Miskolci Egyetem

Állam - és Jogtudományi Kar

Alkotmányjogi Tanszék

SZAKDOLGOZAT

Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos

kérdései

Konzulens: Dr. Paulovics Anita Készítette: Batári Henrietta

egyetemi tanár J-505 DIU8PH

Miskolc, 2013.

1

University of Miskolc

Faculty of Law

Department of Constitutional Law

Thesis

Constitutional Issues of Human Rights to Life and Dignity

Consultant: Dr. Anita Paulovics Written by: Henrietta Batári

Miskolc, 2013.

2

BEVEZETŐ ......................................................................................................................................... 3

AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ ÉS ÉLETHEZ VALÓ JOG ............................................................ 5

1.1 AZ ÉLETHEZ ÉS AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG VISZONYA ....................................................... 7

1.2 AZ ÉLETHEZ ÉS AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG KORLÁTAI ....................................................... 8

AZ EUTANÁZIA MEGHATÁROZÁSA .......................................................................................... 11

2.1 EUTANÁZIA VAGY EUTELIA? ............................................................................................................ 12

A HALÁL FOGALMA ...................................................................................................................... 14

EUTANÁZIA A TÖRTÉNELEMBEN .............................................................................................. 16

4.1 ÓKOR ............................................................................................................................................... 16

4.2 KÖZÉPKOR........................................................................................................................................ 17

4.3 ÚJKOR .............................................................................................................................................. 17

MAGYARORSZÁG ÉS AZ EUTANÁZIA ....................................................................................... 19

5.1 A HATÁROZAT MEGSZÜLETÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI ............................................................................. 19

5.2 22/2003. (IV. 28.) AB HATÁROZAT .................................................................................................. 20

5.3 INDOKLÁS......................................................................................................................................... 21

5.4 PÁRHUZAMOS INDOKLÁSOK, KÜLÖNVÉLEMÉNYEK........................................................................... 27

A HATÁROZAT FOGADTATÁSA .................................................................................................. 30

6.1 NAPILAPOKBAN MEGJELENT HÍREK .................................................................................................. 30

6.2 A HATÁROZAT KRITIKÁI ................................................................................................................... 32

MI IS AZ ABORTUSZ? .................................................................................................................... 35

AZ ABORTUSZ-KULTÚRA ALAKULÁSA A TÖRTÉNELEM SORÁN ...................................... 37

8.1 ÓKOR ............................................................................................................................................... 37

8.2 KÖZÉPKOR........................................................................................................................................ 38

8.3 ÚJKOR .............................................................................................................................................. 39

MAGYARORSZÁGON AZ ABORTUSZ KULTÚRA ALAKULÁSA ............................................ 41

AZ ELSŐ ABORTUSZ HATÁROZAT ............................................................................................ 45

10.1 PÁRHUZAMOS INDOKLÁSOK, KÜLÖNVÉLEMÉNYEK ........................................................................ 50

A MAGZATI ÉLET VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1992.ÉVI LXXIX TÖRVÉNY ÉS A 32/1992. (XII.

23.) NM RENDELET A MAGZATI ÉLET VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1992. ÉVI LXXIX.

TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSÁRÓL ................................................................................................. 54

11.1 A TÁMOGATÁS ÉS VÉDELEM ESZKÖZEI ÉS MÓDOZATAI .................................................................. 56

11.2 A TERHESSÉG MEGSZAKÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI A TÖRVÉNYBEN .................................................... 56

11.3 TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁST VÉGZŐ INTÉZMÉNYEK ......................................................................... 59

11.4 A BEAVATKOZÁS KÖLTSÉGEI .......................................................................................................... 59

A MÁSODIK ABORTUSZHATÁROZAT........................................................................................ 62

12.1 PÁRHUZAMOS INDOKLÁSOK, KÜLÖNVÉLEMÉNYEK ........................................................................ 66

ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................................................... 69

FORRÁSJEGYZÉK .......................................................................................................................... 72

3

Bevezető

„Lenni? vagy nem lenni? kérdések kérdése!

Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.

Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok,

Még több mélységeknek mélyére találok.

Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt,

S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt.

Érzem nemes voltom, érzem gyengeségem,

S reményem béborúl és derűl kétségem;”1

(Csokonai Vitéz Mihály)

Dolgozatom az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdéseivel

foglalkozik. Ezen belül is az abortusz és az eutanázia kérdését próbálom körbejárni.

Olyan témák ezek, melyekről sokan, sokszor beszélnek, vitatkoznak, s melyekről

mindenki megpróbál egyéni véleményt alkotni. Másképp ítéli meg ezeket a témákat a

jogtudomány, a vallástudomány és az orvostudomány is. Éppen ezért nagyon sok vita

övezte- és övezi ma is- ezen kérdéseket, melyek a mai napig nincsenek teljesen lezárva.

Hiszen rengeteg érv és ellenérv szól az kegyes halál, a művi vetélés mellett és ellen is,

és sok esetben nagyon nehéz meggyőzni a másik felet arról, hogy akárcsak egy kicsit is

változtasson saját nézetén. A nyugati civilizációban az élet a legfőbb érték. Elvesztése

éppen emiatt megrázó, félelmetes, fájdalmas. Ezért próbálja az ember minden

lehetséges eszközzel védeni, minél teljesebben megélni, ezért próbálja önnön

halandóságát tagadni.2

Abból, hogy alkotmányi szinten tárgyalják ezen kérdéseket, jól látszik az, hogy

mennyire fontos témáról van szó, mennyi problémát, gondot rejtenek magukban, s

milyen lényeges is ezen ügyek kapcsán valamilyen egységes szabályt alkotni,

valamilyen módon legalább részben tisztázni az abortusszal és az eutanáziával

kapcsolatos dilemmákat.

Az élethez és az emberi méltósághoz való jog kitüntetett szerepére utal, hogy az

alapjogi katalógus élen helyezkednek el. E két jogot együtt deklarálja az Alaptörvény,

1 http://mek.niif.hu/00600/00636/html/vs180402.htm 2013.02.20. 2 Hankiss Elemér: A Nincsből a Van felé, Gondolatok az élet értelméről Osiris Kiadó Budapest, 2012. 271. o.

4

elválaszthatatlan egységet alkotnak, minden mást megelőző legnagyobb érték.3 az

Alkotmánybíróság gyakorlata szerint.

Mind az abortusz, mind az eutanázia nagyon megosztó kérdés, rengetegen foglalkoznak

vele. E témákról számtalan cikk, könyv jelent meg, és az interneten is sok fórum

foglalkozik velük. Jelen dolgozatomban a magyarországi normák elemzésével

foglalkozom. Ezen két kérdést a különböző korokban teljesen másképp ítélték meg,

hosszú folyamat vezetett el a jelenlegi hazai szabályozás kialakulásáig. Dolgozatomban

ezért igyekszem bemutatni azt is, hogy milyen körülmények, események vezettek el a

jelenleg hatályos szabályozás kialakulásáig.

Véleményem szerint ezek a témák mindig is aktuálisak lesznek, az élet és halál

problémaköre mindig fontos dilemmaként merül fel, s a jogalkotás területén is

időszerűek e kérdések, mert a törvényi szabályozás területén a még alkotmányos és már

alkotmányellenes szabályozás közötti határvonal nem véglegesen adott. Az ismeretek

folyamatosan bővülnek, nagyon sok befolyásoló tényező merülhet fel még a jövőben,

melynek hatására meg kell változtatni ezen intézmények szabályozását.

3 Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk.: Jakab András Századvég Budapest 2009 1915.old

5

1.fejezet

Az emberi méltósághoz és élethez való jog

„... Élni való minden élet,

Csak magadnak hű maradj

Veszteség nem érhet téged,

Hogyha az lész, ami vagy."4

(Geothe)

Az emberi méltósághoz és élethez való jog minden embert megillető, úgynevezett

alapjog. Az élethez való jog, mint kifejezés először a Függetlenségi Nyilatkozatban

jelent meg, de mint önálló szabadságjog csak a II. világháborút követően fogalmazódott

meg. E mögött a fasizmus során elkövetett tömeges népirtás állt. Az élethez való jog

deklarálása először nemzetközi dokumentumokban jelent meg, innen került át később az

egyes államok belső jogába.

Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: “Minden emberi lénynek

veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet

életétől önkényesen megfosztani.”5

Emberi Jogok Európai Egyezménye: “1. A törvény védi mindenkinek az élethez való

jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést

kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a

bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.

2. Az élettől való megfosztást nem lehet e Cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni

akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered:

a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében;

b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy

szökésének megakadályozása érdekében;

c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén.”6

Ehhez kapcsolták a 6. kiegészítő jegyzőkönyvet, melyben kimondták, hogy a

halálbüntetést el kell törölni.

4 http://www.poema.hu/szerzo/goethe 2012. 08.30. 5 Sáry János- Somody Bernadette: Alapjogok- Alkotmánytan II. 4. átdolgozott kiadás Osiris Kiadó Budapest, 2008

85.old. 6 http://www.uni-miskolc.hu/~wwwallin/alkotmany/szszj.htm2012.08.30

6

A magyar alaptörvény a nemzetközi dokumentumokkal összhangban szabályozza az

élethez való jogot a II. cikkében: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden

embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz., a magzat életét

fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

„Az emberi élet alapvető, örök érték, nem pusztán személyes, hanem közösségi érték

is, amely sérthetetlen és elidegeníthetetlen”7

Ha az élethez való jogról beszélünk, akkor biztos, hogy felmerül a méltósághoz való jog

kérdése is, hiszen ez a két jog az, melyet-annak ellenére, hogy az alapjogok között

valójában nincs sorrend- az alapjogi hierarchia csúcsára helyezhetnénk, és az

Alaptörvény is együtt szabályozza e két alapvető emberi jogot. Az emberi méltósághoz

való jog több helyes is megjelenik a 2011-es húsvéti alaptörvényünkben. A jog

fontosságát jelzi, hogy már a preambulumban megjelenik: „Valljuk, hogy az emberi lét

alapja az emberi méltóság” Ezt követően a fent idézett II. cikkben jelenik meg ezen

alapjog. Aztán a XVII. cikk (3) bekezdésben: „Minden munkavállalónak joga van az

egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez” és

végezetül a 37. cikk (4) bekezdésében: „Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai

össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)–e)

pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés

végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról,

valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való

összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes

adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához

való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben

vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg.” Az alkotmányozók a

méltóság úgynevezett determinisztikus megközelítését választották. Ez derül ki az R.

cikk (3) bekezdésében lefektetett konkrét értelmezési szabályból, amely szerint az

„Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és

történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Ebből következik,

hogy ha ez így alkalmazásra kerül, akkor az értelmezési szabály vélhetően befolyásolná

7 Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának védelmében. Magyar Kurír 99. évf.,

2009. február 11., 1. oldal

7

az emberi méltóság fogalmát, amelyet a Nemzeti hitvallásnak megfelelve kell

értelmezni.8

Minden embernek azonos méltósága van. Ez az egész civilizációnk alapja. Ennek

feltétlen elismerése nélkül nincs miről beszélni. Mindenkit ugyanaz a tisztelet illet meg

az állam részéről, a jog részéről. „Az emberi méltóság alapja nem az értelem és a szabad

akarat gyakorlásának aktuális képessége, hanem az emberi fajhoz tartozás ténye. Az

ember léte és létének minősége nem áll azonos etikai síkon. Nem a létminőség bizonyos

kritériumok alapján meghatározott foka ad jogot a védelemhez és az élethez, hanem az

emberlét maga.”9 Azt azonban, hogy mi is ténylegesen a méltóság nagyon nehéz

megfogalmazni, hiszen ez minden embernek mást és mást takar, mindeninek a saját

egyéniségétől függ, hogy mit is jelent neki a méltóság, hogy ő mikor érzi úgy, hogy

ebben megsértették őt. Éppen ezért a méltóság egy gyűjtőfogalomnak mondható, mert

valójában ez tekinthető minden jog alapjának, anyajognak, melybe minden más jogot is

beleérthetünk, melyet sem az Alkotmány, sem nemzetközi egyezmény nem tartalmaz. 10

1.1 Az élethez és az emberi méltósághoz való jog viszonya

A két jog kapcsolatáról két felfogás alakult ki: a dualista és a monista felfogás. Az

előbbi szerint a két jog egymástól elválasztható. (Az ember biológiai-lelki létéhez

kapcsolódó jogok elválaszthatók. A személyiségi jogok, önrendelkezésjoga lelki típusú

jogok, a testi épség védelme, élethez való jog stb. fizikai típusú jogok.) Ezzel szemben a

monista felfogás szerint a két jog összetartozik, egymástól elválaszthatatlanok,

méghozzá olyannyira, hogy a másik nélkül még csak nem is léteznének.

Az Alkotmánybíróságnak a két jog vizsgálata során tisztáznia kellett az emberképet. A

testület elveti a test és lélek dualizmusát, vagyis a monista felfogást követve az emberi

életet és méltóságot egységben szemléli.11

Ezt nálunk az Alkotmánybíróság a

halálbüntetés eltörléséről szóló határozatában mondta ki. (23/1990. (X. 31.) AB

határozat)12

8 Catherine Dupré: Az emberi méltóság a 2011-es magyar Alaptörvényben. Fundamentum: az emberi jogok

folyóirata, 2011. (15. évf.) 4. sz. 23-36. old. 9 Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának védelmében Magyar Kurír 99. évf.,

2009. február 11., 2. oldal. 10 Ádám Antal:Az alapjogok jelleméről és védelméről Jura 1994. (1.évfolyam) 2 sz. 1-10 old 11 Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk.: Jakab András Századvég Budapest 2009 1915.old 12 Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték.

Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog,

amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élet és méltóság egységéből fakadó alapjogokat az

alkotmányos jogállam a vonatkozó nemzetközi egyezmények és az alapvető jogelvek figyelembevételével, az

8

Tehát nálunk az az elfogadott álláspont, hogy az emberi méltósághoz és élethez való jog

elválaszthatatlan, oszthatatlan alapjogok. Ezen két jog a legalapvetőbb emberi jog.

A két jog ilyen jellegű alkotmánybírósági értelmezése hatással van az autonómia

megadásának más emberi jogok esetére, befolyásolja az élet feletti rendelkezés más

vitás eseteinek az eldöntését, mint például az eutanázia vagy az abortusz kérdését.

1.2 Az élethez és az emberi méltósághoz való jog korlátai

Magyarország alaptörvényének I. cikke a következőket szögezi le

I. cikk

(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell

tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja

meg. Alapvető jog más alapvető jogérvényesülése vagy valamely alkotmányos érték

védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan,

az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

A fentiek alapján megállapítható, hogy Magyarország az alapjogok korlátozása kapcsán

a lényeges tartalom korlátozásának tilalmát írja elő. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az

alapjogok korlátozásának feltétlenül szükségesnek, arányosnak kell lennie, tehát

valamilyen alkotmányos érték, elv, vagy alapjog érvényesülése miatt elengedhetetlen a

korlátozás. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a korlátozás semmiképpen nem lehet

önkéntes, nem vezethet az alapjog kiüresedéséhez. „Mindemellett ezek az ésszerű

kritériumok természetesen relatívak és vita esetén a szükségesség tényéről, az

arányosság mértékéről és a kiüresedés esetleges bekövetkeztéről az Alkotmánybíróság

dönt.”13

Tehát az alapjogok lényeges tartalmuk érintetlenül hagyásával főszabályként

korlátozhatóak, azonban vannak korlátozhatatlan alapjogok is. Az élethez és az emberi

méltósághoz való jogot az Alkotmánybíróság abszolút értékűnek mondta ki a

halálbüntetést eltörlő 23/1990 (XI.31.) AB határozatában (tehát ezen két jog

korlátozhatatlan, de minden más alapjog korlátozható) Sólyom László a határozathoz

fűzött párhuzamos véleményében azt írja, hogy ezen két jog, azért nem korlátozható,

Alkotmányban meghatározott közösségi és egyéni érdekek szolgálatában hivatott szabályozni. Az emberi élethez és

méltósághoz, mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben. 13

Ádám Antal: Az alapjogok jellegéről és védelméről. Jura, 1994. (1. évf.) 2. sz. 1-10. old.

9

mert nem lehet különbséget tenni korlátozható rész és lényeges tartalom között. A

következőképpen fogalmaz: „Az élethez és az emberi méltósághoz való jog maga a

lényeges tartalom, ezért az állam nem rendelkezhet felette.” E szerint a két jogtól csak

teljesen és végérvényesen lehet megfosztani az embert.

Az Alkotmánybíróság álláspontja azonban csak azzal a megszorítással fogadható el,

hogy az élethez való jogot az állam nem korlátozhatja sem jogszabályban, sem egyéb

módon, mivel az élethez való jog korlátozása egyenlő a jog megszüntetésével. De az

élethez való jog absztrakt, általános és mindenkire kiterjedő korlátozhatatlansága –

amely értelmezés lehetősége az Alkotmánybíróság határozatában benne foglaltatik –

ellenkezik a nemzetközi és a hazai jog előírásaival. Minden jogot korlátozhat mások

azonos joga. Csakis ennek feltétlen elismerése mellett lehetséges az embernek az

élethez való jogát értelmezni. (Akinek az életére törnek, a védekezése során a támadó

életét elveheti. Márpedig az élet elvétele az élethez való jog korlátozása.)

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkének 2. pontja általános jelleggel

határozza meg az élethez való jog korlátait. Ilyenre példa hazánkban, hogy a magyar

büntetőjog meghatározott feltételek esetében megengedi más életének az elvételét. Így

az élethez való jog korlátja lehet például a jogos védelem, a végszükség esete.

Az emberi méltósághoz való jog lényegében különbözik az élethez való jogtól,

minthogy lényegében különbözik védett jogi tárgyuk is. Az élethez való jog korlátozása

az élet megszűnését jelenti, ám az emberi méltóság jogának korlátozása nem szünteti

meg egészében magát az emberi méltóságot. Az emberi méltóság természete

gyökeresen más, mint az emberi életé. Az emberi méltóságnak koronként és

társadalmanként eltérő jelentést tulajdoníthatunk. A magyar jog hatályos szabályai az

emberi méltóság egyes összetevőit védik, mégpedig a társadalmi elvárásnak nagyjából

megfelelve azon összetevőket, amelyek mindent embert megilletnek. Azonban a jogi

védelem nem minden esetben feltétlen és abszolút. Valós tények állítása szubjektíve

csorbíthatja valakinek az emberi méltóságát, ám nem állapítható meg jogsértés, már

csak azért sem, mert az esetleg a véleménynyilvánítás szabadságába is ütközhetne.14

(Márpedig ezt az alapjogot nagyon szélesen értelmezi az Alkotmánybíróság)

Az embert azonban meg lehet sérteni méltóságában, sőt ennek fokozatai is lehetnek,

ráadásul a méltóságtól való megfosztás nem mindenképpen végérvényes (míg, ha

14 http://www.uni-miskolc.hu/~wwwallin/alkotmany/szszj.htm 2012.08.30.

10

valakit az életétől megfosztanak, azt már semmiképpen nem lehet annak a személyek

visszaadni, az már végérvényes, visszavonhatatlan.)15

Ennek ellenére mégis korlátozhatatlan alapjognak mondható - „emberi méltóság-

korlátok nélkül”.16

15 Paulovics Anita: Az élethez való jog korlátozhatósága. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica

et Politica, 2007. Tomus 25/2 415-429. old. 16

Emberi méltóság korlátok nélkül: a gyermekek, a hajléktalanok és a gyülekezők jogai. Hajas Barnabás- Szabó

Máté Országgyűlés Hivatala 2009. 9. oldal

11

2.fejezet

Az eutanázia meghatározása

„Őszerintük a halál nem téma, mert mindenki fél tőle; én szerintem viszont épp azért

félünk tőle, mert sohasem beszélünk róla, tehát nem ismerjük. Amióta megcsappant a

hívők száma és elveszítettük a túlvilági lét vigaszát, tehetetlenül és tájékozatlanul

gondolunk arra, amit nem védhetünk ki, mint valami iszonyatos borzalomra.”

( Örkény István)17

Az eutanázia szó az eu (jó) és a Thanatos (a görög mitológiában a halál istene)

szavakból származtatható. (A görög mitológiában Thanatos a halál megtestesítője volt)

Az eutanázia fogalmának nincs általánosan elfogadott jelentése: szervezetenként,

szerzőként eltérő tartalommal használják. Ennek oka, hogy a szerzők másként fogják

fel, hogy mit is jelent ez eutanázia, mit is foglal magába ez a fogalom.18

Azt mondhatjuk, hogy hétköznapi értelemben az eutanáziát és a kegyes halált, valamint

a jó halált szinte szinonim szavakként használjuk, pedig ez így nem jelenthető ki, hiszen

a jó halál mást jelent szinte minden ember számára. Azt, hogy valaki mit tekint jó, szép

halálnak rengeteg tényező határozza meg, ezek közül mégis ki lehet emelni az egyén

vallási nézetét, a kor kultúráját, szellemiségét. Így először is meg kell határozni, hogy

napjainkban mit tekintünk eutanáziának.

A következőképpen határozza meg az eutanázia fogalmát az Idegen Szavak és

Kifejezések Szótára: euthanasia: gör, orv 1. a haláltusa fájdalmainak gyógy-és

kábítószerekkel való enyhítése (a. m. szenvedésmentes fájdalom nélküli halál) 2.

gyógyíthatatlan és nagy fájdalmakban szenvedő betegek halálának tudatos előidézése (a

betegnek és hozzátartozóinak beleegyezésével).19

Wikipedia a következőképpen határozza meg: Az eutanázia a görög ευθανασία -'ευ jó,

szép, és θανατος halál szavakból áll össze. Az eutanázia mai jelentése: a

gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő –

aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott

orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.20

17

Örkény Istvan: Tóték; „Rózsakiállítás” Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1990 87.old 18 Szerk: Dr. Filó Mihály: Párbeszéd a halálról- Eutanázia a jogrend peremén Literatura Medica Kiadó Budapest

2011. 67.oldal 19 Idegen Szavak és kifejezések Szótára. Akadémia kiadó, Bp. 1989 230. old 20 http://hu.wikipedia.org/wiki/Eutan%C3%A1zia 2012.10.13.

12

Orvosetikai meghatározás alapján az eutanázia végrehajtásának módja szerint kétféle-

aktív és passzív- eutanáziát különíthetünk el. Ezeket az eutanázia fajtáinak szokás

nevezni. Aszerint teszünk különbséget aktív és passzív eutanázia között, hogy az

mulasztással( nem tevéssel) vagy cselekvéssel valósul meg.

Az aktív eutanázia egy tevőleges cselekmény, mely megvalósulhat kémiai, fizikai,

biológiai eszközökkel. Leggyakoribb formái a gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel a

gyógyíthatatlan betegek szenvedéseinek lerövidítése.

A passzív eutanáziának további két formája van, az egyik, mikor nem is a beteg, hanem

az orvos dönt a halálról. Ez esetben arra a kérdésre kell választ kapni, hogy meddig,

milyen eszközökkel köteles azt a beteget életben tartani, akinek élete

visszafordíthatatlanul a végéhez közeleg. Itt az orvosi kötelesség és az emberhez méltó

szép halál kerül szembe egymással, mely azonban feloldható. Az orvosi kötelesség nem

értelmezhető egyoldalúan, a beteg jogainak tisztelete nélkül, így az élet működésének

erőszakos fenntartása már nem az élet meghosszabbítását, hanem a haldoklás

elnyújtását jelenti.

A passzív eutanázia másik esete lényegében az, amit az egészségügyről szóló 1997. évi

CLIV. törvény az ellátás visszautasításának jogának nevez, mely jognak két esetköre

van. Az egyiket a törvény 20.§ (2) tartalmazza: a beteg minden olyan ellátást, melynek

elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás

következne be visszautasíthat – Magyarországon közokiratban vagy teljes bizonyító

erejű magánokiratban.

Az ellátás visszautasításának másik esete az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás

visszautasítása. Az egészségügyről szóló törvény szerint (20.§ (3)): A betegség

természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás

visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos

betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn

belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.21

2.1 Eutanázia vagy eutelia?

Bitó László Boldogabb Élet- jó halál című könyvében különbséget tett az eutanázia és

az eutelia között. Az utóbbi szószerinti jelentése jó vég, aktuális értelmezése: az élet jó

vége-utolsó szakasza. Az orvos-író azért tartja ezt a megkülönböztetést fontosnak, mert

a törvényhozók eddig figyelmen kívül hagyták, hogy megfelelő felkészülés, a

halálfélelem feloldása híján csupán az élet megszűnéséről megszűntetéséről beszélünk,

mely nem egyenlő a jó halállal. Az eutanázia a lélegeztető gép lekapcsolását vagy egy

21 http://hu.wikipedia.org/wiki/Eutan%C3%A1zia 2012.10.13.

13

halálos injekció beadását jelenti a köztudatban. Ebben az értelemben pedig ez nem

feltétlenül jelent jó halált, hiszen lehet, hogy a halálos injekciót egy ápoló, orvos adja

be, anélkül, hogy bárki is ott lenne, aki a haldokló kezét fogja. Sőt az orvos lehetséges,

hogy soha nem foglalkozott a „halál tudományával”, azaz az élet utolsó szakaszának

lélektanával. Ez pedig azt eredményezi, hogy a beteget nem készítik fel lelkileg a

halálra. Ezzel szemben az „eutelia figyelembe veszi testi-szellemi - szóma és psziché -

kettősségünket s ezen belül az életből való elkerülhetetlen kilépésünkhöz a szellemi

felkészülésünket-felkészítésünket helyezi előtérbe.”22

Az eutelia mindarra utal, ami

könnyebbé, nyugodalmasabbá, kielégítőbbé, boldogabbá teheti a végső búcsút az

élettől. Ez az intézmény nem csak azokat szolgálja, akik kérik azt, hogy segítsék őket a

halálba, hanem minden haldoklót. Az eutelia végzésekkor mindig vannak jelen rokonok,

barátok, annak érdekében, hogy így végső búcsút vehessen a haldokló a szeretteitől.

Véleményem szerint ez valóban sokkal humánusabb megoldás, mint, hogy búcsú nélkül

hagyja el valaki a földi létét.

22 Bitó László Boldogabb élet-jó halál. Athenaeum Kiadó, 2000. 19. old.

14

3.fejezet

A halál fogalma

A halál nem az élet eseménye. A halált megélni nem lehet.

(Wittgenstein)23

Az eutanázia az életből való kilépést, a halál bekövetkezését jelenti. Mindezek miatt

szerintem érdemes áttekinteni, hogy mit is jelent tulajdonképpen a halál. A halál

fogalma rengeteget változott az idők folyamán. A változás fő oka az orvostudomány

állandó fejlődése. Legújabb fejlemény az volt, hogy bevezették az agyhalott kifejezést.

Korábban ez a kifejezés értelmetlen lett volna, hiszen az agyműködés teljes megszűnte

után nem tarthatták volna életben a testet. Az agyhalál kritériuma a szervátültetések

bevezetésével vált fontossá, hogy a jogilag halottnak ítélt személy testét életben

tarthassák, és abból szerveket „élő állapotban” emelhessenek ki, amikor készek azokat

beültetni a rászorulókba. („Az agyhalál is csak funkcionális definíció, ehhez hasonlóan

megteremthetnénk – és előbb-utóbb minden bizonnyal megfogalmazzuk – a szellemi

halál definícióját, amit az egyén elmúlása egyetlen jelentős kritériumának

tarthatunk.”24

) Egy agyhalott azonban jogilag még nem egészen tekinthető valóban

halottnak, csupán a klinikai halál állapotában van az illető. Ténylegesen csak az a

személy tekinthető halottnak, akinél az alapvető életműködések hiányoznak, és nincs

megalapozott remény a folyamat visszafordítására. Utóbbit nevezzük biológiai halálnak.

Ma már az orvostudomány fejlettségének köszönhetően jól el lehet egymástól

különíteni a biológiai és a klinikai halált. Ez azonban nem mindig volt így… Mélyebb

ismeretek hiányában az ember voltot őseink csak külső jellemzőkről (például

testformáról, arcról, szagról) ismerhették fel, valójában az élet meghatározó ismérve a

mozgás volt. Beleértve az érzékelhető légzést, szívverést. A hangsúly az érzékelhetőn

van. Hiszen megfelelő műszerek nélkül sokszor előfordult, hogy egy gyenge

szívverésű, vagy egy kómába esett embert temettek el. Még a XIX. században is voltak,

akiket úgy temettek el, hogy a kezükhöz kötöttek egy madzagot, melyet a fejfához

erősített csengőhöz vezettek ki a földből. Ezt azért tették, mert remélték, hogy ha

szerettük a föld alatt felébred, akkor majd ezzel jelezni tud nekik.25

Szerencsére ma már

nemigen fordulhat elő az, hogy valakit élve eltemetnek, köszönhetően az

23 Örkény Istvan: Tóték; „Rózsakiállítás” Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1990 87.old 24 Bitó László Jó halál: eutanázia vagy eutelia? Beszélő, 2004. (9. évf.) 4. sz. 46.-56 old 25 Bitó László Boldogabb élet-jó halál Athenaeum 2000 Kiadó 36.old

15

orvostudomány fejlődésének. Nem kétséges tehát, hogy tudásunkkal, technológiánkkal

már igencsak régóta beavatkozunk a természet folyamataiba, és tesszük ezt ma is. Nem

tudhatjuk, hogy az orvostudomány még mennyit fog változni így szerintem a halál

jelenlegi fogalma sincs még kőbe vésve, elképzelhetőnek tartom, hogy még változni

fog.

16

4. fejezet

Eutanázia a történelemben

„Rábukkansz majd a bölcsesség oly hirdetőire is, akik szerint nem szabad erőszakot

alkalmazni önnön életünk ellen, és istentelenségnek tartják, ha valaki a maga gyilkosává

válik; meg kell várni a természet szabta halált. Aki így beszél, nem látja, hogy elrekeszti

maga elől a szabadság útját. Semmi jobbat nem alkotott az örök törvény annál,

minthogy egyetlen bejáratot adott az élethez, de számtalan kijáratot. Várjam meg hát

akár a betegség, akár az ember kegyetlenségét, noha a kínokon keresztül kijuthatok, és

lerázhatom béklyóimat? Az egyetlen, amiért nem panaszkodhatunk az életre: senki sem

tart vissza. Jól vannak rendezve az emberi dolgok: senki sem boldogtalan, csak saját

hibájából. Ha tetszik: élj. Nem tetszik: szabadságodban áll oda visszatérni, ahonnan

jöttél.” (Seneca )26

Amióta emberek élnek, azóta mindig is voltak olyanok, akik nagy fájdalmak között,

hosszasan haldokoltak. Az ilyen emberek szerettei természetesen segíteni szerettek

volna a haldoklókon, szerették volna megváltani őket a fájdalmaiktól. Az eutanázia

kérdése tehát nem újkeletű, ezért érdemes röviden áttekinteni, hogy a történelem során,

hogyan gondolkoztak arról, hogyan ítélték meg ezt a kérdést.

4.1 Ókor

A szónak többféle értelmezése is volt. A spártaiak egész életét a gyermekkortól kezdve

a közösségi és katonai jelleg határozta meg. A gerónok vizsgálták meg a csecsemőket,

és a gyenge testalkatú vagy testi hibás csecsemőket a Taügetosz szakadékában lévő

temetőbe vitték.27

A rómaiak is hasonlóan bántak a „fölösleges” csecsemőkkel: kitették

őket az Avertini dombok közé, és hagyták őket éhen halni. Az aktív halálba segítést

súlyos és gyógyíthatatlan felnőtteken is alkalmazták, akik önerejükből nem tudtak az

életüknek véget vetni. Az is közismert, hogy a legtöbb ókori iskola egyetértett az

öngyilkossággal, ehhez egy-egy fájdalmas betegség is már elegendő oknak bizonyult,

sőt a sztoikusuk az élet befejezésének legracionálisabb módjaként emlegették. Mindez

26 http://www.citatum.hu/szerzo/Lucius_Annaeus_Seneca/4 2012.10.15 27 Polányi Imre: Az ókori világ története Bp.1978.122.old

17

arra utal, hogy az aktív eutanázia és az öngyilkosság már az ókori görög társadalomban

is elfogadott volt.28

Más kultúrák az öregkort igyekeztek elkerülni (pl. alánok, aztékok). A jó halált

számukra a harcban elesés jelentette. Az öregedést lenézve önként mentek a halálba.

Ennél sokkal kegyetlenebb szokás volt az öregek elpusztítása, amit több népnél is (pl.

Szardínián) gyakoroltak. Mindezt ünnepélyes rítus keretében csoportosan végezték. Az

végrehajtás módja széles skálában változott a megmérgezéstől az agyonverésig.29

Ma

ezeket nem neveznénk jó halálnak, sőt bűntető törvénykönyvünk szerint ez nem más,

mint emberölés.

4.2 Középkor

A középkorban az egyháznak nagy befolyása volt az emberekre. Az egyház szerint

pedig az életet Isten adta, így csakis ő az, aki elveheti, aki eldöntheti azt, hogy mikor

van itt a halál ideje. (Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak) Sőt magát az

öngyilkosságot is bűnnek tekinti az egyház, egészen a mai napig, mert szerintük csakis

Isten joga az, hogy döntsön a hálál ideje fölött, így aki erről saját maga dönt, bűnt követ

el és soha nem léphet be a mennyországba, lelke nem nyerheti el az örök életet. Így a

középkorban nem is igazán foglalkoztak az eutanázia kérdésével, sokkal inkább azt

hirdették, hogy a betegeket ápolni kell, figyelmet kell rájuk fordítani, tisztelni kell őket,

szemben az ókorral, ahol (mit azt fentebb említettem) az öregkort több nép is igyekezett

elkerülni. Az orvosi eutanázia ekkor teljesen feledésbe merült.30

4.3 Újkor

Az orvosi eutanázia gyakorlatát a modern értelmezésben elsőként Francis Bacon vetette

fel. Nála ez az ember végső életszakaszának kínjait enyhítő, azt elviselhetővé tevő,

békéssé tevő segítséget jelenti, melyhez az akkori tudományok segítségét is kérte.31

A

Tanulás előmozdítása c. művében a következőket írta: �Az élet meghosszabbítása az

egyik legnemesebb orvosi cselekedet, de ugyanakkor a halál könnyebbé tétele is orvosi

feladat. Nagyra becsülöm az orvos hívatását, nemcsak mert visszaállíthatja az

28 Blasszauer Béla: A jó halál Bp.1984. 21.old. 29 http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm#_ftn23 2011.04.18. 30 http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm 2011.04.18. 31 Fejérdi Gábor: Alapfogalmak az eutanáziával kapcsolatban.: Magyar katolikus orvosok Szt.Lukács egyesületének tudósítója 2001.dec.4. szám 102. o.

18

egészséget, hanem azért is, mert mérsékelheti a fájdalmat, és nemcsak akkor, amikor ez

által gyógyít, hanem akkor is, amikor a jó és könnyű halál szolgálhatja.32

A szónak ez az értelmezése úgy 300 évig ez volt. Csak a XIX. sz. közepe táján merült

föl újra a szakszó. Ekkor egyedül a meghalás orvosi segítéséről volt szó, az eutanázia a

könnyű halált jelentette.

A XIX. század végén Angliában megalakult egy Önkéntes Liga az eutanáziáért. Ekkor

lett az eutanázia jelentése a tényleges halálba segítés, ugyanis a Liga célkitűzési között

szerepelt, hogy a súlyosan szenvedőket és az elmebajosokat „öléssel” lehessen

megváltani. Ezt a gondolatot alaposan kifordítva vette át Németország (olyan

értelmezéssel, hogy az eutanázia nem más, mint a testi és lelki fogyatékosok kiirtása) és

a II. világháború idején ennek jegyében végezték ki a zsidókat, a testi, szellemi

fogyatékos embereket.1939-ben Hitler kiadott egy eutanázia-parancsot. Az eutanázia

parancs főként deformált gyermekekre, felnőtt elmebetegekre, majd később cigányokra,

és nemi betegekre vonatkozott. Végül azonban szinte válogatás nélkül semmisítettek

meg embereket, erre a parancsra hivatkozva. Megbízhatónak tűnő adatok szerint kb.

270000 ember halt meg az ún. Eutanázia-központokban, többségük a német hadsereg

számára végzett különböző orvosi kísérletek alanyaként.)33

A XX. században az eutanáziával kapcsolatos viták ismét előtérbe kerültek. Különböző

ligák alakultak, melyek vagy támogatták, vagy éppenséggel ellenezték az eutanáziát.

32 Blasszauer Béla: Eutanázia, Medicina Budapest 1997. 18. o. 33 http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm 2011.04.18.

19

5. fejezet

Magyarország és az eutanázia

Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak,

pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos

ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.34

(J.R.R.Tolkien)

Mint szinte mindenhol, így nálunk is rengeteg vita alakult ki az eutanáziával

kapcsolatban. Az egészségügyi törvény az önrendelkezési jogot engedélyezte ugyan,

azonban a kegyes halállal kapcsolatban így is sok kérdés van még… A jó halál

kérdésének különböző megítélései vannak, máshogy gondolkozik róla egy beteg ember

(vagy az őt szenvedni látó hozzátartozó), az orvos vagy egy jogász. Ez egy olyan

kérdés, mely megosztja az embereket, mindenkinek meg van róla a saját véleménye,

vannak, akik az eutanáziát teljes mértékig tagadják, míg mások az aktív eutanázia

engedélyezésért harcolnak. Hazánkban jogi szempontból igencsak nehéz az eutanáziát

szabályozni, mivel ennél a kérdésnél verseng egymással az élethez való jog és az

emberi méltósághoz való jog, mely azonban az Alkotmánybíróság határozata szerint

elválaszthatatlan és oszthatatlan egységet alkot, így tehát nem lehet egyiket sem a másik

elé helyezni, versenyeztetni őket…. Az Alkotmánybíróság is állást foglalt ebben a

kérdésben 2003-ban.

5.1 A határozat megszületésének előzményei

Az eutanázia problémájára Magyarországon 1993-ban az az eset hívta fel a figyelmet,

amikor egy nő 11 éves gyógyíthatatlan beteg lányát,- gyermeke kérésére - halálba

segítette. A kislány nagy fájdalmakkal küzdött, életéből már csak 2-3 hónap lett volna

hátra. Az anya, lánya fürdővizébe egy működő hajszárítót ejtett, majd a víz alá nyomta a

gyermekét, aki néhány másodpercen belül meghalt. Az eutanáziára hivatkozó anyát a

Fővárosi Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi

próbaidőre felfüggesztette. Az ügyészi fellebbezésnek helyt adva a Legfelsőbb Bíróság

1995. októberben úgy döntött, hogy az emberölésért kiszabott szabadságvesztést a

34

http://www.citatum.hu/idezet/3416 2012.10.15.

20

vádlottnak le kell töltenie. (1996-ban Göncz Árpád, akkori köztársasági elnökünk,

kegyelemben részesítette az asszonyt.)

A kegyes halál kérdése Magyarországon 2001 februárjában, az úgynevezett fekete

angyal-ügy kapcsán került újból az érdeklődés középpontjába, bár a bíróság szerint a

fővárosi Nyírő Gyula Kórház volt nővére nem eutanáziát hajtott végre. A nővért

emberölésért, illetve annak kísérletéért 2002 decemberében kilenc évnyi

fegyházbüntetésre ítélte első fokon, nem jogerősen a Fővárosi Bíróság.

5.2 22/2003. (IV. 28.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely szerint az egészségügyről

szóló 1997.évi CLIV törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek

önrendelkezési jogát, mivel a törvény nem teszi lehetővé a számukra, hogy életüknek

orvosi segítséggel vessenek véget. (Vagyis az Alkotmánybíróság megtagadta, az

indítványozók azon kérését, hogy hazánkban engedélyezzék az aktív eutanáziát)

Az Alkotmánybíróság azt az indítványt is elutasította, amely szerint mulasztásban

megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet állt elő, mivel a bűntető törvénykönyv

emberöléssel összefüggő tényállásait nem hozták összhangba az Alkotmány azon

rendelkezésével, amely szerint mindenkinek joga van az emberi élethez és az emberi

méltósághoz, és ezen jogoktól önkényesen senkit nem lehet megfosztani.

Az Alkotmánybíróság elutasította azt az álláspontot, hogy az egészségügyről szóló

törvény alkotmányellenesen korlátozza gyógyíthatatlan betegeknek az életfenntartó

vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát.

Így az Alkotmánybíróság nem állapította meg az 1997.évi CLIV törvény azon

rendelkezéseinek az alkotmányellenességét, amelyek a beteg önrendelkezési jogával, az

ellátás visszautasításával kapcsolatosak.

Ennek megfelelően az egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól

szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet azon rendelkezéseit, melyek a 3 tagú orvosi

bizottsággal35

kapcsolatosak sem nyilvánította alkotmányellenesnek (és így nem is

szüntette meg ezen rendelkezéseket).

35

A beteget egy háromtagú orvosi bizottság megvizsgálja még, és ha ők egybehangzóan nyilatkoznak arról, hogy a

beteg gyógyíthatatlan betegségben szenved és döntését annak következményei tudatában hozta meg, akkor lehetséges

csak az ellátás visszautasítása.

21

5.3 Indoklás

A Határozat indoklásában szerepel, hogy több indítvány is érkezett az

Alkotmánybírósághoz a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők életük méltó

befejezésének jogával kapcsolatban.

Az Alkotmánybírásághoz 1993-ban érkezett egy indítvány, melyben azt kérték, hogy

1972-es egészségügyi törvénynek egy rendelkezését (mely kimondja, hogy az orvos

kötelessége, hogy az általa gyógyíthatatlannak tartott beteget is a legnagyobb

gondossággal gyógyítsa) semmisítsék meg Ezt azért kérték, mivel úgy gondolták, hogy

ez ellentétes az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való

joggal, mert szerintük ez magába foglalja az élet méltó befejezéséhez való jogot is. Ez

pedig a gyógyíthatatlan betegek esetében azt jelenti, hogy a betegséggel járó testi és

lelki szenvedéseiket az orvos ne kényszerüljön akár a beteg akarata ellenére is

meghosszabbítani.

A Btk. 166-168. §-aival kapcsolatos indítványukat azzal indokolták, hogy törvényhozói

mulasztás következett be, mert a Btk.-nak az Alkotmány 54. § (1) bekezdése

megalkotását megelőzően meghozott, az emberölés különféle eseteit büntető

rendelkezéseit nem hozták összhangba az Alkotmánnyal. Ennek folytán pedig a törvény

büntetéssel fenyeget olyan tevékenységet is - a gyógyíthatatlan beteg kívánságára halála

bekövetkeztéhez nyújtott orvosi segítséget - melyet a beteg Alkotmányon alapuló

jogából következően jogszerűnek kellene tekinteni. Az indítványozók azt is kiemelték,

hogy alkotmányellenesnek tartják, hogy az emberölést nem különböztetik meg a halálba

segítéstől (az eutanáziától).

Az indítványozók arra tekintettel, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.

törvény (Eütv.) a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek kezelésére vonatkozó

orvosi kötelezettséget az1972. évi II. törvénytől eltérően szabályozta, 2001. június 5-én

kelt beadványukban módosították és kiegészítették indítványukat, de még itt is az

Alkotmány 54. §-ra hivatkoztak, ezen keresztül pedig arra, hogy az embernek nem csak

méltósággal élni van joga, de meghalni is. Helyeselték azt, hogy bizonyos esetekben az

Eütv. engedélyezte, hogy a beteg önrendelkezési jogával élve visszautasítsa a kezelést.

Azonban továbbra is sérelmezték a korlátozást, mely szerint a visszautasítási jog csak

22

azt a beteget illeti meg, akinek betegsége az orvostudomány jelenlegi állása szerint

gyógyíthatatlan és rövid időn belül halálhoz vezet.

Az életnek az emberi méltósággal összeegyeztethető befejezéséhez való jog korlátozása

az indítványozók szerint azért is alkotmányellenes, mert egy alapjog lényeges

tartalmának korlátozását eredményezi, melyet az Alkotmány 8. § (2) bekezdése

tilalmazza. „Az emberi méltóság jogának lényege ugyanis az önrendelkezés, amely a

személyiség szabad kibontakoztatására és a személyi szabadság önrendelkezés alapján

történő megélésére vonatkozik. Ezzel összefüggésben, ha az állam intézményvédelmi

kötelezettségéről beszélhetünk, és ennek alkotmányos megfogalmazására sor kerül,

akkor ez az állami kötelezettség nem lehet más, mint az emberi méltóságból következő

önrendelkezés biztosítása. Minden más állami kötelezettség már az emberi méltóság

alapjogának lényegét: a személyes önrendelkezést sérti, s emiatt ellentétes lenne az

Alkotmány 8. § (2) bekezdésének alapjogi lényegét védő garanciájával. Azt

állapíthatjuk tehát meg, hogy az emberi méltóságot az annak lényegi tartalmát képező

önrendelkezési jog ellenében védeni nem lehet.”

Az indítványozók kiemelik, hogy bár a különféle világfelfogások, vallások, ideológiák,

illetőleg ezek követői más és más álláspontot képviselnek az eutanáziáról, az államnak

az eutanázia megítélésében világnézetileg semlegesnek kell lennie36

. Itt is az Alkotmány

egy rendelkezésére hivatkoztak (2. §) mely azt mondja ki, hogy Magyarország

független, demokratikus jogállam.

Egy súlyos és fájdalmas betegségben szenvedő indítványozó annak megállapítását kérte

az Alkotmánybíróságtól: sérti az emberi méltósághoz való jogát, hogy a törvény

tilalmazza olyan készítménynek az orvosa által történő rendelkezésére bocsátását,

amellyel véget vethetne az életének. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette

és együtt bírálta el.

Az indoklások között szerepel, hogy az 1997-es Eütv. lehetővé teszi, hogy bizonyos

estekben le lehet mondani a kezelésről, vissza lehet a kezelést utasítani. A betegnek az

életmentő, illetőleg életfenntartó egészségügyi ellátás visszautasítására vonatkozó jogát

azonban az Eütv. speciális feltételekhez köti. Alkotmánybíróság már e helyütt is

36„ Az állam semlegességének a magyar alkotmányjogban csupán a vallásszabadsággal kapcsolatos joggyakorlatban

van jól körülhatárolható tartalma. Bár a semlegesség fogalma más összefüggésben is felmerült már,8 ezekből a

megjegyzésekből nem rekonstruálható a semlegesség valamilyen átfogó alkotmányjogi elmélete.” Győrfi Tamás:Az

emberi méltósághoz való jog dogmatikai problémái : széljegyzetek az eutanázia-indítványhoz Fundamentum : az

emberi jogok folyóirata, 2003. (7. évf.) 1. sz. 142-150.old

23

kiemeli, hogy az életmentő vagy életfenntartó orvosi beavatkozásnak a gyógyíthatatlan

beteg általi visszautasítására csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű

magánokiratban, illetve a beteg írásképtelensége esetén két tanú jelenlétében kerülhet

sor. A visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget

megvizsgálja, és egybehangzóan nyilatkozik arról: gyógyíthatatlan betegségben szenved

és döntését annak következményei tudatában hozta meg. A betegnek az orvosi bizottság

nyilatkozatát követő harmadik napon két tanú előtt ismételten ki kell nyilvánítania a

visszautasításra irányuló szándékát.

Ezzel mintegy önrendelkezési jogot biztosítottak a súlyos betegségben szenvedőknek,

azonban az indítványozók még ezt sem tartották elegendőnek, az emberi méltóságra

hivatkozva kérték ennek kiterjesztés (Szerették volna, ha nem csupán visszautasítási

joga van a betegnek)

Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta, hogy az indítványokban érintett kérdéseket

nemzetközi összefüggéseiben is áttekintse. Ennek kapcsán megállapította, hogy

igencsak kevés törvény született, mely lehetővé tenné az eutanáziát (főleg az aktív

eutanáziát), annak ellenére, hogy egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdésbe szinte

minden országban. Az aktív eutanáziát igencsak kevés országban engedélyezték eddig

(Hollandia-2001, Belgium-2002, Luxemburg-2008. Svájcban is megtűrik az eutanáziát

végző szervezeteket, bár itt nem támogatják)

Itt Hollandiát szeretném kiemelni, mert itt törvényesítették a világon először az

eutanázia aktív formáját. 1973 előtt Hollandiában az eutanázia minden formáját

tiltották, azonban ekkor változás következett be, mert 1973-tól a bíróság több olyan

ítéletet is hozott, melyben azokat az orvosokat, akik gyógyíthatatlan betegeiket a halálba

segítették az emberölés vádja alól felmentették azzal az indokkal, hogy ezen orvosok

szükséghelyzetben cselekedtek. (Ezt a holland Legfelső Bíróság 1984-ben ki is

mondta). A bírói gyakorlat ennek feltételeit is kimunkálta. E feltételek a következők: az

orvos a beteg szabadon kinyilvánított akarata alapján jár el miután tőle és a betegtől

független orvossal konzultációt folytatott, a betegnek ez a kívánsága átgondolt,

megfontolt és tartósan hangoztatott, a beteg tűrhetetlen fájdalmaktól szenved, és nincs

kilátás állapota javulására, a szenvedés enyhítését eredményező más módszer pedig nem

áll rendelkezésre. 1994-ben ennek megfelelően a büntetőtörvény és a halál esetek

kivizsgálásáról szóló jogszabály úgy rendelkezett, hogy gyógyíthatatlan betegét halálba

24

segítő orvosnak minden ilyen halálesetet jelenteni kell egy e célra felállított

bizottságnak, mely állást foglal az orvos eljárásának jogszerűségéről, és jelentését

megküldi az ügyésznek, aki dönt arról, hogy büntetőeljárást indít-e az orvos ellen. Ezek

után a tapasztalatok után átfogó törvényjavaslatot nyújtottak be a következő címmel:

„Az életnek kérésre történő végetvetés és az öngyilkossághoz nyújtott segítség

eseteinek felülvizsgálatáról”. A javaslatot megszavazták és 2001. október 1-jén hatályba

lépett. A törvény büntetlenséget biztosít orvosnak az emberölés és az öngyilkosság

elősegítésének bűntette alól, ha kellő gondossággal és körültekintéssel járt el, és ha

jelentést tett az illetékes halottkémnek a beteg halálában való közreműködéséről. Ezzel

a törvénnyel engedélyezték Hollandiában az aktív eutanáziát.(Mindezt az

Alkotmánybíróság az indoklásában ki is fejti.)37

Az indítványozók szerint az Alkotmánybíróság nem oldotta fel az élethez, emberi

méltósághoz való jognak a súlyos, gyógyíthatatlan beteg helyzetéből adódó konfliktusát

az Alkotmányból folyó követelményekkel összhangban, így az Alkotmánybíróság

átvizsgálta a korábbi határozatait, melyekben ez a két jog szerepelt. Az emberi

méltósághoz való jog tartalmának meghatározását, a jog kibontását az

Alkotmánybíróság már működésének legelejétől megkezdte, a folyamat pedig még nem

zárult le, egészen a mai napig tart. Már egyik első határozatában kinyilvánította, hogy

az emberi méltósághoz való jogot az általános személyiségi jog egyik

megfogalmazásának tekinti, ami azt is jelenti egyben, hogy ezt a jogot „anyajognak

tekintette és tekinti ma is, melyet az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok egyaránt

minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott

tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. A halálbüntetésről

szóló határozatban az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog mellé felvette

az általános személyiségi jogba az élethez való jogot is, és azt ettől kezdve e két jog

elválaszthatatlan egységeként kezdte értelmezni. („Az emberi élet és az emberi

méltóság elválaszthatatlan egységet alkot, és minden mást megelőző legnagyobb érték.

Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan

oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és

feltétele.”)38

. Ezzel az alkotmánybíróság oszthatatlanná és egységessé tette e két jogot,

pedig a későbbiekben befolyással volt az olyan határozatokra, amelyeknél az élethez és

37

Párbeszéd a halálról Eutanázia a jogrend peremén szerk:Filó Mihály Literatura Medica Kiadó Budapest 72-73.old. 38 23/1990. (X. 31.) AB határozat

25

a méltósághoz való jog kérdése felvetődött, így tehát az eutanázia határozatnál is e két

jog oszthatatlanságából indult ki az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróságnak az

eutanázia határozat kapcsán, azért mert az indítványozók szerint az alkotmánybíróság

korlátozza a méltó halához való jogot, megvizsgálta korábbi határozataiban kialakított

álláspontját, mely szerint az emberi méltósághoz való jog csak akkor korlátozhatatlan,

ha az emberi élettel egységben jelentkezik. E két alapvető jog korlátozhatatlansága csak

az olyan helyzetre vonatkozik, amikor az életet és az attól elválaszthatatlan emberi

méltóságot mások korlátoznák. A gyógyíthatatlan betegek életének emberi méltósághoz

való jogával összhangban történő befejezésével kapcsolatos alkotmányossági kérdésnek

az a sajátossága, hogy itt a két jog nem elválaszthatatlan. Éppen ellenkezőleg, hiszen

„ezen életszakasz megélésének kényszeréből adódóan az emberi méltóság sérelme

éppen az által következik be, hogy bár a beteg gyógyíthatatlan, az élet nem ér véget

azon a ponton, ahol élete a betegség elviselésével járó súlyos testi, lelki szenvedés, a

kiszolgáltatottság és a reménytelenség érzése folytán kibékíthetetlen konfliktusba kerül

méltóságérzetével”. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik jog érvényesülésével együtt

járhat a másik korlátozása.

Az alkotmánybírósági határozatban az eutanáziát megalapozó önrendelkezési jog

korlátozását a testület, az állam életvédelmi kötelezettségével indokolta. Az életvédelmi

kötelezettség ez esetben arra irányul, hogy a beteg eutanáziáról való döntési folyamatát

ne zavarhassák meg idegen hatások, a környezet befolyása, az érintett kifejezett és

szabad akarata hiányában senkinek az életéről ne mondjanak le, senkit se ölhessenek

meg. A súlyos gyógyíthatatlan betegségben szenvedő személyekkel kapcsolatban az e

betegek helyzetéből, állapotából adódóan az állam életvédelmi kötelezettségének külön

hangsúllyal kell érvényesülnie.

Megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az életmentő, életfenntartó orvosi

beavatkozás beszüntetése, a beteg halálba segítése a gyógyíthatatlan óhajának

hiányában éppen azt az elméletet – a beteg beleegyezését – iktatná ki a döntésből, mely

kapcsolatot teremtene az élet folytatása vagy befejezése közötti választás és a beteg

önrendelkezési joga között. A passzív eutanázia megengedése az orvos számára azt

jelentené, hogy a döntés átkerülne az orvos „hatáskörébe”, tehát éppen a beteg

önrendelkezési jogának korlátozásával járna. Ez az a mozzanat, ami miatt nem

alkotmányellenes a beteg – akarata ellenére történő – halálba átsegítésének büntetőjogi

szankcionálása.(Mely az emberölésnél meghatározott szankciónak felel meg).

26

Az indítványozók sérelmezték azt, hogy az önrendelkezési jogot, vagyis itt a beteg

visszautasítási jogát feltételhez köti. Ez a feltétel pedig nem más, minthogy a betegség

(megfelelő orvosi ellátás mellet is) rövid időn belül halálhoz vezet. Emellett bizonyos

alaki előírásoknak is meg kell, hogy feleljen a beavatkozás visszautasítása: közokiratban

vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, a beteg írásképtelensége esetén két tanú

jelenlétében kell megtörténnie. A beavatkozás visszautasítása csak akkor érvényes, ha

egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja, és egybehangzóan nyilatkozik

arról, hogy a beteg a döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy

a visszautasítás törvényi feltételei (a beteg cselekvőképes, súlyos, az orvostudomány

állása szerint gyógyíthatatlan és megfelelő egészségügyi ellátás esetén is rövid időn

belül halálhoz vezető betegségben szenved) fennállnak. A betegnek az orvosi bizottság

nyilatkozatát követő 3. napon két tanú előtt ismételten ki kell nyilvánítania a

visszautasításra vonatkozó szándékát. Az indítványozok ennek kapcsán sérelmezték azt,

hogy csak a rövid időn belüli halálhoz vezető betegség esetén engedélyezett a

visszautasítási jog, holott vannak olyan betegségek, melyek ugyancsak biztos, hogy

halálos kimenetűek, de ezek elhúzódó, hosszabban tartó betegségek, vagyis a rövid idő,

mint kritérium, rájuk nem vonatkozik. Emellett azt is sérelmezték az indítványozók,

hogy a beavatkozásnak a beteg által történt visszautasítás érvényességéről döntő orvosi

bizottság megítélésétől teszi függővé, hogy a beteg haláláig előreláthatólag hátralévő

idő rövidnek tekinthető-e vagy nem. Erre az alkotmánybíróság válasza az volt, hogy ha

valóban az orvosok döntenének a beteg visszautasítási jogáról, akkor az

alkotmányellenes lenne, sértené a beteg önrendelkezési jogát. Azonban az orvosi

bizottságnak abban kell állást foglalnia, hogy a betegség az orvostudomány mindenkori

állása szerint rövid időn belül halálhoz vezet-e, tehát nem magáról a visszautasítási

jogról döntenek az orvosok.

Az alkotmánybírósági határozat értelmében a gyógyíthatatlan betegnek az a kívánsága,

hogy életének ne pusztán az életfenntartó, életmentő orvosi beavatkozás

visszautasításával, hanem az orvos tevőleges segítségével vessen véget (aktív

eutanázia), az alkotmányossági megítélés szempontjából már nem tekinthető az életével,

illetőleg a halálával kapcsolatos önrendelkezési joga olyan részének, amelyet a törvény

más alapjog védelme érdekében akár teljes egészében is ne vonhatna el. Az

27

Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta az ellátás visszautasítására vonatkozó

általános szabályokat támadó indítvány is. Az indítványozók az invazív beavatkozások

kiterjesztésének lehetőségét is alkotmányellenesnek vélték. A testület azonban

megállapította, hogy a jogalkotó igyekezett a beteg önrendelkezési jogát a lehető

legteljesebb módon érvényesíteni. A kiterjesztés lehetőségét csak a legszükségesebb

esetekben, a beteg életének és testi épségének védelmében teszi lehetővé a törvény.

Ezzel az állam objektív életvédelmi kötelezettségének tesz eleget.

Mindezek alapján megállapítható, hogy nálunk a passzív eutanáziát engedélyezte az

Alkotmánybíróság, és ezzel mintegy önrendelkezési jogot adtak a betegek számára. Az

aktív eutanázia azonban hazánkban is tiltott, részben vallási okok miatt, de az

Alkotmánybíróság legfőbb érve az volt, hogy ebben az esetben a betegeket megillető

önrendelkezési jog két másik alapjoggal is összeütközésbe kerül, amelyekkel szemben

meg kell hátrálnia. Egyrészt szembekerül más ember (az orvos) lelkiismereti

szabadságával, mivel ilyenkor az ő aktív közreműködésére van szükség a halál

előidézéséhez; erre viszont – saját jobb meggyőződése ellenére – senkit sem lehet

kötelezni. Másrészt pedig szembekerül az élethez való joggal, amely – a méltósághoz

való joggal összefüggésben – abszolút jog, és amelyet az államnak nemcsak az egyes

személyek vonatkozásában (akár velük szemben is), hanem általában véve is

védelmeznie kell. Ezt nevezi az alkotmánybírósági gyakorlat az állam objektív,

intézményes életvédelmi kötelezettségének.

5.4 Párhuzamos indoklások, különvélemények

Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró úgy gondolja, hogy méltóság az emberi

élettel eleve együtt járó minőség, minden emberre nézve egyenlő, oszthatatlan és

korlátozhatatlan jogok. Külön kiemeli, hogy nem lehet az emberi életek között jogilag

különbséget tenni. Véleménye szerint pedig mindezek miatt alkotmányellenes az, ha az

orvos halálba segíti beteget (abban az esetben is, ha ezt a beteg kívánságára teszi),

legyen szó akár aktív, akár passzív segítségről. Ezek után különvéleményében kiemeli,

hogy minden ember méltósága egyenlő, még akkor is, ha ezt a beteg a betegsége

elviselésével járó súlyos testi, lelki szenvedés, kiszolgáltatottság és reménytelenség

érzése folytán, személy szerint esetleg másként éli meg. Nem ért egyet azzal, hogy az

28

önrendelkezési jognak a része a saját halálról való döntés, mert a halálról való döntés

joga nem egy létező jog.

Holló András alkotmánybíró párhuzamos indokolást és különvéleményt is csatolt a

határozathoz, amelyekhez Kukorelli István is csatlakozott. Párhuzamos indokolásában

azt írja, hogy az élet méltó befejezésére irányuló önrendelkezési jog jelenlegi

alkotmányos határa (az alkotmánysértő mulasztás elutasításával) nem zárja ki, nem teszi

feltétlenül alkotmányellenessé az önrendelkezési jog esetleges jövőbeni tágabb

értelmezését. Ennek eldöntése azonban a törvényhozás szabadságába tartozik.

Különvéleményében ugyanakkor úgy vélte, hogy az Eütv. 20. §-ának több bekezdése, a

23. § (1) bekezdése és a Kormányrendeletnek a súlyos, gyógyíthatatlan betegségben

szenvedő betegek önrendelkezési jogának gyakorlását szabályozó garanciális

rendelkezései részben a túlszabályozottság, részben a fogalmi tisztázatlanságok miatt

jelentős, alkotmányosan nem indokolható ellensúlyt képezve szükségtelenül és

aránytalanul korlátozzák az élet méltó befejezésére irányuló önrendelkezési jogot,

kiüresítve ezáltal annak lényeges tartalmát. Ezért e rendelkezések alkotmányellenesek,

és az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna azokat semmisítenie.

Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleményében - átfogóan elemezve az emberi

méltóságból fakadó önrendelkezési jog és az eutanázia kapcsolatát, az eutanázia

különböző típusait - arra a megállapításra jutott, hogy az Eütv. 20. §-ának rendelkezései,

azok közül is az önrendelkezési jog érvényesülését nehezítő, késleltető eljárásokra

vonatkozó előírások alkotmányellenesen korlátozzák a gyógyíthatatlan betegeknek az

életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó

önrendelkezési jogát.

Erdei Árpád alkotmánybíró az invazív beavatkozások kiterjesztésének lehetőségét

biztosító törvényhelyek (Eütv. 18. §) alkotmányossá minősítésével nem ért egyet.

Különvéleményében elsősorban azt kifogásolja, hogy a törvény az „aránytalanul súlyos

teher” kitételhez köti az invazív beavatkozások kiterjesztését. Szerinte ez a

meghatározás sérti a jogbiztonságot és ezzel a jogállamiság elvét. Egyúttal alkalmas

arra, hogy a beteg önrendelkezési jogát is elvonja, mert lehetőséget ad arra, hogy az

29

orvos hivatásának szabályai szerint, a beteg elgondolásától függetlenül döntse el, mi

jelent aránytalanul nagy terhet.

30

6. fejezet

A határozat fogadtatása

„Áldjon, Uram testvérünk, a testi halál,

Akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!

És boldogok, kik magukat megadták Te szent akaratodnak,

A második halál nem fog fájni azoknak.”

(Assisi Szent Ferenc)

6.1 Napilapokban megjelent hírek

Az eutanázia egy igencsak megosztó kérdés, ezért szinte mindenki kíváncsian várta,

hogy milyen döntést fog hozni az Alkotmánybíróság. Nem is csoda tehát, hogy sajtó

már a határozat közzétételét követő napon ezt hozta címlapon, ez volt a vezető hír

minden televízió csatornán, újságban. Természetesen az érintettek véleményére is

kíváncsi volt a magyar sajtó, így őket kérdezték elsődlegesen. A Magyar Hírlap így ír

róla:

” A Katolikusok üdvözlik a döntést, a jogászok csalódottak

Csehák Judit egészségügy-miniszter: az 1997-es egészségügyi törvény teljes egészében

a betegjogok kiterjesztéséről szól, ezért megnyugtató, hogy az Alkotmánybíróság (AB)

nem tartotta alkotmányellenesnek a jogszabály kifogásolt rendelkezéseit. Sem a vitatott

törvény, sem az AB döntése nem az eutanáziáról szól, hanem a betegek önrendelkezési

jogáról, arról, hogy a gyógyíthatatlanok milyen esetben és feltételekkel utasíthatják

vissza az életben tartó beavatkozásokat, ehhez milyen formai vagy szakmai

követelményeknek kell megfelelni.

Kolláth György alkotmányjogász: a döntés – függetlenül attól, hogy az mennyire

ellentmondásos – őrzi azt a helyzetet, amely most fennáll. Az egészségügyi törvényben

lévő, önrendelkezéshez és az ellátás visszautasításához való jog megmaradt, nem

tartották szükségesnek annak szigorítását és enyhítését sem. Nagyobb baj, hogy nem

kellő szigorral foglalkoztak a büntető törvénykönyvben lévő szabályozással. Nem

rendezett a passzív eutanázia kérdése, nevezetesen, hogy az mennyiben különbözik az

ellátás visszautasításától, s hogy milyen felelősségi kérdések tartoznak hozzá. Az AB

nem foglalkozott az élethez és a méltósághoz való jog alkotmányos jogának

31

megítélésével sem, így legalább annyi kérdést hagyott nyitva, mint ahányat megoldott.

A jogi kifejtéssel – főleg jogászok számára – csalódást okoz.

Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek: a magyar katolikus egyház üdvözli az

Alkotmánybíróság határozatát. Ha kinyitnák a kapukat az aktív eutanázia előtt, annak

félelmetes következményei lennének, a „halál kultúrája” jönne el, s – a náci

Németországra emlékeztető módon – orvosok dönthetnének arról, ki életképes, s az

életellenes cselekmények legdurvább esetei is előfordulhatnának. A passzív eutanázia

kapcsán az egyház álláspontja az, hogy engedni kell a fájdalom csillapítását, még ha

ennek lehetnek káros mellékhatásai is.

Társaság a Szabadságjogokért: az állampolgárok azt szeretnék, ha az élet és halál végső

kérdésében is élhetnének önrendelkezési jogukkal. A szervezet közleménye szerint a

passzív eutanázia gyakorlásának szabályai szinte lehetetlenné teszik, hogy a beteg élni

tudjon jogával, az Alkotmánybíróság mégsem vállalta a maga részét a szabályok

megváltoztatásában. Az AB határozatát úgy hozta meg, hogy maga nem szerzett

ismereteket arról, hogy a gyógyíthatatlan betegek gyakorolni tudják-e az egészségügyi

törvényben elismert jogaikat.

Dósa Ágnes orvos, jogász: az indítványozók által kifogásolt egészségügyi törvény így is

lehetővé teszi a passzív eutanáziát, a cselekvőképtelenek esetében azonban nehézkes a

megvalósítás. Saját gyakorlatomban sok olyan esettel találkozom, amikor a kezelés

visszautasításáról szóló nyilatkozatot készíttetnek emberek arra az esetre, ha súlyos,

cselekvőképtelen állapotba kerülnének.”39

Népszabadság is nagyon hasonlóan hírt közölt:

„Az AB elutasította az aktív eutanáziát

Érvényben marad a hazai jogi szabályozás - A történelmi egyházak üdvözlik a döntést

Az Alkotmánybíróság (AB) tegnap hozott ítéletével helybenhagyta az érvényes jogi

szabályozást. A nagyon szigorú feltételek melletti passzív eutanáziát (a gyógyíthatatlan

beteg kezelésének abbahagyását) - amelyet az egészségügyi törvény engedélyez - az AB

nem találta alkotmányellenesnek, míg a kegyes halál aktív formáját (azaz a

gyógyíthatatlan beteg halálba segítését) elutasította. A taláros testület az élethez való

jog védelmével indokolta döntését.

39 http://www.magyarhirlap.hu/belfold/tovabbra_is_tilos_az_aktiv_eutanazia.html : Kulcsár Anna: Továbbra is tilos

az aktív eutanázia,Magyar Hírlap, 2003. április 29. 2012.11.20.

32

Az indítvány beterjesztőit - Kmetty Ildikó ügyvédet és Takács Albertet - aki jelenleg az

ombudsman általános helyettese - meglepte a döntés. Takács szerint az aktív és a

passzív eutanázia között a határvonal sokkal kisebb, mint ahogyan az Alkotmánybíróság

ítéletében érzékeltette. Szerinte, ha a kegyes halál passzív formáját elismerjük, akkor

nagyon nehéz érveket találni amellett, hogy az aktívat kizárják.

Halmai Gábor alkotmányjogász szerint is ellentmondásos az AB döntése, mert anélkül

utasította el az aktív eutanázia lehetőségét, hogy bármilyen érdemi vizsgálatot tett volna

az ügyben.

Csehák Judit szakminiszter ugyanakkor megnyugtatónak tartja a határozatot, amely

szerint az egészségügyi törvény nem tartalmaz alkotmányellenes rendelkezéseket.

A népegyházak - katolikus, református, evangélikus - üdvözölték az Alkotmánybíróság

tíz éve várt döntését. Az Evangelium vitae című, 1995-ben kibocsátott pápai

dokumentum szerint, ha kinyitnák a kapukat az aktív eutanázia előtt, annak félelmetes

következményei lennének, ugyanis a "halál kultúrája" jönne el. A náci Németországra

emlékeztető helyzet alakulhatna ki, mert orvosok dönthetnének arról, ki életképes, s az

életellenes cselekmények legdurvább esetei is előfordulhatnának - vélekedik erről Bábel

Balázs kalocsa-kecskeméti érsek. Közvélemény-kutatások szerint egyébként az

emberek többsége eutanáziapárti.”40

Megállapítható mindezek alapján, hogy a két cikk szinte egy az egyben ugyanaz. Az

újságírók ugyanazt tartották fontosnak a határozat kapcsán és majdnem teljesen

ugyanazon emberekkel készítettek riportokat. A cikkekből is világosan kitűnik, hogy

mennyire nem egységes az emberek gondolkodása, ha az eutanáziáról van szó. Akár azt

is mondhatnám, ahány ember annyi gondolat…

6.2 A határozat kritikái

A határozatot rengetegen támadták, nagyon sok kritika érte, feltámadt egy vita mely

elsősorban az alkotmánybíróság jogértelmezését bírálta. (Véleményem szerint a vita

várható volt, hiszen sokan teljesen más határozat meghozatalában reménykedtek.)

40 http://nol.hu/archivum/archiv-108252 Kunstár Csaba Továbbra is tilos az aktív eutanázia Népszabadság 2003 ápr.

29. 2012.11.20

33

Voltak olyanok, akik már eleve azzal nem értettek egyet, hogy az élethez és az emberi

méltósághoz való jogot együtt kell kezelni, tehát a monista felfogást bírálták. 41

Szente Zoltán egy cikkében megírta, hogy milyen problémákat is lát a határozat

kapcsán. Kommentárjában kiemeli, hogy az emberi méltósághoz való jogot kezdetektől

fogva anyajogként kezeli a testület, azonban ezen konstrukciót a hazai jogirodalomban

sok kritika érte. Ezen kritikák egy része magát az alkotmányértelmezési módszert

bírálja: a nem nevesített jogok kiolvasztás során eltávolodik az Alkotmánybíróság az

Alkotmány írott szövegétől, de így valójában a testület alkotmányozási feladatot lát el,

pedig erre nincs hatásköre. A kritikák másik köre - írja Szente Zoltán- azon

rendezőelvet kéri számon, mellyel egy elvi alapot adhatnának annak, hogy hogyan

vezették le a származtatott jogot.

Szente Zoltán felhívja arra a figyelmet, hogy a bírálatok egyik oka az, hogy többen

azt is aggályosnak tartották hogy az Alkotmánybíróság külföldi példákkal támasztja alá

saját döntését. Ráadásul a mintául vett amerikai, illetve német jogrendszer saját

felfogását több évtizeden keresztül alakítgatta, csiszolta, míg végül is kialakult ezen

államok saját álláspontja. Azonban ezen országoknak a jogrendszere sokban különbözik

a miénktől, így ott olyan feltételek között született meg a megoldás, ami nálunk

hiánynak a hazai közjogtól, de ha van a külföldi példának megfelelő rendszer, akkor is

lényegesen eltérő.

A határozat kapcsán a szerző különösnek találta azt, hogy az Alkotmánybíróság csak az

önrendelkezési jogra hivatkozó igényeket bírálta el. Ennél is figyelemre méltóbb Szente

Zoltán véleménye szerint az, hogy gyógyíthatatlanok önrendelkezési jogának

szabályozása kapcsán nem állandó a határvonal az alkotmányos és az alkotmányellenes

szabályozás között, egy mozgó határvonalról beszélhetünk, mert annak helyzetét több

körülmény is befolyásolhatja.42

Tóth J. Zoltán is bírálta az Alkotmánybíróság által hozott eutanázia határozatot. Az

aktív eutanáziát testület azért utasította el, mert az a beteg önrendelkezési joga

szembekerül két másik alapjoggal: az orvos lelkiismereti szabadsághoz való jogával és

az élethez való joggal, így az önrendelkezési jognak meg kell hátrálnia. Tóth J Zoltán

szerint azonban ezen érvek jól cáfolhatóak. Senkit nem kellene kötelezni olyan

beavatkozás elvégzésére, vagy abban való közreműködésre, akinek lelkiismereti

41 http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/zubeklaszlo.d.pdf 2013.02.16. 42 Szente Zoltán: Az Alkotmány morális olvasatától a pragmatikus alkotmányértelmezésig-kommentár az

Alkotmánybíróság eutanázia határozatához Fundamentum Emberi Jogok Folyóiríta 2003 3-4.szám 91-101.old.

34

meggyőződése ez ellen tiltakozik. Ilyen esetben az orvos megtehetné azt, hogy nem

kezeli tovább betegét, hanem átadja valaki másnak, aki önként vállalná azt.

A másik érv cáfolata azonban már nehezebb, mivel az Alkotmánybíróság abból indult

ki, hogy az élethez és az emberi méltósághoz való jog oszthatatlan jog. Tóth cikkében a

monista felfogást elvette, véleménye szerint az élethez és az emberi méltósághoz való

jog nem egységes, nem korlátozhatatlan, nem oszthatatlan. Véleménye szerint az élet

létezhet méltóság nélkül és méltóságról is beszélhetünk élet nélkül.

Felhívja arra a figyelmet, hogy a határozat alapján sem egységes e két jog, mert a

testület az önkéntes passzív eutanázia kapcsán az emberi méltósághoz való jogot

előtérbe helyezte az élethez való joggal szemben.43

43 Tóth J Zoltán: „Oszthatatlan és korlátozhatatlan?” – Gondolatok az emberi élethez és méltósághoz való jogról az

eutanáziahatározat kapcsán Jogelméleti Szemle 2005. 1. szám

35

7. fejezet

Mi is az abortusz?

Te vagy a Halál valódi ura, mert csak az uralkodik a Halál fölött, aki nem akar

megszökni a Halál elől. Elfogadja, hogy meg kell halnia, és tudja, hogy a Halál

fenyegetése messze nem a legszörnyűbb dolog itt, az élők világában.

(Joanne Kathleen Rowling)44

Az élethez és emberi méltósághoz való jog kapcsán az eutanázia mellett az abortusz

kérdése az, ami a legtöbb vitát kiváltja. Feltehető a kérdés, mi is az az abortusz?

Véleményem szerint e kérdés tisztázása azért is nagyon lényeges, mert ugyan szinte

mindenkinek van róla némi fogalma, hogy mit is jelent ez, de a pontos értelmével

nagyon kevesen vannak tisztában, kevesen ismerik eredetét, így dolgozatomban ezekre

is szeretnék kitérni.

Az abortusz, az aborior,(latin) "elvetél", "idő előtt világra jön" igéből származik. A szó

általános értelmében jelenti a még életképtelen magzat eltávozását a méhből.45

„A

terhesség korai megszakadását abortusznak vagy vetélésnek nevezzük, ha abból élő

magzat nem jött a világra.”46

Orvosetikai szempontból is meghatározható, hogy mit is jelent a terhesség-megszakítás,

az abortusz: a terhesség 9. hónap előtti megszakadását jelenti.47

Az terhesség megszakadása bekövetkezhet spontán módon (akaratlan vetélés) vagy

lehet kiváltott. Utóbbi eset is bekövetkezhet a terhes nő szándékától függetlenül

(például baleset miatt vetél el) vagy az anya kérésére, ez utóbbit nevezzük művi

abortusznak.

Más szempontok szerint is csoportosítható az abortusz. A jog szempontjából a művi

abortusz bír igazán jelentőséggel, ennek két formája különböztethető meg:

„engedélyezett”(törvény hozzájárulásával hajtják végre felhasználva az orvostudomány

eredményeit) és „törvénytelen”(jogi szabályokat megszegve végzik, fokozottabban

44 http://citatum.hu/idezet/24900 2012.11.21. 45http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:LZa928S5b14J:hexa.hcbc.hu/meh/diplom1.htm+&cd=2&h

l=hu&ct=clnk&gl=hu 2012.11.21. 46 http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf 2012.11.21. 47 Frunză, Mihaela: Az abortusz etikája (Rigán Lóránd fordítása) Korunk, 2007. (18. évf.) 5. sz. 42-52. old.

36

veszélyeztetve ezzel az anya életét is).48

Az engedélyezett abortusz szokták másképpen

legális abortusznak, terhesség-megszakításnak is nevezni. A terhesség-megszakítás

legális körének maghatározása mindig is vita kérdése volt. A vita egyik oka az, hogy

először is azt kellene meghatározni, hogy mikortól is beszélhetünk emberről. Hisz van,

aki azon az állásponton van, hogy a magzat már fogantatásától kezdve ember (és így

jogalany is, megilleti az élethez és emberi méltósághoz való jog is, ahogy más

alapjogok is, ez pedig teljes abortusztilalmat jelent, vagyis e felfogás szerint legális

abortuszról nem is beszélhetünk), mások szerint a fogamzástól számított néhány, hét

vagy hónap elteltével kezdődik az emberi élet. Egy harmadik felfogás szerint pedig az

emberi élet a szülési folyamattal kezdődik, tehát az ezt megelőző időszakban magzatról

és nem emberről beszélünk.49

48http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:LZa928S5b14J:hexa.hcbc.hu/meh/diplom1.htm+&cd=2&h

l=hu&ct=clnk&gl=hu 2012.11.21. 49 http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf 2012.11.21.

37

8. fejezet

Az abortusz-kultúra alakulása a történelem során

„A halál olyan szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.”50

(George R.R. Martin)

Az abortusz lehetővé tétele vagy annak tiltása nem újkeltű kérdés, már az ókorban is

ismertek és alkalmaztak különböző praktikákat. Azért tartom fontosnak az abortusz

történetét, mert abból, hogy milyen hosszú múltra is tekint vissza, milyen megítélések

voltak jellemzőek a különböző korokban, jól látszik, hogy ez mindig is foglalkoztatta az

embereket, mindig is voltak a terhesség-megszakítás kapcsán viták. A mai napig nincs

igazán egyetértés az abortusz tekintetében, hiszen vannak körök, akik teljes mértékig

ellenzik az abortuszt (általában vallási, erkölcsi alapokra hivatkoznak) és vannak, akik

szerint e jelenlegi szabályozás sem eléggé liberális, még ezt is túl szigorúnak tartják. Én

magam részéről nem ellenzem az abortuszt, jónak sem tartom, de úgy gondolom, hogy

bizonyos esetekben valóban nincs más megoldás.

8.1 Ókor

Már az ókorban is felmerült a kérdés, mi is az emberi élet kezdete, a magzat emberi

lénynek tekinthető-e vagy sem. Erre a kérdés megválaszolása kapcsán 3 nagy csoport

különböztethető meg az ókorban. Az első csoportba tartoztak, akik azt gondolták, hogy

az emberi élet már a fogamzás pillanatában elkezdődik. Ide tartoztak a Pythagoreusok,

és a korai keresztény szerzők közül néhányan (alexandriai Kelemen, Lactantius). Akik

ezen az állásponton voltak, azok teljes mértékben ellenezték az abortuszt. A második

csoportba tartoztak azok, akik úgy vélték, hogy az élet a szülés után, az első

levegővétellel kezdődik. Ennek az elméletnek azonban nem sok támogatója volt. Kr. e.

az V. században alakult ki az az elmélet, amelyet a legtöbben támogattak ekkoriban,

ennek az elméletnek a lényege, hogy az élet valahol a fogamzás és megszületés között

kezdődik el. Ez az időpont az, amikor a magzat először megmozdul.51

Az abortuszról

Hippokratész is említést tesz híres esküjében, amikor is azt írja benne, hogy nem ad a

50

George R.R. Martin: Trónok harca. Alexandra Kiadó Pécs, 2008 104.old. 51 Gradvohl Edina: A magzat joga az élethez és az abortusz az ókori világban Klió : történettudományi szemléző

folyóirat, 2004. (13. évf.) 2. sz. 80. old.

38

nőknek magzatelhajtás céljából pessost. A pessos egy kúp volt, amibe különböző

gyökerek, gyümölcsök, növények főzetét, állati és növényi eredetű anyagokat tettek.52

Az eskü tehát az orvosoknak tiltotta az abortusz végrehajtását, azt hogy a terhes nőnek

mérget, pessost adjanak, de voltak más módszerek is, ráadásul az eskü csak az

orvosokra vonatkozott, a bábákra nem, így ők végrehajthatták azt. Platón maga is

megfogalmazza azt, hogy a bábák feladata nem csupán szülésben való segítség, hanem

a magzatelhajtás is: „S ugye a bábák gyógyfüvekkel [pharmakia] és ráolvasással

[epadusai] képesek a szülés megindítására, s ha úgy kívánják, a szülési fájdalmak

enyhítésére? S nemde arra is képesek, hogy nehéz szüléseket is levezessenek, s arra is,

hogy a terhesség korai szakaszában elhajtsák a magzatot [ambliskusin], ha úgy

döntenek?”53

Az ókori Rómában nem volt tiltott az abortusz, a nők körülbelül 300 féle módszert és

receptet alkalmaztak, hogy elhajtsák magzatukat.54

Szóranosz (Rómában praktizáló

görög orvos) több receptet is ajánlott a nőknek, amit erre a célra használhattak. A

receptek egyszerűek voltak, bármelyik nő könnyen elkészíthette őket otthonában, azért,

hogy a nem kívánatos magzatát elhajtsa, ilyen ókori recept: „Éretlen gubacsot,

gránátalma héjának a belsejét és gyömbért, mindegyikből két drakhma mennyiséget,

gyúrj össze borral, majd bükköny nagyságú golyókat formálj belőle, aztán fedett,

árnyékos helyen szárítsd meg, és add oda, hogy közösülés előtt pesszoszba téve

helyezze fel.”55

Véleményem szerint abból, hogy már az ókorban is ennyit foglalkoztak ezzel a

kérdéssel és az, hogy már ekkor is vitás volt az, hogy a magzat embernek tekinthet-e

vagy sem jól látható, hogy ez a kérdés az emberiséget mindig is foglalkoztatta.

Valamint mindezekből szerintem az a következtetés is levonható, hogy soha nem lesz

teljes egyetértés e kérdésben.

8.2 Középkor

A középkorban a vallás rendkívül maghatározó volt a mindennapi élet során. A

keresztény vallás szabályozásának alapja az ötödik parancsolat, így az ártatlan élet

feltételek nélkül sérthetetlen, közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan

52 http://bezzeganya.postr.hu/csirazo-hagyma-kvarcfeny-horgolotu-abortusz-a-regi-idokben 2012.12.19. 53 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/noi_fortelyok_szuletesszabalyozas_a_gorog_vilagban/ 2012.12.19. 54 http://bezzeganya.postr.hu/csirazo-hagyma-kvarcfeny-horgolotu-abortusz-a-regi-idokben 2012.12.19. 55 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/noi_fortelyok_szuletesszabalyozas_a_gorog_vilagban/ 2012.12.19.

39

erkölcstelen cselekedet és szándékos emberölésnek tekintendő.56

Az egyház tehát

ellenezte (és ellenzi is a mai napig) az abortuszt. Érdekes az, hogy manapság az egyház

sokkal határozottabban ellenzi az abortuszt, mint a középkorban. Akkoriban ugyanis,

bár a hivatalos álláspont abortusz-ellenes volt, de valójában a magzat 3 hónapos koráig

néhány imáért cserébe szemet hunytak a magzatelhajtás felett. (A középkori az egyházi

tanítás szerint a lélek a magzat 3 hónapos korában alakul ki) Tertullianus atya a Bibliára

támaszkodva igyekezte a biológiai jelenségeket teológiai alapon magyarázni, még úgy

foglalt állást, hogy a megtermékenyült petének 40 napig nincs lelke, tehát az első hat

héten belül az abortusz nem bűn. (Lényegesen változott a helyzet Aranyszájú Szent

János, konstantinápolyi pátriárka állásfoglalásával, aki nemcsak a művi vetélést, de még

a fogamzásgátlást, a védekezést is elítélte.)57

A nők először szájon át szedhető szerekkel

próbálkoztak, s ha ezek nem voltak hatásos, bábákhoz fordultak.58

Hazánkban is

található már a középkorból is példa az abortusz szabályozására: az 1279-ben Budán

tartott zsinaton kimondták azt, hogy azokat a nőket, akik magzatukat mesterségesen

elhajtják, kiátkozzák.59

Más vallások viszonyát a kérdéshez elsősorban azon hitük szabja meg, hogy az új test

mikortól kezdve számit lélekkel bíró lénynek. Számos iszlám iskola szerint 120 nappal

a megtermékenyítés után következik be ez a momentum, a zsidók szerint pedig születés

pillanatában, náluk ezért a terhes nő érdekei mindig fontosabbak a magzaténál.60

8.3 Újkor

Az újkori elején is különböző főzeteket használtak magzatelhajtásra. A babona és a

misztikum keveredett a népi gyógyászattal.

A XVIII. században fokozatosan elkezdett az abortusz visszaszorulni, de nem azért mert

annyival jobban tiltották volna, mint korábban, hanem azért mert kezdett elterjedni az a

nézet, hogy népesség az erő és a hatalom forrása. Miközben a filozófusok számára

megjelent a nép mint a legfőbb jogforrás, az állam számára megjelent a népesség mint a

legfőbb erőforrás. Az állam erejét a népesség számával és minőségével határozták meg.

A XVIII. században az úgynevezett „embertudományok” (pl. orvostudomány,

56 http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf 2012.12.19. 57 Szállási Árpád: Az abortuszrendeletek története. Orvosi hetilap, 1993. (134. évf.) 12. sz. 641-643. old. 58 http://bezzeganya.postr.hu/csirazo-hagyma-kvarcfeny-horgolotu-abortusz-a-regi-idokben 2012.12.19. 59http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/rabine_szakalas_marta__a_mehmagzat_jogkepessege_es_eletjoga_a_ma

gyar_jogban[jogi_forum].pdf 2012.12.19. 60 http://www.transindex.ro/magazin/2001_01_08_1/tortenete.html 2012.12.19.

40

statisztika, demográfia) rengeteget fejlődtek, ezzel párhuzamosan pedig kidolgozták az

igéző eszmét: ahogyan megismerjük és feltérképezzük a társadalmat, oly mértékben

válunk képessé arra, hogy megtervezzük és jó irányba tereljük jövőjét. 61

A XIX. század az újkori abortusz történetében fordulópont volt, mivel ekkor több

államban is betiltották, elsősorban azért, hogy védjék a nőket, az akkor még igencsak

kezdetleges sebészeti beavatkozás veszélyeitől. Kivétel volt természetesen az, ha ez volt

az egyetlen módja a nő életének megmentésére, illetve később a magzat súlyos szellemi

vagy fizikai sérültsége szintén nyomós érvnek számított.62

A XX. században ismét egy fordulópont következett be, a liberális szemléletmód került

előtérbe. Az abortusz elvégzésénél már nem csak orvosi okokra lehetett hivatkozni,

hanem lehetőség volt arra is, hogy a terhes nő szociális vagy privát okokra is

hivatkozhatott. Ennek következtében, valamint az orvostudomány fejlődésének

következtében művi vetélések száma igencsak megnövekedett. Egy ENSZ felmérés

szerint 1969-ben a világ népességének 1/3-da élt liberális abortusz-törvénnyel

rendelkező országban, míg 1976-ra ez már 2/3-át jelentette a föld lakosságának.

A Közép- és Kelet-Európában 1960 és 1990 között legálisan elvégzett művi abortuszok

száma a fejlett országok körében a hivatalos közlések alapján a legmagasabbak közé

tartozott. Ennek egyik oka a liberális abortusz törvények, míg a másik a viszonylag

alacsony abortusz árak.63

Ezen vázlatos történeti áttekintés is jól mutatja azt, hogy a történelem során

folyamatosan változott annak megítélése, hogy a méhmagzat embernek tekinthető-e,

jogalany-e, hogy a terhesség-megszakítás engedélyezhető-e vagy sem. Ha a válasz az,

hogy igen engedélyezhető, akkor mégis milyen esetekben és módon van lehetőség arra,

hogy a terhes nő elhajtsa magzatát. Azt is látni lehet a fent vázoltak alapján, hogy soha

nem lehetett az abortuszt teljesen visszaszorítani, nem volt olyan kor és tiltás, ami meg

tudta volna akadályozni azt, hogy ilyen vagy olyan praktikával a nők megpróbálják nem

kívánatos magzatukat elhajtani/elhajtatni.

61 http://beszelo.c3.hu/cikkek/kis-magyar-abortusztortenet 2012.12.19. 62 http://www.transindex.ro/magazin/2001_01_08_1/tortenete.html 2012.12.19. 63 Stloukal, Libor: A közép-és kelet-európai "abortusz kultúra" megértése. Regio: kisebbség, politika, társadalom,

2001. (12. évf.) 1. sz. 140-162. old.

41

9. fejezet

Magyarországon az abortusz kultúra alakulása

„Életed adni nehéz- elvenni könnyű.

építeni: munka, tudás, felelősség-

időodaadás- rombolni: gyerekjáték.

Szeretni-gyűlölni?

Jaj, a példapárok

sora végtelen

és süket némaság a válasz kérdésemre, hogy

mindez miért van így.”64

(Fodor Ákos)

Már a középkorban szabályozták hazánkban az abortuszt. Könyves Kálmán

törvénykönyvének 58. fejezetében a „Magzatokat vesztő asszonyokról” szólt és

kimondta, hogy ők a „főesperes előtt vezekeljenek”.65

Ebből a rendelkezésből látható,

hogy a középkori Magyarországban az abortusz nem kívánatos, elítélendő cselekmény

volt, de nem az állami büntetőjoggal rendelték szankcionálni azt, hanem az egyházi

jogszolgáltatás útján. Ugyanakkor nem is az egyház által kiszabható legsúlyosabb

büntetést kapták a nők, akik magzatukat elhajtották, hiszen az a kitagadás lett volna, de

ezen cselekményükért a nőknek csupán vezekelnie kellett.

1279-ben a budai zsinat határozata szerint kiátkozza az egyház a magzatűző nőket. Ez

egyben törvényenkívüliséget is jelentett.66

Werbőczy István is foglalkozott a magzat létével, jogaival. A Tripartitumban

egyértelműen amellett foglalt állást, hogy méhmagzatot teljes jogalanyiság illeti meg, a

fogantatásától kezdve embernek tekintette a magzatot. A Hármas könyv sehol nem szól

a terhesség-megszakítás bármilyen formájú lehetőségéről. Így kijelenthetjük, hogy

jogszerűen nem lehetett megszakítani a terhességet a középkori magyar jog szerint. A

Tripartitum szövegéből arra a következtetésre juthatunk, hogy a középkori

64 Fodor Ákos-Gonghangok. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2009. 187. oldal 65http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/rabine_szakalas_marta__a_mehmagzat_jogkepessege_es_eletjoga_a_ma

gyar_jogban[jogi_forum].pdf 2012.12.20. 66 Gradvohl Edina: A magzat joga az élethez és az abortusz az ókori világban. Klió : történettudományi szemléző

folyóirat, 2004. (13. évf.) 2. sz. 80. old.

42

Magyarországon a méhmagzat kellő jogvédelemben részesült.„Aki a nőnek magzat

elhajtása céljából valami italt (abortív szert) adott, rendesen száműzték, mint a magzatát

elhajtó nőt, ha az anya meghalt, a szert szolgáló bűnös is halállal lakolt. Ha az elhajtott

magzat már életre való volt - ilyennek tartották negyven nappal a fogamzás után - akkor

a vétkeseket gyermekgyilkosságban marasztalták el”. 67

Vagyis a Hármas könyvben is

megjelenik az a 40 napos határidő, amiről, már korábban is írtam (ld 8.2 Középkor).

Azonban ez nem azt jelenti, hogy addig szabad az abortusz, hanem csupán azt, hogy ha

a fogantatástól számítva negyven napon belül hajtja ez a terhes nő a magzatát, akkor

nem követ el gyermekgyilkosságot.

Az 1843.évi Btk. javaslat megtörte volna a több évszázados abszolút abortusz tilalmat,

s egy nagyon szűk körű kivételt engedélyezett volna, miszerint: „ ha valaki mint orvos,

sebész vagy szülész az orvosi szabályok által meghatározott körülmények közt

valamely gyermeket azért, hogy az anyának veszélyben forgó életét megmenthesse, az

anya méhében megöl”. A tervezetből azonban nem lett törvény.68

Az egyházi jog folyamatosan háttérbe szorult, elvált a világi törvénykezéstől. Ennek

ellenére hazánk első büntetőtörvénykönyve, vagyis a Csemegi Kódex börtönbüntetést

helyezett kilátásba mind a magzat elhajtójával, mind pedig az érintett nővel szemben.69

Az abortusz kérdése a II. világháború idején érthető okokból háttérbe szorult. A

világháborút követően azonban éles vita alakult ki az abortusz jövőjét illetően. A vita

során a pártok is hallatták hangjukat, elsősorban a kommunisták és szociáldemokraták.

A vita során különösen a baloldali orvosok voltak meghatározóak. Számukra ez

szakmai kérdés volt, hiszen mivel ők gyakorló orvosok voltak, így tisztában voltak

azzal, hogy egy illegálisan elvégzett abortusz milyen veszélyekkel jár (márpedig

abortuszt akkor is folyamatosan végeztek, ha a törvény azt tiltotta. Úgy vélték ezek az

orvosok, hogy a felvilágosítással, az egészségügyi intézmények fejlesztésével és

hathatós szociális támogatási rendszerrel csökkenthető a szülés és a gyerekvállalás

egészségügyi és anyagi kockázata, így fölöslegessé tehető a születésszabályozás

67http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/rabine_szakalas_marta__a_mehmagzat_jogkepessege_es_eletjoga_a_ma

gyar_jogban[jogi_forum].pdf 2012.12.20. 68http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/rabine_szakalas_marta__a_mehmagzat_jogkepessege_es_eletjoga_a_ma

gyar_jogban[jogi_forum].pdf 2012.12.20. 69 http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf 2012.12.20.

43

legdurvább formája, az abortusz. Az abortusztilalmat csakis ilyen feltételek mellett

tartották elfogadhatónak.70

Az első szülészeti jogszabály megalkotására 1953-ban került sor, ezzel a korábbi teljes

abortusztilalmat enyhítette a jogalkotó.71

Ezt sokan Ratkó-törvényként emlegetik és a

köztudatba úgy vonult be, mit egy nagyon szigorú abortusz törvény, annak ellenére,

hogy elméletileg enyhítette a teljes abortusztilalmat. Ennek elsődleges oka az, hogy a

szocialista időszak jogalkotása nem törvényi, hanem törvényerejű rendeleti, rendeleti

szintre telepítette a tényleges jogkört, így a gyakorlatban alig volt olyan eset, amikor

valójában engedélyezték az abortuszt a kérvényezőnek.72

Ezt követte a Rákosi-rendszer 1956-os szabályozása. E jogszabályok szerint az

abortuszt engedélyeztetni kell és csakis gyógyintézetben lehet végrehajtani. Tehát ez

nagyon hasonlít a Ratkó korszak szabályozásához, azonban van egy nagy különbség: ha

a nő a felvilágosítás után is úgy nyilatkozik, hogy szeretné az abortusz akkor az

engedélyt kötelező megadni. Így az abortuszról való döntés kizárólag az anya joga lett

tulajdonképpen, hisz ezen szabályozás miatt sem az apának, sem az államnak nem volt

beleszólása az anya döntésébe.73

Az abortusz anya joggá válása hamarosan a statisztikában is megmutatkozott:

Magyarországon az 1960-as 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt.

(1969-ben például a művi vetélések száma 206 817 volt, akkor, amikor csak 154 318

kisbaba született)

A Kádár-korszak híres-hírhedt intézménye az abortuszbizottság volt, mely előtt annak a

nőnek kellett megjelennie, aki nem kívánt magzatát el akarta vetetni.74

Jelenleg az abortusz jogi kereteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX.

törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény, deklarálja – ráadásul ugyanazon

mondaton belül, melyben az élethez és emberi méltósághoz való jogot ismeri el –, hogy

„a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Az abortusz kérdésével az

Alkotmánybíróság is foglalkozott, két határozatot is hoztak, melyet a köznyelv első

70 http://beszelo.c3.hu/cikkek/kis-magyar-abortusztortenet 2012.12.20. 71 a jogszabály szerint 16 betegség esetén lehetőség van a terhesség megszakítására, a terhesség megszakítható

továbbá a nő életkorára, s rendkívüli méltánylást igénylő személyi és családi körülményekre való tekintettel is 72 http://abortusz.info/tenyek-az-abortuszrol/abortusz-a-szocialista-id%C5%91szakban 2012.12.20. 73 http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf 2012.12.20. 74 http://www.mult-kor.hu/20120521_abortusz_a_szocializmusban?pIdx=2 2012.12.20.

44

illetve másodok abortusz határozatként emleget: 64/1991. (XII. 17.) AB határozat,

48/1998. (XI. 23.) AB határozat.

45

10. fejezet

Az első abortusz határozat

„Két bánatom van:

egyik, hogy meg kell halnom;

másik, hogy addig élnem kell.

Két örömöm van:

egyik, hogy meghalhatok;

másik, hogy addig élhetek.”

(Fodor Ákos)75

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a terhesség-megszakításról

(abortuszról) szóló jogszabályok: az 1972. évi II. törvény 29. § (4) bekezdése, a

76/1988. (XI. 3.) MT rendelet, valamint a 15/1988. (XII. 15.) SZEM rendelet

alkotmányellenességének, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének

megállapítására és megszüntetésére, illetve mulasztásban megnyilvánuló

alkotmányellenesség megállapítására és megszüntetésére. A különböző indítványokat

egyesítette az Alkotmánybíróság és ezeket együtt bírálta el.

Az indítványozók azt kifogásolták, hogy az abortuszt rendeleti szinten szabályozták, és

véleményük szerint ez sérti az alkotmány azon rendelkezését, amely szerint az alapvető

jogokra vonatkozó szabályokat törvényben kell megállapítani. Az indítványozók

tartalmi szempontból is támadták a rendelkezéseket. Ebből a szempontból az

indítványozók köre két csoportra bontható. Az egyik csoport szerint a szabályozás

abortuszt alkotmányellenesen, illetve alkotmányellenesen tág körben engedi. Ők abból

indultak ki, hogy az emberélet a fogamzással kezdődik és ily módon már a magzatot is

megilleti az élethez való jog, és a magzatra, mint teljes értékű emberi lényre is

vonatkozik az alapjogok lényeges tartalma korlátozásának az Alkotmány 8. § (2)

bekezdésébe foglalt tilalma. Az indítványozók ezen elvi alapból kiindulva hivatkoznak

a gyermeki jogokat védő, biztosító alkotmányi rendelkezésekre is.

Alkotmányellenesnek tartják, hogy a magzat élete nem részesül más értékekkel azonos

védelemben. Felfogásuk szerint az abortusz sérti az alkotmány emberi jogképességet

75 http://www.citatum.hu/idezet/60660 2012.12.27.

46

biztosító 56. §-át. Ezen körbe tartozó indítványozók szerint a szabályozás sérti a

lelkiismereti és vallás szabadsághoz való jogot, mivel nem engedi meg az orvosnak és

más egészségügyi dolgozóknak a beavatkozás megtagadását.

Az indítványozók másik csoportja teljesen máshogy közelíti meg a kérdést. Szerintük a

„terhesség megszakításáról való döntés a nők lelkiismereti ügye, az ebbe a döntésbe

beavatkozó jogszabályok alkotmányellenesek.” Véleményük szerint a nők méltósághoz

való jogából fakad a terhesség megszakításáról való döntés joga. Ezen indítványozók is

kiemelték, hogy alkotmányellenesnek tartják az abortusz akkori szabályozását, mivel az

rendeletben történt meg, nem pedig törvényben. Sérelmesnek tartják azt, hogy a

terhesség megszakítását bizonyos esetekben hivatalos vizsgálathoz kötik.76

Ez szerintük

a diszkrimináció tilalmának megsértése, és ellentétben áll nőkkel szembeni

megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án, New

Yorkban elfogadott, és az 1982. évi 10. tvr-rel kihirdetett egyezmény 16. § 1. e)

pontjával is.(A nőknek a férfiakéval azonos jogokat kell biztosítani többek között arra,

hogy szabadon dönthessenek gyermekeik számáról és a gyermekszülések közé eső

időközről.) Az indítványozók kérték, hogy az Alkotmánybíróság az általuk kifogásolt

jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezése esetén állapítson meg mulasztásban

megnyilvánuló alkotmányellenességet is, mivel így az egészségügyről szóló 1972. évi

II. törvény hatályban maradó rendelkezései szerint az abortusz minden formája tilos.

Az Alkotmánybíróság először is azt vizsgálta meg, hogy mikor szükséges törvényi

szintű szabályozás. Erre azért is volt szükség, mivel az indítványozók kifogásolták,

hogy a terhesség-megszakítását rendeleti úton szabályozták. Az abortusz szabályozása

több alapjoggal is összefügg, de nem minden alapjoggal való összefüggés követeli meg

a törvényi szabályozást, mert közvetett és távoli összefüggés esetén elegendő a rendeleti

szint is. Ha ez nem így lenne, akkor mindent törvényben kellene szabályozni. Ebből

pedig az következik, hogy csak a konkrét szabályozásból állapítható meg, hogy

törvénybe kell-e foglalni. Megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az abortusz kérdés

az alapjogok közül legszorosabban az élethez való joggal függ össze, márpedig ezt így

csak törvényi úton lehet szabályozni. Emellett a szabályozás közvetlenül érinti az anya

önrendelkezési szabadságát, ez pedig szintén törvényben kell szabályozni. A terhesség-

megszakítás mindig a magzati élet fölötti rendelkezés. Az abortusz szabályozása a

76

35 évesnél fiatalabb vagy kettőnél kevesebb gyermeket szült nők tekintetében volt szükséges a hivatalos vizsgálat.

47

magzat élethez való jogára, s – mivel ennek előkérdése, hogy a magzat jogalany-e – a

jogalanyisághoz való jogra kétségkívül “vonatkozik”. Vagyis az alkotmánybíróságnak

döntenie kell a magzat jogalanyiságáról, vagyis arról, hogy a magzat jog szerint ember-

e vagy még nem.

Ha a magzat jogi státuszával való összefüggést figyelmen kívül hagyjuk, az anya

önrendelkezési joga és az abortusz-szabályok közötti összefüggés erőssége, s ezzel a

törvényi szabályozás szükségessége - legalábbis elvileg – mindig vitatható marad. Az

önrendelkezési jog az általános személyiségi jog egyik aspektusának megnevezése, az

általános személyiségi jog pedig az emberi méltósághoz való jog egyik

megfogalmazása. Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az általános személyiségi jog

“anyajog”. Az Alkotmánybíróság kiemeli határozatában, hogy a terhesség, a gyermek

felnevelése az anya szervezetében, életében olyan változással jár, hogy az abortusz

lehetőségének szűk körű kizárása is érinti az anya önrendelkezési jogát, ebből pedig az

következik, hogy az abortusz törvényben kell szabályozni. Azonban itt, az

önrendelkezési jog kapcsán is felmerül az a kérdés, hogy a magzat jogilag ember-e.

Hiszen, ha a magzat jogilag nem ember csakis akkor merülhet fel az önrendelkezési

jog, mint a magzati élet feletti rendelkezés alapja. Amennyiben azonban a magzat

jogalany, akkor alanyi joga van az élethez és ebben az esetben az anya önrendelkezési

joga a magzat felett csak néhány rendkívüli határesetben érvényesülhet. Éppen ezért

nagyon fontos lenne annak megválaszolása, hogy a magzat jogilag ember-e, vagyis van-

e alanyi joga az élethez és az emberi méltósághoz.

Mindent összegezve az Alkotmánybíróság arra jutott, hogy törvényben kell az abortuszt

szabályozni, mert a művi terhesség-megszakítás szabályozása magában foglalja a

magzat jogalanyiságáról, és ebből folyóan a magzat élethez való alanyi jogáról való

döntést. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a támadott rendeleteket és az

egészségügyről szóló törvény rendeleti szintű jogalkotásra felhatalmazó rendelkezéseit

megsemmisítette.

A magzat jogalanyisága kapcsán arra jutott az Alkotmánybíróság, hogy a kérdés az

Alkotmány értelmezésével nem dönthető el. Megállapította, hogy mind a magzat

jogalanyisága, mind annak tagadása összhangban van az alkotmánnyal.77

(Annak

77https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:FcLso8Kg8N8J:halmaigabor.hu/dok/151_64_1991.doc+&hl=hu&gl

=hu&pid=bl&srcid=ADGEESjVzGHNwFcYCR8GVJM69ul1JEApnnq6LkGBLI1y_Ap2Irw57vapWyqGO_KDRCl

48

ellenére is, hogy a két értelmezés jogi következményei egymást kizárják.) Ez egy

előkérdés, amely az Alkotmány belső összefüggéseiből le nem vezethető, külső –

tartalmilag alkotmányozói – döntés, amelynek legcélszerűbb szabályozási módja, az

Alkotmánybíróság álláspontja szerint, az lenne, ha magában az Alkotmányban fektetnék

le.

Az alkotmánybíróság határozatában kifejti azt is, hogy korábban nem volt feszültség a

biológiai és a jogi emberfogalom között. Ez csak a természettudományokban az utóbbi

években lezajlott óriási fejlődés hozománya. A megszületés ma már nem egy magától

értetődő választóvonal a magzati és az emberi élet között, sőt a különböző nézetek miatt

már nem beszélhetünk egy általánosan elfogadott erkölcsi ember-fogalomról sem. A

biológia szempontjából az élet a fogantatástól a halálig tart.

A magzat a magyar jog szerint nem jogalany. A jogképesség kapcsán megjegyzi az

Alkotmánybíróság, hogy az végletes absztrakció, nem kizárólag az embernek van

jogképessége. Az igaz tehát, hogy minden ember jogképes, de ez nem egyenlő azzal,

hogy jogképes csak az ember lehet. Vagyis, ha magzat jogilag nem ember, akkor is

jogképes lehet! Az ember jogi helyzetét a jogi személyekétől két alapjog különbözteti

meg: az élethez és az emberi méltósághoz való jog. Az élethez és az emberi

méltósághoz való jog oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjogok, amelyek minden

embert egyformán, különbség nélkül illetnek meg. Ezért jogilag nem lehet különbséget

tenni az emberi életek között Teljesen más kérdés az, hogy a Ptk. feltételes

jogképességet biztosít a magzat számára, hisz ez nem segít az abortusz problémájának

megoldásában.

Bár a biológia szempontú élet meghatározásából az következne, hogy a magzatot egyre

inkább személyként fogják fel, mégis egyre nő az abortuszok száma és így már egyre

semlegesebbé válik erkölcsileg.

Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában megjegyzi, hogy a jogképesség

szűkítésére nincs ugyan lehetőség, de bővíteni lehet. A jogképesség kiterjesztése

azonban nem kerülhet ellentétbe az elfogadott jogi ember-fogalommal. Ebből pedig az

fakadna, hogy ha a jogalkotó kiterjesztené a jogalanyiságot a szülés előttre, akkor azt

magzatra (fejlettségére tekintet nélkül) is el kell ismernie, hisz a megszületett ember és

a magzat jogalanyisága így nem különbözhet.

GZXSojxWgEWhkGrNPABaRVcp86yit8KsoqOKD9NatVGt3kT5BkJT-3VZIS3-

jyZDVsK5Sfm8Q&sig=AHIEtbTQpXIje4bUs6Tm8ZAf7x8oPj_0Vw 2012.12.27.

49

Az indítványozók egyik köre azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy amennyiben

megsemmisíti a kifogásolt rendeleteket, állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló

alkotmányellenességet. Mivel az AB a rendeleteket 1992. dec. 31 hatállyal semmisítette

meg, ezért nem állapított meg alkotmányellenes mulasztást.

Más indítványozók arra nézve kérték az Alkotmánybíróságtól mulasztással elkövetett

alkotmányellenesség megállapítását, hogy az abortuszjogszabályok nem biztosítják az

orvosok és más egészségügyi dolgozók számára a terhesség megszakítása, illetve az

abban való közreműködés megtagadásának lehetőségét lelkiismereti okból. Az

Alkotmánybíróság e kapcsán rámutatott arra, hogy az állam a terhesség-megszakítás

kapcsán eleget tesz az abortuszt ellenző orvosokkal kapcsolatban a lelkiismereti

szabadság jogából folyó kötelezettségének, ha a munkajogi kötelesség alól lehetővé

teszi a mentesülést, vagy ha lehetővé teszi olyan munkahelyek létesítését, ahol a

nőgyógyász nem kénytelen meggyőződése ellenére abortuszt végezni. Ezek a

lehetőséget a hatályos jog alapján fennállnak, ezt a Munkatörvénykönyve 34 §-a

tartalmazza. Ennek értelmében a dolgozó munkáját felettese utasításának megfelelően

köteles elvégezni, de nem köteles teljesíteni a munkáltató utasítását, ha annak

végrehajtása az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné,

vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik. Ha erről a Munka

törvénykönyve nem rendelkezne külön az utasítást akkor is meg lehetne tagadni, hiszen

az alkotmányos jogok, így a lelkiismereti jog, útjában munkáltatói utasítás nem állhat.

Tehát az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség

megállapítását elutasította.

Végezetül az Alkotmánybíróság összefoglalta, hogy milyen intézményvédelmi

kötelezettségei vannak a jogalkotónak az abortusz szabályozásának kidolgozása

kapcsán. Eszerint ha elismeri a jog a magzat jogalanyiságát, akkor abortuszra csak

akkor kerülhet sor, ha a jog lehetővé teszi az emberi életek közötti választást.

Amennyiben a jogalkotó nem ismeri el a magzat jogalanyiságát, akkor mérlegelni kell a

magzati élet védelmének állami kötelezettsége és az anya önrendelkezési joga között.

Vagyis így teljes abortusztilalom éppúgy alkotmányellenes volna, mint annak korlátlan

megengedése. A két szélsőség között a határt a jogalkotónak kell meghúznia oly

módon, hogy egyszerre biztosítsa az anya önrendelkezési jogát, valamint azt, hogy az

állam a magzattal szemben eleget tudjon tenni objektív intézményvédelmi

50

kötelezettségének.

10.1 Párhuzamos indoklások, különvélemények

Párhuzamos indoklásában Ádám Antal abból a feltételezésből indult ki, hogy magzat

jogilag nem ember. E párhuzamos indoklásban azt emeli ki, hogy ha magzat jogilag

nem ember, akkor nem illeti meg az élethez és az emberi méltósághoz való jog, ez

azonban nem jelenti azt a magzatra nézve, hogy semmilyen jog nem illeti meg, ugyanis

a jogalkotó nem maradhat teljesen közömbös a magzat sorsa kapcsán. A magzatot

megilleti a megszületéshez való jog. Ádám Antal indoklásában hangsúlyozza azt, hogy

az élethez való jog nem ugyanazt jelenti, mint a magzat születéshez való joga. Utóbbi

ugyanis csupán származékos jogosultság (nem alapjog, mint az élethez és emberi

méltósághoz való jog), amelynek forrása a jogi értelemben vett ember mint jogalany

élethez és emberi méltósághoz való joga.

Herczegh Géza alkotmánybíró párhuzamos véleményében arra hívja fel a figyelmet,

hogy az élethez való jog és az emberi méltóság biztosításán túl, az anyára és születendő

gyermekére számos egyéb alkotmányjogi rendelkezés is vonatkozik (például

lelkiismereti szabadsághoz való jog, házasság és család védelméről szóló

rendelkezések), így az államnak számos kötelezettsége van az anyával és a születendő

gyermekkel szemben. Ezek a kötelezettségek ugyan egymást kiegészítik, ugyanakkor

összeütközésbe is kerülhetnek egymással, ez pedig a jog által védett értékek nagyságán

és jelentőségén alapuló összhang megteremtését igényli a törvényhozótól. Herczegh

Géza szerint az államnak úgy is szerepet kell vállalnia, hogy biztosítja az orvosi

felvilágosítást és megfelelő segítséget is nyújt a nem kívánt terhesség megelőzésében,

ezen túl fokozni kell a család és gyermekvédelmet.

Kilinyi Géza nyomatékosította a határozat egyes megállapításait. Felhívja a figyelmet

arra, hogy mennyire lényeges kérdés is a magzat jogalanyisága, hiszen, ha a jogalkotó

úgy dönt, hogy a jogalanyiság kezdete a fogantatás időpontja, akkor a magzatot

megilletik mindazon jogok, amelyek megszületett embert is megilletik. Ez pedig azt

jelentené, hogy az abortuszt teljesen be kellene tiltani. Éppen ezért Kilinyi Géza

párhuzamos indoklásában azt írja, hogy az emberi élet jogi kezdetének megállapítása

nem eshet egybe a természettudományi megállapítással, ugyanis a tudomány jelenlegi

51

állása szerint a magzat a fogamzás pillanatától kezdve teljes értékű emberi lény.

Véleménye szerint ugyan részben figyelembe kell venni a tudományos álláspontokat is,

de a jog rendszere annyiban szuverén, hogy nem köteles azokhoz teljes mértékben

igazodni. Ennek oka, hogy a jogi szabályozás kialakításánál nem kizárólag egyik vagy

másik szaktudomány eredményeit kell figyelembe venni, hanem ezek mellett

társadalmi, gazdasági, műszaki stb. szempontokat is mérlegre téve kell meghatározni a

jogkövetkezményeket, illetőleg a társadalom fejlődési szintje mellett a jog által eltűrt,

illetőleg megkövetelt magatartást. Így akkor is lehetséges az, hogy magzati élet

különböző stádiumaiban a magzatot különböző fokú védelemben részesíteni, ha ennek

egyébként természettudományos indoka, magyarázata nincs.

Kilinyi Géza arra is rátér párhuzamos indoklásában, hogy terhesség-megszakítás

kérdése kapcsán összetűzésbe kerülhet esetleg a világi törvény az egyházi tanítással.

Véleménye szerint azonban ez azért nem merülhet fel, mert a jog csupán lehetővé teszi

az abortuszt, csupán a terhesség-megszakítás lehetőségét biztosítja, de arra senkit nem

kötelez.

Lábady Tamás egyetértett ugyan a határozattal és annak indoklásával, de szerinte a

megsemmisített rendeletek tartalmilag is alkotmányellenesek voltak. Nem ért egyet

azzal a többségi állásponttal, hogy alkotmányértelmezéssel nem dönthető el a magzat

jogalanyiságának kérdése. Elismeri ugyan, hogy az Alkotmány nem tartalmaz egy

konkrét emberfogalmat, ugyanakkor véleménye szerint az ember „normatív” fogalom,

így nem eshet kívül az alkotmány normavilágán és éppen ezért alkotmányértelmezéssel

megállapítható. Véleménye szerint az, hogy a tudomány folyamatosan fejlődött még

nem ok arra, hogy az ember biológiai és jogi fogalma eltérjen egymástól, így szerinte az

ember „normatív” fogalma nem szakadhat el az ember természetes, biológiai

fogalmától. A magzat jogalanyiságáról való döntés során figyelembe kell venni modern

orvostudomány és biológia eredményeit, felfedezéseit. A magzat jogi státusza kapcsán a

következőket írja: „A születés előtti (a méhen belüli és kívüli) magzati életnek azért

nincs (nem lehet) külön jogi státusza, mert a biológiai kontinuitáshoz képest a születés

mesterséges, ugyanakkor önkényes normatív határvonal.” Azt is írja, hogy amennyiben

a jog különbséget tehet az ember születés előtti és utáni fázisai között, sőt például

aszerint is megkülönböztetést lehetne tenni, hogy a magzat milyen távol vagy közel van

a születéshez, genetikailag egészséges-e, vagy károsodott, akkor ez oda vezethetne,

52

hogy a már megszületett ember vonatkozásában is lehetne különböző ismérvek (sőt akár

azonos ismérv alapján is lehetne különbséget tenni, mint például a csecsemő

életképessége, születés utáni időhatár tűzése, életminősége). Az alkotmánybíró azt írja,

hogy az alkotmány az emberi életet védi, nem pedig az anya testtől elvált emberi életet.

Az Alkotmány szerint hazánkban minden ember jogképes. Mivel a magzat: ember, ezért

a fogamzás időpontja lesz véleménye szerint a jogalanyiság kezdete (nem pedig a

születés) Lábady Tamás szerint az élethez és az emberi méltósághoz való jog az ember

elidegeníthetetlen joga, lényegi sajátja, sőt igazándiból véleménye szerint ezek nem

jogok, hanem jogi értéket megelőző kategóriák. Az élet így, mint a jogi értékek előtti

érték az alanyi jogoknak az alapja és eredője, így egy olyan alapjog sem konkurálhat az

élethez való joggal, mint az anya önrendelkezési joga. Egy emberi élet csak egy másik

ember életével konkurálhat.

Zlinszky János sem értett egyet teljes mértékben a határozat indoklásával. A hatályos

jogrendszer a jogalanyiságot az anya testétől való elváláshoz köti. A polgári jog

speciális függő helyzetet teremt a magzat számára78

, a büntetőjog is elkülöníti az

emberölés bűncselekményét a magzat ellen elkövetett bűncselekménytől, vagyis az

magzatelhajtást.79

Véleménye szerint a magzat jogalanyiságáról való döntés nem lehet előkérdése az

alkotmányértelmezésnek, hiszen a Ptk. és a Btk. tulajdonképpen már meghozta a

döntést: a magzat nem jogalany, hanem azt valamiféle sajátos közjogi tárgyként kezeli.

Zlinszky János párhuzamos indoklásában arra is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben

a magzatot emberi jogokkal ruházzák fel, akkor a jogalkotónak ezt nagyon

körültekintően kellene tennie, mivel figyelemmel kell lennie az anya és a magzat közötti

speciális testi kapcsolatra. A két önálló személy viszonyára vonatkozó hagyományos

rendelkezések ez esetben nem alkalmazhatóak, hanem valamilyen egyedi, törvényi

78 9§:A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás

időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban,

hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.- 1959. évi IV.

törvény a Polgári Törvénykönyvről 79 169. § (1) Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást

a)üzletszerűen,

b)a nő beleegyezése nélkül,

c)súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el.

(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz.

(4) Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel

büntetendő.-1978.évi IV. törvény a Bűntető Törvénykönyvről

53

szintű szabályozás szükséges. E kapcsán felhívja a figyelmet párhuzamos indoklásában

arra is, hogy veszélyes a születendő gyermek és az anya között jogi kapcsolatot

létesíteni, mert akkor így a jogalkotó a családi intimszférába is behatol.

Zlinszky arra jutott, hogy az anyának saját döntése, hogy szeretne-e gyermeket vagy

sem. Viszont az anya szabad aktusa révén megfogant magzat kihordása az anya erkölcsi

kötelessége. Ez az erkölcsi kötelesség azonban nem egyenlő a jogi kötelességgel! Az

erkölcsi kötelességet a jogalkotó ugyan jogi kötelezettségé teheti, de nem kell azzá

tennie, ez számára nem kötelező.

Az államnak azonban vannak a magzati élet védelme kapcsán kötelezettségei. A magzat

élete tulajdonképpen emberi élet, ezért afölött nem lehet úgy rendelkezni, mint egy

tárgy fölött, nem lehet tulajdonként rendelkezni vele. Ezért a magzat elvetése vagy

megtartása feletti rendelkezés alanyi jogként nem illeti meg a szülőket. a jogalkotó így e

kérdéskört nem rendezheti a magzati élet védelmének teljes feladásával, ez a

szabályozás az alkotmányozással nem is férne össze.

54

11. fejezet

A magzati élet védelméről szóló 1992.évi LXXIX törvény és a 32/1992.

(XII. 23.) NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi

LXXIX. törvény végrehajtásáról

„Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk

kell. Hiszen azért sodródtunk oda!”80

(Andrew Matthews)

Az első abortuszhatározat meghozatala után új törvényt kellett alkotni, mely

szabályozza az abortuszt. A törvényalkotónak arra kellett törekednie, hogy egy

méltányos abortusztörvényt alkosson. ”Méltányos egy törvény, ha azok sem

kifogásolhatják alapos indokkal, akiket hátrányos helyzetbe hoz.”81

Ezért az

Országgyűlésnek az abortusz mellett és ellen szóló érveket is meg kellett vizsgálnia,

hogy a megalkotott norma valóban méltányos legyen.

Abortusz elleni érvek összefoglalása

1. Az emberélet morális védelmének alapja: Az élethez való jog és az élet

szentsége.

Az élethez való jog mindenkit megillet, minden embernek joga van az élethez,

attól önkényesen megfosztani senkit nem lehet. Nem létezik olyan ok, mely

alapján egy embert megfoszthatnának az életétől. Az élet kioltása nem

egyszerűen egy rossz dolog, hanem feltétlenül tilalmas cselekmény.

2. Az élethez való jognak és az élet szentségének kiterjesztése a magzatra

Ez Kis János megfogalmazása szerint 3 esetben lehetséges:a) a magzat

fogantatása időpontjától ember; b) a magzat fogantatás időpontjától kezdve

potenciális személy; c) a magzat fogantatása időpontjától kezdve önálló élet.82

3. Az abortusz műveletének erkölcsi értelmezése.

4. A magzat életét szakítja meg ez a beavatkozás, rá van a legnagyobb hatással. „A

magzat az anyaméhben. az anya testével szimbiózisban él, de nem az anya

80 http://www.citatum.hu/idezet/68846 2013.02.18. 81 Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 17.old. 82Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 23.old.

55

szerve.”83

Rosszabb egy emberi egyedet megölni (az abortuszt ellenzők szerint a művi

beavatkozás emberölés), mint hagyni azt, hogy valaki meghaljon.

Az abortusz melletti érvek rövid összefoglalása:

1. A terhes nőnek joga van az abortuszhoz

Testünk a miénk, így mindenkit megillet a jog, hogy saját maga rendelkezzen vele.

A terhesség fölötti rendelkezés pedig része a test feletti rendelkezésnek. A terhesség

feletti rendelkezés pedig része a nő saját élete feletti rendelkezésének, így alakíthatja

saját sorsát, életútját. Azok a körülmények, amelyek a terhes nőt arra sarkallhatják,

hogy el kívánja vetetni magzatát, olyan információk, körülmények lehetnek, melyek

a nő legintimebb szférájához tartoznak, az állapotos nő legszemélyesebb ügye.84

2. A nem kívánt gyermek megszületése magának a gyereknek sem jó.

3. A gyermek érdekében az államnak csakis akkor van joga beavatkozni, ha

biztosítani tudja a gyerek számára az életéhez szükséges szociális és

egészségügyi feltételeket.

Az abortusz problematikája azzal a kérdéssel szembesít végső soron, hogy a magzat

személy-e vagy sem.85

Az 1. abortusz határozat után 1 évvel hozta meg az Országgyűlés a magzati élet

védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényt (továbbiakban Törvény). Ebben

szabályozta a jogalkotó, hogy melyek a támogatás és a védelem eszközei, azt hogy a

terhesség megszakítására milyen esetekben és a terhesség hanyadik hetéig kerülhet sor,

valamint azt, hogy az abortuszt elvégzése hol, milyen intézményekben lehetséges.

Ugyanebben az évben hozták meg a 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet a magzati élet

védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló rendeletet.

(továbbiakban Vhr.)

83 Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 24.old. 84

Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 25-26.old. 85 Dobai Sándor: Jog és erkölcs viszonya az abortusz tükrében Jura 2007 (13.évf) 1.szám 48.old.

56

11.1 A támogatás és védelem eszközei és módozatai

A Törvény szerint a magzatot és a várandós nőt egyaránt védelem illeti meg. Az alap és

középfokú oktatási intézményekben el kell kezdeni az egészséges életmódra, a családi

életre való nevelést és ezzel kapcsolatban természetesen már ezen helyeken fontos

szerepet tölt be az, hogy a gyerekek, a fiatalok megismerjék az egészséges

születésszabályozási módszereket. ( Ez történhet osztályfőnöki órán, akár tantárgyi

keretekbe is beépítve, de lehet meghívott előadó is, akinek a szaktudása sok segítséget

nyújthat a fiataloknak az említett ismeretek elsajátításában.)

Természetesen nem lehet mindent az iskolákra hárítani, ezért a tanácsadásban nagy

szerepet játszanak a családvédelmi szolgálatok, melyek nem csupán tanácsot adnak, de

válsághelyzet esetén annak feloldásában is segítenek, valamint szervezik az oktatási

intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.

Az állam feladata igencsak széles e körben: elősegíti a fogamzásgátló készítmények és

eszközök rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét

szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a

médián keresztül való ismertetését; fejleszti a válságkezelő tanácsadás rendszerét,

szabályozza a tanácsadás az állami és civil szervezetek hatékony együttműködését;

gondoskodik a várandós anyák fokozott munkahelyi védelméről; támogatja a magzati

élet védelmét szolgáló tevékenységet, szervezeteket; valamint a helyi önkormányzat a

gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával segíti a várandós anyát és

családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében.

A Törvény szabályozza azt is, hogy ki jogosult térítésmentes terhességgondozásra,

valamint, hogy mit is jelent tulajdonképpen a terhességgondozás. Utóbbi keretében

felkészítik a terhes nőt arra, hogy gyermekét hogyan tudja majd ellátni, gondozni,

elvégzik a megfelelő szűrővizsgálatokat a magzaton és a várandós nőn is. A gyermeket

váró nőt tájékoztatják a magzat egészséges fejlődése érdekében a megfelelő életmódról.

11.2 A terhesség megszakításának szabályai a Törvényben

E törvény alapján a terhesség megszakítására veszélyeztetettség és súlyos

válsághelyzet esetén kerülhet sor, ekkor is bizonyos feltételek megléte esetén. A

Törvény 6.§ szerint „a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha:

a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;

57

b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb

károsodásban szenved;

c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint

d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.”

A főszabály tehát az, hogy a terhesség 12. hetéig lehetséges az, hogy sor kerüljön

a megszakítására, de a Törvény bizonyos esetekben kivételt határoz meg. Így a fenti

feltételek megléte esetén hosszabb a határidő (18. hétig lehet megszakítani a

terhességet), ha várandós nő cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes,

illetve terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem

ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság

mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12 hetes időtartamot. „A terhesség a 20.

hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a

magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.” Nincs a

terhesség megszakítása időtartamhoz kötve abban az esetben, ha arra az állapotos nő

életét veszélyeztető egészségi ok miatt kell, hogy sor kerüljön, illetve abban az

esetben, ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll

fenn.

Az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a családvédelmi szolgálat

munkatársa előtt személyesen terjeszti elő (cselekvőképtelen törvényes képviselője

útján), a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás

benyújtása mellett. A családvédelmi szolgálat munkatársa a terhességmegszakítási

kérelem benyújtása után tájékoztatja a kérelmet benyújtót (lehetőleg az apa

jelenlétében) a magzat megtartása érdekében a következőkről:

a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és

természetbeni támogatások lehetőségéről;

az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek

erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;

az örökbeadás lehetőségeiről és feltételeiről;

a válsághelyzet feloldására alkalmas állami, helyi önkormányzati vagy

társadalmi segítségnyújtási formákról, és felajánlja közreműködését ezek

igénybevételéhez;

a fogantatásról, a magzat fejlődéséről, a terhességmegszakítás veszélyeiről és az

esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról;

58

a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi

tanácsadáson történő ismételt megjelenés szükségességéről, leghamarabb a

tájékoztatást követő harmadik napon.

Ha ezen tájékoztatás ellenére is kéri a terhességmegszakítást a kérelmező, akkor a

családvédelmi szolgálat munkatársa tájékoztatja őt a terhesség megszakítás jogszabályi

feltételeiről; a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról; a terhességmegszakítást

végző egészségügyi intézményekről, valamint a családvédelmi szolgálat

segítségnyújtásának lehetőségéről a terhesség-megszakítást követően. Egyidejűleg

felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre

szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével; illetve tájékoztatja őt a fogamzásgátló

eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről is.

Az írásbeli kérelmet ellen kell jegyeznie a családvédelmi szolgálat munkatársának, majd

az ellenjegyzett kérelem másolatát (az eredetit odaadja a kérelmezőnek) elküldi annak

az egészségügyi intézménynek, melyet a kérelmező választott.

8 napon belül kell a kérőlappal jelentkezni az állapotos nőnek a választott egészségügyi

intézménynél. A terhesség megszakítása után 8 nappal az egészségügyi intézménynek

jeleznie kell a beavatkozás megtörténtét a kérőlapot ellenjegyző családvédelmi szolgálat

munkatársának.

Az állapotos nő a beavatkozás napján ismét meg kell, hogy erősítse a szándékát, a

Törvény szerint ezt úgy teszi meg, hogy ismételten aláírja a kérőlapot.

Ha az állapotos nő 8 napon belül nem jelentkezik, erről az egészségügyi intézmény a

munkatársat a kérőlap másolatának visszaküldésével értesít.

Ha a választott intézmény szakorvosa megállapítja, hogy a terhesség meghaladta a

Törvényben meghatározott időt, illetve ha a beavatkozás az állapotos nő egészségét

súlyosan veszélyezteti, akkor a beavatkozás elvégzését megtagadhatja. A nő ekkor

szakmai felülvizsgálatot kérhet, erről a jogáról tájékoztatni kell őt.

Ha a beavatkozás megtagadásától a szakmai felülvizsgálaton 10 napon belül nem

jelenik meg a terhesség megszakítását kérő, illetve ha véglegesen megtagadják a

felülvizsgálat során a beavatkozás elvégzését, a szakmai felülvizsgálatot végző a

kérőlap másolatát a munkatársnak visszaküldi, aki haladéktalanul értesíti a kérelmező

lakóhelye szerint illetékes védőnőt. Ezekben az esetekben a nőt veszélyeztetett

terhesként gondozásba kell venni.

59

Az állapotos nőnél fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a

szakmai szempontból illetékes legalább két szakorvos egybehangzó véleménnyel

állapítja meg.86

Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg

annak alapos gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv által kiadott igazolás igazolja.

A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve - cselekvőképtelensége esetén

- törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nő

cselekvőképtelensége esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének

kifejtésére a családvédelmi szolgálat eljárásában lehetőséget kell biztosítani.

11.3 Terhességmegszakítást végző intézmények

Nem minden intézményben lehet végrehajtani a beavatkozást, csak azokban, melyek

meghatározott feltételeknek megfelelnek, azokat az egészségügyi intézményeket,

amelyekben a 12. hetet meghaladó terhesség megszakítható, a miniszter rendeletben

határozza meg. A Törvény 15. §-ban kiemeli azt, hogy nem kötelezhető a beavatkozás

elvégzésére, az abban való közreműködésre orvos illetve egészségügyi szakdolgozó. Így

a Törvény lehetővé teszi az orvosok és más egészségügyi dolgozók számára a terhesség

megszakítása illetve az abban való közreműködés megtagadását lelkiismereti okokból.

11.4 A beavatkozás költségei

Ha magzat egészségi állapota miatt szükséges a terhesség megszakítása, illetve ha az

állapotos nő biztosítással rendelkezik, akkor a beavatkozás költségeit az

Egészségbiztosítási Alap fedezi. Minden egyéb esetben a terhességmegszakításért

fizetendő díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori

összegével. Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás

finanszírozás szerinti összegét megelőlegezi a terhességmegszakítást végző

86 Amennyiben a konzílium résztvevői között véleményeltérés alakul ki a terhesség megszakítását indokoló egészségi

ok tekintetében, az állapotos nő kérésére, a véleményeltéréseket írásba foglalva a szülész-nőgyógyász osztályvezető

főorvos a , az állapotos nőt - kérésére - a lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes orvostudományi egyetem

vagy a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar szülészeti-nőgyógyászati klinikájának vezetőjéhez, illetve a

rendelet 1. számú mellékletében foglalt szülészeti-nőgyógyászati osztályainak vezetőjéhez utalja felülvizsgálatra. (1.

számú melléklet szerint ezek a következők: Megyei Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Szombathely; Megyei

Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Győr; Megyei Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Veszprém; Megyei Szülészeti-

Nőgyógyászati Osztály, Miskolc; Megyei Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály. Szolnok; Megyei Szülészeti-

Nőgyógyászati Osztály, Kecskemét)

60

egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett összegnek azt a részét, amelyet a

befizetendő díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.

32/1992. (XII. 23.) NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX.

törvény végrehajtásáról 13. §-a kedvezményes térítési díjra jogosultak körét és a

jogosultság okát határozza meg:

„13. § (1) A terhességmegszakítás térítési díjának 30%-át kell megfizetni, ha

a) a terhessége megszakítását kérő személy vagy a vele egy háztartásban élő házastársa,

élettársa, illetőleg - az egy háztartásban éléstől függetlenül - az eltartója [az (1)-(3)

bekezdések alkalmazásában a továbbiakban együtt: házastárs] a 4/a. számú melléklet 1.

pontjában87

meghatározott valamely pénzbeni szociális ellátásra jogosult, az ellátás

folyósításának időtartama alatt, vagy

b) a kérelem benyújtását megelőző 6 hónapon belül a kérelmező, illetőleg házastársa

rendkívüli szociális segélyben, vagy átmeneti segélyben részesül.

(2) A terhességmegszakítás térítési díjának 50%-át kell megfizetni, ha a kérelmező,

illetve házastársa, a gyermekgondozási segély tekintetében a kérelmező, vagy a

kérelmezővel közös gyermekére tekintettel a kérelmezővel közös háztartásban élő más

személy a 4/a. számú melléklet 2. vagy 3. pontjában szereplő88

valamely pénzbeni

ellátásra jogosult, az ellátás folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a 3. pontban

felsorolt ellátás nem éri el a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének a

kétszeresét.

(3) Nem kell a terhességmegszakításért térítési díjat fizetni

a) a szociális intézményben lakó személynek,

b) az átmeneti gondozásban részesülő, valamint az átmeneti és a tartós nevelésbe vett

kiskorúnak, továbbá az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttnek,

87 1. Munkanélküliek jövedelempótló támogatása,

munkanélküliek járadéka,

nyugdíj előtti munkanélküli segély,

ápolási díj,

sorkatonai családi segély,

rendszeres gyermekvédelmi támogatás,

időskorúak járadéka 88

2. Gyermekgondozási segély,

gyermeknevelési támogatás,

átmeneti járadék,

rendszeres szociális járadék,

egészségkárosodási járadék.

3. Öregségi nyugdíj,

rokkantsági járadék,

rokkantsági nyugdíj,

baleseti rokkantsági nyugdíj.

61

c) a 4/a. számú melléklet 3. vagy 4. pontjában89

meghatározott valamely pénzbeni

ellátásra jogosult kérelmező, illetőleg házastársa vagy a magasabb összegű családi

pótlékra közös gyermekükre tekintettel jogosult, a kérelmezővel egy háztartásban élő

személy esetén, az ellátás folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a 3. pontban

meghatározott ellátás mértéke nem éri el a mindenkori nyugdíjminimum összegét,

d) a tv. 7. §-a (2) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott személyek

terhességmegszakítása esetén.90

”

Kis János Az abortuszról című könyve alapján a művi vetélés szabályozása korlátozó,

mérsékelten korlátozó, vagy radikálisan korlátozó lehet. E könyv alapján a magzati élet

védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény egy mérsékelten korlátozó szabályozást

alkalmaz, mert a beavatkozásnak lehet egészségügyi (pl.: magzat genetikai sérülése),

szociális ( pl.: a magzat felneveléséhez szükséges családi vagy anyagi feltételek hiánya),

büntetőjogi indoka(pl.: a magzat nemi erőszak útján történt fogantatása), de mégis egy

testület mérlegelésétől függ az, hogy a műtét elvégezhető-e vagy sem.

Korlátozó akkor lenne az abortusz jogi kezelése, ha kezdettől fogva hatósági jogkörű

vizsgálóbizottság engedélyéhez kötött a beavatkozás elvégzése, míg radikálisan

korlátozó az a szabályozás, mely legfeljebb közvetlen életveszély vagy súlyos

egészségkárosodás közvetlen veszélye, esetleg a magzat károsodottsága jöhet szóba az

abortusz elégséges indokaként. 91

89 4. Rendszeres szociális segély,

fogyatékossági támogatás,

vakok személyi járadéka,

magasabb összegű családi pótlék. 90 b) aki menekültkénti elismerését kérelmezte,

c) akit a menekültügyi hatóság menedékesként vagy befogadottként elismert, valamint

d) aki nemzetközi szerződésben foglaltak alapján - a külön törvény szerint - az ország területéről nem utasítható ki,

vagy nem irányítható vissza. 91 Kis János: Az abortuszról Érvek és ellenérvek Cserépfalvi könyvkiadó 1992. 20.oldal

62

12. fejezet

A második abortuszhatározat

„Ugyanarra az égboltrá nézünk fel, mégis milyen különböző dolgokat látunk.”

(George R.R.Martin)92

Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett a Magzatvédelmi törvény több

rendelkezésével, illetve a törvény egészével, valamint az annak végrehajtásáról szóló

32/1992. (XII. 23.) NM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egyes rendelkezéseivel

kapcsolatosan. Ezeket az indítványokat az AB több üggyé egyesítette, ebben a

határozatban azon indítványokra válaszolt, melyek a Magzatvédelmi törvény azon

rendelkezését tartotta sérelmesnek, mely szerint az abortusz elvégezhető az állapotos nő

súlyos válsághelyzete esetén, továbbá azokat melyek a magzat jogalanyiságával

függnek össze. Az indítványozók az alkotmány számos rendelkezésére hivatkoznak: az

élethez és méltósághoz való jogra, az állam alapjogvédelmi kötelezettségére, testi és

lelki egészséghez való jogra és a szociális biztonsághoz való jogra. Szerintük a

törvényhozás az alkotmánybírósági határozatban foglalt kötelezettségeinek nem tett

eleget.

Az Alkotmánybíróság már korábban is foglalkozott az abortusszal [64/1991. (XII. 17.)

AB határozatban], akkor határozatában megsemmisítette az akkori rendeleti szintű

szabályozást. Erre 1 évvel hozta meg az Országgyűlés a dolgozatom 11. fejezetében

ismertetett Magzatvédelmi törvényt (továbbiakban Törvény), mely több indok alapján

teszi lehetségessé a terhességmegszakítást. Az indítványozók azt az indokot sérelmezték

a leginkább, amely szerint súlyos válsághelyzet esetén is lehetséges a beavatkozás

elvégzése. A súlyos válsághelyzet fogalmát a Törvény a következőképpen határozta

meg: „Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi

ellehetetlenülést okoz, és ez által veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését.” A

súlyos válsághelyzet fennállást az állapotos nő maga igazolja aláírásával a kérőlapon.

(Erről a Vhr. rendelkezik) A családvédelmi szolgálat munkatársának e nyilatkozat

kapcsán nincs mérlegelési joga.

92

George R.R. Martin Kardok Vihara Alexandra Kiadó Pécs 2009. 377.old

63

Az indítványozók a fenti szabályozást azért tartják alkotmányellenesnek, mert szerintük

az a nő súlyos válsághelyzetére való hivatkozással korlátlanul teszi lehetővé a művi

terhességmegszakítást.

A testület, az indítványok és az alkotmánybírósági döntés tükrében, megvizsgálta az

abortuszra vonatkozó jogszabályokat. Megállapította, hogy a jogalkotó ezúttal eleget

tett a szabályozás formai követelményeinek, hiszen ezúttal törvényben lett szabályozva

a kérdés. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár a Vhr.-ben is vannak lényeges

részletek az abortusz kapcsán, de az alapjogokkal való összefüggés szempontjából a

Magzatvédelmi törvényben foglalt szabályok elegendők. Az első abortusz határozatában

az Alkotmánybíróság kifejtette azt, hogy annak elbírálása, hogy a magzat ember-e,

jogalany-e, egy nagyon fontos előkérdés a terhességmegszakítás szabályozása kapcsán.

A testület ekkor azt állapította meg, hogy az Alkotmány nem ad konkrét választ arra,

hogy a magzat jogalany-e vagy sem, az Alkotmány értelmezésével nem lehet erre a

kérdésre választ adni.

Az Országgyűlés 1993. március 23. napján fogadta el az emberi jogok és az alapvető

szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény és az

ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI.

törvényt (Emberi Jogok Európai Egyezménye, a továbbiakban: Egyezmény). A törvény

1993. április 15-én lépett hatályba. Ezen Egyezmény úgy fogalmaz, hogy a törvény

mindenkinek védi az élethez való jogát. Azonban azt, hogy mit is ért azalatt pontosan,

hogy mindenki, azt nem határozza meg. Így az Egyezmény szövegéből sem állapítható

meg, hogy a mindenkit, minden embert megillető élethez való jog kiterjed-e a még meg

nem született emberre, a magzatra is. Így továbbra is a magyar törvényhozók feladata

az, hogy meghatározzák azt, hogy a magzat jogalany-e vagy sem, és így megilleti-e az

élethez való jog.

Az Alkotmánybíróság arra jutott, hogy a Törvény implicit módon választ ad a magzat

jogalanyiságának kérdésére, ugyanis implicite módon azt juttatja kifejezésre, hogy a

magzat jogilag nem ember.

A testület ugyanakkor kiemeli azt, hogy az, hogy a magzat jogilag nem tekinthető

embernek, az nem azt jelenti, hogy nem is illeti meg alkotmányos védelem. Hiszen már

korábbi határozatában is kifejtette, hogy ebben az esetben is megilleti a magzatot az a –

nem abszolút – védelem, amelyet az élethez való jogból következően az állam a

64

megfogant emberi életnek is nyújtani köteles. Tehát az állam nem csak az egyes

individuumok életét, hanem általában az emberi életet is védeni köteles. Ez az objektív

életvédelmi kötelezettség az emberi élet egy korai létezési stádiumára, a magzati életre,

az élet előfeltételeire is kiterjed. A Magzatvédelmi törvény sem teszi kérdésessé ezt a

védelmet, hanem azzal összhangban a törvényhozó abból indult ki, hogy “a

fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel”.

Mindezek tükrében a testület azon indítványokat elutasította, melyek arra hivatkoztak,

hogy a Magzatvédelmi törvény azért alkotmányellenes, mert nem határozza meg a

magzat jogállását. Szintén elutasította az Alkotmánybíróság azon indítványt, mely

szerint a magzatot az ember teljes jogállása illeti meg, és azért az abortusz az

indítványozó szerint emberölés. Hiszen a Törvény alapján a magzat nem jogalany és

ezért jogairól nem is kell törvényben rendelkezni.

A teljes abortusztilalom alkotmányellenes, ugyanakkor az indok nélküli, teljesen szabad

abortusz biztosítása sem lenne alkotmányos, hiszen abban az esetben az állam

intézményvédelmi kötelezettségét teljes mértékben figyelmen kívül hagyná a

szabályozás.

Az AB mindezeket figyelembe véve vizsgálta meg a jogszabályok tartalmának

alkotmányosságát. A súlyos válsághelyzet megfelelő ok lehet az abortuszra a testület

szerint. Több állam jogrendszerében is ismert a terhes nő súlyos válsághelyzete, mint a

terhesség megszakításának indoka. Általában megállapítható, hogy a súlyos

válsághelyzet az arányosság kritériumának az abortusz sajátos tényállására alkalmazott

konkretizálása. Tehát súlyos válsághelyzet, mint ok megfelelő, de Törvénybeli

definíciójával kapcsolatban felmerültek alkotmányossági problémák. A fogalomban

ugyanis, a testület véleménye szerint, súlyos ellentmondások vannak. A Törvény

szövege szerint akkor minősül súlyos válsághelyzetnek a nő testi, lelki megrendülése és

társadalmi ellehetetlenülése, ha az veszélyezteti a magzat fejlődését. A Törvény tehát

oksági kapcsolatba helyezi a magzat fejlődését és a terhes nő súlyos válsághelyzetét.

Márpedig a jogalkotónak e két szempontot nem lenne szabad így összekapcsolnia. Az

ugyanis, hogy az anya társadalmi ellehetetlenülése mikor befolyásolja magzat fejlődését

nagyon nehezen határozható meg. E norma tetszőleges értelmezése

jogbizonytalansághoz vezet. Ezért a súlyos válsághelyzet Törvényben meghatározott

fogalma sérti a jogállamiság elvét, ráadásul e meghatározással a magzati élet

kiszolgáltatottá válhat.

65

Az Alkotmánybíróság szerint a problémát súlyosbítja az is, hogy a súlyos válsághelyzet

fennállását a kérelmező a kérőlap aláírásával tanúsítja, és ennek valódiságát nem

vizsgálhatja meg a családvédelmi szolgálat munkatársa, nem is bírálhatja felül. Bár az

alkotmány a nő önrendelkezési joga és az állam életvédelmi kötelezettsége közötti

egyensúly megteremtését követeli meg, a jogszabályok gyakorlatilag korlátlan

lehetőséget biztosítottak az abortuszra a terhesség első tizenkét hetében.

A Törvény szerint a terhesség első 18 hetében is megszakítható, ha azok az indokok,

melyek 12 hét esetében fennálltak itt is megállják a helyüket és a 12. hétig azért nem

végezték el a beavatkozást, mert az állapotos nő terhességét neki fel nem róható

egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az

egészségügyi intézmény illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a 12

hetet. Az Alkotmánybíróság szerint annak értelmezése is problémás lehet, hogy mikor

beszélhetünk arról, hogy „ fel nem róható ok”, ennek ellenére a testület úgy döntött,

hogy nem nyilvánítja alkotmányellenessé a Törvény ezen részét, és így nem is

semmisítette meg.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Törvény tartalmaz-e a magzati életet védő

olyan rendelkezéseket, amelyek az abortusz korlátlan lehetőségét ellensúlyoznák.

Megállapította, hogy a Törvény megoldásai nem elégségesek, így az állam objektív

életvédelmi kötelezettségének nem tett eleget, amikor nem részesítette megfelelő

védelemben a magzati életet.

A magzatelhajtás a történelem során hagyományosan büntetendő cselekmény volt

hazánkban. A Csemegi Kódex még az élet elleni bűncselekmények között, majd 1952-

től a testi épség és egészség elleni bűncselekmények között rendelte büntetni. Az 1961.

évi V. törvény a magzatelhajtás törvényi tényállása után kiemeli, hogy nem büntethető

az, aki a terhesség megszakítását az arra hivatott szerv által jogszabály alapján kiadott

engedélynek megfelelően hajtja, illetve hajtatja végre.

A hatályos büntető törvény is az élet, a testi épség és az egészség elleni

bűncselekmények között bünteti a magzatelhajtást. Azonban a Törvény által lehetővé

tett terhességmegszakítás nem bűncselekmény, mivel ebben az esetben jogellenességről

nem beszélhetünk. A Magzatvédelmi törvény rendelkezései tehát a magyar büntetőjog

rendszerében a magzatelhajtás jogellenességét zárják ki. Azonban ez is problémát jelent

tulajdonképpen, mivel épp annak a személynek nyilatkozatán múlik a jogellenességet

66

kizáró ok megállapítása (ráadásul ezt a nyilatkozatot nem is lehet felülvizsgálni), aki a

törvényben maghatározott büntetendő magatartást kívánja elkövetni. Ez pedig nem felel

meg a jogbiztonság követelményének, megállapítható a jogállamiság sérelme. Az

Alkotmánybíróság határozatában felhívja arra a figyelmet, hogy a büntető eszközök

alkalmazása a magzati élet védelmének egyik eszköze.

Az Alkotmánybíróság a fentiek tükrében úgy határozott, hogy a súlyos válsághelyzet

Törvénybeli definícióját és a Rendelet súlyos válsághelyzet igazolására vonatkozó

szabályát megsemmisíti. Így a súlyos válsághelyzet intézménye meghatározás nélkül

maradt a Törvényben. A testület felhívta a figyelmet arra, hogy az államnak eleget kell

tennie intézményvédelmi kötelezettségének, nem szabad a magzatot teljesen

kiszolgáltatottá tennie. Az Alkotmánybíróság határozatában példákat is ír, hogy a

szabályozást hogyan is lehetne alkotmányossá tenni. Ilyen példaként említi, hogy

valamilyen módon ellenőrizhetővé kellene tenni a súlyos válsághelyzetre hivatkozó nő

nyilatkozatát, vagy a magzat védelmét célzó intézményrendszert fejleszteni kell.

12.1 Párhuzamos indoklások, különvélemények

Ádám Antal alkotmánybíró párhuzamos indoklásában azt emeli ki, hogy az emberi

élethez való jog biztosításán kívül több olyan alkotmányos alapjog van, amely az

államot kötelezi a terhes anya és magzata egybekapcsolódó, illetve esetenként

elkülönült védelmére és támogatására. Az alaptörvény kimondja többek között a család

intézményének védelmét, az ifjúság érdekeinek védelmét, az anyák támogatását és

védelmét, a gyermek egészséges fejlődésének elősegítését. Ezen alapjogok nem

hagyhatóak figyelmen kívül, mert az Alkotmány valamennyi rendelkezése

egybekapcsolódó értékrendszert képez. Ezen rendelkezések erősítik és ki is egészítik az

állam életvédelmi kötelezettségét. Mindezeken túl pedig a törvényalkotó törekedhet

társadalompolitikai, erkölcsi, népesedéspolitikai szempontok érvényre juttatására is,

amennyiben azok nem ütköznek az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem, valamint

nem ellentétesek az alkotmánybírósági határozatokban mindenki számára kötelezővé

nyilvánított alkotmányossági követelményekkel sem.

Holló András szintén párhuzamos indoklást fűzött ezen alkotmánybírósági

határozathoz. Először is azt látta fontosnak megválaszolni, hogy az

Alkotmánybíróságnak jogában áll-e olyan törvényt, törvényi rendelkezést

67

megsemmisíteni, mely nem alkotmányellenes, de Alkotmányt kiegészítő normát

tartalmaz. Szerinte igen, mégpedig azért, mert így valójában elvonják az alkotmányozó

hatáskörét és ez alkotmányellenes. A törvényalkotó nem alkothat olyan törvényt, mely

az Alkotmányt kiegészíti, megváltoztatja. Annak eldöntése, hogy egy adott törvény

kiegészíti-e az alkotmányt, az Alkotmánybíróság feladata. Ha a vizsgált normát a

testület alkotmánykiegészítő-tartalmúnak találja, akkor azt (alkotmánysértés) miatt

megsemmisítheti.

A Magzatvédelmi törvényből egyértelműen megállapítható, hogy az Országgyűlés

álláspontja szerint a magzat nem tekinthető jogalanynak. Véleménye szerint ez a helyes

álláspont, mivel az Alkotmány határvonalat húzott a megszületett ember, az emberi élet

és az úgynevezett „potenciális élet” között. Mindezt abból vezette le, hogy az

Alkotmány a „veleszületett” szót használja: „minden embernek veleszületett joga van az

élethez és az emberi méltósághoz”. Viszont, ha a törvényhozó úgy döntött volna, hogy a

magzat jogalany, akkor alkotmánysértő módon, törvényi szabályozással módosította

volna az alkotmányt.

Holló András azt is megvizsgálta, hogy milyen lehetőségei vannak a jogalkotásnak a

határozatban megállapított alkotmányellenesség megszüntetésére. Ez két módon

lehetséges a határozat alapján:

1.Ellenőrizhetővé kell tenni a súlyos válsághelyzet fennállását, vagy

2. a jelenlegi (jogilag nem ellenőrizhető) válsághelyzet megmaradhat, de ennek

ellensúlyozására ki kell építeni a magzat védelmét célzó intézményrendszert.

Véleménye szerint csak a 2. pontban foglalt lehetőség megfelelő. A súlyos

válsághelyzetre vonatkozó nyilatkozat megvizsgálása, felülbírálata, véleménye szerint,

sértené az önrendelkezéshez és a magánszférához való jogot. A súlyos válsághelyzetre

hivatkozó nő magánéleti problémáiba való beavatkozás, annak kiteregetése a

legintimebb szférába való behatolást jelentené. Azért az állam számára csak a 2. út a

járható, vagyis a magzat védelme érdekében egy intézményrendszert kell létrehozni és a

terhes nő megsegítésére hivatott intézményhálózatot tovább kell fejleszteni.

Lábady András különvéleményt fűzött a határozathoz. Ő az egész határozat

koncepcióját elveti, mert, (mint első abortusz határozathoz fűzött különvéleményében is

kifejti) szerinte a magzat jogalany, így életét abszolút védelem illeti meg, vagyis

szerinte egyáltalán nem lehetne hazánkban az abortuszt engedélyezni. Holló Andrással

68

ellentétben ő úgy véli, hogy az alkotmány szövegében a veleszületett szó annyit jelent,

hogy az élethez való jog az ember létéből származik, „velekeletkezett”. Vagyis szerinte

annak az indítványnak kellett volna helyt adni, melyben az indítványozó azt kérte, hogy

az egész Törvényt semmisítse meg a testület.

Véleménye szerint, ha el is fogadjuk azt, hogy a magzat nem jogalany akkor is elégtelen

az állam objektív életvédelmi kötelezettségéből levezetett védelmi szint. Szerinte csak

olyan jogszabály felelne meg az alkotmánynak, melyben az abortuszt folyamatosan

kívánja felszámolni.

Tersztyánszky Ödön szintén különvéleményt fűzött a határozathoz, de Ő Lábady

Tamással ellentétben, nem az egész határozat koncepcióját tartja sérelmesnek. Azt

kifogásolja, hogy a testület a súlyos válsághelyzet meghatározásának

megsemmisítésével egyidejűleg, azt nem vette ki azt a terhességmegszakítás indokai

közül. Felhívja testület figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az

önmagában nem alkotmányellenes rendelkezést is alkotmányellenessé nyilvánítja és

megsemmisíti a testület, amennyiben az a vizsgált jogszabály egyéb rendelkezéseire

figyelemmel minősül alkotmánysértőnek.

Én Holló András véleményével értek egyet. Szerintem nem az a megoldás, ha

egyszerűen csak eltörlik azt, hogy a nő súlyos válsághelyzetre hivatkozva kérje az

abortuszt. Arra sem látok lehetőséget, hogy alapos vizsgálat tárgyává tegyék minden

erre hivatkozó esetében, hogy egészen pontosan mit is takar az ő esetében a súlyos

válsághelyzet. Utóbbi esetben ugyanis az abortuszt kérő személy magánéletében

vájkálna egy kívülálló, a nő legintimebb szférájába hatolna be, és véleményem szerint

ez megengedhetetlen. A magzatvédelem szempontjából valóban az a legjobb, ha van

egy olyan intézményrendszer, mely a magzat védelmére hivatott, és az állapotos nőt is

segíti. A családvédelmi szolgálat munkatársa is felhívja az abortuszt kérő figyelmét

arra, hogy milyen lehetőségei vannak abban az esetben, ha mégis megtartaná a

magzatot, és megszülné a gyermeket. A Törvény tehát eleve elősegíti a magzatvédelmet

azáltal, hogy előírja azt, hogy az anyának a figyelmét fel kell hívni arra, hogy milyen

előnye is származik abból, ha életet ad gyermekének.

69

13.fejezet

Összefoglalás

Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!

Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:

A por hull csak belé, e föld szülötte,

Én glóriával átallépem azt.93

(Madách Imre)

Az eutanázia nagyon megosztó kérdés. A mai napig nincs hazánkban sem lezárva a

téma, hiszen sokan vannak, akik még mindig harcolnak, hogy az aktív eutanáziát is

engedélyezzék nálunk, míg mások éppen azon tevékenykednek, hogy az eutanáziának a

határozat által engedélyezett formáját is semmisítsék meg. Véleményem szerint azért

„kampányolni”, hogy a beteg visszautasítási jogával ne élhessen, eléggé sziszifuszi

munka, hiszen senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy menjen el orvoshoz, senki nem

fogja azt ellenőrizni, hogy a beteg beveszi-e valóban a gyógyszerét, elmegy-e az életét

meghosszabbító kezelésre. Nincs az a lelkiismeretes orvos, aki számon tudná tartani azt,

hogy minden betege betartja-e az általa előírtakat. Nézetem szerint azzal, ha egy beteg a

gyógyszerét nem veszi be, tulajdonképpen a kezelését utasítja el, melyet így ugyanúgy

tekinthetünk passzív eutanáziának, mint azt, ha egy gyógyíthatatlan beteg, akinek már

nem sok van hátra az életéből, nem engedélyezi azt, hogy megműtsék. Az emberek

szabad akaratukból dönthetnek arról például, hogy beveszik-e a gyógyszerüket vagy

sem. Véleményem szerint, az ember szabadon dönthet a saját életéről ... A hangsúly itt a

sajáton van, mivel nem háríthatjuk át a felelősséget sem a hozzátartozókra, sem az

orvosokra. Az utóbbiakra már csak azért sem testálnám rá, hogy aktívan működjenek

közre egy beteg halálában, mert ez ellentétes azzal, amire ők felesküdtek. Az orvosok

feladata a gyógyítás, persze ők sem szívesen nézik, ahogy a beteg szenved, de

próbálnak mindent megtenni azért, hogy a beteg helyzetét megkönnyítsék, hogy

fájdalmait enyhítsék. Ráadásul az orvostudomány is folyamatosan fejlődik, így az

orvosok reménykedhetnek abban, hogy a beteg élete a későbbiekben esetleg

megmenthetik. A közreműködést a hozzátartozókra azért nem hárítanám át, mert nem

lehet tudni, hogy ez az elkövetkező években milyen törést okozna az életükben,

mennyire sínylenék meg később az általuk hozott döntést. Lehet, hogy amikor

93 Madách Imre: Az ember tragédiája Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. kiadása 164. old.

70

szenvedni látják a szerettüket, akkor úgy érzik, már valóban csak a halál lehet a

megváltás. Miután halálba segítették hozzátartozójukat, elképzelhető, hogy lelkiismeret-

furdalásuk lenne. Sőt az is lehet, hogy később már nem azt éreznék, hogy valóban

segítettek, hanem azt gondolnák, hogy ők ölték meg a beteget…

Mindezek alapján szerintem az Alkotmánybíróság jó döntést hozott, viszonylagos

középutat talált. Természetesen lehet támadni a határozatot, de ebben a kérdésben olyan

döntést hozni, mely teljes mértékig mindenkinek megfelel, egyszerűen lehetetlen.

Ugyanez a helyzet tulajdonképpen az abortusszal is. Itt sem lehet olyan megoldást

találni, amely mindenki számára egyaránt megfelel. Bár az Országgyűlés törekedett

arra, hogy méltányos törvényt alkosson, de várható volt az, hogy ezzel nem lesz

mindenki megelégedve. Hazánkban is vannak sokan, akik teljes mértékig ellenzik az

abortuszt vallási vagy erkölcsi megfontolásból. Én nem értek egyet azoknak a

véleményével, akik az abortusz teljes tiltását szeretnék bevezetni. Véleményem szerint

egy gyermek, akit nem akartak, aki szülei akarata ellenére jött a világra, valószínűleg

soha nem fog igazán minőségi életet élni. Persze lehetne hozni pozitív példákat is,

miszerint eleinte nem akarta megszülni az egy anya a gyermekét, de a későbbiekben

élete legnagyobb ajándékának tekintette…..Ennek ellenére, ha az abortusz teljesen

tiltott lenne, hazánkban nagyon valószínűnek tartom azt, hogy sokkal kevesebb ilyen

pozitív példát találnánk, mint ahány elrontott életről beszélhetnénk. Arról nem is

beszélve, hogy ha a jog nem adná meg az abortuszra a lehetőséget, sokan akkor is

ugyanúgy elvetetnék, „elhajtanák” gyermeküket tiltott úton is. Ez pedig szerintem

veszélyes lehet akár a nőnek az életére is. Ezért sokkal jobbnak tartom azt, hogy így

törvényes keretek között, orvos felügyelete mellett végzik el a beavatkozást.

Lehetetlen olyan szabályozást hozni, melyet egyik fél sem fog sérelmezni; a sérelmek

azonban nem azonos súlyúak. Aki szerint a magzat ember, annak erkölcsi teher lehet

egy olyan társadalomban élni, ahol az abortusz megengedett, míg aki nem tekinti a

magzatot személynek, annak az erkölcsi teher, ha egy olyan társadalomban él, ahol az

abortusz tiltott. Az első esetben azonban a teher csak közvetett (a jog megengedi azt

másoknak, ami az ő felfogásában bűn), a második esetben azonban közvetlen teherről

beszélhetünk (nem engedi meg a jog az állapotos nőnek, hogy egy olyan beavatkozást

71

végeztessen el, mely szerinte nem bűn).94

Az abortusz elvégzésére senkit nem lehet

kötelezni, így én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy hazánkban megengedett a

művi vetélés.

94

Barcsi Tamás: Erkölcsi döntés és életvédelem. Gondolatok az abortusz kérdés etikai szempontú elemzéséhez Jura

2003 (9.évf) 2 szám 155-163

72

Forrásjegyzék:

Jogszabályok: 1. 1949.évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya

2. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

3. 1978.évi IV. törvény a Bűntető Törvénykönyvről

4. 1992.évi LXXIX törvény A magzati élet védelméről szóló

5. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

6. 22/2003. (IV. 28.) AB határozat

7. 23/1990. (X. 31.) AB határozat

8. 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi

LXXIX. törvény végrehajtásáról

9. 48/1998. (XI. 23.) AB határozat

10. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat

11. Magyarország alaptörvénye 2011.ápr.25 (hatály 2012.01.01.)

Irodalmi jegyzék:

12. Ádám Antal:Az alapjogok jelleméről és védelméről Jura 1994. (1.évfolyam) 2

sz. 1-10 old

13. Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk: Jakab András Századvég

Budapest 2009

14. Barcsi Tamás: Erkölcsi döntés és életvédelem. Gondolatok az abortusz kérdés

etikai szempontú elemzéséhez Jura 2003 (9.évf) 2 szám 155-163

15. Bitó László Boldogabb élet-jó halál. Athenaeum Kiadó, 2000

16. Bitó László Jó halál: eutanázia vagy eutelia? Beszélő, 2004. (9. évf.) 4. sz. 46.-

56 old

17. Blasszauer Béla: A jó halál Bp.1984.

18. Blasszauer Béla: Eutanázia, Medicina Budapest 1997.

19. Catherine Dupré: Az emberi méltóság a 2011-es magyar Alaptörvényben.

Fundamentum: az emberi jogok folyóirata, 2011. (15. évf.) 4. sz. 23-36. old.

20. Dobai Sándor: Jog és erkölcs viszonya az abortusz tükrében Jura 2007 (13.évf)

1.szám 48-56.old.

21. Emberi méltóság korlátok nélkül: a gyermekek, a hajléktalanok és a gyülekezők

jogai. Hajas Barnabás-Szabó Máté Országgyűlés Hivatala 2009

73

22. Fejérdi Gábor: Alapfogalmak az eutanáziával kapcsolatban. Magyar katolikus

orvosok Szt.Lukács egyesületének tudósítója 2001.dec.4. szám 102. o

23. Fodor Ákos Gonghangok. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2009.

24. Frunză, Mihaela: Az abortusz etikája (Rigán Lóránd fordítása) Korunk, 2007.

(18. évf.) 5. sz. 42-52. old

25. George R.R. Martin Kardok Vihara Alexandra Kiadó Pécs 2009.

26. George R.R. Martin: Trónok harca. Alexandra Kiadó Pécs, 2008

27. Gradvohl Edina: A magzat joga az élethez és az abortusz az ókori világban Klió

: történettudományi szemléző folyóirat, 2004. (13. évf.) 2. sz. 80. old.

28. Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának

védelmében. Magyar Kurír 99. évf., 2009. február 11., 1-2. oldal

29. Hankiss Elemér: A Nincsből a Van felé, Gondolatok az élet értelméről Osiris

Kiadó Budapest, 2012.

30. Idegen Szavak és kifejezések Szótára. Akadémia kiadó, Bp. 1989 230. old

31. Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992.

32. Örkény Istvan: Tóték; „Rózsakiállítás” Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1990

33. Párbeszéd a halálról- Eutanázia a jogrend peremén Szerk: Dr. Filó Mihály

Literatura Medica Kiadó Budapest 2011. 67.oldal

34. Paulovics Anita: Az élethez való jog korlátozhatósága. Publicationes

Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica, 2007. Tomus 25/2 415-

429. old.

35. Polányi Imre: Az ókori világ története Bp.1978.

36. Sáry János- Somody Bernadette: Alapjogok- Alkotmánytan II. 4. átdolgozott

kiadás Osiris Kiadó Budapest, 2008.

37. Stloukal, Libor: A közép-és kelet-európai "abortusz kultúra" megértése. Regio:

kisebbség, politika, társadalom, 2001. (12. évf.) 1. sz. 140-162. old

38. Szállási Árpád: Az abortuszrendeletek története. Orvosi hetilap, 1993. (134.

évf.) 12. sz. 641-643. old.

39. Szente Zoltán: Az Alkotmány morális olvasatától a pragmatikus

alkotmányértelmezésig-kommentár az Alkotmánybíróság eutanázia

határozatához Fundamentum Emberi Jogok Folyóirata 2003 3-4.szám 91-

101.old.

74

40. Tóth J Zoltán: „Oszthatatlan és korlátozhatatlan?” – Gondolatok az emberi

élethez és méltósághoz való jogról az eutanáziahatározat kapcsán Jogelméleti

Szemle 2005. 1. szám

Hivatkozások:

41. http://abortusz.info/tenyek-az-abortuszrol/abortusz-a-szocialista-

id%C5%91szakban

42. http://beszelo.c3.hu/cikkek/kis-magyar-abortusztortenet

43. http://bezzeganya.postr.hu/csirazo-hagyma-kvarcfeny-horgolotu-abortusz-a-

regi-idokben

44. http://citatum.hu/idezet/24900

45. http://doktori-

iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf

46. http://doktori-

iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf

2012.12.19.

47. http://hu.wikipedia.org/wiki/Eutan%C3%A1zia

48. http://mek.niif.hu/00600/00636/html/vs180402.htm

49. http://nol.hu/archivum/archiv-108252 Kunstár Csaba Továbbra is tilos az aktív

eutanázia Népszabadság 2003 ápr. 29.

50. http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/zubeklaszlo.d.pdf

51. http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:LZa928S5b14J:hexa.hc

bc.hu/meh/diplom1.htm+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

52. http://www.citatum.hu/idezet/3416

53. http://www.citatum.hu/idezet/60660.

54. http://www.citatum.hu/idezet/68846

55. http://www.citatum.hu/szerzo/Lucius_Annaeus_Seneca/4

56. http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm#_ftn23.

57. http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm.

58. http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/rabine_szakalas_marta__a_mehmagz

at_jogkepessege_es_eletjoga_a_magyar_jogban[jogi_forum].pdf.

59. http://www.magyarhirlap.hu/belfold/tovabbra_is_tilos_az_aktiv_eutanazia.html :

Kulcsár Anna: Továbbra is tilos az aktív eutanázia,Magyar Hírlap, 2003. április

75

29. 2012.11.20Párbeszéd a halálról Eutanázia a jogrend peremén szerk:Filó

Mihály Literatura Medica Kiadó Budapest

60. http://www.mult-kor.hu/20120521_abortusz_a_szocializmusban?pIdx=2.

61. http://www.poema.hu/szerzo/goethe 2012.

62. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/noi_fortelyok_szuletesszabalyozas_a_go

rog_vilagban/

63. http://www.transindex.ro/magazin/2001_01_08_1/tortenete.html

64. http://www.uni-miskolc.hu/~wwwallin/alkotmany/szszj.htm

65. https://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:FcLso8Kg8N8J:halmaigabor.hu/

dok/151_64_1991.doc+&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESjVzGHNwFc

YCR8GVJM69ul1JEApnnq6LkGBLI1y_Ap2Irw57vapWyqGO_KDRClGZXSo

jxWgEWhkGrNPABaRVcp86yit8KsoqOKD9NatVGt3kT5BkJT-3VZIS3-

jyZDVsK5Sfm8Q&sig=AHIEtbTQpXIje4bUs6Tm8ZAf7x8oPj_0Vw