Az önismeret felé…

Az embereket hajtó legfőbb erő, a boldogság keresése. Minden ember boldogságra vágyik, de kevesen tudják ennek elérésének a módját. Születésünk óta hajt ez a keresés, de a körülöttünk levő világ nem volt képes megtanítani, hogyan érhetjük el legfőbb vágyunkat. Ezért olyan vágyakba kapaszkodunk, melyek elérése apró örömöket ad csupán. Vágyunk a sikerre, szeretettségre, megbecsülésre, hatalomra, biztonságra, társra, jó közérzetre. Bármelyik utat választjuk is, hamarosan szembesülünk azzal a ténnyel, hogy személyiségünk az akadálya továbbfejlődésünknek. A bennünk levő korlátok, görcsök, gátlások, félelmek, stb. jelentik a legnagyobb akadályt a boldogság eléréséhez. Ezeket viszont csak akkor tudjuk semlegesíteni, ha meg van a képességünk a személyiség őszinte feltárására és feltétel nélküli elfogadására. Ha felismertük a célt (boldogság) és a lelki képességeink is jól működnek, akkor már csak egy jól irányzott döntés kell, hogy elérjük a célunkat!

Ezen szükségletek kielégítésére íródtak a következő sorok. Sok sikert kívánok Mindenkinek!

Gyerekkori minták elengedése

Személyiségünk kifejlődése, felszínre jövetele javarészt az első hét életévünkben történik. Ez idő alatt bújik ki a belsőnkből, hogy milyen emberek is leszünk majd később. Olyan kezdetleges ebben az időszakban a személyiség, annyira képlékeny, hogy a környezetéből összeszed minden információt, sokszor válogatás, értékelés nélkül! Keresi azokat a kapaszkodókat az életben és önmagában, amire értékrendszerét felépíthetné, amihez tudná magát viszonyítani. Sok jövőbeli álom, életcél ezekre a gyermeki téves értékelésekre épül, hogy aztán felnőtt fejjel próbáljunk megszabadulni tőlük, ha már nem hasznosak. Például, ha valakinek a szülei rossz kapcsolatban éltek, az könnyen beépül a gyermeki énjének párkapcsolati mintái közé. Ez számára az első tapasztalt párkapcsolat, úgy fogja értékelni kezdetben, hogy biztos minden kapcsolat ilyen. Ezt játssza el a gyerek a papás-mamás játékban, ezt festi meg az óvodában. Később, ahogy lát jó párkapcsolatokat, lehet, hogy azt vonja le: Ő nem olyan házasságban szeretne élni, amilyenben a szülei! De ekkorra már olyan mély a minta, hogy még ha el is tudja kerülni azt a rossz házasságot, akkor sem tud belelazulni, az életbe, mert rögtön életbe lépne a minta követés!

Persze a legtöbb ember el se jut idáig, öntudatlanul követnek egy mintát és annak hibáit megvalósítják a saját életükben. Mintha csak azt kérdezné a felnőttben élő gyermeki énünk, hogy miért így éltek a szüleink? Megélem én is ugyanazt, akkor talán rájövök a megoldásra, el tudom majd fogadni így a gyerekkoromat!

Gyakorlat:

Mélyülj el magadba! Képzeld el az időt, mint egy sínpárt, amin most a jelenben vagy. Indulj el a múltad felé és keresd azt a pillanatot, amikor egy adott minta beépült! Tedd fel a kérdést a belsődnek, hogy a jelenkori párkapcsolatom milyen gyerekkorban beépült mintákat követ? Keresd azt a történetet, konfliktust, amikor egy ilyen minta beépülés megtörtént. Amikor találsz ilyet, akkor azt a helyzetet éld át újra, ha kell többször is, - egészen addig, amíg a belsődből megszületik egy felismerés, hogy ez egy minta volt és ez nem is én vagyok! Ez egy Aha-élmény lesz, nem neked kell magadra erőltetned!!! Ha ez megszületett, akkor mehetsz tovább a következő történethez... Így oldd fel az összes mintát. lehet, hogy sokat találsz, de ezek nélkül nyered csak vissza a saját életedet!

Szimuláció

A problémamegoldó gyakorlatok között, kiemelt helyen áll ez a technika. Képesek lehetünk általa helyesen felmérni a ránk váró feladatot és a megoldás is könnyen az ölünkbe hullhat! Elménk képes rá, hogy felmérje a jövőben elé táruló lehetőségeket és információt gyűjtsön arról. Nem csak a hagyományos módon vagyunk képesek érzékelni a világot, tanulni vagy a jövőt sejteni. Belső látásunkat használja az elménk és segítségével ezek a képességek többszörös teljesítményre is képesek. Képzeljük el, hogy elménk képes belelátni a jövő lehetséges válaszútjaiba és szimulálva azokat előre tudunk információt szerezni végkimenetelükről. Így, sokkal több információ birtokában tudjuk meghozni a döntésünket.

Gyakorlat:

Lazulj el, figyelj befelé. Képzeld el, hogy ott vagy a megoldandó feladat előtt és különböző lehetőségeid vannak a megoldására. Kérd a belsődet, hogy csak az igazat mutassa és segítsen megtalálni a megoldást! Indulj el az egyik megoldási úton és nézd végig lépésről lépésre, hogy mi lenne belőle, ha erre indulnál a valódiéletedben is. Utána indulj el egy másik úton is és azt is ismerd meg. Így menj vissza a legvalószínűbb és a legvalószerűtlenebb utakon egyaránt. Figyeld közben a megérzésedet, mit súg az egyes utak kapcsán. Hol érezteti a veszélyt és hol a sikert? Hallgass erre a belső hangra, de ne keverd össze a félelmeiddel és a vágyaiddal. Megjelenésük ugyanis hasonló lehet, de ha bizonytalan vagy, akkor csak kérdezd meg az eszedbe jutott információt magát, hogy ő mi is: megérzés, félelem, vágy vagy valami egészen más? Amikor végignézted, kiismerted az utakat, akkor hagyj időt az érésre és elég információ birtokában a belsőd meg fogja szülni a döntését. Ha nem szüli, akkor még mindig nem tud eleget. Lehet, hogy a félelmeiddel kell szembenézned vagy a széthúzó vágyaid között kell rendet csinálnod!

Térj vissza éber állapotba.

Ha van egy vágyad és nem tudod eldönteni, hogy helyes-e azt megélned vagy inkább belül kellene feloldanod, akkor is tudod tesztelni a következményeket és a reád váró érzelmi hatásokat, melyek a döntésed meghozatalában kiemelt fontosságúak. Szimulálhatsz bármit, higgy az eredményben és használd fel döntéseidben!