Alkímiából kémia,

avagymivel gazdagította az

áltudomány a tudományt?

Udvari Máté

Mi is az alkímia?

Virágzása a középkorra tehető, azonban még a XIX. században is akadtak követői.

Az alkímia tudománya az ókori Egyiptomban alakult ki. Célja az elemek átalakítása volt, természetesen arannyá.

Az alkímia szó is Egyiptomra utal: az országot lakói Kem-nek hívták.

Amiről beszélni fogok:- Minden a görögökkel kezdődött… Az ősanyag-elméletek.

- Arisztotelész tanai.

- Az alkímia céljai.

- Nagy alkimisták.

- Az alkimista elméletek.

- Az alkimisták hagyatéka.

- Az alkímia hanyatlása.

Természetbölcselők az ősanyagról

Tucatnyi elmélet született…

… de mindegyik közös alapokon nyugodott.

Úgy tartották, hogy a világot négy elem alkotja:

föld.

tűz,

levegő,

víz,

Arisztotelész az őselemekről

A nagy filozófus tanai is a négy elem elméletére támaszkodtak.

Szerinte

-a négy elem egyenrangú;

-ugyanazon ősanyagból állnak;

-négy fő tulajdonság létezik: meleg, hideg, száraz, nedves;

-az elemeket az őket alkotó ősanyag tulajdonságai különböztetik meg egymástól;

-az elemek a tulajdonságok megváltoztatásával átalakíthatók.

Elemek és tulajdonságok

MELEG

HIDEG

SZÁRAZ

NEDVES

TŰZ

LEVEGŐ FÖLD

VÍZ

Az alkímia céljaiMind Nyugaton, mind Keleten elsősorban

aranyat akartak előállítani.

A kínaiak az aranyat mint az örök élet gyógyszerét kutatták, míg európai kollégáik a gazdagság reményében láttak munkához.

Az idők változásával természetesen ezek a célok is változtak: a XV. századra már eltűnőben voltak a misztikus tanok, és az alkimisták utódai inkább gyógyszergyártásra adták a fejüket.

Kik foglalkoztak alkímiával?

Az alkimisták a legváltozatosabb társadalmi rétegekbe tartoztak.

Szerzetesek, egyetemi tanárok, szerencselovagok, önjelölt tudósok próbálkoztak.

Kevésnek maradt fenn a neve: vagy a nagy csalóknak, vagy a komoly tudósoknak.

Nagy alkimistákGeber (722-815): szervetlen savakat állított elő; megkísérelte rendszerezni az általa ismert anyagokat.

Avicenna (980-1037): orvos volt, aki gyógyszergyártással kísérletezett.

Roger Bacon (1214-1294): nagy kísérletező volt, aki majdnem felfedezte, hogy a tűz csak jelenség.

Albertus Magnus (1193-1280): a korabeli ismereteket összegezte.

Raymondus Lullus (1235-1315?): tömény alkoholt állított elő, és sokat desztillált.

Alkimista elméletekA nyugati és a keleti alkímia kapcsolatának köszönhetően új

elképzelések születtek.

A kén-higany elv kibővítette a négy tulajdonság körét.

Nem a tényleges S-ill. Hg-tartalomról van szó, hanem szimbólumokról:

A kén az anyag éghetőségét, a higany pedig fényességét, olvaszthatóságát jelenti.

Európában hetedikként a só is kapcsolódott a rendszerhez, mint az oldhatóság jelképe.

A hét fém-elv a számmisztikán, a 7-es szám bűvös erején alapult.

Sokáig csak hét bolygót ismertek (köztük volt a Nap és a Hold is), és hét-nyolc fémet.

A fémeket egy-egy égitesthez rendelték, így kapcsolódott össze az alkímia és az asztrológia. Hitték, hogy a „csillagok állása” befolyásolja a kémiai reakciók végbemenetelét.

A rendszerező alkimistáknál is megfigyelhető, hogy mindig arra törekedtek, hogy a rendszerük hét fémet tartalmazzon.

Az anyag megölésének elve szerint

az arannyá változtatandó anyagot először vissza kell alakítani ősanyaggá, majd a „természetes aranyképződés” utánzásával ebből az ősanyagból aranyat lehet előállítani.

Ehhez az átalakításhoz a bölcsek kövére lett volna szükség.

Ez egy olyan katalizátor lett volna, amelyből egységnyi adag 1000-szer (mérsékeltebbek szerint 100-szor) annyi fémet változtat arannyá, emellett fogyasztása örök (mérsékeltebbek szerint hosszú) életet biztosít.

Sokan dicsekedtek a bölcsek köve birtoklásával. R. Lullus spanyol mesterről híresztelték követői, hogy fogyasztásának köszönhetően 100 évig élt, ő maga pedig azt állította, hogy aranyat állított elő Angliában.

Az alkímia eredményei

Az alkimista kísérletek – bár elérhetetlen célt hajszoltak – mégsem voltak haszontalanok.

Az alkimisták öt új elemet fedeztek fel.

Több laboratóriumi eszközt és eljárást alakítottak ki.

Kísérletek történtek a fogalmak egyértelműsítésére.

Új anyagokat állítottak elő.

Megjelent az igény az anyagok jelölésére.

Új elemek

Az antimont régóta használták (pl. a rómaiak szemfestéknek), ám ólomnak hitték. A XV. században bizonyosodott be, hogy nem az.

Az arzént A. Villanovanus francia orvos írta le először, bár régóta ismerték. Méregként és gyógyszerként vonult be a történelembe.

A cinket a sárgaréz ötvözet alkotójaként szintén régóta használták.

A bizmutot is az ónnal és az ólommal keverték össze, amíg G. Agricola 1530-ban meg nem állapította, hogy sem ez, sem az.

A foszfort 1669-ben fedezte fel Henning Brand. Vizeletet desztillált, a megmaradt szilárd anyagot felhevítette. A vizeletben levő fehér foszfor ekkor fényjelenség kíséretében oxidálódott.

Eszközök és eljárások

Az alkimisták által feltalált legfontosabb „eszköz” maga a laboratórium. A többi is mindmáig használt:

Vízfürdő,

desztillálóberendezés,

hűtő,

lepárlóedények,

lombik.

A legfontosabb eljárás a desztillálás volt, szimbolikus jelentése miatt: az anyag folyamatos tisztítása szerintük egyre hasonlóbbá tette azt a nemes aranyhoz.

A technika fejlődésével eljutottak a gőz fölé tartott állatbőrtől a maihoz hasonló desztillálóberendezésekig.

Egyéb technikákat is kikísérleteztek munkájuk során: szűrés, fixálás, szublimáltatás, fémötvözés.

Eljárások

Definíciók

Noha a legtöbb alkimista – főleg, ha az aranycsinálásról írt – receptjeit homályosan

fogalmazta meg, akadtak, akik megpróbáltak szabadulni a szimbólumoktól.

Köztük volt Albertus Magnus, ill. a XVII. században élt magyar, Kolozsvári János is. Utóbbi több ma is érvényes

definíciót adott meg.

Új anyagokBár a bölcsek kövét nem találták meg, az alkimisták több anyag

feltalálásával kárpótolták magukat:

Geber állított elő először szervetlen savakat.

Egy német szerzetes, Berthold Schwarz kísérleteihez fűződik a lőpor feltalálása.

A XVIII. században az európai porcelánt is egy késői alkimista „találta fel”.

És több gyógyhatású vegyületet is nekik köszönhetünk.

JelrendszerekAz alkimista szövegek legtöbbje szándékosan homályos nyelvezettel íródott. A mesterek többsége saját jeleket talált ki a reakciók leírására.

Mégis: a későbbi egységesítési kísérletek közül nem egy alkimisták jelölésein alapult.

Az alkímia hanyatlása

Az emberek sokáig lelkesedtek az arany előállításának eszméjéért, azonban a sorozatos kudarcok és a csalók miatt a reneszánsz korában már megcsappant az alkimisták tekintélye.

Néhány évszázaddal később a kémikusok már kikérték maguknak az alkimistákkal való rokonságot. Holott láthattuk, hogy a kémia

tudománya milyen sokat köszönhet az alkímiának.

Felhasznált irodalom

Dr. Balázs Lóránt: A kémia története

Jurij Fialkov: Beszédes kérdőjelek a kémiában

Pető Gábor Pál – Szabadváry Ferenc: A kémia nagy pillanatai

Szabó Árpád – Kádár Zoltán: Antik természettudomány

Ralph E. Lapp: Az anyag

Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete

Dr. Balázs Lóránt – Dr. Hronszky Imre – Sain Márton: Kémiatörténeti ABC

Szabadváry Ferenc – Szőkefalvi Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon

www.ch.bme.hu/chemonet

KÖSZÖNÖM FIGYELMÜKET!