AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI · 2013. 9. 18. · AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TELJES ÜLÉSÉNEK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI ††† AZ

2013. szeptember 17. 2013. 17. szám

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGHATÁROZATAI

A Z A L K O T M Á N Y B Í R Ó S Á G H I V A T A L O S L A P J A

TARTALOM

3167/2013. (IX. 17.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról ..................................... 900





3172/2013. (IX. 17.) AB végzés jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányulóindítvány alapján indult eljárás megszüntetésérõl....................... 915



AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TELJES ÜLÉSÉNEKA MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG3167/2013. (IX. 17.) AB VÉGZÉSE

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogipanasz tárgyában – dr. Kovács Péter, dr. LévayMiklós és dr. Stumpf István alkotmánybírók külön-véleményével – meghozta a következõ

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Fõvárosi Munkaügyi Bíró-ság 15.M.2304/2011/14. számú, valamint a Fõvá-rosi Törvényszék 51.Mf.635.021/2012/4. számúítéletének alaptörvény-ellenessége megállapításaés megsemmisítése, továbbá ezen ítéletekkel össze-függésben, a kormánytisztviselõk jogállásáról szóló2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontjakonkrét perben történõ alkalmazási tilalmának ki-mondására irányuló alkotmányjogi panaszt vissza-utasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó 2013. február 14-én alkotmány-jogi panaszt terjesztett elõ a Fõvárosi Közigazgatásiés Munkaügyi Bíróságon.

[2] 1. Az indítványozó a Közigazgatási és IgazságügyiMinisztériumban az Igazságügyi Együttmûködési ésNemzetközi Magánjogi Fõosztály Európai UnióIgazságügyi Együttmûködési és Koordinációs Osz-tályán határozatlan idõre kinevezett kormánytiszt-viselõként, jogi szakreferensi munkakörben dolgo-zott. A munkáltatói jogkör gyakorlója az indítvá-nyozó kormánytisztviselõi jogviszonyát a kormány-tisztviselõk jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. tör-vény (a továbbiakban: Ktjt.) 8. § (1) bekezdés b)pontja alapján az indítványozóval 2011. április14-én közölt indokolás nélküli felmentéssel 2011.június 15. napjával megszüntette.

[3] Az indítványozó 2011. május 16-án a FõvárosiMunkaügyi Bíróságon pert indított a munkáltatóvalszemben a kormánytisztviselõi jogviszony jogelle-nes megszüntetésének megállapítása és egyéb kö-vetelés iránt. Az indítványozó keresetében elsõdle-gesen arra hivatkozott, hogy a Ktjt. 8. § (1) bekezdé-

se alkotmányellenes. Elõadta, hogy az Alkotmány-bíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatában (a to-vábbiakban: ABh.) kimondta, hogy a Ktjt. 8. §(1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011.május hó 31-i hatállyal megsemmisítette. Az ABh.nem ex nunc hatállyal semmisítette meg az alkot-mányellenes rendelkezést, ezért kérte, hogy a mun-kaügyi bíróság az Alkotmánybíróságról szóló1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régiAbtv.) 38. § (1) bekezdése alapján forduljon az Al-kotmánybírósághoz és kezdeményezze, hogy azAlkotmánybíróság állapítsa meg a Ktjt. alkotmány-ellenesnek minõsített 8. § (1) bekezdése perébentörténõ alkalmazhatóságának kizártságát.

[4] A kormánytisztviselõi jogviszonya megszüntetésejogellenességének megállapítása iránti kereseti ké-relmét pedig elsõsorban arra alapította az indítvá-nyozó, hogy a vele közölt indokolás nélküli felmen-tés alkotmányellenes. Másodlagosan arra hivatko-zott, hogy a munkáltató az indokolás nélküli fel-mentéssel rendeltetésellenes joggyakorlást valósí-tott meg, ezért a keresettel támadott munkáltatói in-tézkedés jogellenes. Az indítványozó harmadlago-san annak megállapítását kérte, hogy a felmentésazért jogellenes, mert a munkáltató megsértette azegyenlõ bánásmód követelményét. Arra is hivatko-zott, hogy az indokolás nélküli felmentés azért isjogellenes, mert a Ktjt. 8. § (1) bekezdése a közös-ségi jog közvetlenül alkalmazandó szabályaival isellentétes.

[5] Azt is kérte az indítványozó, hogy a munkaügyibíróság – a megállapított tényállástól függõen –12 havi, illetve 36 havi átlagkeresetének megfelelõösszeg megfizetésére kötelezze a munkáltatót.

[6] A Fõvárosi Munkaügyi Bíróság 2012. március14-én kelt 15.M.2304/2011/14. számú ítéletével azindítványozó keresetét elutasította. A munkaügyibíróság szerint az ítéletében megállapított tényállás– valamint az alkalmazandó jogszabályi rendelke-zések – alapján a jogvita elbírálása során a Ktjt. sza-bályait kellett alkalmazni. A munkaügyi bíróság ki-tért arra is, hogy miután az Alkotmánybíróság a Ktjt.8. § (1) bekezdését pro futuro 2011. május 31.-i ha-tállyal semmisítette meg, ezért az ezt megelõzõenhozott munkáltatói intézkedés, melyet erre a jog-szabályhelyre alapítottak, nem jogellenes. A mun-kaügyi bíróság részletesen indokolta, hogy az ítéle-tében hivatkozott alkotmánybírósági határozatoktartalma alapján miért nem fordult az ügyben az

900 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI

2013. 17. szám 901

Alkotmánybírósághoz a Ktjt. 8. § (1) bekezdése al-kalmazási tilalmának kimondását kérve.

[7] A Fõvárosi Törvényszék 2012. október 26-án kelt51.Mf.635.021/2012/4. számú ítéletével az elsõ-fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Fõvárosi Tör-vényszék ítéletét – elfogadva az elsõfokú bíróságjogi érvelését – egyebek mellett szintén a Ktjt. 8. §(1) bekezdés b) pontjára alapította. Ezzel összefüg-gésben indokolásában ismételten utalt arra, hogyamikor a munkáltató a felmentést az indítványozó-val közölte, a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontja méghatályos volt. Ezért e törvényi rendelkezés alkalma-zása az indítványozó ügyében jogszerûen történt.

[8] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azAlkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény(a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság– az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján lefolytatotteljárásban – állapítsa meg, hogy a perében alkalma-zott jogszabályi rendelkezés, a Ktjt. 8. § (1) bekez-dés b) pontja sérti az Alaptörvény XII. cikk (1) be-kezdésében foglalt munkához, a munka és foglal-kozás szabad megválasztásához való jogát, azAlaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésében szabályo-zott közhivatal viseléséhez való jogát, az Alaptör-vény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt haté-kony bírói védelemhez fõzõdõ alapjogát, az Alap-törvény II. cikkében szabályozott emberi méltóság-hoz való jogát, továbbá ellentétes az AlaptörvényB) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság kö-vetelményével, mert az ügyben alkalmazott alap-törvény-ellenes jogszabály figyelmen kívül hagytaa közigazgatás törvényhez kötöttségének elvét.Mindezekre tekintettel kérte, hogy az Alkotmánybí-róság az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján vissza-menõlegesen zárja ki az indítványozó ügyében aKtjt. 8. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát.

[9] Az indítványozó másodlagosan – az Abtv. 27. §-aalapján – annak megállapítását kérte, hogy a Fõvá-rosi Törvényszék 51.Mf.635.021/2012/4. számúítélete megsértette az elõbbiek során felsorolt alap-törvényi rendelkezéseket. Ezenkívül az ítélet ellen-tétes Magyarország vállalt nemzetközi jogi kötele-zettségeinek és a belsõ jog összhangját biztosítóAlaptörvény Q) cikk (2) bekezdésével. Ezek alapjánkérte a perében meghozott elsõ- és másodfokú ítéletmegsemmisítését.

[10] Az indítványozó módosított és pontosított indítvá-nyában elõadta, hogy az alkotmányjogi panaszát azAbtv. 27. §-a alapján tartja fenn. Az eredeti indítvá-nyában megjelölt alapjogok megsértésére ismétel-ten hivatkozott. A Fõvárosi Törvényszék ítéleténekmegsemmisítését az Abtv. 43. § (1) bekezdése, a Fõ-városi Munkaügyi Bíróság ítéletének megsemmisí-tését az Abtv. 43. § (3) bekezdése alapján kérte. Aztis kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. §(1) bekezdése alapján folytassa le a Ktjt. – már nem

hatályos – 8. § (1) bekezdés b) pontjának Alaptör-vénnyel való összhangjára és ügyében történõ al-kalmazhatóságára vonatkozó vizsgálatot is.

[11] Az indítványozó nyomatékkal hivatkozott arra,hogy az ügy érdemi elbírálása szempontjából kü-lönbséget kell tenni az ABh. meghozatala elõtt, il-letve az azt követõen felmentettek ügyei között. Ezutóbbiak esetében, eltérõ ténybeli és jogi alapoteredményezve, a felmentés kezdeményezésekor ajogalkalmazó már nyilvánvalóan tudta, hogy alkot-mányellenes jogszabályt alkalmaz, hiszen a fel-mentéskor a felmentésre jogot adó jogszabály al-kotmányellenességét és hatályvesztésének idõpont-ját az Alkotmánybíróság az ABh.-ban már megálla-pította. Ezzel erre a személyi körre – és az indítvá-nyozóra is – a korábbiakétól eltérõ ténybeli és jogialap keletkezett az ügy elbírálására. A jogszabálypro futuro megsemmisítése nem tette a 2011. feb-ruár 18. és május 31. közötti idõszak alatt közölt in-dokolás nélküli felmentést alkotmányossá, illetve avonatkozó jogszabályi rendelkezést alkalmazan-dóvá.

[12] Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésével összefüg-gésben kifejti az indítványozó, hogy jogszabálynemzetközi szerzõdésbe ütközés vizsgálatának le-folytatása iránt nincs indítványozói jogosultsága.De miután az Alkotmánybíróság által hivatalból isgyakorolható hatáskörrõl van szó, felhívja az Alkot-mánybíróság figyelmét a hivatalbóli eljárás lefolyta-tásának lehetõségére. Ennek indoka az, hogy astrasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a K.M.C.kontra Magyarország ügyben (19554/11) elmarasz-talta Magyarországot az indokolás nélküli felmen-tés okán a hatékony bírói felülvizsgálathoz fûzõdõjog megsértése miatt.

[13] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nembefogadható.

[14] 3.1. Az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébenvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatósá-gának törvényben írt feltételeit, különösen az indít-ványozó Abtv. 26.–27. § szerinti érintettségét, ajogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29.–31. §szerinti feltételek fennállását.

[15] Az indítványozó az alkotmányjogi panasszal táma-dott bírói döntést 2012. december 18-án vette át, azalkotmányjogi panaszt 2013. február 14-én terjesz-tette elõ az ügyben elsõ fokon eljárt bíróságnál. Azalkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésé-ben írt hatvan napos határidõben érkezett. Az indít-ványozó teljesítette az Abtv. 52. § (1) bekezdésébenmeghatározott feltételeket. Az indítványozó jogiszakvizsgával rendelkezik, ezért az Abtv. 51. §(3) bekezdése alapján saját ügyében jogi képviselõnélkül eljárhat. Az alkotmányjogi panasz alapjáulszolgáló bírósági eljárásban a jogorvoslati lehetõsé-get az indítványozó kimerítette.

[16] Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogad-hatóságának további – tartalmi – feltételeit határoz-za meg. Eszerint az Alkotmánybíróság az alkot-mányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befo-lyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvetõ al-kotmányjogi jelentõségû kérdés esetén fogadja be.Ezek vizsgálata elõtt az Alkotmánybíróságnak elõ-ször át kell tekintenie az Alaptörvény negyedik mó-dosítása utáni, az Alaptörvény hatálybalépése elõttmeghozott alkotmánybírósági határozatok hatály-vesztésérõl szóló alkotmányi rendelkezés hatályba-lépése – 2013. április elseje – után kialakult jogikörnyezetet.

[17] 3.2. Az Alkotmánybíróság Magyarország Alaptör-vényének negyedik módosításának (2013. március25.) hatálybalépése után, az Alaptörvény Záró ésvegyes rendelkezések 5. pontjának – amely ki-mondta, hogy az Alaptörvény hatálybalépése elõttmeghozott alkotmánybírósági határozatok hatályu-kat vesztik, de ez a rendelkezés nem érinti az ezenhatározatok által kifejtett joghatásokat – értelme-zése tárgyában úgy foglalt állást, hogy „az újabbügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdésekkapcsán felhasználhatja a korábbi határozataibankidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányosságiösszefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszá-nak az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, azAlaptörvény egészét illetõ kontextuális egyezõsége,az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelem-bevétele és a konkrét ügy alapján a megállapításokalkalmazhatóságának nincs akadálya, és szüksé-gesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntéseindokolásába történõ beillesztése” {13/2013.(VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}.

[18] Az alkotmányossági összefüggések fennállása miatta jelen alkotmányjogi panasz elbírálása során azAlkotmánybíróság olyan – 2011. december 31-eelõtt meghozott – alkotmánybírósági határozatokatvett figyelembe, amelyek az alkotmányjogi panaszelbírálásakor is alkalmazhatóak.

[19] 3.3. Az Abh. – egyéb rendelkezések mellett – meg-állapította, hogy a Ktjt. 8. § (1) bekezdése alkot-mányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyalmegsemmisítette. A határozat meghozatalakor ha-tályban volt régi Abtv. 42. §-a alapján az Alkot-mánybíróság által megsemmisített jogszabályi ren-delkezés fõszabályként a határozat közzétételét kö-vetõ napon vesztette hatályát. A régi Abtv. 43. §(4) bekezdése alapján azonban az Alkotmánybíró-ság ettõl eltérõen is meghatározhatta az alkotmány-ellenes jogszabály hatályon kívül helyezésénekidõpontját, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárástkezdeményezõ különösen fontos érdeke indokolta.A pro futuro megsemmisítés két elõfeltétele, hogya) a megalkotandó új jogszabály hatálybalépéséigbiztosítható legyen a jogrend kiszámítható mûkö-

dése, továbbá, hogy b) az alkotmányellenes jogsza-bály idõleges hatályban tartása kevesebb veszélytjelent a jogrend épsége szempontjából, mint azazonnali megsemmisítés. [47/2003. (X. 27.) AB ha-tározat, ABH 2003, 525, 549–550.]

[20] A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság figyelem-mel volt arra, hogy mivel a Ktjt. 10. § (1) bekezdésealapján a kormánytisztviselõi jogviszonyokban aköztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.törvénynek (a továbbiakban: Ktv.) a köztisztviselõlemondására és felmentésére vonatkozó szabályoknem voltak alkalmazhatók, a Ktjt. 8. § (1) bekezdé-sének megsemmisítése következtében a kormány-tisztviselõi jogviszony lemondással és felmentés-sel való megszüntetése szabályozatlanul maradt.Emiatt idõt kívánt biztosítani a jogalkotónak az Al-kotmánynak megfelelõ szabályok megalkotására.Ezért a Ktjt. 8. § (1) bekezdését a jövõre nézve az Al-kotmánybíróság 2011. május 31-i hatállyal pro fu-turo semmisítette meg, tehát a jogszabályi rendel-kezés 2011. június 1. napjától hatálytalan. Ettõlazonban meg kell különböztetni azt, hogy adottesetben a 2011. május 31. napja elõtt létrejött jogvi-szonyokban a már megsemmisített jogszabályi ren-delkezést alkalmazni kell.

[21] A pro futuro megsemmisítés az Alkotmánybíróságáltal alkotmányellenesnek vagy alaptörvény-elle-nesnek nyilvánított jogszabály határozott idejû al-kalmazása lehetõségével és egyben kötelezettségé-vel jár mindenki számára, hacsak az Alkotmánybí-róság az ügyre okot adó konkrét eset(ek)re alkalma-zási tilalmat nem rendelt el. Azt is figyelembe kellvenni, hogy az Alkotmánybíróság az 1813/B/2010.AB végzésben (ABH 2011, 2936.) egyértelmûvé tet-te, hogy amikor az Alkotmánybíróság törvényi fel-hatalmazással élve, az alkotmányellenes jogsza-bály hatályvesztését a jövõben meghatározott idõ-pontban jelöli meg, akkor lényegében maga ter-jeszti ki az alkotmányellenes jogszabály alkalmazá-sának idõtartamát.

[22] A jogszabály (jogszabályi rendelkezés) pro futuromegsemmisítése esetén sem a régi Abtv. nem tartal-mazott, sem a hatályban lévõ Abtv. nem tartalmazarra nézve semmilyen rendelkezést, hogy a pro fu-turo megsemmisítésnél a megsemmisített jogsza-bály (jogszabályi rendelkezés) meghatározott ideigtörténõ hatályban tartása alatt a már megsemmisí-tett jogszabály (jogszabályi rendelkezés) csak amegsemmisítést kimondó határozatban közölt ha-tályban tartás okával (okaival) összhangban alkal-mazható-e vagy sem. Mivel egyik Abtv. sem tartal-maz erre nézve kifejezett korlátozó rendelkezést, –mindkét törvény olyan általános fogalmakra hivat-kozik, mint a jogbiztonság vagy az eljárást kezde-ményezõ különösen fontos érdeke, – ebbõl az kö-vetkezik, hogy ezen a területen az Alkotmánybíró-ság jelentõs mérlegelési jogkörrel rendelkezik.A pro futuro hatállyal megsemmisített jogszabályt


2013. 17. szám 903

(jogszabályi rendelkezést) az adott alkotmánybíró-sági határozat indokolásában a pro futuro megsem-misítés meghatározott okától függetlenül, mindenesetben alkalmazni kell, amíg a megsemmisítettjogszabály hatályát nem veszti, hacsak az Alkot-mánybíróság az adott alkotmánybírósági határozat-ban másként nem rendelkezik.

[23] 3.4. Az alkotmányjogi panasszal összefüggésbenmeg kell vizsgálni azt a következõ kérdést, hogy azalkotmányjogi panasz mikénti elbírálása függ-e at-tól, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgálóbírói döntést az Abh. közzététele elõtt vagy azutánhozták-e, vagyis miért és hogyan kellett az adott,akkor még hatályban volt jogszabályi rendelkezésta bírónak még alkalmaznia.

[24] Az Abh. közzététele elõtt meghozott bírói ítéletekkapcsán a jogi helyzet megítélésénél abból kell ki-indulni, hogy a bírónak kötelezõ volt a Ktjt. rendel-kezéseit alkalmazni, mert az Országgyûlés által el-fogadott és hatályba léptetett jogszabályról volt szó.De az Abh. közzététele után az adott esetben szin-tén köteles volt a bíró a perben a már megsemmisí-tett Ktjt. 8. (1) bekezdését alkalmazni.

[25] Az Alkotmánybíróság elõször – már az Alaptörvényhatályba lépése után – a 3302/2012. (XI. 12.) AB ha-tározatban – a 42/2008. (IV. 17.) AB határozattalmár egy ex nunc hatállyal megsemmisített jogsza-bállyal összefüggésben – alkalmazási tilalom ki-mondására irányuló bírói kezdeményezés alapjánmondta ki, hogy ha egy korábbi határozata konkrétügyben vagy ügyekben nem rendelt el semmilyenalkalmazási tilalmat, és bírói kezdeményezésrõlvagy alkotmányjogi panaszról nem kellett dönte-nie, akkor a hasonló ténybeli alapból származó,azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok úgynyerhetnek el hasonló elbírálást a rendes bíróságelõtt, ha az Alkotmánybíróság az utóbb benyújtottkezdeményezés alapján sem mondja ki a jogsza-bály alkalmazhatatlanságát. A 34/2012. (VII. 17.)AB határozat pedig éppen a Ktjt. 8. § (1) bekezdésealkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdemé-nyezéseket bírált el: az indítványokat elutasította.

[26] Az Abh. közzététele elõtt a Ktjt. 8. § (1) bekezdésénalapuló munkáltatói felmentés, valamint – ezt köve-tõ per esetén – a jogerõssé vált bírói döntést támadópanasz sorsa sem ítélhetõ meg másként a jelen eset-ben, mint az alkotmányellenessé nyilvánítás utánbenyújtott bírói kezdeményezéseké. Azzal ugyanis,hogy az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az alkot-mányellenes jogszabály hatályvesztését a jövõbenmeghatározott idõpontban jelölte meg, az adott eset-ben – kivételek meghatározása nélkül – kiterjesztetteaz alkotmányellenes jogszabály alkalmazásánakidõtartamát, elõírta a bíró számára az alkotmányelle-nes jogszabály alkalmazását (1813/B/2010., ABH2011, 2936.).

[27] Az eddig kifejtettekre tekintettel – azaz, hogy a bí-róságok az Abh. közzététele után is kötelesek vol-tak az alkotmányellenessé nyilvánított Ktjt. 8. §(1) bekezdését alkalmazni a pro futuro megsemmi-sítés miatt – az alkotmányjogi panasz nem tartal-maz új alapvetõ alkotmányjogi kérdéseket. Az in-dítványban elõadott alkotmánysértéseket az Abh.-ban az Alkotmánybíróság már elbírálta.

[28] Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az alkot-mányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a alapján vissza-utasította.

[29] 3.5. Az indítványozó az Alaptörvény Q) cikk (2) be-kezdésének megsértését is állította. Tartalmában azindítványozó jogszabály nemzetközi szerzõdésbeütközés vizsgálatát kezdeményezte, amelyre azon-ban az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogo-sult. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt eb-ben a részében is visszautasította az Abtv. 64. §b) pontja alapján.

Budapest, 2013. szeptember 9.

Dr. Paczolay Péter s. k.,az Alkotmánybíróság elnöke,

elõadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Balsai István s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k., Dr. Kiss László s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k., Dr. Pokol Béla s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k., Dr. Stumpf István s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Stumpf István alkotmánybírókülönvéleménye

[30] A többségi döntéssel és annak indokolásával nemértek egyet. Az indítványozó egyrészt az Abtv. 26. §(1) bekezdése alapján már hatálytalan jogszabályirendelkezés alaptörvény-ellenességének megálla-pítását és egyedi ügyében történõ alkalmazhatósá-gának kizárását; másrészt az Abtv. 27. §-a alapjánaz ügyében hozott ítélet megsemmisítését kérte azAlkotmánybíróságtól. A többségi döntés az alkot-

mányjogi panaszt semelyik részében nem tartottabefogadhatónak. Álláspontom szerint a panaszt bekellett volna fogadni és érdemben elbírálni.

[31] 1. Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB hatá-rozatban (a továbbiakban: Abh.) pro futuro, 2011.május 31-jei hatállyal megsemmisítette a Ktjt. 8. §(1) bekezdését.

[32] 1.1. Az Abh. többségi indokolásából lehet arra kö-vetkeztetni, hogy milyen értelem (funkció) tulajdo-nítható az Abh.-ban kimondott megsemmisítés profuturo hatályának:„Az Alkotmánybíróság e határozatában a Ktjt. 8. §(1) bekezdés b) pontja alapján a kormánytisztvise-lõk indokolás nélküli felmentésének alkotmányelle-nességét állapította meg, a kormánytisztviselõ indo-kolás nélküli lemondásának alkotmányosságát nemvizsgálta. Mivel az »indokolás nélkül megszüntet-heti« szövegrész egyaránt vonatkozik a kormány-tisztviselõ lemondására és munkáltató által történõfelmentésére is, a Ktjt. 8. § (1) bekezdésének megfo-galmazása nem teszi lehetõvé kizárólag az alkot-mányellenesnek ítélt rendelkezés megsemmisítését,ezért az Alkotmánybíróság az egész 8. § (1) bekez-dést megsemmisítette. […] Az Alkotmánybíróság amegsemmisítés idõpontjának meghatározása soránfigyelemmel volt arra, hogy mivel a Ktjt. 10. §(1) bekezdése alapján a kormánytisztviselõi jogvi-szonyokban a Ktv.-nek a köztisztviselõ lemondásá-ra és felmentésére vonatkozó 16–17. §-ai nem al-kalmazandók, a Ktjt. 8. § (1) bekezdésének meg-semmisítése következtében a kormánytisztviselõijogviszony lemondással és felmentéssel való meg-szüntetése szabályozatlanul marad. Idõt kívánt biz-tosítani a jogalkotónak az Alkotmánynak megfelelõszabályok megalkotására, ezért a Ktjt. 8. § (1) be-kezdését a jövõre nézve úgy semmisítette meg,hogy az 2011. május 31-én veszti hatályát.” (ABH2011, 49, 83–84.)

[33] A megsemmisített rendelkezés tehát – kodifikációsszempontból elválaszthatatlanul – két normát ismagában foglalt: egyrészt, hogy a kormánytisztvise-lõi jogviszonyt a kormánytisztviselõ lemondássalindokolás nélkül megszüntetheti (ez a szabály nemvolt alkotmányellenes); másrészt, hogy a kormány-tisztviselõi jogviszonyt a munkáltató felmentésselindokolás nélkül megszüntetheti (ez utóbbi szabályalkotmányellenessége megállapítást nyert). Az Al-kotmánybíróság a pro futuro megsemmisítésselmindenképpen fenntartotta annak a lehetõségét,hogy a kormánytisztviselõ lemondással az új szabá-lyozás megalkotásáig is alkotmányosan megszün-tethesse indokolás nélkül a kormánytisztviselõi jog-viszonyt – ez önmagában értelmet ad a megsemmi-sítés jövõbeli hatályának.

[34] Nyilvánvalóan nem tekinthetõ a pro futuro meg-semmisítés céljának az, hogy a hatályvesztés idõ-

pontjáig tartó idõszakban – a rendelkezés alkotmá-nyos részérõl kodifikációsan el nem választható –az alkotmányellenes norma alkalmazásával továb-bi alapjogsértéseket lehessen elkövetni. Az Abh. is-meretében a munkáltató az alkotmányellenes – demég hatályos – jogszabályi rendelkezés alapján iseljárhatott volna alkotmányosan, azaz ha adottesetben valós és okszerû indokokkal alátámasztja akormánytisztviselõ felmentését.

[35] 1.2. Ehhez képest az indítványozót a munkáltatója2011. április 14-én, az Ktjt. 8. § (1) bekezdésébenfoglalt alkotmányellenes szabály alkalmazásával,indokolás nélkül felmentette.

[36] 2. A 35/2011. (V. 6.) AB határozatban (a továbbiak-ban: Abh2.) az Alkotmánybíróság alkotmányos kö-vetelményként állapította meg, hogy a bíró az elétárt jogvitát alkotmányos jogszabály alapján döntseel. Az Alkotmánybíróság kimondta: amennyiben abíró az elõtte folyamatban lévõ perben alkalmazan-dó jog alkotmányellenességét észleli – az alkot-mányellenes jogszabály mellõzésére vonatkozó ha-tásköre hiányában –, az Abtv. alapján köteles az Al-kotmánybíróság eljárását kezdeményezni.

[37] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság dönté-seiben is bízva 2011. május 16-án keresettel fordulta Fõvárosi Munkaügyi Bírósághoz, annak megálla-pítását kérve, hogy kormánytisztviselõi jogviszo-nyának megállapítása – mind formai, mind tartalmiszempontból – jogellenes volt. Az indítványozó ke-resetlevelében a rendeltetésellenes joggyakorlásra,egyenlõ bánásmód sérelmére, valamint uniós jograis hivatkozó érvelése mellett kérte az eljáró bírósá-got, hogy Abh. és Abh2.-ben tett megállapításokalapján forduljon az Alkotmánybírósághoz és kérjeaz alkotmányellenesnek minõsített rendelkezéskonkrét ügyben történõ alkalmazhatóságának ki-zártságát.

[38] 2.2. Az Alkotmánybíróság az elsõfokú bíróság dön-tését megelõzõen, a 1813/B/2010. AB végzésben(ABH 2011, 2936.) úgy érvelt, hogy amikor egy al-kotmányellenes jogszabály hatályvesztését a jövõ-ben meghatározott idõpontban jelöli meg, akkor lé-nyegében maga terjeszti ki az alkotmányellenesjogszabály alkalmazásának idõtartamát, elõírja abíró számára az alkotmányellenes jogszabály alkal-mazását. (Már több korábbi döntéshez fûzött külön-véleményemben, illetve párhuzamos indokolásom-ban kifejtettem, hogy ezt az álláspontot miért nemvolt célszerû kiterjesztõen értelmezni és fenntartani[ld. 34/2012. (VII. 17.) AB határozat, 3083/2013.(III. 27.) AB határozat, 3041/2013. (II. 28.) AB vég-zés, 3042/2013. (II. 28.) AB végzés, 3043/2013.(II. 28.) AB végzés, 3044/2013. (II. 28.) AB végzés


2013. 17. szám 905

és 3045/2013. (II. 28.) AB végzés,]; az érveket ezena helyen nem ismétlem meg)

[39] 2.3. A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Abtv.25. §-a kifejezetten rögzítette, hogy a bíró abban azesetben is kezdeményezi az Alkotmánybíróságnálaz alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásánakkizárását, ha alaptörvény-ellenességét az Alkot-mánybíróság már megállapította.

[40] Az Abtv. 25. §-hoz fûzött indokolásból kiderül,hogy a szabályozás célja az Abh2.-ben kimondottkoncepció – „hogy a bíró az elé tárt jogvitát alkot-mányos jogszabály alapján döntse el” – érvényesí-tése volt: „E hatáskör kapcsán fontos az alkalmazásitilalom szabályozása, egyrészt az indítvány tárgya,másrészt a jogkövetkezmények tekintetében. Esze-rint bíró nem csak a jogszabály megsemmisítése ér-dekében fordulhat az AB-hoz, de a már elbírált al-kotmányellenes jogszabályon alapuló eljárása ese-tén pusztán alkalmazási tilalmat kérve is elõter-jeszthet indítványt – ha azt az AB már nem mondtaki a megsemmisítõ határozatában. A 35/2011.(V. 6.) AB határozat szól az alkalmazási tilalom te-kintetében kialakított gyakorlatról, melynek etörvény megfelel.”

[41] 2.4. Az indítványozó ügyében eljáró elsõfokú bíró-ság az Abtv. bírói kezdeményezésre vonatkozó sza-bályozásának a változását az ügy eldöntése soránnem vette kellõ súllyal figyelembe, ehelyett az1813/B/2010. AB végzésben foglalt – az új Abtv.25. §-a által tartalmilag felülírt – megfontolásokrahivatkozott.

[42] A bíróság úgy tekintette, hogy az Alkotmánybíróságaz Abh.-ban, „noha erre lehetõsége lett volna”, nemrendelkezett általános (illetve konkrét) alkalmazásitilalomról. „Erre figyelemmel a bíróság álláspontjaszerint konkrét esetben „ítélt dolog”-nak minõsül aKtjt. 8. § (1) bekezdésének általános és konkrét eset-ben történõ alkalmazhatósága 2011. május 31.napjáig. Ezért a bíróság nem találta indokoltnak azegyedi normakontroll-eljárás kezdeményezést.”

[43] A bírósági ítélet érvelésével több szempontból semértek egyet. Egyrészt, utólagos absztrakt norma-kontroll eljárás keretében megállapított alkotmány-ellenesség esetén konkrét alkalmazási tilalom ki-mondására – egyedi ügy hiányában – az Abh.-banfogalmilag nem kerülhetett sor. Másrészt, azAbh.-ban általános alkalmazási tilalom kimondásá-ra sem kerülhetett sor, mivel ezt a lehetõséget a régiAbtv. kifejezetten még nem tartalmazta, az Alkot-mánybíróság pedig értelmezés útján csak késõbb,éppen az Abh2.-ben alakította ki. Így – „ítélt dolog-nak” minõsítve – azon az alapon megtagadni egykésõbbi, konkrét ügyben az alkalmazási tilalom ki-mondásának kezdeményezését, mert az elsõ (utóla-gos normakontroll) ügyben erre nem került sor,olyan lehetetlen feltétel elé állítja a késõbbi alkot-

mányjogi panasz indítványozóját, amely a jogsére-lem orvoslásának szempontjával teljesen ellentétes.

[44] A bíróságnak jogában állt volna az indítványozóügyében a Ktjt. 8. § (1) bekezdése alkalmazásánakkizárását kezdeményezni új Abtv. 25. §-a alapján,amely éppen az ilyen esetek megoldását is célozta:„[a bíró] a már elbírált alkotmányellenes jogszabá-lyon alapuló eljárása esetén pusztán alkalmazási ti-lalmat kérve is elõterjeszthet indítványt – ha azt azAB már nem mondta ki a megsemmisítõ határozatá-ban”. Ha tehát az Alkotmánybíróság egy ügyben– például az eljárás absztrakt jellege miatt – nemmondja ki az alaptörvény-ellenes jogszabály alkal-mazásának tilalmát, az nem jelenti azt, hogy utóbbkonkrét ügyben (bírói kezdeményezés vagy alkot-mányjogi panasz alapján) ne rendelkezhetne róla.

[45] 2.5. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a Ktjt. 8. §(1) bekezdését – többek között – azért is ítélte alkot-mányellenesnek, mert álláspontja szerint a törvény-hozó azzal, hogy nem szabályozta a munkáltatóifelmentés törvényi feltételeit, és lehetõséget adott adöntés indokolásának mellõzésére, aránytalanulkorlátozta a kormánytisztviselõt megilletõ bírói jog-védelemhez való jogot. Az Abh. szerint „az indoko-lási kötelezettség hiánya miatt és a felmentés jog-szerûségének elbírálásához szempontot adó szabá-lyok hiányában, jelentõsen leszûkült azoknak azeseteknek a köre (a felmentõ határozat semmissége,a felmentési tilalomba ütközés, egyenlõ bánásmódmegsértése, rendeltetésellenes joggyakorlás), ami-kor a kormánytisztviselõ a siker reményében fordul-hat a bírósághoz, a bíróság a felmentés jogszerûsé-gét érdemben el tudja bírálni”.

[46] A jelen ügyben alkalmazott bírói gyakorlat azonbanazt mutatja, hogy a bírói jogvédelem még az emlí-tett szûk esetkörben sem hatékony. Az elsõfokú bí-róság a konkrét ügyben az indítványozónak a ren-deltetésellenes joggyakorlásra és az egyenlõ bánás-mód megsértésére hivatkozó érveit sem fogadta el.Az ítélet indokolásából kiderül, hogy az indítványo-zóval a felmentésének indokait nem hogy formáli-san, írásban, de még informálisan sem közölték, az-zal kapcsolatban inkább csak találgatni tudott, ezérta joggyakorlás rendeltetésellenességét és az egyen-lõ bánásmód megsértését sem tudta meggyõzõenvalószínûsíteni. Ebben az összefüggésben az Abh.-ban az Alkotmánybíróság által felvázolt hátrányo-sabb forgatókönyv következett tehát be: „A felmen-tés feltételeit szabályozó jogszabályi rendelkezé-sek, azaz a munkáltatót megilletõ felmentési jogrendeltetése törvényi meghatározásának hiányábangyakorlatilag nem, vagy csak nehezen bizonyítha-tó, hogy a munkáltató jogellenesen döntött, felmen-tési joga gyakorlása során ellentétbe került a jogrendeltetésével, a jog által szolgálni hivatott céllal.Az érdemi bírói jogvédelem lehetõségének ez akorlátozása nem nyújt valódi, hatékony jogvédel-

met a munkáltató visszaélésszerû, önkényes dönté-sével szemben.”

[47] 3. Az indítványozó ügyében hozott elsõfokú és má-sodfokú bírósági ítélet meghozatala között az Al-kotmánybíróság 34/2012. (VII. 17.) AB határozatá-ban (a továbbiakban: Abh3.) a Ktjt. 8. § (1) bekezdé-sének az adott eljárás tárgyát képezõ, folyamatbanlévõ munkaügyi perekben való alkalmazásának ki-zárására irányuló bírói indítványokat elutasította.

[48] 3.1. Az Abh3. indokolásának az alkalmazási tila-lom elrendelésére vonatkozó egyes megállapításai-val nem értettem egyet. Párhuzamos indokolásom-ban kifejtettem, hogy „az alkotmánybírósági meg-semmisítés joghatása beálltának (a jogszabály ha-tályvesztésének) az idõpontja – tehát adott esetbena pro futuro megsemmisítés ténye – az alkalmazásitilalom konkrét ügyekben történõ utólagos elrende-lése szempontjából az Abtv. alapján önmagábannem döntõ jelentõségû. Ilyen esetben is mindenügyben egyedileg tartom szükségesnek annak vizs-gálatát, hogy mi volt az indoka a megsemmisítés jö-võbeli idõpontjának, és ehhez képest az Alaptör-vény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kez-deményezõ különösen fontos érdeke indokolja-e,hogy az Alkotmánybíróság a megsemmisítésrõl szó-ló határozatának közzététele és a jogszabály ha-tályvesztése közötti alkalmazása vonatkozásábanutóbb a konkrét ügyben tilalmat rendeljen el.”(Indokolás [83])

[49] Az Abh3. többségi indokolása ugyanakkor rámuta-tott, hogy „az imént írtak nem érintik az egyediügyet elbíráló – közte a kezdeményezõ – bíróságokjogát arra, hogy a Ktjt. már alkotmányellenessé nyil-vánított, de még hatályos 8. § (1) bekezdése alapjánfelmondással megszüntetett köztisztviselõi jogvi-szonyról szóló perben önállóan értékeljék a fel-mondás jogszerûsége megítélésekor a tényt, hogy afelmondáskor a felmondásra jogot adó jogszabályalkotmányellenességét és hatályvesztésének idõ-pontját az Alkotmánybíróság már megállapította”.(Indokolás [55])

[50] 3.2. Az indítványozó ügyében eljáró másodfokú bí-róság az Abh3.-ra figyelemmel úgy ítélte meg, hogya konkrét ügyben nem volt a bíróságnak jogi lehetõ-sége az Alkotmánybírósághoz fordulni. A másodfo-kú bíróság az elsõfokú bíróságnak a rendeltetéselle-nes joggyakorlás vizsgálata körében kifejtett állás-pontjával is egyetértett, amely szerint az indítvá-nyozónak bizonyítania kellett volna a felmentésrendeltetésszerû joggyakorlásba ütközését [ld. má-sodfokú ítélet 5–6. o.]. A másodfokú bíróság – azelõbbi és más szempontok alapján is – a felmentéstjogszerûnek, az elsõfokú bíróság ítéletét megalapo-zottnak találta.

[51] A másodfokú bíróság ugyanakkor az ítéletében – azAbh3. többségi indokolásában foglalt utalássalszemben – nem értékelte a felmondás jogszerûségemegítélésekor azt „a tényt, hogy a felmondáskor afelmondásra jogot adó jogszabály alkotmányelle-nességét és hatályvesztésének idõpontját az Alkot-mánybíróság már megállapította”.

[52] Az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságoknak ajogalkalmazás során a jogszabályok szövegét azAlaptörvénnyel összhangban kell értelmeznie. Haegy – egyszerre több, alkotmányos és alkotmányel-lenes szabályt is magában foglaló – jogszabályi ren-delkezést az Alkotmánybíróság pro futuro semmisí-tett meg, ezáltal meghatározott ideig fenntartva arendelkezés alkalmazhatóságát, az nem jelenti azt,hogy a bíróságnak a rendelkezésben foglalt alkot-mányellenes szabályt is alkalmaznia kell és lehet.A bírónak az elé tárt jogvitát alkotmányos jogsza-bály alapján kell eldöntenie. Ha az adott idõpont-ban alkalmazandó – alkotmányellenes szabályt istartalmazó – jogszabályi rendelkezést a bírónaknem sikerül az Alaptörvénnyel összhangban úgy ér-telmeznie, hogy az ne vezessen alapvetõ jog sérel-méhez, akkor az a bírói döntést – adott esetben akárérdemben – befolyásoló alaptörvény-ellenességeteredményezhet.

[53] 3.3. Az indítványozó szerint az ügyében eljáró bíróalaptörvény-ellenesen döntött. Indítványában kifej-ti, hogy önmagában az a tény, hogy a felmentés for-mai feltételei között nem szerepel az indokolás, az-az a Ktjt. 8. § (1) bekezdésének alkalmazása a kér-déses idõszakban formailag még jogszerû volt, nemtette magát a joggyakorlást is pusztán erre alapozvajogszerûvé, hiszen annak emellett jogszerû célt iskellett szolgálnia, azaz a formai feltételek melletttartalmi követelményeknek is meg kellett felelnie.Álláspontja szerint, attól függetlenül, hogy adottesetben a felmentés formai feltételei között nemszerepel az indokolás, a jogvitás eljárásban a bíró-ságnak meg kell tudnia állapítania, hogy felmentés-kor nem közölt felmentési ok okszerûvé teszi-e afelmentést, mivel az okszerûség a jogszerûség felté-tele akkor is, ha közölni nem kell az okot.

[54] A fenti jogértelmezés – tehát a felmentés valós ésokszerû indoka meglétének vizsgálata – a bíróságieljárásban lehetõvé tette volna az alkotmányellenesrendelkezés alapján okozott jogsérelem kiküszöbö-lését, amely lényegében éppen abból származott,hogy a formai és tartalmi értelemben véve egyarántindokolás nélküli felmentés megengedése a haté-kony bírósági jogorvoslatot is ellehetetleníti.

[55] 4. Nem értek egyet a többségi döntés indokolásá-nak azzal a következtetésével, hogy a jelen ügybenne lett volna a bírói döntést érdemben befolyásolóalaptörvény-ellenesség. Ennek a befogadási felté-telnek álláspontom szerint a funkciója az, hogy


2013. 17. szám 907

amennyiben a panaszos által támadott rendelkezés-rõl az Alkotmánybíróság megállapítaná, hogy azalaptörvény-ellenes, de annak megsemmisítése (il-letve az automatikus alkalmazási tilalom) a bíróidöntés érdemére nem hatna ki, akkor az Alkot-mánybíróságnak (az indítványozó jogorvoslatánakszempontjából gyakorlatilag feleslegesen) ne kell-jen lefolytatnia az alaptörvénnyel való összhangvizsgálatát. A bírósági ítéletek a közszolgálati jogvi-ta elbírálásakor a Ktjt. 8. § (1) bekezdés b) pontjáraalapultak, a döntést érdemben befolyásolták (e nél-kül ugyanis nem lehetett volna indokolás nélkül fel-menteni az érintetteket, ez volt a felmentés jogalap-ja), márpedig errõl a szabályról Alkotmánybíróságkimondta, hogy alkotmányellenes (azt pedig, hogyez esetben az alaptörvény-ellenesség az alkotmány-ellenességgel egyezik, az Alkotmánybíróság szinténmegállapította {Abh3., Indokolás [34]–[37]}).

[56] Annak megállapítását tehát, hogy egy alkotmányjo-gi panasz alapjául szolgáló ügyben a bírói döntéstérdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség volt,nem zárja ki a bírósági eljárásban alkalmazott jog-szabályt absztrakt utólagos normakontroll eljárás-ban elbíráló – akár ex nunc, akár pro futuro meg-semmisítést kimondó – alkotmánybírósági határo-zat, sõt, ellenkezõleg, inkább alátámasztja.

[57] A bírói döntést befolyásoló alaptörvény-ellenességelkerülhetõ lett volna, ha a felmondás jogszerûségemegítélésekor a tényt, hogy a felmondáskor a fel-mondásra jogot adó jogszabály alkotmányellenes-ségét és hatályvesztésének idõpontját az Alkot-mánybíróság már megállapította, a bíróság megfe-lelõen értékeli, és az alkotmányellenesnek minõsí-tett rendelkezésben foglalt szabály alkalmazása so-rán az Alaptörvénnyel összhangban jár el.


Dr. Stumpf István s. k.,alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter alkotmánybírókülönvéleménye

[58] Nem értek egyet az alkotmányjogi panasz vissza-utasításával, megítélésem szerint azt be kellett vol-na fogadni és érdemben meg kellett volna vizsgálni,az alábbiak miatt. Osztom továbbá dr. Stumpf Ist-ván alkotmánybíró úr különvéleményében foglalta-kat is.

[59] Úgy vélem, hogy az alkotmányjogi panasz hivatko-zása az Emberi Jogok Európai Bírósága elõtt az ún.K.M.C. kontra Magyarország ügyre helytálló, és atöbbségi végzés záró gondolataival ellentétbenezért úgy ítélhetõ meg, hogy az alkotmányjogi pa-nasz igenis tartalmaz új alapvetõ alkotmányjogikérdéseket. Bizonyos szempontból a jelen helyzet

emlékeztet arra, amikor az Alkotmánybíróság felül-vizsgálta korábbi álláspontját az ún. Vajnai kontraMagyarország ügyben hozott strasbourgi ítélet te-kintetében [lásd: 16/2013. (VI. 20.) AB határozat].

[60] A magyar jogalkalmazó és így a bíró is nehezen tudegyszerre két ellentmondásos parancsnak ugyanab-ban az ügyben eleget tenni: egyrészt alkalmazni amagyar tételes jogot, másrészt az adott ügyben azalkotmányellenességet ugyan kimondó, de azt azadott jogszabály összefüggései és a mozaikos meg-semmisítés alkalmazásának in concreto lehetetlen-sége miatt pro futuro megállapító alkotmánybírósá-gi tételt, valamint az Emberi Jogok Európai Egyez-ményébe ütközésre való utalást úgy az egykori al-kotmánybírósági döntésben, mint az azóta megho-zott strasbourgi ítéletekben.

[61] Az Emberi Jogok Európai Bírósága maga is utalt arraítéletének 34. §-ában, hogy az Abh. érvrendszere ésfelhívott strasbourgi precedensei valóban egybe-vágnak, sõt megfelelnek az Európai Unió AlapjogiChartájában és az Európai Szociális Chartában fog-laltaknak is.

[62] Az Alkotmánybíróság már tíz éve kimondta, hogyaz Emberi Jogok Európai Bíróságának felfogásaa magyar joggyakorlatot alakítja és kötelezi[18/2004. (V. 25.) AB határozat, ABH 2004, 303,306.]

[63] Mindig szem elõtt kell tartani azokat a tételeket,amelyeket az Alkotmány módosításával összefüg-gésben, de általános érvénnyel fogalmazott meg a61/2011. (VII. 13.) AB határozatban: „Egyes alapjo-gok esetében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazzameg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamelynemzetközi szerzõdés (például a Polgári és PolitikaiJogok Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Euró-pai Egyezménye). Ezekben az esetekben az Alkot-mánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintjesemmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nem-zetközi (jellemzõen a strasbourgi Emberi Jogok Bí-rósága által kibontott) jogvédelem szintje. A pactasunt servanda elvébõl [Alkotmány 7. § (1) bekez-dés, Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdés] követke-zõen tehát az Alkotmánybíróságnak akkor is követ-nie kell a strasbourgi joggyakorlatot, az abban meg-határozott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelõ-zõ »precedens-határozataiból« ez kényszerûennem következne.” {ABH 2011, 290, 321.; lásd:166/2011 (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 545.;43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [67]}.

[64] A magyar bírósági rendszer bírái tehát azzal a hely-zettel szembesülnek, hogy a jelen esetben a pozitívmagyar jog, a nemzetközi jog [az AlaptörvényQ) cikke és az Alaptörvény negyedik módosításaóta a Záró és vegyes rendelkezések 8. pontjában új-ra megerõsített pacta sunt servanda elv] és az euró-pajog [az Alaptörvény E) cikke értelmében], ráadá-sul mindez a strasbourgi és a luxemburgi bíróságigyakorlat fényében a jelen alkotmányjogi panasz-

ban körülírt esetben nem könnyen egyeztethetõkössze. Ez a kialakult inkoherencia – álláspontomszerint – olyan mérvû, hogy indokolta volna a pa-nasz befogadását és érdemi megvizsgálását.


Dr. Kovács Péter s. k.,alkotmánybíró

[65] A különvéleményhez csatlakozom.

Dr. Lévay Miklós s. k.,alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/320/2013.

• • •


AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TANÁCSAINAKA MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI• • •



Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi pa-nasz tárgyában meghozta az alábbi

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv. I.20.597/2012/4.számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletealaptörvény-ellenességének megállapítása és meg-semmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszauta-sítja.

I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a KúriaPfv.I.20.597/2012/4. számú, felülvizsgálati eljárás-ban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének meg-állapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügybenaz indítványozó 2002. június 18-án ingatlan adás-vételi szerzõdést kötött egy korlátolt felelõsségû tár-sasággal (kft.), melynek tagja és ügyvezetõje is volt.Az adásvételi szerzõdés kötését megelõzõen többszáz milliós tagi kölcsönt nyújtott a kft.-nek a tárgy-beli ingatlan megvásárlásához. Mivel a kft. a tagikölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért került sor atárgyi ingatlan tulajdonjogának átruházására, ame-lyet azonban az indítványozó nem jelentett be aföldhivatalnál.

[3] Késõbb a kft. felszámolás alá került, és a szerzõdésnyomán a tulajdonjog változás ingatlan-nyilvántar-

tásban történõ – az indítványozó által 2008.augusztus 27-én kezdeményezett – átvezetéséhezekkor már arra is szükség volt, hogy a felszámolókérje az indítványozó tulajdonjogának bejegyzését,aki azonban ezt megtagadta. Az indítványozó kere-settel élt a felszámoló jognyilatkozatának pótlása,és birtokvédelem (az ingatlan birtokba adása) iránt,amelyet a bíróság arra hivatkozással utasított el,hogy a szerzõdés mögött nem állt valós tulajdonjogátruházási szándék, így nem áll fenn az indítványo-zó részérõl olyan különös méltánylást érdemlõ ma-gánérdek, amely a jognyilatkozat bíróság általi pót-lását magalapozná. Az indítványozó fellebbezésefolytán a másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság íté-letét – annak indokolását kiegészítve – helyben-hagyta. Az indítványozó a másodfokú ítélet ellenfelülvizsgálati kérelemmel élt, melynek vizsgálatasorán a Kúria a jogerõs ítéletet hatályában fenntar-totta, megállapítva, hogy a perben korábban eljártbíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokalapján, mérlegelési jogkörükben eljárva okszerûenjutottak arra a következtetésre, hogy nincs helye ajognyilatkozat bíróság általi pótlásának.

[4] Az indítványozó szerint az alkotmányjogi panasz-ban támadott ítélet azáltal, hogy megtagadja a fel-számoló jognyilatkozatának pótlását, sérti a tulaj-donhoz való jogot. A támadott ítélet az indítványo-zó szerint gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az in-dítványozónak nem áll fenn tulajdonjoga a jelzettingatlanon, mert a bejegyzési kérelem késleltetettelõterjesztése miatt nem volt tényleges tulajdon-szerzési szándék, holott az indítványozó soha nemtett olyan kijelentést, hogy az ingatlan tulajdonjogátne kívánta volna megszerezni. Az indítványozó ki-fejtette, hogy az alkotmányjogi panasszal támadottítélet annak ellenére jutott a fenti megállapításra,hogy egyetlen jogszabály sem ír elõ arra nézve ha-táridõt, hogy mennyi idõ alatt kell a földhivatalhoz

2013. 17. szám 909

a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet elõterjeszte-ni, valamint alkotmányjogi szempontból az indítvá-nyozó diszkrecionális jogkörébe tartozik annak el-döntése, hogy elõterjeszti-e a kérelmét, illetve, haigen, akkor mikor, milyen idõpontban.

[5] Az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy az ügybenmár nincs folyamatban felülvizsgálati eljárás, to-vábbá perújítást nem kezdeményeztek.

[6] Indítvány-kiegészítésében az indítványozó meg-erõsítette, hogy csupán az ingatlan-nyilvántartásibejegyzés hiányzik a szerinte továbbra is érvényesadásvételi szerzõdés tekintetében, amely viszont afelszámoló magatartása és az alaptörvény-ellenesbírói ítélet miatt joghatás kiváltására nem alkalmas.

[7] Az Alkotmánybíróság elsõként az alkotmányjogipanasz befogadhatóságának törvényi feltételeifennállását vizsgálta meg.

[8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24.cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-el-lenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügybenérintett személy vagy szervezet alkotmányjogi pa-nasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha azügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljá-rást befejezõ egyéb döntés az indítványozó Alap-törvényben biztosított jogát sérti, és az indítványo-zó a jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, vagyjogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva. Azindítványozó az esõ fokú ítélet ellen fellebbezéssel,majd a jogerõs ítélet ellen felülvizsgálati kérelem-mel élt, alkotmányjogi panaszát a Kúria felülvizsgá-lati eljárásban hozott ítélete ellen nyújtotta be, teháte tekintetben az alkotmányjogi panasz a törvényifeltételeknek megfelel.

[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkot-mányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntéskézbesítésétõl számított hatvan napon belül van le-hetõség. A Kúria Pfv.I.20.597/2012/4. számú ítéle-tének kézbesítése – a bíróság tájékoztatása szerint –2013. január 2-án történt, az alkotmányjogi panaszt2013. március 5-én érkeztették az elsõ fokon eljártBudapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságon. Az alkot-mányjogi panasz elõterjesztésére tehát a törvényeshatáridõn belül került sor.

[10]Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak hatá-rozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozómegjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyúj-totta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezettkérelmet terjesztett elõ a sérelmezett bírósági ítéletalaptörvény-ellenességének megállapítására ésmegsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte azAlaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, amely tekin-tetében álláspontja szerint az alaptörvény-ellenes-ség fennáll. Az alkotmányjogi panasz e tekintetbena törvényi feltételeknek megfelel.

[11] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkot-mánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja azalkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmifeltételeit, ezen belül az Abtv. 29. §-ában elõírt kö-

vetelményt, miszerint az Alkotmánybíróság az al-kotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben be-folyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvetõ al-kotmányossági kérdés esetén fogadja be.

[12] Jelen ügyben, a rendelkezésre álló iratokból megál-lapíthatóan, az indítványozó a Kúria felülvizsgálatieljárásban hozott ítéletének vizsgálatát valójábannem alkotmányossági szempontból kérte, hanemazért, mert álláspontja szerint az eljáró bíróságoknem megfelelõen értékelve a bizonyítékokat, hely-telenül jutottak arra a jogi következtetésre, hogy azingatlan tulajdonjogának átruházásról szóló – az in-gatlan-nyilvántartáshoz be nem jelentett – szerzõ-dés mögött nem állt valós átruházási szándék, azcsupán színlelt szerzõdésnek minõsül, így nincs he-lye a felszámoló jognyilatkozatának bíróság általipótlására. Az indítványozó ténylegesen tehát azt kí-vánta elérni, hogy alkotmányjogi panasza nyománaz Alkotmánybíróság az eljáró bíróságoknak a bi-zonyítékok mérlegelése során kialakított álláspont-ját megváltoztatva az alapul szolgáló szerzõdés mi-nõsítését megváltoztatva adjon a felszámoló jog-nyilatkozatának pótlására szolgáló jogi alapot.

[13] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint azAbtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nemfeladata a konkrét jogvitákban a bizonyítékok felül-mérlegelésével történõ ítélkezés, kizárólag arra vanhatásköre, hogy alkotmányossági szempontbólvizsgálja az eléje tárt bírói döntést, és amennyibena bírói döntést érdemben befolyásoló alaptör-vény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve az alap-jogi sérelmet orvosolja.

[14] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült felolyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alap-törvény-ellenesség, illetve alapvetõ alkotmányos-sági kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befoga-dását indokolta volna, azért az Alkotmánybíróságaz Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) be-kezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésa) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasztvisszautasította.


Dr. Kovács Péter s. k.,tanácsvezetõ alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k., Dr. Bragyova András s. k.,elõadó alkotmánybíró alkotmánybíró



• • •



Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi pa-nasz tárgyában meghozta a következõ

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Szolnoki Törvényszék1/b.Bkf.887/2012/2. számú végzése, valamint aKúria Bfv.II.45/2013/2. számú végzése alaptör-vény-ellenességének megállapítására és megsem-misítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vissza-utasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó 2013. február 25. napján alkot-mányjogi panaszt terjesztett elõ a Mezõtúri VárosiBíróságnál.

[2] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában elõ-adta, hogy a Szolnoki Városi Ügyészség vele szem-ben közúti baleset gondatlan okozásának vétségemiatt emelt vádat, és a vádiratban tárgyalás mellõ-zésével tett indítványt a büntetések és intézkedésekalkalmazására. A vádirat tartalmáról és indítványai-ról viszont a panaszos csak a Mezõtúri Városi Bíró-ság tárgyalás mellõzésével meghozott végzésévelegyidejûleg értesült, mert a vádiratot és a bíróságivégzést egyszerre, egy postai küldeményben kéz-besítették számára.

[3] Ezt követõen az indítványozó a tárgyalás mellõzé-sével hozott végzés kézhezvételét követõ törvényeshatáridõn belül tárgyalás tartását kérte. A tárgyalá-son úgy nyilatkozott, hogy tárgyalás tartását kizáró-lag a közvetítõi eljárásra utalás céljából kérte,amely kérelmet azonban a Mezõtúri Városi Bíróságvégzésével elutasított.

[4] Az ügy közvetítõi eljárásra utalása iránti kérelmetelutasító végzés indokolása többek között azt is tar-talmazza, hogy a „tárgyalás mellõzésével megho-zott végzés ellen – ahogy azt a Be. kommentár is ki-emeli – nem lehet a tárgyalás tartását kérni a közve-títõi eljárás indítványozásának céljából, arra a tár-gyalás mellõzéses eljárásban csak a határozat meg-hozatala elõtt van lehetõség.” A bírósági végzésbõlaz is kiderül, hogy a nyomozati szakban a SzolnokiVárosi Ügyészség jogerõre emelkedett határozatá-val a vádlott indítványát az ügy közvetítõi eljárásrautalására vonatkozóan elutasította.

[5] A Mezõtúri Városi Bíróság elutasító végzését – azindítványozó fellebbezése után – a Szolnoki Tör-vényszék 1/b.Bkf.887/2012/2. számú végzésével

helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelmet pedig aKúria Bfv.II.45/2013/2. számú végzésével azzal azindokolással utasította el, hogy az nem érdemi dön-tés ellen irányul.

[6] 2. A panaszos a Szolnoki Törvényszék, valamint aKúria fent megjelölt határozatai alaptörvény-elle-nességének megállapítását és megsemmisítését kér-te az Alkotmánybíróságtól.

[7] Az indítványozó egyfelõl azt tartja aggályosnak,hogy a bíróság határozatát a Be. kommentárra ala-pította, amely álláspontja szerint „nem jogszabály,jogi kötõerõvel nem bír, így maximálisan valamelyjogszabály értelmezését segítheti, de semmiképpennem teremthet saját maga képében új jogszabályt.”

[8] Másodsorban a panaszos jogsértõnek tartja azt azeljárási gyakorlatot, hogy terheltként egy postai kül-deményben értesült az ügyészség tárgyalás mellõ-zésére vonatkozó indítványáról és a bíróság tárgya-lás mellõzésével meghozott végzésérõl, így „amintlehetõsége nyílna a közvetítõi eljárásra történõ uta-lás indítványozására a kommentár szerint el is ve-szíti ezt a jogát […].” Az indítványozó érvelése sze-rint, amennyiben a vádiratot még az érdemi döntéselõtt megkapta volna, abban az esetben – az ügyé-szi indítvány függvényében – kérhette volna az ügyközvetítõi eljárásra utalását.

[9] Az indítványozó álláspontja alapján az általa meg-jelölt döntések sértik az Alaptörvény XV. cikk(1) bekezdésébe foglalt törvény elõtti egyenlõség el-vét azáltal, hogy a tárgyalás mellõzhetõségére vo-natkozó ügyészi döntés miatt nem tudott élni törvé-nyes jogával, továbbá a közvetítõi eljárásra vonat-kozó indítvány érdemi vizsgálat nélküli elutasításasérti az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jo-got garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdését. Megítélé-se szerint az, hogy védõjén keresztül nem élhetettaz eljárás szempontjából különösen jelentõs indít-ványával, az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdé-sében biztosított védelemhez való jog közvetettkorlátozását jelentette.

[10] Alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróságrólszóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban:Abtv.) 27. §-ára alapította.

[11] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nembefogadható.

[12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmány-íróság az Ügyrendjében meghatározottak szerint ta-nácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásá-ról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befo-gadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelésijogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz be-fogadhatóságának törvényben írt feltételeit, különö-sen a 26.–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslatkimerítését, valamint a 29.–31. § szerinti feltéte-leket.


2013. 17. szám 911

[13] Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogad-hatóságának tartalmi feltételeit határozza meg.Eszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi pa-naszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptör-vény-ellenesség, vagy alapvetõ alkotmányjogi je-lentõségû kérdés esetén fogadja be. A jelen ügybenegyik feltétel fennállása sem állapítható meg.

[14] Az alkotmányjogi panasz lényegét tekintve azt azeljárást tartja az Alaptörvénnyel ellentétesnek, hogyegyszerre kézbesítették számára a vádiratot és avádindítványnak megfelelõ tárgyalás mellõzésévelhozott bírói végzést, így a vádindítvány tartalmánakfüggvényében nem tudta indítványozni ügyénekközvetítõi eljárásra utalását.

[15] A közvetítõi eljárás eljárásjogi feltételeit a büntetõ-eljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiak-ban: Be.) 221/A. §-a tartalmazza.

[16] Az indítványozó sérelmezte, hogy a tárgyalás mel-lõzhetõségére vonatkozó „ügyészi döntés” miattnem tudott élni törvényes jogával, továbbá a közve-títõi eljárásra vonatkozó indítvány érdemi vizsgálatnélküli elutasítása sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk(1) bekezdését.

[17] Az Alaptörvény felhívott szakasza szerint minden-kinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bár-mely vádat vagy valamely perben a jogait és kötele-zettségeit törvény által felállított, független és pár-tatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson,ésszerû határidõn belül bírálja el.

[18] A Be. 221/A. § (2) bekezdése szerint a közvetítõi el-járás célja, hogy a bûncselekmény következménye-inek jóvátételét és a gyanúsított jövõbeni jogkövetõmagatartását elõsegítse. A közvetítõi eljárásban arrakell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között– a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó –megállapodás jöjjön létre. A (3) bekezdésben meg-határozott feltételek esetén az ügyész hivatalból,vagy a gyanúsított, a védõ, illetõleg a sértett indítvá-nyára az eljárást legfeljebb hat hónapi idõtartamrafelfüggeszti, és az ügyet közvetítõi eljárásra utalja.Az alapügyben elsõ fokon eljáró bíróság végzésbõlkiderül, hogy az eljárás nyomozati szakában a ter-helt már indítványozta az ügy közvetítõi eljárásrautalását, azt azonban a Szolnoki Városi Ügyészséghatározatával elutasította. Az viszont a beadványokalapján nem állapítható meg, hogy ezen határozat-tal szemben a jogorvoslati lehetõséget a terhelt ki-merítette-e.

[19] Bár a Be. 221/A. § (2) bekezdése szerint az ügy köz-vetítõi eljárásra utalásának a büntetõeljárás alattegy alkalommal van helye, ez viszont nem zárja ki,hogy a bíróság az ügyet közvetítõi eljárásra utalja.Ugyanakkor nem jelenti azt sem, hogy a terheltnek– az indítványában elõadott összefüggések mellett –alapvetõ joga lenne a közvetítõi eljárásra utalás in-dítványozására.

[20] Az indítványozó arra vonatkozó állítása, hogy a tár-gyalás mellõzhetõségére vonatkozó ügyészi döntés

miatt nem tudott élni törvényes jogával, nem meg-alapozott, tekintettel arra, hogy a bíróság – az ügyé-szi indítványhoz nem kötve – az eset körülményeiismeretében szabadon mérlegelhette, hogy a tár-gyalás mellõzésének feltételei fennállnak-e vagytárgyalás megtartása szükséges. Utóbbi esetben, haa bíróság észleli, hogy közvetítõi eljárás lefolytatá-sának lehet helye, a Be. 263. § (4) bekezdése alap-ján a vádirat kézbesítésével egyidejûleg tájékoztat-ja a vádlottat, a védõt és a sértettet a közvetítõi eljá-rás iránti indítvány megtételének lehetõségérõl.A 3/2007. BK vélemény alapján bíróság részérõl etájékoztatási kötelezettség is csak akkor áll fenn, haa közvetítõi eljárás anyagi és eljárásjogi feltételei ishiánytalanul megállapíthatóak és kizárási ok semmerül fel.

[21] A panaszos kiemelte, hogy közvetítõi eljárásra uta-lásra vonatkozó kérelmét a vádindítvány megisme-rése után, annak függvényében terjesztette volnaelõ. Megfogalmazása szerint „látván azt, hogy azügyész milyen büntetés kiszabását indítványozza rákiszabni – indítványozhattuk volna az ügy közvetí-tõi eljárásra utalását.”

[22] A fentiek értelmében, valamint figyelemmel arra is,hogy a közvetítõi eljárás célja a terhelt pertaktikaiérdekeivel szemben elsõsorban a sértetti oldalonmegjelenõ reparáció, az alkotmányjogi panaszbanállított olyan összefüggés a vádindítvány tartalma ésaz annak ismeretében a terhelt által tehetõ indít-vány között nem állapítható meg, amely megala-pozná az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés sé-relmét jelentõ, a bírói döntést érdemben befolyá-soló alaptörvény-ellenességet vagy alapvetõ alkot-mányjogi jelentõségû kérdést vetne fel.

[23] Az indítványban elõadott aggályok nem hozhatókkapcsolatba sem az Alaptörvény XV. cikk (1) bekez-désébe foglalt törvény elõtti egyenlõség elvével,sem a XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított vé-delemhez való joggal, továbbá ezek tekintetébenesetleges alaptörvény-ellenességet megalapozó,valós összefüggésekre rávilágító érvelést az indítvá-nyozó nem fogalmazott meg.

[24] Az alkotmányjogi panaszban elõadottak szerint azindítványozó azt is sérelmezi, hogy a megjelölt bí-rói döntések indokolása a jogforrásnak nem tekint-hetõ Be. kommentáron alapul, azonban az ügy ira-tai alapján tényszerûen megállapítható, hogy sem aSzolnoki Törvényszék, sem a Kúria támadott végzé-se nem tartalmaz hivatkozást a kommentárra. Azaggályosnak tartott idézet a Mezõtúri Városi Bíró-ság – az alkotmányjogi panasszal meg nem táma-dott – közvetítõi eljárásra utalásra irányuló kérelmetelutasító végzésében jelent meg, az elutasítás okaitmegjelölõ érvelés egyik – de nem kizárólagos – ele-meként, melyet azonban a másodfokú bíróság és aKúria támadott végzései indokolásában nem alkal-mazott.

[25] 4. Az eddig kifejtettek alapján az Alkotmánybíróságmegállapította, hogy az indítvány nem felel meg azAbtv. 29. §-ában meghatározott feltételek egyiké-nek sem, mert az indítványozó a bírói döntést ér-demben befolyásoló alaptörvény-ellenességre nemhivatkozott, és nem vetett fel alapvetõ alkotmányjo-gi jelentõségû kérdést sem. Ezért a Szolnoki Tör-vényszék 1/b.Bkf.887/2012/2. számú végzése, va-lamint a Kúria Bfv.II.45/2013/2. számú végzésealaptörvény-ellenességének megállapítására ésmegsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasztbefogadását az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. §(2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.


Dr. Kovács Péter s. k.,tanácsvezetõ alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k., Dr. Bragyova András s. k.,elõadó alkotmánybíró alkotmánybíró



• • •




v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bí-róság 7.Szk.12.903/2012/6. számú, illetve 7.Szk.12.991/2012/9. számú végzései alaptörvény-elle-nességének megállapítására és megsemmisítéséreirányuló indítványt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozók 2013. február 5-én az Alkot-mánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a to-vábbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogipanaszt terjesztettek elõ, amelyben a Pesti KözpontiKerületi Bíróság 7.Szk.12.903/2012/6. számú, illet-ve 7.Szk.12.991/2012/9. számú végzései alaptör-vény-ellenességének megállapítását és megsemmi-sítését kérték.

[2] 2. Az indítványozókkal szemben a BRFK IX. Kerü-leti Rendõrkapitányság szabálysértési eljárást indí-tott jogszerû intézkedéssel szembeni engedetlenségelkövetése miatt, és pénzbírságot szabott ki. A jog-orvoslati eljárás során a Pesti Központi Kerületi Bí-róság megállapította a szabálysértés elkövetését, aszabálysértési hatóság határozatát azonban meg-változtatta, a pénzbírság kiszabását mellõzte és azeljárás alá vont személyeket figyelmeztetésben ré-szesítette.

[3] Az indítványozók álláspontja szerint a kifogásolt bí-rósági végzések sértik az Alaptörvény V. cikkét, mi-szerint mindenkinek joga van a személye, illetve tu-lajdona ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fe-nyegetõ jogtalan támadás elhárításához. Kifejtik ez-zel összefüggésben, hogy véleményük szerint õk ahajléktalanokat a közterület-felügyelet által ért jog-talan támadás elhárításában vettek részt, és ezértvelük szemben a rendõrség jogszerûen nem is in-tézkedhetett volna, mert az Alaptörvény O) cikké-vel összhangban jártak el.

[4] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelõtt azt vizsgál-ta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e,vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszokbefogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.

[5] 3.1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálvaaz Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott,hogy az indítvány megfelel az alkotmányjogi pa-nasszal szemben támasztott formai követelmények-nek. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében azAbtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi pa-naszt a sérelmezett döntés kézbesítésétõl számítotthatvan napon belül kell benyújtani az ügyben elsõfokon eljárt bírósághoz címezve. A Pesti KözpontiKerületi Bíróság jogerõs végzéseit 2013. január4-én kézbesítették a panaszosok jogi képviselõjeszámára, az alkotmányjogi panaszt már ezt meg-elõzõen, 2012. december 28-án nyújtották be az el-sõfokú bíróságra, így az az Abtv. 30. § (1) bekezdé-sének megfelelõen határidõben beérkezettnek te-kinthetõ.

[6] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1) bekez-désében foglalt további formai követelményeknekis megfelel, mert megjelöli az Alkotmánybírósághatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (azAbtv. 27. §-át), az Alaptörvény sérülni vélt rendel-kezéseit [V. cikk, O) cikk], megjelöli a támadott bí-rói döntéseket, a bírói döntés alaptörvény-ellenes-ségére vonatkozó okfejtést, valamint tartalmazza akifejezett kérelmet a bírósági végzések megsemmi-sítésére.

[7] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befo-gadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelésijogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz be-fogadhatóságának törvényben elõírt tartalmi feltéte-


2013. 17. szám 913

leit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogor-voslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tar-talmi követelményeket.

[8] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bíróidöntéssel szemben az egyedi ügyben érintett sze-mély vagy szervezet alkotmányjogi panasszal for-dulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemé-ben hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejezõegyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biz-tosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslatilehetõségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehe-tõség nincs számára biztosítva. Az indítványozókaz Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerintijogosultaknak tekinthetõk, nyilvánvalóan érintet-tek, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félkéntszerepeltek. Az indítványozók a rendelkezésükreálló jogorvoslati lehetõséget kimerítették.

[9] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az al-kotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben be-folyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvetõ al-kotmányjogi jelentõségû kérdés esetén fogadja be.Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen bíró-sági döntésekben ilyen, az ügyet érdemben befo-lyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alap-vetõ alkotmányjogi jelentõségû kérdést az indít-vány nem vet fel.

[10] Az indítványozók alkotmányjogi panasza a PestiKözponti Kerületi Bíróság végzéseinek nem alkot-mányossági szempontú, hanem ténykérdésekbenvaló felülvizsgálatára irányul. Az indítványozókvalójában nem magát a bírósági döntéseket, hanema közterület-felügyelõk, valamint a rendõrség intéz-kedésének jogszerûségét vitatják. (Ezzel kapcsolat-ban maga a Pesti Központi Kerületi Bíróság is meg-jegyezte, hogy a jogszerû intézkedéssel szembeniengedetlenség szabálysértése elkövetésének szem-pontjából irreleváns, hogy az eljárás alá vont sze-mélyek kifogásolták a közterület-felügyelõk eljárá-sát, mert azt más módon is lehetett volna utóbb vi-tatni. Jelen esetben a szabálysértés azzal valósultmeg, hogy az eljárás alá vont személyek nem tettekeleget a rendõrség felszólításának. A rendõrségi in-tézkedések jogszerûségével összefüggésben pedigmaga az indítvány utal arra, hogy eljárás van folya-matban.)

[11] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk(2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-aalapján a bírósági döntéseknek kizárólag az alkot-mányossági szempontú felülvizsgálatára van jogkö-re. Az alapul fekvõ szabálysértési eljárásokban a bí-róság valamennyi jogi tényt, a szabálysértési tényál-lást, az abból levont jogi következtetéseket, a súlyo-sító, enyhítõ és méltányolható körülményeket rész-letesen értékelte, és ennek nyomán hozta meg jog-erõs döntéseit. Nem lehet alkotmányossági vizsgá-lat tárgya, hogy a bíróság a döntése meghozatalakormilyen tényeket, bizonyítékokat vett figyelembe, éshogyan értékelte azokat.

[12] 4. Mivel a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.Szk.12.903/2012/6. számú és 7.Szk.12.991/2012/9. számúvégzéseivel összefüggésben az Abtv. 29. §-ábanmeghatározott, a bírói döntést érdemben befolyá-soló alaptörvény-ellenesség vagy alapvetõ alkot-mányjogi jelentõségû kérdés nem állapítható meg,az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. §(1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése sze-rint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadásátaz Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekez-dése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésa) pontja alapján visszautasította.


Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,tanácsvezetõ alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,alkotmánybíró elõadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k., Dr. Szalay Péter s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró


• • •




v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Fõvárosi Ítélõtábla 2Kf.27.486/2011/2. számú, valamint a Kúria Kfv.III.37.211/2012/6. számú végzései alaptörvény-ellenes-ségének megállapítására és megsemmisítésére irá-nyuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult azAlkotmánybírósághoz.

[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíró-ság állapítsa meg a Fõvárosi Ítélõtábla 2Kf.27.486/2011/2. számú, valamint a Kúria Kfv.III.37.211/2012/6. számú végzései alaptörvény-ellenes-ségét és semmisítse meg azokat.

[3] 2. Az ügy elõzménye az volt, hogy a Magyar Keres-kedelmi Engedélyezési Hivatal Budapesti Mérés-ügyi és Mûszaki Biztonsági Hatóság (a továbbiak-ban: MKEH) közigazgatási határozatban engedé-lyezte, hogy az ELMÛ javára utólagos vezetékjogkerüljön bejegyzésre. (A perbeli belterületi 526 m2

ingatlanon 1951 óta áll egy 30 méter magas ésmintegy 19 m2 alapterületû vezeték-tartóoszlop,mely azonban az ingatlan-nyilvántartásba nem ke-rült bejegyzésre.) Ez ellen a közigazgatási határozatellen fellebbezésnek volt helye, azonban mivel azszámos ingatlant érintett, ezért a határozatot hirdet-ményi úton kézbesítették. A határozatról így az in-dítványozó nem értesült, ellene nem fellebbezett,ezért az jogerõre emelkedett.

[4] E határozat alapján a körzeti földhivatal a perbeliingatlanra vezetékjogot jegyzett be, a határozatotkézbesítette az indítványozónak, aki ekkor szerzetttudomást magáról a hatósági eljárásról. E határozatellen az indítványozó fellebbezéssel élt, melyet amegyei földhivatal – a körzeti földhivatal határoza-tát helybenhagyva – elutasított.

[5] A földhivatali határozat ellen az indítványozó bíró-sághoz fordult, jelezve, hogy az MKEH határozataellen is bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett(és ezzel egyidejûleg a jogorvoslati kérelmet azMKEH-nak is megküldte). Tekintettel arra, hogy aföldhivatali eljárás befejezésének elõkérdése azMKEH határozat elleni jogorvoslati eljárás kimene-tele, ezért a bíróság ezt az eljárást felfüggesztette.

[6] Az elsõfokú bíróság az MKEH határozata ellen be-nyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el-utasította, mivel a kereset benyújtásának feltétele arendes jogorvoslat lehetõségének a kimerítése lettvolna, az indítványozó azonban az MKEH határo-zata ellen fellebbezéssel nem élt. Az ítélõtábla azelsõfokú bíróság végzését helybenhagyta, a Kúriaaz ítélõtábla végzését hatályában fenntartotta.

[7] Az indítványozó ezeket a bírósági végzéseket tá-madta alkotmányjogi panasszal. Azzal érvelt, hogyegyfelõl a tulajdonhoz való joga (AlaptörvényXIII. cikk) szenvedett sérelmet, tekintettel arra, hogya vezetékjog alapítása az ELMÛ részére többletjo-gokat keletkeztet, a tartószerkezet által elfoglalt ré-szen a tulajdonosi jogait nem gyakorolhatja. Utaltarra is, hogy 1951-ben is azért nem került sor a be-jegyzésre, mert az akkor hatályos szabályok alapjánki kellett volna sajátítani az ingatlant, mivel a veze-tékjog a hozzá tartozó biztonsági övezettel együttaz ingatlan 88%-át érinti. Álláspontja szerint azELMÛ részére nem vezetékjogot, hanem használatijogot kellet volna bejegyezni, amiért használati dí-jat kellene fizetnie az ELMÛ-nek. Álláspontja sze-rint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése (tisz-

tességes hatósági eljárás) is sérelmet szenved, mivelaz ügyében egyetlen hatóság sem foglalt érdembenállást. Végül az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésé-nek sérelmére is hivatkozott, azzal az indokkal,hogy a támadott bírósági ítélet az erõfölénnyelszemben nem védi meg a fogyasztók jogait. Úgyvélte, hogy a bejegyzés kizárólag az ELMÛ számárajár elõnnyel, reá nézve a tartóoszlop léte semmi-lyen pozitív hatással nem rendelkezik.

[8] 3. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) be-kezdése szerinti határidõben érkezettnek minõsül,tekintettel arra, hogy a Kúria ítéletét az indítványo-zó 2013. március 28-án vette át, és az indítványt abenyújtásra nyitvaálló 60 napos határidõn belül,2013. május 27-én terjesztette elõ az elsõfokú bíró-ságnál.

[9] Az indítvány azonban nem felel meg az Abtv. 27. §b) pontjában foglalt azon feltételnek, miszerint al-kotmányjogi panasz elõterjesztésének akkor vanhelye, ha az indítványozó a rendelkezésre álló jog-orvoslati lehetõségeket kimerítette. Az indítványo-zó ugyanis az alapeljárásban az MKEH BudapestiMérésügyi és Mûszaki Biztonsági Hatóság5899/2009/MU határozata elleni fellebbezés elõ-terjesztését elmulasztotta, ezáltal a határozat jog-erõre emelkedett. A határozat ellen ugyan az indít-ványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett,azonban a bíróságok is e tényre hivatkozva utasítot-ták el idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelet.

[10] Mivel az indítványozó a jogorvoslati lehetõségét ezeljárás során nem merítette ki, ezért az Alkotmány-bíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és azÜgyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az al-kotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §b) pontja, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, va-lamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontjaalapján visszautasította.


Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,tanácsvezetõ,

elõadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k., Dr. Szalay Péter s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró


• • •


2013. 17. szám 915


jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapí-tására irányuló indítvány alapján indult eljárásmegszüntetésérõl

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptör-vény-ellenességének vizsgálatára irányuló indít-vány alapján meghozta a következõ

v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a médiaszolgáltatásokrólés a tömegkommunikációról szóló 2010. éviCLXXXV. törvény 111. § (2) bekezdés a) pontja,125. § (1)–(4) és (7) bekezdései, valamint 216. §(8) bekezdése Alaptörvénnyel való összhangjánakfelülvizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az alapvetõ jogok biztosa az Alkotmánybíróság-ról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban:Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján indítványozta,hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg és semmi-sítse meg a médiaszolgáltatásokról és a tömegkom-munikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény(a továbbiakban: Mttv.) 111. § (2) bekezdés a) pont-ját, 125. § (1)–(4) és (7) bekezdéseit, valamint 216. §(8) bekezdését. Álláspontja szerint a Nemzeti Mé-dia- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa (a továb-biakban: Médiatanács) elnökének megbízatásávalösszefüggõ támadott rendelkezések együttesen ér-telmezhetetlenek és alkalmazhatatlanok, alapvetõellentmondást rejtenek magukban, ezért sértik azAlaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogál-lamiság elvét és jogbiztonság követelményét, ami aMédiatanács mûködésének ellehetetlenítésére te-kintettel jelen esetben az Alaptörvény IX. cikk(2) bekezdésében foglalt sajtószabadsággal kapcso-latos objektív intézményvédelmi kötelezettség sé-relmére is vezet.

[2] Az indítvány szerint az alapproblémát az Mttv.216. § (8) bekezdésében foglalt azon rendelkezésokozza, amely alapján a Nemzeti Média- és Hír-közlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) elnöké-nek megbízatása meghosszabbodik egészen addig,amíg nem kerül sor a Médiatanács új elnökénekmegválasztására. Az Mttv. 125. § (1) bekezdése ér-telmében azonban a Médiatanács elnökének csak aminiszterelnök által kinevezett NMHH-elnök jelöl-hetõ, azaz a miniszterelnök kinevezhet új elnökötaz NMHH élére, viszont az elõzõ elnök megbízatá-sa egészen addig nem szûnik meg, amíg az NMHHúj elnökét meg nem választják a Médiatanács elnö-

kévé. Eddig az idõpontig lényegében két elnökelesz az NMHH-nak, és emiatt – nem teljes jogkör-ben, de – a Médiatanácsnak is. Az Mttv. 111. §(2) bekezdése és 125. § (4) bekezdése értelmébenugyanis akkor is az NMHH elnöke hívja össze ésvezeti a Médiatanács üléseit, ha az Országgyûlésnem választja meg annak elnökévé. Az indítványszerint arra vonatkozóan sincs törvényi rendelke-zés, hogy – amennyiben nem választják meg a Mé-diatanács elnökévé – milyen idõközönként kell újraelnökként jelölni a korlátozott jogkörben eljáróNMHH-elnököt, ami azért problémás, mert az Or-szággyûlés a Médiatanács elnökévé mindvégig– akár kilenc éven keresztül – csak egyetlen jelöltet,az NMHH elnökét választhatja meg. Az ezzel kap-csolatos problémákat tovább növeli, hogy az Mttv.124. § (1) bekezdése értelmében a Médiatanács el-nökét és tagjait az Országgyûlés egyidejû, listásszavazással választja meg.

[3] A fentiekre tekintettel az alapvetõ jogok biztosa azérintett rendelkezések megsemmisítését kezdemé-nyezte. Mindemellett hozzáfûzte, hogy – nohanincs lehetõsége annak indítványozására, hogy azAlkotmánybíróság mulasztással elõidézett alaptör-vény-ellenesség fennállását állapítsa meg – állás-pontja szerint indokolt lehet megvizsgálni, hogy aszabályozás egészében – különös tekintettel a Mé-diatanács elnökének és tagjainak jelölésére, meg-választására, a megbízatás idõtartamára és az újra-választhatóságra, továbbá a bírói felülvizsgálat le-hetõségére – teljes körûen tartalmazza-e az alkot-mányossági standardoknak megfelelõ garanciákat.

[4] 2. Az alapvetõ jogok biztosa indítványának benyúj-tását követõen az Országgyûlés – részben éppen azindítványban foglaltakra tekintettel – a médiaszol-gáltatásokkal és a sajtótermékekkel összefüggõegyes törvények módosításáról szóló 2012. éviLXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) módosí-totta az Mttv.-t. A törvénymódosítás kiterjedt az in-dítványban támadott rendelkezésekre is, és az indít-vány által kifogásolt körben 2012. július 3-i ha-tállyal új szabályokat vezetett be. A törvénymódosí-tás vonatkozó részének indokolása szerint „[a] sza-bályozás koherenciája és kiszámíthatósága miatt, ajogbiztonság alkotmányos követelményére, vala-mint az alapvetõ jogok biztosának 2012. május4. napján kelt alkotmánybírósági beadványábanfoglalt alkotmányossági aggályokra is figyelemmel,indokolt rendezni azon eseteket, amelyek a szabá-lyozásban ellentmondásosak, vagy nehezen értel-mezhetõk, illetve megbéníthatják, vagy bizonyta-lanná tehetik a Médiatanács és a Nemzeti Média- ésHírközlési Hatóság mûködését”. A Módtv. ennekérdekében „azon helyzeteket rendezi, ahol azNMHH elnöke nem válik a Médiatanács elnökévé,illetve módosítja vagy hatályon kívül helyezi azonrendelkezéseket, amelyek alapján a nem megvá-

lasztott elnök is befolyást gyakorolhatott volna aMédiatanács mûködésére”.

[5] Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 41. § (3) bekezdé-sében foglalt kivétellel – a hatályos jogszabályi ren-delkezések alkotmányosságát vizsgálja felül, ezértjelen esetben is a Módtv.-vel módosított szabályo-zást tekintette át. (Az érintett rendelkezéseket a2013. évi XXXIII. törvény tovább módosította, aköztársasági elnök jogkörévé téve az NMHH elnö-kének kinevezését.) Az Mttv. hatályos rendelkezé-sei a következõk szerint szabályozták újra az alap-vetõ jogok biztosának indítványában kifogásolt kér-déseket. A 111. § (2) bekezdése értelmében azNMHH elnökét csak abban az esetben illeti meg aMédiatanács ülései összehívásának és vezetésénekjoga, ha az Országgyûlés megválasztja a Médiata-nács elnökévé. A 113. § (1) bekezdés e) pontja sze-rint az NMHH elnökének megbízatása megszûnik,ha az Országgyûlés a kinevezésétõl számítva30 napon belül nem választja meg a Médiatanácselnökévé. A 124. § (1) bekezdése szabályozza azo-kat az eseteket, amikor a Médiatanács elnökérõl(vagy tagjáról) az Országgyûlés külön – azaz nemlistás szavazással – dönt. A 125. § (3) bekezdésepontosításokkal rendezi, hogy az NMHH elnökemegbízatásának megszûnése esetén megszûnik aMédiatanács elnökségére vonatkozó megbízatásais. A 216. § (8) bekezdése pedig az elõzõekhez kap-csolódva tisztázza, hogy ha az NMHH elnökét azOrszággyûlés a kinevezését követõ 30 napon belülnem választja meg a Médiatanács elnökévé, akkora Médiatanács korábbi elnökének megbízatása aMédiatanács új elnökének megválasztásáig fenn-marad, és ha az NMHH-nak nincs kinevezett elnö-ke, akkor feladat- és hatásköreit a Médiatanácselnöke gyakorolja.

[6] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapí-totta, hogy az Mttv. hatályos elõírásai rendezik azindítványban kifogásolt kérdéseket: nem fordulhatelõ olyan eset, hogy az NMHH-nak, illetve a Mé-diatanácsnak egy idõben két elnöke legyen, mintahogy az sem, hogy az NMHH elnöke a Médiata-nács elnökévé választását megelõzõen hívja összeés vezesse a Médiatanács üléseit; az elnökké vá-lasztás sikertelensége esetén lehetõvé vált új sze-mély kinevezése, ezáltal jelölése, és szükség eseténlehetõség van arra is, hogy a Médiatanács elnökérõl(vagy tagjáról) az Országgyûlés külön szavazzon.Az indítványban jelzett szabályozási problémák te-hát már nem állnak fenn. Az Abtv. 59. §-a szerint azAlkotmánybíróság a nyilvánvalóan okafogyottá vá-ló ügyben az elõtte folyamatban lévõ eljárást meg-szüntetheti. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének67. § (2) bekezdés e) pontja értelmében pedig oka-fogyottá válik az indítvány különösen akkor, ha az

eljárás folytatására okot adó körülmény már nem állfenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalannáválik. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a tá-madott rendelkezések Alaptörvénnyel való össz-hangjának felülvizsgálatára irányuló eljárását meg-szüntette.

[7] 3. Az indítvány indokolásának a mulasztással elõ-idézett alaptörvény-ellenesség vizsgálatára vonat-kozó figyelemfelhívására tekintettel az Alkotmány-bíróság az alábbiakat jegyzi meg. Az Abtv. 46. §(1) bekezdése szerint az alaptörvény-ellenes jogal-kotói mulasztás megállapítása az Alkotmánybíró-ság által alkalmazható olyan jogkövetkezmény,amelyet az Alkotmánybíróság a hatáskörei gyakor-lása során folytatott eljárásban állapíthat meg. Az,hogy az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkot-mánybíróság ezt a jogkövetkezményt hivatalból al-kalmazza, nem jelenti azt, hogy eljárásához a mu-lasztással érintett körben ne lenne szükség az Abtv.52. § (1) bekezdésében elõírt határozott kérelemre.Jelen esetben az indítvány kizárólag az NMHH és aMédiatanács elnökének kinevezésére, illetve meg-választására vonatkozó hivatkozott részletszabá-lyokat támadta meg, meghatározott alkotmányjogiérvek alapján kifogásolva a rendelkezések kiszá-míthatatlanságát és ellentmondásosságát. Mindeznem teremt kellõ jogalapot arra, hogy az Alkot-mánybíróság az indítványban konkrétan meg nemjelölt szabályozási körben és az indítványban kinem fejtett alkotmányossági megfontolások menténfolytasson vizsgálatot a jogalkotó általi mulasztásesetleges megállapítása érdekében. Az indítvány-ban ellentmondásosságuk és kiszámíthatatlanságukmiatt kifogásolt részletszabályok vizsgálatára irá-nyuló eljárás keretében tehát nincs lehetõség annakértékelésére, hogy a szabályozás egészében teljeskörûen tartalmazza-e az alkotmányossági garanciá-kat. Az Alkotmánybíróságnak ezért az esetlegesjogalkotói mulasztásra vonatkozó figyelemfelhívásmellett sem volt lehetõsége az eljárás folytatására.


Dr. Balogh Elemér s. k.,tanácsvezetõ alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Pokol Béla s. k.,elõadó alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: II/2898/2012.

• • •


2013. 17. szám 917




v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.666/2012/5. számú ítéletével szemben elõter-jesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Az egyedi ügy felperese (a továbbiakban: indítvá-nyozó), valamint az egyedi ügy alperese élettársikapcsolatából 2004. június 2-án született gyerme-kük. A felek élettársi kapcsolata 2008. október 6-ánmegszakadt oly módon, hogy az egyedi ügy alpere-se a volt közös lakásból elköltözött a gyermekkel.Az Orosházi Városi Bíróság 2009-ben a gyermeketaz egyedi ügy alperesénél helyezte el, az indítvá-nyozót pedig gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.A Békés Megyei Bíróság az indítványozó fellebbe-zési kérelmét elutasította. Késõbb mindkét fél beje-lentést tett az Orosházi Városi Gyámhivatalnál(a továbbiakban: gyámhivatal), melyben a másik félmagatartását kifogásolták. Az egyedi ügy alperese2010-ben elõadta, hogy az indítványozó befolyá-solja a gyermeket a kapcsolattartásban. A gyámhi-vatal ekkor megszüntette az eljárást. Az indítványo-zó 2011-ben elõadta, hogy a gyermek több ízbennem ment el a kapcsolattartásra, és ellenségesen vi-selkedett vele. A gyámhivatal szakvéleményt kértaz igazságügyi pszichológustól, melyben megálla-pításra került, hogy a gyermek az apjával felszaba-dult, vidám, igyekszik vele szoros, mély kapcsolatotkialakítani, de az anya rejtett (idõnként nyílt) elvá-rásai miatt az anyai akaratnak veti alá magát, amifokozott szorongást vált ki. Emellett a szakértõi vé-lemény arra a következtetésre jutott, hogy a gyer-mek érdekét a kiterjesztett kapcsolattartás szolgál-ná. A felek e megállapításokat elfogadták, a gyám-hivatal az indítványozót kérelmére tájékoztatta aperindítási lehetõségeirõl, érdemi döntést pedignem hozott az ügyben. Az indítványozó ezutángyermekelhelyezés megváltoztatása iránti kereset-tel fordult az Orosházi Városi Bírósághoz (a továb-biakban: elsõfokú bíróság). Keresetlevelében elõad-ta, hogy az egyedi ügy alperese nem gondoskodikmegfelelõen a gyermekrõl, egyebek között hagytafelügyelet nélkül sétálni a vasúti sínek mellett, bete-gen vitte iskolába, élettársa pedig kést dobált a je-lenlétében, valamint életveszélyes fenyegetéseket

tartalmazó kijelentéseket tett az indítványozóranézve. Az elsõfokú bíróság a tanúvallomások, aszakértõi vélemények, valamint az iskolai véle-mény alapján elutasította a keresetet, mert megíté-lése szerint nem következett be a körülményekneka házasságról, a családról és a gyámságról szóló1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. §(2) bekezdésében megjelölt lényeges megváltozá-sa. Ítéletét az indítványozó fellebbezésére a GyulaiTörvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság)helyben hagyta.

[2] 2. Az indítványozó 2013. február 12-én az Alkot-mánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a to-vábbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogipanasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Pana-szát 2013. április 17-én hiánypótlásra való felhívás-ra kiegészítette. Érvelése szerint az elsõfokú bíróságrészben tévesen állapította meg a tényállást, és azabból levont jogi következtetés sem helytálló, me-lyet mindazonáltal a másodfokú bíróság megerõsí-tett. Megítélése szerint az indokolás okszerûtlen,sem az elsõfokú, sem a másodfokú bíróság nem vet-te figyelembe, milyen traumát él át a gyermek azanya élettársának magatartása következtében, ésnem adják indokát annak, miként gondoskodhat azegyedi ügy alperese megfelelõen a gyermekrõl azindítványozó által ismertetett mulasztások tükré-ben. Álláspontja szerint ezen eljárás ellentétes azAlaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, XV. cikk(5) bekezdésével, valamint 28. cikkével, emellettsérti az indítványozónak az Alaptörvény XVI. cikk(2) bekezdésében, illetve XXVIII. cikk (1) és (7) be-kezdésében, valamint a gyermeknek az Alaptör-vény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvetõ jo-gait.

[3] 3. Az Abtv. 51. § (1) bekezdés e) pontja értelmébenaz indítványnak indokolást kell tartalmaznia arranézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellen-tétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Azindítványozó ugyan megjelöli, hogy a támadott íté-let mely részeit tartja az Alaptörvénnyel ellentétes-nek, ezen okfejtése ugyanakkor nem terjed túl a bi-zonyítékok számára kedvezõtlen értékelésének kri-tikájánál. Az indítványozó állításával ellentétben azelsõfokú bíróságnak a másodfokú bíróság által hely-ben hagyott ítéleti indokolása részletesen foglalko-zik az indítványozó által is hivatkozott bizonyításieszközökkel, valamint azok jelentõségének értéke-lésével. Önmagában az a tény, hogy a bíróság meg-határozott bizonyítási eszközöknek – jelen esetbenaz elsõfokú bíróság által kirendelt, illetve meghall-gatott szakértõk szakértõi véleményének, illetve ta-núvallomásának – nagyobb bizonyító erõt tulajdo-nít másoknál – jelen esetben az indítványozó állítá-sánál, valamint az általa megjelölt tanúk tanúvallo-másánál –, nem eredményezi az Alaptörvény ren-

delkezéseinek sérelmét, e mérlegelés felülbírálásanem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.Ugyancsak nem az Alkotmánybíróság hatásköre abíróságok helyett megítélni, milyen mértékû válto-zások merítik ki a Csjt. 72/A. § (2) bekezdésébenfoglaltakat, és indokolják a gyermekelhelyezésmegváltoztatását.

[4] 4. Az Alkotmánybíróság ezért az indítvány befoga-dását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontjaialapján visszautasította.



Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Pokol Béla s. k.,alkotmánybíró elõadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró


• • •




v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.176/2011/4. számú felülvizsgálati ítélete, a Gyõri Ítélõ-tábla Pf.I.20.100/2009/31. számú ítélete, valaminta Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 6.P.21.142/2004/83. számú ítélete alaptörvény-ellenessé-gének megállapítására és megsemmisítésére irá-nyuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtottbe az Alkotmánybírósághoz, amelyben a KúriaPfv.III.21.176/2011/4. számú felülvizsgálati ítélete,a Gyõri Ítélõtábla Pf.I.20.100/2009/31. számú ítéle-te, valamint a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság6.P.21.142/2004/83. számú ítélete alaptörvény-el-

lenességének megállapítását és azok megsemmisí-tését kérte az Alkotmánybíróságtól.

[2] Az indítványozó 1995-ben, 15 éves korában sugár-és citosztatikus kezelésben részesült daganatosmegbetegedése miatt, amelynek eredményekéntpanaszmentessé vált. Ezt követõen 2000-ben újabbpanaszokkal jelentkezett a mosonmagyaróvári Ka-rolina Kórház Szakrendelõjében, ahol a daganatosalapbetegség kiújulását állapították meg nála. Emi-att szteroidos kezelésben részesítették, majd áthe-lyezték a gyõri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház– az alapper alperese, a továbbiakban: Kórház – on-koradiológiai osztályára, ahol ismét sugárkezelés-ben részesült. Ezután 2001-ben azt állapította megegy vizsgálat, hogy az ivarsejtek hiánya miatti az in-dítványozó nemzõképtelen. Egy évvel késõbb,2002. február 1-jén csigolya biopsziára került sor apanaszosnál, mindeközben egészségi állapota to-vább rosszabbodott.

[3] A panaszos ezt követõen fordult bírósághoz, kere-setében a személyiségi jogai megsértésére alapítottvagyoni és nem vagyoni kárigényét kívánta érvé-nyesíteni a Kórházzal szemben. Követelését arraalapította, hogy a Kórház a kezelését a következmé-nyekre vonatkozó megfelelõ tájékoztatása és hoz-zájárulása nélkül kezdte meg. Állította, hogy a nagydózisú sugárkezelés nemzõképtelenséget idézettelõ, mozgáskorlátozottság alakult ki nála, emiattrokkant állapotba került. A csigolya biopszia után24 órán át kellett volna pihentetni, erre nem kerültsor, ez is hozzájárult egészségi állapotának romlá-sához. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a sugárkeze-lést megelõzõen spermalevételre nem került sor.Állítása szerint a Kórház ezzel megsértette a szemé-lyiségi jogait, emellett, a szükséges tájékoztatás el-maradása, illetõleg a kezelés szakszerûtlensége kö-vetkeztében õt vagyoni és nem vagyoni kár érte.

[4] A Kórház ellenkérelmében a kereset elutasítását in-dítványozta. Azzal védekezett, miszerint a kezelé-sek megkezdésekor a felperes életveszélyes állapot-ban volt, emiatt a megfelelõ tájékoztatás, valaminta beleegyezés hiánya nem volt jogsértõ. Elõadta,hogy a sugárkezelés a szakmai szabályok szerinttörtént, a csigolya biopszia után pedig nem szakmaielõírás a 24 órás pihentetés. Rámutatott, hogy az in-dítványozó egészségi állapotában bekövetkezettrosszabbodás sorsszerû megbetegedés következ-ménye.

[5] Az elsõ fokon eljáró Gyõr-Moson-Sopron MegyeiBíróság a panaszos keresetének részben helyt adottés megállapította, hogy a Kórház az egyik kezelésalkalmával nem nyújtott megfelelõ tájékoztatást azalperesnek, a kezelést pedig az indítványozó hoz-zájárulásának hiányában kezdte meg, ezáltal meg-sértette személyiségi jogait. Ezt meghaladóan a ke-resetet elutasította. Az elsõfokú bíróság tehát a pa-naszos kártérítési igényét alaptalannak találta.A másodfokon eljárt Gyõri Ítélõtábla jogerõs ítéleté-


2013. 17. szám 919

ben az elsõ fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerõsítélettel szemben a panaszos felülvizsgálati kérel-met terjesztett elõ.

[6] A Kúria a jogerõs ítélet felülvizsgálati kérelemmeltámadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.Ítéletének indokolásában kihangsúlyozta, hogy ajogerõs ítélet helyesen mondta ki, hogy nem állapít-ható meg, melyik sugárkezelés eredményezte anemzõképtelen állapot kialakulását az indítványo-zónál; továbbá, hogy az eljárás során bizonyítástnyert, hogy a sugárdózis nagysága megfelelt a szak-mai szabályoknak, az alkalmazott csigolya biop-szia vizsgálatot követõen pedig nem volt szükségesa hosszabb pihenõ, mert a mintavétel nem a gerinc-csatornán belül, hanem a csigolyatestbõl történt.

[7] Az indítványozó ezt követõen fordult az Alkot-mánybírósághoz. Álláspontja szerint a támadott íté-letek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésé-ben rögzített jogállami jogbiztonság elvét, az Alap-törvény Q) cikkét, valamint az I. cikk (1)–(3) bekez-déseit. Az indítványozó emellett az AlaptörvényII. cikkében rögzített emberi méltósághoz való jo-gának, a XX. cikkben szereplõ testi és lelki egész-séghez való jogának, valamint a XXVIII. cikk szerin-ti pártatlan bírósághoz és a jogvita ésszerû idõn be-lül történõ elbírálásához való jogának sérelmét isállította. Az indítványozó – alkotmányjogi panaszá-nak kiegészítéseiben – hivatkozott még az Alaptör-vény R) cikk (2) bekezdésének, a 25. cikk (1) és(3) bekezdésének, továbbá 28. cikkének sérelmé-re is.

[8] Az indítványozó szerint a megsemmisíteni kért bíró-sági határozatok azért sértik az Alaptörvény B) cikk(1) bekezdésébõl levezett jogbiztonság elvét, mertaz azokban szereplõ jogértelmezés ellentétes az ál-tala megjelölt eseti döntésekkel, illetõleg a vonat-kozó bírósági gyakorlattal.

[9] Az Alaptörvény Q) cikkével összefüggésben az in-dítványozó az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkoza-tának 10. cikkére (független és pártatlan bírósághozvaló jog), a Polgári és Politikai Jogok NemzetköziEgyezségokmányának 14. cikkére (pártatlan bíró-sághoz való jog), valamint a Római Egyezmény6. cikkére (tisztességes eljáráshoz és az ügy ésszerûidõn belüli elbírálásához való jog) hivatkozott.

[10] Az emberi méltósághoz való jog sérelmével össze-függésben az indítványozó elõadta, hogy „az em-beri méltóságomat, illetve az önrendelkezési jogo-mat alkotmányos indok nélkül korlátozó, illetõleg ajogsérelmeimet nem kompenzáló kúriai döntésalaptörvény-ellenes.”

[11] A testi és lelki egészséghez való jogának sérelmétaz indítványozó abban látta megvalósulni, hogy abíróságok nem kötelezték a Kórházat az õt – súlyosegészségkárosodása miatt – ért vagyoni és nem va-gyoni kár megtérítésére.

[12] Az Alaptörvény XXVIII. cikke vonatkozásában azindítványozó lényegében a peres eljárás indokolat-

lan elhúzódására (késedelmesen elõterjesztett igaz-ságügyi szakvélemény, sokára kitûzött tárgyalás),valamint a bíróság által tévesen, a bizonyítékokhelytelen mérlegelése alapján megállapított tényál-lásra hivatkozott.

[13] Az indítványozó az Alaptörvény R) cikkével, vala-mint a 25. cikk (1) és (3) bekezdésével összefüggés-ben értékelhetõ indokolást nem adott elõ, a 28. cik-kel összefüggésben pedig egyes bizonyítási eszkö-zök igénybevételének elmulasztását tartotta a józanésszel ellentétesnek.

[14] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdésealapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkot-mányjogi panasz befogadhatóságának törvénybenelõírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerintiérintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a29–31. §-ok szerinti feltételeket.

[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az al-kotmányjogi panasz a törvényben meghatározottfeltételeknek az alábbi okok miatt nem felel meg.

[16] Az Abtv. 27. §-a szerinti panasz érdemben akkor bí-rálható el, ha az indítványozó Alaptörvényben biz-tosított jogai sérelmét állítja.

[17] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a Q) cikk, aXX. cikk, az R) cikk (2) bekezdése, a 25. cikk (1) és(3) bekezdése, illetve a 28. cikk nem alapjogot meg-fogalmazó, azt szabályozó rendelkezések, azokrahivatkozva tehát nem lehet alkotmányjogi panasztelõterjeszteni. Az Alkotmánybíróság külön is felhív-ja a figyelmet arra, hogy a testi és lelki egészséghezvaló jogot az Alaptörvény XX. cikke nem alapjog-ként deklarálja, hanem az állam alkotmányos köte-lezettségét fogalmazza meg az állampolgárokegészségének megõrzése érdekében, így az arravaló hivatkozás alapjogsérelem megalapozásáranem alkalmas.

[18] Az indítványozó által megjelölt alaptörvényi ren-delkezések közül tehát csak a II. cikkben rögzítettemberi méltósághoz való jog és a XXVIII. cikkbenmeghatározott független, pártatlan bírósághoz és ajogvita ésszerû idõn belüli elbírálásához való jogtartozik az Alaptörvényben biztosított jogok köré-be, ezen utóbbi alapjogok állított sérelme képezhetialkotmányjogi panasz alapját.

[19] Az Alkotmánybíróság azonban megállapította,hogy az indítványozó nem támasztotta alá értékel-hetõ alkotmányjogi indokolással az általa bekövet-kezni vélt alapjogsérelmeit. A panaszos tulajdon-képpen a rendes bíróság által megállapított tényál-lást, a bizonyítékok értékelésének mikéntjét és álta-lában a bizonyítási eljárás „visszásságait”, a bizo-nyítékokból levont következtetések okszerûségét,illetõleg a bíróság jogértelmezését vitatja. Ezen túl akártérítési igénye megítélésének elmaradásában lát-ja alapjogainak sérelmét. Az indítvány javarészteseti döntések idézésébõl áll, amelyek alapjogi sé-relem alátámasztására önmagukban értelemszerû-en nem alkalmasak. Az Alkotmánybíróságnak kizá-

rólag a bírói ítélet alkotmányossági szempontú fe-lülvizsgálatára van jogköre, amelynek célja a bíróidöntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenes-ség kiküszöbölése. Az indítványozó által felvetetteljárási, jogértelmezési és joggyakorlati aggályokazonban törvényességi és nem alkotmányosságikérdések. Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért meg-állapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felelmeg az Abtv. 29. §-ban foglalt feltételnek, mivel azsem alapvetõ alkotmányjogi jelentõségû kérdést,sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptör-vény-ellenességet nem vetett fel.

[20] Az Alkotmánybíróság az ügy ésszerû idõn belül tör-ténõ elbírálásának jogával összefüggésben külön iskiemeli, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatás-köre arra, hogy egy adott bírósági eljárás jelentõs el-húzódásából eredõ következményeket enyhítsevagy orvosolja. Az Alkotmánybíróság az Abtv.27. §-a szerinti panasz esetén csupán az indítvány-ban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felõlrendelkezhet (amennyiben az Alkotmánybíróság ajelen ügyben támadott ítéleteket megsemmisítené,a bírósági eljárás újra kezdetét venné, tehát a percsak tovább húzódna). A panaszos által sérelmezettpertartam, mint az adott pert jellemzõ körülményolyan törvényességi szakkérdés, amelynek megíté-lése nyilvánvalóan nem tartozik az Alkotmánybíró-ság vizsgálódási körébe.

[21] Az Alkotmánybíróság ezen utóbbi indítványozói hi-vatkozással összefüggésben felhívja a figyelmet ar-ra, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. éviIII. törvény 2. § (1) és (3) bekezdése alapján a pana-szos külön kártérítési igénnyel léphet fel a bíróság-gal szemben, hogy a perének tisztességes lefolytatá-sához és ésszerû idõn belül történõ befejezéséhezvaló jogát érvényesítse.

[22] Mindezekre tekintettel, mivel az alkotmányjogi pa-nasz nem felel meg a törvényi feltételeknek, az Al-kotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontjára és az56. § (3) bekezdésére figyelemmel az Ügyrend 30. §(2) bekezdés h) pontja alapján a panaszt visszauta-sította.



Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Pokol Béla s. k.,alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k., Dr. Szívós Mária s. k.,alkotmánybíró elõadó alkotmánybíró


• • •


• • •

Az Alkotmánybíróság Határozatai az Alkotmánybíróság hivatalos lapja, mely elektronikus formában, idõszakosan jelenik meg.A kiadvány az Alkotmánybíróság döntéseinek gondozott, szükség esetén anonimizált változatú szövegét tartalmazza.Az Alkotmánybíróság Határozatainak egyes számai bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen,

díjmentesen hozzáférhetõek az Alkotmánybíróság honlapján: www.alkotmanybirosag.hu

A szerkesztésért felel: dr. Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság fõtitkáralayout: www.estercom.hu

Kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6., www.mhk.huFelelõs kiadó: Majláth Zsolt László ügyvezetõ

HU ISSN 2062–9273

Documents

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI · 2013. 9. 18. · AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TELJES ÜLÉSÉNEK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI ††† AZ