A tudatosságon

túl A nem-kettősség alapelvei

Andrew Vernon

Preface Előszó

The predecessor to this book, You Are He, was a

series of commentaries on the teaching of my

spiritual master, Shri Ranjit Maharaj. It was of

necessity colored by his way of expressing

himself and by the terms he used. In this second

book, I have tried to express my own

understanding in my own words, using plain

language. There is no special terminology here

and no use of words that you cannot find in an

ordinary English dictionary. I have tried to say

what I want to say as clearly and simply as

possible, while remaining true to the essential

thought of my teacher and to the teaching of the

other great masters of this tradition.

Jelen könyv elődje, a You Are He, spirituális

mesterem Shri Ranjit Maharaj tanításaihoz fűzött

kommentárok sorozata. A könyv szükségszerűen

magán viseli az ő kifejezésmódját, és az általa

használt kifejezéseket. Jelen könyv megpróbálja

a megértés saját szavakkal, egyszerű nyelvezettel

való kifejezését. Nem használ speciális

terminológiát, és nem használ olyan szavakat,

amely egy szokványos szótárban ne lenne

megtalálható. Mondandómat megpróbáltam

olyan egyértelműen és olyan egyszerűen

elmondani, amennyire csak lehetséges, egyúttal

arra is törekedve, hogy hűen visszaadjam tanítóm

és a hagyomány többi nagy mesterének

tanításainak a lényeges gondolatait. Since the publication of You Are He in 2003, I

have been refining a list of about 70 key

concepts, or ―fundamental principles,‖ which

together provide a framework for a philosophy of

nonduality that is not dependent on any particular

path or way. These principles are set out in list

form in the first chapter of this book. The

remainder of the book is an expansion of, and a

fuller explanation of, those principles. The

various chapters in the book have for their titles

the essential questions that occur sooner or later

to the spiritual seeker: ―What Is This World? ―Is

There a God?‖ ―Who or What Am I?‖ ―What Is

Realization?‖ and so on.

A You Are He 2003. évi közzététele óta tovább

finomítottam azt a mintegy 70 kulcsfogalmat,

vagy „alapvető elvet‖, amelyek együttese a nem-

kettősség filozófiájának a kereteit biztosítja,

amely filozófia nem függvénye semmilyen

különleges útnak, vagy ösvénynek. Ezek az

elvek, a könyv első fejezetében találhatók, egy

listába foglalva. A könyv fennmaradó része

ezeknek az elveknek a kibontását, és részletes

magyarázatát tartalmazza. A könyv egyes

fejezeteinek a címei azok az alapvető kérdések,

amelyeket a spirituális keresőknek előbb vagy

utóbb fel kell tenniük: „Mi ez a világ?‖ „Van-e

Isten?‖ „Ki, vagy mi vagyok én?‖ „Mi a

ráébredés?‖, és így tovább.

These questions are universal—it doesn’t matter

whether one comes to them from a Hindu

tradition, from Christianity, from Buddhism, or

from any other path. When you take them

literally, religions appear to be completely

different from one another and even

contradictory. However, on a deeper level, they

are seen to be pointing to the same, inexpressible

truth.

Ezek a kérdések egyetemesek – nem számít,

hogy a hindu tradícióból, a kereszténységből, a

buddhizmusból, vagy valamilyen más útról

származnak. Ha szó szerint vesszük őket, akkor

vallások látszólag teljesen különböznek

egymástól, sőt egymásnak ellentmondóak. Egy

mélyebb szinten azonban látható, hogy ugyanarra

a kimondhatatlan igazságra mutatnak.

We have to understand truth for ourselves in our

own way. When we read a spiritual book, we are

really reading our own words and hearing our

own voice. We are experiencing our own

understanding reflected back to us, as in a mirror.

For this reason, we should pay careful attention

to how we feel when we are reading. If what we

read makes us depressed or unhappy, we should

stop reading it. On the other hand, if we find that

a quiet kind of happiness steals up on us as we

read, then we should certainly continue.

Az igazságot Nekünk magunknak, a mi magunk

módján kell megértenünk. Amikor egy spirituális

könyvet olvasunk, valójában a saját szavainkat

olvassuk, és a saját hangunkat halljuk. A felénk

visszatükröződő saját megértésünket tapasztaljuk,

mintegy tükörben. Emiatt, nagy gondossággal

kell figyelemmel kísérnünk, hogyan érezzük

magunkat, amikor olvasunk. Ha, amit olvasunk

lehangolttá vagy boldogtalanná tesz bennünket,

hagyjuk abba az olvasást. Másrészről, ha úgy

találjuk, hogy egyfajta csendes boldogság

lopózik belénk olvasás közben, akkor

természetesen folytassuk.

Andrew Vernon, Marin County, California, August 2008

Tartalomjegyzék Preface 2

Előszó 2

Fundamental Principles 4

Alapelvek 4

What Is This World? 6

Mi a világ? 6

What Is Reality? 12

Mi a valóság? 12

Is There a God? 15

Van Isten? 15

Who Or What Am I? 23

Ki, vagy mi kvagyok én? 23

What Is Life? 28

Mi az élet? 28

Is There Free Will? 32

Létezik-e szabad akarat? 32

What Is Realization? 39

Mi a felébredettség? 39

Epilog: After Realization 43

Epilógus: Ráébredés után 43

Fundamental Principles Alapelvek 1. The world is the manifestation of the will of

the Absolute.

2. The world of multiplicity, of separate objects

that the mind sees, is an illusion.

3. The world is fundamentally a positive, joyful

place.

4. Consciousness or knowledge creates and

contains the world.

5. The experiencer of the world is a temporary

appearance only.

6. The world of names and forms is not real. In

reality, there is only oneness.

7. The form is being animated by the self-

awareness of consciousness.

8. There is no birth and no death for the self-

awareness of consciousness.

9. The entire process of evolution of

consciousness, through the infinite number of

forms, is manifest against the unchanging

background of the Absolute Reality.

10. The unmanifest is the Absolute Reality.

11. As air appears in space, consciousness

appears in reality.

12. The unmanifest and manifest aspects of

reality are not separate, just as the sun and its

light are not separate.

13. It is the manifest aspect of reality that we call

God.

14. Reality can never be explained or

experienced because it cannot be an object.

15. Because reality is what you are, there is no

path to it and no way to find it.

16. The manifestation of consciousness is an

expression of our own absolute freedom.

17. Reality is absolutely trustworthy.

18. Consciousness is the divine power, is God, is

full of goodness and beauty, and is the object of

all worship.

19. The power of universal pure consciousness is

God to the human being.

20. Consciousness, in its formless state, does not

identify with anything other than its own

existence and bliss.

21. Love is the power that makes the One into the

many in order to have the many return to the

One.

22. Consciousness is enjoying itself as bliss in

every form.

23. Consciousness is present as existence itself.

24. Consciousness is aware of its own existence

as happiness, joy.

25. The self-awareness of consciousness is bliss.

1. A világ az Abszolút akaratának a

megnyilvánulása.

2. A sokféleség, az elkülönült objektumok világa,

amit az elme lát, illúzió.

3. A világ alapvetően egy pozitív, örömteli hely.

4. A tudatosság vagy tudás teremti és magában

foglalja a világot.

5. A világ tapasztalója múló megjelenés csupán.

6. A nevek és formák világa nem valós. A

valóságban csak egység létezik.

7. A forma a tudatosság én-tudomása által kerül

megelevenítésre.

8. A tudatosság én-tudomása számára nem

létezik sem születés, sem halál.

9. A tudatosság teljes evolúciója a végtelen

számú forma révén nyilvánul meg az Abszolút

Valóság változatlan háttere előtt.

10. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság.

11. Ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a

tudatosság a valóságban.

12. A valóság megnyilvánulatlan és

megnyilvánult aspektusai nem különváltak, mint

ahogy a nap és annak fénye sem különállóak.

13. A valóság megnyilvánult aspektusa az, amit

mi Istennek nevezünk.

14. A valóságot soha nem lehet elmagyarázni,

vagy megtapasztalni, mivel nem objektum.

15. Mivel te vagy a valóság, ezért nem vezet

hozzá út, és nincs rá mód, hogy megtaláld.

16. A tudatosság megnyilvánulása a mi saját

abszolút szabadságunk kifejeződése.

17. A valóság teljességgel hitelt érdemlő.

18. A tudatosság az isteni erő, Isten, jósággal és

szépséggel teli, és ő a tárgya minden imádásnak.

19. Az univerzális tiszta tudatosság hatalma Isten

az emberi lény számára.

20. A tudatosság, az ő formanélküli állapotában,

saját létezésén és boldogságán kívül semmi

mással nem azonosul.

21. A szeretet az erő, amely az Egyet sokfelé

osztja, azért, hogy a sok visszatérjen az Egybe.

22. A tudatosság kedvét leli önmagának, mint

üdvösség, minden formában.

23. A tudatosság, mint a létezés maga van jelen.

24. A tudatosságnak tudomása van a saját

létezéséről, boldogságként, örömként.

25. A tudatosság ön-tudomása üdvösség.

26. Az öröm az „én‖ nem-létezésének a

tudomásában van.

27. A létezés öröme önmagában abban áll, hogy

valóságos és élő.

28. A tér nem üres. Még az atom elektronjai

26. The enjoyment is in the awareness of the

non-existence of ―I.‖

27. It is the enjoyment of existence itself that is

real and alive.

28. Space is not empty. Even the space between

the electrons in an atom is pervaded by

consciousness.

29. Consciousness is like space without the

quality of emptiness.

30. Enjoyment is the natural activity of being.

31. Happiness is the natural state.

32. The human soul is an expression of

consciousness, a vehicle of God’s will, an

embodiment of love.

33. Consciousness, when allowed, moves toward

light, harmony, and beauty. Like attracts like.

34. Consciousness is a field of receptivity, in

which there is no ―outside‖ or ―inside.‖

35. We cannot say what we are, because we are

not any thing.

36. The separate ―I‖ sense that appears in the

human being is only apparent not real.

37. The sense of ―I‖ or individual consciousness

depends on the food consumed by the body for

its continued presence.

38. No one is born and no one dies.

39. Real happiness is awareness of presence, of

being.

40. Unhappiness belongs only to the mind.

Outside of it, there is no such thing.

41. To know what you are is to be what you are.

42. There is a bubble on the surface of the ocean.

The bubble bursts. Has it become ―realized?‖ No,

there was always only ocean.

43. Self-realization is the simple revelation of the

mystery of infinite consciousness.

44. Life is living and living is life. There is no

one living a life.

45. Devotion is a natural process that manifests

itself at a certain stage of spiritual development.

46. Life is not linear. There is no continuous

individuality from moment to moment.

47. Life has no center. There is no fixed point in

the machinery.

48. The drama of world events and of each

―individual‖ life is playing itself out as it must.

49. There is no mind, apart from its contents.

50. The power of universal consciousness is

giving to all the fruits of past actions.

51. Life is the affirmation of being.

52. Life is perfect unfoldment.

53. There is only one power, only one

manifestation. It is not broken up into separate

parts or individual existences.

54. There are no accidents in the life of the

sincere seeker.

55. Everything manifests by means of natural

közötti tér is át van hatva tudatossággal.

29. A tudatosság olyan, mint a tér az üresség

minősége nélkül.

30. Az öröm a létezés természetes munkálkodása.

31. A boldogság a természetes állapot.

32. Az emberi lélek a tudatosság kifejeződése,

Isten akaratának, a megtestesült szeretetnek a

közvetítője.

33. A tudatosság lehetőség szerint a fény, a

harmónia és a szépség irányába mozog. A

hasonló a hasonlót vonzza.

34. A tudatosság a fogékonyság mezeje,

amelyben sem „kívül‖, sem „belül‖ nincs.

35. Nem tudjuk megmondani, mik vagyunk, mert

egyáltalán nem dolog vagyunk.

36. Az elkülönült „én‖ érzésének a megjelenése

az emberi lényben csak látszólagos, nem valódi.

37. Az „én‖, vagy individuális tudatosság érzése,

annak folyamatos jelenléte érdekében a test által

elfogyasztott tápláléktól függ.

38. Senki sem születik, és senki sem hal meg.

39. A valódi boldogság a jelenlét, a létezés

tudomása.

40. A boldogtalanság egyedül az elméhez

tartozik. Rajta kívül nincs ilyen dolog.

41. Tudni, hogy mi vagy annyi, mint annak lenni,

ami vagy.

42. Egy buborék van az óceán felszínén. A

buborék szétpukkan. „Felébredetté‖ vált? Nem,

mindig is csak az óceán volt jelen.

43. Az Ön-megvalósítás egyszerűen a végtelen

tudatosság misztériumának a felfedezése.

44. Az élet él, és ami él, az élet. Senki nincs, aki

éli az életet.

45. Az odaadás egy önmagát a spirituális fejlődés

egy bizonyos szakaszában manifesztáló

természetes folyamat.

46. Az élet nem lineáris. Nem létezik folytonos

individualitás, amely pillanatról pillanatra létezik.

47. Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített

pont a gépezetben.

48. A világeseményeknek, és minden egyes

„individuum‖ életének a színdarabja önmagától

játszódik, mivel így kell.

49. Nincs elme, eltekintve a tartalmától.

50. Az egyetemes tudatosság hatalma adja az

összes gyümölcsét a múltbeli cselekedeteknek.

51. Az élet a létezés igenlése.

52. Az élet tökéletes kibontakozás.

53. Csak egyetlen hatalom, csak egyetlen

megnyilvánulás van. Nem osztható fel különálló

részekre, vagy individuális létezőkre.

54. Nincsenek véletlenek az őszinte kereső

életében.

55. Minden természeti törvények által

szabályozott természetes folyamatok révén

nyilvánul meg.

processes, governed by natural laws.

56. There is no ―doer.‖ There is no question of

doing. There is just manifestation, one

―everything.‖

57. Consciousness is living out this life, and all

other lives, according to its own laws.

58. Everything happens in the only way it can

happen. What is happening now is the result of

what has happened in the past.

59. Grace is always available and is available to

all.

60. The longing for unity, for reunion with the

source is the common thread that runs through all

of the diversity of the universe.

61. Love for God is the first and last duty of the

human being.

62. Free will for human beings is a matter of

conscious participation in the divine will.

63. Consciousness never searches, never strives

to find the answer, because for it there is no

question.

64. Consciousness lives to praise, to say ―I am,‖

to accept without reservation.

65. The quickest and safest way for a spiritual

aspirant to become a realized or enlighted being

is to give up all desires in complete surrender to

God.

66. Liberation is understanding that there is

nothing to understand.

67. Ignorance doesn't exist.

68. Nothing negative exists.

69. Being is being positive.

70. Everyone knows the difference between

positiveness and negativeness by feeling, sense.

Negativeness is self-centered, collapsing in.

Positiveness is expanding, radiating.

71. The one who is free enjoys his freedom,

without having to do anything.

72. Everything is perfect. Everything is as it

should be.

56. Nincs „cselekvő‖. Nincs szó cselekvésről.

Csak megnyilvánulás van, egy „minden‖.

57. A tudatosság éli ezt az életet, és minden más

életet, a saját törvényeivel összhangban.

58. Minden azon az egyetlen módon történik,

amely módon megtörténhet. Ami most történik,

az eredménye annak, ami a múltban történt.

59. A kegyelem mindig rendelkezésre áll, és

mindenki számára rendelkezésre áll.

60. A forrással való egység, a vele való

újraegyesülés iránti sóvárgás a közös szál, amely

átszövi a világegyetem sokféleségének

összességét.

61. Az Isten iránti szeretet az emberi lény első és

utolsó feladata.

62. Az emberi lény szabad akarata lényeges része

az isteni akaratban való tudatos részvételnek.

63. A tudatosság soha nem keres, soha nem

törekszik, hogy választ találjon, mert az ő

számára nincs kérdés.

64. A tudatosság azért él, hogy dicsőítsen, hogy

„Én Vagyok‖-ot mondjon, hogy fenntartás nélkül

elfogadjon.

65. A spirituális törekvő felébredésének vagy

megvilágosodásának leggyorsabb és

legbiztonságosabb módja, ha minden vágyát

feladja az Isten iránti teljes önmegadásban.

66. A megszabadulás annak a megértése, hogy

nincs mit megérteni.

67. Tudatlanság nem létezik.

68. Semmi negatív nem létezik.

69. A létezés pozitív létezés.

70. Mindenki ismeri az érzés, érzékelés

pozitivitása és negativitása közötti különbséget.

A negativitás én-központú, önmagába omló. A

pozitivitás növekvő, sugárzó.

71. A szabad ember a nélkül élvezi a

szabadságát, hogy bármit is kellene tennie.

72. Minden tökéletes. Minden olyan, amilyennek

lennie kell.

What Is This World? Mi a világ? This world is a living, breathing, ever-changing,

blissful manifestation of the will of the Absolute.

The universe is the form of the Supreme Lord.

The world of multiplicity, of separate objects that

the mind sees, is an illusion. There is only

oneness in the world, however it may appear to

the mind and the senses. The world is

fundamentally a positive, joyful place. It is the

birthright of human beings to experience the bliss

that comes with true knowledge and universal

vision. If we do not always see the world in this

way, it is because we have identified ourselves

A világ egy élő, lélegző, folyton változó, boldog

megnyilvánulása az Abszolút akaratának. Az

univerzum a Legfelsőbb Úrnak a formája. A

sokféleségnek, az elkülönült objektumoknak a

világa, amit az elme lát, illúzió. Csak egység

létezik a világban, amely viszont megjelenhet az

elme és az érzékek számára. A világ alapvetően

pozitív, örömteli hely. Az embernek veleszületett

joga, hogy megtapasztalja az igazi tudással, és az

egyetemes látással együttjáró boldogságot. Ha

nem mindig ezen a módon látjuk a világot, ez

azért van, mert azonosítottuk magunkat az

with the individual ―I‖ or ego. It is the will of the

Absolute that we should forget our true nature in

this way, and it is also the will of the Absolute

that we should remember it, return to the source,

and find our true selves again.

individuális „én‖-nel, vagy egóval. Az Abszolút

akarata, hogy ilyetén módon elfelejtsük igaz

természetünket, és az is az Abszolút akarata,

hogy emlékezzünk rá, visszatérjünk a forráshoz,

és újra megtaláljuk valódi önmagunkat.

How does it happen that the Absolute Reality,

which fills this world to the brim with universal

pure consciousness, comes to be identified with

the individual form, the individual ―I?‖ To better

understand how this can happen, we can think of

a dream. In a dream, a thought or image emerges

and starts a series of associative scenes, which

are based on material stored in the memory. At

the same time, the experiencer of the dream

appears and enjoys or suffers the experiences in

the dream.

Az Abszolút Valóság, amely ezt a világot

színültig teletölti egyetemes tiszta tudatossággal,

hogyan válhatott azonossá az individuális

formával, az individuális „én‖-nel? A történtek

jobb megértéséhez gondoljunk az álomra.

Álomban megjelenik egy gondolat vagy kép, és

asszociatív jelenetek sorozatát indítja el, az

emlékezetben tároltak alapján. Ugyanakkor az

álom tapasztalója is megjelenik, és élvezni, vagy

szenvedni látszik az álomban tapasztaltakat.

The whole process of the unfolding of the dream

is entirely spontaneous, and the experiencer has

no control over what is happening. When we

wake up from the dream, we do not imagine that

we have died or even that we have lost anything

at all. In the same way, when one awakens from

spiritual sleep, the experiencer, or ―I,‖ who

appears as the experiencer of this waking world

is seen to be only a temporary appearance. In

fact, the ―I‖ does not exist and the world of

separate objects and separate individuals does not

exist either. There is only consciousness. In the

state of spiritual sleep, consciousness, which is

self-aware and self-existent, manifests in a

particular form and spontaneously identifies itself

with that form, taking the form to be self. This in

turn gives rise to the sense of not-self, or other

than self, and this is the fundamental illusion, on

which all other illusion is based. In reality, there

is no self and no not-self.1

Az álom kibontakozásának egész folyamata

teljesen spontán, és a tapasztalónak nincs hatalma

a történtek fölött. Amikor felébredünk az

álomból, egyáltalán nem képzeljük azt, hogy

meghaltunk, de még azt sem, hogy elvesztettünk

valamit. Ugyanígy, amikor spirituális álomból

ébredünk, a tapasztaló, vagy „én‖, aki látszólag

ennek az ébrenléti világnak a tapasztalója, csak

múló megjelenésnek látszik. Valójában az „én‖

nem létezik, és nem létezik az elkülönült tárgyak

és elkülönült indivíduumok világa sem. Csak

tudatosság létezik. A spirituális álom állapotában

az öntudatos és önmagában létező tudatosság

megnyilvánul egy konkrét formában, és spontán

módon azonosítja önmagát azzal a formával,

énjének tekintve azt. Másfelől, ez okot szolgáltat

a nem-én, vagy az éntől különböző érzékelésére,

és ez az alapvető illúzió az, amely minden más

illúziónak az alapja. A valóságban azonban nincs

én, és nincs nem-én.1

Just as we dream our dreams in the state of deep

sleep, so the dream of individual existence

appears in the deep sleep of God. God is

omnipresent, omnipotent, and omniscient —

everpresent, all-powerful, and all-knowing. The

nature of God is being, consciousness, and bliss.

God is manifest as the impersonal divine power,

and He is also the supremely intelligent Being

who controls that power. However, in accordance

with the law ―as above, so below,‖ God also

experiences a deep sleep state, in which He

forgets himself and ceases to know Himself as

Ahogy mi a mély alvás állapotában álmainkat

álmodjuk, úgy jelenik meg az individuális lét

álma Isten mély alvásában. Isten mindenütt

jelenvaló, mindenható, és mindent tud – mindig

jelenlévő, teljhatalmú, és mindentudó. Istennek a

természete létezés, tudatosság, és üdvösség. Isten

a személytelen isteni erőként nyilvánul meg, és

ugyanakkor az a roppant intelligens lény is Ő, aki

ellenőrzi ezt az erőt. Az „amint fent, úgy lent‖

törvénynek megfelelően azonban Isten a

tapasztalja is a mély alvás állapotát, amelyben

elfelejti Önmagát, és nem akként ismeri többé

1

One point that will be emphasized in this book is that the understanding that one does not exist as an individual entity is not something to be feared. One does not lose anything real—one only gains (or regains) that which is

most true in oneself.

A könyv nyomatékosan rámutat, hogy a megértés, hogy az egyén nem létezik individuális entitásként, nem egy olyan dolog, amitől félni kell. Az ember semmilyen valódit nem veszít – csak elnyeri (vagy visszanyeri) azt,

ami önmagában a legnagyobb igazság.

He truly is. In this divine, deep-sleep state, the

identification of the dreamer with the dream

occurs and the life of the apparent individual

begins.

Önmagát, mint ami valójában. Ebben az isteni,

mély-alvási állapotban bekövetkezik az álmodó

és az álom azonosulása, és a látszólagos

indivíduum élete elkezdődik.

The Absolute Reality IS, but it cannot be said to

exist or not to exist, because it is beyond the

comprehension of the limited human mind, with

its dependence on dualistic thinking. Existence

begins when the Absolute manifests as God the

Creator. The will of the Absolute sets in motion

the various levels of creation with the infinite

number of beings, each of which is an indivisible

part of Itself, like waves on the surface of the

ocean. The Creator, having created the universe,

then goes to sleep, entering into the creation and

animating it, but forgetting His infinite and

unlimited true nature to become finite and limited

through identification with the various beings of

this world.2

Az Abszolút Valóság VAN, de sem az nem

mondható, hogy létezik, sem az, hogy nem

létezik, mert ez meghaladja a dualista

gondolkodástól függő, korlátolt emberi elme

megértési határát. A létezés akkor kezdődik,

amikor az Abszolút mint Isten, a Teremtő

nyilvánul meg. Az Abszolút akarata hozza

mozgásba a különböző szintjeit a teremtésnek,

annak végtelen számú lényeivel, amelyek

mindegyike oszthatatlan része Önmagának, akár

a felszíni hullámok az óceánnak. Miután

megteremtette a világegyetemet, a Teremtő

elalszik, belép a teremtésbe és megeleveníti azt,

de elfelejti az Ő valódi, végtelen és határtalan

természetét, végessé és korlátozottá válik e világ

különböző lényeivel való azonosulása révén.2

It is said that the realized or enlightened person is

asleep to the world and awake to the reality.

Sometimes it is said that the awakened person is

not aware of the world and only aware of reality.

Both these statements mean that the enlightened

person is aware of his or her true nature as pure

consciousness and therefore sees the world of

separate individuals and beings as illusory.

Because there is the understanding ―I don’t exist

(as a separate entity)‖ there is also the

understanding ―Nothing else exists (as a separate

entity).‖ Being aware of reality as one’s true

being produces a state that is like that of being

very deeply asleep. There is always a deep peace

and fullness there, whatever the circumstances of

the external life.

Azt mondják, hogy a felébredett, vagy

megvilágosodott személy a világra nézve alszik,

és a valóságra nézve ébren van. Időnként azt

mondják, hogy a felébredett személy nincs

tudatában a világnak, és csak a valóságnak van

tudatában. Mindkét mondás azt jelenti, hogy a

felvilágosult ember tudatában van saját valódi

természetének, mint tiszta tudatosságnak, és ezért

az elkülönült indivíduumok és lények világát

illuzórikusnak látja. Az „én nem létezem (mint

entitás)‖ megértésből az a megértés is

következik, hogy „semmi más sem létezik

(elkülönült entitásként).‖ A valóságot az ember

létének tudni egy nagyon mély alváshoz hasonló

állapotot eredményez. Állandóan egy mélységes

béke és teljesség van jelen, bármilyenek is

legyenek a külső élet körülményei.

The power that conjures up the dream of the

world is consciousness. Consciousness exists in

all forms and is in fact the very existence of all

forms. Because everything appears in

consciousness, it means that consciousness is

subtler than any objects and also subtler than the

space that surrounds them. It surrounds objects in

its own light. Consciousness pervades everything

Az erő, amely a világ álmát előidézi, a

tudatosság. A tudatosság benne van minden

formában, és valójában az összes formának ő

valóságos léte. Mivel minden a tudatosságban

jelenik meg, ez azt jelenti, hogy a tudatosság

finomabb még a tárgyakat körbe ölelő térnél is.

Az azt körülvevő tárgyak saját fényt. A

tudatosság mindent áthat, ami megjelenik benne,

2

This explanation is of course not intended to be taken as literally true. Rather, it is of the nature of a myth. A myth, like all the various creation myths in human religious literature, is intended to convey a meaning in a way that goes beyond the limited human mind. When one takes a myth in the right way, one receives an intuitive, emotional, perception of Truth that has nothing to do with

everyday logic.

Ez a magyarázat természetesen nem szó szerint értendő. Sokkal inkább mítosznak tekintendő. A mítosznak – mint az ember vallásos irodalmának minden teremtési mítoszának – a célja egy jelentés közvetítése olyan módon, amely a korlátolt emberi elmét meghaladja. Amikor egy mítoszt a megfelelő módon kezelünk, akkor az Igazságnak egy intuitív, érzelmi felismeréséhez jutunk,

aminek a mindennapi logikához semmi köze.

that appears in it, just as the dream encompasses

all of the dream-objects. It creates and contains

the world. Consciousness is not possessed by an

individual ―person.‖ Rather, the apparent

individual is an appearance in consciousness.

mint ahogy az álom is magában foglalja az álom-

objektumok mindegyikét. Ő teremti, és

tartalmazza a világot. A tudatosság nem az

individuális „személy‖ birtokában van.

Ellenkezőleg, a megnyilvánult indivíduum a

tudatosságbeli megjelenés.

This consciousness that is the creator of the

world appears to be limited once it identifies

itself with the individual form. However,

consciousness is not at all limited. Consciousness

knows itself and IS itself always and at all times,

and only appears to be limited by the concepts of

the human mind. When, in a particular individual

form, this consciousness knows itself as it really

is, individual consciousness or ―I‖ is transcended

and is understood to be a temporary

manifestation only. This is the true meaning and

purpose of the individual life—for the individual

consciousness to realize itself as universal

consciousness, and, in that realization, to under

stand that its true nature is the Absolute Reality,

which is beyond consciousness.

A tudatosság, amely a világ teremtője,

korlátozottnak mutatkozik, amint az individuális

formával azonosítja önmagát. A tudatosság

azonban egyáltalán nem korlátozott. A tudatosság

tudatában van önmagának, és AZONOS

önmagával, mindig, és mindenkor, és csak

látaszólag korlátozott az emberi elme fogalmai

által. Amikor egy konkrét individuális formában

a tudatosság úgy ismeri magát, mint ami ő

valójában, az individuális tudatosság, vagy „én‖

meghaladásra kerül, és megértésre kerül, hogy a

megnyilvánulás csupán ideiglenes. Ez a valódi

értelme és célja az individuális életnek – ahhoz,

hogy az individuális tudatosság ráébredjen

önmagára, mint individuális tudatosságra, és,

hogy ebben a ráébredésben megértse, hogy

valódi természete az Abszolút Valóság, amely

meghaladja a tudatosságot.

The world of names and forms, the world of

separate objects is not real. It is created by the

mind. In reality, there is nothing but being-

consciousness-bliss. Within the dream of the

world appearance, there is only the all-pervasive,

universal power of consciousness projecting

itself through and within all things gross or

subtle, like the colors that are formed when pure

white light is refracted through a prism. We do

not see the pure light itself—we only see its

appearance as color.

A nevek és formák világa, az elkülönült

objektumok világa nem valóságos. Az elme hozta

létre. A valóságban azonban semmi más nincs,

csak létezés-tudatosság-boldogság. A világ

megjelenésének álmában csak a tudatosság

mindent átható, univerzális ereje vetíti ki

önmagát minden durva illetve finom dolog révén

és azokon belül, ilyenek például színek, amelyek

akkor keletkeznek, amikor a tiszta fehér fény egy

prizmán keresztül megtörik. Nem látjuk magát a

tiszta fényt – csak a színként való megjelenését

látjuk.

Consciousness is not actually experiencing

anything directly. Experiencing is carried out by

the brain and the other organs of perception that

are manifest in the individual form. The form is

being animated by the self-awareness of

consciousness.3 Consciousness is always aware

of its own existence, and that is all that is really

happening. There is not really any experiencer at

all. The experiencer is part of the experience

itself, just as the individual who experiences the

dream is a part of the dream. Experiences are

illusory—they are not happening to anyone who

A tudatosság valójában semmit nem tapasztal

közvetlenül. A tapasztalást az agy, és a többi, az

individuális formában megnyilvánuló érzékszerv

végzi. A forma a tudatosság ön-tudomása által

kerül megelevenítésre.3 A tudatosság mindig

tudatában van saját létezésének, és ez minden,

ami valójában történik. Valójában egyáltalán

nincs semmiféle tapasztaló. A tapasztaló része a

tapasztalatnak magának, épp úgy, ahogy az álmot

tapasztaló indivíduum is része az álomnak. A

tapasztalatok illuzórikusak – nem olyasvalaki

számára történnek, aki valójában létezik, hogyan

3

Perhaps a more precise way to express this is to say that the individual form, which has no life of its own, serves as a vehicle for consciousness, which is what is truly

alive.

Pontosabb talán az a megfogalmazás, hogy az individuális forma, amelynek nincs saját élete, hordozó eszköze a tudatosságnak, annak, ami igazából él.

actually exists, so how can they be anything other

than illusion? The individual ―I,‖ who appears to

be having the experience, is an illusion.

Therefore anything that appears to happen to this

imaginary person is also completely illusory.

There is no substance to experiences. They come

and go, appear for a moment, then disappear and

are forgotten. All of the experiences of one’s life

have come and gone. Where have they gone?

lehetnének hát többek illúziónál? Az individuális

„én‖, aki látszólag a tapasztalatban részesül,

illúzió. Következésképpen, bármi, ami ennek a

képzelt személynek jelenik meg, szintén

teljességgel illuzórikus. A tapasztalatok

anyagtalanok. Jönnek és mennek, megjelennek

egy pillanatra, majd eltűnnek, és elfelejtődnek.

Az ember összes tapasztalata jön és megy. Hová

távoznak?

The world of experience is an insentient world. It

has the feeling of life only because of the

presence of consciousness. When an experience

occurs, it is perceived and processed by the

memory that is already there. If it were not so,

there would be no sense of recognition in the

perception and therefore no perception at all.

There are no new experiences for this reason.

The circle of perception-recognition-memory is a

mechanical process. It happens spontaneously

without anyone doing anything. The only life

comes from the light of consciousness which

illuminates the present moment as the light

illuminates the frame that is passing in front of it

in a cinema projector. In reality, there is nothing

but this living light of consciousness itself, which

is always one light, never separated or divided in

any way. Consciousness lends the feeling of

―life‖ to the individual form because of its own

self-awareness. There is no birth and no death for

this self-awareness.

A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése

csupán a tudatosság jelenléte miatt van. Amikor

tapasztalat következik be, az észlelésre és

feldolgozásra kerül a már jelenlévő emlékezet

által. Ha ez nem így lenne, egyáltalán semmi

értelme nem lenne az észlelésben foglalt

felismerésnek, és ennek következtében az

észlelésnek sem. Nincsenek új tapasztalatok

emiatt. Az észlelés-felismerés-emlékezet köre

egy mechanikus folyamat. Spontán módon

történik, anélkül, hogy bárki bármit is csinálna.

Az egyedüli élet a tudatosság fényéből

származik, amely megvilágítja jelen pillanatot,

mint ahogyan a fény világítja meg a vetítőgépben

előtte áthaladó képkockát. A valóságban azonban

semmi nincs, csak a tudatosság élő fénye, ami

mindig egyetlen fény, soha nem különül el, vagy

oszlik fel, semmilyen módon. A tudatosság

kölcsönzi az „élet‖ érzését az individuális forma

számára, mert az az ő saját ön-tudomása. Ezen

ön-tudomás számára nincs születés és nincs halál.

What is known is always in the past. The

unknown becomes the known by being

assimilated into the knowledge we already have.

In this way, knowledge becomes static or

crystallized into a pattern. This pattern then

forms the basis for interpreting other experiences.

The process begins in the infant and continues

throughout the life of the body. We assume that a

very small child is having experiences. Actually,

it is not, because there is no ―I‖ center to whom

the experiences occur. When we look at a baby or

infant we are seeing only the self-awareness of

consciousness animating that form, just as it is

the self-awareness of consciousness that animates

animals, which also have no concepts and

consequently no sense of ―I.‖ However, the

experimental movements that the infant is

constantly making are laying the foundation for

more coordinated movements in the future. In the

same way the eyes, ears, and other sense organs

are accumulating the impressions on which

future perceptions will be made. At a certain

point, the process of perception starts on the basis

of these impressions stored in memory and that

same process continues for the remainder of that

lifetime. No experience is real. No experience is

ever experienced by anybody. Nothing that can

Ami ismert, az mindig múltbeli. Az ismeretlen a

már meglévő tudásba való beolvadással ismertté

válik. Ily módon a tudás statikussá válik, vagyis

mintává kristályosodik. Ez a minta képezi aztán a

további tapasztalatoknak az alapját. A folyamat

csecsemőkorban kezdődik, és a test egész élete

során folytatódik. Feltételezésünk szerint a

nagyon kicsi gyermeknek is vannak tapasztalatai.

Valójában nincsenek, mert nincs „én‖ központja,

akinek a számára a tapasztalatok megtörténnek.

Ha egy babára, vagy egy csecsemőre nézünk,

akkor csak a tudatosságnak a formát

megelevenítő ön-tudomását látjuk, ugyanazon

tudatosság ön-tudomását, amely az állatokat is

megeleveníti, amelyek szintén nem rendelkeznek

fogalmakkal, ennélfogva nincs „én‖ érzésük.A

kísérletező mozgások azonban, amelyeket a

csecsemő folyamatosan végez, lefektetik a jövő

összehangoltabb mozgásának az alapjait.

Ugyanezen a módon a szemek, a fülek, és a többi

érzékszerv is benyomásokat gyűjtenek, amelyek

alapján a jövőbeni észlelések történni fognak.

Egy bizonyos ponton aztán elkezdődik az

észlelés folyamata, az emlékezetben tárolt ezen

benyomások alapján, és ugyanez a folyamat fog

folytatódni, az élet fennmaradó részében.

Semmilyen tapasztalat nem valóságos. Soha

ever be experienced is real.4 senki semmilyen tapasztalatot nem tapasztalt.

Semmilyen valaha is tapasztalható nem valódi.4

Although this world of names, forms, and

experiences is not real, still it could not appear

without reality. Forms of increasing levels of

complexity are evolved in consciousness. The

entire process of evolution of consciousness,

through the infinite number of forms, is manifest

against the unchanging background of the

Absolute Reality. Consciousness evolves forms

so that ultimately it can realize itself through the

form of a human being in whom spiritual

understanding has come to maturity. However,

when that happens, consciousness realizes that

there never was anything except itself and that

the whole process of spiritual seeking and

realizing that went on in that form was only a

dream. Then why did it go through all that

process of evolution at all, when there was never

anything apart from Itself to be gained at the end

of it?

Jóllehet a nevek és formák világa, és a

tapasztalatok nem valósak, mindazonáltal

valóság nélkül nem tudnának megjelenni. Az

egyre növekvő bonyolultságú formák a

tudatosságban alakultak ki. A tudatosság

végtelen számú formán keresztül ívelő

evolúciójának teljes folyamata az Abszolút

Valóság változatlan háttere előtt nyilvánul meg.

A tudatosság továbbfejleszti a formákat, így

végül képessé válik az önmagára való

ráébredésre, az emberi formán keresztül,

amelyben a spirituális megértés érett korba lép.

Azonban, amikor ez megtörténik, a tudatosság

felismeri, hogy soha semmi nem létezett,

önmagát kivéve, és, hogy a spirituális keresés és

megértés egész folyamata, amely e formában

végbement, álom volt csupán. De akkor

egyáltalán miért ment keresztül ennek az

evolúciónak a folyamatán, amikor soha semmi

Önmagától különbözőt nem nyert a végén?

The only answer that can be given is that it was

done for sport, for enjoyment, and for the

pleasure of finding itself again after being hidden

to itself for so long. The world is the play of

consciousness. Consciousness hides itself from

itself by means of a ―gap‖ that appears between

the human body and mind and the pure state of

Self-knowledge. Because of the appearance of

this gap, consciousness forgets its true nature,

identifying itself with the limited human mind,

and the human mind is not aware of itself as pure

consciousness. This gap is called ―ignorance,‖ for

the sake of explanation. However, ignorance has

no actual existence, as it is pure nothing, a zero.

Az egyetlen válasz, ami kínálkozik az, hogy

szórakozásból, azért az élvezetért és örömért,

hogy újra megtalálja önmagát, miután oly sokáig

rejtve volt. A világ a tudatosság játéka. A

tudatosság elrejtőzik önmaga elől, az emberi test

és elme, és az Ön-tudomás tiszta állapota közötti

„szakadék‖ révén. E szakadék megjelenése

következtében a tudatosság elfelejtkezik saját

valódi természetéről, azonosítja önmagát a

korlátolt emberi elmével, és az emberi elmének

nincs tudomása önmagáról, mint tiszta

tudatosságról. Ezt a szakadékot nevezzük

„tudatlanságnak‖, a magyarázat kedvéért. A

tudatlanság azonban valójában nem létező dolog,

mivel az tiszta semmi, nulla.

4

Once again, it should be stated that this understanding, though radical, is not to be feared. It is the beginning of a much greater, more permanent happiness than can be

found in any fleeting experience.

Itt ismét meg kell jegyezni, hogy ez a megértés radikális ugyan, de nem kell tőle megijedni. Ez egy sokkal nagyobb, sokkal tartósabb boldogság kezdete, mint ami

bármely múló tapasztalásban megtalálható.

What Is Reality? Mi a valóság? Reality cannot be known or experienced.

Consciousness itself is not the final reality

because it is an appearance, a power, a

manifestation. It has definite attributes, such as a

definite existence and its self-knowing is bliss or

happiness. The Absolute or final Reality, on the

other hand, can have no attributes, because these

would limit its absoluteness. The unmanifest is

the Absolute Reality. It cannot be said to be

existing or nonexisting. It is beyond any kind of

opposites. Nothing that the human mind can say

or think can approach the Absolute. We cannot

even say that it is absolutely intelligent, because

then we would have to say that it is absolutely

non-intelligent, because to have the one and not

the other would also limit its absoluteness.

A valóság nem megismerhető, illetve nem

megtapasztalható. A tudatosság önmagában nem

a végső valóság, mivel megjelenés, erő,

megnyilvánulás. Meghatározott tulajdonságokkal

rendelkezik, mint például meghatározott létezés,

és ön-tudomása üdvösség, boldogság. Másfelől,

az Abszolútnak vagy végső Valóságnak nem

lehetnek tulajdonságai, mert ezek korlátoznák az

abszolútságát. A megnyilvánulatlan az Abszolút

Valóság. Nem lehet nevezni sem létezőnek, sem

nem-létezőnek. Felette áll minden ellentéteknek.

Semmi, amit az emberi elme mondani, vagy

gondolni tud, nem képes megközelíteni az

Abszolútat. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy

korlátlanul intelligens, mert akkor azt is kellene

mondanunk, hogy korlátlanul unintelligens, mert,

ha rendelkezik az egyikkel, a másikkal pedig

nem, az is korlátozná az abszolútságát. As air appears in space, consciousness appears in

reality. It contains the dream of the world.

Consciousness cannot be separated from reality,

or considered as something other than reality,

just as the dreaming consciousness cannot be

considered as something separate or different

from the dreamer. In terms of cause and effect,

the Absolute Reality is the efficient cause and the

manifestation of the divine power of

consciousness is the effect. Once the divine

power has manifested, that power then becomes

the material cause for the creation of the

universe. It is the manifest aspect of reality that

we call God, because it is that consciousness that

gives life to all the forms of creation.5

Mint ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a

tudatosság a valóságban. Magában foglalja a

világ álmát. A tudatosság nem választható el a

valóságtól, illetve nem tekinthető valamilyen

valóságtól eltérő dolognak, mint ahogyan az

álmodó tudatosság sem tekinthető az álmodótól

elkülönült, vagy eltérő valaminek. Ok-okozatilag

kifejezve, az Abszolút Valóság az ok, és a

tudatosság isteni erejének a megnyilvánulása az

okozat. Amint az isteni erő megnyilvánult, a

világegyetem teremtésének anyagi oka lett. A

valóság megnyilvánító aspektusa az, amit mi

Istennek nevezünk, mivel ez az a tudatosság,

amely életet ad a teremtés minden formájának.5

Nothing ever happens in reality. The only way

that we can speak about reality is by negation.

So, for example, we can say that reality is not an

experience. There cannot be anyone or any thing

that exists outside of reality to experience it.

Reality cannot be known. There can be no means

of knowing that is outside of reality that could

know it. Reality can never be known nor

experienced because it cannot be an object.

However, this does not mean that it is a subject.

We cannot say that reality exists nor can we say

Valójában soha semmi nem történik. Egyetlen

módon beszélhetünk a valóságról, tagadással.

Így, elmondhatjuk például, hogy a valóság nem

tapasztalat. Nem létezhet senki, illetve semmi

olyan, ami a valóságon kívül létezne, hogy azt

tapasztalja. A valóság nem megismerhető.

Lehetetlen megismerni azt, ami kívül esik a

valóságon, ami ismerhetné azt. A valóságot

sohasem lehet megismerni, sem megtapasztalni,

mert az nem lehet objektum. Ez azonban nem

jelenti, hogy szubjektum lenne. Nem

5

On the scale of the solar system, it is the sun that gives out light and warmth, but it is the light and warmth that

gives life to the inhabitants of the planet Earth.

Naprendszer szinten a nap adja a fényt és a meleget, de a fény és meleg biztosítja a Föld lakóinak az életét.

that it does not exist. It is beyond both existence

and non-existence. Nevertheless, there must

certainly be an unmanifest reality to provide the

basis for the manifestation. Language is not able

to encompass it because language is based on

duality. The human mind wants to be able to

affirm or deny. It cannot describe that which is

beyond all opposites.

mondhatjuk, hogy a valóság létezik, és azt sem

mondhatjuk, hogy nem létezik. Meghaladja mind

a létezést, mind a nem-létezést. Mindazonáltal,

bizonyos, hogy lennie kell olyan

megnyilvánulatlan valóságnak, amely a

megnyilvánulás alapjául szolgál. A nyelv nem

képes ezt kifejezni, mert a nyelv kettősségen

alapul. Az emberi elmének szüksége van a

képességre, hogy megerősítsen, vagy tagadjon.

Azt nem tudja leírni, ami minden ellentétek felett

áll.

It is misleading to speak about reality as though it

could possibly be known in any way. However,

we also have to understand that consciousness

can know itself. When this happens, the nature of

reality is automatically understood.6

Consciousness knowing itself, which is self-

knowledge, is the pure state of consciousness,

and this state is the manifest, or active, aspect of

reality. Although this state of self-knowledge is

still not the Absolute Reality, it is the closest

possible approach to that reality. The appearance

or manifestation of universal consciousness

cannot be in any way separate from the Absolute

Reality. The nature of consciousness cannot be

other than the nature of that Absolute Reality.

This means that reality can know itself indirectly

by the Self-knowing of its manifest power, and

this is the nature of enlightenment. Reality

manifests consciousness, and in the Self-knowing

of that consciousness, reality ―knows‖ itself.

Úgy beszélni a valóságról, mintha az bármilyen

módon megismerhető lenne, félrevezetés. Azt is

meg kell értenünk, ugyanakkor, hogy a

tudatosság nem tud önmagáról. Amikor ez

bekövetkezik, a valóság természete

automatikusan megértésre kerül.6 A

tudatosságnak tudomása van önmagáról, ami az

ön-tudomás, a tudatosság tiszta állapota, és ez az

állapot a valóság megnyilvánult, vagy cselekvő

aspektusa. Habár az ön-tudomásnak ez az

állapota még mindig nem az Abszolút Valóság,

ez áll a lehető legközelebb a valósághoz. Az

egyetemes tudatosság megjelenése vagy

megnyilvánulása semmilyen módon nem lehet

elkülönült az Abszolút Valóságtól. A tudatosság

természete nem különbözhet az abszolút Valóság

természetétől. Ez azt jelenti, hogy a valóság

megismerheti önmagát közvetve, a saját

megnyilvánult erejének Ön-tudomása révén, és

ez a megvilágosodás természete. A valóság

megnyilvánítja a tudatosságot, és ennek a

tudatosságnak az Ön-tudomásában, a valóság

„megismeri‖ önmagát.

From the point of view of Self-knowledge,

reality is understood to be the source of

consciousness, whereas from the point of view of

the individual human mind, that understanding

cannot arise. The sun of the Absolute Reality is

obscured by the clouds of identification with the

illusory objects in the illusory world perceived by

the illusory individual ―I.‖ The individual person

cannot know reality at all but consciousness

knows itself to be the radiance of the Absolute

Reality.

Az Ön-tudomás szempontjából a valóságot úgy

kell érteni, mint a tudatosság forrását, míg az

individuális emberi elme nézőpontjából ilyen

megértés nem keletkezhet. Az Abszolút Valóság

napja el van takarva az illuzórikus „én‖ által

észlelt illuzórikus világ illuzórikus objektumaival

való identifikáció felhői által. Az individuális

személy egyáltalán nem ismerheti a valóságot, de

a tudatosság az Abszolút Valóság ragyogásaként

ismeri önmagát.

Because reality is what we are, there is no path to

it and no way to find it. Reality is never

―reached‖ or ―achieved.‖ However, when we

know that our existence, our being, is nothing but

Mivel mi vagyunk a valóság, ezért nincs hozzá

vezető út, és nem lehetséges megtalálni azt. A

valóság soha nem „érhető el‖, illetve „valósítható

meg‖. Azonban, ha tudjuk, hogy életünk, létünk,

6

This is like going from one level of understanding, on which meaning and purpose is hidden, to a higher level,

on which these things are abundantly clear.

Ez olyan, mint a megértés azon szintjéről, amelynek értelme és célja rejtett, egy magasabb szintre lépni, ahol

ezek a dolgok teljesen világosak.

pure consciousness, we also know that we are the

unmanifest reality that is the source of that

consciousness. The power and activity of

consciousness, and everything that appears

within it, are seen as a playful manifestation, an

expression of our own joy, but one which is not

essential, not necessary, or required in any way.

The manifestation of consciousness is an

expression of our own absolute freedom.

semmi más, mint tiszta tudatosság, akkor azt is

tudjuk, hogy mi a megnyilvánulatlan valóság

vagyunk, amely a forrása ennek a tudatosságnak.

A tudatosság hatalma és működése, és a benne

megjelenő dolgok játszi megnyilvánulásnak

tűnnek, saját örömünk kifejezésének, de amely

semmiféleképpen nem lényegi, nem

elengedhetetlen, illetve nem szükséges. A

tudatosság megnyilvánulása saját abszolút

szabadságunk kifejeződése.

Reality never changes, but through the

manifestation of its power, it is able to create,

maintain, and destroy all of those forms that

appear in consciousness, while still remaining

absolutely free from any kind of limitation. This

absolutely free reality is what we are in our

innermost true nature.

A valóság soha nem változik, de hatalmának

megnyilvánulása révén képes létrehozni,

fenntartani, és megsemmisíteni mindazon

formákat, amelyek a tudatosságban megjelennek,

miközben teljesen, mindenféle korlátozástól

mentes marad. Ez a korlátlanul szabad valóság

az, amely a mi legbelső valódi természetünk.

Reality is absolutely trustworthy. We ourselves

are not separate from reality. Therefore, we are

connected to the source for the entire creation.

How can anything ―bad‖ ever happen to us when

we are one with the source of all that appears?

Naturally, I trust that everything will unfold

rightly, as I myself am connected to the source of

that unfolding. I am myself the only One.7

A valóság abszolút hiteles. Mi magunk nem

különülünk el a valóságtól. Következésképpen,

kapcsolatban vagyunk az egész teremtés

forrásával. Hogyan tudna valaha is bármiféle

„rossz‖ történni velünk, amikor egyek vagyunk a

minden megjelenő dolog forrásával?

Természetesen, bízom abban, hogy minden

helyesen fog kibontakozni, ahogyan én magam

kapcsolódom a kibontakozás forrásához. Én

magam vagyok az Egyetlen.7

7

This understanding does not evoke a feeling of loneliness, such as the ego experiences. Rather it is the awareness of the inseparable oneness that unites all beings and forms at the most essential and fundamental level. It is the awakening to the real unity behind the appearance of

multiplicity.

Ez a megértés nem az egó által tapasztalt magányosság érzést idézi. Az oszthatatlan egység tudomása inkább, amely az összes lényt és formát a leglényegesebb és legalapvetőbb szinten egyesíti. A sokféleség megjelenése mögötti igazi egységre való ráébredés.

Is There a God? Van Isten? The world of nature, of earth and the organic

lifeforms that inhabit its atmosphere, the mineral

and rock formations, the plants and trees, the

fishes, insects, birds, and animals that have taken

form within this context, and also those aspects

of the natural scene that are out of our reach: the

sun, the moon, and the infinite numbers of

stars—this world—the gross world of nature—is

the expression, the manifestation, of

consciousness. When we contemplate this natural

world, we see that it is full of beauty, purity, and

the innocence that comes from the absence of

ego-based thought. Human beings can live in

harmony with this world by seeing in it the

manifestation of a supreme power of which they

are also a part. When one considers the natural

world, one cannot help but be filled with awe at

the creative intelligence that allows an infinite

number of forms to appear and grow from a few

simple laws and a few basic elements. This

feeling of wonder and awe is natural to human

beings and is the basis of our religious

sensibility. Out of this feeling comes the

understanding ―there is a God.‖ For tens of

thousands of years, human beings or their

ancestors lived in awe of the immense natural

forces all around them without any concept of

religion or of God. Still that sense of awe was

there, a feeling of wonder that later evolved in

more sophisticated and settled societies into the

search for answers to the fundamental questions

of life.

A természet, a föld és környezetében élő szerves

életformák világa, az ásvány- és kőzet

képződmények, a növények és fák, a halak,

rovarok, madarak, és állatok, amelyek e

környezetben formát öltöttek, és a természet

díszletének azon aspektusai is, amely

elérhetőségünkön kívül esnek: a Nap, a Hold, és

a végtelen számú csillag – e világ – a természet

durva világa – a tudatosság kifejeződése,

megnyilvánulása. Amikor ezt a természetes

világot szemléljük, látjuk, hogy tele van

szépséggel, tisztasággal, és azzal az

ártatlansággal, amely az ego-alapú gondolkodás

hiányából származik. Az emberi lények

harmóniában élhetnek ezzel a világgal, ha abban

annak a legfőbb hatalomnak a megnyilvánulását

látják, amelynek ők szintén részei. A természeti

világ szemlélése során az ember nem tud

segíteni, érezzen viszont áhítatot a kreatív

intelligencia iránt, amely formák végtelen számú

megjelenését, és néhány egyszerű törvényből és

néhány alapvető elemből való kifejlődését

lehetővé teszi. A csodálatnak és áhítatnak az

érzése természetes dolog az emberi lények

számára, és vallási érzékenységük alapját képezi.

Ebből az érzésből keletkezik a megértés, hogy

„van Isten‖. Az emberi lények, vagy azok ősei év

tízezredek óta a körülöttük levő hatalmas

természeti erők iránti áhítatban éltek, a vallás,

vagy Isten mindenféle fogalma nélkül. Ez az

áhítat szakadatlanul jelen van, egy csodálat

érzéseként, amely később még kifinomultabbá

vált, és a társadalmakat az élet alapvető

kérdéseire adható válaszok keresésére késztette. Pure consciousness is the divine power, is God. It

is the worshipper as well as the object of all

worship. Because there is no separation between

the Absolute and its power of universal

consciousness, by worshipping that power the

worshipper is able to worship that which is the

source of everything, but which does not have

any attributes of its own. Consciousness is the

direct expression of the freedom and purity of the

Absolute, which, in itself, cannot be known or

experienced. Consciousness, however, can be

known and experienced, not in the way that we

are accustomed to experience objects, but by

being that.8

A tiszta tudatosság az isteni erő, Isten. Ő az

imádó, valamint a tárgya minden imádásnak.

Mivel az Abszolút és annak hatalma, az

egyetemes tudatosság nem elkülönültek

egymástól, e hatalom imádatával az imádó azt

képes imádni, ami mindennek a forrása, de ami

semmiféle saját attribútummal nem rendelkezik.

A tudatosság a közvetlen kifejezése az

önmagában nem megismerhető, illetve nem

megtapasztalható Abszolút szabadságának és

tisztaságának. A tudatosság azonban

megismerhető és megtapasztalható, de nem azon

a módon, ahogy a tárgyakat tapasztaljuk, hanem

az által, hogy az vagyunk.8

8

It is consciousness that is the object of all of the

devotion of all spiritual aspirants, of any religion,

anywhere and at all times. The power of

universal pure consciousness is God to the

human being. Worshipping the Absolute through

consciousness is like worshipping the sun

through its light. The manifest power is

everywhere even though its source remains

hidden, just as daylight is visible everywhere,

even when the sun is hidden behind the clouds.

A tudatosság az, amely célja minden spirituális

törekvő, minden vallás rajongásának, minden

helyen, és minden időben. Az univerzális tiszta

tudatosság hatalma Isten az emberi lény számára.

Az Abszolútnak a tudatosságon keresztül való

imádása olyan, mint a napnak az imádása annak

fényén keresztül. A megnyilvánult hatalom

mindenütt jelen van, habár annak forrása rejtve

marad, mint ahogy a nappali világosság is látható

mindenütt, még akkor is, amikor a nap a felhők

mögé rejtezik.

Consciousness, in its formless state, does not

identify with anything other than its own

existence and bliss. That is to say, there is no

duality, and so no experience of ―other.‖ It is the

identified individual soul that evolves the many

different forms in order to have more and more

complex experiences. That process is going on

within consciousness, but reality is not involved

with it, just as the one who is sleeping is not

involved in the dream. The experiences are

imaginary, as is the ―person‖ who is apparently

experiencing them. Consciousness remains aware

of the bliss of its own existence in all of the

various forms but it does not accept any

individual existences or ―objects.‖

A tudatosság, az ő forma nélküli állapotában,

nem azonosul semmi mással, mint saját

létezésével és boldogságával. Azaz, nincsen

kettősség, és így nincs szó „másnak‖ a

tapasztalásáról. Az azonosult individuális lélek

az, amely a sok különféle formát kialakítja, az

egyre több, és egyre összetettebb tapasztalás

érdekében. Ez a folyamat a tudatosságon belül

zajlik, de a valóság nincs belevonódva, mint

ahogy az alvó sincs az álomba belevonódva. A

tapasztalatok képzeletbeliek, ugyanúgy, mint a

„személy‖, aki látszólag tapasztalja azokat. A

tudatosság tudatában marad saját, különféle

formákban való létezése boldogságának, de nem

fogad el semmiféle individuális létezést, vagy

„objektumot‖.

There are many analogies for the relationship

between consciousness and the forms that appear

within it: the ocean and its waves, gold and the

ornaments made from it, electricity and the

appliances connected to it. Under the all-seeing,

allwitnessing eye of consciousness, the process

of evolution continues by itself. As long as there

is desire for more and more experiences, new

forms continue to appear and to interpret those

experiences by assimilating them into the already

known. Consciousness, meanwhile, simply rests

in its own happiness, blissfully unaffected by the

drama of the individual experience. This play of

experience is going on at the level of the mind,

and is based on the concept of ―I‖ or ―I exist.‖

This is the basic illusion, the fundamental

ignorance, by which human beings are bound.

However, ultimately, this bondage is only in the

mind and can be transcended by going beyond

the mind to the level of Self-knowledge. The

world of experience, of names and forms, goes

on by itself, with consciousness only acting as

the power that makes everything possible.

Sok analógiát ismerünk a tudatosság, és a benne

megjelenő formák kapcsolatára: az óceán és

annak hullámai, az arany és a belőle készült

ékszer, a villamos energia és a hozzá kapcsolódó

berendezések. A tudatosság mindent látó,

mindenre tanú felügyelete alatt az evolúció

folyamata önmagától zajlik. Amíg egyre több és

több tapasztalatra vágyakozunk, addig továbbra

is fennmarad az új formák megjelenése, és e

tapasztalatok értelmezése, azoknak a már

meglévő ismertekbe való beillesztésével. A

tudatosság, ez alatt, egyszerűen csak pihen a saját

boldogságában, áldott módon nem

befolyásoltatva az individuális tapasztalat

drámájától. A tapasztalatok e játéka az elme

szintjén, és az „én‖ illetve az „én létezem‖

alapján folyik. Ez az alapvető illúzió, alapvető

tudatlanság az, amely által az emberek

megkötöttek. Végül is, azonban, e kötelék csak

az elmében létezik, és az elmének az Ön-tudomás

szintjére való túllépésével meghaladható. A

tapasztalatok, a nevek és formák világa, magától

működik, a tudatosság csak akként az erőként

hat, amely mindezt lehetővé teszi.

This is why we say that consciousness is the worshipper as well as the object of worship. One becomes That, or,

more precisely, one realizes that one already is That

Ezért is mondjuk, hogy a tudatosság az imádó, ugyanúgy, mint az imádat tárgya. Az egyén Azzá válik, vagy még

pontosabban, az egyén ráébred, hogy már Az.

In itself, consciousness is the all-loving, infinite,

and supreme Lord. Consciousness as the Creator

is the first impulse to arise in the unmanifest

Absolute. The nature of that first impulse is love.

Love is the power that makes the One into the

many in order to have the many return to the

One. Love is the universal power of attraction

that holds the atomic particles in their orbits and

keeps the systems of stars rotating around the

centers of their galaxies. The nature of this power

of universal attractiveness is conscious love. The

first impulse of duality creates both the object of

love and the source from which that love

emerges. God is both personal and impersonal—

personal when manifest as the creative and

vivifying power, and impersonal as the

unmanifest Absolute. It is the personal God that

creates the individual beings and that gives them

the impulse to love.

Önmagában a tudatosság a mindent-szerető,

határtalan, és legfelsőbb Úr. A tudatosság, mint a

Teremtő az első impulzus, amely a

megnyilvánulatlan Abszolútban megjelenik.

Ennek az első impulzusnak a természete a

szeretet. A szeretet az az erő, amely az Egyet

megsokszorozza, annak érdekében, hogy a

soknak vissza kelljen térnie az Egybe. A szeretet

az az univerzális vonzerő, amely az atomi

részecskéket a pályájukon tartja, és a

csillagrendszereket a galaxisuk középpontjai

körüli keringési pályán tartja. Ezen univerzális

vonzerőnek a természete a tudatos szeretet. A

kettősség első impulzusa hozza létre a szeretet

célját, és a forrást is, amelyből a szeretet kiárad.

Isten személyes és személytelen is egyúttal –

személyes, amikor a kreatív és megelevenítő

erőként, és személytelen, amikor a

megnyilvánulatlan Abszolútként nyilvánul meg.

Az individuális lényeket a személyes Isten

teremti meg, és Ő plántálja beléjük a szeretet

impulzusát.

Consciousness enjoys its own being. It does not

accept or reject any particular action or aspect of

what is appearing. It enjoys its own bliss in all

the forms: in the stone, in the plant, in the animal,

and in the human being. For example, in a tree,

rooted in the earth and with its branches swaying

in the breeze, consciousness is enjoying itself as

pure bliss. In the human being, consciousness

enjoys itself as bliss in the state of deep sleep,

and in any other circumstances where there is an

inner peace, or when the mind is not disturbed by

the restlessness of unfulfilled desire. For the most

part, however, human beings live in a state of

disharmony with their true nature, which is pure,

blissful, and divine. If all human beings were

able to live in harmony with their own true

nature, they would live in harmony with all other

human beings, and with all of nature, and the

Earth would be a Paradise. As it is,

consciousness continues to enjoy itself as bliss in

every form, whether that form knows its true

nature through Self-knowl edge or not. In those

beings who have realized the truth of the all-

pervasive consciousness, it illuminates the mind

with wisdom, so that that person becomes a

beacon of light in the darkness of ignorance.

A tudatosság kedvét leli saját létezésében. Nem

fogad, vagy utasít el semmiféle tevékenységet

vagy aspektust, akármi megjelenik. Saját

boldogságát élvezi minden formában: a kőben, a

növényben, az állatban és az emberi lényben.

Egy földben gyökerező fában, például, és annak

szélben imbolygó ágaiban, tiszta boldogságként

élvezi önmagát. Önmagát élvezi boldogságként

az emberi lényben a mély alvás állapotában, és

minden egyéb olyan körülményben, amelyben

belső béke van, vagy ahol az elmét nem zavarja

meg a kielégítetlen vágy nyugtalansága. A

legtöbb esetben azonban az emberi lények

diszharmonikus állapotban élnek a valódi

természetük helyett, amely tiszta,

boldogságteljes, és isteni. Ha minden ember

képes lenne harmóniában élni saját valódi

természetével, akkor harmóniában élne mindenki

mással is, és a természet egészével, és a Föld

Paradicsommá válna. Ezért a tudatosság továbbra

is boldogságként élvezi önmagát minden

formában, akár tudatában van, Ön-tudomása

révén, hogy mi a forma valódi természete, akár

nincs. Ez azon lények elméjét, akik felismerték a

mindent átható tudatosság igazságát,

bölcsességgel világítja meg, így az ilyen személy

irányfénnyé válik tudatlanság sötétségében.

Consciousness is present as existence itself. All

that is ever happening is that that existence is

being felt. The world of human concerns and

aspirations is superimposed on that. There is only

one existence. It is the human mind that divides

that unitary existence into individual entities,

eternally separate from one another. The human

being conceives of God in the same way, as a

A tudatosság, mint a létezés maga van jelen.

Minden történés ennek a létezésnek az érzése. Az

emberi kapcsolatok és törekvések világa erre

szuperponálódik. Csak egyetlen létező van. Az

emberi elme osztja fel ezt az egységes létezőt

individuális entitásokra, szüntelenül elválasztva

őket egymástól. Ugyanilyen módon képzeli az

emberi lény Istent is elkülönült lénynek. Aztán

separate being. He then prays to that God for

whatever it is that he believes he needs. This is

inevitable. It is simply the way that the mind

works. It is a stage that we all must go through.

Ultimately, however, the realization occurs that

God is oneself and that God is not apart from

oneself.

imádkozik ehhez az Istenhez, bármi is legyen az,

mert azt hiszi, hogy ez az elvárása. Ez

elkerülhetetlen. Egyszerűen ilyen az elme

működése. Ez egy olyan állapot, amin

mindőnknek keresztül kell menni. Végül,

azonban, bekövetkezik a megértés, hogy Isten te

magad vagy, és hogy Isten nem egy tőled

különálló valami.

No one ever doubts that he or she exists. Taking

that existence to be real, and given the fact that

there is only one existence, then one’s own

existence must be the only existence. There are

no individual existences. There is no limit to this

self-consciousness-self-existence. This

consciousness is subtler than space and exists

prior to the arising of the experience of space.

The universal existence that is consciousness

means that nothing is ever really created nor is it

destroyed; it only changes its form. For example,

there is a huge and solid mountain. The mountain

is consciousness in the form of a mountain. After

a million years the mountain has become dust.

Dust is consciousness in the form of dust. So

nothing has been created or destroyed and

nothing has really happened. Consciousness was

there in the beginning and consciousness is there

in the end. One understands this not by knowing

consciousness as mountain and also knowing it

as dust, but by knowing oneself. From that point

of view, one knows that everything that has a

form is also nothing but consciousness in its

essential nature, just as one is oneself nothing but

consciousness. This is an intuitive knowing, or

knowing by being. One then sees apparent

disintegration or destruction but does not feel that

anything has been destroyed. One only feels that

there is change. This direct being-knowledge of

the universal is Godconsciousness, in fact, this

consciousness is God.

Senkik soha nem kételkedik abban, hogy ő

létezik. Tekintve, hogy a létezés valóságos, és

ismerve a tényt, hogy csak egyetlen létező van,

akkor az egyén saját létezése az egyetlen létezés

kell, hogy legyen. Nincsenek individuális

létezők. Az én-tudatosság-én-létezésnek

nincsenek korlátai. A tudatosság finomabb, mint

a tér és azt megelőzően létezik, hogy a tér

tapasztalás tárgyává válhatna. Az egyetemes

létezés, amely a tudatosság, azt jelenti, hogy

valójában soha semmi nem volt teremtve, és nem

is pusztult el; csak a forma változott. Például, itt

egy hatalmas és tömör hegy. A hegy nem más,

mint a tudatosság, a hegy formájában. Évmilliók

múlva a hegy porrá válik. A por nem más, mint a

tudatosság, a por formájában. Így hát, semmi

nem jött létre, vagy semmisült meg, és valójában

semmi sem történt. A tudatosság volt jelen a

kezdetkor, és a tudatosság van jelen a végén. Az

ember nem az által érti meg ezt, hogy a

tudatosságot hegynek tudja, illetve pornak tudja,

hanem azáltal, hogy önmagának tudja. Ebből a

szempontból az ember tudja, hogy egyetlen

formával rendelkező sem egyéb, mint tudatosság,

alapvető természetét tekintve, éppen úgy, ahogy

ő maga sem egyéb, mint tudatosság. Ez egy

intuitív tudás, vagy létezés általi tudás. Ezután az

ember látszólag széthullást, illetve

megsemmisítés lát, de nem érzékeli, hogy bármi

elpusztulna. Csak azt érzékeli, hogy változás

történik. Ez az egyetemes Istentudatosság

közvetlen lét-tudomása, illetve, ez a tudatosság

Isten.

God-consciousness, or universal pure self-

consciousness, is all that exists. When we, as

apparent individuals and centers of sense

perception, apparently experience something

through the senses, or when we apparently think

a thought, nothing at all is actually happening.

The fullness of consciousness remains

undisturbed, just as the light is undisturbed by the

pictures passing in front of it in the cinema

projector. If it were possible for consciousness to

become something other than itself, it would

mean that duality was real, because there would

be a subject and an object. However

consciousness is never anything other than itself.

It is always what it is. Therefore, the realized or

enlightened person is only ever aware of himself

Isten-tudatosság vagy univerzális tiszta ön-

tudatosság minden, ami létezik. Amikor mi, mint

látszólagos individuumok és érzékszervi észlelési

központok, tapasztalni látszunk valamit az

érzékeken keresztül, vagy amikor egy gondolatot

látszunk gondolni, valójában egyáltalán semmi

nem történik. A tudatosság teljessége érintetlen

marad, épp úgy, ahogy a fényt sem zavarják a

vetítőgépben előtte elhaladó képek. Ha lehetséges

volna, hogy a tudatosság valami önmagától

különböző dologgá váljon, ez a kettősség

valóságosságát jelentené, mivel szubjektum és

objektum létezne. A tudatosság azonban soha

nem valamilyen önmagától eltérő dolog. Mindig

az, ami. Ezért, a felébredett, vagy

megvilágosodott ember mindig csak Ön-

as Self-knowledge and so he feels that he is

himself manifest in every form. In the literature

of various cultures and religions, there are many

fine poetical expressions of this type of universal

vision. In the Hindu tradition, the Ashtavakra

Gita and Avadhuta Gita. In the Muslim tradition,

the poems of Rumi or Kabir. In the Christian

tradition, the words of Christ as recorded in the

Gospel According to Thomas. In Chinese culture,

the Tao Te Ching of Lao Tzu. In the modern age,

the poems in Leaves of Grass by Walt Whitman

or the poetry of Rainer Maria Rilke. And of

course there are many other examples.

tudomásként van tudatában önmagának, és ezért

úgy érzi, hogy ő maga nyilvánul meg minden

formában. A különböző kultúrák és vallások

irodalmában sok szép költői kifejezést található

az ilyen típusú egyetemes látásra. Ilyen például, a

hindu hagyományban az Ashtavakra Gita és az

Avadhuta Gita. A muszlim hagyományban Rumi

és Kabir versei. A keresztény hagyományban

Krisztus szavai, ahogyan azokat a Tamás

evangéliuma rögzíti. A kínai kultúrában Lao Tzu

Tao Te Chingje. A modern korban Walt

Whitman versei, a Leaves of Grass, vagy Rainer

Maria Rilke költészete. És persze sok egyéb

példát is sorolhatnánk.

Consciousness is one. There is not a second

consciousness. Therefore anything that appears

cannot be apart from consciousness. Everything

is an appearance in consciousness, a modification

of consciousness, a form of consciousness, a

reflection of consciousness. Any of these

expressions could be used, as long as it is

understood that whatever form appears,

consciousness itself always remains full and

perfect. Consciousness may appear to change its

form or take various forms, but this is not a real

change or change of nature or essence, only an

apparent change, just as the waves come and go

on the surface of the ocean or the characters

come and go in the movie that is being projected.

In the first case, there is nothing but water, in the

second case, there is nothing but light. In the

world, there is nothing but consciousness,

nothing but God.

A tudatosság egy. Nincs egy második tudatosság.

Ezért bármi, ami megjelenik, nem lehet független

a tudatosságtól. Minden dolog tudatosságbeli

megjelenés, a tudatosság módosulata, a

tudatosság formája, a tudatosság tükröződése. E

kifejezések bármelyike használható, amíg

magától értetődő, hogy bármilyen formában

jelenjék is meg, a tudatosság maga mindig teljes

és tökéletes marad. A tudatosság látszólag

megváltoztathatja a formáját, vagy felölthet

különböző formákat, de ez nem egy valódi

változás, illetve nem a természete, vagy a

lényege változik, látszólagos változás csupán,

mint ahogy a hullámok jönnek és mennek az

óceán felszínén, vagy, ahogy a szereplők jönnek-

mennek az éppen vetített filmen. Az első esetben,

semmi más nincs, csak víz, a második esetben

semmi más nincs, csak fény. A világon semmi

más nincs, csak tudatosság, semmi más nincs,

csak Isten.

What is consciousness? It is your own being,

your own existence. It is your own manifestation,

your own expression. Nothing is closer to you

than that. It is limitless and infinite.

Consciousness is like space, only without the

quality of emptiness. Space is not empty. Even

the space between the electrons in an atom is

pervaded by consciousness. Consciousness can

be seen as a kind of energy. It has definite

existence, even though it is so subtle. This

consciousness is the joy that we feel when life

seems good to us. That joy or bliss is the self-

awareness of consciousness. It is our self-

awareness, as there is only one self-awareness. If

we were in any sense separate from reality, we

would have no being or consciousness.

Therefore, whenever there is self-awareness or

the sense of being, of presence, of self-existence,

that awareness and that presence is

consciousness, that is God. All that is happening

is that consciousness is aware of its own

existence as happiness, joy. That happiness is the

true nature of the human being, and of all beings.

Mi a tudatosság? A te saját léted, a te saját

létezésed. A te saját megnyilvánulásod, a te saját

kifejeződésed. Semmi nincs közelebb hozzád,

mint az. Határtalan és végtelen. A tudatosság

olyan, akár a tér, csak az üresség minősége

nélkül. A tér nem üres. Még az atom elektronjai

közötti tér is tudatossággal áthatott. A

tudatállapot egyfajta energiának tekinthető.

Meghatározott létezéssel bír, még ha nagyon

finommal is. A tudatosság az öröm, amelyet

akkor érzünk, amikor az élet jónak tűnik

számunkra. Az öröm vagy boldogság a

tudatosság én-tudomása. A mi ön-tudomásunk,

mivel csak egy én-tudomás van. Ha bármilyen

értelemben elkülönültek volnánk a valóságtól,

nem lehetne létünk, vagy tudatosságunk. Tehát,

bármikor ön-tudomás, illetve a lét, jelenlét, ön-

létezés érzése van jelen, az a tudatosság és a

tudatosság jelenléte, az Isten. Mindez azért

történik, hogy a tudatosság tudatában legyen saját

létezésének, mint boldogságnak, örömnek. A

boldogság a valódi természete az emberi lénynek,

és az összes lénynek. Nem kell keresnünk a

We do not have to search for happiness, because

it is what we are. We ourselves limit this

happiness by our own wrong thinking. We

imagine that we have to search for, and find,

happiness, but we ourselves are the source of that

happiness.9

boldogságot, mert mi vagyunk az. Mi magunk

korlátozzuk ezt a boldogságot a mi saját hibás

gondolkodásunkkal. Azt képzeljük, hogy meg

kell keresnünk, és meg kell találnunk a

boldogságot, de mi magunk vagyunk a forrása a

boldogságnak.9

Enjoyment is the natural activity of being.

Happiness is the natural state. This natural

happiness is not an intense kind of pleasure like

that which is experienced on gaining some

material object that has long been desired.

Rather, it is a feeling of peace and fullness that is

free from desire. Because it is a natural activity,

this enjoyment is going on all the time, whether

we are awake, dreaming, or deeply asleep.

Happiness, or bliss, is the constant background

against which the changing scenes of our lives

play themselves out. Who is enjoying this bliss?

No one is enjoying it. It is the self-awareness of

consciousness that is itself the bliss. Nothing

external is needed. It is self-illuminating.

Az öröm a természetes hatóereje a létezésnek. A

boldogság a természetes állapot. A természetes

boldogság nem az a fajta intenzív öröm, mint ami

valamilyen régóta vágyott anyagi tárgy

megszerzésekor tapasztalható. Sokkal inkább a

vágytól mentes béke és a teljesség érzése.

Merthogy ez egy természetes hatóerő, egy egész

idő alatt fennálló gyönyörűség, akár ébren

vagyunk, akár álmodunk, akár mélyen alszunk. A

boldogság vagy üdvösség az az állandó háttér,

amely előtt életünk játékának a változó jelenetei

játszódnak. Ki élvezi akkor ezt a boldogságot?

Senki sem élvezi. A tudatosság ön-tudomása az,

amely maga a boldogság. Semmilyen külső

dologra nincs szükség. Önmagától ragyog.

For a person who has realized truth, who is

enlightened, enjoyment or pleasure in life comes

from the awareness of the non-existence of ―I.‖

This person is aware of his own freedom from

the limitation of the individual ―I,‖ which before

was the cause of bondage. For such a person, it is

the enjoyment of existence itself that is real and

alive. There is no expectation of future results or

attachment to the past. He or she lives in

harmony with the joy of universal consciousness

that is always there in the background and does

not identify with the passing events and

circumstances of the play of the world.

Nevertheless, it is not the person who is

enjoying. It is the selfawareness of consciousness

that is the enjoyment.

Annak a személynek a számára, aki felismerte az

igazságot, aki megvilágosodott, az élet élvezete

vagy öröme az „én‖ nem-létezésének a

tudomásából származik. Ez a személy tudatában

van saját, az individuális „én‖ korlátozásától való

szabadságának, amely „én‖ azelőtt a rabság oka

volt. Az ilyen személy számára maga a létezés

öröme az, amely valóságos és élő. Nincs

jövőbeni eredmények iránti elvárás, vagy a

múlthoz való ragaszkodás. Harmóniában él az

egyetemes tudatosság örömével, amely mindig

ott van a háttérben, és nem azonosul a világ

játékának múló eseményeivel és körülményeivel.

Mindazonáltal, nem a személy, aki élvez. A

tudatosság öntudomása az, ami az élvezet.

The so-called ―realized person‖ is actually not a

person at all. There is only the universal

consciousness that is active there. Any ego or

personality that remains exists only for practical

purposes and its apparent actions are not the

actions of an individual entity. The individual

entity or ―soul,‖ has no absolute existence, as

there is nothing but pure universal consciousness

at all times. However, the individual soul has

relative existence because of the thought ―I am‖

or ―I exist‖ that arises in the mind. This thought

is essentially an expression of the ―wish to be‖

that is inherent in consciousness, and which is the

Az úgynevezett „felébredett személy‖ valójában

egyáltalán nem személy. Az ő esetében már csak

az egyetemes tudatosság aktív. Minden ego, vagy

személyiség csupán gyakorlatok célokat szolgál,

és látszólagos tevékenységei nem az individuális

entitás tevékenységei. Az individuális entitás,

vagy „lélek‖ nem bír abszolút létezéssel, hiszen

semmi nincs, csak mindenkor a tiszta, egyetemes

tudatosság. Mindazonáltal az individuális lélek

viszonylagos létezéssel bír, az elmében

megjelenő „én vagyok‖ vagy „én létezem‖

gondolat miatt. Ez a gondolat elsősorban az „én

lenni vágyom‖ kifejezése, amely a tudatosság

9

This truth must be realized. It is not enough to know it as

we know an object. Erre az igazságra rá kell ébredni. Nem elegendő pusztán

tudni róla, mint ahogy egy tárgyról tudunk.

mechanism through which consciousness

manifests itself in an infinite number of forms.

The human soul is an expression of

consciousness, a vehicle of God’s will, an

embodiment of love. It appears because of the

desire for existence in the body, and it persists as

long as that desire is there. The desire to be causes the soul to take birth and the concept ―I

am‖ causes it to feel that it exists as a separate

individual. In this condition, the soul may be

drawn to religion or take up spiritual disciplines

in order to reach ―God,‖ which it also conceives

of as a separate entity. Eventually, and usually

after a long search, the understanding may dawn

in that expression of consciousness that it is itself

the object of its seeking. At that moment, which

is known as ―Self-realization,‖ ―enlightenment,‖

or ―awakening‖ in the various traditions, the

individual soul effectively ceases to exist

(actually, it never did exist as a separate entity)

and the illusory sense of individual existence

resolves itself into the real existence of universal

consciousness.

velejárója, és amely azon mechanizmus, amelyen

keresztül a tudat végtelen számú formában

megnyilvánítja önmagát. Az emberi lélek a

tudatosság kifejeződése, Isten akaratának a

közvetítője, a szeretet megtestesülése. A testben

való létezés vágya miatt jelenik meg, és

mindaddig fennmarad, amíg a vágy fennáll. A

lélek lenni vágyása eredményezi a születést, és az

„én vagyok‖ fogalom eredményezi az elkülönült

indivíduumként való létezés érzését. Ebben az

állapotban lehet, hogy a lélek valamilyen vallást,

vagy spirituális tanulmányokat végez, hogy elérje

„Istent‖, amit szintén elkülönült entitásnak

gondol. Végül, és rendszerint hosszas keresést

követően, megszülethet a megértés, a tudatosság

azon kifejezésében, hogy keresésének célja

önmaga. Ebben a pillanatban, amely a különböző

tradíciókban „önmegvalósításként‖,

„megvilágosodásként‖, vagy „felébredésként‖

ismert, az individuális lélek valójában megszűnik

létezni (tulajdonképpen, mint elkülönült entitás,

soha nem is létezett), és az individuális létezés

illuzórikus érzése beleolvad az univerzális

tudatosság valódi létezésébe.

During the process of self-seeking, consciousness

effectively conceals itself, attracting itself to

itself in order to ultimately reveal itself to itself.

There are thus two currents in consciousness: one

manifesting and outgoing, from more subtle to

more gross, and the other dissolving and

returning, from more gross to more subtle.

Consciousness attracts itself to itself by means of

the principle that like attracts like. The apparent

individual soul is nothing but consciousness

itself, but it is limited by the ―I‖ concept.

Consciousness, when allowed, moves toward

light, harmony, and beauty. It is naturally

attracted toward these positive aspects because

they are aspects of its own nature, which is

manifesting wherever and whenever possible.

This is why true religious feeling is always of an

elevating character. It is made up of the finer,

more refined emotions. Feelings of kindness and

compassion are based on the more or less partial

awareness of the underlying oneness of being.

No one is without this awareness to some extent,

but some are more aware of it than others. The

more we feel these positive emotions, the closer

we are to our true nature and the happier we will

be.

Az ön-keresés folyamatában a tudatosság

hatékonyan álcázza önmagát, önmagához vonzva

önmagát, annak érdekében, hogy végül feltárja

önmagát önmagának. Így tehát, a tudatosságban

két áramlat van: az egyik megnyilvánuló és kifelé

áramló, a finomabb felől a durvább felé irányuló,

a másik megszüntető, és visszafelé áramló, a

durvább felől a finomabb felé irányuló. A

tudatosság önmagát önmaga felé vonzza, a

hasonló a hasonlót vonzza princípiumnak

megfelelően. A látszólagosan individuális lélek

nem más, mint a tudatosság maga, csak az „én‖

fogalma által lekorlátozva. A tudatosság

lehetőség szerint a fény, a harmónia és a szépség

felé mozog. Természetes módon vonzódik e

pozitív aspektusok felé, mivel ezek az ő saját

természetének az aspektusai, amelyek lehetőség

szerint mindenhol, és mindekor

megnyilvánulnak. Az igazi vallásosság ezért

mindig felemelő jellegű. A finomabb,

kifinomultabb érzelmek alkotják. A jóság és

együttérzés érzése többé-kevésbé a lét alapjául

szolgáló egységről való részleges tudomáson

alapul. E tudomás mindenkire jellemző bizonyos

mértékben, de van, akik jobban tudatában

vannak, mint mások. Minél inkább érezzük

ezeket a pozitív érzelmeket, annál közelebb

állunk valódi természetünkhöz, és annál

boldogabbak leszünk.

Consciousness, in the human being, is always

present as an undifferentiated field of receptivity,

in which there is no ―outside‖ or ―inside.‖

Temporary insights into this oneness of being are

A tudatosság az emberi lényben állandóan,

egyfajta differenciálatlan érzékenységként van

jelen, amelyben nincs „kívül‖ vagy „belül‖. A

létezés egységébe való ideiglenes bepillantások

within the experience of everyone and certainly

within the experience of those who are following

a spiritual path. Without these experiences, we

would not know which way to go and would not

even have any incentive to follow the spiritual

path in the first place.

része mindenki tapasztalatainak, és természetesen

azok tapasztalatainak is része, akik a spirituális

utat követik. E tapasztalatok nélkül nem tudnánk,

merre kell menni, és nem éreznénk elegendő

ösztönzést sem, hogy a spirituális út követését a

legfontosabb dolgunknak tekintsük.

God the Absolute allows the manifold

appearance of the universe to occur within

Himself through the power of consciousness and,

at the same time, draws the elements of that

manifestation back into His own being. This

descent-ascent, or projection-withdrawal, of the

elements of the universe is a natural process that

happens within the undisturbed oneness of the

Absolute Reality, like breathing in the human

body.

Isten, az Abszolút, teszi lehetővé a tudatosság

ereje közvetítésével, az univerzum sokrétű

megjelenését Önmagán belül, és vonja vissza

ugyanakkor a megnyilvánult elemeket az Ő saját

lényébe. Az univerzum elemeinek ez az

alászállása-felemelkedése, illetve kivetítése-

visszavonása egy természetes folyamat, amely az

Abszolút Valóság zavartalan egységén belül

történik, akár a légzés, az emberi szervezetben.

Who Or What Am I? Ki, vagy mi vagyok én? We cannot say what we are, because we are not

any thing. We cannot point to any object and say

―That is what I am,‖ Who would do the pointing?

Therefore, the answer to the question ―Who or

what am I?‖ must come through understanding

the identity of that ―I‖ who is asking the

question.

Nem tudjuk megmondani, hogy mik vagyunk,

mivel nem valamilyen dolog vagyunk. Nem

tudunk rámutatni valamilyen tárgyra, amire azt

mondhatnánk: „ez az, ami én vagyok‖. Ki az, aki

rámutatna? Ezért hát a „ki vagy mi vagyok én?‖

kérdésre adott válasznak az azzal az „én‖-nel

való identitásnak a megértéséből kell

következnie, aki a kérdést felteszi. Consciousness cannot actually become an

individual ―I‖ or have in reality any existence

apart from itself. If it could, it would mean that

there was more than one consciousness, and

consciousness would no longer be a unity.

Therefore the separate ―I‖ sense that appears in

the human being is only apparent not real. There

is only one consciousness, so the individual

consciousness must be the universal

consciousness, and the sense of separation

nothing but imagination. This means that the

ordinary, everyday sense of existence that we

have right now is the universal pure

consciousness. We are ourselves all-pervading

God-consciousness and nothing apart from that.

A tudatosság nem válhat igazából individuális

„én‖-é, illetve semmilyen módon nem létezhet a

valóságban tőle elkülönülten. Ha ez lehetséges

lenne, akkor ez azt jelentené, hogy egynél több

tudatosság van, és a tudatosság nem lenne többé

egy egység. Ezért van az, hogy az emberi

lényben megjelenő elkülönült „én‖ érzés

látszólagos csupán, nem valóságos. Csupán

egyetlen tudatosság van, így az individuális

tudatosság az egyetemes tudatosság kell, hogy

legyen, és az elkülönültség érzése semmi más,

mint képzelődés. Ez azt jelenti, hogy a létezés

szokványos, mindennapi érzése, amivel mi éppen

most bírunk, az egyetemes tiszta tudatosság. Mi

magunk a mindent betöltő Isten-tudatosság

vagyunk, és semmi más.

What is the nature of consciousness? It is infinite

and limitless. It has itself no kind of form but

only manifests where there is a form. It is all-

knowing, and knows itself in every form.

Wherever there is knowing or perception of

anything, that is consciousness. Wherever there

is not knowing and absence of perception, that is

also consciousness. To say that one thing is

consciousness and another thing is not

consciousness is impossible. All that can be said

is that consciousness is more completely revealed

to itself in one condition than in another.

Consciousness is also present when there is

ignorance of the true nature of the human being,

only in ignorance, there is incomplete knowing.

God allows Self-ignorance to appear, because

without Self-ignorance, there would be no Self-

knowledge. In other words, God becomes

identified with the individual forms through

ignorance in order to realize Himself through

Self-knowledge. Therefore ignorance is also an

aspect of the divine power.

Mi a tudatosság természete? A tudatosság

végtelen és határtalan. Neki magának semmiféle

formája nincs, de csak ott nyilvánul meg, ahol

forma van jelen. Mindentudó, és minden

formában önmagát ismeri. Bárhol is legyen

valaminek a tudása, vagy észlelése, az

tudatosság. Bárhol is legyen nem-tudás, vagy

nem-észlelés, az is tudatosság. Azt mondani,

hogy az egyik dolog tudatosság, és egy másik

dolog nem-tudatosság, lehetetlen. Mindössze

annyit mondhatunk, hogy a tudatosság az egyik

helyzetben tökéletesebben megmutatkozott, mint

a másikban. A tudatosság akkor is jelen van,

amikor az emberi lény valódi természetében

tudatlanságban van jelen, csak éppen a

tudatlanságban lévő tudatosság hiányos. Isten

lehetővé teszi az Ön-tudatlanság megjelenését,

mivel Ön-tudatlanság nélkül nem lehetne Ön-

tudomás. Más szóval, Isten az individuális

formával a tudatlanságon keresztül azonosul,

annak érdekében, hogy ráébredjen Önmagára az

Ön-tudomáson keresztül. Ezért a tudatlanság is

az isteni erő egy aspektusa.

Even when there is ignorance of oneness, no one

will deny his or her own existence. This is

because consciousness knows itself as pure

existence in every form, even when there is a

mind that believes itself to exist separately. It is

Ha nincs is tudatában az egységnek, saját

létezését senki nem fogja tagadni. Azért nem,

mert a tudatosság a minden formában benne

foglalt tiszta létezésként ismeri önmagát, még

akkor is, ha az elme különálló létezőnek gondolja

consciousness that says ―I am,‖ and it is also

consciousness that says ―I am a separate

individual.‖ Because the human mind is there, we

make a concession to its point of view and speak

as though there were such a thing as ignorance.

Clouds in front of the sun do not affect the sun,

but they effectively block the sun from the

human point of view. It is in this way that we

speak about ignorance. So consciousness is all-

knowing, even when there is ignorance, and it is

existing, even when there is no sense of

individual existence.

magát. A tudatosság az, amely „én vagyok‖-ot

mond, és ugyancsak a tudatosság az, amely azt,

mondja, hogy „én különálló indvíduum vagyok‖.

Az emberi elme létezése miatt engedünk a

nézőpontjának, beszélünk úgy, mintha létezne

olyan dolog, hogy tudatlanság. A nap előtti

felhők nincsenek hatással a napra, az emberek

szempontjából viszont eredményesen eltakarják a

napot. Ilyenformán beszélünk tudatlanságról. A

tudatosság tehát mindent tudó, még ha

tudatlanság van is jelen, és akkor is létezik,

amikor individuális lét nem észlelhető.

One mistake we make is to assume that

consciousness is dependent on the mind, that is,

that consciousness is there when there is the

knowledge ―I am‖ and absent when that

knowledge is not there, as in the state of deep

sleep. Consciousness and existence are one and

the same, and to say that we cease to exist when

we are asleep would be an absurdity. Therefore,

consciousness is also there in the state of deep

sleep. Consciousness is not dependent on the

mind and the knowledge ―I am‖ is not the whole

of consciousness, but only one manifestation of

universal consciousness in a particular form.

Consciousness is infinitely greater than the

individual sense of ―I,‖ just as the ocean is

infinitely greater than the individual wave that

appears on its surface.

A hibát ott követjük el, hogy feltételezzük, hogy

a tudatosság az elmétől függ, vagyis, hogy

tudatosság ott van, ahol az „én vagyok‖ tudomás

van, ott pedig nincs, ahol ez a tudomás nincs

jelen, mint például a mély alvás állapotában.

Tudatosság és létezés egy és ugyanazok, és

képtelenség lenne azt mondanunk, hogy amikor

elalszunk, akkor megszűnik. Következésképpen,

a tudatosság a mély alvás állapotában is jelen

van. A tudatosság nem függ az elmétől és az „én

vagyok‖ tudomás nem a teljes tudatosság, hanem

csak az egyetemes tudatosságnak egy speciális

formában való megnyilvánulása. A tudatosság

végtelenszer nagyobb, mint az „én‖ individuális

érzése, éppen úgy, ahogy az óceán is

végtelenszer nagyobb, mint a felszínén

megjelenő individuális hullám.

Form cannot manifest without consciousness.

But can consciousness manifest without a form?

This is rather like asking ―Can the source of a

river manifest without the river?‖ Clearly, they

cannot be separated. Consciousness contains the

active, creative principle that gives rise to all

form within itself. We can conceive of

consciousness as possibly existing in a state in

which there is not the slightest differentiation or

duality at all. However, such a state or condition

would be identical with our conception of the

Absolute, insofar as it is possible to conceive of

it. Therefore, we can think of the Absolute as the

source and consciousness as the form.

Consciousness is not dependent on form, because

it is in itself formless. However, the meaning and

purpose of consciousness is inevitably bound up

with the manifestation or creation of forms. From

this point of view, there is no difference between

form and formless. Form is formlessness and

formlessness is form.

A forma nem nyilvánulhat meg tudatosság

nélkül. De meg tud-e nyilvánulni a tudatosság

forma nélkül? Ez olyan, mint azt kérdezni, hogy

„meg tud-e nyilvánulni a folyó forrása a folyó

nékül?‖ Nyilvánvaló, hogy nem szétválaszthatók.

A tudatosság magában foglalja az aktív, teremtő

elvet, amely minden formát előidéz, önmagán

belül. A tudatosság, mint lehetséges létezés egy

olyan állapotban képzelhető el, amelyben a

legcsekélyebb mértékű különbözőség, vagy

kettősség sincs. Egy ilyen állapot, vagy helyzet

azonban, a mi Abszolútról alkotott

elképzelésünkkel lenne azonos, már amennyire

az elképzelhető. Következésképpen, az

Abszolútra úgy gondolhatunk, mint a forrásra, és

a tudatosságra, mint a formára. A tudatosság nem

formafüggő, mert önmagában forma nélküli. A

tudatosság értelme és célja azonban

elkerülhetetlenül összekapcsolódik a forma

megnyilvánulásával vagy létrejöttével. E

szempontból forma és forma nélküli között nincs

különbség. A forma – forma nélküli, és a

formanélküli – forma.

In the human being, the sense of ―I‖ or individual

consciousness depends on the food consumed by

the body for its continued presence in that form.

This shows that consciousness is a form of

energy that is able to maintain its association

Az emberi lényben, az „én‖-nek, vagyis az

individuális tudatosságnak az érzése abban a

formában való folyamatos jelenlét érdekében a

test által elfogyasztott tápláléktól függ. Ez azt

mutatja, hogy a tudatosság az egy energiaforma,

with a particular form under certain conditions,

that is, in the presence of the functioning of a

vast number of life-processes, which, together,

refine the super-subtle consciousness-essence

from the gross forms of food. This does not mean

that consciousness is created by food, because

consciousness was there to begin with, but this

process of assimilation of food is the means that

consciousness has evolved to maintain itself in

the microcosm of the human body.

amely képes a konkrét formával való társulását

fenntartani, bizonyos feltételek mellett, azaz,

mérhetetlen sok élet-folyamat működése esetén,

amelyek együttesen megtisztítják a szuper-finom

tudatosság-lényeget a táplálék durva formájától.

Ez nem azt jelenti, hogy a tudatosságot a táplálék

hozza létre, mivel a tudatosság kezdettől jelen

volt, hanem azt jelenti, hogy a tudatosság

kialakította a táplálék feldolgozási folyamatának

ezt az eszközét, azért, hogy fenntartsa magát az

emberi test mikrokozmoszában.

The sense of ―I‖ or individual existence that is so

important in human society is an illusion. ―I am‖

or ―I exist‖ is a concept that arises in the mind.

There is no ―You.‖ ―You‖ do not exist. There is

no ―I.‖ ―I‖ do not exist. ―You‖ and ―I‖ are

assumptions that have no substance behind

them.10

Many actions are performed and

relationships formed based on these concepts.

Almost all human affairs are carried out on this

basis. But what meaning and significance can

these actions have when their basis is false,

unreal, and imaginary? All those actions and

relationships that are founded on the concept of

individual ―I,‖ which is itself based on ignorance,

are reduced to zero.

Az „én‖-nek, illetve az individuális létezésnek az

érzése, amely az emberi társadalomban

olyannyira fontos, illúzió. Az „én vagyok‖,

illetve „én létezem‖ egy fogalom, amely az

elmében keletkezik. Nincs „te―. „Te‖ nem

létezik. Nincs „én‖. „Én‖ nem létezik. A „Te‖ és

„én‖ feltételezések, nincs mögöttük semmiféle

lényeg.10

Sok végrehajtott cselekedet, és kialakult

kapcsolat e fogalmakon alapul. Szinte minden

emberi dolog ezen az alapon kerül kivitelezésre.

De milyen értelemmel és jelentőséggel bírhatnak

e cselekedetek, ha alapjuk hamis, valótlan, és a

képzeletbeli? Mindezen tevékenységek és

kapcsolatok, amelyek az individuális „én‖

fogalmára épülnek, amely maga is tudatlanságon

alapul, nullára redukálódnak.

The whole cycle of birth, the arising and pursuit

of desire, disillusionment, and death, all happens

within the subtle sphere of the mind, like a

dream. No one is born and no one dies. Human

society, with its emphasis on individual rights

and the fear of suffering and death, is based on an

illusion. This is why, over the centuries, those

who have gained some insight into these facts

have turned away from worldly affairs and

withdrawn from human society in order to search

for reality within themselves.

A születés, vágyak keletkezése és hajszolása,

csalódás, és halál egész ciklusa az elme finom

szférájában történik, akár egy álom. Senki sem

születik, és senki sem hal meg. Az emberi

társadalom, ezzel együtt az individuális jogok, és

a szenvedéstől és haláltól való félelem

hangsúlyozása, illúzión alapul. Ezért van az,

hogy az évszázadok során, akik már szereztek

némi betekintést ezekbe a tényekbe, elfordultak a

világi ügyektől, és elzárkóztak az emberi

társadalomtól, azért, hogy a valóságot saját

magukon belül keressék.

The cycle of birth and death of the endless

variety of species, including human beings, has

as its purpose the eventual arising of true

spiritual insight. This insight is realized at any

given time by those individuals who are prepared

to receive it. This kind of teaching about the non-

dual reality is not intended for the majority, but

only for those who happen to be mature enough

to understand it. All religions are divided in this

A különböző fajok – beleértve az emberi

lényeket – születése és halála végtelen ciklusának

a célja végső soron a valódi spirituális belátás

elérése. Ez a belátás bármely időpillanatban

megvalósulhat azon indivíduumok részéről, akik

felkészültek a fogadására. Ez a nem-kettős

valóságról szóló tanítás nem a többséget célozza,

hanem csak azokat, akik elég érettek ahhoz, hogy

megértsék azt. Minden vallás ily módon osztható

10

This understanding comes only when the true oneness of existence is realized. Until that time, the ―I’ and the ―you‖ have empirical or relative reality.

E megértés csak akkor érkezik meg, amikor a létezés

valódi egysége megvalósul. Addig az „én‖ és a „te‖

marad a tapasztalati, vagy viszonylagos valóság.

way, with an outer form, based on belief, ritual,

and obedience to authority, and an inner or

―secret‖ core of teaching, based on universal

truths. For the majority, consolation and hope

within the dream of life is provided by belonging

to an established faith and creed, while for the

minority, who cannot be satisfied by the external

form and who seek personal verification of truth,

the inner knowledge is also available from a

small number of enlightened teachers.

Consciousness wishes and intends to realize itself

and the universal process of inner evolution that

results in Self-realization is how it achieves its

purpose.

fel, egy hiten, rituálén és engedelmességen

alapuló külső formára, és egy belső, vagy

„titkos‖ lényegű tanításra, amely az egyetemes

igazságokon alapul. A többség számára vigaszt

és reményt az élet álmán az belül biztosít, hogy

megalapozott hithez és hitvalláshoz tartozik, míg

a kisebbség számára, akiket nem elégít ki a külső

forma, és akik az igazság személyes igazolását

keresik, a belső tudás is elérhető, egy kisszámú,

megvilágosodott tanító révén. A tudatosság kíván

és szándékozik ráébredni önmagára, és az Ön-

megvalósítást eredményező belső fejlődés

egyetemes folyamata az, ami céljának az elérését

eredményezi.

It is not an individual ―person‖ who experiences

Self-realization or enlightenment. It is

consciousness itself, realizing itself through the

means of a particular form. There is a bubble on

the surface of the ocean. The bubble bursts. Has

it become ―realized?‖ No, there was always only

ocean. By means of this self-effacement or

destruction of the false pride of individuality,

consciousness manifests itself in all its purity on

the level of the human mind and on the level of

the world. As a result, the mind, and the world

experienced through the mind, are seen to be

nothing but consciousness.

Nem az individuális „személy‖ az, amely az Ön-

megvalósítást, vagy megvilágosodást

megtapasztalja. A tudatosság maga ébred rá

önmagára a konkrét forma eszközei révén. Úszik

az óceán felszínén egy buborék. Szétpukkan.

„Ráébredetté‖ vált? Nem, mindig csak óceán

volt. Ezen önmegtagadás, illetve az individualitás

hamis önteltsége megsemmisítése révén, a

tudatosság nyilvánítja meg önmagát, az ő teljes

tisztaságában, az emberi elme szintjén, és a világ

szintjén. Eredményképpen, az elme, és az elme

tapasztalta világ, semmi másnak nem látszik,

csupán tudatosságnak.

Self-realization is the simple revelation of the

mystery of infinite consciousness. The pure,

infinite God-consciousness is spread out

everywhere in this world that appears to the

senses, but, as long as there is Self-ignorance, we

cannot see it. When that realization does occur,

we understand that there is only consciousness,

and that there is no difference between ourselves

and the world. The perceiver and the perceived,

together with the concepts of knowledge and

ignorance, illusion and reality, and inside and

outside, all disappear. There is no difference

between the manifest world and its manifesting

principle. Both are pure consciousness and

nothing else, just as the waves and the ocean are

nothing but water. The world is a mystery that is

in no way different or separate from the mystery

of one’s own existence. The world that has

become oneself is not known as an object is

known, in duality. To know what you are is to be

what you are. So it is sometimes said of realized

or enlightened beings that they are not conscious

of the world and not conscious of themselves.

This does not mean ―unconscious‖ but conscious

only of the oneness of consciousness within the

apparent multiplicity. This ―Self-consciousness‖

or ―Self-knowledge‖ is the fulfillment of the

process of the self-manifestation of the Absolute

Reality.

Az Ön-megvalósítás a végtelen tudatosság

misztériumának egyszerű kinyilatkoztatása. A

tiszta, végtelen Isten-tudatosság ebben az érzékek

számára megjelenő világban mindenütt szétárad,

de amíg Ön-tudatlanság van jelen, nem láthatjuk

azt. Amikor a felébredés bekövetkezik,

megértjük, hogy csak tudatosság van, és hogy

nincs különbség mi magunk és a világ között. Az

észlelő és az észlelt, a tudás és a tudatlanság,

illúzió és valóság, valamint a belső és külső

fogalmaival együtt, mind eltűnnek. Nincs

különbség a megnyilvánult világ, és annak

megnyilvánító princípiuma között. Mindkettő

tiszta tudatosság, és semmi más, éppen úgy, mint

ahogy a hullámok és az óceán is csak víz, semmi

más. A világ egy misztérium, amely semmiben

sem különbözik, vagy különül el az ember saját

létezésének misztériumától. A világ, amely

önmagában nem ismert, objektumként ismert, a

kettősségben. Tudni, hogy mi vagy, azt jelenti,

hogy annak lenni, ami vagy. Így hát azt mondják

időnként a felébredett és megvilágosodott

emberekről, hogy nincsenek tudatában a

világnak, és nincsenek tudatában önmaguknak.

Ez nem „tudattalanságot‖ jelent, hanem azt, hogy

a látszólagos sokféleség közepette csupán a

tudatosság egységének van tudatában. Ez az „Ön-

tudatosság‖, vagy „Ön-tudomás‖ az Abszolút

Valóság ön-megnyilvánítási folyamatának a

beteljesedése.

Real happiness is awareness of presence, of

being. It comes as a result of Self-knowledge and

not otherwise. This happiness is always available

and is not in any way dependent on external

circumstances. We all have the source of eternal

happiness within ourselves, but we do not

understand it and cannot be certain of it until

Self-knowledge occurs. Then we know, beyond

any doubt, that the bliss of consciousness is our

true nature, and always has been. Unhappiness

belongs only to the mind. Outside of it, there is

no such thing.

A valódi boldogság a jelenlét, a létezés

tudomása. Az Ön-tudomás eredményeként

keletkezik, és nem másképp. Ez a boldogság

mindig elérhető, és semmilyen módon nem függ

semmilyen külső körülménytől. Mindannyiunk

belsejében jelen van az örök boldogság forrása,

de nem értjük azt, és nem lehetünk benne

biztosak, amíg az Ön-tudomás be nem

következik. Akkor majd, minden kétséget

kizáróan tudni fogjuk, hogy a mi igaz

természetünk a tudatosság boldogsága, és mindig

is az volt. A boldogtalanság csak az elméhez

tartozik. Rajta kívül, nincs ilyen dolog.

What Is Life? Mi az élet? We do not know anything about what life is in

itself because we are ourselves the conscious

source of all life. The movement or process of

becoming a sentient, living being is something

that has just happened to us. No one can say what

life is because the source cannot be known. Only

the external appearance can be known. All that is

known of life is known in the process of living,

which itself is a manifestation of life and occurs

within and through the impersonal power of

consciousness. However, the source is not

separate from its manifestation. God the Creator

is manifest as the creation. Life is living and

living is life. There is no one living a life. ―I‖

(this form) and ―you‖ (that form) are just

expressions of life manifesting itself in different

ways.

Nem tudunk semmit sem arról, hogy az élet

önmagában véve micsoda, mivel mi magunk

vagyunk a tudatos élet forrása. A mozgás vagy az

érző lénnyé, élőlénnyé válás folyamata valami

olyan, ami éppen most történt velünk. Senki sem

tudja megmondani, hogy mi az élet, mivel a

forrás nem megismerhető. Csak a külső

megjelenés megismerhető. Mindent, amit az

életről tudunk, az élet folyamataiban ismertük

meg, amely maga is az élet megnyilvánulása, és a

tudatosság személytelen hatalmán belül és az

által valósul meg. A forrás azonban nem különül

el az ő megnyilvánulásától. Isten a Teremtő

teremtésként nyilvánul meg. Az élet él, és ami él,

élet. Senki sincs, aki élné az életet. Az „én‖ (ez a

forma) és a „te‖ (az a forma) csupán az önmagát

különböző módokon megnyilvánító életre

vonatkozó kifejezések. As long as we imagine that we are individual

persons, we are deluded. Living is a process that

takes us by surprise. Suddenly we appear to be

―born‖ when the sense of ―I‖ arises in early

childhood and we find ourselves witnessing our

own existence. But we identify with that sense of

individual existence and forget our true, universal

existence. We lose touch with it because of the

concepts that get formed in us, even though the

true life force is always there, everywhere

present. That pure, universal beingness is the

manifestation of life itself. If it were not there,

we would not survive as sentient beings for a

single second.

Mindaddig, amíg azt képzeljük, hogy individuális

személyek vagyunk, meg vagyunk tévesztve. Az

élet egy bennünket meglepetésként érő folyamat.

Egyszerre csak „megszületettnek‖ látszunk,

amikor a korai gyermekkorban megjelenik az

„én‖, és saját létezésünk tanúiként találjuk

önmagunkat. De azonosulunk az individuális

létezésnek ezzel az érzésével, és elfeledkezünk a

valódi, egyetemes létezésünkről. Elveszítjük a

vele való kapcsolatot, a bennünk kialakuló

fogalmak miatt, még ha az igazi életerő mindig

ott van, mindenütt jelen van is. Ez a tiszta,

egyetemes létezőség magának az életnek a

megnyilvánulása. Ha nem volna, akkor nem

maradnánk életben érző lényekként egy

másodpercre sem.

The Absolute is beyond existence and non-

existence, but through this universal beingness it

knows existence. This being-consciousness-bliss

is not a concept and cannot be approached

through concepts. Rather it is that which is

always already there when all conceptualizing

has ceased. We do not understand that the idea

we have of our own existence is only a concept.

It has arisen at some point in the past, which we

have forgotten, and, at some point in the future,

which we cannot know, it will leave again. In

between these two unknown and mysterious

points in time, we have what we call ―our life.‖

In fact, this individual or personal life is nothing

but the operation of thought. When we wake up

every morning, the concept of ―I‖ appears and

with it all the memory of what has gone before

comes to the surface. We are carried along in this

Az abszolút létezés és nem-létezés felett áll, de

ezen egyetemes létezőség révén tud a létezésről.

Ezen létezés-tudatosság-üdvösség nem fogalom,

és nem közelíthető meg fogalmi úton. Inkább

annak tekinthető, ami minden fogalomalkotás

megszűnésekor van jelen. Nem értjük, hogy saját

létezésünk ideája egy fogalom csupán.

Keletkezett, a múlt valamely pillanatában, amit

elfelejtettünk, és a jövő egy bizonyos pontján,

amit nem ismerhetünk, meg fog szűnni újra. E

két ismeretlen és rejtélyes időpont között van az,

amit az „életünknek‖ nevezünk. Valójában ez az

individuális és személyes élet semmi más, mint

gondolati működés. Amikor reggelente

felébredünk, az „én‖ fogalma megjelenik, és vele

együtt minden azt megelőzőleg elmerült emlék a

felszínre jön. Magával ragad bennünket a

tapasztalatok felszínes áramlása, amelyben

superficial flow of experiences, in which moment

follows moment, hour follows hour, and day

follows day, leading at last to that point where

we reach our ―final moment.‖ This flow of

consecutive experiences is only a dream that has

arisen. It has no substance whatsoever. The idea

of individual existence has no more reality than

the character who appears in our dream, whom

we forget as soon as we wake up.11

pillanatot pillanat követ, órát óra követ, napot

nap követ, elvezetve bennünket végül arra a

pontra, amely „utolsó pillanatunk‖. Az egymást

követő tapasztalatoknak ez az áramlása is csak

egy álom, amely keletkezett. Nem bír semmiféle

szubsztanciával. Az individuális létezés

gondolata egyáltalán nem bír több realitással,

mint az az álmunkban megjelenő karakter, akit

felébredésünk után rögtön elfelejtünk.11

Within the dream of life, the dream of spiritual

seeking arises and leads to the dream of meeting

the true teacher. Devotion to the teacher and the

teaching leads in turn to understanding and

eventual awakening from the dream. Devotion,

and the commitment that comes with it, is not

something that we choose to do or not to do, but

is a natural process that manifests itself at a

certain stage of spiritual development. It is an

indication that the mind is turning inwards, in the

direction of pure consciousness, and away from

the illusion.

Az élet álmában megjelenik a spirituális keresés,

és az álmot a valódi tanító megtalálása felé

irányítja. A tanító iránti odaadás és a tanítás

pedig a megértéshez és az álomból való végső

felébredéshez vezet. Az odaadás és az ezzel járó

elkötelezettség nem olyan dolog, amiről úgy

határozunk, hogy megtesszük, vagy nem, hanem

egy természetes folyamat, amely a spirituális

fejlődés bizonyos szakaszában megnyilvánítja

önmagát. Egy arra vonatkozó jelzés, hogy az

elme befelé fordul, a tiszta tudatosság irányába,

az illúziótól pedig elfordul.

Life is not linear. There is no continuous

individuality from moment to moment. Reality is

always already waiting for us, in the vertical

dimension outside of time, not in the horizontal

flow of time. Life is there before we were ―born‖

and is there after we ―die.‖ Even if we say it is

there ―now‖ or ―in the present moment,‖ we are

using the terms of the illusory horizontal

dimension. In reality, there is no time. Past,

present, and future are all only concepts relating

to the imaginary center we call ―I.‖ The ―I‖

concept has arisen along with the awareness of

our own physical body and its space, and which

is opposed to the concept ―not-I‖ which defines

other physical bodies and their spaces. However,

―I‖ is still only a concept. It is a convention that

enables us to fit more or less smoothly into the

machine-like functioning of human society.

Az élet nem lineáris. Nem létezik folyamatos,

pillanatról pillanatra létező individualitás. A

valóság már ott vár ránk, örökké, az időn kívüli

vertikális dimenzióban, nem az idő vízszintes

áramlásában. Az élet van, mielőtt „születettünk‖,

és van, miután „meghalunk‖. De még ha azt

mondjuk is, hogy „most‖ van, vagy „a jelen

pillanatban‖, a szavakat az illuzórikus

horizontális dimenzióban használjuk. Valójában

azonban nincs idő. Múlt, jelen és jövő mind csak

fogalmak, amelyek arra a képzeletbeli központra

vonatkoznak, amelyet „én‖-nek nevezünk. Az

„én‖ fogalma a saját fizikai testünk és annak tere

tudomásával együtt jelent meg, és ellentétes a

‖nem-én‖ fogalmával, amely a többi fizikai testet

és azok tereit meghatározza. Azonban az „én‖

továbbra is csak egy fogalom. Egy konvenció,

amely lehetővé teszi számunkra, hogy többé-

kevésbé zökkenőmentesen illeszkedjünk az

emberi társadalom gépszerű működéséhez.

Life has no center. There is no fixed point in the

machinery, either in the bee-hive of human

activity, or in the inner psychology of the human

being. The point is self-defined, that is, mentally,

and relates to other points, which are also only

conceptual. To this imaginary point we attribute

the various experiences and events of ―our lives.‖

Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített

pont a gépezetben, sem az emberi tevékenység

méhkasában, sem az emberi lény belső

pszichológiájában. A kérdés ön- meghatározott,

azaz, mentális, és további olyan kérdésekhez is

kapcsolódik, amelyek csupán fogalmiak. E

képzeletbeli pontot felruházzuk „életünk‖

11

This understanding brings liberation from the bondage and suffering that comes from the false idea that we are separate from others and separate from God.

Ez a megértés hozza meg a rabságtól és a szenvedéstől való megszabadulást, amely abból a hamis elképzelésből fakad, hogy el vagyunk különülve egymástól, valamint,

hogy el vagyunk különülve Istentől.

In fact, there is nothing connecting these

experiences together. The drama of world events

and of each ―individual‖ life is playing itself out

as it must. There is no permanent individual soul,

apart from the thought of its own existence, just

as there is no mind, apart from its contents. When

the thought ―I exist‖ is there, then there is an

individual soul, and it can attribute to itself the

doing of various actions, which it considers

―good‖ or ―bad‖ according to its mental

programming. It then suffers or enjoys the results

of these actions, over and over, because of its

selfbelief, which is really nothing but Self-

ignorance. How long it will take for this Self-

ignorance to turn into Self-knowledge in a

particular case no one can say. God has infinite

patience.12

különböző tapasztalataival és eseményeivel.

Valójában, semmi nincs, ami ezeket a

tapasztalatokat összekötné. A világesemények, és

az egyes „indivíduumok‖ életének színdarabja

önmagától játszódik, mivel kell. Nem létezik

állandó, a saját létezése gondolatától független

individuális lélek, mint ahogyan elme sem

létezik, annak tartalmától függetlenül. Amikor

„én létezem‖ gondolat van jelen, akkor van jelen

egyéni lélek is, és ez tud önmagának különböző

cselekvéseket tulajdonítani, amelyeket „jónak‖

vagy „rossznak‖ minősít, mentális

programozásának megfelelően. Ez szenvedi vagy

élvezi ezután e cselekmények eredményeit, újra

meg újra, ami valójában nem más, mint Ön-

tudattalanság. Hogy adott esetben mennyi időbe

kerül ezen Ön-tudattalanságnak, hogy Ön-

tudomássá változzon, senki nem tudja

megmondani. Istennek végtelen a türelme.12

The perfection and fullness of the Absolute is not

affected by the processes which happen to arise

in consciousness. Even when Self-knowledge

does occur in some human being somewhere,

that realization consists of the understanding that

nothing has ever happened. Self-ignorance and

Self-knowledge are both aspects of the same

process. Perfection appears as imperfection in

order to realize itself once again as perfection. It

is part of the perfection of the Absolute Reality

that there can be the arising of imperfection in it.

Without imperfection, how can there be

perfection?

Az Abszolút tökéletességét és teljességét nem

befolyásolják a tudatosságban zajló folyamatok.

Még ha bekövetkezik is az Ön-tudomás valahol,

valamely emberi lényben, a megvalósítás annak

megértésében áll, hogy soha semmi nem történt.

Az Ön-tudattalanság és Ön-tudomás egyaránt

aspektusai egyazon folyamatnak. A tökéletesség

tökéletlenségként jelenik meg, annak érdekében,

ismét tökéletességként ébredjen rá önmagára. Az

Abszolút Valóság tökéletességének része, hogy

megjelenhet benne tökéletlenség. Tökéletlenség

nélkül hogyan lenne lehetséges tökéletesség?

Life is a process in which the power of universal

consciousness is giving to all the fruits of past

actions. It does not require the intervention of

―individuals‖ because the law of cause and effect

operates mechanically. All actions have their

corresponding results, good or bad, positive or

negative, and anything in between. For the

individual soul, which is created and maintained

by thought, the accumulated results of past

actions become the tendencies that shape further

experiences and actions. The imaginary

individual takes himself or herself to be the doer

of the actions, but they are happening by

themselves. There is only one power, only one

manifestation. It is not broken up into separate

parts or individual existences. Actions leave their

impressions in memory, and those impressions

Az élet egy folyamat, amelyben az univerzális

tudatosság hatalma adja a múltbéli cselekedetek

összes gyümölcsét. Nem igényli „személyek‖

közbenjárását, mivel az ok-okozati törvény

mechanikusan működik. Minden cselekedetnek

megvan a maga megfelelő eredménye, jó vagy

rossz, pozitív vagy negatív, és bármi a kettő

között. A gondolat által létrehozott és fenntartott

egyéni lélek számára a múltbéli cselekedetek

felhalmozott eredményei tendenciákká válnak,

amelyek további tapasztalatokat és

cselekedeteket alakítanak. A képzelt indivíduum

önmagát tekinti a cselekedetek cselekvőjének, de

azok önmaguktól történnek. Csak egyetlen

hatalom van, csak egyetlen megnyilvánulás. Nem

bomlik különálló részekre, vagy individuális

létezőkre. A cselekedetek benyomásokat hagynak

12

This is another way of saying that consciousness is

beyond time. Ez más megfogalmazásban azt jelenti, hogy a tudatosság

időn túli.

become the cause of other actions. az emlékezetben, és ezek a benyomások további

cselekedetek okaivá válnak.

Once the process of spiritual seeking begins in a

particular expression of consciousness, it

continues to expand and develop according to its

own laws, which, for the most part, we do not

understand. One example of these laws is the

phenomenon that there are no accidents in the life

of the sincere seeker. Every significant event

seems to be arranged for the purposes of spiritual

evolution. Life appears to come more and more

under the influence of a higher law and the

understanding grows that we are being taken care

of. This process of living, or life, is the

affirmation of being. The will to be, to exist, and

to experience, is the root cause for the

manifestation of the infinite number of forms. It

is a positive force, an affirming force. The inertia

of matter is the denying, or resisting, force to the

manifestation of forms invested with life. The

universal pure consciousness itself is the power

that mediates between the two.

Amint a spirituális keresés folyamata a

tudatosság egy adott kifejeződésében elkezdődik,

az tovább növekszik és fejlődik, az ő saját

törvényeinek megfelelően, amelyet a legtöbb

esetben nem értünk. E törvények egyik példája az

a jelenség, hogy az őszinte kereső életében

nincsenek véletlenek. Minden jelentős esemény

láthatóan a spirituális fejlődés céljának

alárendelt. Látszik, hogy az élet egyre inkább egy

magasabb törvény befolyása alatt áll, és a

megértés növekszik, mert gondot fordítunk rá.

Az élőnek, vagy életnek ez a folyamata a létezés

megerősítése. A végtelen számú formák

megnyilvánulásának a kiváltó oka a lenni, létezni

és tapasztalni akarás. Ez egy pozitív erő, egy

megerősítő erő. Az anyag tehetetlensége, ami a

tagadás, vagy ellenállás, a formákat

megnyilvánító erő, életre van szentelve. Maga az

univerzális tiszta tudatosság az a hatalom, amely

a kettő között közvetít.

Is There Free Will? Létezik-e szabad akarat? Life is a play that is already written in all its

essential points and we are the actors in it. What

makes this play different from a play in a theater

is that we, the actors, do not know what is going

to happen. It is as though the lines that we are to

speak only come into our heads the moment

before we are to say them, and the actions that

we are to perform only occur to us as we are

performing them. Except for some exceptional

individuals with extraordinary psychic powers,

this is the case for every human being on Earth.

The only difference is in how the play of life is

understood, because it is understanding that

determines how the play is experienced. From

this point of view there are three types of

individuals:

Az élet egy olyan színjáték, amely minden

lényeges pontjában megírásra került, és mi

vagyunk benne a szereplők. Ezt a színjátékot a

színházi színdaraboktól az teszi különbözővé,

hogy mi, a szereplők, nem tudjuk, hogy mi fog

történni. Olyan, mintha a mondatok, amelyeket el

kell mondanunk, csak abban a pillanatban

kerülnének a fejünkbe, amikor ki kell azokat

mondanunk, és a cselekvésekre, amelyeket meg

kell cselekednünk, csak akkor kerülne sor,

amikor el kell azokat végeznünk. Ez a Földön élő

összes emberi lényre vonatkozik, néhány

különleges pszichikai erővel bíró, kivételes

individuum kivételével. Az egyetlen különbség

abban áll, hogyan értjük meg a játékot, mivel ez a

megértés határozza meg a játék megtapasztalását.

E nézőpontból háromféle individuum létezik: 1. The person without spiritual aspiration who

lives a worldly life. Such a person has no

understanding of the true situation and

assumes that he or she is fully responsible, is

doing everything, and has free will.

2. The spiritual aspirant or seeker. The aspirant

may know or suspect the true situation and

have some level of acceptance of it. This

person is in the uncomfortable position of

knowing that he or she cannot do anything,

while having to act as though fully

responsible.

3. The realized or enlightened being. This

individual has full understanding of the true

situation and has surrendered to it. He or she

acts in life with the understanding that it is a

divine play and so does not take it too

seriously.

1. A spirituális törekvésektől mentes, világi

életet élő személy. Az ilyen személy nem

fogja fel a valódi helyzetet, és azt feltételezi,

hogy teljes mértékben ő a felelős mindenért,

amit tesz, és szabad akarattal rendelkezik.

2. A spirituális törekvő, vagy kereső. A törekvő

tudja vagy gyanítja, hogy mi a valós helyzet,

és bizonyos szinten elfogadja azt. E személy

abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy

úgy tudja, ő nem tud tenni semmit, miközben

úgy látja, hogy teljes mértékben ő felelős.

3. A felébredett, vagy megvilágosodott lény. Ez

az individuum teljes mértékben megérti a

valós helyzetet, és megadta magát annak. Az

ő cselekvése az életben azon megértésen

alapul, hogy ez egy isteni játék, és így azt

nem veszi túlságosan komolyan.

From these categories, we see that in no case is

there genuine free will for human beings. Only

God the Absolute has free will. However,

because consciousness is God and consciousness

is our true nature, we are free to the extent that

we know ourselves and accept ourselves as that

consciousness. In practical terms, this means that

we are free when we remember ourselves as pure

consciousness. We are free to the extent that we

can separate ourselves from the limitations of the

mind.

E kategóriák alapján, láthatóan, nincs olyan eset,

hogy az emberi lények valóban szabad akarattal

rendelkeznének. Csak Isten, az Abszolút

rendelkezik szabad akarattal. Mivel azonban a

tudatosság Isten, és a tudatosság a mi valódi

természetünk, olyan vonatkozásban vagyunk

szabadok, hogy megismerjük önmagunkat, és e

tudatosságként fogadjuk el önmagunkat. A

gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akkor vagyunk

szabadok, amikor úgy emlékszünk önmagunkra,

mint tiszta tudatosságra. Abban a vonatkozásban

vagyunk szabadok, hogy el tudjuk különíteni

magunkat az elme korlátozásaitól.

The ordinary idea that it is possible to do

whatever one wants is an illusion, based on the

false assumption of separate individuality. There

is nobody there. How can an imaginary entity

A hagyományos elképzelés, miszerint az ember

bármit megtehet, amit akar, az elkülönült

individualitás hamis feltételezésén alapuló

illúzió. Senki nem létezik. Hogyan

have anything other than imaginary will? In fact,

all actions are happening as a result of previous

actions, accord ing to the law of cause and effect.

Human beings are so accustomed to believing

that they are individuals, and human society is so

completely bound up with that false assumption,

that it is not possible for them even to think

without relating that thought to the imaginary

center called ―I.‖ The assumption that there is

free will and that ―I am doing‖ arises out of this

false notion of individuality.

rendelkezhetne egy képzeletbeli személy bármi

mással, mint képzeletbeli akarattal? Valójában

minden cselekvés a megelőző cselekvések

eredményeként, az ok és okozat törvényének

megfelelően történik. Az emberek olyannyira

megszokták, hogy individuumnak hiszik

magukat, és az emberi társadalom olyannyira

totálisan függ ettől a hamis feltételezéstől, hogy

még gondolkodni sem képesek anélkül, hogy a

gondolat ne lenne kapcsolatban az „én‖-nek

nevezett képzeletbeli központtal. A szabad akarat

létezésének feltételezése, és az „én cselekszem‖

az individualitásnak ebből a hamis fogalmából

származik.

For the spiritual aspirant, however, the question

of free will is highly significant. Free will for the

aspirant means the will to pursue spiritual

practice based on Self-remembering, acceptance

of the teaching about one’s true nature, and

surrender to the divine will. Some aspirants who

study non-dual teachings prematurely adopt the

point of view of enlightened beings that there is

no free will and that therefore spiritual practice is

not necessary—anything that has to happen will

happen by itself. This is incorrect, because it is

precisely for the benefit of spiritual aspirants that

the power of discrimination has been given.

A spirituális törekvő számára azonban a szabad

akarat kérdésének rendkívüli jelentősége van. A

szabad akarat a törekvő számára az arra irányuló

akaratot jelenti, hogy spirituális gyakorlatot

folytasson az Én-emlékezés alapján, fogadja el az

ember valódi természetéről szóló tanítást, és adja

át önmagát az isteni akaratnak. Egyes törekvők,

akik a nem-kettőség tanításait tanulmányozzák,

túságosan korán fogadják el a megvilágosodott

ember szempontját, hogy szabad akarat nem

létezik, és ezért a spirituális gyakorlat nem

szükséges – hogy minden, aminek meg kell

történnie, az meg fog történni magától. Ez

helytelen, mert pontosan spirituális törekvők

érdekét szolgálja, hogy a megkülönböztetés ereje

megadatott számukra.

The difference between the worldly person and

the spiritual aspirant is in the conscious

knowledge of one’s own limitations. As long as

the imaginary entity is there, that is, as long as

there is ignorance and as long as we take

ourselves to be individuals, the entity that we

take ourselves to be does have imaginary free

will. It is this imaginary free will that is appealed

to by spiritual teachers who encourage spiritual

seekers to practice disciplines, abide by moral

strictures, study various texts, or adopt other

practices to purify the body and the mind in

preparation for enlightenment. As long as we

consider ourselves to be separate individuals, we

must make efforts along these lines. We are

attracted to practices and disciplines because we

feel that we can gain something from them. It is

precisely because we do not yet have the

understanding that the realized person has, which

is that we are already ourselves and that there is

truly nothing to be gained, nothing to be

acquired, and nothing to be accomplished, that

we must exert ourselves to gain that

understanding. And for this understanding,

spiritual practice is absolutely necessary.

A spirituális törekvő abban különbözik a világi

személytől, hogy tudatos tudatában van a saját

korlátainak. Mindaddig, amíg a képzelt entitás

jelen van, vagyis, amíg tudatlanság van jelen, és

amíg önmagunkat indivíduumnak tekintjük, az

entitást, amelynek önmagunkat tekintjük, szabad

akarattal rendelkezőnek kell képzelni. Ehhez a

képzelet szülte szabad akarathoz folyamodnak a

spirituális tanítók, amikor arra ösztönzik a

spirituális keresőket, hogy gyakorlatokat

végezzenek, szigorú erkölcsi megítélésnek

vessék alá magukat, különböző szövegeket

tanulmányozzanak, vagy más egyéb

gyakorlatokat végezzenek, hogy megtisztítsák a

testet és az elmét, amellyel a megvilágosodást

készítik elő. Amíg különálló indivíduumnak

tartjuk magunkat, erőfeszítéseket kell tennünk e

vonalak mentén. Gyakorlatokhoz és

diszciplínákhoz vonzódunk, mert úgy érezzük,

hogy nyerhetünk valamit általuk. Ez pontosan

azért van, mert még nem rendelkezünk a

felébredett személy megértésével, vagyis azzal,

hogy mi már önmagunk vagyunk, és hogy

valójában nem kell elnyerni semmit, nem kell

megszerezni semmit, és nem kell megvalósítani

semmit, azzal, hogy a megértés elérése érdekében

kell fáradoznunk. És ehhez a megértéshez

feltétlenül szükség van spirituális gyakorlásra.

As spiritual aspirants, we are still more or less

attached to the illusion of separateness and are

not yet completely ready to let go of it. If we

could let go of it, we would already be

enlightened. As long as we believe that the sense

of separate ―I‖ is what we are, then we will

continue to hold onto it — fearing, with very

good reason, that if that goes, then ―we‖ go with

it. Duality brings about this sense of separate

identity, and desire maintains it. But as long as it

is there, we will never be completely happy. A

sincere seeker understands this, and longs for

liberation.

Spirituális törekvőként kötődünk még, többé-

kevésbé, az elkülönültség illúziójához, és nem

állunk még teljesen készen arra, hogy elengedjük

azt. Ha el tudnánk elengedni, akkor már

megvilágosodottak lennénk. Amíg azt hisszük,

hogy az elkülönült „én‖ érzése vagyunk, addig

továbbra is abba kapaszkodunk – attól tartván,

teljes joggal, hogy ha az elvész, akkor „mi‖ is

elveszünk, vele együtt. Az elkülönült identitás

érzése a kettősség miatt keletkezik, és a vágy

miatt marad fenn. De amíg jelen van, soha nem

lehetünk teljesen boldogok. Az őszinte kereső

érti ezt, és sóvárogja a megszabadulást.

We can perhaps imagine a society in which each

of its members lives free of the imaginary burden

of individuality that creates the sense of

separateness. In such a society, there would be no

selfishness, no greed, no violence, no lawsuits,

no police, no pollution, no abuse of power, and

none of the other negative factors that are so

characteristic of the society in which we live

today. The violence and corruption that plagues

human society has at its root the false assumption

of separateness and the desire to protect what one

considers to be ―me‖ and ―mine.‖ As a result,

human beings are lost in selfishness and the self-

centered pursuit of an individual ideal of

happiness. This inevitably brings the individual

into conflict with others who have different

ideals or different goals, and with society as a

whole, which tends to flatten out individuality

and make all of its members conform to a pattern

of conventional or ―normal‖ behavior. There will

always be bitterness and suffering in a society

that is based on the illusion of separateness.

There are no solutions to the problems of society

on the level of society itself. The only solution is

on the level of the individual. Each person must

come to his or her own understanding of the truth

that there is only oneness in this world and that

there is only an apparent separation between the

individual forms. All beings are expressions of

the same unity, the same life.

El tudunk talán képzelni egy olyan társadalmat,

amelyben mindenkinek az élete mentes az az

elkülönültség érzését létrehozó individualitás

képzeletbeli terhétől. Egy ilyen társadalomban,

nem lenne sem önzés, sem kapzsiság, sem

erőszak, sem perek, sem rendőrség, sem

szennyezés, sem hatalommal való visszaélés, sem

más egyéb negatív tényezők, amelyek annyira

jellemzőek a társadalomra, amelyben ma élünk.

Az emberi társadalom sorscsapásának, az

erőszaknak és a korrupciónak a gyökere az

elkülönültség hamis feltételezése, és a vágy, hogy

megvédjük azt, amit „én‖-nek és „enyém‖-nek

vélünk. Ennek eredményeképpen az emberek

elvesznek az önzésben és a boldogság

individuális ideájának az én-központú

hajszolásában. Ez elkerülhetetlenül az

indivíduum és a más eszmékkel és más célokkal

rendelkező többieknek, és a társadalomnak, mint

egésznek a konfliktusához vezet, amely

társadalom hajlamos arra, hogy elnyomja az

egyéniséget, és tagjait egy konvencionális, vagy

„normális‖ viselkedési mintának feleltesse meg.

Keserűség és szenvedés mindig lesz egy olyan

társadalomban, amelynek alapja az elkülönültség

illúziója. A társadalom problémáira magának a

társadalomnak a szintjén nincsenek megoldások.

Az egyetlen megoldás az individuum szintjén

található. Minden egyes személynek saját

magának kell megértenie az igazságot, azt, hogy

ebben a világban csak egység van, és hogy az

egyes formák közötti elkülönültség csak

látszólagos. Minden lény ugyanannak az

egységnek, ugyanannak az életnek a

kifejeződése.

Everything manifests by means of natural

processes, governed by natural laws. There is

nothing that is outside of the scope of nature,

nothing that does not conform to the laws that

govern the greater whole. The universe is a single

expression, a single manifestation that contains

an infinite number of different aspects, attributes,

and forms, but which still remains one indivisible

Minden természetes folyamatok révén, természeti

törvények által szabályozottan nyilvánul meg.

Semmi sincs, ami a természet hatókörén kívül

esne, semmi sincs, ami ne lenne összhangban a

nagyobb egészet szabályozó törvényekkel. Az

univerzum olyan egyedülálló kifejeződés, olyan

egyedülálló megnyilvánulás, amely végtelen

számú különböző aspektust, tulajdonságot, és a

unity. Where is the ―doer‖ in all of this? There is

no ―doer.‖ There is no question of doing. There is

just manifestation, one ―everything.‖ While it is

true that human beings function as separate

forms, they are only separate from one another in

the way that the cells of the body are separate

from each other. Each cell performs its own

function but all are necessary and all have their

place. There is an underlying unity that allows

the cells of the body to function in harmony with

one another, each one doing the work that is

appropriate to itself. In the human being, the false

belief in the separate ―I‖ or ego destroys this

harmony and is the cause of suffering and

misery, both for the individual and for the world.

formát tartalmaz, de amely továbbra is egy

oszthatatlan egység marad. Hol a „cselekvő‖

mindebben? Nincs „cselekvő‖. Szó sincs

cselekvésről. Csak megnyilvánulás van, egy

„minden‖. Amíg igaz, hogy az emberi lények

elkülönült formákként funkcionálnak, csak oly

módon különülnek el egymástól, ahogyan a test

sejtjei vannak egymástól elkülönülve. Minden

sejt a maga funkcióját végzi, de mindegyikre

szükség van, és minden megvan a maga helye.

Egy mögöttes összhang teszi lehetővé, hogy a

test sejtjei harmónikusan működjenek egymással,

hogy mindegyik a számára helyénvaló munkát

végezze. Az elkülönült „én‖-be, vagy egóba

vetett hamis hit romba dönti az emberi lénynek e

harmóniáját, és ez az oka a szenvedésnek és a

nyomorúságnak, mind az indivíduum, mind a

világ esetében.

Consciousness is living out this life, and all other

lives, according to its own laws. It operates

spontaneously, without for a moment deviating

from the laws which, effectively, run the universe

like a vast machine. It is a dreaming

consciousness. It flows on and on, evolving

forms, sustaining them, and destroying them

according to the play of the three forces (active,

passive, and neutralizing). Consciousness is the

power that allows everything to happen, just as

electricity powers all kinds of appliances.

However, the actions themselves unfold as the

result of the interaction of forces, through the

connecting mechanism of cause and effect.

Everything happens in the only way it can

happen. What is happening now is the result of

what has happened in the past. In this sense, life

is perfect unfoldment. It is perfect because it is as

it has to be and cannot be otherwise. Whatever

we experience, good and bad, is a result of the

good and bad actions that we have performed in

the past. If we do not receive the fruits of those

actions in this life, then we will receive them in

another life.

A tudatosság ezt az életet, és minden más életet,

a saját törvényeinek megfelelően él. Spontán

módon működik, anélkül, hogy egy pillanatra is

eltérne a törvényektől, amelyek hatékonyan

működtetik a világegyetemet, akár egy hatalmas

gépezetet. Ez egy álmodó tudatosság.

Folytonosan áramlik, formákat alakít ki,

fenntartja, majd megsemmisíti azokat a három

erő (aktív, passzív, és neutralizáló) játékának

megfelelően. A tudatosság az a hatalom, amely

lehetővé teszi, hogy minden megtörténhessen,

éppen úgy, ahogy a villamosenergia táplál

mindenféle készülékeket. A tevékenységek

azonban önmaguktól bontakoznak ki, az erők

kölcsönhatásának eredményeként, az ok és

okozat összekapcsoló mechanizmusán keresztül.

Minden az egyetlen lehetséges módon történik. A

mostbeli történés a múltbeli történés eredménye.

Az élet kibontakozása ebben az értelemben

tökéletes. Tökéletes, mivel olyan, amilyennek

lennie kell, és nem lehet másmilyen. Bármit

tapasztalunk, akár jót, akár rosszat, az a múltbeli

jó és rossz cselekedetek eredménye. Ha nem

ebben az életben részesülünk a cselekedetek

gyümölcseiből, akkor egy másik életben fogunk

részesülni belőlük.

We may imagine an ideal world, but it remains

only a thought without a thinker. However much

one may dream of a better world, the fact remains

that the world is what it is because we are what

we are. No matter what you say or do, only that

which is destined to happen, will happen. Desire

for change, for things to be other than what they

are, is a potent cause of suffering, as is the

identification with any desire. Things are as they

are, and will be brought to the issue determined.

The universe is set up to run more or less by

itself. Of course, this does not mean that the

Absolute Reality, acting through the manifest

Kitalálhatunk egy ideális világot, de az csak egy

gondolkodó nélküli gondolat marad. Bármennyit

is álmodozunk egy jobb világról, a tény továbbra

is tény marad, hogy a világ az, ami, mert mi azok

vagyunk, amik. Nem számít, mit mondasz, vagy

mit cselekszel, csak az elrendelt dolgok fognak

megtörténni. A változásra való áhítozás, hogy a

dolgok mások legyenek, mint amik, hatalmas

erejű kiváltó oka a szenvedésnek, akárcsak a

bármiféle vággyal való azonosulás. A dolgok

vannak, ahogy vannak, és az elrendelt kimenetel

be fog következni. Az univerzum úgy van

beállítva, hogy többé-kevésbé magától

divine power, cannot intervene in that process. It

would be absurd to suppose that the One who

makes the laws out of His own Being cannot

change those laws or override them if He so

wishes. In general though, it would seem that the

Absolute does not intervene in the working out of

the processes that He has set in motion. Even if

He does intervene to modify or cancel some

effect, the motive for this intervention cannot be

other than love and compassion. It would be an

injustice to project our human weaknesses onto

God and suppose that He is capricious and is

capable of arbitrarily bestowing grace on one and

not on another. Grace is always available and is

available to all. Prayer is an effective means of

receiving divine grace, if that prayer is sincere

and heartfelt. The aspirant who prays to God for

grace is opening a pathway within himself or

herself to receive an influence that is always

available, but which requires a particular attitude

of devotion and surrender to be activated.

működjön. Természetesen ez nem jelenti azt,

hogy az Abszolút Valóság, amely a

megnyilvánult isteni hatalom révén cselekszik,

ne tudna beavatkozni a folyamatba. Abszurd

lenne azt feltételezni, hogy az Egy, aki a

törvényeket az Ő saját Létéből alakítja ki, ne

módosíthatná azon törvényeket, vagy ne írhatná

felül azokat, amennyiben Ő úgy kívánja.

Általánosságban úgy tűnik, azonban, hogy az

Abszolút nem avatkozik bele azon folyamatok

lefolyásába, amelyeket ő hozott mozgásba. Még

ha be is avatkozna, hogy módosítson, vagy

megszüntessen bizonyos hatásokat, e

beavatkozás indítéka nem lehet más, mint

szeretet és együttérzés. Igazságtalanok lennénk,

ha emberi gyengeségünket Istenre vetítve azt

feltételeznénk Róla, hogy szeszélyes, és képes

önkényesen kegyelmet ajándékozni az egyiknek,

a másiknak pedig nem. A kegyelem mindig

hozzáférhető áll, és mindenkinek rendelkezésére

áll. Az ima hatékony eszköze az isteni kegyelem

fogadásának, amennyiben az imádság őszinte és

szívből jövő. A törekvő, aki Isten kegyelméért

imádkozik, megnyitja az utat önmagán belül,

hogy megkaphassa a hatást, amely mindig

elérhető, de az odaadás és az önátadás adott

attitűdjének működésbe hozását igényli.

What is ultimately required of the spiritual

aspirant is surrender to the divine will. One must

understand one’s position. It is necessary to make

efforts to gain true spiritual knowledge and

understanding. However, at a certain point, one

must also understand that one cannot find what

one is seeking by one’s own efforts alone. Divine

grace is necessary, and this can only be gained by

abandoning the ego which has functioned for so

long as one’s sense of separate individuality.

Amire végső soron szükség van az, hogy a

spirituális aspiráns átadja önmagát az isteni

akaratnak. Meg kell értenie a helyzetét.

Erőfeszítéseket kell tennie a valódi spirituális

tudás elérésére és megértésére. Egy bizonyos

ponton azt is meg kell értenie azonban, hogy amit

keres, nem találhatja meg kizárólag saját

erőfeszítések révén. Isteni kegyelemre van

szüksége, és ez csak úgy nyerhető el, ha lemond

az egóról, amely mindezidáig az elkülönült

individualitás érzéseként funkcionált.

Why did the original impulse of consciousness

come out of the unmanifest Absolute? Why did

the One become two? To answer this question in

a way that will satisfy everyone is of course

impossible. However, to satisfy the non-dual

point of view at least, we must answer it in a way

that retains the fundamental unity of the Absolute

but that also explains the appearance of diversity

in the universe. Let us first consider the analogy

of the magnetic field. In a complete magnetic

field, we find that there are two poles: positive

and negative, and there is also an invisible third

factor, which is the field itself, which

spontaneously arises between the two poles. This

magnetic field is a unity—it cannot be broken

into parts without ceasing to exist, and yet is

undoubtedly has these three aspects. The field is

not the ―result‖ of the two opposite poles. It

arises in conjunction with them and is

Miért lépett ki a tudatosság eredeti impulzusa a

megnyilvánulatlan Abszolútból? Miért vált az

Egy kettővé? Mindenkinek számára megfelelő

választ adni a kérdésre természetesen lehetetlen.

Azonban, hogy legalább a nem-kettősség

szempontjának megfeleljünk, olyan választ kell

adnunk, amely fenntartja az Abszolút alapvető

egységét, de a világegyetemben megjelenő

sokszínűséget is megmagyarázza. Tekintsük

először a mágneses tér analógiáját. A tökéletes

mágneses tér esetében azt látjuk, hogy két pólus

van: pozitív és negatív, illetve van egy láthatatlan

harmadik tényező, amely maga a tér, amely

spontán módon alakul ki a két pólus között. Ez a

mágneses tér egy egység – nem bontható

részekre anélkül, hogy meg ne szűnne létezni, és

mégis, kétségtelenül három aspektusa van. A tér

nem az „eredménye‖ a két ellentétes pólusnak.

Velük együtt keletkezik, és elválaszthatatlan

inseparable from them. The duality that is present

in the manifest universe, from highest to lowest,

and from most vast to most small, follows this

same design.

tőlük. A kettősség, amely jelen van a

megnyilvánult világegyetemben, a

legmagasabbtól a legalacsonyabbig, és a

leghatalmasabbtól a legkisebbig, ugyanezt a

mintát követi.

Duality is in fact three — the male, the female,

and the attraction between them — the positive,

the negative, and the attraction between them —

the Creator, the creation, and the attraction

between them. The longing for unity, for reunion

with the source is the common thread that runs

through all of the diversity of the universe. This

irresistible attraction is divine love and it is the

principal manifestation of the will of the

Absolute. This will penetrates and pervades

every atom of the cosmos.

A kettősség valójában három – a férfi, a nő és a

közöttük lévő vonzalom – a pozitív, a negatív, és

a közöttük lévő vonzerő – a Teremtő, a teremtés,

és a közöttük lévő vonzerő. Az egység, a

forrással való Újraegyesülés iránti vágyakozás a

közös szál, amely végigfut a világegyetem teljes

sokszínűségén. Ez az ellenállhatatlan vonzerő

isteni szeretet, és ez az Abszolút akaratának a

legfontosabb megnyilvánulása. Ez hatja és járja

át a kozmosz összes atomját.

When we understand this, we can understand the

nature of the aspiration that has been given to

human beings. This gift has been given so that, at

the appropriate stage of spiritual development,

we may voluntarily choose to love God. It would

be of little use to the Lord if the beings that He

created must of necessity love Him and surrender

to Him. He wants us to choose to do so, by

making use of the power of discrimination that

distinguishes us from less evolved forms of life.

It is this ability to respond to divine love with

love from within ourselves that makes us truly

human. Love for God is the first and last duty of

the human being.

Amikor ezt megértjük, képesek leszünk

megérteni a természetét azon vágyakozásnak,

amely az emberi lényeknek adatott. Azért kaptuk

ezt az ajándékot, hogy a spirituális fejlődés

megfelelő szakaszában, önként választhassuk

Isten szeretetét. Kevés haszna lenne az Úr

számára, ha az általa teremtett lényeknek

szükségszerűen kellene szeretniük Őt, és

átadniuk Neki magukat. Azt akarja, hogy mi

döntsünk így, a megkülönböztetés erejének

használata által, amely bennünket a kevésbé

fejlett életformák közül kiemel. Ez a belőlünk

fakadó, isteni szeretetre való válaszolás

képessége az, amely valóban emberivé tesz

bennünket. Isten szeretete az első és utolsó

kötelessége az emberi lénynek.

It is because of divine love that we live and

breathe, and it is for the sake of divine love that

we follow the spiritual path. Free will for human

beings is therefore a matter of conscious

participation in the divine will. It applies to those

who have advanced sufficiently in understanding

to be open to spiritual influences and who do not

follow a merely superficial, worldly pattern of

life. The vast majority of individual souls do not

exercise the power of discrimination. They go

from birth to death to rebirth thinking little of the

consequences of their actions, while at the same

time firmly believing in their own independent

existences and their own power to ―do.‖ Such

souls are subject to disaster, disease, accident,

and sudden death. God maintains the creation

with its endless cycles of creation and destruction

of forms in order to bring about spiritual

evolution. When, in one of the infinite number of

forms, there arises the stirring of the conscious

longing for unity, the Lord responds immediately

with His grace. At that moment, the aspirant

comes under higher laws and is no longer subject

to accident.

A megélt és belélegzett isteni szeretet miatt, és az

isteni szeretet kedvéért követjük a spirituális utat.

Az emberi lény szabad akarattal rendelkezik,

ezért beszélünk az isteni akaratban való tudatos

részvételről. Ez azokra vonatkozik, akiknek a

megértése kellően fejlett ahhoz, hogy nyitottak

legyenek a spirituális hatásokra, és akik nem

pusztán az élet felszínes, világi mintáit követik.

Az individuális lelkek túlnyomó többsége nem

alkalmazza a megkülönböztetés erejét. Ők

bölcsőtől sírig, újjászületésig vándorolnak,

keveset törődve tetteik következményeivel,

ugyanakkor szilárdan hisznek saját különálló

létezésükben és a saját „cselekvésre‖ irányuló

hatalmukban. E lelkek az alanyai a

katasztrófáknak, betegségeknek, baleseteknek, és

hirtelen halálnak. Isten a teremtést annak

végtelen teremtési ciklusaival, és a formáknak a

spirituális fejlődés érdekében való

megsemmisítésével tarja fenn. Amikor a végtelen

számú formák egyikében az egység iránti tudatos

vágy megmoccan, az Úr azonnal válaszol az Ő

kegyelme révén. Abban a pillanatban, az aspiráns

a magasabb törvények hatálya alá kerül, és nem

lesz többé baleset áldozata.

What Is Realization? Mi a felébredettség? The quickest and safest way for a spiritual

aspirant to become a realized or enlightened

being is to give up all desires in complete

surrender to God. This does not mean that no

desires arise, but that there is no identification

with them. This nonidentification with any desire

includes, ultimately, non-identification with the

desire for enlightenment. All grasping and

striving ceases in the understanding that there is

nothing that one can do to gain what one wants,

and that all the efforts that one is making to reach

an imagined goal come from the mind, from ego.

When the understanding comes that one does not

exist, only He exists, there is nothing left but to

give up every kind of striving and await the

working out of the will of God.

A leggyorsabb és legbiztonságosabb módszer,

amely révén a spirituális törekvő felébredetté,

vagy megvilágosodottá válhat, ha feladja minden

vágyát, az Istennek való teljes önátadás révén. Ez

nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem merülnek

fel vágyak, viszont a velük való azonosulás

megszűnik. Ez a nem-azonosulás minden vágyat

felölel, végső soron a megvilágosodás iránti

vággyal való nem-azonosulást is. Minden

ragaszkodás és törekvés megszűnik annak

megértésében, hogy semmi sincs, amit az ember

tehetne egy, az elmétől, az egótól származó

elképzelt cél elérése érdekében. Amikor elérkezik

a megértés, hogy az egyén nem létezik, hanem

csak Ő létezik, nem marad más hátra, mint

lemondani mindenféle törekvésről, és várni Isten

akaratának a megvalósulását. To the realized or enlightened, there is no doubt

that it is oneself that one was seeking. The

complete absence of doubt is the characteristic of

the realized or enlightened person. Liberation, or

final understanding, is the understanding that

there is nothing to understand. Oneself is enough.

Everything else is just zero, time-bound, and so

non-existent. The world created by consciousness

is one’s own manifestation, but it is only a play

which appears for a while and then is gone. It is

not oneself. There is nothing to be done. It is

only to be understood. No amount of states or

experiences can bring this about. Only

understanding makes any difference.

Understanding is not a state, nor is it an

experience. Still it is there.

A felébredett, illetve megvilágosodott számára

kétség nem fér hozzá, hogy ő maga az, amit

keresett. A felébredett és felvilágosult ember

jellemzője a kétség teljes hiánya. A

megszabadulás, vagy végső megértés azt a

megértést jelenti, hogy semmi nincs, amit meg

kellene érteni. Önmaga elegendő. Minden más

nulla csupán, időhöz kötött, és így nem létező. A

tudatosság által teremtett világ az egyetlennek a

saját megnyilvánulása, de ez csak egy játék,

amely jelen van egy darabig, majd eltávozik.

Nem önmaga. Nem kell tenni semmit. Csak

megérteni kell. Az állapotok vagy tapasztalatok

semmilyen mennyisége nem idézheti elő. Csak a

megértés tehet bármilyen különbséget. A

megértés nem állapot, és nem is élmény. Mégis

jelen van.

From the enlightened point of view, it is clear

that there are no techniques or methods that can

make you what you already are. The whole

mental structure of hope and desire, based on the

acquisition of knowledge, has to wear itself out

naturally. There is nothing that anyone can do to

make this happen. The ―spiritual path‖ is

ultimately seen to be an illusion — we are

already at our destination. However, it is

absolutely necessary to dream the dream of

spiritual development before awakening can take

place. While this process is going on, we are not

incorrect in feeling that we are making progress

on the path.13

A megvilágosodott szempontjából nézve

egyértelmű, hogy nincsenek technikák és

módszerek, amelyek azzá tehetnek, ami már

vagy. A reménynek és a vágynak a tudás

felhalmozására épülő egész mentális

struktúrájának természetes módon ki kell

fárasztania önmagát. Nincs semmi, amit bárki is

tehetne azért, hogy ezt megvalósítsa. A

„spirituális út‖ végül is láthatóan illúzió – már a

célban vagyunk. Feltétlenül szükséges azonban,

hogy a spirituális fejlődés álmát álmodjuk,

mielőtt a felébredésre sor kerülhetne. Amíg ez a

folyamatban van, nem érezzük tévesen, hogy

haladunk az úton.13

13

There are many obstacles for the spiritual seeker,

as well as many joys. The joys are there for

encouragement and the obstacles are there to be

overcome with time and with proper guidance.

As long as we are individuals, we are able to

learn from our own experiences. We make our

own mistakes and, sooner or later, we benefit

from those mistakes. But at the same time, all of

this stress and suffering is unreal. Ignorance does

not exist, and so all of our attempts to dispel that

ignorance through study and practice are

eventually understood to be unnecessary. We

were not able to accept the fact of our own

freedom at the time, and so it was necessary to do

all of these things. The situation of the spiritual

seeker is paradoxical. He or she is engaged in a

pattern of ultimately needless efforts, but because

those efforts are an aspect of the process of

evolution of consciousness they cannot be

dispensed with. What is sought cannot actually

be found by seeking, but, without seeking, it can

never be found! The seeker can neither do

anything, nor can he or she not do anything.

However, the false assumption of individuality

makes it impossible to see the humor in this

situation, until final understanding occurs.

A spirituális kereső sok akadállyal, valamint

számos örömmel szembesül. Az örömök a

bátorításért, akadályok pedig azért vannak, hogy

győzedelmeskedni kelljen felettük idővel, és

megfelelő útmutatással. Amíg indivíduumok

vagyunk, képesek vagyunk rá, hogy tanuljunk a

saját tapasztalatainkból. Elkövetjük a saját

hibáinkat, és előbb vagy utóbb, részesülünk e

hibákból származó előnyökből. De ugyanakkor,

mindezen stressz és szenvedés képzeletbeli.

Tudatlanság nem létezik, és így összes, a tanulás

és prakszis révén annak eloszlatására irányuló

kísérletünkkel kapcsolatban megértésre jutunk

végül, hogy feleslegesek. Nem tudtuk elfogadni a

tényt, hogy szabadok vagyunk, ezért volt szükség

mindezen dolgokra. A spirituális kereső helyzete

ellentmondásos. Végső soron hiábavaló

erőfeszítésekbe bocsátkozik, de, minthogy eme

erőfeszítések megtétele a tudatosság

kibontakozási folyamatának az aspektusa, ezért

nem nélkülözhetők. A keresés tárgya valójában

nem található meg keresés útján, de keresés

nélkül soha nem lehet megtalálni! A kereső sem

tud tenni semmit, és ő sem tud tenni semmit. A

tévesen feltételezett individualitás azonban

lehetetlenné teszi, hogy észrevegyük a helyzet

komikumát, amíg a végső megértés be nem

következik.

Nothing can be properly understood as long as

we imagine ourselves to be individuals. This

assumption keeps us in an impossible position in

which we take ourselves to be the center of the

universe even though we have no individual

existence at all. The false center of the ―I‖ brings

about inner conflict and suffering. But the

conflict is all for nothing and the suffering is

unnecessary. The genuine spiritual teacher points

out this paradox until, in the end, we understand

for ourselves the truth of what he or she has been

telling us.

Semmit nem tudunk helyesen értelmezni, amíg

individuumnak képzeljük magunkat. Ez a

feltételezés tart minket abban a lehetetlen

helyzetben, amelyben az univerzum közepének

tekintjük magunkat, még ha nincs is individuális

létezésünk egyáltalán. Az „én‖ hamis központja

hozza létre a belső konfliktusokat és a

szenvedést. De a konfliktusok hiábavalók, és a

szenvedés szükségtelen. A valódi spirituális

tanító addig mutat rá erre a paradoxonra, míg a

végén önmagunktól meg nem értjük az igazságot,

amelyet közölt velünk.

We are accustomed to think of the world in terms

of duality, as being made up of opposites. This is

why it seems natural to us to be engaged in a

process of striving to accomplish something

against a denying force of resistance or inertia.

This is because of the influence of the mind,

which is based on duality. In reality, nothing

negative exists. Just as the sun is always shining

above the clouds, for consciousness there is only

being and its own self-awareness, which is pure

happiness. Being is being positive. On the level

of pure consciousness, there is only the

Hozzá vagyunk szokva, hogy a világra a

kettősség ellentétekre épülő kifejezéseivel

gondoljunk. Ezért tartjuk természetesnek, hogy

az ellenállás vagy tehetetlenség visszautasító

erejével szembeni küzdelemmel igyekszünk

elérni valamit. Ezt a kettősségen alapuló elme

befolyása okozza. A valóságban semmilyen

negatív nem létezik. Csakúgy, ahogy a nap is

mindig süt a felhők felett, a tudatosság számára is

csak létezés van és annak ön-tudomása, amely

tiszta boldogság. A létezés pozitív létezés. A

tiszta tudatosság szintjén csak megerősítés van,

If this were not so, teachers would never teach. Ha ez nem így lenne, a tanítók sohasem tanítanának.

affirming, plus sign of positiveness. There is no

denying, minus-sign of negativeness.

Consciousness will not be denied or thwarted in

its urge to realize itself. The supremely positive

force of Self-knowledge will unfold and bring all

sincere seekers to the same understanding in the

end. Realized or enlightened beings understand

this and so they are not concerned with the

apparent progress or lack of progress of

individual seekers. They know that every path is

unique because it is an individual expression of

consciousness and also that it is the same eternal,

infinite, and all-pervading power that is

unfolding and realizing itself within all.

pluszjelű pozitivitás. Tagadás, mínuszjelű

negativitás nem létezik. A tudatosságnak nem fog

azon vágya tagadásra, vagy meghiúsításra

kerülni, hogy ráébredjen önmagára. Az Én-

tudomás leginkább pozitív ereje minden őszinte

kereső esetében kibontakozik, és ugyanahhoz a

megértéshez vezet a végén. A felébredett és

megvilágosodott lények értik ezt, és ezért nem

foglalkoznak az egyes keresők látszólagos

fejlődésével, vagy annak hiányával. Tudják, hogy

minden út egyedi, mert a tudatosság egyedi

kifejeződése, és azt is tudják, hogy ez ugyanaz az

örök, végtelen, és mindent átható erő, amely

mindenben kibontakozik és megvalósítja

önmagát.

Everyone knows the difference between

positiveness and negativeness by feeling, sense.

Negativeness is self-centered, collapsing in.

Positiveness is expanding, radiating. The answer

to the question whether the world is good or bad

is that there is both good and bad in the world

that we experience through our thought, through

our minds. However, that from which, and in

which, this world of duality appears, that is to

say, the power of pure consciousness, is itself

entirely positive. Consciousness never searches,

never strives to find the answer, because for it

there is no question. Questions arise in the mind

and on the level of the mind. All questions are

therefore products of duality and for this reason

there are no definite answers. Words simply

cannot convey what is beyond them. If there

were definite, unequivocal answers to the

questions that seekers ask, they would have been

provided long ago. Thinking is therefore

ultimately of no use and must be abandoned.14

Mindenki tudja, hogy mi a különbség a pozitív és

negatív érzés, érzet között. A negativitás én-

központú, befelé roskadó, a pozitivitás növekvő,

kifelé áradó. A ’jó vagy rossz vajon a világ?’

kérdésre a válasz az, hogy jó is és rossz is van a

világban, amit gondolatainkon, elménken

keresztül tapasztalunk. Azonban, ahonnan, és

amiben a kettősségnek ez a világa, azaz, a tiszta

tudatosság hatalma megjelenik, a maga teljes

egészében pozitív. A tudatosság soha nem keres,

nem törekszik arra, hogy megtalálja a választ,

mert számára nem létezik kérdés. Kérdések az

elmében merülnek fel, és az elme szintjén.

Minden kérdés ezért a kettősség terméke, és

ennek okán nincs egyértelmű válasz. A szavak

egyszerűen nem tudját átadni, ami mögöttük van.

Ha határozottan, egyértelműen meg lehetne

válaszolni a keresők által feltett kérdéseket,

akkor azok már régen megválaszolásra kerültek

volna. A gondolkodásnak tehát végső soron

semmi haszna, és abba kell hagyni.14

While all of this confusion and struggle is going

on on the level of the human mind, consciousness

continues to create and maintain the infinite

wonders of the natural world as a constant

reminder of the truth, beauty, and goodness that

is inherent in existence itself. While mind is

mired in ultimately meaningless questioning,

consciousness lives to praise, to say ―I am,‖ to

accept without reservation. This is our true

nature, our true being beyond the mind. The one

who understands this does not worry about

anything. The one who is free enjoys his

freedom, without having to do anything,

knowing, in the completeness of that

Amíg mindeme zűrzavar és küzdelem az emberi

elme szintjén fennáll, a tudatosság tovább

folytatja a természeti világ végtelen csodáinak a

teremtését és gondozását, az igazság, a szépség

és a jóság állandó emlékeztetőjéül, ami maga a

benne rejlő létezés. Miközben az elme belemerül

a végtére is értelmetlen kérdezősködésbe, a

tudatosság azért él, hogy dicsérjen, hogy azt

mondja, „én vagyok‖, hogy fenntartás nélkül

elfogadjon. Ez a mi igazi természetünk, a mi

valódi, elmén túli létünk. Az egyetlen, aki érti

ezt, nem aggódik semmiért. Az egyetlen, aki

szabadon élvezi a szabadságát, anélkül, hogy

bármit is tenne, e kezdettelen szabadság

14

At the appropriate time. A megfelelő időben.

beginningless freedom, that everything is perfect,

everything is as it should be.

teljességében tudja, hogy minden tökéletes, hogy

minden úgy van, ahogyan lennie kell.

Epilog: After Realization Epilógus: Ráébredés után There is a remarkable consistency of opinion

among the saints and sages of the Indian

traditions about what happens, or what should

happen, after enlightenment or realization occurs.

Rather than attempt to express it anew, let us

simply allow the words of the great teachers of

the eternal religion to speak for themselves.

Az indiai hagyományok szentjeinek és

bölcseinek véleménye között figyelemreméltó

egyezés van abban a vonatkozásban, hogy mi

történik, vagy minek kell történnie, miután a

megvilágosodás, vagy ráébredés bekövetkezett.

Ahelyett, hogy újra próbálnánk fogalmazni,

egyszerűen hagyjuk, hogy a nagy tanítók, az örök

vallások szavai magukért beszéljenek. The eyes of a saint are always concentrated on

the supreme Self. The minute he is aware of himself, sainthood is lost. (Shri Neem Karoli

Baba)

A szent tekintete összpontosuljon állandóan a

legfelsőbb Énre. Abban a percben, hogy tudatában van önmagának, a szentség elveszett. (Shri Neem Karoli Baba)

He has no desires. He rests happily in the Self. (Ashtavakra Gita)

Nincsenek vágyai. Boldogan pihen az Énben. (Ashtavakra Gita)

Remain well established in peace and tranquility,

free from mental conditioning, whether you are embodied or disembodied. When the reality of Brahman is realized, there is no room for worry

or anxiety.(Vashishtha’s Yoga)

Maradj békében és nyugalomban megállapodott,

mentális kondicionálástól mentes, akár meg vagy, akár nem vagy megtestesülve. Amikor a Brahman valósága felismerésre kerül, nincs

helye gondnak vagy szorongásnak. (Vashishtha Jóga)

The jnani enjoys his unbroken transcendental

experience in spite of such apparent rise or

existence of the ego, keeping his attention always on the source. (Shri Ramana Maharshi)

A jnani élvezi az ő töretlen transzcendentális

tapasztalatát, az egó ilyetén látszólagos

létrejötte, vagy létezése ellenére, figyelmét állandóan a forráson tartva. (Shri Ramana

Maharshi)

Be asleep even in the wakeful state, abide in the Self and remain uncontaminated by what goes on around. Your silence will have more effect than

your words and deeds. (Shri Ramana Maharshi)

Légy álomban még az éber állapotban is, tartózkodj az Énben, és maradj szennyezetlen attól, ami körös-körül folyik. A csendednek

nagyobb hatása lesz, mint szavaidnak és

tetteidnek. (Shri Ramana Maharshi)

To observe silence means to keep the mind fixed

on Him. (Shri Anandamayi Ma)

Hallgatni azt jelenti, hogy az elmét fixen Őrá

irányítani. (Shri Anandamayi Ma)

Only by becoming identified with the Lord, can one worship Him. (Shri Anandamayi Ma)

Csak azzá válással azonosulhatsz az Úrral, imádhatod Őt. (Shri Anandamayi Ma)

Abiding in the Self, free from all notions about oneself, the world, and the Lord is the highest

bhakti. (Swami Dayananda)

Az Énben tartózkodással szabadulj meg minden önmagadról, a világról alkotott fogalomtól, és az

Úr a legnagyobb bhakti. (Swami Dayananda)

One should always be immersed in the contemplation of one’s own inner Reality. That is the sign of the knower of the highest Truth.(Shri

Sathya Sai Baba, Prashanti Vahini)

Az embernek mindig saját belső Valósága szemlélésében kell elmerülnie. Ez a jele a legmagasabb Igazság ismeretének. (Shri Sathya

Sai Baba, Prashanti Vahini)

The Jnani gets full Bliss from his own Atma. He does not seek it anywhere outside himself. In fact,

he will have no desire or plan to find joy in

anything external. He is satisfied with the inner joy he gets. (Shri Sathya Sai Baba, Jnana Vahini)

A Jnani a teljes Boldogságot saját Atmájától nyeri. Nem keresi azt önmagán kívül sehol.

Valójában, sem vágyni, sem tervezni nem fogja,

hogy örömét bármiféle külső dologban találja meg. Elégedett azzal a belső örömmel, amit kap.

(Shri Sathya Sai Baba, Jnana Vahini)

When he has fully attained the knowledge of the Self, and realized it as his only refuge, he devotes

himself exclusively to contemplation of the Self. He alone is the true knower of Brahman who

directs his mind towards the Self, and shuns all

Amikor teljes mértékben szert tesz az Én teljes tudomására, és felismeri, hogy ez az ő egyetlen

útja, önmagát kizárólag az Én szemlélésének szenteli. Ő, aki elméjét az Én felé irányítja,

egyedül ő Brahman igazi ismerője, és kerül el

other thoughts as distractions.(Brihadaranyaka Upanishad)

minden más gondolatot, mint figyelemelterelő tényezőt. (Brihadaranyaka Upanishad)

Maintain breakless awareness on that supreme energy that is the seed of the universe. (Shiva Sutras)

A világegyetem magja a legfelsőbb energiára irányuló tudomás töretlen fenntartása. (Shiva Sutras)

Worship consists of constant contemplation on the deity that is one’s own essential Self. (Vijnanabhairava)

Az imádás nem más, mint az istenségnek, az ember saját eszenciális Énjének állandó kontemplálása. (Vijnanabhairava)

He is always in tune with Self. Like the bee, only interested in honey from the flower, he is always resting in the Self. Inside and outside, only Self.

(Tukaram)

Ő mindig teljes egyetértésben van az Énnel. A méhet csak a virág méze érdekel, ehhez hasonlóan ő is mindig az Énben pihen. Belül és

kívül, csak Én. (Tukaram)

Your mind has been changed; wrong thoughts go and He remains. Then you understand real

devotion—always looking to Him and not to yourself. (Tukaram)

Elméd megváltozott; a rossz gondolatok távoznak, és Ő marad. Akkor megérti a valódi

odaadást – állandóan Őt keresi, és nem önmagát. (Tukaram)

The realized man’s wish is always fulfilled. He

wants reality. So he is never unhappy, he is always happy. (Shri Ranjit Maharaj)

A felébredett ember kívánsága mindig teljesül. A

valóságot óhajtja. Így aztán soha nem boldogtalan, mindig boldog. (Shri Ranjit

Maharaj)

In this way, when ―you‖ are established, be in ―your‖ state. Be happy with your Self. (Shri

Ranjit Maharaj)

Ily módon, amikor megérettél, légy mindig a „te‖ állapotban. Légy boldog Éneddel. (Shri Ranjit

Maharaj)

The only happiness is awareness of the presence of the Self. (Shri Ranjit Maharaj)

Az egyetlen boldogság az Én jelenlétének a tudomása. (Shri Ranjit Maharaj)

One who does not get excited by the possession

of spiritual knowledge of the root cause can, with

love and devotion, cultivate and brighten it. (Shri

Nisargadatta Maharaj)

Akit nem izgat a gyökér ok spirituális

ismeretének a birtoklása, az szeretettel és

odaadással tudja azt ápolni és ragyogóvá tenni. (Shri Nisargadatta Maharaj)

―I Amness‖ is presently your nature. Worship that only. That ―I Amness‖ is something like the sweetness in the sugar cane. Abide in the

sweetness of your beingness. (Shri Nisargadatta

Maharaj)

Az „Én Vagyokság‖ a jelenlegi természeted. Csak azt imádd. Az „Én Vagyokság‖ valami olyasmi, mint a cukornád édessége. Időzz a

létezőséged édességében. (Shri Nisargadatta

Maharaj)

Your only duty is not to forget Him. Always

remember Him, that is, be in communion with Him. (Dadaji)

Egyetlen kötelességed, hogy ne feledkezz meg

Róla. Mindig tartsd Őt az emlékezetedben, azaz, legyél Vele bensőséges kapcsolatban. (Dadaji)

Spend your time seeing the atma in all situations

everywhere, recognizing yourself as the non-dual atma and enjoying the ananda of yourself. (Shankara, Vivekachudamani)

Idődet töltsd minden helyzetben, mindenhol az

atma látásával, ismerd magad a nem-kettős atmaként, és élvezd önmagad anandáját. (Shankara, Vivekachudamani)

The greatest religion of all is the religion of Self, which means our consciousness must be always there and that is the sign of the real sage.

(Samarth Ramdas, Das Bodh)

Minden vallások között a legfőbb az Én vallása, ami azt jelenti, hogy saját tudatosságunknak mindig jelen kell lennie, és ez a valódi bölcs jele.

(Samarth Ramdas, Das Bodh)

To remain in our own Self is the true religion. There is no other sadhana, there is no other God.

(Shri Siddharameshwar Maharaj)

Saját Énünkben maradni az igazi vallás. Nincsen más sadhana, nincsen más Isten. (Shri

Siddharameshwar Maharaj)

To be with one’s own nature is the main characteristic of a realized person. (Shri

Siddharameshwar Maharaj)

Saját természeteként lenni a felébredett személy fő jellemzője. (Shri Siddharameshwar Maharaj)

One who has understood the path of no-mind has no care. He is always immersed in His own Self.

(Shri Siddharameshwar Maharaj)

Aki megértette a nem-elme útját, gondoktól mentes. Mindig az Ő saját Énjében van

elmerülve. (Shri Siddharameshwar Maharaj)

Cover photograph:

Formation of stars in Orion Nebula

(Image from Hubble Space Telescope)