ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

A TARTALOMBÓL:

Balázs Géza:Jó és rossz szótárak

F

Játék és nyelvmûvelésSzûts László válaszol

Maróti Istvánnak

F

Brauch Magda:„Gaudeámusz idzsitur...”

F

Szilágyi Ferenc:Valentin’s day-i present

F

Deme László:Nemcsak a fesztivál!

F

Wacha Imre:Az, bizony,

bacon szalonna!

F

Büky László:Diáknyelvi gyakorisági

szótár

F

És: nyelvi mozaik,új szavak, kifejezések,könyvek, pályázatok,

nyelvi játékok,nyelvész-leletek

XXVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2004. FEBRUÁR ÁRA: 120 FORINT

Egyre többet kommunikálunkBizonyára olvasóink is fölfigyeltek arra, hogy az utóbbi években milyen so-

kat kommunikálunk. Nos, nem a beszélgetések számának és idejének megnö-vekedésére gondolok, hanem arra a nyilvánvaló tényre, hogy ezt az idegenszót, pontosabban igei és fõnévi alakját egyre gyakrabban használjuk. Pedig eznem mindig volt így! Egy-két évtizeddel ezelõtt még csupán szaknyelvi szere-pének elõretörését tapasztalhattuk, ám terjedése nem állt meg ezen a ponton.Az információelmélet és a nyelvészet szakszava kilépett a szûk szakmai kör-bõl, és a mûvelt köznyelv, a sajtónyelv részévé vált. Ma már egészen megszo-kottak például a következõ szókapcsolatok: kommunikációs igazgató, kommu-nikációs partner, üzleti kommunikáció (tantárgy neve is), kormányzati kommu-nikáció. Közülük az elsõ igen beszédes szókapcsolat: a nyolcvanas évekbenmég a szóvivõ számított újdonságnak, majd megjelent a sajtótitkár vagy azelõkelõbb sajtóreferens, de csakhamar fölváltotta még korszerûbb, divatosabbutóda, a kommunikációs igazgató. (S vajon mi követi a jövõben?)

A gyakori használat természetes következménye a folyamatos jelentésbõvü-lés, így egyre több rokon értelmû megfelelõt szorít ki a kommunikáció. Erede-tileg a következõ értelemben szerepelt: közlés, tájékoztatás, üzenetátadás, üze-nettovábbítás, információátadás, információcsere; ritkábban: összeköttetés,kapcsolat, érintkezés. Mindezekkel összevetve szükséges szaknyelvi idegenszónak tekinthetjük, hiszen az iménti szinonimáknál általánosabb jelentésû.Máskor viszont elkerülhetõ, különösen a nagyközönségnek szánt szövegekben,így a sajtóban: A határkonfliktus miatt megszakadt a kommunikáció a két or-szág vezetõi között. Átfogalmazva: A határkonfliktus miatt megszakadtak atárgyalások; ... megszakadt a párbeszéd; ... megszakították a kapcsolatokat akét ország vezetõi. Egy másik tudósításból: Sikerült kommunikálni az elzártüregben rekedt barlangásszal. Azaz: Sikerült beszélni, érintkezésbe lépni, kap-csolatot teremteni, szót váltani. Annál is inkább helyénvaló a magyar változat,mert kiderült, nem kopogással vagy más módon léptek érintkezésbe, hanemegyszerûen beszéd útján.

A jelentésváltozás igazán természetes, mondhatni mindennapos dolog, ámegy másik, sokkal ritkább jelenség is kapcsolódik vizsgált szavunkhoz, ez pe-dig a vonzatváltás. Nyelvünkben a kommunikál ige a legutóbbi idõkig tárgyat-lan volt, azaz nem kapcsolódhatott hozzá tárgy, így csak alanyi ragozása léte-zett: valaki vagy valami kommunikál. Újabban viszont tárgyas igeként is hasz-nálatos, tárgyas ragozási sorral: Ez a reklám azt kommunikálja a fogyasztók-nak, hogy változtassák meg szokásaikat. (Más megfogalmazásban: Ez a reklámazt sugallja, üzeni, mondja, közvetíti...) A legfrissebb példa: Az új kötvényárfo-lyamokat december 9-én fogjuk kommunikálni (azaz nyilvánosságra hozni).Ugye, mennyi magyar megfelelõje van ennek az egyetlen idegen szónak?

A vonzatváltás részben idegen hatásra, tükörszerkezetként alakulhatott így– mivel az angol nyelvben vonzata a tárgy (communicate something) –, rész-ben pedig tárgyas magyar szinonimái hatására (közöl, közvetít, kifejez, mond,beszél, jelez, üzen, átad, sugall valamit). A kommunikál ige néhány éve mégritkának és szokatlannak minõsített tárgyas alakja egyre gyakoribbá, megszo-kottabbá válik. Hasonló változást tükröz a felügyel valamire, reagál valamireés az elnököl az ülésen határozóragos kifejezések részleges átalakulása, mel-lettük ugyanis megjelent a felügyel valamit, lereagál valamit és a leelnökli azülést tárgyas vonzattal.

Zimányi Árpád

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1.

TARTALOM

Zimányi Árpád: Egyre többet kommunikálunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1Az én cégérem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Balázs Géza: Jó és rossz szótárak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Berényi Zsuzsanna Ágnes: Mi mindenrõl árulkodnak a nevek? . . . . . . 4Kemény Gábor: Nyelvi mozaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Pásztor Emil: Hány kötõjellel kell írni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Rubóczky István: Halak és mondások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Hajdu Ferenc: Újra: amely vagy ami . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Játék és nyelvmûvelés. Szûts László válaszol Maróti István kérdéseire 7Brauch Magda: „Gaudeámusz idzsitur...” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Kovács József: Nyelvi udvariatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Szilágyi Ferenc: Valentin’s day-i present . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Balog Lajos: Tévhíradó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Szamosvölgyi Péter, Szakonyi Károly: Széphalom közelében(Két köszöntõ az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati versenymegnyitóján) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10D. L.–G. L.: Lõrincze-díj, 2003. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Új Kazinczy-díjasunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Közhasznúsági jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Deme László: Nemcsak a fesztivál! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Dóra Zoltán: Még egyszer a „sesegésrõl” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Wacha Imre: Az, bizony, bacon szalonna!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Bredár Gyula: Két kordé szavunk nyomában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Szõcs Rozália: A szülõhely vonzásában: Csomafalva . . . . . . . . . . . . . . 14Török András István: „Állati” nevek a mûszaki nyelvben . . . . . . . . . . . . 14Büky László: Diáknyelvi gyakorisági szótár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Grétsy László: Dóra Zoltán harmadik nyelvmûvelõ kötetérõl . . . . . . . . . 15B. G.: Emberítõ csodánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Minya Károly: A megszólítások nyelvhasználatunkban . . . . . . . . . . . . . 16Új szavak, kifejezések (28.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szerkesztõségünkbe beérkezett nyelvészeti kiadványok . . . . . . . . . . . . 17Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Gyárfás Endre: Durva plakát. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek + . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Ifjúsági melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I–IV.

ÉDES ANYANYELVÜNK

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztôség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztôség címe:1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27.Telefon: 352-8981

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.Honlap: www.civilporta.hu/anyanyelvVillámposta:anyszov@mail.datanet.hu

Terjeszti:a Magyar Posta Rt. ÜLK,a Magyar Lapterjesztõ Rt.,a Könyvtárellátó Kht. és más terjesztõk.

Elõfizethetõbármelyik hírlapkézbesítõ hivatalban,valamint közvetlenül vagy postautalványon aMagyar Posta Rt. ÜLK ügyfélszolgálatánál,Bp. VIII., Orczy tér 1. (ir.-szám: 1849), posta-cím: Magyar Posta ÜLK, 1900 Budapest.Ára: 120 Ft.A terjesztéssel kapcsolatos reklamációk:Hírlap Vevõszolgálat;ingyenes hívószám: 06 80 444-444Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Szoboszlai u. 2–4.Telefon: 355-5590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadásátaz EGIS Gyógyszergyár Rt.,

az OktatásiMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisÖrökségMinisztériuma,

valamint

a Nemzeti KulturálisAlapprogramsegíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 301-4927, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

Az én cégérem

2003. december 12-én a Gazdasági és Közlekedési Minisztéri-umban adták át Az én cégérem pályázat az évi nyerteseinek, va-lamint a nyertes elnevezések ajánlóinak a jutalmakat. 2003-bana legjobb elnevezések: Bí-Bor szõlész-kertész gazdabolt (Villány),Emelem targoncajavító (Budapest), Épkézláb Bt. munkavédelmiszakkereskedés (Hajdúböszörmény), Gondoldó Kft. adótanács-adó (Pécs), Háló-terem internetkávéház (Budapest), Naplopó Kft.napenergia-hasznosítás (Budapest), X-elde lottózó (Miskolc).

2004-ben is folytatódik a pályázat. A valóságban létezõ nevek-kel, a hely pontos megjelölésével ajánlhat elnevezést bárki, akáraz üzlet tulajdonosa is. Beküldési határidõ: 2004. szeptember30. Cím: EU-33 Egyesület, 1463 Budapest, Pf. 953. Villámposta-cím: d.szekeres@elender.hu

ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1. 3

Nem árt vigyázni!

JÓ ÉS ROSSZ SZÓTÁRAKNemcsak a „Nyelvileg nem ellenõrzött”, az „Etikailag kifogásolható”,

hanem a „Tudományosan nem megfelelõ” címkékkel is el lehetne látniegyes könyveket.

A rendszerváltozás óta új szótárak, sõt szótártípusok jelentek meg,néha már azt sem tudjuk, hogy melyiket vegyük meg a sok közül. Aztermészetesen nem baj, hogy színesedett-gazdagodott a könyvpiac. Deaz már igen, hogy nagyon sok jó szándékú, a mûvelõdést fontosnak tar-tó könyvvásárlót megtévesztenek. Mielõtt összevetnénk a tudományosés a nem tudományos szótárt, szögezzük le: a szótártan, azaz a lexi-kográfia – tudomány. Ma már csak tudományos megalapozottsággal,kellõ körû és mértékû gyûjtés, tüzetes vizsgálat, szakmai ellenõrzésután lehet szakszerû szótárt készíteni. Az egyszemélyes szótárak idejevalószínûleg lejárt. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert nagyon soka megtévesztõ, tudományos értelemben vállalhatatlan szótár.

Megtévesztõ hasonlóságok

Például a Magyar értelmezõ kéziszótár új kiadása 2003-ban jelent meg,de kapható a piacon árának töredékéért, ráadásul ha-sonló zöldes színben és ugyanolyan címmel: Magyarértelmezõ kéziszótár. A szótáraknál nincs címvéde-lem! Az Akadémia nevét viselõ kiadó könyve 1507, anoname (névtelen) kiadó kisalakú mûve 527 oldalnyiterjedelmû. Ugyancsak a megszokott kék színû Idegenszavak és kifejezések kéziszótárának (Bakos Ferencmunkájának) színében bukkan fel az Országos Ver-senyhivatal által hasonló okok miatt egyszer már meg-bírságolt kiadó Idegen szavak és kifejezések kéziszó-tára címû munkája. Az elsõ könyv 723, a második 511oldal. És láss csodát, a narancssárga színû Magyarszinonimaszótár. A–Zs (szerk.: O. Nagy Gá-bor–Ruzsiczky Éva) színében kapható a noname ki-adó mûve: Magyar szinonima kéziszótár A–Z-ig. Az el-sõ könyv 593 nagyalakú, a második 452 kisalakú ol-dalból áll.

És így tovább. Ugyanazon színben, ugyanazonvagy nagyon hasonló címmel találhatunk könyveket,kapkodhatja és törheti fejét a vásárló.

Különösen vigyázni kell a magyar és idegen nyelvi szótárakkal. Azidegen nyelvi nagy-, kézi- és zsebszótárak igen gazdag választéka kap-ható, ezek között jelent meg az egyik kiadó „legújabb” német szótára,amely, mint egy elmarasztalás során kiderült, egy 1920-as szótár újra-kiadása. El lehet képzelni, hogy hogyan tájékozódhat valaki egy1920-ban megjelent szótárból! Egy ilyen szótár legföljebb egy nyelv-történésznek csemege, de mindennapi használatra alkalmatlan.

A legújabb „könyvbiznisz” a helyesírási szótárak terén alakult ki.Vannak tudományos, az Akadémia elveit követõ, szakmailag megalapo-zott munkák, és vannak „vegyes felvágottak”. Elõre jelezhetõ, hogy azegységes akadémiai helyesírást veszélyezteti az, hogy számos kiadójelentet meg különféle – igaz, egyelõre az Akadémia alapelvein nyugvó– helyesírásokat.

Melyik a jobb?

Valóban, a nem nyelvész vásárló hogyan döntheti el, hogy melyiketvásárolja meg? Kezdjük rögtön a vásárlást leginkább befolyásoló ténye-zõvel: az árral! Szinte egészen biztos, hogy „az olcsóbbat veszem” tö-rekvéssel a rosszabb minõségû termékhez lehet jutni. A noname kiadóknemegyszer eleve „leértékelve” hozzák forgalomba könyveiket. A szótá-rak esetében fokozottan igaz: a minõséget meg kell fizetni.

Azután érdemes alaposan megszemlélni a mûvek könyvészeti ada-tait: szerzõk, lektorok, kiadó, kiadási évszám stb. A Magyar értelmezõkéziszótár egyik (egyedül használható) változata mögött az MTA Nyelv-tudományi Intézetének munkacsoportja áll (szerkesztõk-munkatársakhosszú sora), a másik szótárban nincs egyetlenegy név sem, csak egycsaknem ismeretlen könyvkiadó „szerkesztõbizottsága” („Szerkesztettea Kiadó szerkesztõbizottsága”). Ez több, mint gyanús!

Fontos ismertetõjegy a megjelenés évszáma is. A tudományos szó-tár mindig feltünteti, hogy mikor, mely évben készült, hányadik kiadás. Anem tudományos szótárban ilyen adatok vagy nincsenek (nyilvánvalóanaz „öröklétnek” készítik szótáraikat), vagy rendkívül megtévesztõk.Nagy a gyanúm, hogy a bóvli Magyar értelmezõ kéziszótár egy 20. szá-zad eleji szótár lekoppintása és kiegészítése, legalábbis a terminológia,a jelentésmegadások ezt mutatják. A névtelen kiadó Magyar szinonima

kéziszótára – belül, de csakis belül! – közli, hogy Póra Ferenc 1913-banmegjelent, A magyar rokon értelmû szók és szólások kézikönyve címûmunkája alapján készült (ez a mai értelemben nem is szinonimaszó-tár!). Vagyis belül egy reprint fogalomköri szótár, a címlapon viszont szi-nonimaszótár! A noname kiadó Idegen szavak és kifejezések kéziszótá-ra címû kiadványa szerkesztõt, évszámot nem tüntet fel, de a 7. oldalonapró betûvel ez olvasható: „A Reggeli Újság Mindentudó Lexikona ÉsIdegenszavak [!] Szótára alapján készült.” Vagyis több évtizedes munkafelületes felfrissítése! Nincs is benne pl. az internet, a kredit(rendszer),az informatika, a média, a dzsúdó, a motokrossz, ezzel szemben vanbenne néhány latin közmondás.

Spontán értelmezés vagy szakszerû leírás?

Érdemes azután belepillantani, még inkább alaposan belelapozni aszótárakba. A tudományos értelmezõ szótárban a címszónak meg vanadva a szófaja, a jelentések sorszámmal vannak ellátva, pontosan megvannak határozva, a szócikk tartalmaz mondatpéldákat és többnyire a

szó eredetére (sõt gyakoriságára) vonatkozó adatokatis. A nem tudományos szótárban gyakorlatilag nincse-nek jelentések, hanem spontán értelmezések, leírásokvannak, s az összes többi nyelvhasználati tudnivaló hi-ányzik. Ráadásul olyan „fontos” szavakra is bukkanok,mint elõhagyomány, elõhántó, élvezmények. Valamintegész meglepetésszerûen felbukkannak nemcsak sza-vak, hanem szókapcsolatok is (amelyek egy egészenmás szótár hatáskörébe tartoznak): elõadási jelek, elõ-készítõ vágás, élõ leltár, élõk szentségei, elõzetes le-tartóztatás. Értelmezõ szótárt ismerõ ember számára„élvezmény” egy ilyen félresikerült szótár, lássuk példá-ul – az e betûnél maradva – az elõjáték szót: „prológus;a görög dráma hanyatlása korában a nézõt a cselek-ményrõl és személyekrõl elõzetesen tájékoztatta, vagymintegy kettõs kezdete a drámának, amennyiben aköltõ nem volt képes a cselekmény elõzményeit az ex-pozícióban gyorsan elõadni, hanem a múltat egy ma-gában álló aktussal állítja elénk.” Ez a túlbonyolítottmondat nem jelentésmegadás, hanem mûvelõdéstör-

téneti magyarázat. Szótár helyett inkább lexikonba való. A szótárban vi-szont szerepelnie kellene az elõjáték további jelentéseinek. Mert aztsenki se gondolja, hogy az elõjáték a magyarban csak prológus. Néz-zük csak a másik, a tudományos szótárat! Elõször is egy jelentés he-lyett rögtön négyet találunk:

1. a színháztudományban az I. felvonást megelõzõ (párbeszédes)bevezetõ rész.

2. a zenében prelúdium, operát vagy valamely felvonást bevezetõ,a nyitánynál kötetlenebb formájú zene.

3. A sajtónyelvben eseménynek valamely bevezetõ mozzanata, pl.A háború elõjátéka. S 4.-ként ott van ez a jelentés is: A nemi aktust elõ-készítõ erotikus mozdulatok sora.

Ha a fentiekkel már eltöltöttünk valamennyi idõt, akkor – javaslom –nézzünk körül a tervezett vásárlás helyén is. Fontos – ha nem is döntõ– a könyvek környezete is. Ha a könyv biciklik, nyugszékek, labdák, fa-szén, napszemüveg stb. társaságában van, nagyobb a veszélye annak,hogy valami olcsó tömegkönyvet tartunk a kezünkben, míg ha a könyvkönyvek között van, egy könyvesboltban, akkor az rendszerint minõsé-get is garantál.

S ha ezek után sem tudtak dönteni, inkább ne adjanak ki néhányezer forintot fölöslegesen, hanem kérdezzenek meg szakembereket:nyelvészeket, tanárokat, könyvesbolti eladókat!

A magyar könyvszakma végre elérhetné azt, hogy ilyen megtévesz-tésekkel ne lehessen lassan másfél évtizede rendszeresen kirabolni ajóérzésû, mint említettem, a mûvelõdés értékei iránt elkötelezett, de ta-lán bizonytalanul tájékozódó embereket. A másik óhajunk pedig az le-hetne, hogy a tudományos-szakmai minõséget képviselõ alapvetõ mun-kákat (szótárakat, lexikonokat, helyesírást stb.) valamilyen nemzetiprogram keretében olcsón, mindenkihez szólóan lehessen forgalmazni.Egy akadémiai bizottságban vetette föl egyik nyelvészünk, hogy igazánsikeres nemzetstratégiai tett lenne, ha – mondjuk – a Magyar Tudomá-nyos Akadémia által jóváhagyott helyesírási szabályzatot és szótártminden iskolás ingyen megkapná. Ez egyszeriben véget vetne a tudo-mánytalan kalózkiadásoknak!

Balázs Géza

4 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1.

Mi mindenrõl árulkodnak a nevek?Az ember élete során azonosul a nevével.

A név említésekor felidézzük a személyt,annak külsõ és belsõ jellegzetességeivelegyütt. Ennek egyik megjelenése az, amikoraz Ady Endre, Arany János vagy MikszáthKálmán költõi mûhelyére jellemzõ fordulato-kat adys-nak, Arany János-i-nak vagy mik-száthi-nak mondjuk. Voltak, talán még van-nak is petõfieskedõk, akik Petõfi Sándor köl-tészetét próbálták utánozni, akadtak olya-nok, akik egy krúdys életérzést, vagyisKrúdy Gyula írásait jellemzõ hangulatokatidéztek meg. Tehát a személy nevét nem-csak a megjelölt egyénre, hanem írói, költõialkotásaira, sõt azok jellegzetességeire isvonatkoztathatjuk. A személynevek mindenmás nyelvben is hasonló szerepet töltenekbe.

Megszoktuk, hogymagyar nyelven minden-kinek legalább két nevevan. Elöl áll a megjelöltszemély családjának aneve, azt követi a saját megjelölése, amibõllehet két, sõt három darab is. Vagyis elõszöregy nagyobb fogalomkörbe helyezzük amegjelölni kívánt egyént, családi nevéneksegítségével a családjával kapcsoljuk össze,és azután ezen belül jelöljük meg az egyéntsaját nevével, keresztnevével, hivatalosanszólva: utónevével. Ezzel még jobban bizto-sítjuk a megkülönböztetést, mert kisebb azesélye az azonos elnevezéseknek. Sok eset-ben kap a gyermek több utónevet, egyszerû-en azért, mert a szülõk mindegyikének, sõt atöbbi családtagnak is megvan a saját kíván-sága a névadásra, ezért – hogy mindenkinekeleget tehessenek – valamennyi nevet felso-rolják az anyakönyvben. A királyi családok-ban született csemetéknek elõkelõ szárma-zását sok keresztnév adásával is hangsú-lyozták. Még ma is vannak olyan családok,amelyek a soknevûséget elõkelõnek érzik,és ezért szívesen alkalmazzák.

Nem volt ez mindig így. Az a magyar szo-kás, hogy csak a nemes embereknek voltcsaládi nevük, még a középkorban is tartottamagát. Késõbb megkülönböztetés céljábólegy nem nemes emberre is ráragadt valamielnevezés. Ezt aztán nemcsak õ, de sokszoraz egész család, még a „lemenõk”, a leszár-mazottak is viselték. Így keletkezett példa-képpen a család egykori sánta tagjáról aSánta elnevezés. Ezek a személyre valami-lyen okból „ráragasztott” elnevezések –szakkifejezéssel élve: ragadványnevek – ké-sõbb az egész családot, annak minden tag-ját megjelölõ családnévvé változtak.

Még régebbi babonás szokásokról árul-kodnak azok az elnevezések, amelyeket azúlszülött azért kapott, hogy elvegye a kedvéta rontó szellemeknek, betegségeknek attól,hogy megtámadják vagy elvigyék a gyer-meket. Így keletkeztek a Halál, Csúnya,Nemvaló (azaz ’nem létezõ’) stb. nevek, azún. óvónevek.

Hasonló szerepet töltenek be a tulajdon-nevek más nyelvekben is, de ott a magyartóleltérõ szokások honosodtak meg. A sze-mélynevek ugyancsak két részbõl állnak soknyelvben, csakhogy elõre teszik a kereszt-nevet és csak utána a családi elnevezést:George Washington, Victor Hugo, GiuseppeGaribaldi, Wolfgang Amadeus Mozart,

Christian Andersen stb. A két név közé aszláv nyelvekben beékelõdik az apára utalónév. Így kapta a jeles orosz költõ az Alek-szandr Szergejevics Puskin nevet. VagyisPuskin Szergej fia Sándor.

Ugandai látogatásom alkalmával kedvesvendéglátóim megismertették velem név-adási szokásaikat. Õk is rendszerint háromnevet adnak a csecsemõnek. A köztes név atörzsre utal. Ugyanis ma már hivatalosannem ismerik el a törzsi megosztottságot,ámde a gyakorlatban máig is megvan azegyes törzsekhez való tartozásnak a fontosjelentése. A törzsfõnök kötelességei közétartozik az újszülött nevének bejegyzése atörzs anyakönyvébe. A gyermek születésé-nek bejelentése ingyenes, de kötelezõ. A tör-zsi névrõl az odavalósiak azonnal tudják,

hogy az illetõ melyiktörzshöz tartozik.

Egyik kedves ugan-dai barátnõmnek a tel-jes neve Faith Maina

Gishane. Ezek közül Faith, vagyis Hit a ke-resztneve, Maina a törzsé és Gishane a csa-ládé. Két gyermekének neve Marguerita ésCharles. Lányának törzsi neve Waruguru, fi-ának Muraguri. Külön törzsi hivatal tárolja atörzsi nevek adatait. Mint elmondta, csakúgy utazhatott el a nemzetközi kongresz-szusra ugandai lakóhelyérõl a fõvárosba,Kampalába, hogy férjén kívül édesapja, fiaés fivére is aláírásával engedélyezte ezt.Justine Chiganda Nangongo jogásznõt úgyismertem meg, hogy saját kocsijával vitt el,hogy el ne tévedjek a dimbes-dombos egye-temi területen. Neki Justine a keresztneve,Chiganda a törzsi neve, Nangongo a család-jáé. Ha a nõ férjhez megy, akkor a további-akban a férje nevét viseli. Ha Mary hozzá-megy John Mukasához, akkor neve MaryMukasára változik.

Így változott Jeffrey Mardungi feleségé-nek, Sylvie Nakafalónak a neve SilviaMardungira az esküvõ után. A férfiaknak ishárom nevük van. JeanKenutace Mafigiri törzsineve Kenutace, családineve Mafigiri. Hangsú-lyozta, hogy keresztyénnevet visel: Jean, vagyis János. Jeffrey, azanglikán egyház gépkocsivezetõje szakérte-lemmel magyarázta, hogy Ugandában a köz-ponti kormányzat Bugandában székel. Har-mincnál is több, egyesek szerint legalább öt-ven törzs él ebben az országban. Sajnos,nem a legjobb barátságban. Erre jellemzõ,hogy miután a tõlem és a szûkre szabottidõtõl telhetõ részletességgel elmeséltem akampalai állatkert figyelmes dolgozói szá-mára Magyarország történetét, minden eddi-gi hallgatóságomtól eltérõen elhalmoztakkérdésekkel – a hét honfoglaló törzs közöttmegkötött szerzõdésre vonatkozóan. Cso-dálták, hogy ma már nincsenek törzsi ellen-tétek a magyarok között, és azt, hogy nálunkcsak hét törzs volt.

Néhány az ugandai törzsek neve közül:Muganda, Ankoli, Liit, Atesu, Lukbala, Mudi,Mamba. Mindegyiknek megvan a saját állatjelképe. Majom, elefánt, kutya, mókus, han-gya és más. Ezeket az állatokat a törzs min-den tagja rendkívül tiszteli. A gépkocsivezetõlányainak a következõ neveket adta: Mutese,

Sakabela, Angela, Namugaj, Edis, Nabugo.Fiának neve Delik Mutyevi. Elmondta, hogyaz édesapa halála után nevét a fia örökölheti.Így lett Richard Mitu neve John nevû édes-apja halálát követõen Richard John Mitu.Szép gondolat: a gyermek nevében tovább élaz elhunyt apa. Az édesapa halálát nemcsaka fiúgyermek, hanem a lány nevében is jel-zik. Mary Mukasa lánya, Susan apjának,John Mukasának halála után Susan JohnMukasa lesz. Az elhalálozott rokon nevétegyébként más népeknél is gyakran adják azújszülöttnek. Ez az ugandai szokás annyibantér el ettõl, hogy a gyermek felnõtt korábankapja meg „kiegészítésképpen” az elhalálo-zott apa nevét. Az elhalt anya nevét azonbannem örökítik tovább. Némi újabb adalék azugandai nõk helyzetérõl. Egyetlen nõi elõjog-ról hallottam: a megszületett gyermek nevéta nagymama adja.

A magyar nemes családok neve elégyakran odatették azt, hogy az ország me-lyik részébõl származik, vagy – ami mégfontosabb volt – hol voltak a birtokai. Ilyen-formán keletkezett a Jászberényi, Kálmán-csehi, Andrásfalvi, Kecskeméti, Széphalmiés sok más név.

Kedves olasz eszperantista nyelvész is-merõsömmel beszélgetve figyeltem fel arra,hogy a Rómához közeli Palestrina városábanlakik. Kérdésemre megmagyarázta, hogynem a várost nevezték el a kitûnõ középkorizeneszerzõrõl, hanem ellenkezõleg, a városnevével azonosították Pietrót, a muzsikust. Aváros büszkeségeként ott egy utcát, még-hozzá a fõutcát is róla nevezték el. ViaPietro, vagyis Pietro utca névre. Csak a láto-gatóknak nem egyértelmû az, hogy milyenPietro nevét viseli a szép utca. Palestrinalakói jól tudják, hogy a Pietro csakis váro-suk nagy szülöttjére, a zeneszerzõ PietroPalestrinára utalhat. Ugyanilyen módon je-gyezték be a halhatatlanok közé a Vincibõlvaló Leonardót, mint közismert: Leonardoda Vincit, a nagy festõmûvészt.

A mi irodalmunk el-sõ költõje, CsezmiceiJános tudatosan töreke-dett hazája, sõt szûkebbhazája: a Dunántúl ne-

vének megörökítésére. Ezért változtatta ne-vét a latinos formát követõ Janus Pannoni-usra.

A névváltoztatások is rendszerint a ma-gyarsághoz tartozás hangsúlyozását szol-gálják. Petrovics Sándor ezért lett Petõfivé,Fejér Pál felvette gyermekkori lakóhelyének,Nyírvasvárinak a nevét, és Vasvári Pál névenírta be nevét a magyar történelembe, amikor„a szabadságharcok küzdelmeiben” fiataléletét adta a magyar szabadságért. Az1848–49-es forradalom és szabadságharckorában sokan mások is tüntettek magyar-ságuk mellett magyarosra változtatott ne-vükkel.

Magyarország 1944. március 19-én tör-tént német megszállása után, a fasizmus ko-rában, amikor sok jellemtelen ember német-barátságával igyekezett elõnyökhöz jutni, azevangélikus egyház magyar érzésû, gerin-ces püspöke, Wolf Lajos, nevét Ordass La-josra magyarosította, nehogy németnekvagy éppen németbarátnak véljék.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

„a gyermek nevébentovább él az elhunyt apa”

„a megszületett gyermeknevét a nagymama adja”

ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1. 5

NYELVI MOZAIK

Kinézek a villamos ablakán, és ezt lá-tom a mellettünk haladó reklámautó olda-lára írva: Ne nevezz kicsimnek!

Mi ebben az érdekes? Az, hogy ez afelirat nem egyéb, mint egy új autótípuskorábban csak angol nyelven olvashatóreklámszlogenjének magyar megfelelõje:Don’t call me baby! = Ne nevezz kicsim-nek!

Úgy látszik, kezd hatni a 2001 novem-berében megszavazott ún. nyelvtörvény(amelyet talán túlzás így nevezni, de ebbemost ne bocsátkozzunk bele). A lényegaz, hogy éppen a nagy cégek (a sokat szi-dott „multik”) vették észre leghamarabb,hogy ez a korlátozás valójában nem isbéklyó, hanem újabb reklámozási lehetõ-ség, hiszen így az addigi egy reklámjel-mondat helyett kettõ is csábítja az embe-reket a szóban forgó árucikk megvásárlá-sára. Közben még azon is lehet vitatkoz-ni, elég jó-e a magyar fordítás, nem lehe-tett volna-e még jobban magyarítani.(Például az adott esetben a ne nevezz he-lyett jobban hangzana a ne hívj, de nemakarok telhetetlennek látszani.)

Ebbõl az alkalomból hadd forduljakazokhoz az ismerõseimhez, barátaimhoz,kollégáimhoz, akik évek óta kígyót-békátkiáltanak az említett törvényre: „Ne ne-vezzetek puristának!” amiatt, hogy öröm-mel üdvözlöm az idegen nyelvû feliratmellett a magyart is!

A decemberi számban megjelent cik-kemben „szükségtelenül pontoskodó (ésfontoskodó)” szavaknak minõsítettem anévjegykártya és a százalékpont összeté-teleket, de hozzátettem, hogy külön isszándékozom róluk írni. Most ezt a szán-dékomat váltom valóra, de közben történtegy és más, ami a fenti vélemény módosí-tására, árnyalására késztet.

Ami a névjegykártya szót illeti, válto-zatlanul úgy vélem, hogy ez az összetételnem nyeresége mai nyelvhasználatunk-nak. Minden bizonnyal a német mintájúés idõvel enyhén régiessé vált névkártyaszónak az ugyanilyen értelmû névjegyszóval való keveredése útján jött létre, éssemmi néven nevezendõ jelentéstöbbletetnem tartalmaz hozzájuk képest. Divatozá-sát a finomkodás egyik megnyilvánulásá-nak tartom. Aki azt mondja, hogy „Adnékegy névjegykártyát”, attól az is kitelik,hogy egyébként helyett egyébiránt-ot,igazából helyett igazándiból-t vagy eddighelyett eleddig-et mondjon.

Másképpen áll a dolog a százalék-pont-tal. Vele szemben túl szigorú voltama múltkor, sietek is megkövetni. Történtugyanis közben valami, aminek talán csakén örültem ebben az országban, mert hoz-

zásegített a szó értelmének tisztázásához:„Az MNB [...] 12,5 százalékra emelte ajegybanki alapkamatot” (Metro, decem-ber 1-ji szám, a címoldalon), „a 3,00 szá-zalékpontos magyarországi jegybanki ka-matemelés” (ugyanott, az 5. oldalon).

A következetlenség csak látszólagos!Ezekben a mondatokban a százalék és aszázalékpont szavakat nem lehet egymás-sal fölcserélni, illetõleg mind a két mon-datban százalék-ot írni. Ha aprólékos pon-tossággal okoskodunk (és pénzügyekbennem is szabad másképp), könnyen belát-hatjuk, hogy a korábbi kamatnak, a 9,5százaléknak a szó szoros értelmében 3százalékos növelése nem 3, hanem csu-pán 0,285 százaléknyi kamattöbbletetokozott volna, minthogy a 9,5-nek éppenennyi a 3 százaléka. Az új kamat ez eset-ben nem 12,5, hanem csak 9,785 százalé-kos lenne. Ezt a félreértési lehetõségetküszöböli ki a pénzügyi szaknyelv aszázalékpont alkalmazásával: [valameny-nyi] százalékpontnyi elmozdulás, [vala-mennyi] százalékpontos változás (Köz-gazdasági helyesírási szótár. TintaKönyvkiadó, Bp. 2002. 569. oldal). Akifejezés az angolban és a németben ismegtalálható: percentage point, illetveProzentpunkt. (A kérdés szakmai hátteré-nek megvilágításáért Büttl Ferencnek, aBudapesti Kommunikációs Fõiskola taná-rának tartozom köszönettel.)

A pénzügyekben nem ennyire járatosbeszélõ és a napisajtó persze továbbra iskeverni fogja a százalék-ot a százalék-pont-tal. Ezt olvashattuk például a Nép-szabadság november 8-i (még a kamat-emelés elõtti) számában: „a biztos szava-zó pártválasztók körében [...] 11 százalék-pont a Fidesz elõnye a szocialistákkalszemben. Így októberben a biztos szavazópártválasztók körében az MSZP támoga-tottsága 37, a Fideszé 48 százalék volt.Ezek az adatok azt jelentik, hogy a Fideszszeptemberi 2 százalékpontos elõnye 11százalékra ugrott.” Most már tudhatjuk,hogy az utolsó mondatot így kellett volnalezárni: „... 11 százalékpontnyira növeke-dett.”

A fentiek alapján újra kell írni aNyelvmûvelõ kéziszótár százalékpontszócikkét. Annyi baj legyen! Így legalábbennek a könyvnek a megbízhatósága isnövekedik néhány százalékkal.

Vagy százalékpont-tal?? – de ne kezd-jük elölrõl!

Körülbelül egy évvel ezelõtt mondtael Szandi, a csinos táncdalénekesnõ egyképes magazin riporterének, hogyan nyer-te vissza formás alakját szülés után: „Este11 körül bekapcsolom a tévét, és gyúrok ahasamra, fenekemre, combomra, karom-ra.” A mellékelt fénykép aláírása az emlí-

tett négy célterület közül csak hármat je-löl meg: „A karjára, hasára, combjáragyúr az énekesnõ.” Van hát szemérmes-ség még a mai, elgátlástalanodott sajtó-ban is!

A továbbiakban azonban nem errõl,hanem csupán a gyúr igérõl lesz szó. Újértelmezõ szótárunkban már benne van az’izomzatát fejleszti’, ill. az ’edz, testépí-tést végez’ jelentés, egyelõre biz (bizal-mas) stílusminõsítéssel. Sok mai fiataltólhallhatjuk: Lemegyek gyúrni a kondi-terembe. Aki ezt rendszeresen végzi, ab-ból lehet kigyúrt pasi (még ha ez a jelzõolykor pejoratív is).

A gyúr ebben az értelmében tárgy nél-kül használatos, sõt nem is lehet tárgya.Nem mondják, hogy egész héten combotgyúrtam, sõt ezt sem: ... a combomatgyúrtam. A gyúrás által fejleszteni, for-málni kívánt testrész -ra, -re ragos határo-zóként jelenik meg: most combra gyúrok,a jövõ héten pedig felkarra. Rokonnak ér-zem ezzel azt a régóta ismeretes, talánnyelvjárási eredetû vonzatot, hogy valakitvesére mûtöttek, de míg ez utóbbinak vansemlegesen köznyelvi megfelelõje (a ve-séjét mûtötték vagy operálták), a gyúr va-lamire kifejezésnek nincs (emiatt na-gyobb az esélye a köznyelvivé válásra).

Egy író barátomtól hallom azt a diák-nyelvi kifejezést, hogy aki megfeszítetterõvel tanul (pl. vizsga elõtt), az agyragyúr. Errõl eszembe jut: lehet-e vajonnyelvre is gyúrni, mert némely politikus-ra, újságíróra stb. ez is ráférne.

Egy népzenei tárgyú rádiómûsorbanígy hangzott az egyik riporteri mondat:„Ez egy hiányt pótol a zenei palettában.”Tekintsünk most el a határozatlan névelõidegenszerûségétõl, s összpontosítsuk fi-gyelmünket a zenei palettá-ra, különösenannak ragjára!

A francia eredetû paletta eredetileg’kézben tartható festékkeverõ lap, lemez’,amely a festõ munkájának jelképévé vált:új szín jelenik meg a festõ palettáján. Ké-sõbb felvette a ’színskála’, majd a ’vá-laszték, sokféleség’ jelentést is. A sajtó-nyelvben közhellyé vált, ezért némelytollforgató (például ennek a cikknek aszerzõje) elvszerûen kerüli.

Hogy a paletta fõnévnek mennyire el-homályosodott az eredeti értelme, aztnemcsak az jelzi, hogy zenei palettá-rólesik szó, hanem a hozzá illesztett határo-zórag is: a hiány nem a palettán, hanem apalettában, azaz a választékban mutatko-zik.

A meginterjúvolt mûvész így válaszolta riporter mondatára: „Ez kõkemény ha-gyományokból táplálkozik.” Mit mond-hatnék erre? Ezek a kõkemény tények...

Kemény Gábor

(Ne nevezzetek puristának! – Névjegykártya és százalékpont – Van, akihasra gyúr, van, aki egyébre – „Hiányt pótol a zenei palettában”)

6 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1.

Hány kötõjellel kell írni?Levelet kaptam egy Komárom-Esztergom megyei, Bana

nevû kis faluból, amelynek eddig soha hírét sem hallottam.„Régi fõiskolás tanítványaként kérem az Ön segítségét egyhelyesírási kérdés eldöntésében” – kezdõdik a levél, s ígyfolytatódik: „A számok betûvel történõ leírásáról van szó.Tantestületünkben heves vita alakult ki arról, hogyan kellleírni a következõ számot: 7 001 025. A matematikataná-rok és az egyik magyaros kolléga szerint így: hétmillió-egy-ezer-huszonöt. Tehát két kötõjellel, mivel kétezren felüliszámról van szó. Néhányan viszont így írnánk: hétmil-lió-egyezerhuszonöt. Vagyis egy kötõjellel, mert az egy-ezerhuszonöt-öt (vagy ezerhuszonöt-öt) sem kötõjelezzük.Kinek van igaza?” Még hozzáfûzte a levélíró tanárnõ: „Ter-mészetesen ismerjük a helyesírási szabályzat ide vonatko-zó pontjait, mégsem tudjuk egyértelmûen eldönteni a vitát.”

Jó dolog, hogy egy kis faluban is ilyen magas szintenérdekli a pedagógusokat a magyar helyesírás. Válaszom-ban többek közt a következõket írtam nekik:

Az akadémiai helyesírási szabályzat 289. a) pontjánaka második fele foglalkozik a kétezernél nagyobb tõszám-nevek betûvel való leírásával. Minthogy a 7 001 025 két-ségtelenül ebbe a kategóriába tartozik, ezt is „a hátulrólszámolt szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk”.E megfogalmazás alkalmazása valóban két kötõjelet kí-ván: hétmillió-egyezer-huszonöt (vagy: hétmillió-ezer-hu-szonöt).

Én azonban – például egy dolgozatban – nem minõsíte-ném hibának, ha valaki a második kötõjel helyett a szorosegybeírást alkalmazza: hétmillió-egyezerhuszonöt (vagy:hétmillió-ezerhuszonöt). Engedékenységem mellett háromérv is szól:

1. A kérdéses számnév egyezerhuszonöt (vagy ezerhu-szonöt) részének szoros egybeírását a helyesírási sza-bályzat idézett 289. a) pontjának az elsõ fele is sugallja,mely szerint kétezerig minden szám nevét egybeírjuk.

2. A kötõjelezés tulajdonképpen csak a szemnek szólós a könnyebb megértést szolgáló segédeszköz az egybe-íráson belül. Gondoljunk a helyesírási szabályzatnak A kü-lönírás és az egybeírás címû fejezetére, ahol a fejezetcíma kötõjeles írást mint az egybeírásnak csak „alfaját” nem isemlíti.

3. Helyesírásunk negyedik alapelve (a kiejtés, a szó-elemzés, valamint a hagyomány követése után) az éssze-rû egyszerûsítésekre való törekvés. Ebbõl az is következik,hogy ha egy összetett tõszámnévnek betûkkel való leírásaegyetlen kötõjellel is világos értelmû, akkor ne ragaszkod-junk benne a két kötõjelhez.

Pásztor Emil

Halak és mondások

„A közmondás nem hazug szólás – tartja a magyar nép;a közmondások csakugyan valós vagy vélt igazságokat tar-talmaznak, a letûnt idõk tapasztalatait és életbölcsességéttükrözik vissza. Találóak és szellemesek a magyar köz-mondások, s népünk mindenkor szívesen használta és al-kalmazta õket. Szinte minden alkalomra megvan nyel-vünkben a megfelelõ mondás, válogathatunk bennük,„mint az egriek a templomban”, vagy „mint cigány a vad-körtében”. Honfoglaló õseink életmódjában nagy jelentõ-sége volt a halászatnak, a régi könyvek és feljegyzések amagyarországi vizek halban való gazdagságáról tanúskod-nak. Így például a Mátyás király udvarában élt Galeotto eztírja: „A magyar folyókban a hal oly bõségben vala, hogy avíznek egyharmad részét teszi.”

A szólásmondások az élet minden ágából erednek, s ígybõven találunk köztük olyanokat, amelyek a halakkal kap-csolatosak. Ezek közül sorolunk fel néhányat a teljességigénye nélkül: Fejétõl bûzlik a hal; Zavarosban halászik;Hallgat, mint hal a vízben; Hallgatag, mint a sült hal; Átko-zott a hal a harmadik vízben; Szereti, mint a hal a vizet; Ho-rogra került; Olcsó, mint a cigányhal; Tátog, mint a harcsa; Ahal úszni akar stb.

Ez utóbbihoz az az anekdota fûzõdik, hogy egy atyafi avendéglõben hallván egy vendégtõl – aki halat evett –,hogy „Hozzon bort, a hal úszni akar”, õ viszont marha-húst evett, így adta le a rendelést: „Hozzon bort, a marhainni akar!”.

A közmondások és szólások közt vannak kevésbé is-mertek is: Harmadnapra mind a vendég, mind a hal büdös;Ki a halat farkánál fogja, és a nõ szavát szentnek tartja, bi-zonyos lehet benne, hogy semmit sem fogott; Vízbe ölte abékát, tóba a halat (aki hiábavaló dolgot csinált); Halatszálka nélkül, embert hiba nélkül nehéz találni; Értéktelen,mint a halpénz; Ki a víztõl fél, nem eszik halat; Kis gilisztávalnagy halat lehet fogni; Ízetlen, mint a csepregi hal; Megtalál-ta egyik csuka a másikat; Belényert, mint Bertók a csíkba.

Ez utóbbi mondásnak a következõ történet az alapja:Az a bizonyos Bertók csíkhalakat vitt a vásárra kosarában.Útközben elõre számolgatta, hogy milyen sok pénzt fog ahalakért kapni. Nagy lett azonban a meglepetése, mert ahalak mind kicsúsztak a lyukas kosárból.

Rubóczky István

Újra: amely vagy ami„Lehet, hogy a skizofrénia összefügg a megszületést

megelõzõ napsütéssel, pontosabban annak hiányával?Napfény hiányában ugyanis a terhesekben kevesebb D-vi-tamin képzõdik, amely károsan befolyásolhatja az agy ki-fejlõdését” (Népszabadság, 2002. ápr. 11.).

Az idézet elsõ mondatának elolvasása után még két-esélyes a skizofrénia–napfény mérkõzés: a napfénytõlvagy annak hiányától keletkezhet a sajnálatos elmebaj?Az összefügg ige és a pontosabban határozó nem derítfényt kételyünkre. A második mondat kötõszava, az amelyazonban eldönti: kevesebb keletkezik az agy fejlõdésétkárosan befolyásoló D-vitaminból, vagyis a napfény hiá-nyának szurkolhatunk.

Vagy mégsem? A „headline” szerzõje csak álságos fi-nomkodásból használta az ami szó helyett az amely-t? Ha

netán így lenne, akkor a napfény és a D-vitamin dolgoznaa skizofrénia ellen, és a hiányuk károsítaná az agy fejlõdé-sét. Legalábbis ez derül ki a dõlt betûs bevezetést követõcikk teljes szövegébõl. A két mondat balladai vagy dodo-nai homályát csak fokozza a skizofrénia szomorú birtoko-sának és a megszületés alanyának hiánya. Ugyanõ hiány-zik a második mondat terhesei mellõl mint birtok (?). Az új-szülött szónak vagy szinonimájának beszúrása, a terhesmellett vagy helyett az anya (netán várandós anya) meg-jelenítése végképp eltüntetné a homályt.

Érdemes lett volna mindezt tisztázni, rendbe tenni acikket olvasó leendõ anyák és gyermekük, valamint anya-nyelvünk védelmében.

Hajdu Ferenc

ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1. 7

JÁTÉK ÉS NYELVMÛVELÉSSzûts László nyelvész, egyetemi docens válaszol Maróti István kérdéseire

Szûts László1960-tól a közel-múltig a Nyelv-tudományi Inté-zet munkatársa,1994-tõl tudomá-nyos fõmunkatár-sa, a nyelvmûve-lõ osztály vezetõ-je. Fõ kutatási te-rülete a nyelvmû-velés, jelenleg a

Pázmány Péter Katolikus Egyetemen ta-nít szemiotikát, általános nyelvészetet ésstilisztikát. 1998-ban Lõrincze Lajos-dí-jat, 2003-ban, a Magyar Tudomány Napjaalkalmából Bugát Pál-emlékérmet vehe-tett át.

A Szigetköz egyik községében, Halászi-ban születtél, Mosonmagyaróváron, aKossuth Lajos Gimnáziumban érettségiz-tél. A gyõri Kazinczy-verseny alkalmából1997-ben megjelent, Anyanyelvünk von-zásában címû vallomásgyûjteményben aztolvastam, hogy már ekkor, a gimnáziumiévek idején megerõsödött a nyelvészetiránti érdeklõdésed.

Valóban így van. Az eredményes érett-ségi vizsgámhoz jelentõs mértékben hoz-zájárult Hollóné dr. Szeremlei Sára, ma-gyar–olasz szakos tanárom. Kiváló érzék-kel tanította a nyelvtant, bár nem titkolta,hogy az irodalmat jobban kedveli. Követ-kezetesen megtartotta hetenként a kétnyelvtanórát, így valójában neki köszön-hetem, hogy megismertem a mondatelem-zés, a stílus lényegét, jelentõségét. Ekkorkötöttem egy életre szóló kapcsolatot anyelvészettel. Szívesen tanultam volnaidegen nyelvet az oroszon és a németenkívül is, de ekkor, az 1950-es évek elejénerre nem volt lehetõség. A döntés pedignem volt könnyû, mert Németh Bélánématematikatanárom mindenképpen mate-matikust szeretett volna belõlem faragni,mert szerettem a matematikát és az ábrá-zoló geometriát is.

Aztán Mosonmagyaróvárról egyszercsak a bölcsészkarra kerültél...

Az egyetemen a magyar–orosz szakrajártam kezdetben, de fõként a magyarnyelvész tanszékre voltam bejáratos. Afinnugor tanszék vezetõje Beke Ödönvolt, hozzá jártam cseremiszórára, vala-mint Mándiné Velenyák Zsófiához. Beké-nél fõként közmondásokat fordítottunkcseremisz nyelvrõl magyarra, VelenyákZsófiánál pedig a nyelvtant tanultuk.Ezenkívül párhuzamosan jártam vogulraés természetesen finnre. Beke professzor-nál szerencsém volt. Õ gyûjtötte össze amari (cseremisz) szövegeket. Cseremiszszármazású hadifoglyok körébe ment elszövegeket gyûjteni. A magyar nyelvé-szeti tanszéken Bárczi Gézához kötõdtemleginkább. Nyelvemlékeket olvastunk,kódexeket, régi szövegeket elemeztünk.Néhány évvel késõbb, az egyetem elvég-zése után az Akadémia NyelvtudományiIntézetében dolgoztam gyakornokként,Lõrincze Lajos osztályán. A közönség-szolgálat munkatársaként hetenként kétnapon a telefon mellett ültem. Ekkor ta-

lálkoztam ismét korábbi tanárommal,Bárczi Gézával. Rám csodálkozott, ami-kor megtudta, mivel foglalkozom. A pro-fesszor úr, akit példaképemnek tekintet-tem, nemes egyszerûséggel bevallotta,hogy õ bizony erre a feladatra, a nyelvé-szeti kérdések telefonon történõ azonnalimegválaszolására nem vállalkozna.

Bárczi Géza mellett jó szívvel emléke-zem Szabó Dénesre, aki késõbb kollégámlett a Nyelvtudományi Intézetben. Leírónyelvtant adott elõ, mai magyar nyelv-tant. Kristálytiszta logikával magyaráztameg a magyar nyelvtan rendszerét. Eze-ket a törvényeket egy életre megjegyez-tem, és munkámban a mai napig érvénye-sítem.

Talán nem túlzás azt mondani, hogyszakmai pályád folyamatosan ívelt fölfelé,és négy évtizedig szorosan összefonódottaz MTA Nyelvtudományi Intézetével. Mivolt a Te feladatod ebben a kutatói és hi-vatali szervezetben a múlt század 70-eséveinek küszöbén?

1970-ben, 33 éves koromban neveztekki a Nyelvtudományi Intézet tudományostitkárává. Intézetünkben ekkor mintegy60 kutató dolgozott. Az én feladatom azvolt, hogy tudományos terveiket, jelenté-seiket gondozzam. Mivel ekkoriban a tu-dományban is tervgazdaság volt (félévi,évi, közép- és hosszú távú tervek és jelen-tések), ez meglehetõsen nagy papírmun-kát követelt. Részben ennek tulajdonítha-tó, hogy egyéni kutatásokra kevesebbidõm jutott, és csak aránylag késõn, az1990-es évek közepén szereztem meg anyelvtudomány kandidátusa fokozatot.Természetesen voltak ezeknek az intézetiéveknek kellemes, emlékezetes pillanataiis. Ide sorolhatom a finnugor és a magyarnemzetközi nyelvészkongresszusok elõ-készítését és szervezését. 1966-ban Deb-recenben volt az elsõ, majd nagyjából öt-évenként következtek egymás után. Alegutóbbi finnugor kongresszuson, Tartu-ban is ott voltam 2000-ben, s a követke-zõnek is részese lehetek, de már nemszervezõként. Hogy miért vonzódomennyire ezekhez a találkozásokhoz? Egy-szerû a válasz. Az egyetemen finnugorvolt a harmadik szakom. Az intézeti be-osztásom a magyar nyelvészet felé terelt,de a finnugristákkal is mindig szívesendolgoztam együtt.

Az utóbbi idõben ismét fellángolt a vi-ta, miszerint a finnugor rokonságnaknincs semmilyen tudományos alapja. Mitlehet kezdeni ezekkel a vélekedésekkel?Hiányolom a nyelvtudomány képviselõi-nek, az akadémikusoknak a válaszát, apárbeszéd szorgalmazását.

Kétségtelen, hogy manapság jó né-hány képviselõje van a sumerológiának,akik tagadják ezt a bizonyos nyelvrokon-ságot. Talán valóban meg kellene szólal-niuk a nyelvészet akadémikusainak. Ahallgatás nem segíti elõ az érvek és ellen-érvek ütköztetését, a gondolatok tudomá-nyos igényességgel és elméleti megalapo-zottsággal való tisztázását.

Térjünk vissza még egy kicsit a Nyelv-tudományi Intézethez! Arra az idõszakra

gondolok, amikor a nagyszótári osztályrakerültél. Hogyan dolgoztak egykoron aszótárszerkesztõk?

Céduláztak, de az akkor természetesvolt. Gáldi László osztályára kerültem,aki a ma is klasszikusnak nevezhetõHadrovics–Gáldi szótárak egyik megva-lósítója volt. Gáldi László az igényességpéldaképeként tevékenykedett. Remek ér-zéke volt a leadott kéziratok hibáinak fel-fedezésére. A legapróbb hibákat is nyom-ban észrevette. Két évig voltam a nagy-szótári osztályon, ahol megismertema filológiai pontosság nélkülözhetetlenkövetelményeit.

Fõnököd, illetve közvetlen munkatár-sad volt Lõrincze Lajos, KovalovszkyMiklós és Grétsy László. Legendás kor-szak lehetett ez a Nyelvtudományi Intézettörténetében.

Igen, számtalan anekdota fûzõdikezekhez az évekhez. Kovalovszky Mik-lóst például sûrûn látogatták az Ady-le-származottak, akiket õ, bár udvariasan, dekissé ironikusan ady-rokkantak-nak neve-zett. Egyszer Kovalovszky Miklós távol-léte idején New Yorkból megérkezett Fe-nyõ Miksa, és csak engem talált bent azosztályon. A váratlan találkozásból azutánélete végéig tartó kapcsolat jött létre,amelyet a levélváltások csak erõsítettek.

Mintegy négy évtizednyi nyelvmûvelõipályád egyik jelentõs mozzanata a játékosnyelvmûvelés módszertanának és gyakor-latának kidolgozása, valamint a diáknyelvgyûjtése, feldolgozása.

A Grétsy László hetvenedik születés-napjára megjelentetett Éltetõ anyanyel-vünk címû kötetben közölt tanulmányom-ban egyebek mellett a következõket ír-tam: „... a nyelvi játékoknak, vetélkedõk-nek általában a céljuk az, hogy felkeltséka figyelmet a nyelvi kérdések iránt. Játé-kosan, szórakoztatva, nyelvi ismereteket,nyelvhasználati szabályokat, helyesírásitudnivalókat terjesztenek. (...) A játékosjellegû feladványok pedig ékesen bizo-nyítják a magyar szókincs gazdagságát,hajlékonyságát.”

Hétköznapi nyelvhasználatunkat ho-gyan ítéled meg?

Hát, nem a legvidámabban... Nem va-gyok megelégedve például a média nyel-vével. Tudjuk, persze, hogy nem maga anyelv romlik. A nyelvhasználat színvona-la azonban az utóbbi idõben szabadesés-ben van a magyar médiában. Nem csök-ken, hanem zuhan. Amióta a különféle rá-dió- és tévécsatornákat ellepi az amatõrközremûködõk hada, ennek nyelvilegromboló hatása is lehet. Idetartozik anyelvi agresszivitás és durvaság megjele-nésének számtalan formája is.

Halásziban, szülõföldeden mikor jár-tál utoljára?

Rendszeresen megfordulok szülõ-falumban. Elmegyek egykori iskolámba,és boldog vagyok, ha ún. rendhagyómagyarórát tarthatok náluk. Tehát nemvallom azt, hogy senki sem lehet prófétaa saját hazájában.

A Bugát Pál-emlékérem átvételéhezgratulálok, és köszönöm a beszélgetést.

8 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1.

„Gaudeámusz idzsitur...”Tagadhatatlan tény, hogy napjainkban jóval több idegen szót

használunk, mint akár 15–20 évvel ezelõtt. A polgárosodó világranemcsak az egyre erõsödõ angol-amerikai hatás jellemzõ, hanem alatin és a nemzetközi szavak reneszánsza is. Ezekkel – okkal vagy oknélkül – tele van a mai magyar kifejezéskészlet. Pedig számtalanszortetten érhetõ, hogy egyrészt a szavak jelentésével, másrészt helyeskiejtésükkel még egyes iskolázott beszélõk sincsenek tisztában. A je-lentés pontos ismeretének hiányát ezúttal csak egyetlen példávalszemléltetném. Egy népszerû televíziós mûsorban (Legyen Ön is mil-liomos!, RTL Klub) a vetélkedõ egyik több próbán átment s így a já-tékba bekerült diplomás játékosa nem volt tisztában azzal, hogy akiredakció-ban dolgozik, annak munkahelye nem egy szerelõmûhelyvagy egy pékség, hanem egy szerkesztõség.

Nemcsak a jelentéssel, de az idegen szavak ejtési módjával issokszor gondban vannak használóik, s nemegyszer a személyekcsalád- vagy utónevét is helytelenül ejtik ki. Szokássá vált az utóbbiidõben a francia eredetû nevek angolos ejtése. Ezt már többször bí-rálták az igényesen beszélõk, akárcsak az Értsünk szót! címû nyelv-mûvelõ mûsor 2003. szeptember 8-i adásának Nyelvõrködés rovatá-ban a koordinál, kooperál szavaknak egyetlen o-val való használatát,illetve a francia eredetû gobelin szónak helytelen (a magyar írás sze-rinti) ejtését. Ezekhez még van néhány hozzáfûznivalóm.

Mind a hírközegekben, mind a köznapi beszédben gyakran hallot-tam már az injekció (ejtsd: „innyekció”) szót egyetlen rövid n-nel ej-teni: „inekció” (még az egészségügyben dolgozóktól is). A cigaretta,cigarettázik ki tudja, miért változtatja alakját ilyképpen: „cigeretta”,„cigerettázik”. Nagyon igényes beszédû, sõt magas funkcióban lévõemberektõl, riportalanyoktól is hallottam már a helytelen alakot.Szépirodalmi mûben is láttam a bolgár szót bulgár alakban leírva,holott a nép neve bolgár, az államé Bulgária. S bár a latintudás ma-napság nem túl „divatos”, néhány alapvetõ szabály ismerete az álta-lános mûveltség része. Köztudomású (illetve annak kellene lennie),hogy a latin ae-t „e”-nek kell olvasni, de a szabály alól kivételek a

’levegõ’ jelentésû aer szó és származékai. Helytelen tehát a lép-ten-nyomon hallható „erobik” ejtés az „aerobik” helyett. (Régebben atánctorna kifejezést ajánlották helyette a nyelvészek, ami nagyon ki-fejezõ, de nem terjedt el.)

Azt sem tudom megérteni, miért okoz gondot egyes közismertszemélyiségeknek (irodalmároknak, színészeknek) Vajda János egy-kori múzsája nevének kiejtése. A híres-hírhedt hölgyet Kratochvill Ge-orginának hívták, ami kissé idegenszerû név, de a hölgy magyar volt.A Georgina név rövid vagy becézett változata magyarul Gina, nempedig Dzsina (így olaszul és néhány más nyelvben ejtik), mint ahogyegy magyar nemzetiségû Regina sem Redzsina, és Virgil semVirdzsil. Ugyanígy Szabó Magda Abigél címû ifjúsági regényének fõ-hõsnõje is Georgina, azaz Gina. Ez a név a regény filmváltozatábanszámtalanszor elhangzott, és magyarul hangzott el.

Egyes idegen szavak és idegen eredetû nevek kiejtése még na-gyobb gondot okoz az anyaország határain kívül élõ magyaroknak.Erdélyben (ahol bizonyára nem akad olyan magyar anyanyelvû értel-miségi, aki ne volna tisztában a redakció jelentésével, hiszen az ro-mánul is hasonlóképpen hangzik) az ott élõ magyarok hajlamosakautomatikusan átvenni az idegen szavaknak a román nyelvben hasz-nálatos kiejtését. A hall (tágabb elõszoba) „hol” alakban szerepel, sõta tehetõsebbek, illetve a nagyobb lakással rendelkezõk „holbútor”-tvásárolnak; a tus (zuhany) náluk „dus”, a futball „fotbal”, a kalcium„kálcsium” stb. S bár a kulturáltan beszélõk az említett hibákat általá-ban elkerülik, a Gina név kapcsán szóba került kiejtési hiba annál ál-talánosabb egy hagyományos diákdal kezdõ sorában. A ge, gi betû-kapcsolatokban a g betût a románban is „dzs”-nek olvassák és ejtik,következésképpen a Gaudeamus igitur... így hangzik: „gaudeámuszidzsitur”. Ez románul helyes is, de ezt a kiejtési formát szinte kivételnélkül átvették, és évrõl évre így hagyományozzák át a magyarközépiskolákban ballagókra is. De ebben aligha a diákok a hibásak.

Brauch Magda

Nyelvi udvariatlanság

Lapunkban már sok szó esett a sértõ nyelvhasználatról, anyelvi „bunkóságról” (Deme László szóhasználata). A 2003. évjúniusi számában Nyelvi illem az erdélyi magyarok között címenBrauch Magda is az egymás közti viselkedésrõl írt, csak ott ép-pen a jó, a követendõ példákról volt szó.

A nyelvi mûveletlenségbõl eredõ udvariatlanság egyik – sok-szor bírált – formája a megszólításbeli bizonytalanság. Nagyonlassan válik elfogadottá az uram, asszonyom, kisasszony megszó-lítás, mint ahogy ez természetes a franciában, a németben stb.Sokan nem tudnak különbséget tenni az ön és a maga között.Sokszor egyszerûbb volna egyiket sem mondani, ha a foglalko-zás szerepel megszólításként:

– Tanár úr hol volt a szünetben? Így, semlegesen, nincs sem-mi sértõ a kérdésben. Ha viszont így kérdezünk: Maga hol volt?,akkor már van benne valami kellemetlen felhang.

Az utcán, szervizekben, semleges helyeken ez a divat: Fõnök,tudna adni egy százast?

A másik udvariatlansági szokás a visszakérdezés. Ki ne hal-lott volna ilyen párbeszédet:

– Nem vagy már beteg?– Miért? Betegnek kéne lennem?Érzõdik, hogy szinte fennhéjázó módon akarja a beszélõ meg-

adni a választ: mit képzel a kérdezõ, hogy meg meri kérdezni,milyen egészségi állapotban van, mikor a vak is láthatja, hogysemmi baja. Pedig a kérdezõ csupán arra volt kíváncsi, hogy túlvan-e már azon a betegségen, amelyrõl a találkozás elõtt mind-ketten tudtak.

Ebbe a sorba tartozik a válasz sürgetése, amikor beszélgetõ-társunk kérdõszó helyett kötõszóval, vonatkozó névmással siet-teti a választ:

– Ma nem akarok moziba menni.– Mert?...– Mást gondoltam errõl az esetrõl.

– Amennyiben?...– Elégedetlen vagyok a csapattal.– Merthogy?Itt is érezhetõ, hogy partnerünket nemigen érdekli, mit aka-

runk, szinte sugallja, hogy gyorsan fejezzük be közlendõnket,még segít is a mellékmondat elkezdésében. Ha kérdõszóval ér-deklõdne, akkor is ugyanannyi idõt venne igénybe a párbeszéd,csak illedelmesebb, udvariasabb lenne.

A következõ változat az udvariatlanságra már tényleges nyel-vi, szókincsbeli szegénységbõl fakad. Egyhangúak a jelzõk, nemkönnyû színes, részletes, kifejezõ leírást adni valamirõl, ezértegy-egy közhelyszerû megoldással az érdeklõdõbe fojtják a szót:

– Rendesen átkutattak a határon! Ne tudd meg, meddig vár-tunk!

...– Megünnepeltük a bajnoki aranyat. Rendesen eláztam én is.

Ne kérdezze, mennyi pezsgõ fogyott!Ahelyett, hogy színesen leírnánk a várakozást, az ünneplést,

egy ne tudd meg, ne kérdezze felszólítással (tiltással!) elvágnakminden további érdeklõdést. (A rendesen módhatározószó kiirt-hatatlan tölteléke a sportközvetítéseknek is: minden helyett jó.)

Ehhez hasonló a szintén közhelyszerû, elcsépelt fordulat:– Az én fõnököm is olyan, mint a többi. Érted, mire gondo-

lok... Ha értem, ha nem, a fõnök bemutatásának ezzel vége lett.Végezetül egy nyelvi ügyetlenségbõl fakadó sértés egy „be-

telefonálós” tévémûsorból:– Kedves mûvésznõ! Maga alig változik, már harminc évvel

ezelõtt is ilyen volt, mint most.Valójában azt szerette volna mondani a nézõ, hogy most is

olyan fiatalos a színésznõ, mint régebben, nem pedig azt, hogy(kora)vén volt már harminc évvel ezelõtt is...

Kovács József

ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1. 9

Valentin’s day-i present(avagy Bálint-napi ajándék)

Azt, hogy Valentin név is létezik a kalendáriumban, egészen1990-ig nem tudtam (persze, lehet, hogy csak a magyar kalendá-riumban nem volt benne). A Valér-ról már hallottam, de ez isigen ritka név nálunk, bár alakjában és eredetében rokon az újab-ban divatba hozott Valentin-nal. De hogy pontosítsak elsõ mon-datomon: már 1989-ben, az Egyesült Államokban járva, tudo-mást szereztem az ottani Valentin-napi szokásról, amikor – a cso-koládé-, édesség-, játékgyárak, virágüzletek nem kis örömére –megajándékozzák egymást a mindkét nembeli fiatalok s érettebbkorú állampolgárok. Ilyenkor nagy, sõt óriási piros szíveket isforgalomba hoznak, s ezek többnyire üresek belül, talán jelképe-sen is. Jól van, az õ dolguk, gondoltam magamban, de rosszulgondoltam.

Mikor hazaértem, már lázas sietséggel folyt az átváltás, a vál-tók átállítása, s az egyik mindentudó beavatott már leendõ új ün-nepeinkrõl csacsogott a rádióban: õ már tudta, hogy a nemzetkö-zi nõnap helyett (mivel az baloldali, „kommunista” ünnep volt –mint mondta, s õ csak tudta!) a jövõben Valentin-napot fogunkünnepelni, amin kissé elcsodálkoztam, minthogy a Valentin névnálunk jóformán ismeretlen volt addig.

Elgondolkozva a Valentin név eredetén, eszembe jutott elsõnagy költõnk, Balassi Bálint, aki olykor latinosan így írta alá ne-vét leveleiben (kivált ha azok latin nyelvû levelek voltak):Valentinus Balassi; ez a Valentinus az ’erõs vagyok’ jelentésû la-tin valeo igébõl származik, s megrövidülve lett belõle Valentin,illetve Valent, majd ebbõl, szabályos hangfejlõdéssel, a magyarBálint. S csakugyan: február 14-én van a magyar naptár szerintBálint napja. A Bálint s a Valentin név tehát lényegében azonos, sazt jelenti: ’erõs, egészséges’. A Valentin-napi hagyomány gyö-kereirõl itt nem szólnék (a madarak tavaszelõi párosodásárólArany Hamlet-fordításában is olvashatunk – igaz, hogy õ Bá-lint-napot ír).

Mindez azért is foglalkoztat most, mivel 2003. januárban lé-pett érvénybe az a rendelet, amely kötelezõvé teszi a közérdekûfeliratokban az idegen mellett a magyar nyelvû megnevezést is.Karácsony óta nem jártam Budapesten, s lelki szemeimmel márelõre láttam a megváltozott utcaképet, az új kétnyelvû feliratok-kal. E helyett ilyen szövegek ütötték meg szememet: Fanatic,Szörf, Wakeboard, Snowboard – jó nagy, több araszos betûkkel, smagyar nyelvû szöveg sehol! A francia nevû Jardinette (= Ker-tecske) tulajdonosa legalább kiírta a cégnév alá: kerthelyiség (bárkíváncsi vagyok, hány francia vendég fordult meg a temetõ mel-letti budai vendéglõcskében). De nem sorolom: a Nevada Pub is

maradt a régi, akárcsak a Ma Chérie Café. Egy helyen azonbanmintha örvendetes változás volna: Calvin Café és Restaurant –olvasom a város szívében a Kálvin téren, s e táblán legalább akötõszó magyar. A calvin egyébként eredetileg azt jelenti: ’ko-pasz’, ezért talán jobb lett volna a hagyomány szerint Kálvin-t ír-ni, nehogy még azt gondolja egy idegen, hogy olyan fodrászüzletez, ahol kávé mellett a skin-head-ek frizuráját készítik. De itt –csodák csodája – a kötõszó magyar, s már ez is igen örvendetesváltozás! Reménykedve utaztam hát haza szülõvárosomba, aHármas-Körös-parti Gyomára, de kissé lehangolódtam, mikor azállomásról kilépve ilyen öles falragasz fogadott, az Erzsébet-li-geti Pavilon február havi mûsorával: Latin Night Fever,Exclusive Latin DJ mix, majd Valentin’s Day Party, X-treme(vagyis: Extreme) Party. Azt azonban magyarul lehetett olvasni,hogy „szerelmeseknek ajándékesõ!” – talán nem volt rá angolfordító, vagy csupán üzleti szempontból – de mindenesetre ma-gyarul! Gyorsan megnéztem a dátumot: 2003. február – tehát anyelvrendelet hatályba lépése után egy hónappal. Na, most aztánfizethetnek, gondoltam. De közben már a márciusi programraesett tekintetem, amely Megaparty-t ígért, s lényegében csak ahét napjai voltak magyarul feltüntetve – a többi angolul.1kedvûen legyintettem erre az egynyelvûségre.

Így hát nem marad más hátra, mint hogy boldog Valentin-napot kívánjak, elénekelve az õsi magyar népdalt: HappyName-day to You... Happy Name-day to You..., átnyújtva egyhappy box-ot, a kiugró kénsárga Donald Duck-kal:Hap-hap-hap-hap – ami az angol happy (= boldog) elsõ szótagja.S még mondja valaki, hogy nem igyekszünk elsajátítani Shakes-peare nyelvét – hiszen már a kacsáink is ezt a nyelvet gyakorol-ják.

Ui. Van azonban némi vigasz e grape fruit (citrancs)-lével írtvalentine-omban (így nevezik a Valentin-napkor küldött tréfásüdvözleteket): az angol név ugyanis a kiejtésben valahogy ígyhangzik: „velentain” – s jól ismert magyar önmérsékletünknekköszönhetõen ezt még nem utánozzuk.

Bye, bye (bár a gyomaendrõdi helynévtáblán nemes egyszerû-séggel csak így olvasható, e nélkül: Good By! – az Auf Wieder-sehen alatt), vagyis osztrákul már tudunk, de amerikaiul mégnem eléggé. Így kétséges, hogy ennyi „euro-konformizmussal”(= európai alkalmazkodással, illemmel) beléphetünk-e majd vé-gül az Európai Unióba?

Szilágyi Ferenc

TÉVHÍRADÓTémám – a hangos sajtó helyesírási hibái – elsõ hal-

lásra fából vaskarika. Pedig a probléma valós: kritikánaluli a tévémûsorok feliratozása. Az általam adott címnem ebbe a kategóriába tartozik: arra utal, hogy ez a je-lenség fõleg a különféle hírmûsorokban figyelhetõ meg –ez pedig igen nézett mûfaj. Az m1-rõl (utóbb: mtv) gyûj-tött alábbi példaanyag körülbelül egy év termése.

Vesszõhiba:– hiányzik a megszólítás vesszõje: Adós fizess, Me-

sélj Szabó István, Tanulj tinó, Kaparj kurta;– hiányzik a vesszõ a mint elõl: Veszélyesebb mint

gondolták;– fölösleges a mint elõtt, hisz nem hasonlítás: Több,

mint félmilliós fizetés.Egybe- és különírás:– külön kellene, nem egybe: Rommálõtt központ;– külön kellene, nem kötõjellel: Károly-híd;– egybe kellene, nem külön: Koncert felvétel, Ítélet a

„hús perben”;– egybe kellene, nem kötõjellel: Rágalom-hadjárat;

– kötõjellel kellene, nem külön: Medgyessy program.Idõtartam:– mássalhangzó: Viszakozott a Fidesz;– magánhangzó: Kátyu-károk, Betíltaná az ügyész-

ség, Kilóméteres kamionsor.Nem megfelelõ– betû: Noszály: nyerni muszály;– toldalék: 104-ik születésnap;– szó: Az üzemanyag jövedékiadó-tartama.Mint látható, a gyûjtemény tartalmazza a gyakori –

épp ezért közismert – nyelvhelyességi hibák szinte teljesskáláját. S mivel a televízió mûsorainak nagyobb a kö-zönségük, mint külön-külön akármelyik napilapnak, ezeka melléfogások sokkal többet rombolhatnak az újságoksajtóhibáinál.

Ja, és hogy el ne felejtsem: a Magyar Televízió egyesmûsora közszolgálati csatorna. Nem hiszem, hogy ahelyesírási hibák terjesztése a közt szolgálná...

Balog Lajos

10 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1.

Szakonyi Károly:Tisztelt Hallgatóim! Szeretettel köszöntöm az Édes anyanyelvünk

nyelvhasználati verseny minden résztvevõjét, a felkészítõ tanárokatés a megmérettetésre váró diákokat, valamint a város elöljáróit, ven-déglátóinkat.

Ismét versenyre készülünk. Olyan versenyre, melynek vannakugyan díjakban részesülõi, de gyõztese minden lány és fiú, aki dobo-góra áll, hogy megmutassa, milyen is a helyes magyar beszéd. Mertabban a nyelvi közegben, amelyben napjainkat éljük, hõsi küzdelmetvív és gyõz az, aki tisztán, szabatosan, anyanyelvünk szabályait tisz-teletben tartva szólal meg.

Sokféle hatás érte évszázadok folyamán a magyar nyelvet. Másnépek keverték bele a maguk szókincsét, kifejezéseit. Nem mindigszámított ez rontásnak, hiszen sokszor gazdagodtunk idegen nyel-vekbõl befogadott s a mienkbe beolvasztott szavakkal. Tudjuk, szá-mon tartjuk, mit vettünk át és honnan, miként lett magyarrá az, amitnyelvünk másoktól nyerve ma már sajátjának mondhat. Azzal a ha-sonlattal éltem egyszer, hogy olyan a nyelv, mint a folyó, sokféle gaz,szemét hullhat belé, de a mihasznát sodrával partjára kiveti, amit pe-dig befogadhat, magába oldja.

Hatások érik manapság is anyanyelvünket. Olyanok is, melyeketnem tud magába oldani, s ettõl szennyessé válik, tehát romlik. Nem-csak arra gondolok, hogy a számítógép használatával létrejött öszvérkifejezések az idegen szavak magyaros továbbképzésével rombol-nak, mint amikor ezt mondjuk: e-mail-ezünk (ímélezünk) vagy ször-fözünk a neten, menj rá a fájlra, és így tovább, hanem amikor szín-tiszta magyar szavakból ugyan, de nyakatekert mondatszerkezetetalkotunk, amilyen például némely hirdetésben olvasható: „Hat szám-jegyû pluszjövedelem rugalmas idõkeretben”, vagy: „Amennyibenilyen igénye van, jelezze felénk kirendeltségünkön.” Másfelõl nézvepedig idétlenül rövidítünk. Gyerek, felnõtt egyaránt elkövet ilyennyelvrontást. Az ubi, a pari, a Balcsi, a pusszantalak és a csoki (ti.csókollak) meg annyi más felfogható ugyan játékosságnak, de ve-szedelmes, mert járványként terjed. A minap hallottam, hogy valakijó pihenés helyett pihizést kívánt a barátjának. Még csak a rövidítésrevaló törekvés sem igazolja ezt, hiszen azonos szótagszámú mindkétszó. Ha felbukkan valamely helytelenség, a vájtfülûek eleinte megbot-ránkoznak ugyan rajta, de pillanatok alatt õket is rabul ejti. Például azezt nem mondhatod komolyan helyett a nem mondod!? felkiáltó- éskérdõjeles rövidítés. Érdemes megfigyelni, hogyan terjed el villám-sebesen az ilyesmi.

Arról is szólhatnánk, hogy a városok utcáit járva, a cégek, üzleteknevét látva külföldön érezhetjük magunkat, alig van magyar felirat.Noha törvény írja elõ ennek megváltoztatását. A kisebbségben élõnépek harcolnak a százalékarányban elõírt kétnyelvû feliratokért, mipedig itthon önként feladjuk a magyart.

A nyelv természetesen változik az idõvel és a korral, veszít ésnyer, és azért marad meg, mert hajlik a változásra. Anyanyelvünketmagunk éltetjük, ezért óvnunk kell egészségét.

Az utca népének nyelvalkotása például sokszor szellemes is lehet.Illyés Gyula jó érzékkel ítélte meg az újsütetû kifejezéseket, némelyi-ket örömmel fogadta mint a nyelvet színezõket, hangulatfestõket, ta-lálókat. Emlékszem, a lelomboz-t jónak tartotta, mert ahogya lombját hullató fa szomorú látvány, a lelombozott embersem szívderítõ állapotú. Az utca találta ki, de jó érzékkel. A

Széphalom közelébenKét köszöntõ az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny megnyitóján

Szamosvölgyi Péter:Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim, kedves Diákok! Har-

mincegyedik alkalommal van lehetõségük a város mindenkori veze-tõinek köszönteni az „Édes anyanyelvünk” versenyt, és bár a mostaniéppen egy kerek évforduló után van, remélem, színvonalában leg-alább olyan lesz, mint a tavalyi. Hadd kezdjem egy személyes élmé-nyemmel! Családommal, barátainkkal, ismerõseinkkel – amikor lehe-tõségünk van – a nyarat vagy annak egy részét Erdélyben töltjük, ésahogy az emberekkel beszélgetünk, mindig újra érezzük, halljuk,hogy milyen szépen, milyen tömören, milyen lényegre törõen ésmégis milyen színesen beszélik ott a magyar nyelvet. Ez sok minden-bõl fakadhat; a hazaszeretet, a magyarságtudat és a nyelv szereteteis benne van ebben. Hogy mennyire színesen és mennyire tömörentudják kifejezni magukat, arra jó példa volt, amikor a fõbérlõnketmegkérdeztük a harmadik napon a sokadik medvetörténet után, a kö-vetkezõképpen: „És Ön látott már medvét?” – Mire õ: „Hogy lát-tam-e? Futottam is vele egy irányba!” Ebben úgy nagyjából mindenbenne volt, amit az embernek errõl a történetrõl tudnia kellett.

Mi Erdélybe nemcsak megállni és kirándulni szoktunk járni, ha-nem elsõsorban feltöltõdni. Azt gondolom, hogy itt kapcsolódikössze a történet a mai estével. Azt remélem, hogy azok a diákok, fel-készítõ tanárok és a zsûri, amelynek tagjai jelen vannak ezen az ese-ményen, nemcsak tanulni, elõadni, zsûrizni, hanem feltöltõdni is jöt-tek ide Sátoraljaújhelyre. Ez a feltöltõdés több mint dolgozni, többmint kikapcsolódni, több mint szórakozni, több mint együtt lenniazokkal, akik egyformán gondolkodnak egy bizonyos dologról. Feltöl-tõdni mindezek összessége. Ez egy évben mindössze kétszer háromnap, de azt gondolom, hogy megéri, és marad belõle legalább egydarabka útravaló az életre, aminek a késõbbiekben bármikor hasznátlehet venni.

Hogy jó érzés-e, nem tudom – de gondolom, igen –, amikor vala-ki elindított egy mozgalmat, és egy idõ után hátradõlve elmondhatja:„Újra és újra beérik a vetés.”

Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy azokból a diákokból, akikaz anyanyelvi versenyen szerepeltek, mi lett az életük folyamán. Sze-retnénk azt hinni, hogy bárhová is vetette õket a sors, mindenholmegállták a helyüket. Na, nem csak azért, mert az anyanyelvi verse-nyen szerepeltek, de azért egy pici szerepe ennek is kellett, hogy le-gyen. Remélhetõ, hogy ez a hangulat, ami harmincegyedik éve áthat-ja a versenyt, egy életen át megmarad. És hogy ez a rendezvény ne-vel-e? Annyira igen és annyira nagyon, hogy csupa nagybetûvel kel-lene leírni, hogy NEVEL. Hogy mire? Elsõsorban anyanyelvünk meg-õrzésére, hazánk szeretetére, a precíz munkára, arra, hogy a legtöb-bet tudjuk kihozni önmagunkból. És legvégül arra is nevel, hogy nemmindig lesz elsõ az ember, bárhogy is szeretné.

Nekünk büszkeségünk ez a verseny, hiszen évtizedeken át semlett szokványos, kipipálható protokollprogram. Lehet várni, örülni ne-ki, mint az évente ismétlõdõ születésnapoknak. És ajándék itt is akadbõségesen. Az idõpont is jó választás, hiszen ez a csendes, õszi idõnagyon alkalmas az elmélyülésre, a gondolkodásra.

Versenyünk nem a média által kiemelten kezelt rendezvény. Bárvéleményem szerint sokkal inkább megérdemli a figyelmet, hiszensokkalta fontosabb, nemesebb, mint napjaink valóságshow-i.

Kívánom, hogy ebben a három napban, önmagához képest, min-den versenyzõ jól teljesítsen, mert ha az ember maga elé tûz egycélt, az már önmagában is gyõzelem. Ne felejtsük el megköszönni afelkészítõ tanárok munkáját, akik évrõl évre vállalják a versenyzõkképzését, s így maguk is résztvevõi lesznek a versenysorozatnak. Azsûri tagjainak, rendhagyó módon, sok munkát és nehéz döntést kí-vánok, abban az értelemben, hogy olyan sok jó teljesítménnyel talál-kozzanak, melyek között csak nagyon nehezen lehet a végsõ sorren-det felállítani.

Nem tudom, tudják-e, hol van Kisszelmenc és Nagyszelmenc. Atelepülés Királyhelmectõl alig néhány kilométernyi távolságra fekszik.Magyar falu. Egyik fele Szlovákiában, másik fele Ukrajnában van. A

két településrész között pedig drótkerítés áll. Ma ünnepséget tartanaka faluban: a határ mindkét oldalán egy félbevágott székely kaput állí-tanak fel. A kapu egyik fele Szlovákiában, a másik Ukrajnában áll. Azembernek, ha messzirõl nézi az utat, úgy tûnik, mintha egy kaput lát-na, pedig a két fél egymástól jó néhány méterre van. Ez a kapu jelzi ahovatartozást, a magyarságtudat megtartását, azt, ami összekötiõket: a magyar nyelvet. Kívánom, hogy életében egyszer mindenkiátmenjen ezen a kapun.

Nemeskürty István szavaival élve: „… a mi nyelvünk »programo-zottsága« a miénk ugyan, de távolról sem tökéletes. Ha tökéletes len-ne, még ép volna a szentistváni alapítású ország. De már nem ép, ésezt magunknak köszönhetjük. Sõt egyre fogy. Ez is a mi hibánk, mégakkor is, ha mások vettek el belõle. Ezen már nem tudunk fordítani,de igenis õrizni tudjuk, ha akarjuk, a múltunkat. Ezt senki sem vehetiel tõlünk.”

2003. október 17–19-e között zajlott le Sátoraljaújhelyen az „Édesanyanyelvünk” nyelvhasználati verseny 31. országos döntõje. A jelentõseseményre ezúttal úgy emlékezünk, hogy a díszünnepség két szónoká-nak, a város polgármesterének, majd jeles Kossuth-díjas írónknak be-szédét adjuk közre, mindkettõt kissé megrövidítve. A szerk.

é

ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1. 11

nyelv befogadta. Nem tudom azonban, mit szólna Illyés alenyúl, lenyúlta szavakhoz, amiket pedig jeles politikusokszájából is hallottam a Parlamentben. De talán bólintana a

megvajazták azt már jó elõre mondásra. Vagyis hogy könnyen át-csúszott a döntéshozók kezén, mintha vajjal lett volna megkenve.

Nagy veszély leselkedik anyanyelvünkre – de talán más nyelvekreis –, minthogy az uniós csatlakozás apránként létrehoz egy új – leg-inkább az angolhoz idomuló – keveréknyelvet a közéletben. A bürok-rácia máris megfertõzõdött, s ahogy a Monarchiában a német, úgymost az angolszász, ideértve az amerikait is, fészkeli be magát be-szédünkbe. Nyelveket tudni és beszélni fontos, de összekeverni nemszabad. Nem bünteti ugyan senki, de bölcseink jól tudták, hogy sokmindent elveszíthet egy nép, ám attól még megmarad, de ha a nyel-vét veszíti el, megsemmisül.

Nem kiáltok farkast, de azért az itt leselkedik a kertek alján.Beszélhetnék még arról is, mennyire eldurvult a köznapi beszéd.

A trágárkodás jószerével nem is sérti senki fülét, már nemcsak a fi-úk, de a bájos lánykák is túltesznek a hajdan õrmesterinek nevezett

stíluson. A televízió meg a sajtó, sõt olykor a színház vagy némelyirodalmi szöveg is ösztönöz erre.

Ez is a nyelvmûvelés gondjai közé tartozik. Nem mentség, hogyilyen a köznyelv, nincs mit tenni ellene. De van. A köznyelvet is pallé-rozni kell.

Széphalom közelében, Kazinczy szellemi körében vagyunk. Tud-juk, mit köszönhetünk nyelvújítási mozgalmának. És azt is tudjuk,hogy ez a mostani együttlétünk a szép magyar beszédért egy ugyan-csak nemes szándékú asszonynak, Péchy Blankának köszönhetõ. Õhozta létre ezt az újkori mozgalmat, hogy a jelen nyelvrontó veszélye-it pedagógusok és diákok közösen kivédhessék. Sokat áldozott ezért,illendõ megemlékeznünk róla. És áldoztak mások is, a mozgalom él-tetõi. Önzetlen munka ez, de mégis önzõ, hiszen az anyanyelv féltéselétünk féltése. Kazinczy keményen fogalmazott: „Vétkezik a haza el-len, aki ezt a szent szándékot teljes erõvel elõ nem mozdítja, aki késznem lesz ezért minden hasznát, elõremenetelét fel nem áldozni!”

Az itt megjelentek és a versenyen részt vevõk, tanáraikkal együtt,ezt a szándékot segítik elõ. Jó munkát és kedvet kívánok mindannyi-uknak!

é

Lõrincze-díj, 2003.Az Anyanyelvápolók Szövetségének 2003. évi utolsó, decem-

ber 13-i elnökségi ülésén két jeles kutató s egyúttal kiváló oktatóismét átvehette a szövetség és A Szép Magyar Nyelvért Alapít-vány kuratóriuma által 1993-ban alapított kitüntetést, aLõrincze-díjat.

Az egyik kitüntetett Adamikné Jászó Anna, aki az ELTEbölcsészkarán szerzett magyar–orosz szakos tanári és finnugorszakos kutatói-elõadói képesítést. Immár negyedik évtizede,1966 óta oktat, nevel, kutat, publikál az anyanyelvû és anyanyel-vi kultúra terjesztése érdekében; egy szûk évtizeden át középis-kolai, bõ két évtizeden át tanítóképzõ, fél évtizede pedig tanár-képzõ fõiskolai szinten, tanszékvezetõként. Kandidátus lett1984-ben, habilitált doktor 2000-ben.

Tiszteletet érdemlõ publikációs, szerkesztõi és szervezõi tevé-kenysége széles sávban követi oktatói munkálkodását, segítvenemcsak a növendékek, hanem az utódok nevelését is. Tematiká-jában a grammatikától az olvasástanítás módszerén és történeténát a retorikáig, mûfajában a monográfiától a kézikönyveken éstankönyveken át az ismeretterjesztésig ível szerzõi és szerkesztõitevékenysége. Vezetõségi tagja az anyanyelvi nevelést gondozójelentõs társadalmi és szakmai szervezeteknek; szerkesztõbizott-sági tagja a tárgykörbe vágó hazai és külföldi szakfolyóiratok-nak; fõszerkesztõje a Magyartanítás címû módszertani folyóirat-nak.

Beállítottságát találóan jellemzi legújabb könyvének – MáraiSándort idézõ – címe: „Csak az ember olvas”. Egész pályáját en-nek tudata hatja át: hogy az anyanyelvi nevelés embernevelés, azolvasóvá nevelés pedig emberebb emberré nevelés.

A 2003. évi Lõrincze-díj másik kitüntetettje: Minya Károly,a Nyíregyházi Fõiskola fõiskolai tanára, az MTA Magyar Nyelvi

Bizottságának tagja, az Anyanyelvápolók Szövetségének pedigelnökségi tagja. Olyan nyelvész, akinek tudományos tevékenysé-ge is egyre jelentõsebb – ezt fõleg most, Mai magyar nyelvújításcímû, eredetileg PhD-disszertációnak készült remek munkájánakmegjelenése óta lehet elmondani –, és az anyanyelvi ismeretter-jesztõ munkából is igen derekasan kiveszi a részét már vagymásfél évtizede. Nem véletlen, hogy õ a TIT Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei anyanyelvi szakosztályának elnöke. Ez nemcsaksok ismeretterjesztõ elõadást jelent, hanem talán még inkábbsok-sok olvasmányos, nemegyszer sziporkázó nyelvmûvelõ cik-ket, valamint rádióelõadást, ugyanis a Kossuth rádió Tetten értszavak címû mûsorában rendszeresen találkozunk ügyes kiselõ-adásaival. Cikkeibõl 2002-ben már könyv is született. A címe:Nyelvmûvelek, tehát vagyok? Alcíme: 100 anyanyelvi egyper-ces. Ennek a kötetnek az elõszavából tudjuk, hogy pusztán2001-ig több mint 200 nyelvmûvelõ cikke jelent meg, nagyrészta Kelet-Magyarország címû napilapban és szövetségünk lapjá-ban, az Édes Anyanyelvünkben. Elsõ nyelvmûvelõ írása1986-ban látott nyomdafestéket, tehát már 17 éve! Ha ehhez hoz-závesszük, hogy csak idén töltötte be 40. életévét, ami a nyelvé-szetben még igen fiatal kornak számít, valamint hogy a statiszti-kakészítés idõpontja óta is egyre-másra születnek cikkei – la-punknak szinte nem is jelenik meg száma az õ egy-egy cikke nél-kül –, akkor bátran kimondhatjuk: jelöltünk minden tekintetbenmesszemenõen érdemes a Lõrincze-díj elnyerésére. Ehhez mintelõterjesztõ szívbõl gratulálok, és kívánok neki, az egyébkéntháromgyermekes családapának további szép eredményeket, to-vábbi sikereket!

D. L. – G. L.

Új Kazinczy-díjasunkA Kazinczy-díj Alapítvány kuratóriuma Bolla Kálmán

egyetemi tanárt – aki nyugállományba vonulását követõen azalapítvány kuratóriumi tagsága alóli felmentését kérte, és ezt atestület elfogadta – az alapítványban végzett két évtizedespéldamutató munkája, valamint a felsõoktatási intézmények„Szép magyar beszéd” versenyeinek szakmai, pedagógiai irá-nyítása terén kifejtett áldozatos tevékenysége elismerésekéntKazinczy-díjban részesítette.

Kitüntetéséhez gratulálunk, és jó egészséget kívánunk.

A kuratórium nevében:Deme László

Közhasznúsági jelentésAz Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Kht.

(1148 Budapest, Örs vezér tér 11. fszt. 1.) 2002. évi mérlegeés közhasznúsági jelentése:

Eredménykimutatás (EFt-ban): nettó árbevétel: 300,összes kiadás: 1037, üzleti tevékenység eredménye: –903,vállalkozási eredmény: –887, adózás: 0, mérleg szerinti ered-mény: –887.

A Kht. 2002-ben alaptõkét emelt, átalakult, ezért közhasz-núsági tevékenységet nem folytatott. A mérleget a MantaxKönyvvizsgáló és Tanácsadó Kft. megvizsgálta, és azt rend-ben találta.

2003. szeptember 1.Dr. Balázs Géza ügyvezetõ

Kedves Olvasóink! Gondoljanak az Anyanyelvápolók Szövetségére személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásakor.Adószámunk: 19663155-1-43.

2004-tõl a szövetség tagdíja: 1000 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak 700 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének VII. tisztújító közgyûlése 2004. március 20-án lesz Budapesten.

12 ÉDES ANYANYELVÜNK 2004/1.

V I S S Z H A N GNemcsak a fesztivál!

Lapunk tavaly decemberi számában, „Fesztiválfesztivál” cím-mel, Kovács József azt a jelenséget tette szóvá, amelyet õ„sznobság”-nak minõsít, magam azonban, értelmezõ szótárainksegítségével (jogosan „bizalmas”, de optimistán „kiveszõbenlevõ” stílusjelzésének tiszteletben tartásával) legtalálóbbanproccolás-nak neveznék.

A fesztivál utótaggal való visszaélés szemléletes példáinakbemutatását ezzel zárja: „Nagyon bántó lenne, ha a fesztivál mel-lé … legközelebb már kecskeszalon, tarhonyaszalon szerepelne emeghívókon és a hírekben.”

Berzenkedésével egyetértek, csak szövegezésével nem egé-szen. Édes anyanyelvünk címû rádiósorozatunkban – jó két és félévvel ezelõtt – felolvasott kéziratom közlésével szeretném bizo-nyítani, hogy fent idézett szövegrészletét így módosíthatom:„Nagyon bántó, hogy…”

Akkori szövegem, eredetiben:Telefonon átadott húsvéti üdvözletét megtoldva, fiatal (leg-

alábbis hozzám képest ifjú) pszichológus barátom felhívta a fi-gyelmemet egy érdekes cégfeliratra: „BLÚZEUM”. Jelezte: holtalálható; s hogy fõleg blúzokat árulnak benne, a legkülönfélébbstílusokban.

A cégnevek, cégmegjelölések, cégfeliratok régóta foglalkoz-tatnak. De, filológus lévén, szeretem az adatokat – és környeze-tüket – saját szememmel is látni.

Megvallom: elsõ hallásra talán nem, de a másodikra mármegtetszett az ötlet. Ha az oratórium, refektórium, dormitóriummintájára megszülethetett a pipatórium; majd az ezeket követõ –aperitif, azaz étvágygerjesztõ ital jelentésû – appetitórium kis-öccseként a szilvórium: miért volna elvetendõ a sokféle blúztmagában rejtõ boltnak blúzeum elnevezése!?

Üzleteink, cégeink neve úgyis sokszor a fantázia elszabadulá-sáról tanúskodik inkább, majd a fantáziatlanság eluralkodásáról.Most nem az „idegeneskedésre” gondolok, hogy az édességbolt-ból Bonbon Hemingway lett, az italboltból Charley’s Pub, az ét-terembõl Rolling Rock; hanem a nagyzolásra s annak egymástmásoló unalomba fulladására. Ajtószalon, csempeszalon, fürdõ-szobaszalon; csempestúdió, konyhastúdió, kandallóstúdió; ajtó-centrum, barkácscentrum, nyílászárócentrum; sz�