Richard DawkinsAZ ÖNZŐ GÉN

( Tartalom )

ElőszóEzt a könyvet szinte tudományos fantasztikus regényként kellolvasni. Célja az, hogy megmozgassa a képzeletet. De mégsemtudományos fantasztikus regény: tudomány. Sablon vagy sem,számomra az igazság „különösebb a fantasztikumnál”.Túlélőgépek vagyunk – programjukat vakon követőrobotszerkezetek, akiknek az a dolguk, hogy megőrizzék agéneknek nevezett önző molekulákat. Ez a felismerés mégmindig megdöbbenéssel tölt el. Noha már évek óta tudom,valójában még nem tudtam teljesen elfogadni. Remélem, sikerülmásokat is meghökkentenem.Három képzeletbeli olvasó kukucskált a vállam fölött, miközbenírtam, s a könyvet most nekik ajánlom. Az első a laikus olvasó.Az ő kedvéért szinte teljesen elkerültem a szakkifejezéseket, aholpedig szakszavakat kellett használnom, definiáltam őket. Ma márcsodálkozom, hogy miért nem húzzuk ki a zsargon java részétszakfolyóiratainkból is. Feltételeztem, hogy a laikusnak nincsszaktudása, de nem abból indultam ki, hogy ostoba.Túlegyszerúsítéssel bárki népszerűsítheti a tudományt. Nagyonigyekeztem, hogy bizonyos finom és bonyolult gondolatokat nemmatematikai nyelven, mégis úgy népszerűsítsek, hogy lényegükne vesszen el. Nem tudom, ez mennyire sikerült, mint ahogyazt sem tudom, mennyire valósult meg egy másik törekvésem:a könyv olyan szórakoztató és magával ragadó legyen,amennyire tárgya megérdemli. Már régóta úgy érzem, hogy abiológiát izgalmas és rejtelmes történetként kellene számontartanunk, a biológia ugyanis valóban az: rejtelmes történet.Nem is merem remélni, hogy a téma izgalmasságából egykicsiny töredéknél többet sikerült érzékeltetnem.Második számú képzeletbeli olvasóm a szakember volt. Keménykritikus, aki visszafojtott lélegzettel figyelte némely analógiámat ésszóképemet. „Kivéve”, „másfelől viszont” és „hm” voltak kedvenckifejezései. Figyelemmel hallgattam, sőt egy fejezetet teljesenújraírtam a kedvéért, de a történetet végül is a magam módjánkellett elmondanom. A szakember továbbra sem lesz teljesenmegelégedve azzal, ahogy a dolgokat megragadtam. Mégis,

leginkább azt remélem, hogy még ő is fog találni benne valamiújat; talán feltűnik neki az új látásmód; sőt talán új gondolataiis támadnak; s ha ez túlságosan nagyratörő vágy, remélhetemlegalább, hogy szórakoztató úti olvasmány lesz számára avonaton?A harmadik olvasó, aki szemem előtt lebegett, a diák volt, akiéppen átalakulóban van laikusból szakemberré. Ha még nemhatározta el, hogy milyen területen akar szakember lenni,remélern, arra bátorítom, hogy vessen még egy pillantást az énterületemre, az állattanra. Mert jobb oka is van az állattantanulmányozására, mint annak esetleges „haszna”, és az állatokszeretetre méltó volta. Ez az ok pedig az, hogy mi, állatok, azismert világegyetem legbonyolultabb és legtökéletesebbenmegtervezett gépezetei vagyunk. Ha így fogalmazunk, nehézbelátni, hogy miért tanulmányoz bárki is valami mást! Remélem,könyvem tanulságos lesz az olyan diák számára is, aki máreljegyezte magát az állattannal. Neki át kell rágnia magátazokon az eredeti cikkeken és szakkönyveken, amelyekenértekezésem alapul. Ha úgy találja, hogy az eredeti műveknehezen emészthetők, az én nem matematikai értelmezésembevezetésként talán segítségére lehet.Nyilvánvaló veszélyek rejlenek abban, hogy három különbözőtípusú olvasóhoz próbálok szólni. Csak azt mondhatom, hogynagyon is tudatában voltam e veszélyeknek, de úgy gondoltam,próbálkozásom előnyei bőven ellensúlyozzák azokat.Etológus vagyok, s ez a könyv az állati viselkedésről szól.Nyilvánvalóan adósa vagyok annak az etológiai hagyománynak,amelynek szellemében képzésemet kaptam. Niko Tinbergenpéldául nem is tudja, hogy mekkora hatással volt rám az alatta tizenkét év alatt, amíg mellette dolgoztam Oxfordban. A„túlélőgép” kifejezés éppenséggel származhatna tőle is, nohaténylegesen nem az övé. Ám az etológiába újabban nagypezsgést hozott, hogy friss gondolatok árasztották el olyanforrásokból, melyeket hagyományosan nem tekintetteketológiainak. E könyv nagyrészt ezekre az új gondolatokra épít.Szerzőikre a szöveg megfelelő helyein hivatkozom; főként G. C.Williams, J. Maynard Smith, W. D. Hamilton és R. L. Triversmunkáira gondolok.Sokan javasoltak címet e könyvhöz, s a javaslatokat hálásanfelhasználtam fejezetcímekként: „Halhatatlan spirál” – JohnKrebs; „A géngép” – Desmond Morris; „A génkedésművészete” (Genes manship) – Tim Clutton-Brock és Jean

Dawkins, egymástól függetlenül, és bocsánatot kérve StephenPottertól.A képzeletbeli olvasó lehet jámbor óhajok és törekvésekcélpontja, de kevesebb a gyakorlati haszna, mint a valódiolvasóknak és kritikusoknak. Szenvedélyes újraíró vagyok, ésMarian Dawkinsnak minden egyes oldal számtalan kéziratát ésátiratát kellett elolvasnia. Lényeges segítséget jelentett számomraszámottevő jártassága a biológiai szakirodalomban és az elméletikérdések iránti érzéke, valamint szüntelen bátorítása és erkölcsitámogatása. John Krebs is elolvasta az egész könyvet, mégkéziratos formában. Ő többet tud a tárgyról, mint én, ésnagylelkűen ontotta tanácsait és javaslatait. Glenys Thomson ésWalter Bodmer finoman, de határozottan kritizálták azt a módot,ahogy a genetikai kérdéseket kezelem. Félek, az átdolgozássalmég mindig nem teljesen elégedettek, de remélem, valamiveljobbnak találják majd. Rendkívül hálás vagyok a könyvnekszentelt idejükért és türelmükért. John Dawkins tévedhetetlenülcsapott le a félrevezető megfogalmazásokra, és kiváló konstruktívjavaslatokat tett újrafogalmazásukra. Maxwell Stampnélalkalmasabb „művelt laikust” nem is kívánhattam volna. Nagyonsokat tett a végső változatért, amikor éles szemmel egy fontosáltalános hibát fedezett fel az első kézirat stílusában. Bizonyosfejezetek megírását építő kritikájukkal segítettek vagy egyébszakmai tanácsokat adtak John Maynard Smith, DesmondMorris, Tom Maschler, Nick Blurton Jones, Sarah Kettlewell,Nick Humphrey, Tim Clutton-Brock, Louise Johnson, ChristoperGraham, Geoff Parker és Robert Trivers. Pat Searle ésStephanie Verhoeven nemcsak kitűnően gépeltek, hanem azzal isbátorítottak, hogy látszólag élvezettel tették. Végül köszönetetszeretnék mondani Michael Rodgersnak, az Oxford UniversityPress munkatársának, aki amellett, hogy hasznos kritikával illettea kéziratot, kötelességén jóval túlmenóen is minden szempontbólfigyelemmel kísérte e könyv keletkezését.

Richard Dawkins

I. Miért vannak emberek?Az értelmes élet egy bolygón akkor éri el nagykorúságát, amikorelső ízben dolgozza ki saját létének indoklását. Hamagasabbrendű élőlények az űrből valaha is meglátogatják aFöldet, civilizációnk szintjének felmérése céljából legelőször aztfogják megkérdezni, hogy felfedeztük-e már az evolúciót. Már

több mint hárommilliárd éve léteztek élő szervezetek a Földönanélkül, hogy tudták volna miért, amikor végül is egyikükszámára megvilágosodott az igazság. Az illetőt CharlesDarwinnak hívták. A méltányosság kedvéért hozzá kell tennünk,hogy másoknak is voltak sejtéseik, de Darwin volt az, akielőször adta létünk összefüggő tudományos magyarázatát.Darwin tette lehetővé, hogy értelmes választ adjunk annak akíváncsi gyermeknek, aki a címbeli kérdést teszi föl. Többé nemkell babonákhoz menekülnünk, amikor olyan nehéz kérdésekkelnézünk szembe, mint: Van-e az életnek értelme? Mi végrevagyunk? Mi az ember? A kiemelkedő zoológus, G. G. Simpson,ez utóbbi kérdéshez a következő megjegyzést fűzte:„Hangsúlyozni szeretném, hogy a kérdés megválaszolására tett1859 előtti kísérletek semmit sem érnek, és jobban járunk, hateljesen figyelmen kívül hagyjuk őket.”Ma az evolúció elmélete nagyjából annyira lehet kétséges, mintaz az elmélet, hogy a Föld kering a Nap körül, ám a darwiniforradalom összes következményét máig sem ismertük fel. Azállattan még ma is elhanyagolt szaktárgy az egyetemeken, s akevesek, akik ezt választják, gyakran anélkül döntenek így, hogyfelmérnék mély filozófiai jelentőségét. A filozófiát és a„bölcsészettudományoknak” nevezett tárgyakat még mindigmajdnem úgy tanítják, mintha Darwin sohasem élt volna. Nemkétséges, hogy ez idővel meg fog változni. Bárhogy is van, nemaz a szándékom, hogy általában a darwinizmust pártfogoljamebben a könyvben.Az evolúciós elmélet következményeit veszem benne szemügyreegy konkrét kérdés szempontjából. Célom az, hogymegvizsgáljam az önzés és önzetlenség biológiáját.Szaktudományos érdekességétől eltekintve, e tárgy emberijelentősége is nyilvánvaló. Érinti társas létünk minden oldalát –hogy szeretünk és gyűlölünk, harcolunk és együttműködünk,adunk és lopunk, kapzsik és nagylelkűek vagyunk. Mindezekrőllátszólag számot adnak Konrad Lorenz: Az agresszióról (OnAgression), Robert Ardrey: A társadalmi szerződés (The SocialContract és Eibl-Eibesfeldt: Szeretet és gyűlölet (Love and Hate)című könyvei is. A baj ezekkel a könyvekkel az, hogy szerzőikteljesen és végletesen félreértették az evolúció működését. Az afeltevésük hibás, hogy az evolúcióban a faj (vagy a csoport) snem az egyén (vagy a gén) java a fontos. Ironikus, hogyéppen Ashley Montagu illesse Lorenzet azzal a kritikával, hogy„a »foggal és körömmel küzdő természet« felfogását valló XIX.

századi gondolkodók egyenes leszármazottja...” Ahogy én értemLorenz nézeteit az evolúcióról, Montaguval nagyon isegybehangzóan vetné el Tennyson híres mondatánakimplikációit. Én mindkettőjüktől eltérően úgy gondolom, hogy atermészetes szelekció modern felfogását nagyszerűen foglaljaössze a „foggal és körömmel küzdő természet” megfogalmazás.Mielőtt belekezdenék a magam érveinek kifejtésébe, rövidentisztázni szeretném, hogy mi az, amiről szólni kívánok, s mi az,amiről nem beszélek. Ha megtudnánk valakiről, hogy hosszú éssikeres életet élt le a chicagói gengszterek világában, joggalvolnának sejtelmeink arról, hogy miféle ember lehetett.Számíthatnánk bizonyos tulajdonságaira: rámenős volt, gyorsankezelte a pisztolyt, és megvolt az a képessége, hogy megbízhatóbarátokat szerezzen. Véleményünk nem volna megingathatatlan,de tény, hogy levonhatunk bizonyos következtetéseket egyember jelleméről, ha tudunk valamit azokról a körülményekről,melyek között életben maradt és boldogult. E könyv azt fejti ki,hogy mi magunk és minden más állat génjeink alkotta gépekvagyunk. Génjeink sikeres chicagói gengszterekhez hasonlóan –fennmaradtak, bizonyos esetekben évmilliókon át, egy olyanvilágban, amelyben nagy a konkurrencia. Ez feljogosítbennünket, hogy génjeinkről feltételezzünk bizonyostulajdonságokat. Ki fogom fejteni, hogy a sikeres gén egyikmeghatározó tulajdonsága a könyörtelen önzés. A gén önzéserendszerint önző egyéni viselkedésben is megnyilvánul. Ám mintlátni fogjuk, vannak olyan sajátos körülmények, amikor a génsaját önző céljait legjobban azáltal érheti el, hogy elősegíti azönzetlenség bizonyos korlátozott formáját az egyedi állatokszintjén. A „sajátos” és a „korlátozott” fontos szavak az utóbbimondatban. Bármennyire szeretnénk is az ellenkezőjét hinni, azegyetemes szeretet és a faj egészének érdeke olyan fogalmak,melyek evolúciós szempontból egyszerűen értelmetlenek.Ezzel eljutottam az első olyan dologhoz, amiről ez a könyv nemszól. Nem hirdetek evolúcióra épített erkölcsöt. Nem arrólbeszélek, hogy nekünk, embereknek, hogyan kellene erkölcsösenviselkednünk. Ezt azért hangsúlyozom, mert tudom, hogyfélreértés veszélye fenyeget azon túlságosan is nagyszámúembertársaim részéről, akik megfeledkeznek róla, hogy másvélekedni a dolgok állásáról, és megint más kardoskodniamellett, hogy a dolgoknak hogyan kéne lenniök. Szerintem isnagyon visszataszító volna olyan emberi társadalomban élnünk,amely pusztán a gén egyetemes, könyörtelen önzésének

törvényén alapul. De sajnos, bár mennyire fájlalunk is valamit,attól az még igaz marad. Szándékom szerint ismeretterjesztőkönyvet írtam, de ha az olvasó erkölcsi tanulságot akarnalevonni belőle, akkor olvassa figyelmeztetésként. Figyelmeztessenarra, hogy ha olyan társadalmat szeretnénk felépíteni, melybenaz egyének nagylelkűen és önzetlenül együttműködnek a közjóérdekében, kevés segítségre számíthatunk a biológiaitermészettől. Próbáljuk megtanítani a nagylelkűséget és azönzetlenséget, mert önzőnek születünk. Értsük meg, mibenmesterkednek saját önző génjeink, mert akkor legalább esélyünklehet arra, hogy keresztülhúzzuk a számításukat, s ez olyasmi,amire egyetlen más faj sem törekedett soha.A tanításra vonatkozó megjegyzéseimmel összefüggő hibamellesleg nagyon gyakori hiba – azt feltételezni, hogy a genetikaiúton öröklött tulajdonságok eleve rögzültek és módosíthatatlanok.Génjeink utasíthatnak arra, hogy legyünk önzők, de nemfeltétlenül kell egész életünkben engedelmeskednünk nekik. Talánegyszerűen csak nehezebb megtanulnunk az önzetlenséget, mintha genetikai programunk szerint volnánk önzetlenek. Az állatokközül az embernél egyedülállóan nagy szerepe van a kultúrának,a tanult és hagyományozott hatásoknak. Némelyek azt állítják,hogy a kultúrának oly nagy a jelentősége, hogy a gének, akárönzők, akár nem, gyakorlatilag érdektelenek az emberi természetmegértése szempontjából. Mások nem értenek ezzel egyet.Minden azon múlik, hogy ki-ki melyik oldalon áll a vitábanafölött, hogy a természet vagy a nevelés határozza-e meg azember tulajdonságait. S itt a második dolog, amiről ez a könyvnem szól: nem foglalok állást a természet-nevelés (nature ornurture) vitában. Természetesen nekem is van véleményem, denem fogom kifejteni, legfeljebb amennyiben burkoltan benne vana kultúráról alkotott felfogásomban, melyről az utolsó fejezetszól. Ha valóban kiderülne, hogy a géneknek semmi közüksincs a mai ember viselkedéséhez, ha valóban egyedülállóakvolnánk e tekintetben az állatok között, akkor is érdemes volnalegalábbis megvizsgálni azt a szabályt, amely alól éppen hogycsak kivétellé váltunk. Ha pedig fajunk nem annyira kivételes,mint amennyire gondolni szeretnénk, akkor még fontosabb,hogy kutassuk a szabályt.Harmadszor: ez a könyv nem ad részletes leírást az embervagy bármely más konkrét állatfaj viselkedéséről. Tényszerűrészleteket csupán illusztratív példaként fogok használni. Nemfogom azt mondani: „Ha megnézzük a páviánok viselkedését,

azt találjuk, hogy önzőek; ezért valószínű, hogy az emberiviselkedés ugyancsak önző.” A „chicagói gengszter” példalogikája egészen más, mégpedig a következő. Az emberek és apáviánok a természetes szelekció révén fejlődtek ki. Annakalapján, amit a természetes szelekció múködéséről tudunk,várható, hogy mindennek, ami természetes szelekció útjánfejlődött ki, önzőnek kell lennie. Ezért azt kell várnunk, hogy apáviánok, az emberek és minden más élő teremtményviselkedését önzőnek fogjuk találni. Ha arra az eredményrejutunk, hogy várakozásunk. téves volt, ha megfigyelésünk szerintaz emberi viselkedés valóban önzetlen, akkor valami rejtélyesdologgal állunk szemben, olyasmivel, ami magyarázatot kíván.Mielőtt továbbmennénk, definícióra van szükségünk. Egy léteződologról, például a páviánról, akkor mondjuk, hogy önzetlen, haoly módon viselkedik, hogy azzal egy másik hasonló létező dologjólétét a saját jóléte rovására növeli. Az önző viselkedéspontosan ellentétes hatású. A „jólétet” a „túlélés esélyeként”határozzuk meg, még akkor is, ha a hatás a túlélés és a halálesélyére oly kicsiny, hogy elhanyagolhatónak látszik. A darwinielmélet modern változatának egyik meglepő következménye,hogy a túlélés valószínúségét látszólag jelentéktelenül kicsinymértékben befolyásoló tényezőknek jelentékeny hatásuk lehet azevolúcióra, mert rengeteg idő áll rendelkezésre ahhoz, hogyérzékelhetővé váljanak.Fontos felismernünk, hogy az önzetlenség és önzés fentimeghatározásai a viselkedésen alapulnak, s nem aszubjektumon. Nem foglalkozom itt a motívumokpszichológiájával. Nem fogom megvitatni, hogy vajon azemberek, akik önzetlenül viselkednek, ezt „valójában” titkolt vagytudattalan önző motívumokkal teszik-e. Lehet hogy igen, lehethogy nem, és lehet, hogy sohasem tudhatjuk meg, de akárhogyis van, ez a könyv nem erről szól. Definícióm csupán arravonatkozik, hogy egy tett hatásaként csökken, illetve növekszik afeltételezett önzetlen jótevő, illetve a feltételezett haszonélvezőtúlélésének esélye.A viselkedésnek a hosszú távú túlélési kilátásokra gyakorolthatását bizonyítani nagyon bonyolult dolog. A gyakorlatban,amikor a definíciót a valóságos viselkedésre alkalmazzuk, a„látszólag” szóval kell módosítanunk, enyhítenünk. Látszólagönzetlen tettnek azt nevezzük, amely felszínesen olybá tűnik,mintha eredményeként az önzetlen lény (bármily kevéssel is)nagyobb valószínűséggel pusztul el, az a lény pedig, amelyre a

tett hatása irányul, nagyobb valószínűséggel marad életben. Abehatóbb vizsgálat gyakran feltárja, hogy a látszólagosönzetlenség valójában leplezett önzés. Ezt megint csak nem úgyértem, hogy a mögöttes motívumok titkon önzőek, hanem hogyegy tett valódi hatása a tulélési kilátásokra a fordítottja annak,amit eredetileg gondoltunk.Bemutatok néhány példát a látszólag önző és látszólag önzetlenviselkedésre. Nehéz levetkőznünk elfogultságunkat, amikor sajátfajunkról van szó, ezért példáim inkább más állatokravonatkoznak majd. Először lássunk néhány példát egyes állatokönző viselkedésére.A dankasirályok telepesen fészkelnek, a fészkek csupán egy-kétméterre vannak egymástól. Amikor a kis sirályok kikelnek, kicsikés védtelenek, könnyű őket lenyelni. Nagyon gyakori, hogyegy-egy sirály megvárja, míg a szomszédja elfordul, esetleghalászni megy, s ekkor lecsap szomszédja valamelyik csibéjére,és egészben lenyeli. Ezáltal kiváló táplálékhoz jut anélkül, hogyhalfogással kellene fáradnia, és saját fészkét védtelenül kellenehagynia.Közismertebb a nőstény ájtatos manók hátborzongatókannibalizmusa. Az ájtatos manók nagy ragadozó rovarok.Általában kisebb rovarokat, például legyeket esznek, de szintebármit megtámadnak, ami mozog. Párosodáskor a hím óvatosanfelkúszik a nőstényre, átkarolja és kopulálnak. A nőstény – hateheti – megeszi a hímet, kezdve azzal, hogy leharapja a fejét,amikor a hím közelít hozzá, vagy közvetlenül azután, hogyátkarolta, vagy pedig miután szétváltak. A nőstény szempontjábólaz látszana a legértelmesebb megoldásnak, ha megvárná, amíga kopuláció véget ér, s csak azután látna hozzá, hogy megegyea hímet. Ám úgy tűnik, fejének elvesztése nem zökkenti ki ahím testének többi részét szexuális lendületéből. Sőt mivel arovar feje bizonyos gátló idegközpontok székhelye, lehetséges,hogy a nőstény növeli a hím szexuális teljesítményét azáltal,hogy megeszi a fejét. Ha így van, akkor ez további ráadás. Azelsődleges haszon mindenképpen a tartalmas táplálék.Az „önzés” szó enyhe kifejezésnek tűnhet olyan szélsőségesesetekben, mint a kannibalizmus, ámbár jól ráillik definíciónk.Talán jobban együtt tudunk érezni az Antarktiszon élő gyávacsászárpingvinekkel, amint ott állnak a víz szélén, és láthatóannem mernek beugrani, mert félnek a fókáktól. Ha csak egyikükis lemerülne, a többi már tudná, hogy van-e ott fóka vagy sem.Természetesen senki sem akar kísérleti nyúl lenni, így hát

várnak, sőt néha megpróbálják belökni egymást.Hétköznapibb esetben az önző viselkedés egyszeűen abból áll,hogy az állatok nem hajlandók osztozni bizonyos javakon,például táplálékon, területen vagy szexuális partneren. Mostazonban lássunk néhány példát a látszólag önzetlen viselkedésre.A dolgozó méhek fullánkjának döfése nagyon hatásos védekezésa mézrablók ellen. Ám ezek a méhek kamikaze harcosok. Afullánk bedöfésekor rendszerint létfontosságú belső szervekszakadnak ki a testükből, s nem sokkal később elpusztulnak. Azöngyilkos küldetése megóvhatja a kolónia létfontosságútáplálékkészletét, de ő maga már nem arathatja le tetténekgyümölcseit. Meghatározásunk szerint ez önzetlen tett. Nefelejtsük el, hogy nem a tudatos motívumokról van szó. Ilyenekjelen is lehetnek meg nem is, akár itt, akár az önzőviselkedésről szóló példáinkban, de definíciónk szempontjábóllényegtelenek.Aki feláldozza az életét a barátaiért, nyilvánvalóan önzetlen, deaz is az, aki egy kis kockázatot vállal értük. Sok kisebbfajtamadár, amikor valamilyen repülő ragadozót, például sólymot lát,jellegzetes „vészkiáltást” hallat, amire az egész csapat megfelelőmenekülési akcióba fog. Közvetett bizonyítékunk van arra, hogyavészkiáltást hallató madár külön veszélynek teszi ki magát, mivelfelhívja magára a ragadozók figyelmét. Ez csupán csekélytöbbletkockázatot jelent, mégis úgy tűnik, legalábbis elsőpillantásra, hogy tette definíciónk szerint önzetlen tettnekminősül.Az állati önzetlenség leggyakoribb és legszembeszökőbbmegnyilvánulásait a szülők, különösen az anyák gyermekeikiránti viselkedésében találjuk. Melengetik őket, akár fészkükben,akár saját testükben, óriási áldozatokat hozva etetik, és időnkéntnagy kockázatot vállalva védelmezik őket a ragadozóktól. Hogycsak egy konkrét példát vegyünk, sok földön fészkelő madárúgynevezett „figyelemelterelő színjátékot” mutat be, amikorvalamilyen ragadozó, például róka közeledik. Az anyamadárelbiceg a fészektől az egyik szárnyát kitartva, mintha töröttvolna. Ezzel a ragadozót, amely könnyú prédát érez,tovacsalogatja a fiókákat rejtő fészektől. Végül az anyamadárabbahagyja a színlelést, és a levegőbe emelkedik, még éppenidejében ahhoz, hogy elkerülje a róka állkapcsait. Ezzelvalószínűleg megmenti fiókái életét, maga azonban némikockázatot vállal.Állításaimat nem próbálom meg mesékkel bizonyítani. Kiszemelt

példák sohasem igazolnak valamirevaló általánosítást. Etörténetekkel csupán azt kívánom illusztrálni, hogy mit értekönzetlen és önző viselkedésen az egyedek szintjén. Könyvem aztmutatja be, hogyan magyarázható meg mind az egyéni önzés,mindpedig az egyéni önzetlenség azzal az alaptörvénnyel, amitén a gén önzésének nevezek. Előbb azonban térjünk ki azönzetlenségnek egyfajta hibás értelmezésére, mivel nemcsakszéles körben ismert, de általában az iskolákban is ezt tanítják.Ez az értelmezés azon a téves felfogáson alapul, amelyet máremlítettem, s amely szerint az élőlények abba az iránybafejlődnek,hogy „a faj javára” vagy „a csoport javára” tegyenek.Könnyű kitalálni, hogy honnan jön ez a gondolat a biológiában.Az állatok életük nagy részét a szaporodásnak szentelik, és atermészetben megfigyelt önfeláldozó tettek legtöbbjét a szülőktőllátjuk. „Fajfenntartást” mondunk szaporodás helyett, amitagadhatatlanul a szaporodás következménye. E logika szerintnem is olyan nagy túlzás az a következtetés, hogy a szaporodás„funkciója” a faj fenntartása. Innen már csupán egy apró„félrelépés”, és oda lyukadunk ki, hogy az állatok általában olymódon viselkednek, hogy az előnyös legyen a fajfenntartásszempontjából. Innen már következik a fajtársak irántiönzetlenség.E gondolatmenet talán még darwinista módon ismegfogalmazható. Az evolúció a természetes szelekció révénműködik, ez pedig a „legalkalmasabb” fennmaradását jelenti. Devajon miről beszélünk? A legalkalmasabb egyedekről, alegalkalmasabb fajtákról, a legalkalmasabb fajokról vagy miről?Bizonyos esetekben ez nem sokat számít, amikor azonban azönzetlenségről van szó, nyilvánvalóan döntő. Ha a fajokküzdenek – darwini értelemben – a létért, akkor az egyedettalán legcélszerűbb egyszerű közkatonának tekinteni, akit fel kelláldozni, ha a faj egészének érdeke úgy kívánja. Kissétudományosabban fogalmazva: az a csoport, például faj vagyfajon belüli populáció, amelynek tagjai készek feláldoznimagukata csoport jólétéért, kisebb valószínűséggel hal ki, mintaz a rivális csoport, melynek egyedei mindenekelőtt saját önösérdekeiket követik. A világot eszerint főleg önfeláldozóegyedekből álló csoportok népesítik be. Ez a csoportszelekcióselmélet, amelyet az evolúciós elmélet részleteiben járatlanbiológusok hosszú időn át igaznak hittek, s melyet V. C.Wynne-Edwards tárt híres könyvében a nyilvánosság elé, majdRobert Ardrey népszerűsített „A társadalmi szerződés”-ben. A

hagyományos változatot rendszerint egyedszelekciónak nevezik,noha én személy szerint jobban szeretek génszelekciórólbeszélni.Az egyedszelekció híve az iménti gondolatmenetre nagyjából akövetkezőképp vághatna vissza. Még egy önzetlen tagokból állócsoportban is szinte biztosan lesz egy engedetlen kisebbség,amely megtagadja, hogy bárminemű áldozatot hozzon. Ha csakegyetlen önző lázadó van is, aki kész arra, hogy kihasználja atöbbiek önzetlenségét, akkor ő definíció szerint nagyobbvalószínűséggel marad fenn és nemz utódokat. Utódai többnyireöröklik önző jegyeit. Több nemzedék után az önző egyedekkerekednek felül az „önzetlen csoportban”, és azmegkülönböztethetetlen lesz egy önző csoporttól. Még hamegengedjük is, hogy kezdetben léteznek lázadók nélküliönzetlen csoportok – bár ez valószínűtlen –, nagyon nehézelképzelni, mi akadályozhatná meg az önző egyedeket abban,hogy bevándoroljanak a környező önző csoportokból, éscsoportközi házasság révén foltot ejtsenek az önzetlen csoportoktisztaságán.Az egyedszelekció híve elismeri, hogy egyes csoportok csakugyankihalnak, s hogy egy csoport kihal-e vagy sem, aztbefolyásolhatja egyedeinek viselkedése. Még azt is elismeri, hogyha netán a csoport egyedeinek megadatna az előrelátásképessége, beláthatnák, hogy hosszú távon legfőbb érdekük,hogy megóvandó az egész csoportot a pusztulástól, korlátozzákönző mohóságukat. Hányszor elmondták ezt az utóbbi évekbenBritannia dolgozónépének! A csoport kihalása azonban lassúfolyamat az egyedi versengés sebes vagdalkozásához képest.Még akkor is, midőn a csoport lassan és kérlelhetetlenül csúsziklefelé a lejtőn, az önző egyedek az önzetlenek rovására rövidtávon növekvő jólétnek örülnek. Lehet, hogy Britannia polgáraimeg vannak áldva előrelátassal, az evolúció azonban nem néz ajövőbe.Noha a csoportszelekció elmélete ma csekély támogatásra lelazon hivatásos biológusok köreiben, akik értik az evolúciót,mégis nagy intuitív vonzereje van. Az állattan hallgatóinakegymást követő nemzedékei az iskolát elhagyva meglepetésseltapasztalják, hogy nem ez az általánosan elfogadott álláspont.Aligha hibáztathatók érte, hiszen a középiskolai biológiatanárokszámára írt Nuffjeld Biology Teachers' Guide-ban is azalábbiakat találjuk: „Magasabbrendű állatok között még olyanviselkedésformát is tapasztalunk, amely az egyed öngyilkossága

révén biztosítja a faj fennmaradását.” A névtelen szerző aboldog tudatlanság állapotában leledzik, s nem veszi észre, hogyvalami ellentmondásos dolgot mondott. E tekintetben Nobel-díjastársaságban van. Konrad Lorenz „Az agresszióról” címűművében az agresszív viselkedés „fajfenntartó” funkcióiról ír,mely funkciók egyike annak biztosítása, hogy csak alegalkalmasabb egyedeknek lehessenek utódai. Ez a körbenforgó okoskodás gyöngyszeme, itt azonban azt szeretném velebizonyítani, hogy a csoportszelekció eszméje oly mélyen átitattaLorenzet, hogy akárcsak a Nuffjeld Guide szerzője, ő sem vesziészre, hogy állításai ellentétesek az ortodox darwini elmélettel.Nemrégiben szórakoztató példát hallottam erre egy ausztráliaipókokról szóló, egyébként kiváló BBC televíziós műsorban. Aműsorban szereplő „szakértő” megjegyezte, hogy a pókcsemetékóriási többségének az a sorsa, hogy zsákmányul essék másfajoknak, majd így folytatta: „Talán ez életük valódi célja, a fajfennmaradásához ugyanis csupán néhányuknak kell életbenmaradnia.”Robert Ardrey „A társadalmi szerződés”-ben a csoportszelekcióelméletét általában az egész társadalmi rend megmagyarázásárahasználta fel. Az embert nyilvánvalóan olyan fajnak tekinti, melyletért az állati igazságosság útjáról. Ardrey legalább megtanulta aleckéjét. Az a döntése, hogy nem ért egyet a hagyományoselmélettel, tudatos döntés volt, s ez becsületére válik.A csoportszelekciós elmélet nagy vonzerejének egyik oka talánaz, hogy nagyon is összhangban van azokkal az erkölcsi éspolitikai eszmékkel, melyeket legtöbben vallunk. Lehet, hogyegyénileg gyakran önző módon viselkedünk, de idealistábbpillanatainkban tiszteljük és becsüljük azokat, akik mások javátmindenek fölé helyezik. Ámbár némileg zavarban vagyunk afelől,hogy milyen tágan akarjuk értelmezni azt a szót, hogy „mások”.A csoporton belüli önzetlenség gyakran együtt jár a csoportokközötti önzéssel. [...] Más szinten a nemzet az egyik főhaszonélvezője önzetlen önfeláldozásunknak. Fiatalemberektőlelvárják, hogy meghaljanak hazájuk nagyobb dicsóségéért, sőtarra bátorítják őket, hogy öljenek meg másokat, olyanembereket, akikről semmit sem tudnak azon kívül, hogy nemhonfitársaik. (Furcsa módon az emberek mintha szívesebbenfeláldoznák az életüket háború idején, mint életszínvonaluknövekedését békeidőben.)Az utóbbi időben ellenérzést tapasztalhatunk a rasszkultusszal ésa hazafiassággal szemben, s érezhető olyan tendencia, hogy

felebaráti érzéseink tárgyául az egész emberi fajt tegyük meg.Önzetlenségünk e humanista kiszélesítésének van egy érdekesfolyománya, amely megint csak támogatni látszik a „faj java”eszméjét az evolúcióban. A politikai liberális, aki rendesen azemberi faj etikájának legmeggyőződésesebb szószólója, magyakorta a legnagyobb megvetéssel viseltetik azok iránt, akikaltruizmusuk kitágításában egy kicsit tovább mennek, skiterjesztik azt más fajokra is. Ha azt mondom, hogy jobbanérdekel a bálnák lemészárlásának megakadályozása, mint azemberek lakáskörülményeinek javítása, akkor valószínűlegmegdöbbentem némely barátomat.Régi az az érzés, és mélyen gyökerezik, hogy saját fajunk tagjaimegkülönböztetett erkölcsi figyelmet érdemelnek más fajoktagjaihoz képest. Békeidőben az emberölést a legsúlyosabbbűnnek tekintik. Kultúránkban ennél egyedül az emberevéstilalma szigorúbb (még akkor is, ha halottról van szó).Ugyanakkor más fajok egyedeit élvezettel elfogyasztjuk. Sokunkatmég a legszörnyűbbb bűnök elkövetőinek kivégzése is elborzaszt, miközben derűsen elnézzük nagyon is szelíd jószágokbírósági tárgyalás nélküli kivégzését. Csakugyan, más ártalmatlanfajok tagjainak leölését felüdülésnek és szórakozásnak tekintjük.Az embrió, melyben nincs több emberi érzés, mint egyamőbában, messze több tiszteletet és jogi védelmet élvez, mintegy felnőtt csimpánz. Pedig a csimpánz érez és gondolkodik, ésújabb kísérleti adatok szerint talán még egyfajta emberi nyelvetis meg tud tanulni. Az embrió saját fajunkhoz tartozik, s ezértazonnal különleges előjogokban részesül. Hogy vajon ez az etika– amit Richard Ryder speciészizmusnak nevez – logikaiszempontból valamennyire is szilárdabb alapra helyezhetó-e, minta „fajelmélet” etikája, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy azevolúcióbiológiában semmiképpen sem megalapozott.Az emberi etika zavaros abban a tekintetben, hogy melyikszinten kívánatos az önzetlenség – a család, nemzet, emberfajta,faj vagy minden élő dolog szintjén –, s ez tükröződik abiológiában is, mert nem világos, hogy az evolúció elméletealapján melyik szinten kell önzetlenségre számítanunk. Még acsoportszelekció hívét sem lepné meg, hogy egymással versengőcsoportok visszatetsző módon viselkednek egymás iránt: aszakszervezeti tagokhoz vagy a katonákhoz hasonlóan sajátcsoportjukat részesítik előnyben a korlátozott javakért folytatottküzdelemben. De akkor érdemes feltenni a kérdést: hogyandönti el a csoportszelekció híve, hogy melyik szint a fontos? Ha

szelekció folyik a fajon belüli csoportok között és a fajok között,miért ne érvényesülhetne nagyobb csoportosulások között is? Afajok nemzetségekbe, a nemzetségek rendekbe, a rendek pedigosztályokba csoportosulnak. Az oroszlánok és az antilopokegyaránt az emlősök osztályának tagjai, éppúgy mint mi. Akkorhát nem várhatnánk-e el az oroszlánoktól, hogy tartózkodjanakaz antilopok megölésétől az emlősök érdekében? Nyilvánmadarakra vagy hüllőkre kellene vadászniuk, hogy megóvják azosztályt a kihalástól. No de akkor ki törődjék a gerincesekegész törzsének fenntartásával?Noha a reductio ad absurdum módszerével érvelve világosanrámutathatok a csoportszelekció elméletének gyenge pontjaira, azegyéni önzetlenség jelensége továbbra is magyarázatra vár.Ardrey odáig megy, hogy a csoportszelekciót tartja az egyetlenlehetséges magyarázatnak az olyan viselkedésformákra, amilyenpéldául a Thomson-gazellák „pattogása”. Ez az erőteljes ésfeltűnő ugrálás a ragadozó előtt a madarak vészkiáltásávalanalóg, amenynyiben a társakat figyelmezteti a veszélyre,miközben az ugrálogazella nyilvánvalóan magára vonja aragadozó figyelmét. Világos, hogy magyarázattal kell szolgálnunka gazellák pattogására és minden hasonló jelenségre, és énéppen erre készülök a további fejezetekben.Előbb azonban fel kell sorakoztatnom érveimet annak avéleményemnek a védelmében, hogy az evolúciót leghelyesebb alehető legalacsonyabb szintű szelekció alapján vizsgálni. Ebben ahitemben erősen befolyásolt G. C. Williams nagyszerű könyve, azAlkalmazkodás és természetes szelekció. Az általam középpontbaállított gondolat körvonalaiban már A. Weismann-nál felbukkant– a gén előtti időkben, a századfordulón – a csíraplazmafolytonosságára vonatkozó tanában. Ki fogom fejteni, hogy aszelekció s ennélfogva az önérdek alapegysége nem a faj, nemis a csoport, sőt nem is az egyén. Az alapegység a gén, azöröklődés egysége. Ez némely biológus számára az elsőpillantásra talán szélsőséges nézetnek látszik. Remélem amikormajd látják, hogy pontosabban mire gondolok, egyet fognakérteni azzal, hogy felfogásom lényegében ortodox, még haszokatlan módon fogalmazom is meg. Az okfejtés végigviteléhezidőre van szükség, s elkezdenünk a legelején, magának azéletnek a kezdetével kell.

II. A replikátorok

Kezdetben vala az egyszerűség. Már azt is eléggé nehézmegmagyarázni, hogy egy egyszerű világegyetem hogyankeletkezett. Talán abban mindannyian egyetértünk, hogy mégnehezebb volna megmagyarázni a teljesen összehangolt,bonyolult rendszer – az élet – vagy egy életet teremteni képeslény hirtelen megjelenését. Darwin elmélete a természetesszelekció révén megvalósuló evolúcióról azért kielégítő, mertolyan utat mutat, amelyen az egyszerű az idők során összetettéalakulhat, megmutatja, hogy rendezetlen atomok hogyancsoportosulhattak egyre bonyolultabb rendszerbe, míg végüllétrejött az ember. Darwin megoldást kínál – mégpedigmindeddig az egyetlen ésszerűt – létünk mélységesproblémájára. A nagy elméletet a szokottnál általánosabbanpróbálom megmagyarázni, attól az időtől elindulva, amimegelőzte még magának az evolúciónak a kezdetét is.„A legalkalmasabb fennmaradásának” darwini elve valójábansajátos esete a „stabil fennmaradása” általánosabb törvényének.A világegyetemet stabil dolgok népesítik be. Stabil dolog azatomok egy olyan együttese, amely elég tartós vagy elég gyakoriahhoz, hogy külön nevet érdemeljen. Ez lehet atomokegyedülálló együttese, mint például az alpesi Matterhorn, melyelég sokáig fennmarad ahhoz, hogy érdemes legyen elnevezni.Vagy lehet olyan létező dolgok osztálya, melyek – mint példáulaz esőcseppek – kellően nagy gyakorisággal jönnek létre ahhoz,hogy rászolgáljanak egy gyűjtőnévre, még akkor is, haegyenként rövid életűek. Mindazok a dolgok, melyeket magunkkörül látunk, s melyekről úgy gondoljuk, hogy magyarázatotigényelnek – sziklák, galaxisok, tengerhullámok –, atomok többévagy kevésbé stabil csoportosulásai. A szappanbuborék azértigyekszik gömb alakot felvenni, mert a gázzal töltött vékonyelemeknek ez a legstabilabb elrendeződése. Azű rhajóban a vízstabil alakja ugyancsak a gömb, a Földön azonban a gravitációmiatt az állóvizek stabil felszíne sík és vízszintes. A sókristályokjobbára kocka alakúak, mert ez a stabil módja a nátrium- éskloridionok tömörülésének. A hidrogénatomok – minden atomközül a legegyszerűbbek – a Napban héliumatomokká olvadnakössze, mivel az ott uralkodó körülmények között ahéliumszerkezet stabilabb. Más, még összetettebb szerkezetűatomok is képződnek a csillagokban világegyetemszerte, ésképződtek a Nagy Bumm pillanatában is, amely az uralkodóelmélet szerint a világegyetem kezdete volt. Eredetileg innenszármaznak világunk elemei.

Néha, amikor az atomok összeütköznek, kémiai reakcióbanmolekulákká kapcsolódnak össze, melyek többé vagy kevésbéstabilak lehetnek. Előfordul, hogy ezek a molekulák nagyonnagyok. Egy gyémántkristály például egyetlen molekulánaktekinthető, s mint jól tudjuk, nagyon stabil molekula.Egyszersmind azonban nagyon egyszerű is, mivel belsőszerkezete végtelenül ismétlődik. A jelenlegi élő szervezetekbenmásfajta nagymolekulák vannak, amelyek rendkívül bonyolultak,és amelyek összetett volta több szinten megjelenik. Vérünkhemoglobinja tipikus fehérjemolekula. Kisebb molekulák,aminosavak láncaiból épül fel, s ezek a kis molekulák mindnéhány tucat, pontos minta szerint elrendezett atomottartalmaznak. A hemoglobin-molekulában 574 aminosav-molekulavan. Ezek négy láncba rendeződnek, melyek egymás körécsavarodva ijesztően bonyolult, gömbszerű térszerkezetetalkotnak. A hemoglobin-molekula makettje leginkább sűrűtüskebozótra emlékeztet. A valódi tüskebokortól eltéróen azonbannem ötletszerűen változatos alakja van, hanem meghatározott,változatlan szerkezete, mely pontosan ismétlődik, több minthatmilliárd-millió-milliószorminden átlagos emberi testben, anélkülhogy egyetlen ágacska vagy egyetlen csavarulat megváltoztatná ahelyét. A hemoglobin tüskebokor alakja stabil, állandó, abban azértelemben, hogy a két-két azonos aminosav-sorrendű lánc,két-két rugóhoz hasonlóan, pontosan ugyanolyanháromdimenziós szerkezetté csavarodik fel. Testünkben ahemoglobin tüskebokrok közül másodpercenként körülbelülnégyszázmillió-milló csavarodik fel „kedvenc” formájába, ésugyanennyi csavarodik ki belőle.A hemoglobin a világegyetem fejlődéstörténetét tekintve fiatalmolekula, amellyel azt akartam illusztrálni, hogy az atomokhajlamosak stabil szerkezetbe rendeződni. A lényeg itt az, hogymielőtt az élet megjelent a Földön, a molekulák valamilyenkezdetleges evolúción mehettek át a fizika és kémia szokványosfolyamatai révén. Szükségtelen tervezésre vagy célra, vagyirányultságra gondolnunk. Ha egy atomegyüttes energiajelenlétében stabil szerkezetbe rendeződik, hajlamos ott ismaradni. A természetes szelekció legkorábbi formája egyszerűena stabil molekulák kiválasztása és az instabil formák elvetésevolt. Ebben nincs semmi rejtély. Ennek definíció szerint ígykellett történnie. Ebből persze nem következik, hogy olyanbonyolult lények keletkezését, mint az ember, egyedül éspontosan ugyanezen elvek alapján magyarázhatjuk. Az nem

megoldás, hogy vesszük a megfelelő számú atomot, ésrázogatjuk valamilyen küls? energiával, míg megfelelő mintákbarendeződnek, s íme, kipottyan Ádám! Létrehozhatunk így talánnéhány tucat atomból álló molekulát, az ember azonban többmint ezermillió-millió-millió-millióatomból áll. Hogy embertkészítsünk, biokémiai koktélkeverőnkkel olyan hosszú ideigdolgozhatnánk, hogy hozzá képest a világegyetem egésztörténete csupán egy szempillantásnak látszana, s még akkorsem járnánk sikerrel. S itt segít ki bennünket Darwin elméletelegáltalánosabb formájában. Darwin elmélete akkor lépszínre,amikor a molekulák lassú felépülésének története véget ér.Az élet eredetének alábbiakban következő magyarázataszükségképpen spekulatív; értelemszerűen senki sem volt ott,hogy megnézze, mi történt. Számos egymással versengő elméletlétezik, de vannak bizonyos közös tulajdonságaik. Az általamadott egyszerűsített magyarázat valószínűleg nincs túl messze azigazságtól.Nem tudjuk, milyen kémiai nyersanyagok voltak jelen nagymennyiségben a Földön az élet keletkezése előtt, de kézenfekvő,hogy volt víz, szén-dioxid, metán és ammónia. Ezek mindegyszerű vegyületek, melyekről tudjuk, hogy Naprendszerünkneklegalább néhány más bolygóján is megtalálhatók. A vegyészekmegpróbálták utánozni az ifjú Föld kémiai feltételeit. lombikbanösszekeverték ezeket az egyszerű anyagokat, és energiátbiztosítottak számukra, például ibolyántúli fénnyel vagyelektromos szikrákkal – az ősi villámlás mesterséges utánzataival.Miután eltelt így néhány hét, rendszerint valami érdekesrebukkantak a lombikban: a híg barna lé nagy számbantartalmazott a kiindulási anyagoknál bonyolultabb molekulákat,mindenekelőtt aminosavakat, a fehérjék építőköveit, melyek abiológiai, molekulák két nagy osztályának egyikét alkotják. Ekísérletek előtt a természetben előforduló aminosavakat az életreutaló jeleknek tekintették. Ha – mondjuk – a Marson észleltékvolna őket, majdnem bizonyosra vették volna, hogy élet van abolygón. Most már azonban létükből csak vulkán-kitörésekre,napsütésre vagy viharos időjárásra, no meg arrakövetkeztethetünk, hogy a légkörben jelen van néhány egyszerűgáz. Még újabb laboratóriumi kísérletekben, melyek az életkeletkezése előtti földi kémiai viszonyokat szimulálták, purinoknakés pirimidineknek nevezett szerves anyagokat találtak. Ezekpedig magának a DNS-nek, az öröklődés kulcsfontosságúmolekulájának az építőkövei.

Bizonyára ezekkel analóg folyamatok hozták létre azt az„őslevest”, ami a biológusok és kémikusok véleménye szerinthárom-négymilliárd évvel ezelőtt a tengereket alkotta. A szervesanyagok egyes helyeken összesűrűsödhettek, talán a partokatövező megszikkadó tajtékban vagy kicsiny, lebegőcseppecskékben. További energia – például a Napból származóibolyántúli fény – hatására nagyobb molekulákká kapcsolódtakössze. Manapság az így keletkező nagy szerves molekulákatnem vehetnénk észre, mert gyorsan megkötnék és lebontanákőket a baktériumok vagy más élő szervezetek. Ám abaktériumok és mi, többiek, később jöttünk; abban az időben anagy szerves molekulák háborítatlanul sodródhattak a sűrűsödőőslevesben.Azután egyszercsak véletlenül egy különösen figyelemre méltómolekula jött létre. Ezt replikátornak fogjuk nevezni. Lehet, hogynem ő volt a legnagyobb vagy a legbonyolultabb molekula akörnyéken, de rendelkezett azzal a különleges tulajdonsággal,hogy képes volt másolatokat készíteni önmagáról. Ez nagyonvalószínűtlen véletlennek tűnhet. Az is volt. Elképzelhetetlenülvalószínűtlen. Az olyan dolgok, amelyek ennyire valószínűtlenek,egy ember életében gyakorlatilag lehetetlennek tekinthetők. Ezértnem lesz soha nagy nyereményünk a totón. Ám amikor emberimértékkel megbecsüljük, hogy mi valószínű és mi nem, nemvagyunk felkészülve arra, hogy százmillió évekbengondolkodjunk. Ha százmillió évig minden héten totózunk, akkornagyon valószínű, hogy több főnyereményünk is lesz.Valójában nem is olyan nehéz elképzelni egy önmagárólmásolatot készítő molekulát, mint első pillantásra látszik, ráadásulilyen molekulának csak egyetlenegyszer kell keletkeznie. Tekintsüka replikátort nyomóformának vagy öntőmintának. Képzeljük elkülönféle építőkő molekulák bonyolult láncából álló nagymolekulaként. A kis építőkövek óriási mennyiségben álltakrendelkezésre a replikátort körülvevő őslevesben. Tételezzük felmármost, hogy minden építőkőnek affinitása van a magáhozhasonló építőkőmolekulákhoz. Valahányszor egy úszkáló építőkőmolekula a replikátor olyan része mellett köt ki, melyhezaffinitása van, nagy valószínűséggel hozzákapcsolódik. Az ilyenmódon csatlakozó építőkövek automatikusan olyan sorrendbenfognak elrendeződni, mint magában a replikátorban. Könnyűelgondolnunk tehát, amint stabil lánccá állnak össze, éppen úgy,ahogy az eredeti replikátor kialakulása során történt. Ez afolyamat folytatódhat: egyik réteg a másikra rakódhat. Így

képződnek a kristályok is. Ugyanakkor a két lánc ketté ishasadhat, s ekkor már két replikátorunk van, melyekmindegyike további másolatokat készíthet.Bonyolultabb lehetőséget kínál az az eset, amikor az építőköveknem a saját fajtájukhoz kötődnek szívesen, hanem egy bizonyosmásik fajtához. A replikátor ekkor nem egy azonos másolatöntőmintájaként működik, hanem egy negatív öntőmintájaként,mely azután újra létrehozhatja az eredeti pozitív minta pontosmását. Szempontunkból lényegtelen, hogy az eredeti replikációsfolyamat pozitív-negatív vagy pozitív-pozitív volt-e, noha érdemesmegjegyezni, hogy az első replikátor mai megfelelői, aDNS-molekulák, pozitív-negatív replikációt használnak. A lényegaz, hogy egyszer csak újfajta „stabilitás” jött a világra. Korábbanvalószínűleg egyetlen konkrét molekulafajta sem volt túlságosannagy számban jelen az őslevesben, mivel létük azon múlott,hogy az építőkövek a véletlen folytán stabil konfigurációváálljanak össze. Amint a replikátor megszületett, bizonyáragyorsan elárasztotta másolataival a tengereket, mígnem a kisebbépítőkő molekulák megfogyatkoztak, más nagyobb molekulákpedig egyre ritkábban képződtek.Úgy látszik, azonos másolatok nagy populációjához jutottunk el.Most azonban már szólnunk kell minden másolási eljárás egyikfontos tulajdonságáról: nem tökéletes. Hibák történnek. Ebben akönyvben, remélem, nincsenek sajtóhibák, de ha az olvasógondosan átvizsgálja, lehet hogy talál egyet vagy kettőt.valószínűleg nem torzítják el nagyon a mondatok jelentését,mivel „első generációs” hibák. De képzeljük magunkat anyomtatás előtti időbe,amikor a könyveket, például azevangéliumokat, kézzel másolták. Minden írástudó, bármilyengondos legyen is, óhatatlanul elkövet néhány hibát, nem isbeszélve kisebb szándékos „javításokról”. Ha mindannyianegyetlen mintapéldányról másolnának, a jelentés nem ferdülne eltúlságosan. De készüljenek a másolatok más másolatokról,melyek maguk is csak másolatokról készültek, s a hibákösszegeződnek, és súlyossá válnak. A hibás másolást hajlamosakvagyunk rossznak tartani, s az emberi dokumentumok esetébentényleg nehéz elképzelni, hogy a hibák tökéletesedésteredményezzenek. Azt hiszem, a Septuaginta tudósairól azértmégiscsak elmondhatjuk, hogy nagy dolgot indítottak útjára,amikor a héber „fiatalasszony” szót tévesen a görög „szűz”szóval fordították, eljutva így a jövendöléshez: „ímé a szűzfogan méhében és szül fiat...” A biológiai replikátorok esetében,

mint látni fogjuk, a hibás másolás a szó valódi értelmében vetttökéletesedéshez vezethet, és lényeges szerepet játszott az életevolúciós fejlődésében. Nem tudjuk, hogy az első replikátormolekulák mennyire pontosan készítették másolataikat. Maileszármazottaik, a DNS-molekulák meghökkentően hűek alegmegbízhatóbb emberi másoló eljárásokhoz képest. Időnkéntazonban még a DNS is hibázik, és végső soron ezek a hibákteszik lehetővé az evolúciót. Valószínű, hogy az eredetireplikátorok sokkal többet hibáztak, mindenesetre biztosaklehetünk abban, hogy történtek hibák, s hogy e hibákösszegeződtek.A hibás másolatok elkészültével és elterjedésével az őslevest márnem azonos replikák népesítették be, hanem replikálódómolekulák több változata, melyek mindnyájan ugyanattól az őstől„származtak”. Lehet, hogy bizonyos változatok nagyobb számbanfordultak elő, mint mások? Szinte biztos, hogy igen. Egyesváltozatok feltehetőleg eleve stabilabbak voltak. Bizonyosmolekulák, ha egyszer már kialakultak, kisebb valószínűséggelbomlottak le, mint mások. Ezek a típusok viszonylag gyakoriváváltak a levesben, nem csupán „hosszú életük” közvetlen logikaikövetkezményeként, hanem azért is, mert hosszú idő álltrendelkezésükre, hogy másolatokat készítsenek magukról. Ahosszú életű replikátorok ezért egyre többen lettek, és haminden egyéb feltétel azonos volt, a molekulapopulációban ahosszabb élettartam mint „evolúciós irány” érvényesülhetett.Ám a többi feltétel valószínűleg nem volt azonos, s areplikátor-változatoknak volt egy másik, a populációban valóelterjedésük szempontjából talán még fontosabb tulajdonságukis: a replikádó sebessége vagy „termékenység”. Ha az A típusúreplikátor molekulák átlagosan hetenként készítenek másolatotmagukról, míg a B típusúak óránként, nem nehéz belátnunk,hogy a B típusú molekulák meglehetősen hamar számbelifölénybe kerülnek az A típusúakkal szemben, még akkor is, haaz utóbbiak sokkal hosszabb ideig „élnek”. Ezért valószínű, hogyaz ősleves molekuláit az evolúció a nagyobb „termékenység”irányába terelte. A replikátor molekulák harmadik jellemzője,melyre pozitív irányú szelekció hathatott, a replikáció pontossága.Ha az X és Y típusú molekulák ugyanolyan hosszú ideigmaradnak fenn, és azonos sebességgel replikálódnak, de Xátlagosan minden tizedik replikációnál hibázik, míg Y csupánminden századik replikációnál, Y-ból nyilvánvalóan több leszjelen. A molekulapopuláció X-része nem csupán magukat a

hibás „gyermekeket” veszíti el, hanem azok összes, ténylegesvagy lehetséges leszármazottját is.Ha az olvasó tud már valamit az evolúcióról, akkor ez utóbbimegállapítást kissé paradoxnak találhatja. Vajonösszebékíthetjük-e azt a gondolatot, hogy a másolási hibák azevolúció lényegi előfeltételei, azzal az állítással, hogy atermészetes szelekció kedvez a nagy másolásimegbízhatóságnak? A válasz erre az, hogy ámbár az evolúcióvalamilyen homályos értelemben „jó dolognak” tűnhet, különösenmivel mi is a termékei vagyunk, valójában semmi sem „akar”fejlődni. Az evolúció olyasmi, ami kénytelen-kelletlen, areplikátorok (manapság pedig a gének) minden erőfeszítéseellenére, érvényre jut. Kitűnően mutatott rá erre JacquesMonod egyik híres előadásában, miután fanyarul megjegyezte:„Az evolúció elméletének egy további különös oldala, hogymindenki azt hiszi, hogy érti!”Visszatérve az előbbi gondolatmenethez, az őslevestmindenképpen stabil változatok népesítették be; stabilak akárazért, mert az egyedi molekulák hosszú ideig fennmaradtak,akár azért, mert gyorsan replikálódtak, vagy pontosanreplikálódtak. E háromféle stabilitás irányába ható evolúció azalábbi értelemben érvényesült: ha két különböző időpontbanmintát vettünk volna a levesből, az utóbb vett minta nagyobbarányban tartalmazott volna hosszabb életű, termékenyebb,nagyobb másolási megbízhatóságú változatokat. Lényegében eztérti a biológus evolúción, amikor élőlényekről beszél, amechanizmus pedig azonos – a természetes szelekció.Nevezzük hát „élőnek” az eredeti replikátor molekulákat? Kibánja? Mondhatnám, hogy „Darwin volt a legnagyobb ember,aki valaha élt”, s erre bárki rávághatná: „Nem, Newton volt az”,de remélem, nem folytatnánk a vitát. A lényeg az, hogysemmiféle alapvető következményt nem érintene, bárhogy isjutnánk dűlőre vitánkban. Newton és Darwin életén éseredményein mit sem valtoztat, hogy „nagynak” nevezzük-e őketvagy sem. Hasonlóképpen: a replikátor molekulák történetétvalószínűleg valahogy úgy kell elképzelnünk, ahogy énelmesélem, tekintet nélkül arra, hogy „élőnek” nevezzük őketvagy sem. Sok emberi szenvedés származott már abból, hogysokan közülünk nem képesek felfogni: a szavak csupáneszközök számunkra, és az „élő” szó puszta jelenléte aszótárakban nem jelenti azt, hogy a való világban valamilyenhatározott dologra utal. A kezdeti replikátorok voltak az élet

ősei, akár élőnek nevezzük őket, akár nem. Ők voltak ősatyáink.A gondolatmenet következő fontos láncszeme a verseny, amitmaga Darwin is hangsúlyozott (noha ő állatokról és növényekrőlbeszélt, nem pedig molekulákról). Az ősleves nem volt képeseltartani végtelen sok replikátor molekulát. Először is, a Földmérete véges, de bizonyára más korlátozó tényezők is fontosszerepet játszottak. Amikor a replikátort nyomóformához vagyöntőmintához hasonlítottuk, feltételeztük, hogy a másolatokkészítéséhez szükséges kis építőkő molekulákban gazdagőslevesben fürdik. Amikor azonban a replikátorok már gyakoriakvoltak, az építőköveket minden bizonnyal olyan sebességgelhasználták fel, hogy azok szűkös és értékes forrássá váltak. Akülönböző replikátorváltozatok vagy -családok bizonyáraversengtek értük.Számba vettük azokat a tényezőket, melyek növelhették azelőnyös helyzetű replikátorok számát. Most már láthatjuk, hogyakevésbé előnyös változatoknak számszerűen is csökkenniökkellett a verseny miatt, sok águknak pedig végül is ki kelletthalniuk. A replikátorváltozatok között küzdelem folyt a létért.Nem tudták, hogy küzdenek, s nem is törődtek vele; aküzdelem erős érzelmek nélkül folyt, sőt egyáltalán mindenféleérzelem nélkül. De mégis küzdöttek, abban az értelemben, hogyminden pontatlan másolat, ha új, magasabb szintű stabilitásteredményezett, vagy új módot adott a versenytársakstabilitásának csökkentésére, automatikusan fennmaradt, éssokasodott. A tökéletesedés folyamata kumulatív volt. A sajátstabilitás növelésére és a versenytársak stabilitásánakcsökkentésére kifinomultabb és hatékonyabb módszerek alakultakki. Némelyik replikátor még azt is „felfedezte”, hogyan bontsa levegyi úton a versenytársak molekuláit, s hogyan használja fel azígy felszabadult építőköveket saját másolatai készítéséhez. Ezekaz ősragadozók úgy szereztek táplálékot, hogy egyszersmindeltávolították a versenytársakat. Más replikátorok talánfelfedezték, hogyan védjék meg magukat, akár vegyi úton, akárazáltal, hogy valóságos fehérjefalat építenek maguk köré. Talánígy jelentek meg az első élő sejtek. A replikátorok most márnem pusztán léteztek, hanem tartós létükhöz tartályokat kezdtekkészíteni a maguk számára. Végülis azok a replikátorokmaradtak fenn, amelyek túlélőgépeket építettek maguknak. Azelső túlélőgépek valószínűleg csupán egy védőburokból álltak.Ám a megélhetés egyre nehezebbé vált, ahogy új versenytársakbukkantak fel egyre hatásosabb túlélőgépekkel. A túlélőgépek

egyre nagyobbak és bonyolultabbak lettek, a folyamat pedigösszegeződő és előrehaladó volt.Van-e határa azon technikák és fortélyok fokozatostökéletesedésének, amelyeket a replikátorok létükfolytonosságának biztosítása érdekében felhasználtak? Rengetegidő állt rendelkezésre a tökéletesedéshez. Az önfenntartás mifélefura szerkezeteit termelhetik még ki az évezredek? Négymilliárdév alatt milyen sorsra kellett jutniok az ősi replikátoroknak?Nem haltak ki, hiszen régi mesterei a túlélés művészetének. Dene keressük őket szabadon lebegve a tengerben; már réges-régfeladták ezt a lovagi szabadságot. Most óriási kolóniákbannyüzsögnek, gigantikus, zörömbölő robotok biztonságosbelsejében, elzárva a külvilágtól, mellyel tekervényesen közvetettutakon érintkeznek, s melyet távvezérléssel manipulálnak. Ittvannak mindannyiunkban: ők teremtettek bennünket, testünketés lelkünket; az ő fennmaradásuk létünk végső indoka. Hosszúutat tettek meg ezek a replikátorok. Most a gén névrehallgatnak, mi pedig az ő túlélőgépeik vagyunk.

III. Halhatatlan spirálokTúlélőgépek vagyunk, de a többes szám első személy nemcsupán az embereket jelenti. Felöleli az összes állatot, növényt,baktériumot és vírust. A Földön található túlélőgépek teljesszámát nagyon nehéz megállapítani, sőt még a fajok teljesszáma is ismeretlen. Ha egyedül a rovarokat vesszük, az élőfajok számát hárommillióra becsülik, az egyedek száma pedigmillió-millió-milliólehet.A túlélőgépek különbözó fajtái, külsőleg és belső szerveikettekintve, nagyon változatosak. A polip semmiben sem hasonlítaz egérre, s mindketten egészen mások, mint a tölgyfa. Kémiaifelépítésük mégis meglehetősen egyforma, az általuk hordozottreplikátorok, a gének pedig mindannyiunkban – abaktériumoktól az elefántokig – alapjában véve azonos fajtamolekulákból épülnek fel. Mindannyian azonos típusúreplikátorok – a DNS-molekulák – túlélőgépei vagyunk, ámnagyon sokféleképpen lehet megélni a világon, s a replikátoroknagyon változatos gépezeteket építettek e lehetőségekkihasználására. A majom olyan gép, amely a fák tetején őrzimeg a géneket, a hal pedig olyan, amely a vízben biztosítjafennmaradásukat; még olyan kis féreg is van, amely a németeksöralátéteiben tartja fenn génjeit. A DNS útjai

kifürkészhetetlenek.Az egyszerűség kedvéért azt a benyomást keltettem, hogy aDNS-ből álló mai gének nagyjából azonosak az ősleves elsőreplikátoraival. A gondolatmenet szempontjából ennek nincsjelentősége, de lehetséges, hogy a valóságban nem igaz. Azeredeti replikátorok lehettek a DNS-sel rokon molekulák is, delehettek teljesen mások is. Ez utóbbi esetben azt mondhatnánk,hogy túlélőgépeiket bizonyára megkaparintotta egy későbbiidőpontban a DNS. Ha így történt, akkor az eredetireplikátorok teljesen kipusztultak, mert hírmondó sem maradtbelőlük a mai túlélőgépekben. Ezen a nyomon haladva vetettefel A. G. Cairns-Smith azt az érdekes gondolatot, hogy őseink,az első replikátorok, talán nem is szerves molekulák, hanemszervetlen kristályok – ásványok, kis agyagszemesék – voltak.Akár bitorló, akár nem, ma vitathatatlanul a DNS van uralmon,hacsak nem új hatalomátvétel veszi éppen kezdetét, mint azt azutolsó fejezetben a további kutatás számára felvetem.A DNS-molekula építőkövekből, nukleotidoknak nevezett kismolekulákból álló hosszú lánc. Ugyanúgy, ahogy afehérjemolekulák aminosavláncok, a DNS-molekulák nukleotidláncok. A DNS-lánc vastagsága túl kicsi ahhoz, hogy láthatólegyen, de közvetett eszközökkel nagyon szellemesen kiderítettékpontos szerkezetét. Elegáns spirállá összetekeredettnukleotidláncpárból áll; ez a „kettős spirál” a „halhatatlan spirál”.A nukleotid építőköveknek csak négy fajtájuk van, nevükrövidítései: A, T, C és G. Ezek minden állatban és növénybenazonosak. Eltérés csupán láncbeli sorrendjükben van. Egyember C-építőköve minden részletében megegyezik egy csigaG-építőkövével. Ám az építőkövek sorrendje az emberben nemcsupán a csigáétól tér el. Különbözik – noha kevésbé – mindenmás emberétől is (kivéve az egypetéjú ikrek különleges esetét).DNS-ünk a testünkben él. Nem összpontosul a test valamelyadott részében, hanem szétoszlik a sejtek között. Körülbelülmillió-milliárd sejtből épül fel egy átlagos emberi test, és –néhány kivételtől eltekintve – e sejtek mindegyike tartalmazza azillető test DNS-ének teljes másolatát. Ezt a DNS-t a testfelépítésének mikéntjére vonatkozó utasításkészletnektekinthetjük, amelyben az utasítások a nukleotidok A, T, C, Cábécéjének segítségével vannak leírva. Mintha egy óriási épületminden szobájában volna egy könyvespolc, mely tartalmazza azegész épület terveit. A sejt konyvespolcát sejtmagnak nevezzük.A tervek az ember esetében 46 kötetre rúgnak – ez a szám

eltéró az egyes fajok esetében. A köteteket kromoszómáknaknevezzük. Mikroszkóp alatt a kromoszómák hosszú fonalak, sezeken sorakoznak a gének. Nem könnyű, sőt talán nincs isértelme eldönteni, hogy hol végződik az egyik gén, és holkezdődik a következő. Szerencsére, ahogy ebből a fejezetbőlmajd kiderül, a mi szempontunkból ennek nincs jelentősége.A továbbiakban felhasználom az „építészeti terv” hasonlatot, ésszabadon keverem a hasonlat nyelvét a valóságos dologravonatkozó kifejezésekkel. A „kötetet” felváltva fogom használni akromoszómával, az „oldalt” pedig feltételesen a génnel, noha agének nem különülnek el olyan egyértelműen, mint egy könyvoldalai. E hasonlat meglehetősen messzire vezet minket. Amikorpedig majdan kimerül, más hasonlatokat vezetek be. Hozzá kelltennem, hogy „építész” természetesen nem létezik. A DNS-benfoglalt utasításokat a természetes szelekció állította össze.A DNS-molekulák két fontos dolgot tesznek. Először is,replikálódnak, azaz másolatokat készítenek önmagukról. Ezmegállás nélkül folyik az élet kezdete óta, s a DNS-molekulákma már valóban kitűnő teljesítményt nyújtanak e téren. Afelnőtt ember millió-milliárd sejtből áll, de amikor megfogant,mindössze egyetlen sejt volt, amely az építési terv egyetlentörzspéldányát kapta meg. Ez a sejt kettéosztódott, s a két sejtmindegyike kapott a tervről egy másolatot. Az egymást követőosztódások a sejtek számát négyre, nyolcra, tizenhatra,harminckettőre növelték, és így tovább, a milliárdokig. ADNS-tervekről minden osztódáskor hű másolatok készültek,melyekben alig-alig volt hiba.A DNS megkettőződése működésének csak az egyik oldala. Haa DNS valóban a test felépítésének tervdokumentációja, vajonhogyan valósulnak meg ezek a tervek? Hogyan lehet őketlefordítani a test szerkezetének nyelvére? Ezzel elérkeztünk aDNS második fontos teendőjéhez. Közvetett úton egy másikfajta molekula, a fehérje előállítását felügyeli. Az előző fejezetbenemlített hemoglobin csupán egy a különféle fehérjemolekulákóriási tömegéből. A DNS négybetűs nukleotid ábécéjével kódoltüzenet egyszerű mechanikus úton íródik át egy másik ábécére.Ez pedig az aminosavak ábécéje, amely a fehérjemolekulákleírására szolgál.A fehérjék felépítése még nagyon messze van a testfelépítésétől, de ez az első kis lépés ebben az irányban.Nemcsak arról van szó, hogy fehérjék alkotják a test fizikaiépítményének nagy részét. Fehérjék vezérlik a sejten belüli vegyi

folyamatokat is, ki- és bekapcsolják a kémiai reakciókat,mégpedig pontosan akkor, és pontosan ott, amikor és ahol kell.Hogy végül is részleteiben hogyan vezet mindez egy újszülöttkialakulásához, annak felderítéséhez az embriológusoknak mégévtizedekre, talán évszázadokra van szükségük. De tény, hogyahhoz vezet. A gének közvetett úton valóban irányítják a testekfelépülését, s ez a hatás szigorúan egyirányú: a szerzetttulajdonságok nem öröklődnek. Nem számít, mennyi tudást ésbölcsességt szereztünk meg életünk során, genetikai úton ebbölegy juttányi sem kerül át gyermekembe. Minden új nemzedéka startvonalról indul. A test nem más, mint a gének eszköze agének változatlan megőrzésére.Annak a ténynek az evolúciós jelentősége, hogy a génekirányítják az embrionális fejlődést, abban áll, hogy a génekezáltal – legalább részben – felelősek saját jövendőfennmaradásukért, mivel fennmaradásuk azoknak a testeknek ahatékonyságától függ, amelyekben élnek, és amelyeket felépítenisegítettek. Valamikor réges-régen a természetes szelekciót azőslevesben szabadon lebegő replikátorok eltérő arányúfennmaradása jelentette. Ma a természetes szelekció azoknak areplikátoroknak kedvez, amelyek jól tudnak túlélőgépeket építeni,azoknak a géneknek, amelyek jártasak az embrionális fejlődésirányításának mesterségében. A replikátorok azonban ma semtudatosabbak vagy céltudatosabbak, mint korábban bármikor. Azautomatikus szelekció változatlan folyamata, amely az egymássalversengő molekulák között élettartamuk, termékenységük ésmásolási megbízhatóságuk szerint válogat, továbbra is éppolyvakon és éppoly kikerülhetetlenül működik, mint ahogy a távolimúltban működött. A gének nem látnak előre. Nem terveznek.A gének egyszerűen csak vannak, némely gének pedig inkábbvannak, mint mások, s ez minden, mit mondhatunk róluk. Ámazok a tulajdonságok, amelyek a gén élettartamát éstermékenységét meghatározzák, ma már nem olyan egyszerűek,mint voltak. Távolról sem olyan egyszerűek.Az utóbbi években – az elmúlt mintegy 600 millió évben – areplikátorok jelentős sikereket értek el a túlélőgép-technológiaterén. Ilyen sikerként könyvelhető el például az izom, a szív ésa szem (mely utóbbi, egymástól függetlenül, több ízben iskifejlődött). Előbb azonban gyökeresen megváltoztatták replikátoriéletmódjuk alapvető sajátosságait, s most ezzel kellfoglalkoznunk, hogy továbbvihessük gondolatmenetünket. Előszöris, tudnunk kell a mai replikátorokról, hogy nagyon nagy

csoportokat alkotnak. Egy túlélőgép nem csupán egyetlen génhordozója, hanem sok ezeré. Egy test előállítása bonyolult, sokgén együttműködését igénylő vállalkozás, és szinte lehetetlen azegyik gén hozzájárulását a másikétól elválasztani. Egy adottgénnek sok különbözó hatása van a test más és más részeire.A test egy adott részére sok gén hat, és bármely gén hatásaegyben sok más génnel való kölcsönhatás függvénye. Vannakfőgének, ezek más gének egy-egy csoportjának múködésétirányítják. Analógiánk alapján azt is mondhatjuk, hogy atervdokumentáció bármely adott oldala az épület sok különbözőrészére vonatkozó utalásokat tartalmaz, s az egyes oldalaknakcsak számos más oldallal való kereszthivatkozások alapján vanértelmük.A géneknek ezt a bonyolult kölcsönös összefüggését látva azolvasó eltűnődhet, miért használjuk egyáltalán a „gén” szót.Miért nem használunk gyűjtőnevet, például azt, hogy„géncsoport”? Válaszom az, hogy sok szempontból ez valóbankitűnő gondolat. Más oldalról nézve azonban annak is vanértelme, hogy a géncsoportot különálló replikátorokra, vagyisgénekre felosztva gondoljuk el. Erre az ivaros szaporodásjelensége miatt van szükség. Az ivaros szaporodás során agének összekeverednek, átrendeződnek. Ez azt jelenti, hogybármely egyedi test csupán a gének rövidéletű kombinációjánakátmeneti hordozója. Az a génkombináció, amely egy adottegyedet létrehoz, lehet rövid életű, maguk a gének azonbanpotenciálisan nagyon hosszú életűek. Útjaik újra és újrakeresztezik egymást a nemzedékek során. A gént olyanegységnek tekinthetjük, mely sok egymást követő egyedi testbenfennmarad. Ez az a központi gondolat, amelyet ebben afejezetben ki fogok fejteni. Ezt a gondolatot sok nagyra becsültkollégám makacsul elveti, így hát meg kell bocsátaniok, amiérterőltetem! Először röviden meg kell magyaráznom a nemekrevonatkozó tényeket.Azt állítottam, hogy az emberi test felépítésének tervei 46kötetben vannak lefektetve. Valójában ez túlzott egyszerűsítésvolt részemről. Az igazság meglehetősen bizarr. A 46kromoszóma 23 kromoszómapárból áll. Azt mondhatnánk, hogyminden sejt magjában le van rakva két 23 kötetes alternatívterv. Nevezzük őket 1a és 1b, 2a és 2b kötetnek stb., egészena 23a és 23b kötetig. A kötetekre, majd később oldalakrahasznált azonosító számjelöléseim természetesen teljesenönkényesek.

Minden egyes kromoszómánkat teljes egészében valamelyikszülönktől kapjuk, akinek heréjében vagy petefészkében összeállt.Az 1a, 2a, 3a... kötetek mondjuk az apától származnak, az 1b,2b,3b... kötetek pedig az anyától. Gyakorlatban ugyan nagyonnehéz, de képzeletben kiválaszthatjuk mikroszkóp alatt bármelyiksejtünk 46 kromoszómája közül azt a 23-at, amely apánktól, ésazt a 23-at, amely anyánktól származik.A kromoszómapárok tagjai nem töltik el egész életüketegymással fizikailag összekapcsolva vagy akár egymás közelében.Akkor hát milyen értelemben „párosítottak” a kromoszómáink?Abban az értelemben, hogy minden, az apától származó kötetetoldalról oldalra az anyától származó megfelelő kötet közvetlenalternatívájának tekinthetünk. Teszem azt, a 13a kötet 6. oldala,és a 13b kötet 6. oldala egyaránt a szem színéről „szól”, azegyik talán azt mondja, „kék”, míg a másik azt mondja,„barna”.A két alternatív oldal sokszor azonos, de más esetekben, mintpéldául a szem színéről szóló példánkban, különböző. Mihezkezd a test, ha a gének egymásnak ellentmondó „javaslatokat”tesznek? A válasz változó. Néha az egyik utasítás uralkodik amásik fölött. Az iménti szemszín példában az illető barna szeművolna: a kék szem készítésére vonatkozó utasítások a testfelépítésekor háttérben maradnak, noha ettől még éppúgyeljutnak a jövő nemzedékekhez. Az ily módon figyelmen kívülhagyott gént recesszív génnek nevezzük. A recesszív génellentéte a domináns gén. A barna szem génje domináns a kékszem génjével szemben. Csak akkor lehet kék szemünk, ha amegfelelő oldal mindkét kötetben egybehangzóan kék szemetjavasol. Gyakoribb, hogy amikor két alternatív gén nem azonos,az eredmény valamilyen kompromisszum – a test valamilyenközbülső vagy valamilyen teljesen más terv szerint épül. Ha kétgén, mint a barna szem és a kék szem génjei, a kromoszómaazonos helyének betöltéséért versenyeznek, egymás alléljainaknevezzük őket. Ezért szempontunkból az allél szó a vetélytársszinonimája. Képzeljük el, hogy a tervdokumentáció köteteinekoldalai kivehetők és felcserélhetők. Minden 13. kötetben kelllegyen 6. oldal, de az 5. és a 7. oldal közé többféle 6. oldalkerülhet. Az egyik változat kék szemet, míg egy másiklehetséges változat barna szemet javasol. A népesség egészébenlehetnek még további változatok is, amelyek más színeket írnakelő, például zöldet. Körülbelül fél tucat alternatív allél ülhet a 13.kötet 6. oldalának helyén, s ezek a népesség egészében

szétszóródva találhatók. Mindenkinek csupán két 13.kromoszómája van. Ezért a 6. oldal helyén legfeljebb kétféleallélja lehet. Rendelkezhet ugyanannak az allélnak kétmásolatával, úgy mint a kék szemű ember, vagy a népességegészében rendelkezésre álló fél tucat változat közül kiválasztottbármelyik kettővel.Persze génjeinket nem választhatjuk szó szerint az egésznépességben rendelkezésre álló génkészletból. Bármely adottidőpontban a gének mind egyedi túlélőgépekben rögzülnek.Génjeinket fogantatásunkkor kapjuk, és ez ellen semmit semtehetünk. Mégis, bizonyos értelemben, hosszú távon a népességgénjei általánosságban génkészletnek tekinthetők. Ez a kifejezéstulajdonképpen genetikusok által használt műszó. A génkészlethasznos absztrakció, mivel az ivaros szaporodás, jóllehetgondosan betartott szabályok szerint, de megkeveri a géneket.Hasonlatunknál maradva, valóban folyik valami olyasmi, mint azoldalak vagy oldalkötegek kivétele és felcserélése a kapcsoskötetekben, amint azt rögtön látni fogjuk.Már leírtam a sejt normális, két új sejtté való osztódását,amikor az utódsejtek megkapják mind a 46 kromoszóma teljesmásolatát. Ezt a normális sejtosztódást mitózisnak nevezzük Vanazonban egy másikfajta sejtosztódás is, melyet meiózisnaknevezünk. Ez csak az ivarsejtek – a spermiumok és apetesejtek – keletkezésekor fordul elő. A spermiumok és apetesejtek egyedülállóak sejtjeink között, amennyiben 46kromoszóma helyett csupán 23-at tartalmaznak. Ez perszepontosan fele a 46-nak, ami roppant célszerű, amikor egy újegyed létrehozására az ivaros megtermékenyítéskor egyesülnek!A meiózis a sejtosztódás különleges fajtája, mely csupán aherékben és a petefészkekben fordul elő, s melynek során ateljes dupla kromoszómakészletet, azaz 46 kromoszómáttartalmazó sejt kettéosztódik, és 23 pár nélküli kromoszómávalrendelkező ivarsejtek keletkeznek. (Mindvégig az emberrevonatkozó kromoszómaszámokat használtam illusztrációként.)A 23 kromoszómás hím ivarsejt egy szokványos 46kromoszómás sejt meiotikus osztódása révén jön létre aherében. Vajon melyik 23 kromoszóma kerül egy adottspermasejtbe? Nyilvánvaló, hogy a spermium nem kaphatjabármelyik 23 régi kromoszómát: nem szaban két példánynaklennie a 13. kötetből, és nem hiányozhat például a 17.Elméletileg elképzelhető, hogy egy egyén valamelyikspermiumában olyan kromoszómák legyenek, melyek, mondjuk,

teljes egészében az illető anyjától származnak: azaz 1b, 2b, 3b...23b kötetek. Ebben a valószínűtlen esetben a spermiumtólfogant gyermek génjei egyik felét apai nagyanyjától örökölné, éssemmit sem örökölne apai nagyapjától. Valójában azonban ilyennagybani, teljes kromoszómaszétválás nem történik. A valóságjóval bonyolultabb. Emlékezzünk rá, hogy a köteteket(kromoszómákat) kivehető lapokból álló könyvekhezhasonlítottuk. A spermium előállításakkor különálló oldalak vagymég inkább többoldalnyi részek válnak ki és cserélnek helyet azalternatív kötet megfelelő részeivel. Egy adott spermasejt példáulúgy állíthatja össze első kötetét, hogy az első 65 oldalt az 1akötetból veszi, a 66. oldaltól a kötet végéig terjedő oldalakatpedig az 1b kötetból. Ugyanennek a spermasejtnek a többi 22kötete is hasonló módon készül el. Ezért egy egyén mindenspermasejtje egyedi, annak ellenére, hogy minden spermasejtugyanabból a 46 kromoszómából állítja össze a maga 23kromoszómáját. A petesejtek hasonló módon készülnek apetefészkekben, ezek is mind egyediek, különböznek egymástól.A keveredés valóságos mechanizmusát meglehetősen jólismerjük. A spermium (vagy petesejt) kialakulásakor egyesdarabok kiszakadnak az apai kromoszómákból, és helyetcserélnek az anyai kromoszómák megfelelő darabjaival. (Nefeledjük, hogy a kromoszómák az illető egyed szüleitől, azaz alétrejövő spermiumtól fogant gyermek nagyszüleitől származnak.)A kromoszómatöredékek kicserélődésének folyamatát crossingovernek nevezzük. Ez a folyamat nagyon fontos a könyv egészgondolatmenete szempontjából. A crossing over következményeaz, hogy az ember csak az időt fecsérelné, ha venné amikroszkópját, és egyik spermiumában (vagy petesejtjében)megpróbálná azonosítani azokat a kromoszómákat, amelyek azapjától, illetve az anyjától származtak. (Tehát egészen más ahelyzet, mint a testi sejtekben, lásd 39. oldal). A spermiumvalamennyi kromoszómája az anyai és apai génekből összeállítottmozaik.Az oldal és a gén rokonságára épített hasonlatunk itt márnemigen állja meg a helyét. Egy lapokból összefűzött könyvesetében egész oldalt be lehet illeszteni, ki lehet venni, vagy kilehet cserélni, töredék oldalt azonban nem. A génkészlet ezzelszemben nukleotid betűk hosszú füzére, amely semmiféleegyértelmű módon nem különül el oldalakra. Kétségtelen, hogyvannak speciális szimbólumok, melyek aFEHÉRJELÁNC-ÜZENET VÉGÉT és a

FEHÉRJELÁNC-ÜZENET KEZDETÉT jelölik, ugyanazzal anégybetűs ábécé-vel, mint maguk a fehérjeüzenetek. E két,központozásra szolgáló jel között találjuk az egy-egy fehérjefelépítéséhez szükséges kódolt utasításokat. Ha tetszik,meghatározhatjuk a gént azon nukleotid betűk sorozataként is,melyek egy KEZDET és egy VÉG szimbólum közé esnek, ésamelyek egyetlen fehérjeláncot kódolnak. Az ilyen módonmeghatározott egységet cisztronnak nevezik, és némelyek a génszót ugyanabban az értelemben használják, mint a cisztront. Áma crossing over nem tartja tiszteletben a cisztronok közöttihatárokat. A kromoszóma a cisztronokon belül éppúgyfelhasadhat, mint közöttük. Mintha a tervek nem különállóoldalakon volnának, hanem 46 távírószalag-tekercsen. Acisztronok nem egyforma hosszúságúak. Hogy hol végződik azegyik cisztron, s hol kezdődik a következő, csak úgy volnamegállapítható, ha elolvasnánk a jeleket a szalagon, ésmegkeresnénk az ÜZENET VÉGE és ÜZENET KEZDETEjeleket. A crossing overnek az felelne meg, ha a megfelelő apaiés anyai szalagokból kivágnánk és egymással kicserélnénk amegfelelő részeket, tekintet nélkül arra, hogy mi van rájuk írva.E könyv címében a gén szó nem egyszerűen egy cisztrontjelent, hanem annál elvontabb dolgot. Az általam adottmeghatározás nem fog megfelelni mindenki ízlésének, ám a génfogalmára nincs általánosan elfogadott definíció. De még havolna is, egy meghatározás sohasem szentírás. Saját céljainkraegy szót úgy határozunk meg, ahogy nekünk tetszik, feltéve,hogy világosan és egyértelműen tesszük. Az a definíció, amithasználni kívánok, G. C. Williamstól származik. A gén akromoszómák anyagának bármely olyan része, amelypotenciálisan elég sok nemzedéken át fennmarad ahhoz, hogy atermészetes szelekció egységeként szolgáljon. Az előző fejezetszavaival: a gén egy nagyon pontosan másolódó replikátor. Amásolási pontosság voltaképp nem más, mint hosszú élet amásolatok formájában, s én ezt egyszerűen hosszú életkéntfogom röviditeni. A definíció kap majd némi igazolást.Bármilyen meghatározást használunk, a gén a kromoszómánakegy része kell legyen. A kérdés az, hogy mekkora ez a rész –mekkora darab a távírószalagból? Képzeljünk el a szalagonegymás melletti kódbetűkből álló sorozatot. Nevezzük el eztgenetikai egységnek. Ez lehet csupán 10 betűből álló sor egycisztronon belül, de lehet egy 8 cisztronból álló sor is.Kezdődhet és végződhet akár cisztron közepén is. Átfedésben

lehet más genetikai egységekkel. Magába foglalhat kisebbegységeket, és maga is lehet nagyobb egységek része.Függetlenül attól, hogy milyen hosszú vagy rövid, a jelengondolatmenet céljára egyszerűen ezt fogjuk genetikai egységneknevezni: a kromoszóma bizonyos hosszúságú szakaszát, melysemmiképpen sem különül el fizikailag a kromoszóma többirészétól.És most lényeges ponthoz érkeztünk. Minnél rövidebb egygenetikai egység, nemzedékekben mérve annál tovább fog élni.Pontosabban: annál kevésbé valószínű, hogy a crossing oversorán elhasad. Tegyük föl, hogy egy kromoszómán átlagosanegy crossing over történik, valahányszor meiotikus osztódásútján egy spermium vagy petesejt készül, és hogy ez a crossingover bárhol történhet a kromoszóma mentén. Ha nagyon nagygenetikai egységet veszünk, mondjuk a kromoszóma felét, akkorminden egyes meiózis során 50% esély van rá, hogy az egységfelhasad. Ha a kérdéses genetikai egység csupán a kromoszómateljes hosszának 1%-a, akkor feltételezhetjük, hogy csupán 1%-osesély van arra,hogy meiotikus osztódáskor felhasadjon. Ez azegység tehát számíthat arra, hogy az egyed leszármazottainaksok nemzedékén át fennmarad. Egyetlen cisztron rendszerintsokkal rövidebb, mint a kromoszóma hosszának 1%-a. Még egytöbb szomszédos cisztronból álló csoport is számíthat arra, hogysok nemzedéket megér, mielőtt egy crossing over megbontaná.Egy genetikai egység várható átlagos élettartama nemzedékekkelfejezhető ki kényelmesen, melyek azután lefordíthatók évekre.Ha egy egész kromoszómát veszünk feltételezett genetikaiegységünknek, akkor annak élettörténete csupán egyetlennemzedékig tart. Tegyük fel, hogy a 8a kromoszómánkról vanszó, melyet apánktól örököltünk. Apánk egyik heréjében röviddela fogantatásunk előtt jött létre. Azelőtt sohasem létezett a világegész történetében. Az apai nagyanyánktól és apai nagyapánktólszármazó kromoszómák részeinek összeolvadása hozta létre ameiózis során. Belekerült egy adott spermiumba, és a maganemében egyedülálló volt. A spermium is csak egy volt a sokmillió közül, egyetlenegy a kicsiny hajócskák óriási armadájából,s ezek mindegyütt hajóztak át anyánkba. Az egész seregbőlegyedül ez a bizonyos spermium lelt kikőtőre anyánk egyikpetesejtjében (hacsak nem kétpetéjű ikerpár egyik tagjavagyunk), s ennek köszönhetjük létünket. A vizsgált genetikaiegység, a 8a számú kromoszóma replikálni kezdte magát agenetikai anyag többi részével együtt. Most megkettőzött

formában egész testünkben létezik. Ám amikor arra kerül sor,hogy gyermekeink legyenek, amikor petesejteket (vagyspermiumokat) készítünk, ez a kromoszóma nem marad meg.Darabjai kicserélődnek a 8b számú anyai kromoszómadarabjaival. Minden ivarsejtben egy új 8-as számú kromoszómajön létre, amely lehet, hogy „jobb”, mint a régi, lehet, hogy„rosszabb”, de a meglehetősen valószínűtlen egybeesést kizárva,egész biztosan más, határozottan egyedi lesz. Egy kromoszómaélettartama egy nemzedék.Vajon meddig élhet egy kisebb, mondjuk, a 8a kromoszómahosszának egy század részét kitevó genetikai egység? Ez azegység szintén apánktól származott, de nagyon valószínű, hogyeredetileg nem benne állt össze. A korábbi okoskodást követve,99% az esélye annak, hogy ő már érintetlenül kapta egyikszülőjétől. Tegyük föl, hogy az anyjától való, a mi apainagyanyánktól. Megintcsak 99% az esély arra, hogy őérintetlenül kapta valamelyik szülőjétől. Végül, ha egy kisgenetikai egység leszármazását elég sokáig követjük visszafelé,eljutunk eredeti alkotójához. Egészen biztos, hogy egyszerlétrejött, őseink egyikének heréjében vagy petefészkében.Hadd ismételjem meg, hogy milyen sajátos értelembenhasználom én a „létrejön” szót. Könnyen lehet, hogy az általunkvizsgált genetikai egységet felépítő kisebb alegységek már hosszúideje megvoltak. A genetikai egység egy adott pillanatban valólétrejöttéről csupán abban az értelemben beszélhetünk, hogy azalegységek ilyetén konkrét elrendeződése nem létezett e pillanatelőtt. Létrejöttének pillanata lehetett az egészen közeli múltban,mondjuk az egyik nagyszülőben. De ha nagyon kicsiny genetikaiegységet veszünk, lehetséges, hogy első ízben egy sokkaltávolabbi ősben állt össze, talán egy embert is megelőzőemberszabású majom ősben. Sőt egy mai emberben lévő kisgenetikai egység épp ugyanilyen messzire juthat előre a jövőben,érintetlenül kerülve át leszármazottak hosszú sorába.Ne felejtsük el azt sem, hogy egy egyén leszármazottai nemegyetlen származási vonalat, hanem elágazó családfát alkotnak.Bármelyik ősünk „hozta létre” 8a kromoszómánknak egy adottrövid szakaszát, nagyon valószínű, hogy rajtunk kívül sokleszármazottja van. Egyik vagy másik genetikai egységünk jelenlehet hatod-unokatestvérünkben is. Jelen lehet bennem és aminiszterelnökben, valamelyikünk kutyájában, hiszenmindannyiunknak vannak közös ősei, ha elég messzire megyünkvissza. Ugyanaz a kis egység összeállhatott véletlen folytán több

ízben is, egymástól függetlenül: ha az egység kicsiny, azegybeesés nem túlságosan valószínűtlen. De még közeli rokonokesetében sem valószínű, hogy egy egész kromoszómájuk azonoslegyen. Mennél kisebb egy genetikai egység, annál valószínűbb,hogy másokban is megvan, s annál nagyobb valószínűséggeljelenik meg újra, sok-sok másolat formájában, az egész világon.Egy új genetikai egység kialakulásának szokásos módja a mármeglevő alegységek crossing over útján való véletlenszerűösszekapcsolódása. Egy másik módot, mely ritkasága ellenérenagy evolúciós jelentőséggel bír, pontmutációnak nevezünk. Apontmutáció annak a hibának felel meg, amikor egy könyvbenegyetlen betűt rosszul nyomtatnak. Ez ritka, de nyilvánvaló, hogymennél hosszabb a genetikai egység, annál nagyobbvalószínűséggel változtatja meg egy mutáció.A hibák vagy mutációk egy további ritka fajtáját, melynekhosszú távon jelentős következményei vannak, inverziónaknevezzük. A kromoszóma egy darabja kiválik, megfordul, majdújra visszakapcsolódik a kromoszómába. Korábbi analógiánkértelmében ez az oldalak átszámozását tenné szükségessé. Néhaa kromoszómarészek nem csupán megfordulnak, hanem akromoszóma egészen más részéhez, sőt esetleg egy másikkromoszómához kapcsolódnak hozzá. Ez olyan, mintha pár tucatoldalt áttennénk az egyik kötetből a másikba. Az ilyen hibánakaz a jelentősége, hogy noha rendszerint katasztrofáliskövetkezményekkel jár, néha olyan DNS-szakaszok szorosösszekapcsolódásához (linkage-hez) vezethet, melyek történetesenjól együttműködnek. Két olyan cisztron, melyeknek csak akkorvan jótékony hatása, ha mindketten jelen vannak – valamilyenmódon kiegészítik egymást, vagy erősítik egymás hatását –, azinverzió révén esetleg közel kerülhet egymáshoz. A természetesszelekció azután kedvezhet az így kialakult új „genetikaiegységnek”, s az elterjed a jövendő nemzedékekben. Lehetséges,hogy a géncsoportok ilyen módon nagymértékbenátrendeződtek, „szerkesztés alatt álltak” az évek során.Ennek egyik legszebb példája a mimikri néven ismert jelenséggelkapcsolatos. Bizonyos lepkéknek undorító ízük van. Színükrendszerint élénk és jól megkülönböztethető, s a madarakmegtanulják, hogy „figyelmeztető” jeleik alapján elkerüljék őket.Mármost más lepkefajok, melyeknek nem undorító az ízük,hasznot húznak ebből. Utánozzák undorító ízű társaikat. Színreés alakra hozzájuk hasonló külsővel születnek (ízük azonbannem hasonló). Gyakran lóvá teszik a természetbúvárokat, és

becsapják a madarakat is. Az a madár, amelyik már megkóstoltegy eredendően undorító lepkét, hajlamos minden hasonlóküllemű lepkét elkerülni. Igy aztán az utánzás génjeinek kedveza természetes szelekció, s kifejlődik a mimikri.Az „undorító” lepkéknek sok különböző faja van, nemhasonlítanak mindannyian egymásra. Egy utánzó nemhasonlíthat mindegyikükre: el kell köteleznie magát egy adottundorító faj mellett. Általában az egyes utánzó fajok egy-egyundorító faj utánzásának specialistái. De vannak olyan utánzófajok, amelyek valami nagyon különös dolgot művelnek. A fajbizonyos egyedei az egyik undorító fajt utánozzák – másegyedei egy másikat. Azt az egyedet, amely a kettő közé esnevagy amely megpróbálná egyszerre mindkettőt utánozni,hamarosan megennék. De ilyen közbülső egyedek nemszületnek. Éppúgy, ahogy egy egyed vagy egyértelműen hím,vagy egyértelműen nőstény, egy egyedi lepke vagy az egyikundorító fajt utánozza, vagy a másikat. Előfordulhat, hogy azegyik lepke az A fajt, a testvére pedig a B fajt utánozza.Úgy látszik, mintha egyetlen gén határozná meg, hogy egyegyed az A vagy a B fajt utánozza-e. Hogyan határozhatja megegyetlen gén a mimikri összes sajátságát – a színt, az alakot, afoltok mintáját, a repülés ritmusát? Ha a gént egyetlencisztronnak tekintjük, akkor valószínűleg sehogy. De az inverziókés a genetikai anyag más, véletlenszerű átrendeződései útjánvégbement öntudatlan és automatikus „szerkesztés” segítségévelkorábban különálló gének szoros kapcsolódási csoportotalkothatnak egy kromoszómában. Az egész géncsoport egyetlengénként viselkedik – csakugyan, definíciónk szerint ez ténylegegyetlen gén –, és van egy másik „allél”-ja, amely valójában egymásik géncsoport. Az egyik csoport tartalmazza az A fajutánzásáért felelős cisztronokat; a másik a B faj utánzásáértfelelős. Az egyes géncsoportokat oly ritkán választja szét acrossing over, hogy közbülső külsejű lepkét sohasem láthatunka természetben, de nagy ritkán mégis felfedezhetünk egyet, hanagy számban tenyésztünk lepkéket a laboratóriumban.A gén szót olyan genetikai egységként értelmezem, mely elégkicsiny ahhoz, hogy sok nemzedéken át fennmaradjon, és sokmásolat formájában elterjedjen. Ez nem merev meghatározás,hanem amolyan elmosódó, mint a „nagy” vagy a „régi”definíciója. Mennél nagyobb a valószínűsége annak, hogy egykromoszóma-részlet eltörik a crossing over során, vagymegváltozik valamiféle mutáció révén, annál kevésbé érdemli

meg a gén nevet abban az értelemben, ahogyan én használomezt a kifejezést. Egy cisztron feltehetőleg rászolgál, de esetenkéntrászolgálnak nagyobb egységek is. Egy tucat cisztron is lehetolyan közel egymáshoz egy kromoszómán, hogy a miszempontunkból egyetlen hosszú életű genetikai egységnektekintendők. A lepke mimikri géncsoportja jó példa erre. Amikora cisztronok elhagyják az egyik testet, és belépnek akövetkezőbe, amikor a következő nemzedékhez vezető útjukraindulnak a spermiumban vagy a petesejtben, kis bárkájukbanvalószínűleg ott fogják találni közvetlen szomszédaikat, a régiútitársakat, akikkel együtt hajóznak a hosszú odüsszeián még atávoli ősök testeitől. Ugyanazon kromoszóma szomszédoscisztronjai szorosan összetartó útitársak, nemigen fordul elővelük, hogy ne ugyanarra a bárkára szálljanak, amikor eljön ameiózis ideje.Ha precízen fogalmazunk, ennek a könyvnek nem „Az önzőcisztron” vagy „Az önző kromoszóma” címet kellett volna adni,hanem ezt: „A kissé önző nagy kromoszómadarab és azönzőbb kis kromoszómadarab”. Ezt a legjobb indulattal semnevezhetjük megkapó címnek, s ezért, minthogy a gént olyankis kromoszómadarabként határoztam meg, amely soknemzedéken át fennmaradhat, „Az önző gén”-t választottamkönyvem címéül.Most már visszaérkeztünk arra a pontra, ahol az első fejezetvégén megszakítottuk gondolatmenetünket. Ott azt láttuk, hogyönzésre minden olyan létező dolog részéről számíthatunk, amelymegérdemli a természetes szelekció alapegysége címet.Láttuk,hogy némelyek a fajt tekintik a természetes szelekcióegységének, mások a fajon belüli populációt vagy csoportot,megint mások az egyedet. Rámutattam, hogy én inkább a génttekintem a természetes szelekció alapegységének, ennélfogva azönérdek alapegységének is. Most pedig definiáltam a gént,mégpedig oly módon, hogy – ha tetszik, ha nem – igazamvan!A természetes szelekció legáltalánosabb formájában a léteződolgok eltérő arányú fennmaradását jelenti. Egyes dolgok élnek,mások meghalnak, de ahhoz, hogy ennek a szelektívpusztulásnak bárminemű hatása legyen a világra, egy továbbifeltételnek is teljesülnie kell. Minden egyes létezőnek sok-sokmásolat formájában kell előfordulnia, és – legalábbisnéhányuknak – potenciálisan képesnek kell lennie a túlélésre –másolatok formájában –, eléggé hosszú evolúciós időszakon át.

A kis genetikai egységek rendelkeznek ezekkel atulajdonságokkal, egyedek, csoportok és fajok nem. GregorMendel nagy érdeme, hogy kimutatta: az öröklődő egységekgyakorlatilag oszthatatlan és független részecskeként kezelhetők.Ma már tudjuk, hogy ez így egy kicsit túl egyszerű volna.Alkalomadtán még egy cisztron is felosztható, és ugyanazon akromoszómán két gén sohasem teljesen független. Én a géntolyan egységként definiáltam, amely nagymértékben megközelítiaz oszthatatlan részecske ideáját. A gén nem oszthatatlan, deritkán osztódik részekre. Vagy egyértelműen jelen van egy adottegyed testében, vagy egyértelműen hiányzik. A gén érintetlenüljut el a szülőtől az unokához, és egyenesen halad át aközbenső nemzedéken, anélkül hogy más génekkel összeolvadna.Ha a gének állandóan keverednének egymással, a maifelfogásunk szerinti természetes szelekció lehetetlen volna.Mellesleg ez már Darwin életében bebizonyosodott, és sokgondot okozott Darwinnak, mivel abban az időben feltételezték,hogy az öröklés folyamata keveredéssel jár együtt. Mendelfelfedezése akkor már napvilágot látott, és megmenthette volnaDarwint a gondjaitól, de ő, fájdalom, sohasem szerzett tudomástróla; úgy látszik, senki sem olvasta egészen addig, amikor mindDarwin, mind Mendel már évek óta halottak voltak. Lehet, hogyMendel nem ismerte föl eredményeinek jelentőségét, mertmáskülönben talán írt volna Darwinnak.A gén részecske mivoltának egy másik aspektusa, hogy nemöregszik; pusztulásának valószínűsége millióéves korában semnagyobb, mint százéves korában. Testről testre vándorolnemzedékeken át, testet test után manipulál a maga módján ésa maga céljaira, egymás után hagyva el a halandó testeket,még mielőtt az öregségbe és halálba süllyednének.A gének halhatatlanok, vagy legalábbis olyan genetikaiegységként definiáltuk őket, amely megközelítőleg rászolgál errea címre. Nekünk, egyedi túlélőgépeknek, arra van kilátásunk avilágban, hogy esetleg néhány évtizeddel tovább éljünk. A génekvárható életkorát azonban nem évtizedekben, hanemévezredekben vagy évmilliókban kell mérnünk.Az ivarosan szaporodó fajok esetében az egyed túlságosan nagyés túlságosan átmeneti genetikai egység ahhoz, hogy atermészetes szelekció fontos egységének minősüljön. Az egyedekcsoportja még nagyobb egység. Genetikai szempontból azegyedek és csoportok égen a felhőkhöz vagy sivatagban ahomokviharokhoz hasonlatosak. Átmeneti gyülekezetek,

szövetségek az evolúciós időskálán nézve; nem stabilak. Anépességek (populációk) hosszú ideig fennmaradnak, deállandóan keverednek más népességekkel, s így elveszítikidentitásukat. Belülről is evolúciós változásnak vannak kitéve. Anépesség nem eléggé különálló entitás ahhoz, hogy atermészetes szelekció egysége legyen, nem eléggé stabil ésegységes ahhoz, hogy egy másik népességhez képest„szelektálódjék”.Az egyedi test eléggé különállónak látszik, amíg él, de vajh'meddig tart ez? Minden egyed egyedülálló a maga nemében.Nem jöhet létre evolúció létező dolgok közti szelekció révén,amikor mindegyik létezőnek csupán egyetlen példánya van! Azivaros szaporodás nem replikáció. Éppúgy, ahogy a populációkkeverednek, egy egyed utódaiban is keveredik a szexuálispartnerek genetikai anyaga. Gyermekeinkben csupán felerészbenvagyunk jelen, unokáinkban pedig csupán negyedrészben. Alegtöbb, amit remélhetünk, hogy néhány nemzedék múltán sokleszármazottunk lesz, akik mind hordoznak egy kicsiny részt –néhány gént – belőlünk, még akkor is csak ennyit, ha a mivezetéknevünket viselik.Az egyedek nem stabilak, hamar elenyésznek. A kromoszómákis addig keverednek, míg feledésbe merülnek, mint a kiosztottkártyák a parti után. Maguk a kártyák azonban túlélik akeverést. A kártyák a gének. A géneket nem teszi tönkre akromoszómák közötti átkereszteződés, csupán partnereketváltanak, és tovább menetelnek. Persze hogy tovább menetelnek.Ez a dolguk. Ők a replikátorok, s mi vagyunk a túlélőgépeik.Amint megtettük kötelességünket, félredobnak bennünket. Ám agének földtörténeti időkben honolnak, a gének örökkevalók.A gének, mint a gyémántok, örökkevalók, de nem pontosanúgy, mint a gyémántok. Az egyedi gyémántkristály maga maradfenn, az atomok változatlan mintájaként. A DNS-molekulák nemilyen értelemben tartósak. Bármely anyagi értelemben vettDNS-molekula élete meglehetősen rövid – talán néhány hónap,de semmi esetre sem többi mint egy emberöltő. A másolataibanviszont elméletileg évek százmillióin át élhet egy DNS-molekula.Sőt éppúgy, mint az őslevesben levő replikátorok, egy adott génmásolatai az egész világon elterjedhetnek. A különbség az, hogya mai változatok mind takarosan be vannak csomagolvatúlélőgépek testébe.Hangsúlyozom, hogy a gén meghatározó tulajdonsága az, hogymásolatok formájában lehetőségében szinte halhatatlan. A gént

bizonyos célokra kívánatos lehet egyetlen cisztronkéntmeghatározni, de az evolúcióelméletben tágabb meghatározástkell adnunk. A tágítás mértékét a definíció célja határozza meg.Mi meg akarjuk lelni a természetes szelekció gyakorlati egységét.Ehhez úgy fogunk hozzá, hogy megállapítjuk, milyentulajdonságokkal kell rendelkeznie a természetes szelekció sikeresegységének. Az előző fejezetben a hosszú élet, a termékenységés a másolási pontosság fogalmait használtuk. Ezután a „gént” alegnagyobb olyan entitásként definiáltuk, mely – legalábbispotenciálisan – rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. A génsok-sok másodpéldány formájában létező, hosszú életűreplikátor. Nem végtelenül sokáig él. Még egy gyémánt sem tartszó szerint örökké, és még egy cisztron is kettéhasadhatcrossing over során. A gént olyan kromoszómadarabkénthatározzuk meg, mely kellőképpen rövid ahhoz, hogy eléghosszú ideig fennmaradhasson, és így, hogy a természetesszelekció tényleges egységeként működhessen.Pontosan milyen hosszú az „elég hosszú”? Erre nem adhatószigorúan pontos válasz. Attól függ, hogy mennyire súlyos aszelekciós „nyomás”, azaz mennyivel nagyobb a valószínűségeannak, hogy egy „rossz” genetikai egység hal ki és nem a „jó”allélja. Ez mennyiségi részletkérdés, ami esetről esetre változik. Atermészetes szelekció legnagyobb gyakorlati egysége – a gén –a skálán rendszerint valahol a cisztron és a kromoszóma közötthelyezkedik el.Potenciális halhatatlansága teszi, hogy a gén jó eséllyel pályázika természetes szelekció alapegysége címre. De itt az ideje, hogyhangsúlyozzuk a „potenciális” szót. Egy gén élhet egymillió évigis, de sok új génnek még az első utódnemzedékbe sem sikerülátjutnia. Az a néhány, amelynek sikerül, ezt részbenszerencséjének köszönheti, de főképp annak, hogy jól tudtúlélőgépeket készíteni. Olyan hatással van a számára átmenetilakóhelyül szolgáló egymást követő testeknek az embrionálisfejlődésére, hogy az illető szervezet egy kicsit nagyobb sikerrel élés szaporodik, mint ahogy a vele versengő gén vagy allél hatásaalatt tenné. Egy „jó” gén például azáltal biztosíthatjafennmaradását, hogy az őt hordozó egymást követő testekrehosszabb lábakat örökít, s így azok a ragadozóik előlkönnyebben elmenekülnek. Ez csak egy konkrét példa, nemáltalános érvényű. A hosszú lábak végülis nem mindigelőnyösek. Egy vakond számára például hátrányosak volnának.Vajon ahelyett, hogy megrekednénk a részleteknél, el tudunk-e

képzelni valamilyen egyetemes minőséget, amely várhatóanminden jó (azaz hosszú életű) génben megjelenik? Vagyellenkezőleg: melyek azok a tulajdonságok, amelyek alapjánazonnal kiderül egy génről, hogy „rossz”, rövid életű? Számosilyen egyetemes tulajdonság képzelhető el, van azonban egy,amely különösen fontos a mi szempontunkból: a gének szintjénaz önzetlenség rossz, az önzés pedig jó. Ez kérlelhetetlenülkövetkezik az önzetlenség és önzés fogalmára adottdefiníciónkból. Egy adott génváltozat közvetlenül versengalléljaival a fennmaradásért, mivel a génkészletben levő alléljaiugyancsak a jövendő generációk kromoszómáin levő helyekrepályáznak. Minden olyan gén, amely alléljai rovására igyeksziksaját fennmaradási esélyeit növelni a génkészletben, definíciószerint nagyobb eséllyel marad fenn. A gén az önzésalapegysége.Most már megfogalmaztuk e fejezet fő mondanivalóját. Ámátsiklottam bizonyos bonyodalmak és burkolt feltevések fölött. Azelső bonyodalmat röviden már említettem. Bármennyirefüggetlenek és szabadok lehetnek is a gének nemzedékrőlnemzedékre vezető útjukon, nagyon is kevéssé szabad ésfüggetlen tényezőként hatnak az embrionális fejlődésvezérlésében. Kibogozhatatlanul bonyolult módon működnekegyütt és állnak kölcsönhatásban mind egymással, mind külsőkörnyezetükkel. Az olyan kifejezések,mint a „hosszú láb génje”vagy az „önzetlen viselkedés génje”, kényelmes szóképek, demeg kell értenünk, hogy mit jelentenek. Nincs olyan gén, amelyegymagában felépít egy lábat, akár hosszút, akár rövidet. Egyláb felépítése sok gén együttműködésén alapuló vállalkozás. Akülső környezet hatása is elengedhetetlen: végülis a lábakatvalójában táplálékból készítjük! Ettől azonban még beszélhetünkolyan különálló génről, amely, ha minden más feltétel azonos,hosszabb lábakat készít, mint amilyenek a gén valamely másalléljának hatása alatt készülnének.Gondoljunk egy műtrágyának, mondjuk a nitrátnak abúzanövekedésére gyakorolt hatására. Mindenki tudja, hogy abúza nagyobbra nő nitrát jelenlétében, mint hiányában. Desenki sem olyan balga, hogy azt állítsa, hogy a nitrátönmagában képes búzanövényt eloállítani. Mag, termőtalaj, nap,víz és különböző ásványok nyilvánvalóan éppúgy szükségesek.Ha azonban mindezeket az egyéb tényezőket állandónakvesszük, sőt még akkor is, ha bizonyos határok közöttváltozhatnak, a nitrátadagolás azt eredményezi, hogy a

búzanövények nagyobbra nőnek. Így van ez az embriófejlődésében szerepet játszó egyes génekkel is. Az embrionálisfejlődést annyira bonyolult, összehangolt szabályozórendszervezérli, hogy legjobb, ha nem is elmélkedünk rajta. Egyetlentenyező sem tekinthető – akár genetikai, akár környezetitényezőről van szó – az újszülött bármely testrésze egyedüliokának. A csecsemő minden testrészének szinte végtelen számúelőzetes „oka” van. De két csecsemő közti különbség – példáula láb hosszában – talán könnyen visszavezethető néhányegyszerű előzetes különbségre, akár a környezetben, akár agénekben. A különbségek számítanak a fennmaradásért folytatottküzdelemben, s az evolúcióban a genetikailag meghatározottkülönbségek számítanak.Egyazon gén alléljai egymásnak kíméletlen vetélytársai, másgének azonban csupán környezetének részei, a hőmérséklethez,táplálékhoz, ragadozókhoz vagy társakhoz foghatóan. A génhatása a környezettől függ, s ebbe beletartoznak a többi génekis. Néha egy génnek egészen másfajta hatása van bizonyosgének jelenlétében, mint egy más összetételű génkészletben. Atest egész génkészlete egyfajta genetikai éghajlatot vagy hátteretalkot, amely módosítja és befolyásolja bármely adott génhatását.Most azonban, úgy tűnik, paradoxonnal állunk szemben. Ha egygyerek megépítése ennyire bonyolult kooperatív vállalkozás, ésha minden génnek több ezer más génre is szüksége vanfeladata elvégzéséhez, akkor hogyan egyeztethetjük ezt össze azáltalam festett képpel az oszthatatlan génekről, amelyekhalhatatlan zergékként testről testre ugrálnak korokon át, mintaz élet szabad, korlátok nélküli és önző képviselői? Badarság lettvolna mindez? Egyáltalán nem. Lehet, hogy egy kicsit elragadotta hév, de nem beszéltem badarságot, szó sincs valóságosparadoxonról. Ezt egy másik analógia segítségévelmagyarázhatjuk meg.Egyetlen evezős önmagában nem nyerheti meg azOxford-Cambridge regattát. Ehhez nyolc bajtársra van szüksége.Mindegyikük specialista, aki mindig a csónak egy adott részébenül – spiccevezős vagy vezérevezős vagy kormányos stb. Azevezés együttműködésen alapuló vállalkozás, némelyek mégisjobbak, mint mások. Tegyük föl, hogy az edzőnek ki kellválasztania az ideális legénységet a jelentkezők közül, akik közülnémelyek a spiccevezős pozíciójára specializálódtak, másokkormányosnak és így tovább. Tegyük fel, hogy a kiválasztásra a

következő módszert alkalmazza. Mindennap összeállít három újpróbalegénységet, véletlenszerűen választva ki a jelentkezőket azegyes pozíciókra, és a három hajót egymás ellen versenyezteti.Néhány hét után máris feltűnik, hogy a győztes hajó többnyireugyanazokból a versenyzőkből áll. Ezeket megjegyzi, mint jóevezősöket. Másokat következetesen a lassúbb hajókban talál,őket végül kihagyja a csapatból. De még egy kiemelkedően jóevezős is ülhet néha egy lassú hajóban, vagy a többiekgyengesége, vagy balszerencse, mondjuk erős ellenszél miatt.Csupán átlagban igaz az, hogy a győztes hajóban a legjobbevezősök ülnek.Az evezősök a gének. A csónak egyes helyeiért versengőriválisok az allélok, amelyek a kromoszóma mentén ugyanazokata helyeket tölthetik be. A gyors evezés megfelel a túlélésszempontjából sikeres test felépítésének. A szél a külsőkörnyezet. Az alternatív jelöltek együtt jelentik a génkészletet.Ami egy test fennmaradását illeti, összes génje ugyanabban acsónakban evez. Sok jó gén kerül rossz társaságba, s elofordul,hogy egy végzetesen káros, letális génnel közösködnek, amelygyermekkorban megöli a testet. Ekkor a jó gén is elpusztul atöbbivel. Ám ez csupán egy test, s ugyanannak a jó génnekmás példányai tovább élnek más testekben, amelyekben nincsletális gén. A jó gének másolatait gyakran az hátráltatja, hogytörténetesen rossz génekkel osztoznak egy testen, máskor pedigegyéb szerencsétlenség éri őket, mondjuk a testet agyoncsapja avillám. Ám a jó szerencse vagy a balszerencse definíció szerintvéletlenszerű, s az a gén, amelyik következetesen a vesztesoldalon van, nem balszerencsés: az rossz gén.A jó evezős egyik erénye a csapatmunka; az a képesség, hogybeilleszkedjen a csapatba, és együttműködjön a legénység többitagjával. Ez éppoly fontos lehet, mint az erős izmok. Amintláttuk a lepkék esetében, a természetes szelekció az inverziók ésa kromoszómadarabok más jelentős átrendeződései révén„megszerkeszthet” egy génegyüttest, s ezzel jól együttműködőgéneket szorosan kapcsolt csoporttá hozhat össze. Bizonyosértelemben lehetséges, hogy egymással fizikailag nem kapcsoltgének is szelektálodjanak, kölcsönösen összeillő voltuk miatt.Többnyire előnyben vannak azok a gének, amelyek aleggyakrabban összekerülő gének többségével, vagyis agénkészlet nagy részével jól együttmüködnek.Egy sikeres ragadozónak például számos testi adottsággal kellrendelkeznie, többek között éles metszőfogakkal, a hús

emésztésére alkalmas belső szervekkel és sok mással. Egysikeres növényevőnek ugyanakkor lapos őrlőfogai vannak, sokkalhosszabb bélrendszere és másféle emésztőanyagai. Egynövényevő génkészletében nem lenne valami sikeres egy olyanúj gén, amely tulajdonosát éles húsevő fogakkal látja el. Nemazért, mert a húsevés általában előnytelen, hanem mert nemehetünk hatékonyan húst, hacsak nincs meg a megfelelőemésztőrendszerünk és a húsevő életmódhoz szükséges mindenmás tulajdonságunk. Az éles húsevő fogak génjei nem eleverossz gének. Csak olyan génkészletben számítanak rossznak,amelyben a növényevő tulajdonságok génjei uralkodnak.Ez körmönfont, bonyolult gondolatmenet. Bonyolult, mivel egygén „környezete” nagyrészt más génekből áll, s ezek maguk ismind arra szelektálódtak, hogy képesek legyenek sajátgénkörnyezetükkel együttműködni. Létezik olyan analógia,amelynek segítségével e bonyolult eszmefuttatás jobbanmegérthető, ám ez nem a mindennapi tapasztalat köréből való.A „játékelmélettel” való analógiára gondolok, melyről az V.fejezetben lesz szó, az állatok közti agresszív versengés kapcsán.Ezért a téma további tárgyalását egyelőre halasszuk el, éstérjünk vissza a fejezet központi mondanivalójához, tudniillikhogy a természetes szelekció alapegységének legjobb nem afajokat, sem a népességet, sőt még csak nem is az egyénttekinteni, hanem a genetikai anyag valamilyen kis egységét,melyet az egyszerűség kedvéért génnek nevezhetünk. Egondolatmenet sarkalatos pontja, ahogy korábban márkifejtettük, az a feltevés, hogy a gének potenciálisanhalhatatlanok, míg a testek és minden más magasabbrendűegység átmeneti. E feltevés két tényen nyugszik: egyrészt azivaros szaporodás és a crossing over tényén, másrészt azegyedi halandóság tényén. Ezek a tények tagadhatatlanul igazak.Ám ettől még megkérdezhetjük, hogy miért igázak. Miértgyakoroljuk mi és a legtöbb más túlélőgép az ivarosszaporodást? Miért van crossing over? És miért nem élünkörökké?Hogy miért halunk meg öregkorunkban, az nehéz kérdés, ésrészletei túlmennek e könyv keretein. A konkrét okokon kívülbizonyos általánosabb okokat is felvetettek. Az egyik elméletszerint például az öregedés nem más, mint az egyén életesorán előforduló ártalmas másolási hibák és egyébgénkárosodások felhalmozódása. Egy másik elmélet, melyet SirPeter Medawarnak köszönhetünk, jó példája a génszelekció

alapján álló evolúciós gondolkodásnak. Medawar először elveti ahagyományos érveket, mint például: „Az idős egyedek a fajtöbbi tagja iránti önzetlenségből halnak meg, mivel ha mégakkor is köztünk maradnak, amikor már túlságosan elaggottakahhoz, hogy szaporodjanak, haszontalanul zsúfolnák tele avilágot.” Ahogy Medawar rámutat, ez körbenforgó érvelés,feltételezi azt, amit bizonyítani akar, nevezetesen, hogy az idősállatok túlságosan gyengék a szaporodásra. Egyben naivcsoportszelekciós vagy fajszelekciós magyarázat, bár ebből aszempontból elfogadhatóbb módon is megfogalmazhatnánk.Medawar elméletének viszont gyönyörű logikája van. Akövetkezőképpen építhetjük föl.Már feltettük azt a kérdést, hogy mik a „jó” gén legáltalánosabbtulajdonságai, s úgy határoztunk, hogy az „önzés” közéjüktartozik. De a sikeres gének egy másik általános tulajdonsága aza törekvésük, hogy túlélőgépeik halálát legalábbis a szaporodásukvégéig halasszák. Nem kétséges, az ember némelyikunokatestvére vagy bácsikája meghalt gyermekkorában, de nemhalt meg egyetlen közvetlen őse sem. Az ősök egyszerűen nemhalnak meg fiatalon!Azt a gént, mely tulajdonosának halálát okozza, letális génneknevezzük. A szemiletális génnek van némi gyengítő hatása,úgyhogy a más okokból bekövetkező halált valószínűbbé teszi.Maximális hatását a testre bármely gén az élet egy bizonyosszakaszában fejti ki, s ez alól a letális és szemiletális gének semkivételek. A gének többsége a magzati élet során fejti ki hatását,mások gyermekkorban, ifjúkorban vagy érett korban, és megintmások idős korban. (Gondoljunk arra, hogya hernyó és abelőle kialakuló lepke pontosan ugyanazzal a génkészlettelrendelkezik). Nyilvánvaló, hogy a letális gének többnyirekihullanak a génkészletból. De ugyanilyen nyilvánvaló, hogy egykésőbben ható letális gén stabilabb lesz a génkészletben, mintegy korai hatású. Az a gén, amely letális az idősebb testben,még sikeres lehet a génkészletben, feltéve, hogy letális hatásacsak azután nyilvánul meg, hogy a testnek már volt némi idejea szaporodásra. Például egy olyan gén, amely az idős testekbenrák betegséget okoz, számos utódba átkerülhet, mivel aszaporodás megelőzte a megbetegedést. Másfelől az a gén,amely a fiatal felnőtt testben okoz rákot, nem jut tovább túlsok utódba, az a gén pedig, amely gyerekekben fejlesztkivégzetes daganatot, egyáltalán nem adódik tovább. Az elméletszerint tehát az idős kori hanyatlás egyszerűen mellékterméke a

későn ható letális és szemiletális gének felhalmozódásának. Ezeka gének azért juthattak át a természetes szelekció rostáján,mert későn hatnak.Maga Medawar is azt hangsúlyozza, hogy a szelekció azoknak agéneknek kedvez, melyek elhalasztják más, letális gének hatását,és kedvez azoknak a géneknek is, melyek siettetik a jó génekhatását. Könnyen lehet, hogy az evolúció jórészt nem egyéb,minthogy a génműködés beindulásának időpontja a genetikaiszabályozás alatt változik.Vegyük észre, hogy ennek az elméletnek nincs szüksége arra azelőfeltevésre, hogy szaporodni csak bizonyos életkorokban lehet.Ha abból a feltevésből indulnánk ki, hogy az összes egyénnekegyforma valószínűséggel lehet gyereke bármely életkorban, aMedawar-féle elmélet rögtön megjósolná a későn ható ártalmasgének felhalmozódását a génkészletben, s ebből mármásodlagosan következik az a tendencia, hogy idős korbancsekélyebb mértékű a szaporodás.Hogy egy kis kitérőt tegyünk, ennek az elméletnek az az egyikérdeme, hogy néhány meglehetősen érdekes elgondoláshoz vezet.Például következik belőle, hogy ha meg akarjuk növelni azember élettartamát, erre két általános mód kínálkozik. Először,megtilthatnánk a szaporodást egy bizonyos életkor, mondjuk 40év előtt. Néhány évszázad múltán ezt az alsó korhatártfelemelnénk 50 évre és így tovább. Elképzelhető, hogy azember élettartama ezzel a módszerrel több évszázaddal kitolhatólehetne. Mégsem tudom elképzelni, hogy bárki is komolyanintézményesíteni akarna egy ilyen stratégiát.Másodszor, megprobálhatnánk „becsapni” a géneket, elhitetvénvelük, hogy az a test, amelyben székelnek, ifjabb, mint amilyenvalójában. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy meg kellenehatároznunk a test belső vegyi környezetében azokat aváltozásokat amelyek az öregedés során történnek. Ezekbármelyike lehet az a „jel”, amely „bekapcsolja” a későn hatóletális géneket. Az ifjú test kémiai tulajdonságainak felszínesutánzásával lehetséges volna megakadályozni a későn hatóártalmas gének bekapcsolódását. Az érdekes az, hogy az időskor kémiai jeleinek semmiféle szokásos értelemben nem kellönmagukban ártalmasnak lenniük. Tegyük fel például, hogyvéletlenül Ö anyag nagyobb koncentrációban található az idősegyének testében, mint az ifjakéban. Ö önmagában lehetteljesen ártalmatlan, esetleg valamilyen táplálékban levő anyag,amely felhalmozódik a testben az idő folyamán. De bármely

génre, mely Ö jelenlétében fejt ki ártalmas hatást, mígegyébként jó hatású, automatikusan pozitív szelekció hat, ésgyakorlatilag idős kori halált „okozó” génné lesz. A gyógymódegyszerűen az volna, hogy Ö-t eltávolítjuk a testből. Egondolatban az a forradalmi, hogy maga Ö csupán az idős kor„címkéje”. Az az orvos, aki észrevenné, hogy Ö nagykoncentrációja gyakran halálhoz vezet, valószínűleg egyfajtaméregnek gondolná, és azon törné a fejét, hogy közvetlen okikapcsolatot találjon Ö és a test hibás működése között. Dehipotetikus példánk esetében csupán idejét vesztegetné.Éppígy lehetne egy I anyag az ifjúság „címkéje” abban azértelemben, hogy nagyobb koncentrációban található fiataltestekben, mint idősekben. Megint csak szelektálódhatnánakolyan gének,melyek jó hatásúak volnának I jelenlétében, deártalmasak I hiányában. Mivel nincs módunk megtudni, hogy miaz Ö vagy I – sok ilyen anyag létezhet –, egyszerűen azt azáltalános jóslatot adhatjuk, hogy mennél jobban utánozzuk azifjú test tulajdonságait az idős testben, bármilyen felszíneseknektűnjenek is e tulajdonságok, annál hosszabb életre számíthatunk.Hangsúlyoznom kell, hogy a fentiek csupán Medawar elméleténalapuló spekulációk. Bizonyos értelemben, logikailag Medawarelméletében kell legyen némi igazság, ez azonban nem jelentiszükségképpen azt, hogy az idős kori hanyatlás bármely adottgyakorlati példájának ez a helyes magyarázata. A miszempontunkból az a fontos, hogy az evolúció génszelekciósfelfogása minden nehézség nélkül megmagyarázza az egyedhajlamát az öregkori elhalálozásra. Az egyének halandó voltánakfeltevése, ami e fejezet érvelésének középpontjában áll, azelmélet keretében igazolható.A másik tény, amit kissé elkentem, nevezetesen az ivarosszaporodás és a crossing over léte, már nehezebbentámasztható alá. Crossing over nem mindig történik. Hímmuslicáknál például nem fordul elő. Ismeretes olyan gén, amelya nőstényekben elnyomja a crossing overt. Ha kitenyésztenénkegy muslicapopulációt, melyben ez a gén egyetemesen jelen van,akkor egy „kromoszómakészlet” kromoszómái válnának atermészetes szelekció oszthatatlan egységeivé. Tulajdonképpen hakövetkezetesen alkalmaznánk definíciónkat, ez esetben egy egészkromoszómát kellene egy „génnek” tekintenünk.A szaporodásra is vannak alternatívák. A nőstény levéltetvekvilágra hozhatnak apátlan nőstény utódokat, melyekmindegyikében anyjának összes génjét megtaláljuk. (Mellékesen

egy anya „méhében” levő embriónak is lehet egy még kisebbembrió a méhében. Így a levéltetű nősténye egyidejűleg szülhetegy lányt és egy lány unokát, egyenértékűeket az anyaegypetéjű ikertestvéreivel.) Sok növény vegetatív úton,sarjadzással is szaporodik. Ebben az esetben inkábbbeszélhetnénk növekedésről, mint szaporodásról; ám habelegondolunk, mindenképpen meglehetősen csekély a különbséga növekedés és a nem ivaros szaporodás között, mivelmindkettő egyszerű mitotikus sejtosztódással megy végbe. Avegetatív szaporodással létrejött növények néha leválnak„szüleikről”. Máskor, például a szilfák esetében, a sarjakösszeköttetésben maradnak. Valójában egy egész szilfaerdőtegyetlen egyednek tekinthetünk.A kérdés tehát ez: ha a levéltetvek és a szilfák nem teszik,akkor mi, többiek, miért fáradozunk annyit azon, hogyösszekeverjük génjeinket valaki máséival, mielőtt gyermekethoznánk világra? Ez valóban különösnek látszik. Miért alakult kiegyáltalán az ivarosság, az egyszerű replikációnak ez a bizarrelferdülése? Mi hasznunk van az ivaros szaporodásból?Ez rendkívül nehéz kérdés az evolúciókutató számára. Amegválaszolására tett komolyabb kísérletek mind kifinomultmatematikai okfejtést alkalmaznak. Bevallom, én ezt a kérdéstmegkerülöm, egy dolgot kivéve. Ez pedig az, hogy az ivarosszaporodás evolúciójának magyarázatában a nehézségek legalábbegy része abból a tényből származik, hogy az elméletalkotók azegyedről többnyire azt hiszik, hogy igyekszik maximalizálni túlélogénjei nekszámát. Ezen az alapon az ivaros szaporodás azérttűnik ellentmondásnak, mert „nem hatékony” mód arra, hogyaz egyed továbbadja génjeit: minden gyermek az egyik szülőgénjeinek csupán 50%-át kapja meg, míg a másik 50%-ot aszexuális partner nyújtja. Ha gyermekeket sarjadzhatna, mint alevéltetű, akik az ő pontos másolatai lennének, akkor mindengyermek testében génjeinek 100%-át adhatná át a következőnemzedéknek. E látszólagos paradoxon sok elméletalkotót arrakésztetett, hogy a csoport-szelekció felfogását tegye magáévá,mivel viszonylag könnyű elképzelni az ivaros szaporodáscsoportszintű elonyeit. Ahogy W. F. Bodmer tömörenmegfogalmazta: az ivaros szaporodás „elősegíti azoknak azelőnyös mutációknak egyetlen egyedben valófelhalmozódását,melyek külön-külön jöttek létre más-más egyedekben.”Ám a paradoxon kevésbé tűnik paradoxnak, ha követjük ekönyv gondolatmenetét, s az egyedet olyan túlélőgépnek

tekintjük, amelyet hosszú életű gének rövid életű szövetségealkot. A „hatékonyság” az egész egyed nézőpontjából ekkorlényegtelennek tunik. Az ivarosságot, illetve ivartalanságotegyetlen gén irányítása alatt álló tulajdonságnak fogjuk tekinteni,éppúgy mint a kék szemet, illetve barna szemet. Az ivarosságot„okozó” gén saját önző céljai érdekében az összes többi géntmanipulálja. Ugyanezt teszi a crossing over génje. Még olyangének is vannak – mutátoroknak nevezzük oket –, amelyek amásolási hibák gyakoriságát manipulálják más génekben. Amásolási hiba definíció szerint hátrányos arra a génre nézve,amelyet rosszul másolnak le. De ha ez előnyére válik a hibásmásolást kiváltó önző mutátor génnek, akkor a mutátor elterjeda génkészletben. Hasonlóképpen: ha a crossing over előnyös azazt előidéző gén számára, ez elégséges magyarázat a crossingover létezésére. Ha pedig az ivaros szaporodás, szemben azivartalannal, előnyére válik az ivaros szaporodás génjének, ezelégséges magyarázat az ivaros szaporodás létére. Az márkevésbé lényeges, hogy ez javára válik-e vagy sem az egyedösszes többi génjének. Az önző gén szempontjából az ivarosszaporodás végül is egyáltalán nem olyan bizarr.Mindez azonban már veszélyesen közel jár a körben forgóérveléshez, mivel az ivaros szaporodás léte előfeltétele annak agondolatsornak, amely oda vezet, hogy a gént a szelekcióegységének tekintsük. Meggyőződésem, hogy a körből ki lehetlépni, de most nem ez a dolgunk. Az ivaros szaporodás létezik.Ennyi igaz. Az ivaros szaporodásból és a kromoszómákátkereszteződéséből következik, hogy a kis genetikai egységet,avagy a gént, az evolúció alapvető, független egységéhezlegközelebb álló dolognak tekinthetjük. Az ivarosság nem azegyetlen látszólagos paradoxon, amely kevésbé lesz rejtélyesabban a pillanatban, hogy megtanulunk az önző gén alapjángondolkodni. Úgy látszik például, hogy a szervezetekben többDNS van, mint amennyi felépítésükhöz szigorúan szükséges: aDNS-nek jelentős része sohasem fordítódik le a fehérjéknyelvére. Az egyedi szervezet szempontjából ez paradoxonnaklátszik. Ha a DNS „célja” a testek felépítésének felügyelete,akkor meglepő, hogy a DNS jelentos része nem tesz semmiilyesmit. A biológusok sokat törik a fejüket azon, hogy milyenhasznos feladatot végezhet ez a látszólag felesleges DNS. Ámmaguknak az önzo géneknek a nézopontjából nincs semmiféleellentmondás. A DNS igazi „célja”, hogy fennmaradjon; nemtöbb, és nem kevesebb. A DNS-felesleg létét legegyszerűbben

úgy magyarázhatjuk, ha feltételezzük, hogy parazita vagy legjobbesetben ártalmatlan, de haszontalan potyautas más DNS-ek általalkotott túlélőgépeken.Némelyek tiltakoznak az evolúció, úgymond, túlságosangén-központú felfogása ellen. Végül is, érvelnek, ténylegesen azegyed az, aki összes génjével együtt él vagy hal. Remélem, azeddigiek kellőképpen rávilágítanak arra, hogy itt valójában nincsnézeteltérés. Éppúgy, ahogy a teljes csónak legénysége nyervagy veszít a versenyeken, valójában az egyedek azok, akikélnek vagy halnak, és a természetes szelekció közvetlenülmajdnem mindig az egyed szintjén nyilvánul meg. De a nemvéletlenszerű egyedi halálozásnak és szaporodási sikernekhosszútávú következményei a génkészlet változógéngyakoriságainak formájában nyilvánulnak meg. Némifenntartással azt mondhatjuk, hogy a génkészlet ugyanaz a maireplikátorok számára, mint ami az ősleves volt az ősireplikátorok számára. Az ivaros szaporodásnak és a crossingovernek az a hatása, hogy megőrzi a leves mai megfelelőjének„folyékonyságát”. Az ivaros szaporodás és a crossing overállandóan keveri a génkészletet, s a gének részbenátcsoportosulnak, átrendeződnek. Az evolúció az a folyamat,melynek révén egyes gének gyakoribbá, mások viszont ritkábbáválnak a génkészletben. Jó, ha kialakítjuk azt a szokást, hogyvalahányszor egy tulajdonság – például az önzetlen viselkedés –evolúcióját próbáljuk megmagyarázni, egyszerűen azt kérdezzükmagunktól: „Milyen hatással lesz ez a tulajdonság a génekgyakoriságára a génkészletben?” Elofordul, hogy a gén-nyelvkissé fárasztóvá válik, s a rövidség és elevenség kedvéérthasonlatokat használunk. De mindig kétkedő szemmel fogunktekinteni hasonlatainkra, hogy szükség esetén biztosanvisszatérhessünk a génnyelvre.A gén számára tehát a génkészlet csupán egy újfajta ősleves,ahol megélhetését biztosítja. Mindössze annyi változott, hogymanapság azáltal biztosítja megélhetését, hogy a génkészletbőlvett társak egymást követő csoportjaival együttmúködve, azegyik halandó túlélőgépet építi a másik után. A következőfejezetben a túlélőgépeket vesszük szemügyre, főként abból aszempontból, hogy a gének miként irányítják viselkedésüket.

IV. A géngépA túlélőgépek kezdetben passzív tokok voltak, amelyek

éppencsak megvédték a géneket a versenytársak vegyifegyvereitől és a véletlenszerű molekuláris bombázások pusztítóhatásától. Kezdetben a levesben szabadon hozzáférhető szervesmolekulákkal „táplálkoztak”. E könnyű élet akkor ért véget,amikor a levesben levő szerves táplálék, mely a napfénybőlszármazó energia hatására épült fel évszázadokon át, mindelfogyott. A túlélőgépek egyik fő ága, a növények, közvetlenülkezdték felhasználni a napfényt; egyszerű molekulákból összetettmolekulákat építettek, jóval nagyobb sebességgel megismételve azeredeti levesben folyó szintetikus folyamatokat. Egy másik ág –az állatoké – „felfedezte”, hogy hogyan használhatja ki anövények vegyi munkáját: megették a növényeket, vagy másállatokat ettek meg. A túlélőgépek mindkét fő ága egyreleleményesebb trükköket fejlesztett ki a különböző életmódokhatékonyságának növelésére, és egyre újabb életlehetőségek ismegnyíltak számukra. Új és új elágazások révén továbbfejlődteka megélhetés specializált módjai: a tengerben, a szárazföldön, alevegőben, föld alatt, fák tetején, más élő testek belsejében. Ezaz elágazási folyamat hozta létre az állatoknak és növényeknekazt az óriási változatosságát, mely ma oly nagy hatást tesz ránk.Mind az állatok, mind a növények soksejtű testekké fejlődtek, ésaz összes gén teljes másolata eljutott minden sejtbe. Nemtudjuk hogy mikor, miért és egymástól függetlenül hány ízbentörtént ez meg. Vannak, akik a testet sejtkolóniaként fogják fel.Én a testet inkább gének kolóniájaként képzelem el, a sejtetpedig a gének vegyiparának alkalmas üzemegységeként.A testek lehetnek génkolóniák, de viselkedésükbentagadhatatlanul saját egyéniségre tettek szert. Egy állatösszehangolt egészként, egységként mozog. Én is egységnek snem kolóniának érzem magam. De hát ez nem meglepő. Aszelekció azoknak a géneknek kedvezett, amelyekegyüttműködtek másokkal. A szűkös forrásokért folytatottkegyetlen versenyben, a könyörtelen küzdelemben, hogymegehessenek más túlélőgépeket és elkerüljék, hogy őket egyékmeg a közös testben, a központi irányítás bizonyára előnyösebbvolt, mint az anarchia. Manapság a gének bonyolult kölcsönösés együttes fejlődése (koevolúciója) oly mértékig előrehaladt,hogy az egyedi túlélőgépek közösségi jellege gyakorlatilagfelismerhetetlen. Sok biológus csakugyan nem ismeri fel, és nemis ért egyet velem.Szerencsére, a könyv hátralevő részének – újságírói kifejezésselélve – „hitele” szempontjából, ez az egyet nem értés nagyrészt

akadémikus. Éppúgy, ahogy nem kényelmes kvantumokról éselemi részecskékről beszélni, amikor egy autó múködéséttárgyaljuk, gyakran fárasztó és szükségtelen a géneketelőráncigálni, amikor a túlélőgépek viselkedéséről beszélünk. Agyakorlatban rendszerint kényelmes közelítés, ha az egyeditesteket olyan egységeknek tekintjük, melyek „megpróbálják”összes génjeik számát növelni a jövendő nemzedékekben. Ezt akényelmes nyelvet fogom használni. Hacsak másként nemfogalmazok, az „önzetlen viselkedés” és „önző viselkedés” azegyik állati test másik iránti viselkedését fogja jelenteni.Ez a fejezet a viselkedésről szól – a gyors mozgás trükkjéről,melyet nagymértékben kihasznált a túlélőgépek állati ága. Azállatok aktívan mozgó génszállító eszközök – géngépek. Aviselkedés jellegzetessége a biológusok szóhasználatában az, hogygyors. A növények is mozognak, de nagyon lassan. Amikorgyorsított filmen nézzük, a kúszónövények aktív állatoknaklátszanak. Ám a legtöbb növényi mozgás valójábanvisszafordíthatatlan növekedés. Az állatok ugyanakkor többszázezerszer gyorsabb mozgást fejlesztettek ki. Ráadásul azáltaluk végzett mozgások visszafordíthatóak, és végtelen sokszormegismételhetők.Az a készülék, amit az állatok a gyors mozgás elérésérekifejlesztettek, az izom. Az izmok a gőzgéphez és a belső égésűmotorokhoz hasonlíthatók, hiszen szintén vegyi üzemanyagformájában tárolt energiát használnak a mechanikai mozgáselőállítására. A különbség az, hogy az izom által létrehozottközvetlen mechanikai erő a feszülés formáját ölti, s nem agáznyomásét, mint a gőzgép vagy a belső égésű motorokesetében. De az izmok hasonlítanak más motorokhoz abban,hogy gyakran szíjakra és csuklós emelőkre fejtik ki erejüket. Ami emelőink a csontok, a szíjak az inak, a csuklók pedig azízületek. Meglehetősen sokat tudunk az izmok működésénekpontos molekuláris mechanizmusáról, én azonban érdekesebbnektartom azt a kérdést, hogy az izom-összehúzódások hogyanvannak időzítve.Megfigyeltek már valaha egy valamennyire is bonyolult gépet,például egy kötő- vagy varrógépet, szövőszéket, automatapalackozót vagy szalmabálázót? A mozgatóerő, mondjuk, egyelektromotorból vagy egy traktorból származik. Ám sokkalrejtélyesebb a műveletek finom időzítése. Szelepek nyílnak észáródnak megfelelő sorrendben, acélujjak fürgén csomót kötneka szalmabála köré, majd éppen a kellő pillanatban egy kés

kivágódik, és elmetszi a szalagot. Az időzítést sok mesterségesgépben egy ragyogó találmánnyal, a vezérműtengellyel érik el. Ezaz egyszerű forgómozgást műveletek bonyolult, ritmikussorozatára fordítja le egy excentrikus vagy speciálisan kialakítottkerék segítségével. A zenedoboz elve is hasonló. Más gépekben,például a gőzorgonában és a gépzongorában, megfelelő mintaszerint lyukasztott papírhengereket vagy kártyákat alkalmaznak.Újabban afelé haladunk, hogy az ilyen egyszerű mechanikusvezérlést elektronikussal váltsuk fel. A digitális számítógépekpéldául olyan nagy és sok mindenre alkalmas elektronikaieszközök, melyek felhasználhatók mozgások bonyolultan időzítettsorozatának létrehozására. A számítógéphez hasonló modernelektronikai gépek alapvető komponense a félvezető, melynekközismert formája a tranzisztor.A túlélőgépek, úgy tűnik, átugrották a vezérműtengellyel és alyukkártyával jellemezhető fejlődési szakaszt. Mozgásaikidőzítéséhez használt apparátusuknak több köze van azelektronikus számítógéphez, noha alapvető működését tekintvehatározottan eltér attól. A biológiai számítógépek alapegysége, azidegsejt vagy neuron, belső működését tekintve valójábansemmiben sem hasonlít a tranzisztorhoz. Kétségtelen, hogy aneuronok kommunikációjában használt kód egy kicsithasonlónak látszik a digitális számítógépek kódjához, az egyedineuron azonban sokkal bonyolultabb, jóval nagyobb tudásúadatfeldolgozó egység, mint a tranzisztor. A neuronnak nemcsupán három kapcsolata van más alkatrészekkel, egyetlenneuronnak akár több tízezer is lehet. A neuron lassúbb, mint atranzisztor, de sokkal messzebbre jutott a miniatürizálásirányában, ami egyébként az elektronikai iparban ismegfigyelhető az elmúlt két évtizedben. Ez már abból isnyilvánvaló, hogy az emberi agyban vagy tízmilliárd neuron van,míg egy koponyába csupán néhány száz tranzisztor férne bele.A növényeknek nincs szükségük neuronra, mivel helyváltoztatásnélkül élnek, viszont az állatcsoportok nagy többségébenmegtalálható. Vagy már nagyon korán, evolúciójuk kezdetén„felfedezték” az állatok, és örökölte az összes csoport, vagypedig több ízben újra felfedezték, egymástól függetlenül.A neuronok alapjában véve közönséges sejtek, sejtmaggal éskromoszómákkal, mint a többi sejt. De a sejthártyájukhosszú,vékony, huzalszerű nyúlványokat alkot. A neuronnakgyakorta van egy különösen hosszú nyúlványa is, amit axonnaknevezünk. Ámbár az axon szélessége csak mikroszkopikus

méretű, hossza több méter is lehet: vannak olyan axonok,amelyek végigfutnak a zsiráf nyakának teljes hosszán. Azaxonok rendszerint idegeknek nevezett, sok szálból állókötegeket alkotnak. Ezek a test egyik részéből a másikba viszikaz üzeneteket, nagyon hasonlóan a telefonkábelekhez. Másneuronoknak rövid axonjai vannak, s ezek rendszerint nagysűrűségben találhatók a ganglionoknak nevezett idegszövetben.Ha a ganglion igen nagy, agynak nevezzük. Az agy, funkciójáttekintve, a számítógépekre hasonlít. Hasonlóságuk abban áll,hogy mindkét gép bonyolult kimenő mintát állít elő bonyolultbemenő minta elemzése után, felhasználva a tárolt információtis.Az agy elsősorban azzal járul hozzá a túlélőgép sikeréhez, hogyvezérli és összehangolja az izmok összehúzódásait. E célbólizmokhoz vezető kábelekre van szüksége, s ezeketmozgatóidegeknek nevezzük. Mindez azonban csak akkor segítia gének hatékony megőrzését, ha az izmok összehúzódásainakidőzítése megfelelő viszonyban van a külvilág eseményeinekidőzítésével. Fontos, hogy csak akkor húzzuk össze azállkapocsizmainkat, ha az állkapcsok között valami harapásraérdemes van, s csak akkor húzzuk össze lábizmainkat a futás,mozgás mintáinak megfelelően, ha van valami, amiért vagy amielől futni érdemes. Ez okból a természetes szelekció azoknak azállatoknak kedvezett, amelyek érzékszervekre, vagyis olyaneszközökre tettek szert, amelyek a külvilág fizikai eseményeinekmintáit a neuronok kisülési kódjává alakítják át. Az agyatérzőidegeknek nevezett kábelek kötik össze az érzékszervekkel –szemekkel, fülekkel, ízlelőbimbókkal stb. Az érzékelő-rendszerekműködése különösen meghökkentó, mivel sokkal kifinomultabbmintafelismerésre képesek, mint a legjobb és legdrágább emberalkotta gépek; ha ez nem így volna, akkor az összes gépírófölösleges volna, helyettesíthetnénk őket beszédfelismerőgépekkelvagy éppen kézírást olvasó gépekkel. Gépírókra pedig mégévtizedekig szükség lesz.Bizonyára volt idő, amikor az érzékszervek többé-kevésbéközvetlenül kommunikáltak az izmokkal; csakugyan, a tengerirózsák ma sincsenek nagyon távol ettől az állapottól, mivel az őéletmódjukhoz ez elég hatékony módszer. De a külvilágeseményeinek időzítése és az izmok összehúzódásának időzítéseközti bonyolultabb és közvetettebb kapcsolatok megvalósításáhozközvetítőként valamilyen agyra volt szükség. Figyelemre méltóelőrehaladást jelentett az emlékezet evolúciós „feltalálása”. Ennek

az eszköznek a segítségével az izmok összehúzódásánakidőzítését nem csupán a közvetlen előzmények, hanem a távolimúlt eseményei is befolyásolhatták. A memória vagy tár adigitális számítógépnek is lényeges része. A számítógépmemóriája sokkal megbízhatóbb, mint az emberé, de kisebb akapacitása, és az információ visszakeresésének technikája issokkal kezdetlegesebb.A túlélőgépek viselkedésének egyik legszembeszökóbbtulajdonsága a látszólagos célirányosság. Ezen nemcsak aztértem, hogy láthatólag jól ki van számítva, hogyan segítsék azállat génjeinek fennmaradását, noha ez természetesen így van.A céltudatos emberi viselkedéssel való szorosabb analógiáragondolok. Amikor megfigyelünk egy állatot, amint táplálékot,társat vagy elveszett kölykét „keresi”, nemigen tudjuk megállni,hogy ne tulajdonítsunk neki ugyanolyan szubjektív érzéseket,amilyeneket mi magunk is átélünk kereséskor: valamilyen tárgyiránti „vágyat”, a vágyott tárgy „belső képét”, egy szem előtttartott „célt” vagy „befejezést”. Önmegfigyelés alapjánmindannyian tudjuk, hogy legalább egy jelenlegi túlélőgépben eza célirányosság a „tudatosságnak” nevezett tulajdonsággáfejlődött. Nem vagyok eléggé járatos a filozófiában ahhoz, hogybelebocsátkozzam annak taglalásába, hogy a tudatosság mitjelent, de szerencsére, ez nem is számít jelenlegigondolatmenetünk szempontjából, mert nyugodtan beszélhetünka gépekről úgy, mintha cél motiválná őket, nyitva hagyhatjuk azta kérdést, hogy vajon tényleg tudatosak-e. E gépek alapjábanvéve nagyon egyszerűek, s a tudattalan célirányos viselkedéselvei a műszaki tudomány közhelyei közé tartoznak. A klasszikuspélda a Watt-féle gőzgép sebességszabályozó szelepe.A szóban forgó alapelvet negatív visszacsatolásnaknevezzük,melynek különböző formái vannak. Általában akövetkező történik. A „célgép” – az a gép vagy dolog, mely úgyviselkedik, mintha tudatos célja volna – el van látva valamilyenmérőeszközzel, mely méri a mindenkori állapot és a „kívánt”állapot közti eltérést. Oly módon van megépítve, hogy mennélnagyobb az eltérés, annál keményebben dolgozik a gép. Így agép automatikusan csökkenti az eltérést – ezért beszélünknegatív visszacsatolásról –, és meg is pihen, ha a „kívánt”állapotot elérte. A Watt-féle sebességszabályozó szelep egygolyópárból áll, melyeket körben forgat a gőzgép. Mindegyikgolyó egy csuklópántos kar végén van. Mennél gyorsabbanrepülnek körbe a golyók, annál közelebb tolja a centrifugális erő

a karokat a vízszintes helyzethez, aminek egyébként a nehézségierő ellene hat. A karok a gépet tápláló gőzszelephezkapcsolódnak, oly módon, hogy a karok közelítése a vízszinteshelyzethez a gőz kizárását idézi elő. Ha a gép túlságosangyorsan jár, a gőz egy része kívül reked, s így a gép lassulnikezd. Ha túlságosan lelassul, automatikusan több gőz megy át aszelepen, s újra felgyorsul. Az ilyen célgépek a tehetetlenségmiatt gyakran oszcillálnak, s az már a mérnök dolga, hogyoszcillációt csökkentő kiegészítő eszközöket építsen.Watt sebességszabályozójának „kívánt” állapota egy adott forgásisebesség. Nyilvánvaló, hogy a gép nem tudatosan vágyik erre.„Célját” egyszerűen azon állapotként határozzuk meg, amelybemindig visszatér. A modern célgépekben a negatívvisszacsatoláshoz hasonló alapelveket fejlesztették tovább, s ígysokkal „életszerűbb” viselkedést érnek el. Az irányított lövedékekpéldául látszólag aktívan keresik célpontjukat, s amikor azhatókörükön belülre kerül, látszólag követik, figyelembe veszikkitérő manővereit, sőt néha „meg is jósolják” vagy „előrevárják” őket. Hogy ez hogyan történik, abba nem érdemesrészletesen belemenni. A szabályozásban különböző típusúnegatív visszacsatolások, „előrecsatolások” és a mérnökök általjól ismert egyéb elvek szerepelnek, melyekről ma már tudjuk,hogy jelentős szerepet játszanak az élő testek működésében is.Semmiféle, a tudatosságot akárcsak távolról is megközelítő dolgotsem kell feltételeznünk; még akkor sem, ha a laikus, aki alövedék látszólag szándékos és célirányos viselkedését figyeli,nehezen tudja elhinni, hogy nem pilóta közvetlen irányítása alattrepül.Közkeletű félreértés, hogy egy olyan gépnek, mint például azirányított lövedék, mivel tudatos ember tervezte és építette,igazából tudatos ember közvetlen irányítása alatt kell állnia. Etévedés egy másik változata az, hogy „a számítógépek valójábannem tudnak sakkozni, mivel csak arra képesek, amire az emberutasítja őket”. Fontos megértenünk, hogy ez miért tévedés, mertérinti arra vonatkozó felfogásunkat is, hogy a géneket milyenértelemben tekinthetjük a viselkedés „irányítóinak”. A sakkozószámítógép jó példa, ezért röviden kitérünk rá.A számítógépek még nem sakkoznak olyan jól, mint anagymesterek, de már elérték a tehetséges amatőr szintjét.Pontosabban fogalmazva, azt mondhatjuk, hogy a programokérték el a tehetséges amatőr szintjét, mivel a sakkozóprogramoknem csinálnak ügyet abból, hogy ténylegesen milyen számítógép

használja fel őket. Mármost mi a programozó szerepe? Előszöris, biztos, hogy nem pillanatról pillanatra manipulálja aszámítógépet, mint a zsinórokat húzogató bábjátékos. Ezegyszerűen csalás volna. Az ember megírja a programot,betáplálja a számítógépbe, s ettől kezdve a számítógép magátóldolgozik: nincs további emberi beavatkozás, eltekintve attól, hogyaz ellenfél bebillentyűzi a lépéseit. Talán előre látja aprogramozó az összes lehetséges sakkállást, s a számítógépneka jó lépések hosszú listáját adja meg minden egyes lehetségesesetre? A leghatározottabban nem, mivel a lehetséges sakkállásokszáma oly nagy, hogy a világ végezetéig sem készülne el a lista.Ugyanezen okból a számítógép nem programozható úgy, hogy„fejben” kipróbálja az összes lehetséges lépést, s az összeslehetséges folytatást, mindaddig, amíg nyerő stratégiát talál. Alehetséges sakkjátszmák száma ugyanis nagyobb, mint ahányatomja van a Naprendszernek. Ennyit a sakkozó számítógépprogramozásának nyilvánvalóan nem járható útjairól. Valójábanrendkívül nehéz problémával állunk szemben, s aligha meglepő,hogy még mindig nem kaptak a legjobb programok semnagymesteri címet.A programozó tényleges szerepe sokkal inkább hasonlít a fiátsakkozni tanító apáéhoz. Megmondja a számítógépnek ajátszma alapvető lépéseit, nem külön-külön minden lehetségesnyitáshoz, hanem gazdaságosabban kifejezett szabályok alapján.No nem betű szerint magyarul mondja, hogy „a futó átlósanlép”, hanem valahogy úgy, hogy matematikailag ugyaneztjelentse, mint például – bár egy kissé rövidebben -: „A futó újkoordinátáit a régi koordinátákból úgy kapjuk meg, hogyugyanazt a konstanst, bár nem szükségképpen ugyanazzal azelőjellel, hozzáadjuk mind a régi X, mind a régi Ykoordinátákhoz.” Azután beprogramozhat „tanácsokat”, melyeketugyanilyen matematikai vagy logikai nyelven ír meg, de amelyekemberi szóval olyasfajta utalások lehetnek, mint „ne hagyd akirályodat védtelenül”, vagy hasznos trükköket, mint például ahuszárok „villa alakzatba” állítását. A részletek izgalmasak, detúlságosan eltérítenének témánktól. A lényeg a következő. Aszámítógép, amikor játszik, magára marad, és nem várhatsegítséget tanítójától. A programozó csak annyit tehet, hogyelőzőleg a lehető legjobban felkészíti a számítógépet, megfelelőegyensúlyt biztosítva a konkrét ismeretek listája, illetve astratégiákra és technikákra való utalások között.A gének is így vezérlik túlélőgépeik viselkedését, nem

közvetlenül, ujjukon a bábu zsinórjaival, hanem közvetve, minta számítógép-programozó. Elkészítik a túlélőgépet, azutánmagára hagyják, és nem tehetnek mást, mint hogy tétlenülülnek benne. Miért ilyen passzívak? Miért nem ragadjákmagukhoz a hatalmat, és uralkodnak minden pillanatban? Aválasz az, hogy képtelenek rá az időeltolódási problémák miatt.Ezt leginkább egy tudományos-fantasztikus regényből vett újabbanalógiával világíthatjuk meg. Fred Hoyle és John Elliot „A forAndromeda” (A mint Andromeda) című könyve izgalmastörténet, s mint minden jó tudományos-fantasztikus írás,érdekes tudományos gondolatokat tartalmaz. Különös módon akönyvből mintha hiányozna az explicit hivatkozás e gondolatoklegfontosabbikára. A szerzők ezt az olvasó fantáziájára bízzák.Remélem, ők sem veszik zokon, ha itt kifejtem.Van egy civilizáció kétszáz fényévnyire az Andromeda-ködben. Kiakarják terjeszteni kultúrájukat távoli világokra. Mi ennek alegjobb módja? A közvetlen utazás szóba sem jöhet. Afénysebesség elvi felső korlátot szab annak, hogy milyen gyorsanjuthatunk el az egyik helyről a másikra a világegyetemben, agyakorlatban a mechanikai megfontolások pedig ennél is jóvalalacsonyabb korlátot szabnak. Azonkívül lehetséges, hogy nincsis olyan sok meglátogatásra érdemes világ, s honnan tudjuk,hogy melyik irányba induljunk? A rádió jobb megoldást kínál avilágegyetem többi részével való kommunikációra, mivel haelegendő energiánk van ahhoz, hogy ne csupán egy irányba,hanem mindenfelé sugározzunk, akkor rendkívül nagy számúvilágot érhetünk el (számuk a jel által megtett távolságnégyzetével növekszik). A rádióhullámok fénysebességgelterjednek, ami azt jelenti, hogy a jelnek kétszáz évre vanszüksége ahhoz, hogy elérje a Földet az Andromedáról. Azeffajta távolságokkal az a baj, hogy sohasem beszélgethetünk.Ha leszámítjuk azt a tényt, hogy a Földről az egymást követőüzeneteket olyan emberek továbbítanák, akiket tizenkétnemzedék választ el egymástól, akkor is hasztalan volna ilyentávolságból megpróbálni a beszélgetést.Ez a probléma nemsokára számunkra is komolyan felvetődik: arádióhullámok körülbelül négy perc alatt teszik meg az utat aFöld és a Mars között. Nem lehet kétséges, hogy azűrhajósoknak le kell majd szokniuk arról, hogy rövidmondatokat váltsanak, és hosszú monológokhoz kell majdfolyamodniuk, melyek sokkal jobban hasonlítanak levelekre, mintbeszélgetésre. Vagy egy másik példa: Roger Payne kimutatta,

hogy a tengernek vannak bizonyos akusztikai sajátságai, amelyekkövetkeztében a bálnák rendkívül hangos „dala” elméletileg azegész földkerekségen hallható, feltéve, hogy egy bizonyosmélységben úsznak. Nem tudjuk, hogy ténylegesenkommunikálnak-e egymással nagyon nagy távolságokból, de haigen, akkor bizonyára nagyjából ugyanabban a helyzetbenvannak, mint a marsbéli űrhajós. A hang terjedési sebessége avízben akkora, hogy majdnem két órába telne, amíg a hangátszeli az Atlanti-óceánt, s a válasz visszaérkezik. Szerintem ezlehet a magyarázata annak a ténynek, hogy a bálnákfolyamatos monológot hallatnak teljes nyolc percen át, anélkülhogy ismételnék magukat. Azután visszatérnek a dal kezdetére,elismétlik elölről többször egymás után, s mindegyik teljes cikluskörülbelül nyolc percig tart.A sci-fi történet szerint az Andromeda lakói ugyanezt tették.Mivel nem volt értelme válaszra várni, minden mondandójukatösszeállították egyetlen óriási, megszakítatlan üzenetté, majd kisugározták az űrbe újra és újra, néhány hónapos ciklusidővel.Üzenetük azonban egyáltalán nem hasonlított a cetekére. Egyóriási számítógép építésének és programozásának kódoltutasításait tartalmazta. Az utasításokat természetesen nememberi nyelven írták, de szinte minden kódot megfejthet egyhozzáértő rejtjel szakértő, különösen, ha a kódot tervezőikönnyen megfejthetőnek szánták. Az üzenetet fogta a JodrellBank-i rádióteleszkóp, végülis dekódolták, a számítógépetmegépítették, a programot lefuttatták. A következményekmajdnem az emberiség katasztrófájához vezettek, mert azAndromeda lakóinak szándékai nem voltak egyetemesenönzetlenek, s a számítógép a legjobb úton volt afelé, hogy azegész földet egyeduralma alá hajtsa, amikor a hős végülis egybaltával végzett vele.A mi szempontunkból az érdekes kérdés az, hogy milyenértelemben mondhatjuk az Andromeda lakóiról, hogymanipulálták a földi eseményeket. Nem volt közvetlen hatalmuka számítógép pillanatnyi tevékenysége fölött, sőt még arra semlehetett módjuk, hogy tudomást szerezzenek a számítógépmegépítéséről, mivel kétszáz évre lett volna szükség ennek azinformációnak a visszajutásához. A számítógép döntései éscselekedetei teljesen önállóak voltak. Még csak általános politikaiútmutatásokért sem fordulhatott gazdáihoz. Minden utasítástelőre be kellett építeni a leküzdhetetlen kétszáz éves időkorlátmiatt. Elvben bizonyára a sakkozó számítógéphez nagyon

hasonlóan volt programozva, de nagyobb rugalmassággal ésnagyobb képességgel a helyi információk felhasználására. Aprogramot ugyanis úgy kellett megtervezni, hogy ne csupán aFöldön működhessen, hanem bármely olyan égitesten, amelyfejlett technológiával bír, a lehetséges világok bármelyikén,amelyeknek pontos körülményeiről az Andromeda lakóinak nemlehettek ismeretei.Ahogy az Andromeda lakóinak számítógépre volt szükségük aFöldön, hogy az meghozza helyettük a napi döntéseket,ugyanígy génjeinknek agyat kellett építeniük. Ám a gének nemcsupán azok az Andromeda-lakók, akik elküldték kódoltutasításaikat; ők egyúttal maguk az utasítások is. Az ok, amiértnem rángathatnak dróton bennünket, azonos: az időbeli késés.A gének a fehérjeszintézis irányítása révén hatnak. Ez hatékonymódja a világ manipulálásának, de lassú. Egy embriófelépítéséhez hónapokon át kell türelmesen „rángatni” afehérje-„drótokat”. Ugyanakkor a viselkedésnek az a lényege,hogy gyors. Nem hónapos, hanem másodperces, sőt töredékmásodperces időskálán működik. Valami történik a világban,bagoly suhan át a fejünk fölött, a fű zörrenése elárulja azsákmányt, s az idegrendszer ezredmásodperceken belül akcióbalép; izmok pattannak, és valaki megmenekül – vagy éppenelpusztul. A gének képtelenek ilyen gyorsan reagálni. AzAndroméda-lakókhoz hasonlóan, csak azon igyekezhetnek, hogyelőre megépítsenek maguknak egy gyorsan cselekvőszámítógépet, s előre beprogramozzanak olyan szabályokat és„tanácsokat”, amelyekkel az képes a legtöbb várhatóeshetőséggel megbirkózni. Az élet azonban, mint a sakk,túlságosan sok különböző lehetséges eseményt kínál ahhoz, hogyaz összesre fel lehessen készülni. A sakkozógépprogramozójához hasonlóan, a géneknek túlélőgépeiket nem arészletekre, hanem az életjátszmához alkalmas általánosstratégiákra és trükkökre kell „kitanítaniuk”.Ahogy J. Z. Young rámutatott, a géneknek a jóslással analógfeladatot kell végrehajtaniuk. Amikor egy túlélőgép-embriómegépül, az életét kísérő veszélyek és problémák a jövőbenrejlenek. Ki tudja, hogy milyen ragadozók s éppen melyik bokormögül lesnek reá, vagy hogy melyik gyors lábú préda fogfelszökkenni és elhúzni előtte? Egyetlen jós, egyetlen gén semláthatja előre. De mód van bizonyos általános prognózisra. Ajegesmedve génjei biztonsággal megjósolhatják, hogy születendőtúlélőgépük hideg időre számíthat. Nem próféták, hiszen nem is

gondolkodnak: egyszerűen vastag szőrmét készítenek, mertmindig ezt tették előzőleg is, ez az, amiért még mindigmegvannak a génkészletben. Azt is megjósolják, hogy a földethó fogja borítani, s e jóslatuk abban nyilvánul meg, hogy aszőrmét fehérre, vagyis terepszínűre festik. Ha az északisarkvidék klímája olyan gyorsan megváltozna, hogy a kis medvemegszületésekor trópusi sivatagban találná magát, akkor a génekjóslatai tévesnek bizonyulnának, s megfizetnék az árát. Amedvekölyök s vele a gének is elpusztulnának.Bonyolult környezetben a jóslás kockázatos vállalkozás. Atúlélőgép minden döntése kockázattal jár, s a géneknek az adolguk, hogy az agyakat előre úgy programozzák, hogyáltalában kifizetődő döntéseket hozzanak. Az evolúciókaszinójában használt fizetőeszköz a túlélés; szigorúbbértelemben: a gén túlélése, de az egyed túlélése sokszempontból ésszerű megközelítés. Ha az ivóhelyhez megyünk,növeljük annak kockázatát, hogy megesznek azok a ragadozók,akik abból tartják fenn magukat, hogy zsákmányra lesnek azivóhelynél. Ha nem megyünk le az ivóhelyhez, a végén szomjanhalunk. Bárhogy is cselekszünk, kockáztatunk, s olyandöntéseket kell hoznunk, amelyekkel hosszú távonmaximalizálhatjuk génjeink túlélési esélyeit. A legjobb stratégiatalán az, ha addig halogatjuk az ivást, amíg nagyon szomjasakleszünk, akkor viszont jó nagyot iszunk, ami azután hosszúidóre elegendó. Ilymódon ritkábban keressük fel az ivóhelyet, dehosszabb időt töltünk el fejünket lehajtva, amikor végül isiszunk. Vagy talán az a legjobb, ha keveset és gyakran iszunk,az ivóhely mellett elfutva egy-egy korty vizet hörpintünk. Sokmindentől függ, hogy melyik a nyerő stratégia, nemutolsósorban a ragadozók vadászási szokásaitól, amelyek magukis – az ő szempontjukból – maximálisan hatékonnyá fejlődtek.Az esélyeket valamiképpen fel kell mérni. De természetesen nemkell azt képzelnünk az állatokról, hogy számításaikat tudatosanvégzik. Mindössze annyit kell elhinnünk, hogy azok az egyedek,melyeknek génjei többnyire ésszerű kockázatot vállaló agyakatépítenek, ennek közvetlen következményeként nagyobbvalószínűséggel maradnak fenn, tehát elterjesztik ugyanezengéneket.Egy kicsit tovább vihetjük a „szerencsejáték” hasonlatot. Ajátékosnak három fontos mennyiségre kell gondolnia: a tétre, azesélyekre és a nyereményre. Ha a nyeremény nagyon nagy,akkor a szerencsejátékos hajlandó nagy tétet kockáztatni. A

hazardőr, aki egyetlen dobásra mindenét felteszi, sokat nyerhet.Ugyanakkor sokat veszíthet is, de átlagban a nagybani játékosoknem járnak se jobban, se rosszabbul, mint más játékosok, akikkisebb tétekkel kisebb nyereségekre mennek. Ugyanilyenösszehasonlítást tehetünk a részvénypiac spekulációs ésbiztonsági befektetői között. Bizonyos értelemben a részvénypiacjobb analógia, mint a kaszinó, mivel a kaszinók szándékosantisztességtelenül a banknak kedveznek (ami pontosan azt jelenti,hogy a nagybani játékosok, az átlagot tekintve, a végénrosszabbul járnak, mint a kicsiben játszók; a kis tétekkel játszókpedig rosszabbul járnak, mint azok, akik egyáltalán nemjátszanak – ám hogy ez miért van így, az nem tartozikokfejtésünkhöz). Ettől eltekintve, mind a nagybani, mind akicsibeni játék ésszerűnek látszik. Vannak-e olyan állatok,amelyek nagy tétekben játszanak, és mások, amelyek óvatosabbjátékosok? A IX. fejezetben látni fogjuk, hogy a hímeketgyakran nagy tétekben, nagy kockázattal játszó hazardőröknekírhatjuk le, a nőstényeket pedig biztonsági beruházóknak,különösen olyan poligám fajokban, amelyekben a hímekversenyeznek a nőstényekért. A könyvet olvasótermészetbúvároknak biztosan eszükbe jutnak olyan fajok,melyeket nagy téttel, nagy kockázattal játszó játékosokkéntjellemezhetünk, és más fajok, melyek óvatosabban játszanak. Énmost visszatérek ahhoz az általánosabb témához, hogy a génekhogyan „jósolhatják meg” a jövőt.Meglehetősen kiszámíthatatlan körülmények között a jóslásproblémájának egyik megoldási módja az lehet, hogy a génekbeépítik a testbe a tanulás képességét. Ekkor a túlélőgépprogramja a következő utasítások formáját öltheti: „Íme, ajutalomként meghatározott dolgok listája: édes íz a szájban,orgazmus, enyhe hőmérséklet, mosolygó gyermek. Íme, azundorító dolgok listája: különféle fájdalmak, émelygés, üresgyomor, síró gyermek. Ha történetesen olyan dolgot teszel, amitaz undorító dolgok egyike követ, ne ismételd meg, ám ismételjmeg mindent, amit valamelyik kellemes dolog követ”. Az ilyenprogramozás egyik előnye, hogy nagymértékben csökkenti azeredeti programba beépítendő részletek számát, valamint arra isképes, hogy megbirkózzon a környezet olyan változásaival,amelyeket nem lehetett volna részleteiben megjósolni.Ugyanakkor bizonyos jóslatokra még így is szükség van.Példánkban a gének azt jósolják, hogy az édes íz a szájban ésaz orgazmus „jók” lesznek abban az értelemben, hogy a

cukor-evés és a kopuláció valószínűleg jótékony hatású a géntúlélése szempontjából. A szacharin és az önkielégítés lehetőségéte példa szerint nem látják előre; ugyanígy nem látják előre atúlzott cukorfogyasztás veszélyeit sem a mi környezetünkben,ahol a cukor természetellenes bőségben áll rendelkezésre.Tanuló stratégiákat alkalmaztak némely sakkozóprogramban is. Eprogramok ténylegesen javulnak, miközben a gép ember vagymásik számítógép ellen játszik. Noha el vannak látvaszabályokkal és taktikai utasításokkal, a döntési folyamatba bevan építve bizonyos kismértékű véletlenszerű tendencia. Rögzítika múltbeli döntéseket, s valahányszor megnyernek egy játszmát,kissé megnövelik a győzelmet megelőző taktikához rendelt súlyt,így legközelebb egy kicsit nagyobb valószínűséggel fognakugyanahhoz a taktikához folyamodni.A jövő megjóslásának egyik legérdekesebb módszere aszimuláció. Ha egy tábornok azt szeretné tudni, hogy egy adotthaditerv jobb-e, mint az alternatívák, akkor a jóslásproblémájával áll szemben. Ismeretlen tényezők például: azidőjárás, saját csapatainak morálja és az ellenség lehetségesellenlépései. A terv megfelelő voltának megállapítására az egyikmódszer az, hogy kipróbáljuk, ám az összes felötlő tervetkipróbálni nem volna kívánatos, márcsak azért sem, mert azéletüket „a hazáért” áldozni kész fiatalemberek kínálata nemvégtelen, a lehetséges tervek száma pedig nagyon nagy. Jobb,ha a próba még nem vérre megy. Öltheti nagyhadgyakorlatformáját, ahol „észak” küzd „dél” ellen vaktöltényekkel, de mégez is idő- és anyagigényes. Hadijátékok a legkevesebbpazarlással ólomkatonákkal és játéktankokkal játszhatók, melyeketegy nagy térképen mozgatunk.Az utóbbi időben a szimulációs feladatok jelentős részétszámítógépek vették át, nemcsak a katonai stratégiában, hanemminden olyan területen, ahol prognózisokra szükség van, ígypéldául a közgazdaságtanban, ökológiában, szociológiában és sokmás területen. A módszer a következő. A világ valamelyaspektusáról egy modellt építenek fel a számítógépben. Ez nemazt jelenti, hogy ha lecsavaroznánk a számítógép hátlapját,akkor belül a szimulált tárggyal azonos alakú kicsiny makettetlátnánk. A sakkozó számítógép belsejében nincs sakktáblakéntfelismerhető „belső kép” huszárokkal és gyalogokkal. A sakktáblaés a pillanatnyi állás elektronikusan kódolt számok listájakéntábrázolható. Számunkra a térkép a világ egy részénekkicsinyített léptékű, két dimenzióba sűrített modellje. A

számítógépben a térkép valószínűleg városok és más helyeklistája lenne, melyek mindegyikéhez két szám – a földrajziszélesség és hosszúság – tartozik. De nem lényeges, hogy aszámítógép fejében ténylegesen milyen formában van meg amodell, feltéve, hogy műveleteket tud végezni vele, manipulálnitudja, kísérleteket végezhet rajta, és be tud számolni róla az őtműködtető embereknek olyan nyelven, amit megértenek. Aszimuláció technikája révén modellcsaták nyerhetők ésveszíthetők, szimulált repülőgépek repülhetnek vagy zuhanhatnakle, gazdaságpolitikák vezethetnek jóléthez vagy összeomláshoz.Mindegyik esetben az egész folyamat a számítógépben, avalóságos idő kicsiny töredéke alatt megy végbe. Persze vannaka világnak jó modelljei és rossz modelljei, s még a jók iscsupán közelítések. Bármily sok szimuláció sem jósolhatja megpontosan, hogy mi fog történni a valóságban, de a jó szimulációösszehasonlíthatatlanul kedvezőbb a vak próba-szerencsénél. Aszimuláció felválthatja a próba-szerencse módszert (a kifejezést– trial and error – egyébként sajnálatos módon már régenlefoglalták a patkánypszichológusok).Ha a szimuláció olyan jó dolog, szamithatunk rá, hogy atúlélőgépek voltak az elsők, akik felfedezték. Végülis az embermérnöki tudományának sok vívmányát ismerték már jóvalazelőtt, hogy mi megjelentünk a színen: a gyűjtőlencséket és aparabolatükröt, a hanghullámok frekvenciaanalízisét, aszervovezérlést, a hanglokátort, a bejövő információk közbeesőtárolását és számtalan más hosszú nevű találmányt, amelyeknekrészletei most nem fontosak. Nos, mi a helyzet a szimulációval?Amikor mi magunk nehéz döntés előtt állunk, és ismeretlenjövőbeni tényezőket is figyelembe kell vennünk, mi is aszimuláció egy formájához folyamodunk. Elképzeljük , hogy mitörténne, ha véghezvinnénk a számunkra nyitva állóalternatívákat. Modellt állítunk fel a fejünkben, nem mindenről avilágban, hanem csupán azon dolgok korlátozott halmazáról,melyeket lényegbevágónak gondolunk. Láthatjuk ezeket elevenenlelki szemünk előtt, vagy láthatjuk és manipulálhatjuk stilizáltabsztrakcióikat. Egyik esetben sem valószínű, hogy valahol azagyunkban kiterítve megtalálható az elképzelt eseményektényleges térbeli modellje. De éppúgy, mint a számítógépesetében, annak részletei, hogy agyunkban milyen formában vanjelen a világ modellje, kevésbé fontosak, mint az a tény, hogyezt az agy képes a lehetséges események megjóslásáhozfelhasználni. Azok a túlélőgépek, melyek szimulálni képesek a

jövőt, nagy ugrást jelentenek azokhoz képest, melyek csupánpróbálkozás alapján képesek tanulni. A próbálkozással az a baj,hogy időt és energiát emészt. Az elhibázott lépésekkel pedig aza gond, hogy gyakran végzetesek. A szimuláció biztonságosabbis, gyorsabb is.A szimulációs képesség fejlődése, úgy tűnik, a szubjektívtudatosságban érte el csúcspontját. Hogy ennek miért kellett ígytörténnie, az számomra a modern biológia legalapvetőbb rejtélye.Nincs okunk feltételezni, hogy az elektronikus számítógéptudatos, amikor szimulál, noha el kell ismernünk, hogy ajövőben még azzá válhat. A tudatosság talán akkor bukkan föl,amikor a világ szimulációja annyira teljessé válik, hogy azagynak önmaga modelljét is bele kell foglalnia. Nyilvánvaló, hogya túlélőgép végtagjainak és testének a szimulált világ fontosrészét kell alkotniuk; feltehetőleg ugyanezen okból magát aszimulációt is a szimulálandó világ részének lehet tekinteni. Eztmás szóval csakugyan nevezhetjük „öntudatnak” is, én azonbannem találom teljesen kielégítőnek a tudatosság evolúciójának ezta magyarázatát, s ennek csak egyik oka az, hogy végtelenregresszióval jár – ha van a modellnek modellje, akkor miértne lenne a modell modelljének is modellje...?Bármilyen filozófiai problémákat vet is fel a tudatosság kérdése,mondanivalónk szempontjáből azon evolúciós folyamatcsúcspontjának tekinthetjük, amelynek során a végrehajtószerepet játszó túlélőgépek felszabadulnak a gének uralma alól.Az agy nem csupán a túlélőgép ügyeinek mindennaposirányítását végzi, hanem azt a képességet is megszerezte, hogymegjósolja a jövőt, s ennek megfelelően cselekedjen. Még az ahatalma is megvan, hogy fellázadjon a gének parancsai ellen,például azzal, hogy megtagadja, hogy annyi gyermeke legyen,amennyi csak lehetne. E tekintetben azonban az ember, mintlátni fogjuk, nagyon sajátos eset.Mi köze van mindennek az önzetlenséghez és az önzéshez? Azta gondolatot próbálom felépíteni, hogy az akár önzetlen, akárönző állati viselkedés irányításában a gének csak közvetett, nohanagyon erőteljes szerepet játszanak. A gének azáltal, hogymegszabják a túlélőgépek és idegrendszerük felépítésénekmódját, végső hatalmat gyakorolnak a viselkedés fölött. Akövetkezó lépésre vonatkozó aktuális döntéseket azonban azidegrendszer hozza. A gének az elsődleges stratégák; az agyaka végrehajtók. De ahogy az agyak egyre magasabb fejlettségifokot érnek el, egyre többet vesznek át a tényleges stratégiai

döntésekből, olyan trükkök alkalmazásával, mint például atanulás és a szimuláció. E fejlődési irány logikus végkifejlete,amit még egyetlen faj sem ért el, az volna, hogy a génektúlélőgépeiknek egyetlen átfogó stratégiai utasítást adnak: teddazt, amit a mi életben maradásunk szempontjából a legjobbnaktartasz.Ezek a számítógépekkel és az emberi döntéshozatallal valóanalógiák mind nagyon szépek. Most azonban már vissza kelltérnünk a földre, és emlékeznünk kell arra, hogy az evolúcióvalójában lépésről lépésre, a génkészlet génjeinek eltérő túléléserévén halad. Ezért ahhoz, hogy egy viselkedésminta – önzetlenvagy önző – kifejlődjön, szükséges, hogy az illető viselkedéstokozó gén nagyobb sikerrel maradjon fenn a génkészletben,mint valamilyen más viselkedést „okozó” vetélytársa (alélja). Azönzetlen viselkedés génje olyan gént jelent, amely azidegrendszerek kifejlődését oly módon befolyásolja, hogy azokvalószínűleg önzetlenül viselkednek. Van-e vajon olyan kísérletiadat, amely az önzetlen viselkedés biológiai öröklődését támasztjaalá? Nincs, ám ez aligha meglepő, mivel általában nem sokattudunk a viselkedés öröklődéséről. De hadd számoljak be egyolyan viselkedésmintára vonatkozó kutatásról, amely történetesennem nyilvánvalóan önzetlen, de elég összetett ahhoz, hogyérdekes legyen számunkra. Ez modellül szolgálhat az önzetlenviselkedés öröklődésére.A méhek gyakran szenvednek fertőző lárvarothadástól. Abetegség a sejtekben levő lárvákat támadja meg. A méhészekháziasított tenyészetei közül némelyek jobban ki vannak téveennek a betegségnek, mint mások, és kiderült, hogy a törzsekközött – legalábbis bizonyos esetekben – viselkedésbelikülönbség van. Vannak úgynevezett higiénikus törzsek, melyekgyorsan megszüntetik a járványt azáltal, hogy megkeresik afertőzött lárvákat, kihúzzák őket a sejtből, és kidobják a kasból.A betegségre fogékonyabb törzsek azért fogékonyabbak, mertnem gyakorolják ezt a higiénikus gyermekgyilkosságot. Ahigiénikus viselkedés valójában meglehetősen bonyolult. Adolgozóknak meg kell találniuk minden fertőzött lárva sejtjét, elkell távolítaniuk a sejtről a viaszfedőt, ki kell húzniuk a lárvát, elkell vonszolniuk a kas ajtajához, és ki kell dobniuk a szemétre.A méhekkel való genetikai kísérletezés különféle okok miattnagyon bonyolult dolog. Maguk a dolgozó méhek normáliskörülmények között nem szaporodnak, így aztán az egyik törzskirálynőjét kell kereszteznünk a másik törzsből való hímmel

(herével), majd meg kell figyelnünk a nőstény dolgozó utódokviselkedését. W. C. Rothenbuhler éppen ezt tette. Azt tapasztalta,hogy az első hibrid nemzedékben egyetlen méh sem volthigiénikus: a higiénikus szülők viselkedésmódja látszólag elveszett.Később kiderült,hogy a higiénikus gének nem vesztek el, csakrecesszívek, mint az ember esetében a kék szem génjei. AmikorRothenbuhler „visszakeresztezte” az első generációs hibrideket atiszta higiénikus törzzsel (természetesen megint csak királynőketés heréket használva fel), gyönyörű eredményeket kapott. Azutódnemzedék három csoportra oszlott. Az egyik csoporttökéletes higiénikus viselkedést mutatott, a második egyáltalánnem mutatott higiénikus viselkedést, a harmadik pedig megálltfélúton. Ez utóbbi csoport tagjai levették a fertőzött lárvákattartalmazó sejtekről a viasztetőt, de nem vitték végig aműveletet, és nem dobták ki a lárvákat. Rothenbuhlerfeltételezte, hogy a higiénikus viselkedésben két különálló génjátszhat szerepet, az egyik a viasztető eltávolításáért felelős, amásik pedig a kidobásért. A normális higiénikus törzsek mindkétgénnel rendelkeznek, a betegségre fogékony törzsekben pedigalléljaik – vetélytársaik – találhatók meg helyettük. Azok ahibridek, amelyek megálltak félúton, feltehetőleg (dupla adag)tetőlevételi génnel rendelkeztek, de nem volt kidobó génjük.Rothenbuhler arra gondolt, hogy a látszólag egyáltalán nemhigiénikus méhekból álló kísérleti csoport esetleg egy olyanalcsoportot is rejt, amelyben megvan a kidobó gén, de nemmutatkozhat meg mivel hiányzik a tetőeltávolítás génje. Ezt asejtését rendkívül elegánsan igazolta: ő maga távolította el aviasztetőket. S lám, a látszólag nem higiénikus méhek feletökéletes kidobó viselkedést mutatott.Ez az eset számos fontos tételt illusztrál, melyek az előzőfejezetben merültek fel. Azt mutatja, hogy tökéletesen helyénvalólehet az „ilyen és ilyen viselkedés génjéről” beszélni, még akkoris, ha a leghalványabb elképzelésünk sincs a géntől aviselkedéshez vezető embrionális folyamatok kémiai részleteiről.Az oksági láncról még az is kiderülhet, hogy a tanulásnak isszerepe van benne. Lehetséges például, hogy a tetőeltávolításigén azáltal fejti ki hatását, hogy megszeretteti a méhekkel afertőzött viasz ízét. Ez azt jelenti, hogy a betegség áldozataitlezáró viasztetók elfogyasztása jutalom, ezért szívesenmegismétlik. Még ha így működik is ez a gén, akkoris joggalnevezzük „tetőeltávolítást okozó” génnek, feltéve, hogy egyébfeltételek azonossága esetén a génnel rendelkező méhek

eltávolítják a viasztetőt, a génnel nem rendelkező méhek pedignem.Másodszor, példánk illusztrálja azt a tényt, hogy a gének, aközös túlélőgép viselkedésére gyakorolt hatásukat tekintve,„együttműködnek”. A kidobó gén a tetőeltávolító gén nélkülhaszontalan és viszont. Mégis, a genetikai kísérletek ugyanilyenvilágosan kimutatják, hogy a két gén elvben teljesen külön-különjárhatja útját nemzedékről nemzedékre. Ami hasznosmunkájukat illeti, egyetlen együttműködő egységnek tekinthetjükőket, de szabad és független génekként replikálódnak.A gondolatmenet kedvéért ki kell majd találnunk alegkülönfélébb valószínűtlen dolgokat „okozó” géneket. Ha majdpéldául a „társakat a vízbe fulladástól megmentő” hipotetikusgénról beszélek, és az effajta elgondolást hihetetlennek fogjáktalálni, emlékezzenek a higiénikus méhek történetére. Jussoneszükbe, hogy a gén nem egyetlen megelőző oka mindamaösszetett izom-összehúzódásnak, érzékszervi integrációnak, sőttudatos döntésnek, amelyek a mentő cselekedet összetevői.Semmit nem mondunk arról a kérdésről, hogy a tanulás, atapasztalat vagy a környezeti hatások beleszólnak-e a viselkedésfejlódésébe. Mindössze azt kell elfogadnia az olvasónak, hogylehetséges, hogy egyetlen gén, egyéb feltételek azonossága ésegy sor más, lényeges gén és környezeti tényező jelenléteesetén, nagyobb valószínűséggel készteti hordozóját arra, hogymegmentsen valakit a vízbe fulladástól, mint az allélja tenné. Akét gén közötti különbségről kiderülhet, hogy alapjában vévevalamilyen egyszerű mennyiségi változó csekély különbségérőlvan szó. Az embrionális fejlődés részletei, bármi érdekeseklegyenek is, lényegtelenek az evolúciós megfontolásokszempontjából. Konrad Lorenz jól fogalmazta meg ezt a tételt.A gének nagyszerű programozók, s a programozás számukraélet-halál kérdése. Aszerint ítéltetnek meg, hogy programjaikmilyen sikerrel birkóznak meg mindazokkal a viszontagságokkal,amelyekkel túlélőgépeik az életben szembekerülnek, s a bíró atúlélés ítélószékének könyörtelen bírája. Később rá fogunk térniarra, hogy a látszólag önzetlen viselkedés hogyan segítheti elő agének fennmaradását. De a túlélőgép és a döntéseket hozó agyaz egyed túlélésének és szaporodásának ad nyilvánvalóelsőbbséget. A „kolónia” összes génje egyetértene ezzel azelsőbbséggel. Az állatok tehát sok mindent megtesznek azért,hogy megtalálják és megszerezzék a táplálékot; elkerüljék, hogymegfogják és megegyék óket; elkerüljék a betegséget és a

balesetet; megvédjék magukat a kedvezőtlen éghajlativiszonyoktól; ellenkező nemű társakat találjanak, és rávegyékóket a párosodásra; s hogy előnyöket adjanak átgyermekeiknek, hasonlóakat azokhoz, melyeket maguk isélveznek. Nem idézek példákat – ha az olvasó igényli őket,figyelje meg alaposan azt a vadállatot, amellyel legközelebbtalálkozik. De meg kívánok említeni egy konkrétviselkedésformát, mert majd újra hivatkoznunk kell rá, amikoraz önzetlenségról és önzésről fogunk beszélni. Ez az aviselkedés, amelyet tágabb értelemben kommunikációnaknevezhetünk.Egy túlélőgépról akkor mondhatjuk, hogy kommunikált egymásikkal, ha befolyásolja annak viselkedését vagyidegrendszerének állapotát. Ez nem olyan definíció, amitmesszemenően megvédenék, de jelen céljainkra megteszi.Befolyásoláson közvetlen oki hatást értek. A kommunikációraszámos példa van: a madárdal, a békák és tücskök éneke, akutyák farkcsóválása és szőrborzolása, a csimpánzok„vigyorgása”, az emberi gesztusok és nyelv. A túlélőgépekcselekedetei gyakran közvetve azzal szolgálják génjeik jólétét,hogy más túlélőgépek viselkedését befolyásolják. Az állatok sokattesznek azért, hogy a kommunikáció hatékony legyen.A madárdalok gyönyörködtetik és elbűvölik minden kor emberét.Már utaltam a hosszú szárnyú bálna még kifinomultabb és mégrejtélyesebb énekére, amely bámulatos hangterjedelmével átfogjaaz emberi hallás teljes tartományát, az infrahang morajlásától azultrahang nyüszítéséig. A lótetűk sztentori erejűvé fokozzákdalukat azáltal, hogy földbe vájt üregben énekelnek, melyetgondosan hangszórótölcsér formájúra ásnak. A méhek táncolnaka sötétben, hogy pontos felvilágosítást adjanak a többieknek atáplálék irányáról és távolságáról, s e kommunikációsteljesítményükkel csak az emberi nyelv vetekszik.Az etológusok hagyományos szövege az, hogy a kommunikációsjelek a küldő és a fogadó kölcsönös előnyére fejlődnek ki. Akiscsirkék például azzal befolyásolják anyjuk viselkedését, hogymagas, átható csipogást hallatnak, ha eltévedtek vagy fáznak. Ezrendszerint a kotlós azonnali megjelenését vonja maga után, akivisszavezeti a kiscsirkét társaihoz. E viselkedésről elmondhatjuk,hogy kölcsönös előnyükre fejlődött ki, abban az értelemben,hogy a természetes szelekció kedvezett azoknak a kiscsirkéknek,akik csipogtak, ha eltévedtek, és ugyancsak kedvezett azoknak akotlósoknak, akik a csipogásra megfelelőképpen válaszoltak.

Ha tetszik (valójában nem szükséges), a jeleket, mint például acsipogó hívást, felfoghatjuk úgy, mintha jelentéssel bírnánakvagy információt hordoznának; ebben az esetben azt, hogy„eltévedtem”. A kisebb madarak vészkiáltásáról, amint az elsőfejezetben említettem, mondhatjuk, hogy azt az információtközvetíti, hogy „itt a héja”. Azok az állatok, akik felfogják azinformációt és reagálnak rá, jól járnak. Ezért erről azinformációról azt mondhatjuk, hogy igaz. De vajon közölnek-eegyáltalán az állatok hamis információt; előfordul-e egyáltalán,hogy hazudnak?Az állatok hazugságával kapcsolatos megjegyzés félreérthetőlehet, s így meg kell próbálnom a félreértésnek elébe vágni.Emlékszem egy előadásra, amit Beatrice és Allen Gardnertartottak híres „beszélő” csimpánzukról, Washoe-ról. (A csimpánzaz amerikai jelbeszédet használja, és teljesítménye nagyonérdekes lehet anyelvészek számára is.) A hallgatóság soraibannéhány filozófus is volt, és az előadást követő vita során erősenfoglalkoztatta őket az a kérdés, hogy vajon tudna-e Washoehazudni. Gyanítom, hogy Gardnerék úgy gondolták, ennélérdekesebb téma is volna, s én egyetértettem velük. Ebben akönyvben a „becsap” és „hazudik” szavakat sokkal közvetlenebbértelemben használom, mint azok a filozófusok. Őket afélrevezetés tudatos szándéka érdekelte. Én egyszerűen afélrevezetéssel, becsapással funkcionálisan egyenértekű hatásrólbeszélek. Ha egy madár az „itt a héja” jelet használja, amikornincs is ott a héja, s ezzel társait elriasztja, így neki maradhataz összes táplálék, mondhatjuk, hogy hazudott. Ezt nem úgykell értenünk, hogy tudatosan törekedett becsapásukra. Csupánarról van szó, hogy a hazug eleséghez jutott a többi madárrovására, s a többi madár elmenekülésének az volt az oka,hogy a hazug madár kiáltására úgy reagáltak, ahogy az a héjajelenlétében volna helyes.Sok ehető rovar, mint az előző fejezetben említett lepkék is, úgyvédi magát, hogy más undorító vagy fullánkos rovarok külsőmegjelenését utánozza. Mi magunk is gyakran járunk úgy, hogya sárga-fekete csíkos zengőlegyeket balgán darazsaknak nézzük.Bizonyos méheket utánzó legyek álruhája még tökéletesebb. Aragadozók is hazudnak. A horgászhal türelmesen vár a tengerfenekén, a háttérbe olvadva. Egyetlen feltűnő testrésze a fejérőlkinyúló hosszú „horgászbot” végén izgó-mozgó, kukacszerűhúsdarab. Amikor egy kis préda hal a közelbe kerül, ahorgászhal elkezdi táncoltatni kukacszerű csaliját a kis hal előtt,

és így rejtett szája közelébe csalogatja. Hirtelen kinyitjaállkapcsait, és a kis halat beszívja, és megeszi. A horgászhalhazudik, kihasználja a kis halnak azt a hajlamát, hogymegközelítse a tekergőző, kukacra emlékeztető tárgyakat. „Ittegy kukac”, mondja, s minden kis hal, aki „hisz” ahazugságnak, hamar áldozatául esik.Némely túlélőgépek mások nemi vágyait használják ki. Egyesorchideák arra késztetik a méheket, hogy kopuláljanakvirágaikkal. Ezt úgy érik el, hogy nagyon erősen emlékeztetneka nőstényméhekre. Az orchidea haszna a csalásból amegporzás, mivel a két orchidea által lóvá tett méh akaratlanulátviszi a pollent az egyikről a másikra. A szentjánosbogarakvillogó fénnyel vonzzák magukhoz a párjukat. Minden fajuknakmegvan a maga morzejelmintája, ami megakadályozza a fajokközti keveredést s az ebből fakadó káros hibridizációt. Ahogy atengerészek bizonyos világítótornyok fényjelzéseit követik,ugyanúgy kutatnak a szentjánosbogarak saját fajuk kódoltfényjelzései után. A Photuris nemhez tartozó nőstényekfelfedezték, hogy becsaphatják a Photinus nem hímjeit, ésmagukhoz csalogathatják őket, hogyha a Photinus nőstényfénykódját utánozzák. Így is tesznek, s amikor a megtévesztettPhotinus hím a közelükbe megy, a Photuris nőstény megeszi.Eszünkbe jutnak a szirének, és Loreley ötlik fel bennünk, de acornwalliak inkább a régi idők tengeri rablóira gondolnak, akiklámpákkal a szirtek közé csalták a hajókat, majd a roncsbólelrabolták a rakományt.Valahányszor egy kommunikációs rendszer kialakul, mindigfennáll az a veszély, hogy némelyek a rendszert saját céljaikrafogják kihasználni. Minthogy abban a felfogásban nőttünk fel,hogy az evolúció „a faj javát” szolgálja, először természetesenarra gondolunk, hogy a hazugok és csalók más fajokhoztartoznak: ragadozókhoz, zsákmányállatokhoz, élősködőkhöz ésígy tovább. Mindig számítanunk kell azonban hazugságra éscsalásra és a kommunikáció önző kihasználására, amikor akülönböző egyedek génjeinek érdekei eltérnek egymástól. Ezugyanazon faj egyedeire is vonatkozik. Mint látni fogjuk, mégarra is számítanunk kell, hogy a gyerekek becsapják szüleiket, aférjek megcsalják feleségeiket, és a testvér hazudik a testvérnek.Még az is túlzott egyszerűsítés, ha azt hisszük, hogy az állatikommunikációs jelek eredetileg a kölcsönös előnyök érdekébenfejlódtek ki, csak azután használták ki őket a rosszindulatútársak. Könnyen lehet, hogy minden állati kommunikációban

kezdettől fogva benne rejlik a csalás eleme, mivel minden állatiinterakció legalábbis bizonyos mértékű érdekütközéssei jár. Akövetkező fejezet rávilágít, hogy evolúciós nézőpontból hogyanszemlélhetjük az érdekellentéteket.

V. Agresszió: stabilitás és az önző gép

Ez a fejezet főképp az agresszió súlyosan félreértett témájárólszól. Az egyedet továbbra is önző gépként fogjuk kezelni,melynek programja mindent előír, ami csak génjeinekösszessége szempontjából a legjobb. Ez a kényelmes nyelv. Afejezet végén visszatérünk az egyes gének nyelvéhez.Egy túlélőgép számára egy másik túlélőgép (amely nemgyermeke vagy valamely más közeli rokona) környezeténekrésze, mint egy szikla vagy egy folyó, vagy egy táplálékdarab.Olyasmi, ami az útját állja, vagy amit felhasználhat. Egy fontosszempontból különbözik a sziklától vagy a folyótól: hajlamosvisszaütni. Persze hogy hajlamos, hiszen az is egy gép, amelyhalhatatlan géneket hordoz magában a jövő számára, s amelymegóvásuk érdekében szintén nem hátrál meg semmitől. Atermészetes szelekció azoknak a géneknek kedvez, amelyek olymódon irányítják túlélőgépeiket, hogy azok minél jobbankihasználják környezetüket. Ebbe beletartozik az is, hogy minéljobban kihasználják mind a saját fajukhoz, mind a másfajokhoz tartozó többi túlélőgépet.Bizonyos esetekben a túlélőgépek látszólag csekély hatássalvannak egymás életére. Például a vakondok és a feketerigóknem eszik meg egymást, nem párosodnak egymással, nemveszik birtokba egymás életterét. Ennek ellenére, nem szabadazt hinnünk, hogy egymástól teljesen elszigeteltek. Még ők isversenghetnek valamiért, például földigilisztákért. Ez nem aztjelenti, hogy az olvasó valaha is látni fog egy vakondot és egyfeketerigót, amint egy féreg fölött közelharcot vívnak; csakugyan,meglehet, hogy egy feketerigó még csak nem is lát vakondotegész életében. Ám ha eltörölnénk a Föld színéről avakondpopulációt, ennek hatása a feketerigókra drámai lehet,ámbár nem merek találgatásokba bocsátkozni a következményekrészleteiről, sem pedig arról, hogy milyen tekervényesenközvetett utakon érvényesülhet ez a hatás.A különböző fajokhoz tartozó túlélőgépek változatos módonhatnak egymásra. Lehetnek ragadozók vagy prédák, élősködőkvagy gazdaállatok, vagy versenghetnek valamely szűkös forrásért.A kizsákmányolás sajátos formáinak eshetnek áldozatul, mintpéldául azok a méhek, amelyeket virágporhordozókénthasználnak a virágok.Ugyanazon faj túlélőgépei jobbára közvetlenebb hatással vannakegymás életére. Ennek sok oka van. Az egyik az, hogy a sajátfaj populációjának fele potenciális szexuális partner, vagyis asaját utódok szorgos és kihasználható szülője lehet. Egy másik

ok, hogy ugyanazon faj tagjai – minthogy nagyon hasonlóakegymáshoz, és azonos helyen, azonos jellegű életmóddal kellmegőrizniük génjeiket – közvetlen vetélytársak az élethezszükséges összes javak tekintetében. Egy feketerigó számáralehet vetélytárs egy vakond, de közel sem olyan fontosvetélytárs, mint egy másik feketerigó. A vakondok és afeketerigók versenghetnek a férgekért, rovarlárvákért, feketerigóés feketerigó azonban verseng a férgekért és minden egyébért.Ha azonos neműek, akkor versenghetnek a párjukért is.Később tárgyalandó okoknál fogva, rendszerint a hímekversengenek egymással a nőstényekért. Ez azt jelenti, hogy egyhím jót tehet saját génjeivel, ha árt egy másik hímnek, avetélytársának.Egy túlélőgép számára ezért látszólag logikus stratégia, hogymegölje vetélytársait, majd ha lehet, megegye őket. Nohagyilkosság és kannibalizmus csakugyan előfordulnak atermészetben, mégsem olyan gyakoriak, ahogy az azönzőgén-elmélet naiv értelmezéséből következne. Valóban,Konrad Lorenz „Az agresszióról” című könyvében az állatokküzdelmének visszafogott és lovagias jellegét hangsúlyozza.Számára az állatok harcában az a figyelemre méltó, hogyformális lovagi tornák, melyeket az állatok a box vagy a vívásszabályaihoz hasonló szabályok szerint vívnak. Az állatokkesztyűs kézzel és tompa pengével harcolnak. Fenyegetés ésblöff helyettesíti a véres komolyságot. A győztesek felismerik amegadás gesztusait, s azután tartózkodnak attól, hogy gyilkosütést vagy harapást mérjenek ellenfelükre, amit pedig naivelméletünk jósolna.Az állati agressziónak az az értelmezése, mely szerint tartózkodóés formális volna, vitatható. Egészen bizonyosan helytelen aztállítani a jó öreg Homo Sapiensről, hogy az egyetlen faj, melymegöli saját vérét, az egyetlen örököse Káin bélyegének, vagyhasonló melodrámai vádakkal illetni. Hogy a megfigyelő az állatiagresszió heves vagy visszafogott voltát hangsúlyozza-e, azrészben azon múlik, hogy korábban milyen állatokkal voltaktapasztalatai, részben pedig evolúciós előfeltevésein – Lorenzvégül is a „faj érdekét” szem előtt tartó felfogás híve. De mégha eltúlozzák is, az állati küzdelmek visszafogottsága, legalábbisrészben, igaz. Felszínesen az önzetlenség egy formájának látszik.Az önzőgén-elméletnek szembe kell néznie azzal a nehézfeladattal, hogy ezt megmagyarázza. Vajon az állatok miért nemragadnak meg minden kínálkozó alkalmat arra, hogy megöljék

saját fajukhoz tartozó vetélytársaikat?Általánosságban azt válaszolhatjuk, hogy nemcsak előnyszármazik a kíméletlen harciasságból, hanem ára is van, s nemcsak a nyilvánvaló idő- és energiabefektetés. Tegyük fel például,hogy B és C egyaránt vetélytársaim, és én történetesenösszetalálkozom B-vel. Ésszerűnek látszik, hogy mint önző egyén,megpróbáljam megölni. De várjunk csak! C ugyancsakvetélytársam, és C vetélytársa B-nek is. B megölésévelpotenciálisan szívességet teszek C-nek, hiszen eltávolítom egyikvetélytársát. Lehet, hogy jobban járok, ha B-t életben hagyom,mert akkor versenghet vagy megküzdhet C-vel, s ezáltalközvetve javamat szolgálhatja. Ennek az egyszerű hipotetikuspéldának az a tanulsága, hogy nem feltétlenül járok jól, haválogatás nélkül megpróbálom megölni vetélytársaimat. Avetélkedések nagyon bonyolult rendszerében az egyik vetélytárseltávolítása a színről nem jár szükségképpen haszonnal: lehet,hogy más vetélytársak könnyebben húznak hasznot halálából,mint én magam. Ez az a kemény lecke, amit a kártevők ellenküzdő hatóságok lassan megtanulnak. Van egy veszélyesmezőgazdasági kártevőnk, találunk egy jó módszert a kiirtására,nagy vidáman ki is pusztítjuk, hogy azután arra kelljenébrednünk, hogy ebből egy másik kártevő több hasznot húz,mint a mezőgazdaság, s a végén rosszabbul járunk, minthanem csináltunk volna semmit.Másfelől jó tervnek látszik, hogy bizonyos kiválasztottvetélytársakat pusztítsunk el, vagy legalábbis velük vívjunk meg.Ha B egy elefántfóka, akinek nagy háreme van, telenőstényekkel, én pedig, egy másik elefántfóka, megszerezhetem aháremét azzal, hogy megölöm, akkor esetleg jól teszem, ha reátámadok. De még a szelektív harciasságnak is van ára éskockázata. B-nek érdeke, hogy felvegye a harcot, és megvédjeértékes tulajdonát. Ha harcot kezdeményezek, éppoly valószínű,hogy én végzem holtan, mint az, hogy ő. Sőt talán mégvalószínűbb, hogy én. B-nek érték van a birtokában, épp ez az,amiért harcolni akarok vele. De miért van neki? Talán harcbanszerezte. Valószínűleg legyőzött már más kihívókat is előttem.Valószínűleg jó harcos. Még ha győzök is a viadalban, éselnyerem a háremet, lehet hogy olyan súlyosan megsebesülök aküzdelemben, hogy nem élvezhetem a győzelem előnyeit. A harcidőt és energiát emészt. Lehet, hogy jobban teszem, ha ezekkelegyelőre takarékoskodom. Ha egy ideig a táplálkozásra és abajok elkerülésére összpontosítok, nagyobbá és erősebbé

fejlődöm. A végén meg fogok küzdeni vele a háremért, delehet, hogy nagyobb esélyem lesz a végső gyózelemre, ha várok,mint hogyha azonnal nekirontok.E szubjektív monológ csupán az egyik mód annakbebizonyítására, hogy a „harcolni vagy nem harcolni” döntéstideális esetben meg kell előzze egy bonyolult, bár tudattalan„költség-haszon” kalkuláció. A lehetséges érvek egy része nem aharc mellett szól, ámbár kétségtelen, hogy némelyek igen.Hasonlóképpen, a harc során minden olyan taktikai döntésnek,hogy fokozzuk-e a harc hevét, vagy hűtsük le inkább, megvana maga költsége és haszna, melyeket elvben elemezni lehet.Homályosan ezt már régen felismerték az etológusok, de J.Maynard Smithre volt szükség, akit nem szokás etológusnaktekinteni, hogy valaki ezt a gondolatot erőteljesen és világosankifejtse. G. R. Price-szal és G. A. Parkerrel együttműködve, amatematika játékelmélet néven ismert ágát használják fel.Elegáns gondolataik megfogalmazhatók szavakban is, matematikaijelek nélkül, noha így veszítenek valamit tudományosszigorukból.A központi fogalom, amit Maynard Smith bevezet, azevolúciósan stabil stratégia, melynek gondolatát W. D. Hamiltonés R. H. MacArthur munkásságára vezeti vissza. A „stratégia”előre beprogramozott viselkedési mód. Íme egy példa astratégiára: „Támadd meg az ellenfelet; ha menekül, üldözd; haviszonozza a támadást, menekülj el”. Fontos felismerni, hogynem tudatosan kidolgozott stratégiákról van szó. Emlékezzünkrá, hogy az állatokat olyan automata túlélőgépekként ábrázoltuk,amelyekben egy előre beprogramozott számítógép vezérli azizmokat. Ha a stratégiát egyszerű magyar nyelvű utasításokkéntírjuk le, ez csupán a mi kényelmünket szolgálja. Valamilyenmeg nem határozott mechanizmus révén az állat úgy viselkedik,mintha ezeket az utasításokat követné.Evolúciósan stabil stratégiák – vagy ESS-ek – a definíció szerintazok, amelyeket – miután a populációban uralkodóvá váltak –alternatív stratégiák nem múlhatnak felül. Ez finom és fontosgondolat. Másképp úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egy egyedlegjobb stratégiája attól függ, hogy mit tesz a népességtöbbsége. Mivel a populáció többi része egyedekből áll, melyekmindegyike maximálisra próbálja növelni saját sikerét, egyedül aza stratégia marad fenn, amelyet, ha egyszer már kialakult,egyetlen deviáns egyed sem múlhat felül. Egy nagyobbkörnyezetváltozást követhet egy rövid, evolúciós szempontból

labilis időszak, sőt talán oszcilláció is a populációban. Ám azESS, ha egyszer már kialakult, megmarad: a szelekció büntetiaz attól való eltérést.Ezt a gondolatot az agresszióra alkalmazva, vegyük szemügyre,Maynard Smith legegyszerűbb hipotetikus esetét. Tegyük fel,hogy csak kétfajta harci stratégia van egy adott fajpopulációjában, s nevezzük el ezeket héjának és galambnak. (Anevek a szokásos emberi szóhasználatra utalnak, és nincsenekkapcsolatban azoknak a madaraknak a szokásaival, akiktől anevek származnak: a galambok valójában meglehetősenagresszív madarak). Hipotetikus népességünk bármely egyede ahéja- vagy a galambosztályba sorolható. A héják mindig olyanelszántan és gátlástalanul harcolnak, ahogy csak tudnak, s csakakkor hátrálnak meg, ha súlyosan megsebesültek. A galambokcsupán fenyegetnek, a konvenciót tiszteletben tartó módon, éssohasem bántalmaznak senkit. Ha héja harcol galambbal, akkora galamb hamarosan elmenekül, s így nem sérül meg. Ha héjaharcol héjával, akkor addig folytatják, amíg egyikük súlyosanmegsebesül vagy elpusztul. Ha galamb mérkőzik galambbal,egyikük sem sérül meg; hosszú időn át különböző harcipózokba vágják magukat, mígnem valamelyikük kifárad, vagyúgy dönt, hogy már nem is érdekli a dolog, ezért meghátrál.Egyelőre feltételezzük, hogy egy egyénnek nincs módja előremegmondani, vajon egy adott vetélytárs héja-e vagy galamb. Eztcsak akkor fedezi fel, ha harcba keveredik vele, és nincsenekemlékei konkrét egyedekkel folytatott múltbeli viadalokrói, melyekvezethetnék.„Pontozzuk” egy pusztán önkényes megállapodás szerint aküzdő feleket. Mondjuk, 50 pontot adunk a győzelemért, 0pontot a vereségért, -100-at a súlyos sebesülésért, és -10-etazért, ha az egyed hosszan tartó szembenállásra vesztegetiidejét. Ezeket a pontokat felfoghatjuk úgy, hogy közvetlenülátválthatók a géntúlélés fizetőeszközére. Az az egyed, amelymagas pontszámot ér el, azaz magas az átlagos „nyeresége”,sok gént hagy hátra a génkészletben. A ténylegesszámértékeknek tág határok között nincs jelentőségük azelemzés szempontjából, de segítenek minket a problémáról valógondolkodásban.Az a fontos, hogy minket nem az érdekel, hogy a héjákmegverik-e a galambokat, amikor megvívnak velük. Erre mártudjuk a választ: mindig a héják győznek. Azt szeretnénk tudni,hogy a héja vagy a galamb evolúciósan stabil stratégia-e. Ha az

egyik ESS, a másik pedig nem, akkor arra kell számítanunk,hogy az fog tovább fejlődni, amelyik ESS. Elméletileg lehetséges,hogy két ESS legyen, mégpedig akkor, ha bármely adott egyedszámára a legjobb stratégia az volna, hogy igazodik a többihez,bármi legyen is a populáció többségének stratégiája. Ez esetbena populáció a történetesen elsőnek kialakult stabil állapototőrizné meg, bármelyik lenne is az a kettő közül. Valójábanazonban, mint mindjárt látni fogjuk, önmagában a héja- és agalambstratégia egyike sem evolúciósan stabil, ezért nemszámíthatunk arra, hogy valamelyikük is kifejlődjön. Ennekbebizonyításához ki kell számítanunk az átlagos nyereségeket.Tételezzünk fel egy teljes egészében galambokból álló populációt.Valahányszor harcolnak, senki sem sérül meg. A viadalokhosszan tartó rituális lovagi tornákból állnak, talán a párokmeredten nézik egymást, ami csak akkor ér véget, amikor azegyik vetélytárs visszakozik. A győztes ekkor 50 pontot kap,amiért hozzájutott a vitatott javakhoz, de 10 pont büntetéstfizet, amiért a hosszú erőpróbára vesztegette idejét, s ígyeredménye 40 pont. A vesztes is 10 pont büntetést kap idejepocsékolásáért. Átlagosan minden egyes galamb arra számíthat,hogy a viadalok felét megnyeri, felét pedig elveszti. Ezért aküzdelmenkénti átlagos nyeresége +40 és -10 átlaga, vagyis +15.Úgy tűnik tehát, hogy a galambpopuláció minden egyedénekegészen jól megy a sora.De most tételezzük fel, hogy egy héja mutáns bukkan fel apopulációban. Mivel ő az egyetlen héja a környéken, mindenküzdelmét galamb ellen vívja. A héják mindig legyőzik agalambokat, így a mutáns minden viadalban 50 pontot kap, ezaz átlagos nyeresége. Óriási előnyt élvez a galambokkalszemben, akiknek a tiszta nyeresége csupán 15 pont. Ennekkövetkeztében a héja gének gyorsan elterjednek a populációban.Most már azonban a héják nem számíthatnak többé arra, hogyminden vetélytársuk galamb lesz. Szélsőséges példával élve, ha ahéja gén olyan sikeresen terjedt el, hogy most már az egészpopuláció héjákból áll, akkor eztán minden harcot héják fognakmegvívni. A helyzet így már egészen más. Amikor héjamérkőzik héjával, egyikük súlyosan megsebesül, ez mínusz 100pontot jelent, míg a győztes 50 pontot nyer. A héjapopulációminden tagja arra számíthat, hogy viadal felét megnyeri, felétpedig elveszíti. Viadalonkénti átlagos várható nyeresége ezértfélúton lesz +50 és -100 között, ez pedig -25. Fontoljuk megmármost, hogy mi történik egyetlen galambbal a

héjapopulációban. Nem vitás, minden viadalát elveszíti,ugyanakkor sohasem sérül meg. Egy héjapopulációban átlagosnyeresége 0, míg egy héja átlagos nyeresége ugyancsakhéjapopulációban -25. Ennélfogva a galamb gének terjednek apopulációban.Elbeszélésem alapján úgy látszik, mintha állandó oszcilláció folynaa populációban. A héja gének elsöprő fölénybe kerülnek; ezutána héja többség következtében a galamb gének tesznek szertelőnyre, s számuk növekszik egészen addig, amíg újra a héjagének kezdenek prosperáini és így tovább. Nincs szükségazonban ilyen oszcillációra. Van a héjáknak és galamboknak egystabil aránya. Az általunk használt önkényes pontrendszerbenszámolva a stabil arány akkor jön létre, amikor a populáció5/12 re galambokból, 7/12 re pedig héjákból áll. Amint ez astabil arány kialakult, a héják átlagos nyeresége pontosanmegfelel a galambok átlagos nyereségének. A szelekció ezértegyiküknek sem kedvez a másik rovására. Ha a héják száma apopulációban nőni kezd, s így az arányuk meghaladja a 7/12-et,akkor a galambok többletnyereségre kezdenek szert tenni, s azarány visszalendül a stabil állapothoz. Ahogy a nemek stabilarányát 50 : 50-nek találjuk, ebben a hipotetikus példában ahéja: galamb arány 7 : 5. Mindkét esetben igaz, hogy ha vannakis oszcillációk a stabil pont körül, ezeknek nem kell túlságosannagynak lenniük.Felszínesen ez egy kissé a csoportszelekcióra emlékeztet, ámvalójában semmi köze hozzá. Azért emlékeztet rá, mert módotad arra, hogy a populációt úgy képzeljük el, mint amelynekstabil egyensúlyi helyzete van, melyhez, ha megzavarták,visszatér. Az ESS azonban sokkal finomabban kidolgozottkoncepció, mint a csoportszelekció. Nincs szó arról, hogybizonyos csoportok sikeresebbek lennének, mint mások. Ezkitűnően illusztrálható hipotetikus példánk önkényespontrendszerének felhasználásával. 7/12 rész héjából és 5/12rész galambból álló stabil populációban egy egyed átlagosnyeresége 6 1/4. Ez igaz a héjákra és a galambokra is.Mármost 6 1/4 sokkal kevesebb, mint a galambok átlagosnyeresége egy galambpopulációban (15). Ha mindenkimegegyezne, hogy galamb lesz, minden egyes egyed jól járna.Az egyszerű csoportszelekció szerint bármely csoport, melybenminden egyed kölcsönösen megegyezett abban, hogy galamblesz, sokkal sikeresebb volna, mint az ESS-nek megfelelőaránynál megmaradó rivális csoportok. (Valójában az a helyzet,

hogy egy csak galambokból álló társaság nem a lehetőlegsikeresebb csoport. Egy 1/6 rész héjából és 5/6 részgalambból álló csoportban a viadalonkénti átlagos nyereség16 2/3. Ez a lehető legsikeresebb együttműködés, de jelencélunk szempontjából figyelmen kívül hagyhatjuk. Az egyszerűbbcsupa galamb együttes, a maga egyedenkénti 15 pontnyi átlagosnyereségével, sokkal jobb volna minden egyes egyed számára,mint az ESS). A csoportszelekció elmélete ezért a csupa galambegyüttes irányába való fejlődést jósolna, mivel egy 7/12 részbenhéjákból álló csoport kevésbé volna sikeres. A megegyezésekkelazonban – még azokkal is, amelyek hosszú távon mindenkinekelőnyére válnak – az a baj, hogy vissza lehet élni velük. Igaz,hogy egy csupa galamb csoportban mindenki jobban jár, mintegy ESS-csoportban járna. Ám sajnos a galamb együttesekbenegyetlen héja olyan rendkívül jól jár, hogy semmi sem állíthatnámeg a héják evolúcióját. Az ilyen, megegyezésen alapulóegyüttesnek ezért az a sorsa, hogy belső árulás zúzza szét. EgyESS nem azért stabil, mert különösen jó a benne részt vevóegyedek számára, hanem pusztán azért, mert védett a belsőárulással szemben.Az emberek megtehetik, hogy belépjenek olyan szövetségekbe,amelyekben a részt vevő egyének mind jól járnak, még haazok nem is stabilak az ESS értelmében. Ez azonban csak azértlehetséges, mert minden egyén a tudatos előrelátására épít, sképes belátni, hogy hosszú távon érdekében áll engedelmeskednia szövetség szabályainak. Még emberi szövetségek esetében isfennáll annak állandó veszélye, hogy egyes egyének rövid távonolyan sokat nyerhetnek a paktum felrúgása révén, hogy akísértés ellenállhatatlan lesz. Talán a legjobb példa erre azárrögzítés. Minden egyes benzinkutasnak hosszú távú érdekefűzódik ahhoz, hogya benzin árát egyöntetűen mesterségesenmagasan szabják meg. A hosszú távú érdekek tudatos becslésénalapuló kartellek meglehetősen hosszú ideig fennmaradhatnak.Szinte mindig bekövetkezik azonban, hogy valaki nem tudellenállni a kísértésnek, hogy árai csökkentésével gyorshaszonhoz jusson. Szomszédai azonnal követik példáját, s azárcsökkentési hullám végigsöpör az országon. A mi számunkrasajnálatos módon a benzinkutasok tudatos előrelátása azutánújra megszilárdul, és új árrögzítési egyezményt hoznak tető alá.Így hát a jól felismert hosszú távú érdekeken alapulóegyezmények vagy szövetségek még az embernél is – annál afajnál, melynek megadatott a tudatos előrelátás – állandóan a

szakadék szélén billegnek a belső árulás miatt. A vadállatoknál,melyeket a létükért küzdő gének irányítanak, még nehezebbelképzelni, hogy hogyan fejlódhetnének ki a csoport javátszolgáló, megegyezésen alapuló stratégiák. Arra kell számítanunk,hogy mindenütt evolúciósan stabil stratégiákat fogunk találni.Hipotetikus példánkban azzal az egyszerű feltevéssel éltünk, hogybármely egyed vagy héja, vagy galamb. A héják és galambokevolúciósan stabil arányát kaptuk eredményül. Ennekmegfelelően a génkészletben a héja gének és a galamb génekstabil aránya jönne létre. A genetikai szakkifejezés erre azállapotra a stabil polimorfizmus. Ami a mennyiségeket illeti,polimorfizmus nélkül a fentivel pontosan egyenértékű ESS érhetőel a következóképpen. Ha minden egyed képes arra, hogy vagyhéjaként, vagy galambként viselkedjen minden konkrétviadalban, akkor olyan ESS alakulhat ki, amelyben mindenegyed azonos, esetünkben 7/12-nyi valószínűséggel viselkedikhéjaként. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az egyesviadalokba bekapcsolódó egyedek véletlenszerűdöntéseket hoznakarról, hogy az adott esetben héjaként vagy galambkéntviselkedjenek. A döntés véletlenszerű, de 7 : 5 arányú eltolódástmutat a héjaviselkedés javára. Nagyon fontos, hogy adöntéseknek, noha a héjaviselkedés javára mutatnak eltolódást,véletlenszerűeknek kell lenniük, abban az értelemben, hogy avetélytárs semmiképpen sem sejtheti, hogy ellenfele hogyan fogviselkedni bármely adott viadalban. Semmi értelme példáulegymásután hét ízben héját játszani, majd egymás után ötszörgalambot és így tovább. Ha egy egyed ilyen egyszerű sorozatotalkalmazna, vetélytársai hamarosan rajtakapnák, és előnyükrefordítanák. Az egyszerű sorrendi stratégiát alkalmazó egyeddelszemben úgy lehet előnyre szert tenni, hogy csak akkorjátszunk ellene héját, amikor tudjuk, hogy galambot fog játszani.A héja és galamb kitalált esete természetesen naívan egyszerű.Egy „modell” – azaz olyasmi, ami valójában nem történik mega természetben, de segít megértenünk azokat a dolgokat, amiktényleg megtörténnek. A modellek lehetnek nagyon egyszerűek,mint ez is, mégis hozzásegítenek ahhoz, hogy valamitmegértsünk, vagy ötletünk támadjon. Az egyszerű modellekettovább lehet fejleszteni, és fokozatosan bonyolultabbá lehet tenni.Ha minden jól megy, ahogy egyre bonyolultabbakká válnak,egyre inkább emlékeztetnek a való világra. A héja és galambmodell továbbfejlesztésének egyik módja, ha hozzálátunk továbbistratégiák bevezetéséhez. A héja és a galamb nem az egyedüli

lehetőségek. A Maynard Smith és Price által bevezetett egyikösszetetteb stratégiát bosszúállónak nevezik.A bosszúálló egyed a galamb szerepét játssza minden viadalkezdetén. Azaz nem indít támadást életre-halálra, mint egy héja,hanem egyezményes fenyegető pózt vesz fel. Ellenfele támadásátazonban megtorolja. Más szóval: a bosszúálló héjakéntviselkedik, ha héja támadja meg, s galambként, ha galambbalmérkőzik. Ha egy másik bosszúállóval találkozik, a galambszerepét játssza. A bosszúálló feltételes stratéga. Magatartásaellenfele viselkedésétől függ.Egy másik feltételes stratéga a hetvenkedő. A hetvenkedő addigjár-kel héjaként viselkedve, amíg valaki vissza nem üt. Akkorazon nyomban megfutamodik. Megint másik feltételes stratéga atapogatózó-bosszúálló. A tapogatózó-bosszúálló alapjában vévebosszúállóként viselkedik, de néha kísérletképpen megpróbálkozika küzdelem rövid felszításával. Kitart ennél a héjaszerűviselkedésnél, ha ellenfele nem viszonozza a harcot. Ha azonbanellenfele szembeszáll vele, akkor visszatér a galambszer?egyezményes fenyegetéshez. Ha megtámadják, akkor éppúgyvisszaüt, mint a közönséges bosszúálló.Ha számítógéppel szimuláljuk mind az öt említett stratégiaegymásra hatását, akkor közülük csupán egy emelkedik kievolúciósan stabil stratégiaként, mégpedig a bosszúálló stratégia.A tapogatózó-bosszúálló közel stabil. A galamb nem stabil, merta galambpopulációt elárasztanák a héják és a hetvenkedők. Ahéja-viselkedés azért nem stabil, mert a héják populációjátelárasztanák a galambok és a hetvenkedők. A hetvenkedő pedigazért, mert populációjukat elárasztanák a héják. A bosszúállókpopulációjába egyetlen más stratégia sem törhet be, mivel nincsmás stratégia, ami jobban működne, mint maga a bosszúállóstratégia. A galambstratégia azonban ugyanolyan jól érvényesül abosszúállók populációjában. Ez azt jelenti, hogy ha minden másfeltétel megegyezik, akkor a galambok száma lassan felfelékúszna. Mármost ha a galambok száma jelentős mértékbenmegemelkedne, akkora tapogatózó-bosszúálló (és néha a héja ésa hetvenkedő) viselkedés kezdenének előnyre szert tenni, mivelezek eredményesebbek a galambok ellen, mint a bosszúállók.Maga a tapogatózó-bosszúálló stratégia, a héja- és hetvenkedőstratégiáktól eltérően, majdnem ESS, abban az értelemben, hogya tapogatózó-bosszúálló egyedek populációjában csak egyetlenstratégia eredményesebb, a bosszúálló stratégia, s az is csupánkismértékben. Ezért azt várhatjuk, hogy a bosszúálló és

tapogatózó-bosszúálló viselkedés keveréke válna uralkodóvá, akettő között talán még enyhe oszcilláció is fellépne, ami acsekély galambkisebbség méretének oszcillációjával függene össze!A rendszert megint csak nem kell polimorfnak elképzelnünk,melyben minden egyed mindig vagy az egyik vagy a másikstratégiát játssza. Minden egyed viselkedése a bosszúálló, atapogatózó-bosszúálló és a galamb bonyolult keveréke lehetne.Ez az elméleti következtetés nem esik túlságosan messze attól,amit a legtöbb vadállat esetében ténylegesen tapasztalunk.Bizonyos értelemben ezzel megmagyaráztuk az állati agresszió„kesztyűs kéz” aspektusát. A részletek persze attól függnek,hogy pontosan hány „pont” jár a győzelemért, a sérülésért, azidőpocsékolásért és így tovább. Az elefántfókák esetében agyőzelem díja például az, hogy az egyed majdnem kizárólagosuralmat szerezhet egy nagy hárem felett. A győzelembőlszármazó nyereség értéke tehát nagyon magas. Nem csoda,hogy a viadal nagyon vad, a súlyos sebesülés valószínűsége isnagy. Az időpocsékolás árát feltehetőleg kicsinek kell tekintenünka sebesülés árához és a győzelem hasznához képest. Egy hidegéghajlat alatt élő kismadár számára ugyanakkor az időpocsékolására óriási lehet. A széncinegének, amikor fiókáit eteti, átlagosan30 másodpercenként kell zsákmányt találnia. A nappal mindenmásodperce drága. Erre a madárra talán még a héja/héja harcmiatti rövid időveszteség is súlyosabb következményekkel jár,mint a sérülés kockázata. Sajnos túlságosan keveset tudunkjelenleg ahhoz, hogy a különböző végkifejletekhez reálisköltség-haszon értékeket rendelhessünk a természetben.Óvakodnunk kell attól, hogy olyanfajta következtetéseket vonjunkle, melyek egyszerűen a számok önkényes megválasztásábólfolynak. A fontos általános következtetések a következők: azevolúció az ESS felé halad, az ESS nem azonos a csoportosmegegyezés révén elérhető optimummal, és a józan észfélrevezethet bennünket.A Maynard Smith által vizsgált harci játszmák egy másik típusaaz „ellenfél kifárasztása”. E stratégia kialakulását olyan fajokesetében képzelhetjük el, melyek sohasem mennek beleveszélyes ütközetbe, esetleg olyan jól fel vannak fegyverezve,hogy megsebesülésük nagyon valószínűtlen. E fajok minden vitátaz egyezményes pózolás segítségével intéznek el. A küzdelmekmindig az egyik vagy a másik vetélytárs meghátrálásávalvégzódnek. A győzelemhez csupán az kell, hogy megvesd alábad, és meredten nézd ellenfeledet, míg az végül sarkon

fordul. Nyilvánvaló, hogy egyetlen állat sem engedheti megmagának, hogy végtelenül hosszú időt töltsön fenyegetőzéssel;vannak más fontos dolgaik is. A javak értéke, amelyekért azállat harcol, nagy lehet, de nem végtelen. Csupán egy bizonyosmennyiségű időt ér meg, és – mint egy árverésen – mindenegyed arra van felkészülve, hogy csupán pontosan annyi időtszánjon rá. E kétszemélyes árverés fizetőeszköze az idő.Tegyük fel, hogy minden ilyen egyed előre kiszámította, hogyszerinte pontosan mennyi időt érnek meg a kérdéses javak,mondjuk, egy nőstény. Az a mutáns egyed, amelyik hajlandóarra, hogy épp csak egy kicsivel tovább tartson ki, mindiggyőzni fog. Így hát a rögzített licithatár fenntartásánakstratégiája nem stabil. Még akkor sem az, ha a javak értékétnagyon finoman fel lehet becsülni, és az összes egyed pontosana megfelelő értéket licitálja. Bármely két olyan egyed, aki emaximumstratégia szerint licitál, pontosan ugyanabban apillanatban adná fel, és egyik sem érné el a célját! Ez esetbenjobban megérné az egyednek rögtön a kezdet kezdetén feladni,ahelyett hogy egyáltalán időt vesztegetne a vetélkedésre. Alényeges különbség az ellenfél felőrlését célzó hadviselés és avalódi árverés között végül is az, hogy az előbbiben mindkétversenyző megfizeti az árat, de csak egyikük jut a kívánt dologbirtokába. A maximumot licitálók populációjában ezért azazonnali visszakozás stratégiája sikeres lenne, és elterjedne anépességben. Ennek következtében némi előnyhöz juthatnánakazok az egyedek, akik nem adják fel azonnal, hanem előbbvárnak néhány másodpercet. Ez a stratégia kifizetődne, ha azazonnali visszakozók ellen játszanák, akik még többségbenvannak a populációban. A szelekció ekkor az egyre hosszabbvárakozási idónek kedvezne, mígnem újra el érnék azt amaximumot, amit a vitatott javak valódi gazdasági értékemegenged.Ismét úgy csűrtük-csavartuk a szavakat, hogy végül egyoszcilláló populáció képét idéztük fel. A matematikai elemzésmegint csak kimutatja, hogy az oszcilláció nem szükségszerű.Van egy evolúciósan stabil stratégia, mely matematikai képlettelkifejezhető, szavakba foglalva pedig így hangzik: Minden egyedmegjósolhatatlan ideig folytatja a licitet. Az időtartammegjósolhatatlan bármely adott alkalommal, de átlagosan azáhított javak valódi értékét tükrözi. Tegyük fel például, hogyazok valójában ötpercnyi pózolást érnek meg. ESS eseténbármely adott egyed öt percnél tovább vagy öt percnél

kevesebb ideig tart ki, de az is lehet, hogy pontosan öt percigpózol. A lényeg az, hogy ellenfele nem tudhatja, hogy mennyiideig készül kitartani az adott esetben.Az ellenfél felőrlését célzó viselkedésnek nyilvánvalóanlétfontosságú tényezője, hogy az egyedek ne adják semmi jelétannak, hogy mikor fogják feladni a harcot. Aki a legcsekélyebbbajuszrezdüléssel elárulja, hogy a törülköző bedobását latolgatja,azonnal hátrányba kerül. Ha mondjuk, a bajuszrezdüléstörténetesen megbízható jele annak, hogy egy percen belülmeghátrál, akkor nagyon egyszerű, győztes stratégia volna: „Haellenfeled bajusza megrezdül, várj még egy percig, függetlenülattól, hogy mi volt a feladásra vonatkozó előzetes terved. Ha azellenfeled bajsza még nem rezdült meg, és már kevesebb, mintegypercnyire vagy attól az időtől, amikor szándékod szerintamúgy is feladod, add föl azonnal, és ne vesztegesd tovább azidőt. Sose rezdüljön meg a bajszod.” A természetes szelekciótehát gyorsan megbüntetné a bajuszrezdülést és a jövőbeniviselkedés bármilyen ehhez hasonló elárulását. Kifejlődne afapofa.De miért a fapofa, s miért nem az agyafúrt hazugságok?Megintcsak azért, mert a hazugság nem stabil. Tételezzük fel aztaz esetet, hogy az egyedek többsége csak akkor borzolja fel ahátán a szőrt, amikor valóban az a szándéka, hogy nagyonsokáig néz szembe az ellenféllel. Kialakulna a nyilvánvalóellentrükk: az egyedek azonnal feladnák, amikor az ellenfélfelborzolja a hátán a szőrt. Ám most hazugságok evolúciójakezdődhetne meg. Olyan egyedek, akiknek valójában egyáltalánnem áll szándékukban hosszú ideig kitartani, minden alkalommalfelborzolnák a hátukon a szőrt, s learatnák a könnyú és gyorsgyőzelem gyümölcsét. Ily módon a hazug gének elterjednének.Amikor a hazugok kerülnének többségbe, akkor már azoknakaz egyedeknek kedvezne a szelekció, akik állják a kihívást.Ennélfogva a hazugok száma újra csökkenne. Az ellenfélfelőrlésében a hazugság semmivel sem stabilabb evolúciósstratégia, mint az igazmondás. A fapofa evolúciósan stabil. Amegadás, amikor végül is bekövetkezik, hirtelen és váratlan lesz.Mindeddig csak azokat az eseteket vettük szemügyre, melyeketMaynard Smith „szimmetrikus” küzdelmeknek nevez. Ez aztjelenti, hogy feltételeztük: a küzdő felek, stratégiájuk kivételével,minden szempontból azonosak. A héjákról és a galambokrólfeltételeztük, hogy egyformán erősek, egyformán el vannak látvatámadó- és védőfegyverekkel, s hogy egyforma nyereségük

származik a győzelemből. Ez a modell szempontjából kényelmesfeltevés, de nem túlságosan valószerű. Parker és Maynard Smithaszimmetrikus küzdelmekkel is foglalkoztak. Például ha azegyedek testmérete és harcképessége eltér, és mindegyik egyedképes felmérni vetélytársának testméretét a sajátjáhozviszonyítva, ez vajon befolyásolja-e a kialakuló ESS-t? Egészenbizonyos, hogy igen.Úgy tűnik, az aszimmetriának három fő esete van. Az elsővelépp az imént találkoztunk: az egyedek különbözhetnektestméretükben vagy harci felszerelésükben. Másodszor: azegyedek különbözhetnek abban, hogy mennyit nyerhetnek agyőzelemmel. Például egy öreg hím, akinek már amúgy sincssok ideje hátra, kevesebbet veszíthet, ha megsebesül, mint egyifjú, aki előtt hosszú, termékeny élet áll.Harmadszor: furcsa következménye az elméletnek, hogy akáregy teljesen önkényes, látszólag lényegtelen aszimmetria is ESSkialakulásához vezethet, mivel felhasználható a viadalok gyorseldöntésére. Rendszerint például az a helyzet, hogy az egyikküzdőfél történetesen korábban érkezik meg a harctérre, mint amásik. Nevezzük őket „helybélinek” és „betolakodónak”. Agondolatmenet kedvéért feltételezem, hogy nem származikáltalános előny abból, hogy valaki helybéli vagy betolakodó. Mintlátni fogjuk,vannak gyakorlati okok, amelyek miatt ez a feltevéstalán nem igaz, de most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogymég ha nem is volna okunk általában feltételezni, hogy ahelybélieknek előnyük van a betolakodókkal szemben, azaszimmetrián alapuló ESS valószínűleg kifejlődik. Egyszerűanalógiát kínálnak azok az emberek, akik egy vitát gyorsan ésnagy hűhó nélkül, pénzfeldobással döntenek el.ESS lenne a következő feltételes stratégia: „ha helybéli vagy,támadj; ha betolakodó vagy, hátrálj meg”. Mivel az aszimmetriafeltevésünk szerint önkényes, az ellentétes stratégia: „ha helybélivagy, hátrálj meg; ha betolakodó vagy, támadj” – szintúgylehetne stabil. Hogy a két ESS közül melyiket teszi magáévá egyadott populáció, azon múlna, hogy történetesen melyik kerülelőbb többségbe. Ha az egyedek többsége már e két feltételesstratégia valamelyike szerint viselkedik, akkor a máskéntcselekvők póruljárnak. Ennélfogva az adott stratégia definíciószerint ESS.Tegyük fel például, hogy az összes egyed „helybéli győz,betolakodó elmenekül”-t játszik. Ez azt jelenti, hogy küzdelmeikfelét megnyerik, felét pedig elveszítik. Sohasem sebesülnek meg,

és sohasem vesztegetik az időt, mert minden vitát azonnaleldöntenek önkényes megegyezés alapján. Nézzük meg mármost,mi töténik egy új lázadó mutánssal. Tegyük fel, hogy tiszta héjastrategiát játszik, mindig támad, és sohasem hátrál meg. Nyernifog, ha ellenfele betolakodó. Ha ellenfele helybéli, akkor asebesülés súlyos kockázatát vállalja. Az átlagot tekintve,alacsonyabb nyereségre tesz szert, mint az ESS önkényesszabályai szerint játszó egyedek. Még rosszabb eredményt ér elaz a lázadó, aki a fordított konvencióval próbálkozik – „hahelybéli vagy, menekülj el, ha betolakodó vagy, támadj”. Nemelég, hogy gyakran megsebesül, nyerni is ritkán fog. Tételezzükfel azért, hogy véletlenszerű események folytán a fordítottkonvenciót játszó egyedeknek sikerül többségbe kerülniük.Ebben az esetben az ő stratégiájuk válna stabil normává, s azettől való eltérés vonna büntetést maga után. Elképzelhető, hogyha egy populációt sok nemzedéken át figyelnénk, egy soralkalmi átbillenést látnánk az egyik stabil állapotból a másikba.A való életben azonban igazán önkényes aszimmetriák alighaléteznek. A helybélieknek például valószínűleg gyakorlati előnyükvan a betolakodókkal szemben. Jobban ismerik az adottterületet. A betolakodó talán ki van fulladva, mivel neki odakellett mennie a küzdőtérre, míg a helybéli mindvégig ott volt.Elvontabb ok is van, amiért a két stabil állapot közül a „helybéligyőz, betolakodó meghátrál” állapotnak van nagyobbvalószínűsége a természetben. Ez pedig az, hogy a fordítottstratégiában („betolakodó győz, helybéli meghátrál”) eleve bennerejlik az önpusztítás tendenciája – Maynard Smith ezt paradoxstratégiának nevezné. Az ilyen paradox ESS-ben leledzőpopulációban az egyedek arra törekednének, hogy sohaselegyenek helybéliek: mindig, minden találkozáskormegpróbálnának betolakodók lenni. Ezt csak szüntelen ésegyébként értelmetlen kóborlással érhetnék el. A vele járó idő ésenergiaráfordítástól teljesen függetlenül, ez az evolúciós irányönmagában is a „helybéli” kategória megszünéséhez vezetne.A másik stabil állapotban, a „helybéli győz, betolakodómeghátrál” stratégia esetén, a természetes szelekció a populációazon egyedeinek kedvezne, melyek azért küzdenek, hogyhelybéliek legyenek. Minden egyed arra törekedne, hogymegmaradjon egy adott területen, olyan ritkán távozzon onnét,amennyire csak lehet, és láthatóan igyekezzen „megvédelmezni”azt. Mint ma már jól tudjuk, az ilyen viselkedés gyakranmegfigyelhető a természetben, és „területvédelem” néven ismert.

A viselkedési aszimmetria ezen formájának általam ismertlegszebb példáját a kiváló etológus, Niko Tinbergen írta le egyzseniálisan egyszerű kísérlet alapján. Volt egy akváriuma,amelyben két hím tüskéspikót tartott. A két hím fészket építettaz akvárium ellenkező végében, és mindegyik „védte” a területetsaját fészke körül. Tinbergen mindkét hímet egy-egy nagykémcsőbe tette, és a két kémcsövet közvetlenül egymás melléhelyezte, majd figyelte, hogy a hímek hogyan próbálnakegymással harcolni az üvegen keresztül. És ekkor jött azérdekes eredmény. Amikor a két kémcsövet az A hímfészkének közelébe vitte, az A hím támadó testtartást vett fel, aB hím pedig hátrálni próbált. De amikor a két kémcsövet a Bhím területére vitte, az állás megfordult. egyszerűen azáltal, hogya két kémcsövet az akvárium egyik végéből a másikba vitte,Tinbergen elő tudta írni, hogy melyik hím támadjon, és melyikhátráljon. Nyilvánvalóan mindkét hím az egyszerű feltételesstratégiát játszotta: „a helybéli támad, a betolakodó meghátrál”.A biológusok gyakran megkérdezik, hogy mik a területvédőviselkedés biológiai „előnyei”. Sok magyarázat született, amelyeknémelyikéről később még szó lesz. Ám most már láthatjuk,hogy talán maga a kérdés is felesleges. A terület „védelme”egyszerűen egy olyan ESS lehet, amely az érkezés idejénekaszimmetriája miatt alakul ki, mely aszimmetria két egyed és egyfölddarab viszonyát rendszerint jellemzi.A nem önkényes aszimmetria feltehetőleg legfontosabb esete atestméret és az általános küzdőképesség aszimmetriája. Nembiztos, hogy a győzelemhez mindig a nagy testméret alegfontosabb, de valószínű, hogy a legfontosabbak közé tartozik.Ha a két küzdő fél közül a nagyobb mindig győz, és haminden egyed biztosan tudja, hogy nagyobb-e vagy kisebb, mintellenfele, akkor csak egyetlen stratégiának van értelme: „Ha azellenfeled nagyobb, mint te, menekülj el. Vedd föl a harcotazokkal a társaiddal, akik kisebbek nálad.” A dolgok kissébonyolultabbak, ha a testméret jelentősége kevésbé bizonyos. Haa nagy termet csupán kicsiny előnnyel jár is, az imént említettstratégia még mindig stabil. Ám ha a sebesülés kockázata nagy,akkor számításba jön egy második, „Paradox” stratégia is:„Vedd fel a harcot a nálad nagyobbakkal, és menekülj el análad kisebbek elől!” Nyilvánvaló, hogy miért nevezzük eztparadoxnak: látszólag teljesen ellentmond a józan észnek. Hogystabil lehet, annak a következő az oka. Egy teljes egészébenparadox stratégákból álló populációban soha senki nem sérül

meg, mert az egyik fél, a nagyobb, mindig elmenekül. Egyközepes termetű mutáns, aki a kisebb ellenfelekkel való harcbaelegyedés „értelmes” stratégiáját játssza, komoly harcba kerül avele találkozó társak felével, mert ha nála kisebbel találkozik,támad, az pedig hevesen viszonozza a támadást, mert paradoxmódon játszik. Noha az ésszerű stratéga nagyobbvalószínűséggel győz, mint a paradox stratéga, még mindig avesztés vagy a súlyos sebesülés jelentős kockázatának teszi kimagát. Mivel a populáció többsége paradox, az ésszerű stratéganagyobb valószínűséggel sebesül meg, mint bármelyik paradoxstratéga.Még ha lehet is egy paradox stratégia stabil, valószínűleg csakelvi érdekessége van. A paradox harcosoknak csak akkornagyobb az átlagos nyereségük, ha sokkal többen vannak, mintaz ésszerűen harcolók. Először is, nehéz elképzelni, hogyanalakulhat ki ez a helyzet. De még ha kialakulna is, az ésszerűés paradox harcosok arányának a népességben csupán egykissé kell emelkednie az ésszerűek javára ahhoz, hogy elérje amásik, az ésszerű ESS „vonzási zónáját”. A vonzási zóna azonpopulációbeli arányok összessége, amelyeknél – ez esetben – azésszerű stratégák jutnak előnyhöz: attól kezdve, hogy apopuláció elérte ezt a zónát, óhatatlanul halad az ésszerű stabilpont felé. Izgalmas lenne, ha példát találnánk a természetben aparadox ESS-re, de kétlem, hogy ebben igazánreménykedhetünk. (Túl hamar nyilatkoztam. Miután leírtam ezta mondatot, Maynard Smith professzor felhívta a figyelmemet amexikói társas pók, az Oecobius civitas alábbi, J. W. Burgesstőlszármazó jellemzésére: „Ha egy pókot megzavarnak és kiűznekrejtekhelyéről, végigszökell a sziklán, és üres hasadék hiányábanfajtársának búvóhelyén kereshet menedéket. Ha a másik pókotthon van, amikor a betolakodó megérkezik, nem támadjameg, hanem kiszökken, és keres magának új menedéket. Ígyha az első pókot megzavarták, akkor másodperceken átfolytatódhat az egymást követő helycserék folyamata hálórólhálóra, ez gyakran oda vezet, hogy a terep pókjainak többségesaját rejtekhelyéről egy idegen helyre kerül át” (Társas pókok,Scientific American, 1976). Ez a jelenség paradox a 104. oldalértelmében).Vajon mi történik, ha az egyedek megőriznek valamilyenemléket a múltbeli viadalok kimeneteléról? Ez attól függ, hogy azemlék specifikus vagy általános. A tücskök nagy vonalakbanemlékeznek arra, hogy mi történt a múltbeli viadalokon. Az a

tücsök, amely a közelmúltban számos viadalon győzött, inkábbhéja módra viselkedik. Az a tücsök pedig, amelynek nemrégibenvesztett sorozata volt, inkább galamb lesz. Ezt nagyon szépenkimutatta R. D. Alexander. Egy tücsökmodellt használt arra acélra, hogy megverje az igazi tücsköket. E kezelés után az igazitücskök nagyobb valószínű séggel veszítették el a viadalokatmás, valódi tücskökkel szemben. Úgy képzelhetjük el, hogyminden tücsök állandóan felülvizsgálja küzdőképességérevonatkozó becslését, melyet a populáció átlagos egyedénekküzdőképességéhez viszonyít. Ha olyan állatokat, mint a tücskök,akik a múltbeli viadalokra vonatkozó általános emlékekkeldolgoznak, zárt csoportban tartanak egy ideig, akkor valószínű,hogy valamiféle rangsor, valamiféle dominancia hierarchia alakulki, amit a megfigyelő is jól érzékelhet. Az alacsonyabb rangúegyedek rendszerint megadják magukat a magasabbrangúaknak. Nem kell feltételeznünk, hogy az egyedek felismerikegymást. Mindössze az történik, hogy a győzelemhez szokottegyedek még nagyobb valószínűséggel fognak győzni, míg avereséghez szokott egyedek mind nagyobb valószínűséggelveszítenek. Még ha az egyedek kezdetben teljesenvéletlenszerűen győztek vagy veszítettek is, abba az iránybahaladnak, hogy rangsorba rendeződjenek. Ez azzal amellékhatással jár, hogy a csoportban a súlyos kimenetelűharcok száma fokozatosan elenyészővé válik.A „valamiféle dominancia hierarchia” kifejezést kell használnom,mert magát a dominancia hierarchia kifejezést sokan azokra azesetekre tartják fenn, melyekben szerepet játszik az egyedekfelismerése. Ezekben az esetekben a múltbeli viadalokravonatkozó emlék specifikus, és nem általános. A tücskökegymást mint egyedeket nem ismerik fel, a tyúkok és majmokazonban igen. Ha majom vagy, az a majom, aki legyőzött tégeda múltban, valószínűleg le fog győzni a jövőben is. Az egyedszámára a legjobb stratégia az, ha viszonylag galambszerűmagatartást tanúsít az olyan egyed iránt, aki korábban legyőzte.Ha összehozunk egymással egy csomó tyúkot, akik korábbansohasem találkoztak, rendszerint jó nagy harc kerekedik, majdegy idő után lecsendesedik. De nem ugyanazon oknál fogva,mint a tücsköknél. A tyúkok esetében az a magyarázat, hogymindegyik egyed „megtanulja a helyét” minden más egyedhezképest. Ez mellékesen a csoport egészének szempontjából is jó,aminek egyik jele, hogy a tyúkok megállapodott csoportjaiban,ahol a heves küzdelem ritka, nagyobb a tojástermelés, mint az

olyan tyúkcsoportokban, melyeknek tagjai állandóan változnak, samelyekben ennélfogva a viadalok gyakoribbak. A biológusokgyakran mondják, hogy a dominancia hierarchia biológiai előnyevagy „funkciója” az, hogy csökkenti a nyílt agressziót acsoportban. Ez azonban rossz megfogalmazás. A dominanciahierarchiának önmagában evolúciós értelembenvett „funkciója”nincs, mivel a csoportok tulajdonsága, nem pedig az egyedeké.A csoport szintjén dominancia hierarchia formájábanmegnyilvánuló egyedi viselkedési sémákról mondhatjuk, hogyfunkciójuk van. Még jobb azonban, ha elhagyjuk a „funkció”szót, s olyan aszimmetrikus küzdelmekben érvényesülő ESS-ekregondolunk, ahol az egyedek felismerik egymást, és emlékeznekegymásra.Eddig az egyazon faj tagjai közti küzdelmekról elmélkedtünk. Mia helyzet a fajok közti küzdelmekkel? Mint már korábbanláttuk,a különböző fajok tagjai kevésbé közvetlen vetélytársak,mint ugyanazon faj tagjai. Ezért kevesebb vitára kell köztükszámítanunk a javak fölött, s ez a várakozásunk igazolódik is.A vörösbegyek például megvédik területüket más vörösbegyekkelszemben, de nem védik meg a széncinkékkel szemben. Halerajzoljuk a különbözó vörösbegy és széncinke egyedekterületeit egy erdőben, és a két térképet egymásra helyezzük,láthatjuk, hogy a két faj területei teljesen szétválaszthatatlanulátfednek. Ennyi erővel akár más-más bolygón is lehetnének.Más szempontból azonban a különböző fajokhoz tartozóegyedek érdekei nagyon élesen ütköznek egymással. Az oroszlánpéldául meg akarja enni az antilop testét, amellyel az antilopnakegészen más tervei vannak. Ezt rendesen nem tekintjük azonosértékekért való versengésnek, ám logikai szempontból nehézbelátni, hogy miért nem. A kérdéses érték a hús. Azoroszlángének a húst táplálékként „akarják” túlélőgépük számára.Az antilopgének túlélőgépük számára munkát végző izmokkéntés szervekként akarják a húst. A hús e két felhasználásakölcsönösen összeférhetetlen, ennélfogva érdekösszeütközés állfenn.Saját fajunk tagjai is húsból épülnek fel. Akkor viszonylag miértritka a kannibalizmus? Amint a dankasirályok esetében láttuk, afelnőttek néha valóban megeszik saját fajuk kicsinyeit. Mégsemlátunk soha felnőtt ragadozókat saját fajuk más felnőtt tagjaitüldözni azzal a szándékkal, hogy megegyék őket. Miért? Mégmindig annyira hozzá vagyunk szokva, hogy az evolúcióról a„faj java” felfogás alapján gondolkozzunk, hogy gyakran

elfelejtünk tökéletesen ésszerű kérdéseket feltenni, mint például:„Miért nem vadásznak az oroszlánok más oroszlánokra?” Egymásik jó kérdés, melyet ritkán tesznek fel: „Miért menekülnek elaz antilopok az oroszlánok elől, ahelyett hogy visszaütnének?”Az oroszlánok azért nem vadásznak oroszlánra, mert az nemvolna számukra ESS. A kannibál stratégia ugyanazért volnabizonytalan, amiért korábbi példánkban a héjastratégia. Túl nagya megtorlás vesszélye. A megtorlás kevésbé valószínű az eltérőfajok tagjai közti küzdelmek esetében, s ez az, amiért olyan sokprédaállat elmenekül, ahelyett hogy felvenné a harcot. Ezeredetileg talán abból a tényből fakad, hogy más-más fajhoztartozó két állat közti interakcióban eleve nagyobb aszimmetriaáll fenn, mint egyazon faj tagjai között. Amikor erőteljesaszimmetria áll fenn a harcban, az ESS-ek valószínűleg mindigaz aszimmetrián alapuló feltételes stratégiák. A „ha kisebb vagy,menekülj; ha nagyobb vagy, támadj” stratégia megfelelőváltozatai nagy valószínűséggel kialakulnak a különböző fajoktagjai közti harcokban, mivel oly sokféle aszimmetria állrendelkezésre. Az oroszlánok és az antilopok egyfajta stabilitástértek el a széttartó fejlódés révén, mely egyre inkábbhangsúlyozta a küzdelem eredeti aszimmetriáját. Nagyjártasságra tettek szert az üldözés, illetve a menekülésművészetében. Az a mutáns antilop, amely az „állj meg ésharcolj” stratégiát tenné magáévá az oroszlánokkal szemben,kevésbé volna sikeres, mint azok a vetélytársai, amelyekeltűnnek a látóhatáron.Az az előérzetem, hogy talán még úgy fogunk visszatekinteni azESS-koncepcióra, mint az evolúcióelmélet Darwin ótalegjelentősebb előrelépéseinek egyikére. Alkalmazható bárhol, aholérdekütközésre bukkanunk, s ez azt jelenti, hogy szintemindenütt. Az állati viselkedés kutatói azt a szokást vették fel,hogy az úgynevezett „társas szerveződésről” beszélnek. A fajoktársas szerveződését túlságosan is gyakran kezelik önállóentitásként, melynek megvan a maga biológiai „értelme”.Ugyanerről volt szó a „dominancia hierarchia” esetében is. Úgyvélem, rá lehet tapintani azokra a csoportszelekciós feltevésekre,amelyek a társas szervezódésről tett sok megállapítás mögöttrejlenek. Maynard Smith ESS-koncepciója először teszi lehetővé,hogy világosan átlássuk, hogy független, önző entitások együttesemi módon emlékeztet egyetlen szervezett egészre. Azt hiszem, eznemcsak a fajokon belüli társas kapcsolatrendszerekre, hanem asok fajból álló „ökoszisztémák” és „életközösségek”

szerveződésére is igaz. Számításom szerint hosszú távon azESS-koncepció forradalmasítani fogja az ökológia tudományát.Alkalmazhatjuk egy olyan kérdésre is, melynek megbeszélését a3. fejezetben mostanra halasztottuk, s mely annak azanalógiának kapcsán merült fel, hogy egy csónak evezőslegénységének (akik egy test génjeit reprezentálják) jócsapatszellemre van szükségük. A gének nem annak alapjánszelektálódnak, hogy önmagukban „jók”, hanem hogy agénkészlet más génjei által alkotott környezetben jól működnek.A jó génnek illeszkednie kell más génekhez, és ki kellegészítenie azokat az egyéb géneket, melyekkel az egymástkövető testeken osztoznia kell. A nagy őrlőfogak génje jó gén anövényevő fajok génkészletében, de rossz gén a húsevő fajokgénkészletében.Elképzelhető, hogy a szelekció a gének egymáshoz illeszkedőkombinációjára mint egységre hat. A 3. fejezet lepkemimikripéldájának esetében látszólag pontosan ez történt. AzESS-koncepció ereje azonban abban van, hogy annakmegértésére is képessé tett bennünket, hogy ugyanez azeredmény hogyan érhető el a független gének szintjén hatószelekció révén. A géneknek nem kell összekapcsolódniukegyazon kromoszómán.Az evezős hasonlat valójában még nem világítja meg ezt agondolatot. A következőképpen juthatunk közelebb a lényeghez.Tegyük fel, hogy csak az olyan legénység lehet igazán sikeres,amelyben az evezősök tevékenységüket beszéd útjánkoordinálják. Tegyük fel továbbá, hogy az edző rendelkezéséreálló evezősök készletében némelyek csak angolul, némelyek pedigcsak németül beszélnek. Az angolok nem jobb és nem rosszabbevezősök a németeknél. Ám a kommunikáció fontossága miattegy vegyes legénység kevesebb versenyt nyer, mint akár egytiszta angol legénység, akár egy tiszta német legénység.Az edző ezt nem ismeri fel. Mindössze azt teszi, hogy keveriegymással az embereit, és jó pontokat ad a gyöztes hajókbanevezőknek, rossz pontokat a vesztes hajók legénységének.Mármost ha a rendelkezésére álló készletben történetesen azangolok vannak többségben, akkor ebből az következik, hogyminden német, aki bekerül egy csónakba, valószínűleg vereségetokoz, mivel a kommunikáció megszakad. Vagy fordítva: hatörténetesen a készletben a németek vannak többségben, egyangol többnyire vereséget okoz annak a csónaknak, amibebekerül. A végső legjobb legénység a két stabil állapot egyike

lesz – vagy a tiszta angol csapat, vagy a tiszta német, de nema vegyes. A felületes szemlélő úgy látja, mintha az edző egésznyelvi csoportokat választana ki egységként. Nem ezt teszi.Azokat az egyéni evezősöket választja ki, akik tapasztalataszerint képesek győzni a versenyeken. Így történik, hogy azegyes versenyzők esélye a versenyeken azon múlik, hogy kikvannak rajtuk kívül a jelöltek készletében. A kisebbségben levőjelöltek automatikusan büntetést kapnak, nem azért, mert rosszevezősök, hanem egyszerúen azért, mert kisebbségi jelöltek.Hasonlóképpen: az a tény, hogy a gének a kölcsönösilleszkedés alapján választódnak ki, nem jelenti szükségképpenazt, hogy a géncsoportokról azt kell gondolnunk, hogyegységként szelektálódnak, mint a lepkék esetében. Azegyedülálló gén alacsony szintjén érvényesülő szelekció valamelymagasabb szinten érvényesülő szelekció benyomását keltheti.A fenti példában a szelekció az egyszerű hasonlóságnak kedvez.Ennél is érdekesebb, hogy a gének azért is szelektálódhatnak,mert kiegészítik egymást. Analógiánk alapján tételezzük fel, hogyaz eszményien kiegyensúlyozott legénység négy jobbkezesből ésnégy balkezesből áll. Tételezzük föl újból, hogy az edző mit semsejtve erről, vakon, az „érdem” alapján válogat. Mármost ha ajelöltek készletében történetesen a jobbkezesek vannaktúlsúlyban, akkor bármely balkezes egyén előnybe kerül, ugyanisvalószínűleg hozzásegíti a győzelemhez azt a hajót, amelyikbenül, s ennélfogva jó evezősnek fog látszani. És fordítva: egynagyrészt balkezesekból álló készletben a jobbkezesnek lenneelőnye. Ez hasonló ahhoz, hogy a héja a galambpopulációban, agalamb pedig a héjapopulációban sikeres. A különbség az, hogyott egyedi testek – önző gépek – közti interakciókról volt szó,míg itt, analógia révén, a testeken belüli gének köztiinterakciókról beszélünk.Ha az edző vakon kiválogatja a „jó” evezősöket, végüliseszményi, négy balkezesből és négy jobbkezesből álló legénységetfog összeállítani. A látszat az, mintha mindannyiukat együtt,teljes, kiegyensúlyozott egységként választotta volna ki. Elméletilegtakarékosabb megoldásnak találom, ha úgy képzeljük el, hogy azedző alacsonyabb szinten, az egyéni jelöltek szintjén válogat. Anégy balkezes és négy jobbkezes evolúciósan stabil állapota (a„stratégia” ebben a szövegkörnyezetben félrevezető volna)egyszerűen a látszólagos érdem alapján való alacsony szintűszelekció következményeként áll elő.A génkészlet a gén hosszú távú környezete. A „jó” gének

vakon szelektálódnak azon az alapon, hogy fennmaradnak agénkészletben. Ez nem elmélet, még csak nem is megfigyelttény: ez tautológia. Az érdekes kérdés az, hogy mitől lesz egygén jó. Első közelítésként azt mondtam, hogy egy gén attól aképességétől lesz jó, hogy hatékony túlélőgépeket – testeket –épít. Most helyesbítenünk kell ezt az állítást. A génkészlet génekevolúciósan stabil halmazává válik, melybe nem férkőzhet beegyetlen új gén sem. A legtöbb új gént, amely vagy mutáció,vagy átrendeződés, vagy bevándorlás révén bukkan fel, hamarsújtja a természetes szelekció: az evolúciósan stabil készlethelyreáll. Néha egy új génnek mégis sikerül betörnie akészletbe, elterjednie a génállományban. S ekkor a labilitásátmeneti periódusa következik, melynek nyomán egy újevolúciósan stabil készlet keletkezik – egy morzsányi evolúcióment végbe. Az agressziós stratégiák analógiájára egypopulációnak egynél több alternatív stabil pontja lehet, s néhaátbillenhet az egyikből a másikba. Az evolúciós haladás nemannyira egyenletes felfelé törekvés, mint inkább egy sor diszkrétlépés az egyik stabil platóról a másik stabil platóra. Úgy tűnhet,hogy a populáció mint egész, egyetlen önszabályozó egységkéntviselkedik. Ám ez illúzió, melyet az egyedi gének szintjénvégbemenő szelekció kelt. A gének „érdemeik szerint”szelektálódnak. Ám az érdem egy evolúciósan stabil készletnek,a pillanatnyi génállománynak a környezetében nyújtottteljesítmény alapján ítéltetik meg.Az egész egyedek közti agresszív interakciókra összpontosítva,Maynard Smithnek sikerült nagyon világossá tennie a lényeget.Könnyű elgondolnunk héjatestek és galambtestek stabil arányait,mert a testek nagy dolgok, melyeket láthatunk. Ám a különbözőtestekben leledző gének közti ilyen interakciók csupán a jéghegycsúcsát alkotják. Az evolúciósan stabil készletben – agénkészletben – levő gének közti jelentős kölcsönhatásoktúlnyomó többsége egyedi testeken belül megy végbe. Ezeket azinterakciókat nehezen látjuk meg, mert a sejteken belül,különösen a fejlődő embrió sejtjeiben jutnak érvényre. A jólintegrált testek azért léteznek, mert önző gének evolúciósanstabil halmazának termékei.Vissza kell azonban térnem az egész állatok közti interakciókszintjére, ami e könyv fő témája. Az agresszió megértéseszempontjából kényelmes volt az egyedi állatokat független, önzőgepekként tárgyalni. E modell alkalmatlanná válik, amikor azérintett egyedek közeli rokonok – testvérek, unokatestvérek,

szülők, gyerekek – mivel a rokonok génjeinek számottevőhányada közös. Eppen ezért, minden egyes önző gén többkülönböző test érdekeit tartja szem előtt. Erről lesz szó akövetkezó fejezetben.

VI. A génkedés művészeteMi is az önző gén? Nem egyszerűen egy különálló DNS-darab.Az önző gén egy adott DNS-darab összes másolata, melyek –éppúgy, mint az őslevesben – szétoszlanak a világban. Hamegengedjük magunknak, hogy úgy beszéljünk a génekről,mintha tudatos céljaik lennének, mindig megerősítve magunkatafelől, hogy ha akarnánk, vissza tudnánk fordítani ezt apongyola nyelvet a nagyobb becsben álló kifejezések nyelvére,feltehetjük a kérdést: mire törekszik egyetlen önző gén? Arratörekszik, hogy nagyobb számban legyen jelen a génkészletben.Célját lényegében azáltal éri el, hogy azokat a testeket, melyekbebekerült, segít úgy programozni, hogy fennmaradjanak, ésszaporodjanak. Most azonban azt hangsúlyozzuk, hogy ez a génszéles körben ható erő, amely sok különböző egyedben létezikegyidejűleg. E fejezet fő tétele,hogy egy gén képes lehet önmagamás testekben leledző másolatait segíteni. Ez egyéniönzetlenségnek látszhat, de a gén önzése teremti meg. Vegyükszemügyre az emberi albinizmust okozó gént. Valójában számosgén idézhet elő albinizmust, én azonban csupán egyikükrőlbeszélek. Ez a gén recesszív, azaz dupla adagban kell jelenlennie ahhoz, hogy egy ember albínó legyen. Ez körülbelülhúszezer emberből egyben fordul elő. Egyszeres adagbanazonban minden hetvenedik emberben jelen van, s ezek azegyének nem albínók. Az olyan gén, mint az albinizmus génje,mivel sok egyénben megtalálható, elméletben segítheti sajátfennmaradását a génkészletben, ha a testeit úgy programozza,hogy önzetlenül viselkedjenek más albínó testek irányában, mivelezekről ismeretes, hogy ugyanazt a gént tartalmazzák. Azalbínógén nagyon is örülhet, ha meghal valamelyik test, melybenlakozik, feltéve, hogy ezzel más, ugyanezen gént tartalmazótestek fennmaradását segíti. Ha az albínógén el tudja érni, hogyaz egyik test megmentse tíz albínó-test életét, akkor még azaltruista halálát is kellőképpen ellensúlyozza az albínógénekmegnövekedett száma a génkészletben.Azt kell tehát várnunk, hogy az albínók különösen rendeseklesznek egymáshoz? Nos, valószínűleg nem. Hogy megértsük,

miért nem, átmenetileg fel kell adnunk azt a hasonlatunkat,hogy a gén tudatos tényező, mivel ebben az összefüggésben ezhatározottan félrevezető. Vissza kell váltanunk a bevett, nohahosszadalmasabb kifejezésekre. Az albínógének nem „akarnak”ténylegesen fennmaradni vagy segíteni más albínógéneket. Ámha az albínó-gén netán arra készteti hordozóit, hogy másalbínók irányában önzetlenül viselkedjenek, akkor ennekkövetkeztében, akarva, nem akarva, automatikusan felszaporodika génkészletben. Ám ahhoz, hogy ez megtörténjék, a génnekkét, egymástól független hatással kell lennie a testekre. Nemcsakazzal a szokásos hatással, hogy nagyon színtelen külsőt hozlétre. Közvetítenie kell azt a hajlamot is, hogy az egyénszelektíven önzetlen legyen a hozzá hasonló, színtelen külsejűegyének iránt. Egy ilyen kettős hatású gén, ha létezne, nagyonsikeres lehetne a populációban. Mármost a géneknek valóbanvannak többrétű hatásaik, amint a 3. fejezetben hangsúlyoztam.Elméletileg lehetséges, hogy olyan gén keletkezzék, amelyegyszerre közvetít egy külsőleg látható „címkét”, mondjuk,sápadt bőrt vagy zöld szakállt, vagy bármi egyéb szembeszökőjegyet, és azt a hajlamot, hogy hordozója különös jóindulattalviseltessék e szembeszökő jegy más hordozói iránt. Lehetséges,de nem igazán valószínű. Ugyanakkora valószínűséggel járegyütt a zöldszakállúság a körmök befelé növésére valóhajlammnal vagy bármely más tulajdonsággal, a zöld szakállszeretete pedig azzal, hogy valaki képtelen fréziát szagolni. Nemnagyon valószínű, hogy egy és ugyanazon gén hozná létremind a megfelelő címkét, mind pedig a kellő típusúönzetlenséget. Mindazonáltal elméletileg lehetséges az, amit miúgy nevezhetnénk, hogy Altruista Zöldszakáll Effektus.Az olyan önkényes címke, mint a zöld szakáll, csupán az egyiklehetőség arra, hogy egy gén önmaga másolatát másegyedekben „felismerje”. Vajon vannak más lehetőségek is? Egykülönösen közvetlen mód a következő lehetne. Egy önzetlen génbirtokosa felismerhető egyszerűen arról, hogy önzetlen tettekethajt végre. Jól boldogulhatna a génkészletben az a gén, amelyilyesmit „mondana”: „Test, ha A fuldoklik, mert megpróbálvalakit kimenteni, ugorj a vízbe, és mentsd meg A-t.” Egy ilyengén azért lehetne sikeres, mert az átlagosnál nagyobb az esély,hogy A ugyanazt az önzetlen életmentő gént tartalmazza. Az atény, hogy A éppen valaki mást próbál megmenteni, a zöldszakállal egyenértékű címke. Kevésbé önkényes, mint a zöldszakáll, de egyáltalán nem magától értetődő. Van-e valami

kézenfekvő mód arra, hogy a gének „felismerhessék”másolataikat más egyedekben?A válasz: igen. Könnyű kimutatni, hogy a közeli rokonoknak azátlagosnál nagyobb esélyük van rá, hogy közös génjeik legyenek.Már régóta világos, hogy ez kell legyen az oka annak, hogy aszülők gyermekeik iránti önzetlensége oly mindennapos dolog. R.A. Fisher, J. B. S. Haldane és különösen W. O. Hamilton aztismerték fel, hogy ugyanez érvényes más közeli rokonokra is –testvérekre, unokaöcsökre és unokahúgokra, közeliunokatestvérekre. Ha egy egyed tíz közeli rokon megmentéseérdekében meghal, akkor lehet, hogy a rokoni önzetlenséggénjének egy másolata elvész, de ily módon megmentiugyanazon gén több példányát.A „több” egy kicsit homályos kifejezés. Ugyanígy a „közelirokon”. Ezeknél jobbat is használhatunk, ahogyan W. O.Hamilton kimutatta. 1964-ben megjelent két cikke a társasviselkedés területén valaha írt legfontosabb múvek közé tartozik,és sosem tudtam megérteni, hogy miért nem vettek tudomástróluk az etológusok (neve még csak fel sem bukkan két fontosetológiai kézikönyv mutatójában, melyek egyaránt 1970-benjelentek meg). Szerencsére az utóbbi időben mintha érdeklődésébredne gondolatai iránt. Hamilton tárgyalásmódja meglehetősenmatematikai, de az alapelveket könnyen megragadhatjuk intuitívmódon is, a szigorú matematika nélkül, ámbár némileegyszerűsítés árán. Annak valószínűségét vagy esélyét akarjukkiszámítani, hogy két egyén, mondjuk két nővér, osztozik egyadott génen.Az egyszerűség kedvéért fel fogom tételezni, hogy olyangénekről van szó, amelyek a génkészlet egészében ritkák. Alegtöbb emberben közös a „nem albínó” gén, függetlenül attól,hogy rokoni viszonyban állnak-e egymással vagy sem. Hogy eza gén ennyire közönséges, annak az az oka, hogy atermészetben az albínók kisebb valószínűséggel maradnak fenn,mint a nem albínók, például mert a nap elvakítja óket, és ígyviszonylag nehezebben veszik észre a közeledő ragadozót. Nemaz foglalkoztat bennünket, hogy egy ilyen, nyilvánvalóan „jó”génnek, mint a nem albínó jelleg génje, a génkészletben valóelterjedtségét megmagyarázzuk. Az a célunk, hogy a géneksikerét specifikusan az önzetlenség következményekéntmagyarázzuk meg. Feltételezhetjük ezért, hogy – legalábbisevolúciójuk korai szakaszában – ezek a gének ritkák. Mármostszempontunkból az a fontos, hogy még egy olyan gén is, mely

a populáció egészében ritka, gyakori egy családon belül. Bennemsok gén van melyek ritkák a népesség egészében, s Benned,olvasó, szintén sok olyan gén van, melyek ritkák a népességegészében. Annak esélye, hogy mindkettönkben ugyanazok aritka gének vannak meg, csakugyan nagyon csekély. De jóesély van arra, hogy a nővéremben megvan egy adott ritkagén az enyémek közül, s ugyanilyen jó esély van arra, hogy ate nővérednek is van olyan ritka génje, mely közös veled. Errepontosan 50% az esély, s könnyű megmagyarázni, miért.Tegyük fel, hogy megvan bennünk a G génnek egy példánya.Ezt vagy anyánktól, vagy apánktól kellett kapnunk (a kényelemkedvéért figyelmen kívül hagyunk különböző ritka lehetőségeket:nevezetesen, hogy a G új mutáció, hogy mindkét szülőbenmegvolt, vagy hogy az egyik szülőben két példányban voltmeg).Tegyük fel, hogy apánktól kaptuk a gént. Az apaközönséges testi sejtjeinek mindegyike tartalmazott egy példánytG-ből. Mármost emlékezzünk rá, hogy amikor egy férfispermiumokat termel, génjeinek fele jut egy-egy hím ivarsejtbe.Ennélfogva 50% az esély arra, hogy abban a spermiumban,amely nővérünket nemzé, megvolt a G gén. Másfelől, ha a Ggént az anyánktól kaptuk, akkor, a fentivel pontosanpárhuzamos okfejtés értelmében, a petesejtek felénektartalmaznia kellett a G gént; az esély megint csak 50% arra,hogy nővérünkbe is bekerült. Ez azt jelenti, hogy ha százbátyánk és nővérünk volna, akkor közülük megközelítőlegötvenben volna benne az a bizonyos ritka gén, amely bennünkis megvan. És azt is jelenti, hogy ha sok ritka génünk van,akkor ezek közül megközelítőleg ötven benne van bármelyik fi-vagy nővérünk testében.Ugyanezt a számítást elvégezhetjük bármely, tetszés szerinti fokúrokonság esetében. Fontos viszony áll fönn a szülő és agyermek között. Ha bennünk van egy példány a H génből,akkor 50% annak az esélye, hogy bármelyik gyermekünkben isvan egy példány, mivel ivarsejtjeinknek a fele tartalmazza H-t,és minden gyermekünket ezen ivarsejtek valamelyike hozta létre.Ha van bennünk egy példány a J génből, akkor 50% annakaz esélye, hogy apánkban is megvan J, mivel génjeink felétapánktói, másik felét pedig anyánktól kaptuk. A könnyebbségkedvéért egy rokonsági mutatót fogunk használni, mely annakesélyét fejezi ki, hogy egy gén két rokonban közös. A kéttestvér közti rokonság indexe 1/2, mivel az egyik testvérbirtokában levő gének fele megtalálható a másikban is. Ez

átlagos érték: a meiotikus osztódás szeszélye folytán lehetséges,hogy egyes testvérpárokban ennél több vagy kevesebb közösgén van. A szülő és a gyermek közötti rokonsági fok mindigpontosan 1/2.Meglehetősen vesződséges volna a számításokat mindenalkalommal az alapoknál kezdeni, ezért íme egy hevenyészettmódszer bármely A és B egyén közti rokonsági fokkiszámítására. Talán hasznosnak fogja találni az olvasó, amikorvégrendeletét készíti vagy amikor a családon belül láthatóhasonlóságokat értelmezi. Alkalmazható minden egyszerű esetben,de használhatatlanná válik ott, ahol rokonházasság fordul elő, ésmint látni fogjuk, bizonyos rovarok esetében.Határozzuk meg először A és B összes közös ősét. Például egyelső fokú unokatestvérpár közös ősei a közös nagyapjuk ésnagyanyjuk. Ha már találtunk egy közös őst, akkortermészetesen logikailag igaz az, hogy ennek minden őse A-nakés B-nek is közös őse. A legutolsó közös ősök kivételévelazonban ezeket figyelmen kívül hagyjuk. Ebben az értelembenaz első fokú unokatestvéreknek csupán két közös ősük van. HaB egyenes ági leszármazottja A-nak, például dédunokája, akkormaga A az a „közös ős”, akit keresünk.Miután megtaláltuk A és B közös ősét (őseit), számítsuk ki anemzedéki távolságot az alábbiak szerint. A-tól indulva haladjunkfelfelé a családfán egészen addig, amíg elérjük a közös őst,majd haladjunk újra lefelé B-ig. A családfán felfelé és lefelé tettlépések összege adja meg a nemzedéki távolságot. Ha például Anagybátyja B-nek, akkor a nemzedéki távolság 3. A közös ősA-nak (mondjuk) apja, B-nek pedig nagyapja. A-tól indulva egynemzedéket kell felfelé haladnunk, hogy elérjük a közös őst.Ezután, hogy B-hez eljussunk, két nemzedéket kell haladnunklefelé a másik oldalon. Így a nemzedéki távolság 1 + 2 = 3.Miután megállapítottuk az A és B közti nemzedéki távolságotegy adott közös ősön keresztül, számítsuk ki a rokonságifoknak azt a részét, amelyért ez az ős felelős. Ehhez anemzedéki távolság minden egyes lépésében szorozzuk meg1/2-et önmagával. Ha a nemzedéki távolság 3, akkor ez aztjelenti, hogy ki kell számítanunk 1/2 × 1/2 × 1/2-et vagyis (1/2) 3-t. Ha a nemzedéki távolság egy adott ősön keresztül g lépésselegyenlő, akkor a rokonsági fok ezen ősnek tulajdonítható része(1/2) 8 .Ez azonban csak az egyik összetevője az A és B köztirokonsági foknak. Ha egynél több közös ősünk van, akkor a

megfelelő számot minden egyes ős esetében össze kell adnunk.Rendszerint az a helyzet, hogy a nemzedéki távolság egy egyedpár összes közös ősét tekintve azonos. Ezért ha A és Brokonsági fokának az egyik ősnek tulajdonítható részét márkiszámítottuk, akkor a gyakorlatban mindössze azt kell tennünk,hogy ezt megszorozzuk az ősök számával. Az elsőunokatestvéreknek például két közös ősük van, és a nemzedékitávolság mind kettőn át 4. Rokonsági fokuk ezért 2 × (1/2) 4= 1/8. Ha A például dédunokája B-nek, akkor a nemzedéki

távolság 3, a közös „ősök” száma pedig 1 (maga B), így arokonsági fok 1 × (1/2) 3 = 1/8. Genetikai szempontból az elsőunokatestvérünk egyenértékű egy dédunokával.Hasonlóképpen,pontosan olyan valószínű, hogy valamiben anagybátyánkra „ütünk” (rokonsági fok = 2 × (1/2) 3 = 1/4), minthogy a nagyapánkra (rokonsági fok = 1 × (1/2) 2 = 1/4).A harmad-unokatestvér távolságú rokonságok esetében(2 × (1/2) 8 = 1/128) már közel kerülünk ahhoz a valószínűségialapszinthez, amely szinten A egy adott génje közös apopulációból véletlenszerűen vett bármelyik egyedével. Aharmad-unokatestvér nincs messze attól, hogy egyenértékűlegyen bármelyik Jancsival, Jóskával vagy Pistával, már ami azönzetlen gént illeti. A másod-unokatestvér (rokonsági fok = 1/32)még alig válik ki közülük; az első unokatestvér már inkább(1/8). Az édestestvérek, a szülők és a gyermekek egészenmások (1/2), az egypetéjű ikrek pedig (rokonsági fok = 1)éppolyan különleges esetek, mint mi saját magunk. A nagybácsikés nagynénik, unokaöcsök és unokahúgok, nagyszülők ésunokák, valamint a féltestvérek 1/4 rokonsági fokkal közbülsőhelyet foglalnak el.Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy a rokoniönzetlenség génjeiről sokkal szabatosabban beszélhetünk. Az agén, amely önmagát feláldozva megment öt unokatestvért, nemválik népesebbé a populációban, az a gén viszont igen, amely öttestvért vagy tíz első unokatestvért ment meg. Ahhoz, hogy egyönfeláldozó önzetlen gén sikeres legyen, az kell, hogy kettőnéltöbb testvért (vagy gyermeket, vagy szülőt) vagy négynél többféltestvért (vagy nagybácsit, nagynénit, unokaöcsöt, unokahúgot,nagyszülőt, unokát), vagy nyolcnál több első unokatestvért stb.mentsen meg. Az ilyen gén átlagos esetben az önzetlen egyedáltal megmentett elegendő számú rokon testében él tovább, ígykárpótolva magát az önzetlen egyed haláláért.Ha bárki biztos lehetne abban, hogy egy adott személy az ő

egypetéjű ikre, akkor számára ikertestvérének jólétepontosanolyan fontos kellene legyen, mint a magáé. Az ikrek azönzetlenség génjét mindketten feltétlenül magukban hordozzák,ennélfogva, ha az egyik hősi halált hal, hogy megmentse amásikat, a gén tovább él. A kiléncöves tatu egypetéjű négyesikreket szül. Tudomásom szerint nem számoltak be a fiataltatuk körében tapasztalt hősies önfeláldozásról, de rámutattak,hogy nagyon is kifejezett önzetlenségre számíthatunk, s ezértérdemes volna valakinek Dél-Amerikában jártában megfigyelniőket.Most már azt is láthatjuk, hogy a szülői gondoskodás csupánsajátos esete a rokonok közti önzetlenségnek. Genetikaiszempontból a felnőttnek ugyanannyi gondot és figyelmet kellenefordítania elárvult kistestvérére, mint saját gyermekeire. Mindkétkisgyermekhez pontosan ugyanakkora (1/2) fokú rokonság fűzi.A génszelekció szempontjából nézve, a nagyobb nővér önzetlenviselkedésének génje pontosan ugyanakkora eséllyel terjed el apopulációban, mint a szülői önzetlenség génje. A gyakorlatban eztöbb okból is túlzott egyszerűsítés, ezekre később vissza fogunktérni. A testvéri gondoskodás semmiképp sem olyan gyakori atermészetben, mint a szülői gondoskodás. De amire itt rászeretnék mutatni, az az, hogy genetikai értelemben semmisajátos nincs a szülő-gyermek viszonyban a testvér-testvérviszonyhoz képest. Az a tény, hogy a szülők ténylegesengéneket adnak át a gyermekeknek, míg a testvérek nem adnakát géneket egymásnak, lényegtelen, mivel a testvérek ugyanazonszülőktől ugyanazon gének azonos másolatait kapják.Némelyek a rokonszelekció kifejezést használják,megkülönböztetendő ezt a fajta természetes szelekciót acsoportszelekciótól (csoportok eltérő mértékű túlélése) és azegyedi szelekciótói (egyedek eltérő mértékű túlélése). Arokonszelekció a családon belüli önzetlenséget magyarázza meg;mennél közelebbi a rokonság, annál erősebb a szelekció. Semmibaj sincs ezzel a kifejezéssel, de – sajnálatos módon – lehet,hogy fel kell hagynunk használatával, mivel az utóbbi időbennagyon visszaéltek vele, s ez könnyen megzavarhatja abiológusokat az elkövetkezendő években.Wilson a Szociobiológia: az új szintézis című, egyébkéntcsodálatra méltó művében a rokonszelekciót a csoportszelekcióspeciális eseteként határozza meg. Van egy ábrája, amelyvilágosan mutatja, hogy átmenetnek tekinti az „egyedi szelekció”és a „csoportszelekció” között, az utóbbit a szokványos

értelemben véve – abban az értelemben, ahogy az 1. fejezetbenhasználtam. Mármost a csoportszelekció – még Wilson sajátdefiníciója szerint is – egyedek csoportjainak eltérő túlélésétjelenti. Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben a család a csoportegy sajátos fajtája. Ám Hamilton érvelésének az a lényege, hogya család és a nem család közti megkülönböztetés nem merev,hanem matematikai valószínűség kérdése. Hamilton elméletébennincs benne az, hogy az állatoknak önzetlen módon kelleneviselkedniük összes „családtagjuk” iránt, és önzően mindenkimás iránt. Nem tudunk határozott vonalat húzni családonbelüliek és kívülállók közé. Nem kell eldöntenünk, hogy –mondjuk – a másod-unokatestvérek a családba tartoznak-evagy kívülállóknak tekintendők: egyszerűen azt várjuk, hogy amásod-unokatestvérek többnyire 1/16-odát kapják annak azönzetlenségnek, amit egy gyermek vagy egy testvér kap. Arokonszelekció hangsúlyozottan nem a csoportszelekció speciálisesete, hanem a génszelekció speciális következménye.Van egy még súlyosabb fogyatékossága is a rokonszelekciówilsoni definíciójának. Szándékosan kizárja a gyermekeket: nemszámítanak rokonoknak! Persze jól tudja, hogy a gyermekekrokonai a szüleiknek, mégsem hívja segítségül a rokonszelekcióselméletet az önzetlen szülői gondoskodás magyarázatához.Természetesen módja van egy szót tetszése szerint definiálni,ám ez nagyon zavaró definíció, és remélem, hogy Wilson megfogja változtatni méltán nagy hatású könyvének jövőbeni újabbkiadásaiban. Genetikai szempontból a szülői gondoskodás és atestvéri önzetlenség egyugyanaz oknál fogva fejlődik ki: mindkétesetben jó esély van arra, hogy az önzetlen gén jelen van ahaszonélvező testében.Elnézést kérek az olvasótól az iménti kis kitérőért, térjünk visszatémánkhoz. Eddig egy kissé leegyszerűsítettem a dolgokat, smost már ideje bevezetni némi finomításokat. Elemi fokonbeszéltem eddig arról, hogy az öngyilkos gének megmentikbizonyos számú, pontosan ismert rokonsági fokú rokon életét.Nyilvánvaló, hogy a való életben az állatoktól nem várhatjuk el,hogy megszámolják, pontosan hány rokont mentenek meg, semazt, hogy fejükben elvégezzék Hamilton számításait, még akkorsem, ha tudhatnák, pontosan kik a testvéreik ésunokatestvéreik. A való életben a biztos öngyilkosságot ésabszolút „életmentést” a halálnak, sajátunknak és másokénak astatisztikai kockázatával kell helyettesítenünk. Még egyharmad-unokatestvért is érdemes lehet megmenteni, ha a

kockázat reánk nézve nagyon kicsiny. Aztán meg mi is és az arokon is, akinek a megmentésére gondolunk, egy nap így is,úgy is meg fog halni. Minden egyénnek van „várhatóélettartama”, amit a biztosítási ügynök a tévedés bizonyoskockázatával ki tud számítani. Egy öreg rokon megmentésének,aki hamarosan meg fog halni, kisebb hatása van a jövőbeligénkészletre, mint egy ereje teljében levó, ugyanannyira közelirokon megmentésének.A rokonság mértékére vonatkozó számításaink takarosszimmetriáját számító módon súlyozással kell módosítanunk. Anagyszülőknek és az unokáknak genetikai szempontbólugyanannyi okuk van arra, hogy önzetlenül viselkedjenekegymás iránt, mivel génjeik 1/4-e közös. Ám ha az unokákvárható élettartama nagyobb, akkor a nagyszülők unokák irántiönzetlenségéért felelős géneknek nagyobb szelekciós előnyük van,mint az unokák nagyszülők iránti önzetlenségéért felelősgéneknek. Nagyon is lehetséges, hogy egy fiatal távoli rokonmegsegítésének nettó haszna meghaladja egy idős közeli rokonmegsegítésének nettó hasznát. (Mellékesen persze anagyszülőknek nem szükségképpen rövidebb a várhatóélettartamuk, mint az unokáknak. Olyan fajoknál, ahol nagy azújszülöttek halandósága, lehet, hogy a fordítottja igaz.)Hogy továbbvigyük az életbiztosítási ügynök analógiáját, azegyedeket úgy képzelhetjük el, mint akik életbiztosítást kötnek.Egy egyéntől elvárhatjuk, hogy vagyonának egy bizonyos részétfeltegye egy másik egyén életére, vagy kockára tegye egy másikegyén életéért. Számításba veszi a másik egyénhez valórokonságának fokát, valamint azt, hogy az illető „jó eséllyel”rendelkezik-e a biztosítást kötő várható élettartamáhozviszonyítva. Szabatosabban fogalmazva: inkább „szaporodásiesélyről” s nem „várható élettartamról” kellene beszélnünk, vagymég szabatosabban fogalmazva: „annak az esélyéről, hogymennyire szolgálhatjuk saját génjeink javát a jövőben”. Hogy azönzetlen viselkedés kialakulhasson tehát, az önzetlen egyed nettókockázatának kisebbnek kell lennie, mint az önzetlenviselkedésének előnyeit élvező egyed nettó haszna, szorozva arokonság fokával. A kockázatot és az előnyöket olyan, azéletbiztosítási ügynök által is alkalmazott bonyolult módon kellkiszámítanunk, ahogy azt leírtam.De hogyan is várhatnánk el ilyen bonyolult számításokat egyszegény túlélőgéptől, különösen, amikor éppen siet?! Még anagy matematikai biológus, J. B. S. Haldane is megjegyezte

1955-ben megjelent cikkében, melyben – Hamilton előtt járva –feltételezte egy olyan gén elterjedését, amely a közeli rokonokvízbe fulladástól való megmentéséért felelős: „...azon kétalkalommal, amikor fuldokló embert húztam ki a vízből (amagam végtelenül kicsiny kockáztatásával), nem volt időm ilyenszámításokat végezni.” Szerencsére azonban, ahogy Haldane isnagyon jól tudta, nem szükséges feltételeznünk, hogy atúlélőgépek valóban tudatos összeadásokat végeznek fejükben.Használhatunk logarlécet anélkül, hogy felbecsülnénk, hogyvalójában logaritmusokkal dolgozunk. Hasonlóképpen: egy állatlehet eleve úgy programozva, hogy oly módon viselkedjék,mintha bonyolult számításokat végezne.Ezt nem is olyan nehéz elképzelni. Amikor az ember magasrafeldob egy labdát, majd elkapja, úgy viselkedik, mintha a labdapályáját meghatározó differenciálegyenletek sorát oldotta volnameg. Lehet, hogy nem is tudja, vagy nem is érdekli, hogy miaz a differenciálegyenlet, ám ennek semmi köze ahhoz, hogymilyen ügyesen bánik a labdával. Valamilyen tudat alatti szintena matematikai számításokkal funkcionálisan egyenértékű dologzajlik. Hasonlóképpen: amikor nehéz döntést hozunk, miutánfelmértük az összes tényezőket pro és kontra, s a döntésösszes elképzelhető következményét, akkor egy nagy „súlyozottösszeg” kiszámításával funkcionálisan egyenértékű dolgotvégzünk, épp olyat, amilyet egy számítógép végezhet.Ha egy számítógépet úgy akarnánk programozni, hogyszimuláljon egy túlélőgépet, amely arról dönt, hogy önzetlenülviselkedjék-e, akkor valószínűleg nagyjából a következőképpenkellene haladnunk. Össze kellene állítanunk egy listátmindazokról a lehetséges dolgokról, amiket az állat tehet. Ezutánminden ilyen alternatív viselkedési sémára vonatkozóanbeprogramozunk egy súlyozottösszeg-számítást. Az összes haszonpozitív előjelet kap; az összes kockázat negatív előjelet kap;mind az előnyöket, mind a kockázatokat úgy súlyoznánk, hogyösszeadás előtt megszoroznánk a rokonsági fok megfelelőmutatójával. Az egyszerűség kedvéért kezdetben hagyjunkfigyelmen kívül más súlyokat, például a kort és az egészséget.Mivel az egyén önmagával való „rokonságának” foka 1 (azazsaját génjeinek 100%-ával rendelkezik nyilvánvalóan), a reávonatkozó kockázatokat és előnyöket egyáltalán nemcsökkentjük, hanem teljes súllyal vesszük figyelembe aszámításnál. Bármelyik alternatív viselkedésre nézve a teljesösszeg a következőképpen néz ki: a viselkedési forma nettó

előnye = sajátelőny - saját kockázat + 1/2 előny a testvérszámára - 1/2 kockázat a testvér számára + 1/2 előny a másiktestvér számára - 1/2 kockázat a másik testvér számára + 1/8előny az első unokatestvér számára - 1/8 kockázat az elsőunokatestvér számára + 1/2 előny a gyermek számára - 1/2kockázat a gyermek számára + ... stb.Az összeadás eredménye az illető viselkedésforma nettóhaszonmutatójának nevezett szám lesz. A modell ezutánkiszámítja a repertoárjában levő összes alternatív viselkedésnekmegfelelő összeget. Végül amellett a viselkedés mellett dönt,amely a legnagyobb nettó haszonnal jár. Még ha az összesmutató negatívnak bizonyul is, akkor is dönthet a legmagasabbértékű, azaz legkevésbé káros cselekedet mellett. Jussoneszünkbe, hogy minden pozitív tett energia és idő fogyasztásávaljár, s ezeket másra is lehetett volna fordítani. Ha a semmittevésbizonyul a legnagyobb nettó haszonnal járó „viselkedésnek”,akkor a modell semmit sem tesz.Lássunk egy nagyon leegyszerűsített példát, ezúttal inkábbgondolatkísérlet formájában, nem számítógépes szimulációként.Én most egy állat vagyok, aki talált egy nyolc gombából állógombacsoportot. Miután felmértem tápértéküket, és levontambelőle valamennyit azért a csekély kockázatért, hogy esetlegmérgesgombák, úgy becsülöm, hogy egyenként +6 egységetérnek (a nyereségegységek önkényesek, akárcsak az előzőfejezetben). A gombák olyan nagyok, hogy csak hármat tudnékmegenni belőlük. Tájékoztassak-e másokat is róluk„táplálékjelzést” hallatva? Ki van hallótávolságon belül? B bátyám(rokonsági foka 1/2), C unokatestvérem (rokonsági foka 1/8) ésO (nem áll konkrét rokoni viszonyban velem: rokonsági fokaolyan kicsi szám, hogy gyakorlatilag nullának tekinthető). Hanem szólok senkinek arról, mit találtam, akkor a nettó hasznommegevett gombánként +6, azaz összesen +18. Az már némiszámolgatást igényel, hogy mennyi lesz a nettó hasznom, hatáplálékjelzést adok. A nyolc gombát egyenlően osztjuk elnégyünk között. Abból a kettőből, amit én eszem meg, anyereség a teljes +6 egység lesz egyenként, azaz összesen +12.De abból is származik némi nyereségem, hogy a bátyám és azunokatestvérem megeszi a maga két-két gombáját, mivel közösgénjeink vannak. A tényleges érték így alakul:(1 × 12) + (1/2 × 12) + (1/8 × 12) + (0 × 12) = +19 1/2. Az önzőviselkedésből származó tiszta hasznom +18 lett volna; szoroseredmény, de az ítélet világos. Jeleznem kell a táplálékot;

önzetlenségem ezesetben kifizetődő önző génjeim számára.Azzal az egyszerűsítő feltevéssel éltem, hogy az egyedi állatkiszámítja, hogy mi a legjobb a génjei számára. Valójában arrólvan szó, hogy a génkészlet tele van olyan génekkel, melyek olymódon befolyásolják a testeket, hogy úgy viselkedjenek, minthailyen számításokat végeztek volna.Számításunk mindenesetre csupán nagyon kezdetleges közelítéseannak, aminek ideális esetben lennie kellene. Sok mindenfigyelmen kívül maradt, beleértve az érintett egyedek korát is.Vagy ha éppen kiadós lakmározás után vagyok, és csupán egygombát tudnék megenni, akkor a táplálékjelzés nettó hasznanagyobb lesz, mintha ki lettem volna éhezve. Se vége, se hosszaa számítás egyre újabb és újabb finomításainak, melyek alehető világok legjobbikában elérhetők. A való élet azonban nema lehető világok legjobbikában zajlik. Nem várhatjuk el avalóságos állatoktól, hogy a legutolsó részletet is figyelembevegyék az optimális döntés érdekében. A természetben végzettmegfigyeléssel és kísérletezéssel kell felfedeznünk, hogy avalóságos állatok ténylegesen mennyire közelítik meg az ideálisköltség-haszon elemzés eredményét.Hogy megbizonyosodjunk arról, nem ragadtak-e túlságosanmesszire szubjektív példáink, térjünk vissza egy kicsit a géneknyelvére. Az élő testek a fennmaradt gének által programozottgépek. E géneknek olyan feltételek között sikerültfennmaradniuk, melyek átlagosan a faj múltbeli környezetérevoltak jellemzők. A költség-haszon „becslések” ennélfogvamúltbeli „tapasztalatokon” alapulnak, éppúgy, mint az emberidöntések. A tapasztalat szó azonban ebben az esetbengéntapasztalatot jelent, pontosabban a gének fennmaradásánakmúltbeli feltételeit tükrözi. (Mivel a gének a túlélőgépeket atanulás képességével is felruházzák, mondhatjuk, hogy némiköltség-haszon becslésre az egyéni tapasztalat alapján is sorkerül). Mindaddig, amíg a feltételek nem változnak megtúlságosan drasztikusan, a becslések jó becslések lesznek, atúlélőgépek pedig többnyire helyes döntéseket hoznak. Ha afeltételek gyökeresen megváltoznak, a túlélőgépek gyakran hibásdöntéseket hoznak, génjeik pedig megfizetik a büntetést.Pontosan úgy, ahogyan az elavult adatokon alapuló emberidöntések is jobbára tévesek.A rokonsági fokra vonatkozó becslések is lehetnek hibásak ésbizonytalanok. Eddigi túlegyszerűsített számításainkban úgyvettük, mintha a túlélőgépek tudnák, ki a rokonuk, és hogy

milyen közeli. A rokonsági fokot a való életben néha tudni lehet,de gyakoribb, hogy csak átlagos értékekkel lehet becsülni.Tegyük fel például, hogy A és B épp úgy lehetnek féltestvérek,mint édestestvérek. Rokonsági fokuk vagy 1/4, vagy 1/2, demivel nem tudjuk, hogy fél- vagy édestestvérek, a ténylegesenhasználható szám ezek átlaga, 37.5% lesz. Ha biztos, hogyugyanaz az anyjuk, de csak egy a tízhez az esély, hogy azapjuk is ugyanaz, akkor 90%-ig biztos, hogy féltestvérek, és10%-ig biztos, hogy édestestvérek, a ténylegesen számításbavehetó rokonsági fokuk pedig 1/10 × 1/2 + 9/10 × 1/4 = 0,275.Ám amikor olyasmit mondunk, hogy 90%-ig biztos, „hogy”, mirevonatkozik ez a „hogy”? Úgy értjük vajon, hogy atermészetbúvár hosszú terepmunka után 90%-ig biztos benne,vagy úgy értjük, hogy az állatok 90%-ig biztosak benne? Kisszerencsével e kettő majdnem ugyanazt a dolgot jelentheti.Hogy ezt belássuk, el kell gondolnunk, hogy az állatokténylegesen hogyan becsülhetik fel, kik a közeli rokonaik.Mi azért tudjuk, hogy kik a rokonaink, mert megmondjáknekünk, mert nevet adunk nekik, mert hivatalos házasságokatkötünk, és mert írott dokumentumaink és jó emlékezetünk van.Sok szociálantropológus mélyed el az általa tanulmányozotttársadalmak „rokonsági” viszonyaiban. ők nem valódi genetikairokonságat értenek ezen, hanem a rokonság szubjektív éskulturális eszméjét. Az emberi szokások és a törzsi szertartásokáltalában nagy hangsúlyt helyeznek a rokonságra; az ősöktisztelete széles körben elterjedt, a családi kötelezettségek éskötelékek meghatározzák az életet. A vérbosszú és a törzsekközti háborúskodás jól értelmezhető Hamilton genetikaielméletének alapján. Vérfertőzési tabuk tanúsítják az embernagy rokonsági tudatát, noha a vérfertőzési tabu genetikaielőnyének semmi köze sincs az önzetlenséghez; valószínűleg abeltenyésztéskor megjelenő recesszív gének káros hatásaival állkapcsolatban. (Valamilyen oknál fogva sok antropológus nemszereti ezt a magyarázatot).Honnan „tudhatják” a vadállatok, hogy kik a rokonaik, vagymás szóval: milyen viselkedési szabályokat követhetnek, amelyekközvetett hatásaként úgy látszik, mintha ismernék a rokoniviszonyokat? A „légy rendes a rokonaiddal” szabály azt akérdést veti fel, hogy miről ismerjük fel a rokoni kapcsolatot agyakorlatban. Az állatoknak kapniuk kell génjeiktől egy egyszerűcselekvési szabályt, olyan szabályt, amely nem jár a cselekvésvégső okának teljes felismerésével, de általában véve mégis

működik. Mi emberek jól ismerjük a szabályokat, akkorahatalmuk van rajtunk, hogy szűklátókörűségből magának aszabálynak engedelmeskedünk még akkor is, ha tökéletesen jóllátjuk, hogy se nekünk, se másnak nem származik belőlesemmi haszna. Egyes ortodox zsidók és mohamedánok példáulinkább éhen halnának, mint hogy megszegjék a szabályt, ésdisznóhúst egyenek. Milyen egyszerű gyakorlati szabályoknakengedelmeskedhetnek az állatok, amelyek normális körülményekközött azzal a közvetett hatással járnának, hogy hasznára válnakközeli rokonaiknak?Ha az állatok hajlamosak önzetlenül viselkedni azon egyedekiránt, akik fizikailag hasonlítanak rájuk, akkor közvetverokonaikkal is jót tehetnek. A részletek azon múlnak, hogymelyik fajról van szó. Az ilyen szabály mindenesetre csakstatisztikai értelemben vezetne „helyes” döntésekre. Ha afeltételek megváltoznak, például ha a faj jóval nagyobbcsoportokban kezd élni, akkor helytelen döntésekhez vezethet.Elképzelhető, hogy a „faji” előítélet azon rokonszelekcióvalkialakult hajlam irracionális általánosításaként értelmezhető, hogyazonosuljunk az olyan egyénekkel, akik testi jegyeikbenemlékeztetnek ránk, és ellenségesen viselkedjünk azokkal,akiknek megjelenése eltér a miénktől.Azoknál a fajoknál, amelyeknek tagjai nem változtatják sokat ahelyüket, vagy kis csoportokban járnak, jó esély lehet arra,hogy bármelyik egyed, akivel véletlenszerűen egymásba botlunk,meglehetősen közeli rokonunk. Ebben az esetben pozitív túlélésiértéke lehet annak a szabálynak, hogy „légy rendes fajodbármely tagjával, akivel találkozol”, azon értelemben, hogy ahordozóit a szabály betartására késztető gén felszaporodhat agénkészletben. Lehet hogy ezért számolnak be olyan gyakranönzetlen viselkedésről a majom- és cetcsapatok esetében. Abálnák és delfinek megfulladnak, ha nem kapnak levegőt.Megfigyelték, hogy az újszülött bálnákat és azokat a sebesültegyedeket, amelyek nem tudnak a felszínre úszni, társaikmegmentik, és fenntartják a víz színén. Nem tudjuk, hogy abálnák vajon képesek-e megismerni közeli rokonaikat, delehetséges, hogy ez nem is számít. Talán olyan nagy annak avalószínűsége, hogy a csapat tetszőleges tagja rokon, hogymindenképpen megéri önzetlennek lenni. Mellesleg van legalábbegy valóban hiteles történet arról, hogy egy fuldokló embertmegmentett egy vadon élő delfin. Ez tekinthető úgy is, hogy célttévesztett a csapat fuldokló tagjainak megmentésére vonatkozó

szabály. A szabály valahogy így „definiálhatja” a fuldokló társat:„A felszín közelében összevissza csapkodó és levegő utánkapkodó hosszúkás dolog.”Beszámoltak róla, hogy felnőtt hím páviánok életüketkockáztatva védelmezik a csoport többi tagját a ragadozókkal,például a leopárdokkal szemben. Nagyon valószínű, hogyáltalában bármely felnőtt hímet elég nagy számú gén fűz összea csapat többi tagjával. Elterjedhet a génkészletben az a gén,amely gyakorlatilag azt „mondja”: „Test, ha történetesen felnőtthím vagy, védd meg a csapatot a leopárdokkal szemben.”Mielőtt elhagynánk ezt a gyakran idézett példát, a méltányosságkedvéért hozzá kell tennünk, hogy legalább egy köztiszteletbenálló szaktekintély egészen mást tapasztalt. Szerinte a felnőtthímek tűnnek el elsőként a színről, amikor a leopárdmegjelenik.A kiscsirkék együttesen táplálkoznak, és mindannyian követikanyjukat. Két fő hívójelük van. A már említett hangos, áthatócsipogáson kívül rövid, dallamos csipogást is hallatnaktáplálkozás közben. Az anyát segítségül hívó csipogásról a többikiscsirke nem vesz tudomást. A halk, finom csipogás azonbanvonzó a kiscsirkék számára. Ez azt jelenti, hogy amikor azegyik kiscsirke élelmet talál, csipogása a többi kiscsirkét isodavonzza; a korábbi hipotetikus példa kifejezésével élve: acsipogás „táplálékjelzés”. A kiscsirkék látszólagos önzetlensége ittis, mint a korábbi esetben, könnyen megmagyarázható arokonszelekcióval. Mivel a természetben a kiscsirkék mindnyájanédestestvérek, a táplálékot jelző csipogás génje elterjed, feltéve,hogy a csipogó állat vesztesége kevesebb, mint a többiek nettóhasznának fele. Mivel a hasznon az egész fészekalj osztozik,mely rendszerint több mint két kiscsirkét jelent, e feltételteljesülését nem nehéz elképzelnünk. E szabály természetesencsődöt mond azokban a mesterséges helyzetekben, amikor atyúkot más tyúkok tojásaira, sőt akár pulyka- vagykacsatojásokra ültetik. De sem a tyúktól, sem a csibéktől nemvárhatjuk el, hogy erre rájöjjenek. Viselkedésüket a természeteskörülmények között uralkodó feltételek formálták, márpedig atermészetben ritkán találhatók idegenek a fészkükben.Effajta tévedések azonban néha megtörténnek a természetbenis. Hordákban vagy csapatokban élő fajoknál előfordul, hogy egyelárvult kölyköt örökbe fogad egy idegen nőstény, nagyonvalószínű, hogy az, amelyik elvesztette a saját gyermekét. Amajmokat megfigyelő kutatók néha a „nagynéni” szót használják

az örökbefogadó nőstényre. A legtöbb esetben nincs bizonyítékarra, hogy valóban nagynéni volna, vagy egyáltalán bármineműrokon: ha a majmokat megfigyelő kutatók kellő géntudattalrendelkeznének, akkor nem használnának egy oly fontos szót,mint a „nagynéni”, ilyen kritikátlanul. Az örökbefogadást, bármilymegindítónak is lássék, a legtöbb esetben valószínűleg egybeépített szabály kudarcának kell tekintenünk. Mégpedig azért,mert a nagylelkű nőstény semmi jót nem tesz a saját génjeinekazzal, hogy gondját viseli az árvának. Időt és energiát pocsékol,amit a saját rokonainak hasznára fordíthatna, különösen a sajátjövendőbeli gyermekeire. Itt feltehetőleg olyan hibáról van szó,mely túl ritkán történik meg ahhoz, hogy a természetesszelekció „igyekezzék” megváltoztatni a szabályt azáltal, hogy azanyai ösztönt szelektívebbé teszi. Egyébként sok esetben nemkerül sor az örökbefogadásra, s az árvát hagyják elpusztulni.Van egy tévedés, mely annyira szélsóséges, hogy az olvasólegszívesebben talán nem is hibának, hanem az önzőgén-elméletelleni bizonyítéknak tekintené. Ez a gyászoló anyamajmok esete,akik ellopják egy másik nőstény kicsinyét, és gondját viselik. Énezt kettős tévedésnek tartom, mert az örökbefogadó nemcsakvesztegeti saját idejét, hanem egyben meg is szabadít egyvetélytárs nőstényt a gyermekgondozás terhétől, hogy hamarabbszüljön újabb gyermeket. Ezt perdöntő példának tekintem, amialapos kutatást érdemel. Tudnunk kell, milyen gyakran történikmeg; az örökbefogadó és a gyermek között mekkora lehet azátlagos rokonsági fok, hogyan viszonyul a dologhoz a kölyökigazi anyja – neki végül is előnye származik abból, ha kölykétörökbe fogadják; vajon az anyák megpróbálják-e szándékosanbecsapni a naiv fiatal nőstényeket, és rávenni óket, hogyfogadják örökbe gyermekeiket? (Azt is felvetették, hogy azörökbefogadóknak és csecsemőtolvajoknak hasznuk származhatabból, hogy gyakorlatra tesznek szert az utódgondozásban).Az anyai ösztön szándékos félrevezetésére példa a kakukk és atöbbi „fészekparazita” – azok a madarak, amelyek tojásaikatmás madár fészkébe rakják. A kakukkfélék kihasználják amadárszülőkbe beépített szabályt: „Légy jó minden kismadárhoz,aki az általad épített fészekben van,” A kakukkoktól eltekintve,ez a szabály rendes körülmények közt eléri azt a kívánt célt,hogy az önzetlenséget a közvetlen rokonokra korlátozza, mert afészkek ténylegesen annyira el vannak szigetelve egymástól, hogyaz én fészkemben szinte mindig a saját fiókáim vannak. Afelnőtt ezüstsirályok nem ismerik fel saját tojásaikat, és vidáman

ráülnek más sirálytojásokra, sőt még fából faragott, elnagyolttojásutánzatokra is, ha a kísérletező ilyenekre cseréli kitojásaikat. A természetben a tojás felismerése a sirályok számáranem fontos, mert a tojások nem gurulnak el olyan messzire,hogy elérjék a szomszéd fészek közvetlen környezetét, aminéhány méternyire van. Fölismerik azonban fiókáikat: a fiókák,nem úgy, mint a tojások, elmászkálnak; könnyen egy szomszédfelnőtt fészkénél köthetnek ki, és ez gyakran végzeteskövetkezményekkel jár, amint azt az 1. fejezetben láttuk.A lummák ugyanakkor foltmintájukról felismerik tojásaikat, éskifejezetten csak azokat hajlandók költeni. Feltehetőleg azért,mert lapos sziklákon fészkelnek, ahol fennáll az a veszély, hogya tojások elgurulnak, és összekeverednek más tojásokkal.Mármost, mondhatnánk, miért törődnek azzal, hogymegkülönböztessék saját tojásaikat, és csak azokra üljenek rá?Nyilvánvaló, hogy ha mindenkinek gondja volna rá, hogyráüljön valakinek a tojására, nem számítana, hogy az egyestojók a saját tojásaikon ülnek-e vagy másokéin. Ez acsoportszelekciós felfogás érvelése. Fontoljuk csak meg: mitörténne, ha egy ilyen csoportos pótmama kör valóbankialakulna. A lumma átlagos fészekalja egyetlen utód. Eszerintahhoz, hogy a kölcsönös pótmamakör sikeresen működjék,minden felnőttnek átlagosan egy tojáson kellene ülnie. Mármosttételezzük fel, hogy valaki csal, és nem hajlandó tojásra ülni.Ahelyett, hogy kotlásra vesztegetné idejét, több tojást is tojhat.A dolog szépsége pedig abban áll, hogy a többi, önzetlenebbfelnőtt gondját viselné ezeknek a tojásoknak is. Továbbra ishűségesen engedelmeskednének a szabálynak: „Ha látsz egyelveszett tojást a fészked körül, húzd be, és ülj rá.” így acsalás génje elterjedne a populációban, és a kedves, barátságospótmamakör feloszlana.„Na jó – mondhatnánk –, de mi történne, ha a becsületesmadarak ellentámadnának, visszautasítanák a zsarolást, éseltökélten kitartanának amellett, hogy egy, és csakis egy tojásonülnek? Így visszájára fordulna a csalók szándéka, mivel látnák,hogy saját tojásaik ott hevernek a sziklákon, és senki nem költiki őket Ez hamarosan ráncba szedné őket”. Fájdalom, de nemez történne. Mivel abból indultunk ki, hogy a költő madaraknem különböztetik meg az egyik tojást a másiktól, ha abecsületes madarak átültetnék a gyakorlatba a csalássalszembeni ellenállásnak ezt a sémáját, akkor végülis ugyanakkoravalószínűséggel hanyagolnák el saját tojásaikat, mint a csalókéit.

A csalóknak továbbra is előnyük volna, mert több tojásttojnának, és több túlélő fiókájuk volna. A becsületes lummacsak úgy győzhetné le a csalót, hogy saját tojásait aktívanmegkülönbözteti. Azaz, ha felhagy az önzetlenséggel, és sajátérdekeit követi.Maynard Smith megfogalmazását használva, az önzetlenörökbefogadó-„stratégia” evolúciósan nem stabil stratégia. Ingatagabban az értelemben, hogy sikeresebb lehet nála az a riválisönző stratégia, hogy az egyén méltányos részesedésénél többettojik, és nem hajlandó költeni a tojásokat. Ez az utóbbi önzőstratégia azután megint csak ingatag, mivel az az önzetlenstratégia, melyet kihasznál, szintén ingatag, s el fog tűnni. Alumma számára az egyetlen evolúciósan stabil stratégia az, hogyfelismeri saját tojásait, és kizárólag azokat költi, s pontosan ezaz, ami valóban történik.Azok az énekesmadárfajok, amelyeken a kakukkok élősködnek,felvették a harcot, ez esetben nem úgy, hogy saját tojásaikegyedi küllemét tanulták meg, hanem úgy, hogy ösztönösenelőnyben részesítik a fajuk mintáit viselő tojásokat. Mivel nemfenyegeti őket az a veszély, hogy saját fajuk tagjai élősködnekrajtuk, e módszer hatékony. Ám a kakukkok a maguk részérőlugyancsak felvették a harcot, és tojásaikat színben, méretben ésmintázatban egyre inkább hasonlóvá tették a gazdafaj tojásaihoz.Ez példa a hazugságra, és gyakran jól beválik. Ennek azevolúciós fegyverkezési versenynek a következménye akakukktojásokra nézve mimikrijük figyelemre méltótökéletesedése volt. Feltételezhetjük, hogy a kakukktojások ésfiókák egy része lelepleződik, s azok érik meg, hogy akakukktojások következő nemzedékét tojják, akik rejtvemaradnak. Így hát a hatékonyabb megtévesztés génjeielterjedtek a kakukk génkészletben. Hasonlóképpen, azok azénekesmadarak tettek a legtöbbet saját génkészletükért,amelyeknek elég éles szemük volt ahhoz, hogy a kakukktojásmimikrijében a legcsekélyebb tökéletlenséget is fölfedezzék. Ígyhát az éles és kritikus szemek továbbadódtak a következőnemzedékeknek. Ez jó példa arra, hogy a természetes szelekcióhogyan teheti élesebbé az aktív megkülönböztetést, ez esetbenegy másik fajjal szembeni megkülönböztetést, melynek tagjaimindent elkövetnek, hogy megtévesszék a megkülönböztetőket.Térjünk most vissza annak összehasonlításához, hogyan „becsülimeg” az állat a csoport többi tagjához fűződő rokoni viszonyát,és milyen a szakértő természetbúvár megfelelő becslése. Brian

Bertram sok évet töltött az oroszlánok biológiájánaktanulmányozásával a Serengeti Nemzeti Parkban. Szaporodásiszokásaikról szerzett ismeretei alapján felmérte a tipikusoroszláncsalád egyedei közötti átlagos rokonsági viszonyt. Ilyentényeket használt fel a becsléseihez: A tipikus csapat hét felnőttnőstényből áll, ezek az állandó tagok, és két felnőtt hímből, akikvándorolnak. A felnőtt nőstényeknek körülbelül a fele egyidőben,csoportosan szül, és kölykeiket együtt nevelik, úgyhogy nehézmegmondani, hogy egy-egy kölyök melyik anyához tartozik. Atipikus alom három kölyköt jelent. Az almok apasága egyenlőenoszlik meg a csoport felnőtt hímjei között. A fiatal nőstények acsoportban maradnak, és helyére állnak azoknak az öregnőstényeknek, akik elpusztulnak, vagy elhagyják a csoportot. Afiatal hímeket serdülőkorukban elűzik. Mikor már felnőttek, kisrokoni csapatokban vagy párokban vándorolnak csoportrólcsoportra, és nem valószínű, hogy visszatérnek eredeticsaládjukhoz.E feltevéseket és még másokat is felhasználva, láthatjuk, ki lehetszámítani a tipikus oroszláncsapatból való két egyed átlagosrokonsági fokát mutató számot. Bertram 0,22-t kapottvéletlenszerűen választott két hím esetében, és O,15-öt egynősténypárra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a hímek acsapatban átlagosan a féltestvérnél egy kissé távolabbi, anőstények pedig az első unokatestvérnél egy kicsivel közelebbirokonságban állnak egymással.Mármost persze az egyedek bármely konkrét párja lehetédestestvér, Bertram azonban ezt nem tudhatja, és joggaltételezhetjük fel, hogy az oroszlánok sem tudják. Másfelől aBertram által becsült átlagos értékek bizonyos értelemben azoroszlánoknak is rendelkezésükre állnak. Ha e számok valóbanjellemzik az átlagos oroszláncsapatot, akkor minden olyan gén,amely a hímeket arra készteti, hogy más hímekkel úgyviselkedjenek, mintha közel féltestvérek volnának, szelekcióselőnnyel bír. Bármely gén, amely túl messzire menne, és ahímeket arra késztetné, hogy egymással az édestestvérek közötthelyénvaló barátsággal viselkedjenek, átlagos esetben büntetéstvonna maga után, éppúgy mint a nem eléggé barátságosviselkedés génje, amelynek hatására más hímeket, mondjuk,másod-unokatestvérként kezelnének. Ha az oroszlánok életeolyan, ahogy Bertram elmondja, és – ami ugyanilyen fontos –ha már sok-sok nemzedék óta így élnek, akkor azt várhatjuk,hogy a természetes szelekció kedvez a tipikus csapat átlagos

rokonsági fokának megfelelő önzetlenségnek. Ezt értettem azon,hogy az állat és a jó természetbúvár becslései a rokonságiviszonyokról végeredményben nagyjából azonosak lehetnek.Így hát oda lyukadtunk ki, hogy az önzetlenség kialakulásábanaz „igazi” rokonsági fok esetleg kevésbé fontos, mint az állatlehető legjobb becslése. Valószínűleg ez adja a kulcsot annakmegértéséhez, hogy a természetben a szülői gondoskodás miértsokkal gyakoribb és odaadóbb, mint a testvérek köztiönzetlenség, s hogy az állatok miért értékelik magukat többre,mint akár több testvérüket is. Röviden: azt állítom, hogy arokonsági fok mutatóján kívül valamiféle, a „bizonyosság”mutatójának nevezhető értéket is figyelembe kell vennünk. Nohaa szülő-gyermek viszony genetikai szempontból nem szorosabb,mint a testvér-testvér viszony, a bizonyossága nagyobb.Rendszerint sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogy kik agyermekeink, mint hogy kik a testvéreink. És még ennél isbiztosabbak lehetünk abban, hogy mi magunk kik vagyunk!Fontolóra vettük a csalás lehetóségét a lummák esetében, ésmég további mondanivalónk is lesz a következó fejezetekben ahazugokról, csalókról és mások kihasználóiról. Egy olyanvilágban, ahol más egyedek állandóan készen állnak arra, hogykihasználják a rokonszelekción alapuló önzetlenség kínáltalehetőségeket, és a maguk céljára használják fel ezeket, atúlélőgépnek mindig meg kell fontolnia, hogy kiben bízhat, kifelöl lehet valóban biztos. Ha B csakugyan a kistestvérem, akkorfeleannyira kell törődnöm vele, mint saját magammal, ésugyanannyira kell gondját viselnem, mint saját gyermekeimnek.De lehetek-e vajon benne olyan biztos, mint sajátgyermekeimben? Honnan tudom, hogy valóban a kistestvérem?Ha C egypetéjű ikertestvérem, akkor kétszer annyira kellenegondját viselnem, mint akármelyik saját gyermekemnek, az őéletét valójában nem értékelhetném kevesebbre a magaméleténél. De biztos lehetek-e benne? Kétségtelenül úgy néz ki,mint én. Ám lehetséges, hogy csak arckifejezésünk génjeiközösek. Nem, nem fogom feláldozni érte az életemet, mertámbár lehetséges , hogy 100%-ban az én génjeimet hordozza,azt viszont abszolút biztosan tudom , hogy én 100%-bantartalmazom a saját génjeimet, így én többet érek magamnak,mint ő. Én vagyok az egyetlen, akiben bármelyik önző génembiztos lehet. Elvileg az egyéni önzés génjét kiszoríthatná ugyanegy vetélytárs gén, mely önzetlenül megment legalább egyegypetéjű ikret, két gyermeket vagy testvért, vagy legalább négy

unokát stb., az egyéni önzés génjének azonban óriási előnyevan: a személyazonosság bizonyossága. A rivális önzetlen génkockáztatja, hogy elvéti az azonosítást, akár teljesen véletlenül,akár azért, mert csalók és paraziták szándékosan megtévesztik.Ezért az egyéni önzésre nagyobb mértékben kell számítanunk atermészetben, mint amennyit egyedül a genetikai rokonságonalapuló megfontolások jósolnának.Sok fajnál az anya biztosabb lehet abban, hogy ki a kölyke,mint az apa. Az anya tojja a látható, kézzelfogható tojást, vagyszüli a gyermeket. Jó esélye van arra, hogy biztosan tudja, kikhordozzák génjeit. A szegény atya sokkal inkább ki van téve acsalásnak. Ezért várható, hogy az apák sokkal kevésbé vesznekrészt kicsinyeik gondozásában, mint az anyák. Látni fogjuk anemek küzdelméről szóló IX. fejezetben, hogy más okokból isugyanerre számíthatunk. Hasonlóképpen: az anyai nagyanyákbiztosabbak lehetnek unokájukban, mint az apai nagyanyák, sígy nagyobb önzetlenség várható el tőlük, mint az utóbbiaktól.Ennek az az oka, hogy lányaik gyermekeiben biztosak lehetnek,míg fiuk esetleg kakukktojást melengetett. Az anyai nagyapákugyanannyira biztosak az unokáikban, mint az apai nagyanyák,mivel egynemzedéknyi biztonsággal és egynemzedéknyibizonytalansággal számolhatnak mindketten. Hasonlóképpen: azanyai nagybácsik nagyobb érdeklődést kell mutassanakunokaöccseik és unokahúgaik iránt, mint az apai nagybácsik, ésáltalában éppolyan önzetleneknek kell lenniük, mint anagynéniknek. Csakugyan, egy olyan társadalomban, ahol aházasságtörés gyakori, az anyai nagybácsiknak önzetlenebbeknekkell lenniük az „apáknál”, mivel több alapjuk van a gyermekhezfűződő rokonságban való bizalomra. Tudják, hogy a gyermekanyja legalábbis féltestvérük. A „törvényes” apa semmit sem tud.Nem ismerek olyan adatokat, amelyek igazolnák ezeket ajóslatokat, de annak reményében teszem őket közzé, hogymások esetleg tudnak ilyen adatokról, vagy nekifognak ilyenadatokat keresni. Különösen a szociálantropológusoknak lehetnekérdekes mondanivalóik erről.Visszatérve ahhoz a megállapításhoz, hogy a szülői önzetlenséggyakoribb, mint a testvéri önzetlenség, ésszerűnek tűnik ezt atényt az „azonosítási probléma” alapján magyarázni. Ez azonbannem magyarázza meg magában a szülő-gyermek viszonybantapasztalható alapvető aszimmetriát. A szülők több gondotfordítanak gyermekeikre, mint a gyermekek szüleikre, noha agenetikai viszony szimmetrikus, és a rokoni kapcsolat

bizonyossága mindkét irányban ugyanakkora. A jelenség egyikoka az lehet, hogy a szülőknek inkább módjukban áll, hogysegítséget nyújtsanak, lévén öregebbek és jártasabbak az életdolgaiban. Még ha szeretné is a kisgyermek etetni a szüleit,ehhez a gyakorlatban nincsenek meg a kellő eszközei.Van egy másik aszimmetriája is a szülő-gyermek viszonynak,ami nem érvényes a testvér-testvér viszonyra. A gyermekekmindig fiatalabbak szüleiknél. Ez gyakran, ámbár nem mindig,azt jelenti, hogy nagyobb a várható élettartamuk. Mint fentebbhangsúlyoztam, a várható élettartam fontos változó, melynek alehető világok legjobbikában bele kell kerülnie az állat„számításaiba”, amikor arról „dönt”, hogy önzetlenülviselkedjék-e vagy sem. Olyan fajban, amelyben a gyermekeknekátlagosan nagyobb a várható élettartamuk, mint a szülőknek, agyermeki önzetlenség génje hátrányos helyzetben volna.Önzetlen önfeláldozást kellene tanúsítania olyan egyedek javára,akik közelebb vannak ahhoz, hogy végelgyengülésbenmeghaljanak, mint maga az önzetlen egyed. Ami az egyenletneka várható élettartammal kapcsolatos tagját illeti, a szülőiönzetlenség génjének ugyanakkor ennek megfelelő előnye volna.Az ember néha hallja itt-ott, hogy a rokonszelekciós elmélettelnem volna semmi probléma, csak éppen nagyon kevés példát,találunk a rokonszelekció működésére a gyakorlatban. E bírálatcsak olyasvalakitől származhat, aki nem érti, hogy mit jelent arokonszelekció. Az igazság az, hogy a gyermek védelmezése ésa szülői gondoskodás összes példája, az ezekkel kapcsolatosösszes szerv, tejkiválasztó mirigy, kenguruerszény és így tovább,mind-mind a rokonszelekció működését példázza. A bírálókpersze jól ismerik a szülői gondoskodás széles körű voltát, csaképpen nem értik meg, hogy a szülői gondoskodás nem kevésbéjó példa a rokonszelekcióra, mint a testvér iránti önzetlenség.Amikor azt mondják, hogy példákat kérnek, akkor ezen aztértik, hogy a szülői gondoskodáson kívül kérnek példákat, ezekpedig valóban kevésbé mindennaposak. Felvetettem enneknéhány lehetséges indoklását. Éppenséggel, ha nem restelltemvolna a fáradságot, idézhettem volna példákat a testvérek közöttiönzetlenségre – valójában nem is kevés ilyen példa van. Denem akartam, mert csak megerősítené azt a hibás elgondolást(melyet, mint láttuk, Wilson is pártfogolt), hogy a rokonszelekciósajátosan a szülő-gyermek kapcsolatoktól eltérő viszonyokravonatkozik.E tévedés kialakulásának nagyrészt történeti okai vannak. A

szülői gondoskodás evolúciós előnye annyira nyilvánvaló, hogybelátásához nem kellett megvárnunk, míg Hamilton rámutat. Eztmár legalábbis Darwin óta felfogtuk. Amikor Hamiltonbebizonyította más kapcsolatok genetikai egyenértékűségét sazok evolúciós jelentőségét, természetes, hogy ezekre a máskapcsolatokra kellett a hangsúlyt helyeznie. Közelebbről: a társasrovarok, köztük a hangyák és méhek köréből vette példáit,melyeknél a nővérek közti kapcsolatok különösen fontosak,amint ezt egy későbbi fejezetben látni fogjuk. Még arról ishallottam, hogy némelyek azt gondolták, Hamilton elmélete csaka társas rovarokra érvényes! Ha valaki nem akarja elismerni,hogy a szülői gondoskodás a rokonszelekció működésénekpéldája, akkor rajta a felelősség, hogy megfogalmazza atermészetes szelekció olyan általános elméletét, amely megjósoljaa szülői önzetlenséget, de ugyanakkor nem jósol önzetlenségetaz oldalági rokonok között. Azt hiszem, ez nem fog sikerülni.

VII. CsaládtervezésKönnyű belátni, hogy némelyek miért akarták elválasztani aszülői gondoskodást a rokonszelekción alapuló önzetlenség máseseteitől. A szülői gondoskodás a szaporodási integráns részéneklátszik, míg például egy unokaöcs iránti önzetlenség nem. Azthiszem, ennek mélyén valóban fontos megkülönböztetés rejlik,csak éppen az emberek abban tévedtek, hogy mi ez akülönbség. Az egyik oldalra tették a szaporodást és a szülőigondoskodást, az önzetlenség egyéb fajtáit pedig a másikoldalra. Én azonban egyfelől az új egyedek világra hozása ésmásfelől a már létező egyedekről való gondoskodás közöttszeretnék különbséget tenni. E két tevékenységetgyermekszülésnek és gyermeknevelésnek fogom nevezni.Az egyedi túlélőgépnek kétféle, teljesen eltérő döntést kellhoznia: nevelési döntéseket és szülési döntéseket. A nevelésrevonatkozó döntéseknek az alábbi formájuk van: „van egygyermek, a hozzám való rokonságának foka ilyen és ilyen;annak az esélye, hogy meghal, ha nem etetem, ilyen és ilyen;etessem-e?” A szülésre vonatkozó döntések másfelől ígyhangzanak: „Megtegyem-e azokat a lépéseket, melyek egy újegyed világra hozásához szükségesek; szaporodjak-e?” Bizonyosmértékig a nevelésnek és a szülésnek az a sorsuk, hogyversengjenek egymással az egyén idejéért és egyéberőforrásaiért. Előfordulhat, hogy az egyénnek választania kell:

„Viseljem-e gondját ennek a gyermeknek, vagy szüljek egymásikat?”A faj ökológiai körülményeitől függóen, a nevelési és szülésistratégiák különböző keverékei lehetnek evolúciósan stabilak. Azegyik dolog, ami nem lehet evolúciósan stabil, a tiszta nevelésistratégia. Ha az összes egyed oly mértékben szentelné magát ameglevő gyermekek gondozásának, hogy sohasem szülnénekegyetlen új gyermeket sem a világra, a populációba hamarosanbetörnének olyan mutáns egyedek, akik szülésre specializálódtak.A gondozás evolúciós szempontból csak kevert stratégiarészeként lehet stabil – legalábbis bizonyos mértékű szülésreszükség van.Azok a fajok, melyeket a legjobban ismerünk – az emlősök ésa madarak – jobbára kitűnő gondozók. Egy új gyermekszülésére vonatkozó döntést rendszerint a gondozásáravonatkozó döntés is követi. Mivel a szülés és a nevelés olygyakran jár együtt a gyakorlatban, az emberek összekeverik akét dolgot. Ám az önző gének szempontjából, mint láttuk,elvben nincs különbség egy kistestvér gondozása és egykisgyermek gondozása között. Mindkét újszülött egyformánszoros rokonságban van velünk. Ha választanunk kell, hogy azegyiket vagy a másikat tápláljuk-e, genetikailag semmi semindokolja, hogy miért kellene a saját gyermekünket választani.Másfelől viszont definídó szerint nem szülhetünk magunknakkistestvért. Csupán a gondját viselhetjük, ha már valaki másvilágra hozta. Az előző fejezetben megnéztük, hogy eszményiesetben az egyes túlélőgépeknek hogyan kellene eldönteniük,hogy önzetlenül viselkedjenek-e más egyedek iránt, akik márléteznek. Ebben a fejezetben azt nézzük meg, hogyan kelleneeldönteniük, hogy hozzanak-e új egyedeket a világra.Főképp ez volt az a kérdés, amely körül az 1. fejezetbenemlített „csoportszelekció”-vita dúlt, mivel Wynne-Edwards, acsoportszelekció eszméjének elsőszámú népszerűsítője, acsoportszelekciót összefüggésbe hozta a „népességszabályozás”elméletével. Azt vetette fel, hogy az állategyedek szándékosan ésönzetlenül csökkentik szüléseik gyakoriságát a csoport egészénekjavára.Hipotézise nagyon vonzó, mert jól illeszkedik ahhoz, amit azembereknek egyénenként tenniük kellene. Az emberiségnek túlsok gyermeke van. A népesség nagysága négy dologtól függ: aszületésektől, a halálozásoktól, a bevándorlástól és akivándorlástól. A világ népességének egészét tekintve be- és

kivándorlás nem fordul elő, s így csak a születések és ahalálozások maradnak. Mindaddig, amíg szülőpáronkéntátlagosan kettőnél több gyermek éri meg a szaporodóképeskort, a gyermekszülések száma az évek során egyre gyorsulómértékben nő. A népesség nem egyszerűen egy rögzítettmennyiséggel növekszik minden nemzedékben, hanem inkább amár elért méret valamely rögzített hányadával. Mivel ez a méretmaga is növekszik, a növekmény mérete is növekszik. Ha ez anövekedés akadálytalanul folyhatna, a népesség meglepőengyorsan csillagászati méreteket érne el.Mellesleg egyvalamit még azok az emberek sem ismernek fel,akiket aggasztanak a népesedési problémák, nevezetesen azt,hogy a népesség növekedése épp úgy függ attól is, hogy mikorlesznek az embereknek gyermekeik, mint attól, hogy hánygyermekük lesz. Mivel a népesség nemzedékenként nő bizonyosarányban, ebből következik, hogy ha a nemzedékeket jobbanszéthúzzuk, akkor a népesség lassúbb évenkénti növekedéstmutat. Így az „Állj meg kettónél” jelszó helyett éppúgy állhatnaa „Kezdd el 30 évesen” jelszó is! De bárhogy is van, agyorsuló népességnövekedés súlyos gondokat jelent.Valószínűleg mindannyian láttunk már a probléma érzékeltetésétcélzó, ijesztő számításokat. Például Latin-Amerika jelenleginépessége 300 millió körül van, és sokan közülük már most isalultápláltak. Ám ha a növekedés a jelenlegi ütembenfolytatódna, kevesebb mint ötszáz év kellene ahhoz, hogy elérjeazt a pontot, amikor az emberek álló helyzetben összefüggőemberszőnyeggel borítanák a kontinens egész területét, mégakkor is, ha nagyon soványaknak tételezzük fel őket – amimeglehetósen realista feltevés. Ezer év múlva több mintegymilliónyian állnának minden egyes ember vállán. Kétezer évmúlva az emberhegy a fény sebességével növekedve elérné azismert világegyetem szélét.Nyilván nem kerülte el az olvasó figyelmét, hogy hipotetikusszámításról van szó! Nagyon is gyakorlati okai vannak annak,hogy mindez nem történhet meg. Ezen okok közül néhányatúgy hívnak, hogy éhínség, járvány és háború, vagy – haszerencsénk van – születésszabályozás. Nincs értelme amezőgazdaság haladásában bíznunk – a „zöld forradalmakban”és hasonlókban. Az élelmiszer-termelés növekedése átmenetilegenyhítheti a problémát, de matematikailag bizonyos, hogy nemnyújthat hosszú távú megoldást; sőt valójában, a válságotelőidéző orvostudományi haladáshoz hasonlóan, még tovább

ronthatja a helyzetet, felgyorsítva a népességrobbanás ütemét.Egyszerű logikai igazság, hogy mivel nincs módunk a tömegeskivándorlást az űrbe másodpercenként több millió rakétaindításával biztosítani, az ellenőrizetlen születési arányokóhatatlanul rettenetesen megnövekedett halálozási arányokhozvezetnek. Nehéz elhinni, hogy ezt az egyszerű igazságot nemértik meg azok a vezetők, akik megtiltják követőiknek, hogyhatékony fogamzásgátló módszereket alkalmazzanak. Aztmondják, hogy előnyben részesítik a népességkorlátozás„természetes” módszereit, márpedig végül pontosan ahhozfognak eljutni. A természetes módszert éhhalálnak hívják.De persze az a rossz érzés, amit az ilyen hosszú távúszámítások kiváltanak, fajunk egészének jövőbeli sorsáért érzettaggodalmunkon alapul. Az emberek (némelyikük) tudatosanelőre látják a túlnépesedés katasztrofális következményeit. Ekönyv alapfeltevése, hogy a túlélőgépeket általában önző génekirányítják, amelyektől egészen bizonyosan nem várható el, hogya jövőbe lássanak, sem pedig az, hogy szívükön viseljék azegész faj jólétét. Ez az a pont, ahol Wynne-Edwards szakít azortodox evolúciós elméletekkel. Ö úgy gondolja, van mód arra,hogy eredendően önzetlen születésszabályozás alakuljon kievolúció útján.Fontos dolog, amit nem hangsúlyoznak sem Wynne-Edwardsírásai, sem pedig nézeteinek Ardreytól származó népszerűsítése,hogy nagyon sok tény van, ami vitán felül áll. Nyilvánvaló tény,hogy a vadon élő állatok populációi nem nőnek olyancsillagászati ütemben, mint ahogyan elvileg nőhetnének. Azállatpopulációk néha meglehetősen stabilak maradnak, vagyis aszületési arányok és a halálozási arányok nagyjából lépésttartanak egymással. Sok esetben (híres példa erre alemmingeké) a populációméret vadul ingadozik, hevesrobbanások váltakoznak összeomlásokkal, amikor majdnem kihala populáció. A következmény néha valóban az, hogy –legalábbis a környező területről – a népesség egyszerűen kihal.A kanadai hiúz esetében – ahol a becslések a Hudson's BayCompany által évenként eladott szőrmék számán alapulnak – apopuláció, úgy látszik, ritmikusan oszcillál. Egy dolgot semmiesetre sem tesznek az állatpopulációk: nem növekednek avégtelenségig.A vadállatok szinte sohasem pusztulnak el végelgyengülésben: azéhhalál, a betegség vagy a ragadozók jóval előbb utolérik őket,mintsem valóban megöregednének. A legutóbbi időkig igaz volt

ez az emberre is. Sok állat elpusztul gyermekkorában, sok pedignem is jut túl a pete stádiumon. Az éhhalál és a pusztulás másformái a végső okai annak, hogy a népességek nemnövekednek végtelenül. De mint saját fajunk esetében láttuk,nincs kényszerítő ok arra, hogy ez így legyen. Ha az állatokszabályozhatnák a születési arányukat , sohasem kerülne soréhhalálra. Wynne-Edwards állítása szerint pontosan ezt teszik.De még ebben is kevesebb a nézeteltérés közöttünk, mintahogy könyvét olvasva bárki gondolhatná. Az önzőgén-elmélethívei ugyanis készséggel egyetértenek abban, hogy az állatokcsakugyan szabályozzák születési arányukat. Bármely adottfajban többnyire meglehetősen rögzített a fészekalj vagy az alommérete: egyetlen állatnak sincs végtelensok gyermeke. Anézeteltérés nem abban van, hogy vajon szabályozott-e aszületési arány. Abban nem értünk egyet, hogy miértszabályozott: a természetes szelekció milyen folyamata révénfejlődött ki a családtervezés? Dióhéjban: abban nem értünkegyet, hogy vajon az állati születésszabályozás önzetlen-e, s acsoport egészének javát szolgálja-e; avagy önző, s a szaporodóegyed érdekében történik. A két elmélettel egymás után fogokfoglalkozni.Wynne-Edwards feltételezte, hogy az egyéneknek a csoportegészének érdekében kevesebb gyermekük van, mint amennyilehetne. Felismerte, hogy a normális természetes szelekció nemhozhatott volna létre ilyenfajta önzetlenséget: az átlagosnálalacsonyabb szaporodási arány természetes szelekciója elsőpillantásra önellentmondás. Wynne-Edwards ezért acsoportszelekcióhoz folyamodott, amint azt az 1. fejezetben láttuk.Szerinte azok a csoportok, amelyeknek tagjai visszafogjákszületési arányukat, kisebb valószínűséggel halnak ki, mint azoka vetélytárs csoportok, amelyeknek egyedei olyan sebességgelszaporodnak, hogy veszélyeztetik táplálékellátásukat. A világotezért mérsékelten szaporodó fajok népesítik be. Az az egyéniönmegtartóztatás, amelyet Wynne-Edwards javasol, általánosértelemben a születésszabályozásnak felel meg, ő azonban ennélkonkrétabban fogalmaz, és csakugyan egy olyan nagyszabásúkoncepcióval lép színre, melyben az egész társadalmi életet anépességszabályozás mechanizmusaként szemléli. Például sokállatfaj társas életének két fontos sajátossága a területvédelem (territorialitás) és a dominancia hierarchia , amelyeket már az V.fejezetben említettem. Sok állat idejének és energiájának jórészét annak szenteli, hogy látszólag „védelmez” egy földdarabot,

melyet a kutatók territóriumnak neveznek. Ez a jelenség azállatvilágban nagyon széles körben elterjedt, nemcsak madarak,emlósök és halak, hanem rovarok, sőt tengeri rózsák között is.A territórium lehet nagy erdőterület, amely elvben az utódaitgondozó pár élelmét adja, mint például a vörösbegyek esetében.Vagy – például az ezüstsirályok esetében – lehet egy olyan kisterület, melyen nincs élelem, de a közepén az állat fészke van.Wynne-Edwards úgy véli, hogy a territóriumért küzdó állatokjelképes jutalomért harcolnak, nem pedig olyan ténylegesjutalomért, mint amilyen egy falat élelem. Sok esetben anőstények nem hajlandók párosodni territóriummal nemrendelkezó hímekkel. Valóban gyakran megtörténik, hogy az anőstény, amelynek a párját legyőzik, és territóriumát elfoglalják,azonnal a győzteshez csatlakozik. Még a látszólag hűségesmonogám fajok esetében is lehetséges, hogya nőstény a hímterritóriumához csatlakozik s nem magához a hímhez.Ha a populáció túlságosan felduzzad, az egyedek egy részéneknem jut territórium, s ennélfogva nem szaporodnak. Aterritórium megszerzése ennélfogva Wynne-Edwards szerintolyasmi, mintha valaki jegyet váltana vagy engedélyt kapna aszaporodásra. A territóriumok száma véges, s ez olyan, minthavéges számú utódnemzési engedélyt adnának ki. Az egyedekharcolhatnak ezekért az engedélyekért, de a populáció egészébena lehetséges utódok számát a rendelkezésre álló territóriumokszáma korlátozza. Bizonyos esetekben, mint például a skóthófajdoknál, az egyedek első pillantásra csakugyanönmegtartóztatást mutatnak, mivel azok, akik nem képesekterritóriumot nyerni maguknak, nemcsak hogy nemszaporodnak, hanem látszólag fel is adják a küzdelmet aterritóriumért. Mintha mindnyájan elfogadnák a játékszabályokat:ha a vetélkedési időszak végéig nem sikerült megszerezned amagad számára az egyik utódnemzésre jogosító hivatalos jegyet,akkor önkéntesen tartózkodsz a szaporodástól, és nemháborgatod a szaporodási időszakban a szerencséseket, akik ígynyugodtan foglalkozhatnak a faj szaporításával.Wynne-Edwards hasonlóképpen értelmezi a dominanciahierarchiákat is. Sok állatcsoportnál, különösen fogságban, denémely esetben vadon is, az egyedek megtanulják egymáskilétét, és megtanulják, hogy kit győzhetnek le harcban, s ki az,aki rendszerint őket győzi le. Amint az V. fejezetben láttuk,hajlamosak harc nélkül behódolni azoknak az egyedeknek,akikről „tudják”, hogy valószínűleg legyőzik őket. A kutatók

tehát dominancia hierarchiát vagy „csípésrendet” írhatnak le (azutóbbi kifejezés onnan származik, hogy ilyeneket előszörtyúkoknál írtak le), olyan társadalmi rangsort, melyben mindenkitudja a helyét, és senkinek sincsenek státusát meghaladó vágyai.Néha persze sor kerül valóban komoly harcra, és néha egyegyed fölébe kerülhet korábbi közvetlen feletteseinek. Ám ahogyaz V. fejezetben láttuk, az alacsonyabb rangú egyedekautomatikus behódolásának az az általános hatása, hogy kevéskiadósabb harcra kerül sor, és súlyosabb sebesülés ritkán fordulelő.Sokan tartják ezt valamilyen homályos csoportszelekciósértelemben „jó dolognak”. Wynne-Edwards értelmezése sokkalmerészebb. A magasabb rangú egyedek nagyobb valószínűséggelszaporodnak, mint az alacsonyabb rangú egyedek, vagy azért,mert előnyben részesítik őket a nőstények, vagy pedig azért,mert fizikai értelemben megakadályozzák az alacsonyabb rangúhímeket abban, hogy nőstények közelébe kerüljenek.Wynne-Edwards a magas társadalmi rangot a szaporodástovábbi jogcímének tekinti. Ahelyett, hogy közvetlenül magukérta nőstényekért harcolnának, az egyedek a társadalmi státusértküzdenek, majd elfogadják, hogy amennyiben végülis nemjutnak magasra a társadalmi ranglétrán, akkor nincs jogcímük aszaporodásra. Nem bocsátkoznak harcba közvetlenül anőstényekért, noha olykor-olykor megpróbálkozhatnak azzal,hogy magasabb státushoz jussanak, s így mondhatjuk róluk,hogy közvetve a nőstényekért versengenek. Azonban – éppúgymint a területvédő viselkedés esetében – azon szabály „önkénteselfogadása”, hogy csak a magas státusú hímek szaporodhatnak,azt eredményezi Wynne-Edwards szerint, hogy a populációknem növekednek túlságosan gyorsan. A populációk ahelyett,hogy ténylegesen túl sok gyermeket hoznának a világra, majd asaját kárukon tanulnák meg, hogy ez hiba volt, a státusért ésterületért vívott formális viadalokat használnak eszközül, hogyméretüket kicsivel azon szint alatt tartsák, ahol már maga azínség szedné áldozatait.Wynne-Edwards fogalmai közül talán aza legmeghökkentőbb,melyet maga alkotta szóval epideiktikus viselkedésnek nevez. Sokállat ideje nagy részét nagy falkákban, nyájakban vagy rajokbantölti. Különböző, többé-kevésbé józan indoklásait adták annak,hogy az ilyen gyülekezési viselkedésnek miért kedvezett atermészetes szelekció, s ezek némelyikéről még szólni fogok a X.fejezetben. Wynne-Edwards elképzelése egészen más. Ő azt

állítja, hogy a seregélyek, amikor esténként nagy csapatokbaverődnek, vagy a szúnyogok, amikor rajokban táncolnak akapufélfa fölött, tulajdonképpen népszámlálást tartanak. Mivelfeltételezi, hogy az egyedek mérséklik szülési arányukat acsoport egésze érdekében, és kevesebb utódot nemzenek,amikor a népsűrűség nagy, kézenfekvő, hogy valamilyen módonmeg kell mérniük a népsűrűséget. A termosztátnak is szervesrésze a hőmérő. Wynne-Edwards szerint az epideiktikusviselkedés szándékos összeverődés a népesség felbecsülésénekelősegítésére. Nem tudatos népszámlálást tételez fel, hanemolyan automatikus idegrendszeri vagy hormonális mechanizmust,amely összeköti a népsűrűség észlelését az egyedi szaporítórendszerekkel.Megpróbáltam számot adni Wynne-Edwards elméletéről, még hameglehetősen röviden is. Ha sikerült, akkor az olvasó mostbizonyára arra gondol, hogy első látásra meglehetősen ésszerű.Ám remélhetőleg e könyv előző fejezetei már elegendő kétkedéstoltottak az olvasóba ahhoz, hogy bármilyen ésszerűen hangozzékis Wynne-Edwards elmélete, meggyőzőbb bizonyítékokat vár. Abizonyítékok pedig sajnos nem elég meggyőzőek. Sok-sok olyanpéldából állnak, melyek értelmezhetők lennének így is, de éppolyan jól értelmezhetők az ortodox „önző gén” gondolatmenetalapján.A családtervezés önzőgén-elméletének fő megalkotója, ámbár őmaga sohasem használta volna ezt a cimet, a nagy ökológus,David Lack volt. Ő ugyan konkrétan vadmadarak fészekaljánaknagyságát tanulmányozta, de elméletei és következtetéseirászolgáltak arra, hogy általánosan alkalmazzuk őket. A fészekaljnagysága minden madárfajra jellemző. A szulák és a lummákpéldául egyszerre egy tojást költenek, a fecskék hármat, aszéncinegék pedig féltucatot vagy még többet. Ebben van azértnémi változatosság: egyes fecskék csupán két tojást tojnakegyszerre, a széncinegék pedig tojhatnak tizenkettőt is. Ésszerűfeltételeznünk, hogy a nőstény által tojt és kiköltött tojásokszáma – legalábbis részben – genetikai szabályozás alatt áll, éppúgy, mint bármely más tulajdonság. Azaz lehet, hogy van olyangén, amely két tojás rakását írja elő, egy vetélytárs allél, amelyhárom tojást ír elő, egy harmadik allél, amely négy tojást ír előés így tovább, ámbár valószínűtlen, hogy a gyakorlatban ezennyire egyszerű volna. Mármost az önzőgén-elmélet alapján azta kérdést kell feltennünk, hogy a gének közül melyik szaporodikföl a génkészletben. Látszólag a négy tojást előíró génnek eleve

előnye van a három vagy két tojást előíró génnel szemben.Azonban ha egy percre elgondolkodunk, kiderül, hogy ez azegyszerű érvelés, mely szerint „a több jobbat jelent”, nem álljameg a helyét. Ahhoz a feltevéshez vezet, hogy öt tojás jobb,mint négy, a tíz még jobb, a száz még annál is jobb, avégtelensok mind közül a legjobb. Más szóval: logikailagképtelenséghez vezet. A sok tojásnak nyilvánvalóan költsége isvan, nemcsak haszna. A több utód ára óhatatlanul a kevésbéhatékony gondozás. Lack lényeges megállapítása, hogy bármelyadott faj számára, bármilyen adott környezeti feltételekközepette, lennie kell egy optimális fészekaljméretnek.Wynne-Edwardstól arra a kérdésre adott válaszában tér el,hogy ez „kinek a szempontjából optimális”. Wynne-Edwards aztmondaná, hogy a fontos optimum, mely felé minden egyedtörekszik, a csoport egésze számára érvényes optimum. Lackazt mondaná, hogy minden önző egyed olyan fészekaljméretetválaszt, amely maximalizálja az általa felnevelt utódok számát.Az, hogy a fecskék optimális fészekaljmérete három, Lackszámára azt jelenti, hogy bármely egyed, amely megpróbálnégyet fölnevelni, valószínűleg a végén kevesebb utódot hagyhátra, mint azok az óvatosabb vetélytársak, amelyek csakhármat próbálnak felnevelni. Ennek nyilvánvaló oka az volna,hogy a négy fióka oly sovány koszton él, hogy kevesen érikmeg közülük a felnőttkort. A négy tojás, melyekbe elevekevesebb szikanyag jutna, épp úgy táplálékszűkében volna, minta kikelés után a fiókák. Lack szerint tehát az egyedekfészekaljuk méretét olyan okokból szabályozzák, melyekrőlmindent mondhatunk, csak azt nem, hogy önzetlenek. Nemazért gyakorolják a születésszabályozást, hogy elkerüljék acsoport forrásainak túlságos kimerítését. Azért gyakorolják aszületésszabályozást, hogy maximalizálják életben maradógyermekeik számát, céljuk tehát pontosan az ellenkezője annak,amit rendszerint a születésszabályozáshoz társítunk.A fiókák fölnevelése költséges dolog. Az anyának nagymennyiségű táplálékot és energiát kell fordítania a tojásoklétrehozására. Esetleg társa segítségével nagy erőfeszítéseket teszannak érdekében, hogy fészket építsen tojásainak, mely egybenvédelmet is nyújt nekik. A szülők heteket töltenek azzal, hogytürelmesen ülnek a tojásokon. Azután, amikor a fiókák kikeltek,halálra dolgozzák magukat, hogy táplálékot hordjanak nekik,többé-kevésbé megállás és pihenés nélkül. Mint már láttuk, aszéncinkeszülő nappal átlagosan harminc másodpercenként visz

egy darab táplálékot a fészekhez. Az emlősök, mint mi is,mindezt egy kissé eltérően teszik, de rájuk sem kevésbéérvényes az az alapelv, hogy a szaporodás, különösen az anyaszámára, költséges dolog. Nyilvánvaló, hogy ha a szülőkorlátozott táplálék- és erőforrásait túlságosan sok gyermekközött próbálja megosztani, akkor a végén kevesebbet nevel fel,mint ha törekvései szerényebbek lettek volna. Egyensúlyt kellfenntartania a szülés és a gondozás között.A tápláléknak és egyéb javaknak az a mennyisége, amit egynőstény vagy egy szülőpár összesen elő tud teremteni, olyankorlátozó tényező, amely meghatározza a felnevelhető gyermekekszámát. A természetes szelekció Lack elmélete szerint a kezdetifészekaljméretet (alomméretet stb,) úgy állítja be, hogy ekorlátozott források maximálisan kihasználhatók legyenek.Büntetés jár azoknak az egyedeknek, melyeknek túl sokgyermekük van, mégpedig nem azért, mert az egész populációkihal, hanem egyszerűen azért, mert kevesebb gyermekükmarad fenn. A túl sok gyermeket okozó gének egyszerűen nemjutnak át nagy számban a következő nemzedékbe, mivel azezeket a géneket hordozó gyermekek közül kevés éri meg afelnőtt kort. A modern civilizált ember esetében úgy alakult,hogy a családok méretét többé már nem korlátozza a szülőkrendelkezésére álló források véges volta. Ha a férjnek ésfeleségnek több gyermeke van, mint ahányat táplálni tudnak,akkor az állam, ami a népesség többi részét jelenti, egyszerűenközbelép, és a létszám feletti gyermekeket életben ésegészségben tartja. Tulajdonképpen semmi sem akadályozhatjameg, hogy egy anyagi forrásokkal egyáltalán nem rendelkezőpárnak pontosan annyi gyermeke legyen, amennyit a nő ki tudhordani. Ám a jóléti állam nagyon természetellenes dolog. Atermészetben azoknak a szülőknek, akiknek több gyermekükvan, mint ahányról gondoskodni tudnak, nincs sok unokájuk, ésgénjeik nem jutnak át a jövő nemzedékekbe. Nincs szükség aszületési arány önzetlen mérséklésére, mert a természetbennincs jóléti állam. Minden túlzott engedékenységgel járó génazonnal megbűnhődik: az ilyen gént magukban hordozógyermekek éhen halnak. Mivel mi, emberek nem akarunkvisszatérni a régi önző módszerekhez, s hagyni, hogy atúlságosan nagy családok gyermekei éhen haljanak, eltöröltük acsaládot mint gazdasági önfenntartó egységet, s az állammalhelyettesítettük. Azonban nem szabad visszaélnünk agyermekekről való garantált gondoskodással.

A fogamzásgátlást néha azzal támadják, hogy „természetellenes”.Így igaz, nagyon természetellenes. A baj az, hogy ugyanez igaza jóléti államra is. Azt hiszem, legtöbben úgy véljük, hogy ajóléti állam nagyonis kívánatos. Ám nem lehet természetellenesjóléti államunk, hacsak nincs természetellenesszületésszabályozásunk is, mert máskülönben a végeredmény atermészetben fellelhetőnél is nagyobb nyomorúság. A jóléti államtalán a legnagyobb önzetlen rendszer, amit az állatvilág valaha isismert. De minden önzetlen rendszer lényegéből fakadóan labilis,mivel ki van téve az önző egyének visszaélésének, akik készekkihasználni. Azok az emberek, akiknek több gyermekük van,mint ahányat felnevelni képesek, valószínűleg a legtöbb esetbentúlságosan tudatlanok ahhoz, hogy tudatos visszaélésselvádolhatnánk őket. Azok a nagy hatalmú intézmények ésvezetők, akik szándékosan bátorítják őket, szerintem kevésbéállnak gyanún felül.Visszatérve a vadon élő állatokhoz, Lack fészekaljmérettelkapcsolatos érvelését általánosíthatjuk az összes Wynne-Edwardsáltal felhasznált példára: a területvédő viselkedésre, a dominanciahierarchiákra és így tovább. Vegyük például a skót hófajdot,amit ő és kollégái megfigyeltek. Ezek a madarak hangafélékkeltáplálkoznak, és a mocsarat olyan territóriumokra parcellázzákfel, melyek nyilvánvalóan több élelmet tartalmaznak, mintamennyire a territórium tulajdonosainak ténylegesen szükségükvan. A szaporodási időszak kezdetén harcolnak a területekért,de egy idő után a vesztesek szemlátomást beletörődnekkudarcukba, és többé nem harcolnak. Számkivetettekké lesznek,akik sohasem jutnak saját területhez, és a szezon végérenagyobb részük éhen hal. Csak a territóriumtulajdonosoknemzenek utódokat. A territóriummal nem rendelkezők fizikailagképesek az utódnemzésre, amit az a tény mutat, hogy ha egyterritóriumtulajdonost kilőnek, helyét azonnal betölti az egyikkorábbi számkivetett, aki azután utódokat nemz.Wynne-Edwards, mint láttuk, úgy értelmezi ezt a szélsőségesterületvédő viselkedést, hogy a számkivetettek „elfogadják”, hogynem sikerült jegyet vagy engedélyt szerezniük a szaporodásra;nem próbálnak meg utódot nemzeni.Viselkedésük indoklása első pillantásra kínosan nehéz feladatnaklátszik az önzőgén-elmélet számára. Miért nem próbálják meg aszámkivetettek újra és újra kiütni a nyeregből a territóriumbirtokosát, egészen addig, amíg a kimerültségtől össze nemesnek? Látszólag nincs vesztenivalójuk. De várjunk csak, talán

mégiscsak van valami vesztenivalójuk. Már láttuk, hogy ha egyterritórium tulajdonosa történetesen elpusztul, akkor valamelyikszámkivetettnek esélye van arra, hogy átvegye helyét, ésszaporodjon. Ha több esély van arra, hogy egy számkivetettilyen módon territóriumhoz jut, mint arra, hogy harc árán teszszert rá, akkor neki, mint önző egyednek, kifizetődőbb lehetvárni, abban bízva, hogy valaki meghal, mint kevés meglévőenergiáját hiábavaló küzdelemre pazarolni. Wynne-Edwardsszerint a veszteseknek az a szerepük a csoport jóléteszempontjából, hogy beugrásra kész színészekként a kulisszákmögött várakozzanak, készen arra, hogy bármelyterritóriumbirtokosnak a helyébe lépjenek, aki meghal a csoportszaporodásának színpadán. Most már láthatjuk, hogy tisztánönző egyénekként sem követhetnek jobb stratégiát. Amint a IV.fejezetben láttuk, az állatokat tekinthetjük szerencsejátékosoknakis. A játékos számára a kivárás néha jobb stratégia, mint amegfélemlítés.Hasonlóképpen könnyen magyarázható az önzőgén-elméletalapján az a sok más eset is, amikor az állatok látszólagpasszív módon „beletörődnek” nem szaporodó helyzetükbe. Amagyarázat általános formája mindig azonos: az egyén akkortesz a legjobb lóra, ha pillanatnyilag visszafogja magát ajövőbeni jobb esélyek reményében. Az a fóka, amely nemháborgatja a hárem birtokosát, nem a csoport érdekébenpasszív. A kedvezőbb pillanatra vár. Még ha ez a pillanatsohasem érkezik is el, és végül utódok nélkül marad, a játszmalehetett volna kifizetődő, ámbár visszatekintve láthatjuk, hogy aző esetében nem volt az. Vagy amikor a lemmingek milliószámvándorolnak el a népességrobbanás központjából, ezt nemannak érdekében teszik, hogy csökkentsék a maguk mögötthagyott terület népességét! Minden egyes önző példányuk egykevésbé zsúfolt helyet keres magának, ahol majd élhet. Az atény, hogy egyik vagy másik adott példány kudarcot vallott éselpusztult, olyasmi, amit visszatekintve láthatunk. Mit semváltoztat azon, hogy valószínűleg még rosszabb eséllyel játszottvolna, ha marad.Nagyon jól dokumentált tény, hogy a túlzsúfoltság néhacsökkenti a születési arányt. Ezt néha bizonyítéknak tekintikWynne-Edwards elmélete mellett. Márpedig nem az. Jól beleillikelméletébe, de épp olyan jól beleillik az önzőgén-elméletbe is.Egy kísérletben például egereket helyeztek egy körülkerítettszabad területre, bőven ellátták őket táplálékkal, és hagyták őket

szabadon szaporodni. A populáció egy bizonyos pontignövekedett, majd beállt egy szintre. Kiderült, hogy azért szűntmeg a növekedés, mert a túlzsúfoltság következtében anőstények termékenysége csökkent: kevesebb kölykük született.Ilyen hatásról gyakran számoltak be. Közvetlen okát gyakran„stressznek” nevezték, ámbár önmagában nem segíti elő ajelenség magyarázatát, ha nevet adunk neki. Mindenesetre,bármi legyen is a közvetlen oka, tovább kell kutatnunk végső,vagyis evolúciós magyarázata után. Miért kedvez a természetesszelekció azoknak a nőstényeknek, amelyek csökkentik szüléseikszámát, amikor a populáció túlnépesedik?Wynne-Edwards válasza világos. A csoportszelekció kedvez azolyan csoportoknak, amelyekben a nőstények felmérik apopulációt, és úgy igazítják hozzá szüléseik számát, hogy atáplálékforrásokat ne merítsék ki. A kísérlet feltételei között atáplálék sohasem fogyott volna ki, ám az egerektől nemvárhattuk el, hogy ezt felismerjék. Programjuk a vadon éló állatgenetikai programja, és valószínű, hogy természetes körülményekközött a túlnépesedés a jövőbeni ínség megbízható jele.Mit mond az önzőgén-elmélet? Szinte pontosan ugyanezt, ámegy döntő különbséggel. Emlékezzünk rá, hogy Lack szerint azállatok saját önző szempontjuk alapján optimalizálják gyermekeikszámát. Ha túl kevés vagy túl sok utódot szülnek, akkor avégén kevesebbet nevelnek fel, mint ha éppen eltalálták volna amegfelelő számot. Mármost az „éppen megfelelő szám”valószínűleg kisebb egy olyan évben, amikor a populációtúlnépesedett, mint olyan évben, amikor ritka. Abban máregyetértettünk, hogy a túlnépesedés valószínűleg az ínségárnyékát veti előre. Nyilvánvaló, hogy ha egy nősténynekmegbízható adatai vannak arról, hogy ínség várható, akkorönző érdeke, hogy csökkentse szülései számát. Azok avetélytársak, akik nem így reagálnak az intő jelekre, a végénkevesebb kölyköt nevelnek fel, noha ténylegesen többet szülnek.Ennélfogva szinte pontosan ugyanarra a következtetésre jutunk,mint Wynne-Edwards, azonban egészen más jellegű evolúciósokfejtéssel lyukadtunk ki ide.Az önzőgén-elméletnek még az „epideiktikus bemutatókkal” sincsproblémája. Jusson eszünkbe Wynne-Edwards hipotézise, melyszerint az állatok szándékosan gyűlnek össze nagy tömegekbenabból a célból, hogy megkönnyítsék az összes egyed számára anépszámlálást, és ennek megfelelően szabályozhassák születésiarányukat. Nincs közvetlen bizonyítékunk arra nézve, hogy

bármiféle csoportosulás valóban epideiktikus jellegű volna; detegyük fel, hogy találtunk erre utaló adatokat. Vajon zavarbajönne ekkor az önzőgén-elmélet? Egy cseppet sem.A seregélyek óriási számban verődnek össze. Tegyük fel, hogynemcsak az bizonyosodna be, hogy a téli túlnépesedés csökkentia következő tavasszal a termékenységet, hanem az is, hogy ezközvetlenül annak tulajdonítható, hogy a madarak figyelnekegymás megnyilatkozásaira. Be lehetne bizonyítani kísérletileg,hogy azok az egyedek, akiknek sűrű és nagyon hangosseregélycsapat magnóval rögzített hangjait játsszuk le, kevesebbtojást raknak, mint azok az egyedek, akik csendesebb, kevésbésűrű sereget hallgatnak. Ez definíció szerint azt mutatná, hogy aseregélyek kiáltásai epideiktikus bemutatók. Az önzőgén-elméletezt nagyjából ugyanolyan módon magyarázná meg, mint azegerek esetét.Megint csak abból a feltevésből indulunk ki, hogy azok a gének,melyek nagyobb családot írnak elő, mint amekkorát a szülők eltudnak tartani, automatikusan büntetésben részesülnek, kevésbészámosak lesznek a génkészletben. A hatékony tojónak az afeladata, hogy megjósolja, mekkora lesz a számára mint önzőegyed számára optimális fészekalj a következó szaporodásiidőszakban. Emlékezzünk rá, hogy a IV. fejezetben milyenspeciális értelemben használtuk a jóslás szót. Mármost hogyantudja egy nőstény madár megjósolni a fészekalj optimálisméretét? Milyen változók hathatnak jóslatára? lehetséges, hogysok faj rögzített jóslattal él, amely nem változik egyik évről amásikra. Így a szula átlagos optimális fészekaljmérete egy.Lehetséges, hogy halban különösen bő esztendőkben a valódioptimum átmenetileg egyedenként két tojásra emelkedhet. Ha aszulák nem tudhatják előre, hogy egy adott év halban bőlesz-e, akkor nem várhatjuk el a nőstény egyedektől, hogyvállalják azt a kockázatot, hogy két tojásra vesztegetik erejüket,amivel egy átlagos évben veszélyeztetnék szaporodásuk sikerét.Lehetnek azonban más fajok, talán a seregélyek, melyek elvbentélen megjósolhatnák, hogy tavasszal valamilyen adott táplálékbóljó lesz-e a termés. A vidéki emberek körében számos régiközmondás él, melyek szerint bizonyos jelek, mint például amagyalbogyók bősége, előre jelezhetik a következő tavaszidőjárását. Akár megalapozott egy adott babona, akár nem,logikailag lehetséges, hogy vannak ilyen jelek, s az ügyes jóselvileg jól járhat, ha hozzájuk igazítja fészekaljméretét. Lehet,hogy a magyalbogyók megbízható előrejelzők, az is lehet, hogy

nem, de éppúgy mint az egerek esetében, nagyon valószínűneklátszik, hogy a populáció sűrűsége jó előrejelző. A nőstényseregély elvben tudhatja, hogy amikor a következő tavasszalarra kerül a sor, hogy fiókáit etesse, fajtársaival fog versengenia táplálékért. Ha valamiképpen télen fel tudja becsülni fajánakhelyi népsűrűségét, ez nagyon hatásos eszközül szolgálhatszámára annak megjóslásához, hogy mennyire lesz nehéztáplálékot szereznie jövő tavasszal a fiókáinak. Ha tehát anőstény a téli népsűrűséget különösen magasnak találja, akkorsaját önző szempontjából bölcsen teszi, ha viszonylag kevéstojást rak: az optimális fészekaljméretre vonatkozó becslésecsökken.Mármost amint igaz az, hogy az egyedek csökkentik fészekaljukméretét a népsűrűségre vonatkozó becslésük alapján, azonnalelőnyös lesz minden önző egyed számára, hogy vetélytársaivalúgy viselkedjen, mintha a népsűrűség nagy volna, akár így van,akár nem. Ha a seregélyek a télen összeverődött csapatokhangereje alapján becsülik fel a populáció méretét, akkorminden egyed számára kifizetődő volna olyan hangosan kiabálni,ahogy csak tud, hogy inkább hangozzék két seregélynek, mintegynek. Azt a gondolatot, hogy az állatok egyidejűleg többállatot színlelhetnek, más összefüggésben J. E. Krebs isfelvetette, s ezt Beau Geste-hatásnak nevezte egy regénynyomán, melyben az idegenlégió egyik egysége hasonló taktikátalkalmazott. Az elgondolás esetünkben az, hogy a seregélymegpróbálja szomszédait rávenni arra, hogy az őfészekaljméretüket a valódi optimumnál alacsonyabb szintrevegyék. Ha olyan seregélyek vagyunk, akiknek ez sikerült, akkorönző érdekeinket szolgáljuk, mivel csökkentettük azon egyedekszámát, akik nem hordozzák génjeinket. Wynne-Edwardselgondolása az epideiktikus bemutatóról valóban jó elképzeléslehet: lehet, hogy utolsó szóig igaz, csak éppen a kiindulásialapja helytelen.Általánosabban azt mondhatjuk, hogy a Lack-féle hipotéziskellőképpen hatékony ahhoz, hogy az önzőgén-elmélet alapjánminden olyan eredményt megmagyarázzon, amely látszólag acsoportszelekciós elméletet támogatja, amennyiben ilyeneredmények napvilágra kerülnének.E fejezetből azt a következtetést vonjuk le, hogy az egyesszülők tervezik családjukat, de azért, hogy optimálissá tegyék, snem azért, hogy a köz javára korlátozzák a születési arányt.Arra törekszenek, hogy minél több gyermekük maradjon

életben, s ez azt jelenti, hogy se túl sok, se túl kevés utódukne legyen. Azok a gének, amelyek az egyedet túl sok utódnemzésére késztetik, többnyire kihullanak a génkészletből, mivelaz ilyen géneket tartalmazó utódok többnyire nem érik meg afelnőttkort.Ennyit tehát a családok méretére vonatkozó mennyiségimegfontolásokról. Most már elérkeztünk a családon belüliérdekütközésekhez. Mindig kifizetődő-e egy anyának, hogyminden gyermekével egyenlően bánjon, vagy lehetnek kedvencei?Szükséges-e, hogy egyetlen egészként működjék együtt a család,vagy számítsunk önzésre és csalásra még családon belül is? Acsalád minden tagja ugyanazon optimumért dolgozik-e, vagy„nézeteltéréseik” vannak afelől, hogy mi az optimum? Ezekre akérdésekre próbálunk meg válaszolni a következő fejezetben. Aztaz ezzel összefügő kérdést, hogy lehetnek-e érdekellentétek aszülőpár tagjai között, a IX. fejezetre halasztjuk.

VIII. Nemzedékek harcaElőször járjuk körül az előző fejezet végén feltett első kérdést.Legyenek-e az anyának kedvencei, vagy egyformán önzetlenlegyen minden gyermekével? Kockáztatva, hogy unalmassá válok,újra be kell dobnom szokásos figyelmeztetésemet. A „kedvenc”szót nem szubjektív értelemben használom, a „legyen” szónakpedig nincsenek erkölcsi felhangjai. Az anya olyan gép, melyetarra programoztak, hogy minden tőle telhetőt megtegyen abenne ülő gének másolatainak terjesztéséért. Minthogy az olvasóis, meg én is emberek vagyunk, akik tudjuk, hogy mitjelentenek a tudatos célok, a könnyebbség kedvéért acéltudatosság hasonlatát használom a túlélőgépek viselkedésénekmegmagyarázásához.Mit jelent a gyakorlatban, ha azt mondjuk, hogy egy anyánakkedvenc gyermeke van? Azt jelenti, hogy a javakat egyenlőtlenülosztja el a gyermekei között. Az anya rendelkezésére állóerőforrások különböző dolgokból állnak. Az élelem nyilvánvalóanközéjük tartozik, azzal az erőfeszítéssel együtt, amit a táplálékmegszerzésére kell fordítania, hiszen ez önmagában is kerülvalamibe az anyának. A csemeték ragadozóktól valómegvédelmezésével járó kockázat is olyasmi, amit az anya„rájuk fordíthat”, vagy megtagadhat tőlük. Az az idő és energia,amit a fészek vagy az otthon fenntartására, az elemektől valómegvédelmezésre és bizonyos fajokban a gyermekek tanítására

szentel, értékes erőforrások, melyeket a szülő, „választásaszerint”, egyenlően vagy egyenlőtlenül oszthat el gyermekeiközött.Nehéz elképzelni közös fizetőeszközt, mellyel mindezeket a szülőáltal ráfordítható erőforrásokat mérni tudjuk. Ahogy az emberitársadalmak egyetemesen átváltható fizetőeszközként a pénzthasználják, ami átváltható élelemre, földre vagy munkaidőre,ugyanúgy nekünk is szükségünk van olyan fizetőeszközre,mellyel mérhetjük azokat az erőforrásokat, amelyeket egy egyeditúlélőgép egy másik egyed, pontosabban egy gyermek életébefektethet. Csábító az energia valamilyen mérőszámát, például akalóriát használni, és némely ökológusok rá is szánták magukat,hogy a természetben előforduló energiaráfordításokatszámítsanak ki. Az energia mégsem felel meg, mert csakpontatlanul váltható át arra a fizetőeszközre, ami igazán számít,az evolúció „aranyfedezetére”, a gén fennmaradására. R. L.Trivers 1972-ben elegánsan oldotta meg a problémát a szülőiráfordítás fogalmával (ámbár a szűkszavú sorok közt olvasva azaz érzésünk támad, hogy Sir Ronald Fisher, a XX. századlegnagyobb biológusa, nagyjából ugyanerre gondolt 1930-ban,amikor „szülői kiadásokról” írt).A szülői ráfordítás (Sz. R) definíciója szerint „a szülő mindenolyan ráfordítása egy utódára, amely növeli annak túlélési esélyét(s ennélfogva szaporodásai sikerét), ugyanakkor más utódrovására történik”. Trivers szülői ráfordítás fogalmában az aszép, hogy olyan egységekben mérhető, melyek nagyon közelállnak a valóban fontos egységekhez. Amikor egy gyermekmagához vesz valamennyi anyatejet, akkor az elfogyasztott tejmennyiségét nem deciliterekben, nem kalóriákban, hanemugyanazon anya más gyermekeinek a kárát megragadóegységekben méri. Ha például egy anyának két gyermeke van,X és Y, és X megiszik egy deciliter tejet, akkor az elfogyasztotttejnek megfelelő Sz. R. nagyobb részét annak az eseménynek amegnövekedett valószínűségével mérhetjük, hogy Y meg foghalni, mert nem itta meg ezt a bizonyos deciliter tejet. Az Sz.R.-t a már megszületett vagy még megszületendő másgyermekek várható élettartamában beállott csökkenésegységeiben mérjük.Az Sz. R. sem eszményi mérőszám, mivel más genetikaikapcsolatokkai szemben túlhangsúlyozza a szülő jelentőségét.Elvileg az általánosított önzetlen ráfordítási mérőszámot kellenehasználnunk. A egyedről elmondhatjuk, hogy befektet B egyed

be, ha A növeli B túlélési esélyét azon az áron, hogy Akevésbé képes befektetni más egyedekbe, beleértve önmagát is.Minden ráfordítást a megfelelő rokonsági viszonnyal súlyozunk.Így egy szülő egyetlen utódára jutó ráfordítását elvileg annakalapján kellene mérnünk, hogy milyen mértékben hátrányosnemcsak a többi gyermek várható élettartamára, hanem azunokaöcsökére, unokahúgokéra, saját magáéra és így tovább.Sok szempontból azonban ez csupán szőrszálhasogatás, ésTrivers mérőszámát nagyonis érdemes használni a gyakorlatban.Mármost bármely adott felnőtt egyednek egész élete során egybizonyos összegű Sz. R. áll rendelkezésére, – amit gyermekekbefektethet (és más rokonokba, valamint saját magába, de azegyszerűség kedvéért csupán a gyermekeket vesszük figyelembe).Ezt megadja az egész élet munkájával gyűjthető vagy előállíthatótáplálék mennyisége, mindaz a kockázat, amit az állat készvállalni, és mindaz az energia és erőfeszítés, amit az állat agyermekek javára fordítani képes. Kérdés, hogy a felnőtt életetmegkezdő fiatal nőstény hogyan fektesse be élete erőforrásait?Mi az a bölcs beruházási politika, amit követhetne? Már láttukLack elméletéből, hogy nem szabad befektetéseit túl sokgyermek között elapróznia. Ily módon túlságosan sok gént fogveszíteni: nem lesz elég unokája. Másfelől nem szabad azösszes befektetését túlságosan kevés gyermekre – elkényeztetettporontyokra – áldoznia. Így ugyan biztosíthat magának néhányunokát, ám azok a vetélytársak, akik optimális számúgyermekbe fektetnek be, a végén több unokára tesznek szert.Ennyit az igazságos beruházási politikáról. Minket jelenleg azérdekel, hogy kifizetődő lehet-e valaha is egy anya számára,hogy egyenlőtlenül fektessen be gyermekeibe, azaz hogylegyenek-e kedvencei.A válasz az, hogy genetikailag semmi nem indokolja, hogy egyanyának kedvencei legyenek. Rokonságának foka mindengyermekével azonos: 1/2. Optimális stratégiája az, hogyegyenlően fektessen be a lehető legtöbb gyermekbe, amennyit feltud nevelni addig a korig, amikor azoknak már sajátgyermekeik lehetnek. Ám mint már láttuk, az életbiztosításkockázata szempontjából némely egyedek jobbak, mint mások.Egy méreten aluli tökmag pontosan annyit hordoz anyjagénjeiből, mint jól gyarapodó alomtársai. Várható élettartamaazonban kisebb. Ugyanezt másképp megfogalmazva: több szülőiráfordítást igényel méltányos jussánál, és csupán azt éri el, hogya végén egyenértékű lesz testvéreivel.

A körülményektől függóen, kifizetődő lehet az anya számára,hogy megtagadja egy csenevész utód táplálását, és a szülőiráfordítás rá eső részét testvéreire fordítsa. Sőt az is kifizetődőlehet számára, hogy megetesse a testvéreivel, vagy maga egyemeg, és tej készítéséhez használja fel. Az anyakocák néhafölfalják malacaikat, de nem tudom, hogy kifejezetten acsenevészeket selejtezik-e ki.A csenevész utódok példája konkrét. Megfogalmazhatunkbizonyos általánosabb predikciót arról, hogy miképpenbefolyásolja a szülői ráfordítást a gyermek életkora. Ha azanyának egyértelműen választania kell az egyik és a másikkölyök életének megmentése között, és az, akit nem ment meg,elpusztul, akkor az idősebbet kellene választania, mert életeösszes szülői ráfordításából nagyobb részt veszítene el, ha azidősebb pusztul el, mint ha annak kisebb testvére. Talán jobb,ha úgy fogalmazunk, hogy ha a kisebbiket menti meg, akkormég mindig be kell fektetnie költséges erőforrásokat, hogyfelnevelje addig a korig, amennyi idős a nagyobb testvér volt.Ha azonban nem életről és halálról kell döntenie, akkor talánazzal tesz jó lóra, ha a fiatalabbat részesíti előnyben. Tegyük felpéldául, hogy az a dilemmája, hogy egy táplálékfalatkát a kisebbkölyöknek adjon-e vagy a nagynak. A nagyobbik könnyebbentud segítség nélkül táplálékot találni magának. Így aztán, haabbahagyja az etetését, nem pusztul el szükségképpen. Akisebbik viszont, aki túlságosan fiatal ahhoz, hogy ellássa magát,nagyobb valószínűséggel pusztul el, ha anyja a táplálékotnagyobb testvérének adja. Ha arra kerülne a sor, az anyainkább hagyná a kisebb testvért elpusztulni, mint a nagyobbat,de ettől még a táplálékot a kicsinek adja, mivel nem valószínű,hogy emiatt a nagy elpusztul.Az emlős anyák ezért választják el kölykeiket, ahelyett, hogyetetnék őket egész életükön át. Eljön az az idő a gyermekéletében, amikor az anya számára kifizetődőbb, ha a jövendőgyermekekre fordítja energiáját. Amikor ez a pillanat elérkezik,akkor el akarja választani. Ha az anyának valamiképpen módjavolna megtudni, hogy éppen az utolsó gyermekét szülte, akkorszámíthatnánk rá, hogy élete hátralevő részében továbbra is őráfordítja minden erőforrását, és talán egészen felnőttkorigszoptatja. Mindazonáltal „fel kellene mérnie”, hogy nemfizetődne-e ki jobban, ha erejét az unokákra, unokaöcsökre,unokahúgokra fordítaná, mivel ezek fele olyan közelirokonságban vannak ugyan vele, mint saját gyermekei, de a

ráfordításból származó összes haszon ekkor már több mintkétszerese lehet saját gyermekei hasznának.Itt a megfelelő pillanat, hogy említést tegyünk a menopauzanéven ismert rejtélyes jelenségről: arról, hogy a középkorú nőkszaporodóképessége meglehetősen hirtelen megszűnik. Lehet,hogy vadon éló óseink körében nem volt túlságosan gyakori,mivel amúgy sem sok nő élt olyan sokáig. De mégis, a nőkéletének hirtelen megváltozása és a férfiak termékenységénekfokozatos csökkenése közti különbség arra mutat, hogy amenopauzában genetikai szempontból van valami „szándékos” –vagyis a menopauza „adaptáció”. Ezt meglehetősen nehézmegmagyarázni. Első pillantásra azt várhatnánk, hogy a nőaddig szüli a gyermekeket, amíg össze nem esik, még akkor is,ha az évek előrehaladtával egyre kevésbé valószínű, hogyvalamelyikük életben marad. De vajon valóban mindig érdemesmegpróbálni? Hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy a nő azunokáival is rokoni viszonyban van, noha ez a viszony csak feleolyan szoros.Különböző okoknál fogva, mely okok talán Medawaröregedéselméletével állnak összefüggésben, a nők természeteskörülmények között fokozatosan egyre rosszabb hatásfokkalnevelik fel a gyermekeket, ahogy öregszenek. Ennélfogva egyidős anya gyermekének várható élettartama rövidebb, mint egyfiatal anya gyermekéé. Ez azt jelenti, hogy ha egy nőnekugyanazon a napon születne egy gyermeke és egy unokája,akkor az unoka hosszabb életre számíthatna, mint a gyermek.Bármely olyan gén sikeres lehet, amely egy nőt inkább azunokákba, mint a gyermekekbe való befektetésre késztet, miutána nő elérte azt a kort, amikor az egyes gyermekeinek átlagosesélye a felnőttkor elérésére éppen kevesebb már, mint azazonos korú unoka esélyének fele. Az ilyen gént négy unokábólcsak egy, míg a vetelytárs gént két gyermek közül egy viszitovább, ám az unokák nagyobb várható élettartamaellensúlyozza ezt a hátrányt, és az „unoka iránti önzetlenség”génje elterjed a génkészletben. A nő nem tudná mindenenergiáját unokáira fordítani, ha továbbra is saját gyermekeketszülne. Ezért felszaporodtak azok a gének, amelyek a középkorúnőt szaporodásra képtelenné teszik, mivel ezeket a géneketazoknak az unokáknak a teste hordozza, akiknek életbenmaradását a nagyanyai önzetlenség segítette.Ez elfogadható magyarázat a nők menopauzájának evolúciójára.Hogy a férfiak termékenysége fokozatosan fogyatkozik meg s

nem hirtelenül, annak valószínűleg az az oka, hogy a férfiaknem fordítanak olyan sokat az egyes gyermekekre, mint a nők.Feltéve, hogy fiatal nők gyermekeinek apja lehet, még a nagyonidós férfi számára is kifizetődik, hogy gyermekekre s neunokákra fordítsa energiáját.Ebben és az előző fejezetben eddig mindent a szülőnézópontjából, nagyrészt az anyáéból láttunk. Azt a kérdésttettük fel, hogy számíthatunk-e arra, hogya szülőknekkedvenceik legyenek, és hogy általában mi a legjobb beruházásipolitika egy szülő számára. De talán az egyes gyermekek isbefolyásolhatják, hogy szüleik mennyit fordítanak rájuktestvéreikhez képest. Még ha a szülők nem is „akarnak”részrehajlók lenni, lehetséges-e, hogy a gyermekek megszerzikmaguknak a kedvező elbánást? Kifizetődne-e ez nekik?Szabatosabban fogalmazva: elterjedhetnének-e a génkészletbenazok a gének, melyek az előnyök önző kicsikarásához vezetneka gyermekek körében, azoknak a rivális géneknek a rovására,amelyek az igazságos részesedésnél nem fogadnak el többet? Ekérdést ragyogóan elemezte Trivers 1974-ben, a Szülő – utódkonfliktusról szóló cikkében.Az anya egyforma rokoni viszonyban áll minden mármegszületett és még születendő gyermekével. Pusztán genetikaialapon, mint láttuk, nem lehetnének kedvencei. Ha mégisrészrehajlást mutat, akkor annak a várható élettartamkülönbözőségén kell alapulnia, ami pedig a kortól és egyébdolgoktól függ. Az anya, mint bármely egyed, éppen kétszerolyan szoros „rokoni viszonyban” áll önmagával, mint bármelygyermekével. Ha minden egyéb körülmény azonos volna, akkorez azt jelentené, hogy erőforrásai legnagyobb részét önzőmódon önmagára kéne fordítania, ám az egyéb körülményeknem azonosak. Többet használ saját génjeinek, ha erőforrásaitisztes részét gyermekeibe fekteti, hiszen a gyermekek fiatalabbakés tehetetlenebbek, mint ő, és ennélfogva nagyobb hasznát látjáka befektetés minden egyes egységének, mint ő maga. Azok agének, amelyek az egyedet a rászoruló egyedekbe valóbefektetésre ösztönzik önmagába való befektetés helyett, túlsúlybakerülnek a génkészletben, még akkor is, ha a haszonélvezőkgénjei csak részben közösek a befektető egyed génjeivel. Ezérttapasztalhatunk szülői önzetlenséget, sőt bármiféle rokonszelekciósönzetlenséget az állatok között.Vegyük most szemügyre a dolgokat valamelyik gyermeknézőpontjából. Éppen olyan szoros rokoni viszonyban áll

mindegyik testvérével, mint az anya. A rokonsági fok mindenesetben 1/2. Ennélfogva azt „kívánja” anyjától, hogy erőforrásaiegy részét fordítsa testvéreire. Genetikai szempontból pontosanannyira önzetlen beállítottságú testvéreivel, mint az anyja. Desaját magával ő is kétszer olyan szoros rokoni viszonyban áll,mint bármelyik testvérével, s ez arra hajlamosítja, hogy mégisazt kívánja anyjától, többet áldozzon őrá, mint bármelyiktestvérére, ha az egyéb feltételek azonosak. Ebben az esetbenaz egyéb feltételek éppenséggel lehetnek valóban azonosak. Hatestvérünkkel azonos korúak vagyunk, és történetesenegyformán javunkra válna egy deci anyatej, akkor meg „kellene”próbálnunk igazságos részünknél többet megszereznimagunknak, és testvérünknek is meg kellene próbálnia igazságosrészénél többet megszerezni magának. Hallott már az olvasó egyalom kismalacot visítani azért, hogy első legyen, amikor azanyakoca lefekszik megetetni őket? Vagy kisfiúkat, amint azutolsó tortaszeletért marakodnak? Úgy tűnik, jórészt mohóönzés jellemzi a gyermeki viselkedést.Ennél azonban többről van szó. Ha én egy falat ételértversengek a testvéremmel, s ha ő sokkal fiatalabb nálam, sennélfogva több haszna volna az ételből, mint nekem, akkorkifizetődő lehet a génjeim számára, hogy meghagyjam neki. Egyidősebb testvér pontosan ugyanazon az alapon lehet önzetlen,mint egy szülő: mint láttuk, a rokonság foka mindkét esetben1/2, s a fiatalabb egyed mindkét esetben jobban tudjahasznosítani a forrást, mint az idősebb. Ha bennem megvan atáplálékról való lemondás génje, akkor 50% annak az esélye,hogy a kistestvéremben is megvan ugyanez a gén. Ámbár agénnek kétszer akkora esélye van arra, hogy az én testembenlegyen – 100%, hiszen tényleg az én testemben van –, lehet,hogy feleannyira sem érzem sürgető szükségét a tápláléknak,mint testvérem. Egy gyermeknek általában véve az őt megilletőrésznél többet „kellene” megszereznie a szülői ráfordításból, decsak egy bizonyos pontig. Vajon mely pontig? Addig a pontig,ahol a testvérek – megszületett és esetleg még születendőtestvérek – számára az ebből fakadó nettó hátrány pontosankétszerese annak a haszonnak, ami azzal jár, ha a többletetsaját magam számára szerzem meg.Vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy mikor kell megtörténnie azelválasztásnak. Az anya abba akarja hagyni a jelenlegigyermekének a szoptatását, hogy felkészülhessen a következőre.A gyermek ugyanakkor még szopni akar, mivel a tej megfelelő,

kényelmes táplálékforrás, és nem akarja, hogy magának kelljenmegdolgoznia a megélhetéséért. Hogy pontosabbak legyünk,végül majd ő akar gondoskodni magáról, de csak akkor,amikor jobban szolgálja génjeit azzal, hogy anyját felszabadítjakistestvéreinek nevelésére, mint azzal, hogy maga veszi igénybea gondoskodást. Mennél idősebb egy gyermek, annál kevesebbviszonylagos haszna származik minden egyes deciliter tejből,részben, mert már nagyobb, s egy deci tej ennélfogva kisebbrészét jelenti szükségletének, részben, mert egyre inkább megtudja szerezni táplálékát, ha rákényszerül. Amikor tehát azidősebb gyermek szopik egy deciliter tejet, amelyet egy fiatalabbgyermekbe is be lehetett volna fektetni, akkor viszonylag többszülői ráfordítást kap, mint ha a fiatalabb gyermek itta volnameg azt a deciliter tejet. Ahogy a gyermek növekedik, eljön aza pillanat, amikor az anyának kifizetődő abbahagyni a táplálását,s inkább egy új gyerekről gondoskodni. Valamivel később eljönaz az idő is, amikor az idősebb gyermek is többet használgénjeinek, ha nem szopik tovább. Ez az a pillanat, amikor egydeciliter tej nagyobb hasznot hajt génjei azon másolatainak,amelyek jelen lehetnek testvéreiben, mint azoknak a géneknek,amelyek jelen vannak benne.Az anya és gyermeke közti nézeteltérés nem végérvényes.Mennyiségi jellegű, ebben az esetben az időzítésben nemértenek egyet. Az anya addig akarja folytatni jelenlegicsecsemőjének szoptatását, míg a ráfordítás eléri a „jogos”részesedést, figyelembe véve a gyermek várható élettartamát, sazt, hogy mennyit fektetett már eddig bele. E pontig nincsnézeteltérés. Az anya és a gyermek egyetért abban is, hogyegyikük sem kívánja a szoptatást akkor, amikor annak hátrányaa jövendőbeli gyermekekre nézve már több, mint a gyermekhasznának kétszerese. De érdekellentét van anya és gyermekeközött a közbülső időszak során, midőn a gyermek már többetkap anyja szerinti részesedésénél, de a többi gyermekre nézveennek költsége még mindig kevesebb, mint az ő hasznánakkétszerese.Az elválasztás időpontja csupán egyik példája az anya ésgyermeke közti ellentétnek. Tekinthetnénk ezt az ellentétet azegyik egyed és összes, még meg nem született testvére köztiellentétnek, amelyben az anya a még meg nem születettgyermekeinek pártjára áll. Még közvetlenebb lehet a verseny azanyai ráfordításért a kortársak, az alom- vagy fészektársakközött. Itt az anya normális körülmények között megint csak

ügyelni fog a méltányosságra.Sok madárfiókát a fészekben etetnek szüleik. Mindannyiancsőrüket kitátva csipognak, s a szülő egyikük nyitott szájába ejtegy kukacot vagy más falatot. Az egyes fiókák csipogásánakhangereje ideális esetben éhségérzetükkel arányos. Ennélfogva haa szülő mindig a leghangosabban csipogónak adja a táplálékot,akkor többnyire mindannyian jogos részüket kapják, mivel az,amelyik már eleget kapott, nem kér olyan hangosan. Legalábbisez történne a lehető világok legjobbikában, ha az egyének nemcsalnának. Ám önzőgén-koncepciónk fényénél arra kellszámítanunk, hogy az egyedek igenis csalnak, s hazudnakéhségérzetükről. Ez egyre fokozódik, látszólag meglehetősenértelmetlenül, mivel ha mindannyian túl hangosan sírnak, akkora nagyobb hangerő válik normává, és gyakorlatilag többé nemlesz hazugság. Igen ám, de nem vehetnek vissza a hangerőből,mivel bármely egyedet, aki az első lépést megteszi ezen az úton,az a büntetés ér, hogy kevesebb táplálékot kap, és nagyobbvalószínűséggel hal éhen. A fiókák csipogása más okból nemerősödik a végtelenségig. Például a hangos csipogás könnyenodacsal hatja a ragadozókat, valamint energiát emészt.Néha – mint láttuk – az alom egyik tagja csenevész, sokkalkisebb, mint a többi. Képtelen oly erővel küzdeni az élelemért,mint a többiek, és így a csenevész egyedek gyakranelpusztulnak. Már megvizsgáltuk azokat a feltételeket, melyekközött az anyának ténylegesen kifizetődik csenevész kölykétpusztulni hagyni. Ösztöneinkre hallgatva feltételezhetnénk, hogymaga a csenevész egyed a végsókig harcol, de az elméletből eznem következik szükségképpen. Amint a csenevész egyed olyankicsi és gyenge lesz, várható élettartama annyira lecsökken,hogya szülői ráfordításból rá nézve származó haszon kevesebb,mint annak a haszonnak a fele, ami ugyanebből a ráfordításbólpotenciálisan a többi kölyökre származhatna, a csenevészegyednek nagyvonalúan és önként el kellene pusztulnia. Ezzelszolgálhatná leginkább génjei javát. Más szóval: az a gén, amelyazt az utasítást ad ja, hogy „test, ha sokkal kisebb vagy, mintalomtársaid, add föl a küzdelmet és halj meg”, azért lesz sikeresa génkészletben, mert 50% esélye van arra, hogy jelen legyen amegmaradt testvérek testében, és egyébként is kicsik az esélyeiarra, hogy fennmaradjon a csenevész egyed testében. A gyöngeutód pályafutása során kell legyen egy olyan pont, ahonnannincs visszaút. Míg el nem jut erre a pontra, addig küzdeniekell. Amint elérte, fel kell adnia a küzdelmet, és lehetőleg

engednie kell, hogy megegyék alomtársai vagy szülei.Nem említettem Lack fészekaljméretre vonatkozó elméleténektárgyalásakor, hogy az a szülő, aki határozatlan abban atekintetben, hogy az adott évben mekkora az optimális fészekalj,az alábbi ésszerű stratégiát választhatja. Eggyel több tojást rak,mint amennyi „szerinte” valószínűleg a valódi optimum. Azutánha a táplálék bőségesebb, mint várta, akkor felneveli atöbbletgyermeket. Ha nem, akkor csökkentheti veszteségeit. Hamindig gondosan ügyel arra, hogy a fiókákat azonossorrendben, mondjuk nagyság szerint etesse, akkor ezzel eléri,hogy az egyik, esetleg egy csenevész fióka, hamarosan elpusztul,és nem vesztegetett rá túlságosan sok élelmet a tojásszikanyagán vagy az ennek megfelelő kezdeti ráfordításon túl.Az anya nézőpontjából ez lehet a csenevész egyedekjelenségének magyarázata. Az anya így biztosítja be, hogy aIehető legjobban járjon. Ezt sok madárnál megfigyelték.Azzal a hasonlattal élve, mely szerint az állati egyed olyantúlélőgép, amely úgy viselkedik, mintha az volna a „célja”, hogymegóvja génjeit, beszélhetünk a szülők és gyermekek köztikonfliktusról, a nemzedékek harcáról. A harc bonyolult, éssemmilyen fogás sem tilos egyik oldalon sem. A gyermek nemszalaszt el egyetlen alkalmat sem a csalásra. Éhesebbnekmutatja magát, mint amilyen, esetleg fiatalabbnak, mint amilyen,nagyobb veszélyt színlel, mint amilyenben valójában van. Túlkicsi és gyenge ahhoz, hogy szüleivel szemben testi erőszakotalkalmazzon, de felhasznál minden rendelkezésére álló lélektanifegyvert: hazugságot, csalást és ámítást, kihasználja szüleit,egészen addig a pontig, ahol rokonait már jobban kezdibüntetni, mint amennyire genetikai viszonyuk megengedné. Aszülőknek másfelől ébereknek kell lenniük a csalással ésámítással szemben, és meg kell próbálniukelkerülni, hogy lóvátegyék óket.Ez könnyűnek látszhat. Ha a szülő tudja, hogy gyermekevalószínűleg hazudik arról, hogy mennyire éhes, akkor ahhoz ataktikához folyamodhat, hogy adott mennyiséget ad neki s nemtöbbet, még akkor is, ha a gyermek tovább sír. A baj ezzel az,hogy a gyermek talán mégsem hazudott, és ha táplálékhiánykövetkeztében elpusztulna, akkor a szülő elveszítené drágagénjeinek egy részét. Vadmadarak már néhány órányi éhezésután is elpusztulhatnak.A. Zahavi a gyermeki zsarolás nak egy különösen ördögiformáját vetette fel: a gyermek annyira kiabál, hogy

szándékosan fészekhez vonzza a ragadozókat. A gyermek azt„mondja”, hogy „róka, róka, vigyél el”. A szülő csak úgyfojthatja belé a kiáltozást, ha eteti. Így a gyermek a jogostáplálékadagnál többet szerezhet magának, de csak némikockázat árán. E könyörtelen taktika elvben ugyanaz, mint arepülőgép-eltérítőé, aki azzal fenyeget, hogy magával együtt felrobbantja a repülőgépet, ha nem kapja meg a váltságdíjat.Kétlem, hogy az evolúció valaha is kedvezhetett volna ennek ataktikának, nem azért, mert túlságosan könyörtelen, hanemazért, mert szerintem kétséges, hogy valaha is kifizetődött volnaa zsaroló fiókának. Túlságosan sok veszítenivalója van, ha aragadozó valóban jön. Ez világos az egyetlen gyermek, az egykeesetében, s maga Zahavi is ezt az esetet vizsgálta. Függetlenülattól, hogy az anyja már mennyit fektetett belé, saját életéttovábbra is többre kell értékelnie, mint amennyire anyja értékeli,mivel anyjában az ő génjeinek csak fele van meg. De az ilyentaktika még akkor sem fizetődne ki, ha a zsaroló egyfészekaljnyi védtelen fiókának volna egyike, hiszen a zsaroló50% genetikai „tétet” kockáztat minden veszélyeztetett testvérével,valamint 100%-os tétet önmagával. Az elmélet szerintem abbanaz esetben lehetne helytálló, ha az illető fiókák legfontosabbragadozójának az volna a szokása, hogy csak a legnagyobbfiókát ragadja el a fészekből. Akkor esetleg kifizetődne akisebbiknek, hogy a ragadozó megidézésével fenyegetőzzön, mivelez reá nézve nem jelentene nagy veszélyt. Inkább pisztolyt fogsza testvéredre, mint hogy saját magad felrobbantásávalfenyegetőzz.A kakukkfiókák esetében kézenfekvőbb, hogy a zsarolási taktikakifizetődő lehet. Amint az jól ismert, a kakukk nőstényekegy-egy tojást raknak több „örökbefogadó” fészkébe, majd azegészen más fajhoz tartozó, mit sem sejtő nevelőszülőkrehagyják a kakukkfióka fel nevelését. A kakukkfiókánakgenetikailag semmi köze fészektestvéreihez. (Egyeskakukkfiókáknak nincsenek is fészektestvérei, egy nagyon isgonosz okból, amire később rátérünk. Pillanatnyilag feltételezem,hogy valamelyik olyan fajjal foglalkozunk, amelyben akakukkfióka együtt él mostohatestvéreivel). Ha a kakukkfiókaelég hangosan csipog ahhoz, hogy odacsalja a ragadozókat,akkor sokat veszíthet – az életét –, ám a nevelőanyának mégtöbb vesztenivalója volna, esetleg elveszítené négy fiókáját. Ezértkifizetődő lehetne számára, hogy a kakukkfiókának a reá esőrésznél több táplálékot adjon, a kakukkfióka számára pedig ez

az előny ellensúlyozhatná a kockázatot.Ez is olyan alkalom, amikor bölcs dolog volna visszaváltanunkaz elfogadott genetikai nyelvre, csak hogy megbizonyosodjunkarról, hogy nem ragadtak-e bennünket túlságosan messzire aszubjektív hasonlatok. Mit jelent valójában az a hipotézis, hogya kakukkfiókák „zsarolják” nevelőszüleiket, amikor így kiabálnak:„ragadozó, ragadozó, gyere, vigyél el engem és az összeskistestvéremet”? A gének nyelvén ez a következót jelenti:A hangos kiáltozás génjei azért szaporodtak föl a kakukkgénkészletben, mert a hangos kiabálás növelte annakvalószínűségét, hogy a nevelőszülők etetik a kakukkfiókákat.Hogy a nevelőszülők így reagáltak a kiáltozásra, annak az voltaz oka, hogy a kiáltozásra reagálás génjei elterjedtek agazdafajok génkészletében. E gének azért terjedtek el, mertazok a nevelőszülők, akik nem adtak a kakukkoknaktöbbletélelmet, kevesebbet neveltek fel saját fiókáikból –kevesebbet, mint azok a rivális szülők, akik jól tartották akakukkokat – minthogy a kakukkfióka kiáltozása a fészekhezcsalta a ragadozókat. Ámbár a hallgatásért felelős kakukk génekkisebb valószínűséggel végezték a ragadozók gyomrában, mint akiáltozásért felelős gének, a csöndes kakukkok nagyobb áratfizettek, mert nem kaptak többlettáplálékot. A kiáltozás génjeiennélfogva elterjedtek a kakukk génkészletben.Hasonló genetikai gondolatmenet kimutatná, hogy míg egyzsaroló gén feltehetően elterjedhet egy kakukk génkészletben,aligha terjedhet el egy közönséges faj génkészletében, s hamégis, legalábbis nem azon sajátos oknál fogva, hogy vonzza aragadozókat. Persze – mint már láttuk – egy közönséges fajnállehetnének más okai is a kiáltozásért felelős génekelterjedésének, és ezeknek mellékesen lehetne olyan hatásuk,hogy alkalomadtán odavonzzák a ragadozókat. Ám itt aragadozók szelekciós hatása inkább a csendesebb sírás irányábamutatna. A kakukk feltételezett esetében a ragadozók nettóhatása bármily paradoxnak is tűnjék első pillantásra, növelhetnéa sírás hangerejét.Nincsenek bizonyítékaink, se pro, se kontra, hogy a kakukkokés más hasonló „fészekparazita” madarak ténylegesenalkalmaznák a zsarolási taktikát. Az azonban bizonyos, hogynincsenek híján a könyörtelenségnek. A mézkalauzfajok például,akárcsak a kakukkok, más fajok fészkeibe rakják tojásaikat. Amézkalauzfióka csőrén meszes „fogak” vannak. Amint kikel amég vak, csupasz és minden egyéb szempontból tehetetlen

madárfióka, fészektestvéreit halálra kaszabolja: a halott fiókáknem versenyeznek az élelemért! A közismert európai kakukkugyanezt az eredményt kissé eltérő módon éri el. Rövid költésiideje van, s így a kakukkfiókának sikerül fészektestvérei előttkikelnie. Amint kikel, vakon és mechanikusan, de pokolihatékonysággal kilöki a többi tojást a fészekból. A tojás alábújik, s beleilleszti hátának horpadásába. Ezután lassan felhátrála fészek oldalán, szárnykezdeményei között egyensúlyozva atojást, majd letaszítja a földre. Ugyanezt teszi az összes tojással,mígnem egyedül az övé lesz a fészek, s ennélfogvanevelőszüleinek figyelme.Az egyik legfigyelemreméltóbb tény, ami tavaly jutotttudomásomra, Spanyolországból származik; F. Alvarez, L. Ariasde Reyna és H. Segura számoltak be róla. A potenciálisnevelőszülőknek – a kakukkok potenciális áldozatainak – azt aképességét vizsgálták, amellyel felismerik a betolakodókat, akakukktojásokat vagy -fiókákat. Kísérleteik során alkalmuk voltszarkafészkekbe kakukktojásokat és -fiókákat, valamintösszehasonlításképpen más fajok, például fecskék tojásait ésfiókáit csempészni. Egyik alkalommal fecskefiókát tettek egyszarkafészekbe. Másnap észrevették, hogy a szarkatojások afészek alatt, a földön hevernek. Nem törtek össze, így hátfelszedték óket, és visszatették, majd figyeltek. Amit láttak,rendkívül figyelemreméltó. A fecskefióka, pontosan úgy, minthakakukkfióka volna, kidobta a tojásokat. Újra visszatették atojásokat, és pontosan ugyanaz történt. A fecskefióka a kakukkmódszerét használta; a szárnycsonkjai között egyensúlyozta atojást, és hátrált fölfelé a fészek oldalán, amíg a tojás le nemesett.Alvarez és kollégái, talán bölcsen, nem próbálták megmagyaráznimeghökkentő megfigyelésüket. Hogyan fejlődhetett ki ilyenviselkedés a fecske génkészletben? Valami olyasminek kellmegfelelnie, ami hozzátartozik a fecske normális életéhez. Afecskefiókák nem szoktak hozzá, hogy szarkafészekben találjákmagukat. Rendesen sohasem találhatók idegen fészekben.Jelenthet-e ez a viselkedés kakukkellenes alkalmazkodást? Atermészetes szelekció vajon az ellentámadás politikájánakkedvezett a fecske génkészletben, olyan géneknek, melyek akakukkot saját fegyvereivel győzik le? Tény, hogy a kakukkoknormális körülmények között nem élősködnek a fecskefészkeken.Talán éppen ez az oka. E magyarázat szerint a kísérletszarkatojásai véletlenül juthattak ugyanarra a sorsra, talán azért,

mert a kakukktojásokhoz hasonlóan, nagyobbak afecsketojásoknál. Igen ám, de ha a fecskefiókák meg tudnakkülönböztetni egy nagy tojást egy normális fecsketojástól, akkorbizonyára az anyák is képesek erre. Ez esetben miért nem azanya löki ki a kakukktojást, hiszen sokkal könnyebbenmegtehetné, mint a fióka? Ugyanez az ellenvetés felmerül azzala magyarázattal szemben is, mely szerint a fecskefiókaviselkedése rendesen azt a célt szolgálja, hogy eltávolítsa azáptojásokat és más törmeléket a fészekből. E feladatot megintcsak jobban végezhetné el – és el is végzi – a szülő. Az atény, hogy a nehéz és ügyességet igénylő tojáskidobásiműveletet a gyenge és tehetetlen fecskefióka végezte el,miközben a felnőtt fecske minden bizonnyal sokkal könnyebbenmegtehette volna, engem arra a következtetésre kényszerít, hogya szülő szempontjából a fióka valami rosszat csinál.Nagyon is elképzelhetőnek tűnik számomra, hogy az igazimagyarázatnak semmi köze sincs a kakukkokhoz. A vér meghűlereimben a gondolatra, de lehet, hogy ezt a fecskefiókákáltalában egymással teszik? Mivel az elsőszülött még ki nem kelttestvéreivel fog versengeni a szülői ráfordításért, előnyéreszolgálhat, ha életét azzal kezdi, hogy kidobja valamelyik másiktojást.A fészekaljméret Lack-féle elmélete az optimumot a szülőszempontjából vizsgálta. Ha én egy anyafecske vagyok, akkor azoptimális fészekaljméret az én szempontomból, mondjuk, 5. Ámha fecskefióka vagyok, akkor az optimális fészekaljméret, ahogyén látom, ennél kisebb szám is lehet, feltéve, hogy én isbeletartozom!A szülő rendelkezik a szülői ráfordítás egy adott mennyiségével,amelyet egyenlően „kíván” megosztani öt fióka között. Deminden fióka többet akar, mint a reá jutó 1/5. A kakukktóleltérően, ő nem akarja az összeset, mivel rokoni kapcsolatbanáll a többi fiókával. De az 1/5-nél mégiscsak többet akar: 1/4részhez juthat egyszerűen azzal, hogy kilök egy tojást; 1/3részre tehet szert, ha egy másikat is kilök. Mindezt génnyelvrelefordítva, elképzelhető, hogy a test-vérgyilkosság génje elterjedta génkészletben, mivel 100% az esélye arra, hogy benne legyena testvérgyilkos egyed testében, és csupán 50% az esélye arra,hogy az áldozat testében is benne legyen.Ezzel az elmélettel szemben az a fő ellenvetés, hogy nehézelhinni, hogy még senki sem figyelte volna meg ezt az ördögiviselkedést, ha valóban előfordulna. Erre nincs meggyőző

magyarázatom. A füstifecskéknek különböző fajtái élnek a világkülönböző tájain. Ismeretes, hogy a spanyol fajta bizonyosszempontokból különbözik a brit fajtától. A spanyolországi fajtátmég nem ismerjük ugyanolyan alaposan, mint a brit fajtát, éselképzelhetőnek tartom, hogy a testvérgyilkosság előfordul, csakeddig elkerülte a figyelmünket.Azért vetek itt fel egy olyan valószínűtlen gondolatot, mint atestvérgyilkossági hipotézis, mert egy általánosabb dolgotszeretnék állítani: a kakukkfióka könyörtelen magatartása csupánszélsőséges esete annak, ami minden családban szükségszerűenfolyik.Az édestestvérek közelebbi rokonságban állnak egymással, mintamilyenben a kakukkfióka áll fészektestvéreivel, a különbségazonban csak mennyiségi. Még ha nem is tudjuk elhinni, hogya nyílt testvérgyilkosság kifejlődhetett, az önzés számos enyhébbformájának léteznie kell, ahol a gyermek számára a veszteséget,ami testvéreinek elvesztése formájában éri, több mint 2 : 1arányban ellensúlyozza saját haszna. Az ilyen esetekben, ahogyaz elválasztási idő példáján is láttuk, valódi érdekellentét vanszülő és gyermek között.Kinek van a legnagyobb esélye arra, hogy megnyerje anemzedékek harcát? R. O. Alexander érdekes cikket írt,melyben azt veti fel, hogy van egy általános válasz e kérdésre.Szerinte a szülő mindig nyer. Mármost ha ez a helyzet, akkoraz olvasó csak vesztegette az idejét e fejezet elolvasásával. HaAlexandernak igaza van, akkor abból sok érdekes dologkövetkezik. Az önzetlen viselkedés például nem magának azegyednek a génjei javára, hanem csakis a szülők génjei javárafejlódhetett ki. A szülői befolyásolás – hogy Alexanderkifejezésével éljünk – az önzetlen viselkedés alternatív evolúciósokává válik, mely független a közvetlen rokonszelekciótól. Fontostehát megvizsgálnunk Alexander okfejtését, és meg kellgyőződnünk arról, hogy értjük, hol téved. Ezt valójábanmatematikai módszerrel kellene elvégeznünk, de ebben akönyvben kerüljük a matematika explicit alkalmazását, ésadhatunk intuitív képet is arról, hogy hol a hiba Alexandertételében. Alapvető genetikai állítását az alábbi rövidített idézettartalmazza.– „Tegyük fel, hogy egy ifjú... a szülői gondoskodás magáranézve kedvező, egyenlőtlen elosztását idézi elő, csökkentve ezáltalaz anya összesített szaporodási teljesítményét. Az a gén, melyilymódon növeli az egyed rátermettségét ifjúkorában, óhatatlanul

csökkenti rátermettségét felnőttkorában, ugyanis az ilyen mutánsgének nagyobb arányban lesznek jelen a mutáns egyedutódaiban.”Az a tény, hogy Alexander egy újonnan megváltozott géntvizsgál, nem alapvető fontosságú az érvelés szempontjából. Jobb,ha az egyik szülőtől örökölt ritka génre gondolunk. A„rátermettség” (fitness) speciális szakkifejezés, a szaporodássikerét jelenti.Alexander alapjában véve a következőt mondja. Az a gén, melya gyermeket arra készteti, hogy jogos részénél többet szerezzenmeg magának gyermekkorában, mégpedig szülője teljesszaporodási teljesítménye rovására, talán valóban növeli túlélésiesélyeit. De meg fog bűnhődni ezért, amikor maga is szülővéválik, mivel saját gyermekei ugyanezt az önző gént örökölhetik.Ez csökkenteni fogja összesített szaporodási teljesítményét. Sajátfegyverével fogják legyőzni. A gén tehát nem járhat sikerrel, smindig a szülőknek kell megnyerniük az ütközetet.Ennek az okfejtésnek azonnal fel kell keltenie gyanakvásunkat,minthogy olyan genetikai aszimmetria feltevésén alapul, ami pedignincs jelen. Alexander a „szülő” és „utód” szavakat úgyhasználja, mintha alapvető genetikai különbség állna fennközöttük. Mint láttuk, vannak ugyan gyakorlati különbségek aszülő és a gyermek között, például a szülők idősebbek, mint agyermekek, és a gyermekek a szülők testéből bújnak ki,valójában nincs szó alapvető genetikai aszimmetriáról. Arokonsági fok, akárhonnan is nézzük, 50%. Illusztrálandó, hogymire gondolok, megismétlem Alexander szavait, de úgy, hogy a„szülő”, „ifjú” és más megfelelő szavakat felcserélem. „Tegyükfel, hogy a szülőnek van egy olyan génje, amely a szülőigondoskodás egyenlő elosztására hajlamosítja. Az a gén, amelyily módon növeli az egyed rátermettségét szülő korában,óhatatlanul csökkentette rátermettségét, még ifjú korában”.Tehát ellenkező következtetésre jutunk, mint Alexander,nevezetesen arra, hogy bármely szülő/utód konfljktusban agyermeknek kell győznie!Nyilvánvaló, hogy itt valami nem stimmel. Mindkét okfejtésmegfogalmazása túlságosan egyszerű. Az idézet visszájárafordításával nem az volt a célom, hogy Alexander tételénekellenkezőjét bizonyítsam, hanem csupán azt akartammegmutatni, hogy nem szabad ilyen mesterségesenaszimmetrikus módon érvelnünk. Mind Alexander érvelése, mindáltalam visszájára fordított változata ott hibádzik, hogy a

dolgokat az egyed szempontjából vizsgálja, Alexander esetében aszülő, az én esetemben a gyermek szempontjából. Úgy vélem,az effajta hibába nagyon is könnyen beleesünk, amikor a„rátermettség” kifejezést használjuk. Ezért kerültem ebben akönyvben e szó használatát. Valójában egyetlen létező dologszempontja számít az evolúcióban, s ez az önző gén.Az ifjú testekben lakozó gének arra a képességre szelektálódnak,hogy túljárjanak a szülői testek eszén; a szülői testekben lakozógének arra a képességre szelektálódnak, hogy túljárjanak azutódok eszén. Nem rejlik semmiféle paradoxon abban atényben, hogy ugyanazon gének előbb ifjú testet, majd szülőitestet foglalnak el. A gének arra a képességre szelektálódnak,hogy a lehető legjobban kihasználják a rendelkezésükre állóerőket: kihasználnak tehát minden gyakorlati lehetőséget. Amikoregy gén ifjú testben leledzik, gyakorlati lehetőségei mások, mintamikor szülői testben van. Optimális stratégiája ennélfogva eltérteste élettörténetének e két szakaszában. Nincs okunkfeltételezni, ahogy Alexander teszi, hogy a későbbi optimálisstratégia szükségképpen érvényteleníti a korábbit.Más módon is Alexander ellen fordíthat juk saját érveit.Hallgatólagosan hamis aszimmetriát tételez fel egyfelől aszülő-gyermek viszonyban, másfelől a testvér-testvér viszonyban.Emlékezzünk rá, hogy Trivers szerint annak az ára, hogy azönző gyermek a jussánál többet szerez magának, s az az ok,amiért csupán egy adott pontig szerez többet, testvéreielvesztésének veszélye, akik pedig génjeinek felét magukbanhordozzák. No de a testvérek az 50%-os rokonsági fokúrokonoknak csupán egyik csoportját képviselik. Az önzőgyermek saját jövendőbeli gyermekei nem inkább és nemkevésbé „értékesek” számára, mint testvérei. Ennélfogva, ha aforrásokból nekünk jutó jogos résznél többet ragadunkmagunkhoz, a teljes nettó veszteséget valójában nem csupán azelveszített testvérekkel kell mérnünk, hanem az egymás köztiönzésük következtében elveszített saját jövendőbeli utódainkkalis. Alexandernak helyes az az állítása, hogy az ifjúkori önzéshátránya kiterjed saját gyermekeinkre is, ezáltal csökkenti a mihosszú távú szaporodási teljesítményünket, de csupán annyitjelent, hogy ezt is hozzá kell adnunk az egyenleg költségoldalához. Az egyedi gyermeknek még mindig érdemes önzőneklenni mindaddig, amíg a reá jutó nettó haszon legalább a fele aközeli rokonaira háruló nettó költségnek. Igen ám, de „közelirokonokon” nemcsak a testvéreket kell értenünk, hanem saját

jövendőbeli gyermekeinket is. Az egyénnek saját javát kétszerolyan értékesnek kell számítania, mint testvéreiét, ez Triversalapfeltevése. De önmagát valamelyik saját jövendőbeligyermekénél is kétszer értékesebbnek kell tekintenie. HelytelenAlexandernak az a következtetése, hogy az érdekellentétbenbeépített előny van a szülők oldalán.Ezen az alapvetó genetikai tételen kívül Alexandernak többgyakorlati érve is van, melyek a szülő-gyermek viszonytagadhatatlan aszimmetriájában gyökereznek. A szülő az aktívfél, ő az, aki ténylegesen elvégzi a táplálékszerzés munkáját stb.,s ennélfogva ő a hangadó. Ha a szülő úgy határoz, hogymegtagadja a munkát, a gyermek nem sokat tehet ez ellen,mivel kisebb, és nem tud visszaütni. A szülő tehát abban ahelyzetben van, hogy rá tudja kényszeríteni akaratát agyermekre, függetlenül attól, hogy az mit akar. Nem nyilvánvaló,hogy ez az érvelés helytelen, mivel ebben az esetben afeltételezett aszimmetria valóságos. A szülők valóban nagyobbak,erősebbek, és többet tudnak a világról, mint a gyermekek.Látszólag az ő kezükben van minden ütókártya. De afiataloknak is van néhány ütőkártyájuk. Fontos például, hogy aszülő tudja, hogy mennyire éhesek az egyes gyermekek, hogyily módon a leghatékonyabban tudja kiporciózni az élelmet. Atáplálékot természetesen kioszthatná pontosan egyenlő aránybanis köztük, de a lehető világok legjobbikában ez kevésbé volnahatékony, mint az olyan rendszer, amelyben egy picivel több jutazoknak, akik eleve jobban tudják felhasználni. Egy módszer,mellyel az egyes gyermekek a szülő tudtára adnák, hogymennyire éhesek, eszményi volna a szülő számára, és amintláttuk, ilyen módszer ki is alakult. Az utódok azonban abban akedvező helyzetben vannak, hogy hazudhatnak, hiszen ők tudják, hogy pontosan mennyire éhesek, míg a szülőnek csak sejtéseilehetnek arról, hogy igazat mondanak-e vagy sem. Szintelehetetlen, hogy a szülő észrevegyen egy kis hazugságot, nohaátláthat a nagy hazugságokon.Azután a szülőnek előnyére szolgál, ha tudja, hogy kölykeelégedett, és a kölyöknek is jó, ha meg tudja mondaniszüleinek, hogy mikor elégedett. Az olyan jelzések, mint adorombolás és a mosoly, talán azért szelektálódtak, mert ezekrévén a szülők megtudhatják, hogy mely cselekedeteik szolgáljákleginkább a gyermekeik javát. A gyermek mosolyának látványavagy a kismacska dorombolásának hangja jutalom az anyaszámára, ugyanabban az értelemben, ahogy a gyomorba kerüló

táplálék jutalom a labirintusban tévelygő patkánynak. Ám haigaz az, hogy a kedves mosoly vagy a hangos dorombolásjutalom, a gyermek máris abban a helyzetben van, hogymosolyát vagy dorombolását a szülő befolyásolására használhatja,s így a szülői ráfordításból többet szerezhet meg magánakjogos részénél.Nincs tehát általános válasz arra a kérdésre, hogy ki nyerinagyobb valószínűséggel a nemzedékek harcát. Végül iskompromisszum bontakozik ki a gyermek, illetve a szülő általóhajtott ideális állapot között. E harc a kakukk és agazdamadár közti harchoz hasonlítható, bár kétségtelenülkevésbé kegyetlen, hiszen az ellenfeleknek vannak bizonyosközös genetikai érdekeik – csupán egy bizonyos pontigellenfelek, vagy csupán egy bizonyos érzékeny idószakban.Mégis, a kakukkok sok taktikáját, a becsapás és kihasználástaktikáit a szülő saját kicsinyei is alkalmazhatják, ámbár a szülősaját kicsinyei visszatartják magukat attól a teljes önzéstől, ami akakukktól várható.E fejezet és a következő, melyben a szülők közti konfliktusttárgyaljuk, rettenetesen cinikusnak tűnhetnek, sőt nagyonlehangolóak lehetnek az emberszülők számára, akik annyitáldoznak gyermekeikért és egymásért. Újra hangsúlyoznom kell,hogy nem tudatos indítékokról beszélek. Senki sem állítja, hogya gyermekek szándékosan és tudatosan csapják be szüleiket abennük lakozó önző gének miatt. Ismételnem kell, hogy például,amikor azt mondom, hogy „A gyermeknek nem szabadelszalasztania a csalás ... hazugság, ámítás, kihasználás ...lehetőségét”, akkor a „nem szabad” kifejezést sajátos értelembenhasználom. Nem arról van szó, hogy ezt a magatartásterkölcsösnek vagy kívánatosnak tartom. Csupán azt mondom,hogy a természetes szelekció jobbára azoknak a gyermekeknekkedvez, akik ily módon cselekszenek, s ennélfogva, ha vadpopulációkat vizsgálunk, akkor arra számíthatunk, hogy csalástés önzést látunk a családokon belül. Az a megfogalmazás, hogy„a gyermeknek csalnia kell”, azt jelenti, hogy azok a gének,amelyek csalásra késztetik a gyermekeket, előnyben vannak agénkészletben. Ha ebből levonható valamilyen erkölcsi tanulság,akkor az az, hogy tanítanunk kell gyermekeinknek azönzetlenséget, mert nem számíthatunk rá, hogy az biológiaitermészetük része.

IX. A nemek harcaHa érdekellentét áll fenn szülők és gyermekek között, akiknek50%-ban közösek a génjeik, mennyivel súlyosabb konfliktusokrakell számítanunk a szülők között, akik nem állnak egymássalrokoni viszonyban?! Mindössze annyi bennük a közös, hogyugyanazon gyermekekben 50-50%-os genetikai részesedésükvan. Mivel apa és anya egyaránt érdekeltek ugyanazongyermekek más-más felének boldogulásában, mindkettejükneknémi előnyük származhat abból, ha együttműködnek egymássale gyermekek felnevelésében. Ha az egyik szülő megúszhatjaúgy, hogy igazságos részénél kevesebbet fektessen be költségeserőforrásaiból az egyes gyermekekbe, akkor jobban jár, miveltöbbet fordíthat más nemi partnerektől származó másgyermekekre, ily módon sikeresebben terjesztheti génjeit.Elképzelhető ezért az egyes partnerekről, hogy megpróbáljákkihasználni a másikat, megpróbálják arra kényszeríteni, hogytöbbet fektessen be. Elvileg az egyén azt „szeretné” (ezen nemtesti vágyat értek, ámbár az is lehetséges), hogy az ellenkezőnem annyi tagjával párosodjon, amennyivel csak tud, és mindenesetben a partnerre hagyja a gyermekek felnevelését. Mint látnifogjuk, ezt érték el számos faj hímjei, más fajoknál ugyanakkora hímek kötelesek azonos részt vállalni a gyermekekfelnevelésének terhéből. A nemi partnerkapcsolat ilyen felfogását,mely szerint tehát az kölcsönös bizalmatlanságon és kölcsönöskihasználáson alapuló kapcsolat, különösen Trivers hangsúlyozta.Az etológusok számára viszonylag új ez a felfogás. A nemiviselkedést, a párzást és az azt megelőző udvarlást rendszerintlényegében közös vállalkozásnak gondoltuk, amelynek célja akölcsönös előny, sőt a faj java!Térjünk vissza egyenesen az alapelvekhez, és vizsgáljuk meg ahímség és nősténység alapvető természetét. A III. fejezetben anemiséget anélkül tárgyaltuk, hogy hangsúlyoztuk volna alapvetőaszimmetriáját. Egyszerűen elfogadtuk, hogy bizonyos állatokathímeknek, másokat pedig nőstényeknek nevezünk, de nemtörődtünk vele, hogy mit jelentenek valójában e szavak. Vajonmi a hímség lényege? Alapjában véve, mi határoz meg egynőstényt?Ahogy mi emlősök látjuk, a nemeket egész sor jelleg határozzameg – hímvessző birtoklása, a kicsinyek megszülése, szoptatásspeciális tejmirigyek segítségével, bizonyoskromoszómajellegzetességek és így tovább. Az egyedek nemének

megítéléséhez ezek az ismérvek tökéletesen megfelelnek azemlősök esetében, de általában az állatok és növények esetébensemmivel sem megbízhatóbbak, mint a nadrágviselés kritériumaaz emberek nemének megítélésében. A békáknál például egyiknemnek sincs hímvesszeje. Akkor talán a hím és nőstényszavaknak nincs is általános jelentésük. Végül is csupán szavak,és ha nem találjuk őket hasznosnak a békák leírásához, akkorszabadságunkban áll lemondani róluk. Ha akarnánk, önkényesenfeloszthatnánk a békákat 1. nemre és 2. nemre. Van azonban anemeknek egy alapvető sajátosságuk, amelyet felhasználhatunkarra, hogy a hímeket hímeknek, a nőstényeket pedignőstényeknek nevezzük el az állatoknál és növényeknél egyaránt.A hímek ivarsejtjei vagy „gamétái” sokkal kisebbek, sokkalszámosabbak, mint a nőstények gamétái. Ez független attól,hogy állatokkal vagy növényekkel van-e dolgunk. Az egyedekegyik csoportjának nagy ivarsejtjei vannak, és őket nevezzüknőstényeknek. A másik csoportnak, melyet alkalmasint hímneknevezhetünk, kis ivarsejtjei vannak. A különbség különösenkifejezett a hüllőknél és a madaraknál, ahol az egyetlen petesejtelég nagy méretű és elegendő tápértékű ahhoz, hogy heteken áttáplálja a fejlődő embriót. Még az ember mikroszkopikus méretűpetesejtje is sokszorta nagyobb, mint a spermium. Mint látnifogjuk, értelmezhetjük a nemek közti összes többi különbségetúgy, hogy azok ebből az egyetlen alapvető különbségbőlfakadnak.Bizonyos primitív szervezeteknél – például egyes gombáknál –nem beszélhetünk hímekről és nőstényekről, noha egyfajtaivaros szaporodás létezik. Az izogámia néven ismert rendszerbenaz egyedek nem különíthetők el két nemre. Bárki párosodhatbárki mással. Nincs két különböző fajta gaméta – spermiumokés peték –, hanem az összes ivarsejt azonos, és izogamétáknaknevezzük őket. Az új egyedek két izogaméta egyesülésébőljönnek létre, melyek mindegyike meiotikus osztódással keletkezik.Ha van három izogamétánk, A, B és C, A egyesülhet B-velvagy C-vel, B egyesülhet A-val vagy C-vel. Ugyanez sohasem álla normális szexuális rendszerek esetében. Ha A spermium, ésegyesülhet B-vel vagy C-vel, akkor B és C feltétlenül petesejtek,és B nem egyesülhet C-vel.Amikor izogaméták egyesülnek, akkor azonos számú gént adnakát az új egyednek, és ugyanakkora táplálékkészlettel látják el.A spermiumok és a peték ugyancsak azonos számú gént adnakát, de a peték sokkal többet nyújtanak a tápanyag tekintetében:

valójában a spermiumok egyáltalán nem hoznak tápanyagot, éspusztán arra törekszenek, hogy génjeiket a lehető leggyorsabbaneljuttassák egy petéhez. A fogamzás pillanatában tehát az apaerőforrásainak méltányos részénél (azaz 50%-nál) kevesebbetfordít az utódra. Minthogy az egyes spermiumok oly kicsinyek,a hím megengedhetí magának, hogy naponta milliószámra állítsaelő őket. Így potenciálisan képes arra, hogy különbözőnőstényekkel nagyon nagy számú gyermeket nemzzen nagyonrövid idő alatt. Csak azért lehet képes rá, mert az anyátólminden embrió megfelelő mennyiségú táplálékot kap. Ez korlátotszab annak, hogy egy nősténynek hány gyermeke lehet, míggyakorlatilag nincs határa annak, hogy egy hímnek hánygyermeke lehet. Ezzel kezdődik a nőstény kihasználása.Parker és mások kimutatták, hogy a nemek aszimmetriájahogyan fejlődhetett ki az eredetileg izogám állapotból. Abban azidőben, amikor még minden ivarsejt felcserélhető és durvánazonos méretű volt, lehetett néhány, mely véletlenül kissénagyobb volt a többinél. Bizonyos tekintetben a nagyizogamétának előnye Iehetett az átlagos méretűvel szemben,mivel jó útravalóval, nagy táplálékkészlettel láthatta el embrióját.Az evolúció kedvezett tehát a nagyobb gamétáknak. Itt azonbanegy csapda rejlett. A szigorúan szükségesnél nagyobbizogaméták evolúciója ajtót tárhatott az önző kizsákmányolásnak.Azok az egyedek, melyek az átlagosnál kisebb gamétákattermeltek, hasznot húzhattak ebből, feltéve, hogy biztosítanitudták kis gamétáik különösen nagy gamétákkal való egyesülését.Márpedig a kisebb gaméták mozgékonyabbak lettek, és képesekvoltak aktívan felkutatni a nagyokat. Az egyed számára akicsiny, gyorsan mozgó gaméta termelése azzal az előnnyel járt,hogy megengedhette magának, hogy nagyobb számú gamétátállítson elő, s ennélfogva több gyermeke legyen. A természetesszelekció kedvezett az olyan ivarsejtek termelésének, melyekkicsik voltak, és melyek aktívan keresték fel egyesülés céljából anagyokat. Úgy képzelhetjük el tehát, hogy két, széttartó nemi„stratégia” volt kialakulóban. Az egyik a nagy befektetésstratégiája, avagy a „becsületes” stratégia. Ez automatikusan ajtóttárt a kis befektetéses, kizsákmányoló vagy „alattomos” stratégiaelőtt. Amint e két stratégia elkezdett szétválni, a szétválásfolyamata „megszaladt”. A közbülső méretű gamétákmegbűnhődtek, minthogy nem élvezték egyik szélsőségesebbstratégia előnyét sem. Az alattomosak egyre kisebb és kisebbméretűvé és gyorsabb mozgásúvá fejlődtek. A becsületesek

egyre nagyobb méretűvé fejlődtek, hogy ellensúlyozzák azalattomosak egyre kisebb befektetését, és mozdulatlanokká váltak,mivel az alattomosak amúgy is mindig aktívan nyomukbaszegődtek. Minden becsületes „szívesebben” egyesülne egy másikbecsületessel. Ám az alattomosak kizárására irányuló szelekciósnyomás valószínűleg gyengébb volt, mint az alattomosaknak aza kényszere, hogy átcsússzanak a sorompó alatt: azalattomosaknak több vesztenivalójuk volt, ennélfogva megnyertékaz evolúciós harcot. A becsületesekből lettek a petesejtek, azalattomosakból pedig a spermiumok.A hímek tehát nagyon is mihaszna figuráknak tűnnek, éspusztán a „faj java” alapján arra számíthatnánk, hogy kevésbéterjedtek el, mint a nőstények. Mivel egy hím elméletilegelegendő spermiumot termel egy száz nőstényből álló háremkiszolgálására, feltételezhetnénk, hogy a nőstényeknek 100 : 1arányú számbeli fölényben kellene lenniük a hímekhez képest azállatpopulációkban. Úgy is fogalmazhatunk, hogya hím„feláldozhatóbb”, a nőstény pedig „értékesebb” a faj számára. Afaj egésze szempontjából nézve ez természetesen tökéletesenigaz. Szélsőséges példát véve, egy elefántfókák körében végzettvizsgálatban megfigyelték, hogy az összes kopuláció 88%-ában ahímek 4%-a vett részt. Ebben az esetben – és sok másesetben is – nagy fölösleg van azokból az agglegény hímekből,akiknek egész életük során valószínűleg sohasem lesz alkalmukkopulációra. A többlethímek azonban egyébként normális életetélnek, és a populáció táplálékkészleteiből nem kisebb falánksággalfogyasztanak, mint más felnőttek. A „faj javát” nézve ezrettenetes pocsékolás; a többlethímeket a társadalomélősködőinek tekinthetnénk. Ez csak újabb példa azokra anehézségekre, melyekbe a csoportszelekciós elmélet keveredik. Azönzőgén-elméletnek ugyanakkor nem okoz nehézségetmegmagyarázni azt a tényt, hogy a hímek és a nőstényekszáma többnyire egyenlő, még ha a szaporodó hímek az összeshímnek csupán kis töredékét alkotják is. Erre első ízben R. A.Fisher kínált magyarázatot.Az a probléma, hogy hány hím és hány nőstény születik, aszülői stratégia problémájának speciális esete. Ahogy beszéltünka génjeinek fennmaradását maximalizálni próbáló szülő optimáliscsaládméretéről, ugyanúgy beszélhetünk a nemek optimálisarányáról is. Melyik a jobb: ha fiakra vagy ha lányokra bízzukdrága génjeinket? Tegyük fel, hogy egy anya minden erejétfiakra fordította, s ennélfogva nem maradt mit lányokra

fordítania: vajon átlagosan többel járul-e hozzá a jövendógénkészlethez, mint az a vetélytárs anya, aki lányokra fordítottaerejét? A fiúkat előnyben részesítő gének számosabbakká vagykevésbé számossá válnak, mint a lányokat előnyben részesítőgének? Fisher azt mutatta ki, hogy normális körülmények közötta nemek optimális aránya 50-50%.Hogy belássuk, miért, előbb valamicskét meg kell tudnunk azivarmeghatározás mechanikájáról. Emlősöknél a nem genetikaimeghatározása az alábbiak szerint történik. Minden petesejtképes akár hímmé, akár nősténnyé fejlődni. A spermiumokazok, melyek a nemet meghatározó kromoszómákat hordozzák.A férfi által termelt spermiumok fele nőt létrehozó vagyX-spermium, fele pedig férfit létrehozó vagy Y-spermium. Akétfajta spermium hasonló egymáshoz. Csupán egyetlenkromoszóma tekintetében különböznek. Az a gén, amelyhordozóját kizárólag lányok apjává akarja tenni, azáltal érhetnéel célját, hogy az apával csak X-spermiumokat készíttet. Az agén, amelya z anyánál érné el azt, hogy csak lányai legyenek,úgy működhetne, hogy az anyával valamilyen szelektívspermiumölőt választatna ki, vagy elvetéltetné vele az összeshímnemű embriót. Valami olyasmi után kutatunk, amiegyenértékű egy evolúciósan stabil stratégiával (ESS), ámbár itt– még inkább, mint az agresszióról szóló fejezetben – astratégia-szó csupán beszédfordulat. Az egyén nem választhatjameg a szó szoros értelmében gyermekei nemét. Ám az egyikvagy a másik nemhez tartozó gyermekekre hajlamosító géneklehetségsek. Ha feltételezzük, hogy ilyen, a nemek nem egyenlőarányának kedvező gének léteznek, valószínű-e, hogybármelyikük is számosabbá válik a génkészletben, mint riválisalléljai, amelyek a nemek egyenlő arányának kedveznek?Tegyük fel, hogy a fent említett elefántfókáknál egy mutáns génbukkan fel, amely a szülőket arra hajlamosítja, hogy többnyirelánygyermekeik legyenek. Mivel a népességben nincs hiányhímekből, a lányoknak nem okoz gondot párt találni, és a lánytelőállító gén elterjedhet. A nemek aránya a populációban anőstények felé tolódik el. Ami a faj javát illeti, ez teljesenrendben volna, mivel – mint láttuk – már néhány hím isképes nagyon sok nőstény számára a kellő mennyiségúspermiumot biztosítani. Felszínesen ezért arra számíthatnánk,hogy a lányokat előállító gén továbbra is terjedni fog, mígnema nemek egyensúlya annyira felborul, hogy az a néhánymegmaradt hím, halálra dolgozva magát, épphogy csak győzi.

Most azonban gondoljuk csak el, hogy milyen óriási genetikaielőnyt élvez az a néhány szülő, akinek fia van. Bárkinek, akiegy fiúba invesztál, nagyon jó esélye van arra, hogy fókákszázainak lesz nagyszülője. Azok számára, akik csak lányokathoznak létre, biztosítva van néhány unoka, ez azonban semmiazokhoz a dicső genetikai lehetőségekhez képest, melyek bárkielőtt feltárulnak, aki fiúkra specializálódik. A fiúk létrehozásánakgénjei ezért ismét elterjednek, az inga visszalendül.Az egyszerűség kedvéért az inga lengéséről beszéltem. Agyakorlatban azonban az ingának sohasem engedtetett volnameg, hogy oly messzire kilendüljön a nőstények túlsúlyánakirányába, mivel a fiú utódok létrehozására irányuló nyomás márakkor elkezdte volna visszatolni, amikor a nemek arányaegyenlőtlenné vált. Az a stratégia, hogy egyenlő számbanhozzunk létre fiúkat és lányokat, evolúciósan stabil stratégia,abban az értelemben, hogy az a gén, amelyik eltér ettől, nettóveszteséget termel.A történetet úgy mondtam el, hogy a fiúk számát állítottamszembe a lányok számával. Ezt az egyszerűség kedvéért tettem,valójában a szülői ráfordítás alapján kellene fogalmazni, aminmindazt a táplálékot és egyéb erőforrást értem, amit a szülőkínálni tud, s amit az előző fejezetben tárgyalt módon mérünk.A szülőknek ráfordításaikat kell fiaik és lányaik között egyenlőarányban elosztaniuk. Ez rendszerint azt jelenti, hogy számszerint ugyanannyi fiuk kell legyen, mint lányuk. De azegyenlőtlen nemi arány is lehet evolúciós szempontból stabil,feltéve, hogy a fiúk és a lányok hasonlóképpen egyenlőtlenráfordításban részesülnek. Az elefántfókák esetében stabil lehetneaz a stratégia, hogy háromszor annyi lány legyen, mint fiú, decsak ha minden fiúból szuperhím lenne, s háromszor annyitáplálékot és egyéb erőforrást emésztene föl, mint egy nőstény.A szülő, azáltal hogy fiát jobban táplálja, naggyá és erőssé teszi,növelheti esélyeit arra, hogy megnyeri a háremmel járónagydíjat. Ez azonban speciális eset. Normális körülményekközött a fiúk nagyjából ugyanannyi ráfordításban részesülnek,mint a lányok, és a nemek aránya a számokat tekintverendszerint egy az egyhez.Nemzedékeken át tartó hosszú utazása során ezért az átlagosgén idejének megközelítőleg felét hím testekben, másik felétpedig nőstény testekben tölti. Bizonyos génhatások csak az egyiknem testében mutatkoznak meg. Ezeket nemhez kötöttgénhatásoknak nevezzük. A hímvessző hosszát irányító gén

hatása csak hím testekben jelenik meg, de a nőstény testek ishordozzák, és egészen más hatása lehet a nőstény testekre.Semmi sem indokolja, hogy egy férfi ne örökölhetné a hosszúhímvessző tulajdonságát anyjától.A két testtípus bármelyikében találja is magát a gén, arraszámíthatunk, hogy a legjobban fogja felhasználni az illetőtesttípus kínálta lehetóségeket. E lehetőségek nagyon könnyen elis térhetnek, aszerint hogy a test hím vagy nőstény. Alkalmasmegközelítésként újólag feltételezhetjük, hogy minden egyedi testönző gép, mely mindent megtesz génjeiért. Az ilyen önző gépszámára gyakran egészen más a legjobb taktika ha hím, mintha nőstény. A rövidség kedvéért megint csak ahhoz akonvencióhoz folyamodunk, hogy az egyedet úgy képzeljük el,mintha céltudatos volna. Mint korábban, most is szem előtt kelltartanunk, hogy ez csupán beszédfordulat. A test valójábanönző génjei által vakon programozott gép.Vegyük szemügyre újra azt a párt, amellyel a fejezetet kezdtük.Mindkét partner önző gép, és egyenlő számban „akar” fiúkat éslányokat. Idáig egyetértenek. Amiben nem értenek egyet, az az,hogy ki fogja viselni a gyermekek felnevelésévei járó költségekoroszlánrészét. Minden egyed a lehető legtöbb életben maradógyermeket akarja. Mennél kevesebbet kényszerül ráfordítani azegyes gyermekekre, annál több gyermeke lehet. A kívánatoshelyzet elérésére az a kézenfekvő mód, hogy szexuálispartnerünket arra késztetjük, hogy az egyes gyermekekreerőforrásai méltányos részénél többet fordítson, s ezáltalszabaddá tegyen minket, hogy további gyermekeink lehessenekmás partnerektől. Ez kívánatos stratégia volna bármelyik nemszámára, a nőstények számára azonban nehezebben elérhető.Az anya, mivel nagy, táplálékban gazdag pete formájában márkezdettől többet fektet be, mint a hím, már a fogamzáspillanatában jobban „el van kötelezve” minden gyermek iránt,mint az apa. Eleve többet veszít, ha a gyermek elpusztul, mintaz apa. Pontosabban: az apánál többet kellene befektetnie ajövőben annak érdekében, hogy egy újabb gyermeket azelpusztulttal azonos fejlettségi szintre hozzon. Ha azzal ataktikával próbálkozik, hogy az apára hagyja a gyermeket,miközben lelép egy másik hímmel, az apa, magára nézveviszonylag csekély költséggel, bosszút állhat azzal, hogy ő issorsára hagyja a kicsit. Ezért, legalábbis a gyerek fejlődésénekkorai szakaszában, ha felbomlik a család, akkor valószínű, hogyaz apa az, aki elhagyja az anyát, s nem fordítva.

Hasonlóképpen várható, hogy a nőstények a hímeknél többetáldoznak a gyermekekre, nem csupán kezdetben, hanem egészfejlődésük során. Igy az emlősöknél például a nőstény az, akisaját testében hordozza a magzatot, a nőstény az, aki tejettermel, hogy szoptassa, amikor megszületett, a nőstény az, akioroszlánrészt vállal a kölyök felneveléséből és védelmezéséből. Anői nem kizsákmányolt, és e kizsákmányolás evolúciós alapja aza tény, hogy a petesejtek nagyobbak, mint a spermiumok.Persze sok olyan faj van, ahol az apa kemény munkával éshűségesen gondoskodik a kicsinyekről. De még így is arra kellszámítanunk, hogy normális körülmények között a hímek némievolúciós nyomás alatt állnak, hogy egy kicsivel kevesebbetáldozzanak az egyes gyermekekre, és hogy több gyermeketpróbáljanak nemzeni különbözó partnerekkel. Ezen egyszerűenazt értem, hogy azok a gének, amelyek azt mondják, hogy „hahím vagy, hagyd el a párodat egy kicsivel korábban, mintahogy arra rivális allélom késztetne, és nézz másik nőstényután”, sikeresen elterjednek a génkészletben. Hogy ez azevolúciós nyomás ténylegesen milyen mértékben uralkodik, az agyakorlatban fajonként igen eltérő. Sok fajnál, például aparadicsommadaraknál, a nőstény semmiféle segítséget nem kapa hímtől, és egyedül neveli fel gyermekeit. Más fajok, köztük acsüllők, példás hűségű monogám párokat alkotnak, ésegyüttműködnek a gyermekek felnevelésének munkájában. Felkell tételeznünk, hogy valamilyen evolúciós ellennyomás működik:bűnhődésnek éppúgy társulnia kell a partnerkizsákmányolásának önző stratégiájához, mint haszonnak, és acsüllőknél a büntetés nagyobb, mint a haszon. Minden esetbencsak akkor fizetődik ki az apának, hogy elhagyja párját ésgyermekét, ha a nősténynek ésszerű esélye van arra, hogyegyedül fel tudja nevelni a gyermeket.Trivers számba veszi a magára hagyott anya előtt nyitva állócselekvési lehetőségeket. Az volna a legjobb számára, hamegpróbálna rászedni egy másik hímet, és elérni nála, hogyfogadja örökbe a gyermeket, sajátjának „gondolván”. Ez talánnem túlságosan nehéz, ha a gyermek még meg nem születettmagzat. Míg a gyermek természetesen hordozza az anya génjeinek felét, egyáltalán nem hordoz gént a hiszékenymostohaapától. A természetes szelekció súlyosan büntetné ahímek hiszékenységét, és tulajdonképpen azoknak a hímeknekkedvezne, amelyek aktív lépéseket tesznek minden potenciálismostohagyermek megölésére, amint egy új nősténnyel állnak

össze. Nagyon valószínű, hogy ez a magyarázata az ún.Bruce-hatásnak: a hím egerek kiválasztanak egy bizonyos vegyianyagot, amelynek hatására a vemhes nőstény elvetél. De csakisakkor vetél el, ha a szag eltér előző párjának szagától. Ilymódon a hím egér elpusztítja a potenciális mostohagyermeket,és új feleségét fogékonnyá teszi saját nemi közeledésére.Mellesleg Ardrey a Bruce-effektust népességszabályozásimechanizmusnak látja! Hasonló példával szolgálnak a hímoroszlánok, amelyek újonnan érkezve egy csapathoz, néhamegölik a már meglevő kölyköket, feltehetóleg azért, mert ezeknem a saját gyermekeik.Egy hím ugyanezt az eredményt elérheti anélkül, hogymostohagyermekeket gyilkol na. Kikényszeríthet hosszan tartóudvarlási időszakot, mielőtt kopulálna a nősténnyel, elűzve azösszes többi hímet, akik közelítenek hozzá, és megakadályozva,hogy a nőstény elmeneküljön. Ily módon megláthatja, hogy anőstény rejteget-e kis mostohagyermekeket a méhében, s haigen, elhagyja. Később látni fogjuk, hogy miért akarhat anőstény hosszú „jegyben járást” a kopuláció előtt. Most aztindokoltuk meg, hogya hím miért akarhatja ezt. Feltéve, hogy eltudja szigetelni a nőstényt a más hímekkel való mindenkapcsolattól, elkerülheti, hogy más hím gyermekeinek akaratlanjótevője legyen.Feltéve tehát, hogy egy elhagyott nőstény nem teheti lóvá az újhímet, és nem veheti rá, hogy fogadja örökbe a gyermekét, miegyebet tehet? Sok függ attól, hogy milyen idős a gyermek. Hamég épp csak hogy megfogant, akkor igaz ugyan, hogy anőstény már feláldozott egy egész petesejtet, és talán mégtöbbet, mégis kifizetődő lehet számára, hogy elvetéljen, ésamilyen gyorsan csak tud, új párt találjon. Ilyen körülményekközött mind neki, mind potenciális új párjának kölcsönösenelőnyös volna, ha elvetélne – mivel feltételezzük, hogy nincsreménye arra, hogy párját félrevezesse, és rávegye, hogyfogadja örökbe a gyermeket. Ez megmagyarázhatná, hogy anőstény szempontjából miért előnyös a Bruce-hatás. Továbbilehetőség, mely az elhagyott nőstény előtt nyitva áll, hogykitartson, és megpróbálja felnevelni a gyermeket egyedül. Ezkülönösen akkor fizetődik ki számára, ha a gyermek már eléggéidős. Mennél idősebb, annál többet áldozott már reá a nőstény,s annál kevesebb szükséges már ahhoz, hogy felnevelésénekfeladatát teljesítse. De ha a gyermek még meglehetősen fiatal,akkor is kifizetődő lehet az anya számára, hogy megpróbáljon

megmenteni valamennyit kezdeti ráfordításából, még akkor is, hakétszer olyan keményen kell dolgoznia, hogy gyermekét etetnitudja, most, hogy a hím elment. Az nem vigasztalja, hogy agyermek a hím génjeinek felét is tartalmazza, s ily módonbosszút állhatna rajta, ha sorsára hagyná a gyermeket. Azöncélú bosszúnak nincs értelme. A gyermek hordozza az anyagénjeinek felét, s a dilemma most már egyedül az övé.Paradox módon, az elhagyás veszélyétől fenyegetett nőstényszámára ésszerű lehet az a taktika, hogy ő hagyja cserben ahímet, mielőtt az hagyná cserben őt. Ez kifizetődne neki, mégakkor is, ha ő már többet áldozott a gyermekre, mint a hím.Az a kínos igazság, hogy bizonyos körülmények között az apartner jut előriyhöz, aki elsőnek távozik, legyen az akár azapa, akár az anya. Trivers megfogalmazása szerint az elhagyottpartner kegyetlen kutyaszorítóba kerül. Okfejtése elég rémesenhangzik, de nagyon szellemes. Várható, hogy egy szülő abban apillanatban kilép a kapcsolatból, amint a következőketmondhatja: – „Ez a gyermek már eléggé felcseperedett ahhoz,hogy bármelyikünk befejezhetné a nevelését egyedül is.Ennélfogva kifizetődő volna számomra, ha most elmennék,feltéve, hogy biztos lehetek benne, hogy nem fog a partneremis elmenni. Ha én elmennék, partnerem azt tenné, ami alegjobb a génjei szempontjából. Ő akkor drasztikusabb döntésrekényszerülne, mint amilyent én most hozok, mivel én akkormár nem lennék itt. Partnerem »tudná«, hogy ha ő is elmenne,akkor a gyermek bizonyára elpusztulna. Ezért hát, feltételezve,hogy a partnerem olyan döntést fog hozni, ami a legjobb asaját önző génjei számára, arra a következttésre jutok, hogyszámomra a legjobb, amit tehetek, hogy elsőnek megyek el.Már csak azért is, mert partnerem esetleg pontosan ugyanígy»gondolkodik«, és bármelyik pillanatban magához ragadhatja akezdeményezést azzal, hogy elhagy engem!”A szubjektív monológot, mint mindig, most is csupánillusztrációnak szántam. A lényeg az, hogy az elsőként valókilépés génjei szelektálódhatnak, egyszerűen azért, mert amásodikként való kilépés génjei kedvezőtlenek volnának.Megvizsgáltunk néhányat az elhagyott nőstény választásilehetőségei közül. Mindezeknek azonban olyan íze van, mintamikor két rossz közül választjuk a kisebbiket. Tehet-e valamit anőstény annak érdekében, hogy csökkentse kiszolgáltatottságátpárjával szemben?Van egy ütőkártyája. Megtagadhatja a kopulációt. Kereslet van

iránta. Sok kérője akad, mert egy nagy, táplálékdús petesejt ahozománya. Az a hím, akivel kopulál, értékes tápanyagkészletetnyer utódja számára. A nőstény potenciálisan abban ahelyzetben van, hogy keményen alkudhat, mielőtt párzana.Amint párzott, kijátszotta ütőkártyáját – petéjét lekötötte a hímszámára. Mármost erélyes alkudozásról beszélünk ugyan, denagyon jól tudjuk, hogy ez valójában nem így néz ki. Van-evajon valami reális mód arra, hogy az erélyes alkudozásnakvalamilyen megfelelője a természetes szelekció révén kifejlódjön?Két fő lehetőséget fogok szemügyre venni, melyeket a családiboldogság stratégiájának és férfias férfi stratégiának nevezek.A családi boldogság stratégia legegyszerűbb változata akövetkező. A nőstény figyeli a hímet, és megpróbálja előremegtalálni a hűség és háziasság jeleit. A hímek bizonyoshatárok között különböző mértékben hajlamosak a hű férjszerepére. Ha a nőstények előre fel tudnák ismerni ezeket atulajdonságokat, akkor előnyük származhatna a megfelelő hímekkiválasztásából. Ennek egyik módja az, hogy a nőstény hosszúideig vonakodik odaadni magát, szemérmes. Az a hím, aki nemelég türelmes ahhoz, hogy kivárja, amíg a nőstény végülisbeleegyezik a párzásba, nem valószínű, hogy hű férjnekbizonyul. Azáltal, hogy hosszú jegyességhez ragaszkodik, anőstény kigyomlálja az alkalmi kéróket, s csak a végén párzikazzal a hímmel, aki előre bebizonyította, hogy hű és kitartó. Anői szemérem valóban nagyon gyakori az állatok között, éppúgy,mint a hosszan tartó udvarlás vagy jegyesség. Mint már láttuk,a hosszú jegyesség a hím számára is előnyös lehet, amikor aza veszély fenyegeti, hogy egy másik hím gyermekét varrják anyakába.Az udvarlási rítusok a hím részéről gyakran jelentős párzáselőtti befektetéssel is járnak. A nőstény megtagadhatja a párzástaddig, amíg a hím fészket nem épít számára. Vagy a hímneknagy mennyiségű táplálékkal kell a nőstényt megetetnie. Ezpersze nagyon jó a nőstény szempontjából, de egyben a családiboldogság stratégia egy másik lehetséges változatára is utal.Kényszeríthetik-e vajon a nőstények a hímeket arra, hogy olyansokat fektessenek be utódaikba, mielőtt kopulálhatnának, hogytöbbé nem fizetődik ki számukra, hogy elhagyják a nőstényt akopuláció után? Az ötlet vonzó. Az a hím, aki arra vár, hogyegy szemérmes nőstény végülis párosodjék vele, költségekbe verimagát: lemond arról a lehetőségról, hogy más nőstényekkelpárosodjon, és sok időt és energiát fordít az udvarlásra. Amikor

végülis párzik egy adott nősténnyel, addigra már óhatatlanul„elkötelezte magát” iránta. Csekély kísértést fog érezni, hogyelhagyja, ha tudja, hogy bármely jövendőbeli nőstény, akitmegkörnyékez, ugyanúgy halogatni fogja a dolgot, mielőtt alényegre térne.Amint egy cikkemben kimutattam, itt hiba van Triversgondolatmenetében. Ő úgy gondolta, hogya korábbi befektetésönmagában elkötelezi az egyént a jövőbeni befektetések mellett.Ez hibás gazdaságossági számítás. Egy üzletembernek soha nemszabad azt mondania: „már annyit fektettem a Concorderepülógépbe – például –, hogy most már nem engedhetemmeg magamnak, hogy szemétre dobjam”. Ehelyett mindig aztkellene kérdeznie, hogy kifizetődnék-e számára a jövőben, hogycsökkentse veszteségeit, és feladja a tervet most, még akkor is,ha már sokat fektetett bele. Hasonlóképpen, nincs értelme, hogya nőstény arra kényszerítse a hímet, hogy sokat áldozzon rá,annak reményében, hogy ez önmagában el fogja rettenteni ahímet attól, hogy később elhagyja. A családi boldogságstratégiának ez a változata egy további döntó feltevésen alapul.Ez pedig az, hogy bízni lehet abban, hogy a nőstényektöbbsége ugyanazt a játszmát játssza. Ha vannak apopulációban laza erkölcsű nőstények, amelyek örömmelfogadják a hűtlen hímeket, akkor kifizetődő egy hím számára,ha elhagyja a párját, függetlenül attól, hogy mennyit áldozottmár annak gyermekeire.Sok függ tehát attól, hogy a nőstények többsége hogyanviselkedik. Ha számolhatnánk azzal, hogy a nők megegyeznekegymás között, nem volna probléma. Ám a nők megegyezésesem fejlődhetett ki inkább, mint a galamboké, amelyről az V.fejezetben volt szó. Ehelyett evolúciósan stabil stratégiákat kellkeresnünk. Vegyük Maynard Smithnek az agresszív küzdelmekelemzésére kidolgozott módszerét, és alkalmazzuk a szexualitásra.Kissé bonyolultabb lesz, mint a héják és galambok esete volt,mivel két nőstény- és két hímstratégiával van dolgunk.Ugyanúgy, mint Maynard Smith elemzésében, a „stratégia” szóvak, tudattalan viselkedési programot jelent. A kétnősténystratégiát szemérmesnek és ledérnek , a két hímstratégiátpedig hűségesnek és szoknyapecérnek fogjuk nevezni. A négytípus viselkedési szabályai a következők. A szemérmes nőstényeknem kopulálnak a hímmel mindaddig, amíg a hím végig nemcsinált egy több hétig tartó, hosszú és költséges udvarlásiidószakot. A ledér nőstények azonnal kopulálnak bárkivel. A

hűséges hímek készek hosszú időn át udvarolni, a kopulációután pedig a nősténnyel maradnak, és segítenek neki felnevelnia kicsinyeket. A szoknyapecér hímek gyorsan elvesztiktürelmüket, ha egy nőstény nem kopulál velük azonnal:otthagyják, és keresnek egy másik nőstényt; kopuláció után semmaradnak vele, nem viselkednek jó apaként, hanem elmennek,és újabb nőstények után kutatnak. A héják és galambokesetéhez hasonlóan, ezek nem az egyedül lehetséges stratégiák,mégis sok mindent megvilágít, ha eredményességüketmegvizsgáljuk.Maynard Smithhez hasonlóan, mi is bizonyos önkényes,hipotetikus értékeket fogunk rendelni a különböző költségekhezés nyereségekhez. Általánosítás végett ezt megtehetnénk algebraiszimbólumokkal, de a számok könnyebben felfoghatók. Tegyükfel, hogy egy gyermek sikeres felneveléséből mindkét szülőnek15 egység genetikai nyeresége származik. Egy gyermekfelnevelésének költsége – az összes táplálékának költsége, a rólavaló gondoskodásra szánt összes idő és az érdekében vállaltösszes kockázat -20 egység. A költséget negatív előjellel látjukel, mivel ezt „kifizetik” a szülők. Ugyancsak negatív előjelű ahosszan tartó udvarlással elvesztegetett idő költsége is. Legyenez -3 egység.Képzeljünk el egy olyan populációt, amelyben az összes nőstényszemérmes, és az összes hím hűséges. Ez az eszményimonogám társadalom. A hím és a nőstény minden párbanazonos átlagnyereségre tesz szert. +15 pontot kapnak mindenfelnevelt gyermek után; egyenlően osztják meg egymás közöttfelnevelésének költségeit (-20), ami így átlagosan -10. Mindketten-3 pont büntetést fizetnek a hosszan tartó udvarlássalelvesztegetett időért. Az átlagnyereség tehát mindegyikükszámára +15 - 10 - 3 = +2.Most tételezzük fel, hogy felbukkan a populációban egyetlenledér nőstény. Nagyon jól megy neki. Nem fizeti a késedelemköltségeit, mivel nem megy bele hosszan tartó udvarlásba. Mivela populációban az összes hím hűséges, úgy számolhat, hogy jóapát talál gyermekei számára, akárkivel is párosodik. Átlagosnyeresége gyermekenként +15 - 10 = +5 lesz. Így háromegységgel jobban jár, mint szemérmes vetélytársai. A ledérgének tehát terjedni kezdenek.Ha a ledér nőstényeknek olyan nagy a sikerük, hogy kezdenektúlsúlyba jutni a populációban, akkor változások várhatók ahímek táborában is. Mindeddig a hűséges hímeknek

monopóliumuk volt. Most azonban, ha egy szoknyapecér hímbukkan fel a populációban, jobban jár, mint hűségesvetélytársai. Ha egy populációban az összes nőstény ledér, akkoregy szoknyapecér hím csakugyan remek fogást csinálhat.Megkapja a +15 pontot, ha egy gyermek sikerrel felnevelkedik,és a két költség egyikét sem fizeti. E költség hiánya főképp aztjelenti számára, hogy szabadon párosodhat új nőstényekkel.Szerencsétlen feleségei egyedül küszködnek a gyermekkel,megfizetik a teljes -20 pont költséget, bár nem fizetnek semmitaz udvarlásra elvesztegetett időért. A szoknyapecér hímmelpárosodó ledér nőstény tiszta nyeresége +15 - 20 = -5; magánaka szoknyapecérnek pedig +15 a nyeresége. Az olyanpopulációban, melyben az összes nőstény ledér, a szoknyapecérgének futótűzként terjednek el.Ha a szoknyapecérek olyan sikeresek, hogy túlsúlyba jutnak apopuláció hím felében, akkor a ledér nőstények szörnyen szorulthelyzetbe kerülnek. Bármely szemérmes nősténynek komolyelőnye lesz. Ha egy szemérmes nőstény találkozik egyszoknyapecér hímmel, abból nem lesz üzlet. A nőstényragaszkodik a hosszú udvarláshoz; a hím ezt megtagadja, ésmegy, hogy egy másik nőstényt keressen. Egyik fél sem fizetimeg az időpocsékolás költségét. De egyik sem nyer semmit,mivel nem lett gyermek. Ez 0 tiszta nyereséget jelent aszemérmes nőstény számára az olyan populációban, ahol azösszes hím szoknyapecér. A 0 nem látszik túl soknak, mégisjobb, mint a -5, ami a ledér nőstények átlagos eredménye. Mégha a ledér nőstény úgy határozna is, hogy elhagyja kicsinyeit,miután egy szoknyapecér magára hagyta, meg kellene fizetnieegy pete számottevő költségeit. Így hát a szeméremgének újraterjedni kezdenek a populációban.Hogy teljessé tegyük ezt a hipotetikus ciklust, amikor aszemérmes nőstények száma annyira megnő, hogy túlsúlybajutnak, a szoknyapecér hímek, akik addig olyan jól megvoltak aledér nőstényekkel, kezdik kényelmetlenül érezni magukat. Egyiknőstény a másik után ragaszkodik a hosszú és fáradságosudvarláshoz. A szoknyapecérek szálldogálnak nőstényrőlnőstényre, a történet pedig mindig ugyanaz. Ha az összesnőstény szemérmes, akkor a tiszta nyereség a szoknyapecérhímek számára O. Mármost ha egy hűséges hím bukkanna fel,ő volna az egyetlen, akivel a szemérmes nőstényekpárosodnának. Tiszta nyeresége +2, jobb, mint aszoknyapecéreké. Így a hűséges gének száma növekedni kezd, s

ezzel teljes kört írtunk le.Mint az agresszió esetében, úgy, mondtam el a történetet,mintha végtelen oszcilláció zajlana. Ám mint abban az esetben,itt is kimutatható, hogy valójában nem folyna oszcilláció. Arendszer stabil állapot felé közeledne. Ha elvégezzük aszámításokat, akkor kiderül, hogy az a populáció, melyben anőstények öthatoda szemérmes, a hímeknek pedig ötnyolcadahűséges, evolúciós szempontból stabil. Ez természetesen csupánazokra a konkrét önkényes számokra igaz, melyekbőlkiindultunk, de bármely más önkényes feltevés esetében iskönnyű kiszámítani, hogy mi volna a stabil arány.Maynard Smith elemzéseihez hasonlóan, itt sem kell úgygondolnunk, hogy két különböző típusú hímről és kétkülönböző típusú nőstényról van szó. Az ESS ugyanúgy elérhetőlenne, ha minden hím idejének ötnyolcadát hűségben, a többitpedig nők után futkosva töltené; a nőstények pedig idejüköthatodában szemérmesek, egyhatodában pedig ledérekvolnának. Akár így, akár úgy fogjuk is fel az ESS-t, akövetkezőt jelenti. Akármelyik nem tagjainak eltérése a nekikmegfelelő stabil aránytól büntetést vonna maga után annakkövetkeztében, hogy a másik nem stratégiáinak arányában isváltozás állna be, mely azután az eredeti deviáns egyedekszámára hátrányos lenne. Az ESS ezért megmarad.Levonhatjuk azt a következtetést, hogy feltétlenül lehetséges,hogy nagyrészt szemérmes nőstényekből és hűséges hímekbőlálló populáció alakuljon ki. Ilyen körülmények között anőstények számára a családi boldogság stratégia valóbanműködőképesnek látszik. Nem kell a szemérmes nőstényekkonspirációjára gondolnunk. A szemérmesség ténylegesenkifizetődő lehet a nőstény önző génjei számára.A nőstények különböző módokon ültethetik át az ilyen típusústratégiát a gyakorlatba. Már utaltam rá, hogy egy nősténymegtagadhatja a párzást azzal a hímmel, amely még nemrakott számára fészket, vagy legalább nem segített neki afészekrakásban. Valóban az a helyzet, hogy sok monogámmadárnál addig nem is kerül sor kopulációra, míg a fészekmeg nem épül. Ennek az a hatása, hogy a fogamzás pillanatáiga hím már jóval többet áldozott a gyermekre, mint csupánolcsó spermiumait.Az az igény, hogy a jövendőbeli pár fészket építsen, a hímmegfogásának egyik hatásos módja a nőstény számára.Elképzelhető, hogy elméletben szinte bármi megteszi, ami a

hímnek sokba kerül, még akkor is, ha ezeket a költségeketnem közvetlenül olyan evolúciós formában fizeti, ami előnyéreválik a még meg nem született utódoknak. Ha egypopulációban az összes nőstény arra kényszerítené a hímeket,hogy valami nehéz és költséges tettet hajtsanak végre, mondjuk,öljenek meg egy sárkányt, vagy másszanak meg egy hegyet,mielőtt hajlandók volnának párosodni velük, akkor elméletbencsökkenthetnék a hímek kísértését arra, hogy kopuláció utánelhagyják óket. Az a hím, amely kísértést érezne arra, hogyelhagyja a párját, és megpróbálja génjeit jobban elterjeszteniegy másik nőstény segítségével, elállna tervétől arra agondolatra, hogy akkor mégegy sárkányt meg kellene ölnie. Agyakorlatban azonban valószínűtlen, hogy a nőstények olyanönkényes feladatokat kényszeríthetnének kérőikre, mint asárkányölés vagy a Szent Kehely keresése, ugyanis az a nőstényvetélytárs, aki nem kevésbé fáradságos, de neki ésgyermekeinek hasznosabb feladatot tűz ki, előnybe kerülne aromantikusabb lelkű nőstényekkel szemben, akik valamilyenértelmetlen szerelmi teljesítményt követelnek meg. Lehet, hogy afészeképítés kevésbé romantikus, mint egy sárkány megölése,vagy a Helleszpontusz átúszása, de sokkal hasznosabb.Ugyancsak hasznos a nőstény számára az a gyakorlat, amitmár említettem, nevezetesen, hogy a hím udvarlásképpen eteti anőstényt. Madaraknál ezt rendszerint az ifjúkori viselkedéshezvaló egyfajta visszatérésnek tekintették a nőstény részéről.Ugyanazokkal a gesztusokkal kér a hímtől, mint amilyeneket amadárfióka használna. Feltételezték, hogy ez automatikusanvonzó a hím számára, ugyanúgy, ahogy egy férfi a selypítővagy duzzogva lebiggyedő ajkat vonzónak találja egy felnőttnőnél. A nőstény madárnak ebben az időszakban szüksége vanminden többletélelemre, amihez csak hozzá tud jutni, mert mosttölti fel tartalékait óriási tojásai létrehozásának erőfeszítéséhez. Azudvarló etetés a hím részéről valószínűleg közvetlen ráfordítástjelent magukra a tojásokra. Ennélfogva az a hatása, hogycsökkenti a kicsinyekre való kezdeti ráfordítás tekintetében a kétszülő közt meglevő különbséget.Számos rovarnál és póknál is megtaláljuk az udvarló etetésjelenségét. Itt egy alternatív értelmezés néha túlságosan iskézenfekvő volt. Mivel a hímet – például az ájtatos manóesetében – az a veszély fenyegetheti, hogy a nagyobb nősténymegeszi, bármi, amivel csökkentheti a nőstény étvágyát, előnyéreszolgálhat. A szerencsétlen ájtatos manó hímről egy bizonyos

hátborzongató értelemben elmondhatjuk, hogy befektet agyermekeibe. Táplálékul szolgál azoknak a petéknek alétrehozásához, melyeket azután a saját, tárolt, posztumuszspermiumai fognak megtermékenyíteni.Az a családi boldogság stratégiát játszó nőstény, aki egyszerűenfelméri a hímeket, és megpróbálja előre felismerni a hűségjellemző jegyeit, kiteszi magát annak, hogy rászedik. Nagyelőnyhöz jutna az a hím, aki hűséges, házias típusnak tudjakiadni magát, ám valójában elhagyásra és hűtlenségre valóerőteljes hajlamot rejteget. Mindaddig, amíg elhagyottfeleségeinek van esélyük arra, hogy néhány gyermeketfelneveljenek, a szoknyapecérnek módja van több génttovábbadni, mint a vetélytárs hímnek, aki hű férj és apa. Ahímek részéről a hatásos rászedés génjeire nézve kedvezőtendencia érvényesül a génkészletben.Megfordítva: a természetes szelekció kedvez azoknak anőstényeknek, akik nagy ügyességre tesznek szert abban, hogyátlássanak az ilyen csaláson. Ennek egyik módja az, hogykülönösen nehezen adják oda magukat, amikor egy új hímudvarol nekik, de az egymást követó párosodási időszakokbanegyre készségesebben fogadják el múlt évi párjuk közeledését.Így automatikusan büntetik azokat a fiatal hímeket, akik elsőpárzási időszakukba fognak bele, akár csalók, akár nem. A naivelsőéves nőstények utódai viszonylag nagyobb aránybanhordoznak hűtlen apáktól származó géneket, ám a hű apáknakelőnyük van az anya életének második és további éveiben, mertnem kell végigmenniük az udvarlási rítusoknak ugyanazon ahosszú, energiapazarló és időigényes útján. Ha egy populációbanaz egyedek többsége tapasztalt, nem naiv anyák gyermeke – ezésszerű feltevés bármely hosszú életú faj esetében – akkor abecsületes, jó apaság génjei uralkodóvá válnak a génkészletben.Az egyszerűség kedvéért úgy fogalmaztunk, mintha a hím vagyteljesen becsületes, vagy durva csaló volna. A valóságbanvalószínűbb, hogy minden hím, sőt minden egyed egy kicsithajlamos a csalásra, amennyiben úgy van programozva, hogyéljen a párja kihasználásának lehetóségeivel. A természetesszelekció, mivel kifinomította mindkét fél képességét arra, hogyészlelje a becstelenséget a másiknál, a durva csalástmeglehetősen alacsony szinten tartotta. A hímek többetnyerhetnek a becstelenség révén, mint a nőstények, s arra kellszámítanunk, hogy még azoknál a fajoknál is, ahol tekintélyesmértékű szülői önzetlenséget tanúsítanak, rendszerint egy kicsit

kevesebbet dolgoznak, mint a nőstények, és egy kicsithajlamosabbak a szökésre. Madaraknál és emlősöknél mindenbizonnyal ez a normális.Vannak azonban olyan fajok, melyeknél a hím ténylegesentöbbet tesz a gyermekekért, mint a nőstény. A madarak ésemlősök között az apai áldozatkészségnek ezek az eseteikivételesen ritkák, ugyanakkor gyakoriak a halak körében. Miért?Ez olyan probléma elé állítja az önzőgén-elméletet, mely hosszúidőn át foglalkoztatott. Nemrégiben egy szakdolgozatbanszellemes meg-oldást vetett fel T. E. Carlisle kisasszony. Trivers „kegyetlenkutyaszorító” elvét használja fel, amelyről korábban már voltszó. A következőt állítja.A halak jó része nem kopulál, hanem egyszerűen kibocsátjaivarsejtjeit a vízbe. A megtermékenyítés a nyílt vízben történik,nem pedig valamelyik partner testének belsejében. Valószínűlegígy kezdődött az ivaros szaporodás. Ugyanakkor a szárazföldiállatok, mint a madarak, emlősök és hüllők, nem engedhetikmeg maguknak az effajta külső megtermékenyítést, mertivarsejtjeik túlságosan könnyen kiszáradnak. Az egyik nemgamétáit – a híméit, mivel a spermiumok mozgékonyak –juttatják a másik nem egyik tagjának – a nősténynek – nedvesbelsejébe. Ez eddig egyszerúen tény. És most jön a gondolat.Kopuláció után a szárazföldön élő nősténynek fizikailagbirtokában marad az embrió. Benne van a testében. Még ha amegtermékenyített petét szinte azonnal lerakja, a hímnek akkoris van ideje arra, hogy eltűnjön, s ezzel belekényszerítse anőstényt Trivers „kegyetlen kutyaszorítójába”. A hímnek ezértóhatatlanul megvan az a lehetősége, hogy elsőként hozza meg adöntést párja elhagyásáról, megfosztva ezáltal a nőstényt aválasztás lehetőségétől, és arra a döntésre kényszerítve, hogyvagy biztos pusztulásra ítéli kicsinyeit, vagy pedig velük marad,és felneveli őket. Az anyai gondoskodás ennélfogvaközönségesebb a szárazföldi állatok körében, mint az apaigondoskodás.A halak és más vízben élő állatok esete azonban egészen más.Ha spermiumait a hím nem juttatja be fizikailag a nősténytestébe, akkor semmilyen értelemben sem szükségszerű, hogy anőstényre maradjon a „magzat kihordása”. Bármelyik partnergyorsan elmenekülhet, és a másikra hagyhatja az újonnanmegtermékenyített peték birtoklását. De még arra is vanésszerű indok, hogy miért lehet gyakran éppen a hím az, aki a

leginkább ki van téve a cserbenhagyásnak. Valószínűnek látszik,hogy evolúciós harc alakul ki akörül, hogy ki bocsássa kiivarsejtjeit elsőként. Az a partner, aki az első lesz, azzal azelőnnyel bír, hogy ő hagyhatja a másikra a friss embriókat.Másfelől az a partner, aki elsőként rakja le ivarsejtjeit, azt akockázatot vállalja, hogy jövendőbeli partnere ezután nem követipéldáját. Mármost ebben a hím a sebezhetőbb, már csak azértis, mert spermiumai könnyebbek, és nagyobb valószínűséggelszóródnak szét, mint az ikrák. Ha a nőstény túlságosan koránrakja le petéit, azaz mielőtt a hím felkészült volna rá, az nemnagy baj, mivel a peték, lévén viszonylag nagyok és súlyosak,valószínűleg egy kupacban maradnak egy ideig. A nőstény halennélfogva vállalhatja azt a „kockázatot”, hogy korán ikrázik. Ahím nem meri vállalni ezt a kockázatot, mivel ha túlságosankorán rakja le ivarsejtjeit, akkor spermiumai szanaszétszóródnak, mielőtt a nőstény felkészülne, a nőstény pedig akkormár nem ikrázik, mivel nem érdemes. A szétszóródási problémamiatt a hímnek meg kell várnia, míg a nőstény lerakja petéit,azután kell ráontania spermiumait a petékre. A nősténynekazonban értékes másodpercei maradnak arra, hogy eltűnhessen;a hímet hagyja így birtokon belül, és rákényszeríti Triversdilemmáját. Ez az elmélet ily módon szépen magyarázza, hogymiért gyakori az apai gondoskodás a vízben, és miért ritka aszárazföldön.Elhagyva most már a halakat, rátérek a másik főnősténystratégiára, a férfias férfi stratégiára. Az ezt alkalmazófajok nőstényei gyakorlatilag belenyugszanak abba, hogysemmiféle segítséget nem kapnak gyermekeik apjától, és ehelyettminden erejükkel arra törekszenek, hogy jó génekhez jussanak.Megint csak a párzástól való tartózkodás fegyverét használják.Nem hajlandók akármelyik hímmel párosodni, hanem alegnagyobb gonddal válogatnak, mielőtt megengednék egyhímnek, hogy párosodjék velük. Egyes hímek kétségkívülnagyobb számban tartalmaznak jó géneket, mint mások, olyangéneket, melyek javítanák mind a fiak, mind a lányutódoktúlélési esélyeit. Ha egy nőstény külsőleg látható jegyek alapjánvalamiképpen érzékelni képes a jó géneket a hímekben, akkorhasznára lehet saját génjeinek azzal, hogy jó apai génekkelegyesíti őket. Hogy evezős analógiánkkal éljünk, a nőstényminimálisra csökkentheti annak valószínűségét, hogy génjeinekteljesítménye egy rossz csapatban leromoljék. Megpróbálhatjakiválogatni a jó csapattársakat saját génjei számára.

Valószínűleg a legtöbb nőstény egyetért egymással abban, hogymelyek a legjobb hímek, mivel mindannyian ugyanarra azinformációra támaszkodnak. Ezért erre a néhány szerencséshímre jut a legtöbb párosodás. Erre tökéletesen alkalmasak is,mivel mindössze néhány olcsó spermiumot kell a nőstényeknekadniuk. Feltehetőleg ez a helyzet az elefántfókáknál és aparadicsommadaraknál. A nőstények csak néhány hímnekengedik meg, hogy éljen az eszményi önző-kizsákmányolóstratégiával, amire egyébként az összes hím törekszik, degondoskodnak róla, hogy a legjobb hímek élvezhessék ezt aluxust.Vajon mire figyel az a nőstény, aki megpróbálja kiválogatni a jógéneket, hogy aztán sajátjaival egyesítse? Előszöris a túlélésiesélyekről akar megbizonyosodni. Nyilvánvaló, hogy mindegyikudvarló bizonyította már, hogy legalábbis a felnőttkort képesmegérni, azt azonban nem bizonyította szükségképpen, hogysokkal tovább is élhet. Nagyon jó taktika lehet a nőstényekszámára idős hímeket keresni. Bármilyen fogyatékosságaiklegyenek is, azt már bebizonyították, hogy képesek túlélni, s anőstény ily módon valószínűleg a hosszú élet génjeivel egyesítisaját génjeit.Igen ám, de nincs értelme, hogy gyermekeinek hosszú életetbiztosítson, ha azok nem adnak neki ugyanakkor egy csomóunokát is! A hosszú élet első látásra nem elfogadhatóbizonyítéka a férfiasságnak. Valóban, egy hosszú életű hím talánpontosan azért maradt életben, mert nem vállalt kockázatot aszaporodás érdekében. Annak a nősténynek, aki idős hímetválaszt, nem lesz szükségképpen több leszármazottja, mintannak a rivális nősténynek, aki olyan ifjút választ, aki a jógének valamilyen más jelét viseli magán.Milyen más jelet? Sok lehetőség van. Talán erős izmokat atáplálékszerzés képességének bizonyítékaként, talán hosszúlábakat a ragadozók elől való menekülés képességénekbizonyítékaként. Egy nősténynek előnye származhat abból, hagénjeit ilyen tulajdonságokkal egyesíti, minthogy ezek mind afiainak, mind a lányainak hasznára válhatnak. Először is tehátúgy kell elképzelnünk, hogy a nőstények a hímeket tökéletesenvalódi címkék vagy jelzések alapján választják ki, melyektöbbnyire jó mögöttes gének bizonyítékai. Van itt azonban egynagyon érdekes dolog, amit Darwin ismert fel, és Fishermondott ki világosan. Egy olyan társadalomban, ahol a hímekazért versenyeznek egymással, hogy férfias férfiként kiválasszák

őket a nőstények, az egyik legjobb dolog, amit egy anya tehet agénjeiért, hogy olyan fiút hoz világra, aki azután, amikor reákerül a sor, vonzó férfias férfinak bizonyul. Ha biztosítani tudja,hogy fia, amikor felnő, azon kevés szerencsés hím egyikelegyen, akik a legtöbb kopulációhoz jutnak, akkor rengetegunokája lesz. Ennek az a következménye, hogy a nőstényszemében egy hím egyik legkívánatosabb tulajdonsága egészenegyszerúen maga a nemi vonzerő. Az a nőstény, aki egyrendkívül vonzó férfias férfival párosodik, nagyobbvalószínűséggel szül olyan fiakat, akik a következőnősténygeneráció számára vonzóak lesznek, s akik sok-sokunokát nemzenek neki. Elképzelhető tehát, hogy eredetileg anőstények olyan, nyilvánvalóan hasznos tulajdonságok alapjánválasztják ki a hímeket, mint az erőteljes izmok, de amint azilyen tulajdonságok egy faj nőstényei körében mint vonzótulajdonságok széles körben elfogadottá válnak, a természetesszelekció a továbbiakban már pusztán azért is kedvezni fognekik, mert vonzóak. Vagyis az olyan különcségek, mint a hímparadicsommadarak faroktollai, egyfajta labilis, öngerjesztőfolyamatban alakulhattak ki. Valamikor régen a szokásosnál kisséhosszabb faroktollak alapján választhattak a nőstények, s talánéppen azért, mert az erős és egészséges alkat jele volt. Egyhímnél a rövid farok lehetett valamilyen vitaminhiány jele is – agyenge táplálékszerzési képesség bizonyítéka. Vagy talán a rövidfarkú hímeknek leharapták a farkát. Vegyük észre, hogy nemkell feltételeznünk, hogy a rövid farok önmagában genetikailagöröklődött, csupán azt, hogy valamilyen genetikai hátránymutatójaként szolgált. Mindenesetre tételezzük fel, hogy bármiokból is, az ősi paradicsommadár-faj nősténye előnybenrészesítette az átlagnál hosszabb farkú hímeket. Feltéve, hogyahím farokhosszának természetes változatossága mögött voltakbizonyos genetikai tényezők is, ez idővel oda vezethetett, hogy apopulációban a hímek átlagos farokhossza növekedett. Anőstények egyszerű szabályt követtek: nézd végig az összeshímet, és válaszd a leghosszabb farkút. Bármely nőstény, akieltért ettől a szabálytól, megbűnhődött, még akkor is, ha afaroktollak végül már olyan hosszúakká váltak, hogy ténylegesenakadályozták a hímeket. Az a nőstény, aki nem hozott világrahosszú farkú fiakat, csekély eséllyel számíthatott arra, hogy afiait vonzónak fogják tekinteni. Mint a divat a nőiruházkodásban vagy az amerikai autók formatervezésében, ahosszabb farok „divatja” elszabadult, és már saját lendülete vitte

tovább. Csak akkor állt meg, amikor a farkak már oly groteszkhosszúságúra nyúltak, hogy nyilvánvaló hátrányaik kezdtektúlsúlyba kerülni szexuális vonzerejükből fakadó előnyükkelszemben.Ezt az elgondolást nehéz megemészteni, és sokan kételkednekbenne, amióta csak Darwin először felvetette a szexuálisszelekció néven. A kételkedők egyike A. Zahavi, akinek „Róka,róka” elméletével már találkoztunk. Rivális magyarázatként sajátőrjítően ellentétes „hátrányelvét” fejti ki. Rámutat, hogy mármaga az a tény, hogy a nőstények jó hímeket próbálnakkiválasztani a hímek közül, ajtót nyit a hímek részérőljelentkező félrevezetésnek. Lehet, hogy a nőstények eredetileg azerős izom alapján igyekeztek választani, de azután miakadályozhatja meg a hímeket abban, hogy izomutánzatokatnövesszenek, nem több izommal, mint ami a válltömésekbenvan? Ha a hímeknek kevesebbe kerül álizmokat növeszteni,mint valódiakat, akkor a szexuális szelekciónak az álizmoklétrehozását okozó géneket kellene jutalmaznia. Nem kellenehozzá sok idő azonban, hogy a kontraszelekció olyan nőstényekkifejlődéséhez vezessen, akik képesek átlátni a csaláson. Zahavialapvető premisszája az, hogy a hamis szexuális reklámonvégülis átlátnak a nőstények. Ezért arra a következtetésre jut,hogy azok lesznek a valóban sikeres hímek, akik nemreklámoznak hamisan, akik kézzelfoghatóan bizonyítják, hogynem csalnak. Ha erős izmokról van szó, akkor a nőstényekhamarosan észre fogják venni, hogy melyek azok a hímek, akikpusztán az erős izmok látványára tettek szert. Ám azok ahímek, akik a súlyemeléssei vagy a hencegő izommegfeszítésselegyenértékű módon bizonyítják, hogy valóban erős izmaikvannak, sikerrel fogják meggyőzni a nőstényeket. Más szóval:Zahavi úgy véli, hogy nem elég, ha a férfias férfi látszólag jóminőségű hím; valóban jó minőségű hímnek kell lennie, mertkülönben nem fogják elfogadni a kétkedő nőstények. Olyanbemutatók alakulnak ki ezért, melyekre csak az igazi férfiasférfiak képesek.Eddig még minden rendben volna. Most jön Zahavi elméleténekaz a része, ami tényleg a torkunkon akad. Azt veti fel, hogy aparadicsommadarak és pávák farka, a szarvasok óriási agancsaés a többi szexuális szelekció révén létrejött tulajdonság, melyekmindig paradoxnak tűnnek, mivel látszólag hátrányosaktulajdonosaikra nézve, pontosan azért fejlődtek ki, merthátrányosak. A hosszú és esetlen farkú hím madár azt mutatja

be a nőstényeknek, hogy olyan erős férfias férfi, hogy még efarok ellenére is életben tud maradni. Képzeljünk el egy nőt, akikét férfi versenyfutását figyeli. Ha mindketten egyszerre érnekcélba, de az egyik virtusból egy zsák szenet cipel a hátán,akkor a nő természetesen azt a következtetést fogja levonni,hogy valójában a teherrel futó férfi a gyorsabb.Én nem hiszek ebben az elméletben, ámbár most már nemvagyok annyira magabiztos, mint amikor először hallottam róla.Rámutattam, hogy a logikus következmény a féllábú és félszeműhímek kifejlődése volna. Zahavi, aki izraeli, azonnal visszavágott:„Legjobb tábornokaink némelyike félszemű!” Mindazonáltaltovábbra is megmarad az a probléma, hogy ahátrányelméletben, úgy látszik, alapvető ellentmondás van. Ha ahátrány valódi – és az elmélet lényegéhez tartozik, hogyvalódinak kell lennie –, akkor maga a hátrány éppoly biztosanfogja büntetni az utódot, mint ahogy vonzhatja a nőstényeket.Mindenesetre fontos, hogy a hátránynak nem szabadtovábbjutnia a lányutódokba.Ha lefordítjuk a hátrányelméletet a gének nyelvére, akkorvalami ilyesmit kapunk. Az a gén, amely a hímeket arrakészteti, hogy hátrányos tulajdonságot, például hosszú farkatfejlesszenek ki, elterjed a génkészletben, mivel a nőstényekhátrányban levő hímeket választanak. A nőstények azértválasztanak olyan hímeket, akik hátrányban vannak, mert azoka gének, amelyek a nőstényeket ilyen választásra késztetik,ugyancsak gyakorivá válnak a génkészletben. Ez azért van így,mert a hátrányos helyzetből induló hímeket kedvelő nőstényekautomatikusan más tekintetben jó génekkel rendelkező hímeketválasztanak ki, mivel ezek a hímek megérték a felnőttkorthátrányuk ellenére. Ezek az „egyéb” jó gének hasznára lesznekaz utódok testének, melyek ennélfogva életben maradnak, ésterjesztik magának a hátránynak a génjeit is, valamint ahátrányos helyzetből induló hímek választásának génjeit. Feltéve,hogy a magát a hátrányt okozó gének hatásukat csak fiúkrafejtik ki, és a hátrány előnyben részesítéséért felelős gének csaka lányokat érintik, az elmélet éppenséggel működhet. Amígcsupán szavakban fogalmazzuk meg, nem lehetünk biztosakbenne, hogy működik-e vagy sem. Használható fogalmunk akkorlehet arról, hogy mennyire jó egy ilyen elmélet, ha matematikaimodell segítségével fogalmazzuk meg. Mindeddig kudarcotvallottak azok a matematikai genetikusok, akik a hátrányelvetmegpróbálták működőképes modellé fölépíteni. Lehet, hogy azért,

mert nem működőképes az elv, de az is lehet, hogy azért, mertezek a kutatók nem elég okosak. Egyikük Maynard Smith, s éninkább az előbbi lehetőségre hajlok.Ha egy hím olyan módon tudja bizonyítani, hogy felette áll máshímeknek, hogy közben nem hozza szántszándékkal hátránybaönmagát, ezen a módon kétségkívül növelni tudja genetikaisikerét. Így az elefántfókák nem azáltal győznek és tartják megháremüket, hogy esztétikailag vonzóak a nőstények szemében,hanem azzal az egyszerű módszerrel, hogy minden hímetlegyőznek, aki megpróbál betörni a háremükbe. A háremtartóktöbbnyire megnyerik ezeket a harcokat a reménybeli bitorlókkalszemben, hiszen éppen ezért háremtartók. A bitorlók ritkángyőznek, mert ha képesek lennének győzni, akkor márkorábban megtették volna! Ennélfogva az a nőstény, aki csak aháremtartóval párosodik, génjeit olyan hímmel egyesíti, aki elégerős ahhoz, hogy visszaverje a sok elszánt nőtlen hím részérőlkezdeményezett, egymást követő kihívásokat. Ha szerencséjevan, fiai örökölni fogják apjuk képességét arra, hogy háremettartson. A nőstény elefántfókának gyakorlatilag nincs sokválasztási lehetősége, mivel a háremtulajdonos őt is megveri, hamegpróbál félrelépni. Az elv azonban továbbra is az, hogy az anőstény, aki a küzdelmekből győztesen kikerülő hímet választpárosodásra, ezzel használhat génjeinek.Mint már láttuk, vannak példák arra, hogya nőstényekszívesebben párosodnak olyan hímekkel, akiknek territóriumukvan, és olyanokkal, akik magasan állnak a dominanciahierarchiában. Összegezve az ebben a fejezetben eddigelmondottakat, az állatok körében található különbözőszaporodási rendszerek – monogámia, promiszkuitás,többnejűség és így tovább – megérthetők a hímek ésnőstények közti érdekellentétek alapján. Mindkét nem egyedeimaximalizálni „akarják” életük során elért teljes szaporodásiteljesítményüket. A spermiumok és petesejtek mérete és számaközti alapvetó különbség miatt a hímek általában nagyobbvalószínűséggel hajlanak a promiszkuitásra és az atyaigondoskodás elmulasztására. A nőstényeknek két fő ellenjáték állrendelkezésükre, melyeket férfias férfi és családi boldogságstratégiáknak neveztem. A faj ökológiai körülményei határozzákmeg, hogy a nőstények ezen ellenjátékok közül az egyik vagy amásik felé hajlanak-e, s ezek határozzák meg azt is, hogyahímek hogyan válaszolnak. A gyakorlatban a férfias férfi és acsaládi boldogság közti összes átmeneti stratégia megtalálható, és

mint láttuk, vannak esetek, amikor inkább az apa gondoskodika gyermekekről, mint az anya. Ez a könyv nem foglalkozik akonkrét állatfajokra vonatkozó részletekkel, így hát nem térek kirá, mi hajlamosíthat egy fajt arra, hogy az egyik szaporodásirendszert gyakorolja, s ne a másikat. Ehelyett inkább azokat akülönbségeket fogom szemügyre venni, melyek közönségesenmegfigyelhetők a hímek és nőstények között általában, ésmegmutatom, hogy ezek hogyan értelmezhetők. A hangsúlytezért nem azokra a fajokra fogom helyezni, amelyekben anemek közti különbségek csekélyek, lévén ezek általában azok afajok, melyeknek nőstényei a családi boldogság stratégiátrészesítik előnyben.Először is, jobbára a hímek azok, akik nemileg vonzó, tarkaszínekben pompáznak, s a nőstények azok, akik terepszínűek.Mindkét nem egyedei el akarják kerülni, hogy megegyék őket aragadozók, és mindkét nemnél érvényesül bizonyos evolúciósnyomás a kevésbé feltűnő külső irányában. Az élénk színeknem kevésbé vonzzák a ragadozókat, mint a szexuálispartnereket. Génnyelven ez azt jelenti, hogy az élénk színekértfelelős gének nagyobb valószínűséggel végzik a ragadozókgyomrában, mint a jelentéktelen külsőért felelős gének. Másfelőla terepszín génjei az eleven színek génjeinél kisebbvalószínűséggel találják magukat a következó nemzedékben,mivel a terepszínű egyedeknek nehéz párt találniok. Két egymásellen ható szelekciós nyomás érvényesül tehát: a ragadozókinkább az eleven szín génjeit távolítják el a génkészletből, aszexuális partnerek pedig inkább a jelentéktelen külső génjeit.Mint oly sok más esetben, a hatékony túlélőgépek itt is azegymás ellen ható szelekciós nyomások köztikompromisszumnak tekinthetők. Minket pillanatnyilag az érdekel,hogy a hím számára, úgy tűnik, más az optimáliskompromisszum, mint a nőstény számára. Ez természetesentökéletesen összhangban van azzal a felfogásunkkal, hogy ahímek nagy kockázatot vállaló, nagy jutalomra törekvőszerencsejátékosok. Mivel a hímek a nőstény által előállítottminden petéhez sokmillió spermiumot termelnek, a spermiumoknagyon nagy számbeli fölényben vannak a petékkel szemben apopulációban. Bármely adott petesejt ezért sokkal nagyobbvalószínűséggel egyesül ellenkező nemű ivarsejttel, mint bármelyadott spermium. A peték viszonylag értékes erőforrások, sennélfogva egy nősténynek, ahhoz, hogy petéimegtermékenyítését biztosítsa, szexuálisan nem kell olyan

vonzónak lennie, mint egy hímnek. Egyetlen hím is képesnőstények nagy populációjának összes gyermekét nemzeni. Haegy hímnek rövid élet jut is, mert tarka farka felhívja aragadozók figyelmét, vagy belegabalyodik a bokrokba, mégmielőtt elpusztulna, nagyon sok gyermeknek lehet apjává. Egyérdektelen vagy szürke hím akár olyan soká is élhet, mint egynőstény, de kevés gyermeke lesz, és a génjei nem jutnaktovább. Mit ér egy hímnek az egész világ, ha elvesztihalhatatlan génjeit?Egy másik gyakori nemi különbség az, hogy a nőstényeknagyobb ügyet csinálnak abból, hogy kivel párzanak. Akényeskedés egyik oka bármely nem egyedénél az lehet, hogy elkell kerülnie a más fajhoz tartozókkal való párosodást. Ahibridizáció több okból is rossz lehet. Néha, például ha egyember birkával közösül, a közösülés nem vezet embriókialakulásához, s így nem jelent nagy veszteséget. Ha azonbanegymással szorosabb rokonságban álló fajok, például lovak ésszamarak kereszteződnek, a költség, legalábbis a nőstény partnerszámára, számottevő. Valószínű, hogy öszvérembrió képződik,majd 11 hónapon át elfoglalja méhét. Ez nagy mennyiségetemészt fel a teljes szülői ráfordításból, nemcsak a méhlepényenát lekötött táplálék, majd később tej formájában, hanemmindenekelőtt annak az időnek a formájában, melyet az anyamás utódok nevelésére fordíthatott volna. Azután, amikor azöszvér felnő, terméketlennek bizonyul. Ennek feltehetőleg az azoka, hogy ámbár a ló kromoszómái és a szamár kromoszómáikellőképpen hasonlítanak egymásra ahhoz, hogyegyüttműködjenek egy jó erős öszvértest felépítésében, nemhasonlítanak egymásra eléggé ahhoz, hogy megfelelően összetudjanak dolgozni a meiózis során. Bármi legyen is a pontos ok,az a számottevő befektetés, amit az anya az öszvér felnevelésérefordít, tökéletesen elvész génjei szempontjából. A nőstényszamaraknak nagyon-nagyon vigyázniuk kellene arra, hogy az azegyed, akivel párzanak, egy másik szamár legyen, s ne egy ló.Génnyelven: az a szamárgén, amely így szól: „test, ha nőstényvagy, párosodj bármely idős hímmel, akár szamár, akár ló”,olyan gén, amely legközelebb egy öszvértest zsákutcájában találjamagát, az anya öszvércsikóra fordított szülői befektetése pedignagyon sokat levon abból a képességéből, hogy termékenyszamarakat neveljen fel. Egy hímnek ugyanakkor kevesebbvesztenivalója van, ha nem a megfelelő fajhoz tartozó egyeddelpárosodik, és bár lehet, hogy semmit sem nyer, arra kell

számítanunk, hogy a hímek kisebb ügyet csinálnak szexuálispartnereik megválasztásából. Ahol ennek utánanéztek, igaznaktalálták.Még fajon belül is van ok a körültekintésre. Megvan avalószínűsége, hogy a vérfertőző párosodásnak, a hibridizációhozhasonlóan, káros genetikai következményei legyenek, ez esetbenazért, mert megnyilvánulhat a letális és szemiletális recesszívgének hatása. A nőstényeknek megintcsak több vesztenivalójukvan, mint a hímeknek, mivel az ő ráfordításuk egy adottgyermekre többnyire nagyobb. Ahol vérfertőzési tabuk állnakfenn, arra kell számítanunk, hogy a nőstények merevebbenragaszkodnak a tabukhoz, mint a hímek. Ha feltesszük, hogyviszonylag nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy vérfertőzőviszonyban az idősebb partner az aktív kezdeményező,várhatjuk, hogy az olyan vérfertőző kapcsolatok, ahol a hím azidősebb, gyakoribbak, mint az olyanok, ahol a nőstény azidősebb. Például az apa és lánya közti vérfertőzésnekgyakoribbnak kell lennie, mint az anya és fia köztivérfertózésnek. A fiú- és leány testvérek közti vérfertőzésnekgyakoriság tekintetében közbülső helyet kellene elfoglalnia.A hímeknek általában nagyobb hajlamot kellene mutatniuk apromiszkuitásra, mint a nőstényeknek. Mivel a nősténykorlátozott számú petesejtet termel, viszonylag lassú ütemben,kevés haszna származhat abból, ha sokszor párzik különbözóhímekkel. Ugyanakkor a hím, aki naponta spermiumok millióitképes termelni, csak nyerhet azon, ha válogatás nélkülpárosodik mindenkivel, akivel csak tud. A fölösleges kopulációkegy kis idő- és energiaveszteségtől eltekintve, ténylegesen talánnem kerülnek sokba a nősténynek, de nem származik belőlükszámára semmi haszon. A hím ugyanakkor soha nemtúlozhatja el a párosodást, annyi különböző nősténnyel kellkopulálnia, amennyivel csak lehet; a túlzás szónak a hímszempontjából nincs értelme.Nem beszéltem eddig kimondottan az emberről, de egy olyanevolúciós okfejtés kapcsán, melyet ebben a fejezetben követünk,óhatatlanul el kell gondolkodnunk saját fajunkon és sajáttapasztalatainkon. Ismerősen csenghet az az elv, hogyanőstények tartózkodnak a kopulációtól mindaddig, amíg a hímbizonyságát nem ad ja hosszú távú hűségének. Ez aztsugallhatná, hogy az emberi nőstények inkább a családiboldogság stratégiát játsszák, mintsem a férfias férfi stratégiát. Alegtöbb emberi társadalom csakugyan monogám. A mi

társadalmunkban a szülői ráfordítás mindkét szülő részéről nagy,és esetleges kiegyensúlyozatlansága nem nyilvánvaló. Az anyákkétségtelenül többet tesznek közvetlenül a gyermekekért, mint azapák, az apák azonban gyakran keményen dolgoznak, hogyközvetettebb módon biztosítsák azokat az anyagi forrásokat,melyeket azután a gyermekek élveznek.Másfelől egyes emberi közösségekben promiszkuitást, másokbanpedig háremeket találunk. Ez a meghökkentó változatosság arramutat, hogy az ember életmódját nagyrészt a kultúra határozzameg, nem pedig a gének. Az azonban továbbra is lehetséges,hogy az emberi hímek általában hajlamosabbak apromiszkuitásra, a nőstények pedig a monogámiára, ahogy aztevolúciós alapon jósolnánk. Hogy e két tendencia közül melyikgyőz egy adott társadalomban, az a kulturális feltételektől függ,éppúgy, ahogy a különböző állatfajok esetében az ökológiaikörülmények függvénye.A mi társadalmunk egyik olyan jellemző sajátsága, amelyhatározottan rendellenesnek tűnik, a szexuális reklám. Mintláttuk, evolúciós alapon határozottan azt kellene várnunk, hogyahol a nemek különböznek, ott a hímek azok, akik reklámozzákmagukat, és a nőstények a terepszínűek. A modern európai ésészak-amerikai férfi e tekintetben biztosan kivételt képez. Azpersze igaz, hogy egyes férfiak rikítóan öltözködnek, némely nőkpedig szürkén, de általában nem lehet kétséges, hogy a mitársadalmunkban a páva farkának megfelelőjét a nőstényekviselik, nem pedig a hímek. A nők festik az arcukat, ésműszempillát ragasztanak. A színészektől és a homoszexuálisoktóleltekintve, férfiak ezt nem teszik.A nőket inkább érdekli megjelenésük, s ezt fokozzák a nekikszóló magazinok és folyóiratok. A férfiaknak szóló magazinokkevesebbet foglalkoznak a hím szexuális vonzerejével, s az aférfi, aki szokatlanul érdeklődik saját ruházkodása ésmegjelenése iránt, könnyen kelt gyanút mind a férfiak, mind anők körében. Ha beszélgetés során akár férfiak, akár nők egynőt jellemeznek, nagyon valószínű, hogy nemi vonzerejét vagyannak hiányát kiemelt helyen említik. Amikor férfit jellemeznek,sokkal valószínűbb, hogy a jelzóknek semmi közük aszexualitáshoz.A biológusnak ezek után az a gyanúja támad, hogy olyantársadalmat vizsgál, melyben a nőstények versengenek ahímekért, nem pedig fordítva. A paradicsommadarak esetébenarra a következtetésre jutottunk, hogya nőstények azért szürkék,

mert nem kell versengeniük a hímekért. A hímek azért csillogókés kérkedők, mert a nőstények iránt nagy a kereslet, ésmegengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. A nőstényparadicsommadarak iránt azért nagy a kereslet, mert a petékszűkösebben állnak rendelkezésre, mint a spermiumok. Mitörtént a modern európai emberrel? Vajon valóban a hím válta keresett nemmé, őbelőle van hiány, ez az a nem, amelymegengedheti magának, hogy válogasson? Ha igen, miért?

X. Te vakarod a hátam, én meg vakarom a tiédetEddig megvizsgáltuk az azonos fajhoz tartozó túlélőgépek köztiszülői, szexuális és agresszív interakciókat. Vannak az állatikapcsolatoknak olyan szembeszökő oldalai, amelyeket, úgy tűnik,nem fednek egyértelműen ezek a címkék. Ezek egyike az, hogynagyon sok állat előszeretettel él csoportokban. A madarakcsapatokban, a rovarok, a halak és a bálnák rajokban, aszárazföldi emlősök csordákban élnek vagy falkákban vadásznak.Ezek a csoportosulások rendszerint egyetlen faj tagjaiból állnak,de vannak kivételek is. A zebrák gyakran alkotnak egy csordáta gnúkkal, és néha megfigyelnek vegyes fajú madárrajokat is.Az önző egyed számára meglehetősen sokféle haszonnal járhat,ha csoportban él. Nem fogom felsorolni a katalógust, hanemcsupán néhány lehetőséget említek meg. Ennek soránvisszatérek a látszólag önzetlen viselkedésnek azokra a példáira,melyekről az 1. fejezetben beszéltem, s melyekről azt ígértem,hogy még visszatérek hozzájuk. Ez elvezet a rovartársadalmakvizsgálatához, ami nélkül az állati önzetlenség magyarázata nemlenne teljes. Végül ebben a meglehetősen vegyes fejezetbenemlítést teszek a kölcsönös vagy reciprok önzetlenség fontosgondolatáról, a „te vakarod az én hátamat, én vakarom atiédet” elvről.Ha állatok csoportokban élnek együtt, akkor génjeiknek többhasznot kell húzniuk a társulásból, mint amennyit ráfizetnek.Egy hiénafalka a magányos hiénánál annyival nagyobb prédátképes elejteni, hogy minden egyes önző egyednek kifizetődőfalkában vadászni, még ha a táplálékon osztozni is kell.Valószínűleg hasonló oka van annak is, hogy bizonyos pókokegyüttműködnek egy nagy közös háló építésében. Acsászárpingvinek konzerválják a meleget azzal, hogy összebújnak.Mindegyikük jól jár, mert testfelületük kisebb részét teszik ki ahidegnek, mint ha egyedül volnának. Annak a halnak, amelyik

rézsútosan egy másik hal mögött úszik, hidrodinamikai előnytjelenthet az elöl úszó hal által keltett örvénylés. Részben ezlehet az oka, hogy a halak rajokban úsznak. A légörvénnyelkapcsolatos, ehhez hasonló trükk jól ismert aversenykerékpárosok előtt, és megmagyarázhatja a költözőmadarak V alakban való repülését is. Valószínűleg verseny folyikazért, hogy a csapat hátrányos vezető helyét elkerüljék. Lehet,hogy a madarak váltják egymást akaratlan vezetőkként – ez akésleltetett reciprok önzetlenség egy formája, amit majd a fejezetvégén tárgyalunk.A csoportos életmód sok feltételezett előnye éppen azzalkapcsolatos, hogy az állatok elkerüljék a ragadozókat. Elegánselméletet fogalmazott meg erról W. D. Hamilton „Az önzőcsorda alaktana” című cikkében. A félreértés elkerülése végetthangsúlyoznunk kell, hogy „önző csordán” „önző egyedekcsordáját” értette.Megint csak egy olyan egyszerű „modellből” indulunk ki, amelyelvont ugyan, mégis segít megértenünk a való világot. Tegyükfel, hogy egy állatfajra olyan ragadozó vadászik, amely mindig ahozzá legközelebb eső zsákmányállatot támadja meg. A ragadozószempontjából ez ésszerű stratégia, mivel többnyire csökkenti azenergiaráfordítást. Az áldozat szempontjából ez egy érdekeskövetkezménnyel jár. Azt jelenti, hogy minden egyeszsákmányjelölt állandóan arra törekszik, hogy elkerülje aragadozóhoz legközelebbi helyzetet. Ha módja van messzirőlészrevenni a ragadozót, akkor egyszerűen elmenekül. Ám ha aragadozó képes figyelmeztetés nélkül hirtelen felbukkanni,mondjuk, a magas fűben megbújva leselkedik, az egyeszsákmányállatok még mindig tehetnek lépéseket annakérdekében, hogy minimálisra csökkentsék azt az esélyt, hogy őklegyenek legközelebb a ragadozóhoz. Úgy képzelhetjük el, hogyminden zsákmányállat körül van egy „veszélyövezet”. Ez olyanterület, amelynek bármely pontja közelebb van az illetőegyedhez, mint bárki máshoz. Ha például a prédaállatok úgyvonulnak, hogy a területet szabályos mértani alakban töltik ki,akkor a veszélyzóna mindegyikük körül (hacsak nem a szélenvannak) nagyjából hatszögletű. Ha a ragadozó történetesen azA egyedet körülvevő hatszögletű veszélyzónában leselkedik, akkoraz A egyed valószínűleg áldozatul esik. A csorda szélén vonulóegyedek különösen sebezhetők, mivel az ő veszélyövezetük nemegy viszonylag kicsiny hatszög, hanem a szélen egy nagy terület.Mármost világos, hogy az értelmes egyed megpróbálja

veszélyövezetét a lehető legkisebbre csökkenteni. Pontosabban:megpróbálja elkerülni, hogy a csorda szélén legyen. Ha a szélentalálja magát, azonnal megpróbál elmozdulni a középpont felé.Sajnos valakinek lenni kell a szélen, de ami az egyes egyedeketilleti, azok úgy gondolják, hogy nem ők Iesznek! Ezért szüntelenvándorlás folyik a csoport széleiről a középpont felé. Ha acsorda korábban laza és szétszórt volt, hamarosan szorosanösszetömörül a befelé vándorlás következtében. Még hamodellünk abból indul is ki, hogy a prédaállatoknak semmifélehajlamuk sincs a csoportosulásra, és kezdetben véletlenszerűenszét vannak szóródva, az egyedek önző módon akkor is arratörekednének, hogy csökkentsék veszélyzónájukat: megpróbálnakmás egyedek közti résekbe befurakodni. Ez hamarosan egyresűrűbben összetömörülő csoportosulások kialakulásához vezet.Nyilvánvaló, hogy a valóságban a tömörülés tendenciájátellenkező irányú nyomások korlátozzák: máskülönben mindegymás hegyén-hátán tolonganának! A modell azonban mégisérdekes, minthogy megmutatja, hogy még nagyon egyszerűfeltevések is megjósolhatják a csoportosulást. Más, bonyolultabbmodelleket is javasoltak. Az a tény, hogy ezek közelebb állnak avalósághoz, nem csökkenti Hamilton egyszerűbb modelljének aztaz érdemét, hogy segít az állati csoportosulás problémájárólgondolkodnunk.Magában az önző csorda modellben nincs helye azegyüttműködő interakcióknak. Nyoma sincs itt önzetlenségnek,minden egyed önző módon mindenki mást kihasznál. Avalóságban azonban vannak olyan esetek, amikor az egyedeklátszólag aktív lépéseket tesznek annak érdekében, hogycsoporttársaikat megóvják a ragadozóktól. A madarakvészjelzései jutnak eszünkbe. Ezek feltétlenül vészjelzések,minthogy azok az egyedek, akik hallják, azonnal menekülésbefognak. Azt senki sem állítja, hogya vészkiáltó egyed„megpróbálja a ragadozó támadását elterelni” társairól.Egyszerűen tájékoztatja őket a ragadozó közeledtéről –figyelmezteti őket. Mindazonáltal a jelzés ténye, legalábbis elsőpillantásra, önzetlennek tűnik, mert az a hatása, hogy felhívja aragadozó figyelmét az őrszemre. Erre közvetve következtethetünkegy tényből, melyet P. R. Marler figyelt meg. A vészkiáltás fizikaitulajdonságai olyanok, hogy nehéz legyen a forrását lokalizálni.Ha egy hangmérnököt arra kérnénk, tervezzen meg egy olyanhangot, amelyhez a ragadozó nehezen találja meg az utat,akkor valami nagyon hasonlót találna ki ahhoz, ami sok kis

énekesmadár valódi vészjelzése. A természetben a vészjelzésminden bizonnyal a természetes szelekció műve, és tudjuk, hogyez mit jelent. Azt jelenti, hogy nagyon sok egyed elpusztult,mert vészjelzése nem volt tökéletes. Ezek szerint vészjelzést adniveszéllyel jár. Az önzőgén-elméletnek meg kell találnia azt avészjelzés hallatásából származó előnyt, amely elég nagy ahhoz,hogy ellensúlyozza ezt a veszélyt. Valójában nem is olyan nehézmegtalálni. A madarak vészjelzéseiről már oly sokszor mondták,hogy „kínos, kényelmetlen leckét” jelentenek a darwinielméletnek, hogy egyfajta sporttá vált a különféle magyarázatokkiagyalása. Ennek folytán most már oly sok jó magyarázatunkvan, hogy alig emlékszünk rá, miért is volt a sok hűhó.Nyilvánvaló, hogy ha a csapatban esetleg van néhány közelirokon, akkor a vészjelzés génje elterjedhet a génkészletben,mert jó esély van arra, hogy benne van némelyik megmentettegyed testében. Ez még akkor is igaz, ha az őrszem drágánfizet önzetlenségéért, ha magára vonja a ragadozók figyelmét.Ha az olvasót nem elégíti ki ez a rokonszelekciós magyarázat,akkor bőséggel kínálhatok más elméleteket is, amelyekbőlválogatni lehet. Az őrszem sokféleképpen húzhat önző módonhasznot társai figyelmeztetéséből. Trivers öt jó elgondolástvonultat fel, én azonban az alábbi két saját ötletemet jóvalmeggyőzőbbnek tartom. Az elsőt „vigyázz” elméletnek hívom,annak alapján, ahogy a szót az iskolások használják, amikor atanár közeledtére akarják figyelmeztetni egymást. Ez az elméleta rejtőzködő madarakra alkalmazható, amelyek dermedtenlapulnak az aljnövényzetben, amikor veszély fenyeget. Tegyük föl,hogy egy ilyen madárcsapat táplálkozik a mezőn. Egy héja tűnikfel a távolban. Még nem látta meg a rajt, és nem közvetlenülfeléjük repül, de fennáll a veszély, hogy éber szemeivel bármelypillanatban észreveszi óket, és támadásba lendül. Tegyük fel,hogy a csapat egyik tagja látja a héját, de a többi még nem.Az egyetlen éles szemű egyed azonnal megmerevedhetne ésmeglapulhatna a fűben. Ez azonban nem sokat használna neki,mert társai még mindig feltűnően és zajosan mozognak.Bármelyikük magára vonhatná a héja figyelmét, és akkor azegész csapat veszélybe kerül. Tisztán önző szempontból a héjátelőször észrevevó egyed számára az a legjobb taktika, hogygyors szisszenéssel figyelmezteti társait, így elcsendesíti óket, éscsökkenti annak esélyét, hogy akaratlanul a nyakára hozzák ahéját.A másik elméletet, amiről szólni akarok, „sose lógj ki a sorból”

elméletnek nevezhetnénk. Ez olyan madárfajok esetébenalkalmazható, amelyek felrepülnek a ragadozó közeledtére,mondjuk, egy fára. Megint csak képzeljük el, hogy az eszegetőmadárcsapat egyik tagja észrevesz egy ragadozót. Mit tegyen?Egyszerűen felszállhatna anélkül, hogy figyelmeztetné a társait.Ám akkor már egyedül volna, nem lenne többé része egyviszonylag jeltelen csapatnak. A héjákról valóban tudjuk, hogy amagányos madarakra vadásznak, de még ha nem így volna is,bőven volna okunk azt gondolni, hogy a sorból kilógásöngyilkos stratégia. Még ha társai végül követik is, a földrőlelsőként felrepülő egyed átmenetileg növeli veszélyzónáját. Akárhelyes Hamilton konkrét elmélete, akár nem, valamilyen fontoselőny kell származzék a csoportos életmódból, máskülönbennem lenne olyan gyakori. Bármi legyen is ez az előny, az azegyed, aki a többiek előtt hagyja el a csapatot, legalábbisrészben eljátssza ezt az előnyét. Ha nem szabad kilógnia asorból, akkor mit tegyen a ragadozót észlelő madár? Talán úgykellene tennie, mintha mi sem történt volna, és rábíznia magáta csapathoz tartozásából származó védelemre. Ám ez is súlyoskockázattal jár. Még mindig nyílt terepen van, nagyonsebezhető. Sokkal nagyobb biztonságban lenne a fán. A legjobbtaktika csakugyan az, hogy felszálljon egy fára, de el kell érnie,hogy mindenki más is ezt tegye. Ily módon nem váliktárstalanná, és nem játssza el a tömeghez tartozásból fakadóelőnyét, de szert tesz a rejtőzködésből származó előnyre is.Megint csak azt látjuk, hogy a figyelmeztető jelzés tisztán önzőszempontból előnnyel jár. E. L. Charnov és J. R. Krebs hasonlóelméletet javasoltak, melyben odáig mennek, hogy a„manipuláció” szót használják annak jellemzésére, amit avészjelző madár a raj többi tagjával tesz. Messzire jutottunk atiszta, érdek nélküli önzetlenségtől!Látszólag ezek az elméletek összeférhetetlenek azzal az állítással,hogy a figyelmeztető jelzést hallató egyed veszélybe sodorjamagát. Valójában nincs szó összeférhetetlenségről. Még inkábbveszélybe kerülne, ha nem jelezne. Egyesek elpusztultak, mertfigyelmeztető jelzést adtak, különösen azok, melyeknek kiáltásaikönnyen lokalizálhatók voltak. Más egyedek azért pusztultak el,mert nem adtak figyelmeztető jelzést. A „vigyázz” elmélet és a„sose lógj ki a sorból” elmélet csupán kettő a lehetségesmagyarázatok közül.Mi a helyzet a pattogó Thomson-gazellával, melyet az elsőfejezetben említettem, s melynek látszólag öngyilkos önzetlensége

Ardreyt arra késztette, hogy kategorikusan kijelentse: ez csak acsoportszelekció alapján magyarázható. Itt az önzőgén-elméletkeményebb próba előtt áll. A vészjelzések valóban működnek amadaraknál, ám ezek nyilvánvalóan alig észrevehetőek és alehető legdiszkrétebbek. Nem így a gazella szökdelése. Ez a nyíltprovokációig kérkedő. A gazellák mintha szándékosan magukraterelnék a ragadozó figyelmét, mintha ingerelnék a ragadozót.Ez a megfigyelés egy üdítően merész elmélethez vezetett. Azelmélet kezdeményeit N. Smythe-nél találjuk meg, de logikaivégkövetkeztetéséig vitt formájában A. Zahavi eltéveszthetetlenkézjegyét viseli magán.Zahavi elméletét a következőképpen fogalmazhatjuk meg. Akerülő úton való gondolkodás döntő láncszeme az az ötlet, hogya szökdelés, nemhogy más gazelláknak szóló jelzés volna,valójában a ragadozóknak van címezve. Észreveszi a többigazella, és befolyásolja is viselkedésüket, ám ez mellékes, mertelsősorban a ragadozónak szóló jelzésként szelektálódott.Magyarra fordítva nagyjából a következőt jelenti: „Nézd, milyenmagasra tudok ugrani, és nyilvánvalóan olyan erős ésegészséges gazella vagyok, hogy nem tudsz megfogni, sokkalokosabban tennéd, ha megpróbálnád a szomszédomat elkapni,aki nem ugrik olyan magasra!”Hogy kevésbé antropomorf kifejezéseket használjunk, nemvalószínű, hogy a ragadozók megeszik a kérkedő magasraugrálás génjeit, mert a ragadozók többnyire olyan zsákmánytválasztanak, amely könnyű prédának ígérkezik. Sok emlősragadozóról ismeretes, hogy az öreg és beteg állatokra vadászik.Az az egyed, aki magasra ugrik, túlzó módon azt a ténytreklámozza, hogy sem nem öreg, sem nem beteg. Ezen elméletszerint a bemutató távolról sem önzetlen. Éppen hogy önző,mivel az a célja, hogy valaki másnak az üldözésére vegye rá aragadozót. Bizonyos értelemben verseny folyik azért, hogy ki tuda legmagasabbra ugrani, s a vesztes az lesz, akit a ragadozóválaszt.A másik példa, amiről azt mondtam, hogy még visszatérek rá, akamikáze méhek esete, akik fullánkot böknek a mézrablókba, deezzel szinte biztos öngyilkosságot követnek el. A mézelő méhcsupán egyike a nagymértékben társas rovaroknak. Ilyenek mégegyes darazsak, a hangyák és a termeszek. Általában a társasrovarokat kívánom tárgyalni, s nem csupán az öngyilkosméheket.A társas rovarok hőstettei legendásak, együttműködésük és

látszólagos önzetlenségük megdöbbentő. Öngyilkos fullánkdöfésiküldetéseik jellegzetes példái csodálatos önmegtagadásuknak. A„mézesbödön” hangyáknál a dolgozók egyik kasztjának tagjaisemmi mást nem tesznek egész életükben, mint groteszk módonmegduzzadt, táplálékkal teli hassal, mozdulatlanul lógnak amennyezetről, puffadt villanykörtékhez hasonlóan, s a többidolgozó élelemraktárakként használja óket. Emberi értelembenegyáltalán nem is élnek egyéni életet; egyéniségük látszólag aközösség jólétének van alávetve. A hangyák, méhek vagy atermeszek társadalma egyfajta magasabb szintű egyéniségetvalósít meg. A táplálékon olyan mértékben osztoznak, hogy azember szinte közösségi gyomorról beszélne. Az információt olyhatékonyan teszik közkinccsé kémiai jelzésekkel és a méhekhíres „táncával”, hogy a közösség szinte úgy viselkedik, minthasaját idegrendszerrel és érzékszervekkel rendelkező egység volna.Az idegen betolakodókat olyasfajta szelektivitással ismerik fel ésűzik ki, ami a test immunrendszerére emlékeztet. A méhkasmeglehetősen magas hőmérsékletét majdnem olyan pontosanszabályozzák, mint az emberi test, annak ellenére, hogy azegyedi méh nem „melegvérű” állat. Végül, ami a legfontosabb,az analógia kiterjed a szaporodásra is. A rovarállamban azegyedek többsége terméketlen dolgozó. A „csíravonal” – ahalhatatlan gének folytonosságának vonala – egyedekkisebbségének testén, a reprodukálódó egyedeken át vezet. Ezekaz egyedek a mi heréinkben és petefészkeinkben levőivarsejtekhez hasonlíthatók. A terméketlen dolgozók májunk,izmunk és idegsejtjeink megfelelői.A kamikáze viselkedés és a dolgozók önzetlenségének ésegyüttműködésének más formái nem meghökkentőek, amintelfogadjuk azt a tényt, hogy a dolgozók terméketlenek. Egynormális állat teste génjeinek túlélését kell biztosítsa, mindutódok szülése, mind pedig az azonos géneket tartalmazó, másegyedekról való gondoskodás révén. Az öngyilkosság a másegyedekról való gondoskodás érdekében összeegyeztethetetlenazzal, hogy a jövőben saját utódaink legyenek. Az öngyilkosönfeláldozás ennélfogva ritkán alakul ki. Ám a dolgozó méhneksohasem lesznek saját utódai. Minden erőfeszítése arra irányul,hogy más rokonairól való gondoskodás révén őrizze meggénjeit. Egyetlen steril dolgozó méh halálának semmivel sincsnagyobb súlya génjei szempontjából, mint egy őszi levéllehullásának a fa génjei szempontjából.Nagy a kísértés, hogy misztifikáljuk a társas rovarokat, erre

azonban tényleg semmi szükség. Érdemes közelebbről megnézni,hogy az önzőgén-elmélettel hogyan magyarázható viselkedésük,és különösen azt, hogyan magyarázható a dolgozókterméketlenségének evolúciós eredete, ezé a rendkívüli jelenségé,melyből oly sok minden következik.A rovarállám óriási család, melynek minden tagja rendszerintazonos anyától származik. A dolgozók, akik ritkán vagy sohasemszaporodnak, gyakran több különálló kasztra oszlanak, ide értvea kis dolgozókat, a nagy dolgozókat, a katonákat és az olynagymértékben specializált kasztokat, mint a mézesbödönöké. Aszaporodó nőstényeket királynőknek hívják. A szaporodóhímeket néha heréknek vagy királyoknak nevezik. A fejlettebbrovarállamokban a szaporodó egyedek a nemzésen kívül semmimással nem foglalkoznak, ebben viszont rendkívül jók. Adolgozóktól kapnak táplálékot és védelmet, és ugyancsak adolgozók felelősek az utódok gondozásáért. Egyes hangya- éstermeszfajoknál a királynő gigantikus petegyárrá dagadt,amelynek rovar mivolta alig ismerhető fel, mérete többszázszorosa a dolgozóénak, és teljesen mozgásképtelen.Állandóan kiszolgálják a dolgozók, akik tisztogatják, etetik, éspetéinek szüntelen folyamát a közösségi utódgondozókbaszállítják. Ha egy ilyen éktelen méretű királynőnek valaha is elkell hagynia a királyi kamrát, akkor a gürcölő dolgozókszázainak a hátán utazik, nagy pompával.A VII. fejezetben bevezettem a szülés és a gondozás köztimegkülönböztetést. Azt mondtam, hogy normális körülményekközött a szülést és gondozást egyesítő, vegyes stratégiákfejlődnek ki. Az V. fejezetben láttuk, hogy az evolúciósan stabilvegyes stratégiáknak két általános típusa lehet. Vagy kevertmódon viselkedik a populáció minden egyes tagja – így azegyedek rendszerint a szülés és gondozás ésszerű keverékétvalósítják meg –, vagy a népesség két különböző típusúegyedre oszlik – így ábrázoltam először a héják és galambokközti egyensúlyt. Elméletileg lehetséges evolúciósan stabilegyensúlyt kialakítani a szülés és gondozás között az utóbbimódon: a népesség szétválhat szülőkre és gondozókra. Ám ezcsak akkor lehet evolúciósan stabil, ha a gondozók közelirokonai azoknak az egyedeknek, akiket gondoznak, legalábbolyan közeliek, mint saját utódaiknak volnának. Noha elméletileglehetséges, hogy az evolúció ilyen irányt vegyen, úgy túnik,valójában ez csak az államalkotó rovarok esetében történt így.Az államalkotó rovarok egyedei két fő osztályra válnak szét:

szülőkre és gondozókra. A szülők a reproduktív hímek ésnőstények. A gondozók a dolgozók – terméketlen hímek ésnőstények a termeszeknél, terméketlen nőstények az összestöbbi társas rovarnál. Mindkét típus hatékonyabban végzi dolgát,mivel nem kell egymással megküzdeniük. De vajon kinek aszempontjából hatékonyan? Az a kérdés, melyet a darwinielméletnek szegeznek, a közismert sirám: „És mi jó van ebbena dolgozóknak?”Egyesek azt válaszolták erre: „Semmi.” Úgy érzik, a királynőmindent a maga javára fordít, kémiai eszközökkel befolyásolva adolgozókat, hogy az ő önző céljait szolgálják, és gondozzákbőven áradó utódait. Ez annak az Alexander-féle szülőibefolyásolási elméletnek egyik változata, amellyel a VIII.fejezetben találkoztunk. Az ezzel ellentétes elgondolás az, hogy adolgozók „tenyésztik” a reproduktív egyedeket, arra kényszerítikőket, hogy fokozzák termelékenységüket a dolgozógénekmásolatainak terjesztésében. Kétségtelen, hogya királynő általelőállított túlélőgépek nem utódai a dolgozóknak, mindazonáltalnagyon közeli rokonai. Hamilton volt az, aki ragyogóanfelismerte, hogy legalábbis a hangyák, méhek és darazsakesetében a dolgozók valójában szorosabb rokoni viszonybanállhatnak az utódokkal, mint maga a királynő! Ez vezette azutánőt, majd később Triverst és Hare-t az önzőgén-elmélet egyikleglátványosabb diadalához. Az okfejtés a következő.A rovarok hártyásszárnyúak néven ismert csoportjában, ahova ahangyák, méhek és darazsak is tartoznak, nagyon különös azivar genetikai meghatározása. A termeszek nem tartoznak ehheza csoporthoz, és nem is osztoznak ebben a sajátosságban. Egytipikus hártyásszárnyútelepen csakis egyetlen érett királynő van.Egyetlenegyszer párosodott, nászrepülése alkalmával, és egészhátralévő hosszú életére – tíz évre vagy még többre is –elraktározza a spermiumokat. Az évek során petéihez aspermiumokat ő adagolja úgy, hogy a peték akkortermékenyülhetnek meg, amikor áthaladnak petevezetékein. Ámnem termékenyül meg minden pete. A megtermékenyítetlenekbőlfejlődnek ki a hímek. A hímnek ennélfogva nincs apja, éstestének minden sejtje csupán egyetlen kromoszómakészletettartalmaz (amelynek minden darabját anyjától kapta), nem pedigdupla készletet (egyet az apától, egyet az anyától), ahogy mi is.A III. fejezet hasonlatával élve, a hím hártyásszárnyúnakmindegyik „kötetből” csupán egyetlen példánya van sejtjeiben aszokásos kettő helyett.

A nőstény hártyásszárnyú viszont normális, amennyiben vanapja, és a szokásos, dupla kromoszómakészlet található mindentesti sejtjében. Hogy egy nőstényből dolgozó lesz-e vagykirálynő, nem a génjein múlik, hanem azon, hogy hogyannevelik fel. Azaz minden nősténynek teljes készlete van akirálynőkészítő génekből, illetve teljes készlete van adolgozókészítő génekből (vagy még inkább azokból agéncsoportokból, amelyek dolgozók, katonák stb. specializáltkasztjait hozzák létre). Hogy melyik génkészletre „kapcsol”, azattól függ, hogy a nőstényt hogyan nevelik, közelebbről pedigattól, hogy mivel etetik. S noha sok egyéb bonyodalom vanmég, ez a dolog lényege.Nem tudjuk, hogy az ivaros szaporodásnak el a rendkívülirendszere miért fejlődött ki. Nem kétséges, hogy jó oka lehetett,de pillanatnyilag egyszerűen a hártyásszárnyúakkal kapcsolatosfurcsa tényként kell kezelni. Bármi legyen is a furcsaság eredetioka, lehetetlenné teszi a rokonsági fok számítására a VI.fejezetben adott világos szabályokat. Egy adott hím spermiumai,ahelyett hogy különböznének egymástól, mint nálunk, pontosanazonosak. A hímnek kettő helyett csupán egyetlen génkészletevan minden testi sejtjében. Ennélfogva minden spermiumnak ateljes génkészletet kell megkapnia, s nem egy 50%-os mintát,ezért adott hímtől származó összes spermium azonos. Próbáljukmeg mármost kiszámítani egy anya és a fia közti rokonságifokot. Ha egy hímről tudjuk, hogy birtokában van az Agénnek, mekkora az esélye annak, hogy ez közös az anyjával?A válasz feltétlenül 100%, mivel a hímnek nem volt apja, ésösszes génjét az anyjától kapta. Ám tételezzük fel, hogy egykirálynőről tudjuk, hogy hordozza a B gént. Annak az esélye,hogy a fiúban is megvan ez a gén, csupán 50%, mivel a fiú azanyja génjeinek csak a felét tartalmazza. Ez ellentmondásosanhangzik, pedig nem az. A hím összes génjét anyjától kapja, azanya azonban csak génjei felét adja át fiának. A látszólagosparadoxon feloldása abban a tényben rejlik, hogy a hím agének szokásos számának csak a felével rendelkezik. Nincsértelme azon törni a fejünket, hogy vajon a rokonsági fok„valódi” mutatója 1/2 vagy 1. A mutató csupán ember alkottamérce, és ha konkrét esetekben nehézségekhez vezet, akkornyugodtan feladhatjuk, és visszatérhetünk az alapelvekhez. Akirálynő testében levő A gén szempontjából annak az esélye,hogya gén közös a fiúban és az anyában, 1/2, ugyanúgy, mintegy lány esetében. A királynő szempontjából tehát utóda,

akármelyik nemhez tartozzék is, ugyanolyan közeli rokonságbanáll vele, mint az emberi gyermek az anyjával.A dolog akkor kezd érdekessé válni, amikor elérkezünk anővérekhez. Az édesnővéreknek nem csupán azonos az apjuk:a két megtermékenyítő spermium minden génjében azonos. Anővérek tehát az egypetéjű ikrekkel egyenértékűek, ami az apaigénjeiket illeti. Ha egy nőstény rendelkezik az A génnel, akkorezt vagy az apjától, vagy az anyjától kellett kapnia. Ha azanyjától kapta, akkor 50% az esélye annak, hogy osztozik rajtaa nővérével. Ha azonban az apjától kapta, akkor ennek esélye100%. Ennélfogva a hártyásszárnyú édesnővérek közti rokonságifok nem 1/2, mint a normális ivarosan szaporodó állatokesetében, hanem ¾. Ebből következik, hogy a hártyásszárnyúnőstény közelebbi rokona édesnővéreinek, mint akármelyiknemhez tartozó utódának. Hamilton felismerte, noha nempontosan ilyen módon fogalmazta meg, hogy ez a tényhajlamosíthat egy nőstényt arra, hogy saját anyját hatékonynővérgyártó gépként tenyéssze. A nővéreket helyettesítő módonelőállító gén gyorsabban másolja magát, mint az utódokatközvetlenül létrehozó gén. Ebból kifolyólag kialakult a dolgozóksterilitása. Feltehetőleg nem véletlen, hogy a dolgozóksterilitásával járó szaporodási rendszerek, a rovarállamok, nemkevesebb mint tizenegy ízben fejlódtek ki egymástól függetlenüla hártyásszárnyúaknál, és csupán egyszer az állatvilág teljesfennmaradó részében, nevezetesen a termeszeknél.Van azonban itt egy csapda. Ha a dolgozók sikerrel akarjákanyjukat nővértermelő gépként használni, akkor valamiképpenmeg kell fékezniük azt a természetes hajlamát, hogy ugyanannyifiútestvért hozzon létre, mint lányt. A dolgozó szempontjábólannak az esélye, hogy bármelyik fiútestvérében megvan az ővalamelyik adott génje, csupán 1/4. Ennélfogva, ha akirálynőnek módja volna egyforma arányban termelni hím ésnőstény szaporodóképes utódokat, akkor a tenyésztésből nemszármazna haszon a dolgozók számára. Ez esetben nemmaximalizálnák drága génjeik terjesztését.Trivers és Hare felismerték, hogy a dolgozóknak meg kellpróbálniuk a nemek arányát a nőstények javára billenteni.Fogták a nemek optimális arányára vonatkozó Fisher-féleszámításokat (melyekkel az előbbi fejezetben találkoztunk), ésátdolgozták őket a hártyásszárnyúak sajátos esetére. Kiderült,hogy a befektetés optimális aránya az anya számára, mintrendesen, 1 : 1. Egy nővér számára azonban az optimális arány

3 : 1 a nővérek javára. Ha hártyásszárnyú nőstény vagy, akkorgénjeid terjesztésének leghatékonyabb módja az, hogymegtartóztatod önmagad az utódnemzéstől, és eléred, hogyanyád 3 : 1 arányban lásson el téged szaporodóképes nővérekkelés fivérekkel. Ha azonban kell hogy saját utódaid legyenek,akkor azzal használhatsz legtöbbet génjeidnek, ha egyformaarányban vannak szaporodóképes fiaid és lányaid.Mint láttuk, a királynők és dolgozók közti különbség nemgenetikai. Ami a géneket illeti, a nőstényembriónak az is lehet asorsa, hogy dolgozó lesz, aki 3 : 1 arányt „akar” a nemekközött, és az is, hogy királynő, aki 1 : 1 arányt „akar”. Mit jelentmármost ez az „akarás”? Azt jelenti, hogy az a gén, amely egykirálynő testében találja magát, akkor terjesztheti magát alegjobban, ha az illető test egyenlő arányban osztja megráfordításait szaporodóképes fiak és lányok között. Ám haugyanez a gén egy dolgozó testében találja magát, akkor úgyterjesztheti magát legjobban, ha eléri, hogy az illető testanyjának több lánya legyen, mint fia.Nincs itt valódi paradoxon. Egy génnek azokat az erőket éslehetőségeket kell a legjobban kihasználnia, amelyek éppenrendelkezésére állnak. Ha abban a helyzetben találja magát,hogy egy olyan test fejlődését befolyásolhatja, melynek az asorsa, hogy királynő legyen, ennek a befolyásnak akihasználására egy bizonyos fajta optimális stratégiája van. Haabban a helyzetben találja magát, hogy egy dolgozó testénekkifejlődésére fejthet ki hatást, akkor e hatalom kihasználásánakoptimális stratégiája más.Ez azt jelenti, hogy érdekellentét van az egész gazdaságban. Akirálynő „megpróbál” egyenlő arányban befektetni hímekbe ésnőstényekbe. A dolgozók megpróbálják a szaporodóképesegyedek arányát úgy eltolni, hogy három nőstény jussonminden hímre. Ha a dolgozók a gazdák, a királynő pedigtenyészkancájuk, akkor a dolgozók feltehetőleg elérik a 3 : 1arányt. Ha nem, ha a királynő valóban nevének megfelelően él,és a dolgozók az ő rabszolgái és a királyi nevelőotthonokengedelmes ápolói, akkor 1 : 1 arányra kellene számítanunk, amita királynő „előnyben részesít”.Ki győz a nemzedékek harcának e sajátos esetében? Ezolyasmi, amit meg lehet vizsgálni, és pontosan ezt tette Triversés Hare nagyszámú hangyafajjal. A számunkra érdekes arány aszaporodóképes hím és nőstény egyedek aránya. Ezek a nagy,szárnyas alakok, melyek a hangyabolyból időszakonként

nászrepülésekre rajzanak ki, s ezután a fiatal királynőkmegpróbálnak új kolóniákat alapítani. Ezeket a szárnyasalakokat kell megszámlálni ahhoz, hogy becslést kapjunk anemek arányáról. Mármost a szaporodóképes hím és nőstényegyedek sok fajnál nagyon eltérő méretűek. Ez bonyolítja adolgot, mivel – mint az előző fejezetben láttuk – a nemekoptimális arányára vonatkozó Fisher-féle számítások szigorúannem a hímek és nőstények számára, hanem a rájuk fordítottbefektetés mennyiségére érvényesek. Trivers és Hare ezt olymódon vette számításba, hogy megmérte az állatokat. Vettekhúsz hangyafajt, és a szaporodóképes egyedekre való ráfordításalapján megbecsülték a nemek közti arányt. Meglehetősenmeggyőző egyezést találtak az elmélet által jósolt 3 : 1nőstény-hím aránnyal, ami alátámasztja, hogy a dolgozók viszika boltot a saját hasznukra.Úgy tűnik tehát, hogy a vizsgált hangyák esetében azérdekellentétből a dolgozók kerültek ki „győztesen”. Ez nemtúlságosan meglepő, hiszen a dolgozótesteknek, lévén anevelőotthonok őrei, nagyobb hatalmuk van a gyakorlatidolgokban, mint a királynőtesteknek. Azokon a géneken, melyekkirálynőtesteken át próbálják manipulálni a világot, kifognak azoka gének, melyek dolgozótesteken keresztül manipulálnak. Érdekesolyan sajátos körülmények után kutatnunk, melyek között aztvárhatnánk, hogya királynőknek nagyobb gyakorlati hatalmukvan, mint a dolgozóknak. Trivers és Hare rájöttek, hogyéppenséggel van egy olyan eset, amely felhasználható lenne azelmélet döntő próbájaként.Bizonyos hangyafajok rabszolgákat tartanak. A rabszolgatartófajok dolgozói vagy egyáltalán nem végeznek közönségesmunkát, vagy pedig nagyon ügyetlenek benne. Ők arabszolgaszerző portyákban jók. Olyan igazi háborúkat,amelyekben nagy ellenséges hadseregek harcolnak életre-halálra,csak az embernél és a társas rovaroknál ismerünk. Sokhangyafajban van a dolgozóknak egy katonákként ismertspecializált kasztja, akiknek félelmetes állkapcsaik vannak, ésidejüket annak szentelik, hogy más hangyaseregekkel akolóniáért küzdjenek. A rabszolgaszerző portya csupán egyikkonkrét fajtája harci erőfeszítéseiknek. A rabszolgaszerzőkmegrohamoznak egy másik fajhoz tartozó hangyabolyt,megpróbálják megölni a bolyt védelmező dolgozókat vagykatonákat, és elhurcolni a még ki nem kelt kicsinyeket. Ezek akicsinyek rabtartóik bolyában kelnek ki. Ők nem „jönnek rá”,

hogy rabszolgák, ők – beépített idegrendszeri programjaiknakmegfelelően – munkához látnak, elvégezve mindazokat ateendőket, amiket normális körülmények között saját bolyukbanvégeznének. A rabszolgatartó dolgozók vagy katonák továbbirabszolgaszerző portyákra indulnak, miközben a rabszolgákotthon maradnak, és végzik a hangyaboly működtetésénekmindennapi feladatait: takarítanak, etetnek és gondozzák azutódokat.A rabszolgák persze a boldog tudatlanság állapotában leledzenekafelől, hogy nem állnak rokonságban azzal a királynővel ésazokkal az utódokkal, akiket gondoznak. Anélkül, hogy tudnánakróla, rabszolgatartók új osztagait nevelik fel. Nem kétséges, hogya természetes szelekció a rabszolgafajok génjeire kifejtetthatásával kedvez a rabszolgaság elleni alkalmazkodásnak. Ezazonban nyilvánvalóan nem eléggé hatásos, mivel a rabszolgaságszéles körben elterjedt jelenség.A rabszolgaság jelen szempontunkból érdekes következményeez: a rabszolgatartó fajok királynője most már olyan helyzetbenvan, hogy az általa „előnyben részesített” irányba térítheti el anemek arányát. Ennek az az oka, hogy az ő valódi gyermekei,a rabszolgatartók, többé nem rendelkeznek gyakorlatihatalommal a nevelőotthonokban. E hatalom most már arabszolgák kezében van. A rabszolgák „azt hiszik”, hogy sajáttestvéreiket gondozzák, és feltehetőleg mindent megtesznek, amisaját bolyukban megfelelő volna a kívánt 3 : 1 arány elérésére anővérek javára. A rabszolgatartó fajok királynője azonban képesolyan ellenintézkedésekre, amelyekkel kibújhat ez alól, és nemérvényesül a rabszolgákon olyan jellegű szelekció, amelysemlegesítené ezeket az ellenintézkedéseket, mivel a rabszolgáksemmiféle rokoni viszonyban nem állnak az utódokkal.Tegyük fel például, hogy egy hangyafajnál a királynők„megpróbálják” álcázni a hím petéket: olyan illatúra készítikőket, mint a nőstény petéket. A természetes szelekció normáliskörülmények között abba az irányba hatna, hogy a dolgozók„átlássanak” az álcán. Olyan evolúciós harcot képzelhetünk el,melyben a királynők állandóan „megváltoztatják a kódot”, adolgozók pedig „megfejtik a kódot”. A háborút az nyeri, akineksikerül a szaporodóképes egyedek testén keresztül génjeibőltöbbet átjuttatni a következő nemzedékbe. Ezek – mint láttuk –normális körülmények között a dolgozók lesznek. Ám ha arabszolgatartó fajok királynője változtatja meg a kódot, akkor arabszolga dolgozók nem fejleszthetnek ki semmiféle képességet a

kód megfejtésére, mert egy rabszolga dolgozó valamely „kódotmegfejtő” génje nincs képviselve egyetlen szaporodóképes egyedtestében sem, ennélfogva nem jut tovább. A szaporodóképesegyedek mindannyian a rabszolgatartó fajhoz tartoznak, ésrokonai a királynőnek, de nem a rabszolgáknak. Ha arabszolgák génjei egyáltalán utat találnak szaporodóképesegyedekbe, akkor abból az eredeti bolyból származószaporodóképes egyedek lesznek azok, ahonnan elrabolták őket.A rabszolga dolgozók, ha egyáltalán törődnek a kóddal, akkornem a megfelelő kódot fejtik meg! A rabszolgatartó fajoknőstényei ennélfogva szabadon változtathatják kódjukat, anélkülhogy az a veszély fenyegetné őket, hogy a kód megfejtésénekgénjei eljutnak a következő nemzedékbe.E bonyolult érvelés alapján arra kellene számítanunk, hogy arabszolgatartó fajokban a két nembeli szaporodóképes egyedekrevaló ráfordítás arányának az 1 : 1-hez s nem a 3 : 1-hez kelleneközelítenie. Ez egyszer a királynő mindent úgy csinálhat, ahogyakar. Pontosan ez az, amit Trivers és Hare tapasztaltak, ámbárcsak két rabszolgatartó fajt vizsgáltak meg.Hangsúlyoznom kell, hogy a történetet idealizáltan adtam elő. Avaló életben a dolog nem ilyen takaros. Például alegközönségesebb társas rovarfaj, a méh, úgy látszik, egészen„helytelen” dolgot tesz. Jelentős többletbefektetést fordítanak ahímekre a királynőkhöz képest – ennek látszólag semmi értelmesincs, sem a dolgozók, sem pedig az anyakirálynőszempontjából. Hamilton kínált egy lehetséges megoldást erre arejtélyre. Kimutatja, hogy amikor egy méhkirálynő elhagyja améhkast, akkor az őt szolgáló dolgozók nagy raja kíséri, akiksegítenek az új kolónia megalapításában. Ezek a dolgozókelvesznek a szülő kas számára, és előállításuk költségét aszaporodási költségek részeként kell elszámolnunk: mindentávozó nőstényhez sok többlet dolgozót kell előállítani. Aráfordítást ezekre a többlet dolgozókra a szaporodóképesnőstényekre való ráfordítás részeként kell felszámolnunk. Amikora nemek arányát számítjuk, a többlet dolgozókat a hímekkelszemben a mérleg másik serpenyőjébe kell tennünk. Így hát ezvégülis nem jelentett komoly nehézséget az elmélet számára.Kínosabban ássa alá az elmélet elegáns építményét az a tény,hogy bizonyos fajoknál a fiatal királynő nászrepülése során nemcsupán egy, hanem több hímmel párosodik. Ez azt jelenti, hogya lányok közti átlagos rokonsági fok kevesebb, mint ¾, ésszélsőséges esetekben még az 1/4-et is megközelítheti. Csábító,

noha valószínűleg nem nagyon logikus az a megoldás, hogy aparáználkodást ravasz leütésnek tekintsük, amivel a királynőnyer a dolgozókkal szemben! Mellesleg ez arra utalhatna, hogya dolgozóknak gardírozniuk kellene a királynőt nászrepülésesorán, megakadályozva abban, hogy egynél többször párosodjon.Ám ez semmiképpen sem volna hasznára a dolgozók sajátgénjeinek – csupán a dolgozók következő nemzedékének génjeitszolgálná. A dolgozókat mint osztályt nem jellemzi aszakszervezeti szellem. Mindegyikük csupán saját génjeivel„törődik”. A dolgozó talán „szerette volna” gardírozni sajátanyját, ám erre nem volt alkalma, lévén, hogy még meg semfogant abban az időben. A fiatal királynő nászrepülésekornővére a dolgozók jelen nemzedékének, nem pedig anyja.Ennélfogva az ő oldalán vannak, nem pedig a dolgozókkövetkező generációjának oldalán, akik nekik csupánunokahúgaik. Már zsong a fejem, és legfőbb ideje, hogybefejezzük ezt a témát.A tenyésztés analógiáját használtam arra, amit ahártyásszárnyúak dolgozói anyjukkal tesznek. A gazdaság egygéngazdaság. A dolgozók anyjukat saját génjeik másolatainakmaguknál hatékonyabb előállítójaként használják. A gének afutószalagról szaporodóképes egyedeknek nevezett csomagokbankerülnek le.A gazdálkodási analógiát nem szabad összekevernünk egyegészen más értelmú gazdálkodással, amit a társas rovarokfolytatnak. A társas rovarok felfedezték, ahogy jóval később azember is, hogy a helyhez kötött mezőgazdasági termeléshatékonyabb lehet, mint a vadászás és gyűjtögetés. Példáulszámos hangyafaj az Újvilágban és – tőlük teljesen függetlenül– a termeszek Afrikában „gombakerteket” művelnek. Alegismertebbek Dél-Amerika ún. levélvágó hangyái. Ezekrendkívül sikeresek. Találtak már több mint kétmillió egyedbőlálló telepeket is. Bolyaik óriási, szétterjedő föld alatti járat- éskamrahálózatokból állnak, melyek három méter mélyre vagymég mélyebbre is lenyúlnak, s melyeket 40 tonna talajkiásásával hoztak létre!A föld alatti kamrákban vannak a gombakertek. A hangyákszándékosan elvetik a gombák egy bizonyos faját, mégpedigspeciális komposztágyakba, melyeket úgy készítenek, hogyleveleket darabokra rágnak. A dolgozók ahelyett, hogyközvetlenül saját táplálékuk után kutatnának, levelek utánkutatnak, hogy abból komposztot készítsenek. Egy

levélvágóhangya-kolónia „étvágya” gargantuai. Ezért jelentősgazdasági kártevők, noha a levelek nem az ő táplálékuk, hanema gombáké. A hangyák végül learatják és megeszik a gombát,és etetik vele az utódaikat. A gombák hatékonyabban bontják lea levél anyagát, mint a hangyák saját gyomra tenné, s ahangyák ily módon húznak hasznot ebből a megoldásból.Lehetséges, hogy a gomba is jól jár, még ha learatják is: ahangyák hatékonyabban terjesztik őket, mint saját spóraszórómechanizmusuk tenné. A hangyák továbbá „gyomlálják” agombakerteket, tisztán tartva az idegen gombafajoktól. Ezhasznos lehet a hangyák saját házi gombái számára, mivelezáltal megszűnik számukra a verseny. Mondhatnánk, hogyegyfajta kölcsönösen önzetlen viszony áll fenn a hangyák és agombák között. Figyelemre méltó, hogy a gombatermesztésnagyon hasonló rendszere alakult ki a hangyákkal rokonságbannem álló termeszeknél is.A hangyáknak nemcsak haszonnövényeik, hanem háziállataik isvannak. A levéltetvek – a zöld almatetű és más hasonlórovarok – nagymértékben specializálódtak arra, hogy kiszopjáka nedvet a növényekből. A növényi nedveket szállító hálózatothatékonyabban csapolják meg, mint ahogy azután megemésztika nedveket. Ennek az a következménye, hogy olyan folyadékotválasztanak ki, melyből tápértékének csupán egy részét vontákki. A cukorban gazdag „mézharmat”-cseppecskék nagymennyiségben távoznak el a hátsó felükön, bizonyos esetekbenóránként több, mint amennyi a rovar súlya. A mézharmatnormális körülmények között a földre hullik – könnyen lehet,hogy ez volt az ótestamentum „manna” néven ismertközmondásos tápláléka. Számos hangyafaj azonban felfogjaezeket a nedveket, amint elhagyják a rovar testét. A hangyák„fejik” a levéltetveket: testük hátsó negyedét tapogatóikkal éslábaikkal simogatják. A levéltetvek bizonyos esetekben úgyreagálnak erre, hogy visszatartják cseppecskéiket, amíg egyhangya nem simogatja őket, sőt úgy is, hogy visszaszívnak egycseppet, ha a hangya még nem kész a fogadására. Felvetették,hogy egyes levéltetvek potroha kinézésre és tapintásra olyan,mint egy hangya feje, hogy annál jobban vonzza a hangyákat.A levéltetvek számára nyilvánvalóan az a jó ebben aviszonyban, hogy védelmet kapnak természetes ellenségeikkelszemben. A mi fejősteheneinkhez hasonlóan, megpróbáltatásoktólmentes életet élnek, és azok a levéltetűfajok, melyeket nagybantenyésztenek a hangyák, elvesztették normális

védekezőmechanizmusaikat.Bizonyos esetekben a hangyák saját föld alatti fészkeikbengondoskodnak a levéltetűpetékről, táplálják a fiatal levéltetveket,s végül, amikor megnőttek, óvatosan felcipelik őket a védettlegelőkre.A különböző fajok közti kölcsönös hasznon alapuló viszonytszimbiózisnak nevezik. A különböző fajok tagjai gyakran sokmindent tudnak egymásnak nyújtani, mert különböző„képességeket” hoznak magukkal. Az ilyen alapvető aszimmetriáka kölcsönös együttműködés evolúciósan stabil stratégiáihozvezethetnek. A levéltetvek szájszerve alkalmas a levélnedvekkipumpálására, ám az ilyen szívó száj szerv nem alkalmas azönvédelemre. A hangyák alkalmatlanok a levélnedvek kiszívására,viszont jól tudnak harcolni. A levéltetvek tenyésztésére ésvédelmezésére szolgáló hangyagéneknek ezért előnyük volt ahangyagénkészletben, a hangyákkal való együttműködéslevéltetűgénjeinek pedig előnyük volt a levéltetű-génkészletben.A kölcsönös előnnyel járó szimbiotikus viszonyok gyakoriak azállatok és növények között. A zuzmó felszínesen olyan egyedinövénynek látszik, mint bármely más növény. Ám valójában egygomba és egy zöldmoszat szoros szimbiotikus egysége. Egyik félsem élhetne a másik nélkül. Ha együttesük éppen csak egykicsit szorosabbá vált volna, többé már nem tudnánkmegmondani, hogy a zuzmó valójában kettős szervezet. Lehettehát, hogy vannak más dupla vagy multiplex szervezetek is,melyekről még nem ismertük fel, hogy azok. Lehet, hogy mégmi magunk is ilyenek vagyunk?Minden egyes sejtünkben számos kicsiny testecske van,melyeket mitokondriumoknak nevezünk. A mitokondriumok vegyigyárak, ők biztosítják a számunkra szükséges energia nagyrészét. Ha elveszítenénk mitokondriumainkat, másodpercekenbelül meghalnánk. Nemrégiben meggyőző érveket hoztak felamellett, hogy a mitokondriumok eredetüket tekintve szimbiótabaktériumok, akik az evolúció korai szakaszában egyesítettékerőiket a mi sejttípusainkéival. Hasonló gondolatokat vetettek fela sejtjeinken belül található más sejtszervecskékkel kapcsolatbanis. Ez is azon forradalmi gondolatok közé tartozik, melyeknekmegemésztése időt igényel, ám olyan gondolat ez, amelyre mármegérett az idő. Azon tűnődöm, hogy egyszer még el fogjukfogadni azt a radikálisabb elgondolást is, miszerint mindengénünk egy szimbiotikus egység. Szimbióta gének gigantikuskolóniái vagyunk. Valójában ennek a feltevésnek nincsenek

„bizonyítékai”, de ahogy a korábbi fejezetekben megpróbáltamutalni rá, voltaképpen adódik abból, ahogy szerintünk a génekaz ivaros fajokban működnek. Az érem másik oldala az, hogy avírusok viszont talán olyan gének, melyek elszabadultak ahozzánk hasonló „kolóniákból”. A vírusok fehérjetokkal körülvetttiszta DNS-ből (vagy vele rokon önreplikáló molekulából) állnak.Mindannyian élősködők. Elképzelésem szerint olyan „lázadó”génekből fejlődtek ki, melyek megszöktek, és most közvetlenül alevegőn át utaznak testről testre, ahelyett hogy a szokványosabbhordozóeszközöket – a spermiumokat és petesejteket –használnák. Ha ez igaz, akkor akár víruskolóniáknak istekinthetnénk magunkat! Némelyikük szimbióta módraegyüttműködik másokkal, és spermiumokban, illetvepetesejtekben utazik testről testre. Ezek a szokványos „gének”.Mások élősködnek, és úgy utaznak, ahogy tudnak. Ha aparazita DNS spermiumokban és petesejtekben utazik, akkorlehet, hogy azt a „paradox” többlet DNS-t alkotja, amelyet a III.fejezetben említettem. Ha a levegőn át vagy más közvetlenmódon utazik, akkor „vírusnak” nevezzük, a szokásosértelemben.Ezek azonban a jövőnek szóló spekulációk. Jelenleg akapcsolatok magasabb szintjén megvalósuló, a soksejtűszervezetek közötti szimbiózissal, nem pedig a bennükmegvalósuló szimbiózissal foglalkozunk. A szimbiózis szótszokványosan a különböző fajok tagjai közti társulásokrahasználjuk. Miután feladtuk az evolúció „faj java” felfogását, úgytűnik, logikailag semmi sem indokolja, hogy különbséget tegyünka különböző fajok közti társulások és egyazon faj tagjai közöttitársulások között. Általánosságban a kölcsönös hasznon alapulótársulások akkor fejlődnek ki, ha az egyes partnerek számáratöbb előny származik belőlük, mint amennyi ráfordítással járnak.Ez független attól, hogy ugyanazon hiénafalka tagjairólbeszélünk, vagy olyan nagymértékben eltérő élőlényekről vanszó, mint a hangyák és a levéltetvek vagy a méhek és avirágok. A gyakorlatban gyakran nehéz különbséget tenni avalódi kölcsönös előny esetei és az egyoldalú kihasználás eseteiközött.A kölcsönös előnyön alapuló társulások evolúcióját elméletbenkönnyű elképzelnünk, ha az előnyök kölcsönös adásvételeegyidejű, mint például a zuzmókat alkotó partnerek esetében.Ám problémák merülnek fel, ha időeltolódás van a kedvezménynyújtása és annak viszonzása között. Ennek az az oka, hogy az

első haszonélvező kísértést érezhet arra, hogy csaljon, ésmegtagadja a visszafizetést, amikor reá kerül a sor. E problémamegoldása érdekes, és érdemes részleteiben is taglalni. Erre egyhipotetikus példa a legalkalmasabb.Tegyük fel, hogy egy madárfajnak van egy különösenkellemetlen élősködője, egy veszélyes betegséget terjesztő atka.Nagyon fontos, hogy a madarak ezektől az atkáktól a lehetőleghamarabb megszabaduljanak. Normális körülmények közöttegy madár ki tudja szedegetni az atkáit, amikor tollászkodik.Van azonban egy hely – a fejtető –, melyet nem ér el a sajátcsőrével. A probléma megoldása hamar eszébe jut bárkinek. Haegy egyed nem éri el a saját feje tetejét, mi sem könnyebbannál, mint hogy egy barátot kérjen meg erre. Később, amikora barát is fertőződik, a jótett helyébe jót várhat. A kölcsönöstetvészés valóban nagyon mindennapos mind a madarak, mindaz emlősök körében. Ennek azonnal belátható értelme van.Bárki, aki tudatos előrelátással van megáldva, megérti, hogy akölcsönös hátvakarás okos dolog. Ám megtanultuk, hogyóvakodjunk attól, ami első látásra értelmesnek látszik. A génnem lát előre. Meg tudja-e magyarázni az önző gének elméletea kölcsönös hátvakarást vagy „reciprok önzetlenséget” ott, ahola jótett és annak viszonzása között késedelem van? Williamsröviden tárgyalta ezt a problémát 1966-os könyvében, amelyremár hivatkoztam. Arra a következtetésre jutott, épp úgy mintannak idején Darwin, hogy a késleltetett kölcsönös önzetlenségkifejlődhet olyan fajoknál, melyek képesek arra, hogy egymástegyedenként felismerjék, és emlékezzenek egymásra. Trivers1971-ben ennél tovább ment. Midőn erről írt, még nem álltrendelkezésére az evolúciósan stabil stratégia Maynard Smith-félekoncepciója. Ha ismerte volna, sejtelmem szerint felhasználtavolna, mert természetes módot kínál gondolatai kifejtéséhez. A„fogoly dilemmájára” való utalása – ez a játékelmélet egyikkedvenc feladványa – azt mutatja, hogy már ő is hasonlószellemben gondolkodott.Tegyük föl, hogy B -nek van egy élősködője a feje búbján. Akiszedi belőle. Később elérkezik az idő, amikor A -nak vanélősködője a feje búbján. Természetesen felkeresi B -t, hogy Bviszonozza a korábbi jótettet. B egyszerűen felhúzza az orrát, ésodébbáll. B csaló, olyan egyed, aki elfogadja más egyedönzetlenségének előnyeit, de nem viszonozza azokat, vagy nemviszonozza kellőképpen. A csalók jobban járnak, mint aválogatás nélkül önzetlen egyedek, mert hasznot húznak anélkül,

hogy megfizetnék az árát. Nem vitás, hogy egy másik egyedfejének tetvészésével járó költség viszonylag csekélynek tűnikahhoz az előnyhöz képest, amit a veszélyes parazita eltávolításajelent, mégsem elhanyagolható. Valamennyi értékes energiát ésidőt rá kell fordítani.Álljon a populáció olyan egyedekből, akik egyik vagy másikstratégiát teszik magukévá. Mint a Maynard Smith-féleelemzésekben, itt sem beszélünk tudatos stratégiákról, hanem agének által lefektetett öntudatlan viselkedési programokról.Nevezzük a két stratégiát Baleknak és Csalónak. A Balekokválogatás nélkül kitetvésznek bárkit, akinek szüksége van rá. ACsalók elfogadják az önzetlenséget a Balekoktól, de sohasemtetvésznek ki senki mást, még olyasvalakit sem, aki korábbantetvészte őket. A héják és galambok esetéhez hasonlóan,önkényesen állapítjuk meg a nyereségpontokat. A pontosértékek nem lényegesek mindaddig, míg a tetvészés hasznameghaladja annak költségét. Ha az élósködők gyakorisága nagy,akkor a Balekok populációjában minden Balek számolhat azzal,hogy ugyanolyan gyakran fogják tetvészni őt, mint ahogy őtetvészik másokat. A Balek átlagnyeresége a Balekok közöttpozitív. Valójában mindannyian nagyon jól járnak, és úgy tűnik,a Balek szó nem helyénvaló. Ámde tegyük fel, hogy felbukkanegy Csaló a populációban! Lévén az egyetlen Csaló, számíthatarra, hogy mindenki más kitetvészi, de ő semmit sem fizetezért. Átlagos nyeresége nagyobb, mint a Balek átlagosnyeresége. A Csaló gének tehát elkezdenek szétterjedni apopulációban. A Balek gének hamarosan kivesznek. Ennek azaz oka, hogy függetlenül attól, mi az aránya populációban, aCsalók mindig jobban járnak, mint a Balekok. Vegyükszemügyre például azt az esetet, amikor a populáció 50%-banBalekokból, 50%-ban pedig Csalókból áll. Az átlagnyereség aBalekok és Csalók számára egyaránt kisebb lesz, mint bármelyegyed számára egy 100%-ban Balekokból álló populációban. ACsalók mégis jobban járnak, mint a Balekok, mert őkmegkapják az összes előnyt – ők már ilyenek –, és semmitsem fizetnek vissza. Amikor a Csalók aránya eléri a 90%-ot, azátlagnyereség az összes egyed számára nagyon alacsony lesz:lehet, hogy már mindkét típus haldoklik az atkák terjesztettefertőzéstől. A Csalók azonban még mindig jobban járnak, minta Balekok. Még ha már az egész populáció a kihalás felé halad,akkor sem jön el az az idő, amikor a Balekok jobban járnak,mint a Csalók. Ennélfogva mindaddig, amíg csupán ezt a két

stratégiát vesszük számításba, semmi sem állíthatja meg aBalekok – és nagyon valószínű, hogy egyben az egészpopuláció – kihalását.De most tegyük fel, hogy van egy harmadik stratégia is, amitBosszúállónak hívunk. A Bosszúállók kitetvésznek idegeneket is,és olyan egyedeket is, akik korábban már tetvészték őket. Haazonban bármely egyed csal velük szemben, megjegyzik azesetet, és megtorolják: a jövőben megtagadják az illetőtől atetvészést.Bosszúállók és Balekok populációjában lehetetlen megmondani,hogy melyik melyik. Mindkét típushoz tartozók önzetlenülviselkednek mindenki más iránt, és mindketten egyformánmagas átlagnyereséghez jutnak. Egy nagyrészt Csalókból állópopulációban egyetlen Bosszúálló nem volna valami sikeres. Sokenergiát emésztene fel kitetvészni a legtöbb egyedet, akiveltalálkozik – hiszen időbe telne, amíg neheztelése kialakulhatnamindannyiukkal szemben. Ugyanakkor senki sem tetvészné ki őtviszonzásképpen. Ha a Bosszúállók a Csalókhoz viszonyítvakevesen vannak, akkor a Bosszúálló gén kihal. Amint aBosszúállóknak sikerül valamelyest elszaporodniuk, és elérnekegy kritikus arányt, esélyeik az egymással való találkozásraeléggé megnőnek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a Csalóktetvészésére elvesztegetett erőfeszítéseiket. Amikor ezt a kritikusarányt elérik, átlagos nyereségük kezd nagyobbá válni, mint aCsalóké, és a Csalókat egyre gyorsabban űzik a kihalás felé.Amikor a Csalók már majdnem kihaltak, hanyatlásuk lelassul, éskisebbségként meglehetős sokáig fennmaradhatnak, mertakármelyik ritka Csalónak csupán csekély esélye van arra, hogyugyanazzal a Bosszúállóval kétszer találkozzék; ennélfogva kicsilesz a populációban azon egyének aránya, akik bosszút állnakegy adott Csalón.E stratégiák történetét úgy mondtam el, mintha intuitívenyilvánvaló volna, mi történik. Valójában egyáltalán nemnyilvánvaló, s én voltam is olyan elővigyázatos, hogy szimuláltamszámítógépen, ellenőrzendő az intuíciót. A Bosszúálló csakugyanevolúciósan stabil stratégiának bizonyult a Balekkal és a Csalóvalszemben, abban az értelemben, hogy egy nagyrésztBosszúállókból álló populációba sem a Csaló, sem a Balek nemtör be. Azonban a Csaló is ESS, mert a nagyrészt Csalókbólálló populációba nem tör be sem a Bosszúálló, sem a Balek.Egy populáció e két ESS bármelyikében leledzhet. Hosszú távonátbillenhet egyikből a másikba.

A nyereségek pontos értékétől függően – a feltevések aszimulációban természetesen teljesen önkényesek voltak – vagyaz egyik, vagy a másik stabil állapotnak nagyobb a „vonzásiövezete”, valószínűbb a kialakulása. Megjegyzendő, hogy ámbára Csalók populációja talán nagyobb valószínűséggel hal ki, minta Bosszúállók populációja, ez semmiképpen sem érinti astratégia ESS mivoltát. Ha egy populáció olyan ESS-be jut,amely a kihalás felé űzi, akkor ki fog halni, s ezen legfeljebbsajnálkozhatunk.Roppant szórakoztató végignézni egy számítógépes szimulációt,amely azzal indul, hogy a Balekok nagy többségben vannak, aBosszúállók olyan kisebbségben, amely éppen hogy csak felettevan a kritikus gyakoriságnak, a Csalók pedig körülbelülugyanilyen kisebbségben. Eleinte az történik, hogy a Balekokpopulációja drámai módon csökken, a Csalók könyörtelenülkihasználják őket. A Csalók szédületes népességrobbanásnakörvendenek, s éppen akkor érik el csúcspontjukat, amikor azutolsó Balek kiszenved. Ám a Csalóknak még mindig számolniukkell a Bosszúállókkal. A Balekok meredek hanyatlása során aBosszúállók száma lassan csökken a sikeres Csalók ostromaalatt, de azért sikerül fenntartani magukat. Miután az utolsóBalek is odalett, és a Csalók már nem tudnak olyan könnyenmegélni az önző kihasználásból, a Bosszúállók lassan gyarapodnikezdenek a Csalók rovására. Népességgyarapodásuk fokozatosanlendületbe jön, meredeken felgyorsul, a Csalók populációja akihalás közelébe zuhan, majd beáll egy szinten, amikor is aritka előfordulás előnyeit élvezi, amennyiben viszonylag kevésbévan kitéve a Bosszúállók haragjának. A Csalók azonban lassanés feltartóztathatatlanul haladnak a kihalás felé, s egyedül aBosszúállók maradnak birtokon belül. Paradox módon a Balekokjelenléte ténylegesen veszélyeztette a Bosszúállókat az eseményekkezdetén, mivel őket terheli a felelősség a Csalók átmenetivirágzásáért.Egyébként a társak általi tetvészés hiányából fakadó veszélyekfeltételezése teljesen reális. Az egyedül tartott egereken gyakrankellemetlen kelések fejlődnek ki, éppen fejüknek azokon a tájain,amelyeket maguk nem érnek el. Az egyik vizsgálatban acsoportosan tartott egerek nem szenvedtek ettől, mertnyalogatták egymás fejét. Érdekes volna kísérletileg ellenőrizni areciprok önzetlenség elméletét, s úgy tűnik, az egerek alkalmasalanyok volnának erre a munkára.Trivers tárgyalja az ún. doktorhalak figyelemre méltó

szimbiotikus viselkedését. Mintegy ötven fajról, köztük kishalakról és rákokról ismeretes, hogy abból élnek, hogy másfajhoz tartozó nagy halak testéről az élósködőket csipegetik. Anagy hal számára nyilvánvalóan hasznos a tisztogatás, atisztogatók pedig jó táplálékforráshoz jutnak. A viszonyszimbiotikus. A nagy hal sok esetben kinyitja a száját, ésbeengedi a tisztogatókat, s az élő fogpiszkálók a kopoltyúikon átúsznak ki, amelyeket ugyancsak kitisztítanak. Az ember aztgondolná, hogy a nagy hal ravaszul vár, amíg alaposanmegtisztítják, majd felfalja a tisztogatót. Ehelyett azonbanrendszerint hagyja, hogy a tisztogató háborítatlanul kijusson. Eza látszólagos önzetlenség figyelemre méltó esete, mert atisztogató sok esetben ugyanolyan méretű, mint a nagy halszokásos zsákmánya.A doktorhalaknak speciális mintázatuk és sajátos táncuk van,ami jelzi, hogy ők tisztogatók. A nagy hal jobbára tartózkodikattól, hogy megegye azokat a kis halakat, akik megfelelő módonvannak csíkozva, és a megfelelő táncot lejtve közelednek.Ehelyett szinte transzba esik, és szabad hozzáférést biztosít atisztogatónak, külsejéhez és belsejéhez egyaránt. Amilyenek azönző gének, nem meglepő, hogy könyörtelen, kizsákmányolócsalók hasznot húznak ebből. Vannak olyan kis halfajok, melyekpontosan úgy néznek ki és ugyanúgy táncolnak, mint adoktorhalak, hogy biztonságban a nagy hal közelébejuthassanak. Amikor a nagy hal már transzba esve várja atisztogatást, a csaló ahelyett, hogy kiszedegetné a parazitákat,kiharap egy darabot a nagy hal uszonyából, majd sietveelmenekül. Ám a csalók orvtámadásai ellenére a haltisztogatókés klienseik közötti viszony jobbára barátságos és stabil. Atisztogatószakma fontos szerepet játszik a korallzátonyközösségének mindennapi életében. Minden tisztogatónakmegvan a maga területe, és megfigyelték, hogy a nagy halak asorukra várnak, mint a vendégek a fodrászüzletben. Valószínűlegez a helyhez ragaszkodás teszi lehetővé ebben az esetben akésleltetett reciprok önzetlenség kifejlódését. A nagy hal számáraaz az előny, hogy ismételten visszatérhet ugyanahhoz a„fodrászhoz”, ahelyett hogy állandóan újat kéne keresni,bizonyára kárpótolja azért az áldozatért, hogy tartózkodik atisztogató megevésétől. Mivel a tisztogatók kicsik, ezt nem nehézelhinnünk. A csaló áltisztogatók jelenléte közvetve valószínűlegveszélyezteti a jóhiszemű tisztogatókat, mert enyhe nyomástgyakorol a nagy halakra a csíkos táncosok elfogyasztásának

irányába. A helyhez ragaszkodás a valódi tisztogatók részérőllehetővé teszi a kuncsaftok számára, hogy megtalálják őket, éselkerüljék a csalókat.A hosszú távú emlékezet és az egyének felismerésénekképessége jól fejlett az embernél. Ennélfogva feltételezhetjük,hogy a kölcsönös önzetlenség fontos szerepet játszott az emberievolúcióban. Trivers még azt is felveti, hogy lélektani vonásainkjó részét – irigység, bűntudat, hála, rokonszenv stb. – atermészetes szelekció alakította ki a csalásra való fokozottképesség, a csalás észlelése, illetve látszatának elkerülése végett.Különösen érdekesek a „rafinált csalók”, akik látszólagviszonoznak, de következetesen valamivel kevesebbet fizetnekvissza, mint amennyit kaptak. Még az is lehet, hogy az embernagyra nőtt agya és a matematikai gondolkodásra való hajlamais olyan mechanizmusként fejlődött ki, amely egyrekörmönfontabb csalást és mások csalásainak egyre hatékonyabbészlelését tette lehetővé. A pénz a késleltetett reciprokönzetlenség formális záloga.Se vége, se hossza a magával ragadó spekulációknak, melyeketa kölcsönös önzetlenség gondolata hív életre, ha saját faJunkraalkalmazzuk. Bármily csábítók is, az ilyen spekulációkbansemmivel sem vagyok jobb, mint akárki más, s az olvasórahagyom, hogy szórakoztassa magát.

XI. Mémek: az új replikátorokMindeddig nem sokat beszéltem konkrétan az emberről, nohaokfejtésemből nem is zártam ki szándékosan. Részben azérthasználtam a „túlélőgép” kifejezést, mert az „állat” szóvalkihagytam volna a növényeket és – egyes emberek elméjében– az embereket is. Előadott érveimnek első közelítésbenérvényesnek kell lenniük bármely evolúció során kialakultélőlényre. Alapos, konkrét indokaink kell legyenek arra, ha egyfajt kivételként akarunk kezelni. De van-e kellő indokunk arra,hogy saját fajunkat különlegesnek tekintsük? A válasz, azthiszem, igen.Ami az emberben kivételes, annak nagy része egyetlen szóbanösszegezhető: „kultúra”. A szót tudományos értelembenhasználom, s nem úgy, ahogy a sznobok. A kulturális átadásanalóg a genetikai átadással, amennyiben bizonyos fajta evolúciótidézhet elő, noha alapvetően konzervatív. Geoffrey Chaucer márnem tudna beszélgetni egy mai angollal, annak ellenére, hogy

vagy húsz nemzedék megszakítatlan lánca köti őket össze, akikmind úgy tudtak beszélni láncbeli közvetlen szomszédaikkal,ahogy egy fiú beszél az apjával. A nyelv „evolúciója” nemgenetikai jellegű, és nagyságrendekkel gyorsabb, mint a genetikaievolúció.A kulturális átadás nem kizárólag emberi jelenség. A legjobbnem emberi példát, amit ismerek, nemrég írta le P. F. Jenkins,egy Új-Zélandhoz közeli szigeteken élő nyereghátú madárdalában. Azon a szigeten, ahol dolgozott, körülbelül kilenckülönböző dallamból állt a teljes repertoár. Az egyes hímek csakaz egyiket vagy egy néhányat énekeltek ezek közül. A hímek„tájnyelvi” csoportokba sorolhatók. Például egy szomszédosterületeket elfoglaló nyolc hímből álló csoport a CC-nek nevezettdallamot énekelte. Más tájnyelvi csoportok más dallamokaténekeltek. Néha egy tájnyelvi csoport tagjainak egynél többközös dallamuk volt. Az apák és fiúk dalait összehasonlítva,Jenkins kimutatta, hogy a dallamminták nem genetikai útonöröklődnek. Minden fiatal hím nagy eséllyel vett át dallamokatterületszomszédaitól utánzás révén, az emberi nyelvvel analógmódon. Jenkins ott töltött idejének nagy részében a szigetenrögzített számú dallam élt, egyfajta „dallamkészlet”, s abbólmerítették az ifjú hímek kisebb repertoárjukat. Ámegyszer-egyszer Jenkinsnek megadatott az a kiváltság, hogytanúja lett egy új dallam „születésének”, ami egy régebbi dallamhibás utánzása révén keletkezett. Így ír: „Kiderült, hogy az újdallamformák különbözőképpen bukkannak fel: egy hangmagasságának megváltozása, egy hang megismétlése, hangokkihagyása és más meglevő dallamok részeinek kombinálásarévén... Az új forma felbukkanása egyik pillanatról a másikratörtént, s a termék nagyon stabil volt néhány éven át. Továbbászárnos esetben az új változatot pontosan továbbadták a kezdőifjaknak, s így hasonló énekesek felismerhetően koherenscsoportja fejlődött ki.”Jenkins az új dallamok kialakulását „kulturális mutációnak”nevezi. A nyereghátú madár dala valóban nem genetikai módonfejlődik ki. A kulturális evolúciónak vannak más példái ismadaraknál és majmoknál, ám ezek csupán érdekesfurcsaságok. A mi fajunk mutatja meg igazán, hogy mire képesa kulturális evolúció. A nyelv csupán egy példa a sok közül. Aruházkodási és táplálkozási divatok, a ceremóniák és szokások,művészet és építészet, mérnöki tervezés és technológia, mindúgy alakultak ki a történelem folyamán, hogy kialakulásuk

erősen felgyorsult genetikai evolúciónak látszik, de valójábansemmi köze sincs a genetikai evolúcióhoz. Ám mint a genetikaievolúció esetében, a változás lehet progresszív. A mai tudománybizonyos értelemben valóban jobb, mint a régi tudomány. Avilágegyetemről való felfogásunk nem csupán változik a századokmúlásával: tökéletesedik. Be kell vallanunk, a jelenlegi fejlődésihullám csupán a reneszánszra nyúlik vissza, melyet a stagnáláslehangoló korszaka előzött meg, amikor az európai tudományoskultúra megrekedt a görögök által elért szinten. De mint az V.fejezetben láttuk, a genetikai evolúció is haladhat stabil platókközti rövid nekilendülések révén.A kulturális és genetikai evolúció közti analógiára gyakranrámutattak, néha teljesen szükségtelen misztikus felhangokkal. Atudományos haladás és a természetes szelekcióval folyó genetikaievolúció közti analógiát különösen Sir Karl Popper világítottameg. Én még tovább kívánok menni abban az irányban,amelyben már elindult például a genetikus L.L. Cavalli-Sforza, azantropológus F. T. Cloak és az etológus J. M. Cullen.Lelkes darwinistaként elégedetlen voltam azokkal amagyarázatokkal, melyeket hasonló felfogású társaik kínáltak azemberi viselkedésre. Megpróbáltak „biológiai előnyöket” keresni acivilizáció különböző sajátosságaiban. A törzsi vallást például acsoporttudat megerősítésének mechanizmusaként szemlélték, amiértékes a falkában vadászó fajok számára, melyeknek egyedei azegyüttműködésre építenek a nagy és gyors prédák elejtésében.Azok az evolúciós prekoncepciók, amelyek alapján az ilyenelméleteket megfogalmazzák, gyakran a csoportszelekció talajánállnak, de az elméleteket át lehet fogalmazni az ortodoxgénszelekciós felfogás szerint is. Meglehet, hogy az ember azelmúlt több millió év nagy részét kis rokoni csoportokban éltele. A rokonszelekció és a kölcsönös önzetlenségnek kedvezőszelekció kifejthette hatását az emberi génekre, létrehozva sokalapvető lélektani tulajdonságunkat és hajlamunkat. Ezek amagyarázatok idáig rendben is volnának, de úgy találom, hogymég csak közelében sincsenek annak, hogy a kultúra, akulturális evolúció értelmezésének félelmetes kihívásávalszembenézzenek, vagy hogy megmagyarázzák a világ emberikultúrái közt fennálló óriási különbségeket az ugandai ikek ColinTurnbull által leírt végletes önzésétől Margaret Meadarapesh-einek nemes önzetlenségéig.Azt hiszem, megint azzal kell kezdenünk, hogy felidézzük azalapelveket. Bármily meglepő is az előző fejezetek szerzőjétől, azt

a nézetemet fogom kifejteni, hogy a mai ember evolúciójánakmegértéséhez először is félre kell dobnunk a géneket mint azevolúcióra vonatkozó elgondolásaink egyedüli alapját. Én lelkesdarwinista vagyok, de azt hiszem, a darwinizmus túlságosannagy elmélet ahhoz, hogy csak a génekre korlátozzukalkalmazását. Az én tézisemben a gén csupán analógia, nemtöbb. Végül is, mi olyan különleges a génekben? Az, hogyreplikátorok.A fizika törvényeiről feltételezzük, hogy igazak az egész ismertvilágegyetemben. Vannak-e vajon a biológiának olyan elvei,amelyek hasonlóan egyetemes érvényűek lehetnek? Amikor azúrhajósok távoli bolygókra utaznak, és az élet nyomai utánkutatnak, számíthatnak rá, hogy olyan élőlényeket találnak, akikszámunkra elképzelhetetlenül idegenek, és a földi élőlényektőleltérőek. De van-e valami, aminek igaznak kell lenniemindenfajta élet esetében, találják bárhol is, és bármi legyen isa kémiai alapja? Ha léteznek olyan életformák, melyeknekkémiája a szilíciumon és ammónián alapul, nem pedig szénenés vízen, ha olyan élőlényeket fedezünk fel, amelyek felforrvaelpusztulnak -100 °C-on, ha az életnek olyan formájárabukkanunk, amely egyáltalán nem is kémián, hanemelektronikus reverberációs körökön alapul, lesz-e még valamiáltalános elv, ami minden életre igaz? Nyilvánvaló, hogy ezt nemtudom, de ha fogadnom kellene, pénzemet egyetlen alapvetőelvre tenném. Ez pedig az a törvény, hogy minden életreplikálódó egységek eltérő túlélése révén fejlődik ki. A mibolygónkon uralkodó replikálódó egység történetesen a gén, aDNS-molekula. Elképzelhetők mások is. Ha vannak, akkor –feltéve, hogy bizonyos más feltételek is teljesülnek – szinteelkerülhetetlenül egy evolúciós folyamat alapjává válnak.De vajon messzi világokba kell-e utaznunk ahhoz, hogy másfajtareplikátorokra és ennek folyományaként másfajta evolúcióraleljünk? Én azt hiszem, hogy nemrégiben egy újfajta replikátorbukkant fel éppen ezen a bolygón. Itt van, és belebámul aképünkbe. Még gyermekcipőben jár, még esetlenül sodródikide-oda őslevesében, de máris oly gyors evolúciós változásonmegy át, hogy mögötte a jó öreg gén messze lemaradva liheg.Az új leves az emberi kultúra levese. Az új replikátornak nevetkell adnunk, olyan nevet, amely a kulturális átadás egységénekvagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza. A„miméma” szónak tetszetős görög származása van, de olyan egyszótagú nevet szeretnék találni, amely egy kicsit úgy hangzik,

mint a „gén”. Remélem, klasszikus műveltségű barátaimmegbocsátanak nekem, ha a mimémát mém re rövidítem. Haez némi vigaszt nyújt, akkor azt is gondolhatjuk, hogy a„memória” szóval vagy a francia mème (ugyanaz) szóval rokon.A mém lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat,edények készítésének vagy boltívek építésének módja. Éppúgy,ahogy a gének azáltal terjednek el a génkészletben, hogyspermiumok vagy peték révén testből testbe költöznek, amémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agybaköltöznek egy olyan folyamat révén, melyet tág értelembenutánzásnak nevezhetünk. Ha egy tudós egy jó gondolatot hallvagy olvas, akkor továbbadja kollégáinak és tanítványainak.Megemlíti a cikkeiben és előadásaiban. Ha egy gondolatnaksikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedveelszaporodik. Ahogy N. K. Humphrey megállapította e fejezetegyik korábbi változatáról: „...a mémeket élő struktúráknak kelltekintenünk, nem csupán metaforikusan, hanem technikaiszempontból is. Ha egy termékeny mémet ültetsz az agyamba,akkor szó szerint élősködsz az agyarnon, mert a mémterjesztésének eszközévé teszed, pontosan úgy, ahogy a vírusélősködik a gazdasejt genetikai mechanizmusán. És ez nemcsupán fogalmazásmód – a »hit a halál utáni életben« mémjepéldául fizikai értelemben is milliószámra keletkezik az egyénekidegrendszerében levő struktúraként a világ minden táján.”Vegyük például lsten létének eszméjét. Nem tudjuk, hogyanbukkant fel a mémkészletben. Valószínűleg több ízbenkeletkezett, egymástól független „mutációk” révén. Mindenesetrevalóban nagyon régi. Hogyan készít magáról másolatokat? Amondott és írott szó révén, amit nagyszerű zene és nagyszerűművészet támogat.Miért van ilyen nagy túlélési értéke? Ne feledjük, hogy itt a„túlélési érték” nem a gén értékét jelenti a génkészletben,hanem a mém értékét a mémkészletben. A kérdés valójábanezt jelenti: mi adja lsten eszméjének stabilitását és gyakorimegjelenését a kulturális környezetben? Az Isten-mém túlélésiértéke a mémkészletben nagy lélektani vonzerejéből fakad.Látszólag egyszerű választ kínál a lét mély és zaklató kérdéseire.Azt sugallja, hogy az evilági igazságtalanságok helyrehozhatókegy következő világban. Az „örökkévaló karok” támaszunk sajátfogyatékosságainkkal szemben, ami, mint az orvos placebója,attól még nem kevésbé hatásos, hogy csupán a képzeletteremtette. Többek között ez is indokolhatja, hogy Isten eszméje

oly könnyedén másolódik egyedi agyak egymást követőgenerációiban. Isten létezik, ha másképp nem is, olyan mémformájában, amelynek az emberi kultúra kínálta környezetbennagy túlélési értéke vagy fertőzőképessége van.Néhány kollégám felvetette, hogy az Isten-mém túlélésiértékének ez a magyarázata kérdéses dolgokat bizonyítottnakvesz. Végső elemzésben mindig a „biológiai előnyhöz”szeretnének visszanyúlni. Nekik nem elég azt mondani, hogylsten eszméjének „nagy lélektani vonzereje van”. Tudni akarják,hogy miért van nagy lélektani vonzereje. A lélektani vonzerő azagyakra ható vonzerőt jelent, az agyakat pedig a génkészletgénjeinek természetes szelekciója alakítja. Kollégáim tehátvalamilyen magyarázatot keresnek arra, hogy egy ilyen agyhogyan növeli a gének túlélését.Nagyon rokonszenves számomra ez a gondolkodásmód, ésnincs kétségem afelől, vannak genetikai előnyei annak, hogyilyen agyunk van. Mindazonáltal azt hiszem, hogy ezek akollégák, ha gondosan megvizsgálják saját feltevéseik alapjait, ráfognak jönni, hogy éppen annyi kérdéses dolgot vesznekbizonyítottnak, mint én. Alapjában véve azért helyénvaló, ha abiológiai jelenségeket a gének előnye alapján próbáljukmagyarázni, mert a gének replikátorok. Attól a pillanattólkezdve, hogy az ősleves megteremtette azokat a feltételeket,amelyek közt a molekulák másolatokat készíthetnek önmagukról,maguk a replikátorok vették át a hatalmat. Több minthárommilliárd éven át a DNS volt az egyetlen említésre méltóreplikátor a világban. De nem szükségszerű, hogy örökkémegőrizze monopóliumát. Ha olyan feltételek alakulnak ki,melyek között egy újfajta replikátor másolatokat tud készítenimagáról, az új replikátor át fogja venni a hatalmat, és el fogjaindítani a saját új típusú evolúcióját. Amint ez az új evolúciókezdetét veszi, semmiképpen sem szükségszerű, hogy a régitszolgálja. A régi, génszelekción alapuló evolúció, azáltal, hogymegteremtette az agyakat, biztosította azt a „levest”, amelybenaz első mémek felbukkantak. Amint az első önmásoló mémekmegjelentek, nekilendült saját, sokkal gyorsabb evolúciójuk. Mi,biológusok, oly mélyen elsajátítottuk a genetikai evolúcióeszméjét, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni: ez csupán egy azevolúció sok lehetséges fajtája közül.Az utánzás tág értelemben véve a mémek replikációjánakmódja. Ám éppúgy, ahogy nem minden replikálódásra képesgén sikeres, egyes mémek sikeresebbek a mémkészletben, mint

mások. Ez a természetes szelekciónak felel meg. Már említettemkonkrét példákat azokra a tulajdonságokra, melyekhozzájárulnak ahhoz, hogy a mém túlélési értéke nagy legyen.Általában azonban ezeknek azonosaknak kell lenniük a II.fejezet replikátoraival összefüggésben tárgyalt tulajdonságokkal:hosszú élet, termékenység és másolási megbízhatóság. A mémegy adott példányának hosszú életű volta valószínűleg viszonylaglényegtelen, éppúgy, ahogy a gén egy példánya esetében is ez ahelyzet. Az „Auld Lang Syne” dallamának agyamban levőmásolata csupán az én életem végéig fog tartani. Ugyanennek adallamnak az a másolata, amely a Skót diákénekek könyvebirtokomban levő kötetében van kinyomtatva, szintén nemvalószínű, hogy sokkal tovább tartana. De arra számítok, hogya jövendő századokon át is lesznek ugyanennek a dallamnakmásolatai papíron és az emberek fejében. Éppúgy, mint agének esetében, a termékenység sokkal fontosabb, mint akonkrét példányok élettartama. Ha a mém egy tudományosgondolat, akkor elterjedése attól függ, mennyire elfogadható atudós egyedek populációja számára; túlélési értékét durvánmegmérhetnénk azzal, ha megszámlálnánk, hogy az egymástkövető években hányszor hivatkoztak rá a tudományosfolyóiratokban. Ha népszerű dallam, akkor elterjedtségét amémkészletben megbecsülhetjük annak alapján, hogy hányember fütyüli az utcán. Ha nőicipőmodell, akkor apopulációmemetikusok a cipőboltok eladási statisztikáithasználhatják fel. Egyes mémek, éppúgy mint egyes gének,ragyogó átmeneti sikert érnek el, és gyorsan elterjednek, denem maradnak fenn hosszú ideig a mémkészletben. A popzeneés a tűsarok lehetnek erre példák. Mások, mint például a zsidóvallási törvények, évezredeken át terjeszthetik magukat,rendszerint az írásos emlékek nagy potenciális tartóssága miatt.Ezzel elérkeztünk a sikeres replikátorok harmadik általánostulajdonságához: a másolási megbízhatósághoz. Be kell vallanom,hogy itt ingatag talajon állok. Első pillantásra úgy tűnik, minthaa mémek egyáltalán nem volnának nagy megbízhatóságúreplikátorok. Valahányszor egy tudós hall egy gondolatról, éstovábbadja valaki másnak, valószínű, hogy kissé megváltoztatja.Nem csináltam titkot abból ebben a könyvben, hogy számosgondolatért R. L. Triversnek tartozom. Mégsem ismételtem megőket az ő szavaival. Kifordítottam a saját céljaimnak megfelelően,megváltoztattam a hangsúlyukat, összevegyítettem őket sajátgondolataimmal és mások gondolataival. A mémek megváltozott

formában jutnak el hozzánk. Átvitelük látszólag egészen más,mint a diszkrét, minden vagy semmi jellegú génátvitel. Úgytűnik, mintha a mémátvitel folytonos mutációnak, valamintkeveredésnek volna kitéve.Lehetséges, hogy ez a nem atomos jelleg csupán illúzió, és agénekkel való analógia nem omlik össze. Végül is, hamegnézzük sok genetikai tulajdonság öröklődését, például azemberi magasságét vagy bőr színét, akkor az sem látszikoszthatatlan és elegyíthetetlen gének művének. Ha egy fekete ésegy fehér ember párosodik, gyermekeik nem feketék vagyfehérek lesznek, hanem közbülsők. Ez nem jelenti azt, hogy ahatást gyakoroló gének nem diszkrét egységek. Azt jelenticsupán, hogy oly sok gén játszik szerepet a bőrszínkialakításában, és mindegyiküknek oly kicsiny hatása van, hogyúgy látszik, mintha keverék gének volnának.Eddig úgy beszéltem a mémekről, mintha nyilvánvaló volna,hogy miből áll egyetlen egységnyi mém. De természetesen eztávolról sem nyilvánvaló. Mondtam, hogy egy dallam egy mém,de mi a helyzet egy szimfóniával: hány mémből áll? Vajon azegyes futamok alkotnak egy mémet, vagy az egyes felismerhetődallamfrázisok, vagy az egyes ütemek, vagy az egyes akkordok,vagy mi?Ugyanahhoz a szóbeli trükkhöz folyamodom, amit a III.fejezetben használtam. Ott a „génkomplexet” nagy és kisgenetikai egységekre és egységeken belüli egységekre osztottam.A „gént” nem merev, minden vagy semmi módon határoztammeg, hanem alkalmas egységként, olyan kromoszómadarabként,amelynek éppen elegendő a másolási megbízhatósága ahhoz,hogy a természetes szelekció alkalmas egységeként szolgáljon.Ha Beethoven IX. szimfóniájának egyetlen frázisa kellőképpenelkülönül, és jól megjegyezhető az egész szimfónia kontextusábólkiragadva, sőt egy dühítően tolakodó európai rádióállomásszünetjelként használja, akkor ilyen mértékig megérdemli, hogyegy mémnek nevezzük. Ez mellesleg kézzelfoghatóancsökkentette számomra a teljes szimfónia élvezhetőségét.Hasonlóképpen, amikor azt mondjuk, hogy manapság mindenbiológus hisz Darwin elméletében, ezen nem azt értjük, hogyminden biológus agyába bevésődött Charles Darwin pontosszavainak azonos másolata. Minden egyén a maga módjánértelmezi Darwin gondolatait. Az illető valószínűleg nem Darwinsaját írásaiból ismerte meg őket, hanem újabb szerzők révén.Amit Darwin mondott, annak jelentős része, részleteit tekintve,

helytelen. Darwin, ha olvasná ezt a könyvet, aligha ismerné felbenne saját eredeti elméletét, noha remélem, hogy tetszene nekiaz a mód, ahogy megfogalmazom. Mégis, mindezek ellenére,van valami, a darwinizmusnak valamiféle lényege, ami jelen vanminden ember fejében, aki érti az elméletet. Ha nem így volna,akkor értelmetlen volna szinte minden olyan állítás, hogy kétember egyetért egymással valamiben. Egy „idea-mémet” olyanentitásként határozhatnánk meg, mely alkalmas arra, hogy azegyik agyból a másikba átvigyük. Darwin elméletének mémjeennélfogva elképzelésének az a lényegi alapja, amelybenmindazok az agyak egyetértenek, akik értik az elméletet. Azabban levő különbségek tehát, ahogy az egyes emberek azelméletet képviselik, definíció szerint nem részei a mémnek. HaDarwin elmélete felosztható volna összetevőkre úgy, hogyegyesek elfogadják A részét, de nem B részt, míg mások hiszikB-t, de nem A-t, akkor A-t és B-t különálló mémeknektekinthetnénk. Ha szinte mindenki, aki hiszi A-t, hiszi B-t is –hogy genetikai kifejezéssel éljünk, ha a mémek szorosan„kapcsoltak” –, akkor célszerű őket egy mémmé összevonni.Vigyük tovább a mémek és gének közti analógiát. E könyvbenmindvégig hangsúlyoztam, hogy nem szabad a géneket tudatos,céltudatos tényezőknek képzelnünk. A vak természetes szelekcióazonban oda vezet, hogy többé-kevésbé úgy viselkednek, minthacéltudatosak volnának, és kényelmes volt a rövidség kedvéért agénekról a célok nyelvén beszélni. Például amikor azt mondjuk,hogy „a gének megpróbálják növeini számukat a jövendőgénkészletben”, akkor valójában azt értjük ezen, hogy „azok agének, amelyek oly módon viselkednek, hogy növelik számukata jövendő génkészletekben, jobbára ugyanazok a gének,amelyeknek hatásait a világban láthatjuk”. Ahogy kényelmesnektaláltuk, hogy a génekről mint aktív ágensekről beszéljünk,melyek céltudatosan dolgoznak fennmaradásukért, talánkényelmes lehet a mémekről ugyanilyen módon gondolkodni.Egyik esetben sem kell misztifikálnunk. A cél fogalma mindkétesetben csupán hasonlat, de már láttuk, hogy milyen termékenyhasonlat a gének esetében. A génekkel kapcsolatban még olyanszavakat is használtunk, mint „önző” és „könyörtelen”, nagyon isjól tudván, hogy csupán nyelvi fordulatok. Kutathatunk-e vajonpontosan ugyanebben a szellemben önző vagy könyörtelenmémek után?Van itt egy probléma, amely a verseny természetévelkapcsolatos. Ahol ivaros szaporodás van, ott minden gén

konkrétan a saját alléljaival verseng ugyanazért akromoszómahelyért. A mémek esetében, úgy tűnik, nincs semmiolyasmi, ami egyenértékű volna a kromoszómákkal vagy azallélokkal. Feltételezem, hogy bizonyos triviális értelemben sokideáról elmondhatjuk, hogy vannak „ellentéteik”. Általábanazonban a mémek a kezdeti replikálódó molekulákrahasonlítanak, melyek szabadon lebegtek az őslevesben, s nem atakarosan páros kromoszómarendbe állított mai génekre.Hát akkor milyen értelemben versengenek egymással a mémek?Várhatjuk-e tőlük, hogy „önzők” vagy „könyörtelenek” legyenek,ha nincsenek alléljaik? A válasz az, hogy talán igen, mertbizonyos értelemben valamilyen versenyben kell állniukegymással.Mindenki tudja, aki digitális számítógépet használ, hogy milyendrága a gépidő és a memóriatár. Sok nagy számítóközpontbanszó szerint pénzbe kerül; másutt minden felhasználónakkiosztják másodpercekben mért időrészét, és „szavakban” mérttárkapacitásrészét. Azok a számítógépek, ahol a mémek élnek,emberi agyak. Az idő valószínűleg fontosabb korlátozó tényező,mint a tárkapacitás, s ezért heves verseny folyik érte. Azemberi agy, és a test, amit vezérel, egyszerre csupán egy vagylegfeljebb néhány dolgot csinálhat. Ha egy mém uralkodni akaraz emberi figyelmen, akkor azt csak „vetélytárs” mémekrovására teheti. Egyéb alkalmatosságok, amelyekért a mémekversenyeznek, a rádió és televízió műsorideje, hely ahirdetőtáblán, az újságok hasábjain és a könyvtári polcokon.A III. fejezetben láttuk, hogy a génkészletben összehangoltgénkomplexek bukkanhatnak fel. A lepkék mimikrijévelkapcsolatos nagy génkomplex szorosan összekapcsolódottugyanazon a kromoszómán, olyan szorosan, hogy egyetlengénként kezelhető. Az V. fejezetben az evolúciósan stabilgénkészlet finomabban kidolgozott elgondolásával találkoztunk.Egymásnak kölcsönösen megfelelő fogak, karmok, belek ésérzékszervek fejlődtek ki a ragadozók génkészletében, míg atulajdonságok ettől eltérő stabil együttese emelkedett ki anövényevők génkészletéből. Történik-e vajon valami ehhezhasonló a mémkészletekben? Összekapcsolódott-e, mondjuk, azIsten-mém más konkrét mémekkel, és ez az összekapcsolódássegíti-e a résztvevő mémek mindegyikének fennmaradását?Talán egy szervezett egyházat felépítményével, rítusaival,törvényeivel, zenéjével, művészetével és írott hagyományaivaltekinthetnénk egymást kölcsönösen segítő mémek összehangolt,

stabil együttesének.Hogy egy konkrét példát vegyünk, a tan egyik aspektusa, amelynagyon hatásosan kényszerítette ki a vallás előírásainak valóengedelmeskedést, a pokol tüzének fenyegetése. Sok gyermek ésmég egyes felnőttek is hisznek abban, hogy szörnyű kínokatfognak elszenvedni haláluk után, ha nem engedelmeskednek avallási szabályoknak. Ez a meggyőzés különösen visszataszítótechnikája, s az embereknek nagy lelki gyötrelmeket okozott aközépkorban, sőt még ma is. De nagyon hatásos. Szinteszándékosan tervezhette meg így egy mélylélektani indoktrinációsmódszerekben járatos machiavellista papság. Kétlem azonban,hogy a papok ilyen okosak lettek volna. Sokkal valószínűbb,hogy öntudatlan mémek biztosították saját fennmaradásukatugyanolyan pszeudokönyörtelenség révén, mint amiről a sikeresgének esetében is beszéltünk. A pokol tüzének eszméje egészenegyszerűen önfenntartó, a maga mélylélektani hatása miatt. Azértkapcsolódott össze az Isten-mémmel, mert a kettő erősítiegymást, és segíti egymás fennmaradását a mémkészletben.A vallási mémkomplex egy másik tagját hitnek nevezzük. Ezvak bizalmat jelent bizonyítékok hiányában, sőt még akényszerítő bizonyítékok ellenében is. A Hitetlen Tamástörténetét nem úgy mondják el, hogy becsüljük Tamást, hanemúgy, hogy a többi apostolt tiszteljük. Tamás bizonyítékotkövetelt. Nincs halálosabb veszély a mémek bizonyos fajtáiranézve, mint a bizonyítékok után kutatás hajlama. A többiapostolt, akinek hite oly erős volt, hogy nem volt szükségebizonyítékra, követésre méltó példaként állítják elénk. A vakhitmémje a racionális vizsgálódástól való elrettentés egyszerű,öntudatlan kibúvójával biztosítja saját fennmaradását.A vakhit bármit igazolhat. Ha egy ember más istent hisz, sőtha más rituáléval imádja ugyanazt az istent, a vakhitkijelentheti, hogy meg kell halnia – a kereszten, máglyán vagykeresztes lovag kardjára túzve, egy bejrúti utcán lelőve, vagyegy belfasti kocsmában felrobbantva. A vakhit mémjeinekmegvannak a maguk könyörtelen módszerei önmagukfenntartására. Ez éppúgy elmondható a hazafias és a politikaivakhitről, mint a vallásosról.A mémek és a gének gyakran erősíthetik egymást, ám néhaszembekerülnek egymással. A papi nőtlenség szokásátfeltehetőleg nem genetikailag öröklik. A cölibátus génje kudarcravan ítélve a génkészletben, nagyon sajátos körülményeketkivéve, amilyeneket például az államalkotó rovaroknál találunk. A

papi nőtlenség mémje azonban sikeres lehet a mémkészletben.Tegyük fel például, hogy a mém sikere döntő módon azonmúlik, hogy mennyi időt töltenek az emberek azzal, hogytevékenyen átvigyék más emberekbe. Minden perc, amit nemazzal töltenek, hogy megpróbálják a mémet átvinni, a mémszempontjából elvesztegetett időnek tekinthető. A cölibátusmémjét papok viszik át fiatal fiúkra, akik még nem döntötték el,mit akarnak kezdeni az életükkel. Az átvitel eszközei az emberibefolyás különféle módjai, mondott vagy írott szó, személyespélda és így tovább. Az érvelés kedvéért tegyük fel, hogy aházasodás történetesen gyengítette egy pap befolyásának erejéta hívekre, mondjuk azért, mert idejének és figyelmének nagyrészét lekötötte. Ezt csakugyan fel is hozták hivatalos indokkénta papi nőtlenség kikényszerítése érdekében. Ha igaz volna,akkor az következne belőle, hogy a papi nőtlenség mémjéneknagyobb túlélési értéke lehetne, mint a házasodás mémjének.Természetesen ennek pontosan az ellenkezője volna igaz acölibátus génje tekintetében. Ha a pap a mémek túlélőgépe,akkor számára a cölibátus beépítésre érdemes, hasznostulajdonság.A cölibátus csupán egy kisebb jelentőségű tag az egymástkölcsönösen támogató vallási mémek nagy együttesében. Az afeltevésem, hogy az összehangolt. mémkomplexek pontosanolyan módon fejlődnek ki, mint az összehangolt génkomplexek.A szelekció kedvez azoknak a mémeknek, melyek sajátelőnyükre használják ki kulturális környezetüket. A kulturáliskörnyezet más mémekből áll, melyekre ugyancsak hat aszelekció. A mémkészlet ennélfogva egy evolúciósan stabil készlettulajdonságait veszi föl, melybe új mémeknek nehéz betörni.A mémekről idáig egy csöppet elítélőleg szóltam, de megvan avidám oldaluk is. Amikor meghalunk, két dolgot hagyhatunkmagunk után: géneket és mémeket. Géngépeknek épültünk,arra teremtve, hogy továbbadjuk génjeinket. Ez az oldalunkazonban feledésbe merül három nemzedék múlva. Gyermekünk,sőt unokánk emlékeztethet ránk, talán arcvonásaiban, zeneitehetségében, haja színében. Ám ahogy a nemzedékek múlnak,génjeink hozzájárulása feleződik. Nem kell hozzá sok idő, éselhanyagolható töredékké válnak. Génjeink lehetnekhalhatatlanok, de génjeinknek az az együttese , melybármelyikünket alkotja, arra ítéltetett, hogy szétporladjon. II.Erzsébet egyenes leszármazottja Hódító Vilmosnak. Mégisnagyon valószínű, hogy egyetlenegyet sem hordoz a régi király

génjei közül. Nem szabad halhatatlanságot keresnünk aszaporodásban. Ám ha hozzájárulunk a világ kultúrájához, havan egy jó gondolatunk, komponálunk egy dallamot, feltalálunkegy gyújtógyertyát, írunk egy költeményt, az érintetlenül továbbélhet jóval azután is, hogy génjeink már feloldódtak a közösgénkészletben. Az is lehet, hogy él még Szókratész egy-kétgénje a világban, az is lehet, hogy nem, ahogy G. C. Williamsmegjegyzi, de ki törődik vele? Szókratész, Leonardo,Kopernikusz és Marconi mémkomplexei viszont még mindigéleterősek.Bármily spekulatív legyen is az a mód, ahogy mémelméletemetkidolgozom, van egy fontos tétele, amit újra hangsúlyozniszeretnék: amikor kulturális tulajdonságok evolúcióját és túlélésiértékét vizsgáljuk, világosan látnunk kell, hogy minek atúléléséról beszélünk. A biológusok, mint láttuk, ahhoz szoktakhozzá, hogy az előnyöket a gének szintjén vizsgálják (vagy azegyed, a csoport, a faj szintjén, ízlés szerint). Amit eddig mégnem vettünk figyelembe, az az, hogy egy kulturális tulajdonságkifejlődhetett úgy, ahogy kifejlődött, egyszerűen azért, mertönmagára nézve előnyös. Nem kell szokványos biológiai túlélésiértékek után kutassunk olyan jellegek esetében, mint a vallás, azene és a rituális tánc, ámbár lehetséges, hogy ilyenek is jelenvannak. Amint a gének olyan aggyal látták el túlélőgépeiket,amely képes a gyors utánzásra, a mémek automatikusanátveszik a hatalmat. Még csak genetikai előnyt sem kelltulajdonítanunk az utánzásnak, noha ez minden bizonnyalsegítene. Mindössze az szükséges, hogy az agy képes legyen azutánzásra, s olyan mémek fognak kifejlődni, amelyek a végsőkigkihasználják ezt a képességet.Most már lezárom az új replikátorok témáját, és a könyvetmérsékelten reménykedő megjegyzéssel fejezem be. Az emberegyik egyedülálló tulajdonsága, mely lehet hogy mémikusanfejlődött ki, lehet hogy nem, a tudatos előrelátás képessége. Azönző géneknek nincs előrelátásuk (és ha az olvasó helybenhagyja az e fejezetbeli spekulációt, a mémeknek sincs).Öntudatlan, vak replikátorok. Az a tény, hogy replikálódnak,bizonyos további feltételekkel együtt azt jelenti, hogy akarva,nem akarva, olyan tulajdonságok kifejlődése irányába haladnak,melyek e könyv sajátos szóhasználatával önzőnek nevezhetők.Az egyszerű replikátortól, legyen az gén vagy mém, nemvárhatjuk, hogy lemondjon rövid távú önző hasznáról, mégakkor sem, ha valójában hosszú távon megfizet érte. Ezt láttuk

az agresszióról szóló fejezetben. Annak ellenére, hogy „agalambok konspirációja” jobb lenne minden egyes egyedszámára, mint az evolúciósan stabil stratégia, a természetesszelekció óhatatlanul az ESS-nek kedvez. Lehetséges, hogy azember egy további egyedülálló tulajdonsága az igazi, érdektőlmentes, valódi önzetlenségre való képesség. Remélem, így van,de nem fogok se mellette, se ellene érvelni, sem pediglehetséges mémikus evolúciójáról spekulálni. Amit már mostállítok, az az, hogy még ha a sötét oldalát nézzük is, ésfeltételezzük, hogy az egyén alapvetően önző, tudatoselőrelátásunk – az a képességünk, hogy a jövőt képzeletbenszimulálni tudjuk – megmenthetne bennünket a vak replikátoroklegrosszabb önző túlkapásaitól. Megvannak legalábbis a szellemieszközeink arra, hogy hosszú távú önző érdekeinket segítsükelő, s ne csupán a rövid távúakat. Láthatjuk a „galambokkonspirációjának” hosszú távú előnyeit, és összeülhetünkmegbeszélni, hogyan tudnánk elérni, hogy ez a konspirációeredményes legyen. Megvan a hatalmunk ahhoz, hogy dacoljunkvelünk született önző génjeinkkel, és ha szükséges, a belénktáplált, belénk nevelt, önző mémekkel is. Még annak módját ismegbeszélhetjük, hogy tudatosan ápoljuk a tiszta, érdekmentesönzetlenséget – olyasmit, aminek nincs helye a természetben,olyasmit, ami még sohasem létezett a világ egész eddigitörténetében. Géngépeknek építettek bennünket, ésmémgépekként nevelkedtünk, de megvan a hatalmunk ahhoz,hogy szembeforduljunk a teremtőinkkel. Mi, egyedül a Földön,fellázadhatunk az önző replikátorok zsarnoksága ellen.

Vége

TartalomElőszóI. Miért vannak emberek?II. A replikátorokIII. Halhatatlan spirálokIV. A géngépV. Agresszió: stabilitás és az önző gépVI. A génkedés művészeteVII. CsaládtervezésVIII. Nemzedékek harcaIX. A nemek harcaX. Te vakarod a hátam,XI. Mémek: az új replikátorok