állattenyésztés

1. Ismertesse a szarvasmarha felnevelését és a tehéntej tulajdonságait!

Információtartalom vázlata:

Mesterséges/itatásos borjúnevelésA borjak elhelyezéseNövendéküsző- nevelés (takarmányozás és elhelyezés)A tej tulajdonságaiA tej összetétele (zsír, fehérje, cukor, ásványi anyagok, vitaminok)

A borjúnevelési módszereket két fő csoportba osztjuk: • szoptatásos (természetes) borjúnevelés,• itatásos (mesterséges) borjúnevelés.

Szoptatásos (természetes) borjúnevelés

• a kisüzemekben és a húshasznosítású állományokban,• Előnyei:

• nem igényel szakértelmet• nem kellenek költséges berendezések• Kevesebb hibalehetőség, elhullás

• Hátrányai:• az anya révén a borjú könnyebben fertőződik,• a borjú tejfogyasztása kevésbé szabályozható,• a fölnevelés drága, teljes tej felhasználásával folyik.

• A húshasznú állományokban a szoptatásos borjúnevelésnek két változata van: • az anyatehéntartás, és• a dajkatehéntartás.• Anyatehéntartáskor a tehén csak saját borját szoptatja, tejtermelésének egy

borjú fölneveléséhez kell elegendőnek lennie. • Dajkatehéntartásban a tehén több borjút szoptat, ezért erre a célra a bővebb

tejtermelésű, de fejesre mégsem alkalmas (pl. rossz gépi fejhetőség) tehenek használhatók.

Itatásos (mesterséges) borjúnevelés

• Előnyei: • az itatott tejadag szabályozható,• a teljes tej mással pótolható (fölözött tej, tápszer),• a tehén nem fertőzi a borját,• a tehén laktációja zavartalanabb (200-300 kg tejtöbblet).

• Hátrányai: • jelentős beruházást,• jelentős munkaerőt,• nagy technológiai fegyelmet igényel.

• A borjúnevelés takarmányozási szempontból három szakaszra osztható:

• föcstejes időszak;• a tejitatás időszaka;• az utónevelés.

A borjak elhelyezése

A fiatal borjakat természetes körülmények között legcélszerűbb felnevelni. A fiatal állat elhelyezése, tartása esetén a legfontosabb környezeti tényezők – amelyeket figyelembe kell venni – a következők:

a levegő hőmérséklete, a levegő páratartalma, a levegő szennyezettsége, a fényviszonyok alakulása, a légmozgás alakulása.

Mindezeket figyelembe véve a borjak elhelyezése során alapvető szabály, a száraz, huzatmentes pihenőhely biztosítása.

A föcstejes időszak

• a születéstől 7-10 napos korig tart

• A föcstej zsírban, fehérjében, vitaminokban gazdagabb, mint a normál összetételű tej,

• immunglobulinokat tartalmaz, amelyek 2-3 napig felszívódnak a bélhámon keresztül

• Az első napokban 4-5-ször célszerű itatni.

• nagy magnéziumtartalma elősegíti a bélszurok eltávozását

A tej itatás időszaka

• 50-90 napos korig tart.

• A teljes tej helyettesítésére alkalmas:

– a fölözött tej

– csökkentett zsírtartalmú tej

– Savanyított tej

– A tejpótló tápszerek

A növendéküsző-nevelés

Az üszőnevelés célkitűzései:

• nagy termelőképesség elősegítése (öröklöttség határáig);

• jó konstitúció kialakítása (hosszú élettartam, szervezeti szilárdság, ellenálló képesség);

• jó technológiai tűrés (kötetlen tartásra alkalmasság);

• gazdaságosság (takarékos fölnevelés, korábbi tenyésztésbe vétel).

Tej alkotórészei:víz, tejzsír, tejfehérje, tejcukor, ásványi anyagok, enzimek, vitaminok

Az érzékszervi jellemzők közé a tej színe, illata, íze és állománya tartozik.

A tej színe fehér vagy sárgásfehér. A lefölözött tej kékesfehér árnyalatú.

A friss, nyers tej szagtalan, vagy enyhe pasztőrözésre jellemző szag érezhető. Az idegen szagokra rendkívül érzékeny, ezért gondosan kell kezelni, tárolni.

A tej biológiai tulajdonságai az erjedési képesség és a baktericid hatás, ez utóbbi azt jelenti, hogy a tejben levő laktoz enzimek elpusztítják a bekerült baktériumokat.

2. Jellemezze a felsorolt szarvasmarha fajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását!


Tejhasznú fajták (holstein-fríz, jersey)Húshasznú fajták (hereford, limousin, charolais)Kettős hasznosítású fajták (magyar tarka marha, fekete-vöröstarka lapály)Őshonos fajta (magyar szürke marha)

Tejhasznosítú• Finom szervezet• vékony csontozat, bőr• gyenge izmoltság• fejlett tőgy• test oldalnézetben hátrafelé mélyül• önfeláldozó típus

Holstein-friz

• tejhasznú típusú• szabálytalan fekete-tarka (vörös-tarka)• világfajta• testtömeg: 650-750 kg• tejtermelés: 7000-8000 kg• tejzsír: 3,5-3,7 %• hústermelő képessége közepes: 1000 g napi tömeggyarapodás• vágási százalék: 56%• takarmányozásal szemben igényes• korán érő (16-18 hónaposan tenyésztésbe vehető)• hamar kiselejteződik a termelésből (szaporodásbiológiai zavarok)• teknő alakú tőgy

Húshasznú:

• erőteljes testfelépítés• vastag, bőr, szőr• mély, dongás mellkas• vastag végtagok• kicsi tőgy• a test oldalnézetben téglalap alakú

• Hereford: húshasznú• szabályos vörös-fehér tarka• kis testű, testtömeg: 500-600 kg• igénytelen, jó legelőkészségű• korán érő fajta• hízlalási végtömeg:400-480 kg• tejtermelése:800-1000 kg

• Limusin: húshasznú• nagy testű• tejfölsárga, egyszínű• testtömeg: 700-800 kg• kiváló növekedési erélyű:1300-1600 g/nap• hízlalási végtömeg: 600 kg fölött• kiváló húsminőség, hús-csont arány nem kedvező• igényes• későn érő: 20- 24 hónaposan tenyésztésbevétel

Kettős hasznosítású: Magyar tarka

• Kettős hasznosítású fajta• szimentáli és magyar szürke fajták keresztezésével alakították ki• vörös-fehér színű, szabálytalan tarka• testtömeg: 600-700 kg • tejtermelése: 4500 kg• tejzsír: 4%• növekedési erélye, hústermelő képessége kiváló• hizlalási végtömeg: 550-600 kg• középkorán érő: 16-20 hónapos korban tenyésztésbe vétel

Őshonos: Magyar szürke

• Ezüstszürke színű, bika daruszínű és „kormos”, borjak pirók színűek

• tehenek és bikák szarva: 50-70 cm, ökröké:90-100 cm• testtömeg: 550-600 kg• marmagasság:135-145 cm• tejtermelése csekély: 1000 kg• tejzsír: 4-4,2 %• későn érő fajta• húsa, finom ízletes• jó gulyakészség• igénytelen, jó ellenálló képességű

3. Ismertesse a tejtermelő tehenek takarmányozását, tartását és a fejési rendszereket!


A tehenek takarmányozása (évszakonként változó, monodiétás, kombinált)A tehenek elhelyezése (zárt és nyitott tartás)Helyben fejő berendezések (sajtáros, tankos, tejvezetékes)Fejőházi fejésA gépi fejés munkaműveletei

Évszakonként változó takarmányozás: Nyári és téli takarmány-félékre alapozott.

Monodiétás takarmányozás: Évszaktól függetlenül, minden nap azonos takarmánykeveréket kap az állat.

Kombinált takarmányozás: Előző kettő kombinációja.

A teheneket tarthatjuk zárt-, nyitott-, kötött és lekötés nélküli (kötetlen) rendszerű istállókban.

A zárt istállók. Minden oldalról állandó fallal határoltak, klímájuk az időjárástól többé-kevésbé független. Előnyük, hogy szélsőséges időjárási viszonyok között az állatoknak kellő

védelmet nyújtanak. Hátrányuk, hogy beruházási költségük magasabb, nagyobb a kézimunka igényük, levegőjük nem mindig friss, bennük az állatok kevesebbet mozoghatnak, ami a tehenek termelése, alkalmazkodóképessége szempontjából kedvezőtlen.

A nyitott istállók (színszerű épületek). Egy, vagy több oldalon nincs faluk, így a külvilággal közvetlenül érintkezve, klímájuk a külső környezettől kevésbé tér el. Mérsékeltebb klímájú országokban az ilyen megoldású istállók terjedtek el. Előnyük, hogy olcsóbbak, kevesebb beruházási költségből kivitelezhetők, jobban gépesíthetők, továbbá ilyen elhelyezésben az állatok többet tartózkodhatnak a friss levegőn, mozgásukban kevésbé korlátozottak, edzettebbek, ellenállóbbak lehetnek.

Sajtáros fejőberendezések

Kötött tartású tehénistállókban alkalmazhatók. A kisüzemi fejőberendezéseknek két változata terjedt el. A stabil sajtáros berendezésnél a vákuumrendszer fixen kiépített az istállóban. Fejéskor a fejőkészüléket és a tejgyűjtő sajtárt viszik egyenként a tehenekhez, illetve külön-külön csatlakoztatják a vákuumvezetékhez. A mobil sajtáros fejőberendezésnél a teljes berendezés (vákuumszivattyú, sajtár, fejőkészülék) talicskaszerűen, kerekeken tolható a tehenekhez. A kétféle megoldás közül ez utóbbi egészen kis létszámú (10-20-as) tehénállománynál vehető figyelembe.

Tankos fejőberendezések

A vákuumhálózattal rendelkező kötött tartású, de már nagyobb (30-50-es) létszámú tehenészetekben több fejőkészülékkel felszerelt tankos fejőberendezések is használhatók, amelyeknél a kifejt tej kerekeken gördülő tejgyűjtő tartályába kerül, melyben el is szállítható a tejhűtő-tároló berendezésekhez.

Tejvezetékes fejőberendezés

Ezek a legnagyobb létszámú, kötött tartású tehenészetekben kiépített vákuumhálózatok és tejszállító vezetékek esetén vehetők számításba. A rendszerbe egyidejűleg több fejőkészülék köthető, amelyek a kifejt tejet a tejvezetéken keresztül közvetlenül a tejházba, tejhűtőbe, illetve a tárolókba juttatják. A tejvezeték keresztmetszete a hosszától, az egyidejűleg működő fejőkészülékek számától és az időegység alatt kifejt tej mennyiségétől függ, amelyre megfelelő osztással kell kiépíteni a fejőkészülékek csatlakozásait. A tej szállítása a tejvezetékben vákuummal történik, ezért a vezeték végét vákuumoldóval vagy tejleválasztóval kell felszerelni.

Fejőtermi és fejőházi fejőberendezések

A nagy létszámú, kötetlen tartású tehénállomány fejésére terjedtek el, amelyek külön egységet képeznek az istállóktól. A fejőtermet vagy fejőházat az istállóból odaterelt tehenek keresik fel és a fejés csoportokban, többállásos fejőberendezésekben történik, naponta kétszer esetleg háromszor.

Többféle elrendezésű fejőállásos fejőházakkal lehet találkozni a gyakorlatban. A párhuzamos fejőállásos rendszerekben a tehenek a fejőfolyosóra merőlegesen helyezkednek el, a beállásukat kapukkal vezérlik. A tőgy kezelése a két láb között, hátulról történik. A fejőállások sűrű elrendezésűek, a két tőgy és fejőkészülék közötti távolság csupán 0,8-1 méter. Jellemzően 2x16, 2x20 illetve 2x32 állásos kivitelben készülnek.

A gépi fejés munkaműveletei: tőgy mosása meleg vízzel, tőgy törlés és masszás, első tejsugarak kifejése, fejőkészülék felhelyezése, fejőkészülék eligazítása, gépi fejés, fejőkészülék levétele, tejcseppek letörlése, tőgybimbók fertőtlenítése,

4. Ismertesse a húshasznú tehenek takarmányozását, tartását, valamint a szántóföldi és élelmiszeripari melléktermékek jelentőségét az anyatehenek takarmányozásában!

Az anyatehenek elhelyezéseAz anyatehenek szaporításaA borjak felneveléseAz anyatehenek takarmányozásaSzántóföldi melléktermékek jellemzői (szalmák, kukoricaszár)Élelmiszeripari melléktermékek jellemzői ( korpa, extrahált darák, nedves répaszelet, melasz, moslék)

Egy húshasznú tehéntől (anyatehéntől) azt várjuk, hogy évente egy borjút hozzon a világra és legalább annyi tejet termeljen, amennyire borjának felneveléséhez szüksége van. Minthogy a húshasznú tehén éves termelése egy 180-220 kg-os borjú, a húsmarhatartás gazdaságosságának fontos feltétele, hogy a tehenek takarmányozását olcsóvá tudjuk tenni. Ennek egyik fontos feltétele, hogy a tehenek minél hosszabb időn át tartózkodjanak a legelőn, továbbá, hogy az a fű, amelyet az állatok nem fogyasztanak el, mint széna vagy szilázs, fedezzék az állatok téli takarmányát, de legalábbis annak túlnyomó részét. A gazdaságosság további fontos feltétele, hogy igyekezzünk a tehenekkel sok mellékterméket hasznosítani.

Párosítás: a hím- és a nőnemű egyedek összeválogatása úgy, hogy a születendő utódra javító hatású legyen és a kitűzött tenyészcélt szolgálja.

A szaporítás céljai:

A nemesítő célkitűzések megvalósítása

Tej- és hústermelés

A szaporítást úgy kell időzíteni, hogy az anyatehén minden évben borjút neveljen. Állományi szinten fontos mutató a két ellés között eltelt idő. Ha ez meghaladja a 400 napot, eredményes

húsmarhatartásról már nem beszélhetünk. A nem vemhesült tehénről el kell dönteni, hogy nem járunk-e jobban, ha vágóállatként értékesítjük.

5. Mutassa be a szarvasmarha hizlalását! Jellemezze a hizlaláskor etetett tömegtakarmányokat!


Hizlalási módokA hízómarhák elhelyezéseA hízómarhák takarmányozásaA zöldtakarmányok általános jellemzőiFűféle és szántóföldi zöldtakarmányok (silókukorica, cirok, lucerna, vöröshere)Az erjesztett takarmányok általános jellemzői

HÍZÓMARHÁK TÁPANYAG SZÜKSÉGLETE

• életfenntartó és termelő hányad a takarmányadagban nem különül el,

• 13-14% rost legyen a takarmányban (strukturális rost!)

• energia- és nyersfehérje-szükséglet függ a testtömegtől és típustól,

• ásványianyag-premix vagy nyalósó

• ivóvíz: 30-50 l/nap

A hízómarhák elhelyezése

A hizlalással az a célunk, hogy vágás előtt az állatok súlyát növeljük, vágóértékét és húsminőségét javítsuk. A hizlalás módja a vágási életkortól, az elérendő végsúlytól, az állat ivarától, a hizlalás alatti takarmányozástól, a tartási módtól és az üzemi körülményektől függően rendkívül sokféle lehet.

Ha vágóborjakat kívánunk előállítani, akkor az itatásos borjúneveléshez hasonló tartási körülmények között folytathatjuk a hizlalást.

A nagyobb súlyra hizlalást egy- és két szakaszban végezhetjük.

A két fázisú hizlalás első szakasza az utónevelési, vagy előhizlalási, a második pedig az utóhizlalási szakasz.

A hízómarhák takarmányozásának irányelveiA növendékmarhák hizlalása során rendszerint tömegtakarmányokat és abraktakarmányokat is etetünk. Általában azok a tömegtakarmányok kedvezőek, melyek energiakoncentrációja nagy. Hazai adottságaink között a legjobb, nagy mennyiségben rendelkezésre álló hizlaló tömegtakarmány a silókukorica szilázs. A hizlalás alatt az állatok energia- és fehérjeszükséglete nem azonos mértékben változik. Az energiaszükséglet folyamatosan az állatok súlyával és korával nő, a fehérjeszükséglet magas

szintről indul, majd gyakorlatilag stagnál. A takarmányfelvétel növekedésével a növendékmarhák a tömegtakarmányból is egyre nagyobb mértékben képesek fehérjeszükségletük fedezésére. Mindezek alapján az energia és fehérjehordozó abrakokat célszerű különválasztani. A fehérje kiegészítő abrakba keverhetők az ásványi- és vitamin kiegészítők, a hozamfokozók stb. A fehérje kiegészítő mennyisége a hizlalás során csökkenthető.ZöldtakarmányokÁltalános jellemzés:

– áprilistól októberig etethetők a ‘zöldfutószalagnak’ megfelelően,– jelentős vegetációsvíz-tartalom (70-80% nedvességtartalom),– kedvező étrendi hatás (vegetációs víztartalom-bendő),– laktagóg hatás,– íz- és zamatanyagok eredeti formában (ízletes),– biológiailag aktív anyagokban gazdag (pl. K-vitamin, kalcium, karotin),– zsenge takarmányok: hasmenést okozhatnak szoktatás nélkül– elöregedve (fásodás) nő a cellulóz- és lignin-tartalmuk, csökken a víz- és a

fehérjetartalmuk– nem szolgáltatnak elegendő táplálóanyagot, önmagukban nem etetjük, abrak-

kiegészítéssel együtt etethető– etethető mennyiség: az élőtömeg 8-10%-a maximum (600 kg szmh. - max. 60

kg )– romlandó (1-3 nap alatt fel kell etetni)– olcsó takarmány

• silókukorica: – egységnyi területről a legnagyobb energiahozamot adja,– felhasználása:

• csalamádénak vetett silókukorica (gabonasortávra vetve-virágzáskor betakarítva), ritka

• szilázskészítésre vetett, de zöldetetésre felhasznált, már csövesen betakarított silókukorica (hagyományosan 70 cm-re vetve)

– széles levélzetű; 1,5-2,0 méter magas növény; zöld száron érő hibridek – ökológiailag érzékeny növény (talaj, hőmérséklet, vetésmélység): különösen

érzékeny a júliusi-augusztusi csapadékszegény időszakra– cukortartalma jelentős (kb. 10%)– 30-50 t/ha terméseredmény (aszályos években: 10-20 t/ha) viaszérésben

betakarítva, tejes érésben kevesebb

• lucerna (kékvirágú lucerna-Medicago sativa)– általános jellemzés: évelő (4-5 év), fehérjetartalma (20-23%sz.a.),

kalciumtartalma (1,7%sz.a.) és karotintartalma jelentős – a betakarítás fenofázisa: bimbózáskor– a betakarítás időpontja: évente háromszor-négyszer (csapadéktól függően)

kaszálható• vöröshere (Trifolium pratense)

– általános jellemzés: évelő (2 év), fehérjetartalma (20%sz.a.), kalciumtartalma (1,7%sz.a.) és karotintartalma jelentős (<lucerna)

– a betakarítás fenofázisa: bimbózáskor– a betakarítás időpontja: évente kétszer (csapadéktól függően) kaszálható,

május-júniusban

– antinutritív hatása: szaponinok (habos erjedéses felfúvódás) és fitoösztrogének (szaporodásbiológiai zavarok)

– védekezés, megelőzés:fonnyasztás– etethető mennyiség:

• tejelő szmh.: max. 15 kg

– antinutritív hatása: szaponinok (habos erjedéses felfúvódás) és fitoösztrogének (szaporodásbiológiai zavarok)

– védekezés, megelőzés:fonnyasztás– etethető mennyiség:

• tejelő szmh.: max. 20 kg

6. Jellemezze a sertések felnevelését!


Szopós malacok takarmányozása és ápolásaA malacok elválasztásaA választott malacok utóneveléseTenyészsüldők nevelése (takarmányozás, elhelyezés, ápolás)

A malacok születése után a legfontosabb feladat, hogy amilyen korán csak lehet tegyük lehetővé a szopást, és a későbbiek során se korlátozzuk annak gyakoriságát. Az első tejfelvétel különösen fontos, mert a sertés esetében az ellenanyagok nem tudnak átjutni az anyai méhlepényen ezért ezen anyagokat a föcstejjel kell a malacoknak felvenni. A föcstej összetétele jelentős mértékben eltér a normál kocatejétől. A föcstej nemcsak abban különbözik a normál tejtől, hogy az tartalmazza a malacok számára létfontosságú ellenanyagokat (immunanyagokat), hanem abban is, hogy a föcstejben több az A-vitamin, a karotin, a D-, E-, C-, és B-vitamin valamint a vas, réz, cink, kobalt és a jód mint a normál kocatejben.A szopós malacok szakszerű vasellátása ugyancsak fontos feladat.

az elválasztással a malacoktól megvonják a kocatejet. Időpontjának helyes megválasztása a koca ivarzása és a malacok további fejl.-e szempontjából egyaránt lényeges. A malacok legtermészetszerűbb tápláléka a kocatej; ezért fontos, hogy 3-4 hetes korig a malacok elegendő kocatejhez jussanak, mert addig az ideig emésztőrendszerükből lényeges emésztőfermentumok hiányoznak (mint pl. a pepszin-HCL-komplex, az amiláz, a maltáz és a szacharáz). A malacok számára tehát előnyös, ha 5-6 hétig tudnak szopni, miközben a fokozatosan csökkenő kocatej mellett egyre több szilárd takarmányt vesznek fel. A kocatartás költségei ezzel szemben arra ösztönöznek, hogy a malacok minél korábbi elválasztásával növeljék a kocák ellesi gyakoriságát, ezzel az egy koca után évente felnevelt malacok számát. Mindezek szem előtt tartásával a választás ésszerű időpontját az élettani és gazdaságossági szempontok együttesen szabják meg.

A malacok utónevelése a korai elválasztás bevezetésével egyidőben alakult ki. Kialakulásának elsődleges célja a kocaproduktivitás növelése volt. A korán elválasztott malacok utónevelése a fiaztatókutricában eléggé kockázatos, mert nehéz a kellő higiéniai

körülményeket biztosítani. Az optimális környezeti feltételek biztosítása jól megoldhatónak látszott utónevelő ketrecekben, alomnélküli tartással. A korai elválasztás bevezetésével szükségessé vált külön utónevelő épület létrehozása. A 60-as évek végétől a ketreces malacutónevelés gyorsan terjedő tartásformává vált.

TenyészkocasüldőkA takarmányozását két szakaszra osztjuk, az első szakasz 30–70 kg-os, míg a második 70–130 kg-os testtömeg elérése között van.

7. Ismertesse a felsorolt sertésfajták, hibridek származását, küllemét, belső értékmérőit és használatát!


Magyar nagy fehér hússertésMagyar lapályDurocHampshirePietrainMangalicaEgyéb fajták és hibridek

Magyar nagy fehér hússertés Származás:Kialakulása az 1920 és 1960 közötti idõszakra tehetõ. Ez idõben fõleg angol közép nagyfehér, angol nagyfehér-, svéd- és német nagyfehér fajták behozatala és elterjesztése történt. Ezen kívül kisebb számban importáltak Lengyelországból, Szovjetúnióból, Jugoszláviából és az idõszak végén Finnországból, Hollandiából és Ausztráliából is fehér hússertéseket nemesítõ anyagként. A fajta következetes nemesítése, törzskönyvezése és ivadékteljesítmény-vizsgálata 1960-tól napjainkig töretlen. Az importált állomány származása alapján az angol- és svéd nagyfehér (60- illetve 20 %) aránya meghatározó volt a fajta értékmérõi javulásában és jelenlegi teljesítménye elérésében. Küllemi leírás:A fajta egyedeinek színe keselyfehér. Szõre és bõre pigmentmentes. Szõre közepes sûrûségû és sima lefutású. A göndörödõ és a tüskés szõr, valamint több pigment folt a bõrön fajtajelleg hiba. A körmök viaszsárgák. A fekete vagy sávozott köröm kizáró ok a törzskönyvezésbõl. A faj profilvonala enyhén tört, a homlok közepesen széles. Erõsen tört profilvonal (mapsz fej) ma már nem kívánatos, mert az a korán érõ, korán zsírosodó közép-nagyfehér (middle white) fajta egyedeire volt jellemzõ. A fülek közepesen nagyok, elõre és fölfelé állóak. Középhosszú és jól izmolt a nyak. A hát egyenes, hosszú, feszes, széles és jól izmolt. A far szintén egyenes, hosszú, széles és jól izmolt. A comb csánkra lehúzódó. A mellkas közepesen mély és dongás. A has feszes. A lapockák közpesen izmoltak. A lábak erõsek, a csontozat szilárd. A csecsek száma 7-7 vagy több, és arányos eloszlású legyen. Ellenálló és alkalmazkodó képessége kiváló. Vérmérséklete élénk, stressztûrõ-képessége jó. A fajta a hazai sertésállomány alapja. A törzskönyvezett sertésállomány 55-60 %-a magyar nagyfehér hús-sertés. Kiváló szervezeti szilárdsága, jó alkalmazkodó képessége és mérsékelt igényessége miatt anyai partner a keresztezésekben.

Magyar lapály Származás:A magyar lapálysertés kialakítása a fajta célparamétereinek meghatározásával az 1970-es évek végén történt. A hazánkban korábban tenyésztett 7 intenzív nyugat-európai lapályfajta teljesítményellenõrzése és szelekciója következtében a svéd-, a holland- és az NDK lapály legjobb eredményt mutató két törzstenyészet 640 kocája képezte a magyar lapály alapját. Eredetét tekintve 75 %-ban svéd-, 12,5-12,5 %-ban pedig holland-, és NDK lapály genetikai hátterû a fajta.

Küllemi leírás: A magyar lapálysertés szõre fehér, fényes, közepesen finom szálú és sima lefutású. Bõre halványrózsaszín és pigmentmentes. Egy-két kisebb pigmentfolt és a csókaszem nem kizáró ok. Feje a törzzsel arányos és középhosszú. A profilvonal egyenes. Fülei lelógóak és középhosszúak. A nyak középhosszú és mérsékelten izmolt. A mellkas mély, dongás. A törzs hosszú, a hát feszes. A far hosszú, széles, jól izmolt. A comb telt és csánkra húzódó. A végtagok ízületei tiszták, a csontozat szilárd. A csecsek száma 7-7, illetve 8-8. Jól alkalmazkodó, de a tartással szemben igényes fajta. Nem stresszérzékeny. Tenyésztésbe vehetõ 8-9 hónapos korban.

Felhasználás: A keresztezésekben és a hibridizációban a fehér hús-sertés kocaállománnyal az anyai F1 kocaállomány létrehozása.

DurocSzármazás: Kialakítása a múlt század közepére tehetõ. Spanyol, portugál vörös sertések és a tamworth felhasználásával hozták létre az USA-ban. A vörös berkshire is szerepet kapott a fajta nemesítésében. Késõbb a duroc és a vörös jersey fajtákat keresztezték, míg végül 1881-ban egy fajtává alakult. Már 1920-ban az USA törzskönyvezett sertésállományának 40 %-a duroc volt. Ma is az Egyesült Államok vezetõ sertésfajtája.

Küllemi leírás: A duroc szõrtakarója sûrû, síma lefutású. Színe a sötét cseresznyepirostól a sárgás világosvörösig terjed. A körmök, a túrókarima, a csecsbimbók és a péra palaszürke. A fej rövid, széles. Az orrhát enyhén homorú. A fül rövid, és elülsõ harmadában megtört, lelógó. A nyak rövid, jól izmolt. A váll erõsen izmolt. A hát széles, ívelt, feszes. A far izmolt, széles és csapott. Sonkái nagyok. A has kicsi, felhúzott. Végtagjai szilárdak. Csontozata vastag. Gyakori a meredek lapocka és a nyitott csánk, ami jellegzetes tipegõ járást kölcsönöz a sertésnek. A fajta nyugodt, néha flegmatikus magatartású. Stressztûrõ-képessége egyedülálló a fajták között. Csecsek száma 6-6 vagy 7-7. A kocák jó nevelõek.

Felhasználás: A fajta 1970-ben történt behozatala óta jelentõs szerepet kapott a magyar sertéstenyésztésben. A KA-HYB "E" robosztus vonalában, a TETRA hibrid anyai vonalában és más minõsített keresztezésekben Bajai hibrid, a Pannon hibrid apai vonalaként ismert.

HampshireSzármazás:A hampshire sertés amerikai fajta. Az angliai Hampshire grófságból importált öves sertésekre vezethetõ vissza a fajta. Kialakítása a múlt század második felében történt. Létszámát tekintve ma a duroc után az USA második legjelentõsebb sertésfajtája.

Küllemi leírás:A hampshire szabályosan tarka sertés. Szõre fekete és a vállon lévõ fehér öv az elsõ végtagokra is lehúzódik. Feje közepesen hosszú, kissé durva és jellegzetes kúp alakú. Fülei kicsi, hegyes, felállóak. Nyaka rövid és jól izmolt. Törzse középhosszú. Válla jól izmolt. A hát ívelt, a far csapott. A comb hosszú és csánkra húzódó, de nem túl széles. Csontozata vastag és szilárd. Konstitúciója kiváló. Akklimatizációs és stressztûrõ-képessége jó. Tenyésztésbe vételének ideje 9-10 hó.

Felhasználás:A fajtát szinte kizárólag a hibridprogramban hasznosítják. A KA-HYB "E" robosztus vonalcsoportjában meghatározó a fajta. A Hungáhib apavonalaiban az F1 kanok elõállításában vesz részt. A bajai hibridsertésben is felhasználták.

PietrainSzármazás:A pietrain fajtát az 1920-as években terjesztették ki Belgiumban. Kialakítása a mai napig nem tisztázott. Berkshire, ibériai, nápolyi, kínai, sziámi és a francia bayen fajták felhasználása a fajta elõállításában bizonyított. Más nézet szerint kialakítása csak a berkshire-re vezethetõ vissza, míg ismét más vélemény szerint a fajta létrejötte spontán mutáció eredménye. A fajtát 1950-tõl törzskönyvezik. Hazánkban 1963-tól tenyésztjük.

Küllemi leírás:színe szürkés piszkosfehér, néhol rózsaszín bõr, körülhatárolt fekete, barnásvörös, hamuszürke foltok-kal. Elõfordul szinte teljesen fehér színû egyed is. Bõre vékony, szõrköntöse ritka és síma. A fej a törzshöz viszonyítva kicsi, és rövid. A profilvonal egyenes vagy enyhén homorú. Füle széles, rövid és horizontálisan felálló. A nyak rövid, hengeres nagyon izmolt. A törzs viszonylag rövid, hengeres. A hát igen széles, lapos, barázdált. A váll és a comb különlegesen izmolt. A far enyhén lejtõs. A mellkas közepesen mély és hengeres. A végtagok finomak és rövidek. Csecsek száma 6-6. Stressztûrõ képessége kicsi. (Pároztatás, falkásítás, szállítás rendkívül adatfigyelést igényel.)

Felhasználás:A hibridprogramban szinte nem lehet eltekinteni alkalmazásától a nagytömegû hústermelése miatt. A fajta viszont stresszérzékeny és PSE húsminõsége csökkenti értékét. A hibridizációban ezért Hampshire-rel keresztezve Hungahib 39) kiválóan használható.Haszonállatelõállító keresztezésben apai partner. Terminál fajtaként is célszerû keresztezettként felhasználni.

Mangalica

Származás:A mangalica õsi magyar zsírsertés. Kistestû, vékony csontozatú és göndör szõrköntös borította. Fõleg az ország középsõ részén volt elterjedt. 1833-tól a szerb sumadia sertéssel történt a fajta nemesítése. A mangalica a múlt század második felétõl mintegy 100 éven keresztül európai hírt és rangot jelentett a magyar sertéstenyésztésnek.

Küllemi leírás:A sertést gyaluforgács szerûen göndörödõ szõrköntös takarja. Négy színváltozata volt. Legelterjedtebb a szõke. A fecskehasú és a fekete változatot a horvátországi szerémségi tájfajtával való keresztezéssel hozták létre. Ezek termelése elmaradt a szõke mangalicáétól, de ellenállóbbak voltak. A fekete mangalica mára kipusztult. A negyedik színváltozat a vörös, amely színét valószínû az õszi szalontai fajtával való keresztezéstõl kapta. A fej kicsi, a fülei nagyok és elõre lógóak. A profilvonal enyhén

homorú. A torokjárat széles, a toka nagy. A nyak rövid, hengeres. A törzs közepesen hosszú. A hát egyenes, feszes, de nem ritka a pontyhát sem. A mellkas dongás és mély. A has közepesen nagy. A váll és a far erõs, telt, de csak közpesen izmolt. A far csapott. A végtag rövid, finom csontozatú és szilárd. A bõr és a körmök palaszürkék. Csecsbimbók száma 5-5 vagy 6-6.

Felhasználás:A zsírsertés fénykora után a cornwallal, a berkshirrel, sõt a fehér hússertéssel is keresztezték a szaporaság és a hústermelõ képesség növeléséért. A fajta az 1960-as évekre kiszorult a köztenyésztésbõl.

8. Mutassa be a sertések hizlalását! Jellemezze a hizlaláskor etetett abraktakarmányokat!


A hizlalást befolyásoló külső és belső tényezőkHizlalási módokA hízósertések elhelyezéseA hízósertések takarmányozásaGabonamagvak (kukorica, árpa, búza, zab)Hüvelyesmag (borsó)

Hízlalási módok:

• - A bacon sertés • 85—90 kg-os testtömegű, amit félsertésként sózva, pácolva, füstölve,

bőrös hentesáruként hoznak forgalomba. • - Sonkasertésnek

• a 100—120 kg testtömegű négysonkás típusok a megfelelőek, mert az a fontos, hogy sok soványhúst adjanak, amiből különböző készítményeket állítanak elő.

• - A 110—150 kg testtömegű tőkesertések • elsősorban a fogyasztók friss hús iránti igényének kielégítését

szolgálják. • - A 140—150 kg-os középnehéz ipari sertések és a tenyésztésből kiselejtezett kocák és

kanok • a szalámi- és szárazkolbász készítés alapanyagát szolgáltatják.

Hízók takarmányozása:

A sertés hízlalása az elválasztástól függően történhet:

• - két fázisban: - malacnevelés 6- 8 hetes korig(15- 20 kg)• - hízlalás a vágótömeg eléréséig• - három fázisban: - malacnevelés 28- 32 napos korig (6-10 kg)• - a malacok utónevelése, 80 napos korig (25-30 kg)• - hízlalás a vágótömeg eléréséig (100-110 kg, 180 nap alatt)

• Napi fejadag az élőtömeg 3- 4 %- a.• Fajlagos takarmányértékesülés: 3,6- 3,8 kg/ 1 kg súlygyarapodás• Napi testtömeg-gyarapodás: 55 dkg• Hizlalási idő: 180- 200 nap

Hízók elhelyezése:

• A szopós malacok és a szoptató kocák a fiaztató épület kutricáiban vannak elhelyezve.

– A kutrica alapterülete 4,8—5,5 m benne malacvédő rács, kocák ás a malacok számára külön vályú és önitató, a malacok részére helyi fűtés (infralámpa, padlófűtés) található.

– A kutrica lehet emelt padozatú is. Az állatok ellátása a kutricasor előtti közlekedő folyosóról történik.

• A malac-utónevelő rendszerint ketreces, rácspadlós megoldású, egy-egy ketrecbe 6—20 malacot lehet elhelyezni.

– A ketrecekben önetetőket és önitatókat helyeznek el. – Hideg időben fűtésre is szükség lehet.

• A vemhesítő és kanszálláson 6—l O m2 kanrekeszek található. – Valamennyi rekeszben önetetőket és önitatókat találunk.

• A kocaszálláson a vemhes kocák általában kiscsoportos elhelyezésben vannak, minden rekeszben önetetővel ás önitatóval.

• A hízlaló épületek a kocaszálláshoz hasonlóan általában kiscsoportos elhelyezésre szolgáló rekeszekre vannak taglalva (8—12 hízó rekeszenként).

9. Ismertesse a báránynevelést és hizlalást! Jellemezze a takarmányok nitrogénmentes szervesanyagait és ásványi anyagait!


A báránynevelés módszereiA bárányhizlalás módszerei (takarmányozás, elhelyezés)Nitrogénmentes szárazanyagok (zsírok, nitrogénmentes kivonható anyagok, nyersrost)Makroelemek (Ca, P, Mg, K, Na, Cl, Si)Mikroelemek (Fe, Cu, I, Mn, Zn, Se)

Hízlalási módszerek:

A hízóbárányok elhelyezése

• Zárt istállóban: 12 m széles, 30-60 m hosszú. Mélyalmos tartásmód

• Alkalmi istállók: szélsőséges időjárástól való védelem (három oldalról zárt épület)

• Az istálló funkciója szerint lehet:• - elletőistálló• - nevelőistálló• - hizlalóistálló

Istállók berendezési tárgyai:

• etetőrács (széna, szalma)• önetető (bárányhízlalásnál, granulált táp etetésére)• itató• sózólámpás (nyalósó adagolására)• rekesztőrács (csoportok elválasztására)

A nitrogénmentes kivonható anyagok

A nitrogénmentes kivonható anyagokat alkotó anyagcsoportok kémiailag rendkívül eltérőek. Elsősorban könnyen emészthető, fontos energiahordozó anyagok alkotják ezt a táplálóanyag-csoportot, amelynek mennyiségét számítással határozzuk meg:N m.k.a. = Szárazanyag- (nyershamu + nyersfehérje + nyerszsír + nyersrost)A növényi eredetű takarmányok nitrogénmentes kivonható anyagai a táplálóanyagok 50-70 százalékát is kitehetik. Tápláló hatásuk igen jelentős. Elégetésük során a szervezet jelentős energiához jut. A gazdasági állatok többsége ezeket az anyagokat használja zsírszintézisre és így a depózsír képzésére.

A takarmány azon anyagai, melyek híg savval majd lúggal történő főzés során kioldódnak.

10. Ismertesse az alábbiakban felsorolt csoportokból szabadon választott

juhfajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását !


Merinó fajták (3 db)Húsfajták (3 db)Egyéb fajták (tejhasznú, szapora, őshonos) (1-1-1 db)

Német húsmerinó

A magyar merinónál durvább csontú, fehér színű húsjuh. Testalakulása az ideális húsformákat közelíti meg. A fajtára 1,3 – 1,4 szaporulat jellemző, de ahhoz, hogy bárányait problémamentesen fel tudja nevelni megfelelő hangsúlyt kell fordítani az ellés előkészítésére, a bárányneveléshez szükséges tejtermelés biztosítására. Szezonon kívüli ivarzásra hajlamos. A bárányok jó, 340-380 g-os báránykori súlygyarapodó képességgel, kiváló takarmányhasznosítási mutatókkal és tetszetős húsformákkal rendelkeznek. Kifejlett korban az anyák 60-80 kg, a kosok 90-125 kg súlyúak.

Magyar merinó

A hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodó fajta, eredetileg kettős – hármas hasznosítású (gyapjú, hús, tej), jelenleg azonban fő haszonforrásnak a hústermelést kell tekinteni, ezért elsősorban a szaporaság és bárány-nevelőképesség javítása a cél. Fehér színű merinó fajta, közepes húsformákat mutat. Közepesen hosszú törzshossz, benőtt has és lábak, szemvonalig benőtt fej jellemzi. Szaporasága 1.3 – 1.5, súlygyarapodása 300-350 g/nap, az anyák kifejlettkori testsúlya 54-58 kg, a kosoké 85-100 kg, a gyapjú finomsága 18-26 mikron.

Landschaf merinó

Nagytestű, fejlett izomzatú merinó fajta. Jól ellenáll az időjárás viszontagságainak, képesek nagy területeket bejárni. Szaporasága 1,5-1,8, báránynevelő-képessége kiváló, a sűrített elletést és a korai tenyésztésbevételt jól tűri. Egyes országokban württenbergi merinó néven ismerik. A kifejlett kosok testsúlya 100-125 kg, az anyáké 70-80 kg.

Húshasznosítású

Charollais

Finom csontozatú egyhasznú fehér színű húsfajta. A charollais kiváló anyai tulajdonságokkal, magas 1,7-1,8-as szaporulattal és kitűnő tejtermeléssel rendelkezik. Koraérő szezonálisan ivarzó fajta, a jerkék 7 hónapos kortól termékenyíthetők. A charollais bárány jó húsformákkal jellemezhető, növekedési erélye nagy, 70 napos korra eléri vagy meghaladja a 25 kg-os súlyt. Áruelőállító keresztezésben a charollais kosoktól származó bárányok még 40 kg-os súlyban is csekély faggyúzottságot mutatnak. A bárányok súlygyarapodása 350-400 g közé esik. Kifejlett korban az anyák 70-80 kg, a kosok 90-110 kg súlyúak.

Ile de France

Fehér színű, tetszetős húsformákkal rendelkező, merinókkal rokon fajta. Jó anyai tulajdonságok, 1,4 – 1,8 szaporulat jellemzi. Aszezonalitásra való hajlama jó, az év bármely szakában termékenyíthető, ellentétben sok húsfajtával. A bárányok jó súlygyarapodó képességgel (320-360 g) rendelkeznek. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 100-140 kg súlyúak.

Német feketefejű húsjuh

Jó legelőkészségű erős csontozatú húsfajta . A fej és a lábak matt fekete színűek. Jó anyai tulajdonságokkal, 1,5 – 1,7 szaporasággal rendelkező fajta. Magas 360-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Ha merinó állományban utófedeztetésre használjuk, akkor az ellési szezon végén született bárányok is gond nélkül elérik az értékesítési súlyt. A aszezonalitásra való hajlama csekély, de magyarországi tartási körülmények között az állomány egy része szezonon kívül is termékenyíthető. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 100-130 kg súlyúak.

Suffolk

Jó legelőkészséggel rendelkező, nagynövésű, erős csontozatú egyhasznú húsfajta. A fejet és lábakat finom fényes fekete szőr fedi. Kiváló anyai tulajdonságok, jó tejtermelés magas 1,6 – 1,8 szaporaság jellemzi. A magyarországi állomány egy része rendelkezik a szezonon kívüli ivarzás hajlamával. Egyik legjobb legelőkészséggel rendelkező fajta, de igen jól viseli a zárt tartást is. Jó húsformák és magas 350-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 75-90 kg, a kosok 90-130 kg súlyúak.

tejelő hasznosítási típusú fajták

Awassi

A közel-keleti arab országokban kialakult zsírfarkú kevertgyapjas fajtacsoport, melynek legismertebb változata az izraeli awassi. Erős csontozatú, nagy testű, tipikusan tejelő fajta. A fej és lábvégek sárgás, vagy többnyire kávébarna színűek, a bunda fehér színű, tűzdelt, ritkábban színes. A fej finom vonalú, a szemek nagyok, élénk tekintetűek, az orrhát domború, ez az ún. "ramszesz orr". Fülei hosszúak. Jellegzetessége és legfeltűnőbb testrésze a zsírfarok, mely széles és viszonylag rövid. Rendszerint a csánk fölött végződik. Az egyik legnagyobb termelésű tejelő fajta, tejhozama 300-400 l. Szaporasága 1,1 – 1,2, kifejlett korban az anyák 55-70 kg, a kosok 90-120 kg súlyúak.

Brit tejelő

Angliában tenyésztették ki a 70-80-as években a walesi llyn fajtából elsősorban a keletfríz valamint más fajták (dorset, bluefaced leicester, stb.) felhasználásával. Elsősorban a szaporaság és báránynevelő képesség javítása érdekében használják keresztezésekben, de súlygyarapodása is kedvező (300 g feletti). Tejtermelése kiváló, 200 nap feletti laktációban 150-400 l termelésére képes. Az anyák testsúlya 50-60 kg, a kosoké 80-90 kg.

Lacaune

http://mjksz.hu/fajta/lacaune

http://mjksz.hu/fajta/brit-tejelo

http://mjksz.hu/fajta/awassi

A legismertebb francia tejelő fajta, a „roquefort” sajtot e fajta tejéből készítik, tejtermelése 200-400 l. Közepes nagyságú, finom csontozatú fajta, gyapjúja rövid, csak a nyak háti részen, oldalközépig tart. A lacaune előnye a többi tejtermelő fajtával szemben, hogy húsformái, súlygyarapodása (320-400 g) vetekszik a húsfajtákéval. Kiváló aszezonalitásra való hajlammal rendelkezik, az év bármely szakában termékenyíthető, különös tekintettel az április-májusi időszakra. Kifejlett korban az anyák 50-60 kg, a kosok. 90-100 kg súlyúak.

őshonos hasznosítási típusú fajták

Gyimesi racka

A rackafélékhez tartozik az Erdélyben tenyésztett gyimesi (erdélyi) racka. A legnagyobb juhfajta a rackajuhok csoportjában, az anyajuhok súlya 45-50 kg, a kosoké 80-90 kg. Az anyák szarvai sarló alakúak vagy kistülkösek, de sok a suta egyed is, a kosok laza, csigás szarvakat viselnek 1 1/2 - 2 1/4 csavar fordulattal. A gyimesi rackajuh bundájának színe fehér, de igen gyakori a fejen és a lábakon a fekete színeződés, amely legtöbbször foltokban jelentkezik (ókula és száj körül), a fülön és a lábvégeken. A bundája kevert gyapjú, felszőrökből és pehelyszőrökből áll, a fürthosszúság 30-40 cm. Erdélyben tejtermelés a legfőbb hasznosítása.

11. Ismertesse a juhok gyapjútermelését! Jellemezze a legeltetést!


A gyapjú minősítése, gyapjúhibákA nyírás szabályai, eszközeiA lenyírt gyapjú kezeléseA gyep jelentőségeLegeltetési eljárások és módokA legeltetés tervezése, szervezése

A legjobb minőségű gyapjú az állat vállán, oldalán, hátán található, a tenyésztés során próbálták ezeken a testtájakon a mennyiséget növelni, ám akkor más mutatók csökkentek. A gyapjú folyamatosan nő, havonta, sőt naponta változik az üteme, átmérője, nagymértékben függ a takarmánytól. A gyapjúnak csupán 49%-a a hasznosítható szál, a szennyeződés minimum 19%, a víz 10, a verejték 6, a zsír 16% körül van. A gyapjút többféleképpen lehet csoportosítani: a szál átmérője, hosszúsága, a gyapjú tisztasága, színe, fénye szerint. Az átmérőt tekintve 25 mikronig finomgyapjúról, 30 mikron felett durva gyapjúról beszélhetünk, hosszúságát tekintve a 4-6 cm közötti rövid fésűs és a 6-8 cm közötti fésűs az átlagos.

A juhtenyésztésben általánossá vált, hogy a juhokat évente egyszer általában a tavaszi kihajtás előtt megnyírják. A hosszúgyapjas fajtáknál előfordulhat az évente kétszeri nyírás is. Az nyírás időpontját úgy kell megválasztani, hogy a bunda nélkül maradt juhok ne fázzanak meg és akár füröszthetők is legyenek. Ez az időpont általában április vége, május eleje, de ha az

http://mjksz.hu/fajta/gyimesi-racka

időjárás megengedi, akár a március végi nyírás is elképzelhető. Ha a nyírás időpontja nyárra kerül, úgy a gyapjú egyrészt zsírosabb lesz, másrészt pedig az állatok a hőségtől jobban fognak szenvedni.

A juhok nyírásának eszközei

Manapság a juhokat döntően géppel nyírják így egy nyíró naponta 50-80 juhot tud megnyírni. Kis juhászatokban előfordul még a kézi nyírás is. Kézi ollóval 20-40 egyed nyírható meg naponta.A nyírás rendszerint fedett, huzatmentes, világos, korábban kitrágyázott és kitakarított, a nyírás helyen ponyvával leterített istállóban történik.

A lenyírt zsíros gyapjú kezelése és előválogatásaKözvetlenül a nyírás után előválogatják a gyapjút, a színgyapjú elkülönítés céljából. A bundát a ritka szövésű háló vagy lécráccsal ellátott válogató asztalra helyezik, óvatosan szétterítik és anélkül, hogy szétszakadna, megrázzák. A lenyírt gyapjút alapvetően az állatok kora és neme szerint osztályozni kell (anya, kos és toklyó, bárány stb.) és ezen belül el kell különíteni azokat a bundákat, amelyek az átlagosnál durvábbak, esetleg színesek vagy hibásak (nemezés, sárga, csapos, koloncos, takarmányos és egyéb). Emelné a gyapjú értékét, ha a válogatóasztalon a bundák összegöngyölése előtt leválasztásra kerülnének a többnyire hibás, csökkent értékű bundaszélek, amelyek külön zsákolandók.

12. Ismertesse az alábbiakban felsorolt csoportokból szabadon választott lófajták származását, küllemét, belső értékmérőit és hasznosítását !


Könnyű hátas (2 db)Nehéz hátas (2 db)Melegvérű hámos (2 db)Hidegvérű hámos (1 db)Egyéb fajta (1 db)

Melegvérű lófajták

Arab telivér

Az arab telivér a szépség és az elegancia megtestesítője. Rugalmas tért nyerő mozgása van, könnyed, légies megjelenése. Kicsi, száraz csukafeje van, széles tarkóval és homlokkal. A füle kicsi, kinn ülő nagy szemei vannak. Karcsú jól ívelt nyaka, finom hosszúszálú sörénye van. Marja kifejezett, a hát és az ágyék rövid. Az arab telivérnek öt ágyékcsigolyája van az általános hattal szemben. A far egyenes, kis termetű, ösztövér izomzatú. Magasan tűzött farokkal rendelkezik, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye és mellkasa nem túl mély, esetenként vérszegény benyomást kelthet. Végtagjai szikárak, acélosak, csontkinövések sem ritkák a lábakon. Kicsi, szilárd patával rendelkezik, elöl jellemző a franciásság, a hátsó lábakon a tehénállású gyakori. Marmagassága bottal mérve 147 és 155 cm között van, szalaggal mérve 153-165 cm között. Övmérete 173 cm és 180 cm között, szárkörmérete 17,5

és 19 cm között van. Súlya 300-400 kg között, élettartama 20-25 év.

Angol telivér:A telivér a világ leggyorsabb és legértékesebb lófajtája, mely eltart és fenntart egy hatalmas nemzetközi tenyésztői és versenyeztetési ?ipart?. A telivér alapvető fajtája a sportlótenyésztésnek, és számos lófajta nemesítésében vállalt szerepet. A telivér ?minőségi? ló, majdnem tökéletes testméretekkel, melyekre jellemző, hogy az egyéb lófajták azonos testrészeivel összehasonlítva hosszabbak. Könnyű, finom, szikár szervezetének köszönhetően kiváló atletikus-, fizikai- és szellemi képességekkel rendelkezik. Nehéz helyzetekben bátor, de idegrendszere kissé túlfeszített és egyes egyedek nehéz természetűek.

Hidegvérű lófajták:

Ardennais:Kialakulás:Az ardennais-ként ismert ősi hidegvérű fajta a Franciaország és Belgium határán lévő Ardennek-vidékről kapta a nevét, innen származik, története több mint ezeréves. Feltevések szerint az ősi solutré ló leszármazottja. Franciaországban az egyik legrégibb hidegvérű fajta. A nagyobb erő és nagyobb méret más fajtákkal - a belga hidegvérűvel, a percheronnal és a boulogne-ivel - való keresztezés révén alakult ki. Hatalmas mérete ellenére nagyon jámbor. Jellemzők:Általában deres, pej vagy sárga színű. Jól ismert tulajdonsága, hogy kemény, kitartó és kellemes természetű.Használat: mezőgazdasági munka és igavonás.Marmagasság: 160-164 cmSzármazási hely: Franciaország, Belgium, EurópaVérmérséklet: kedves, engedelmes és könnyen kezelhető, nagyon szelíd.

Belga hidegvérű:

Kialakulás:A középkorban flandriai lóként ismerték ezt az ősi európai fajtát, és csatákban, valamint mezőgazdasági munkákra használták. A flandriai ló szerepet játszott több hidegvérű fajta, így a shire, clydesdale és a suffolk punch kialakulásában. A belga tenyésztők elsősorban mezőgazdsági munkára használták a lovat. A belga hidegvérűt, vagy más néven a brabantit egy sokoldalúan használható igáslónak tenyésztették. A fajta az 1880-as években került át Amerikába, ahol nagyon népszerűvé vált az igavonó versenyeken.Jellemzők:Jó lépés jármód, a munka nagy részét lépésben végzi.Használat: mezőgazdasági munka, igavonó versenyek, igásbemutatók.Marmagasság: kb. 165 cmSzármazási hely: Belgium, EurópaVérmérséklet: nyugodt, határozott, jó munkakészségű, szelíd.

Pónik, kis lovak:Connemara póni:

Kialakulás:

Ez a népszerű, szívós pónifajta szülőföldjéről, Írország nyugati, Connemarának nevezett részéről kapta a nevét. A fajta legalább 2500 éves múltra tekint vissza, őseiket kelta harcosok vihették a szigetre. Az angol telivérrel, arabbal, hackney-vel és welsh hegyi pónival való keresztezés révén a connemara első osztályú spotrpóni lett, ideális vérmérséklettel és jó ugróképességgel .

Jellemzők:

Biztos lábú, gyors, nagyon kitartó. Igénytelen, rendkívül sokoldalú, híres az ugróképességéről, gyakran a sokkal nagyobb lovaknál is jobban ugrik.

Használat: díjugratás, díjlovaglás, military, távlovaglás, fogathajtás, western versenyek.

Marmagasság:132-148 cm

Származási hely: Írország, Európa

Vérmérséklet: kedves és érzékeny, készséges és okos.

13. Ismertesse a lovak elhelyezését, ápolását, takarmányozását! Jellemezze a szénákat! Ismertesse a takarmányok nitrogéntartalmú szervesanyagait!


A lovak elhelyezéseA lovak ápolásaA lovakkal etethető fontosabb takarmányokA pillangós és a réti széna jellemzéseNitrogén tartalmú szerves anyagok

A lovak tartására és a mindennapi munkavégzéshez használt létesítmények együttesen jelentik a lovak élettereit. Ebbe tartoznak az istállók, lovas pályák, karámok, legelők, fedeles lovarda, jártatógép és lovagló utak, azaz minden olyan terület, ahol a ló a mindennapjait tölti (96. kép). Egy lovas létesítmény infrastruktúrája az említettek mellett a takarmány(97. kép)- és trágyatárolókkal (melyek mérete a lovak számának és a tartás módjának függvénye), a szociális épületekkel (pl. öltözők, klubhelység), valamint ménesekben a fedeztető helyiséggel egészül ki.

A ló ápolása

1. A lóápolás alapos keféléssel kezdődik a nyaktól a far felé haladva a ló egész testén át, mindkét oldalon. A lovat mindig szőr mentén kell lekefélni. Ha sáros, vagy nagyon poros a ló, akkor a szennyeződés mértékétől, valamint a ló érzékenységétől függően először használj gyökérkefét vagy gumis vakarót, majd csak utána szőrkefét. Ne nyomd rá erősen a kefét ha a ló csikis, vagy kényes a bőre.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_lotenyesztes/api.html#kep97

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_lotenyesztes/api.html#kep96

2. Miután lekefélted a ló testét, törölgesd át a fejét (vigyázz arra, hogy nehogy megüsd a csontokat), a fülét és a füle környékét is. Érzékeny lovak fejét ne kefével, hanem szivaccsal vagy puha ronggyal tisztítsd meg. Töröld át a szemek környékét, az orrnyílásokat és az ajkát is. Nézd meg nem horzsolta-e fel a szájszegletét a zabla, vagy az orrát az orrszíj. Emeld meg a ló farkát, és külön ronggyal töröld meg a farokrépát és környékét a farok alatt is.

3. Következő lépésként patakaparó segítségével tisztítsd ki a ló patáját. Csúsztasd végig a kezedet a ló lábán, és emeld meg olyan magasságba ami neked és a lónak egyaránt kényelmes. Légy óvatos, mert lehet, hogy a ló felkapja a patáját, ezért hajtsd oldalra a fejed.

4. A patakaparót feltről lefele mindkét nyírbarázdában, majd tisztítsuk ki a maradék szennyeződést. Mindig ellenőrizni kell, hogy a patkók helyesen állnak-e és nem lazult-e meg valamelyik patkószög. Hetente kétszer-háromszor kend be a patáját pataolajjal, patazsírral, vagy patabalzsammal, hogy jó állapotban.

A ló takarmányozásánál abból kell kiindulnunk, hogy alapvetően legelő állat. Ez azt jelenti, hogy emésztőrendszere a folyamatos, kis mennyiségű táplálék felvételére van berendezkedve. Ezért takarmányozása során is arra kell törekednünk, hogy minél többször, kis adagokban kapja meg napi betevőjét.

Szálastakarmányok

A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig, majd délutántól késő estig legel, abrakot nem eszik. Háziasított körülmények között viszont abrakot is kap és bizonyos eseteken legelés helyett nyáron is kénytelen szénával beérni. Tehát a széna az alaptakarmánya, ezért az legyen jó minőségű és mindig elérhető az állat számára.

A szálastakarmányok közül a leggyakoribb a réti széna. Ennek fehérjetartalma csekély, energiatartalma közepes és rosttartalma magasabb, mint a lucernaszénának. A szénát etetéskor érdemes meglocsolni, így nem olyan száraz és megkötjük a benne lévő port.

14. Ismertesse a pecsenyecsirke-nevelést! Jellemezze az alkalmazható klímaszabályozást!


Elhelyezés (fogadás, telepítési sűrűség)TakarmányozásAz állatok gondozása és egyéb feladatokKörnyezetszabályozás (hőmérséklet, páratartalom, szellőztetés, világítás)

Napjainkban a baromfihús legnagyobb hányadát intenzív módszerrel hizlalt, zárt istállókban tartott pecsenyecsirkével állítják elő. Számos fejlett baromfi-tenyésztéssel jellemezhető országban az összes előállított baromfihúsnak több mint 90 %-a pecsenyecsirke.

http://www.haziallat.hu/lovak-lovasok/lovak-takarmanyozasa/lotakarmany-raktarozasa/3389/

A pecsenyecsirke-hizlalásnak alapvetően két módozata ismert: a mélyalmos és a ketreces tartási rendszer. A pecsenyecsirkét almos tartásban állítjuk elő, hazánkban a ketreces hizlalás nem terjedt el a kedvezőtlen tapasztalatok következményeként és állatjóléti megfontolásokból.

Broiler nevelés

rotációk száma = 365/(nevelési idő + SP) SP = Service period (fertőtlenítés) vágókapacitás MO-on kizárólag mélyalmos 39-47 napig tart, 60 nap (ivarilag elkülönített

nagyobb vágósúly) Etetők: láncos-vályús etetők, de leginkább a felsőpályás köretetős és köritatós

technológiák, valamint a spirálcsigás emelhető etetők vályús itatókat vagy függesztett szelepes itatók, ún. szelepes itató (nipple

drinker), Telepítési sűrűség: a hizlalási végtömeg figyelembevételével 23 csirke/m2 (1,4 kg-

os vágósúlynál) és 10 csirke/m2 (3,2 kg-os végsúlynál).

- Takarmányozás

A nevelés kezdetétől 2—3 hetes korig indítótápat adunk, 3—5 hetes kor között nevelőtápot, 5 hetes kortól a leadásig befejezőtápot kapnak a csirkék. A jó etető berendezésből a takarmány nem szóródik ki, a csirkék nem tudnak beletrágyázni, könnyen tisztítható és fertőtleníthető. Az etetők magasságát Úgy kell beállítani, hogy a csirkék hátmagasságában legyen a pereme. A csirkék számára a korlátlan mennyiségű, jó minőségű ivóvíz olyan fontos, mint a takarmány. A csibék érkezésekor 100 db csibére 2 db köritatót számolunk, majd 4—5 napos kortól térünk át az önitatók (köritató, szelepes itató, vályús itató) alkalmazására. Az itatókat úgy kell beállítani, hogy az itató széle az állat hátmagasságában legyen (ne tudja a vizet kifröcskölni). Olyan itató-berendezéseket kell alkalmazni, hogy a vízzel a gyógyszerek is beadhatók legyenek. Az istállóban az itatók és az etetők elhelyezése egyenletes legyen, hogy minden állat könnyen elérje, mert ellenkező esetben az állatok egy része nem jut elég takarmányhoz és ivóvízhez (gyengébb termelési eredmény, nagyobb elhullás).

- Az állatok gondozása és egyéb feladatok

Mélyalmos nevelésnél az alom minősége is alapvető fontosságú. Használhatunk szalmát, faforgácsot, az a lényeg, hogy Száraz, por- penész- és fertőzésmentes legyen. A hizlalás során jelentkező ápolási és gondozás! teendők:

— a mikroklíma szabályozás, az elhullott állatok eltávolítása,

— az istállók és környékének rendben tartása, takarítása, az állandó fertőtlenítés biztosítása,

— a vakcinázási programok elvégzése (az állatorvos utasítása szerint).

15. Ismertesse az árutojástermelést! Jellemezze az ipari abrakkeverékeket!


ElhelyezésKörnyezetszabályozásTakarmányozásTojásgyűjtés és tárolásVitamin és ásványi anyag premixekKoncentrátumokTápokFehérje-, vitamin és ásványi anyag kiegészítők

Az árutojás-termelés

A brojler-hizlalást követően az árutojás-termelés a tyúktenyésztés második legnagyobb ágazata világszerte. Nagyüzemek, közép- és kisgazdaságok egyaránt részesei a tojástermelő iparnak. A nagy- és kisüzemek alapjában véve ugyanazokkal a tojástermelésre specializált hibridekkel (fajtákkal) és ugyanazokkal az alapvető tartástechnológiai megoldásokkal termelik a tojást, avval a különbséggel, hogy a kisüzemek általában kevesebb munkafolyamatot gépesítenek, automatizálnak (pl. tojásgyűjtés).

Étkezési tojástermelő-állományok tartástechnológiája

Padozaton vagy ketrecben történik a nevelés Egyfázisos tartásmód: nevelés és tojástermelés egy istállóban (ritka) Kétfázisos: A jércéket naposkortól 17-19. hetes korig a nevelőistállóban, (elő-, 5-6, és

utó-nevelés 17-19 hetes) Csőrkurtítás (6-8 napos korban, utánigazítás 18 hetesig)

A tojástermelés időszakában a tyúkokat mélyalmos, trágyaaknával ellátott mélyalmos rendszerű tojóházban, lécpadlós vagy rácspadlós tartási rendszerben, illetve ketreces rendszerben.

Trágyaaknás rendszerben 5-6 tojótyúkot, léc- vagy rácspadlós tartásnál 10-12 tojóhibridet helyeznek el egy négyzetmétere. Egy tojófészekre 4-5 tojótyúkot számolnak.

Ketreces tartás: több állat nem érintkezik trágyával munkatermelékenység szállíthatóság Hátrányai környezeti igény magasabb sok sérülés állatvédelem

Az EU leírása alapján a szabad tartásos baromfinál nem szabd 9 tyúknál többet tartani belső légtérben.

100 tyúkra egy automata v. vákumos köritató, vagy 10 állatra egy ún. szelepes vagy kúpos itató

10cm/ állat vályús etetőt, vagy legalább 4cm per/tyúk köretetőt kell biztosítani.

16. Mutassa be a felsorolt baromfifajta/hibrid csoportból szabadon választott fajtákat/hibrideket!


Tyúkfajták és hibridek: - tojó típusúak (2 db) - hústípusúak (2 db)Lúdfajták és hibridek (2 db)Kacsafajták és hibridek (2 db)Pulykahibridek (1 db)

Tojástermelő (tojótípusú) tyúkfajták

Leghorn

Az olasz parlagi tyúkból – a wyandotte és minorka fajtával is keresztezve – a XIX. század első felétől kezdve tenyésztették ki az Amerikai Egyesült Államokban. Nevét az olasz Livorno városáról kapta, ahol az Amerikába került olasz állományok döntő részét 1835 körül hajóra rakták. A leghorn volt az első olyan tyúkfajta, amelyet kizárólag a tojástermelő képesség alapján szelektáltak, elhanyagolva számtalan, a termelés szempontjából mellékes küllemi bélyeget.A kifejlett tojók testtömege egyéves korban 1,5-2,1 kg, a kakasoké 1,9-2,5 kg között változik a tenyészcéltól függően. A hibrid-előállítás céljára fenntartott leghorn vonalak egyedei általában kisebb, a fajtatiszta tenyésztés keretében fenntartottakéi pedig nagyobb testűek. Viszonylag gyors fejlődésű és növekedésű fajta. Fiatal korban gyorsan tollasodik, ellenálló, élénk vérmérsékletű. Ivarérése korán, mintegy 4,5-5 hónapos korában következik be. Tojástermelése fajtatisztán is eléri a 200-250 darabot. Ritkán, rövid ideig vagy egyáltalán nem kotlik. A leghorn tojások héjának színe mészfehér, átlagos tömege 55-60 g. A tenyésztojások keltethetősége igen jó.

Hústípusú tyúkfajták

Fehér cornish A fehér cornish tyúkfajtát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki. A fajta, mint apai keresztezési partner, döntő szerepet játszik a mai pecsenyecsirke hibridek előállításában. A fajta őse az indiai vörös viador tyúk volt. Ebből alakították ki a múlt század végén Angliában a cornwall viadort. A cornwall viador fajtára az igen széles, izmos mell, az erős combok voltak jellemzőek, amellett a többi viadorhoz képest sokkal szelídebb vérmérsékletű volt. A kakasok (13. kép) élőtömege 4-6 kg, a tojóké 3,5-5 kg. A cornwall viador kivételesen jó húsformái, csekély elzsírosodási hajlama és nagy növekedési kapacitása hívta fel az amerikai tenyésztők figyelmét e fajtára, amely potenciálisan alkalmas volt arra, hogy keresztezésekben apai fajtaként húshibridek létrehozásában fontos szerephez jusson.

Hústípusú lúdfajták

Közös jellemzőjük a kiemelkedően nagy növekedési kapacitás és fiatalkori növekedési erély, valamint a jó húsformák. Szaporaságuk mérsékelt vagy gyenge.

Emdeni lúd

Világszerte a legismertebb, a legrégebbi és a legelterjedtebb lúdfajta. A fehér leghornéhoz hasonlatos szerepet töltött be a lúdtenyésztésben, mert Európa szinte minden kultúrfajtájának nemesítésében közrejátszott. Tenyésztése bizonyíthatóan a XIII. századig nyúlik vissza. Az emdeni lúdban egy kiváló hústermelő képességű, nagy testű, rendkívül tetszetős küllemű lúdfajta áll a rendelkezésünkre. A standard a gúnárokra 10,0 kg, a tojókra 9,0 kg kifejlettkori testtömeget irányoz elő. Irodalmi adatok szerint húslibaként akár 15 kg-os végtömegre is hizlalható. Tojástermelése 35-40 között alakul, számottevő szóródással (25-65 db). Kotlási hajlama nem jelentős.

Olasz lúd

Őse, az olasz parlagi lúd, több mint két évezredes tenyésztői múltra tekint vissza. A rómaiak által az időszámításunk kezdete körül kitenyésztett fehér lúd utóda. Az olasz lúd - e parlagi fajta nemesített változata - már a XX. század elején is kiváló szaporaságáról volt ismert. Századunk eleje óta a tenyésztési célok - a testtömeget tekintve - változtak, így az olasz lúd gúnarai 4,5-6,4 kg, a tojók 3,6-5,4 kg közötti testtömegűek. Középnehéz változata terjedt el legjobban. Kedvező tulajdonságai miatt Európa több államában tenyésztik. Érdekes, hogy eredeti hazájában ma már gyakorlatilag nem található meg. Az olasz lúd értékmérő tulajdonságai a származási hely szerint nagyon eltérnek egymástól. A Magyarországra behozott populációk közül az bizonyult a legértékesebbnek, amelyik a Hortobágyra került. Alapját képezte a hortobágyi fehér lúdfajtának.

Húshibridek

• Közvetlen haszonállat-előállító keresztezéssel hozzák létre:– Anya plymuth X apa Cornish

• 7 hetes korra elérik a 2,5 kg-ot• Jól tollasodók• Fehér színűek• Húshibridek: Hybro, Ross, Arbor acres

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0059_baromfitenyesztes/apf.html#kep13

Futókacsák

A futókacsák az Indonéz szigetvilágból származnak, ahol évszázadok óta tenyésztik pásztoroltató, extenzív tartásban. Európába a XIX. század első felében került, szélesebb elterjedését azonban csak 1920 után érte el. A futókacsák a pingvin típusú récék tipikus képviselői. Meredek testtartás, hosszú lábak, vékony testalkat, hosszú, vékony nyak, nagy mozgékonyság, valamint élénk vérmérséklet jellemzi. Kiváló tojástermelők, évente 180 200 db, 70 80 g tömegű tojást raknak, de nem ritkák a 365 darabot elérő termelések sem. Csúcsteljesítményként 412 napot jegyeztek fel, amely időszak alatt minden nap termelt tojást. Igen korán öt hónapos korban ivarérettek. A tojók kifejlett testtömege l,75 kg ot, a gácséroké 2,0 ot ér el. Színváltozatai: vadas, pisztráng, őzszínű tarka, barna, fehér, fekete, kék és borsósárga.

Aylesbury kacsa

Angliában tenyésztették ki a kacsafajtát és a terület székhelyéről Aylesburyről nevezték el. Zsenge és rövid rostú húsával, valamint korai vágóérésével tűnt ki, nyolchetes korra 2,5 3,0 kg ot ért el. Kedvező tulajdonságainak köszönhetően előbb Anglia gyarmataira, Amerikába, majd Európa különböző országaiba is bevitték. Kitűnő húsformái alapján több fajta nemesítésében szerepet játszott. Testtömege a tojók esetében legalább 3,0 kg, a gácséroknál 3,5 kg. Tollazata és bőre fehér, csőre és lába halvány lilás rózsaszínű. Teste széles, mély és hosszú, testtartása vízszintes, jellegzetessége a lapos fejtető. Tojástermelése 80 db, 80 g os átlagtömeggel, de a tartási, ta-karmányozási feltételeknek és a tenyésztés irányának megfelelően, 100 120 db vagy akár 200 db is lehet.

17. Ismertesse a takarmányok emészthetőségét, a táplálóérték és a táplálóanyagok arányának kifejezését! Magyarázza el a takarmányok értékesülésének mutatóit!


A takarmányok emésztési együtthatójaA takarmányok emészthetőségét befolyásoló tényezőkA takarmányok táplálóértékének kifejezése (különös tekintettel az energetikai értékelésre)A takarmányok táplálóanyag-tartalmának arányaiA takarmányok értékesülésének mutatói

1. Takarmányok emészthetősége: Emésztési együttható= tak. Nyers összetételéből hány%-ot képes hasznosítani. Függ:

a. Faj, fajta, kor: pl. a kérődzők a rostot jobban hasznosítják b. Állatok egészségi állapota c. Takarmány kémiai összetétele: koncentrált és terimés takarmányok d. Takarmányok előkészítése: magvak örlése, áztatása, pörkölése, párolása javítja

azok emészthetőségét e. Takarmányok mennyisége

2. Takarmányok táplálóértéke: - DE (emészthető energia): sertés, ló, nyúl - ME (átalakítható energia): baromfi - NE (nettó energia): szmh (tej, hús) 3. Takarmányok értékesülése: Egységnyi állati termék előállítására szüks. tak.

takarmányok emészthetősége

• A takarmányok táplálóanyagait az állati szervezet nem tudja teljes egészében megemészteni.

• oka, hogy a táplálóanyagok bizonyos részei az állati szervezet enzimjei által bonthatatlanok

• emészthetőnek a táplálóanyagok azon részét tekinthetjük, amelyek az emésztés során felszívódásra alkalmas vegyületekké bomlanak le.

• csak az emészthető táplálóanyagok használhatók fel létfenntartására, növekedésre, termékek előállítására.

• A fel nem szívódott anyagokat a szervezet a bélsárral kiüríti.• A takarmányok emészthetőségét állatkísérletekkel közvetett módon állapítják meg

Emésztési együtthatóA kísérleti szakaszban pontosan mérjük az elfogyasztott takarmány és az ürített bélsár mennyiségét.

T-BEmésztési együttható (%) = -------------- x 100

Tahol T = takarmánnyal felvett táplálóanyag

B = bélsárral ürített táplálóanyagTakarmányok emészthetőségét befolyásoló tényezők

• Az állatfaj: az egyes állatfajok emésztőkészülékének eltérő anatómiai felépítésével és működésével magyarázható. Pl.: kérődzők több rostot tudnak emészteni a bendőmikrobáknak köszönhetően

• Az állat fajtája és egyedisége• Az állat kora:A fiatal kérődző állat, amíg a bendő működése, a mikrobás emésztés

nem indul meg, együregű gyomrú állatnak számít. Kifejlett korban az életkor mindaddig nem befolyásolja az emésztést, amíg az állat fogazata jó állapotban van.

• A felnevelés :A fiatalon tömegtakarmányhoz szoktatott egyedek kevésbé igényesek a takarmány minősége iránt és jobban emésztik a táplálóanyagokat, mint intenzíven, koncentrált takarmányokon nevelt társaik.

• Az egészségi állapot :A lázas betegség, a gyomor- és bélhurut, a gyulladás, a bélhámelfajulás és más betegségek erősen csökkentik az emésztést

• A nyersrost tartalom :A magas rosttartalmú takarmánynövények sejtfalai kemény burkot képeznek a sejt körül. A táplálóanyagok nehezen és csak kis részben szabadulnak ki. A rosttartalom 1%-os növekedésével 1,5—2,5 %-kal csökken a szervesanyag emésztése a sertés és a baromfifajoknál.

• A táplálóanyagok aránya :A jól kiegyensúlyozott adagban valamennyi táplálóanyag emésztése jobb, mint az egyoldalú takarmányban. A legfontosabb a megfelelő energia-fehérje arány, illetve a megfelelő zsírtartalom

18. Ismertesse az állattartás állatvédelmi előírásait!


Állatvédelem jogi szabályozottsága Magyarországon és az Európai UnióbanAz állattartás általános állatvédelmi szabályaiA gazdasági haszonállatok (sertés, baromfifajok, szarvasmarha, juh) tartásának állatvédelmi szabályozása, minimális követelményekAz állatszállítások állatvédelmi szabályai

Az állatvédelem általános szabályai, állatvédelmi törvényAz állattartó feladata, hogy állatai számára a faj, fajta és kor szerinti elvárásoknak megfelelően az életfeltételeket biztosítsa. Állatainkat faj, fajta, kor és veszélyességre tekintettel kell kezelnünk. Az egymásra veszélyt jelentő, vagy egymást nyugtalanító állatokat el kell különíteni. Zárt körülmények között tartott állatoknak a zavartalan pihenéséről és mozgatásáról gondoskodnunk kell. Az időjárás káros hatásaitól az állatokat védeni kell. A tartásmódnak olyan legyen, hogy tegye lehetővé a szakszerű gondozást, de akadályozza meg az állatok szökését. A technológiai megoldások közül az állatkímélő technológiák előnyt élveznek. A technológiai berendezéseket naponta legalább egyszer ellenőrizni szükséges. A törvény tiltja az állatkínzást, az állatokat viadalra nem szabad kiképezni és nem uszíthatóak. Kerülni kell a kényszertakarmányozást és a túlzott teljesítményre kényszerítés sem megengedett. Az előbb említett előírások általánosan értelmezhetők, de természetesen az állatvédelmi törvények részletesen is rendelkeznek az állatokkal kapcsolatos szabályokról.Magyarországon állatvédelmi törvény 1998. óta létezik és hatálya a gazdasági állatokon túl kiterjed a kutatási kísérleti állatokra, a sportban és versenyben használt egyedekre is. Hatálya alá tartoznak a pásztor, őrző, mentő kutyák, a terápiás, vagy vadászati célra használt állatok. A törvény rendelkezik a mutatványos és bemutató célú állatokról, a hobby állatokról, valamint a vadászható vadfajokról. A magyarországi 1998-as XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről rendelkezik.Biztosítani kell az állat megfelelő nevelését, kiképzését és szükség esetén a gyógykezelését is.Az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatokat elkülönítve kell tartani.Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról. A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől.Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.Az állat szállításakor az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie. Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi az időjárás káros hatásaitól.Az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani.

19. Ismertesse a fertőző betegségek megelőzésének lehetőségeit és a bejelentési kötelezettség fogalmát, szabályait!


Az immunitás szerepe a fertőző betegségek megelőzésében Az állattartó telepek üzemeltetésének szabályai (személy-, jármű- és állatforgalom)A fertőtlenítés fogalma, formái, módjai, a fertőtlenítőszerek csoportosításaA bejelentési kötelezettség fogalma, a bejelentés szabályai

Aktív immunitás: a szervezet maga termeli az ellenanyagot- természetes: fertőző betegség átvészelése- mesterséges: vakcinázásPasszív immunitás: ellenanyagot készen kapja a szevezet.- természetes: anyai immunitás (méhben vagy a föcstejben)- mesterséges: szérum

Állattartás higiéniája: - Állattartás csak ott lehet, ahol a higiéniai feltételeket tudják biztosítani- Telep létesítéséhez szakhatósági engedélyek szükségesek (építésügyi, állategészségügyi és környezetvédelmi)- Állattartó kötelezettségei: - Állatorvosi ellátás - Bejelentési kötelezettség az illetékes önkormányzat felé - Betegségről az állatorvos értesítése

Fertőtlenítés:- Mechanikai: szűrés, sepregetés- Fizikai: szárítás, hőkezelés, sugárzás- Biológiai: más mikroorganizmus- Kémiai: hypo, mész, iosan, incosan, formalin, klór.

Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek: Azok a fertőző betegségek, amelyek nagy gazdasági kárt okozhatnak, emberre is veszélyesek.

- ragadós száj- és körömfájás- pestis- veszettség- takonykór, stb.

20. Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását!


A környezet fogalma, változásaA környezeti tényezők felosztása és azok szerepe

Az istálló mikroklímájának összetevői A beteg állat felismerése (az állat habitusa, klinikai alapértékek elbírálása)

Az elhelyezéssel szembeni követelmények:Gazdasági állatainkat úgy kell tartani, hogy azok termelőképessége kibontakozhasson, az állat szervezete pedig egészséges, edzett és ellenálló maradjon, és a tartás, a benne levő munka olcsó legyen.Az istálló elhelyezése. Istállóépítésre magasabban fekvő száraz hely az alkalmas. A homlokzat délkelet vagy délnyugat felé nézzen, esetleg délre. Jó, ha széltől védett. Törekedni kell az építés során arra, hogy az állattenyésztés munkálatai egyszerűen és könnyen elvégezhetőek legyenek.Az istálló méretezése. A túl nagy istálló hideg és drága. A túl szűk sem a dolgozó, sem az állat számára nem előnyös. Állatonként a létszükséglet 15-20 m3.Ablakok. Ezek elsősorban az istálló megvilágítására szolgálnak.Szellőzőberendezés. Szükséges egy istálló felépítéséhez az állat fajtájától függetlenül.Ajtók. A szárnyas ajtók jobban beváltak, mert a tolóajtók könnyen elromlanak és nem jól zárnak. De előnyük az, hogy nyitóteret nem igényelnek.A padozat iránt sokféle követelményt támasztunk. Olcsósága és tartóssága mellett legyen rossz hővezető. Ne legyen kemény, ne fogadja be a híg ürüléket, mert a bomló vizelet rontja a levegőt. Ne legyen túl síkos, mert az esés hamarabb bekövetkezhet az állatnál. A fertőtlenítés jól megoldható legyen.

- A fa meleg, puha de a nedvszívó képessége jó. - Az agyag meleg, olcsó de hamar képződnek benne vájatok és befogadja a trágyalevet. - A legjobb a közönséges, jó minőségű téglából készült padozat, ami egy előkészítési folyamaton megy keresztül. - A betonpadozat tartós, tisztítható, viszont nagyon kemény és hideg.

A trágyalécsatorna akkor jó, ha a trágyalé kivezetése gyors és teljes. A nyitott kivezetés kényelmesebb, nem nagyon mély, nem szorul be az állat lába, nem szolgál búvóhelyként a patkányoknak.A jászol legyen tartós, sima és tisztítható. Jobb, ha betonból készül, mert a fa nem időálló.Az önetetőket főként a sertéseknél és baromfinál alkalmazzák.Az önitatók sokkal előnyösebbek, mert akkor és annyit iszik az állat, amennyit akar, és ez növeli a termelést.A takarmányrács praktikus, kevés helyet foglal el.

Tartásmódok:- Termelés színvonala alapján:

- Intenzív- Félintenzív- Extenzív

- Elhelyezés alapján:- Zárt- Nyitott

- Állatok mozgástere alapján:- Egyedi: kötött és kötetlen- Csoportos: kötetlen

Zárt, kötött tartásmód: Az állatok istállóban, jászolhoz kötve vannak. Tartózkodási helyüket állásnak nevezzük, amely lehet:

- rövid- félhosszú- hosszú állás

Az épületben a trágya eltávolítására alkalmas trágyacsatorna és a takarmány kiosztására alkalmas takarmányút van kialakítva.Zárt, kötetlen tartásmód: Az állatok a zárt istállóban szabadon mozognak

- Mélyalmos: Az istálló egész területét almozzuk és a szennyezett alomanyagot nem visszük ki az istállóból, csak tiszta, száraz alommal lefedjük. Így az alom napról- napra vastagszik (1 cm/nap) és a trágyaérlelés az istállóban történik. Juhoknál, szarvasmarhánál (4-6 hó), broylernél (7 hét) alkalmazzuk.

- Pihenőbokszos: Az istállót etetőrészre és pihenőrészre osztjuk. A pihenő helyeket naponta almozzuk, míg az etetőrész általában rácspadlós kivitelű. Az utóbbi helyen almozást nem végzünk.

- Alom nélküli tartásmód: Iparszerű állattartó telepeken alkalmazzuk, ahol a keletkezett bélsarat és vizeletet bő lemosó vízzel (rácspadlós) vagy trágyalehúzóval (ketreces) távolítjuk el.Nyitott, kötetlen tartásmód: Az állatok védelmére minimum egy oldalán nyitott istálló szolgál, amely kifutóhoz csatlakozik. Az állatok szabadon mozoghatnak az istállóban és a karámban egyaránt.Épület nélküli, kötetlen tartás: Legelőn tartás, amely a legeltetési időszakban legelőre alapozott tartásmódot jelenti. Magyarországon az időjárás szélsőségeitől fészerszerű nyári szállásokat szükséges biztosítani.

Ápolási munkák:Az almozásnál használunk szalmát, pelyvát, tőzeget, fűrészport, homokot, de mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az alomanyag jó nedvszívó, kényelmes és meleg legyen. A helyes almozás az állat optimális hőérzetét, kényelmét és tisztántartását szolgálja.Az állat tisztán tartása. - Ápolni kell az állat bőrét, szőrét, patáját, körmét és néha fürdetni is kell. A tisztítás eszközei lehetnek egyszerűbbek (szalmacsutak, kaparók), modernebbek (elektromos kefélő). Érdemes nagyobb gazdasági állatok részére vakaródzó fát biztosítani a tartózkodási helyükön. Juhok szőrápolása nagyobb figyelmet érdemel, hiszen gyapját is értékesítjük. Konctalanítás és a gyapjú szellőztetése jártatással elengedhetetlen nyírás előtt. - Azoknak az állatoknak, amelyeknek szarvuk van, kicsi korban vagy eltávolítják (mechanikai vagy kémiai úton), vagy szarvidomítót használnak. Ha nagy a szarv idősebb korban és az visszafelé hajlik, azt levágják. - Az állatok nyírása többféle célt szolgálhat:

- A tisztántartás megkönnyítése végett főként a marhákat nyírják.- A nyírás többféle bőrbetegség elleni gyógykezelést könnyít meg.- A hízó marhákat azért nyírják, hogy ez által a bennük termelődött fölösleges hőmennyiségtől könnyebben megszabaduljanak, így az anyagcseréjük élénkebb.- A lovakat az utóizzadás, illetve a nagy, téli szőr alatti izzadás elkerülése érdekében nyírják meg, hogy elejét vegyék a súlyos megfázásoknak.- A juhok bundájának nyírásáról a juhtenyésztők gondoskodnak terméknyerés céljából.

Fürdetés: minden állat igényli. A juhot élősködők elleni védekezés céljából fürdetik. A baromfik előszeretettel vesznek porfürdőt. Porozás: Élősködők elleni védekezést szolgálja.Pata, körömápolás: Főleg istállózott állatoknál. Lovaknál patkolás, juhoknál legelőre hajtáskor (körmözés). A pata ápolására: patakaparó, patazsír, patalakk, pataolaj használható.

Csonkítás, kurtítás: Egészségi okok miatt szükséges:- a malacok fogát visszacsípik, farkukat megkurtítják- baromfitartásban csőrkurtítást alkalmaznak

Gyógykezelés, mérlegelés, jártatás: állatok megfigyelésével kapcsolatos gondozási munka. Cél: gazdasági károkat okozó megbetegedések megelőzése.

Beteg állat felismerése

Megfigyeljük állatainkat - rendellenességeket észlelünk jó, ha ezeket minél pontosabban megfigyeljük, szükség esetén lejegyezzükMegtekintjük az állat külső megjelenését, mert gyakran már ennek alapján valószínűsíteni lehet bizonyos betegségek megjelenését - összbenyomás a testtartás, a mozgás, a viselkedés, az alkat, a tápláltság és az ápoltság megfigyelése alapján alakul ki bennünk.Megállapítjuk az ún. klinikai alapértékeket: megszámoljuk a légvételek számát, kérődzőkön a bendőmozgásokat is, megállapítjuk a szívverések számát és megmérjük a belső hőmérsékletet

Documents

állattenyésztés