szándékos lábhúzás, sántítás. A nyomok egyenetlenné válnak,

mihelyt a személy figyelme másra irányul, kiesik a szerepéből. Minél több lábnyomot sikerül

felkutatni, annál több információ áll rendelkezésünkre az elkövető mozgásáról, útvonaláról

és így nagyobb esélyünk van az azonosításra alkalmas elváltozások rögzítésére.

b) Az állatokkal összefüggő bűncselekmények helyszínén elsősorban láb- és patanyomokat,

fog- és körömnyomokat, szőrszálakat, tollakat és vért érdemes keresni. Ezek alapján lehetőség

van az állat fajtájának megállapítására, a láb- és patanyomok alapján lehetőség van az egyedi

azonosításra. Kutyák okozta sérülések esetén a bizonyítás fontos részét képezi a harapásnyo-

mok vizsgálata és azok összevetése az állatok fogazatával. Állatoktól származó nyomok esetén

még a szakértői vizsgálatot megelőzően szaktanácsadó, pl. állatorvos, vadász bevonása aján-

lott a helyes rögzítés, illetve a szükséges összehasonlító mintavétel érdekében.

c) Az eszköznyomokat létrehozó tárgyak köre igen széles, a helyszínen keletkező nyomok

közös sajátossága, hogy a nyomképzőre vonatkozóan általában igen sok információ tükröződik,

ezért segítségükkel megkísérelhető a létrehozó eszközfajta, csoport-, vagy egyedi azonosítása.

Emellett a nyomokból rekonstruálható azok keletkezési mechanizmusa, ami az elkövető szemé-

lyére, az elkövetés módjára tartalmaz információt. Következtetni lehet a behatolás irányára (va-

lóban kívülről történt-e), az elkövetés időtartamára, az elkövetők számára, fizikumára, esetleges

jellegzetességekre (balkezesség), az elkövető helyismeretére, szakmai jártasságára stb.

Az eszköznyomok lehetnek a keletkezéstől függően statikusak és dinamikusak, leképződ-

hetnek két- vagy háromdimenziós elváltozás formájában. A nyomképző lehet ütő (kalapács,

balta stb.), vágó (egyélű: kés, fejsze, véső; kétélű: olló, csípőfogó, erővágó stb.), szúró (tű, kö-

tőtű, kés, olló stb.), feszítő (feszítővas, csavarhúzó, emelő stb.), fúró (fa-, fémfúrók, kézi vagy

gépi fúrók stb.) eszköz, speciális szerszám (pl.: csőrös fogó, hengerzár törésre kialakított

speciális fogó stb.), az eszközök gyártásánál alkalmazott gépek (maró-, csiszoló-, présgépek

stb.) nyomai is leképződhetnek.

d) A járművek nyomainak kriminalisztikai vizsgálatára azokban az esetekben kerül sor,

amikor a jármű:

- a bűncselekmény segédeszköze (szállítás),

- a cselekmények elkövetési eszköze (közlekedési balesetek, esetenként élet elleni bűn-

cselekmények),

- a bűncselekmény tárgya ( járműlopás, stb.).

A kriminalisztikai gyakorlat elsősorban előfordulási gyakoriságukból adódóan gépjár-

művek nyomaival foglalkozik, emellett természetesen sor kerülhet emberi vagy állati erő-

vel hajtott járművek nyomainak vizsgálatára is. A nyomok lehetnek egyes járműnyomok, de

kapcsolatos nyomok is. Ez utóbbiak egyazon jármű különböző kerekeitől, de azonos nyom-

képző folyamatban keletkeznek.

214

A gépjármű keréknyomai a keletkezés körülményeinek függvényében lehetnek:

- álló

- gördülő,

- fékezési (blokkolt keréktől származó),

- farolási, oldalcsúszási stb. nyomok.

Mindezek statikus vagy dinamikus jellegű elváltozás formájában képződhetnek le, há-

rom- vagy kétdimenziós nyomként. A keréknyomok mellett figyelemmel kell lenni a járműre

és az eseményre vonatkozó információval szolgáló egyéb elváltozásokra is, pl.: a járműből

származó olaj, víz, benzin kenőanyag, festék, üveg stb.. Ugyancsak lényegesek a jármű által

különböző nyomhordozókon keletkezett elváltozások (a jármű alkatrészeinek nyomai a sér-

tett vagy áldozat ruházatán, letört alkatrészdarabok, festékfelkenődések stb.). Lényegesek a

járművön keletkezett elváltozások is (pl.: horpadások, festéklepattogzások, stb.).

e) Egyéb anyagmaradványok esetében a növényi eredetű anyagmaradványok vizsgálata

botanikus szakértő feladata. Az ásványi eredetű maradványok közül leggyakrabban a talaj-

maradványok vizsgálatára kerül sor, amelyeket geológus szakértő végez. Az egyéb anyagma-

radványok köréből gyakran kerül sor olaj, kenőanyag, égést tápláló anyagok vizsgálatára. A

textilmaradványok is sok esetben képezik vizsgálat tárgyát – elsősorban olyan szempontból,

hogy a helyszínen, a gyanúsított és a sértett ruházatán, a gázoló gépkocsin talált textilszálak

a bűncselekménnyel összefüggésben kerülhettek-e a hordozóra, miből származnak, szár-

mazhatnak-e a kérdéses ruhadarabokból stb.

A kábítószer vizsgálata ma már mindennapos rutinvizsgálattá vált. Az elmúlt időben

ugyancsak gyakori feladattá vált a robbanóanyagok, a robbanással kapcsolatos egyéb anya-

gok vizsgálata, eredetük, összetételük meghatározása, ill. azonosítása. Üvegdarabok, szem-

csék vizsgálatának közlekedési balesetek, betörések felderítése során lehet elsősorban

jelentősége. Különböző festékek is gyakran képezik vizsgálat tárgyát. Ezek lehetnek festék-

darabok (lepattogzott gépkocsi zománc, falfesték) folyékony festék, festékfelkenődés stb. A

dohányzás helyszínen felkutatott maradványaiból megállapítható:

- a dohányzás ténye,

- a szívott cigaretta fajtája, gyártmánya,

- a csikken lévő nyálból esetenként a vércsoport, rúzsból annak eredete, fajtája stb.

f ) A térfogati nyomok vagy másképpen benyomódások kelet-

keznek, ha a nyomhordozó anyaga puhább a nyomképző tárgyé-

nál, ezen túl a nyomképző erőnek elegendőnek kell lennie ahhoz,

hogy a nyomképző behatoljon a nyomhordozó anyagába. Ilyen

nyom jön létre akkor, amikor homokban, sárban, vagy laza tala-

jon jár valaki, avagy a feszítővas benyomódik az ajtókeretbe vagy

az ajtólapba. Tulajdonságuk az ilyen nyomoknak, hogy nemcsak

hosszúsággal és szélességgel, hanem mélységgel is rendelkeznek.

215

g) Felületi nyomok vagy más néven lenyomatok akkor keletkeznek, ha a nyomképző

és a nyomhordozó keménysége azonosnak tekinthető, így csak a felületük érintkezése

hagyhat olyan elváltozást, melynek csupán hosszúsága és szélessége van, ugyanakkor

a lerakódott anyag magassága elhanyagolható. Ilyen nyomok jönnek létre akkor, ami-

kor valaki egy poros cipővel végigmegy egy padlón és a cipő talpáról leváló por a padlón

kirajzolja a nyomképző tulajdonságait ezek a nyomok az úgynevezett réteg lerakódási

nyomok. A felületi nyomok másik csoportját a rétegleválási nyomok képezik amikor , az

előző példával élve egy poros padlón végighaladva a tiszta cipő talpa azért látszik, rajzo-

lódik ki a felületen, mert a padlón lévő porréteg rátapadt az azzal érintkező felületre és

ezáltal rajzolja ki a lábbeli nyomát.

h) A nyomképző folyamat szerinti csoportosításban magyarázatot érdemel a statikus

nyom fogalma. Ilyen nyom akkor keletkezik, ha a nyomképzés utolsó mozzanatában a

nyomképző és a nyomhordozó egymáshoz képest viszonylag mozdulatlan állapotban volt

egymáson való elmozdulásuk elhanyagolható. Az erőhatások ez esetben főként merőlegesek

oldalirányú elmozdulás nem történik. Jó példa erre a gyakorlatban az üvegeken, poharakon

fellelhető ujjnyomok.

A dinamikus nyomok akkor keletkeznek, ha a nyom keletkezésének pillanatában a fő

irányon kívül egy mási irányú elmozdulás is bekövetkezik tehát nemcsak egymás irányába,

hanem egymáshoz képest oldalirányba is elmozdulnak. Amikor egy gépkocsi fékezés közben

megcsúszik az aszfalton vagy betörés során a szúnyoghálót éles eszközzel felszakítják ilyen

jellegű mozgás és nyom keletkezik.

5.6. Nyomok felkutatása és rögzítése

A nyomok felhasználásának feltétele, hogy

azokat a bűnügyi technikus eredményesen

felkutassa, láthatóvá tegye és szakszerűen

rögzítse a büntetőeljárásban való felhasználás

céljából.

A bűncselekmények helyszínén nemcsak

olyan nyomok fedezhetőek fel, amelyek az em-

beri szem számára is könnyedén felismerhe-

tők és viszonylag könnyen rögzíthetők, hanem

komoly szakmai gondolati tevékenységet is kell végezni, hogy a bűncselekmény elkövetése

kapcsán hol keletkezhettek olyan nyomok, vagy hol lehetnek olyan elváltozások, amelyek az

elkövető személyéhez vagy a helyszínen történő mozgásához köthetőek. A kriminalisztika

erre is ad megfelelő tanítást és választ, amelyeket „csupán” helyesen kell alkalmazni a bűn-

cselekmények helyszínén.

216

A szemmel elsőre nem látható, valamilyen krimináltechnikai eljárással láthatóvá tehető

nyomokat látens nyomoknak nevezzük. A krimináltechnika a korábban hivatkozott fizikai

vagy kémiai törvényszerűségeket ekkor használja fel és ezek segítségével teszi az emberi

szem számára is érzékelhetővé az értékes nyomokat.

A láthatóvá tételt a szakma előhívásnak nevezi. Lehetséges módszerei a nagyítás, amikor

akár néhány milliméter vagy annál kisebb nyomok vagy mikro méretű anyagmaradványok

felkutatása a cél, melyhez optikai eszközöket, nagyítókat, mikroszkópokat alkalmaznak. Ez

utóbbiak az elektrooptikus mikroszkópok, már képesek egyben digitális nagyfelbontású ké-

peket is készíteni, amelyek alkalmasak a későbbi szakértői vizsgálatra.

Megvilágítással szintén eredményeket lehet elérni

a nyomok láthatóvá vagy láthatóbbá tétele érdekében.

Nemcsak a hagyományos fényforrásokat alkalmazza a

kriminalisztika, melyek különböző beesési szögben a nyo-

mon árnyékot vetve azt láthatóvá teszik, hanem színszű-

rőket is, amelyekkel a fény különböző hullámhosszúságá-

ban rejlő fizikai törvényszerűségeket használják ki. Ezen

túl például az ultraibolya fényforrás is a mindennapi krimináltechnikai felszereléséhez tar-

tozik a biológiai eredetű anyagmaradványok láthatóvá tétele céljából.

A megfestés során a nyomhordozót megfe-

lelő anyaggal kezelve tesszük alkalmassá arra,

hogy a felületén lévő nyomok kirajzolódjanak.

Maga a megfestéses eljárás az ujjnyomok

előhívásának leggyakoribb módszere. A bűn-

cselekmények helyszínén gyakran kutatható

fel ujjnyom, amely akkor keletkezik, ha az ujj

olyan alkalmas felülettel érintkezik ahol a bőr-

ből kiválasztódó anyagok a felületén megta-

padnak. Az alkalmazott anyag kiválasztása függ a nyom környezetétől, a keletkezés óta eltelt

időtől, a nyomhordozó anyag és felület tulajdonságtól egyaránt.

Leggyakrabban az úgynevezett porozásos módszerrel kísérlik meg a bűnügyi technikusok

az ujjnyom láthatóvá tételét, mely eljárás alapját az képezi, hogy a különböző szemcsenagy-

ságú előhívó porok jól megtapadnak az ujjnyomot alkotó és a bőr által kiválasztott zsír, ned-

vesség és szennyező anyagok keverékén. Az eltérő tapadó képesség következtében a rajzolat

láthatóvá válik.

217

Ujjnyom előhívó porként elméletileg minden olyan anyag alkalmas, ami

- nem semmisíti meg az ujjnyomot,

- kellőképpen finom szemcsézettségű és homogén,

- jól előtűnő színű,

- az ujjnyom anyagához jobban tapad, mint a nyomhordozó felülethez és

- az egészségre nem ártalmas.

Az alkalmazott porok többségében szürke,

ezüst, fekete színűek és lehetnek mágneses hatá-

súak. Választástól függően üvegen, fémen, festett

fán, műanyagon alkalmazhatók, de a korszerű kri-

minalisztikai eljárások segítéséggel szinte bárme-

lyen felületen meg lehet kísérelni az eljárást.

Nehezen hozzáférhető tárgyakat műanyag –

ebonit - rúd elégetéséből származó füstöléssel is

be lehet kormozni.

A porok felvitelére általában a legalkalmasabbak az olyan finomszőrű ecsetek, amelyek

szálai elektrosztatikusan nem töltődnek fel, pl. mókusszőr, nyúlszőr, üvegszál ecset. A poro-

zást úgy is végre lehet hajtani, hogy a port egyszerűen rászórjuk a felületre, majd eloszlatás

után a felesleget eltávolítjuk.

Nemcsak a fizika, hanem a kémia eredményeit is felhasználja a krimináltechnika akkor,

amikor például úgynevezett benzidin próba alkalmazásával a vérszennyeződéseket teszi lát-

hatóvá, ha az egyébként a felület lemosása miatt már szabad szemmel nem is lenne látható.

Ismertek olyan eljárások is, amikor a nyom láthatóvá tétele azáltal történik, hogy az

előhívó vegyület színváltozással vagy csapadékképződéssel járó reakcióba lép az ujjnyom

anyagával, például ninhidrines vagy ezüstnitrátos eljárás. Azokban az esetekben, amikor az

ujjnyom állapota, kora, helyzete, szennyezettsége vagy a nyomhordozó anyaga, állapota eltér

a szokásostól, speciális eljárásokra van szükség. Napjainkban számtalan speciális ujjnyom

előhívási technikát dolgoztak ki, pl. cián-akrilátos módszer.

A jódgőzöléses eljárás lényege, hogy jód enyhe melegítés hatására szilárd állapotból köz-

vetlenül gőz állapotba megy át. A jódgőzölő készülékben keltett és irányítottan áramoltatott

jódgőz zsíroldékony molekulái beleoldódnak az ujjnyomot alkotó verejték zsírszerű eleme-

ibe, aminek következtében az ujjnyom barnára színeződik. Rövid idő elteltével az elszíne-

ződés eltűnik, és a nyom újra láthatatlanná válik. Az eljárás tetszés szerinti számban meg-

ismételhető.

218

Az előhívott nyomokat annak érdekébe,

hogy akár a szakértő akár a bíróság felhasznál-

hassa maradandó módon rögzíteni kell. A rög-

zítés csak úgy történhet, hogy az nem károsít-

ja, vagy nem semmisíti meg a nyomot. Ennek

leggyakoribb és szinte kötelező módszere a

fényképezés. Mivel a fényképezéssel nem tör-

ténik fizikai kapcsolat így minden nyomot az

előhívás után méretarányosan le kell fényképezni. A méretarányosság eléréséhez metrikus

mérőeszközöket használunk oly módon, hogy a fényképezéskor a mérőeszközt az előhívott

nyom mellé tesszük.

A leghitelesebb rögzítési módszer az eredetben történő rögzítés. A nyomot ekkor a nyom-

hordozóval együtt változtatás nélkül lehet a szakértő rendelkezésére bocsájtani azonban

lényeges, hogy a csomagolás úgy történjen meg, hogy az ne veszélyeztesse a nyomvizsgálat

eredményességét.

A megmintázás alapvetően a térfogati nyo-

mok rögzítésének módszere melynek a lé-

nyegét az adja, hogy a térfogatot egy gyorsan

szilárduló képlékeny vagy folyékony anyaggal

kell kitölteni, ami a megszilárdulása után a

nyomhordozó felülettől jól elválasztható és

minden részletében visszatükrözi a nyomkép-

ző tulajdonságait.

A mintavételezési eljárás akkor kell alkalmazni, amikor az anyagmaradványokból az

összes rögzítse nem lehetséges vagy nem szükséges és a szakértői vizsgálathoz elegendő

úgynevezett reprezentatív minta is. A mintát a gyakorlatban jól záródó műanyag vagy üveg

tartóban kell elhelyezni és azt hitelesíteni kell.

A porozásos eljárással láthatóvá tett ujjnyomokat megfelelő színű fólira kell rögzíteni. A

fólin történő rögzítés alapja az eltérő tapadó képesség. A por által kirajzolt mintázat azért

vihető át a fólira, mert az előhívás során a mintába tapadt por a fóli ragacsos felszínére fog

jobban tapadni, így az ujjnyom mintázata mintegy átmásolódik a rögzítő anyagára. A hite-

lesség biztosítása érdekében minden egyes fólit bűnjelcímkével kell ellátni, amint rögzítés

helyén kívül az alkalmazott módszert is fel kell tüntetni.

Térfogati ujjnyomok esetében is kötelezően alkalmazandó rögzítési mód a jegyzőkönyvi

leírás és a lefényképezés. Ezeket követően amennyiben az eredetben történő rögzítés nem

oldható meg, a megmintázás a helyes eljárás.

219

Előfordul, hogy a felület sajátossága miatt célszerűbb, ha a nyomra csak egy fóliát simíta-

nak majd a nyomhordozóval együtt eredetben történik a vizsgálatuk.

Ezen túl a korábban említett fényképezéssel egyidejűleg rajzzal is célszerű a nyomokat és

elhelyezkedésüket rögzíteni, melynek előnye, hogy a rajzolás a közismert milliméterpapírra

történik így precízen, méretarányosan lehet ábrázolni a látottakat.

Bár a korszerű technika segítségével korábban elképzelhetetlen nyomokat is sikerült

láthatóvá tenni és rögzíteni, de hagyományosan és kötelezően alkalmazandó az eljárá-

sok leírására, az ott használt módszerek rögzítésére, a nyomok elhelyezkedésének leírá-

sára a jegyzőkönyv.

Tartalmát tekintve bármikor hitelesen felidézhető a bűncselekmény helyszíne, a helyszí-

nen végzett tevékenység, melyet illusztrál az úgynevezett fényképmelléklet is. Természete-

sen nemcsak az ujjnyomok felkutatása és rögzítése igényel magas szakmai felkészültséget a

bűnügyi technikusoktól, hanem számos más olyan egyedi azonosításra alkalmas anyagma-

radvány is előfordul a helyszíneken, amelyek a kétséget kizáró bizonyítást elősegítik.

Ilyenek a szőr, nyál, vér vagy egyéb váladékok, amelyek biológia eredményeinek felhasz-

nálásával elsősorban a DNS azonosítás lehetőségével segítik a bizonyítási eljárást.

5.7. A szolgálati kutya

A kriminalisztika az azonosítás során

nemcsak a száraz tudományos tényeket és

eredményeket használja fel, hanem sike-

resen alkalmazza az állatok különleges ki-

fejlett érzékszerveit is. A kutyák különösen

fejlett szaglásuk révén a nyomkeresésben

és tárgyfelkutatásban nyújtanak értékes

segítséget. A szag a mikro méretű anyagma-

radványok közé tartozik és a szakmai nyelvezetben a szagnyom kifejezés alatt azokat az

egyénre vagy tárgyra jellegzetes szagokat kell érteni, amelyek a bűncselekmény hely-

színén megtalálhatók és szakszerű rögzítés után információt adnak a személyre vagy

tárgyra vonatkozóan.

A szagazonosítást azt teszi lehetővé, hogy minden ember hosszabb időn át állandó és csak

rá jellemző szaggal rendelkezik. A környezettel történt érintkezés folytán az által megérin-

tett tárgyakon, útvonalon hosszabb –rövidebb ideig megmarad. A motorizáció az időjárás, a

kemikáliák használata kedvezőtlenül befolyásolhatja a nyomkövetést, de a szolgálati kutyák

bűnüldözésre történt használata napjainkra sem csökkent.

220

A szagnyomokat a bűncselekmények helyszínén elsőként kell

biztosítani, hiszen nagy általánosságban a szag akár 24 óráig is

megmaradhat, de a gyakorlat szerint a 10 óránál nem régebbi

szagok esetén jó eredménnyel lehet nyomkövető kutyát indítani.

A szagnyom konzerválása napjainkban is a régi hagyományos

módszerrel történik, erre a célra egy szagtalanított, steril textí-

liát kell használni. A 30 percig a nyomhordozón tartott textíliát

célszerű alufóliával is lefedni, hogy az illatok ne párologjanak el,

hanem beszívódjanak. Ezek után egy tiszta üvegtartályban kell a

textíliát elhelyezni és légmentesen le kell zárni.

Szagazonosítás során 5 különböző szagot tartalmazó mintát kell felhasználni és ennek

során a kutyát az azonosítandó személy mintájáról kell indítani majd a helyszínen talált és

a mellé elhelyezett másik 4 szagminta közül választja ki a kutya legalább 5 megismételt eljá-

rásban, de a tartályok megváltoztatott sorrendje mellett az azonos szagot.

Nemcsak szagazonosításra, hanem nyomkövetésre is használhatóak a kutyák, akik az el-

követő szagát felfogva - köznyelvben szimatot véve - addig haladnak a nyomon, amíg a szagot

észlelik. A kutya segíthet abban, hogy meg lehessen állapítani az elkövető érkezési vagy távo-

zási útvonalát, megtalálhat hátrahagyott, eldobott tárgyat, ideális esetben akár az elkövetőig

is elvezetheti a nyomozót.

5.8. Személy- és tárgyazonosítás

A bűncselekmények nyomozása során gyakran kell személyeket vagy tárgyakat leírni.

A kriminalisztikai nyelvhasználat és a szakmai kifejezések alkalmazása alapvető feltétele

annak, hogy a rendvédelemben dolgozók tevékenységük során a leírt tárgyat, személyt felis-

merhessék, a leírásban megjelenített tulajdonságok alatt ugyanazt értsék.

Személyleírás során az ember testének külső ismertetőjegyeit kell írásban rögzíteni. Sa-

játosságokat általános és különös ismertetőjegyekre szokás bontani így az általánosság alatt

azt kell érteni, hogy a személy testrészeit felülről lefelé haladva a mozgási sajátosságokkal,

szokásokkal együtt kell leírni.

A különös ismertetőjelek olyan testi elváltozások, amelyek könnyen nem változtathatók

meg, amelyek egyedi jellegüknél fogva az adott személy felismerésére alkalmasak. Általános

ismertetőjel a nem, a kor, a testmagasság, a testalkat, az egyes test-

részek általánoshoz való aránya, a különös ismertetőjel lehet a te-

toválás, az anyajegy, a műtéti heg, de akár a szemüveg is, vagy egyes

mozdulatok, mint a száj rángatása, a dadogás és ehhez hasonlók.

A személyleírás sok esetben arra szolgál, hogy az adott személyt

felismerjék vagy a számításba vehető személyek körét leszűkítsék.

221

Készítsen egy meg nem nevezett osztálytársáról a fenti ismérvek és szabályok alkal-

mazásával személyleírást! Az elkészült leírást ismertesse, majd a csoport tagjai próbál-

ják kitalálni, hogy kiről készült!

A képalkotás történhet grafikus segítségével, aki a bűncselekmény sértettjének elmon-

dása alapján vagy a számítógépes mozaikkép összeállításával rajzolja meg az azonosítandó

személy arcképét vagy számítógép segítségével különböző szelvényképek összeillesztésével

(fejtető, szem, orr, száj , áll stb.)

A tárgyleírás során szintén felismerésre vagy azonosításra alkalmas módon kell leírni a

jellemzőket. Főként a tárgy megnevezése gyártmánya, típusa, gyári száma a meghatározó, de

az állapota, tartozékai, egyedi jellemzői mind lényeges kiegészítések.

Készítse el kedvenc hanghordozójának, mobiltelefonjának vagy a családi környezet-

ben levő műszaki cikknek a tárgyleírását! Órai munka keretében vessék össze az elkészült

leírások részletezettségét!

A rendőrség jelenleg is használja számítógépes rendszerét az egyedi azonosításra alkal-

mas tárgyak nyilvántartása céljából, melyben a bűnügyi szakembereknek lehetőségük nyílik

például olyan tárgyak eredetének azonosítására, amelyek egyedi tulajdonságokkal rendel-

keznek. Személykörözés esetén a számítógépes nyilvántartó rendszer szintén segítséget

nyújt, hiszen eltűnt személyek, holttestek azonosítása során jó eredménnyel lehet kutató-

munkát végezni a szakszerűen rögzített adatbázisban.

6. Krimináltaktika

6.1. Az adatgyűjtés

A nyomozás a gyakorlatban, mint az adatgyűjtések láncolata jelentkezik. Ahogyan azt ko-

rábban tárgyaltuk a nyomozás célja elsősorban a bizonyítékok összegyűjtése. Az, hogy me-

lyik adat válik fontos és felhasználható bizonyítékká, azt a nyomozás kezdeti szakaszaiban

még alig, csak a részletesen összegyűjtött adatok összefüggő értékelése során döntethető el.

Adat minden bűnügyi szempontból jelentős tény, nyilatkozat, körülmény, amely alkalmas

arra, hogy általa bizonyíthatóvá váljon a bűncselekmény elkövetése és természetesen az el-

követő kiléte. Végső soron minden nyomozó által elvégzett cselekmény egyfajta adatgyűjtés,

a bűnügyi szakember talán leglényegesebb feladata, mert a törvényesen beszerzett adatok

megfelelő adatok elemzésével, értékelésével és azokból helyes logikai következtetéseket le-

vonva jelentős lépéseket lehet tenni a bizonyítás érdekében.

222

Az adatgyűjtés során törekedni kell a tárgyilagosságra, az objektivitásra, illetve a törvé-

nyességre. Az adatgyűjtő munka irányulhat személyekre vagy eseményekre is és a szóban

beszerzett adatok mellett lehetőség nyílik nyilvántartásokban, adatbázisokban való kere-

sésre. Az internet szinte korlátlan lehetőséget biztosít ez utóbbi adatgyűjtési formára.

Igyekezzen minél több információt beszerezni közösségi oldalakról saját maga sze-

mélyéről! A beszerzett adatokat értékelje és állapítsa meg, hogy azok mennyi informá-

ciót tartalmaznak magánéletéről, amelyet akár bűncselekmény elkövetéséhez felhasz-

nálhatnak Ön ellen!

A büntetőeljárásról szóló törvény részletesen leírja azokat a bizonyítási eszközöket és el-

járásokat, amelyek a törvényes eljárásban alkalmazhatók. A jogszabály szűkszavú az egyes

eljárások leírásakor így a kriminalisztika általános részét, a krimináltaktikát kell segítsé-

gül hívni. A krimináltaktika, ahogy azt már tárgyaltuk azt a célt szolgálja, hogy ajánlásokat

adjon a szakemberek számára, hogy miként lehet minél eredményesebben végrehajtani a

büntetőeljárás bizonyítási eljárásait.

6.2. A tanúkihallgatás

A kihallgatás során a bűncselekménnyel kapcsolatban a kihallgatott személy - aki lehet

maga a sértett, - más információval bíró személy, ( tanú ) de lehet magának a bűncselek-

ménynek az elkövetője a gyanúsított is. Kihallgatásuk során az emlékezetükben megmaradt

tényeket ismeri meg a hatóság.

A krimináltaktikai ajánlások célja, hogy a szóbeliségen alapuló eljárásban minél telje-

sebb, és valósághű vallomásokat lehessen beszerezni. Természetesen más és más ajánlások

érvényesülnek a tanú és a gyanúsított kihallgatása során.

Tanúként azt a személyt kell kihallgatni a nyomozásban, aki az üggyel kapcsolatban ér-

demi, felhasználható információval rendelkezik. Általában az adatgyűjtés során dönti el a

nyomozó, hogy kit fog a későbbiekben kihallgatni. A kihallgatásra való felkészülés során

már tudnia kell hogy a tanú képes –e elfogulatlan vallomást tenni, fűződik –e érdeke az el-

járáshoz, a birtokában lévő adatokat közvetlenül észlelte –e vagy csak hallomásból tud az

eseményről, illetve mennyire képes visszaemlékezni a történtekre. A tanú kihallgatására

legtöbb esetben a hatóság épületében kerül sor az idézés alapján. A kihallgatás megkezdése

előtt arra is fel kell készülni hogy a tanút milyen tényekre nézve kell kihallgatni. Fel kell ké-

szülni a kihallgatás útján tisztázandó kérdésekkel, tényekkel.

A személyazonossága igazolása után a tanút tájékoztatni kell jogairól és kötelezettségei-

ről, amennyiben vallomástételének akadálya áll fenn vagy esetleges elfogultsága befolyásol-

ja a vallomását, ezt rögzíteni kell a jegyzőkönyvben.

223

Lehetőséget kell biztosítani a kihallgatott személynek arra, hogy vallomását összefüggé-

sében adja elő, majd ezek után, ha a bizonyítás megköveteli, kérdések tehetők fel számára.

Törekedni kell arra, hogy a jegyzőkönyvbe rögzített vallomás a tanú szavait tartalmazza,

bizonyos esetekben kívánatos is a szó szerinti jegyzőkönyvezés. Ilyen lehet a becsületsértő

megjegyzések miatt indult eljárás, amikor szó szerint kell idézni az elhangzottakat.

A tanú akkor fog értékelhető és alapos vallomást tenni, ha sikerül közvetlen kapcsolatot

teremteni vele, jó kontaktust kialakítani és az udvarias, nyugodt, de tárgyilagos légkört ki-

hallgatás egész idején fenn tudja tartani a nyomozó.

Különösen akkor van jelentősége a kellő együttérző képességnek, amikor a sértett külö-

nösen súlyos bűncselekmény áldozata lett. Nem lehet eltekinteni a tényszerűségtől, ha a

sértett fájdalma vagy szégyenérzete ezt indokolná is. Általában a kihallgatás során a nyo-

mozón kívül más nem lehet jelen, ezzel is biztosítva a nyugodt légkört. A vallomás tartalmát

folyamatosan figyelemmel kell kísérni és ha az ellentmondásban állnak az addig beszerzett

adatokkal, azt kérdés formájában tisztázni kell.

A tanú kihallgatását jogi képviselője is segítheti. A kihallgatás végeztével lehetőséget kell

biztosítani a tanúnak arra, hogy a jegyzőkönyvet elolvassa, majd a figyelmeztetésekre adott

válaszát illetve a jegyzőkönyv minden oldalát alá kell vele íratni.

Tekintse meg a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet és keresse meg az ismert büntetőjogi és

büntető eljárásjogi kifejezéseket, utalásokat!

224

Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály____________________________________________________________Ügyszám: ………/20…bü.

JEGYZŐKÖNYV tanúkihallgatásról

Készült a Btk. ……. § (…) bekezdésébe ütköző és a (…) bekezdés … pontja szerint minősülő …………………………………………………………… vétségének/bűntettének megalapozott* gyanúja miatt …………………………………………… ellen folyamatban lévő eljárásban …………………………………………………………… tanú kihallgatása alkalmával ………………………………………………………………… 2010. év … hó … nap … óra … perckor.

JELEN VANNAK

A nyomozó hatóság részéről: Eljárásban résztvevők és jogállásuk: …………………………………… tanúA Be. 80. § alapján tájékoztatom, hogy érdekében meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha ön jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. Felhívom a figyelmét arra, hogy a Be. 95. § alapján életének, testi épségének vagy személyes szabadságának védelme, va-lamint annak érdekében, hogy vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, személyi adatainak zárt kezelése elrendelhető, illetőleg személyi védelem biztosítható.

A figyelmeztetést megértettem, a személyes adataim zárt kezelését nem kérem. Személyi védelem biztosítását ..... kérem. .................................................. tanú A tanú nem kérte, valamint a nyomozó hatóság sem rendelte el a Be. 96. § (1) bekezdése alapján történő tanú adatainak zárt kezelését.

A tanú adatai:NévSzületési hely, időAnyja neveSzem. Ig. számFoglalkozása TelefonszámaLakcíme

A terhelttel, vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e: ……………Az ügyben más okból érdekelt, vagy elfogult-e: ……………

Ön a tanúvallomást megtagadhatja,-* a Be. 82.§ (1) bek. a./ pontja alapján, ha a terhelt hozzátartozója;Tájékoztatom arról, ha a mentességi jogával nem kíván élni, a Be. 82.§ (1) bek. b./ pontja alapján akkor is megtagadhatja a vallomást abban a kérdésben, amivel kapcsolatban magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.*

- a Be. 82.§ (1) bek. b./ pontja alapján önmagát, vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcso-latos kérdésben.;

Tanú szó szerinti válasza:

Megértettem, hogy a vallomástétel során megtagadhatom a vallomást abban a kérdésben, amivel kapcsolatban magamat, vagy hozzátartozómat vádolom bűncselekmény elkövetésével. ........................................... tanúFigyelmeztetem, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani.

Figyelmeztetem, hogy a Btk. 233.§ (1) bekezdése alapján, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, a hamis vád bűntettét követi el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.Figyelmeztetem, hogy a Btk. 238.§ (1) bekezdése alapján, az a tanú, aki a bíróság, vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.

Figyelmeztetem, hogy a Btk. 243.§ (1) bekezdése alapján aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy felmen-tése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl, a mentő körülmény elhallgatása bűntettét követi el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.A tanú szó szerinti válasza:A hamis vád, a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatása törvényes következményeire tett figyelmeztetést tudomásul vettem, megértettem. ..........................................

tanúA tanú vallomása:

Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok és nem is kívánok, a felvett jegyzőkönyv az általam elmondottakat helye-sen tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.

A jegyzőkönyv lezárva 2010. év … hó … nap … óra … perckor.

....................................................... ............................................

a nyomozó hatóság részéről eljárásban résztvevők

225

6.3. A gyanúsított kihallgatása

A gyanúsított kihallgatása azért bír meghatározó jelentőséggel, mert ő az a személy, aki a

bűncselekmények kapcsolatban a lehető legtöbb információval rendelkezik. Az esetek több-

ségében azonban ő az, akinek egyáltalán nem fűződik érdeke az eljárás sikeréhez, hogy cse-

lekményére fény derüljön. Éppen azért kell a nyomozónak a gyanúsított kihallgatása előtt a

cselekmény minden részletét megismernie.

Nem ritka hogy a nyomozók jegyzeteket készítenek a gyanúsítotthoz intézendő kérdése-

ikről. Fel kell készülni a gyanúsított előéletére vonatkozó adatokból, bűnös kapcsolataiból,

korábbi bűncselekményeiből is. Be kell szerezni az előző büntetéseire vonatkozó ítéleteket.

Kihallgatásának megkezdésekor a jogaira és kötelezettségeire történt kioktatás után nyi-

latkoztatni kell arról, hogy kíván –e vallomást tenni, hiszen erre nem köteles. Amennyiben

él a vallomástétel jogával, akkor a bűncselekmény elkövetésének gyanúját megalapozó té-

nyeket elé tárva lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egybefüggően adja elő a vallomását.

Amennyiben a vallomása nem minden részletre terjed ki, úgy kérdéseket kell feltenni azok

tisztázása érdekében. A megtett vallomását lehetőleg szó szerint kell rögzíteni. Amennyiben

a gyanúsított kívánja írásban is megteheti vallomását.

A jegyzőkönyvben írásban rögzített vallomást a kihallgatás befejezésekor a gyanúsított

elolvashatja, majd hasonlóan a tanúhoz, a figyelmeztetésekre adott válaszát valamint a jegy-

zőkönyv minden oldalát alá kell írtatni vele.

Lényeges hogy a kihallgatást végző igyekezzen jó kapcsolatot kialakítani a gyanúsítot-

tal. Ez azonban nem vezethet arra, hogy gyanúsított megismerhesse a rendelkezésre álló

bizonyítékokat. Az sem kívánatos, hogy a nyomozó olyat ígérjen, amit nem tud teljesíteni. A

komoly bűnözői múlttal rendelkező bűnelkövetők akár az eléjük tárt összes bizonyíték elle-

nére sem tesznek vallomást. Ez esetenként kárára szolgálhat a bizonyításnak, hiszen olyan

adatokhoz juthatnak, amellyel addig csak a nyomozóhatóság rendelkezett. Így a védekezésü-

ket ezzel erősíteni tudják. Ha a bűnügyi szakember jól felkészült a gyanúsított személyéből,

kapcsolataiból, életkörülményeiből, azokat helyes sorrendben felhasználva elérheti, hogy a

gyanúsított beismerő vallomást tegyen.

A törvénytelen módszerekkel, így fenyegetéssel, zsarolással vagy teljesíthetetlen ígéretek

kilátásba helyezésével nem lehet beismerő vallomást beszerezni, különösen erőszak alkal-

mazásával nem, mert ezzel a kihallgató bűncselekményt követ el.

226

6.4. A helyszíni szemle

A helyszíni szemle jellemzője hogy többnyire halasztást nem tűrő helyen, he-

lyettesíthetetlen eredeti formájában megismételhetetlen eljárási cselekmény.

a) Halasztást nem tűrő jellegét mutatja az is, hogy a szemle megtartása nélkül sok bűncse-

lekménytípus esetében például emberölés, betöréses lopás, a helyszíni szemle adatai nélkül

nem is lehetne megkezdeni a nyomozási munkát. A helyszíni szemlére akkor és ott van szük-

ség, amikor valamely nyomozási szempontból jelentős tényt, vagy adott helyet annak meg-

vizsgálásával kell felkutatni. Helyszíni szemlét kell tartani olyan ügyekben is, amelyekben

az elhangzott vallomások ellenőrzése érdekében valamely szűkebben meghatározott terület

elhelyezkedése, mérete, fekvése ismerete szükséges, avagy előnyös lehet.

A helyszíni szemle jelentősége tehát, hogy az az információk egyik alapvető forrása. A

bűncselekmények helyszínei az idő múlásával arányosan egyre kevesebb információval

szolgálnak, hiszen a nyomok, anyagmaradványok egy része még külső beavatkozás nélkül

is megsemmisül.

b) A helyszíni szemle helyettesíthetetlensége abból adódik, hogy a szemle során a nyo-

mozóhatóság közvetlen megfigyelést, megvizsgálását végez, a helyszínt maga összességében

vizsgálja és főként tárgyi bizonyítékot keres.

c) A megismételhetetlenség azt jelenti, hogy a helyszínen végzett különféle nyomrögzítő

módok a helyszíni nyomokat megsemmisítik, illetve újabb vizsgálatra alkalmatlanná teszik.

Nem hagyható figyelmen kívül az idő múlása, amellyel egyenes arányban csökken annak va-

lószínűsége, hogy a megismételt szemle hasznosítható eredményt hozzon.

Kriminalisztikai értelemben a helyszín mind az a hely, ahol a nyomozás szem-

pontjából jelentős cselekmény zajlott le. A helyszín fogalomkörébe kell vonni azt a

területet is, ami szoros összefüggésben lehet a bűncselekmény elkövetési helyével, például

érkezési útvonal, vagy a rejtőzködés helye.

Helyszíni szemle feladatai:

- annak megállapítása, hogy történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor milyen,

- olyan adatok felkutatása és összegyűjtése, amelyekből a bűncselekmény lefo-

lyására és az elkövető személyére következtetni lehet,

- a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése és rögzítése, valamint

állagának megóvása, ezzel az igazságügyi szakértői munka feltételeinek biztosítása

A helyszíni szemle során készített szemlejegyzőkönyv, a helyszínvázlat (helyszínrajz) és

a fényképfelvételek, illetve adott esetben a videofelvétel egymást kiegészítik. Ezek a jobb

227

áttekinthetőséget, közérthetőséget és a későbbi rekonst-

rukciót szolgálják valamint azt, hogy akik az üggyel nem a

helyszínen találkoznak például az ügyész vagy a bíró, ők is

felismerjék az összefüggéseket.

A szemlét két részre, statikus és dinamikus szakaszokra

szokták bontani. Ezeknek a szakaszoknak és az egyes sza-

kaszokban végzett helyszíni tevékenységeknek a jegyző-

könyvből ki kell tűnniük.

A statikus szakasz feladata az összkép, a helyszín adott állapotának és összefüggéseinek

feltárása és rögzítése. A statikus szakaszban a szemle legtöbbször csak szemügyre vételt je-

lent. A helyszíni szemlebizottság elsősorban vizuálisan érzékeli a bűncselekmény nyomait,

lényeges körülményeit. A szemle ezen szakaszában csak olyan eszközöket, eljárásokat sza-

bad alkalmazni, amelyek a helyszín eredeti állapotát nem változtatják meg.

A statikus szakaszban el kell készíteni a helyszínrajz első vázlatát, be kell jelölni rajta

minden fontos objektumot. Fel kell tüntetni a vázlaton a különböző nyomok, bűnjelek meg-

találási helyét a megfelelő számok feltüntetésével. A statikus szakaszban el kell készíteni

azokat a környezeti és áttekintő felvételeket, amelyek a helyszín lényegét türközik.

A szemle dinamikus szakasza a helyszín tervszerű, módszeres, alapos és részletes, szaksze-

rű átkutatásából áll. A dinamikus szakaszban fel kell kutatni, meg kell vizsgálni és megfelelő

módon rögzíteni kell a helyszínen található valamennyi olyan jelenséget, elváltozást, amely a

bűncselekménnyel kapcsolatban jelentőséggel bír és támpontot nyújt a felderítéshez.

Ekkor kerül sor a szagnyomok, az eszköznyomok, anyagmaradványok rögzítésére, a lá-

tens nyomok láthatóvá tételére majd összességében a nyomok rögzítésére és csomagolására.

A helyszíni szemlét logikai összefüggések szerint kell lefolytatni, en-

nek legegyszerűbb módja, hogy a szemlebizottság az elkövető helyébe

képzeli magát, azaz végighaladva az elkövető feltételezett útján, felku-

tatják és rögzítik mindazon nyomokat és elváltozásokat, amelyeknek a

feltételezett tettesi magatartásnál jelentősége kellett, hogy legyen. Az

elkövetési hely elemzése során a látható nyomokat számjeles táblával

kell megjelölni, amelynek eredményeként az elkövetési helyen kirajzo-

lódnak bizonyos összefüggések.

A helyszíni szemlén készült jegyzőkönyv tartalmi kellékeire vonatkozóan jogszabályok

követelményeket írnak elő.

„32. § A szemléről készült jegyzőkönyvnek a Be. 166. §-ában meghatározottakon kívül rész-

letesen tartalmaznia kell a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatásának, összegyűjtésének me-

netét, módját, helyét is.

228

33. § A halaszthatatlan nyomozási cselekményként tartott szemlével egyidejűleg a mene-

külő elkövető felkutatására, és – ha annak feltételei fennállnak – elfogására haladéktalanul

intézkedni kell.

34. § A nyomok, anyagmaradványok felkutatása, rögzítése és biztosítása során úgy kell el-

járni, hogy az eljárási szabályok megtartását utólag is ellenőrizni lehessen.

35. § (1) Ha a szemle vagy más nyomozási cselekmény foganatosításakor hatósági tanút al-

kalmaznak, a felkutatott, előhívott nyomot, anyagmaradványt a hatósági tanúnak – szükség

esetén technikai eszközök rendelkezésre bocsátásával – be kell mutatni.

(2) A nyomok és anyagmaradványok rögzítését, eredetben való biztosítását, illetve meg-

mintázását a hatósági tanúval külön közölni kell, és e műveleteket is előtte kell elvégezni.

(3) A rögzített, eredetben biztosított vagy megmintázott nyomot, anyagmaradványt a hely-

színen bűnjelcímkével hitelesíteni kell. A bűnjelcímkét az eljáró nyomozó, illetőleg a bűnügyi

technikus a helyszínen köteles aláírni; ha hatósági tanút alkalmaznak, a bűnjelcímkét a ható-

sági tanúval is alá kell íratni.

(4) A talált nyomok és anyagmaradványok pontos, számmal is azonosított helyét, jellegze-

tességeik leírását, a rögzítés, az eredetben való biztosítás, illetve megmintázás tényét a nyo-

mozási cselekményről készült jegyzőkönyvbe kell foglalni. A talált nyomok és anyagmarad-

ványok helyét a jegyzőkönyvbe foglaláskor alkalmazott számozással egyezően, egyértelműen

magyarázott jelek segítségével a helyszínvázlatban is fel kell tüntetni. Ugyanezen számozást

kell alkalmazni a jegyzőkönyvhöz csatolt fényképmellékletben is.

(5) A szagmaradvány rögzítéséről az erre rendszeresített űrlapon jegyzőkönyvet kell felvenni.

(6) Ha utóbb kiderül, hogy a nyom vagy az anyagmaradvány rögzítése nem sikerült, erről a

jegyzőkönyvben alkalmazott számozásra hivatkozással feljegyzést kell készíteni.

(7) A rögzített, eredetben biztosított, illetve megmintázott nyomokat és anyagmaradványo-

kat a bűnjelkezelésről szóló jogszabályokban foglaltak szerint kell kezelni.

(23/2003. (VI. 24.) BM–IM együttes rendelet)

A helyszíni szemle jegyzőkönyv a szemle végrehajtásának tényét és módját úgy kell, hogy

tartalmazza, hogy abból utólag meg lehessen állapítani, megfelel-e az eljárásra vonatkozó

előírásoknak. A helyszínen feltárt nyomokat, anyagmaradványokat és elváltozásokat rész-

letesen és pontosan kell rögzítenie. Bárki, aki később elolvassa, képet alkothat magának a

szemle tárgyáról és az eljárás szempontjából jelentőséggel bíró részeiről anélkül, hogy azo-

kat egyéb forrásból ismerné.

A jegyzőkönyv megírásánál rendkívül fontos a tárgyilagosság, csak azt szabad leírni, amit

a szemlebizottság a szemlén észlel. Rögzíteni kell a nyomok

felkutatásának módszerét, a nyom lelőhelyét, annak szem-

lebeli sorszámát, a nyom fajtáit, méreteit és egyéb tulajdon-

ságait. Utalni kell a rögzítés és az előhívás módszereire, az

azt elősegítő anyagra, valamint a csomagolás módjára és a

bűnjelcímke számára. A helyszíni szemle jegyzőkönyvhöz

229

mellékletként csatolni kell a rögzített és lefoglalt bűnjelek jegyzékét, a fényképmellékletet, a

helyszínvázlatot, illetve a helyszínbiztosító jelentését. Amennyiben történt szolgálati kutya

alkalmazása, úgy vezetőjének jelentését is csatolni kell.

A helyszínek fajtái:

- Valódi helyszín: amikor a helyszín a bűncselekmény lezajlásának megfelelő állapotban

van, annak befejezését követően semmiféle változás nem történt.

- Változtatott helyszín: spontán vagy szándékosan megváltoztatták a helyszín eredeti ál-

lapotát.

- Koholt helyszín: az elkövető a helyszínt tudatosan másként állítja be, meghamisítja a

bűncselekmény helyszínét.

- Többes helyszín: ha a bűncselekmény nyomai más és más helyeken találhatóak.

- Mozgó helyszín: a közlekedési eszközöket hívjuk, amikor a bűncselekményt a közleke-

dési eszközön valósították meg (zseblopás, dézsmálás)

- Élő helyszín: jellemzője, hogy a helyszín nem maradhat meg eredeti állapotában, mert a

cselekmény nyomán tovább folyik az esemény. (közveszély okozás, természeti katasztrófa)

Rendőrkapitányság .Bűnügyi OsztályFelderítő AlosztályÜgyszám: ……/……/22…bü. Bejelentés: Indulás: Érkezés: Befejezés:

JEGYZŐKÖNYVszemle megtartásáról

Készült.........................200…. …………………….hó ….. napon perckor a Btk. ………. § (…..) bekezdésébe ütköző és a (…..) bekezdés ….. pontja / fordulata szerint minősülő ……………………………………vétségének / bűntettének megalapozott gyanúja miatt ……………………ellen folyamatban lévő eljárásban a Be. 119. § (1) bekezdésben meghatározottak alapján megtartott helyszíni szemle alkalmával.

JELEN VANNAK

A nyomozó hatóság részéről: Eljárásban résztvevők és jogállásuk:

……………………………………… ………………………………………..a bizottság vezetője eljárásban résztvevő

……………………………………… ………………………………………..bűnügyi technikus eljárásban résztvevő

……………………………………… hatóság tagja

Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyv a Be. 170 § (4) bekezdése, illetve a Be. 177. §-a alapján halaszthatatlan nyomozási cselekményként foganatosítva*.

Az eljárásban résztvevő adatai:

Név Születési név Születési hely, idő Anyja neve Állampolgárság Személyazonosító okmány száma Lakóhely címe A nyomozó hatóság eljáró tagja felhívja az eljárásban érintett szemlével érintett személy figyelmét, hogy indítványukra az eljáró hatóság hatósági tanút alkalmaz, kivéve, ha ennek elháríthatatlan akadálya van, illetve az eljárási cselekmény során észrevételt, indítványt tehetnek.A tanú(sértett) figyelmét felhívja, hogy kérheti adatai kivételesen indokolt esetben nevének zárt, az iratok közt elkülönített kezelését.A jelenlévők hatósági tanú bevonását ……….. indítványozzák.

A nyomozó hatóság tagja ismerteti a tanú(k)* szakértő(k)* jogait, kötelezettségeit.*

A nyomozó hatóság elrendeli a szemle gyorsírással* kép- és/vagy hangfelvevővel* egyéb berendezéssel* történő rögzítését, egyben tájékoztatja a jelen lévőket, hogy helyszínrajz* helyszínvázlat* készül.*

230

A helyszínt biztosító rendőr neve:

A helyszínbiztosító intézkedése a helyszínen:

A szemle megkezdésekor a meteorológiai és látási viszonyok:

A szemle lefolyása:A szemle megtartására azért kerül sor, mert:

A helyszín leírása:

A szemle leírása:

A technikus munkája:

A helyszínen rögzített adatok:

- Ujj-tenyérnyom: - Lábnyom: - Eszköznyom: - Szagnyom: - Fénykép: - Járműnyom: - Mikronyom: - Bionyom: - Különböző anyagmaradványok: - Egyéb:

A szemle során a nyomozó hatóság tagja meghozza és a jelenlévőkkel szóban közli a következő határozatot:

A Be. 151.§ (2) bekezdése alapján elrendelem a szemle során feltalált és rögzített, azoknak a dolgoknak a lefoglalását, amelyek bizonyítási eszközök* törvény értelmében elkobozhatóak* amelyekre vagyonelkobzás rendelhető el*.

A határozat ellen a Be. 195.§ (1) bekezdése alapján panasznak van helye, amelyet a közléstől számított nyolc napon belül a határozatot hozó hatósághoz kell benyújtani.

A jelenlevő személyek nyilatkozata, észrevétele, indítványa:

Eljáró:Amennyiben Ön a bűncselekmény sértettje, a rendőrség és a határőrség áldozatsegítő feladatairól szóló 17/2007. (III.13.) IRM rendelet alapján, átadom az áldozatsegítő szolgálat tájékoztatóját, felhívom a figyelmét az áldozatsegítés külön tör-vényben foglalt lehetőségeire, továbbá arra, hogy kérelmére az áldozatsegítő támogatások igénybevételéhez az eljáró hatóság igazolást ad ki.Sértett:Az áldozatsegítés lehetőségéről a tájékoztatást megkaptam, a területi igazságügyi hivatal áldozatsegítő szolgálat által kiadott tájékoztatót a nyomozó hatóság tagjától átvettem. Kérem – nem kérem, hogy a nyomozó hatóság részemre az áldozatsegítő támogatások igénybevételéhez szükséges igazolást kiállítsa. .......................................... sértett

A hatóság eljáró tagja felhívja a tanú(k)/hatósági tanú figyelmét, hogy kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a külön jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró hatóság megállapítja és megtéríti.

A tanú(k)/hatósági tanú nyilatkozata a költségtérítési igényről:

A jegyzőkönyv lezárva, a szemle ………….óra …… perckor befejezve. A jegyzőkönyv a szemle során történteket helyesen tartalmazza, melyet a jelenlévők elolvasás után helyben hagyólag aláírják.

Kelt: …………………, …………. év ……….. hó …………….nap

……………………………………… ………………………………………..a bizottság vezetője eljárásban résztvevő

……………………………………… ………………………………………..bűnügyi technikus eljárásban résztvevő

……………………………………… hatóság tagja

231

A helyszíni szemlét megelőző feladatok

Az ügyelet feladatai:

- a bejelentés fogadása, rögzítése;

- intézkedés a helyszín biztosítására;

- hatáskör, illetékesség megállapítása;

- a szemlebizottság, nyomozócsoport összeállítása, illetve helyszínre küldése;

- a tárgyi feltételek biztosítása;

- egyéb intézkedések (sértett értesítése, menekülési útvonalak zárása, jelentési kötele-

zettség stb.)

A helyszínbiztosító feladatai:

- tájékozódás a helyszínen;

- életmentés, vagyonmentés;

- tetten ért elkövető elfogása;

- nyomon üldözés;

- tanúk visszatartása, illetéktelenek eltávolítása;

- helyszín körülhatárolása;

- nyomok állagának megóvása (rögzítés);

- közrend fenntartása;

- jelentés (szóban, majd írásban).

A szemlebizottság vezetőjének feladatai:

- tájékozódás: meghallgatja az ügyeletest, helyszínbiztosítót, sértettet, tanút stb.; szem-

revételezi a helyszínt;

- döntés: fennállnak-e a szemle lefolytatásának jogi, illetve személyi, tárgyi feltételei;

- tervezés;

- résztvevők eligazítása.

6.5. A forrónyomon felderítés fogalma és jelentősége

A nyomozással foglalkozó szakemberek viszonylag hamar rájöttek, hogy a jelentősebb, a

szerteágazó bűnügyek esetében a tudomásra jutás után nem elegendő, ha a szemlét megtart-

ják, más azonnali összehangolt intézkedésekre is szükség van.

Az idő múlásával nyomozás eredményességének lehetősége csökken, az emlékezetek el-

halványulnak, a tárgyi bizonyítási eszközök illetve a rajtuk lévő nyomok anyagmaradványok

a szakember számára is elvesznek, a bizonyítás szempontjából használhatatlanná válnak.

A felderítés tehát gyors intézkedéseket és jól szervezett nyomozói egységeket kíván meg.

Ennek megfelelően alakult ki és nyert teret a gyakorlatban az ún. „forrónyomon felderítés”

nyomozásszervezési modellje.

232

Egyik legfontosabb célja a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható sze-

mélyek felderítése és elfogása. A szemle ez esetben része a forrónyomon felderítésnek,

melynek keretében a büntetőeljárási törvényben meghatározott bizonyítási eszközöket a

kényszerjellegű és más nyomozási intézkedéseket már az eljárás kezdeti szakaszában ösz-

szehangoltan alkalmazzák.

A bevetett erők (az akciócsoport) szervezeti felépítése sajátos, munkája több szolgálati ág

együttes és összehangolt tevékenységén alapul.

6.6. Szembesítés

A szembesítés a kihallgatás sajátos fajtája. Olyan nyomozási cselekmény, amelynél az ügy

valamely tisztázatlan részére egyszerre két személy tesz vallomást. A törvény szerint, ha a

terheltek, a tanúk, illetőleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellenté-

tet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni.

A szembesítettek a vallomásukat egymással élőszóban közlik; megengedhető, hogy egy-

másnak kérdéseket tegyenek fel. Az idézett rendelkezésből is kitűnik, hogy a szembesítésre

csak azután kerülhet sor, ha a szembesítendő személyeket a rájuk vonatkozó szabályok be-

tartásával előzetesen már kihallgatták.

Mivel a szembesítés a kihallgatás sajátos fajtája, ezért a kihallgatásra vonatkozó összes

eljárásjogi rendelkezést a szembesítés során is értelemszerűen alkalmazni kell.

Ha több gyanúsított vagy tanú szembesítése szükséges, akkor is egyszerre csak két sze-

mélyt szabad szembesíteni, azaz az ellentétes vallomást tevőket egyenként kell szembesí-

teni. A szembesítés során ismertetni lehet a szükséges bizonyítékokat vagy a résztvevők

korábbi vallomását. Ha a szembesítettnek a szembesítése során tett vallomása önmagával

vagy korábbi vallomásával ellentétes, akkor nyilatkoztatni kell arra nézve, hogy melyik val-

lomását tartja fenn és mi az eltérés oka.

A szembesítés mindemellett olyan nyomozási cselekmény, amelyet a hatóság saját belá-

tása szerint és csak akkor alkalmaz, ha attól érdemi eredmény várható és az ellentét tisz-

tázásának nincs célszerűbb, megbízhatóbb módja. E feltételeket mindig gondosan meg kell

vizsgálni, a csupán formálisan vagy indokolatlanul végrehajtott szembesítés esetenként

hátráltatja a nyomozást. Általában akkor szembesítünk, ha a vallomások között lényeges

eltérés tapasztalható vagy a szembesítés taktikai szempontból indokolt.

Általában lényeges ellentmondásnak tekintjük a vallomásokban fellelt, a fontos, releváns té-

nyekkel kapcsolatos eltéréseket. Nyílván azt is a hatóság dönti el, hogy mit tart az ügyben lényeges

ellentmondásnak. Taktikai szempontból indokolt lehet a szembesítés, ha ezzel a gyanúsított alibi-

jét döntjük meg, vagy a valótlanságot állító gyanúsítottat meggyőzhetjük tagadása céltalanságáról.

Lehet, hogy nem maga a szembesítés lesz hatásos, hanem az, hogy olyan tanúval, esetleg

bűntársával találja magát szemközt, akiről azt hitte, a hatóság sohasem keríti elő, ezért vé-

dekezését alapjában erre építette.

233

A szembesítésre való felkészülés fontosságát alátámasztja az a tény, hogy a szembesítés

igen kockázatos, bonyolult nyomozási cselekmény. A vallomástevők jelt adhatnak egymás-

nak, különösen az idegen nyelvet ismerők összebeszélhetnek, vagy mindkettőjük számára

megfelelő álláspontot alakíthatnak ki, és ezt alig lehet megakadályozni.

Nem ajánlott szembesíteni:

- Az igen közeli (rokoni, szoros baráti, szerelmi) kapcsolatban állószemélyeket, mert az

igazságra való tekintet nélkül egymás javára megváltoztathatják vallomásukat;

- Az erőszakos, társai által is respektált, félelmes hírű bűnözőt olyan személlyel, aki fél

tőle és nem képes arra, hogy ilyen körülmények között is kitartson vallomása mellett;

- A fiatalkorúakat a felnőttekkel;

Rendőrkapitányság Bűnügyi OsztályFelderítő AlosztályÜgyszám: ………./…../2012/ bü.

JEGYZŐKÖNYVszembesítésről

Készült, a Btk. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő……………………………… megalapozott gyanúja miatt ellen folyamatban lévő bűnügyben ………………………………..alatti hivatalos helyiségben………………….. napon……….. óra ………….perckor a Be. 124. § (1) be-kezdése alapján megtartott szembesítés alkalmával.

JELEN VANNAK

A nyomozó hatóság részéről: Eljárásban résztvevők és jogállásuk: gyanúsított tanúEljáró:Tájékoztatom, hogy mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja.A szembesítés tanú és gyanúsított vallomásában mutatkozó ellentétek tisztázásának megkísérlése érdekében szükséges.

A Be. 117.§ (2) bekezdése alapján figyelmeztetem, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetőleg az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetem, hogy amit mond, vagy rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható.

A Be.117. § (4) bekezdése alapján figyelmeztetem, ha a vallomás tételét megtagadja, ez az eljárás folytatását nem akadályozza. A vallomás tételének megtagadása nem érinti az ön kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát. Figyelmeztetem, ha vallomást tesz, és vallomá-sában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, a hamis vád bűncselekményét követi el.Gyanúsított

A jogaimra történő figyelmeztetést, tájékoztatást megértettem és kijelentem, hogy vallomást kívánok tenni. Kijelentem, hogy részt kívánok venni a szembesítésen. ........................................…… gyanúsítottEljáró:Figyelmeztetem, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani.Figyelmeztetem, hogy a Btk. 233. § (1) bekezdése alapján, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, a hamis vád büntettét követi el, amit a törvény büntetni rendel.Figyelmeztetem, hogy a Btk. 238. § (1) bekezdése alapján, az a tanú, aki a bíróság, vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el, amit a törvény büntetni rendel.A hamis vád és a hamis tanúzás törvényes következményeire tett figyelmeztetést tudomásul vettem, megértettem. ......................................... tanúTudomásul veszik, hogy a szembesítés során csak a szembesítés vezetője által feltett kérdésekre és csak felszólításra válaszolhatnak. Egy-másnak jelzést nem adhatnak, egymáshoz kérdést vagy nyilatkozatot csak engedéllyel tehetnek.Gyanúsított:Kijelentem, hogy korábban tett és jegyzőkönyvbe foglalt vallomásomat fenntartom.

.......................................... gyanúsítottTanú:Kijelentem, hogy korábban tett és jegyzőkönyvbe foglalt vallomásomat fenntartom.

.......................................... tanú

A szembesítés részben eredményre vezetett.A felvett jegyzőkönyv a szembesítésen résztvevő személyek által elmondottakat tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag alá-írják.

A jegyzőkönyv lezárva, ……..óra ………..perckor befejezve. A jegyzőkönyv a szembesítés során történteket helyesen tartalmazza, melyet a je-lenlévők elolvasás után helyben hagyólag aláírják.

Kelt:………………………………….. gyanúsított tanú a nyomozó hatóság részéről eljárásban résztvevők

234

6.7. Kutatás

A krimináltaktikában a kutatás azoknak a cselekményeknek az összefoglaló

megnevezése, amelyekkel a nyomozóhatóságok – meghatározott helyeken – a fel-

derítés és a bizonyítás érdekében a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható

személyeket, az elrejtett holttesteket, tárgyi bizonyítási eszközöket vagy a bűn-

cselekménnyel összefüggő nyomokat, anyagmaradványokat keresik.

Célja a büntetőeljárást akadályozó magatartások megelőzése, hatástalanítása, a tárgyi

bizonyítási eszközök megtalálása, adatgyűjtés és bizonyítás, azaz az eljárás sikerének bizto-

sítása az eljárási törvényben megengedett módon és mértékben.

„Be. 149. § (1) A házkutatás a ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített hely, to-

vábbá az ott elhelyezett jármű átkutatása, illetőleg számítástechnikai rendszer vagy ilyen rendszer

útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozó átvizsgálása az eljárás eredményessége érdekében.

(2) Házkutatásnak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy az

a) a bűncselekmény elkövetőjének kézre kerítésére,

b) a bűncselekmény nyomainak felderítésére,

c) bizonyítási eszköz, elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálására

vezet.

(3) Házkutatást a bíróság, az ügyész, illetőleg ha az ügyész másképp nem rendelkezik, a

nyomozó hatóság rendel el, a bíróság és az ügyész a házkutatás végrehajtásához a nyomozó

hatóságot igénybe veheti. A (2) bekezdés b) és c) pontja esetén a házkutatást elrendelő határo-

zatban – ha ez lehetséges – meg kell jelölni azokat a bizonyítási eszközöket, elkobozható, vagy

vagyonelkobzás alá eső dolgokat, amelyek megtalálása érdekében a házkutatás szükséges.

(4) A házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni, a megkezdése előtt

közölni kell vele a házkutatást elrendelő határozatot, és – ha a házkutatás meghatározott, il-

letőleg ismert bizonyítási eszköz vagy elkobozható dolog, illetőleg személy megtalálására irá-

nyul – fel kell őt szólítani, hogy a keresett dolgot adja elő, a számítástechnikai rendszeren vagy

adathordozón tárolt adatot tegye hozzáférhetővé, illetőleg a személyt adja át. Ha az érintett

a felszólításra a keresett dolgot előadja, a számítástechnikai rendszeren vagy adathordozón

tárolt adatot hozzáférhetővé teszi, illetőleg a keresett személyt átadja, a házkutatás nem foly-

tatható, kivéve, ha gyanú merül fel arra, hogy a házkutatás során más bizonyítási eszköz, el-

kobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog is fellelhető.

(5) Ha a házkutatáson az érintett, illetőleg a védője, képviselője vagy megbízott hozzátarto-

zója nincs jelen, az érintett érdekeinek védelmére olyan személyt kell kirendelni, akiről alapo-

san feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit megfelelően védi.”

A kutatással összefüggő intézkedések szükségszerűen együtt járnak az alapvető állam-

polgári jogok részleges és időleges korlátozásával. A kutatás eredménye az elfogás vagy a

tárgyak lefoglalása lehet. Más esetekben (pl.: holttest magtalálásakor, vagy a bűncselekmény

helyszínének felkutatásakor) a szemlével vagy vizsgálattal folytatódhat.

235

A házkutatás tárgyi jellegű kényszerintézkedés, amelyet a nyomozóhatóság a

törvényes előfeltételek megléte esetén a gyanúsított vagy a bűncselekménnyel

összefüggésbe hozható bármely személy (pl. orgazda, bűnpártoló, jóhiszemű har-

madik személy) házában, egyéb helyiségeiben, valamit a hozzájuk tartozó bekerí-

tett helyeken alkalmazhat.

A közvetlen cél:

- a büntetőjogi felelősséget megalapozó bizonyítás tárgyának,

- a bűncselekmény nyomainak,

- a megszökött vagy elrejtőzött elkövetőnek, és

- az eltűnt vagy bűncselekmény áldozatává vált személyeknek a megtalálása, illetve

- a bűncselekménnyel okozott kár megtérülésének biztosítása, valamint

- a további nyomozási cselekményekhez információk gyűjtése.

A házkutatások nem ötletszerűen, hanem a nyomozási tervnek megfelelően – ha lehetsé-

ges – kellő felkészülés után, időben is egyeztetve kerül lefolytatásra. Az általános krimina-

lisztikai tapasztalatok is azt mutatják, hogy az elkövetők előszeretettel rejtik el lakásukon a

bűncselekmény nyomait hordozó tárgyakat. Bűnözők a számukra megbízható személyeknél

is elrejthetik a bűncselekménnyel összefüggésben levő tárgyakat, vagy éppen ők maguk rej-

tőznek el kapcsolataiknál, s így életfeltételeik is biztosítottak.

A gyanús, ismeretlen körülmények között eltűnt személyek utolsó ismert tartózkodási

helyén is indokolt lehet kutatást végrehajtani.

A házkutatás nemcsak a gyanúsítottal szemben rendelhető el, hanem bármely más sze-

méllyel kapcsolatban is, ha alaposan feltehető, hogy bűncselekményből származó tárgyakat

tart magánál vagy elkövetőt rejteget.

A házkutatás végrehajtása nagy körültekintést, jogi és kriminalisztikai ismerteket kíván meg.

A nyomozás taktikájának kialakítása során meg kell határozni a végrehajtásra kerülő nyomozá-

si részcselekményeket, majd időpontjukat és sorrendjüket is tisztázni kell. A kialakított taktika

helyes vagy helytelen voltának függvénye lesz az eredményesség. A helyes taktikával, megfelelő

időben végrehajtott meglepetésszerű házkutatás újabb vallomásokat, tárgyi bizonyítási eszkö-

zöket eredményezhet, vagy további kényszerintézkedések jogi alapját teremtheti meg.

Házkutatás általában csak a nyomozás elrendelése után, határozat alapján foganatosítható.

Amennyiben a sürgősség indokolja, a nyomozást elrendelő határozat meghozatala előtt, idő-

nyerés céljából halaszthatatlan nyomozási cselekményként is végrehajtható a házkutatás.

Így elkerülhető, hogy a késedelem pótolhatatlan mulasztásokhoz vezessen. Az eljárási tör-

vény szerint halaszthatatlan nyomozási cselekményként akkor hajtható végre a házkutatás,

ha a késedelem veszéllyel jár. Hogy ez a veszély mikor áll fenn, azt a törvény a „különös” szó

236

alkalmazásával példálózó jelleggel sorolja fel. Ilyen lehet a már megkezdett bűncselekmény

befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyíté-

kok eltüntetésének vagy megsemmisítésének magakadályozása céljából tartott házkutatás.

Ügyelni kell a gyorsaság mellett arra is, hogy a házkutatás törvényi előfeltételei minden

esetben biztosítottak legyenek.

Szabálysértés gyanúja esetén a büntetőeljárásban alkalmazott házkutatáshoz hasonlóan

a „helyiségellenőrzést” is határozattal kell elrendelni, végrehajtásakor két hatósági tanút

kell alkalmazni és az eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A helyiségellenőrzés is megtart-

ható halaszthatatlan nyomozási cselekményként és határozat nélkül.

A ház fogalmán az állandó lakhelynek minősülő épületet, míg lakásán az emberek életvi-

teléhez szükséges, állandó vagy átmeneti tartózkodásra szolgáló helyet érti a törvényhozó

(pl.: bérlakás, tulajdonban lévő lakás, albérlet stb.).

Az egyéb (nem lakó) helyiségek rendszeresen vagy időszakonként emberek tartózkodási

helyéül is szolgálnak, de az ott tartózkodás célja ez esetben a gazdasági tevékenység vagy a

szórakozás (pl.: műhely, iroda, raktár, üzlet, eszpresszó, stb.).

A bekerített hely fogalmába tartozik minden zárt, körülhatárolt terület, amelyen ház épült.

Közömbös ebből a szempontból, hogy a területet fal, kerítés vagy például sövénykerítés veszi

körül, csak az a lényeg, hogy akár jelképesen is, el legyen választva a külvilágtól. A bekerített

hely azonban csak akkor esik a házkutatás fogalmi körébe, ha lakóépület is áll rajta.

A házkutatás végrehajtása során gondoskodni kell a házkutatást szenvedő magatartásá-

nak megfigyeléséről is. Egy-egy mozdulat, erős verejtékezés, elszólás árulója lehet a belső

vívódásnak, feszültségnek.

A tényleges kutatás azzal kezdődik, hogy a házkutatást elszenvedőt felszólítják arra, hogy

a keresett személy hollétét fedje fel, illetve a tárgyat adja át a kutatást végzőknek. Ameny-

nyiben az önkéntes átadásra irányuló felszólításnak a személy eleget tesz, a kisebb jelentő-

ségű ügyekben a további kutatástól el lehet tekinteni. Az általános szabály azonban az, hogy

a kutatást ilyen esetekben is folytatni kell, hiszen nehéz eldönteni, hogy milyen motívumok

válthatták ki nála a tárgy átadását.

Az egyes helyiségek kutatásánál meghatározott rendszert kell követni. Általában a jobb-

ról balra, felülről lefelé haladó kutatás az ajánlott, majd a helyiség szélein, oldalfalain törté-

nő kutatást középen kell befejezni. Személyre irányuló kutatás esetén a rejtekhely felfedése

vagy önként történő megmutatása után az elfogásra kell koncentrálni.

A kutatás egésze alatt gondoskodni kell arról, hogy a hatósági tanúk a házkutatást elszen-

vedővel vagy megbízottjával együtt a kényszerintézkedést és különösen a lefoglalásokat fi-

gyelemmel tudják kísérni.

237

6.8. Felismerésre bemutatás

A felismerésre bemutatás jelentőségét az adja

meg, hogy a terhelt vagy a tanú a saját észlelése

alapján a hatóság közreműködése révén bizonyos

személyt vagy személyeket, illetve tárgyat vagy

tárgyakat azonosítani tud.

A törvény előírása szerint a felismerésre bemuta-

tást az ügyész vagy a bíróság rendeli el és tartja meg.

A körülményeket illetően a törvény leszögezi, hogy mind személy, mind tárgy esetében a

terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt, illetve három tárgyat kell

bemutatni. A terheltnek, illetőleg a tanúnak a legalább három személy, illetve három tárgy

közül kell választania.

A törvény ezért bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a terheltnek vagy a tanúnak a

személyről vagy a tárgyról készített fényképet mutassanak be ugyanolyan feltételek mellett,

mint az egyéb felismerésre bemutatás során.

A felismerésre bemutatás előtt azt, akitől a felismerés várható, tehát akár a terheltet, akár

a tanút igen részletesen ki kell hallgatni, hogy melyek azok a körülmények, jellegzetességek,

amelyek alapján az illető személyt vagy tárgyat felismerné.

A felismerésre bemutatás megkülönböztetett fontosságára tekintettel a törvény részle-

teiben is szabályozza ennek a lefolytatását. Ezek szerint a felismerendő személyt az ügy-

től független és a felismerést végző személyek által nem ismert, indi.erens személyekből

összeállított csoport közé kell állítani. Lényeges szabály, hogy személyek esetén feltétlenül

azonos nemű, hasonló korú, hasonló testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és öltözetű személyek-

ből kell a csoportot létrehozni.

Garanciális szabályt tartalmaz az a rendelkezés, amely szerint több felismerő személy

esetében a felismerésre bemutatást egymástól függetlenül, külön-külön kell elvégezni. En-

nek jelentősége abban áll, hogy személy vagy tárgy felismerése esetén a felismerő nyilatko-

zata ne befolyásolhassa döntésében a következő felismerő személyt.

A tanú védelme érdekében a felismerendő személyt úgy kell bemutatni, hogy ő a felismerő

tanút ne észlelhesse, ne ismerhesse meg, vagy fel. Abban az esetben, ha a felismerésre bemu-

tatás nyíltan történik, a felismerő tanú személyes biztonságához fűződő érdekeit szem előtt

tartva nem biztos, hogy vállalja az azonosítást és a felismerés nyomasztó terhét és esetleges

következményeit. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a felismerés ellenére sem

feltétlenül eredményes a bizonyítási eljárás és a gyanúsított bármikor szabadlábra kerülhet.

Ennek megfelelően a felismerésre bemutatást technikailag úgy kell lebonyolítani, hogy a

tanú ne legyen felismerhető, illetve ne legyen észlelhető.

238

Ettől eltér, ha a felismertetés során a nyomozóhatóság fényképtablót használ, vagy olyan

szituációt teremt, hogy a gyanúsított nem is szerez tudomást arról, hogy felismerésre bemuta-

táson vett részt. A felismerésre bemutatásról készített jegyzőkönyvben tehát a felismerő tanú

személyi adatait, vagy ha nevének zártan kezelését is elrendelték nevét sem lehet feltüntetni.

Ugyanez vonatkozik a különösen védett tanú közreműködésével lefolytatott felismerésre,

bemutatásra is.

6.9. Bizonyítási kísérlet

A bizonyítási kísérlet eljárásjogi szabályokhoz kötött nyomozási cselekmény,

amelynek során az eljáró hatóság ellenőrzi, hogy valamely események, helyzetek,

jelenségek meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között

megtörténhetett-e, illetőleg létrejöhetett-e vagy sem.

Jelentősége abban áll, hogy a korábban megtörtént bűncselekményt a kívánt feltételek

között a maga egészében, keletkezésében, lefolyásában szemlélheti hatóság. A teljesebb,

gazdagabb információkból megalapozottabb következtetéseket lehet levonni a bűncselek-

mény lefolyását illetően és így új, teljes és biztos ismeretek birtokába juthat a hatóság. Bi-

zonyos körülményeket, jelenségeket csak kísérleti módszerrel tanulmányozhatunk, ezért a

bizonyítási kísérlet esetenként másféle bizonyítási eszközzel nem pótolható.

A bizonyítási kísérlet célja:

- az ügy kapcsán összegyűjtött, számításba vett bizonyítékok ellenőrzése,

- verziók ellenőrzése és értékelése,

- új bizonyíték szerzése,

- a bűncselekmény okainak, körülményeinek, az elkövetés módszerének a tisztázása.

A bizonyítási kísérlet fajtái:

- jelenségek észlelésének lehetőségét vagy lehetetlenségét megállapító kísérletek (hang-

hatás hallhatósága, látási lehetőségek, más érzékszervek érzékelési lehetőségének próbája),

- cselekvés elkövetési lehetőségének tisztázása,

- az esemény vagy egy fázisa megtörténtének, lefolyásának tisztázása,

- az időtartam tisztázása,

- az ingerküszöb tisztázása (a bizonyítási kísérletet megelőző kihallgatás során tisztázni

kell a tanú látó-, halló- és egyéb érzékelő képességét, állapotát is),

- nyomcsoport keletkezési folyamatának tisztázása.

A sikeres és eredmény bizonyítási kísérlet érdekében törekedni kell arra, hogy végrehaj-

tásának körülményei maximálisan hasonlítsanak azokra a körülményekre, amelyek között

a kérdéses és bizonyítandó esemény lezajlott, a jelenség bekövetkezett.

239

Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy ugyan abban a napszakban kell lebonyo-

lítani a kísérletet, amikor a megvilágítás és egyéb vele összefüggő faktorok a legjobban ha-

sonlítanak az eredeti állapothoz, körülményekhez. Elképzelhető, hogy a megvilágítási viszo-

nyoknak nincs szerepük, csak a napszak meghatározott órájának van jelentősége, amikor pl.

a csúcsforgalmi időszak adja a megfelelő körülményt ahhoz, hogy meg lehessen állapítani

meghatározott útszakasz megtételének időtartamát.

A kísérletet általában azon a helyen kell tartani, ahol a valóságos esemény lezajlott. Ez

alól azonban vannak kivételek, pl. ha a helyszín megsemmisült (leégett), vagy az ered-

ményt tekintve nincs jelentősége a helyszínnek, mert a kísérlet laboratóriumi feltételek

között is elvégezhető.

Hasonló időjárási viszonyok között játszódjék le a kísérlet. Ez a feltétel nem könnyen

valósítható meg, mert a váltakozó évszakok más-más időjárási viszonyokat is jelentenek.

Olyan mesterséges megvilágítást kell létrehozni, amilyen a valóságos esemény feltételeként

szerepelt. Ez nem feltétlen kapcsolódik valamilyen napszakhoz, vagy időponthoz, mivel pl.

zárt körzetben bármikor kialakítható megfelelő fényviszony.

Szükségessé válhat a helyszín rekonstruálása. Ez azt jelenti, hogy a helyszín elemeit meg-

határozott rendben és helyzetben kell elrendezni. A hiányzó elemeket pótolni kell.

Amennyiben hang-, fény- vagy más hatás észlelése a tárgya a kísérletnek, igyekezni kell

az előidézendő hatás jellegét, erejét, mértékét úgy megtalálni, hogy az az eredetihez hason-

lítson. Ha szükséges, megfelelő kísérő zajokat, zörejeket stb. is létre kell hozni, más esetben

pedig pontosan ennek az előfordulását kell megakadályozni.

6.10. A bűnügyi nyilvántartás

A bűnügyi nyilvántartás a törvényben meghatározott adatokat tartalmazó,

közhitelű hatósági nyilvántartás, amelynek feladata a törvényben meghatározott

adatok gyűjtése, kezelése, azokról okirat kiadása, törvényben meghatározott jogo-

sultaknak adatok szolgáltatása.

Jelentősége abban áll, hogy az adatok rendszerbe foglalása, értékelése lehetővé teszi

következtetések levonását a bűncselekmények tetteseire vagy a bűncselekmények elkö-

vetésének körülményeire.

A bűnügyi nyilvántartás magában foglalja a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók,

a büntetőeljárás alatt állók, az ujj- és tenyérnyomatok, a fényképek (a továbbiakban: daktilo-

szkópiai és fénykép nyilvántartás), valamint a DNS-profilok nyilvántartását.

240

A bűnügyi nyilvántartás története azt igazolja, hogy e nyilvántartások kriminalisztikai

szempontok alapján alakultak ki kettős funkcióval:

Az ismeretlen tettese bűnesetek tárgyi jegyeinek és az elkövetés jellemző módszereinek

nyilvántartásba vétele abból a tapasztalatból történt, hogy a bűnismétlők hasonló módsze-

rekkel követnek el újabb bűncselekményeket, ezért a kézre kerített elkövetők korábbi cse-

lekményei is feltárhatóak a nyilvántartásban rögzített adatok alapján.

Az elkövetők személyes adatainak és azonosításra alkalmas jellemzőinek nyilvántartásba

vétele lehetővé teszi az ismert elkövetők újabb bűncselekményeinek leleplezését.

Mindazokat az adattárakat, amelyek az előbbi funkciók teljesítést szolgálják, nevezzük

kriminalisztikai nyilvántartásoknak. Vannak olyan kriminalisztikai nyilvántartások, ame-

lyek a nyomozások eredményesebbé tételét szolgálják, tehát kriminalisztikai rendelteté-

sűek. Erre példa az úgynevezett „modus operandi” és kapcsolódó nyilvántartások, mely a

kriminalisztikai adatok gyűjteménye, amelyben meghatározott rendőri nyomozásokban

eljárás alá vont személyek azonosító adatai, személyleírása, elkövetési módszerei, az elkö-

vetés lényeges ismérvei, a bűntársak adatai kerülnek kezelésre.

241

Irodalomjegyzék:

Visegrády Antal: Jog-és állambölcselet – Dialóg Campus Kiadó 2003

Szigeti Péter: Jog és jogállam – Főiskolai jegyzet 1998

Szigeti Péter: Jogtan és államtani alapvonalak – Rejtjel Kiadó 2002

Petrétei József: Magyar alkotmányjog I. – Dialóg Campus Kiadó 2002

Kukorelli István: Alkotmánytan – Osiris Kiadó 2003

Dr. Lukács János: Kriminalisztika

www. uni-miskolc.hu

www. jegyzetportal.hu

www. tuleles.hu

www. parlament.hu

www. mkogy.hu

www.mkab.hu

www. kormanyzat.hu

www. vadijani.uw.hu

www. bddiaktura.extra.hu

www. cholnoky.ro

www.elitharcos.hu

www. fsz.bme.hu

www. goliat.eik.bme.hu

www.jgytf.u-szeged.hu

www. lakossag.katasztrofavedelem.hu

www. magashegyiturak.ro

www. mek.niif.hu

www. ngszki.hu

www. nograd.katasztrofavedelem.hu

www. produktinfo.conrad.com

www. ptkk.baranya.com

www. pvkalocsa.hu

www. rendeszetikepzes.hu

www. vadonszava.blog.hu

www. vorosmeteor.hu

www. mercator.elte.hu

www.vilaglex.hu

www. goggle.com/images

www. grafologiaelemzes.hu

www.kemitenpet.hu

www. keh.hu

www. itelotabla.hu

www. magyarorszag.hu