MARIELUISE VON INGENHEIM

Sissy 4.

Az álmok kastélya

Rövid ismertető a hátoldalról:

Sissy ötvenévesen és nagymamaként is

elbűvőlő, gyönyörű asszony, még akkor is, ha

mély gyászában csak fekete ruhában

mutatkozik. Rudolf trónörökös halála után

végképp nem tudja elviselni a Burg nyomasztó

légkörét. Azt reméli, hogy a Korfu szigetén

felépített kastélyban megtalálhatja lelki

békéjét, ám mire elkészűl a csodapalota, Sissy

rádöbben, hogy az álmok sohasem valósulnak

meg. Űzi-hajtja a nyugtalanság, beutazza egész

Európát, de sehol nem találja a helyét.

Ráadásul a kijelölt trónörökös, Ferenc

Ferdinánd sorsa is nyomasztja. A fiatalember

szembeszáll Ferenc József akaratával,

szerelemből kíván nősűlni, s ehhez a királyné

segítségét kéri. Erzsébet a pártjára áll...

198, - Ft.

1s s

Az álmok kastélya

Rakéta Könyvkiadó KFT.

A borító

ERWIN MOSER-BRANDSCH

tervének felhasználásával készült

Fordította

PATAKY PÉTERNÉ

1987 by hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG

- Neuer Breitschopf Verlag -

First published in Austria by hpt - Verlagsgesellschaftmbh

Co KG, Neuer Breitschopf Verlag, under the titles:

Im Schloss der Tráume, Ein Walzer in Schönbrunn

All rights reserved throughout the world. .

No parts of chis publication may be reproduced, stored in a rrtrevial

system, or transmitted, in any form or by any means, electronic,

mechanical, photocopying, recording or otherwise, without the prior

permissión of hpt - Verlagsgesellschaftmbh Co KG.

Hungarian translation Pataky Péterné. 1992

RAKÉTA KIADÓ Kft.

Felelős kiadó Veress Mariann

Alföldi Nyomda (7788.66-14-1) Debrecen, 1992

Felelős vezető György Géza Szerkesztette Osz-

tovits Ágnes A kötetet Bezúr Györgyi tervezte

Kiadványszám 68 Megjelent 14 (A/5) ív terje-

delemben, Plantin betűtípusból szedve

ISBN 963 7485 36 8

ISBN 963 7485 32 5

Első rész

1. Mayerling titka

Rudolf trónörökös halála sorscsapás volt az egész bi-

rodalomnak, Sissyt és Ferenc Józsefet pedig valóság-

gal letaglózta szeretett fiuk, a trónörökös elveszítése.

Sissy bezárkózott a lakosztályába, senkit sem akart fo-

gadni, sőt látni sem. Heteken és hónapokon át, jófor-

mán egész további életében gyötörte az önvád: szem-

rehányásokat tett magának, hogy keveset törődött Ru-

dolffal, túlságosan elidegenedtek egymástól.

Bécs fel volt bolydulva, mindenféle vad híresztelé-

sek keringtek a városban. Az újságok fekete gyászke-

rettel jelentek meg, és különkiadások is napvilágot

láttak. Tömegével kobozták el a külföldi lapokat, né-

hány száz példány azonban mindig elkerülte a rend-

őrség figyelmét, ezeket azután titokban olvasták és

adták tovább a bécsiek. A tudósításokat rendkívüli ér-

deklődéssel fogadták, tartalmuk futótűzként terjedt el

az emberek között. Hogy ezekből mi az igaz, nem le-

hetett tudni, mindenesetre szenzációsak voltak.

Rudolf trónörökös titokzatos halála természetesen

felizgatta a kedélyeket. Vajon egyszerű vadászbaleset

volt, vagy valóban szívroham áldozata lett? Az első

híradásokban mindenesetre ez állt. Ezek a különkiadá-

sok a császári és királyi udvari sajtóirodától szerezték

információikat. De ugyan mennyire voltak hihetők?

Nemsokára már nagyon sok mindent lehetett hallani

5

és olvasni. Mérgezés volt? Loschek, a trónörökös belső

inasa, aki a halottat felfedezte, mindenesetre azt állí-

totta, hogy a szobában, az éjjeliszekrényen lévő po-

hárban valószínűleg ciánkáli volt. Mi történt hát a va-

lóságban a mayerlingi vadászkastélyban? Főbe lőtte

magát a trónörökös, vagy agyonütötték egy pezsgős-

üveggel? Ezt a változatot azok vetették fel, akik látták a

bekötött fejű holttestet. Szerelmi tragédia volt, avagy

politikai gyilkosság, amelyet egy külföldi bérgyilkos-

kommandó hajtott végre? Mit tudott és mit hallgatott

el az udvar? ! Mert lassacskán kiszivárgott az is, hogy

Mayerlingben a halott trónörökös mellett egy másik

holtat is találtak: a 17-18 éves Vetsera Mary bárókis-

asszonyt. A szegény leány holttestét éjszakai sötétség-

ben és ködben, titokban vitték el a vadászkastélyból,

és meglehetősen gyanús sietséggel temették el a heili-

genkreutzi temetőben. Az anyja állítólag majdnem

beleőrült, természetesen megtiltották, hogy beszéljen,

el kellett hagynia Bécset is.

Ugyan mi a jelentősége ennek a titokzatos második

holttestnek? Hogyan került a bárókisasszony Mayer-

lingbe, és hogyan halt meg? Esetleg véletlen tanúja lett

a császár fia ellen elkövetett rettenetes gyilkosságnak,

és ezért kellett meghalnia?

Jéghideg február volt, hordta a szél a havat. A rej-

tély, mint egy rémálom, nyomasztóan nehezedett a

fekete zászlógyászos városra. A színházak és a szóra-

kozóhelyek mind zárva tartottak, a bálokat lemondták.

Az elegáns körutak kirakataiban mindenütt látni lehe-

tett a csillogó kirakati üvegek mögött az ifjú trónörökös

virágokkal körülövezett .fekete gyászkeretes képeit.

Gyakori volt az a fotó, ami a burgbeli ravatalon mu-

tatta. A koponyája valóban be volt pólyálva, szeme

csukva, a szája pedig kicsit félrehúzódva. Más kiraka-

tokban régebbi arcképek voltak: egy reményteli ifjú

ember képei, akinek a vállán egykoron a monarchiá

sorsának kellett volna nyugodnia. Megint más képek

feleségével, Stefániával, a belga király lányával együtt

ábrázolták. Stefániát a szerencsétlenség híre óta sehol

sem lehetett nyilvánosan látni, egyébként a császárnét

sem.

Ezzel szemben a császár, a mélyen boldogtalan és

szerencsétlen apa tovább dolgozott, és ahogyan sokan

mesélték, akik látták a Burgban vagy a schönbrunni

kastélyban, szinte konok elkeseredettséggel vetette

bele magát a munkába, mintha azt hitte volna, hogy

ezzel a birodalom érdekében végzett szorgalmas

munkával a saját és népei fájdalmát is eltompíthatja.

Támaszt és vigasztalást keresett munkájában, mintha

egyetlen fia felfoghatatlan elveszítésére lehetne bár-

milyen vigasz. Az a fiú halt meg ilyen szörnyű módon,

akire, úgy remélte, szeretett monarchiája sorsát nyu-

godtan rábízhatja majd.

Sissyt mélységes keserűség töltötte el, amikor azok-

ra a hónapokra és évekre gondolt, amelyek során oly

messze kerültek egymástól a fiával. Csak legkisebbik

gyermeke, Mária Valéria állt igazán közel a szívéhez.

Rudolfot sohasem értette igazán, oly idegen volt...

Most pedig halott. Éppoly érthetetlenül halt meg,

amilyen - legalábbis Sissy szemében - érthetetlenül

élt. Menye, Stefánia szeméből is szemrehányást vélt

kiolvasni, talán azt gondolta, hogy Rudolf halálát meg

lehetett volna akadályozni, ha...

Ha? ! Ha...? Igen, ezt kérdezte magától Sissy ön-

kínzó módon újra és újra. De válaszra nem lelt.

A bécsi Burg időközben nyüzsgő hangyabollyá vál-

tozott, a sajtóirodát jóformán megszállták a külföldi

újságírók. Mély gyásza ellenére Sissy észrevette a

helyzet iróniáját: Rudi, aki titokban újságokat pénzelt,

maga is írt, ha álnéven is, és aki oly gondosan ápolta

b 7

sajtókapcsolatait, most igen kétes publicitáshoz jutott,

ezt bizonyára sosem kívánta volna magának. A ma-

yerlingi vadászkastélyt megpróbálták hermetikusan

elzárni a külvilágtól, mert egy udvari bizottság dolgo-

zott ott, hogy kivizsgálja a trónörökös halálának kö-

rülményeit. A környéken pedig az újságírók vadásztak

mindenkire, akiről feltételezhették, hogy talán többet

látott vagy hallott, mint amit a hivatalos jelentésekből

ki lehetett hámozni.

Az egyetlen, aki ezekben a szörnyű napokban meg-

őrizte a tartását, valóban Franzl volt, ezt Sissynek is el

kellett ismernie. Fia haláláról egyetlenegyszer nyilat-

kozott hivatalosan, magánemberként pedig egy szót

sem lehetett kihúzni belőle. Még Sissynek sem sike-

rült.

Vajon tévedett Sissy, vagy valóban kerülte őt a csá-

szár? És nemcsak őt, hanem még Schratt asszonyt is,

aki igazán megható módon igyekezett a szerencsétlen

szülők bánatát enyhíteni, és gyászukban mellettük

állni. Azok az audienciakérők, akik a birodalmi kan-

cellárián arra vártak, hogy a császárral beszélhessenek,

valószínűleg könnyebb helyzetben voltak, mint a csá-

szárné. Sissy egyszerűen nem tudott Ferenc Józseffel

szót váltani. Sissy úgy érezte, összeszorul a torka, ha

belépett a szobájába, és a császár jéggé dermedt acél-

kék szemével szótlanul és kérdőri felpillantott rá.

- Sissy, kérlek, ne haragudj rám, látod, dolgom van

- mormogta ilyenkor, és máris beletemetkezett az ak-

táiba.

De vajon mi játszódott le ezekben a napokban magas

homloka mögött? Miről tudott, miről nem, mit tudott

meg és mit hallgatott el a felesége elől Rudolf és a sze-

gény kis bárólány halálával kapcsolatban? Vajon mi-

lyen szerepet játszott Mary ebben a drámában, mert

az, hogy ő mérgezte volna meg Rudolfot, ahogy az első

pillanatban hitték, már régen eszébe sem jutott senki-

nek.

A közös ebédeknél most üresen maradt Rudi széke a

családi asztalnál. Stefánia meg sem akart jelenni az

ebédeken, csak a császár határozott parancsára jött le

újra. De az asztalnál csak hallgatott, legfeljebb egy-

szavas válaszokat adott, éreztetve, hogy sokkal jobban

örülne, ha békén hagynák. Legszívesebben pedig ha-

zatért volna a szüleihez Belgiumba. Sissy bizony vele

szemben sem érezhette magát egészen ártatlannak,

hiszen ő is közreműködött ennek a boldogtalan házas-

ságnak a létrehozásában.

Rudolf Stefánia sógorát,. Fülöp herceget, és Hoyos

grófot is meghívta vadászni Mayerlingbe 1889. január

30-ra. Ezen a szerencsétlen reggelen Fülöp herceg,

akit Rudi tréfásan csak a Daginak nevezett, és a gróf

hiába vártak rá, hogy elinduljanak együtt a vadászatra.

Időközben már reggel kilenc óra lett, amikor Rudolf

belső inasa; I.oschek megjelent az ebédlőben, és izga-

tottan közölte, hogy már hosszú ideje hiába próbálja

felébreszteni urát. Hiába dörömböl és kopog a háló-

szoba ajtaján, semmi sem használ, odabent minden

csendes...

- Itt valami baj van! - mondta Fülöp, és gondter-

helten indult el Hoyos gróffal és a szolgával együtt a

hálószoba felé. Amikor odaértek, a három férfi még

egyszer megpróbált erőteljesen dörömbölni és kiabálni

- mindhiába.

- Nem tud benézni a kulcslyukon? -kérdezte Fülöp

herceg a komornyikot.

Az előbb jobb, majd bal szemét szorította a kis nyí-

lásra, de sajnálkozva így szólt:

- Minden sötét odabent, az ablaktáblák zárva, még a

függönyöket is elhúzták. Alig látni valamit, de úgy tű-

nik, mintha őfelsége az ágy szélén ülne.

8 9

- Micsoda? - mondta Hoyos gróf. - Hisz ez lehe-

tetlen, akkor hallania kellene bennünket!

- De nem mozdul - egészítette ki jelentését a szolga,

miután újra benézett a kulcslyukon.

- Törjük be az ajtót - javasolta Fülöp herceg.

Loschek bólintott, elsietett, és nemsokára egy sze-

kercével tért vissza, amellyel megpróbálta a vastag

tölgyfa ajtót bezúzni.

A nehéz ajtóval nem boldogult. Loschek és Hoyos is

megpróbálták benyomni, de hiába. Végre engedett a

fa, elhasadt, és Loschek a keletkezett nyíláson át belé-

pett a sötét szobába, amelyben éppen csak ki lehetett

venni a bútorok körvonalait és a boltíves mennyezetet.

Loschek az ablakhoz lépett, és kitárta az ablaktáblákat.

A beáramló reggeli fényben szörnyű kép tárult a sze-

mük elé: a vérrel átitatott ágyon ott feküdt a trónörö-

kös és az élettelen bárókisasszony.

Sissy akárhányszor becsukta a szemét, maga előtt

látta ezt a rettenetes képet. Ilyenkor gyakran unokájá-

ra, Rudolf lányára, a kis Erzsébetre kellett gondolnia:

még csak négyéves, és máris félárva lett. Stefánia oda-

vezette a temetéskor a ravatalhoz, amelyen halott apja

feküdt; és a hideg kézzel egy kis keresztet rajzolt a kis-

lány homlokára, aki persze nem értett mindebből

semmit...

Azon a szörnyű napon Hoyos gróf vitte meg a hírt a

trónörökös haláláról az udvarba. Csakhogy ki fogja

mindezt megmondani a császárnak? - ezen törték a

fejüket. Legjobb lenne, ha a császárné tudatná vele -

döntöttek végül az udvari emberek.

És ez lett Sissy életének legszörnyűbb pillanata.

Éppen görögórája volt, amikor Ferenczy Ida kopo-

gott nála. Sissy kiküldte a tanárt.

- Szedje össze magát, felség-kérte Ida. -Hoyos gróf

rossz híreket hoz Mayerlingből... Rudolf meghalt!

Sissy megkövült a rémülettől. Ebben a pillanatban

lépett be hozzá Franzl mit sem sejtve és a legjobb han-

gulatban, hiszen Schratt asszonyt várták egy kis dél-

előtti csevegésre.

"Édes Istenem, segíts, hogy meg tudjam neki mon-

dani" - így fohászkodott, és azután kimondta:

- Franzl, légy erős. Rudolf halott...

- Vadászbaleset? - kiáltott fel Franzl fájdalmasan.

- Ó nem! Az inas úgy hiszi, hogy talán megmérgezte

egy asszony...

Ebben a pillanatban vették észre, hogy Mária Valé-

ria és Schratt asszony ott áll az ajtóban. Mindent hal-

lottak.

- Istenem, mama, papa! - zokogott föl Mária Valé-

ria, és szülei nyakába vetette magát. Sissy azonban

csak Franzl az imént még oly boldog arcára tudott

nézni - szeme előtt öregedett meg ez az arc, néhány

pillanat alatt. Mintha hirtelen szörnyű súly nehezedett

volna a vállára, valósággal meghajlott a sors csapása

alatt.

Amikor Mária Valéria, a kis kedvenc ezen a februári

reggelen anyját kereste, Majláth Sarolta udvarhölgytől

azt a választ kapta, hogy a császárné őfelsége az öltö-

zőszobájában van. Valóban, Sissy a ruhásszekrénye

nyitott ajtaja előtt állt, és szomorúan vette szemügyre a

szekrény tartalmát.

- Te vagy az, gyermekem? - kérdezte alig felpil-

lantva. - Látod, ezt itt mind már soha többé nem

hordhatom.

- De mama, hiszen az udvari gyász három hónap

múlva véget ér!

- Csak számomra nem, kicsim. Azt hiszem, mos-

tantól már csak feketébe illendő öltöznöm.

10 11

- Mama, ezt nem mondhatod komolyan!

- De igen, komolyan mondom. Egyébként pedig

sejtem, miért jöttél. Az esküvőtökről van szó, igaz?

A fiatal lány zavartan hajtotta le a fejét. Sissy oda-

fordult a lányához, és szeretettel magához vonta.

- Nem is tudod, mennyire szükségem van rád éppen

most. . . most, hogy Rudolf meghalt - mondta ki nagy

nehezen. - Igen, igaz, hogy már szinte idegenek vol-

tunk egymás számára, de most, hogy már halott, ret-

tenetesen hiányzik! Folyton úgy érzem, hogy bármi-

kor beléphet valamelyik ajtón...

Mária Valéria kibontakozott Sissy karjából.

- És mit mond a papa? - érdeklődött tovább a saját

témájánál maradva.

- Az esküvőről? Azt hiszem, most éppen elég más

dolog foglalkoztatta, kicsim, de valószínű, hogy a gyász-

év alatt amúgy is lehetetlenség esküvőt tartani.

A kislánynak csaknem elöntötte a könny a szemét.

Sissy látta, és nagyon fájt neki.

- Ennyire szeretnél már elhagyni engem? -kérdezte

szomorúan.

- Téged elhagyni? De hát erről szó sincs, mama!

Hiszen annyiszor látjuk majd egymást, ahányszor csak

akarjuk. Te is elutazol Possiba a nagymamához, ami-

kor csak akarsz

- Igen, csakhogy már nem élek Possenhofenben,

kislányom, és ez nagy különbség. Nem, nem akarlak

hitegetni, hogy nemsokára összeházasodhattok. Ebben

ne is reménykedj. Egy évig még türelemmel kell len-

netek!

Mária Valéria elkeseredett e szavak hallatán, de be-

látta, hogy nincs mit tennie.

- Szóval magamra szeretnél már hagyni... - Sissy

újra visszatért szomorú gondolataihoz.

- De nem, mama, egész biztosan nem! Mindig sze-

retni foglak, és itt leszek veled, amilyen gyakran csak

tudok!

Mária Valéria valóban hitte, amit mondott, de Sissy

már jobban tudta...

- Amikor az ember férjhez megy, egészen másként

látja hirtelen a világot - magyarázta. - Egy napon pe-

dig jönnek majd a gyerekek, hiába, ez az élet rendje. És

az élet megy tovább, akármi is történjék. Egyszerűen

tovább kell mennie!

Sissy csaknem naponta hallott újabb és újabb, min-

dig egymásnak ellentmondó részleteket a mayerlingi

tragédiáról. De nem Franzltól hallotta, ő minden kér-

dése elől kitért. A császár folyton a vizsgálóbizottságra

hivatkozott, amelynek jelentését előbb meg akarja

várni.

"Hallgat, mindig csak hallgat - gondolta magában

Sissy. - Mindenki hallgat, mintha bizony ezzel meg

nem történtté lehetne tenni Rudolf halálát!"

2. Az államtitok

Egy este azután Sissy fellázadt, úgy érezte, nem bírja

tovább. Túlságosan nyomasztó volt már az a bizony-

talanság, amely Rudolf halálát és annak hátterét

övezte.

Este kiment a szobájából, és átfutott a császár dol-

gozószobájába, a birodalmi kancelláriára.

A folyosón ott állt az őr, és katonásan üdvözölte csá-

szárnéját, amikor Sissy elhaladt előtte. Már csaknem

este tíz óra volt, az audienciaterem régesrég üresen

tátongott. De a császár szárnysegédjének íróasztalá-

nál még mindig égett a lámpa, és Franzl is dolgozott

még.

Sissy röviden kopogott, és belépett férjéhez. A csá-

12 13

szár az íróasztalánál ült és egy aktát tanulmányozott.

Előtte az asztalon egy pohár tej és egy császárzsömle

állt. Ezt Schratt asszony vezette be, akinek szerető

gondoskodása még az ilyen dolgokra is kiterjedt.

Amikor Franzl meghallotta Sissy ruhájának suho-

gását és azt a kis zörejt, ahogy becsukódott mögötte az

ajtó, felnézett a munkájából, és odafordult hozzá:

- Te vagy az? Mi nyomja a szívedet, angyalom? -

kérdezte. Csakhogy ez nem az a szeretetteljes, jóságos

hang volt, amelyet Sissy máskor hallhatott tőle.

- Franzl - mondta gondterhelten. Közelebb lépett a

férjéhez, és megfogta a kezét. A császár azonban visz-

szahúzta.

- Mit tehetek érted? - kérdezte meglehetősen eluta-

sítóan, mintha Sissy zavarná munkájában.

A császárné ezúttal nem hagyta magát. Közelebb

húzott egy széket az íróasztalhoz, és egyszerűen így

szólt:

- Szeretnék veled beszélni, Franzl, ez így nem me-

het tovább!

- Mi nem mehet tovább? - kérdezte egy kicsit

nyersen Franzl.

Sissy megpróbálta férje pillantását fogva tartani.

Mialatt kutató szemmel figyelte, észrevette, hogy még

mindig dús pofaszakállában őszes csíkokat lehet már

látni, és a homlokán is megsokasodtak a gond szántotta

barázdák. Sissy felfogta, hogy mennyire egyedül érzi

magát a bánatával, és milyen elhagyatott a fájdalmá-

ban. Most a császár az asztalra, az aktáiba pillantott,

mintha ott keresne segítséget. Csakhogy ezt a felesége

nem engedte: hiszen mindkettőjüknek őszinteségre

volt szüksége.

- Franzl - kezdte - szeretném, nem: akarom végre

tudni, hogy mi történt Mayerlingben. Hogyan halt

meg Rudolf, fiunk? Ismerem az összes szóbeszédet,

amely Bécsben kering, és amelyek közül, legalábbis azt

hiszem, egyik sem igaz.

A császár bólintott. Tévedett volna Sissy, vagy va-

lóban mosoly játszadozott az ajka körül?

- Tudni akarom végre az igazságot - Sissy hajtha-

tatlan volt. - Mint anyának is jogom van hozzá!

Akkor keskeny kis asszonykezét rátette a férje előtt

heverő aktára, így az kénytelen volt újra felnézni, és

meglátta izgatott és gyönyörű arcát, amely még ennyi

év után is mindig újra rabul ejtette.

- Jogom van hozzá, hogy tudjam-ismételte Sissy. -

Valamit eltitkolnak előttem. Stefánia is csak minden-

féle megjegyzéseket tesz.

- Stefánia? - a császár felfigyelt.

- Igen, a menyünk. Végül is ő volt Rudolf felesége,

de ő sem mondja meg, amit tud.

- Nagyon okosan teszi - jegyezte meg Franzl látha-

tóan megkönnyebbülve.

- De nekem jogom van az igazsághoz! És nemcsak

nekem, hanem egész Ausztriának, igen, az egész vi-

lágnak hazudunk már hetek óta. Pontosan érzem...

Nem a kis Vetsera lány miatt halt meg Rudolf, hiszen

alig ismerték egymást! Mi volt az igazi oka, mi történt?

A császár hirtelen nagyon fáradtnak tűnt. Homlokát

jobb kezébe támasztotta, és nem nézett Sissyre. Újra

az előtte levő aktát bámulta. Sissy azonban tudta, hogy

valójában nem is látja ezt az iratot; gondolataiban férje

most valahol egészen máshol járt, talán annál a titok-

nál, amelyet Sissy szeretett volna kiszedni belőle, de

amelyen a fátyol egyre vastagabb és átláthatatlanabb

lett.

- Nem a kis bárólány volt, igaz, Franzl? - sürgette

Sissy. - Ez lehetetlen. Itt valami egészen másról volt

szó, más volt a tét.

14 15

Franzl hallgatott. Valami láthatatlan fal nőtt, növe-

kedett körülötte, amely elválasztotta őt Sissytől.

Sissy elfeledte saját bánatát, szívét a férje iránti szá-

nalom és együttérzés töltötte el. Egészen közel húzó-

dott hozzá, és karcsú kis kezét rátette a császár akarat-

lanul is imára összefonódott két kezére - vagy talán

ököllé akartak formálódni ezek a kezek, mintegy véde-

kezésképpen a láthatatlan ellenséggel szemben?

Mintha csak igazolni akarná ezt a hirtelen és megle-

pő megérzést, á császár nagy nehezen megszólalt:

- Szegény angyalom, emlékezzél rá, milyen gyakran

figyelmeztettem Rudit, legyen óvatosabb. Soha nem

volt hajlandó hallgatni rám. Nem tudta és nem akarta

felismerni azt a veszélyt, ami fenyegette. Sissy, most

pedig téged kell figyelmeztetnem, óvatosságra inte-

nem. Rudolf meghalt, ezen nem tudunk változtatni, de

talán megóvhatjuk magunkat valami még szörnyűbb-

től...

- De Franzl!

- Hidd el nekem, Sissy, az igazság túlságosan ve-

szedelmes!...

Most a császár végre újra Sissyre nézett. Pillantásá-

ban mélységes aggodalom volt, ez az aggodalom fele-

ségének, az ő biztonságának szólt. A férfi kezei most

kinyíltak, és körülölelték az asszony karcsú, keskeny,

gyöngébb kezét, mintha mindenféle fenyegetéstől

szeretnék megóvni, megvédeni.

A tanácstalan hallgatásnak ebben a pillanatában,

amely az elhangzott szavakat követte, most nem csá-

szár és császárné voltak, hanem férfi és asszony, egy, a

fájdalomtól letaglózott szülőpár.

- Én... én... szeretnék újra elmenni Bécsből -

mondta Sissy, mialatt rettenetesen rossz érzés kerítette

hatalmába.

- Hogy engem megint magamra hagyjál? -sóhajtott

fel a császár.

Erre Sissy összeszedte magát:

- Nem - közölte határozottan. - Itt maradok. Eny-

nyivel tartozom neked, saját magamnak és mindenek-

előtt Rudolfnak... sőt még Rudolf gyermekének, az

unokánknak is. Szegény állandóan az apját keresi, kér-

dezi, mikor fog visszajönni ! Amikor megmutatták neki

a ravatalon, nem érthette meg, mit jelent az, hogy ha-

lott. De azért valami megmaradt az emlékezetében: a

kötés, amely Rudolf homlokán volt, amelyikkel az or-

vosok a szétzúzott koponyát réjtették el - tette hozzá

önkínzó módon.

- A hadsereg fegyvere volt - próbálta meg a császár

tétovázva elmagyarázni neki, mi volt az oka ennek a

bekötött fejnek, amelyet számtalan szem láthatott és

amelynek okáról éppen annyi feltételezés született.

- A lövés... a kaliber... érted már?

- Hát persze - mondta Sissy, és szinte gúnyosan

hangzott, amikor hozzátette: - egy ilyen revolverből a

lövés rettenetes nagy zajt csap. Méghozzá éjszaka...

És ezt nem hallotta meg állítólag senki? !

- Nem tudom. Mindenki azt állítja, hogy nem hal-

lotta, Sissy.

- Dehogynem, biztos hallották, csakhogy valakik

fizettek a hallgatásért, igaz, Franzl? A kérdés csak az,

kik. Te voltál?

- De Sissy! - kiáltott föl a császár, és néhány pilla-

natra majdnem elveszítette híres önuralmát.

- Franzl! - ugrott fel Sissy is - hiszen itt csak úgy

csinálnak, mintha ezt a kislányügyet akarnák eltussol-

ni! A valóságban ennek segítségével valami egészen

mást tussolnak el!

Egy pillanatra szörnyű gyanú merült fel benne, és

Franzl a rémülettől kitáguló pupilláiban világosan

16

látta ezt a lobogást. Ösztönösen megértette, mire gon-

dol a felesége, és újra gyorsan megfogta a kezét.

- Nem, nem ! - kiáltott fel. - Ez... ezt... erre nem is

szabad gondolnod! Vagy akár csak egy szívdobbanás-

nyi időre fel tudod tételezni, hogy nekem, az apának,

benne lett volna a kezem ebben a szörnyű játékban?

"A TRÓNÖRÖKÖS AZ APJÁRA LŐTT"

Mint valami vörös ködből merült fel Sissy emléke-

zetében egy külföldi lap szenzációs címe. Csak néhány

pillanatra látta, az egész cikket nem tudta elolvasni, így

azt sem tudta, milyen tényeken nyugodott ez a híradás,

hogy valóság volt-e az alapja, vagy egyszerűen csak az

olvasók szenzáció iránti vágyát akarta kielégíteni.

Azokban a rettenetes napokban a különböző újságok

és folyóiratok, amelyeknek sikerült "leleplező" cikke-

ket hozni a mayerlingi tragédiáról, akkora példány-

számokat értek el, hogy a kiadók szíve feldobogott.

Ennek megfelelően jól megfizették azokat a riportere-

ket, akik ilyen cikkeket írtak. Azok pedig megpróbál-

ták a trónörökös baráti köréből, sőt szolgáiból is mind-

azt kiszedni, amit csak lehetett - volna. Mert ezek az

emberek hallgattak, mint a sír. Persze felmerült a kér-

dés, hogy vajon csak a megtorlásoktól féltek, vagy a

dinasztia iránt érzett szolidaritásból tették. A legvaló-

színűbb az volt, hogy lefizették őket. És éppen erre

utalt Sissy is. Pénz a hallgatásért, igen - csakhogy ki-

től? Ezt a kérdést tette föl ő is magának, mint ahogyan

a sajtó is ezt szerette volna megtudni. A rettenetes

gyanú, amelyet ez a bizonyos szalagcím keltett benne,

természetesen teljesen képtelen volt, de mégis...

- Franzl - kezdte Sissy újra, sokkal inkább azért,

hogy megnyugtassa magát, semmint kíváncsiságból -

az egyik újság azt írta, hogy Rudolf állítólag egyszer

rád lőtt...

Franzl fáradt, elutasító kézmozdulatot tett:

- Persze! Megint bolhából csináltak elefántot. Egy

szerencsétlen eset volt valamelyik vadászaton. És nem

engem, hanem egy hajtót találtak el, éppen csak meg-

sebezte a karján.

- Erről semmit sem meséltél nekem akkor!

- De hát miért meséltem volna? Csak feleslegesen

izgattalak volna. Nem történt semmi baj !

- De hát hogyan eshetett meg ilyen dolog?

- Ilyesmi vadászaton néha előfordul! Rudolf - hi-

szen ismered, milyen heves tudott lenni - elragadtatta

magát.

- Hogyan lehet, hogy a te állásod az ő lővonalába

került?

- Mindenáron találni akart, ezért elhagyta a saját

állását, és úgy lőtt...

Sissy csodálkozva rázta a fejét:

- De hiszen ez a legelemibb vadászati szabályok

megszegése - állapította meg.

- Rudi abban a pillanatban nem a szabályokra gon-

dolt. Nyugodj meg, már minden rendben van, a hajtót

is rendesen kárpótoltuk.

. . . és persze tartotta a száját, igaz? Tehát már

megint. Pénz a hallgatásért, eltussolás!

- Ugyan kinek használt volna, ha a nyilvánosságra

kerül? Felfújták és rettenetes nagy ügyet csináltak

volna belőle!

- Látod, mégis napvilágra került.

- Azonnal elkoboztattam a lapot.

- Csakhogy nyilván nem elég hamar, szokás szerint.

Néhány példány kering a bécsiek között. Én magam is

láttam egyet, különben nem tudnék róla.

- Hidd el, semmi köze sincs Rudi halálához.

lg 19

- Ilyen biztos vagy benne? Azt hiszem, vannak,

akiknek más a véleményük erről.

- Senki sem hozhatja összefüggésbe... - a császár

egy nagy sóhajtással hátravetette magát a székében. -

Úgy látom, meghurcolják és a sárba rántják a nevün-

ket...

Ezeknél a szavaknál Sissynek eszébe jutott az a bú-

csúlevél, amelyet Rudi Stefániának írt. Mi is állt ben-

ne?

". . . nyugodtan megyek a halálba, mert csak így

menthetem meg nevünk jó hírét."

Mennyire hamis és értelmetlen kijelentés ez! Vagy

talán ha életben marad, még sokkal rosszabbtól kellett

volna tartania?

És hogyan is írta Rudolf az anyjának szóló búcsúle-

vélben?

"Nem szívesen halok meg. De nincsen jogom élni:

öltem. Nem vagyok méltó arra, hogy ezentúl is apám

fiának nevezhessem magam."

Sissy törte a fejét, megpróbálta ezt a sok mindent

valamilyen mozaikképpé összerakni. Az apjának Ru-

dolf egyetlen sort sem hagyott, ezzel szemben hosszan

írt egy bizonyos Mitzi Caspar nevű asszonynak, rá-

adásul ráhagyta az összes készpénzét is.

- És kicsoda Mitzi Caspar? - kérdezte most a férjé-

től.

Franzl nem készült fel erre a kérdésre.

- Tessék? - kérdezte összerezzenve, gondolataiból

felpillantva.

- Mitzi Caspar - ismételte Sissy. - Kicsoda ez az

asszony, azt szeretném tudni.

- Rudi barátnője volt - mormogott Franzl. - Igen,

így valahogy lehetne mondani. Egyébként jobb, mint a

híre, legalábbis erről biztosítottak engem. Most min-

denesetre elég tisztességesen viselkedik, ha eltekin-

tünk attól, hogy részvétlátogatókat fogad...

- Micsoda? Vannak emberek, akik Rudi halálával

kapcsolatban részvétüket nyilvánítják neki, mintha ő

lett volna a felesége?...

- Így van - mondta Franzl sötét tekintettel. - Szé-

gyen szegény Stefániára nézve!

- És a bárókisasszony? - faggatta Sissy tovább - aki

meghalt vele együtt?

Franzl csak a vállát vonta meg.

- Ne haragudj rám, Sissy - kért bocsánatot a felesé-

gétől - de most már valóban folytatnom kell, sürgős

munkám van.

Sajnálkozó pillantást vetett a feleségére. Sissynek

úgy tűnt, mintha mondani akart volna még valamit, de

végül is letett erről, beletemetkezett az aktájába, amely

még mindig ott feküdt előtte.

Sissy kénytelen-kelletlen felállt, de akaratlanul is

rápillantott a Franzl előtt levő papírra. Nem hitt a

szemének: doktor Kubasek udvari tanácsos részletes

jelentése volt a mayerlingi tragédiáról. Franzlnak

nyilvánvalóan nem állt szándékában, hogy felesége

kezébe adja az iratot.

De vajon miért nem volt szabad semmit megtudnia

Sissynek? Amikor jóéjszakát kívánt Franzljának, ke-

serűség érződött ki hangjából. Franzl és ő eddig még

minden helyzetben megőrizték az egymás iránti

mélységes bizalmukat. És most?

Sissy a hálószobájába ment. Komornái segítségével

levetkőzött, megfürdött, és a kis házi oltára előtt el-

mondta az imáját. Az oltár hideg személytelensége ma

különösen fájdalmasan érintette.

Ezután nyitott szemmel feküdt az ágyában. Azokra a

sorokra gondolt, amelyeket Rudolf Mária Valériának

hagyott, és amelyekben azt tanácsolja húgának, hogy

20 21

jegyesével vándoroljanak ki a tengerentúlra, mert

egyszerűen nem lehet tudni, miként alakulnak a dol-

gok Ausztriában apjuk halála után.

Rudolf öngyilkos lett, és nem Vetsera Mary ölte meg

őt, majd saját magát, mint ahogy először hitték. Sokkal

valószínűbb, hogy a dolog inkább fordítva történt.

De ugyan miért kereste Rudolf a halált ennek a fiatal

kislánynak az oldalán, amikor volt ez a Mitzi Caspar

nevű barátnője?

Sissy Widerhofer doktor jelentésére gondolt, ame-

lyet a boncolásról írt, és amelyben azt állította, hogy

felfedezett valami kis rendellenességet Rudolf kopo-

nyáján. Sissy akkor azt hitte, hogy ez a mondat csak

azért került bele a jelentésbe, hogy Ausztria-Magyar-

ország trónörökösét keresztény módon el lehessen te-

metni, így ugyanis föl lehetett tételezni, hogy az ön-

gyilkosságot pillanatnyi elmezavarában követte el.

Lehet, hogy mégis őrült volt, akit családjának rette-

netes öröksége terhelt? A Wittelsbachok öröksége,

amelynek Lajos, a bajor király is áldozatául esett, és

nemcsak ő. Rudi egész életében rettegett ettől a be-

tegségtől. De vajon egy férfi, aki pillanatnyi elmeza-

varában öngyilkosságot követ el, az búcsúlevelében

olyan politikai éleslátásról tesz bizonyságot, mint Ru-

dolf?

Sissy azt is megtudta Rudi személyzetétől, hogy fia

még közvetlenül Mayerlingbp utazása előtt végigol-

vasta a franciaországi választások eredményét.

Ugyan mit érdekel valakit, aki elhatározta, hogy

öngyilkos lesz, hogy milyen politikai erők kerülnek

Franciaország kormányrúdjához? ! Ez a külpolitikai

érdeklődés vajon elmezavarra utal?

Öngyilkosság volt-e egyáltalán?, Nem lehet, hogy

Rudi más módon halt meg a kis Mary Vetserával

együtt?...

22

Sissyt újra elfogta a heves vágy, hogy minden hidat

fölégetve maga mögött messzire utazzon. Akárhová,

ahol az égbolt szabad és nincsen semmiféle sötét titok!

A bécsi Burg nedves hidege elől abba az országba vá-

gyott, amelyet a forró napfény árasztott el: a tenger

morajlása és a korfui számlálhatatlan csodálatos virág

után vágyakozott. Ez a vágy azonban őrültség volt, ezt

tudta. Ebben a helyzetben nem szabadott Franzlját

elhagynia, első számú kötelessége volt, hogy mellette

maradjon.

De vajon - és itt gondolatai újra Rudolfra tértek

vissza - ennyire keveset tudott volna a fiáról? Egyre

inkább úgy érezte, nagyon-nagyon kevéssé ismerte...

3. A titkos kazetta

Sissy az éjszaka közepén felriadt, kiverte a hideg verí-

ték. Hálóinge rátapadt a testére, hatalmasra tágult

szemekkel, rettegve bámult a sötétbe. Végre meghal-

lotta a folyosón az ajtaja előtt az őr óvatos lépteit. Ré-

mület fogta el, anélkül hogy tudta volna, mitől. Las-

sacskán visszaemlékezett a szörnyű, apokaliptikus lá-

tomásokra, amelyeket álmában látott, és amelyek most

a sötétben mintha újra alakot öltenének. Mária Valéria

és Toszkánai Ferenc elmenekült Ausztriából, ahogy a

halott Rudi tanácsolta nekik. Sissy látta őket, mint ro-

hannak a földgömb körül, mialatt a sarkukban egy

óriási vértócsa terjengett. A vérfolt végül is az egész

európai kontinenst befedte, és mielőtt Sissy felébredt

volna, már az egész földgolyó égett, és szörnyű sikol-

tozást, kiabálást hallott.

De nem kiáltott senki. Az őr léptein kívül csak az óra

ketyegését lehetett hallani. Sissy éjszakai lámpása már

félig leégett. Hajnali három óra lehetett, Sissy hiába

23

próbált újra elaludni. A lassacskán elkezdődő nap ki-

alvatlanul, rettenetes fejfájással találta.

Sissy felkelt, de rettentő nyomorultul érezte magát.

Ráadásul csúnya köhögés is kínozta, úgyhogy arra

gondolt, elhívatja Widerhofer doktort, a császári csa-

lád háziorvosát. Azután mégis másképp döntött.

Estére már rázta a hideg. A doktor végül mégis el-

jött, és gondterhelt arccal kezdte meg a császárné ala-

pos kivizsgálását.

Amíg a tüdejét hallgatta, Sissy, aki egyébként nem

volt kényeskedő, most minden érintésétől összerez-

zent. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy

néhány nappal ezelőtt ugyanezek a kezek fiának a

holttestét boncolták.

Rudolf szörnyű, megmagyarázhatatlan halála egy-

szerűen nem hagyta nyugodni. Nyilvánvalóan nem

tudott semmi másra gondolni, újra és újra ide tértek

vissza gondolatai, ez betegíthette meg.

Widerhofer aggódva sóhajtott föl.

- Mi bajom van, doktor úr? - kérdezte Sissy.

- Felséged szervezetét betegség támadta meg, kisebb-

fajta tüdőgyulladás van kifejlődőben. Felséged alapo-

san megfázott valahol, talán meggondolatlanul ment ki

a hideg téli levegőre.

Igen, ez azon az éjszakán lehetett, amikor gyalog

mentem el a kapucinusok kriptájáig és vissza, gondolta

Sissy. A cipője teljesen átázott, mire hazaért, és már ott

lent a kriptában is kegyetlenül fázott...

- És felséged túlságosan keveset is eszik - állapította

meg az orvos gondterhelten. - Felségednek nemcsak

az alakjára kellene figyelnie!

- De hát az osztrákok szépnek szeretnék látni a csá-

szárnéjukat - védekezett Sissy.

- Természetesen, de csak mértékkel, felség. Felsé-

ged most túlságosan sovány, sőt alultáplált.

- A dél tenne jót nekem, igaz, a Földközi-tenger -

hallotta hirtelen Sissy saját szavait.

- Már a Hermész-villa is jót tenne - felelte az orvos.

- Ott felségednek meglenne a nyugalma, és tiszta, jó a

levegő.

- Újra el kell utaznom egy kúrára, doktor?

- Csak ha meggyógyult, felség - felelte a doktor. -

Szeretnénk remélni, hogy amennyiben felséged most

belátó lesz és okosan viselkedik, sikerül megakadá-

lyoznunk egy kellemetlen, esetleg súlyos betegséget.

Widerhofer doktor befejezte a vizsgálatot, és fölírta

a recepteket, amelyeket majd Ferenczy Ida fog elhozni

az udvari patikából.

- Még egyvalamit, doktor... nos, kérem, legyen

hozzám őszinte: hogyan halt meg Rudolf?

- Ó, felséges asszony, egy pillanatig sem szenvedeit,

ha felséged erre gondolt. Egyébként pedig mindent

leírtam a jelentésemben. Fejlövés okozta a halálát.

- És a bárókisasszony?

- Ugyanaz. Elköszönhetek, felség?

Hirtelen nagyon sürgős lett az indulás. Pedig bizo-

nyára nem várta semmilyen más páciens...

- Őfelsége bizonyára nem fog örülni a hírnek, hogy

felséged megint beteg - mondta Sissynek Ida.

- Maradjon most velem, Ida - kérte Sissy. - Feste-

tics Mária majd elhozza a patikából a cseppeket. Ágyba

kell feküdnöm, pedig semmi kedvem sincs hozzá.

- Most engedelmeskednie kell a doktornak, és ten-

ni, amit mondott! - Ragaszkodott Ida a doktor utasí-

tásaihoz. - Szívesen itt maradok, ha felséged így kí-

vánja. Most hívom a szobalányokat, hogy segítsenek

felségednek hálóruhába öltözni.

Amikor Franzl meghallotta, hogy Sissy nincs jól,

rögtön átjött hozzá megkérdezni, hogyan érzi magát.

- Widerhofer doktor úgy gondolja, jobb lenne, ha

24 25

néhány napra kimennék a Hermész-villába a jó levegő

miatt - jelentette Sissy a férjének.

- Ez nagyon okos ötlet volt a doktortól - állapította

meg Franzl, és homlokon csókolta Sissyt. - Aludj jól,

angyalom. És kérlek, ne gondolj mindig arra a ször-

nyűségre, ami történt. Sorsunk Isten kezében van,

Sissym. Jó éjszakát!

Sissy lenyelte a keserű orvosságot, és elbocsátotta

Idát is.

- Égve hagyom az éjszakai lámpását, felséges asz-

szony - mondta az udvarhölgy, majd pukedlibe eresz-

kedett, és kiment a császárné hálószobájából.

Amikor elment és az ajtó becsukódott mögötte,

Sissy felkelt, odaült a kis fésülködőasztalához, és az

egyik fiókból elővett néhány papírlapot. Az éjszakai

lámpását maga elé tette, és a lángocska gyenge kis fé-

nyénél szorgalmasan írni kezdett. Amikor készen lett,

a másik fiókból kivett egy vaskazettát, és a papírokat

abba rakta bele. Gondosan bezárta, ráfordította a kul-

csot, majd a kazettát visszarakta a fiókba, a kulcsocskát

pedig egy vékony láncon a nyakába akasztotta. Azután

visszabújt az ágyába, de még nagyon sokáig ébren volt.

A doktor tanácsát követve Sissy kiköltözött a Her-

mész-villába, amelyet Ferenc József külön neki épít-

tetett, azt remélve, hogy ezzel Bécshez kötheti ván-

dormadarát.

Két nap múlva Festetics Mária ezzel lépett be 2 csá-

szárné szobájába:

- Felséges asszony, Kiss báróné, vagyis Schratt

Katalin szeretné tiszteletét tenni!

Sissy örült a színésznő látogatásának, bár sejtette,

hogy Franzl küldte utána.

- Ilyen közel a városhoz, és mégis mintha egész más

világban lennénk - lelkendezett Kathi. - A császárnak

is gyakrabban kellene idejönnie!

- Hiszen megtehetné, mégis oly ritkán jön. Ha késő

éjszakáig dolgozik, akkor nincs sok értelme kikocsizni

idáig - felelte Sissy.

- Igen, ez igaz, és mégis sajnálatos, én legalábbis így

gondolom!

- Igaza van, báróné. Néha azt kívánom, hogy mi

ketten, Franzl és én, egy egészen közönséges polgári

házaspár legyünk, akkor lenne időnk egymás számára,

és valóban azt tehetnénk, amit csak akarunk. És akkor

talán Rudinkkal sem történt volna meg ez a szörnyű

dolog...

Sissy lehalkította a hangját, és szomorúan bámul-

ta a szőnyeg mintázatát. Kathi sejtette, mi megy

végbe Sissyben. Tulajdonképpen azért jött, hogy

kicsit felvidítsa, és elterelje gondolatait a tragikus

eseményekről, most azonban látta, nem lesz könnyű

dolga.

Szerencsére az inas éppen behozta a teát és a kekszet,

így a két hölgy leült a teázóasztalka mellé. Kathi cso-

dálkozott, hogy Sissy nem hívta meg még valamelyik

udvarhölgyét is az asztalhoz, máskor mindig ez volt a

szokása; most azonban úgy látszott, nincs kedve na-

gyobb körben társalogni. Talán nyomja valami a szí-

vét, amelyet négyszemközt akar vele megbeszélni?...

Kathi mohón kortyolt a fűszeres teából, amely a

finom kínai porceláncsészében illatozott. A meleg ital

nagyon jólesett a hosszú szánkóút után.

- Bárónő - kezdte Sissy hirtelen, mialatt a csöndet

csak a kandallóban égő tűz pattogása törte meg - bá-

róné, meg kell ígérnie, hogy arról, amit most önnek

mondani fogok, a császáron kívül senkinek nem fog

beszélni.

- Megígérem - felelte Kathi egyszerűen.

Sissy bólintott. Sikerült végül eldöntenie magában,

26 27

hogy Kathira bízza azt a titkát, amiről még az udvar-

hölgyei sem tudtak.

- Napok óta - kezdte egészen halkan, mintha attól

félne, hogy a falaknak is fülük lehet - egy titkos jelen-

tésen dolgozom.

- Egy jelentésen? Miről?

- Arról, amiről mostanában mindannyian a legtöb-

bet gondolkodunk, a fiam mayerlingi haláláról!

- És kinek szánja ezt a jelentést, felség? - kérdezte

Schratt Katalin fészülten.

- Az utókornak. A mi életünkben aligha tudhatja

meg bárki is az igazságot, és annak alapján, amit eddig

sikerült megállapítanom, így a legjobb! Franzlnak

mindenesetre ez a meggyőződése.

Megint egy kis szünet keletkezett. A báróné türel-

mesen várta, hogy Sissy folytatja és kiönti neki a szívét,

hiszen nyilvánvalónak tűnt, hogy egyedül nem birkó-

zik meg e teherrel. Lelki megkönnyebbülést várt ettől

a beszélgetéstől.

Sissy minden szavát jól meggondolta:

- Franzl úgy gondolja, hogy veszedelmes lenne, ha

az igazság kitudódna. És hogy mennyire el akarja ezt

kerülni, az nemrégiben puszta véletlenből jutott a tu-

domásomra. Felfedeztem a mayerlingi majorság épí-

tési terveit, és a Rudi megbízásából végrehajtott vál-

toztatásokét is.

- A mayerlingi vadászkastélyra gondol felséged?

Sissy bólintott, és folytatta:

- Tudta ön, hogy Franzlnak az a terve, hogy azt az

épületrészt, ahol a tragédia megtörtént, egyszerűen

lebontatja?

- De hát miért?

- Hiszen ez világos: hogy semmit se lehessen re-

konstruálni !

- Én azt hallottam, hogy abban a szobában, amely-

ben Rudi meghalt, emlékkápolnát szándékoznak be-

rendezni.

- Ez sokkal egyszerűbb és logikusabb lenne, de

Franzl nem akarja: az épületnek ez a része teljesen el

kell hogy tűnjön! Loschek szobája és a mellékszobák,

az összekötő lépcsők és a folyosók is. Egy év alatt ké-

szen kell lennie mindennek. Hogy utóbb semmiféle

vizsgálatot ne lehessen újra elvégezni vagy az adatok

helyességét igazolni!

- ulit kellene igazolni, felség?

- Nos, például hogy a vallomások, amelyeket tettek,

Loscheké és a többieké, nem mondanak-e egymásnak

ellent. Ahogy a terveket nézem, nyilvánvaló ellent-

mondások vannak. De persze a terveket is eltüntetik

majd!

A színésznő már rég abbahagyta a tea kortyolását.

Sissyre bámult, aki sápadtan és reszketve ült vele

szemben.

- Gyilkosság volt, báróné - suttogta Sissy - és bér-

gyilkosok hajtották végre! Egy létra segítségével kí-

vülről jutottak be Rudi szobájába. Megtalálták a létrát,

és a férfiak lábnyomait is!

- Az ég szerelmére, felség!... és ki volt az, aki a pa-

rancsot kiadta, aki ezt elrendelte?

- Ha ezt elmondanám önnek, egyikünk se lehetne

többé biztos az életében...

Schratt Kataün kezében megcsörrent a csésze,

ahogy lerakta az asztalra. Hitetlenkedve bámult

Sissyre, aki állta a kutató pillantást.

- Nem - mondta fojtott hangon. - Egészen normális

vagyok, báróné. A Wittelsbachok betegsége még nem

ért utol, még nem. De ebbe tényleg bele lehet őrülni, és

éppen ezért kell önnel beszélnem. Nem bírom más-

képp !

- Felség, amit ön itt elmondott...

28 29

. . . azt jól meggondoltam, és mindent le is írtam;

mindent, amit csak megtudtam. Úgy áll össze az egész,

mint egy mozaikkép. Fekete kövekből, csupa-csupa

fekete kőből... És pirosak is! Pirosak, mint a vér.

- De hát a lány...

- Vetsera bárókisasszony? Az összeesküvők nem

tudták, hogy ott van Mayerlingben. A bárókisasszony

akaratlan szemtanú lett, ezért kellett meghalnia.

- És a búcsúlevelek?

- Azokat kizsarolták. Sőt diktálták. Nyilvánvalóan

erőszak hatása alatt írta őket! Rudi az elutazása előtt

egész sor olyan dologban intézkedett, amely a jövőre

vonatkozott. Bizonyára nem teszi ezt, ha az a szándéka,

hogy megöli magát, nem?

- De hát a bárókisasszony azt írta az anyjának, hogy

a Dunának megy...

- És Mayerling talán a Duna partján van? - kérde-

zett vissza Sissy élesen. - Rudi és a bárókisasszony

terve az volt, hogy néhány boldog órát vagy napot

együtt töltsenek Mayerlingben. Erről csak az unoka-

húgom, Larisch bárónő tudott, egészen röviddel az

elutazás előtt beszélték meg. De az, hogy Rudi ebben

az időben Mayerlingben fog vadászni, az már sokkal

előtt is tudott dolog volt!

- Tehát erre alapozták a tervet, a meggyilkolásának

tervét?

- Így igaz. Mary levélkéje az anyjának arról, hogy a

Dunának megy, csak arra volt jó, hogy legyen kis

"szabad" ideje, amit a fiamnak szentelhet. Anyja, a

bárónő annyira szerette és elkényeztette, hogy Mary

biztos lehetett benne, mindent megbocsát majd neki,

ha valamilyen kifogással, magyarázkodással felbukkan

újra otthon. Ez az egész nagy titokaatoskodás, sőt

minden valószínűség erint az egész íriási ötlet az

unokahúgomtól, Marie Larischtól származik. Neki

van érzéke az ilyen játékokhoz, végül is egy színésznő

lánya!

- Én is az vagyok, felség... Mármint egy színésznő

- mondta Kathi kicsit megbántva.

- Ó, bocsánat. Ez butaság volt tőlem. Igen, úgy lát-

szik, túl sokat beszéltem - sajnálkozott Sissy.

A színésznő pillantása a magas, íves ablakokon át a

kinti télies, behavazott tájra tévedt. Idilli kép, de a

Hermész-villa hangulatával a legcsekélyebb hasonló-

ságot sem mutatta.

- Mindent felírtam, feljegyeztem, az egész anyag

egy vaskazettába van zárva. A végrendeletemben majd

úgy rendelkezem, hogy csak halálom után hatvan évvel

lehet kinyitni - magyarázta a császárné. - Akkor majd

megtudja az egész világ, hogy én mennyi mindenről

tudtam! Akkor már biztos, hogy nem történhet baj...

az is lehet, hogy monarchiánk sem fog létezni.

- De felség... - akart a báróné tiltakozni, de Sissy

leintette:

- Rudi meg volt győződve róla, hogy ez így nem

mehet már sokáig tovább! Mindenképpen szeretett

volna valamit tenni ez ellen, változtatásokat akart be-

vezetni, hogy a jövőnek elébe menjen. Ez volt az igazi

ok! Vannak bizonyos körök külföldön, akik már régen

a megbuktatásunkon dolgoznak, és bizonyos belföldi

körök is, akik nem szeretnék, ha tetterős, céltudatos

lenne a következő császár. Ezek az érdekek egy pont-

ban metszették egymást: Rudolfnak meg kellett hal-

nia.

- És az új trónörökös, Ferenc Ferdinánd...

- Azzal, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös lesz,

senki nem számol komolyan. Nem. Ezek a körök Ottó

főherceget, Ferenc Ferdinánd öccsét, a tréfamestert

szeretnék trónörökösnek. Mindenki nagyon szereti, és

ő aztán biztos nem támaszt semmiféle nehézséget sen-

30 I 31

kinek - mondta Sissy keserűen. - Tőle semmiféle vál-

toztatást, reformot nem lehet várni, amelynek követ-

kezményeképpen esetleg egyesek elveszítenék a befo-

lyásukat...

- De hát jog szerint Ferenc Ferdinándnak kellene

lennie a következő trónörökösnek...

- Igen, ebben igaza van, báróné. De ön is tudja, a

főherceg tüdőbeteg. El nem tudom képzelni, hogyan

felelhetne meg a magas követelményeknek. Franzl

egészséges, és még sok jó év áll előtte, ezt a trónörököst

tehát minden valószínűség szerint túlélné.

- Ennyire beteg a szegény főherceg?

- Ideje legnagyobb részét szanatóriumokban tölti.

Már édesanyja, az oly varázslatosan kedves és szere-

tetre méltó szicíliai Annunciata hercegkisasszony, akit

Károly Lajos főherceg, Franzl öccse vett feleségül,

már ő is ennek az alattomos tuberkulózisnak lett az ál-

dozata, és úgy tűnik, fiát is csak sajnálni lehet, hiszen

nyilvánvalóan örökölte a betegséget. Ráadásul Ferenc

Ferdinánd meglehetősen nehéz ember, ez valószínűleg

a betegségével van összefüggésben. Mindannyian na-

gyon sajnáljuk, de nem hiszem, hogy komolyan re-

ménykedhetne abban, hogy trónörökös lesz. Ameny-

nyire én tudom, ezek hiú remények lennének.

Kathi elgondolkodott.

- Akkor tehát ha egy napon Ottó főherceg lesz a

császár, Ottó, a könnyelmű tréfamester, aki éppen az

ellentéte őfelségének...

Sissy megint finoman elmosolyodott:

- Mondja csak ki nyugodtan, akkor elériék a célju-

kat azok, akik kitervelték a szegény fiam meggyilkolá-

sát. Igen, fején találta a szöget. Ottót könnyű irányíta-

ni, nem sokat törődne a kormányzással. Csak repre-

zentálna, mert azt jól tud. Egyébként pedig megtenne

mindent, amit csak kívánnak tőle. Így is lesz, biztosít-

hátom, ő lesz a következő császár! És azt a katasztrófát,

amit Rudi előre látott, Ottó nemhogy feltartóztatná,

éppen ellenkezőleg, még siettetné is!

- De hiszen ez rettenetes, felség...

- Én nem szeretném megérni - jegyezte meg Sissy.

- Vagy legalábbis nem akarok már ebben részt venni.

Szeretnék elmenni, el innen, el Ausztriából! Mene-

külni, menekülni, érti?

- Ó, igen, megértem felségedet. Az ön helyében

valószínűleg én is így gondolkodnék. De azt is el tu-

dom képzelni, ami a császár őfelsége szívében játszódik

le. Nem gondolja felséged, hogy talán jobb lenne, ha

most inkább maradna, mert őfelségének nagy szüksége

van önre?

- De hát mit tehetek én érte igazából!? -kiáltott fel

Sissy. Felugrott, és mintha kergetnék, futott az ablak-

hoz, ahol kibámult a behavazott parkra.

- Csak annyit, hogy itt van a számára, felség... -

felelte Kathi halkan.

A báróné hirtelen úgy érezte, hogy a császárné

egyedül szeretne maradni, így hát el is búcsúzott. Sissy

ott maradt az ablaknál, és figyelte, ahogy Kathi beszáll

a szánkójába. A lovak nyakában csilingelő csengők

hangját még sokáig lehetett hallani.

A téli alkonyat lassan sötétbe borította az egész ker-

tet.

Vajon Rudiból jó császár lett volna? Okos volt,

messzire tekintett, és teli volt tervekkel. De gyógyít-

hatatlanul beteg is volt, mint Ferenc Ferdinánd, ahogy

Sissy most már biztosan tudta, ha nem is ugyanaz a

baja volt. Az is lehet, hogy a Wittelsbachok betegsége

is megtámadta volna. Vajon ennek a gyilkos összees-

küvésnek a kiagyalói ezt is számításukba vették?

És mely külföldi hatalmak jöhettek szóba? Tulaj-

donképpen bármelyik, amelynek nem volt érdeke,

32 33

hogy a nagy Osztrák-Magyar Monarchia még hatal-

masabbá válhasson...

És belföldön kik tartották a drótok végét? Ó, bizo-

nyára sokan. Sissy becsukta a szemét, és szinte bele-

szédült abba, hány név jutott eszébe, és a nevek egyre

csak sokasodtak. Csak most, Hermész-villai hálószo-

bájának csöndjében tudatosult benne igazán, micsoda

szörnyű veszélyek leselkednek rájuk.

Így aztán a széles tömegek által oly hihetőnek tűnő

mese a boldogtalan szerelemről, amely a kedves kis

bárókisasszony és a császár fia között szövődött, még

mindig a legjobb megoldásnak tűnt, mert ezzel azután

mindenkit el lehetett hallgattatni, akinek esetleg más

veszedelmes gondolatai támadtak!

Szegény Mary, ott kinn a heiligenkreuzi hideg sír-

ban; kétszeresen is megcsaltak téged, gondolta Sissy.

Most már ő is belátta, hogy ezt a mesét fenn kell tarta-

ni, még ha Mary anyja hevesen cáfolta is, ahányszor csak

módja volt rá. Franzl és tanácsadói ebben az esetben a

lehető legjobb és legkönnyebben járható utat válasz-

tották. Egyszerűen hagyták, hogy az emberek hadd

higgyék, amit olyan szívesen hittek! Közben az összes

nyomot, ami bármi másra utalt volna, eltüntették.

Rudolf gyilkosai már régen árkon-bokron túl voltak,

és nem lehetett mást tenni, hagyni kellett őket futni,

még üldözni sem volt szabad őket! Sissy most világo-

san látta, hogy ebben a dologban már semmit, de sem-

mit sem szabad tennie. Hadd higgye csak mindenki,

hogy a bécsi császári ház is hitelt ad ennek a szerelmi

történetnek...

Egyáltalán volt-e még valami értelme, hogy ő to-

vábbra is törje a fejét mindazon, ami történt, amikor

úgysem lehet semmin változtatni? A két halottat többé

nem lehet életre kelteni.

4. Különös tavasz

Ó, kedves Ischl!

A császári villában nem változott semmi, és az ischliek

is boldogok voltak, hogy viszontláthatják a császárt és a

császárnét legkisebbik lányukkal együtt, olyannyira,

hogy Sissynek egészen felengedett a szíve köré fagyott

jégpáncél. Persze soha többé nem feledhette, hogy a

családból valaki hiányzik, Rudolf, a fiú és trónörökös.

A Felicitas-villa, amely nem volt messze a császári

villától, újra vendégül láthatta, mint minden évben,

Schratt Katalin asszonyt, noha ezúttal csak rövid idő-

re. Katalin asszony megtett mindent, hogy a császár-

nét egy kicsit felvidítsa bécsi pletykáival, és így elte-

relje a figyelmét. A császárra is ráfért némi kikapcso-

lódás, de neki a kormányzás terheit Ischlbe is magával

kellett vinnie.

Mindenekelőtt itt volt a trónöröklés kérdése. A do-

log sokkal bonyolultabbnak tűnt, mint eleinte hitte

volna, mert mindenki legnagyobb meglepetésére Fe-

renc Ferdinánd főherceg nem értett egyet azzal, hogy

őt kihagyják a trónöröklésből. Sőt éppen ellenkezőleg,

mintha felébredt volna benne a becsvágy, ami azelőtt

oly idegen volt tőle.

- A főherceg újra szanatóriumban fekszik - mesélte

Kathi. - Ezúttal Dél-Tirolban, és ahogy hallani lehet,

lassan javul az állapota. Állítólag napról napra jobban

van.

Ezúttal mindannyian Schratt asszonynál ültek egy

kis délutáni beszélgetésre. Sissy, Gizella, aki Mün-

chenből jött el, hogy anyját lássa, és Mária Valéria.

A császár nem volt velük, dolgozott, ilyen volt az ő

húsvéti szabadsága...

Kathi ezúttal jobban tudta a friss híreket, mint

Sissy, megvoltak a maga információs forrásai.

34 35

- Egyébként - folytatta Kathi - a dél-tiroli levegő

felségednek is bizonyára jót tenne. Igen enyhe, de na-

gyon jó a levegő a Merán körüli hegyekben...

- De hát semmi baja a tüdőmnek - közölte rögtön

Sissy.

- Persze, persze. És mégis... felséged nagyon ke-

veset eszik. Felségednek erőre és nyugalomra lenne

szüksége.

- Franzl akarata szerint nemsokára Wiesbadenba

megyünk kúrára. Ott majd összeszedem magam.

- Ó, Wiesbaden! Az legfeljebb csak a sajtó miatt lesz

jó, hogy megint legyen mit írniuk felségedről. Hogyha

mindennap látják majd felségedet a sétányon fel-alá

menni, akkor elhallgatnak az oktalan híresztelések.

- Milyen híresztelések? Hogy megőrültem? - húzta

el a száját Sissy.

- Valóban ezt írták ezek a firkászok. Még a londoni

és párizsi lapok is...

- De hiszen csak visszavonultam a Hermész-villá-

ba! Nem tudnak megérteni egy anyát, aki elveszítette

az egyetlen fiát?...

Sissy félbeszakította mondatát, elővett egy zseb-

kendőt, és megtörölte a szemét, amelyet újra elöntöt-

tek a könnyek, mint az utóbbi időben olyan gyakran.

A császárné, még mindig tetőtől talpig feketében, való-

ban sajnálatra méltó látványt nyújt, gondolta Kathi.

- Igen, ezeknek a firkászoknak semmi sem szent -

állapította meg. - Még egy anya szenvedése sem. Csak

az a fontos, hogy szenzációs riportot írhassanak. Is-

merem ezt... Én is gyakrabban szerepelek az újság-

ban, mint szeretnék.

- De hiszen önt legtöbbször dicsérik! - Sissy már

visszanyerte lelki egyensúlyát. - A színikritikusok

dicshimnuszokat zengenek önről. Engem viszont ál-

talában, vagy legalábbis legtöbbször, csak kritizálnak.

- Ez meg fog változni, meglátja felséged, ha újra

emberek közt lesz - biztosította Kathi. - És egyébként

mit szólna egy áél-tiroli utazáshoz?

- Hogy találkozzam Ferenc Ferdinánddal, és kipu-

hatoljam a szándékait? - Sissy kitalálta Kathi legrej-

tettebb gondolatát.

A színésznő csibészesen felnevetett.

- Ugyan ki más tudná kiszedni belőle? - kérdezte

vidáman. - Felségedben egy igazi diplomata veszétt el.

És mi mindannyian nagyon szeretnénk megtudni,

hogy Ferenc Ferdinánd miért ragaszkodik a trónörök-

léshez, hiszen igazán nem mondható nagy élvezetnek

az uralkodás, és ezt nyilván ő is tudja. Vagy lehet, hogy

közte és Rudolf között az utolsó időben szorosabbá

vált a kapcsolat?

- Rudi és Ferenc Ferdinánd között. . . ? Nem tudok

róla, bárónő. Hogy jut ez eszébe?

- Nos, éppenséggel lehetséges, hogy Rudolf vala-

milyen módon átadta elképzeléseit, természetesen a

politikai természetű elképzeléseire gondolok, mégpe-

dig annak, aki utána következett a trónörökösödési

listán, és talán most Ferenc Ferdinánd úgy érzi, hogy

kötelessége...

. . . hogy megvalósítsa mindazt, amit Rudolf ter-

vezett, amint ő maga hatalomra jut?

- Végül is ez is egy lehetséges magyarázat lehet -

mondta Kathi.

Gizellát és Mária Valériát untatta a beszélgetés.

A trónöröklés kérdése és annak politikai kihatásai nem

nagyon érdekelték őket.

- Nem mehetnénk el egy kicsit sétálni, mama? -

kérdezte Gizella. Mária Valéria megkönnyebbülten

sóhajtott fel, hiszen már jó ideje ide-oda csúszkált fo-

nott karosszékében, szeretett volna felállni.

- Jól van, menjetek csak. Holnap megérkezik Fe-

36 1 37

renc Szalvátor Ischlbe, és akkor nem unatkozol majd,

igaz, Mária Valéria?

A fiatal menyasszony szeme felcsillant, de azután

mindketten gyorsan eltűntek a kertben.

- Mennyire örül, hogy elhagy majd engem - je-

gyezte meg Sissy fájdalmasan. - Ez az anyák sorsa:

félnevelik a gyerekeket, és azután, így vagy úgy, elve-

szítik őket.

- De nem - vigasztalta Kathi. - Ne gondoljon megint

ilyen szomorú dolgokra. Nemsokára jönnek majd az

unokák...

A gondolat, hogy nagymama lesz, Sissy számára

egyáltalán nem volt vigasztaló.

- Csak ezt ne mondta volna, báróné - sóhajtott fel

mérgesen.

Májusban azután Sissy Mária Valériával és udvar-

hölgyeivel, Majláth Saroltával és Festetics Máriával

elutazott Wiesbadenba. Reggeltől estig ott lehetett

látni a sétányokon, és mégsem akartak elhallgatni a

sajtóban azok a hangok, amelyek azt állították, hogy

Ausztria császárnéját fia halála lelkileg is nagyon

megrázta, a testi bajairól nem is beszélve.

Ezekkel a híresztelésekkel szöges ellentétben Sissy

Wiesbadenban újra egy kicsit kiegyensúlyozottabbnak

érezte magát. Ischlben nem történt meg az igazi áttö-

rés, pedig Franzl ezt remélte. Az még csak az első lép-

csőfok volt.

Valóban különös tavasz v olt 1889 májusában!

Majláth Sarolta és a császárné főudvarmestere,

Nopcsa báró egyaránt úgy látta, hogy Sissy állapota

óriási léptekben javul, mégpedig olyannyira, hogy újra

feltámadt az utazókedve is,

- A napsütéses dél melege még jobbat tenne r.ekem!

- jelentetté ki a császárné. - Kicsit aggódum, mert

Warsberg úrtól a korfui építkezés ügyében még min-

dig nem kaptam levelet.

A kastély épült, és Sissy vágya, . hogy elhagyja

Ausztriát, ahol most még mindig minden fia halálára

emlékeztette, egyre fokozódott.

- Írjon felséged Warsberg úrnak - javasolta Ida.

- Úgy is fogok tenni - mondta Sissy - ha ő nem je-

lentkezik, nekem kell ezt megtennem. Végül is a csá-

szár engedélyezte az építkezést!

Ida ugyan nem volt különösebben boldog, hogy

esetleg majd Korfun kell élnie, de tudta, császárnéja

mellett a helye.

Sissy újra belevetette magát a görög nyelv tanulmá-

nyozásába. Elővette a tankönyveit, s bár már nagyon

jól beszélte a nyelvet, még mindig nem volt elégedett

magával. Mint oly sok mindenben, itt is a tökéletes-

ségre törekedett. Tudta, ha Korfun akar élni, akkor jól

kell beszélnie görögül. Újra és újra Korfuról és az ott

épülő álomkastélyról álmodozott, remélte, ott végre

nyugalmat talál, és belső békéje is helyreáll.

Ha csak eszébe jutott Korfu, máris kipirult az arca,

és valósággal felélénkült. Mostanában azonban Ve-

lencéből igen kedvezőtlen hírek érkeztek. Warsberg

báró, akit a kastély építése körüli teendőkkel bízott

meg, komolyan megbetegedett. Nopcsa báró a leg-

rosszabbtól tartott, de nem akarta Sissyt aggasztani,

félt, hogy ezzel a rossz hírrel esetleg hátráltatja a csá-

szárné gyógyulását.

Megpróbált mellébeszélni, csak annyit jelentett

császárnéjának, hogy a báró egy könnyebb betegség

miatt pillanatnyilag nincsen abban a helyzetben, hogy

intézkedni tudjon. Sissy akárhányszor rákérdezett,

mindig csak ezt a választ kapta. Végül elhatározta, való-

ban írni fog Velencébe. Meg is tette, és a válaszban

azután olvashatta a teljes igazságot.

38 39

Warsberg báró nagyon beteg volt. Sissynek ebbe

bele kellett törődnie, és gondolkodnia kellett azon, ki-

nek adhatja át a korfui építkezés gondját.

- A csillagok ellenem vannak - mondta Sissy Maj-

látha Saroltának - ellenséges áramlat van jelen. Ilyen-

kor aztán tehetünk, amit akarunk, nincsen erőnk az ilyen

együttállással szembeszállni. Ön talán nem hisz abban,

hogy a csillagok befolyásolják az emberek sorsát?

- Nem is tudom, mit tartsak erről - válaszolta Sa-

rolta zavarban. - A horoszkópkészítőktől és a jövendő-

mondóktól mindig tartottam egy kicsit, inkább nem is

foglalkozom ezzel. Talán csak véletlen mindez, felség.

- Véletlen? Nem, gyermekem, én nem hiszem, hogy

ezek véletlen egybeesések lennének. Itt olyan erők

működnek, amelyek meghatározzák a sorsunkat. Lát-

hatatlan lények vesznek körül bennünket. Néha érzem

is...

- Felséged jobban tenné, ha nem foglalkozna ilyen

sokat ezekkel a dolgokkal. Inkább nézzen körül, mi-

lyen csodálatos a nyíló tavaszi természet!

- Igen, ebben igaza van, Sarolta. Mindez nem vezet

sehova. De mégis... Tényleg úgy érzem, hogy ez az év

nem lesz jó év számomra. Végül is elég rosszul kezdő-

dött!

A mayerlingi tragikus események még mindig be-

árnyékolták Sissy lelkét, és sok keserű órát töltött az-

zal, hogy önkínzó szemrehányásokat tett magának.

Mária Valéria megpróbálta rábeszélni anyját, hogy

tegye már le a gyászt, ne járjon örökké csak feketében.

De hiába, falra hányt borsó volt kérése. Mindig hosszú

fekete ruhákban járt a császárné, arcát vastag, sötét

kreppfátyol takarta el, hogy fel ne ismerhessék. Két-

három hölgy kíséretében sétált szinte egész nap célta-

lanul és mégis mindig sietősen a wiesbadeni sétautavon,

fehér, csipkés napernyővel. Valóban kicsit groteszk lát-

ványt nyújtott. Néha egy-egy ügyes sajtófotós magné-

zium villámfénye lepte meg, amelyik azonban nem

volt elég ügyes, az biztos lehetett abban, hogy a képen

csak a kifeszített napernyő fog látszani, mert ezt Sissy

pajzsként rántotta maga elé, ha felfedezett egy fotóst.

Nem adott interjúkat sem, rendkívül visszavonultan

élt. Szorosabb kápcsolata udvarhölgyein kívül csak

Thermoiannisz úrral, a görög tanárjával volt, és orvo-

sával, Metzker doktorral.

Amikor végre megérkezett Toszkánai Ferenc fő-

herceg, Mária Valéria valósággal megkönnyebbült.

Sajnos gyakorlatilag csak azért jött, hogy menyasszo-

nyát és a császárnét hazakísérje Bécsbe. Különvonattal

érkezett, azzal, amely Sissyt és kíséretét visszaviszi a

birodalom fővárosába.

Menyasszony és vőlegény boldogan borult egymás

karjába.

- Rettentően hiányoztál, Ferenc - vallotta be Mária

Valéria.

- Hát még te nekem, kedvesem - felelte a főherceg.

- Annak is örülök, hogy eljöhettem Bécsből ! A császár

igen rosszkedvű, úgy érzi, hogy mindenki csak nehe-

zíti az életét. De hogy van a mama?

- Ó, nem különösebben jól. A kúra sajnos nem hasz-

nált igazán, a lába még mindig fáj, és elég ingadozó a

kedélye. Talán mégis a javulás útján van. Nemsokára

úgyis meglátod

A főherceg ennek alapján rosszabbra készült fel, úgy-

hogy kellemesen meglepődött, amikor leendő anyósát

köszönthette. Sissy éppen igen jókedvében volt, mert

már örült, hogy búcsút mondhat Wiesbadennak, és az

utazásnak is előre örült. Hiszen maga az utazás mindig

is több szórakozást és örömöt nyújtott neki, mint az út

célja, amely leggyakrabban csalódást okozott számára.

Nopcsa báró már kivitette az állomásra a csomago-

40 41

Kat, és most az utolsó előkészületeket felügyelte. Min-

denki beszállt, a báró előrement az első kocsiba, a vo-

natvezetőhöz. Sissy pedig udvarhölgyeivel, lányával és

leendő vejével a szalonkocsiban helyezkedett el.

- Hol van az az idő, amikor még lovakat is magunk-

kal vittünk, például Angliába - jegyezte meg hirtelen.

- De hiszen még mindig kiválóan lovagolsz, mama -

vigasztalta Mária Valéria.

- Persze, persze, csak nem szerez annyi örömöt, mint

régen, már inkább fáradság. Most szívesebben megyek

gyalog, és nézem az Isten teremtette csodálatos termé-

szetet a sétaútjaimon. Viszont az a büntetésem, hogy

utána Metzker doktorral kell a lábamat kezeltetnem.

- A vonatablakban ülni és nézni, ahogyan a táj el-

suhan mellettünk, az is szép dolog, és főleg sokkal ké-

nyelmesebb - jegyezte meg Ferenczy Ida, aki szintén

elhelyezkedett az egyik nagy bőrfotelban.

A mozdony leadta sípjelét, az állomásfőnökség jelt

adott az indulásra, és Sissy utoljára nézhette meg a

wiesbadeni szép kilátást, mert a vonat nekilódult.

- Milyen jó, hogy megyünk haza, mama - örvende-

zett Mária Valéria. - Jó lenne, ha megint írnál egy

verset. Nem ad ihletet neked ez a jó érzés?

- Nem. Rudi halála óta egyetlen sort sem írtam, és

azt hiszem, még sok-sok időre van szükségem, ha

egyáltalán valaha újra kedvem lesz a versíráshoz. Ta-

lán ha Korfun elkészül a kastély, talán ott majd megint

lesz hozzá hangulatom...

Mária Valéria nem válaszolt. Megértette az anyját,

aki most hallgatagon bámult maga elé, mialatt a kere-

kek egyenletes csattogása a fáradt Ferenczy Idát csak-

nem álomba ringatta.

5. A gonosz hatalmak

- Warsberg báró bizonyára nem pótolhatatlan. Valaki

másnak kell majd folytatnia a munkát, és a korfui kas-

tély felséged kívánságai szerint tovább fog épülni -

mondta Nopcsa báró, akinek már egy csomó javaslata

is volt az utódra, mivel már régebben és pontosabban

tudta, mint Erzsébet, hogy mi a helyzet Warsberg bá-

róval. Már sokat gondolkodott azon, ki léphetne a báró

helyébe.

- Merre járunk? - kérdezte Mária Valéria.

- Frankfurt közelében, császári fenség - közölte a

báró szolgálatkészen. - A Goethe-város közelében,

hogy úgy mondjam, ha megengedi.

- Megengedem - somolygott a főhercegkisasszony

Nopcsa báró különös kifejezésmódján.

A császárné eközben gondolatban messze járt: ked-

venc szigetén, Korfun.

- Olyan csodálatos hely-álmodozott fennhangon. -

Nem szeretném, hogyha az építkezés elhúzódna. Bárki

veszi át Warsberg munkáját, hozzá hasonlónak kell

lennie. Hiszen a báró már csaknem úgy gondolkodott

és érzett, mint egy igazi ókori görög. Ezért volt nála a

legjobb kezekben az építkezés.

- Biztos, hogy a jövőben is így lesz, erről kezesked-

hetem - ígérte meg a báró. - Bizonyosan sikerül a leg-

jobbat kiválasztanunk, felség, aki a leginkább. . . Óó.. .

az ég szerelmére, mi történik itt? !

A következő pillanatban már a rémülten felsikoltó

Majláth Sarolta ölében ült, és mivel a báró a császárné

jelenlétében különösen nagy figyelemmel volt arra,

hogy betartsa az etikett szabályait, márpedig ez a

helyzet aztán egyáltalán nem felelt meg az udvari il-

lemszabályoknak, mint zkit kígyó mart meg, úgy pat-

tant fel, de rögtön újra elesett.

42 43

Sissy sem járt azonban jobban, alig tudott megka-

paszkodni az asztalban, miközben Majláth Sarolta el-

veszítette az egyensúlyát, és rémült kiáltással terült el a

szőnyegen.

- Ferenc... Hol van Ferenc! ? - kiáltott fel Mária

Valéria félelemmel teli hangon vőlegényét keresve, aki

néhány perccel azelőtt indult el a vonat eleje, a távíró-

kocsi felé.

- Kisiklott a vonat! Te jó ég! -kiabált a báró. -Fel-

ség, az ég szerelmére, felség, vigyázzon!

Megpróbálta a császárnét támogatni, de ő maga sem

állt biztosan a lábán.

Úgy tűnt, hogy az egész vonat imbolyog, a külön-

böző vagonokból kiáltásokat lehetett hallani, többen a

vonatvezetőt hívták. Berendezési tárgyak és csomagok

csapódtak a vagonok falához, a recsegő-ropogó abla-

kok előtt a tájkép vitustáncot járt.

- Ó, istenem! - nyögött fel Sissy - mikor áll már

meg végre a vonat? !

De még jó darabig nem ezt tette, mert a mozdony-

vezető nem vette észre, hogy az utolsó kocsi, egy jól

megpakolt poggyászkocsi az egyik váltónál leugrott a

sínekről. Az elszabadult kerék a talpfákon döcögött, és

az összes többi kocsit újra meg újra kilendítette

egyensúlyából. A báró megpróbálta a vészféket elérni,

de hiába. A drága kristálypoharak szilánkokra törtek a

padlón, Majláth Sarolta fájdalmasan nyöszörgött.

- Ferenc! Ferenc! - kiáltott Mária Valéria egyre

növekvő rémülettel, miközben a vonat még mindig

zörögve, recsegve-ropogva csúszkált a síneken.

Sissy tudta, hogy a következő pillanatokban bekö-

vetkezik a katasztrófa, és egy fohászt küldött az ég felé.

És akkor valóban megtörtént a baj.

Az utolsó kocsi kapcsolódása elszakadt, az egész ko-

csisor, amely most hirtelen megszabadult a visszahúzó

erőtől, előrelódult, de a vonatvezető épp ebben a pil-

lanatban vette észre a veszélyt, és fékezett. Ez a két el-

lentétes erő a két első kocsit levetette a sínekről, hatal-

mas gőzbe burkolózva és a mozdony sivítása közepette

eldőltek és a vasúti töltésre csúsztak.

Valamilyen csoda folytán Sissy vagonja állva maradt

a síneken; a két elülső kocsi nem rántotta magával.

Azoktól a kisebb károktól eltekintve, amelyeket az ed-

digi zötykölődés okozott, megrnenekült a katasztrófá-

tól.

Most belépett a főherceg, és látta, ahogy a császárné

hatalmasra tágult szemmel és mélyeket lélegezve, ha-

lálsápadtan ül a foteljában. Az udvarhölgyek a báróval

törődtek, aki ugyan szerencsére nem sérült meg ko-

molyabban, de jó néhány kék foltot szerzett.

- Csakhogy itt vagy végre! - lépett hozzá Mária

Valéria, és magához ölelte. - Nem történt semmi ba-

jod?

- Nekem nem. A mozdonyvezető későn vette észre a

balesetet, és még majdnem fél kilométert teljes gőzzel

haladt előre. És akkor...

A többi mondanivalóját elnyelte a kintről behallat-

szó szörnyű lárma. Sissy kinyitotta az ablakot, és ki-

hajolt. Látta, ahogy a szolgálók megpróbálnak a fel-

borult kocsikból kimászni, a vonat személyzete pedig

odasiet, hogy segítsen. Elöl a mozdonynál valóban

igen rosszul állt a helyzet. A sebesültek jajgatva és sírva

gyülekeztek a töltés oldalában. Ekkor megjelent a ha-

lálsápadt vonatvezető a császárné ablaka alatt.

- Felséged jól van? Istennek hála! Van sebesült a

kocsiban?

- Csak apróbb bajok történtek - felelte Sissy, és

Nopcsa báróra pillantott.

- Hogy ennek a szerencsétlenségnek is éppen most

44 I 45

kellett bekövetkeznie...! - jajgatott a vonatvezető, aki

nagyon félt, hogy mit fog ezért a császártól kapni.

- Hiába, a sors ellenem van. A gonosz hatalmak ki-

szemeltek engem - szólalt meg Sissy vésztjóslóan.

Azután becsukta az ablakot. - Törődjünk a sebesül-

tekkel! Szükségünk lesz kötszerre, jódra és sebtapa-

szokra!

Az apátia, amelybe az utóbbi napokban elmerült,

egy csapásra eltűnt, és csodálatos tettrekészségnek

adta át a helyét.

- Gyerünk, gyerünk, hölgyeim! Te is, Mária Valé-

ria! Ez a mi vonatunk, mi vagyunk felelősek az embe-

rekért.

- Papa rettenetesen meg fog ijedni, ha megtudja, mi

történt. Nem szeretnék a vonatvezető bőrében lenni!

- Én már a sajátomban sem érzem magam valami jól

- nyögött iöl a báró. - Minden csontomat külön-külön

érzem!

- Azt hiszem, odakint sokkal komolyabb sebesültek

vannak - emlékeztette Sissy határozottan arra, hogy

nincsen egyedül. - Gyerünk és segítsünk!

Ahogy kiszállt a vonatból, hogy a sebesült személy-

zettel törődjön, olyan volt, mint régen. Újra elfogta a

tettvágy, sugárzott róla az a fesztelen természetesség,

amely valaha jellemezte, amikor segíteni akart a bajba

jutott embereken.

"Ia most látna Zsófi néni, Isten nyugosztalja -

gondolta Sissy - valószínűleg megint csak húzná az

orrát."

Mária Valéria csak csodálkozott, amikor látta, hogy

anyja oly hosszú idő után elégedetten mosolyog, mi-

alatt segít az egyik megsebesült vasutasnak a kezét be-

kötözni.

- Nos, kedves barátom, lesz ez még jobb is. Hamar

be fog gyógyulni - biztosította a páciensét, és rámo-

solygott.

Az meg elpirult egészen a haja tövéig.

- Felséged... A felséges asszony bekötötte a keze-

met - csodálkozott, és alig akart hinni a szemének. -

Felséged személyesen... Ez életem legszebb napja!

- Na de ilyet! - nevetett Sissy. - Ezt a napot nevezi

szépnek? ! - Azzal fejcsóválva lépett a következő sebe-

sülthöz, hogy annak is segítsen.

- Mama egyszerűen csodálatos - jegyezte meg Fe-

renc Szalvátor főherceg, amint Mária Valériával

együtt nagy kosár kötszert cipeltek. - Nézd csak meg!

És milyen fürge lett! Szinte kicserélték!

A báró nyöszörögve ült a fűben, és jajgatva próbálta

mozgatni a lábait. Majláth Sarolta éles bordafáidal-

makról panaszkodott.

Sissyvel ellentétben a fodrásznője, Feifal asszony

valóságos hisztériarohamot kapott, noha az égvilágon

semmi baja sem történt. Kiabált, zokogott, sírt és

imádkozott felváltva, senki nem tudta megnyugtatni.

Mindent egybevetve, a baj sokkal súlyosabbnak

tűnt, mint amilyen a val5ságban volt. Az udvari vonat

utasainak sebesülései nem voltak nagyon komolyak, a

legrosszabb legtöbbjüknél a sokkhatás volt, különösen

Feifal asszonynál.

Az egyik felborult vagon a konyha volt, ennek abla-

kából utolsóként a cukrász mászott elő. Rendesen át-

kozódott, hiszen éppen azon volt, hogy a tortát elké-

szítse. A hatalmas lökés miatt szakácssapkája belere-

pült a krémbe, arcán pedig végigfolyt a csokoládémáz.

Mária Valéria volt az első, aki észrevette, és rögtön

hangos hahotában tört ki. A nevetése ragályos volt, és a

szerencsétlen cukrász percek alatt az általános vidám-

ság középpontja lett.

Több mint két órát tartott azonban, amíg a távírón

46 I 47

iderendelt munkások a felborult vagonokat újra a sí-

nekre tudták állítani és a vonatot nagyjából rendezni

lehetett. Rengeteg ablak kitörött, ezeket Frankfurtban

újra kellett üvegezni. Hogy ne veszítsenek túlságosan

sok időt, a kocsikat bajor vagonokra cserélték ki. Az

újra összeállított udvari vonat ez után a szerencsésen

végződött kaland után többórás késéssel folytathatta

útját Bécs felé.

A császár Bécsben éppen külügyminiszterével és a

protokollfőnökkel beszélte meg a német császárnál

Berlinben teendő augusztusi látogatás részleteit, ami-

kor megérkezett a hír a különvonat szerencsétlenségé-

ről.

A császár végigolvasta a részletes és hosszú táviratot,

amelyben Nopcsa báró biztosította császárát, hogy

őfelségének a császárnénak haja szála sem görbült.

Mindenekelőtt azonban az udvari vonat "már jóvá

nem tehető késését szeretné jelezni és magyarázni,

hogy a már most öt órát kitevő késés valószínűleg még

növekedni fog, mivelhogy tekintettel kell lenni a többi

menetrendszerűen közlekedő vonat menetidejének

betartására", és "a császárnéi különvonat menetidejét

most újra össze kell állítani". Ezért kéri őfelségét, hogy

ne nehezteljen őfelsége a császárné asszony késedelmes

érkezése miatt.

Ferenc József homlokát ráncolva olvasta Nopcsa

báró dagályos magyarázatait, amelyben elsősorban

arról volt szó, hogy a császár ne várakozzon feleslege-

sen a pályaudvaron, hiszen természetesen ki akart

menni Sissy elé a vonathoz.

- Az ég szerelmére! - mormogta a császár. - Vonat-

szerencsétlenség történt, az udvari vonat Frankfurtnál

kisiklott, de szerencsére nem történt komolyabb sebe-

sülés, csak az anyagi kár jelentős, a feleségemnek pedig

semmi baja sincs. De vajon mi van a lányommal és a

vőlegényével? Erről egyetlen szó sem áll a táviratban,

cserében a legapróbb részletekig elmagyarázza, hogy

miért ne menjek ki túl korán a bécsi Déli pályaudvarra!

A Déli pályaudvarra? ! Ennyi türelme az ijedt, ag-

gódó Franzlnak nem volt, le akarta rövidíteni a vára-

kozás idejét:

- Eléje megyek Hetzendorfba, ott megállíttatom az

udvari vonatot, hogy Sissy kiszállhasson - döntötte el

hirtelen.

Hát persze, egyszerűen elébe megy a vonatnak - így

Sissyt és szeretteit legalább egy órával előbb köszönt-

heti, ezenkívül megtakaríthatják maguknak a Déli pá-

lyaudvar csarnokában a szokásos üdvözlési-fogadtatá-

si ceremóniát, amelyet oly sokan bámulnak még min-

dig.

Csakhogy a vonat még csak Nürnberg tájékán járt,

aztán Münchenben és Salzburgban is megállt, és majd

csak másnap a délelőtti órákban volt várható Bécsben.

A császár nagyot sóhajtva fordult újra a berlini csá-

szártalálkozó protokollkérdései felé, és elkezdték

megvitatni azokat a külpolitikai kérdéseket is, amelyek

a beszélgetés során felmerülhetnek. Az örökös, a meg-

oldhatatlan Balkán-kérdésnek most is előkelő hely ju-

tott.

Gondolataiban Franzl azonban már a különvonatot

követte, amelyben Sissy ült. Már csak fél füllel hall-

gatta, amit a két úr mondott neki, akik végül is észre-

vették ezt, megértően bólintottak egymás felé, hogy

halasszák későbbre ezt a megbeszélést. A császár, aki

különben maga volt a megtestesült kötelességtudat,

ezúttal megkönnyebbülten vette e döntést tudomásul.

Legszívesebben máris indult volna az udvari vonat elé,

hogy saját szemével győződjön meg arról, hogy Sissy-

nek valóban haja szála sem görbült.

48 I 49

Hat órakor megjött Kathi, hogy a délutáni teát a

császárral együtt fogyassza el.

- Az udvari vonattal szerencsétlenség történt-ezzel

fogadta őt a császár. Kathi elsápadt.

- Te jó Isterl! - kiáltott fel, kezét ijedten kapta a

szívéhez. - Felség, csak nem történt valami... ! ?

- Nem, nem, semmi baj sincs. Csak néhány sebesült

volt, de az én szeretteimnek nem történt bajuk. Köz-

ben táviratilag többet is megtudtam a dologról. Most

az egyszer szerencséje volt a feleségemnek, most talán

már ön is megérti, kedves barátném, hogy milyen érzés

nekem, amikor ő úton van.

Kathi megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- De megijesztett, felség! Már attól féltem...

- Nem, nem - intette le Franzl. - Tényleg nincs

semmi baj. De ugye megért engem: abban a remény-

ben építtettem meg Sissynek a Hermész-villát, hogy

végre itt tarthatom a közelemben...

- De talán majd ott délen, Korfu szigetén nyugal-

mat talál - vetette közbe Kathi. - Hiszen ez minden

kívánsága, az lesz álmai kastélya!

- Nos, talán, de Korfu messze van, nagyon messze

Bécstől. Persze már akkor is boldog lennék, ha bárhol

megmaradna hosszabb ideig. Legalább mindig tud-

nám, hol van. De ő folyton utazik, vagy hajóval, vagy

vonattal, vagy éppen valamilyen hátasállaton közleke-

dik, folyton máshol, folyton új tájakon, és ezt éppen

ebben a veszedelmes időszakban - sóhajtott a császár.

- Talán majd ha megvalósul a korfui álom, minden

egyszerűbb lesz - próbálta Kathi vigasztalni a császárt.

- Ez is csak gond - mormogott Ferenc József. -

A legrosszabb előérzeteim vannak Warsberg báróval

kapcsolatban. Nagy űrt fog maga után hagyni, ha

meghal. ..

- Annyira rosszul van?

Ferenc József komolyan bólintott.

- Úgy látszik, valóban minden összeesküdött idén a

császárné ellen - jegyezte meg Kathi fejcsóválva, és

ezzel épp azt mondta ki, amit Sissy is hosszú ideje ér-

zett.

6. A menekülés

Ez volt ám a viszontlátás! Amikor az udvari vonat be-

pöfögött a hetzendorfi állomásra, Franzl már egy ideje

ott állt a peronon, és türelmetlenül kémlelte a távolt,

ahol a végtelenbe futó sínpárok végén egy sötét kis

pont tűnt fel, amely rohamosan nőtt.

- Megérkeztek! Itt vannak!

A császár kíséretében ott állt unokaöccse, a húszéves

és makkegészséges, életerős Ottó főherceg.

Csikorogva és gőzpamacsokat lövellve állt meg a

mozdony, a különvonat vagonjainak ajtajai kinyíltak,

máris kilépett Sissy.

- Csakhogy újra itt vagy, angyalom! - A császár

megcsókolta feleségét. - Milyen jó, hogy újra itt vagy

velem! És te is, kislányom, Mária Valéria!

- Ó, Franzl - sóhajtott fel Sissy fáradtan, de elége-

detten, hogy újra itthon lehet. - Micsoda utazás volt!

- Igen, igen, ezúttal veletek volt a védőangyalotok,

de rosszabbul is járhattatok volna. Majd mindent

részletesen elmeséltek otthon. Most egyenesen a Her-

mész-villába megyünk, ahol rögtön ki is csomagol-

hattok. Te maradsz is, ugye, Sissy, vagy...?

Sissy meghallotta a kérdésben a félénk, aggódó fel-

hangot, és gyorsan rámondta az igent. Hát persze hogy

a Hermész-villába akart menni, és a Burgba majd csak

akkor, ha elkerülhetetlen lesz.

50 I 51

Az úton Sissy Franzllal külön kocsiban ült. Meg-

kérdezte, mit keresett mellette Ottó.

- Ezek szerint ő a trónörökös, vagy...?

- Még semmi sem dőlt el - felelte a császár egyene-

sen. - Hiszen ott van Ferenc Ferdinánd, akinek mint

idősebbnek elsőként van joga a trónra. Csakhogy,

amint te is tudod, ő beteg. Pillanatnyilag a hadtesténél

van Prágában, de el kell hívatnom Bécsbe.

- Ez úgy hangzik, mintha nem nagyon örülnél neki.

- Sissy, mi Rudolfot arra neveltük, hogy ő legyen

majd az utódom. De Ferenc Ferdinánd, Ottó és Fer-

dinánd, az öcsém, Károly Lajos fiai nincsenek megfe-

lelőképpen felkészítve erre a magas hivatalra.

- És mit lehet tenni? - kérdezte Sissy, mialatt a ko-

csijuk elgördült az integető és üdvözlő emberek előtt.

- Pótolnunk kell az elmulasztottakat. Ferenc Fer-

dinánd is lejön Bécsbe, és akkor mind a hárman végig-

csinálnak egy kemény iskolát. Akkor majd kiderül,

melyikük mire képes, és hogy Ferenc Ferdinánd

egyáltalán kibírja-e.

- Ahogy hallom, szeretné bebizonyítani, hogy al-

kalmas lesz.

- Ez igaz. És nem is fogom átugrani a trónörökölési

sorrendben, habár ő ettől fél. Végül is minden őrajta

múlik.

- És mit szól ehhez Ottó?

- Ó, azt hiszem, őt sokan üdvözölnék szívesen a

császári trónon, csakhogy nem tudom, megvan-e

benne az ehhez szükséges felelősségtudat. Ferenc

Ferdinándban biztos hogy megvan, ő viszont, leg-

alábbis attól tartok, túlságosan nagyravágyó.

- Rudi is becsvágyó volt, ha arra gondolsz.

- Igen, de Ferenc Ferdinánd még sokkal inkább az.

Ők ketten nagyon jó barátok voltak, és cseppet sem

csodálkoznék, ha Rudi...

A császár hirtelen abbahagyta a mondatot, mint aki

már így is túl sokat beszélt.

- Mondd csak tovább - sürgette tovább Sissy izga-

tottan. - Mit akartál az imént mondani?

- Nos, azt hiszem... vagyis az a gyanúm...

- Milyen gyanú? Rejtvényekben beszélsz, Franzl.

Csak nem gondolod, hogy Ferenc Ferdinándnak bár-

mi köze lenne Rudi halálához? !

- Nem, éppen ellenkezőleg. Azt hiszem, Rudolf

halálának van köze ahhoz, hogy ennyire felébredt

benne az érdeklődés.

- Hogy értsem ezt, Franzl? Gondolod, hogy Rudi,

amikor még élt...

- Pontosan azt akarom mondani, angyalom. Rudi és

Ferenc Ferdinánd nagyon szoros barátságban volt. Jól

megértették egymást, és úgy hiszem, hogy Rudolf ta-

lán az én figyelmeztetéseim hatására is számolt azzal,

hogy vele esetleg történni fog valami, mielőtt a trónra

léphetne.

- Azt gondolod, hogy Rudolf Ferenc Ferdinándnak

valamiféle politikai végrendeletet hagyott hátra, ame-

lyet Ferenc Ferdinánd nem tudna megvalósítani, ha

helyette az öccse, Ottó lenne Ausztria császára?

- Könnyen lehet, hogy így történt. Nem tudok

semmi közelebbit, de Ferenc Ferdinánd különböző

kijelentései, amelyeket a legutóbbi hetekben tett, ezt a

gyanút ébresztették bennem, angyalom.

- De hiszen ez nagyszerű, Franzl! -kiáltott fel Sissy

lelkesen.

- Nagyszerű? Szerintem rettenetes - felelte a csá-

szár Sissy legnagyobb meglepetésére.

- Ezt nem mondhatod komolyan, Franzl.

- De igen, komolyan mondom, Sissy. Gondolj csak

bele, hogy abban a pillanatban, amint ő lesz a hivatalos

trónörökös, Rudolf ellenségei mind ellene fordulnak.

52 1 53

Nem is mondott többet. Sissy fejében egymást ker-

gették a gondolatok. Eszébe jutott a titkos vaskazettája

és mindaz, amit azokban a feljegyzésekben Rudolf ha-

láláról írt. Integetve és fejét bájosan meghajtva viszo-

nozta az emberek üdvözlését, de egyáltalán nem figyelt

oda. Franzl udvariasan szalutálva köszöntötte az üd-

vözlőket. Semmiféle rendőrségi kordon nem volt, csak

hat lovas gárdista kísérte őket, akik azonban inkább a

rendre, semmint a császári pár biztonságára vigyáztak.

Végre megérkeztek a lainzi vadaspark kapujához,

amely a begördülő hintók után becsukódott. Az erdő

csöndje vette őket körül, már csak a madárcsicsergést

lehetett hallani, a lovak patkójának jellegzetes zaját és a

kerekek nyikorgását.

Egy félóra múlva - Sissy közben átöltözött és kicsit

felfrissítette magát - Franzllal együtt az ebédnél ültek.

Ott volt még Toszkánai Ferenc, Mária Valéria és Ottó

főherceg is.

Franzl, mint mindig, nagy iramban evett, és titok-

ban többször az órájára pillantott, tudta, hogy délután

már a Burgban kell lennie az audienciák miatt. Az ét-

kezés alatt Erzsébet wiesbadeni kúrájáról és a szeren-

csétlen vonatutazásról esett csak szó. Ami Sissy szívét

nyomta, azt nem merte megkérdezni.

Nagyon jól tudta, hogy Franzl annyi ember előtt

nem bocsátkozik erről beszélgetésbe, tán majd később,

négyszemközt, kedvezőbb alkalommal.

A titokzatos fenyegetettség most már Ferenc Fer-

dinándot, a lehetséges trónörököst érintette, ha való-

ban az a terve, hogy Rudolf pólitikai elképzeléseit va-

lósítja meg.

De hát kinek álltak ezek az útjában? És főleg kire

vagy kikre nézve voltak veszélyesek? ! Aki ezeket a kér-

déseket meg tudja válaszolni, az ismerheti Rudolf gyil-

kosait, vagy legalábbis azokat, akiknek érdekében áll-

hatott azt az ördögi tervet kivitelezni.

- Este igyekszem vissza hozzád - mondta Franzl a

búcsúzáskor - és akkor majd beszélünk még a trón-

utódlás kérdéséről.

Azzal bólintott, és beszállt a hintójába.

Sissynek alig volt kapcsolata Ferenc Ferdinánddal,

noha tudta, hogy a fia barátja. Talán éppen ezért és

mert hasonlóan gondolkodott, mint Rudi, hirtelen

nagyon érdekelni kezdte, milyen is ez a fiatalember.

Milyen ember lehet? Vajon miért kedvelte Rudi?

Rudolf, aki természeténél fogva inkább gyanakvó volt,

meglehetősen nagy bizalommal viseltetett unokatest-

vére iránt. Sissy remélte, hogy a fiatal főhadnagyot

nemsokára jobban megismerheti. Hirtelen rendkívül

fontosnak érezte ezt.

Franzl aznap késő éjjel tért csak vissza a kastélyba, a

beszélgetés így elmaradt.

Május 28-án kapta Sissy a hírt, hogy Warsberg báró

meghalt. Ötvenhárom éves volt. Valaki mást kellett

keresni, aki folytatja a korfui álomkastély építésének

irányítását. Nopcsa báró egy bizonyos Bukovich urat,

egy tengerésztisztet talált erre alkalmasnak, aki nagyon

jól ismerte Korfut. Habár nem volt szakember az ókori

görög történelemben és építészetben sem, de az már

nem is volt fontos, hiszen az Achxlleion építési tervei

régen készen álltak, sőt nagyrészt meg is valósultak.

Sissy már a berendezéssel és a park megtervezésével

foglalkozhatott. Ferenc József örült ennek, habár a

költségeknél mindig a homlokát ráncolta, de tudta,

hogy az építkezés eltereli Sissy figyelmét. Kathi is úgy

vette észre, hogy Sissy lelkileg lassan jobban van.

A színésznő mostanában gyakran volt a Hermész-villa

vendége, ebédre vagy vacsorára is. Kathi sokat mesélt

a bécsi eseményekről, így a császári pár nyomon tudta

54 55

követni a város mostanság igen nyugtalan életét. Poli-

tikai ellentétek feszültek a szociáldemokraták és a né-

met nacionalisták között, s az gyakran tettlegességgé

fajult.

Ezen a napon is együtt ebédeltek Kathival, aki el-

szomorító hírekről számolt be nekik. "Micsoda világ-

ban élek én - kérdezte magától Sissy. - Menekülök,

ami elől csak tudok!"

Azt tervezte, amint lehet, útnak indul. Szégyellte

magát emiatt, de már tisztában volt azzal, hogy ő csak

szabad madárként tud élni!

Szegény Franzl! Sissy átnyúlt az asztal fölött, és

megfogta férje kezét, aki rápillantott, és pontosan tu-

dott olvasni a tekintetében. Látta, hogy Sissy némán a

bocsánatát kéri.

Úgy látszott, hogy meg is bocsát neki, megérti.

Megszorította felesége kezét, és elmosolyodott. Igen,

tudta, hogy megint menekülni készül, a gondolatai

elől, a félelem elől, hogy őt is utoléri a Wittelsbachok

betegsége, bár ezt soha nem vallotta volna be ma-

gának.

Vajon Korfun, ahová annyira vágyott, az Achilleion-

ban, amelyet ott építtetett, álmai kastélyában - vajon

ott majd megtalálja nyugalmát? Időnként Sissy kétel-

kedett ebben.

És megint elérkezett a nap, Sissy ott ült a vonatban,

a madár kiterjesztette szárnyait.

Igen, menekülni akart, de akárhová utazott, nyug-

talanságát mindenhová magával vitte. Azok a kérdé-

sek, amelyek Bécsben kínozták, akár Rudolf hálálát,

akár bármi mást illetően, mindenhová követték.

Ischlben és Korfun is néma kísértetek álltak az ágya

mellett, és napközben is üldözték és kínozták lelkét.

Alighogy megérkezett Sissy Korfura, máris ment a

levél Possenhofenbe, hogy oda szeretne menni látoga-

tóba. A kedves, jó öreg Possi vastag falaival úgy fo-

gadta, mint hazatérőt, és egy kis nyugalmat és erőt tu-

dott neki adni.

Ezen a nyáron Gasteinba is ellátogatott a császárné.

Sokáig állt a zúgó, fehéren fröcskölve aláömlő vízesés

előtt, és egy sötét gondolat merült fel benne: "Az egész

szenvedésnek véget lehetne vetni, csak egy kis lépést

kellene tennem, levetni magam a mélybe, és minden-

nek vége lenne!"

Mária Valéria, aki elkísérte erre a gasteini kirándu-

lásra, kitalálhatta a gondolatait, mert hirtelen érthe-

tetlen félelem szorította össze a szívét.

- Mama - próbálta meg felhívni magára anyja figyel-

mét, mert Sissy mereven bámult a lezúduló vízbe.

- Mama! Nem megyünk tovább?

Sissy sóhajtva pillantott föl.

- Igen, menjünk tovább... Vonszoljuk magunkat

tovább, mondjuk inkább így. És cipeljük magunkkal,

amit Isten ránk szabott.

- De mama! - szólt a lánya feddőleg. - Inkább így

mondjuk: amivel Isten megajándékozott bennünket,

hiszen itt vagyunk mi ketten egymás számára, hát nem

igaz? Te énértem, én pedig teérted, papa pedig mind-

kettőnkért és Gizelláért is!

- A papa sok mindenki számára van. Csaknem

negyvenmillió ember számára! Akkor pedig nekünk

nem sok marad belőle, igaz? -kérdezte Sissy fájdalmas

mosollyal, de végre ellépett a korláttól, amelynek ed-

dig nekitámaszkodott.

- Nem szabad így beszélned, mama - fenyegette

meg Mária Valéria tréfásan az ujjával.

- Igen - bólintotr Sissy. - Hálátlan vagyok, tudom.

56 57

7. Dél-Tirolban

"Akhilleusz Thetisz istennő és Péleusz fia, Zeusz fő-

isten ükunokája volt. Gyors lábú és szőke fürtű, ő volt a

legbátrabb és leghősiesebb görög. Az ellenségei féltek

tőle, de mindenkinek jó barátja volt, aki szerette,

nagylelkű volt, és jámbor. Kedvelte a küzdelmet és a

hírnevet, a versenyt és az éneklést is. Hogy sebezhe-

tetlenné tegye, anyja, az ezüstlábú Thetisz istennő

megmerítette az alvilági Styx folyóban, csak egyetlen

pont maradt a sarkán sebezhető, amelyet nem ért a

szent víz. Csak egy isten győzhette le!"

Erzsébet lelkesen, félhangosan olvasta magának a

görög hős történetét. Görögül olvasta, hisz a nyelvet

már tökéletesen beszélte. Homérosz Iliászát, ezt a

gyönyörű eposzt, amelynek hőse Akhilleusz, már

majdnem kívülről tudta. Minden mást is elolvasott,

amit valaha Akhilleuszról írtak.

A korfui Achilleionnak egy napon az ő felszentelt

templomának kell lennie. Ez a görög hős időközben

néma és láthatatlan társa lett, már Bécsben is, pedig

még készen sem volt az Achilleion, és Sissy nem is

tudta, mikorra lesz készen. Azt már elhatározta, hogy a

kastély parkjában halott fiának szobrot állíttat. És ter-

mészetesen kedvenc költőjének, Heinrich Heinének is.

Mialatt a korfui építkezés újra jó ütemben látszott

haladni, Sissy Magyarországról szomorú híreket ka-

pott. Erdélyi birtokán haldoklott Andrássy gróf. Rákja

volt, és az orvosok tudták, nincs sok ideje hátra.

Andrássy mindig nagyon sokat jelentett Erzsébet-

nek. Igazi hazafi volt, aki a hazájáért vagyonát, vérét

vagy szabadságát is kész volt feláldozni.

Most, hogy komoly betegségéről hírt kapott, Sissy

58

nagyon megrendült. Azonnal íróasztalához ült, és távoli

barátjának vigasztaló és bátorító sorokat írt.

Andrássy hosszú ideje visszavonult birtokára. Már

régen nem volt az a tüzes forradalmár, aki az eszmékért

harcolt, hanem egy ősz hajú, az élet szenvedéseitől

megjelölt, beteg, idős férfi. De eszméit mindvégig

megőrizte.

"A sors, úgy látszik, mindenkit elrabol tőlünk, akit

szeretünk" - gondolta magában Sissy.

- Vele együtt meghal a remény is, hogy lesz valaha

egységes, egyesült Ausztria-Magyarország - mondta,

amikor Franzl augusztusban eljött hozzá látogatóba,

hogy, mint minden évben, Ischlben ünnepeljék meg a

császár születésnapját.

- Sápadt vagy, angyalom - állapította meg Franzl

gondterhelten. - Megint csupa szomorú gondolatnak

adtad át magad. Szegény Andrássy gyógyíthatatlan

betegségén te sem tudsz változtatni.

- Ő volt az egyetlen igazán őszinte barátom -

mondta Sissy szomorúan.

- Nos, ez azért talán túlzás - ellenkezett a férje

rosszallóan. - Sokkal több barátod van, mint hinnéd,

Sissy. Egyébként nem tenne jót, ha néhány napra el-

utaznál Dél-Tirolba? Merán szép környéke biztosan

jót tenne.

Sissy bólintott.

- Jó, elutazom - közölte. - És hogy van Ferenc Fer-

dinánd?

- Egészségi állapota rohamosan javul. Hihetetlenül

erős akaratú, az biztos. Ha így folytatja, mindenkép-

pen számolnunk kell vele a trónutódlásban.

Rudolf haláláról már nem beszéltek, szinte félve

kerülte mindenki a témát. Természetesen a gyanúsít-

gatások, pletykák és spekulációk azóta sem csitultak el.

Néhány hét múlva Sissy Meránba utazott. Mária Va-

59

léria és néhány udvarhölgye kísérte el. A Sacré Coeur-

kolostor kertjében a nővérek temetőjében felkereste

Mayer anya sírját, aki valaha a bécsi Sacré Coeurben

élt.

- Mayer anyával - mesélte Sissy a lányának, miután

letette virágcsokrát az egyszerű sírra - sokat beszél-

gettünk rólad is, gyermekem. A jó tanácsainak, azt hi-

szem, mindketten nagyon sokat köszönhetünk. Me-

legszívű, kedves és jámbor asszony volt, valódi anya. . .

Mária Valéria attól félt, megint szomorú gondolatok

fogják el Sissyt, ezért kérte, hogy induljanak vissza a

kastélyba, ahol laktak.

Sissy mindenáron inkognitóban akart máradni, és

megkövetelte, hogy Hohenembs grófnénak szólítsák.

Csakhogy ez az inkognitó igencsak gyenge lábakon

állt, mert még a hegyi túrákra szerződtetett helyi ve-

zető is kicsit körülményesen felséges grófné asszony-

nak szólította Sissyt, aki ezért mindig mérges volt.

A meráni napokban Sissy rengeteget sétált a he-

gyekben, az utolsó napokon már csak a hegyi vezető

kíséretében, a többiek kidőltek mellőle. Maga a vezető

is csodálkozott, hogy a "császári grófné asszony" mi-

lyen ügyes és kitartó. Az is nagyon tetszett neki, hogy a

szamarakkal is jól tud bánni.

Gyakran előfordult, hogy már napkelte előtt egy

órával elindultak, és Sissy mindannyiszor boldog volt,

ha a felkelő, vörösen izzó napkorong csodálatos látvá-

nyát az egyik havasi legelő kis alpesi kunyhója elől

szemléihette.

A vezető a környék összes kunyhóját jól ismerte, és

természetesen az ott dolgozó kaszáló, szénagyűjtő

asszonyokat is. Így aztán mindig megszervezte, hogy

valahol kiadós, finom, természetes reggeli várja őket,

és nem engedte, hogy a császárné kéresse magát, ami-

kor a tejjel, ropogós parasztkenyérrel, rántottával és

szalonnával megterített asztalhoz ültek.

Sissy nem is kérette magát. Így aztán Dél-Tirolban

napról napra egészségesebb lett, és amikor Franzl

megérkezett, meglepődött, micsoda változáson esett

át. Semmi más nem emlékeztette már a szomorú han-

gulatokra és a depresszióra, mint a fekete ruha, ame-

lyet persze még mindig viselt.

- Sissy, angyalom - kiáltott föl, és üdvözlésképpen

hódolattal kezet csókolt a feleségének. Ezúttal a csá-

szárnak volt sok mesélnivalója a Bécsben történtekről.

- Most pedig mindjárt jö utat is kívánhatsz nekem-

vette át végül a szót Sissy - mert néhány nap múlva

elhajózom Korfura, szeretném látni, minden rendben

megy-e.

- Hát én is szeretném egyszer látni, mi épül ott -

vallotta be Franzl.

- Akkor gyere velem!

- Tudod, hogy ez nem megy, angyalom. Éppen csak

ide tudtam ugrani hozzád. Magyarországon megint

nagy az összevisszaság, és Andrássyra már nem szá-

míthatok, hogy lecsillapítja a kedélyeket.

- Annyira rosszul van?

- Igen, Sissy. Talán csak pár hete van hátra az or-

vosok szerint.

- De hát ez borzasztó!

- Igen, és most látom csak, hogy mekkora segítség

volt nekünk. Ő legalább őszinte hazafi volt, akinek

nem a személyes előnyök számítottak, hanem valójá-

ban a hazáját kívánta szolgálni.

- Ér mindig ilyennek ismertem - állapította meg

Sissy.

- Igen. Ti ketten jól megértettétek egymást.

- Nagyon fog hiányozni. Szegény grófnő! Gon-

60 61

doskodnunk kell majd róla. Azt hiszem, ez a legkeve-

sebb, amit még Andrássyért tehetek.

A császár helyeslően bólintott.

- Tehát máris indulsz Korfura - mondta. - És hogy

lesz idén karácsonykor?

- Természetesen együtt leszünk.

- Kedves Gödöllőnkön, mint minden évben, an-

gyalom?

Sissy elgondolkodott.

- Mária Valéria és Ferenc eljegyzésének az évfor-

dulója lesz.

- Igen, és akkor Gödöllőn voltunk - egészítette ki

Franzl.

- És Rudi is ott volt velünk... Nem, idén nem aka-

rok Gödöllőre menni. Ez a karácsony nem lehet ugyan-

olyan, mint az előzőek. Egészen másmilyen lesz.

- De Sissymi

- Nem. A gyászév nem telt le, még nem, és ez lesz az

első karácsonyunk nélküle. Nem is tudom, hogy fo-

gom kibírni. Ne menjünk Gödöllőre, kérlek szépen,

ezúttal semmiképpen se legyünk Gödöllőn !

- Akkor maradjunk Bécsben - döntötte el Franzl

egy kicsit megzavarodva és elkedvetlenedve. - A vesz-

teségünk óriási volt, Sissy, de kérlek, most már ne iz-

gasd magad.

A kilátás, hogy a közelgő karácsonyi ünnepeket a

bécsi Burgban kell eltöltenie, nem nagyon lelkesítette

Sissyt, de jobb megoldás nem jutott az eszébe.

Franzl ugyan sosem vallotta volna be, de a fia halá-

lán érzett fájdalom mélyen ült az ő szívében is. Dolgo-

zószobájában gyakran lepték meg szomorú gondola-

tok, ha eszébe jutott Rudolf, és ilyenkor nagyon fájlalta

azt is, hogy Sissytől oly távol került. Ilyenkor csak

Kathi hozott valami vidámságot magányos életébe, és

talán egy kis bátorságot is ő öntött belé.

Mintha Sissy kitalálta volna, mire gondol, megkér-

dezte

- És ő hogy van?

- Kicsoda? - kérdezte felpillantva a császár.

- Hát Kiss báróné.

- Kathi? Ó, ő jól van, mindannyiunk közt a legjob-

ban. Szállítja a legújabb bécsi pletykákat és vicceket.

- Néha arra gondolok, hogy a bárónéval jobban

megérted magad, mint velem.

- Ez nem rajtam múlik, angyalom... egészen biz-

tosan nem. Csak egy kicsit gyakrabban kellene velem

lenned, senki fia nem lenne nálam boldogabb!

A császár fölállt, és mérgesen az ablakhoz lépett.

Sissynek igazán nem volt oka a féltékenységre. Ha volt

valami, ami a szó legszorosabb értelmében elválasz-

totta tőle a feleségét, akkor az éppen az ő nyugtalan

bolyongása volt, a menekülése önmaga elől.

Franzl rosszkedvűen és csalódottan utazott vissza

néhány nap múlva Bécsbe, hogy újra belépjen hivatala

taposómalmába.

De előbb még Sissy ígéretét vette, hogy az asszony

karácsonyra, sőt legkésőbb decemberre újra Bécsben

lesz. Sissy érezte, hogy ennyivel tartozik férjének,

családjának.

- Egészen biztosan jövök, számíthatsz rá, Franzl -

ígérte meg.

Sissy és Mária Valéria kikísérte a császárt az állo-

másra. Ahogy a vonat kidöcögött, integettek is utána.

- Szegényfranzl-sajnálkozottsissy.-Azthiszem,

nem sok szerencsét hozok neki, nem tudom boldoggá

tenni. Jobb asszonyt érdemelt volna, mint én.

- Mama, ilyesmire gondolnod sem szabad! - kiál-

tott fel Mária Valéria döbbenten. - Hiszen tudod,

hogy ő csak téged szeret!

62 I 63

- És a báróné? - kérdezte Sissy kétkedve és kese-

rűen.

- De hiszen te magad hoztad össze őket! Azért, hogy

papa ne legyen annyira egyedül, és te gondtalanul

utazgathassál... Most igazán boldognak és elégedett-

nek kellene lenned, mama. Újra elutazhatsz kedvenc

Korfudra, míg a szegény papa az örökös aktáihoz és

megbeszéléseihez térhet vissza.

Sissynek mosolyognia kellett:

- Igazad van. Szidjad csak meg anyádat, ezúttal

megérdemli...

8. Karácsony Rudolf nélkül

"Kérem, hogy a jövőben a személyemet érintő minden

névnapi és születésnapi szerencsekívánatoktól, vala-

mint bármilyen más jókívánságoktól tekintsenek el."

A császárné titkársága készíttette a bécsi Burgban

ezt a levelet Sissy szigorú kívánságára, és szétküldte az

összes nagyhatalom bécsi képviseletére, valamint az

osztrák állam külföldi követségeire.

- Ebben az évben meghalt a boldogságom - ma-

gyarázta Sissy. - Remélem, lesznek annyira tapin.ta-

tosak, hogy megértik ezt, és tekintetbe veszik kívánsá-

gomat.

A gyászévnek gyászévként is kellett befejeződnie.

A korfui látogatás egészen rövid volt. Az építkezés jó

ütemben haladt. A már teljesen készen levő teraszról

csodálatos kilátás nyílt, ám az őszies idő nem volt al-

kalmas arra, hogy igazán élvezni lehessen.

Sissy az itt dolgozó szorgalmas mesterembereknek

csak elismerését tudta kifejezni. A császári jacht, a

Miramar raktártereiből sok szobrot emeltek ki, ame-

lyeket mind az Achilleionban vagy a parkjában akart

Sissy felállíttatni.

Sissy mindenhol ellenőrizte, hogyan halad az épít-

kezés. Itt-ott még elmondta újabb kívánságát és ötle-

teit, végül is abban a meggyőződésben hagyhatta el a

szigetet, hogy Bukovich úrnál minden a legjobb ke-

zekben van. Karácsonyra mindenképpen otthon akart

lenni, de még maradt egy kis ideje, elhatározta hát,

hogy elhajózik Karthágóba. Nagyon szerette a tengeri

hajóutakat, ez jó alkalom volt most.

Amikor a Miramar Karthágóban felszedte a horgo-

nyát, és Sissy már-már célba ért, hirtelen türelmet-

lenné vált. Attól félt, nem érnek időben Bécsbe, aho-

gyan Franzlnak megígérte. Sissy nevenapja, november

19-e csendesen múlt el, ahogyan ő maga kívánta. Most

már a karácsonyi ünnepeken kellett gondolkodnia.

- A Burgban vagy Schönbrunnban tölteni a kará-

csonyt nincsen nagyon kedvemre - mondta. - És egy

karácsonyfás, ajándékozós, igazi ünnep valahogy idén

nem is illendő.

- De hát felséged nem okozhat ekkora csalódást a

család többi tagjának - vetette ellen Festetics Mária. -

Hiszen a karácsony karácsonyfa nélkül nem is igazi

ünnep. És bizonyára mindenki nagyon várja már!

- A férjem, a családom tagjai és én még a gyászévet

töltjük - emlékeztette Sissy szomorú pillantással az

udvarhölgyét. - És minél inkább közeledik a kará-

csony, annál közelebb van Rudolf halálának évfor-

dulója, január 30-a is. Ettől a naptól már előre rette-

gek . .

- De fenség: Ne adja át magát megint ezeknek a

borongós gondolatoknak - kérlelte Sarolta.

- Nem, nem - hárította el Sissy, és végigsimított a

homlokán, mintha ezeket a gondolatait szerette volna

64 65

eltörölni. - Egy mindenesetre biztos: idén nem fogunk

Gödöllőn karácsonyozni.

- Az ottani, környékbeli emberek nagyon szomo-

rúak lesznek, hiszen a gödöllői karácsony valóságos

hagyomány lett - emlékeztette Festetics Mária.

- Idén pedig másképpen lesz - ellenkezett Sissy. -

Ez az év nem olyan, mint a többi. Talán majd később,

egyszer megint ott ünnepeljük a szentestét.

És mialatt a tenger örökös egyhangúsággal ringatta a

büszke fehér hajót, Sissy a korlátra támaszkodva pil-

lantott a végtelen messzeségbe.

- Karthágó - mondta félhangosan saját magának -

valaha oly büszke voltál, és végül leromboltak. Ami

megmaradt, az szinte csak a pusztaság...

Két nappal Mikulás előtt, 1889. december 4-én fu-

tott be Sissy udvari vonata a bécsi Déli pályaudvar

csarnokába. Franzl, a főhercegek, köztük Toszkánai

Ferenc és a fiatal Ferdinánd állt a peronon. Csak Rudi

hiányzott.

- Isten hozott idehaza, Sissym - üdvözölte Franzl,

és máris védelmezően a karjába szorította, amikor

észrevette, hogy felesége egészen elgyengült, ahogy

végigpillantott azoknak az arcán, akik kijöttek üdvö-

zölni őt.

- Gyere - sürgette a császár - ne gondolkodj el

azon, angyalom, hogy ki nincs itt. Hozzá kell ehhez

szoknunk. És nem akarom, hogy mindenki bennünket

bámuljon.

Sissy bátran bólintott. Elfátyolozott arcán azonban

könnyek csorogtak végig. Szerencsére senki sem látta.

Érezte, hogy Franzl pontosan felfogta, mi játszódik le

benne.

A pályaudvar teli volt emberrel, akik szerették volna

viszontlátni császárnéjukat, és valahogyan részvétüket

is kifejezni. Franzl gyorsan végigvezette feleségét a kis

folyosón, amelyet számukra nyitottak a tömegben,

hogy a jelenetet minél jobban lerövidítse.

Kint a karácsonyra készülődő város hidege fogadta

őket. Beszálltak az udvari hintóba, Sissy Franzl mellé,

velük szemben Ferenc Szalvátor és Mária Valéria. Az

emberek integettek, a sisakos rendőrök szalutáltak.

- Hogy vagy, angyalom, hogy sikerült az utazás? -

érdeklődött Franzl.

- Jól - felelte Sissy röviden.

- Örülök, hogy ezt hallhatom.

- Tudsz valami közelebbit Andrássy állapotáról?

- Csak annyit, hogy attól tartanak, az idei lesz az

utolsó karácsonya.

- Írni fogok neki újra - határozta el Sissy.

- És hogy állnak a dolgok Korfun?

- Talán tavasszal be tudok költözni. Nagyon elége-

dett vagyok.

- Ennek örülök - szögezte le Franzl.

- Karácsonykor lesz egy éve, hogy a gyerekek elje-

gyezték egymást. Tudsz már valami pontosat az eskü-

vő idejéről?

Franzl bólintott, de nem mondott közelebbit.

- Sokszor irigyellek, Sissym. Úgy szeretném, ha

néha én is itt hagyhatnám ezt az egészet, és elutazhat-

nék.

- Talán majd a párizsi világkiállításon pihenhetsz

egy kicsit.

- Odautazzak, hogy megnézzem azt az őrült új tor-

nyot, amelyet a franciák erre az alkalomra építenek?

Hiszen tudom, egy bizonyos Eiffel úr csupa vasból

építi, állítólag háromszáz méter magas lesz!

- A technika sok mindenre képes - jegyezte meg

Erzsébet.

- Az emberek jobban tennék, ha nem értékelnék

túl a képességeiket - felelte Ferenc József. - Egy nap

66 I 67

még belebolondulnak nagyzási hóbortjukba. Gondold

csak el, több mint kétszer olyan magas lesz, mint a

Stephansdom tornya.

A város a szürke mindenféle árnyalatában suhant el

mellettük. A fákon már nem volt levél, az emberek té-

likabátokba és bundákba burkolózva jártak az utcákon.

A Burg Sissynek még ridegebbnek tűnt, mint máskor,

hiszen nemrégen még a Földközi-tenger napsütötte

végtelenjét élvezhette.

Franzl elkísérte Sissyt a lakosztályába.

- Itt legalább jól befűtöttek - állapította meg Sissy

elégedetten.

- Talán inkább a Hermész-villába vagy Schönbrunn-

ba mennél?

- Nem, Schönbrunn most hideg és a villa túl magá-

nyos. Azt hiszem, egészen jót fog tenni, ha itt maradok

a városban.

- Én is így gondoltam - bólintott Franzl. - Akkor az

ebédnél találkozunk, angyalom.

Azzal átment a birodalmi kancelláriára, ahol már

várta valamelyik miniszter; hogy a folyó ügyekről tá-

jéköztassa.

Sissy még csevegett egy kicsit a jegyespárral, azután

elengedte udvarhölgyeit, hogy szobáikba vonulhassa-

nak és átöltözhessenek.

Sissynek egy teljesen külön gardróbszoba állt ren-

delkezésére. A szekrények telis-tele voltak azokkal a

holmikkal, amelyeket korábban oly szívesen hordott.

Gyönyörű szép s drága estélyi, ünnepi öltözetek voltak

köztük, amelyeket a hivatalos fogadásokra és bálokra

készíttettek.

Mária Valéria észrevette, hogy anyja tanácstalan

pillantást vetett a szekrények tartalmára.

- Mit csináljak itt ezekkel? - kérdezte hirtelen a lá-

nyához fordulva. - Már nincsen szükségem rájuk,

egyiket sem fogom fölvenni.

- De mama! - kiáltott fel ijedten Mária Valéria. -

Ezt nem gondolhatod komolyan!

- Én nem változtatom meg minden nap a vélemé-

nyemet és a döntéseimet - közölte Sissy, majd kese-

rűen hozzátette: - Elhatároztam, hogy ezentúl csak

feketében járok, ezt ti is tudjátok. lagy azt hittétek,

nem mondtam komolyan?

- Nem, mi csak azt hittük, vagyis azt gondoltuk...

- Akkor tévedtetek. A gyászév letelte után is csak

feketét viselek majd, ahogyan egy anyához illik, aki el-

veszítette egyetlen fiát, aki ráadásul a trónörökös volt.

Még ezen a napon elhatározta, végleg megszabadul

ezektől a holmiktól. Nem is maradt sok a szekrények-

ben, Sissy mindent elajándékozott a szegényházaknak

és a jótékonysági alapítványoknak. Semmit sem tartott

meg azokból a ruhákból, amelyek élete vidám pillana-

taira, boldog ünnepeire emlékeztették, egyetlenegyet

sem, amelyek a gyönyörű császárné elragadó báját még

jobban kiemelték.

Lánya és az udvarhölgyek egyformán kétségbe vol-

tak esve. Még Franzl is túlzásnak találta, de Sissy ra-

gaszkodott hozzá.

- Ami pedig az ez évi karácsonyi ünnepet illeti, van

egy javaslatom - mondta Sissy a férjének, amikor Mi-

kulás napján a családi asztalnál ültek.

- Hát, halljuk - biztatta Franzl.

- Nem szeretnék Bécsben maradni. Azt javaslom,

utazzunk el Miramarba.

Ez ugyan meglehetősen szokatlan ötlet volt, de

Franzl mégis rábólintott: neki végül is minden meg-

felelt, ha Sissyvel együtt lehetett.

- És nem lesznek ajándékok - közölte Sissy röviden

és szigorúan. - Én sem fogok senkit megajándékozni.

68 69

Mária Valéria és Franzl csak a fejét csóválta. Sze-

gény lány szerette volna eljegyzésének az évfordulóját

megünnepelni, de hát erről a miramari kastélyban szó

sem lehetett. Valériának az volt az érzése, hogy anyjá-

ból jeges, kísérteties hidegség árad. Hová lettek a gö-

döllői kedves, meghitt családi ünnepségek? Vajon

örökre elmúltak?

- Semmi okunk az örömre - szögezte le Sissy ke-

ményen.

- De igen - felelte Frarizl rövid gondolkodás után

mindenki nagy meglepetésére. - Krisztus született.

- Ez igaz. De más örömünk nincs - mondta Sissy. -

Ebben az évben a karácsony nem lesz olyan, mint

máskor volt. Mások ünnepelhetnek, nekünk nem illik.

- Miramarban úgysem lesz hangulatunk hozzá -

mormogta Franzl, mert eszébe jutott halott bátyja, a

boldogtalan Miksa, aki onnan indult el oly tragikus

mexikói kalandjára. Ferenc Józsefnek Miramarban

mindig erre kellett gondolnia.

A császár úgy érezte, hogy Sissy javaslata, hogy a

karácsonyt ebben a rideg házban töltsék, önkínzó és

kegyetlen volt. Az a mód is, ahogyan Sissy gyönyörű

ruhatárát elintézte, önbüntetésnek tűnt a császár előtt.

Nem kételkedett abban, hogy felesége vétkesnek érzi

magát Rudolf halálában, és úgy érzi, vezekelnie kell

ezért.

Franzl mégis azt kérdezte magában, vajon Kathi

hogyan reagált volna. Az biztos, hogy a ruhatárát nem

ajándékozta volna el, és sohasem lett volna képes úgy

dönteni, hogy ezután már élete végéig feketében jár.

Most, hogy Sissy végre itthon volt mellette, Ferenc

Józsefnek igazán boldognak kellett volna lennie. De

nem volt boldog. Legszívesebben most is átment volna

Kathihoz egy barátságos haboskávés uzsonnára és be-

szélgetésre. Vajon bűn ez?

Az uzsonna végül is létrejött, persze a Burgban, és

Franzl nem mulasztotta el tudatni Sissyjével, hogy ki-

fejezett kívánsága, hogy ő is részt vegyen rajta. Ez felelt

meg a korrektségről alkotott felfogásának. Sissy volt az

az asszony, akinek az ő oldalán van, vagyis lenne a he-

lye. Ő itt a háziasszony, nem pedig Kiss báróné.

Ahogyan várható volt, Kathi sem helyeselte a mint-

mari karácsony ötletét.

- Felség, megéri egyáltalán két-három napra olyan

messzire elutazni? - kérdezte Sissytől. - Mi lenne, ha

inkább Ischlbe mennének, az mégiscsak közelebb van

és sokkal barátságosabb!

- Éppen azt nem akarom, hogy barátságos legyen -

Sissy valósággal megmerevedett.

- De hát mindenki más ezt szeretné - jegyezte meg

Kathi fejcsóválva. - Hiszen ez a természetes. Bár-

mennyire örömtelenül tölti és tölteti el a többiekkel is

a karácsonyt, attól még senki sem támad fel.

A császár egy szót sem szólt, gondolataiba merülve a

morzsákat rendezgette az asztalon.

- A kastély termei valószínűleg jéghidegek lesznek-

folytatta Kathi egy kis szünet után. - Bizonyára nem

lesz könnyű felfűteni és melegen tartani őket. Van-e

egyáltalán tüzelő?

Természetesen mégiscsak elutaztak, és Kathinak

bizony igaza lett. A termek jegesen hidegek voltak, hi-

szen az egész kastély, amelyet szinte sohasem használ-

tak télen, nem volt erre berendezkedve. Még Sissy is, aki

pedig sokkal gyakrabban volt itt, mint Ferenc József,

hiszen tengeri kirándulásai kiindulópontjának hasz-

nálta, alig tudta elviselni a kastély nyomasztó légkörét.

- Potsdam óta - mormogta Franzl dideregve - sehol

sem éreztem magam ilyen kényelmetlenül és rosszul.

És éppen itt akarták a karácsonyt ünnepelni! Vagyis

csak eltölteni, hiszen nem lesz ünneplés. Míg a kör-

70 ! 71

nyező templomokban ünnepre harangoztak, az egész

császári család a kastély kápolnájában térdelt a kará-

csonyi misén, amely egyben gyászmise is volt, azután

csöndben és nyomott hangulatban ültek a nagy asztal

körül. Azt ugyan Sissy rendeletére ünnepien megterí-

tették, de nem volt feldíszítve. Az étkezés is ünnepi

volt - de ez volt minden. Nem volt karácsonyfa a kas-

télyban, nem voltak ajándékok, és egyetlen karácsonyi

gyertya sem égett.

Mária Valéria hirtelen zokogásban tört ki, vőlegénye

kivezette az ebédlőből: Sissy némán és mozdulatlan

arccal ült az asztalnál. Senki sem mert beszélgetést

kezdeményezni. A hideg tenger a kikötő falát csap-

kodta, a szél a kastély bádoggal fedett tornyait rázta.

Sissy szobájában egyetlen gyertya égett Rudolf képe

előtt. Franzl karácsony másnapján délután ott találta a

kép előtt, mélyen gondolataiba merülve.

- Lassan gondolnunk kell a hazautazásra - emlé-

keztette a császár.

Sissy bólintott, és hirtelen megkérdezte:

- Milyen most Mayerling?

- Hogyhogy milyen? Bizonyára ott is hó van - fe-

lelte Franzl zavartan.

Sissy bosszúsan felállt: - Tudod jól, mire gondolok

- mondta egy kicsit hevesen. - Már lebontották azt az

épületrészt?

A császár rosszkedvűen rágyújtott egy szivarra.

- A kápolna készen áll - közölte. - A kápolna, ame-

lyet azon a helyen építtettem fel, ahol történt...

- Hogyan? Már készen is áll? -csodálkozott Sissy. -

Semmi sem maradt meg a régi épületből? Kő kövön

nem maradt?

A császár nagyon is jól hallotta a gúnyt a hangjában,

de nem volt kedve vitába szállni.

- Nem - felelte szárazon. - Az emlékkápolna készen

áll, de még nincs felszentelve.

- És mikor lesz?

- Rudi halálának napján. És mindketten oda fogunk

utazni.

Ez keményen hangzott, mint valami parancs - és az

is volt. Sissy engedelmesen bólintott.

- Jó - felelte. - És a ház többi része? Azzal mi a ter-

ved?

- A karmelita rendnek adtam át.

- Nagyon jó! - Sissy most már valóban gúnyolódott.

Férje végtelenül szomorú pillantást vetett rá, meg-

fordult, és szó nélkül elhagyta a szobát.

Kint a jéghideg folyosón mélyet sóhajtott. Egysze-

rűen nem tudta felfogni, hogyan juthattak ide Sissyvel,

hogyan távolodhattak el ennyire egymástól. Miképpen

lehetséges, hogy Rudi halála ilyen borzasztóan kifor-

dította önmagából? A vidám, életigenlő bajor kis-

lányból idegroncs lett, aki önmaga árnyéka csak!

Sűrű füstfelhőt eregetve, lassan lépdelt saját szobája

felé, ahol a személyzet újra csomagolt. Az utazóládák

fele amúgy is a vonatban maradt. Kathinak igaza volt,

erre a rövid időre valóban fölösleges volt annyit utazni.

- Talán - mormogta maga elé - talán Korfu segít

majd neki, hogy újra magára találjon... Erre a kará-

csonyra biztos, hogy mindenki sokáig fog emlékezni -

mondta magában. Ez volt élete legszomorúbb kará-

csonya.

Az udvari vonatot már befűtötték, készen állt arra,

hogy a császári családot visszavigye Bécsbe. Tulaj-

donképpen csak most tűnt föl Sissynek, hogy jóformán

csak a misén és az asztalnál voltak együtt - a többi időt

mindenki csendben, visszavonultan, a saját szobájában

töltötte, senki sem kereste a kapcsolatot a többiekkel.

"Úgy látom, alaposan elrontottam az örömüket" -

72 I 73

mondta magában Sissy, és őszintén sajnálta, hiszen

nem akarta ennyire ridegnek ezeket a napokat. De hát

most már elmúltak, nem volt mit tenni, nem lehetett

helyrehozni.

Kint a kastély előtt ott várakoztak a hintók, amelyek

az egész társaságot a trieszti pályaudvarra vitték.

Amikor a kovácsoltvas kapu becsukódott mögöttük,

mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Ez is el-

múlt.

A következő év, 1890. január 30-án Sissy és Franzl

egymás mellet ült az udvari szánban, amely a beha-

vazott bécsi erdőn keresztül Mayerling felé röpítette

őket. Ez volt valaha Rudi egyik kedves vadászterülete.

Sissy nem ismerte a környéket, először volt Mayer-

lingben, és ahogy magában megfogadta, utoljára is.

Az egyszerű majorsági épületet, amelyet fia vadász-

kastéllyá alakíttatott, meglehetősen kiábrándítónak

találta. A kis kertben fiára csak egy kis teázópavilon

emlékeztette, amelyet saját céljaira emeltetett Rudi.

- A környék varázslatosan szép-mondta Sissy- de

az épület. . . Nem tudom, mit talált rajta Rudi oly ked-

vesnek.

- Nos, nem egy építészeti műremek, az igaz, de a

fekvése a lehető legjobb arra, hogy vadászatok kiin-

dulópontja legyen. És éppen erre használta Rudi, so-

sem töltött itt néhány napnál többet.

Az épületnek az a bizonyos része az elmúlt évben

igencsak más külsőt kapott. Ahol Rudolf hálószobája

és belső inasa, Loschek szállása volt, egészen eltűnt,

helyette ott állt az emlékkápolna és az úgynevezett Jó-

zsef kápolna. Áldozatul esett Rudolf dolgozószobája

is. Az összes szobát, amelyek a mellett a boltíves terem

mellett voltak, ahol Rudolf meghalt, lebontották, még

a lépcsőházakat is. Sissy megborzongott, amikor be-

lépett a neogótikus kapun át a templomba. Nagysága

alapján nem is a kápolna elnevezés illette meg, hiszen

belülről valósággal óriásinak tűnt.

Leült Franzl mellé a padba, és arcát a kezébe temet-

te. Arra gondolt, hogy most végre itt van a titokzatos

események színhelyén, itt, éppen itt történt meg az a

dolog, amiről annyit írt, annyi lapot őrzött a vaskazet-

ta. Vajon az igazságot tudta-e leírni? Vagy ő is egy

szörnyű megtévesztés áldozata?

Meghallotta Franzl csöndesen elmormogott imáit.

Ő is megpróbált imádkozni, de nem sikerült. Túlsá-

gosan izgatott volt. Bizonyára ezért nem tudott köny-

nyet sem ejteni.

74 75

Második rész

1. Az Achilleion születése

1891. január 24-ét írták. Igen hideg tél volt, amely a

barátságos alsó-ausztriai tájra vastag hótakarót borí-

tott. A császárné különvonata megállt Welsben. Itt, a

15. dragonyosezrednél teljesítette Ferenc Szalvátor

főherceg katonai szodgálatát. Ő és fiatal, kedves felesé-

ge, Mária Valéria a közeli Lichtenegg-kastélyban lak-

tak. Ide igyekezett Sissy hogy meglátogassa az i ú

párt, akik az elmúlt nyáron végre összeházasodhattak.

Most jár majd először új otthonukban.

A mostani látogatásnak még más, különös oka is

volt: az volt a terve, hogy meghívja a két fiatalt, jöjje-

nek vele Korfura, ismerjék meg az Achilleiont, amely

már majdnem készen állt. A lovas szánban Festetics

grófnő ült a feketébe öltözött és lefátyolozott császárné

mellett. A grófnő még mindig kétségbeesetten gondolt

vissza arra a hatásra, amelyet Sissy tett a vigadóbeli

farsangi társaságra, amikor hosszú idő után először je-

lent meg a nyilvánosság előtt. Már nem lehetett tovább

halogatni a dolgot, mert Franzl energikusan és hatá-

rozottan leszögezte:

- Az emberek szeretnék végre újra látni a császár-

néjukat!

Így aztán Sissy megadóan, nagyokat sóhajtva, de

elment a Vigadóba, természetesen feketében és arcát

szokás szerint a sűrű kreppfátyol mögé rejtve, úgyhogy

jóformán fel sem lehetett ismerni. A cercle során egyik

asszony a másik után zokogott fel láttára, mélyen

megindulva.

- Szép kis farsangi mulatság! - mérgelődött utána

Franzl. - Jobban hasonlított egy temetésre!

És ezt Festetics grófnő is pontosan így gondolta.

- Felségednek nem lett volna szabad feketébe öl-

töznie.

- De hát mit tegyek? - sajnálkozott Sissy. - Hiszen

megesküdtem, hogy csak feketében fogok járni.

- És ez alól az eskü alól soha nem lehet kibújni?

- Nem. Az esküt meg kell tartani!

- Szentséges Istenem, akkor ez nagyon meggondo-

latlan eskü volt - szögezte le a grófnő, mialatt tovasik-

lottak a behavazott tájon át. - A püspök nem oldhatja

fel felségedet az eskü alól?

- Ez az Isten és énközöttem létrejött dolog, Feste-

tics grófnő. Legfeljebb a jövőben nem megyek többet

farsangra, úgysem illek én már oda. Hiszen most sem

én akartam, csak Franzl miatt mentem el, és sikerült is

mindent elrontanom.

- Azt hiszem, a két fiatal sem lesz nagyon boldog, ha

a mamát gyászöltözetben látják viszont. Már réges-rég

letelt a gyászév, semmi oka sincs erre az esztelen visel-

kedésre! Jól tenné felséged, ha végre újra csinos, színes

ruhákat hordana.

- De grófnő! Ön is réges-régen hozzászokott a fe-

ketében járó császárnéjához. És a többiekkel is ugyan-

ez fog történni, ugyanígy hozzászoknak majd.

Festetics Mária feladta a kísérletezést, hogy Sissy

véleményét megváltoztassa. Megadóan ült a sebesen

suhanó szánban, amely nemsokára megállt a fényesen

kivilágított kastély előtt. Az i ú pár türelmetlenül

várta őket az előcsarnokban.

- Mama! Milyen jó, hogy eljöttél! - ölelte át Mária

76 77

Valéria a mamáját, az i ú, gálauniformisba öltözött

férj pedig udvariasan kezet csókolt anyósának.

A gyorsan odasiető szolgák elvitték a látogatók vas-

tag bundáit. Az i ú pár bekísérte őket a szalonba.

- Milyen szép itt nálatok! - állapította meg Sissy

körülpillantva.

A kastély a 16. század közepén épült. Két saroktor-

nyával kívülről kényelmes vidéki kúriának látszott,

amelyben igazán jól érezhette magát az ember.

Miután a hölgyek az utazás után átöltöztek és fel-

frissítették magukat szobáikban, újra a szalonban ta-

lálkoztak.

- Igazán barátságos - ismételte meg Sissy a véle-

ményét.

- Akkor maradj itt, mama, ameddig csak akarsz! -

hívta meg a császáriiét a lánya szívből szólóan, és férje

is csatlakozott a kéréshez. De Sissy elhárította a meg-

hívást.

- Nem azért jöttem, hogy meghívassam magam,

hanem épli ellenkezőleg, én akarlak benneteket meg-

hívni! Márciusban újra Korfura utazom, talán addigra

már készen is áll a kastély, legalábbis egy része már

lakható lesz. Szeretnélek benneteket elvinni a föld

legszebb pontjára, gyermekeim!

- Ez csodajó ötlet, mama! - kiáltott fel örömében

Mária Valéria. - Akkor szabadságot kell kérned,

Franzl!

- Bizonyára nem lesz nehéz elintézni, ha az ember-

nek a császár az apósa - mosolygott Festetics grófnő

sokatmondóan.

A császárné jachtja március 17-én vetett horgonyt a

csodálatos sziget kis magánkikötőjében. A frissen fel-

épült kastélyt már messziről lehetett látni, az épület

sejtetni engedte, hogy micsoda kincseket rejteget.

- Milyen szép - kiáltott fel Mária Valéria elragad-

tatva. - Ő, ez igazán ragyogó ötlet volt tőled, hogy itt

építkezzél, és hogy itt fogsz letelepedni!

- Remélem, hogy nyugtalan szellemem itt végre

megnyugvást talál - jegyezte meg Sissy.

- Ez a kitűnő levegő, a virágtenger és az, hogy a pil-

lantás szabadon bolyonghat a távolban-akinek itt nem

tud megpihenni és meggyógyulni a lelke, annak talán

sehol - mondta a főherceg is. - Csak gratulálni tudok

neked, mama, csodálatos lehet az az érzés, hogy ez a

ház a tied és te alkottad.

- Hiszen ti is bármikor és bármennyi időre itt le-

hettek, ahogy csak akarjátok - mondta Sissy, mialatt

elindult a kikötőből a magasan fekvő kastélyhoz vezető

sok száz lépcsőn.

- Majd meglátjátok - készítette már előre föl őket a

látványra - hogy milyen jól sikerült a hellén kultúrát

az újkor kínálta minden kényelemmel összeegyeztetni.

Az építkezés "alig" kilencmillió aranyfrankba ke-

rült, amelyet majdnem teljes egészében Ferenc József

fizetett.

- Bukovich úr, aki Warsberg báró halála után át-

vette és befejezte az építkezést, valóban különleges

teljesítményt nyújtott - folytatta Sissy, és nemsokára

be is mutatta vendégeinek az építőmestert.

- Az egész házban mindenütt villany világít - mu-

tatott körül büszkén.

Az Achilleion a görög és a pompeji stílus keveréké-

ben épült fel. Pompejiből származtak az antik szobrok

is, amelyeket a parkban állítottak föl. Persze volt belő-

lük jó néhány a házban is. Ezeket Borghese hercegtől

vette meg Sissy.

- Remek - állapította meg a főherceg. - A ház való-

ban igen eredeti.

Az emeleten még dolgoztak az asztalosok, a villany-

szerelők és a stukkókészítő mesteremberek. Még min-

78 79

denütt habarcs- festék- gipsz- és enyvszag terjengett,

de a nyitott ablakokon át beáradt a sós tengerillat,

amelyhez a nyíló virágok és örökzöld bokrok csodála-

tos illata keveredett.

Ferenc Szalvátor főherceg az Achilleiont "eredeti-

nek" nevezte. Festetics grófnő megérezte a finom kri-

tikát, amelyet a főherceg ebbe a jelzőbe rejtett, Sissy

azonban nem figyelt fel rá.

- Tényleg szépnek találod? - suttogta a főherceg

felesége fülébe egy észrevétlen pillanatban, amikor

senki sem figyelt rájuk.

- A fekvése csodálatos - lelkendezett Mária Valéria.

- Ez maga a paradicsom itt, Franzl!

- Igen, ebben igazad van. Csakhogy én nem a fek-

véséről beszélek; hanem a házról. Ez a hideg pompa,

ezek a belülről megvilágított színes üveggyümölcsök, a

sok szobor... szerintem giccses.

- Az ég szerelmére, csak a mama meg ne hallja! -

intette óvatosságra Mária Valéria a férjét ijedten. -

Magunk között szólva én is sokkal jobban szeretem a

mi kis lichteneggi kastélyunkat. De hát ha a mama jól

érzi magát itt, akkor hadd élvezze!

Egyébként időnként Sissyben is feltámadt az a külö-

nös érzés, hogy az Achilleion, habár egyre közeledett a

befejezéshez, nem elégíti ki oly mértékben, ahogy elő-

zőleg remélte. Egyelőre mindezt arra a körülményre

fogta, hogy a mesteremberek még nincsenek készen, és

így nem is lehet végleges ítéletet alkotni az egészről.

Nagyon sok mindenre, ami az Achilleionban volt és

amit lakóinak kínált, valóban büszke lehetett, és előre

örült annak, hogy ő lesz a ház asszonya.

Arca kipirult, szeme ragyogott, végre újra szabadon

lélegzett, és képes volt talán elfeledni, ami mögötte

volt. Előfordult, hogy hajnalban felkelt, és hogy sze-

mélyzetét ne zavarja, saját maga főzött magának teát

vagy egy-egy tojást, leült kis íróasztalához az egyelőre

ideiglenesen berendezett hálószobában, ahol még vil-

lany nem működött, és a petróleumlámpája meghitt

fénye mellett új ötleteken törte a fejét.

Így határozta el, hogy saját levélpapírja is lesz az

Achilleionnak, sőt ez a rajz fogja díszíteni nemcsak a

leveleket, hanem a szalvétákat, az ágy- és asztalneműt,

az étkészletet és az evőeszközöket is. Ez pedig a delfin

volt, a tenger istenének jelképe, fején az osztrák csá-

szári koronával. Az ezzel kapcsolatos munkával már

meg is bízta Bukovich urat. A koronás delfin - ez lesz

az Achilleionnak és úrnőjének a jelképei

Bukovich úr is fáradhatatlan volt Sissy kívánságai-

nak teljesítésében. Szabad ideje jóformán nem is ma-

radt, de ez nem zavarta. Szívesen elmagyarázta min-

denkinek, aki csak hallani akarta tőle: "Ez az asszony

megérdemli, hogy az ember fáradjon érte!"

- Mikor készül el véglegesen a kastélyod? - kér-

dezte Mária Valéria, amikor másnap körbesétáltak a

gyönyörű, vadul zöldellő parkon, amelynek délies vi-

rágpompája és illatárja valósággal kábító volt. Susogó

pálmák törtek a mélykék ég felé, a nap mindent izzó

fénnyel borított el, mégsem volt nyomasztó a for-

róság.

- Talán mar az ősszel, de legkésőbb lovo tavasszal-

felelte Sissy. - Belül még sok a tennivaló, sok szobában

még a parkettát sem fektették le. Azután a kert is - még

a Heine-emlékművet és Rudolfét is fel akarom állít-

tatni. Még néhány antik szobrot is szeretnék. Az antik

szobrászok óta szerintem senki sem tudta ilyen csodá-

latosan ábrázolni az emberi test tökéletes szépségét!

Maga sem gondolta volna, hogy nemsokára meg-

változik a véleménye.

81

Az ősz már csaknem érezhető volt a levegőben, mire

újra horgonyt eresztett a Miramar Korfu kikötőjében,

hogy a császárné beköltözhessen álmai kastélyába

Mennyire boldog volt Sissy, hogy újra itt lehet!

- Ez az én második hazám! - mondta a túláradóan

boldog Bukovich úrnak.

- Akkor hát Isten hozta idehaza, felséges asszony -

felelte a magas, vékony, jóképű tengerésztiszt. - Isten

hozta, és nagyon sok boldog órát kívánok felségednek

itt.

Sissy megint végigsétált az egész házon és kerten,

megállapítva, hogy most már csakugyan majdnem

minden kész. A könyvtárat is lassan megtöltötték a

kötetek, amelyeket Sissy utazásai során a világ minden

tájáról különböző nyelveken ideküldetett. Bárhol talált

valami érdekes könyvet, megvette és Korfura irányí-

totta.

- Már mindenhol működik a villany - magyarázta

Bukovich, és sorban felkapcsolta a lámpák kapcsolóit.

- Ó, milyen gyönyörű - kiáltott föl Sissy. - Hogy is

mondta Rudi, amikor megnyitotta a bécsi Vigadóban

az első elektromos kiállítást? Azt hiszem, "a fény ten-

geréről" beszélt .

- Nos, ez itt meg is valósult.

- Csakhogy sötétben sokkal jobban lehet álmodozni

- felelte Sissy.

- Ahogyan felséged kívánja - mondta a tengerész-

tiszt, és engedelmesen lecsavarta a fényeket.

- Köszönöm - mondta Sissy. - És most kérem,

hagyjon magamra.

Bukovich összecsapta a bokáját és távozott. Később

Sissy a hálószobájában, amely már teljesen készen állt,

végigsétált a drága vastag szőnyegeken a nagy boltíves

ablakig, kitárta az ablaktáblákat, és mélyen beszívta a

fűszeres tengeri levegőt. Kinézett az éjszakai parkra és

a tengerre, amelyen messze-messze a holdfény csillo-

gott. Csodálatos látvány volt! Nemsokára lefeküdt az

ágyára, de nem tudott elaludni. Éberen bámulta a

mennyezetet, és Franzlra, valamint a Kiss bárónéhoz

fűződő viszonyára gondolt.

Kathi egyre kövérebb lesz - állapította meg magá-

ban majdnem megvetően. Lassacskán így néz ki, mint

az a kis boroshordó, amelyet neki ajándékoztam. Alig

kap már levegőt a fűzőjében... Ugyan hová tetted a

szemedet, Franzl!

Pontosan tudta, hogy ez a valóban meglehetősen

kerek, de barátságos asszony férjének rengeteg min-

iient tudott nyújtani, amire ő nem volt képes. "Min-

denesetre tud neki kuglófot is sütni" - gondolta ma-

gában - és tejszínhabos kávéval kínálja meg." Újra

elfogta a keserűség.

- Tulajdonképpen miért vagyok én itt, ha ennyire

gyötör a féltékenység? - kérdezte magát. - Hát nem

vagyok bolond? De bizony a vagyok. És nemcsak

Franzllal kapcsolatosan . .

A Rudolf halála okozta szenvedés lassacskán, foko-

zatosan múlni kezdett. Sissy, ígéretéhez híven még

mindig feketét hordott, mindenhol ismerték a "fekete

ruhás hölgyet". Néha, ha inkognitóban akart maradni,

Hohenembs grófnő néven írta be magát a vendég-

könyvbe.

Istennek hála, a lelkében már nem volt minden

annyira fekete, mint a Rudolf tisztázatlan halála utáni

első két évben. Hiába minden, élnie kellett tovább a

rámért életét. Sokan meghaltak már szerettei közül, és

talán már valahol egy jobb világban voltak. Vajon vi-

szontlátja-e őket valaha? Sissy szilárdan hitt ebben.

Végre elálmosodott, magára húzta pihekönnyű, meleg

takaróját, és elaludt.

Másnap reggel Ferenczy Ida, Majláth Sarolta é

82 I 83

Festetics grófnő már készen állt a szokásos masírozás-

ra, ahogyan titokban, maguk között Sissy rettegett sé-

táit nevezték. Órák hosszat és rettentő ütemben tudott

sétálni".

De Sissynek, saját maga legnagyobb meglepetésére,

nem volt kedve elindulni az "erőltetett menetre". Fá-

radtnak érezte magát, egyszerűen csak heverészni volt

kedve.

- Csoda történt- suttogta Majláth Sarolta Festetics

grófnőnek. - Képzelje el, ma nincs kedve szaladgálni!

- Csak nem lesz beteg? - ijedt meg a grófnő.

- Beteg? Hát igazán nem úgy fest - jegyezte meg

Ferenczy Ida. - Éppen ellenkezőleg!

- Lehet, hogy végül még megjön az esze - remény-

kedett Festetics Mária - és megszabadulunk ezektől a

rettenetes sétáktól!

Sissyt nem érdekelte, hogy mit suttognak a háta

mögött. Nagyon békés hangulatban volt, még az is

megfordult a fejében, hogy tollat ragad és verset ír.

Hiszen már ezt sem tette nagyon régen. Az utóbbi évek

annyi sorscsapást, annyi szenvedést és csalódást hoz-

tak neki, hogy alkotóereje kiapadt. Rudolf halála csak a

szörnyű kezdete volt mindennek. 1891-ben meghalt

Andrássy Gróf, ami újabb fájdalmas sebet ejtett Sissy

lelkében

Még abban évnen meghalt szeretett testvére,

Nené is. Regensburgban, a Thurn und Taxis hercegi

kastélyában halt meg szörnyű szenvedések közepette,

Sissy karjaiban. Rövid, de boldog házassága után

csaknem húsz évet élt özvegyen...

Nagyon nehéz, szomorú időszak volt ez Sissy szá-

mára.

Elhatározta most itt a kertben, hogy nekilát dolgoz

ni, de nem versírásba kezd, hanem a Hamletet fordítja

újgörögre, mégpedig úgy, hogy színházban is lehessen

játszani.

Shakespeare Viharjának fordítása professzora sze-

rint jól sikerült, úgyhogy elhatározta, később meg-

próbálkozik a Lear királlyal is. Úgy érezte, ez végre

értelmes és érdekes munka. Az volt az érzése, hogy

valami hasznosat csinál.

Akár Madáchot is lefordíthatnám görögre - gon-

dolta. - Miért ne lehetne magyar költőt előadni görög

színpadon? Ismeretlenül természetesen, mint Hohe-

nembs asszony, a fekete grófnő munkáját... Vajon

Franzl kifogásolná? - Egészen biztos - adta meg saját

magának a választ.

Sissy nagyot sóhajtott. Talán, mondta magában, ez

a reménység is csak álom, mint oly sok minden az éle-

temben. A legszebb dolgok nem vagy csak ritkán vál-

nak valósággá.

De hát Korfu megvalósult, vagy...? Igen, az

Achilleion maga volt a megvalósult álom. És itt, a

földnek ezen a legszebb csücskén akart tovább álmo-

dozni !

Az ebédre hívó gong riasztotta fel. Átment az étke-

zőbe, és udvarhölgyeivel leült az asztalhoz. Igen jó ét-

vággyal evett.

- A friss tengeri levegő teszi, felség - jegyezte meg

Festetics grófnő örömmel.

- És lehet, hogy a nyugalom is hozzájárul - tette

hozzá Majláth Sarolta.

Az élet Korfun nagy nyugalomban telt, így Sissy

idegei láthatóan gyorsan rendbe jöttek. Már a legjobb

úton volt ahhoz, hogy újra magára találjon. Különö-

sebb mélabú nélkül tudott még kedvenc lánya, Mária

Valéria esküvőjére is visszagondolni. Akkor úgy érez-

te, Ferenc Szalvátor elrabolja tőle utolsó megmaradt

kincsét. Az elválás nagyon fájdalmas volt számára, bár

84 I 85

tudta, hogy vejénél nagyon jó kezekten lesz Mária

Valéria.

Az ischli emberek valóságos népünnepélyt rendez-

tek az esküvő alkalmából, zene szólt, és dörögtek az

üdvlövések, mindenkinek nagyon jó kedve volt. A vi-

rágokkal feldíszített esküvői kocsit, amely Sissy ked-

vencét vitte magával, egészen a pályaudvarig elkísérték

nagy éljenzések közepette...

.

És bizony Sissynek mosolyognia kellett, bármeny-

nyire fájt is. Mint már olyan gyakran életében, és mint

ahogyan ezt a bécsi udvarnál meg kellett tanulnia...

Nem szabad többé erre gondolnom - mondta ma-

gában. - Itt vagyok Korfun, kibírtam az esküvőt, és

elmúlt, kész !

2. Viharok

Sissyben néhány hét múlva mégis felébredt a nyugta-

lanság. Úgy tűnt, sehol nem volt képes hosszabb ideig

élvezni a nyugalmat.

- És különben is, túlságosan sokat felszedtem itt -

közölte az egyik reggel, ahogy lelépett a mérlegről. -

Majdnem ötvenhárom kiló vagyok!

- De hát mit számít az egy asszonynál, aki egy méter

hetvenkét centi magas! -mondta erre Festetics grófnő.

- De én nem akarok úgy kinézni, mint egy hordó,

mire visszaérek Bécsbe!

- Felség, ettől biztosan nem kell tartanunk! - mo-

solygott Festetics fejcsóválva.

- Egyébként a mai sétáról lebeszélném felségedet.

Az ég nem nagyon tetszik nekem, olyan, mintha csupa

vékony pókháló vonná be, a kertészek szerint ez itt vi-

hart jelent!

- De hiszen csodálatosan szép nyán nap van-felelte

Sissy csodálkozva.

- Felséged talán mégse induljon neki nagyobb út-

nak.

Természetesen Sissy elindult, de alig egy óra múlva

valóban rettenetes vihar tört ki. Bőrig ázva érkeztek

vissza Majláth Saroltával a kastélyba. Sissy gyorsan a

szobájába ment, átöltözött, megmosakodott. Kint az

Achilleion parkja szinte eltűnt az égből lezúduló ha-

talmas vízmennyiség mögött. Sissy kinézett az abla-

kon, és élvezettel figyelte a természet vad erőinek

tombolását. Legszívesebben kiment volna a teraszra.

Leült a foteljába, és kibámult az ablakon. Az eső hatá-

sára hirtelen megelevenedett benne az emlék, ahogy a

lánya esküvője után újra utazásokba menekült.

Ez a menekülés először Doverba vezette, onnan

Portugáliába, majd tovább Tanger, Oran, Tenez, Al-

gír voltak az utazás következő állomásai. Céltalanul

hajókázott a Földközi-tengeren, Ajaccio, Marseille,

Firenze, Pompeji, Capri és végül Korfu. November

25-én érkezett ide, és keresett itt menedéket.

Ezt a nagy utat egy vitorlás hajón tette meg, amelyet

Angliában béreltek számára. A "Chazalie" nem volt

rossz hajó, de amit ezen az úton meg kellett érnie, olyat

még sem a kapitány, sem a legénység nem tapasztalt.

Valóban nem sok hiányzott ahhoz, hogy a vitorlás a víz

fenekére süllyedjen utasaival, köztük egy bizonyos

Mrs. Nicholsonnal együtt, Sissy ugyanis ezen az ál-

néven utazgatott.

Már a La Manche csatornán elkezdődött. Akkora

vihar lepte meg a hajót, hogy a kapitány megparan-

csolta, forduljanak vissza, és kössenek ki újra Dover-

ben. Egyszerűen nem vállalhatta a felelősséget ekkora

viharban utasai biztonságáért. Úgy tűnt, elszabadult a

86 87

poko,, az egész társaság a fedélzet alá, a kabinokba

menekült, kivéve természetesen Sissyt.

- Szeretném, ha idekötnének az árbochoz - kérte -

nehagy a felcsapó hullámok lesodorjanak a hajóról. Itt

akarok maradni, szeretnék mindent látni és átélni!

Az elemek őrült harca több volt számára, mint hát-

borzongató élvezet. Szerette a természetet, a körülötte

kavargó levegőből, a hullámokból, amelyek újra és újra

végigzúdultak a hajón, és amelyekben csaknem meg-

fulladt, valamiféle balzsamot nyert vérző szívének se-

béné Iterelte figyelmét, vigasztalta, ez enyhítette

szenvedését. A lelkében tomboló vihart a tenger erői-

nek üvöltése nyomta csak el. Egyszerűen jobban lett

tőle. .

A többiek mindezt nem érthették meg. Majláth Sa-

rolta hálásan vetett keresztet, amikor reszkető lábakkal

végre újra a szárazföldre léphetett. Festetics Mária és

Ferenczy Ida kölcsönösen támogatták egymást, amíg

végigmentek a partra vezető hídon, a bárót meg majd-

nem hogy ölben kellett vinni.

Nos, ezek az idők elmízltak. A lelkében tomboló vi-

har lecsendesült. De az, amelyik most az Achilleion

körül tombolt, a pálmák karcsú törzsét szinte a teraszig

hajlította le. A magas agávék csaknem eltűntek a szél

által felkavart porfelhőkben.

Sissy gondolataiban és emlékeiben mélyen elme-

rülve ült az ablaknál. Senki sem zavarta. Ennek a

vészterhes órának egy-egy másodpercére az Achilleion

parkjának pálmái átváltoztak a schönbrunni kert

ezüstfenyőivé. Rudolfnak ott kellett gyermekként

minden reggel gyakorlatoznia, még a leghidegebb tél-

ben sem kímélték meg ettől.

És a kisfiú anyja nem emelhetett sót érte. Ezt a jo-

got egyszerűen megtagadták tőle...

Szerencsére Korfu nem az a hely volt, amely sok

ilyen emléket ébresztett volna benne. Itt, legalábbis

azt remélte, megtalálja majd belső szabadságát.

Ez azonban tévedés volt, amelyet hamarosan fel

kellett ismernie.

Franzl levelei, amelyek szinte naponta érkeztek,

egyre türelmetlenebbek lettek. Gyakran írt a hangula-

tairól, a munkájáról és "barátnéjáról", Schratt Kathi-

ról. Mária Valéria is gyakran írt, és Sissyt lassan el-

fogta a vágy, hogy viszontlássa szeretteit. Korfun las-

san olyan meleg lett, hogy mindenki panaszkodott,

hogy még nyitott ablaknál sem tudnak aludni.

Így hát újra csomagolni kezdtek. A Miramar is

elindult már Triesztből, hogy a császárnét és kis kísé-

retét elhozza a szigetről, és visszavigye Ausztriába.

A bécsi Déli pályaudvaron szokás szerint ott állt az

egész fogadóbizottság, Franzllal az élén. Sissy és Fe-

renc József egyformán örült a viszontlátásnak, beszáll-

tak hintójukba, hogy végighajtsanak a Ringen. Itt volt

hát újra a birodalom fővárosának ezerféle hangja és

zaja. Sissy csukott szemmel hagyta, hogy hasson rá ez

az egészen másféle inger. Most hetekig csak madár-

csicsergést, bogárzümmögést és a tenger lágy hangját

hallotta, elkeveredve a szamárpaták csattogásával és a

szekerek nyikorgásával.

Itt aztán egészen másféle hangokat lehetett hallani.

Lovak patája dübörgött a kövezeten, mindenféle jármű

zaját lehetett hallani, az emberek beszélgettek, kiabál-

tak az utcán, villamos csilingelt, és még az őrségváltás

zenéje is idehallatszott. A távoli házakból zongora-

vagy hegedűszó szűrődött ki. Sissyben az otthonosság

különös érzése áradt szét.

Hirtelen újra örült, hogy itt van. Egy pillanatra azt

gondolta, milyen jó lenne, ha az Achilleion itt állna

valamelyik parkban, de aztán maga is nevetett ezen az

88 89

őrült ötleten. Ugyan minek állna itt a Achilleion, hi-

szen Lainzban ott a Hermész-villa.

Még mindig csukott szemmel figyelt. Már az Ope-

ránál jártak, egyre több "Hoch" és "Éljen" kiáltás

hallatszott.

Sissy kinyitotta a szemét, örült a magyar szavaknak

is.

- Olyan szívesen mennék el egy nagyobb sétára itt

Bécsben - vallotta be Franzlnak. - Persze egészen is-

meretlenül.

- Drága angyalom, így is túl sokat sétálsz már -

mosolygott Franzl. - Szegény Festetics grófnő! Ször-

i

nyű dolgokat mondtak nekem, hogy mennyire megkí-

noztad a sétáiddal! Nopcsa bárónak helyettesről kellett

gondoskodnia - Mikes grófnő lesz az. Ő biztos, hogy

kibírja majd a sétáidat...

- Ó, Franzl, próbálj megérteni! Néha még mindig

annyira kétségbeesett vagyok, mint Rudi halála vagy

kis fecském, Mária Valéria esküvője után, úgyhogy

szükségem van a mozgásra, valamire, ami visszatérít a

valóságba. Nem tudom, hogyan fejezzem ki másként,

de hát nem tudod megérteni, Franzl?

Franzl megértően mosolyogva, gyöngéden nyúlt sze-

retett felesége keze után.

- Azt hiszem, feleslegesen gyötröd magad, angya-

lom. Habár néha én is közel állok a kétségbeeséshez.

- Te szegény! De itt Bécsben most egészen másként

érzek. Most szeretném újra felfedezni a várost, és

megismerni annak, ami: Isten ajándékának.

- Nos, hát akkor menj sétálni - hagyta rá Franzl. -

Mikes Janka nagyon jól kiismeri magát Bécsben, még

Ottakringben is!

Ez pedig nem akármilyen dicséret volt egy grófnő-

ről.

Az új udvarhölgy, aki Sissynél szolgálatra jelentke-

zett, egy kicsit kövérkés volt, de majd kicsattant az

egészségtől, és láthatóan mindenre el volt készülve.

Tökéletesen öltözködött, és az etikettre is nagy súlyt

helyezett, de mindezt csak azért, nehogy kiderüljön, ki

is ő valójában: egy végtelenül jószívű és alapjában véve

egyszerű asszony, akinek ráadásul jól felvágták a nyel-

vét is. Sissy azonnal átlátta, és az első pillanattól fogva

hagyon kedvelték egymást. Valamilyen titkos szövet-

ség volt kettejük között a világ többi egyede ellen, akik

olyan mások voltak, mint ők, de akik között élniük

kellett.

Mikes Janka igazi gyöngyszemnek bizonyult. Nop-

csa báró szabályosan sugárzott, amikor megdicsérték,

hogy ilyen kiváló hölgyet talált a császárné számára.

Mikes grófnőnek azonban meglehetősen kétélű volt ez

a szolgálat, hisz otthona és nagy családja is volt. De

mivel ez a "hivatal" oly magas kitüntetés volt, már csak

azért is beleegyezett, hogy kedves barátnéi elsárgulja-

nak az irigységtől.

Egy napon valóban nekiindultak Sissyvel, elmentek

a bécsi piacra, ahol Mikes Janka bevásárolni készült.

Miután itt jól körülnéztek, átmentek a Művészek Háza

elé, ahol nemrég Fanny Elssler, a néhány éve elhunyt

csodálatos táncosnő szobrát állították fel.

Sissy hozzá volt szokva, hogy körülötte mindig volt

szabad tér, mindenki betartott egy bizonyos tisztelet-

teljes távolságot, amely a biztonságát is szolgálta.

A császárnénak utat volt szokás engedni, mindenki le-

ereszkedett pukedlibe, és kitértek az útjából. Itt azon-

ban, a Károly téren Sissy csak egy ismeretlen hölgy

volt, akinek el kellett tűrnie, hogy mások beleütközze-

nek véletlenül lökdösődve. Akaratlanul is félelem fogta

el.

Két titkosrendőr kísérte, mint mindig, ezek most

egy-egy lépésre jobbra és balra, mint két jégtörő ha-

90 I 91

ladtak előtte. Sissy hálás köszönettel pillantott rájuk:

felismerte őket, és noha máskor gyűlölte, ha követik és

figyelik, most megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Hűha - kapkodott levegő után a gömbölyded Mi-

kes grófnő - ezt már kibírtuk r-alahogy. Csak azt ne

higgye felséged, hogy odaát a Művészek Házánál jobb

lesz a helyzet, mint itt a Naschmarkton!

Ott állt hófehér talapzatán a kecses, törékeny Fanny

Elssler-szobor. Egy kis zöld terület közepén emelke-

dett, amelyet már régen letapostak, egészen a Zenei

Egyesület nagyterme közelében, amely a komoly ene

temploma volt.

Csaknem azt lehetett gondolni, hogy--nem is áll a ta-

lapzaton, hanem lebeg. Az egyik lábát felemelte, térd-

ben behajlította, két karja klasszikus pózban előre- és

hátralendült, fejecskéjét pedig a keskeny nyak folyta-

tásaképpen olyan elragadtatással hajtotta hátrá, hogy

úgy tűnt, rögtön felröppen a nap felé.

- Varázslatosan szép - állapította meg Sissy cso-

dálkozva. - Ki csinálta ezt a szobrot? Ki az alkotój:

ennek a remekműnek?

Egy mellette álló úr meghallotta a kérdést.

- Remekmű? ! - kiáltott fel felháborodva. - Ne ne-

vettessen, asszonyom! Szégyenfolt ez itt, az ilyesmit

be kellene tiltani!

A körülöttük állók azonnal élénken tiltakoztak:

- Tudja mit, uram? Maga nem is ért ehhez! És ha

nem tetszik önnek, akkor ne álljon ide, és ne bámulja a

Fannyt kocsányon lógó szemmel!

- Igaza van, nagyságos asszonyom! Ez valóban re-

mekmű! Ezt akár a Dóm előtt is fel lehetne állítani.

- Dehogy, maga tökfilkó! Inkább az Opera elé való!

- Ugyan, mit ért maga ehhez? Majd a városi taná-

cson eldöntik, hová kerüljön.

- A szemétdombra, oda lenne való...

Sissy megint megijedt egy kicsit.

- Jöjjön - mondta neki Mikes Janka. - Most már

látta, mehetünk...

Sissy nem várta, hogy az indulatok ilyen magasra

csapnak egy szobor körül. Egyrészt örült, hogy a nép

ennyire érdeklődik minden iránt, másrészt azonban

meglehetősen megrémült a kritika, de főleg annak

hangneme miatt.

- Ki alkotta hát? - kérdezte a hazafelé vezető úton

Mikes grófnőtől.

- A szobrász egy dúsgazdag ember, bizonyos

Bringktorff báró. A szobrászat a szenvedélye. Tulaj-

donképpen ez csak egy terv, felség, előtanulmány egy

leendő Fanny Elssler-szoborhoz. Azért állították fel,

hogy megtudják, mit szólnak hozzá az emberek.

- Szobrot Fanny Elsslernek... Tulajdonképpen jó

gondolat. Igazán megérdemelné, csodálatos művész

volt! Akkor most már értem! Most mindenki elmond-

hatja a véleményét a szoborról.

- Igen, de ilyenkor délelőtt mindenféle népség jár

erre, de este, amikor vége van a koncerteknek és a

színházi előadásoknak, egészen másfajta publikum

fordul meg itt. Akkor kellene hallgatnia a vitákat, fel-

ség.

- Meg is világítják a szobrot

- Persze És akkor még sokkal szebb!

Még ezen a napon este tíz óra körül Johannes

Brahms, a nagy zeneköltő lépett ki a Zenei Egyesület

előadóterméből, és az általa vezényelt hangversenytől

küzzadva megállt, mint annyiszor, a szobor előtt. Ez a

lebegő nőalak mágikus erővel vonzotta.

- De gyönyörű! - kiáltott fel újra akaratlanul is.

Hirtelen azt érezte, valaki megragadja a karját.

Mellette egy sűrűn lefátyolozott, feketébe öltözött

asszony állt.

92 1 93

- Bocsásson meg, asszonyom, ismerjük egymást? -

kérdezte megdöbbenve. A hölgy azonban nem felelt,

rögtön eltűnt a tömegben. A mester sosem tudta meg,

hogy a császárné volt az, aki az imént hálásan megszo-

rította a kezét.

Sissy azonban nem hagyta még el a teret, mert az

Elssler-szobor előtt éppen egy férfikórus állt, hogy éj-

jelizenét adjon neki, ezt még meghallgatták.

- Szeretném tudni - mondta hazafelé a fiákerben

Mikes Jankának - hogy ki ez a szobrász, ez a báró,

hogy is hívják?

- Bringktorff, felség.

- Szóval szeretném megismerni. Talán készít ne-

kem valamit Korfura. Nagyon jól el tudnám képzel-

ni...

- Akkor hát felkeressük a műtermében, felség

Döblingben van egy villája, ott él és dolgozik.

Ebben a villában gyakran találkozik a művészek és a

bécsi társaság krémje, és itt született a Fanny Elss-

ler-emlékmű ötlete is. Maga a szobor azonban heves

viták középpontja lett, megoszlottak róla a vélemé-

nyek, meglehetősen viharos volt a fogadtatása.

A szobrot éjszakánként többször bemázolták, szem-

éremből szövetdarabkákkal aggatták tele, vagy egy-

szerűen felöltöztették. .

3. A báró-szobrász

Bringktorff éppen a könyvtárában ült, amikor inasa

egy bizonyos Hohenembs grófnőt és kísérőjét beje-

lentette. A szobrász rábámult a névjegykártyára. Ho-

henembs... Ezt a nevet már hallotta. Ekkor hasított

bele, hogy ki rejtőzik az álnév mögött. Az arisztokrácia

köreiben már régen beszélték elnéző mosoly kíséreté-

ben, hogy ez valószínűleg az egész világ legismertebb

inkognitója.

- Te jó ég, itt a császárné! - rezzent össze, és rémült

pillantást vetett a könyvhalomra, amelynek közepén

ült. És mivel inasa, Johann sem volt túl szorgalmas a

portörlésben, a báró úgy érezte, nem tud most senkit

fogadni, legkevésbé a császárnét. Mit tehetett?...

- Johann, vezesse a hölgyeket a szalonba-utasította

inasát. Berohant a fürdőszobába, kezet mosott, és úgy,

ahogy volt, azon kócosan berobogott a szalonba, ahol

már várta, kegyesen mosolyogva, Hohenembs grófné

és mellette Mikes Janka.

- Grófné... Hölgyeim... - dadogott a szobrász,

mert noha nagyvilági ember volt, azért ez a látogatás

mégiscsak váratlanul érte, sem külsőleg, sem belsőleg

nem volt felkészülve rá.

Mikes grófnő számított erre, és rögtön megnyug-

tatta, mivel azonnal észrevette, hogy a férfi pontosan

tudja, ki rejtőzik a Hohenembs név mögött.

- Csak könnyedén, kedves báró-mosolygott- csak

semmi körülményeskedés. Azért jöttünk, mert mi

ketten - ezzel Sissyre mutatott és magára - el vagyunk

ragadtatva a Fanny-szobortól, és szívesen néznénk

meg más munkáit is.

- Más munkáimat? De hát az igazán semmi, nincs

itt semmi, ami valóban érdekelhetné önöket. Ezenkí-

vül, ahogy tudják, nem adok el semmit.

- Nem ad el semmit? - kérdezte Sissy csodálkozva.

- A báró úr úgy gondolja, nincsen rá szüksége. Igen

jómódú, gyára van, és földbirtoka...

- Nem, nem - szakította félbe Bringktorff - egé-

szen más oka van. Úgy érzem, ha egy szobromat ide-

gen kézre adnám, a saját gyermekemtől kellene meg-

válnom!

Ezzel a kijelentéssel teljesen megnyerte Sissy szívét.

94 95

- Ó, ezt nagyon meg tudom érteni - bólintott egyet-

értően.

- De hát azért megnézhetjük, amit az utóbbi időben

alkotott, nem? - kardoskodott Mikes grófnő, aki nem

örült volna, ha a Hofburgból Döblingbe vezető hosszú

utat teljesen hiába teszik meg.

- Persze, tessék, ha ez a kívánságuk - a báró még

vonakodott egy kicsit. - Előremegyek, és mutatom az

utat, engedelmükkel.

A műterem a földszinten volt. Rengeteg üveg, ren-

geteg fém és egy sor letakart, félig vagy egészen meg-

munkált kőtömb állt benne.

A báró vonakodva vette le a-lepleket, de az alóluk

előbukkanó művek Sissyt őszinte csodálatra indítot-

ták.

- Ön zseni, mester! - foglalta össze uégül a benyo-

másait.

- No de kérem ! - utasította el Bringktorff szerényen

a jelzőt.

- Nem szeretne nekem dolgozni? Van egy házam,

úgy értem, messze innen, egy szigeten - Sissy akadoz-

va kereste a megfelelő szavakat, hogy el ne árulja ma-

gát. Látta, ahogyan a szobrász előbb udvariasan, a-

után egyre nyíltabban mosolygott, és hogy Mikes Janka

szemtelenül vigyorogni kezdett.

- Úgy látom, a báró úr tudja, kicsoda ön, felség -

váltotta meg aztán Sissyt udvarhölgye a nagy zavarból.

- Így igaz. Még a fátyol ellenére is, hiszen a Hohe-

nembs név már meglehetősen ismert - magyarázta

Bringktorff egy kicsit mulatva. - Ami pedig felséged

ajánlatát illeti, rendkívül megtisztelő számomra, de

sajnos elvből nem tudom elfogadni. Én nem olyan

szobrász vagyok, aki mindenféle megbízás alapján

dolgozik. Én magam keresem és választom ki a motí-

vumokat és a modelleket is. Szeretnék...

. . . szabad lenni, nem igaz? És független? - kér-

dezte Sissy megértően.

- Így igaz, felség - adott neki igazat a szobrász.

Sissy bólintott:

- Akkor nagyon jól becsültem fel önt - állapította

meg - már amikor a Fanny Elssler-szobrot láttam. És

ráadásul őszintén örülök, mert úgy érzem, nekünk

kettőnknek hasonló a gondolkodásunk.

- Igen, ezt én is így érzem - válaszolta a báró.

- Az Achilleion, hiszen erről beszéltem az előbb,

sokkal több, mint egy ház. Maga a megvalósult eszme.

Vagyis jobban mondva, egyelőre csak egy elképzelés,

egy álom, amely lassan, de határozottan alakot ölt.

Meg kell hogy nézze, meghívom Korfura. És akkor

talán önben is felébred a kívánság, hogy alkosson va-

lamit Korfu számára.

- Az meglehet - felelte a szobrász vonakodva. -

Csakhogy én soha nem adok el. Márpedig felségednek

ajándékot felajánlani szinte teljességgel lehetetlen...

- Hogyhogy? - kérdezte a mindig gyakorlatiasan

gondolkodó Mikes grófnő. - Ajándékozza hát Hohe-

nembs grófnőnek, és ne a császárnénak. Hiszen önhöz

a grófné jött el, nem igaz? És egy báró és a grófné kö-

zött már nem olyan nagy a rangbéli különbség.

- Ugye, eljön velem Korfura? - sürgette Sissy. -

Legkésőbb ősszel odautazom!

- Addig még jó sok időnk van - állapította meg Mi-

kes Janka, amikor a báró tétovázását látta. - Hiszen

nem kell itt most rögtön dönteni. Természetesen, báró

úr, ön őfelsége vendége lenne, vagyis hogy Hohe-

nembs grófnőé, akarom mondani.

Janka nagyot sóhajtott. Gyűlölte az inkognitókat,

mert amit csak lehetett, mindent összekayart ilyenkor.

A szobrász tűnődve nézte Sissyt. Csak karcsú alakját

láthatta, arcát elfedte a fátyol. De azért a férfi tudta,

96 97

milyen ez az arc, vagy legalábbis hogy milyen volt, hisz

számtalan kép és néhány fénykép is készült róla.

Így aztán sokkal fiatalabbnak képzelte maga elé,

mint amennyi a valóságban volt. Bájos, gyönyörű já-

rása, még mindig kislányos alakja egyetlen csudás

képpé olvadtak lelki szemei előtt, és ez ihletet adott

neki.

- Akkor hallunk majd egymásról, igaz? - búcsúzott

el Sissy. Mikes grófnő pedig bizalmasan odasúgta a

bárónak:

- Ön szerencsés ember!

Alighogy a hölgyek beszálltak a hintójukba, a mester

máris felhúzta munkáskabátját.

- Nausikaa - mormogta közben. - Ő maga Nausi-

kaa. . . És ebben a formában találja meg majd helyét az

Achilleionban!

A két hölgy hazafelé természetesen a báróról be-

szélgetett. Sissy rendkívül okos, művelt és finom ér-

zésű férfinak ismerte meg, óriási tehetségnek találta.

Aztán a szoborról beszéltek.

- Azt hiszem, a bécsieket hagyni kell, majdcsak ki-

derül az akaratuk. A probléma magától meg fog ol-

dodni. Vagy lesz Elssler-szobor, vagy nem - ez volt

Mikes Janka véleménye.

- Valóban olyan merésznek találja a szobrot, gróf

nő?

- Felség, ez ízlés kérdése. A tisztának minden tiszta,

ahogy mondják. Azonkívül szerintem sok múlik a

modellen is! Képzelje csak el felséged, ha a báró az én

szobromat állította volna fel a talapzatra a Művészet

Háza előtt. Nos, azt hiszem, azt nem köszönték volna

meg a bécsiek!

Sissy szívből nevetett az ötleten. Ekkor kintről kiál-

tozást hallottak. Diákok röpcédulákat osztogattak.

Mikes grófnő kinyúlt egyért.

98

EL EZZEL A SZÉGYENFOLTTAL, EL EZZEL

A GYALÁZATTAL! A REND, AZ ERKÖLCS,

A JOG HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT HARCOLJATOK

EGYÜTT A NEMZETI ÉRZÉSŰ NÉMETEKKEL!

- olvasta fel fejcsóválva. - Ez az Elssler-emlékmű ellen

íródott - mondta Mikes Janka.

- Hogyhogy? Egy szóval sem említi.

- Nem? Nos én úgy gondolom, hogy igen. Szerin-

tem másról sincs szó benne - mondta a grófnő komo-

lyan. - Biztosan valamilyen tüntetés lesz majd, meg-

látja felséged!

- De hát ez tényleg becstelenség lenne, grófnő!

- Ó, ezeket nem érdekli sem a báró, sem Elssler

Fanny. Nem akarnak mást, mint ezzel az ürüggyel va-

lami jó kis kavarodást csinálni. Minden ürügy jó nekik

erre, és sajnos minden eszköz is megfelel. Azt hiszem,

energikusabban kellene közbelépni!

- Én nem foglalkozom a politikával, ezt tudja,

grófnő.

- Pedig jól tenné. Végül is felséged a császárné!

A két szélsőség egyet akar, és a szobor az ő malmukra

hajtja a vizet. Majd meglátja felséged!

Az esti előadás végén, röviddel éjfél előtt egy csapat

kislány állt meg Fanny Elssler szobra előtt, akik a ba-

lettelőadásról jöttek. Ekkor a szobor még a helyén volt.

Éjfélkor kikapcsolták a világítást, a Művészek Házának

portása nem látott és nem hallott semmit abból, ami

odakint történt ezután, vagy legalábbis nem akart róla

tudni.

Másnap reggel a talapzat üresen állt. A szobrot ma-

gát később megtalálták darabokra törve a Duna egyik

mellékágának medrében. A szégyenfolt tehát eltűnt.

A probléma megoldódott, ahogyan Mikes Janka előre

látta.

A szobor ledöntésének híre futótűzként terjedt a

99

városban. Sissy is meghallotta, épp amikor indulni

akart á Hermész-villába.

- Szegény báró - mondta felháborodva. - Ezt a

csodálatos remekművet tönkretenni! Vandálok ezek!

Még azon a délelőttön összeült a Művészek Házának

vezetése. Bringktorff is megjelent, és jéghideg, rezze-

néstelen arccal vette tudomásul a történtekről szóló

jelentést.

- Három évig dolgoztam rajta - mondta sötét te-

kintettel - és egyetlen éjszakán összetörték.. .

Nem kért semmiféle kártalanítást, csak annyit

mondott, hogy valószínűleg egy időre elutazik. Ezt

mindenki megértette, és mindenki együtt is érzett a

művésszel. Sissy szeretett volna beszélni a báróval, de

megtudta, hogy a döblingi villa ablakai már el vannak

függönyözve, a báró állítólag a birtokára utazott.

- Vajon mit gondol, vajon mit érezhet? - kérdezte

felháborodva. - Micsoda rettenetes szégyen ez Bécs

lakosságára nézve!

Franzllal éppen együtt reggeliztek, és megbeszélték

a történteket.

- Szerintem politikai oka volt - mondta Franzl épp-

úgy, mint Mikes Janka. - A legjobb, ha nem avatko-

zunk bele. A báró is elég okos volt, hogy felismerje, mi

áll a háttérben. Nem hiszem, hogy úgy érezné, szemé-

lyében támadja ez a vandál cselekedet - csak kárba ve-

szett a sok munka.

- És a Művészek Háza kárpótolja majd?

Franzl megrázta a fejét.

- Ugyan mivel kárpótolná? A művet magát nem

tudják semmivel helyettesíteni. A férfinak elég pénze

van, anyagi kártérítésre nincs szüksége. Amennyire

tudom, maga is elutasította, hogy kárpótolják.

- Ezt nagyon nemes cselekedetnek találom.

- Valóban az. Ha visszajött a pihenőjéről, kihallga-

tásra kérettetem. Még azt is el tudom képzelni, hogy a

báróból gróf lesz...

- Ez lenne a te válaszod erre a szégyenteljes do-

logra?

Franzl némán bólintott. Ekkor Sissy fölállt, és szó

nélkül megcsókolta.

Akiről azonban annyit beszéltek, nem is hagyta el

Bécset. Az Elssler-szobor már a múlt volt számára,

most valósággal alkotói lázban égett, éjjel-nappal egy

új szobron dolgozott, amelyet bizonyos Hohenembs

grófnő látogatása inspirált...

Műterme a kicsi, sűrűn beültetett kertre nézett,

kintről, az utcáról nem lehetett látni. Inasa, Johann

pedig hallgatott, mint a sír. Így keletkezett a Nausi-

kaa... .

A császári házaspár néhány napot Gasteinban töl-

tött. Ferenc Józsefnek azonban korábban haza kellett

indulnia Bécsbe, hívta a kötelesség.

Hamarosan Lichtenegg kastélyából érkezett levél,

amely Sissyben örömöt és ijedséget váltott ki egy-

szerre.

- Mária Valéria babát vár! - közölte rögtön udvar-

hölgyeivel. - Kisbabát! Vajon tudja-e már a császár is?

Mária Valéria persze az apjának is írt. Bécsben és

Bad-Gasteinban egyforma nagy volt az izgalom az

örömteli hír hallatán. Sissy tehát újra nagymama lesz.

Kedvenc gyermeke, az oly nagyon szeretett Mária

Valéria anyai örömök elé néz. - Vajon fiú lesz-e

vagy kislány?

A leendő anyák és nagymamák ősrégi kérdése ter-

mészetesen Sissyt is foglalkoztatta, és valóságos név-

katalógust állított össze, hogy mit javasolna a szüle-

tendő kisgyermeknek. Szerencsekívánataival és ezer

apró jó tanáccsal küldte el az egészet Lichteneggbe.

Sissynek nem volt kedve tovább Bad-Gasteinban

100 I 101

maradni, szeretett volna már Possenhofenben, Ludo-

vika mamánál lenni, hadd örüljön ő is a jó hírnek.

Amikor odaérkezett és meglátta az öreg kastélyt,

amelyben a világra jött és ahol gyermekkorát töltötte,

hirtelen nagyon nehéz lett a szíve. És amikor anyja ki-

lépett a házból, hogy leányát átölelje, valósággal meg-

ijedt. Nagy fáradságába került, hogy titkolja a meg-

döbbenését. Ludövika bajor hercegné igazi matróna

lett. Már nem járt olyan határozottan és céltudatosan,

mint valaha, amikor még teli volt vállalkozókedvvel,

életerővel. Botra támaszkódva botorkált ki a kapun,

haja hófehér volt, ráncos arca betegesen sápadt.

- Mama!

- Sissy! Kedves kicsi Sissym!

Anya és lánya szorosan átölelte egymást. Sissy ön-

tudatlanul apját kereste a szemével, de hiszen ő már

nem él!

Bizony, Possenhofen és lakói felett sem múlt el az

idő nyomtalanul. A személyzetben is sok új arc volt, és

Ludovika mama panaszkodott, hogy mennyire hiányzik

a férje, és hogy ő nem képes elvezetni ezt a nagy házat.

- Már nem vagyok a legfiatalabb, az emberpk azt

csinálnak, amit akarnak!

- Nos, majd én utánanézek itt mindennek! Körmé-

re nézek az embereidnek - ígérte meg Sissy. - Kép-

zeld, mama, Lichteneggből jó hírünk van. Néhány

hónap múlva újabb dédunokát tarthatsz a karodban!

Ludovika mama bágyadtan mosolygott.

- Vajon megérem-e még, Sissym?

- Miért is ne? Fogadok, hogy mindannyiunkat túl-

élsz!

- Isten ments! - tiltakozott Ludovika. - Az öregsé-

get épp elég nehéz elviselni, gyermekem. De nagyon

örülök a hírnek. Sokat fogok, még többet, mint eddig,

Mária Valériára gondolni, és ha a jó Isten megadja ne-

kem még azt a boldogságot, hogy egy nap a kicsit a ka-

romon tarthatom majd...

Könnyekben tört ki, alig lehetett megnyugtatni.

A következő napokban sem volt jobb a helyzet, noha

Sissy mindent megpróbált, hogy felvidítsa anyjáf.

Még a kastély gazdaságát is egy kicsit rendbe hozta.

Szomorúan, anyja miatt aggódva hagyta ott a kas-

télyt és utazott tovább. Úgy gondolta, anyja nagyon

beteg lehet, de Sissy erre vonatkozó óvatos kérdéseire

csak fejrázással válaszolt Ludovika mama. Itt talán

csak Franzl tudna segíteni. Szívesen küldte volna el a

császár saját orvosát Possenhofenbe, csakhogy ehhez a

hercegné beleegyezése is kellett, ő azonban elutasította

a javaslatot. Azt állította, a panaszai csak a korával

függnek össze.

Bécsbe hazaérkezve az udvarhölgyek már megkezd-

ték az előkészületeket hogy nemsokára indulhassanak

Korfura. Sissy csak erre gondolt, az Achilleion von-

zotta és várta. Előre örült, hogy ott lehet.

Ekkor kapta titkárságától a hírt, hogy Bringktorff

báró az iránt érdeklődött, hogy a császárné mikor ér-

kezik vissza Bécsbe.

- Bringktorff! - kiáltott fel, és rögtön megbízta

Festetics Máriát, hogy beszéljen meg egy időpontot,

amikor kilátogathatnak a báróhoz.

- Ha ő maga nem jelentkezett volna, most én pró-

bálnám meg, hogy elérjük - magyarázta Sissy a gróf

nőnek. Ugyanis meghívtam az Achilleionba. Talán

most cögtön velünk is tudna utazni.

- Azt mondják, a báró maga sem volt Bécsben egy

fél évig - mondta Festetics Mária. - És csak rövid ideje

bukkant fel újra a városban.

- Ez érdekes - állapította meg Sissy. - Kérem, Má-

ria, vegye fel vele a kapcsolatot, amilyen gyorsan csak

lehet.

102 103

- Igenis, felséges asszony, rögtön intézkedem.

Még aznap este hírt kaptak Döblingből. A báró leg-

alázatosabban kéri, hogy a császárné látogatná meg őt

műtermében, valami különleges meglepetése van a

számára.

Megbeszélték, hogy mikor lenne alkalmas, és már

másnap délután, teaidőben Sissy kikocsizott Döbling-

be Majláth Saroltával és Mikes Jankával.

- Felséged különlegesen megtisztel és nagy örömet

szerez, hogy eljött... Megkérhetem, hogy lépjen bel-

jebb? - a báró mély meghajlással üdvözölte vendégét.

- Kedves báró, nem látszik nagyon pihentnek - ál-

lapította meg Sissy, miután Bringktorff arcába nézett,

amely sápadt volt és beesettnek tűnt. - Csak nem volt

beteg? Azt hallottam, vidékre utazott, talán kúrálta

magát?

A báró csibészesen elmosolyodott.

- Felséged igen boldoggá tesz, hogy ennyire törődik

a hogylétemmel, de rosszul tájékoztatták felségedet, el

sem hagytam Bécset. Felséged utolsó látogatása óta ki

sem tettem a lábamat, éjjel-nappal a műtermemben

voltam, valóságos alkotói láz vett rajtam erőt. Most

végre készen van a mű...

- Hogyan? - csodálkozott Sissy. - Ön dolgozott?

- Így igaz. Most pedig művem felséged ítéletére

vár.

Ekkor léptek be a műterembe. Villanykörték világí-

tották meg a termet. Az egyik talapzaton egy még lep-

lekkel borított szobor körvonalai látszottak.

Valóban ünnepélyes pillanat volt - ezt mindannyian

így érezték - amikor a mester lerántotta a leplet és

megláthatták a szobrot: Nausikaát, a szüzet, aki ki-

mentette Odüsszeuszt a tenger hullámaiból, és aki cse-

rében foglyul ejtette a szívét.

Megilletődötten álltak, csak bámulták a szobrot.

Olyan volt, mintha a talapzaton ülő nőalak élne.

A fátyol, amely alakját körülölelte, a lábainál csapkodó

hullámokban folytatódott, a láthatatlan Odüsszeusz-

nak dobta éppen el.

- Csodálatos - suttogta Sissy. - Isten vezette a ke-

zét, amikor alkotta!

- Inkább felséged - mondta a szobrász, és tűnődve

nézte Sissyt.

- Valóban, felség, a szobor nagyon hasonlít önre! -

kiáltott fel Sarolta. - Egészen egyértelmű a hasonla-

tosság!

- Elfogadja az ajándékomat, felség? A kastély szá-

mára, ahol az ön álmai lakoznak?

- De hiszen ezt nem tehetem-mondta Sissy mélyen

megindulva.

- Márpedig eladni nem tudom - figyelmeztette a

báró. - Felséged ismeri az elveimet.

- Ön valóban kemény dió, Bringktorff báró - só-

hajtott egy nagyot Sissy. - Nos, rendben, elfogadom,

és már tudom is, hol fogom felállítani Nausikaát! Hi-

szen ez hihetetlen! Nagyon nagy örömöt szerzett ne-

kem, és remélem, hogy jóságát azzal fogja megtetézni,

hogy elkísér bennürlket Korfura. Akkor személyesen

is meggyőződhet róla, hogy ez a csodálatosan szép mű

méltó helyet kap majd.

Bringktorff maga is meghatódott, és beleegyezett,

hogy elmenjen velük az Achilleionba.

Sissy valóban rendkívül boldog volt az ajándékával,

de hát természetesen nem fogadhatta el anélkül, hogy ő

ne adott volna valamit a bárónak. És ez bizony nem

volt könnyű dolog. A szobor bizonyára egész vagyont

ért, de ennél sokkal többet számított az az őszinte tisz-

telet, amely a báróból Sissy felé áradt, és amely a Nau-

sikaa megalkotására ösztönözte. Igazán személyes

104 105

ajándék volt, és éppen ezért érintette oly mélyen

Sissyt.

Sissy végül is kitalálta, mi legyen az: Bringktorff

báró egy bőrből készült kis szekrénykét kapott,

amynek 23 kis fiókjában egy-egy drága antik kámea

rejtőzött. Ezt a gyűjteményt Sissy maga állította össze,

több éven keresztül gyűjtögette a darabokat. Valóban

drága ajándék volt, igazán méltó a császárnéhoz, és

Bringktorff Prtékelni is tudta.

De majdnem még ennél is jobban örült a meghí-

vásnak a császárhoz, aki magánkihallgatáson fogad-

ta, amelyen Sissy is részt vett. Kötetlen, nagyon

kellemes beszélgetés alakult ki közöttük. Olyan em-

berek ültek itt együtt, akik becsülték és megértették

egymást.

- Rendkívül jó benyomást tett rám - közölte Franzl

Sissyvel az esti közös vacsora során. - És igen bölcsek a

nézetei is. Jó lenne, ha még sok ilyen okos és tehetséges

emberünk lenne.

- Nagyon örülök, Franzl, hogy a bárót illetően

azonos a véleményünk. El fog most kísérni Korfura

is.

- Igen, tudom. Irigylem őt. Jó lenne, ha én is ve-

letek utazhatnék! Attól tartok, már sosem fogom látm

álmaid kastélyát!

- Egészen biztosan fogod látni, Franzl! És addigra

minden készen lesz.

- Jó, jó! És hová fogod állítani ezt a Nausikaát?

- Nem találod ki?

- Nem, kedvesem.

- Akkor megmondom neked! A Nausikaá az achil-

leionbeli hálószobámban lesz...

4. A láthatatlan lánc

A nap éppen felkelt a magaslat mögött, amelyen az

Achilleion emelkedett büszkén az ég felé a gomolygó,

lassan felszálló reggeli ködből. Ott volt hát, messze a

tenger fölé magasodva az álmok kastélya, lent a parton

a kis kikötő és a sok lépcső, amely felvezetett a házhoz.

Mindannyian a fedélzeten álltak, mialatt a hajó

horgonyt vetett: Sissy, a szobrász, Nopcsa báró, a négy

grófné és még a kis görög tanár is. Szomjas szemmel

itták a kastély látványát. A hajnali napban aranyként

ragyogott.

- Megérkeztirnk - sóhajtott Sissy. - Ott fent, ott

láthatjátok az én Achilleionomat!

- Akkor hát a szépséges Nausikaá előjöhet a raktár-

ból - tette hozzá nevetve Bringktorff. - Ezt a viharos

tengeri utat ő ott aludta át. Néha már attól féltem, a

tenger fenekén lesz felállítva!

- A Miramarral már sokkal rosszabb időjárást is

megértünk - mondta Sissy. - Igaz, hölgyeim?

A válasz csak egy általános nagy sóhaj volt.

- Szükségünk lesz néhány emberre, amíg itt fel-

visszük a szobrot - jegyezte meg Bringktorff.

- Majd a nagy kikötőből vitetjük fel, ezt a lépcsőt itt

csak mi használjuk. Ez az én magánkikötőm. Innen

egyenesen a kastélyba érkezünk - magyarázta Sissy.

Bringktorff és Krisztomanosz, a kis görög először

csodálhatta meg az Achilleiont. Krisztomanosz el volt

ragadtatva, minden saroknál újra lelkesen felkiáltott,

mindent megdicsért, Bringktorff viszont hallgatagon

lépdelt végig a termeken, és nem szólt semmit.

Sissy azonban türelmetlenül várta már ennek a

rendkívül jó ízlésű művésznek a véleményét.

- Ön nem szól egy szót sem? Hát hogy tetszik? -

kérdezte meg végül.

106 I 107

- Rendkívül eredetinek találom - felelte a szobrász

kitérően.

- Eredetinek? És nem szépnek?

- Ó, felség, ez a kis földdarab, amelyet ön kiválasz-

tott, valóban párját ritkítja. A ház pedig... nos, a ház-

ban megpróbálták a klasszikust a modernnel egyesíte-

ni, ezpedig rendkívül nehéz feladat, úgy gondolom.

Nem lehetett nem meghallani, mi akart ezzel mon-

dani.

- Szóval nem tetszik? - kérdezte Sissy mélyen csa-

lódva.

- Nem erről van szó, felség, és nem is ez a fontos -

mondta a szobrász őszintén. - Önnek kell tetszenie,

hiszen ön fog benne lakni.

Nem akarta semmiképpen megbántani Sissyt, hi-

szen látta, mennyire elszomorodik, és ez igazán fájt

neki.

- Nézze csak felséged Krisztomanoszt, ő valósággal

odavan örömében, egyik ámulatból a másikba esik.

A kis angyalfigurák... a színes üvegek...

És akkor megérkezett Nausikaá. Bevitték oda, ahová

Sissy szánta, a hálószobájába. Nausikaá előkelő hall-

gatással vette mindezt tudomásul, és bizony idegen

testként hatott e falak között. Most aztán Sissy sem

szólt egy szót sem.

Amikor Búkovich jelentette, hogy a kastély tulaj-

donképpen készen van, már nincsen semmi tennivaló,

kivéve néhány apróságot a parkban és a szobrok felál-

lítását, mint például a Heine-emlékművet - akkor na-

gyon megdicsérte. Bukovich, aki önfeláldozóan dol-

gozott azon, hogy Warsberg úr munkáját befejezze és

tökéletessé tegye, valóban megszolgálta a dicséretet, a

köszönetet és a kitüntetéseket. Nem az ő hibája volt,

hogy a Nausikaá nem illett oda...

Sissy megállt a szobor előtt, és mindenki mást ki-

küldött a szobából. Ez az előkelő alkotás a maga egy-

szerűségében tökéletes volt. A szoba pedig a sok álan-

tik díszével nagyon rossz keretet adott hozzá.

- Mi lenne - gondolkodott Sissy hangosan-.ha lent

a tengerparton állíttatnám fel, ahová tulajdonképpen

való?

Bizony könnyen lehet, hogy ez a szobor a termé-

szettel sokkal jobban harmonizált volna, azzal a ter-

mészettel, amelyet emberkéz nem tehet tökéletesebbé.

Az alkotás hevében Sissy sok mindenre nem figyelt,

vagy ha észre is vett egy-egy hibát, a félkész állapot

számlájára írta, meg volt győződve arról, hogy majd az

összbenyomás tökéletes lesz. Most hát elkészült az

Achilleion, de csak a kis görög, Krisztomanosz lelke-

sedett érte.

Később Sissy kisétált a szobrásszal a kertbe, amely

ebben az évszakban telis-tele volt csodálatos virágok-

kal, most, amikor Bécsben a zavaros hólé csöpög az

ereszekről... Sissy további terveiről beszélt a művész-

nek, megmutatta neki, hol áll majd Rudolf szobra.

- Hogyan tudna segíteni nekem? - sürgette a szob-

rászt, amikor észrevette kételyeit.

- Talán lehetséges lenne. ..

- Igen, mester, igen, tegye meg, kérem... -és gon-

dolatban hozzáfűzte: Kérem, mentse meg az Achilleio-

nomat!

Bringktorff borzasztóan sajnálta Sissyt, de túlságo-

san tisztelte és becsülte ahhoz, hogy most hazudjon

neki. És saját magát is becsülte annyira, hogy ne hazu-

dozzon. Egyszerűen kötelessége volt az igazságot

mondani.

Az, hogy a Nausikaá sehogyan sem illett a hálószo-

bába, azon múlott, hogy a terem architektúrája nagyon

rosszul sikerült, és hogy a díszítés csak álantik volt,

mint ahogyan egyáltalán az egész házban nagyon sok

108 109

minden álságos volt, nem valódi. Tulajdonképpen ő

maga, a császárné is éppolyan kevéssé illett ide, mint a

Nausikaája.

Talán ha ez a hely megmaradt volna annak a darab

érintetlen természetnek, ahogy annak idején rátalált.

De hát most már az emberi agy és az emberi kezek jól

elbántak vele...

Ez volt a szobrász őszinte véleménye, amit ugyan

nem mondott ki, de Sissy nagyon is jól felfogta az uta-

lásokat, az apró kis jelzéseket. Megértette, és nagyon

lehangolt és kedvetlen lett.

Elhagyta az épületet, és Festetics Mária társaságá-

ban elindult egy kis sétára.

Az országúton mentek, és már messziről hallották

egy csomó ember vidám beszélgetését és nevetését,

akik nyilvánvalóan az Achilleion felé igyekeztek, és

akik megpillantva a császárnét, tiszteletteljesen utat

engedtek neki. Az asszonyok kicsit ügyetlen puked-

likba ereszkedtek le, a férfiak lekapták fejükről szalon-

nás, piszkos kalapjukat, vagy meghajoltak.

Igavonó állatok, öszvérek egész sora jött, hátukon

borostömlőkkel és zsákokkal, amelyek tartalmát a

durva lenszöveten át nem lehetett kitalálni, vonultak

egyre felfelé a hegyre.

- Mi készül itt? - kérdezte Sissy.

Festetics grófnő vállat vont.

- Azt hiszem, meg akarják ünnepelni, hogy a kastély

készen áll, felség.

- De hát ki hívta meg ezeket az embereket?

- Talán Bukovich úr, talán a báró, én nem tudom,

felség. Az is lehet, hogy csak úgy maguktól jönnek, bi-

zonyára szokás itt, hogy a hasonló nagy eseményeket

megünneplik. Nézze csak, mennyire örülnek, milyen

kedvesek és barátságosak!

- Igen, igen, de hát egy ünnepséget rendezni?

A tudtomon kívül? Nos, jó, nem akarom ezeknek az

embereknek az örömét elrontani...

- Akkor pedig nemsokára vissza kell fordulnunk,

felség.

- Igen, persze. De most látom csak, hogy ismerek

néhányat közülük. Ők is az építkezésen dolgoztak, és

most az egész családjukat magukkal hozták!

- Akkor pedig felséged ma este bizonyára nem ússza

meg az ünneplést. Hiszen ez felséged háza, felséged új

otthona. Ön az Achilleion úrnője!

- Hát igen, az vagyok - sóhajtótta Sissy.

Festetics Mária jól hallotta a válasz fájdalmas mel-

lékzöngéjét, csakhogy nem tudta az okát, nem is sejt-

hette. Egyszerűgn a császárné gyakori hangulatválto-

zásait okolta miattuk.

Valóban csak egy igen rövid kis séta volt, és mire

hazaértek, a park telis-tele volt emberrel, akik kénye-

lembe helyezték magukat a pázsiton, helyenként még

tüzet is gyújtottak.

Sissy valósággal kétségbeesett, és a báró is csak a

kezét tördelte.

- Egyszerűen nem hajlandók elmenni. Nem lehet

őket elűzni! Mit tegyek hát? Egy szót sem értek a be-

szédükből, és még arra is rákényszerítettek, hogy az

egyik tömlőből bort igyak, felség, és valamelyikük

közben barátságosan ugyan, de úgy hátba vágott, hogy

majd megfulladtam.

- Szegény báró! És hová tűnt Bukovich?

- Ő a ludas az egész dologban, azt az embert egy-

szerűen sehol sem lehet megtalálni!

Sissy mégiscsak megtalálta. Az idők során az osztrák

tengerésztiszt és nemes férfiú szinte az építők közül

valóvá vált:

- Felség - fogadta Sissyt csillogó szemmel, látni le-

hetett rajta, hogy egy kicsit sok görög bort ivott- fel-

110 I 111

ség, ezt az ünnepséget az Achilleion építtetőjének

tiszteletére adjuk. Felségednek meg kell ezt értenie, itt

ez a szokás, és ezek a jó emberek itt valóban meg is ér-

demlik. Magától szerveződött, amikor felséged meg-

érkezett. Kérem, értse meg, nem lehetett megakadá-

lyozni, de nem is akartam!

A görögök azt hitték, hogy ez ünnepi beszéd vagy

pohárköszöntő volt, erre nagy örömmel megtapsolták.

Zene csendült fel, és a görög táncok ritmusa magával

ragadott mindenkit.

Mielőtt Sissy felelhetett volna, azon vette észre ma-

gát, hogy bevonják a körtáncba. Nemsokára azonban

kivált a körből, amikor felcsendült az énekszó: egy

csodálatosan tiszta hang énekelt egy pásztordalt a

pánsíp vágyakozó hangjai mellett. Magasan az álmok

kastélya fölött világított a hold.

- Felség, egy távirat! Távirata jött...

Egy szolga kereste Sissyt, majd átadta neki a papír-

lapot. A fáklyák fényében Sissy alig bírta kiolvasni a

betűket, de végül sikerült:

A BAJOR HERCEGNÉ SÚLYOSAN MEGBETEGE-

DETT.

Az utolsó napok és órák kábulatában Sissy nem is

gondolt Possenhofenre, anyjára. És Lichteneggre

sem... Vajon hogy van Mária Valéria? Legalább ő

rendben van-e?

A parkban az emberek tovább táncoltak. Tűz lobo-

gott az ég felé, fényében az álmok kastélya egészen kí-

sérteties megvilágításba került. Sissy bement a házba,

végigsétált a termeken, és a hideg pompa közepette

egészen elveszettnek érezte magát.

A teraszon a népünnepély valóságos bacchanáliává

változott. A báró és az udvarhölgyek a terasz szélén áll-

tak elkülönülve, és figyelték, mi történik. Bringktorff

is ott állt mellettük. Egészen úgy tűnt, mintha az ová-

ció nekik szólna. Egy pillanatra Sissy kísértést érzett,

hogy odalépjen melléjük, de azután inkább távozott a

házból az egyik oldalsó kijáraton.

Magányra vágyott, és a déli éjszaka csendjére, ahol a

csillagok oly mélyen vannak, oly közel, hogy az ember

azt hiheti, el lehet érni őket. De hát mindig is elérhe-

tetlenek lesznek! Talán azt hitte, ő felnyúlhat értük és

lehozhat egyet?

Amikor legutóbb Possenhofenben volt, már sejtette,

még ha nem is vallotta be magának: anyja halálos beteg

és ezekben a percekben talán már halálos ágyán fek-

szik. A lichteneggi kastélyban pedig egy új kis élet

igyekszik a világra jönni. Bécsben, a Burgban, egy

magányos férfi dolgozik fáradhatatlanul népe javára,

és ő nincs ott mellette, pedig ez lenne a feladata és kö-

telessége...

Kifele sétált közben a parkból. A kertkapu tágra

nyitott kovácsoltvas szárnyai mellett, a kőből készült

kerékvetőn egy öreg kecskepásztor ült. Két kecskéje

oldalt, a bejárat mellett legelte a füvet. A férfi a távoli

muzsikát hallgatta, de láthatóan nem kívánt a parkba

belépni és az ünnepségen részt venni. Nem kívánt en-

ni, és nem kívánkozott az emberek közé, noha a kapu

változatlanul tárva-nyitva állt, és még szállingóztak,

érkeztek az emberek.

Sissy az anyanyelvén szólította meg a férfit:

- Nem akarsz a többiekkel ünnepelni, öreg? Van

hús, hal, juhsajt és bor!

A pásztor tágra nyílt szemmel nézett rá, azt kutatta

tekintetével, vajon ki lehet. De a csillagfényben csak

alakjának körvonalait láthatta. .

- És te, leányom? - tette fel a kérdését.

- Nekem most nincsen kedvem hozzá.

- Nekem sincsen, lányom. Megvan mindenem,

112 j 113

amire szükségem van. Inkább ülök itt, és gondolko-

dom. .

- Miről?

- A gazdag idegen királynőről, aki ezt a kastélyt

építtette itt. Sajnálom őt.

- Sajnálod? - csodálkozott Sissy. - De hiszen min-

denhol irigylik.

- Az lehet, de én szánom. Ez a kastély olyan, mint

egy lánc, amelynek végén kőszikla van. A királynő le-

láncolta saját magát. Pedig azt mondják, szereti a sza-

badságot, hogy a régi mondák istennőihez hasonlítha-

tó, és mégis vasra verte saját magát, ehhez a sziklához

bilincselte lábát, már nem tud többé repülni, mint va-

laha az istenek fia. Rabbá teszi ez a kastély és minden

pompája. Ugyan miért irigyelném?

Sissy lekucorodott mell Az öreg férfi, akinek iz-

zadság- és erős dohányszaga volt, igazi bölcsnek tűnt

előtte.

- Nem értheted meg őt válaszolta neki. - Ez a kas-

tély volt minden álmának célja...

- Az álmoknak nincsenek céljaik, asszony. Talán azt

gondolod, vagy úgy érted, hogy a boldogságot keresi?

A boldogság azonban mindig máshol van. Mindig a

következő völgyben, abban, amelyik még előttünk

van, vagy a következő hegyen, vagy amögött. Most,

hogy a kastély elkészült, rá fog ébredni, rá kell ébred-

nie, hogy itt sem találja meg. Csak addig volt itt a bol-

dogsága, amíg a kastély csak vágyálom volt, és ahogy a

falak növekedtek, úgy tűnt el innen lassan.

Csend telepedett közéjük. Sissy mélyen a gondola-

taiba merült. Az öreg is magába mélyedve guggolt;

mintha belső hangra próbálna figyelmezni.

- A boldogság - hallotta Sissy hirtelen újra a szavait

- sehol sincsen, és mindenütt van. Vagy megtaláljuk

saját magunkban, vagy soha, sehol.

- Azt hiszed?...

- A boldogság nem hely, hanem állapot. A szí-

vünkben kell neki helyet csinálnunk, lányom. Akkor

ott megtelepszik, és akárhol is vagy, itt vagy máshol,

már mindegy. Egy ház azonban, amely kőből épült,

tulajdonképpen aranyból készült lánc, béklyóval. Ah-

hoz, hogy boldogságot érezzünk, nincs szükségünk

ilyen dolgokra...

Sissy ennek a különös, elvarázsolt éjszakának a bi-

zonytalan fényében meglátta, ahogyan az öreg jelen-

tőségteljesen bólintott felé. Az egyik kecske odadör-

gölődzött hozzá, és ő megsimogatta.

- Te gazdag ember vagy - suttogta Sissy - sokkal

gazdagabb, mint én!

Sissy elnyomta magában azt a hirtelen támadt ötle-

tét, hogy egy aranypénzt ajándékozzon neki: nem volt

rá szükség,.. A császárné felállt, hálásan az öreg vállára

tette a kezét, mint néma búcsújának és annak a jelét,

hogy megértette. Azután megfordult, és visszaindult

az álomkastélyba.

Azokból az álmokból, amelyeket az építkezés köré

szövögetett, most fel kellett ébrednie. Felismerte a té-

vedését. Attól tartott, hogy most azután igazán őrültnek

fogják tartani, és mégis le kellett vonnia a tanulságot.

Először Festetics grófnővel találkozott össze.

- Hát nem csodálatos egy éjszaka, felség? - lelkese-

dett a grófnő. - Micsoda romantikus ünnepség.

Mintha felséged maga szervezte volna, hogy ezt a tün-

dérházat felavassa. Hol bujkált felséged, már minden

felé kerestük!

- A magányt és a csöndet kerestem, grófnő - felelte

Sissy elgondolkodva. - Szükségem volt rá, hogy sike-

rüljön döntenem.

- Miben kellett döntenie, felség?

- Szeretném az Achilleiont... eladni.

114 . I 115

5. Négyszemközt

A kis étkezőszobában csak két személyre terítettek

ezúttal, vagyis maguk között lesznek Sissy és Franzl,

és ennek Sissy nagyon örült. Végre újra kiöntheti szí-

vét férjének.

A Michaeler-templom tornyából idehallatszott,

hogy felet üt az óra. Amikor az utolsó óraütés hangja

elhalt, abban a pillanatban lépett be a császár. Fél egy

volt. A dolgozószobájából érkezett, és kicsit fáradtnak

tűnt, de ahogy meglátta Sissyt, szeme azonnal felra-

gyogott. A császár pillantásából Sissy még ma is -

annyi év házasság után - szeretetet és csodálatot ol-

vashatott ki. Pedig már az ezüstlakodalmukon is túl

voltak! A császár odalépett hozzá, és kezet csókolt

neki.

- Sissym! - üdvözölte örömmel. - Milyen jó, hogy

újra itt láthatlak Bécsben!

Ez bizony - és ezt szégyenkezve be is vallotta magá-

nak Sissy - nem volt egészen magától értetődő. Sok-

sok napon, sőt heteken, néha hónapokon át volt kény-

telen hiányolni a császár a feleségét, amikor az Bécstől

jó messzire nagy utazásokat tett. Most is alig egy napja,

hogy hazaért.

- Üdvözöllek, Franzl-mosolygott a férjére, és leült

vele szemben a kis asztalhoz.

- Ritkán látjuk egymást - mondta a férfi, mialatt az

inasok kezdték felhordani a fogásokat. - Most egy ki-

csit barátságosabbnak látod a világot?

- Ha elutazhatnék Amerikába, annak nagyon örül-

nék!

Az utóbbi időben már többször célozgatott Sissy

arra, hogy nagy kedve lenne az Amerikai Egyesült Ál-

lamokat megnézni. Túlságosan nem reménykedett

abban, hogy a császár engedélyezni fogja az utazást, es

férje most valóban véglegesen nemet mondott:

- Szó sem lehet róla!

- És miért nem? - kérdezte Sissy hűvösen.

- Tudod, angyalom, hogy én neked szinte mindig és

mindenben megadom azt a lehetőséget, hogy szabad

akaratod szerint dönts-mondta a császár jóindulatúan

- most azonban kénytelen vagyok kitartani az állás-

pontom mellett. Teljesen ki van zárva a dolog.

Az utolsó szavakat különös nyomatékkal ejtette ki.

Sissy fáradtan és megadóan vonta meg a vállát, a csa-

lódás kiült az arcára.

- Rendben van, Franzl - bólintott - felejtsük el.

Annyira nem is volt fontos. Legfeljebb megint Kor-

fura fogok majd utazni.

Ez igencsak kedvetlenül hangzott, és ezzel nagyon

felbosszantotta a császárt.

- Az Achilleion! Kilencmilliő aranyfrankomba ke-

rült... - mormogta maga elé - és máris eleged lett be-

lőle! Ez így tényleg nem mehet tovább - tette hozzá

szigorúan.

Sissy hallgatagon evett, nem akart ellenkezni. Jobb

volt ez így, hiszen tudta, hogy férje nem értheti meg őt.

- Nem, angyalom - folytatta Franzl azután. - Még

egy darabig kénytelen leszel a csoda Korfu-kastélyodat

megtartani. Hiszen ez az Achilleion volt minden ál-

mod! Nos, most készen van, megvalósult. Ha most

azonnal el akarod adni, tényleg bolondnak fognak tar-

tani.

- Persze, sőt őrültnek, mint unokatestvéremet, La-

jost, a bajorok királyát, vagy az öccsét, Ottót, és még

egy tucat másik embert a Wittelsbachok családjából,

amelyből én is származom. Ezt akartad mondani,

ugye, Franzl? ! -kiáltott fel Sissy, és csörögve csapta le

az evőeszközt a tányérjára.

116 117

Férje szavai legfájóbb pontján érintették, és a leg-

mélyebb félelmeit hívták elö. Rettegett attól, hogy el-

borul az elméje, azt hitte, hogy ez a betegség a család

jában örökletes. Igen, már a gyanútól is, a feltételezés

től, hogy megőrülhet, pánikba esett.

Mit művelt velem az idő, a sors? Mivé lettem az

évek során?" - kérdezte reszketve saját magától, mi-

alatt fécje gyorsan rátette a kezét a karjára, hogy meg-

nyugtassa. Sissy legszívesebben felpattant volna, hogy

kifusson a szobából, de Franzl sötétkék szemének acél-

keménységű pillantása arra kényszerítette, hogy ülve

maradjon.

A férfi ujjainak erős fogása már fájdalmas volt; de a

hangja különösen gyengéden szólt, amikor ezt

mondta:

- Úgyis olyan rövid idő adatott meg nekünk, an-

gyalom. És tudod jól, mennyire szeretlek..

Sissy felsóhajtott, és hirtelen érezte, hogy könny

szökik a szemébe.

- Tudom, nehéz lehet neked velem, Franzl - val-

lotta be most ő is.

- És mégis nagyon szép, angyalom - rázta meg

csendesen a fejét Ferenc József. - Remélem, Isten még

sokáig megtart bennünket egymásnak. - A férfi ujjai

gyöngéden simítottak végig Sissy keskeny, finom kis

kezén.

Azután hirtelen a császár letette a kést és a villát,

megivott még egy korty bort, és intett a lakájoknak,

hogy nem kell hozniuk a desszertet.

- Mára nincs több időm - kért bocsánatot feleségé-

től - várnak rám.

Azzal asztalt bontott. Sissy ugyan alig evett vala-

mennyit, de nem érzett éhséget. Úgy érezte, szétpattan

a feje.

Ahogy a lakosztálya felé tartott, szembetalálkozott

egy lakájjal, aki levélkét hozott neki menyétől, a trón-

örökös özvegyétől, Stefániától. Néhány sorban arra

kérte Sissyt, látogatná meg. Ilyesmi meglehetősen rit-

kán történt, bár Stefánia még mindig a Hofburgban

lakott, de Rudolf halála óta a két asszony határozottan

kerülte egymást. Mindketten, hacsak részben is, de a

másikat okolták a bekövetkezett tragédiáért. Az anya

kevéssé szerette és nem vette körül meleg gondosko-

dással a fiát, így ítélt Stefánia, míg Sissy úgy gondolta,

hogy menye volt az, aki nem szerette eléggé vagy elég

jól a férjét, és ez vezetett a tragédiához.

Sissy nyugtalan lett. Máris elindult a Burg svájci

szárnyába, ahol a trónörökös lakása volt, amelyben

most már csak Stefánia lakott. A belga király karcsú,

szőke lánya látható megkönnyebbüléssel fogadta, hogy

Sissy máris megjelent. Idegesnek, sőt majdhogynem

zavartnak tűnt.

- Köszönöm, hogy átjöttél, mama - sietett Sissy

elébe.

- De hát mi történt, Stefánia? - kérdezte Sissy cso-

dálkozva.

- Mama, el kell innen mennem! Egyszerűen nem

bírom itt tovább! -kezdte Stefánia, és mindkét kezével

a fejéhez kapott.

- Neked migréned van - állapította meg Sissy.

- Migrénem? Igen, az is. De most nem erről van

szó, mama. Egyszerűen nem bírok tovább Bécsben

maradni! És te vagy az egyetlen, akiről egyáltalán fel-

tételezhetem, hogy megért. Hiszen te is így érzel újra

meg újra!

- Stefánia, én...

- Mama, nem lehet engem most már örökké a Hof

burgban, bezárva tartani! Rudolf meghalt: mit kere-

sek én itt? Hiszen itt mindennek vége!

- Stefánia - próbálta Sissy félbeszakítani menye

118 119

szózuhatagát, de hiába. A trónörökös özvegye tovább

folytatta, olyan hangon, hogy Sissy már attól félt,

hisztériarohamot kap.

- Mama, hallgass meg: meghívott Viktória néni.

Tudod, hogy én vagyok a legkedvesebb unokahúga.

Azt szeretné, ha odaköltöznék hozzá a windsori kas-

télyba. Ott is maradhatnék Angliában, nála és a csa-

ládjánál. El akarok menni, el ezek közül a rettenetes

falak közül, ahol minden csak életem eddigi legször-

nyűbb éveire emlékeztet!

- És az unokám? ! - kérdezte Sissy homlokát rán-

colva.

- Tessék? - kérdezte Stefánia, mint aki valami bó-

dulatból ébred. - Mit mondtál?

- Az unokámra emlékeztettelek, vagyis a te és Ru-

dolf kislányára! Gondolom, őt is magaddal akarod

vinni, vagy...

Stefánia végre magához tért. Feszülten gondolko-

dott. Igen, hiszen itt van a gyermek, "a szegény kicsi",

ahogyan Rudolf a Stefániának szóló búcsúlevélben

említi. A kis Erzsébet hercegnő. Őt is a császárné ne-

vére keresztelték. . .

- Azt hiszem, igen - mormogta kijózanodva. - Igen,

hát persze hogy magammal viszem Angliába - mondta

most már határozottan.

Sissy azonban megrázta a fejét.

- A császár soha nem egyezne bele, hogy a kis Er-

zsébet Angliába költözzön - közölte keményen és ha-

tározottan. - Gondolom, ezt te is belátod, kedves Ste-

fánia!

Azzal Sissy hirtelen elfordult tőle, és idegesen

fel-alá kezdett futkosni a szobában.

- Hát nem érted, Stefánia? - mondta hirtelen ke-

mény hangon, és megállt közvetlenül előtte. - Min-

denki feltételezi, hogy te sokkal többet tudsz a fiam

titkos terveiről, mint amennyit bevallasz!

- De hát tényleg nem tudok semmi közelebbit, ma-

ma - védekezett Stefánia izgatottan. - Rudolf sohasem

avatott engem a bizalmába!

- Csakhogy ezt senki nem hiszi el neked, Stefánia!

Sőt te valószínűleg többet.tudsz Rudolf haláláról, mint

én. Lehetetlen, hogy Angliába költözz, Stefánia! Ezt a

császár egyszerűen nem engedélyezheti!

Stefánia a rémülettől dermedten bámult rá. Azután

kezét arca elé kapta, és hisztérikusan zokogni kezdett.

- Akkor egyszerűen megszököm a gyermekemmel,

mama! - kiáltott fel magánkívül. - Majd meglátjátok!

- Semmit sem fogunk meglátni, Stefánia. Nyugodj

meg, és gondolkodj egy kicsit józanul. Írj Viktória ki-

rálynőnek, hogy nagyon sajnálod, de nem tudod elfo-

gadni a meghívását. Biztos vagyok benne, hogy nem is

kell elmagyaráznod, miért. A jó öreg, kövér Viktória

nénit sem ejtették a fejére... Ismerem őt, és Franzl is

ismeri. Tulajdonképpen neked is ismerned kellene...

Egyébként pedig légy türelemmel. Te vagy a mi uno-

kánk anyja, Stefánia, kedvesem. Ezt soha ne feledd el.

6. Magányos könnyek

Amikor újra közeledni látta Gastouri kikötőjét és a fö-

lötte magasodó sziklán az Achilleiont, Sissynek köny-

nyebb lett a szíve. Megint nem bírta tovább Bécsben,

fejvesztve menekült, elutazott Miramarba, és onnan

tovább a jachttal Korfura.

Az Achilleion már a magasból köszöntötte, amint

messze kiemelkedett a táj fölé. Végre készen volt a

Heine-emlékmű is, amelyet a parkban akart felállítat-

ni. Ezt a meglepetésutazást Nopcsa báró szervezte,

120 I 121

velük volt az elmaradhatatlan Festetics grófnő és a kis

görög Krisztomanosz, aki az egész jachtot parfümfel-

hője illatába burkolta.

A görög tanár csaknem sírt örömében, amikor meg-

tudta, hogy drága császárnéje mégis újra magával viszi

egy útra. Otthagyott csapot-papot, tanulmányait,

mindent, és pénzéből új ruhákat vett magának. Mira-

marban szállt fel a hajóra. Valósággal úszott a boldog-

ságban, hiszen még mindig fülig szerelmes volt Sissy-

be, aki ugyan egyre nehezebberi viselte ezt.

Az Achilleion megpillantásakor Sissy rögtön elfe-

lejtette minden bánatát, amelyek Bécsben oly nehéz

órákat szereztek neki: a trónöröklés kérdését és a poli-

tika más gondjait, amelyekkel Franzlnak kellett meg-

küzdenie. Egyre több helyen lángoltak fel nacionalista

mozgalmak. Magyarországon, Csehországbari és az

itáliai provinciákban is.

A jacht kikötött a császárné magánkikötőjében.

Rakterében ott volt a rengeteg csomag, amelyet Sissy

ezúttal is magával hozott: levélpapír a gyönyörű emblé-

mával, a kék, koronás delfinnel, ezt még Bécsben nyo-

matta Sissy. Velencéből érkezett a kézzel csiszolt cso-

daszép kristálykészlet, poharak és kancsók, hasonlóan

a Sissy által megálmodott Korfu-emblémával. Gyö-

nyörű porcelán étkészlet mindenféle alkalomra, ezüst

evőeszközök, ágyneműk saját magának és a vendégek-

nek, és mindenen rajta a koronás kék delfin. Így aztán

jó sok ideig tartott, amíg mindent kicsomagoltak.

Mégis ahogy Sissy belépett az épületbe, amelyet oly

lelkesedéssel építtetett, újra szívébe lopódzott a kétely

és a csalódás érzése. Árnyék suhant végig gyönyörű

arcán.

- Ó, felség - Krisztomanosz még ezt is észrevette, és

máris alázatosan közelebb lépett - mi baj történt?

Nem jól érzi magát talán felséged?

Sissy mosolygott.

- Semmi különös, Konstantin. Csak éppen az em-

bernek nem lenne szabad az álmait megvalósítania.

Már bánom, hogy fölépíttettem az Achilleiont!

- De hát felség! - csodálkozott Krisztomanosz - ez

egy csodaszép kastély, és az egész világ irigyli felsége-

det érte.

- Ezt maga nem érti, kedves Konstantin. Ez a kis

földdarab, ez a gyönyörű sziget egészen megragadott.

Azt hittem, itt talán meg tudnék maradni hosszabb

ideig, tudnék itt élni. Igen, jó lenne itt meghalni, és itt

eltemetve lenni... Csodálatos álmot álmodtam,

Krisztomanosz, egy álmot, amely sosem válhatott va-

lósággá, és soha nem is lesz az, még ha száz antik szob-

rot cipelek ide a szigetre. Attól tartok ugyanis, hogy

minden, amit emberi kéz alkotott, csak rontja ennek a

tájnak a varázserejét.

- De felség...

- Nem, nem, Krisztomanosz, én jobban tudom.

Elbizakodott voltam, egészen egyszerűen. Minden

fűszál, amely itt nő, minden bogáncs, amelyik itt

virágzik, ezerszer szebb, mint az én egész Achilleio-

nom!

Krisztomanosz nem értette, mire gondol Sissy.

Csak halálosan szomorúan nézett rá, mert érezte, hogy

mennyire szenved. És Sissy tényleg sajnálta már, hogy

itt áll az épület. Visszakívánkozott arra a kis darabka

földre, amilyen azelőtt volt, mielőtt ideépíttette volna a

kastélyt.

Ezen a délutánon mindannyian ott gyülekeztek a

kertben, a kis szobortalapzat előtt, és Sissy maga lep-

lezte le a Heine-szobrot. A szobrász a költőt úgy ábrá-

zolta, hogy egy széknek támaszkodik, kezében teleírt

papírlapok. Mindannyian tapsoltak, Erzsébet is örülni

látszott, hogy elkészült kedvenc költője szobra.

122 123

Délután sétálni indult Festetics grófnővel, de ez-

után lepihent. Este egy keveset evett, a többiek aludni

mentek, ő azonban nyugtalanul járkált fel-alá háló-

szobájában. A nyitott ablakon át hallani lehetett, ahogy

a pálmák zúgnak a szélben, messziről furulyadallamot

sodort ide a szél.

Sissy kabátot terített a vállára, és csendesen kiosont

a házból, ki a kertbe. Megint Heine vonzotta, mint va-

laha Carmen Sylva királynő kastélyában, amikor a

költő szelleme éjjel meglátogatta. Azóta, Rudolf halála

óta Sissy nem írt egyetlen verset sem. Most ott állt a

holdfényben, csendesen, a szoborral szemben, amely

mozdulatlanu! hallgatott a sötétben. Sissy hirtelen

megfordult, visszament a házba, leült az asztalához, és

megírta Achilleion-búcsúztató versét:

Szerelem? Az szabadság

mely jöhet és mehet

Kastély? egygyűrű rabság

Nem él úgy szeretet.

Sirály vagyok, sehová se való

Hazámból semmi part se jó

Hely soha meg nem kötött

Hullámok közt repülök

Lent a mólónál ott ringott a fehér császári jacht, a

Miramar, a csendes hullámzásban. Csak a matrózok

voltak ébren, akik a távíróra felügyeltek. Az éjszaka

közepén morzetávirat érkezett, a matrózok máris

mentek fel vele a hastélyba. Nopcsa bárót keltették fel,

aki gyorsan átfutotta a táviratot:

Tandori Dezső fordítása

LUDOVIKA HERCEGNÉ BAJORORSZÁGBAN

SÚLYOSAN MEGBETEGEDETT. JELENLÉTED

AJÁNLATOS LENNE.

FERENC JÓZSEF

- Te jó ég! - vakarta meg a báró a fejét. - Vajon vár-

hatok-e ezzel holnap reggelig? Ha felkeltem, képes és

még éjszaka nekiindulunk. Jobb lesz, ha csak reggeli-

nél kapja meg. Vagy mégsem? Még esetleg meghal a

hercegné, mielőtt a lánya megérkezne Possenhofen-

be... Nem, ezt a felelősséget nem vállalhatom. Akkor

már inkább induljunk éjszaka, szedjük föl a horgonyt

akár rögtön !

Sissy nagyon mélyen, álomtalanu! aludt, de gyorsan

magához tért, amikor a báró átadta a táviratot.

- Mama nagyon beteg! - kiáltott fel. - És Franzl úgy

véli, Possenhofenbe kellene mennem azonnal... Va-

lószínűleg igaza is van, hiszen anya már legutóbbi lá-

togatásomkor is olyan állapotban volt, hogy nagyon

megij gedtem...

Néhány perc múlva az Achilleion leginkább egy

felbolydult méhkasra hasonlított, és a császári jacht a

hajnali szürkületben fel is húzta horgonyát.

7. Bölcső és koporsó

Grazban Mikes Janka szállt be a vonatba. Rokonokat

látogatott meg, és most a különvonattal utazott vissza

Bécsbe, így csatlakozhatott a császárnéhoz, és segít-

hetett neki.

- Azt gondoltam, hogy felségednek szüksége lesz

egy kis bátorításra - közölte a meglepett Sissyvel. -

Őfelsége a császár már elküldte Possenhofenbe saját

124 I 125

háziorvosát. A doktor bizonyára megtesz mindent,

amit csak lehet.

- Anyám már nyolcvannegyedik évében van - ve-

tette ellen Sissy komolyan és gondterhelten.

- Istenem, milyen szép! - sóhajtott fel Mikes Janka,

szemét az ég felé fordítva. - Ez igazán istenáldotta kor,

felség! Én is szeretném megérni a nyolcvannegyedik

évemet, de engem valószínűleg már hamarabb elvisz a

krampusz!

- Ebben a korban már mindennel számolni kell -

mondta Sissy még mindig nagyon komolyan. - De ha

elveszíteném anyámat... Ugyan mi maradna akkor

még nekem ezen a világon?

- Felséged vét az igazság ellen - feddte meg Sissyt

Mikes grófnő határozottan, de kedvesen. - Felséged-

nek ott van a jó férje, a császár, vannak kedves gyer-

mekei, és nemsokára újabb unokája is fog születni,

ahogy hallom.

- Ó! - figyelt fel Sissy - csak nincsenek újabb hírei

a lányomról?

- De vannak - mosolygott Mikes grófnő sokat-

mondóan. - A kedves leánya makkegészséges, csak a

leendő apa idegei merültek már ki.

- Már nemsokára szülnie kell Valériának - mondta

Sissy.

- Igen, közeleg az idő - nevetett Mikes Janka.

- Én meg itt ülök a vonatban - mérgelődött Sissy -

és nem tudok hozzásietni!

- A jelenlegi helyzetben a legbölcsebb, amit csak

tehet felséged, hogy itt ül a vonatban, márminthogy

azért ül itt, hogy odautazzon hozzá - nevetett Mikes

Janka. - A kérdés csak az, hogy kihez. Azt hiszem, ez

most felséged igazi gondja. Felséged nem utazhat

egyszerre Possenhofenbe is és a lichteneggi kastélyba

is, Wels mellé. Pedig felségedet mindkét helyen na-

gyon várják, nagy szükség lenne önre. Lichteneggben

a kisunoka világrajötténél és Possenhofenben. . . - fél-

beszakította magát, és az ajkába harapott. Majdnem

azt mondta, hogy a halálhoz. Sissy persze így is meg-

értette. Az az öröm, amely elfogta arra a hírre, hogy

kedvenc lányának nemsokára gyermeke születik, máris

átadta a helyét a mély levertségnek.

- Valóban ez itt a gond - mondta nyomott hangu-

latban. - De hát mit is gondolkodom én itt? Hiszen

kétségkívül a lehető leggyorsabban Bajorországban

kell lennem. Ha az unokám egészségesen megszületik,

akkor, ha Isten is úgy akarja, még éppen eleget látha-

tom majd. Szegény anyámat azonban lehet, hogy töb-

bé nem is látom... Hát persze, először Possiba me-

gyek, és onnan utazom majd tovább Lichteneggbe -

döntötte el végleg Sissy az útirányt.

- Azt hiszem, ez nagyon jó lesz így-Festetics Mária

is bekapcsolódott a beszélgetésbe. - De felség, kérem,

szabadságoljon engem erről az útról... Sürgős szemé-

lyes elintéznivalóim vannak itt Bécsben, és...

- Jól van, természetesen, bár. . . - Sissy nem nagyon

örült ennek a hírnek, hiszen már annyira hozzászokott

Mária társaságához, de Mikes grófnő azonnal jelent-

kezett:

- Akkor természetesen utazom én, amennyiben

felségednek is megfelel. És velem Ferenczy Ida is.

- És természetesen én is - hallatszott a háttérből a

fodrásznő, Feifal asszony hangja. Most érkezett a va-

gonjából. Elaludt, és mentegetőzött. A személyzet

nem ébresztette őt föl, ami hallatlan dolog, hiszen

őfelsége most szinte fésületlenül ül a tea mellett...

- Én parancsoltam meg, hogy ne ébresszék fel önt,

mivel tegnap olyan szörnyű migrénje volt, és nagyon

rosszul nézett ki - közölte vele Sissy. - Most azonban

valóban örülnék, ha kezelésbe venné a frizurámat..

126 - 127

- Közben beszélhetek még az újabb bécsi hírekről -

mondta Mikes Janka. - Strauss mesterről mesélnek, de

ezek nem valami jó hírek. Johann Strauss ugyanis át-

tért az operakomponálásra. Én magam is nagyon kí-

váncsi voltam első operája premierjére.

- És? - kérdezte Sissy érdeklődve, mialatt Feifal

asszony a vállára terítetre a fésülködőköpenyét, és

óvatosan kibontotta és megfésülte Sissy csodálatos

hosszú haját. Ez bizony, mint mindennap, meglehe-

tősen hosszú ideig tartott, ilyenkor az udvarhölgyek

szórakoztatták Sissyt.

Mikes Janka titokzatos képet vágott, és megpróbált

Sissy kérdésére válaszolni:

- Magam sem tudom, felseg. Talán a zenén múlott,

vagy még inkább azon, hogy éppen újév első napja

volt, és a legtöbb ember még nem aludta ki a szilveszter

éjjeli mulatozást. Szóval a magam részéről én, beval-

lom, majdnem elaludtam, és mások is mondták, hogy

csaknem így iártak. A "Pázmán lovag" nem fog soká

műsoron maradni...

- Az pedig kár - mondta Sissy.

- Strauss mester jobban tenné, ha inkább több új

Denevért írna - mondta Festetics Mária. - Ez bizo-

nyára jobban megy neki, mint az operakomponálás!

- Csakhogy éppen az minden vágya! - mondta

Sissy. - Mindenki a tökéletesség felé törekszik, és ezt

nagyon is meg tudom érteni.

- Ön igen, felség, de a közönseg nem érti meg -

mondta Mikes grófnő.

- Éppen hogy nem kezdtek el fütyülni. De csak

azért, mert horkoltak!

- Szegény Strauss...

- Túléli, felség, ne aggódjon. Igaz, hogy már ő sem a

legfiatalabb...

A vonat most már sebesen robogott. Elhagyták Bécs-

üjhelyet, majd Badent. Bécs elővárosai suhantak el a

vagon ablakai előtt, már jól benne jártak a délelőttben.

Feifal asszony befejezte művét, gyönyörű koroná-

ban feltűzte Sissy haját. A császárné a fekete utazóru-

hájában rendkívül elegáns, karcsú hölgy volt.

A vonat most gördült be a bécsi Déli pályaudvar

széles, elegáns üvegcsarnokába. A császár és kis kísé-

rete ott állt a peronon, hogy feleségét fogadja.

A mozdony csikorogva fékezett, a vagonok ütközői

egymáshoz csapódtak, a kinyíló vagonablakokon át

beáradt a pályaudvar csarnokának zaja. Sissy kiszállt,

kis lábai végiglépkedtek a piros szőnyegen, amelyet az

ő tiszteletére terítettek le, és máris Franzl előtt állt.

Először észre sem vette, milyen komoly és szomorú az

arca, csak örült, hogy férje a karjába veszi és kedves

puszit nyom az arcára.

- Franzl - suttogta maga elé. - Franzl!

- Szegény kis angyalom - mondta a császár komo-

lyan, és megfogta felesége vállát. - Éppen elindultam a

Burgból, amikor megérkezett a hír Possenhofenból...

Sissy megmerevedett.

- Mama? ! - csak ez a szó hagyta el reszkető ajkát, és

félelemmel telve nézett Ferenc Józsefre.

- Meghalt - bólintott Franzl, és újra magához vonta

feleségét. - Szegény, szegény kis angyalom... Isten

elszólította tőlünk. Widerhofer doktor közölte, hogy

komplikációk léptek fel, tüdőgyulladást kapott a sok

fekvéstől, és a szíve is gyenge volt. Ma reggel hunyt

el.. . Már semmit sem tehettél volna érte, angyalom.

- De legalább ott lehettem volna mellette, foghat-

tam volna a kezét. . . - Sissy szemrehányást tett magá-

nak, és zokogásban tört ki. .

A császár gyengéden megsimította a vállát:

- Ne sírj, Sissy. Megtörtént, aminek meg kellett

történnie. Te nem tehetsz róla. Még ha oda is érsz, már

128 129

csak az agóniáját kísérhetted volna figyelemmel, meg

sem ismert volna már. Nem, jobb ez így. Gyere, mén-

jünk most haza.

De Sissy csak állt, mint akit villám sújtott, és pereg-

tek a könnyei.

Gyere hát, Sissym - mondta Franzl, és gyengéden

belekarolva elindultak. - Szedd össze magad, kérlek.

Te vagy a császárné! És hogy mi zajlik a bensőnkben,

ahhoz senkinek semmi köze.

Alig huszonnégy órával a possenhofeni lesújtó hír

után megérkezett a nagy újság Lichteneggből is: Fe-

rencnek és Mária Valériának kislánya született.

Sissy újra beszállt hát az udvari vonatba, hogy a ke-

resztelőn ott legyen. Erre az egyetlen kivételes alka-

lomra hajlandó volt fekete ruháját sötétszürkére cse-

rélni.

Ludovika hercegné nem érhette már meg, hogy

Mária Valéria lánya, a kicsi Erzsébet dédmamája le-

gyen. Hiszen természetesen a kicsit Erzsébet névre

keresztelték, ebben a kérdésben egy szemernyi kétely

sem merült fel a házastársak között.

- Ellának hívjuk majd - mondta a boldogságtól ra-

gyogó anya, amikor végre átölelhette mamáját.

A kismama kitűnően érezte magát, és nagyon büszke

volt. Az újdonsült papa szabadságot kapott, és alig le

hetett elcsalogatni a bölcsőtől.

- Hát nem csodaszép? - szinte ragyogott az arca.

- Tisztára a papája - biztosította Sissy komolyan. -

Éppen csak a bajusza hiányzik. De attól tartok, hogy az

később sem lesz neki.

- Hát remélem is, mama - nevetett Mária Valéria. -

Nem, nem, egész biztos csinos, okos kis hölgy lesz be-

lőle, igaz, mama? .

A lichteneggi kastélyban tökéletesnek tűnt a bol-

dogság, mióta a kicsi Ella megszületett. Legszíveseb-

ben a császár is eljött volna, de most nélkülözhetetlen

volt a jelenléte a birodalmi kancellárián, így hát csak

Sissyvel küldte el szerencsekívánatait és az ajándékát a

kis Ellának, aki persze még nem tudott mit kezdeni a

gyönyörű nyakékkel.

A keresztelő a kis kastélykápolnában volt, egészen

szűk családi körben, szép csendben - mármint ha el-

tekintünk a kicsi lány tiltakozó sírásától, amikor a pap a

fejére öntötte a keresztvizet.

A keresztelő után Sissyt újra elfogta a nyugtalanság,

hiszen kötelességtudata már régen Possenhofenbe hív-

ta. Legalább a temetésre szeretett volna odaérni.

A kis keresztelői ünnepség emléke sokáig eleven volt

még Sissyben, olyan volt, mint egy lassacskán kihunyó

fénysugár a depresszió sötétjében, amely egyre nőtt

körülötte, ahogy közeledett gyermekkora színteréhez.

Possenhofen, a kedves öreg Possi gyászba borult.

A kastély kapuja fölött fekete zászlókat lobogtatott a

szél.

A szán, amivel Sissy és Mikes Janka a pályaudvarról

megérkezett, csikorgó hóban suhant tova. A Starn-

bergi-tó partján a téli táj is olyan volt, mintha fagyos,

hideg gyászt viselt volna.

Milyen gyönyörű lehet most Korfun.. . Sissy gyor-

san elhessegette magától a frivolnak tűnő gondolato-

kat. Hiszen itt Possenhofenben, itt volt az ő igazi ott-

hona, a hazája. De most szinte megtagadta a lába az

engedelmességet, amikor át akarta lépni a jól ismert

küszöböt. Az öreg kastély szíve Sissy anyja volt, és ez a

szív most megszűnt dobogni...

A temetés már megtörtént, Ludovika hercegné a

kastélykápolna kriptájában nyugodott, a férje mellett.

Sissy érkeztével már senki sem számolt, hiszen Korfun

130 131

volt, amikor Ludovika állapota hirtelen rosszabbra

fordult.

Widerhofer doktor, a császár udvari orvosa itt volt

még. Most remélte, hogy majd a császárné vonatával

térhet vissza Bécsbe, itt már semmi teendője nem volt.

Kötelességét teljesítette, de már nem segíthetett a be-

tegen.

- Őszinte részvétem, felség - mondta Sissynek,

amikor az megérkezett. - Ha ez egyáltalán vigasz fel-

ségednek, elmondhatom, hogy egyáltalán nem szen-

vedett az édesanyja, már semmi nem jutott el a tuda-

táig, felség.

- De. . talán előtte. .. nem hívott, nem keresett en-

gem?

- Mindegyik lányát kereste, de sajnos egyik sem volt

itt, pedig mindenkit értesítettünk.

- És Gizella...

- A hercegné akkor már haldoklott.

- És a húgom, Zsófia Sarolta?

- A férjével, Alenson hercegével éppen a temetés

napjára érkezett meg. A törvényes előírások miatt a

temetési szertartást már nem lehetett tovább halogatni.

- Szegény mama! Egyedül kellett meghalnia. Csak a

gazdatiszt és az érzéketlen szolgasereg volt körülöt-

te..

- És én, felség - Widerhofer doktor kicsit meg volt

bántva. - Bocsásson meg, felség, de én bizonyára nem

voltam érzelmek nélkül. Nagyon sajnáltam a herceg-

nét, de sajnos nem állt hatalmamban, hogy a halált tá-

vol tartsam tőle.

- Bocsásson meg, doktor, meggondolatlan voltam -

kérlelte Sissy. - A császár és én is nagyon is becsüljük

önt.

Sissy egyedül ment le a kriptába, meggyújtott né-

hány gyertyát, és megállt anyja koporsója előtt. Eszébe

jutott az a rettenetes éjszaka, amikor ugyanilyen egye-

dül, mint most, a fia koporsója előtt térdepelt a bécsi

kapucinus kriptában. Akkor egész benseje, egész lelke

fel volt kavarodva, most azonban különös csendesség

uralkodott benne. Mintha szeretett anyja halála fölötti

bánata az ideúton csökkent volna, most egyszerűen

nem érzett semmit. Csak bámult a koporsóra, amely

azt a testet rejtette, amelyik neki is életet adott. Ben-

sőleg üres maradt közben, mint aki kiégett, és egyetlen

könnye sem hullott.

Kijött a kriptából, és felment a kastélyba, a régi gyer-

mekszobájába, amelyet még most is a réges-régi ingaóra

szorgalmas tiktakolása töltött be. Tanácstalanul leült az

ágy szélére. Mennyit ült itt, épp ezen a helyen a mama,

amíg őt álomba ringatta, mikor még kislány volt!

Akaratlanul is megfordult, az ajtóra nézett, mintha

Ludovika mama bármikor beléphetne. Az, hogy ő

odalent fekszik hidegen és mereven a koporsóban,

Sissy értelméig még nem jutott el, egyszerűen nem

tudta felfogni.

Sissy fájdalmasan mosolygott saját magán. Néhány

másodpercre ez a szoba visszaadta régi, otthonos biz-

tonságérzetét. De az illúzió gyorsan újra eltűnt. "Te-

hát itt sincs már otthonom - gondolta magában. - Mos-

tantól kezdve már itt is idegen vagyok!" Ebben a pilla-

natban hirtelen belehasított a fájdalom, amelyet az imént

a kriptában hiányolt. Valósággal égette a belsejét. Zo-

kogva borult rá az ágyra, és a megváltó könnyek patak-

ként foly tak a szeméből. Így talált rá Zsófia Sarolta, aki

gondterhelten indult nővére keresésére. Aggódott érte.

- Sissym - hajolt a testvére fölé, és megpróbálta

kedves simogatással megnyugtatni, vigasztalni. -

Sissy, ne sírj, kedves jó nővérem! Mamának szép,

hosszú élete volt. Ki tudja, hogy a sors hozzánk is ilyen

kegyes lesz-e.

132 133

- Igazad van! Én is hiszek abban, hogy a halál csak

átmenet egy másik világba. Igen, viszontlátjuk majd

papát és mamát... És Rudolfot.. . és Nenét, kedvenc

nővérünket. Mindannyiukat viszontlátjuk majd egy

napon!

Sissy összeszedte magát, és felült.

- Itt maradsz még, legalább erre az egy éjszakára? -

kérdezte tőle Zsófia Sarolta. - Oly régen nem láttuk

egymást, nővérém.

- Ez a találkozás sajnos szomorú alkalomból történt

-mondta Sissy, aki máris elkívánkozott Possenhofen-

ből. - A búcsú Possitól mindig nagyon nehezemre

esett, ezt te is tudod, Zsófia. Most azonban már semmi

sem tart itt vissza. Remélem, nem haragusztok meg,

még ma este elutazom az udvari különvonattal, és ma-

gammal viszem Widerhofer doktort is Bécsbe. Franzl

nagyon aggódik miattam, és vár rám.

Ahogyan az udvari vonat egyre inkább távolodott

Possenhofentől, úgy nőtt benne a szomorúság: úgy

érezte, mintha életének egy darabja immár örökre-ott

maradt volna az öreg kastélyban, és ez nagyon fájt.

Nemcsak az anyja halála okozta ezt a fájdalmat, sokkal

inkább az - és ezt egészen tisztán érezte Sissy - hogy

ezzel a halállal életének egy újabb szakasza ért véget.

Egyre magányosabb itt ezen a földön.

8. A nagyherceg

Sissy legnagyobb csodálkozására Franzl nem várta a

pályaudvaron, így aztán amint megérkezett a Burgba,

rögtön felszaladt a birodalmi kancelláriába, hogy jó

reggelt kívánjon és üdvözölje férjét. Érezte, hogy va-

lami fontos dolog történt, ha Franzl nem jött ki érte.

Röviden kopogott az ajtón, majd belépett. Franzl

nem volt egyedül, a külügyminiszter volt nála. A két

férfi homlokát ráncolva, gondterhelten állt egymással

szemben, nyilvánvaló volt, hogy Sissy egy fontos

megbeszélést zavart meg. De Franzl, ahogy ránézett,

először elmosolyodott, majd szinte ragyogni kezdett az

arca...

- Sissym! - kiáltott fel - éppen a legjobb pillanat-

ban érkezel!

Különös módon a külügyminiszter vonásai is

szemmel láthatóan felderültek.

- Felségednek mindig támad egy ragyogó mentő-

ötlete - ismerte el a miniszter. - Talán éppen ezáltal

tudjuk meggyőzni az oroszt, hogy Ausztriának sem-

miféle ellenséges szándéka nincsen...

Sissy csodálkozva lépett közelebb, engedte, hogy

Franzl átölelje.

- Szabad megtudnom, hogy mit tervelnek maguk itt

ki ellenem? - kérdezte gyanakodva. - Éppen Bajoror-

szágból jövök, és fogalmam sincs, miről van szó. Mi

készül itt?

- Rólad van szó, angyalom - Franzl valósággal lel-

kesedve mondta ezt.

- Rólam? - csodálkozott Sissy. - Az ég szerelmére,

mi közöm nekem ehhez az oroszhoz?

- Nos, nem több és nem kevesebb, csak annyi, hogy

ez az orosz, vagyis a nagyherceg, a cár öccse, tudvale-

vőleg nem érzéketlen az asszonyi szépség iránt...

. . . ennélfogva azt reméljük, hogy annak a benyo-

másnak a segítségével, amelyet felséged szépsége gya-

korol majd a nagyhercegre... - folytatta a miniszter,

de Sissy belevágott:

- Miféle benyomást kell nekem gyakorolnom? -

csodálkozott.

- Hát a banketten, amelyet majd Dmitrij nagyher-

ceg tiszteletére adunk, azt reméljük, hogy felséged

134 I 135

megjelenése... Ő a cár öccse - folytatta a külügymi-

niszter, különleges hangsúlyt adva szavainak. - Nyu-

godtan állíthatjuk, hogy ő a nagy orosz birodalomban a

második legfontosabb ember, hacsak nem az első, mi-

vel a bátyja nem is akart cár lenni, és csak kényszerből

uralkodik.

- Így van, Sissym. A nagyherceg félhivatalos láto-

gatásra érkezik Bécsbe. Az a benyomásunk, hogy az

oroszoknak kicsit rossz a lelkiismeretük a Franciaor-

szággal a hátunk mögött kötött barátsági szerződés

miatt. Így hát a cár most az öccsét küldi Bécsbe, hogy a

feszült viszonyon egy kicsit enyhíteni próbáljon - ma-

gyarázta tovább Franzl.

- Nekünk pedig azt kell bizonyítanunk az oroszok-

nak, hogy mi sem vagyunk érdekeltek abban, hogy fe-

szültségekkel terhes legyen a viszonyunk az országuk-

kal - tette hozzá a külügyminiszter kicsit nyakateker-

ten - márpedig ezt a legjobban úgy tudjuk elérni, ha

kitüntető kedvességgel nagyon ünnepélyes fogadtatást

rendezünk a nagyhercegnek.

- Az egész világ tudja, Sissy, hogy a legritkább

esetben jelensz csak meg bármilyen diplomáciai ese-

ményen. Annál inkább fogják majd értékelni az oro-

szok, ha majd éppen Dmitrij nagyherceg üdvözlésére

jelensz meg - tette hozzá Franzl szinte kérlelve, hiszen

érezte, hogy Sissy nem túl boldog attól, ami itt Bécs-

ben fogadta, alighogy betette a lábát a Burgba.

- De hiszen kettős gyászt viselek - Sissy rögtön az

ellenvetéseivel kezdte. - Az édesanyám halt meg, ép-

pen a temetésről jövök!

- Sissy - mondta Franzl türelmetlenül - itt nem a

személyes dolgainkról van szó, angyalom. Ez világpo-

litika. Hogy megőrizhessük Ausztria-Magyarország

békéj ét !

Sissy mélyet sóhajtott.

- Legelőször is le kell hogy üljek - mondta végül. -

Nem voltam ilyen fogadtatásra felkészülve, hiszen

még az utazóruhámban vagyok, át sem öltöztem, csak

üdvözölni akartalak, kedves Franzlom, semmi

mást!...

Franzl mellélépett, és magához vonta. Sissy azon-

ban kiszabadította magát férje karjából, és egy mély-

piros plüss székre ült. Levette a kis kalapkáját, így az-

tán a fátyol mögül előtűnt az arca.

- Ha felséged megengedné, hogy a nagyherceg is

láthassa ezt a gyönyörű arcot - kiáltott fel a külügymi-

niszter, megcsodálva császárnéja szépségét- akkor...

- Sissy, meg kell tenned - sürgette Franzl kérlelve.

- Most a birodalom kedvéért le kell győznöd önma-

gadban az ellenkezést.. !

- Remélem, az világos - mondta Sissy kis gondol-

kodás után - hogy feketében fogok megjelenni?

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a császár és mi-

nisztere ajkát, hiszén ezekkel a szavakkal Sissy végül is

beleegyezett.

- A fekete ünnepélyes - állapította meg a gróf lelke-

sen. - Felséged valósággal elbűvöli majd orosz vendé-

günket!

- Hívasd el a szabónőidet - mondta Franzl gyorsan

- és találják ki a legeslegszebbet, amit csak feketéből

meg lehet varrni. Még ha a nagyhercegnek ki is esik

majd a szeme! - nevetett a császár.

Sissy visszaindult az Amália-szárnyban lévő lakosz-

tályába. "Na látom, már megint itt vagyok Bécsben,

megint kezdődik elölről. A császárnénak, akár tetszik

neki, akár nem, újra meg kell jelennie, méghozzá teljes

fegyverzetben..." - gondolta.

Persze tökéletesen megértette Franzlt és miniszte-

rét. Ugyan mit számít a személyes fájdalom, mit érnek

egy asszony érzései és hangulatai, hogyha a jószom-

136 I 137

szédi viszonyról van szó két ilyen hatalmas birodalom

között! Akkor minden más dolog másod- és sokad-

rendű lesz. Neki csak igent kell mondania, és tenni,

amit kérnek tőle...

Sissy nem ismerte a nagyherceget, és a legcseké-

lyebb mértékben sem óhajtotta megismerni. De ha et-

től a férfitól annyi minden függ, ha annyi minden mú-

lik azon, hogy Bécsben jó benyomásokat szerezzen,

akkor Erzsébet készen állt arra, hogy egy este elcse-

vegjen vele, hogy Szentpétervárra szép emlékeket vi-

gyen haza.

Ferenczy Ida időközben már mindent előkészített

Sissy lakosztályában úrnője fogadására. Megkönnyeb-

bült sóhajjal bújt be Sissy a forró habos fürdőbe, hogy

lemossa magáról az út porát. Utána a világot megint

sokkal barátságosabb színekben látta. Sőt már úgy tűnt

neki, hogy a nagyhercegnek adandó fogadás érdekes

változatosságot hoz majd az életébe. És amikor udvar-

hölgyeinek elmesélte, mi vár rá, meg kellett állapítania,

hogy ezek az asszonyok mind hasonlóképpen gondol-

kodtak.

Ferenczy Ida másnap egy csomó legújabb párizsi

divatújsággal jelent meg, és az egész hölgykoszorú az-

zal foglalkozott, mit lehet egy ilyen különleges ünnepi

alkalomra, mint amit a cár öccsének látogatása jelent

Bécsben, felvenni, ami elegáns is, előkelő is, csábító is,

és főleg fekete anyagból van.

Az élénk vita közepén jelentette a lakáj, hogy a csá-

szár szeretné feleségénél tiszteler.ét tenni. Amikor Fe-

renc József belépett, az udvarhölgyek felemelkedtek,

és Franzl egyiktől a másikhoz lépve üdvözölte őket.

Igen jó kedve volt, hiszen Sissy beleegyezése, hogy

részt vesz az ünnepségen, nagy elégedettséggel és

örömmel töltötte el.

- Nemcsak ünnepi bankett és vacsora lesz a nagy-

herceg tiszteletére-mondta Sissynek- hanem ünnepi

előadás is lesz a Burgszínházban, a Vigadóban pedig

Strauss mester fog nekünk zenélni. Szeretném, ha a

nagyherceg láthatná, milyen az, amikor a bécsiek bécsi

keringőt táncolnak! Igaz, hogy még nem tudjuk, mikor

érkezik Dmitrij nagyherceg.

- Igen? Azt hittem, hogy már az elkövetkező na-

pokban jön - csodálkozott Sissy.

- Nos, az oroszoknál mit sem számít néhány hét

vagy hónap - jegyezte meg a császár.

A szabó- és varrónők azért nemsokára munkához

láttak. Amikor Sissynek legközelebb eszébe jutott ez a

kellemetlen kötelessége, megkérdezte Franzlt, van-e

már valami hír. Éppen audiencianap volt, a császár

aznap körülbelül kétszáz osztrák állampolgárt foga-

dott, akik mind eljöttek hozzá elmondani bánatukat,

kérésüket. Sissynek sikerült két audienciakérő között

besuhannia a hátsó ajtón. A császár nevetve fogadta

feleségét.

- Remélem - mosolygott rá - hogy a varrónőid már

szorgalmasan dolgoznak.

- Igen, én is ezt remélem - felelte mosolyogva Sissy.

- Lehet már tudni, hogy pontosan mikor érkezik a

nagyherceg?

- Igen, hírt kaptunk arról, hogy novemberben jön.

Sissy tágra meresztett szemmel nézett rá.

- Novemberben? - mondta. - De hiszen az még

majdnem kilenc hónap! Addig még egy gyereket is ki

lehet hordani !

- Eltaláltad - mosolygott Franzl. - A nagyhercegné

ugyanis gyermeket vár, és nem akarja Dmitrijt fel-

ügyelet nélkül Bécsbe engedni. Úgy látszik, veszé-

lyesnek talál téged, angyalom...

Másnap reggel Sissy kipihenten, frissen ébredt.

Gyorsan tornázott egy keveset, mielőtt Feifal asszony

139

megérkezett volna, hogy hosszú haját átkefélje és mű-

vészi kontyba fésülje.

Sissy ilyenkor a biliárdszobába ment, leült a hosszú

biliárdasztal szélére, amelyet egy hófehér lepedő borí-

tott. Feifal asszony erre bontotta ki gondosan és óva-

tosan Sissy csodálatos, hosszú, barna haját. A császár-

né haja az egész asztalt beborította. A kikefélésnél még

két szobalánynak is segítenie kellett, nem volt valami

kellemes dolog. Sissy csendben tűrte, és általában gö-

rög szavakat tanult közben.

Ezen a reggelen egyszer csak halkan felkiáltott,

azután elveszítette az eszméletét. Az egész biliárdte-

rem forgott körülötte néhány másodpercig, majd

minden elfeketedett.

- Feifal asszony, hagyja abba! Őfelsége elájult! -

kiáltott fel Ferenczy Ida rémülten.

A fodrásznő ijedten hagyta abba munkáját. Ő csak a

császárné hajára figyelt, és még a halk kiáltást sem

hallotta meg.

- Elájult? - kérdezte. - De hiszen nem is okoztam

neki fájdalmat, annyira óvatosan fésültem!

Időközben Sissy halk hangokat adott ki megint,

úgyhogy látszott, újra magához tért. Segélykérő kéz-

mozdulatot tett, miközben megpróbált felülni.

- Mi történt velem? -jajgatott. -Rosszul vagyok...

szédülök... minden forog körülöttem!

- Felséged egyszerűen elájult - felelte Festetics

grófnő gondterhelten.

- Vizet kérek - mondta Sissy. - Kérem, hozzon egy

pohár vizet.

Ezeket a szavakat a grófnőhöz intézte, de addigra

Feifal asszony már elindult, és egy pillanat múlva

visszatért egy vizespohárral, amelyet a császárnénak

nyújtott.

- Hogy érzi magát felséged? - kérdezte részvéttel

teli hangon. - Kicsit jobban van már?

- Azonnal értesíteni kell Widerhofer doktort - ta-

nácsolta Festetics Mária. - Őfelsége a császár halálra

rémül, ha meghallja...

- A férjemnek nem is kell erről tudomást szereznie!

Egy kis gyengeség, semmi más!

Sissy elhárította a segítséget, összeszedte magát és

felült.

- De igen, felség, de igen. . . Nem viselhetem a fele-

lősséget - ellenkezett Festetics Mária hevesen. - Nem

lehet tudni, mi rejlik egy ilyen ájulás mögött.

- De hiszen nem érzem magam betegnek, Festetics

grófnő. Biztosan csak a fogyókúrámmal függ össze a

dolog.

- Ez az, felség! - szólt közbe Feifal asszony. - Fel-

séged, azt hiszem, egy kicsit túlzásba viszi! Vékonynak

kell lenni, tudom, de ami sok, az sok! Ez a fogyókúra

felesleges és káros: felséged lassacskán már csak csont

és bőr, és még mindig fogyni szeretne!

- Attól tartok, hogy egy kövér Sissy egyáltalán nem

tetszene Franzlnak - vallotta be Sissy. - Ezért aztán

ügyelnem kell az alakomra.

- Hát ez aztán sikerült! Bocsánat, felség, csak úgy

kicsúszott a számon - kért elnézést Feifal asszony.

- Ennek ellenére mégiscsak konzultálni kellene az

orvossal, felség! - Az óvatos Festetics ragaszkodott az

ötletéhez.

Sissy megadóan sóhajtott fel.

- Na j ó - mondta - ha mindenképpen meg kell tör-

ténnie, akkor hát hívassa az orvost. Úgysem fog sem-

mit találni, már előre tudom. De hát végül is azért

fizetik, hogy megvizsgálja a pácienseit!

Így aztán a grófnő hívatta az udvari orvost, aki félóra

múlva szolgálatkészen megjelent, doktortáskájával a

140 I 141

hóna alatt. Végigkopogtatta Sissyt, meghallgatta tü-

dejét egy sztetoszkóppal, megnézte a nyelvét, és végül

a jól ismert aggódó "Hmhm!"-t lehetett tőle hallani.

- Ez úgy hangzik, mintha nem lenne igazán elége-

dett velem, kedves doktor! - állapította meg Sissy.

- Nem is vagyok, felség, egyáltalán nem vagyok

elégedett, engedelmével - mondta Widerhofer doktor

fejcsóválva.

- És mi bajom van? Hogy hangzik a szigorú diag-

nózis? - tréfált Sissy, mert nem hihette, hogy tényleg

komoly baja lerme.

- Valami zörgést hallok a tüdejében, felség. Ha

megengedi a megjegyzést, azt hiszem, hogy az egyol-

dalú táplálkozás is az oka lehet, mert amennyire tu-

dom, felséged hetek óta nem eszik mást, mint fagylal-

tot és narancslevet. Ez hosszú távon semmi jóra nem

vezet. Tudom, a hölgyek vigyáznak karcsú vonalaikra,

de hát az embernek tudnia kell, hol a határ. Felséged,

hogy őszinte legyek, aggasztó állapotban van. Hízó-

kúrára lenne szüksége.

- Csak nem tart borjúnak, kedves doktor? ! - Sissy-

ből kirobbant a nevetés. - Szó se lehet róla!

- Hmhm! Én ebben semmi vicceset nem találok,

felség. Itt felséged egészségéről van szó, és ebben a

pontban nem ismerek tréfát, mivel én vagyok érte fe-

lelős. Most is csak azt mondhatom, felségednek ennie

kell, és ki a friss levegőre! Sok oxigén, friss tej, és köz-

ben gondoskodni kell a megfelelő anyagcseréről. Hi-

szen felséged fehér, mint a fal! Felségednek egy kis jó

színre lenne szüksége, de nem a púderesdobozból, ha

szabad kérnem. Különben még úgy járna, mint sze-

gény Ferenc Ferdinánd főherceg. A trónörökösségre

vágyik, és lassan megint szanatóriumba kerül. Már a

katonai szolgálatát sem tudja ellátni!

- Ferenc Ferdinánd? - figyelt fel Sissy. - Olyan

rosszul lenne?

- Mindenesetre egyáltalán nincs jól. A tüdeje, mint

tudja felséged, gyenge, ezt örökölte. Legalább egy fél

évre Egyiptomba kellene utaznia, idén tavasszal a me-

ráni kúra is jót tett neki. De most megint rosszabbul

van. És ráadásul a teniszjátéknál nagyon megerőlteti a

tüdejét.

- Hűha - mondta most Sissy - nem is tudtam róla,

hogy ilyen lelkes sportoló.

- Én sem - bólintott Widerhofer doktor mérgesen. -

Ez a felséges főherceg legújabb, igen buta szenvedélye.

Bocsássa meg a szavaimat, de hát orvosként nem tu-

dom végignézni, ahogy fiatalemberek felelőtlenül

tönkreteszik saját egészségüket. Ne vegye zokon fel-

séged, de felséged sem jobb!

- Jól van, csak szidjon, doktor. - Sissy bűntudato-

san lehajtotta a fejét. - Egy asszony szeretne lehetőleg

minél tovább fiatal és csinos maradni. Ez csak nem

bűn?

- Nem bűn, csak éppen butaság, ha az ember ebben

is túlzásokba esik, például olyan szorosra fűzeti magát,

hogy levegőt sem kap, vagy pedig semmit sem eszik,

míg csak el nem ájul. Legfőbb ideje volt, hogy megint

elhívatták a jó öreg doktort. Ha felséged nem látja be,

amit mondtam, akkor kötelességem lesz mindezt a

császárnak is jelenteni - fenyegette meg Sissyt a föl-

emelt mutatóujjával félig tréfásan a doktor.

Fgifal asszony a vizsgálat kezdetekor tapintatosan és

diszkréten elhagyta a szobát, de a grófnő Sissy kérésére

ott maradt, így tanúja lett mindannak, amit az orvos

mondott, és ő is egyfolytában bólogatott, tökéletesen

igazat adott neki.

- És azok a hosszú gyaloglások, amelyeket felséged

oly gyakran tesz - tette hozzá a grófnő még a maga

142 I 143

észrevételét is. - Gyakran órákig is eltartanak! Leg-

utóbb is abban a rossz időben hat óra hosszat gyalo-

golt . .

- Tudom - dörmögött Widerhofer doktor - egy

kollégám az egyik titkosrendőrt ápolta utána, olyan

hólyagokat kapott a talpára szegény ördög, hogy hat

hétig rá sem tudott állni.

- Úgy kell neki - mondta Sissy. - Miért kell engem

folyton követnie!

- Mert ez a munkája, felség. Ű is felelős felséged

biztonságáért.

- Csak tudnám, minek ez az egész - mérgelődött

Sissy. - Ugyan ki akar nekem ártani itt Bécsben?

- Nem én döntök ebben a kérdésben, felség - fejezte

be a doktor a témát. - Én csak azt ajánlom felségednek,

hogy minél hamarabb utazzon el egy kúrára. Mit szól-

na felséged Karlsbadhoz?

- Miután a szép nagyherceg úgyis csak november-

ben jön, miért is ne? - mondta Sissy. - Karlsbadba

vagy valahová máshová, engedelmesen beleegyezem!

Sissy tréfált, habár egyáltalán nem volt hozzá kedve.

A doktor figyelmeztetései mégiscsak elgondolkodtat-

ták.

- És miért nem költözik ki felséged innen az egész-

ségtelen belvárosból a Hermész-villába? - javasolta

még a doktor.

- Mert itt közelebb vagyok a férjemhez - adta meg a

magyarázatot Sissy.

- Nos, ebbe én már nem tudok beleszólni, felség, én

csak javaslatot tettem. Úgy tűnik, megint jó kis nátha-

járvány kezdetén vagyunk. A felséges császár bizo-

nyára a legnagyobb megértéssel lenne, ha felséged

szeretné elkerülni a fertőzés veszélyét. Ha pedig már

itt lesz a tavasz, akkor...

- Irány Karlsbad! - fejezte be Sissy a mondatot.

Franzl igencsak csodálkozott az ebédnél, hogy Sissy

ezúttal rendesen evett. De mivel az asztal körül szokás

szerint még többen ültek, nem szólt egy szót sem, csak

ebéd után vonta félre a feleségét.

- A doktor mindent elmondott nekem - közölte ag-

gódva. - Igaza van: természetesen kiköltözöl még ma a

villába. És Karlsbad... ez sajnos megint azt jelenti,

hogy el kell válnunk egymástól - közölte megindult

hangon - de ha az egészséged miatt fontos, akkor el

kell utaznod.

- Ó, szerintem nem is vagyok annyira rossz álla-

potban. De ahogy hallottam, szegény Ferenc Ferdi-

nánd annál inkább!

- Ez az önfejű fiatalember! Jobb, ha nem is emlé-

keztetsz rá, Sissy. Úgy néz ki, mint egy két lábon járó

csontváz, és nem lehet lebeszélni arról, hogy hetente

többször is Pozsonyba utazzon. Méghozzá azért, hogy

teniszezhessen!

- Ezen már az imént is csodálkoztam - állapította

meg Sissy. - Mindazok alapján, amit tudok róla,

egyáltalán nem sportos alkat.

- Hát nem. De úgy látszik, erőszakkal is bizonyítani

akarja nekünk, hogy többet kibír, mintsem gondol-

nánk.

- De éppen a teniszezésben? - csodálkozott Sissy. -

Nem, Franzl, attól tartok, ezúttal cserbenhagynak a

besúgóid.

- Hogyan? - csodálkozott a császár. - Mit akarsz

ezzel mondani?

- Hogy asszony lehet a dologban - mondta Sissy

finom kis mosollyal.

- Asszony? - nevetett Franzl hitetlenül. - Ugyan,

még hogy ő meg egy asszony! Hiszen más sincs a fejé-

ben, mint a hadsereg megreformálásának tervei. Néha

144 I 145

azt hiszem, hogy szegény Rudit hallom újra, éppen

úgy beszél.

- A hadsereg megreformálásának tervei... és te-

nisz... ugyan hogyan illik össze mindez, Franzl? -

kérdezte Sissy élesen. -Nem lehet, hogy mindannyian

egy kissé rosszul ítéljük meg Ferenc Ferdinándot?

Franzl elcsodálkozott:

- Micsoda ötleteid támadnak, Sissy!

- Nahát azért annyira nem szokatlan ez az ötlet,

Franzl - nevetett Sissy a férjére. - Még ha szegény

Ferenc Ferdinándnak gyenge is a tüdeje... de amúgy

nem hiányzik semmije, vagy...?

Ezúttal Franzl adós maradt a válasszal. Csak meg-

vakarta feje búbját és elgondolkodva átbaktatott a bi-

rodalmi kancelláriára, ahol az íróasztala mellé ülve

még jó darab időre volt szüksége, hogy kiismerje ma-

gát a papírjai közt.

- Egy asszony és Ferenc Ferdinánd? - mormogta

maga elé. - Bár miért is ne? Csak tudnám, miért nem

nyitja ki a száját ez a tökfej! Hogyha trónörökös akar

lenni, úgyis képesnek kell lennie arra, hogy utódokról

gondoskodjon!

- Teniszt tulajdonképpen Bécsben is játszhatna a

főherceg, ha nagyon akarná .- gondolkodott tovább

hangosan a császár. - Akkor miért éppen Pozsony-

ban?!

Sissy közben átköltözött a Hermész-villába, ahol

hamarosan jobban érezte magát. Néhány hét múlva

indult Karlsbadba, a kúrára. Előtte azonban még ma-

gához hívatta Mikes Jankát, udvarhölgyét.

- Kedves jó Mikes grófnő - kérte - ahogy én önt

ismerem, bizonyára van ismerőse Pozsonyban?

- Hát persze hogy van, felség. És rokonaim is

Brünnben! Minden rendes bécsinek van rokona

Brünnben.

- Brünn pillanatnyilag nem érdekel. De Pozsony-

ban jó lenne, ha megtudna valamit.

- És mi az a valami, amit oly nagyon szeretne felsé-

ged megtudni Pozsonyban? - kérdezte Mikes grófnő

izgatottan.

- Azt szeretném nagyon tudni, hogy kivel teniszezik

Ferenc Ferdinánd főherceg Pozsonyban. Nehéz lesz

ezt kideríteni?

- Nem hinném. Ha a császári és királyi titkosrend-

őrség nem tudta meg, majd Mikes grófnőnek sikerül.

Nekem is megvannak a magam beépített emberei.

- Nagyon hálás lennék önnek!

- Semmi hála és köszönet, felség - szabadkozott

Mikes grófnő. - Hiszen még nem tudtam meg, kivel

teniszezik a főherceg Pozsonyban. Ugyan mi lehet a

dolog mögött? Talán valami kis titkos viszony, igaz?

- Lehetséges - mosolygott Sissy. - Bár a férjem azt

hiszi, hogy Ferenc Ferdinándnak semmi más nincs a

fejében, mint a hadseregreform, de én nem vagyok eb-

ben annyira biztos. Már az a becsvágy is, hogy betegsége

ellenére trónörökös akar lenni, számomra meglehetősen

különös. Ennek a becsvágynak persze számos oka lehet.

De miért teniszezik, és miért éppen Pozsonyban?

- Semmi gond, megtudjuk. Még akkor is, ha nekem

magamnak kell odautaznom, és még ha az ütőt is a ke-

zembe kellene vennem.

Sissynek szívből nevetnie kellett, hiszen a kövér

Mikes grófnőt valóban képtelen volt teniszezés közben

elképzelni.

Mikes grófnő hasonló dolgokra gyanakodott, mint a

császárné, így hát egyik reggel beült a pozsonyi vonat-

ba és leutazott ebbe a kis Duna-parti városba.

- Pozsony - mondta Sissy a búcsúzáskor még gyor-

san a grófnőnek - pillanatnyilag sokkal érdekesebb a

számomra, mint Karlsbad. De hát oda kell utaznom. . .

146 147

9. A főherceg szerelme

Mikes grófnő előzőleg levelet írt pozsonyi rokonának,

így hát amikor megérkezett a csendes kis negyedben

lévő villához, már szívrepesve várták.

- Janka néni! Milyen jó, hogy eljöttél hozzánk láto-

gatóba! Mennyire örülünk mindannyian!

Mikes Janka egyik bátyja Pozsonyba nősült, és egy

jól menő kis üvegedénygyára volt. Két gyermeke, egy

fia és egy lánya, tíz- és tizenegy évesek, már futottak is

elő a kertből és szeretettel és hangos örömkiáltással

ölelték át a kerek nénit.

- Gyerekek, engedjetek el! Mindjárt megfulladok!

Máris a segítségére sietett sógornője, Ilona, amit

megkönnyebbült sóhajjal fogadott Mikes Janka. A

nyitott ajtón át kávéillat gomolygott utána.

- Ugye iszol velünk egy kávét, kedves sógornőm? -

kérdezte Ilona. - A te tiszteletedre barátfüle is lesz,

tudom, hogy mennyire szereted!

- Ez legalább egy kicsit kárpótol a hosszú utazásért

-mondta Mikes Janka boldogan. -Ezt a szilvalekváros

barátfülét kellene egyszer megkóstolnia a császárné-

nak! Talán még valami kitüntetést is kapnál érte! De

most gyerünk be a házba, estére szeretnék újra Bécs-

ben lenni.

- Nem maradsz itt hétvégére? - kérdezte Ilona csa-

lódottan.

- Ki van zárva: a császárné vár rám, nemsokára in-

dulnia kell Karlsbadba, és előtte még tudni szeretné azt,

amiért ideküldött Pozsonyba. Remélem, sikerül kide-

rítenem; talán éppen a te segítségeddel!

Beléptek a házba, a két gyereket szobájukba küldte

anyjuk, ahol a házitanító várt rájuk. Mikes Janka és

sógornője pedig beültek az elegáns kis szalonba, ahol a

szobalány máris felszolgálta a kávét és a híres barátfü-

lét, amelyet Janka annyira tudott értékelni.

- Na de most már tényleg izgatott vagyok - kezdte

Ilona, miután leültek és Mikes Janka előszedte az uta-

zótáskájából a kis ajándékokat, amiket Bécsből hozott.

Ilona nagyon örült nekik.

- Itt van még egy kifestőkönyv és egy kis kályha

Marika babaszobájába. Nézd, még egy lámpácska is

van benne, amely pirosan világít.

- Ó, milyen aranyos! - kiáltott fel Ilona elragadtat-

va. - Ilyesmit is csak Bécsben lehet kapni a Kárntner-

strassén! Na de most már tényleg mondd el, mit tehe-

tek érted, Jankám?

- Ismersz-e egy bizonyos Václav Vondraceket? -

kérdezte a grófnő.

- A titkosrendőrt? - nevetett Ilona. - Hiszen őt

minden gyerek ismeri a városban!

- És mindenki tudja azt is, hogy ő a császár szolgá-

latában álló besúgó?

- Hát persze, Jankám. Hiszen éppen ennek révén

tudja meg az összes pletykát. Senki sem titkolja előtte,

sőt ha az emberek azt szeretnék, hogy Bécsben valamit

megtudjanak, akkor egyszerűen csak elmesélik a

Vondraceknek. Egész nap a Ferdinánd császár kávé-

házban vagy előtte a teraszon ül és a jelentéseit írja.

- Ez sem rossz - dörmögte Mikes Janka bár kicsit

csodálkozott, de amellett remekül szórakozott. - Úgy

tűnik, igazi osztrák módszer ez. Csakhogy így bizo-

nyos dolgok híre nem jut el Bécsbe. Hiszen a besúgó úr

nyilvánvalóan csak azt jelentheti, ami az embereknek

kényelmes, amiről pedig nem akarják, hogy megtudja,

azt nem mondják el és így nem is jelentheti.

- Nos, igen. Vondracek egy évvel ezelőtt telket vett

és most valami kis villát építtet éppen. A fizetéséből

148 I 149

biztos nem futná... Valószínűleg van mellékjövedel-

me is...

- Érdekes - állapította meg Mikes grófnő lassan.

- De Jankám, hiszen ez a Vondracek még csak nem

is kivétel! Nincs abban semmi különös, amit csinál így

működik még egy sor dolog, és egészen jól!

- Na, ha ezt a császár tudná, azt hiszem, kevésbé

lennétek kedélyesek! - dörmögte Mikes Janka. - És

még azt hallottam, hogy a Vondraceket felterjesztették

valami kitüntetésre...

Megpróbálta izgatottságát egy második barátfüle el-

fogyasztásával csökkenteni. Sógornője kicsit tanács-

talanul nézett rá, mivel még mindig nem tudta, hová

akar Janka kilyukadni.

- De hát mi van ezzel a Vondracekkel? - kérdezte

Jankát. - Csak nem csinált valami rosszat? !

- Vondracekkel semmi baj, kivéve az, hogy Bécsben

a mai napig nem tudják, hogy Ferenc Ferdinánd kivel

teniszezik Pozsonyban. Ez az ugyanis, amit a császárné

annyira szeretne tudni.

- És emiatt kellett egyenesen idejönnöd? - csodál-

kozott Ilona. - Mert szeretnék megtudni, hogy kivel

teniszezik a főherceg?

- Mivel a Vondracek még eddig nem árulta el!...

- Hát persze hogy nem - nevetett Ilona vidáman. -

Merthogy a főherceg még nem nyilatkozott, és Iza-

bella nem szeretne nevetségessé válni.

- Izabella? - Mikes Janka izgatottan vonta fel a

szemöldökét. - A Croy hercegnő, aki Ferenc Ferdi-

nánd unokatestvérének, Frigyesnek a felesége?

- Pontosan róla van szó. Neki és Frigyes főherceg-

nek, aki itt Pozsonyban állomásozik, nyolc lánya van!

- No de ilyet! - kiáltott fel Mikes grófnő. - Hogy ez

senkinek nem jutott még az eszébe! Biztos az egyik

lányról van szó.

- Igen ám, de melyikről? Biztos vagyok benne, hogy

ezt a Vondracek nem tudja, hiszen még Izabella sem

tudja, aki pedig már reménykedik abban, hogy egy

napon ő lesz a leendő császárné anyja...

- Na, ez szép kis ügy - szaladt ki Mikes Janka száján.

- Hogy fog csodálkozni a császárné!

- Nos, hivatalosan a főherceg csak az unokatestvérét

jön látogatni, de a lányaival teniszezik a főhercegi villa

parkjában, amelyet olyan magas és sűrű sövény vesz

körül, hogy egyáltalán nem lehet átlátni rajta.

- És ezt a sövényt használja Vondracek kifogásnak-

állapította meg Mikes Janka felháborodva.

- Ugyan mit tehetne? Izabella nagyon ügyel arra,

hogy Bécsben senki ne tudjon meg semmit, mielőtt a

dolog hivatalos lenne. Márpedig mindeddig Ferenc

Ferdinánd még nem nyitotta ki a száját. És ráadásul

előfordul, hogy hosszabb ideig nem is tud Pozsonyba

jönni, mivel kezelésen van, így hát az ügy igencsak el-

húzódhat!

Mikes Janka kiitta az utolsó korty kávéját, és meg-

könnyebbülten így szólt:

- Micsoda szerencse, hogy Pozsony még egy ilyen

kis fészek, ahol mindenki mindenről tud... Az ügyet

sokkal könnyebben sikerült elintéznem, mintsem

gondoltam volna, és ezt neked köszönhetem, kedves

Ilonám.

- De én nem mondtam semmit, Jankám! - nyitotta

szét a sógornő sajnálkozva a tenyerét. - Különben

igencsak meggyűlhet a bajom a főhercegnővel! Már-

pedig ezt mi nem engedhetjük meg magunknak!

- Nem, nem, ne aggódj, egészen nyugodt lehetsz!

Meg sem említem a neveteket. Nem vagyok bolond,

hogy rád szabadítsam Mella-Bella-Izabellát!

Mikes Janka egy fiákerrel még elkocsizott a főherceg

villája előtt, de lemondott arról, hogy megismerkedjen

150 151

Izabella főhercegnővel és nyolc lányával, akik között

ott van a leendő trónörökös felesége is... A császárné

pedig úgyis ismeri a főhercegnét meg a lányait is.

A sövény a park körül valóban annyira sűrű volt,

hogy sem a parkot, sem a gyönyörű nagy villát nem le-

hetett látni. Így hát megbocsátható volt, hogy Vond-

racek nem sejtett semmit, hiszen a titkosrendőröknek

tilos belépni a császári ház tagjainak birtokára.

Mikes grófnő egy pillanatig sem kételkedett ab-

ban, hogy a kiváló szimatával jó nyomon van, és hogy

a császárné sejtelmei megalapozottak. A fiatal főher-

ceg, a leendő trónörökös tehát szerelmes. A Frigyes

főherceg egyik leányával kötendő házasság útjában

nem állt semmi, kivéve, hogy a pápától kell enge-

délyt kérni, miver rokonházasságról van szó, de ezt

soha nem tagadják meg, hiszen az uralkodócsaládok-

ban mindennapos dolog az ilyesmi.

Ahogy a vonat visszafelé gördült Bécs felé, végig a

Duna mentén, Mikes grófnő arra gondolt, hogy Fe-

renc Ferdinánd milyen okosan választott. Biztos, hogy

a császár a főherceg bármelyik leányát szívesen látná

leendti trónörökösnéként. Ez a házasság megerősítené

Ferenc Ferdinánd helyzetét az uralkodóházon belül,

erre pedig igen nagy szüksége volt. Hiszen egyáltalán

nem volt még biztos, hogy ő lesz a trónörökös, sőt el-

lenkezőleg, több helyről érték támadások, és Ottó, az

öccse, nagyobb rokonszenvnek örvendett. Minden

tiszteletem, mormogta magában, a fiú nem esett a fe-

jére!

A következő délelőttön máris bejelentkezett Sissy-

nél a Hermész-villába. A császárné azonnal fogadta.

- Nos, grófnő? - kérdezte Sissy izgatottan. - Sike-

rült valamit megtudnia?

- Meghiszem azt - mosolygott Mikes Janka önelé-

gülten. - Nagyjából mindent tudok, kivéve egy apró-

ságot.

- Ne feszítse tovább a húrt, mondja már, kérem!

- Először is: felségednek tökéletesen igaza volt,

amikor azt feltételezte, hogy szívügyekről van szó.

- Tehát valóban... És ki az, grófnő? Mondja már,

Franzl ma ebédre jön, szeretném neki is elmoridani.

- Sajnálom, felség, ez nem fog menni. Ugyanis ép-

pen ez az az apróság, amit sajnos nem sikerült meg-

tudnom: mármint hogy ki az illető.

- Ezt meg kell magyaráznia - mondta Sissy csodál-

kozva és homlokát ráncolva. - A dolog meglehetősen

homályos.

- Egyáltalán nem olyan homályos, ha meggondol-

juk, hogy Frigyes főhercegnek, Ferenc Ferdinánd

unokatestvérének házasságát nyolc lánnyal áldotta

meg az Úr.

Sissy tágra meresztette a szemét.

- Hogyan? - csodálkozott. - Csak nem azt akarja

mondani, Mikes grófnő, hogy...

- De igen, felség. Ő császári fensége, a leendő trón-

örökös ezek közül a hölgyek közül részesíti az egyiket a

kegyeiben. De hogy melyik az, azt, úgy látszik, még

Izabella főhercegnő sem tudja. Ezért van az egész nagy

titokzatoskodás.

Sissy gondolkodott, szobájában fel-alá sétálva. Vé-

gül odatámaszkodott a kandallóhoz, amelyben a kelle-

mesen melegítő tűz égett.

- Ha figyelembe vesszük a korukat, akkor nem is

jöhet szóba mind a nyolc lány - állapította meg. - Csak

kettő vagy három lehet, aki Ferenc Ferdinánd számára

érdekes.

- De mégis, még ha a kört le is szűkíthetjük, nem

tudunk semmi bizonyosat, felség.

- No nézd csak, a mi Ferenc Ferdinándunk! - mo-

152 153

solygott Erzsébet. - Leánynézőbe jár Pozsonyba és

senkinek sem szól erről egy árva szót sem! Nahát, úgy

tűnik, jócskán belekeveredett már ebbe az ügybe!

- Még azon is gondolkodtam, felség, hogy ez a há-

zasság igen ügyes sakkhúzás lenne tőle.

Sissy arcán árnyék futott végig.

- Gondolja, hogy szerelemről szó sincs? - kérdezte.

Csak józan érdekházasságot tervez a fiú?

Mikes grófnő vállat vont:

- Legalábbis a lehetséges dolgok közé sorolnám,

felség. Hiszen a főherceg ennél okosabban nem is

dönthetne...

- Szóval csak egy sakkhúzás - mondta Sissy letör-

ten. - Egy sakkhúzás, hogy megerősítse helyzetét.

Igen, nagyon is lehetséges. Éppen elég becsvágyó ah-

hoz, hogy megtegyen egy ilyen lépést. Talán nem is

gondol arra, hogy ezzel a személyes boldogságát is

kockára teszi. Nagyon ellenzem azokat az érdekházas-

ságokat, amelyek a mi köreinkben sajnos annyira

megszokottak. Sokkal szívesebben látom, hogyha a

szív is szóhoz jut, ha elismerjük jogait. Hiszen végül is

ez is lehetséges: Franzl és én is szerelemből házasod-

tunk össze...

10. A nősülés kérdései

Ferenc József akkor érkezett a Hermész-villába, ami-

kor Sissy Mikes Jankát már éppen beküldte a Burgba

mindenféle feladattal. A két kocsi még találkozott a

kapuban. A császár látta a kövérkés udvarhölgyet, aki

hintója puha párnáiról felemelkedve tiszteletteljesen

bólintott felé.

"Nocsak - gondolta magában a császár - már vissza

is jött Pozsonyból? Na, kíváncsi vagyok, mit tudott

meg!" Sissy elmesélte neki, mire gyanakszik ő és ud-

varhölgye, és mire kérte meg Mikes grófnőt.

A császár hintója végiggördült a lainzi vadasparkon,

ahol már előbújtak az ibolyák, és ahol az elolvadt hótól

vizes réteken hóvirágok dugták ki fejecskéjüket a si-

mogató tavaszi napsugárban.

Sissy látta az ablakból, hogy Ferenc József kocsija

megérkezett, lefutott a lépcsőn, és férjét már az elő-

csarnokban fogadta.

- Milyen jó, hogy újra a karomban tarthatlak, an-

gyalom - üdvözölte őt a császár, és szeretettel magához

vonta. - Éppen láttam, ahogy Mikes grófnő befele

tartott a városba. Miféle híreket hozott nekünk Po-

zsonyból?

- Először is: igazam volt! Ferenc Ferdinánd leány-

nézőbe jár Pozsonyba.

Franzl összeráncolta a homlokát:

- Hát ez elég meggondolatlan tőle. Számára a walesi

herceg leánya jöhet szóba... kapcsolatot keresünk

Angliához. Ez végre megerősíthetné helyzetünket a

poroszokkal szemben.

- Az ő választása is rendkívül diplomatikus - kö-

zölte Sissy.

- Úgy? És ki az ő saját választása?

- Izabella és Frigyes valamelyik lánya.

A császár csodálkozva nézett feleségére, majd bosz-

szankodva legyintett, és megrázta a fejét.

- Mi bajod van? - kérdezte Sissy megdöbbenve. -

Szerintem egyáltalán nem rossz!

- Bolondság - mondta a császár. - Teljesen értel-

metlen dolog. Ferenc Ferdinándnak úgy látszik, za-

varosabb a feje, mint gondoltam.

- Azért, mert megvannak a saját elképzelései és ter-

vei, erre gondolsz? Hiszen ez igazán jogában áll, sze-

rintem legalábbis - válaszolta erre Sissy.

154 I 155

- A terv nem lenne rossz, ha nem sikerült volna már

sokkal jobb menyasszonyt választanunk neki. Már-

mint az angol hercegnőt. Habsburg és Windsor há-

zasság! Milyen jól hangzik!

- Habsburg és Windsor? És ő vajon tud-e már er-

ről?

- Hát persze. Tudja. Igaz, hogy még nem volt al-

kalma megismerni a hercegnőt.

- Ezzel szemben Izabella és Frigyes lányait ismeri -

válaszolta Sissy élesen.

Franzl kigombolta az egyenruhája gallérján a gom-

bokat, úgy érezte, másképp nem tud levegőt venni,

megfullad.

- Ez a fiatalember - mérgelődött - a kétségbeesésbe

kerget! Most aztán Frigyes és Izabella biztosan a leg-

jobbakban reménykednek!

- Ugyan, mi mást is tennének? - kérdezte Sissy

ugyancsak bosszankodva, mert nem sejtette, hogy ez a

beszélgetés ilyen fordulatot fog venni.

- Hogy fogom nekik megmondani, hogy ebből a

házasságból semmi sem lesz! - sóhajtotta Franzl, és

leroskadt az egyik székre. - A sok más gondomhoz,

bajomhoz még állandóan újabb családi problémák is

jönnek!

Sissy leült vele szemben a magas, boltíves ablak elé.

Kint csodálatos volt a tavaszi napsütés, itt bent azon-

ban meglehetősen vihar előtti lett a hangulat.

- Franzl - szólt Sissy megnyugtatóan - nem lehet-

ne hagyni, hogy ezúttal hadd működjön a gondviselés?

- A gondviselés? Az csak kisembereknek való,

Sissy. A trónörökös házasságának ügyében nekünk

magunknak kell a gondviselést játszanunk. Ez az így

politikailag rendkívül fontos és jelentős. Hiszen akár

háború vagy béke is múlhat rajta! Nem hagyhatunk

semmit a véletlenre!

- De hiszen tudod, hogy Ferenc Ferdinánd milyen

keményfejű! Ha egyszer valamit a fejébe vett...

- Igen, ráadásul még ez is! Már az előbb is mond-

tam, hogy vele állandóan csak a vesződség van. Ez

megint jó kis munka lesz, Sissym! Legszívesebben én

is itthagynék csapot-papot, ahogy te csinálod!

- Igen, nemsokára indulnom kell a karlsbadi kúrára

- emlékeztette Sissy a férjét.

- Szívesen cserélnék veled - sóhajtott Ferenc Jó-

zsef.

Egy szolga jelentette, hogy az ebéd tálalva van.

- Csaknem az étvágyam is elment - panaszkodott a

császár - annyira bosszant ez az ügy.

- Nono - mondta erre Sissy. - Felejtsd el, legalább

erre a félórára. Egyébként már látom, hogy ez az ügy

egy kicsit az én hatáskörömbe fog tartozni.

- Hogy érted ezt? - kérdezte a császár érdeklődőn.

- Már azzal kezembe vettem az ügyet, hogy Mikes

grófnőt elküldtem Pozsonyba.

- De hát mit akarsz ezzel mondani, Sissy?

- Hogy a legközelebbi adandó alkalommal beszélek

majd Ferenc Ferdinánddal. Azt hiszem, ez lesz a leg-

okosabb. Tudom, hogy kicsit különös természet, és ti

mindannyian nehéz embernek találjátok. Én nem: én

jól ki tudok vele jönni.

- Igen, ezen mindig csodálkoztam! De szinte te

vagy az egyetlen...

- Szerintem ez egyáltalán nem csodálatos. Csak ti

éppenséggel nem jól fogtok a dologhoz. Meg kellene

próbálnod megérteni őt. Szegény fiú, mindenekfölött

szerette az anyját, akit olyan korán kellett elveszítenie

abban a rettenetes betegségben, amely ellen most ő

maga is harcol. És igazán bátran teszi ezt, meg kell ad-

nod.

- Én az ő helyében lemondanék a trónról.

156 I 157

- Rudolf barátja volt, sőt még ma is az, a halálon túl

is. Azt hiszem, nem tévedek, ha feltételezem, hogy

szeretné legalább Rudolf néhány tervét megvalósítani.

- Ez meglehetősen veszélyes politikai örökség,

Sissy!

- De ő meg van győződve arról, hogy ezek a tervek

jók és helyesek, különben nem vállalkozna arra, hogy

megvalósítsa őket. Igen, ő harcol, Franzl! Értsd meg,

Ferenc Ferdinánd harcol a saját betegsége és a kon-

zervatív meg nem értés ellen! Olyan jövő érdekében

lép föl, amelyet a sors talán nem is fog neki megadni...

Már úgy értem, ha végül a betegség győz rajta. Épp-

olyan idealista, mint amilyen Rudolf volt!

- De tudod, hogy Rudi hogy végezte! - felelte

Franzl gondterhelten.

- Igen, tudom... vagy legalábbis azt gondolom,

hogy tudom - mondta Sissy elkomorulva.

- Halott trónörökösből elég volt egy - mondta a

császár halkan, és fejét a kezébe támasztotta. - Vesze-

delmes hatalmak vannak ellenünk. Olyan hatalmak,

amelyek arra törekednek, hogy hatalmunkat meg-

döntsék és birodalmunkat megsemmisítsék.

- Ferenc Ferdinánd az a fajta férfi, aki ezekkel az

ellenségekkel felveszi a harcot. Biztos, hogy eszébe

sem jut, hogy csendben meghúzódjon, és hagyja a

dolgokat menni a maguk útján.

- Ez csak nem szemrehányás, Sissym? Én sem ha-

gyom a dolgokat menni a maguk útján, még ha esetleg

így látszik is. Én sokkal óvatosabb politikát folytatok.

Szeretném fenntartani a békét és megmenteni a biro-

dalmat. Hiszen a háború egyet jelentene birodalmunk

megsemmisülésével !

- Biztos vagyok benne, hogy Ferenc Ferdinánd sem

akar háborút. De valószínűleg mindenáron való békét

sem!

- Ez már önmagában is elég veszedelmes. Egyéb-

ként pedig már a hadsereg megreformálására irányuló

terveiből kiderül, hogy nincsenek illúziói hadseregünk

állapota felől. Ugyan mink van nekünk? Szép egyen-

ruháink és kitűnő honvédzenekaraink, akik feszes in-

dulókat tudnak játszani. Csak pénzünk nincs, hogy

megfelelő fegyvereket adjunk a katonáink kezébe.

- És azt hiszed, ha Ferenc Ferdinánd ezt az angol

hercegkisasszonyt veszi feleségül, akkor jobb lesz a

helyzet? - kérdezte Sissy már az ebédlőasztalnál ülve.

- Hát legalábbis egy kicsit elvenné a dolgok jelenlegi

élét.

- Miért, csak nem vagyunk Angliával ellenséges vi-

szonyban?

- Mi mindannyian ellenségeknek látszunk azok

szemében, akik körülöttünk élnek és akik attól félnek,

hogy Ausztria-Magyarországból egyszer valamiféle

Egyesült Európa válik, amelynek csírája már most is

vagyunk. Valami olyasmire gondolok, mint az Ameri-

kai Egyesült Államok európai párja. Hiszen éppen ez

volt az, amire Rudink is gondolt és törekedett...

A császár nem folytatta, felpattant az asztaltól, és

sietős léptekkel elhagyta a termet. Sissy lekísérte az

előcsarnokig, ahol a császár gyorsan vállára kapta ka-

bátját, amelyet egy szolga nyújtott át neki. Sissy kapott

még egy futó csókot, aztán a császár elhagyta a villát.

Kint már várt rá a hintó, beszállt, a kocsis a lovak özé

csapott, és máris elindultak a város felé.

Sissynek könny szökött a szemébe. Ugyan hogy fo-

gom ezt Ferenc Ferdinánddal tudatni? Itt volt ez a két

férfi, akik annyira különböztek egymástól: az egyik

még fiatal és tele van ideálokkal, a másik érett és ta-

pasztalt, és szívében nem kevésbé fiatal. Csak éppen az

idők során óvatossá vált, és semmit sem akar kockára

158 I 159

tenni abból, amiért oly sok éven át dolgozott es amit a

jövőnek is meg akar tartani.

Erzsébet mindkettőjüket tisztelte, és végül is mind-

kettőjüket megértette. De vajon melyik a helyes út? !

Eszébe jutott a Habsburgok régi jelszava: "Más né-

pek csak háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodj!"

Úgy tűnik, az angol házassági terveknek ez a jelszó volt

az alapjuk. Vajon Taafe gróf, a miniszterelnök főzte

ki? Vagy kicsoda?

Sissy annyira biztos volt benne, hogy a leendő trón-

örökös házassági terve a pozsonyi kislánnyal megnyeri

majd Franzl tetszését, hogy fenntartás nélkül mindent

elmondott neki, amit Mikes grófnőtől megtudott. Ha

tudja, hogy réges-régen készen állnak más tervek, nem

lett volna ilyen óvatlan.

- Hiszen ezek már csaknem hivatalos tervek. . . Rá-

adásul a fiatal főherceg is tud róluk! - Sissy elgondol-

kodva ment vissza a dolgozószobájába.

Há ez a fiatalember tud az angol házassági tervek-

ről, amelyek nyilvánvalóan a külügyminisztérium-

ból indultak ki, és mégis úgy döntött, hogy az unoka-

testvére valamelyik lányának udvarol, nos, akkor mind-

z vajon mit jelenthet?...

Talán azt, hogy sokkal kisebb fontosságot tulajdo-

nít az angol házasság előnyeinek, mint Franzl vagy

Taafe gróf. Vagy tényleg Pozsonyban hagyta a szí-

vét...

Izabellának csodálatos lányai lehetnek, mondta

magában Sissy. Ismerem-e tulajdonképpen valameny-

nyit? Nem, nem ismerem őket, ez a következménye

annak, ha az ember nem jár az udvari bálokra. Sissy

legszívesebben azonnal Pozsonyba utazott volna, hogy

szemügyre vegye és megismerje a lányokat. Ez persze

lehetetlen volt, túl nagy feltűnést keltett volna, ez pe-

dig sem a császárnak, sem az unokaöccsének nem ked-

vez. Nem maradt más hátra, minthogy megpróbáljon

kicsit tisztábban látni a dologban és szükség esetén a

gondviselés szerepét játszhassa, Ferenc Ferdinánddal

kell nyíltan beszélnie. . .

Napsütötte, barátságos délután volt, amikor Ida és

Mária kíséretében sétálni indult. Az embernek séta

közben támadnak a legjobb ötletei, gondolta Sissy. Ez

pedig egy jó hosszú sétának indult, végig a vadaspar-

kon.

Az egyik etetőnél megálltak, és figyelték az őzeket és

a fiatal szarvasokat. Ez a látvány Sissyt mindig újra és

újra lenyűgözte. Itt csönd volt, béke és nyugalom:

lassacskán a szívébe is ezek költöztek be.

Nem, sohasem szerette igazán az udvari életet, a sok

kényszerrel, hatalmi harccal, intrikával és feszültsé-

gekkel. Nyugtalanító és hamisan csillogó. Tulajdon-

képpen állandó, reménytelen küzdelem, amely Franzlt

- ezt ma világosan leolvashatta az arcáról - lassacskán

teljesen felőrölte.

És ezt a harcot akarja Ferenc Ferdinánd szándéko-

san a nyakába venni?... Vajon ebben az egész játékban

van-e, lehet-e jelentősége egy asszonynak? Lehet-e

több, mint egy figura a világpolitika sakktábláján?

Erzsébet abban reménykedett, hogy erre a kérdésre

a leendő trónörökös szájából kapja majd meg a választ.

Olyan választ, amely egyértelmű lesz, világos helyzetet

teremt, és amelynek segítségével megérti majd ennek a

döntésnek, ennek a választásnak az okait, és szíve höl-

gyét is megértheti, ha egyáltalán a szíve volt az, ami

ebben a küszöbönálló házasságban szerepet játszik...

- Azt hiszem, a karlsbadi kúrát egy kicsit később

kezdjük csak meg - mondta Sissy Festetics Máriának.

A grófnő kivételesen nem kapcsolt azonnal.

160 161

- Ahogy felséged gondolja-mondta mit sem sejtve.

- Hiszen később még szebb lehet Karlsbad, mint most

az előszezonban.

- Igen, bizonyára igaza van - állapította meg el-

gondolkodva Sissy. De gondolatai már máshol jártak.

Tovább sétáltak a parkban, és csak estefelé értek

vissza a villába. Az udvarhölgyek meglehetősen kime-

rültek voltak, Sissynek azonban szépen kipirosodott

az arca.

Widerhofer doktor igazán elégedett lehetett a pácien-

sével: rendesen végigcsinálta a karlsbadi kúrát, és ud-

varhölgyeivel a gyönyörű cseh gyógyüdülőhely kör-

nyékén hegyen-völgyön, erdőn-mezőn át gyalogolt

mindennap.

Sissy hiába próbált Bécsből való elutazása előtt be-

szélni Ferenc Ferdinánddal, az Sopronban volt egy

garnizonban, újra katonai szolgálatot teljesített, mert

egészségi állapota sokat javult. gy hát Sissynek fel

kellett adnia azt az elképzelését, hogy kikérdezi tervei-

ről, és ha szükséges, segíti.

De itt Karlsbadban is sűrűn emlékeztették Ferenc

Ferdinándra: a helyi újságok cikkeiben szerepelt, és az

unatkozó üdülővendégek is róla pletykáltak. Az i ú,

becsvágyó főherceg éppen azon volt, hogy egy gyö-

nyörű, régi csehországi kastélyt vegyen meg, amelynek

szomorú állapota már régen helyreállítás után kiáltott,

csakhogy ez valószínűleg csillagászati összegekbe ke-

rül majd.

A Konopist-kastélyról volt szó, amely a Tabor-hegy

fennsíkján állt. Annyira tönkrement az idők folyamán,

hogy állítólag a kiszáradt, elvadult, régi vizesárokban

medvék telepedtek meg. Pedig kár volt az öreg, elva-

rázsoltnak tűnő kastélyért, csakhogy senkinek sem

kellett, mert a helyreállítása túl drága lett volna. Most

azonban egészen váratlanul a fiatal főherceg, Ferenc

Ferdinánd jelentkezett mint érdeklődő vevő...

"Ezt a Konopistot meg kell néznem - döntötte el

magában Sissy azonnal. - Ezzel a kis utazással meg-

ajándékozom magam itt Csehországban. És ha sze-

rencsém van, akkor talán ebből az alkalomból sikerül

majd a leendő várúrral is beszélnem, és egy kicsit ta-

pogatóznom a tervei felől!"

Egészen azért nem akart mindent a véletlenre bízni,

így hát megbízta Nopcsa bárót, érdeklődje meg, hogy a

főherceg nem lesz-e valamikor a közeljövőben ott, a

kastélyban.

Június elején ott lesz, kapta a választ, és ő is nagyon

örülne, ha találkozhatna Sissy nénivel. Nos, Sissy néni

hasonlóképpen örült, és már alig bírt a kíváncsiságá-

val, annyira érdekelte, mi lesz a beszélgetés eredmé-

nye.

A karlsbadi üdülővendégek és betegek még egy

egész héten át láthatták, ahogy a császárné hófehér

napernyője itt-ott előbukkan a parkok fái közül vagy a

környék vadcsapásain a bokrok mögül. Azután hirte-

len eltűnt: Sissy néni úton volt Konopist felé.

A kastély óriási nagy volt és elhanyagolt, lezüllött

állapotában majdhogynem ijesztően festett. Az első

pillantásra maga Sissy sem értette, hogy mit talált az

unokaöccse olyan vonzónak ezeken az idő vasfoga által

jócskán megrongált falakon. Mint mindannyiuknak,

számára is világos volt, hogy az épület rendbehozatala

hatalmas pénzeket emészt majd föl.

A kis utazótársaság megütközve állt a széles, elva-

dult valahai vizesárok szélén, amely régen a házat és

lakóit védte a támadások ellen, és amelyben most állí-

tólag medvék és kígyók tanyáztak.

162 I 163

- Itt sem szeretnék lakni - jegyezte meg Ida. - Hat

lóval sem tudnának idevontatni!

- Éjszaka le sem hunynám a szememet - toldotta

meg Mária. - Szerintem még kísértetek is járnak

benne.

- Ha nincsenek kísértetek, akkor is elég kellemetlen

helynek tűnik - mondta Mikes grófnő. - De a környék

csodálatosan szép!

- Ha megengednek egy megjegyzést: ezzel az in-

gatlannal azért lehet valamit kezdeni - magyarázta

Nopcsa báró. - Hiszen nemcsak a kastélyról van szó,

rengeteg föld is tartozik hozzá. Itt körös-körül az egész

táj Lobkowitz hercegé, de ő nem törődik vele. A

szomszéd birtokkal együtt 14 000 hektár erdőkkel,

vadász- és erdőgazdasági területekkel, még a benesaui

cukorgyár is ide tartozik. Gondolja csak meg, felség:

maga a konopisti kastély történelmi értéke is óriási: itt

élt valaha Wallenstein, a nagy hadvezér. Szóval, ha

engem kérdeznek, az a tizenkétmillió, amit most Fe-

renc Ferdinándnak Lobkowitz herceg számára fizetnie

kell, igazán jó befektetés, és biztos, hogy a bankoktól is

megkapja a szükséges hiteleket.

- Ez igaz - mondta a gyakorlatiasan gondolkodó

Mikes Janka -- de hát a vételárral még nincs minden

elintézve. Sőt csak akkor kezdődik és még évekig el fog

tartani, amíg Wallenstein bagolyvárából lakható, szép

ház lesz újra.

- És Ferenc Ferdinánd mindent helyre akar állíta-

ni? - kérdezte most Sissy.

- Úgy tűnik, felség, igen - közölte Nopcsa. - Bizo-

nyára sok pénzre lesz szüksége, de megéri, és mind-

azok alapján, amiket a főhercegről tudok, ő valóban

vállalkozó szellem.

- Ez igaz lesz - mondta Sissy. - És a vállalkozó

szellemének mostanában valami különös okának is kell

lennie. Na, majd kiderítjük. Tulajdonképpen Ferenc

Ferdinándnak ma itthon kellene lennie.

Ennek azonban semmi jele nem volt. Az öreg Wal-

lenstein-kastély a délelőtti napsütésben egészen ki-

haltnak tűnt.

- Próbáljunk meg bemenni - javasolta Mikes gróf

nő. - Az öreg kapu úgyis csak be van támasztva, ahogy

látom. Valószínűleg minden nehézség nélkül kinyit-

hatjuk, csak bátorság, hölgyeim, hiszen fényes nappal

van. Még ha Wallenstein úr erre is jár néha, ilyenkor

biztosan nem! Jöjjön, felség, menjünk mi elsőnek.

Azzal határozottan előrelépett és elindult a korhadt,

leengedett felvonóhídon.

Nopcsa báró látta ezt, és vissza akarta tartani a gróf

nőt, attól félt, hogy a korhadt deszkák beszakadhatnak,

és lelki szemeivel már látta, ahogy a grófnő le az árok

fenekére, a medvék közé zuhan.

- Vigyázat, vigyázat! Óvatosan! - kiáltott fel ré-

mülten. - Madame, inkább a szélén próbáljon

menni !

Mikes grófnő feléje fordult és ránevetett:

- Inkább saját magára vigyázzon, kedves báró - vá-

laszolta. - Hajszál híján belelépett abba a nagy lyukba!

A báró erre ijedten ugrott félre.

- Uram, segíts! Hiszen önnek igaza van, grófnő...

Nem, semmi kedvem, hogy lent az egyik medveasz-

szonyság öleljen... Akkor már inkább ön!

- Akkor jöjjön ide, báró - mondta Mikes moso-

lyogva, belekarolt, és magával vonta az ijedős bárót.

Medvét közel s távol egyet sem lehetett látni, Sissy

szerint egyébként is kérdéses volt, hogy egyáltalán

van-e belőlük az árokban. Talán csak a helybéliek hí-

reszteléseit túlozták el ennyire.

Már túlhaladtak a felvonóhíd felén, amikor fenn

164 165

nagy nyikorogva kinyílt egy öreg ablak, és ettől néhány

tégladarab lepotyogott a hídra.

Nopcsa báró újra rémülten ugrott félre:

- Hát ez meg micsoda! Itt még bombázzák is az

embert!

Ekkor fentről egy erős, örömmel teli férfihang hal-

latszott:

- Sissy néni, te vagy az?

- Nem ! - kiáltott fel a báró dühösen. - Én nem va-

gyok Sissy néni. Talán bizony úgy nézek ki?

- De én az vagyok - nevetett a császárné. - Nyu-

godjon meg hát, kedves jó báró. Az ott fönt az unoka-

öcsém, Ferenc Ferdinánd!

- Sissy néni, mennyire örülök! - fogadta Ferenc

Ferdinánd a császárnét egy poros, billegő lépcsőn,

amelyre pókhálók lógtak rá. - Bocsáss meg, hogy itt

még minden így néz ki, de nemsokára változni fog ez!

- Elhiszem, Ferenc Ferdinánd - üdvözölte Sissy az

unokaöccsét szívélyesen. - Remélem, nem jöttünk al-

kalmatlan időben. Csak már rettenetesen kíváncsi

voltam!

Ferenc Ferdinánd világos szemét figyelmesen sze-

gezte Sissyre, de nem tudott a vonásaiból semmit ki-

olvasni, ami kellemetlen hírre utalt volna. De amilyen

gyanakvó természet volt, azért óvatosan megkérdezte:

- Hogyan érthetem ezt, kedves nénikém?

- Szeretném a szívedet kikérdezni, Ferenc Ferdi-

nánd - felelte a császárné.

Harmadik rész

1. Konopist

Ahogy a császárné és a főherceg ott állt egymással

szemben, Sissy szinte hallotta a fiatalember szívének

zakatolását.

Ferenc Ferdinánd elég okos volt ahhoz, hogy tudja,

nemcsak a puszta véletlennek köszönheti a császárné

látogatását. Nem a kíváncsiság hozta ide, hogy megj

nézze, milyen kastélyt akar vásárolni az unokaöccse

Csehországban. Ferenc Ferdinánd rögtön meghívta az

egész társaságot, remélve, lesz rá alkalom, hogy négy-

szemközt beszéljen a császárnővel.

- Ebből nagyon szép, lakályos házat lehet csinálni -

állapította meg Sissy. - Gyönyörű a kilátás - mondta,

ahogy az egyik ablakon kipillantott.

A főherceg rábólintott:

- Meg is fogom tenni, néni, cr.eglátod! A kastély

körül rózsakertet fogok telepíteni, olyat, amilyet még

nem látott a világ! Rózsák lesznek körös-körül, min-

denhol rózsák, semmi más, csak rózsák!

- Olyan lesz, mint egy szerelmi vallomás - mondta

Sissy finom mosollyal. - Ugye, lehet így érteni? Persze

nem nekem...

A főherceg zavarba jött:

- Sajnos nem tudlak benneteket semmivel megkí-

nálni - közölte, hogy kitérjen a válasz elől. - Szeren-

csére van itt a közelben egy vendégfogadó, majd...

166 167

- Ó, én sosem vagyok éhes - hárította el Sissy. -

A kíséretem pedig nyugodtan várhat még. Először is

szeretnék mindent alaposan megnézni. Tényleg van-

nak medvék kint a vizesárokban?

- Már egy hete nincsenek - felelte gyorsan Ferenc

Ferdínánd - de valóban egy egész család volt, med-

veapó és medveanyó három szép kis boccsal. Nem is

lehetett közelíteni hozzájuk, mert a medvemama na-

gyon vigyázott rájuk.

- Csak nem lőtted le mindet, te szörnyű ember -

kiáltott fel Sissy rémülten. - Ismerlek, tudom, milyen

szenvedélyes vadász vagy, ebben aztán igazán a Habs-

burgokra ütöttél.

Ferenc Ferdinánd azonban Sissy nagy meglepeté-

sére így szólt:

- Nem, Sissy néni, bár ezt terveztem, hiszen ez lett

volna az egyszerűbb megoldás, de...

- No és ki ellenezte?

Ferenc Ferdinánd újra gyanúsan zavarba jött.

- Az az érzésem, kedves öcsém, hogy szeretnél va-

lamit bevallani - nógatta Sissy.

- Befogattam a medvéket - Ferenc Ferdinánd újra

csak kitért a válasz elől. - Már úton vannak a schön-

brunni állatkert felé.

- Úgy, úgy, Ferenc Ferdinánd. És ki volt a szó-

szólójuk, akinek az életüket köszönhetik? Az állatkert

ötlete, gondolom, nem tőled származik! Méghogy te

átpártoltál volna az állatvédők közé? !

Ferenc Ferdinánd nagyot sóhajtott, és már végképp

nem tudta, mit mondjon. Sissy szerette volna meg-

könnyíteni a dolgát, körülnézett, hol vannak a kísérői,

akik mindig néhány méter távolságban követték őt.

Időközben egy torony tetejére érkeztek, amelyről cso-

dálatos kilátás nyílt a napfényben fürdő fennsíkra.

Csakhogy a torony erkélye túl kicsi volt mindannyiuk-

nak, így Sissy azt gondolta, itt négyszemközt marad-

hat Ferenc Ferdinánddal, és talán rábírja arra, hogy

elmondja titkát. Mert hogy titok van a dologban, ab-

ban már egyáltalán nem kételkedett.

Az a mód, ahogyan kitartóan megpróbáltújra és újra

kitérni az elől, hogy bevallja, ki a szíve választottja,

Sissynek egyre gyanúsabb lett.

- Kedves öcsém - mondta, és belekarolt Ferenc

Ferdinándba, hogy visszahúzza az épületbe - hagyjuk

a többieket, hadd szívjanak a torony erkélyén egy kis

friss levegőt. Az az érzésem, hogy szeretnéd kiönteni a

szívedet. Mi ketten mindig jól megértettük egymást,

igaz?

- Igen, Sissy néni, ez igaz - mondta a férfi lassan,

megfontoltan.

- Hát akkor tudod jól, hogy megbízhatsz bennem,

nem fogok visszaélni a bizalmaddal. Sőt talán még se-

gíteni is tudok, ha szükséges.

Ferenc Ferdinánd mélyet sóhajtott. Nem tudta rá-

szánni magát, hogy titkát feltárja.

- Annyira nehezedre esik elmondani? - kérdezte

Sissy mosolyogva.

- Ó, Sissy néni - sóhajtott Ferenc Ferdinánd újra. -

Attól félek, nekem senki sem tud már segíteni!

- De hát miért, kedves öcsém? Itt állok előtted, és

éppen most ajánlottam fel a segítségemet. Azt, hogy

Pozsonyban hagytad a szívedet, má régen tudom.

Nem olyan nagy bűn az, hogy teniszezés közben bele-

szerettél Izabella valamelyik lányába!

A férfi döbbent csodálkozással nézett rá, majd hir-

telen görcsösen és kétségbeesetten felnevetett, és

ökölbe szorult a keze.

- Ha csak ennyi lenne, Sissy néni!... - mondta két-

ségbeesve. - De nem Izabella egyik lányáról van szó.

168 169

- Hogyan? - csodálkozott Sissy. - Nem Frigyes fő-

hercegék leányáról? .

- Hát éppen ez az. Egészen borzasztó dolog, Sissy

néni! Biztosan ki fognak onnan hajítani, ha a dolog ki-

derül, és persze őt is...

- Az ég szerelmére, Ferenc Ferdinánd, ki az!? -

kérdezte Sissy most már valóban aggódva.

Ferenc Ferdinánd lesütötte a szemét, újra mélyet

sóhajtott, majd fojtott hangon így szólt:

- A tenisztanárnő, Sissy néni. ..

- Tessék? Hogyan? ! - Sissy rémülten csapta össze a

kezét.

- Jó, jó - védekezett Ferenc Ferdinánd rögtön - ő a

főherceg lányainak társalkodónője is. Ő, Chotek gróf

kisasszony tanította a lányokat teniszezni, és...

- Jaj, Ferenc Ferdinánd - kiáltott fel Sissy rémülten

- ebből óriási botrány lesz!

- Éppen ez az, amitől én is félek. Vagyis mindketten

félünk tőle, Sissy néni. Ha ismerhetnéd... Egyébként

a Chotek család a legrégibb cseh nemesi család. Prága

melletti kastélyuk igazán gyönyörű, akár meg is néz-

hetnéd. Nem is szegények, és...

- Igen, tudom, de nem királyi család, te szegény

szerencsétlen !

- Na és - morgott Ferenc Ferdinánd. - Akkor sem

fogok senki mást feleségül venni, csak az én Zsófiámat.

- Tehát Zsófiának hívják - mosolygott Sissy rész-

véttel.

Szívből sajnálta az unokaöccsét. Akaratlanul is a

bátyjára kellett gondolnia, aki Münchenben élt, és

Henriette Mendel színésznőt vette feleségül. Az ő lá-

nyuk volt a most már elvált Larisch-Wallersee bárónő,

aki a mayerlingi ügyben olyan gyászos szerepet ját-

szott.

Az a házasság meg a néhány hasonló mind nagy

botrányokkal járt, de egyik sem érintette a trónutódlás

kérdését...

Ferenc Ferdinánd mélyet sóhajtott, előbb megpró-

bált kitérni Sissy kutató tekintete elől, majd mélyen a

szemébe nézett, mintha a lelkében akarna olvasni.

- Segítesz majd nekem, Sissy néni, úgy, ahogyan az

imént felajánlottad? - kérdezte.

- Vajon képes leszek-e rá - gondolkodott el komo-

lyan Sissy. - Nagyon szívesen tenném, Ferenc Ferdi-

nánd, tudod, hogy egész szívemből szeretném, hogy

boldog légy, hiszen kedvellek. Már csak Rudolf miatt

is. Tetszik a becsvágyad és a tetterőd is. Nagyon sok jó

tulajdonságod van, de ebben az esetben talán egy kicsit

meggondolatlan vagy.

- Sissy néni - folytatta a vallomást Ferenc Ferdi-

nánd - megígérter. Zsónak, hogy feleségül veszem...

tulajdonképpen titokban el is jegyeztük már egymást.

Semmi és senki nem választhat el bennünket!

Ezt olyan szent komolysággal mondta, mintha Is-

tent akarná tanújául hívni, hogy őket Zsófiával semmi

sem választhatja többé szét.

- Igen, értem, de akkor mi lesz a trónutódlással,

Ferenc Ferdinánd? Gondolom, tudod, hogy egy

Chotek grófnő sohasem lehet Ausztria császárnéja.

- Ő nem akar császárné lenni, cseppet sem érdekli -

mondta erre szinte nyersen a férfi - igazán nem!

- De te?...

- Én császár leszek! Jogom van hozzá. Császárnak

kell lennem ! - Ezeket a szavakat mintha pisztolyból

lőtték volna ki. Hajlíthatatlan akarat állt mögöttük.

- Ügy! Szóval kell - mondta Sissy elgondolkodva. -

Megígérted Rudolfnak, ugye, arra az esetre, ha bekö-

vetkezik az, ami sajnos valóban bekövetkezett...

Ferenc Ferdinánd nem adott választ. Sissy gyengé-

den rátette a kezét a karjára. A férfi felsóhajtott, amikor

170 I 171

megérezte meleg kezének szorítását, ami tudtára adta,

hogy Sissy megértette őt anélkül is, hogy kimondta

volna azt, hogy igen...

- Sissy néni, bárcsak tudnál nekünk segíteni -

mondta a rövid kis szócska helyett.

- Micsoda bonyodalmak! Szegény Ferenc József,

még te is gondot okozol neki. Meg kellene értened,

hogy ő hogyan gondolkodik. Egyszerűen nem enged-

heti meg neked ezt a házasságot! A Habsburg-ház

törvényei...

- Persze, a dinasztia törvényei! A ház törvényei! -

A férfi félbeszakította Sissyt, kétségbeesetten és

ugyanakkor dühösen. - Mi magunk csináltuk a tör-

vényt, tehát meg is szüntethetjük!

- Nem, ezt nem tehetjük meg. Az uralkodócsaládok

jogait már évszázadokkal ezelőtt szabályozták, és mi is

felesküdtünk rájuk a koronázáskor. És ahogy Franzlt

ismerem, eszébe sem fog jutni, hogy temiattad felbo-

rítsa őket.

- Hát akkor a beleegyezése nélkül fogunk összehá-

zasodni. Talán titokban.

Sissynek nevetnie kellett a főherceg különös ötletén.

- És a gyerekek? - kérdezte. - Gondolom, szeret-

nétek gyerekeket. Mi lesz ővelük? Miféle jogaik lesz-

nek? Nem, Ferenc Ferdinánd, te túlságosan egysze-

rűnek képzeled a dolgot. És ahogy látom, Chotek

Zsófiád sem tud józanul gondolkodni.

- Zsót hagyd ki a játékból! - kiáltott fel a főherceg

szinte fenyegetően.

- Nocsak, Ferenc Ferdinánd! Hát ez meg miféle

hangnem? - kérdezte Sissy is hangot váltva.

- Bocsáss meg, Sissy néni... annyira kétségbe va-

gyok esve! Már rengeteg álmatlan éjszakám volt.

- Ezt a kastélyt szánod később családi fészketeknek?

És körben a rózsapark egyetlen nagy szerelmi vallomás

lenne?

- Sissy néni, én olyan...

- Hagyd csak, kedves öcsém... Tökéletesen meg-

értlek. Tudod, én magam is amellett vagyok, hogy en-

gedjük a szívünket szóhoz jutni, csakhogy...

- Ha van, aki megérthet engem vagy bennünket,

akkor az te vagy, Sissy néni - mondta a férfi egyszerre

nyersen és kérlelőn. - Segíts nekünk, mert én már nem

tudom, mit tegyek. Hétről hétre tologatom a dolgot,

pedig nagyon jól tudom, hogy nem lehet örökké titok-

ban tartani.

- Ráadásul nagyon csúnyán jársz el Frigyessel és a

családjával szemben - mutatott rá Sissy a kérdésnek

erre az oldalára is. - Reményeket keltettél bennünk,

különösen Izabellában. Biztos vagyok benne, hogy már

a leendő császárné anyjának látja magát. Nagyon nagy

csalódás, és igen kínos eset lesz!

- Hiszen mondtam már, tudom, hogy ki fognak

dobni engem és szegény Zsómat is...

- Az biztos, de ennél még sokkal rosszabb is jöhet.

Éppen eléggé ismerem Izabellát, hogy tudjam, mire

képes dühében! Akkora botrányt fog csapni, amit egy

trónörökös nem engedhet meg magának - mondta

Sissy gondterhelten, és közben újra szegény Franzljá-

ra gondolt.

- Akkor sem! - közölte Ferenc Ferdinánd elboruló

tekintettel és teljes határozottsággal. - Akkor sem ve-

szem feleségül sem Izabella valamelyik libáját, sem a

windsori herceg lányát, hanem csakis az én Zsómat!...

- Különleges jellemnek kell lennie ennek a cseh

gróflzisasszonynak, hiszen úgy látom, téged szabályo-

san az ujja köré csavart - állapította meg Sissy gúnyo-

san.

- Nem, dehogy, egyáltalán nem - tiltakozott Ferenc

172 I 173

Ferdinánd. - Sőt ő végig ellenkezett és vonakodott...

Ő is jól ismeri az összes nehézséget, amellyel meg kell

küzdenünk, éppen úgy, mint én.

- Szerintem, ha igazán szeretne téged...

- Igazán szeret, Sissy néni, hidd el. Nem, kérlek, ne

mondjál semmit ellene anélkül, hogy ismernéd. Zsó és

én, mi ketten összetartozunk, ez a sorsunk. Azt hiszem,

minket még a halál sem választhat el.

- Olyan nagyon szereted őt? - csodálkozott Sissy

megindultan.

Ebben a pillanatban zajok hallatszottak mögülük, a

többiek jöttek lefelé a toronyból, és sorban beléptek a

folyosóra. Mikes grófnő kutató pillantásokkal mére-

gette mindkettőjüket.

2. A vallomás

A fiatal főherceg pipacspiros lett, annyira zavarba jött.

Mérges pillantásokat lövellt a császárné kíséretére,

akik a legrosszabb pillanatban zavarták, a legalkal-

matlanabb percben léptek be. Sissy megfogta a kezét,

és így szólt a többiekhez:

- Gondolom, igencsak éhesek vagytok. Van itt a

közelben egy kis vendégfogadó, ahol megebédelhet-

tek. A főherceg éppen az imént javasolta, hogy meg-

bízza az egyik szolgáját, kísérjen oda benneteket. Én

még itt maradok, kedvem lenne még egy kicsit körül-

nézni. Érdekelnek a vártömlöcök is, a régi bolthajtásos

pincék, tőletek azonban nem kívánhatom, hogy oda is

lemenjetek.

A többiek megkönnyebbülten felsóhajtottak, hall-

ván, mitől kíméli meg őket úrnőjük, és az ebéd híre is

sokat javított hangulatukon. Csak Mikes grófnő, aki

azonnal átlátta, miről van szó, nézett kérdőn Sissyről a

főhercegre, majd újra a császárnéra, mintha érdeklőd-

ne, hogy legalább az ő jelenléte nem lenne-e kívánatos.

Sissy egy rejtett kézmozdulattal értésére adta, hogy ő is

nyugodtan csatlakozhat a többiekhez.

Ferenc Ferdinánd persze kapva kapott a neki dobott

mentőövön, bocsánatot kért, hogy a szükséges intéz-

kedéseket megtegye, és elindult egy alkalmas szolgát

keresni.

- Majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság - szólt

Mikes Janka Sissy mellé lépve. - Mi a helyzet, beval-

lotta? !

- Pszt! Egy szót se a többiek előtt - suttogta Sissy a

grófnőnek. - Éppen belekezdett, csak megzavartatok

bennünket. Egészen boldogtalan szerelmi történet!

- Ki az? Könyörüljön rajtam, felség, árulja már

végre el, Izabella és Frigyes melyik lányáról van szó?

- Egyikről sem, grófnő, hiszen éppen ez a szeren-

csétlenség. A dolog sokkal bajosabb, semmint gon-

doltuk volna. Ő a...

Mikes grófnő legnagyobb kétségbeesésére éppen

ebben a pillanatban lépett be Ferenc Ferdinánd egy

fiatal cseh fiúval, úgyhogy szegény grófnő megint nem

tudta meg, kiről van szó, nem csillapodott a kíváncsi-

sága.

- Ez itt Václav - közölte Ferenc Ferdinánd a kis

társasággal. - Ő fogja önöket átkísérni a vendéglőbe,

ahol bizonyára kitűnő ebédet kapnak majd, amíg őfel-

sége nem csatlakozik kis csoportjukhoz. Mindannyiuk-

nak jó étvágyat kívánok, és kívánom, hogy élvezzék

még ennek a csodaszép tájnak a szépségeit.

Václav vezetésével a kis csoport lefelé indult a lép-

csőn. Ferenc Ferdinánd megkönnyebbülten sóhajtott

fel, amikor a csigalépcső alján elhalt a léptek zaja.

- Végre elmentek - szakadt ki belőle a megköny-

174 175

nyebbült öröm hangja. - Igazi kín volt ez számomra,

Sissy néni... Vajon észrevettek valamit?

- Előbb vagy utóbb úgyis megtudja az egész világ.

Mi lesz akkor, kedves unokaöcsém, ha már ezt sem bí-

rod idegekkel, pedig itt csak az én közvetlen környe-

zetemből néhány valóban bizalmas személyről van

szó? - felelte Sissy elgondolkodva. - Hogy fogod ki-

bírni, ha a dolog nyilvánosságra kerül, és tényleg

megvalósítod a tervedet!

- Ki fogom bírni, Sissy néni, majd meglátod.

Egyelőre azonban még szavadat adtad.

- Állom is.

- Köszönöm szépen, kedves néni - nézett rá Ferenc

Ferdinánd felcsillanó szemmel. - Hiszen tudtam...

Zsónak és nekem igazi szövetségesünk akadt szemé-

lyedben !

- Kicsit korán örülsz, kedves öcsém... még nem is

ismerem a te Zsódat. . . Bizonyára ördöngös kis nősze-

mély lehet! De hát örökké nem tarthatjátok titokban!

Ugyan mire vezet ez a halogatás? Csodában remény-

kedsz? Hogy őszinte legyek, nem értlek egészen.

- Jaj, néném, azt hiszem, valóban azt gondoljuk,

hogy a jó Isten majd valami módon jóra fordítja a sor-

sunkat.

- Valami módon? Hát ez meg mit jelentsen? Csak

nem vár tőled gyereket?

- Ugyan, hová gondolsz, kedves néném, szó sincs

rólai Mondhatom, igencsak rosszul ismered Zsót, ha

ilyet tételezel fel róla! A legrégibb cseh nemesi család-

ból származik... És ahogyan az az ilyen családok lá-

nyainál szokás, ő is szétnézett a világban, hogy ismer-

kedjen. . .

. . . és hogy valami jó kis partit fogjon ki magának.

Ismerem ezt a szokást, azoknál a családoknál van ez

így, akik nem túl gazdagok, de nagyon jól csengő ne-

vük van. Csakhogy, úgy gondolom, nem kellett volna

mindjárt a császári családból a leendő trónörökös fő-

herceget kifognia!

- Ő nem is közeledett hozzám, ha erre gondolsz,

Sissy néni! Én voltam az, aki a társaságát kereste. Is-

meretségünk első pillanatától fogva nagyon tetszik

nekem. Rendkívül finom, csöndes a lénye, mindenki

szereti. Frigyes lányai a tűzbe mennének érte!

- Frigyes lányai, azt hiszem, nagyot fognak csalód-

ni. Hogy a szülőkről ne is beszéljünk! Egyébként mi-

lyen idős ez a Chotek grófkisasszony? -kérdezte Sissy.

- Huszonnégy éves.

- Szóval, akkor már lekéste a csatlakozást, ahogyan

ezt mondani szokás. A mi köreinkben 16-17 évesen

mennek férjhez a lányok, vagy esetleg huszonegy éve-

sen. Attól kezdve pártában maradt vénkisasszonyok-

nak számítanak.

- Ez mind bolondság, Sissy néni. Talán éppen azért

értjük meg egymást olyan kitűnően, mert Zsó már nem

éretlen bakfis. És egyáltalán... Ugyan milyen szerepet

játszik itt a kor? Egyszerűen szeretjük egymást!

- Nem gondolod, hogy még egyszer alaposan meg

kellene gondolnod a dolgot? Nem kell pont az angol

hercegkisasszonyt elvenned, Németországban is

akadnak csinos hercegkisasszonyok, egyenrangú csa-

ládokban. Igaz, ők evangélikusok, de a hitbéli kü-

lönbség kérdését meg lehet oldani, ma már át lehet

térni. Zsód katolikus ugyan, de azt hiszem, ez az

egyetlen pont, ami nem jelent problémát köztetek.

- A Chotek család egészen kitűnő, főrangú család

- ellenkezett a férfi. - A Chotekok nemcsak Csehor-

szágért, hanem Ausztriáért is nagyon sokat tettek.

Kár őket lebecsülni - csattant fel a főherceg. -

A Habsburgoknak bőven van mit köszönniük ennek

a családnak.

176 I 177

- Nono - tiltakozott Sissy.

- Tudod egyáltalán, hogy kicsodák? - folytatta a

férfi hevesen.

- Természetesen tudom, hogy birodalmi grófok.

De hát éppen ez az, hogy csak birodalmi grófok!

- Ezt nem tudom elfogadni, Sissy néni. A Chotekok

sok szolgálatot tettek a császári családnak, Zsónak is

joga lenne, hogy erre rámutasson, de főleg az apjának.

A Chotekok azonban soha nem tennének ilyet, ehhez

ők túlságosan... túlságosan finomak és becsületesek -

fejezte be, miközben keze ökölbe szorult.

Sissy úgy gondolta, legfőbb ideje, hogy tapintato-

san, de valahogy lehozza a felhőkből az unokaöccsét.

- Muszáj éppen ezen a huzatos folyosón beszélget-

nünk? - kérdezte. - Nem akad barátságosabb hely eb-

ben a házban?

- Ó, bocsáss meg, néném - tért magához a főherceg

- egészen elragadtattam magam, és nem gondoltam

arra, hogy...

- Úgy látom, ha Zsóról van szó, mindenről megfe-

ledkezel, igaz? - kérdezte a császárné barátságosan és

megértőn.

Valóban akadt egy kis szoba, amelyet valamennyire

berendeztek már. Ott volt a polcon Ferenc Ferdinánd

Gothai Almanachja, vagyis minden nemesek leszár-

mazási könyve.

- Ismerem - utasította el Sissy, amikor Ferenc

Ferdinánd meg akarta neki mutatni a családfát. - Iga-

zad van, valóban igen érdemes család. Ez azonban nem

változtat azon a tényen, hogy nem kerülhetjük meg a

Habsburg-ház törvényeit. Ráadásul, azt hiszem, a

trónöröklés magyar előírásait is megsértenénk. A csa-

ládi törvény elsö paragrafusában az áll, hogy a min-

denkori családfő által engedélyezett egyenrangú há-

zasság az alapja és előfeltétele annak, hogy az ilyen

kapcsolatból származó gyermekek a legmagasabb

uralkodóházhoz tartozónak tekinthetők legyenek, és

ezáltal megillesse őket mindaz a jog és cím, ami az

uralkodóház tagjait megilleti. Egyenrangú házasság pe-

dig csakis az, amelyet az uralkodóház egyik tagja a

ház másik tagjával köt, vagy pedig olyan más keresz-

tény, jelenleg vagy régebben uralkodott ház tagjával,

illetve azon hercegi házak egy tagjával, akiket ez meg-

illet. Ezekről a családokról, mint ahogyan te is tudod,

Ferenc Ferdinánd, van egy lista. A Chotek család pe-

dig nem szerepel rajta...

- A Habsburg-ház törvénye kegyetlen - sóhajtott

Ferenc Ferdinánd. Lehuppant egy székre, és kezébe

temette az arcát. - Akkor hát mit tehetünk, Zsó és én,

mondd meg, Sissy néni? Nem lehetséges, hogy a csá-

szár esetleg a te rábeszélésedre kicsit enyhítene a tör-

vény szigorán?

- Ismered őt jól - mondta Sissy csendesen.

- De hát te... - szólt a főherceg, még mindig re-

ménykedve - te mindent el tudsz érni nála!

- Azt te csak hiszed - mosolygott a császárné. - Az

ilyen dolgokba, azt hiszem, engem sem engedne soha

belebeszélni. A dinasztia törvénye a Habsburgok ha-

talmának és tekincélyének a jogi alapja, Ferenc Ferdi-

nánd... Aki ezt megingatja, az a Monarchia alapjait

rendíti meg, az egész császárság jogi fundamentumát

ingatja meg. Ezt ő pontosan tudja, és neked is, mint

leendő trónörökösnek, a korona leendő viselőjének,

tudnod kellene!

A férfi fölállt, és nyugtalanul föl-alá járkált a díszte-

len, sivár szobában. Sissy hallgatott, hogy időt adjon

neki a gondolkodásra.

Végül aztán a férfi megállt előtte:

- A szavamat adtam neki - jelentette ki teljes hatá-

rozottsággal - és meg is fogom tartani. És nem mon-

178 I 179

dok le a trónigényemről sem! Kell, hogy legyen vala-

milyen kiút!

- Nagyon keményfejű vagy, Ferenc Ferdinánd -

szögezte le Sissy, mialatt fölemelkedett a székéről. -

Mindenesetre sok szerencsét és boldogságot kívánok

neked és Zsónak... Itt már én is csak a csodában tudok

reménykedni.

- Egyelőre még senkinek egy szót se - kérte a férfi

még egyszer nyomatékkal, mialatt kikísérte Sissyt.

- Hiszen megígértem - felelte Sissy egyszerűen -

de kérlek, időben értesíts a fejleményekről, és ha vala-

mi baj van...

. . . akkor segíts nekünk, Sissy néni! - kérte a fő-

herceg szívhez szólóan, és megszorította a császárné

feléje nyújtott kezét.

Sissy gondterhelten kereste meg a kis társaságot,

amely már jóllakva és elégedetten ült a vendéglőben.

Mikes grófnő feszült érdeklődéssel nézte Sissyt,

ahogy belépett, és egy Frissítőt hozatott magának.

- Nos, felség... ki az? - kérdezte.

- Szavamat kellett neki adnom, hogy nem árulom

el. Így hát csak annyit mondhatok, nem Frigyes fő-

herceg lánya, és nem is olyan valaki, akire egyáltalán

gondolni lehetne.

- Hát akkor ez katasztrófa - szögezte le Mikes

grófnő.

- Mondjuk: majdnem - pontosította Sissy. - Szíve

választottja egy rendkívül tiszteletreméltó, régi nemesi

családból származik, de nem alkalmas arra, hogy ural-

kodócsaládba kerüljön. Ezt azonban a keményfejű fiú

nem akarja tudomásul venni. A dolog nagyon komoly,

és ahogy őt ismerem, biztos, hogy keresztülviszi vala-

hogy az akaratát.

- Borzasztó - mormolta Mikes Janka. - Akkor le

ell mondania a trónutódlásról, sőt még nevéről és

rangjáról is!

- Ez utóbbiakról nem, hiszen nem polgári leányt

akar elvenni, ezt már mondtam. Csakhogy őneki eszé-

be se jut lemondani a trónról, mindkettőt akarja: a

trónt is és a lányt is!...

- Ki van zárva! - Mikes grófnőnek elkerekedett a

szeme, és alig tudta becsukni a száját a csodálkozástól.

- De igen, de igen - bólintott Sissy komolyan. -

Arra nem is merek gondolni, mi lesz, ha a férjem tudo-

mást szerez erről.

- Az lesz csak a harc, felség! Nem szeretnék most

Ferenc Ferdinánd főherceg bőrében lenni !

- Én is szinte látom magam előtt, ahogy a két férfi

egymásnak esik! - mosolyodott el Sissy, és a plafonra

emelte a szemét.

- Egymásnak esnek? Hát az nem lehet! Felséged

nem gondolhatja komolyan, hogy Ferenc Ferdinánd fő-

herceg merészelni fog ezzel előállni...

- De, de. Ő olyan, aki megpróbálja. Biztos, hogy a

császár előtt sem tesz lakatot a szájára. És még azt sze-

retné, hogy segítsek neki! Kedvel engem, és bizalom-

mal van irántam. A baj az, hogy én is kedvelem, bízom

benne, és szeretnék segíteni is. Csakhogy ezzel az in-

dulatos, heves, könnyen felfortyanó természetével

mindenütt ellenségeket szerez magának, és csak nehe-

zíti a saját helyzetét.

- Igen, ez igaz, sokan nem szeretik.

- Pedig a kemény külső héj mögött lágy szívű, érző

ember rejlik. Azt hiszem, senki sem érti őt meg annyi-

ra, mint én... és... és az a kislány, akit feleségül akar

venni! Igen, nagyon szeretném, ha jó kezekbe kerülne,

hisz annyira sajnálom.

- Hát ez kemény munka lesz, felség, ha egyáltalán

sikerülhet - mondta Mikes Janka fejcsóválva. - De ha

180 181

megenged felséged egy megjegyzést, úgy a felséges fő-

herceg azért nem esett a fejére. Hogyha a dolgot ennyire

titokban tartja, márpedig úgy tűnik, akkor szerintem

előbb a trónutódlást akarja megszerezni, sőt esetleg

trónra is lépni, és csak azután nősülni. Ha már egyszer

császár lesz, akkor úgy borítja fel a család törvényét,

vagy változtatja meg a saját szája íze szerint, ahogy

akarja. Utána aztán elveheti a hölgyet, akié a szíve.

Sissy felvonta a szemöldökét:

- Könnyen lehet, hogy igaza van, grófnő. Csakhogy

ez azt is jelentheti, hogy talán - sőt, én azt mondanám,

remélem - még jó sokáig kell várnia. A férjem

egészséges és életerős, a hadgyakorlatokon úgy lovagol

még, mint az ördög. Az is lehet, hogy a főherceg és a

szíve választottja beleőszül, mire a férjem meghal.

- Igen, hál istennek, őfelsége egészséges és a legjobb

erőnek örvend-bólintott Mikes Janka. -De hát sosem

lehet tudni, mi történik és mit rejt számunkra a sors.

- Nos, erre azért a főherceg helyében inkább nem

alapoznám a terveimet - mondta Sissy mosolyogva.

Neki magának nem jutott az eszébe az a lehetőség,

hogy Ferenc Ferdinánd talán ezért titokzatoskodik

ennyire, de lehet, hogy Mikes grófnőnek igaza van, és

ez az a csoda, ámiben a főherceg reménykedik. Viszont

ha ez igaz, az bizony elég hitvány gondolkodásra vall.

Sissynek egészen elromlott a kedve.

A báró közölte, hogy ideje lenne indulni, az udvari

vonat, amely a társaságot visszaviszi Prágába és Bécs-

be, már készen áll.

"Ugyan mit tegyek - töprengett Sissy. - Beavassam

Franzlt a dologba, vagy inkább ne? Ha megteszem,

akkor megszegem a Ferenc Ferdinándnak adott sza-

vamat. De ha nem teszem meg, akkor Franzl egy nap

jogosan tesz majd nekem szemrehányást, hiszen a trón-

örökös házassága valóban nem magánügy."

A vonatban Sissy még mindig a Ferenc Ferdinánd ál-

tal felvázolt, kiúttalannak tűnő helyzeten gondolko-

dott. De minél tovább törte a fejét, annál inkább el-

romlott a kedve. EI tudta képzelni, nagyon is jól, hogy

mit fog szólni Franzl mindehhez...

A csehek valószínűleg nagyon lelkesednének, hiszen

a Magyarországgal történt kiegyezés óta úgy érzik,

hogy a monarchiában nem becsülik őket eléggé, ők

csak másodosztályú polgárai a császárságnak. A trón-

örökös házassága egy olyan hölggyel, aki az ősi cseh

nemességhez tartozik, bizonyára felértékelné helyze-

tüket és megerősítené önbizalmukat. Ferenc Ferdi-

nánd, aki sokáig állomásozott csehországi csapatoknál,

jól megismerte a csehek mentalitását, gondolkodás-

módját, és lassan szinte gyengéje lett az ő nemzeti ér-

zésük iránti megértés. Hasonlóan járt Sissy is a ma-

gyarokkal. Sissy esetében egy férfi volt az, Andrássy

Gyula gróf, aki megtanította arra, hogy becsülje és

szeresse a magyarokat, és Ferenc Ferdinándnál most

nyilvánvalóan egy asszony, Chotek grófkisasszony tette

ugyanezt.

De mi lesz, ha majd ő is - esetleg később, mint csá-

szárné - éppen olyan kiegyezést fog majd a csehekkel

tető alá hozni, mint amit Sissynek sikerült a birodalom

magyar felével - biztos, hogy ez elkerülhetetlenül tö-

rést jelent majd a magyarokkal, ők nem tűrnének meg

egy harmadikat a szövetségben.

Ennek a házasságnak igen messzire ható politikai

következményei lehetnek. Valószínűleg az egész mo-

narchia széthullásával fenyegetne. És mindez csak

azért, mert egy bécsi fiatalember szeretne egy prágai

kislányt feleségül venni!...

Sissy nagyon jól megértette a csehek "rosszkedvét",

amelyet a méltánytalan mellőzés váltott ki belőlük. És

Chotek gróflzisasszonyt is megértette, aki talán készen

182 183

állt arra, hogy helyzetét cseh honfitársai javára hasz-

nálja majd fel. Könnyen lehet, hogy a grófkisasszony-

ból egy napon igazi, jó és méltó császárné válna.

Olyannyira méltó és érdemdús, mint családja többi

tagja is volt.

Feltéve persze, ha a magyarok egyáltalán lehetősé-

get adnak neki erre, neki és Ferenc Ferdinándnak . .

hiszen ebbe még nekik is lehet beleszólásuk.

Az is kérdéses volt még, vajon hogyan fogadják majd

Csehország németlakta területei a Chotek-féle házas-

ságot. A német nemzeti mozgalomnak itt volt a legtöbb

követője. Vezetőjük azt hirdette, hogy a német biro-

dalomhoz kell csatlakozniuk, vagyis a Habsburg ural-

kodást a Hohenzollernek uralmával akarta felváltani.

Veszedelmes fanatikus volt, akinek sok követője akadt,

nemcsak a prágai németajkú diákok között, de még

Bécsben is épp elég zavaros fejű fiatal hódolt be az ő

irányvonalának, és keltett általános nyugtalanságot.

Az osztrák titkosrendőrség nagyon jól tudta, hogy a

pénzt az állítólag oly baráti viszonyban lévő Potsdam-

ból kapják...

A házasság a Chotek grófkisasszonnyal ennek a fér-

finak is a malmára hajtaná a vizet, aminek beláthatatlan

következményei lehetnek. Vajon a főherceg meggon-

dolta és megfontolta-e mindezt? Tisztában volt azok-

kal az eseményekkel, amelyek bekövetkezhetnek, ha

keresztülviszi az akaratát?

Sissy még meg sem érkezett Bécsbe, amikor már új-

ra elfogta a vágy, hogy távol maradjon mindezektől a

bonyodalmaktól, hogy elmeneküljön egy tiszta és sza-

bad világba, amely semmit sem tud az egymásnak fe-

szülő érdekekről és egymással harcoló érdekcsopor-

tokról. Egy olyan világba, ahol nincsenek paragrafu-

sok, nincsenek családi és egyéb törvények sem. Csak

el, el a Burgból!... Újra mindenféle utazási terveket

szőtt. Amikor Franzl óvta attól, hogy a nyugtalan Euró-

pában védelem nélkül utazgasson, csak annyit vála-

szolt, hogy ő már Bécsben sem érzi magát biztonság-

ban a birodalmi kancellária és a többi érdekcsoport

küzdelmei közepette, amelyek sokszor szinte tetlegessé

fajultak.

Ferenc József ezúttal is várta az állomáson:

- Jót tett neked a karlsbadi kúra? - érdeklődött. -

Nagyon jól nézel ki, Sissym, pihent vagy, ennek igen

örülök. Most egy darabig Bécsben maradsz?

- Még nem tudom biztosan, Franzl. . .

- De Sissy! Hiszen csak most érkeztél meg, és máris

az elutazásra gondolsz? Egy kicsit meg kellene mutat-

nod magadat a bécsieknek. Nézd, mennyire szeretnek

téged, az ő gyönyörű császárnéjukat. És férjed, az

oroszlán is nagyon szeret téged!

Sissy nevetett:

- Ó, Franzl, hiszen éppen miattad olyan nehéz a

szívem. Gondjaim vannak, mi lesz veled, mi lesz a bi-

rodalom j övőj e...

- Ezektől a gondoktól, Sissym - felelte a császár

komolyan - egyikünk sem tud szabadulni. Ez a mi

sorsunk, ez mérettetett ránk, bárhová megyünk, bár-

hová menekülünk, követnek bennünket. Én már meg

sem próbálok elmenekülni előlük. Nem én választot-

tam, hogy uralkodcícsalád hercegi gyermekének szü-

lessek, ez lett a sorsom, Isten erre a helyre állított, ezt a

feladatot kell elvégeznem. Nem lenne nyugodt a lelki-

ismeretem, ha megpróbálnék kitérni előle, bár éppen

elégszer vágytam rá.

- Azt hiszem, igazad van,Franzl - sóhajtott Sissy.

Ferenc József a hintóból kimutatott a körút járdájára:

- Nézz csak oda, Sissy, ez a legújabb férfidivat, a

Girardi-kalap. Igazán csinos szalmakalap, Girardi, a

184 I 185

színész kezdte el viselni, és most már mindenki utá-

nozza.

Sissy nevetett a sok egyforma szalmasárga kalapon,

amelyeket mind az ő tiszteletére emeltek és lengettek

meg. Akkor lett újra komoly, amikor Franzl folytatta:

- Szívesen felcserélném a koronát egy ilyen Girar-

di-kalappal. Sokkal könnyebb viselet lenne, ezt elhi-

heted nekem, és kényelmesebb is. De hát a Girardi-

kalap a mi jó polgárainknak jut, nekünk pedig a nehéz

korona, angyalom.

- Tudom, én gyáva vagyok - vallotta be szégyen-

kezve Sissy.

A férje gyengéden végigsimított felesége keskeny,

finom kesztyűs kezén.

- Nem - rázta meg a fejét Ferenc József - nem vagy

gyáva. Csak te szabad madárként nőttél fel, és nem lett

volna szabad téged a Hofburg kalickájába zárnom.

A sok szajkó mellé, akik itt ugrabugrálnak, és csak is-

métlik önmagukat vagy utánoznak bennünket. Te

túlságosan jó vagy ennek a társaságnak - tette hozzá

keserűen. Megszorították egymás kezét, tudták, egyet-

értenek. Aztán még barátságosan tovább integettek az

üdvözlő tömegnek, amely mellett végiggördült az ud-

vari hintó egészen az öreg Hofburgig, amelyet Franzl

az imént kalickának nevezett.

És éppen azt vette fejébe Ferenc Ferdinánd, éppen

ide készült ő is, hogy viselje a korona súlyát, és elviselje

a sok szajkót. Mégpedig egy bizonyos Zsófiával együtt,

aki talán elviselhetővé tudná tenni számára az egészet.

Talán mégiscsak jobb, ha egyelőre tartom a számat,

gondolta Sissy, mialatt begördültek a Burg udvarára a

tisztelgő őrség mellett.

3. Az elmaradt koronázási ünnepség

Sissy újra beköltözött a Hermész-villába, és egyre érett

benne a terv, hogy egy rövid kirándulást tesz Svájcba,

azután szeretett Gödöllőjére készült, amely ugyan tele

volt a múlt szép karácsonyi ünnepségeinek emlékeivel,

de ott volt még sok kedvenc lova az istállóban. Tudta

jól, semmi értelme tovább tartani ezeket az állatokat.

Sokuk már csak kegyelemkenyéren élt, de sokat jó áron

el lehetett még adni. Sissy végleg elhatározta; hogy

felszámolja istállóját. Ez a fájdalmas feladat a közelgő

őszön várt rá Gödöllőn.

Amikor Franzl aznap ebédre megérkezett a Her-

mész-villába, megbeszélték a kérdést. Férje megértően

hallgatta, és bólintott:

- Igen, ez egy józan ötlet, Sissy - dicsérte feleségét.

- Tartsál meg egy-két kancát arra az esetre, ha újra lesz

még kedved és erőd, hogy a szabad mezőkön lovagol-

jál. A többit azonban nyugodtan eladhatod. Az az öt-

let, hogy Gödöllőre menj, más okokból is kitűnő.

- Éspedig? - kérdezte feszülten Sissy.

- Csak nem felejtetted el? -kérdezte férje nevetve. -

Koronázásunk 25. évfordulója volt most június 8-án.

- Ó! - kiáltott fel Sissy ijedten. - Ezt tényleg telje-

sen elfelejtettem.

- Karlsbadban voltál éppen, angyalom.

- A koronázás évfordulója nekem nem ok az ün-

neplésre, tudod.

- De a magyarok különösen szeretnek téged. Jó

lenne, ha megmutatnád magad Budapesten, és kicsit

hagynád magad ünnepelni. Akár együtt is odautaz-

hatnánk!

- Nem, nem - mondta Sissy kedvetlenül. - Ez sem

jó, én nem akarok már semmiféle ünneplést!

A császár a homlokát ráncolta:

186 I 187

- Egyébként most már biztos, hogy Dmitrij nagy-

herceg novemberben érkezik. Remélem, ezt nem fe-

lejtetted el, tudod, mennyire fontos az egész birodalom

számára a jelenléted.

Persze a nagyherceg látogatása is teljesen kiesett a

fejéből. Most mint egy kísértet tűnt fel Dmitrij.

- A nagyherceg - sóhajtott Sissy - minden oroszok

cárjának testvére! Tőlem akár ott is maradhatna a Ri-

viérán, ahonnan hozzánk érkezik majd.

- Hogy van Ferenc Ferdinánd? - Ferenc József

jobbnak látta, ha témát v3ltanak. - Hiszen megláto-

gattad Konopistban, ugye?

- Jól van, nagyon vállalkozó szelleműnek, jókedvű-

nek, egészségesnek láttam - felelte Sissy kissé zavar-

tan.

- A látszat csal - közölte Franzl. - Az egészsége nem

a legjobb:

- Úgy? - csodálkozott Sissy. - Pedig egyáltalán nem

ezt a benyomást keltette, sőt ellenkezőleg: ragyogóan

néz ki, úgy, mint aki teljesen legyőzte már a betegséget.

Franzl elhúzta a száját.

- Azt tervezem, hogy pihenés céljából világ körüli

útra küldöm. A tengeri levegő bizonyára jót tesz majd

neki. Legalább-egy esztendeig úton lesz. Ez alatt az idő

alatt talán... felejteni is fog.

Sissy felkapta a fejét:

- Hát te... te tudod? - kérdezte dadogva.

Franzl letette az evőeszközét, úgy, hogy megcser-

rent a tányér, és befejezte az étkezést.

- Ez is a feladataim közé tartozik - közölte szárazon.

- Amit Ferenc Ferdinánd tervez, az nagyjából a leg-

.

utolsó dolog, amire most politikailag szükségünk lenne.

- De hát honnan tudod, hogy... hogy. .. Ferenc

Ferdinánd és Chotek Zsófia?... - álmélkodott Sissy.

- Izabella járt nálam - közölte a császár röviden. -

Mindent elmondott. Ő és egész családja mélységesen

fel vannak háborodva. Chotek grófkisasszony már el is

tűnt Pozsonyból. Kitört a botrány.

- De hát hogyhogy ilyen hirtelen? - Sissy még

mindig nem tudta összeszedni magát. - Az isten sze-

relmére, mi történt?

- Legjobb lesz, ha ezt Ferenc Ferdinándodtól kér-

dezed meg - felelte a férje, és mérgesen felállt. -

Tényleg borzasztó, hogy minden így összejött, és

mindenki csak gondot okoz, semmi sem megy simán!

A császár rágyújtott egy szivarra, mélyen leszívta a

füstöt, majd az ablaküvegre fújta, és kinézett a lainzi

vadaspark gyönyörű zöld kertjére. Mintha egy kicsit

megnyugodott volna.

Sissy leszedette az asztalt, majd férje mögé lépett,

fejét a vállára hajtotta.

- Szegény Franzlom - sajnálkozott, és férje vállára

tette a kezét.

- Ez a tökfej - fortyogott a császár - ez a szerelmes

őrült...

- Nos, mondjad, kedvesem - biztatta Sissy a férjét.

- Tegnapelőtt történt. A főherceg megint Po-

zsonyban volt, és a lányokkal teniszezett. Közben a

teniszkabátját felakasztotta a kertben, és ott is felejtet-

te. Persze melege volt a sok futkosástól. Nem is értem,

hogy ezek a fiatal kisasszonyok hogyan tudnak a fűző-

jükben teniszezni, hiszen alig kapnak levegőt!

- Mondd tovább - kérte Sissy, aki rosszat sejtett.

- Tovább? Nos, az egyik szolga bevitte a kabátot a

házba, Izabellának meg nem volt jobb dolga, mint

hogy átkutassa a zsebeit...

- Felháborító - mondta Sissy elsápadva.

- Megtalálta Ferenc Ferdinánd óráját, felpattintot-

ta a fedelét, és a belső oldalon meglátta a képet: Chotek

188 I 189

Zsófia képét, angyalom. Gondolom, a többit már el

tudod képzelni

- Ó, igen, el tudom képzelni, mi következett - só-

hajtott fel. - Szegény Ferenc Ferdinánd, szegény

Zsó...

- Remélem, nem kell mondanom, hogy nem kívá-

nom, hogy te is belekeveredjél - szögezte le Franzl

szigorúan. - Ezt az ügyet nekem, egyedül nekem kell

vele rendeznem. Frigyes családja hiú reményeket táp-

lált: na jó. De a Chotekok reményeinek sem szabad

teljesülniük!

- Szegény fiú! Kegyetlen lehetett számára az ébre-

dés...

. . . mindenesetre Pozsonyban most cseppet sem

kívánatos a jelenléte - folytatta Franzl. - A Chotek

kisasszonyt még abban az órában kitették, és Prágába

kellett utaznia. Izabella tombolt...

- Szegény kislány!

- Csak magát okolhatja. Az ember nem kapaszkodik

a csillagok után. Tudnia kellett, hogy Ferenc Ferdi-

nánd nem mehet bele egy rangján aluli kapcsolatba. -

Keményen koppantak a császár szavai.

- És ha a szerelem nem ismeri a paragrafusokat? -

kérdezte Sissy halkan. - Képzeld el, Franzl, ha én sem

lettem volna veled egyenrangú... Akkor talán nem

vettél volna feleségül?

- A kérdésed teljesen értelmetlen. Te rangunkbéli

voltál. Házasságunk szüleink beleegyezésével jött lét-

re. Nem rangombéli leány iránt nem is érdeklődtem

volna. De manapság már, úgy látszik, nem ismerik a

kötelesség- és tisztességtudat fogalmát.

Most már Sissynek nem kellett tovább őriznie Fe-

renc Ferdinánd titkát. A sors maga intézte úgy, hogy

titkos házassági tervei idő előtt napvilágra kerültek. De

most Sissy legalább nyíltan pártját foghatta: csakhogy

Ferenc József, úgy tűnt, még végighallgami sem haj-

landó az érveit, legalábbis egyelőre nem. Figyelmez-

tette: épp unokaöccse érdekében kell óvatosnak len-

nie.

- És azt hiszed, hogy az utazás során majd...

. . . kigyógyul ebből az értelmetlen szenvedélyből,

és jobb belátásra tér? Igen, ezt gondolom - mondta a

császár, és ellépett az ablaktól. - Azt hiszem, hogy a

jelen helyzetben egyébként is ez az egyetlen, amit te-

hetek. Chotek grófot pedig hívami fogom, és meg-

mondom neki, hogy jó alaposan mossa meg a lánya fe-

jét. Ugyan mi jutott ennek a grófkisasszonynak az

eszébe?!

- Nem vagy egy kicsit kemény, Franzl? Nem té-

veszted szem elől a rangok mögött az embert?

A császár zavartan pöfékelte vastag szivarfelhőit,

mintha a dohányfüstbe szeretett volna burkolózni

Sissy pillantásai elől.

Sissy odalépett hozzá, megfogta a karját, kivette a

s?ivart a szájából, és rámosolygott. A császár mindezt

mozdulatlanul tűrte. Ám egyszer csak visszamosoly-

gott kedves, meleg mosollyal a feleségére.

- Meg kell nekem bocsátanod - kérte őt. - Néha úgy

érzem, hogy nem tudom mindezt elviselni. Ahelyett,

hogy a családom mellettem állna, csak újabb és feles-

leges problémákat okoz. Tényleg haragszom Ferenc

Ferdinándra.

- Ne tedd ezt, Franzl! - kérte Sissy és odasimult

férjéhez. - Bocsáss meg neki, legalább a alsága

miatt.

- Annyira már nem fiatal! És a lány sem. Ugyan

nem ismerem, de igen agyafúrt nőszemélynek tartom.

A Chotekok mindig is nagyravágyók voltak, és te ma-

gad is tudod, hová vezethet a túlzott nagyravágyás,

190 191

gondolj csak Miksára és Saroltára. Azt hiszem, Miksa

öcsém sosem ment volna Mexikóba, ha a felesége...

- Nem, nem - tiltakozott Sissy. - Szegény Sarolta

Belgiumban, ott az öreg kastély falai közé bezárva, el-

borult elmével, mint egy fogoly, már huszonöt éve hát

nem elég büntetés ez?

- De igen, büntetésnek elég - bólintott a császár. -

Ha arra gondolok, hogy mi minden történt már velem,

mennyi mindenkit kellett eltemetnem, lassan úgy ér-

zem, túl sok van a vállamon...

- Szóval elküldöd Ferenc Ferdinándot?

- Igen, világ körüli útra. Tőlem mehet Afrikába is

krokodilra vadászni, az még mindig kevésbé veszé-

lyes, mintha Pozsonyban cseh grófhisasszonyokra va-

dászik.

- Talán nem is olyan rossz ötlet - helyeselt Sissy. -

Egy év hosszú idő, egy év sok mindenre képes.

- Az év letelte előtt ne is kerüljön a szemem elé -

mondta a császár keményen.

- Reméled, hogy időközben észre tér, és föladja há-

zassági tervét?

- El fogja felejteni a lányt. Most csak beképzeli ma-

gának, hogy ő vagy senki más - felelte a császár lassan

lecsillapodva. - Ő is másként látja majd a világot egy év

múlva.

- Remélhetőleg - mondta Sissy igen kétkedve. - Ti

ketten sokkal jobban hasonlítotok egymásra, mintsem

gondo !

t et meg hogy érted? - kérdezte a császár

megh eve.

- A fiú ázasságot ígért, és meg is akarja majd tarta-

ni a szavát.

A császár elutasító kézmozdulatot tett.

- Erre már én is gondoltam - mondta.

- De ő is ugyanolyan keményfejű, mint te - mo-

19ll

solygott Sissy megértően. - És benne is óriási köteles-

ségtudat van.

- Igazi lovag, ebben igazad van. És ez végül is di-

csérendő tulajdonság.

- Még nagyon sok más jó tulajdonsága van, Franzl.

És mi lesz akkor, ha egy év múlva még mindig azt

mondja majd, hogy nem hagyja el az ő Zsófiáját?

- Akkor majd-mormogta Franzl-a grófkisasszony

fogja visszaadni adott szavát.

- És erről majd te gondoskodsz?...

- Persze - felelte a császár.

- Vagyis kényszeríteni fogod?... Ó, Franzl, ezt so-

ha nem hittem volna rólad!

Sissy láthatóan csalódott volt. Nem ismerte ugyan

Chotek Zsófiát, de úgy gondolta, hogy ezt nem lenne

szabad megtenni vele. Hát persze hogy a császárnak

hatalmában állt és az eszközei is megvoltak arra, hogy

visszavonulásra kényszerítse. De hogy Franzl ezt az

utat válassza...

- A Chotekok a mi híveink - emlékeztette a férjét. -

Csak nem akarod ezt a hatalmas cseh családot ellensé-

günkké tenni?

- Mondtam már neked, hogy hívatni fogom a grófot

- felelte a császár. - Beszélni fogok vele: ő bizonyára

megérti a szempontjaimat. A lánya egyszerűen meg-

feledkezett a rangjáról, megpróbálta a császári család

egy tagjának elcsavarni a fejét, és egyben megnyerni

becsvágyó terveinek, amelyek mögött valószínűleg a

cseh nacionalisták rejtőznek. Ezt nem tűrhetem, és

soha nem is fogom tűrni!

- Csak nehogy hibát kövess el azzal, hogy így be-

szélsz vele - figyelmeztette Sissy nagyon komoly han-

gon.

193

4. Gödöllőn

Sissy a nyarat Svájcban töltötte. Zürichben volt, a Rigi

hegyen, és Luzernben, ami különösen tetszett neki, és

ahol megint órákig sétált, úgyhogy Festetics grófnő a

végkimerülés határára jutott, hiszen már ő sem volt a

legfiatalabb. Ferenczy Ida is velük volt, csak Mikes

Janka maradt ezúttal Bécsben.

A régi kis görög tanár helyett, aki ömlengéseivel na-

gyon az idegeire ment Sissynek, egy Barker nevű fiatal

angol oktatta most Sissyt különféle nyelvekre. Ő

sportos, erős alkat volt, aki sok mindent kibírt, és

cseppet sem jelentett számára nehézséget, hogy nyolc

vagy kilenc órán keresztül kísérje a császárnét sétáin.

Sajnos Sissy Svájcban újabb fogyókúrába kezdett,

úgyhogy egy nap el is ájult, mert már jó ideje egyálta-

lán semmit sem evett. Ez nagyon bosszantotta Fe-

renczy Idát. Szabályosan veszekedett Sissyvel, sze-

mére vetette könnyelműségét, sőt oktalanságát.

- Mit fog majd szólni őfelsége, ha hazaérünk Bécs-

be, és felséged úgy fog kinézni, mint egy csontváz?

- De hiszen nem is vagyok sovány!

- Dehogynem! Ez már valóságos mánia! Ragasz-

kodom ahhoz, hogy felséged rendesen egyen.

Lehet, hogy tényleg bolond dolgokat csinálok,

gondolta Sissy, és engedett. Franzl számtalan levele

közül az egyiket most rossz lelkiismerettel megvála-

szolta: biztosította férjét, hogy jól van, és örül, hogy

Gödöllőn majd találkoznak.

Ennek Franzl is örült, csakhogy közben Nopcsa bá-

rótól is kapott titokban híreket, mégpedig arról, hogy

Sissy egészsége nem a legjobb. Így hát levelei egyre

sürgetőbbek lettek, és teli voltak figyelmeztetéssel,

hogy egyen rendesen.

- Úgy tűnik, hogy a távolba is lát - csodálkozott

Sissy a férjén, mivel Franzl természetesen nem,árulta

el, hogy titkos levélváltásban áll a báróval, ez utóbbi

pedig, miután meg kellett ígérnie a császárnak, hogy

hallgat, úgy tett, mint aki semmiről sem tud...

Ezenközben valaki, aki miatt Sissy már nagyon so-

kat törte a fejét, a nyílt tengeren hajózott: a leendő

trónörökös, Ferenc Ferdinánd. Sissy nagyon irigyelte

őt a világ körüli útjáért. Neki még Amerikába is szabad

volt elmennie! Ferenc Ferdinánd viszont rettenetesen

vágyott haza Konopistba, és úgy érezte magát, mint

egy száműzött.

Konopistban közben szorgos kezek dolgoztak. A

vásár végül is megköttetett, és Ferenc Ferdinánd még

elutazása előtt utasítást adott a kastély helyrehozata-

lára.

Egy napon itt fog majd lakni Zsóval, erre megeskü-

dött magának. "És gyermekeink lesznek, és boldogok

leszünk, akármit is beszél majd a világ rólunk, akármit

is tartanak majd felőlünk!"

A császár viszont továbbra is abban reménykedett,

hogy a hosszú távollét megteszi a magáét. Chotek

gróffal pedig nagyon komoly beszélgetést folytatott

Bécsben. A gróf belátó volt, a megbeszélés során még

az is kiderült, hogy a császár ezúttal tévedett a cseh

nacionalistákat illetően: semmi közük nem volt a do-

loghoz.

A császárnak valaha, a kislány elsőbálos korában be-

mutatták Chotek gróflzisasszonyt, csakhogy Ferenc Jó-

zsef a rengeteg arc között, akiket naponta látnia kellett,

már csak homályosan emlékezett rá, noha azt állították

róla, jó az arcmemóriája. Most viszont egy friss fotón

láthatta maga előtt. Izabellától kapta a képet, amely

Frigyes főherceg vadásztársaságát ábrázolta. Unoka-

iccse mint büszke vadász szerepelt a képen, és jobb-

ra tőle a háttérben, a többiek között ott állt "ő" is.

194 I 195

Izabella ezt a háttérbe vonulást becstelennek ne-

vezte, szerinte ebből is kiderül ennek a nőszemélynek

az alattomossága. Franzl azonban elég tárgyilagos volt,

és tudta, hogy a fényképész saját belátása szerint ké-

szítette a képet, és a személyeket úgy rendezte el,

ahogy neki tetszett.

A császár pillantása szinte azonnal Zsófiára esett,

vonzotta a szemét, noha nem ő volt a középpontban,

ott a jó Izabella terpeszkedett. Zsófia volt az egyetlen

megnyerő arcú ember a képen.

Csak tudnám, mit eszik ez a lány azon a tüdőbajos

méregzsákon! - gondolkodott el Franzl.

Chotek Zsófia nagyon rokonszenves és szerény je-

lenség volt a képen. Egyszerűen, de ízlésesen és az al-

kalomhoz tökéletesen illően volt öltözve, lágy vonásai

melegszívűségről tanúskodtak.

- Olyan, mint egy betegápoló nővér, aki éppen ci-

vilben van - állapította meg a császár csodálkozva.

Nem is tudta, mennyire fején találta a szöget. Sokkal

közelebb került a dolog lényegéhez, mint gondolta

volna: Ferenc Ferdinánd ugyanis nem titkolta el a

grófkisasszony előtt a szenvedéseit, és talán éppen ez-

zel nyerte meg részvéttel és megértéssel teli szívét. És

. talán épp a lány által kimondott igen, amely dacolt

mindennel, kölcsönözte neki azt a hihetetlen erőt,

amellyel a betegsége ellen harcolni tudott...

Ez a dolog már nagyon régen kezdődött, sokkal ré-

gebben, mint környezetük sejthette. Zsó recepteket

szerzett Ferenc Ferdinándjának, és gyógyitalokat ja-

vasolt a természet patikájából. Ő tanácsolta neki, hogy

menjen a friss magaslati levegőre, és próbáljon lelki

nyugalmat találni. Ő figyelmeztette a főherceget arra,

hogy akarjon élni, hiszen csak így valósíthatják meg

álmaikat házasságukról és az egészséges gyermekekről.

És valóban... csaknem csodát tett. Senki sem sej-

tette, hogy a leendő trónörökös egészségi állapotának

tartós javulása messzemenően az ő hatásának köszön-

hető. Ő volt az, aki ösztönözte képzeletét, feltüzelte

becsvágyát, olyannyira, hogy feltámadt a férfiban az az

erő, amelynek segítségével remélte, hogy egykori ba-

rátjának és rokonának, Rudolf trónörökösnek tett ígé-

retét be tudja váltani: hogy megvalósítja a birodalom

megújítására irányuló ötleteit, ha, mint ahogy Rudolf

sejtette, neki hamarabb el kell búcsúznia az élők vilá-

gától.

A cseh grófkisasszony csendes, de igen áldásos ha-

tásáról Ferenc József semmit sem sejtett. Ferenc Fer-

dinánd Sissynek sem szólt róla egy árva hangot sem.

Sissy unokaöccse egészségének javulását a kezelőor-

vosok gondosságának és körültekintésének tulajdoní-

totta, de tévedett. Sissynek arról sem volt sejtelme,

micsoda tragédia készül Csehországban, mialatt ked-

ves Gödöllőjére utazott, hogy ott töltse majd el az őszt,

és - ez volt az egyedüli keserűség a szép napokban -

feloszlassa kedves istállóját.

Újra a lovaira gondolt, a barna Griffre, a gyors lábú

Merkurra, és Dianára, a pompás, hosszú sörényű fe-

kete kancára. Mindegyikük nagyon fog hiányozni

neki.

"Valóban meg kell tőlük válnom? - kérdezte magá-

tól újra és újra, mialatt a vonat egyre közelebb vitte őt

céljához. - Megváljak tőlük, vagy sem? De hát szegény

lovaknak sem öröm, ha ott savanyodnak meg az istál-

lóban!" Ő pedig, és ezt egyre jobban érezte Sissy, már

nem volt ugyanaz, mint aki évekkel ezelőtt, amikor

mint vad kiscsikó száguldozott erdőkön-mezőkön. Az

az idő elmúlt.

Ahogy a vonat igyekezett Gödöllő felé, úgy siettek

Sissy gondolatai is vissza a múltba, majd előre a bi-

zonytalan jövőbe. Íróasztala titkos rekeszében a vas-

196 197

kazettát már régen nem nyitotta ki. Nem akart fel-

jegyzéseire gondolni. Azt akarta, hogy semmi se em-

lékeztesse többé arra a szörnyű napra, és mindazokra a

reményekre, amelyek akkor semmivé váltak.

De most, most itt volt valaki, aki oának terveit meg-

valósíthatná! Ferenc Ferdinánd... aki beteg, és aki azt

hiszi, hogy az egész világ ellene van. Mivel meg volt

győződve arról, hogy egyedül az ő tervei menthetik meg

a monarchiát, ugyanakkor pontosan tudta, milyen ve-

szedelmesek ezek a tervek, senkiben sem bízott meg,

Sissyt kivéve. Sissybe helyezte bizalmát, és abban re-

ménykedett, hogy nála támogatásra talál: szeretett egy

asszonyt, aki hitt benne, aki kész volt arra, hogy meg-

ossza vele a sorsát, aki mellette áll majd, míg neki hada-

koznia kell az ellenséges hatalmakkal. Igen, "csak" a

cseh nemességből való grófkisasszony, de volt szíve,

mégpedig olyan, amely kész volt arra, hogy szeresse a

férfit, és elfogadja minden hibájával és veszedelmes ter-

vével együtt. Társa akart lenni a nehéz években, amelyek

- és ezt mindketten tudták - már közeledtek feléjük.

Csakhogy kettejük közé állt a Habsburg-ház törvénye. . .

Az istálló feloszlatása újabb törést jelentett Sissy életé-

ben, újabb fordulópontot: ezzel, úgy érezte, vége a

fiatalságának.

Amikor a hosszú vonat- és kocsiút után megérkezett

Gödöllőre, egyenesen az óriási márványistállóba tar-

tott, hogy köszöntse az örömmel fújtató állatokat,

odament hozzájuk a bokszokba, és cukrot meg kenye-

ret adott üdvözlésképpen nekik.

Egyszer csak azt vette észre, hogy egy könnycsepp

lopakodott a szempillái közé, aztán odasimította arcát

kedvencei nyakára, végigsimogatta sörényüket, meg-

paskolta oldalukat. Viszontlátás volt ez, és egyszerre

búcsú is... Nagyon fájt!

Délután hívatta az intézőt, hogy megbeszélje vele a

lovak eladását. Ő már semmit nem vett észre a csá-

szárné titkos fájdalmából. Sissy addigra már úrrá lett

bánatán, hűvös hangon adta ki utasításait.

Ezalatt a császárné gödöllői jelenlétének híre futó-

tűzként terjedt el a környéken, nemsokára a közeli

Budapestre is elért. Itt a királyné, újra itt van, a mi ki-

rálynénk!

Amikor ezután az első gödöllői nap után lassan le-

szállt az est, Festetics Mária és Ferenczy Ida rémülten

estek be Sissy szobájába:

- Felség! Felség! -kiáltotta Ferenczy Ida izgatottan,

miközben Nopcsa báró is feltűnt az ajtókeretben.

- Mi történt? - kérdezte Sissy könyvéből felpil-

lantva.

- Valóságos embertömegek közelednek, felség -

magyarázta a báró előrelépve. - De azt hiszem, felsé-

ged megnyugtatására azt is hozzátehetem, hogy sem-

miképpen sem felkelésről vagy bármi ehhez hasonlóról

van szó. Inkább ha felséged kegyeskedne az erkélyre

kilépni, és legkegyesebben integetni a népnek...

- Kedves báró, mikor fogja végre ezt a dagályos be-

szédet abbahagyni? - mérgelődött Sissy, de végül is vi-

dáman elmosolyodott az elképedten álló Nopcsa bárón.

A kastély feljárójánál közben valóban szép kis tömeg

gyűlt össze a bezárt kovácsoltvas kapu előtt. Minden-

felől lelkes éljenzés hallatszott.

- Nyittassa ki a kaput, kérem, báró - parancsolta

Sissy.

- Kinyittatni? Valóban tanácsos lenne ez, felség? -

berzenkedett a báró.

- Nagyon szeretnék ezekkel az emberekkel kezet

rázni - mondta Sissy egyszerűen.

198 I 199

5. A világutazó vadász

A gőzhajó lassan pöfögött a Níluson fölfelé. Még a fő-

herceg főudvarmestere, Wurmbrand gróf bérelte a

járművet, mielőttvéglegesen összevesztek volna. Most

hát a beteg főherceg csak orvosa, Eisenmenger doktor

kíséretében utazott a fáraók ősi földjén. Lelkében

nyugtalanság tombolt, rettenetesen vágyódott Kono-

pist és Zsófiája után.

Ferenc Ferdinánd levelezésben állt a császárral, és

Ferenc József leveleiből érezte, hogy mennyire,igyek-

szik őt megérteni, és hogy mindenképpen szeretné meg-

győzni arról, mit jelentene a családi törvények esetle-

ges megszegése, mennyire lehetetlen, amit tervez.

A trónörökös, aki most Hohenberg gráf néven uta-

zott, a maga módján válaszolt: ő meggyőződésből és

nem konokságból tart ki házassági tervei mellett.

- Én úgy látom, őfelsége igazán kegyes és bőkezű

önnel. - Az orvos letelepedett mellé egy nyugszékbe.

- Kegyes és bőkezű valóban, csak éppen nincs ben-

ne semmi belátás. Doktor úr, ez a kúra a kalács és a

korbács jegyében, ezzel a módszerrel folyik. Szeretné

velem éreztetni, milyen jó dolgom lehetne, ha végre

engednék, és mi vár rám, ha nem. De ha a feje tetejére

is áll, akkor sem teszem meg, amit akar! Nem fog le-

győzni engem!

- Császári fenség, több figyelmet kellene fordítania

az egészségére - figyelmeztette az orvos.

- Azt hiszem, az egészségem kitűnő - közölte vele

Ferenc Ferdinánd. - Olyan erősnek érzem magam,

mint egy medve.

- Felséged sajnos egy köhögő medve - mormogta

Eisenmenger doktor dühösen. - Talán a száraz egyip-

tomi levegő jót tesz majd. Legalábbis reméljük, hogy

felséged jövőre teljesen egészségesen térhet haza

Bécsbe.

- Konopistban valószínűleg nyílnak a rózsák a kas-

tély körül - jegyezte meg a trónörökös.

Zsófiára gondolt, akiről semmi híre nem volt. A

poste restante levelek, amelyeket Pozsonyba küldött,

válasz nélkül maradtak, akkor Prágába írt, de onnan

sem jött levél. Ez a tény egyre nagyobb nyugtalanság-

gal töltötte el Ferenc Ferdinándot.

Csak udvarmestere, Wurmbrand gróf tudott arról,

hogy levelezni próbált Zsófiával. A gróf azonban nem

volt hajlandó akár csak egy kicsit is segíteni - őt meg a

császár utasította, s az utasításokat mindenáron be

akarta tartani. Az első számú utasítás az volt, hogy

Zsófiával nem szabad kapcsolatba lépni. Ezen vesztek

össze, és ezért küldte őt haza Ferenc Ferdinánd.

"Ugyan mit kezdjek egy olyan udvarmesterrel, akiben

nem tudok megbízni, és aki nem engem, nem az én ér-

dekeimet szolgálja?" - kérdezte.

"Ha közülünk valaki beleszeret valakibe - írta a fő-

herceg Sissynek, hogy levezesse a mérgét - akkor

biztos, hogy találnak az illető családfájában valamit,

ami meghiúsíthatja a házasságot. Ezért családunkban

minden férj és feleség sokszorosan rokona a másiknak.

Természetesen a gyerekek fele szellemi fogyatékos

vagy epileptikus lesz."

Sissy Gödöllőről felelt neki: "Kedves Unokaöcsém!

A házassági törvények nemcsak negatívumokat hoztak

a Habsburg-háznak. Segítettek abban, hogy megala-

píthassák birodalmukat, amelynek mai nagysága és

ereje tulajdonképpen a Habsburgok házasodási poli-

tikájának köszönhető. Albrecht főherceg joggal

mondta, hogy a Habsburg-ház Európa legősibb és

legtekintélyesebb családja. Neked mint trónörökösnek

lenne a legkevésbé szabad rangon alul házasodnod és

200 201

így az előjogok törvényét megszegni. És mégis, kedves

Öcsém - és most a szívem szól hozzád és nem a csá-

szárné - mindezek ellenére azt tanácsolom neked,

védd csak feleségül azt, akit szeretsz, ne pedig valakit a

családból, különben még utóbb ütődött gyermekeid

születnek."

"Biztos lehetsz benne, kedves Sissy néni, hogy jó

tanácsodat követni fogom!" - jött a válasz postafor-

dultával Gödöllőre. "Oroszlánokat és krokodilokat

lövök itt, és ha Egyiptomból már elegem van, Ceylonra

utazom, ahol állítólag pompás tigrisek vannak, ame-

lyek csak rám várnak. Csak Zsófia miatt aggódom na-

gyon. Egyetlen levelemre sem válaszol."

Ferenc Ferdinánd kitűnő és szenvedélyes vadász

volt. Messze földön híres volt arról, milyen biztosan

találja el a vadat. A trófeák, amelyeket erről az utazás-

ról hazahozott, híres gyűjteménye alapjai lettek. "A

kikészítőnek sok dolga lesz" - mondta az orvosának.

Már ekkor megfogamzott benne a vadászmúzeum öt-

lete, amelyet majd Konopistban fog berendezni.

Mindezek után Bécsből olyan hírt kapott, amire

gondolni sem mert volna: a császár tudatta vele, hogy

"megszabadította" a konopisti kastély költségeinek

gondjától: magyarul kifizette unokaöccse helyett a

vételárat.

Kalács és korbács - gondolta magában Ferenc Fer-

dinánd, de kicsit kényelmetlenül érezte magát. Sissy is

megtudta a dolgot, ő viszont nagyon lelkesedett az öt-

letért. Felébredt benne a vágy, hogy újra lássa Franzl-

ját. Bár tulajdonképpen csak rajta múlott volna a do-

log, hiszen elég lett volna az udvari vonatba ülni, és

felutazni Bécsbe...

Mégsem így cselekedett. Gödöllőn maradt, naponta

lovagolt egy keveset a gyönyörű őszi tájban, és élvezte

a ferde sugarú, de még melengető, lágy késő őszi napot.

Az ősz azonban egyre inkább beköltözött a tájra,

hűvösebb lett, és ez akaratlanul is azokra a karácso-

nyokra emlékeztette Sissyt, amelyeket itt ünnepelt

családjával. "Hogyan legyen idén? - töprengett Sissy.

- Talán jó lenne mégis újra Gödöllőn tölteni a kará-

csonyt Franzllal? Biztos, hogy ő örülne."

De ekkor újra Rudolfra é a férjhez ment, kirepült

lányaira gondolt, akiknek már saját családjuk, saját

karácsonyuk van. Úgy ülnének itt Gödöllőn Franzllal,

mint két öregedő ember, és ezt a gondolatot Sissy nem

tudta elviselni, valósággal megrémült tőle. Nem, csak

Gödöllőn ne, mondta magában. Soha többé! Én is úgy

teszek majd, ahogy a császár Ferenc Ferdinándnak

parancsolta: a világban, az utazásban fogok feledést

keresni. Jó lenne elmenekülni a tél elől a meleg, nap-

sütéses Délre.

Esetleg Korfura? !...

Hiszen ott áll a ház a világ legszebb pontján, ahol

folyton süt a nap és susognak a pálmák... De az ő

álomkastélya nem az lett, aminek szíve mélyén re-

mélte.

Nem. Nem akar Korfura menni. Talán inkább

Spanyolországba? Valencia és Granada vonzották

most.

A világutazó trónörökös közben folytatta útját.

Ceylonból Bombayba utazott, ahol a Gangeszen vé-

gighajókázva csodálatos élményekben volt része, kü-

lönösen a fakírok mutatványai ragadták meg. Egészen

a Himalája lejtőjéig jutott el Ferenc Ferdinánd. Ele-

fántháton lovagolt, és a maharadzsa vendégeként cso-

dálatos tigriseket lőtt. Csak Eisenmenger doktor lett

mind elgondolkodóbb, ahogy telt-múlt az idő. Vé-

dence kedélye egyre jobban ingadozott. Úgy tűnt, a

vadászatok alatt mindenről megfeledkezik, teljesen

átadja magát a kalandoknak. Közbext azonban akadtak

202 203

órák, amelyekben maga elé bámulva tépelődött, szólni

sem lehetett hozzá. A köhögés pedig még mindig nem

múlt el, ezért Japánban egy kicsit megálltak. Ám a fő-

herceg türelmetlenül folytatni kívánta az utazást.

Szeretett volna már az óceánon túl lenni, hogy "közel-

ről tanulmányozhassam az Egyesült Államok műkö-

dését, és kapcsolatba léphessek a különböző népekkel,

a kultúrájukkal, amelyet még nem ismerek".

Bárcsak itt lehetne velem Zsó, és mindezt együtt él-

hetnénk át és láthatnánk, gondolta magában sokszor,

szerelmese után vágyakozva. Egy egész földgolyó vá-

lasztotta már el a grófkisasszonytól, akiről azt mond-

i ták, hogy nem egyenrangú vele. És mégis a képét min-

dig magával hordta, szívét pedig teljesen betöltötte az

iránta érzett szerelem. De egyetlenegy levelet sem ka-

pott tőle már az utazás eleje óta; se Kairóba, se Yoko-

hamába nem jöttek a poste restante levelek.

Amikor arra gondolt, hogy a karácsonyi ünnepeket a

tengeren fogja tölteni, útban az Egyesült Államok felé,

újra erőt vett rajta a depresszió.

- Közeleg a karácsony - zsörtölődött a doktorral -

és fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni itt az adven-

tet. Hiszen annyira más minden, még karácsonyfa

sincs, semmi, ami az otthoni karácsonyokra emlékez-

tetne!

Eisenmenger doktor elmosolyodott:

- Császári fenséged meg fog lepődni. Triesztben a

hajóra vettünk egy kis cserepes fenyőfát. Ott éldegél a

raktártérben. Karácsonyestére felhozzuk és feldíszít-

jük. Természetesen gyertyák is lesznek, és a hajózene-

kar eljátssza majd a Csendes éjt!

A trónörökös valósággal meghatódott, hogy erre is

gondoltak. De Zsó távollétében mégsem tudott igazán

örülni a karácsonyestének. A doktor észrevette, és ag-

gasztónak találta:

- Nem érzi jól magát felséged? - kérdezte Ferenc

Ferdinándtól.

- Egészen jól vagyok - mormogta a trónörökös. -

Annyira legalábbis, amennyire ilyen helyzetben jól

érezheti magát az ember.

- És mi ez a helyzet, ha szabad kérdeznem?

- Ez annak a férfinak a helyzete, akit elűztek ott-

honról azzal a jelszóval, hogy boldog ember az, aki el-

felejti, amin nem lehet változtatni. Én azonban vál-

toztatni fogok!

- Min, császári felség? - kérdezte a doktor.

- Rengeteg mindent meg fogok változtatni - tért ki

Ferenc Ferdinánd az egyenes válasz elől - ha majd én

leszek a császár.

- Nos, felséged jól tenné, ha először is meggyó-

gyulna. A sok lovaglás és a vadászat biztos hogy nem

járul hozzá ehhez a gyógyuláshoz, márpedig ezért én

vagyok a felelős. Igaz, hogy az utazáshoz ez is hozzá-

tartozik, mégis úgy érzem, keveset pihen felséged.

Remélem, hogy az óceánon való átkelés és az egészsé-

ges tengeri levegő jót fog tenni.

- Én is reménykedem, de én egy csodában - szakí-

totta félbe a főherceg titokzatosan, és a távolba bámult.

Hol van Zsó, miért nem ír neki, miért nem felel a le-

veleire? Vajon mit csináltak vele? A bizonytalanság

rettenetesen gyötörte.

A pozsonyi katasztrófa után Zsó hazautazott Prágá-

ba. Épp hogy csak el tudtak búcsúzni egymástól, irs

próbálták egymást vigasztalni, erőt önteni egymásba.

A főherceg újra megerősítette a házassági ígéretét.

- Akármi is lesz, Zsóm, hinned kell benne, hogy én

nem adom fel a harcot soha. Ha már az emberekben

nincs belátás, talán megszán bennünket az ég. Bízom

stenünkben !

Könnyes búcsút vettek. Ferenc Ferdinándnál ezek a

204 I 205

düh könnyéi voltak. Nagyon haragudott a kegyetlen

Izábellára, aki azonnal Bécsbe utazott, hogy mindent

elmondjon a császárnak. Elpanaszolta neki azt a-hogy

az ő szavaival éljünk - szégyentelen képmutatást, ami a

házában, a háta mögött folyt. Ferenc Ferdinánd tisz-

tában volt vele, hogy Pozsonyban jó darabig nem mu-

tatkozhat. Azt is tudta, hogy császári nagybátyja ré-

széről jókora dörgedelem vár rá, erre fel is készült. Azt

viszont nem feltételezte, hogy Zsófia családja meg-

akadályoz majd minden további kapcsolatot szerel-

mesével. Lassacskán rájött azonban, hogy ebben is a

császár keze van. Megtudta, hogy Chotek grófot, aki

Brüsszelben osztrák követként dolgozott, váratlanul

visszarendelték Bécsbe. Ő volt Zsó apja. Egyesek po-

litikai okokra hivatkoztak, hiszen valóban volt némi

feszültség a bécsi és a brüsszeli udvar között Stefánia, a

belga királylány, a trónörökös özvegye miatt. Ezúttal

azonban Zsófia volt az igazi ok.

6. Újabb rangon aluli házasság

Ferenc Ferdinánd Sissynek írt leveleiből állandóan

kicsendült az a soha nyíltan ki nem mondott kívánság,

hogy nagynénje próbáljon neki segíteni megtalálni

Zsófiát, vagy legalábbis próbálja megtudni, mi történt

vele. Talán őt is külföldre küldték felejteni? Lehet,

hogy meg sem kapta a főherceg leveleit? Talán elfog-

ták a leveleket, és Zsófia azt hiszi, hogy megszegte a

szavát, vagy hogy a hosszú úton valóban elfelejtette őt?

Egyszerűen nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy

mások hibájából esetleg ilyen nagy fájdalmat okozott

neki. Néha arra is gondolt; hogy a császári parancs el-

lenére megszakítja utazását, és egyenesen Csehországba

megy, hogy végre megtudja, mi történt.

Sissy tökéletesen megértette unokaöccsét, de nem

akarta férje szándékait ilyen nyíltan keresztezni. Így

aztán Ferenc Ferdinánd még egy jó darabig bizonyta-

lanságban maradt Zsó sorsát illetően. Egyrészt Sissy

maga sem tudta, mi történt a lánnyal, bárhogy próbált

érdeklődni. Ezekről a tapogatózásokról egyelőre se

Franzlnak, se Ferenc Ferdinándnak nem szabadott

tudnia. Ő maga szerette volna kideríteni, mi lett a

grófkisasszony sorsa.

Időközben Bécsbe megérkezett az orosz követségen

át a hír, hogy pontosan mikor érkezik a cár öccse Bécs-

be. A nagyherceg fogadására, ahogy megígérte, otthon

kell lennie. Így hát gödöllői pihenését félbeszakítva

Bécsbe utazott.

- Tehát minden bájamat be kell vetnem? -kérdezte

gúnyosan Ferenc Józseftől, amikor első este együtt

vacsoráztak.

- Ezt el is várom tőled, angyalom. Varázslatosan

nézel ki, biztos, hogy Dmitrij nagyhercegre is nagy

hatással leszel.

- És kedves Stefániánk bájai nem elegendőek? -

kérdezte Sissy élesen. - Stefánia sokkal fiatalabb, és

ráadásul szőke. Az oroszok kedvelik a szőkéket, leg-

alábbis így hallottam.

- Erről nincsenek információim - tért ki Franzl. -

És ami kedves Stefániánk vonzerejét illeti, azt akár el is

felejthetjük.

- Hogy érted ezt? - figyelt fel Sissy.

- Mert most éppen másvalakire pazarolja - morgott

Franzl keserűen.

- Jól hallok? - csodálkozott Sissy. - Stefánia sze-

relmes?

- Így mondják, azt hiszem.

- Ez érdekes - jegyezte meg Sissy. - Nos, végül is

206 207

nem kívánhatjuk tőle, hogy örökké úgy éljen, mint egy

gyászoló hitves.

- Hogy hogyan él, az az ő dolga, amíg nem kerül a

nyilvánosságra. De ami itt készül, úgy látom, óhatat-

lanul kipattan.

- Miért, mi készül? - érdeklődött Sissy. - Csak nem

okoz ő is gondot neked?

- De még mennyire - bólintott Franzl. - Állandóan,

mindenkivel csak gond van. Mindenki az én idegei-

men táncol !

- Szegény oroszlánom - sajnálkozott Sissy őszinte

részvéttel. - Mit akar Stefánia már megint?

- Férjhez menni - felelte a császár röviden.

- Csak nem egy polgári személyhez? - kiáltott fel

Sissy attól félve, hogy férje rögtön tombolni kezd.

- Hát majdnem - felelte Franzl. - A kamarásáról

van szó.

- Lónyay grófról? - nevetett fel Sissy vidáman.

- Nem értem, mi van ezen olyan nevetséges? - kér-

dezte Franzl mérgesen. .

- A trónörökös özvegye és a kamarás! - nevetett

Sissy akaratlanul is tovább. - Ez majdnem olyan, mint

a mesében, igazi románc, direkt a pletykalapoknak

való. Az újságírók a tenyerükön fogják hordozni Ste-

fániát!

- De engem nem, mert én majd beleköpök a leve-

sükbe - közölte Franzl dühösen.

- Jaj, kedvesem, azt hiszem, ez nagyon ügyetlen lé-

pés lenne - figyelmeztette Sissy. - Gondolj csak Ru-

dinkra, ő értett hozzá, hogy a sajtót a maga oldalára ál-

lítsa. Azt hiszem, még te is sokat köszönhetsz Szeps

úrnak és a kollégáinak - tette hozzá óvatosan. - Segí-

tettek elterjeszteni a Rudolf és a Vetsera lány közti

szerelmi történetet...

- Stefániáról nem terjesztenek majd semmit - szö-

gezte le Franzl határozottan. - Hogyha ő trónörökös-

özvegyből egyszerű Lónyay grófnévá kíván süllyedni,

az az ő dolga. Én nem fogok az útjába akadályt gördí-

teni; tulajdonképpen úgysem illeszkedett be közénk

igazán, de...

- Nagyon csodálkoztam volna, ha nem mondod ki

ezt a de-t, kedves Franzl - vágott közbe Sissy. -

Mondd csak ki kereken, miféle feltételeket szabtál.

- Azt, hogy el kell menniük Bécsből. És lehetőleg

Ausztriából is. Unokám, Rudi lánya Bécsben marad, ő

a mi vérünk. Az egésznek feltűnés nélkül kell lezajla-

nia, nem kívánom, hogy a sajtóban tárgyalják, vagy

pletykáljanak róla.

- Azt hiszem, ezt nem tudjuk elkerülni - mondta

Sissy - ez a mesalliance napfényre kerül. Ha nem ná-

lunk, akkor majd Belgiumban, Stefánia hazájában, az

ottani újságokból pedig eljut az osztrák lapokba. Ter-

mészetesen a megfelelő kommentárok kíséretében.

- A megfelelő kommentárok kíséretében! - Franzl

mérgesen felugrott. - Már úgyis botrányos, amit ezek

az újságírócskák megengednek maguknak. Épp hogy

csak felségsértést nem követnek el, de a sorok között

már ott van az is! Ebben az egy pontban Ferenc Fer-

dinándnak igaza van, példát kellene végre statuálni!

- Ez sem lenne nagyon okos dolog, Franzl. A sajtó-

nak messze ér a keze. Jobb lenne, ha óvatosabbak len-

nénk, és megpróbálnánk úgy cselekedni, ahogy Rudi is

akarta. Kár, hogy ő és Ferenc Ferdinánd ezen a ponton

annyira más véleményen voltak.

- Azt hiszem, ezzel az unokaöccsünkkel törököt

fogtál, kedvesem! - nevetett a császár. - Igen sűrűn

leveleztek egymással.

- Csak nem fogatod el a leveleket?

- Dehogy! Hová gondolsz, kincsem?

208 j 209

- És a Chotek grófkisasszony leveleit? - kérdezte

Sissy óvatosan.

A császár rápillantott a feleségére, mintha úgy érez-

né, többet tud, mint szeretné, de aztán némán meg-

rázta a fejét.

- Ez nem az én ügyem, erről más gondoskodik -

felelte végül, amikor Sissy változatlanul némán és

kérdően nézett rá. - Ezt a Chotek család maga intézi.

- Értem. És Zsófia levelei; amelyeket Ferenc Fer-

dinándnak írt?

- Ő nem ír leveleket.

- Nem ír levelet? - csodálkozott Sissy. - Egyetlen-

egy levelet sem írt Ferenc Ferdinándnak a hosszú hó-

napok során, mióta a főherceg úton van?

- Talán egyet, a legelsőt, így gyanítom, mert a má-

sodikat már nem vethette papírra. Azt már csak gon-

dolatban írhatta meg.

A császár elfordult, és kibámult az ablakon a hintó-

ra, amely éppen most fordult be a Hermész-villa ka-

puján az őszi színekben pompázó vadaskertből.

- Milyen szép itt kint - mondta hirtelen, mialatt

Sissy továbbra is várta, hogy valami felvilágosítást kap

a grófkisasszony tartózkodási helyéről és leveleinek

sorsáról. - Gyönyörű szép - ismételte a császár gon-

dolataiba merülve. - Igazi jótétemény ez a csend és

nyugalom.

- Igen, lehet - felelte Sissy ingerülten. - Még tarto-

zol egy válasszal.

- Hiszen nem is kérdeztél semmit - tiltakozott

Franzl.

- Csak nem mondtam ki a kérdést, hiszen úgyis tu-

dod: hol van most Chotek gróflzisasszony?

- Olyan helyen, ahol ő is élvezheti a csöndet és

nyugalmat - felelte a császár titokzatosan.

Sissy számára világos volt, hogy férje nem óhajtja

ezt az egyre kellemetlenebbé váló beszélgetést foly-

tatni.

- Sajnos nincsen több időm, angyalom, vár a munka

a birodalmi kancellárián. Vannak dolgok, amelyek

nem tűrnek halasztást. Remélem, számíthatok a meg-

értésedre - mondta Franzl, és egy kézcsókkal elbú-

csúzott.

"Olyan helyen van, ahol élvezni tudja a csendet és a

nyugalmat? - töprengett Sissy, amikor már egyedül

volt. - Ugyan mit jelenthet ez? Vajon mire gondolt? !"

Hirtelen szörnyű gyanú támadt benne...

- Csak nem börtönözték be, hogy elzárják a kör-

nyezetétől és a világtól? - kiáltott föl. - De nem! Eny-

nyire embertelen nem lehet az apja!

Ha ez igaz lenne, közbe kellene lépnie. Ezt a felhá-

bor:tó dolgot nem titkolhatná el unokaöccse elől. Ilyen

bánásmódot nem érdemel meg a gróflzisasszony, hi-

szen ez minden asszonyi, női méltóság és emberi jog

ellen való!

Néhány perc múlva Stefánia jött hozzá látogatóba.

Boldognak és elégedettnek látszott, szokatlan szívé-

lyességgel üdvözölte anyósát.

- Képzeld el, a császár engedélyezte - mondta bol-

dogan. - Nyíltan megmondtam neki, hogy Elemér és

én szeretjük egymást, és össze akarunk házasodni. Azt

gondoltam, legjobb lesz egyenesen megmondani neki,

úgy látszik, igazam volt!

- Akkor gratulálhatok - mondta Sissy. - És remé-

lem, nagyon boldog leszel.

- Igen, azt hiszem. Ő. . . annyira más, mint Rudolf

volt.. . ezt a házasságot én is akarom és kívánom. An-

nak idején, amikor Rudolfhoz hozzámentem, tizenhat

éves voltam, és fogalmam sem volt semmiről.

- Igen, tudom, Stefánia- felelte Sissy szomorúan. -

Most már én is azt gondolom, hogy az a házasság nagy

210 211

hiba volt mindenki számára. Most azonban magad

választottál és remélem, nem fogod megbánni.

- Biztos, hogy nem... Olyan boldog vagyok! Meg-

tesszük, amit csak kér tőlünk a császár, azután kül-

földre utazunk. A Hofburg egyhamar nem fog viszont-

látni, az biztos!

Valóságos megkönnyebbüléssel mondta mindezt, és

Sissy csodálkozott rajta, hogy Stefánia ennyire köny-

nyen kapta meg a császár beleegyezését. Vajon

Franzlnak elege volt már abból, hogy folyton a császári

ház tagjainak személyes ügyeivel kell foglalkoznia?

Ráadásul úgy, hogy mindenki át akarta hágni a di-

nasztia törvényeit. Érthető; de a trónörökös ügyében

hajlíthatatlan maradt. Talán az egész házassági kérdés

nem lenne olyan súlyos, gondolta Sissy, ha Ferenc

Ferdinánd nem lenne trónörökös. Szinte magától for-

dult a szó Ferenc Ferdinándra. Úgy tűnt, Stefánia

nem helyesli a trónörökö eljárását:

- Szerintem nem lett volna szabad titkolóznia.

- Nyílt és őszinte volt, és most is az - közölte Sissy.

- Nem hiszem, hogy Izabella is ezt mondaná róla.

És a papa, mármint a császár, ő is más véleményen van.

Hiszen az világos, hogy most őszinte, miután Po-

zsonyban az egész titok kipattant, nem is maradt más

hátra a számára. A botrány már úgyis tökéletes.

- Ügyelj arra, hogy a te házasságod ne adjon okot

ilyen szóbeszédre - figyelmeztette Sissy. - Én egyéb-

ként szívből sajnálom az unokaöcsémet, és ezt a sze-

gény kislányt is.

- Igen, őt csak sajnálni lehet - mondta Stefánia egy

leheletnyi iróniával a hangjában. - De hát végül is ez a

legjobb megoldás.

- Mi a legjobb megoldás?

Stefánia valósággal megrémült Sissy hangjától. Rá-

bámult anyósára, akinek arca egyre inkább elkomorult.

A császárné láthatóan mit sem sejtett.

- Miért?... Te nem tudod? - kérdezte Stefánia. -

Chotek Zsófia grófkisasszony kolostorba vonult!

Sissy felugrott:

- Ez nem lehet igaz! - kiáltott fel. - És már fel is

szentelték?

- Nem, még nem... A rokonai kolostorba dugták,

úgy él ott, mint egy apácanövendék. Nem szabad le-

veleket írnia, sem kapnia, és látogatókat sem fogadhat.

- Tehát erre gondolt Franzl, amikor azt mondta,

olyan helyen van, ahol élvezheti a békét és a csendet!

- A békét élvezni? - Stefánia mulatott ezeken a sza-

vakon. - Ebben igaza van, azt ott tényleg lehet!

7. Novemberi napok

Amikor a trónörökös-özvegy újra visszaindult a vá-

rosba, Sissy úgy maradt ott, mint akit fejbe kólintot-

tak. Tehát Ferenc Ferdinánd szerelmét kolostorba

dugták, egészen elvágták a világtól, semmi kapcsolata

nem maradt a férfival, akit szeret!

Persze - gondolta Sissy - ott biztos helyen van, el-

dugva az újságírók elől, semmiféle pletykára nem ad-

hat okot. Az is lehet, hogy egyesek azzal számolnak,

Zsófia a kolostorban marad majd, és apáca lesz. Mások

talán már annak is örülnek, ha legalább annyi ideig ott

marad úgynevezett világi vendégként, amíg a dolog

feledésbe merül. Akkor aztán majd igent mondhat,

valaki másnak.

Vajon ez a terv, hogy Zsófiát kolostorban helyezzék

el, az apjától vagy Franzltól származott? Vagy esetleg

együtt találták ki? Egy dologban Sissy majdnem biztos

212 1 213

volt: Zsófia szabad akaratából nem vonult volna ko-

lostorba. Tehát fogolyként tartják ott!

Ha a trónörökös ezt megtudja, akkor hirtelen ha-

ragját és temperamentumát ismerte, újabb katasztró-

fával lehet számolni. (Már élénken elképzelte és tudta,

hogy Ferenc Ferdinánd képes is lenne rá), ahogy uno-

kaöccse Zsót erőszakkal kiszabadítja a kolostorból és

feleségül veszi anélkül, hogy a császártól engedélyt

kérne. Ám ha ez megtörténik, az olyan viszályhoz ve-

zet, aminek beláthatatlan következményei lennének:

az egész császári ház jó híre kerülne veszélybe!

Nem, egyelőre nem szabad Ferenc Ferdinándnak

semmit elárulnia Zsófia jelenlegi helyzetéről. De azért

valamit tenni kellene, hogy a két szerelmes közelebb

kerüljön egymáshoz. Kell, hogy legyen valami mód,

hogy ha kerülő úton is, de helyreálljon kettejük között

a kapcsolat. Hiszen á legrosszabb Ferenc Ferdinánd-

nak és nyilván Zsófiának is, a bizonytalanság érzése.

Nem tudhatják, hogy mit cselekszik, hogyan viselke-

dik szerelmesük.

Tudniuk kell, hogy mind a ketten hűek még egy-

máshoz. Most már Sissy is csak csodában reményked-

hetett. A hit, így mondják legalábbis, hegyeket moz-

gathat meg...

Óvatos kérdésére, hogy melyik kolostorban lehet a

grófkisasszony, a menye teljes nyíltsággal válaszolta,

hogy nem tudja, a legszigorúbb titoktartás övezi a

kérdést. Sissy egy percig sem reménykedett, hogy

Franzl válaszol neki. Így hát fel kell csapnia nyomo-

zónak, saját magának kell megtudnia, hol van Zsófia,

és úgy remélte, hogy ez némi jóakarattal sikerülni is

fog. Mindenesetre óvatosnak kellett lenni, nehogy

felfigyeljenek rá Zsófia őrei. Nagyon diszkrét segítő-

társakra volt szüksége és tudta, hogy udvarhölgyeit

kell bevonni a munkába.

Közben a Hofburgban Franzlnak látogatója volt,

Schratt Kathi jött hozzá. Azt remélte, hogy találkozhat

Sissyvel és kicsit csalódott, amikor megtudta, hogy a

császárné kint van a Hermész-villában.

A bárónő teázott a császárral.

- Kedves bárónő - figyelmeztette a császár, és tré-

fásan még a mutatóujjával s megfenyegette - ahogy

hallom, önt megint megszállta a játék ördöge. Szeret-

ném, ha nem látogatná oly sűrűn a kaszinót. Sok az

adóssága, és ez egyáltalán nem tetszik nekem.

- Felségednek úgy látszik, mindenhol van füle és

szeme - hajtotta le a fejét a színésznő. - Jobban kell ta-

lán vigyáznom, ön valóságos veszedelem!

- Törődnöm kell a barátaimmal, nem igaz? - mo-

solygott a császár belátón. - Kérem, fogadja meg a ta-

nácsomat. A játékasztalnál csak egy igazi nyerő van, és

az a bank.

- De amikor olyan izgalmas - felelte a bárónő. - Épp

annyira, mint a lóverseny!

- A lóverseny... szerintem az is meglehetősen bol-

dogtalan szenvedély.

- Igen, de hát felségednek talán nincs egyetlenegy

szenvedélye sem? !

- De igen... van... - felelte a császár élgondol-

kodva.

Mikes Janka hintója éppen bekanyarodott a Michaeler

térről a Burgba, amikor szemben vele egy nyitott ko-

csiban Johann Strauss jött kifele. Janka azonnal elúj-

ságolta a hírt Sissynek:

- Strauss volt itt a Burgban. Istenem, micsoda

gyönyörű keringőket és polkákat szokott játszani a bé-

csi báltermekben! Az embernek szinte eláll a lélegzete!

214 I 215

Bizonyára a nagyherceg látogatásával kapcsolatban

járt itt.

- A nagyherceg az idegeimre megy - közölte vele

Sissy ridegen. - Legszívesebben újra elmenekülnék,

itt hagynék mindent és elutaznék!

- Akkor lenne csak igazán mérges a császár! - figyel-

meztette energikusan Mikes grófnő. - Nem, felség,

legjobb, ha ezt most rögtön kiveri a fejecskéjéből, eb-

ből úgyse lesz semmi !

- Igen, igen, tudom, kedves Mikes grófnő, nem se-

gít az álmodozás. Újra csak be kell öltöznöm, fel kell

magam szerszámozni, és segítenem kell azt a nehéz

kocsit húzni, amely elé szegény férjem életfogytiglan

be van fogva.

- A teher, ha ketten vonszolják, nem is olyan nehéz,

felség - felelte Mikes grófnő. - Ez az este is elmúlik, és

talán nem is lesz annyira szörnyű.

- De táncolni nem fogok - szögezte le Sissy. - Fe-

ketében leszek, ugyan mit gondolnának rólam?

- Azt gondolják majd, hogy önnek átkozottul jól áll ez

a szín, felség - nevetett Mikes grófnő. - A nagyher-

cegnek kiesik majd a szeme, úgy fog bámulni... ó, bo-

csánat, felség - harapott a grófnő az ajkába, mert Sissy

egy szigorú pillantással rendreutasította. Ezúttal úgy

találta, hogy udvarhölgye fölöttébb kotnyeles.

- Van valami jelentenivalója, Mikes grófnő? - kér-

dezte kicsit hivatalos hangon.

A grófriő sajnálkozóan vonta meg a vállát:

- Igen is meg nem is, felség. Pozsonyban semmit

sem tudnak arról, hol lehet Chotek grófkisasszony.

Legalábbis ő császári fensége, Frigyes főherceg szol-

gálói közül senki.

- Ez hihetetlen - mondta Sissy - a személyzet

gyakran sokkal többet tud, mint az uraság. Biztos a ret-

tenetes Izabellától félnek, és inkább tartják a szájukat!

- Azt hiszem, ezúttal nem erről van szó, felség. Sem

a főherceg, sem a felesége nem tettek egyetlen lépést

sem azon kívül, hogy a főhercegné panaszra ment

őfelségéhez.

- De hiszen azonnal kidobta Zsófiát az állásából!

- Ez igaz, és azóta minden Chotekot kerül, mint a

pestist. A Chotek család egyszer s mindenkorra meg-

halt a számára, ezt mondja. És éppen ezért, felség, ép-

pen ezért nem tud semmit arról, hogy mi történt az-

után. Egyszerűen úgy érzi, méltóságán aluli, hogy ő

érdeklődjön. Tényleg nem tud semmit!

- Tudomásul kell vennem, amit mond, noha nem

hiszem igazán - mondta Sissy kis gondolkodás után. -

Szerintem a főhercegné természetéből következik,

hogy információkat gyűjt, persze kerülőutakon, mint

ahogy mi is.

- A Chotek nevet ki sem szabad ejteni a házában -

mesélte tovább a grófnő.

- Igen, igen... de nem hiszem, hogy este, elalvás

előtt ne beszélne a főherceggel arról.

- Én csak azt mondhatom, amit Pozsonyban hal-

lottam - szögezte le Mikes grófnő türelmesen.

- Persze, hiszen hálás vagyok önnek. Csakhogy ez-

zel nem jutunk előbbre.

- Van egy ötletem, felséges asszony. Egyik barát-

nőm Prágában él, alapítványi hölgy.

- Igen? - figyelt fel Sissy. - Csakhogy Prága igen

nagy, kedves Mikes grófnő.

- Hát persze hogy nagyon nagy város, de egy ilyen

hölgyalapítványban néha különös módon összefutnak

a szálak és biztos, hogy rengeteg pletykát lehet ott hal-

lani. Ha megengedi, jövő héten meglátogatnám régi

kedves barátnőmet. Ha nem is azonnal, de majd csak

akad egy szál, amin elindulhatunk.

216 I 217

- Igaza van, nem szabad feladni a reményt. Való-

sággal sajnálom a szerelmeseket.

- A főherceg, a-trónörökös, már Amerika felé hajó-

zik, ugye? Írt mostanában?

- Már jó ideje nem kaptam tőle postát.

- Akkor bizonyára az "Erzsébet császárnő" óceán-

járó fedélzetén van, s az igazán irigylésre méltó!

Mennyi mindent láthat! A piramisokat, az indiai

templomokat, Japánt és most még Amerikát is!

- Amerika miatt még én is irigylem - vallotta be

Sissy. - De hát én nem utazhatom oda, a császár nem

engedi. Idén karácsonykor viszont újra délre szeretnék

utazni, már meg is van az útitervem. Velem jön,

vagy . . ?

- Karácsonykor, felség? - Mikes Janka nem nagyon

lelkesedett. - Bocsássa meg felség, de karácsonykor én

inkább itthon szeretnék lenni.

- Én viszont nem. Néha az az érzésem itthon, hogy

rám dől a ház.

- És a férje? Szegény őfelsége? Egyedül marad?

- Ő már megszokta, grófnő.

- Inkább csak belenyugodott-mondta Mikes Janka

sajnálkozva. - Így kell ennek lennie? Lehet, hogy a

nagyherceg éppen jókor jön? Egy keringő, amelyet

Strauss mester vezényel, csodákat tehet...

- Igen, egy keringő Schönbrunnban! A Császárke-

ringő! Szerintem olyan fájdalmas a dallama, egészen

szívbe markoló...

- Én nem így hallom, felség.

- De igen. Én igen. Egészen őszies, melankolikus.

Hiszen már ősz van, grófnő.

- Csak nem a korára gondol, felség? - tiltakozott a

grófnő ijedten. - Felséged szebb, mint valaha, és Feifal

asszony éppen most mondta...

- Ó, a fodrásznőm, az a kis csaló! Azt hiszi, nem tu-

dom, hogy már régen őszül a hajam. Azt hiszi, eltit-

kolhatja előlem. Én meghagyom az örömét...

A grófnő rámeredt a császárnéra, majd hirtelen le-

hajolt, és megcsókolta a kezét.

- M ütött magába, grófnő? - kiáltott fel Sissy és

mérgesen felállt. - Ehhez nem vagyok szokva, és tadja,

hogy nem is szeretem.

Mikes Janka csak hallgatott. Ebben a pillariatban ér-

tette meg, hogy a császárné mennyire szenved a magány-

tól, és mégis mily kevéssé érezteti ezt környezetével.

- Mégiscsak el kellene táncolnia a Császárkeringőt

felségednek - mondta Mikes Janka halkan. - Gondol-

jon csak arra, milyen boldoggá tenné a császárt.

- Ő azt szeretné, ha a nagyherceggel táncolnék - je-

gyezte meg Sissy.

- Természetesen vele is - felelte a grófnő. - Hacsak

nem lesz megint olyan az egész ünnepség, mint annak

idején farsangkor, amikor mindenki sírt, aki meglátta

felségedet feketében...

- Nem lesz olyan - ígérte meg Sissy - nem fogom

senki örömét elrontani. És a valcerkirály is ott lesz, ne

feledje!

- Akkor jó - sóhajtott a grófnő megkönnyebbülten,

mert nagyon aggódott Sissy borongós hangulata miatt,

amely épp megfelelt a Hermész-villát körülölelő őszi

időnek...

8. A hegedű és a szív szava

Ezen a bizonyos estén a komornái beöltöztették Sissyt

nagyestélyi ruhájába, amit annyira gyűlölt. A nagy-

herceg érkezésének tiszteletére óriási ünnepséget ren-

deztek, és az orosz herceg teljesen természetesnek

vette, hogy a fogadáson este Sissy is meg fog jelenni.

2lő I 219

Csak amikor a nagykövet felvilágosította, hogy Sissy

már jóformán soha nem lép nyilvánosság elé, értékelte

igazán, hogy az ő fogadására mégis megjelenik. Kü-

lönleges megtiszteltetésnek érezte, hogy a gyönyörű

császárné fogadja.

Végre Sissy készen lett az öltözködéssel. Már csak a

ceremóniamester jelére várt, készen állt a bevonulásra.

Az úgynevezett spanyol etikett több száz éves rituáléja

szerint a császárnak és a császárnénak kellett utolsó-

ként belépni az ünnepi terembe. Miután a barna liv-

rébe öltözött lakájok kinyitották a hatalmas szárnyas

ajtókat, a bevonulóknak meg kellett állniuk egy percre,

és hagyni kellett, hogy megbámulják őket, mialatt a

ceremóniamester koppantott egyet a botjával és han-

gosan bejelentette az érkezőket. Most is hallotta:

- Őfelsége Ausztria császára, Magyarország apos-

toli királya, Csehország királya és őfelsége a császár-

né...

Nagyon remélte, hogy a ceremóniamester ezúttal

nem sorolja fel az összes címet és rangot, ami a császárt

megillette, mert az akár tíz percig is eltarthatott, ezzel

is meghosszabbítva a kínos ácsorgás idejét, amikor

minden szem őrá bámult. Sissy gyűlölte az udvari

emberek kutató pillantását, a terem forróságát, azt,

hogy mereven, egyenesen kellett ülnie, beleszorítva a

fűzőjébe, és hogy egész este le nem vetheti az udvarias

mosolyt, amelyet beléptekor az arcára kényszerített.

Vigyáznia kellett, nehogy idő előtt lehervadjon róla.

Máris kinyíltak a szárnyas ajtók, ők szokás szerint

beléptek, miután elhangzott a bejelentés, egymás ol-

dalán végiglépdeltek a termen, minden oldalon fejbó-

lintással üdvözölve a vendégeket, egészen az emel-

vényig, ahol majd a helyükre ülhetnek. Utánuk lépett

be a nagyherceg, aki nagyvilági módon, finoman meg-

hajolt, majd kezet csókolt az első lépcsőn álló császár-

nénak, és Franzlt is tiszteletteljesen üdvözölte.

- Felség, el vagyok ragadtatva - vallotta be az orosz

férfi, és felpillantott. Sissy újra érezte a vizsgálódó

pillantást, de ezúttal nem érintette kellemetlenül. En-

nek a férfinak valóban tagadhatatlan vonzereje van,

vallotta be magának, míg visszahúzta kesztyűs jobb

kezét, amelyre finom kézcsókot lehelt a nagyherceg.

A vacsoránál egymás mellett ültek és franciául tár-

salogtak, többek között Strauss mesterről.

- Önöknek kiváló muzsikusaik vannak - mondta a

nagyherceg a császárnénak. - De egyik sem ér fel

Strauss mesterrel, őt valósággal irigylem önöktől.

És már előre örült a keringőnek, amelyet, mint re-

mélte, a császárnéval táncolhat majd el.

És aztán felcsendült a nagy keringő, a Császárke-

ringő... Az urak átölelték a hölgyek derekát, és arra

vártak, hogy a császári pár nyissa meg a táncot. Aztán,

néhány forgás után, a császárnak át kellett volna adnia

Sissyt a vendégnek. Akkor kezdhetett mindenki tán-

colni. A Császárkeringő tizennégy percig tart, gon-

dolta Sissy szorongva. Tizennégy perc! És én feketé-

ben vagyok...

Franzl már éppen a parkettra akarta vezetni, amikor

Sissy hirtelen megmerevedett.

- Sissy - suttogta Franzl rosszat sejtve - kérlek, ne

csinálj most jelenetet...

- Nem Franzl, kérlek, ne kívánd ezt tőlem, nem va-

gyok képes rá - suttogta vissza félelemtől reszkető

hangon.

- Uralkodj magadon, Sissy, te vagy a császárné!

Mindenki minket néz.

Kénytelen volt cselhez folyamodni, úgy tett, mint

aki hirtelen rosszul lesz a terem fojtó levegőjétől. Még

Franzl is azonnal hitt neki.

220 ! 221

- Az isten szerelmére, angyalom-kiáltott ijedten, és

az odasereglő udvarhölgyeket megbízta, kísérjék ki a

feleségét. A nagyherceg is megijedt.

- Csak egy kis rosszullét-magyarázta gyorsan Franzl

- nincs ielentősége, bizonyára mindjárt elmúlik.

Az általános hangzavarban, ami a császárné távozá-

sát követte, felhangzottak újra a keringő hangjai. Franzl,

akinek ugyan semmi kedve sem volt, felkérte Lich-

tenstein hercegnét, és vele kezdte a táncot. Akár tet-

szett neki, akár nem, a nagyhercegnek fel kellett őt

váltania. Franzl csak erre várt. A szomszéd kis szobába

sietett, ahol Sissyt a kereveten heverve találta, mellette

egy pohár víz.

- Sissy - mondta Franzl, és szemében aggodalom

tükröződött - mi van veled? Hogy vagy, angyalom?

- Egy kicsit jobban - vallotta be - de már nem me-

gyek vissza a terembe. Mentsél ki, kérlek.

- Ezt nem teheted meg velem - kérte a császár.

- De igen - mosolygott Sissy. - Menj csak vissza a

nagyherceghez, ne várakoztasd. Én nem vagyok fon-

tos, mindenki megszokta, hogy nem jelenek meg.

- Sissy... - a császár a felesége fölé hajolt. - Hallod a

keringőnket? A Császárkeringőt... Ez a mi meló-

diánk...

Kettesben voltak a kis teremben.

- Ó, Franzl!

Sissy ki akart szabadulni férje karjából, de nem volt

rá képes. Ez a keringő olyan volt számára, mint valami

varázslat, egyszerűen átadta magát a muzsikának,

örömmel és egyben melankóliával telve. Strauss mes-

ter igazi boszorkányosságot művelt, gondolta még

magában. Franzl magához vonta, és megcsókolta az

arcán és a nyakán. Mintha az idő kerekét húsz-harminc

évvel forgatták volna vissza...

Franzl a fülébe suttogta:

- A nagyherceg bizonyára megérti majd, hogy a

feleségemmel kell törődnöm! - és még szorosabban

magához vonta Sissyt.

Ekkor csendültek el a Császárkeringő utolsó taktu-

sai.

- Ó - mondta Franzl - kár, hogy nem tartott to-

vább. Ez a legszebb dallam, amit valaha hallottam.

Remélem, a nagyhercegnek is oly kellemes emlék lesz

ez az este, mint nekünk - tette hozzá elgondolkodva.

- Hát remélem, nem fog kitörni a háború csak azért,

mert rosszul lettem! - mosolygott rá Sissy.

- Jobban vagy már, angyalom?

- Kitűnően, oroszlánom. Kedvem lenne egy korty

pezsgőre is. Vissza kell menned a többiekhez? - kér-

dezte még félve. - Attól félek, hiányozni fogsz, vagy

még azt hiszik, megütött engem a guta. Szinte látom

őket, ahogy már kezdik a sutyorgást!

A császár felsóhajtott, semmi kedve sem volt itt

hagyni kitűnő hangulatban lévő feleségét. Úgy érezte,

újra közel kerültek egymáshoz.

- Muszáj visszamennem, de várjál itt rám, angya-

lom. Még a fülemben cseng a Császárkeringő. Neked

nem? - kérdezte a császár, és gyengéden megcsókolta.

Sissy ivott egy korty pezsgőt a poharából, és arra

gondolt, mennyire más lett ez az este, mint hitte. Na-

gyon jó hangulatban volt, figyelte a zenét, és vissza-

gondolt a régi-régi időkre. Schönbrunn... Ez a kastély

valóban a monarchia szíve, míg a Burg talán az agyá-

nak mondható - gondolta. De vajon mi lesz, ha egy

napon nem lesz már a császár? Mivé lesz a birodalom

Ferenc Ferdinánd kezében, hogyan fogja igazgatni?

Sikerül-e majd neki elkerülnie a háborút? Így törte a

fejét, aztán visszatért szobájába és lepihent.

222 I 223

Franzl másnap úgy érezte magát, mint akit fejbe kólin-

tottak. Mindazok után, ami az este történt, egyszerűen

nem értette a dolgot. Kikísérte a nagyherceget, igazi

császári búcsúztatót rendeztek a pályaudvaron is, majd

sietett vissza Sissyjéhez. Remélte, rábeszélheti, hogy

együtt töltsék majd a karácsonyt Gödöllőn, és talán

újra minden rendbe jön. A nagyherceg látogatása vé-

gül igen jól sikerült, de nem hozott se többet, se ke-

vesebbet, mint amit a diplomaták vártak tőle. Ám

Franzl úgy érezte, rnagánéletében sokat jelentett ez az

este, igazán sikeres volt. Talán újra megnyerte magá-

nak Sissyt, talán sikerült a jégből és hallgatásból emelt

falat, amely Rtxdolf halála óta egyre csak növekedett

Sissy körül, áttörni.

Csalódnia kellett. Amikor belépett Sissyhez, az újra

hidegen és megközelíthetetlenül viselkedett, folyton

kitért előle. A császár remélte, hogy talán este többet

tudnak beszélni, de estére Sissy kiköltözött a Hermész-

villába. Amikor a császár oda is követte, barátságosan,

de hűvösen fogadta. A vacsoraasztalnál újra szóba jött

a karácsony.

- Már előre örülök a csodaszép gödöllői karácsony-

fánknak, angyalom - vallotta be Ferenc József felesé-

gének.

- Gödöllőre szeretnél menni?

- Természetesen! Miért, te nem?

- Nem, Franzl, nekem más terveim vannak - felelte

Sissy elutasító sajnálkozással a hangjában.

- Másféle terveid? - kérdezte meglepve. - És mit

jelentsen ez?

- Spanyolországban fogom tölteni az ünrepeket.

Szentestén, kedvesem, az Alhambra kertjében leszek.

Ferenc József úgy érezte, mintha villámcsapás érte

volna, a tányérjára bámult, majd eltolta maga elől.

Nem ízlett már az étel.

- Mivel érdemeltem ezt meg? - kérdezte fojtott

hangon.

- Érdemelted? Nem, nem te vagy a hibás, ellenke-

zőleg. De hiszen tudod, hogy van ez Rudi halála óta.

Nem tudok visszatérni a régi helyekre, egyszerűen

nem tudom elviselni őket. Megértesz? Minden őrá

emlékeztet, és arra gondolok, milyen lett volna, ha...

- Ha micsoda, Sissy? -kérdezte a császár szigorúan.

-Ne hibáztasd még mindig anyámat. Hadd nyugodjon

békében, ő a legjobbat akarta, te is tudod.

- Veszekedni akarsz? - kérdezte Sissy, és fölállt.

A császár is felállt, mélyen megbántódva. Nem is

tudta, mit mondjon. Reménykedéssel telve jött ide, de

reményei mind illúziónak bizonyultak. Az idő kerekét

nem lehetett visszaforgatni, semmi sem lehet többé

úgy, mint régen.

- Fáradt vagy, és egyedül szeretnél maradni, úgy

látom - mondta szomorúan. - De azért remélem, jól

érzed magad. Én nem tartlak vissza. Hogy az Alhamb-

rában szebb-e a karácsony, mint Gödöllőn, azt nem

tudom, de azért minden jót kívánok. Énnekem nagyon

szomorú karácsonyom lesz nélküled, angyalom.

Sissy hirtelen rettenetesen megsajnálta a férjét, fel-

indulásában a nyakába borult, és zokogni kezdett, bo-

csánatát kérve.

- Nem tehetek másként, érts meg, kérlek, könyör-

gök!

A császár részvéttel simított végig a haján, megcsó-

kolta a homlokát, és kiment.

Sissy visszaroskadt a székére, és Franzl tányérjára

bámult. Alig evett egy falatot! Úgy érezte, rászakad a

mennyezet fájdalmában.

- Mindent tönkreteszek! Mindent csak elrontok! -

vádolta magát. - Miért kellett ilyen fájdalmat okoznom

neki?

224 225

Maga sem tudta. Meghasonlott önmagával, a tüske,

amivel az imént Franzlt sebezte meg, most mélyen sa-

ját húsába fúródott.

"Csak kínozom magam, és mindkettőnket boldog-

talanná teszem. Lehet, hogy mégis azoknak van iga-

zuk, akik azt állítjáh, én is a Wittelsbach család beteg-

ségének leszek az áldozata..."

Megborzongott, és hívta udvarhölgyeit, hogy ne

kelljen egyedül maradnia.

Spanyolországról beszélt az udvarhölgyekkel. Mi-

kes grófnő elgondolkodva ráncolta a homlokát.

- Amit felséged tervez, már megbocsásson, de egyál-

talán nem tetszik nekem - mondta ki a véleményét. -

Felségednek a szentestén a férje mellett van a helye, és

ezt felséged is pontosan tudja. Ugyan miért kell neki és

felségednek magának is fájdalmat okozni? Sehogy sem

fér ez a dolog a fejembe: hiszen szereti őt felséged!

- Igen, szeretem -ismerte el Sissy. - De úgy látszik,

ez az én sorsom. Vándormadár vagyok, nem bírom ki

sokáig egy helyben.

A császár is hiába próbálta Sissyt megérteni. Nem

tudta fölfogni, mi az oka, hogy így viselkedik, hiszen

nemcsak érezte, hanem pontosan tudta is, mennyire

szereti a felesége. Ellentmondásos lénye továbbra is

talány volt a számára, amelyet nem tudott megoldani,

de ami még mindig izgatta.

És Sissy megvalósította a tervét. 1892 karácsonyát

Dél-Európában, Spanyolországban töltötte.

9. Bolyongás

Franzl a karácsony utáni heteket is egyfolytában a

Sissy miatti aggódásban töltötte. Valahányszor hír ér-

kezett arról, hogy szerencsésen kikötöttek valahol,

mindig nagy kő esett le a szívéről. Már nem volt pontos

útiterv, mindig a császárné pillanatnyi hangulata

döntötte el, hová mennek.

A Spanyolországból való gyors távozásnak a királyi

család volt az oka, akik természetesnek tartották, hogy

országuk magas rangú vendégét meghívják magukhoz

az Escorialba. Sissynek persze cseppet sem volt ínyére,

hogy itt, Spanyolországban, a spanyol etikett hazájá-

ban legyen kénytelen elviselni azt, ami elől Bécsből el-

menekült: a fogadásokat, a beszédeket, a vacsorákat.

Így hát egészségi okokra hivatkozva kimentette magát,

és sürgősen továbbutazott.

Most már senki sem tudta, merre utaznak tovább.

Bécsben a császárnak egyre kellemetlenebb volt fele-

sége utazási mániája. A diplomáciai testület rosszallá-

sát fejezte ki, hogy a császárné soha nem teljesíti rep-

rezentációs kötelességeit. Különböző jótékonysági

szervezetek, amelyek támogatását Sissy elvállalta,

szintén sértődöttek és csalódottak voltak. A sajtóban

mindenféle feltételezés jelent meg Sissy "eltűnéséről",

annak valóságos okairól, és már az utca népe is újra

tréfálkozott utazó uralkodónőjén. Azt is suttogták a

császárról és a császárnéról, hogy csúnyán összevesz-

tek Schratt Kathi miatt, és azért ment el Sissy dúlva-

fúlva Bécsből, úgyhogy egyhamar nem is várható

vissza.

Eközben Sissy bebolyongta az egész Földközi-ten-

gert, Cádiztól Gibraltáron át Mallorcáig és Barcelo-

náig. Kísérői, Ferenczy Ida és Festetics Mária már

semmit sem kívántak jobban, mint hogy végre haza-

térjenek, de Sissy még mindig nem nyerte vissza lelki

nyugalmát. Ferenczy Ida különösen kimerült, mert az

ő kötelessége volt, hogy göndoskodjon arról, mindig

legyen friss tej Sissy asztalán. A császárné nagyon sze-

rette a tejet, csak hát félt a tüdőbajtól, amelyet beteg

226 227

tehenektől is lehetett kapni. Ezért aztán kitalálták,

hogy a ha jön, a raktérben tehenet tartanak. Sissy vá-

sárolt néhány állatot.

Februárban Torinóban voltak. Itt Sissy kitalálta,

hogy még Svájcba akar utazni.

- Ott bőven találunk teheneket és friss tejet is - kö-

zölte vele a báró.

- Ez igaz - mondta Sissy kis gondolkodás után. -

Akkor Ferenczy Idát hazaküldjük a teheneinkkel

Bécsbe. Nem szeretnék többé megválni tőlük. Úgyis

van egy régi kis tehenészet Schönbrunnban, majd oda

beköltöznek, és akkor otthon is lesz mindig friss tejem.

Így is történt. A schönbrunni kastély tehenészete

Sissy ötlete folytán újból fellendült. Ennek még Franzl

is örült; ő is kapott a friss tejből, ha éppen nem odaát

reggelizett Schratt Katalinnál. Mostanában szinte

minden reggel átsétált a schönbrunni parkon, csak egy

negyedórára volt szüksége, hogy a színésznőhöz érjen.

Az emberek, akikkel ilyenkor találkozott, mind meg-

értően üdvözölték. Ő megköszönte, és már előre örült a

jó meleg szobának, az illatos kávénak és a friss kuglóf

nak, valamint Kathi vidám pletykáinak. Mindenki

szívből kívánta ezt a kis idillt a szorgalmas és oly ma-

gányos császárnak.

- Ugyan mit kezdjek az én költözőmadarammal? -

kérdezte egy reggel tanácstalanul Kathitól. - Ön mit

ajánlana nekem, kedves barátném? Már mindenki

Sissyről beszél, egyre kínosabb. A leveleimre folyton

csak kifogásokkal válaszol, bár mindig nagyon kedve-

sen és barátságosan. Lassan úgy érzem magam, mint

egy koldus... A karácsonyt nélküle töltöttem, és lehet,

hogy még húsvétkor sem leszünk együtt?

- Az valóban sajnálatos lenne, felség - felelte Kathi.

- Van egy ötletem: utazzon el utána, látogassa meg.

Talán személyesen sikerül rábírnia arra, hogy haza-

térjen.

- Gondolja?

- Biztos vagyok benne, felség. Ez lesz a legjobb. Ha

személyesen ott áll majd előtte, nem fog tudni nemet

mondani. És ezzel a gonosz pletykák élét is el lehetne

venni.

- Tulajdonképpen jó ötlet. Meg is próbálom, hiszen

néhány nap kikapcsolódás nekem is jót tenne...

- Akkor tehát, felség...? Utazzon el Svájcba!

- Micsoda meglepetés lesz Sissynek - örült már

előre Franzl. - Máris kiadom az utasításokat és a hús-

véti ajándékokat sem szabad elfelejtenem!

- Látja, felség, ez a beszéd! -örült Kathi is őszintén.

- Jó utat kívánok, és szerencsés hazatérést! Sissyvel!

Ferenc József gyors levélváltásban tisztázta a báró-

val, hogy Sissy Territetben lesz, a Genfi-tó partján.

Így hát odaindult nagy örömmel és teli várakozással.

Éppen húsvétvasárnap délelőttjén érkezett meg.

- Sissym! - zárta karjába újra a feleségét, és boldo-

gan nézett csillogó sötét szemébe. - Végre... végre!

Rettentő magányos voltam nélküled!

A liúsvéti harangok zúgtak, a gyönyörű népviseletbe

öltözött parasztok éppen indultak a templomba.

- Csodaszép itt! - állapította meg a császár.

- Igen, Franzl, és itt szabadságot lélegezhetsz be -

magyarázta Sissy, és megcsókolta a férjét. - Itt annyira

más minden, Franzl. Ezek az emberek szabadok...

érted? Olyan szabadok, amilyen én is szeretnék lenni.

Úgy hangzott ez, mint egy vallomás, egy kérés, egy

könyörgés, hogy értse meg őt.

- Kedves, édes angyalom - mondta a császár, és újra

magához vontra feleségét. - A szabadságot csak saját

magunkban lélhetjük meg. De azért megértlek...

228 ! 229

Hoztam neked húsvéti tojást Bécsből. És a bécsiektől

még valamit: Bécs szeret téged, és nagyon vár vissza. . .

- Vissza kellene jönnöd Bécsbe-folytatta- de még

jobb lenne, ha Magyarországra mennél egy kicsit.

- Szóval ezért jöttél ide? - kérdezte Sissy keserűen.

- És én még azt hittem, hogy a szíved hívott...

- Így is volt, angyalom- sietett Franzl hozzátenni. -

És ehhez iárult még, hogy nagyon aggódom érted. Jó

lenne, ha te is elolvasnád, miket írnak az újságok ró-

lunk. A sajtóiroda egész nap csak cáfolatokat ír és kül-

dözget szerteszéjjel. A legtöbb híresztelés az egészsé-

geddel foglalkozik. A legújabb ötlet, hogy Mr. Barker

nem is nyelvtanár melletted, hanem csak álcázott angol

idegorvos.

- Micsoda? ! - csodálkozott Sissy, és kirobbant be-

lőle a nevetés. Franzl nagyon jól ismerte és nagyon

szerette ezt a gyöngyöző, vidám nevetést.

- Bocsáss meg, Franzl - nevetett tovább Sissy - de

muszáj ezen nevetni. Barker mint elmeorvos! Annyira

nevetséges !

Franzl nem tudott haragudni rá, de nem nevetett

vele.

- Nem, nem, angyalom, ez egyáltalán nem olyan

vicces. Úgy látszik, nem vagy tisztában vele, mit jelent

mindez. Nagyon is komoly háttere van a dolognak. Az

emberek következtetnek: Úgy, szóval az osztrák csá-

szárné mégiscsak örökölte a Wittelsbachok betegségét.

Született egy fia, akinek a trónt kellett volna örökölnie,

de agyonlőtte magát. tehát elmebeteg volt... Most

már ő maga is megőrült, ezért küldik őt egyik helyről a

másikra, és tartják távol a monarchiától, hogy az em-

berek ne tudják meg, milyen állapotban van császár- és

királynőjük. Egy őrült viseli tehát a koronát... An-

gyalom, hát nem érted, hogy ezt a Habsburg-ház nem

engedheti meg magának?

Sissy leverten hajtotta le a fejét.

- Itt az ideje, hogy elinduljunk a templomba, Franzl

- mondta kisvártatva.

- Jó - felelte a császár. - Néha tényleg úgy érzem,

hogy már csak imádkozni tudunk...

Hazafelé vad vihar érte utol őket. Gyorsan vissza-

menekültek szállodai szobájukba. Valóban sok mesél-

nivalójuk volt egymásnak. Franzl boldogan érezte,

hogy Sissynek ő éppen úgy hiányzott, mint neki a fe-

lesége. Minden kimondott szóval újra közelebb ke-

rültek egymáshoz, mintha nem is töltötték volna egy-

mástól távol az elmúlt hónapokat.

- Tudod, mit szeretnék, angyalom? Hogy most

rögtön gyere velem haza. Igen, olyan jó lenne! -

mondta Franzl kérően. - Igaz, angyalom, velem jössz?

Lásd be, így kell ennek lennie!

Sissynek elkerekedett a szeme, szinte elállt a léleg-

zete, de csak némán megrázta a fejét.

- Nem, Franzl, ez nem megy - mondta. - A jacht-

ban annyi minden halmozódott fel, amiket Korfura

vettem. Oda kell utaznom, hogy személyesen helyez-

zek el mindent, de utána ígérem, hogy megyek!

A császár csalódottan sóhajtott. Sissy kérő, könyör-

gő arcot vágott, megértést kért, és a császár persze en-

gedett.

- Az ujjad köré csavarsz még mindig - fenyegette

meg tréfásan. - Ezúttal, de igazán utoljára, még enge-

dek. De meg kell ígérned, hogy Korfu után azonnal

hazajössz Bécsbe, hallod?

- Megígérem - jelentette ki Sissy ünnepélyesen.

Erre aztán mindketten nevetni kezdtek, mint a gye-

rekek. Az örök fiatalság varázsa, amely még mindig

nem hagyta el Sissyt, újra átsugárzott Franzlra is. Az

évek mit sem számítottak, hiszen szerették egymást.

Az eső hangosan verte az ablakot. Ott ültek előtte két

230 231

fotelban egymás mellett, és figyelték az esőt és a felhő-

ket, amelyek szinte rálógtak a hegyekre. Csend volt a

szobában, csak a szél süvöltését lehetett hallani.

- Kérsz teát? - kérdezte Sissy halkan.

- Semmit sem kérek - mondta Franzl - csak arra

vágyom, hogy itt ülhessek veled még sokáig. De sajnos

holnap el kell utaznom. Azután várlak téged is haza,

Sissy.

- Jövök, Franzl.

- Írt neked Gizella? - kérdezte Franzl. - Auguszta,

a lánya nemsokára férjhez megy.

- Ó, kérlek, ne emlékeztess most arra, hogy már

nagymama vagyok!

- És nemsokára talán te leszel az egész monarchia

legfiatalabb és legbájosabb dédmamája! - tette hozzá

Franzl nevetve. - Tudod, ki a vőlegény?

- Nem, nem írt még Gizella.

- Ágost főherceg, aki Magyarországon él.

Nos, a gyerekek maguk is szülők, sőt nagyszülők

lesznek... Ez az élet rendje... De Sissonek már egy

másik kérdés volt a nyelve hegyén:

- És Ferenc Ferdinánd? Vele mi van?

Franzl meglepődött a kérdésen, de nem hagyta ki-

zökkenteni magát a nyugalmából.

- Semmi különös, Amerikában van, vonatból lövi a

bivalyokat. Úgy látszik, megint elfogta a vadászszen-

vedély. De talán majd lecsillapszik, ha megnősül.

- Ha elveszi Chotek Zsófiát? - kérdezte Sissy, ku-

tató pillantást vetve férjére.

- Chotek grófkisasszonyt? Hát ez meg hogy jut

eszedbe? - kérdezte Franzl élesen. - Nem, sem le-

het róla. De hagyjuk, kérlek, a családi ügyeket. Most a

választójog a legfőbb gondom, nem tudom, mit fognak

szólni az emberek, hogy fogadják majd.

Sissy persze az asszonyoknak is adott volna válasz-

tójogot, de erre még nem érett meg az idő. Ebbe a vi-

tába jól belebonyolódtak, lassan leszállt az est. Ez volt

utolsó közös estéjük, másnap már búcsúzniuk kellett,

és ez mindkettejüknek nagyon nehezére esett.

Sissy gondolatai újra az Achilleíon körül jártak,

korfui palotájára gondolt. Amikor távol volt tőle, újra

álomkastélynak látta, és csak néha jutott eszébe, hogy

mennyire csalódott benne, amikor készen lett.

Amikor Nopcsa báró meghallotta, hogy megint nem

haza indulnak, komolyan fontolóra vette, hogy beadja

lemondását. Sissy azonban megnyugtatta: ha haza-

térnek, hosszabb időre véget vet az utazásoknak.

- A hírt hallom, csak a hit hiányzik hozzá - idézte a

báró a híres mondást. - Hiába a legjobb szándék, ha

képtelen megvalósítani.

- Őt nem lehet ugyanazzal a mértékkel mérni, mint

a többi embert - jegyezte meg Festetics Mária. -

Egyébként az a különös érzésem van, hogy ezúttal

másképpen lesz, és nem is jutunk el Korfuig.

A jóslat bevált. Milánón keresztül Genovába, onnan

tovább Nápolyba utaztak, ahol még egyet-mást felra-

kodtak a hajóra, és ott aztán véget ért az utazás. Franzl

távirata Sissy összes további tervét romba döntötte:

nem volt mit tenni, a Miramar nélküle hajózott tovább

Korfura. Az udvari vonatot már el is indították Ná-

polyba, hogy hazavigye Sissyt Bécsbe.

Mi történt? A távirat nem adott közelebbi felvilá-

gosítást, annyi állt benne, hogy Sissynek haladéktala-

nul Bécsbe kell utaznia, mert jelenléte feltétlenül szük-

séges. Csak nem történt valami szerencsétlenség?

Többszöri táviratváltás után Sissy végre megtudta,

mi visszahívásának oka, és nagyon bosszankodott.

A magyar újságokban megjelent néhány cikk, ame-

lyeket a francia baloldali sajtóból vettek át, és amelyek

olyan vad rémmesék voltak, hogy csakis az lehetett a

232 233

céljuk, hogy a monarchia belpolitikai helyzetét meg-

ingassák. Nemcsak azt a régi történetet elevenítették

fel, hogy Barker, a nyelvtanár tulajdonképpen elme-

orvos, hanem még azt is állították, hogy Sissy Svájc-

ban elmezavarában leugrott egy szikláról. Állítólag

erre a hírre utazott a császár hanyatt-homlok Terri-

tetbe, hogy a hullát titokba: Bécsbe szállítsa, ez meg is

történt, az udvari vonattal nagy titokban megérkezett a

holttest Bécsbe. Közben pedig Svájcban az egyik ud-

varhölgy játssza tovább a császárné szerepét, de mivel

oly kevéssé hasonlít rá, nem merik a hamis császárnét

Bécsben is elővezetni. Állítólag azóta is keresnek

megfelelő személyt, aki megfelelőképpen helyettesí-

teni tudná Sissyt.

A császárné azonnal belátta, hogy Franzlnak való-

ban nincs más választása, mint hogy őt hazahívja és

nyilvánosan fogadja Bécsben, hogy ezeket a gonosz

vádaskodásokat, amelyek elmeállapotát érintik, visz-

szautasíthassa. Az is világos volt, hogy nem tud most

elég hamar Bécsbe érni, hiszen az lett volna a jó, ha

máris ott van, és nyilvánosan mutatkozik. Időközben

ugyanis nemcsak az ellenzéki magyar újságok, hanem

egy sor pletyka- és botránylap is felkapta ezt a mesét.

Egyre világosabbá vált, mennyire igaza volt Rudi-

nak, amikor a sajtót megpróbálta a maga oldalára állí-

tani, amikor újságírókat vont maga köré, sőt egy újság

kiadásában aktívan közreműködött. Apja akkor ezt

úgy ítélte meg, hogy nem rangjukhoz méltó, de most, a

megváltozott viszonyok között egyenesen szükségsze-

rű lett volna. A Burg császári és királyi sajtó- és infor-

mációs irodája már régen nem tudott megfelelni a neki

támasztott követelményeknek. Tagjai ivatalnokok

voltak, nem pedig újságírók, és ennek megfelelően

dolgoztak is: lassan, jámborul és ügyetlenül.

A vonaton, amellyel Sissyék Bécs fele utaztak, nagy

volt az izgalom, amikor elolvasták, miket ír a sajtó a

császárnéról. Csak Nopcsa báró maradt szemmel lát-

hatóan nyugodt, sőt megpróbálta a hölgyeket is meg-

nyugtatni. Ő olvasta már régen ezeket a cikkeket, de

alábecsülte hatásukat.

- Ugyan, hölgyeim! Holnapra mindenki elfelejti az

egészet! Az újságíróknak mindennap újabb szenzá-

cióra van szükségük, ebből élnek. És ha semmi sem

adódik, akkor kigondolnak valamit. Ezúttal őfelsége a

császárné volt az áldozatuk, holnap talán az Egyesült

Államok elnöke, egy színésznő vagy valamelyik her-

ceg. Nem kell ezt komolyan venni!

- De báró! - mérgelődött Sissy. - Meg kellett volna

mutatnia nekem ezeket a cikkeketi

- Nem tartottam szükségesnek, felséged magasan

felette áll ezeknek az újságírópletykáknak - védekezett

a báró.

- Látja, a férjem másképpen gondolkodik erről -

felelte Sissy. - Úgy tűnik, nem állok eléggé magasan

felettük, mert alaposan beléjük keveredtem. Emiatt

vagyok kénytelen a terveimen változtatni!

- Felséged néhányszor megmutatja magát a nyilvá-

nosság előtt, és kész. Látják majd, hogy itt van a csá-

szárné őfelsége személyesen. Akkor aztán minden buta

szóbeszéd elhallgat.

- Azt hiszem, nem lett volna szabad hagynunk,

hogy idáig fajuljon a dolog - szögezte le Festetics

grófnő, és ezzel mindannyiuk gondolatának adott

hangot. - Fenségednek el kell ismernie, hogy okot

adott ezekre a szóbeszédekre.

- Jó, jó - mérgelődött Sissy - csak szidjatok, leg-

alább kapok egy kis kóstolót abból, ami Bécsben vár

rám. Mintha nem lenne jogom oda utazni, ahová aka-

rok! Mi vagyok hát végül is, rabszolga vagy császár-

né?!

234 235

Sissy fel volt háborodva. A lelke mélyén azonban

felmerült az a kérdés is, ugyan mit írnak majd az újsá-

gok, ha kiderül, hogy az új trónörökösnek miféle há-

zassági tervei vannak. Franzl továbbra is ragaszkodni

fog a Habsburg-ház törvényeinek betartásához, és

Ferenc Ferdinánd, ez a keményfejű, konok férfi jottá-

nyit sem fog engedni az elképzeléseiből. . . Akkor pe-

dig ebből nagy harc lesz, amit nem lehet majd titokban

tartani...

Bécsben Franzl feltűnő, nagy fogadtatást rendezett

Sissynek a bécsi Déli pályaudvaron. Nyitott hintóban

koesiztak végig a Ringen a Burgig. Mindenki láthatta,

a császárné újra itt van. Franzl megkérte (és Sissy ki-

vételesen meg is tette), hogy vegye le a fátyolát, úgy,

hogy az arcát is látni lehessen.

- Nem lett volna szabad ennyire sokáig távol ma-

radnod - szögezte le a császár. - Tulajdonképpen most

minden okom meglenne arra, hogy hálás legyek ezek-

nek a firkászoknak, hiszen végre itt vagy mellettem.

- Hamarosan visszajöttem volna, hiszen megígér-

tem - védekezett Sissy.

- Magad is látod, nem ok nélkül kértelek már

Svájcban, hogy gyere haza velem. Túlfeszítetted a

húrt, nem lett volna szabad ennyire elhanyagolnod a

reprezentációs kötelességeidet.

- És hol kell az elkövetkező napokban reprezentál-

nom?

- Nem érnék a lista végére, míg a Burgba érnénk.

Most nagy szükségem van rád, elsősorban Magyaror-

szágra kellene menned!

- Szívesen, Franzl - ígérte meg Sissy rögtön. - Oda

mindig szívesen megyek.

- A magyaroknak nagyon hiányzik a királynéjuk.

Mindenképpen szeretnének téged, méghozzá

Budán. Ezzel a pletykálkodóknak és a rémhírterjesz-

tőknek is befognánk a száját.

- Máris indulnom kell? Azt hittem, néhány napot

azért Bécsben maradhatok, és elrendezhetem a Her-

mész-villában, amiket vásároltam.

- Egy darabig maradhatsz, aztán néhány hét múlva

indulsz Budapestre. Legjobb lenne, ha egyenest a bu-

dai Várba mennél, és nem Gödöllőre, hogy az emberek

minél többet láthassanak. Audienciákat kellene adnod.

- Hogy mindenki láthassa, valóban királynéjuk van

ott és nem egy színésznő - jegyezte meg epésen Sissy.

- Valahogy így - bólintott Franzl komolyan. - Ne

vedd túlságosan félvállról, Sissy, tudod, hogy a ma-

gyarok erre nagyon kényesek. Ha becsapnánk őket,

még utóbb forradalmat robbantanának ki.

- De hát én szeretem a magyarokat - mondta erre

Sissy.

- Csak ne feledd el, Andrássy gróf már halott -

figyelmeztette Franzl.

Végre elérték a Burg kapuját. Sissy első nyilvános

megjelenése véget ért, de még rengeteg követi majd.

10. Újra Budán

Valahányszor Mikes Jankának postája érkezett a prá-

gai barátnőjétől, remegő kézzel bontotta fel a boríté-

kot, és izgatottan kezdte olvasni a levelet. Sajnos, most

sem tudott semmi érdemlegeset írni az alapítványi

hölgy:

Kedves anka!

A Chotek család kastélya nincs messze innen, én

magam utaztam oda és próbáltam a kastély környékén

szimatolni. Te sem tudnál ennél többet tenni. Bár na-

gyon örülnék, ha meglátogatnál, de Zsóoa grófkisasz-

236 237

szony ügyében nem jutnánk együtt sem tovább. Min-

denki hallgat, még véletlenül sem ejtenek el egyetlen

szót sem a szegény teremtés hollétéről.

Szeretettel ölellek:

Winnie

Újra csak csalódnia kellett Sissynek. Szerencsére

volt mit csinálnia, úgyhogy nem sokat foglalkozott

unokaöccse szerelmével.

Az elkövetkező napokban és hetekben alig-alig tar-

tózkodott a Hermész-villában. Audienciákat adott, és

különböző alapítványi elnökségi üléseken vett részt,

jótékonysági bizottságokban jelent meg, és ingyen-

konyhákat nyitott meg, kórházakat, árvaházakat láto-

gatott. Franzl nagyon elégedett volt vele.

- Látod, angyalom - mondta neki egyik közös ebéd-

jükön a Burgban. - Amint újra itthon vagy, megint

minden rendbe jön. - Azzal átnyúlt az asztalon, meg-

szorította felesége kezét, és hálásan rámosolygott.

- Kedves Franzl, szeretnék neked valamit bevallani

- használta ki Sissy az alkalmat. - Az Achilleionról van

szó. Egyre inkább úgy érzem, hogy béklyó rajtam, az

az érzésem, mintha kötelességem lenne folyton ott

lenni, ha viszont ot vagyok, megint hozzád vágyako-

zom Bécsbe. Nem lenne jobb, ha eladnánk?... A lá-

nyaink kaphatnának a pénzből. Auguszta, aki nemso-

kára férjhez megy, szintén hasznát tudná venni.

Franzl csak a fejét rázta, miközben újra csak csodál-

kozott felesége változó hangulatain.

- Nem, angyalom. Erről már beszéltünk- Annyi

szeretettel építtetted azt a kastélyt, annyira vágytál rá.

És most, alighogy kész van, máris megszabadulnál

tőle?

- Szabad szeretnéh lenni, Franzl, szabad minden-

től, még az ilyen tulajdontól is! Nem értesz meg?

238

Legszívesebben úgy élnék, mint Assisi Szent Ferenc.

Franzl elnevette magát.

- Ó, Sissy, micsoda ötleteid vannak! Azt hiszem, ha

úgy élnél, mint ahogyan ő, hamarosan az sem tetszene

neked, és valami mást szeretnél. Ami pedig a lányain-

kat illeti, az ne legyen gond. Tartsd csak meg egy időre

azt az Achilleiont, különben tényleg bolondnak titu-

lálnak.

Sissy megborzongott, mint mindig, ha ez a téma

szóba került. Franzl nem aggódott, ő nagyon is jól is-

merte a feleségét. Valóban különc volt, de a szelleme

épebb és egészségesebb sok mindenki másénál. Az

eladást mégsem engedélyezhette, hiszen ez újabb

pletykákra adott volna alkalmat.

Május végén Gizella és a lánya, Auguszta érkezett

meg a Hermész-villába. Másnap tartották Auguszta

eljegyzését József Ágost főherceggel, amit szűk családi

körben akartak megünnepelni. Este ott ültek az asz-

talnál egymás mellett, Sissy, Gizella és Auguszta, az

unoka. Sissy csodálattal nézte, szeretettel, és egy

csöppnyi bánattal a szívében.

- Egészségetekre, gyerekek! - köszöntötte az i ú

jegyespárt a császár. - Igyunk a boldog jövőre!

A jegyespár megcsókolta egymást. Sissy is felemelte

pezsgőspoharát, koccintott velük. Miért volt mégis,

hogy úgy érezte, mintha valami fátyolon át látná az

egész kedves kis ünnepséget? Hallotta a poharak csi-

lingelését, a jegyespár nevetését, Franzl hangját, érezte

a bor illatát, és hirtelen elszédült. Át kellett mennie a

szomszéd szobába friss levegőt szívni. Odaállt hát a

nyitott ablakba, amelyen át friss erdei levegő és orgo-

naillat áradt be.

- Mi van veled, angyalom? - hallotta meg hirtelen

maga mögött Franzl aggódó hangját. - Sissy, nem ér-

zed jól magad? Halotthalovány vagy! Hívjam a dok-

tort?

239

- Nem, nem, Franzl - tiltakozott, és már össze is

szedte magát. - Bocsáss meg, nincsen semmi baj !

Ekkor hirtelen világosság gyúlt Franzl agyában:

- Angyalom - mondta nevetve - nyugodi már bele,

hogy nem leszünk fiatalabbak! Hát nem boldogság

látni és érezni, hogy gyermekeinkben és unokáinkban

tovább élünk? - Magához vonta a feleségét, és megér-

tően végigsimított a haján. Sissy némán és védelmet

keresően simult hozzá.

- Gyere, menjünk vissza a fiatalokhoz - mondta

Sissynek - karon fogta, és visszavezette a boldogan

ünneplő családi körbe.

Néhány napra rá Sissynek indulnia kellett Buda-

pestre. Már a pályaudvaxra vezető úton hallhatta, ho-

gyan éltetik az emberek, mennyire örülnek neki, min-

den arc mosolygott rá. - Éljen, éljen! - lehetett hallani

a magyar testőr tisztek hangját is.

Sissy végigsimított a homlokán, hogy elűzze szo-

morú gondolatait. Délután már Budán volt. Az embe-

rek itt is nagyon hiányolták hőn szeretett királynéju-

kat. Most, hogy újra itt volt, az ellenzék epés meg-

jegyzéseket tett, de a budapestiek zöme nagy örömmel

fogadta. Bárhová ment, bárhol mutatkozott, az embe-

rek lelkesen üdvözölték. Sissynek megint az volt az

érzése, hogy barátok közé jött, haza. Majláth Sarolta

volt most állandó kísérője, de a magyar nemesi höl-

gyekből álló kis budai udvartartás is azon fáradozott,

hogy Sissy minél jobban érezze magát. -

Szóba került a kedves, öreg Nopcsa báró egyre sür-

getőbb leváltása is. Szegény már alig bírta az utazáso-

kat a császárné mellett, túlságosan fárasztó lett neki ez

a szolgálat.

Sissynek valóban egy fiatal, energikus férfira volt

szüksége, aki az utazásait megszervezi, és minden

meglepő helyzetben feltalálja magát, nem zökken ki a

I

nyugalmából. Talán itt Budapesten megtalálja ezt a

valakit. Azt is tudta Sissy, hogy Ferenczy Idát és Fes-

tetics Máriát sem vonszolhatja örökké magával, ők is

elfáradtak. Franzl ezt úgy mondta, hogy Sissy való-

sággal "elhasználja" az udvarhölgyeit. Kellett ide is

egy friss fiatal lány, aki bírja még a fáradalmakat. És

mivel Sissy annyira szerette a magyarokat, ez a budai

tartózkodás jó alkalom volt arra, hogy új udvarhölgyet

válasszon magának.

A magyarok persze megint el voltak ragadtatva,

hogy a királyné közülük választ udvarhölgyet. A szóba

jöhető jelentkezők közül Sissy választása a fiatal Sztá-

ray Irma grófnőre esett. A grófnő valósággal rajongott

királynéjáért, élete legszebb napjának érezte, amikor

az udvari kancelláriától megkapta a hírt, jöjjön Budára,

hogy bemutathassák Sissynek.

Irma legszebb ruhájában és heves szívdobogással

állt Sissy ajtaja előtt. Rövid várakozás után a nagy

szárnyas ajtó kinyílt, Sissy lépett ki rajta.

Irma azonnal mély pukedlibe ereszkedett, és alig

mert felnézni királynéjára. De máris érezte Sissy kezét,

amely a kezéért nyúlt és felsegítette.

- Nem, grófnő, ezt nem szeretem - közölte Sissy. -

Szeretném, ha barátnők lennénk, és bizalommal le-

hetnénk egymás iránt. Gyűlölöm a hízelgést, becsülöm

az őszinteséget. Nem lesz könnyű az élete mellettem,

grófnő, mert hangulatember vagyok, és ráadásul kü-

lönc.

- Felség, én mindent megteszek, amire képes va-

gyok - ígérte meg Sztáray Irma lelkes pillantással.

Sissy fáradtan mosolygott.

- Megígérni könnyebb, gyermekem, mint megtar-

tani. Én vándormadár vagyok, most itt vagyok Budán,

de máris elkívánkozom. A társaságomban beutazhatja

a fél világot, idegen népeket, országokat, embereket

240 241

Í

ismerhet meg. Ha ön is szeret utazni, mint én, akkor

mindez nagy élmény lesz. Ha azonban inkább otthon

ülő típus, akkor nem illünk egymáshoz, és jobb, ha el

sem kezdjük.

Irma hevesen tiltakozott:

- Felségeddel a világ végére is elmennék! És nagyon

jól tudok alkalmazkodni. Már beszéltek nekem arról,

hogy felséged szeret órákat sétálni...

- Tehát óvták tőlem? - mosolygott Sissy.

- Csak figyelmeztettek - vallotta be Irma - de en-

gem mindez nem rettent el, sőt ellenkezőleg. Felséged

mellett én leszek a legboldogabb ember...

- Remélem, hogy egy fél év múlva is ezt fogja mon-

dani, grófnő - mondta Sissy kicsit szkeptikusan. -

Nem ismer esetleg valakit, aki főudvarmesterem és

útimarsallom lehetne?

Sztáray Irma elgondolkodott:

- De igen, Berzeviczy urat-mondta- őt el tudnám

képzelni. Kiváló huszártiszt, fantasztikus lovas, felség.

Egyszer fogadásból végigment az akadálypályán úgy,

hogy hátrafelé ült a lóra.

- Fordítva ült a nyeregben? - csodálkozott Sissy. -

Ezt a férfit igazán szeretném megismerni!

- Csak egy kicsit nyers a természete - figyelmeztette

Irma.

- Az engem nem zavar - nevetett Sissy. - Ha tetszik

nekünk, akkor majd megneveljük, igaz?

Sissy izgatottan várta, hogy ezt a mesés lovast meg-

ismerhesse. Berzeviczy Ádám katonatiszt volt, és va-

lódi úriember. Mindenekelőtt snájdig huszár volt,

akinek az egyenruha olyan jól állt, hogy mindenki

utánafordult még az utcán is. A hangja recsegett, a

csizmája nyikorgott a parkettán, sarkantyúja csendült-

pendült, és hogyha a bokáját összecsapta, az még a

harmadik szobában is hallatszott.

242

Egyszóval Berzeviczy úr megjelenését mindig jó

néhány hanghatás is követte, ami személyiségének va-

lamiképpen súlyt adott. Sztáray grófnő nem túlzott.

A férfiról gyűjtött információk azt mutatták, hogy ki-

váló szervező, aki csapatánál rendet tud tartani, em-

berei szeretik. Kiváló lovas, elsőrangú vadász.

Így hát Berzeviczy Ádám lett a császárné kísérője

ezentúl, ő szervezte meg az utazásait, Sztáray Irma

pedig kedves udvarhölgye lett. Ők ketten az egész kis

utazótársaság arculatát megváltoztatták, csak Feifal

asszony maradt a régiek közül.

Sissy a karácsonyt idén sem akarta Gödöllőn tölteni,

megint valahova délre igyekezett. A császár most

minden csütörtökön Budapestre utazott, és csak hét-

főn tért vissza Bécsbe, hogy így kösse össze a kellemest

(a feleségével való együttlétet) a hasznossal (a külön-

böző kormányzási feladatok ellátásával Budán).

Rendkívül csalódott volt, amikor Sissy újabb utazási

terveiről tudomást szerzett. Dolgozószobájából szo-

morúan nézett le a Dunára, a csodaszép pesti rakpart-

ra, az óriási Parlamentre, élvezte a kilátást, büszke volt

magyar fwárosára. Mióta Sissy itt volt, a magyarok

viszonya is javult a dinasztiához. Kétségtelen, hogy

Wagyar rszág igazi, melegszívű szószólóra akadt

Sissyben, aki érdekeiket képviselte, míg a császárt in-

kább csak tisztelték.

Sissy azonban újra indulni akart, Franzl szerint túl

korán, akár a férj szempontjából nézte a dolgot, akár a

politikuséból. Sissy a hideg és barátságtalan európai

tél helyett Algériát és Madeirát választotta.

- Nem tudnád legalább most, kivételesen, kicsit ki-

tolni az indulás idejét, angyalom? - kérdezte a császár

egy közös reggelijük során. A már amúgy is túl vékony

Sissy csak néhány gerezd narancsot evett. Éppen előtte

lépett le a mérlegről, amely 46 kilót mutatott.

243

- Nem, oroszlánom - rázta meg a fejét Sissy hatá-

rozottan. - Itt megteszek neked mindent, ahogy meg-

ígértem, de azután megérdemlem a pihenést, igaz?

Franzl meghallotta, hogy Sissy gyomra korog, és

megjegyezte:

- Jobb lenne, ha rendesen reggelíznél.

- Bocsáss meg, Franzl - kérte Sissy, és elmagyaráz-

ta, milyen szigorú ilyenkor saját gyomrához: - Mivel

ilyen csúnyán korog, büntetésképpen nem kap ebédet!

- Ez a mániád már kétségbeejtő, angyalom. És

minden szavunk falra hányt borsó, úgy látom - sóhaj-

tott fel Franzl.

- Az utazási mániámmal is pont ez a helyzet - szö-

gezte le Sissy komolyan. - Legjobb, ha feladod,

Franzl. A fecske is elrepül ősszel, és csak tavasszal tér

vissza...

- Ha visszatér! - mondta Franzl. - Tudod, hogy

nem tudom egyetlen kérésedet sem megtagadni, de a

Miramar Triesztben van, dokkban javítják. Csak az

öreg Griff áll rendelkezésedre, hiszen nem számoltam

azzal, hogy ezen a télen még elutazol, azt reméltem,

ezúttal velem maradsz.

- Ó, a jó öreg Griff! Nem baj, örülök neki is -

mondta Sissy, gondolatban már a fedélzeten állva.

- De a Griff már vén csataló, angyalom. Állandóan

aggódnék, hiszen egy nagyobb vihart sem bírna ki.

- Ó, Franzl, Afrika csak egy macskaugrás, azt még

biztos kibírja. Semmi bajom sem lesz, meglátod. Az

lenne a jó, ha te is velem jöhetnél. Mikor látogatsz meg

Korfun?

- Ha egy egész évet Bécsben és Budapesten ma-

radsz, akkor egy hétre elutazom veled Korfura, hogy

megnézzem az Achilleiont - ígérte meg Franzl ne-

vetve.

244

- Te gonosz oroszlán - felelte nevetve a császárné. -

Pontosan tudod, hogy ennyit úgysem bírok ki!

- Akkor viszont attól tartok, sohasem fogom meg-

látni, hogy mit alkottál ott lenn - sajnálkozott Franzl,

mikor befejezték a reggelit. - Kérlek, angyalom, gon-

dold meg még egyszer a dolgot.

Sissy megrázta a fejét:

- Nagyon nehezemre esik most az elválás tőled, de

holnap utasítom Berzeviczy urat, hogy tegye meg a

szükséges intézkedéseket az induláshoz - mondta

Sissy halkan.

Franzl szomorúan indult el a tárgyalásaira a magyar

mágnásokkal. Közben a bécsi Hermész-villára gon-

dolt, amelyet csak Sissy kedvéért építtetett. "Még azt

se bárinám, ha az Achilleionban lakna, csak végre egy-

szer hosszabb ideig egy helyben maradna, olyan he-

lyen, ahol biztonságban tudom. Hiszen nagyon nyug-

talan időket élünk, anarchista terroristák követnek el

sorban merényleteket, egyetlen koronás fő sem lehet

tőlük biztonságban."

Amikor Berzeviczy úr meglátta az öreg Griff hajót,

csak a bajszát sodorta egy kicsit hegyesebbre:

- Majdcsak sikerül ezzel a bárkával is átkelni a ten-

geren, felség 1 - De a nyugalmát nem veszítette el.

Sissy nagyon élvezte, hogy annyira más, mint Nopcsa

báró volt.

Szükség is volt a határozottságára és az erejére, mert

az algíri és madeirai kirándulás után a hajó olyan vi-

harba került, mint talán még soha. Három napon át

küzdött a hullámokkal, amíg végül be kellett látniuk,

hogy nem tudnak eljutni Marseilles-ba, vissza kell

fordulniuk Alicantéba. Közben Berzeviczy úr több-

ször is összeveszett a kapitánnyal, de végül el kellett

ismernie, a tengeren ő az úr.

Sissy persze szokás szerint kiválóan érezte magát,

245

csodaszépnek tartotta az időt. Élvezte az elemek tom-

bolását.

Amikor végül szerencsésen partot értek, azonnal

táviratoztak Franzlnak Bécsbe, hogy ne aggódjon,

mindenki jól van. Több száz hajótörést jelentettek

azon a napon végig a spanyol partok mentén, így hát

nem csoda, ha Franzl is rettegett. Szerencsére hamar

megérkezett a távirat:

SZERENCSÉSEN KIKÖTÖTTÜNK: MINDENKI

JÓL VAN. HAZAFELÉ INDULUNK.

SISSY

1 i. Cap Martin-i szép napok

A nagy ijedségre Franzl elhatározta, elutazik feleségé-

hez, így aztán Cap Martinban találkoztak.

- Remélem, most már óvatosabb leszel, angyalom -

mondta Franzl.

- De hiszen tudod - nevetett Sissy - mennyire

óvatlan feleséged van. Magam sem tudom, mi min-

denre leszek még képes!

Cap Martinban lakott Franciaország valahai híres-

szép császárnője, Eugénia. Ott öregedett lassan, mi-

után férje, III. Napóleon megbetegedett a porosz fog-

ságban és később meghalt, fia pedig elesett a háború-

ban. Eugénia tudta, hogy férjét Ferénc József nemigen

kedvelte a szerencsétlen mexikói kaland óta, amire III.

Napóleon beszélte rá Miksát, Ferenc József öccsét.

Ezért hát sejtette, hogy nem fogják túl nagy lelkese-

déssel üdvözölni, mégis bejelentkezett a császári pár-

nál.

A császár Eugéniára személyesen nem haragudott,

így hát nem bánta a viszontlátást. Úgy látszott, hogy a

volt császárné megtalálta lelki nyugalmát, vagy leg-

alábbis beletörődött a sorsába.

- Példát vehetnél róla - mondta Franzl Sissynek. -

Ő nem olyan nyugtalan, lélek, mint te, pedig az ő sorsa

tragikus volt. Csodálatra méltó a lelki nyugalma.

- Eugénia nem volt soha az a bajor vadóc, aki én

voltam valaha - védekezett Sissy.

- Igaz, és még mindmáig megőriztél belőle valamit,

angyalom - nevetett Franzl. - Pedig...

- Tudom, hogy mit akarsz mondani; Franzl, úgy-

hogy megtarthatod a bókodat.

Franzl szokás szerint itt is dolgozott, Sissy pedig

nagyokat kirándult a környékre, és alkalmanként szí-

vesen belesett a gyönyörű szép villák kertjébe. Sőt, ha

nyitva találta a kovácsoltvas kaput, egyszerűen besé-

tált, és Mikes Janka legnagyobb rémületére nyugodtan

andalgott az idegen kertekben, hogy megcsodálja a vi-

rágokat, szökőkutakat és halastavakat. Világos, csipkés

napernyője hol itt, hol ott tűnt fel a mediterrán növé-

nyek, örökzöld bokrok között, végigsétált a kavicsos

utakon, egészen gondtalanul és természetesen, mintha

otthon lenne.

- Ha megenged felséged egy megjegyzést, ez egy

kicsit túlzás - figyelmeztette Berzeviczy úr is.

- De hát miért? - háborodott fel Sissy. - Soha nem

lépek be idegen házakba!

- De idegen kertekbe sem lehet csak úgy besétálni,

hogyha nem hívták meg az embert.

Sissy elhúzta az orrát. Úgy érezte, hogy császárnéi

méltóságával összeegyezxethető, sőt abból következik,

hogy ő bárhová bemehet. Csakhogy nem a monarchiá-

ban voltak, ahol bizonyára mindenki óriási megtisz-

teltetésnek vetr volna a látogatását. Itt másképpen

gondolkodtak az emberek.

Egy napsütötte délelőtt Sissy megint idegen kertbe

246 247

lépett be, és legnagyobb csodálkozására éppen a villa

tulajdonosnőjébe botlott a kerti úton. Az asszony

ugyanis már egy ideje figyelte Sissyt, és hallatlannak

találta, hogy az idegen asszony, két másik hölgy kísé-

retében, úgy sétálgat a kertjében, mintha vendégei

lennének.

- Megkérdezhetem, mit keres ön itt? - szólt rá

Sissyre a hölgy kicsit élesen.

- Ó - felelte Sissy egészen ártatlanul - jó reggelt

kívánok. Csak megnézem a gyönyörű kertjét. Nagyon

szeretem a virágokat, tudja?

- Úgy, szóval szereti a virágokat? ! - A villa tulaj-

donosnője méregbe gurult.

- Ó, igen, és az ön kertjében gyönyörűen nyílik

minden. És csodálatos a kilátás is a tengerre - dicsérte

Sissy zavartalanul a kertet.

- Igen, úgy találja? Örvendek, asszonyom. És ön

egyszerűen csak bejön ide, hogy élvezze az én virágai-

mat és az én kilátásomat?

Sissyben, úgy látszik, derengeni kezdett, hogy nem

látják olyan szívesen, mint amihez otthon volt szokva.

- De hiszen nem károsítom meg - védekezett.

- Takarodiék a kertemből! - kiabált rá az asszony

most már valóban dühösen. - Mi jut eszébe, hogy ide-

gen kertekben szimatol!

Sissy magához sem tudott térni a meglepetéstől. Így

még senki sem viselkedett vele. Felháborodva egye-

nesedett fel, és villámló szemekkel nézett az asszonyra,

akit azonban ez egy cseppet sem érdekelt. Ráadásul

még idegen arcok is feltűntek a kerítésnél. Mikes Janka

úgy látta, legfőbb ideje, hogy közbelépjen:

- Mi jut az eszébe! - szólt rá az asszonyra, és védel-

mezően állt Sissy elé. - Ez a hölgy itt Ausztria császár-

néja!

A másik csodálkozó képet vágott, aztán kitört belőle

a nevetés, valósággal rázkódott belé.

- Én pedig Kína császárnéja vagyok! - nevetett gú-

nyosan, de hirtelen komolyra fordította a szót: - Kifele

innen! Tűnjenek el - követelte határozottan. - Vagy

hívjam a csendőrséget? .

Sissyt így még nem dobták ki sehonnan, valósággal

reszketett a felháborodástól, és majdnem sírva fakadt.

Berzeviczy úr mérgesen pödörte a bajuszát.

- Hallatlan dolog, micsoda viselkedés! Ha ez az

asszonyszemély fér lett volna, rögtön kihívnám pár-

bajra! Mi az, hogy párbajra, hiszen ez valóságos fel-

ségsértés volt! Jog szerint lógnia kellene!

í Franzl csak este hallott az eseményekről, és csak

Mikes Jankától, mert Sissyvel nem lehetett beszélni.

Mikes Janka és Sztáray Irma mesélték el felháboro-

dottan, hogy mi történt, és diplomáciai közbelépést

sürgettek.

Mindannyiuk csodálkozására Franzl csak nevetett.

- Csodálatos - mosolygott a feldúlt Sissyre. - An-

gyalom, ez egy csodálatos történet!

- Csodálatos? - mondta mérgesen. - Ezt te annak

találod?

- Hát persze! Igazán komikus eset. Még szerencse,

j hogy nem mindjárt egy seprűvel jelent meg, és nem

vert el téged!

- Micsoda? Komolyan beszélsz? !

- Nos, azt hiszem, nem sok hiányzott ehhez sem -

mondta Mikes Janka.

- Azt hiszem, a múltkori tengeri viharhoz képest ez

még ártatlan eset volt - nyugtatta Franzl a feleségét. -

De még egy császárnénak sem illik idegen kertekbe

csak úgy besétálni.

Sissy témát váltott:

- Irigylem Eugéniát - közölte Franzlal. - Ő már

248 249

megszabadult a korona terhétől, míg nekünk még vi-

selnünk kell, és ki tudja, mi minden vár még ránk.

- Megjósolhatom neked: a közeljövőben megint

van egy-két nagy ünnepség, amin részt kell vennünk,

bár tudom, már előre borsódzik tőle a hátad.

- Te jó ég, mi lesz az? - kérdezte Sissy gondterhelt

arccal.

- A budapesti millenniumi ünnepség - mondta

Franzl komolyan - az ezeréves magyar állam ünnepe.

Egész Magyarország erre készül.

- Nem baj, majd együtt szenvedünk - tréfálkozott

Sissy.

- Ez nem szenvedés - ellenkezett a császár. - Ez az

uralkodó kötelessége. Az ünnepségek nem nekünk

szólnak, hanem a koronának, amely az ezeréves Ma-

gyarország jelképe. Mi a hatalmat csak gyakoroljuk, de

a hatalom valójában a koronáé, a korona kölcsönzi an-

nak, akinek joga van viselrri. Így áll a magyar alkot-

mányban.

- És ezért nem koronáztathatod meg magad Gseh-

ország királyává?

- Mert akkor összeütközésbe kerülnénk az alkot-

mánnyal - magyarázta Franzl. - A magyarok és a cse-

hek jogait egyensúlyban tartani nagy mutatvány, hidd

el, angyalom.

Ferenc József gyakran gondolt Rudolf fia tervei-

re, aki a monarchiát szövetségi állammá akarta átszer-

vezni, valamiféle közép-európai birodalommá. Ez

azonban a jövő zenéje, ő erre már nem képes. Talán

majd a trónörökös, Ferenc Ferdinánd megvalósítja.

Csakhogy betegebb volt, mint a világutazása előtt, és

az orvosok a tüdeje miatt megint Svájcba küldték sza-

natóriumba.

Franzl nagyot sóhajtott, Sissy kérdően nézett rá.

- Ferenc Ferdinánd miatt vagyok gondban - kö-

250

zölte a császár. - A nagy utazásnak vége, és az orvosok a

Mendelre küldték gyógyüdülésre.

- Szegény... És. ..? Tudod már, mire gondolok. ..

- Még mindig nem adta fel a tervét, hogy feleségül

veszi Chotek Zsófiát - felelte a császár egyenesen. -

Fogalmam sincs, mit csináljak vele, hogy fogom

meggyőzni.

Sissy mosolygott, majdnem megkönnyebbülten.

- Hiába,.ez a szerelem, Franzi. Vagy azt hitted, csak

nekünk volt rá jogunk?

Közben máris elhatározta, hogy még nem utazik

haza, még elmegy Svájcba, hogy ott meglepetéssze-

rűen meglátogasson egy bizonyos szanatóriumban fekvő

beteget. Ferenc Józsefnek nem akart szólni, biztos volt

benne, úgyis megtudja majd. Nem akart veszekedni, és

ha elmondja tervét, Ferenc József talán megtiltaná, és

akkor már nincs mit tenni. Pedig ez most fontos dolog,

szeretné Ferenc Ferdinánd saját szájából hallani, hogy

mi a véleménye, hogy gondolja, hogy Zsófiát elveszi

anélkül, hogy lemondana címéről és a trónöröklésről.

- Tudod-e, kedvesem, hogy a budapesti ellenzéki

lapok azt írják, hogy Kossuth temetésére hatalmas ko-

szorút küldtél, szalagján a felirattal: Utolsó üdvözlet

Erzsébettől? - Franzl maga sem tudta, igaz-e, vagy

sem.

Sissy csodálkozott.

- Ha valóban volt ilyen koszorú, az egy másik Er-

zsébettől lehetett, én nem küldtem ilyet.

- Képzelheted, hogy ezt mindenhol közölték.

Könnyen elképzelhető rólad, hogy ilyen különc ötle-

ted támad, angyalom.

- Esküszöm, hogy ezúttal ártatlan vagyok - nevetett

Sissy.

- Sétáljunk még egyet a tengerparton - mondta

251

Franzl - holnap úgyis el kell már utaznom, most pedig

olyan gyönyörű este van.

- Jó, menjünk - felelte Sissy, és belekarolt férjébe.

Végigsétáltak a parton, az utolsó kiugró szikláig, és

onnan csodálták a tengerbe lassan lebukó napot.

- Mikor leszünk újra együtt Schönbrunnban, an-

gyalom? - kérdezte Ferenc József.

- Nem tudom - felelt őszintén Sissy - de előbb-

utóbb biztosan.

Vége a negyedik kötetnek

Terjeszti

A PLATÁN Kereskedelmi és Könyvkiadói Kft.

Cím: 1062 Budapest, Aradi utca 62.

Telefon: 132-3356, Telefax: 132-7153

�