az emberi kapcsolatok Efézusi levél - Hetednapi Adventista ...Az emberi kapcsolatok evangéliuma „Most pedig a lábmosás szertartása következik” – jelentette be a lelkész

Bibliatanulmányok

Efézusi levél –az em

beri kapcsolatokevangélium

a

Írta: John M. Fow

ler

2005. október, november, decem

ber

TA

RT

ALO

M

Előszó

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

1. tanulmány: A

z efézusi gyülekezet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

2. tanulmány: E

mberi kapcsolatok E

fézusban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

3. tanulmány: M

it tett értünk Isten?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

4. tanulmány: D

icséret és imádság

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

5. tanulmány: A

z egyház Isten alkotása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

6. tanulmány: Válaszfalak nélküli egyház

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

7. tanulmány: Isten titka: az egyetem

es közösség. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

8. tanulmány: A

sokszínűség egysége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

9. tanulmány: Ú

j életet élni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

10. tanulmány: A

keresztény élet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

11. tanulmány: A

keresztény kapcsolatai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

12. tanulmány: H

arc a gonoszság erőivel. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

13. tanulmány: A

keresztény fegyvertára. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

14. tanulmány: K

eresztény életmód

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110

Reggeli dicséret. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

Felelős kiadó: Dr. Szilvási A

ndrás

Felelős szerkesztő: Zarkáné Teremy K

risztina, Gyetvai G

ellért

Fordította: Zarkáné Teremy K

risztina

Korrektor: D

ankó Erika

Borítóterv: Gyetvai G

ellért

Kiadja a H

etednapi Adventista E

gyház és azÉ

let és Egészség K

önyvkiadó Kft.

1171 Budapest, Borsfa u. 55.Tel./fax: (06-1) 256-5205

E-m

ail: [email protected]

Felelős vezető: Tóth Józsefügyvezető igazgató

ISBN 963 9577 34 0

3

zött áthatolhatatlan gátakat képező falak az ő életében is leomoljanak. M

elyiket vá-lassza: a falakat vagy Jézust? N

em tarthatta m

eg mindkettőt, hiszen Jézus azért jött,

hogy a válaszfalakat ledöntse, azokat a falakat, amelyek oly sok gyűlöletet, félreér-

tést és szenvedést zúdítottak és zúdítanak még m

ost is a világra. R

avi Jézust és nem a korábban őt is büszkeséggel eltöltő falakat választotta. M

ilett az eredm

énye? Megérintette az érinthetetlent!

Az efféle újdonság, K

risztusban való felszabadító egység teszi az efézusi levelet am

egújult emberi kapcsolatok evangélium

ává. Ez volt K

álvin János kedvenc levele.W

illiam Barclay „a levelek királynőjének” nevezi, C

harles Dodd pedig „a páli írások

koronájának”. E. J. G

oodspeed meghatározása szerint „ez a keresztény üdvösség

nagy rapszódiája”. Tanulm

ányozhatjuk a levél teológiáját, az egyházra vonatkozó tanítását vagy akeresztények együttélését szabályozó előírásait, ám

egy gondolatot semm

iképp semkerülhetünk ki: Pál m

élyen hitt a Krisztusban való új terem

tésben és Isten végső di-adalában a nagy küzdelem

lezárulásakor. Pál apostol levelét teljes egészében áthat-ja a kegyelem

, az ima és a hit ereje, am

ikor arról szól, hogy Isten „kiválasztott minket

Őbenne a világ terem

tése előtt”(E

f 1:4); majd ír a küzdelem

ről, amelyet „a gonoszság

erői ellen”(6:12) folytatunk, és m

egígéri: Jézus „véghetetlen bőséggel mindeneket m

eg-cselekedhetik, feljebb hogynem

mint kérjük vagy elgondoljuk, a m

ibennünk munkálkodó

erő szerint”(3:20).

Ilyen imádkozó lelkülettel, szeretettel és hittel kezdjünk hozzá a Biblia egyik leg-

nagyszerűbb, szeretetről szóló levelének, az efézusi levél tanulmányozásához! A

djaaz Ú

r, hogy a tanulmány végére érve ne csak azt értsük m

eg, hogy mi késztette R

avitegy olyan em

ber elfogadására, akit korábban ő is érinthetetlennek tartott: imádkoz-

zunk, hogy mi m

agunk is tapasztaljuk az evangélium életet átform

áló erejét!John M

. Fowler, a negyedévi tanulm

ányunk szerzője a Generál K

onferencia ne-velési osztályának helyettes vezetője. Indiából szárm

azik, és hosszú évekig Dél-Á

zsiá-ban állt az egyház szolgálatában, m

ielőtt a Generál K

onferenciához jött. Itt először aM

inistry folyóiratnál dolgozott, majd onnan m

ent át a nevelési osztályhoz. Nős, két

gyermeke és két unokája van.

Clifford R

. Goldstein

ELŐSZ

Ó

Az em

beri kapcsolatok evangélium

a

„Most pedig a lábm

osás szertartása következik” – jelentette be a lelkész. A gyüleke-

zet felállt, és megindultak külön a nők, külön a férfiak, hogy a m

egszokott módon

részt vegyenek az alázat szertartásában. Menet közben választottak párt m

aguknak.A

terem végében egy em

ber csendben várakozott. Késve érkezett az istentiszte-

letre, majd leült a padlóra és figyelte a prédikációt. K

omolyan vette, hogy bárki, aki

elfogadta Jézust, részt vehet az úrvacsora nyílt szertartásában. Akkor járt először a

gyülekezetben, senkit nem ism

ert, és őt sem ism

erte senki. Várta, majd csak odalép

hozzá is valaki, és megkérdezi, hogy m

osna-e vele lábat. Öltözete szegényes volt. Lát-

szott a férfin, hogy nincsenek ott barátai, nem illett a gyülekezet közösségébe. A

zidegen egyre rosszabbul érezte m

agát, a kisváros gyülekezetének tagjai pedig zavar-ba jöttek, hiszen abban az országban a lakosság életét m

a is nagyban befolyásolja akasztrendszer.

Vajon melyik gyülekezeti tag vállalkozik arra, hogy egy m

agányos idegennelm

osson lábat? Ki tud ennyire m

egalázkodni? A gyülekezeti vének szorgalm

asan vé-gezték dolgukat a szertartás alatt. A

diakónusok csendben szorgoskodtak, hordtáka vizet a gyülekezet épülete előtti csaptól. É

s a többiek…? A

történelem tanúsága sze-

rint a papok és a léviták roppant elfoglalt emberek, akiket ilyen aprósággal nem

le-het zavarni!

Ravi A

nandan odalépett a vendég mellé, és javasolta, hogy m

ossanak együtt lá-bat. R

avi letérdelt a betonpadlóra, szeretettel megm

osta az idegen poros lábát a hűs,tiszta vízben, am

i azonnal sáros lett. A

lig egy hónappal korábban Ravi nem

tett volna ilyet. Még az idegen árnyékától

is iszonyodott volna, hiszen ez azt jelentette, hogy kapcsolatba került egy érinthetet-lennel. E

zt vallási értelemben tisztátalannak, a társadalom

körében pedig undorító-nak tekintették. M

ost mégis ennek az em

bernek a lábát mossa!

Mi történhetett? M

i okozta ezt az óriási változást Ravi szívében? M

i adott nekierőt arra, hogy a választófalat ledöntve m

egölelje az idegent? A következő bibliaszö-

vegben találhatjuk a választ: „Hogy ti, m

ondom, abban az időben K

risztus nélkül valókvoltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, rem

énységeteknem

vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a K

risztus Jézusban ti, kikegykor távol valátok, közelvalókká lettetek a K

risztus vére által. Mert Ő

a mi békességünk,

ki eggyé tette mind a két nem

zetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellensé-geskedést az Ő

testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogyam

a kettőt egy új emberré terem

tse Ő m

agában, békességet szerezvén; és hogy megbékél-

tesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, m

egölvén ezen az ellenséges-kedést”

(Ef 2:12-16).

Egy hónappal korábban R

avi elfogadta Jézust, mint U

rát és Megváltóját. A

z Új-

szövetséget tanulmányozva m

élyen meghatotta az efézusi levélben szereplő ledön-

tött falak képe. Ha keresztény akar lenni, akkor engednie kell, hogy az em

berek kö-

54

Vasárnap szeptem

ber 25.

JÉZU

S VAG

Y D

IAN

A (A

postolok cselekedetei 19:24–29)

A K

is-Ázsia nyugati szélén, az É

gei-tenger partvidékén elterülő Efézus K

r. u.az I. és II. században ért dicsősége csúcsára. E

fézus, a Róm

ai Birodalom ne-

gyedik legnagyobb városa, Kis-Á

zsia fővárosa, a jómód, a filozófia és a róm

aitörvények gazdag örökségével büszkélkedhetett.

A város talán legnagyobb nevezetessége az a tem

plom volt, am

elyet Dia-

nának, a termékenység istennőjének szenteltek, „kit az egész Á

zsia és a világtisztel”

(ApC

sel 19:27). A görögök A

rtemisnek, a róm

aiak Dianának nevez-

ték. Hívei buzgón gyakorolták a varázslást és a csillagjóslást. A

bálványszo-bor tiszteletére hívők és utazók áradata özönlött a városba. M

árványból épí-tett, arannyal borított tem

plomának alapm

érete kb. 130 méterszer 70 m

étervolt, és szentélyének közepén állt D

iana szobra. Pál idejében a világ hét cso-dája között tartották szám

on. A város kereskedelm

ét, iparát és gazdaságáterősen befolyásolta a bálvány tiszteletére odasereglő em

berek sokasága.Pál ebben a term

ékenységi kultuszba merült városban kezdte hirdetni,

hogy „nem istenek azok, am

elyek kézzel csináltattak”(ApC

sel 19:26). Üzenete

mindenben ellentm

ondott annak, amit az ottani em

berek fontosnak tartottak.

Olvassuk el A

pCsel 19:24–28 verseit! M

i késztette az embereket arra,

hogy szem

beszálljanak az igazsággal?

A K

risztus és Diana közötti küzdelem

éppen olyan régóta folyik, mint a

Krisztus és Sátán között dúló háború. A

harc nem m

indig akörül forog, mi

helyes, vagy ki kínál jobb életet. A pillanatnyi áll szem

ben az örökérvényű-vel, az érzelem

a lelkiekkel, az élet örömei a bűntől való m

egváltással. E

fézusban e kettő került szembe egym

ással. Pál képviselte az egyik ol-dalt, D

emeter pedig a m

ásikat, és mindketten hitük védelm

ében fordultakaz em

berekhez. Veszélyes elfeledkezni arról, hogy minden sarkon – beleért-

ve saját szívünket is – mintha E

fézussal állnánk szemben!

Olvassuk el m

ég egyszer, milyen

érveket sorakoztattak fel az efézusi-ak P

ál és az általa hirdetett h

it ellen! Figyeljük m

eg, mikén

t igyekez-tek igazoln

i magukat az apostol ellen

felei azt a látszatot keltve, hogy

nem

a saját megélh

etésük miatt aggódn

ak, han

em egy n

áluk hatal-

masabb erő védelm

ében járn

ak el! Előfordulhat velün

k is, hogy lát-

szólag egy nem

es cél érdekében teszün

k bizonyos dolgokat, pedig

csak saját, közvetlen érdekein

ket képviseljük?

1. tanulmány

szeptember 24–30.

Az efézusi gyülekezet

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: A

postolok cselekedetei 19; 20:17–38

„Ekképpen az Ú

rnak igéje erősen

nevekedik, és h

atalmat vesz vala”

(ApC

sel 19:20).

Az efézusi gyülekezet igen szerencsés volt, hiszen Pál apostol közöttük szol-

gált. El tudjuk képzelni, m

ilyen lenne, ha Pál volna a gyülekezetünk lelké-sze? N

agy kiváltságban részesültek az efézusiak.Szükségük is volt Pálra a sok ellenség m

iatt, akik közül néhányan vér-szom

jas fenevadként támadtak rájuk (1K

or 15:32). Ennek fényében m

égérthetőbb, m

iért is alakult ki olyan szoros kapcsolat az apostol és az efézusigyülekezet között. N

em csoda, hogy hosszan és sok fáradsággal m

unkálko-dott közöttük, ám

elégedetten távozhatott, hiszen bármelyik lelkész m

egiri-gyelhette volna eredm

ényeit: „Nem

vonogattam m

agamat, hogy hirdessem

nék-tek az Istennek teljes akaratát”

(ApC

sel 20:27). A

gyülekezettel kapcsolatban állt többek között Akvila és Priscilla, A

pol-lós, T

imóteus és János apostol is. M

indegyiküknek szerepe volt abban, hogylétrejött az első század egyik legkiválóbb gyülekezete.

Mit tanulhatunk, ha visszatekintünk az őskeresztény történelem

nek er-re a nagyszerű és tanulságos korszakára?

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen volt Efézus kulturális környezete Pál apos-

tol idejében? Mi váltotta ki a Pál elleni tám

adások nagy részét? Mit tudunk

Akviláról és Priscilláról? M

i volt Apollós erejének titka? M

iről szólt Pál bú-csúbeszéde, am

it az efézusiaknak mondott el?

76

Kedd

szeptember 27.

APO

LLÓS EFÉZU

SBA

N (A

postolok cselekedetei 18:24–28)

Apollós zsidó volt, aki egy

görög istenről kapta a n

evét. Milyen rejtett,

mégis fontos üzenetre figyelhetünk fel itt (lásd m

ég Dán 1:7)?

Mielőtt Pál elkezdett volna m

unkálkodni Efézusban, a gyülekezet m

ár hall-hatta A

pollóst. A kiváló szónok a R

ómai Birodalom

második legfontosabb

városából, Alekszandriából szárm

azott. A görög m

űveltség egyik fellegvárá-ban tanult, a filozófia és a retorika terén jól képzett volt, em

ellett kitűnőenism

erte a Szentírást is (ApC

sel 18:24). De m

it számít a kultúra m

eggyőző-dés nélkül? M

i haszna a meggyőződésnek, ha nem

párosul a szenvedéllyel,am

ely másoknak is el akarja m

ondani azt, amiről ő m

ár megbizonyosodott?

Olvassuk el az A

pollósról szóló beszámolót A

pCsel 18:24–28 versei-

ben! M

i lehet a m

agyarázata ann

ak, hogy A

pollós olyan kiválóan

hir-

dette az evangélium

ot?

Akvila és Priscilla hiányosságot talált A

pollós beszédében, annak ellenére,hogy a szónok kiváló képességekkel rendelkezett. Látták, hogy „csak

a Jánoskeresztségét tudja”

(ApC

sel 18:25), Jézus keresztségéről azonban nemhallott.

Keresztelő János is állította, hogy a két keresztség között nagy különbség

van: míg az egyik vízzel, a m

ásik „Szentlélekkel és tűzzel”keresztel (M

t 3:11).N

em elég csak átesni a keresztségen, m

ert ez a szertartás önmagában nem

üdvözíthet, csupán egy sokkal mélyebb és nagyszerűbb dolog szim

bóluma.

János beszélt a bűnbánatról is, ami azonban csak az első lépés. A

z egészevangélium

arra szólít, hogy térjünk meg, higgyünk Jézusban, halálában,

feltámadásában, és változzunk át a Szentlélek keresztsége által. E

rről azon-ban A

pollós még nem

hallott. Ezért történt, hogy „A

kvila és Priscilla magok

mellé vevék őt, nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát”

(ApC

sel 18:26). Így tehát elm

ondhatjuk: az efézusi gyülekezetnek már a kezdet kezdetén

része volt abban, hogy egy nagy tudós magyarázta közöttük az Írásokat, és

éppen a gyülekezetben érett ez a nagy tudós Krisztus igaz tanítványává.

Apollós jó tulajdon

ságai közé tartozott, hogy kész volt elfogadn

i a ta-n

ítást és a helyreigazítást is. M

iért olyan fon

tos min

den keresztén

y-n

ek ugyanez? M

ikor fordult elő utoljára, hogy valaki fel akarta h

ívni

a figyelmün

ket egy hián

yosságunkra? H

ogyan fogadtuk? H

ogyan ta-

nulh

atjuk meg jobban

fogadni a szükséges h

elyesbítést?

Hétfő

szeptember 26.

EFÉZU

S: AK

VILA

ÉS PR

ISCILLA

Pál először csak rövid időre látogatott el Efézusba a m

ásodik misszióútja vé-

gén,

amikor

Korin

tusból A

ntiókh

iát érin

tve Jeruzsálem

be tartott.

Korintusban ism

erkedett meg A

kvilával és Priscillával. Sok közös vonás voltbennük: zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, m

int Messiást. Sokat utaztak;

Pál missziós küldetésben, A

kvila és Priscilla pedig üzleti ügyekben. Mene-

kültek voltak – a házaspárt Róm

ából üldözték el, Pált pedig több városbólis elkergették. M

indhárman jól ism

erték a sátorkészítés mesterségét.

A szükséghelyzet a Jézus iránti szeretet és az evangélium

hirdetésénekvágya rem

ek csapattá kovácsolta őket. Krisztusról beszéltek K

orintusban,m

ajd elindultak Efézusba (A

pCsel 18:19). Pál szokásához híven elm

ent azsinagógába, és ott a zsidóknak m

ondta el első prédikációját. Az em

berek-re nagy hatást gyakoroltak szavai, ezért kérlelték, hogy m

aradjon tovább ná-luk. N

em m

aradhatott, azt azonban megígérte: „ism

ét megjövök hozzátok, ha

Isten akarja”(21. vers). A

z apostol minden bizonnyal m

egérezte, hogyE

fézus erős keresztény központtá válhat. Ezért m

egkérte Akvilát és Pris-

cillát, hogy maradjanak m

ég a városban. E két hűséges gyülekezeti m

unkássokat fáradozott az első efézusi hívőkért. K

ésőbb, Kr. u. 57 körül, am

ikorPál az 1korintusi levelet írta E

fézusból, Akvila, Priscilla és a házukban ösz-

szejövő csoport üdvözletét is továbbította a korintusi gyülekezetnek (1Kor

16:19). A házaspár az efézusi gyülekezettel együtt nagyszerű példát m

uta-tott a csoportos m

issziómunkára.

Olvassuk el az A

kvilára és Priscillára von

atkozó szövegeket: ApC

sel18:2–3, 18–19; R

óm 16:3–4; 1K

or 16:19! Mit tan

ulhatun

k e részekbőla keresztén

y élettel és szolgálattal kapcsolatban?

Akvila és Priscilla nem

csak az efézusi gyülekezet számára jelentett áldást,

hanem összességében az őskeresztény m

issziós mozgalom

nak is, mivel ők

ismertették m

eg Apollóst a teljes igazsággal (A

pCsel 18:26). M

unkájuk nyo-m

án az őskeresztény egyház egy kulturált, ékesen szóló és félelmet nem

is-m

erő igehirdetőt nyert Apollós szem

élyében.

Olvassuk el újból R

óm 16:3–4 verseit! H

ány em

berért kockáztatnán

kaz életün

ket? Milyen

ügyért vállalnán

k akár az életveszélyt is? Gon

-dolkozzun

k, mielőtt felelün

k ezekre a kérdésekre! Milyen

következte-tést von

hatun

k le önm

agunkról a válaszun

k alapján?

98

Csütörtök

szeptember 29.

PÁL SZ

OLG

ÁLA

TÁ

NA

K H

AT

ÁSA

(Apostolok cselekedetei

20:17–38)

Pál apostol három évet töltött E

fézusban, majd onnan m

isszióútra indultM

acedóniába, Görögországba és Tróásba. Ú

gy tervezte, hogy visszatér Jeru-zsálem

be. A hajó útitervében szerepelt, hogy m

egállnak Milétoszban. E

z aváros E

fézustól körülbelül 50 kilométerre fekszik. Pál m

egkérte az efézusigyülekezet vezetőit, látogassák m

eg, hogy búcsút vehessen tőlük. Ehhez a

gyülekezethez mindig is különösen szoros kapcsolat fűzte az apostolt. Sze-

retetének, ragaszkodásának mélységét jól tükrözi az is, am

it búcsúbeszédé-ben m

ondott (ApC

sel 20:18–35).Figyeljük m

eg Pál életével kapcsolatban a következőket, majd indokol-

juk meg, m

iért nélkülözhetetlenek a szolgálatban! 1.

Élete nyitott könyv volt, éppen úgy, m

int szolgálata (18. vers)2.

Őszinte szívvel szolgált (19. vers).

3. A

z igazságot hirdette a nyilvánosság előtt, és barátai körében is (20. vers).4.

Zsidóknak és görögöknek egyaránt beszélt a Jézusba vetett hitről (21. vers).

5. A

szolgálatot fontosabbnak tartotta saját érdekeinél (24–26. vers).6.

Hirdette Istennek az élet m

inden részére vonatkozó tanácsait (27. vers).7.

A nyáj pásztorolásának feladatát m

ásokra bízta, és figyelmeztetett a szolgálattal

járó veszélyekre (28–31. vers).8.

Hitte, hogy K

risztus saját vérén váltotta meg az egyházat (28. vers).

9. H

itt abban, hogy önfenntartónak kell lennie (33–35. vers).Pál az efézusi hívőket hozzáértő gyülekezeti vezetők gondjaira bízta (17. vers).A

mikor m

egbízta Timóteust a lelkészi szolgálattal, különösen a lelkére kötöt-

te, hogy az efézusiak „ne tanítsanak más tudom

ányt, se mesékkel és végehossza

nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, am

elyek inkább versengé-seket tám

asztanak, mint Istenben való épülést a hit által”

(1Tim 1:3–4).

János, a szeretett tanítvány is az efézusi gyülekezetben szolgált, és taná-csaival erősítette azt (lásd: E

. G. W

hite: Jézus élete, 153. old.). Ireneus, az ős-keresztény egyházatya (kb. K

r. u. 130–200.) arról számolt be, hogy János

efézusi tartózkodása idején írta le evangéliumát (A

gainst Heresies, 2.22.5;

3.1.1). Az idős apostol efézusi tartózkodása m

ár önmagában is nagy erő és

öröm forrása lehetett a gyülekezet tagjai szám

ára.

Olvassuk el újra P

ál ApC

sel 20:18–35 verseiben feljegyzett búcsúbe-

szédét, és imádkozzun

k! Mely része h

at ránk legjobban

, és mit tan

ul-tun

k belőle! Gon

dolkozzunk el azon

, hogyan

javíthatn

ak életünkön

Pál tan

ácsai, és hogyan

erősíthetik az Ú

rral való kapcsolatunkat!

Szerdaszeptem

ber 28.

PÁL EFÉZ

USB

AN

(Apostolok cselekedetei 19:1–20)

Harm

adik misszióútja során Pál betartotta efézusi barátainak tett ígéretét

(ApC

sel 18:21). Visszatért a híres városba, ahol azután közel három

éven áthirdette Isten üzenetét, és igen erős gyülekezetet alapított. „M

indazok, akiklakoznak vala Á

zsiában, mind zsidók, m

ind görögök, hallgatták az Úr Jézus igé-

jét”(A

pCsel 19:10). É

rdemes m

egfigyelnünk a zsidók és görögök kifejezést.A

z efézusi gyülekezet vegyes közösség volt, ahol az egység és a jó kapcsola-tok öröm

ét élvezhették a tagok. Erről Pál többször is említést tesz a levélben.

Pál szolgálata a városban már az elején jól kezdődött: az igazság teljes-

ségével ismertette m

eg a gyülekezethez tartozó hívőket. Apollóshoz hason-

lóan ezek az emberek is részesültek János keresztségében. Jézus keresztsé-

gét még nem

ismerték, sőt m

ég azt sem hallották, „hogy ha vagyon-é Szentlé-

lek”(A

pCsel 19:2). Pál pedig m

int nagyszerű tanítójuk, csakhamar m

égtöbb igazságot m

egvilágított előttük az efézusiak őszinte örömére.

Pál efézusi szolgálata azon

ban kiváltotta n

éhán

y ember ellen

állását.B

ármilyen

kiváló igehirdető volt, m

égsem tudott m

inden

kit meggyőz-

ni. H

ogyan fogadta az ellen

állást az apostol? Vajon m

iért?

Ném

elyek ugyan ellenálltak, de mégis elm

ondhatjuk, hogy egész Ázsia tar-

tományában zsidók és görögök egyaránt m

eghallották az Úr üzenetét. T

öbbm

int két éven át tanított és prédikált Pál Efézusban, Isten pedig „nem

közön-séges csodákat”

tett általa (ApC

sel 19:11). A

z apostol igehirdetésének és gyógyításainak eredménye teljesen lenyű-

gözte az embereket. Sokan hittek szavára, m

egvallották bűneiket, és elfor-dultak a m

ágiától meg a varázslástól. A

z okkultizmusnak hátat fordító

efézusiak hatalmas m

áglyát építettek, és elégettek mindenféle ördögi m

es-terséggel kapcsolatos könyvet, m

ai áron kifejezve több millió dollár érték-

ben (ApC

sel 19:18–19). A legfontosabb m

égis az volt, hogy „az Úrnak igéje

erősen nevekedik és hatalmat vesz”

(20. vers). Miközben azonban „m

agasztal-tatik vala az Ú

r Jézusnak neve”(17. vers), m

ások a város lakói közül attól tar-tottak, hogy „a nagy istenasszonynak, D

ianának templom

a is semm

ibe vétetik,és el is vész az ő nagysága”

(27. vers).

Olvassuk el A

pCsel 19:18–19 verseit! G

ondolkodjun

k arról, mibe ke-

rült ezeknek az em

bereknek, h

ogy elfogadták az új hitet! Fon

toljukm

eg, vajon n

ekünk m

it kellene „m

áglyán elégetn

i”?

1110

Péntekszeptem

ber 30.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: O

lvassuk el Jel 2:1–7 verseit! Figyeljükm

eg, mit üzen Isten az efézusi gyülekezetnek elism

erésként és figyelmezte-

tésként! Vonatkozhat ez az üzenet saját gyülekezetünkre? O

lvassuk el Az apostolok története 27-28. fejezetét (186–196. old.)! Fi-

gyeljük meg azt is, m

ilyen problémákkal kellett szem

benézni az Efézusban

végzett evangélizáció során!A

pollós Akvila és Priscilla „tanítása nyom

án jobban megértette a Szent-

írás üzenetét, és így vált a keresztény hit egyik legtehetségesebb védelmező-

jévé. Más szóval tehát, a m

agasan képzett tudós és lebilincselő szónok a sá-torkészítés szerény m

unkájában foglalatos keresztény pár tanításaiból is-m

erte meg m

ég tökéletesebben az Úr útját” – (E

llen G. W

hite megjegyzései,

Seventh-day Adventist Bible C

omm

entary, 6. köt. 1063. old.).„N

apjainkban a spiritiszta médium

ok, látnokok és jövendőmondók ha-

sonmásai a pogány idők varázslóinak…

Ha a fátylat szem

ünkről fellebbent-hetnénk, láthatnánk a gonosz angyalokat, hogy m

inden furfangjukat csalás-ra és pusztításra használják” – (E

llen G. W

hite: Az apostolok története,

191–192. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. M

inden korszaknak és minden em

bernek meg kell vívnia ugyanazt a

harcot: választania kell Diana és K

risztus között. Mi vette át a m

ai ember

életében Diana szerepét? M

it tehet a gyülekezet azért, hogy az emberek

igazán értsék döntésük fontosságát? Mit tehet szom

batiskolai csopor-tunk, nehogy gyülekezetünk tagjai lassacskán belesodródjanak D

ianatiszteletébe, bárm

ilyen formában jelentkezzen is az?

2. O

lvassa fel valaki Pál apostolnak az efézusi hívőkhöz szóló búcsúbeszé-dét A

pCsel 20:18–35-ben! Beszéljük m

eg, mi jut eszünkbe Pál szavairól!

Olvassunk ism

ét azokról, akik elégették könyveiket (lásd: a szerdai tanul-m

ány)! Nem

túlzás azért ez mégis, hiszen könyvekről volt szó? M

ilyen ta-nulságot vonhatunk le tettükből? Beszélgessünk arról a csoportban, hogytapasztalt-e m

ár valaki hasonlót, amikor is az Ú

rért el kellett égetnie vala-m

it! Mi volt az? M

i késztette őket erre a döntésre? Örülnek, hogy m

egtettékvagy inkább bánkódnak?

1312

Eg

y érd

ek

lõd

õ e

mb

er

Budapesten a K

odály köröndön járva elmerengtem

, látva a rügyezõ fákat anapsütésben. É

ppen hazafelé tartottam, m

iután meglátogattam

az egyikkedves ism

erõsömet. K

aptam tõle egy könyvet, E

rnest W. M

arter: Prófécia

és történelem cím

mel. A

könyv túl nagy volt ahhoz, hogy táskámba tegyem

,ezért a hónom

alá vettem, és úgy m

entem le a kis földalattihoz a lépcsõn.

Velem szem

ben jött felfelé egy hölgy, majd m

egfordult és utánam szólt:

„Bocsánat! M

egengedné, hogy egy pillanatra belenézzek a könyvébe?”„Term

észetesen!” – válaszoltam, és átnyújtottam

neki a könyvet. „Igen, hallottam

már errõl az írásról!” – m

ondta. „Tudja, csak egy alényeg, egy dolog fontos igazán, hogy jók legyünk. H

a ezt megtesszük, m

in-dent m

egtettünk!”M

eglepett ez az álláspont. „Igen – feleltem –, nagyon fontos, hogy jó

emberek legyünk, de ez m

ég nem elég.”

„Mégis, m

ire volna még szükség?” – kérdezte a hölgy.

„Hinni Istenben és ism

erni üzenetét, a Szentírást, a parancsolatait m

eg-tartani” – válaszoltam

. „Igen, igen, de az nagyon nehéz!”„N

em nehéz annak, aki Jézust m

egismerte, hiszen Õ

segít!” – bátorítot-tam

. A hölgy letért az útjáról, és egy darabig együtt folytattuk az utat. O

lyanjól elbeszélgettünk a hit m

élységeirõl, hogy szinte észre sem vettük, m

áreltelt egy óra. Ú

gy éreztem, a hit szikrája lángra lobbant szívében. A

Teremtõ

hozzánk küldi az evangéliumra éhezõ em

bereket.

Vasárnapoktóber 2.

A SZ

ERZ

Ő: PÁ

L

„Pál, Jézus K

risztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban

lévő ésK

risztus Jézusban h

ívő szentekn

ek” (Ef 1:1).

Pál már levele kezdetén apostolnak nevezte m

agát. Az ókori görög nyelvben

a szó jelentése követ, nagykövet, hírnök. Ezek a szavak pontosan illenek Pál

életére és szolgálatára, hiszen valóban fontos üzenetet közvetített. A

z evangéliumok az apostol szót szinte kizárólag a tizenkét tanítványra

használják, akiket Jézus elhívott, és elküldött a szolgálatra (lásd: Mt 10:2–4;

Mk 3:14–19; Lk 6:13–16). A

nnak ellenére, hogy Pál nem tartozott a tizen-

kettő közé, mégis ezzel a kifejezéssel utal m

agára az efézusi levélben és még

számos m

ás helyen. Ez is azt jelzi, hogy biztos volt elhivatásában.

Miért és h

ogyan érvelt apostoli tekin

télye mellett P

ál?

Gal 1:1________________________________________________________

Gal 1:11–17 ___________________________________________________

1Kor 9:1–2 ____________________________________________________

ApC

sel 26:9–19 ________________________________________________

Pál számára sosem

volt kérdéses, hogy Isten apostolnak hívta el. A D

amasz-

kusz felé vezető úton történtek erősen emlékezetébe vésődtek. O

tt hívta elJézus, hogy Isten eszköze legyen a pogányok elérésére (A

pCsel 9:15; 22:21).

Attól a pillanattól kezdve nem

a saját útját járta, hanem Jézus szolgája lett.

Isten akarta, hogy apostol, követ, küldött legyen, aki Jézus Krisztus hírnö-

ke. Pál teljes szívvel elfogadta a hívást, és attól kezdve élete egészen megvál-

tozott. De nem

csak az ő élete, hanem az egyház és a világ is m

egváltozottezután.

Pál drámai m

egtérési élményen esett át a dam

aszkuszi úton, amelyhez ha-

sonlót nem sokan éltek át m

ég azok közül sem, akiket Isten elhívott. Isten

ma is választ m

agának hírnököket.

Hogyan

hívott el Isten

? Mit válaszoln

ánk, h

a valaki megkérdezn

é, mi-

lyen feladatot szán

t nekün

k az Úr?

2. tanulmány

október 1–7.

Emberi kapcsolatok

Efézusban

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: É

saiás 14:12; Apostolok cselekedetei 26:9–19;

Róm

a 1:7; 1Korinthus 1:3; G

alata 1:11–17; Efézus 3:11–12; Kolossé 1:20–21;

Jelenések 12:7

„Áldott legyen

az Isten, és a m

i Urun

knak, Jézus K

risztusnak A

tyja,aki m

egáldott min

ket min

den lelki áldással a m

enn

yekben a K

risz-tusban

” (Ef 1:3).

Hála a gyülekezet közösségéért. A

mint az elm

últ héten is említettük: Pál a

harmadik m

isszióútja végéhez közeledve, amikor Jeruzsálem

felé tartott, el-m

ondta efézusi barátainak, hogy „nem látjátok többé az én orcám

at” (ApC

sel20:25). Igaza is lett, hiszen ham

arosan letartóztatták, majd bebörtönözték

Róm

ában. A pogányok apostolának a m

isszió frontvonalától távolabb kerül-ve, a császár fogságában volt ideje visszaem

lékezni életére (Ef 3:8).

A börtön m

agányában írta meg leveleit Filippi, K

olossé gyülekezeténekvalam

int Filemonnak és az efézusi gyülekezetnek, m

iközben örömm

el gon-dolt arra, m

ilyen nagyszerű a Jézusban való közösség. A

z efézusi gyülekezetnek szóló levélben sem a tantételekkel, sem

a tár-sadalm

i problémákkal nem

foglalkozott, kizárólag a Krisztusban való kö-

zösség, az emberi kapcsolatok és az egység m

iatti örömét fejezte ki. N

agy-szerűen m

egfogalmazta háláját, dicsőítette Istent m

indazért, amit K

risztus-ban tett az egyház létrehozásával.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

iért volt annyira biztos Pál abban, hogy Istenhívta el? H

ogy határozhatnánk meg, ki az apostol? M

it jelent szentnek len-ni? M

it jelent a Bibliában a béke fogalma? M

it értett Pál a Krisztusban kife-

jezés alatt?

1514

Kedd

október 4.

KEG

YELEM

ÉS BÉK

ESSÉG

„Kegyelem

néktek és békesség Isten

től, a mi A

tyánktól és az Ú

r JézusK

risztustól” (Ef 1:2).

Pál legtöbb levelét szokás szerint a „kegyelem…

és békesség”üdvözlettel kezd-

te (Róm

1:7; 1Kor 1:3; 2K

or 1:2; Gal 1:3;

Fil 1:2; Kol 1:2 stb). A

görög szó,am

it itt a kegyelemre használt m

ás, mint a m

egszokott köszöntés. Nem

egyáltalános jókívánság a m

ásik ember egészségére és jólétére vonatkozóan.

Ahelyett, hogy olvasóinak jó egészséget és m

inden jót kívánt volna, Pál a ke-gyelem

re egy olyan görög kifejezést használt, ami a keresztény szóhaszná-

latban új jelentést kapott. Utalás volt arra, hogy az érdem

telen bűnösöketIsten jóindulatával veszi körül. E

gyedül Isten szeretete által és az Ő kezde-

ményezésére m

enekülhet meg bárki is a bűntől. E

zt a gondolatot Pál ké-sőbb is hangsúlyozta: „M

ert kegyelemből tartattatok m

eg, hit által; és ez nemtőletek van: Isten ajándéka ez”

(Ef 2:8). A

kegyelem m

ellett Pál még békessé-

get is kívánt olvasóinak.

Krisztus h

alála és feltámadása új jelen

tést adott a békesség fogalmá-

nak. A

z Isten és em

ber, valamin

t az ember és em

ber kapcsolatának

kapuit szélesre tárva új tapasztalatokhoz vezet. O

lvassuk el a követ-kező szövegeket: Jn

14:27; Róm

5:1; Ef 2:14–15; 6:15! Hogyan

értel-m

ezhetjük a békesség fogalm

át az itt felsorolt részekben?

A kegyelem

és a békesség egyaránt „a mi A

tyánktól és az Úr Jézus K

risztus-tól”

(Ef 1:2) ered. E

bben a versben is az látszik, hogy Krisztus egyenrangú

az Atyával, tehát a Szentírásban itt is Jézus istenségéről olvashatunk. Jézus

nélkül Isten kegyelme nem

nyilvánulhatott volna meg az em

berek között,sőt az Isten és a bűnösök közötti békesség sem

válhatott volna lehetővé. Eb-

ből eredően az efézusi levélben az a leghangsúlyosabb, hogy mit tett értünk

Isten Krisztusban. Ő

a váltságunk, Krisztus kegyelm

e miatt üdvözülhetünk.

Ő a békességünk, hiszen általa kerülhetünk új kapcsolatba az Ú

rral.

Hogyan

tapasztalhatjuk Isten

békességét? Miben

különbözik ez a vi-

lág nyújtotta békességtől? M

it kellene ten

nün

k azért, hogy jobban

megism

erjük és átéljük azt a békességet, amit Isten

kínál?

Hétfő

október 3.

A C

ÍMZ

ETT

EK: A

Z EFÉZ

USI SZ

ENT

EK

A levél „az Efézusban lévő és K

risztus Jézusban hívő szenteknek”(E

f 1:1) szól.A

z őskeresztény egyházban általánosan elfogadták, hogy az efézusi gyüleke-zetnek szólt ez a levél, noha néhány fontosabb régi kódexből kim

aradt azE

fézusban szó. Em

iatt vált néhány kutató számára kérdésessé, hogy erede-

tileg valóban az efézusiaknak írta-e levelét Pál. A konzervatív teológusok ál-

talánosságban elfogadják, hogy a címzettek az efézusiak voltak, m

ajd azüzenetet továbbküldték m

ás ázsiai gyülekezeteknek is. Ez m

agyarázatot adarra, hogy m

iért hagyott ki Pál minden szem

élyes utalást a helyi emberekre

vagy problémákra vonatkozóan. H

elyette Krisztus tettének kozm

ikus hatá-sát m

éltatta, beleértve Isten munkáját a m

ennyekben, Krisztus kereszthalá-

lát valamint az egyház tusakodását „fejedelem

ségek ellen, a hatalmasságok el-

len”(E

f 6:12).

Pál a leveleiben

elég gyakran h

asználja a „szen

tek” kifejezést. Az Ú

j-szövetségben

összesen 61 alkalom

mal fordul elő ez a szó, és ebből

39-szer Pál írásaiban

. Az alábbiakban

felsoroltunk öt ilyen

esetet. Ta-n

ulmán

yozzuk min

degyiket, és vizsgáljuk meg, m

ilyen von

atkozás-ban

utal a szentségre! Jel 14:12; 1K

or 1:2; Ef 4:12; Ef 5:3; Kol 1:26

A szent szó nem

valamiféle lelki elitre utal, hanem

minden hívőre vonatko-

zik. Szó szerint annyit jelent, mint elkülönített, itt pedig: K

risztus Jézusbanelkülönített a belé vetett hitre. A

z újszövetségi szóhasználattól idegen az agondolat, m

iszerint a szentek bűntelenek vagy erkölcsileg tökéletesek vol-nának. Fontos, hogy a szentek „m

egtartják az Isten parancsolatait és Jézushitét” (Jel 14:12), a hangsúly m

égsem az erkölcsi tökéletességre, hanem

a Jé-zushoz való hűségre kerül. K

risztus kegyelme által m

egváltást nyert ember

a szent. Az efézusi szentek K

risztus Jézusban vannak. Kettős állam

polgár,aki elfogadta K

risztust: Efézusban és K

risztusban él. Otthona ez a világ, de

az eljövendőnek is polgára. „E

gy kislány az istentiszteleten látta az ólomüveg ablakokat a tem

plom-

ban. Am

ikor megkérdezték tőle, ki a szent, így válaszolt: ‘az a szent, akin

átsugárzik a fény’. Az a szent, akinek Jézusra m

utat egész élete: beszéde, tet-tei,

magatartása

és em

beri kapcsolatai

is” –

(Life

Application

Bible

Com

mentary, E

phesians, [Wheaton, Ill.: Tyndale H

ouse, 1996.] 4. old.).M

ennyire mutattak Jézusra tegnapi tetteink és szavaink? Van valam

i, amit

másképp csinálnánk?

1716

Csütörtök

október 6.

A K

ULC

SSZÓ

: KR

ISZT

USB

AN

Pál írásaiban közel 200 alkalomm

al fordul elő a Krisztusban kifejezés, illet-

ve ennek valamilyen változata. A

z efézusi levélben ez egy olyan kulcsszó,am

i annak mélységét érzékelteti, hogy Pál m

egértette, milyen sokat tett Is-

ten értünk és az elbukott világért Krisztus élete, halála és feltám

adása által.A

levélben harmincnál is többször fordulnak elő a K

risztusban, az őbennevagy az akiben szavak. E

zeknek többsége arra utal, hogy Krisztus által va-

lósította meg Isten eredeti szándékait a terem

tésben, a történelemben, a

megváltásban és a helyreállításban.

Pál tehát nemcsak K

risztus emberi testben végzett küldetésének jelentő-

ségét ismeri el, hanem

nagy bátorsággal jelenti ki azt is, hogy Krisztus nél-

kül nem juthatnánk üdvösségre, nem

válhatnánk Isten gyermekeivé. N

élkü-le nem

nyerhetnénk bűnbocsánatot, nem fordulhatnánk Istenhez, nem

mu-

tatkozhatott volna meg Isten szeretete, nem

lenne egyház, nem következhet-

ne be az egész világegyetem helyreállítása és nem

lenne jövő sem. Így tehát az

efézusi levél minden tekintetben K

risztus-központú irat. Jézust dicsőítő ének,hiszen nélküle csak „idegenek”

és „távolvalók”volnánk (Ef 2:12).

Mi történ

t értünk K

risztusban a következő versek tan

úsága szerint?

Kol 1:13-14; Ef 3:11-12; Ef 1:7; Ef 1:10-11; 2K

or 5:19; Kol 2:10

Keresztényként egyedül K

risztusban kaphatunk meg m

indent, amink csak

van vagy amire vágyunk. K

risztus megtette értünk, am

it semm

iképp sem te-

hettünk volna meg önm

agunkért. Ezért tartozunk neki olyan sokkal, ezért

illeti meg őt az első hely életünkben, és em

iatt kell alárendelnünk az akara-tunkat neki. N

incs bocsánat arra, ha az ember visszautasítja K

risztust ésm

indazt, amit Ő

jelent. Ha elvetjük Jézust, az életet vetjük el!

Krisztusé a fő hely életünkben, aki kim

ondhatatlanul fontos számunk-

ra, hatása mindenre kiterjed. E

lengedhetetlen, hogy Ő álljon otthonunk,

munkánk, értékrendünk és istentiszteletünk középpontjában. K

risztusbanm

indent lehetővé tett Isten.

Ha K

risztus benn

ünk lakozik, m

indez valósággá válik. M

it kell meg-

változtatnun

k az életünkben

ahh

oz, hogy valóban

Isten m

aradjon a

középpontban

?

Szerdaoktóber 5.

EGYSÉG

„Megism

ertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő

jó kedve szerint, melyet

eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ism

ét egybe-szerkeszt m

agának mindeneket a K

risztusban, mind am

elyek a mennyekben

vannak, mind am

elyek e földön vannak”(E

f 1:9–10).

Figyeljük meg, hogy a versek fő tém

ája az egység. Milyen egységet akar

az Úr? Jobban fel tudjuk m

érni az egység fontosságát, ha ismerjük a

nagy küzdelem gondolatkörét, am

elyhez hozzátartozik Lucifer bukásá-nak története is? (Lásd m

ég: Jel 12:7; Ésa 14:12; Kol 1:20–21!)

Pál e két versben levele központi témájaként em

líti az egység gondolatát.„Levelét olyan gyülekezetnek írta, am

elynek tagjai zsidók és görögök, ázsi-aiak és európaiak, rabszolgák és szabadok voltak. E

z is azt példázta, hogy adarabjaira hullott világ K

risztusban válik majd újból teljes egésszé. E

nnekm

egvalósulásához elengedhetetlen az emberek, a családok, a gyülekezetek

és…Isten egész világegyetem

ének egysége” – (Ellen G

. White m

egjegyzései,Seventh-day A

dventist Bible Com

mentary, 6. köt. 995. old.).

Pál szerint kétféleképpen értelmezhető az egység gondolata. A

z egyik azegyházzal kapcsolatos, ahol zsidók és pogányok egy testület tagjaivá váltak.A

másik értelm

ezés egyetemes, am

ely szerint mennyen és földön m

inden aK

risztusban való végső egység felé halad. A

z emberek közötti ill. a világegyetem

et összefogó egység forrása, indí-tóoka és kiváltó eszköze nem

lehet emberi igény, képesség, és nem

találha-tó a term

észet semm

iféle evolúciós, történelmi vagy gépiesen m

űködő fo-lyam

atában. Az efézusbelieknek írt levélben Pál nem

esebb, biztosabb útrautalt. A

z apostol kifejtette, hogy Isten gondolata és akarata biztosítja a világ-egyetem

igazi egységének megvalósulását. M

inden előre halad „az Ő jó ked-

ve szerint, melyet eleve elrendelt m

agában”(E

f 1:9).Pál azt is elm

ondta az efézusi híveknek, hogy az egyetemes egységnek a

keresztény egyházon belül már itt és m

ost létre kell jönnie.

Miért olyan

fontos az egyh

áz egysége? Mi történ

ik, ha m

egoszlás, el-len

tét és széthúzás üti fel a fejét a közösség sorai között? K

i sérülilyen

kor? Milyen

hatása lesz a széth

úzásnak? M

ilyen kon

krét tettek-kel segíth

etjük elő mi m

agunk is az egység légkörén

ek kialakulását agyülekezetün

kben?

1918

Péntek október 7.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: Pál apostoli küldetéséről: „Pál ügyesen

igényt tartott tisztségére, mint K

risztus apostola. Kijelentette, hogy apostol-

sága ’nem em

berektől, nem is em

berek által kapta elhivatását, hanem Jézus

Krisztus által, és az A

tya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak kö-

zül’ (Gal 1:1). N

em em

berektől, hanem a m

enny legmagasabb tekintélyétől

kapta megbízatását. E

zt a tisztséget a jeruzsálemi gyűlés is elism

erte, amely

döntésnek Pál eleget tett a pogányok közötti munkájában” – (E

llen G.

White: A

z apostolok története, 255. old.). A

z egységről: „Mikor az em

bereket nem a kényszer vagy önérdek köti

egymáshoz, hanem

a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvénye-sül, am

ely felette áll minden em

beri befolyásnak. Ahol ez az egység m

egvan,az annak bizonyítéka, hogy ott Isten képm

ása helyre lett állítva az ember-

ben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. E

z azután abban is megm

u-tatkozik, hogy az isteni term

észet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmassá-

goknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az em

ber szívében lakozó önzést”– (E

llen G. W

hite: Jézus élete, 585-586. old.).K

risztus munkájáról: „K

risztus megváltói m

unkája igazságot szolgáltatIsten uralm

ának. Megtudja a világ, hogy a M

indenható a szeretet Istene. Sá-tán vádjai alaptalannak bizonyulnak; jellem

éről lehull a lepel. A lázadás so-

ha többé nem ism

étlődhet meg. Bűn soha többé nem

hatolhat be a világ-egyetem

be. A hitehagyás ellen m

indenki örökre biztosítva van. Az önfelál-

dozó szeretet eltéphetetlen kötelékkel egyesíti a föld és a menny lakóit Te-

remtőjükkel” – (i. m

. 18. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. M

it felelhetnénk, ha valaki ezt mondaná: „Á

tadtam szívem

Krisztusnak.

Hiszem

, hogy meghalt bűneim

ért, és képességeim szerint m

indent meg

is teszek, hogy engedelmeskedjem

akaratának. Vajon miért nincs béke

mégsem

a szívemben”?

2. Van olyan problém

a a gyülekezetünkben, ami m

egosztja a tagokat? Mit

tehet szombatiskolai csoportunk az egységért?

3. Beszélgessünk a csütörtöki részben felsorolt bibliaszövegekről, am

elyekarról szólnak, hogy Isten m

i mindent tett értünk K

risztusban! Válasz-szunk egy gondolatot, am

i a legtöbbet jelenti számunkra, és m

ondjuk elazt is, m

iért tartjuk olyan fontosnak a kiemelt szöveget!

2120

Pa

pírzs

eb

ke

nd

õre

írt te

lefo

nszá

m

A röntgenosztályon várakoztam

, amikor elhaladt elõttem

egy tolószékbenülõ hölgy, nehezen forgatva széke kerekeit. Felálltam

és elsegítettem oda,

ahová igyekezett. Miután végzett, visszasegítettem

. Kért, hogy m

ellém ül-

hessen. Nehézkesen kiszállt a tolószékbõl és leült a padra. „M

ilyen vizsgá-latra vár?” – kérdezte.

„Gyom

orröntgenre – válaszoltam –. A

gipszkása miatt nem

lesz kellemes

dolog!” „Ó

, nem kell félni! N

ekem m

ár többször is csinálták.” „N

em félek! – válaszoltam

. Hívõ em

ber vagyok, tudom, hogy a Terem

tõm

egsegít.” „É

n is az vagyok – mondja –, olvasom

is a Bibliát, csak nehezen értem

.Fõleg a jövendölések nehezen érthetõk.”

Beszélgetni kezdtünk, m

ajd megkérdeztem

: Megengedi, hogy elm

ond-jam

, hogyan kell értelmezni pl. D

ániel könyvébõl egy próféciát? „Ö

rülnék neki!” – válaszolta. E

lmondtam

nagyon röviden a következõket: Nabukodonozor babiloni

király álmában egy hatalm

as álló szobrot látott, amelynek arany feje, ezüst

melle, réz hasa, lábszára vasból, lábujjai részint cserépbõl voltak. M

ajd egykõ leszakad, a szobor elé repül, és darabokra zúzza azt, a kõ pedig betöltia földet. A

megfejtés pedig így szól: az arany fej te vagy, ó, király, B

abilon.A

z ezüst mell M

édo-Perzsia, a réz has G

örögország, majd következik a

Róm

ai Birodalom

. Ezek m

ind-mind beteljesedtek. A

vas és cserép korsza-kában vagyunk, jön m

ajd a kõ, az Úr Jézus K

risztus, betölti az egész földet,és igazságot hoz.

„Ó, ezt nekem

így még soha senki nem

mondta el!” – m

ondta leplezetlenlelkesedéssel az asszony. E

kkor nyílt az ajtó, és éppen õt szólították.E

lindult, de visszalépett, és hangosan egy telefonszámot m

ondott nekem,

amit én azonnal a kezem

ben lévõ papírzsebkendõre írtam. A

bemutatkozás

akkor történt, amikor felhívtam

a hölgyet telefonon. A fenti tém

át lefénymá-

soltattam bõvebb m

agyarázattal együtt, és elküldtem neki. B

aráti kapcsolatalakult ki köztünk. A

z Úr ism

ét küldött hozzám valakit, aki keresi az igazsá-

got.

N. N

.


A K

IVÁLA

SZT

OT

T

„Aszerin

t, amin

t magán

ak kiválasztott min

ket Őben

ne a világ terem

-tetése előtt, h

ogy legyünk m

i szentek és feddh

etetlenek Ő

előtte szere-tet által” (Ef 1:4).

Pál kifejtette: Isten határozta el már eleve, hogy létrehívja az egyházat (E

f1:4–5). Isten m

egváltási terve és a megváltottakkal való szándéka nem

a vé-letlen m

űve. Már az idők kezdete és a terem

tés előtt készen állt tervével.G

ondolatban megfogalm

azta célját, hogy kiválasztja az embert K

risztusban.Isten m

ár akkor látott minket a K

risztussal való kapcsolat által, amikor m

égnem

is léteztünk, és ezért fogadhatott gyermekeivé. E

bből következik, hogynem

az biztosítja üdvösségünket, amik vagyunk vagy am

it teszünk. Nem

befolyásolhatjuk Istent, nem juthatunk el Istenhez saját erőfeszítéseink ál-

tal. Valójában amikor m

ég nem is léteztünk, Istennek m

ár akkor is szándé-kában állt üdvösségre juttatni m

inket. Azt akarta, hogy am

ikor megszüle-

tünk, ne kelljen mást tennünk, csak elfogadni, am

it Krisztus felkínál.

Hogyan világítják m

eg a predesztináció, azaz az eleve elrendelés kérdé-sét a következő szövegek? 1K

or 2:7; Ef 1:4–5; Ef 3:11; 1Pt 1:20; Jel 13:8

Sokakat összezavar az a gondolat, hogy Isten előre kiválasztotta az embert

az üdvösségre, mivel ebből arra következtetnek, hogy akkor m

ásokat bizo-nyára a kárhozatra szánt. D

e a Bibliából nem ezt a tanítást ism

erhetjük meg.

Valójában az Isten szándéka szerint előre elkészítette a megváltási tervet

azért, hogy mindenki üdvösségre jusson (1T

im 2:6; 2Pt 3:9). M

ár a világkezdete előtt elhatározta a m

inden emberre kiterjedő m

egváltási tervet. Azt

azonban nem döntötte el, ki-ki egyénileg hogyan fogadja m

ajd tervét. Istenelőre tudja, m

i lesz a sorsunk, ám ez nem

ugyanaz, mintha Ő

határoznám

eg azt, hogyan döntsünk. Krisztus értünk hozott áldozata következtében

ajánlja fel Isten az üdvösséget nekünk, és ezt a tervét már a terem

tés előttm

egalkotta az Úr. E

gyedül az a kérdéses, mi hogyan fogadjuk ajánlatát.

Isten m

ár a teremtés előtt azt akarta, h

ogy üdvösségre jussunk, azaz

eredeti terve szerint örökké vele legyün

k a men

nyben

és az újjáterem-

tett földön. Gondolkodjunk el azon, m

it jelent személy szerint nekünk

ez az áldott remén

ység! Adjun

k hálát Isten

nek a m

egváltás ajándéká-

ért! Beszélgessün

k erről is a szombatiskolai csoportun

kban!

3. tanulmány

október 8–14.

Mit tett értün

k Isten?

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: 1K

orinthus 2:7; Róm

a 8:15–16; Efézus 1:3–14;

1Péter 1:20; Jelenések 13:8

„Akiben

van a m

i váltságunk az Ő

vére által, a bűnökn

ek bocsánata

az Ő kegyelm

ének gazdagsága szerin

t” (Ef 1:7).

Hála és könyörgés. A

görög eredetiben Ef 1:3–14 egyetlen hosszú m

ondat,am

elyben az apostol a keresztény teológia fő gondolatait említi m

eg; többekközött azt is, hogy a Szenthárom

ság is részt vett az egyház, azaz Isten földicsaládja m

egalapításában. Az A

tya Isten „magának kiválasztott m

inket Őben-

ne [Krisztusban] a világ terem

tetése előtt”(4. vers). Jézusban „van a m

i váltsá-gunk az Ő

vére által”(7. vers). A

Szentlélek pedig biztonságot ad, gondosko-dik arról, hogy elnyerhessük hervadhatatlan örökségünket (13–14. vers).

Pál kifejtette, hogy Isten ugyan cselekszik az emberiség történelm

énekés idejének keretein belül, de „a m

ennyekben” lakozik. Ez a kifejezés öt alka-

lomm

al fordul elő az efézusi levélben azzal kapcsolatban, hogy honnan jönaz áldás (3. vers), hol tartózkodik a feltám

adott Krisztus (20. vers), hol le-

szünk majd m

i is (2:6), hol nyilatkoztatja ki Isten szándékait az egyháznak(3:10) és honnan szárm

aznak a sötétség erői, amelyekkel tusakodnunk kell

(6:12).

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

it jelent az eleve elrendelés a bibliai nyelvhasz-nálatban? A

z efézusi levél szerint mit tett értünk Isten K

risztusban? Mit ért

Pál azon, hogy Isten gyermekeivé fogad m

inket? Hogyan váltotta m

eg Krisz-

tus az embert?

2322

Kedd

október 11.

MEG

VÁLT

ÁS K

RISZ

TU

SBA

N (Efézus 1:7–8)

Hogyan

részesülhetün

k a megváltásban

Ef 1:7–8 versei szerint? N

yer-h

et-e üdvösséget bárki is véráldozat nélkül (lásd m

ég: Zsid 9:22)?

A m

egváltás azt jelenti, hogy a szolga felszabadul, ha valaki kifizeti érte aváltságdíjat. A

Szentírásban a megváltás azt jelenti, hogy Isten K

risztusbanm

egváltotta az embert a bűn rabságából. K

risztuskereszten kiontott vére

nemcsak a bűnbocsánatot, de a m

egváltást is lehetővé tette a bűnös számá-

ra, és azt, hogy Isten befogadja családjába (Gal 4:4–6; E

f 1:7–8). Krisztus

nélkül ezek közül egyik sem történhetne m

eg.A

bűnbocsánat nekünk semm

ibe sem kerül, hiszen nem

is határozhat-nánk m

eg az árát, és meg sem

tudnánk fizetni. Isten azonban igen sokat áldo-zott azért, hogy m

egbocsássa bűneinket – Jézus vérével fizetett érte. A bűn ter-

mészetéből fakad, hogy halált hoz. A

bűnösnek kellene meghalnia, de helyet-

te valaki más halt m

eg. Az ószövetségi áldozati rendszerben Isten akkor adott

bűnbocsánatot, ha a bűnös kiontotta egy állat vérét. Az áldozati rendszer elő-

remutatott arra a napra, am

ikor Krisztus, az Isten báránya „elveszi a világ bű-

neit”(Jn 1:29). A

kereszten Jézus a mi bűneinkért fizette ki a váltságot. K

ion-tott vére szerezte m

eg a bűnbocsánatot (Róm

5:8–9; Ef 2:13; Kol 1:20).

A kereszt tette lehetővé m

egváltásunkat és azt is, hogy Isten gyermekei-

vé fogadjon „az Ő kegyelm

ének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött

velünk”(E

f 1:7–8). Pál hatszor használta a „gazdagsága”szót az E

fézusi le-vélben (E

f 1:7 18; 2:4, 7; 3:8, 16). Lehet, hogy sok tekintetben szegények va-gyunk és nyom

orgunk, de bővölködünk Isten kegyelmében! M

egszabadul-tunk a bűntehertől!

Egyszer valaki megkérdezett egy gazdag gyárost, m

ennyi pénzzel lenne elé-gedett. „Akkor, ha m

indig egy kicsivel több van, mint am

ennyi volt”– felelte a m

ul-tim

illiomos. H

a egy kereszténynek tesszük fel ugyanezt a kérdést, ezt a választkapjuk: „Az én Istenem

pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő

gazdagsá-ga szerint dicsőségesen a K

risztus Jézusban”(Fil 4:19).

„A kegyelem

meg nem

érdemelt jóindulat. A

hívő nem a saját érdem

eirevaló tekintettel igazul m

eg, hiszen nem adhat sem

mit az Ú

rnak. Isten am

egváltás által igazítja meg az em

bert, és ezt a mennyei törvényszéken a bű-

nös helyetteseként és kezeseként álló Krisztus Jézusban nyerhetjük el” –

(Ellen G

. White: Selected M

essages, 1. köt. 398. old.). Tanuljuk meg ezt az

idézetet! Segítségünkre lehet, különösen akkor, ha üdvösségünk miatt aggó-

dunk, ha elcsüggedünk vagy ha kétségek gyötörnek.

Kedd

október 10.

AD

JUN

K H

ÁLÁ

T IST

ENN

EK, M

ERT

GY

ERM

EKEIV

É FO-

GA

DO

TT

(Efézus 1:4–6)!

Olvassuk el Ef 1:4–6 verseit! E versek szerin

t mi az a h

árom dolog,

amit Isten

megtesz értün

k? 4. vers; 5. vers; 6. vers

Am

ikor Isten már a világ terem

tése előtt megalkotta a m

egváltási tervet,gondolt az egyházra is. D

e kikből áll majd az egyház? Isten családjának kik

lesznek tagjai? Ef 1:4-ben Pál részben m

egadta már a választ: azok, akiket

Isten kiválasztott Krisztusban, hogy „szentek és feddhetetlenek” legyenek,

és szeretetben járjanak. A K

risztusban való kiválasztás nem jelenti Isten ön-

kényes döntését, hanem azt fejezi ki, hogy Isten m

egteremtette a lehetősé-

get, és elérhetővé tette az üdvösséget az egész világ számára. E

zt azonbancsak azok nyerik el, akik igényt tartanak rá.

Az üdvösség és az örök élet Isten ajándékaként m

inden ember szám

áraelérhetővé vált Jézusban (Jn 3:16; E

f 2:8–9), de csak az üdvözül, aki „hiszenŐ

benne”. Isten előre elhatározta, hogy az ajándékot mindenki m

egkaphatja.A

döntés viszont a mienk, hogy igényt tartunk-e Isten felajánlására.

Ehhez Pál m

ég hozzáfűz egy gondolatot. Isten eleve elhatározta, hogy Jé-zus K

risztus által gyermekeivé fogadja azokat, akik elfogadják a felkínált üd-

vösséget Jézusban (Ef 1:5). Tehát nem

mondhatjuk, hogy Isten kiválasztott

némelyeket, m

ásokat pedig kárhozatra rendelt. Akik elfogadják, am

it Krisz-

tus értük tett, egyszerűen beteljesítik, amit Isten m

ár kezdettől fogva elter-vezett velük kapcsolatban.

Figyeljük meg, m

enn

yire han

gsúlyos a gyermekké fogadás gon

dolata(5. vers)! M

iért ezzel a kifejezéssel akarta érzékeltetni P

ál, hogy m

ittett értün

k Isten (lásd m

ég: Róm

8:15–16; Gal 3:26–29; 4:5)?

Isten gyermekei alkotják az egyházat. A

kik nem lettek Isten gyerm

ekei, azokárvák és tékozlók. Bűneik m

iatt nem tagjai Isten családjának és azért, m

ert el-döntötték, hogy m

egmaradnak az Isten elleni lázadás útján. A

mikor azonban

elfogadják Isten eleve elrendelt ajándékát, az Úr őket is befogadja családjába.

Ettől kezdve velük is létrejön a szereteten alapuló családi kapcsolat.

Mi m

otiválja tetteinket az általunk szeretett emberek irányába? M

ilyenlegyen kapcsolatunk Istennel, aki gyerm

ekeivé fogadott? Segítenek em-

beri kapcsolataink abban, hogy jobban megérthessük ezt?

2524

Csütörtök

október 13.

ZSID

ÓK

ÉS PO

GÁ

NYO

K (Efézus 1:11–14)

Ef 1:11–13-ban Pál m

egemlít egy példát az új egységgel kapcsolatban,

amely a zsidók és pogányok között alakult ki K

risztusban. Különbséget tesz

a mi és a ti között: „vettük is az örökséget”

(11. vers); „mi, akik m

ár korábbanis K

risztusba vetettük reménységünket”

(12. vers, katolikus fordítás); „akibenti is, m

inekutána hallottátok az igazságnak beszédét… hittetek is”

(13. vers). A„m

i” itt a zsidókból lett keresztényekre utal, mert Pál is közülük való volt, a

„ti” pedig a pogányokból lett keresztényekre vonatkozik.

Milyen

értelemben

jöttek előbb a zsidók? Isten először őket választot-

ta népén

ek (5Móz 4:20; 9:29; Z

ak 2:12). „...reájok bízta az Ő beszéde-

it” (Róm

3:2). Nekik h

irdettetett először az evangélium

(Róm

1:16), ésígy először ők h

ittek Jézusban (Jn

1:11; 8:31; ApC

sel 1:8; 3:26).

Pál nem a zsidó keresztények felsőbbrendűségére gondolt, am

ikor megje-

gyezte, hogy előbb tértek hitre a zsidók. Ef 1:13-ban azt írta a pogányokbóllett keresztényekkel kapcsolatban, hogy

„ti is…hittetek”, és a Szentlélek lett a

záloga „a mi [a zsidóból és pogányból lett keresztényeknek egyaránt] örökségünk-

nek”(14. vers). Isten országában senki nem

juthat kiemelt helyhez azáltal,

hogy előbb ismerte m

eg vagy fogadta el Krisztust. N

em az a lényeg, m

ikor fo-gadjuk el az evangélium

ot, inkább az, hogy hűségesen kitartunk-e mellette!

Pál a Szentlélek munkájára utalva hangsúlyozta, hogy biztos az öröksé-

günk. A Szentlélekkel kapcsolatban három

meghatározást m

ondott el. Elő-

ször: az ígéretnek Lelke. Isten Jézus által mindenkinek m

egígérte a Szentlélekajándékát, aki m

egtér és hisz (Lk 24:49; Gal 3:14, 16). M

ásodszor: a Lélek Is-ten pecsétje. A

pecsét a tulajdonjogot és hitelességet fejezi ki. Ha a Szentlélek

bennünk lakozik, ez annak jele, hogy Istenhez tartozunk (lásd még: R

óm8:14–17; 2K

or 1:22). Harm

adszor: a Lélek Isten záloga. A zálog szót fordíthat-

juk még „foglalónak”, „biztosítéknak” is. A

Lélek által Isten zálogot, foglalótadott, am

ivel jelzi, hogy úgy a zsidóknak, mint a pogányoknak tett m

indenígéretét beteljesíti „az Ő

dicsőségének magasztalására”

(Ef 1:14).

Az Ef 1:13–14 verseiben m

egismerkedhetünk az üdvösségre jutás há-

rom alapvető lépésével. O

lvassuk el ezt az igeszakaszt, majd írjuk le a

folyamatot! M

iben különböznek az olvasottak attól, amit m

i éltünk át? Teh

etnén

k, esetleg változtathatn

ánk valam

it azért, hogy elm

élyít-sük és gazdagítsuk ezt az élm

ényt? H

a igen, akkor m

i volna az?

Szerdaoktóber 12.

A T

ITO

K (Efézus 1:9–12)

Olvassuk el Ef 1:9–12 verseit! Figyeljük m

eg, hán

yszor említi P

ál eb-ben

a néh

ány versben

, hogy Isten

akarata vagy célja megvalósul! Ez a

gondolat fordul elő a fejezet első n

yolc versében is! H

ogyan erősíti bi-

zalmun

kat, hogy Isten

valóra váltja velünk kapcsolatos szán

dékait?

Isten népének bőven van oka dicsérni az Urat: a kiválasztásért, az Isten csa-

ládjába való befogadásért, a megváltásért, a bűnbocsánatért és azért, hogy

elfogad minket. A

mai tanulm

ányunk még egy dolgot em

lít: Isten megism

er-tette velünk akaratának „titkát az Ő

jó kedve szerint”(9. vers).

A titok szót hatszor használja Pál az efézusi levélben. A

görög szónakkétféle jelentése is van. A

z első: valami titkos dolog, am

it csak néhányan is-m

ernek; a második: valam

i korábban titok volt, de Isten mostanra felfedte.

Pál a második értelem

ben használja a szót.

Mi „az Ő

akaratjának titka”, am

iről Pál Ef 1:9–12 verseiben

beszél?

Az efézusi levél 3. fejezetében Pál kifejti, hogy Isten terve volt a zsidók és po-

gányok egy közösségbe forrasztása. Más szóval úgy is m

ondhatnánk, hogyegységessé akarta tenni az em

beriséget, megosztottságtól m

entessé, elvá-lasztó falak nélküli gyülekezetté. Á

m ennek a titoknak létezik egy m

ásik ol-dala is. A

mit K

risztus elvégzett a kereszten, tehát hogy a zsidókat és pogá-nyokat egy közösségbe vonta, m

ég csak az előíze annak, amit Isten „eleve el-

rendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ism

ét egybeszerkesztm

agának mindeneket a K

risztusban, mind am

elyek a mennyekben vannak, m

indam

elyek e földön vannak”(E

f 1:9–10). Ahogyan az időnek teljességében (G

al4:4) Isten elküldte Fiát egyesíteni a zsidókat és a pogányokat, az is szerepela tervében, hogy m

indent egységbe forrasszon Krisztusban (E

f 1:10). „Isten szándéka, hogy visszaállítsa a felbom

lott egységet, aminek szük-

ségképpen Krisztusban kell m

egtörténnie, mert Ő

a központja minden-

nek… A

bűn megtörte a világegyetem

egységét. Isten akaratának titka Istenterve arra nézve, hogy a m

egfelelő időben helyreállítsa az egységet, mégpe-

dig Krisztusban. A

kkor ér csúcspontjára ez a titok, amikor a nagy küzdelem

lezárul, és Krisztusban egységre jut m

ennyen és földön minden. E

kkor min-

denki elismeri, hogy tökéletes az Istenség jellem

e” – (Ellen G

. White m

agya-rázatai, Seventh-day A

dventist Bible Com


2726

Péntekoktóber 14.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: „A

világ alapítása óta”(Jel 13:8): „M

egvál-tásunk terve nem

Ádám

bukása után – mint utólagos m

egoldás – jött létre.A

megváltás terve »am

a titoknak kijelentése’ volt ‘mely örök időtől fogva el

volt hallgatva« (Róm

16:25). A m

egváltás terve azokat az elveket tárta fel,am

elyek Isten trónjának alappillérei voltak öröktől fogva… N

em Isten akar-

ta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és gondoskodott ennek a rettenetes ve-szedelem

nek a legyőzéséről. Oly nagy volt a világ iránti szeretete, hogy el-

kötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, »hogy valaki hiszen őbenne, el

ne vesszen, hanem örök élete legyen« (Jn 3:16)” – E

llen G. W

hite: Jézus éle-te, 13–14. old).

Az eleve elrendelés: „A

mennyei tanácsban Isten m

egtalálta a módját an-

nak, hogy még ha törvényszegővé is lettek az em

berek, ne kelljen elveszni-ük engedetlenségük m

iatt, hanem K

risztusba, mint helyettesükbe és zálo-

gukba vetett hit által Isten gyermekei lehessenek, akiket akarata jótet-

széséből előre kiválasztott magának Jézus K

risztusban. Isten azt akarja,hogy m

inden ember üdvözüljön. […

] Akik elvesznek, azért vesznek el, m

ertnem

engedik, hogy Isten gyermekeivé fogadja őket K

risztus Jézus által” –(E

llen G. W

hite magyarázatai, Seventh-day A

dventist Bible Com

mentary, 6.

köt. 1114. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. A

vasárnapi tanulmány alapján beszéljük m

eg, ki miért ad hálát, és m

i-ért dicsőíti Istent leginkább! M

it tanulhatunk egymástól?

2. K

épzeljük el, hogyan érezheti magát az az árva gyerm

ek, akit egy szere-tő, gondoskodó család befogad, és épp olyan szeretettel veszi körül,m

int a család többi gyermekét! M

it tudhatunk meg ebből az Isten irán-

tunk való szeretetéről és arról, hogy hogyan kell bánnunk „testvéreink-kel”?

3. Beszéljük m

eg, hogyan segíthetünk valakinek a gyülekezetben – talánegy új gyülekezeti tagnak, esetleg valakinek, aki elcsüggedt vagy a fiata-loknak – m

egérteni, mit jelent Isten családja tagjának lenni!

2928

A „katonaszökevény”Isaszegen történt 1944-ben, 18 éves korom

ban. Özvegy édesanyám

mal és három

kiskorú testvéremm

el laktunk együtt, amikor a m

ásodik világháború hullámai

hozzánk is elértek. A

kisbíró kidobolta, hogy 18–60 éves korig minden férfi jelentkezzen a

községháza elõtt, és hozzon magával három

napi hideg élelmet. É

desanyámim

ádkozó szívvel és azzal a megjegyzéssel indított útnak, hogy az Ú

r Jézusvelem

lesz.M

ielõtt ötös és tízes sorokban felállítottak bennünket, egy magas rangú ro-

mán tiszt a következõket jelentette ki: „E

mberek, vegyék tudom

ásul, hogy havalaki szökni próbál, azt katonaszökevényként kezeljük.”

Ezután gyalog hajtottak el m

inket Kókára. E

zen az éjszakán egy ablak és ajtónélküli istállóban húztam

meg m

agam, és a ló friss alm

án aludtam. É

jjel az egyikló fejen rúgott; m

ég jó, hogy nem volt patkó a patáján.

Ezután Ú

ri község következett, ahol két hetet töltöttünk, házaknál elszállásol-va. A

hazai élelem m

ár elfogyott, így közös konyhán fõzött egy bácsi, amit én m

intadventista nem

ehettem m

eg. Elm

ondtam problém

ámat a bácsinak, és kértem

,hogy legyen segítségem

re. Megértéssel fogadta kérésem

, és adott egy pár szemburgonyát, m

eg babot és sót, és mondta, hogy fõzzem

meg m

agamnak. B

ol-dogan fõztem

meg, m

iközben tanulságos dolgokról beszélgettünk.A

harmadik héten Ú

ri községbõl visszatértünk Isaszegre. Ekkor én m

inden-képpen haza szerettem

volna menni, hogy m

eglátogassam édesanyám

at éstestvéreim

et. Ebben segített nekem

egy román katona, aki m

agyar származású

volt. Azt tanácsolta, hogy vegyek a kezem

be egy vödröt, és ha valamelyik rom

ánkatona kérdi, hová m

egyek,feleljem

azt, hogy a lovaknak viszek vizet. Azt is

mondta, hogy õt ne nevezzem

meg, m

ert abból neki is, nekem is nagy bajom

lehet. A

baj be is következett. A m

ásodik háznál már m

eg is állított egy román

katona, aki nem fogadta el a lódítást. Fülön fogott, és odavitt egy rom

án tiszthez,aki elõvette a pisztolyát, és le akart lõni a helyszínen. K

érdezte, hogy emlékszem

-e,m

it jelentettek ki, hogy mi lesz azzal, aki szökni akar. A

zt mondtam

, igen, emlék-

szem. M

ivel a katona is elõkerült, aki nekem a tippet adta, a tiszt õt is kérdõre

vonta. Õ bevallott m

indent. Elm

ondta románul, hogy én neki m

egígértem, hogy

visszamegyek, csak három

hete nem tisztálkodtam

és nem láthattam

családo-m

at, akik a közelben laknak. A tiszt csak forgatta a pisztolyát, és m

ár ki is biztosí-totta, m

intha lõni akart volna. Erre a kis rom

án katona letérdelt elé, és úgy kérte,hogy ne lõjön le. N

agy nehezen eltette a fegyverét, de azt mondta, ha m

égegyszer ez elõfordul, nem

lesz irgalom.

Nem

tudom, m

i lett a kis román katonával, de azt tudom

, hogy Isten bevál-totta szavát, am

i szerint még az ellenséget is jó akaratúvá teszi, s am

it számta-

lanszor megtapasztaltam

a háború idején. Áldassék az Õ

szent és nagy neve!

E. E

.


HIT

ÉS SZER

ETET

„An

nakokáért én

is, hallván

a ti hiteteket az Ú

r Jézusban, és m

inden

szentekh

ez való szerelmeteket, n

em szűn

öm m

eg hálát adn

i tiérette-tek, em

lékezvén reátok az én

könyörgéseim

ben” (Ef 1:15–16).

Pálból feltört a hála „minden lelki áldás”

(Ef 1:3) m

iatt, amit Isten az efézusi

gyülekezetre árasztott. Am

int az elmúlt héten is láttuk, ezek közé tartozik a

kiválasztás, az Isten családjába való befogadás, a megváltás, a bűnbocsánat,

Krisztusban való egység, és hogy Isten végül m

indent helyreállít.A

keresztények hálája több, mint puszta érzés. A

hálaadásból olyan élet-vitel fakad, am

ely folyamatosan visszatükrözi és továbbadja Isten áldásait.

Az efézusi hívők élete m

aga is bizonyság volt. Pálhoz még a börtönbe is el-

jutott az Úrba vetett hitük „és m

inden szentekhez való”szeretetük (E

f1:15–16) híre. Szám

ukra a kereszténység nem csupán tantételek sora volt,

hanem úgy érezték, hogy Isten új életre és élettel teli kapcsolatra hívta el

őket. A hitnek cselekedetekben kell m

egnyilvánulnia. A hit szeretet által

munkálkodik (G

al 5:6), és „a hit cselekedetek nélkül megholt”

(Jak 2:20, 26).

Milyen

kapcsolat van a „m

inden

szentekh

ez való” szeretet és a „a hit

cselekedetek nélkül m

egholt” gon

dolatok között? Milyen

kapcsolat-ban

áll a hit a szeretettel?

Az efézusiak hite élő hit volt. A

hit azonban több, mint pusztán értelem

mel

elfogadni valamit. A

hűség lelki képességét is magában foglalja, az efézusi

gyülekezet pedig hűséges volt Krisztushoz. Jézusba vetett hitükből term

é-szetszerűen fakadt a „m

inden szentekhez való”szeretet (15. vers), legyenek

azok származásukat illetően akár zsidók, akár pogányok.

A hit, rem

ény és szeretet alapvető jellemzői a keresztény életének (1K

or13:13; K

ol 1:4–5). Bármennyire szigorúan ragaszkodunk hitelveinkhez,

vagy kifogástalan istentiszteletünk és bizonyságtételünk, bármilyen hűsége-

sen sáfárkodunk is, mégsem

vagyunk keresztények, ha életünket nem az Is-

ten és emberek iránti szeretet jellem

zi. Vajon nem ezt parancsolta Jézus (M

t22:37–39)? Lehetséges szeretni Istent, hogy közben nem

szeretjük népét(lásd: 1Jn 4:20–21)?

Keresztényként hogyan fejezhetjük ki szeretetünket? M

ivel tudnánk bizo-nyítani a következő napokban, hogy K

risztusba vetett hitünk őszinte?

4. tanulmány

október 15–21.

Dicséret és im

ádság

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: Lukács 1:37; K

olossé 4:5; Efézus 1:15–23; Ja-

kab 2:20, 26; 3:13, 17

„És min

deneket vetett az Ő

lábai alá, és Őt tette m

inden

eknek fölötte

az anyaszen

tegyházn

ak fejévé” (Ef 1:22).

DIC

SÉR

ET

ÉS IM

ÁD

SÁG

. Pál igen sok küzdelmet, m

egpróbáltatást és szo-m

orúságot élt át, de élete végéig imádságos lelkületű em

ber maradt, aki

mindenért hálát adott Istennek. M

iután az előző versekben újból számba

vette Isten nagyszerű tetteit, amelyeket K

risztusban vitt végbe értünk, hálátadott az efézusi gyülekezet hitéért. N

em csak a hitükről hallott, hanem

„minden szentekhez való”

szeretetükről is (Ef 1:15). H

ozzáfűzte még, hogy

nem felejt el im

ádkozni értük. H

ajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azokért kell im

ádkoz-nunk, akik bajokkal küzdenek. Itt viszont Pál azokért fohászkodik Isten-hez, akik nyilvánvalóan igen jól vannak. E

bből az a tanulság, hogy semm

itne vegyünk könnyelm

űen. Mindenkiért fontos im

ádkozni, függetlenül at-tól, hogy szilárdan állnak-e hitükben, vagy m

ár-már fogytán az erejük.

Pál közbenjárói imádsága révén jobban bepillanthatunk abba, hogy m

itis tett értünk Isten K

risztusban, és milyen nagyszerű rem

énységünk lehetem

iatt.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen volt az efézusi gyülekezet lelkiállapota?H

ogyan viszonyul egymáshoz a szeretet és a hit a keresztények között? H

o-gyan ism

erhetjük meg igazán Istent? M

ilyennek mutatja be az Ú

r hatalmát

Pál?

3130

Kedd

október 18.

REM

ÉNYSÉG

ÉS ÖR

ÖK

SÉG (Efézus 1:18)

Olvassuk el Ef 1:18 versét, m

ajd fogalmazzuk m

eg, mit akart közöln

iaz Ú

r ezzel a bibliaszöveggel!

A bölcsesség és ism

eret mellett Pál azt is kéri Istentől, hogy az efézusi gyü-

lekezet tagjai megérthessék „az Ő

elhívásának reménységé”-t és „az Ő

öröksé-ge dicsőségének a gazdagságá”-t (18. vers). Pál írásaiban az elhívás egyarántkiem

eli a keresztény jogait és kötelességeit. Isten arra hívott el, hogy Krisz-

tushoz tartozzunk (Róm

1:6), „az ő Fiával, a mi U

runk Jézus Krisztussal való

közösségre”(1K

or 1:9). Isten népének tagjai lettünk, akik korábban nem vol-

tunk azok (Róm

9:24). Az elhívottak szám

ára Krisztus lesz Isten hatalm

a ésbölcsessége (1K

or 1:24). Isten a hívőket örök életre hívta el (1Tim

6:12). Az

elhívás szabaddá és képessé tesz rá, hogy szeretettel szolgáljanak egymás-

nak (Gal 5:13). Biztosítja, hogy a faji és társadalm

i különbségek ellenére isbékés közösség alakuljon ki közöttünk. Isten azt kéri, hogy úgy éljünk,„m

int illik elhívatásotokhoz”(E

f 4:1). Isten tehát „szentségre hívott el minket”

(1Thessz 4:7) és békességes életre (K

ol 3:15), „hogy Istenhez méltóan viseljé-

tek magatokat, aki az ő országába és dicsősségébe hív titeket”

(1Thessz 2:12).

Ez az „Istennek a K

risztus Jézusban onnét felülről való elhívása”(Fil 3:14), és

ez késztessen arra, hogy a keresztény élet küzdelmét tovább folytassuk.

Az isteni elhívás eltakarja a m

últat (bűnbocsánat), felöleli a jelent (békésközösségi élet), és várja a jövendőt: „várván am

a boldog reménységet és a nagy

Istennek és megtartó Jézus K

risztusnak dicsősége megjelenését”

(Tit 2:13). E

z„az Ő

elhívásának a reménysége”

(Ef 1:18) – mondja Pál, és azt kéri Istentől, vi-

lágosítsa meg értelm

ünket, hogy felismerjük e rem

énység nagyszerű voltát. Az apostol hozzáfűzte m

ég, hogy reménykedünk „az Ő

öröksége dicsőségé-nek gazdagságá”-ban (Ef 1:18). Az örökséget kétféleképpen is érthetjük. Elő-ször: a hívők Isten örökösei: „örökösei Istennek, örököstársai pedig K

risztusnak”(R

óm 8:17). M

ásodszor: az örökséget a szentek Istentől kapják. Az utóbbi ma-

gyarázat alapján az örökség kiváltság itt és most, m

ivel már m

ost miénk a m

eg-váltás öröm

e, jövőbeli jutalom, am

elynek a biztosítéka a Szentlélek, aki meg is

pecsételte azt (Ef 1:13–14). Ez a végső ajándék „romolhatatlan, szeplőtelen és

hervadhatatlan… am

ely a mennyekben van fenntartva szám

unkra”(1Pt 1:4).

Olvasd el 1T

hessz 2:12-t! B

űnöskén

t méltatlan

ok vagyunk az üdvös-

ségre, mégis m

egnyertük azt, ezért m

ostantól „m

éltóan” akarun

k él-ni. M

it kell változtatnunk, hogy életünk igazán méltó legyen Istenhez?

Hétfő

október 17.

BÖ

LCSESSÉG

ÉS ISTEN

ISMER

ETE (Efézus 1:17)

Az előző részekben m

egfigyelhettük Pál imájának első részét, hálaadását a

hittel és szeretettel teljes életért. Most könyörgésének közbenjárói szakaszát

tanulmányozzuk (E

f 1:17–23). Gyakran előfordul, hogy im

ánkban csak sa-ját érdekeinkkel kapcsolatos kéréseinket soroljuk fel. A

z imádság nem

esebbváltozata a közbenjárói im

a, amikor m

ásokért fohászkodunk. Pál azt kéri Is-tentől: adja m

eg az efézusi híveknek a „bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét azŐ

megism

erésében”(E

f 1:17).

Olvassuk el az alábbi bibliaszövegeket! Vajon

a bölcsesség fogalma a

Bibliában

pusztán csak elm

életi ismeretet jelen

t? Zsolt 111:10; P

éld2:2; 4:5; 9:10; 11:12; K

ol 4:5; Jak 3:13, 17

A filozófia arra bátorít: Ism

erd meg önm

agad! A pszichológia állítja, hogy ha

az ember m

egismeri önm

agát és képességeit, felfedezheti az élet értelmét.

Isten ismereténél azonban nincs m

agasabb rendű tudás, és az a legtöbb,am

it megtudhatunk Istenről, am

it Ő m

aga nyilatkoztat ki.

Hogyan

nyilatkoztatta ki Isten

önm

agát?Z

solt 19:2 _____________________________________________________R

óm 1:19–21 __________________________________________________

Jn 5:39 _______________________________________________________

Jn 14:9–10 ____________________________________________________

Zsid 1:1–3 ____________________________________________________

Istent kinyilatkoztatásai által ismerhetjük m

eg (Ef 1:17), azonban „nem

tud-juk igazán m

egérteni vagy értékelni az isteni önkinyilatkoztatást a Lélek se-gítsége nélkül, aki által kaptuk az Igét is” – (E

llen G. W

hite: Testimonies for

the Church, 5. köt. 241. old.). E

zért kéri Pál imájában Istent, hogy „világosít-

sa meg értelm

etek szemeit” (18. vers). A

hívőknek nem elég a pusztán elm

é-leti tudás. Szükségük van lelki bepillantásra is, hogy értelm

ükkel jobban fel-ism

erhessenek négy nagy igazságot: Isten elhívásának reménységét, öröksége

dicsőségét (18. vers), az Úr hatalm

a erejének megnyilvánulását (19. vers) és

azt, hogy Krisztus a feje az egyháznak (22–23. vers).

Hogyan

változtatta meg életün

ket Isten ön

kinyilatkoztatása? M

iértvolt rán

k hatással Isten

ismerete? H

ol lenn

énk m

a ezek nélkül?

3332

Csütörtök

október 20.

AZ

EGY

HÁ

Z: K

RISZ

TU

S TEST

E

Hogyan ecseteli Pál annak a végső győzelem

nek a fenségét és dicsősé-gességét, am

it Krisztus Sátán felett aratott? M

it mond az apostol arról a

meghitt kapcsolatról, am

i Krisztust az egyházhoz fűzi (Ef 1:20–23)?

Pál imádságának negyedik elem

e a dicséret és a fohász mesteri összekap-

csolása. Dicséri Istent K

risztus feltámadásáért és felm

agasztaltatásáért, vala-m

int fohászkodik azért, hogy a hívők megérthessék: K

risztus halál feletti di-adala és felm

agasztaltatása kétszeres, az egész világegyetemet érintő jelentő-

séggel bír. Először is, Isten felülem

elte Krisztust „m

inden fejedelemségen és

hatalmasságon és erőn és uraságon és m

inden néven, mely neveztetik nem

csak evilágon, hanem

a következendőben is: és mindeneket vetett az Ő

lábai alá”(E

f1:21–22). E

z jelzi az egész világegyetemnek, hogy a K

risztus és Sátán közöttdúló kozm

ikus küzdelemben K

risztus szerezte meg a végső győzelm

et,m

ost Ő áll m

indenek felett. Ő az, akit m

indenki elismer a M

indenség Urá-

nak (Fil 2:9–11). Másodszor pedig Isten tette K

risztust „mindeneknek fölöt-

te az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő

teste”(E

f 1:22–23).

Mi következik Ef 1:23 állításából, m

iszerint az egyh

áz Krisztus teste!

Milyen

felelősséget jelent ez szám

unkra (lásd m

ég: 1Kor 12:12–25)?

A test hasonlatával az apostol kihangsúlyozza: elengedhetetlen, hogy az egy-

ház egységben legyen Krisztussal, ill. K

risztusban. Az egyháznak, m

int a hí-vők közösségének létezése K

risztus üdvözítő munkájától függ. K

risztustólered az egyház m

egalapítása, és Ő tűzte ki a végső célt is, hogy az új földre

jussunk. Krisztus nélkül nincs egyház. A

feltámadott Jézus nem

csak a világ-egyetem

, hanem az egyház ura is! E

zért mondja Pál, hogy K

risztus a feje azegyháznak, „m

ely az Ő teste”

(Ef 1:23). E

bből következően Krisztus az egy-

ház hatalmának és küldetésének forrása, székhelye.

Az egyház egysége m

iatt Isten betöltötte azt annak teljességével, „akim

indeneket betölt mindenekkel”

(Ef 1:23). E

bben rejlik a tökéletes biztonság:K

risztus tölti be az egyházat minden áldással és ajándékkal (E

f 4:11–16)azért, hogy teste, az egyház hűséges m

aradhasson hozzá.

„Nem

kell csatlakoznom

egyetlen egyh

ázhoz vagy szervezeth

ez sem,

hogy szolgálh

assam az U

rat!”? Mivel bátoríth

atjuk és tanácsolh

atjukazt, aki így gon

dolkodik?

Szerdaoktóber 19.

ISTEN

HA

TA

LMA

(Efézus 1:19–21)

Imájában Pál érintette, hogy m

ilyen fontos a bölcsesség és Isten ismerete va-

lamint Isten elhívásának és örökségének felism

erése. Ezután arra fordítja fi-

gyelmét, hogy m

egtudjuk, „mi az Ő

hatalmának felséges nagysága irántunk,

az Ő hatalm

a erejének ama m

unkája szerint”(E

f 1:19).

Isten m

inden

hatósága azt jelen

ti, hogy ereje m

inden

re elegendő. H

o-gyan

nyilván

ul meg ez az erő? Soroljun

k fel néh

ány példát! (P

l. 1Móz

2:7; Ésa 66:22;Lk 1:37; 2K

or 5:17; 1Th

essz 4:16)

Pál négy görög szót használ Ef 1:19-ben Isten m

indenre kiterjedő, páratlanerejére vonatkozóan. A

z első: „az Ő hatalm

ának felséges nagysága”.Az itt ha-

talomnak fordított szó a dunam

is, ami arra utal, hogy valakiben benne rej-

lik a képesség a célul kitűzött dolog elvégzésére. A m

ásik három szó pedig:

„az Ő hatalm

a [ischys] erejének [kratos] ama m

unkája [energeia] szerint.” Pálitt halm

ozza a szinte azonos jelentésű szavakat, így próbálja érzékeltetni,m

ennyire felmérhetetlen és teljes az, am

it Isten hatalma végbevitt a világ-

egyetemben. A

z energeia tevékenységet és eredményességet sugall. Isten

ereje hat. Az

ischysa belső erőre, hatalom

ra utal. A Szentírásban a kratos szó

kizárólag Istennel vagy az igével kapcsolatban fordul elő, a diadalmas erőt

jelenti, ami legyőz m

inden mást. E

zt a négy szót egymás m

ellé állítva nagy-szerű m

eghatározást kapunk: Isten hatalmának nagysága abban m

utatko-zik m

eg, amit szándékában állt elvégezni. M

inden erejét és hatalmát latba

vetve állt munkába. Fényes diadalt aratott, ellenségét legyőzte, leigázta.

Az apostol azonnal hozzáfűzi, hogy Isten erejének m

indent felülmúló ki-

nyilatkoztatása abban látszik meg, am

it Krisztusban vitt végbe (E

f 1:20). Ezt

az eredményt Pál három

gondolattal határozza meg. (1) Feltám

adás: „feltá-m

asztotta Őt a halálból”

(20. vers). Pál szerint Isten szeretete Krisztus halá-

lában (Róm

5:8), hatalma pedig K

risztus feltámadásában m

utatkozott meg

(Ef 1:19-21). (2) Felm

agasztalás: „ültette Őt a m

aga jobbjára a mennyekben”

(20. vers). (3) Mindenek feletti uralom

: „mindeneket vetett az Ő

lábai alá”(22. vers). K

risztus a világegyetem U

ra.

Krisztust a h

alálból visszahozó erő ugyan

az, min

t ami a bűn

től meg-

szabadítva üdvösségre juttatja az embert. M

iért bukunk el m

égis olysokszor, h

a ilyen h

atalmas erő m

unkálkodik ben

nün

k? Hol a h

iba?H

ogyan szabn

ak határt dön

téseink Isten

cselekvésének?

3534

Péntekoktóber 21.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: Ü

dvözítő hit: „Nem

elégséges hinni vala-m

it Krisztusról, K

risztusban kell hinnünk… A

megm

entő hit egyezség: akikelfogadják K

risztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel… A

z élő hitaz életerő növekedését jelenti, odaadó bizalm

at, mely által a lélek győzel-

mes hatalom

má válik” – (E

llen G. W

hite: Jézus élete, 286. old.). Isten kinyilatkoztatása: „Isten azért adott Igéjében kinyilatkoztatást ön-

magáról, hogy tanulm

ányozzuk azt. Igyekezhetünk megérteni, ám

ne me-

részkedjünk azon túl! A legélesebb elm

e is egészen belefáradhat Isten ter-m

észetének fürkészésébe, próbálkozásai mégis eredm

énytelenek marad-

nak. E problém

a megoldása nem

adatott meg nekünk. E

mberi elm

e nemfoghatja fel Isten hatalm

asságát. Halandó em

ber ne kísérelje meg m

agyaráz-ni Istent…

E kérdésben az em

ber akkor szól a legékesebben, ha hallgat. AM

indentudó Isten nem lehet vita tárgya” – (E

llen G. W

hite: Testimonies for

the Church, 8. köt. 279. old.).

Krisztus az egyház feje: „K

risztust igen szoros és szent kapcsolat fűziegyházához: K

risztus a vőlegény, az egyház a menyasszony; K

risztus a fej,az egyház a teste. E

bből következik, hogy ha az ember kapcsolatba kerül

Krisztussal, kapcsolatba lép az egyházzal is.

A K

risztushoz való hűség megköveteli az egyházi feladatok hűséges tel-

jesítését, ami igen fontos része az em

ber képzésének. Ha az egyházat áthat-

ja a Mester élete, ez közvetlenül m

egnyilvánul a világért tett erőfeszítések-ben” – (E

llen G. W

hite: Education, 268–269. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. G

ondoljuk végig újra Pál imádságát az e heti tanulm

ányunkban idézettszövegek alapján! M

it kért imájában az apostol? N

ekünk is szükségünkvan arra, hogy könyörögjünk ezért Istenhez?

2. Pál azt kéri, hogy adjon az Ú

r bölcsességet és értelmet a hívőknek, hogy

igazán megism

erhessék Istent. A görögök szám

ára Isten ismerete elm

é-leti tudást jelentett. A

héber gondolkodásmód szerint a tapasztalatok ál-

tali megism

erés a fontos. Beszélgessünk az ismeret e két fajtájáról!

3. E

f 1:20–23 részeiben Pál arról írt, hogy Krisztus győzelm

et aratott. Be-szélgessünk arról a csoportunkban, hogy m

iért nincs még m

indig végea Sátánnal folytatott küzdelem

nek? Milyen választ adhatunk erre a kér-

désre a nagy küzdelem gondolatának ism

eretében?

3736

„...úgy érezte, hogy m

ellettem nem

lesz sem

mi baja”

1956-ban a lövöldözések m

iatt sokszor a pincében húzódtunk meg. H

a aharc szünetelt, a lakók elhatározása alapján valakik kim

entek kenyeretvenni. É

n kértem õket, hogy a férjem

nek ne kelljen kimennie. N

égy fiunkvolt, és az ötödik gyerm

eket vártam. E

lég gyenge voltam, és ha férjem

etvalam

i baj érte volna, én nem tudtam

volna öt gyermeket egyedül felnevel-

ni. Két férfi önként jelentkezett, m

ondván, ha õket baj éri, nem fognak hiá-

nyozni senkinek. Minden család rendelt egy két kg-os kenyeret, és többen

lemondtak részükrõl a javunkra. C

saládomm

al pincefülkénkbe húzódtam, és im

ádkoztunk a ház minden

lakójának védelméért, és azokért is külön, akik kenyérért m

entek. Valószí-nûleg m

eghallhatták imáinkat, m

ert a mellettünk levõ fülke lakói voltak az

elsõk, akik kenyerüket velünk megosztották. A

pincében tej nélkül fõztemvízbegrízt, és az orvostól kapott kakaós tápszerrel ízesítettem

. Adtam

belõlea 4-5 éves gyerm

ekeknek, akik nagy örömm

el fogadták el. Az egyik m

ama

különösen hálás volt, akit az Úr segítségem

re adott.M

ég nem állt helyre a rend egészen, am

ikor feljöttünk a pincébõl, de már

elmertem

menni vásárolni, m

ert a Szentlélek szólt, hogy

elmehetek a csar-

nokba. Egyik szom

szédom, aki ellenséges volt velünk, m

ost hozzám csat-

lakozott az úton, mert úgy érezte, hogy m

ellettem nem

lesz semm

i baja. Ez

többször, és más lakótársakkal is m

egtörtént. Azt m

ondták, segítenek acipekedésben, csak velem

jöhessenek. Egyszer, am

int befejeztem a vásár-

lást, a Szentlélek szólt a szívem

hez, hogy azonnal menjek haza. A

mint a la-

kásba beléptünk, már az ajtó bezárásánál hallottuk, hogy újra lövöldöznek.

Milyen csodálatos Istenünk van! Ö

rök dicsõség szent nevének!

(P.-né

N. G

.)


HO

LTA

K A

BŰ

NEIK

BEN

(Efézus 2:1–3)

A bűn lett az em

beriség sorsa attól a pillanattól fogva, amikor Á

dám és É

vaúgy döntött, hogy saját akaratának, és nem

Isten kívánságának enged. „Mi-

képpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akkép-

pen a halál minden em

berre elhatott, mivelhogy m

indenek vétkeztek” (Róm

5:12). A bűn az egész világra kiterjed (R

óm 3:23), ezért a halál is az egész

világon uralkodik.

Mit áruln

ak el a bűn term

észetéről a következő szövegek?1Jn

3:4 ________________________________________________________Jak 1:15_______________________________________________________Ésa 59:2 ______________________________________________________R

óm 14:23 ____________________________________________________

Ef 2:2–3 versei három

dolgot sorolnak fel a hitetlenekkel kapcsolatban. (1)„A

világ folyása szerint”élnek (2. vers), azaz Isten ellen lázadva, széthúzás-

ban. Aki a világ barátja, az Isten ellensége (Jak 4:4), és m

int Isten ellenségé-nek, élete sötét, az Ú

rtól elidegenedett. (2) „A levegőbeli hatalm

asság fejedel-m

e szerint”élnek (E

f 2:2). Sátánt nevezte Jézus „e világ fejedelmé”-nek (Jn

12:31). Sokan csak mesealaknak képzelik Sátánt, de a Biblia szerint valósá-

gos lény, aki „mint ordító oroszlán szerte jár”

(1 Pét 5:8), hogy Isten népét el-pusztítsa. Ő

„a mi atyánkfiainak vádolója”

(Jel 12:10), aki arra veszi rá az em-

bereket, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek (E

f 2:2). (3) Rom

lottak „ésterm

észet szerint haragnak fiai”(3. vers). A

bűn mindent m

egront – az értel-m

et, a gondolatot, a tetteket, a vágyakat, az akaratot stb. Em

iatt az emberi

természet lealacsonyodott, és állandósul az em

berben a belső küzdelem. E

za lelkileg rom

lott és lealacsonyult természet teszi a bűnösöket „haragnak fi-

ai”-vá (3. vers), olyan gyermekekké, akiket Isten haragja elér. E

mberileg

szólva halottak a szó végleges értelmében.

Keressük ki Jak 4:4 versét! M

it jelent a világ barátján

ak lenn

i? Ho-

gyan értsük m

i keresztények ezt a fon

tos kérdést (hiszen

ha valaki a

világ barátja, akkor az Isten ellen

sége)? Gon

doljunk ebben

az össze-függésben

Jn 3:16-ra, ah

ol az áll, hogy Isten

szereti a világot! Beszél-

gessünk erről a csoportun

kban!

5. tanulmány

október 22–28.

Az egyh

áz Isten alkotása

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: R

óma 3:24–28; 6:8-11; E

fézus 2:1–10; 2Korin-

thus 5:18; Kolossé 2:12

„Mert kegyelem

ből tartattatok meg, h

it által; és az nem

tőletek van:

Isten aján

déka ez; nem

cselekedetekből, hogy sen

ki ne kérkedjék” (Ef

2:8–9).

A francia M

ichael Foucault azt hirdette, hogy minden börtönt le kell rom

-bolni, és a rabokat szabadon kell engedni. M

iért? Foucault úr úgy gondol-ta: az em

beri agy szüleménye m

inden olyan erkölcsi meghatározás, m

int he-lyes vagy helytelen, jó vagy rossz, am

it a hatalom birtokosai fogalm

aztakm

eg azért, hogy a többi embert elnyom

ás alatt tarthassák ezekkel. Gondo-

latmenetének logikus végkövetkeztetése pedig, am

it ki is jelentett, hogym

ég a bűnözés fogalma is em

beri kitaláció, ezért minden elítéltet szabadon

kellene engedni. E

lképzelését bármennyire túlzottnak érezzük is, jól tükrözi az em

berek-ben uralkodó általános érzést, m

iszerint nincs bűn, az erkölcs, a helyes és ahelytelen fogalm

ának meghatározása pedig nem

több egyéni véleménynél.

Pál apostol korában fel sem vetődött ilyen elképesztő gondolat. E

zen ahéten először a bűn valóságosságával foglalkozunk, m

ajd szót ejtünk arról,hogy a bűn elkerülhetetlen következm

énye a halál. Ezt aligha m

ondhatnánkpusztán az em

beri fantázia termékének. Tanulm

ányunk végén elérkezünka rem

énység és a bizalom szavaihoz. Figyeljük m

eg, mit akart elm

ondaniPál nem

csak a gonoszságról, hanem a bűn problém

ájának egyetlen megol-

dásáról is!

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen állapotban volt az ember K

risztus előtt?M

iért kegyelmezett Isten az em

bernek? Mivel adta tanújelét irgalm

ának? Mi

mindenre vonatkozik az, hogy Isten alkotása vagyunk? H

ogyan üdvözü-lünk?

3938

Kedd

október 25.

„MEG

ELEVEN

ÍTET

T” (Efézus 2:5)

Pál újból és újból olyan kifejezéseket használt Isten kegyelméről, szereteté-

ről és a bűnösök iránti irgalmáról szólva, m

int gazdagság, nagyság vagy ha-talm

asság. Ebből is látszik, hogy az egykori farizeus m

ilyen hatalmas érték-

nek tartotta Isten ajándékát, az üdvösséget, ami nem

emberi erőfeszítés

eredménye. E

f 2:1–8 egyértelműen felvázolja azt a folyam

atot, ami által a

bűnös a halálból az életre megy át.

Olvassuk el Ef 2:5–6 verseit, és figyeljün

k meg h

árom fon

tos dolgot,am

it Isten tesz értün

k Krisztusban

– „megeleven

ített”, „feltámasz-

tott”, „ültetett”!

A görögben m

ind a három szó a sun

előtaggal kezdődik, ami annyit jelent,

mint együtt vele. E

z arra utal, hogy a hívők egymással és K

risztussal osztoz-nak az áldásokban.

Először: „m

egelevenített együtt a Krisztussal”

(Ef 2:5). A

kik hisznek Krisz-

tusban és vele együtt meghalnak, feltám

adása erejének részeseivé válnak, éslelkileg életre kelnek a feltám

adott Úrral együtt (R

óm 6:8–11).

Hogyan tapasztaltuk azt, hogy m

egeleveníttettünk Krisztussal együtt?

Másodszor: „feltám

asztott”(E

f 2:6). Nem

cél nélkül történt, hogy feltámasz-

tott Isten Krisztusban. É

rte kell élnünk. Új életünk tanúsítja K

risztus feltá-m

adásának erejét azáltal, hogy életünkben és jellemünkben is bem

utatjaugyanazt az erőt.

Hogyan

tapasztaltuk, hogy feltám

asztattunk K

risztus által?

Harm

adszor: „együtt ültetett a mennyekben, K

risztus Jézusban”.A

kereszté-nyek legnagyobb kiváltsága, hogy együtt ülhetnek a m

ennyben Krisztussal,

osztozva uralmában (2T

im 2:12; Jel 22:5). M

ár most bem

utathatjuk azegész világegyetem

nek Jézus mindent elviselő szeretetét és igazságát. M

árm

ost a mennyekben ülhetünk Jézussal, ha hit által szoros kapcsolatban

élünk vele.

Hogyan

tapasztalhatjuk, h

ogy Jézussal együtt ülünk a m

enn

yben m

árm

ost?

Hétfő

október 24.

DE IST

EN...

Pál mesterien fogalm

azta meg Isten nagyszerű igazságait. E

f 2:1–3 versei-ben a hitetlenek szánalm

as helyzetét ecsetelte: holtak bűneikben, Sátán rab-jai, a test kívánságai szerint élnek, a harag gyerm

ekei, akikre ítélet vár, re-m

énytelen, szorult helyzetben vannak, képtelenek segíteni magukon. A

4.versben az apostol két drám

ai szóval érzékelteti ennek a rettenetes helyzet-nek a dicsőséges m

egoldását: „De Isten…

”Talán a Biblia leggyönyörűbb szavai között tarthatjuk szám

on ezt a kétszót is. H

alottak voltunk, de Isten; lázadók voltunk, de Isten; kimondatott

ránk a halálos ítélet, de Isten; idegenek voltunk, de Isten; látszólag talán Sá-táné a győzelem

, de Isten. Van okunk a reménységre, am

íg ez a két szó meg-

található a Bibliában!

Keressük ki a következő szövegeket, és figyeljük m

eg, hogyan

szere-pel ben

nük a „de Isten

”-hez h

asonló gon

dolat! Milyen

remén

ységetm

utatnak ezek a versek? Z

solt 73:26; Róm

5:7-8; 6:16–17; ApC

sel13:29–30; Fil 2:27

Miért kezdem

ényezte Isten

, hogy m

egszabadítja az embereket a h

alálrabságából? M

iért döntött úgy, h

ogy kimen

t a bűn szorításából? M

i-ért n

em en

gedte, hogy Á

dám és Éva elvesszen

rossz választásuk mi-

att? Miért n

em h

ozott létre új teremtm

ényeket, akik m

egingath

atatla-n

ul szeretnék és követn

ék az Urat?

Az apostol két választ is ad. A

z első: „Isten gazdag lévén irgalmasságban”

(Ef2:4). A

természetéből fakad az irgalm

asság: „Mert irgalm

as Isten az Úr, a te Is-

tened”(5M

óz 4:31). „Magasztaljátok az U

rat, mert jó; m

ert örökkévaló az ő ke-gyelm

e”(Zsolt 106:1). A

z irgalom annyira fontos az üdvösség folyam

atában,hogy az apostol a m

egváltottakat „az irgalom edényei”-nek nevezi (R

óm 9:23).

A m

ásodik: „Az Ő

nagy szerelméből, m

ellyel minket szeretett”

(Ef 2:4). Is-

tent arra késztette önzetlen szeretete, amit a bűnösök nem

érdemelnek

meg, hogy „az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesz-

szen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Isten „kegyelm

ének és szereteté-nek ajándéka épp olyan szabadon árad m

indenkire, mint a levegő, a fény

vagy a talajt felüdítő zápor” – (Ellen G

. White: Testim

onies to the Church,

9. köt. 190. old.).

4140

Csütörtök

október 27.

„AZ

Ő A

LKO

TÁ

SA VA

GY

UN

K” (Efézus 2:10)

Pál világosan

kifejti Ef 2:8–9 verseiben, h

ogy nem

a cselekedeteink

által üdvözülünk. M

ajd a 10. versben h

ozzáfűzi, hogy „a K

risztus Jé-zusban

jó cselekedetekre” teremtett, és m

ég előre el is készített az Is-ten

, hogy azokat tegyük. Vajon

nin

cs itt valami ellen

tmon

dás? Ho-

gyan értelm

ezhetjük, am

it Pál ebben

a három

versben m

ond?

„Mert az Ő

alkotása vagyunk, teremtetvén általa a K

risztus Jézusban jó cseleke-detekre, am

elyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk”(10. vers) –

ezekkel a szavakkal foglalja össze Pál az üdvösség történetét. Isten kegyel-m

éből élünk, igaz ez ránk egyénileg éppúgy, mint a hívők közösségére. Is-

ten alkotása, sőt remekm

űve vagyunk, akiket Krisztus Jézusban terem

tett. E

z azonban ne tegyen önteltté minket! A

9. versben éppen a kérkedés-től óv az apostol: „N

em cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”. Tetteink

nem üdvözíthetnek, bárm

ilyen nagyszerűek vagy maradandóak legyenek

is. Az üdvösség tekintetében nincs helye annak, hogy önm

agunkat dicsér-gessük. Isten azt várja el tőlünk, hogy m

egtagadjuk magunkat, m

eghaljunkaz énnek, m

ert csak így uralkodhat bennünk vetélytárs nélkül. „Csak K

risz-tus palástjában jelenhetünk m

eg Isten színe előtt… A

mennyei szövőszéken

szőtt palástban egyetlen ember sodorta szál sem

található. Krisztus em

beriterm

észetében tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellem

et kínálja fel ne-künk” – (E

llen G. W

hite: Maranatha, 78. old.).

A keresztényeknek kétféle tévedéstől is óvakodniuk kell: (1) nekünk is

hozzá kell tennünk valamit Isten kegyelem

éhez; (2) Krisztusban szabadok

vagyunk, tehát már nem

kell engedelmeskednünk.

Igen, Isten alkotása vagyunk, új teremtés Isten kegyelm

éből, hit által, deazért váltunk új terem

téssé Krisztusban, hogy végezzük a jó cselekedeteket,

„amelyeket előre elkészített az Isten”

(10. vers). Azt jelentené ez, hogy üdvös-

ségünk előfeltétele a jó cselekedet? Korántsem

, viszont a megváltott élethez

elengedhetetlenül hozzátartoznak a jó cselekedetek. Pál arra szólít, hogyéletünk és életm

ódunk álljon összhangban a hit követelményeivel. A

z apos-tol tulajdonképpen ezt tanítja: Igen, hit által tartattok m

eg, Isten ingyen ke-gyelm

éből. De Isten azért m

entett meg, hogy éljetek! A

hit váljon életformá-

vá! A m

egváltott ember életét kell élnünk. E

nnek része az engedelmes élet-

forma éppen úgy, m

int ahogy példaképünk, Jézus Krisztus is egészen a ha-

lálig engedelmeskedett a m

egaláztatásban (Fil 2:5–12). A keresztény élet

mindannyiunk saját felelőssége, senki m

ás nem vállalhatja át helyettünk!

Szerdaoktóber 26.

KEG

YELEM

BŐ

L, HIT

ÁLT

AL

(Efézus 2:8–9; Róm

a 3:24–28; Titus 3:4–7)

„Mert kegyelem

ből tartattatok meg, h

it által; és ez nem

tőletek van:

Isten aján

déka ez; nem

cselekedetekből, hogy sen

ki ne kérkedjék” (Ef

2:8–9).

A két vers szerint az üdvösségben Isten része a kegyelem

, amire a hit az em

-ber válasza. A

z üdvösség pedig Isten ajándéka, amit kegyelem

ből nyerünk,hit által, nem

lehet megdolgozni érte. A

kegyelem és a hit itt a kulcsszó. A

kegyelem arra utal, hogy a kezdem

ényezés Istentől ered, és ez az alapja abűntől való m

egváltásunknak. Bűnösök vagyunk, tehát halált érdemelnénk,

Isten mégis életet ajánl. A

bűn és az ítélet kötelékében vergődünk, ám Isten

szabaddá tesz. Nem

érdemeljük m

eg, amit felkínál. A

kegyelem Isten m

egnem

érdemelt jóindulata a bűnös em

ber iránt. A

kegyelem Istentől ered, aki a bűnösöket üdvösségre juttatja. E

z a ke-gyelem

megjelent „az időnek teljességé”-ben (G

al 4:4), amikor Jézus belépett

a földi történelembe, pontosabban, am

ikor meghalt a kereszten. A

z ember-

nek nincs része a megváltási terv m

egalkotásában vagy véghezvitelében. Istenajándéka ez m

indazoknak, akik hisznek Jézusban (lásd: Jn 3:16).

2Kor 5:18 verse m

it árul el a kegyelem fogalm

áról?

A hit az em

ber válasza arra, amit Isten tett. A

kereszténység szóhasználatá-ban a hit nem

olyan erény, amit az em

ber önmaga fejleszt ki. E

z a csodálat-ból fakadó válaszunk arra, am

it Isten tett a bűntől való megm

entésünkért.H

it által készségesen elfogadjuk, hogy Isten munkálkodik az életünkben. A

megm

entő hit azt jelenti, hogy énünk helyett Istenhez akarunk hűségeseklenni. A

z istentagadás vagy az Istennel szembeni közöm

bösség helyett már

fenntartások nélkül elfogadjuk Istent. A hit kitárja szívünk ajtaját, hogy be-

fogadhassuk Krisztust. A

hit tehát nem alakulhat ki m

agától a szívben. „Ahit Isten ajándéka, de a m

i dolgunk, hogy gyakoroljuk ezt az ajándékot. Ahit az a kéz, am

ellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelm

et és irgalmat, am

itIsten felajánl nekünk” – (E

llen G. W

hite: Pátriárkák és próféták, 399. old.).

Milyen

lépéseket követve erősíthetjük h

itünket? H

ogyan h

at ránk

min

daz, amit olvasun

k, mon

dunk vagy gon

dolunk?

4342

Péntekoktóber 28.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: H

it általi megigazulás: „Szögezzük le ha-

tározottan és egyértelműen, hogy sem

mivel nem

tüntethetjük fel magunkat

jobb színben Isten előtt. A terem

tmény saját érdem

eiből semm

ivel nem egé-

szítheti ki Isten ajándékát. Ha hitével vagy cselekedeteivel az em

ber megvá-

sárolhatná az üdvösség ajándékát, akkor a Teremtő tartozna a terem

tmény-

nek. Itt fennáll a veszélye annak, hogy egy helytelen gondolatot igazságkéntfogadjanak el. […

] Ha jó cselekedeteinkkel nem

érdemelhetjük ki az üdvös-

séget, akkor az üdvösséget kizárólag kegyelemből kaphatja m

eg a bűnösem

ber, mégpedig azért, m

ert elfogadja Jézust, és hisz benne. Az üdvösség

teljes egészében ingyen kapott ajándék. A hit általi m

egigazulás tana vitánfelül áll” – (E

llen G. W

hite: Faith and Works, 19–20. old.).

A gyüm

ölcstermésről: „A

kik a Krisztus Jézusban új terem

tmények, a Lé-

lek gyümölcseit hozzák: a szeretetet, öröm

öt, békességet, türelmet, barátsá-

got, jóságot, hitet, nyájasságot és mértékletességet (G

al 5:22–23). Nem

ta-lálnak többé öröm

et a régi élvezetekben, hanem az Isten Fiában való hit ál-

tal, nyomdokait követik, az Ő

jellemét tükrözik vissza, és »m

egtisztítják ma-

gukat, aminthogy Ő

is tiszta«. Am

it régente gyűlöltek, azt most szeretik; s

amit régebben szerettek, azt m

ost gyűlölik. Akik azelőtt büszkék és akara-

tosak voltak, most nyájasak és alázatosak; akik azelőtt a hiúság és önérzet

rabjai voltak, most szerények és kom

olyak lesznek. Az iszákos m

értékletesés józan, a szem

érmetlen pedig erényes lesz. A

világ hiú szokásait elhagy-ják” – (E

llen G. W

hite: Jézushoz vezető út, 48. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. Beszélgessünk a vasárnapi rész végén feltett kérdésről, hogy m

it jelent avilág barátjának lenni!

2. Beszéljük m

eg az előbbi két White idézetet! H

ogyan hozhatjuk össz-hangba az itt felvázolt tanításokat?

3. Beszéljünk arról az elképzelésről, m

iszerint mindig csak viszonylagos le-

het minden erkölcsi kérdés és érték, a helyes és a helytelen fogalm

a! Vanolyan dolog, am

inek helyességéről ill. helytelenségéről kizárólag vi-szonylagos, egyéni vélem

ényt mondhatunk, vagy m

inden ilyen kérdésegyértelm

űen eldönthető?4.

Mit tehet a szom

batiskolai csoportunk annak érdekében, hogy a gyüle-kezet m

inden tagja jobban megértse a hit általi m

egváltás nagyszerűigazságát?

4544

Az ig

azg

ató

nõ

Am

ikor az elõadó a gyülekezet megbízásából elm

ent a falu mûvelõdési házába, izgult,

vajon kap-e termet a sorozat m

egtartásához. Ha igen, akkor sem

mindegy, m

ennyiért!„H

a az Úr akarja, hogy itt dolgozzam

, akkor nem lesz akadály” – gondolta bizakodva.

Míg ezen töprengett, a folyosó végére ért, az igazgatói irodához. B

ekopogott. Egy

határozott nõi hang válaszolt. „Igen!” Az elõadó belépett, tisztelettudóan, udvariasan

beszélt a középkorú igazgatónõvel. Elm

ondta, miért is jött. K

özben többször megállt,

és elgondolkodva nézte az igazgatónõt, aki viszonozta töprengõ pillantását. Már úgy

tûnt: nem lesz sem

terem, sem

elõadás, hiszen a hölgy határozottan közölte, hogy õutál m

indent, aminek a valláshoz köze van. E

lvégre nem véletlenül ism

erik õt a falu„legistentelenebb” em

berének! Ekkor az elõadó tapintatosan m

egkérdezte: „Nem

Magdinak hívják önt véletlenül?"

„De igen” – válaszolt kissé m

ogorván a bizalmaskodó férfinak.

„Ne haragudjon, de olyan ism

erõsnek tûnt az elsõ perctõl kezdve. Nem

a szom-

széd községben járt iskolába?” „D

e igen! Hát ez nem

lehet igaz! Csak nem

azt akarod mondani, hogy te vagy…

”– kérdezte leplezetlen m

eglepetéssel a hölgy. „D

e, egy iskolába jártunk!” – válaszolt az elõadó. „Jól m

egváltoztunk az elmúlt 15–20 év alatt! – ism

erte el az igazgatónõ. Na m

i aza program

, amit ajánlasz?”

A férfi felvázolta, hogy bibliai tém

ájú elõadásokat tartana, majd a rendszeresen

járó vendégekbõl egy bibliakör alakulna, hiszen a Biblia ism

erete által Isten jobbem

berekké teheti a falu lakóit. Beszélgettek m

ég az elmúlt 20 év esem

ényeirõl. El-

mondta az asszony, hogy egy életre m

egutálta a vallást, amikor hittanórán a pap

megkövetelte a diákoktól, hogy letérdelve csókoljanak neki kezet, am

it õ igen mega-

lázónak érzett. Elm

esélte az életét. Idõvel m

egkezdõdött a sorozat. Az elsõ elõadáson Istenrõl volt szó. A

z igazga-tónõ az ajtóban állva, karba tett kézzel figyelt. A

mikor az elõadó ránézett, zavartan

szabadkozott. „Csak hivatalból vagyok itt. Tudnom

kell, milyen elõadás folyik az álta-

lam vezetett intézm

ényben.” A

z elõadó megértõen bólintott, és folytatta beszédét. A

következõ héten Magdi is

beült a terembe, és figyelt, m

ég jegyzetelt is. A harm

adik héten átadott az elõadónakegy papírlapot, egy tucat kérdéssel. M

ég aznap este az elõadás keretein belül meg-

beszéltek egy pár témát a felírtak közül. N

agyon késõre járt már, de ez senkit nem

zavart, hiszen izgalmas, m

indenkit érdeklõ kérdések voltak. A beszélgetés után M

agdiodam

ent az elõadóhoz: „Te Józsi! Tudnál nekem szerezni egy ilyen B

ibliát? Szeretek

olvasni, gondoltam belelapozok.”

Gyorsan elõkerült egy ajándék B

iblia a kocsiból. A

következõ szerdán olyan kép tárult az elõadó elé, amit álm

ában sem gondolt

volna. A falu „legistentelenebb” asszonya hóna alatt egy nagy családi B

ibliával vidá-m

an, felemelt fejjel m

ent végig a Fõ utcán, hogy saját maga nyissa ki a m

ûvelõdésiház ajtaját. M

agdi a környék egyik legmeggyõzõdésesebb hívõ em

bere lett. Késõbb

családjával együtt felkínálta, hogy otthonukban biztosítanak helyet a bibliakörnek, ami

igen aktívan mûködött.

T


KR

ISZT

US N

ÉLKÜ

L VALÓ

K, ID

EGEN

EK (Efézus 2:11–12)

Az efézusi levél 2. fejezetének első felében az apostol rámutatott, hogy az em

be-rek egyénileg Isten kegyelm

e által nyerhetik el az üdvösség ajándékát. Ezután arra tért rá, hogy m

it tett Isten a megosztott em

beri közösség megbékéléséért.

Ef 2:11–12 verseiben P

ál négy dologra h

ívta fel a Krisztust n

em ism

e-rő pogán

yok figyelmét. M

elyek voltak ezek?

Pál gyakorlatiasan kezdi. A csúfolódás nem

keresztényhez illő, bántó visel-kedés. A

zsidók megvetőleg m

ondták a pogányokat körülmetéletlennek, és

büszkélkedtek, amikor m

agukat körülmetélteknek nevezték. A

mikor Pál ki-

jelentette: a zsidók körülmetélése gyakorlatilag „a testen kézzel csinált körül-

metélkedés”

(Ef 2:11) volt, ezzel azt fejezte ki, hogy hiábavaló az ilyen csúfol-

kodás. A körülm

etélésnek ugyan egykor megvolt a lelki jelentősége, m

ostazonban a K

risztusban élők között ennek szerepét átvette a „lélek körül-m

etélése”. Ez egy lelki szövetségkötés, am

i mind a zsidók, m

ind a pogányokszám

ára lehetséges.

Róm

3:1–2; 9:3–5-ben P

ál felsorolja a zsidók előjogait. Melyek voltak

ezek a kiváltságok? Milyen

kötelezettségekkel jártak volna ezek az

előjogok és előnyök an

nak fén

yében, am

it Pál itt a pogán

yokkal kap-csolatban

leírt?

A zsidókkal ellentétben a pogányok ki voltak rekesztve az Istennel való kö-

zösségből. Nem

részesültek a szövetségi ígéretekben. Nem

volt reménysé-

gük, és ezért jövőjük sem. A

legrosszabb azonban az volt, hogy nem ism

er-ték az igaz Istent, noha sok istenük és sok uruk volt (1K

or 8:5). Csak ezt a

világot és annak kitekert filozófiáját, szilaj örömeit és pogány életform

ájáttudhatták m

agukénak. Ilyen volt a pogányok helyzete, ami sok tekintetben

tükrözi mindazok helyzetét, akik a bűn sötétségében, Istentől távol élnek.

A történ

elem során

többször is előfordult, hogy két csoport ellen

sé-ges érzelm

eket táplált egymás irán

t. Talán kön

nyen

keresztényietlen

-n

ek bélyegezzük a zsidók és pogányok ellen

ségeskedését, ám velün

kis előfordulh

at, hogy ugyan

így viselkedünk. M

ilyen területeken

lehet-

séges ez? Hogyan

léphetün

k fel akár egyénileg, akár közösségkén

t akörn

yezetünkben

előforduló ellenségeskedéssel szem

ben?

6. tanulmány

október 29–november 4.

Válaszfalak nélküli

egyház

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: R

óma 3:20–31; 2K

orinthus 5:17–19; Efézus

2:11–22; 5:12–18; Kolossé 1:20–22

„Mert Ő

a mi békességün

k, ki eggyé tette min

d a két nem

zetséget, ésleron

totta a közbevetett választófalat” (Ef 2:14).

1+1=1. Lehetetlen volna? Valóban az, hacsak nem K

risztus evangéliumának

matem

atikájáról van szó! Pál üzenetének lényege, amit ezen a héten tanul-

mányozunk: az am

i emberi szám

ítások szerint lehetetlen, az Isten hatalma

és cselekedete által valósággá válhat. Krisztus „am

a kettőt egy új emberré” te-

remtette önm

agában (Ef 2:15), ezt csak a kereszten az egész em

beriségért –zsidókért és pogányokért egyaránt – kiontott vére által tehetett m

eg.A

kereszt átalakító ereje új emberi közösséget hoz létre, am

elyben „nincszsidó, sem

görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem

nő; mert ti m

indnyá-jan egyek vagytok a K

risztus Jézusban”(G

al 3:28). A jó hír: előfordulhat

ugyan, hogy különbség van emberek, nem

ek, kultúrák, fajok és nemzetek

között, ám Istennek végső célja m

inden teremtm

ényét egységbe kovácsolniK

risztusban (Ef 1:10). A

meglévő, valóságos elválasztó vonalakat átlépi a Jé-

zusban való egység.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen volt a pogányok helyzete mielőtt m

egis-m

erték Krisztust? M

i volt Isten célja a zsidó nép kiválasztásával? Mi döntöt-

te le a népek közötti válaszfalat? Milyen következm

ényekkel járt Krisztus

békéltető szolgálata? Milyen értelem

ben mondhatjuk m

agunkat Isten csa-ládjának és tem

plomának?

4746

Kedd

november 1.

NIN

CS T

ÖB

BÉ VÁ

LASZT

ÓFA

L (Efézus 2:14–15; Galata 6:15)

Jézus vére ledöntötte a választófalat a zsidók és a pogán

yok között (Ef2:13). H

ogyan és m

iért történt m

indez? H

ogyan bizon

yítja Krisztus

kiontott vére, h

ogy min

dann

yian egyform

ák vagyunk (lásd: R

óm3:20–31; 5:12–18)? M

ostantól fogva K

risztus „a mi békességün

k” (Ef2:14). M

it tett Krisztus m

int a m

i békességünk?

Először is: „lerontotta a közbevetett választófalat”

(14. vers). A választófal itt

nem csupán a tem

plomban a pogányok udvarát a csak a zsidók szám

árafenntartott részektől elválasztó falra utal. Vonatkozik m

ég a vallási, társadal-m

i és politikai különbségekre, amelyek a két csoportot elválasztották egy-

mástól. M

ivel Krisztus az egész em

beriség bűneiért meghalt, két viszonylat-

ban is békét teremtett: Isten és em

ber között, valamint em

ber és ember kö-

zött. Az első üzenete, hogy Isten m

inden embert egyform

án szeret; a máso-

dik hangsúlyozza, hogy Krisztusban „nincs zsidó, sem

görög; nincs szolga, semszabad; nincs férfi, sem

nő; mert ti m

indnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézus-

ban”(G

al 3:28). M

ásodszor: Krisztus eltörölte „az ellenségeskedést az Ő

testében, a parancso-latoknak tételekben való törvényét”

(Ef 2:15). Sokat vitatták, hogy melyik tör-

vényre is gondolt itt az apostol (az erkölcsi vagy a ceremoniális törvényre). Pál

mondanivalójának lényege az, hogy Jézus eltörölt m

indent, ami elválasztotta a

zsidókat a pogányoktól. Most m

indenki eggyé vált benne. Krisztus békességet

hozott, és ezért jelentette ki Pál: „Mert K

risztus Jézusban sem a körülm

etélkedés,sem

a körülmetéletlenség nem

használ semm

it”(G

al 6:15).H

armadszor pedig: K

risztus „ama kettőt egy új em

berré teremtese Ő

magá-

ban”(E

f 2:15). Eszerint értelm

ezhető az evangélium m

atematikai szám

ítá-sa: 1+1=1. Valóra válik, am

i lehetetlen. Nincs többé sem

zsidó, sem görög,

hanem csak az új terem

tés (2Kor 5:17), am

elyben az emberek társadalm

ihelyzetét nem

rangjuk, színük, nemük, nem

zetiségük vagy törzsük határoz-za m

eg, hanem a kereszten m

eghalt Krisztussal való élő kapcsolatuk. „Jé-

zusnak sikerült új társadalmat, valójában új em

beriséget teremtenie…

Ez a

Krisztusban fennálló új em

beri egység a Krisztus vezetése alatt létrejövő iga-

zi egység záloga és előíze” – (John R. W

. Stott: The M

essage of Ephesians

[Dow

ners Grow

e, Ill.: Inter-Varsity Press, 1979.] 93. old.).

Milyen

előítélethez ragaszkodun

k mégis, ellen

tétben az új em

beriség-re von

atkozó, Krisztusban

nyert ígérettel?

Hétfő

október 31.

KÖ

ZELVA

LÓK

KR

ISZT

USB

AN

(Efézus 2:13)

„Most pedig a K

risztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közel-

valókká lettetek a Krisztus vére által” (Ef 2:13).

„Most pedig...”

E két rövid szó vezeti be azt a gondolatot, am

i a megváltás

történetének menetét m

egváltoztatta. Valamikor a pogányok K

risztus nél-kül éltek, nekik nem

szóltak a szövetség ígéretei, nem volt sem

reményük,

sem Istenük. M

ost pedig Krisztus szem

élyében a menny közbelépett, hogy

jóra fordítsa a pogányok tragikus, szánalmas helyzetét.

Am

ikor Isten kiválasztotta Izraelt, elhívta, „hogy megőrizze törvényének

ismeretét az em

berek között, valamint azokat a szim

bólumokat és jövendö-

léseket, amelyek az Ü

dvözítőre mutatnak. Isten azt akarta, hogy ez a nép az

üdvösség kútfeje legyen a világ számára…

Istent kellett volna kinyilatkoztat-niuk az em

bereknek” – (Ellen G

. White: Jézus élete, 19. old.). Vonatkozik-e

ma ránk, adventistákra az Izraelnek szóló elhívás?

A távol és közel szavak a pogányok és a zsidók helyzetére utalnak. A

rab-bik öntelten hirdették, hogy Izrael népe áll a legközelebb Istenhez. E

z rész-ben igaz volt Istennek Izraellel kötött szövetsége m

iatt, de a közelséget nemkellett volna csak a saját kiváltságuknak érezni, inkább kiváltságos kapcso-latnak, am

i inkább felelősséget jelent, hogy bizonyságot tegyenek a távolle-vőknek, a pogányoknak. Izrael nem

teljesítette ezt a kötelességét. Ésaiás

megjövendölte, hogy eljön a nap, am

ikor eltűnik a távolság a közeliek és tá-volvalók között, és m

indannyian békességben élnek (Ésa 57:19).

Pál értelmezése szerint „a K

risztus vére által”(E

f 2:13) jött el ez a messi-

ási nap. A zsidók azt is nagy kiváltságként tartották szám

on, hogy közel él-tek Isten tem

plomához, és így közel lehettek a kegyelem

királyi székéhez. Atem

plomi szertartásokban központi szerepet játszott az áldozati állat vére a

bűnbocsánat elnyerésében, és ez is Isten közelségébe vonta a zsidókat. Az

apostol az állatok vérétől Krisztus véréig jut el gondolatm

enetében, ami ál-

tal Urunk „új és élő”

utat nyitott, hogy „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnekteljességével”

(Zsid 10:20, 22). Krisztusban eltűnik a távolság, helyette közelsé-

get, mennyei állam

polgárságot, ígéretet, reménységet és békességet nyerünk.

Izrael népe h

itte, hogy külön

leges világosság és igazság birtokosailettek. M

égis mivé lett a n

ép a lelki gőg miatt? H

ogyan óvjuk m

eg ma-

gunkat ettől a veszélytől m

i, akik szintén

meg vagyun

k győződve ar-ról, h

ogy különleges világosság és igazság birtokába jutottun

k?

4948

Csütörtök

november 3.

„ISTEN

… C

SALÁ

DJÁ

NA

K T

AG

JAI” (Efézus 2:19–22, kato-

likus fordítás)

A tragédia öröm

re váltott, az elidegenedés helyébe közösség lépett. Krisztus

a zsidókból és pogányokból új emberiséget terem

tett. Krisztus üdvözítő

munkája tette m

indezt lehetővé. Ezután az apostol a hívők új helyzetét m

u-tatja be, am

elynek három tulajdonságát közli E

f 2:19–22 verseiben.Polgártársak. A

pogányok Krisztus nélkül csak idegenek és jövevények

voltak, akiknek semm

i részük nem volt „Izrael társaságában”

(Ef 2:12).

Krisztusban viszont polgártársai lettek a szenteknek (19. vers). A

keresz-tény Isten országának polgára. Isten országának két vetületéről beszélhe-tünk. A

kegyelem országa m

ost áll fenn, mivel az em

berek megtérnek a bűn-

ből, és elfogadják az üdvösséget, amit K

risztus ajánl. A dicsőség országát Is-

ten majd akkor alapítja m

eg, amikor K

risztus másodszor eljön, hogy szent-

jeit hazavigye. Nem

lehetünk a dicsőség országának polgárai, ha előbb nemcsatlakozunk a kegyelem

országához!

Milyen

kötelezettségek és kiváltságok járnak az állam

polgársággal?H

a a men

nyek országán

ak polgárai vagyunk, akkor m

it vár el tőlünk

Isten itt a földön

? Keressün

k bibliaszövegeket válaszunk alátám

asz-tására!

Isten családjának tagja. A kereszténység nem

csak az Isten országában valóállam

polgárságot jelenti, hanem azt is, hogy az em

ber Isten családjának tag-ja lett. A

család szó szoros kötődést, egyenlőséget és méltóságot jelez. A

szü-lők és gyerm

ekek nem távoli, üres árnyak, hanem

szereteten alapuló meleg,

bensőséges kapcsolat jellemzi őket. E

lkötelezettek egymás és családjuk

iránt. Így van ez Isten családjában, az egyházban is. Pál kifejti, hogy az egyház „az apostoloknak és prófétáknak alapkövén”

épült fel, „lévén a szegletkő maga Jézus K

risztus”(E

f 2:20). Aki kijelentette,

hogy Krisztus az egyetlen alapkő (1K

or 3:11), nem m

ondhat itt ellent ön-m

agának, és nem akarja azt állítani, hogy m

égis ember volna az alapkő.

Krisztus, a szegletkő (lásd m

ég: 1Pt 2:6) tartja össze az épület különbözőrészeit, biztosítva az épület erejét és egységét.

Hogyan

kell bánn

iuk egymással a gyülekezet tagjain

ak, ha szem

előtttartják, h

ogy az egyház olyan

, min

t egy család? Keressün

k bibliaszö-vegeket a Szen

tírásból válaszunk alátám

asztására!

Szerdanovem

ber 2.

BÉK

ESSÉG ÉS SZ

AB

AD

BEJÁ

RÁ

S (2K

orinth

us 5:17–19; Efézus 2:16–18; Kolossé 1:20–22)

Olvassuk el a felsorolt bibliaszövegeket! Foglaljuk össze, m

i a fő üze-n

etük! Hogyan

értelmezzük az itt em

lített megbékélést?

Állam

polgárrá lettek, akik korábban idegenek voltak. A rem

énység nélkülélők rem

énysége felcsillant. Akik Isten nélkül éltek, rátaláltak az Ú

rra. El-

tűntek az elválasztó falak, megjelent az egység áldásait élvező új terem

t-m

ény. Krisztus lett a békességünk. E

f 2:16–18 verseiben Pál Krisztus tetté-

nek valóságát és teljességét fejtegeti.K

risztus megbékéltette az Istennel úgy a zsidókat, m

int a pogányokat,„egy testben, a keresztfa által, m

egölvén ezen az ellenségeskedést”(16. vers).

Eközben nem

kényszerítette a zsidókat arra, hogy befogadják a pogányo-kat, sem

azokat nem vette rá a zsidó hit elfogadására. K

risztus úgy tudtam

egbékéltetni a zsidókat és a pogányokat, hogy mindkét csoport közös

problémájával, a bűnnel szállt szem

be, mert ebből fakad m

inden ellensé-geskedés. A

kereszt megbékéltette Istennel a zsidókat és a pogányokat egy-

aránt, és e megbékélés m

iatt válhattak a válaszfalak nélküli egyház tagjaivá.A

békesség teljességét a 18. versben hangsúlyozza ki az apostol: „Mert

Őáltala van m

enetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az A

tyához”.A Szenthá-

romság m

indegyik tagja, az Atya, a Fiú és a Szentlélek is részt vesz az Isten

és ember, valam

int az ember és em

ber közötti békéltetés folyamatában, úgy

függőleges, mint vízszintes irányban. E

z azonban még nem

minden. A

zsi-dók és pogányok is egy Lélek által járulhatnak Istenhez. Sem

az istentiszte-letben, sem

a közösségben nem lehetnek többé elválasztó falak a zsidók és

a pogányok között. A

„menetelünk”-nek fordított görög szó jelentése arra utal, hogy valaki a

király elé járulhat a trónteremben. K

risztus által úgy a pogányok mint a zsi-

dók, azaz minden hívő egyaránt Isten elé járulhat. U

gyanaz a Lélek kísériIsten trónterm

ébe azt, aki valaha idegen és távolvaló volt, mint azt, aki ad-

dig is szövetséges volt. Ezért igaz, hogy a K

risztusban történt megbékélés

teljes és valóságos.

A szövegben csak zsidókról és pogányokról van szó, de bárm

ilyen más

csoportot említhetnénk, függetlenül attól, m

i választja el őket egymás-

tól. Milyen gátjai vannak m

ég ezen eszményi állapot m

egvalósulá-sának? M

it lehetne tenni, hogy elmozdítsuk ezeket az akadályokat?

5150

Pénteknovem

ber 4.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: E

lőítélet és egyenetlenség: „Ugyanazok

az elemek, m

elyek az embert elválasztották K

risztustól ezernyolcszáz évvelezelőtt, m

a is működnek. A

zsidók és pogányok közti válaszfalat felépítő lel-kület m

a is tevékeny. A büszkeség és az előítélet erős válaszfalakat épített az

emberek különböző osztályai közé. K

risztust és küldetését félreértelmezik.

Töm

egek érzik úgy, hogy gyakorlatilag el vannak zárva az evangélium java-

itól. Ám

ne érezzék, hogy el vannak zárva Krisztustól! N

incs olyan ember

vagy Sátán által emelt korlát, am

elyen a hit ne tudna áthatolni” – (Ellen G

.W

hite: Jézus élete, 339. old.). „A

z osztálytagozódás gyűlöletes Isten előtt. Ő az ilyen jellegű dolgokat

semm

ibe veszi. Szemében m

inden ember lelke egyenértékű…

Korra, rang-

ra, nemzetiségre, vallási előjogra való tekintet nélkül m

indannyiunkat ma-

gához hív, hogy éljünk” – (i.m. 339. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. „A

nnakokáért emlékezzetek m

eg arról…” – figyelm

eztetett az apostol Ef

2:11 versében. Miért akarta Pál, hogy ne felejtsük el, hogyan éltünk az-

előtt? Olvassuk m

ég el 5Móz 15:15; 16:12; 32:7 verseit! M

ondja el, akicsak kész rá, hogy m

itől mentette m

eg Krisztus, és hogyan változtatta

meg az életét! Igaz, nem

jó túl sokat foglalkozni a múlttal, de m

i a hasz-na, ha nem

feledkezünk meg arról, hogy m

itől szabadultunk meg?

2. M

ahatma G

andhi egyszer megjegyezte: nem

kell félni attól, hogy a hin-duk áttérnek a kereszténységre, am

íg a keresztények körében is megvan

a kasztrendszer. Milyen szem

pontból mondhatjuk, hogy a keresztény

társadalomban is fellelhető a kasztrendszer? H

ogyan hatott a fajgyűlöleta vallásra? H

ogyan nyilvánul meg a faji előítélet m

ég a mi gyülekeze-

tünkben is? 3.

A keresztény élet és kapcsolatok alapját az Istennel és em

bertársainkkalvaló békesség határozza m

eg. Mégis tény, hogy a keresztény egyházon

belül is nagy a megoszlás, széthúzás. M

ivel magyarázhatjuk ezt az ellent-

mondást? H

ogyan lehetne ezen a bajon segíteni?4.

Természetesen a m

ennyben már nyom

a sem lesz a gyűlöletes m

egosz-lásnak. E

bből kiindulva miért olyan fontos m

ár most azon igyekezni,

hogy felszámoljuk a m

egosztottságot?

5352

„…vasárnap, a hét elsõ napján!”

Alegfiatalabb leányom

, Évike, még csecsem

õ volt, amikor elm

entem húgom

at megláto-

gatni Rákoscsabára. Vendég volt nála, aki egy könyvet hozott, és azt olvasgatták.

Valahová készültek, és húgom m

egkérdezte, hogy akarok-e velük menni. K

érdeztem,

hogy hová. „Imaházba”– válaszolta. „M

ilyenbe?”– kérdeztem. „M

ajd meglátod, csak

gyere velünk!”– biztatott. Elm

entem velük, vittem

a gyereket is. Nagyon figyeltem

, tet-szett a prédikáció, de ezután egy kis ideig nem

mentem

el többet.E

gyik szombaton két testvérnõ jött el a gyülekezetbõl, és m

egkérdezték, hogyelm

ennék-e velük a következõ szombaton az im

aházba. Mondtam

, elmennék, de a fér-

jem délben hazajön és ebédet kell adnom

neki. „Ó

, mire õ hazaér, m

ár itthon leszel. Fõzzél meg pénteken, és szom

baton csakm

egmelegíted!” – próbáltak m

eggyõzni.Ú

gy is volt. Elm

entem. A

mikor hazaértem

, az volt az elsõ, hogy elmondtam

a fér-jem

nek, hol voltam. A

zt is elmondtam

, hogy ott szombatot ünnepelnek, és õ belee-

gyezett, hogy járhatok oda.K

ésõbb Makai Im

rénétestvérnõ m

ondta, hogy szeretnék megism

erni a férjemet is.

Ezután õ is eljött a gyülekezetbe. A

testvérnõ az egész családot meghívta a lakására

is. A gyerekeknek vetített, harm

óniumozott, és énekeltünk, im

ádkoztunk. Egy m

ásik al-kalom

mal m

egkérdezte, hogy akarunk-e megkeresztelkedni. A

férjem rám

nézett, éskérdezte: „Te akarsz?” É

n mondtam

: „Igen!” Erre õ azt válaszolta: „A

kkor én is akarok!”E

zután én még eljártam

a református tem

plomba is, ahol a pap m

inden vasárnapfelolvasta a Tízparancsolatot M

ózes második könyvébõl, a 20. fejezetbõl. Többek

között azt olvasta: „De a hetedik nap az Ú

rnak, a te Istenednek szombatja…

”C

sodál-koztam

ezen, és gondolkoztam, hogy akkor m

i miért ünnepeljük a vasárnapot. É

n avasárnapot úgy m

egtartottam, hogy m

ég egy tût sem m

ertem a kezem

be venni, sem-

mit sem

csináltam, csak a tem

plomba m

entünk. Szom

baton, amikor az im

aházba men-

tünk, imádkoztam

, hogy Isten jelentse ki nekem, hogy m

elyik hát az igaz, mert én csak

az igazat akarom m

egtartani. Szom

baton elmentem

az imaházba, vasárnap pedig a

templom

ba.Vasárnap a tem

plomban a pap olyan szépen prédikált, hogy sírtam

. Az isten-

tisztelet végén lassan, tagolva mondta: „Vegyétek az áldást vasárnap, a hét elsõ

napján!” A következõ hét végén is szom

baton elmentem

az imaházba, vasárnap pedig

a templom

ba. Az istentisztelet után a pap ism

ét megáldotta a népet: „…

vasárnap, a hételsõ napján!” – m

ondta újra. Azt gondoltam

: „Köszönöm

, Uram

, Istenem, hogy m

eg-hallgattál, m

ert ez nekem szólt!” E

ttõl kezdve minden szom

baton az imaházba m

en-tünk a szom

szédasszonnyal együtt. É

desanyám nagyon haragudott, hogy a gyülekezetbe járok, és m

eg is szidott miat-

ta. Egy éjszaka azonban álm

ot látott: az Úr Jézus a levegõben állt, és pásztorbotjával

Rákoscsaba felé intett, hogy oda m

enjen. Másnap reggel sírva jött, kérte, ne haragud-

jak, hogy megbántott, ezután õ is jön a gyülekezetbe. V

égül megkeresztelkedett õ is,

a húgom is, a férjem

és én, a szomszédasszony is, késõbb m

ind a három leányom

, ésévtizedek m

úlva a szomszédasszony férje is.

Adja

meg

az én

drága m

ennyei A

tyám,

hogy m

indnyájan, akik

megkeresz-

telkedtünk, és azok is, akik még ezután fognak m

egkeresztelkedni a rokonságból, ésazok közül is, akiknek bizonyságot tettünk vagy olvasnivalót adtunk – m

indannyian ottlegyünk az Õ

szent országában! (S

z. Gy.-n

é)

Vasárnapnovem

ber 6.

MI A

Z A

TIT

OK

(Efézus 3:1–6)?

Keressük ki a következő szövegeket! Ezekből kiderül, h

ogy miért tar-

totta Pál az egység gon

dolatát olyan n

agy titoknak. 5M

óz 14:2;M

t10:5; Jn

4:9; ApC

sel 10:26–28; Gal 2:11–14

Az Ú

jszövetségben a titok nem valam

iféle titkolt dolgot jelent, hanem olyan

igazságot, amit korábban nem

ismertek az em

berek, amíg a m

aga idejébenIsten ki nem

jelentette azt a Szentlélek által. Pál utalt rá, hogy ő is kapottegy kinyilatkoztatást (E

f 3:3). „Isten kijelentette nagy titkát [Pál] életében. Atitok: Isten szeretete, kegyelm

e és irgalma nem

csak a zsidókért, hanem az

egész emberiségért adatott…

Az ókori világban feloldhatatlannak tűntek a

válaszfalak. Soha senki még legm

erészebb álmában sem

gondolta, hogy azIstentől kapott kiváltságokban m

inden nép részesülhet” – (William

Barclay:The Letters to the G

alatians... [Edinburgh: S. A. P., 1976.] 122–123. old.).

Thom

as Jefferson írta: „Magától értetődőnek tartjuk az igazságot, m

isze-rint [Isten] m

inden embert egyenlőnek terem

tett”. Szépen hangzik e nyilat-kozat, ám

a történelem történelem

során különböző csoportok mindig is

hatalmasabbnak és különbnek képzelték m

agukat más népeknél vagy nem

-zeteknél. E

z a gondolkodásmód annyira belevésődött az em

berekbe, hogym

ég az izraelitákat is – akiknek pedig Isten kinyilatkoztatásai ismeretében

bölcsebbnek kellett volna lenni – megfertőzte a felsőbbrendűség tudata.

Következésképp m

ég az olyan kiváló értelmű, szorgalm

as és tanulni vágyóem

bernek is, mint Pál, Isten külön kinyilatkoztatására volt szüksége ahhoz,

hogy megtisztítsa a belé rögződött előítéletektől. Teljességgel hihetetlennek

tartotta a gondolatot, hogy a zsidók egységben legyenek a pogányokkal,ezért nevezte titoknak, olyan fogalom

nak, amit a legtöbb em

ber ma sem

ké-pes felfogni. M

iért is lenne ez titok? Korunkban az em

berek általában elíté-lik az efféle szárm

azási, nemzeti és kulturális felsőbbrendűség-tudat m

eg-nyilvánulását, am

i sajnos, ma is létezik. M

ég ha valaki nemzetiségi, faji vagy

kulturális hovatartozása miatt különbnek is képzeli m

agát másoknál, ízlés-

telenségnek tűnik véleményének hangot adni.

Milyen

értelemben

mon

dhatjuk el, h

ogy kulturális vagy nem

zetiségih

ovatartozásunk m

iatt különbn

ek érezzük magun

kat másokn

ál? Mi-

ért állnak szöges ellen

tétben az efféle gon

dolatok Jézus Krisztus

evangélium

ával?

7. tanulmány

november 5–11.

Isten titka:

az egyetemes közösség

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: M

áté 10:5; János 4:9; Apostolok cselekedetei

10:26–28; Efézus 3

„An

nak pedig, aki végh

etetlen bőséggel m

inden

eket megcselekedh

e-tik, feljebb h

ogynem

min

t kérjük vagy elgondoljuk, a m

ibenn

ünk

mun

kálkodó erő szerint, an

nak légyen

dicsőség az egyházban

aK

risztus

Jézusban

n

emzetségről

nem

zetségre örök

kön

örök

ké.

Ám

en!” (Ef 3:20–21)

A titokra fény derül. A

Szentlélek ihletésére Pál már korábban is írt arról a

páratlan egységről, amit K

risztus létrehozott az egyházban. Az apostol előtt

élő írók is foglalkoztak az egység kérdésével, de általában egy nép sorain be-lül, és nem

a különböző társadalmi osztályok, fajok, nem

zetiségek közöttlétrejövő egységre gondoltak. E

z utóbbiról még nem

is hallhattak az ókorvilágában. Pál azonban egészen m

ás egységről írt, olyanról, amit addig a vi-

lág még soha nem

látott: a Krisztusban létrejövő egységről.

Itt azonban még nem

ért mondanivalója végére. Beszélt a zsidók és po-

gányok alkotta egyházról, valamint arról is, hogy m

it fog az Úr elvégezni

egyháza által. Az a legfontosabb, hogy az apostol Isten szeretetére irányítja

olvasói figyelmét, aki Jézus áldozata által oly sokat tett értünk.

A HÉT FŐ

BB KÉR

DÉSEI: M

iért nevezte Pál titoknak (Ef 3:3) azt, hogy Krisztus-

ban az Isten ígéretei a pogányokra is vonatkoznak? Miért nem

lett volna va-lójában ez olyan nagy titok? M

it kell az egyháznak bizonyítania a mennyei

hatalmasságok előtt? M

i mindent tett Isten értünk K

risztusban? Mit kért Pál

az efézusiakért mondott im

ájában?

5554

Kedd

november 8.

AZ

EGY

HÁ

Z Á

LTA

L (Efézus 3:9–13)

„Azért, h

ogy megism

ertessék most a m

enn

ybeli fejedelemségekkel és

hatalm

asságokkal az egyház által az Isten

nek sokféle bölcsessége”

(Ef 3:10).

Olvassuk el a m

ai szöveget! Milyen

meglepő üzen

etet közölt itt azapostol?

Olvassuk el Ef 3:9–13 verseit! Figyeljük m

eg, hogy a 9. versben

Pál

milyen

kérdést kapcsolt a megváltási terv gon

dolatköréhez! M

iértolyan

fontos ez a tém

a?

Krisztusban új terem

téssé lettünk (lásd még: G

al 6:15; Ef 4:24; 2K

or 5:17),és részeivé váltunk az egyháznak, am

it Isten alkotott. Isten teremtett, újjáte-

remt, és Ő

hozta létre az egyházat is, aminek részei vagyunk, m

int új teremt-

mények. Isten bölcsességét pedig a saját képére újjáterem

tett lényekből ál-ló egyház által láthatja m

eg az egész világegyetem (E

f 3:10). Isten hatalm

át, kegyelmét és Sátán m

egosztást szító erőit legyőző böl-csességét tárja az egész világegyetem

elé ez az új közösség, az Isten alkottaegyház, „am

az örök eleve-elvégzés szerint, amelyet m

egcselekedett a Krisztus Jé-

zusban, a mi U

runkban”(11. vers). Isten a terem

tés által nyilatkoztatta ki ha-talm

át nekünk, bölcsességét és igazságosságát pedig az új teremtés által is-

merteti m

eg „a mennybeli fejedelem

ségekkel és hatalmasságokkal”

(10. vers),beleértve a jó és a bukott angyalokat is.

„Nem

csak e világ, hanem az egész világm

indenség előtt be kell mutat-

nunk Isten országának alapelveit” – (Ellen G

. White: Testim

onies to theC

hurch, 6. köt. 13. old.). E

f 3:10 versében újból találkozunk a nagy küzdelem egész kérdésköré-

vel. Megtudhatjuk belőle, hogy a világegyetem

értelmes lényei érdeklődés-

sel figyelik világunk sorsát. Még inkább ám

ulatba ejtő az, hogy Isten terveszerint az egyház által kell m

egnyilvánulnia bölcsességének a világegyetemértelm

es lényei előtt.

Próbáljuk m

eg elképzelni, m

it gondolh

atnak a világegyetem

más

pontjain

élő lények – látva azt, am

i az egyházban

történik!

57

Hétfő

november 7.

A T

ITO

K B

IZO

NY

ÍTÉK

AI

Pál ugyan

titoknak n

evezi azt, hogy az evan

gélium eljut a pogán

yok-h

oz is, de enn

ek az ígéretnek a bizon

yítékait az Ószövetség külön

bö-ző részeiben

is megtalálh

atjuk. Olvassuk el az alábbi bibliaszövege-

ket! Milyen

módon

fejezik ki azt a gondolatot, h

ogy Isten igazsága

min

den n

éphez eljut?

1Móz 18:18 ____________________________________________________

Ésa 56:3–8 ____________________________________________________Jer 16:19_______________________________________________________Ésa 42:6_______________________________________________________Ésa 49:6_______________________________________________________Ésa 60:3_______________________________________________________Z

ak 8:23_______________________________________________________

Szomorú és m

egdöbbentő tény, hogy a nemzetiségi, kulturális vagy vallási

előítélet milyen nagy erővel hat gondolatainkra. M

ég Pál is, aki igen jól is-m

erte ezeket és számos hasonló bibliaszöveget, nagy titoknak tartotta, hogy

a pogányokkal is tudatni kell Isten igazságát. Ezt a gondolatot m

a természe-

tesnek veszi a legtöbb keresztény, akiknek túlnyomó többsége pogány ere-

detű. Ebből a szem

szögből nézve nehéz igazán megérteni, m

ilyen forradal-m

inak tűnt ez a gondolat egy olyan háttérből származó és olyan képzésben

részesült ember szám

ára, mint am

ilyen Pál volt. M

indezek ellenére mégsem

kellene annyira meglepődnünk, nem

igaz?A

z evangélium arra tanít, hogy szeressük ellenségeinket, áldjuk azokat, akik

átkoznak minket (M

t 5:44), és ne fizessünk rosszal a rosszért (1Pt 3:9; Mt

5:39) stb. Más szóval az evangélium

kívánalmainak nagy része valóban szö-

ges ellentétben áll alaptermészetünkkel, ütközik a leginkább belénk véső-

dött és a legszélesebb körben elfogadott kulturális, nemzetiségi és politikai

előítéleteinkkel. Ha Jézus szavai ilyen vagy olyan m

ódon eddig nem vágtak

elevenünkbe, akkor valószínűleg még nem

is találkoztunk vele igazán!

Mikor h

asítottak belénk utoljára Jézus szavai, azaz m

ikor éreztükazt, h

ogy az evangélium

kívánalm

ai ellentétben

állnak előítéletein

k-kel vagy vágyain

kkal? Mit tettün

k akkor?

56

Csütörtök

november 10.

KR

ISZT

US SZ

ERET

ETÉN

EK ISM

ERET

E (Efézus 3:14–21)

Olvassuk el többször is P

ál imádságát (Ef 3:14–21)! H

ogyan m

ond-

hatn

ánk el kön

yörgését más szavakkal? M

iért fohászkodik, és vajon

miért éppen

ilyen im

át mon

dott?

Pál azért imádkozott, hogy K

risztus lakjon a hívők szívében. A lakozni szó-

val fordított görög szó a katoikem, am

i az állandó ottlétet jelenti. Krisztus

nem csak vendég, hanem

életünk állandó része. Pál azért szeretné, ha K

risztus a szívükben lakozna, hogy így a megerő-

södött belső ember képes legyen m

egérteni (azaz legyen ereje és értelme fel-

fogni) Krisztus szeretetének szélességét, hosszúságát, m

élységét és magas-

ságát (18–19. versek). Pál azt kéri imájában, hogy m

egérthessék a felfogha-tatlant. Á

m tudja, a hívő kizárólag abban találhat bizonyságot, ha m

egszakí-tás nélkül K

risztus szeretetéről gondolkodik. Meg kell értenie, m

ilyen fel-m

érhetetlen szeretettel veszi körül Isten. Képtelenség K

risztus szeretetétem

beri mértékegységgel kifejezni. A

zt azonban elmondhatjuk, hogy elég

széles ahhoz, hogy körbefogja az egész földet, és elérjen minden bűnös em

-bert. E

lég magas ahhoz, hogy felérjen Isten trónterm

ébe. Elég m

ély, hogy le-m

erüljön Sátán legeldugottabb csatornájának aljára is, és kihúzza a nap-fényre annak m

ocskából a Krisztus segítségéért könyörgő bűnöst. E

léghosszú ahhoz, hogy „a világ terem

tése előtt”-i időtől (Ef 1:4) elérjen az örök-

kévalóságig, amikor a m

egváltottak vég nélkül tanulmányozni fogják K

risz-tus szeretetét. E

z a szeretet „minden ism

eretet felülhalad”, és a hívőket be-tölti Isten egész teljességével (E

f 3:19). A

z efézusbeliekhez és a kolossébeliekhez írt levelekben gyakran előfor-dul az „Istennek egész teljessége”

kifejezés. Ez arra utal, hogy Istent sem

mi

sem szoríthatja korlátok közé. „Véghetetlen bőséggel m

indeneket megcseleked-

hetik, feljebb hogynem m

int kérjük vagy elgondoljuk”(20. vers). K

egyelme gaz-

dagságából, felfoghatatlan szeretetéből, korlátlan kegyelmével, felm

érhetet-len hatalm

ával Isten a menny egész tárházát a rendelkezésünkre bocsátja,

hogy megadjon m

indent, felettébb, mint ahogy

„kérjük vagy elgondoljuk”.A

zért teszi ezt, hogy dicsősége megm

utatkozzon „az egyházban…nem

zetsé-gről nem

zetségre”(20–21. vers).

Men

nyire vagyun

k biztosak Isten szeretetén

ek valóságában? M

it vá-laszoln

ánk, h

a valaki megkérdezn

é: Miből gon

dolod, hogy valóban

szeret az Isten? M

enn

yire tudnán

k meggyőzően

felelni?

59

Szerdanovem

ber 9.

„AZ

ÉRT

”

Figyeljük meg E

f 3:12 nagyszerű ígéretét! Pál szerint Jézus által egyenesenIsten elé járulhatunk. E

rről beszélt Jézus is Jn 10:9 versében, amikor azt

mondta, hogy „én vagyok az ajtó”.K

ezdetben Ádám

is közvetlenül járulha-tott Istenhez, de m

iután elveszítette ezt a jogát, elrejtőzött a kert fái között,m

ivel nem tudott többé nyíltan és jó lelkiism

erettel megállni Isten előtt. A

megváltás azt tette lehetővé, hogy az em

ber újból, félelem vagy korlátozás

nélkül, bátran, papok, szentek vagy szertartások közbenjárása nélkül, köz-vetlen kapcsolatba léphet Istennel. K

risztus érdemei által Istent azonnal el-

érheti az ember, ha bizalom

mal fordul hozzá.

Ezek után az „azért” szóval kezdi P

ál a 13. verset, ami a görög erede-

tiben azt is jelen

ti, hogy am

i miatt. Vagyis valam

i miatt n

em akarja,

hogy az efézusiak aggódjan

ak érte. Mire is utal az azért szó?

Mivel a pogányok m

ár Krisztus testéhez tartoznak, m

ivel Isten örök célja va-lóra vált Jézus által, m

ivel Isten bölcsessége az egész világmindenség előtt

nyilvánvalóvá lett, és mivel szabadon járulhatunk Isten színe elé, m

indezértarra kéri Pál levele olvasóit, hogy ne bánkódjanak szenvedései m

iatt, ame-

lyek azért érték, mert elvitte nekik az evangélium

ot. M

ás szóval Pál azt mondja, hogy ne rám

vagy a megpróbáltatásaim

ra fi-gyeljetek, inkább arra a csodálatosan jó hírre, hogy m

i mindent tett m

eg Is-ten a világért Jézus K

risztus által. Ez az öröm

hír sokkal fontosabb minden-

nél, ami velem

történik.

Küszködün

k? Aggodalm

askodunk? Félün

k a jövőtől? Adjun

k hálát Is-

tenn

ek Krisztus m

inden

tettéért, amiről ebben

a levélben olvastun

k!En

gedjük, hogy az ígéretek valósága elh

alványítson

életünkben

min

-den

mást! Ezek az ígéretek szem

élyesen n

ekünk szóln

ak!

58

61

Pénteknovem

ber 11.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: Isten színe elé: „K

risztus nevének érde-m

ei által járulhatunk Isten színe elé. Isten arra kér, hogy forduljunk hozzám

egpróbáltatásainkban és kísértéseinkben, mert m

egérti azokat. Nem

akar-ja, hogy em

bereknek panaszkodjunk. Krisztus vére által a kegyelem

királyiszékéhez jöhetünk, ahol kegyelm

et találunk segítségül a nehéz időkben…A

mint a földi szülő is arra biztatja gyerm

ekét, hogy bármikor forduljon hoz-

zá, az Úr is arra buzdít, hogy m

ondjuk el neki mindazt, am

it szeretnénk,am

i összezavar, de beszéljünk hálánkról és szeretetünkről is. Minden ígére-

te biztos. Jézus a biztosítékunk és a közbenjárónk, és megad m

indent, hogyjellem

ünk tökéletessé válhasson. Egyedül K

risztus vérének örökös erejébenbízhatunk, m

ert csakis Krisztus érdem

ei által nyerhetünk bocsánatot és bé-kességet” – (E

llen G. W

hite megjegyzései, Seventh-day A

dventist BibleC

omm

entary, 6. köt. 1116. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. E

gy híres prédikátor a következőket mondta: „Isten nem

csak azért üd-vözít, hogy m

egmeneküljünk a pokoltól. A

zért juttat üdvösségre, hogyaz egész világ előtt bem

utathasson egy népet, amit m

indenki ámulattal

figyelhet.” Vajon az egyháznak mennyire sikerült beteljesítenie ezt a ter-

vet?2.

Beszélgessünk Ef 3:10 verséről! M

ilyen utalást találhatunk a nagy küz-delem

mel kapcsolatban? H

ogyan hozható párhuzamba Jób könyvének

első két fejezete ennek a versnek az üzenetével?3.

Beszéljünk arról a csoportban, hogyan tapasztaltuk Isten szeretetét azéletünkben! M

it tanulhatunk egymás bizonyságtételeiből?

4. H

ogyan beszélhetnénk Isten nagy szeretetéről – amit Pál olyan ékesszó-

lással fejteget ebben a fejezetben –, ha csoportunkból valaki elmaradna

a gyülekezetből?

60

Még a szám

ítógépek is hallgatnak szavára

Nem

volt egyszerû nap. A legnehezebb napok közt is elõkelõ helyet foglalt volna

el. Legalább száz számlát kellett kiállítani aznap, és kipostázni a csom

agokat. Úgy

tûnt, csak a mi kitartásunkon fog m

úlni, hogy végzünk-e vagy nem. É

s akkor jött anehézség. M

indig „akkor” jön!A

raktáros közölte velem, hogy a szám

ítógép nem indul, holott ezen volt m

in-den adat, és a szám

lázást is csak errõl lehetett végezni. A program

maga olyan

volt, ami nem

volt meg m

ásolatban, mivel ez egy szám

unkra formázott program

,am

elyet az operátor tett fel, és csak azon a gépen lehetett futtatni, amelyikhez

installálták. Term

észetesen, siettem, hogy am

ennyiben lehet, megoldjam

a problémát.

(Már sok ilyen jellegû nehézséggel sikerült m

egküzdenem korábban is.) D

e ahibaüzenet m

ost a lehetõ legrosszabb volt: a winchester (az a része a szám

ítógép-nek, am

ely minden program

ot és adatot tárol, és amelyikrõl m

inden mûködik)

rossz! Vagyis már a program

ok elindulása sem történt m

eg, magyarul: sem

mi sem

indult el, és semm

i sem m

ûködött! C

sak a hûtõventillátor ismerõs hangja törte m

eg a rideg csendet, amint az

üzenetet bámultuk a képernyõn. M

it lehet most csinálni? G

yakorlatilag ez a leg-rosszab

b,

ami

egy

számítóg

épp

el történhet.

De

azért op

timisták

voltunk.M

egpróbáltunk mindent. E

gész délelõtt a gép elõtt ültünk, hátha valami m

egoldásttalálunk. A

rendszergazda (aki karbantartja és szereli a gépeket) tehetetlennekbizonyult. M

inden telefonhívás és próbálkozás kudarccal végzõdött. Így ment el a

délelõtt. Próbálkozás próbálkozás után, és nem

történt semm

i. Arra gondoltam

, hacsak m

ég egyszer elindulna a gép, akkor át tudnám írni C

D-re a program

ot és azadatokat, hogy legalább délután m

ár dolgozhassunk, de mindez csak vágy m

aradtabban a pillanatban. D

élután arra gondoltam, hátha m

ég egyszer érdemes m

eg-próbálni, és m

enni fog. Ültem

a gép elõtt, és reménykedtem

. Ujjam

a gombra tettem

,és egy határozott m

ozdulattal megnyom

tam. A

z üzenet az elõzõkben tapasztalt volt.E

lkeseredetten olvastuk. É

s ekkor eszembe jutott Valaki! R

ádöbbentem, hogy m

indenkinek kértük már

a segítségét, egyvalakit kivéve: Istent. Elszégyelltem

magam

at, hogy egy vallásoskiadóban ez jutott eszünkbe legutoljára. Lehajtottam

a fejem, és csak annyit m

ond-tam

: – Uram

! Kérlek, add, hogy a gép újra elinduljon! C

sak annyi idõre, hogy át tud-jam

írni az anyagokat egy CD

-re, hogy esetleg a másik gépen dolgozhassunk.

Felemeltem

a fejem, és határozott m

ozdulattal ismét m

egnyomtam

a gombot.

A látvány lenyûgözõ volt. A

számítógép, m

intha elõzõleg semm

i gond sem lett volna

vele, betöltötte a programot, és m

inden hiba nélkül elindult. És nem

csak akkor,hanem

még fél évig hibátlanul m

ûködött, és késõbb egy egészen más ok m

iattcseréltük le.

Akkor döbbentem

rá, mennyire elvonatkoztatjuk a hitünket az élet igazi valósá-

gától, és néha egy ókori mítosz m

ocsarába ragadva hagyjuk a lényeget: Istenneksem

mi sem

lehetetlen! (G

y. G.)

Vasárnapnovem

ber 13.

ELHÍVA

TÁ

SUN

KH

OZ

MÉLT

ÓA

N JÁ

RN

I (Efézus 4:1–3)

Az első h

árom fejezetben

Pál igen

sok szót ejtett arról, amit Isten

ér-tün

k tett Krisztusban

. Most pedig úgy folytatja, h

ogy ezért járjunk el-

hívatásun

khoz m

éltóan, de azt is elárulja, h

ogyan teh

etünk eleget ké-

résének. M

i az az öt jó tulajdonság, am

i alapvetően fon

tos része a ke-resztén

y jellemén

ek (Ef 4:2–3)? Hason

lítsuk össze saját válaszainkat

a tanulm

ányban

szereplő magyarázattal!

(1) ____________________________________________________________(2) ____________________________________________________________(3) ____________________________________________________________(4) ____________________________________________________________(5) ____________________________________________________________

Alázatosság. A

görögök és a rómaiak az alázatosságot a gyengeség jelének

tartották, a keresztények szemében azonban ez az erő forrása, a büszkeség

ellentéte. A büszkeség m

egoszláshoz vezet (pl. Lucifer esete a mennyben),

míg az alázatosság a m

egbékélés létfontosságú eleme, am

int azt Jézustestetöltése és kereszthalála is bizonyítja (Fil 2:2–8).

A szelídség alapvetően fontos ahhoz, hogy az egyház egységben élhessen.

A szelídség az erőszakosság ellentéte, ha az em

ber nem vág vissza, m

ég akkorsem

, amikor bosszantják. A

szelídek végül örökségül kapják a földet (Mt 5:5).

A hosszútűrés Isten jellem

tulajdonsága. Isten „hosszan tűr érettünk, nemakarván, hogy ném

elyek elvesszenek, hanem hogy m

indenki megtérésre jusson”

(2Pt 3:9). A hosszútűrés jelentése: az em

ber elviseli a szenvedést, nem haj-

landó bosszút állni a sérelmekért, és nem

mond le arról a rem

ényről, hogya m

egromlott kapcsolatokat helyre lehet állítani.

„Elszenvedvén egymást szeretetben”

(Ef 4:2) – ez több m

int kölcsönös tü-relem

. Ebben benne foglaltatik, hogy m

egértem és elfogadom

a másikat, és

kész vagyok megbocsátani.

Természetesen m

indezek a jó tulajdonságok szeretetből fakadnak. Az

ilyen cselekvő szeretet védi az emberi kapcsolatokat, békét és egységet te-

remt a keresztények közösségében, sőt m

ég azon túl is.

Alázatosság, szelídség, hosszútűrés, egym

ás elszenvedése és szeretet.M

ilyen sikerrel éltünk e tulajdonságainkkal az elmúlt héten? H

a vala-m

it újból kezdhetnénk, mi lenne az? A

mi pedig m

ég ennél is fontosabb,m

it tehetünk, nehogy újból beleessünk ugyanazokba a hibákba?

63

8. tanulmány

november 12–18.

A sokszín

űség egysége

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: M

áté 28:18–20; Róm

a 12:6–8; 1Korinthus

12:28–31; Efézus 4:1–16

„Egy a test és egy a Lélek, miképpen

elhívatástokn

ak egy remén

ységé-ben

hívattatok el is; egy az Ú

r, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten

és min

denekn

ek Atyja, aki m

inden

eknek felette van

és min

denek ál-

tal és min

dnyájatokban

mun

kálkodik” (Ef 4:4–6).

Elérkeztünk a levél feléhez. A

z első három fejezet a keresztény egység teoló-

giáját vázolta fel, ami az em

beriség körében minden m

egoszlást előidéző té-nyezőn felülem

elkedik. A m

ásodik három fejezet pedig ennek az egységnek

a keresztények életében megm

utatkozó gyakorlati következményeivel fog-

lalkozik. Pál tehát a teológia területéről átlép a gyakorlati élet körébe, a ma-

gyarázat után rátér az intésre, Isten tettének leírása után arra, hogy mit kell

tennünk Isten értünk végbevitt cselekedeteire válaszul. Teológiánknak hat-nia kell erkölcseinkre, erkölcseinknek viszont tükrözniük kell teológiánkat.

Pál ezután arra fordítja figyelmét, hogy m

ilyen életet kell élniük a hívők-nek, összhangban K

risztus titkának felbecsülhetetlen teológiai ismeretével.

A zsidók és görögök közötti egység nem

mese, hanem

olyan valóság, ami

követelményként írja elő, „hogy járjatok úgy, m

int illik elhívatásotokhoz” (Ef

4:1).

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

iért figyelmeztetett Pál, hogy járjunk az elhíva-

tásunkhoz méltóan? M

it jelent ez? Milyen sokszínűség figyelhető m

eg az Is-ten egyházára jellem

ző egység mellett? M

ilyen ajándékokat kapnak a gyüle-kezet különböző tagjai? M

it írt az apostol a Krisztusban való növekedésről?

62

Kedd

november 15.

EG

YSÉ

G:

KÜ

LÖN

BÖ

ZŐ

A

JÁN

DÉ

KO

K

(Efézu

s 4:7–11;

1Korin

thus 12:28–31)

Ef 4:6 versében ez áll: „m

indeneknek Atyja, aki m

indeneknek felette van ésm

indenek által és mindnyájatokban m

unkálkodik”.Az egyház egységét hang-

súlyozta az apostol, amikor kijelentette, hogy m

indannyiunk Atyja az Isten.

A 7. versben hozzátette: „m

idenikünknek pedig adatott a kegyelem a K

risztus-tól osztott ajándéknak m

értéke szerint”.N

em kapta m

indenki ugyanazt azajándékot, és nem

is ugyanannyit kaptunk (11. vers)! Ezért a továbbiakban

Pál nem úgy folytatja, hogy m

indannyian (6. vers), hanem hogy m

indeni-künk (7. vers), így tér rá az egyház egysége után a különbözőségekre. E

zazonban nem

megoszlást jelent, hanem

azt, hogy más és m

ás ajándékokatkaptunk, am

elyeket az egyház egysége érdekében kell felhasználnunk. Az

ajándékokat osztó Lélek által végezhetjük munkánkat.

Olvassuk el Ef 4:7–11 verseit! M

it mon

dott itt Pál? H

ogyan segíten

ekszavai felism

erni Isten

től kapott ajándékain

kat?

Am

ikor Krisztus felm

ent „a magasságba”, ajándékokat küldött a hívőknek

(8. vers), vagyis ekkor küldte a Szentlelket a földre. Hogyan értelm

ezhetjükakkor a 9. verset, ahol azt írta az apostol, hogy K

risztus „előbb le is szállott aföld alsóbb részeire”?

A felm

enetel és a leszállás közötti különbség nem tér-

beli, inkább teológiai. Mennybem

enetele és Isten jelenlétében való felma-

gasztaltatása szemben áll leereszkedésével, és a kereszten történt legm

é-lyebb m

egaláztatásával (Fil 2:5–11). Krisztus azzal ünnepelte m

eg az alá-szállással aratott győzelm

ét és felmagasztaltatását, hogy ajándékokat küldött

az egyháznak, amelynek tagjait kiragadta a sötétség fejedelm

ének kezéből.Jézus m

indeneket betölt azáltal, hogy győzelmet aratott Sátán felett és fel-

emelkedett „feljebb m

inden egeknél”(Ef 4:10). Ő

az egész világmindenség U

ra,m

égis szorosan kötődik földi egyházához, és elárasztja azt ajándékaival.

Nevezzük m

eg az Ef 4:11 versében felsorolt aján

dékokat! Hason

lítsukössze listán

kat a Róm

12:6–8 és 1Kor 12:28–31 részeiben

szereplőaján

dékokkal! Mit árult el P

ál ezek természetéről és h

asznáról? K

ér-dezzük m

eg önm

agunktól is, h

ogy milyen

ajándékot kaptun

k? Ho-

gyan h

asználjuk m

ostanában

Istentől kapott aján

dékainkat? M

iként

fejleszthetjük képességein

ket, hogy m

ég eredmén

yesebben kam

atoz-tassuk az Ú

r művében

?

65

Hétfő

november 14.

MI A

Z EG

YSÉG C

ÉLJA (Efézus 4:4–6)?

Olvassuk el Ef 4:4–6 verseit! M

i a legfőbb mon

danivalója en

nek a h

á-rom

versnek – am

ivel már korábban

is találkoztunk a levélben

?

Ef 4:4–6 a Biblia egyik legfennköltebb szakasza. T

ökéletes a szöveg felépíté-se és ékesszólása, a Szenthárom

ság egységének bemutatása pedig lenyűgö-

ző. Ha valaki m

égis feltenné a kérdést: „Miért is legyenek a keresztények

egységben?” – megcáfolhatatlanul hangzana a válasz: „A

zért, mert a keresz-

tény hit és élet lényege az egység”.Isten rendelkezett úgy, hogy a keresztények egységben éljenek. E

gy Is-ten és egy K

risztus által mentett m

eg a bűntől, egy hitet adott, egy Lélek ál-tal elevenített m

eg, egy keresztséggel egy test tagjaivá tett és egy örök re-m

énységet kínál. A

z egységnek e hét részét tanulmányozva m

eg kell említenünk m

ég egyfontos tényezőt. A

Szentháromság m

indhárom szem

élye részt vesz az egy-ház egységre juttatásában. E

z a megállapítás következetesen tükrözi a levél

gondolatmenetét, hiszen az apostol gyakorta kiem

eli a Szentháromság sze-

repét az üdvösség történetében. A

z Atya Isten, „aki m

indeneknek felette van és mindenek által és m

indnyá-jatokban m

unkálkodik”(E

f 4:6), Minden m

indenekben.A

Fiú Isten, a hitnek fejedelme és bevégzője (Z

sid 12:2), „a dicsőségnekam

a reménysége”

(Kol 1:27), testének, az egyháznak szegletköve.

A Szentlélek Isten, aki által újjászületünk. A

z újjászületés élménye vezet

el a keresztséghez (1Kor 12:13).

„Az efézusi levél 4. fejezetében [az apostol] világosan és egyszerűen írja

le Isten tervét azért, hogy Isten gyermekei m

ind megérthessék az igazságot.

Itt egyértelműen kim

ondja: egyházában azáltal szándékozik fenntartani azegységet, hogy a tagok egészséges hitéletet élnek a világban” – (E

llen G.

White m

egjegyzései, Seventh-day Adventist Bible C

omm

entary, 6. köt. 1117.old.).

„Sátán elválaszt – Isten

egyesít. A szeretet összefűz” – m

ondta

Dw

ight L. M

oody, az ismert lelkipásztor. A

z emberek általában

nem

akarnak Sátán

eszközévé válni, in

kább arra vágynak, h

ogy Isten sze-

retetének közvetítői legyen

ek. Miért olyan

fontos a tegn

ap felsorolt ötjó tulajdon

ság mai tém

ánkkal, az egység gon

dolatával kapcsolatban?

64

Csütörtök

november 17.

EGYSÉG

: NÖ

VEK

EDN

I KR

ISZT

USB

AN

(Efézus 4:14–16)

Ef 4:12–13 verseiben a befejező gondolat az, hogy Isten nem

csak azért ad-ta a lelki ajándékokat, hogy felkészítse a tagokat a gyülekezeti szolgálat m

un-kájára, hanem

azért is, mert el akar vezetni „a K

risztus teljességével ékeskedőkornak m

értékére”. Az m

ég nem elég, hogy az em

ber Krisztus oldalára áll, ré-

szese lesz a minden m

egoszláson felülkerekedő egységnek, és felkészül aszolgálatra. A keresztényeknek fejlődniük is kell K

risztusban. A 14–16. versekfelvázolják a növekedés elem

eit. (A jövő heti tanulm

ányunk a 17–32. verse-kig terjedő szakasz alapján tovább foglalkozik a növekedés tém

ájával, és aztem

eli ki, hogy milyen az újjászületett, érett, felnőtt em

ber életformája.)

Ef 4:14 – „többé ne legyün

k gyermekek”. H

ogyan értelm

ezhetjük ezt

összevetve azzal, amit Jézus M

t 18:3 versében m

ondott?

Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk mint a gyerm

ekek, de ne legyünkgyerm

etegek! Elvárja, hogy elhagyjuk „a gyerm

ekhez illő dolgokat”(1K

or13:11), és a felnőtt kor érettségével éljünk. Tudjunk különbséget tenni a lel-ki és a világi dolgok között, a tej helyett szilárd táplálékot fogyasszunk(1K

or 3:2). M

itől óv még az apostol a 14. versben

? Hogy állun

k ezen a területen

?A

szilárdság azt jelenti, hogy kitartunk hitünk mellett, m

egkülönböztetjükaz igazságot a tévedéstől, és nem

engedjük félrevezetni magunkat azok ál-

tal, akik az igazság látszatát keltik. Ehhez elengedhetetlenül szükséges,

hogy erősen álljunk Isten Igéjének alapján, és amikor az „álnok”, „ravasz”

és„csalárd”

(Ef 4:14) lelkületű em

berek támadnak, szilárdan m

egállhassunkIsten bizonyságtételébe kapaszkodva (É

sa 8:20). Pál arról is szót ejt, hogy fontos „szeretetben” elm

ondani az igazságot (Ef

4:15). Ez szó szerint azt jelenti, hogy cselekedni az igazságot, szeretetben.

Az egyháznak különbséget kell tenni az evangélium

és a tévtanítás között,és m

ég ekkor is szeretettel kell megfogalm

azni az igazságot. „Az igazság

megkem

ényedik, ha nem lágyítja m

eg a szeretet, a szeretet pedig elerőtlene-dik, ha nem

szilárdítja meg az igazság” – (John R

. W. Stott: T

he Message of

Ephesians, 172. old.).

A n

övekedés legvégső jele pedig a fenn

tartások nélküli elkötelezett-

ség és engedelm

esség Krisztus irán

t. Mi vagyun

k Krisztus teste, és a

test min

den tagján

ak kapcsolatban kell álln

ia Krisztussal. A

z igaz-ság akkor is igazság m

arad, ha durván

mon

djuk el? Miért?

67

Szerdanovem

ber 16.

EGYSÉG

: A SZ

OLG

ÁLA

T M

UN

KÁ

JÁR

A (Efézus 4:12–13)

Azokkal az aján

dékokkal foglalkoztunk, am

elyeket az Úr egyh

ázá-n

ak adott. Ezek után P

ál két dologgal indokolta, h

ogy miért adta Is-

ten az aján

dékokat. Mi ez a két ok? M

ilyen kapcsolatban

állnak egy-

mással?

Az első: „A

szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára”

(Ef 4:12). A

tökéletesbbítés-nek fordított görög szó jelentése: helyreállítani, kijavítani,m

int pl. megjavítani egy szakadt halászhálót (M

t 4:21). A »szentek tökéle-

tesbbítése« tehát a felkészítésre, képzésre vonatkozik. Képessé teszi a hívő-

ket arra, hogy jól végezzék a szolgálatukat, amire Isten elhívta őket.

Felvetődik a kérdés, kik is a gyülekezet szolgái? Az Ú

jszövetség alapján el-m

ondhatjuk: minden keresztényt szolgálatra hívott el Isten, és azt a feladatot

bízta rájuk, hogy menjenek el, tegyenek tanítványokká m

inden népeket, ke-reszteljenek és tanítsanak (M

t 28:18–20). A szolgálat m

unkája nemcsak a ki-

váltságos kevesek (a klérus) osztályrésze, hanem m

indazoké, akik Krisztus

nevét vallják. A keresztény szolgálat szem

élyes, egyes embereket érintő fel-

adat. Egyetlen gyülekezeti tag sem érezheti, hogy felm

entést kapna alóla, és alelkészek sem

vélhetik a szolgálatot kizárólagos előjoguknak. A

z ajándékok kiosztásával Isten másik célja „K

risztus testének építése” (Ef

4:12). Bármilyen ajándékot kaptunk is, legyen az tanítás, igehirdetés, evan-

gélizálás, gyógyítás, tanácsadás, látogatás, vigasztalás vagy segítségnyújtás,tisztában kell lennünk azzal, hogy nem

csak saját javunkat szolgálják. Az

egyház egészének javát és növekedését kell szolgálnunk vele, akik pedig el-rejtik ajándékaikat, azoktól Isten elveszi, am

it kaptak (Mt 25:24–30). A

zegyház csak akkor növekedhet, ha tagjai szeretettel gondoskodnak egym

ás-ról, és K

risztus kegyelmével és szeretetével fordulnak a külvilág felé. H

am

inden tag hűségesen végzi munkáját, ham

arabb eljön a nap, amikor az

egész bolygót körüljárja Krisztus m

egmentő szolgálatának híre. Így a gyüle-

kezetben megvalósul a hit egysége, és részesülünk „K

risztus teljességé”-ben(E

f 4:13). Nem

tud csendben maradni a K

risztus teljességét élvező ember,

amíg m

ások Krisztus nélkül élnek! E

z ösztönöz a szolgálatra.

Képzeljük el, m

ilyen len

ne a gyülekezetün

k, ha m

inden

ki haszn

álná

Istentől kapott aján

dékait, és bekapcsolódna a szolgálatba! M

it te-h

etnén

k enn

ek érdekében?

66

69

Pénteknovem

ber 18.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: A

lelki ajándékokról: „A Lélek hiánya m

i-att erőtlen az evangélium

szolgálata. Műveltséggel, tehetséggel, ékes be-

széddel, öröklött és szerzett képességekkel, de Isten Lelkének jelenléte nél-kül egy szívet sem

tudunk megérinteni, és egy bűnöst sem

tudunk Krisztus-

nak megnyerni. A

zonban a Lélek ajándékaival megáldott és a K

risztussalközösségben élő legszegényebb és legtudatlanabb tanítvány is hatni tud azem

berek szívére. Isten eszközül használja fel a világegyetem legszentebb be-

folyásának közvetítésére” – (Ellen G

. White: K

risztus példázatai, 225. old.).A

keresztény növekedésről: „A m

ag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrá-zolja; a növény növekedése pedig a keresztény növekedés csodálatosanszép példája. A

hogy a természet m

utatja, úgy van a kegyelem a világban is.

Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy m

eghal. A keresz-

tény életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen de állandó, mint a nö-

vény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés m

inden szakaszában; ésha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan előrehaladunk…A

lkalmasak leszünk felelősség hordozására, és érettségünk arányos lesz le-

hetőségeinkkel” – (i.m. 39. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. Beszéljük m

eg a csoportban a csütörtöki rész végén található kérdést!2.

„Életünk tökéletes lehet a fejlődés m

inden szakaszában” – olvashattuk afentebbi idézetben. M

it jelent ez?3.

Olvassuk el újból E

f 4:14 versét! Mennyire tartotta Pál fontosnak a tan-

beli tisztaságot? Beszélgessünk arról, hogy mennyire kell az egyháznak

fontosnak tartania a tantételeket! Előfordulhat, hogy többet vagy keve-

sebbet foglalkozunk a tantételekkel, mint kellene?

4. M

it válaszolnánk, ha valaki megkérdezné: H

ogyan tudhatom m

eg, mi a

lelki ajándékom? Á

ltalánosságban véve hogyan fedezhetjük fel lelki aján-dékainkat?

68

„Nin

cs e

gye

dü

l!”

Egy ötágyas kórterem

ben feküdtem, ahol a m

ellettem lévõ ágyban egy 82

éves néni volt. Egy alkalom

mal ezt kérdezte tõlem

: „Mártika! Te G

yurcsánytvagy O

rbánt szereted?”P

illanatnyi meglepõdés után a következõket válaszoltam

: „Én nem

ha-ladok se jobbra, se balra, én nyílegyenesen az arany középúton haladok, azÚ

r Jézus Krisztus pártjának vagyok a tagja, és jelszavunk a szeretet.

A kórterem

másik végébõl hangosan hárm

an is felkiáltottak: „Nincs

egyedül!”M

ásnap megszólított Judit néni, egy idõs tanárnõ – szintén beteg – az

elõzõ napi beszélgetésre utalva: „Mártikám

, kérlek, gyere ide, és beszéljnekem

a te vallásodról!”E

z a kérés is nagyon meglepett, de ez m

ár jólesõ érzés volt.K

ezemben a 2005. 1. negyedévi bibliatanulm

ányunkkal az ágya széléreültem

, és megkértem

, engedje meg, hogy elõször felolvassak két verset.

Felolvastam P

áskulyné Kovács E

rzsébettõl két gyönyörû verset. Judit né-ninek könnyes lett a szem

e. Elm

ondtam, hogy az én egyházam

a Hetednapi

Adventista E

gyház, egy protestáns kisegyház. Több mint 100 éves. N

agyonfontos jellem

zõ – szemben a nagy keresztény történelm

i egyházakkal ésszám

os keresztény kisegyházzal –, hogy mi a B

ibliát, és csakis a Bibliát tart-

juk hitelveink alapjának, csak azt fogadjuk el. Hisszük, hogy ez Isten S

zava,nem

teszünk hozzá, és nem veszünk el belõle. A

mi benne van, azt követjük.

A többi keresztény egyház is a B

ibliát veszi alapul, de sok dologban eltértektõle. „M

iben?” – kérdezte Judit néni. „C

sak egy-két dolgot említek, am

i nincs a Bibliában: a vasárnap, a lélek

halhatatlansága, a gyermek keresztség stb. stb.”

Hosszas beszélgetés következett, m

ajd végül Judit néninek ajándékoz-tam

a leckémet, am

it már félig kijegyzeteltem

. Látva ezt egy betegtársunk,odajött hozzám

, és kért tõlem egy ilyen „könyvecskét”.

Hittestvérem

és barátnõm hozott m

ásnap még két bibliatanulm

ányt, ésazokat is ajándékba adtuk. Így küldi a Terem

tõ hozzánk az embereket, hogy

beszélhessünk az evangéliumról, am

it feladatul kaptunk.

N. N

.

Vasárnapnovem

ber 20.

MEG

SZA

BA

DU

LNI A

RÉG

I DO

LGO

KT

ÓL

(Efézus 4:17–22)

Az „elhívatásotokhoz m

éltó”(E

f 4:1) életet nemcsak az egység és a növeke-

dés jellemzi, am

ivel az elmúlt héten foglalkoztunk. E

gészen új életről van ittszó, am

ellyel együtt jár, hogy elszakadunk bizonyos dolgoktól, másokat pe-

dig felveszünk. Az első az „óem

ber”levetkőzése (22. vers). A

keresztény életkezdetén a hívő egyértelm

űen és határozottan elszakad a múlttól, és Pál azt

kéri az efézusiaktól, hogy „többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is jár-

nak”(17. vers). A

római hívőkhöz szólva sokkal erélyesebben fejezte ki m

a-gát. Felszólította őket, feszítsék m

eg az óembert, „hogy a bűnös test elpusztul-

jon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek”(R

óm 6:6, katolikus fordítás).

Vegyük számba az óem

ber néh

ány jellem

zőjét Ef 4:17–24 versei alap-ján

! Hason

lítsuk össze a Róm

3:10–18 szakaszban szereplő felsoro-

lással! Milyen

képet festett az apostol általában az em

beriségről? Vál-tozott bárm

i is Pál kora óta? H

a igen, akkor m

i?

Figyeljük meg, Pál olyan szavakat sorolt fel az efézusiak erkölcsi züllésének

okaként, mint a m

eghomályosodás, tudatlanság és szívük kem

énysége. Abűn m

iatt az értelmük képtelen volt felfogni a lelki igazságot. E

lfecséreltékaz életüket, am

ikor önmagukban vagy értéktelen bálványokban, esetleg

üres filozófiákban keresték Istent. Tetszetős tanításokkal foglalták le magu-

kat, ám eközben lelki vakságban éltek (E

f 4:18; lásd még: R

óm 1:19–21). E

r-kölcsi érzékük annyira m

egromlott, hogy nem

tudtak különbséget tenni ajó és a rossz között. A

testi örömök, különösen az erkölcstelen, rom

lott ma-

gatartás volt kedvenc szórakozásuk. Életüket a bujálkodás, a tisztátalanság

és a nyereségvágy jellemezte (E

f 4:19; lásd még: R

óm 1:26–32).

Ilyen volt az óember élete, m

ielőtt a pogányok megism

erték Krisztust.

Ezért kérte Pál a hívőket: N

e térjetek vissza a régi életformához!

Nézzük m

eg a 19. verset! Mit m

ond ebben

Pál? M

it jelent az erkölcsi

érzés nélkül kifejezés? M

itől tűnik el valakiből az erkölcsi érzés? H

o-gyan

tapasztalhatjuk ezt a szom

orú törvényszerűséget az életün

k-ben

? Miért fen

yeget ez a veszély min

denkit, m

ég azokat is, akik ke-resztén

ynek tartják m

agukat? Mi adh

at egyedüli védelmet e problé-

mával szem

ben?

71

9. tanulmány

november 19–25.

Új életet éln

i

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: R

óma 1:26–32; 3:10-18; 12:2; 1K

orinthus2:9–16; E

fézus 4:17–32; Filippi 4:8–9

„Legyetek pedig egymásh

oz jóságosak, irgalmasok, m

egengedvén

egymásn

ak, miképpen

az Isten is a K

risztusban m

egengedett n

éktek”(Ef 4:32).

A keresztény egység gyakorlati alkalm

azásának tárgyalását azzal kezdte Pál,hogy arra kérte a zsidókból és pogányokból lett hívőket: „járjatok úgy, m

intillik elhívatásotokhoz, m

ellyel elhívattatok”(E

f 4:1). Ez az életform

a több dol-got is m

egkövetel tőlünk. Az első: m

eg kell őriznünk Krisztus testének egy-

ségét a sokszínűség ellenére is (1–12. versek). A m

ásodik: e heti tanulmá-

nyunk tárgya azzal kapcsolatos, hogyan járunk az új úton, ami rendkívül

fontos az egység megőrzéséhez, és Pál is szólt erről.

Az új út nem

a régi változata vagy annak javítgatása. A régi értékektől el-

forduló gyökeres változásról és teljesen új életforma átvételéről van itt szó,

ami hat gondolatainkra, jellem

ünkre, értékrendünkre, kapcsolatainkra éscéljainkra egyaránt. Á

tlépünk a halálból az életre. Sátán uralma alól átkerü-

lünk Krisztus fennhatósága alá.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen képet fest Pál az emberi term

észetről? Ho-

gyan kell megváltoznia az em

ber életének, miután elfogadja K

risztust? Mi-

ben mutatkozik m

eg az új élet a keresztények között? A hívők új életform

á-ja kapcsolatba hozható-e az egyház egészének egységével? M

ilyen szerepetjátszik a Szentlélek m

egújult életünkben? Hogyan lehetünk „követői” Isten-

nek (Ef 5:1)?

70

Kedd

november 22.

ÚJ ÉLET

ET ÉLN

I (Efézus 4:25–29)

Az apostol nem

a valóságtól elrugaszkodott elméleti em

ber volt. Az egyik

pillanatban a teológia fennkölt magaslataira repít, a következőben pedig

már a közvetlen környezetünket érintő dolgokkal foglalkozik. A

z új életfor-m

ával kapcsolatban rendkívül fontosnak tart négy dolgot, amelyek igen

egyszerűek, mégis nélkülözhetetlenek a jó kapcsolatok fenntartásához.

1. „Levetvén a hazugságot”(E

f 4:25). A ham

isság és a képmutatás árt az

emberi kapcsolatoknak, m

egöli a bizalmat. A

bizalom viszont tovább erősí-

ti a bizalmat, m

egszilárdítja a kapcsolatokat, fenntartja az egységet. H

ogyan tapasztaltuk életünkben a hazugság kapcsolatrontó hatását?2. „Á

m haragudjatok, de ne vétkezzetek”

(26. vers). Az em

beri életből kö-vetkezően m

indannyian kerülünk olyan helyzetbe, ami haragra gerjeszt,

időnként joggal. Am

ikor az ember m

érges, három dologra kell odafigyelni:

(1) ne vétkezzünk, azaz ne engedjük, hogy haragunk sértődötté tegyen,vagy em

iatt áthágjuk a törvényt; (2) ne várjuk meg a napnyugtát úgy, hogy

helyre ne hoznánk a bajt; (3) ne adjunk alkalmat az ördögnek arra, hogy a

haragunkat felhasználva tönkretehesse az egységet vagy a kapcsolatunkatvalakivel.

Hogyan használta fel az ördög a haragot ellenünk, ill. a kapcsolataink

megm

érgezésére?3. „N

e orozzon, hanem inkább m

unkálkodjék”(28. vers). A

lopásnak sokform

ája lehet, a nyílt rablástól kezdve mások jogos tulajdonának visszatar-

tásáig, vagy a másik em

ber jó hírének, jellemének tönkretételéig. A

keresz-tények m

agas erkölcsi szinten élnek. Az új keresztényi életet jelöli a becsü-

letes munka, az önzetlen élet, a nagylelkűség és a m

ásik ember védelm

e. A

z előbbi meghatározásokat figyelem

be véve milyen ártó hatását tapasz-

taltuk a lopásnak mi vagy a környezetünk?

4. Ügyeljünk szavainkra, hogy csak jó dolgokról beszéljünk (29. vers)!

A szavak ereje óriási. H

a megfelelően élünk velük, nagy áldást jelenthetnek.

Pál azonban óva int a romlott beszédtől. A

romlottnak fordított görög szó

még azt is jelentheti, hogy rothadt. A

csúnya beszédnek, a közönségesség-nek, a károm

kodásnak és pletykálkodásnak ne legyen helye közöttünk. Akeresztény szavai m

indig építőek és felemelőek legyenek!

Mikor bán

tott meg utoljára sértő szó? N

ézzük végig a korábbi kérdé-sekre adott válaszain

kat! Men

nyire fon

tos új emberkén

t élnün

k ah-

hoz, h

ogy elérjük azt az egységet, amelyről P

ál beszélt (24. vers)?

73

Hétfő

november 21.

„FELÖLT

ÖZ

ZÉT

EK A

MA

Z Ú

J EMB

ERT

” (Efézus 4:20–24; R

óma 12:1–2)

Pál először arra kérte a h

ívőket, hogy vetkezzék le az óem

bert (lásd:Ef 4:22). M

ilyen tan

ácsot adott ezután (Ef 4:22–24)?

Am

ikor az ember elfogadja K

risztust, »levetkőzi« a pogányság régi életstílu-sát, de ez önm

agában még nem

elég. A kereszténység nem

a tiltások vallá-sa. A

kereszténynek az új életforma által erkölcsi és lelki téren fel kell em

el-kednie. E

zért bátorítja a hívőket Pál: „megújuljatok pedig a ti elm

éteknek lel-ke szerint, és felöltözzétek am

az új embert”

(Ef 4:23–24).

Ha az óem

ber életét a hiábavaló gondolkodásmód jellem

zi, akkor az újgondolkodásm

ódjában különbözik tőle. „Ne szabjátok m

agatokat e világhoz,hanem

változzatok el a ti elméteknek m

egújulása által”(R

óm 12:2).

Hogyan

újuljanak m

eg a hívők gon

dolkodásmódjukban

(Róm

12:2;1K

or 2:9–16; Fil 4:8–9)?

A pogányok hiábavaló, sötét és bűnös életének bemutatása után (Ef 4:17–20)

Pál kihangsúlyozta: amikor az efézusiak elfogadták K

risztust, megtanította

őket arra, hogy a korábbi életformától elszakadjanak. H

árom szóval – tanul-

tátok, megértettétek és m

egtaníttattatok – emlékeztette a hívőket arra, hogy

már jól tudják, m

ilyen hatást gyakorol életformájukra az üdvösség és az új-

jászületés. Ezt az igazságot nem

emberi forrásból nyerték, hanem

egyene-sen Jézustól (E

f 4:21). Nem

véletlenül fordul itt elő Jézus neve. Pál abbanakarta m

egerősíteni levele olvasóit, hogy a történelem által ism

ert Jézus, akitestet öltött, akit keresztre feszítettek, aki feltám

adt és a mennybe m

ent, Őm

aga az igazság, és Ő jelenti ki az igazságot (Jn 14:6).

„Akik befogadják a M

egváltót, Isten gyermekei lesznek…

Gondolkodás-

módjuk m

egváltozik… A

ttól kezdve nem önm

agukat szeretik a világon leg-jobban, hanem

Istent és Krisztust” – (E

llen White m

egjegyzései, Seventh-day A

dventist Bible Com


Mit tapasztaltun

k keresztény életün

k során? Egyetlen

szempillan

tásalatt tisztultun

k meg gon

dolatainkban

, szívünkben

, céljainkban

éstettein

kben egyarán

t? Ha n

em így történ

t, akkor milyen

hétközn

api,gyakorlati dolgok voltak segítségün

kre? Mi akadályozh

atja a meg-

tisztulást?

72

Csütörtök

november 24.

„LEGYET

EK…

KÖ

VET

ŐI A

Z ISTEN

NEK

” (Efézus 4:31–5:1)

Pál arra kérte az üdvösségre jutottakat, akik a zsidók és pogányok egység-be forrt közösségében éltek, hogy az új élet szerint járjanak. A

z új élettel sokm

inden jár együtt: bizonyos dolgokat levetkőzni ill. felöltözni, kitartani,nem

okozni szomorúságot a Szentléleknek. A

mai szakaszban Pál egyetlen

mondatban foglalta össze az új életform

a lényegét: „Legyetek annakokáértkövetői az Istennek”

(Ef 5:1).

Bukott em

berként h

ogyan leh

etünk m

égis követői az Istenn

ek? Mire

gondolt itt az apostol?

Miután Pál Isten követésére szólított fel, gondolatait közvetlenül, szem

élyeshangon folytatta: „m

int szeretett gyermekek”

(Ef 5:1). H

a a szülő és gyerme-

ke között szoros, bensőséges a kapcsolat, sokat vannak együtt, és közösenvégzik az élet különböző teendőit, a gyerm

ek hasonul szüleihez. Mi is m

i-nél több időt töltünk Istennel im

ádkozva, a vele kapcsolatos dolgokról gon-dolkozva, az Igét tanulm

ányozva, annál jobban hasonlíthatunk hozzá. „U

tánozzuk Krisztust, m

int ahogy a kisgyermek is utánozza szüleit!

Krisztust irántunk érzett határtalan szeretete késztette az áldozatra, hogy

azáltal mi élhessünk. A

mi szeretetünk is hasonló term

észetű legyen – olyanszeretet, am

i az érzelmeken túlm

utatva önfeláldozó szolgálatra késztet” –(Life A

ppplication Bible, On E

phesians 5:1-2).

Ef 4:32 versében P

ál arra kérte a hívőket, h

ogy életüket három

tulaj-don

ság jellemezze. M

elyek ezek, és hogyan

tükrözik Isten lén

yét? Mit

tehetün

k, hogy m

ind jobban

megm

utatkozzanak életün

kben e tulaj-

donságok?

Karácsonyeste volt. E

gy kislány kopott ruhában vágyakozva nézett a csillo-gó kirakat üvegén át egy babát. Tudta, nem

veheti meg, de m

ég ránézni isöröm

volt. Azután elszom

orodott, mert valaki kivette a játékot a kirakatból.

A következő pillanatban m

égis felderült az arca, mert a férfi az üzletből ki-

lépve kezébe adta a csodaszép babát. A gyerek felnézett, és m

egkérdezte: „Abácsi az Isten?” Valószínűleg senki nem

gondolt még ilyesm

it rólunk, még-

is hogyan fordulhat elő, hogy rajtunk keresztül valaki meglátja Istent?

75

Szerdanovem

ber 23.

„MEG

NE SZ

OM

OR

ÍTSÁ

TO

K A

Z IST

ENN

EK A

MA

SZEN

T-

LELKÉT

” (Efézus 4:30)

„És meg n

e szomorítsátok az Isten

nek am

a Szentlelkét, aki által m

eg-pecsételtettetek a teljes váltságn

ak napjára” (Ef 4:30).

Az efézusi gyülekezet m

egalapításakor az apostol a hívőkre tette a kezét,hogy ők is részesüljenek a Szentlélekben (A

pCsel 19:1–7). N

em is csoda,

hogy az efézusi levélben Pál olyan sokszor – legalább tizenkétszer – említi

a Szentlelket.

Olvassuk el a következő szövegeket, és összegezzük, m

it mon

dott Pál

a Szentlélekről! Ef 2:18; Ef 3:16; Ef 5:9; Ef 6:17

Másutt az apostol m

egjegyezte, hogy a Lélek megelevenít (2K

or 3:6), Istengyerm

ekévé tesz (Róm

8:16), értelmessé tesz (1K

or 2:10–16), gyümölcseit

megterm

i életünkben (Gal 5:22), m

egadja a jövő reményét (G

al 5:5), lelkiajándékokat osztogat (1K

or 12:4–11), megszentel (R

óm 15:16), bennünk

lakozik (Róm

8:11). E

gyértelmű, hogy Pál nagyon fontosnak tartotta a Szentlélek m

unkájátúgy az egyes keresztények, m

int az egész gyülekezet életében. Ezért figyel-

meztetett: m

eg ne szomorítsátok a Szentlelket. E

z a mondat m

ár önmagá-

ban is arra utal, hogy a Lélek nem pusztán isteni erő, hanem

a Szenthárom-

ság egyik tevékeny tagja. Személy, aki szám

ára igen fontos a kapcsolat. ASzentlélek m

egszomorítása egyenértékű azzal, ha valaki m

egszomorítja az

Atyát vagy a Fiút. A

Bibliát olvasva látjuk, mennyire odafigyel Isten a tette-

inkre, milyen nagy fájdalm

at okozunk neki bűneinkkel és engedetlensé-günkkel. E

rkölcsi és lelki kötelezettségek hárulnak mindazokra, akik a Lé-

lek által Isten családjának tagjai lettek. Aki pedig nem

tesz eleget kötelezett-ségének, m

egszomorítja Istent. N

ehezen értjük meg, hogy Istent valóban

fájdalmasan érintik tetteink, ám

ezt olvashatjuk a Bibliában. Jézus élete isazt bizonyítja, m

ilyen őszinte gondoskodással veszi körül Isten a teremtm

é-nyeit. H

a tehát szeret minket és törődik velünk, egyáltalán nem

meglepő,

hogy tetteinkkel fájdalmat okozunk neki.

Elkövettünk-e valam

it az elmúlt n

apon, am

ivel megszom

orítottuk Is-ten

Szentlelkét? Elkerülh

ető lett volna? H

a igen, m

iért nem

tettünk

máskén

t?

74

77

Pénteknovem

ber 25.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: K

risztus átalakító munkája: „Jézus végte-

len kegyelméből m

unkálkodik az emberi szívben, és m

unkája nyomán

olyan változás jön létre, amit az angyalok is csodálattal és öröm

mel figyel-

nek. A M

esterre jellemző önzetlen szeretet m

utatkozik meg őszinte követői

életében is. Krisztus azt várja el, hogy az em

ber már itt a földön részesedjen

az isteni természetben, tehát ne csak K

risztus dicsőségét tükrözze vissza Is-ten áldására, hanem

a menny fényével ragyogja be a világ sötétségét” – (E

l-len G

. White: Testim

onies for the Church, 5. köt. 731. old.).

A m

eg nem újult életről: „A

z egyház azért gyenge, mert olyan tagok csat-

lakoznak, akiknek szíve nem újult m

eg, és életüket nem reform

álták meg.

Általában szem

et hunynak e tény felett. Egyes lelkészek és gyülekezetek oly-

annyira áhítják a taglétszám növekedését, hogy nem

beszélnek nyíltan a ke-resztényhez nem

illő szokások és dolgok ellen” – (i. m. 172. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. Bizonyos nézetek szerint helytelen, sőt egyenesen káros az a keresztényfelfogás, m

iszerint az ember eredendően bűnös. H

ogyan érvelnénk, havalaki ilyen vélem

énynek adna hangot?2.

Olvassa fel valaki a m

ásodik White idézetet, m

ajd beszéljük meg közö-

sen ezt a gondolatot a csoportunkban! Hogyan tarthatjuk fenn az egyen-

súlyt, vagyis hogyan élhetünk olyan gyülekezetként, amely befogadja és

a kereszthez vezeti a bűnösöket, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz a szín-vonalhoz, am

i az őszinte keresztény élethez szükséges?3.

Beszélgessünk a csoportban valakiről, aki valóban Isten követője volt! Ki

volt az, mit tett, és hogyan hatott m

ások életére?4.

Mindenki feleljen a következő kérdésre: M

it változtatott meg Isten az

életemben? Beszélgessünk a válaszokról!

76

„Kérjetek és adatik néktek…

”K

ellemes nyári nap volt, bár a buszban egy kicsit m

elegnek éreztük az idõt. Azért jó

hangulatban haladtunk a németországi utakon S

védország felé. Csupán egyetlen

kérdés borított halvány fátylat a fiatalos jókedvre: elérjük-e a kompot, am

ivel beha-józunk S

védországba? Az elõírások szerint m

ár egy órával az indulás elõtt ott kel-lene lennünk a kom

pnál a berakodáshoz, mivel a buszunkat el kell helyezni.

Ezekkel a gondolatokkal haladtunk, és közben szám

oltuk a kilométereket. N

emvoltunk hanyagok, idõben elindultunk M

agyarországról, de a hosszú úton nem várt

helyzetek megnyújtották a m

enetidõt, így egyre kevesebb esélyt láttunk arra, hogyelcsípjük hajónkat. E

gyesek azt híresztelték, hogy már fél évvel korábban m

eg kel-lett rendelni a jegyet a kom

pra, és ha nem érjük el, akkor itt ragadunk. M

inden-esetre nem

szívesen késtünk volna le a nemzetközi cserkésztalálkozóról, am

ireigyekeztünk.

Az idõ haladt, a jókedv m

aradt, az esély pedig egyre csökkent, hogy ottleszünk idõre. V

égül a komp m

enetrendszerinti indulása körül még kb. kétórányi-

ra voltunk a tengerparttól. A hangulat kicsit kom

orabbá vált, amikor arra gondol-

tunk, hogy elúszott a lehetõség, és lehet, hogy nem tudunk eljutni a célállom

ásra,vagy ha eljutunk is, talán csak napokkal késõbb. E

kkor a velünk utazó lelkész aztjavasolta: im

ádkozzunk, hogy Isten tegyen csodát, és valahogy sikerüljön átjutniS

védországba, késedelem nélkül.

Életem

ben talán akkor elõször éltem át azt, hogy egy csapat kételkedés nélkül

Istentõl kéri a megoldást, és hitben halad tovább elõre.

Az im

a után nem em

lékszem kételkedõ em

berekre. Egyszerûen folytattuk

tovább az utunkat, mintha m

inden rendben lenne, és idõben lennénk. Akkor m

égcsak hittük, hogy m

inden rendben is van. K

b. három óra késéssel értünk a tengerpartra, ahol két m

agas drótkerítésselelkerített folyosón kellett végighaladni a busszal a kom

p felé. Meglepõdtünk,

amikor azt láttuk, hogy a szépen öltözött kikötõi alkalm

azottak, akik a haladástfigyelték, hevesen integetnek, hogy gyorsan, gyorsan haladjunk. A

sofõr erre bát-ran haladt elõre a rakpart irányába. A

kkor vettük csak észre, hogy a komp, am

irea jegyünk szól, benn áll a kikötõben.

Ahogy felhajtottunk a hajóra, az ajtó záródott m

ögöttünk, és a hatalmas acél-

test megm

ozdult, hogy elinduljon velünk Svédország felé.

Leírhatatlan volt, amit akkor éreztünk. H

álás elégedettséggel mentünk fel a

fedélzetre. Izgatottan kérdeztük, hogy mi történt, m

iért nem indult el idõben a

komp.

A

válasz az

volt, hogy

valami

probléma

keletkezett a

vasúti kocsik

berakodása közben, ezért több órát kellett vesztegelni, és csak késéssel indulhat-tunk. (A

zt is elmondták, hogy ilyen nem

nagyon fordul elõ.) A

zt hiszem, Isten tartotta vissza a kom

pot, meghallgatva im

ánkat. Jézus azt m

ondta, ha hisztek (kételkedés nélkül bíztok), akár a hegynek is szól-hattok, hogy m

enjen és ugorjon a tengerbe, és megteszi nektek.

(Gy. G

.)

Vasárnapnovem

ber 27.

SZER

ETET

BEN

JÁR

JAT

OK

!

„Legyetek ann

akokáért követői az Istenn

ek, min

t szeretett gyerme-

kek: és járjatok szeretetben, m

iképpen a K

risztus is szeretett min

ket,és adta ön

magát m

iérettünk aján

dékul és áldozatul az Istenn

ek, ked-ves jó illatul” (Ef 5:1–2).

A hívőktől azt várja az Ú

r, hogy legyenek Isten követői. Krisztusban Isten a

minta m

indenben – az erkölcsben, a szenvedésben, az engedelmességben,

a munkában, az im

ádságban és mindenekfelett a szeretetben. E

zért bátorítaz apostol, hogy szeretetben járjunk.

E szöveg szavaiból legalább három

elv emelkedik ki.

Első: K

risztus szeretete önzetlen. Ez az agape szeretet, am

ely nem érzés-

ből, hanem elvből fakad. A

rra figyel, amire a m

ásiknak szüksége van, még

akkor is, ha nem érdem

li meg. Ilyen Isten szeretete, aki bem

utatta, „hogy mi-

kor még bűnösök voltunk, K

risztus érettünk meghalt”

(Róm

5:8). Szeretetbenjárni annyit jelent, m

int szeretni azt, aki nem m

éltó a szeretetre.

Gon

doljunk valakire, aki n

em m

éltó a szeretetre! Mi m

ódon tudn

ánk

szeretetet tanúsítan

i iránta? M

iért ne teh

etnén

k meg éppen

most?

Második: K

risztus szeretete önfeláldozó. Krisztus az önfeláldozás legfőbb

példája. Vállalta a megszégyenítő kereszthalált, és odaadta az életét, hogy az

emberiségnek m

egváltást szerezzen (2Kor 5:21). Szeretetben járni annyi,

mint önm

agunktól elfordulni, hogy másoknak szolgálhassunk. „A

tanítvány-ság a szenvedő K

risztus iránti elkötelezettség, ezért egyáltalán nem m

egle-pő, hogy a kereszténységre való elhívás része a szenvedésre való elhívás” –(D

. Bonhoeffer: The Cost of D

iscipleship [New

York: Macm

illan, 1963.] 101. old).

Mikor kellett valóban szenvednünk valaki m

ás helyett? Mit árul el vá-

laszunk önmagunkról, ill. arról, hogy változtatnunk kell-e valam

in?

Harm

adik: Krisztus szeretete békítő. K

risztus helyreállított minden m

egtörtkapcsolatot, és teljes egységet hozott (R

óm 5:10; 2K

or 5:18). Krisztus szere-

tetében járni azt jelenti, hogy az ember a m

egbékélést szolgálja.

Mikén

t tapasztaltuk, hogy a szeretet ereje békít? M

ondjun

k el erreegy példát a csoportban

!

79

10. tanulmány

november 26–decem

ber 2.

A keresztén

y élet

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: 2M

ózes 20; Ésaiás 5:20; János 15:10; R

óma

5:10; 2Korinthus 5:18; E

fézus 5:1–21; 1János 5:2–3; 2János 6

„Mert valátok régen

sötétség, most pedig világosság az Ú

rban: m

int

világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8).

Pál folytatta a bátorítást az elhívásunkhoz méltó (E

f 4:1) életre, amikor arra

kért, hogy teljes komolysággal járjunk a hit útján (E

f 5:1–21). Nem

is kellsokat keresnünk Pál írásaiban, rögtön láthatjuk, m

ennyire komolyan vette

a keresztény életet! Számára nem

létezik olcsó kegyelem. K

risztus tette áránnyerhetünk üdvösséget, ezért életünkkel fejezzük ki hálánkat a m

egváltá-sért, am

i Jézusban a miénk! Ú

j életet kaptunk, akkor éljünk vele úgy, ahogyIsten m

egkívánja!A

z e heti szövegekben Pál öt okot sorol fel azzal kapcsolatban, hogy mi-

ért éljünk ilyen életet: a szeretet, az ítélet, a világosság, a bölcsesség és aSzentlélekkel való beteljesedés. M

indössze alig néhány szóval fejezte kim

indegyiket, mégis világosan felvázolta, hogy Isten m

it vár el azoktól, akikkorábban sötétségben éltek, m

ost azonban kiléptek a világosságra.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

it jelent szeretetben járni? Milyen szigorú ítélet

vár a meg nem

tért bűnösökre? Mi a különbség a világosságban ill. a sötét-

ségben való járás között? Mit jelent bölcsen járni vagy balgán viselkedni?

78

Kedd

november 29.

A V

ILÁG

OSSÁ

GB

AN

JÁR

JAT

OK

(Efézus 5:8–14)

„Mert valátok régen

sötétség, most pedig világosság az Ú

rban: m

int

világosságnak fiai úgy járjatok” (Ef 5:8).

Pál meghatározása szerint a keresztény élet lényege: szeretetben járni, gon-

dolva a küszöbön álló ítéletre. Ezek után a harm

adik részre tért rá: a vilá-gosság gyerm

ekeihez illő életet élni. Szokásához híven itt is megem

lít egy el-lentétet: korábban a sötétség gyerm

ekei voltatok, most pedig a világosság

gyermekei vagytok (lásd E

f 5:8).A

sötétség a régi életformára utal, a világosság pedig az új életre. A

z apos-tol arra céloz, hogy a hívők a sötétségből átléptek a világosságba (8. vers).M

egtérésük óta ők is világossággá lettek az Úrban, azaz annak jellem

ét tük-rözik, aki azt m

ondta: „Én vagyok a világ világossága”(Jn 8:12).

Gyakran

előfordul, hogy a világosságot elm

életi tudással, a tények is-

meretével azon

osítjuk, és azt nevezzük sötétségn

ek, ha valaki n

em is-

meri a tén

yeket. Természetesen

van en

nek is alapja. O

lvassuk el Ef5:8–14 verseit, m

ajd válaszoljunk a következő kérdésre! M

ivel tartot-ta P

ál egyenlőn

ek a világosságban járást? Pon

tosabban: pusztán

el-m

életi ismeretről van

itt szó vagy az erkölcsi életről, a keresztény m

a-gatartásáról is? M

iért olyan fon

tos ez a válasz?

Pál olyannyira fontosnak tartotta az erkölcsi foltoktól mentes életet, hogy fi-

gyelmeztet: tartsuk távol m

agunkat azoktól, akik gonosz dolgokat tesznek,sőt egyenesen kér, feddjük m

eg ezeket.O

lvassuk el figyelmesen E

f 5:13 versét! Ennek alapján hogyan feddhet-

jük meg a gonoszságot úgy, hogy m

ég ki sem nyitjuk a szánkat (lásd m

égJn 3:20).

Ismertün

k-e valakit, akinek az életm

ódja, modora, jellem

e úgy hatott

ránk, m

int feddés a ben

nün

k lévő sötétségre? Mit tettün

k akkor? Alá-

zatosan, bűn

bánattal fogadtuk a csen

des feddést, vagy elmen

ekül-tün

k a világosság elől, esetleg felvettük vele a küzdelmet, pl. sötétség-

nek bélyegezve a világosságot (lásd: Ésa 5:20)?

81

Hétfő

november 28.

GO

ND

OLJU

NK

AZ

ÍTÉLET

RE (Efézus 5:3–7)!

Olvassuk el Ef 5:3–7 verseit, m

ajd válaszoljunk a következő kérdésekre!1. M

ilyen kon

krét bűnök ellen

intett P

ál?2. M

iért mon

dhatjuk, h

ogy ezek a bűnök m

ind m

egszegik a Tízpa-

rancsolatot (lásd: 2M

óz 20)?3. Figyeljük m

eg, hogy Pál szem

beállítja a fent említett bűnöket a sze-

retetben járással (Ef 5:2)! Miért ellentétesek ezek a bűnök a szeretet

útjával? (Lásd még: N

eh 1:5; Dán 9:4; Jn 15:10; 1Jn 5:2–3; 2Jn 6!)

4. Olvassuk el P

ál figyelmeztetését Ef 5:6 versében

! Mivel leh

etettkapcsolatos az üres beszéd? (Lásd m

ég: 1Jn 3:7)

Az élet egyik legnagyobb tragédiája, ha az em

ber úgy él, mintha Isten nem

is létezne, vagy mintha teljesen m

indegy volna, hogy létezik-e vagy sem. A

zefféle hozzáállásból olyan életform

a származik, am

i csak a jelenre figyel, denem

számol a jövővel. A

bibliai életszemlélet azonban elénk vetíti, hogy a

történelem a vége felé halad, am

ikor minden em

bernek meg kell jelennie Is-

ten ítélőszéke előtt (2Kor 5:10; Z

sid 9:27). Senki sem m

enekülhet el az Is-ten előtti végső szám

adás elől. Pál arra figyelmeztetett, hogy am

int Isten sze-retete m

egjelent az emberiség m

egmentéséért, éppen olyan biztosan rásza-

kad „Isten haragja a hitetlenség fiaira”(E

f 5:6). Isten haragja Isten ítélete arossz és a gonoszság gyerm

ekei felett. Az ítélet elkerülhetetlenül bekövetke-

zik, ezért kérleli Pál a hívőket: „Ne legyetek részesei ezeknek”

(7. vers). Kik-

nek? A 6. versben em

lítette az apostol azokat, akik üres beszédekkel akar-nak becsapni. H

amis tanítók, akik továbbra is ragaszkodnak pogány filozó-

fiájukhoz, tagadják a bűnt és a bűn feletti utolsó ítélet valóságát. Nem

cso-da, hogy Pál óva intette a hívőket: kerüljék ezeket az em

bereket, óvakodja-nak az általuk hirdetett életszem

lélettől, mert ellentétben állnak az igazság-

gal, amit Jézusban ism

erhetünk meg. R

ettenetesnek tartja az efféle hamis ta-

nokat, hirdetőit pedig hitetlenség fiainak nevezi, akikre eljön Isten haragja(6. vers). Pál kérleli a keresztényeket, hogy közöttük nyom

a se legyen, még

gondolatban vagy vicc formájában sem

az ilyen bűnöknek.

Ha m

egnézzük a bűn

öket, amelyekre ítélet vár, a parázn

aság mellett

ott szerepel a fösvénység (n

yerészkedés, új prot. ford.), csúnya ill. bo-

lond beszéd. M

iért kerülhetn

ek ezek a bűnök egym

ás mellé ebben

afelsorolásban

? Mi jellem

zi az őszintén

megtért keresztén

y ember

egész életét?

80

Csütörtök

december 1.

A LÉLEK

TELJESSÉG

ÉVEL JÁ

RJA

TO

K (Efézus 5:18–20)

A keresztény élet négy elem

e után Pál megem

lítette az ötödiket, ami talán a

legfontosabb: „teljesedjetek be Szentlélekkel”(E

f 5:18). A Szentlélekkel teljes

hívőnek lesz ereje szeretetben, világosságban, bölcsességben és az eljöven-dő ítéletre gondolva keresztényként élni. A

bennünk lakozó Szentlélek kétnagyszerű ajándéka, hogy világosságot és erőt nyerünk tőle.

Olvassuk el Ef 5:18 versét! M

iért említette az apostol az alkoh

olt? Mit

akart kihan

gsúlyozni (lásd m

ég: Róm

6:16)?

Pál itt az alkoholt említette példaként, de bárm

i mást m

egnevezhetett vol-na, am

i a hívő és a Szentlélek hatalma közé áll. M

ás szóval tehát, nem en-

gedhetjük, hogy valami is uralkodjon rajtunk a Szentlélek hatalm

a felett ill.azon túl. Pál itt egy alapvető teológiai tételt fogalm

azott meg, am

i szorosankapcsolódik a Szentlélek m

unkálkodásának eredményeként történő újjá-

születés és megszentelődés tapasztalatához. M

inden keresztény tegye felm

agának a kérdést: Kinek az uralm

a alatt van a testem, az elm

ém és a lel-

kem? A

z alkohol, a kapzsiság, a testi kívánság, az irigység vagy bármi m

ásuralm

a alatt állok-e, ami akadályozhatja keresztény életem

et, vagy valóbana Szentlélek uralm

a alatt élek? A Lélek irányít arra az útra, am

elyen halad-nunk kell. H

a bármi m

ás irányít, akkor bizonyosan tévúton járunk.

Ha beteltün

k Szentlélekkel, m

enn

yi hely m

arad másra? M

it mon

dottP

ál az efézusi hívőkn

ek, miután

arra szólította őket, hogy teljesedje-

nek be Szen

tlélekkel (Ef 5:19–21)? Milyen

kapcsolatban álln

ak ezekegym

ással?M

it válaszolnán

k, ha valaki m

egkérdezné: részesültün

k-e a Szent-

lélekben? M

it hozh

atnán

k fel ann

ak bizonyítékakén

t, hogy a Lélek

teljessége lakozik benn

ünk?

83

Szerdanovem

ber 30.

BÖ

LCSEN

ÉLJETEK

(Efézus 5:15–17)

Pál rávilágított: fontos, hogy a keresztény élete különbözzön a világétól. Sze-retetben kell járnunk. Bárm

it is teszünk, gondoljunk az eljövendő ítéletre.V

igyázzunk, hogy a világosságban járjunk. Ehhez fűzött hozzá az apostol

még valam

it: bölcsen kell élnünk.

A B

ibliában sokat olvash

atunk a bölcsességről. A

következő versek-ben

milyen

bölcsességről hallh

atunk? 1K

or 1:20–21; 3:19; 2Kor 1:12

Milyen

példákat sorolhatun

k fel az ilyen bölcsességre?

Az ilyen bölcsességgel ellentétben Pál m

egemlített egy m

ásfajta bölcsessé-get is. A

mint m

ár korábban is láttuk, ez a tudás nem csak elm

életi, csupána tények ism

erete, bármennyire hasznosak és jók is ezek. A

z apostol a tu-dást cselekedeteinkkel hozza összefüggésbe. A

bölcs helyesen jár el, a tudat-lan pedig balgán, függetlenül attól, hogy m

ennyi elméleti tudással rendelke-

zik.

Hogyan

határozta m

eg Pál Ef 5:17-ben

az esztelenség jelen

tését? Se-gítségün

kre lehetn

ek a válaszadásban a következő versek: Z

solt111:10; P

éld 1:7; Ésa 33:6.

A világ csakis Isten m

iatt létezik. Isten akarata által jött létre minden. N

emcsoda tehát, hogy a tudás Isten akaratának ism

erete – már am

ennyire felfog-hatjuk azt. Term

észetesen nagyon sok mindent nem

tudhatunk sem Isten-

ről, sem akaratáról, azt azonban tudhatjuk, hogy m

egkívánja: az életünk le-gyen tiszta, szent, olyan, am

i az Ő szeretetét és jellem

ét tükrözi. Ez az igazi

bölcsesség. Ilyen alapon lehetséges, hogy a világon a legértelmesebb em

be-rek között is vannak, akik a legnagyobb tudatlanságban és sötétségben él-nek.

Ef 5:15-ben az apostol arra figyelm

eztet, hogy okkal járjun

k, „nem

min

t bolondok”, h

anem

min

t bölcsek. Mit tegyün

k a hétközn

api éle-tün

kben, h

ogy ne balgán

éljük az életünket?

82

85

Péntekdecem

ber 2.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: Szeretetben járni: „M

indazok, akiket aSzentlélek m

ár átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy K

risztus szeretett. Az az

alapelv, amely K

risztus munkálkodását és szeretetét m

eghatározta, fogjaőket is m

unkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való

minden ténykedésükben és egym

ás iránt tanúsított magatartásukban.

Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. »E

rről ismer

meg m

indenki, – mondta Jézus – ha egym

ást szeretni fogjátok« (Jn 13:35).M

ikor az embereket nem

a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, ha-

nem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése m

utatko-zik m

eg, amely felette áll m

inden emberi befolyásnak. A

hol ez az egységm

egvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva

az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek m

eg” – (Ellen G

. White:

Jézus élete, 585. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. A

vasárnapi tanulmányunkhoz kapcsolódva em

lítsünk példákat a szere-tet hatalm

ára, ami az egym

ással addig ellenségeskedő személyek vagy

csoportok között békességet teremtett! M

ilyen tanulságot vonhatunk leezekből a példákból?

2. „Senki titeket m

eg ne csaljon üres beszédekkel”(azaz ham

is tanításokkal),olvashatjuk E

f 5:6 versében. Milyen ham

is tanítások zavarják a mi ko-

runkban a kereszténységet, és mit tehetnénk ezekkel szem

ben?3.

Mi a szentség? Pusztán a törvényhez való ragaszkodást jelenti? E

lőfor-dulhat, hogy az em

ber szigorúan betartja a törvényt, mégsem

szent?4.

Találjunk alkalmat arra, hogy az egész csoport közösen m

egtegye, ami-

re Pál bátorított Ef 5:19–20 verseiben! É

nekeljünk Istent dicsérő éneke-ket! M

ondjuk el a csoportunkban egy tapasztalatunkat, és azt, hogy mi-

ért vagyunk hálásak Istennek! Miért fontos, hogy szokásunkká váljon Is-

ten dicsőítése és a hálaadás? 5.

Mi a különbség a világi bölcsesség és az Isten szerint való bölcsesség kö-

zött (lásd a szerdai tanulmányt)? Szükségszerű, hogy e kettő ellentétben

álljon egymással? Segíthet-e a világi bölcsesség jobban felfogni az Isten

szerinti bölcsességet? Ha igen, akkor hogyan?

84

„Ez egy valóságos csoda!”

Egy tavaszi délután m

eglátogattam egy beteg testvérnõt. H

azafelé jövet egyforgalm

as úton kellett átmennem

. A forgalom

olyan nagy volt, hogy hosszúpercekig kellett várnom

, míg végre átm

ehettem a m

ásik oldalra. Már m

ajd-nem

átértem, csak egy lépés választott el a járda szélétõl, am

ikor váratlanulegy autó rohant felém

, és teljes erejével a jobb lábamnak futott. H

atalmas

csattanás hallatszott, és várható volt, hogy elesem és a lábam

eltörik, dem

eg sem inogtam

. Fájdalmat sem

éreztem, és így tovább m

entem, m

intham

i sem történt volna. E

gy hölgy volt a vezetõ, aki a csattanást hallva kiugrott,és rém

ülten szaladt utánam, m

ert biztos volt benne, hogy elütött. Csodál-

kozva kérdezte, hogy lehet az, hogy el sem estem

. „Ez egy valóságos cso-

da!” – álmélkodott.

Boldogan m

ondtam el, hogy ez valóban csoda, m

ert Isten megígérte,

hogy Õ m

egóvja a benne bízókat, és a bajból kimenti õket.

Hálát adok az én jó A

tyámnak, hogy ez m

egtörtént, és bizonyságot te-hettem

az én drága Megváltóm

ról. Még vallásos irodalm

at is adtam az autó

vezetõjének. Köszönet és hála érte, hogy Isten m

egõrzött ezen az úton is,m

int annyiszor! (H

. J.-n

é)

Vasárnapdecem

ber 4.

„ENG

EDELM

ESEK LEG

YETEK

EGYM

ÁSN

AK

” (Efézus 5:21)


it tanácsolt itt P

ál?

A keresztény engedelm

essége nem szolgalelkűség, inkább m

egfelelő aláza-tos m

agatartás, amelyhez hozzátartozik, hogy tekintettel vagyunk a többiek

helyzetére is. Mindez nem

fakadhat természetes énünkből, hanem

szinténannak az eredm

énye, ha beteljesedünk Szentlélekkel, éppen úgy, mint

ahogy azt a közösséggel, az istentisztelettel, az énekléssel, Isten dicsőítésévelés a folyam

atos hálaadással kapcsolatban már m

egjegyeztük (Ef 5:19–20).

A Bibliában az engedelm

esség semm

iképpen nem a parancsuralm

i, ha-talm

askodó, igazságtalan felállást jelenti az emberi kapcsolatok terén.

Az engedelm

ességre vonatkozó tanácsához Pál hozzáfűzött még egy tag-

mondatot, am

i értelmezi a helyzetet: „Isten félelm

ében” vagy „Krisztus irán-

ti tiszteletből” (katolikus fordítás). A keresztény m

agatartásában és emberi

kapcsolataiban – legyen az akár a férj és feleség, szülő és gyermek, úr és

szolga kapcsolata – mindig helye van az engedelm

ességnek Krisztus iránti

tiszteletből. Isten nem rom

bol, hanem épít. N

em önző, követelőző, hanem

mindent szeretetből tesz. A

Krisztus iránti tisztelet olyan határt szab, am

intúl m

ár nem érvényes az engedelm

esség parancsa. Ott pedig, ahol az em

berlelkiism

eretével ill. Isten akaratával ellentétben állna az engedelmesség, jár-

junk el Péter bátor kijelentése szellemében: „Istennek kell inkább engedni, hogy-

nem az em

bereknek”(A

pCsel 5:29). M

it tegyen az, akit férje vagy apja prostitú-cióra kényszerít, hogy így jusson több pénzhez? M

it tegyen az a gyerek, akitőlapja azt követeli, hogy kábítószert áruljon az utcasarkon? Engedelm

eskedjen?Szó sem

lehet róla! Az engedelm

esség sohasem lehet feltétel nélküli és m

eg-kérdőjelezhetetlen. K

orlátként mindig ott áll Isten akarata. H

a ezen a határontúl követel valaki engedelm

ességet, nincs joga magát kereszténynek m

ondani.A

z „Isten félelmében”

(21. vers) való engedelmesség m

egköveteli, hogy a fe-leség tiszteletet adjon férjének, a férj pedig becsülje m

eg feleségét, adja meg

neki a kellő méltóságot. K

ülönösen a mi korunkban fontos ez a kérdés, am

i-kor olyannyira elterjedt a házastársak ill. a gyerm

ekek elleni erőszak. Istenegyetlen gyerm

ekét sem szabad m

egalázni.

Tudunk-e en

gedelmeskedn

i akkor, amikor valóban

szükséges? Miért

mon

djuk, hogy a keresztén

yi engedelm

esség lényegét a kereszt lábá-

nál leh

et csak megérten

i? Mi a szerepe az en

gedelmességben

ann

ak,h

ogy a hívő m

eghal az én

nek (Lk 9:23)?

87

11. tanulmány

december 3–9.

A keresztén

y ember

kapcsolatai

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: 2M

ózes 20:12; Bírák 1:21; Lukács 9:23; János3:13; R

óma 5:8; E

fézus 5:21–33; 6:1–9; 1János 4:10–11

„Engedelm

esek legyetek egymásn

ak Isten félelm

ében” (Ef 5:21).

Az efézusi levél 1–3. fejezeteiben fejtette ki Pál apostol az egyházról szóló ta-

nítás alapjait. A 4. fejezettől kezdődően a tantétel gyakorlati következm

énye-it tárgyalta, m

ajd a keresztény ember életére gyakorolt hatását, am

i többek kö-zött hozzájárul a sokszínűség egységének m

egőrzéséhez, bemutatja a keresz-

tény életmódot, segíti a jól m

űködő emberi kapcsolatok kialakítását.

A kereszténység olyan vallás, am

elyben igen fontos a kapcsolatok szere-pe, az em

ber Istenhez, ill. a többi emberhez fűződő viszonya. N

em állíthat-

juk, hogy valóban összeköttetésben állunk Istennel, ha ez a kapcsolat nemhatározza m

eg a családunkkal és a szélesebb közösséggel való viszonyun-kat. A

keresztény fő élettere a gyülekezet, az otthon és a munkahely. A

z em-

ber nem lehet szent a gyülekezetben, ha otthon olyan, m

int az ördög. A ke-

reszténység nem légüres térben m

egvalósuló szent állapot, mivel a vallás az

életünk minden területét m

eghatározza –a lelki, a szellem

i, a fizikai és atársadalm

i életünket egyaránt.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

it jelent a keresztényi engedelmesség? H

ogyanviszonyuljanak a hatalm

on lévők beosztottaikhoz? Milyen legyen a férj és a

feleség kapcsolata? Mit írt Pál a szülők és a gyerm

ekek viszonyáról?

86

Kedd

december 6.

FÉRJEK

ÉS FELESÉGEK

(Efézus 5:22–25)

A m

ai szövegrészt olvasva láthatjuk, hogy a házasság Istentől származó in-

tézmény, am

elyben a férj és feleség egymással egyenlő társak (1M

óz 2:24; Ef

5:31). A felek egységét és egyenlőségét hangsúlyozza az a kijelentés is, hogy

„lesznek ketten egy testté”(E

f 5:31). Hasonlítsuk ezt össze E

f 2:14 versével,ahol arról olvashatunk, hogy K

risztus a kettőt eggyé tette (zsidókat és po-gányokat), és m

egállapíthatjuk: a házasság éppúgy Istentől származik, m

intaz egyház.

Krisztus és az egyház szorosan összetartozik. K

risztus a fej, az egyház atest (E

f 5:23). Meg kell jegyeznünk, anélkül, hogy túl m

esszire mennénk a

hasonlattal, hogy (a) a test, azaz az egyház alárendelt a főnek, Krisztusnak;

(b) a fej, azaz Krisztus szereti testét, az egyházat, m

eghalt érte, megváltotta

és megszentelte. A

z engedelmesség és a szeretet nem

szembeállítja, inkább

összeforrasztja a házasfeleket. Az engedelm

esség ugyanis annyit jelent, mint

teljesen a másiknak szentelni önm

agunkat. Épp ez a szeretet lényege, hogy

az ember m

ég a halált is vállalja a másikért, m

int ahogy Krisztus tette.

Mit tan

ít a férj és a feleség viszonyáról a K

risztus és az egyház kap-

csolatát szemléltető h

asonlat? M

ilyen erőn

ek kell hatn

ia a házastár-

sakra (Róm

5:8; 1Jn 4:10–11; Júd 21)?

A K

risztust egyházához fűző bensőséges kapcsolat tükröződjön a férj és afeleség kapcsolatában is. Pál és Péter is leírja, hogy „ti asszonyok a ti sajátférjeteknek engedelm

esek legyetek, mint az Ú

rnak” (Ef 5:22; K

ol 3:18; 1Pt3:1), am

it azzal hoznak egyensúlyba, hogy a férjek pedig szeressék feleségü-ket (E

f 5:25, 28; Kol 3:19). K

risztus határtalan, önfeláldozó szeretete (Ef

5:25) legyen szeretetük példája. A férj vezető szerepe nem

önkényuralom,

hanem a kapcsolatban m

egnyilvánuló felelősségérzet, míg az engedelm

es-ség nem

szolgalelkűség, hanem becsület, hűség és tisztelet. Term

észetesenlátnunk kell az em

beri gyarlóság hatását is. Előfordul, hogy a férj úgy bánik

feleségével, mintha a szolgája lenne, és szünet nélkül bántalm

azza. Pál ittnem

foglalkozott ezzel a bűn következményeként kialakult problém

ával,am

i egy-egy kulturális környezetben még szélesebb körben m

egnyilvánul.

A m

i társadalmunkban és kulturális környezetünkben m

ilyen hatásokrom

bolják a házasságot? Milyen tanácsot találhatunk P

ál szavaiban,am

i védi a házasság intézményét, és szem

beszáll a romboló erőkkel?89

Hétfő

december 5.

HA

TA

LOM

(Efézus 5:22; 6:1, 5)

A feleség, a gyerm

ek és a szolga engedelmességének gondolata elvezet a ha-

talom kérdéséhez. M

i a férj, az apa és az úr tekintélyének alapja? Miért vár-

ja el az engedelmességet? E

f 5:21 versében azt olvashatjuk, hogy „Isten félel-m

ében”,ill. „Krisztus iránti tiszteletből”

kell engedelmeskedni. M

ásutt is ha-sonló kifejezések fordulnak elő: „m

int az Úrnak”

(22. vers), „az Úrban”

(Ef

6:1), „mint a K

risztusnak”(5. vers). A

z ismétlődő utalás K

risztusra azt jelzi,hogy Isten rendelte el a hatalm

i felépítést. Noha Pál nem

hatolt mélyebbre

e kérdést boncolgatva, egy igen kifejező hasonlattal érzékeltette Krisztus és

az egyház kapcsolatát: „Krisztus is feje az egyháznak”,ezért „az egyház enge-

delmes a K

risztusnak”(E

f 5:23–24). Krisztus az egyház feje, neki engedel-

meskedik az egyház. A

kereszténység példáját kövesse a férj, az apa és az úrvezetői tekintélye gyakorlásakor. A

hatalom nem

korlátlan, rettegett uralom.

Pál úgy fogalmazott, hogy a hatalm

at és az engedelmességet is K

risztusbankell gyakorolni, aki „szerette az egyházat, és Ö

nmagát adta azért”

(25. vers).E

zt a gondolatot nem lehet eléggé hangsúlyozni! A

szeretet és ne az erő le-gyen a m

ozgatórugója annak a hatalomnak, am

i Isten terve szerint az egy-séget hivatott m

egőrizni! Ugyanígy a szeretet és ne a félelem

vagy a gyenge-ség érzése késztessen az engedelm

ességre!

Mit áruln

ak el a következő versek a keresztény em

ber kapcsolatairól?1M

óz 1:26–27__________________________________________________ A

pCsel 17:26 __________________________________________________

Mt 12:50 ______________________________________________________

Ef 3:6_________________________________________________________ G

al 3:28_______________________________________________________

Az Ú

r színe előtt mindannyian Isten kegyelm

ére szoruló bűnösök vagyunk.A

hatalom és az engedelm

esség fogalmát igencsak elferdítették az em

berek,m

égis e fogalmak összhangban állnak a Bibliával. A

hatalmon lévők m

indigfigyeljenek arra, m

ilyen az Istennel és az alárendeltjeikkel való kapcsolatuk.Súlyos bűnt követ el az Ú

r előtt, aki visszaél szerepével, hiszen Isten még

azt is számon tartja, ha egy verebecske a földre esik (M

t 10:29–31)!

A kereszt lábán

ál ismerh

etjük meg az en

gedelmességet, de m

it tanul-

hatn

ak a kereszt tövében a h

atalmon

lévők, amin

ek segítségével Istenelgon

dolása szerint gyakorolh

atják hatalm

ukat?

88

Csütörtök

december 8.

UR

AK

ÉS SZO

LGÁ

K (Efézus 6:5–9)

Pál idejében a Róm

ai Birodalomban több m

illió rabszolga élt. A legtöbb rab-

szolgával úgy bántak, mint az igavonó állattal. M

ég Arisztotelész is azt taní-

totta, hogy a rabszolgák csupán beszélő szerszámok. Pál m

inden bizonnyalvérlázítónak érezhette annak m

ég a gondolatát is, hogy az egyik ember bir-

tokolhatja a másikat, akár a legcsekélyebb m

értékben sem törődve annak

Istentől kapott jogaival és emberi m

éltóságával. Pál azt tanácsolta az efézusirabszolgáknak, hogy engedelm

eskedjenek uruknak, és dolgozzanak úgy,m

intha Krisztusnak szolgálnának (E

f 6:5). A jó szívvel, alaposan végzett

szolgálat „az Úrnak…

és nem em

bereknek”,nem m

arad jutalom nélkül (7–8.

vers). Pál világosan látta, hogy noha a rabszolgák nem változtathattak hely-

zetükön, mégis felül tudnak em

elkedni problémáikon. – U

gyan most m

égnem

pusztíthatjuk el a gonoszságot, de semm

iképp sem engedhetjük, hogy

a gonoszság pusztítson el minket!

A B

iblia nem ítéli el nyíltan a rabszolgaságot, a következő szövegekből

mégis kitűnik a m

ögötte meghúzódó elvek kárhoztatása. Figyeljük

meg, hogyan! M

t 22:39; Mk 10:44; Lk 6:31; R

óm 12:10; Fil 2:3; 1Jn 4:11

Az uraknak szóló tanács is igen találó. Pál arra em

lékezteti az urakat, hogynekik is van U

ruk a mennyben, akitől kegyelm

et és bűnbocsánatot nyer-nek. E

zért kéri a rabszolgatartókat, hogy ne fenyegetőzzenek, hanem legye-

nek kedvesek szolgáikkal (Ef 6:9).

Vajon miért nem

tett Pál még többet? „N

em az apostol feladata volt,

hogy önkényesen megdöntse, vagy hirtelen m

egváltoztassa a társadalmi

rendet. Ilyen kísérlettel csak az evangélium sikerét akadályozta volna. E

llen-ben oly elveket tanított, am

elyek alapjaiban támadták a rabszolgaságot, és

amelyek m

egvalósítása az egész rendszert bizonyára aláássa” – (Ellen G

.W

hite: Az apostolok története, 302. old.).

Pál szolgálata valóban gyümölcsöt term

ett, és igen sok rabszolgatartó –szolgáival együtt – őszintén m

egtért keresztény lett, mint pl. Filem

on is. Pálvisszaküldte hozzá O

nésimust, a szökött rabszolgát, és arra kérte, hogy ne

úgy bánjon vele, mint szolgával, hanem

mint szeretett atyafival (Filem

16).

Milyen

tanácsot találh

atunk P

ál szavaiban, am

i segítségünkre leh

eta h

elyzetünktől függően

akár a főnökün

kkel, akár a beosztottaink-

kal, esetleg min

dkét csoporttal való kapcsolatunkban

?

91

Szerdadecem

ber 7.

SZÜ

LŐK

ÉS GY

ERM

EKEK

(2Mózes 20:12; Efézus 6:1–4)

Nincs m

ég egy olyan vallás vagy filozófia, amelyik annyit tett volna a gyer-

mekekért, m

int a kereszténység. William

Wilberforce – aki kom

oly keresz-tény hívő volt – vetett véget a gyerm

ekek dolgoztatásának Angliában. A

ke-resztény m

issziótársaságok úttörője, William

Carey érte el Indiában, hogy

beszüntessék a gyermekek házasságba kényszerítését és az özvegyek m

eg-égetését. India déli tartom

ányainak egyes részein még m

a is megfojtják vagy

megm

érgezik az újszülött lánygyermekeket. A

keresztény kórházak és lelké-szek bölcsőket állítanak kapujuk m

ellé, ahová bárki észrevétlenül letehetiaz újszülött kislányokat, akiket családjuk nem

akar felnevelni. A

kor római kultúrája hasonló volt. „A

vad bikát levágjuk, a veszett ku-tyát m

egfojtjuk, kést döfünk a beteges marhába, nehogy m

egfertőzze a nyá-jat; a gyenge vagy testi hibával született gyerm

ekeket pedig vízbe fojtjuk”(Seneca) – (Barclay: The Letters to the G

alatians and Ephesians, 176. old.). E

bben az időben írta tanácsait a keresztény szülőknek és gyermekeknek

Pál, ami m

ár önmagában is elism

erést jelentett a gyermekeknek!

Mit várh

atunk el a gyerm

ekektől? Mivel tám

asztotta alá Pál a szülők-

nek és gyerm

ekeknek szóló in

telmeit? M

iben h

asonlít ez ah

hoz, am

ita feleségekn

ek mon

dott férjükhöz fűződő kapcsolatukról? M

ilyen kü-

lönbségeket látun

k? Ef 6:1–4; Ef 5:22; Kol 3:18

Pál az engedelmesség két okát nevezte m

eg. Elsőként azt, hogy m

inden tár-sadalom

ban helyes, természetes és elfogadott szabály az engedelm

esség.M

ásodik: az engedelmességet Isten erkölcsi törvénye is m

egköveteli.K

eresztény képzőművészek két kőtáblán m

utatják be a törvényt: az egyi-ken az első négy parancsolat szerepel, a m

ásodikon pedig az utolsó hat. Ígyosztják m

eg az Isten iránti és az emberek iránti kötelezettségeket. A

zsidókazonban öt parancsolatot tüntetnek fel m

indkét kőtáblán, mintha ezzel is azt

akarnák jelezni, hogy a szülők tisztelete hozzátartozik Isten tiszteletéhez. A

szülők elvárhatják gyermekeiktől az engedelm

ességet, amíg el kell tar-

tani őket, de a tiszteletet életük végéig meg kell adniuk. Pál azt tanácsolta a

szülőknek, hogy ne ingereljék gyermekeiket (E

f 6:4).

Milyen

erők rombolják az erős és jó szülő–gyerm

ek kapcsolatot a tár-sadalom

ban? M

ivel járulhat h

ozzá a kereszténység a családi kapcso-

latok védelméh

ez?

90

93

Péntekdecem

ber 9.

TOVÁ

BBI T

AN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A:

Szülők és

gyermekek

kapcsolatáról:„Szülők, Isten azt várja el tőletek, hogy családotokat a m

ennyei család min-

tájára alakítsátok. Őrizzétek gyerm

ekeiteket! Legyetek kedvesek és gyöngé-dek velük! A

szeretet aranyszála kapcsolja össze az apát, az anyát és a gyer-m

ekeket. A rendezett, fegyelm

ezett családi élet minden prédikációnál job-

ban bemutatja a kereszténység erejét” – (E

llen G. W

hite: Seventh-dayA

dventist Bible Com


Férjek és feleségek kapcsolatáról: „Sok férj a feleségével való kapcsolatá-val nem

ad hű képet az Úr Jézus és egyháza kapcsolatáról, m

ert nem az Ú

rútján jár. H

angoztatják, hogy feleségük mindenben engedelm

ességgel tarto-zik nekik. Pedig nem

az volt Isten terve, hogy a férj, mint családfő birtokol-

ja a kizárólagos uralmat, am

ikor ő maga nem

hajol meg K

risztus előtt. Krisz-

tus uralma alatt kell állnia, hogy példájával bem

utassa Krisztus és egyháza

kapcsolatát. Ki ne ejtse a száján az az em

ber, hogy a férj feje a feleségnek, ésa feleség m

indenben engedelmességgel tartozik neki, aki gorom

ba, durva,erőszakos, önző, nyers és m

indenkin átgázol! A hasonlat igazi értelm

ébenvéve nem

ő az Úr, nem

ő a férj” – (Ellen G

. White: T

he Adventist H

ome, 117.

old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. Tegyük fel, tudom

ásunkra jut, hogy gyülekezetünk egyik tagját folyama-

tosan bántalmazza a házastársa. M

it tehet a gyülekezet ilyen esetben?2.

Mit tegyen az egyház fontos társadalm

i kérdések ügyében? Maradjon tá-

vol mindentől, vagy lépjen fel valam

ilyen formában? Vannak olyan kér-

dések, amelyektől jobb óvakodni? H

a igen, milyen alapon dönthetjük el,

hogy mi a teendő? Beszélgessünk arról is, hogy m

ennyiben térít el igaziküldetésünktől, ha a társadalm

at foglalkoztató dolgokba bekapcsoló-dunk! E

setleg a társadalmi kérdések részét képeznék igazi m

issziónk-nak?

3. Beszéljük m

eg a keddi és a szerdai tanulmányunk végén szereplő kérdé-

seket! Milyen hatások rom

bolják a család intézményét? H

ogyan segíthetcsoportunk a gyülekezetünk tagjainak e tám

adásokat kivédeni?

92

De

az Ú

r má

sk

ép

pe

n g

on

dolta

… (1

)

Szabó Éva

Hé

t csod

a

Tudod, mi volt a hét csoda?

egy újszülött kis homloka,

egy falevélen az az ér,am

ely a gyökerekig ér,egy szó, am

ely idejében jött,egy darab ég a csönd fölött, egy kéz, am

ely utánad nyúlt,m

ikor csillagod a földre hullt,télen egy jó m

eleg szobas ha szépen érkezel…

Oda.

Érdem

em csak annyi, hogy az O

davezetõ úton talán egy kis lánc-szem

lehettem valakinek az életében. P

ici kapaszkodó, amit sokáig

nem is sejtettem

…

Juhász Ilona történetét a következõ tanulmány után a 101. oldalon

folytatjuk!

Vasárnapdecem

ber 11.

A H

ÁB

OR

ÚSÁ

GR

ÓL

„Végezetre, atyámfiai”

(Ef 6:10) – kezdi Pál a részt. A

végezetre szóval vala-m

it ki akart emelni. E

ddig azt vázolta, hogyan mentett m

eg Isten a bűntől.Szentlelke által elpecsételt, az egység kötelékébe fogott és Isten családjábabefogadott. M

int a család tagjaitól, Isten azt várja el tőlünk, hogy úgy éljünk,m

int illik elhívatásunkhoz (Ef 4:1), vetkőzzük le a régi bűnös életet, és új,

megváltozott életet öltözzünk fel; tisztaság, szeretet, világosság, bölcsesség

jellemezzen, és Istennek tetsző legyen m

inden kapcsolatunk. Keresztény

életünket az határozza meg, hogy beteljesedünk-e Szentlélekkel (E

f 5:18). Sátán dém

oni, gonosz lélek, aki a keresztények ellen tör. Meg akar kapa-

rintani magának, m

int ahogy Péterrel is próbálkozott (Lk 22:31). „Végezetre,atyám

fiai”– m

ondja Pál –, készüljetek fel a Sátán elleni mindennapos küz-

delemre! A

végezetre szó összefoglalást, következtetést jelöl. De az itt sze-

replő görög szó igazi jelentését még jobban vissza lehetne adni azzal a kife-

jezéssel, hogy „ettől kezdve” vagy „mostantól fogva”.

Olvassuk el Lk 22:31 versét! M

ire gondolhatott Jézus, amikor azt m

ond-ta,h

ogy Sátán m

eg akarta rostálni P

étert? Mit jelen

t az, ha Sátán

va-lakit m

egrostál? Olvassuk el Ef 6:10 versét! M

ilyen rem

énységet talál-

hatun

k Isten Igéjében

a győzelemm

el kapcsolatban?

Pál beszélt arról, hogy Isten Krisztusban m

unkálkodik értünk. Az Isten és

Sátán között dúló világszéles küzdelem új és hatalm

as vonatkozására vetettfényt, hogy K

risztus belépett az emberiség történelm

ébe. Krisztusnak Sátán

felett a kereszten aratott diadala teremtette m

eg az alapot arra, hogy Istenelfogadja a hívőket. A

zzal azonban tisztában kell lennünk, hogy az Isten or-szága felé vezető utunk épp csak elkezdődött. M

ostantól kezdve sok csatátkell m

egvívnunk, fortélyos ellenféllel kell megm

érkőznünk és a harcot „azördögnek m

inden ravaszságával szemben”

kell megnyernünk, (Ef 6:11). „Teljes

hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti m

indenható-ságát az em

beri eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegy-verzetében győzhetünk m

inden ellenségen” – (Ellen G

. White: Próféták és

királyok, 71. old.).

Idézzünk fel egy olyan

alkalmat, am

ikor győzni tudtun

k valamilyen

lelki küzdelemben

, majd gon

doljunk olyan

esetre is, amikor kudar-

cot vallottunk! M

i volt a különbség?

95

12. tanulmány

december 10–16.

Harc a gon

osz ellen

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: É

saiás 35:4; Dániel 10:19; Lukács 22:31; R

óma

7:15–20; Efézus 6:10–12; 2T

imóteus 4:7–8; Jelenések 12:9

„Mert n

em vér és test ellen

van n

ékünk tusakodásun

k, han

em a feje-

delemségek ellen

, a hatalm

asságok ellen, az élet sötétségén

ek világ-bírói ellen

, a gonoszság lelkei ellen

, melyek a m

agasságban van

nak”

(Ef 6:12).

A küzdelem

valóságos. A Bibliában két igen fontos beszám

olót olvashatunk.A

z első arról szól, hogy Isten tökéletes világot teremtett, am

it Ádám

és Éva

gondjaira bízott (1Móz 1:27–28). A

második azt m

ondja el, hogy Sátán Is-ten elleni lázadásra vette rá Á

dámot és É

vát, amivel rászabadította a bűn át-

kát a világra és az egész emberiségre (1M

óz 3). A Bibliában azonban olvas-

hatunk két jó hírről is. Az első: Isten elküldte Fiát a földre, hogy m

eghaljona világ bűneiért, és m

egbékéltesse önmagával az elbukott em

beri családot(2K

or 5:14–18). A kereszt és K

risztus feltámadása a biztosítéka annak, hogy

Sátán meg a bűn örökre elpusztul a világ végén. A

másik jó hír pedig, hogy

Isten új eget és új földet teremt a m

egváltottak otthonául (Jn 14:1–3).

Az ihletett Ige végigvezet a K

risztus és Sátán között zajló nagy küzdelmen,

aminek m

indannyian részesei vagyunk. Leírja, hogyan zajlik, és megm

utat-ja veszélyeit. E

zen a héten Pál üzenetének azt a részét vizsgáljuk, amiből

megtudhatjuk, hogyan szerezhetjük m

eg a győzelmet.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen harcot kell megvívnunk, és m

ennyire va-lóságos ez a küzdelem

? Milyen cselfogásokhoz folyam

odik az ördög? Hol és

hogyan küzdünk meg vele? M

ilyen ígéreteket találunk a Sátán feletti győze-lem

mel kapcsolatban?

94

Kedd

december 13.

AZ

ELLENSÉG

Milyen

nek m

utatja be Pál az ellen

ségünket? M

it árul el a küzdelem-

ről (Ef 6:12)?

Az első, hogy nem

„vér és test”(E

f 6:12) ellen, azaz nem em

berekkel kell har-colnunk. A

z önzés, a büszkeség, az énközpontúság, a keresztényekkelszem

beni gyűlölet mind-m

ind olyan erő, amivel a hívőnek m

eg kell küzde-nie, ám

vannak még ezeknél sokkal hatalm

asabb, kozmikus erők is, am

e-lyek arra törekszenek, hogy m

egszakítsák az Istennel való kapcsolatunkat.A

második: ellenségeink fejedelem

ségek, hatalmasságok, az élet sötétsé-

gének világbírói (12. vers). Félelmetes, de nagyon is valóságos az em

bernélhatalm

asabb, kozmikus, dém

oni erők bemutatása, am

elyek az Isten ellenilázadásban m

inket is csatasorba akarnak állítani. Kinek az oldalára állunk?

Sátán vagy Isten oldalára? Ez a tétje a keresztény harcának, a K

risztus és Sá-tán között dúló nagy küzdelem

nek.Sátán az ellenségünk. Félelm

etes, ádáz ellenség, dühödten harcol, lesi aprédát, „m

int ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”(1Pt 5:8). Ő

avádoló (Jel 12:10), hazug és gyilkos (Jn 8:44). „K

ezdettől fogva bűnben leled-zik”

(1Jn 3:8), az Úr igazságát elferdíti (A

pCsel 13:10), „m

ind az egész földkerekségét elhiteti”

(Jel 12:9), hadakozik Isten maradék egyháza ellen (Jel

12:17). Üldözi a szenteket (Jel 2:10), világosság angyala képében is m

eg tudjelenni (2K

or 11:14), majd ennek a korszaknak a végén az Ú

r ellenségeitegy utolsó nagy tám

adásra vezeti, mert m

eg akarja dönteni Isten uralmát

(2Thessz 2:4–10). A

keresztényeknek ezzel a természetfeletti lénnyel és se-

regével, a bukott angyalokkal kell szünet nélkül, folyamatosan hadakozni.

„Mindig m

indenkiben két erő birkózik a győzelemért. A

hitetlenség táborafelsorakoztatja erőit Sátán vezetésével, hogy elszakítson erőnk Forrásától. Ahit oldala is csatarendbe szedi erőit, vezetőjük K

risztus, hitünk szerzője ésbevégzője. Ó

ráról órára az egész világegyetem láttára zajlik a küzdelem

, akézitusa. A

nagy kérdés: Ki kerekedik felül?” – (E

llen G. W

hite: Sons andD

aughters of God, 328. old.).

Hogyan

tapasztaltuk saját életünkben

e két erő küzdelmét? H

ogyanism

erhetjük fel a küzdelm

et? Hogyan

tud Sátán elrejtőzn

i? Min

dig jóllátjuk, h

ogy mi is történ

ik valójában?

97

Hétfő

december 12.

AZ

ÖR

DÖ

GN

EK M

IND

EN R

AVASZ

SÁG

A (Efézus 6:11)

A lelki küzdelem

ről szólva Pál általánosan figyelmeztet az ördög m

inden ra-vaszságára (E

f 6:11). M

i lehet az ördög minden ravaszsága? A

z ördög nem feltétlenül a leg-

nyilvánvalóbb gonosz módon tám

adja a hívőket. Módszereit gyakran leple-

zi, kísértéseivel olyan látszatot kelt, mintha m

agasztos, fennkölt ügyeketszolgálna. K

ét példa: úgymond nem

es dologra célzott Éva m

egkísértésekor(lásd: 1M

óz 3:1–5); Júdást pedig arra sarkallta, tegyen meg m

indent azért,hogy itt a földön m

egalapítsák a Messiás birodalm

át. C

. S. Lewis egyik könyvében olyan képzeletbeli leveleket közölt, am

elye-ket C

sűrcsavar, a tapasztalt gonosz lélek írt fiatal munkatársának, aki m

égnem

elég jártas a szentek elgáncsolásának művészetében. Tegyük fel, János

az édesanyjáért imádkozik, akit reum

a gyötör. Csűrcsavar azt tanácsolja if-

jú társának, ilyenkor ne azon mesterkedjen, hogy m

egingassa Jánosnak azim

a erejébe vetett hitét, inkább késztesse állandó imádkozásra, m

ég akkoris, am

ikor inkább masszíroznia kellene édesanyja fájó ízületeit.

Egy következő levelében pedig a fortélyos ördög, C

sűrcsavar azt javasol-ja, hogy a keresztényeket óriási horderejű elm

életi kérdésekkel kössék le,m

ert akkor észre sem veszik a valódi, közvetlen problém

ákat. Csűrcsavar

szerint az a játék lényege, hogy „árvíz idején mindannyian poroltóval futká-

rozzanak”

– (C

.S. L

ewis:

Th

e Screw

tape

Letters,

[Lon

don

: C

ollins

Clear–Type Press, 1956.] 128–129. old.).

Keressük ki a következő szövegeket, és n

ézzük meg, Sátán

mely m

ód-szereit ism

erhetjük fel! M

elyik módszere tűn

ik ismerősn

ek?

Jób 2:9________________________________________________________

Zak 3:1________________________________________________________

Lk 22:3________________________________________________________

Jel 12:12_______________________________________________________

Mk 4:15_______________________________________________________

2Pt 3:4________________________________________________________

1Th

essz 2:18___________________________________________________

2Kor 2:10–11__________________________________________________

96

Csütörtök

december 15.

VEG

YÉT

EK FEL…

ÉS ÁLLJA

TO

K M

EG!

Mivel bátorította P

ál a hívőket, m

iután arra szólította olvasóit, h

ogy„legyetek erősek…

!”(Ef 6:10)? M

it kell tenn

iük és miért (Ef 6:11)?

Ha csak önm

agunkra hagyatkozunk, számolnunk kell azzal, hogy nincs

bennünk elég akaraterő és állhatatos kitartás szembeszállni az ördöggel.

Természetünkből fakadóan bűnösök vagyunk (R

óm 3:23). A

bűn elválasz-tott Istentől (É

sa 59:2), rabszolgáivá tett (Jn 8:34; Róm

6:16), megrontotta

a gondolkodásmódunkat és lelkiism

eretünket is (2Kor 3:14; 2T

im 3:13).

Mi az em

ber szerepe Sátán és a bűn

elleni küzdelem

ben? M

t 16:24; Lk13:24; A

pCsel 14:22; Fil 4:1; 2T

im 2:3; Jak 5:10–11; 1P

t 4:1

A neves újszövetséges teológus, H

erman R

idderbos így fogalmazott: „Igaz,

hogy Krisztusban [Sátán] m

ár legyőzött ellenfél, ám m

ég korántsem veszély-

telen. Az egyház viszont gazdagon felszerelt fegyvertárat kapott Istentől,

hogy felvehesse a harcot [a gonosz erőkkel], így továbbra is meg tud állni”

– (H. R

idderbos: Paul: An O

utline of His T

heology [Grand R

apids: William

B. Eerdm

ans, 1975.] 392. old.). Isten így küld csatába „a gonoszság lelkei ellen”

(Ef 6:12).Ez a fegyverzet

bőven elegendő ahhoz, hogy kivédjük Sátán megtévesztő cselvetéseit. Sátán

fortélyos ellenfél, aki nem becsületesen harcol. Felhasznál m

inden létező csa-lást, hol beszélő kígyó (1M

óz 3), hol világosság angyala (2Kor 11:14) képében

jelenik meg. Ezért szól így Pál kettős tanácsa: Vegyétek fel…

és álljatok meg!

Ha azt m

ondjuk, hogy „vedd fel!”, akkor olyan dologra gondolunk, ami

nincs „rajtunk”. A vegyétek fel az állandóságra is figyelm

eztet. A keresztény

egyetlen percre sem m

aradhat „Isten minden fegyvere”

(Ef 6:11) nélkül, és te-

tőtől talpig az egész testet, a gondolatoktól kezdve egészen a tettekig, min-

dent be kell fednie a felszerelésnek. Ef 6:11–14 verseiben az apostol négy-

szer említi az állni igét (m

egállhassatok, ellentállhassatok, álljatok elő for-m

ában), utalva arra, hogy tartsunk ki, álljunk ellen az ellenségnek, legyünkéberek, figyelm

esek, és semm

iképp se adjuk meg m

agunkat. Miénk a győ-

zelem!

Ha tudjuk, h

ogy valamelyik ism

erősünk éppen

most küzd Sátán

nal,

beszélgessünk vele! M

ivel segíthetün

k még azon

kívül, hogy im

ádko-zun

k vele és érte?

99

Szerdadecem

ber 14.

LEGY

ETEK

ERŐ

SEK

A tusakodás (E

f 6:12) a keresztény küzdelmét jelöli, és két dologra is utal.

Az első: a kézitusa vagy birkózás képét vetíti elénk. A

második: az ellenség

annyira közel van hozzánk, mint birkózás közben a küzdőfél. A

z ellenfélegyrészt igyekszik álcázni m

agát, ugyanakkor vakmerő is, sem

milyen esz-

köztől nem riad vissza, hogy m

egtévessze azokat, akik Krisztusban hisznek,

bíznak. A keresztény élet és hit három

alapelvén múlik a harc kim

enetele:„legyetek erősek”

(10. vers); „öltözzétek föl az Isten minden fegyverét”

(11. vers);és „álljatok”

(14. vers, lásd még: 11., 13. versek). M

a az első lényeges dolog-gal foglalkozunk, a m

ásik kettőt pedig majd később vizsgáljuk m

eg.A

legyetek erősek kifejezés harmincnál is többször szerepel a Bibliában,

ebből háromszor az Ú

jszövetségben. A felszólítással gyakorlatilag azt m

ondjaIsten: Tőlem

kapod az erőt! Ezért légy erős, és ne félj!

Keressük ki a következő bibliaszövegeket és figyeljük m

eg, milyen biz-

tonságot sugároz mindegyik, függetlenül a körülm

ényektől, amelyek-

kel szembe kellett nézni! Józs 10:25; Ésa 35:4; D

án 10:19; 1Kor 16:13

Pál arra szólít, hogy legyünk erősek az Úrban (E

f 6:10). Az örök ellenséggel

csak akkor szállhatunk szembe sikerrel, ha Isten oldalán állunk. „N

em erő-

vel, sem hatalom

mal, hanem

az én lelkemm

el! azt mondja a Seregeknek U

ra”(Z

ak 4:6). Pusztán emberi erővel nem

mérkőzhetünk m

eg a gonoszság se-regeivel, legyünk bárm

ilyen erősek, edzettek és erkölcsileg makulátlanok.

Ehhez a küzdelem

hez szükség van a lelki hatalmasságokra. A

gonosz elleniharchoz nem

elegendő akár csak egy hajszálnyival is kevesebb az Istentőlszárm

azó erőnél, amit a Szentlélek közvetít. „N

álam nélkül – m

ondja Jézus –sem

mit sem

cselekedhettek”(Jn 15:5). Pál ehhez hozzáfűzte: „H

ála az Isten-nek, aki a diadalm

at adja nékünk a mi U

runk Jézus Krisztus által”

(1Kor

15:57). Az Ő

kegyelme elegendő m

indenre (2Kor 12:9).

Pál még egy gondolatot fűzött a tanácshoz, hogy Legyetek erősek az Ú

r-ban. A

z Úrban lévő erő az Ő

hatalmas erejéből árad ránk (E

f 6:10). Pál már

korábban is, Ef 1:17–21 verseiben azért im

ádkozott, hogy mi is tapasztaljuk

Isten hatalmát, am

it Krisztus feltám

asztásával bemutatott. E

f 2:1–7 szaka-szában arról írt az apostol, hogyan tapasztalhatjuk ezt az erőt. A

hogy Istenképes volt feltám

asztani Krisztust a halálból, m

inket is fel tud támasztani a

bűn halálából, és új életre kelt Krisztusban. A

feltámadás erejével küzdjünk

„a gonoszság lelkei ellen, melyek a m

agasságban vannak” (Ef 6:12).

98

101

Péntekdecem

ber 16.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: A

világegyetemben dúló háborúról: „Is-

ten Igéjéből megtudhatjuk, hogy a világm

indenségben két erő küzd egy-m

ással, és mindkettő befolyásolja, irányítja az em

bereket. Mindkét fél hat

minden em

berre. Az Isten uralm

a alatt élő emberek, akik a m

ennyei angya-lok befolyása alatt állnak, képesek lesznek felism

erni a sötétség erőinek lát-hatatlan, de annál körm

önfontabb cselvetéseit. Szünet nélkül, komolyan

igyekezzenek Isten akarata szerint élni, akik a mennyei m

unkásokkal össz-hangban kívánnak m

aradni! Semm

i szín alatt ne engedjenek teret Sátánnakés angyalainak!” – (E

llen G. W

hite megjegyzései, Seventh-day A

dventistBible C

omm

entary, 6. köt. 1119. old.).A

z egész életen át tartó háborúságról: „Az ellenség m

inden érvet, min-

den csalást latba vet, hogy gúzsba kösse az embert, tehát ha el akarjuk nyer-

ni az élet koronáját, komoly, kitartó erőfeszítéseket kell tennünk. N

em rak-

hatjuk le a fegyvert, és nem távozhatunk a csatam

ezőről addig, amíg M

eg-váltónk segítségével diadalt nem

aratunk!Biztonságban vagyunk m

indaddig, amíg nem

vesszük le tekintetünkethitünk szerzőjéről és bevégzőjéről. E

hhez azonban szükséges, hogy azodafelvalókkal törődjünk és ne csak a földi dolgokkal. H

it által emelked-

jünk mind m

agasabbra Krisztus kegyelm

ének ismeretében! H

a naponkéntelgondolkodunk páratlan jóságáról, egyre inkább felnövünk dicsősége kép-m

ásához” – (Ellen G

. White: M

y Life Today, 105. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. O

lvassuk fel a csoportunkban 2Kor 10:3–5 verseit! M

it tudhatunk meg

a lelki küzdelemről?

2. Sátán gyakori csalása, hogy az igazságba burkoltan egy kevés ham

issá-got kever (például szolgálhat erre az a téves felfogás, m

iszerint Isten ál-dásának, elism

erésének jele volna az anyagi jólét). Milyen példákat em

-líthetünk m

ég arra, hogy Sátán az igazságot és a hamisságot elegyítve

igyekszik megtéveszteni?

3. Ism

erünk valakit, aki épp most vív nehéz lelki küzdelm

et? Mivel m

utat-hatjuk m

eg, hogy odafigyelünk rá és törődünk vele?

100

De

az Ú

r má

sk

ép

pe

n g

on

dolta

… (2

)

A férjem

mel m

ár összekerülésünk is problematikusan indult; egészen m

ás világ-ból érkeztünk, jó nagy batyuval. Több évig voltunk külön, m

indketten éltük sajátéletünket. É

n a Hetednapi A

dventista Egyház tagja voltam

, a férjemrõl nem

sokattudtam

, csak annyit, hogy máshol, m

ással élt. Közeledési szándékait nem

vettemkom

olyan, rendre elutasítottam.

Egy szép napon m

égis megtört a jég, nyilván m

ert az Úr m

ásként gondolta…Valahogy hirtelen letisztult m

inden, a régi beidegzõdött elvárások, tettek kihullot-tak a rostán, csak a ragaszkodás, szeretet m

aradt fenn. Szépséges év követke-

zett. Egy…

Annyi szeretetet kaptam

e rövid idõ alatt, mint ezt m

egelõzõen egészéletem

ben sem.

Majd egész váratlanul a férjem

szólt, hogy õ is csatlakozna az egyházhoz.M

ég csak a keresztségre való felkészülés szervezésénél tartottunk, amikor kide-

rült, hogy rosszindulatú daganatai vannak. Több mint két évig tartó ádáz küzde-

lem következett a kórral, am

it barátaink, testvéreink próbáltak enyhíteni, sokanim

ádkoztak értünk, segítettek. Meg is lett az eredm

énye, új, jó dolgokra csodál-kozhattunk rá. A

z értékrend megváltozásával különös hangsúlyt kapott az össze-

tartozás érzése, a féltés és a csoda. Alig m

erem leírni, m

ert világunkban könnyena képzelet szülem

ényének, gyógyszerek mellékhatásának m

ondanak mindent,

ami

földöntúli. S

okan várjuk

a csodát,

de ha

bekövetkezik, kételkedünk

avalóságában. M

i is történt tehát?A

mûtétre való várakozás idején, a kórházi ágyon fekve, idegfeszültségben,

a félelem m

akacs szorításától szenvedett a férjem. E

gyik éjjel azt látta, hogykitárul az ajtó, és nagy fényességtõl övezve közeledik hozzá valaki, akinek azarca nem

kivehetõ. A férjem

felült, kitárt kezekbe simult keze, és…

érezte a szö-gek nyom

ait. „Ne félj!” – ezt sugallta, talán m

ondta is a kései látogató, azután las-san eltûnt. S

oha nem tapasztalt tisztaság illata m

aradt a levegõben, és valami

mám

oros boldogság, nyugalom a férjem

szívében, aki alig várta a reggelt, hogyelm

ondhassa nekem ezt a csodálatos élm

ényt. A

mi ezután következett: m

ûtét, kezelések sorozata, újabb mûtét, teljes haj-

kihullás kétszer is. Ez ugye em

berileg alig tûrhetõ, de az Úr kegyelm

ébõl igen jólviselte a nehéz idõszakokat, közben pedig felkészült a keresztségre. V

égezte anapi m

unkát, és igyekezett, hogy amit lehet, m

egtegyen nekem, am

íg tart azélete.

El kellett m

ennie. Talán azért, mert akkor ért el élete csúcspontjához hitben,

kitartásban, nem kevés akadályt legyõzve. M

ivel az Úr ism

erte emberi gyengéit,

talán meg akarta védeni attól, hogy a régi rossz beidegzõdések újból visszahúz-

zák a porba. Elm

ent, de itthagyta az újbóli találkozás, a feltámadás rem

énységétés a tudatot, hogy m

ég van dolgom a földön!

„A hit pedig a rem

énylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való

meggyõzõdés”

(Zsid 11:1).

Ju

há

sz Ilo

na

Vasárnapdecem

ber 18.

„KÖ

RÜ

LÖV

EZV

ÉN D

EREK

AT

OK

AT

IGA

ZLELK

ŰSÉG

GEL”

(Efézus 6:14)

„Micsoda az igazság?”

(Jn 18:38) – tette fel Pilátus Jézusnak a kérdést. Az

emberek a történelem

során mindig is vizsgálták ezt a kérdést. G

ondoljunkvégig néhány lehetséges választ: az igazság az, am

i logikus; az az igaz, ami

beválik; az igazság viszonylagos; az igazság olyan megfigyelés, am

it ellen-őrizni lehet; az az igazság, am

it a vallásom, illetve a papom

tanít.

Mit tudhatunk m

eg az alábbi igék alapján az igazság bibliai fogalmáról?

Ésa 65:16______________________________________________________Z

solt 43:3_____________________________________________________ Jn

17:17_______________________________________________________ Z

solt 86:11____________________________________________________ 3Jn

4__________________________________________________________Jn

14:17_______________________________________________________ Jn

14:6________________________________________________________

A keresztény szám

ára az igazság egy személy: Jézus K

risztus, akiben az Úr

kinyilatkoztatta Isten egész teljességét (Ef 3:19) és az igazságot. A

z Igazság,Jézus – m

egmentő, m

egváltó igazság. Arra szólít, hogy haljunk m

eg a bűn-nek, igaz em

berként, erkölcsi tisztaságban, lelki egységben éljük az életün-ket, eleget téve Isten elvárásainak m

inden emberi kapcsolatunkban. A

z igaz-ságba nem

csak az tartozik bele, amit hiszünk, hanem

az is, amit teszünk.

A bűn és a m

egtévesztés világában csakis a Krisztus iránti m

aradéktalan el-kötelezettség fegyverezhet fel m

indannyiunkat az igazsággal. Ezért is figyel-

meztetett Pál apostol: „Ö

ltözzétek fel az Úr Jézus K

risztust, és a testet ne táp-láljátok a kívánságokra”

(Róm

13:14). A

z Újszövetség keletkezésének korában a róm

ai katona övet tett a dere-kára, am

ivel felfogta ruháját, hogy az ne akadályozza a járásban. A keresz-

tény öve az igazság. Olyannyira járja át egész lényünket Jézus, az igazság,

hogy se benső lényünk, se külső cselekedeteink ne akadályozzanak a lelkiküzdelem

ben. Akkor elárulja beszédünk és életünk, istentiszteletünk és

munkánk, hogy annak vagyunk az alattvalói, aki m

aga az igazság, és akibena változásnak m

ég az árnyéka sincs.

Hogyan

válaszolnán

k ezekre a kérdésekre: Mi az igazság? M

i a hasz-

nun

k abból, ha ism

erjük az igazságot?

103

13. tanulmány

december 17–23.

A keresztén

y ember

fegyvertára

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: János 14:6; 18:38; R

óma 1:16–17; 1K

orinthus1:30; E

fézus 6:13–18; 1Thesszalonika 5:8

„An

nakokáért vegyétek föl az Isten

nek m

inden

fegyverét, hogy ellen

-tállh

assatok ama gon

osz napon

, és min

deneket elvégezvén

megáll-

hassatok” (Ef 6:13).

Isten minden fegyvere. „A

keresztény élete harc és menetelés. E

bben a küz-delem

ben nincs pihenés; állandó, kitartó erőfeszítésekre van szükség. Csak-

is szüntelen igyekezettel arathatunk győzelmet Sátán kísértései felett” – (E

l-len G

. White: T

he Ministry of H

ealing, 453. old.).

A Sátán elleni harctól ugyan nem

menekülhetünk m

eg, de bátorítson kétígéret. A

z első, hogy a kereszten Krisztus m

ár legyőzte Sátánt, és az Ő győ-

zelme a m

iénk is (Gal 2:20). A

második pedig az, hogy Isten teljes fegyver-

zettel lát el (Ef 6:11). N

e feledkezzünk meg arról, hogy Pál teljes fegyverzet-

ről beszél. Fegyvertárunknak legalább hat részét sorolta fel. Mindegyikre

szükség van, mert Isten kovácsolta egységbe őket, és szerelte fel m

indenszükséges dologgal, tehát nem

mellőzhetjük egyetlen darabját sem

anélkül,hogy az egészet m

eg ne gyengítenénk. Ezen a héten a fegyverzet hat darab-

ja közül öttel foglalkozunk, a hatodik pedig a következő héten kerül sorra.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

i az igazság bibliai fogalma? M

it jelent „az igaz-ságnak m

ellvasa”(E

f 6:14)? Miért fontos része a keresztény hitnek „a békes-

ség evangéliuma”

(15. vers)? Hogyan véd m

eg a hit Sátán támadásaitól? M

i„az idvesség sisakja”

(17. vers)?

102

Kedd

december 20.

A B

ÉKESSÉG

EVAN

GÉLIU

MA

(Efézus 6:15; Ésaiás 52:7)

Olvassuk el Ef 6:15 versét! Vajon

mire utalh

atott Pál ezzel a verssel?

Pál a többi versben is a katonaság köréből merítette a példát, ezért bizonyá-

ra a római hadsereg katonáinak lábbelijére gondolt. A

római katonák olyan

lábbelit hordtak, aminek segítségével biztosan m

egállhattak a csatában. Egy

katonának nem szabad elbotlania, vagy nem

csúszhat meg, am

ikor az őtkörbezáró ellenséggel harcol. A

keresztényeknek is erősen, megingathatat-

lanul kell állniuk az evangélium igazságában, ha a lelki küzdelem

ben győ-zelem

re akarnak jutni. Szilárdan álljunk a lábunkon, ha azt akarjuk, hogy atestünk is rendületlen m

aradjon. A hitünk alapja a békesség evangélium

a.Bárm

ilyen fontos is minden m

ás igazság, mindennek az alapja az evangéli-

um üzenete, hogy üdvösséget csakis Jézus K

risztusban nyerhetünk, hit ál-tal. H

a nem ez az alap, m

inden összedől.

Olvassuk el a h

ármas an

gyali üzenetet (Jel 14:6–12)! M

i bizonyítja

ebben a szövegben

, hogy m

ilyen fon

tos része az evangélium

az üzene-

tünkn

ek?

Figyeljük meg azt is, hogy Pál a békesség evangélium

a kifejezést használja.A

béke jelenti a bűn és az én feletti győzelem eredm

ényeként fellépő nyu-galm

at. Ez a szó a kapcsolatra vonatkozik – az Isten és az em

ber közötti bé-kesség kapcsolatára (R

óm 5:1), valam

int az emberek, különösen a hívők

közösségének összetartására. Isten tehát azt várja a keresztényektől, hogym

indig a békességet munkálják (2T

im 2:22; 1Pt 3:11). K

ereszténységünkforog veszélyben, és kitesszük m

agunkat Sátán kísértéseinek, ha elidegene-dünk akár Istentől, akár a többi em

bertől.

Valóban ism

erjük az evangélium

békességét? Ha n

em, m

it kell meg-

változtatnun

k ahh

oz, hogy m

i is megtapasztalh

assuk?

105

Hétfő

december 19.

AZ

IGA

ZSÁ

GN

AK

MELLVA

SA (Efézus 6:14)

A keresztény fegyvertárának m

ásodik darabja az igazság mellvasa. M

ivel akeresztény élet alapja a K

risztusban kinyilatkoztatott igazság, az életet való-ban az igazság m

ellvasával kell védeni. A róm

ai katonák legfontosabb szer-veit – a nyakuktól egészen a com

bjukig – páncél védte az ellenséges táma-

dástól, amelyet talán a m

ai golyóálló mellényhez lehetne hasonlítani. A

ke-resztény életet az Istentől eredő és Isten által m

egerősített igazság védi.

Milyen

nek m

utatta be Pál az igazságot? M

it mon

dott Isten, h

ogyanszerezh

etjük meg? M

it tapasztal az az ember, akin

él megvan

az igaz-ság (R

óm 1:16–17; 1K

or 1:30; 2Kor 5:21)?

Isten jellemzője az igazság (É

sa 59:17; Róm

3:26; 2Tim

4:8). Az igazságot az

Úr K

risztusban jelentette ki (Róm

1:16–17), általa igazított meg (R

óm3:25–26), am

i azt jelenti, hogy igaznak mondott, és m

egbocsátotta bűnein-ket. K

risztus igazsága teszi lehetővé, hogy kapcsolatban álljunk Istennel. Sá-tán tám

adásaitól tehát semm

i sem nyújthat nagyobb védelm

et annál, mint

az, hogy igazi kapcsolatban vagyunk Istennel. K

risztus a mi igazságunk, azaz Ő

a mellvas. E

zzel gyakorlatilag ezt üzen-jük Sátánnak: „H

a az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” „Kicsoda vádolja az Is-

ten választottait? Isten az, aki megigazít; kicsoda az, aki kárhoztat?” (R

óm8:31–34).

Hogyan

mutatkozik m

eg a keresztény életében

az igazság, min

t igazikapcsolat Isten

nel (R

óm 6:10–14)?

Az Istennel való igazi kapcsolatnak, az igazságnak igaz életet kell eredm

é-nyeznie. Isten arra kér, hogy legyünk a tanítványai, életünk álljon összhang-ban K

risztus jellemével, aki követőinek hívott el. Igaznak lenni azt jelenti,

hogy Krisztushoz hasonlítunk Isten törvényét betartva, erkölcsi feddhetet-

lenségben, egyenes, becsületes életet élve, krisztusi szeretettel viseltetvem

indenki iránt.

Hogyan

vehetjük fel az igazság m

ellvasát? Hogyan

kapcsolhatjuk ösz-

sze az „öltözzétek föl” felszólítást azzal, hogy „él ben

nem

a Krisztus”

(Gal 2:20)? H

a az igazságot fel kell öltöznün

k, akkor valami m

ást lekell vetn

i? Ha igen

, akkor mit?

104

Csütörtök

december 22.

AZ

ÜD

VÖ

SSÉG SISA

KJA

(Efézus 6:17; 1Thesszalonika 5:8)

Albert fiatal, jóképű, értelm

es fiú volt. A szülei szem

efénye, igazi áldás a gyü-lekezet közösségének. Szerette a zenét, jól értett a szám

ítástechnikához, ésalaposan ism

erte a Bibliát. A gyerekek rajongtak érte. A

z idősebbek biztos-ra vették, hogyha felnő, egész közösségük büszkesége lesz. D

e a 18. szüle-tésnapja tragédiába torkollt, gyászt borítva A

lbert szüleire, és nagy szomo-

rúságba döntve a kis adventista közösséget. Alighogy elindult a közeli bolt-

ba, hogy megvegyen valam

it az egyik idős szomszédnak, egy száguldó te-

herautó fellökte Albert m

otorját, és a fiú a motorról lezuhanva a fejére esett.

„Súlyos koponyasérüléseket szenvedett” – mondta a boncolást végző orvos.

„Bárcsak felvette volna a bukósisakot…”

A sisak a fejet védi. A

világ számos országában törvény írja elő, hogy köte-

lező bukósisakot viselni, ami különböző veszélyektől véd. Pál korában a ke-

mény fém

ből, pl. bronzból vagy vasból készült sisak hozzátartozott a katonákm

egszokott viseletéhez. Karddal nem

lehetett átvágni rajta. Így van ez a ke-resztény küzdelm

ében is. A keresztényeknek feltétlenül fel kell venni a sisa-

kot, hogy védelmezzék akaratuk székhelyét, hiszen ott döntenek olyan m

eg-határozó kérdésekről, m

int pl. kinek a szolgálatában állnak, és miben rem

ény-kednek. Pál azt m

ondja, hogy a Krisztusban nyert üdvösség ez a sisak.

Olvassuk el 1T

hessz 5:8 versét! M

it árul el a vers a sisakról?

Mint keresztények, éljünk az üdvösségnek rem

énységével (1Thessz 5:8)!

Szert tehetünk erre a reménységre, m

ert bennünk van, de nem abban, am

itsaját m

agunk el tudunk végezni. Vajon ki ne adná fel végül csüggedten a rem

ényt, ha saját cselekedete-inkkel, teljesítm

ényeinkkel vagy szentségünkkel szerezhetnénk meg az üd-

vösséget? A jó hír azonban az, hogy Jézus tettei, teljesítm

énye, szentsége ad-ja m

eg az üdvösség reménységét. H

a reménységünket bárm

i másra alapoz-

nánk, előbb-utóbb elveszne. N

em kell félnünk, m

ég annak ellenére sem, hogy Sátán sokszor kétsége-

ket ébreszt bennünk az üdvösségünkkel kapcsolatban. Am

eddig Krisztus-

ban maradunk, és viseljük az üdvösség sisakját, K

risztus a biztosítékunk(Jn 6:37–39; R

óm 8:31–39; 1Pt 1:3–10).

Hisszük-e, h

ogy üdvözülnén

k, ha m

ár ma m

eghaln

ánk? In

dokoljukm

eg válaszunkat!

107

Szerdadecem

ber 21.

A H

IT PA

JZSA

(Efézus 6:16)

Ebből a szakaszból kitűnik három igen fontos dolog a keresztény fegyvertárá-

val kapcsolatban. Először: „Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát”

(Ef 6:16). Afegyverzet előbbi részei m

ellett erre is elengedhetetlenül szükség van. Másod-

szor: a keresztény élethez és győzelemhez nélkülözhetetlen a hit.

Olvassuk el Z

sid 11:6 versét! Mit tudh

atunk m

eg ebből a hit szerepé-

ről? Hogyan kapcsolódik Ef 6:16-hoz? H

ogyan dönthetjük el Jak 2:18–20alapján

, mi a bibliai h

it és mi n

em az?

Hogyan értjük m

eg a hit jelentését ezekben a versekben? Nem

az az igazihit, ha elhiszek valam

it, hanem az, ha hiszek valam

iben. Az első bizonyos

tantételek gyűjteményének elfogadása értelem

mel (E

f 4:13), míg a m

ásodikalapvető bizalom

Istenben, állandó bizalom Igéjében és ígéreteiben. E

z a fel-tétlen bizalom

elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a hit pajzskéntszolgálhasson.

„A hit Isten iránti bizalom

mal teljes, ha az em

ber hiszi, hogy Isten szeretés tudja, m

i a legjobb számunkra. E

z késztet arra, hogy saját utunk helyettIstenét válasszuk. Saját tudatlanságunk helyett Isten bölcsességét fogadjukel, gyengeségünk helyett az Ő

erejét, bűnösségünk helyett pedig az Ő igaz-

ságát. Az életünk, egész lényünk m

ár Istené, hittel elfogadjuk, hogy hozzátartozunk, és várjuk áldását” – (Ellen G

. White: Education, 253. old.).

Ez a hit ad erőt ahhoz, hogy eloltsuk „am

a gonosznak minden tüzes nyi-

lát”(E

f 6:16). Az ellenség tüzes nyilai sokféle form

ában jelentkezhetnek: kí-sértés, kétely, bűnös kívánság, csüggedés, m

egpróbáltatás, lázadás, bűntu-dat és m

ég sok egyéb.A

rómaiak pajzsa kb. 120 cm

magas és 60 cm

széles volt, erős fából ésbőrből készült, am

it vaskeret fogott össze. A katona a védekezésre és tám

a-dásra is felkészülten állt egyik kezében a pajzzsal, a m

ásikban a karddal(am

iről majd a következő héten ejtünk szót). A

mindenható Istenbe vetett

hit adja meg a teljes bizalm

at ahhoz, hogy rendíthetetlen bátorsággal ellen-álljunk Sátánnak. Isten m

aga a „pajzs az ahhoz folyamodóknak”

(Péld 30:5).

Milyen

tüzes nyilaktól védett m

ár meg a h

it pajzsa? A kételytől, a

csüggedéstől vagy a félelemtől? P

róbáljuk meg felvázoln

i azt a folya-m

atot, ahogy a h

it ilyen esetben

hat! M

ilyen tapasztalatun

król beszél-h

etünk m

ásoknak is, akiket h

asonló tám

adások érnek?

106

109

Péntekdecem

ber 23.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: A

mennyei fegyvertár: „H

a viseljük am

ennyei fegyverzetet, azt tapasztaljuk, hogy az ellenség támadásai nem

tud-nak erőt venni rajtunk. Isten angyalai körülöttünk állnak, hogy m

egvédje-n

ek” –

(Ellen

G

. W

hite

megjegyzései,

Seventh

-day

Ad

ventist

Bible

Com

mentary. 6. köt. 1119. old.).

Az igazlelkűség öve: „A

gonoszság ellen nem létezik m

ás biztosítás, csakaz igazság. E

gyetlen ember sem

képes rendületlenül kiállni az igazságért, haa szívében nem

lakozik az igazság” – (Ellen G

. White: In H

eavenly Places,179. old.).

Az igazság m

ellvasa: „Mint választottak, hűségesek és igazak állnak m

egaz Ú

r előtt mindazok, akik felöltötték K

risztus igazságának palástját. Sátán-nak nincs ereje kiragadni őket a M

egváltó kezéből. Krisztus nem

engedi,hogy az ellenség hatalm

ába kerüljön akár csak egyetlen ember is, aki bűn-

bánattal és hittel kérte védelmét” – (E

llen G. W

hite: God’s A

mazing G

race,31. old.).

A hit pajzsa: „A

megm

entő hit egyezség: akik elfogadják Krisztust, szö-

vetségi kapcsolatba kerülnek Istennel. Az őszinte hit, élet. A

z élő hit az élet-erő növekedését jelenti, odaadó bizalm

at, mely által a lélek győzedelm

es ha-talom

má válik” – (E

llen G. W

hite: Jézus élete, 286. old.).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. Beszélgessünk a csütörtöki rész végén szereplő kérdésről! M

it tudha-tunk m

eg a különböző válaszok alapján önmagunkról és arról, hogyan

értjük az üdvösséget? 2.

Az igazságot sokan pusztán tantételek gyűjtem

ényének tartják. Kapcso-

latban áll az igazság a tantétellel? Előfordulhat, hogy az em

bernek igazavan a tantételeket illetően, ám

még sincs nála az igazság? E

lőfordulhatesetleg az, hogy az em

ber ismeri az igazságot, a tantételek terén azonban

téved? Beszélgessünk erről!3.

Mi erősíti és m

i gyöngíti a hit pajzsát? 4.

Mi a különbség az üdvbizonyosság és azon nézet között, hogy ha az em

-ber elfogadja az üdvösséget, biztosan üdvösségre jut?

108

A legszebb karácsonyi ajándék

Ateista családból szárm

azom. K

özépiskolás koromig a B

ibliát még

csak nemis láttam

. A középiskolában viszont a legjobb barátnõm

egy adventista leánylett. Õ

próbált Istenrõl beszélni nekem, de én ezt a tém

át teljesen elhárítot-tam

. Nem

hittem Isten létezésében, nem

értettem, hogy szom

baton miért

nem szabad vásárolni, fõzni stb. E

zeket mind csak korlátoknak láttam

. Ba-

rátnõm tovább próbálkozott. A

dott bibliai témájú lapokat, kis füzetet Jézus

életérõl. Megkaptam

tõle E. G

. White Jézushoz vezetõ út

címû könyvét is.

Ezeket soha nem

olvastam el, de lelkiism

eretem nem

engedte meg azt sem

,hogy kidobjam

õket, így hát gyûjtögettem.

Barátnõm

nagymam

ájánál találkoztam elõször a S

zentírással, aki min-

den reggel olvasta azt. Egyszer kíváncsiságból én is beleolvastam

, de olyannehéz volt a nyelvezete, hogy nem

értettem belõle sem

mit sem

. A

szakközépiskola elvégzése után barátnõmm

el egy munkahelyre ke-

rültünk. A közös m

unkahely közelebb hozott egymáshoz bennünket. E

gy-szer m

eghívott egy elõadássorozatra. Zavart, hogy a fiatalok végig Istenrõlbeszéltek, de a dalok tetszettek. É

vek teltek így el, míg egyszer m

eghívottegy hétvégére hozzájuk. S

zombaton elm

entünk a gyülekezetbe is. Én na-

gyon vonakodtam, m

inden részem tiltakozott ellene, de m

ivel nem akartam

megbántani, hát elm

entem. M

indenki kedves és figyelmes volt velem

, de éna legszívesebben elm

enekültem volna. A

kkor eldöntöttem m

agamban, hogy

ez volt az utolsó gyülekezeti látogatásom.

Ezután 2000 õszén az E

gészség Expóra hívott m

eg a barátnõm. A

z exponagyon m

ély hatást tett rám; eldöntöttem

, hogy elhagyom az állati eredetû

étrendet, és vegetáriánus leszek. Itt is volt szó Istenrõl, de már nem

tiltakoz-tam

ellene. A barátnõm

tõl is egyre többet kérdezõsködtem a hitérõl. H

a nemis tudatosan, de vágytam

Isten közelségére. Szerettem

volna egy Bibliát, de

nem m

ertem senkinek m

egmondani. G

ondoltam, a karácsonyi vásáron m

ajdveszek egyet, de olyan sok dolgom

volt, hogy nem tudtam

elmenni a vásárra.

Decem

ber 24-én dolgoztam. M

ikor kinyitottam az öltözõszekrényem

et,egy csom

agot pillantottam m

eg. A barátnõm

karácsonyi ajándéka volt. Kí-

váncsian nyitottam ki, és egy B

ibliát találtam benne. N

agyon megörültem

neki; ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka.

Ezután januártól kezdve rendszeresen jártam

a gyülekezetbe. Nagyon

hálás vagyok a jó Istennek, hogy éveken keresztül szólongatott, hívogatott,és nem

adta fel, míg el nem

érkeztem hozzá. Ú

j munkakört is jelölt ki szá-

mom

ra. Az egészséges életm

ód kialakításában segédkezem, és ezzel is

segítek másoknak, hogy közelebb jussanak Istenhez.

(K. M

.)

Vasárnapdecem

ber 25.

AZ

IGE ÉS A

LÉLEK

Vegyétek föl „a Léleknek kardját, am

ely az Isten beszéde” (Ef 6:17).

Isten fegyvertárának hat darabja közül Pál utolsóként említi Isten Igéjét,

mégsem

akarja kisebbíteni annak fontosságát. A keresztény életm

ód alapjaaz Ige. N

élküle nem tudjuk, kicsoda Isten valójában, kik vagyunk m

i, mivé

válhatunk, mi a baj velünk. N

élküle nem tudjuk, hogyan m

enekülhetünkm

eg a bűntől, mit tett Isten K

risztusban, vagy mi is a végső sorsunk. A

tör-ténelem

tanúsága szerint, amikor – akár csak egy rövid időre is – az em

be-rek elfeledkeztek a Bibliáról, hihetetlen sötétség borult a világra. Igaz ez azegyénre és az egyház egészére nézve is. N

em véletlen tehát, hogy Pál olyan

nagy fontosságot tulajdonít Isten Igéjének az élet lelki csatáinak megvívásá-

ban.

A Szen

tírás a Lélek kardjának n

evezi Isten Igéjét. M

ilyen kapcsolat-

ban áll a Lélek a B

ibliával? Összegezzük a következő versekben

sze-replő válaszokat! 2P

t 1:21_______________________________________________________Jn

14:26_______________________________________________________1K

or 2:10______________________________________________________

Sokféle formában láthatjuk Isten kijelentéseit (Z

sid 1:1–3). A gyönyörű ég-

bolt, a természet szépsége és az élet csodája m

ind-mind a Terem

tő Istenthirdeti (Z

solt 33:6–9). Ám

annyiban más Isten kinyilatkoztatása Fia, Jézus

és az írott Ige által, hogy Jézus váltotta meg az em

bert a bűntől, és az Ige szá-m

ol be Krisztus üdvözítő tettéről (Jn 1:1–3, 14; 5:39; 17:17; R

óm 15:4). Így

tehát a Biblia bölccsé tesz „az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által”

(2Tim

3:15).Figyeljük m

eg azt is, ahogy Pál folytatja, hogy mi a Szentírás szerepe a

keresztény életében: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a fed-

désre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Is-

ten embere, m

inden jó cselekedetre felkészített”(2T

im 3:16–17).

Milyen

hatások gyen

gítik az emberek h

itét a Szentírásban

?

111

14. tanulmány

december 24–30.

Keresztén

y életmód

E H

ET

I TAN

ULM

ÁN

YUN

K: Z

soltár 119:9, 11; Márk 13:33; E

fézus 6:17–24;2T

imótheus 3:15–17; 1Péter 5:8

„Min

den im

ádsággal és könyörgéssel im

ádkozván m

inden

időben a

Lélek által, és ugyanezen

dologban vigyázván

min

den állh

atatosság-gal és kön

yörgéssel min

den szen

tekért” (Ef 6:18).

Közösség és életm

ód. Isten Igéjében gyökerezik mindaz, am

iről levelébeneddig szót ejtett az apostol – életünk eredetétől kezdve a kereszt titkáig,am

ely egységes családot hozott létre; a megváltás öröm

étől a felelősségtel-jes keresztény életig; az új em

beriség kialakításától kezdve a lelki küzdelemvalóságáig. Sem

mit sem

tudnánk az Úr akaratáról és életünkkel kapcsola-

tos szándékairól Isten Igéje nélkül, amit a Szentlélek ihletett és nyilatkozta-

tott ki. Az Ú

r közvetlenül szól hozzánk Igéje által.Igaz, hogy Isten szól hozzánk, de nekünk is beszélnünk kell hozzá! A

ke-resztény élethez nélkülözhetetlen, hogy egyrészt odafigyeljünk arra, am

itIgéjében m

ond az Úr, m

ásrészt imáinkban m

i is beszéljünk vele. Az Ige és

az imádság által nyerünk elegendő erőt ahhoz, hogy ellenálljunk a gonosz-

nak, és megm

aradjunk azon az ösvényen, amelyen Isten indított el. A

hétentöbbek között azt is m

egnézzük, mit m

ond Pál az Ige szerepéről és erejéről.

A H

ÉT

FŐBB K

ÉR

DÉ

SEI: M

ilyen helyet tölt be a Biblia a keresztény ember

életében? Mi a szerepe a bűnnel való küzdelem

ben? Miért álljanak készen

a keresztények? Mi az im

ádság szerepe az ördöggel való harcban?

110

Kedd

december 27.

AZ

IMÁ

DSÁ

G ÉS A

KER

ESZT

ÉNY

EMB

ER K

ÜZ

DELM

E

„Min

den im

ádsággal és könyörgéssel im

ádkozván m

inden

időben a

Lélek által, és ugyanezen

dologban vigyázván

min

den állh

atatosság-gal és kön

yörgéssel min

den szen

tekért” (Ef 6:18).

John Bunyan A zarándok útja

című könyvében egy m

egindító jelenetet ír le.K

eresztény a Megaláztatás völgyében találkozik A

pollyonnal, aki a sátánierőket jelképezi, am

elyek az Isten országa felé igyekvő szenteket akarjákösszetörni. A

pollyon minden fegyverét beveti K

eresztény ellen, aki a Lélekkardját forgatva ádáz küzdelm

et vív vele. A halálos ütközet hevében K

eresz-tény elveszíti a kardot. A

pollyon már örül, azt hiszi, hogy ezzel m

egpecséte-lődött K

eresztény sorsa, ám ekkor K

eresztény előkapja egy másik kipróbált

fegyverét, aminek neve: m

inden imádság, így tovább tart a tusa. K

ereszténygyakorlott m

ozdulatokkal forgatja fegyverét, legyőzi ellenfelét, és hatalmas

diadalkiáltás tör fel belőle.


ire buzdítja Pál az efézusiakat. M

iértolyan

fontos m

indez? M

k 13:33; 1Kor 16:13; K

ol 4:2; 1Pt 5:8!

Pál elengedhetetlennek tartja az imádságot. „Im

ádkozván minden időben…

vigyázván minden állhatatossággal”

(Ef 6:18). A

z imádság nem

csak a keresz-tény hétköznapi életének alapvetően fontos része, de kapcsolódik m

ég avégső esem

ényekhez is. Ez azt jelenti, hogy az im

a által nem csak a m

ábannyerünk erőt, hanem

reménységet kapunk a küszöbön álló, a végidőben be-

következő megpróbáltatások idejére is. H

a az ember Isten teljes fegyverze-

tét viseli, az igazságot, igazlelkűséget, békességet, hitet, üdvösséget meg az

Igét, és imádkozik, akkor m

inden bizonnyal legyőzi a gonoszt. Jézus im

aélete a legjobb példa erre. Az Ú

r, aki jól ismerte Isten Igéjét és

bízott is benne, negyven napon át imádkozott és böjtölt – így készült fel ar-

ra, hogy a pusztai kísértés során legyőzze az ördögöt (Mt 4:1–11). A

keresz-ten m

egvívott döntő ütközetre pedig a Gecsem

áné kertben elmondott im

á-ja készítette fel, am

ikor Isten akaratát tudakolta, és lelkében gyötrődve vá-lasztotta az engedelm

ességet (Mt 26:36–46).

Soroljuk fel, milyen

hatását érezzük az im

ának! Soroljuk fel azt is, m

iaz, am

it nem

tapasztalunk, h

a imádkozun

k! Szombatiskolai csopor-

tunkban

beszélgessünk erről!

Hétfő

december 26.

KA

RD

ÉS HA

RC

Mt 4:1–11 verseiben Jézus példát adott arra, hogyan tám

aszkodhatunk Is-ten Igéjére Sátánnal való harcunk idején. K

ét fontos tanulságot vonhatunkle Jézus pusztai m

egkísértéséből. Az első, hogy a lelki küzdelem

nagyon isvalóságos, ettől és Sátán haragja elől Isten egyetlen gyerm

eke sem m

enekül-het el. Sátán nem

támadja az övéit. M

inél közelebb kerülünk Istenhez, Sá-tán annál inkább igyekszik az ő oldalára állítani (Jób 1, 2). A

második, hogy

nem elég, ha ism

erjük az Igét. Ismernünk kell azt is, aki adta az Igét, és bíz-

nunk kell ígéreteiben. Sátán az Igét felhasználva akart kételyt ébreszteni Jé-zusban Isten ígéreteivel és szándékaival kapcsolatban. K

risztus azonbanrendületlenül bízott Istenben, és tovább haladt előre az Ú

r útján. „Jézus azÍrás szavaival válaszolt Sátánnak: »M

eg van írva« (Mt 4:4) – m

ondta. A küz-

delemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt K

risztustól isten-ségének jeleként. Á

m m

inden csodánál nagyobb, szilárdabb bizalom – az

‘Így szól az Úr’ – volt az a jel, am

elyet nem lehetett vitatni. M

íg Krisztus ezt

az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le” – (E

llen G. W

hite:Jézus élete, 91. old.).

Nézzük m

eg az alábbi versekben, m

ilyen segítséget ad Isten

Igéje ah-

hoz, h

ogy legyőzhessük Sátán

támadásait!

5Móz 8:3; M

t 4:4; Zsid 4:12; 2P

t 1:4; Zsolt 119:9, 11

A Szentlélek a győzelem

pecsétje és záloga (Ef 1:13–14), aki által újjászület-

tünk (Jn 3:3–8). Bennünk lakozik (Róm

8:9, 11, 14; 2Kor 1:22), gondolko-

dásmódunkat m

egváltoztatja (Róm

12:1–2) és vezet, hogy megérthessük a

Szentírást (Ef 1:17–23; Jn 16:13). Szintén a Szentlélek ihlette Isten Igéjét, és

ha a Lélek bennünk él, fel tudjuk venni az Igét, mint kardot, hogy kivédhes-

sük Sátán támadásait. R

endkívül fontos, hogy a keresztény katona forgassaaz Igét, am

i „élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél”

(Zsid 4:12), am

iátjár és elevenünkbe hasít, képes m

egkülönböztetni a jót a rossztól, felis-m

erni, mit m

ond Isten, és mit súg az ördög. Így válik az Ige olyan fegyver-

ré, amivel védekezni és tám

adni egyaránt lehet.

„Szívembe rejtettem

a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Z

solt119:11) – m

ondja a zsoltáros. Jézus is eszerint élt. Mi m

ilyen tapaszta-latot szereztünk az Ige erejével a Sátán elleni küzdelem

során?

112113

Csütörtök

december 29.

A K

ERESZ

TÉN

Y JELLEM

E (Efézus 6:21–23)

Pál úgy fejezi be a levelét, ahogy elkezdte: Jézus nevében mondott jókíván-

sággal. Tudjuk, mennyen és földön Jézus nevén kívül nincs m

ás név, ami ál-

tal üdvösséget nyerhetünk, de azt is épp olyan fontos tudni, hogy nincs más

név, ami által Istenhez és egym

áshoz fűződő kapcsolatunkat meg lehetne

határozni, ami létrehozná a hit közösségét. A

megváltottak közössége K

risz-tusban élő közösség. E

z a fő témája a levélnek, és éppen ezzel a gondolattal

fejezi be az apostol az egység himnuszát.

Az utolsó versekben három

keresztény tulajdonságról olvashatunk:Egységes közösség.Pál kedves szavakkal m

utatja be az efézusiaknak azt,aki elvitte hozzájuk üzenetét: „Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Ú

r-ban”

(Ef

6:21). Pál

minden

bizonnyal nem

m

ondott volna

ilyesmit

Tikhikusról azelőtt, hogy a dam

aszkuszi úton találkozott Jézussal. Ám

azapostol m

eglátta, hogy a megfeszített K

risztusban ledőlt a zsidók és pogá-nyok közötti válaszfal (E

f 2:14–18). Szeretett testvérének és hűséges szolgá-nak fogadta el T

ikhikust, aki pogányból lett keresztény. Az egységes közös-

ség nagyszerűségét csodálhatjuk, látva az apostol mások befogadására kész

lelkületét.K

özös érdeklődés.A K

risztusban való közösség mindenen átível, hogy kö-

zös céljait megvalósítsa. A

z apostoli egyházban megszokottnak tekintették,

hogy üdvözletet küldtek egymásnak, tájékoztatták egym

ást a hírekről, és havalam

elyik gyülekezetnek segítségre volt szüksége, összefogtak. E szokás

értelmében Pál tudatta az efézusiakkal, hogy T

ikhikus majd szóban beszá-

mol a R

ómában tapasztalható állapotokról. M

egvolt bennük az érdeklődésa többi gyülekezet helyzete iránt, és tudtak is egym

ásról. K

özös örökség.Hervadhatatlan a keresztények öröksége, am

i „az Atya Is-

tentől és az Úr Jézus K

risztustól”(E

f 6:23) ered. Ahogy az egyik angol fordí-

tás írja: halhatatlan szeretettel. Csak úgy lehet valaki keresztény, ha állandó

kapcsolatban áll az Úrral. „M

aradjatok énbennem és én is tibennetek”

(Jn15:4) – m

ondta Jézus. Akik ilyen halhatatlan, állandó kapcsolatban vannak

az Úrral, elnyerik a béke, a szeretet, a hit és a kegyelem

örökségét. Pál ezek-kel

a nagyszerű

szavakkal, az

Isten m

ennyei trónterm

éből szárm

azógyöngyszem

ekkel fejezi be levelét.

Mit árul el P

ál jelleméről az, am

iért Efézusba küldte Tikh

ikust? Mi-

lyen legyen

általában a keresztén

y jelleme? Lásd m

ég: Mt 4:23–25;

Gal 6:2; Fil 2:4; 1Jn

3:16!

115

Szerdadecem

ber 28.

AZ

IMÁ

DSÁ

G ÉS A

KER

ESZT

ÉNY

EMB

ER G

YŐ

ZELM

E (Efézus 6:18–20)

Ha nem

a Biblia szempontjából nézzük, az im

ádság azt jelenti, hogy az em-

ber keresi Istent, kutatja az ismeretlent. A

Biblia szerint viszont imádsá-

gunkkal válaszolunk arra, amit Isten Igéjében m

ondott. Azzal biztatott,

hogy „kérjetek”(M

t 7:7; Lk 11:9). Ha im

ádkozunk, akkor Isten késztetéséreválaszolunk. A

keresztény számára tehát nem

az ima az első szó, inkább a

második. M

indig Isten szól először. Fontos, hogy Isten ígérete alapján imád-

kozzunk. Akkor lesz teljes a kapcsolatunk Istennel, ha hallgatjuk Igéjét, és

imában keressük Ő

t. A

z imádságról gyakran azt gondoljuk, hogy csak szem

élyes dolgainkravonatkozik; kéréseinkre, gyerm

ekeinkre, családunkra. Minél közelebb áll

valaki a szívünkhöz, annál többet gondolunk imádságunk közben rá. E

z tel-jesen term

észetes, nincs is benne semm

i rossz. Az viszont helytelen, ha

imádságunkban csak a szűk körről em

lékezünk meg. N

em nagylelkűség, ha

az ember m

ásokért imádkozik, m

ert az imával azt ism

erjük el, hogy Istencsaládja szélesebb kört ölel fel, m

int azt az emberi term

észet alapján gon-dolnánk.

Olvassuk el Ef 6:18–20 verseit! G

ondolkodjun

k el arról, mit jelen

tszám

unkra az im

ádság! Hogyan

, miért és m

ikor imádkozun

k? Mit ta-

nulh

atunk az im

ádságról ebből a szakaszból?

Figyeljük meg azt is, hogy m

ilyen személyes hangon írt Pál az efézusiaknak!

Kérte őket, hogy im

ádkozzanak érte. De m

it is kért? Azt, hogy kiengedjék a

börtönből, vagy hogy kényelmesebb körülm

ények között lehessen, pl. jobbételt kapjon? N

em! Ö

nzetlenül azt kérte, imádkozzanak érte, hogy bátran

beszéljen Krisztusról, „bátran szóljak arról, am

iképpen kell szólanom”

(20.vers). M

ilyen nagyszerű bepillantani a cseppet sem hivalkodó m

ondat segít-ségével az önzetlen apostol gondolatvilágába!

Ah

hoz, h

ogy szüntelen

imádkozzun

k (1Th

essz 5:17), feltétlenül szük-

séges Isten fon

tossági sorrendje szerin

t élni. Ez azt jelen

ti, hogy bár-

hol, bárm

ikor Isten akaratával és szán

dékaival összhan

gban va-

gyunk, lén

yegében az egész életün

k imádság és bizon

yságtétel lesz.M

enn

yire fontos az im

a szerepe az életünkben

? Mit kellen

e változtat-n

unk ah

hoz, h

ogy az ima a m

egfelelő helyet foglalja el az életün

kben?

114

117

Péntekdecem

ber 30.

TOVÁ

BBI TAN

ULM

ÁN

YOZ

ÁSR

A: A

z ima fontossága: „A

z ima a lélek léleg-

zetvétele, minden áldás csatornája. M

iközben… a bűnbánó em

ber imádko-

zik, Isten figyeli harcait, látja küzdelmét, és m

egjegyzi komolyságát. A

z em-

bert nem kavarja fel érzés, nem

zaklatja érzelem, nem

árnyékolja be fájda-lom

, nem ejt rajta foltot bűn, nem

rázza fel gondolat vagy cél, amiről az Ú

rne tudna, hiszen végtelen áron váltotta m

eg, és változhatatlan szeretettelszereti” – (E

llen G. W

hite: Maranatha, 85. old.).

Szüntelen imádkozni: „G

yakran imádkozzunk m

ennyei Atyánkhoz! M

i-nél többször im

ádkozunk, annál közelebb kerülünk a szent Istenhez. ASzentlélek közbenjár azokért, akik kom

olyan imádkoznak szavakba nem

önthető sóhajtásokkal, és az ember szívét m

eglágyítja, áthatja Isten szerete-te. A

sűrű fellegeket és árnyakat elűzik az Igazság Napjának fényes sugarai,

és a gondolatok és szív rejtett kamráit beragyogja a m

enny fénye” – (Ellen

G. W

hite: In Heavenly Places, 89. ol.d).

BESZ

ÉLG

ESSÜ

NK

RÓ

LA!

1. K

eressük meg a keddi résznél az im

ával kapcsolatos kérdést, és beszél-gessünk róla! M

it tanultunk a válaszokból? Milyen téves vagy helytelen

elképzelés élhet az emberekben az im

ával kapcsolatban? Az is előfordul-

hat, hogy alábecsüljük az ima erejét és hatását?

2. H

a kegyelem által üdvözülünk, m

iért mondjuk m

égis, hogy hitünk fon-tos része a keresztény jellem

? Miért helyez a Biblia nagy hangsúlyt a jel-

lem kérdésére?

3. Vajon m

ire kell a legjobban vigyáznia a gyülekezetünknek, és mire kell

vigyáznia a Hetednapi A

dventista Egyháznak?

116

Nála sem

mi sem

lehetetlen

Egy testvérnõnk férje nem

hitt Istenben, és sokszor megkeserítette hívõ

felesége életét. Nagy kertjük volt, tele gyüm

ölcsfákkal. Pénteken és szom

-baton m

indig kért valamit, am

it feleségének meg kellett csinálnia, m

ielõtt agyülekezetbe indulhatott volna. K

ülönben nem engedte el.

Egyik péntek este naplem

ente elõtt pár perccel azt kérte tõle, hogy afaleveleket a kertben gereblyézze össze, és tegye a kijelölt helyre. A

test-vérnõ nem

tudott mást tenni, kim

ent a kertbe, térdre borult, és sírva imádko-

zott: „Uram

, én hiszem, hogy Te vagy. Te kéred, hogy szenteljük m

eg aszom

batot. Én m

eg akarom szentelni, nem

megrontani. D

e ez most csak

úgy lehetséges, ha csodát teszel értem. É

n nem tudom

a faleveleket ennyiidõ alatt összegyûjteni, de N

álad semm

i sem lehetetlen.”

Ahogy az im

át befejezte, még fel sem

állt, érdekes zajt hallott. Kinyitotta

a szemét, és nem

akarta elhinni, amit látott. A

szél fújt mindhárom

irányból,és vitte a faleveleket oda, ahová a férje kívánta. A

testvérnõ sírva köszöntem

eg ezt a nagy csodát. D

e a nagyobb csoda a konyhában, az ablak mögött történt. Férje végig-

nézte, hogy mi történt, és kem

ény szíve megtört. H

át kell ennél nagyobbcsoda?!

(Le

jeg

yezte

: S. I.)

Documents

az emberi kapcsolatok Efézusi levél - Hetednapi Adventista ...Az emberi kapcsolatok evangéliuma „Most pedig a lábmosás szertartása következik” – jelentette be a lelkész