AGYBONCOL`S - users.atw.huusers.atw.hu/szotejegyzet/jegyzet elsoproba/anatomia/Agyboncolas.pdf · A pedunculusoktól medialisan (sulcus med. cruris cerebri seu mesencephali) lØp

©Becher, Tóth, Csernus, 1995.

AGYBONCOLÁS

(Becher Péter, Tóth Á. Gábor és Csernus Valér)

1. Általános tudnivalók

A kezünkbe kerülő agyon a dura mater nem látható. A leptomeninx külső rétege azarachnoidea, ezt az alatta lévő pia materhez kötőszöveti szálak rögzítik. Az arachnoideán az agykonvexitásának és mediális felszínének határán (a sin. sagitt. sup. mentén) kis csomók láthatók. Ezekfelelősek a liquor visszaszívásáért, ui. ezek belenyúlnak a sinus széli lacunáiba. Nevük granulationesarachnoidales Pacchioni, és a többi venás sinus mentén is megtalálhatók. Ezek benyomatai, a foveolaegranulares-ek a calvaria belső felszínén jól láthatóak.

A pia mater követi az agyfelszíneket, így belenyúlik a sulcusokba, míg az arachnoidea asulcusokat áthidalja. A pia és arachnoidea közti tér a spatium subarachnoideale, mely a liquort és azagy felszínén futó ereket tartalmazza. E tér tágulatai a cisternák, melyekkel a liquor keringése címűfejezetben foglalkozunk.

2. Az agy convex felszínének rajzolata

A cerebrum a polus frontalis és a polus occipitalis között helyezkedik el. Kéthemisphaeriumból áll, amelyek közt egy sagittalis hasadék, a fissura longitudinalis képezi a határt;ebben található a falx cerebri. Hátrafelé ráborul a kisagyra (cerebellum) és az agytörzsre. A kisagytóla nagyagyat egy horizontalis hasadék, a fissura transversa cerebri választja el, melyben - in situ - atentorium cerebelli feszül ki.

A hemispheriumokat természetes, illetve egyes helyeken mesterséges határokkal öt részreosztjuk:

a; lobus frontalisb; lobus parietalisc; lobus temporalisd; lobus occipitalise; insulaEzek felszínén kanyargós lefutású tekervények, gyrusok és közöttük mély barázdák, sulcusok

találhatók. A gyrusok és sulcusok rajzolata egyéni variabilitású, de vannak anatómiai jellegzetességek,amelyek mindenkiben egyformák.

Egy hemisphaeriumnak három felszíne van: facies superolateralis (seu convexa), faciesinferior, és facies medialis cerebri. Ebben a fejezetben a facies convexa tárgyalására kerül sor. A faciesinferior leirása az agyalapi topographiánál található (lásd 4. fejezet), míg a facies medialis ismertetéseaz agy mediansaggittalis metszlapjánál olvasható (lásd 5. fejezetet). A, Lobus frontalis

Határai

- 2 -


1. ábra Az agy convex felszínének rajzolata

A hemisphaerium elülső részén elhelyezkedő lebeny, amely elöl a polus frontalisbanvégződik. Hátsó határa a facies superolateralison felül a sulcus centralis, amely a parietalis lebenytőlválasztja el. A sulcus centralis megközelítőleg az agy convex felszínének közepén helyezkedik el,aminek következtében emberben a frontalis lebeny csaknem az agy felét elfoglalja. Lejjebb, ugyanezenfelszínen a sulcus lateralis cerebri alkotja a határt a homloklebeny és a temporalis lebeny között.

Felszíni rajzolatA facies superolateralison található a folyamatos sulcus centralis, amely a sulcus lateralis

cerebrit nem éri el. Előtte vele párhuzamosan fut egy több külön részből álló barázda, a sulcuspraecentralis. Közöttük a gyrus precentralis helyezkedik el. A sulcus praecentralisból a polus frontalisirányába két, egymással párhuzamos barázda indul: a sulcus frontalis superior és a sulcus frontalisinferior. Ez a két sulcus három gyrust határol. Legfelső a gyrus frontalis superior, alatta a gyrusfrontalis medius, alul pedig a gyrus frontalis inferior. Ezek elöl a polus frontalisban találkoznak. Agyrus frontalis inferiort a sulcus lateralisból felfelé induló két barázda három részre tagolja. A két sulcusközül az előbbre eső a ramus anterior sulci lateralis, a hátsó a ramus ascendens. A gyrus frontalisinferior felosztott darabjai hátulról előre a következők; a pars opercularis (ami hátra átér a gyrusprecentralisba), a pars triangularis és a pars orbitalis.

B, Lobus parietalis

HatáraiA facies superolateralison elöl a sulcus centralis választja el a lobus frontalistól. A temporalis

lebenytől a sulcus lateralis választja el. Ezen a felszínen a további lebenyhatárok önkényesek. Ennekmegértéséhez azonban előbb fel kell keresnünk az incisura praeoccipitalist, ami a határ a temporalisés az occipitalis lebenyek közt a convexa alsó élében. Egy fektetett T (/ ) alakú vonal választja elegymástól a parietalis, az occipitalis és a temporalis lebenyeket. A sulcus parietooccipitalisból ( lásdfacies medialis) az incisura preoccipitalesig húzott közel függőleges adja a fektetett T egyik szárát. Amásik a sulcus lateralis meghosszabbítása vízszintesen. Az ábrán megfigyelhető, hogy a parietalis és

- 3 -


az occipitalis lebeny között a határ (a facies superolateralison) a sulcus parietooccipitalis bevágásánakaz az előzőekben leírt meghosszabbítása.

Felszíni rajzolatA facies superolateralison a sulcus centralis mögött, azzal párhuzamosan futó, megszakított

barázda a sulcus postcentralis. Közöttük a gyrus postcentralis található. A sulcus postcentralisbólhátrafelé induló, a sulcus lateralisra merőleges barázda a sulcus intraparietalis. Ez a parietalis lebenytkét részre osztja: a lobulus parietalis superiorra és inferiorra. A sulcus lateralis végét patkó alakbankörülvevő tekervényt gyrus supramarginalisnak nevezzük. Ettől hátrafelé és egy kissé felfelé találjuka hasonló kinézetű gyrus angulárist, ami a sulcus temporalis superior hátsó végét veszi körül patkóalakban

C, Lobus temporalis

HatáraiElöl a polus temporalis. A facies superolateralison a sulcus lateralis cerebri első része a

frontalis lebenytől, hátsó része és képzeletbeli meghosszabítása a parietalis lebenytől határolja el ahalántéklebenyt. Az occipitalis lebenytől a sulcus parietooccipitalis convex felszínen láthatóbevágásától az incisura preoccipitalisig húzott vonal alsó fele választja el.

Felszíni rajzolataA facies superolateralison a sulcus lateralis cerebritől lefelé vele hasonló lefutású két barázdát

figyelhetünk meg. A felső a sulcus temporalis superior, az alsó a sulcus temporalis medius, amielőrefelé haladva áthajlik az alsó felszínre. A sulcus temporalis superior felett a gyrus temporalissuperior, alatta a gyrus temporalis medius van. A sulcus temporalis medius alatt pedig a gyrustemporalis inferior, ami a convex és az alsó felszín találkozási vonalában helyezkedik el; általában atemporalis lebeny hátsó kétharmadában. Keressük fel ismét a sulcus temporalis superior hátsó végétfélkör alakban körülvevő tekervényt a gyrus angularist. Jegyezzük meg, hogy ez már a parietalislebenyhez tartozik.

D, Lobus occipitalis

HatáraiA hemisphaeriumok hátsó részén, a polus occipitalisban végződő lebeny.

A facies superolateralison a sulcus parietooccipitalis bevágásától az incisura preoccipitalisig húzottvonal határolja fent a parietalis lebenytől, lent pedig a temporalis lebenytől.

Felszíni rajzolatA facies convexán látszik, hogy a sulcus intraparietalis hátsó része áthúzódik a nyakszirti

lebenyre, amit itt már sulcus occipitalis transversusnak nevezünk. Ettől felfelé lévő sulcus- ésgyrusrendszer, a sulci et gyri occipitales superiores, az ettől lejjebb, oldalra eső hasonló képletek a sulciet gyri occipitales laterales.

- 4 -


2. ábra Az agy convex felszínének gyrusai.

E, Insula

Az insula olyan különleges kéregrész, amely a sulcus lateralis cerebri mélyén fekszik ésamire a környező lebenyek mintegy "ránőttek".Ezek a lebenyek: a homloklebeny, a halántéklebeny ésa parietalis lebeny. A ránőtt lebenyrészleteket operculumoknak nevezzük. Ennek megfelelőenbeszélünk operculum frontaléról, operculum parietaléról és operculum temporaléról.

Az operculum frontalét alkotja a gyrus frontalis inferior és a gyrus precentralis alsó, parsopercularisnak nevezett része.

Az operculum parietalét a gyrus postcentralis alsó darabja teszi ki.Az operculum temporale a gyrus temporalis superiorból áll. A sulcus lateralisban a

temporalis lebenyhez tartozó, a felső temporalis tekervényből induló gyri temporales transversiktalálhatók.

Az operculumok eltávolítása után láthatóvá válik a háromszögű gúlához hasonlító insula,amelynek csúcsa előre,lefelé és lateral felé mutat. Ebből a csúcsból legyezőszerűen elágazva indulnakfelfelé az insula gyrusai; a hátsó leghosszabb tekervény a gyrus longus insulae, az elülső rövidebbeketgyri breves insulaenak nevezzük. Körülöttük keskeny barázda látható. Ez a sulcus circularis insulae.

3. A Brodmann-areák

Az agykéreg makroszkópos felosztásán túl ismeretes mikroszkópos-funkcionális tagolás is,amely elsősorban a cortex élettani működéséről tájékoztat. A cortexen megkülönböztetünk elsődlegesés másodlagos központokat. Ezek elkülönítése a következő a szabály: abban az esetben beszélünkelsődleges központról, ha az adott mező egy jól meghatározható egyszerű funkció kivitelezésében vagyérzékelésében vesz részt. Például egy bizonyos izom, vagy izomcsoport motoros működéséért, egy adottbőrterület érző beidegzéséért, egy adott frekvenciálú hang érzékeléséért felelősek. A másodlagosközpontok komplex feladatok elvégzésére hivatottak, és ennek érdekében összehangolják az elsődleges

- 5 -


központok munkáját. Ilyen lehet pl. bonyolult mozgásformák koordinálása (beszéd). Az alábbiakbancsak a fontosabb Brodmann-mezők felsorolását ejtjük meg.( Brodmann 1909-ben 47 mezőre osztottafel a cortexet.)

Elsődleges központokBrodmann 1,2,3. Elsődleges szomatikus érző mezők, amelyek a gyrus postcentralisban

találhatóak. Afferens rostjai elsősorban a thalamus specifikus érző magjaiból erednek és érik el aradiatio thalami median keresztül. Valamennyio érző pálya központja, így a spinothalamicus és alemniscus rendszeré is. Elsődleges feladata az érzések lokalizációja. A sulcus centralishoz legközelebba 3., ettől hátrafelé a 1., e mögött pedig a 2. található.

Brodmann 17. Az elsődleges látómező. A sulcus calcarinust két oldalról határoló gyrusokonvan. A medialis felszínen helyezkedik el legnagyobb része, de hátrafelé kiér a polus occipitalisra is.

Brodmann 41, 42. Az elsődleges hallómezők, melyek főleg a sulcus lateralis mélyén, a gyritemporales transversik két hátulsó gyrusán ( Heschl-area ) lokalizáltak. Kissé átérnek a convex felszínreis, a gyrus temporalis superior felső részén.

Brodmann 43. Az ízérző központ a gyrus postcenralis pars opercularisán található.Brodmann 4, 8. Az elsődleges motoros mezők. A 4. a gyrus precentralis nagy részét, míg

a 8. a gyrus frontalis medius hátsó részét foglalja magába. A 4. a pyramis-pálya fő kérgi központja. A8. a szemmozgások motoros irányítója.

Másodlagos központokBrodmann 5, 7. Psycho-somesthesias központ. A lobulus parietalis superioron felül

helyezkedik el. Az érző ingerek magasabb rendű feldolgozása a feladata.Brodmann 18, 19. A psycho-visualis központ. A Brodmann 17 körül helyezkedik el

koncentrikusan az occipitalis lebenyen. Szerepe a vizuális ingerek komplex elemzése.Brodmann 22. A psycho-auditorikus központ. A gyrus temporalis superioron található a

Brodmann 41-42 alatt. Ennek hátsó kétharmadát Wernicke-mezőnek nevezzük. Ez a beszédszenzorosmező. Elülső harmada a zenei hallás központja.

Brodmann 6. Premotoros központ, amely a gyrus praecentralis előtt helyezkedik el. Ez arégió felelős az összehangolt mozdulatok beindításáért.

Brodmann 44, 45. A beszéd összehangolt mozgásaiért felelős area, amely a gyrus frontalisinferior pars triangularisának felel meg. Ezt szokás még Broca-mezőnek is nevezni.

4. Agyalapi topographia

Az agyalap legelső szélét, a polus frontalist a lobus frontalis alkotja. A kétoldali frontálislebenyt a fissura longitudinalis választja el. Emellett kétoldalt a két gyrus rectus, ezektől oldalra a gyriorbitales helyezkednek el. A gyr. rectus et orbitales között, a sulcus olfactoriusban húzódik a bulbuset tractus olfactorius, ami a trigonum olfactoriumban végződik. A bulbusban végződnek a filaolfactoria, melyek a szagló érzékhámsejtek centralis nyúlványai és a lamina cribrosán át érik el akoponyaüreget. A trigonumok mögötti lyuggatott terület, a substantia perforata ant. látható, itt jutnakbe az agyba az a. cerebri media ágai.

- 6 -


3. ábra Facies inferior cerebri fontosabb képletei

A kétoldali trigonum között van a chiasma opticum, amelyben a temporális látóterekből eredőlátóidegrostok kereszteződnek. A látórendszer chiasma előtti része a n. opticus, a mögötte lévő, tehátrészben kereszteződő rostok a tractus opticust alkotják. A chiasma alatt elöl van a lamina terminalisventriculi tertii. Mögötte a hypophysis látható, ám ez az agy kivételekor rendszerint leszakad, így ahypophysisnyél ( infundibulum ) átmetszetét, egy kis lyukat látunk, amin át a III. kamrába jutunk. Azinfundibulum a tuber cinereumról ered. Tovább haladva hátrafelé, a hypothalamushoz tartozó kétcorpus mamillare található. A féltekékből az agytörzsbe tartó pályák egy része a pedunculus (crus)cerebriben halad. A két pedunculus és a corpora mamillaria egy háromszög alakú árkot, a fossainterpeduncularist fogják közre, melynek lyukacsos alja a substantia perforata posterior, amibe az a.cerebri post. apró ágai nyomulnak be. A pedunculusoktól medialisan (sulcus med. cruris cerebri seumesencephali) lép ki a n. oculomotorius (n. III.). Az ideg kilépésétől laterálra a lobus temporalisgyrusai láthatók. A gyrus temporalis inf. et medius mellett a cerebellumot eltávolítva láthatjuk meg agyrus hippocampit, a gyrus fusiformist, az uncust és gyrus lingualist.

A pons alsó szélén húzódik végig a sulcus basilaris, melybe az a. basilaris fekszik bele. A hídlaterális szélén elöl a n. trochlearis (n. IV.) lép ki a középagyból a frenulum veli medullaris superiorisoldalán. Ettől hátrább, a hídkarok elülső szélénél a n. trigeminus (n. V.) hagyja el az agyat. Apons-medulla oblongata határon középen van a foramen coecum. Az ettől oldalra lévő barázdában lépki a n. abducens (n. VI.). Figyeljük meg a pedunculus cerebellaris mediust, a medulla alsó szélén apyramisokat, melyeket a fissura mediana anterior választ el. A pyramisoktól oldalt az olivák vannak.Medialis szélükön a sulcus parolivaris medialis választja el őket a pyramisoktól, lateralis szélükön asulcus parolivaris lateralis húzódik. A pedunculus cerebellaris medius mögött, az oliva előtt két ideglátszik: n. facialis (VII.) és a n. vestibulocochlearis (VIII.) A sulcus parolivaris lateralisbanelölről-hátrafelé haladva lép ki a n. glossopharyngeus (IX.), n. vagus (X.) et n. accessorius (XI.).A XI.agyideg ágainak egy része (radices spinales) az első hat cervicalis segmentum ventralis et dorsalisradixa között lép ki. A cranialis gyökerek a n. vagus alatt erednek. A nyúltvelőt a sulcus parolivarismedialisban hagyja el a nervus hypoglossus (XII.)

Az erek közül orvosgyakorlati szempontból is kiemelkedik az agyalapi artériás rendszer.Pathológián itt keressük az encephalomalaciát okozó thrombusokat és a subarachnoidalis vérzéseketokozó ún. berry-aneurysmákat. Ez utóbbiak az erek congenitalis tágulatai, melyek hirtelenvérnyomásfokozódáskor ( sex, pszichés izgalom, fizikai erőkifejtés) rupturálnak.

A két a. vertebralis a híd-nyúltvelő határon egyesül a. basilarisszá.

- 7 -


4. ábra Az agyalapi artériás rendszer vázlata.

A két vertebrális artéria egy-egy kis mediális ága az a. spinalis anteriort adja. Laterál felé

adott ág az a. cerebellaris inferior posterior. Az a. basilaris ágakat ad a hídhoz (rr. ad pontem). A hídelülső szélénél kétoldalra halad az a. cerebellaris superior. Ezek előtt erenek az aa. cerebri posteriores.

Az a. carotis interna a chiasmától oldalt két ágra oszlik: az a. cerebri anteriorra és az a.cerebri mediára.

A kétoldali a. cerebri anterior között az a. communicans anterior, az a. cerebri media etposterior között az a. communicans posterior teremt összeköttetést. Az így létrejövő érgyűrű a circulusarteriosus Willisii.

Ha az agyialapi artériákból indul ki betegeken az un. subarachnoidealis vérzés, melyrejellemző, hogy hirtelen, a másodperc törtrésze alatt fejlődnek ki a tünetek és a beteg diffúz, rendkívülheves fejfájásról panaszkodik. Gyakori az eszméletvesztés,a diagnózis szempontjából döntő a véresliquor.

Meninxek közötti vérzés másképpen is kialakulhat. A dura mater és az arachnoideaegymáshoz fekszenek, a kettő könnyen szétpreparálható, közöttük rés van, melyet spatiumsubduralénak nevezünk. A dura és arachnoidea közét áthidaló hídvénák szakadása tompa traumaeredménye is lehet, amit subduralis haematoma kialakulása kísér. Ennek tünetei hetekkel-hónapokkalaz adott trauma után jelentkeznek (intervallum lucidum): hullámzó tudatzavar, aluszékonyság, coma,s végül - a liquoráramlási zavarok miatt - akár hydrocephalus is kifejlődhet.

A dura és a calvaria csonthártyája közötti epiduralis vérzések az a. meningea media sérüléserévén keletkeznek trauma hatására. Az intracranialis nyomás nő, a beteg hamar elveszti eszméletét, saz agytörzsi légzőközpontok compressiója kezelés nélkül néhány óra alatt halálhoz vezet. Ha a vérzésmagában az agyállományban keletkezik, apoplexiáról szólunk. A roncsolás legtöbbször a basalisganglionok és a capsula interna területén keletkezik.

Ha az agyi kapillárisok áteresztőbbé válnak (pl. ólommérgezés, zúzódás esetén) agyoedemaveszélye fenyeget. Az agyoedema, apoplexia, daganat eredménye az agytérfogat növekedése, ami azintracranialis nyomás fokozódásával jár. Előfordulhat, hogy az agy bizonyos részei beszorulnak akoponya nyílásaiba (herniatio), s így az adott agyterület károsodik. Gyakran a cerebellum ékelődik bea foramen occipitaléba , vagy a gyrus cinguli a falx cerebri alatt a túlsó oldalra szorul.

- 8 -


5. Az agy mediansagittalis metszlapja

A metszés elkészítéséhez a megnedvesített agykést a fissura longitudinalis cerebribe, a corpuscallosumra helyezzük és egyetlen mozdulattal a kést magunk felé húzva az agyat kettéválasztjuk. Ígyjól láthatóvá válik a cerebrum facies medialisa, a diencephalon ürege, a harmadik kamra és az agytörzsvalamint a kisagy mediansagittalis metszlapja.

A metszésen jól látható a kérgestest jellegzetes alakja. Részletes leírását lásd a corpuscallosum fejezetben.

Hátsó megvastagodása a splenium corporis callosiból előrefelé induló rész a truncus corporis callosi. Ez elöl lefelétérdben visszahajlik ez a genu corporis callosi, és vizszintesen hátrafelé haladva, folyamatosan elvékonyodva a rostrumcorporis callosit adja.

A corpus callosum ívelt külső peremét a hemisphaerium veszi körül. A kettő között a határegy barázda, a sulcus corporis callosi. A hemisphaerium közepe felé látszik a sulcus centralis medialisfelszíni része, aminek verticalis meghosszabbítása adja a határt a frontalis és a parietalis lebeny között.Nézzük meg előbb a frontalis lebenyt. A sulcus centralis körül a lobulus paracentralis helyezkedikel, aminek elülső része a frontalis, hátulsó része a parietalis lebenyhez tartozik. A corpus callosumívéhez hasonló formában fut egy barázda, a sulcus cinguli, amely a parietalis lebenyen is folytatódik.A lobulus paracentralis előtt a sulcus cinguli felettt a gyrus frontalis superior van. A sulcus cingulielőrefelé és enyhén lefelé halad majd íve a kérgestest térde előtt megtörik és a rostrum corporiscallosihoz hasonlóan hátrafelé halad. Ezt a részét pars subfrontalis sulci cingulinak nevezzük. A sulcuscinguli és a sulcus corporis callosi között a gyrus cinguli helyezkedik el. A gyrus alsó, a rostrumcorporis callosi alá hajló része az area subcallosa. Alatta a gyrus rectus (lásd még facies inferior)húzódik. A parietalis lebenyen is folytatódik a sulcus és a gyrus cinguli. A sulcus íve azonbanmegtörik és felfelé halad tovább. Ez a része a pars marginalis sulci cinguli. Ez a sulcus adja a lobulusparacentralis hátsó határát. A pars marginalis mögött elhelyezkedő gyrusok a precuneusnak nevezettagyállományt alkotják. A precuneus hátsó határa a sulcus parietooccipitalis, ami egyben a parietalislebeny hátsó határa is. A sulcus parietooccipitalis a sulcus calcarinus medialis felszínre áthajló részérőlered. Figyeljük meg, hogy a sulcus calcarinus elülső (a sulcus parietooccipitalis eredése előtti) részea parietalis lebenyt alul a temporalis lebenytől választja el. A temporalis lebeny ezen része a gyruslingualis, ami a gyrus parahypocampalis hátsó, az occipitalis lebenyre is áthajló darabja. A temporalislebeny további ismertetése az agyalapi felszín leírásánál található meg. A lobus occipitalison a sulcusparietooccipitalis mögötti tekervényeket együttesen cuneusnak nevezzük. Ezt lent a sulcus calcarinushátsó (a sulcus parietooccipitalis eredése mögötti) része határolja a gyrus lingualistól.

A következőkben pedig a corpus callosummal a hemisphaeriumoktól elválasztottagyállományra figyeljünk. Ezt a területet három részre lehet osztani:

A; A corpus callosum és a harmadik kamra alsó széle által bezárt rész B; Az előző rész alatt elhelyezkedő agytörzsC; Az agytörzs mögött elhelyezkedő kisagy (cerebellum)

Az agytörzs és a kisagy leírásával külön fejezet foglalkozik. Így tehát tekintsük meg az A pontalatt körülírt részt.

- 9 -


5. ábra Az agy mediansagittalis metszlapja.

A truncus corporis callosi hátsó része alatt előrefelé és lefelé induló köteg a fornix, ami elöla rostrum corporis callosi vége mögé húzódik, ez a corpus fornicis. Majd íve itt megtörik és a corpusmamillare (lásd később) irányába veszi útját. Ezt a részét columna fornicisnek, a corpus mamillarébaérő végső szakaszát pedig pars tecta columnae fornicisnek nevezzük. (Ez utóbbi rész láthatóvátételéhez már boncolás szükséges)

A fornix a corpus callosum és a harmadik kamra alsó széle által bezárt területet két részrebontja. Az elülső rész a septum pellucidum. A hátulsó rész a harmadik kamra ürege. Az itt találhatóképletek leírását a harmadik kamrai és az agyalapi topográfiánál található meg, itt csupán afelsorolásukat tesszük meg. Keressük fel a következőket: lamina terminalis, commissura anterior,recessus triangularis, chiasma opticum, recessus suprachiasmatis, recessus infundibuli, corpusmammillare, sulcus hypothalamicus, stria medullaris thalami, corpus pineale, recessus pinealis,commissura habenularum, commissurra posterior, aqueductus cerebri és az adhesio interthalamica.

A harmadik kamra alsó részén kis boncolással további képleteket tárhatunk fel. A columnaefornicist kipreparálva és ívét követve megtaláljuk annak alsó darabját a pars tectát, ami a corpusmamillare elülső oldalán végződik ( A corpus mamillaréban két magot találunk, amelyeketfehérállomány borít. A lateralisabb kisebb mag ívben körülveszi a nagyobb medialisat. A medialismagba érkeznek a fornix rostjai és átkapcsolódva innen is indul tovább az információ.) Ha elértük acorpus mamillarét vigyáznunk kell, mert annak hátsó feléről újabb köteg indul felfelé, a fasciculusmamillaris princeps, ami a fornixszal funkcionális összeköttetésben van. Ez a köteg nem sokkal azeredése után két ágra szakad: az egyik a fasciculus mamillothalamicus, ami felfelé haladva a thalamuselülső magcsoportjában végződik. Ezt Vicq d'Azyr-kötegnek is nevezik. Ez aránylag vastag és emiattkönnyebben boncolható. A másik köteg a fasciculus mamillotegmentalis, amely vékonyabb és ezértnemigen boncolható. Ez a köteg a tegmentumban végződik.

- 10 -


6. Horizontális agyszeletek

Mielőtt az agyon az első metszéseket megejtenénk, fel kell hívni a figyelmet a következőkre:a vágásokhoz megnedvesített szervkést használunk. Műhiba az agyat nyiszitelni, a legjobb, ha előszörvégiggondoljuk, mit is akarunk csinálni, majd egyetlen határozott vágást ejtünk.

Első feladatunk az, hogy az agyvelő egyik hemisphaeriumán horizontális metszlapotkészítsünk. Keressük meg a két hemisphaeriumot kettéosztó fissura longitudinalis cerebri mélyén acorpus callosumot, és efelett az egyik oldalon ejtsünk egy vízszintes metszést (lásd fenti instrukciók!).

A metszlapon könnyű elkülöníteni a széli, szürke cortexet és a nagyobb tömeget adófehérállományt. Elsőként a cortexet vegyük szemügyre. Látszik, hogy az agykéreg nem egyformavastag: 1,3 - 4,5 mm között ingadozik. Két törvényszerűséget ismerhetünk fel:

1. A gyrusok tetején vastagabb, mint a sulcusok mélyén, illetve2. a legvastagabb a gyrus precentralisnál, a legvékonyabb a gyrus postcentralisnál és a sulcus

calcarinusnál.

A sulcus calcarinus szürkeállományában fehér csíkolat látszik (Gennari-csíkolat), amely akéreg IV. rétegének felel meg. A strata alba a kéreg többi területén is látszanak, de nem annyirafeltűnőek.

A fehérállomány (centrum semiovale) területén látható sötét pöttyözöttség az apró erektőlszármazik. Mielőtt szót ejtenénk a fehérállomány pályáiról,ismétlésként foglaljuk össze apályarendszerek típusait: 1. asszociációs rostok

2. commissuralis rostok3. projekciós pályarendszerek.

ad 1, Az asszociációs rostok egy hemisphaeriumon belül kötik össze az agyterületeket. Ezek közül alegfontosabbak a következők:

a, két szomszédos tekervény között a fibrae arcuatae, b, a frontalis és occipitalis lebeny között a fasciculus longitudinalis superior,

c, a temporalis és occipitalis lebeny között a fasciculus longitudinalis inferior,d, a frontalis és temporalis lebeny között a fasciculus uncinatus,

e, végül a corpus callosumot megkerülő cingulum.ad 2, A commissuralis rostok a két hemisphaerium közötti kéregterületeket kapcsolnak össze. Ilyenrostokkal a corpus callosum, commissura anterior, commissura fornicis és a commissura habenularumfehérállományában találkozhatunk.

(N.B.: A commissura posterior nevével ellentétben nem tartalmaz corticalis eredetű rostokat,hanem subcorticalis magokból eredő rostok kereszteződnek benne (lásd Edinger-Westphal mag))ad 3, A projekciós pályákkat a capsula interna leírásánál részleteztük.

A centrum semiovalét tehát a fent említett (1) asszociációs rostok mellett a (2) corpuscallosum sugárzása és (3) a corona radiata rostjai alkotják.

A corpus callosumról alább lesz szó, annyit azonban már itt le kell szögeznünk, hogy acommissuralis pályák elülső, felső és hátsó csoportra oszthatók.

a, A kétoldali frontalis lebenyt összekötő rostok íve a forceps anterior s. minort,

- 11 -


b, a parietalis lebenyeket összekötő ív a forceps superiort,c, az occipitalis lebenyek íve a forceps posterior s. majort adja.d, a kétoldali temporalis lebenyt összekapcsoló rostok pedig a tapetumot adják.Nem egészen indokolatlan a régi anatómusok által adott forceps (fogó) elnevezés, hiszen a

rostozat csípőfogóra emlékeztet.

7. Corpus callosum

Az agyvelő mediális részéből egy kb. 1 cm-es szeletet levágva elénk tűnik a kérgestest(corpus callosum). Mint már említettük, a corpus callosum commissuralis pályákból áll, melyet vékonyszürkeállomány (stratum griseum) borít. Elülső vége a polus frontalistól 3 cm-re fekszik, hátsó végeés az occipitalis polus közötti távolság pedig 5 cm. A commissuralis rostok csíkolatot (striaetransversae) alkotnak rajta. Hosszában kétoldalt 2-2 sötétebb csík figyelhető meg, amit indusiumgriseumnak nevezünk. Ez a vékony szürkeállományréteg a limbikus rendszer része. A corpus callosumdorsalis felszínén mint striae longitudinales medialis et lateralis láthatóak.

Sagittalis metszlapon (caveat: ne ezen az agyon csináljuk!) a görbe kérgestest lefutása jóltanulmányozható. Elöl a lamina terminalisszal indul, majd rostruma a III. kamra elülső falát képzi. Eza genuban hajlik át a truncus corporis callosiba, mely a sulcus parietooccipitaliszig húzódik hátra s minta 'rák farka' visszacsapódik (splenium).

A radiatio corporis callosit (forcepsek) már fentebb leírtuk.

8. A Flechsig-metszlap

A Flechsig-féle ferde metszés előnye az, hogy a törzsdúcokról viszonylag jó képet kaphatunkanélkül, hogy horizontális és frontális metszlapok sokaságát kellene készítenünk. A metszést az eddigépen hagyott hemisphaeriumon ejtjük meg. A megnedvesített szervkéssel a corpus callosum hátától, aközépvonaltól 1.5 cm.-re kezdve, mintegy 45'-os szögben lefelé és laterálra, a temporalis lebeny csúcsánáthaladó síkban metszünk (caveat: a nyisziteléssel itt még többet árthatunk, mint eddig!).

Először a cortexet vizsgáljuk meg. Keressük meg az insulát a sulcus lateralis mélyén! Ezutánmediálról-felülről lefelé-laterálra írjuk le a struktúrákat. A corpus callosum alatti csík a fornix (lásdkésőbb). A fornixátmetszet elülső szélénél a nucleus caudatus feje és a v. thalamostriata átmetszetelátszik, hátsó szélénél a hippocampus és a fimbria hippocampi figyelhető meg. Közvetlenül emelletta cauda nuclei caudati tűnik fel. A fornix íve a metszlapon a thalamus magvait (ebből a Flechsig-metszlapon leginkább a pulvinar thalami látszik) zárja körül.

Oldalt egy nagy mag, a nucleus lentiformis látszik. Ez a törzsdúcokhoz tartozik. A nucleusta thalamustól illetve a caput nuclei caudatitól fehérállomány, a capsula interna választja el. A nucleuslentiformis külső, sötétebb része a putamen, belső, világosabb területe pedig a pallidum. A putamen ésa nucleus caudatus (szintén törzsdúc) közötti szürkeállománykötegek csíkolatot (striákat) okoznak acapsula internán, ezért ezt a három azonos funkciójú szürkeállományt együttesen striatumnak hívják.

- 12 -


6. ábra A capsula interna pályái

A nucleus lentiformistól oldalt a capsula externa fehér csíkja, majd a harmadik törzsdúc, aclaustrum látszik. Ezt a capsula extrema választja el az insulától.( N.B.: a negyedik törzsdúc, azamygdala nem esik a metszési síkba!)

A capsula interna szögletben (genu) megtört fehér csíknak látszik, melynek elülső és hátsószárát (crus anterius et posterius), valamint retro- és sublentiform részét különítjük el (az utóbbi kettőa metszlapon nem látható). A cortexet az agytörzzsel összekötő corona radiata rostjai a capsulainternában futnak. A thalamusból a kéreg felé futó rostok (pedunculi thalami) a capsula interna mediálisrészén húzódnak. Megkülönböztetünk pedunculus anteriort, superiort et posteriort.

A capsula crus anteriusában a pedunculus anteriort (radiatio thalami anteriort), mögötte atractus frontopontinust (Arnold-pálya) látjuk. E pálya az extrapyramidalis rendszer része. A genubana tractus corticomesencephalicus, a tractus corticopontinus és a tractus corticobulbaris(corticonuclearis pályák) húzódik, majd a tractus corticospinalis rostjai találhatók. Ez utóbbi négypályát - összefoglaló néven - tractus pyramidalisnak (piramis pályának) nevezzük. Emögött a radiatiothalami media halad a Brodmann 1,2 és 3. areákig. Ezt követi a másik nagy extrapyramidalispályaköteg, a Türk-pálya (tractus temporo- parieto- occipitopontinus). A radiatio acustica, a hallópályaötödrendű neuronjait juttatja el a corpus geniculatum medialéból a Brodmann 41,42 areákhoz, a kérgihallómezőkig. A sort a radiatio optica zárja, mely a corpus geniculatum lateraléból viszi a mádodrendűlátópályaneuronokat a lobus occipitalis Brodmann 17-es areájáig, a primaer látómezőig. A radiatioacusticát és opticát radiatio thalami posteriorként is emlegetik. (lásd ábra)

A pedunculus thalami anterior az anterior et medialis thalamusmagvak és a frontalis lebeny között húzódik. Apedunculus superior a frontalis illetve parietalis lebenyek, valamint ventralis thalamusmagvak összeköttetését biztosítja, s a testés a fej általános érző impulzusait továbbítja. A pedunculus posterior a hátsó parietalis valamint az occipitalis területek és acaudalis thalamusmagvak összekapcsolója.

9. Ventriculus lateralis

Az oldalkamrák a hemisphaeriumok belsejében találhatók és a foramen interventricularénkeresztül a harmadik agykamrával közlekednek. A foramen interventriculare előtti rész a cornu

- 13 -


anterius, a frontalis lebeny ürege, emögött van a pars centralis, amely a parietalis lebenyben foglalhelyet. A pars centralis utáni rész a cornu posterius, mely az oldalkamra occipitalis lebenyben lévőszarva, s melynek vége kb. 2 cm-re közelíti meg a polus occipitalist. A hátsó szarv a cornu inferiusbanfolytatódik, mely a lobus temporalisban található.

A cornu anterius nem tartalmaz plexus chorioideust. Frontalis metszete háromszög alakú.Medialis határa a septum pellucidum, lateralis fala a caput nuclei caudati. Alul ék formájában a rostrum,elöl a genu, felül a truncus corporis callosi határolja. A septum pellucidum két laminából áll, melyekközött gyakran egy, a kamrák üregével nem közlekedő rés, a cavum septi pellucidi van. Ezt ötödik, vagyVerga-féle kamrának is nevezik.

A pars centralis (régi nevén cella media) hasáb alakú. A truncus corporis callosi alatthelyezkedik el. Lateralis fala a corpus nuclei caudati és a stria terminalis (alatta a v.thalamostriatatalálható). Fenekén a thalamus (melyet egy fehéres színű lemez), a lamina affixa borít, és a plexuschorioideus (az a. chorioideával) látszik. Mediális fala a corpus fornicis. Ha a cella media plexuschorioideusát letépjük, két szakadási vonalat, a tenia chorioideát és a tenia fornicist láthatjuk.

A cornu posterius oldalról lapított, lencse alakú üreg, az occipitalis lebenybe nyúlik bele. Akétoldali hátsó szarv az esetek nagy részében aszimmetrikus. Felette a splenium corporis callosi rostjaihúzódnak. A splenium lehajló rostjai hozzák létre a két oldalsó falat képző tapetumot. Medialis falánkét kiemelkedés látható: a felső a bulbus cornus posterioris (a forceps major rostjai okozzák), míg azalsó a calcar avis, mely a sulcus calcarinusnak megfelelő benyomódás. A cornu posterius fenekén atrigonum collateralét figyeljük meg. A hátsó szarv sem tartalmaz plexus chorioideust.

A cornu inferius oldalsó fala a tapetum. Tetejét a corpus callosum, cauda nuclei caudati ésa stria terminalis képezi. Fenekén végighúzódó hosszanti struktúra az eminentia collateralis, (a sulcuscollateralis benyomata), mediálisan a plexus chorioideussal és a fimbria hippocampival fedetthippocampus látható. A hippocampus elülső vége medial felé elhajlik (pes hippocampi). Ezzel szembenaz amygdala bedomborodása, a tuberculum amygdalae látszik.A plexus chorioideus a tenia fimbriaerévén a fimbria hippocampi lateralis széléhez, a tenia terminalisszal pedig a cornu inferius tetejéhezrögzül. Az érfonat cella mediabeli részének letapadását szolgáló tenia chorioidea a tenia terminalisban,a tenia fornicis pedig a tenia fimbriaeben folytatódik. Az alsó szarv mediális felszínén. a fissurachorioideán (a tractus opticus és fimbria hippocampi közti résen) lép be az a. chorioidea anterior.Agyrus dentatus a fimbria hippocampi és a gyrus parahippocampalis között helyezkedik el. Ezt akkorláthatjuk meg, ha a hemisphaeriumok hátsó darabját az agyról leválasztjuk,hogy az agykocsányokatláthatóvá tegyük. Az érfonat felduzzad a cornu inferius elején a glomus chorioideumot képezve. Aglomusban elmeszesedett területek (corpora amylacea) gyakoriak. A plexus chorioideust az a.chorioidea anterior (az a. cerebri mediából) és az a. chorioidea posterior (az a. cerebri posterior ága)látják el. A kétoldali oldalkamra plexus chorioideusa elöl, a thalamus és a columna fornicis közöttiforamen interventriculare Monroin át a ventriculus tertius érfonatába megy át.

- 14 -


7. ábra A harmadik agykamra mediansagittalis metszete

10.Ventriculus tertius

A truncus corporis callosi eltávolítása után elöl a két septum pellucidumot, hátrébb a kétcorpus fornicist látjuk, melyek hátrafelé szétváló crusai között a psalterium (commissura fornicis,seucommissura hippocampi seu lyra Davidis) feszül ki. A crusok vége az alsó szarvban fimbria hippocampiformájában a hippocampusról ered. A fornix óvatos eltávolítása után előtűnik a III. kamra tetejét képezőplexus chorioideus ventriculi tertii. A plexus chorioideus letépésével tárul fel a III. kamra. A plexuschorioideus helyét eltávolítása után két tépési vonal, a két tenia thalami jelzi.

A harmadik agykamra sagittalisan elhelyezkedő, lapos üreg, mely a foramen interventriculareMonroin keresztül az oldalkamrákkal, az aqueductus cerebrin át pedig a IV. kamrával közlekedik.Felülről rátekintve gyakran látszik a kétoldali thalamus közti sokszor meglévő adhesio interthalamica.

Elülső fala a lamina terminalis (mely a chiasma opticum és a corpus callosum közöttelhelyezkedő ependymalemez, az eredeti prosencephalon hólyag elülső fala), a két columna fornicis ésa commissura anterior. Utóbbiak alkotják a recessus triangularis határait.

Oldalfalát a thalamus és a hypothalamus képezik, melyeket a sulcus hypothalamicus választel.

Fenekét a hypothalamus képezi. Két benyomatot hoz létre a chiasma opticum és a corpusmamillare. A chiasma opticum előtt a kamra ürege lefelé kiöblösödik, ez a recessus opticus. A chiasmaopticum mögötti üreg a hypophysis infundibulumába nyúlik bele, ezért neve: recessus infundibuli.

Hátulsó falán alul az aqueductus cerebri nyílik, melyet felülről a commissura posterior

- 15 -


határol. Felette a recessus pinealis van; efelett a commissura habenularum található. A commissurahabenularumhoz csatlakozik az epiphysis, mely a lamina tecti felett a négy colliculus közöttimélyedésbe fekszik. A kamratetőt alkotó tela chorioidea ventriculi tertii commissura habenularumfeletti hátrafelé nyúló kiöblösödése a recessus suprapinealis.

Teteje a lamina chorioidea epithelialis ventriculi tertii.

11. Ventriculus quartus

A negyedik kamra rombusz alapú üreg, amely a pons és medulla oblongata dorsalis nyíltrészében helyezkedik el. Feneke a fossa rhomboidea. A fossa rhomboideát elöl a pedunculuscerebellaris superiorok, hátul a tuberculum fasciculi gracilis et cuneati határolják. Hosszantiátmérőjének elülső csúcsába az aqueductus cerebri torkollik, hátsó csúcsát obexnek (calamusscriptoriusnak) nevezzük. Haránt átmérőjének megfelelően fehéres csíkok, striae medullares húzódnak,melyek a hallópálya rostjait tartalmazzák. A két végpontnak megfelelő területek az areae vestibulares.Az árkot a hosszanti lefutású sulcus medianus osztja jobb és bal félre. Ezzel párhuzamosan laterálisanfut a két sulcus limitans. Ezek és a sulcus medianus között van az eminentia medialis. Ezalatt a nucl.nervi abducentist megkerülő n. facialis motoros rostok domborítják ki a colliculus facialist.

A pons területén a sulcus limitansoktól oldalt az ott lévő noradrenerg sejtek metabolitjai kékeselszíneződést mutatnak, ezért a terület neve locus coeruleus.

A medullaris részen a striae medullares, sulcus medianus és sulcus limitans kétoldalt egy-egyháromszöget zár be: trigonum nervi hypoglossi. Ettől oldalt a trigonum nervi vagi (ala cinerea) van.Lateralra a hányásközpont (area postrema) hypervascularisált területe helyezkedik el.

Mediansagittalis metszeten az agykamra háromszög alakú, melynek elüső szára a velummedullare superius, mely éles szögben megtörve (ez a szög a kamra csúcsát, a fastigiumot alkotja) avelum medullare inferiusban folytatódik, mely rövid lefutás után a IV. kamra plexus chorioideusábamegy át.

A plexus chorioideus az obexnél kezdődve T alakban húzódik az area vestibularisoknál lévőrecessus lateralisokig, melyen kitüremkedik az agyalapra a Bochdalek-féle virágkosarat alkotva. Arecessus lateralisoknál található az apertura lateralis ventriculi quarti (Luschkae). Az obexnél van azapertura mediana ventriculi quarti (Magendii).

12. A liquorkeringés

A kamrák üregét és a subarachnoidealis teret a liquor cerebrospinalis tölti ki. A liquor akamrákban lévő plexus chorioideusokban termelődik, amit megtalálhatunk az oldalkamra cella

- 16 -


mediájában, cornu inferiusában, valamint a harmadik és a negyedik kamrában. Legnagyobbmennyiségben a két oldalkamra vesz részt a folyadék termelésében. Kövessük a liquor áramlás útját afelszívódástól legtávolabb eső helytől, az oldalkamra alsó szarvától.

A cornu inferiusban és a cella mediában termelődő liquor a foramen interventricularékonkeresztül a harmadik kamrába jut. Az ebben a kamrában is működő plexus chorioideus által termeltliquorral együtt halad tovább az aqueductus cerebrin keresztül a IV. kamrába. A negyedik kamrábóla liquor egy elenyésző része a gerincvelő canalis centralisába jut. Döntő része pedig asubarachnoidealis térbe kerül. A kapcsolatot a subarachnoidealis tér és a kamrák üregrendszere közötta IV. kamra leírásakor tárgyalt apertura mediana ventriculi quarti (Magendii) és az apertura lateralisventriculi IV. (Luschkae) jelenti. A Magendi-nyílás a liquort a cisterna cerebellomedullárisba vezeti,ami a nyúltvelő és a kisagy szögletében helyezkedik el.A Luschka-féle nyílás pedig a IV. kamrából acisterna ambiensbe juttatja. Ez a cisterna a kisagy-híd szögletben helyezkedik el. Érdekessége, aBochdalek-féle virágkosár, ami az apertura lateralis ventriculi quartin a IV. kamra plexuschorioideusának kitüremkedése. Ebből a két cisternából jut el a liquor a spatium subarachnoidealelegtávolabbi részeibe is. Így a fossa interpedunculárisban elhelyezkedő c. interpeduncuárisba, a corpuscallosum spleniumánál látható c. venae magnaéba, a c. fossae lat. cerebribe és a c. chiasmatisba,továbbá a gerincvelő körüli spatium subarachnoidealéba is, amelyet a ligamenti denticulati két részreosztanak. A dorsalisan lefelé áramló liquor a szalagok fogai között a ventralis részbe kerül, majd alocalisan fel nem szívódó rész felfelé veszi útját. A liquor részben a meningszek felszínén szívódik fel,valamint a vénás sinusok (főleg a sinus sagittalis superior) mentén elhelyezkedő granulationesarachnoidealesekben.

Végezetül szóljunk a liquoráramlás zavarairól. Az elváltozások megjelenésük szerint két főcsoportra oszthatóak. Amennyiben az áramlási akadály gátolja a liquor kijutását a kamrarendszerbőla subarachnoidealis térbe, hydrocephalus internus esete áll fenn. Ilyenkor a kamrák tágulata figyelhetőmeg, míg a spatium subarachnoideale normális tágasságú. Előforduló fejlődési rendellenesség azaqueductus cerebri részleges, ritkán teljes elzáródása. Az átfolyási akadályozottság e típusában a liquora III. és az oldalkamrákban pang, amelyek hatalmasra kitágulhatnak. Hydrocephalus externus eseténnemcsak a kamrákban, hanem a spatium subarachnoidealéban is pangás, tágulat figyelhető meg. Bára liquor a kamrarendszerből kijut, de a subarachnoidealis téren bellül gátolt az áramlása, vagy afelszívódása.

13. Frontális agyszeletek

A frontális agyszeletek megismerésének nemcsak anatómiai jelentősége van, ugyanis apathológiában is a szeletelést alkalmazzák az agy elváltozásainak megismerésére. Ráadásul a ma mármindennaposnak számító computertomographia és NMR is horizontalis illetve frontalis agyszeleteketkészít.

A frontalis agyszeletek elkészítéséhez az agyat convex felszínével felfelé tegyük az asztalra(normál pozícióban). A megnedvesített agykést a fissura longitudinalisra merőlegesen, frontalis síkbantartsuk, és a polus frontalistól indulva harántujjnyi (1.5-2 cm.) vastagságú szeleteket válasszunk leegyetlen finoman határozott mozdulattal úgy, hogy az agykést ne csak lefelé nyomjuk, hanem magunkfelé is húzzuk. A nyert szeleteket az agyat három harmadára oszthatjuk el:

1, Az elülső harmad a polus frontalistól a trigonum olfactoriumig,

- 17 -


2, a középső harmad a trigonumtól a splenium corporis callosi-ig, végül3, a hátsó harmad a spleniumtól a polus occipitalisig tart.

ad 1, Az elülső harmadban készített szeletek eleinte két részre válnak (bal és a jobb frontalislebeny), csak azutén nyerünk egy szeletet miután a genu corporis callosi a két oldalt összefogja. Ezpolus frontalistól 3 cm-re (kb. a második szelet) már látszik a két hemisphaeriumot összekötő vékonycsíkként. Az első szeleten tehát a kérgen és a fehérállományon (centrum semiovale, vagyis itt a forcepsanterior, radiatio thalami anterior, tractus frontopontinus és az asszociációs pályák) kívül semmit semláthatunk. A következő darabon, a genu alatt az arteria cerebri anteriorok átmetszetei tűnnek fel.Keressük meg a facies superolateralis ebbe a szeletbe eső gyrusait, név szerint (felülről lefelé) a gyrusfrontalis superiort, mediust et inferiort, valamint a gyri orbitalest et rectust. Az alsó felszínen esetlegrajta maradhat a két bulbus olfactorius is, amelyek a gyrus rectustól oldalra helyezkednek el. A medialisfelszínen a gyrus et sulcus cinguli lelhető fel.

A következő metszlap alsó élében feltűnik a két tractus olfactorius átmetszete is. Amennyibenáthaladtunk a corpus callosum genuján, a középvonal két oldalán két háromszög alakú üreg látszik,amelyek a ventriculi lateralis cornu anteriusai. Ezek oldalsó falát a caput nuclei caudati alkotja, tetjétpedig a truncus corporis callosi, amely felhajló rostjai a forceps superiort alkotják. A kamrák alsócsúcsában a rostrum corporis callosi látszik. Medialis, egymással ésszefekvő faluk a septum pellucidum,amiben néha látszik a Verga-féle kamra, valamint a vv. septi pellucidi. A caput nuclei caudatitól lateralraritkán előforduló lelet, hogy fehér- és szürkeállományrészletek váltják egymást. A nucl. caudatus fejemellett látható először a capsula interna (fehérá.), amelyben finom szürke striák láthatók (lásdstriatum). Majd a putamen nucl lentiformis (szürkeá.), ezt követi a capsula externa (fehérá.), következika claustrum (szürkeá.), a capsula extrema (fehérá.). Széli részén a corticalis gyrusok írhatók le, amelyeka sulcus lateralis cerebri mélyén fekvő insulához tartoznak. Ettől oldalra a temporalis lebeny polustemporalisa kerül a metszetbe. Az is észrevehető, hogy a striatum két tagja basalisan összeolvad.

ad 2, A középső harmad első szelete a chiasma opticum magasságában készül. A kéthemisphaerium között kapcsolatot teremtő corpus callosum alatt még az oldalkamra cornu anteriusalátható. A corpus callosum felett a fissura longitudinalis cerebriben az a. cerebri anteriort találhatjukmeg. A két oldalkamra között itt is a két septum pellucidum húzódik, amelynek alsó része megvastagvaa columna fornicist tartalmazza. Ez alatt egy horizontalisan futó fehérállományköteget látunk, amelya commissura anterior rostjaiból áll. Előfordulhat az, hogy a harmadik kamra kis része is belekerül ametszési síkba, így columnae fornicisok és a commissura anterior közötti recessus triangularis isfellelhető.

Amennyiben a metszet kicsit hátrébb készült, akkor már eltűnik a septum pellucidum, és akét kamra üregének átmetszete is megváltozik. Az üreg négyzet alakú lesz, ami azt jelenti, hogy a cellamediában vagyunk. A medialis falat már a corpus fornicis alkotja, és a kamrában megjelenik a plexuschorioideus is. A kamrától oldalt a nucleus caudatus corpusa látszik, ami itt már lényegesen kisebbátmetszetű, mint a mag feje. A kamra falán, a nucl. caudatus alsó élénél fut a v. thalamostriata. Haszerencsénk van, akkor a metszlapon létszik a foramen interventriculare, ami átvezet a harmadikamrába. A ventriculus tertius a metszlap közepén elhelyezkedő, keskeny, állított téglalap alakú üreg.Tetején látszik a tela chorioidea ventriculi tertii. Alján látható lehet a recessus opticus, vagy a recessusinfundibuli. A hátrébb eső corpus mamillarék is beleeshettek a metszésbe. A harmadik kamraoldalfalainak alsó harmadán keskeny behúzódás is megfigyelhető lehet: ez a sulcus hypothalamicus.Ritkán a harmadik kamra oldalfalait áthidaló adhesio interthalamica is megfigyelhető. A harmadik

- 18 -


kamrától oldalra komlex szürkeállomány tömörülés figyelhető meg, amit a sulcus hypothalamicusvonalának megfelelően két fő részre lehet osztani; a vonal alatti rész a hypothalamus magjait, a felettelevő rész a thalamus magjait taralmazza. Általában jól látszik a thalamus magjait medialis és lateraliscsoportra osztó lamina medullaris thalami, ami felfelé az oldalkamra alsó falának irányába fut. Athalamus lateralis magja felett jól látható az egyre keskenyedő nucleus caudatus. Tőlük lateralra jólelkülönül a capsula interna. Az ettől oldalra eső szürkeállományt a lamina medullaris externa két részrebont. Lateralisan a putamen nuclei lentiformis, medialisan a globus pallidus helyezkedik el. A pallidumnuclei lentiformis csak a középső metszetekben látható, mert kisebb, mint a putamen, ami a pallidomraelőről és hátulról is hagymalevélszerűen ráborul. Ezért az előbbre illetva hátrébb eső szeleteken csaka putamen látható. Szintén fellelhető a capsula externa, a claustrum, a capsula extrema, majd pedig azinzula corticalis állománya. Az insulánál az arteria cerebri media átmetszete látható. Keressük fel újraa corpus mamillarékat. Tőlük oldalra láthatjuk a tractus opticusokat. Az ettől oldalra esőhemisphaeriumrész a temporalis lebenyhez tartozik. A polus temporalisokat már elhagytuk. Mögöttüka lobus temporalis fehérállományában, az oldalkamra cornu inferiusának kezdete előtt a negyediktörzsdúcot találjuk: a corpus amygdaloideumot (amygdalát).

A következő szeleten az tűnik fel, hogy a harmadik kamra ürege kisebb lett, valamintmegjelent az ololdalkamra temporalis lebenybe eső cornu inferiusa is. A két hemisphaerium között jóllátható a kérgestest egy kissé vastagabb íve, ami a splenium corporis callosi. Alatta jobb ée bal oldalonis megtalálható a cella media, ami az előzőekben leírtakhoz képest csak annyit változott, hogy a corpusnucl. caudati egy kissé vékonyabb lett. A cornu inferius alatt felcsavarodó kéregrész alkotja ahippocampust, melynek fimbriája már az oldalkamra medialis falában fut. Figyeljük meg a szarvmedialis falát alkotó plexus chorioideust. A cornu inferius felső falán nagyon ritkán ismerhető felmacroscoposan a cauda nuclei caudati. A keskenyedő harmadik kamra hátsó falán keressük meg acomm. habenularumot, felette a recessus suprapinealist, alatta a recessus pinealist. A recessussuprapinealistól laterálra figyelhetjük meg a nucleus habenulaet. A commissura posterior a recessuspinealis aját alkotja. A harmadik kamra két oldalán a thalamus lelhető fel.

Mivel metszetünkbe az agytörzs is belekerül, keressük meg benne az aqueductus cerebrit,aminek átmetszete rombusz alakú, és a mesencephalon üregét alkotja. Ettől kétoldalra két, lapos orsóalakú, enyhén ferdén álló magokat,a substantia nigrát fedezhetjük fel. Ennek hosszanti tengelyétkövetve két szürkeállományrészlet látható: a medialis a corpus geniculatum mediale, a lateralis a corpusgeniculatum laterale metszete. A substantia nigra és a thalamus között kör alakú szürkeállomány anucleus ruber. A substantia nigra alatt a pedunculus cerebri pályáit találhatjuk meg. Az agyszelet alsórészét már a pons képezi.

A harmadik harmadban (splenium corporis callosi után) készült szelet három darabra válikszét. A két occipitalis lebenyre és a kisagyra. A kisagyban jól látható a negyedik kamra metszete, felettea vermis és a kisagyi magikból a nucleus dentatus. A negyedik kamra alatt a nyúltvelő nyílt részéneka metszete helyezkedik el.

A lobus occipitalisokban a cornu posterius lencse alakú ürege figyelhető meg. medialis falánjól észrevehető benyomatot okoz a sulcus calcarinus, amit calcar avisnak nevezünk. A centrumsemiovale alkotásában itt a pedunculus thalami posterior, tractus temporo-occipitopontius, radiatiooptica, valamint az asszociációs pályák vesznek részt. A cortexben Gennari-csíkolat látható.

- 19 -


14. További horizontális agyszeletek

Miután már ismerjük a nagyagy gyakorlatilag összes struktúráját, egyszerű lesz akár csakelképzelni is az agy további horizontális szeleteit.

A thalamus felső része magasságában ejtett metszésnél laterálról mediál felé haladvamegkereshető a capsula extrema, a claustrum, a capsula externa és a putamen, ettől mediálra pedig acapsula interna. Paramedian helyzetben elöl a caput nuclei caudati, mögötte pedig a thalamus látható.A metszlap hátsó felében, a cornu posterius ventriculi lateralis melletti fehérállományú köteg aGratiolet-sugárzás (radiatio optica). Végezetül a már ismert oldal- és harmadik kamrai képletek,valamint a colliculus superior et inferior és a corpus pineale ismerendők fel.

Középmagas (az előbbi alatt 1-2 cm-rel készített) szeleteken a fentebb leírt törzsdúcok mellettlátható a pallidum is. Az oldalkamra csúcsánál található a caput nuclei caudati, a középvonalban anucleus medialis thalami és annak hátsó szélénél a nucleus ruber. Ettől laterálra figyelhető meg a caudanuclei caudati. Közvetlenül a cauda melletti üregátmetszet a cornu inferius ventriculi lateralis a fimbriahippocampi keresztmetszetével.

Igen mély metszlapon a legnagyobb méretű a putamen. A pallidumnak megjelenik a belsőrésze is, a thalamust pedig felváltják a hypothalamusmagok.

15. Mesencephalon et corpora geniculata

Húzzuk hátra a kisagy elülső részét! Ekkor megfigyelhető a mesencephalon dorsalis részéna lamina tecti illetve a colliculus superior et inferior. A két colliculus superior a szélesebb és laposabb,míg az alsók vékonyabbak és magasabbak. Az alsó colliculusok között tapad a velum medullaresuperius. A colliculusokból oldalfelé húzódnak a brachium colliculi superioris et inferioris, melyek adiencephalonhoz tartozó corpus geniculatum lateraléhoz és a corpus geniculatum medialéhoz visznekrostokat. Az oldalsó térdestest és a felső dudor a látópályához, míg a mediális térdestest és az alsó dudora hallópályához tartozik.

A tractus opticus a pulvinar thalamiban, colliculus inferiorban és főként a a corpus geniculatum lateraléban ér véget.A rostok elsősorban a corpus geniculatum lateraléban kapcsolódnak át és a radiatio opticát alkotják, mely a lobus occipitalisBrodmann 17, 18 és 19. areájában végződik. A hallópályák jóval bonyolultabbak. Itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy aharmadrendű neuronok végződnek a nucleus colliculi inferiorisban, ahonnan az impulzus a corpus geniculatum medialéhoz,onnan pedig - a radiatio acustica formájában - a Brodmann 41 és 42 areákba jut.

Feladatunk még a trigonum lemnisci megkeresése. Ez mediálról a sulcus lateralismesencephali, laterálról a brachium colliculi inferioris, hátulról pedig a pedunculus cerebellarissuperior által határolt háromszög. (Functionális jelentőségét a benne található hallópályamag adja.) Amesencephalont a cerebrummal összekötő pedunculus cerebrit az agyalapi topographiánál már leírtuk.Ismétlésként pedig keressük meg a szárak közti fossa interpeduncularist és az ott kilépő n.oculomotoriust.

- 20 -


8. ábra A nyúltvelő zárt részének metszete

16. Agytörzsi szeletek

Agytörzs alatt a medulla oblongata, a pons és a mesencephalon együttesét értjük. Egyértelmű,hogy ezt az agyterületet is szeleteléssel ismerhetjük meg a legjobban.

A medulla oblongatán három típusos metszlapot készítünk.A legalsó, caudalis metszlap a gerincvelő és a nyúltagy átmenetében készül. Felismerhető

még a gerincvelő szürkeállománya (cornu anterius et posterius, pars centralis) a canalis centralisátmetszetével. A körvonalon keressük meg a fissura mediana anteriort és mellette a sulcus lateralisanteriort. A kettő között van a funiculus anterior. A fissura mediana anteriorban figyelhető meg a

pyramispályák kereszteződése, a decussatio pyramidum. A sulcus lateralis anteriortól oldalra afasciculus lateralis, majd a sulcus lateralis posterior látszik. Tovább haladva hátrafelé a fasciculusposterior et sulcus medianus posterior is tanulmányozható.

Az oliva alsó pólusán áthaladó metszési síkban a fissura mediana anterior mellett kétoldalta pyramisok, a sulcus parolivaris medialis, majd az olivák alkotják a körvonal elülső részét. Hátrébba sulcus parolivaris lateralis okoz bevágást, majd a tuberculum nuclei cuneati, a sulcus intermediusposterior és a tuberculum nuclei gracilis átmetszete következik. A középvonalban itt is a sulcusmedianus posterior keresztmetszete látszik. A metszlapon az előbbiekhez képest változás nincsen.

- 21 -


9. ábra A nyúltvelő nyílt részének metszete

A harmadik, a nyúltvelő nyílt részén készült metszlap a legbonyolultabb. Elölről hátrafeléhaladva a pyramisok, olivák mellett feltűnik a két pedunculus cerebellaris inferior is. A tenia choroideaventriculi quarti csipkéjét mediál felé az area postrema, a trigonum nervi vagi és legbelül a trigonumnervi hypoglossi követi. Medián helyzetben a sulcus medianus posterior látszik. A metszlapon azolivának megfelelően a nucleus olivaris inferior fodrozata keresendő meg. A fodrozat félkör alakú, sa középvonal felé tekintő hilusban a nucleus olivaris accessorius medialis figyelhető meg. A két olivaközött, a középvonalban a stratum interolivare lemnisci harántcsíkolatát a lemniscus medialis-rostok

képzik. A metszlap közepén a rostkereszteződések hozzák létre a rhaphét. Dorsalisan, az olivák és afossa rhomboidea között szürkén pöttyözött fehérállomány látszik, ami a formatio reticularisnak felelmeg. Végül nem szabad elfeledkeznünk a ventralis szélen a pyramisok illetve olivák felszínén húzódófibrae arcuatae externae-ről sem.

A hídból elegendő egyetlen keresztmetszetet tanulmányoznunk. Ezt a n. trigeminuskilépésénél tanácsos elkészíteni. A kapott készítményen is látható, hogy a ponson két állománykülöníthető el: az alsó basis pontis és a dorsalis elhelyezkedésű tegmentum s. pars dorsalis pontis.

A basis területén a középvonali rhaphén kívül meg kell figyelni a fehérállománytól jólelhatárolható szürkeállományszigeteket (nuclei pontis). A szélen a felületes rostok (fibrae pontissuperficiales), a belső részen a haránt (fibrae pontis transversae) és a hosszanti rostok (fasciculilungitudinales pontis) alkotják a fehérállományt.

A tegmentum állományában középen helyezkedik el a formatio reticularis. Alsó részébena lemniscus medialis, szélén pedig a lemniscus lateralis húzódik.

A tegmentum fölötti, közel négyszög alakú üregátmetszet a ventriculus quartus.A körvonal alkotásában felülről lefelé haladva sorrendben az alábbi képletek vesznek részt:

velum medullare superius, pedunculus cerebellaris superior, pedunculus cerebellaris medius, basispontis et sulcus basilaris. A fossa rhomboidea fenekén a középvonalban a sulcus medianus fut, mellette

- 22 -


10. ábra A híd átmetszete

kétoldalt az eminentia medialisok és a két sulcus limitans figyelhető meg. Még laterálisabban a locuscoeruleus látszik.

A mesencephalon keresztmetszetét a colliculus superior magasságában készítjük. A leírásta körvonal ismertetésével kezdjük. A colliculus superior dombjától oldalra a corpus geniculatummediale okoz kidomborodást, melynek széle a sulcus lateralis mesencephali. Az alapot a két pedunculus(s. crus) cerebri és köztük a fossa interpeduncularis alkotja. A fossa oldalsó szélén van a sulcusmedialis mesencephali.

A metszlapon a substantia grisea centralis keresendő meg, amely körülöleli a kártyaszív alakúaqueductus cerebrit. Az aqueductus fölé eső rész a tectum, az alatta lévő terület a tegmentum. Ategmentum alatti állomány a két pedunculus cerebrinek felel meg. A crus (pedunculus) és a tegmentumközött van a substantia nigra. (Ennek két végpontja a sulcus lateralis et medialis mesencephalinálegészen felületesen van.) A substantia nigra (régi neve: nucleus niger) neve csalóka, hiszen csak adorsalis része (zona compacta) fekete, a ventralis zona reticulata inkább vörös. Ezen mag feletthelyezkedik el a tegmentumban a nucleus ruber. A tegmentum többi magja (ld. előadások!)makroszkóposan nem különíthető el. A nucleus ruber felett van a formatio reticularis.

A corpus geniculatum mediale átmetszete homogénen szürke, a lateralis térdestest viszontlemezes szerkezetű. (caveat: a corpora geniculata már a thalamushoz tartoznak!!!)

Az előző leírás - főleg a tankönyvvel összevetve - sokaknak hiányosnak tűnhet. Célunk azonban nem az volt, hogya tankönyv és az előadások anyagát megismételjük, hanem az, hogy egy tájbonctani útmutatót nyújtsunk. Sok éves tapasztalatunkis bizonyítja azt, hogy a hallgatók számára gyakran nem egészen világos a különbség a makroszkóposan is látható agytörzsistruktúrák és az előadáson elhangzó mikroszkópos pályakutatási eredmények között. Természetesen mindenkinek tisztában kelllennie mindkét szemléletmóddal, de az is egyértelmű kell legyen, hogy mit láthatunk a boncteremben és mit nem.

- 23 -


11. ábra A mesencephalon átmetszete

Végezetül néhány szót kell ejtenünk az agytörzs vérellátásáról is. Az agytörzset ellátó erekaz a. vertebralis ágrendszeréhez tartoznak. Lefutás alapján két csoportjukat különítjük el:

1. a paramedian ereket (elölről lép be az agyba) és2. a circumferentialis ereket (ezek oldalról jutnak be).Lényeges különbség van a két ércsoport ellátási területe között is: a paramedian erek

értelemszerűen a paramedian, míg a circumferentialis erek a hátsó és oldalsó régiókat látják el. Aforamen occipitale magnumon át a koponyába belépő két a. vertebralis a foramen coecummagasságában a. basilarisszá egyesül. Az egyesülés előtt három pár ágat adnak le: 1. az a. spinalis posteriort,

2. az a. spinalis anteriort és az3. a. cerebellaris inferior posteriort.

Ugyanakkor az c. basilaris négy ágat ad a hídon való áthaladása közben:1. az a. cerebellaris inferior anteriort,2. az a. labirynthit,3. a rami ad pontem-ereket4. és az a. cerebellaris superiort.

Az a. basilaris végágai a két a. cerebri posterior.A medulla oblongata ellátásában elöl az a. vertebralis, oldalról az a. spinalis anterior,

hátulról pedig az a. cerebellaris inferior posterior játszik szerepet.A pons basisát a rami ad pontem látják el. A tegmentum ellátója az a. cerebellaris superior,

de ebben némi szerepet az a. cerebellaris inferior anterior is vállal.A mesencephalon ellátója az a. cerebri posterior, oldalágak azonban az a. cerebellaris

superiorból, néha pedig akár még az a. communicans posteriorból is érkeznek.

- 24 -


A venás elvezetés az alsó agytörzs felől a plexus venosus vertebralis internus felé, míg afelsőbb részekből a 17. fejezetben leírandó sinus sigmoideus és a sinus petrosi felé történik.

17. A cerebellum

A kisagy a scala posteriorban elhelyezkedő páratlan képlet, amit a cerebrumtól a fissuratransversa cerebri választ el. Ebben a hasadékban a tentorium cerebelli feszül ki, amely hátul aprotuberantia occipitalis internáról oldalfelé indulva, a sulcus sinus transversi két szélénfolytatódva, majd a sulcus sinus petrosi superiorison haladva ered. Előrefelé nem éri el a sella turcicát,hanem egy rést hagy szabadon, az incisura tentoriit a pedunculus cerebrik áthaladásának biztosítására.

A kisagy elöl az agytörzshöz három pár kisagykocsánnyal (pedunculus cereballaris)kapcsolódik. Az agytörzs mindhárom része - medulla oblongata, pons és a mesencephalon - külön-különküldenek egy-egy párat. A nyúltvelőből a pedunculus cerebellaris inferiorok (corpus restiforme)érkeznek. Ez az olivától lateralisan található meg, amint felfelé vastagodva, a híd állománya általtakartan hátrafelé hajolva lép a cerebellumba.

Ez a tractus spinocerebellaris posteriort (Flechsig), a tractus olivocerebellarist, a tractus vestibulocerebellarist,tractus cerebellovestibularist és a kisagyi pyramis bulbo-cerebellaris részét tartalmazza.

A második kisagykocsány a híd harántul köteges állományából fut hátra kétoldalt. Ez apedunculus cerebellaris medius, amit régen brachium pontisnak is neveztek. A híd horizontálismetszetén ezek adják a híd két "pillérét".

Ezen keresztül fut a tractus pontocerebellarist és a kisagyi pyramis pontocerebellaris része.A harmadik kisagykocsány a mesencephalon felől érkezik. A neve pedunculus cerebellaris

superior (brachium conjuctivum). A felső kisagykocsány a mesencephalon colliculus inferiorja alattinduló páros kis köteg, amelyek között a velum medullare superius feszül ki.

Tartalmazzák a tractus spinocerebellaris posteriort (Gowers), a tractus cerebellorubralis et thalamicust és a tractusfastigiobulbarist.

A kisagyat felosztjuk két hemisphaeriumra és a két hemisphaeriumot összekötő vermisre.A kisagy tehát összeségében egy hátrafelé szélesedő képlet, amely középen felül a vermisnek megfelelőenyhe kiemelkedést, hátulról és allulról (szintén a vermisnek megfelelő) erősebb behúzódást mutat. Ezta behúzódást vallecula cerebellinek nevezzük. Jól megfigyelhető a néhol gyengébb, máshol erősebbharánt irányú barázdáltság, ami alapján a hemisphaeriumokat és a vermist részekre oszthatjuk. Ezeketa barázdákat fissurae cerebellinek nevezzük, amelyek a kisagy állományát a hemispheriumokgyrusainál jóval kisebb részekre osztja.A fissurák érdekessége az, hogy a kisagy állományába befeléhaladva több kisebb ágra válnak szét. Ez adja a kisagytekervények jellemző levél alakú metszlapját.Ezért ezeket folia cerebellinek hívjuk. A vermis felosztását legjobban a kisagy median- sagittalismetszlapján figyelhetjük meg. Első pillantásra egy olyan kört láthatunk, amelyből elöl - a negyedikkamrának megfelelően - egy körcikk hianyzik. Itt a kisagy a negyedik kamrával érintkezik. A hiányzókörcikk csúcsát fastigiumnak nevezzük. Jól látható a kisagykérget alkotó szürkeállomány és a középenelhelyezkedő fehérállomány levél alakú rajzolata. A levelek "ereit" adó fehérállományt laminae albaemedullaresnek nevezzük. A vermis egész állományára jellemző alakú fehérállomány-rajzolat neve:arbor vitae.

- 25 -


A vermist kilenc külön részre oszthatjuk az előbb leírtak alapján. A részeket elválasztóbarázdák mindkét oldalra húzódva, mindkét hemisphaeriumból az adott vermisrészhez tartozóhemisphaerium darabkákat is elválasztanak. Mind a kilenc rész ismerete nem kötelező, de alegfontosabbakat kiemeltük. A vermis kilenc része fentről elölről indulva az óramutató járásávalellentétes irányban haladva: lingula, lobulus centralis, culmen, declive, folium vermis, tuber vermis,pyramis, uvula, nodulus. Ezek közül az utolsó kettőhöz, az uvulához és a nodulushoz tartozóhemisphaeriumrészeket kell ismerni. Az uvulához tartozó rész a tonsilla cerebelli, amely a kisagyihemisphaeriumokról alul kiemelkedik. Orvosgyakorlati szempontból azért fontos, mert ez fiziológiáskörülmények között is kissé "belelóg" a foramen magnum nyúltvelővel ki nem töltött hátsó részébe. Egyintracranialis térszűkítő folyamat (tumor vagy agyoedema) ezeket jobban belepréselheti a foramenmagnumba, ahol pedig a nyúltvelői életfontosságú keringési és légzőközpontokat komprimálva halálhozvezet (tonsilláris herniatio). A nodulushoz tartozó kis lebenyke a flocculus, amely azért érdekes, mertez a nodulusból kis nyéllel ered. Ezt a nyelet pedunculus flocculinak nevezzük.

Ha elkészítjük a kisagy horizontális metszlapját, ott is megfigyelhetjük a foliumokelrendeződését, bár nem olyan szabályosan mint azt a sagittalisnál tehettük. Azonban a középenelhelyezkedő fehérállományban (substantia alba) négy páros (összesen nyolc) szürkeállománydarabot,magot láthatunk. Némelyikük renkívül kis kiterjedése miatt nem biztos, hogy belekerül a metszlapba.Kétoldalt dióbélszerűen fogazott viszonylag nagy mag látható, ezek a nucleus dentatusok. A többi mage kettő között helyezkedik el. Hátul a két kis, golyó alakú mag neve: nucleus globosus. Az előrébb lévőmagok közül a lateralisabban fekvő elnyújtottabbakat nucleus emboliformisnak hívjuk. Amedialisabbakat, amelyek nagyon vékonyak és emiatt gyakran hiányoznak a metszlapból, nucleusfastigiinek nevezzük. A metszlapban a középvonalon mindig található a vermis kéregállományából egykis darab. A magok azonosításánál ezeket is vegyük figyelembe.

18. Az agy vérellátása

Az agy vérellátásának tárgyalásakor természetesen az artériás és vénás rendszerről is meg kellemlékeznünk.

Az agy artériás vérellátásának biztosítására a koponyaüregbe négy artéria lép be; két arteriacarotis interna és a két arteria vertebralis. A két a. carotis interna adja az agyi keringés 85 %-át. Ágairévén ez az ér látja el a nagyagy legnagyobb részét ( az occipitális pólus kivételével). A koponyaűrbaa canalis caroticuson keresztül lép be, itt adja le a rami caroticotympanicit. Jellegzetes többszörös Salakú kanyarulatokat téve halad át a sinus cavernosuson (lásd később). A sinusból kilépve erősgörbülettel az agyalapra fordul, ahol az a. ophthalmica, a szem fő artériája ered. Ezután az a. carotisinterna két végágra (aa. cerebri anterior et media) oszlik.

Az a. cerebri anterior a corpus callosum térdét megkerülve annak dorsalis felszínére jut, saz agyféltekék mediális felszínét létja el a sulcus parietooccipitalisig. Keskeny csíkban ellátja a külsőfelszínnek a fissura longitudinalis cerebrivel szomszédos területeit, valamint a corpus callosumot is. Márkorábban leírtuk egyik ágát, az a. communicans anteriort, mely a circulus arteriosus Willisiialkotásában vesz részt. További ágai a rr. corticales.

- 26 -


Az a. cerebri media eredése után S alakú kanyarral oldalfelé halad, s a fossa lateralis cerebrimélyén húzódik hátrafelé. Az agyfélteke convexitásának zömét és az insulát látja el. Ágait két csoportraoszthatjuk:

a, A. choroidea anterior, mely a fissura hippocampin keresztül jut be az oldalkamra cornuinferiusába, s a plexus choroideust látja el.

b, Törzsdúci ágak, névszerint az a. thalamostriata et lenticulostriata.Ezek a substantia perforata anterioron keresztül nyomulnak a mélybe, s ellátják a thalamust és a basalisganglionok közül a nucleus caudatust és a nucleus lentiformist. Ezek az ágak táplálják a capsula internátis. Jelentőségük óriási: az agyvérzések 70%-a törzsdúci vérzés. Ilyenkor néhány négyzetmilliméternyigóc hatalmas károkat okozhat, hiszen a nagyagyat a szervezettel összekötő összes pálya a capsulainternán halad keresztül.

Az a. basilaris ágrendszerével részletesen foglalkoztunk az agyalapi topográfia fejezetben. Ittcsak a két a. cerebri posteriort emelném ki, melyek az occipitalis és temporális lebeny basalis, valamintaz occipitalis lebeny mediális felszínét látják el. Elzáródásuk legfontosabb tünete a kérgi vakság.

Az agyi vénás rendszer két részre osztható: vannak valódi vénák és sinusok. A koponyaürega nyomásviszonyokat tekintve zárt rendszert alkot (Monro-Kelly-elv), amelyben elengedhetetlen anormál állapot fiziológiás fenntartása. Ennek érdekében a koponyán belül érdekes vénás rendszeralakult ki. Mint tudjuk, a szervezetben lévő vénák fala viszonylag gyenge, bennük a nyomás alacsonyés éppen ezért könnyen összenyomhatóak. Ha az agyban is minden véna ilyen volna, akkor egyfokozottabb artériás beáramlás okozta nyomásemelkedés összenyomná a vénák falát és a vér elfolyásátakadályozná, ami további nyomásemelkedéshez vezetne, amely még jobban komprimálná a vénákat.Jól látható, hogy ez egy olyan ördögi kör (circulus vitiosus), amely a folyamatot egyre jobban rontja.Ennek kivédésére alakult ki a koponyán belül a vénák egy oly különleges fajtája, amely akeményagyhártya kettőzeteiben lévő résekben helyezkedik el. Ezek a sinus durae matris. Falukkeményebb, így a nyomásemelkedésnek jobban ellenáll. A nagyobbak koponyán belüli benyomataivalmár a koponya tanulása során megismerkedtünk, így ezekre itt csak visszautalnánk. A sinusokismertetése során fontos, hogy a vér folyási irányát az egyes sinusokban követni tudjuk. Most pedigismerjük meg ezeket!

A calvaria belső felszínén található meg a sinus sagittalis superior, amely elölről hátrafelé avér folyásának megfelelően vastagodik. A falx cerebri felső részében halad. A protuberantia occipitalisinternánál a confluens sinuumban összeömlik a sinus rectussal és a sinus transversusban folytatódik(lásd később).

A falx cerebri alsó élében találunk egy másik sinust: a sinus sagittalis inferiort. Ez a sinus asinus rectusba csatlakozik. A vér hátrafelé áramlik benne.

A sinus rectus a tentorium cerebelli és a falx cerebri találkozásánál húzódik. hátrafelé haladvabelefolyik a confluens sinuumba.

A sinus transversus a protuberantia occipitalis internától (a confluens sinuumból) indul kétoldalra a kisagysátor lemezeinek kettőzetében, a neki megfelelő sulcusban s a sinus sigmoideusbafolytatódik.

A sinus sigmoideus a hasonnevű sulcusban halad lefelé, majd kilép a foramen jugulare hátsónagyobb részén. Belefolyik a sinus transversus (aminek tulajdonképpen a folytatása), az előbb leírt

- 27 -


átmeneti részbe torkollik a sinus petrosus superior és a sinus petrosus inferior, ami az alsókoponyaüreget elhagyó részébe ömlik. A sinus sigmoideus vére a vena jugularis internába folyik el.

A sinus sphenoparietalis az ékcsont kis szárnya mentén haladó kisebb sinus, ami a sinuscavernosusba ömlik.

A sinus cavernosus a sella turcicát kétoldalt határoló sagittalis állású bonyolult sinusrendszer,amely közlekedik egymással (ezt a részét szokás sinus intercavernosusnak nevezni) és létrejöttét a duramater két lemezének bonyolult tapadásának köszönheti. Vérét egyrészt a sinus sphenoparietalisból, avena ophthalmica superiorból és a venae cerebri inferioresből nyeri. A sinus cavernosus lefeléközlekedik - a clivuson elhelyezkedő plexus basilaris révén - a foramen magnumon áthaladó plexusvenosus vertebralis internussal. A sinus cavernosus vére a sinus petrosus superioron és inferioronkeresztül a sinus sigmoideusba jut.

A sinus petrosus superior az os temporale pyramisának felső élében haladó sulcusban fekszik.A sinus petrosus inferior az os temporale pyramisának alsó széle és a clivus határán található

rövid kis sinus, amely a vért a sinus cavernosusból a sinus sigmoideus alsó, koponyából való kilépésihelyéhez közeli részéhez szállítja.

Az önálló agyi vénák a következők:A vv. cerebri superiores az agy convexitásáról és mediális felszínéről gyűjtik össze a vért. A

sinus sagittalis superiorba torkollanak.A vv. cerebri inferiores a sinus cavernosusba ömlenek.A v. basalis a chiasma opticum két oldalán eredve a fossa interpeduncularis két oldalán

húzódik hátra. Az agy alapjának középső részéből veszi fel a vénákat, vére a sinus rectusba jut.A v. choroideae a plexus choroideus ventriculi lateralisból gyűjti a vért. A v. septi pellucidi

és a vv. thalamostriatae a basalis ganglionok területét látják el. A megemlített vénák a v. cerebriinternában egyesülnek. A kétoldali ér a v. cerebri magnában találkozik, mely rövid lefutás után a sinusrectusban végződik.

A vv. cerebelli superiores a sinus rectusba ömlenek.A vv. cerebelli inferiores a sinus occipitalisba és transversusba torkollanak.

- 28 -


12. ábra Az agyi sinusok rendszere(A nyilak a vér folyási irányát jelzik)

Bár nem agyi véna, nagyon fontos ismerni a vena ophthalmica superiort, mely a fissuraorbitalis superioron keresztül lép a koponyaüregbe. Nagyon fontos anastomosist alkot a véna facialisegyik ágával, a vena angularissal. Nincs benne billentyű, így a vér áramlását, elvezetődését kizárólaga nyomásviszonyok határozzák meg. Az arcon lévő gennyes gyulladások (például acne) elővigyázatlanmanipulációjakor a gyulladás könnyen beterjedhet a koponyaüregbe végzetes sinus cavernosusthrombophlebitist okozva. Az agyi vénás rendszernél mindenképpen meg kell említeni a venaeemissariae rendszert, amely calvariát átfúrva összeköttetésben van a fej bőrének felszínes vénáselvezetésével. Ezek az egyébként jelentéktelen vénák jelentősen kitágulhatnak, ha a vena jugularis mentivénás elvezetés akadályoztatva van, s az akadály kifejlődése nem gyors, hanem folyamatos. Azemissarium-vénákon keresztül a fejbőr gyulladásai intracraniálissá válhatnak. Néhány vénát név szerintis kell ismerni, ezek a következők: vena emissaria condylaris et vena emissaria mastoidea. Koponyaikilépési helyüket részletesen a koponyával foglalkozó segédanyagban tárgyaltuk.

© Becher, Tóth & Csernus, 1995.All rights reserved.4th edition

NO PART OF THIS PUBLICATION MAY BE REPRODUCED, STORED IN A RETRIEVAL SYSTEM OR TRANSMITTED IN ANY FORM OR BY ANYMEANS, ELECTRONIC, MECHANICAL, PHOTOCOPYING, RECORDING OR OTHERWISE WITHOUT THE PRIOR PERMISSION OF THE AUTHORS.

Documents

AGYBONCOL`S - users.atw.huusers.atw.hu/szotejegyzet/jegyzet elsoproba/anatomia/Agyboncolas.pdf · A pedunculusoktól medialisan (sulcus med. cruris cerebri seu mesencephali) lØp