Badiny Jós Ferenc

Mah-Gar a Magyar..

Nyilt Levél Komoróczy Gézához Válasz „Sumer ós Magyar...?"' c. könyvére

A SZERZŐ KIADÁSA — BUENOS AIRES

1976

„ILDI és kis puli kutyája emlékének ajánlom e könyvet,

a kis puli képében élő magyar hűség szent valóságának dicséretében."

A SZERZŐ

Copyright: prof. Francisco Jos Badiny

Hecho el depósito que establece la Ley 11.723

LIBRO DE EDICION ARGENTÍNA LIBRO DE TEXTO

Printed in Argentína

mir el dia 30 de agostc lorial ABC, Rivadavia 281, Quilmes, Prov. Bs. As. Argentína.

• Se terminó de imprimir el dia 30 de agosto de 1976, en la Edi-

6

ILDI sírjában talált fehér, alabástrom PULI ÍKKIDU — 5. évezred Kr- e.)

(Ez a lelet és a címlapon kozolt. l ' l !Ll-t ábrázoló agyagtábla is az IRAK-i Múzeum tulajdona, melynek szívességéből, a Directorate of Antlquities of

Bagdad 11578. sz engedélyével közöljük a leleteket ábrázoló, eredeti fényképeket.)

ka n — s -

Dr. Haj nos László:

EGY SZUMIR KISLÁNY ÜZENETE

Messze, úgy hatezer éve, Mezopotámia térségében, még az „özönvíz" előtti IDÖ-ben, (') élt KU-MAH-GAR-I NÉP-e, Szumiriának Nagy Hatalmas Népe.

Ahol egy régi sírba, ős ékírással meg vagyon írva, egy parányi KIS láng: ILDI, egy szumir kislány, a porló rög között az öröklétbe költözött. Az égi „közösségbe", hol nincsen bün és pokol, nincs semmi bűnhődés és elkárhozás, csak SZÉP remény és megtisztulás: ILDI kis lelke oda költözött. ERIDU volt a város neve, EN-KI volt az IZ-TEN-e, ÉN-KI ADÁ UR"-t, TAR-MAG-UR-t, KI ott uralkodott s ki ILDI hősi apja volt. ILDI, kis szumir lányka, a NAP ellobbant szűzi lángja, az a vágyam, hogy ez a versem a feledésből életre keltsen. A sokezer évet, — már Történelem —, egy gondolattal szállva átívelem: MAH-GAR testvérem, gyere velem. Szakadozik a múlt sötétsége s amit az ásó eltemetett, ime a kislány sírjából napvilágra hozta: egy fehér alabástrom szobrocska, egy PULI KUD-DA hasonmása, ILDI hűséges játszótársa!

S ahogy a NAP reggel elönti az eget, távolról egy kép biztatón integet: Mit üzensz nekünk, ösvérünk, ILDI, KI ezt az emléket most nekünk küldi. Valami PIR-KA-AN életre kelvén s megszólal NÉP-ünk ősi nyelvén.

Hiszen a kis PULI élt, szaladt tovább, nemzedékeken át egymás után, kísérve velünk sok ezer évet, mig az IDÖ egy-egyet lépett. Ott futkároztál, jóbarát, önként, -BAL-sorsunkban is hü kísérőként, nyelved lógatva, hangosan UG-GATU-va, NÉP-ünk okosszemü, szorgos barátja, EN-BER-számba menő, igazi társa.

S mig sokan, PARTOS-ok, minket elhagytak, HIT-et hagyóan múltat tagadtak, elébe térdeltek idegen UR-aknak, meggyalázták TUR-ÁN, az ,,Ég F i a " vérét: te megmaradtál hü kísérőként.

Velünk él ma is ez a lelkes ÁLLAT, a magyar pusztán ma is megtalálhat, amint a PARAST őrzi a GULYÁT, hordva IN-AG-ot, GADDA-t és SUBÁT, s hogy a NAP ott fent delelve leng, GAM-ós botját BAL KAR-ján leszúrja s a ,,világ közepén" állva e lmereng. . .

A KU-MAH-GAR: NAD hatalmas NÉP-nek, NIMRUD volt a KI-RÁ-LU-ja, ös BABILON megalapítója. NIB-UR volt ö: a hősi párduca, őse a királyi szkita nemzetségnek. S hogy LIL, a lelke, égbe költözött, már fent ragyog NIMRUD a csillagok között, mint „hatalmas vadász az UR előtt", ('-) lakozik örökös fényben: a nyilazó Orion csillagképben-És HUN-AR és MAH-GAR, két fia-vére, a Munka ós a Tudás szövetsége, a Csodaszarvast m a i d vágtatva ÜZI, (;|)

— ágai közt a ZEN-t NAP-ot.tűzi — a Csodát, mely maga az Élet: vágyak, jószándék és remények.

És „akarva-akaratlan űzik egyre szakadatlan", a szabir-etruszk-pártos-hun és avar, s a fennmaradt ősi népe, a magyar, mig párducos ÁRPÁD fejedelme az ősi földet megszerezte vérünk szerződésével nekünk, melyet „édes hazánknak" nevezünk.

Szakadozik a múlt homálya, szétterül az Igazság ÁR-adása: kis szumir lányka, parányi emléked, áttörve időt-messzeséget: Mit üzensz nekünk?

Mit üzensz nekünk, kik „pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve széthull nemzetünk"? Kik a királyi NÉP U-TU-DA vagyunk, tépnek-szaggatnak, s élni akarunk! Egy szörnyű hamisság tanúi vagyunk, élő lapjai a történelmi múltnak s mások viselik ékes tollainkat! Mert elmarták tőlünk „elsőszülöttségünk": jött-ment, „pogány", nomádra nyomnak s híres valóságunkat kitekerve, csonka ítélettel keresztre verve, vérünk cseppjei egyre hullanak. . .

* * # Azt üzeni ILDI, a királyi lányka: a „Történelem Nagy Temetése", hiába földeli el, ami a Múlt. Hiába, mert a régész kiássa az agyagtáblákba vésett ősi betűket s kápet, megfejti nyelvünk s ős rovásírása, megértjük mi azt : MAH-GAR-ul! S meddő lesz a hamisság vetése,

mert ERŐS, az ős Szüzanya méhéből, „Szeplőtlen Termékenységéből", megszületik a NAP földi-testű mása, NIMRUD törzsének legszebbik hajtása, (5) a „Világ Világossága": hogy „megkeresse, ami elveszett", az Utat, Igazságot, Életet. És hiába tervelték: az Igazság Űtja végetér majd egy vesztőhelyen, s „keresztet" vetve a vádló Múltra, az „EN-BER" véres testét felmutatva: az IGE, az Élet fénye: kiszenvedett. a ZEN-t TÜZ kialudt: „elvégeztetett"! Hiába minden fondorlat, ÁRIMÁN, bitófát s a HAL-ált legyőzve, az Igazság felragyog, mint szivárvány, átölel mindent, földet és eget: NIMRUD vérei: ez az üzenet!

Ezt üzeni a királyi lányka: „Régi dicsőségünk késik az éji homályban"? ,.E:lfaiu!t párduc ÁRPÁD vére" „Egek ostorai nyomorult" bére? Nem! Csak vérünk szerződése helyett idegen UR-aknak adtunk szál'áshelyet, kik ..nemzetpusztí fó tanításaikkal" (4) irtották hitünk s hagyományunkat; gyermekeink virágját-lelkét az ősi talajból kitépdesték: így öldösték a „multat s jövendőnket", halljátok, MAH-GAR-ok: ezt „bünhődjük meg" ! De, mig bujdos bennünk egy parányi szikra, a szittya vér heve majd felszítja, s ha rejtve-fejtve, fojtva-vágyva, de fellobban újra ZEN-t TÜZ-e, lángja! Ezt üzeni a királyi lányka: a kis PULI tiszta hűségével, c ü e ' e k őseink ERŐS HIT-ével, s bízzatok. MAH-GAR-ok: ki TUR-ÁN-i vért és sorsot hordozott, (5) Isten Fia, Jézus: feltámadott!

11

(•) Az „özönvlz'-legenda, egy szumir ósi, vallásos költemény, már kb. kétezer évvel a bibliai Genezis készítése előtt eredeti szumir agyagtáblákon ékírással íel van jegyezve.

(-') Genezis: 10. 8—10. (») A Csodaszarvas-mítosz a szumir vallásszemlélet legbelsőbb tartalma. (*) Kodály Zoltán ja,kiáltása. (5) A judai teológia, így: Talmud, Parachim 91. a. lap- Rasi, Jézust fajilag

és származásilag félreérthetetlenül NIMRUD ..fiának" mo idja. Felhasznált forrás elsősorban: Baciiny Jos Ferenc, Káldeától Ister-Gamig

— n — • - n —

Pártos lovas KIS város pártos királyi palotájából

(Field múzeum)

12

BEVEZETŐ

Tisztázni akarom az olvasó előtt, hogy miért intéztem ezt a NYÍLT LEVELET Kommoróczy Gézához.

•Azért teszem, mert ez az „ókori történelmi tanszéken

diilgozó" egyén írt egy könyvet „SUMER és MAGYAR?" cím alatt. (Magvető Kiadó Bp. 1976.)

libben a könyvben a szerző (aki szakképesítését és tudományos hivatásbeli helyzetét sehol fel nem fedi) — szerény véleményem szerint — a hamisítások, félrevezetések, félremagyarázások és rosszakaratú értelmezéseknek oly sorozatát követi el, melyhez hasonlót eddig — „tudományos munkában" sehol sem láttunk. A könyv elolvasása után önkéntelenül arra a megállapításra ju t az olvasó, hogy

1.) Magyarországon m á r nem léteznek oly műveltségi fokon álló emberek, akik ismerik a mezopotámiai — írásfeltaláló — és ma „sumer"-nak nevezett népet és tudatlanságukban vásárolják meg a Komoroczy féle könyvecskét (amiért kár pénzt kiadni) vagy

2.) ha léteznek a magyar őstörténelmet jól ismerő öre-eek. fiatalok, szakemberek, tudósok és valóban igaz az. hogy a fiatalság már a „villanyoson is szumirozik", akkor

a magyar ősiségét eltitkolni akaró tudományos terror az, mely elősegíti az ilyen írások és kiadványok megjelenését az-

^fc/.il a céllal, hogy a közvéleményt így térítse el az igazságtól. ^ ^ ( I l y e t egyetlen más marxista á l lamban nem találunk meg,

csak Magyarországon.) De szerintünk, ezek a vézna és olcsó módszerek igen jól

jönnek mindazoknak, akik a szumir-magyar azonosságot bizonyítják és hirdetik, mert azokat

n hazugságokat, melyek a való és igaz dolgokat akarják megmásítani a legkönnyebb — mint majd a következőkben látjuk — megcáfolni. . . és ezek a megcáfolt félrevezetések erősítik meg legjobban az ál l í tásainkat és toborozzák a verhetetlen tudású híveinket és névtelen munkatársa inkat .

13

A megnevezett könyv megjelenését kisérő sajtohadjárat azonos tendenciájú „hangszerelése" azt a következtetést váltotta ki belőlük, hogy itt egy központilag i rányí tot t mozgalmi ügyről van szó, aminek Komoróczy Géza a kiszemelt főszereplője.

Megerősítette ezt a megállapításunkat az a híradás, mely beszámol a Budapest-i Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1974. március 12-én tartott előadásról, melyet szorosan összekapcsol az ismertetést végző sajtó ezzel a könyvel. Véleményünk szerint ez az összekapcsolás tulajdonképpen a ,Sumer és Magyar?" c. könyv hivatalosítása is egyben, ami tehát

lobbi nem Komoróczy magánvéleménye, hanem a „magyar" tudományos körök hivatalos állásfoglalása.

Akadémikusi szempontból bírálva azonban a Bölcsésztudományi Karon elhangzott előadást, nem tar that juk vissza magunkat egy szerény összehasonlítás lefolytatásától. Ugyanis ez a „bölcsészeti tudományos" előadás egy — eddig „Tudományegyetemen" soha nem látott — különös módszer szerint folyt le.

Nem azt tárgyalta, amit a régészet felmutat s amit egy régészeti lelet alapján következtetni lehet — (Komoróczy-nak a Tatárlaki leletekkel kapcsolatos kifejezéseire hivatkozunk) — hanem azt a lehetőséget emelte ki, amire a régészeti leletek — szerinte — egyáltalában nem vonatkoznak.

Ha összehasonlítjuk ezt a „ t u d o m á n y o s " előadást azoknak a nagyszerű ismertetéseknek valamelyikével, amelyek a Tel Avivi Egyetemen elhangzottak a biblikus régészeti leletek hovatartozásáról, akkor azt kell hangsúlyoznunk, hogy azok minden alkalommal a pozitívumok bizonyítására szorítkoztak. Anak ellenére, hogy — m i k é p p e n Kriveljow:

„Ásatások a Bibliai országokban" c. könyvében láthatjuk — óriási „hézagok" mutatkoztak az izraeli történelmi vonatkoztatásokban, az előadók minden esetben megtalálták az összes leletek kapcsolatait. Soha sem mondták azt, hogy az Izrael földjén előtalált leletek nem hozzájuk tartoznak.

Komoróczy azonban nem rendelkezett elegendő .lehetőséggel" ahhoz, hogy pozitívumokkal álljon elő. Ennek titka nem az ő tudásbeli h iányában rejlik, hanem a neki kiadott feladat elvégzésének el indításában (vagyis az általa sumer-magyarológusoknak nevezettek munká jának — minden eszközzel való — kipellengérezésében). így a tatárlaki leletek

14

kiértékelésénél is, ezeknek a „sumer-magyarológusoknak" a ,.diadalmámorából" kellett kiindulnia. Ezért állítja azt, hogy

„A tartariai lelet fölött örvendő sumer-magyarológusok nem vették észre, hogy a lelet „ s u m e r " értelmezése végzetes ellentmodásba sodorja őket. Ha elfogadják, hogy a sumerek már az i. e. 3. évezred elején a Kárpátmedencében éltek, mit tudnak ezentúl kezdeni a csaknem négyezer évvel későbbi honfoglaló magyarsággal, amelynek emlékanyagára eddig oly sokat építettek?"

És itt fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy a szumir népnek a Kárpátmedenében való jelenlétét — a Kr. e. 4. évezredtől kezdődően

nem a „sumer-magyarológus" díszítő jelzővel illetett kutatók találták meg és nem is a tatárlaki leletek az első bizonyítékuk erre, hanem a közismert és nagytekintélyű angol régész — Gordon CHILDE:. „The Danube in Prehis tory" c. (London, 1929) könyvének 205. oldalán állítja és bizonyítja, hogy „Kr. e. 3500-ban már egy magasra fejlődött szumir kultúra létezik a Kárpátmedencében".

így a tatárlaki leletek „sumir értelmezését" m á r Vlassa, Falkenstein, Gadd, Makay, és mindenki, aki vizsgálat alá vet-• e— Gordon Childe tétele alapján vonatkoztatta Szumériába.

Tehát itt „diadalmámorról" egyáltalában nem volt szó, hiszen a leletek sajátossága azokat automatikusan a Mezopotámiai szumir kultúrkörbe sorolja. Mi ezt hisszük, hogy Komoróczy azért említi ezt — az általa feltételezett — „diadalmámort" („tudományos" előadás keretében) a szumir-ma-gyar kapcsolatokat kutatók táborában, mert náluk — az „akkád érdekszövetségnél" — kellemetlen „felháborodást" és egyáltalában nem várt „hátrá l tatás t" okoztak ezek a tatárlaki „vacak cserepek".

Komoróczy előadása azonban egy kutatási programot is adott a magyar történelem szakembereinek. .. nevezetesen, hogy valóban be kell tölteni azt a hézagot, ami Árpádtól a tatárlaki cserepekig mutatkozik.

Érdekes — úgy emlékezetből megvizsgálni, hogy mit is látunk a köztudatban e „hézagbetöltő" eseményekként a magyar őstörténetből. . . ?

László Gyula közismert „első honfoglalása" már az avarokig — tehát a Kr. u. 5. századig jól betölt mindent és innen visszafelé a hunok — Atilla és elődeik a Pártos Biroda-

15

lom Népe m á r Kr. e. 256-ig bizonyított és a KU-MAH-GAR nép törzseivel tölti be az egész vidéket. A SAR-MATA nevet nagyon jól ismeri Komoroczy, hisz a babiloni akkád nyelven mondja: „királyi-föld" s ha népre vonatkozik — ..királyi nép". (Talán innen vették a római p á p á k bulláikban a magyarokra vonatkozó azon kifejezéseket — hogy a „magyarok a királyi szkíták".)

A szarmatákkal már jól beletaposunk a Kr. előtti időkbe és ha a legújabb bibliai-régészeti kiértékeléseket is ideiktatjuk, melyek azt állítják, hogy

„a t u r á n i és ázsiai filiszteusok hozzák észak felé tartó mozgásba a SKL (siculi) népet*, akik kelet-európában telepednek le a Kr. e 12. és 13. századokban" — akkor a SeKeL néppel már Erdélyben megmagyarázható a sok szumir-erede-tü földrajzi elnevezés.

A helyzet úgy néz ki, hogy ezt az „ ü r t " a történészek hamar be fogják tölteni a Magyar Őstörténet újra írásával, hiszen a régészeti anyag kétségtelenül a Mezopotámiai szürnir népnek a „kontinuitását" bizonyítja Erdélyben is és a Kárpát-medencében is. Ugyanis másképpen nem találhatott volna Dr. Harmat tá egy „Finnugor Nyelvet az Iráni térségben" és Fettich Nándor sem jelenthette volna ki azt, hogy „a kár-pátmedencei leletanyag technikai és formai kiképzése pártos (ó-perzsa) és mezopotámiai szumir eredetű".

Mindezeket előre bocsátva — folytatjuk Komoroczy „nagydobbal" meghirdetett szenzációinak boncolgatását és az olvasó majd látni fogja, hogy miképpen akarja eltüntetni a Magyar Nép szumir hagyománykincsét és ebben a cáfolhatatlan és létező valóságunkat — a szumir-magyar nyelvazonosságot.

Miképpen „a szög mindig kibújik a zsákból" — így Komoroczy zsákjából, (amibe — sajnos — annyi szemetet söpört bele) — szintén kiáll két hatalmas szög.

Ezek mutat ják meg a „titkos célokat", melyek elérése érdekében ezt a könyvét megírta.

Ugyanis eleve ki kell zárnunk azt a feltételt, mely sze-rinc szándéka az lett volna, hogy csak egy szumir-magyar rokonságot, hasonlóságot, vagy azonosságot bizonyítani szándékozó érvet a „tudós komolyságával", az „igazság fölényé-

• The Interpreters' Dictiorary of the Bible (Abingdorv Press) Philis-tines 1. a 792- oldalon.

16

vei" és a „tudás hatalmának szerénységével" megcáfoljon. Mórt lehetetlennek tart juk azt, hogy a több tucatnyi, általa megemlített és forrásadatként közölt Világkongresszusokon előadott és elfogadott munkák, nyomtatásban megjelent könyvek, szaklapokban angolul, németül, franciául közölt szakvélemények, értekezések, a MTA.-nak benyújtott dolgozatok, a Széchenyi Könyvtár Kézirattárában elhelyezett és Magyarországon ki nem adott kéziratok, stb.

egyetlen egy oly adatot ne tartalmaznának, amit egy „tudós" mégis csak megemlíthetne a szumir-magyar kapcsolatok \ alóságának elfogadható bizonyítékaképpen. P Viszont Komoróczy egyet sem talált. Az összes írók, szakemberek, egyetemi tanárok, többszörös diplomás dokto-Kik Komoróczynak mind csak pojácák, akiken csak röhögni lehet és munkájukat kigúnyolni. És ezt nevezi az „ókori történelmi tanszék munkása" valóságos „tudománynak" .

E sorok írója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem nyilvános rendes tanára a sumerológiában immár 12 éve. Tanítványai ma — mint egyetemi diplomával rendelkező szakemberek — a világ különböző egyetemein tanítanak. így a szakember méltóságával kell visszautasítania Komoróczynak azt :i minősíthetetlen és tudományos körökben eddig soha sem látott piszkolódó és lekicsinylő kitételeit, amivel minden su-merológus által köztiszteletben tar tot t Anton DEIMEL, jezsuita páternek — a sumerológia atyjának — azt a munkásságai, amire eddig minden szumir kiértékelés — igy a jelenleg legmodernebb szumir-akkád szószedet is (Lábat: Épigraphie d'Accndienne") — felépül, egy napszámos tudatlanságának fölényével — a „sumerológia .vízözön előtti' korszakának re-/t .váluma" meghatározással illeti.

Ugyanis itt bújik ki Komoróczy eltitkolt céljainak első »/.üge. És itt idéznem kell Komoróczy megnevezett könyvé-Vk első sorait így:

„tanulmányomat egy ta lán esetlegesnek látszó, de valójában rendkívül jellemző történetkével szeretném kezdeni"..., mert én is egy „történetkét" iktatok ide, amikor így folytatom:

A michigani egyetemen, Ann Arborban találkoztam elő-s/iii' :i neves semita-sumerológussal, prof. Sámuel Noah Kra-

•i-nurrel, aki akkor a Philadelphiai Egyetemi Múzeum Ancient Noar East osztályának a főnöke volt. Meghívott, hogy a Kongresszus után látogassam meg őt a philadelphiai mú-

17

zeumban és megmutatja nekem azokat az ékiratos ritkaságokat, amelyeken akkor dolgozott tanársegédjével, az argentin származású Dr, Benito professzorral együtt. így is történt. Meglátogattam prof. Kramert, azzal a 8 sumeroíógiai növendékemmel együtt, akiket Argentínából magammal vi t tem az Orientalista Világkongresszusra. Prof. K r a m e r valóban megmutatta a múzeumban őrzött, kb. 36.000 ékiratos agyagtáblát, (aminek — sajnos — fele sincs még megfejtve.)

Arra a kérdésemre, hogy miképpen jöhetnek én, vagy valamelyik növendékem ebbe a múzeumba, foglalkozni a táblák megfejtésével — prof. K r a m e r arra hivatkozott, hogy „az utódjával kellene kapcsolatba lépnem és majd — a tőle kapott utasítások szerint — követni kell az eddigi megfejtési irányzatot."

Az én szándékomat azonban mindig messzebbre terelte két dolog. Egyik, az argentínai lekötöttségem, (az évenkénti 20—30 beiratkozott hallgató) és a másik az, hogy időközben a JAOS-ban megjelent (Journal of American Orientál Socie-ty) cikkekből megtudtam és megismertem, hogy az uralkodó (eddigi) irányzat — az a Polandból származó Speiscr prof, hagyatéka, — amelyik a köztudatba azt akar ja vinni, hogy sumer nép nem is volt — h a n e m minden — amit sumernak mondtunk eddig, — sémita proto-akkád.

Ennek az irányzatnak első számú közellensége P. Anton ÜEIMEL: „SUMERISCHES LEXICON"-ja, amelyik feldolgozza az összes eddig előforduló ékjeiét (fogalom és szótagjelentési formában és Összetett jelekben is) éspedig szumir és akkád változatban. (Tehát kizárja az „akkádosítást.)

Második számú közellenség pedig — maga P. Anton l)ei-mel S.J., aki így „mer t " írni a „Sumerische G r a m m a t i k " (Róma, 1939) c . munkájában \ ^ ^ ^

„das Sumerische eine nicht semitische, wirkl ich gespro-chene Volkssprache w a r " (vagyis: a szumir (nyelvi egy nem-semita, de valóban beszélt népnyelv volt.)

„Die Erfinder der Keilschrift sind die Sumerer . Die se-mttischen Babylonier nahmen dieses Schreibsystem an, ohne irgend ein neues princip hinzufügen". (Az ékírás feltalálói a szumirok. A sémita babiloniak átvet ték ezt az írásrendszert anélkül, hogy valami újdonságot hozzátettek volna.)

P. Deimel S. J. sumerológusnak ezek a — mindenütt elfogadott — kitételei már csírájában lehetet lenné tették a Speiser féle soviniszta, sémita irányzatot, amit maga prof.

18

Kiamer sem követett még akkor, mert az ö elődje és tanítója — prof. Arno Poebel (német) — éppen ennek a P. Dei-inelnek volt munkatársa.

A helyzet azóta annyiban változott, hogy ma a Speiser féle irányzatot a szélsőséges cionista-nacionalisták tűzték zászlajukra és ebben az esetben m á r a „tudományos érvelés" számításba sem jöhet. A cionizmus érdeke a héberségnek a sumerekig való vezetése — és ezzel a politikával szemben tudományos érveket felhozni azért nem lehet, mert azok a Kumoróezy könyvében található magyarázatok, torzítások és tudatos félrevezetések útján lesznek nevetségessé téve.

Mi innen úgy látjuk, hogy a budapesti „ókori történelmi Uii'széken" dolgozó Komoróczynak olyan „tézisféle" dolgozata ez a megnevezett könyv, amelyben főnökét (aki tudomá-Mink szerint a budapesti rabbiképző intézet igazgatója is egy-honi akarta meggyőzni arról, hogy ő „valóban hivatott" en-ik'k a Speiser féle irányzatú „ t u d o m á n y n a k " a továbbvitelére. Hiszen minden kétséget kizáróan bemutat ta a „Sumer is Magyar?" c. könyvében azt, hogy semmiféle magyar népi, lu-m/.eii vagy közösségi érdeket nem szolgál — hanem kizárólag ennek a „Speiser féle i rányzatnak" szentelte életét és munkásságát. (Még a szegény „pulikutyánkat" is leszúrta, pedig az nem tehet igazán arról, hogy gazdája „Sumériából" iicr/.ta, hiszen a képe is meg van örökítve egy 6000 éves szumir láb'án, miként azt a címlapon láthatjuk.)

Tehát ez az egyik „szög", ami kibújt Komoróczy zsákjaim!. Most fedezzük fel a másikat.

Annak ellenére, hogy Kalicz és Makkay János régészeti kiértékelései teljesen megerősítik, sőt Szuméria felé elmélyítik, azt a származási lehetőséget, amit T o r m a Zsófia oly nagyszerűen kimutatott és leletekkel igazolt — „az ókori történelmi tanszéknek" most már nyelvészből régésszé vált „über-mensch" munkása azt írja:

„Torma Zsófia következtetései m á r a nagyrészt elavultak. . ." és ez a kifejezése a második „szög", ami megint kibújt.

* * *

Itt tájékoztatnom kell az olvasót arról, hogy az USA-i 200 esztendős jubileumi ünnepségeken Románia hivatalosan

19

kiküldött „tudományos képviselői" azzal lepték meg a semmin nem csodálkozó északamerikai közvéleményt, hogy

az oláh nép szumir származását

tartalmazó „tudományos" munkákat kiállították, sőt —- színes filmet is vetítettek erről. A magyar szakemberek meghökkenve ismerték fel a bemutatott „régészeti — és az oláhok szumir eredetét bizonyító - leletekben" TORMA ZSÓFIA Erdélyben talált és a magyar-szumir kapcsolatok bizonyítására felhasznált múzeumi tárgyakat. Azokat, amiket az Erdélyt megszálló oláhok egyszerűen eltulajdonítottak. Aki magyarul érez, annak megvetéssel kell elfordulnia ettől a „komo-róczY"-tól, aki Torma Zsófiának azokat a bizonyítékait „elavultnak" minősíti „tudományos" könyvében, melyeket az oláhok — a magyar múzeumokból „kiásva" — saját nemzeti öntudatuk fejlesztésére és saját „szumir származásuk" bizonyítására a nagyvilág elé tárnak,

(És itt az igazságos kutató két kérdést tesz fel a közvéleménynek:

a.) a magyarországi marxizmusban nincsen oly;».n mér vű marxista nemzetszolgálat, mint az oláhoknál . . . ?

b.) Magyarországon mindent lehet a magyarság ősiségének elárulásában és meghamisításában írni, elkövetni és mondani . ,. ?

Ugyanis a Magyarországon talált szumir származást bizonyító lelet a „magyar" ősiség bizonyítására már elavult és eldobandó, de az oláhok, mint „romániai új felfedezést" felhasználhatják?)

De fordítsuk meg a helyzetet. Mondhatná-e, í rhatná-e Romániában egy román „Komoróczy" azt, hogy Vladimír Dumitrescu: „Arta Prehistorica in Románia" című könyvében, ábrákban, képekben és színes lenyomatokban közölt, ,,Torma Zsófia féle anyag m á r elavult"?

Én nem hiszem, hogy a mai, nemzeti öntudatot fejlesztő és nemzeti érdekeket — még a „hamisított dákó-román ősi-séggel" is — szolgáló Romániában, egy „Komoróczy" m e r n e írni a román — ismétlem nem igaz, hanem hamisított — ősiség ellen egy ilyen című könyvet: „Sumer és R o m á n ? ? ? " olyat, amiben a románok „bizonyítékai" így ki lennének figurázva, nevetségessé téve, mint a „magyar Komoróczy" teszi ezt a szumir-magyar azonosság valóságos, igaz és nemzetközileg elismert bizonyítékaival.

20

A románok az ilyen „román Komoróczyt" egyszerűen [elakasztanák.

Meg kell ál lapítanunk tehát ezekután azt, hogy az a „magyar" Komoróczy — aki a megnevezett könyvét így ajánlja: ..Szüleimnek, akik a magyar történelmet szeretni tanítottak" . . . bizony nem magyar történelmi folytonosság szolgálatába szegődött Torma Zsófia leszúrásával, hanem az oláhok szeretetéről tett tanúbizonyságot.

A „Sumer és Magyar?" c. könyvbe írottak t e h á t a felsorolt két politikai érdek szolgálatában ü t n e k agyon mindent, ami a magyar ősiség igazságának érdekében került felszínre.

Éppen ezért fogunk részletekbe menően foglalkozni majd e könyv ferdítéseivel, mert mennél több hamisságát és félrevezetését mutatjuk ki — annál bizonyítottabbá válik a két magyarellenes politikai érdek szolgálata, melynek hűségében — „magyarul és a magyarok félrevezetésére" e könyv íródott.

l.UGALZAGISI felirata (Kr. e. 2500) a bekeretezett ék jelekben „KUSOK F I A " és „NAP-KUS-A" kifejezések olvashatók

21

3&MBrp#2L

m £? 2

4-fXILm]

^fc <N. T I =i_

;s

•;5s

? ^ Í T W V ^ t«*»v

. :.'?^f

£#?^* .. ; - ->"'

rUlAN G^H^E ANDTV4CPARTMIAN INVAfelÖtíVrO HUNGARY.

* .4, u -D C3 -

s ai "5 r" Q

= rO

a-g JögJ

Ili* I s S o

s a

•I 5i1

aa

5 IN

IN

I.

NYÍLT LEVÉL KOMORÓCZY GÉZAHOZ

Komoróczy Űr. Előrebocsátom azt, hogy e z z e l a megszólítással nincs

s/andékom valami tiszteletet adni magának, hanem be aka-icim mutatni azt a módszert, amivel maga — szakképzett fejvadászhoz hasonlóan — egymás után sorba veszi a szumir-magyar azonossággal, vagy szumir-magyar vonatkozásokkal foglalkozó, jóakaratú és feltétlen magyar-szellemű írásokat

l 's azoknak íróit támadja személyes és pletykaszerü stílusban ügyesen elkerülve a munkájukban fellelhető tudományo

san bizonyított és a magyar ősiségét megerősítő adatokat. Be akarom mutatni legelőször azt, hogy ez a kicsúfoló és tudományos köntöst viselő módszerezés hogyan fordítható vissza arra, aki azt kitalálta — t e h á t magára Komoróczy Űr.

így hivatkozom könyvének azon kitételére (102. old.) „a sumer .kutya' szót régóta ismerjük; így hangzik: U R " . Maga szerint tehát — ha azt mondjuk „UR" — kutyát kell érteni. Ezzel és csakis ezzel a Komoróczy féle értelmezéssel és Komoróczy féle „sumerológiával" írtam a megszóliítást így: . Komoróczy UR."

Ugyanis — a „kutyát szőrivel" gyógyítják a leghatásosabban. És — ha már így kezdtük el s beszélünk a kutyáról, annak szőréről is, beszéljünk a „kutyabörrol" is.

Ezt azért kell megemlítenünk, mert van még sok — a sumerekkel foglalkozó — valóban tudományos munka, amelyik elkerülte a figyelmét és nem vette be céltáblái közé. Kzek egyike Bobula Ida: „KUTYABŐR" című értekezése, amit magának feltétlenül meg kellett volna neveznie, mert megemlítette azt a személyt, akinek „tanulmányával" Dr. (Bobula Ida ebben a kitűnő értekezésében foglalkozik. Ez pedig Tamás von BOGYAY, akiről ön így ír:

„Tamás von Bogyay újabb, részletes, minden tekintetben élesen elutasító bírálata a „sumer-magyarológia" jelenségének eszmei hát terét is megvilágította." (33. old.)

Nos ez az „eszmei h á t t é r " — ami Tamás von Bogyay írásában van benne s mellyel — mint a sumerológiával soha sem foglalkozó egyén — nyilván „eszmei hát terének" a védelmében beleszólt abba, amihez semmit sem ért — ez van leírva Dr. Bobula Ida : „KUTYABŐR" c. értekezésében.

23

Érdemes idézni belőle azt a részt, amelyik megvilágítja Tamás von Bogyay és Géza von Komoróczy sumer-magyarellenességének szellemi hátterét .

így ír Dr. Bobula Ida:

„A létért való küzdelem során vannak korszakok, mikor egy-egy nemzet fennmaradása szempontjából döntő fontosságú, hogy mit tud az a nemzet a saját eredetéről, múltjáról, érdemeiről és hivatásáról, de az is, hogy mit tudnak róla mások, akiknek sorsunk a lakí tására az adott pillanatban hatalmuk van. . . Amelyik hatalom egy másik nemzet életterébe akar törni, hogy nemcsak földjét, de népét is kizsákmányolhassa, az rossz hírét költi kiszemelt, vagy a tényleg m á r rabsorsba taszított áldozatának." ,

És a mindig élesen látó Bobulának ezúttal megint igaza van, mert most vagyunk abban a korszakban, amikor a Magyarság sorsa eldől. Ha felfedezi ősiségének hatalmas kincsét, ősi tradícióit újra életébe iktatja és azokat vallásos kegyelettel ápolja (éppen úgy, mint a zsidók teszik a magukéval) — akkor megmarad. Ha ezeket elveti és belenyugszik a finnugorságba — elvész és átadja helyét a „magyarosodó hébereknek", akik az oláhokkal együtt törnek be a magyar ősiség örökségébe.

Tehát ezért lesz minden szumir-magyar vonatkozás először kicsúfolva, nevetségessé téve, majd utóbb megkapja az antisemitizmus vádját is és rendőrségi eljárás is következik (miképpen azt m á r Ligeti Lajos szükségelte — kizárólag csak a „tudomány" védelmében).

Így áll a szumir-magyar nyelvhasonlítás lehetősége a mai marxista Magyarországon — de viszont az o l á h o k . . . ? azok szumir származását bizonyítani szabad.

Tehát Bobulának igaza van. A Magyar Nép ősi származásának „kutyabőrét" akarják eltulajdonítani s ezt úgy a legkönnyebb, ha egyszerűen azt hirdetik, hogy nincs is neki.

De — ha nincs meg a Magyarságnak ez a „kutyabőre" a szumir-magyar azonosság tényében és ilyen nem létezik, akkor hogyan lehetséges az, hogy a

szumir-magyar azonosságot tagadó — tehát a Magyarság ősi „kutyabőrét" elsikkasztani akaró „szakmunkák" — számban háromszorosai és kilóban — ötszörösei annak, amit a Bobula és egyéb — természetesen „említésre se méltó" — „fanatikusok" írtak.

24

Hat ha nincs szumir-magyar azonosság és nincs a Magyarság ősiségének egy ilyen legrégibb „kutyabőre" . . ., akkor miért tagadják. .. ?

MINEK ÍRNI ARRÓL, AMI NINCS ÉS MINEK OLYANT BIZONYÍTANI, AMI NEM LÉTEZIK. . .?

De tagadják. Komoróczy is. Foglalkozzunk tehát vele, folytassuk ott, ahol elkezdtük és

MARADJUNK A KUTYÁKNÁL.

A 102. oldalon Komoróczy szerint az UR szumir szó alatt ,,kutya" értendő.

Ha a laikus olvasó kezébe vesz egy olyan könyvet, ahol az ékiratos szumir táblák ékjeiéi latin betűs szöveggel vannak átírva, akkor érdekes megállapítani azt, hogy az „ U R " ékjei-le1, írt szöveg nem jelent kutyát.

így pl. vegyünk elő egy PD. (presargonic) — tehát Kr. e. 3000 körüli ékiratot (A. de la Fuye: Documents Présargoni-que DP. 133. 12. oszlop 6 és 7 sorában), melynek szövege így hangzik szumirul:

LU-GAL UR-MU. . . magyarul NAGY EMBER (király) UR-aM. Tekintve, hogy a magyar nyelv is ,,LU"-nak hívja az embert a régi kifejezésekben — pl. LU-FŐ Székely, GAL névvel tucatjával találkozunk Magyarországon — (csak már kimosták agyunkból a jelentését) — de ez használatos így is: KAL (Lábal 343. sz. ékjeiéi és UR-M(u), vagy UR-(a)M azonos birtok-határozó szóképzése nyelvünknek ezek szerint már jó 6000 éve, — nyilván mai nyelvünk ősi formája ez a szöveg.

Említsünk meg egy másikat is. Vegyük elő GUDEA kő-lábláját, ahol (De Saarzec: Découvertes en Chaldée Pl. 29. I—2.) a 2. sorban ugyanezt a „kutyajelet" találjuk ilyen ösz-szetételben:

U R - S A G . . . és ezt csak magyarul lehet kifejezni így: ÚK-SAG. . . vagyis „uraság" . . ., mert a magyarul nem tudó francia megfejtők is ugyanezt az értelmet adták e szövegnek.

Hát nem érdekes, hogy ezt a jelet Komoróczy csak „kutyának" látja. A tévedés két helyről jön.

Ugyanis ennek az ékjeinek a képjele valóban egy kutyafej, mely mint „képjel" UR városából ered, a „védelmezője-

25

ként" tisztelt égi kutyának a templomi szobrán ta lá l t írás szerint.

Ezt a jelet azonban a magyarul szintén nem beszélő megfejtők nem „Hund, dog, vagy c h i e n " . . . tehát „ k u t y a " névvel illették, hanem így értelmezték: „ g u a r d i a n " . . . aminek tökéletesen megfelel a m a g y a r ŐR szavunk. így tud juk tehát megállapítani — éppen a magyar hangtan segítségével — az ősi — most sumernak nevezett — szavaink kiejtését, mely szerint ez a L. 575. sz. ékjei

személyek és isteni-erő neveire való vonatkozásban (tehát királyi és vallási szövegekben) mindig a hatalom, uraság, és UR kifejezője és úgy kell kiejteni, ahogyan ezt m á r 6000

J ^ é v e m o n d j u k . . . UR. Az Isten Fiának, aki a Szent Fokossal ^^elválasztot ta az eget a földtől — az ősi Mah-Gar (most sumer

nak nevezett) teremtés tör ténetben — neve az okiratokon: UR dingir ÉN-LiL. . . és ez bizony nem kutya.

A hiba másik forrása az, hogy a magyarul nem beszélő ékiratfejtők nem ismerik a szumir nyelv lelkiségét sem és a valóságos istenszemléletüket sem.

Miután szumir őseink úgy hitték, hogy ,,miképpen a földön — úgy a mennyben is" — n á l u k az égi társadalomban is voltak „kutyahivatású" — tehát az emberre vigyázó állatok, így — ha ilyen égi kutyáról van szó vallási szövegkben — az UR jelet öR-nek kell ejteni. UR-MAH, t e h á t NAGY ŰR. NAGY-ŐR pedig mindig az égi oroszlánjelre vonatkozik.

A földi kutyákat is kellett valahogy kifejezni az írásban és ezt is nagyszerűen rendszerezték az okos í rás tudó őseink. Emlékük ma is él a nyelvünkben. így kapjuk meg a valódi és ma használatos „kutya" szavunkat. Nézzük csak meg ezt is :

Az 575. jel önmagában — mint mondtuk — sohasem jelentett „kutyát", hanem UR-at, így:

Ha „kutyát" akartak mondani és írni, melléje tettek egy másik jelet. Pl. a házőrző kutyát így mondták:

A U R - K Ü — ÖR-KU. . . vagyis az „ottlakó Űr", (ku = erő, ha ^^ta lom, fegyver és — mint ige „nyugodni, lakni." L. 536. sz.

jele.) Tekintve, hogy a kutyára az Ösi nyelv sok m á s szót is ismert — a harapós kutyát külön megjelölte. . . és így mondta:

NIG S ü n KUD-DA, ahol NIG (L. 563.) szumirul nőstény kutyát jeíent.

S U n (D. 15. sz. jele) = száj és fog. KUD (L. 12.) = harapni. DA = határozott névelőképzés.

26

NIG-SUn — KUD-DA magyar értelme „szájjal (foggal) harapó nőstény kutya".

Vannak azonban szövegeink, ahol a NIG értelmet egy másik ékjellel írják, amit így jelölnek a Glossariumok NIG-(L. 597.1, amelyet az Ösi nyelvtan az elvont dolgok jelölésére is használ ugyan, de „vagyont, tulajdont" is jelent és mint ige, GAR-nak mondandó, mikor jelentése ugyanaz, mint a mai magyar mondja pl.: „nagy GAR-ral tör r á " .

A másik NIG-(NIG-j)-vel ily szöveg szerepel: NIG, (vagy GARj-SU,, KUD-DA. így ez a NIG- vagy GAR nem jelent kutyát a megneve-

Ék szövegben, mégis a hí-res semitológus — Delitsch is fel-uinteti („Sumerische Glossar" c, munkájában a 247. old.) ezt a kifejezést így: „bissige Hündin", tehát mégis a „harapós kutyára" érti.

Lehet, hogy úgy kell mondani ezt a NIG--SU,, — KUD-DA kifejezést — GAR-SU,, — KUD-DA (GAR-(olS — KUD-DA i, ahol így a kutya értelmet csak a KUDDA viszi.

És, hogy ez a „kutyaféle" dolgokra vonatkozik, azt éppen P. Deimel magyarázza meg, aki (Deimel: Akkadische Glossar — jövőben DAG) 145. old. a KU 25. változatában

LU a NIG a KUD-DA név alatt a VÁMSZEDŐ ember szu-mir elnevezését mutat ja be.

A szumir ösnyelvünk így a „kutyatulajdonságot", a megmarast, bántást, sértést, harapást, tehát még az emberre is rávitte és valószínűleg innen jön, innen maradt meg a KUD-DA, mint a „kutyatulajdonságot" vivő elnevezés mai nyelvünkben — a nyelvfejlődés és hangtörténet szabályainak módosítása szerint — a szumirból jön

KU — DD-A = „harapós" értelemben s így KU — TY-A, lesz a fejlődött magyarban.

áfe A KUD-DA rejtélye tehát így már régen meg van oldva e.s Komoróczy ennek megmásitására tudatosan hamisít •— (mint azt többször bemutat juk majd és éppen azért lerövidítjük az erre vonatkozó figyelmeztetéseinket és az ezirányú ténykedését csak így fogjuk jelezni: KiVIH — vagyis: „Komoróczy Megint Hamisít").

KMH — a 102. és 103. oldalon. így ír: ,.A Kud-da rejtélye azonban a közelmúltban megoldó

dott. Elemezvén a szó összes előfordulási helyét, köztük több

27

<

sumer irodalmi szöveget is, egy sumerologus, M. E. Cohen tisztázta, hogy a szó egyértelműen .teknősbéka'. Farka van, de nem ugat."

A valóság: M. E. Cohen (nem sumerologus, hanem semi-tológus nyelvész) munkájának, melyre K. hivatkozik, címe „The identification the KUŐÚ" (a KUSŰ meghatározása.) A KUŐŰ — nem azonos a KUD-DA-val, m e r t a K U D (L. 12.) ékjeié és jelentése különbözik a KUŐŰ2 (L. 562.) ékjeiétől és jelentésétől

KUD (L. 12.) = vágni, szakítani KUiáŰ (L. 562.) = " u n animál amphibie" (Lábat szerint),

amiről eddig Deimel azt hitte, hogy „krokodilus" (D. 562./2.) M.E. Cohen — a K. által idézett könyvében nagyszerűen

megállapítja, hogy nem krokodilus — hanem teknősbéka és a KUD-DA — kutya-féle lehetőségről szó sincsen a könyvében!

Ugyanis Cohen könyve KUŐŰ-ról beszél — annak ösz-szes akkád vonatkozásáról és

KUÖÚ nevű ál latának valóban farka van és nem ugat, mert teknősbéka — de ezt a KUSŰ-t az igen képzett M. E COHEN

sohasem nevezte KUD-DA-nak.

* * *

A KUD-DA-nál álldogálván, meg kell ál lapítanunk azt, hogy Komoróczy az összes e r re vonatkozó m u n k á k a t átböngészte. Mint mondja, Pálfalvytól és Schedeltöl vette át ezt az elnevezést. Schedelnek a cikkei a budapesti „ K u t y a " c. folyóiratban jelentek meg, ami K. részére igen elérhető — kérdezem —, hogy miért nem emlékezett meg akkor Dr. Novotny Elemér professzor cikkéről is, amelyik ugyanennek a „Ku .tya" c. folyóiratnak az 1969 áprilisi számában látható.

Ugyanis itt Dr. Novotny nagyon alapos és a felkészült szumerológus tudással levezeti ennek a KUD-DA-nak a szu-mir etimo'ógiáját. Dr. Novotny marha-őrzőt, vagyis pásztor kutyát olvas ki a következő szumir szóból: GU-UQ-DA, ami a kieitésnél KUD-DA-nak valóban mondható.

Dr. Novotny szerint: GU, (L. 297). . . marha, bika UD (L. 381). . . nap, idő, fény, NAPÚR, (UDU), vigyázó, DA (L. 3 3 5 ) . . . oldal, mellette, őrizni.

28

így valóban megkapjuk a „marha-orzo" értelmet. Ez egy másik lehetősége a magyar „kutya" szó eredeté

nek. De nézzük meg a többi magyar kutyákat is. Nagyon közismert pásztor kutya Magyarországon a ko

mondor. Ha a puli Szumériából jött, akkor feltehetjük azt is, hogy a komondor is onnan jött. Hiszen olyan furcsa neve van. — K o m o n d o r . Vizsgáljuk csak meg a szumir etimológia alapján, hogy mit is jelent ez:

KU — mint már a bemutatott házőrző kutyánál találtuk, feljebb ismertetve.

MU — Lábat 6l-es sz. szava szerint lehet: bátor, név és birtokos névmás: „enyém".

UNU :, — Lábat 420-as sz. jele szerint jelentése: pásztor és nyáj is.

DUR:, — Lábat és Deimel egyöntetűen 208. ékjeié szerint összetett jegyekben a nagy állatok jelzője. Ezzel a DUR, jellel különböztetik meg a nagy állatokat. Pl. megtalálhatjuk a ló, teve, és a dromedár összetett ékjeiéiben.

A magyar KOMONDOR tehát az ősi népünknél alkalmazott KU-MU-UNU-DUR : t-ból ered és a négy ékjeinek az összetett értelme tökéletesen igazolja azt, hogy egy erős, nagytestű, saját, pásztor, házi állatról van szó.

Van még egy másik kutya nevünk is, amelyik a KUVASZ. Ezt is le tudjuk vezetni szumirból igen egyszerűen. Megint itt van a KU mint m á r most a 3. ku-tyánál találjuk meg. Mert meg volt a házőrző kutyánál, amit mint feljebb UR-KU, illetőleg ÖR-KU-nak mondtunk, meg volt a KU-MU-UNUs-DUR nagy kutyánál és most megtaláljuk a „ku-vasz-nál", ami az ősi nyelven KU-ASSA. És ebben az az érdekes, hogy ÁSSA — Lábat és Deimel 1. számú ékjeié «z«rint „lárm á t " jelent. (Akkádul is használjuk ezt, de nem ASSA-nak mondják, hanem RIGMU-nak.)

KU-ASSA (kiejtése ASSZA) magyar KU-VASZ jelentése: e:ös lármajú, hangos.

És ha már végig néztük az összes magyar kutyáinkat és mindegyiket sikerült megtalálnunk az ősi — most sumernek nevezett — de az ékiratok szerint MAH-GAR-nak mondandó őseinknél, akkor talán nézzük meg azt is, hogy azt a cselekedetet, amit ezek a derék magyar kutyák az ö „kutya szolgá-

29

latukban" elkövetnek, megtaláljuk-e? Ugyanis mindezek a kutyák ugatnak.

Tehát ha a kutyákat megtaláltuk Szumériában, akkor meg kell találnunk az „ugat" szót is.

És ez a következő képpen alakul : UG — (L. 130. és 444.) jelentése: oroszlán, mérgesség és

harag is. GA — (L. 233.) jelentése: ház, vagy igeként menni, kö

rüljárni. TU — (L. 58.) jelentése: tenni, alkotni. í gy a mai, fej

lesztett magyar nyelvünkben az UGAT, a 6000 eves ősszavá-tól csak egy ,,u" betűvel különbözik, amennyiben fiOOO évvel előttünk UG-GA-TU-nak mondták. A kiejtésben a két egymás mellé kerülő „ G " az természetesen egybeolvad. A szóvégi magánhangzó nemcsak a magyar nyelvben, hanem bármelyik nyelvben — a Grimm törvény szerint — elmarad, elkopik és így maradt a nyelvfejlődés térvényei értelmében az ősi ugatu-ból a mai ugat.

Azt hiszem, ezzel éppen eleget te t tünk a n n a k a kötelességünknek, hogy tiszteletet adjunk a magyar kutyáknak. akik (és i t t tudatosan írom a személyre vonatkozó hivatkozást) 6000 éven keresztül hősiesen ki tartottak a kenyeret adó magyar gazdáik mellett. A puli ma is puli, a komondor ma is komondor, a kuvasz ma is kuvasz és mindegyik becsülettel megugatja gazdája ellenségét.

Tanulhatna Komoróczy ezektől a derék kutyáktól a kenyeret adó hazájának és magyar népének a védelmében.

* * *

A kutyák végére hagytam a pulit. Ugyanis K. azt állítja a könyvében, hogy a puli nem ered Mezopotámiából és a pulinak semmi köze sincs a magyar ősiséghez.

A címlapon közlöm az iraki múzeumtól kapott fényképet, melyet semmiféle könyvből át nem vettem, hanem min', a bagdadi múzeumban kiállított egyik tárgyról készüli fényképet, a DIRECTORATE GENERAL of ANTIQUITIES — BAGDAD — 11578. számú engedélyével közlöm, mikép ;en azt a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem ál ta l kiadott és „The Sumerian Wonder" c. angol könyvemnek 130. oldalán megjelölöm.

Ezen az agyag-tábla töredéken ott van rajta a pulinak a rajza és a puli rajza alatti ékirásból tökéletesen kivehető (még

30

a képen isi a puli neve, amelyik Lábat 37l-es sz. PU kiejtésű jelével és ugyancsak Lábat 59-es sz. Ll jelével van írva.

Lábat professzornak a megnevezett munká jában a

PU annyit jelent, mint : hosszú, vagy meghosszabbítani, elnyújtani és

LI jelentése: ordítani (ahogy azt a sémita-akkádok is átvették SAGAMU kiejtéssel ugyan ennek a jelnek a használatát.) Tehát PULI szumir-magyarul: hosszúra nyújtva ordítani. Vagyis az, amit a puli csinál. Terelni és hosszúra futni, körülfutni a nyájat és csaholni. Tehát a P U L I nevében töké-

•letesen benne van minden, amit ősi és mai nyelvünk mond a PULI kutya jellemzésére.

És itt elérkeztünk megint egy olyan ponthoz, ahol az előbb megjelölt K.-féle hamisítási fölhívást másodszor is alkalmaznunk kell.

KMH 2 x: (Komoróczy Megint Hamisít másodszor.)

Könyvének 95. oldalán azt állítja, — a pulira vonatkozóan —, hogy

„minden adatot a sumer-magyarológus Dr. Pálfalvy Sándor ötlött ki."

Viszont elfelejti azt megemlíteni, hogy a Budapest-i „A KUTYA" c. folyóirata 1969 június 6-i száma, Dr. Schedei Andor cikkében, közli — az Ildi sírjában talált .— ..puli" szobrot és „pulit" ábrázoló agyagtáblát, ugyanazt, aminek ís-ii)'telt iii'büká'ás'i.a nekem, az iraki hatóságok adtak engedélyt ('ásd 30. o'dalon) s amit itt a címlapon és a 7. oldalon mutatok be.

A Kf.moróczy . .ha^dó marxista szelleme" tehát nemcsak a szumir-mi.eyar rzármazást *agadja, hanem még a mezopotámiai eredetű puli kutyánknak sem engedi meg, ho^y beleugassa magát a magyar őstörténetembe és vele ,.egv kutyá-nyít" emelkedjen a nemes honszerelem nemzeti öntudata.

Az oláhoknak ez a „marxista haladó szelleme" a legnagyobb nemzeti Öntudatot eredményezte a tudományos körökben. Mindent kikutatnak, mindent leírnak, mindent publikálnak, ami a román nemzet érdeket szolgálja.

31

Ugyanakkor a magyarországi tudományos körök ennek pontosan az ellenkezőjét teszik. így ezeket a magyarországi tudományos köröket nem lehet „magyar" tudományos köröknek nevezni, mert minden cselekedetük a nemzeti érdek ellen fordul. Ahol fölfedeznek egy magyar ősiségi adatot, abban a pillanatban keresik azt, hogy miképpen adhatnák, hogyan ajándékozhatnák oda azt idegeneknek: a magyarság létezését gátló ellenségnek.

Ha mi járunk el így — mint ahogy fentebb a románokról említettük — akkor Komoróczy azt politikának novezi és nem tudománynak. Igen: nemzetpolitika ez. A másik a Ko moróczy féle, nemzet-ellenes politika. De az is politika. Már most az olvasóra bizzuk, melyik helyesebb és erkÖ!csösebb. És ami erkölcsös, nem szükségképpen tudománytalan. . .

Mindenesetre eddig kétségtelenül bebizonyítottuk a következőket:

1.) KUTYA szavunk ősformája a KU-DA szumir szóban valószínüsödik, hiszen a többi KU-tya neve is a KU szumir ékírásjellel van írva — éppenúgy, mint a KU-DA. (Kü-MU-UNU-DUR, KU-ASSA.)

2.) PULI kutyánk jó 6000 évvel előttünk SZUMÉRIÁ-BAN (ERIDUBAN) szobor, rajz ábrázolással megtalálható és leírt neve PULI.

* * *

De folytassuk K. könyvének elemezését és beszéljünk

32

II.

A SZUMIR NYELVRŐL

Ahogy Komoióczy a pulit akarta elsikkasztani, ugyanúgy akarja eltüntetni magát a szumir nyelvet is. Könyvinek 9. olda'án azt írja, hogy: „a sumer nyelv kihalt."

Itl meg kell nyugtatnunk a szerzőt, hogy a szumir nyelv nem halt ki. Mert a 150 évig létező akkád dinasztia — a nagy Hammurabi és utódjainak uralkodása — u t á n is van-Bk szumirul irt szövegeink. Tehát, ha az írásnak a nyelve a szumir volt, akkor a népnek is szumirul kellett beszélni, hiszen azért írták a cseréptáblákra a szövegeket, hogy a népet értesítsék róla.

Van egy nagyszerű és majdnem épségben fölmaradt tábla, amelyik ebből az időből van és éppen páter Deimelnek a munkatársa — Arno Poebel — fejtette meg, aki abban az időben a philadelphiai múzeumnak volt az igazgatója Ez az a híres Poebel, német professzor, akitől Kramer minden tudományát elsajátította. Poebel volt Kramernak a mestere. Kra-mert a leghíresebb könyvét — melynek a címe: , A történelem a sumerokkal kezdődik" — a híres Arno Poebelnek dedikálja azzal a kifejezéssel, hogy „nagy mesteremnek" . Tehát, ha a „nagy mester" fejtette meg ezt a szöveget és ha az szumirul van, akkor érdemes vele foglalkozni.

A hivatkozott és a szumirul írt ékiratos tábla megtalálható a philadelphiai múzeumban és az ismertetését tartalmazó munka a következő:

Arno POEBEL: „Historical Texts" (The University Mu-

•

m of Philadelphia Vo. IV. N°l), aholis a 69. oldalon a Kas-(Kusita) KARDUNIAS kora előttinek, vagyis K r . e. 1300

körülinek jelöli keletkezését és ez a tábla — „is wri t ten in Sumerian" (70. oldalon) — vagyis magyarul „ez a tábla szumir nyelven van írva".

A szerző Arno Poebel — (Deimel pá ter munkatársa) ennek az ékiratos táblának „A NEW CREATION AND DELU-GE T E X T " (Egy Uj Teremtéstörténet és Özönvíz Szöveg) címet adott és kifejezetten hangsúlyozza azt, hogy a tábla keletkezési ideje

33

1.) a sémita babiloni — Hammurabi féle — dinasztia utáni és

2.) nem NIPPUR-i eredetű. Ezzel bizonyítva van az a tény, hogy Szumériában, a Tig

ris és Eufrátesz közében és magában Babilonban is az uralkodó nyelv aglutináló „szumir" volt Kr. előtt a 13. században.

A szumir nyelv tehát n e m halt ki még ebben az időben sem (mint ahogy ezt Komoróczy szeretné), mert kihalt nyelvvel nem írnak történetet és kihalt nyelv nem szerepel „irodalmi nyelvként" sehol.

És éppen az ilyen szövegek mint az előbb említett Poe-bel féle szöveg, indokolják meg a .komoróczyk' azon igyekezetét, amellyel szeretnék a szumir nyelvet m á r kihaltnak és a tudományból el tüntetettnek minősíteni. Ugyanis ezek a szu-mirul írt szövegek, melyek a sémita népek pusztításai után keletkeztek nagyon érdekes megvilágosításba helyezik a mi őseinket, a most szumirnak, de az ő írásaikban MAH-GAR-nak nevezett írásfeltaláló népet.

* * *

Itt egy rövid történelmi visszapillantást kell lefolytatnunk. Arról tudunk, hogy a Kr. e. 2000 évet megelőző évszázadokban indult meg az u.n. ..szumir kulturális újjászületésnek az időszaka". Ezt az időszakot minden szakmunkában meg lehet találni és úgy hívják a magyarul nem beszélő szakemberek „sumer-renassence".

Azt is tudjuk, hogy ennek az időszaka az alábbi uralkodók alatt érte el fénykorát:

UR városban: UR-NAMMU. URUK városában: UTU-SEN-GAL, ás Lagasban: GU-DE-A. Ehhez a három nagyszerű uralkodóhoz fűződik a szumir

újjáépítés ideiének legszebb története. Hogy micsoda lendülettel építettek mindent újra és to

vább azt bizonyítja, hogy a L a g a s í GU-DE-A papkirály, akit ragyon sok szakmunka az „építész uralkodónak ' nevez, 20 éves uralkodása alatt 17 templomot épített. E nagy uralkodók utódai a jólétben, bőségben, és a békében nem «okat törődtek azzá', hogy észak és észak-nyugat felől egy sémita be-Fzivárgás indult meg. Az ebből az időből eredő szövegek megemlékeznek erről a beszivárgásról és ezeket a sémita népeket

34

(sémita név alatt ne értsen senki sem zsidót, zsidók még nincsenek Kr. e. 2000-ben, hanem ezek az arabok ősei), tehát az ős arab népeket, a szumir szöveg „fekete fejűek"-nek hívja.

A jólétben felnőtt gyenge szumir uralkodók ideje éppen ezzel a beszivárgással j á r le és a sémita beszivárgás nemcsak annyit jelent, hogy a sémiták letelepednek, hanem, hogy a sémiták rombolnak, pusztítanak mindent, amit a szumirok felépítettek.

így a III. UR-i dinasztia utolsó királya IBISIN-nek gyászdala — melyet éppen Komoróczy által említett Schmöckel német szumerológus könyvéből veszek — leírja, hogy a szumirok a szomszédos ELAMBA költözködnek és észak felé húzódva «hazát keresnek.

Tehát az ,,IBISIN gyászdal" bizonyítja azt, hogy Szumé-ria népe észak felé, a Kaukázus felé húzódik és menekül a sémita pusztítás elől.

Azután ISIN-ben és LARSA-ban sikerül a sémitáknak megvetni a lábukat és dinasztiákat alapítani. A pusztítás azonban tovább folytatódik és az utána következő — ú. n. I. Babiloni-Akkád Dinasztia — Hammurabival éri el hatalmának csúcspontját. De nehogy azt higyjük, hogy ezek építenek. Ezek is rombolnak. Tehát mondhatjuk azt, hogy az évezredes történelem folyamán, amit a szumirok építettek, azt a sémiták lerombolták. Ne mondja itt nekem senki azt, hogy a Hammurábi-féle dinasztia nem rombolt, hiszen sir Leonard Woolley munkájában (') megemlékezik arról, hogy ,,UR város végleges elpusztítója SAMSUILUNAS, H a m m u r a b i fia."

Nehogy azt higyjék, hogy az egész szumir nép észak felé vándorolt. A legjava visszamaradt. Ugyanaz volt a helyzet, mint mikor az oroszok megszállták Magyarországot. Nem :,emigrált" az egész ország lakossága. A nagyobbik rész helyben maradt. A helyben maradás, a kitartás meghozta az eredményét is, mert a 150 évig tartó babiloni Hammurabi-féle

« . a s z t i á t megdöntik a testvérnépek, a Kat t ik és a Kusiták következik egy 300 éves új, szumirul beszélő uralom. Hogy

szumirul beszéltek, azt bizonyítják azok a fennmaradt ékira-tos szövegek, mint pl. az is, amit az előbbiekben említettünk.

Ezzel a szöveggel és ennek a megfejtésével foglalkozni fogok a Káldeától Ister-Gamig c. könyvem II. kötetében (a Szumir-Magyar Nyelvazonosság Bizonyító Adata i " c-ben). Itt csak annyit említek meg, hogy ebből a szövegből kivehető egy új világnézet, illetőleg a sémita pusztítások után keletkezett új vallási tartalom, amely a régi és George SmHh által

35

megfejtett u.n. „Kaldeus Genezis", kaldeus teremtéstörténet tartalmát szinte újra értékeli.

Ugyanis ez az új teremtéstörténet és özönvíz c. szöveg, amit Poebel megfejtett, egy egészen különleges és érdekes ki-títelt tartalmaz. Az első oszlopban, amikor a teremtést leírja és a teremtésben résztvevő isteni erőket is felsorolja, beszél emberiségről (NAM-LU-GAL-MU) és az emberiséget megteremtettnek minősítve a szöveg 14. sorában mégis említ egy ember fajtát, amit „fekete fejűnek" nevez és azt az állatok és a földműveléshez szükséges négylábúak megteremtése előtt teremti. Tehát ebből azt kell kivenni, hogy a „fekete fejűeket — akik alatt nyilván a szumirok a sémita népeket értették — ezeket az Isten később teremtette. (Ezen új „Teremtés-Történet" szerint.)

így az egész teremtéstörténet abban különbözik a Geor-ge Smith által említetttői, hogy a „fekete-fejűeket" külön megemlíti. Nekem az az érzésem, hogy ez az új — átértékelt — teremtéstörténet és özönvíz legenda, amit a szumir nyelven — ismétlem — a sémita pusztítások u t á n írtak le, már magában foglalja a sémita népek, vagyis a „fekete-fejüek" által történt pusztítások feletti aggodalmat és szomorúságot, egyben az egész özönvizet úgy fogja föl, hogy tulajdonképpen az özönvíz azért jött, hogy ezek a fekete fejűek pusztuljanak el. Az özönvízi bárkás (a bibliai Noé), akit itt Poebel ZI-U-GID-DU-nak nevez „fekete fejűeket" nem mentet t ki a pusztulásból.

ZI-U-GID-OU a szumir nép fennmaradásának megszemélyesítője és én azt hiszem, hogy ezt magyar szempontból ma is érvényesíteni lehet. Ugyanis ma éppen olyan a rombolás, mint abban a korban volt. N e m házainkat, hanem életünket és szellemünket rombolják. Az ősi tradícióinkat akarják velünk elfelejtetni. Ha meg lenne az eszközük és meg lenne a lehetőségük, a „komoróczy-féle ellenkezők" ma is elkövetnék ugyanazt a pusztítást, amit Szumériában a sémiták végeztek, fizikailag is. Hisz ezért akarják kinyilatkoztatni és a köztudatba vinni azt, hogy a „szumir nyelv m á r kihalt".

De a sumir nép átélt minden pusztítást. Egy részük már a babiloni pusztítások idején északra vonult, a legnagyobb részük pedig átélte a babiloni sémita uralkodóknak az idejét is. 'Ott maradt, gyakorolta, használta, tökéletesítette a nyelvét. M e g m a r a d t . . . szumirnak!

A bizonyság pedig, hogy átélték a babiloni időt, abban maradt fenn, hogy az u.n. akkád nyelvből nagyon sok sfcó

36

I 1 Q

ment at a szumirba es ezt a magyar nyelvünkön keresztül tudjuk ma bizonyítani.

Amikor 1200-ban Kr. e. a nagy asszír birodalom életre kel, akkor az asszírok még nagyobb kegyetlenséggel fognak hozzá a káldeusnak nevezett szumir nép irtásához. A nép tömegestől vonul észak felé és most már nem marad Mezopotámiában. Nem olvad be az asszirok és sémiták közé. Nem cserél nyelvet imiként K. írja), hanem észak felé elvándorolva, megtartja nyelvét, az ősi szumir nyelvet. Ma már bizonyított tény, hogy ezi az ösi szumir nyelvet a mezopotámiai térségben mindenki beszélte és az egyes területeknek a nyelve csak nyelv-

fcjátásbeli különbözőséget mutat fel. Azért találunk az ékira-™os sumir szövegekben 3—4 és egyesek 7 különféle nyelv

járást.

De a legérdekesebb az, hogy az a nyelv, amit K. ..akkádnak" mond, azt páter Deimel a következő képpen említi, a két legfontosabb nyelvjárást ismertetve, amit minden sumeroló-gus ismer: az ÉME-KU és az EME-SAL nyelvjárásokat. Erre a két nyelvjárásra vonatkozóan azt mondja:

.,Az EME-KU dél-Babiloniának, vagyis Szumér iának a legrégibb nem sémita nyelve, mig az EME-SAL szintén egy nem sémita, de az EME-KU-hoz hasonló nyelve volt észak-Babiloniának (Akkádnak). Akkád azonban később a sémita népek által lett elárasztva és ezért nevezik szintén a sémita babiloniak nyelvét — minden joggal — akkádnak. "

Páter Deimelnek ebből a kitételéből láthat juk, hogy ez a két legfontosabb nyelvjárás — az EME-KU és az EME-SAL vo't tulajdonképpen Szumériának — mint mondtam — csak nye'vjárási különbséggel diferenciálódott beszédje. Ezt azért fontos megemlíteni, mert találtak ékiratos táblákat 3 nyelvű

(szójegyzékekkel. Ezt már 1866-ban éppen Rawlinson publikálta és a 3 nyelvű textusokon 3 oszlop található. Az első or-z'op az EME-SAL, a második oszlop az EME-KU és a harmadik oszlop a „semita-akkád", amit később az asszirok is átvettek. Csupán példának megemlítek egyet, ( tehát ismétlem, az e'sö kifejezés EME-SAL a második EME-KU és a harmadik ..sémita akkád") :

cümmer GASAN . . . dingir NIN-KI . . . it DAM-Kl-NA.

37

Ezzel tulajdonképpen válaszolunk Komoróczynak az egyik kitételére is, amikor az „asszony" magyar szavunkat keresi. A fent említett három kifejezés egyöntetűen annyit jelent, mint a „Nagyasszony", vagy a „szent asszony", vagy „égkirálynő országa".

Komoróczy könyvének a 105. oldalán, amikor az asszonyról van szó, azt mondja, hogy:

„Szumirul ,DAM' az feleség, és asszony annyit jelent mint ,MUNUS". (nem MUMUS — B. J.)

Itt ismételten meg kell jegyeznünk a nagy felkiáltó jelet (Komoróczy megint hamisít).

KMH 3 x.

MUNUS nevű szumir szó egyetlen egy szumir szótárban nem található, sem az asszonyra, sem másra vonatkozólag. „MUN" (L. 95. szava) akkádul T A P T U — magyar jelentése ,,só". Tehát Komoróczy szumerológiája a „délibábos képzeleteken" csavarog, mert olyan szumir szavakat vesz be a „tudományos könyvébe" amik nem léteznek. De menjünk tovább a kiértékelésben.

Látjuk az EME-SAL szumir nyelvjárásban „GASAN" az EME-KU szumir nyelvjárásban a „NIN" ás a „sémita akkádban „DAM" jelenti az asszonyt. A „ D A M " szót a sémi ták a szumir nyelvből vették át, mert szumirul DAM, házastárasat" jelent. Férjet vagy feleséget. Aszerint, hogy milyen „nem-jelző" ékjeiét teszünk eléje. Ha a férfinemet jelző ék-jelet tesszük eléje, akkor a íérfi házastársat j lenti és női nemet jelző ékjellel a női házastársat jelenti.

Mint mondjuk, szumirul az egyik nyelvjárásban az asszony „GASAN" és a másik nyelvjárásban „ N I N " . Van még egy asszony szó a sémita akkádban az „ASATU" vagy amit röviden „ASAT"-nak mond a sémita akkád nyelv.

Ez a példa — a magyar „asszony" szó — nagyon megvilágítja a Szumériából való kivándorlási utakat . Ugyanis Komoróczy a könyvének 70. oldalán azt mondja, hogy:

„A sumer nyelv rokontalansága nem valami feltűnő kivétel. Az ókori kelet történelme a sumeron kívül egy sor olyan nyelve mutatot t fel, amelyek az ismert nyelvcsaládok egyikéhez sem sorolhatók. Ilyen többek között az elami, a hurri, az urartui, a hatti és mellettük jó néhány má? nyelv önálló írásbeliség nélkül, pld. a guti, a kassu, stb. A rokon-ta'an, vagy sziget nyelvek ilyen mennyisége mellett nem sok

38

cáfolhatatlan és meggyőző eredménnyel kecsegtet a múlt századi fogantatású kutatási irányzat, mely külön-külön próbálja megtalálni egy-egy ilyen sziget-nyelv rokonait eurázsia regi vagy mai nyelvei között."

Csak egyetlen egy szót fogok említeni a magyar „asz-szonyt" és ezzel Komoróczynak ezt a teljesen egyéni és mondhatnám járatlanságát és a mezopotámiai térségben való ismeretlenségét bemutató kitételeit ismertessem, mert Mezopotámiában „sziget-nyelvek" nem léteznek, hanem az ezen a területen használt nyelvjárások szerint és azoknak a lényegtelen különbözőségével, mindenki az ősi KU-MAH-GAR nép nyelvin beszéli. Tehát a nagy hatalmas MAH-GAR népnek a nyelve volt az uralkodó. Ebbe tartozott bele a hurrita nyelv, a subur vagy sabar, vagy samar nyelv, a Kassu és a guti is. Ugyanis, vannak szövegek pl. arról, hogy az első sémita királynak nyilvánított és állítólag Adgade várost alapító, I. Sar-gon uralmát (2370 Kr. e.) letörő nép, amit az ékiratok „guti-rak" , vagy „kutinak" (kutai) írnak, azok — a korabeli ékira-tos szövegek szerint — a Lagasi papkirálynak — Guddeának — szövetségesei és Guddea nyelvén beszélnek. Guddea pedig „klasszikus szumir" nyelven írt és beszélt.

Tehát nem tudom miféle „sziget nyelvet" keres Komo-róczy a gutiaknál, amikor korabeli textusok vannak a „guti" nyelven és ezek szumirul olvashatók.

Vagy mit akar a hurri nyelv említésével mondani, amikor meg van állapítva az, hogy a „hurr i ták voltak a szumirok 'aníió mesterei a nyelvben '(-).

Az eiámiaknak a nyelve szintén csak dialektikus különbséget mutat a szumirral, hiszen az Elámbcl származó ékira-tos táblák is szumirul beszélnek. Elámban és Szumirban évezredeken keresztül egymást váltotta az uralom. Hol szumir király uralkodott Elámban, hol elámi király uralkodóit Szumirban.

Van m í g egy népnév, melyet említ Komoróczy és ez a „ka ' sa" . Nagyon jó! tudjuk, hogy ez a Tigris és Eufrátesz I'oriásvidékén lakó nép volt az „ÁS" vagy „ASSTJ", amelyik vagy „ÁSSA" vagy „KASSU" vagy ezeknek változatai, mint KUs. KUSÁN, KUSIT, KOS KOSA, KOSSAR, OGUZ, OZ, AZ, GUZ, UZ nevekkel van említve. Az ezen szavakhoz ragasztott „IR, AR, vagy U R " a nép nevét jelölik csak. A KUS-SU, vagy KASSU népnek a Káspi-tó vidékén lávő KASSU birodalmát a történelem mindenütt említi és ez az ÚZ-KASSU

39

nép volí a bessenyöknek az őse, akik szintén Mezopotámiából távoztak északra a SBR néppel.

De maradjunk az „asszony" szavunk összehasonlításánál. Már 2 szumir nyelvjárást összehasonlítottunk a babiloni

akkádnak nevezett sémita nyelvvel. Most nézzük meg, hogy hogyan mondta az asszonyt a többi említett — Komoróczy szerint „szigetnyelv"?

Hurr i ta nyelven az „ A S T E " vagy „ASTI-ASTUHI" = nő (•'). A SUBAR, SUBIR területet végérvényesen szeretném végre „népnyelven" tisztába tenni, ugyanazon az alapon, mint ahogy az akkád-héber hasonlítások vannak. Tehát amikor a SUBIR, SUBAR, SZABIR, SUBUR nevekkel — ugyanazon népet jelentő — írásokról beszélünk, akkor kérem az olvasót, hogy (ismétlem a héber akkád hasonlításokhoz hasonlóan) csak a mássalhangzók értékét vegyék. Tehát a SU-BUR-SABAR-SZABIR-SAMAR-SUBAR szavakból s e m m i más nem érdekes, mint a 3 mássalhangzó S-B-R.

így az SBR nép nyelvéből, amit NUZZI-ban talált táblákról vett ki Cyrus H. Gordon,

a „feleség" neve szintén ASSATU. A szumirban, mint mondtuk GASAN (Lábat 35.) úrasz-

"szonyt jelent és az e lámi USSAN L. 301.) jelentése = Istennő. Írjuk most le az összes asszonyneveket:

szumir eme-ku GASAN GSN szumir eme-sal NIN NN hurri ta ASTE, ASTUHI . . . ASTH SBR ASATU AST elámi USSAN SSN mai magyar ASSON(y) SSNíy) Azt hiszem, nem fér kétség ezekután ahhoz, hogy a mai

fejlődött „nyelvújított" magyar nyelv „ASSZONY" szava is beleillik ezekbe a nyelvjárárokba és innen ered. És ha kiegészítjük az asszonyra vonatkozó szumir azonosságainkat, még a szumir „ N I N " — magyar „ N É N " szavunk azonosságával (ahol ismét kérem csak a mássalhangzó értékeket figyelembe venni), tehát mássalhangzó értékben N-N = N-N-el. A szó ugyanaz.

Mindezekből az összehasonlításokból ismételten azt .állapíthatjuk meg, hogy a nép nem cserélt nyelvet, megtartotta ős-nyelvét cs észak felé a kaukázusi hegyekbe vonult és a sémiták vették át — a sok szumir szó között — a SBR nép-

40

tői az ASATU elnevezést. Ezek azok az ösi-szumir leszármazottak, akiket okos papjaik, a mágusok visznek, megtartva az ősi mágus vallás szent tartalmát náluk és az asszír uralkodók ezek ellen vezetik a hadjáratokat észak felé.

Minden asszír krónika megemlékezik arról, hogy az általuk „UR-AR-TU"-nak nevezett területen lakó ősi S-B-R népet hogyan irtják. De nemcsak fegyverrel irtották, hanem még az emléküket is ki akar ták törülni az utódokból, mert az ősi SUBAR nép — tehát az S-B-R nép neve — náluk, a sémita akkádoknál „szolgát" jelent.

És a hadjáratok gyilkolásairól beszélnek az asszir királyok krónikái. Nincs egy asszir király sem, aki azt nem írná, hogy:

„Levágott fejeikből raktam hegyeket" (,).

A Balavat-i kapukon, amelyek a British Museum-ban vannak kiállítva — mindenki láthatja, hogy ez a gyilkolás valóban megtörtént. Az ott látható egyik domborművet ide teszem ismertetőül és közlésül, de annak a szándéknak a leleplezésére is, ami Komoróczy részéről ma is fönnáll minden ellen, ami S-B-R.

* * *

Komoróczy ugyanazt teszi erkölcsileg az S-B-R nép hősi hagyatékát a magyaroknál megtaláló tudósokkal, mint amit az asszir királyok tettek az S-B-R néppel, a magyarok szabir-nak nevezett őseivel. A megnevezett könyvében éppen úgy rakja elméletileg egymás mellé az ősi magyar hagyománynyal, a szumir-magyar azonosság és hasonlítás tudományos munkájával foglalkozóknak a levágott fejeit, mint ahogyan

•az asszir királyok tették a mi ősi szabir őseinkkel. De azok a fejek, amiket Komoróczy az említett könyvében — mint lesipuskás fejvadász kivégezni kívánt — ezek még élnek, gondolkodnak és cáfolnak. És a cáfolatok erősítik meg azokat az állításainkat, melyeket az eddig világkongresszusokon, írásokban és könyvekben közöltünk.

Ezért megyünk tovább és ezért foglalkozunk Komoró-czynak a hamisításaival.

* * *

41

^^\ „balavati kapuk" donibormüve, melyen látszik a levágott ^W fejekből épített oszlop (British Museum, — London)

Az S-B-R népre vonatkozóan meg kell még jegyeznünk azt a szumerológiában lerögzített és megállapított tényt, hogy

SUBAR-TU annyit jelent: meg-nem-bilincseit, szabad. Szabadnak tett, vagy szabadnak született — lévén a szumir „TU" a „szülni" igének is az ékjeié és én úgy vélem, hogy ebből jön a magyar „ tudás" fogalma is. Ugyanis a szumir vallásbölcselet szerint a legnagyobb „ t u d á s " az a teremtésnek a folytatása. Aki „Szül" az „Tud".

És ezt nem szabad elfelejteni az S-B-R nép utódainak. Az S-B-R ősi hagyomány azt követeli, hogy a népben éljen az a

Íudat, hogy szabadnak született, nem megbilincseltnek és ÍUD.

(Komoróczy könyvének az a legnagyobb célja, hogy ezt a tudatot semmisítse meg a magyar olvasóban.)

Ez az S-B-R népre vonatkozó sokféle elnevezés megmagyarázza azt is, amit Komoróczy szintén el akar tüntetni . A „sumer" valóságos népnevet. Állapítsuk meg most azt.

42

III.

HOGYAN MONDJUK HELYESEN — „SUMER"?

Komoróczy könyvének 7. és 8. oldalán foglalkozik ezzel a témával és indokolni próbálja, hogy magyaru l miért használja ő a „sumer" elnevezést és miért nem a „szumir"-t.

Egyetlen indoka arra vonatkozólag, hogy a szumirt elhagyja — mint írja — az, .

„Minthogy a szóhasználat ma ingadozást mutat , a helyes tJMma a .sumer', azt hiszem egyenlőre még nagyobb nehéz-s ^ e k nélkül elterjeszthető volna."

Felkérem az olvasókat és azokat akik érdeklődnek a magyarságnak a Mezopotámiával kapcsolatos hagyományai és szumir-magyar nyelvazonosság iránt, hogy sohase használják önnek a népnek a megjelöléséül „sumer" nevet. Ugyanis ez a Bezold-féle (ö fejtette meg) British Múzeum 14013. számú táblájának a leolvasásából ered.

Ezen a táblán lévő ékjelek a mezopotámiai ős-nyelvünkön, tehát S-B-R nép ős-nyelvén KU-MAH-GAR-nak olva-sandók. Miután a KU (L. 536. szava) az akkád nyelvben sU-nak hangzik, a megnevezett 3 ékjeiét „semita-akkád" nyelven sU-MU-AR olvasattal érvényesítették. Ebből vette Op-pert a sumer elnevezést.

(A „Bezold" féle kétnyelvű szöveg így néz ki): szumir: (tört rész) ANTA EME KU . . . (törés) akkád: SAPLIS AKKADA-A E L I S SU . . . (törés) visszaállított szumir szöveg:

KI-TA EME URI-KI ANTA EME KU-MAH-GAR.

•

Káldeától Ister-Gamig c. könyvem 96. oldalán bemuta-i OPPERT levezetését, ahogyan a tábla szumir „ K U " jele

után esedékes MAH-GAR jelekből akkádosított a következő képpen: (szumir): KU — MAH — GAR lakkád): SU — MU — ÁR és ebből

SU — ME — ER. Tehát nyilvánvaló, hogy nem nevezhetjük őseinket úgy,

ahogy a sémita-akkádok hívták őket, „sumer"-nek. Ezután az ékjei után nekünk KU-MAH-GAR-nak kell

hívnunk ezt az S-B-R népet.

43

Ennek a S-B-R népnek az országáról azonban az ékírással írt agyagtáblák nagyon sok helyen beszélnek. Megemlítjük itt a legfontosabbat, ami megtalálható DSL 7. és 94. sz. ékjeiében. Ugyanezt az ékjeiét említi Lábat is szótárának a 7-es sz. jelében.

Ha megvizsgáljuk ezt az összetett ékjeiét, amit Deimel és Lábat szerint egyöntetűen úgy kell kiejteni SZUBIR-KI, akkor láthatjuk azt, hogy ez összesen 4 ékjeiből adódik össze, 4 fogalom jegyből.

Az utolsó jel — KI, m á r ismeretes, mert ez az országok és birodalmak megjelölésére szolgáló rag, amit mint postfi-xumot, megkülönböztető gramatikai, tehát nyelvtani jelnek tulajdonít minden szumir nyelvtan.

Az első fogalom jegye ennek az összetett ékjeinek a „SU". Ez a SU azonban különbözik attól a „yU"-tól, amit a fentiekben már említettünk, ahogy a semita-akkád nyelv olvassa a szumir „KV" ékjeit „áU"-nak.

Ez a SU (SZU) nem azonos a KU-t helyettesítő yU (SUi-val.

Ez a „SU" — a „SZUBIR" kifejezésben ,;SZU" és mint említettem, megtaláljuk Lábat szótárában a 7-es sz. alatt és jelentése magyarul „test" . (De a szóösszetételben olyat is jelent pl., hogy had-test.) A második 2 fogalomjegy képezi a BIR 4 szót, ami megtalálható Lábat 168. sz. jelében és annyit jelent mint : szántóföld. De ennek a jelnek ez a SU-BIR ösz-szetett szóban lévő értelmezése az egyetlen eset, amikor BlR-nek mondjuk. Tehát csak amikor a szántóföldet művelő népről és az S-B-R nép országáról van szó. Minden m á s esetben ez a jel „EDIN"-nek olvasandó. (Ennek megfelelője a magyarban az ,,edény" szavunk, amelyik a régi időben bizony a körülzárt, határolt és megművelt területekre is vonatkozott.)

Így tehát a SZUBIR-KI kifejezés — ami mint említem gyakori az ékiratos szövegekben — a nép ősi nevére vonatkozik és a nép országát jelöli. Hangtanilag az „ M " és ,,B" mássalhangzókat ugyanazzal a szervvel képezzük, mert ha az ajkunkat Összezárva ,,M" hangot mondunk, akkor az ajkunk kinyitásával születik meg a „ B " . Az ,,M"-ből a „ B " kimondása egy hangátmenet, ami szabályos, így tehát a SZUBIR szó helyett SZUMIRt mondunk, vagy SABAR helyett SZAMÁR hangoztatása, hangtanilag teljesen ugyanaz. (SZAMÁR nem SZAMÁR.)

Ezért indokolt az, hogy az ősi népünket .,szumir"nak nevezzük és ezt a felfedezést néhai Dr . Varga Zsigmondnak kö-

44

« szönhetjük, aki elsőnek ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a mezopotámiai ős-népet így nevezzük.

Tehát semmiképpen sem fogadjuk el Komoróczynak a

H „sumerizálását", mert nekünk a saját nyelvünkön írt nyelvemlékeink vannak, amelyeken népünk ősneve valóban „szu-mir" és ennek a szumir-szubirnak csak egy változata a sza-bir, amelyet megtalálunk az ó-kori történelemíróknak a munkájában. Miután Komoróczy azt állítja, hogy szabir nép

• nincs, ezt a kijelentését egyszerűen nevetségesnek kell tekinteni, mert mindenki, aki csak egy kicsit is foglalkozott a ma-

, ^ - gyár történelemmel, nagyon jól tudja, hogy igenis Szabiria . H f f e létezett és Honalapító Nagy Árpád Uralkodónk is szabir — ^ . W ( S - B - R ) eredetű és ABA SÁMUEL anyja is Khorezm-ből.

azaz KU-MAH-GAR-RI-ES-MÁD-ból való. Ezekkel az adatokkal k ívántam megerősíteni azt az állí

tásomat, mely szerint a szumir népünk nem halt ki, nyelve sem, hanem a gyilkolás és pusztítás elől menekülve észak felé vándorolt és ha csak egy emberöltönyi időt tudtak eltölteni egy helyen, békében és nyugalomban, akkor azonnal államot alapítottak.

Tekintetbe véve azt, hogy az asszír uralom 1200-ban kezdődött és Kr. e. 612-ig, tehát 6 évszázadon át tar tot t ennek a sémita uralomnak a kegyetlenkedése, azt a 600 évet a szumir nép nem tölthette és nem töltötte Mezopotámiában.

Volt egy réteg, amelyik visszamaradt, de a tudományt, a tudást vivő bölcs mágus papok északra vitték magukkal a nép tömegét. Nem csodálkozhatunk így azon, hogy a Van tó mellett a Kaukázus déli lábánál egy Káld Birodalmat találunk, amelyik erős, okos és ellenáll az asszíroknak is. Viszont az aszir krónikák bizonyítják azt, hogy a támadásaiknak a fő célja a Van tó környéki birodalom.

Itt csak azt akarom megemlíteni, hogy ezzel igen sokat

•foglalkoztak az orosz Rostovzeff, ki tűnő tudós szerint ez a birodalom „az emberi civilizációnak csúcspontját ér te el a Kr. e. 8. és 7. sz. éveiben" (3).

Azt hiszem ez elegendő bizonyíték arra, hogy a mi szumir őseink magukkal hozták a tudományt és az erőt, a népet és a nyelvet is.

Éppen ez a hatalmas műveltségi fok volt az oka annak, hogy a magyarul nem tudó szakemberek, az igazság kutatásában igen kezdtek foglalkozni ezzel a néppel, ezzel a nyelvvel, az ékiratok nyelvével és Komoróczy könyvében megdöbbentő az, hogy ezeket a kiváló idegen tudósokat csak úgy fu-

45

tolag érinti es nem emlékezik meg egyáltalán munkájukról. Ugyanis meg kell á l lapí tanunk azt is, hogy nincs egyet

len egy európai vagy ázsiai nép, amelynek a nyelvével az idegen — tehát azt a nyelvet nem beszélő tudósok annyit foglalkoztak, mint a magyar nyelvvel. I t t megemlítem Ravlinsont és Lenormantot, akik köteteket írtak a szumir nyelvnek a magyar nyelvvel való összehasonlításáról és azonosságáról.

Kérdezem most az olvasót és Komoróczyt is, hogy mit tettek volna pl. a románok, hogyha lett volna egy

francia Lenormant és egy angol Rawlinson, aki annyit írt volna a román nyelvtől, mint ez a két ember, ez a két idegen tudós, a szumir-magyar összehasonlításokról és azonosságokról mondott, bizonyított és nemzetközi világkongresszusokon a tagadással szemben küzdött az igazáért.

Én azt hiszem, hogyha a románoknak lenne egy ,.Lenor-mant"-juk vagy lenne egy románul nem beszélő tudósuk, aki írt volna, bizonyított volna, a nemlétező dáko-román származás mellett valamit, akkor a románok már szobrot emeltek volna ennek az idegen tudósnak. De mit tesznek a .,magyar tudomány" mai művelői?

Komoróczy és a hozzá hasonlók meg sem említik azokat a nagyszeiü bizonyítékika;, amelyeket az idegen tudósok hoztak föl a szumir-magyar nyelvazonosság érdekében.

És itt fel kell hívnom a figyelmet az emigrációban élő egyik kitűnő szakemberre, akinek két doktorátusa van. de annak ellenére személyét és tudását, tekintélyét Komoróczy semmibe sem vette, mert meg sem említi őt és munkáját. Ez a kétszeres diplomás Dr. Érdy Miklós, aki — Komoróczy könyvében a 39. oldalon megnevezett Gilgames Kiadó tulajdonosa és a Studia Sumiro Hungarica c. könyvsorozatnak a kiadója. Dr. Érdy Miklós 1974rben adta ki ennek a könyvsorozatnak a 3. kötetét, amelyiknek címe „A Sumir ural-al-táji-magyar rokonság kutatásának története."

Ezzel-elérkeztünk ahhoz a fejezethez, amit megtalálunk Komoróczy könyvének a 47, 48 és 49. oldalain, amikor is a szumir-magyar nyelvrokonosítás bírálatáról beszél. Tehát nézzük meg, hogy miképpen áll tulajdonképpen

46

IV. A SZUMIR-MAGYAR NYELVROKONOSITAS ELISMERÉSÉNEK NEMZETKÖZI HELYZETE

Komoróezy könyvének megemlített oldalain azt írja." (49. old.)

„A sumer-magyar nyelvrokonítást külföldi szakkörök részéről is többször érte bírálat. Két krit ikát m á r említettem."

Átlapoztam az összes oldalakat e 49. oldal előtt és megtaláltam ezt a két „külföldi" kritikát. Az egyik „szakértő" kritikus Zsürger László, akiről Komoróezy azt írja, hogy: „Gúnyoshangú, de jól tájékozott és súlyos érveket forgató cikke (1966) a magyarországi közvélemény előtt is nyilvánvalóvá tette, hogy a sumer-magyar rokonság hamis és kalandor elméletét a külföldi magyarság sem vallja egyöntetűen".

Szóval ez az egyik „külföldi" szakvélemény. (Zsürger Lászlónak szumerológiai munkásságáról, ha valaki tud valamit, szíveskedjen arról értesíteni minket, m e r t ilyen nevű tudósról mi eddig nem tudtunk.)

A másik „külföldi" szakvélemény így szól: „Nemrég megszólalt a magyar nyelvtudomány nagyte

kintélyű mestere Romániában, Szabó T. Atilla a sumer-magyar nyelvrokonosítást ,fellegjáró' elképzelések közé sorolta."

Tehát Romániában, ahol ma a románok a 200. Amerika jubileumi ünnepségek elé színes filmen vitték az ö szumir-román származásuknak a bizonyító adatait, egy állítólagos magyar, aki méghozzá a „magyar nyelvtudomány" nagy mestere" — Szabó T. Atilla — a sumer-magyar rokonosítást ellenzi, ellenben nem hallottunk még arról, hogy tiltakozott volna a sumer-román rokonosítási és azonosítások ellen. Szóval ez a két „külföldi" szakvélemény van a Komoróezy köny-Í é b e n , Dr. Érdynek az előbbi oldalon említett könyvét azért

ártjuk nagyon fontosnak, mert ez a könyv m á r maga is éles cáfolata Komoróezy minden írásának.

Bemutatja a szumerológia úttörőit. Az ékiratok felfedezésétől kezdve végig megy azon a tudományos kutatáson és különféle vélemények egymással való ütközésén is, amivel a sumir nyelv felfedezése, megfejtése, rendszerezése után ösz-szehasonlításra került a különféle nyelvekkel.

Komoróezy azért jelenti ki ezeket az adatokat „túlhaladott álláspontnak" és annak ellenére, hogy nincs egyetlen egy ősnyelve sem a világnak, amelyik 5000 éves irott emlékekkel,

47

olyan rendszerezett szótárakkal és nyelvtanokkal rendelkezne, mint a szumir, mégis azt meri írni, hogy: „A szótárakban vagy az ékírásos szövegek átírásában szereplő sumer szavak hangtani tekintetben nem tekinthetők többnek, mint konvenciónak". (69. old.)

Ez szerény véleményünk szerint a legtudatlanabb megállapítás, amelyik igazolja azt, hogy ez a Komoróczy soha az életében szumirológiával nem foglalkozott.

Csak azért akarja a régi kuta 'ásokat semmivé tenni és le-értékeleníteni, mert az összes régi kutatások mind a magyar nyelv felé mutatnak és minden régi kuta tó eredményt csak úgy tudott fölmutatni, ha a magyar nyelvhez nyúlt.

És ezt mutatja be igen kitűnően és tudományos felkészültséggel Dr. Érdy Miklós. Minden kommentár nélkül fogunk ide csatolni néhány szöveget Dr. Érdy Miklós: A Sumir-Ural-Altáji Magyar rokonság kutatásának története (Gilgames, N. Y. 1974) című könyvéből:

HENRY C. RAWLINSON (1810—1895) ISMERTETÉSE

»Az assziro'.ógiai tanulmányok terén Rawlinson a Királyi Ázsiai Társaságnál tartott előadása után, a következő évben jelent meg a már sokak álta! várt „Memoir on the Babylonian and Assyrian Inscriptions" (1851) c. munkája, melyben . . .a behistuni ékiratos szövegeket tette közzé párhuzamosan, ékírással, valamint alatta betűs kiolvasásában (transliterálvai és latin fordításban. Ezeket kísérte a „Memoir . . ." c. értekezésének első 16 oldala. (75. old.)

Mire a „Memoir" meglehetősen hosszú időt igénybe vevő nyomdai előkészítése megtörtént, Rawlinson kidolgozta a babiloni szöveg részletes magyarázatát is, és azt 104 oldalas dolgozatában „Analysis of the Babylonian Text at Behistun" címen (Rawlinson 1851/b)*, a „Memoir"-hoz csatolva, ugyanabban a kötetben szintén közzétette. Ez a közlemény most már részletes analízisét és fordítását adja a babiloni nyelvű sziklafelirat teljes első oszlopának (37 sor), közben nagyszámú javítást végezve a „Memoir" részét képező ékiratos szövegmásolaton és a latin betűs átíráson is.

Mielőtt azonban a teljes dolgozat napvilágot látott, szolgálati teendői Rawlinsont ismét a Közel-Keletre szólították, és még 1851-ben visszautazott Bagdadba. Innen küldte beszámolóit a Royal Asiatic Societynak, amelynek 1853 február 5-i ülésén a t i tkár részleteket olvasott fel az időközben

48

«

J i 1

I

beérkezett levelekből. Ez az 1853-as felolvasás, valamint az 1854 és 1855-ben megjelent egy-egy újabb közleménye külön figyelmet érdemel, mert ezek a sumírok tényleges felfedezése szempontjából alapvető fontosságúak.

A felolvasás összefoglalását megtaláljuk a T h e Athenae-um (London) 1853 februári, 1321. számában és fac-similében könyvünk gyűjteményes részében (Rawlinson 1853)*. Raw-linson itt számol be először történelmi és földrajzi felfedezéseiről, a sumír néphez tartozó első tárgyi bizonyítékokról, azaü a közlemény szerint: „nagyszámú olyan felirat felfede-(U séről, amelyeket valódi, bona fide szkíta nyelven írtak, 11H•'y (öbbj-kevésbé rokonságban van az Achaimenida felira-lok úgynevezett méd nyelvével." Ilyen szkíta nyelvű felira

t á t találtak a perzsa birodalom déli részén, Nippur, Uruk, V. környéki téglákon és agyagtáblácskákon. Ezek a felira-

dk mind sokkal ősibbek, mint az Achaimenida királyokhoz és Nebuchadnezzar dinasztiájához tartozóak, — írja Rawlin-.-•<>n. ú;4y váli, hogy ezek az ősi szkíták voltak az első telepedek, messze megelőzve mind a perzsákat, mind pedig a sze-mita népeket, és bizonyosnak látja, hogy a legősibb városaik, így Uruk, Nippur, Akkád, Borsippa, stb. délen feküdtek, l 'gyancsak idézi a Torah bőséges megerősítését Nimrúd szkí-ta-kusila birodalmáról.

Azáltal, hogy a felfedezett ősi nép nyelvére tág értelemben vett „szkíta" elnevezést használt, elsőnek hivatkozott a Mimír ural-a'taji rokonságra, ugyanis a múlt században turá-i i szkíta néven nevezték a török-tatár, magyar-finn nyelveket és népeket, melyeket az ókori szkíták és médek rokonainak tartottak.

Ebből a felolvasásból értesülünk arról, hogy egy nagyobb tanulmánya van készülőben, amelyben a korai, szélesen el-U rjedt szkítaság megismertetésével, kialakulásuk, népi kap-csi.lataik kérdésével fog foglalkozni. Ez a nagyfontosságú, miíyenszántó, terjedelmes dolgozat a következő évben el is

#szült, címe ,Notes on the Early History of Babylonia' (Jegylek Babilónia korai történetéről) (Rawlinson 1854)* Benne

kevéssé ismert, ritka források seregén megy keresztül. A Folyamköz történelmének rekonstruálásánál komplex módszert követ. Összhangba vonja a régészeti leleteket, nyelvészeti elemzések eredményeit, az ókori görög történetíróktól ránk maradt írott forrásokat, és a görög hősi eposzokban mélyen-lekvö, kielemzett történelmi magot. Elemzése során vizsgálja a Közel- és Közép-Kelet, valamint Észak^Kelet Afrika óko-

49

ri népeit. A szemitak és indoeurópaiak betelepülése előtt, ezeket a területeket lakó szkíta népek történelmét fonja egy kerek egésszé ebben a lebilincselő dolgozatban.

A vizsgálódást a „babilóniai szkítákkal", azaz a ma su-mírnak nevezett ősnépességgel kezdi. A Genezisben is szereplő Nimród, a nagy vadász és leszármazottai Rawlinson megállapításai szerint „bizonyos, hogy Babilónia eredeti, szemitá-kat megelőző őslakóit jelentik". Ugyanis ezeket a babilóniai szkítákat gyakran nevezik a szemita írásokban nimr-nek, többesszámban nimrut-nak, aminek a jelentése vadászó párduc. A későbbi asszír idők feliratai is a n a m r i névvel szkíta fajú népeket jelölnek. Ezekről írja Rawlinson: „a namrikat mindenképpen a szemitak előtti babilóniaiak leszármazottainak tartom". A legendáshírű Nimród, a nagy vadász, megszemélyesítője az égen az Orion csillagkép, ennek a r a b neve még ma is El Jabbar = Az Óriás, mely Nimród mellékneve (').

Rawlinson a következőkben a babilóniai szkítáknak a susaiakhoz és ál talában Elám lakóihoz fűződő, ha nem is nagyon közeli, de mégis határozott rokonságát és történeti kapcsolatait vizsgálta. Továbbá, szerinte az Avaris. vagy Aba-ris városát alapító szkíta hykszoszok népének a nevét viseli a kaukázusi Ibéria és Albánia. Szkíta fajtájú gyarmatosító telepesekkel köthető össze a nyugat-európai Ibéria (Abaria), melynek folytán a baszkokig nyúl ki, valamint a Balkánon újra megjelenő Albánia neve is. Ezután részletezi a feltétle-

[(') Megjegyezzük, hogy a Kr. u.-i korból is ismert az ázsiai steppei lovas népek különleges vonzalma a párduchoz (leopárd), melynek bőre harci öltözetük részét képezte. Az ilyen életmódú honfoglaló magyarok párduc bőréből készült kacagányt viseltek. (Lásd a „kacagány" szakirodalmának áttekintését „Révay 1911"-ben e címszó alatt.)

Az ókori és középkori hasonló életmódú népeknél a párduc ilyen különösen kiemelt szerepét megismerve érdekes lenne vizsgálni, hogy a magyar krónikák Nimród (Nemroth) ősapára történő hivatkozása (Kézai 1283) nem történt-e inkább egy valódi történelmi magot rejtő monda, mint a jelenleg feltételezett bibliai átvétel alapján.

Rawlinson idejében még nem ismerték, ma azonban m á r tudott az, hogy a párducot jelentő asszír nimru szó a sumír-ból átvett jövevényszó, ahol nib szintén párducot jelent iDei-mel 1934).]

50

r.ül rokonfajúnak tartott „perzsiai szkíták", a médek történetét és mágus vallását, valamint a szintén szkíta pártusokhoz való viszonyát.

Történeti elemzésében felnyúl az Oxus és az Arai vidékéig, Baktriáig és a Kusán birodalomig, északon pedig a Kaukázusig. Ennél északabbi részekre vonatkozóan fordításban idézzük Rawlinsont: „Nem készülök követni a szkíták útját a Kaukázus mögött, de elterjedésük bőségesen megnyilvánul a mai Európában beszélt nyelvekben, így a lappban, finnben, észtben és a magyarban, valamint az ázsiai ogurok számos csopor t jában. . . " .

Ugyanabban az előadásában állapította meg Rawlinson, hogy ezeknek a babilóniai szkítáknak a népi neve „akkád" mely kifejezést kb. a múlt század végéig használták. De az a tény teljesen elsikkadt és elfelejtődött, s a mai szakirodalom meg sem említi, hogy ugyancsak ő mutatot t elsőnek rá, hogy az akkád mellett másik ága is van ezeknek a régi szkítáknak: ezek a „sumírok". Magyarra fordítva Rawlinsont, ugyanis a következőt olvashatjuk: „Azután, hogy a szemita törzsek (különösen az arameusok és az arabok különböző csoportjai) hatalma megnövekedett, a shumir és az akkád, a szkíták két nagy csoportja (divisions) volt ismert magából Babylóniából". Tehát a kettő ugyanaz a turáni nép Rawlinson elemezése szerint.*

És a föntiek ismertetése után be kell mutatnunk megint Komoróczy könyvének egy újabb hamisítását.

KMH 5x. Ez a hamisítás megtalálható Komoróczy könyvének a

120. oldalán, ahol azt írja: „Maga H. C. Rawlinson m á r 1855-ben felismerte a su

mer nyelv rokonosítási kísérleteinek kilátástalanságát, Id. Athenaeum 1855. p. 1438: . . .kétséges, hogy meg lehet-e állapítani bármi közelebbi nyelvi kapcsolatot e primitív nyelv (sumer) és a mai idők valamely nyelvjárása között. . . " .

Közöljük az olvasóval, hogy ilyet Rawlinson az Athenaeum 1855. évben megjelent 1438. oldalán nem írt. Bizonyításként közöljük az 1438. oldal teljes magyar fordítását, amit Dr. Érdy Miklós könyvének 319, 320 és 321 oldaláról vesz-:-/ük á', ahol is az eredeti angol szöveg megtalálható. Aki ellenőrizni akarja fordításunkat, az nézze meg Dr. Érdy Miklósnak a könyvében közölt eredeti angol szövegét.

(Fordítást lásd az 1. sz. függelékben.)

51

A következőkben átvesszük Dr. Érdy könyvéből

LENORMANT SZUMIR-MAGYAR AZONOSÍTÁSAI

című adatokat is. Ugyanis ezt is gondosan elkerüli Komoróczy a könyvében, mert egyetlen egyszer említi meg Lenormantot a 13. oldalon, amikor azt írja, hogy:

„A sumer nyelv rejtélyének szentelt külföldi szaktanulmányokra Magyarországon elsőként Hunfalvy P á l figyelt fel, az 1870-es évek elején és F. Lenormanthoz írt levelében."

Ez az egyetlen, amit megemlít. Mi azért foglalkozunk részletesen a Lenormant-féle anyaggal, m e r t a tudományos kutató csoportunk által lerögzített azonosítási terv az nem tőlünk ered, hanem teljesen Lenormantnak a tudományos tervei szerint végezzük az azonosítást.

Lenormant ugyanis a szumir-magyar nyelv azonosítását az alábbi sumir-magyar nyelvazonossági bizonyító adatok alapján végezte el:

1.) Az általános magánhangzó harmónia megléte. 2.) A képzők használata a származék szavakban. 3.) A ragozásnál a tőhöz eset ragok járulnak, melyek kö

zül sok egészben hasonló. 4.) A többesszám és a duális azonos képzése. 5.) E nyelvekben a nemek között különbséget nem tesz

nek. 6.) A névszók és igék tövei változatlanok maradnak. 7.) A személyes névmások azonosak. 8.) A post-pozitiv ige ragozás (az utóragokkal ellátott ige

ragozás) e rokon nyelvekben azonos elvekre épült. 9.) A causative igealak hasonló képzőkkel való képzése.

10.) A negatív igeragozás megléte, mely minden m á s nyelvcsaládból hiányzik.

11.) Az ige nevek használata kötőszók helyett. 12.) Az utószók használata ott, ahol az árja és sémita nyel

vek prepozíciókat alkalmaznak. 13.) A határozó szók képzése.

A jelenlegi nyelvazonosítási szakmunkáink sem tudnak jobb munkarendet meghatározni, mint ez, amit — ismétlem — Lenormanttól átveszünk. (Dr. Érdy megnevezett könyvének a 169. oldaláról.)

Tehát folytatjuk Francois Lenormant munkásságának ismertetését különösképpen a magyar nyelvvel végzett hason

l ó

Irtásokra vonatkozóan, akit a szumir-magyar nyelvazonosság legelső hirdetőjének tekintünk.

Az olvasó majd látni fogja, hogy így is van. (Dr. Érdy 171—173—179. old.):

»A 19. században különböző szerzők, az írásfeltaláló, turáni népre három fajta.elnevezést használtak, így „akkádot" használt Hincks, Rawlinson, Sayce, Lenormant, Haupt, Schra-der, Delitzsch; sumírt is, akkádot is, sokszor kötőjellel „sumír-akkádot" Hőmmel, Donner, Ujfalvy, később Sayce, majd a magyarok közül Giesswein, Torma és Halász; s csak "sum í r t " használt Oppert. Az elnevezés mai kialakulását Op-pertnél már tárgyaltuk.

A nemzetközi tudományos világ széleskörű elismerése közepette, Lenormant rendszerező munkáira különös válasz jött 1874-től kezdődően. Egy Halévy nevű, magyarul is tudó, Romániából Franciaországba került szemitológus, egymást érő cikkeiben, majd később saját folyóiratában (Revue Semi-tique) makacsul támadta 43 éven keresztül és tagadta nemcsak a sumír-turáni rokonságot, hanem magának a sumír nyelvnek és népnek a létezését is. Azt akarta bizonyítani; hogy a sumír nép nem létezett, a nyelv csupán a babilóniai szemita papság titkos nyelve, mert mint állította, a Folyamközben és az azzal szomszédos területeken a történelem előtti időktől kezdve mások, mint szemita népek nem élhettek. Állításait görcsösen védelmezte, elméleteit újra és újra átalakította, hogy az egyre inkább halmozódó sumír régészeti leletek és nyelvészeti eredmények nyomasztó súlyát megpróbálja ellensúlyozni. A tények halmaza sem volt elég arra, hogy tudományos tévedését beismerje és téves álláspontját módosítsa, vagy visszavonja. Szomorú példája marad a tárgyilagosságtól és tényektől magát mereven elzáró elméleti nyelvésznek.

A sumírológusok m u n k á j a azonban feltartóztathatatlanul haladt előre. 1875-ben megjelent Lenormant harmadik nagyjelentőségű munkája, a „La langue primitive de la Chal-dée et les idiomes Touraniens — (A káldeaiak ősi nyelve és a turáni nyelvek), amelyet a legnagyobb tudományos elismeréssel fogadtak az angol és német nyelvészeti körök (Lenormant 1875/a)*. E könyvében a sumír és turáni nyelvek rokonságát védi meg Halévy támadásaival szemben, főként a magyarra támaszkodva. Könyvünkben is közölt leglényegesebb részeiben a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem teljesen a magyar nyelv szerkezetére, logikájára és kiej-

53

tésmódjára támaszkodik, Riedl 1858-ban Bécsben megjelent Magyarische Grammatik című könyve és más nyelvészek munkái alapján.

Lenormant alapossága legjobban ki tűnik a magyar hangtörténet mélyreható tanulmányozásából, amelyhez nyelvemlékeinket, így a „Halotti beszédet", a „Margit legendát" és a „Huszita magyar Bibliát" is felhasználta. A magyar hangzóhasonulás törvényszerűségét megállapította a sumírban is és érvelése során rámutatott a szóvégi magánhangzók szerepére, amely a sumírhoz hasonlóan megtalá lható a régi magyar nyelvben, így például Zulta = Zsolt, Borsu = Bars, Zobolsu = Szabolcs. Idegen létére a régi magyar történelmi nevek és nyelvemlékek elemzése egészen meglepő és mutat ja Lenormant példás, követendő módszerét.

További közös sumír és magyar nyelvi sajátságként említi a névszói és igei jelentéssel is b író egyszótagú szavakat, mint pl. fog (amivel rágunk) és fog (a kézben tart) stb. Ismét magyar példákat hoz fel a nyomatékosító kettőzésre, úgy mint főfő (legfőbb, legelső), vagy különkülön, dibdáh, diribdarab, dínomdánom, stb. Az ilyen kettőzés szerinte jellegzetes sumír szóképzési mód, s annak ellenére, hogy ez más nyelvcsaládokban is előfordul, a sumíréhez hasonló fejlődési folyamat csak a magyarra és rokonaira jellemző.

Ugyanilyen részletességgel és alapossággal foglalkozik a gyűjtőnevek -ság, ség képzőjével is, amely a rokonított nyelvek közös jellemzője. Ugyancsak nagy részletességgel tárgyalja a szerző a főnévragozást, amelynek jellege azonos a magyaréval és más rokon nyelvekével, ezek nyelvi logikájá t adva vissza. Külön fejezetet szentel a határozók (hely, ok, idő, stb.) szerepének, melyek a hata lmas időtávlat ellenére is nagyofkú azonosságot m u t a t n a k a mai magyarban és a hajdani sumírban.

. .. Lenormant tovább folytatta a sumír és turáni nyelvek összehasonlítása alapelveinek részletes kifejtését 1876-ban megjelent munkájában, melynek címe „Étude sur quel-ques parties des syllabaires cunéiformes" — (Tanulmány az ékiratos szó tagjegyzékek néhány részéről) (Lenormant 1876). Ebben eddigi eredményeit csoportosítja és tekinti át. Ugyancsak számba veszi támogatóit és ellenfeleit; azok között akik 1876-ban vele egyetértettek a sumír és t u r á n i nyelvek rokonságát illetően voltak a következők:

Rawlinson és az egész angol iskola, köztük Sayce, Op-pert, Gelzer, M. Müller, Gorresio; az altajisták közül

54

Yrjö-Koskinen, Donner, Lagus, Hunfalvy, L. Adam és Sayous.

Azok akik kissé tartózkodóbbak: Schrader, Delitzsch és P. de Courtelle

s akik a rokonságot tagadják: Ahlquist, Budenz és Ujfalvy.« Lenormantnak az előbb említett munkájából látjuk azt,

hogy a z ő saját állítása szerint Magyarországról a legnagyobb ellenségeiként említi meg Budenzet és Ujfalvyt.

* * *

Bemutatunk még egy másik idegen tudóst, aki ugyancsak fölfedezte a szumir-magyar azonosságot. Ez pedig a francia

SAYOUS, a magyarok történetének francia szakértője

»Lenormant egy másik munkájában olvashatjuk a francia EDUÁRD SAYÖUS (1842—1898) sumír nyelvet elemző megjegyzéseit, melyek a Párizsi Nyelvészeti Társaság (Soci-été de Linguistique de Paris) előtti előadásában hangzottak el. Mivel az előadás nem jelent meg nyomtatásban, annak sumír vonatkozású részeit Sayous neve alatt, Lenormant (1873)* saját könyvébe, az Études Accadiennes I. kötetébe (3. rész 133—135. old.) foglalta. Előadásában Sayous igen hozzáértőén és hosszasan, az Études már megjelent részleteire utalva több olyan megfigyelését közölte, melyek Lenormant sumír-ura'i nyelvösszehasonlításainak további megerősítésére szolgáltak.

így rámutatott, hogy a sumír mu, me (magyarul: én, mi) személyes névmás m betűje a magyarban is gyakran megjelenik ragként, enyém értelemmel, vagy hogy a többes számú titeket-ben a ti és te kettőzése sumír jellegű. A sumír 3. személy n betűje pedig az Ön szócskában látszik megjelenni. Mint megjegyzi: „azt lehet mondani, hogy a névmások közti hasonlóság vitathatatlan". Ezenkívül hasznosak voltak a számnevekre és a tagadó igékre valamint a műveltető igékre vonatkozó megjegyzései, ahol szintén további magyar megfelelőket hozott fel. Végül a szókincs Oppert által bemutatott egyezéseit „teljesen meggyőzőeknek" ítélte meg.

Lenormant új korszakot nyitó Études Accadiennes-éből ezt a Sayoust idéző rövid részletet mutat juk be, s ez részben

55

J

w

azt á célt is szolgálja, hogy e Lenormant kézírásával készült különleges könyv két oldalát megörökítsük.

Eduárd Sayous különben a 19. század legjelentősebb nyugat-európai magyar szakértője volt, akinek Magyarországgal, a magyar irodalommal és történelemmel foglalkozó könyvei és tanulmányai jelentek meg. Többször hosszabb időt töltött Magyarországon, 1869-ben és a 70-es évek első felében négyszer, majd 1896-ban ötödször já r t Magyarországon. Munkássága elismeréseként tagja volt az irodalmi Kisfaludy Társaságnak és 1875 óta a Magyar Tudományos Akadémiának.« (Dr. Érdytöl átvéve, a 185—187. oldalról.)

* * * Közöljük ugyancsak Dr. Érdy gyűjtéséből (197-199. old.l

A német RUGE, a svájci-német GELZER elismerését is.

»Igen érdekes előadásban foglalkozott a sumírok népta-ni hovatartozásával és mitológiai kapcsolataival S O P H U S RUGE (1831—1903), a dresdai polytechnikum földrajzi és ethnológiai tanszékének tanára. A nyomtatásban is megjelent előadás címe „Die Turanier in Chaldáe (die Akkadier)" (Ruge 1876). A sumírok hovatartozásának eldöntését :,a néptudomány legvonzóbb talány"-ként jellemezte. Nyelvészeti téren, a sumírt turáni nyelvnek, a szibériai ural-altaji népek rokonának tekintette. Mitológiai elemzésében rámutatott , hogy az egész asszír mondakör turáni eredetű, említve, hogy a vízözön-monda hőse sumír istenség. Beszélt a vallási hiedelmek és a csillagászati ismeretek kapcsolatáról is, majd visszautasította a sumírság létét tagadni próbáló erőfeszítéseket. A sumír nép számos kulturális v ívmányának ismeretérjen előadásának fő konklúziójaként állapította meg, „hogy az akkádokkal (sumirokkal) most ime a turániak között is egy elsőrangú kultúrnép tűnt fel".

A következőkben HE1NRICH GELZER (1847—1906) Lenormant munkásságát elemző cikkét ismertetjük, mely röviddel Halévy támadása és Lenormant (1875/a)* viszontválasza után jelent meg. Gelzer svájci-német történész és nyelvész, Bázelben és a Jéna-i egyetemen tanított . Több könyve jelent meg. A „Das Ausland"-ban megjelent cikkében Gelzer (1875)* összefoglalja a vitát rámutatva, hogy Halévy módszere nem felel meg a tudományos követelményeknek. Csak másodkézbeni m u n k á k alapján dolgozik, n e m eredetiekből.

56

Össze is téveszt szavakat, és elemi logikai hibákat vét érvelésében.

Azt, hogy az ékírás megalkotója nem volt sémi nép, az asszír nyelvpolyfoniaja mellett az is mutatja, hogy az asszír ékírásból hiányzanak a jellegzetesen sémi hangok jelei, melyek például a föníciaiakban jól megvannak. Szerinte még a laikus is láthatja, hogy a sumír főnév és igeragozás alakjai olyanok, mint az agglutináló turáni nyelveké. Mivel az ősi sumír és a modern turáni nyelvek közt nagy az időtávolság, dicséri Lenormantot, hogy a mai nyelvek legrégibb nyelvemlékeit használja az összehasonlításra. Azt is helyesli, hogy Lcnormant azokat a nyelveket is bevonja összehasonlítási munkájába, amelyek helyük és történelmük következtében Ká'deúval rokoni kapcsolatban voltak, úgy mint a méd és a susai nyelv. Példaképpen több szavukat össze is hasonlítja, melyek — mint a gyűjteményes részben láthatók — igen találóak. Szerinte Lenormant bebizonyította a sumír nyelv élő voltát és azt, hogy ,,a méddel és susaival együtt az agglutináló nyelvek csoportjának egy külön ágát képezte".«

* * *

Az „észt" Dr. HERMANN OROSZUL BIZONYÍT

De hogy más nemzetiségűre is hivatkozzunk, ne csak franciára és nfmetre. közlünk egy munkát , ami az 1896-ban :;z orosz régészek X. kongresszusán hangzott el Rigában egy előadás, melynek címe: ,.A sumir nyelvről és annak ugor-al-táji nve'vekkel való rokonságáról". (Átvéve Dr. Érdy 2 1 1 — £13. old.)

A század végén, 1896-ban, egy igen jelentős helyen, az Orosz Régészek X. Kongresszusán, Rigában hangzott el egy előadás ,.0 sumirskom jazike i ego otnosenii k ugro-altajs-kim jazikam" — (A sumir nyelvről is annak ugro-altaji nyelvekkel való rokonságáról) címen. Az előadó az észt Dr. K. A. HERMANN (1851—1909) (ného! csak A. Hermannként jelölve, teljes neve Kari August H.), aki az orosz fennhatóság alatt álló észtországi Dorpat, mai nevén Tartu egyetemének nyelvésze. A kongresszuson egy másik előadásában régi észt l'ikmevekkel foglalkozott.

Hermann doktorátust 1880-ban szerzett a lipcsei egyelőmén nyelvészetből, ahol Delitzsch is tanított, majd 1889-'öl a docpati egyetemen az észt nyelv tanára lett. Kiemelkedő c nvelv rendszerezésével kapcso'atos munkáia és népzenei

57

gyűjtése, ö írta az első átfogó észt nyelvtant. Pontos müve még az Eesti kirjanduse ajalool (Észt irodalomtörténet) 1898-ból.

Az orosz nyelven tartott sumír-ural-altaji előadását, melynek néhány részletét és konklúzióját eredetiben is közöljük, Hermann (1896)* történeti visszapillantással kezdte, említve azt a kulturális és mitológiai örökséget, amit az asz-szírok a sumíroktól kaptak. Majd a sumír-ural-a!tajv rokonság tételének nagynevű képviselőit, valamint néhány ellenzőjét vette számba.

Ezután tért át a nyelvészeti érvelésre. Mint mondja, nyelvek rokonságának bizonyításához négy területen szükséges a törvényszerűségek és azonosságok bemutatása.

1.) Hangtani téren megállapította, hogy a sumír és ural-altaji nyelvekben egyaránt eléggé ritkák az összetett mássalhangzók, mint pl. a szláv nyelvekben oly gyakran előforduló scs, cs, stb. hangok. A magánhangzók terén, a hangzóhar-mónia törvénye az, amely a sumírra és ural-altajiákra ugyanúgy jellemző, és kényszerítő erővel tanúsít ja köztük a rokonságot.

2.) Etimológiai téren, a nemek megkülönböztetésének hiánya egy másik fő hasonlóság a sumír és ural-altaji nyelvek között, mely ellentétben áll az indo-európai és szemita nyelvek gyakorlatával.

3.) A szókincs egyezéseit, úgy véli, még nem eléggé kutatták, részben a sumír szókincs hiányos ismerete miatt, bár a m á r ismert szótári anyag is bőségesen bizonyít. I t t több mint három oldalon keresztül elemezte a sumír és főleg finnugor, köztük magyar és észt szómegfeleléseket, vizsgálva a főnevet, melléknevet, személyes névmásokat, birtokragot, számneveket, ez utóbbiakat különösen hasonlóaknak találta, és az igéket.

4.) A sumír mondat szerkezete, amennyire az már ismert, Hermann szerint szintén bizonyítja az ural-altaji nyelvekkel való rokonságot.

Végkövetkeztetését oroszból fordítva így adhatjuk visz-sza: „Mindezek a sumír és az ural-altaji nyelvek közti rokonság magyarázására bemutatott példák után, arra a véleményre jutottam, hogy a sumír nyelv rokona az ural-altaji nyelveknek, és a sumír nép eredetében közel áll a mongol-finn népcsaládhoz. E rokonság sokkal több bizonyítékához fogunk jutni, amikor az ékiratos irodalom alaposabban fel lesz kutatva. De amit eddig már tudunk, az elegendő pozi-

58

nv vélemény formálásához e rokonságot illetően. Az hogy egy nyelv teljes törvényei megegyeznek m á s nyelvek azonos törvényeivel, nem lehet véletlen. Az ural-altaji nyelveknek, de különösen a finnugor nyelveknek a nagyapja, vagy lega-iább is idősebb testvére a sumír nyelv."«

így mulattuk be tehát az olvasónak azokat a külföldi szakvéleményeket, amelyek a szumir-magyar nyelvazonosság kutatásaiban a legelső tevékenységek és a legelső tudományos munkák voltak. Csak néhányat közöltünk. Hiányzik még na-

fcgyon sok. Hiányzik még Oppert, hiányzik Sayce, de nem akarjuk ezekkel megtölteni a könyvet. Akit érdekelnek ezek az adatok, ajánljuk, hogy rendeljék meg Dr. Érdy Miklós könyvét és ebben mindent megtalálnak (").

Itt csak azt akarjuk leszögezni, hogy azt a munkát, amit most mi csinálunk és amiért a Komoróczyak részéről a ,.délibabos nyelvészkedők" szépítő jelzőt kapjuk meg, komoly nyelvészek m á r 100 éven át nemzetközi világ-kongresszusokon igazolták. Hogy ez ma nincs a világon a köztudatba véve és hogy ez ellen a beigazolt tétel ellen a semitológusok állandóan fel tudnak lépni, ez kizárólag annak köszönhető, hogy

a magyarországi hivatalos tudományos körök részéről semminemű csatlakozás ehhez a külföldi tudományos munkához nem történt, hanem éppen ellenkezőleg. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia volt a kiindulási központja minden szumir-magyar azonosságot bizonyító tudományos munka ellenzésének. Az idegenek már csak azért is csodálkoztak ezen, mert amikor ők ezt bizonyítják — a szumir-magyar azonosságot —, akkor a magyarok ahelyett, hogy örülnének és folytatnák a bizonyítékok gyűjtését, oly brutálisan fordul-

k ellenük, mint most ugyanezt velünk teszik. • Ilyet még a világ nem látott. Ez azt mutatja, hogy Ma

gyarországon 1526 óta az uralkodó hatalom nem magyar, hanem a magyarság ellensége. És, amit a Habsburgok nem követtek el és nem tudtak elkövetni, azt most folytatja az a ..tudományosság", amit a mai haladó marxista szellem megenged, vagy talán támogat?

Megállapíthatjuk azt, hogy a helyzet semmit nem válto-'iiii. Véleményadásunkra legjobb lesz, ha ide iktatjuk (Dr. i'rdv Mik'ós említett könyvének 211, oldaláról) a követke-..•kct:

5.0

»Bár Goldzicher sumirológiával nem foglalkozott, tehát véleménye nem tudományos elemzés, h a n e m csak személyes szimpátia következménye a sumirologiat valójában teljesen elmarasztaló beszámolója volt az első alkalom arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ezzel a kérdéssel hivatalos ülésén foglalkozzék. S mint ahogy egy kortársa Nagy Géza egyetemi tanár megállapította, hogy ez a Halévyt dicsőítő nagyhatású jelentés azt eredményezte, hogy Magyarországon „biz.nyosfokú bátorság" kellett ahhoz, hogy valaki a sumir nyelvre hivatkozzék.«

Ma a jelen korunk Goldzicher Ignáca Komoióczy Gézában támadt fel újra. Ez ugyanazokkal az eszközökkel dolgozva, szintén a sémita nyelvészetben és a sémita érdekkörben fejtve ki minden tevékenységet — éppen úgy mint Goldzicher Ignác — (az akkori rabbiképző intézet tanára). Ma Ko-moróczy könyve akarja elérni azt az eredményt, amit a tudományos körökben a múlt században Goldzicher Ignácnak a je.entése ért eí. És ebben a magyarországi jelenlegi tudományos hivatalos irányítás éppen úgy támogatja Komoróczy Gézát, mint ahogy a Habsburg uralom támogatta a múlt században Goldzicher Ignácot. Tehát ma is elmondhatjuk azt — Nagy Gézával együtt — hogy

a mai Magyarországon „bizonyos bátorság kell ahhoz, hogy valaki a sumir nyelvre hivatkozzék".

A , cscdaszarvast" üzö két testvér (Hitita dombormű. . . a Louvreban)

60

V.

AKIKET MÉGSEM LEHET LETAGADNI. . .

Amilyen „nagyvonalúan" síklik át könyvében Komoró-czy a nem magyar szaktudósok szumir-magyar azonosítási bizonyítékain, ugyanolyan leértékeléssel, gúnyosan és tiszteletlenül kezel minden magyar szakembert, egyetemi tanárt és azokat a — többszörös doktorátussal rendelkező — szellemi nagyjainkat, akik „bátorságot vettek maguknak" ahhoz, hogy a szumir-magyar nyelvazonosítással szakmailag foglalkozzanak.

Az olvasó, aki — talán kellő fevilágosítás hiányában — hiíc'.t ad Komorcczynak, abból a természetes feltételezésből indul ki, hogy a könyvet, amit olvas — azt egy magyar ember írta.

Itt van az olvasó nagy tévedése, mert Komoróczy csak magyarul beszél, de lelkivilágának formája, valamint szellemi és anyagi érdekköre teljesen sémita beállítódása, ö ezt a könyvet a sémita felsőbbrendűség hirdetésének szolgálatában irta és módszere helytelen, mert sérti és bántja a magyar öntudatot.

Ugyanis a sémiták szellemi értékeinek dicsőítéséhez teljesen felesleges gvaláznij leértékelni és letagadni a magyar szellemi nagyságok kitűnő eredményeit. A sémiták szellemi nagysága abban már megnyilvánult, hogy az ő hagyományaikat tartalmazó Torah-t és a Próféták könyveit sikerült a kereszténység Bibliájában a keresztény népek által vallásos kegyelettel imádatni. Ennél nagyobb szellemi eredményt már aligha fognak elérni a jövőben. Így felesleges az ő dicsérésük érdekében a magyar szellemi kiválóságok munkái t leértékelni, miképpen azt Komoróczy teszi.

így azon kifejezéseit, melyekkel pl. egyik legkiválóbb tudósunkat — Giessweint — szembeállítva a kifejezetten magyarellenes politikai (és nem tudományos) alapon álló rabbiképző intézeti t a r á r r a l , Goldziher Ignáccal — leértékeli, szintén nem lehet másnak, mint politikai érdekből fakadó véleménynek minősíteni. Az értékek letagadása, a va'óság megmásítása ugyanis semmiképpen nem nevezhető tudománynak.

61

így ismetelten ide kell ik ta tnunk a m a r ismeretes felni vast:

KMH 6 x.

Könyvének 14. oldalán így ír:

„Az úgynevezett sumer kérdést, a sumer nyelv léte körüli vitákat nálunk először GIESSWEIN Sándor ismertette (1887-88)." (Tehát erről a nemzetközileg nagyrabecsült ki tűnő magyar tudósról semmi elismerés, semmi ismertetés több írva nincs.)

Ellenben azonnal szembe van állítva (a Komoróczy által szolgált sémita politikai irányzat szerint) korának a^zzal a se-mitológusával, aki a magyarság történelmi igazságárak hirdetését — ma m á r köztudomásúan — megakadályozta . . . és ez a magyarellenes sémita politikus — így van a szintén sémita politikai érdekeket szolgáló Komoróczy könyvében megemlítve. . . folytatólagosan a fenti idézet után írva:

„Nem sokkal később az izlám nagy tudósa. (????"> a kérdőjelek B.J.F.-től valók) a kiváló Goldziher Ignác is hírt adott a sumer nyelv körül folyó heves összecsapásokról.. . Jegyezzük meg azonban, hogy Goldziher m á r az előbb említett tanulmányában is, tehát 1877-ben, mint .hovatovább tarthatatlan elnevezésről' beszélt a . turáni ' nyelvcsaládról."

A KMH itt abban mutatkozik, hogy:

1.) azt állítja, hogy GIESSWEIN a „vi tákat" ismertette... és ez nem igaz, mert ez a kiváló nyelvész csak nyelvészettel foglalkozott és nyelvazonosságokat mutatott ki nagyszerű könyveiben, melyekből ide iktatjuk a szükséges és meggyőző bizonyítékokat. E munkáknál igen fo'itos a megjelentett ' . éve, 1887 és 1890. Ugyanis Komróczy úgv állítja be ezeké' mintha egybeesnének Goldziher azon jelentésével, melyet •• Magyar Tudományos Akadémiához terjesztett s mellyel ;i 4w. oldalon foglalkoztunk. Ugyanis az időrendi adatok mutatj'l"; Komoróczy azon szándékát, mellyel

2.) úgy találja a Giesswein-i „ismertetéseket", mintha azok is — magától érthetődően — magukba foglalnák a Gold ziheres „sémita" ellenkezést a szumir nép és nyelv „túrán™ minősítésével kapcsolatban.

Nézzük meg tehát együtt, miképpen vélekedett

G2

GIESSWEIN SÁNDOR A SZUMIR-MAGYAR NYELVAZONOSSÁGRÓL

Dr. Érdy Miklós említett könyvének 237. és 239. oldalairól vesszük át az alábbi idézetet:

»Giesswein Sándor: MIZRAIM és ASSUR TANÚSÁGA. (Mizraim = Egyiptom) volt a magyar irodalomban az első könyv-terjedelmű munka, amely az egyiptológia és asszíroló-gia eredményeinek a szentíráshoz való viszonyát fejtegette.

Giesswein (18871* könyvének a sumir és magyar nyelv-rokonságról szóló részében, a Kaldea őslakói által beszélt nyelvet határozottan a turáni illetve ural-altaji nyelvcsalád-

_ ba tartozónak tekintette. A rokonság kimutatására, az em-P bertani érvek érintése mellett, alapos nyelvtani összehason

lítást végzett. Példákkal érvelt a következőképpen: 1. Mindkét nyelv agglutinálóan ragozó, ellentétben a tö

ve', haj'ító indo-európai és sémi nyelvekkel. 2. A viszonyragok és képzők a sumírban ugyanúgy, mint

az ural-altaji nyelvekben elkopott főnevek. Mindezeket a nyelveket jellemzi a rag és a szótő közti magánhangzó harmónia.

3. Rokon vonása a sumír és az ural-altaji nyelveknek, hogy egyszerű ragokkal ki tudja fejezni a névszó olyan viszonyait, amikor az indo-európai és sémi nyelvek külön előljáró szókat alkalmaznak, pl.ada-ra = atyá-oak; to the father.

4. Közös jellemzője.e nyelveknek a birtokrag használata, melyekhez további viszonyragok illeszthetők, így pl. a sumir ada-na-ra ugyanúgy van képezve, mint az azonos jelentésű magyar aty-já-nak. Ugyanez angolul: to his father.

5. Világosan levezethető több magyar és sumír birtokrag közeli hasonlósága, továbbá a birtokragok és főleg a magyar tárgyas igeragozás több személyragjának a.-sumír sze-riulyes névmásokkal való szembetűnő egyezése. Például az

^ftrlsn személy a sumírban mu : én. Ugyanakkor ada-inu a-lyá-m; duga-mu = beszéle-m, beszéle-k, stb., azaz a sumír első személy m betűje a magyarban is ugyanúgy bele van épülve a ragba. Vagy a második személyben a sumír zu = te; uila-zti atyá-d; duga-zu = beszélsz, beszéle-d, stb.

fi. A nyelvtani hasonlóságokhoz járul még a szókincs bö-••eijes egyezése, mely Giesswein szerint kétségtelenné teszi, hogy ; l sumír és a mai ural-altaji nyelvek azonos nyelvcsa-!.«ll);i tartoznak.

63

Itt kívánjuk megjegyezni hogy * s u á s s z e m é l y r a g j a i mások és főképp a m a g y a t a r g y a ^ g e g

közti hasonlóság ^ « 2 J a sumír személyes névmá-revétele. A magyar birtokragoK^es f a r a m u t a l o l l

sok azonos voltára k - ^ ^ g S K t o széleskörű és inten-A következő évtizedben G essw ^ e l ö a d a s s a l

z í v nyelvészeti m u n l ^ ^ ; , . nyelvészet f ő probié-Következő könyve ,,Az ossje ^ .^ kesobb Fre, mái" (Giesswein 1890), ameiy u (Giesswein 1892). Sgban ^t^^^^s^^^ Benne nagy f e l k = s " S f ^ a l ó kialakulásának valoszinus,-ezek egyetlen osi nyeivooi v" ... m a e y a r o r s z a g i es \w' S A munka - S W ^ ^ S T S ^ t o t - k vele. nyugat-európai \ u d

uü m a " y f sumfr n velvvel kapcsolatos meg

i í n é t olvashatjuk benne a s u m . ny ^ l v c s a i a d l a r g y a -áUapításait: A V ' ^ í n n J o l ttoök-tatár, szamojéd es finn-lásánál a mandzsu mong~- ^ l a l á s á U n írja, hogy „ide ugor csoportok tablazatos «ssze og a & ^^ ,k- r a_ sorolható valószínűleg mint hatod J ^ ^ ^ t tos nyelvek kozul a ^ a k k a d ^ ^ A o l d a l o n ^ médiai nyelvek <Giesswe á s r a u t a l va , es jegyzetben pedig a torok tatár g s igeragozási

egy-egy Wrtokragos g ^ g , ^ * , hogy „épp ily példát (varom, nap-om) tein i géje".« fermészető vo^ az akkad-sumer nye ^^ ^

Láthatjuk tehát hogy a nagy , { t u d o m a n y , . s tanárt, akinek M ^ ^ ^ ^ l S sorban intézi el. A,t folyóirat is f o g l a l k " £ & % » £ y

a k i vel a saját munkássá,, a sémita politikus társat ázom* , s e m i t a supremaeu. és jelen könyve is azonos c e i t ^ a s . nevezi és „kiváló" el-hirdetését) szolgál „nagy tudósnak m * ^ ^ . ^ ^ g zővel díszíti, annak ellenere 'nogY k ö r ö k b e „ v o l t i s m , , , munkássága csak a ^ . g y ^ ^ I n v o s említés - rá vonatta, é s semmiféle nemzetközi t u d o m a n v o ^ ^ G o l & M w t

zólag - sehol nem ^ ^ a n u l nagy érdeme": gyűlölte o l«-^ . # ^ í á f í K 5 U a „Komorócy ,„,, lámákat.. . es ez _ eieg szellemű háttér" ot ^ c s o } ^ . v a U a 3 o s irodalmi t.-i

(Goldziher a magyarorszag ZSIOOK ü e n t u d l l . mékeinek szerzői között ^ « e £ a z ü n tény mányos" működéséül a ^ t u r a m u G o / a ( >

5S?iSS£S!^ — a Magyar Tudomí,nv" Akadémia előtt.) r- •

Most arra kérem az olvasót, nézzük meg együtt ismét, hogy miképpen akarja megsemmisíteni Komoroczy őstörté-nelmünknek azokat a nagyszerű bizonyítékait, melyeket úgy nevezünk:

TORMA ZSÓFIA SZUMIR-MAGYAR AZONOSÍTÁSAI

Itt előre kell bocsátanunk azt, hogy ezeket az eredmé-^fc\ i kel mar mind ^^ kisajátították az oláhok a saját szumir-oláh származásuk

hizonyíakaiktnt , c: nek ellenére azonban Komoroczy „elavultnak" minősíti Torma Zsófia eredményeit (55. old.) és azokat is a „Komoroczy féle tömeg-sírba" óhajtja dobálni, akik Torma Zsófia kutatásait alapul véve — foglalkoztak a s-zumir-mgyar vonatkozásokkal.

Komoroczy tulajdonképpen itt mutatja ki a „foga fehérje*.", mert tudományos ismertetésekben lehetetlen oly minősíthetetlen kitételeknek az alkalmazása, amilyenekkel ö a — szerény véleményünk szerint — nagyszerű felkészültségű S/.ÖCS ISTVÁNT illeti. Ugyanis a Komoroczy által használt kifejezések nem a „tudományos nyelvezet" tartozékai, (ehhez hasonlókat a Rákosi rezsim által az u.n. „horthysta tisztek" ellen hozott halálos ítéletekben láttunk csak.) Komoroczy így ír SZŐCS ISTVÁN munkájának — általa „tudományosnak" vélt — mi i ta tásában:

Szőcs vakmerő kritikátlansága odáig merészkedett, hogy hozzászóljon a sumer szófejtési kérdésekhez. . ." (52—53. old.)

Tehát Komoroczy szerint „vakmerőség" kell ahhoz, hogy ^ v a l a k i — l a i ' a kívül — Magyarországon, merjen a szumir-J ^ n a g y a r vonatkozásokkal foglalkozni. Ezek után teljesen ért

hető, hogy sémita filozófiájának egyéni megnyilatkozásában" szinte személyes sértésnek veszi azt, hogy ez a „vakmerő" SZÖCS még ennek a másik kellemetlen „turáni", — „Huszka Józsefnek egykori fantasztikus ö t l e t e i t " . . . illetve .Torma Zsófia felfogását". (55. oldal.)

követni meri a székelykapu eredetéről írt tanulmányában. Itt nyíltan megmondja Komoroczy, hogy sem a

Székelykapuról, sem a rovásírásról beszélni nem illik és nem ajánlatos és a szumirok „erdélyi kontinuitása", vagyis a : zekelyek szúrna volta — szerinte tele van „mulatságos tévedésekkel". (56—57. old.)

cn

Itt kitérünk arra, hogy ez a „tévedés" valóban fennáll — •de az egyetlen, aki „téved" — az Komoróczy. Könyvének 57. oldalán ugyanis említi azt, hogy:

„a kaldeus papok még a századforduló táján is folytatják a térítő propagandát Erdé lyben" . . .

Tehát ezeknek a kaldeus papoknak létezését ő maga sem tagadja, hanem megerősíti a következőképpen: (ugyanott)

„A csiki .kaldeusok' azonban nem Dél-Mezopotámia i. e. 1. évezredi lakosságának, de nem is a hellénizmus és római kor ugyancsak „káldeus"-ként ismert csillagjósainak utódai, hanem egész egyszerűen a szir kereszténység egyik ágához, a keleti (nesztoriánus) egyházhoz tartozó papok. . . egyházuk a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspökségéről nevezte magát kaidnak (chaldaeus) m á r régi idők óta."

Ez a „kis tévedés" Komoróczy részéről — egy hatalmas bizonyítéka a MAGYAR EGYHÁZ létezésének.

Ugyanis a székelyek ezt a „kaldeus val lást" MAGYAR VALLÁSNAK nevezték. Ennek a MAGYAR VALLÁSNAK tartalma valóban a bizánci ,,nesztoriánus"-nak nevetett hit folytatása és ez a magyarázata annak, hogy a Habsburg német-római uralom Erdélyben is üldözte ezeket az inkvizíció eszközeivel s a legfőbb üldözők, a római-katolikus papokkal, jezsuitákkal együtt működő pravoszlávok voltak. Az üldözés nem a „felforgató tevékenység" miatt történt (mint Komoró czy írja), hanem azért, mert

„ezeknek a csiki és székely mágus-káldeus papoknak a MAGYAR VALLÁSA sem ismert el semmiféle judai befolyást és csak az Evangéliumot hirdette — minden ószövetségihéber és judai vonatkozás nélkül. . . éppenúgy, mint a bizánci nesztoriánizmus is egykoron."

(Ennek a vallásnak létezését megerősíti egyik mellettem élő munkatársam, aki az első világháború előtti időkben Be-resztelke nevű községben (Szászrégen mellett) töltött gyerekkori éveiből emlékezik elemi iskolai tanítójára, aki ezt a Magyar Vallást tanította az iskolában.)

Köszönjük Komoróczynak ezt a bizonyítékot, amiben egyetlen tévedése csak az, amint írja, hogy ez a MAGYAR EGYHÁZ „a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspökségéről nevezte magát ka idnak" (57. old.)

I t t téved, mert ez a mezopotámiai püspökség a PÁRTOS BIRODALOMBAN alakult és ez PÉTER APOSTOL BABILONI GYÜLEKEZETE, (lásd Péter I. Levele 5, 13.). A Pár-

«6

fos Birodalom hagyatékát átvevő perzsa szaszanidák a babiloni zsidók segítségével és a római judai-keresztény zsidók támogatásával leégetik e püspökséghez tartozó 300 kőtemplomot. — miképpen arról Huber Lipót beszámol (7), de Mani meggyilkolása után fellépő MAZDEK, a pártos-hun-avar-nak nevezett népek törzsszövetség! népközösségével átmenti a csíki ,,káldeusokig" e Magyar Vallást, melynek a Pártos Birodalomban is, a Szaszanidák alatt is és aztán a székelyek k"i/( is a vallási nyelve az volt, amit ma szumir-magyarnak azonosítunk.

A székelység tehát azért vészelt át minden bajt, mert a nemzeti öntudatát fenntartó nemzeti vallása volt a MAGYAR

ÁLLASBAN. Es ez a MAGYAR EGYHÁZ — mely sokszor meg sem

vnli szervezve — tartotta egybe a Székely Nemzetséget.

ft;y vezet minket a vallásbölcseleti kiértékelés is ugyanoda, ahová TORMA ZSÓFIA jutott a régészeten keresztül.

Mivel Komoróczy .,elavultnak" minősíti eredményeit — ítéljen az olvasó. Ide iktatjuk a róla szóló ismertetést. (Átvesszük és idézzük Dr. Érdy említett könyvének 245—261. oldalairól):

• Apja megírta Szolnok-Doboka vármegye ezer éves tör-u nclét, bátyja pedig Erdély római kori hagyatékának ásása mellett, elévülhetetlen érdemeket szerzett Aquincum romjainak feltárásával és az aquincumi múzeum létesítésével. Ne-w! rí múzeum falán emléktábla örökíti meg. Torma Károly fiatal korában részt vett Bem seregében a szabadságharcban, utána egy ideig visszavonult családi birtokukra, majd politikai és egyetemi tanári pályán tevékenykedett. Hatvanadik > vHicz közeledvén nyugalomba vonult és Rómában telepe-^k le ahol római tanulmányainak élt. ^^ Zsófia, amint erről megemlékezik, maga is apja és báty-l.i nyomdokait követte volna a római régészeti terén, azonban időközben 1870 táján a Hunyad-megyei Szászvárosba knlto/tek. Ezután kezdi sikeres önálló ásatásait . Mint maga

I l»,"s*j«'gyzi, 1875-ben Rómer Flóris ösztönzésére kezdett kő-ki.rs/nki leletek után kutatni (Torma 1897:131). Hamarosan,

' i Maros-menti Tordoson bukkant Zsóffia ar ra az újkőkori, • iimii-jellegü anyagra, amely élete legjelentősebb leletének lu/"iiviilt. A Maros, könyökhajlatában, egyre-másra mosta ki i-^v lelop széléből a különleges agyag és kő tárgyakat, vala-

67

mint a környező szántóföldekről is fel-fel tűntek agyagtáblácskák, cserép törmelékek. Torma Zsófia ásatott a földeken, amig a parasztok türelme el nem fogyott és azt meg nem akadályozták, azonban továbbra is emberekkel figyeltette a felszínre kerülő maradványokat. A közelben lévő nándori barlang-csoportban és Nándorvalyan szintén hasonló új kőkori leletekre bukkant. Felfedezéseiről Téglás Gábor (1876) számolt be a „Fővárosi Lapok" oldalain. E leletekről Tormúnak (1879, 1880) két tanulmánya jelent meg az ,,Erdélyi Múzeum" mímü tudományos folyóiratban.

Óriási gyűjteménye 10.387 darabból állt. Vagyonát ennek felkutatására, s karbantartására áldozta fel ugyanannyira, hogy élete alkonyán anyagi okokból kénytelen volt megválni az annyi munkával és áldozattal szerzett gyűjteményétől. Egészségét is aláásta a szüntelen megfeszített munkát igénylő kutatás, s a régészbetegség, a reuma. Kincsetérő gyűjteménye méltó helyre, az Erdélyi Nemzeti Múzeum í'.rem és Régiségtárába került Kolozsvárott, ahol az ma is megtalálható.

E nagyszerű gyűjteményt Torma Zsófia halála után a múzeum fiatal munkatársa Roska Márton — később az Erdélyi Nemzeti Múzeum igazgatója, ősrégész, egyetemi tanár — rendszerezte évtizedes munkával és az anyag nagyiészét A Torma Zsófia gyűjtemény címen rajzok formájában közzétette 1941-ben, magyar-német kettősnyelvü könyvében, a gr. Teleki Pál Tud. Int. támogatásával. K ö n y v ü n k gyűjteményes részében a sumír szempontból legérdekesebb leletekből több oldalnyi illusztrációt mutatunk be. Ugyanakkor Roska könyvében teljes bibliográfiáját (61 utalás) találjuk annak az anyagnak, amely Torma Zsófia munkásságáról 1941-ig megjelent, felsorolva a régésznő tizenegy külföldi és hazai munkájának megjelenési helyét és idejét is.

Torma Zsófia a régészeti anyag elemzésekor elsőnek mutat rá leleteinek és a mezopotámiaiaknak legszorosabb hasonlóságára, és a szimbólumok, valamint istenségeket megjelölő írásjelek azonosságára. Ezekről a különleges leletekről a lehetőségekhez mérten igyekezett tá jékoztatni a külföld vezető tudósait, remélve segítségüket a leletek hovatartozásának megállapításában. így gyűjteményének legjellemzőbb darab-iait magával vitte az 1880-as berlini és 1882-es maina-frank-furti régészeti kongresszusokra. De a leletek annyira újsze-;úek voltak, hogy ennek elismerésén kívül a kor legtöbb vezető régésze tanácstalanul állt előttük. Így tehát Tormának

68

k( Ifctl a fáradságos és rögös utat egyedül megkezdenie, hogy az összehasonlító régészet segítségével e leletek kapcsolódási pontjainak felkutatásával azok hovatartozását felfedje. Torma Zsófia tehát úttörő volt, az összehasonlító régészet úttörője. Munkájában néprajzi, vallási, általában kulturális kapcsolatok felfedezésére törekszik, hogy bemutassa a Kárpát-medencei leletek és a Mezopotámia-i sumír leletek kapcsolatait.

Bár levezetéseire számos külföldi tudós felfigyel, köz-luk Sayce professzor, Schliemann akikkel levelezett, Vier-ih w. valamint a philadelphiai Brinton, aki kutatásait ismer-

Éetle is (Torma 1897), a felkeltett hullámok lassan elülnek, s | . m a Zsóf.a munkájára feledés borul. A tordosi leletekkel

niig/ar szempontból foglalkozó három munkája manapság mar csaknem hozzáférhetetlen s a gyűjteményét ismertető, de kultúrtörténeti elgondolásait nem ér intő Roska Márton f.lc munka is igen-igen ritka. Ezért különleges jelentősége van e könyv gyűjteményes anyagában közölt és az alábbiak-I) ni ismertetésre kerülő munkáknak.

A tordosi leletek kultúrtörténeti és néprajzi elemzésének eredményeit három munkában tárgyalta. A legkorábbi, .Kthnographische Analogieen" (Néprajzi Hasonlatok) címen

.li nában németül jelent meg 1854-ben. Kiadója H. Coste-uoble, ugvaraz aki Lenormant német nyelvű munkáit is kiadta. A Je'etek újszerű volta, a kiműveletlen szakterület, ennek következtében a kisegítő kollegiális szakvélemény hiá-MVÍI miatt Torma nem gondolt néprajzi elemzésének közzé-i. telére. Mint írja azonban, Hunfalvy Pál, akivel kapcsolatot tartott és aki meg is látogatta, erőteljesen ösztökélte, hogy munkáját elkészítse és azt magyarul az „Ethnographiában" közzétegye. Torma a dolgozatot el is készítette és ércHctvi marion annak fenti megjelenését német nyelvű munkájában

•

r előre jelezte. Ennek ellenére az utolsó pillanatban egy éretlen mozzanat következtében az r.zonos tartalmú ma-

i;yar nyelvű munka soha sem jelent meg. (Véletlen lenne? A beszúrás B.J.F.)

A következő években két magyar nyelvű tanulmánya le'i-nt meg tordosi ásatásainak elemezéséről. Egyik a Szolnok-Dubokamegyei nők ezredévi emléklapjában 1896-ban „Hazánk népe ősmythosának m a r a d v á n y a i " címen (Torma 1896)*, majd egv évvel később Hunyad megye monographiájában a kibővített tartalmú „A tordosi őstelep és hazánk népe ősmy-•h .sáliak maradványai" címen (Torma 1897)*. Ezekből lát-

60

I

szik, hogy leleteinek legősibb hasonmásai Mezopotámiában keesendők. A két dolgozat részben kiegészíti egymást, a korábbi egyszerűbb, a második tudományos jellegű cikk A magyarok, székelyek és sumírok összekapcsolható kulturális elemei e két dolgozatban tovább bővültek a német munkához viszonyítva. Minden a sumírokra visszavezethető hasonlóság, ami a német nyelvűben tárgyalva volt, az a két magyar dolgozatba is bele van foglalva. Ezekben sem csak kizárólag magyar vonatkozásokat tárgyal, hanem b á r kisebb mértékben, de más népek szokásaiban fellelhető hasonlatokra is kitér.

Torma Zsófia 1896-os és 97-es munkájában a szóbanforgó népek összetartozásáról a következőket mondja: „A su-mer-akkad (azaz sumír; megjegyzés É.M.), mint az ural-al-tai népcsaládhoz tartozó turáni faj, helyet foglalt a finnugorság és torökség között; innen olvadhatott a magyarnyelvbe — a mint ezt Sayous francia assyriológus észrevette — több ilyen akkád-féle elem."

A hasonlatokat tekintve úgy véli, hogy őseink napimá-dása a sumírok csillagkultuszában gyökerezik, s a hetes szám kiemelkedő vallási szerepe a sumírok által ismert hét szent bolygóra vezethető vissza. A tordosi maradványok közt található kerék, gömb, csillag, bogár, stb. alakzatok is a nap-imádás jelképei. A tordosi bálványocskákon sumír istenek ékjeles nevei találhatók, amely felismerést a korabeli nagytekintélyű assírológusok örömmel vették át. Állat-maszkokat öltő népi szokásoknak Mezopotámiába nyúlnak a gyökerei, a régi magyar körtánc s a székelyek csürdöngölője mind a napimádásra visszavezethető vallásos táncok folytonosságai. A székely kapuk pálma és csokor motívumai, a palóc házakra festett fák, a magyar nép május-fája, mind folytatása az ősi folyamközi szent életfának, amely a tordosi leleteken ugyanúgy előfordul. Egy különlegesen magyar motívum, a tulipános ornamentika szálai, ismét a Folyamközbe vezetnek s ez a tűzzel és a napistennel kapcsolatos, csakúgy mint Atilla lobogóján a Turul vagy Karuly madár is. Mindezek a hasonlatok illusztrációk formájában láthatók a gyűjteményes részben.

Eredményeit egy nagyobb munkában is közre akarta adni, de ebben 1899 novemberében bekövetkezett halála megakadályozta. Még megérte, hogy lelkes, önfeláldozó és munkás élete legszebb kitüntetéseként a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi Kara 1899 júniusában díszdoktorrá avassa.«

70

1

i I

I

Azt hisszük, hogy a fenti ismertetés indokolja és követeli azt, hogy az ősiségét ismerni akaró Nemzet ne a feledés fátylával borítsa be ennek a derék régésznőnek a hatalmas munkáját, hanem tovább folytassa. Hiszen Kalicz és Makkay Igyekeztek is folytatni, de a folytatás tulajdonképpen ILDI üzenete szerint — az Atyaisten rendeletére történt, mert ha az u.n. ,,tatárlaki lelet" elő nem kerül a föld alól, talán Torma Zsófia munkájának sok értékes eredménye teljesen felszívódik ;iz „oláh őstörténetbe". így azonban tagadhatat lanul ismételni kell a hasonlításokat, összevetéseket és Komoróczy tunyvében erre is „gondosan" kitér. Még alig ismerteti meg ;/. olvasóval azt, hogy a „tatárlaki lelet"-tel kapcsolatosan i ajdonképpen miről is van szó — de azt máris leszögezi —

iim-rl ö csalhatatlan), hogy az a Kr. e. 3000 körüli — erdélyi |akó.*ság — amelyiktől ezek a leletek származnak. . . és Ko-iii'.ioc/y így mondja (110. old.):

.,Egy azonban máris bizonyos: a helyi lakosság, akiktől a táblák, .. származnak, nem sumer nyelvű volt."

Nem tudjuk milyen alapon írja ezt, hiszen a táblák képjelei és rajzai az ősi Djemet-Nashr régészeti szumir korszakban a mezopotámiai szumir népnél találtakkal azonosak. Hát

ha azonosak a jelek, akkor miért nem azonos néptől, de m u r i nem azonos nyelvhasználatból ered. . .? Ha a héberek v.i'ahol ,,ó-héber" jeleket találnak, azt a magukénak mondjak Ezek szumir jelek — akkor miért nem tartozhatnak a s/.uniirokhoz. . .? A tudományban követelt logika szerint oda k«-II tartozzanak, de mint látjuk, a magyarországi „komoróczy !" ' r i iy" még a logikát is száműzte.

Kz. rt tehát mellőzzük a Komoróczy féle dilettantizmus |iii | iiitcnciáját és nézzük meg együtt azokat a táblákat, amí-^ ^ ugy neveznek:

TATABLAKI LELETZK

Komoróczy így ismerteti könyvében:

..A jeles kolozsvári régész, Nicolae Vlas sa . . . egy áldo-:.iii (jodörben, szertartási rendeltetésű tárgyak mellett há-11 m agyaglapocskát talált. Két táblán írásjelek voltak, a har-III iilikon bekarcolt r a j z . . . A, Falkenstein, I. J. Gelb ponto-•ii iin"{ál'apították a jelek és a mezopotámiai írásrendszer v i v o n y á t . . . A lelet egyértelműen bizonyítja, hogy Erdély

71

földje az i.e. 3. évezred elején valami módon kapcsolatban állt Dél M e z o p o t á m i á v a l . . . " (108—109. oldal.)

Komoróczy nem ismerteti a táblák nagyszerű bizonyító kait, hanem minden igyekezete az, hogy megállapítsa özükről — a nem szumir eredetet annak ellenére, hogy Falken.s lei:-, és Gelb „szumir eredetűnek" minősítették azokat.

A nagy „tagadó" azonban mégis így í r : „vitán felül áll hogy a leletegyüttes, b á r dél-mezopotámiai tipusú, nem a su merektől származik."

Ezt — kedves olvasó — azért kell elhinned, mert Komoróczy mondta. Semmi bizonyítékot erre a nagyképű állítaná ra ugvan fel nem hoz, de mégis el kel! hinr.ed, hiszen i«y mondja ez a „nagy sumerológus":

. . .„feltehető hogy az i.e. 4—3. évezred fordulója körüli századokban. . . több olyan területen is, amely. . . kapcsolatban állt Mezopotámiával, valamifajta önálló, helyi írásbeli ség jött létre". (110. old.)

És ha ő azt mondja „feltehető", akkor így is van, de mi a fenének kerülnek elő a föld alól mégis azok a ványadt cserepek, melyek mindegyikén nem ez a ,,komoróczy-féle valamifajta önálló, helyi írásbeliség" jelei, hanem a

.szumir képjelek és azután a szumir ékjclek" ismétlődnek meg Mohenjo-Daro, Tepe-Gawra — Mezopotá mia — Trója és a Duna-medence közötti területen.

Nem mondhatnánk mi is Komoróczy módszerével így:

feltehető, hogy ezen a területen — legalábbis Me/.opotá miától Erdélyig azonos nyelven írtak és beszéltek. . .?

Ugyanis a logika ezt a „feltételezést" eredményezi. Itt leközlöm ismételten a Káldeától Ister-Gamig c. kony

vem 250. c'dalán található képet és a 248. oldalról is az ösz fzehasonlító táblázatot, mely az általam „egynyelvűnek" bizonyított területeken előforduló írásjeleket mutatja be.

Ez utóbbin láthatjuk, hogy a Tatárlaki Leletek nem . „Vinca" — vagy Komoróczy által csak „bánáti"-nak — ne vezett kultúrkörből valók, hanem a sokkal régebbi KÖRos éi TORDOS kultúrákból, melyek ideje nem az i.e. 3. évezred eleje, hanem az i.e. 5000 év körüli. Ennek a kultúrának a ki;. lakitói pedig azok az OLT melletti lakósok voltak, akikei ;, szakirodalom „oltenian people" néven jelöl meg ( s), de <ik ,. raját nyelvükön a mai Olt folyót — A L U T A n a k nevezték, .vr.i bizony szumirul van.

72

• M i •

De tegyük úgy, mint m á r mondtuk. Nézzük meg együtt ezeket a Tatárlaki Leleteket.

Vegyük először azt a két táblácskát, amin írásjelek vannak.

A tatárlaki lelet két írásos táblájával részletesen a Kál-deától Ister-Gamig c. trilógiám II . Kötetében — a Szumir-Magyar Nyelvazonosság Bizonyító Adatai e b e n foglalkozom. It t nem azokra térek ki, hanem a 3. állatjelenetes táblácskát szeretném az olvasóknak — szerintem valóságos „szumiroló-gusi kiértékeléssel" bemutatni . A nagyszerű felfedezés, amit közlök, Dr. Érdy Miklós nevéhez fűződik, aki említett könyvének 259, 260; 261, 263, 264 és 265. oldalain a következőképpen értékeli ki és hasonlítja a tatár laki lelet állatjelenetes táblácskáját:

»A Tordos-Tatárlak-i leletek tárgyalása kapcsán egy megfigyelésemet szeretném most ismertetni. — A három tatárlaki tábla közül a két írásjeleket tartalmazóval gyakran foglalkoznak, ellenben a hegyi kecskére emlékeztető, négylábú állatot ábrázolóval jóval r i tkábban. Ezt a táblát az 1. kép mutatja a rajta lévő három részlet-rajzzal. Középütt van kétségkívül egy növény részlet, ettől jobbra, egy a tábla széle irányába haladó négylábú, t á n hegyi kecske, — a növénytől balra pedig egy függőleges helyzetű alak. A kérdés az, hogy mit ábrázol a függőleges alak? Ezzel kapcsolatban a vé'emények megoszlanak.

1. kép . 2. kép 1. kep, a tatárlaki áUatjelenetes agyagtábla. — 2. kép, Vlassa és Makkay

(sertnt az 1. képnek ez a legtalálóbb mezopotámiai megfelelője (Pecséthenger Úrból. Dzsem de t Nasr korszak)

Eredeti közleményében Vlassa (1963) e képben vadász Jelenetet lát, úgy vélve, hogy a függőlegesen álló alak egy állatra támadó ember. E felfogás támogatására bemutat egy ilyen témájú sumír hengerpecsét nyomatot Ur-ból, nmely a 2. kipen látható.

74

zai

Falkenstein (1965:272) szerint a baloldali függőleges alak egy magasba ugró állat.

Makkay (1968:273) szerint Vlassának sikerült eddig a It-gjobb párhuzamot bemutatni. Úgy véli, hogy a jelenet vagy embert ábrázol, aki a szarvas állatot követi feltehetően lándzsával a kezében, — vagy pedig a jelenet egy ragadozó állatot mutat, amely a hegyi kecskét követi, illetve éppen rá ugrik.

E sorok írója úgy véli, hogy a táblán ábrázolt jelenetre a fenti elemzéseknél sokkal találóbb és valószínűbb magyarázatot találhatunk, ha a tatárlaki táblát Összehasonlítjuk két

semdet Nasr korabeli sumír hengerpecséttel. Ezeket E. Tóinrich (1967:79. és 89. kép) után közöljük a 3. képen". E

.7 \7/-2--,^)Z§>^7My^^

X la.Sb) ké:>. E m u n k a szerzője, Érdy M. szerint, a ta tár lak i állatjelenct nnmJh mim motívumának hasonmása megtalálható e két Dzsemdet Nasr-i-<»ri hengerpecséten. Ez nyilvánvalóvá leszi, hogy az 1. kép baloldalán

ji.-\ii rlmosodott alak egy hátsó lábain az életfa előtt álló patás-szarvas nrgylábú. (3a Khafadzséből való, a 3b lelőhelye n e m ismert.)

' H e n i i c h H957:104i munkája szerint az idézett képek eredete a kö-ilkiv.u: :ia kép: Fecséthenger a Kafadzse-i Sin templomból: H- Frank-

l. Illustr. Lo. don N2WS, Noy. 13. 1937; E>zsemdet Nasr szint (Orientál

I 75

két bemutatott hengerpecsét a lapján a velük közelítőleg egykorú tatárlaki tábla elemei a következőket ábrázolják:

Középen az ókori kelet ábrázolásaiban oly gyakori életfát jelképezi a növényrészlet. A növény stílusban teljesen azunos mása látható a 3b képen. Stílusában különböző, de lényegében azonos életfa látható a 3a képen is.

Mindkét pecséthengeren az életfán kívül két kőszáli-, vagy hegyikecske-szerü állat látható. Közülük az egyik mind a négy lábával a földön áll, mint ahogy a tatárlaki táblán az életfától jobbra .'evő hegyi kecske is. — Ugyanakkor a 3b képen az életfa közelében levő kecske rézsútosan a levegőbe emelkedik, a 3a képen pdig, az állat teljesen merőlegesen áll hátsó lábain az életfa előtt. E hasonlatok alapján úgy vélem, hogy az utóbbinak pontos megfelelője a tatárlaki állatjelene-tes tábla baloldalán levő alak. Ennélfogva, Vlassa és Makkay hasonlatai nem ta'álók. Falkenste iné is csak akkor lenne kö-zelithetően helyes, ha az általános „ál lat" megjelölésből a támadó, ragadozó állatot kizárta vplna.

Összegezésként tehát : a ta tár laki baloldali függőleges alak is ugyanolyan hegyi kecske, mint a jobboldali, csakhogy a baloldali, hátsó lábain állva, az é\etfa előtt a magasba emelkedik, a 3a kép jelenetéhez hasonlóan.-

Mind a tatárlaki táblán, mind pedig a két Dzsemdet Nasr korabeli sumír hengerpecséten az életfa előtt magasba emelkedő patás, szarvas á l la tnak számos későbbi példája és párhuzama van. Ezek közül szépségben kiemelkedik az uri királysírokban talált aranyból és lapis lazuliból készült két szobor, melyek egyike a philadelphiai University Múzeumban, másik a British Múzeumban látható. A szobrok hátsó lábukon álló gyapjas, j u h szerű ál latot ábrázolnak egyenes, de csavart szarvakkal, elülső lábaival a r a n y fácskát érintve. Ez az állat látható az Uri Mozaikon is két görbe szarvú juhval együtt. A pödrött egyenes szarvú állattal igen közeli ha sonlóságot m u t a t az egyedül a pásztorkodó magyarok által tenyésztett nagytermetű, hasonló szarvú gyapjas ,,magyar racka juh". Az uri kosos-életfás jelenet is lényegében azonos a tatárlaki tábla jelenetével, és minden bizonnyal vallási értelme volt, hisz a 3a és 3b képen lá tható pecsétlenyomatokon

Inat. Publ. LXXII No. 33)- A 3b ké i azonosítása: Pecséthenger, Otp XXII, Pl. IV. 27; Dzsemdet Nasr szint (lelőhelye nem ismert).

2 A r*tás állatok fajta szerinti megjelölését nem tekintjük biztos »n>nosit ásnak.

76

a szentély stilizált képe is látszik. Emellett egy tanulmányból — amely a másik két tatárlaki táblán levő írásjelek megfejtésével foglalkozik — világos, hogy e táblákon templomi adományok listája van (Harmattá 1966).«

Eddig van Dr. Érdy nagyszerű bizonyítása, mely kiegészíti a PULI-val kapcsolatos adatokat.

Ugyanis nemcsak a P U L I jött Mezopotámiából, hanem

t;relte a vándorúton őseleink különleges fajtájú juhait is, iely — éppenúgy, mint a Puli — csak a Mah-Gar Nép tulaj

dona és sorstársa volt. A Nagy Nép —• a PULI és a Magyar Racka J u h együtt

tértek haza a Kárpát-medencébe. És itt ismételten Komoróczy megtévesztő munkájára kell

a figyelmet felhívni,

KMH 7 x .

amikor könyvének 83. oldalán „csak mellékesen megjegyzi", hogy „az .életfa' jelkép Mezopotámiában ismeretlen volt."

Itt közöljük Dr. Érdy által említett — aranyból és lápis lazuliból készült — szobornak a British Múzeumban lévő képmását, ahol a KOS áll az „életfa" előtt. (Ezt a képet á tve t tük : Dr. Bobula Ida: Sumerian Tecnology: A Survey of Early Matériái Achievements in Mesopotamia (Smithsonian Report for 1959, pages 637—675, Washington, 1960.) de megtalálható:

Magyar racka juh (László Gy. után — 1944.)

77

Sir Leonard Woolley: Ur in Chaldae c. — Brockhaus -Wiesbaden — 1957. kiadású könyvének 32. old. 5. tábláján is.)

Racka-kos az életfa előtt

78

szai

n a K

a

ir Woolley ugyanezen könyvének 71. oldalán megjegyzi,

„ezek a Kos-szobrok 1000 évvel előzik meg Ábrahám szü-tcsét, így a bibliai kostörténetnek ezzel való párhuzamossá-

át nehéz megmagyarázni." Magyar szempontból azonban az a legfontosabb, hogy

eddig a történelemben csak két pödrÖtt-szarvú állatfal talál-.óztunk.

Egyik ez a PG. 1237. sz. szumir királysírban talált, bemutatott aranylápislazulí kosszobor és a másik a Magyarországon ina is élő racka juh.

Ezeknek azonossága létezik — minden szófejtés és szó-onlítás nélkül is.

Tekintve, hogy a szumir-babiloni kozmológikus világ-jzemlélet értelmében az év a tavasznappal kezdődött, é sa ta-aszpont elérésének idejével lép be a Nap a „kos-csillagkép-e", az új ritmus, az új élet a Kossal indul. Ezért áll a - Wool-ey által is vallási jelképnek nyilvánított - K O S az Uj Élet Fair e l ő t t . . . vagyis szimbolizálja azt, ami a valóságban tör-i'iiik.

Természetesen erre az aranyból készített, virágokkal dí-zitett fácskára nincs rá írva, hogy „én vagyok az élet-fája", c a jelképes ábrázolások mindig „rejteki"ek. Minek magya-ázzuk azt az ezernyi ábrázolást, ha nem „élet-fának", ahol

7i templomi jelenetekben (mint az UR-NAMMU oszlopon, lásd Káldi ától Ister-Gamig c. könyvem színes borítólapján) az Is-

ns/.emély előtt álló Ur-Nammu az Eufrates szent vizét önti ANA és NINGÁL előtt lévő „nyilván szent növényre" . . .?

Nem azt jelenti ez a jelenet, hogy a papkirály kötelességet .diai az életet táplálni — a növényzet, fák, ültetvények gon-•zása által. . .? És Pijoan (") jól mondja az „életfa" megha-ro/ásában, hogy mi lehet más, mint .életfa' az, ami az élct-

luv való szükséges javakat t e r m i . . . ? Itt nem a jelkép sokszor stilizált alakját kell venni, ha-a tartalmat, amit kifejezni akar. Hogyan lehet olyat állítani, hogy Mezopotámiábon isme-

fi'llcn volt íz „é'etfa", amikor az egész szimbolika e fa körül forog.

IIH'S pecsét, szobor, dombormű,ahol a középen ne egy „fa" IIU- s körülötte állatok, emberek. . . és mindig vallásos vo-

i iikoz.isu kifejezésben. •le. ha az ember átlapozza Porada egyik munkáját (•"),

•I i szumir őstörténettől Ziwijéig és Luristántól a szkítákig

m m 1

79-

bemutatja a ,,tree" — szerintünk „életfa" — ábrázolásának fontosságát.

Abból a célból azonban, hogy még jobban ki emeljük a KMH 7 x helyzetet, bemutatjuk itt a Louvre-ban őrzött, fekete köböl készült, kultikus pohár töredékét, amelyet a Louvre hivatalos kiértékelése, az egyik legrégibb eredetű szumir életfa ábrázolásnak tart. (A képet átvettük: Dr. Bobula Ida az előbbiekben említett munkájából — The Smitsonian Report for 1959 — Washington: 1960.1

A legrígibb szumir „életfa" (Louvre)

De folytassuk a megkezdett ismertetésünket az ,.akiket nem !ehet letagadni" fejezetúnkbn, mert elérkeztünk ahhoz a személyhez, akinek munkáját nagyrabeesülve — igen nagy kegyelettel mondjuk ki nevét — ás ez, az igazságos Magyar Tudás büszkesége

80

Dr. VARGA ZSIGMOND

Dr. Érdynek igaza van, amikor így ír megnevezett könyvének 273. oldalán:

»Ferenczy Gyulával kezdődött Debrecenben az a szumi-

Irológiával kapcsolatos szellemi áramlat, melynek folytatója Varga Zsigmond egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia sumir témára kiírt Fáy jutalmának nyertese.

A sumir-magyar-ural-altáji kapcsolatok vizsgálata terén Ferenczyt Varga Zsigmond szellemi elődjének kell tekint s ü n k . Bár Fenrenczy nem tanította a nála jóval fiatalabb ^Pííiit, aki iskolait Kolozsvárott és külföldön végezte, de érdekes az, hogy Varga pályafutását a debreceni nagykönyv-

I tarban, Ferenczy beosztottjaként kezdte.* Itt kell tehát megemlékeznünk Ferenczy Gyula egyetemi

ny. r. tanár munkásságáról, aki ,,az első szumir, magyar ural-altáji rokonságot tárgyaló könyv szerzője", melyet SZUMER fiS AKKÁD címen adott ki 1897-ben. Ezt követi 1900-ban második nagyszerű munkája, „A Civilizáció Bölcsője" címen.

Dr. Érdy Miklós megnevezett könyvében terjedelmesen

Íközli eredeti szöveg szerint ezt is és érdemes átvenni - ismertetésül — Ferenczy könyvének 61. oldaláról azt, ami „a szu-mirok nemzetiségi és nyelvi hovatartozásá"-ra vonatkozik — igy iDr. Érdy M. 271. old.):

». . . A rendelkezésünkre álló bizonyságok azonban e pontnál sem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a

s/.umirokat a turáni népek egy őst ágának ne tartsuk. _ Kzt a felvételt követeli a nyelv, amely a turáni népek

nyelvével r o k o n . . . Nemcsak szókincsre nézve, mely egész • megdöbbentő hasonlóságot tüntet fel és a véletlen megegye

zési teljesen kizárja, s mely rokonság nem csak egyes szavak-

t hanem a fogalmak egész körére kiterjedő elnevezések yanazonosságára, a hangzó illeszkedésre, a nyelv rendsze-

• reiiek felépítésére, berendezésére, a szó és mondatfűzés rokon voltáru is vonatkozik.*

Ferenczynek erre a megállapítására építette fel Varga Zsigmond kutatási rendszerét és igen sajnálatos, hogy Ko-nioroczy olyan gyalázatos formában emlékezik meg ennek a kitűnő tudósnak munkájáról.

De (most ismételjük Komoróczynak, Szőts Istvánt ledo-| rungoló kitételeit) hogyan merészkedik Komoróczy arra, hogy

81

kritikát gyakoroljon a 14 keleti nyelven beszélő és író Dr. Varga Zsigmond felett akkor, amidőn ő saját maga — nem szumirológus (sem sumerológus), egy keleti nyelvet sem beszél és annak ellenére, hogy sémita beállítódású, még a hébert sem tanulta meg.

(Dr. Varga Zsigmond pedig még héberül is beszélt és írt.) Ebben az összehasonlításban nyilvánul meg a tudomá

nyos mélység és tartalom, mely ennek a gyászos esetnek két szereplője között tátong. Csak Össze kell hasonlítani Dr . Varga „Ötezer év távolából" c. munkájának nagyszerű nyelvezetét, amikor legnagyobb ellenfeleit tárgyalja. Soha egy sértő kifejezés. Soha egy lekicsinylő gúnyolódás írásában nem található, hanem a tudás fölényével, kétségtelen bizonyítékainak halmazával győzi le őket. És minderről mit mond Komo-róczy.. . ?

Varga — szerintünk kitűnő — bibliográfiája. . . Komo-róczy szerint:

„. . .az elsődleges forrásokig nemigen jutott el — ily módon okonzervativizmus és az idejétmúltság bizony áporodott levegője járja á t . " (valami nagyot akart mondani és a „konzervativizmust" is megöregítette.)

Varga szumir nyelvtana: . . . K o m o r ó c z y szerint: „egyszerűen rossz, mert a szerző (Varga) mereven elzárkózott minden „ u j " (idézőjel B.J.F.) felismeréstől." (Ezt úgy kell érteni, hogy nem a sémita-akkádból indult ki, hanem a t u r á n i szu-mirból, bár tömegével hozza az akkád vonatkozásokat, sőt még a héberhez is levezeti.)

A mű harmadik része: a szumir-uralaltáji rokonság kimutatása, Komoróczy véleménye szerint: „már módszerét tekintve is elhibázott", de Komoróczy elfelejti megmondani, hogy miért elhibázott. . . ?

Komoróczynak ez a véleménye azonban tulajdonképpen nem Dr. Varga nagyszerű m u n k á j á t kisebbíti, hanem a Magyar Tudományos Akadémiát pellengérezi ki. Ugyanis Varga Zsigmond ezen munkájának az anyagát és gazdag tartalmát érdemesítette kitüntetésre, a M. Tud. Akadémia, amikor azt a FAY-DIJJAL megjutalmazta ( " ) .

Komoróczy tehát kihagyta a „Sumer és Magyar . . . ? " c. könyvéből a Magyar Tudományos Akadémiát és nem tudjuk, hogy miért nem említette meg, mint a „sumer-magyaroló-gus"-ok magyarországi „hivatalos cinkosát", hiszen a Magyar Tudományos Akadémia

82

>

kifejezetten a szumir-uralajtáji nyelvazonosság megállapítására irt ki pályázatot. Ugyanis ha ilyen nem létezne, akkor minek irta k i . . .? Negativumok megállapítása nem tartozik bele a Tudományba, mert, ami N I N C S — azt bizonyítani se kell, meg tagadni se. NINCS = axióma.

Komoróczynak ezt a „hatalmas munkáját", melyben a bibliográfiáért (Jegyzetek c. fejezet) hálás köszönetünket érdemeli (eltekintve a célzatos csipkelődésektől és leértékelő plelykaszerü adatoktól)

— tehát ismétlen a „Sumer és Magyar?" címen írt egyéb mondanivalóját tulajdonképpen a Magyar Tudományos Akadémia határozata semmisíti meg.

Megint ide kell t e n n ü n k a m á r ismeretes mottót:

KMH 8 x .

amint írja Varga megnevezett könyvéről: ,,A könyv előzménye a M. Tud. Akadémia 1916-ban ki

irt jutalomtétele volt. A pályázatra beérkezett kéziratok (Gal-i'.óezy. Varga) értékelését — a szerző nevének ismerete nélkül — Gombocz Zoltán és Munkácsi Bernát végezték, véleményük súlyos bírálatot t a r t a l m a z o t t . " . . . A jóhiszemű olvasó azt hiszi, hogy ez a „súlyos bírálat" a M. Tud. Akadémia hivatalos bírálata, m e r t Komoróczy ügyes retorikai pókhálója igv tálalja. A Magyar Tudományos Akadémia viszont Dr. Vaiga munkáját a szumir-uralaltáji nyelvrokonság bizonyításában kitüntette, mint mondtuk, a Páy-Díjjal, de azzal a hivatalos véleménnyel, hogy:

..a nyelvrokonság megállapításához nem elég a nyelvtani s/e,kezetek megfelelése, ha azt elegendő rokon szó nem lai i ' i igat ja."

Tehát a Komoróczy féle „súlyos b í rá la t" abból állt, hogy a Magvar Tudományos Akadémia

elismerte a szumir és az uralaltáji nyelveknek szerkezeti azonosságát m á r 1920-ban.

itjy nem ért jük azt, hogy Komoróczy most miért teszi iievets.gessé a Magyar Tudományos A k a d é m i á t . . . amikor Var»a „módszerét" kigúnyolja?

Ugyanis ezzel az Akadémia annyira megelégedett, hogy • lismerte — mint mondtuk — az összehasonlított nyelveknek s/erkezeti azonosságát. Ezt az elismerést Dr. Varga helyes iiiúils/cr alkalmazása nélkül elérni nem tudta volna.

83

Komoróczy tehát félrevezet és minden áll í tása így teljesen tudományta lanná válik, mert nélkülözi a tudományos kutatások legfontosabb kellékeit, mint

a tisztességes és pártatlan kritikát, a tudományos kutatók munkássága i ránt i tiszteletet és az érdek és politikamentes igazságot. Vegyünk elő tehát Dr. Varga bizonyítékaival kapcsolat

ban egy másik bírálatot, de most ne az ellenkezők közül. Idézzük, hogy mit mond Dr. Varga munkásságáról ( , 3 ) :

Dr. BOBULA IDA

>A Varga által ismertetett rokon szavak száma alig haladta meg a százat. Ezeknek is egyrésze erőltetettnek látszott. A háborús viszonyok és nehéz körülmények miatt Varga nyilván nem tudott megismerkedni a legújabb kutatások által feltárt és nagyon kibővült szumir szóanyaggal, amelyhez én a nyugati könyvtárakban, kevesebb tudással, de szerencsésebben, hozzájutottam.

Mélységes gyönyörűséggel éreztem, hogy több század óta szomjúhozva az igazságot, most végre el jutottunk oda, hogy válaszolni t u d u n k a magyar eredet-kérdésre. A szumir nyelv és kultúra hihetetlen gazdagságú ősforrás benyomását tette rám, mely mint az Élet mesebeli kék tava,

újjá szülheti az elgyötört, halálravált és szétszórt Magyar Nemzetet. Ha felismerjük és elfogadjuk a nyilvánvaló igazságot, az a megújhodás, új ezredév ígérete, (a kiemelés tőlem. B.J.F.)

Egyik oldalon ez a ragyogó perspektíva hívott — a másik oldalon a hideg józanság óvott. Évtizedeken át foglalkozt a m hivatalosan tudománypolitikával és tudván tudtam, hogy a nyilvánvaló igazság távolról sem elég ahhoz, hogy hivatalosan elfogadott té te l legyen belőle. A legtöbb igazság érdekszövetséget sért s a tudomány büszke fellegvárait mindenütt a fennálló hatalmak, az érdekszövetségek pénzelik és irányítják, (kiem. ismét tőlem. B.J.F.)

A meglátott új magyar igazság út jában hata lmas érdekszövetségek egész összefüggő hegylánca áll — ezzel megküzdeni, olyan szegényen, elhagyatottan, eszközök nélkül és olyan kedvezőtlen körülmények között, amilyenek az enyémek, szinte lehetetlen vállalkozás. Olyan, mint tutajon nekivágni az óceánnak, sőt emberi számítás szerint még annál is reménytelenebb. Számot vetettem azzal, hogy ha feltámasz-

84

tom a szumir-magyar rokonság elméletét, megsértve a minden szumir nyelvhasonlítással szemben kimondott tabut, kihívom a világ legtöbb hivatalos szaktekintélyének haragos ellenkezeset. Ehhez csatlakozni fog minden magyar csontfej és vaskalap, mindenki, aki lusta gondolkozni és merev ahhoz, hogy revideáljon. Ezeknek publicitást, tömjént, elégtételt adnak a különféle szervezett érdekszövetségek — mig az én sok évi munkával megszerzett tudományos hitelem, jóhírem, becsületem az ilyenkor szokásos kegyetlen módon, ebek harmincadjára kerül. Fantasztának fognak bélyegezni, fejlett technikával utánnam indítják a mindenüt t található félmüveit

•ujongókat , svihákokat, feltűnési viszketegségben szenvedő ntikátlan egyéneket, azután velük egy csokorba kötnek és

minden bolondságért, amit mások követnek el, elsősorban engem ütnek. Előre tudtam, hogy el fogok veszíteni biztos állast, kenyeret, minden komoly lehetőségét annak, hogy segíthessek szerencsétlen családomon és annak árva gyermekein. Egy percig sem kételkedtem abban, hogy az utókor el fogja ismerni, hogy nékem és mindazoknak, akik előttem jártak, igazunk volt a szumir-magyar rokonság dolgában, de kissé elszomorított a gondolat, hogy ezt majd csak a sírkövemre fogják [elírni. Mindezzel szemben mérlegre tettem az árva nemzet nyernivalóját és ezzel a kérdés eldőlt. A Mindenhatóra bíztam az ügyet, megírtam, sokszorosítottam és 1951-ben a világ nagy könyvtárainak szétküldtem Sumerian Affiliations cimú és a probléma lényegét ismertető munkámat.«

Úgy is volt. Dr. Bobula állást vesztett és „félmüveit svi-hakok", akik annyit értenek a szumirológiához, mint a pápa .1 s/.uronyviváshoz, mondanak róla bírálatot és „felkészültséget kétségbe vonják". Az ilyen Foltiny István és Bogyay i pardon! „von Bogyay") írásait nevezi a „művelt és szume-rológiaban képzett" Komoróczy „vitacikkeknek" akkor, ami-

éiin ezekkel senki szóba nem állt. 1 Aztán Lotz János „megsemmisítő recenzio"-ját ismerte

it, de nem mondja meg, hogy van-e ennek a „Lotz"-nak valami s/umerológiai munkája, vagy, hogy van-e valami ismerete J szumir nyelvészet terén? Úgy tudjuk, hogy Lotz úr nem ./uinerológus. így hozzászólása — szakmai szempontból — . iWktelen.

Ks megint ide kell iktatni azt, hogy

K.M1I 9 x:

azért, mert azt állítja, hogy Dr. Bobula Ida: Sumerian

85

Affiliations c. könyvét csak két szakmabeli bírálta, ahogyan Komoróczy mondja:

,A tudományos élet állásfoglalására pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy mindössze két recenzió foglalkozott az angol nyelvű, tehát a nemzetközi tudományos élet számára könnyen hozzáférhető m u n k á v a l " . . . és megemlíti M. Lam-bert-et és Lotz Jánost. (34. old.)

Mi nem vagyunk arra felhatalmazva, hogy Dr. Bobula védőiként lépjünk fel, mert ő mindig megvédte saját magát. Ekkora hazugságot azonban mint, amit Komoróczy állít — csak azért kell visszautasítanunk, m e r t „A Sumér-Magyar Rokonság Kérdése" c. könyv kiadása idejében — 1961-ben — kezünkben voltak „tucatjával" a szakvélemények és milyen kár, hogy nem közöltük le őket akkor.

De hangsúlyozni kell a

KMH 10 x:

felhívásunkat Komróczy egész ismertetésére, amellyel Dr. Bobula személyét úgy igyekszik beállítani, hogy „Bohula felkészültségét — joggal — kétségbe v o n t á k " . . . s a sok ,,más ra való hivatkozás" ismételgetésével — látszik, hogy tulajdonképpen Komoróczy az, aki kétségbe vonja Bobula szaktudását.

Végtelen sajnálattal kell nyi latkoznunk Komoróczy tudományos elmaradottságán. Ugyanis — Bobulának a legrosz-szabb hírét kelti az 1951-ben kiadott nagyszerű munkája — a , SUMERIAN AFFILIATIONS" ismertetésével. Huncut és fondorlatos retorikájával úgy sejteti, mintha Dr. Bobulát a „nemzetközi tudományos körök" észre se vették volna, de azt nem említi, hogy a különleges voltánál fogva a világon egyedül álló, hatalmas és a legismertebb szaktekintélyek vezetése alatt álló SMITHSONIAN INSTITUTION felkérte Dr. Bobulát — éppen a SUMERIAN A F F I L I A T I O N S müve alapján (hisz ez volt akkor az egyetlen szumir tárgyú munkája), hogy az „Évkönyvében" (1959) — „The Smithsonian Report For 1959" — adjon egy tanulmányt a szumir technológiáról. így jelent meg Dr. Bobula nagyszerű értekezése „SUMERIAN T E C H N O L O G Y : A SURVEY O F EARLY MATERIAL ACHIEVMENTS IN M E S O P O T A M I A " címen, ahol 30 olda las — ábrákkal tarkított — szöveghez 80 szumirológus szerzőtől származó 136 m u n k á r a tör ténő forrásadat hivatkozással, 12 mélynyomású kép-tábla van csatolva és ebben minden benne van, amit a szumir-magyar kapcsolatok kutatásában

86

ismertetni és tanulmányozni kell. Az .életfa' és a ,Kos' innen vett képének bemutatása u t á n — ugyancsak innen veszem át Subád királyné f e j d í s z é t, csupán csak azért, hogy a szumir ötvösművészet remekéből származtassam — Dr. Bobula kutatása alapján — a magyar vitéz-kötést.

Ez is csak két helyen található. A szumir-Mah-Ga-roknál és a Mah-Gar magyaroknál.

Mi úgy véljük, hogy Ko-moróczy csak akkor bírálhatna Dr. Bobulát, ha már neki is lenne olyan munkája, amelyik a Smithsonian Re-porthoz hasonló szakirodalomban megjelent.

* » *

Megint keseregnem k e l l , hojjy mit is tennének az oláhok, ha lenne egy Dr. Bobu-lajuk, aki találna pl. olyan oláh sumer szópárokat, mint Dr. Bobula a szumir-magyar ikerszavakat ismerteti? Vagy ha lenne egy „oláh Sumerian Affiliations". . . ? Akadna valaki Romániában, aki így írna róla, mint azt Komoróczy teszi a „magyar Sumerian Affiliations"-al? És miért...? Talán azért, mert Dr. Bobula véleményének tükörképeként

„a tudomány büszke fellegvárát a hatalom és az érdekszövetség irányítja a mai marxista Magyarországon"?

Sajnos Komoróczy könyvéből ez látszik és még az is, hogy az említett „hatalom és érdekszövetség" nem oly nemzetni! magyar viszonylatban, mint az ugyancsak marxista jellegű „román hatalom és érdekszövetség" a román nemzethü-ségben.

Ugyanis, ha nem így lenne — és a mai marxista magyarországi uralom a nemzetiségi kérdést csakúgy tar taná felszínen, mint azt a románok teszik, akkor Komoróczy könyve so-

^ ^ h a s e m jelenhetett volna meg. ^^ De igen gyanús nekünk Komoróczynak ez a tendenciája,

mellyel a magyar nép közismert „ t u r á n i " voltát „tarthatatlannak" mondja és ezt — a „turánizmust —• egy tudomány mezébe bujtatott társadalmi és politikai mozgalomnak" minősíti. (28. oldal.) Ez csupán arra való, hogy saját érdekszövetségének politikai célkitűzését leplezze.

Keressük meg tehát együtt Komoróczy „érdekszövetségét".

Vizsgáljuk meg tudományos módszerezéssel azt a — magyar szempontból nézve — öngyilkos szándékot, mellyel a magyarországi „tudományos körök" hirdetik, írják, harsogj á k a világ minden népe fülébe így:

MI MAGYAROK SEM TURÁNIAK, SEM SZUMIROK NEM VAGYUNK, HANEM A KULTURÁLATLAN UGOROK A

MI ŐSEINK

Ha Magyarországon — a magyar ősiségét kutatni nem engedik és ebben a tudományos kutatási szándékok irányítva vannak, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarság helyébe „vala-

^ J r i k " be akarnak ülni. Különösképpen azért gondolunk erre, ^ P n e r t vannak pápai bullák, és bizánci iratok, ahol a Magyar

Népet a szkíták „királyi törzsének" említik. A marxista magyar kormányzat létezése előtt, a magyar

ság közismerten turáninak is és szkítának is volt elismerve. Most — Komoróczy könyvéből megtudjuk, hogy ez mind

a kettő „tarthatat lan" és koronatanúnak hozza Aisleitner Józsefet és Dávid Antalt, mint két „ékírásszakértőt".

Aisleitnert, mint kiváló teológiai t a n á r t ismertük, aki nyíltan szembeszállt azzal a teóriával, amit a judai-keresz-tény teológia — szerinte minden bizonyíték hiányában — hirdetett, hogy a názáreti Jézus zsidó származású lenne. Azt

88

/

is megmondta nyíltan, hogy Betlehem nincs Júdeában, hanem Názárettől 30 km-nyire, Gallileában.

Aisleitner tehát nem a turánizmussal — h a n e m a bibliai problémákkal foglalkozott.

Hogy Dávid Antal szemben állt a turánizmussal, ezt ő faji ellenszenvből tette úgy, mint ahogy pl. a ,turánista Zajty' szembe helyezkedett a semitizmussal arra vonatkozólag, hogy a „kiválasztott népi" szupremáciát cáfolta.

Itt tehát a származásból eredő politikai érdekek ütköztek kiegészítve a népi, faji hovatartozás tudományos kutatásaival.

Ez az ütközés azonban fennáll ma is — Dávid Antal és Aisleitner nélkül is — éppen azért, mert a sémita érdekszövetségek erőszakkal változtatják meg a tudományos tételeket.

így Komoróczy könyve is azt sejteti, hogy érdekszövetség i kötelezettsége a semitizmus és az oda tartozók dicsérete. Módszere úgy néz ki innen e kötöttség szolgálatában, hogy mindent letapos, ami szerinte „turáni". Miután a szumir nép is „turáninak" van elismerve és a nyelve is — érdekszövetségének szolgálatában — tehát minden és mindenki ellen fordul, aki ezt a szumir-turáni-magyar összefüggéseket keresi. Itt aztán eszközöket nem válogat, mert egy kalap alá veszi Gos2tonyit pityipalkóval és Bobulát valamelyik .svihák-kal" intézteti el.

De gondolkodott-e m á r valaki azon, hogy miért nem lehetünk MI Magyarok turáni és szumir rokonok, vagy leszármazottak. . . ? Miért kell minket kicsapni ebből a Nagy Ázsiai családból és „halszaggal" te l í teni . . .?

Mert itt nem a „turániság nemzeti öntudatáról" van szó... Ugyanis — ha elővesszük annak az „érdekszövetségnek"

a szolgálatában írt és az utóbbi években piacra dobott könyveket, akkor megértjük, hogy miért indítják ki pontosan Magyarországról azt az irányzatot, amelyik kijelenti, hogy

„MI — MAGYAROK ÁLLÍTJUK, HOGY NEM VAGYUNK TURÁNIAK".

Erre a feleletet megadja a „semitológia" egyik nemzetközi reprezentánsa — CALVIN K E P H A R T : „RACES OF MANKIND" (Philosophical Library Inc. N Y . 1960) c. könyve, amelyben a 75. és 76. oldalon tárgyalt TURANIAN fajta, lehat a TURÁNI NÉPEK, T Ü R K alcsoportjában a következő ii; péket találjuk:

89

„Tibet, Turkistán, Káspi környék, Törökország, Mezopotámia és Palesztina kiterjedésben — Pre-Sumerok, Sumerok és Hittiták, Sémiták, Magyarok és Bolgárok." (Érdekes megjegyezni, hogy a Magyarokat nem t e t t e az U G O R O K közé.)

Tehát a magyarok és sémiták együtt a turáni népek csoportjába tartoznak a „legújabb" irányzat szerint.

Igenám — de a MAGYAROK AZT HIRDETIK, hogy ők nem is SZUMIROK és NEM IS TURÁNIAK.

Akorhát — lemondva az örökségről és eltávozva önként a történelem színpadjáról — az el tűnt Magyar nép helyett

joggal „turáni-szumir és királyi szkí ta" m a r a d a SÉMITA NÉP.

Ennek az „érdekszövetségnek" a szolgálatában ír tehát Komoróezy és ezekután kérdezem az olvasótól:

van-e joga neki a Magyar Nép nevében beszélni és a gzu-rair-turáni voltunk szerinti ősiségünk lemondását h i rdetni . . . ?

Ha nincs joga — mert nem a Magyar „érdekszövetség" tagja és nem a Magyar ősiség Igazságának szolgálója, akkor hogyan írhat és nyilatkozhat a Magyarság nevében. . . ?

Nem tudom milyen választ kapok e kérdésemre, de tudomásvétel végett közölnöm kellett ezt a jóhiszemű, magyar olvasókkal.

Azért írom ezt, mert nekem semmiféle nézeteltérésem, sem nehézségem nincs a sémita kolegákkal. T e h á t sem a zsidó, sem az arab szakemberekkel ellenkezésben n e m vagyok. Sőt inkább azt mondhatom, hogy a zsidó szakemberek különösképp támogatnak. E támogatásukban — közvetlen a „Kál-deától IsteMJamig" c. könyvem megjelenése u t á n — itt Buenos Airesben, látogatott meg a magyarul beszélő zsidóknak egyik jelentős személye, aki Magyarországról jöt t ki ide hivatalos látogatóba. Ez az úr nekem kifejezetten tudomásomra hozta, a következőket, (amit t a l á n próbálok szószerint idézni emlékezetből):

„Mi magyar zsidók a professzor úr kutatásai és publikációi elé semmiféle akadályt nem gördítünk, sőt köszönjük, ha mrg többet kikutat. Ugyanis maga írja könyvében, hogy az emigrációs magyarság ifjúsága nem rendelkezik egy olyan erős tradicionális alappal, amelyre büszke lehetne. így ez a finn-ugor származási elmélet őket arra készteti, hogy ezt meg se említsek, hanem örömmel beolvadjanak a .nyugati kultúrából' bz»rrna:ó azon országok fiai közé, ahova bevándorol-

90

4

tak. Nem így a magyarul beszélő zsidó ifjak, akik külföldön is, akárhova kerülnek a diaszpórában, beszélnek magyarul és — magyarul beszélő — jó zsidóknak tartja meg őket a bibliai tradíció.

Professzor Badiny!

A magyarországi nép 100 év alatt kiírtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örökségüket. 100 év múlva mi — magyarul beszélő zsidók — le-s/.iink a MAH-GAROK és köszönettel fogunk adózni Badiny

professzornak, aki ezt kikutatta és, akinek a munkáira majd Plivatkozni fogunk. Dolgozzon tehát csak Professzor úr, a ma

gyarul beszélő zsidóság a maga munkáját sohasem fogja hát-t ál tatni ."

Körülbelül így hangzottak a hozzám intézett szavak és azóta is, ahogy elmúltak az évek, látom, hogy nekem hátráltatást valóban sohasem okoznak a sémiták, tehát sem a zsidó, sem az arab kolegák. Ellenkezőleg, sok adatot kapok tollúk és pl. Aisleitner azon teóriájának a folytatásában, mely-lyel ő azt állította, hogy a názáreti Jézus nem volt zsidó, én a zsidó teológusoktól kaptam iszonyú sok adatot, valóban annak a bizonyítására, hogy ők a názáreti Jézust zsidó fajúnak el nem ismerik. Sőt olyan adatom is van — ismétlem zsidó teológustól — amelyik szerint a názáreti Jézust Pilátus elé azért állították, mert Iskáriótes Júdás tanúvallomásával bizonyították azt a tényt, hogy a

..mágus pap Jézus, tulajdonképpen a Pártos Birodalom egyik kémje volt".

Nem akarom itt ezekkel az adatokkal nehezíteni ezt a u t a iratot,mert erről külön munkában számolok be. I t t csak ^ • u m e n t u m k é n t említem meg arra vonatkozólag, hogy neki m a sémita kolégákkal semmi bajom, nézeteltérésem nincs. A tudományos viták nem ellenségeskedések. Az természetes, lingy minden tudós ragaszkodik az álláspontjához addig, amig I másik meg nem győzte őt. És erre vonatkozólag — pontosan i Knimerrel lefolytatott és a XXIX. Orientalista Világkong

resszuson — a Sorbonne-on — végződött vi támmal kapcsolatban majd még a későbbiekben visszatérek. A nekem kellemetlenkedők mindig az olyanok, mint Komoróczy, akik le-

itöleg ..magyar nemesi előnévvel" is rendelkeznek, de a faj-:iluknak elhajlott, elgörbült, eltorzult csemetéi.

91

Ugyanis ezek készítik elő a talajt ahhoz, hogy a zsidóság 'érdekszövetsége terveit elérje Magyarországgal kapcsolatban.

Mint mondtam az előbbiekben —

Magyarországból - és nem zsidónak, hanem „magyarnak" ismert - tudományos emberektől kell ki indulni annak a „magyar" tudományos állásfoglalásnak, amelyik több tonnányi nyomtatott termékkel azt hirdet i , hogy

MI — MAGYAROK NEM VAGYUNK TÚRÁNAK, SEM SZUMIR LESZÁRMAZOTTAK.

MI — MAGYAROK NEM J Ö T T Ü N K SEM KÁLDEA-BÓL, SEM A KAUKÁZUSBÓL. — A MI ŐSHAZÁNK A FINN-UGOR TUNDRA.

Ugyanis egy etnológiai és történelmi ür t kell a Kárpátmedencében teremteni, hogy ez betölthető legyen azzal a „sok új felismeréssel", amit Komoróczy a szumirológiában emleget s amitől a nagytudású Dr. Varga Zsigmond „mereven elzárkózott". (32. old.)

Az olvasó, aki azt hiszi, hogy Komoróczy magyar érdekeket szolgál a megnevezett könyvével, i t t biztosan arra gondol, hogy a szumir nyelvtudományban kerültek elő olyan újdonságok, amiket ő m á r ismer és „szakmailag" bírálja Dr. Vargát is.

Sajnos — fel kell világosítanom a jóhiszemű olvasókat és köztük azokat is, akik a mai judai-kereszténység szerint élik „vallásos meggyőződésű jámbor é letüket", azokat is, akik a kissé lazított gyeplőszár viszonylagos jólétében minden ősiség iránt közönbösek és azokat is, akik szorongó szívvel néznek a Magyar Jövőbe, hogy ez az Ortutay-Komoróczy féle történelmi és származási hézagunk

hamarosan betöltődik a Budapesten székelő

UJ HAMMURABI BIRODALOM MEGALAKULÁSÁVAL.

A Budapestről kormányozott — de máshonnan függő és Magyarországon létesített Ui Babiloni Uralom létrehozásában az Ortutay-Komoróczy féle módszeres tagadás csak az egyik összetevője ezen érdekközösség nagy és központilag irányított tervének.

92

A terv másik componensét tartalmazó „tudományos bizonyítékok" m á r napvilágot l á t tak az angol beszédű világ könyvpiacán, ahol már minden újság ismerteti ARTHUR KOESTLER: „THE THIRTEENTH T R I B E " (A tizenharmadik törzsi e. könyvét.

Kbben a szerző arról számol be, hogy létezett egy hatalmas Kazár Birodalom, mely a VII. századtól a XI. századig éreztette befolyását a Fekete-tengertől a Káspi-tengerig és a Kaukázustól a Volgáig. Hivatkozva a kellőképpen még fel nem derített adatokra közli azt, hogy az általánosan elfogadott álláspont szerint, a 8. században a kazár királyi ház és a

•lép egyes részei felvették a zsidó vallást. . . és itt a judaiz-Sus úgy szerepel, mint egy békés és „ártat lan-pártat lanság"

(bUimoless-neutralityj a nyugati keresztény Bizánc és a keleti mchamedán kalifátus szigorú propagandája között.

300 évvel később — miként a szerző ismerteti — a Bizánccal együttműködő oroszok északról megtámadják Kazárországot és , nem hagynak maguk után mást mint romokat i'S elszegényedett népet."

A menekülő kazárok elfutottak, ki a Kaukázusba, ki Magyarországba és sokan a krimi területekre. Ezek a menekülök, ahol letelepedtek, rögtön megalakították a zsidó közösségeket, melyek így ősei lettek a keleteurópai zsidóságnak, amiből a mai világ zsidóság legnagyobb része származik.

A mai „modern zsidóság" tehát — a szerző szerint — nem sémita, hanem török-szláv származású. És itt idézünk a könyvből — amint írja, hogy ennek a mai „modern zsidóságnak az ősei:

„nem a Jordántól, hanem a Volgától jönnek és nem Kánaánból, hanem a Kaukázusból. . . és fajilag ezek sokkal szorosabban tartoznak a HUN és MAGYAR törzsekhez, mint Ábrahám, Izsák és Jákob fájához.". . .

^KS v.gül arról is felvilágosít minket, hogy ,.olyan dolog sohasem létezett m i n t ,zsidó fajta'." (There

was never such a thing az a „jewish race".) Tekintettel arra, hogy a világsajtó 90 %-ig Arthur Koest-

lerck kezében van, ennek az úi elméletnek a legrövidebb időn hv'iil i",en mólv gyökerei lesznek. Minthogy a

MAGVAK NÉP TILTAKOZIK AZ Ö TURÁNI ÉS SZU-Mllt VOLTA ELLEN és a mai Magyarország a központja en-

93

nek a tiltakozásnak — teljesen indokolt, hogy a világ közvéleménye rövidesen be fogja helyezni

a Kaukázusból jövő, Hun és Magyar származású, turáni (torökvérű) zsidókat a „jogos tula jdonukba" — a Kárpát-medencébe.

így majd — ismételten — a tradíciókon alapuló államalkotási jog erejével — (melynek alapján a mai Izrael megszületett) létesül rövidesen az az Uj-Babilon, mely MAGYARORSZÁG nevét viseli továbbra is, azonban az uralkodó osztály — teljes joggal — a

?i turáni vérű és hun-eredetű „modern zsidóság lesz", ame-yik büszke e r re a „ t u r á n i " származására és MAH-GAR vol

tára . . .

A „finnugoroktól" eredő népség megmarad szolgának. Örüljön, hogy a „halszagú" őseivel egyáltalában helyet kap az „ígéret földjén" és nem telepítik át a vogul őseihez, ahonnét beszemtelenkedett arra a földre, ami „jogosan" a ..turáni" zsidóságé.

Ezzel kapja meg az ősi — babiloni — ZI-DU (magyar használatban ZSI-DÓ) az eredeti je lentéstartalmát is. Ugyanis ez P. Deimel szerint „ e c h t " (valódi, valóságos) jelentésű.

És így látható a nemzeti vallásbölcselettel rendelkező zsidó intelligencia diadala a judai-kereszténység nemzetközi mákonyával elbutított Magyarság felett.

* * *

A történelem szekerét robogó paripák viszik. Árpád népét az ellenség sokszor belökte e szekér alá.

Hogy mégis megmaradt i— az nem e nép áruló vezetőinek az éjdeme, hanem az Isten Akaratáé. WE sorok íróját ea-a tudat vezeti, amikor az Ortutayk és

Komoróczyk s í rásó tevékenysége ellenére is hiszi ennek a Magyar Istennek a Szént>-Akaratát.

E törhetetlen hi t 'b i r tokában folytatom Komoróczy könyvinek vizsgálatát." J » , , '> -•-"'

* • ' • * • • *

És itt akarok, Ijegyejejtel, megemlékezni egy sémita, tehát zsidó kolégároj ^ Dávid,Antalról,, a k i ugyan nem nézte

94

jó szemmel az én kutatási munkámat . Mint Komoróczy említi könyvének 88. oldalán, Dávid szeretett tréfálkodni a su-mir, jobban mondva az akkád nyelv szavait használva, a su-mir magyar szófejtések és szó hasonlítások kicsúfolására.

Kgyik közeli munkatársam, Dávidnak jó ismerőse volt és mondhatni — egy kollegiális barátság kötötte őket össze.

Kz a munkatársam Dávidot még a kórházban is meglátogatta • s meg mielőtt Dávid kórházba került volna, levélben értesített arról, hogy én is megkaptam Dávidnak a megtisztelő, gúnyos kifigurázását, amit ide ís csatolok. Csupán azt a változtatást csinálom benne, hogy a magam neve helyére beírom Komoróczy nevét és Dávid neve helyébe beírom a magamét.

^fc' :-,• .; Dávid féle kigúnyolást Komoróczyra vonatkoztatom és iv.l a kis versike féle tákolmányt csupán az utolsó sorral én toldottam meg.

Tehát így szól ez a gúnyolódó versike:

Komoróczy EN-BAR (Em-ber) DU-GA-BA DUL (Dugába dül) NAM TUD (Nem tud) t;fc PAsLsU (Egy pasas) Zl IR-BA HUL (Zűrbe hul)

I KN — Badiny — (én — Badiny)

NAM E-A-ZI-KU (Nem EL-A-ZI-K, elázok) KME-KU DILI-ZI-KU . . . (Szumirba „dilizik", dilizek).

I i.Megjegyzés: Dávid itt a Dr. Varga által felfedezett „tárgyat-l.m" igeragozás első személyü ragját használja az igevégü

KtT-val. Pl. „elázok(u)". Láthatjuk azt, hogy Dávid a szumir szavakhoz a szumir

I nyelvtan szabályait alkalmazta. Tehát nagyon jól ismerte azt. J-A é.ipen ez a kis versike ékes bizonyítéka annak — Dávid Aulai somitológus kitalálásában — arra, hogy a szumhr-ma-

A a r a/onosság valóban létezik. De azt is bizonyítja Dávid

I ^ ^ m y verse, hogy a sumir-magyar azonosság nyelve megkapta .1/ akkád babiloni hatást ís, mert hiszen a mai magyar nyelvben ;i stunir ts a babiloni akkád szavak bizony keverve van-n.ik Kiről szintén külön munkában számolok be. I t t csak

I M<;;erii'item a Dávid Antal emlékére írott mondókámban. Dávid Antalt én azért becsülöm és tisztelem, mert tű

it u A/onkívüI mindenkit tisztelek, aki a fajtáját szolgálja. I M . « g y a r t ís, zsidót is, arabot is, sőt oláhot is. Az ember nem

iilici ;:rr<il hogy hova született, de ahova született, azt a csa-95

ládot, azt a törzset, azt a népet szolgálnia kell. Nincs alábbvaló dolog, mint az, ha egy ember elhagyja a saját családját, és saját fajtája ellen él. És itt Dávid Antalt áll ítom a magyar „tudományos szakemberek" példaképeként. Dávid Antal az utolsó leheletéig szolgálta a zsidóságot. És tudással szolgálta, mert akkád, héber vonatkozásai szerintem megcáfol-hatatlanok. Ha Komoróczy Dávid Antal t követné, akkor ezt a könyvet nem írta volna meg, azért sem, mert nem hisszük, hogy Dávid Antal ilyen hangon, ilyen stílusban, ilyen félrevezető módon tudott volna egy könyvet írni a saját fajtájú semitológusok munkáinak leértékelésére. De annak ellenére, hogy Dávid kigúnyolt, mégis megkaptam tőle a legnagyobb elismerést egy szóban. Közvetlen halála előtt látogatta meg őt ez a munkatársam, akivel — mint ismétlem — jó barátságban volt és akkor Dávid a következőket mondta:

„Azért annak a buenos airesi embernek igaza van akkor, amikor nem a szófejtésekhez nyúl, hanem a sumir szövegekről akarja leszedni a magyar azonosításokat. Ez az egyetlen út, amivel a magyarok valamit elérhetnek."

Azóta is követem Dávid Antalnak ezt az útbaigazítását, és éppen azért zárom ide ezeket a kegyeletteljes szavakat. Igen hálás vagyok neki azért, mert élt benne a tudomány igazságának a tisztaságára való törekvés és halála előtt — ha csak egy pillanatra is — de azt velem kapcsolatban kifejezésre hozta. Nyugodjon békében Dávid Antal és ha Komoróczy Dávid Antaltól tanult volna valamit, akkor nekem nem kellett volna most ezt a hosszú nyílt levelet hozzá írnom.

És ha m á r valóban „tudósokat" emlegetünk, akkor nézzük meg együtt ismét, hogy milyen m u n k á t végzett az a kitűnő magyar tudós, akit Komoróczy könyvének 101. olda'án szintén leértékel, és akit úgy hívnak

!)6

GOSZTONYI KALMAN

Mielőtt Komoróczy Gosztonyi szófejtéseihez hozzányúlt volna, meg kellett volna nézni azt, hogy Gosztonyinak a könyvét ki adta ki, amit ő említ a jegyzetek című fejezetének 163. oldalán. Hivatkozik anélkül, hogy odaírná Gosztonyi könyvének a kiadóját. Ezt valószínűleg Komoróczy készakarva teszi, mert Gosztonyi Kálmán könyvét a legnagyobb francia nyelvé-

Í'jietí intézet adta ki. Ez az intézmény pedig olyan könyvet nem |>z nyilvánosságra, amelyben az adatok nincsenek több elis

mert francia szakembertől leellenőrizve. Tudomásom szerint Gosztonyi K á l m á n 26 évet tanult a

világ egyik legkitűnőbb szumerológus-asszirológus profesz-szorától. Raymond Jestintől.

Arról is értesülve vagyok, hogy Gosztonyi Kálmán professzor Jestint nyelvészeti szimpóziumokon be is helyettesitette. Professzor Jestin Gosztonyi K á l m á n t belső és bizalmas munkatársának tekinti.

Tehát igen nagy merészség kell ahhoz, hogy valaki Gosztonyi Kálmán könyvében írottakat ilyen tudománytalanul cáfolgassa, miképpen azt Komoróczy teszi.

Nem említek semmi mást, csak ahogy az 5 ezer év előtti szumir kifejezést a mai kifejezéssel összehozza anélkül, hogy egy hangtörténeti kiértékelést vagy nyelvfejlödési mozzanatot közbe iktatna. Ugyanis Gosztonyi azt nem úgy írta, ahogy Komoróczy mondja. Gosztonyi nyíltan megmondja, hogy a TU„ — DUG, — GA a sumir szövegekben m á r maga is ráolvasást jelent. Miután ebbe Komoróczy által e m l í t e t t TU,i összetett ékjeibe m á r bele van foglalva a TU (Lábat 58.

*. jele) tehát már magában foglalja a T Ü D igének a jelenté-t, így Komoróczy hiába zárja ki egy ügyetlen fogással —

azzal, hogy a T U 6 jelnek nincs D mássalhangzóval végződő változata, mert a TU t t-ban m á r benne van a T U D és azt külön is lehet olvasni. Tehát mindenképpen tendenciózus és helytelen az, ahogy Komoróczy Gosztonyi K á l m á n n a k a nagyszerű munkáját leértékelni akarja.

De megint azt kell kérdeznem, vajon mit tennének az oláhok az oláh-szumir rokonosítás igyekezetében, ha lenne nekik egy Gosztonyi Kálmánjuk, aki 26 évig a világ egyik IcijIiiiTsebb szumcrológus professzora tanársegédjeként dol-

97

gozva a legnagyobb francia nyelvészeti intézet kiadásában ír egy könyvet és amiben oláh szavakat a szumirból vezet le? Lenne egy oláh „K.", aki azt kicsúfolja, megtámadja, leértékelje?

N e m hiszem! Ezt csak egy fajtájától messzehajlott, idegen érdekközös

séget szolgáló ember teszi, mert itt nincs indokolás. Ugyanis •Gosztonyi tudományos voltát kétségbevonni nem lehet, éppen azért, mert hiszen szófejtéseit professzor Jest in ellenőrizte le.

Professzor Jestin mellett meg Komoróczy oly picinyke, hogy igen boldog lehet akkor, ha a világhírű professzor Jestin megengedi azt, hogy „a saruit megigazítsa".

Szent László (LászlóGy. után)

•98

Ebben a fejezetben, amelynek azt a címet adtam: „Aki-kot nem lehet letagadni", meg kell emlékeznem még egy Magyarországon élö kiváló szumirológusról, akinek neve:

Dr. NOVOTNY ELEMÉR

Ha Komoróczyt valóban érdekelné a szumirológia és nem politikai beállítodottságú ambícióiért küzdene, hanem valóban a tudományt szolgálná, akkor már régen fel kellett volna vennie a kapcsolatot ezzel a kitűnő magyar szumirológussal,

^ r . Novotny Elemérrel. Ugyanis Novotnynak a szumir-ma-P ^ a r szöveg azonosításai — ismétlem szöveg — és nem szó azonosításai — olyan nagy hírűek, hogy erre a XXIX. Orientalista Világkongresszus vezetősége is felfigyelt, és így tör-H'iit az meg, hogy a Párizsi Világkongresszusra Dr. Novotny Elemér, a szokásos és nyomtatott meghívón kivül, egy különleges meghívó levelet is kapott, amit a kongresszusi osztály-vize'.ö — M. ARNAUD prof. — személyesen intézett Dr. No-vulny Elemérhez, annak az óhajának kifejezésével, hogy: „kutatási eredményeinek az érdekessége megkívánja azt, hogy ezen a kongresszuson Dr. Novotny feltétlenül megjelenjen és b< zúmoljon munkásságáról."

Sajnos Novotny Elemér nem juthatott ki az Orientalista Világkongresszusra és így nekem kellett az ő kutatási ered-menyeit az én előadásomhoz „függelékként" csatolni és az én rövid időmből 8 percet arra szánni, hogy nagy vonalakban ismertessem az ő munkásságát. Tehát nem úgy ismertettem Novotny E l e m é r tételeit, miképpen azt Komoróczy könyvébon a 61. oldalon megjegyzi: „egy röpiratban" hanem a XXIX. Orientalista Világkongresszus közel-keleti szakosztályának a plénuma előtt, miképpen arról majd a magamról írt

áe jezetben beszámolok. f Komoróczy könyvének egy másik kitételében szintén ki

figurázza Dr. Novotnyt azon az alapon, hogy „Kézai krónikáidnak a magyar szövegeit hasonlította a sumir nyelvhez". • Hifi. old.)

Ez Komoróczynak egy fatális tévedése, mert Dr. Novotny Elemér Annonymus: Gesta Hungarorumból vette ki ázott.il ;i neveket, amelyeket ez a krónika úgy jelöl meg, mint a magyar Árpád-házi uralkodó család őseit. Ezeket a neveket is felírtam fali táblákra és bemutattam a Sorbonne-on. Ezek azok a nevek, amiket a magyarul nem beszélő és a Sorbonne-

99;

on összejött szumirológusok — kapásból — szumirul olvastak el.

Nem fogok sokat magyarázni, hanem ide csatolom Dr. Novotny Elemér illetékes dolgozatát, amely angol nyelven megjelent a „The Sumerian W o n d e r " c. a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem által kiadott könyvben (Buenos Aires 1975)

•Anonymus: „Gesta H u n g a r o r u m " című krónikájában, amelyről fel kell tennünk, hogy valamely régebbi krónika alapján készült, a következő ilyen neveket talál juk:

1.) UGEK — novilissimus d u x — Almos atyja. 2.) EUNEDUBELIANÍ — d u x — EMESE atyja. 3.) EMESU — UGEK felesége: ALMOS anyja.

f Ezek mind jó szumir nevek! E neveket vizsgáljuk meg egyenként, elemről-elemre.

AD. 1.) UGEK: szumirul: UG-EGE; UG-EK, UG = nép EGE - EKE - EK (IGI-ből hátsó lekopással) = úr, uralkodó Jelentése: a nép ura (fejedelme) AD. 2.) EUNEDUBELIANÍ — szumirul: ENE-DU BI-IL-

I-AN-NI ENE — EN = úr, uralkodó DU = gyermek BI — I L I — BAL-I (IBBI-IL-I-ből) = úr, király. Szósze

rin t: az ég (Isten) fia. Dávid Antal „BÁBEL és A S S Ű R " c. könyvében utal ar

ra, hogy a.sumirok nemzeti istenének: EN-LIL-nek, a levegőég urának — közismert neve volt, a „BÉL" = úr, király.

(V. ö. Bél — Pél helységneveinkkel, valamint az ugyanebből származó Peleske, Pilis földrajzi nevekkel.)

AN = ég vagy isten; AN — NI v. AN — NA. ennek ge-nitivusza.

^k A r é v teljes jelentése: Uralkodó: az ég u r á n a k (királyá-^ P i a k ) gyermeke.

Értelmezésünk helyességét alátámaszt ják az u n . szumir királylisták, aholis több hasonló nevet ta lálunk:

EN: ME-EN-DU-AN-NA = Ur: az ég (AN-NA) királyának (ME-EN) gyermeke (DU).

EN: ME-EN-GAL-AN-NA = Ur: az ég királyának gyermeke (GAL)

EN: ME-EN-LU-AN-NA = U r : az ég kirá lyának embere ÍLU)

100

EN: SIB-ZI-AN-NA = Ur: az ég kegyes (ZI) pásztora (SlBl

EN: GE-DU-AN-NA = Úrnő: az ég urának (GE) gyermeke (DUl.

Ez utóbbi már nem király, hanem a Holdisten főpapnője volt, — Ur városában — (i.e. III. évezred közepén), de viszont ;i király leánya.

I.conard C. Woolley, angol régész Ur városának feltárója megemlíti, hogy a szumiroknál szokásban volt, hogy a király leánya lett „Holdisten főpapnője".

Ezt fogjuk látni a következőkben is.

AD. 3i EMESU, sumirul: EME — SU = kegyes anya, de ,i siiinir szótárak (Deimel) szerint — papnő, főpapnő (EMES).

EME - anya SAG (SUG, SIG), lekopással SA, SU. Sí = kegyes, tiszta.

Minthogy EMESE is uralkodó (dux) leánya votl, kétségtelen, hogy a régi szumir hagyományokhoz híven, főpapnői (is/tet töltött be.

így neve tulajdonképpen „egyházi méltóságot" fejez ki. Anonymusnál a „dux" fejedelmet jelent (Almus: primus

<lnx" Hungáriáé). Mondhatjuk tehát, hogy az itt tárgyalt <•• i magyar „fejedelmi" személyek, valamint Álmos fejedelem ne.e is, a fentiekből kitűnően, egytől-egyig jó szumir nevek.

Ha ez így van, — m á r pedig így van, — akkor ez nem-i sak egyszerű nyelvészeti bizonyítéka a szumir-magyar azonosságnak, hanem tanúbizonysága egyben a magyarság szumir etnikai eredetének is!

Az összehasonlító nyelvtudomány szerint a nyelvrokonainak legfontosabb ismérve: a lexikális (szókincsbeli) és gra

malikai (nyelvtani) egyezések. Ezek a kritériumok legjobban megfigyelhetők a mondatokban. Már pedig nincs és nem volt i \ ihígnak olvan élő vagy holt nyelve, amellyel a hangtörtí-npt alapján egész magyar mondatokat lehetne — minden kii f.mnscbb nehézség nélkül — egyeztetni.

Ilyen nyelv csak egy van — és pedig az ősi szumir nyelv. y.t a wiimir-magyar azonosságnak — minden kétséget kizáró — leunagyobb bizonyítéka.*

101

Nem hisszük, hogy van a világon még egy nemzet, amelyik uralkodó királyi házának személyeire vonatkozó neveket ilyen tökéletes és pontos származással tudja valamely ős-népből levezetni, miképpen azt a magyarság teszi a szumir-magyar nyelvazonosság segítségével.

De szeretném szembeállítani Dr. Novotny Elemér pártatlanságát és tudományos szemléletét Komoróczy politikai ízü és tudománytalan írásaival.

Ezért ide iktatjuk Dr. Novotny Elemérnek a szumir-ma-

•gyar nyelvazonosítási kutatásokra vonatkozó véleményét, amit átveszünk „Az Isten és ezzel kapcsolatos szavaink etimológiája" c. munkájából.

»Ezzel a rövid tanulmányunkkal az volt a célunk, hogy néhány ősi szavunk szumir egyeztetését bemutassuk, s így eloszlassuk tudományos köreinknek azt a téves hiedelmét, hogy a szumir-magyar azonosság tétele az „őstörténeti csodabogarak" közé tartozik, s -— ennek kijelentése u t á n — a ,.szumir-kérdést" végleg lezártnak kell tekinteni.

Az a körülmény, hogy egyesek a Zsirai Miklós által említett régi nyelvekkel: etruszk, baszk, egyiptomi, zsidó, stb. — kísérelték meg, — és itt hangsúlyoznom kell, — nem egészen alaptalanul, — egyeztetni nyelvünket, csak azt bizonyítja, hogy a magyar nyelv egyike a világ legősibb nyelvének.

Tudvalevő, hogy a szumir kultúra és nyelv, vízbe dobott sóként terjedt el a korabeli népek tengerében. De tovább menve ebből a kultúrából részesültek még a fiatal indogermán népek is.

Ezt C. Antran, francia asszirológus, — aki igen sokat fáradozott azon, hogy a szumir rokonság „dicsőségét" az indoeurópai népek számára megszerezze, — így ismeri el: „az in-

• dó-európai kultúra alapja nagymértékben, a szumir kul túra ! " Ilyen irányú kutatásokat folytattak az angol, német, orosz és amerikai tudósok is, eleget téve népük iránti kötelességüknek.

Ám a magyar tudományos körök a szumir-magyar kapcsolatok beható vizsgálatát, — bár erre minden alap megvolt, — érthetetlen okból mellőzték. P a p p László, kitűnő magyar nyelvészünk, „A sumir-magyar kérdés" című (1970) dolgozatában kénytelen elismerni, hogy a „magyar tudomány a felszabadulás óta különösen, de — az egy Varga Zsigmond kivételével, — m á r az első világháború óta — elhanyagolta a sumir kérdést". És ez így van, manapság is! Jóllehet a magyar tudcmánv oly kitűnő képzettségű és kimagasló tudású „nyel-vészgárdávaí" rendelkezik, hogy ha ez a kérdés megoldására

102

I I I I I 1 I I

„malinak" meggyőződésünk, hogy rövidesen igen jelentős és gazdag eredményeket tudna felmutatni.

Természetesen, mint a tudományos kérdéseket általá-ban, ugy a szumir kérdést sem szabad megközelíteni „előíté-U-Ucl". Nem lehet ily fontos, nagyhorderejű — s az egész tudományos világot „par excellence" érdeklő — tudományos k: rcli'.st egy kézlegyintéssel vagy csak egy tekintélyre alapozni!: ..badarság" szóval elintézni.«

Azt hiszem a fentiek éppen elegendő érvet szolgáltatnak

•i n a . hogy Novotny Elemérnek ebben a fejezetben való sze-t'peltetését igazoljuk, mert az ő tudományos munkája any-

nyir.'i igazságos, annyira pártatlan és annyira nem sért semmifele más nemzeti öntudatot, vagy nemzeti politikát, vagy enlek^/ovelségi irányzatot, hogy minden tisztaságával meg-. uii mii a nagyrabecsülést és a támogatást.

Meg kell még említenünk azokat a kitűnő szakembereket is. akikről Komoróczy megemlékezik a könyvében, kisebb-tmgvobb gúnnyal és kisebb-nagyobb leértékeléssel. Mondhatnunk inkább nagyobb leértékeléssel, mint kisebbel. Ezek ko-/nlt elsőnek

Dr. FEHÉR M. JENŐ

•ie\e s/iíiepel, akit a sorok írója személyesen ismer és doktorátusait, hatalmas tudását és képességét éppen elegendőnek tartja ahhoz, hogy saját maga adjon megfelelő választ a Ko-Hiunic/.y féle illetlenkedésekre. Ezen soraimban tehát nem !> jjl.ilkozunk egyáltalában FEHÉR M. JENŐ védelmével, mert

f'iiv/cn ő azt sokkal jobban meg fogja írni, mint ahogy azt mi le lU'fivk,

MaM.nlóképpen vélekedünk CSÖKE SÁNDOR írásaival •. .'.-e i Kiunoióczy féle kritikáról, — mert ismerve

CSÖKE SÁNDOR

i*e v«-s/cli tudását — lévén ő szakképzett nyelvész —, úgy ik luiuv szintén maid megválaszolja kellőképpen Komo-

.•; n.i'i a vele kapcso'atos vileményét. •v i I

I

103

Meg kell emlékeznünk azonban egy Magyarországon működő kitűnő szumirológusról, akinek neve

Dr. ZAKAR ANDRÁS

Dr. Zakarnak minden lehetősége megvan, hogy személyesen, szóban, írásban vagy talán hírlapilag is feleletet adjon Komoróczynak a vele kapcsolatos állásfoglalására és tisztába tegye azokat a szóhasonlításokat, amiket ö elvégzett. Minden esetre innen — külföldről — azt kell megállapítani, hogy Dr. ZAKAR ANDRÁSNAK az a kitűnő tanulmánya, amit a CURRENT ANTROPOLOGY c. észak-amerikai szaklapba írt, oly óriási port vert fel és annyi szakember válaszolt rá, hogy sem azelőtt, sem azután ilyen nyelvészeti problémára adott válaszok nem haladták meg ezt a számot.

Azt is meg kell állapítanunk, hogy a válaszok legnagyobb része csupán azt kifogásolta, hogy Zakar András nem csatolt elegendő lexikális anyagot az ő bizonyítékainak 'az alátámasztására.

Az természetes, hogy a Speiser elméletet követő semito-lógusok éppen úgy lelőtték Zakárt, mint ahogy Komoroczy is teszi. Ez azonban a lényegen nem változtat, mert a politikailag irányított „tudományos" kifejezések nem fedik a valóságos tudomány tartalmát.

Amennyiben Dr. Zakar András nem fog válaszolni a Komoroczy könyvében írottakra, ezt annak kell vennünk, hogy egyszerűen szakmailag nincs meg a módja erre .

— • - • - n —

104

4 i

Ahogy forgatom Komoróczynak a könyvét, látom, hogy még mennyi válaszolandó ferdítés van itt, amit feltétlen tárgyalni akarok, azért a következőképpen — szinte novella szerűen — fogok foglalkozni az egyes szófejtésekkel, szó hasonlításokkal és kezdjük azon, amit Komoróczy szintén nem kímélt és nézzük meg milyen a szumir-magyar azonosításokban

A MAGYAR ISTEN

„Isten" szavunkat azért kell tárgyalni, mert K. könyvének 98. oldalán ezzel részletesen foglalkozik.

Indokolásul a következőt hozza fel: P ,,A sumer-magyarológusok nem tudnak különbséget tenni a sumer és az akkád szavak között. Ha a szófejtés szeszélye úgy hozza, sumernak mondják az akkád szavakat is. Sumer etimológia címen nem egy magyar szót valójában az akkádból származtattak. Jó példa erre az isten." (Isten kis „i"-vel.i

Komoróczy ügyesen elhallgatja azt, hogy a magyar nyelv hemzseg az akkád szavaktól. Tehát, ha az általa „sumer-ma-gyarológus"-oknak nevezettek, akik szavakat hasonlítanak, az akkádból vagy a szumirból veszik a szavakat, — szerény véleményünk szerint — egyáltalában nem követnek el semmi hibát, mert hiszen a magyar nyelvben előforduló akkád vagy szumir szavak visszahasonlításának a tényében az csak egy részlet kérdés, hogy a kérdéses szó a Babilonban átalakult és akkádnak nevezett szumir nyelvhez, vagy pedig az akkád nélküli és változatlan szumir nyelvhez tartozik. A magyar nyelvijén található szó és a szumirnak, vagy akkádnak nevezett szó közölt így is majdnem 4 ezer esztendő áll fenn. A hasonlítás tehát mindenképpen jogos. Ugyanis az akkád szókincs a magyar nyelvben azt bizonyítja, hogy a mai magyarok SBR jisei részesei voltak a sémita Hammurábi idejének és uralmá-

ak, amikor a sémita akkád nyelvet a szumir (SBR) őslakosokra rákényszerítette.

Az „Isten" szavunkra vonatkozólag Komoróczy könyvének 98. oldalán azt mondja, hogy ez a szó nem szumir, hanem akkád szó, mégpedig számnév: „Egy".

Ebben Komoróczynak igaza is van, de elfelejtette megmondani, hogy ezt az akkádok a szumir „ I á T I N " (L. Nr . 1.) vagy „EsTEN" (L. 480. sz.) ékjelekből és szavakból vették át. Tehát az ,,ISTEN"-né változtatott akkád szónak eredeti formája ez a két szumir szó, amit említettünk.

105

•

így jogosan állítjuk azt, hogy a magyarban használatos „Isten" szavunkat mi is ebből a két szumir szóból vettük át, függetlenül attól, hogy az akkádok is ugyanezt az átvételt megcsinálták.

De helyesbítek. Mi nem vet tük át a szumirból, hanem ösi MAH-GAR nyelvünk törvényszerű fejlődése folyamán az ösi nyelvünk „ISTIN" vagy „ E s T E N " szava ma ",ISTEN"-nek hangzik.

Ez a nyelvfejlődés természetes folyamata. Nem lehet ebbe a fejlődésbe egész egyszerűen beleilleszteni — tagadássze-rüen — azt, hogy ez a szó az akkádban is megvan. Ha megvan, megvan. De tőlünk ment oda.

Az a tény, hogy az akkádok ezt az „ 1 " szám meghatározására használják, a mi felfogásunkon szintén nem változtat, mert mi nem arra használjuk.

Ez is egyik példája annak, hogy a sémita akkádok mindent leértékeltek, ami a szumir nyelvben magasztos és isteni volt. Csakúgy mint a „SUBIR-SÚBAR-SUBUR" (SBR) nép nevünket is — miképpen m á r előadtuk — leértékelték és a ,.szolga" megjelölésére használták. Ugyanígy használja az akkád nyelv a N A P isteni erejének megszemélyesítő nevére — ,.UTU-ra — használt ősi szumir ékjeiét, pl. a Hammurabi kódexben, egyszerű gramatikai partikulának.

Tehát mindenképpen jó lesz, ha megnézzük azt, hogy a szumir-magyar Is tenre vonatkozó ékjeleknek milyen jelentései vannak.

Lábat és Deimel 1. sz. ékjeié — egy vízszintesen írt ék — szumir kiejtései a következők:

Ab, AS (az), DI-LI, DIS_>, I sTEN. Ezek a szumir hangértékek az akkádban mind csak „Is ten" jelentéssel szerepelnek, ami akkádul, mint említettem, az „egy" számot jelenti.

Szumirul azonban nem az, h a n e m az „Egy"-el kapcsolatos fogalmak vannak ezekbe a különféle jelentésekbe belesorolva, mert hisz a szumirok nem voltak olyan együgyűek, hogy 4 vagy 5 féle szót használtak a számsor „egy" számértékének a kifejezésére.

így tehát az AS, AS, ( a z ) . . . mindenkor az „Egyetlen" kifejezője volt. (Az egyetlen Istené).

DILI (vagy DELI) a lat t a teljes értékű embert értették, aki a kiválóságok és tökéletesség „egységét" vitte magával.

Ez a DILI szó mint tökéletesség, mint teljesség teljesen azonos azzal a szóval, amit a magyarban DELI-nek mondjuk.

106

u

D I S j . . .nak tökéletesen megfelel a magyar DICS, DICSŐSÉG, mint egység, mint teljesség.

írja azonban a szumir bölcs és logikus ékírás függőlegesen írt ékjellel is ugyanezt a fogalmat, ami megtalálható Lábat és Deimel 480-as sz. jelében. Ez a függőlegesen írt ck szu-mirul valóban jelenti az l-es számot és szumírul úgy ejtik, hogy GE, amiből valószínűleg a magyar „egy" ered.

Ugyanúgy használja ezt a jelet is a szumir nyelv ,.Eá-T E N " értelemben az „Egyetlenre", akire az előbbiekben emiitett vízszintes ékjeinek jelentéseiből az „IfiTIN" és az „AZ" vonatkozik (valószínűnek tartjuk, hogy annak a teóriának az értelmében, mely szerint, a szumir kultúra úgy oldódott fel u népek tengerében, mint a vízbeejtett só, úgy véljük, hogy ez az ősi szumir AS (ÁSZ) szavunk ment át a köztudatba és a vulgáris használatba, mint a kártyáknál a legteljesebb .egyet len" erő. . . az ÁSZ).

(De a juh-ász, vad-ász, hal-ász, stb. szóképzéseink eredete szintén ez az „egységre", „teljességre" s így a „tudás-hatalmára" vonatkozó ősi „ász" szavunk.)

A magyar „Isten" szó m á r legalább 6.000 éve az .EGYETLEN', .MINDENHATÓT' jelenti és Komoróczy nem fog ta-'álni egy szumir szöveget sem, ahol „Istennek" lehet olvasni az aritmetikai számsor 1-ső számát az „EGY"-et, mert azt a szumir mindenütt „ G E " vagy „GYE"-nek mondja.

De hogy meggyőzzem őt erről az itt elmondottakról, talán ide iktatom a szumir teremtéstörténetnek a szövegét, amelyből megtudhatja Komoróczy és az olvasó is, hogy mi-est da mélységes tartalma van ennek a mi „ I S T E N " szavunk

énak, amiben az ősi nyelvünk vallásos kegyelettel ápolja azt, amit az alábbiakban mi így mondunk el, mint ősnépünknek a legelső imádságát, a szumir Genesis kezdő soraiban:

1.) Kezdetben volt a mindenható tudás — a MAG. 2i ISTEN volt ez — a MAG-ÚR. .'{) A mindentudás, bölcsesség és a TI-TOK volt MAG-

ÚR. 4i TI-TOK volt a sötétség, a vizek mélységével.

107

5.) Némaság volt a TI-TOK, csend és nyugalom pedig a TEN.

6.) A TI-TOK-ban, a TEN felett létezett az IZ - ABBA(n). 7.) ISTEN szelleme volt az IZ és 8.) így lett a kezdet IZ-TEN. 9.) A TI-TOK-ban, ABBA, IZ-zel született az Istenfiú.

10.) ÉN-LIL(ek) névvel lett ő a Fény, a Világ Világossága, a mindentudás és tisztaság Fénye.

11.) ö lett az első Isten-Élet — az IZ-TIN. 12.) Benne született az ÖRÖK ÉLET — ABBA.

Talán az „egyetlen" ISTEN neve megérthető a magyar nyelv csodálatos és ősi lelkiségét ma is hordozó nyelvünk tökéletességéből, amikor „egyetlen szóval" kifejezi azt a hosz-szú mondatot, amivel a Torah és a keresztények Bibliájának Genezise kezdődik, mert az abból ideírt, alábbi szöveget:

„és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek f e l e t t " . . .

mi az ősi Mah-Gar nyelvünkön — m á r jó 6000 éve így mondjuk: IZ-TEN. Az örök élet neve nálunk IZ-TIN Az egyetlen, mindenható édesatya, teremtőnket pedig így nevezzük: ISTEN, vagy ESTEN.

Hogy a sémita akkádok mit csináltak ezzel a névvel — az minket nem befolyásolhat.

A „Magyar Isten" — az ilyen, mint ahogy leírtuk. Aki magyarul beszél ugyan, de ezt a szót másképpen ér

ti, bizony nem magyar az.

* * *

Amint említettem, Komoróczynak — ha érdekelné őt valóban a szumir kutatás — már régen kapcsolatot kellett volna felvennie Dr. Novotny Elemérrel, akinek kutatásai a szu-mir-magyar azonosságok kincsesházát képezik.

Ragyogó példaként ideiktatjuk Dr. Novotny kutatási eredményeinek azon kivonatát, melyet az „ISTEN és ezzel kapcsolatos szavaink szumir etimológiája" c. dolgozatából vettünk át:

108

• Vannak a magyar nyelvben — különösen nyelvemlékeinkben — olyan szavak, melyeket a magyar nyelvtudomány művelői sem az uráli (finn-ugor), sem az altáji (türk) nyelvek, de más nyelvek alapján sem tudnak megfejteni s e/ert .ismeretlen eredetü"-ként könyvelik el.

Kz a szó több régi nyelvemlékünkben: a Halotti Beszéd-ben 11200 körül), Königsbergi Töredékben (1350 körül) ,stb.

- lübb ízben is előfordul és pedig ilyen formában: isten, ys-ii-n (u.stenl, Ur ysten, estyn ur (1528 Székelyudvarhelyi kódex'i

Miután ez a szó semmiféle nyelvből nem eredeztethető, forduljunk nyelvünk ősi forrása: a SUMIR nyelv felé és kíséreljük meg annak segítségével e szavunkat is életre kelteni

4fc megszólaltam, -— a történelmi igazság érdekében. Ismerni kell azonban az előzményeket. A SUMIR hitvi

lágban a földi emberek élete és halála felett a „sorsmegha-t.irozó" — (NAM-TAR) istenek döntöttek, akik a halandók úgynevezett „sorstábláját" nyakukban hordozták. Ilyen ..sorsmeghatározó " isten volt: a nippuri EN-LIL (ELLIL), a sumirok ősi nemzeti istene, továbbá a sumir termékenység istennő és istenanya: IN-INNA (az ég úrnője) röviden: NANA; a későbbi IS-TÁR; majd Ur város helyi főistene: NA-AN-NA-AR, vagy „ZU-EN": a holdisten; — végül a Larszá-ban és Szipparban tisztelt: UD (UTU) vagy BABBAR, a „napisten". (Lásd: Dávid Antal Bábel és Assur című művét, Budapest, 1926.)

Itt ki kell térnünk arra is, hogy az írástudó sumir papok és írnokok, istennevek előtt az ékírásban „szómeghatározó-kent" ideterminativum) a „DIN-GIR" szót használták. E-szó jelentése tulajdonképpen: „ teremtő" (szószerint: életet nemző, szülő) Egyes sumirologusok szerint (Gosztonyi) ez azonos ;i ..tenger" szavunkkal: EN-GUR (TEN-GUR-ból) = óceán, végtelen. Ez lehetséges is, mert a sumirok kezdetben minden eleiét az „ősvízből" (óceán, tenger) származtattak és mint Jfcn: szel imádok, legelőször is a tengert istenítettek meg. rWJN GAR szavunkban TEN = nyugalom, GAR = tömeg, áradat; TKNGAR = mozgás. Ez a beszúrás tőlem ered. — B.J.F.) Természetesen a keresztény hitre tért magyarság a „pogány" ..DINGIR" szót, a keresztény „Is ten" megjelölésére — hivatalosan — nem használhatta, bár e szó nyomai földrajzi neveinkben fennmaradtak. Csak egy-két példát említünk: „Ten-sjitrdi" Arpúdkori község (Ten-gur-di = Teremtő gyermeke)

Terebes község (Ti-ir-ibi-es = Teremtő fiai).

109

Ismeretes, hogy a sumir nép, Isten (vagy ég) gyermekeinek tartotta és nevezte magát.

Nyelvemlékeinkben a keresztény hitre tér t magyarság istenének teljes magyar neve:

UR-YSTEN (1350) illetve ö UR-ESTYN (1528).

Ennek sumir megfelelője: UR-US-TIN.

Ez elemről-elemre: UR (vagy UD) = őriző, őr; US (ES, IS) = elmúlás, halál; TIN-TEN (röv. TI vagy TE) = élet.

Az UR vagy UD ÍUTUL) címet a sumir uralkodók használták. (Lásd a királvlistákban: UR-NIN-GAL, UR-BAR-BAR, URUK-I, UR-NÁMMU, — v. EN-GUR, — URI, UR-NINURTA, ISINI, — továbbá U T U L — UD — KALAM-MA szintén uiuki király nevét). A sumir felfogás szerint az uralkodó mint az isteni rend őre, pásztora volt a népének és kötelessége volt, hogy alattvalói jólétéről és boldogságáról gondoskodjon, lávén az istenség földi helytartója.

Tudjuk, hogy az Árpádok korában az ,,UR" (görög források szerint URUM) cím kezdetben csak az uralkodó ház tagjait illette meg, de — idők folyamán — aztán e cím általánosabbá vált.

Nyelvemlékeinkben, így a Halotti Beszédben, de más helyütt is csupán az „ISTEN" szó szerepel. Ez felfogható úgy is, mint elvonás az UB-ISTEN szóból. Minthogy azonban — mint elől is mondottuk — a TIN-TEN szó igen gyakran szerepel megrövidítve, mint TI-TE, a sumir ,,in-en" szó pedig: urat (uralkodót) jelent, — ennek megfelelő tagolássá! — az UŐ-TI-IN vagy Is-TE-EN szó magában is a „halál (ési élet u r á t " jelentette.

A „halál és élet u r á n a k " (őrének) Istenfogalmát más kifejezési formában is megtaláljuk régi nyelvemlékeinkben. „A sumir-magyar azonosság tárgyi bizonyítékai" (Budapest, 1969.) című korábbi tanulmányomban r á m u t a t t a m arra, hogy az 1055. évből származó Tihanyi Apátság Alapítólevelének „magyar szórványai" közelebb á l lnak az ősi sumir nyelvhez, mint a mai nyelvünkhöz. E szórványok megnyugtatóan és meggyőzően csakis a sumir nyelv alapján fejthetők meg.

110

K becses nyelvemlékünkben kétízben is előfordul a: . MUI.UOODI" helynév, mely egyébként egy nagyobb birtok U'sU'l jelölt a Balaton part ján.

Kfiiick a helynévnek sumir prototípusa:

f IU LU-U-UD-I (HUL-LU-HU-UD-E-ből)

Jelentése mai nyelvünkön: Halál őre. Klemröl-elemre: GÜL GAL; HUL — H A L = pusztulás, elmúlás, megsem-

i r . iMlles;

I.A vagy LU (LAL- v. LUL-ból) = teljes, teljesnek lenni. IIUI.-LAL vagy HUL-LU = teljes pusztulás, azaz, halál. V (i. .,halál" és „hulla" szavainkkal. HU (GU- vagy GA-ból) = genitivusz. UI) (v. AD) = őriző (de atya is!) I vagy E = birtokos névmás egyes szám 3. személye, tel

jesen: IN vagy E-NE. Minthogy a sumir „U" ékjeinek „ O " hangértéke is van,

olvasata szerintem, „HOLLÓDI" (sok ilyen családnév van!) A kutatók „Hollád" községnévvel azonosítják. (Ez szintén lehetséges.)

Olvasatunk különben hasonlít a „HOLLÓ" szavunkhoz. K/ Mimiiül: HUL-HU — hasonulással: HULLU — HOLLÓ.

IIIJL elpusztít III! madár. .Iilenléso tehát pusztító madár . Ami ;i „halál" szavunkat illeti, ez a Halotti Beszédben is

előfordul a következő szöveggel:

} IIALALNEK HALÁLAAL HOLZ.

Kniiek sumir prototípusa:

IIAL-LAL-NEKE HAL4LAL-A-HA HUL-ZU.

A/ egyezés feltűnő! A sumir szöveg szószerint: teljes pusztulásnak, teljes pusztulásával pusztulsz el. A szövegben ismeretlen szavak, illetve szóelemek: NE-KE vagy NA-KA = i' neki, neki.

Kz sumir dativusz (de genitivusz is) ebből származik a . nak-nek" ragunk.

111

HA (GA — GI illetve KA — Kl-böl) a val-vel. ZU = te (személynévmás egyesszám 2. személye). Már az eddig tárgyalt anyagból is megállapítható a su

mir kifejezési formák gazdagsága, de ez a továbbiakból még fokozatosabb mértékben fog kitűnni.

Az előbb egyeztetett „ H U L U O O D I " helynévnek az „equi-valense" a Várad-i Regestrumban (1208—1235) személynévként szereplő:

„NUM WOLOHOD".

Sumirul : NU-UM WULU (MULU) HU-UD. Jelentése: Nem létezésnek (azaz a halálnak őre. Elemzése: NU-UM vagy NA-AM = nem (tagadószó). MULU vagy WULU = létezés, vagy másként: MALU vagy WALU = létezés, létező, való. Itt is hangsúlyozni kell, hogy az ékírásban m — w. A

többi szó már ismeretes.. Ennek a kifejezésnek értelmileg pontosan az ellentétje,

de szerkezeti felépítés tekintetében vele azonos, — a Benedek veszprémi ispán végrendeletében (1171) előforduló személynév:

VOLOOD.

Sumirul: WULU (MULU) — HU-UD. Jelentése: A létezés (vagyis az élet) őre. E személynevek eredetileg ősi sumir istennevek voltak.

Tudjuk azonban, hogy a sumirok személynévként rendszer int annak az istenüknek a nevét vették fel, illetve használták, akinek segítségében leginkább bíztak. Ezek tehát voltaképpen ovó és védőnevek voltak.

A fent tárgyalt szavakban főként az „ a " és „ u " (ennek olvasata „o") hangzók váltakozását figyelhettük meg Ezért utalnunk kell arra, hogy F. Delitzsch (német) asszirológus, kit egyébként a „sumerológia a ty jának" tartanak, nem az „ a " hangzót, h a n e m az „u"- t tart ja az eredeti sumir alaphangzónak. Ehhez képest a NA-AM = nem (tagadószót eredetileg „NU-UM" volt s nyelvemlékeinkben pontosan így is fordul elő!

MAH-AN — MUH-UN; MU-UN = menny (magas ég) a Halotti beszédben: MUN (az „ u " ékjeinek v a n „ ü " és „ ő " hangértéke is!) GAL-MAH-DI — GUL-MUH-DT = nagy, Ma-

112

K-'it/liis i isten) gyermeke, a Tihanyi Alapítólevélben „HOL-MiiDI"', ami a sumir HUL-MUH-DI-nak felel meg.

K/ek a lényegtelennek látszó nyelvjelenségek valójában íjji'M komoly bizonyítékai a sumir-magyar azonosság tényének.

A Tihanyi Alapítólevél „magyar szórványai" között még .;;\ istenre való utalás ál lapítható meg:

ASAUUAGI". Sumirul: ASA-U-WAGE. Jelentése: Egyedül való (egyedül ő létező). Elemzése: ASA — USU (emesal forma: ESE) = egyedül,

<!•• első is. U ö (U-NU-ból, ENE helyett, rövidítés); VVA-GE (MA-GE), vagy WU-GI (MU-GI) = levő, létező. A nyelvtanokból a „ m a " vagy „ m u " alak ismeretes, de

Ki (ilil) a ,,wa" vagy „wu" olvasat jött, — amint lát juk —, « loterbe. Jelentése: ' levő létező. A „ G E " (GI), a sumir: „GE-K,\" segédigéből = (lenni) hátsó lekopással jöt t létre.

A kifejezésekben gazdag sumir nyelv mondanivalóját többféleképpen tudta kifejezni. Erre általában a nyelvészek a/i mondják, hogy a sumir nyelv a kul túrá l t beszédhez szük-MIII'S finomabb jelentésbeli árnyalatokat is tudta érzékeltetni.

A fent tárgyalt isten-fogalom néhány más kifejezési forma jár fogjuk ezúttal bemutatni. Nevezetesen: ,,BAD-TI-BIR-KA ", — a királylisták szerint — özönvíz előtti sumir város. Nevét kétségtelenül valamelyik „sorsmeghatározó" Istentől iIN-ANNA) vette. A városnév elemről-elemre:

HAD HAT = leromlás, halál; TI (TIN-ből) = élet; HÍR iHAR alakpárja) = döntő, bíró. Jelentése tehát: Halál és élet bírája (eldöntője). (V. ö. a

•in ii . .RIRö" szóval, többese: Birá-k).

Ide tartozik a sumir vízözön hősének neve is, akit tudva-N-vueii az istenek maguk közé emeltek, tehát is tenné te t ték:

XI-US-UD-RA = Élet (és halál) őre. (Van más érte lmezése is, de szerintem ez a helyes.)

'/.\ iZIG-ből) = élet; l/S ilftí-IS) = halál; III) őr; HA dativusz.

113

Ezzel teljesen azonos értelmű az ugyancsak sumir eredetű, de már akkád hangszerelésü":

UT-NA-AB-IS-TIM = őrizője a halál (és) életnek, azaz élet és halál őre.

UD-UT = őr, őriző; NA-AB = neki, ő; IS (Uő-ból) = halál, elmúlás; TIM (DIM-ből) élet. Érdekes és elgondolkoztató, hogy az ősi BAD-TI-BIR-RA

és ZIUSUDRA nevek a maival teljesen egyező szórendet mutatnak.

Ezzel szemben a későbbi és fejlesztett „UTNAABISTIM" szórendje a maihoz képest m á r fordított.

Ezúttal a mai nyelvünkből vett 2 példán keresztül szemléltetjük, hogy ez a kétféle szórend, — amint ez a sumir prototípus elemzéséből kitűnik, — ma is megvan nyelvünkben.

Népünk ajkáról a csodálkozás kifejezéseként gyakran halljuk ezt a felkiáltást:

„Atya Ú r i s t e n ! " Ennek a sumir prototípusa: AT-HA (AD-DA-ból) — UR-

US-TEN. Ha ezt a szöveget, —- a mai szórendünkhöz alkalmazkod

va —, helyesen akarjuk értelmezni, úgy a szórendet teljesen meg kell változtatni és pedig a következőképpen:

Élet (TIN v. TjEN) — halál (US v. IS) őriző (UR) atyja (AT-HA).

Ez tehát fordított szórend! Régi sírfeliratokon gyakran olvassuk ezt a szöveget: ,,Is

ten nyugosztalja!" Ez sumirul: „IS-TE-EN NUG-US-TAL-HA". Elemzés: IS-TE-EN =halá l (és) élet ura. NuG (NU-GA-ból rövidítés) = pihenés csinálás, vagyis

„nyugalom", US( SU-ból, metatézissel) = neki, TAL vagy TIL = teljessé tenni; HA (HE) — JA (JE), optativusz és felszólító mód = le

gyen. A sumir szöveg szószerint: Halál (és) élet ura (Isten) pi

henés csinálását neki (nyugalmát) teljessé tegye! Ez a szórend m á r a mai szórendünkkel teljesen egyező'

114

A már idézett tanulmányomban ezt a szórendbeli egyenetlenséget azzal magyaráztam, hogy a sumir kezdetben mo-noszillabíkus (szótag-) nyelv volt, s egy szótagnyelvben a szórend nem bír különösebb fontossággal.

Igen figyelemre méltó B. Hrozny (cseh) professzornak, — a hettita írás megfejtőjének — az a megállapítása, hogy az ősi sumir nyelv kettős rétegezésű volt.

Nagy Géza, magyar történész viszont ezt az egyetlensé-get ugyanazon nyelvű, de egymástól távolélő népcsoportok külön nyelvfejlődésével, majd újra találkozásával (i. e. 3.500) hozza összefüggésbe.

Mindezek persze csak magyarázatok és nem változtatnak azon a tényen, hogy a sumir nyelv — de facto — kétféle szórendet használt.

Végül még ide kívánkozik az „esztendő" szavunk eredetének vizsgálata.

A sumirok éber és áhítatos figyelői voltak a természetnek. Szóalkotásuk, — melynek valóságos „művészei" voltak —. javarészt ezen alapszik.

Észrevették, hogy a zöld növényzet bizonyos idő múltán megsárgul, elpusztul. Ez a sumirok így fejezték k i :

SAR GUL — SAR-GAL.

Elemről-elemre: SAR = zöld növényzet, GUL vagy GAL = elpusztul. Jelentése: A zöld növényzet pusztulása. Ez tehát a „sárgul" — „sárga" szavunk eredete. Tudták tehát, hogy a vegetáció elhal, elmúlik. Ezt más-

szóval így fejezték ki: US vagy ES. Ez egyébként az „ősz" (; vszak) szavunk eredete. Azt is tudták, hogy a természet új életre kel, újjá éled. Ez a TIN — T E N szóval jelölték. A természet elhalásának és újjászületésének folyamata azonban liosszabb időt vesz igénybe. Ezt az időszakot: UDU (lekopás-sal: DU vagy UMU — ÜWU (MU — WU) szóval fejezték ki.

Az itt felsorolt szavakat összetéve megkapjuk az: US-TEN-UDU, illetve ES-TEN-DU összetett szót. Ennek jelentése: az elmúlás (természet halála) és az élet

(természet újjáéledésének) időszaka. Ez tehát az „esztendő" szavunk eredete.

115

A mai nyelvünkben az „esztendő" mellett az „év" szót is használjuk és ez az általánosabb.

Ennek a sumir megfelelője: az UMU — UWU. első leko-pással: MU (WU).

Jelentése: időszak, év. Ennek „emesal" dialektusbeli változata: EWE (EME),

ami megfelel a mai: éve, év szavunknak."*

* * *

Dr. Novotny nagyszerű elemezése tulajdonképpen az ősi nyelvben fellelhető azon lelkiséget mutat ja be, mely az ISTEN szavunk fennsegessegenek dicséretét tartalmazza minden vonatkozásában.

Hálás köszönetet mondunk Dr. Novotnynak, az alapos tudással és valóban tudóshoz illő formával és tartalommal rendelkezésre adott bizonyításaiért.

D—•-•

116

VI.

A FÉLREVEZETÉSEK SOROZATA

Ebben a fejezetben összesítem Komoróczy tendenciózus félremagyarázásait és azt a hamis kiértékeléseit, amellyel az olvasók szumirológiában való járat lanságát kihasználva, a M;ih-gar-magyarnak ősiségét és nyelvünk igazi, szumir ere-

} delét megtagadja. így e l ő s z ö r Komoróczynak azzal a szófejtésével fog

lalkozom, amit az én egyik munkámból vesz át („A szumir-magyar azonosság bizonyító adatai"), ami egy kis — laikusoknak szóló — felvilágosító irat. Ezt azzal a céllal írtam, hogy azoknak is, akik eddig semmiféle szumir ismeretekkel nem rendelkeznek, tudomására hozzam a magyar nyelvnek ősi és szumirral azonos mibenlétét.

Később szükségességét lát tam annak is, hogy kiegészítsem ezeket a felvilágosításokat és az eddigi tudományos eredményeket összefoglaltam több — könnyen sokszorosítható — fénymásolatban és ezt szétküldtem a világ minden részén érdeklődő ismerőseimnek.

De nagyon érdekes dolgot látok Komoróczy könyvének a 40. oldalán. I t t ő foglalkozik ezzel az én felvilágosító igyekezetemmel és azt írja, hogy ezeket „Bizományosánál Magyarországon is meg lehetett vásárolni oldalanként 6 forintért".

Mikor Komoróczy könyvét elolvastam és ehhez a szakaszhoz értem, akkor végig néztem a régi levelezéseimet és megállapítottam azt, hogy én ebből az információs anyagból

j^fcgyarországra egyetlen egy példányt senkinek nem kiild-OTM, mert akikkel Magyarországon Összeköttetésben álltam, azok sokkal magasabb fokán voltak a szumirológiai ismereteknek, mint amit az én írásaim tartalmaztak, (melyeket — ismétlem — kizárólag tájékozatlan laikusoknak csináltam.)

Megtaláltam azonban Komoróczynak hozzám írt levelét, amelyből ő — igen nagy barótságossággal „magyar testvéri" módon, szinte kollegiális hangon, ar ra kért, hogy küldjek neki szumir anyagot, mert nem tud hozzájutni az emigrációban lévő kutatási eredményekhez. Ekkor í r tam neki egy levelet

117

és elküldtem ezeket a kiadványokat is azzal, hogy ez a teljesen laikusok részére szolgál i t t az emigrációban, amit Amerikába, Canadába, Ausztráliába küldtem szét az ismerőseimnek és megírtam azt is neki, hogy ő az egyetlen Magyarországon, aki ezt kézhez kapja.

Tehát ha Komoróczy azt írja, (40. old.) hogy „Magyarországi bizományosomnál lehetett ezt k a p n i " és ő volt az egyetlen, aki ezt kézhez kapta, akkor nyilvánvalóan ő az. aki — az én bizományosomként — ebből jó pénzt csinált magának és oldalanként 6 forintért árusította. Mert ismétlem, ezt Komoroczyn kivül Magyarországon tőlem senki meg nem kapta.

* * *

Ezen kis kitérő után térjünk vissza az én szófejtésemhez. Az említett munkámban foglalkozok egy szóval. De én ezt a szót egy szumir szövegről vettem le és a munkámban közlöm eredetiben a szumir archaikus írást is, hogy az olvasó lássa, hogy honnan veszem. Ugyanis — mint Dávid Antal mondta —, én etimológikus szó fejtésekkel nem foglalkozom, hanem a szumir eredeti okiratokról szedem le azokat a szövegeket és szavakat, amelyek a magyar nyelvben megtalálhatók. így mutattam ki azt, hogy a magyar

IZ-E-NA-TI"

ősi szó, ami a nyelvfejlődés szabályos következményeivel és követelményeivel a mai „ I Z E N E T " szavunkkal azonos, m á r a „LUGAL-ZAGGISI" ékiratos korongon megtalálható és ennek ideje Kr. e. 2350 körüli.

Komoróczy itt igen nevetségesen próbálja az én megállapításomat megcáfolni, de amit mond, az semmiképpen nem lehet helytálló. Ugyanis a mi ősi MAH-GAR nyelvünk sem ma, sem 5000 évvel ezelőtt, nem szedte kétfelé az igegyököt. Tehát nekünk nincs olyan szövegünk, ahol az igegyök kétfelé van törve és az egyik fele a szó elején és a másik fele a szó végén van. Ez a legnagyobb tudománytalanság és ebben bizonyítja Komoróczy azt, hogy milyen butának nézi a magyar olvasót, hogy ilyeneket is el akar hitetni, vele, mert ez — nemcsak a magyar nyelvészet — hanem a szumir gramatika szerint is lehetetlen.

Komoróczy úgy írja az általam IZ-E-NA-TI-nak olvasott szöveget SI-E-NA-SA. . . vagyis szerinte „egyenessé tettek

118

számára". (88. old.) Ez a Komoróczy féle kifejezés egyáltalán nem illik be az említett ékiratos szövegek értelmébe, mert Sí = „szarv" és sohasem jelent annyit, mint „egyenes" es Komoróczy szerinti „SI-SA", összetett ige a szumirban nem létezik. Az igegyök fele a szó elején, másik fele a szó végén — Sí . . . SA — a szumir-magyarban lehetetlen.

Az utolsó je l re vonatkozóan, — amit ő „sza"-nak olvas — azt mondja, hogy ennek van ugyan „Dl, DE, D l " hangértéke is, de ezek közül egyedül a „ D l " je lent törvényt. Ismételten ide kell írnunk a mottót

KMH 11 x: mert Lábat szótárának 457. ékjeié szerint a „törvény" fogalma kifejezhető a „ D l " hangértékkel, mint pld. „Dl-f IL-LA", ami annyit jelent, mint „ítélet". Ha összevetjük ezt a két szót, „ditilla" és „ítélet", valami olyan azonosság féle cseng ;i fülünkbe. De Lábat „ T I | " hangértékkel is a „törvény" fogalmát jelöli meg és ugyanolyan ékjellel írja, mint a „DI"-t (L. 45). Tehát az én olvasatom helyes. Van TI szumir szó, moly „törvényt" jelent és ez az ösgyöke mai TI-los, Tl-tok, slb. szavainknak. Így Komoróczy tudatosan ferdít.

De akkor is ugyanezt teszi, amikor kétségbe vonja azt, hogy a szumir ,,E" hangérték a száj mozgatással kapcsolatos szóértékeket fejezi ki, mint pl. a magyar „E"-sz, vagy „BE"-sztd, mert ezt az ékjeiét szintén megtaláljuk Lábat szótárának 308. számú szavában és ezt a sémita akkádok ,,KABU, vagy K I B U " szóértékkel vették át és mind a két nyelven any-nyit je lent: „beszélni". Erre a je l re és azért mondom, hogy a j szájmozgással kapcsolatos értelem kifejezésével használják, mert pl. „E-LA-LU" annyi, mint „énekes" és „énekel". Ér- ' < dekes megjegyezni azt, hogy mikor valaki szöveg nélkül énekel, akkor ELALA, ELALU szavakat használ. (Természetesen azt is lehet mondani, hogy véletlen, de hogy éppen a magyarok követik el ezeket a „véletlenségeket", már egy kicsit

• kezd gyanús lenni.) •] Ugyanezzel az ékjellel kezdődik az a szó is, hogy „ESE-

MEN", aminek az értelme még nincsen teljesen tisztázva. -I iTalán a magyar „esemény" ez?) tj

De visszatérve Komoróczy bírálatára, amivel ezt az egyetlen szavamat ismerteti, azt kérem a kedves olvasótól, hogy fogadja csak el, hogy az ide írt és ősi í rásunk nyelv-t i inhkein található szó: „IZANATI" az bizony az égből jött üzenetre vonatkozik és nem arra, amit Komoróczy mond: egyenessé tenni".

119

SZÉP — ASSZONY — S Z I T A . . .

*»» Szinte már szállóigeként ismert ez a h á r o m szó a ma

gyar közvéleményben, mióta Gyula János egy hír lapi nyilatkozatában „véletlen egyezésnek" nyilvánította e h á r o m szóegyezést, az általa „ki ta lá l tnak" nevezett rokonságunkban.

Komoróczy azonban ennél sokkal könyörtelenebb. Azt állítja, hogy „valójában azonban még véletlen egyezés sincs és ,szép' az sumerul szig 5. . . s tb ." (105. old.) I t t tehát megint fel kell hívnunk az olvasó figyelmét arra, hogy

KMH 12 x: mert a mai magyar nyelvünk „ S Z É P " szavának nem a régi nyelvünk SZIG.-s szava a megfelelő, mert a „ G " mássalhangzó nehezen változik át „P"-vé a mi ősi nyelvünk hangtana szerint. Ellenben a „ B " mássalhangzónak „P"-vé válása az törvényszerű. így az ősi nyelv „ Z I B " (L. 395.) szavát alkalmazzák a szövegek a mai „ S Z É P " fogalom kifejezésére és ugyanezzel a kiejtéssel tisztelték meg a „templomi szépeket" is (ZIBo — L. 190.) Ezt a kifejezést Lábat professzor — a sémita Babilontól kezdődően — m á r „prostitutée"-nek értelmezi. Ha visszamegyünk a népnyelv tájszóllásaíhoz, akkor látjuk, hogy itt is „ S Z I P E K " névvel illették a „jószívű" nőket.

Az „ASSZONY" szavunkat m á r az előbbiekben bemutattuk és látjuk, hogy az ősi Mah-Gar nyelv minden tájszólásából és a babiloni akkádból is jöhetett, (lásd: 40. old.)

A „SZITA" szavunkra vonatkozólag — Komoróczy engedélyt ad a „ZIDA" ősi szumir szavunkhoz való viszonyítására, de azt mondja, hogy ez „lisztet" jelent.

Valóban Z I D a (L. 536.). . . „liszt". Azonban D U G - Z I D - D A . . . „agyagból készült liszt-tartó"

— tehát . . . valóban ZIDDA — vagyis — SZITA. Felkérem az olvasót, hogy ne hallgassanak sem Komoró-

czyra, sem Gulyára, hanem saját maguk győződjenek meg a szumír-magyar azonosságról, mert így éppen olyan kitűnő szakismerettel fognak rendelkezni a szumir nyelvészetben, mint az a nagyszerű laikus, aki Gulya J á n o s szumir-ellenes előadásán — a szumir-magyar nyelvazonosság n é h á n y bizo- l

nyítékának felsorolásában — azt is mondta, hogy: „ősi nyelvünkön GU4-UL-LA, vagyis a mai GULYA sza

vunk, m á r jó 6000 évvel ezelőtt is ugyanazt a marhacsordát jelentette, mint ma."

A legérdekesebb pedig ebben a szumir-magyar azonosságot tagadó előadás lefolyásában az volt, hogy ezt a fatális

120

/

egyezést az ilusztris előadó — GULYA János — nem tudta megcáfolni.

(Megjegyezni kívánjuk ennél a szónál azt, hogy a „Kínai évkönyvek HUN adatai" szerint: Ghu-la h u n nyelven is ugyanazt a gulyát, marhacsordát jelenti. Lásd: K. SHIRATO-Rl: „Sinologische Beitrage zur Geschichte der Türk-Völker.)

KOMORÓCZY HAMIS SZÓSZARMAZTATASAI

Fel kell hívnom megint a figyelmet a m á r ismert tendenciózus „félrevezetésre". Ugyanis Komoróczy ebben a könyvében foglalkozik néhány szófejtéssel is. Összesen 8—10 szó fejtése alapján ítélkezik. Ez a módszer akkor talán helyes lenne, ha csak ennyi szó fordulna elő a szumir-magyar azonosság bizonyításában és nem lenne több. De százakra megy az azonos szavaknak a mennyisége és legalább 1000-ig ér a hasonló szavak tömege. 364 azonos szógyök van, amelyik ma is úgy hangzik, mint 6.000 évvel ezelőtt. De a kedves olvasó figyelmét felhívom arra, hogy

360 azonos szógyök Komoróczynak nem elegendő, hogy a két nyelv azonosságát elismerje. Viszont a cseh Hrozny, a hittita nyelvben amegtalálta az „enni" szót. Tekintve, hogy magyarul beszélt, de cseh volt, ebből az „ e n n i " szóból, (ami a hittita nyelvben ugyanazt jelenti, mint a magyar nyelvben, vagyis valamit „enni") levezette a német „essen" igét és ezen az alapon állítják az indo-germán tudósok, hogy a hittita nyelv az indoeurópai nyelvcsaládból ered. Tehát az indoeurópaiak bizonyítására elegendő egyetlen egy szó és Komo-iúezy a 364 azonos szógyök és méghozzá legalább 1000 hasonló szó létezése ellenére is kicsúfolja a szumir-magyar azonosság bizonyítását, de az „egy" szavas hittita-indoeurópai bizonyítást elismeri.

Gondolkodjunk kedves olvasó ezen. Az elmélkedéssel be fogjuk mindnyájan látni hamarosan azt, hogy itt nem „nyelvészetről és nyelvhasonlításról" van szó, h a n e m a magyarságnak a kitaszításáról. A magyarság elpusztításáról és a magyarság ősi hagyományainak és ősi örökségének az elsajátí-lásáról.

Ezt a szándékot azonban „ T u d o m á n y n a k " nevezni nem I. hí:;.

De azért se hallgassunk Komoróczyra, m e r t ő elvárja azt -•si nyelvünktől, hogy 6000 éves szavaink „változatlanul" le-!-.v.Mick láthatók a mai nyelvben. Viszont 360 azonos szógyö-

121

künket meg sem említi, de ő maga nyelvészeti szaltó-mortá-lokat csinál pl., amikor azt állítja, hogy

„alkohol" a 4000 éves a k k á d „ G u h l u " szóból jön. De hogyan?. . . azt nem mondja meg, hisz Guhlu = szén;

a „cseresznye" szavunkat az akkád „Karasu"-ból szármeztatja, ami ugyan „mezőt" jelent, de eb ura fakó!

Aztán azt mondja, hogy a nemzetközi „nafta" szó a „nap* tu"-ból jön, de ilyen akkád szó Lábat prof. szótárában nincs, (Akármennyire is a k a r n á n k mi is ráfogni annak a kornak a legműveltebb népére — a szumirokra —, hogy ők már abban az időben ismerték a „naftát", de biztosak vagyunk, hogy a kedves olvasók közül senki sem hinné el, mert ez a szó 250—• 300 évnél nem régebbi.)

Ilyen „tudományos" közléseket csak a fanatizmus és a szaktudás sutba vetése szülhet.

Ugyanezen indítékból igyekszik megsemmisíteni a 104. oldalon Bárczi Géza azon megállapítását, amellyel Bárczi

a szumir nyelv helyhatározó ragjainak mindegyikét mai nyelvünkben felfedezi és azonosnak tart ja.

Komoróczy itt Bárczinak is nekiugrik — de úgy látszik, ezen az oldalon közölt mondanivalójában m á r elfelejtette, hogy az előbbi — 49. oldalon — Bárczi Gézát még „cáfolhatat lannak" magasztalja.

De megint valami baj van, mert — ha a „cáfolhatatlan kritikájú" Bárczi Géza ilyen hatalmas nyelvtani egyezést ismer el a szumir-magyar nyelvben, akkor talán mégiscsak létezik valamiféle szumir-magyar nyelvazonosság. Tehát megint esedékes a

KMH 13 x : Ugyanis a szumirnak nevezett ősi Mah-Gar nyelvünk

helyhatározó esete nemcsak a „hol ?" kérdésre felelő ragokat egyesíti, hanem ide tartoznak — a szintén helyet jelölő — „ h o n n a n . . .?",és „hova. . . ? " kérdéseket fedő ragjaink is. Tehát mindaz, amit a mai nyelvészet „ablativus, locativus és lativus" néven részletez, az — az ősi szumirban — mind helyet határozott.

Dr. Varga világosan utal e r re a helyzetre és a kitűnő szakképzettségű Bárczi Géza is éppen azért követte Dr. Varga megállapításait, m e r t így í r ta :

„E három esetet együvé lehet foglalni azért, mert mind a három helyhatározásra szolgáló eset volt. . . E három irányú

122

4

I

f .'gTnlálható a

MAD — KÁL — DA — ME jü/.öveg, moly a ,,Kál"-ok helyének országát, vagyis KALD(e)A

íyelvél említi, (az alábbiakban közlöm az ékíratot, ahol a 7. |irl>an a következő szöveg olvasható:

EMK — NAM — LU KI-EN-GI MAD-KAl^DA ME.)

I I Talán ezektől származtatták magukat azok az „erdélyi ildriis papok", akikről a 66. oldalon megemlékeztünk.)

I 123

helyi kérdés jelenléte a szumirban a legrégibb szövegekben is megállapított tény, de, hogy mennyire az ősállapot eredménye, azt ma nem lehet eldönteni."

Komoróczy könyvének 104. oldalán felsorolt ragok tehát szerint a megállapítás szerint kezelendők, hiszen nem abc-s rá.ssal, hanem legnagyobb részében fogalom és szótagírással

állunk szemben, (a „szumir nyelvről" beszélünk és nem az ikk.iclról.l így az:

a. .. pl. IZI-A. . . = tűzbe, (iz-a-du = izzad szavunkban, vagy izz-a, izz-ó vasban látható tűz helye.)

1^_ na. . (nemcsak részeshatározói igei infixum), hanem ; ^ P ni liungzóilleszkedési lehetőséggel, mint pl.

Kl-Na-A-N(a). . . mai nyelvünkben = sír-j-án. De a -ni alak a ni-pnyelvben ma is használt. Pl.: megyek Kovácsék-

W-'l. (Kovácsokhoz helyett.) -ra. . . és -iu. . . bizony Langdon (Sumerian G r a m m a r

TÍO. 67. old.) szerint „ h o l . . . ? " kérdésre felelő lokativus-i értelemmel is bír — de irány kifejezésére használja a nyelv-(/.ukas. így az a magyar nóták: „megy a gőzös K a n i z s á - r a . . .

z ősi Mah-Gar nyelvünk rendje szerint van képezve. .,!, Kcsziotekbe nem akarunk belemenni, m e r t akit érdekel

ez a nyelvtani azonosság, nézze meg ugyanazt a forrást, ami . •!.

f arczi Gézát is meggyőzte és ez Dr. Varga Zsigmond „Ötezer ; j,

v Távlatából" c. könyvének 274—281. oldalain írt nagyszeren elemezés.

§ Mi itt csak azt említjük meg, hogy az ősi -DA ragunk ma i hasznalatos formája a sok földrajzi elnevezésben mutatko- |£jjj

,ik - mint ERÖS-D(a), PÁKOZ-D (a) és az égi csillagkép — |V| j :

NllvlKU-ü(a) is ugyanezen képzés szerint „helyet határoz". . " .j

Ii felsoroltakban lakó-helyet.) Hivatkozom itt ismét „Káldeától Ister-Gamig" c. köny-

.i-iii (i(i. oldalán közöltekre, aholis bemutatom, hogy az Ox-Ini^fcAshmolean Museum 1.924.475. sz. ékiratos tábláján

M !

Ash. 1024.475

Obv.

Bárczi Gézának azon bizonyítását, mellyel az ötezer éves helyhatározói szumir ragoknak a mai magyar nyelvben való azonoslétezését felfedezte és elismerte,

azon valóság ékes bizonyítékának tekinthetjük, hogy az ősi — ma szumirnak nevezett — Mah-Gar nyelvünk bi

zony velünk együtt fejlődött és velünk együtt él ma is s — amig magyar él, bizony holt nyelvvé nem válik.

Ezt a valóságot azonban mi m á r nemcsak szóegyeztetésekkel bizonyítjuk, hanem a Kr. u.-i 10-12. századokban leírt magyar nyelvünk szövegeivel,

melyek közelebb állnak az ősi (szúrni;) Mah-Gar nyelvhez, mint a mai magyarhoz.

Épper. ezért a 140. oldalon bemutatunk példákat be'.Őlük

* * *

124

A SZUMIR SZÓKÉSZLET

tárgyában is nyilatkozik Komoróczy. Könyvének a 69. oldalán azt mondja:

„Egyenlőre csupán az akkád nyelvről vannak — hála a hatalmas és sokoldalú anyagnak, valamint a sémi összehasonlító nyelvtudománynak — pontosabb ismereteink."

Tehát ő azt a szumir nyelvet, amelyikből ezt az egész akkád nyelvet lefejtették, nem tartja elegendőnek. így mondja;

,,A sumerológia egyenlőre nincs abban a helyzetben, hogy a sumer szókincset megbízható eredmény reményében vesse össze más nyelvekkel."

Ezt aztán kiegészíti még azzal, hogy azt írja, hogy Összesen 1000 ékjei van és ma csak kb. 300 és egynéhány ékjellel rendelkezünk.

Tehát ide kell iktatnunk megint

KMH 14 x: mert a szumir ékjei készlet kb. 4800 és ebben nincsenek

benne az összetett ékjelekből alkotott szavak. A szumir hangtan sokkal dúsabb, mint az akkád, és meg

van állapítva az, hogy az akkádok az ő szegényes felktáns nyelvüket a szumir nyélből tökéletesítették, mert hiszen még a legtökéletesebb akkád nyelvemléknek — a Hammurabi Kódexnek — szövegében is tömegével találunk olyan szumir kifejezéseket, amiket a mai semitológusok is „szumerokramm"-nak neveznek azért, mert az akkád nyelv ezekkel a kifejezésekkel nem rendelkezik.

Megint megállapíthatjuk, hogy Komoróczy könyve céltudatosan hamisító és a tudomány valódi értékeit el nem is-mi rö munka, mely arra az alapra támasztja minden kiértékelését, hogy

„HáJa a sémi összehasonlító nye lv tudománynak" . .. így Komoróczynak mindaz az összehasonlító nyelvtudo

mány, amit mi akarunk végezni a szumir-magyar nyelvvel, „nem lehetséges és nem tudományos", azért mert nem sémi. De a „sémiek" nyugodtan végezhetnek az akkád nyelvvel ..összehasonlító nyelvtudományt". T a l á n azért nem engedik meg Magyarországon a szumir-magyar összehasonlító nyelv-ludomány hivatalos gyakorlását, hogy a sémi-akkád nyelvtudomány levezetését kitűnőnek lehessen bizonyítani? Annak ellenére, hogy a sémi-akkád nyelvészet levezetései is főleg a szumirból indulnak ki, minden csak a n n a k a köztudatba vite-

125

lére megy Komoroczynál is, hogy szumir nem is volt, mert ami van, srz mind akkád, illetőleg „proto-akkád".

A „Be vezető "-ben említett Speiser-irány Komoróczyban tehát nagyszerű követőre talált.

Azzal a kifejezéssel is foglalkoznunk kell, amit Komoró-czy szintén lenyel és lényegtelennek tart . Ez a

T U R A N

ő azt mondja, hogy túrán név alatt „Az iráni történelmi forrásokban a Káspi-tengertől ke

letre — észak-keletre — élő és I ránnal ellenségesen szembenálló nomád törzsek régi elnevezését" kell érteni.

Ebben Komoróczynak nincs igaza és ide kell írnunk megint a mottót

K M H 15 x: Ugyanis Fidrusi „Sahname"-ja tökéletesen leírja Irán és

Túrán történetét. Ebből megtudjuk azt, hogy valamikor egy azonos nép élt azon az egész területen, amit ma Iránnak és Turánnak nevezünk. Ugyanezt mondja az AVESTA és a PEH-LEVI könyvek, melyek szintén i ráni és t u r á n i testvérnépekről beszélnek. Az i t t lakó népet, mindegyik írás egyöntetűen ,,HUN"-nak nevezi A meg nem értés közöttük az Isten-szemlélet következménye. Zarasutra reformációjával meg akarta szüntetni a régi hit ARDVISURA és ANAHITA tiszteletet, (ami semmi más, mint a nap és a szüzanya imádata.) Ezt ő behelyesítette a jó és a rossz istenség kettősségével. Tehát nem „nomád törzsekről" van szó, hanem Közép-Ázsia sok milliónyi lakosságáról, a hunokról, akik ellen a kínai császárság a világ legnagyobb épí tményét, a Kínai Falat emelte. A háború után az Oxustól (Amu-Darja) északra lévő ré;z ' nevezték Turánnak és a délit I ránnak.

De ugyancsak Turánnak h ív ták régen az ékiratok Rawlinson szerint — Mezopotámia északi részét is.

Ugyancsak „ T ú r á n " néven illették a filiszteusok az 3 uralkodó királyaikat.

És itt csöndesen, áhí tat ta l kell megjegyeznünk azt is, hogy a názáreti Jézus neve is „TUR-AN", ami az ősi szumir nyelven az Isten fiát je lenti .

Nem lehet tehát a „ T Ú R Á N " szó tartalma felett csak úgy átsiklani, hogy a „nomád" életmóddal összehozva, már ki is végeztük és politikai köntösnek minősítjük, mert a „turáni

126

i

1

népeknek és birodalmaiknak" története hata lmas köteteket tölt be.

Viszont a „turáni népek" ősi tradícióin alapuló államalkotás jogát ma éppen a „sémi népek" egyike kívánja politikailag — saját részére érvényesíteni — (miként arról a 92-94. i.'d;ilainkon megemlékeztünk). T e h á t a TURÁNI SZÁRMAZÁS mégiscsak több és nagyobb értékű, mint a „nomád életmód", vagy a „lóhátról végzett kapás-kultúra", amit most dicső ös-elejinknek ajándékozni szándékoznak.

Láthatod — kedves olvasó —, hogy a Magyarság Turáni vcltának eltulajdonításával az őshazánk áldott földje — a Kárpát medence tulajdonjogát is viszi az az érdekszövetség, melynek szolgálatában Komoróczy kérdezi, hogy „Sumer-e a

•Magyar. . . ?"

— n - ^ - a —

A „turáni" aranykincs NagyszenimikLósról

127

VII.

MI TÖRTÉNT A SORBONNEON 1973-ban ÉS MAGAMRÓL

Miután Komoróczy annyit foglalkozott szerény személyemmel a könyvében, hogy csaknem minden oldalon megtalálható a nevem, válaszolnom kell mindenképpen ezekie a Komoróczy féle kijelentésekre, b á r sokkal fontosabb lenne talán ismertetni a nálamnál nagyobb kípzetségü szumirológu-soknak a munkáját. Szem előtt tar tva azt, hogy Komoróczy főleg a 29. Orientalista Világkongreszusnak Párizsban lezajlott Közel Keleti Szakosztályi ülésén tárgyaltakat magyarázza félre és az egész kongresszus ügyét elintézi egy — állítólagosán — Lábat professzor á l ta l írt levéllel, (amelyet ő állítólag Ausztráliából kapott), fontosnak tar tom, hogy ezzel a témával kezdjem a felvilágosítást.

A Komoróczy által említett „Szumir h í r a d ó " c. emigrációs újság már beszámolt arról, hogy az Észak-Amerikai szumir kutatások baráti köre által megalakított bizottság megállapította azt, hogy Lábat professzornak tulajdonított, rám vonatkozó levél, hamisítás. M i u t á n L á b a t professzor azóta meghalt és ő ezt a hamisítást nem tudja m á r igazolni, talán az lesz a legjobb, ha idecsatolok én egy eredet i levelet Lábat professzor aláírásával, amelyből az olvasó megállapíthatja azt a barát i és kollegiális viszonyt, a m i L á b a t professzor és köztem fönnállt.

Ez a tudományos kapcsolat közöt tünk 1967-ben kezdődött az ANN-ARBOR-i 27. Oriental ista Világkongresszus előtt. Azóta is élveztem Lábat professzornak a tudományos segítségét és nemcsak ő, h a n e m professzor Raymond Jestin is jelentős támogatást nyújtottak nekem m u n k á i m b a n . (Különösen prof. Jestin, aki a szumir-magyar szövegegyeztetések ben adott segítségével elirányított abban, hogy a homofóniai problémák szerint, milyen értékeket vegyünk be a szöveg egyeztetésekbe.)

Tehát ez a levél, — amit ismétlem eredetiben ide csatolok — az utolsó bekezdésében uta l arra, hogy Lábat profesz F7ir egy kicsit többre értékelte az én m u n k á m a t , mint Komoróczy.

128

I I

f i t ;tzt k ívánom megjegyezni, hogy éppen azért k ö z l ö m f _ih.it professzornak hozzám intézett régi levelét, m e r t ebben ci i n j r — iy(i7-ben — elismeréssel n y i l a t k o z i k m u n k á m r ó l . í g y nem valószínű az, hogy 6 évvel később — a m i k o r a 29. O r i e n -

IrttfiNfa Világkongresszus elnöke lett — azzal t isztelt m e g , ín ;iy .1 Közel Ke-'eti Szakosztály megnyi tó ülésének , : ö t " elö-KU J.I ki»ze le i t — és én voltam az egyetlen az őt elsőnapi elő-.•(/«» k i i/ói t , ; ik inek előadását meghallgatta — m u n k á m ,,Ieér-

II . Wírset" . ikarta volna k i fe jezni , (miképpen azt K o m o r ó c z y i.il.ilj.i i

e o u i a i

1

Nriab tt ••» >»«T

M « 1 C «

•oaalaar l« Profaaaaar ••« Praaalaaa J«« »•«!•/ raaaltata 4a r i l a a a f l a D . l r i r r i l i í J. i H l r . í n r kaaaűa i t r v a

I f

••a akar Calla<a«,

1* »««• raaaraia 4a ratra alaakla l a l t r a , at aata kaaartf •a aaa «•• x i r . f a a u í l * aaut ktaa falra 4a aaa *«««#l.

J a aaakaita i u . laa 4ta4*a m i r l i n i i , «t, alua l a r i M i i t , a«a4ir«ra*a, y aaaaalaaaaf, aoaa vatra alraatloa. ia a l a i a

Ja iraaaaata Tatra aoaaaaé* h It Blraatlaa 4a l ' I a r r i a a r l a flallaaala, áo»t »otdi l*adraaa«l

t x r i i K i i l i i i n i i i B 27 raa 4a la c . r a a t i a a 75-r4»IS-*T

•a »o«a raaaralant anaara, at a»aa tgaa aaa veaur »our t i l t * ^ r a T a l i , Ja n t i i prla 4a tfrolra, Noaalaur at akar cal-i»j".». k l'aaaraaalaa 4a aaa aaatiawata tant aartiaaliaraaaat 4lall>4«4*.

Uuf

laatt Lakat Prafaaaaur au CaJIkfa 4a rttna

A k i r t m r r i a világkongresszusoknak a lefolyását, az m a ik im-jt fiiiy'a ál lapítani, hogy az a levé l , a m i t á l l í tó lag L a -

gi j ^ . . í f \ i / i . r Ausztrál iából í r t volna és Komoróczy a Sor-^ , . M I * - . 4 | turtcnl szumir-magyar azonosítási bizonyítékaim-

> r t iml i-«vi-tlen eredményét m u t a t j a f e l — hamis í tvány, -. urn\ r f inck M ál l í tólagos levélnek v a n e g y k i téte le, ame^

I 120.

lyik ar ra hivatkozik, hogy „a kongresszusnak egy külön bizottsága nem állapította meg a szumir-magyar azonosság tézisét."

Az Orientalista Világkongresszusoknak a szabályai szerint — ez lehetetlenség, mert „külön bizottságai" a Kongresz-szusnak nincsenek.

Ajánlom nagyon az olvasónak, hogy e tárgyban kérdezzék meg Dr. Harmat tá János egyetemi tanár urat Magyarországon, aki éppen a Párizsi 29. Orientalista Világkongrcsz-szus egyik osztályában „ülésvezető" is volt, és mint ?. Kongresszus szervezetének belső tagja, t isztában van a Kongresz-szus szervezeti és tárgyalási szabályaival. Tehát rá hivatkozom, mikor azt írom, hogy a kongresszusnak semmiféle ,,kü-.'ön bizottságai" nincsenek, hanem az Orientalista Kongresz-szus a következő állandó bizottságokkal működik:

1.) Rendező Bizottság (Organizing Committee) 2.) Pénzügyi Bizottság (Fináncé Committee) 3.) Sajtó Bizottság (Publícations Committee) 4.) Program Bizottság (Program Committee) 5.) „Consultative Committee". Részünkre ez az utolsó a legfontosabb, mert ennek a hi

vatása az, hogy azokat az előadott munkákat, melyeket a kongresszus egyes bizottságainak az ülésein vitatnak és a viták során nem fogadnak el, (tehát több az ellenkező mint a jóváhagyó), ezeket az előadásokat és munkákat ehhez a Coo-Miliativ Committee-hez terjesztik fel, amelyik végső fokon dönt afelett, hogy a Kongresszus elfogadja-e a beadott és előadott munkát, vagy pedig visszautasítja.

Tehát, ha Badiny Jós Ferenc által előadott szumir-magyar azonossági bizonyítási munkát a kongresszus nem fogadta volna el és annak az ülésnek a tárgyalása, amelyiken ez a munka előadásra került, az ellenkezőknek és a vitatkozóknak a többségével azt követelte volna, hogy a munka visz-sza utasíttassék, akkor ez a munka a Consultativ Committee döntisével lett volna „el nem fogadva".

A helyzet pedig itt az volt, hogy az én előadásomat egyetlen egv ellenkezés nem követte. Ez érthető is volt, hiszen senki sem várta azt, hogy a falitáblákon bemutatott szövegek, amiket a kongresszuson résztvevők szumirul olvastak el, magyar szövegeknek lesznek nyilvánítva. így a magyar szi»v«-Keket szumirul olvasó — magyarul nem beszélő — szumiro-Fógus szakemberek automatikusan elismerték a szumir-ma-

130

i)

Mi

mt

m n*

0 * r azonosság valóságát, hiszen ők olvasták szumim) a be-iiuiiuiuii magyar szövegeket és magyarul nem olvashatták, mixrl magyarul nem tudnak.

De, hogy Komoróczyt is és az olvasót is megnyugtassam arról, hogy a Sorbonne-i 29. Orientalista Világkongresszus ig«-ius nagyon érdeklődött a szumir-magyar azonossági adatok u!.m, ezt azzal bizonyítom, hogy a kongresszus rendező bi-.••'Us.iga az én előadásomat a Közel Keleti Osztály megnyitó uVvnek a programjába tette.

Ismételten azokra hivatkozom, akik ismerik a világkong-n-i/usnk lefolyását, mert azok nagyon tisztában vannak 1//.1I. hogy a megnyitó ülés mindig a legfontosabb és ezeken uiul-ziTint azok szoktak szerepelni, akiket a világkongresz-• tj\ fontosnak tart. így a 29. Orientalista Világkongresszus

K"/t •Ki'leli Szakosztály megnyitó ülésnek első előadója prof. • miiéi iMoah Kramer volt. Második, Louvre Múzeum Közei-

Ki- iii is Egyiptomi Osztályának a vezetője — prof. Amiét — .1 s/iinii, pL cseleknek világhírű szakértője) és az ülésnek zá-

K. i'.oadoja, e sorok írója. Szerepelt még ugyanezen az ülésen, „A buenos airesí szu-

111. pi.esetek" című munkájával Margaret von Haynal asz-oiiv.-ag. aki mint diplomás orientalista éppen azért lett er-

.1' .1/ u vsre betéve, mert így a világ leghíresebb szumir pe-1 ,, ikt-rto — a szintén előadó — „prof. Amiét" lehetett az

Isö. aki kézbe vette azt a két szumir pecsét lenyomatot, amit Margaret von Haynal asszonyság, az előadása kísérete kép-i*-n, az asztalra tett megvizsgálás és ellenőrzés végett.

Nem titkolom el, sőt megismételem azt, hogy ennek a ^^<-/«ió gyűlésnek a programjába való helyezésemben része

volt talán annak a kollegiális megbecsülésnek is, amiben a ..i-gn-sszus elnöke — prof. René Lábat — az én kutatási iiiiikasságomat megtisztelte.

I*í K bevezető után, kérdezem az olvasótól, hogy mire szól

alnak a kongresszusok? A szakemberek a világ minden ré-.ról — időt és pénz nem kiméivé — megjelennek egy vi-

tigkongresszuson azért, hogy új tételeiket bírálat alá tegyék. Hogy kutatási eredményeikkel közöljék az egész világ szak-

^. i lwr i ' i ve l . akik ott összegyűlnek, megvitatják, eldöntik, K ' Í : V a tetei helyes-e vagy helytelen. Erre gyűlik össze a

ki.ngti-s.szus, erre valók a kongresszusnak az ülései. Tehát a kongresszus nem alkot külön bizottságokat, mert a bizottság

á i u i : i i uz ülés",, ahol az előadó előadja a tételeit és az ülés

131

EJ I

nek resztvevői — a kongresszusnak a bejeg3'zett és elismert tagjai — döntenek. Ez képezi a „bizottságot". Ez a Kongresz-.szusok értelme. Csak — mint ismétlem — vitás és kétes esetekben folyamodnak a kongresszus legfelsőbb tudományos szervéhez, a Consultative Committee-hez.

Ha tehát az én előadásomat az ülés vita nélkül fogadta cl, az annyit jelent, hogy az értékét felismerte és helyesnek tartotta. Ugyanez a helyzet Margaret von Haynal előadásával is, amellyel külön fogok foglalkozni.

Ide kel tehát iktatnunk ismételten a m á r eddig is használt mottót:

KMH 16 x: amikór (könyvének 61. oldalán) azt írja „A sumer-ma-

gyarológusok fellépését tárgyszerű elutasítás sőt — egy esetben — némi zajjal j á ró gúny és nem-tetszés kísérte."

Komoróczy nem volt ott a Sorbonne-i világkongresszuson, honnan vette ezt az értesülését és milyen alapon hamisít, .mert amit ír, az hazugság.

A Sorbonne-on 29. Orientalista Világkongresszuson velem együtt szerepelő szakemberek élőadásait mindenkor elismerés kísérte.

Egyedül velem fordult elő akkor, amikor az előadás időtartalmának a meghatározott és „alkotmányszerűen" lerögzített 25 percnyi időm letelt, hogy a jelenlévő n é h á n y „biblikus semitológus" (de nem okiratokkal dolgozó tudósi kiabálni kezdetf, hogy „Time-time". . . vagyis, hogy „lejárt az idő." Az ülést vezető elnök figyelmeztetett, hogy valóban lejárt a 25 perc és fejezzem be az előadásomata. Erre én az ülést vezető elnöknek a következőket mondottam:

„Köszönöm a fiagyelmeztetést elnök úr. Valóban lejárt a 25 percem és az előadásomat be is kellene fejeznem, de a kongresszus határozmányai értelmében minden előadás után 10 perc áll rendelkezésre a vi ták lebonyolítására. Miután nekem az a meggyőződésem, hogy az én előadásomat vita követni nem fogja, mert a bemutatott falitábláimnak a magyar szövegét a jelenlévő szumirológus szakemberek, akik magyarul nem beszélnek, szumirul olvasták el, így automatikusan c'ismerték ezeknek a Kr. u. 1000—1200-ból származó magyar szövegeknek a szumir voltát. Kérem tehát, hogy a 10 percet, szíveskedjen rendelkezésemre adni, hogy az előadásomat tisz-icrsigeren és rendesen befejezhessem."

132

Az ••Inuk szó nélkül engedélyezte a 10 perces meghosz-Mbbitást és ez annak a kijelentésemnek az elismerése is

\M.j hagy ők az általam bemutatott magyar szövegeket szu-nirul olvasták el és így valószínűleg vitának helye nem lesz. fti.nl ili"nv nőin is volt.)

K/ek után még előadtam a szumir-magyar azonosságnak A>I * jM-rdoiiió bizonyítékát, amely — mint gramatikai külön-'. J I ' S M ^ - csak a szumir és a magyar nyelvben található. Hangsúlyoztam, hogy azért tartom fontosnak ezt előadni, mert .-.<l bizonyítom azt, hogy itt tulajdonképpen nem a szumir-

ma£>ar nyelv összehasonlításáról van szó, hanem egy azonos Eaayrlv szabályos fejlődésének vizsgálatát bonyolítjuk le és

»«k .1/ ősnyelvnek fejlődési fokozatait hasonlítjuk össze, kai ii fokozatokat, amiket a nyelvtörténet különböző és

rgjniáslúl inesszelévö időközökben mutat fel. Ií<y írtam fel a táblára azokat a szövegeket, amit az ék-

i •'• kliul vettem, u-s az azokban található u.n. ,,tükörszimet-l iái lago/as"-! mutat tam be. Ugyanis ez a

TÜKÖRSZIMETRIÁS RAGOZÁS

rvak az ékiratok nyelvében és a magyarnak nevezett nyelv-_l« n található meg.

II.i Kiuiioróczy szakmailag akart volna foglalkozni az én ..ÍII/M előadásommal, akkor miért nem bírálta például eze-

IcH* Mi. r! pletyka-szerű módón nyúlt hozzá az én párizsi sze-i- \ .emhez?

De feltételezem, hogy az olvasók sokkal nagyobb isme-i••'i-l rendelkeznek a szumirológiábari, mint Komoróczy, így

i i -íi neki nvúitok felvilágosítást itt, hanem őszinte tisztelet-•I vagyuk az olvasók tudása iránt és az olvasóknak mutatom e ugyanazt, amit Párizsban a Sorbonne-on előadásom utolsó 7.ikjs/áb:in a táblára írtam

K/eket a szumir szövegeket bátran összehasonlíthatjuk ^fc'i népdalainkkal, mert azokban találjuk meg azt az ék-y k m i rögzített ősi nyelvtani szabályunkat, mely szerint: a v/uvak egymás mellé írását fordítóit sorrendben követik a rátákhoz illetékes ragok".

Pl . Bánva J á r o s háza — ban-a — nak". l-.v kezdődik egy régi versike.)

i-« rbben a nyelvtani szabály szerint az utolsó rag megy az M kifejezéshez, tehát az utolsó rag a Banya János tartozé-a A szöveg tehát így adódik:

133

„Banya János-nak a háza-ban". Ezt nevezzük „tükörszimetriás" ragozásnak. Ugyanez található meg a lenti szövegekben, amelyek a mi mai nyelvünktől minimum 4 ezer évnyi távolságra vannak.

Nézzük meg együtt őket. Mint előbb mondtam, a szumir ékiratok legrégibbjein

is megtalálható az írásrendnek az a formája, amit mi „tükür-izimmetriás ragozásnak" nevezzük.

Az első példa, amit bemutatok, prof. Raymond Jest in: ,,Abrégé de Grammaire Sumér ienne" (rövidítve: JAGS) 53. oldaláról való, ahol is a kiváló szumirológus — Jest in — a birtokos eset tárgyalásánál, szabályként így mondja:

„génitif normál regens-rectum — a est double" nyelvtanilag: KA — É DINGIR- A- A írásban: KA — É DINGIR-RA-KA Ha ez a kifejezés ragokkal nem rendelkezne, akkor va

lóban két „birtokviszonyos" kapcsolat állna előttünk, ahol az egyik: KA — É. . . azaz „templomkapu" és a másik: KA — É — D I N G I R . . . azaz „Isten temp-

Icmkapuja". Most felmerül az a kérdés, ha már így ki van fejezve a

mondanivaló, miért kellenek a ragok. . . ? Egyszerűen azért, mert a ragokkal az értelem megválto

zik, ha a „tükörszimmetriás" ragozó rendszer szerint olvassuk le a szöveget. Tegyük azt. Az utolsó rag — a „ K A " — tehát az első birtokviszonyhoz csatolandó és az

olvasat így: KA — É-KA.. . azaz „templomkapu-nak a". Az utolsó előtti rag — a „RA" — a D I N G I R szó tartozéka. A teljes helyes olvasat így: KA — É-KA DINGIR — R A . . vagyis „Az Isten templomkapujának a. . . " . Láthat juk tehát. hogy nem egyszerű kettős birtokviszonnyal ál lunk szemben, hanem egy tökéletes nyelvtani szerkezettel, ahol a „tükörszimmetriás ragozású" írásmód lehetővé teszi a meghatározást is, hiszen a „RA" szótag magába foglalja a határozott névelőt.

Vegyünk elő egy nehezebb szöveget és pedig G U D E A ,A" cilinderének X. 28. sorából így:

DINGIR GAL-GAL SIR-BUR-LA-(KI)- A — GE — NE. Alkalmazzuk azonnal a „tükörszimmetria rendszerét",

134

4

I I ! •

I

I I 1

teh.it az utolsó rag az első szóhoz és így folytatva — írjuk fel a szöveget úgy, amint olvasni fogjuk:

DINGIR-NE GAL-GAL-GE SIR-BUR-LA-(KI)-A. . . azaz A Sirburlaki (Lagasi) nagy-nagy Isten-EK-NEK A. . .

Nyelvtanilag elemezve: a DINGIR szóhoz kapcsolódó -NE rag jelzi a többesszá-uiui. A már ismétlődéssel fokozott kifejezés — GAL-GAL

a birtokos eset -GE ragjával, mint a ragnélküli teljes birtokviszony genitivusi kifejezője, a teljes birtokvi-v/onyra — vagyis „DING1R-NE GAL-GAL" képzettre vonatkozik és így a két szóból eggyé lett fogalmat teszi biztokos esetbe — teljesen úgy, mint a mai nyelvünk. SIK BUR-LA-(KI) kifejezéshez kapcsolódó „A" ugyanaz a határozott névelő, amit ma a szó elejére teszünk, de vannak üsszavaink, amikbe ez a hátul használt kiemelő meghatározó tartozék m á r benne van, annak ellenére. hogy ma már szót képez a régi — és nélküle létezett főnév vei, mint pl.: •i régi AB(p)-ból.. . a mai APa,, az ősi AB-A szerint, a rtg-i KASZ igéből. . . a mai KASZa, KASZ-A szerint. De a ,,tükörszimmetriás ragozás" használatának eddigi

ismeretlenscgét hozhatjuk fel annak az indokolására, hogy s.ikszor a legképzettebb szumirológusok sem képesek az

• •sí MaJi-Gar szövegeket helyesen leolvasni. így pl.: Prof, Jestin — a megnevezett könyvének (JAGS) 55. ol-

ilal.ui i /A a szöveget

I 1

i: — DUli — BA — A

ugy olvassa: „Dans la maison des tablettes", vagyis „az ííávhá/ BAN".

A ..liikörszimmetriás ragozás" ismerete is atka isaz-tv-' n^Phiutalja, hogy ez az olvasat helyteVn.

1 Ugyanis: a meglévő és ragnélküli birtokviszony É-DUB i.,,' ri.vás-hi'iz". . . egybetartozó képzetet emeli ki az utolsó

..A". Tehát így kell olvasnunk: „A" rovásház. (vagy isllilx".l

lijv maiad aztán a — BA. . . valóban „hol. . . ? " kérdís-• • i !<í hflvhatávozói rag, a „locativus" meghatározójaként,

'•rin! a helyes olvasat: A ri.vásház BA. !-'.•••!.ii'án kérdezem az olvasót. . . . v a n - e még a világon

I 135

ilyen azonosság egymástól 5000 éves távolságban lévő két nyelvíorma között. . . ? Ugye nincs.

Hát akkor miért nem ismerik el azt, hogy az eddig szu-mirnak nevezett, de az ekiratokon MAHiGAR-nak leírt nyelv a mai magyar nyelv ősi formája. . . ?

* * *

Mikor ezt elmagyaráztam az ottlévö szakembereknek, az első volt Lábat prof., aki fejével helyeslőleg integetett és mondta, hogy ez helyes.

Talán így érthetővé válik az a helyzet, hogy miért nem volt az én előadásom u t á n tiltakozó, annak ellenére, hogy mikor befejeztem az előadást, az ülést vezető elnök fennszóval megkérdezte:

,,van-e valakinek ellenvéleménye, vagy hozzászólása prof. Badiny előadásához?"

És várt egy jó darabig. Senki nem szólt és mivel én voltam az utolsó előadó, az elnök így szólt:

„ezzel prof. Badiny tézisét átveszem és az üllést berekesztem".

(Hogy a Kongresszus a tézisemet átvette, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta megkaptam a vezértitkár levelét, melyben értesít, hogy ez írásban is beadott munkámat átküldte a kiadónak, amelyik a kongresszus év könyvét szerkeszti.)

* * *

És itt meg kell még emlékeznem arról az esetről is, amit Kcmo.óczy szintén tárgyal, ami szintén a kongresszusnak a plénuma e'ött zajlott le és prof. Kramerre l való hosszú évek óta tartó — vitámnak a lezárását jelentette.

Kcmoróczy könyvének 81. és 82. oldalán foglalkozik ezzel, amit én a Káldeától Ister-Gamig c. könyvemben is közlök. Kramer eredeti levelének a tudomásra való hozatal ez, melyre Komoróczy azt mondja, hogy én Kramernek a keze írását (En-Sukus-sir-An-Na) „latin betűit sem olvastam helyesen, mert a név második elemét SUBUR-nak néztem".

Ide csatolom megint az eredeti levelet. Említettem, hogy ennek a névnek az elemezése hosszú

évek óta tartó levelezésben nyilvánul meg, amit nemcsak Krá-merrel folytattam le, hanem Kramernak a t a n á r segédjével

136

iiii.iiri ige lí.

Kranier prof. hozzám intézett kézírása

i i - ' co

'

— Dr. Carlos Benitoval — is. Ugyanis a szóbanforgó név nemcsak általam, hanem igen sok szumirológus által is vitatott volt eddig. Éppen ezért nyúltam hozzá én is.

A dolog ott kezdődik, hogy prof. Dr. K r a m e r ezt a nevet az ö egyik munkájában — „Sumerian Literary Texts from NIPPUR" (a 11. oldalon) nem úgy fordítja, mint nekem írja, hanem „ENMUSKESDANNA" nevet ír, és úgy mondja „The lord of ARATTA". Ezt K r a m e r 1942-ben írta.

1946-ban Jacobsen közölt egy munkát , amelyben Kra-mernek azt a könyvét méltatja. (BASOR 102.) Ebben Jacobsen azt írja, hogy ezt valószínűleg „EN-SUH-KISDANA" névvel kel! kimondani, és nem úgy, ahogy Kramer írta.

Prof. Benito megküldte nekem a doktori tézisét, aminek címe ,,ENKI und die Weltordnung". Ebben ő Lábat 208-as és 152-es szavaira hivatkozik EN-SU-KUS-SIR-ANA névvel kapcsolatban, annak ellenére, hogy ezek az ékjelek egyáltalában nem azonosíthatók azzal, amit i t t közlök, mint Kramer keze-írását. Ha megnézzük az eredeti szöveget, amelyik az „En-merkár és az arattai uralkodó" c. ékiratos szöveg összetett jelében ide vonatkozik, akkor megértjük, hogy Kramer a nekem írt levelében már SUBUR-t ír itt a belső szó gyanánt. — mint a legújabb alternatívát —, hiszen odaírja megjegyzésként, hogy az előbbi — ENSUKUSSIRANNA — kiolvasás az „tentativ", vagyis feltételezett.

Én úgy vettem Kramernek ezt az írását, mint aki az eddigi vitákat ide revidiálta és a SUBUR kifejezésben állapodott meg. (Én is azt fejtettem le a szövegről.) így az Orientalista Kongresszuson ezt is elővettem és bemutat tam Kramer-nak a levelét, de ő egyáltalában nem tiltakozott a ..Subur" ellen, (amit it Komoróczy említ) nyilván azért, mert ebben köztünk nezeltérés nem volt. Ugyanis nem a „ S u b u r " ékjeié képezte a vita tárgyát a Sorbonne-on, hanem az az ékjei, amit ö itt „SIR"-nek olvas és amelyik prof. Lábat szótárában a 144. ékjeiként szerepel. Ennek pedig „ S I R " jelentése nincs, hanem az egész világon, minden szumirológus és minden szu-mir szótár ezt az ékjeiét „DUMU"-nak olvassa, ami annyit jelent, hogy „fiú". Én azt mondtam Kramernek, hogy

„a maga által ide írt szöveg rögtön megmutat ja nekünk a nép nevét és megtudjuk ebből az egy szövegből — a Lábat szerinti olvasás alkalmazásával — azt, hogy az arattai nep a SUBUR nép volt. Hiszen ez az ide írt szöveg, amit idáig az arattai király nevének hittek, annyit mond, hogy „A SUBUR király az ég fia".

138

! •

I Lábat prof. helyesnek vette az Őrá való hivatkozásomat

IÜ Knimer prof. egyáltalában n e m tiltakozott ez ellen a meg-

I ••Idus ellen, pedig ha helytelen lett volna, ö biztosan szót

_»-niflt v-íilna az én magyarázatom ellen. Tehát kérdezem hogy: mi jogon vádol engem azzal Ko-

Fiiioróczy, hogy nem jól olvastam Kramernek az írását, mikor Kianier prof. — ismétlem — a 29. Orientalista Világkongresz-

I-zus plénuma előtt nem tiltakozott ez ellen az olvasat ellen? Vagy azt hiszi Komoróczy, hogy Kramer nem mondta

volna nekem ott nyilvánosan mindenki előtt, hogy „profesz-szor. maga rosszul olvassa az én írásomat"?

ÍKsznel legyünk. A Párizsban, a világ szabadság fővárosa

ai i — az emberek az igazat megmondják és ha valakinek iiius igaza, azt is tudomására hozzák.

I Csalniuk néhány — falitáblán bemutatott szöveget .—, melyeket mint Dr. Novotny professzor tanulmányát és meg-ejtcseit előadásom függelékeként a 29. Orientalista Világ-

mgresszus plénuma elé terjesztettem.

Régi nyelvemlékeinkből természetesen csak azokat a szemelvényeket" fogom bemutatni, amelyek megítélésem

l/crint a sumir-magyar nyelvi kapcsolatokat jobban megvilágítják és a kiértékelésnél döntő jelentőségűek.

•• • i ,

'' i

139

A TIHANYI APÁTSÁG ALAPÍTÓLEVELÉNEK MAGYAR SZÓRVÁNYAI

Ez a nyelvemlékünk 1055. évben kelt . Tartalmazza I. András magyar király által alapított t ihanyi Benedek-rendi A,.Ais;itf r-iszére adományozott birtokokat s annak határait. Az oklevél hitelességéhez kétség n e m fér! Az oklevél latin nyelven íródott. Nyelvészeti szempontból — kiemelkedő fontosságúvá — a latin szövegbe beágyazott „magyar nyelvi szórványok" teszik.

Ez alkalommal csupán azokkal a „magyar szórványokkal" kívánok foglalkozni, amelyek alaptételem helytállóságát és latin fonetikával írt valódi sumir szövegek fejlesztett formái — szemléltetően — támaszt ják alá. Vegyük ezeket sorra.

l . l Az első „szórvány": „Tichon". Ez mai nevén: Tihany, amint a címben is szerepel. A név — a későbbi latin nyelvű oklevelekben: Tikhon, Tikoniensis, Tichoniensis. Tehát ezekben a: k, kh, eh írás váltakozik, majd „h"-ban állapodik meg. Ez a hangváltozás a sumir hangfejlődéssel egyező: g vagy k — h.

A név sumir prototípusa (ősalakja): Ti-ku-unu. A sumir szöveg elemről-elemre: „ T i " (til-ből) = élet,

,,ku" = fényes, tiszta, kegyes, szent. Jules Oppert (francia) az „eme-ku" szóval kapcsolatban u t a l aírra, hogy a „ku" imádást is jelent, ezért szent értelemmel kell fordítani — tehát : „szent nyelv"; ,,unu" = ház, lakás (pl.: Ud-unu = Nap (Világosság háza, ez egyébként „Larsza" város ősi neve. A magyar helységnevek között megfelelője: Adony község.)

Jelentése: Szent (kegyes) élet háza. A magyar nyelvészek — a sumir nyelv ismerete nélkül — a szláv Tichomir, Tichoslav személynevekkel hozták etomológikus kapcsolatba e nevet. A szláv nyelvben azonban a kezdő „Ti" szótag ,,Tyi"-nak olvasandó és ejtendő.

Sokkal inkább elfogadható a fenti megoldás, mert hisz Tihanyban volt a szerzetes rend Apátságának kolostora és temploma, s itt valóban szent (kegyes) élet folyt.

2.) „Fuk" . Ezt a szórványt a kutatók azonosítják a mai Sió-fok — helynév második tagjával.

140

« *

.Sumir ősalakja (prototípusa) és fejlődése: fwj ujjú — bu-uku — pu-uku — fuku — fok. K* tulajdonképpen az elől bemutatott : bi-igi, be-ege = ÍIÍ, íc|»ö rcsat, eleje jelentésű szónak „ u " hangzós válto

tta, «ho| a ,.g" fejlődik: ,,k"-nál megrekedt. Szemantikai-»< «it> bevehető a várfok, hegyfok szavakkal, aholis a fok » a r a r vagy hegy kiemelkedő felső részét je lenti .

A •>umir ,,u" hangzónak i t t „o" hangértéke van.

.1 » K nyelvemlékünkben két ízben is előfordul a Hu-IwtMxii helynév, mely egyébként egy nagyobb birtoktestet

Jl J Halálon partján. A helynév sumir prototípusa: 'Nul-lu-hu-Ud-i. Jelentése: Halál őre. Ez valamelyik Sorsmeghatározó

^^—V.mt.iri sumir islen (valószínűleg: Nana — Istár) neve, • mi ősi sumir szokás szerint, — mint óvó és védő nevet —

^^•rmrlynóvként is használtak. Klemzés: (Analizis).

K Gul vagy gal — hul vagy hal = pusztulás, megsemmi-!«•*. La vagy lu — (lal vagy lul-ból) = teljes, teljesnek ntti, A ket szót összetéve: Hul-lal vagy Hul-lu = tdljes

Í u s x l u l á s , azaz: halál. V. i). a mai „halál" és „hul la" szavainkkal. Hu fgu vagy ga-ból) = genitivusz eset (genitive), (case) Vi\ (vagy Ad) = őriző (atya is).

I..I" vagy ,,e" — a birtokos névmás egyes szám 3. sze-

•lye. ové, — teljesen — ,-ni .— e-ne. Itt i-i az u o; olvasata tehát Hollódi (sok ilyen magyar

o.a!..<li mv van). A kutatók „Hollád" község nevével azono-

Íjak (Ez szintén lehetséges).

4 i Zakadaf. A nyelvemlékekben kétszer fordul elő: — ,.Ky, Ur,. n i igen gyakori földrajzi név hazánkban. Mai né-

f i ^t.ikadal. Sumir előzménye: Za-ktid-da-atu. Jelenlése: Határkő, szószerint: két őriző köve. Más su-

ntr változata: Za-kud-du-ur-ri, azonos jelentéssel. Az elne-• •. i.niu-t származik, hogy a sumir határköveken az isten m» király, léhát két őriző (pásztor) képe volt látható. Ezek fíiUk a határokat s ezért volt szent és sérthetet len úgy a

mint a határ. Elemzés: Za - kő; kad-da vagy kud-du (kas-da-ból) •—

141

előre ható hasonulással) = ket tő; atu (a sumir „ u t u " változata) és ur = őriző (Halevy szer int is!).

5.) Ursa. Szintén helynév. A k u t a t ó k kapcsolatba hozzák: Örs — Örsi helynevekkel. Szer intem ez eredetileg „méltóság", majd személynév volt.

Sumirul: Ur-sa vagy Ur-si. Jelentése: Kegyes pásztor (őr). A teljes sumir név: Ur-su-uru — A városállam kegyes

pásztora (őre). Anonymus ,,Gesta H u n g a r o r u m " című krónikájában (1200 körül) pontosan így szerepel, mint honfog. látó vezérnév. Más sumir megfelelője: Sib-zi-kalam-ma Az ország hü (kegyes) pásztora. Ebből az tűnik ki, hogy a magyar fejedelmi személyek (dux) az ősi sumir hagyományokat megtartva — főpapi funkicót is gyakoroltak.

Elemzés: Ur vagy sib — őriző, pásztor. Sa-si-su (sag-ból) = kegyes, fényes, tiszta; u r u = város

állam; kal-am-ma = ország.

6.)Putu wu eieze (et) knez. Uj sumir: Putu-wu-ege-ze (et)ke-en-es. Régi sumir: Pata-mu-igi-zi (et) kí-in-is-e. A „pata-mu En-lil-ke" kifejezés gyakran szerepel az

ékiratos táblákon. A szakirodalomból pedig ismerjük a Pat-en-zi — Pat-e-zi vagy csak röviden „En-si" kifejezést — mint a sumir „papkirályok" címét. I t t tudni kell, hogy az; ősi sumir jogszokások szerint az ország legitim uralkodója csak az lehetett, aki En-lil istentől — Nippurban — főpapja útján — az uralomra megbízást nyert , pontosabban, akit ez „néven nevezett". Ez sumir kifejezéssel Pad-da-mu — Pata-mu — előreható illeszkedéssel P u t u - m u . Az igi-zi — ege-ze — eie (eje) = jelentése: kegyes úr (vagy igaz úr) . Szemantikailag (jelentéstanilag) teljesen egyező a sumir királyok „En-zí" címével.

A „putu wü ejeze" — „néven nevezett kegyes (igazi ú r " tehát ugyanannyit jelent, m i n t a sumir: Pat-e-zi — vagyis uralkodót ,királyt.

Ehhez kapcsolódik az et — lat in kötőszóval — a .,knez" szó. It t nyilvánvalóan hangkiesés (elizió) t ö r t é i t . Olvasata így: kenéz. Minthogy a sumir „s" a magyarban is sok esetben „z"-vé változott — a sumir protot ípus:

ke-en-es-e eredeti alakja: ki-in-is-e

142

c I

Jelentése: ki-en (En-ki) isten gyermeke. E$ (us-ií) = ií>c-frm*k, ver, ivadék (Halevy). Szószerinti je lentése meg-egye/ik a ki-in-gir — ke-en-ger — régi sumir népnévvel.

A királynévsorok szerint a II . uri dinasztia egyik királya iKn-tcmen-a kortársa): Lu-gal Ki-in-is-e du-du. Mint-iH.jjy ufjy a sumir, mint a fenti szövegben — ez a szó az ural-h«-í«ii i im iLu-gal — Pat-e-si) u t á n következik, valószínű, r>"Hy mindkettő a király — főpapi funkciójára — utal . Ezt Luurnaszt ja, hogy a magyarsággal érintkező szláv népek

|M|», fejedelem" (fürst) jelentéssel vették át a tárgyalt k'4il.

! • |7 i (Usnaii helynév. Nagyobb birtokot jelöl.

Sumirul: Cíi-K-na-gu. Jelentése: nagyúr. Klem/és: Gi-ií vagy Di-is = u r ; na (vagy nu) = nagy-

M u k lenni, kiemelkedni; gu (ge) — lekopással: „u" — adjec-• <vum — képző. Tehát na-gu vagy na-u = nagy, magas. Ezt ^ helynevet Kisbár község nevével azonosítják a kutatók.

Miután ki-K (gi-is-ből) = ur, bar = fényes, ennek jelentése:

Í•>«>«•» úr. Azt, hogy ki ez a fényes illetve nagy úr, meg-iiuiidja a község régebbi neve: Apáti (Kisbár-apáti), vagyis

Tihanyban székelő Apát. Nyelvemlékeinkben előfordul a 1)I-I»" változat is: Dís-na-azag — Disznaaszó. Sumirul : Di-

f nm-u-mtng. Az eddig ismeretlen „azag" szó jelentése: fé-> n , liszla, szent. Szószerinti jelentése: Szent (vagy fényes)

ujK'y ur Kz nyilvánvalóan még magasabb egyházi vagy vi-LI^I méltóságot jelölt. Ma már azonban pontosan azonosíta-• i nem tudjuk.

H i A nyelvemlékben előfordul a: „Nogu azah fehe" ha-Ui»'m-iíj«loIó helynév. Sumirul: Nu-gu (vagy Na-gu) azag-* - r g r . Miután a bi-igi — be-ege (fejlesztett a lakban „fe-9" '• nemcsak főt, de főembert, u r a t is jelent, ezt szintén így

-bkent Aszó-fő községnévből. ' T ! ^ | . i ! j u k : Nagy szent (fényes) úr (esetleg fejedelem). V.

ü-lO.i Munarau kerekű és Monarau buku. Mindkét haji megjelölés a gisnau" apátsági birtokra vonatkozik. Sze-Íntem ugy •» ,,kerekű" mint a „ b u k u " helységnevek jelzős

'<n4i Tehát: kerek-i, fuk-i (nem valószínű, hogy Sió-fok). munarau - monarau szó sumir megfelelője: Mu-na-ara-u.

j <'lemrul-elemre: Mu = mag; na = kő, ara-u = őröíő. Szó-

Ín n t MaKut őrlő kö vagyis malom (V. ö. a népies „ m ó n á r " i\*í, .imi malomgazdát jelent).

143

A „mogyoró" szó hasonló a fentihez. Mu-gur-u vagy Mu-un-gur-u = kerek magú (magja kerek). Gur = körbe-menó, körbeforgó — vagyis kerek. — Mu — mag, un (u-nn) évé.

11.) Kulun (latinosan: Culun) tó és praedium is. Sumirul: Kul-unu vagy Kal-an. Elemzés: Kul vagy kai (gal-ból) = gyermek. An, — un-u — Ég vagy Égisten. Jelentése: Ég gyermeke vagy Égisten gyermeke. Dá

vid Antal magyar asszirológus szerint a sumirok az Ég vagy l i ten gyermekének nevezték és t a r t o t t á k magukat (Babilon ól ASSur. Budapest, 1926.) A név onnét veszi eredetét, hogy a tó és praedium valószínűleg a „honfoglaló „ K a l a n " nemzetség szállásterületéhez, illetve birtokához tartozott. Ez a feltevés azonban további kutatást igényel.

Mahler Ede (magyar) kutató megemlíti, hogy Nippur város neve azonos a bibliai : Kalné-val, ami éíciratosan: Kul-unu". Nippur volt egyébként a kul turál i s élei középpontja. Sumir földön is „uru-azag-ga" = szent városnak is nevezték.

12.) Ekli (latin: Ecli). I t t is hangkiesés történt. Teljesen: Ek-ili vagy Ékeli.

Sumir formája: Ek(e)-il-i (Ege vagy ligi-ili-ből). Jelentése: Az „Ég u r a " . Tehát isten-név, amit személy

névként használtak. A kutatók Szerint duna i rév (ad por-tum: Ecli). Tehát a személynévből helynév lett : Ekei vagy Ekil. Ma is van ilyen községnév: Ekei (Komárom megye).

I t t fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ebben a nyelvemlékben túlságosan sok a magánhangzó kiesés. A magyar nyelv éppenúgy mint a sumir — nem szereti a mássalhangzó torlódást és mérsékelten alkalmazza az eliziót. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezt a nyelvemléket — nem magyar, hanem idegenajkú szerzets foglalta írásba.' Ennek az a hátrányos következménye, hogy amint megállapítottam — a nagy gyakorlattal és tudással rendelkező nyelvészeink is — nem egyszer — tévedésbe esnek, szófejtésük során.

13.) Fidemsi. Az oklevél nem mondja apátsági birtoknak, hanem annak határá t jelölő „ t e r r a " . E névnél is elizíó (hangkiesés) történt. A helyes olvasat szerintem: Fidemesi. A kutatók Csepel szigetre helyezik, azonban másutt is van-

144

nak ily helynevek. A történeti sorrend: Kidcmes — Fcdemes — Födémes. Ezt a nevet két rész-

iv kell bontuni és pedig: a.) Fid es b.) emesi (emes) ada. A fid — fed — főd hangfejlödésből láthatjuk, hogy i t t

i mai .,fi>ld" (terra) szavunk archaikus alakjával ál lunk k/c-mben, amit népiesen ma is féd — „főd"nek neveznek. Ez egyike a legősibb szavainknak. Sumir-föld, mint a folyami kuliurúk földje ismeretes. Ezek a kezdeti ku l túrák a folyó li'Mjni vagyis part ján alakultak ki. A folyó part ja volt ele--nic .1 művelés alá vett fold.

^^iíjfiurui: bi-gi-id = folyó partja.

^H^lemzés: bi = övé (névmás); gi — ge (vagy ki-ke) = f»ar(, hely; id folyó.

Ennek alakulása: bi-gi-id — pi-gi-id — fi-gi-id — fi-hi'id - li-id — fid. (V. ö. az elöl bemutatot t : bi-igi — fej Hangtortt-neti fejlődéssel). Érdekes, hogy m á r korai nyelv-t inlikc-iiikben (1046.) találkozunk a fejlettebb „féld" for-inuv.il, ami nyilvánvalóan — fehid — fejid — fejd — féld

alakulással jött létre. Ez is igazolja azt a megállapításo-rn.il, hogy a nyelvfejlődés nem volt egyenletes!

b i Az „Emesi" szó sumir prototípusa: eme-se — kegyes anya iKmo anya) si, su, őa (sag-ból) = kegyes, tiszta, fé^ nyes A Deimel szerint: „emes" — papnő, főpapnő. Ez össz-iMMgbun áll a szószerinti fordításommal. I lyen értelemmel ív a s/avunk kiveszett. Megtalálható azonban az „emse" •-«-" s/ti anya (vagy nőstény) sertés jelentéssel.

A leniickhez képest az oklevélben szereplő: fidemsi teli..! i/t jelenti, hogy: főpapnő földje.

l-l i Segisti. Ez nem helynév, hanem kisebb tavat jelent. Siiimiul: Sigis-tí = tókiöntés. Sigis (F. Hőmmel sze-

inti^^kioiítés. Ti-(tim) .— tó.

l ^ i Kangre/ via. Amint a latin szöveg megjelöli, ez ifin v. i-gvbcn birtokhatár. I t t is kiesett a második magán--»ng/«;, a ,,z" véghangzó előzménye: s. Olvasata t e h á t : Kanarc*.

A Minierológia úttörői megállapították, hogy a sumir I'fi f'jiFi-gibb neve: Ki-in-gir — Keen-ger. (Oppert, De-».-.< h , s t b i

Ki-in vagy Ki-en (In-ki — En-ki) istennév. Jelentése:

145

Alsó világ (Ki) (föld és vizek ura). Egyébként ő a sumirok teremtő istene, az isteni triász harmadik tagja.

Gir — G e r vagy G a r = gyermek, nemzett (F. Delitzsch „teremtménynek" fordítja).

Jelentése t e h á t : Ki-en (isten) gyermeke. A ,,Ke-en-ger" mélyhangú változata a „gar"-hoz iga

zodó előreható illeszkedéssel: Ka-an-gar. A továbbiakban tudni kell, hogy a sumir nyelv a töb

bes számot kétféleképpen képezte: vagy az ,,es" (ez gyakoribb) vagy a „ k e " (ge-ből), ez a r i tkább, többes jellel mindkét szó jelentése: sok.

Ehhez képest a ka-an-gar többes száma: Ka-an-gar-es. Megkaptuk tehát a „Kangrez" n é v eredeti alakját.

Az oklevélben előforduló „Kangrez — Ka-an-gar-es" — via, azt jelenti tehát, hogy sumirok, vagyis magyarok útja.

A „ke-en-ger" többes száma: Ke-en-ger-e-ke (vagy Ke-en-ger-es) = En-ki gyermekei. Ez utóbbit teljesen azonos formában megtaláljuk „Benedek veszprémi ispán (comes) 1171. évben kelt végrendeletében", mint ter ra (és villa). ,.Kengerek"-et. Jelentése itt is: sumirok azaz magyarok földje.

Ezek perdöntő bizonyítékok. Megjegyzem itt, hogy a Ke-en-ger, ku-un-gur, ka-an-gar sumir népnévvel feltétlenül etimológíkus kapcsolatban á l lnak a: Hungária, Hongrois, Unghoria, Ungarn országnevek, melyek különféle nyelveken — Magyarországot jelölik.

16.) Gnir uu ege Holmodia. Sumir szöveg: ge-ní-ir wu-ege: Gul-muh-di-a. Régibb forma: ge-ni-ir mu-igi Gal-mah-du-a. A sumir szöveg elemről-elemre: ge= egy, első (ige-bői, első lekopással) ni-ir = fejedelem (nim-gir összevonása) mu — wu = ő, övé — de lehet „nevezett" is igi — ege = úr, uralkodó, tekintő. Gal vagy gul = nagy. Mah vagy M u h -— ma vagy mu = Magasztos (Isten) du-di = gyermek. A szöveg áttéve mai nye lvünkre : Első fejedelem ura

(nevezett úr): Gal-mah-dia = nagy Magasztos gyermeke. Itt fel kell hívni a figyelmet, hogy a sumirok „Mah" =

146

lfaf(a.szto$", „Fenséges" címmel mindig a legfőbbnek tárult ifttenukct tisztelték meg. A ,,Gal — M a h " általában a

tuJMirok regi nemzeti istenének El-lil (En-lil) istennek volt enne. V. «i. Isin sumir városállamban. E-gal-mah — Nagy

toaH*hf.loa háza (temploma) KA-DIN-GIR-RA-KI-ban (Bab-ll-bcni. K-inah Ur-ban pedig E-nuun-Mah.

Már előbb említettem, hogy a sumir nyelv fejlődéséin a ..%" hangzó — h útján — igen gyakran lekopik. Ezért

„fial-inuh-dí" név is Almádi"-ra változik Ma is van ilyen «v ;i Halilton nyugati part ján: Balaton-Almádi.

4

*

~ * A * * *

m ^ • ^ ^ Kzt'k a szövegek is fel voltak írva (nem mind) azokra a

'••hliikra. melyeket a Sorbonne-on bemutattam és — mint Dr. fíov.dny kutatási eredményeit — előadásom függelékéhez Falollam. Kzek azok a „magyar" szövegek, amelyeket a je-

•\i> szakemberek ,,szumirul" olvastak el. Persze ilyen pozitívumokat a „Sumer és m a g y a r ? " című «t nvv nem említ, hanem tudománytalan mende-mondákkal

:\rk<vik. ennek az — eddig példátlan — és a 29. Orientalista Vdágkongresszus plénuma előtt lefolytatott bizonyítási el-lái.'L-nak irtokét lecsökkenteni.

Komoróczy azonban, amikor a Sorbonne-on lezajlott és ^Bli.i a nem látott előadásomról beszélt, elfelejtette azt, hogy

ni-irk a/ előadásnak igen sok szemtanúja volt, akik pontosan (Ik-nke/.öen vélekednek mindenről, mint amit ő itt leír.

Az én Sorbonne-i működésemnek legnagyobb eredmé-Tv ul azt tartom, hogy az ott lévő szemtanúk egyike — Rev. ' I)r Isinael Quiles, aki jelen korunk egyik legelismertebb

•

t.'.nfu.vi és manapság úgy emlegetik őt, mint régen Kantot, így Schoppenhauert tisztelték, — ismétlem — ez a kitűnő

iilii'olus. aki a keleti filozófiának is a mestere, szemtanúja X"^k\- C'H előadásomnak és látta az elért eredményt is. Az elő-

• l / ^ i t . i n hozzám jöt és közölte velem azt, amit — mint a • IU'M'I . Airesi Jezsuita Egyetem rektor magnificusi minősé-•,'i ln-ii határozott ott el és ez a következő volt:

f .J'rof. Badiny! Összesítse egy könyvben mindazokat a /•Mivitckokat, amit maga ennek a tételnek az előkészítésé-ii iiJiir az előbbi kongresszusokon is előadott, (aminek ő szin

ti n lanuja volt) ,mert az egyetemünk ki fogja adni magának f i a bizonyítékait könyv alakban. Kérem, hogy senki más

.ulnva' ne tárgyaljon, hanem készítse el nyomtatás alá az

1 147

összes munkát úgy, ahogy i t t azt mondom." A könyv angolul je lent meg. Címe „THE SUMERIAN

WONDER", kiadója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Orientalista Iskolája és amennyiben az olvasókat érdekli, vagy Komoróczy meg akarná ismerni, úgy szíveskedjenek megrendelni azt az európai vezérképviselőtől, aki senki más, m i n t Brill-Leiden.

Spanyol nyelven most kerül sajtó alá és a bizonyítékok magyar feldolgozását a Káldeától Ister-Gamig c. trilógia I I . ós III. kötete hozza.

És ide kell írni megint a mottót

KMH 17 x : amikor így ír (38. old.):

„A nyugati magyar emigrációnak az a része, amely a .sumer-magyarológia' tanait hirdeti, nem tudott mélyebb gyökereket ereszteni új hazájának szellemi életébe, ezért helyzete — s ezzel együtt a közlés lehetősége is — legtöbb esetben szüntelenül változik". .. m e r t ez megint hazugság és e ferdítést legjobban az bizonyítja, hogy

1.) a szumir-magyar azonossági bizonyítékokat a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem adta ki és

2.) az ide tartozó tanulmányokat ez az egyetem a „saját hazája" (Argentína) szellemi termékének tartja,

3.) erre hivatkozik a könyv előszavában az előszót író személy, aki senki más, mint az egyetem Rector Mag-nifieusa.

* * *

Ez a könyv azonban nemcsak Badiny Jós Ferenc kutatási eredményeit összesíti, hanem a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Szumirológiaí tanszékével együtt dolgozó kutatók és azon akadémikusok munkáját is ismerteti, akik az egyetem irányítása szerinti, magyar ősiségi kutatásokban részt vettek és kutatási eredményeiket a 29. Orientalista Világkongresszus plénuma elé terjesztették. így megtalálhatók benne Miss M a r y BRADY, Mme. G. ENDERLIN és Margaret von HAYNAL asszonyság tanulmánya is.

Ezeknek megemlítésekor tárgyalnunk kell e legutóbbi tanulmányt, mert Komoróczy könyvének 93. oldalán ezzel foglalkozik, felháborító tiszteletlenséggel kezelve ezt a — miképpen majd a következőkben látható — fontos és tudomá-

148

I

r\

- ím wen/ációként kezelt felfedezést, ami a 29. Orientalista világkongresszus Közel-Keleti Osztályának — szintén az első ulfura hangzott el — a Sorbonne-on —

A BUENOS AIRESI SZUMIB PECSÉTEK

• .i?itiw-I Sajnos megint ide kell iktatnunk a mottót

Jg

KMII 18 x: « r i i könyvének említett oldalán teljesen meghamisítja és ki-M I ' J I Margaret von Haynal asszonyság előadásának szö-v«P«« m it! azon kell gondolkozni, hogy az a kitétele, melyet ÍM alkalmaz, nem meríti-e ki a sajtóban való tudatos hamisítják <» rágalmazás tényét. Ugyanis a következőkben tudósít:

Margaret von Haynal már említett párisi dolgozata mtactos felfedezésként mutat be néhány mezopotámiai pe-

barfthmgert. A tárgyakat — úgymond — Badiny Jós 196*9-U-n fnJc-zlo fel Buenos Airesben az Etnográfiai Múzeumban.

továbbiak során kiderül, hogy tulajdonképpen csak „máso-i "krul van szó, összesen 53-ról . . . A Badiny J ó s találta

..máwilai" oknak von Haynal különleges értéket tulajdonít, torxfvan, hogy az eredeti darabok a II. Világháború során el

e t e k . . . A cikk Badiny Jós „másolatai" közül kettőt is-•rtet, mellékelve vázlatos rajzukat is. „Az emberiség legel-

•«» tetűekéje" — hangzik a magyarázat. . . és erről a szumir

•

Cftctről megjegyzi, hogy az „Erdélyi Múzeum hasábjain Ko-ir» Litván már három évtizede közölte ezt a rajzot". .. de in a/l, amit Margaret von Haynal asszonyság indokolásként

• l(K«il«jti e „vetőeke" felemlítésére — sem pedig a másik pe-

f rlhenger rajzáról nem tudósít. ^A türelmes olvasó felvilágosítására és Komoróczy (saj-

"'WM.V kell neveznünk) egészen aljas és tiszteletlen, tudo-

Cyos könyvekben eddig precedens nélküli módszerének be-ilu.sara, ide iktatjuk Margaret von Haynal asszonyság —

Orientalista Világkongresszus plénuma előtti előadásának raovcg részeit, így kezdődik:

• I069. június lén, Argentína legelismertebb napilapjá-va>árnapi képes mellékletében — LA NACION-ban —

• gjrlcni egy cikk: „Testimonio Olvidado" címen. Argentínában — ahol a lakosság nagyobb része nem ren-

|»«/ik elegendő ismerettel az ősrégi mezopotámiai civilizálni!. LA NACION közismert újság cikke nagy meglepe-

149

test váltott ki, amikor így í r t : „A történelem Szumériában kezdődik, m e r t az első em

beri civilizáció itt született. A sárga folyó völgyi C H I N A legősibb műveltsége a Kr. e. második és a harmadik évezred legvégére megy csak vissza.

Mezopotámiában azonban az első emberi települések százezer évre visszavezethetők és az első városok — mint a haladás első jelei megjelennek m á r a K r . előtti 6000 és 4500 között.

A továbbiakban az argentin születésű újságíró tudósítja az olvasót a szumir városállamokról, az uralkodók (pa-te-si) és Isten közötti viszonyról, az emberiség első irott törvényeiről (UR-NAMMU) és a pecsétek hivatásáról.

Ez tehát az az információ, amiről az argentin újság olvasóit 1969, június 1-én, vasárnap tudósította.

Természetesen rögtön azt kérdezhet jük: „mi volt az ok arra, hogy ilyen közleményt közhírré t e t t e k . . . ? Mi ennek a tudósításnak az eredete. .. ? És m i é r t publikálnak ilyen régi dolgokat az argentin hétköznapi élet s o r á n . .. ?

Sokszor nemvárt véletlen dolgok történnek az életben. Ilyen volt az az eset is, amikor a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Szumerológus Professzora ráakadt az Etnográfiai Múzeumban egy kis fadobozra, amelyik m á r 60 éve volt egy sarokba dobva. A doboz tar ta lma m a r egy fél évszázad óta a feledésé volt, mig végre egy szakember kezébe került. És a doboz tartalma sem több sem kevesebb nem volt, mint 53 ősrégi, mezopotámiai pecsét, melyekből

16 az ősi Szumir korba, 12 a Babilonba, 4 a Kassita korba, 9 az Achemenida-Perzsa időbe, 3 a Sémi-Akkád,

10 a sémi-amurru, hurr i ta és elami. Természetesen a pecsétek előkerülése óriási érdeklődést

váltottak ki a Buenos Airesi Salvador Egyetem Orientalista Iskolájának hallgatóinál és mi — az ,,asszíriológia és szumi-rológia"- tanszék tagjai — Professzorunkkal nemcsak a pecsétek leolvasásával foglalkoztunk, hanem felkutattuk az Etnográfiai Múzeum írat- és levéltárát, hogy a pecsétek küldőjét — tehát azok származását megállapítsuk.«

tgy vezette be Margaret von H a y n a l asszonyság Sorben-nei előadását, amit angolból fordítottunk magyarra.

150

Ebből megállapíthatók a következők: l.l Margaret von Haynal asszonyság Sorbonne-i elöadá-

Jit egyáltalában nem beszél „szenzációs felfedezésről", ha-M«-m ismerteti a legnagyobb argentin napilap beszámolóját, ahul .1/ argentin újságíró „nem mindennapi" eseménynek nii-i.iM'tcili' azt az érdekességet, hogy 5000 év távlatából Bue-lu« Airesig sugárzó kultúra termékei 60 évig voltak egy sa-tttkba diibva anélkül, hogy valaki észre vette volna. De — iiity vi'huk - a budapesti újságírók is hasonlóképpen járnának fi. ha valahol Budapesten találnának 53 szumir pecsétet.

2 i Margaret von Haynal asszonyság nem beszél máso-!•"! ^fe i's Badiny professzor nevét előadásában meg sem em-

-1 i Míg Komoróczy tudósításából a tudománytalan pre-iMilt-ni-ta árad, addig az említett von Haynal asszonyság va-Inban szakértelemmel tárgyalja a körülményeket is és a pe-i'• lek vizsgalatát is.

In meg kell említenem azt, hogy ezeknek a pecséteknek i vi/^gálata teljesen szakszerűen folyt le.

Ugyanis a Jezsuita Egyetem Orientalista Iskolájának az Lm/iriolögia és szumirológia tanszékre beiratkozott rendes hallgatóiból egy bizottság alakult, amelyik

a i rendszerezte és időrendbe sorolta a pecséteket, I) i azokról lenyomatokat készített annyi példányban,

amennyi egyetemi hallgató a bizottságban volt (+ 1 példány a professzornak).

Miután a bizottságnak 7 tagja volt — er re a tudományos

|

i/»gal.ifra i's a tanulmányok elvégzésére 7 t a n ú is ál l rendel-e/rsrv a LA NACION napilap — szintén bizottságilag — u Kji'lrnt reporlerei, fényképészei és igazgatóin kívül.

Kiinvi a Buenos Airesi szumir pecsétek származására és i/vu^aiunak körülményeire vonatkozólag — kielégíti a ked-

!

i s ^ l a s o kíváncsiságát és arra is elegendő, hogy Komoróczy 'nU-N-n rossza kara tát ismételten bemutassuk.

* * *

!A/ iKlckes ebben az esetben azonban az, amit Komoró-

V kihagy" es meg sem említ. . . és ez nem az „emberiség • •»! ><-:<«-keje". Ezt csak azért említette meg Margaret von rpnal ..^/cniyság, mert prof. Kramer egyik könyvében (La

ii ju einpie/a en Sumer) közöl egy mezopotámiai pecsét-

151

I

nyomatot, amit ugyanígy nevez — az „emberiség első vetőekéje". Von Haynal asszonyság személyesen nyújtotta Kra-mer professzornak a Buenos Airesi pecsétnyomat gipszmásolatát, amelyen az alábbi „vetőeke" látható

és annak a véleményének adott kifejezést, hogy az, amit prof. Kramer legrégibbnek minősített a megnevezett könyvében, az későbbi, mert a Kassita korban (kusita időben) használatos „keresztjelkép" látható rajta.

Itt bemutatjuk a Kramer féle „vetőekét" is.

Ami a magyar őstörténet és a Magyarság szumir eredetével kapcsolatba hozható, az egy harmadik pecsét, melynek megemlítésétől „óvakodott" Komoroczy éppen azért, m e r t ennek bemutatása és említése m á r

• mezopotámiai szumir pecséten látható példával igazolja » esztergomi Árpádházi 14 oroszlán mindegyikének a testén látható, 4 ékből álló babiloni fogalomjegyet.

Erről a pecsétről Margaret von Haynal — a Sorbonne-on — az alábbi kiértékelését adta elő:

•A pecséten látható istenszemélyek fövege szerint a pe-c*ct az uj-babiloni korszakba (Kr. e. 600 körül) sorolható. Az ,.det fa" ábrázolás a pecsét két szélén a késői asszir kor tulajdonsága, de mondhatjuk nyugodtan babiloni eredetűnek, miután ebben az időben BABILON assziria egyik tartomá-

152

MV.I volt. Ugyanezt a formát találjuk meg azonban az Ache-mciiidák idejében is. A tízágú csillag a belső körrel a babi-

lniii 1STAR szimbóluma, mivel a „t ízágú" csillag ennek az időszaknak a terméke. A csillag mellett áll egy hagyományos •/ninir öltözetet viselő istenszemély, akit könnyen felismerhetünk, mert egy olyan bikán áll, amelyiknek oldalára rá van írví! iwbiloni karakterű írásrend szerinti neve — a három ék

SIN. így a Holdisten ő, aki egyik kezében a mércét és a másikban az „életviz" poharát tartja, ő i t t a termékenység szimbólumainak kíséretében van ábrázolva, mert nemcsak

/ént á l la tán áll, i.meni háta megett ott van az ,,égi bika szarva" is — a leg

kifejezőbb holdszimbólum. A növekedő „újhold és Vénusz" 10 ágú csillag) sugárzása az égből termékenyítik a Földet.

A másik oldalon egy másik ístenszemély trónol. Trónja a .-i Húgukba ér. A trón egy oroszlán hátán áll, melynek olda

lún olvashatjuk az istenszemély nevét, ahogy a babiloni ék-asrendszer szerint oda van írva: E A . . . a Tudás Istene.

Ez az első babiloni pecsét, melyet eddig ismerünk, umcJy-v az islennevek rá vannak írva. Ettől az időszaktól kezdődő-ii az egész Közel-Keleten találunk olyan oroszlán-ábrá-

l.isokaí, ahol az oroszlán testén megtaláljuk a négy éket, ml írási, amelyik mutatja, hogy ezek az oroszlánok EA is-

:»•! iszemélyt jelképezik. Ennek — a Buenos Airesben előkerült — szuraír pecsét-

k köszönhető az, hogy megoldhatjuk annak az oroszlán-iinbólumnak a titkát is, amelyik az Ister-Gami (Magyar-

•..szágii — most már keresztény szentély falára van festve kb. a Kr. u.-i 10—11. századból ered.

A babiloni ősvallás hagyományai elterjedtek a Dunáig .i kereszténységhez is és a legérdekesebb része ennek az

idencíának az, hogy a szumir-babiloni Örökség — az én köz-í'niiköd:semmel — most ideért az Atlanti-óceán másik ol-

153

[ Ennek a nagyszerű és a „keleti tudományok" diplo

májával rendelkező asszonynak í r á s a tehát a legnagyobb „szenzáció" — magyarság tudományi szempontból —, m e r t

megmagyarázza és kétségteleníti az esztergomi oroszlános szimbólum oroszlánjának oldalán található okiratot és azt a „Tudás Istenének" — a babiloni „EA"-nak—, a babiloni írásrend szerint írt nevének ismeri fel. Hát ez az oka Komoróczy „hallgatásának". Ezért nem

említi meg Margaret von Haynal asszonyság „másik" pecsétjét.

E sorok írója szemtanúja volt ennek a Sorbonne-i előadásnak és látta azt is, hogy a világ egyik legelismertebb szu-

étk mir-babiloni pecsét-szakértője — Prof. AMIÉT — (a Louvre ^^ Közel-Keleti és Egyiptomi leleteinek chef-coservateur-jel kéz

be vette von Haynal asszonyság által bemutatott két pecsétet, azokat nagyítóval megvizsgálta és — helybenhagyó-lag — szó nélkül visszaadta. Személyes kérdésemre adott válaszában — a pecsétek eredetiségét megerősítette.

* * *

A Helsinki-i halálharang kong a Magyar Élet felett. Temetni azonban csak a „halottat" lehet. . . és a MAGYARSÁG MÉG ÉL.

Hogy idáig jutottunk az agóniában, ez annak a következménye, hogy eldobtuk ÖSI HAGYOMÁNYKINCSÜNKET „Nyugatba helyeztük magunkat" és nem vettük észre, hogy a „müveit nyugat" legforróbb óhaja az, hogy minket, mint „az északi primitív zónák kultúr-szegényeit" minél hamarább letörüljön az európai térképről.

Helsinki ma megmutatta, hogy a magyar NEMZETVÉDELEM alapja ÖSI SZÁRMAZÁSTUDATUNK ÉLETRE KELTÉSE és TÖBBEZERÉVES SZENT HAGYOMÁNYA-

Ó I N K N A K VALLÁSOS KEGYELETTEL VALÓ ÁPOLÁSA.

Ezért azt kérjük az olvasótól és minden Magyar Testvértől, hogy az Esztergomi Oroszlán Szentély tiszteletében osztozzon velünk. Elő kell készíteni e SZENT HELY kegyeletes kezelését. A hazatérő Magyar Testvérek zarándokoljanak el Esztergomba, az otthoniak pedig szervezzék meg e szentély kegyeletes ápolását azokon a napokon, amikor Holdtölte van.

Ide írom, hogy mit kell tudni e hagyománytiszteletben

154

VIII.

AZ ESZTERGOMI VÁRKÁPOLNÁBÓL ÉS AZ OROSZLÁNOKRÓL

Egyik amerikai munkatársam meglátogatta Esztergomban az u.n. Várkápolnát. Mint „idegen k u t a t ó " kért a Múzeumban valami ismertetöt, amiben le van írva a kápolna története, eredete, keletkezése. A d t a k neki egy „Múzeumi Füzetet", mely Dercsenyi Dezső szerzőtől „Az Esztergomi Várkápolna" címet viseli s a m a g y a r szöveg mellett egy

ágy oldalas francia szöveg győzi m e g az „idegen látogatót" ITrról, hogy amit látott, az mind idegen — főleg francia-mesterek munkája, ízlése és művészete és a magyaroknak mindazokhoz, amit bemutatnak, egyáltalában semmi közük nincs. igen jó példája ez a könyvecske annak, hogy a mai „magyarországi tudományos körök" célja a nemzeti hagyományok és • magyar Ősiség leértékelése, hiszen a legcsekélyebb lehető-üéget sem adják meg a szemlélődőnek ahhoz, hogy valamit is |,.magyar alkotásnak" találjon. Egy „idegen", de jószándékú V-s az igazságot kereső kutatónak igen nevetségesnek és politikai ízűnek tűnik fel olyan nemzeti értékeknek a tudatos

ltulajdonítása, lekicsinylése és „idegen hatásnak" való mi-ősítése, amiről könnyű szerrel megállapítható, hogy a ma-yaroknál valóban sajátjukként meg volt.

A jelenlegi magyarországi tudományosság a magyarelle-es politikai vezetés parancsuralma alat t áll. Éppen az Eszter-

__. m környéki Pilis-i területeken lévő épületmaradványok kezelése igazolja legfőképpen azt a — tudományban eddig ,smeretlen — szándékot, mely a kutatás i lehetőségeket azzal átráltatja, hogy a régészeti anyagot tudatosan elpusztítja íj> mielőtt a kutatás megindult volna. így nem sikerült

Mautolsó évtizedekben mutatkozó azon lehetőség kiaknázása, azt szolgálhatta volna, hogy megtalál juk ATILLA VA-

,OSÁT és VETUS BUDÁT. Ugyanis — ha ez a mai magyar-s/ági politikusokat nem is érdekli — minden keleti tudo

mánnyal foglalkozó tudós igen nagy kíváncsisággal fordul e [hetöség felé. Tehát „igen különös", mondhatni „rosszán-Itti" intézkedésnek vehető az a tény, hogy a kutatások he-

ii „magyar" hatóságok felparcellázták, eladták, beépí-frtftk azokat a területeket, ahol ATILLA VETUS BUDA-

\H.\T kutatni és kiásni lehetett volna. Egyáltalában nem ici(ciuk „régészeti értéknek" a

155

Pilis-hegység, Dómós, Pilisszentkereszt és Esztergom közötti területeken elterülő hegyi várak maradványait , az ezeket összekötő és sok mérföldre kiterjedő fal, á r o k és sánc-vonulatoknak várerödítményes fal maradványait , régi kövezett utaknak, vízduzzasztóknak, kolostoroknak épségben megmaradt részeit és ezek összefüggést mutató rendszerét. Ledöntötték a hatalmas, emberalkotta művek nyomait, összetörték a paloták faragott, megmunkált köveit, „nem vették észre" • lakótelepek, nagy épületek megmaradt alapfalait s az ezernyi cserépmaradványt kézbe sem vették.

Ezt a tudományos kutatás ellen elkövetett bűntényt azok a magánkutatók foglalták írásba, akik ar ra következtettek, hogy

1.) az elhanyagolt és részben elpusztított régészeii anyag Pilisben a Dunamedencét 896-ben megszálló Árpád-Ház királyi központjának maradványai t rejti, továbbá

2.) annak a városnak romjait is, melyet a — Magyar Krónikák szerint — római korban előbb Herculiának, majd Sicambriának, a hunok és avarok ATILLA Városának, a germánok Etzelburgnak, az Árpád-királyi Ház magyarjai pedig BUDÁ-nak (VETUS BUDA) neveztek.

Ezeknek a magánkutatóknak a véleményét igazolják a Magyar Krónikák. így „Anonymus Krónikája a Kr. u. 12. századból azt közli:

„Atilla, a hunok királya a D u n a mellett királyi lakot épített magának a felső hévvizeknél, azt erős falakkal megerősítette s az ott talált régi építményeket megújítana. Ezt a várost a németek Etzelburgnak, a magyarok Buda-Várának n e v e z t é k . . . ahonnan a magyarok uralkodói hódításaikra k i i n d u l t a k . . . és ez volt a királyi központ. . . . Á r p á d o t 907-ben tisztességesen (nagy diszszel) egy kis patak fejénél temették el, Atilla városánál, ott, ahol későbben a magyarok „megtérítésének" idején templom épült, melyet ALBA-nak neveztek Boldogasz-szony tiszteletére.". (Anonymus Krónika 52. fej.)

Kézai Simon Krónikája — a Kr. u. 13. századból — amikor megemlékezik a Pannóniai H u n o k n a k a rómaiakkal vívott nagy csatájáról, azt közli, hogy:

,.a hunok Sicambriánál keltek át a Dunán. Ott aratták n a f íy győzelmüket és a hatéban elesett vezéreiket az Országúinál, a Kövesvölgynél temették el, ahol a „BÁL

I M

VANYKÖ" volt. Ez a Sicambria lett Atilla városa, me-

H lyet a németek Etzelburgnak, a magyarok viszont Budának neveztek". Ezeknek az adatoknak a birtokában — látva az Eszter

gom környékén és Pilisben említett maradványokat, falakat, városromokat — egyáltalában nem tudunk hi te l t adni az ..Esztergomi Várkápolna"-ról nyújtott „hivatalos" közleménynek, mert maga az épület cáfolja annak a K r . u. 13. században való építését. Hiszen ha ezt csak abban az időben építették volna — a korabeli Kézai Simon feltétlenül megemlítette volna krónikájában ugyanúgy, ahogy a Boldogasz-szony templomát is közli. De maga a „hivatalos közlemény"

i is igen kétségesen és bizonytalanul vezeti be magyarázatát, I ^B amikor így mondja:

.,A kápolna szerves része egy nagyszabásúan elképzelt királyi várpalotának olyan helyen és környezetben, amely a római, szláv és magyar történelem első századában is szerepet játszott" . . .

s a pontatlan szerző egyáltalában nem tudósít arról, hogy mikor is volt a „magyar történelem első százada". . . ?

Miután nem az a célunk, hogy negatív és félremagyarázó, rosszakaratú tudósításokat cáfoljunk — közöljük szakértő munkatársunk megállapításait a kápolna művészi rész-

L n r H ieteire vonatkozóan s mi részletesen az északi u.n. „mellék-[_• kápolnával" és az „északi fal ,ülőfülkeinek' két szélső' oszlop-

főjén markánsan jellemezett fejekkel" foglalkozunk.

Munkatársunk szakvéleménye az a lábbi : »Az esztergomi vár középkori állapotától el kell válasz

tani mindazokat az épületrészeket, amelyek a középkori „ráépítések" előttiek. Ezeket a régiségeket az „Árpádkori lakótoronynak", „várpalotának" és „várkápolnának" nevezett

pületeken találhatjuk. Ha eltávolítunk minden „keresztény vallású igyekezetet" a régi épületek „egyháziasítására", úgy

kövek összeillesztésénél, formájánál, ragasztóanyagánál, a 'oltozatok kialakításának nyugaton jellemezett „szokatlan-ágában", nem a kora-gótikát, hanem a legtisztább Pártos-Bi

rodalmi építészeti stílust találjuk, ami százzára l á t h a t ó ma.a őzel-kelcti romtemplomoknál. Aki csak egy ilyen „pár t ia i " i mplomot látott, annak nem idegen az esztergomi várká-ui'na építészi s*ilusa, a „rózsaablak keretelése" az „attikai

lábazaton" álló oszlopok saroklevél díszítése, az akanthuszle-l:-s oszlopfők, az oszlopfők szögfejdíszítéses abacusa, a két

. € - 1

157

a

,.mellékkápolna" kapuja felett húzódó cikk-cakkos (asszir-hatású?) díszítés. Ugyanúgy a Várkápolna „északi normann-ívea"-nek nevezett kapuja feletti nyolcágú csillagforma is tiszta mezopotámiai motívum. (Istár-csillag.)«

»A „királyi ülőfülke" (iszonyú nevetséges elnevezés régészeti szakirodalomban) belső ívén lá tható palmettás- díszítés is teljesen pártos-avar művészeti elem, ami mégjobban megerősíti azon állításunkat, hogy a vára t a hun-avar időkben építették, mert hiszen ha a szentély díszítése ebből az időből ered, a kőfal, melyen a díszítés van; nem származhat későbbi korból. Ugyanígy a szentély figurális díszítése — a palmettás korongba foglalat — jobb első lábát emelő oroszlán — a baliloni kozmologikus szemlélet vallási szimbóluma,

(A mely babiloni ékirást és vallási törvényeket jelentő jelképeket visz.«

»De megerősíti a babiloni-pártos művészet esztergomi jelenlétét az a két fej, mely a kápolna északi falának két szélső oszlopfőjén található. Egy Gerevich Tibor nevezetű romantikus, judai-keresztény véleményező, e két fejben — igen nevetségesen parodizálni akarja ezt a r i tka műkincset azzal, hogy a két kőből faragott fejben — a nem bizonyítható „kőfaragó mesterek arcképét" l á t j a . . . az általa „királyi repre-zentációjú int imnek" nevezett magánkápolnában, ahol „csak a királyi udvar kiváltságosai" vehettek részt.*

* » *

Ha valaki foglalkozik az iráni történelem Pártos Birodalmi művészetével és szobraival — akkor azonnal felismeri a k i t arcot és éppen ez az egyik fontos közlés, melyet itt bizonyítunk. Az az oszlopfő, melyet a „magyar kőfaragó" fejének hirdetnek a kápolna műkincseinek leértékelői —senki más, mint a Pártos Birodalom alapítójának NAGY ARSZAK-nak • teje.

•Hasonlítsuk össze a Pártos Birodalmi hasonmásával, moly

a Kr.e. 200 körüli évből ered. Az azonosság meglepő és kétség-teleniti megállapításunkat Nagy ARSZÁK életnagyságú szobra, ahol ugyanez az arc látható. Az esztergomi szentély t e h á t az ősi babiloni-pártos-hun-avar-magyar hagyományokat őrzi > ezt erősíti meg a „francia kőfaragó" fejének parodizált áb-raxulás. mely tökéletes mása a Lagas-i Gudea-Ur-Nin-Girsu l-apkirályok szoborfejeinek. Ezeknek fejdísze a sumir kultúr-rcnaissance félreérthetetlen és egyéni, sehol meg nem talál-isa

5 ható sajátossága, (lásd Ur-nin-gir-su szobrát a 174. oldalon.)

NAGY ARSZAK F E J E SUSA-ból (Kr. e. 2. szd. — Louvre) és Esztergomban

De a babiloni-pártos hagyatékot őrzi maga a királyi szentély is, melyet profánul „ülőfülkének" neveznek a judai-ke-reszténység hivatásosai.

A várkápolna „két mellékkápolnás" alaprajza is Pártos-Birodalmi hagyomány. Ugyanezek az alaprajzok jellemzik *i sumir-babiloni-pártos templomi szentélyeket és az ..ülőfül-kének" nevezett helyiség az, ahol az esztergomi „mellékká-)olnában" a királyi trónig terjed az északról és délről jövő, gymással szembenéző 7—7 oroszlán sora — a királyi hata

lom legfelsőbb és legtitkosabb szentélye volt Esztergomban f>s Pártos Babilonban is.

Ez volt az OROSZLÁNOK SZENTÉLYE. A .sumir-babiloni-pártos-hun-avar-magyar népek hagyo

mánya egyöntetűen az alábbi rend szerint csoportosította táradalmát és rendezte be társadalmi életét:

l . i A KIRÁLYI HATALOM. Ez magába ogvpsíte'fe a legfelsőbb három hivatást: a

api, hadvezéri és a legfőbb bírói hatalom és kötelesség gya-nriasát Ez a három isteni eredetű volt és mindenkor a ki-

159

•

NAGY ARSZAK - A PARTOS BIRODALOM ALAPÍTÓJA (Kr. ?. 3. szd. HATRA-ból _ a Mosul-i Mu.cu.nban?

160

i.lv -/inielyétöl függgött, hogy ezt ő saját maga gyakorolta, . megosztotta a királyi család tagjaival. Mindenesetre az

(tcT}(i<mi szentély ,.tizennégy oroszlánja" ékes bizonyítéka untuk. h(»|{V a királyi hatalom gyakorlásában részt vettek az

i i i . - . / ! . i n < i k " .

2 I A TAKSADALOM TAGOZÓDÁSA: AZ OROSZLÁNOK képezték azt a réteget, amelyikből

*t uralkodók származtak Kz volt tehát a királyi nagycsalád. A Magyaroknál az Ár-

pád-Ház. A királyi ház isteni származása tudatosítva volt s ct a vezető réteg — már a sumir-babiloni ezerévek óta — Mirnbol urnának, az ugyancsak sumir-babiloni oroszlános ábrázolásokat használta.

A következő társadalmi osztály: A K1RALYHAD volt. A fegyveres hadsereget szolgálta

tó törzsszövetségek és nagycsaládok tagjai, akikből a későbbi nemesi osztály fejlődött ki.

GYEPÜK NÉPÉNEK (fa lus iaknak. . .?) hívták a kenyeret termelő földművelő és állattenyésztő lakosságot, amibe az ország legtöbbje tartozott.

FEKETE NÉP volt a neve a hadifoglyokból és szegődöt-tekböl álló szolgahadnak.

Az első három társadalmi osztály tagjai birtokkal és állampolgári joggal rendelkező személyek voltak. A F e k e t e Népbe tartozóknak sem birtoka sem államjoga nem volt.

Amikor a magyarságot áttérítették I. Is tván rendeleteivel a judai-kereszténységbe, amelyiknek feudális rendszere a ré-ili ..oroszlánok" ,,királyhad" és „gyepüiek" legtöbbjét „gyalázatos szolgaságba", majd később hivatalosan a régi „szol-C-iliaddal" egyenlő jobbágyságba taszította — a régi hit ma-U.v.irjai és a jobbágyok: leigázóikat hívták „fekete népnek".

Erre hivatkozik egy régi hitű magyar „táltos-imádság",

..Meleg orcával, édes nyelvvel Imádságra állunk. Fejet hajtunk a fekete néppel. Istenünk őrizz meg széltől-fergetegtől, Őrizz tűzveszedelemtől, Onzz rablótól — tolvajtól, Kártevő esőtő l . . . Adjál épséget — egészséget. Ma idegennel, keresztény emberrel találkozván

161

Runbe estünk v o l n a . . . Idegennek bűnét felejtsd el, Magunk bűnét bocsásd meg. Irgalmazz Istenünk."

(Ez az imádság Dr. Mészáros Gyula gyűjtéséből való, aki azt egy táltos-ivadéktól tanulta. Ez a táltos-ivadék mondta így: „aki ezt az imát mondani akarja, arcával kelet felé álljon." Szeretettel továbbítjuk az olvasóhoz e táltos-ivadék kérését.)

* » *

A társadalmi tagozódás megismerése után most m á r megértjük, hogy a papkirályi szentélyben gyűlt össze a királyi hatalmat gyakorló testület, amelyik á l l t :

tizennégy oroszlánból és az előttük trónoló királyból, aki nyilvánvalóan az oroszlánok feje volt s mint tizenötödik, vagyis a teljes, a fénylő, a tiszta, az igazi, a tökéletes, a sokezeréves „tekratikus uralmi r e n d " legmagasabb és Istentől kapott hivatását gyakorolta — égi oroszláni minőségben.

Itt most két számmal találkozunk. Tizennégy és tizenöt. Mivel az Istentől kapott Uralkodási Rendben valóban „ r e n d " van, melynek alapja a számadás és felelőség, nem csodálkozhatunk azon, ha ezek a számok is az „Isteni Rend"-ből erednek. Ugyanis csak innen eredhetnek.

A „teokratikus uralmi rend" Istentől, azaz az ,égi királytól", aki „egyszerre intézi az égi és a földi ügyeket", a sugárzásokkal kapja rendeleteit. Ezek a „sugárzások" az égi testek megnyilvánulásai és a „ t u d á s " megnyilatkozása abban rejlett, ha a „tudós, vagy táltos" tudott olvasni az „ég könyvében".

Itt a magyar származású olvasó semmi mást ne képzeljen el, csak azt, hogy ami a judaiaknál meg volt — a Biblia írásai szerint — ugyanaz a sumir-babiloni-hun-avar-magyar népeknél is meg kellett legyen, hiszen a héberek tudásának minden alapjául, a semitologusok — még Cyrus Gordon profé r/oT is — a sumir-babiloni tudáskincset jelölik meg.

A bibliai könyvek azon leírása: (II. Móz. 16: 1, 6, 9, 10.) érkezének Izrael fiainak egész gyülekezete SIN pusz-

lajab*. . a második hónapnak tizenötödik napján. . . Áronnak ix-dig mondta Mózes . . . járuljatok az Űr e lé . . . este megtudjátok, hogv az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. .. <•» íme .íz Úr dicsősége megjelenik a felhőben".

Iftl

m

i Toltál a tizenötödik napon, este jelent meg az „ Ű r " a felhőben. Ugyancsak Mózes II. könyvének 12. fejezete kiemeli a titruntttyedik és a tizenötödik nap fontosságát, és ugyanezen [«-•/ 11. verse azt mondja, hogy az „Űr ezen a tizenötödik nj\um ment el Izrael házai f e l e t t " . . . és az Úr „páskájának" ' i'Vtvik C napot.

A héberek „páskának" nevezték azt a tizenötödik nap-j.il .1 hónapnak, amit a babiloni Enuma Elis V. táblája „sa-li.illu "-nak mond és a holdtöltét nevezi ezzel a kifejezéssel. I\ Babilonban teljes, tiszta tökéletes égi oroszlánnak hívták a

liholdai, De az idézett bibliai szöveg kétségteleníti ezt a vonat-

Klatasl, hiszen a zsidók „SIN pusztájába érkeztek". S I N |K*dif> babiloni nyelven a H O L D n e v e . . . a sumir-mah-gar /li-KN nangtani változata.

I«y érkezünk el a hold-misztérium mágikus titkaihoz, ami az ősi „kita anta d i m " azaz „miképpen a mennyben, úgy «il A i'íi.dön is" törvény egyik részlete.

P

n

A SUMIR-BABILONI HOLD-TÖRVÉNY A FÖLDI URALKODÁSBAN

Azoknak a régi kultúrköröknek az emberei, akiknek világszemléletét a „kozmosz" — vagyis a Természet Rendje ininyította és nem szolgáltak különféle egyházpolitikai érdekeket, bizony szerették a fényt. A Napfény volt nekik az

élet és az igazság". Tehát mindazok, akik az életet irányítottak és az igazságot szolgáltatták, ennek a tiszta fénynek, ennek a mcsoktalan isteni erőnek voltak a hirdetői.

1A Nap-Urasággal, az égen tündöklő Isten-Fiával, bizony-

nem is volt semmiféle zavar, mert nappal „fent" jár t , éjjel meg „alászállt" és az élet rendje volt az ő járása. A Napnak W ' i e n fontos állomása be volt iktatva az emberi életbe,

amikor „pirkadt" — az ember is ébredt. Amikor „decit" — az ember is megállt és amikor nyugodni készült, az mber is Isten felé közeledett a nyugovása előtti pillanatok

ban. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy minden „keleti" népjel meg van valamilyen szertartásféle még ma is a Naplementével kapcsolatban.

A Nap-Űr tehát életünk ura is volt és hozzá alkalmaz-<>dlunk.

Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a Holdról.

163

A Hold tele van titokzatossággal, hiszen az Újhold hozza • nirvrfiYck növekedését is és fogyó holdkor ültetett virág el-

Aztán bizony három napra el is tűnik a szemünk előtt. Azt hiszem, hogy a Hold sok titokzatosságát még abból

• rrfl világból kell eredeztetni, amikor nem volt Holdunk és kitAn a Fold „elfogott" egy rakoncát lan üstökösfélét és amig mhaiolgnja lett, a Föld is kicsit megrázkódott. Tehát innen i* jon még a holdmisztérium.

D« nézzük csak a Hold földkörüli keringésének a törvényszerűségét. Az alábbi á b r á n láthat juk, hogy az Újhold megjelenésétől „tizennégy" nap telik el, mig a „tizenötödik" * teljes fény, a „Telihold".

telihold

\ /

{ogyöhoid %Já) újhold NAP

Innen megint „tizennégy" nap múlva ju tunk új alakhoz amikor is „elfogy" a hold. A Nap elé kerülve nem látjuk addig, mig ennek sugárkévéjéből ki nem kerül és „harmadnapa n fel nem támad halottaiból".

így ismerjük meg a holdmisztérium azon titokzatos számait, melyek nagyon befolyásolták a régiek életét.

Ugyanis az ősi mezopotámiai mah-gar élettérben a „háromnapos fekete Hold" azonosítva volt a „halottak országával" és jelképe az urna, a láda, a korsó, amelyik mindig kap-cvilutban van két kígyóval. A korsónak „két" kígyófüle van.

lfi4

•> »::% -< Uil.ni vannak mintázva a kígyók, mint a fogyó és kelő h> lil i/itiibolumai. De ugyanezt jelenti a fejnélküli test is és a k•-..!»:"ii fi j is. hiszen feltámadni csak a halott állapotból le-hi i T.il.ir. még ez a szemlélet élt Heródesben is, aki Jézust 1-i'v.i n/t mondja: ,.Akinek a fejét vétettem — az a János . .• .. t.im,.ili fel a halálból." (Márk, 6, 16.)

\ II' Kdük ezek az állomásai azonban nem „magánvé-I \i ki pe/tek az ősi mah-gar vallásszemléletben, ha-i • TI .1.- i'iiiixTjs.g első irott törvénykönyvébe, az UR-NAMMU K)«lr\ln- vannak bejegyezve és törvényként követve így:

A/ n a három napon, amikor a Hold nem világít, Mtiki i-l i.i'in hagyhatja lakóhelyét. Semmiféle munkát vé-Ki-.-in »'s u / i i gyújtani nem szabad. Nincs fény az égen, tüz - Ii ;;viri .i földön és senki sem ehet melegített ételt." (Har-I*M i; Fvther: Frauen und Mysteries.)

'I'iTIIH••./elesén intézkedik a törvény arról is, hogy ezen .' t-a.ii lapon a nők elkülönítsék magukat a férfiaktól, hi-.-•• ii .. rii.ii használatos szó „menstruáción" annyit jelent, ii.. .1 Imliiválluzás".

A Nap-Úr fényére ez a három napos sötét idő veti örök .t.-i.vikal i s ez a titokzatosság — mint létező, változtathatat-l.i! linvt'My.szcrüség — úgy lett beiktatva a mah-gar nép

• ". 1'nlyamatába, mint a halálra való emlékezés. De nem a irtiienylelenség állapota ez, hiszen benne él a feltámadás tudat.i. Harmadnapon új fény jön és vele győz az igazság is.

Van ;i/ mban az UR-NAMMU törvénytáblájának a „tel-i-s IYIIMC — a holdtöltésere" — vonatkozó intézkedése is, untkor i-».\ mondja:

Dl -TI I - LA" (ítéleti tizennégy bíró döntésével csak a ii/i iidli.lük napon hozható."

Y.t a/ nsi torvény egyszeribe magyarázatot ad nekim'-: • rí., Iiiijiv az esztergomi várkápolna nem „kápolna'"-— ha-

m ii. .i királyság legfelsőbb székhelye, ahol a tizenntgy orosz-i.ui Irriulil. bíróként ítél a tizenötödikkel, a királlyal, aki a NAI" FIA "lei és halál felett.

I . minden! megtalálunk a mai magyarság szent hagyo-<i V . o l M r

K1 -ni k vesv/.ük a sumirnak nevezett ősi mah-gar nyelv |H Tll. 1.1 'DSI, 457/43. sz.) szavát mely a mai magyarban I 1» I, l.r.T ítélet, vagyis oly bírói döntés, mely vagy fel-• >• '•' v u; h il.i'ra ítél. A magyar nyelv az ítélet szót régen

.' i'.'• . h i ..'nálta. h:i valóban az "élet"-ről volt szó és még

165

az Arpádházi királyok írásaiban ez úgy van rögzítve, hugy i legfelsőbb döntésünknek jogi formulája tartalmazta az „in-ler leones", azaz „az oroszlánok között" kifejezést. Most íát-hatjuk, hogy micsoda lelkiismeretlenség kell ahhoz, hogy .úlöfülkének" nevezzük azt a szentélyt, ahol az élet és halál

urai — az oroszlánok — jöttek össze a Nap Fiával abban a cudatban, hogy az Égi Királyság földi ügyeit intézik tisztán, • fényben és azon a napon, amikor az égen nincsen semmi árnyék, az „oroszlánok között" megtörtént a legfelsőbb intézkedés.

Ugyanis a tizenötödik napon teljes a fény. A Nap-Űr nappal önti életet adó erejét a földre és ami

kor nyugovóra tér a telihold helyettesíti minden erejével. És jzen a napon a Telihold is Oroszlánná válik. Ezért találjuk UR városában tömegével azokat a kultikus célokra használt .idényeket, amelyiken „két bika és két oroszlán" jelzi a hold-íörvényt. Ugyanis a sorrend ez:

„telihold (oroszlán) — fogyóhold (bika) — újhold (bika) — telihold újra (oroszlán)." (ábra.)

A köv. old.: „Kultikus, alabástrom edény UR-ból (Kr.e. 3000) Az ítélet tehát valóban „inter leones", vagyis „oroszlá

nok közül" ered, mert a király a szentélyben ül a tizennégy oroszlánnal és ezen a napon a NAP-ÚR, mint oroszlán adja a fényt, a bölcsességet, az igazságot, hiszen tudjuk, hogy a Nap háza az Oroszlán csillagképe és ezen a napon az ÜR-IVIAH (Hatalmas Or) a neve ennek az égi oroszlánnak, éppen azért, mert akkor is erőben marad, amikor a Nap-Úr alászállt. Az jgen az Oroszlán-Telihold ragyog. Nincs sötétség. Nincs árnyék — csak fény, fény, mely a bölcsesség a fejben és igazság a lélekben.

Ezért kell tehát az esztergomi (Ister-Gami) „ülőfülkéket" • Magyar Néphagyomány legdrágább kincsének és legnagyobb szentélyének tisztelni és megbecsülni.

ITT VOLT A „VILÁG K Ö Z E P E "

Ugyanis ez a királyi székhely volt a Magyar Népi Öntu-Jatban a Világ Közepe. A király pedig a négy világrész ura. Ugyanazt a királyi címet viselte, amit jó ötezer évvel előt-.unk a NAP-UR, NIB-UR, NIMRUD atyánk szent városának - a ..sumir Vatikánnak" — főpapjai adományoztak.

Itt hálás szívvel kell megemlékeznem a kiváló magyar-jrszági kutatóról — Bosnyák Sándorról — akinek kutatási

166

• I I

* < *N Vi- ••••. n>*4 !m~ • • ' . - . ,™;

eirdmcnyeivel egészítem ki bizonyítékaimat, ö ugyanis a kovt tkt-iökct írja a „Világ Közepéről" :

..Borzé Nagy János érdeme, hogy a ,világ közepe', ,föld k.ikluke'. ,cg közepe', ,ég köldöke' képzeteket ősvqllásunk alaptételeivé tette. Az ég s föld közepéről-köldökéről a ma-Hyar nyelvterület minden tájegységéből van adatunk, s száznál több adat birtokában leszögezhetjük, hogy az ég s a föld kuldoke-kozepe az emberközpontú paraszti világképben az a hely, ahol az ember áll, ahol leszúrja bot ját, vagy ahol .elvágták a köldökét".

„A világ közepe tizennégy adat szerint ott van, ahol le-r*ctt az aranyalma'. Az .égigérő fa' tipusú mesékből tudjuk, hogy a legfelső égi rétegben, a Nap birodalmában minden aranyból van, fü, fa, virágok, a fán is aranyalma terem. A kis-tcrenyeiek például Maconkát tart ják a világ közepének, mert .ott esett le az aranyalma, amit Szent Péter ej tett el.' Szent Péter népünk meséiben és tudatos megfogalmazásaiban is a mennyország kapusa. Az ég közepén-köldökén áll, • amit elejt, az az emberlakta világ közepére esik. — (A karakoszörcsökiek is azért tar t ják falujukat a világ közepének, mert a rege szerint Szent P é t e r elejtette a mennyország kulcsát, s azt a falu határában találták meg.) A föld közepét-köldökét az ég közepéről-köldökéről leesett aranyalma jelöli. Az adatok másik csoportja arról tanúskodik, hogy a világ közepe-köldöke az egykori magyar állami élet központja (Székesfehérvár, Esztergom, Buda, Pozsony), s ezt a kitűntető címet vagy az aranyalma leesésével, vagy az említett városok központi i rányí tó szerepével indokolják. A következtetést az adatok egyértelműen adják: a világ kozepén-köldökén állt mindenkor a királyi szék, s az uralkodó jelvénye a Nap birodalmából, az ég közepéről-köldökéről leejtett aranyalma. Ohmann Béla szoborkompozíciójának felirata is, a székesfehérvári téren, arról vall, hogy az .országalma szimbolizálja Székesfehérvár egykori koronázó székváros jellegét és az akkori állami élet központját". Az országalma (amely aranyozott is!) „azonos' a világ közepét-koldökét jelölő aranyalmával, jelképezi, hogy a király a Nap földi képviselője. (A honfoglalás korában, a kettős királyság idején a szent király neve ,kündü', s a török eredetű szó jelentése: ,a Nap fia'.)"

Itt meg kell jegyeznem, hogy a ,kündü', vagy ,kingü' torok szó szintén a mah-gar ,ki-en-gir' .kingir, küngür, kangar ' szónak változata és jelentése: ,ISTEN FIA'.

168

m

c *

,.A világ közepéről a szentjóbiak így beszélnek: ,Apám »Hjr >/i>kla mondani, hogy ott a földnek a köldöke, hol bilit • i» botot.' Az alföldi, az erdélyi s a Kárpátokon túli, a Sze-iri Mu-llrit élő csángó-magyarok közt sokan úgy tudják, hogy -iU 4 vil.ig közepe-köldöke, ahol leszúrjuk botunkat. Lakatos I * ir.ritT csángó költő is elragadtatással ír faluja szépségéről, í s lu j i l a világ közepének, Moldova közepének, a csángók or-!..•"£* közepének érzi:

Szip a falum Szabufalva, Moldovának közöpibe. Imádom ién iélve-halva, Riszegülök sz ipszigibe . . . Szeret foly edzsik oldalán, Mászikan a Moldova. It t a fűidnek küldike, It t a csánguk országa . . .

A fold köldöke, a világ közepe a nőneműnek képzelt, kör alakú, megszemélyesített föld-istenasszonyának köldöke. Absztrakció: az ember köldöke akkor (s csak akkor!) van a ,világ IttMEc'pcn', ha az emberi testet a mér tan és az anatómia törvé-njrei után a körbe rajzoljuk, mint ahogy a világ belső rendjet kereső Leonardo is tette. A világ közepén, a föld köldökéin-! emelkedik az égigérő fa az egekbe, s nyúlnak le gyökerei t alsó világokba."

.,A föld köldöke (az ég köldökével együtt) a III . Ur-i di-n.'isjrtia idején, az i. e. 21. században született sumir énekek-ien bukkan föl először, majd később más sumir énekekben s. A sumir szövegekben a föld köldöke mindig a birodalom tiZjMintját jelenti. Az ókori népeknél később is találkozunk

.i fold köldökének képzetével, a zsidók, az egyiptomiak, a gö-"ogok s (etruszk közvetítéssel) a rómaiak is többször írnak

ila. A föld köldöke, más szóval a világ köldöke az inkák indológiájában is előfordul. Az inkák birodalmukat, —

Ij j^ugy, mint a babiloniak vagy az egyiptomiak —, a •légy világtáj birodalmának' nevezték. Az inka mí-•isz lényege, hogy az inkák őse arany pálcájának leszúrásá-v;il jelölte ki a helyet, ahol Cuzco városát később felépítették,

f| HA arany pálca —Éva Lips szavaival — .hatvan centiméter lovkzúságban és csillaggal koronázva az uralkodói méltóság J-lvi-nye lett". Cuzco nevének jelentése is: .köldök'. A .világ köldöke" elnevezés (feltehetően az indián kultúrák közvetíté-

v«-li később Húsvét-sziget régi nevében (Te Pi to o te H e n n a i í«-llúnik."

169

„László Gyula 1938-ban a jogarokról írt tanulmányában valamennyi addig ismert adatot számbavett s a rá .jellemző alapossággal elemzett. László Gyula adatsorához, mint új adat, az inka rege kapcsolódik, amely kétségkívül a történelem előtti időkben került át Ázsiából az amerikai konti-nensre. A magyar jogar legrégibb előképe mindenesetre közös lehet az inkák csillaggal koronázott méltóságjelvényé-ovel.. Jogarunk kristálygömbjéről Róheim Géza — a tükör és a Nap analógiája alapján — kimutatta, hogy Napjelkép. A népi adatok és a történelmi analógiák igazolják, hogy a magyar jogar a világ közepét-köldökét kijelölő bot uralkodói jelvénnyé vált utóda." (Bosnyák Sándor adatait á tvet tem: „Aranyalma, bot, suba..." c. tanulmányából. Művészet, Bp. 16, évf. 6. sz. 6—7. old.)

Itt még azt kell megjegyeznünk, hogy a Magyar Királyok „Jog-ár"-ja (ebben a szóban benne van hivatása, azaz a ,.minden törvény ura") is el van látva az Isten-Fia. vagy Nup-Fia szimbólumával, mert a jogaron is rajta van az oroszlán, mégpedig a testére rajzolt 4 ékkel, amiről majd a következőkben meglátjuk, hogy az ékírással í r t szó szintén annyi t jelent: ISTEN-FIA.

A jogart m á r a sumirnak nevezett mah-gar uralkodók is viselik, akiktől az asszir királyok is á tvet ték — a „négy vi'ágrcsz u r a " királyi címmel együtt.

-.; * *

A fent ismertetett adatok alapján most m á r láthatjuk, hogy az „Oroszlánok Ister-Gam-i szentélye" volt a világ közepe a Magyar Nép számára m á r csak azért is, mert „ott tzurta le aranypálcáját (jogarát) a Magyarok királya".

* * *

Ha már eddig elvezettem a kedves olvasót az esztergomi Oroszlánok Szentélyének titkaiban, meg szeretném még azt ti rnugyarázni, hogy ősi szertartásaink miképpen biztosítják a népnek azt a tudatot, hogy a mah-gar nép mindegyike az l i l rn Fia. Természetesen a legelső Instenfiúság a királyt, az uralkodót illeti, de az Ég Törvénye mindenkire érvényes. Ami • királynak, az uralkodónak j á r az égi áldásból, ugyanaz illeti a népet is.

Mondtuk már, hogy az oroszlán csillagkép a Nap Háza

ITO

•- .1/ uralkodó, mint a Nap Fia, aki a földön részt vesz a Nap-i-rö eletet adó gondoskodásában azzal, hogy igazságosan és bölcsen ítél, okosan kormányoz és védi a Népét, hasonlóképpen s/ükségeli a földi szertartásoknál ugyanazt a helyzeti fel-i teleket itt a földön, mint ami az égen a Nap-Űrnak bizto-..itv.'i van. A Nap-Úr az Oroszlán csillagképben uralja a lefutott utjának összes csillagzatait. (Azokat mind, amit a görö-i;t>k Zodiakosnak neveznek, összesen 12.)

Knnek a csillagképnek a feje a Nap-Úr akkor, amikor égi ha/aban, az Oroszlán csillagképben tartózkodik. Az asztronómia már megállapította, hogy ebben a házban legerősebb i naporö, hiszen tudjuk, hogy a Nap-Űr július 23-tól augusztus 2.'i-ig tanyázik itt és bizony az északi féltekén ekkor van .i legforróbb nyár. Sokszor éreztük m á r a nyári napokban, h.M'.y a Nap-Úr tényleg teljes erejében van.

Amikor az uralkodó „inter leones" helyzetben van és az • ;en .teljes a fény" — tehát a tizenötödik napon és minden .ilkaliimmal amikor, mint a Nap Fia intézkedik, ítél, határoz, nalkudik — szüksége van azokra a bizonyos „égi hasonlósá-. krn" melyeket minősége — mint Nap fia — megkövetel.

U.v neki is meg kell mutatnia, hogy „uralja a többi csillagké-|M*k»'l". Szükséges volt tehát az ősvallásban olyan palást szer-• i••./!•. se, melyik

lü részből készült, mely tizenkettőnek egyike a legdísze--il>l) s efelett van az uralkodó — a Napfiú — feje. Éppen-'it;v. mint az égen.

A judai-kereszténység római változata sem tudta eltö-itilni az ősi hit ezen hagyományát. „Keresztényesítették" a koronázási palástot, de csak 12 részből álló napruha az éppen-

.;y. mint a kecskeméti suba. Mert a királyi palástban az líilkodn valóban a Nap-Fia, de a kecskeméti pásztor sem

m.tv ha subáját felveszi s balkézbe fogott botját a saját vi-I.ii^.mák a ko/.epibe szúrja. Érdemes itt megemlíteni a többi

u'.v.u koronázási jelvények ősi eredetét is. Ugyanis így vi-,:•• -..ni latjuk, hogy az esztergomi szentély hagyományos

••••I-" .i;;ii es magasztos voltát mindezek szépen kiegészítik.

* * • *

(VI t mar megérted — kedves olvasó — miért nem is-rlrti KiiiU'iróczv azt a másik" pecsétet, melyet a kitűnő

•• - ti-1. nru-iilálista asszony a Sorbonne-on bemutatott és 'i .«• Ktrr (íam-i oroszlános jelkép — eddig félre magya-

171

rázott — értelmezését tisztázta. A Magyarság legszentebb hagyományait — melyek az

Isten Fiához vezetik a népet — Komoróczy „nem tar tot ta ildomosnak" megemlíteni.

Helyette az ,,u" betűről beszélt. De megint figyelmeztetnem kell az olvasót Komoróczy

dicstelen mesterkedésére és tudatos félrevezetésére, ahogy ip/.en az esztergomi oroszlán-szimbólumról ír és azt a ,.su-mcr-magyarológusok címerének" nevezi (82. old.) — meg wn említve természetesen azt, hogy ez az Esztergomi Szentélyben ,,tizennégy" példányban található.

AZ OROSZLÁN TESTÉN LÉVŐ NÉGY ÉK fc.ntos itt, amiről Komoróczy így ír (83. old.):

,,A címer kényes pontja az oroszlán hasa. Ezen ugyanis itt-gy ékírásos jegy áll." (Szóval elismeri az „éki ra tot" és) nem „oldalbordának" minősíti, mint Gerevich. Ez a beszúrás tőlem ered. B.J.F.)

„a legegyszerűbbek egyike, az „ u " jel, négyszer egymás mellett: ámde éppen fordítva, mint, ahogy helyesen állnia kellene. S ezen túl, ez a jel az ékírásos szövegekben legfeljebb háromszor ismétlődhet egymás u t á n (ha egyszer szelepei, hangirtéke -u, ha kétszer, man, stb., ha háromszor e*», stb.l négyszer sohasem."

Tehát a tiltakozás ismert jelszavát kell ide iktatni :

KM1I 19 x: mert ez nem igaz. Vegyük sorra a jeleket Lábat prof.

•.íul.ira szerint: 1 ck. . .(L. 411.) a „tizes" számot jelölve talán „ u " , de még

•mindig vitatott a hangértéke. Sokan vannak, akik

„wun" értéknek hiszik és ezt éppen a magyar nyelv e r ő s í t i meg, hisz négy-„WUN", öt-„WUN", hat-„WUN", stb. a tizes számjaink kiejtése, melyek — természetesen — a hangzóilleszkedés szerint alkalmazkodnak, de az alapjuk az ősi „WUN".

Fontos azt megjelölni és tudni, hogy az „ U " , vagy „WUN" értékek kizárólag csak a s z á m o k n á l jönnek tekintetbe, mert pl.

I ék.. .<L. 411.) szövegben, szumirul. UMUN (akkádul „bé-lu" vagy „béla") jelentése egyformán: uraság.

1 fk. . .<L. 471.) a „húszas" szám jelölése esetén „ N l á " • HI.s), (vagy „MIN"- de ebben az esetben jelentése

17]

„kettő" vagy „második".) 2 rk . .e lőtte csillaggal: (L. 471). . .. D. UTU és akkádul

D. sAMAs = Naperő, Napistenség.) Miután az esztergomi oroszlán testén ott van a

csillag is, tehát most nem komplikáljuk felvilágosításunkat azzal, hogy a 2 ék = 20, 3 ék = 30, 4 ék •= 40 és 5 ék = 50 a számrendben, hanem vesszük ezeknek a „csillaggal meghatározott" jelentését. így :

:i « k . . . ( L . 472.) Szumirban: Dingir Bá — babiloni akkád szerint SIN — a holdistenség neve.

I i-k . (L. 473.) Szumirban Dingir NIMIN. Babilonban EA ISTEN, a minden tudás atyja.

Tehát az esztergomi oroszlán testén a csillaggal írt négy rk valóban EA neve.

De azt nem tudjuk megérteni, hogy egy — Magyarországon szakmabeli — tehát tudományos — könyvnek elismert írásban, mint Komoroczy könyve,

hogyan közölhet a szerző olyasmit, ami nem fedi a valóságot, amikor azt írja (83. oldal), hogy:

„az ékírásos jel négyszer sohasem szerepel az ékirato-kon", amikor — nemcsak „négy ék", hanem még őt ék is la Iá Iható Lábat prof. nagyszerű szótárában,

.-> é k . . . ( L . 475.) csillaggal: Dingir N I N N U . . . EN-LIL, az Isten Fiának neve.

Lassan azt hiszem megvilágosodik az olvasó előtt az a . ny, hogy Komoroczy „Sumer és magyar?" c. könyve nem nás, mint

saját magyar voltának szegénységi bizonyítványa.

* * *

Annak bizonyítására, hogy a „4 ék" a szumir-babiloni • rend szerinti — a következő oldalon közöljük az eszter-• •"" i oroszlánokról készített fényképet, melyen látható, hogy

4 ék" mindig az oroszlán haladási irányához igazodik. •.'•riii.róczy azon állítása, hogy

..••ppt'ii fordítva van, mint ahogy helyesen állnia kel-i • , léhát szintén valótlan.

173

2*. • * — I U U

s?"-"^-

Az esztergomi királyi szentély oroszlános jelképei a kétféleképpen írt „4 ékjellel" J e i k e p e i a

UK-NIN-GIR-SU fövege •ionos a „francia kőfaragó"

fejdíszével

174

IX.

A MAGYAROK „ N I M R U D " H A G Y O M Á N Y A

Utolsó fejezetnek szánjuk ezt a valóságot, amelyet Ko-ciióczy szintén meg akar semmisíteni és ide iktatjuk me

nü ezt a — . m á r fárasztó — figyelmeztetést

KMH 20 x: mert nem igaz, amit így ír: „az ó-szövetség Nimródját

i mden tette Asszíriához köti, a ,nagy vadász' valójában egy i-szir legendából származik."

Cáfolatul ide iktatom a cím szerinti hagyománykin--miket.

* * *

Amikor egy nép társadalmi rendjét és uralkodói rend-/i'iét vizsgáljuk, lépten-nyomon beleütközünk olyan népi .nkásokba, megnyilatkozásokba és sajátosságokba, melyet a i). piajz" tudománya a ,,népi szájhagyományok" befolyásai k tulajdonít.

Minél különlegesebbek és változatosabbak ezek a népi .iiiitosságok, annál erösebb és mélyebb a „hagyomány", mely i sajátosságok indítéka és létrehozója.

Vannak olyan népek is, melyek „hagyománytannal" nem • •' (Iclkcznek. Ennek oka főleg az, hogy sohasem éltek ,.ön-i '!•." eletet, hanem mindig idegen népség sajátosságait vet-

•• :-. ,ii. Vannak azután olyan fajilag vér-erős, ős-népek is, melye-

' iilcticn uralmak szolgaságba taszítottak ugyan, de a ..népi •i.i,rM'iii.inyaik" ereje oly mély gyökérzetü volt és annyira "•feűjAvá vált a szolgává tett népnek még szolga-sorsa előtti 'Iffebi-M. hogy egész lelkivilágát betöltötte és a nép megtar-

tf*6 munngát a szolgaság nehéz évszázadain keresztül is. Ilvrii (isnép a: MAGYAR! l'-iyanis — ha a Magyar Nép lelkiségét nem melegítette

ÍIOIKO, cj'vs/inlü, öntudatlan — de szájhagyományon át ősi-«tófcídf| |I.«VÍI élő, népi éredet-tudat, bizony a csaknem 1000 ö /tiS - m-m magyar érdekű uralmi rendszer, az egyházi feu-

.-kojjiitívli/mus hatalmat elősegítő rendelkezéseivel és a nem rxixjjjcur népcsoportok anyagi, erkölcsi és politikai támogatá-

175

sával, régen be tudta volna olvasztani a „magyar fajtát" az ezer éven át — csaknem megszakítás nélkül tar tó — telepítési hullámok idegen népségeibe.

Hogy ez a „beolvasztás" nem sikerült és a Magyarországba betelepített „idegenek"-et a Magyarság szívta magába, — eltüntetve azok csaknem minden népi sajátosságait — ez kizárólag az ősi magyar „hagyománytudat" erejének tulajdonítható.

Ezt csak akkor értjük meg igazában, ha felfedezzük hogy ez a „hagyománytudat éppen a „tudat-alat t i " létezésében a legerősebb.

Áttéríthették tehát a magyar népet erőszakkal — ősi hitéről — a római hitre. Elrendelhették a kötelező templombajárást, a papi tizedet, a római egyházi személyek felsőbbrendűségét is. Amikor a Nép ősiségének, vallásos kegyelettel ápolt „méltóságát" sértegették — a hűségével m á r római hi-tűvé vált Magyar Nép — öntudatlanul is «s tudatosan is az ősi hagyományok tiszteletében némult el.

Némán, szótlanul tűrte a megaláztatást is, a szolgaságot is, de megmaradt ősi nyelvében és ősi hagyományaiban Magyarnak.

Ilyen — a magyarságtudatban már bele csontosodott — hagyománya a Magyar Népnek a

NIMRUDI EREDET.

Megerősíti ezt az ..eredet-tudatot" különösen a judai-ke-reszténység valamennyi szektájába tartozó magyaroknál az a valóság is, hogy „Nimrud ősapánkat a Biblia is említ i", (mondják a judai-keresztény hitű magyarok).

És hogy ezt az őseredetet minden magyar „öntudat lanul" és a szájhagyomány iszonyú erejének segítségével tartja fent, azt az a körülmény bizonyítja, hogy nagyon sok mai „keresztény" magyar ember azt sem tudja ki volt Nimrud, hol élt és mikor — de tart ja és hirdet i a Népének a „bibliai nagy vadásztól" való származását.

Hát ha ilyen nagy erő rejlik az ismeretlen hagyománytudatban, akkor micsoda hatalmat kell adjon a magyar lelkiségnek ennek a hagyománynak a megismerése és tudatosítása?

Nos ezek a sorok éppen azt szeretnék megismertetni az olvasóval, hogy tulajdonképpen honnan jön és milyen is a Magyar

176

i a t

i

NIMRUDI HAGYOMÁNY

Kbból a hagyomány-ismeretből elsősorban azt tanuljuk nu-jK. bdgy . . .

..minden népi társadalom rendjének kialakulása es kiala-kilá>a. a vallasszemléletben megnyilatkozó hitvilági felfogás l u ^ v r i i y e . "

Ugyanis ebben a „hitvilági felfogásban" találjuk meg .t/okat az istenhez tartozó erőket, melyeket az emberi elkép-,<•!«•* - a saját társadalmi rendjének megfelelő alakban, formában és módon — megszemélyesített.

!i>y találjuk meg az ősi (ma sumírnak nevezett) MAH-CAK hitvilágban az „Isten-Szellem tündöklő F i á t " —

1/ DlMtAK — GILGAMES-t, akinek történetét, a róla «i!o ékírásos agyagtáblák első megfejtője — George Smith

M.MKUD-LEGENDANAK nevezett ( ' ) : Nl.MKU (babiloni nyelven = Párduc-Hőst jelent (-). NIB-UK (') azaz Párduc-Úr, akinek tiszteletét a róla el

nevezett szent városban NIB-URU-, (NIPPUR)-ban épített itinpliim szolgálta.

Miután az ősi Mah-Gar hitvilágban a „földi uralom az • nbúl küldetett le" (') — így természetes, hogy minden égi hatalmi részletnek meg volt a hozzátartozó földi vetülete és (ordítva is — minden földi uralkodási megbízatásnak meg Miit a sajátos „égi" vonatkozása is, hiszen az ima-alap így •/oh KITA ANTA DÍM. Ezt ma a keresztények úgy mondjak ..miképpen a mennyben, úgy itt a földön is".

IijV tartozik hozzá a „földi NIMRU — NIBUR hagyományához" az „Égi Nagy Vadász Csillagképe", amelyet őseink AKI-AN-nak neveztek el. Ez az ősi Mah-Gar (sumir) ri> elven annyit jelent, hogy: „(nép)AR-ból lett É G I " . Ebből \« tte at a világhíres Chorezm-i béli tudás csillagászata ugyan-

Í/l a nevet és innnen az arab csillagászok az ORI-ON (már 'arabositUU elnevezéssel iktatták be az „Égi Nagy Vadászt"

a mennyboltról szerkesztett térképükbe. De maga a NIMRU-D név is a — ma sumir-babiloninak

iK-vi'/ett — hagyományok maradéka. Ugyanis — a Mah-Gar hitvilág nem istenített földi személyeket. Az egyiptomi val-l.i-»/emle!etet, amelyik az uralkodó fáraót földre szállt isten-k. ni tisztelte — az ősi Mah-Gar felemelkedett szellemiség •« li.iMin telte magáévá, hanem azt hirdette, hogy a „földi uralkodást igazságosan betöltő és az Égi rendelkezéseket hí-v.ri betartó LU-GAL' (király) halála után Isten dicsőségébe

177

• vattjtik — vagyis a mai nyelven mondva — .üdvözül' és helyet kap az Egyisten közelében". (Apotheozis elve.)

így jelölte ki az egyik „isteni kinyilatkoztatás" ú t ján a mah gar hitvilág NIB-UR, NIMRU nevű és az I. Uruk-i dinasztia királyai között, egyik eredeti sumir táblán feltünte-lelt király (*) égi tartózkodási helyéül — halála u t á n — az ARI AN csillagképet, amit NIMRU-DA, vagy NIMRU-D ék-jelekkel írtak le — a mah-gar nyelvtan szabályai szerint, mely azt követeli, hogy

,,ha egy személy tartózkodási helyét akarjuk feltüntetni, akkor azt mindig a „helyhatározói" (locativl rag hozzáadásával érjük el." NIMRU tartózkodási helye így lesz NIMRU-DA, mert

..DA" utórag az ősi mah-gar nyelvben — éppenúgy, mint annak 5000 éves fejlesztett formájában — a mai magyar nyelvben ÍS a „helymeghatározás" egyik ragja. így kapjuk meg a Mik ,.D" végződésű magyar földrajzi hely helyes értelmét, mely szerint pl. ERŐS-D — az „erősök" lakóhelye, BOR GON-D — a „börgön"-öké, LEPÉN-D. . . valószínűleg a „le-prnykészitöké", stb. De ugyanígy: nyom-DA, moso-DA.

Tehát NIMRUD is ugyanazt jelenti, mint az AR1-AN, vagyis az „égi szállásra" átköltözött azt a személyt, aki az cg fold hatalmasságának uralkodásában egyik résztvevője volt • halála után egyszerűen csak megváltoztatta a lakóhe lyct. A Föld helyett az Égben lakik — de tovább él.

ti ez a „továbbélési tudat" alapja a Nimrudi Hagyománynak. Ebből a magyarázatból tehát most megtanultuk, noicy NIB-UR vagy babiloni nyelven NIMRU, IZ-DU-BÁR -GlIXíAMES névvel van beiktatva az említett és eredeti ék ir-UMil irt, KIS nevezetű, mah-gar (sumir) városban talált ..URALKODÁSI SORRENDBEN", ugyanabban, amiben öt óxonviz előtti mah-gar város neve is fel van tüntetve. (Eridu. I^arak. Sippár, Surupak és Bad-Tibarra.)

IZ-DU-BAR — NIB-UR úgy szerepelt az ősi mah-gar hitvilágban, mint az Isten-Szellem Fiának — ÉN-LIL névvel megszemélyesített, csodálatos Erőforrásnak — a VILÁG VILÁGOSSÁGÁNAK — földre szállt formája. Ezt az elgondolást tükrözik vissza az ékiratokon fennmaradt azon írásjelek. •melyekkel EN-LIL-t és NIB-UR-at az agyagtáblákon feltüntettek. Az azonosság azonnal felfedezhető, hiszen En-LIL cgi személyiségnek hitt Istenerő, akinek névvel való megje-l<iU-*cre, a mah-gar nyelv szabályai értelmében alkalmazott ét ..istenséggel kapcsolatos elnevezések jelöléséül használt

178

u n megkülönböztető írásjel" — nyolcágú csillag van odaírva .1 nevet jelző fogalom jegyek elé, mig földi változata, azaz a f'.ldrt' szállt és emberré lett Isten-fia már az „ember-fia" és i,,\ neki nem jár az égiekre vonatkozó megkülönböztetés. Az alábbiakban lathatjuk a különbséget is és a nevet jelölő fo-. .! :n jelek azonosságát is.

Bemutatjuk itt a Kr. e. 3200-ból származó u.n. „dingir IM K diugir S I N " nevű táblát, ahol az 5. sorban feltüntetett 4 |el balról jobbra — a következőképpen olvasandó (P. I>i inul szerinti ("):

1-MIM'K-KI-A NIP-

l ' l 'K varosa, vagyis NIB- **

I i; v árusa, ahol a 3. jel X

KI \ in is, terület, ország .

rr;«- ji lóin és ,,A" 3. sze-

nulvu lulajdonrag, mint C

n i . i". mondjuk így:

<..,.-.. A , 6 -

ffi#^-2<* Ml ^ Ü j > J f F5=-£DE=-

a a a * c-Slg) ® ff

"•H <H£> F^ MII iDSA 170. old.) = Párduc l U n . fuidiloltja RU) (DSL. Nr. 945) = úr, hatalmas, M l ! UK l'árduc Hős, Hős Párduc és MM HU az emesal nyelvjárás szerint = ugyanaz. fchlwVl n7 úsi mah-gar EME-yAL nyelvjárásból szerkesz-u i • i• ini(;i akkádok a nyelvüket (7) — miképpen azt P.

I* iwwl iu.-i:.illa|)itja — és a babiloni akkád hagyomány képe-i i i i i .i brherizmusnak is.

i. , került be a bibliai Genezisbe (Gén. 10. 8—10) NIM-Mt |» ii.i M'ünta-akkád változatban.

M •-• vi/száljuk meg a 6. sort. . hl "KViin.i/t a két jelet találjuk, mint az 5-ben felette,

«!*- KÍ mai nem M l ! UR (RU) neve, mert azon a jelen, mely az

179

3. .torban (első jel) NIB jele volt, egy nyolcágú csillagot találunk.

El megtalálható (L. és DSL. No. 13) minden szótárban éa az „istennel vagy az éggel" kapcsolatos kifejezések jelölője (determinánsa).

fgy a 6. sor 1 jelét DINGIR ÉN kiejtésben kell olvasni mlg a

6. sor 2. jele ebben a kapcsolatban (L. No. 313) L I L . . . t u i ..Lélek" jelentésű.

DINGIR ÉN-LIL tehát ÉN ISTEN LÉLEK magyarul és az Isten Fiának, a Világ Világosságának neve, aki

a ,.Szent Fokossal elválasztotta az Eget a Földtől, amikor megjelent mint az Életet adó Világosság" (").

* * *

Ezekből az írott szövegekből és az írásforma tartalmáról megállapíthatjuk, hogy az ÉN ISTEN LÉLEK — NIB-UR r-jymassal feltétlenül kapcsolatban van. mert, ha nem állana f<inn valamilyen kapcsolat, akkor az ,írás' — mint a T U D Á S KÖZLŐJE — nem fejezné ki ezt a kapcsolatot.

A kapcsolat tehát meg van és a hitvilágban megtalálható. Onnan indul, hogy az Isten Fiának, aki ezen a táblán

•aint ÍN LÉLEK ISTEN van — meg van a hitvilági „anyag i " farmija is. Ugyanis az ősi mah-gar Teremtés Történet az Isiién Szellem és a Kozmikus anyag együttes létezéséről (co-••i»tencia) beszél.. Az Isten Fia mind a kettőt uralja, hiszen a kelrtl vallásfilozófiák alapján

,jk fiú mindig erősebb az a tyánál" . így jelenik meg az ősi mah-gar hitvilágban a Fiú-Isten

K#Vdn**t«, ahol az AN-LÉLEK ISTEN-i hatalma mellett megtaláljuk az IN-ANYAG-ISTEN fogalmat is, amit az agyagtáblák

M N G I g ÉN-KI jelekkel rögzítenek. Ebben D I N G I R ÉN uc/ar***, mint a 6. sor 1. jele és a KI megtalálható az 5. sor, I j»Ufcrn.

K keltő egymás mellé írása kifejezi az Isten-Fiúság «mtW lényegét.

T-h*t ÉN-LÉLEK és ÉN-ANYAG tulajdonképpen EGY-*• TARTOZIK, de mégis külön-külön érzékelhető a Világ-twn JetenU-tuk és munkálkodásuk. Ez pedig nem más, mint a MIKDCMfATÓSAG helyes értelmezése — előttünk m á r i«likai— faftf eailendővel.

m

Természetesen igen nagy szerepet játszik ebben a vallásszemléletben az a jövendölés, is, melynek keletkezése visz-s*amegy a legrégibb időkbe és amelyik szerint az „Isten fia" rfy napon testet öltve — emberként jelenik meg a földön.

A Nimrud-i Legenda tulajdonképpen ebből a várakozásból meríti iszonyú erejét, mert sokáig azt hit te a Nép, hogy Ö a foldrcszállt Isten-Fia és éppen ezért nevezi őt minden vallási szöveg EN-LIL FIÁNAK. így fedezzük fel őt azután, mint a urpck eredetének forrását, hiszen így minden nép az Isten Fiától származik. Megtaláljuk az ö alakját Babilonban is,

•mint BAL-US-t (ISél-Ös) — aki Babilon alapítója. Rawlinson sterint ("» ez a BÉL-US azonos BÉL-NIBRU-val. akinek két fia van: MAH-ŰR és TUR-AŐ.

iMAH-ÚR lesz így alapítója As-URU (Assur) városnak is, mely azután -— mint már sémita település — MAG-ŰR szemelvét feledtetve — játszik nagy szerepet a mezopotámiai történelemben. De mindig megtalálható a hivatkozás, hogy at ós-oredet NIB-US-tól, azaz a „párduc-őstől" számítódik.

Ugyancsak Rawlinson bizonyítja, hogy Mezopotámiának i - -• -i ki részét, melyet a szumir ékiratok az ékírásos korszakban l'KI-KI névvel jelöltek (azaz URAK ORSZÁGÁNAK, vagy IIHl Országnak neveztek) — az ősidőben A-TUR-AN (ahogy magyarul ma is mondjuk A TÚRÁN) néven ismertek.

Itt — Babilóniában — találjuk meg BÉL-NIBRU jelké-l*-s ábrázolásait, melyek az oroszlán különféle formái. Az rmberfejü oroszlán, vagy oroszlánfejű ember jelképében is O jelenik meg, mint BÉL-NIBRU, MAH-ÚR és ezt az orosz-lan-tiszteletnek látszó — de valójában az Istenfiúságot vallá-MI% kegyelettel ápoló — hitvilági tar ta lmat találjuk meg Babilon népénél és még erősebben gyakorolva — Babilon közvetlen szomszédságába tartozó azon városokban, amelyek nem

# n / r n v e d t é k el — mint főváros — az uralkodó rendszerek változásával járó vallási átalakulásokat és idegen befolyásokat. Ilyen város volt pl. KUTA, ahonnan Sancherib babiloniakkal «-» Sippár-iakkal együtt telepíti át a jó ős mah-gar (sumir) la-k..sságot SAMÁRIÁBA. ( Kir. Könyve II. 17. 24.)

Júdea népe a samaritánusokat „ k u t a i " névvel különbözteti meg magától és oroszlánimádóknak hívják őket, megemlítve azt is, hogy oroszlántestű és emberfejű Isten-szobruk van. amit NER GÁL néven tisztelnek.

Most már annyi nevet ismerünk Nimruddal kapcsolatban, hogy ide kell iktatni Langdon kutatási eredményeit ahhoz, hogy tisztán lássunk. így ír Langdon ( l u ) :

181

„The Phoenician 'Sed' is the Eastern reproduction of this m y t h of the SUN-GOD — as H U N T E B . "

„The Hunter as an aspect of the Western Sun-god repre-sents rather NINURTA of the Sumerian Pantheon. NINUR-TA, reád apparently NIMURTA in dialectic Sumerian, is pro-bably the origin of t h e name NIMRUD, t h e famous HUNT E R " . . .

(A föníciai SED a keleti másolata ennek a Napisten mítosznak — mint VADASZ.

A „VADÁSZ", mint a nyugati Napisten vetülete, inkább a Sumir Pantheoni NINURTA-t képviseli. NINURTA, a sumir nyelvjárás szerint valószínűleg NIMURTA — feltételezhetően a híres VADASZ — NIMRUD — nevének eredete . . .)

I t t hozzá kell t e n n ü n k Langdon megállapításához azt, hogy NINURTA, vagy NIMURTA az emesal mah-gar ísumir) nyelvjárásban NIB-ÚE-TA és ennek értelme: „ELTÁVOZOTT PÁRDUC H Ő S * ' . . . lévén az eddig ismeretlen „TA" szó az eltávozás fogalmának kifejezője.

A „HÖS PÁRDUC" — NIB-ŰR sokféle nevében tehát külön kell választanunk azokat a rá vonatkozó elnevezéseket, amelyek az ÉLŐ NIB-ŰR-ra vonatkoznak és azokat is fel kell ismernünk, melyek a halála utáni — istenített — állapotában nevezik meg őt.

Így érdemes tovább olvasnunk Langdon nagyszerű könyvében, melyben ő mindazokat az eseteket felemlíti — beleértve a bibliai Nímrud idézetet is — ahol a Nimrudi hagyom á n y t felhasználják a sémita népek saját hagyománytanuk kialakítására. Láthat juk, hogy a sumirnak nevezett MAH-GAR TUDÁSKINCS kiapadhatatlan forrásából merít minden nép és egyedül ennek az ősi Mah-Gar (sumir) népnek mai leszármazottjai azok, akik nem nagyon kutat ják 5-6000 éves saját hagyománykincsüket, hanem megelégednek azzal, amit a judai-kereszténység átad nekik, mint „sémita (biblikus) hagyományt", a sémita (judai) intelligenciával átformált változatában.

így ír tovább Langdon a „sémita mitológiában „való kutatási eredményeiről:

„This myth, incorporated in one of the oldest Hebrew documents (és itt a 272. jegyzet alatt a Genezis 10, 8—10. részeire hivatkozik), mely szerint: „Hatalmas VADÁSZ" az Ür előtt, mint Nimrud. Az ő birodalmának kezdete vala Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén). . . reveals his

182

Babylonian origin; for he is said to have founded Babylon, Erech, Accad and Calneh in Sinear (Sumer).

If Calneh is an error for Kullaba, a part of Erech, at least two of these cities — Erech and Kullaba, — were con-nected with the exploits of the hero GILGAMESH, and since NIMURTA mentioned as the god of Kullaba, there seems to be a confusíon of two myts in the Hebrew legend. (Bibliai Nimród, the mighty hunter befor Yaw, and son of KUSH, is clearly the GILGAMESH of Babylonian mythology; and Nimród, founder of cities in S u m e r . . . is surely NIMURTA, the God of the spring Sun, son of the Earth-God Enlil of Nippur."

(Ez a mitosz, ami az egyik legrégibb héber okmányba van befoglalva, biztosan mutat ja babiloni eredetét, hiszen Babilon, Erek „Uruk", Akkád és Káiné alapításáról beszél Su-meria földjén.

Ha Kullaba — Erek „ U r u k " egyik tartozéka — tévedésből Káiné, akkor a megnevezett városokból legalább kettő — EREK és KULLABA — kapcsolatban van GILGAMES hősi kalandjaival és miután NIMURTA úgy van említve, mint KULLABA Istene, világosan látható a két mitosz összezavarása a héber legendában.

Nimrud — a hatalmas vadász Jehova előtt és KUS Fia — nyilvánvalóan a Babiloni mitológia GILGAMESE és Nimrud a Sumir városok alapítója — biztosan NIMURTA, a ta-vaszi-napisten, a NIPPUR-i FÖLD ISTENÉNEK — ENLIL-nek — FIA.)

* * *

A fentiekben Langdon igen érdekesen csoportosítja ösz-sze a sémita mítoszokból Sumer-Babilonba visszavetíthető hagyományokat.

Ezekben részünkre az a legfontosabb, hogy: Nimrudot ő is az Isten-Fia — En-Lil — fiának nevezi,

valamint az, hogy az összes Nimruddal kapcsolatos neveket visszavezeti a va

lóban Urukban élő és királyként uralkodó NIMBUD-GILGA-MES uruki királyhoz.

Egy — Nimrudra vonatkozó — nevet azonban nem találunk a fenti idézetekben és ez: NER-GÁL.

Könyvének 93. oldalán Langdon azonban kétségtelenül tudósít minket arról, hogy a Sumir-Babiloni mitológiában

183

EN-LIL két fiát találta meg, mint : N I M U R T A . . . a tavaszi Napistent és NER-GAL. . . a téli hidegség okozóját. NINURTA-val kapcsolatban, még igen fontos megjegyez.

nünk, illetőleg idéznünk a következőket, melyek újabb „Nim-rud-i elnevezéseket" tartalmaznak:

„NINURTA, god of the spring sun, are already here, as NINGIRSU and NINSUBUR." (")

(NINURTA, a tavaszi nap istene, itt már NINGIRSU vagy NINSUBUR.)

Kutatásunkban igen fontosak ezek a nevek is, mert NIN-^ G I R - S U elnevezést P. Deimel kifejezetten NIMRUD másik

nevének tartja ('-) — mely SIR-BUR-LA-KI ( L a g a s ) . . . (magyar értelmezéssel „égi világosság fö ld je") . . . uralkodási és vallási irataiban szerepel és

NIB-GIR-SU (az ö PÁRDUC FIA) vagy NIB-UR-SÁG változata, miképpen azt mindig hangoztatta egyik kiváló magyar sumerológus — Dr. Pass ( , : | ) .

N I N S U B U R = NIB-SUBUR, vagyis a SUBUR-PÁRDUC. « * *

Most talán időszerű, hogy rendszerezzük az összes NIM-RUD-ra vonatkozó elnevezéseket.

Ezt a rendszerezést azonban a sumir-babiloni hitvilág gondolkodásmódja szerint kell elvégeznünk és mentesíteni kell magunkat mindenféle változtatási ideológiától, így a sémita mitológia felfogásától is. Éppen azért kell ezt megtennünk, mert kétségtelenül megállapítják a kutatók, hogy az összes sémita, héber, görög mitológia alapját a sumir-babiloni vallásszemlélet képezi.

(Aki nem elégszik meg Langdon és Cyrus Gordon bizo-^ nyitásaival ( u ) az talán olvassa el a „keresztények Bibliá ját" V — amit vallása „ISTEN SZAVA"-ként hinni követel. Ebben

a könyvben — a már említett idézeteken kívül — pl. a Krónikák I. 1, 10. alatt is Nimrud hatalmáról kap tudósítást. De Mikeás próféta még Asszíriát is NIMRUD FÖLDJÉNEK nevezi. (Mikeás 5, 6.)

A mah-gar (sumir) hitvilágban az ISTEN FIÁNAK kettős megnyilatkozásával találkozunk.

E kettősség az okos mah gar papság azon megvilágosodásából ered, mely szerint

az anyagi testű emberben — Isteni Lelket fedeztek fel.

184

A „lelket" azonosították az öröktől fogva létező ISTEN-SZELLEMMEL., mely emberi testben Lélek ugyan, de ismét Isten-Szellemmé válik, amikor a testet elhagyja, mert az meghalt.

így lett „isteni kinyilatkoztatássá" bennük az ÖRÖK ÉLET fogalma és ezzel világosodott meg bennük az ISTEN-FIÚSAG TUDATA is, hiszen aki Isten szellemű lelket hord anyagi testében, az ISTEN GYERMEKE.

Miután ezt megállapították magukról és felfedezték az Istenfiúságukat — lélekben fel bírtak emelkedni annyira, hogy az Isten Lényével, Lényegével és Mindenhatóságával foglalkoztak.

Az Istenfiúság tudatosításának csúcsaként a világot éltető „fényt" érezték Isten első szeretet-megnyilvánulásának c's erre mondták, hogy a FÉNY az ISTEN FIA.

A Fény-Hatásában és sugárzásában azonban anyagot is fedeztek fel, melyet a test — az anyag táplálójának, éltetőjének ismertek meg. így keletkezett bennük az

Isten Fia Szellemi és Anyagi Alakjának felfedezése. így lett

AZ I S T E N . . . „egyetlen" TE-RAM-TU. . . (teremtő), aki EGY a FIÁVAL, mert a FIA is ö. . .

ÉN-LIL. . . ÉN-LÉLEK. . . mint a „Lelkek U r a " és ÉN-KI. . . ÉN-ANYAG. . . mint az „Anyag U r a " .

A Láthatatlan „egyetlen" Isten Fia tehát éppen olyan, mint a földönjáró, sok „istengyermek" — Lélek és Anyag.

Hát nem csodálatos az a leik. lelemelkedés, Istennek ez a bámulatos megközelítése, az emberi szellemnek asztrális magasságokba való feljutása, a tisztánlátás, amellyel az emberi élet gazdag tartalmát az istenfiúság tudatában felfedezte — sok ezer évvel mielöttünk. . . az ősi Mah-Gar Hitvi lág. .?

Mennyivel alacsonyabb szintű a mai ember kérlelhetetlen materializmusa, mellyel az Isten lényét anyagi gazdagság szerzésére és politikai uralmi érvényesülésre használja.

És az izgatóan érdekes ebben az ősi Mah-Gar hitvilágban az, hogy az Istenhez való lelki felemelkedésben az Igazság Fénye annyira betöltötte az Istenhez törekvőket, hogy ez az egyetlen Istenszemlélet, amelyet a történelmi események is igazoltak. Ugyanis megjelent a földön egy ISTEN-FIA. aki az emberi értelem és lélek legmagasabb és legtökéletesebb megnyilatkozását tárta a világ elé és tetteivel, szavaival meg-

185

ÍM

m

m

i 1 i i

erősítette az előtte sok ezer évvel leírt ú.n. Mah-Gar HITVI-LAGI TARTALMAT.

Mitologikus vonatkozásban viszont igen fe l tűnő az, hogy ennek az ISTEN-FIÁNAK földi munkálkodásában pontosan az a semita-héber irányzat volt a káros, amelyik — Langdon szerint — az ősi sumir-babilóniai hitvilágból mer í te t te mindig és saját íze szerint átformálta — a ma mitológiának hívott — de nyugodtan „vallásszemléletnek" nevezhető — alapjait. Miután a héber vallási irodalom —( majd miképpen a későbbiekben látni fogjuk) ezt a földön járó, de égi küldöttként emberré lett Isten Fiát — a Názáreti Jézust — is a Nim-rud-i hagyományokhoz csatolja, azt hiszem elegendő indokolásul szolgál — maga ez a tény is — a Nimrudi Hagyomány fontosságának hangsúlyozására.

De folytassuk tovább a Mah-Gar Hitvilág kutatását . Mondtuk, hogy a TE-RAM-TU ősi sumir kifejezés tovább

él a mai magyar TE-REM-TÖ szóban, amit á l ta lában „alkotó, mindentudó, láthatatlan, de mindenütt lévő" I S T E N fogalmával azonosíthatunk. De nézzük részletezve:

TE — (L. 376) — T E M E N . . . alap, alapítás, amire valami épül.

RAM — (L. 187) — mérték, kegy. Eddig pontosan nem tudták megállapítani azt a tartalmat, amit ez a „fogalomjegy" kifejez. Ugyanis a mah-gar „szűzanya" hivatására vonatkozó és az ö URUK-i uralmát mutató ékjeibe van befoglalva az a fogalomjegy, melyet Lábat (L. 396) SAR kiejtéssel „jóságnak, teljességnek, tökéletességnek" ismer, de muta t ja e tökéletesség ..kettősségét" a két vízszintes ék. Tehát m i n d e n ü t t a dualitás. A „Jóság és Tökéletesség kettőssége" — m i n t az ISTEN-SZELLEM és a KOZMIKUS ANYAG. (Egyedülállóan ez a fel — L. 170 — „AM" vagy „URAS" je lentése: „felséges, hős")

De hogy félre ne érthessék ezt az összetett fogalomjegyet, még hozzá van csatolva az IZ jele (L. 296), amely az ISTEN-SZELLEM kifejezője. — (Lábat a RAM ékjeiét az „abstract" fogalmának kifejezéséül is tartja.)

TU vagy TUD — (L. 58) — teremteni. Így semmi kétségünk nem lehet — az ősi mah-gar ísu-

mir) TE-RAM-TU ugyanazt feíezi ki, mint a mai magyar nyelvben a TE-REM-TŐ.

186

Tehát az Isteni Teremtő Hatalomban is a kettősség ereje mutatkozik és innen kezdve — mindenütt .

Az ősállapot kettőssége: az ISTEN-SZELLEM és a KOZMIKUS ANYAG. Amikor a Teremtés megindul és a sötétségbe betör a FÉNY és a MOZGÁS — akkor az

Isten-Fiának kettőssége mutatkozik meg Isten-Szellemi és Anyagi formájában — mint mondtuk — Én-Lil és Én-Ki.

Teljesen logikus tehát, hogy a mah-gar (sumir) hitvilág a földre érkezett és abban az időben legtökéletesebb Istenfiút — NIMRUDOT — is kettős formában iktatta be hitvilági örökségébe.

NIMRUD anyagi formája: az ÉLET. A testben való létezése.

Isten-Szellemű formája —• a testi halál beállításával, túlvilági létezésével kapcsolatos, valódi „mitológia".

írjuk tehát egymás mellé a Nimrud-i neveket — így két csoportban: Anyagi formára vonatkozik: Isten-Szellemi formára:

NIB-ÚR, NIB-RU NIB-UR-TA NIM ÚR, NIM-RU NIM-UR-TA, NIM-RU-D GILGAMES (IZ) GIS-GIL GA-MES NER-GAL IZ-DU-BAR, ARI-AN NIB(M)-SUBUR NIN-GIR-SU Most vegvük sorra egyenként ezeket a neveket: NIB-ÚR.'. . a HÖS PÁRDUC, aki a földön élet és halál

ura volt. Mivel emberi testben volt Isten-Fia, meghalt és NIB-ÚR-TA.. . néven tisztelték, mint a másvilágra át

költözött Párduc Hőst. N I B - R U . . . Ugyanaz, mint NIB-ÚR, aki halála u t á n az

Atyaistentől más feladatot kapott és ő NIM-ÚR, NIM-RU... is- a Földön. Megdicsőülve NIM-ÚR-TA. . . néven is tisztelték. De hogy a NIB-ÚR-i

feladatot betöltse NIM-RU-D. . . lett, az Égi Nagy Vadász, aki az (Orionban) ARI-AN.. . ban egyesíti a Nagy Népből jövő Égieket. De Ő az a király is, aki a SUBUR-URUK városban ural

kodott, mint az I. Uruki király-dinasztia 5. királya ( i n) GIL-GA-MES.. . néven és — mivel ő sem találta meg

emberi testben az örök életet, Istennél lévő szellemét GIS-GIL-GA-MES- . . néven örökítette meg a mitológia.

187

(Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az az ékjei melyet ,,GIS"-nek mondanak, „IZ"-nek ejtendő, lévén ennek az ék-jelnek kettős hangtani értéke (gis és iz). Ugyanis azért tették a mah-gar írástudók a megdicsőült k irály neve elé ezt az ék-jelet, hogy az Isten Birodalmába való átköltözését és istenített ál lapotát írásban is közöljék, mert „ I Z " = az Isten Szellemmel, mely emberi testben a „Lélek". Ez a ,,lélek" a testi halál beállásakor visszatér az „Isten Kebelébe". „IZ"-zé válik, — „IZZIK", mig újra Istenszellem lesz és ez az „ I Z Z I K " állapot a Megtisztulás Tüze. Ez az a „tűz", melyből az emberi lélek születik és a születés folyamata nem „izzás", hanem „ L I H " = „ L E H " . . . lehelet az Élet lehelete és ez „ h ű t " . így érthető meg, hogy az Isten-Szellem sok emberi testben lélekké válva — bizony nagyon hideg.

Az is érthető, hogy az „elhidegült lélek" erősebben „IZZ I K " az Istenhez való visszatérés útján. Talán erősebb és nagyobb „tisztítótűzre" van szüksége, hogy — a nagy földi elhidegülés u t á n — ismét visszaszerezze eredeti boldog állapotát. (Labatnál ,IZ' vagy GIS, No. 296. A sémita-babiloni Mardukra is hasonló nevet vonatkoztatnak D. IZ-BAR. Labatnál ugyanazon szám alatt.)

Külön fejezetben kell tárgyalnunk Nimrud azt a nevét, melyet a héber mitológiában úgy találunk

NER-GAL

A sémita mitológia említi, hogy a „KUTAI N É P " , melyet a Babilontól nem messze lévő mah-gar (sumir) K U T A nevű városból költöztetett Samáriába a nagy Sancherib asszír király, NER-GAL tisztelői voltak. I t t meg kell állapítani, hogy ennél a — Langdon szerint— szintén Nimrudra vonatkozó névnél — az első szótag „NER" m á r változtatás a mah-gar (sumir „ N I R " szóból (L. 325), mely „uralkodót, hőst, k i rá ly t " jelent és babiloni változata

ETILLU vagy ETELE. (A h u n E T E L E — ATILLA —, így nevében is NIMRUD leszármazottja.) N I R - G A L . . . tehát Nimrudot, mint NAGY KIRÁLYT, NAGY HŐST jelöli. Azt hiszem NIR-GÁL nimrudi tar ta lmában van az egész

Nimrud-i Hagyomány magyarázata. Ugyanis a „másvilágra átköl tözött" P á r d u c Hőst — NIB-

UR-at — az Égi Nagy Vadász Képében — a „vadászat" fogalma jellemzi. Az Égi Nagy Vadász „vadászik" ugyan, de

188

semmi vadászzsákmánya nincs. így a „vadászat" a haladás jelképe.

Az Égi Nagy Vadász „űzi " a Csodaszarvast. E jelképes gondolkodásmód tu]lajdonképpen a Napnak,

mint Isten-Fiának és mint az Élet Atyjának azon „haladását" fejezi ki, amelyik nem tartozik bele szorosan a földi ritmusba. Tehát nem a nappal és éjszaka, tél és nyár létrehozója, hanem a titokzatos „precessziós" mozgás elrejtője.

Ebben a rejtelmes mozgásban találjuk meg a .misztikus" azonosításokat is. A „Csodaszarvas" a Nap, mint Isten fia, kinek fia Nimrud, a Nagy V a d á s z . . . és ők együtt „haladnak" . Amikor a precessziós Nap a sötét félívben jár, akkor a Nimrudi NIR-GÁL személyesíti meg őt. És itt nem a személyeken van a hangsúly, hanem az égi „haladás" biztosításában.

Az ember az Égre tekint és nem érzi magát elhagyatottnak. Az életben is meg vannak a „ragyogó" napok. Ilyenkor NIMRUD hatalma és lendülete határtalan elképzelésekbe veti az emberi boldogságot. . . és Nimrud mindig a jóság, szeretet és boldogság hozója. Az élet „sötét" napjaiban azonban NIR-GÁL lesz ö. És milyenek az élet „sötét" napjai. . .? Mikor kapjuk ezeket. . . ? Ez a küzdelem, a háborúk, az elnyomatások ideié. A Nimrud-i reménykedésben az emberrel lévő „ERÖ" azonos NIR-GAL-lal, a NAGY HŐSSEL, aki NYER-GEL és NYARGAL, az életéért küzdő subur-samar „ k u t a i " mah-gar emberrel.

Ezért nevezi a mah-gar hitvilág NIR-GÁL-t a „téli Nape r ő " hordozójának és a „háború segítőjének". Viszont NIR-GÁL erős, bátor, vakmerő, ő a MAG-ÚR is. Az „Égi Oroszlán" , aki Hatalmas, hiszen az életet adó Napot is ő hozza. (Az oroszlán csillagkép a Nap Háza a babiloni csillagászatban.)

Ezért tisztelik Nimrudot a NIR-GÁL-i szimbólumban, az Oroszlánban. Ezért rakják teli a magaslatokon épített templomaikat a subur-samar ..kutaiak" oroszlános jelképekkel, ami után „oroszlánimádóknak" nevezik őket a judaiak. Érdekes megoldást ad ez a felfedezés annak az eddig érthetetlen bibliai történetnek, amit írva találunk a Királyok II. Könyve 17, 26. és következő verseiben:

,.26.1 Mondának azért Asszíria királyának: akiket ide hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rajok, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene liszteletének módját."

189

• A mai ember előtt furcsa ez a megállapítás, egyrészt azért, mert hiszen csak „EGY Isten van" és valamilyen „Föld" Istene nem tud élő oroszlánokat büntetésül az emberekre bocsátani, azért mert nem tisztelik őt az emberek által kitalált valami módon. Ugyanakkor meg kell azt is állapítani, hogy Samaria faunájában oroszlán nincs. A fenti bibliai idézet teh á t élő oroszlánokra nem vonatkozhat. - . i

E 1 I ^ n D e n . ha megnézzük azt a héber jelet, mely itt „megölik" szóval van fordítva, látjuk azt a judaizmus vallási szövegei akkor használják, ha a judai vallásra vonatkozólag valami káros cselekedet áll elő, tehát a judai vallást és annak erdeket szem előtt tartva — „elpusztul, értéktelenné vál ik"

g * a z , amire az írásjel vonatkozik. Jelen esetben tehát: W az oroszlánok — a judaiság szempontjából — elpusztít

ják a samáriai népet, mert az nem hajlandó felvenni a judai vallást.

A bibliai történet következő szakaszai teljesen igazolják ezt a felfogásunkal, mert a 27. versben Asszíria királya rendel egy judai papot, aki — a 28. vers szerint — el is megy es tanítja a samáriai „kutai" népet a judai vallásra, de a 29.. vers hiába valónak minősíti ezt az oktatást, mert bizony azok nem hajlandók eltérni az ősi hitüktől. Annak ellenére, hogy nem „tisztelik az Istent" a 26. versben hiányojt és elrendelni kert módon — az oroszlánokról többet nincs szó. Pedig, ha Isten „büntetéseként" élő oroszlánok lennének itt a főszereplők, azoknak fel kellett volna falni mind a Samaria-i Népet, • H? ~ m i n t a b i b I i a i szöveg megállapítja, eszük ágában sem volt követni a „judai p a p " tanítását, — a magaslatokon építettek templomokat a samaritánusok" és éppen a „Kuta-ból való férfiak csináltak NER-GALT'f (30. vers.)

Így lesz a bibliai történet ékes bizonyítója annak, hogy a subur-samar KUTA-i mah-gar nép a SUBUR-URUK-i NIM-RUD hagyomány szerint — a nehéz, háborús és mega'ázá.v

^ e s z t e n d ő k b e n NIR-GAL tiszteletével védekezett. Ugyani ; WVIR-GAL jelenléte már magában a harcos, védekező, párdu

cig nevelést és életfelfogás vallási tanítását és a Népért va'ó hősi önfeláldozás kötelességét is. Ezt pedig a Nép abban a tudatban tette, hogy életét adva a Népért, biztosan Nimrud-hoz „nyargal" a „nyir-gál" hitben az ÁRI-AN lakói között való Örökkévalósághoz.

Ezért voltak a samáriai — magaslatokra épített — mah-par templomok falára festve a babiloni oroszlán-jelképek —

. eppenugy, mint a subur-sabar-szabir Magyarság Nagy Ár-

190

pád Papkirályi Dinasztiájának uralkodása alatt épült templomokban — mint az Ister-Gami Szentélyben is — az ősi hagyomány Nimrud-Jézusi folytonosságának ábrázolásaként azokat szintén megtaláljuk.

És ezek „azok az oroszlánok", amelyek „elveszítik a népet a judai vallás részére", mert akik ezeket a jelképeket használják, értik és tisztelik azt a hitvilági tartalmat, amit az oroszlánok misztériuma magába foglal — bizony ősi hitüket el nem hagyják. Elpusztulnak, keresztre feszítetnek, élve te-metetnek el. de hűek maradnak az Isten Fia Tan Igazságához.

A NIR-GÁL-i oroszlán bátorsága és hősiessége az Isten országában aztán

IZ-DU-BÁR lesz. . . azaz Isten-Szellemű Tündöklő Fiú, aki segít a Fény, a Jóság, az Igazság megtartásában.

Utoljára hagytuk a

NIB-SUBUR

ismertetését. Ugyanis enr.ek a nimrudi névnek az átvételétől igen „tartózkodott" a héber mitológia. Sajnos a mai semito-lógiai tanulmányok is igyekeznek „mellőzni" mindent, ami „SUBUR-SUBAR-SAMAR-SZABIR" és arra a nagy Birodalomra vonatkozik, amit a mah-gar (sumir) ékiratok így írnak:

SUBUR-KI, vagy SUBAR-KI, (Subir-Ki) és SUBAR-TU. Ezen a területen a bibliai Nimrud-ot mindenütt NIB-

SUBUR-nak nevezik, ami annyit jelent: SUBUR PÁRDUC. Ebből az elnevezésből ered minden hagyomány-részlet, mely a Kárpát-medencébe 896-ban (Kr. u.) visszatérő és magát ..MAGYAR"- nak nevező, sok törzsű nép, a benne királyi méltósággal elismert subur-samar-szabir vezető-törzsének, su-bur hagyományaiképpen fennmaradt. Ilyen Nimrud személye, oroszlános jelképei és a párduc-voltára való emlékezésül — a királyi megkülönböztető díszként használt párducbőr. Párducbőrbői kíszített ruházatot csak az uralkodó viselt, aki az Isten-Fiától való származását is magáénak tudta és hitte.

A subur-sabar-szabir r é p Birodalmáról külön fejezetben számolunk be. Itt azonban fontosnak tartjuk azt megjegyezni, hogy George Smith — a Nimrud Legenda (mai Gilgames É:osz) megtalálója és első megfejtője — ennek a legendának főhősét JZ-DU-BAR néven mondja és azonosítja a bibliai Nagy Vadásszal — Nimruddal. Azon a táblán, melyet megfejt e ' t é-i a British Múzeumban K. 3200 sz. alatt található, ERECH (URUK) sumir város meghódításáról van szó és az

191

ékiratokon ez a város mindik SUBURI URUK-nak van írvi „Izdubár vagy NIMRUD — írja könyvében Smith ( i e ) -

fennhatósága és uralma alá tartozott az egész babiloni köi nyék" . Miután URUK — Babilontól délre fekvő sumir várc — úgy van írva „Suburi U r u k " — és beletartozott a Nimri di SUBUR BIRODALOMBA, természetes, hogy Babilon i „subur i " volt ebben az időben. Tehát „SUBUR-KI" Biroda mához tartozott az egész sumir (mah-gar) föld, a Káspi t melletti CHOREZM bevonásává! — a Kaukázusig, melyne eredeti neve Mah-Gar Hegy volt.

Ennek tudatában most m á r megértjük, hogy a Biroda] m á t vesztett és elnyomott SUBAR-SUBUR SAMAR Nép meg mentőjének és felszabadítójának a Nimrudi Hagyomány meg tartását és újra éledését hitte. A történelmi eseményekbe megállapítható, hogy valóban meg is tar tot ta ezt a Népet -a mai napig — az a hagyománykincs — annak elleneié, hog; az utolsó 1000 év alatt a hagyomány tudatosítása iszonyi k á r t szenvedett a sémita változatokat magával hozó judai kereszténység erőszakos térítésével. A Hagyomány erej azonban „tudat alatt i s" elegendő volt a Nép megmaradása hoz. Ugyanis a hitvilági tartalom megsemmisítésére szolgál* módszerek és a fizikai pusztítások eszközei oly kegyetlenéi voltak, hogy e Hagyomány mindent átélő ereje nélkül, a mah gar nagy nép m á r minden utódjában elpusztult volna.

De nem pusztult el. Hanem most e Szent Hagyományai újra tudatosítva — a Lelki Forradalom Tisztító Tüzében „iz zik" és biztosan UJ ÉLETRE kél.

Az UJ ÉLETRE KELÉS nem más, mint a hagyományol tudatában való megerősödés.

Ennek elrendelése megtörtént egy egészen csodálatos mó don a „MAGARU-NIMRUD TÁBLA" megjelenésével.

* • *

192

A „MAGYAR-NIMRUD" TÁBLA TÖRTÉNETE ÉS SZÖVEGE

Gorlászky Éva magyar úrhölgy Bagdadot látogatta meg és egy régiségkereskedőtől vett egy agyagtábla töredéket, amin ékiratok látszódtak. Ezt a táblát vásárlója személyesen adta át Badiny profeszomak.

íme a tábla:

193

Az erősen megrongált agyagtáblán a következő szöveg olvasható:

Az 1. sor: csak a jobb felső sarokban két ékjei olvasható, így: 1Z-TEN.

IZ — (L. 296) mint e l ő b b . . . ISTEN-SZELLEME. TEN — (L. 376.) — megnyugodni, nyugalom.

| 4 B . 3 H 5 6 " 7 ö j Éppen ennek az ékjeinek az itt mutatkozó változata irá

nyít el minket a tábla megírásának idejébe, mert ezt a TEN ékjeiét így — Lábat szerint — a mah-gar (sumir) klaszikus kcrban í i ták, ami megfelel a Kr. e. 2600 körüli időnek.

A 2. sorban: összesen 8 jelet találunk, melyek közül — S& érthetőség kedvéért — ki kell emelnünk a 6-at, ami n e m •íkjel. Tekintve, hogy ez a jel a legvilágosabban kivehető az összes többi között — félreértés nélkül látható a ferde írású formája. Az összes eddig észlelt és regisztrált mezopotámiai írásjelek közül a L. 367. jelének legősibb formája az, amelyik ezzel azonos és a „MAG vagy SZEM" (gabonaszem) kifejezésére használták. Viszont ez a forma, melyben a mi táblánkon látszik — a klaszikus korban már módosulást szenvedett. Feltűnő tehát és követeli a kérdést, hogy miér t is í r t á k ezt a jelet ilyen formában — tehát nem ékjellel — többi ékírás közé. .. ? Ezt csak azért írhatták, hogy kiemeljék a mondat vonatkozását és a hagyományt erősítsék az ősi jellel, ami az EME-SAL (baüiloni) nyelvjárásban és valószínűleg így a SU-BUR-SABAR nyelven is MAGARU kiej léssel volt "használatban s mint ilyen az ősiség, az eredet jelölője. (Akkád hasz-r á ' a t á b a n ezt „kedvezőnek, jónak lenni" fogalomként hasz-nál 'ák — de annyit is jelent, hogy „egy akaraton lenni".) 1. jel : ZALAG (L. 381) —Csil log,

194

2. jel : ugyanez, 3. jel : LIL (L. 313) — lélek, lehelet. . ..-.' . 4. jel : MAS (L. 74.) — tiszta — legelső. 5. jel : NUN (L. 87) — fenséges, királyi — de jelent ..herce

get" is. Viszont.Babilon ősi neve: NUN-KI és ez „Fenséges, vagy felkent várost" jelent. így i t t az értelem ugyanaz.

6. jel : . . . a már említett „MAGARU", 7. jel : NIMRU (L. 444) — p á r d u c . . . babiloni nyelven, 8. j e l : .GURUS (L. 322) — erős, de ugyanez „KÁL" = hatal

mas értelmű is. A 7. és 8. jelnek az együttese P. Deimel szerint: NIB, azaz a mah-gar (sumir) ősi írásrendhez híven — PÁRDUC, (lásd: Deimel SAG. 170. old.) Most olvassuk el a mai magyar értelemben így: Csillog, csillog Tiszta Lelke Fenséges „ M A G A R U " Hatalmas Párducnak.

* * *

Meghatottan vetem papírra e sorokat, érezve az ősi Hagyománykincs hatalmának hívását, mint kiáltást, mint felszólítást a mai Magyarsághoz. — NIMRUD — a HŐS PÁRDUC, a Magyarság hagyományában élő ŐSAPA jelenik meg a mai materializmus eltévedt magyarjai előtt. Véletlen lenne pontosan egy NIMRUDI szövegű táblácska megvásárlása?

És az Isten Akaratát érző egyszerű, de nagyhitű kutatóban feltör egy kérdés így: „megérti-e a mai Magyarság a Nim-rudi hívást . . . ?"

Észre veszi-e, hogy Jövője ennek az ősi Hagyománynak tudatosításában és vallásos kegyelettel való ápolásában rejl i k . . . ?

) Nem tudok választ adni e kérdésekre, csak hivatkozni birok más népekre, akik ezt a hagyományt elvitték. Akik felfedezték e hagyomány iszonyú nagy értékét és hatalmát és sajátjuknak akarták hirdetni, tanítani.

így tette a sémita Hammurápi Babilon-i királysága, ahol a sémita „főisten" — MARDUK — (a héber Jehova elődje) volt hivatva a SUBUR NIMRUD-at behelyettesíteni.

Bemutatunk egy babiloni -pecsétet, amelyben MARDUK • az Orion csillagképben — mint a „sémita Nimrud" (eltörölve

195

az ősi mah-gar hagyományt) nyilaz a szárnyas sárkányra .

MABDUK AZ ORIONBAN - NIMRUD AZ ASSZÍROKNÁL

Az asszírok is magukénak mondották, hiszen ő alapította AS-URU városát. Közlünk egy asszír ábrázolást is.

De legmélyebbre Rawlinson kutatásai jutottak í 1 7 ), aki azt a régi hagyományt találta meg, mely szerint Nimrudnak két fia volt a mezopotámiai földön.

" Sumeriában — MUGEIR (MAH-GAR) Elamban — HUN-ÜRI Mind a két fiúról egy-egy várost neveztek el. Mugeir

Sumeriában van, Hun-Űri meg Elamban. Az ősi hagyomány szerint csak az tud uralkodni ezen a

vidéken, akinek e két város kulcsa a kezében van.

A mai MAGYAR NÉP e kettős hagyományból származik. A Mah-Gar nép és a Hun Nép vére van ereiben.

A Magyar Jövő titka e kettős Hagyomány tudatosítása — a Nimrudi őseredet történelmi folyamatosságában.

•—•—• 196

FORRÁSADATOK „A MAGYAROK NIMRUD HAGYOMÁNYA" című fejezetéhez

(i) SMITH George: Assyrian Discovenes (London, Sampson, Low, 1875.) (:!) LÁBAT, René: Manuel D'Épigraphie Akkadienne, Imprímerle Na-

tionale, Paris. 1369) (•<) P. DEIMEL. Antrn S- J.: Sumeris :hes Lexicon- II . No. 131. a.) 1. és 575 (4) Sir WOLLEY, Leonard: ür in C h a l a a a (Brockhaus, Wiesbaden, 1957)

241. old. „Die Sumerische Königsl ls te" (••.) S!r WOOLLEY, Leonard: Op. eit. 242. old. ím P. DEIMEL, Anton S- J : Sumerische G r a m m a t i k (Roma, 1939.) 107

oldal, 28. übung. i") P DEIMEL, Anton S. J . : Op. cit. 7 ) a lat t , 2. oldal. I»I Lásd: EN-LIL and the Creation of fche Picax (En-Lil és a Fokos te

remtése) c. sumir mltcszt. ÍM-I RAWLINSON. George M. A.: History of Herodotus (Cuneiform Dis-

rovery) (London, 1862, John Murray.) 11"> LANGDON. G. S- M.: Semitic Mythology Distribution <L:> don. 1931.)

of Semitic Races. n i . LANGDON: Op. cit. T h e Sumero-Accadian P a n t h e o n . n-'i DEIMEL,: Op. cit. 6. a lat t 26. oldalon. (':<> Dr. Pass i rof. Badinyhoz í r t leveléből, n i ) LANGDON: Op. cit. és

GORDON H., Cvri's: The Common Background of Greek and Hebrew Civilizationi (Norton & Como. New York 1965)

(|-.| Sir WOOLLEY: 0\ fit. 242. oldal. i i ") SMITH. George: Ov c t . 169. oldal. i l " i RAWLINSON, George M. A.: Op. cit.

* * *

FORRÁSADATOK Az I — VIII. FEJEZETEKBEN

in Sir L. Woolley: Ur en Cha.ldáa (F. A. Brockhaus Wiesbade •, 1957.) i-i Max Oppenheimer: Tel Halaf (London, 1939)

Ar lhur Ungna-i: SUBARTU (Leipzig. 1936.) i ;i) J . Friedrich: Kl?írre Beitráge Z T C h u r r i s t s ' h e n Grammatik . (Mlt-

teil. d. Vorder-Asiatisch-Egynt. Gesellschaft. 1939, 63. Old. átvéve dr. B:bu'a Tda forrásanyagából.)

in Jósé Pijoan: História General del Art : . (Es asa-Calpe S-A. Madrid, 1930 Vol. I I . 231. old. Fig. 321.)

197

(5) M- Rostovzeíf: A History oí the Ancient World (Oxford, 1930. I. kö-tett, 117. old.)

(«) Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáji, Magyar Rokonság Kutatásának Története. I. rész- (Gilgamesh, New York, 1974.)

(7) Huber Lipót: Zsidóság és Kereszténység (Kalocsa, 1936.) (") Ja:ketta Hawkess and Sir Leonard Woolley: History oí Mánk in d-

Prehlstory and the Beginnings of Civilization (UNESCO, 1963 > 251. oldal.

(») Jósé Pijoan: Op. Cit. 334—335. old. „életfa"-(io) Edith Porada: The Art of Ancient Irán (Crown Publishers, inc.

New York, 1965) „trees" (ii) Akadémiai Értesítő, Budapest, 1920. (12) Dr. Bobula Ida: A Sumér-Magyar Rokonság Kérdése (Editor ESDA.

Buenos Aires, 1961.) 20—21. oldal.

* * *

Rövidítések

L: René Lábat: Manuel d'Épigraphie Akkadienne (Paris, Imprimerie Nationale, 1963.)

DSL: P. Anton Deimel S. J.: Sumerisches Lexicon (Roma, 1933.)

SAG: P. Anton Deimel S. J.: Sum.-Akk. Glossar (Roma, 1933.)

198

UTÓSZÓ

írásomban célom nem a meg nem értés terebélyesítése volt, hanem a TUDÁS hirdetése. Ezért inkább tanítottam. De veszekednem is kellett az igazságért és mentségemre szolgáljon az, hogy én is azt a célt követem itt kint — az emigrációban — mint László Gyula az édes Hazában. Lehetőségeink és eszközeink különbözők ugyan, de hiszem és tudom én is azt, hogy

„nekünk feladatunk, hogy a lelkesedésben kibontakozó erőket a figyelő, mérlegelő ember gondolatvilága felé tereljük, anélkül, hogy a lelkesedésben bennerejlő nenies honsze-i elmet csökkentenénk",*

Ezért mutattam be nagyrészét azoknak a ferdítéseknek és rosszakaratú félremagyarázásoknak, amelyeket Komoróczy Géza „Sumer és Magyar?" c. könyvében, éppen ennek a „nemes honszerelemnek" a csökkentése érdekében írt.

Talán mondhatrá valaki azt, hogy helytelenül magyarázom „tudományos köntösben" cammogó érveit. El is érhetne a vád akkor, ha Komoróczy „csak és kizárólag" a tudománynál maradt vo'na. De abban a pillanatban, amikor a „nemes hons-zere'met" feledhetetlen rímekké 1 és gondolatokkal megörökítő költőink ihletett és tisztánlátó felemelkedését is a sárba húzza és D1. ADY vitathatatlan magyarságát „egészen .'aza turánizmusnak" nevezi (25. old.) és azt állítja, hogy Magyarságunk eme üstökösesülaga az ősiség eszméit „aligha vette k?mo'van" (24. o l d . ) . . . már túlmegy a ..tudomány" habárain és politikai irányt vesz. Ez a politikai irány pedig, amit Komoróczv követ — határozottan a nemes honszerelem csökkentésére irányul, tehát magyar-ellenes. Célja pedig az, hogv elterelje az érdeklődést a szumir kutatástól és a „sötét homá'y" leplét borítsa rá őstörténeti kibontakozásunk e lehetőségére.

Egyet azonban nem vett számba Komoróczv es ez az a pszichológiai maradvány, ami könyve áttanulmányozása után az olvasóban megmarad. Az az érzés, sejtelem, mely azt súgja: ..valaminek mégis kell itt lenni, ha ennyire tiltakozik el-'ene". Nos éppen ez az érzés az, ami megindítja az érdeklődőt, hogv kicsit „utána nézzen a dolgoknak" . . . Az első ér-rie'ccssége cedig ennek a kívárcsiságnak az, hogy akarva, nem akarva — el kel1 ismernie az olvasóknak azt, hogy

* Lász'S G ula: Az őstörténész és közönsége cimü dolgozatától. (Törté* :.o!mi Szemte, B?sst. 1—2/1976.)

199

mióta kiásták az ékiratos agyagtáblákat, azóta minden igazságra törekvő tudós a magyar nyelvben kereste a táblák nyelvének titkát.

Második: Komoróczy könyvének 2/3-ad részét azokra a forrásmunkákra való hivatkozás képezi, melyek a „szumir-magyar" azonosságra vonatkoznak. T e h á t az olvasónak kell azt is megállapítania, hogy óriási az érdeklődés e téma iránt .

Költőink felséges tiltakozása erősíti meg az igazságot és valóságos őseit kereső Magyar Népnek az érzéseit akkor, midőn sehogysem akar beleilleszkedni abba az igaztalan és megalázó őstörténeti környezetbe, ahová a — mindig idegen érdekeket szolgáló tudományos erőszak, az idegen uralkodó hatalom segítségével — bekényszeríti. Annak ellenére, hogy a bibliás nyájszellem a megszokás rabjává tett sokakat — a többségből mindég kiröppent a marcangoló fohász így: „VALAHOL UTAT TÉVESZTETTÜNK".

Mindenki tudta, mindenki érezte, aki így sóhajtott fel, hogy EZ NEM IGAZ. De a „honszerelem" tehetetlen kétségbeesése más megnyugtatót, más kiutat nem talált.

És így is van. A MAGYARSÁG NEM TÉVESZTETTE EL Ü T J A t , hiszen

a Kárpát-medencében megtelepedett ősök elszéledt, kései leszármazottai tértek vissza mindig az ŐSHAZÁBA — mint mindenütt mondják — ATYÁIK FÖLDJÉRE, hogy az ösi Földön, az Ősi Nyelvben leljenek békét, boldogságot és Hazát, az ősi Nemzetséghez való tartozás jogán.

Tehát amikor mi a szumir-magyar azonosság bizonyítási érveit hozzuk fel, tulajdonképpen a jogos és minket illető történelmi örökségünk igazságát tanúsítjuk abban a nagy perben, melyet a különböző „érdekszövetségek" indítottak meg a Magyarság ősi jussának eltulajdonítására.

Mivé! a „Tudomány" eddig úgy szerepelt, mint az Igaz-, ság Forrása, mint az „Igazság legfőbb Törvényszéke", minden jogunk meg van ahhoz, hogy ősi Történelmi Létezésünk bizonyílikait előterjesszük és azt kérjük,

hogy ezek tudományos módszerekkel vizsgáltassanak meg,

nempedig a „hatalom" és „ellenség" érdekei szerint — az igazságot kereső fe!-peresek némítassanak el.

Mi nem kérünk a tőlünk kölcsönvett szellemi javakért kártérítés'.. Nem kérjük, hogy őseink szolgasorsáért, igazságunk sárba tiprásáért jóvátételt adjanak.

200

Csak annyit akarunk, hogy MA „egyenrangú felekként és tisztelettel illessenek" minket. A „minket" alatt a szumir azonossággal rendelkező MAGYARSÁGOT értjük, mely élni akar a Magyar Hit szerint.

* * *

Éppen ezért azt kérjük az olvasótól, hogy ne illesse e sorok íróját senki sem az antisemitizmus vádjával. A zsidóság ..érdekszövetségi" tevékenységének felfedezése és Komo-róczy könyvében ezzel azonos „szellemi hát térnek" kimutatása nem antisemitizmus, hanem ÖNVÉDELEM.

Ugyanaz, amit a palesztinai zsidóság is folytat — fegyverrel is. A marxizmusnak, a kommunizmusnak, a kapitalizmusnak, a demokráciának és mindenféle ideologikus irányzatnak e! kell ismerni azt, hogy a

MAGYARSÁGNAK AZ E M B E R I J O G O K ÉPPEN OLYAN ÉLET-FELTÉTELEKET BIZTOSÍTANAK, MINT AZ OROSZOKNAK, ANGOLOKNAK, AMERIKAIAKNAK, VAGY A ZSIDÓKNAK.

A MAGYARSÁG ÉLNI AKAR. . .!

Nem e sorok írója az, aki felfedezte, hogy a mai Magyarország urai „nem magyarok", hanem a jugoszláv kommunista író — Milovan DSILAS írja — „Beszélgetések Sztálinnal" c. könyvében a következőket:

„Zdanov elvtárs teljesen megtisztította az orosz KP központi bizottságát a zsidóktól és ugyanakkor dicshimnuszt zeng a magyar KP és a magyar kormányról, holott mindnyájan dúljuk, hogy ezek csaknem kivétel nélkül orosz zsidó bevándorlók. Ebből csak azt következtethetem, hogy Moszkvának érdekében áll, hogy a magyar csúcshelyeket zsidókkal töltse be, mert ezek gyökértelenek és nem foghatnak Össze a magyar néppel Moszkva ellen."

Dsilas ezen megállapítása megerősítést nyert a Magyarországra látogató és ma már „nem magyar állampolgár" emigránsok jelentéseiből, amelyek — kivétel nélkül — mind arról számolnak be, hogy a mai Magyarországon

teljes jogú állampolgár csak a zsidó (vallású és nemzetiséget vallói — vagy az, aki ennek az érdekszövetségnek szellemében munkálkodik. Aki nem hajlandó elismerni és szó

201

nélkül szolgálni ezt a „haladó marxista szellemnek" nevezett irányzatot — az pl. nem kap útlevelet és állami állást sem.

E sorok íróját nem vezeti semmiféle antisemitizmus, amikor ezeket a tényeket megállapítja, hanem éppen ellenkezőleg:

a zsidóság különleges intelligenciáját ismeri el abban a nagyszerű meglátásban, amivel felfedezte a „turáni származásban" a jövő nagyhatalmi rendszerének elengedhetetlen feltételéi és magát büszkeséggel „turáni népnek" vallva, az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jogot akarja ismételten érvényesíteni — de ezúttal már nem a megszerzett Palesztinára — hanem a Kárpátmedencére.

És mialatt a szumir-magyar azonossággal rendelkező Magyar Nép önmagáról azt hirdeti, — Komoróczyk szócsövén át —, hogy

NEM TURÁNI, SEMMI KÖZE NINCS SEM A HUNOKHOZ, SEM A TURÁNIAKHOZ, HANEM A FINNUGOR-nak NEV.LZETT ÉSZAKI TUNDRÁK IVADÉKA —

ezen önkéntes lemondás után, kétség sem férhet ahhoz, hogy a magát „turáninak valló zsidóság" jogosan települjön be a Kárpátmedencébe.

* * *

Amikor tehát e sorok írója tudományos érvekkel bizonyítani óhajtja a Komoróczy Géza megnevezett könyvében kipellengérezett összes ismert és ismeretlen — de a „nemes honszeretet érdekében munkálkodó" — munkatársaival azt a tényt, hogy a

szumir-magyar kontinuitás és azonosság tudományosan bizonyított ténye alapján, a turáni Magyarságot illeti a Kárpátmedencében az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jog (ugyanúgy, mint a zsidóságot Palesztina földjén)

akkor e bizonyítékaink felsorolásának megvizsgálása és elfogadása elől nem lehet azzal kitérni, hogy aki ezeket írja az antisemita.

Nem — kedves olvasó. Nem antisemita. Egyszerűen csak magyar, aki éppen úgy kívánja szolgálni a Nemzetét, ahogyan bármelyik zsidó professzor szolgálja Izraelt.

202

Magyarul — magyar módra. Magyar Népi országot és magyarok uralmát kívánja szolgálni. A marxizmus ellen nem tiltakozunk, de legyen az oly nemzethü magyar módon, amilyen nemzethű „oláh-módon" az oláhok marxizmusa.

Csak az ellen tiltakozunk, hogy Magyarországon a tudomány fellegvárát oly „izraeli érdekű és szellemű" hangadók irányítják, akik nem engedik meg azt, hogy a szumir-magyar azonossági bizonyítékainkat valóban „magyar és honszerető" kiváló tudósok megvizsgálják és még azt sem, hogy a fiatalság egyetemen foglalkozzon azzal a tudományággal, amibe a szumir-mahgar ékiratok nyelve tartozik.

Az ellen tiltakozunk, hogy ezek a „hangadók" a „Magyar Tudományt" képviseljék. Annak nevében nyilatkozzanak, mint 1976 „goldzieherignácai".

Tiltakozásunk felett ne fusson át a kedves olvasó, hanem gcndoljon arra, hogy előfordulhatna-e Izraelben egy hasonló eset. . .? Előfordulhatna-e az pl., hogy az „izraeliták őstörténeti és nyelvszármaztatási" kérdéseiben — Izrael ál lamban — mondjuk Dr. Bobula Ida nyilatkozhatna — hivatalosan és könyvben — a Tel-Avivi könyvnapon. . . ?

* * *

E sorok írója túlmegy minden antisemitizmuson akkor, amidőn a zsidó népet állítja oda követendő példának a Magyarság elé. Addig, mig a Magyarságban fel nem ébred a nemzettestvéri megbecsülés, a nemzettestvéri szeretet, az ösz-szetartczás és a nemzeti vallásbölcseleten alapuló lelki megértés és vallásgyakorlat világossága — éppenúgy — miként az az intelligens és öntudatos zsidó népnél megvan — addig csak a nemzetközi szekták és ó-szövetséges idegen mítoszok .szolgája marad.

Ebben a lelkiállapotában azután saját uralmára sem törekszik, hiszen a neki fajidegen és gondolkodásával ellentétes istenszemlé'etek útvesztőiben — nemzeti vallásbölcseletre épített nemzeti gondolkodásra képtelen. És éppen ezek azok a lényegek, melyekkel a magyarságra ránehezedő zsidó érdekű és az oláh nemzetiesség rendelkezik.

És itt az az érdekes körülmény jelenik meg, hogy a Magyarságot nem ideológia, vagy politikai állásfoglalás, hanem éppen a „Tudomány" és az abban lévő különböző szakmák kiértékelt ösiség-bizonyítékai állítják végső elhatározás elé.

203

l.»meri-e a DÉLI származási irány szumir-magyar azo-akM^anak 6000 éves írással írt — tehát írásbeli bizonyíté-

?tffeó*i Mah-Gar voltának — ma mitológiának mondott — - J B Hagyományait,

atváltoztatja-e lelkivilágát ezeknek vallásos kegyelettel jiiá ápolására — nekivágva az új ezerévének,

^•gy lemondva mindenről — átadja örökségi jussát a u " zsidóságnak.

A döntést a Magyar Népnek kell elvégeznie, ' f j t z Isten akarata előttünk van — csak tanulni kell az Ö •kirendeltekből.

J R í a g y a r Népnek követni kell az ősi Mah-Gar Hagyo-•t-.yok Törvénykezését és Uralkodó Rendjét jelképező Ister-

oroszlánok — Istenrendelte — cselekedetét. Hozzájuk nlóan kell lerázni magáról a római tömjénszagú idegen

Jii .-lat sötét homályát és büszke, oroszlános, emelt fejjel, a Népinek öntudatával kell kilépnie a Világ Világossá-Fényesságébe.

, sorok írója földi hivatását betöltve, csak könyörgéssel Jhat a MAGYAR ISTENHEZ, áttörve a hazugság fa-

— csak azt kiálthatja — innen az Óceán másik feléről, a ladni vágyó Magyar Nép f e l é . . . :

"A MAGVAR — MAH-GAR!

-D-4-G-

I I I

Tartalomjegyzék

tzető költemény Dr. Hajnos Lászlótól: „Egy szumir tislány üzenete 3 tető 13

fiit Levél Komoróczy Gézához 23 Szumir Nyelvről 33 íogyan mondjuk helyesen — „Sumer"? 43

Szumir-Magyar nyelvrokonosítás elismerésének nemzetközi helyzete 47 lenry C. Rawünson (1810—1895) ismertetése 48

jrmant szumir-magyar azonosításai 52 >us, a magyarok történetének francia szakértője 55

j A német Rige, a svájci-német Gelzer elismerése . . . . 56 l»\z ,,észt" Dr. Hermann oroszul bizonyít 57 l ü k e t mégsem lehet letagadni 61 ^í iesswein S. a szumir-magyar nyelvazonosságról. . 63

Torma Zsófia szumir-magyar azonosításai 65

Íatárlaki leletek 71

r. Varga Zsigmond 81 r. Bobula Ida 84

Gosztonyi Kálmán 97 fcr. Novotny Elemér 99 j/)r. Fehér J e n ő . . . és Csöke Sándor 103 j Dr. Zakar András 104 U Magyar Isten 105 II Félrevezetések Sorozata 117 •Z-E-NA-TI 118 | Szcp — Asszony — Szita 120

íomoróczy hamis szószármaztatásai 121 szumir szókészlet 125

•'URÁN 126 ,}Ai Jártént a Sorbonne-on 1973-ban és magamról . . 128 füSRzimmetr iás Ragozás 133 'ihanyi Apátsági alapítólevél Magyar Szórványai 140

Buenos Airesí Szumir Pecsétek 149 Az Esztergomi Várkápolnáról és az Oroszlánokról . 155

Szumir-Babiloni Holdtörvény a földi uralkodásban 163 Magyarok „Nímrud" Hagyománya 175

A „Magyar-Nimrud" Tábla' 193 Jtószó 199

Ísz. Függelék, Rawlinson: The Atheneum (N 9 1467) 438. oldalának magyar fordítása 206

;,- a

1 £

205

1. számú FÜGGELÉK RAWLINSON, H. C (1855). „A ROYAL ASIATIC SOCIETY 1855-

dec. elsején tartott fyúléséhez intézett értesítés" 1855, dec. 1. „The Athc-n e u m " (No. 1467), 1433. oldalon

SOCIETIES Asiatlc, dec. 1. — EDott Karoly, Esq (mélyen tisztelt) az elnöki székben:

Rawlinson ezredes jelentést tett a GYŰLÉSHEZ, amelynek nagy néprajzi fontossága van ö — úgymond — előző alkalmakkor felhívta a figyelmet a r r a a tényre, hogy Babilon őslakossága — amelyek a Bibliában Nimród néven ismeretesek — szkíta és nem a sémita családba tartozik. ö mindig tisztában vek aga.', heg;, a sémita fajnak (népfajnak) megtelepedése Nyugat Ázsi&oa:i nszonylag modern (Ujabbkori) időpontban történt, de egészen a közUmúllig nem tételezte fel, hogy ennyire ujabbkori volt. Ma. azonban képes az: állítani, hogy Babilonban egészen Nabukono-doz:r idejéig a szittya (szkíta) elem volt uralkodó. Káldeának minden kezdeti (ősi. kezdetleges I cserépfelirata — legyenek említve azok, amelyek az asszír hirodaSom létsitése előttiek, a Kr. előtti t izenharmadik év-századból.amelyekból köze: harminc különböző fajta van a British Múzeumban, amelyek az ősi legelsői királyok neveit és címeit (uralkodói jogcímeit) tüntetik íe". — szittya iszkíta) nyelven vannak írva. Tényleg ez volt a Babiloniak igazi anyanyehe egészen Nabopolesszar és Nabukonodo-zor idejéig, amidőn a semtta asszír h.vatalos nyelv erőszakosan kénysze-rí tetett a nemzetre. Rawlinscn ezredes így folytatta:

.Asszíria később: királyai alat: a Kr. előtti hetedik évszázadig, ameddig a két ország közö:t. ka-.csolat nagyon bensőséges volta szittyj. babiloni (nyelv) úgy lá'szik. heay Nimvében nagyon műveltetett, meri a British Museum minden Kuiu:tdsik romjaibM kiásott agyagtáblája, amelyeket syllabarlumok iszó'.áraii mindt-dd g tartalmaztak, az eredeti m*nt»á-ramok puszta fonetikus magyarázatainak tekintették és kaccsolt ideogra-moknak. Ezeket ma többe-kevésbé az asszír-babiloni (szkíta) nyelvek egyeztető alfabétáinsi, nyelvtanának és szótárai-ak tekintjük. A babiloni szkíta, amelynek néprajzi neve Aikád, amelyet az ékírás feltaláló nak tek inthetünk — azáltal, hegy először is tárgyak durva ra 'za i t ké>zit:tték, később aztán, amikor ezek a rajzek be'.ük fogalmát öltötték és e belüknek oly hangtani értéke: átitat, amely megfelelt az eredeti tárgy ' evének Az ilymódon formált alísbétá: 1000 éven használatban kellett lenni Babilonban, azelőtt, hogy a sémiták megkísérelték az ö saját nyelvükhöz használni ; ily körülmények között m.rden esetre nem volt könnyű eltéríteni őket eredeti szándékuktól Az a;sz rok tényleg — úgy látszik — megtartották a betűk ereden szkíta hangértékét amelyet a szkíta, nyelvből kapt a k és csak módosítaniuk kellett az alfabJta használatát olyképpen, hogy minden újonnan ifresh) sierzeu hangzó egyenértéke a saját nyelvük jelentésének feleljen meg. rnisszóval a sémita szinonimához tartozó, az eredeti szkíta elnevezésnek feleljen meg. Ezt a kettős funkciót (értelmet i nem csupán az ind.viduáüs ikülcnálló) jeleken alkalmazták, hanem több jelből alkotott szavak :n, vagy inkább több szótagbál állókon is úgy. hogy mind azok a furcsa istrángéi csoportok, ameHek az asszír feliratokon előfordulnak, amelyeket mindeddig 'kapcsolt, páros) compound ideogvamek-nak tartottak, ezeket ma os-szkíu formáknak kell elismernünk, a nak ellenére, hogy olvasnunk es kiejteniük a sémita egyenértékük szerint kell. Ez a megfejtés, amely mái nyelvekben sircsen hasonlat nélkül, teljességgel megdönti a fonetikus és az ideorrafikus írásmód keverékének ugyan azon rendszerben (szövegben) feltételezett ancmaliáját. Megnyugtató az a tudat, hogy a szkíta nyelv t&nulmányozésára Babilonban bő anyag áll rendelkezésre. A táblák tényleg a köteteit tartalmazzák az összehasonlító példáknak és a so.-közi fordításoknak; azonban ugyanekkor kétséges, hogy le-

206

hu.rges-e szoros nyelvészeti rokonságot megállapítani u primitív iiyrlv n ainuik valamelyik megszerezhető ujabbkori nyelvjaríma közölt A pmim-mituiló (ragozó) rendszer jobban közelit! meg a Mongolt vagy MBIKUUI. Bi.n! a turáni család bármely törzsét; de kevés vagy semmi u izMiil lia-unlóság. tAlalános szervezete (nelvtanára nézve), a nyelv (helynwbbtn a nyelvek) ugyanahhoz a törzshöz (stock) tartoznak, mint a* éklralo* iikl-la, vagy az elamita, vagy a méd, (az utóbbi mér tárgya volt egy kulilo analízisnek, de minthogy mindhárom egymástól különböző nyelv, amelyik egymástól majdnem annyira különböznek, mint o török, u mimgol. vagy a mandsu. A sémiták is Babilonba helyezendök, nevezetűién az 0 igeragozásuk; de nem valószínű, hogy nagyobb terjedelemben, m'.nl a primitív afrikai nyelvek, amelyek bizonyára közö.s eredetűek Az akkáduk építették Babilónia primitív templomait és fővárosát Ugyanazon Ütmeket imádták és ugyanazon helyeken telepedtek meg, mint a sémita utódaik; de más elnevezés alatt jelennek meg úgy a mitológia, mint a töldrujzi meghatározás szerint. Azok a misztikus csoportok, lélyleg — aminl ez már régóta ismeretes —, Babilónia különböző városait jelentették, amelyek Uj-szólásbeli egyenértékét csak alkalmilag helyei telítették be, ezek az ősi szkíta nevei az illető városoknak A különböző jelvéi.yek el nem téveszthető célzattal bizonyos babiloni istenséget jelöltek meg. Például NEBO. vagy MEBODACH valószínűleg alkalmi nevek, vagy valószínűleg szkíta nyelvjárás szerint jelentik az illető istent A zsidóknak ismern.ök kellett e kettős szóhasználatot, bár ez sehol sincsen külön említve a Bibliában. Nimród városai például mind szkíta nevüek, Bábel kivételével Maga Shl-near ismeretlen a sémita iratokban, valószínűleg Bábel szkíta egyenértéke volt. miként Shesbach (Jeremiás 25, 26.) a „káldeai UR" volt

Babiloniának a korábbi asszír feliratok szerint a földrajzi neve ..Akkád" volt, ebben az országban lakók szkíta törzseknek megfelelően. Később, amikor a sémita törzsek (főképpen az arameaiak és az urabok különböző csoportjai) megerősödtek. Szumlr és Akkád, a szkíták két nigy részlege Babilónia által különböztetett meg Jelenleg nem lehet határozottan állítani, hogy a káldeaiak melyik félhez — a szkíta, vagy sémita f/clhrz --tartoztak. Ezek nincsenek említve a legősibb cserép feliratokéin t/nyl g még egészen az asszír időszakig Azon k.ráhok nevel, akik k r tan* ! voltak Ninive uralkodóinak és akiket Laliin k.ildi-al iuaxnuu4.<uiki>ak Wh" tekinteni, biztosan sémiták voltak Másrészről a káldr«uk u t u m i i i u : és nimnvaJ voliak szorosan szövetkezve, akik blz:c»«r ukl'.Ai m i u i a* miképp a görögök káldeaiiikat tulállHk «/ Omifny h » « " » b r " I * I » » W H ezt a feliiatok Igazolják, Saigon alatt at i k i i t > l i m l i U ' «••«• »•>» emigráltak — miként az Asszíria feletti l i r s y U n c t ku^.rj».. g n*ii n A . , ratnak és Akkádnak nevezik Ma a bizonyíték)* ni trWs' u.»»w. »m»i»»ii szól. hogy A káldeaiakat az akkádok egy revlrgélfrk t»» aiUua •- • aaaiia Irözsnek megfelelően és a Káldeában uralkodj kl tairu** ' «"»•"• H »»-dach-adin-akhit, Nebo-bal-adint, Mcrodach-bal-»dlnt. »tb. aJt>e«i aa»> mazásúaknak mondjuk, akik pusztán az as^zlrlal a r m ü a iirakMii K>»« keztében jutottak hatalomhoz Ezen magyarázat javara aa %.>>-> hm >aa* erv az, hogy a későbbi királyok — Nabopalcs-szerlöl Irfrl* - akii a#i«a» kívül sémiták voltak, a káldeaiak nevét sohasem említik ti a n»U(*a«. aligha következstt volna be, ha a. kérdéses törz-ek, amelyek b n w n l ' « a« gyón hatalmasak voliak, ugyanazon fajúak lettek voliia.mint •; ur«:i *> család. Ha a káldeaiakat az Akkád egy részének tekl-ithetjuk *\ fcabikm eredeti szkita népe magjának, akkor megérthetjük, hogy. ml* a kl»lv hadseregét az ö nemzetségéből sorozták, a nemzettől az 6 régi primin» városaiban. Orchoe és Borsippában székeltek, művelték az Ira- és a n V-lagászat tudományát, amelyet eredetileg ők tanították a sémitáknak »• ll» múden megtartották irodalmuk jellegzetességét egészen azon Időszakig. Hímkor a görögök megszállták Babilont.

207

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN

Tanulmányomat azzal végzem, amivel kezdtem. Állított a m , hogy Komoroczy Géza: Sumer és Magyar. . . ? c. könyve nem tudományos értekezés, hanem tudományos köntöst viselő sémi-politika.

I t t hivatkozom könyvének 55-56. oldalaira, amikor Szer-vatiusz Jenő „GILGAMES" c. fafaragását, mint művészi alkotást is leértékeli és egyáltalában nem tiszteli a művészi ihlet egyéniségének szabadságát, amikor azt is leértékeli e szavakkal: „miért kell a Gilgamesh-Eposzhoz egiptizáló stilus és főként mért kell a magyar rovásírás. . . ?"

Szóval Komoroczy nem tűri a magyar rovásírást sem. Valószínűneg tartjuk, hogy Szervátiusz művész úr sok

kal többet foglalkozott Gilgamessel, mint Komoroczy és így tudja, hogy Gilgames azonos a magyar hagyományok ősatyjával — Nimruddal —, aki bizonv Egyiptom ura is volt, hiszen a háromnyelvű biblia — a Targum — így mondja:

„nincs szükségünk Hágárra, annak a fáraónak a gyermekére, aki fia Nimrudnak" (Biblia Sacra Polygotta of Walton (Londonii, 1657. Tome III. 218. és Genesis 16, 5 of Jonathan ben Uziel's TARGUM).

Gilgames mellett a magyar írás jogos. Legyen az ékírás, vagy rovásírás.

De kérdezem az olvasótól is és Komoróczytól is, hogy jogosnak tartja-e a MAGYAR CÍMER mellett a héber írást így, mint itt bemutat juk. . .? (átvéve az Élet és Tudomány 1976. I. 2. számának 16. oldaláról.)

208