Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése · A kérdés megítélését az is befolyásolja, hogy mennyiben vagyunk képesek mérsékelni a változást, mivel annak

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése*

BEVEZETÔ

Az IPCC 13. ülésén (Maldív-szigetek, 1997. szeptember 22. és25–28.) elfogadott, illetve késôbbi határozatainak megfelelôen azalábbi döntéseket hozta:

• Harmadik Értékelô Jelentésbe (Third Assessment Report –TAR) egy Szintézis Jelentést illeszt be.

• A Szintézis Jelentés a Harmadik Értékelô Jelentés azon in-formációinak szintézise és integrációja, amelyek a szabályozásikörnyezet szempontjából relevánsak, de nem elôíró jellegûek;épít továbbá minden korábban jóváhagyott és elfogadott IPCC-jelentésre, amelyek szabályozási kérdések széles körével foglal-koznak, ugyancsak nem elôíró jelleggel.

• A kérdéseket az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményé-hez (United Nations Framework Convention on Climate Change– UNFCCC) tartozó Részes Felek Konferenciájával (Conferenceof the Parties – COP) egyeztetve fogalmazza meg.

A következô kilenc kérdést a kormányok benyújtott javaslataialapján az IPCC a 15. ülésén (San José, Costa Rica, 1999. ápri-lis 15–18.) hagyta jóvá.

* Összefoglaló döntéshozók részére. Az alábbi összefoglaló, amelynek szö-vegét az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panelon Climate Change – IPCC) 18. ülése hagyta jóvá (Egyesült Királyság,Wembley, 2001. szeptember 24–29.), az IPCC hivatalosan elfogadott nyi-

1. kérdés: Az éghajlati rendszerbe való veszélyes emberi beavat-kozás (lásd az Éghajlat-változási Keretegyezmény 2. paragrafu-sát) meghatározását mennyiben segítik a természettudomá-nyos, mûszaki, illetve társadalmi-gazdasági elemzések?

A természet-, a mûszaki és a társadalomtudományok fontos in-formációkat és bizonyítékokat szolgáltatnak annak eldöntésé-hez, hogy mi tekintendô „az éghajlati rendszerbe való veszélyesemberi beavatkozásnak”. Ugyanakkor az ilyen döntések társa-dalmi-politikai folyamatokban születô értékítéletek, amelyeksorán figyelembe veszik a fejlôdés, az igazságosság és a fenn-tarthatóság szempontjait csakúgy, mint a bizonytalanságokat ésa kockázatokat.

Régiónként változik, hogy mi tekintendô „az éghajlati rendszerbevaló veszélyes emberi beavatkozásnak”. Nem mindegy ugyanis,hogy milyen az éghajlatváltozás hatásainak helyi természete, hogymilyenek a következményei, s hogy milyen eszközök állnak rendel-kezésre az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. A kérdésmegítélését az is befolyásolja, hogy mennyiben vagyunk képesekmérsékelni a változást, mivel annak mértéke és sebessége egya-

14 Éghajlatváltozás

latkozata a Harmadik Értékelô Jelentésnek a Munkacsoportok által készí-tett részeiben szereplô fôbb megállapításokra, illetve bizonytalanságokravonatkozóan.A fordítás az Éghajlat-változási Kormányközi Testület négykötetes, Har-madik Értékelô Jelentésének (Third Assessment Report) negyedik kötete, aSzintézis Jelentés (Synthesis Report) alapján készült (IPCC, 2001: ClimateChange 2001: Synthesis Report. A Contribution of Working Groups I, II, andIII to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on ClimateChange [Watson, R. T. and the Core Writing Team (szerk.)]. CambridgeUniversity Press, Cambridge, United Kingdom, and New York, NY, USA,398 pp.).Az itt fordításban szereplô rész a Szintézis Jelentés egyik fejezete (Summaryfor Policymakers), amely a teljes Harmadik Értékelô Jelentés kivonatánaktekinthetô. Fordította Kelen Gábor. Szakmailag ellenôrizte Mika János ésTakács-Sánta András. A fordítást az eredetivel egybevetette Kocsis Tamás ésTakács-Sánta András.

ránt fontos. Nincs olyan általános politikai recept, amely a vilá-gon mindenhol a legjobb megoldásra vezetne. Ennél fontosabb,hogy a különféle politikai intézkedések minél több lehetséges jö-vôbeli helyzetben alkalmazhatók legyenek, illetve hogy minél in-kább összeegyeztethetôk legyenek a fenntartható fejlôdés általá-nosabb irányelveivel.

A Harmadik Értékelô Jelentés új tudományos információk ésbizonyítékok értékelésével szolgál, amelyek segítségével a döntés-hozók meghatározhatják, mi számít „az éghajlati rendszerbe valóveszélyes emberi beavatkozásnak”. A jelentés egyrészt új elôrejel-zéseket tartalmaz az üvegházhatású gázok (üvegházgázok) jövô-beni légköri koncentrációjára, a változások globális és regionálismintázatára, a hômérséklet, a csapadék és a tengerszint változá-sának ütemére, valamint a szélsôséges éghajlati események válto-zásaira. Számot vet az óceáni vízkörzés és a nagy jéghátságok hir-telen és visszafordíthatatlan változásaival is. Másrészt értékeli azéghajlatváltozás biofizikai és társadalmi-gazdasági hatásait, így azegyedi és veszélyeztetett rendszerekre leselkedô kockázatokat, aszélsôséges idôjárási események kockázatait, a hatások eloszlását,a hatások összegzôdését, valamint a nagy léptékû, súlyos követ-kezményekkel járó események kockázatát. Harmadrészt becsléstad arról, hogy a korlátozások révén milyen lehetôségeink vannakkülönféle légköri üvegházgáz-koncentrációk elérésére; illetve in-formál arról, hogy az alkalmazkodás miként csökkentheti a se-bezhetôséget.

Az éghajlatváltozás integrált megközelítése minden érintett te-rületen figyelembe veszi az egymással összefüggô okok és okozatokteljes körének dinamikáját (lásd az 1. ábrát). A Harmadik Ér-tékelô Jelentés az 1. ábra minden negyedére vonatkozóan új, apolitikát befolyásoló információkkal és bizonyítékokkal szolgál.A Kibocsátási Forgatókönyvek Speciális Jelentésében (SpecialReport on Emissions Scenarios – SRES)1 fontos újításnak szá-

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése 15

1 Az IPCC egy korábbi kiadványáról van szó: Nakicenovic, N. J. és munka-társai. 2000: IPCC Special Report on Emissions Scenarios, CambridgeUniversity Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA, 599pp. – a szerkesztô.


mított a különféle fejlôdési pályák és az ezekhez kapcsolódóüvegházgáz-kibocsátási értékek vizsgálata. A Harmadik ÉrtékelôJelentés figyelembe vette az elôzetes eredményeket az alkalmaz-kodás, a korlátozás és a fejlôdési alternatívák közötti kapcsola-tokról, ám hiányos tudásunk miatt nem végezhette el az éghajlat-változás teljes körû értékelését.

1. ábra. Az éghajlatváltozás integrált szemlélete. Az ábra az emberokozta éghajlatváltozás integrált kezelésének sematikus és leegyszerû-sített modelljét mutatja. A fehér nyilak az ok-okozati körforgás irányátmutatják a negyedek között, míg a szürke nyíl az éghajlatváltozás hatá-saira adott társadalmi válasz


Az éghajlatváltozással kapcsolatos döntéshozatal alapvetôenegy egymást követô lépésekre épülô, bizonytalanságokkal terheltfolyamat. A döntéshozatal során számot kell vetni a bizonyta-lanságokkal, így az aránytalan (nem lineáris) és/vagy visszafor-díthatatlan változások kockázataival; a nem kielégítô, illetve azeltúlzott válaszlépések kockázatával; valamint a (környezeti ésgazdasági) következmények gondos mérlegelésével, azok valószí-nûségével, továbbá a kockázatokkal kapcsolatos társadalmi atti-tûdökkel.

Az éghajlatváltozás kérdésköre része a fenntartható fejlôdéskihívásának. Emiatt az éghajlat-politika hatékonyabb lehet ak-kor, ha következetesen beépítik azokba a nagyobb ívû stratégiák-ba, amelyek a nemzeti és regionális fejlôdési pályák fenntartha-tóbbá alakítását célozzák. Ennek oka, hogy az éghajlat változé-konysága és változása, az éghajlat-politikai válaszlépések, továbbáaz ezekhez kapcsolódó társadalmi-gazdasági fejlôdés befolyásol-ják az egyes országok azon képességét, hogy fenntarthatóan fej-lôdhessenek. Ugyanez fordítva is igaz: a fenntarthatósági célokkövetése kihat az éghajlat-politika lehetôségeire és sikerére. Fô-ként a különbözô fejlôdési pályák társadalmi-gazdasági és tech-nológiai jellemzôi befolyásolják erôsen a kibocsátások mértékét,az éghajlatváltozás ütemét, nagyságrendjét és hatásait, valamintaz alkalmazkodás és a korlátozás képességét.

A Harmadik Értékelô Jelentés értékeli azokat az információ-kat, amelyek rendelkezésre állnak a különféle korlátozási és alkal-mazkodási alternatívák ütemezésérôl, lehetôségeirôl, költségeirôl,hasznairól és hatásairól. A jelentés szerint az országok egyénileg,illetve más országokkal együttmûködve cselekedhetnek, csökken-tendô a korlátozás és az alkalmazkodás költségeit, illetve elôsegí-tendô azt, hogy részesüljenek a fenntartható fejlôdés hasznaiból.

2. kérdés: Mi bizonyítja, hogy a földi éghajlat az iparosodáskezdete óta megváltozott, milyen tényezôk okozták ezt, smelyek a következményei?

a) Valóban regionális és/vagy globális léptékû változásonment keresztül a Föld éghajlata az iparosodás kezdete óta?Ha igen, akkor a megfigyelt változások mekkora része tulaj-donítható az emberi befolyásnak, és mekkora része vezethe-tô vissza természetes jelenségekre? Milyen alapon magyaráz-zuk a változásokat egyik vagy másik okkal?

b) Mit tudunk az iparosodás kezdete óta lezajlott éghajla-ti változások környezeti, társadalmi és gazdasági következ-ményeirôl, különös tekintettel az elmúlt ötven évre?

Kimutatható, hogy a Föld éghajlati rendszere globális és regio-nális szinten is megváltozott az iparosodás kezdete óta, s a vál-tozások egy része az emberi tevékenységeknek tulajdonítható.

Az iparosodás kezdete óta az emberi tevékenységek megnöveltékaz üvegházhatású gázok és az aeroszolok2 légköri koncentrációját.A legfontosabb emberi eredetû üvegházhatású gázok (vagyis aszén-dioxid [CO2], a metán [CH4], a dinitrogén-oxid [N2O] ésaz alacsony légköri [troposzferikus] ózon [O3]) légköri koncent-rációja az 1990-es évekre elérte a valaha mért legmagasabb érté-ket, elsôsorban a fosszilis tüzelôanyagok égetése, a mezôgazdasá-gi tevékenységek, valamint a földhasználat átalakulása miatt (lásdaz 1/a táblázatot). Nagy bizonyossággal állítható, hogy az emberieredetû üvegházhatású gázokból fakadó sugárzási kényszer pozi-tív (vagyis e gázok melegítenek); az aeroszolok közvetlen hatásanegatív (azaz hûtenek), ám ez kisebb mértékû az üvegházgázokfûtô hatásánál; miközben az aeroszolok közvetve esetleg erôs hû-tô hatást is kifejthetnek a felhôzet befolyásolása révén, e hatásazonban nehezen számszerûsíthetô.

Egyre több megfigyelés utal arra, hogy a világ összességébenmelegszik, és további változások is zajlanak az éghajlati rendszer-ben (lásd az 1/b táblázatot).


2 A légkörben található, 10–6–10–9 méter nagyságú, szilárd vagy folyékonyhalmazállapotú részecskék – a szerkesztô.

Igen valószínû, hogy a mûszeres mérések kezdete óta eltelt idô-szakban (1861–2000) a legmelegebb évtized az 1990-es, a leg-forróbb év pedig az 1998-as volt az egész földgolyóra vonatkoz-tatva (lásd a **-gal jelzett részt). Az északi félgömbön a földfel-színi hômérséklet emelkedése alighanem nagyobb volt a XX. szá-


3 ppm: parts per million, azaz egymillió részecskébôl a kérdéses anyagrészecskéinek száma – a szerkesztô.4 ppb: parts per billion, azaz egymilliárd részecskébôl a kérdéses anyagrészecskéinek száma – a szerkesztô.

1/a táblázat. XX. századi változások a Föld légkörében, éghajlatában ésbiofizikai rendszerében*

Indikátor

KoncentrációkA szén-dioxid (CO2) lég-köri koncentrációjaA szárazföldi bioszféraés a légkör közötti szén-dioxid-csere

A metán (CH4) légkörikoncentrációjaA dinitrogén-oxid (N2O)légköri koncentrációjaAz alacsony légköri (troposzferikus) ózon(O3) koncentrációjaA magas légköri (sztra-toszferikus) ózon (O3)koncentrációjaA fluorozott szén-hidrogének (HFC-k), a perfluorkarbonok(PFC-k) és a kénhexa-fluorid (SF6) légkörikoncentrációja

Megfigyelt változás

1000 és 1750 között 280 ppm3, 2000-ben368 ppm (31±4%-os növekedés).1800 és 2000 között a szárazföldi bioszféranagyjából 30 Gt szenet bocsátott ki összesen;ugyanakkor az 1990-es években nagyjábólnettó 14±7 Gt szenet nyelt el.1000 és 1750 között 700 ppb4, 2000-ben1750 ppb (151±25%-os növekedés).1000 és 1750 között 270 ppb, 2000-ben 316ppb (17±5%-os növekedés).1750 és 2000 között 35±15%-os növekedés,mértéke regionálisan eltérô.

1970 és 2000 között csökkent, a földrajziszélességtôl és a tengerszint feletti magasságtól függô mértékben.Globálisan nôtt az elmúlt 50 évben.


1/b táblázat. XX. századi változások a Föld légkörében, éghajlatában ésbiofizikai rendszerében*

** Megbízhatósági és valószínûségi állítások. Ahol mód volt erre, a HarmadikÉrtékelô Jelentés szerzôi megadták azokat a megbízhatósági szinteket, ame-lyek közös álláspontjukat tükrözik egy-egy állítás érvényességérôl. Az állításo-kat az általuk vizsgált megfigyelések, modelleredmények és elméletek alapjánfogalmazták meg. Az Elsô Munkacsoport következtetéseit az alábbi kifejezé-


0,6±0,2 Celsius-fokos növekedés a XX. század-ban; a szárazföldi területek jobban melegedtek,mint az óceánok (nagyon valószínû).

A XX. században nagyobb növekedés, mint azelmúlt ezer év bármely évszázadában; az évez-red legmelegebb évtizede az 1990-es (valószí-nû).

1950 és 2000 között csökkent a szárazföldön:az éjszakai minimumok kétszer olyan gyorsanemelkedtek, mint a nappali maximumok (va-lószínû).

Növekedett (valószínû).

A XX. század során majdnem az összes száraz-földi területen csökkent (nagyon valószínû).

A XX. század folyamán 5–10 %-kal nôtt azészaki féltekén (nagyon valószínû), noha né-hány régióban csökkent (például Észak- ésNyugat-Afrikában, illetve a Földközi-tengeregyes részein).

Számuk növekedett az északi félgömb közepesés magas szélességein (valószínû).

Megnövekedett a nyári szárazság és ehhez kap-csolhatóan az aszályok elôfordulása néhány te-rületen (valószínû). A megfigyelések szerintbizonyos régiókban – például Ázsia és Afrikaegyes területein – az aszályok gyakorisága éssúlyossága növekedett az elmúlt évtizedekben.

Indikátor Idôjárási indikátorok

Globális földfelszíniátlaghômérséklet

Az északi félgömb föld-felszíni hômérséklete

Napi hômérsékleti ingása földfelszínen

Forró, illetve hôségnapokszáma

Hideg/fagyos napok száma

Csapadékmennyiséga szárazföldeken

Nagy csapadékhozamúesemények

Aszályok gyakoriságaés súlyossága


zadban, mint az elmúlt ezer év bármely másik évszázadában (lásdaz 1/b táblázatot). A déli félgömbre nem áll rendelkezésünkreelegendô adat az 1860-as éveket megelôzô idôszakról, így ott amostani melegedést nem hasonlíthatjuk össze az elmúlt ezer évváltozásaival. A hômérséklet nem egyformán változott az egészFöldön: különbözôképp alakult az egyes régiókban, illetve az alsólégkör különbözô részeiben.

Új, a korábbinál erôsebb bizonyítékok utalnak arra, hogy azelmúlt ötven év során megfigyelt melegedés döntô része az emberitevékenységeknek tulajdonítható. A változások mérését és a kivál-tó okok meghatározását célzó tanulmányok egybehangzóan em-beri eredetû hatást mutatnak ki az utóbbi 35–50 év éghajlati ada-taiban. E tanulmányok számolnak azzal a bizonytalansággal,amely az emberi eredetû szulfát aeroszolok és a természetes té-nyezôk (vulkánok és a Napból érkezô sugárzás) mint éghajlatikényszerek miatt jelentkezik, ugyanakkor figyelmen kívül hagy-ják a többi emberi eredetû aeroszol, továbbá a földhasználat vál-tozásainak hatásait. A szulfát és a természetes tényezôk hûtô ha-tásúak voltak a vizsgált idôszakban, tehát nem magyarázhatják afelmelegedést; míg e tanulmányok többsége szerint ha csak azüvegházhatású gázok koncentrációnövekedését tekintjük, az márönmagában magyarázhatja az elmúlt ötven év felmelegedésénekütemét és nagyságrendjét, illetve ennek alapján akár nagyobb fel-melegedés is indokolt lett volna. Ahogy azt a 2. ábra is mutatja,a modellek akkor illeszkednek a legjobban az elmúlt száznegyvenév megfigyeléseihez, amikor az összes fent említett emberi ere-detû és természetes tényezôvel egyszerre számolunk.

sekkel értékeljük a szövegben: gyakorlatilag biztos (99 % feletti a valószínûsé-ge annak, hogy az eredmény helyes), nagyon valószínû (90–99 % valószínûség-gel helyes), valószínû (66–90 % eséllyel helyes), közepesen valószínû (33–66 %eséllyel helyes), valószínûtlen (10–33 % eséllyel helyes), nagyon valószínûtlen(1–10 % eséllyel helyes) és rendkívül valószínûtlen (1 % alatti eséllyel helyes).A jel mögött álló bizonytalansági sávok mindenütt a valószínû sávba esô ér-téktartományt jelölik. A Második Munkacsoport eredményeire a megbízható-sági becslések: nagyon magas (95% fölött), magas (67–95%), közepes(33–67%), alacsony (5–33 %) és nagyon alacsony (5% alatt). A HarmadikMunkacsoport nem határozott meg megbízhatósági szinteket.


Indikátor

Biológiai és fizikai indikátorok

Globális tengerszintátlag

Folyók és tavak jégborí-tottságának hossza

A tengeri jég kiterjedéseés vastagsága az Északi-sarkon

Nem sarki gleccserek

Hóborítottság

Állandóan fagyott altalaj

El Niño-események5

Vegetációs idôszak

Növények és állatokélettere

Szaporodás, virágzásés vándorlás

Korallzátonyok kifehéredése


A XX. században átlagosan évi 1–2 mm-rel nö-vekedett.

A XX. században körülbelül kéthetes csökkenésmutatkozik az északi félteke közepes és magasszélességein (nagyon valószínû).

A késô nyári és kora ôszi jégvastagság 40 %-kalcsökkent az elmúlt évtizedekben (valószínû),a jéggel borított terület nagysága tavasszalés nyáron 10–15%-kal csökkent az 1950-esévek óta.

A XX. században széles körben visszahúzódtak.

Az 1960-as évek óta hozzáférhetô mûholdasadatok szerint 10%-os területi csökkenés mu-tatkozik (nagyon valószínû).

Olvadásnak indult, melegedett és visszahúzó-dott a sarkköri, sarkvidéki és hegyvidéki régiók-ban.

Az elôzô száz évhez képest gyakoribbá, tar-tósab-bá és erôsebbé váltak az elmúlt 20–30 évben.

Évtizedenként körülbelül 1–4 nappal meghosz-szabbodott az elmúlt negyven évben az északiféltekén, fôként a magasabb szélességeken.

A sarkkör felé, illetve a tengerszinttôl fölfelétolódott a növények, rovarok, madarak és halakesetében.

Az északi féltekén a korábbi virágzás, a vándor-madarak korábbi megérkezése, a párzási idô-szak elôbbre tolódása, valamint a rovarok ko-rábbi megjelenése jellemzô.

Egyre gyakoribb, fôként El Niño-eseményekidején.

1/c táblázat. XX. századi változások a Föld légkörében, éghajlatában ésbiofizikai rendszerében*

A tengerszint, a hóborítottság, a jégtakaró és a csapadék változá-sai összhangban állnak a Föld felszínének melegedésével. Ezt pél-dázza többek között a víz aktívabb körforgása, amelyet nagyobbcsapadékhozamú események, a csapadék térbeli eloszlásánakmegváltozása, a nem sarki gleccserek általános visszahúzódása, atengerszint emelkedése, az óceán melegedése, valamint a hótaka-ró és a tengeri jég kiterjedésének és vastagságának csökkenése kí-sér (lásd az 1/c táblázatot). Például nagyon valószínû, hogy a XX.századi felmelegedés jelentôsen hozzájárult a tengerszint megfi-


5 A kifejezés eredetileg egy olyan dél felé haladó meleg óceáni áramlást je-löl, amely minden évben megjelenik Ecuador és Peru partjai mentén közvet-lenül karácsony után. (Innen ered a neve: el niño = kisded.) Szabálytalanidôközönként, mintegy 2-7 évente ez a meleg áramlás különösen erôssé vá-lik, a parti víz hosszú ideig (akár több mint egy évig) szokatlanul meleg ma-rad. A jelenség nem csupán a partok mentén mutatkozik, hanem a világ szá-mos pontján (különösen a trópusi Csendes-óceán térségében) tapasztalhatókanomáliák ilyenkor: egyes helyeken rengeteg csapadék hullik, és emiatt árvi-zek keletkeznek; másutt ellenben szárazság és aszály pusztít.

* Az 1/a–1/d táblázat a legfontosabb megfigyelt változásokra hoz példákat,a teljesség igénye nélkül. E változások között némelyek az emberi eredetûéghajlatváltozásnak tulajdoníthatók, másokat a természetes ingadozások,illetve az emberi eredetû éghajlatváltozás egyaránt elôidézhetnek. A megbíz-hatósági szinteket ott tüntetjük föl, ahol a változást vizsgáló munkacsoportegyértelmûen megadta ezeket.

1/d táblázat. XX. századi változások a Föld légkörében, éghajlatában ésbiofizikai rendszerében*

Indikátor

Gazdasági indikátorok

Idôjárás miatti gazdaságiveszteségek


Az elmúlt negyven évben az egész világon egynagyságrenddel megnôttek a gazdasági veszte-ségek (az inflációtól megtisztítva). A megfi-gyelt emelkedô tendencia részben társadalmi-gazdasági, részben éghajlati tényezôk számlájá-ra írható.

gyelt emelkedéséhez a tengervíz hôtágulása és a szárazföldi jég ál-talánosan tapasztalható csökkenése révén. A jelen bizonytalansá-gainak figyelembevétele mellett a megfigyelések és a modellekegyaránt összhangban állnak azzal, hogy a XX. században nemgyorsult jelentôsen a tengerszint növekedése. Az antarktiszi ten-geri jég összmennyisége nem változott 1978 és 2000 között.Emellett egymásnak ellentmondó értékelések születtek, illetvekevés adat áll rendelkezésre a közepes szélességeken keletkezôtrópusi és nem trópusi ciklonok erôsségének, illetve a pusztítóhelyi viharok jellegzetességeinek változásáról. A megfigyelt válto-zások egy része csupán regionális jellegû, más részüket belsô ég-hajlati ingadozás, természetes kényszer, avagy regionális léptékûemberi tevékenység okozhatja; azaz nem tulajdoníthatók kizáró-lag a globális emberi hatásoknak.

A megfigyelt regionális éghajlati változások hatással vannakszámos fizikai és biológiai rendszerre, s mutatnak már jelek arra,hogy a társadalmi és gazdasági rendszereket sem hagyják érintet-lenül.

A közelmúlt regionális éghajlati változásai – különösen a hô-mérséklet-növekedés – a világ számos pontján hatással vannakmár a hidrológiai rendszerekre, illetve a szárazföldi és a tengeri


2. ábra. A Föld hômérséklet-ingadozásának (°C) szimulációja és azeredmények összehasonlítása a valóságban mért értékekkel meg-világíthatja a változások fôbb okait. Egy éghajlatmodell segítségévelszimulálhatjuk mind a természetes, mind az emberi eredetû hômérsék-let-változásokat. Az a) ábrán jelölt szimuláció kizárólag természeteskényszereket tartalmaz: a napsugárzás ingadozását és a vulkanikus te-vékenységet. A b) ábra grafikonja emberi eredetû kényszerek hatásátmutatja: üvegházhatású gázokat és a szulfát aeroszolok becsült érté-két. A c) ábra grafikonja a természetes és az emberi eredetû kényszere-ket együtt mutatja. A b) ábrán látható, hogy az emberi eredetû kény-szerek figyelembevétele a modellben elfogadhatóan magyarázza az el-múlt évszázadban megfigyelt hômérséklet-változás jelentôs részét, áma legjobb illeszkedést a megfigyelésekre a c) esetben kapjuk, amikor atermészetes és az emberi eredetû tényezôkkel egyaránt számolunk.Az eredmények szerint tehát a számításba vett kényszerek kielégítôenmagyarázzák a megfigyelt változást, ami persze nem zárja ki azt, hogymás kényszerek is szerepet játsszanak


Modell Megfigyelt

Modell Megfigyelt

Modell Megfigyelt

Csak természetes kényszerek

Csak emberi eredetû kényszerek

Természetes és emberi eredetû kényszerek együtt

2/a ábra. Hômérsékleti anomáliák (°C)

A modellekben kapott és a megfigyelt hômérséklet-növekedési értékek összehasonlítása 1860-tól

2/b ábra. Hômérsékleti anomáliák (°C)

2/c ábra. Hômérsékleti anomáliák (°C)

1850 1900 1950 2000

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1850 1900 1950 2000

1850 1900 1950 2000

ökológiai rendszerekre (lásd az 1. táblázatot). E rendszerek6

megfigyelt változásai koherensek a különféle vidékek és/vagy ré-giók összehasonlításában, és irányukat tekintve összhangban van-nak a regionális hômérsékleti változások várható hatásaival. An-nak valószínûsége, hogy a megfigyelt változások csupán véletle-nül esnek egybe a változások várható irányával (nem tekintveazok nagyságrendjét), elhanyagolható.

Az idôjárási eseményekbôl fakadó károk és a regionális éghaj-lat-ingadozás egyre növekvô társadalmi-gazdasági költségei arraengednek következtetni, hogy egyre sebezhetôbbek vagyunk azéghajlatváltozással szemben. Mutatnak már jelek arra, hogy azáradások és aszályok számának mostanában tapasztalható növe-kedése érint bizonyos társadalmi és gazdasági rendszereket, azidôjárási katasztrófaesemények okozta gazdasági veszteségek nö-vekednek. Mivel azonban e rendszereket olyan társadalmi-gazda-sági tényezôk is befolyásolják, mint a demográfiai összetétel vagya földhasználat, nehéz az éghajlatváltozás (legyen az akár termé-szetes, akár emberi eredetû), illetve a társadalmi-gazdasági té-nyezôk viszonylagos hatásainak számszerûsítése.

3. kérdés: Milyen – regionális és globális – éghajlati, környe-zeti, illetve társadalmi-gazdasági következményei volnánakaz elkövetkezô huszonöt, ötven és száz évben annak, ha aHarmadik Értékelô Jelentés üvegházhatású gázok kibocsátá-sára vonatkozó forgatókönyvei valósulnának meg (amelyeknem feltételeznek éghajlat-politikai beavatkozást)?A lehetôségekhez mérten értékeljük:– a légköri koncentrációk, az éghajlat és a tengerszint elôre-vetített változásait;


6 44 regionális tanulmány több mint négyszáz növény- és állatfajt vizsgált fô-ként Észak-Amerikában, Európában és a Déli-sark vidékén. E vizsgálatoknagyjából húsz-ötven év eseményeit dolgozzák fel. 16 regionális tanulmány,amelyek a világ szinte minden régióját lefedik, körülbelül száz fizikai folya-matot követ nyomon. Az általuk vizsgált idôszak nagyjából húsz és százötvenév közé tehetô.

– az éghajlat és a légköri koncentrációk megváltozásának ha-tásait, valamint gazdasági költségeit és hasznait, amelyekolyan területeken jelentkeznek, mint az emberi egészség, azökológiai rendszerek diverzitása (sokszínûsége) és produkti-vitása, valamint a társadalmi-gazdasági szektorok (fôként amezôgazdaság és a vízellátás);– az alkalmazkodási lehetôségeket, beleértve azok költségeit,hasznait és nehézségeit;– a hatásokhoz és az alkalmazkodáshoz kapcsolódó fejlôdé-si, fenntarthatósági és igazságossági kérdéseket regionális ésglobális szinten.

A szén-dioxid-koncentráció, a globális földfelszíni átlaghômér-séklet, továbbá a tengerszint valamennyi IPCC kibocsátási for-gatókönyv szerint növekedni fog a XXI. században.7

A hat reprezentatív SRES kibocsátási forgatókönyv a légköri szén-dioxid-koncentrációt 2100-ra 540 és 970 ppm közé becsüli – ezaz érték az iparosodás kezdetén 280 ppm, 2000-ben pedig 368ppm volt. Az üvegházhatású gázok és az aeroszolok jövôbeli szint-jeinek eltérései az eltérô társadalmi-gazdasági (demográfiai, tár-sadalmi, gazdasági és technológiai) feltételezésekbôl fakadnak.Minden forgatókönyv 2100. évi koncentrációiban –10 és +30százalék közötti ingadozást okoznak olyan további bizonytalansá-gok, amelyek fôként a jelenlegi eltávolítási folyamatok (szén-dioxid elnyelése) fennmaradásával, továbbá a szárazföldi bioszfé-rát érintô éghajlati visszacsatolás nagyságrendjével kapcsolatosak.Emiatt a teljes tartomány 490–1250 ppm (ami 75–350 százalék-kal nagyobb az 1750. évi, ipari forradalom elôtti koncentráció-nál). Az egyéb (nem CO2) elsôdleges üvegházgázok 2100-ra be-csült koncentrációi jelentôsen eltérnek a hat reprezentatívSRES-forgatókönyvben (lásd a 3. ábrát).


7 Az éghajlati változékonyság változásai, a szélsôséges események, valamint aváratlan/nem lineáris változások elôrejelzésével a 4. kérdés foglalkozik.

Az SRES kibocsátási forgatókönyvekre épülô éghajlati modellekelôrejelzései szerint a globális földfelszíni átlaghômérséklet 1,4–5,8Celsius-fokkal fog növekedni az 1990-tôl 2100-ig tartó idôszak-ban. Ez a XX. században megfigyelt melegedés középértékéneknagyjából kétszerese–tízszerese. Az ôséghajlattani (paleoklimatoló-giai) adatok alapján nagyon valószínû, hogy e melegedés példátlanütemû az elmúlt legalább tízezer év tekintetében. A hômérséklet-növekedés várhatóan nagyobb lesz, mint a Második Értékelô Jelen-tésben használt hat IS92 forgatókönyv alapján számított 1,0–3,5Celsius-fokos melegedés. A nagyobb hômérséklet-növekedés és aszélesebb tartomány oka elsôsorban az, hogy az SRES-forgató-könyvekben – az IS92 forgatókönyvekhez képest – alacsonyabb jö-vôbeli kén-dioxid-kibocsátással számoltak.8 A várható növekedésaz 1990-tôl 2025-ig tartó idôszakra 0,4–1,1 Celsius-fok, míg az1990-tôl 2050-ig tartó idôszakra 0,8–2,6 Celsius-fok. Ha ugyanaz-zal a kibocsátási forgatókönyvvel különbözô éghajlati modelleketfuttatunk le, akkor hasonló földfelszíni hômérséklet-változásokatkapunk a 2100. évre, mintha ugyanazt az éghajlati modellt külön-bözô SRES-forgatókönyvekkel futtatnánk. A 3. ábrán látható, hogya legmagasabb kibocsátással számoló SRES-forgatókönyvek jelzikelôre a legmagasabb hômérséklet-növekedést. Nagyon valószínû,hogy szinte az összes szárazföldi terület jobban melegszik majd,mint amit ezek a globális átlagok mutatnak – különösen télen, azészaki félgömb magasabb szélességein.

Az elôrejelzések szerint a lehulló csapadék mennyisége földi át-lagban növekedni fog a XXI. században, ugyanakkor regionálisszinten növekedés és csökkenés egyaránt elôfordul majd, jellemzôen5–20%-os mértékben. Valószínû, hogy a csapadékmennyiség télenés nyáron is növekedni fog a magas szélességeken. Növekedés vár-ható télen az északi közepes szélességeken, Afrika trópusi részein,valamint az Antarktiszon; nyáron pedig Dél- és Kelet-Ázsiában.Egyenletesen csökkenô téli csapadék várható Ausztráliában, Kö-zép-Amerikában és Afrika déli területein. A legtöbb olyan vidéken,


8 Az alacsonyabb kén-dioxid-kibocsátás miatt gyengébb a szulfát aeroszolokmelegedést mérséklô hatása – a lektor.


3. ábra. A különbözô társadalmi-gazdasági feltételezésekre épülôSRES-forgatókönyvek eltérô üvegházgáz- és aeroszol-kibocsátáso-kat eredményeznek. E kibocsátásoknak köszönhetôen ugyanakkormegváltoznak e gázok és aeroszolok légköri koncentrációi, ami az ég-hajlati rendszert jellemzô sugárzási kényszer módosulásához vezet. AzSRES-forgatókönyvek szerint a sugárzási kényszer eme változása elôre-láthatólag a hômérséklet és a tengerszint emelkedését idézi elô, ami vi-szont további hatásokat eredményez. Az SRES-forgatókönyvek nemszámolnak további éghajlatügyi kezdeményezésekkel, s nem rendelnekvalószínûségeket az eseményekhez. Mivel az SRES-forgatókönyvek csakalig valamivel a Harmadik Értékelô Jelentés megjelenése elôtt készültekel, ezért az itteni hatáselemzések más éghajlati modellek eredményeithasználják. Ezek jellemzôen egyensúlyi éghajlat-változási forgatóköny-veken (pl. 2xCO2), viszonylag kevés esetben pedig évi 1%-os CO2-növekedést feltételezô, illetve a Második Értékelô Jelentésben szereplôforgatókönyveken (vagyis az IS92 forgatókönyveken) alapulnak. A ha-tások ugyanakkor befolyásolhatják a társadalmi-gazdasági fejlôdési pá-lyákat, például az alkalmazkodás és a korlátozások révén. Az ábra tete-jén kiemelt szövegdobozok azt jelölik, hogy a különféle szempontok mi-ként kapcsolódnak az éghajlatváltozás integrált értékelési keretéhez(lásd az 1. ábrát).

A1FI, A1T és A1B

Az A1-es forgatókönyvcsalád nagyon gyors gazdasági növekedést feltételez ajövôben, a század közepének globális népességcsúcsa után lélekszámcsökke-néssel, valamint új, hatékonyabb technológiák gyors bevezetésével. A forga-tókönyv fontosabb háttérfeltevései: az egyes régiók hasonlóvá válása, kapaci-tásbôvítés és sûrûbb kulturális-társadalmi kapcsolati háló az egy fôre jutó jö-vedelmek regionális különbségeinek jelentôs csökkenése mellett. Az A1-esforgatókönyvcsalád tagjainak három csoportja az energiarendszert érintôtechnológiai változások különbözô irányait írja le. E három csoport techno-lógiai szempontból különbözik egymástól: fosszilis tüzelôanyagokra alapozott(A1FI), nem fosszilis energiaforrásokra alapozott (A1T), illetve a forrásokközötti egyensúlyra épülô (A1B) (azaz nem támaszkodik egyoldalúan egyadott energiaforrásra, továbbá minden energiaszolgáltató, illetve végfelhasz-nálói technológia hasonló ütemû fejlôdését feltételezi).


Éghajlat-változás

Hatás azemberi és természeti

rendszerekre

Kibocsátásokés koncent-

rációk

Társadalmi-gazdasági fejlôdési pályák



rendszerekre


rációk




rendszerekre


rációk


Társadalmi-gazdasági forgatókönyvek Kibocsátások Koncentrációk

a) inkább

gazdasági

inkább környezeti

B: kiegyensúlyozott, FI: fosszilis tüzelôanyagokra

alapozott, T: fosszilis tüzelôanyagokat

háttérbe szorító

inká

bb g

lobá

lis

A1B FI T

A2

B1 B2

b) CO2-kibocsátások (Gt C)

30

20

10

2000 2050 2100

c) CH4-kibocsátások (Tg CH4)

1000

800

600

2000 2050 2100

f) CO2-koncentráció (ppm)

900

700

500

300

2000 2050 2100

d) N2O-kibocsátások (Tg N)

24

20

16

2000 2050 2100

(h) N2O-koncentráció (ppb)

2000 2050 2100

(e) SO2-kibocsátások (Tg S)

150

100

50

2000 2050 2100

(i) Szulfát aeroszol (Tg S)

2000 2050 2100

2000 2050 2100

(g) CH4-koncentráció (ppb)

3500

2500

1500

500

400

300

1,2

0,8

0,4

0,0

inká

bb r

egio

nális




rendszerekre


rációk




rendszerekre


rációk


Társadalmi-gazdasági forgatókönyvek

Hômérséklet- és tengerszintváltozás Okok az elôvigyázatosságra

(1) Minden modell, minden SRES-forgatókönyv

(2) Minden SRES-forgatókönyv,beleértve a szárazföldi jég-olvadásban rejlô bizony-talanságot is

(2)

(l) Tengerszint-emelkedés (m)

A1BA1TA1FlA2B1B2IS92a

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)

(10)

(11)

(12)

Forgatókönyv

(j) Sugárzási kényszer (W/m2)

(k) Hômérséklet-változás (°C)

1,0

0,8

0,6

0,4

0,2

0,0

10

5

0

6

4

2

0

6543210

–1

°C6543210

–1

Minden IS92-forgatókönyv

A függôleges sávok az egyes modellekbizonytalanságaitmutatják 2100-ban.

A függôleges sávok az egyes modellekbizonytalanságaitmutatják 2100-ban.

Okok az elôvigyázatosságra(m) Hatások

I. Az egyedi és fenyegetett rend-szerekre leselkedô kockázatok

II. Szélsôséges éghajlati esemé-nyekbôl fakadó kockázatok

III. Hatások területi eloszlásaIV. Összesített hatásokV. Jövôbeli nagy léptékû, ugrás-

szerû változásokból eredô kockázatok

(1)

(1)(1)

2000 2050 2100

I II III IV V

(3) Sok rendszert érintenek (4) Néhány rendszert érintenek(5) Erôsen növekednek (6) Növekednek (7) A legtöbb régióban hátrányos (8) Néhány régióban hátrányos(9) Összességében minden mutató

romlik (10) Kedvezô vagy kedvezôtlen piaci

hatások; a legtöbb emberszámára hátrányos

(11) Nagyobbak (12) Nagyon alacsonyak

2000 2050 2100 2000 2050 2100

°C

ahol az átlagos csapadékmennyiség növekedése várható, nagy való-színûséggel számíthatunk növekvô évközi csapadékingadozásra.

A gleccserek általános visszahúzódása elôreláthatólag folyta-tódik a XXI. században. Az északi félgömbön a hóborítottság, to-vábbá a fagyott altalaj és a tengeri jég kiterjedése várhatóan to-vább csökken. Az Antarktisz jéghátságának tömege valószínûlegnövekedni fog, miközben a grönlandi jéghátság minden bizonnyalveszít majd tömegébôl (lásd a 4. kérdést).

Az összes SRES-forgatókönyv alapján a földi átlagos tenger-szint elôreláthatóan 9–88 centiméterrel fog emelkedni 1990 és


A2

Az A2-es forgatókönyvcsalád egy igen heterogén világot ír le. A forgatókönyvháttérfeltevése az önellátás és a helyi identitás megôrzése. A régiók termé-kenységi mutatói csak nagyon lassan közelednek egymáshoz, ezért folyama-tosan emelkedik a népességszám. A gazdasági fejlôdés fôleg régióközpontú,az egy fôre jutó gazdasági növekedés és technológiai változás pedig egyenet-lenebb és lassabb, mint más forgatókönyvekben.

B1

A B1-es forgatókönyvcsaládban egyre hasonlóbbá válnak egymáshoz a világegyes régiói, a század közepének globális népességcsúcsa után pedig csökkena lélekszám, ahogyan azt az A1-es esetben láttuk. A különbség: gyors szerke-zeti átállás egy szolgáltatás és információ alapú gazdaságra, amelyben azanyagigény csökken és tiszta, erôforrás-hatékony technológiákat vezetnekbe. A hangsúly a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság globálisszintû megoldásain van – beleértve az igazságosság elômozdítását –, ám nin-csenek további éghajlatügyi kezdeményezések.

B2

A B2-es forgatókönyvcsalád világában a gazdasági, társadalmi és környezetifenntarthatóság lokális megoldásain van a hangsúly. A világ népessége folya-matosan növekszik, bár lassabban, mint az A2-es esetben; a gazdasági fejlô-dés közepes mértékû; a technológiai változások pedig lassabbak és sokszí-nûbbek, mint a B1-es és az A1-es esetekben. Miközben ez a forgatókönyv isa környezetvédelemre és a társadalmi igazságosságra összpontosít, mindezthelyi és regionális szinten teszi.

2100 között, azonban jelentôs térbeli eltérésekkel. Ez az emelke-dés elsôsorban az óceánok hôtágulásának, továbbá a gleccserek,illetve jégsapkák olvadásának a következménye. A várható emel-kedés az 1990-tôl 2025-ig tartó idôszakban 3–14 cm, míg 1990-tôl 2050-ig 5–32 cm.

Az elôrevetített éghajlatváltozás mind a környezeti, mind a tár-sadalmi-gazdasági rendszereket befolyásolni fogja. E hatásokegyaránt lehetnek jótékonyak avagy kedvezôtlenek, ám minélnagyobb mértékû és minél gyorsabb ütemû az éghajlat módo-sulása, annál inkább túlsúlyba kerülnek a kedvezôtlen hatások.

A kedvezôtlen hatások annál súlyosabbak, minél nagyobb az ad-digi üvegházgáz-kibocsátás és az ezzel összefüggô éghajlatváltozás(közepes megbízhatóságú állítás). Noha néhány régió és ágazatszámára egy kismértékû éghajlatváltozás jótékony hatású lehet,ezek az elônyök az éghajlat módosulásának fokozódásával elôre-láthatólag csökkenni fognak. Ezzel szemben várható, hogy szá-mos kedvezôtlen hatás az éghajlatváltozás mértékével arányosankiterjedtebbé és súlyosabbá válik. A régiókat tekintve a világ nagyrészén a kedvezôtlen hatások kerülhetnek túlsúlyba, különösen atrópusi és szubtrópusi területeken.

Összességében az éghajlatváltozás fokozni fogja az emberiegészségre leselkedô veszélyeket, fôként a trópusi/szubtrópusi or-szágok alacsonyabb jövedelmû népessége körében. Az éghajlatvál-tozás az emberek egészségét érintheti közvetlenül (például a hi-deg okozta stressz mérséklôdése, ugyanakkor a meleg okoztastressz súlyosbodása a mérsékelt égövi országokban; halálos áldo-zatok az árvizek és a viharok következtében) és közvetve is. Utób-bi úgy lehetséges, hogy változnak a betegséghordozó élôlények(például szúnyogok)9 és a vízben élô kórokozók életfeltételei, mó-dosul a víz- és a levegôminôség, valamint az élelmiszer-ellátás és


9 Nyolc tanulmány modellezte az éghajlatváltozás betegséghordozókra gya-korolt hatását: öt a maláriával, három pedig a trópusi náthalázzal (dengue-láz) foglalkozott. Közülük hét tanulmány biológiai vagy folyamat alapú, egypedig tapasztalati-statisztikus jellegû.

-minôség (ezen állítások megbízhatósága a közepestôl a magasigterjed). Az egészségre gyakorolt tényleges hatást nagymértékbenbefolyásolják a helyi környezeti és társadalmi-gazdasági feltételek,valamint azok a stratégiák, amelyek a társadalom, az intézmények,a technológiák és az emberi viselkedés alkalmazkodása révén kí-vánják csökkenteni az egészségre leselkedô veszélyeket.

Az éghajlatváltozás és a tengerszint-emelkedés meg fogja vál-toztatni az ökológiai produktivitást és a biológiai sokféleséget(biodiverzitást), ami megnöveli néhány sebezhetô faj kipusztulá-sának kockázatát (ezen állítások megbízhatósága a nagytól a kö-zepesig terjed). Várhatóan egyre gyakoribbá válik majd az ökoló-giai rendszerek jelentôs mértékû szétesése olyan zavarások miatt,mint például a tûz, az aszály, a kártevôk, a növény- és állatfajokinváziója, a viharok vagy a korallzátonyok kifehéredése. Az éghaj-latváltozás által elôidézett stressz, hozzáadódva az ökológiai rend-szereket érô egyéb stresszhatásokhoz, súlyosan károsíthat néhányegyedülálló rendszert, sôt akár a rendszer teljes eltûnését és ve-szélyeztetett fajok kihalását okozhatja. Az emelkedô szén-dioxid-koncentráció növeli a növények produktivitását, ám az éghajlativáltozások, valamint a zavarások ezzel összefüggô megváltozásaiegyaránt növelhetik, illetve csökkenthetik az ökológiai rendsze-rek nettó produktivitását (közepes megbízhatóságú állítás). Né-hány globális modell azt jósolja, hogy a szárazföldi ökológiai rend-szerek nettó szénmegkötése növekszik majd a XXI. század elsôfelében, ezután azonban nem változik vagy pedig csökken.

A gabonatermesztési modellek szerint egyes mérsékelt égövi te-rületeken egy kismértékû hômérséklet-emelkedés növeli a potenciá-lis terméshozamot, egy nagyobb mértékû hômérséklet-változás vi-szont csökkenti (ezen állítás megbízhatósága a közepestôl az ala-csonyig terjed). A legtöbb trópusi és szubtrópusi régióban csökkena potenciális terméshozam az elôre jelzett hômérséklet-növekedésiértékek zöme esetében (közepes megbízhatóságú állítás). Azokon aszáraz talajú szubtrópusi és trópusi vidékeken, ahol a mezôgazdál-kodás a természetes csapadékra hagyatkozik, a csapadékmennyi-ség jelentôs csökkenésével a terméshozam még kedvezôtlenebbülalakulhat. E becslések számolnak a gazdák valamelyes alkalmazko-


dásával, továbbá a szén-dioxid általi „trágyázás” jótékony hatásá-val, ám figyelmen kívül hagyják az elszaporodó kártevôket és azéghajlati szélsôségek változásának várható hatásait. Keveset tu-dunk arról, hogy az állattenyésztôk mennyire képesek felkészíte-ni állataikat az éghajlatváltozás okozta élettani stresszhatásokra.Az elôrejelzések szerint egy néhány Celsius-fokos – vagy még na-gyobb mértékû – melegedés következtében világszerte megemel-kednek az élelmiszerárak, miáltal megnövekedhet az éhezés koc-kázata az ebbôl a szempontból sebezhetô társadalmak körében.

Az éghajlatváltozás súlyosbítani fogja a vízszûkösséget a világszámos vízben szegény területén. A víz iránti kereslet általábannövekszik a népességszám gyarapodásával és a gazdasági fejlôdés-sel, ugyanakkor néhány országban a hatékonyabb felhasználásnakköszönhetôen csökken. Az éghajlatváltozás várhatóan jelentôsencsökkenti a rendelkezésre álló víz mennyiségét a világ számos víz-ben szegény területén (ez a folyók várható vízhozamából látha-tó), ugyanakkor néhány más helyen növekszik ez a mennyiség(közepes megbízhatóságú állítás) (lásd a 4. ábrát). Az édesvíz mi-nôsége a magasabb vízhômérséklet miatt általában romlana (ma-gas megbízhatóságú állítás), ám ezt néhány régióban ellensúlyoz-hatja a gyorsabb lefolyás.

A piaci szektorra gyakorolt összesített hatások (a bruttó hazaitermék [GDP] változásával mérve) várhatóan sok fejlôdô országesetében kedvezôtlenek lesznek valamennyi vizsgált globális átlag-hômérséklet-emelkedés esetén (alacsony megbízhatóságú állítás).A fejlett országokban néhány Celsius-fokos melegedésig a várha-tó hatás vegyes (alacsony megbízhatóságú állítás), míg az ezen fe-lüli melegedés hátrányos következményekkel jár (ezen állításmegbízhatósága a közepestôl az alacsonyig terjed). E becslésekrendszerint nem veszik figyelembe azokat a hatásokat, amelyekaz éghajlati változékonyság és a szélsôségek változásaiból szár-maznak; nem számolnak azzal, hogy az éghajlatváltozás ütemétôlfüggôen más és más hatások jelentkeznek; csak részben számol-nak azon árukkal és szolgáltatásokkal, amelyek a piacon nem je-lennek meg; továbbá úgy tekintenek egyesek nyereségeire, hogyazok kiegyenlítik mások veszteségeit.


A tengerszint-emelkedés és a viharok hullámverése különösen sú-lyos társadalmi és gazdasági kockázatoknak teszi ki a kis sziget-országok és/vagy az alacsonyan fekvô tengerparti területek népes-ségét. Sok településen nô a part menti áradások és a partok pusz-tulásának kockázata; több tízmillió deltatorkolatokban, alacso-nyan fekvô vízparti területeken, valamint kis szigeteken élô em-bernek kell a kitelepüléssel számolnia. A szigeti és vízparti népes-ség számára létfontosságú erôforrások – mint a tengerpartok, azédesvíz, a halászterületek, a korallzátonyok és atollok, valamint atermészetes élôhelyek – szintén veszélybe kerülhetnek.

Az éghajlatváltozás hatásai aránytalan mértékben sújtjákmajd a fejlôdô országok lakosságát, illetve az összes ország sze-gény rétegeit, ami súlyosbítja az egészségi állapot, valamint amegfelelô élelmiszerhez, a tiszta vízhez és az egyéb erôforrásokhozvaló hozzáférés már meglévô egyenlôtlenségeit. A fejlôdô országoklakói jellemzôen viszonylag nagymértékben ki vannak téve az ég-hajlatváltozásból fakadó kedvezôtlen hatásoknak. Ráadásul a sze-génység és egyéb tényezôk miatt a legtöbb fejlôdô ország kevés-sé tud alkalmazkodni e hatásokhoz.

Az alkalmazkodás lehetôséget jelent az éghajlatváltozás károshatásainak csökkentésére, s járulékos hasznai gyakran azonnaljelentkeznek. Minden kár azonban nem kerülhetô el az alkal-mazkodás révén.

Az alkalmazkodás számos lehetôségét tárták már fel, amelyek azéghajlatváltozás káros hatásait mérsékelhetik, jótékony hatásaitpedig fölerôsíthetik – ezek azonban költségeket vonnak magukután. Az alkalmazkodás hasznainak, költségeinek, illetve ezek re-gionális különbségeinek számszerû értékelése egyelôre még hiá-nyos.

Az éghajlat nagyobb mértékû és gyorsabb változása megnehe-zítené az alkalmazkodást és a károk nagyobb kockázataival jár-na, mint egy kisebb mértékû, lassabb változás. A természeti ésemberi rendszerek evolúciójuk során szert tettek olyan adottsá-gokra, amelyek révén képesek birkózni bizonyos fokú éghajlati



10 A kiinduló helyzet bizonytalanságát is szimuláló, több párhuzamos mo-dellfutás szerinti megváltozás átlaga – a lektor.

4. ábra. A vízlefolyás évi átlagának 2050-ig várható változásai (az1961-tôl 1990-ig tartó idôszak átlagához viszonyítva) nagyrészt kö-vetik a csapadékmennyiség változására vonatkozó elôrejelzéseket.A vízlefolyás változásait egy hidrológiai modell segítségével számítottákki. Ez bemenô adatként a Hadley Centre által kidolgozott légkör–óceánáltalános cirkulációs modell (AOGCM) éghajlati elôrejelzéseit használja.A modell két változatát használták, mindkettô a légköri szén-dioxid-koncentráció évi 1%-os növekedésével számol: a) HadCM2, ún. ensem-ble átlag10 és b) HadCM3. Az elôrejelzések szerint a vízlefolyás növeke-dése várható a magas szélességeken és Délkelet-Ázsiában, ugyanakkorcsökkenés várható Közép-Ázsiában, a Földközi-tenger környékén, Afri-ka déli területein és Ausztráliában. Ez nagyjából megegyezik a HadleyCentre kísérleti eredményeivel és más AOGCM-csapadékbecslésekkel.A világ többi területén a csapadék és a vízlefolyás változása attól függ,hogy milyen forgatókönyveket és modelleket használunk.

Az évi vízlefolyás változása (mm/év)a)

b)

<–250–250-tôl –150-tôl –50-tôl –25-tôl 0-tól 25-tôl 50-tôl

>150–150-ig –50-ig –25-ig 0-ig 25-ig 50-ig 150-ig

változékonysággal. Mindeközben a károk kockázata viszonylagalacsony, a felépülés esélye pedig nagy. Ha azonban az éghajlat-változás oly mértékû, hogy gyakrabban fordulnak elô olyan lép-tékû események, amelyekkel a rendszerek történetük során mégnem találkoztak, akkor megnô a súlyos károk, az elégtelen rege-neráció és a rendszer összeomlásának kockázata.

4. kérdés: Mit tudunk az üvegházhatású gázok és aeroszoloknövekvô légköri koncentrációjának hatásáról, illetve az em-ber által elôidézett várható éghajlatváltozásról regionális ésglobális szinten?

a) Milyen gyakoriak és milyen mértékûek lesznek az éghaj-lati ingadozások, beleértve a napi, az évszakos, az évközi, va-lamint az évtizedes változékonyságot, ez utóbbin többek kö-zött az El Niño/Déli Oszcilláció ciklusokat értve?

b) Milyen hosszan, hol, milyen gyakran és mennyire erô-teljesen jelennek meg olyan szélsôségek, mint például a hô-hullámok, az aszályok, az áradások, a nagy esôzések, a lavi-nák, a viharok, a tornádók vagy a trópusi ciklonok?

c) Milyen kockázatai vannak azoknak a hirtelen, illetvenem lineáris változásoknak, amelyek – többek között – azüvegházhatású gázok forrásaival és nyelôivel, az óceáni víz-körzéssel, illetve a sarki jég és az állandóan fagyott altalaj ki-terjedésével kapcsolatosak? Számszerûsíthetôk-e ezek a koc-kázatok?

d) Milyen kockázatai vannak az ökológiai rendszerek hir-telen, illetve nem lineáris módosulásainak?

Változékonyabb éghajlat és bizonyos szélsôségek gyakoribbáválása várható.

A modellek elôrejelzése szerint az üvegházhatású gázok légkörikoncentrációjának növekedése a napi, az évszakos, az évközi és azévtizedes változékonyság módosulását eredményezi. Az elôrejel-zések szerint sok helyütt csökken a napon belüli hômérsékletin-


gás; az északi félgömb szárazföldi területein telente csökkennek,nyaranta növekednek a különbségek az egyes napok felszíni lég-hômérsékletei között. Sok modell olyan átlagos körülményeketjósol a Csendes-óceán trópusi vidékére, amelyek inkább El Niño-szerûek. Nincs egyértelmû közös álláspont a légkörben és az óce-ánban természetes módon kialakuló jellegzetes cirkulációs álla-potok, mint például az Észak-atlanti Oszcilláció gyakoriságánakés szerkezetének változását illetôen.

A modellek elôrejelzése szerint az üvegházhatású gázok növek-vô légköri koncentrációja meg fogja változtatni a szélsôséges ese-mények gyakoriságát, erôsségét és idôtartamát (például több for-ró nap, hôhullám, illetve nagy csapadék várható; a hideg napokszáma ellenben csökken). Az elôrevetített változások jelentôs ré-sze számos régióban növelné az áradások és aszályok kockázatát,illetve többnyire károsítaná az ökológiai rendszereket, a társadal-mi-gazdasági szektorokat, valamint az emberi egészséget (bôveb-ben lásd a 2. táblázatban). Részletes modelltanulmányok szerinta trópusi ciklonok szél- és csapadékcsúcsértékei egyes területe-ken valószínûleg emelkednek majd. Nincs elég információnk ar-ról, miként változhatnak az idôjárás nagyon kis léptékû szélsôsé-gei (például zivatarok, tornádók, jégesô, jégverés vagy villámlás).

A XXI. században az üvegházhatású gázok melegítô hatásanyomán nagy kiterjedésû, nagy hatású, nem lineáris és akár hir-telen bekövetkezô változások indulhatnak el a fizikai és bioló-giai rendszerekben. Ezek hatása évtizedeken vagy akár évezre-deken át is érzôdhet, bekövetkezésük valószínûsége pedig szé-les tartományok között mozoghat.

A fizikai rendszereket, valamint az üvegházhatású gázok termé-szetes forrásait és nyelôit érô hirtelen/nem lineáris változásokegy része visszafordíthatatlan lehet, jóllehet a háttérben álló fo-lyamatok némelyikét még nem teljesen ismerjük. Az elôrevetí-tett változások valószínûsége várhatóan az éghajlatváltozás üte-mével, mértékével és idôtartamával arányosan nô. Ilyen válto-zás lehet:



A szélsôséges éghajlati je-lenségek elôre látható vál-tozásai a XXI. századbanés ezek valószínûsége

A szárazföldön szintemindenhol magasabb ma-ximum-hômérsékletek,illetve több forró napés hôhullám (nagyon va-lószínû)

A szárazföldön szintemindenhol magasabb (nö-vekvô) minimum-hômér-sékletek, kevesebb hidegés fagyos nap, illetve hi-deghullám (nagyon való-színû)

Erôsebb csapadékhullás(sokfelé nagyon valószínû)

Növekvô nyári szárazság aközepes szélességek kon-tinentális területeinektöbbségén, az aszályokkockázatának növekedésemellett (valószínû)

Tipikus elôre jelzett hatásoka (bizonyos te-rületeken mindig magas megbízhatósággalkövetkeznek be)

A halálesetek és a súlyos betegségek számanövekszik az idôsek és a városi szegények kö-rében.Fokozódó hôstressz a haszonállatok és a vad-állatok körében.Turisztikai célterületek megváltozása.Megnô számos termény károsodásának koc-kázata.Növekvô kereslet az elektromos klímaberen-dezések iránt, csökken az energiaszolgáltatásmegbízhatósága.

Kevesebb hideggel összefüggô emberi meg-betegedés és halálozás.Számos termény károsodásának kockázatacsökken, miközben másoké nô.Elterjedtebbé és aktívabbá válnak egyes kár-tevôk és betegséghordozó élôlények.Csökkenô fûtési energiaszükséglet.

Az árvíz, földcsuszamlás, lavina és sárfolyamokozta károk növekedése.Növekvô talajerózió.Az áradások növekvô vízhozama gyorsíthatjanéhány ártéri víztartó réteg feltöltôdését.Növekvô nyomás az állami és magán árvíz-biztosítási rendszereken, valamint a kataszt-rófa-segélyalapokon.

Csökkenô terméshozam.Talajtömörödés miatti fokozódó károk azépületalapokban.A vízkészletek mennyiségének és minôségé-nek csökkenése.Fokozott erdôtûzveszély.

2. táblázat. Éghajlati változékonyság, szélsôséges események és ezekhatásai (példák)


• Az éghajlat módosulása jelentôsen megváltoztathatja a ta-lajt és a növényzetet, s ez további éghajlatváltozáshoz vezetheta növények és a talaj nagyobb üvegházgáz-kibocsátása, valamint afelszín egyes jellemzôinek (például a fényvisszaverô képesség)módosulása révén.

Az emberi életet fenyegetô kockázatok, a jár-ványok kockázata és számos egyéb kockázatnövekszik.Fokozott partpusztulás, a parti épületek ésinfrastruktúra fokozódó károsodása.A tengerparti ökológiai rendszerek, például akorallzátonyok és a mangroveerdôk fokozódókárosodása.

Csökken a szántók és legelôk termôképessé-ge az aszály és áradás sújtotta régiókban.Csökken a kiaknázható vízenergia az aszálysújtotta vidékeken.

Nagyobb áradások, súlyosabb aszályok és ko-molyabb károk a mérsékelt övi és a trópusiÁzsiában.

Az emberi életet és egészséget érintô kocká-zatok növekedése.Növekvô károk az ingatlanokban és az inf-rastruktúrában.A tengerparti ökológiai rendszerek fokozódókárosodása.

Nô a trópusi ciklonokszélerôsségének csúcsér-téke, illetve csapadék-erôsségük átlagos éscsúcsértéke (helyenkéntvalószínû)b

Az El Niño-események-hez kötôdôen többfeléerôsödô aszályok és ára-dások (valószínû) (lásdmég az aszályokat és azerôsebb csapadékhullást)

Az ázsiai nyári monszunesôzések változékonyságanövekszik (valószínû)

Erôsebb mérsékelt övi vi-harok (e tekintetben ke-vés egyezés van a jelenlegimodellek között)

a E hatások megfelelô válaszintézkedésekkel mérsékelhetôk.b A trópusi ciklonok regionális eloszlása megváltozhat, de ez még nem bizo-nyított.

A szélsôséges éghajlati je-lenségek elôre látható vál-tozásai a XXI. századbanés ezek valószínûsége

Tipikus elôre jelzett hatásoka (bizonyos te-rületeken mindig magas megbízhatósággalkövetkeznek be)

• A legtöbb modell az óceáni termohalin vízkörzés11 gyengü-lését jósolja, ami az Európa magasabb szélességei felé irányulóhôszállítást csökkenti, ugyanakkor egyik modell sem jósol hirte-len leállást a XXI. század végéig. 2100 után azonban – néhánymodell szerint – e vízkörzés teljesen, akár visszafordíthatatlanulis leállhat valamelyik félgömbön, ha a sugárzási kényszer változá-sa elég nagy és elég sokáig fennáll.

• Az Antarktisz jéghátságának tömege valószínûleg növeked-ni fog a XXI. században, ugyanakkor hosszan tartó melegedés ha-tására jelentôsen csökkenhet a tömege, és ez az olvadás a követ-kezô ezer évben több méterrel hozzájárulhat a várható tenger-szint-emelkedéshez.

• Az Antarktisz jéghátságától eltérôen a grönlandi jéghátságvalószínûleg veszít tömegébôl a XXI. században, ami néhány cen-timéterrel emeli a tengerszintet. A jéghátságok olvadása és ten-gerszintemelô hatása még több ezer évvel az éghajlat stabilizáló-dása után is érzékelhetô lesz. Az éghajlati modellek szerint Grön-landon a melegedés akár háromszorosa is lehet a globális átlagnak(de lehet, hogy csak azzal megegyezô mértékû lesz). A jéghátság-modellek elôrejelzése szerint egy 3 Celsius-foknál nagyobb helyifelmelegedés – amennyiben évezredekig fennmarad – gyakorlati-lag teljesen elolvasztaná a grönlandi jéghátságot, és nagyjából hétméterrel emelné meg a tengerszintet. Egy 5,5 Celsius-fokos grön-landi felmelegedés – amennyiben ezer évig fennmarad – valószí-nûleg mintegy háromméteres tengerszint-emelkedéshez vezetne.

• Egy folyamatos melegedés gyorsítaná az állandóan fagyottaltalaj olvadását a sarki, sarkvidéki és hegyvidéki régiókban, s ta-lajsüllyedésnek, földcsuszamlásoknak tenné ki e területek jó ré-szét. Mindez az infrastruktúrát, a folyómedreket és a vizes terü-letek ökológiai rendszereit egyaránt érintené.

Az éghajlatváltozás növelheti annak kockázatát, hogy számosökológiai rendszer hirtelen és nem lineáris módon megváltozik,


11 A tengervíznek a hômérséklet- és sókoncentrációk különbségeibôl fakadómozgása. A témáról lásd még Mika János: Globális éghajlatváltozás – kétIPCC-jelentés között címû írását kötetünkben – a szerkesztô.

ami hatással volna funkciójukra, biodiverzitásukra és produkti-vitásukra. Minél nagyobb és gyorsabb a változás, annál jelentô-sebb a kedvezôtlen hatások kockázata. Például:

• A zavarások mintázatainak megváltozása és a megfelelô ég-hajlatú élôhelyek földrajzi eltolódása akár a szárazföldi és tenge-ri ökológiai rendszerek hirtelen összeomlásához is vezethet. Ek-kor e rendszerek összetétele és funkciója jelentôsen megváltozik,s megnô a kihalások kockázata.

• A vízhômérséklet akár csak 1 Celsius-fokos tartós emelke-dése önmagában – vagy valamilyen más stresszhatással (példáultúlzott szennyezéssel vagy eliszaposodással) párosulva – a koral-lok algavesztéséhez (korallfehéredéshez) vezethet, ami végül egyrészük pusztulását okozhatja.

• Egy bizonyos küszöbön túli hômérséklet-növekedés –amely küszöbérték terményenként és fajtánként változik – egyesterményeknél befolyásolhatja a fejlôdés kulcsfontosságú stádiu-mait (például a rizs kalászkája csírátlan, a kukorica pollenje ter-méketlen, a burgonya gumója fejletlen lehet). Mindez érinti aterméshozamot, s a hozamveszteség akkor is jelentôs lehet, ha ahômérséklet csupán rövid idôre haladja meg a kritikus értéket.

5. kérdés: Mit tudunk az éghajlati rendszert, az ökológiairendszereket és a társadalmi-gazdasági szektorokat, vala-mint ezek kölcsönhatásait érintô változások tehetetlenségé-rôl és idôléptékérôl?

A tehetetlenség (inercia) az egymásra ható éghajlati, ökológiaiés társadalmi-gazdasági rendszerek általános belsô tulajdonsá-ga, ami késleltetheti az emberi eredetû éghajlatváltozás bizo-nyos hatásainak felismerését. Továbbá ha nem korlátozzuk azéghajlatváltozás ütemét és mértékét a vonatkozó – olykor ke-véssé ismert – küszöbértékek túllépése elôtt, akkor a hatásoknémelyike visszafordíthatatlan lehet.



Az éghajlati rendszerek tehetetlensége

A szén-dioxid-kibocsátás stabilizálása a jelenlegi szint környékénnem stabilizálná a gáz légköri koncentrációját, ezzel szemben a rö-videbb életû üvegházgázok – mint például a metán – kibocsátásá-nak stabilizálása évtizedeken belül légköri koncentrációjuk stabi-lizálódásához vezet. A szén-dioxid-koncentráció bármilyen szin-ten való stabilizálásához a gáz globális nettó kibocsátásának a je-lenlegi szint töredékére kell csökkennie. Minél alacsonyabb szin-tet próbálunk elérni, annál hamarabb kell elkezdeni a szén-dioxidglobális nettó kibocsátásának csökkentését (lásd az 5. ábrát).

A szén-dioxid-koncentráció, a hômérséklet és a tengerszint a kibocsátás csökkenése után is sokáig emelkedik

Válaszreakció nagysága

A CO2-kibocsátásának maximuma100 éven belül

ma, 100 év múlva 1000 év múlva

Az egyensúly elérésé-hez szükséges idô

Jégolvadás miatti tengerszint-emelkedés:több ezer év

Hôtágulás miatti tengerszint-emelkedés:évszázadok–évezredek

A hômérséklet stabili-zálódása: néhány évszázad

A CO2-szint stabilizáló-dása: 100–300 év

CO2-kibocsátás

5. ábra. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a légköri szén-di-oxid-koncentráció stabilizálódása után a földfelszíni hômérsékletlassú emelkedése száz évig vagy akár ennél is tovább folytatódhat.Az óceánok hôtágulása a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése után mégsokáig folytatódik, a jéghátságok olvadása pedig több száz éven átemeli a tengerszintet. Ez az ábra általánosan illusztrálja azon eseteket,amikor a szén-dioxid-kibocsátás a 450 és 1000 ppm közötti szintek va-lamelyikén stabilizálódik, ezért nem szerepelnek egységek a „válaszre-akció” tengelyen. A két érték közé esô válaszreakciók görbéi nagyjábólhasonló idôpályákat futnak be, jóllehet magasabb CO2-koncentrációesetében a hatások egyre nagyobbak lesznek

A szén-dioxid és más üvegházhatású gázok légköri koncentrá-ciójának stabilizálódását követôen a felszíni léghômérséklet év-századonkénti néhány tized fokos emelkedése várható. E folyamatszáz évig vagy még tovább is eltarthat, míg a tengerszint több százéven át emelkedik majd (lásd az 5. ábrát). Az óceánok lassú me-legedése és a jéghátságok lassú válaszreakciója azt jelenti, hogy azéghajlati rendszer csak hosszú idô elteltével képes egy új egyen-súlyi állapotba jutni.

Gyakorlatilag visszafordíthatatlan volna néhány olyan éghajla-ti változás, amely a XXI. századot követôen következhet be. Ígya jéghátságok jelentôs olvadását vagy az óceáni vízkörzés gyöke-res átalakulását (ezekrôl lásd a 4. kérdést) több emberöltô alattsem lehetne visszafordítani. Az óceáni vízkörzés gyökeres meg-változását kisebb melegedés is kiválthatja, ha ez a melegedés in-kább hirtelen, semmint fokozatos.

Az ökológiai rendszerek tehetetlensége

Egyes ökológiai rendszereken hamar megmutatkoznak az éghaj-latváltozás jelei, míg másokon lassabban. Például korallfehére-dést már akár egyetlen kivételesen meleg évszak is kiválthat,ugyanakkor a hosszabb életû élôlények – például a fák – akár év-tizedeken át is fennmaradhatnak egy megváltozott éghajlaton,igaz, a megújulásra már képtelenek. Mivel a fajok reakcióidejemás és más, az éghajlatváltozás – beleértve a szélsôséges esemé-nyek gyakoriságának megváltozását – az ökológiai rendszerekszétesését idézheti elô.

Néhány szénkörforgalmi modell szerint a szárazföldi globálisnettó szénmegkötés a XXI. században tetôzik, majd szinten ma-rad vagy csökken. A szárazföldi ökológiai rendszerek utóbbi idôk-ben tapasztalt globális nettó szénmegkötése részben azon idô-eltolódás eredménye, amely a növények fokozott növekedése,illetve pusztulásuk-lebomlásuk között áll fenn. A növények jelen-legi fokozott növekedésének oka részben a megnövekedett szén-dioxid-mennyiség, illetve nitrogénülepedés tápláló hatása, vala-mint az átalakuló éghajlat és földhasználat. A szénmegkötés csök-


kenni fog, amint az erdôk éretté válnak, a tápláló hatások telítôd-nek és a lebomlás üteme utoléri a növekedését. Az éghajlatválto-zás globálisan valószínûleg tovább csökkenti a nettó szárazföldiszénfelvételt. Noha a melegedés csökkenti az óceán szén-dioxid-felvételét, a légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedése mel-lett a világóceán várhatóan továbbra is szénnyelô marad – leg-alábbis a XXI. században. A szén évszázadok alatt jut el az óceánfelszínétôl a mélyéig, ahol évezredek alatt kerül egyensúlyba azóceáni üledékkel.

A társadalmi-gazdasági rendszerek tehetetlensége

Ellentétben az éghajlati és az ökológiai rendszerekkel, az emberirendszerek tehetetlensége nem végérvényes adottság: politikai in-tézkedések és egyéni választások révén megváltoztatható. Az ég-hajlat-politikai intézkedések sikere a társadalmi-gazdasági struk-túrák és értékek, az intézmények, a technológiák és a kiépült inf-rastruktúrák közötti kölcsönhatásokon múlik. A teljes rendszeráltalában viszonylag lassan változik, de kényszerhelyzetben gyor-san is reagálhat, igaz, olykor nagy árat kell fizetni ezért (ha pél-dául a termelôeszközöket teljes elhasználódásuk elôtt vonják ki).Ha a változás lassabb, a költségek alacsonyabbak lehetnek a tech-nológiai fejlôdés, illetve a termelôeszközök teljes elhasználódásamiatt. Tipikusan évekig vagy évtizedekig tart, amíg érzékelünkegy jelentôs kihívást, majd megtervezzük, felkutatjuk, kifejleszt-jük és bevezetjük a megoldást. Körültekintô elôzetes intézkedé-sekkel javíthatjuk annak esélyét, hogy szükség esetén rendelke-zésre álljon a megfelelô technológia.

Az új technológiák kifejlesztése és bevezetése a technológia át-adásával, valamint támogató pénzügy- és kutatáspolitika segítsé-gével gyorsítható. A technológiaváltást lassíthatják az olyan „be-záródott” rendszerek,12 amelyek a meglévô intézményekbôl,


12 Ha egy adott technológiai megoldás valamilyen okból lépéselônyre teszszert az alternatív technikákhoz képest (például azért, mert elsônek vezettékbe a piacra), akkor gyakran – viszonylagos hatékonyságától függetlenül – ne-

szolgáltatásokból, infrastruktúrából és erôforrásokból piaci elô-nyökhöz jutnak. A gyorsan fejlôdô technológiák korai csatasorbaállítása csökkentheti a tanulási költségeket.

A tehetetlenség éghajlat-politikai jelentôsége

A tehetetlenség és a bizonytalanság az éghajlati, az ökológiai és atársadalmi-gazdasági rendszerek sajátja. Ezért ha el akarjuk ke-rülni az éghajlati rendszer veszélyes mértékû megzavarását, ak-kor biztonsági ráhagyásokkal kell dolgoznunk a stratégiák, a cé-lok és a határidôk kialakításakor. Amikor meghatározzuk, hogymilyen szinten stabilizáljuk a légköri szén-dioxid-koncentrációt, ahômérsékletet, a tengerszintet stb., akkor tekintettel kell lenni

– az éghajlati rendszer tehetetlenségére, ami miatt az éghajlatmég a korlátozások bevezetése után is változik egy ideig;

– a bizonytalanságra, ami miatt nem ismertek azok a küszöb-értékek, amelyeken túl a változás már visszafordíthatatlan, to-vábbá a rendszer viselkedése sem e küszöb közelében;

– az idôeltolódásra, ami a korlátozások elfogadása és megvaló-sulása között áll fönn.

Hasonlóképpen az alkalmazkodást is késlelteti az, hogy idôbetelik, amíg az éghajlatváltozás hatásainak felismerésétôl a haté-kony alkalmazkodási stratégiák kidolgozásán át eljutunk a vonat-kozó intézkedések végrehajtásáig.

Az éghajlati, ökológiai és társadalmi-gazdasági rendszerek te-hetetlensége elkerülhetetlenné, egyes esetekben pedig már egyene-


hezen megtámadható domináns pozíciót szerez a piacon. Kialakulnak a hozzákapcsolódó egyéb, kiegészítô technológiák, ennek megfelelôen fejlesztik ki azinfrastruktúrát, gazdasági és politikai érdekek szervezôdnek köré, sajátos fo-gyasztási szokások kapcsolódnak hozzá és rögzülnek stb., s emiatt akár hosszúidôre ez a létrejött technológiai rezsim határozza meg a technikai változásokirányát. Részletesebben lásd Kemp, R., Schot, J. és Hoogma, R.: Technológiairezsimváltások a fenntarthatóság irányába niche-képzôdések folyamatain ke-resztül: a stratégiai niche-menedzsment megközelítése (in: Természet és gaz-daság – Ökológiai közgazdaságtan szöveggyûjtemény [szerk. Pataki György ésTakács-Sánta András]. Typotex Kiadó, Budapest, 2004) – a szerkesztô.


sen szükségszerûvé teszi az alkalmazkodást, továbbá befolyásoljaaz alkalmazkodás és a korlátozás optimális arányát. A tehetet-lenség nem egyformán érinti az alkalmazkodást (amit elsôsorbanaz éghajlatváltozás helyi hatásai tesznek szükségessé) és a korlá-tozást (amivel az éghajlati rendszerre tett hatásokat mérsékel-jük). Mindez befolyásolja, hogy miféle éghajlat-politika lesz aleginkább költséghatékony és méltányos. A kockázatcsökkentôstratégiák és az egymásra épülô döntések (cselekvés – értékelés– javított cselekvés) megfelelô választ jelenthetnek a tehetetlen-séggel párosuló bizonytalanságra. A tehetetlenség miatt haté-konyabb és bizonyos körülmények között olcsóbb lehet elôbbcselekedni, mint késôbb – ha e cselekvés körültekintô alkalmaz-kodás az éghajlatváltozáshoz vagy megalapozott korlátozás a vál-tozás mérséklése érdekében.

Az elôzetes alkalmazkodás és korlátozás hasznát két fô ok ma-gyarázza: egyfelôl a mindent átható tehetetlenség, másfelôl azesetleges visszafordíthatatlan változások az egymásra ható éghaj-lati, ökológiai és társadalmi-gazdasági rendszerekben. Amennyi-ben késlekedünk, számos alkalmazkodási és korlátozási lehetôsé-get elveszíthetünk.

6. kérdés: a) Miként befolyásolja a kibocsátáscsökkentô lépé-sek mértéke és idôzítése az éghajlatváltozás ütemét, mérté-két és hatásait? Hogyan hatnak e lépések a gazdaságra glo-bális és regionális szinten a múltbeli és a jelenlegi kibocsátá-sok tükrében?

b) Mit mondanak az érzékenységi tanulmányok azokról aregionális és globális éghajlati, környezeti és társadalmi-gaz-dasági változásokról, amelyek a – szén-dioxid-egyenértékbenmért – légköri üvegházgáz-koncentráció stabilizálásakor kö-vetkeznek be, ha a stabilizálást valahol a mai szint és a maiszint kétszerese (vagy még többszöröse) között tesszük meg,s az aeroszolokkal is legjobb tudásunk szerint számolunk?A stabilizálás szintjének és mikéntjének minden forgatóköny-vére (a 3. kérdésben vizsgált forgatókönyvekhez viszonyítva)értékeljük a lehetséges költségeket és a hasznokat, tekintettel

– a légköri koncentrációk, az éghajlat és a tengerszint elô-revetített változásaira (ideértve a száz évnél késôbb bekövet-kezô változásokat is);

– az éghajlat és a légköri koncentrációk megváltozásánakhatásaira, gazdasági költségeire és hasznaira, amelyek olyanterületeken jelentkeznek, mint az emberi egészség, az ökoló-giai rendszerek sokszínûsége és produktivitása, valamint atársadalmi-gazdasági szektorok (fôként a mezôgazdaság és avízellátás);

– az alkalmazkodási lehetôségekre, beleértve azok költsé-geit, hasznait és nehézségeit;

– az egyes stabilizációs szintek elérésére alkalmazhatótechnológiákra, politikai intézkedésekre és gyakorlatokra, fi-gyelembe véve azokat a – nemzeti és globális – költségeketés hasznokat, amelyeket minôségi vagy mennyiségi szem-pontból vetünk egybe a kibocsátáscsökkentéssel elkerült kör-nyezeti károkkal;

– a fejlôdési, fenntarthatósági és igazságossági kérdések-re, amelyek regionális és globális szinten kapcsolódnak a ha-tásokhoz, az alkalmazkodáshoz és a korlátozáshoz.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogásával csök-kenthetô a melegedés és a tengerszint-emelkedés várható üte-me és mértéke.

Minél nagyobb mértékben és minél korábban csökken a kibocsá-tás mértéke, annál kisebb és annál lassabb lesz a várható melege-dés és tengerszint-emelkedés. Az éghajlat a múltbeli, a jelenlegi ésa jövôbeli kibocsátások szerint változik. Ha összehasonlítjuk azüvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogását tartalmazó, il-letve nem tartalmazó forgatókönyveket, azt látjuk, hogy a várha-tó hômérséklet-változás különbségei az elsô néhány évtizedbencsekélyek, azonban – a kibocsátás tartós csökkentése esetén –idôvel egyre nônek.

Az üvegházgázok kibocsátását, illetve a koncentrációjukatmeghatározó gázok mennyiségét kellene csökkenteni ahhoz, hogy



6. ábra. A szén-dioxid-koncentráció stabilizálásához, ami lassítanáa felmelegedés ütemét, a kibocsátást jóval a jelenlegi szint alá kel-lene szorítani

a) CO2-kibocsátások: A CO2-kibocsátási idôgörbék – amelyek a légköriCO2-koncentráció különbözô szinteken való stabilizálódásához vezetnek –szénkörforgalmi modellek segítségével a WRE stabilizációs profilok13 becs-léseihez vannak igazítva. Az árnyékolt rész a bizonytalansági tartomány.

b) CO2-koncentrációk: A WRE profilok szén-dioxid-koncentrációi láthatókaz ábrán.

b) CO2-koncentráció (ppm)

Kibocsátások, koncentrációk és hômérséklet-változások különféle szinteken stabilizált szén-dioxid-koncentrációk esetén

a) CO2-kibocsátás (Gt C)

20

16

12

8

4

0

11001000

900800700600500400300

WRE profilokWRE 1000WRE 750WRE 650WRE 550WRE 450

S profilok

SRES-forgatókönyvek


S profilok


2000 2050 2100 2150 2200 2250 2300

2000 2050 2100 2150 2200 2250 2300


13 A WRE-forgatókönyvek az üvegházhatás jövôbeni stabilizációjának megva-lósulását feltételezô („kívánatos jövô” típusú) elôrebecslések. A WRE mö-götti szám ppm egységben mutatja meg, hogy szén-dioxid-egyenértékben ki-fejezve milyen koncentrációértéken történne meg a stabilizáció. Részlete-sebben l. Wigley, T. M. L., R. Richels and J. A. Edmonds, 1996: Economicand environmental choices in the stabilisation of atmospheric CO2 concen-trations. Nature 379, 242–245. – a lektor.14 A Második Értékelô Jelentés közepes hômérsékleti elôrebecslései – a lektor.

7

6

5

4

3

2

1

0


S profilok


c) Globális átlaghômérséklet-változás (°C)

c) Globális átlaghômérséklet-változások: A hômérséklet-változást egy egy-szerû, a WRE profilokra épülô éghajlati modell segítségével becsüljük. A me-legedés a szén-dioxid-koncentráció stabilizálódása (ezt fekete pontok jelölik)után is folytatódik, noha üteme jelentôsen visszaesik. Feltételezzük, hogy aszén-dioxidtól eltérô gázok kibocsátása az SRES A1B forgatókönyvet követi2100-ig, azután pedig nem változik. Azért ezt a forgatókönyvet választottuk,mert az SRES-forgatókönyvek által kijelölt tartomány közepén helyezkedikel. A szaggatott vonalak az S profilokra14 elôrevetített hômérséklet-változá-sok (csak a c) ábrán). Az árnyékolt terület az éghajlati érzékenység tartomá-nya az öt stabilizációs szint esetén. A vonalak az ábra jobb oldalán az egyesstabilizálódási szintek bizonytalansági sávjai 2300-ra. A jobb oldal kis rombu-szai a szén-dioxid adott stabilizálódási szintjéhez tartozó átlagos egyensúlyi(nagyon hosszú távú) melegedés. Az összehasonlítás kedvéért három SRES-forgatókönyv szén-dioxid-kibocsátását, szén-dioxid-koncentrációját és hô-mérséklet-változását is feltüntettük.

2000 2050 2100 2150 2200 2250 2300

stabilizálódjon a sugárzási kényszer. Például a szén-dioxid minta legfontosabb emberi eredetû üvegházhatású gáz légköri kon-centrációjának 450 ppm-en történô stabilizálása – a szénkörfor-galmi modellek szerint – megkövetelné, hogy a globális emberieredetû szén-dioxid-kibocsátást az 1990 elôtti szint alá szorítsukvissza néhány évtizeden belül, és azután is csökkentsük. Ha evisszaszorítás nagyjából egy évszázadig tartana, akkor 650 ppm-en, míg ha körülbelül két évszázadig, akkor 1000 ppm-en stabili-zálódna a légköri szén-dioxid-koncentráció – további folyamatoskibocsátáscsökkentést feltételezve (lásd a 6. ábrát). E modellekszerint a kibocsátás körülbelül egy-két évtized múlva (450 ppm),illetve nagyjából egy évszázad múlva (1000 ppm) tetôzik. A szén-dioxid-kibocsátásnak végül a jelenlegi érték töredékére kell visz-szaszorulnia. A különbözô stabilizálási szintek hasznait a 6. kér-dés késôbbi részében tárgyaljuk, míg költségeikkel a 7. kérdésfoglalkozik.

Bármilyen szinten stabilizáljuk is az üvegházhatású gázokkoncentrációját, az ebbôl fakadó melegedés mértéke meglehetôsenbizonytalan. Mindez az üvegházgáz-koncentrációk növekedéséreadott éghajlati érzékenység bizonytalanságából ered.15 A 7. ábrabemutatja, hogy a különféle szinteken stabilizált szén-dioxid-koncentrációk milyen hômérséklet-változást okozhatnak 2100-ig, illetve az új egyensúly beálltáig.

Azok a kibocsátáscsökkentések, amelyek a légköri szén-di-oxid-koncentrációt végül 1000 ppm alatt stabilizálnák, elôrelát-hatólag legfeljebb 3,5 Celsius-fokos globális átlaghômérséklet-emelkedést okoznának 2100-ig. (A 6. ábra profiljai alapján ésannak feltételezésével, hogy a szén-dioxidtól eltérô gázok kibocsá-tása az A1B SRES-forgatókönyvet követi 2100-ig, azután pedig


15 Az éghajlat érzékenységének jellemzésére gyakran használják a globálisegyensúlyi átlaghômérséklet válaszreakcióját a légköri szén-dioxid-tartalommegduplázódására. A 6. és 7. ábráról leolvasható hômérsékletértékeket egyegyszerû modellbôl számítjuk, amelyet úgy kalibráltak, hogy ugyanolyan vá-laszokat adjon, mint az 1,7 és 4,2 C között mozgó érzékenységgel bírókomplex modellek. Ez az értéktartomány hasonló az általában elfogadottnaktekintett 1,5–4,5 °C-os intervallumhoz.

nem változik.) A globális földfelszíni átlaghômérséklet várhatóan1,2–3,5 °C-kal fog emelkedni 2100-ig minden olyan profil eseté-ben, amely 450 és 1000 ppm közötti szinten stabilizálja a szén-dioxid-koncentrációt. Így bár a vizsgált, szén-dioxid-koncentrá-


Hômérséklet-változás

2100-ban

Hômérséklet-változás az újegyensúlyig

A CO2 stabilizált szintje (ppm)450 550 650 750 850 950 1000

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

0

Hômérséklet-változás 1990-hez képest (°C)

7. ábra. A szén-dioxid-koncentráció stabilizálása csökkentené a me-legedést, de bizonytalan mértékben. Az 1990-hez viszonyított hômér-séklet-változást a) 2100-ban és b) az új egyensúlyi helyzetben a 6. ábráhozhasonlóan egy egyszerû éghajlati modellel becsüljük a WRE profilokra. Azegyes stabilizációs szintekhez tartozó legalacsonyabb, illetve legmagasabbbecslések 1,7, illetve 4,2 °C-os éghajlati érzékenységet feltételeznek. A kö-zépsô vonal a legkisebb és a legnagyobb becslések átlaga

Bármilyen szinten stabilizáljuk is az üvegházgáz-koncentrációt,a melegedés mértéke nagyon bizonytalan

ciót stabilizáló profilok mindegyike meggátolná, hogy a XXI. szá-zadban az SRES-elôrejelzések közül (amelyek 1,4–5,8 Celsius-fokos melegedést várnak 2100-ig) a nagyobb melegedést jóslók vál-janak valóra, az is fontos, hogy a szén-dioxid-koncentráció a legtöbbprofilnál 2100 után is növekszik. A hômérséklet ismételt egyen-súlyba állása több száz évet vesz igénybe, s ekkorra a hômérséklet1990-hez képest 1,5–3,9 Celsius-fokkal lenne több 450 ppm-enstabilizált szint esetén, míg 3,5–8,7 Celsius-fokkal lenne több 1000ppm-en rögzített szint esetén.16 Ráadásul igen bizonytalan, hogymilyen szinten kell rögzítenünk az üvegházgáz-koncentrációkat ah-hoz, hogy a hômérséklet egy kitûzött szinten stabilizálódjon (lásd a7. ábrát). A szén-dioxidon túl egyéb gázok szintjei is befolyásoljákazt, hogy egy kitûzött hômérsékleti cél eléréséhez milyen szintenkell stabilizálni a szén-dioxid-koncentrációt.

A tengerszint és a jéghátságok több száz évvel azután is reagál-nak a melegedésre, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncent-rációja stabilizálódott. A hôtágulásból eredô, egyensúlyi helyzetigtartó tengerszint-emelkedés elôreláthatólag 0,5–2 méter lesz, haa szén-dioxid-koncentráció az iparosodás elôtti 280-ról 560 ppm-re emelkedik (azaz megkétszerezôdik), és 1–4 méter lesz, ha aszén-dioxid-koncentráció 280-ról 1120 ppm-re nô (vagyis meg-négyszerezôdik). A XX. században megfigyelt növekedés 0,1–0,2méter volt. Az elôrevetített emelkedés nagyobb lenne, ha számí-tásba vennénk a többi üvegházhatású gáz koncentrációjának növe-kedését is. Évszázados-évezredes távlatban egyéb tényezôk is hoz-zájárulnak a tengerszint emelkedéséhez. A Harmadik ÉrtékelôJelentésben értékelt modellek többméteres tengerszint-emelke-dést jósolnak a sarkvidéki jéghátságok (lásd a 4. kérdés) és a szá-razföldi jég olvadása miatt, még – szén-dioxid-egyenértékben ki-fejezve – 550 ppm-es stabilizációs szint mellett is.


16 E forgatókönyvek mindegyike 0,6, illetve 1,4 Celsius-fokra teszi az egyébüvegházhatású gázok és az aeroszolok hozzájárulását az egyensúlyi melege-déshez. A kisebbik érték az éghajlat alacsony érzékenysége, míg a nagyobbaz éghajlat magas érzékenysége esetén érvényes. Mindennek fûtô (sugárzásikényszert növelô) hatása egyenértékû azzal, mint ha a végsô szén-dioxid-koncentráció 28%-kal lenne magasabb.

Az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése a légköri koncentrációkstabilizálása érdekében késleltetné és csökkentené az éghajlat-változás által okozott károkat.

Az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése (korlátozása) enyhítené azéghajlatváltozás természeti és emberi rendszerekre gyakorolt nyo-mását. A globális átlaghômérséklet és a tengerszint lassabb emel-kedése több idôt hagyna az alkalmazkodásra. Következésképpena korlátozások várhatóan késleltetik és csökkentik az éghajlatvál-tozás által okozott károkat, környezeti és társadalmi-gazdaságihasznokat hajtva ezzel. A korlátozás mikéntjét és ennek költsége-it a 7. kérdésre adott válaszban értékeljük.

A korlátozási intézkedések, amelyek a üvegházgázok légkörikoncentrációinak alacsonyabb szinteken történô stabilizálásárairányulnak, a károk enyhítése révén hajtanának nagyobb hasz-not. Az alacsonyabb szinteken történô stabilizálás csökkenti an-nak kockázatát, hogy átlépjük egyes biofizikai rendszerek hômér-sékleti küszöbértékeit. Ha például a szén-dioxidot 450 ppm-enstabilizálnánk, akkor ezzel 2100-ra egy nagyjából 0,75–1,25 Cel-sius-fokkal kisebb globális átlaghômérséklet-emelkedést nyer-nénk az 1000 ppm-en rögzített szinthez képest (lásd a 7. ábrát).Az új egyensúly beálltával az eltérés már körülbelül 2–5 Celsius-fok volna. Alacsonyabb stabilizációs szint esetében kisebb lennea természeti rendszerekben esett károk földrajzi kiterjedtsége,továbbá kevesebb rendszer károsodna, illetve tûnne el (e számoknagyobbak lennének egy gyorsabb és nagyobb mértékû éghajlat-változás esetén). Hasonlóképpen, alacsonyabb stabilizációs szintesetén várhatóan kevésbé pusztítanának az éghajlati szélsôségek,kevesebb régió szenvedne el nettó piaci veszteségeket, világszin-ten kisebbek lennének a hatások, továbbá csökkenne a nagylép-tékû, súlyos események kockázata.

Egyelôre nem léteznek átfogó, számszerû becslések arról, hogymilyen hasznokkal járna az üvegházgáz-koncentrációk különbözôszinteken történô stabilizálása. Ma már jobban értjük az éghajlat-változás hatásainak kvalitatív természetét. Egy-egy kibocsátásiforgatókönyvre vonatkozóan nem határozhatók meg pontosan az



éghajlatváltozás hatásai, mivel bizonytalan egyrészt az éghajlat ér-zékenysége, másrészt pedig a várható változások földrajzi és év-szakos alakulása a hômérséklet, a csapadék, valamint más éghaj-lati változók és jelenségek terén. Szintén bizonytalanság övezi azalapvetô rendszerfolyamatokat, s hogy a rendszerek mennyire ér-zékenyek, illetve mennyiben képesek alkalmazkodni az éghajlatváltozásaihoz. Ezenkívül az olyan hatások, mint például az ökoló-giai rendszerek összetételének és funkciójának módosulása, a nö-vény- és állatfajok kipusztulása, az emberi egészség megváltozásavagy az egyes népességeket érintô hatások különbözôsége nemkönnyen fejezhetôk ki pénzben vagy más közös mértékegység-ben. E korlátok miatt csak részlegesen határozhatók meg azok ahasznok, amelyek az üvegházgáz-kibocsátás különféle csökkenté-seibôl, köztük az üvegházgáz-koncentráció kívánt szinten történôstabilizálásából fakadnak; s emiatt közvetlenül nem is vethetôkegybe a korlátozás költségeivel annak érdekében, hogy megbe-csüljük a korlátozás nettó gazdasági hatását.

Az alkalmazkodás mindenképp szükséges, hogy kiegészítsükaz éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erôfeszítéseket. Ezekegyüttesen segíthetik a fenntartható fejlôdés célkitûzéseinek el-érését.

A korlátozások kiegészítése alkalmazkodással költséghatékonyancsökkentheti az éghajlatváltozás kockázatait. Az üvegházgázokkibocsátásának csökkentésével, de még légköri koncentrációikalacsony szinten történô stabilizálásával sem küszöbölhetjük kiteljes mértékben az éghajlatváltozást vagy a tengerszint-emelke-dést, illetve ezek hatásait. Gyakran alkalmazkodunk majd az ég-hajlatváltozáshoz és a tengerszint-emelkedéshez, sôt ez néhányesetben már meg is történt. Mi több, a korlátozást a kockázatokkezelésére és a lehetôségek kihasználására irányuló tervszerû al-kalmazkodás egészítheti ki, enyhítve az éghajlatváltozás hatásait.Az alkalmazkodás azonban költséges, s nem háríthat el mindenkárt. Az alkalmazkodás költségei korlátozások segítségével csök-kenthetôk, mérséklendô és lassítandó az éghajlati változásokat,amelyek a rendszereket egyébként érnék.


Az éghajlatváltozás elôreláthatóan más és más hatásokkal jár or-szágonként, illetve országokon belül is. Az éghajlatváltozás kihí-vásának kezelése egy fontos igazságossági kérdést vet föl. A meg-felelôen elôkészített korlátozás és alkalmazkodás elômozdíthatjaa fenntartható fejlôdést és a társadalmi igazságosságot országokonbelül és országok között csakúgy, mint nemzedékek között. Vár-hatóan minden ország, ám különösen a fejlôdô államok – ame-lyek a fejlett országoknál sebezhetôbbek az éghajlatváltozás hatá-sai által – nyernének azzal, ha az éghajlati szélsôségek megjósoltgyakoribbá válása kisebb mértékû volna. Az éghajlatváltozás mér-séklése csökkentené a mai nemzedék által a jövô nemzedékekrerótt kockázatokat is.

7. kérdés: Milyen lehetôségekkel kecsegtet az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése, milyen költségei, illetve hasznai vol-nának ennek, s mennyi ideig tartana a csökkentés?

• Milyen gazdasági, illetve társadalmi költségekkel éshasznokkal járnának azok az éghajlat-politikák és intézkedé-sek (továbbá a Kiotói Jegyzôkönyv17 mechanizmusai), ame-lyek szóba jöhetnek az éghajlatváltozás regionális, illetve glo-bális kezeléseként? Mindezek miként érintenék a társadalmiigazságosságot?

• A kutatás-fejlesztés, a befektetések és az egyéb politi-kák milyen kombinációi ösztönöznék a leghatékonyabban azéghajlatváltozást kezelô technológiák fejlesztését és beveze-tését?

• Miféle gazdaságpolitika, illetve egyéb intézkedések há-ríthatnák el a létezô és a lehetséges akadályokat, és ösztö-nözhetnék a technológiák országok közötti átadását és alkal-mazását a magán- és a közszférában? Milyen hatással lehetmindez a várható kibocsátásokra?

17 A Kiotói Jegyzôkönyvrôl lásd még kötetünk záró tanulmányát: Faragó Ti-bor – Takács-Sánta András – Feiler József: Az éghajlatváltozás kockázatánakmérséklése – a szerkesztô.


• A fenti lehetôségek idôzítése miként befolyásolja a gaz-dasági költségeket és hasznokat, illetve az üvegházgázok lég-köri koncentrációját a XXI. században és késôbb?

Számos lehetôség – köztük technológiai megoldások – adódika kibocsátások csökkentésére a közeljövôben, ám ezek alkalma-zása akadályokba ütközik.

A Második Értékelô Jelentés (1995) óta jelentôsen, a vártnálgyorsabban fejlôdtek az üvegházgáz-kibocsátás csökkentését lehe-tôvé tevô technikai eljárások. A nettó kibocsátás csökkenthetôtechnológiák kombinációjával (például hatékonyabb átalakítás azenergiatermelés és -felhasználás során, átállás alacsony vagy nul-la üvegházgáz-kibocsátással járó technológiákra, a szén eltávolítá-sa és tárolása, továbbá a földhasználat és az erdôgazdálkodás javí-tása). Különbözô szinten álló technológiák egész sora fejlôdött: aszélturbinák piaci bevezetésétôl az ipari melléktermékgázok kép-zôdésének gyors kiküszöbölésén és a tüzelôanyag-cellákon át aföld alatti szén-dioxid-tárolás lehetôségének bizonyításáig.

Az üvegházgázok korlátozását célzó alternatívák sikeres alkal-mazásához felül kell kerekedni azokon az akadályokon, amelyekgátolják az ezen alternatívákban rejlô technológiai, gazdasági éstársadalmi lehetôségek teljes kiaknázását. A leküzdendô akadályoktechnikai, gazdasági, politikai, kulturális, társadalmi, viselkedésiés/vagy intézményi jellegûek lehetnek. Térben, idôben és ágazaton-ként is eltérnek a korlátozás lehetôségei, illetve az akadályok fajtái.Ennek oka, hogy a korlátozási kapacitások igen különbözô mérté-kûek. A legtöbb ország számára hasznot hozna az innovatív finan-szírozás, a társadalmi tanulás és innováció, az intézményi reform, akereskedelmi korlátok megszüntetése és a szegénység felszámolá-sa. Ezenkívül az iparosodott országokban elsôsorban a társadalmi ésviselkedésbeli akadályok elmozdítása kecsegtet még lehetôségek-kel; az „átmeneti gazdaságú” (a piacgazdaságra éppen mostanábanáttérô) országokban az árrendszer ésszerûsítése; a fejlôdô országok-ban pedig az árrendszer ésszerûsítése, az információk és adatokjobb elérhetôsége, a fejlett technológiák és a pénzügyi források

hozzáférhetôvé tétele, valamint a képzés és a kapacitásbôvítés.Ugyanakkor minden ország számára adódnak lehetôségek az aka-dályok bármely kombinációjának eltávolításából.

A nemzetek éghajlatváltozásra adott válaszlépései hatéko-nyabbak lehetnek, ha – az üvegházgázok nettó kibocsátásánakkorlátozására vagy csökkentésére irányuló – intézkedési csomag-ként vezetik be ezeket. Nemzeti sajátosságoktól függôen a csomagtartalmazhat kibocsátási-, szén- vagy energiaadókat, forgalmazha-tó vagy nem forgalmazható engedélyeket, földhasználati szabá-lyozást, támogatásokat és/vagy ezek megszüntetését, letét–visszafizetés rendszereket, technológiai vagy teljesítményszabvá-nyokat, energiaforrás-arányok elôírásait, termékek betiltását,önkéntes megegyezéseket, kormányzati kiadásokat és befekteté-seket, továbbá kutatás-fejlesztési támogatást.

A különbözô modellek és tanulmányok költségbecslései számosokból kifolyólag eltérnek egymástól.

Számos ok miatt jelentôsen eltérnek és bizonytalanok a korlátozásköltségeinek konkrét, számszerû becslései. A becslések különböz-nek egymástól, mivel az elemzések a) eltérô módszertannal ké-szülnek,18 illetve b) eltérô mögöttes tényezôket és feltételezésekethasználnak. Egyes tényezôk bevonása alacsonyabb, míg másokémagasabb becsléseket eredményez. Többféle üvegházhatású gáz,szénnyelôk, az elôidézett technikai változás, valamint a kibocsá-tási jogok kereskedelmének19 elemzésbe vonása csökkentheti a


18 A Második Értékelô Jelentés a költségek becslését szolgáló megközelíté-sek kétféle csoportját írta le: az „alulról felfelé” irányuló megközelítéseket,amelyek konkrét technológiák és ágazatok értékelésébôl építkeznek, vala-mint a „felülrôl lefelé” haladó modelleket, amelyek makroökonómiai össze-függésekbôl indulnak ki.19 Környezeti célok piaci alapú megvalósítására irányuló eszköz. Akik azüvegházgáz-kibocsátás elôírt csökkentését túlteljesítik, többletteljesítmé-nyüket felhasználhatják vagy értékesíthetik, ily módon ellensúlyozva másbel- vagy külföldi források kibocsátásait. A fogalmat itt tág értelemben hasz-náljuk, beleértve a kibocsátási engedélyek kereskedelmét és a projekt alapúegyüttmûködést.

becsült költségeket. Továbbá a tanulmányok szerint néhány üveg-házgázforrás nettó társadalmi költség nélkül vagy akár nyereség-gel korlátozható, amennyiben az intézkedések révén kihasználha-tók olyan rövid távon megtérülô lehetôségek, mint például apiaci tökéletlenségek kiigazítása, a járulékos elônyök bevonásavagy az adóbevételek hatékony visszaforgatása. A költséghaté-kony kibocsátáscsökkentést elôsegítô nemzetközi együttmûkö-dés mérsékelheti a korlátozás költségeit. Másfelôl a rövid távúmakrogazdasági megrázkódtatások, a belföldi és nemzetközi piacimechanizmusok alkalmazásának kötöttségei, a magas tranzakciósköltségek,20 a járulékos költségek, valamint a gyenge hatásfokúadó-visszaforgatási intézkedések elemzésbe vonása növelheti abecsült költségeket. Mivel egyetlen elemzés sem számol a korlá-tozási költségekre hatózszes fontos tényezôvel, ezért a korlátozá-sok becsült költségei aligha pontosak.

A Harmadik Értékelô Jelentésben vizsgált tanulmányok sze-rint rengeteg lehetôség adódik a korlátozás költségeinek lefa-ragására.

Az alulról fölfelé építkezô tanulmányok szerint sokféle alacsonyköltségû korlátozás lehetséges. E tanulmányok szerint a globáli-san elérhetô kibocsátáscsökkentés 2010-ig évi 1900–2600 mil-lió tonna szénegyenérték,21 míg 2020-ig évi 3600–5000 milliótonna szénegyenérték. E lehetséges csökkentések fele oly mó-don érhetô el 2020-ig, hogy a közvetlen hasznok (megtakarí-tott energia) meghaladják a közvetlen költségeket (nettó tôke,mûködési és karbantartási költségek), míg a másik felénekközvetlen költsége legfeljebb 100 amerikai dollár/tonna(1998-as árfolyamon, illetve szénegyenértékben). A nettó köz-


20 A piaci mûködés, a piaci csereügyletek (tranzakciók) szervezési költségei,amelyek elsôsorban az információk megszerzésével, illetve a szerzôdéseskapcsolatokkal függenek össze – a szerkesztô.21 A kibocsátáscsökkentés-becslések egy olyan trenden alapulnak, amelyneknagyságrendje a B2 SRES-forgatókönyvéhez hasonló.

vetlen költségek e becslései 5–12%-os diszkontrátával22 szá-molnak, ami hasonló a közszférában használatos diszkontráták-hoz. A magánszféra belsô megtérülési rátái széles határok kö-zött mozognak, és gyakran lényegesen nagyobbak, ami befolyá-solja e technológiák terjedését a magánvállalkozások körében.A nettó közvetlen költségek e becslései alapján 2010–2020-ralehetôvé válna a globális kibocsátás visszaszorítása a 2000. éviszint alá – a kibocsátási forgatókönyvtôl függôen. E csökkenté-sek további, olykor jelentôs bevezetési költségekkel járnának,s támogató politikákat, fokozott kutatás-fejlesztést, hatékonytechnológiaátadást és további akadályelhárítást igényelhetnek.A Harmadik Értékelô Jelentés Harmadik Munkacsoportja általértékelt különféle globális, regionális, nemzeti, ágazati és pro-jekttanulmányok perspektívái, illetve feltételezései egymástóleltérôk. Nem minden ágazatra, illetve régióra készültek tanul-mányok.

Az erdôk, a mezôgazdasági területek és más szárazföldi öko-lógiai rendszerek szénnyelô potenciálja jelentôs. A szén megköté-se és tárolása bár nem feltétlenül tartós, idôt hagyhat más alter-natívák továbbfejlesztéséhez, illetve megvalósításához. A bioló-giai csökkentés három stratégiája: a) a meglévô szénraktárakmegôrzése, b) szénmegkötés a szénraktárak méretének növelé-sével,23 valamint c) helyettesítés biológiai termények fenntart-ható termesztésével. A biológiai szénkivonás becsült globálispotenciálja 2050-re százmilliárd tonnás nagyságrendû (kumu-lálva), ami ugyanezen idôszak várható fosszilistüzelôanyag-kibo-


22 Diszkontáláskor valamilyen jövôben esedékes pénzösszeg (bevétel vagyköltség) mai értékét keressük. A mai érték vagy jelenérték kisebb, mint a jö-vôbeli összeg, mivel le kell mondani a jövedelem kamatozásának lehetôségé-rôl a jelenbeli és a jövôbeli idôpont között. A diszkontráta a jelenérték kiszá-mításához alkalmazott kamatláb – a szerkesztô.23 A földhasználat változása befolyásolhatja a légköri szén-dioxid-koncentrá-ciót. Abban a hipotetikus esetben, ha a történelem során végbement föld-használati változások által fölszabadított szén egy évszázad alatt visszakerül-ne a szárazföldi bioszférába (például erdôsítéssel), a szén-dioxid-koncentrá-ció 40-70 ppm-mel csökkenne.

csátásának nagyjából 10–20%-a – bár e becslés meglehetôsenbizonytalan. E lehetôség kiaknázása a rendelkezésre álló földtôlés víztôl, továbbá a termôföld-gazdálkodási gyakorlatok terje-dési sebességétôl függ. A légköri szénmennyiség biológiai csök-kentésében a legnagyobb potenciállal a szubtrópusi és a trópu-si régiók rendelkeznek. A biológiai szénkivonás költségeinekeddigi becslései igencsak eltérôk: egy tonna szén kivonásánakköltsége számos trópusi országban 10 centtôl nagyjából 20 ame-rikai dollárig terjed, míg ugyanez a nem trópusi országokban20–100 amerikai dollár. A költségelemzések és a szénmennyi-ség kiszámításának módszerei egyelôre nem összehasonlíthatókegymással. Ráadásul a költségszámítások sokszor nem tartal-mazzák – többek között – a megfelelô diszkontálást; az infrast-ruktúra, a monitorozás, az adatgyûjtés és a végrehajtás költsé-geit; a föld, illetve a fenntartás haszonáldozat-költségeit,24 va-lamint más rendszeres költségeket. Ezekrôl gyakran megfeled-keznek, vagy szándékosan kihagyják a számításokból. A becsülttartomány alsó határa alighanem túlságosan alacsonyan van,ugyanakkor idôvel egyre jobban értjük, illetve kezeljük a költ-ségeket. A biológiai csökkentés különféle lehetôségei mérsékel-hetik is, de növelhetik is a szén-dioxidon kívüli egyéb üvegház-gázok kibocsátását.

Vizsgálatonként és régiónként eltér, hogy a B Függelék orszá-gaiban25 mekkorára becsülik a Kiotói Jegyzôkönyv végrehajtásá-nak költségeit. E költségek egyebek mellett attól is erôsen függe-nek, hogy milyen feltételezésekkel élünk a kiotói mechanizmusok26

alkalmazását illetôen, továbbá hogy ezek miként illeszkednek abelföldi intézkedésekhez (a 8. ábra a II. Mellékletben szereplô or-


24 Adott gazdasági jószág következô legjobb felhasználási módjának, azaz aföláldozott alternatívának (haszonlehetôségének) az értéke – a szerkesztô.25 A Kiotói Jegyzôkönyv (1997) B Függelékének országai azok, amelyek azüvegházgázokra konkrét kibocsátáscsökkentést vállaltak. Idetartoznak a „fej-lett” országok (az OECD-tagországok), valamint az „átmeneti gazdaságú” or-szágok (kivéve Fehéroroszországot és Törökországot) – a szerkesztô.26 A kiotói mechanizmusokról l. kötetünk záró tanulmányát – a szerkesztô.

szágok27 régiónkénti korlátozási költségeit hasonlítja össze). Az eköltségeket tárgyaló és összehasonlító globális tanulmányok nagytöbbsége nemzetközi energiagazdasági modelleket használ. Ki-lenc közülük a GDP alábbi alakulását jósolja. Ha a B Függelék or-szágai nem kereskednek a szénkibocsátási jogokkal, akkor a GDP0,2–2%-os csökkenése28 várható 2010-re a II. Melléklet különfé-le régióiban. Ha a B Függelék országai teljes körûen kereskedneka szénkibocsátási jogokkal, akkor a várható GDP-csökkenés0,1–1,1% lesz 2010-re. A fenti globális modellvizsgálatok a kio-tói célok elérésének nemzeti határköltségeit29 a kibocsátási jogokkereskedelme nélkül egy tonna szénre vonatkoztatva 20–600amerikai dollárra teszik, míg ugyanez az érték 15–150 amerikaidollár, ha a B Függelék országai kereskednek a kibocsátási jogok-kal. A legtöbb átmeneti gazdaságú országban a GDP-t érô hatásaz elhanyagolhatótól a többszázalékos növekedésig terjed.Ugyanakkor néhány átmeneti gazdaságban a Kiotói Jegyzôkönyvalkalmazása ugyanúgy hat a GDP-re, mint a II. Melléklet orszá-gaiban. A vizsgálatok idején a legtöbb modell nem foglalkozott aszénnyelôk, a szén-dioxidon kívüli egyéb üvegházgázok, a tiszta


27 Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény (1992) II. Mellékletének or-szágaitól elvárható, hogy pénzügyi forrásokat biztosítsanak a „fejlôdô” orszá-goknak, hogy azok teljesíteni tudják kötelezettségeiket; illetve hogy elôsegít-sék környezetkímélô technológiák átadását a „fejlôdô” országoknak. Idetar-tozik az összes „fejlett” ország (az OECD-tagországok) – a szerkesztô.28 A számított GDP-csökkenések az egyes modellek által elôre jelzett alap-GDP-szintekhez képest értendôk. A modellek csak a szén-dioxid csökkenté-sével számoltak, míg a fenti, alulról fölfelé építkezô elemzések az összesüvegházhatású gázt vizsgálták. A költségek többféle mértékegységben is ki-fejezhetôk. Ha például a B Függelék országai teljes körûen kereskednek aszénkibocsátási jogokkal, akkor a kiotói célok teljesítésének költsége a fejlettországokban évente a GDP fél százalékának megfelelô nagyságrendû. Ez – aII. Melléklet országaiban – évi 125 milliárd amerikai dollár vagy 125 dol-lár/fô/év 2010-ig (SRES-feltételezések). Mindez a gazdaság növekedési üte-mét kevesebb mint 0,1 százalékponttal módosítja tíz év alatt.29 A gazdasági termelés újabb egységének elôállításához szükséges pótlólagosköltség (összköltségnövekmény) – a szerkesztô.


8. ábra. A várható GDP-csökkenés és határköltségek 2010-ben a II.Melléklet országaiban (globális modellek alapján): a) GDP-csökke-nés, b) határköltségek. A 2010-re várható GDP-csökkenés egy-egy mo-dell alap- GDP-elôrejelzéséhez képest értendô. E becslések kilenc olyanmodellezô munkaközösség eredményein alapulnak, amelyek részt vettekegy „Energy Modeling Forum”-vizsgálatban. Az ábra elôrejelzései négy,a II. Melléklet országait magukban foglaló régióra vonatkoznak. A mo-dellek két forgatókönyvet vizsgáltak. Az elsôben minden régió úgy telje-síti az elôírt csökkentést, hogy a szénkibocsátási jogok kizárólag belföld-ön forognak. A másodikban a B Függelék országai egymás között keres-kedhetnek, ezért a határköltségek minden régióban ugyanakkorák.

A várható GDP-csökkenés és határköltségek 2010-ben a II. Melléklet országaiban (globális modellek alapján)

2,4

2,2

2,0

1,8

1,6

1,4

1,2

1,0

0,8

0,6

0,4

0,2

0

2,02

a) GDP-csökkenés – a GDP csökkenése százalékban, 2010-ben

0,59

1,14

0,23

Kanada, Ausztráliaés Új-Zéland

Egyesült Államok Európa OECD-tagállamai

Japán

0,65

0,91

0,24

0,52

1,20

0,19

0,640,45

0,050,21

0,81

0,13

0,37

1,53

1,96

0,42

1,23

1,50

0,31

0,82

700

600

500

400

300

200

100

0

425

b) Határköltség – 1990-es amerikai dollár / tonna szén

46

135

14Kanada, Ausztrália

és Új-ZélandEgyesült Államok Európa

OECD-tagállamaiJapán

68

135

1468

645

97

331

135

1468

135

1468

201

322

76

178

665

20

211

fejlesztési mechanizmus,30 a hasznot hajtó alternatívák, a járulé-kos hasznok vagy az adóbevételek visszaforgatásának hatásaival;ezek bevonása csökkenti a becsült költségeket. Másfelôl a model-lek olyan feltételezésekkel élnek, amelyek alábecsülik a költsége-ket: a kibocsátási jogok kereskedelmének teljes körû kihasználá-sát vélelmezik tranzakciós költségek nélkül mind a B Függelékországain belül, mind pedig azok között; feltételezik, hogy a kor-látozási válaszlépések hatékonysága tökéletes lesz; továbbá hogya gazdaságok már 1990 és 2000 között megkezdik a felkészülésta kiotói célok elérésére. A kiotói mechanizmusokból származóköltségcsökkenés a végrehajtás részletein is múlhat, beleértve ahazai és a nemzetközi mechanizmusok illeszkedését, a korlátokatés a tranzakciós költségeket.

Az I. Melléklet31 országaira vonatkozó kibocsátási korlátozá-soknak jól meghatározható, jóllehet változó mértékû túlcsordulásihatásai32 vannak az I. Mellékleten kívüli országokra nézve. Azelemzések szerint az I. Mellékleten kívüli, olajexportôr országok-ban mind a GDP, mind az olajból származó bevételek várhatóan


30 Clean Development Mechanism (CDM): a kiotói mechanizmusok egyike.Lehetôséget ad arra, hogy egy ország ne saját határain belül, hanem egy má-sik – jelen esetben „fejlôdô” – országgal együttmûködve csökkentse üvegház-gáz-kibocsátását – a szerkesztô31 Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény (1992) I. Mellékletének orszá-gai vállalták, hogy üvegházgáz-kibocsátásukat egyedül vagy egymással összefogva2000-ig az 1990-es szintre csökkentik. Idetartoznak a „fejlett” országok(OECD-tagországok), valamint az „átmeneti gazdaságú” országok – a szerkesztô.32 Ezek a túlcsordulási (spillover) hatások csak gazdasági hatásokat tartal-maznak, környezetieket nem.

Két forgatókönyv lehetséges kimeneteleinek tartományaBaloldali oszlopok: A szénkibocsátási jogok nemzetközi kereskedelme nél-kül: minden régió köteles végrehajtani az elôírt csökkentést.

Jobboldali oszlopok: a B Függelék országaiban megengedett a szénkibo-csátási jogok teljes körû kereskedelme.

Az oszlopok melletti három szám a modellek által elôre jelzett legmaga-sabb, középsô és legalacsonyabb értékeket mutatja.

csökkenni fognak. A legalacsonyabb költségekrôl beszámoló vizs-gálat 2010-re a GDP 0,2%-os csökkenését jelzi elôre a szénkibo-csátási jogok kereskedelme nélkül, és 0,05% alatti csökkenést jó-sol, ha a B Függelék országai egymás között kereskedhetnek a jo-gokkal.33 A legmagasabb költségekrôl beszámoló vizsgálat 2010-re az olajból származó bevételek 25%-os csökkenését prognoszti-zálja a szénkibocsátási jogok kereskedelme nélkül, míg 13%-osvisszaesést jósol, ha a B Függelék országai egymás között keres-kedhetnek a jogokkal. E tanulmányok csak a B Függelék országaiközötti szénkibocsátási jogok kereskedelmét veszik figyelembe, snem számolnak olyan további intézkedésekkel és eljárásokkal,amelyek csökkentenék az I. Mellékleten kívüli, olajexportôr or-szágokat érô hatásokat. Ilyen lehetôség például a fosszilis tüzelô-anyagok támogatásának beszüntetése, az energiaadó újrastruktu-rálása a széntartalom alapján, a földgáz használatának fokozásavagy gazdaságaik több lábra állítása. Azokat az országokat, ame-lyek nem exportálnak olajat és az I. Mellékletben sem szerepel-nek, kedvezôtlenül érintheti az OECD-országokba irányuló ex-portjuk iránti kereslet csökkenése és az általuk továbbra is im-portált – magas szénkibocsátással gyártott és egyéb – termékekárának emelkedése. Ugyanakkor hasznot húzhatnak az üzem-anyagárak csökkenésébôl, a magas szénkibocsátással gyártott ter-mékek nagyobb exportjából, valamint a környezetkímélô techno-lógiák és szaktudás átvételébôl. Bizonyos magas szénkibocsátásúiparágak esetleges áttelepülése az I. Mellékletben nem szereplôországokba, valamint a megváltozó árak szélesebb körû kereske-delmi hatásai 5–20%-os nagyságrendû „szénszivárgáshoz”34 ve-zethetnek.


33 E becsült költségeket a GDP növekedési ütemében 2000 és 2010 közöttjelentkezô különbségek formájában is kifejezhetjük. A szénkibocsátási jogokkereskedelme nélkül a GDP növekedési üteme évi 0,02 százalékponttalcsökken, míg a B Függelék országainak egymás közötti kereskedelme eseténa növekedési ráta kevesebb mint 0,005 százalékponttal lesz kisebb évente.34 Szénszivárgáson jelen esetben a B Függelékben nem szereplô országok ki-bocsátásának növekedését értjük a B Függelék országaiban bevezetett csök-kentések hatására, e csökkentések százalékában kifejezve.

A technológia fejlôdése és terjedése a költséghatékony stabili-zálás fontos elemei.

Környezetkímélô technológiák kifejlesztése és átadása kulcsszere-pet játszhat az üvegházgáz-koncentrációk stabilizálásából fakadóköltségek lefaragásában. Az országok, illetve régiók közötti tech-nológiaátadás bôvítheti a választási lehetôségeket regionális szin-ten. Az átvétel költségeit csökkenti a méretgazdaságosság35 és atanulás. Megbízható gazdaságpolitikával és irányadó keretfeltéte-lekkel, továbbá az átláthatóság és a politikai stabilitás biztosításá-val a kormányok technológia-átadást ösztönzô környezetet te-remthetnek a magán- és a közszférában egyaránt. A megfelelôemberi és szervezeti kapacitások minden fázisban elengedhetet-lenek ahhoz, hogy gyorsítsuk a technológiaátadást, s javítsuk an-nak minôségét. Mindezen túl az igazán hatékony technológiaát-adás kulcsa a hálózatépítés a magán- és a közszféra érintett sze-replôi között, valamint a kiemelt figyelem a többszörös járulékoselônyökkel kecsegtetô termékekre és technikákra, amelyek il-leszkednek a helyi fejlesztési igényekhez és célokhoz.

Az alacsonyabb kibocsátásokkal számoló forgatókönyvek új-fajta energiaforrás-fejlesztést és az energetikai kutatás-fejlesztésfokozását igénylik annak érdekében, hogy gyorsabbá váljon a kor-szerû, környezetkímélô energiatechnológiák kifejlesztése és beve-zetése. Gyakorlatilag bizonyos, hogy a légköri szén-dioxid-kon-centráció XXI. századi alakulására a fosszilis tüzelôanyagokelégetésébôl származó szén-dioxid-kibocsátás lesz a legnagyobbhatással. A Harmadik Értékelô Jelentésben értékelt erôfor-rásadatok szerint a XXI. században az energiaforrás-arányokmegváltozására s új energiaforrások kiaknázására számíthatunk.Az energiaforrások és a kapcsolódó technológiák és beruházások


35 A termelés vagy adott termék átlagköltsége az üzemméret és a kibocsátásnövekedésével csökken hosszabb távon. A méret növekedésével egyfelôl azállandó költségek nagyobb termelési mennyiségre oszlanak szét. Másfelôl améretgazdaságosság kialakulásában fontos elem a szakértelem növekedése, atermelési folyamatok „olajozottabbá” válása a tapasztalatok bôvülése, illetvea begyakorlás és az ezen keresztüli tanulás révén – a szerkesztô.

megválasztásán múlik, hogy képesek leszünk-e stabilizálni azüvegházhatású gázok koncentrációit, s ha igen, milyen szinten ésmilyen áron. Mindez attól függetlenül igaz, hogy a nem konven-cionális kôolaj- és földgázkészletek hasznosítása, a nem fosszilisenergiaforrások vagy a szén megkötésével és tárolásával kiegészí-tett fosszilis energiatechnológia felé mozdulunk-e el.

Mind a stabilizáláshoz vezetô út, mind maga a stabilizációsszint alapvetôen meghatározza a korlátozás költségeit.36

Egy adott stabilizációs szinthez vezetô út befolyásolja a korláto-zás költségeit (lásd a 9. ábrát). A világ jelenlegi energiarendsze-rének fokozatos elmozdítása egy alacsonyabb szénkibocsátásúgazdaság felé minimalizálja a meglévô tôkejavak gyorsított kivo-násából fakadó költségeket, idôt hagy a technológiai fejlôdésre,továbbá elkerülhetô általa az a veszély, hogy a gyorsan fejlôdô ala-csony kibocsátású technológiák korai változatai terjedjenek elvisszafordíthatatlan módon. Ugyanakkor a rövid távú cselekvésfelgyorsítása rugalmasabbá tenné a stabilizáció felé haladást,csökkenti a várható éghajlatváltozás környezeti és emberi kocká-zatait/költségeit, elôsegítheti a már meglévô alacsony kibocsátá-sú technológiák gyorsabb bevezetését, valamint rövid távon erô-sen ösztönözné a jövôbeli technológiai változásokat.

Tanulmányok szerint minél alacsonyabban stabilizáljuk a lég-köri szén-dioxid-koncentrációt, annál nagyobbak lesznek a költ-ségek. Erôsen befolyásolhatja az abszolút költségeket, hogy milyenviszonyítási alapot választunk (lásd a 9. ábrát). Miközben aköltségek csak enyhén növekednek, ha a koncentrációt 750 ppmhelyett 550 ppm-en stabilizáljuk, a költségnövekedés nagyobb,ha 550 ppm-rôl 450 ppm-re lépünk vissza – kivéve ha a viszonyí-tási alapul szolgáló forgatókönyv kibocsátásai nagyon alacsonyak.Noha a stabilizálást célzó korlátozás a modellek szerint hosszú tá-von nem módosít jelentôsen a GDP globális növekedési pályáján,e modellek nem tükrözik azokat a nagyobb változásokat, amelyek


36 Az éghajlatváltozás hatásait a 6. kérdésben tárgyaljuk.


valamilyen rövidebb idôszakot vagy bizonyos ágazatokat, illetverégiókat jellemeznek. E tanulmányok nem foglalkoztak a szén-megkötéssel és a nagyra törôbb technológiaösztönzés lehetségeshatásaival. Továbbá az idôhorizont kitágításával a bizonytalanságkérdése is egyre fontosabbá válik.

8. kérdés: Hogyan hatnak egymásra az éghajlat ember általelôidézett várható változásai és az egyéb környezeti problé-mák (például a városi levegôszennyezés, a regionális savasülepedés, a biológiai sokféleség csökkenése, a magas légköri[sztratoszferikus] ózonréteg vékonyodása, valamint az elsi-vatagosodás és a termôföldek leromlása)? Mit tudunk e köl-csönhatások költségeirôl, hasznairól és jelentôségérôl a kör-nyezet, a társadalom és a gazdaság szempontjából (hogyezek ismeretében az éghajlatváltozásra adott válaszokat tár-sadalmilag igazságos módon ágyazhassuk a fenntartható fej-lôdés tágabb, helyi, regionális és globális stratégiáiba)?

A világ GDP-jének átlagos csökkenése 2050-ben

Százalékos csökkenés a referenciához viszonyítva4,5

4,0

3,5

3,0

2,5

2,0

1,5

1,0

0,5

0

Forgató-könyvek

A1B

A1T

A1FI

A2

B1

B2

9. ábra. Kapcsolat a korlátozás miatti relatív GDP-csökkenés, azSRES-forgatókönyvek és a stabilizációs szint között 2050-ben. AGDP a stabilizációs szint szigorodásával erôsebben csökken, ugyanak-kor a költségek nagyon érzékenyek a viszonyítási alapul szolgáló forga-tókönyvre. Ezek az elôre jelzett korlátozási költségek nem tartalmazzákaz elkerült éghajlatváltozás lehetséges hasznait

CO2-stabilizációs szint (ppm)450 550 650 750


A helyi, a regionális és a globális környezeti problémák elvá-laszthatatlanul összefonódnak és befolyásolják a fenntarthatófejlôdést. Emiatt léteznek egymást erôsítô (szinergikus) lehetô-ségek arra, hogy hatékonyabb válaszokat adjunk e környezetiproblémákra, miáltal növeljük a hasznokat, csökkentjük a költ-ségeket és fenntarthatóbb módon elégítjük ki az emberi szük-ségleteket.

Az emberi szükségletek kielégítése sok esetben környezeti károkatokoz, ami veszélyezteti a jelen és a jövô szükségleteinek kielégíté-sét. Például a mezôgazdasági termelés fokozható több nitrogén-mûtrágyával, öntözéssel vagy a természetes füves területek és azerdôk termôfölddé alakításával. Ezek a változások azonban befo-lyásolhatják a Föld éghajlatát az üvegházhatású gázok felszabadu-lása miatt, a termôföldek leromlásához vezethetnek a talajok eró-ziója és szikesedése révén, valamint csökkenthetik a biológiaisokféleséget és a szénmegkötést a természetes ökológiai rendsze-rek átalakulása és feldarabolódása (fragmentálódása) által. A me-zôgazdaság termelékenységét ugyanakkor kedvezôtlenül érinthe-ti az éghajlatváltozás (fôként a trópusi és szubtrópusi területe-ken); a biológiai sokféleség csökkenése, valamint a genetikai és afajszintû változások; továbbá a termôföldek leromlása a talajter-mékenység gyengülése miatt. E változások közül sok rontja azélelmiszer-ellátás biztonságát, és aránytalan mértékben sújtja aszegény rétegeket.

Az emberi eredetû éghajlatváltozás elsôdleges mozgatórugóihasonlók a legtöbb környezeti és társadalmi-gazdasági problémaforrásához. Ezek a gazdasági növekedés, a technológiák széles kö-rû megváltozása, az életviteli minták, a demográfiai változások(népességszám, korösszetétel és migráció), valamint a kormány-zati struktúrák. Mindez

– növelheti a természeti erôforrások és az energia iránti keres-letet;

– ronthatja a piac mûködését, ideértve az olyan támogatáso-kat, amelyek erôforrás-pazarlásra vezetnek és gátolják a környe-zetkímélô technológiák piacra kerülését; továbbá ideértve a ter-mészeti erôforrások valódi értékének fel nem ismerését, a ter-

mészeti erôforrások globális értékeinek negligálását helyi szinten,valamint a környezetpusztulás költségeinek kihagyását egy erô-forrás piaci árából;

– korlátozhatja a technológiák elérhetôségét és átadását, to-vábbá a technológiák nem hatékony mûködtetéséhez és a jövôtechnológiáira irányuló kutatás-fejlesztés elégtelen támogatásá-hoz vezethet;

– a természeti erôforrásokkal és az energiával való helytelengazdálkodást eredményezhet.

Az éghajlatváltozás olyan környezeti kérdéseket érint, mint abiológiai sokféleség csökkenése, az elsivatagosodás, a magas lég-köri ózonréteg vékonyodása, az édesvízellátás és a levegôminôség,amelyek közül sok vissza is hat az éghajlatváltozásra. Például azéghajlatváltozás várhatóan súlyosbítja a helyi és a regionális leve-gôszennyezést és lassítja a magas légköri ózonréteg regenerálódá-sát. Ezenkívül az éghajlatváltozás befolyásolhatja a szárazföldi ésvízi ökológiai rendszerek produktivitását és összetételét, ami agenetikai és faji sokféleséget egyaránt csökkentheti; gyorsíthatjaa termôföldek leromlását; továbbá sok helyütt súlyosbíthatja azédesvizek mennyiségével és minôségével kapcsolatos problémá-kat. Megfordítva pedig: a helyi és regionális levegôszennyezés, amagas légköri ózonréteg vékonyodása, az ökológiai rendszerekmegváltozása, valamint a termôföld leromlása hatással lehetnek aFöld éghajlatára, mivel megváltoztatják az üvegházhatású gázokforrásait és nyelôit, a légkör sugárzási egyensúlyát és a földfelszínfényvisszaverô képességét.

A helyi, a regionális és a globális környezeti problémák közöt-ti összefüggések, illetve ezek kapcsolata az emberi szükségletek ki-elégítésével szinergiák megragadására kínálnak lehetôségeket.Ezek révén különféle válaszokat adhatunk az éghajlatváltozásraés csökkenthetjük a változással szembeni sebezhetôséget, jóllehetfönnállhatnak átváltások37 az egyes problémák között. Egyszerre


37 Átváltás (trade-off) esetén egy probléma mérséklésekor egy (vagy több)másik probléma keletkezik vagy súlyosbodik. Például atomerômûvel csök-kentjük a szén-dioxid-kibocsátás problémáját, ám helyette nukleárishulla-dék-problémát és egyéb kockázatokat teremtünk – a szerkesztô.

több környezeti és fejlesztési célt is elérhetünk, ha technológiák,politikák és intézkedések olyan széles körét alkalmazzuk, ame-lyek világosan felismerik a környezeti problémák és az emberiszükségletek szoros kapcsolatát. Az energiaszükséglet kérdése – ahelyi és a regionális levegôszennyezés, illetve a globális éghajlat-változás költséghatékony mérséklésén túl – olyan interdiszcipli-náris vizsgálatokat igényel, amelyek során fölmérjük, hogy mi-lyen szinergiák és átváltások jelentkeznek akkor, amikor a gazda-ságilag, környezetileg és társadalmilag leginkább fenntarthatómódon próbáljuk meg kielégíteni az energiaigényeket. Az üveg-házhatású gázok, illetve a helyi és regionális szennyezôanyagokkibocsátása csökkenthetô hatékonyabb energiafelhasználással,továbbá az alacsonyabb szénkibocsátású fosszilis tüzelôanyagok, akorszerû fosszilistüzelôanyag-technológiák (például nagy haté-konyságú, kombinált ciklusú gázturbinák, tüzelôanyag-cellák, il-letve kombinált hô- és áramtermelés), valamint a megújulóener-gia-technológiák (például környezetkímélô bioüzemanyagok, víz,nap-, szél- és hullámenergia) részesedésének növelésével. Ezen-kívül a légköri üvegházgáz-koncentráció növekedése mérsékelhe-tô a szénmegkötés fokozásával is, például erdôsítés, újrafásításvagy az erdôirtás lassítása révén, továbbá az erdôk, legelôk, vizesterületek és termôföldek jobb kezelésével. Mindezek kedvezôenhathatnak a biológiai sokféleségre, az élelmiszer-termelésre, atermôföldre és a vízkészletekre. Az éghajlatváltozással szembenisebezhetôség csökkentése gyakran csökkentheti a kiszolgáltatott-ságot más környezeti nehézségekkel szemben is, és fordítva. Né-hány esetben átváltásokkal szembesülünk: például a szénmegkö-tést célzó monokultúrás ültetvények csökkenthetik a helyi bioló-giai sokféleséget.

Az országok alkalmazkodási és korlátozási képessége javítha-tó, ha az éghajlat-politikát összehangoljuk a nemzeti fejlesztésiirányelvek gazdasági, társadalmi és egyéb környezeti vonatkozá-saival. Az éghajlattal kapcsolatos korlátozás és alkalmazkodás já-rulékos hasznokat hozhat, amelyek emberi szükségleteket elégít-hetnek ki, fokozhatják a jólétet és egyéb környezeti hasznokkaljárnak. A gazdasági erôforrásokban szegény és alacsony technoló-


giai fejlettséggel rendelkezô országok gyakran rendkívül kiszol-gáltatottak az éghajlatváltozással és más környezeti problémákkalszemben.

A többoldalú környezeti megállapodások által érintett környe-zeti problémák erôsen egymásba fonódnak, így a megállapodásokvégrehajtásakor a szinergiák kihasználhatók. Globális környeze-ti problémákkal egy sor különálló egyezmény és megállapodás,valamint számos regionális megállapodás foglalkozik. Ezekben –többek között – közös témákat és a célkitûzések elérésének ha-sonló módszereit találhatjuk: például végrehajtási terveket, adat-gyûjtést és -feldolgozást, az emberi és infrastrukturális kapacitá-sok javítását, továbbá jelentési kötelezettséget. Például – a kü-lönbségek dacára – a Bécsi Egyezmény az ózonréteg védelmérôlés az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye tudományos ér-telemben összefüggenek egymással, mivel az ózonréteget károsí-tó vegyületek nagy része fontos üvegházhatású gáz is egyben, to-vábbá a mára betiltott ózonkárosító anyagok helyettesítôinek egyrésze szintén üvegházhatású gáz.

9. kérdés: Az éghajlatváltozás okait, illetve a modellek elôre-jelzéseit tekintve melyek a legszilárdabb felismerések és akulcsbizonytalanságok az alábbi területeken:

– jövôbeli üvegházgáz- és aeroszol-kibocsátások,– jövôbeli üvegházgáz- és aeroszol-koncentrációk,– jövôbeli regionális és globális éghajlati változások,– az éghajlatváltozás regionális és globális hatásai,– a korlátozási és alkalmazkodási alternatívák költségei és

hasznai?

E jelentésben szilárd felismerés az, amely sokféle megközelítés,módszer, modell, illetve feltételezés mellett is érvényes, ésamelyrôl valószínûsíthetô, hogy viszonylag kevéssé terhelik bi-zonytalanságok. Ebben az összefüggésben kulcsbizonytalanságminden olyan bizonytalanság, amelynek csökkentésével újabb



3. táblázat. Szilárd felismerések és kulcsbizonytalanságok

Szilárd felismerések

A megfigyelések szerint aFöld felszíne melegszik.Igen valószínû, hogy a mû-szeres mérések kezdete ótaa legmelegebb évtized az1990-es volt globálisan(10/b ábra).1750 óta jelentôsen növe-kedett a fô emberi eredetûüvegházhatású gázok (CO2[10/a ábra], CH4, N2O éstroposzferikus O3) légkörikoncentrációja.Néhány üvegházhatású gázhosszú élettartamú (példá-ul CO2, N2O és perfluor-karbonok).Az elmúlt ötven évben meg-figyelt melegedés nagy ré-szét valószínûleg az üvegház-gáz-koncentrációk emberieredetû növekedése okozta.

Gyakorlatilag bizonyos,hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció XXI. századiemelkedése leginkább afosszilis tüzelôanyagok el-égetése miatt következikmajd be.A szén-dioxid légköri kon-centrációjának 450, 650, il-letve 1000 ppm-en történôstabilizálásához a globálisemberi eredetû szén-di-oxid-kibocsátást az 1990-es szint alá kellene vissza-szorítani néhány évtizeden,egy évszázadon, illetve két

Kulcsbizonytalanságok

Az éghajlat természetesváltozékonyságának mérté-ke és jellemzôi.A természetes tényezôk ésaz emberi eredetû aeroszo-lok által (fôként közvetve)elôidézett éghajlati kény-szerek.A regionális trendek össze-kapcsolása az emberi ere-detû éghajlatváltozással.

A különféle SRES-for-gatókönyvekb feltevései agazdasági növekedést, atechnológiai fejlôdést, a né-pességnövekedést és a kor-mányzati struktúrákat ille-tôen (ezek vezetnek a leg-nagyobb bizonytalanságok-hoz az elôrejelzésekben).Pontatlan kibocsátási forga-tókönyvek az ózonra és azaeroszolok elôanyagaira.A szénkörforgalmi model-lek tényezôi, beleértve azéghajlati visszacsatolásokhatásait.b

Az éghajlat vál-tozása és ennekokai

Az üvegházgá-zok és az aero-szolok jövôbelikibocsátásai éskoncentrációi azSRES- és a stabi-lizációs forgató-könyvekre épülômodellek és elô-rejelzések alap-ján


évszázadon belül, és ezutánis tartósan csökkennie kel-lene, egészen a jelenlegiszint töredékére. A kibo-csátás körülbelül egy-kétévtized múlva (a 450 ppm-es stabilizálásnál), illetvenagyjából egy évszázadmúlva (az 1000 ppm-esstabilizálásnál) tetôzne.A legtöbb SRES-forgató-könyv szerint a kén-dioxid(amibôl a szulfát aeroszo-lok képzôdnek) kibocsátásaalacsonyabb lesz 2100-ban,mint amekkora 2000-benvolt.

A Föld felszínének átlaghô-mérséklete olyan ütembenfog emelkedni a XXI. szá-zadban, amely az elmúlttízezer évben nagy valószí-nûséggel példa nélküli(10/b ábra).Nagyon valószínû, hogyszinte minden szárazfölditerület a globális átlag fe-letti mértékben fog mele-gedni, több lesz a forró napés a hôhullám, ugyanakkorkevesebb a hideg nap és ahideghullám.Tengerszint-emelkedés aXXI. században, ami késôbbis még évszázadokon át tart.Erôteljesebb vízkörforgás.A csapadék globális átlaganövekszik és sokfelé nagyonvalószínû, hogy több lesz anagy csapadékú esemény.

A különféle SRES-for-gatókönyvek feltételezései(lásd fönn).c

A modell-elôrejelzésektényezôi,c elsôsorban az ég-hajlati érzékenység, az ég-hajlati kényszer és a visz-szacsatolási folyamatok. Ezutóbbiak közül fôként avízgôz, a felhôk és az aero-szolok hatásai (ideértveazok közvetett hatásait is)bizonytalanok.A hômérséklet- és tenger-szint-elôrejelzések valószí-nûségeloszlásai.A nagy léptékû, hirte-len/nem lineáris változásokmechanizmusa, számszerû-sítése, idôléptéke és valószí-nûsége. (Az óceán termo-halin vízkörzésében példáulilyen változás állhat be.)

A globális és aregionális éghaj-lat jövôbeli vál-tozásai SRES-forgatókönyve-ken alapuló mo-dellbecslésekszerint

Szilárd felismerések Kulcsbizonytalanságok


Növekvô nyári szárazság amérsékelt öv szárazföldjei-nek belsejében, az aszályokkockázatának növekedésemellett.

Az elôrevetített éghajlat-változás mind a környezeti,mind a társadalmi-gazdasá-gi rendszereket befolyásol-ni fogja. E hatások egyarántlehetnek jótékonyak vagykedvezôtlenek, ám minélnagyobb és gyorsabb az ég-hajlat módosulása, annálinkább túlsúlyba kerülnek akedvezôtlen hatások.Az éghajlatváltozás kedve-zôtlen hatásai minden bi-zonnyal aránytalanul sújt-ják a fejlôdô országok la-kosságát és az összes országszegényeit.Az ökológiai rendszerek ésa fajok kiszolgáltatottak azéghajlatváltozással és másstresszhatásokkal szemben(erre utalnak a közelmúltregionális hômérséklet-vál-tozásainak megfigyelt hatá-sai), és néhányuk visszafor-díthatatlanul károsodhat,vagy elpusztulhat.Kis hômérséklet-emelke-dés hatására a közepes és amagas szélességek némelyi-kén a növényi produktivi-tás növekedne (a fák, illet-

A regionális modellezés ké-pessége (fôleg a csapadék-ra), ami helyi és regionálisszinten ellentmondásosmodell-elôrejelzéseket ad,és megnehezíti a számsze-rûsítést.

Az elôre jelzett éghajlatvál-tozás helyi és regionálisrészleteinek megbízhatósá-ga, különös tekintettel azéghajlati szélsôségekre.Annak értékelése és elôre-jelzése, hogy az ökológiai, atársadalmi (például azízeltlábúak, illetve víz általterjesztett betegségek ha-tása) és a gazdasági rend-szerek hogyan reagálnak azéghajlatváltozás és az egyébstresszhatások (például aföldhasználat átalakulása, ahelyi szennyezés) együtteskövetkezményeire.Az éghajlatváltozás kárai-nak azonosítása, számsze-rûsítése és értékelése.

Az éghajlatot jel-lemzô átlagok ésszélsôségek vál-tozásának regio-nális és globálishatásai



ve egyes mezôgazdaságitermények esetében). Né-hány Celsius-foknál na-gyobb melegedés azonbanmár csökkentené a növényiproduktivitást a világ leg-több régiójában.Számos fizikai rendszer sé-rülhet az éghajlatváltozásmiatt (például a tenger-szint emelkedésével sú-lyosbodnak a part menti vi-haros hullámverések hatá-sai, folytatódik a gleccserekés az állandóan fagyott alta-laj visszahúzódása).

Az üvegházgáz-kibocsátáscsökkentése (a korlátozás)enyhítené az éghajlatválto-zás természeti és emberirendszerekre gyakorolt nyo-mását.A korlátozási költségek ré-giónként és ágazatonkénteltérnek. E költségek csök-kentésére jelentôs techno-lógiai és egyéb lehetôségekkínálkoznak. A kibocsátásijogok hatékony kereskedel-me is csökkenti az abbanrésztvevôk költségeit.Az I. Melléklet országairavonatkozó kibocsátási kor-látozásoknak jól meghatá-rozható, jóllehet változómértékû túlcsordulási ha-tásai vannak az I. Mellék-leten kívüli országokranézve.

Az éghajlatváltozás és azegyéb környezeti problé-mák közötti kölcsönhatá-sok, valamint ezek társadal-mi-gazdasági következmé-nyei.Az energia jövôbeni ára, il-letve az alacsony kibocsátá-sú technológiák költségeiés hozzáférhetôsége.Azok az eszközök, ame-lyekkel eltávolíthatók azalacsony kibocsátású tech-nológiák útjában álló aka-dályok, valamint e folya-mat költségei.A nem tervezett, váratlan,azonnali következmények-kel járó korlátozás számsze-rû költségei.A korlátozás számszerûköltségei, amelyek többféle

A korlátozás ésaz alkalmazko-dás költségei éshasznai



A nemzetek éghajlatválto-zásra adott válaszai hatéko-nyabbak lehetnek, ha – azüvegházgázok nettó kibo-csátásának korlátozásáravagy csökkentésére irányu-ló – intézkedési csomag-ként vezetik be ôket. Az alkalmazkodás mérsé-kelheti az éghajlatváltozáskáros hatásait, s járulékoshasznai gyakran azonnal je-lentkeznek. Minden kárazonban nem kerülhetô elalkalmazkodással.A korlátozás kiegészítésealkalmazkodással költ-séghatékonyan csökkent-heti az éghajlatváltozáskockázatait; együttesenelôsegíthetik a fenntartha-tó fejlôdést.Az egymásra ható éghajlati,ökológiai és társadalmi-gaz-dasági rendszerek tehetet-lensége jól magyarázza,hogy miért jótékony hatásúaz elôzetes alkalmazkodásés korlátozás.

módszerrel (például „alul-ról fölfelé” vagy „felülrôllefelé” építkezô módsze-rekkel) kapott becslésekenalapulnak, beszámítva a já-rulékos hasznokat, a tech-nológiai változást, valamintaz ágazati és regionális ha-tásokat.Az alkalmazkodás számsze-rû költségei.


a E jelentésben szilárd felismerés az, amely sokféle megközelítés, módszer,modell, illetve feltételezés mellett is érvényes, és amelyrôl valószínûsíthetô,hogy viszonylag kevéssé terhelik bizonytalanságok. Ebben az összefüggésbenkulcsbizonytalanság minden olyan bizonytalanság, amelynek csökkentésévelújabb szilárd felismerésekhez juthatunk a jelentésben megfogalmazott kérdé-sek kapcsán. A táblázatban példákat soroltunk föl, a teljesség igénye nélkül.b E bizonytalanságok miatt 2100-ra nagyjából 490 és 1250 ppm közötti szén-dioxid-koncentrációt várhatunk.c E bizonytalanságok miatt az 1990–2100 közötti globális földfelszíni átlag-hômérséklet-emelkedésre 1,4–5,8 Celsius-fokot kapunk (lásd a 10/b ábrát),míg az átlagos tengerszint-emelkedésre 9–88 centimétert.

szilárd felismerésekhez juthatunk a jelentésben megfogalmazottkérdések kapcsán. A 3. táblázat szilárd felismeréseinek nagy ré-sze arról szól, hogy létezik éghajlati válasz az emberi tevékenysé-gekre, illetve hogy e válasz milyen irányú. A kulcsbizonytalansá-gok nagy része az éghajlati válasz nagyságrendjének és/vagy idô-beli lefutásának számszerû meghatározásával kapcsolatos. A 3.táblázat az éghajlatváltozás okainak vizsgálata után az 1. ábra té-maköreit veszi sorra. A 10. ábra az éghajlatváltozásra vonatkozónéhány fontos szilárd felismerést mutat be. A 3. táblázatban pél-dákat soroltunk föl, a teljesség igénye nélkül.

A Harmadik Értékelô Jelentés jelentôs elôrelépés számosolyan ismeret tekintetében, amely az éghajlatváltozás és az em-


10/a ábra. A légköri szén-dioxid-koncentráció alakulása 1000-tôl2000-ig jégfuratadatok és az elmúlt néhány évtized közvetlen légkörimérései alapján. A 2000-tôl 2100-ig tartó idôszak elôre jelzett szén-di-oxid-koncentrációi a hat reprezentatív SRES-forgatókönyvön, illetve azIS92a-n alapulnak (ez utóbbi a Második Értékelô Jelentéssel való össze-hasonlíthatóság érdekében)

A szén-dioxid múlt- és jövôbeli légköri koncentrációjaközvetlen mérések

elôrejelzések

forgatókönyvek

A1BA1TA1FIA2B1B2IS92a

1000

900

800

700

600

500

400

300

200

100

0

1000

900

800

700

600

500

400

300

200

100

01000 1200 1400 1600 1800 2000 2100

ppm ppmjégfuratadatok


10/b ábra. A földfelszíni hômérséklet ingadozása 1000 és 2100 kö-zött. 1000 és 1860 között az északi félgömb (a déli félgömbre nincsenekadatok) felszínének közvetett adatokból rekonstruált (évgyûrûk, koral-lok, jégfuratvizsgálatok és történelmi feljegyzések alapján) átlaghômér-séklet-változását láthatjuk. A görbe az ötvenéves átlag, míg az éves ada-tok 95%-os valószínûséggel esnek a szürke területre. 1860 és 2000 kö-zött a mûszeres mérések alapján globálisan és évente átlagolt felszínihômérséklet-változások láthatók; a görbe az évtizedes átlag. 2000 és2100 között a globális felszíni átlaghômérséklet elôrejelzései láthatók ahat reprezentatív SRES-forgatókönyv és az IS92a-forgatókönyv alapján,egy átlagos éghajlati érzékenységû modellt használva. A „Több modell,minden SRES-forgatókönyv” elnevezésû szürke terület a 35 SRES-for-gatókönyv eredményeit mutatja, továbbá különféle éghajlati érzékeny-ségû modellek eredményeit. A hômérsékleti skála az 1990-hez képestielmozdulást mutatja (és nem azonos a 2. ábrán használt skálával)

forgatókönyvekA1BA1TA1FIA2B1B2IS92a

Hômérsékleti eltérések (1990-hez képest) (°C)

Több

mod

ell,

min

den

SRES

-for

gató

köny

v

Elôr

ejel

zése

k

Függ

ôleg

es s

ávok

: tö

bb m

odel

l kim

enet

i ta

rtom

ánya

210

0-ba

n

6,0

5,5

5,0

4,5

4,0

3,5

3,0

2,5

2,0

1,5

1,0

0,5

0,0

–0,5

–1,0

1000 1100 1200 1300 1400 1500 1600 1700 1800 1900 2000 2100

Glo

bális

m

ûsze

res

meg

figye

lése

kMegfigyelések, északi félgömb, közvetett adatok

berek erre adott válaszának megértéséhez szükséges. Maradtakazonban fontos területek, ahol további munkára van szükség.Ezek különösképpen az alábbiak:

– az éghajlatváltozás nyomon követése és az okok felderítése;– az éghajlat és az éghajlati szélsôségek változásának megérté-

se és elôrejelzése regionális szinten;– az éghajlatváltozás hatásainak számszerûsítése globális, re-

gionális és helyi szinten;– az alkalmazkodás és a korlátozás elemzése;– az éghajlatváltozás valamennyi vonatkozásának beépítése a

fenntartható fejlôdés stratégiáiba;– átfogó és integrált vizsgálatok annak érdekében, hogy job-

ban meg tudjuk ítélni, mi tekintendô „az éghajlati rendszerbe va-ló veszélyes emberi beavatkozásnak”.

A fejezet az alábbi szerzôk munkaanyagai alapján készült: RobertT. Watson, Daniel L. Albritton, Terry Barker, Igor A. Bashmakov,Osvaldo Canziani, Renate Christ, Ulrich Cubasch, OgunladeDavidson, Habiba Gitay, David Griggs, Kirsten Halsnaes, JohnHoughton, Joanna House, Zbigniew Kundzewicz, Murari Lal,Neil Leary, Christopher Magadza, James J. McCarthy, John F. B.Mitchell, Jose Roberto Moreira, Mohan Munasinghe, Ian Noble,Rajendra Pachauri, Barrie Pittock, Michael Prather, Richard G.Richels, John B. Robinson, Jayant Sathaye, Stephen Schneider,Robert Scholes, Thomas Stocker, Narasimhan Sundaraman, RobSwart, Tomihiro Taniguchi, D. Zhou, továbbá az IPCC számostovábbi szerzôje, illetve szakmai lektora.


Documents

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentése · A kérdés megítélését az is befolyásolja, hogy mennyiben vagyunk képesek mérsékelni a változást, mivel annak