Az Ekadasi története

Nagyon sok bhaktában felmerül a kérdés, miért nem ehetünk gabonaféléket és hüvelyeseket Ekadasi napján, illetve ki is Ekadasi devi valójában? Erre vonatkozóan a Padma Purána Kriya-sagara-sara részének tizennegyedik fejezetében találunk leírásokat.Egyszer Jaimini Rsi, a szent, így szólt lelki tanítómesteréhez, Srila Vyásadevához:- Ó Gurudeva, előzőleg beszéltél a Gangesz dicsőségének

történetéről, azokról az áldásokról, amelyek Visnu imádatából származnak, az étel és a víz adományozásáról, a bráhmanák lábvízének megtiszteléséről. Óh szentek legkiválóbbja, Srila Gurudeva, most arra kérlek, beszélj Ekadasi devimegjelenéséről, s azokról az áldásokról, amiket az Ekadasi böjtjének betartásával lehet megkapni. Lelkesedéssel hallgatlak!Vyásadeva megörült tanítványa kérésének, s ekképpen válaszolt: - Igazán csak Náráyana tudna kielégítő választ adni kérdésedre, de röviden magam is kifejthetem az erre vonatkozó igazságot. Az anyagi világ megteremtésekor az emberek megkapják megérdemelt büntetésüket: az Úr ezért teremtette meg a bűn személyiségét, Pápapurusát. Különböző testrészei különböző bűnöknek feleltek meg: például a feje a brámanagyilkosságé volt, a szemei az italozásé, a szája az arany rablásáé és így tovább... Teste fekete színű volt, szemei pedig sárgák.Az Úr - miután megteremtette Pápapurusát - ekképpen gondolkodott: Én vagyok az élőlények boldogságának, illetve gyötrelmeink teremtője, hiszen én teremtettem a Bűnt. Kell teremtenem egy lényt is, aki képes irányítani őt.Megteremtette hát Yamaráját - a halál urát -, s a pokoli bolygókat.Az Úr Visnu azután Garuda hátán meglátogatta Yamaráját, aki az őt megillető tisztelettel fogadta. Miután elfoglalta helyét egy aranytrónon, déli irányból keserves sírásra lett figyelmes. Nem értette, honnan jönnek a hangok.Yamarája elmagyarázta ezek olyan élőlények, akik a középső, földi bolygórendszerből estek le a, s bűneik miatt szenvednek ilyen kíméletlenül itt a pokolban. Az Úr Visnu szívében nőttön-nőtt az együttérzés, miután meglátogatta ezeket az élőlényeket. Felelősséget érzett szenvedéseikért. Amikor mindezt végiggondolta, saját testéből megteremtette az Ekadasi napját képviselő istenség formáját. Ha a feltételekhez kötött lények követik az Ekadasi-fogadalmat, könnyen felemelkedhetnek a Vaikuntha bolygókra. Miután a bűn személyisége látta Ekadasi devi hatását, kétségek kezdték gyötörni, s alázatos imák közepette megközelítette az Úr Visnut. Így szólt:- Én a Te utódod vagyok, azért teremtettél, hogy szenvedésben részesítsem a bűnös lelkeket. De most Ekadasi devi hatására majdnem megsemmisültem. Ó Prabhu! Ha meghalok, minden testet öltött élőlény felszabadul és visszamegy Vaikhuntára. Ha mindenki felszabadul, nem lesz senki, aki részt vegyen a földi kedvteléseidben. Ó Kesava! Ha szeretnéd folytatni e kedvteléseket, ments meg az Ekadasi okozta szenvedésektől. Nincsen jámbor tett, ami az utamba állna, de Ekadasi - lévén a Te megnyilvánult formád - feltartóztat. Megpróbáltam elmenekülni, de nem találtam helyet, ahol megszabadulhattam volna a tőle való félelemtől. Ó Uram, a Te teremtményed vagyok, ezért kérlek, vezess egy olyan helyre, ahol e rettegés nélkül létezhetem.Az Úr Visnu - látván Pápapurusa elkeseredett helyzetét - mosolyogva így szólt:- Ne szomorkodj! Most elmondom, hol tudod túlélni az Ekadasi napját! E napon végy menedéket a gabonából készült ételekben, itt nem fog többé zavarni!Miután az Úr mindezt elmondta, eltűnt, s Pápapurusa is visszatért megszokott

tevékenységeihez.Ettől fogva minden lelki életben komolyan fejlődni vágyó ember Ekadasi napján tartózkodik a gabona fogyasztásától. Aki követi az Ekadasira vonatkozó szabályokat, az sosem jut a pokoli bolygókra. Aki pedig az illúzió hatására nem követi, annak minden falat gabona elfogyasztásával több millió bráhmana meggyilkolásának bűne terheli majd a lelkét.

Ámalaki Ekadasi

Az Ámalaki Ekadasi témájának a dicsőségéről -amely a február-március hó telő holdján van- a Brahmánda Purána ír, Mandhata király és Vasistha bölcs közötti párbeszédben.Egyszer a Mandhata király a következő kérdéssel fordult a bölcs Vasisthához.Ó legszerencsésebb ha elégedett vagy velem és kegyes vagy hozzám, akkor kérlek kedvesen beszélj nekem arról a fogadalomról, amelyet követve elnyerhetek

minden kedvezőséget.A bölcs azt válaszolta. Óh király, most el fogom Neked magyarázni a dicsőségét és a történetét egy nagy fogadalomnak, amellyel minden kedvezőséget el lehet érni. Óh, király! Ennek a fogadalomnak a neve Ámalaki Ekadasi. Ennek az Ekadasinak a követésével A jámborság amelyet ennek az Ekadasinak a követésével kap elpusztítja az ember minden bűnös visszahatását és megjutalmazza a felszabadulással valamint megadja az 1000 tehén adományozásával járó eredményt."A régi időkben volt egy Vaidisa nevű város, ahol sok egészséges és sikeres bráhmana, ksatriya, vaisya és sudra lakott. Ó, oroszlánszívű király! Ebben a gyönyörű városban nem élt bűnös vagy ateista ember. A teljes város a védikus mantrák hangjával volt teli. Ebben a híres városban élt egy igazságos jámbor király, akit Caitrarathának hívtak, és aki Pasabinduka király családjában született meg, amely a hold dinasztia tagja. Caitraratha király erős volt, hősies, dúsgazdag, és eléggé jártas a szentírásokban. Ennk a királynak az uralkodása alatt minden kedvezőség és jólét megtalálható volt a királyságban.Minden alattvalója le volt foglalva az Úr Visnu odaadó szolgálatával és közülük mindenki betartotta az Ekadasi fogadalmát. Az Úr Hari odaadó szolgálatával való kapcsolat miatt mindenki boldogan élt ebben a királyságban.Nem volt magányos szegény vagy fukar személy ebben a királyságban. Hosszú-hosszú évekig tartó boldogság után egyszer az Ámalaki Ekadasit Dvádasi követte, amely a február-márciusi telő hold idején volt. Mivel ez az Ekadasi nagy hasznot eredményez, a király és az alattvalói elhatározták, hogy betartják az Ekadasit a megfelelő szabályozó elvekkel együtt. Az Ekadasi reggelén korán reggel fürdőt vettek a folyóban és az Úr Visnu templomába mentek, amely a folyóparton állt. Ebben a templomban állt egy ámalaki fa, ahová a király egy vízzel teli korsót, egy ernyőt, ruhákat, cipőket és ötféle ékszert helyezett az imádathoz. Ezután a király imádni kezdte az Úr Parasurámát és az ámalakit, azzal, hogy vizet, cipőt, aranyat, gyémántot, rubint, gyöngyöt, zafírt és illatos füstölőt ajánlott nekik. Ezután a szentek vezetésével és az alattvalói követésével a király a következő imákat ajánlotta Parasurámának:Ó Úr Parasuráma! Ó Renuka fia! Ó Te, aki az ámalaki fa árnyékában állsz! Te aki az anyagi élvezet és felszabadulás adományozója vagy, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!Ezután az ámalaki fának ajánlotta a hódolatát: Ó ámalaki! Ó univerzum táplálója! Ó Brahmá leszármazottja! Ó minden bűn elpusztítója! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk neked! Kérlek, fogadd el kedvesen a felajánlásunkat! Megfeleően imádva ily módon az Urat és ámalakit, a király alattvalóival együtt átvirrasztotta az éjszakát az úr Visnu templomában. Énekeltek és gyönyörű imákat ajánlottak odaadással, az Urat és az ámalakit dicsőítve. Ebben az időben a Gondviselés elrendezéséből egy vadász jött arra. Ez a vadász sok élőlény meggyilkolásával tartotta fenn magát. Amikor odért a

templomhoz, ami ghí lámpával, füstölőkkel és más kedvező dolgokkal volt feldíszítve és meglátta a sok embert akik virrasztottak amíg dicsőítették az Urat, leült velük és nézte, mi történik. A szerencsés vadász darsant vett az Úr Damodaráról, Aki a korsó tetején helyezkedett el, és elkezdte hallgatni a Visnuról szóló transzcendentális témákat.Bár éhségtől sújtott volt, meglepődve látta ezt, és fennmaradt egész éjjel az Ekadasi dicsőségét hallgatva. Reggel a király elment a palotájába a követőivel együtt. A vadász is hazament és boldogan megreggelizett. Sok-sok évvel ezután a vadász elhagyta a testét. Az Ámalaki Ekadasi hatására és az Ekadasit átvirrasztó éjjel eredményeképpen a következő életében király lett aki megszámlálhatatlan elefánttal, lóval, szekérrel és hatalmas hadsereggel rendelkezett. A vadász Vasurath-ként született meg, Viduratha király erős fiaként, aki a híres Jayanti városban uralkodott. Vasurath király egymillió falu fölött uralkodott. Olyan nagyszerű volt mint a nap, olyan fénylő, mint a hold és olyan erős, mint az Úr Visnu, és olyan türelmes, mint a föld. Igazságos volt és szilárd az ő előírt kötelességeinek végzésében ezért az Úr Visnu nagy bhaktájává vált. Egy napon Vasurath királyaki nagyon kedves és adakozó volt, eltévedt vadászat közben- nagyon fáradt volt és éhségtől sújtott. Más megoldást nem találva lefeküdt ebben a sűrű erdőben, a karjait használva párnaként. Odajöttek az alvó királyhoz az erdőben élő mlecchák és elkezdték a királyt különféleképpen kínozni. Tekintettel arra, hogy a király az ellenségük volt, megkísérelték meggyilkolni. Azt hitték, hogy ez a király ölte meg korábban az apjukat, anyjukat, fiukat, unokáikat és nagybátyjáikat, és arra kényszerítette őket, hogy céltalanul vándoroljanak. Eképpen szólva a mlecchák felkapták különféle fegyvereiket és elkezdték ütni a királyt. Az ő teljes meglepődésükre egyikőjük fegyvere sem érintette a király testét, minek következtében egyáltalán nem sebesült meg a király. Amikor az összes fegyverük elfogyott a mlecchák mogorvák lettek és élettelenek a félelemtől. Minden erejüket elvesztették, hogy tovább harcoljanak. Ebben a pillanatban egy csodálatos különleges hölgy lépett elő a király testéből, sokféle ékszer volt rajta és illatos szantálpép díszítette. Vonzó virágfüzér díszítette és a szeme vöröses volt a dühtől. Fölemelte a szemöldökét és korongot tartva a kezében mérgesen a mlecchák felé rohant, hogy megölje őket. Egy pillanat alatt ez az erős nő megölte az összes bűnös mlecchát. Ezután az eset után a király felébredt. Ahogy meglátta ezt a szörnyű környezetet, a király aki éppen csak most kelt fel az álmából megijedt és megdermedt. Amikor a király látta, hogy az ellenségei holtan fekszenek, megdöbbent és így szólt:Ó, ki az a legjóakaróbb barátom, aki megmentette az életemet ettől az erős ellenségtől? Kifejezem szívből jövő köszönetemet neki ezért a csodálatos tettéért. Ekkor az égből egyhang a következőt mondta:" az Úr Kesaván kívül ki az, aki képes lenne megvédeni a neki meghódolt lelkeket?Egyedül Ő a fenntartója a meghódolt bhaktáknak. Miután hallotta ezt a hangot az égből, a király nagyon elcsodálkozott és a szíve megolvadt az odaadó érzéseitől. Ezután a király visszatért palotájába és úgyuralkodott, mint Indra, nehézségektől mentesen. "A szent Vasistha folytatta:" Kedves királyom! Bárki, aki az Ámalaki Ekadasi szent fogadalmát megtartja, kétségtelenül visszatér az Úr Visnu lakhelyére."

Jayá Ekadasi

A Jayá Ekadasi dicsőségét a Bhavisyottara Purána írja le, az Úr Krsna és Yudhisthira Maharaja párbeszédében.Egyszer Yudhisthira Maharaja megkérdezte az Úr Krsnát: Óh, Úr Krsna! Óh eredeti Istenség Személyisége, Óh Univerzum Ura, Srí Krsna! Te vagy az eredeti

oka a négyféle élőlénynek: aki izzadságból jön létre, aki magból jön létre, aki tojásból jön a világra és aki embrióból születik meg.Te vagy egyedül a teremtője, fenntartója és pusztítója mindennek. Kérlek, írd le a Jayá Ekadasi dicsőségét, amely a január/februári telő hold idején következik be. Kérlek magyarázd el nekem az Ekadasi betartásának a folyamatát, és hogy melyik murti az imádandó ezen a kedvező napon. Az Úr Krsna így szólt: Óh királyok legjobbika! Azt az Ekadasit, amelyik a január-februári telő hold idején van, Jayá Ekadasiként ünnepeljük meg. Ennek az Ekadasinak a követésével az összes bűnös cselekedeteink elpusztulnak. A Jayá Ekadasi követőjének soha nem lehet szellemteste. Óh, király! Ami azt illeti, nincsen kedvezőbb dolog, hogy valaki elérhesse a felszabadulást és bűnös tettei megszűnjenek, mint ezt az Ekadasit betartani.

Óh, oroszlánszívű király! Most kérlek, hallgasd meg a Jayá Ekadasi történetét, amit előzőleg a Padma Puránában magyaráztam el.

A félistenek boldogan éltek a mennyei királyságban Indra uralkodása alatt. A Nanda Kanana �erdőben, amely tele van a frissen nyílt parijata virággal illatával, ahol az apszarák szabadon élvezik az életet; Indra is élvezi ezen kedvteléseket velük. Egyszer Indra örömteli hangulatban táncfesztivált rendezett 50 millió apszarával. Ezen az összejövetelen ott volt Puspadanta nevű énekes Gandharva. Ott volt Citrasena nevű Gandharva is a feleségével Malinivel és a lányával. Citrasenának volt egy Puspavana nevű fia, akinek a fia Malyavan volt. A Gandharvit Puspavatinak hívták vonzódott Malyavan szépségéhez. Cupido nyilától eltalálva, a leggyönyörűbb Puspavati sokféle módon próbálta Malyavánt az irányítása alá vonni, pl.a mozdulataival és a pillantásaival.

Óh, király! Hogyan tudnám leírni Puspavati pompás szépségét? Gyönyörű karjai Cupido füzéréhez hasonlítottak, és az arcának szépsége a teliholdéhoz volt hasonlatos. Nagy szemei voltak, a füleit fülbevalók díszítették, és a nyaka a kagyló szépségével vetekedett. A dereka karcsú volt, a mellkasa magasan domborodott, a csípője széles volt és a combja banánfához volt hasonlatos. A fénylő lábai a piros lótusz szépségével vetekedtek. Az összes szépséges vonása még elbűvölőbb lett, mert csodálatos díszei és az öltözete ékesítették. Malyavant teljesen rabul ejtette Puspavati szépsége.

Azért, hogy Indra kedvében járjanak, Malyaván és Puspavati más apszarákkal együtt énekelni és táncolni kezdtek. De mivel annyira elbűvölték egymást, nem sikerült jól az előadás. Végül zavar támadt az a táncos összejövetelen. Folyamatosan egymást nézték a szemük sarkából, Cupido nyilai által megsebezve. Amikor Indra észrevette ezt a zavart az éneklés és a tánc alatt, megértette az elmeállapotukat. Emiatt Indra sértve érezte magát és eképpen átkozta meg őket:

Mindketten ostobák és bűnösek vagytok! Megszegtétek a parancsomat, ezért én megátkozlak benneteket. Mind kettőtök szellemi testet fog kapni, egy férfit és egy nőit, és a Föld bolygón élvezhetitek majd a karmátok eredményét.

Miután megátkozták őket, elkezdték a szörnyű szellem- életüket tölteni a Himaláya egyik barlangjában. A szellem testük miatt mindketten bánatosak lettek és siránkozni kezdtek. Az átok hatására nem tudtak örömet szerezni az érzékeikből, nem éreztek illatot, tapintást, nem tudtak aludni. Mialatt bolyongtak a sűrű erdőben és a Himaláya hideg hegyei között, leültek valahol és mélyen elgondolkodtak. A férfi szellem így szólt a női szellemhez:

Sajnos, nagyon szörnyű bűnös tetteket követhettünk el, hogy ebben a szerencsétlen szellem testben kell élnünk. Nagy szomorúság közepette az óceánba olvadtak megbánásért. Malyaván és Puspavati női és férfi szellemként azzal töltötték el ezt a napjukat, hogy nem ettek semmit egész nap mialatt megbánták bűneiket. Mellesleg ez a nap volt a kedvező Jayá Ekadasi, amely a január -február hónap telő holdjára esik. Annyira gyengék voltak az éhségtől és szomjúságtól, hogy aznap nem öltek meg egyetlen élőlényt sem. Sőt, tartózkodtak a gyökerek, gyümölcs és víz fogyasztásától is.

Óh, király! Mialatt eképpen ült egy banyanfa alatt a szerencsétlen helyzetében a szellem pár, a nap felkelt. A fagyos hidegben mélyen a gondolataikba merülve hatalmas boldogtalanságukban az egész éjjelt átvirrasztották. Az elméjük zavartsága miatt nem vonzódtak szívükben az érzékkielégítéshez.

Óh, oroszlánszívű király! Ily módon akaratlanul betartották a Jayá Ekadasi fogadalmát, és a fogadalom betartásából következő jámbor tettük miatt a következő nap felszabadultak a szellem létformából. Ezután mindketten visszanyerték eredeti helyzetüket és visszatértek repülőiken a mennyei bolygókra. Visszatérve felkeresték Indrát, a félistenek királyát, és hódolatukat ajánlották neki. Indra megdöbbenve így kiáltott: Milyen csodálatos! Miféle jámbor tettek eredményeképpen semmisült meg a szellem testetek? Melyik félisten szabadított fel benneteket az átkom alól? Malyaván így válaszolt: A Legfelsőbb Úr indokolatlan kegyéből a Jayá Ekadasi fogadalmát követve -mely nagyon kedves Neki- felszabadultunk az átok alól. Óh mester! Teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy egyszerűen az odaadó szolgálat végzésével szabadultunk fel a szellem testünkből.

E szavak hallatán Indra megint Malyavánhoz fordult: Megtisztultatok az Úr Visnunak végzett odaadó szolgálat tettei által és a Jayá Ekadasit betartva. Ezért én is imádatra méltónak tartalak benneteket. Azokat az emberi lényeket, akik az Úr Visnunak végeznek odaadó szolgálatot imádandónak és tiszteletre méltónak tartom.Ezután Puspavati és Malyaván boldogan éltek a mennyei bolygón.

Óh, Yudhisthira király! Az embernek követnie kell az Ekadasit. A Jayá Ekadasit követve még egy bráhmana gyilkosság bűnétől is megszabadul az ember. A másodlagos gyümölcse ezen Ekadasi betartásának, hogy az ember automatikusan megkapja az adományozás, tűzáldozatok és a szent helyek meglátogatásából nyert jámbor tettek eredményeit.Ha valaki megfelelően, hittel és odaadással követi a Jayá Ekadasit, örökké Vaikunthán fog élni.Csupán olvasva és hallva ezen Ekadasi dicsőségéről elérhetjük egy Agnistoma áldozat eredményét.

Kámadá Ekadasi

A Kámadá Ekadasi dicsőségét a Varáha Purána írja le, Krsna és Yudhisthira Mahárája közötti párbeszédben.Egyszer Yudhisthira Mahárája kérdezte az Úr Krsnát, a Yadu dinasztia koronáját. "Óh, Úr Vásudeva! Kérlek fogadd alázatos hódolatomat. Óh, uram! Kérlek beszélj arról az Ekadasiról, amely a március-áprilisi telő hold idején van. Magyarázd el az Ekadasi követésének folyamatát és azt, hogy mi a haszna!"

Az Úr Krsna így válaszolt: Kedves Yudhisthira Mahárája, kérlek hallgasd figyelmesen ennek az Ekadasinak a leírását, mely a Puránában van lejegyezve. Egyszer Dilip Mahárája, az Úr Rámacandra ükapja megkérdezte a lelki tanítómesterét, Vasistha bölcset, ennek az Ekadasinak a nevéről és arról, hogyan kell követni ezt az Ekadasit.A bölcs Vasistha így válaszolt: Óh, király! Természetesen beteljesítem a vágyad. Ennek az Ekadasinak a neve Kámadá. Ez a szent Ekadasi hamuvá égeti az ember minden bűnös tettének visszahatását és a követője fiúgyermek áldásában részesül.Most pedig kérlek hallj tőlem az Ekadasi dicsőségéről.Réges régen volt egy Ratnapur nevezetű város.(Bhogipur) ebben a gazdag városban Pundarika király volt az uralkodó. Az alattvalói között voltak Gandarvák, Kinnarák, és az Apszarák is.Ebben a városban élt a gyönyörű apszara, Lalitá és a jóképű gandharva Lalit, mint férj és feleség. Elárasztotta őket az egymás iránti szerelem és folyamatosan szórakoztak pazar házukban. Lalitá férje iránt érzett szerelme és Lalit felesége iránti szerelme olyan erős volt, hogy képtelenek voltak akár egyetlen pillanatot is elviselni egymás nélkül.Egyszer Pundarika király palotájában rengeteg Gandarva énekelt és táncolt, Lalit szintén énekelt velük a felesége nélkül. Mivel Lalitá nem volt ott, Lalit hangja, éneke, lépései és szavalása hibákkal volt teli. A hallgatóságban volt egy kígyó akit Karkotakának hívtak, és aki tudott erről a titokról, és elmagyarázta Pundarika királynak Lalit viselkedése mögött rejlő igazságot.A király nagyon dühös lett és a következőképpen átkozta meg Lalitot: Óh, bűnös személy! Óh, ostoba! A feleséged iránti kéjtől vezérelve megzavartad az énekes és táncos előadást. Ezért megátkozlak, hogy változz emberevő kannibállá!Pundarika király átka hatására Lalit azonnal hatalmas démonná változott. Amikor Lalitá meglátta férje hihetetlen, vad külsejét nagyon megbántódott. Mély bánatában éjjeleit és nappalait azzal töltötte, hogy azon gondolkodott, mit kéne tenni, hova kéne menni. Feladván minden szégyenét, és az erdőben élt a férjével. Egyszer amikor a mély erdőben bolyongtak a férjével, Lalitá megpillantotta a legszentebb asramot, amely a bölcs Sringié volt, a Vindhya hegy csúcsán. Lalitá azonnal odament és tiszteletét ajánlotta a bölcsnek. A hölgyet látván a bölcs kérdezősködni kezdett: Ó szépség, ki vagy te? Kinek a lánya vagy? Miért jöttél ide? Lalitá válaszolt: Óh, nagy lélek, Viradhanva gandharva lánya vagyok. Lalitá a nevem. A megátkozott férjemmmel jöttem ide. Óh, nagy bölcs! A férjem démonná vált a gandharva király, Pundarika átka miatt! Óh, bráhmana! Nagyon szomorú vagyok ezt a szörnyű és vad formáját látva! Óh, uram! Légy kedves és magyarázd el nekem, azt a folyamatot, amivel a férjem felszabadulhat az átok alól. Óh, legjobb a bráhmanák közt! Kérlek tanítsd meg nekünk hogyan tűntethető el ez a démoni lét. Miután hallotta Lalitá szánalmas kérését, a bölcs Sringi így szólt: Óh, gandharva leánya! Pár nap múlva, a március-áprilisi telő hold idejénlesz a Kámadá nevű Ekadasi. Szigorúan követve az Ekadasi fogadalmát beteljesülhet az ember minden vágya. Óh, kedves hölgy! Az utasításaim szerint követned kell az Ekadasi fogadalmát és a fogadalom követéséből származó összes hasznot a férjednek kell adnod. ennek hatására a férjed azonnal felszabadul az átok alól.Óh, király! Miután a bölcs megtanította ezt neki, Lalitá örömmel tartotta az Ekadasi fogadalmát. Dvádasi napján, Lalitá a bráhmanák és a Legfelsőbb Úr, Vásudeva elé ült azt mondta: "Követtem a Kámadá Ekadasit, hogy a férjemet megszabadítsam az átok alól. Most a jámborságom által nyert eredményként hadd szabaduljon fel a férjem a démonikus létformából." Ekkor a démonná változott férje, Lalit azonnal ott termett. Ahogy Lalitá befejezte az imáját, a démon férje felszabadult minden bűne alól és megint felvette az isteni gandarva formáját. Azóta Lalit és Lalitá boldogan élnek együtt.Az Úr Krsna folytatta: Óh, Yudhisthira király! Óh, legjobb a királyok közt! Bárki, aki hallja ezt a gyönyörű elbeszélést a Kámadá Ekadasiról, feltétlenül be kell tartania azt, a legjobb

képessége szerint. Nincs jobb fogadalom, mint a Kámadá Ekadasi, amely gyökerestül kitépi még egy bráhmanagyilkosság bűnét is és közömbösíti a démoni átkokat.

Mohiní Ekadasi

A Mohiní Ekadasi április-májusban a növő hold idejére esik, dicsőségét a Surya Purana írja le.

Egyszer Yudhisthira Maharaja megkérdezte az Úr Krisnát: Óh, Janárdana! Mi annak az Ekadasinak a neve, amely április-májusban a növő hold idejére esik? Hogyan kell betartani ezt az Ekadasit? Milyen áldásban részesül

az, aki betartja? Kérlek, magyarázd el nekem mindezt részletesen!Az Úr Krisna így válaszolt:Óh, Dharma fia! Hallgass figyelmesen, mert most elmondom neked a történetet, amelyet egyszer a bölcs Vasistha mesélt el az Úr Rámacandrának.Egyszer régen az Úr Rámacandra így szólt Vasisthához: "Tiszteletreméltó bölcs! Nagyon szenvedek, amiért távol kell lennem Sitától, Janaka király lányától. Kérlek, kegyesen magyarázd el, milyen esküt kell követni ahhoz, hogy csökkenjenek az ember bűnös tetteinek visszahatásai és szenvedései!"A bölcs Vasistha, Rámacandra lelki tanítómestere így válaszolt: "Kedves Ráma, intelligenciád éles, és hited is van. Kérdésed ráadásul az egész emberiség javát szolgálja. Csupán kedvező szent neveidre emlékezve és őket énekelve minden élőlény megtisztulhat, és megkaphat minden áldást. A közönséges emberek javára azonban most elmagyarázom neked, mi ez az eskü. Óh, Úr Ráma! Az április-májusban a növő hold idejére eső Ekadasit Mohiní Ekadasi néven ismerik, és ez a nap nagyon kedvező. Ha az ember betartja ezt az Ekadasit, tetteinek minden bűnös visszahatása, minden anyagi nyomorúsága és illúziója szertefoszlik. Figyelj jól, mert elmondom neked ennek az Ekadasinak a dicsőségét.Volt egy gyönyörű, Bhadravati nevű város a szent Sarasvatí folyó partján, amelyben Dyutimana király uralkodott. Óh, Úr Ráma! A király a hold nemzetségében született, türelmes és igazságos volt. Ugyanitt élt Dhanapála, az Úr Visnu jámbor, tehetős híve.Vaisya (kereskedő) volt, és a közönséges emberek javára számos dharmasalát (vendégházat), iskolát, az Úr Visnunak szentelt templomot, kórházat, széles utakat és piacokat épített. Vizet és ételt is osztott, kutakat és tavakat ásott, valamint virágokat és gyümölcsöket termő kerteket is épített. Ily módon megfelelően használta pénzét mindenki javára, és beteljesítette neve jelentését. Az Úr Visnu e mindig jámbor, jótékony és odaadó hívének öt fia volt: Samana, Dyutimana, Medhavi, Sukriti és Dhristabuddhi. A Dhristabuddhi nevű fiú módfelett bűnös életet élt. Gonosz volt és rossz természetű, rossz társaságba keveredett, és törvénytelen kapcsolatot tartott fenn szemérmetlen nőkkel. A szerencsejátékot és a bort sem vetette meg. Még abban is élvezetet talált, ha más élőlényeket kínozhatott vagy pusztíthatott el. Sokféle bűnt követett el, és nemsokára annyira lealacsonyodott, hogy csak szégyent hozott jámbor apjára és családjára. Soha nem mutatott tiszteletet a félistenek, a vendégek, az ősatyák vagy a bráhmanák felé. Folyton bűnös tevékenységeken járt az esze, és nagyon megvetendő életet élt. Ez a fiú apja minden vagyonát hasztalan bűnös cselekedetekre költötte. Mindig tisztátalan ételeket evett, és folyton bort ivott. Egy nap Dhanapála észrevette, hogy szemérmetlen fia nyilvános helyen egy prostituált vállára tette a kezét, és nagyon felháborodott. Még aznap kidobta a házból elkényeztetett fiát. Dhristabuddhi ezek után már nem számíthatott sem szülei, sem testvérei, rokaonai vagy barátai szeretetére. Lecsúszott helyzetéből, a jámbor emberek kitagadták társaságukból, és mindenki csak gyűlöletet érzett iránta.Miután apja kidobta a házából, Dhristabuddhi eladta ruháit és ékszereit, és a szerzett pénzből tovább folytatta bűnös tevékenységeit. Nemsokára elfogyott a pénze, és a megfelelő

táplálkozás hiányában nagyon lefogyott és elgyengült. Amikor álnok barátai rájöttek, mennyire elszegényedett, különböző indokokkal mind otthagyták.Dhristabuddhin teljesen eluralkodott az aggodalom. Sem élelme, sem ruhája nem volt, és borzasztóan kínozta az éhség. Gondolkodni kezdett: "Most mit tegyek? Hová menjek? Hogyan maradhatok életben?" Arra a következtetésre jutott, hogy nincs más választása, csak az, ha lopásra adja a fejét. Ezzel a szándékkal barangolni kezdett a városban. A király őre néha letartóztatta, de miután rájött, ki Dhristabuddhi apja, szabadon engedte. Miután számos alkalommal letartóztatták és szabadon engedték, egy lopás miatt újra letartóztatták. A király elé vitték, aki kemény büntetést szabott ki rá. Így szólt: "Ó, te ostoba, bűnös teremtmény! Nem maradhatsz tovább királyságomban! Most elengedlek, de azonnal hagyd el távozz birodalmamból, és menj oda, ahová jónak látod."Dhristabuddhi nagyon félt az újabb büntetéstől, így engedelmeskedett. A birodalomtól messze egy sűrű erdőbe jutott. Ott annyira kínozta a szomjúság és az éhség, hogy válogatás nélkül ölte a madarakat és más állatokat, és nyers húsukat ette. Sok éven át vándorolt így az erdőben, íjjal és nyíllal a kezében, ártatlan állatokat gyilkolva, bűnös cselekedeteket végezve.Dhristabuddhi mindig aggódott és nyomorultul érezte magát, de egy nap, múltbeli jámbor tetteinek eredményeképpen a nagy bölcs és aszkéta, Kaundinya ásramjához érkezett. Vaisaka (április-május) hónapja volt, és a bölcs Kaundinya épp akkor érkezett vissza a Gangeszban vett fürdője után. A Gondviselés jóvoltából a szenvedő Dhristabuddhi véletlenül megérintett egy csepp vizet, amely a bölcs ruhájáról hullott alá, és ezzel rögtön megtisztult bűnös tetteinek visszahatásától. Összetett kézzel, alázatosan megszólította a bölcset: "Óh, nagy bráhmana, én vagyok a világ legbűnösebb embere. Nincs olyan bűn, amelyet ne követtem volna el. Kérlek, mondd el, mi a legmagasabb szintű vezeklés, amelyet a hozzám hasonló bűnös ember könnyen elvégezhet! Mivel határtalan mennyiségű bűnt követtem el, elveszítettem házamat, vagyonomat, rokonaimat és barátaimat. A lelki szenvedés óceánjában fulladozom."Miután végighallgatta Dhristabuddhit, a bölcs Kaundinya mélységes fájdalmat érzett a másik szenvedése láttán, és így felelt: "Elmondom, milyen csodálatos módon szabadulhatsz meg minden bűnös visszahatástól nagyon rövid időn belül: hallgass figyelmesen. Az április-májusban a növő hold idejére eső Ekadasi az ember sok-sok élete során felhalmozott bűnös visszahatásaiknak akár akkora hegyét is képes elpusztítani, mint amekkora a Sumeru-hegy. Ezért hűségesen tartsd be ezt az Ekadasit!"A bölcs szavai hallatán Dhristabuddhit elöntötte az öröm, és Kaundinya utasításai alapján gondosan betartotta az Ekadasit. Óh, királyok legjobbika! A Mohiní Ekadasi betartásával a bűnös Dhristabuddhi nemsokára megszabadult minden bűnös visszahatástól, és isteni testet öltve, Garuda hátán tért vissza az Úr Visnu lelki hajlékára. Óh, Rámacandra! Ez a fogadalom eloszlatja az illúziót és a tudatlanság sötétségét. Hiába fürdik meg az ember a szent vizekben, hiába adományoz és hiába mutat be áldozatokat, soha nem halmozhat fel annyi jámbor eredményt, mint amennyire ennek a Mohiní Ekadasinak a betartásával tehet szert.”

Pándava Nirjala Ekadasi

A május-június hónapjára eső Nirjala Ekadasiról szóló leírást a Brahma-vaivarta Puránában találjuk meg, egy Vyasadeva és Bhimasena között lezajlott párbeszéd formájában.Egyszer Bhimasena, Yudhisthira öccse a nagy bölcstől, Srila Vyasadevától tudakozódott:-Óh, tanult és imádatra méltó nagyatya, kérlek, hallgasd meg kérésem. Bátyám, Yudhisthira, anyám, Kuntidevi, és a fivéreim, Arjuna, Nakula és Sahadeva,

valamint Draupadi sem esznek semmit Ekadasi napján. Mindig noszogatnak - különösen

Yudhisthira - , hogy nekem is koplalnom kellene. Én pedig mindig elmondom, hogy bár tudom, az írások utasítása szerint böjtölnöm kellene, mégsem bírom elviselni az éhséget, így képtelen vagyok koplalni. Képességeimhez mérten adományozok, a megfelelő szabályokat követve imádom az Úr Kesavát, de böjtölni nem tudok. Ezért arra kérlek, mondd el, hogyan részesülhetnék az Ekadasi áldásában anélkül, hogy böjtölnöm kellene!Bhimasena szavai hallatán Srí Vyasadeva így felelt:-Óh, Bhíma! Ha nem akarsz a pokoli bolygókra kerülni és a mennyei bolygókra szeretnél jutni, minden hónap mindkét Ekadasiján böjtölnöd kell.Bhíma így válaszolt:- Óh, nagy bölcs! Képtelen vagyok az Úr utasítását követve az év mind a huszonnégy Ekadasiján koplalni!Egy pillanatig sem bírom elviselni az éhséget, arról nem is beszélve, hogy éjjel és nappal is böjtöljek. Az éhség tüze, a "bika" mindig lángol a gyomromban, és csak a mohó evés tudja lecsillapítani. De ha nagyon törekszem, egy évben egy nap tudok koplalni. Ezért kérlek, mondd el, milyen fogadalmat kövessek, hogy ebben és a következő életemben is jó visszahatások érjenek!Sri Vyasadeva így felelt:-Óh, király! Már beszéltem neked a Védákban leírt vallási elvekről és az emberi lény kötelességeiről. Ám ebben a Kali-korban nem mindenki tudja követni ezeket a szabályokat. Ezért hadd beszéljek neked arról a magasztos módszerről, amellyel nagy eredményeket érhetsz el. Ez a módszer minden Purána lényege. Bárki, aki betartja a növő és fogyó hold idejére eső Ekadasikat, soha nem kerül a pokolba.Vyasadeva szavai hallatán a legerősebb harcos, Bhímasena megrémült, és remegni kezdett, mint a banjanfa levele:-Ó, nagyatya! Mit tegyek? Nem tudok egész évben minden hónapban kétszer koplalni. Kérlek, uram, mondd el, mi az a fogadalom, amellyel jó eredményekre tehetek szert, és azt is, hogy betartásával hogyan részesülhetek áldásban!.Srí Vyasadeva így felelt:-Azt az Ekadasit, amely május-júniusban a növő hold idejére esik, amikor a nap vagy a Bikában vagy az Ikrekben van, Nirjala Ekadasinak hívják. Ezen az Ekadasin az ember tartson teljes böjtöt, még vizet se igyon; mutasson be acmanát a megtisztulás érdekében: csak annyi vizet igyon, amennyiben egyetlen mustármag vagy egy csepp arany épp elmerül. Az ember tartsa a kezét úgy, hogy egy tehénfülre emlékeztessen, majd cseppentse ezt a mennyiségű vizet a tenyerébe. Ha az ember ennél több, vagy kevesebb vizet iszik ezen a napon, az olyan, mintha bort inna.-Ezen a napon semmit nem szabad ennie, mert azzal megszegi a fogadalmát. Még vizet se igyon napkelte kezdetétől másnap (Dvadasi) napkeltéig. Ha valaki ily módon szigorúan betartja ezt az Ekadasit és vizet sem iszik, megkapja ugyanazt az eredményt, mintha az év minden Ekadasiját betartotta volna.-Dvadasi napján kora reggel az ember fürödjön meg, és adományozzon aranyat és vizet a bráhmanáknak. Ezután egyen a bráhmanákkal.-Óh, Bhímasena! Most halld tőlem, milyen jámbor eredményekre tehetünk szert, ha követjük ezt az Ekadasit. Ha ezen a napon koplalunk és vizet sem iszunk, megkapjuk ugyanazt az eredményt, mintha minden Ekadasit betartottunk volna. Egyszer az Úr Visnu, aki kagylókürtöt, cakrát, buzogányt és lótuszvirágot tart a kezében, azt mondta nekem: "Ha valaki feladja a vallás minden változatát, meghódol Nekem és követi ezt a számomra nagyon kedves Nirjala Ekadasit, minden bűnös visszahatástól megszabadul. Az ember nem érheti el a legfelsőbb célt csupán azáltal, hogy adományoz, és ebben a Kali-korban abból sem nyer semmit, ha a smarta szabályokat követi. Tulajdonképpen ebben a mindenféle hibával szennyezett Kali-korban a védikus vallási elvek már nem is léteznek."-Óh, Vayu fia! Mit mondhatnék még? Valójában egyik Ekadasin sem engedélyezett az evés,

Nirjala Ekadasin pedig még a víz ivása is tilos. Ha valaki betartja ezt az Ekadasit, az olyan, mintha minden szent helyet meglátogatott volna. Halála pillanatában az ilyen ember nem pillantja meg az ijesztő kinézetű Yamadutákat, ehelyett az isteni szépségű Visnuduták jönnek érte, hogy Visnu hajlékára vigyék. Ha Nirjala Ekadasi után az ember vizet és teheneket adományoz, minden bűntől megszabadul.Amikor a többi Pándava is hallott ennek az Ekadasinak a dicsőségéről, megfogadták, hogy ők is követni fogják. Attól a naptól kezdve Bhímasena is tartotta ezt a Nirjala Ekadasit, amely Pandava Nirjala vagy Bhimseni Ekadasi néven vált híressé. Ha az ember követi ezt az Ekadasit, az olyan hatalmas bűnök visszahatásai is hamuvá égnek, mint amekkora a Sumeru vagy a Mandra-hegy. Óh, király! Az Úr Krsna kijelentette, hogy az ezen a Nirjala Ekadasin végzett jámbor tevékenységek, mint amilyen a szent helyeken való fürdés, az adományozás, a védikus mantrák vibrálása és az áldozatok bemutatása, kimeríthetetlen mennyiségű jámbor visszahatással jár.Bárki, aki odaadással olvassa vagy hallgatja ennek az Ekadasinak a történetét, visszajut Vaikunthára. Eme Ekadasi dicsőségének hallgatásával az ember ugyanazt az eredményt éri el, mintha betartaná a Pratipadával egybekötött Amavasya fogadalmát, és áldozatot mutatna be az ősatyáknak a napfogyatkozás idején.

Pápamocani Ekadasi

A Pápamocani Ekadasi dicsőségét a Bhavisyottara Purána írja le egy párbeszédben, amely az Úr Krsna és Yudhisthira Mahárája között zajlott.Egyszer Yudhisthira Mahárája így kérdezte az Úr Krsnát:- Kedves Uram, Krisna! Elmagyaráztad az Ámalaki Ekadasi dicsőségét. Kérlek, most beszélj arról az Ekadasiról, amelyik március-áprilisra, a fogyó hold idejére esik. Hogy nevezik ezt az Ekadasit? Kérlek, mondd el, hogyan kell betartani, és

hogy követésével milyen eredmények érhetők el.Az Úr Krsna így válaszolt:- Ó, legjobb a királyok között! Ennek az Ekadasinak a neve Pápamocani. Most kérlek, hallj a dicsőségéről, amelyről réges-régen a bölcs Lomasa mesélt Mandata királynak. Ez az Ekadasi március-áprilisra, a fogyó hold idejére esik. Minden bűnös visszahatást megszüntet, elpusztítja a szellemi létformát és nyolcféle misztikus tökéletességgel jutalmazza meg azt, aki követi. A bölcs Lomasa így szólt: "A régi időkben Kuverának, a félistenek kincstárnokának volt egy gyönyörű virágerdeje, amit Caitrarathának hívtak. Az örök tavasz eredményeképpen az idő itt mindig kellemes volt. A mennyei táncoslányok, a gandharvák és a kinnarák különféle kedvteléseket űztek, a félistenek pedig, élükön Indrával, változatos élvezeteknek hódoltak ebben az erdőben.Ebben az erdőben egy Medhavi nevű nagy bölcs, az Úr Síva hű követője végzett szigorú lemondásokat. Az apszarák, a mennyei táncoslányok különféle módszereket eszeltek ki, hogy megzavarják a bölcset. Az egyik híres apszara, akit Manju Ghosának hívtak, kitalálta, hogyan ejtse rabul a bölcs elméjét. Medhavitól való félelmében a bölcs ásramjától kicsit messzebb építette meg viskóját, és édes hangon énekelni kezdett, dalát a bina hangszeren kísérte. Amikor megpillantotta Manju Ghosát, aki szantálpéppel kente be testét, illatos virágfüzért viselt és elbűvölően énekelt, még maga Cupido is (aki az Úr Siva ellensége) megpróbálta legyőzni a bölcset, az Úr Siva hívét. Egyszer az Úr Siva hamuvá égette Cupidót, aki erre emlékezve behatolt a bölcs testébe, hogy bosszút álljon. Ekkor a Cyavana Muni ásramjában élő Medhavi Risi, aki fehér, szentelt zsinórt viselt a testén, megjelent, mint második Cupido. A bölcs Medhavin elhatalmasodott a kéjvágy, és megfeledkezett imádandó Uráról. Feladta az odaadó szolgálat gyakorlatát, és az apszarával való társulás hatására annyira megrészegült, hogy már a nappal és az éjszaka között sem tudott különbséget tenni, így nagyon hosszú ideig

csupán kéjes tettek foglalkoztatták.Manju Ghosa látta, hogy a bölcs mennyire lealacsonyodott, ezért úgy döntött, visszatér a mennyei bolygókra. Így szólt a szerelemtől megrészegült bölcshöz: - Ó, nagy bölcs! Kérlek, adj engedélyt, hogy visszatérhessek otthonomba. A bölcs így válaszolt: - Ó, gyönyörű hölgy! Hiszen csak este érkeztél. Maradj itt éjszakára és reggel visszatérhetsz. - A bölcs szavait hallva Manju Ghosa megijedt és még néhány évig a bölccsel maradt. Manju Ghosa összesen ötvenhét évig, kilenc hónapig és három napig élt a bölccsel, akinek azonban mindez csak fél éjszakának tűnt. Manju Ghosa újból engedélyt kért a bölcstől, hogy hazatérhessen, de a bölcs így szólt: - Ó, gyönyörű hölgy! Kérlek, hallgasd meg szavaimat. Most csak reggel van. Kérlek, várj, amíg befejezem a reggeli kötelességeimet. - Az apszara elmosolyodott és csodálkozva tudakolta:- Ó, nagy bölcs! Mennyi idő alatt végzel reggeli kötelességeiddel? Még nem fejezted be őket? Annyi időt töltöttél már velem, társaságomat élvezve. Kérlek, vedd figyelembe az idő valódi értékét!Az apszara szavai hallatán a bölcs észhez tért, és megfontolt gondolkodás után így szólt: - Ó, jaj, gyönyörű hölgy! Ötvenhét évet vesztegettem el értékes időmből. Tönkretettél mindent! Leromboltad összes lemondásom eredményét! - A bölcs szemébe könny szökött, egész teste remegni kezdett.Ekkor Medhavi a következő szavakkal átkozta meg Manju Ghosát:- Úgy viselkedtél velem, mint egy boszorkány, ezért válj azonnal boszorkánnyá! Te bűnös, szemérmetlen nőszemély! Szégyelld magad!Miután így megátkozták, Manju Ghosa alázatosan a bölcshöz fordult:- Ó, legjobb a bráhmanák közt! Vond vissza súlyos átkod. Oly sok évet töltöttem el társaságodban! Ezért megérdemlem, hogy megbocsáss nekem. Kérlek, légy kegyes hozzám.A bölcs válaszolt: - Ó, kedves hölgy! Mit tegyek hát? Elpusztítottad lemondásom minden eredményét. De elmondom, hogyan szabadulhatsz meg ettől az átoktól. Az az Ekadasi, amelyik március-áprilisra, a fogyó hold idejére esik, alkalmas arra, hogy elpusztítsa a bűnös tettek visszahatását. Ha szigorúan és hittel követed ezt az Ekadasit, akkor kísértet-léted véget ér.Medhavi bölcs ezután visszatért ásramjába, apja, Cyavana Muni házába. Amint a bölcs Cyavana megpillantotta elesett fiát, nagyon szomorú lett és így szólt: - Ó, jaj, fiam, mit tettél? Tönkretetted magadat! Nem kellett volna hagynod, hogy egy közönséges nő csábításának hatására minden lemondásod eredménye elvesszen! A bölcs Medhavi így válaszolt: - Tisztelt atyám! Balszerencsém következtében nagy bűnöket követtem el, amikor azzal az apszarával társultam. Ezért kérlek, oktass engem, hogyan tehetném jóvá bűneimet!Bűnbánó fia szánalmas szavai hallatán Cyavana így szólt: - Fiam! A Pápamocani Ekadasit követve az ember minden bűnös visszahatása elpusztul. Ezért követned kell ezt az Ekadasit.Apja kedves szavait hallva Medhavi különleges lelkesedéssel követte az Ekadasit. A bölcs nagyon jámborrá vált, és összes bűnös tettének visszahatása elpusztult. Manju Ghosa szintén követte ezt a kedvező Ekadasit, és felszabadulást nyert a szellemi létformából. Ezután visszakapta isteni formáját és visszatért a mennyekbe."Miután elbeszélte ezt a történetet, a bölcs Lomasa az alábbi következtetésre jutott:- Kedves királyom, csupán azzal, hogy követi a Pápamocani Ekadasit, az ember összes bűnös visszahatása automatikusan elpusztul. Ha hall vagy olvas ennek az Ekadasinak a dicsőségéről, az ember ugyanazt az eredményt éri el, mint ha ezer tehenet adományozott volna. Ezt az Ekadasit követve minden bűnös tett eredménye (a bráhmanagyilkosságtól kezdve egy magzat

megölésén át a borivás és a guru feleségével való társulásig) gyökerestől elpusztul.A végkövetkeztetés tehát az, hogy ez a szent Ekadasi minden kedvező dolog forrása és minden bűn elpusztítója, ezért mindenkinek szigorúan be kell tartania

Sat-tilá Ekadasi

A Sat-tilá Ekadasi dicsőségét a Bhavisyottara Purána írja le.Egyszer a bölcs Dalbhya megkérdezte Pulastya bölcset:"Óh tisztelt bráhmana, az emberek különféle bűnös tettekkel vannak elfoglalva: bráhmanákat ölnek és érzékkielégítést végeznek ebben az anyagi világban. Kérlek, magyarázd meg nekem, hogyan tudnak megszabadulni ezektől a pokoli körülményektől, amelyeket bűnös tetteik eredményekképpen kapnak."Pulastya

bölcs így válaszolt:"Óh, legszerencsésebb ember! Az embernek tiszta elmeállapotban kell imádnia a Legfelsőbb Urat a január-február hónapokban a fogyó hold idején bekövetkező Ekadasi napján.Az imádat idején a következőképpen kell imádkozni:"Óh, Úr Janárdana! Óh, legkegyesebb Srí Krsna! Te vagy a bűnösök felszabadítója! Kérlek, légy kegyes azokhoz, akik az anyagi lét óceánjában fuldokolnak. Óh, Legfelsőbb Brahman! Óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Óh, Univerzum Ura! Kérlek, fogadd el az imádatomat Srímati Laksmidevivel, hitveseddel együtt." Az embernek ezután imádnia kell a bráhmanákat, és esernyőket, ruhát, cipőket és egy teli korsó vizet kell adományoznia nekik. Lehetőségeihez mérten adnia kell még egy fekete tehenet és szezámmagot is a legjobb bráhmanának. A szezámmag adományozásával hosszú évekig élhet a mennyei bolygókon.Szezámmal kevert vízzel kell fürdőt vennie, szezámpasztával kell bekennie a testét, tűzáldozatot kell bemutatnia szezámmaggal, szezámmaggal kevert vizet kell áldoznia az ősatyáknak, szezámmagot kell ennie és adományba adnia ezen az Ekadasin.Ha így teszünk, minden bűnös visszahatásunk megszűnik. Ezért ennek az Ekadasinak Sat-tilá Ekadasi a neve."A következő történetet az Úr Krsna mondta el Nárada Muninak, amikor az azzal a kéréssel fordult Hozzá, hogy meséljen neki a Sat-tilá Ekadasi dicsőségéről, és arról, hogy betartásával milyen eredmény érhető el.A régi időkben élt egy bráhmana hölgy. Szigorúan követte a cölibátus fogadalmát és lankadatlanul szolgálta az Urat. Betartotta a különféle fogadalmakat, így az imádat folyamán fokozatosan elgyengült és lesoványodott. Bár adományozott a szegény bráhmanáknak és a hajadon lányoknak, soha nem örvendeztette meg a bráhmanákat és a félisteneket egy szemernyi gabonával sem. Úgy gondoltam, hogy bár a bráhmani teste legyengült a sok kemény fogadalom eredményeként, mégis tiszta lélek volt. De nem adott gabonaadományt a szegény embereknek. Óh, bráhmanák legkiválóbbika! Hogy próbára tegyem a bráhmanit, egy koldus formáját öltöttem magamra és személyesen jelentem meg ebben a mulandó világban. Egy koldulóedényt fogva a kezemben a bráhmani háza felé vettem utamat, hogy alamizsnát kérjek tőle. A bráhmani így szólt: "Óh, bráhmana! Kérlek, mondd meg az igazat! Honnan jöttél?" Úgy tettem, mintha nem hallanék semmit és megint alamizsnát kértem. Dühös lett és egy marék agyagot tett az edényembe. Ezután visszatértem a lakhelyemre. Ez az aszkéta bráhmani a szigorú fogadalmainak eredményeképpen szintén visszatért az Én hajlékomra. Csodálatos házat kapott, de mivel agyagot ajánlott Nekem, sem gabonája, sem vagyona nem volt a házában. Óh, bráhmana! Amikor belépett a házba, nem talált semmit és nincstelensége miatt egyre nyugtalanabbá vált.

Ezután dühösen felém fordult és így szólt: "Óh, Janárdana! Komoly lemondásokon mentem keresztül, fogadalmakat tettem és megfelelően imádtam az Úr Visnut. Miért nincs semmi gabonám, miért vagyok ilyen szegény?"Erre így válaszoltam: "Óh, bráhmani! Te az anyagi világból jöttél, kérlek, menj most vissza otthonodba. A félistenek feleségei kíváncsiságból a házadba jönnek majd darsanra, és ekkor neked a Sat-tilá Ekadasi dicsőségéről kell kérdezősködnöd tőlük. Ne nyiss ajtót, amíg nem beszélték el." A bráhmani végighallgatott, majd hazatért. Egy nap, amikor a bráhmani zárt ajtók mögött üldögélt a szobájában, megjelentek a félistenek feleségei és így szóltak: "Óh szépséges hölgy! Darsanra jöttünk hozzád. Kérünk, nyisd ki az ajtót!"A bráhmani így válaszolt: "Ha látni kívántok, kérlek, magyarázzátok el nekem a Sat-tilá Ekadasi fontosságát, dicsőségét, mielőtt ajtót nyitnék." Ezután az egyik félisten felesége elbeszélte ennek az Ekadasinak a dicsőségét. Miután meghallgatta az elbeszélést, a bráhmani elégedetté vált és ajtót nyitott, a félistenek feleségei pedig boldogok voltak, hogy láthatták őt.A félistennők tanításai alapján a bráhmani betartotta a Sat-tilá Ekadasi fogadalmát.Ezután megszépült, arca ragyogóvá vált és elegendő gabona, vagyon és arany tulajdonosa lett. Senki ne kövesse csupán mohóságból ezt az Ekadasit. Ezt az Ekadasit követve minden balszerencse és a szegénység elpusztul. Ha valaki szezámmagot adományoz e napon, összes bűnös cselekedetének visszahatása megszűnik.

Varuthini Ekadasi

A Varuthini Ekadasi dicsőségét (amely az április-májusi fogyó hold idejére esik) a Bhavissyottara Purána írja le egy párbeszéd formájában, amelyet az Úr Krisna Yudhisthira Mahárájával folytatott.Egyszer Yudhisthira Mahárája így szólt az Úr Krisnához: Óh, Vásudeva! Felajánlom Neked tiszteletteljes hódolatomat! Kérlek, beszélj �erről az Ekadasiról, amely az április-májusi fogyó hold idejére esik! Mesélj a

nevéről, a hatásáról és a dicsőségéről!

Az Úr Krisna így szólt: Óh, kedves királyom! Ezt az Ekadasit Varuthininek hívják, és követőjének szerencsét hoz �mind ebben, mind a következő életében. Ha az élőlény betartja ezt az Ekadasit, állandó boldogságot ér el, bűnös tetteinek visszahatásai csökkennek és nagyon szerencsés lesz, a szerencsétlen feleség pedig szerencséssé válik. Betartásával az ember boldogságra és gazdagságra tesz szert mind ebben, mind a következő életében, kiszabadul a születés és halál körforgásából, bűnös visszahatásai megsemmisülnek, és eléri az Úr iránti odaadó szolgálatot. Mandata király is ennek az Ekadasinak a betartásával szabadult fel sok más királlyal, például Dhundumarával együtt. Ha az ember betartja ezt a Varuthini Ekadasit, ugyanazt az eredményt éri el, mintha tízezer évig vezekelt volna, vagy a kuruksetrai napfogyatkozás idején negyven kiló aranyat adományozott volna.Óh, királyok legjobbika! Ha az ember elefántot adományoz, az magasabb rendű annál, mintha lovat adományozna. Ennél is magasabb szintet jelent, ha földet adományozunk, de

szezámmagot adományozni ennél is magasabb szintű cselekedet. Az arany adományozása azonban a szezámmag adományozásánál is felsőbbrendű, de még többet ér, ha gabonát adományozunk. Tulajdonképpen nincs is a gabona adományozásánál nagyobb jótétemény. Óh, királyok legjobbika! Ha az ember gabonaételt adományoz, elégedetté teszi ősatyáit, a félisteneket és minden élőlényt. A tanult tudósok elismerik, hogy ha az ember a vőlegénynek adományba adja a lányát, azzal ugyanazt az eredményt éri el, mintha gabonát adományozott volna. Maga a Legfelsőbb Úr jelenti ki, hogy a gabona adományozása egyenrangú a tehenek adományozásával. Azonban a legmagasabb szintű adományozást az jelenti, ha az ember tudásban részesít másokat.A Varuthini Ekadasi követésével az ember mindenféle adományozás eredményére szert tehet. Az az ember, aki eladja a lányát, hogy pénzre tegyen szert, bizony súlyos bűnt követ el, és megérdemli, hogy a pokolban szenvedjen a végső megsemmisülés idejéig. Ezért senki ne fogadjon el vagyont a lányáért cserébe. Óh, királyok királya! Az a házas ember, aki a mohóságtól hajtva eladja a lányát, következő életében macskaként fog megszületni. De aki saját lehetőségeihez mérten felékszerezi és adományba adja őt a megfelelő vőlegénynek, annak még Citragupta, Yamarája főtitkára sem tudja számon tartani jámbor cselekedetének eredményeit. Ezen az Ekadasin az ember ne egyen harangfémből készült edényből, ne egyen húst, masura gramot, csicseriborsót, spenótot, mézet, ne fogadjon el olyan ételt, amit mások főztek, csak egyszer egyen, és kerülje a nemi érintkezést már az Ekadasit megelőző napon is. Az Ekadasi napján ne játsszon szerencsejátékot, ne aludjon, ne fogyasszon bételdiót, ne mosson fogat, ne káromoljon senkit, ne pletykáljon, ne beszélgessen bűnös emberekkel, ne mérgelődjön és ne hazudjon. Az Ekadasit követő napon sem egyen harangfémből készült tányérról, ne egyen húst, masura gramot és mézet, ne hazudjon, ne tornázzon, ne dolgozzon keményen, csak egyszer egyen, ne éljen nemi életet, ne borotválja a fejét vagy az arcát, ne dörzsöljön olajat a testére, és ne egyen mások által főzött ételt. Kerüljük el gondosan a fent említett szabályokat, mert ha nem tartjuk be őket, az Ekadasi áldásos hatásai megsemmisülnek. A fent említetteken kívül más megkötések is léteznek, amelyekhez nem csak ezen a három napon, hanem mindig tartanunk kell magunkat. Ha valaki az előírt szabályok szerint követi a Varuthini Ekadasit, tetteinek minden bűnös visszahatása megsemmisül, és eléri a legfelsőbb célt. Aki Ekadasi napján nem alszik és az Úr Janárdanát imádja, minden bűntől megszabadul, és eléri az élet legfelsőbb célját. Bárki, aki hall vagy olvas ennek az Ekadasinak a dicsőségéről, bizonyosan ugyanazt az eredményt éri el, amelyet ezer tehén adományozásával érne el, és mivel megszabadul minden bűnös visszahatástól, eléri Visnu hajlékát.

Vijayá Ekadasi

A Vijayá Ekadasi dicsőségéről a Skanda Purána ír.

Egyszer Yudhisthira Maharaja eképpen kérdezősködött Srí Krsnától:- Óh, Úr Krsna! Kérlek, légy kedves és mesélj nekem arról az Ekadasiról, amely a február-március hónap fogyó holdján következik be.

Az Úr Krsna azt válaszolta: - Óh, Yudhisthira király! Boldogan mesélek neked a Vijayá Ekadasiként ismert Ekadasiról. Ennek az Ekadasinak a fogadalmát követve az ember összes bűnös visszahatása egyszerre gyökerestül megsemmisül.Egyszer a nagy bölcs Nárada megkérdezte az Úr Brahmát:- Óh, legkiválóbb a félistenek között! Kérlek, meséld el, eredményt érhet el az ember azáltal, hogy követi a Vijayá Ekadasi fogadalmát, amely a február-március hónap fogyó holdjakor

van.Erre az Úr Brahmá így felelt: - Kedves fiam, ez a legrégebbi fogadalom, amely tiszta és az összes bűnös tett elpusztítója. Hatalmas eredményt ad, mint ahogy azt a neve is sugallja. Ez a Vijayá Ekadasi kétségtelenül a győzelem erejével jutalmazza meg az embert.

Amikor az Úr Rámacandra az erdőbe vonult 14 évre a feleségével Sitadevivel és Laksmanaval a testvérével, azért, hogy apja parancsának eleget tegyen, a Pancavatiként ismert gyönyörű erdőben a Godávari folyó partján éltek egy ideig. Amíg az erdőben laktak, egy napon Rávana, a démonok királya elrabolta Sitadevit. Sitadevi távolléte miatt Rámacandrán erőt vett a szomorúság. Amíg bolyongott az erdőben Sita devit keresve, találkozott Jatáyuval, a madarak királyával, aki haldoklott. Jatáyu elmondott mindent, amit tudott Sitáról Rámacandrának, majd elhagyva ezt a világot visszatért Vaikunthára. Ezután Rámacandra barátságot kötött Sugrivával. Sok majom harcos gyűlt össze, hogy segítsen Rámacandra missziójában. Időközben Hanumán, a majmok királya hatalmas küldetést teljesített be azáltal, hogy elment Ashoka erdejébe, Lankára, hogy találkozzon Sitadevivel és meggyőzte őt azáltal, hogy odaadta neki Rámacandra gyűrűjét. Ezután visszatért Rámacandrához és elmesélte Neki az egész esetet. Hanumán szavai hallatán Rámacandra találkozott barátjával Sugrivával, és elhatározták, hogy megszállják Lankát. Rámacandra összegyűjtött sok majom harcost és megérkeztek az óceán partjára. Ezután azt mondta Laksmannak: - Óh, Saumitra! Hogyan kelünk át ezen a mélységes óceánon, amelyik telis tele van olyan vízi ragadozókkal, mint a bálnák és a krokodilok!Laksmana válaszolt: - Óh, eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége! Te vagy az eredeti Úr! Van egy nagy bölcs, Bakadalbhya, aki ezen a szigeten él. Az ő asramja 4 mérföldre van innen. Óh, Raghu dinasztia szülötte! Ez a bölcs találkozott már Brahmával. Meg kell kérdeznünk tőle, hogyan kell átkelni az óceánon.

Laksmana tanácsára az Úr Rámacandra elment Bakadalbhya asramjába és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta neki. A mindentudó bölcs hamar észrevette, hogy ez a személy a Legfelsőbb Úr Rámacandra, és olyan különleges okokból jelent meg ebben a világban, mint például a démon Rávana megölése.

A nagy bölcs megkérdezte: - Óh, Rámacandra, mi a magyarázata annak, hogy ilyen kedvesen felkerestél? Rámacandra így válaszolt: - Óh, brámana! A kegyedből jöttem ide az óceán partjára a katonáimmal azért, hogy harcoljak a démonokkal és bevegyem Lankát. Óh, bölcsek legkiválóbbika! Kérlek mondj nekem egy egyszerű mószert, amivel könnyen átszelhetjük ezt a leküzdhetetlen óceánt. Csupán emiatt járultam lótuszlábaid elé.

A nagy bölcs így szólt az Úr Rámacandrához:- Óh, Rámacandra! Elmondom Neked, hogy betartva ezt a fogadalmat feltétlenül megnyered a csatát és különleges hírnévre és gazdagságra teszel szert ebben a világban. Úgyhogy követned kell ezt a fogadalmat nagy figyelemmel. Óh, Ráma! Van egy Vijayáként ismert Ekadasi, amely a február-márciusi fogyó hold idején van. Betartva ezt az Ekadasit minden bizonnyal képes leszel átszelni az óceánt a majom

katonáiddal.Óh, Úr Rámacandra! Most kérlek hallj tőlem az Ekadasi követésének folyamatáról.

Ekadasi előtti nap meg kell töltened egy arany, vagy ezüst, vagy réz vagy agyagkorsót vízzel és mangófa ágakkal kell feldíszítened. Ezután ezt a korsót egy megszentelt emelvényre, oltárra kell helyezned, amely fel van díszítve 7 féle gabonával. Ezután az Úr Narayana arany murtiját kell elhelyezned ennek a korsónak a tetején. Az Ekadasi napján kora reggel fürdőt kell venned és odaadással kell imádnod az Úr Narayana murtiját különféle dolgokat felajánlva Neki, mint pl.Tulasi leveleket, szantálpépet, virágokat, virágfüzéreket, füstölőt, ghílámpát és élelmiszert. Fent kell maradnod ezen az éjjelen. Az Ekadasi utáni napon el kell helyezned ezt korsót egy folyó, vagy tó partján napkelte után megfelelően imádattal. Ezután el kell ajándékoznod ezt a korsót, a Narayana murtival együtt egy bráhmanának, aki szigorúan cölibátusban él. Így cselekedve kétségtelenül legyőzöd majd az ellenfeleidet.

A bölcs utasításai szerint az Úr Rámacandra ideális példát mutatott abban, hogyan kövessük ezt az Ekadasit, aminek következtében győzedelmeskedett.Az a személy, aki megfelelően követi ennek az Ekadasinak a fogadalmát, minden bizonnyal győzedelmes lesz ebben az életében és a következőben. �

Az Úr Brahmá folytatta a beszélgetést Náradával.- Óh, kedves fiam! Ezért minden emberi lénynek követnie kell a Vijayá Ekadasi fogadalmát. A Vijayá Ekadasi dicsősége elpusztítja az ember bűnös visszahatásait.

Ha valaki hall vagy olvas ennek az Ekadasinak a dicsőségéről, eléri a Vajapayee áldozat eredményeit.

Yogini Ekadasi

A Yogini Ekadasi dicsőségéről a Brahma-vaivarta Purána ír, az Úr Krsna és Yudhisthira Maharaja közötti párbeszéd formájában.Egyszer így szólt Yudhisthira Maharaja: Óh, Legfelsőbb Úr! Óh, Madhusudana! Már hallottam a Nirjala Ekadasi �dicsőségéről. Most arról az Ekadasiról szeretnék hallani, amely június-júliusban a fogyó hold idejére esik.Az Úr Krsna így felelt:

Beszélek neked a június-július hónapjára eső Ekadasiról. A neve Yogini; minden súlyos bűn �visszahatását elpusztítja, és kiszabadítja az embert az anyagi lét óceánjából. Óh, királyok legjobbika! Most elmesélek neked egy történetet a Puránákból, hogy mindezt bebizonyítsam. Kuvera, Alakapuri királya az Úr Siva hű bhaktájaként rendszeresen imádta Sivát. Volt egy Hema nevű, yaksa kertésze, akinek a feleségét Visalakshinak hívták. Visalakshi gyönyörű nő volt, és Hema nagyon ragaszkodott hozzá. Hema rendszeresen gyűjtött virágokat a Manasa-sarovara tónál Kuvera, a yaksák királya részére, aki az Úr Siva imádatához használta fel őket. Egy nap azonban Hema nem adta oda Kuverának a Manasa-sarovaránál gyűjtött virágokat, hanem otthon maradt, és imádott felesége szeretetét élvezte. Óh, király! Kuvera, a yaksák királya aznap hat órán át várakozott Hemára, de nem kapta meg� a virágokat, így pedig nem tudta elvégezni az Úr Siva imádatát. A király feldühödött, és azonnal elküldte hírnökét, hogy kiderítse, mi okozta a kertész késedelmét. Kis idő múltán a yaksa hírnök visszatért, és így szólt a királyhoz: Uram, Hema a felesége társaságát élvezi �otthonában. E szavak hallatán Kuvera rettentő haragra gerjedt, és azonnal megparancsolta �

szolgálóinak, hogy hozzák elé Hemát. Hema Mali rádöbbent, hogy nagy hibát követett el, és elszégyellte magát. A félelemtől reszketve járult Kuvera elé, majd felajánlotta tiszteletteljes hódolatát. Kuvera egész testében remegett, szemei vöröslöttek a dühtől: Óh, te bűnös ember, a� vallásos elvek elpusztítója! Nem törődtél az én imádott urammal, az Úr Srí Sankarával, ehelyett saját érzékeid kielégítésével foglalkoztál, ezért megátkozlak! Fehér leprától fogsz szenvedni, és soha többé nem találkozhatsz a feleségeddel, akit annyira szeretsz! Szerencsétlen ostoba! Azonnal távozz! � Kuvera átkának súlya alatt Hema Mali azonnal leesett Alokapuriból, és ebben a világban �született meg. Megtámadta a fehér lepra, és borzasztó kínokat kellett kiállnia. A mentális szenvedéstől, az éhségtől és a szomjúságtól hajtva egy félelmetes, sűrű erdőbe menekült. Ott éjjel-nappal éhség és szomjúság kínozta. Nappal nem talált semmilyen megnyugvást, éjszaka pedig nem tudott aludni. Télen és nyáron is borzasztó kínok gyötörték. Mivel azonban hűségesen segédkezett az Úr Siva imádatában, emlékezete megmaradt. Habár különféle bűnös cselekedeteket végzett, emlékezett korábbi tevékenységeire is, így tudata tiszta és éber volt. Így vándorolt az erdőben, míg szerencséjére a Himalájához nem ért. Mialatt ide-oda �bóklászott, a Gondviselés elrendezéséből találkozott a nagy bölccsel, Márkandeyával, a legkitűnőbb aszkétával, akinek az élete hét kalpán át tart. Hema Mali úgy érezte, nagyon bűnös, így csak távol állt meg a bölcstől, majd újra és újra felajánlotta alázatos hódolatát. A melegszívű Márkandeya magához hívta a leprás férfit, és tudakozódni kezdett: Hogy kerültél �ilyen szörnyű helyzetbe? Miféle bűnös, elítélendő tettet követtél el, ami miatt így kell szenvedned? � Hema Mali ennek hallatán így válaszolt: Óh, nagy bölcs! Én vagyok a yaksák királyának, � �Kuverának a kertésze, a nevem Hema Mali. Rendszeresen virágot gyűjtöttem a Manasa Sarovara tónál, hogy uramnak, Kuverának adjam őket, aki a virágokkal az Úr Sivát imádta. Egy nap azonban elkéstem a virágokkal, mert inkább kéjvágyamat elégítettem ki feleségem társaságában. Ezért Kuvera, a yaksák királya feldühödött és megátkozott, így most a fehér lepra gyötör, és feleségemtől is elszakítottak. De nem tudom, egy ilyen szerencsétlen lelket hogy érhette hirtelen olyan szerencse, hogy egy olyan nagy személyiséggel találkozzon, mint te. Azt hallottam, hogy a szentek szívét mindig mélységesen meghatja mások szenvedése, és mindig jótékony cselekedeteket végeznek. Óh, nagy bölcs! Ez az elesett lélek arra vágyik, hogy végre szerencse érje, ezért meghódolt neked. Kérlek, légy kegyes, és mentsd meg! � A nagy bölcs, Márkandeya együttérzően szólt Hemához: Óh, kertész! Most mesélek neked � �egy fogadalomról, amelynek betartásával kedvező eredményre tehetsz szert. Tartsd be a Yogini Ekadasit, amely június-júliusban a fogyó hold idejére esik, és kedvező befolyásának eredményeképpen minden bizonnyal felszabadulsz az átok alól, amelynek hatására lepra gyötör. Miután meghallgatta Márkandeya utasítását, Hema Mali boldog lett, szíve megtelt �hálával, és alázatos hódolatát ajánlotta a bölcsnek. Ezután betartotta az Ekadasi fogadalmát, úgy, ahogy a bölcs utasította. Betartott fogadalma eredményeként visszanyerte isteni formáját, majd hazatért, és ismét találkozott feleségével.Aki betartja ezt a Yogini Ekadasit, ugyanazt az eredményt éri el, mintha 88 000 bráhmanát etetett volna meg. Ez az Ekadasi elpusztítja az ember minden bűnös tettének visszahatását, és hatására nagyon jámbor lesz.