Az emberi és az állati kommunikació közötti különbségek

 A kommunikáció az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével.

adó - a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén

vevő - a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra

összeköttetés - az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet   

Kommunikációs séma

A testbeszéd

A testbeszéd körébe tartozó sokféle testtartás, gesztus, tekintet sok mindent elárul az emberről, gyakran sokkal többet, mint amennyit szeretnénk megmutatni magunkból.

A testtartás, a mozgás, nagy mértékben befolyásolja az első benyomást, ami rólunk kialakul.

Az emberi hang is nagyon fontos jelző eszköz a kommunikációban. A hang erőssége, a beszéd tempója, a hangmagasság, a beszéd minősége lényeges kifejező eszközök.

Mimikai jelzések a kommunikáció elengedhetetlen része

Az állati kommunikáció

Az állati kommunikáció etológiai értelemben az állatok olyan viselkedése, melynek során úgy változtatják meg egy másik állat viselkedését, hogy az legalább a számukra előnyös.

akusztikus: a jelzések hangok vizuális: a jel fényként halad a vevő felé.

Például számos madárfaj hímjének tolldíszei, egyes halak kültakarójának színes foltjai, melyekkel a nőstényeket vonzák vagy a ragadozókat ijesztik el, de vizuális jelzés a szentjánosbogár hímek aktív fénykibocsátása is, melyekkel a nőstényeket csalogatják.

taktilis: a kommunikáló felek érintkeznek egymással. Például számos majomfaj kurkászó viselkedése (grooming) bizonyos szempontból kommunikációként is felfogható

kémiai: a jelet valamilyen vegyianyag hordozza. Három fajtáját különböztetjük meg: szaglás, ízlelés és feromon-érzékelés.

Érdekességek az állatvilágból

A palackorrú delfinekről megállapították, hogy „neveket” használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak.

A „veszélyes” virágtól visszatérő méhek táncukkal figyelmeztetik társaikat, hogy ne repüljenek ahhoz a virághoz. Táncuk oldalirányú repkedésből és potrohuk rezegtetéséből áll. Ugyanezzel a módszerrel magyarázzák el társaiknak azt is, hogy merrefelé, és mekkora távolságra találnak megfelelő élelmet.