A_gazdasagi_informatika_alapjai

A gazdasági informatika alapjai

Benkőné dr. Deák Ibolya Dr. Bodnár Pál Dr. Gyurkó György

Szerzők:

© Benkőné dr. Deák Ibolya, 2008

© Dr. Bodnár Pál DSc, 2008

© Z>r. Gyurkó György, 2008

Lektor:

Ujváríné dr. Melich Katalin CSc

Szerkesztő:

Ujváriné dr. Melich Katalin CSc

ISBN 978-963-394-734-0

A kiadvány szerzői jogi védelem alatt áll, arról másolat készítése a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos.

A kiadvány másolása és jogosulatlan felhasználása bűncselekmény!

A Budapesti Gazdasági Főiskola megbízásából kiadta a Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó

Zártkörűen Működő Részvénytársaság

A kiadásért felelős Szepessy Hajnalka vezérigazgató Kiadóigazgató Csuka Tünde

Felelős szerkesztő Hegyi Katalin Borítóterv Jeney Zoltán

Műszaki szerkesztő Kiss Tamás

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó 9

1. Az informatika története 11 1.1. Bevezetés 13

1.1.1. Miről lesz szó a fejezetben? 13 1.1.2. Δ gazdasági informatika fogalma, az informatika elemei 13 1.1.3. Az informatika elemei 16

1.2. Hardver- és szoftvertörténet 18 1.2.1. Bevezető 18 1.2.2. A számítástechnika története 19 1.2.3. Változások az adatfeldolgozási mód és a szoftverek terén 21 1.2.4. Feldolgozási technikák 22 1.2.5. Fejlesztőeszközök 23

1.3. A gazdasági informatika története 24 1.4. Az információs társadalom 25

1.4.1. Fogalmi elhatárolás 25 1.4.2. A társadalomkép kialakulása, jellemzői 26 1.4.3. Az információs társadalom elméletének gyakorlati vonatkozásai,

a hazai gazdaság vetületében . . . : 29 Összefoglalás 32 Ellenőrző kérdések 33 Felhasznált és ajánlott irodalom 34

2. Rendszerelmélet és információelmélet 37 2.1. Bevezetés 39

2.1.1. Miről szól a fejezet? 39 2.1.2. Miért van szükség rendszerelméleti és kibernetikai ismeretekre? . . . . 39

2.2. Rendszerelméleti alapok 40 2.2.1. Elmélettörténeti alapok 40 2.2.2. A rendszerelmélet és a kibernetika viszonya 45 2.2.3. A rendszerelmélet alapkategóriái 46 2.2.4. A gazdasági rendszerek jellemzői 54 2.2.5. A kibernetika és a rendszerelmélet vizsgálati módszerei .^56

2.3. Rendszermodellezés ( .59 2.3.1. A modellezési folyamat egy lehetséges szakaszolása NW 2.3.2. A rendszermodellezés lépései 60

2.4. Rendszerirányítás 64 2.4.1. Izoláció 65 2.4.2. Vezérlés 66 2.4.3. Szabályozás 68 2.4.4. A gazdasági rendszerek kibernetikai jellemzői 72

2.5. Adat, információ, kommunikáció, információs rendszer 73 2.5.1. Adat és jelentéstartalom 73 2.5.2. Információ 76

6 • A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPJAI

2.5.3. Adat (közlemény, üzenet) információmennyisége és információtartalma . . 79 2.5.4. Az adat és az információ minőségi jellemzői-A hasznos információ . . 80 2.5.5. Kommunikáció 85 2.5.6. Az információs rendszer (IR) általános értelmezése 87 2.5.7. A gazdasági szervezetek információs rendszerének sajátosságai 88

Összefoglalás 93 Ellenőrző kérdések 95 Felhasznált és ajánlott irodalom 97

3. Gazdasági rendszerek informatikai modellje 99 3.1. Bevezetés 101 3.2. Folyamatmodell (FOM) 106

3.2.1. Folyamatépítés 106 3.2.2. Folyamatszabályozás 114

3.3. Szervezetmodell (SZEM) 118 3.3.1. Szervezetelemzés 124 3.3.2. Szervezetépítés 129

3.4. Hatáskörmodell (HAM) 137 3.4.1. A hatáskör-szabályozás kibernetikai sémája 137 3.4.2. A hatásköri funkciók értelmezése 138 3.4.3. A hatáskör-telepítés szervezési elvei 139 3.4.4. Hatásköri (döntési) mátrix szerkezete 140 3.4.5. A döntésmátrix hatása az információs modellre 140

3.5. Információmodell (IFO) 147 3.5.1. Adathordozók, APEmodul 147 3.5.2 Adatelérhetőségek, ADE modul 152 3.5.3 Adatfeldolgozások, AFE modul 156


4. Üzleti alkalmazások 169 4.1. Bevezetés 171

4.1.1. Miről lesz szó a fejezetben? 171 4.1.2. Az IT helye, szerepe a gazdasági szervezetekben 172

4.2. Kezdeti megoldások 177 4.2.1. Az elektronikus adatfeldolgozás (EDP) 177 4.2.2. Tranzakciófeldolgozó rendszerek (TPS, OLTP) kezdeti változatai . . 178 4.2.3. A középvezetői szintet támogató üzleti alkalmazások (MIS)

kezdeti változatai 180 4.2.4. Döntéstámogató rendszerek (DSS) és felső vezetői

információs rendszerek (EIS) 181 4.3. Az operatív működést támogató rendszerek integrációja 184

4.3.1. Szigetrendszerek 184 4.3.2. Szervezeti szinten integrált vállalati alkalmazások (ERP) 185 4.3.3. Hálózati szintű integráció (ΙΕΑ, B2C, Β2Β, SCM, CRM) 186

TARTALOMJEGYZÉK <J7

4.4. Az üzleti intelligencia alkalmazások integrációja 187 4.4.1. Üzleti intelligencia alkalmazások és az OL ΑΡ 187 4.4.2. Adatbányászat és szövegbányászat 189

4.5. Az integráció értelmezése, megnyilvánulásai és előnyei 192 4.6. A hálózati gazdaság - e-business 196 4.7. Egyéni teljesítmény javítása, csoportmunka és speciális szakterületek

támogatása 202 4.7.1. Szakértői rendszerek 202 4.7.2. Az irodai munkát és a csoportmunkát támogató alkalmazások;

folyamatmenedzsment- (workflow management) rendszerek 204 4.7.3. Projektmenedzsment támogatása 208

4.8. Üzleti rendszerekben alkalmazott IT-megoldások 210 4.8.1. Adatbázis, adattárház 211 4.8.2. OLAP-eszköztár 216 4.8.3. Földrajzi információs rendszer (GIS) és a helymeghatározás (GPS) . . 220 4.8.4. Internet, World Wide Web 223 4.8.5. Adatok (dokumentumok) titkosítása és az elektronikus aláírás 227


5. A szoftver életciklusa 235 5.1. Bevezetés 237

5.1.1. Miről szól ez a fejezet? 237 5.1.2. Szoftvermenedzselés a gazdasági szervezeteknél 238

5.2. Szoftveréletciklus-folyamatok szabvány (MSZISO/IEC12207) 239 5.2.1. A szabvány tárgya, alkalmazási köre 240 5.2.2. A szoftveréletciklus folyamatai a szabvány szerint 241 5.2.3. A szoftveréletciklus fő folyamatai 241 5.2.4. A szoftveréletciklus támogató folyamatai 242 5.2.5. A szoftveréletciklus szervezeti folyamatai 244 5.2.6. A fejlesztési folyamat 245 5.2.7. Az üzemeltetési folyamat - Informatikai szolgáltatások menedzselése. 254

5.3. Életciklusmodellek, megközelítési módok és módszertanok 256 5.3.1. Életciklusmodellek 256 5.3.2. Szoftverfejlesztési megközelítési módok és módszertanok 262

5.4. Szoftverek általános minőségi jellemzői (MSZ ISO/IEC 9126) 267 5.4.1. Funkcionalitás 268 5.4.2. Megbízhatóság 269 5.4.3. Használhatóság 270 5.4.4. Hatékonyság 271 5.4.5. Karbantarthatóság 271 5.4.6. Hordozhatóság 273


ELŐSZÓ

E l ő s z ó

Ez a jegyzet a Budapesti Gazdasági Főiskola alaptankönyv-sorozatának része, amely a bolognai folyamat célkitűzéseinek megfelelően átalakuló képzés folytatásához kíván hozzájárulni. Ennek következtében a felsőfokú alapképzés első ciklusában részt vevő hallgatók tanulmányi munkáját támogatja.

A jegyzet az informatika, a rendszerelmélet, a gazdasági rendszerek informatikai mo-dellezése, az üzleti informatikai alkalmazások és szoftverek, valamint ezek életciklusa és minőségi követelményei témakörben nyújt elméleti és gyakorlati segítséget.

A Főiskola valamennyi hallgatója tanulja a Gazdasági informatika alapjai című tantárgyat, mivel úgy gondoljuk, hogy ilyen jellegű ismeretek nélkül ma nem lehet a munkaerőpiacon elhelyezkedni.

Feltételezzük, hogy a Számítástechnika tantárgyat sikeresen befejezték, és jó né-hány alapozó tantárgyon is túl vannak már, ami segít eligazodni a gazdasági életben működő társaságok üzleti világában.

A gazdasági informatika alapjai segítséget nyújt a hallgatóknak - szakirányválasztás után is - az adott szakirányra specializált konkrét üzleti informatikai alkalmazások megértésében és a gyakorlatban történő hasznosítása vonatkozásában is.

A felsőoktatási törvény és szabályozási mechanizmus alapján ma már elképzelhe-tetlen a vizsgára történő felkészülés jelentős önálló munkabefektetés nélkül.

A jegyzethez Példatár is tartozik, amely tartalmazza az ismertetett feladatok meg-oldását is. Ezzel azt szeretnénk elősegíteni, hogy a hallgatók minél több támogatást kapjanak az önálló tanuláshoz.

Természetesen az előadások és a gyakorlati foglalkozások továbbra is kapcsolatot biztosítanak az oktatókkal.

A jegyzet többszerzős, valamennyi közreműködő több évtizedes felsőoktatási ta-pasztalattal rendelkezik, és szakmája kiváló művelője a gyakorlati életben is. Mind-ezek biztosítják, hogy az olvasók elméletileg megalapozott, a gyakorlati életben alkal-mazott legkorszerűbb ismeretek birtokába jussanak, a munkaerőpiac továbbra is ki-válónak minősítse mindazokat a fiatal szakembereket, akik a Budapesti Gazdasági Főiskolán végeznek.

Jó munkát és sok sikert kívánunk a tananyag elsajátításához.

Budapest, 2008. január

Ujváriné dr. Melich Katalin CSc tanszékvezető, főiskolai tanár

Közgazdasági Informatikai Tanszék

Az informatika története

A fejezet szerzője: Benkőné dr. Deák Ibolya

1.

12 A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPJAI

Kulcsfogalmak

Informatika

Hardver

Menver

Információs társadalom

Gazdasági informatika

Szoftver

Orgver

Információs közmű

1.1. Bevezetés 1.2. Hardver- és szoftvertörténet 1.3. A gazdasági informatika története 1.4. Az információs társadalom

AZ INFORMATIKA TÖRTÉNETE 4 11

1 .1 . BEVEZETÉS

1 .1 .1 . Miről lesz szó a fejezetben?

Az információ a XX. század utolsó negyedére önálló gazdasági erőforrássá vált. Gaz-dasági szerepének megnövekedését egyre bonyolultabbá váló világunk döntési bi-zonytalanságának fokozódása kényszerítette ki. Lehetővé pedig a század harmadik negyedében lezajlott új technikai forradalom, és ehhez kapcsolódóan a számítástech-nika ugrásszerű fejlődése, egyetemes térhódítása tette.

A „hagyományos" erőforrások (természeti tényezők, emberi erőforrás, tőkejavak) felhasználásának hatékonysága napjainkban jelentős részben attól függ, hogy a rájuk vonatkozó információk időben eljutnak-e a megfelelő helyre. A XX. század utolsó ne-gyedétől a társadalmi-gazdasági fejlettséget tükröző jelző nem az » ipari", hanem az „informatikai". A jövőkép az információs társadalmakról alkotott kép, amely félel-metes gyorsasággal válik napjainkban jelenképpé. Az új korszakot uralkodó módon áthatja az informatika, az ismeretek és az adatok sosem látott bősége és korlátlan, vi-lágméretű terjedése.

A számítástechnika, a telekommunikáció, az Internet technikai fejlődése minden országban gyökeres társadalmi változásokkal jár.

A fejezet célja megismertetni a gazdasági informatika fogalmát és a következő feje-zetek kifejtése során használandó alapkategóriákat, továbbá nagyvonalú történeti át-tekintést adni arról a folyamatról, amely az információs társadalmak kialakulásához, azaz a jelenhez vezetett.

A fejezet elsajátítása esetén az olvasó képes lesz a kategóriarendszer célszerű hasz-nálatára, és könnyebbé válik számára a következő tananyagrészek megértése.

1 .1 .2 . A gazdasági informat ika fogalma, az informat ika elemei

Az Oxford English Dictionary 2000-ben így határozta meg az informatika (informatics) fogalmát:

„Az informatika az a tudományág, amely a tudományos információ struktúráját és tu-lajdonságait (de nem sajátos tartalmát) vizsgálja, továbbá a tudományos információs te-vékenység szabályszerűségeit, elméletét, történetét, módszertanát és szervezetét" [5]

Ugyanez évben a President's Committee of Advisors on Science and Technology kissé bővebben:

„Az informatika az adatok dinamikus beszerzésének, indexelésének, terjesztésé-nek, tárolásának, keresésének, visszahívásának, megjelenítésének, integrálásának, elemezésének, szintézisének, megosztásának (magába foglalva az együttműködés elektronikus eszközeit) és publikálásának technológiai, társadalmi és szervezeti esz-közeit és vonatkozásait kutatja, fejleszti és használja úgy, hogy az információk a társa-dalom minden rétegéből származó használók javára váljanak." [5]

A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPJAI

„Az informatika az információ áramlásának különböző módozataival, feldolgozá-sának és hasznosításának módszereivel, a termelékenységre és a hatékonyságra gya-korolt hatásaival, megfigyelési és ellenőrzési célokra való felhasználásával és végeze-tül a társadalmi-gazdasági fejlődést és a társadalmat alakító szerepével foglalkozik." [12; 8. ο.]1

„Egy külön tudományág az informatika, amely a számítógépekkel és a számítógépek kínálta lehetőségekkel foglalkozik. Ma már ez a tudományág is kezd részekre tagozódni (gazdasági informatika, távközlési informatika, műszaki informatika stb.)." [17]

Shaoyi He szerint: „Az informatika alapvető aspektusa a tudást meghatározni, megszerezni, megosz-

tani és hasznosítani a való világ különböző szervezeteiben. A tudásmenedzsment az informatikai menedzsment kulcskérdése." [5]

„Az informatika az ismeretek megismerésének, elrendezésének és kezelésének tu-dománya. Ehhez ma már nélkülözhetetlen eszköz a számítógép, de aki ért az utóbbi-hoz, az még távol áll attól, hogy informatikus legyen." [4; 4. ο.]

A fentiekből is érzékelhető, hogy az informatika fogalmának a szakirodalomban és a köznapi gyakorlatban is sokszínű és nem egyértelmű meghatározása érvényesül. Ez a bizonytalanság fokozódik, amikor a kifejezés a „gazdasági" jelzővel bővül.

A kategória fogalomtartalmának megismerését mi kezdjük egy egyszerűbb megkö-zelítéssel [2], későbbi fejezeteinkben majd árnyalni fogjuk azt.

Az informatika szót az információ és a matematika fogalmának és kifejezésének öt-vözésére vezetik vissza. Matematikai algoritmusok segítségével történő adatfeldolgo-zás a fogalom kiinduló jelentése. Eszközrendszerét tekintve az informatika számítógé-pes adatfeldolgozás.

Informatika

Leegyszerűsített fogalma: matematikai algoritmusok segítségével történő adat-feldolgozás. A lényeget hordozó, de még mindig egyszerű megfogalmazás: az ismeretek meg-szerzésének, azok célszerű elrendezésének és kezelésének a tudománya.

Mint tudománynak és mint gyakorlatnak egyaránt sokféle vetülete él. Az informa-tikát meghatározó egyik vetület a technikai eszközök, a számítógépek, a kommuniká-ciós eszközök, a hardver fejlesztése. Ε tekintetben az informatikát jogosan érzik magukénak a műszaki tudományok, és nagyon sokan a köznapi életben csak ebben az értelemben használják a kifejezést. Az is gyakori, hogy azonosítják a számítástechni-kával, és mintegy szinonimaként alkalmazzák.

Úgy véljük, fontos hangsúlyoznunk a kettő közötti eltérést. A számítástechnikát az informatika nélkülözhetetlen „szolgálólányának" kell tekintenünk. A számítástech-nika eszközt biztosít az informatika számára. [4; 36. ο.]

1 KSH, 1984.

Vigyázat! Az informatika nem azonos a számítástechnikával.

AZ INFORMATIKA TÖRTÉNETE

A másik meghatározó ág az alkalmazás vetülete, amely a természet, a gazdaság, a tár-sadalom adatokkal való leképezésével, az adatfeldolgozás algoritmusaival foglalko-zik. Ez a vetület hordozza inkább az informatika lényegét.

Ε tekintetben az informatika interdiszciplináris. Magába építi a matematikát, a kom-munikációelméleteket, a közgazdaságtant és mindazokat a tudományterületeket, amelyek a leképezendő valóság egy-egy szegmensével foglalkoznak.

Az informatika interdiszciplináris tudomány.

A fentiek közül a második vetület érinti tantárgyunkat, és ennek is csak egy szűk része.

A gazdasági informatika nagyon leegyszerűsített, de a lényeget jól tükröző értelme-zésben a gazdasági rendszerek számítógépes adatfeldolgozását, információszervezé-sét jelenti, mindazokkal a kitételekkel együtt, amelyeket a fentebb bemutatott definí-ciókban érzékeltettünk.


Leegyszerűsítve: gazdasági rendszerek számítógépes adatfeldolgozását, informá-ció szervezését jelenti.2

Egyre gyakoribb az, hogy a szakmai szóhasználatban nem a gazdasági informatika, hanem az üzleti informatika kifejezéssel találkozhatunk. A szakirodalom ugyan eléggé különbözőképpen használja e fogalmakat, úgy véljük azonban, hogy a kapcsolatuk egyértelműen meghatározható.

A két kifejezés nem kezelhető szinonimaként. A gazdálkodó szervezetek működé-sének egyes folyamatai műszaki, technikai, technológiai jellegűek (pl. gyártás egy ter-melő vállalatnál, ápolás egy kórházban, oktatás egy képzőintézményben stb.), az egyéb folyamataik pedig irányítási, gazdálkodási jellegűek (pl. pénzügyi-számviteli, vezetési, kereskedelmi stb. folyamatok).

Értelmezésünk szerint ez utóbbi folyamatok informatikai kezelése az üzleti infor-matika tárgya. így pl. amennyiben egy egészségügyi szakember a tanulmányai során informatikát tanul, jó esetben találkozni fog az ápolási informatikával és üzleti infor-matikával is. Ebben az értelmezésben az üzleti informatika a gazdasági informatika egy részterülete.

Az üzleti informatika a gazdasági informatika egy részterülete.

2 A fogalom értelmezését segíti az is, ba megnézzük, ki minősül gazdasági informatikusnak. OKJ 54 4641 01: Olyan vállalati szakember, aki képes a gazdasági és társadalmi életben vezető informatikusi feladatok ellátására, összetett gazdasági feladatok informatikai szempontból történő megoldására, illetve ezeknek a munkáknak a szakmai irányítására.


1 .1 .3 . Az informat ika elemei

Azokat a tényezőket, erőforrásokat, amelyek felhasználásával, közreműködésével történik a számítógépes adatfeldolgozás, az informatika elemeinek tekintjük.

Ezek az egymással szoros kapcsolatban lévő, egymás fejlődését kölcsönösen meg-határozó elemek négy csoportba sorolhatók:3

- hardver, - szoftver, - menver, - orgver.

Hardver A számítógépes adatfeldolgozás technikai eszköztára. Tág értelemben beleértünk az adat- és információkezelésben részt vevő minden technikai eszközt. Szűkebb értelem-ben a számítógépek és a perifériák összes anyagi, kézzelfogható, működő része.

Szoftver A számítógépes adatfeldolgozás műveletrendje. A hardver szoftver nélkül, önmagá-ban nem alkalmas a különböző feladatok ellátására. A számítógépes program tulaj-donképpen egy adott feladat elvégzését a számítógép számára érthető módon leíró al-goritmus. Utasítássorozat és az utasítások végrehajtásához meghatározott adatok együttese.

Szoftver

A számítógépes adatfeldolgozás műveletrendje, a programok összessége.

Menver Az előző kettőnél ritkábban használt kategória a köznyelvben. A számítógépes adat-feldolgozás emberi környezete, szellemi erőforrás, amely a hardvert és a szoftvert megalkotja, működésbe hozza és felhasználja.

Menver

A számítógépes adatfeldolgozás emberi környezete.

3 Bevezető fejezetünkben az előzőekhez hasonlóan csak a legegyszerűbb definiálásra szorítkozunk, ké-sőbbi fejezeteink majd kiteljesítik a fogalmakat.

Hardver

A számítógépes adatfeldolgozás technikai eszköztára.


Sokféle csoportosításban és részletezettségben sorolhatnánk az e fogalomkör tar-talmát alkotó személyeket. Mi most csak a legfontosabbakat emeljük ki.4 [15]

Rendszerszervezők, folyamatszervezők Feladatuk pl.:

A reálfolyamatok, az információval leképezendő valós rendszerek leírása, modelle-zése. A megoldási alternatívák kidolgozása, az optimális változat meghatározása. Az alkalmazandó számítógépes eljárások meghatározása. A hardverigények megfogalmazása, a felhasználókkal szembeni követelmények meghatározása. A rendszer bevezetésének ütemezése, a betanítással kapcsolatos teendők ellátása. A rendszer tesztelése, üzembe helyezése, karbantartási feladatok ellátása. Dokumentációs feladatok végzése, kapcsolattartás a rendszer üzemeltetőivel.

Programtervezők, programozók Feladatuk pl.:

A szervezők által meghatározott eljárások programozásra alkalmas részekre bontá-sa. A részek együttműködésének megtervezése. A programok megírása, tesztelése. Kezelési útmutató készítése. Közreműködés a rendszer karbantartási feladataiban.

Üzemeltetők Összetettebb információ-rendszerek, nagyobb hardvercsomópontok működtetése során nagy a jelentőségük. Az adatbázis-adminisztrátorokat, rendszergazdákat emel-jük ki közülük.

Feladatuk pl.: Biztosítani a rendszer zökkenőmentes működését, figyelemmel kísérni a rendszer-rel szemben támasztott követelmények teljesülését. Szükség esetén alkalmi hibaelhárítás. A változtatási igények megfogalmazása, az információ-rendszer változtatásának kezdeményezése.

Felhasználók Két, élesen el nem különíthető csoportra oszthatók:

- egyrészt azok, akik a rendszert munkaeszközként használják. Őket szokás köz-vetlen felhasználóknak nevezni, pl. a vasút helyjegyfoglalási rendszerében a pénztáros.

- másrészt az úgynevezett haszonélvező felhasználók, akik az információ-rend-szer outputjait használják, pl. az előbbi esetben az utasok, illetve a vasút vezetői.

Az emberi tényező kiemelt jelentőségű az informatika fejlődése tekintetében, hi-szen a többi elem csak holt tényező, létrehozásuk, elterjesztésük, alkalmazásuk kulcsa az ember.

4 A 2. és az 5. fejezetben szerepeik részletesebb ismertetésre kerülnek.


Orgver A köznyelvben ritkán használt kategória, valójában nem más, mint a számítógépes adatfeldolgozás ügyviteli rendje, egy adott gazdasági rendszer folyamata, hatásköri és szervezeti rendje keretein belül.

Orgver

A számítógépes adatfeldolgozás ügyviteli folyamata, a gazdasági rendszer folya-mata, hatásköre és szervezete szabályozott keretein belül.

1.2. HARDVER- ÉS SZOFTVERTÖRTÉNET

1 .2 .1 . Bevezető

A fentiekben már utaltunk arra a gyakorlatra, amelyik esetenként összemossa a szá-mítástechnika és az informatika fogalmát. Sajnálatos módon ez a szakirodalomban is előfordul. Esetenként az „informatika története" címmel megjelenő publikációk csu-pán számítástechnika-történetet tartalmaznak. Mi nem szeretnénk ebbe a hibába esni, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a modern informatika lehetőségeinek meg-ismeréséhez szükséges némi hardver- és szoftvertörténeti ismeret is, hiszen ezen erő-források fejlődése az informatika fejlődésének hordozója.5

Noszkay [12] szerint az informatika, az információtechnológia a menedzser alkal-mazók számára egy szerszám (egy bonyolult szerszám), amelynek alkalmazásához az alkalmazás technikáján túl ismerni kell az alkalmazás szabályait is. Sőt birtokában kell lenni egy szükséges mértékű számítástechnikai és informatikai kultúrának is, amely segít eligazodni ezen alkalmazási szabályok között.

Ugy véljük, ehhez szükséges kicsit felfrissíteni a számítástechnika-történeti isme-reteinket is.

A modern világ fejlett technológiája nem jöhetett volna létre és nem működne a számítógép nélkül. Különböző típusú és méretű számítógépeket használnak az in-formációk tárolására és feldolgozására a társadalmi élet szinte minden területén. A számítógépek új korszakot nyitottak az automatizálás technikájában a gyártás te-rületén, és nélkülözhetetlenek a modern kommunikációban is. Alapvetően fontos eszközökké váltak a kutatás és az alkalmazott technológia szinte minden területén. A nyilvános adatbázisok és a számítógépes hálózatok sokfajta információforrást tesznek elérhetővé. [9]

5 Mivel tantárgyunk előkövetelményeként minden hallgatónk tanult számítástechnikai ismereteket, és azon belül bizonyos történeti ismereteket is, in csak a leglényegesebb változásokra térünk ki. Felhívjuk a hallgatók figyelmét arra, hogy amennyiben ezen alfejezetben ismeretlennek tűnő fogalmakkal talál-koznak, frissítsék fel kicsit számítástechnikai ismereteiket.


1 .2 .2 . A számítástechnika tör téne te

Számolás-számírás A számolás (dolgok megszámlálása) [3] [9], a számfogalom már a kőkorszaki ősember által ismert dolog volt. Hogy ez hogyan működött, arra részben a nyelvészet eszközei-vel lehet következtetni, részben pedig a felfedezők által a primitív népeknél talált ál-lapotokkal. Mindkét forrás szerint kezdetben csak az egy, a kettő és a sok között tet-tek különbséget. Később alakult ki a többi szám fogalma.

A számok rögzítésének ősi módja a megfelelő számú rovás készítése fadarabba, csontba. Már a kőkorszakból fennmaradtak ilyen rovásos csontok. A számok megjele-nítésére használtak még csomóba rakott köveket, fadarabokat, zsinegre kötött csomó-kat is.

Az írás már a III. évezred elején ismert volt. A számok leírása, illetve az erre szolgá-ló önálló jelek, a számjegyek kialakulása az írással egy időben történt.

Érdekesség a magyarok számírásának történetéből:

„A nyelvészek szerint az ősmagyarok először hatos számrendszert használtak. A két, három, négy, öt, hat és száz tőszámneveknek a finnugor nyelvekben közös gyökere van, ekkor ezek a népek még együtt voltak. Későbbi a hét szó, ez már csak a szűkebb ugor nyelvcsaládra jellemző, és a hetes számrendszer használatára mutat. A hetes számrendszerre utal a hétfejű sárkány, a hetedhét ország, a hétpecsétes titok stb. A történel-mi időkben már tízes számrendszert használtak a magyarok. A legrégibb, a XII. sz.-ból megmaradt ilyen emlék is helyi érték nélküli tízes számrendszer használatára utal. A számok rögzítésére valószínűleg rovás-írást használtak. Mivel a megmaradt emlékek több száz évvel a honfoglalás után keletkeztek, feltételezhe-tő, hogy a római számokkal való hasonlóság nem pusztán a véletlen műve.

A legrégibb magyar arab számjegyes emlék 1407-ből származik. Arra is van példa a XV. sz. elejéről, hogy az arab és a római számjegyeket vegyesen használták." [9]

Számolási segédeszközök A számoláshoz az első segédeszközt a kéz ujjai jelentették. Ezért volt „kézenfekvő" a tízes számrendszer használata. Később köveket, fadarabkákat is használtak a számo-lás segítésére alkalmi eszközként. Kimondottan ilyen célra készült számolópálcák használatára már az időszámítás előtti V. századból is találtak nyomokat.

„Bonyolultabb" számolási segédeszközökként az abakuszt, a Püthagorasz-féle szá-molótáblát, a gelosia-módszert, a Napier-pálcákat, Schikard számológépét, a logarit-must és a logarlécet szokták megemlíteni.

Egy másik érdekesség, az abakusz:

∏Αζ abakusz ókori (valószínűleg mezopotámiai) eredetű egyszerű számolási segédeszköz. Rudakon, drótokon vagy hornyokban ide-oda mozgatható golyókat tartalmaz. Az egy-egy rúdon lévő golyók hely-zete egy-egy számjegyet, a rudak egy-egy helyi értéket jelentenek. így egy hatsoros (hat rudat tartalma-zó) abakuszon a legnagyobb ábrázolható szám a 999 999. Az összeadás és a kivonás igen egyszerűen és gyorsan elvégezhető abakusszal, a szorzás és az osztás sokkal körülményesebb. Az abakusznak igen nagy előnye, hogy az analfabéták is tudtak vele számolni. A golyós abakuszt gyakorlatilag a mai napig hasz-nálják a világ egyes részein az üzleti életben." [9] Napjainkban, a hazai játékboltokban szinte mindenütt találhatók golyós abakuszváltozatok, és előfordul, hogy általános iskolákban is használják a számolásta-nítás alternatív eszközeként.


A mechanikus számológépek korszaka A számítástechnika ezen korszaka az 1600-as évek közepén kezdődött, és leginkább Pascal összeadó gépével (1642) és Leibniz számológépével (1670-es évek) jellemzik.

Az elektromosság kora Ezt az időszakot az alábbi mérföldkövek jellemzik:

- Hollerith lyukkártyás adatfeldolgozása (1889), - a XX. század elején a totalizátorok, a lebegőpontos számábrázolás, a Turing-gép

és az az első kereskedelmi jelleggel működő számítóközpont, - az analóg számítógépek megjelenése is a XX. század elejére tehető, - az 1930-as évektől jelennek meg az elektromechanikus (relés) számítógépek.

Az elektronikus számítógépek A modern informatika kialakulásának kezdetét gyakran az elektronikus számítógé-pek kialakulásával egy időre teszik. [14] Bizonyos, hogy a fejlődés ettől a fordulópont-tól ugrásszerűen felgyorsult. Az elektronikus számítógépek fejlődését generációkra szokás bontani, és elhatárolásukra leginkább bizonyos technikai jellemzőik, illetve teljesítményadataik alkalmasak.

Ezek az alábbiak szerint alakultak:6 [9]

Első generáció (1951-1959) (1946-1954): - Aktív áramkör: elektroncsövek - Sebesség: 300 szorzás / s - Operatív tár: akusztikus, CRT, mágnesdob - Háttértár: mágnesszalag, mágnesdob - Adatbevitel: lyukszalag, lyukkártya - Adatkivitel: lyukkártya, nyomtatott lista - Hardver: fixpontos aritmetika - Méret: szoba - Szoftver: gépi kód és assembly, a felhasználó által írt programok - Egyéb: az operátor kapcsolók beállításával vezérli a gépet, kötegelt feldolgozás

Második generáció (1959-1965) (1955-1964): - Aktív áramkör: tranzisztorok - Sebesség: 200 000 szorzás / s - Operatív tár: ferritgyűrű - Háttértár: mágnesszalag az általános, megjelenik a mágneslemez - Adatbevitel: lyukkártya, mágnesszalag - Adatkivitel: lyukkártya, nyomtatott lista - Hardver: lebegőpontos aritmetika, indexregiszter, ΙΟ processzor - Méret: kamra - Szoftver: assembly nyelv és magas szintű nyelvek, kész programkönyvtárak, batch monitor - Egyéb: az operátor alapvetően a lyukkártyákat adagolja, a valós idejű feldolgozás és a távadatátvitel

megjelenése

6 Mivel az egyes generációk között nem húzható meg éles választóvonal, a korszakokra kétfajta (a szak-irodalomban egyaránt előforduló) időkorlátot is megadunk.


Harmadik generáció (1965-1971) (1965-1974): - Aktív áramkör: integrált áramkörök (SSI, MSI) - Sebesség: 2 millió szorzás / s - Operatív tár: ferritgyűrű - Háttértár: mágneslemez, mágnesszalag - Adatbevitel: billentyűzetről mágneslemezre, mágnesszalagra - Adatkivitel: nyomtatott lista, képernyő - Hardver: pipeline, cache memória - Méret: asztal (minigép) - Szoftver: operációs rendszer, újabb magas szintű nyelvek, kész alkalmazások - Egyéb: időosztás, multiprogramozás, virtuális memória, miniszámítógép, számítógépcsalád, általá-

nossá válik a távadatátvitel

Negyedik generáció (1971-) (1974-): - Aktív áramkör: LSI és VLSI integrált áramkörök - Sebesség: 20 millió szorzás / s - Operatív tár: félvezető - Háttértár: mágneslemez, floppy - Adatbevitel: billentyűzetről a memóriába, egér, szkenner, optikai karakterfelismerés - Adatkivitel: képernyő, hangszóró, nyomtatott lista - Méret: írógép (mikroszámítógép) - Szoftver: adatbáziskezelők , negyedik generációs nyelvek, PC-s programcsomagok - Egyéb: virtuális memória, osztott feldolgozás, szövegszerkesztés, személyi számítógép, mikroszámí-

tógépes forradalom

Ötödik generáció: a jelen - Egyéb: az igazi mesterséges intelligencia megjelenése, a leggyorsabb és legnagyobb olyan számító-

géprendszer, amely tudásalapú információfeldolgozásra képes

Főbb alkalmazási területei: - Szakértői rendszerek - Mesterséges látás - Természetes nyelvmegértés, beszédmegértés, -felismerés - Gépi tanulás - Robotika

* A kifejezés írásmódjával a téma szakirodalmában elterjedt gyakorlatot követjük, nem az akadémiai he-lyesírás (adatbázis-kezelő) szabályait, akárcsak az adatbázis-kapcsolat összetétel esetében.

1 .2 .3 . Változások az adatfeldolgozási mód és a szoftverek te rén

Mint a fenti leírásunkból is kitűnik, a hardver változásával együtt változtak a szoftve-rek , illetve az adatfeldolgozási módok és technikák is [15]. A két eró'forráscsoport fej-lődése között nyilvánvaló kölcsönhatás áll fenn.8

7 Egyes kutatók szerint a fejlődés üteme nem harmonikus. Halassy [4] pl. úgy véli, hogy a hardver fejlő-dése mintegy tíz-tizenöt évvel haladja meg a szoftverét, a szoftver fejlődése pedig cirka húsz évvel az al-kalmazásét, és mindennek oka az orgver, azaz a rendszerszervezés technológiájának a fejlődésbeli elmaradása.

8 Mivel a 2. és 4. fejezetünk részletesen foglalkozik a szoftverek csoportosításával, és a napjainkban hasz-nált alkalmazások jellemzőivel, ezért csak olyan mélységben tárgyaljuk a témát, ami a fentiek megérté-séhez és a fogalom további használathoz feltétlenül szükséges.


Feldolgozón módok Az adatfeldolgozási módokat aszerint különböztetik meg, hogy a rendszer milyen módon kezeli az elemi feldolgozási igényeket, mekkora az egyszerre feldolgozott adatköteg nagysága.

A kötegelt (batch) feldolgozás a hatvanas évek számítógépes rendszereinek a jellem-zője volt. A feldolgozást munkalépésekre bontották fel, és minden munkalépésben előre összegyűjtött nagy mennyiségű adat feldolgozását kellett elvégezni.

A jellemző feldolgozási fázisok az alábbiak voltak: - az input ellenőrzése, - rendezés, - összefésülés, - szétválogatás, - feldolgozás, - listázás, - archiválás. A végeredmény csak akkor születhetett meg, ha az összes szükséges munkafázis

rendben befejeződött. (Hogy pontosan mely fázisokra volt szükség, az függött az adatköteg jellemzőitől is.) Ez jellemzően hosszadalmas folyamat volt, önálló számító-központokban zajlott.

A tranzakcióorientált feldolgozás esetén a feldolgozási folyamatot egy-egy elemi ese-mény indítja el, és a bevitelre válaszul közvetlenül rendelkezésre áll a feldolgozás eredménye. A bevitelt a felhasználók tetszőleges időpontokban a saját termináljaikról kezdeményezhetik, ezt követően azonnal megtörténik az adatok ellenőrzése, az eset-leges hibák a terminálról javíthatók, az output is valamilyen terminálon jelenik meg, rövid válaszidő alatt.

A feldolgozás elemei: - beléptetés, - módosítás, - törlés, - megjelenítés (lekérdezés).

1 .2 .4 . Feldolgozási technikák

Ε téren egy lehetséges csoportosítás! szempontként a felhasználó és a számítógép kö-zötti kommunikáció minőségét tekintik. Ε szerint jellemzően legalább két kategóriát különböztetnek meg: az online (közvetlen) és az offline (közvetett technikát).

Az offline feldolgozási technika lényege, hogy nincs közvetlen kapcsolat a felhasználó és az adatfeldolgozó hardveregység között, jellemzően a kötegelt feldolgozási módhoz kapcsolódik.

Az online feldolgozáú technika jellemzője, hogy az input közvetlenül onnan érkezik, ahol a feldolgozási kényszer jelentkezik, az eredményeket pedig képesek azonnal el-juttatni oda, ahol a felhasználásukra szükség van. Legfontosabb minősítője a gyors válaszidő. A tranzakciófeldolgozáshoz jellemzően ez a technika párosul.


1 .2 .5 . Fejlesztőeszközök

Ezt az elnevezést olyan programokra használják, amelyek a számítógépek programo-zását teszik lehetővé, ezért sorolják ezeket hasonló módon generációkba, mint a szá-mítógépeket.

Az első generációhoz tartoznak az assemblyk. Gépi kódú utasításokat szimbolikus formában fogalmaznak meg, ezek sorozata a program. Az ilyen módon megírt progra-mok fordítóprogramját assemblernek nevezték.

A második generációt a macro-assemblyk alkotják Az elemi gépi utasítások csoportja-it összevonják, és ezek fiktív utasításokkal meghivatkozhatók. A programozási tevé-kenység egyszerűbb, de a fordítóprogram bonyolultabb.

A harmadik generációban a macro-assemblyk továbbfejlesztéseként még integráltabb, felhasználóbarát, úgynevezett magas szintű programnyelvek jelennek meg, pl. az ALGOL, a COBOL, a FORTRAN, a PL/I, a PASCAL és a C nyelv változatai.

A negyedik-ötödik generáció jellemzői, hogy az - algoritmizálás feladatát a számítógép fokozatosan átveszi a programozótól, - a programozást a jól átgondolt feladatdefiníció váltja fel, - felhasználóbarát, interaktív adatbáziskezelésre van lehetőség, - adat- és adatbázis-függetlenség jellemzi, - a módosítások gyorsan átvezethetők, stb. A születendő alkalmazások hatékonysága egyre inkább a szervezés minőségétől

függ. Ismert reprezentánsai az ORACLE, a MAGIC, az INGRES stb. A 4. és az 5. generáció megkülönböztetését leginkább a kiegészítő eszközökkel

(case eszközök) való ellátottság határozza meg.

Magyarok az informatika történetében A számítástechnika és ezzel együtt az informatika fejlődéstörténete azoknak a nevé-vel is fémjelezhető, akik ezeket az eszközöket megalkották, létrehozták [3]. Tananya-gunk csak azt teszi lehetővé, hogy a kezdetekben legnagyobb súllyal megjelenő ma-gyar, illetve magyar származású kutatók, alkotók munkájáról tegyünk említést.

Sokan járultak hozzá a mai, modern számítógépek létrejöttéhez, de a magyar Neumann Jánosnak (1903-1957) vannak talán a legdöntőbb érdemei.

Megalkotta a számítógép elvi felépítését, logikai rendszerét, alapvető működési modelljét (Neumann--elvű számítógépek). Az elektronikus számítógépek minőségileg új fokozatot jelentenek, tisztázni kel-lett, hogy logikai szempontból hogyan működik egy ilyen számítógép. Neumann előtt a probléma mű-szaki vonatkozásaira összpontosítottak. Neumann látta meg először, hogy egy számítógép logikai funk-ciókat lát el. Neumann fogalmazta meg a számítógépek működésének öt fő alapelvét.

Nemes Tihamér (1895-1960) postamérnök volt, aki a 30-as években kezdett el kibernetikai gépek ter-vezésével foglalkozni. Az első, fából készült logikai gép az ő nevéhez fűződik.

Kozma László (1902-1983) mérnök, akadémikus. Decimális számológépet tervezett, amelynek legfon-tosabb eleme a l l ívpontos kapcsológép volt. Ezt a szabadalmat további kilenc követte, amelyek közül a géptávírókkal és mágneshuzalos tárolókkal távfeldolgozási üzemben működő könyvviteli rendszert kell kiemelni. 1955-ben tervezte és építene meg a Budapesti Műszaki Egyetem első és egyetlen jelfogós bináris számítógépét, a MESZ 1-et.


Kalmár László (1905-1976) matematikaprofesszor tervezte meg és munkatársával, Muszka Dániellel együtt építették meg 1958-60-ban az ún. Szegedi- vagy Kalmár-féle logikai gépet. Az első kibernetikus állatmodell megalkotása is Muszka Dániel nevéhez kapcsolódik.

A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportja (1956 és 1959 között) megépítette az első digitális, automatikus, tárolt programú (Neumann-elvű) számítógépet, az M3-at.

Az EMG (Elektronikus Mérőkészülékek Gyára) fejlesztette ki az első digitális, négy alapműveletes, au-tomatikus asztali számológépet (HUNOR), majd a hatvanas évek második felére az EMG 803-as tranzisztorizált általános célú számítógépet.

Az első elektronikus könyvelési rendszer az EDLA-II. A rövidítés Dr. Edelényi László és Dr. Ladó László feltalálók nevét takarja. (Elődjét, az EDLA-I-et 1959-ben mutatták be a Budapesti Nemzetközi Üzemszervezési Kiállításon.)

1.3 . A GAZDASÁGI INFORMATIKA TÖRTÉNETE 9

Mint fentebb már említettük, az informatika, így a gazdasági informatika történeté-nek kezdete is az első generációs számítógépek megjelenéséhez kapcsolható.

A kialakult alkalmazásokat jelentősen befolyásolták a számítógépek kezdeti adott-ságai és az akkoriban érvényes szervezési elvek.

Ezek a korai szervezési elvek az alábbiak voltak: - A számítógépesítés legfejlettebb állomásaként megfogalmazott és minden-

képpen szem előtt tartandó cél a teljesen automatizált vállalatirányítás meg-valósítása.

- A számítógéphez képest „megbízhatatlan" és „pontatlan" ember mind teljesebb mértékű kiváltása, számítógéppel való helyettesítése.

- Az alulról való építkezés, ami a számítógépesített vállalati funkciók építőkoc-ka-szerű, részekből való összerakhatóságát feltételezte.

- Feltételezték az ideális vállalatmodellre épülő ideális számítógépes vállalatirá-nyítás megvalósíthatóságát.

- Az ideáltól eltérő valóságot mint anomáliát értékelték (a valóságot próbálták alakítani a modellhez).

- A vállalati információk strukturálása a különböző vállalati főfunkciók szerint történt. [12]

Ezen alapelvek kritikáját majd csak rendszerelméleti ismereteink birtokában tud-juk megfogalmazni, most csak az fontos számunkra, hogy milyen jellegű rendszerek alakultak ki az informatikai fejlődés első időszakában.

A hatvanas években a nagy számítóközpontok szolgáltatásait igénybe vevő, köte-gelt feldolgozáson alapuló alkalmazások születtek, amelyek csak a végrehajtó jellegű tevékenységet szolgálták ki.

A hatvanas évek végén megjelentek, majd jellemzővé váltak a tranzakciófeldolgo-zási módra épülő, végrehajtást támogató rendszerek, illetve az online feldolgozási technikára épülő középvezetést támogató rendszerek.

9 Az egyes alkalmazásokhoz kapcsolódó részletesebb történeti ismertető a 4. fejezetben olvasható.

AZ INFORMATIKA TÖRTÉNETE 25

Ezek a rendszerek az „építőkockaelvnek" megfelelően funkcionális jellegűek vol-tak, úgynevezett szigetrendszerek, amelyek egy-egy egy szervezeti részegységet szolgál-tak ki csupán. így jellemző volt a párhuzamos adatfeldolgozás, a papíralapú adatcsere és a fokozott hibalehetőség.

A 70-es évektől szemléletváltás indult a szervezési elvek terén, megjelentek az in-tegrációs törekvések, amelyek a 80-as évektől bontakoztak ki.

Az alkalmazások terén döntéstámogató rendszerek és felső vezetői információs rendszerek születtek és terjedtek el.

Napjainkra a vállalati szinten integrált alkalmazások váltak meghatározóvá, sőt a globalizálódó üzleti folyamatok miatt kialakultak a hálózati szinten integrált alkal-mazások is.

1.4 . AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM

Az 1980-as évek gazdaságfejlődés-elméletei szerint a fejlett ipari társadalmak fokozato-san „posztindusztriális társadalmakká" alakulnak át, amelyekben a meghatározó gaz-dasági tevékenység az ipar helyett a szolgáltatás ágazataiban összpontosul. Az 1990-es években a posztindusztriális társadalom fogalmát egyre inkább felváltja az „informáci-ós társadalom„ fogalma, amely szerint a gazdaság egészét átszövő húzóágazatokká a táv-közlés, az információtovábbítás, a médiaszolgáltatások válnak. [2] [6]

Alfejezetünk célja egyrészt értelmezni az információs társadalom fogalmát, jellemzőit, másrészt némi képet adni arról, hogy Magyarország hol tart ezen a fejlődési úton.

1 .4 .1 . Fogalmi elhatárolás

Mint tananyagunkban már eddig is érzékelhető volt, egy új tudományterület foga-lomrendszere mindig kiforratlan és változó. Ez esetben is azzal kell kezdenünk, hogy a fogalomnak sokféle árnyalásával találkozhatunk.

Jelenleg nincs általánosan elfogadott elmélet arra, hogy pontosan mi nevezhető in-formációs társadalomnak, és mi nem.

A legtöbb teoretikus egyetért azzal, hogy egy átalakulást látunk, ami valamikor az 1970-es évek és napjaink között kezdődött, és ami megváltoztatja annak a módját, ahogy a társadalmak alapvetően működnek. Nézzünk néhány definíciót!

Információs társadalom „A gazdasági, társadalmi, technológiai fejlődésnek az a szakasza, amikor a legfonto-sabb termelési tényezővé az információ válik. A társadalmi nézőpontból felértékelő-dik a tudás és az információ szerepe, illetve valamennyi olyan szolgáltatás, amely az információ megszerzését, közvetítését szolgálja. A társadalom legszélesebb rétegei számára válik elérhetővé az informatikai szolgáltatások széles köre." [14]

„Az információs társadalom (angolul information society) elmélete szerint a társada-lomban az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős


gazdasági, politikai és kulturális tevékenység. Ennek közgazdasági társfogalma a tu-dásgazdaság, amely szerint az értelem gazdasági hasznosításán keresztül érték jön létre. Ennek a társadalomtípusnak a sajátossága az információtechnológia központi szerepe a termelésben, a gazdaságban és általában a társadalomban. Az információs társadalmat az ipari társadalom örökösének is tekintik. Szorosan kapcsolódik a posztindusztriális társadalom (Dániel Bell), a posztfordizmus, a posztmodern társadalom, a tudástársada-lom és a hálózati társadalom (Manuel Castells) fogalmaihoz." [17]

„Az információ szabad létrehozásán, forgalmazásán, hozzáférésén és felhasználá-sán alapuló társadalmi struktúra." [10]

Ζ. Karvahcs László [16] a politikai-közéleti zsargon fogalomhasználatára utalva írja, hogy: „Jelentését szinte teljesen elvesztve az információs társadalom itt nem más, mint az infonnáció(technikában) gazdag világ szinonimája, az »ami ránk vár« helyettesítője."

Ez esetben is azt a megoldást választjuk, hogy a tananyagunk szempontjából leg-inkább elfogadható megközelítést alkalmazzuk. A kategóriát alapvetően nem társa-dalomfilozófiai, illetve szociológiai értelmében, hanem gazdasági és informatikai értelmében használjuk. Ez a megközelítésünk (célszerűsége mellett) azért is szeren-csés, mert a fogalomértelmezésnek ez az oldala letisztultabb, bár korántsem ellent-mondásmentes.

A technikai, gazdasági vonatkozások, jellemzők többsége viszonylag jól megfogha-tó tény, míg a társadalmi fejlődés ezen új útjának szociológiai, társadalomfilozófiai, pszichológiai vonásai nagyon ellentmondásosak és feszültségkeltők.10

Információs társadalom

Az információ szabad létrehozásán, forgalmazásán, hozzáférésén és felhasználá-sán alapuló társadalmi struktúra, a gazdasági, társadalmi, technológiai fejlődés-nek az a szakasza, amikor a legfontosabb termelési tényezővé az információ válik.

1 .4 .2 . A társadalomkép kialakulása, jellemzői

A fogalomhasználat ugyancsak az 1990-es években vált általánosan ismertté, eredete azonban sokkal régebbi.

Egyik első kifejlesztője a közgazdász Fritz Machlup volt, aki 1933-tól a kutatási szabadalmak hatását tanulmányozta, és eredményeit 1962-ben A tudás termelése és el-osztása az Egyesült Államokban című jelentős áttörést hozó tanulmányában tette közzé.

A japánok szintén élen jártak a kérdés tanulmányozásában. Tadao Umesao 1963-ban az információs szektor térnyerését tapasztalva elsőként fogalmazza meg az információs társadalom eljövetelét, és használja az információgazdaság kifeje-zést. Yujiro Hayashi 1967-ben megalkotja az összetett társadalmi folyamatokra vo-natkozó informatizálás kifejezést. Konichi Kohyama kiterjeszti a fogalmat informá-

ló Amennyiben az olvasó e vonatkozásokban is el kíván mélyedni, támaszkodjon kiindulásként a [16]-os szakirodalomra.

A Z I N F O R M A T I K A T Ö R T É N E T E

ciós társadalommá. Yoneji Masuda 1980-ban meghatározza az információs közmű, in-formációs infrastruktúra fogalmát." [2] [16] [17]

Az információs társadalom jellemzői Társadalomtörténeti vonatkozásában az információs társadalom az ipari társadalmakat meghaladó fejlettségű társadalomtípus (erre utalt a 80-as években gyakran használt posztindusztriális jelző). Az ipari forradalom mélységét és méretét jelentősen megha-ladó változások mennek végbe, ebből fakadóan az információs társadalom kifejezést egyszerre használják az új jelenségek együttesének, valamint az új történelmi szakasz felé mutató céloknak és folyamatoknak a megjelölésére. Ma már nem elsősorban technológiai, hanem világméretű, össztársadalmi változásról van szó.

Általánosan elfogadott a társadalomfejlődés alábbi szakaszolása: - halász - vadász - gyűjtögető társadalom, - földművelő társadalom, - ipari társadalom, - információs társadalom. Ennek megfelelően a modern gazdaságok számára az információs társadalom fej-

lettségi elvárásainak megfelelni egy cél, általában erre irányuló stratégiákkal is ren-delkeznek.

Hasonlítsuk Össze (a teljességre törekvés igénye nélkül) az ipari és az információs társadalom néhány technikai, gazdasági jellemzőjét! [2]

Technikai, gazdasági jellemzők Ipari társadalom Információs társadalom

A technikai fejlődés elindítója Gőzgép-fonógép, hajtóerő-forradalom

Számítógép, információs forradalom

A gazdaság jelképe Modem gyár Információs közmű (Internet)

A társadalom gazdasági alapja Anyagi-technikai bázis Tudásbázis

A meghatározó erőforrás Anyag, energia Információ

A munkamegosztás jellemzője Nemzeti jelleg Globalízáció

Az információs társadalom minőségi kulcsjellemzőjének leginkább a tudásgazdaság elvárás tekinthető.

Ez a fogalom többrétegű tartalmat hordoz magában. Tudásiparon az eredeti fogalma szerint öt szegmenst különböztetnek meg: - oktatás, - kutatás és fejlesztés, - tömegmédia, - információtechnológiák és - információszolgáltatások.

11 A részletesebb történeti és tartalmi áttekintést igénylő olvasó teljességre törekvő összefoglalót kaphat a témáról Ζ. Karvalics hivatkozott munkájában.


Többnyire az fogalmazódik meg elvárásként, hagy az információs társadalmakban ezek a szektorok alkalmazzák a foglalkoztatottaknak több, mint 50 százalékát. Ugyanezen el-várás vonatkozik a GNP-ből való részesedésükre is.

Már a posztindusztriális átmenetben is elvárás, hogy a termelés helyett a szolgálta-tás legyen a gazdaság meghatározó ága.

Nyíri Kristóf jól árnyalja a tudás megváltozott szerepét az alábbiakban. „A tudás különböző válfajai... az emberiség egész története folyamán, a boldogu-

lás, birtoklás és uralom elengedhetetlen összetevői voltak. Csak mostanára lett azon-ban a tudás a gazdagság és hatalom fő forrásává. Valamely ország gazdaságának teljesí-tőképessége vagy akár védelmi ereje ma már nem elsősorban a fölhasználható földte-rület nagyságán, a nyersanyagok bőségén vagy a népesség számán múlik, hanem döntő mértékben a lakosság iskolázottságán, műveltségén, képzettségén, tudásán. S emeljük ki, hogy az információs társadalom a tudás szakadatlan, bővített újratermelé-sének társadalma: az információs társadalom élenjáró technológiáinak termékei min-denekelőtt a gyorsabb és mind nagyobb tömegű információföldolgozást és -előállítást magát szolgálják." [13]

A tudásalapú társadalom egyszersmind tanulásalapú társadalom is. Az ismeretek rendkívül gyorsan elavulnak, a tudás állandó bővítést igényel. Ez rákényszeríti a munkaerőt az állandó tanulásra. A tudás, az információ egyre kevésbé egyes szemé-lyek privilégiuma. Mindenki számára felértékelődik a korszerű ismeretszerzés képes-sége, az élethosszig tartó tanulás fontossága. Az élethosszig tartó tanulás is az informáci-ós társadalom szükséges jellemzője, amely nyilvánvalóan csak távtanulás formájában valósítható meg, hiszen az egyén (egy bizonyos életkor után) a munkája mellett kény-szerül erre. A technikai lehetőségét többségében a számítógépes világháló, az Tntcmet teremti meg.

További jellemző, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé válik, és a legfontosabb erő-forrás az információ.

Az információ nemcsak erőforrás, hanem áru és hozzáadott érték is!

A tudományos-technológiai haladás a számítógépek szerepének növekedésére épül, meghatározó szerepet kap az informatika. Kialakulnak a világméretű információs hálózatok (pl. Internet), ehhez kapcsolódóan új fogalomként megjelenik az információs közműrendszer, amelyet az információs társadalmak gazdaságának infrastruktúrája-ként kezelnek (információs szupersztrádaként is szokás emlegetni).

Információs közmű

Nagy számítógépek, személyi számítógépek, terminálok digitális-műholdas köz-vetlen online kapcsolatrendszere.

Erre az információs infrastruktúrára épülnek a korszerű vállalatok is, és ennek a világméretű információs infrastruktúrának a fejlődése segíti a globalizációt.


Mi is a globalizáció?

„Az angol hercegnő egy francia alagútban egyiptomi barátja mellett, skót whiskytől ittas belga sofőr ál-tal vezetett, holland motor hajtotta német autóban ülve, olasz paparazzik elől menekülve balesetet szen-ved, és meghal egy amerikai doktor kezei kőzött, aki a gyógyításhoz brazil orvosságot használ."12

Az információs társadalmak kialakulásában és fejlődésében kulcsszerepet játszik a globalizáció, amely az informatika fejlődésével is kölcsönös kapcsolatban áll. Egy-részt az informatika nyújtotta lehetőségek (infrastruktúra, nemzetközileg szabványo-sított integrált rendszerek stb.) a globalizáció erősödését teszik lehetővé. Másrészt vi-szont a globalizációból fakadó igények keresletet teremtenek az informatikai fejlesz-tések iránt. Világméretekben a globalizációnak legalább annyi ellenzője, mint híve van, de a folyamata megállíthatatlan tény.

Az információs társadalom gyakorlati megvalósulásának legfontosabb szegmensei:13

- távmunka, - távoktatás, - e-kereskedelem, - e-közigazgatás, - e-ügyintézés, - e-levelezés, - telemedicina, - telebanking stb. Kivétel nélkül mindegyik közös jellemzője, hogy feltételezi az információs infrast-

ruktúrát, a hálózatokhoz való hozzáférést (Internetet). Az informatikai és hírközlési technológiák és megoldások nyújtják azt a korszerű eszközrendszert, amelyikre ala-pozva kiépíthetők ezek az új szegmensek.

1 .4 .3 . Az információs társadalom elméletének gyakorlati vonatkozásai , a hazai gazdaság vetületében

„Mottó: Információs társadalom? Miközben a világ lakóinak 60%-a még nem látott telefont!"14

Az elmúlt évezred végére Európa korábbi tudományos és technológiai felsőbbrendű-sége fokozatosan megszűnt. A kutatók ezt arra vezetik vissza, hogy az EU-nak nem si-

12 Fordítás egy névtelen elektronikus körlevélből. Idézi Ζ. Karvalics. 13 A 4. fejezetben e területek többsége részletes értelmezésre kerül. 14 Dr. Fodor Eleonóra: Gondolatok az „eEurope: Információs társadalom mindenkinek", az Európai Uniós

Kezdeményezés meghirdetéséről. [1]

Globalizáció

Nemzetek fölöttivé, nemzeteket átszövővé válás. Az áruk, a tőke, az emberek és az információ olyan áramlása, amely a világ népeinek növekvő kapcsolatrendszerét és kölcsö-nös függését hozza létre.

3 0 A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPJAI

került a tudományokban való eró'sségét technológiai és gazdasági teljesítménnyé ala-kítani. Ezt felismerve tűzte napirendjére az ezredfordulón az EU az információs tár-sadalomhoz vezető „európai út" kialakítását.

2000 márciusában, a lisszaboni csúcsértekezleten került meghirdetésre az Európai Uni-ón belül az eEurope program, melynek jelszava: „Információs társadalom mindenkinek".

Ezen program főbb célkitűzései:15 [1] - az Internet-elérés költségeinek csökkentése, - az elektronikus kereskedelem előretörésének segítése, biztonságosabbá tétele, - az ifjúság megismertetése az információtechnológia kínálta lehetőségekkel, - a tanulói és a kutatói szféra számára megfelelő sebességű Internet-csatlakozás

biztosítása, - elektronikus közigazgatás kiépítése. A program azóta többször is megerősítést nyert. Tekintsük át kicsit, hogyan is álltunk mi akkor e-téren!16

Magyarországon szűkebb szakmai körben már a kilencvenes évek elején megjelent a kezdeményezés a Nemzeti Informatikai Stratégia kialakítására. 1995-ben létrejött az Nemzeti Informatikai Stratégiai Előkészítő Bizottság, amely elkészített egy tanul-mányt (egy vitaanyagot), amely szellemi forrásul szolgált az utóbb kiforró magyar in-formatikai stratégia számára. [11]

Ebben sok mással együtt előrevetítették, hogy az élet minden területén meg fog-nak jelenni az információs társadalom jelei. Hatással lesz a gazdaságra, a közigazga-tásra, a magánszférára.

A gazdasági életben megjelenő hatásaként vélelmezték, hogy - a termelésre és a szolgáltatásra gyakorolt hatása miatt az informatikai átalakulás

a gazdasági növekedés motorjává válhat, - átalakul, hatékonyabbá válik a gazdasági szervezetek működése, - új munkahelyeket, új gazdasági ágazatokat hoz létre, és „drámaian" megváltoz-

tat egyes iparágakat, - kiépül egy új ágazat, az információs gazdaság, - a szektor jelentős exporttényezővé válik, - változások jelentkeznek a munkahelyteremtés és a foglalkoztatás területén, - a gazdasági élet globalizálódik. Hosszas vajúdás, többlépcsős változtatások után a ma is érvényes információs stra-

tégiánk 2003-ban került elfogadásra. Hat fő célkitűzést fogalmazott meg. [8] - Az első célja mindenki előtt világossá tenni, hogy Magyarország számára nincs

más alternatíva, mint belépni αζ információs korba annyira intenzíven és innovatí-van, amennyire erőnkből telik,

- a második cél az, hogy a stratégiakészítés szabályai szerint a tudásalapú gazdaság és az információs társadalom építésére átfogó víziót, ennek megfelelő összetett és összehangolt terveket és a tervek megvalósításához operatív programokat adjon,

15 Az ilyen programok általában nem képezik tankönyvek témáját, mert aktualitásuk gyorsan elvész. Ez esetben azonban úgy véljük, hogy mind az európai program, mind a hazai stratégia tantárgyunk szem-pontjából meghatározó jelentőségű, és már lezárult történeti tény. Bármikor későbbi elemzések kiindu-lópontjai lehetnek, ezért adtunk mégis helyet nekik e tankönyv oldalain.

16 Az akkori informatikai fejlettségünket tükröző részletes adatoknak az olvasó a szakirodalomban nézhet utána.


- harmadik cél az, hogy a hazai információs társadalom stratégiája a magyar gaz-daság versenyképesebbé és eredményesebbé válását szolgálja,

- negyedik célja, hogy megvalósuló stratégiaként bebizonyítsa: az informatika, az in-formációs és kommunikációs technológia nem pusztán lehetőség, hanem haté-kony eszköz - ez a negyedik cél megfogalmazható úgy is: a megvalósuló stratégia eredményei az informatikai „ágazat"presztízsét kívánják megalapozni, megteremteni,

- ötödik célja, hogy Magyarországnak legyen a kormány által elfogadott - az európai ér-tékek elfogadását is tükröző-, az információs társadalom fejlesztésére vonatkozó táv-lati terve és programja - az Európai Unió elvárása és a közösségi támogatások nyúj-tásának egyik feltétele, hogy az ország rendelkezzen ilyen dokumentummal,

- hatodik célja, hogy alaptervként szolgáljon - a stratégia megvalósításához kap-csolódóan kialakítandó tervezési rendszer hivatott megalapozott terveket adni a másodikként megjelölt cél operatív programjainak végrehajtásához. Ezeknek a terveknek rendező elve, „rendezési terve" a MITS.

A stratégia azt kívánja elérni, hogy Magyarországon tíz éven belül tudásalapú gaz-daság, modern információs társadalom, állam és önkormányzat alakuljon ki.17

Végezetül tájékoztatásként álljon itt egy összehasonlítás arra vonatkozóan, hogy a nemzeti stratégia elfo-gadásának idején milyen állapotok jellemezték a fejlettebb Európához viszonyítva a magyar gazdaságot.

A felkészültségi (readiness) rangsorban elfoglalt hely a vizsgált 75 ország közül

Ausztria Belgium Görögő. Portugália Svérfo. Magyaro.

Hálózati felkészültségi index 9 18 31 27 4 30

Hálózathasználati komponens index 11 22 30 25 5 32

Képessé tévő faktorok komponens Indexe 13 7 35 28 3 29

Hálózati hozzáférés 17 17 39 28 2 29

Információs infrastruktúra 13 16 30 25 2 29

Hardver, szoftver és támogatás 20 18 47 30 2 29

Hálózati politika 13 22 43 24 7 32

Gazdaság és gazdasági környezet 17 22 42 23 12 28

ICT politika 8 22 43 25 2 35

Hálózati társadalom 9 13 35 33 10 27

Hálózati tanulás 12 18 42 29 2 21

ICT lehetőségek 8 6 29 28 17 37

Társadalmi tőke 6 14 35 41 11 22

Hálózati gazdaság 16 22 41 28 5 36

E-commerce 20 24 47 34 4 36

E-govemment 14 29 54 26 4 25

Általános infrastruktúra 15 13 23 24 8 48

Az adatok forrása: The Global Information Technology Report 2001-2002: Readiness for the Networked World (Harvard University - Center for International Development, 2002, Oxford University Press.)

17 A tíz évből már több, mint három eltelt, hallgatóink feladata szembenézni azzal, hogy mi valósult meg a célokból.

A GAZDASÁGI I N F O R M A T I K A ALAPJAI

Az országok összehasonlítása

Ausztria Belgium Görögő. Portugália Svédo. Magyaro.

Népesség (ezer fő) 8 211 10 200 10600 10 000 8 880 10 200

Vidéki népesség aránya (%) 35,38 2,76 40,08 37,2 16,74 36,2

GDP per fó (USD) 26 314 26 958 16326 16 882 23 884 12335

Versenyképességi Index (2001-02) 18 19 36 25 9 28

Humán fejlődési Index (2001) 14 5 22 26 2 31

Telefonvonal/100 lakos 47,36 49,93 53,16 43,04 68,2 37,09

Telefonhiba/100 fővonal 6,27 4 17 11,2 8,4 16,8

Internet hostok /10 000 lakos 588,49 295,44 103,91 62,02 670,79 102,09

PC-k száma/100 lakos 27,65 34,45 7,05 10,48 50,67 8,51

Illegális szoftver aránya (%) 37 33 66 42 35 51

Internetet elérő PC-k aránya (%) 21,29 8,58 14,75 5,92 13,24 12

Intemetfelhasználó / host 4,35 8,99 9,04 35,9 8,39 6,85

Intemetfelhasználó /100 lakos 25,58 26,57 9,39 22,27 56,3 6,99

Mobiltelefont használó /100 lakos 78,55 54,88 55,9 66,51 71,36 29,33

Átlagos havi előfizetői d(j egy 20 órás hozzáféréshez (USD)

16,3 5,59 16,04 14,84 2,59 20,74

1.1. táblázat: A nemzet i stratégia e l fogadásának idején a magyar gazdaság jellemzői a fe j le t tebb Európához viszonyítva [18]

ÖSSZEFOGLALÁS

1. Az informatika az ismeretek megismerésének, elrendezésének és kezelésének tudománya, ami nem azonos a számítástechnikával. A számítástechnika eszköz az informatika számára.

2. Az informatika interdiszciplináris tudomány. 3. A gazdasági informatika az informatika egy szakága. A gazdasági rendszerek

számítógépes adatfeldolgozását, információ szervezését jelenti. 4. Az informatika elemei:

- hardver, - szoftver, - menver, - orgver.

5. A számítástechnika kialakulásának és fejló'désének szakaszai: - a számírás kezdete, - a számolási segédeszközök kialakulása, - a mechanikus számológépek korszaka, - az elektromosság kora, - elektronikus számítógépek generációi (5 generáció).

6. A hardver változásával együtt változtak a szoftverek, illetve az adatfeldolgozási módok és technikák is.


7. A feldolgozási módok: - kötegelt, - tranzakcióorientált.

8. Feldolgozási technikák: - offline, - online.

9. A számítógépekhez hasonlóan a fejlesztőeszközöket is generációkba szokás sorolni.

10. A számítástechnika történetében jelentős szerepet töltöttek be magyar kutatók és szakemberek.

11. A gazdasági informatika történetének kezdete az első generációs számítógépek megjelenéséhez kapcsolható. A kialakult alkalmazásokat jelentősen befolyásolták a számítógépek kezdeti adottságai és az akkoriban érvényes szervezési elvek.

12. A kezdeti időszakot a kötegelt feldolgozási módon és az offline feldolgozási technikán alapuló számítóközpontos szolgáltatások jellemezték.

13. A második nagy korszakban alakultak ki a tranzakciófeldolgozáson és online technikán alapuló funkcionális jellegű szigetrendszerek.

14. A harmadik korszaktól indulnak az integrációs törekvések, amelyek magasabb szinten ma is jellemzőek.

15. Az információs társadalom az információ szabad létrehozásán, forgalmazásán, hozzáférésén és felhasználásán alapuló társadalmi struktúra, a gazdasági, társa-dalmi, technológiai fejlődésnek az a szakasza, amikor a legfontosabb termelési tényezővé az információ válik.

16. Néhány fontos technikai-gazdasági jellemzője: - a minőségét meghatározó jellemző a tudásgazdaság, - húzógazdasági ágazata a tudásipar, - legfontosabb erőforrása az információ, - műszaki-technikai meghatározója a számítástechnika, - meghatározó eszközrendszere az információs közműrendszer, - jellemző vállalata az információs infrastruktúrára épülő vállalkozás, - kísérőjelensége a globalizáció.

17. A fejlett ipari gazdaságok törekvése felzárkózni az információs társadalom szint-jére, ennek érdekében nemzeti, illetve regionális stratégiákat dolgoznak ki.

18. Magyarország is rendelkezik e téren nemzeti stratégiával, ami célrendszerében alkalmazkodik az Unió eEurope programjához.

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1. Fogalmazza meg az informatika lényegét! 2. Határolja el az informatika és a gazdasági informatika fogalmát! 3. Sorolja fel az informatika elemeit! 4. Határozza meg az egyes elemek lényegét! 5. Sorolja fel, milyen főbb szerepcsoportok alkotják a menvert! 6. Határolja el az informatika és a számítástechnika fogalmát, szerepét! 7. Milyen főbb szakaszokra bontható a számítástechnika fejlődése?


8. Nevezzen meg egy-két jellemzőt, amelyek megkülönböztetik a számítógép-ge-nerációkat egymástól!

9. Nevezzen meg olyan magyar származású szakembereket, akik jelentős szerepet játszottak a számítástechnika korai fejlődésében!

10. Nevezze meg a tevékenységi területüket is! 11. Milyen adatfeldolgozási módokat és technikákat ismer? 12. Ismertesse röviden a lényegüket! 13. Különböztesse meg röviden a fejlesztőeszközök generációit! 14. Milyen szervezési elvek érvényesültek az informatikatörténet kezdeti időszakában? 15. Mi jellemezte a gazdasági informatikai alkalmazások főbb fejlődési szakaszait? 16. Mi volt a szigetrendszerek fő hiányossága? 17. Mit jelent a fogalom: posztindusztriális társadalom? 18. Határozza meg az információs társadalom informatikai szempontból célszerű

fogalmát! 19. Soroljon fel néhány jellemzőt, amely az informatikai társadalmat minősíti! 20. Hasonlítsa össze az ipari társadalom és az információs társadalom néhány gaz-

dasági-technikai jellemzőjét! 21. Emeljen ki néhány célt az eEurope program célkitűzései közül! 22. Emeljen ki néhány célt a magyar informatikai stratégia célkitűzései közül!

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM

[1] BENKONÉ DR. DEÁK IBOLYA: Magyar út az informatikai társadalom felé. Budapest, 2001, BGF.

[2] DR. BODNÁR PÁL (SZERKÓ: Gazdasági informatika. Budapes t , 1999, P S Z F . [3] CSAJBÓK ZOLTÁN: A számítástechnika története. Budapest, 1992, Mihály Márta

Kiadó. [4] DR- HALASSY BÉLA: Ember - információ - rendszer. Budapest, 1996, Magyarországi

IDG Lapkiadó Kft. [5] HE, SHAOYI: Informatics: a brief survey. The Electronic Library, vol. 21 (2003) no.

2. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3391&issue_id=444 [6] KISS FERENC - MAJOR IVÁN - VAI.ENTINY PÁL: Információgazdaság és piacszabá-

lyozás. Budapest, 2000, Akadémiai Kiadó. [7] Liss, JEFFREY (FŐSZERK.): Bekötőutak az információs kultúrához. Budapest, 2003,

Infonia-Aula. [8] Magyar Információs Társadalom Stratégia, http:llvmw.gkm.hu [9] MARKÓ TAMÁS: A számítástechnika története. Pécs, 1996, Janus Pannonius Tudo-

mányegyetem. [10] MÁRKUS BÉLA: Menedzsment és adatpolitika. Jegyzet az OLLO-képzéshez. [11] A Nemzeti Informatikai Stratégia. 1995, Nemzeti Informatikai Stratégiai Előké-

szítő Bizottság. [12] NOSZKAY ERZSÉBET: Informatikai és rendszerszervezési alapismeretek. Budapest,

1994, Múzsák Kiadó. [13] NYÍRI KRISTÓF: Információs társadalom és nemzeti kultúra.

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kutatas/nyiri/nk.htm

http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=3391&issue_id=444

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kutatas/nyiri/nk.htm

AZ INFORMATIKA TÖRTÉNETE 35

[14] RÓZSÁS PÉTER - ZSIDAI TAMÁS: AZ információs társadalom finanszírozása. http:llwvrw.inco.hulincollinfogazdlovocikk3.htm

[15] ÚJVÁRI NÉ DR. MELICH KATALIN (SZERK.): Gazdasági informatika I I . B u d a p e s t , 1999, PSZF.

[16] Ζ. KARVALICS LÁSZLÓ: AZ információs társadalom keresése. Budapest , 2002, Infonia-Aula.

[17] Információs társadalom: http://hu.mkipedia.org/mki/Inform%C3%A1ci%C3%B3sj%C3%Alrsadalom

[18] Internethajó: http:llv3ww.almalap.hu/200210/internet.html

http://hu.mkipedia.org/mki/Inform%C3%A1ci%C3%B3sj%C3%25Alrsadalom

Rendszerelmélet és információelmélet

A 2.1.-2.4. alfejezetek szerzője: Benköné dr. Deák Ibolya

A 2.5. alfejezet szerzője: Dr. Gyurkó György

2.


Kulcsfogalmak

Adat, jelentéstartalom, információ Kommunikáció

Dedukció Modell

Emberi tényező Redundancia

Fekete doboz (módszer) Rendezettség

Hardver Rendszer

Hierarchia Rendszerelmélet

Információs rendszer Struktúra

Információtechnológia Szabályozás

Irányítás Szoftver

Izoláció Totalitás

Kibernetika Vezérlés

2.1. Bevezetés 2.2. Rendszerelméleti alapok 2.3. Rendszermodellezés 2.4. Rendszerirányítás 2.5. Adat, információ, kommunikáció, információs rendszer

RENDSZERELMÉLET ÉS INFORMÁCIÓELMÉLET

2 .1 . BEVEZETÉS

2 . 1 . 1 . Miről szól a fejezet?

Az informatikát meghatározó két tudományág a kibernetika és a rendszerelmélet. A fejezet célja megismertetni és megértetni azt a fogalomrendszert, amelyiket e két tudományterületről eredeztetve az információs rendszerek fejlesztői és felhasználói is egyaránt használják. Úgy véljük, ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az információs rendszerek leendő felhasználói1 egyértelműen meg tudják fogalmazni igényeiket a rendszerek fejlesztőivel szemben, illetve a szervezők is azt értsék egy-egy kategórián, amit a felhasználó közölni szeretne.

Az egyértelmű közös szaknyelv kialakításán túl célunk némi tudománytörténeti áttekintést is adni, mert úgy véljük, ez része hallhatóink szakmai műveltségének.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk „megfertőzni" hallgatóinkat a rendszer-ben való gondolkodás, a rendszerszemlélet tudatos igényével.

2 . 1 . 2 . Miért van szükség rendszerelmélet i és kibernetikai i smeretekre?

Az emberek többsége2 szándéktalanul is használja a rendszer kategóriát, ha valami-lyen összetettebb dologgal, jelenséggel találkozik. Feltehetően, ha meg kellene hatá-rozniuk, hogy mit is értenek a fogalom alatt, nehéz helyzetbe kerülnének, hiszen a világon minden egyes dolog a maga szintjén összetett, „minden mindennel össze-függ". [6] A dolgok módszeres vizsgálatára törekvő ember összefüggésekben gondol-kodik, - leegyszerűsítve - rendszert lát.

Tananyagunk elsajátítói feltehetően ilyen, „a dolgok módszeres vizsgálatára törek-vő" emberek. Leendő közgazdászként, (szűkebb körük) közgazdász-informatikus-ként ember és technika szerves egységének (összefüggő rendszereinek) olyan szintjét hozzák létre vagy használják fel, amely bonyolultságát tekintve a „hétköznapi elme" számára már gyakran felfoghatatlan.3

A felhasználók számára a rendszerben való gondolkodás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy átlássák, megértsék és értő módon tudják használni ezeket a rendszereket.

A szervezők számára pedig a rendszerszemlélet, a rendszerben való gondolko-dás olyan alapelv, amelynek értése és érvényesítése nélkül a szakember „bot nélküli világtalan", „navigáció nélkül hánykolódó hajó a végtelen vizeken"4.

1 Hallgatóink többsége közéjük fog tartozni. 2 A modern kor kultúráinak viszonyai között. 3 Emlékezzünk az előző fejezet egyik mottójára: „Információs társadalom? Miközben a világ lakóinak

60%-a még nem látón telefont!" 4 A példák a fejezet szerzőjének a hasonlatai és nem a fent hivatkozott forrásnak a részei.


A szervezőmunka általános alapelvei közül elsőként a rendszerszemléletű gondol-kodást szokás kiemelni [12], ebből különösen lényeges:

- a rendszertulajdonságok ismerete és figyelembevétele, - a rendszer határainak gondos, körültekintő értelmezése, - annak a tudatos alkalmazása, hogy az alrendszerek önmagukban optimális mű-

ködése még nem garantálja a rendszer optimális működését. Ezeknek az alapvető „sarokköveknek" a megértéséhez szükséges a rendszerelmélet

és a vele szoros összefüggésben lévő kibernetika részletesebb ismerete.

2 . 2 . RENDSZERELMÉLETI ALAPOK

2 . 2 . 1 . Elmélet tör ténet i alapok

Az informatika fejlődését leginkább befolyásoló két tudományág a kibernetika és a rendszerelmélet [4]. Kialakulásukat, irányzataikat, képviselőiket nem kívánjuk a tel-jességre törekedve ismertetni (ennek történeti áttekintésével a menedzsment alapis-meretek keretében már találkozhatott a hallgató). Arra törekszünk csupán, hogy a tantárgyunk szempontjából fontos vetületeket felelevenítsük, illetve esetenként a ko-rábbi ismereteiket kiegészítsük.

Kibernetika A kibernetika évezredes múltú görög eredetű szó. A kübemézis kormányzást, a kübemétész hajókormányost jelent. A kübernétiké a kormányzás művészete. A régi gö-rögök a hajók irányításával, navigálásával összefüggésben használták a kifejezést. Mai értelmezésében a kibernetikát legegyszerűbb megközelítésében az irányítás tudomá-nyának szokás nevezni.

Kibernetika

A kibernetika az irányítás tudománya.

A mai értelemben definiált kibernetika Norbert Wiener (1894—1964) amerikai matematikus nevével és munkásságával veszi kezdetét. Az ő értelmezésében a kiber-netikát az irányítás és kommunikáció tudományaként kezelték.

A kibernetika volt az első, a hagyományos tudományágakat mintegy keresztben metsző interdiszciplína, amely alkalmat adott a különféle tudományágak közötti szerves kapcsolat megteremtésére.

Ilyen interdiszciplináris jellegű az informatika is (ahogyan azt már az előző fejezetünkben kifej-tettük), és ilyen lesz majd a később ismertetett rendszerelmélet is.

A kibernetika gazdasági vetületeivel Oscar Lange (1904-1965) lengyel közgaz-dász foglalkozott. A dolgok, jelenségek ok-okozati összefüggéseire irányította a fi-gyelmet. Megállapította, hogy a kibernetika lényege a kapcsolódó rendszerek csatolt


tevékenységének irányítása. Ebben az értelmezésben tehát a kibernetika a csatolt tevé-kenységek tudománya.

A kibernetika magyar vonatkozásai leginkább Kalmár László (1905-1976) nevé-hez kapcsolhatók. A matematika szegedi professzoraként az egyetemen kibernetikai laboratóriumot hozott létre, melyben gyakorlatilag is jelentős alkotások születtek. Munkásságát - más összefüggéseiben - már az előző fejezetünkben is méltattuk. A ki-bernetika teljességre törekvő - manapság leginkább elismert - meghatározását ő adta az alábbiak szerint:

„A kibernetika egy új komplex tudományos kutatási irányzat, amely a vezérlésnek és szabályozásnak, továbbá az információk ezzel kapcsolatos gyűjtésének, továbbítá-sának, tárolásának, feldolgozásának és felhasználásának olyan általános törvénysze-rűségeit kutatja, amelyek a vezérelt vagy szabályozott anyagi rendszer legkülönbö-zőbb mozgásformája esetén a mozgásforma specifikus mozgástörvényeivel együttes hatásban érvényesülnek." [4]

A kibernetika jelentősége az informatika szempontjából részben abban rejlik, hogy olyan új vizsgálati módszereket hozott létre, amelyek az informatikai szervezés számára nélkülözhetetlenek.

Ezek az alábbiak: - absztrakció, - modellmódszer, - dedukció, - fekete doboz módszer.

A módszereket a későbbiekben részletezzük.

További jelentős eredménye a kibernetikának, hogy igazolta, a hagyományos erő-források (anyag, energia) mellett az információ is önálló erőforrás.

Rendszerelmélet A múlt század közepére tudománytörténeti szempontból sajátos jelenség alakult ki. A különböző specializálódott tudományágakban egymáshoz hasonló, általános prob-lémák merültek fel, tekintet nélkül arra, hogy egyes tudományágak tárgyát mi képez-te. Ez szükségessé tette egy új tudományos szemlélet, majd tudományág kialakulását, amely olyan problémákkal foglakozik, amelyek egyetemes természetűek, és általáno-san érvényes válaszokat keres az általános problémákra. Ez a kialakuló új alaptudo-mány az általános rendszerelmélet (General System Theory) lett.

Az információ önálló erőforrás.

Kibernetika

A kibernetika egy komplex tudományos irányzat, amely a szabályozás, vezérlés, információtovábbítás, -feldolgozás általános törvényeit kutatja, mely törvények valamennyi mozgásformában érvényesek, és együtt hatnak az adott mozgásforma specifikus mozgástörvényeivel.


Elméleti irányzat Ide sorolhatók mindazok az iskolák, amelyek kifejezetten a rendszerelmélettel mint általános módszertannal foglalkoznak. Ε csoporton belül aszerint különböztetjük meg az elméleti irányokat, hogy a rendszerteoretikus melyik tudományág képviselő-je, melyik tudományterületről indult ki elméleti koncepciója kidolgozásánál.

Az elméleti irányzaton belül - a tudományterületek szempontjait figyelembe véve -két jelentős irány alakult ki:

- a biológiai és - a matematikai.

Megalkotói abból indultak ki, hogy a speciális tudományágak elméleti konstrukci-ói között hasonlóságok vannak, ezért olyan elméleti modellek kidolgozására töreked-tek, amelyek legalább két különböző vizsgálati, kutatási területre alkalmazhatók. En-nek az általános elméleti keretnek és módszertannak a kialakítása megkönnyítette a különböző tudományágak művelői számára egymás eredményeinek a megismerését és hasznosítását, segítette a határtudományok kialakulását. (Ilyen határtudományok pl. a szociálpszichológia, a biofizika, a gazdaságszociológia stb.)

A fentiekből következik, hogy az általános rendszerelmélet interdiszciplináris jellegű.

Az általános rendszerelmélet által feltárt törvényszerűségeket szaktudományok alkal-mazzák, nyilvánvalóan saját specialitásaiknak megfelelően - azaz a műszaki, gazdasági, biológiai stb. rendszerekre vonatkoztatva -, ezért a szakirodalomban előfordul, hogy az általános rendszerelmélettől megkülönböztetik a speafikus rendszerelméleteket. [3]

A rendszerelmélet létrejöttét és fejlődését jelentősen inspirálták a kibernetika eredményei.

Az általános rendszerelmélet irányzatai Az általános rendszerelmélet „atyjának" a magyar származású Ludwig von Berta-lanffyt (1901-1972) tekintik.

1950-ben Torontóban, a Filozófiai Társaság ülésén ismertette koncepcióját. A ku-tatók véleménye a rendszerelmélet lényegi kérdéseiben egységes volt, ennek szelle-mében megalapították az Altalános Rendszerkutató Társaságot, ami lendületet adott az új tudományág fejlődésének.

A kutatások több irányban folytak, a nézetek irányzatokká rendeződtek. Mi a három legjelentősebb irányzattal foglalkozunk. Ezek a következők: - elméleti irányzat, - szemléleti irányzat, - alkalmazástechnikai irányzat.

A rendszerelmélet három fő irányzatot tartalmaz.

Az elméleti irányzat két ága: a biológiai és a matematikai irányzat.


A biológiai irányzat megalapítója és legjelentősebb képviselője Ludwig von Bertalanffy. Ő volt, aki a különböző területeken megjelenő rendszerfogalmak és módszerek lényegi egységét elsőként értette meg, és az általános rendszerelméletet tudományos diszciplínaként ismertette el. Bertalanffy iskolája elsősorban az élő szer-vezeteket vizsgálta rendszerként.

Vizsgálatai során megállapította: minden szerves rendszer alapvető jellemzője az, hogy összetevőinek szakadatlan változása közepette fenntartja önmagát. A szerves rendszernek ezt a képességét homeosziázisnak nevezte.

Megállapította, hogy bizonyos szinten minden szervezet fenntartja önmagát a köz-vetlen alatta levő szintek (egységek, elemek) változása, felépítése, bomlása, elhaszná-lódása útján.

Alaptézisei a biológiára vonatkoztak, de megállapításai más területekre is adaptál-hatók.

A matematikai irányzatot formalista irányzatnak is nevezik, és elsősorban vizsgála-ti módszerében sajátos.

Az irányzat vizsgálati módszere a következő lépésekből áll: - először definiálják a rendszer fogalmát, - másodszor megvizsgálják a meghatározásból, a definícióból levezethető követ-

keztetéseket, - harmadszor mind a definiálást, mind a levonható következtetéseket matemati-

kai jelrendszer alkalmazásával, matematikai modellekkel oldják meg. Mivel olyan matematikai jelrendszer kialakítására törekedtek, amely alkalmas arra,

hogy a bonyolult rendszerek és a rendszert alkotó kapcsolatok, összefüggések feltárha-tók, megismerhetők legyenek, a matematikai kutatásoknak is serkentőivé váltak.

Szemléleti irányzat Legjelentősebb képviselője Κ. Ε. Boulding (1910-1993), akinek munkásságát és irányzatát rendszerfilozófiának is nevezik. A rendszerszemlélet lényegét ő fogal-mazta meg elsőként az Altalános rendszerelmélet a tudomány csontváza című tanulmá-nyában. [9]

Ebben a tanulmányban a világ rendszernek tekinthető jelenségeit bonyolultságuk szerinti hierarchiába rendezte. A hierarchia az egyszerűbb rendszertől halad a bonyo-lultabb felé, 9 szintet alkot. A bonyolultabb rendszerek jellemzően rendelkeznek azokkal a jellemzőkkel is, amelyek az egyszerűbb rendszereken megfigyelhetők. Ez a felismerés nagy segítséget jelent minden tudományterület kutatóinak a bonyolult rendszerek tanulmányozásához, szervezéséhez.

5 Háklár-Nagy szerint.

A rendszerszemlélet szintetizált módszer [8], amelyet a bonyolult rendszerek értelme-zése, vizsgálata, tervezése és szervezése során alkalmazunk.

A rendszerszemlélet legalább három vetületben vizsgálható [8]5: - az igény a rendre, - a módszer, - az érvényesülési feltételek.

4A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPJAI

Az első: a rend iránti igény Boulding javaslata szerint három előfeltevésen alapulhat: - „a rendszer, a rend, a szabályosság, a véletlentől való mentesség iránti vonza-

lom, - az előbbi következményeként, hogy az egész tapasztalati világ érdekesebb,

»jobb«, ha rendezett, - a tapasztalati világ rendjének is van egy rendje, amely másodfokú rendnek ne-

vezhető". [8]6

Boulding szerint az általános rendszerelmélet a „tudomány csontváza" abban az értelemben, hogy a rendszereknek egy olyan vázát, struktúráját adja meg, amelyre rá-építhetők a különböző szaktudományok. Ezáltal segítséget nyújt abban, hogy a tudo-mány terén hol tartunk, és merre kell haladnunk.

A második vetület szerint a kibernetika és a rendszerelmélet ismeretanyagából ki-alakult egy olyan szemléletmód, amely már vizsgálati módszernek is tekinthető.7

A lényege, hogy egy adott rendszer estében nem a részeket kell vizsgálni, hanem kellő távlatból az egészet. Ez lehetővé teszi az elemek, összetevők közötti kölcsön-hatások elemzését is. Ezt a fajta szemléletet alkalmazni kell bonyolult rendszerek problémáinak megoldásánál, annál is inkább, mert a rendszer részeit is külön rend-szerként lehet kezelni, ily módon nagyménékben csökkenthető a megoldandó fel-adat komplexitása.

A harmadik vetület a rendszerszemlélet érvényesítésének feltételrendszerére vo-natkozik.8 (Tananyagunkban ez különösen fontos lesz a BPR-rel is foglalkozó 4.5. al-fejezetben.) Amennyiben új elvek alapján, új szemléletben rendezzük egy rendszer elemeit, akkor ahhoz új szervezési, szervezeti struktúrákat is kell rendelnünk.

Összefoglalva: a szemléleti irányzat lényege a „klasszikus tudományágak" határait (biológia, matematika, közgazdaságtan, filozófia, szervezés, nevelés stb.) áttörő inter-diszciplináris jelleg, valamint az, hogy a vizsgált jelenségkör egészét mint rendszert tartja szem előtt.

Ez az irányzat tehát rendszerszemlélettel közelíti és oldja meg a problémákat, egy-részt speciális, saját módszereivel (dedukció, fekete doboz módszer, szimuláció, já-tékelméleti módszer stb.), másrészt a különféle tudományágak módszertani eszköztá-rában alkalmazott eszközökkel.

(A hierarchiát részletesen a későbbiekben ismertetjük.)

Alkalmazástechnikai irányzat Ezen irányzaton belül is többféle iskola alakult ki, illetve van kialakulóban. Ezeknek is közös jellemzője, hogy módszereikben interdiszciplinárisak, koncepciójukat te-kintve pedig rendszerszemléletűek.

A legjelentősebb irányok: - az operációkutatási, - a rendszertechnikai, - a tudományos vezetési (management science) irány.

6 Idézi Háklár-Nagy. 7 Dedukció néven a későbbiekben még foglalkozunk a módszerrel. 8 Ε tekintetben hivatkozott szerzőinknek csak a szemléletét tudjuk átvenni - azzal egyetértve a példáit

(a hivatkozott forrás keltéből értelemszerűen következően) nem.


Az operációkutatási irány kialakulása a második világháború idejére nyúlik vissza. Elsősorban Angliában alakult ki és terjedt el a hadászat tervezésével, szervezésével és elemzésével kapcsolatos feladatok szükségszerű megoldásánál. Kialakítói több szak-mához tartoztak; többek között hadmérnökök, matematikusok, fizikusok és katonai szakértők voltak.

Tárgyára vonatkozóan sokféle értelmezés létezik. Lényegét tekintve leginkább el-fogadható az a meghatározás, amely szerint „az operációkutatás a modern tudomány (általános rendszerelmélet, kibernetika, matematika stb.) alkalmazása emberekből, gépekből, anyagokból és pénzeszközökből álló ipari, mezőgazdasági, közigazgatási vagy hadügyi nagy rendszerek komplex problémáinak megoldásában, amely problé-mák e rendszerek irányításában merülnek fel". [4]

Alkalmazási területei pl.9

- optimális rendelésállomány kialakítása, - optimális termékösszetétel meghatározása, - termelésirányítási, termelésprogramozási feladatok megoldása, - szállítási feladatok megoldása, - piaci stratégiák játékelméleti módszerek alkalmazásával történő kidolgozása, - készletgazdálkodási feladatok megoldása, - sorbanállás-elméleti feladatok megoldása, - optimális szállítási hálózat kialakítása stb. A rendszertechnikai iskola (systems engineering) egyik legjelentősebb képviselője G. F.

Ε. Franklin. Ez az iskola is a bonyolult rendszerek vizsgálatával foglalkozik, de amíg az operá-

ciókutatásnak a meglévő rendszerek működése, irányítása a tárgya, a rendszertechni-ka az új rendszerek tervezésére és megalkotására irányuló vizsgálatokat végez. Éles határvonalat húzni a kettő között elég nehéz.

A tudományos vezetési irány (management science) a vezetésmódszertan területén ér-vényesíti a rendszerelmélet eredményeit.

Mivel e nézetek önálló tantárgyként kerültek az előző félévek során oktatásra, bő-vebb ismertetésüktől eltekintünk. [11]

2 . 2 . 2 . A rendszerelmélet és a kibernet ika viszonya

Mindkét tudományág közös törekvése, hogy a különböző rendszerekben feltárja a rendszerek anyagi mivoltától független közös vonásokat, ezt azonban különböző szinten végzik.

A rendszerelmélet a rendszerekben közös minden olyan általános jelenséggel foglal-kozik, amelyhez általánosan alkalmazható vizsgálati módszereivel közelíteni tud.

A kibernetika szintén a rendszerek közös jellemzőivel foglalkozik, de azoknak csak egy szűkebb területével, az irányítással, a kommunikációval és az információval.

9 Hallgatóink korábbi tanulmányaik során önálló tantárgy keretében is megismerkedhettek a témához kapcsolódó gyakorlati eljárásokkal.


A két tudományterület viszonya a kezdetekben vitatott volt, a hetvenes évekre azonban többé-kevésbé letisztult [8].

Bár a kibernetika tudománytörténetileg előbb jelent meg (és, mint fentebb emlí-tettük, ösztönzőleg is hatott a rendszerelmélet kialakulására) vizsgálati terét tekintve mégis szűkebb teret fog át, ezért az a felfogás vált elfogadottá, hogy a kibernetikát az általános rendszerelmélet részeként kategorizálják, amely azonban önálló tudomány-területnek tekintendő.

Fogadjuk el, hogy a rendszerelmélet egy olyan interdiszciplináris tudomány, amely a világ bármely rendszernek tekinthető jelenségének, objektumának a vizsgálatát tár-gyaként kezeli, míg a kibernetika tárgyát csak az irányított rendszerek képezik. Jellegét tekintve ez utóbbi tudományterület is interdiszciplináris.10

2 . 2 . 3 . A rendszerelmélet alapkategóriái

A fentiek során csak használtuk a rendszer fogalmát, de nem határoztuk meg azt. Fel-tételezhető, hogy ez nem okozott nagy gondot, hiszen a szó a köznapi életben is hasz-nálatos, ezért ha pontosan nem is tudjuk, de „sejtjük" a tartalmát. A leendő közgaz-dászoknak, szervezőknek azonban ennél pontosabb ismeretekre van szükségük.

A rendszer Különböző szakkönyveket kézbe véve megfigyelhetjük, hogy némiképp eltérő rendszer-fogalmakkal találkozunk, és feltűnhet az is, hogy ezek a fogalmak bonyolultságukban el-térnek egymástól. Ezek az eltérések arra vezethetők vissza, hogy a különböző szakterüle-tek számára a rendszerfogalom eltérő vetületeinek a használata a célszerű.

A legegyszerűbb rendszerfogalmat Bertalanffy határozta meg, aki szerint a rend-szer egymással kölcsönhatásban lévő elemek együttese.

A rendszer

A rendszer egymással kölcsönhatásban lévő elemek együttese.

Ez nagyon lényegre törő, ugyanakkor olyannyira általános fogalom, hogy a gya-korlati szakember számára kevés segítséget nyújt.

Ismerjük meg a fogalom néhány finomítását! [3] A rendszer értelmezhető: - az alkotóelemekre jellemző entitásként (az entitás valamely dolog tulajdonságai-

nak összessége), - egymással kölcsönös kapcsolatban lévő elemek halmazaként,

10 Kérjük olvasóink elnézését azért, hogy enncl mélyebb tudományelméleti kategorizálásba nem bonyo-lódunk, de úgy véljük, hogy a tárgyunk célját tekintve a szakmai intelligencia követelményeinek ennyi-vel is elegei tehetünk.

RENDSZERELMELET ESINFORMACIOELMELET

- kölcsönösen összefüggő elemek egységeként, - célkitűzések elérésére koordinált elemek halmazaként, - környezetükbe illeszkedő, abban kiterjedt és attól elhatárolt elemek halmazaként. A fenti és további ezekhez hasonló finomítások azért szükségesek, mert a rendszer-

fogalmat mindig valamilyen konkrét értelmezésben használják, és az értelmezési te-rület határozza meg azt, hogy a fogalom mely vetületét célszerű hangsúlyozni.

Rendszernek tekinthető tehát pl. egy adott termelőüzem vagy az élő szervezet épp-úgy, mint az emberekből álló társadalom vagy akár egy külkereskedelmi vállalkozás információs rendszere.

Tananyagunk tárgyát a gazdasági rendszerek, illetve az azokat kiszolgáló informá-ciós rendszerek vizsgálata képezi, ezért a rendszerfogalom egy „szűkebbnek", mégis pontosabbnak vélt változatát használjuk. [6]

Ε szerint:

A rendszer

Egymással összefüggő tényezők szervezett együttese.

Hangsúlyozzuk, hogy elemzéseink során csak a szervezett rendszerek jellemzőivel fog-lalkozunk, a rendszerelméleti alapfogalmak ismertetése során is ez a sajátosság lesz, amely meghatározza, hogy mely ismeretekre helyezzük a hangsúlyt.

Az eddigiekben definiálatlanul használtuk az elem fogalmát.

A rendszerelem

A rendszer eleme a rendszernek az a funkcionálisan önálló, legkisebb része, ame-lyet a rendszer működésének elemzése szempontjából tovább nem bontunk. [2]

Egy elem helyét a rendszerben funkcionális struktúrája határozza meg. A funkció az a szerep, amelyet az elem a rendszerben betölt. Ez a funkció min-

dig speciális, de alárendelődik a rendszer egészét meghatározó jellemzőnek, mivel (mint fentebb már hangsúlyoztuk) a rendszert mint egy egységet alkotó entitást értelmezzük.

Példa: ha az emberi testet mint rendszert tekintjük, elemekként vizsgálhatjuk az egyes szerveit. Mindegyiknek megvan a saját szerepe, de csak akkor tudja betölteni, hogyha a testnek mint egésznek a részét képezi, és az egész mint egység is rendelteté-sének megfelelően funkcionál.

Egy másik példa [2]: Egy vállalatirányítási rendszer pénzügyi alrendszerének egy eleme lehet a bér-

számfejtés. Funkciója (leegyszerűsítve) az, hogy a dolgozók teljesítményei alapján számfejtse és kifizesse a bért. Ahhoz, hogy e funkció érvényesülhessen, a bérszámfej-tésnek megfelelő kapcsolatban kell állni az alrendszer más elemeivel (pl. pénztár), és a vállalatnak mint egésznek likvid módon működnie kell.


Az elemek kapcsolódásának legismertebb módjai: - sorba kapcsolás, - párhuzamos kapcsolás, - alternatív kapcsolás.

2.1. ábra: Az elemkapcsolatok jellemző változatai [8]

Azonos elemek különböző módon kapcsolva különböző viselkedésű rendszereket képezhetnek. A rendszer általunk kívánt viselkedését, teljesítményét tehát úgy érhet-jük el, hogy a meghatározott működésű elemeket meghatározott módon kapcsoljuk össze (szervezés). .<4 rendszer struktúrájának változtatásával (átszervezés) megváltoztathat-juk a működését, teljesítményét.

Talán még fizikai tanulmányaikból emlékeznek rá, hogy: - a sorba kapcsolt elemek esetén a teljesítményt a legkisebb kapacitású elem telje-

sítménye határozza meg, - a párhuzamosan kapcsolt elemek teljesítménye összeadódik, - az alternatív kapcsolat esetén egyszerre mindig csak egyik elem funkcionál, a

teljesítmény tehát vagylagos, az éppen működő elem teljesítményének meg-felelő.

A fenti összefüggések elsősorban a folyamatszervezés, nem az adatszervezés szempontjából lesz-nek számunkra jelentősek.

A struktúra

A rendszer struktúrája a komponensei között fennálló relációk halmaza [2], egy-szerűbben az elemkapcsolatok összessége.

A példából is érzékelhető, hogy a funkció az elemek közötti kapcsolatrendszerben érvé-nyesül, ez a kapcsolatrendszer alkotja a rendszer struktúráját.


A rendszerek csoportosítása A rendszerek megismeréséhez segítséget nyújt bizonyos általános rendszerjellemzők vizsgálata, ezeket az általános jellemzőket egyszersmind csoportosító szempontok-ként is kezelhetjük.

Szeretnénk kiemelni, hogy a későbbiekben megfogalmazottak hangsúlya nem a csoportosításon van, hanem a rendszerjellemzőkön. Amennyiben az olvasónak hi-ányérzete támad, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek ilyen témájú tankönyveiben sokkal differenciáltabb csoportosításokkal találkozhat. Mi azonban nem egy teljes fo-galmi taxonómiát11 kívánunk itt nyújtani, hanem csupán egy olyan célszerű rendsze-rezést, amelynek segítségével a gazdálkodó szervezetek lényeges általános rendszer-jellemzői felismerhetők. Nem kívánunk továbbá olyan mélységű fogalomértelmezés-be bonyolódni, amely már a filozófia kérdéskörének a határait súrolja.12

Létezésük szerint a rendszerek lehetnek: - materiális és - absztrakt rendszerek. A materiális rendszerek az anyagi világ jelenségei, melyek tudatunktól függetlenül, ob-

jektíve léteznek. Ezek a rendszerek általában három csoportba tagozódnak. [3] [4] - szervetlen természetben kialakult rendszerek - élő szervezetek és közösségeik - emberekből és eszközeikből álló rendszerek Az absztrakt rendszerek az anyagi világ jelenségeinek tudati tükröződései és kivetí-

tődései. Ezek közül a legfontosabbak a matematikai és logikai rendszerek, valamint a materiális rendszereket közvetlenül tükröző modellek (pl. számrendszerek, döntési modellek, speciális absztrakt rendszer pl. a számvitel rendszere).

Működésük szerint megkülönböztetünk: - statikus (nem működő) és - dinamikus (működő) rendszereket. A statikus rendszerek elemkapcsolataiban nincs állapotváltozás, mozgás, pl. ilyen

egy kerítésoszlop, egy asztal. A dinamikus rendszerek elemkapcsolatai mozgáskapcsolatok, az elemek az állapot-

változás során kölcsönösen hatnak egymásra (pl. egy gép, egy élő állat, egy hadsereg, egy lavina).

A működő rendszerek tovább csoportosíthatók abból a szempontból, hogy a mű-ködést a természeti-társadalmi törvények spontán érvényesülése váltja-e ki, vagy pe-dig a működés valamilyen meghatározott cél érdekében a szóban forgó törvények tu-datos felhasználásával valósul meg.

Ebből a szempontból - célszerűen és - nem célszerűen működő rendszerek különböztethetők meg. A célszerűen működő rendszerek alkalmasak bonyolult célok követésére és a cél eléré-

séhez szükséges stratégia és taktika kidolgozására. A nem célszerű működést folytató rendszerek erre nem alkalmasak.

11 Teljes rendszerezett felsorolás. 12 Pl.: szervezett rendszer-e a „világegyetem, az óceán, a kismadár"? [6]


A célszerűen működő rendszerek egy része mesterségesen szervezettrendszer, és a mű-ködési célirányukat irányítás biztosítja, az ilyen rendszereket kibernetikai rendsze-reknek is nevezhetjük (ez a későbbiekben részletesebb kifejtésre kerül).

A spontán működő rendszereket valamilyen természeti vagy társadalmi törvény mozgatja.

Az eddigiekből következően a célszerű működést folytató rendszerek közé sorol-hatjuk pl. a vállalkozást. Működő, de nem célszerű állapotváltozással rendelkező rendszer pl. a lavina mozgása.

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy minden rendszerosztályozás relatív, ez utóbbi csoportosítás pedig különösen. A világ jelenségei oly mértékben bonyolultak, hogy nehéz azokat egyértelmű „skatulyákba" sorolni.

Példával illusztrálva [4]: egy színház a nyári szünetben nem tart előadásokat, de működési feltételeit előre biztosítja (karbantartás stb.), tehát működő rendszer.

Egy összecsukható szék alkatrészei ugyan mozgathatók, de az elemkapcsolatokat nem jellemzi a változás, és az elemek nem önmaguktól mozognak, tehát nem működő rendszer.

Egy csődbe ment vállalkozó célszerűen működő rendszer gazdája volt, vagy sem, esetleg éppen a csőd volt számára célszerű?

A rendszert alkotó elemek száma és a köztük lévő kapcsolatok áttekinthetősége szempontjából:

- egyszerű, - összetett és - bonyolult rendszereket különböztethetünk meg. Az egyszerű rendszerek jellemzője, hogy elemszámuk és az elemek közötti lehetséges

kapcsolati állapotok száma relatíve alacsony, és a kapcsolatrendszer egyértelműen át-tekinthető, leképezhető. Pl. egy átlagos asztal, szekrény.

Az összetett rendszereket több egyszerű rendszer alkotja, ebből következően számo-sabb elemkapcsolattal rendelkeznek, de ezek a kapcsolatok egyértelműen megismer-hetők, leképezhetők, pl. egy épület a teljes gépészetével, elektronikájával.

A bonyolult rendszereket a többszörös összetétel jellemzi, az alkotóelemek száma és lehetséges kombinációja jelentős, és ezek a kapcsolatok sokrétűek, egy részük nehe-zen feltárható, és a rendszerről nem adható egyszerű áttekintés, leképezés.

A rendszer és a környezete közötti kapcsolatot ha vizsgáljuk, akkor megkülön-böztetünk:

- nyílt és - zártrendszereket. A nyílt rendszerek létezésének feltétele a környezettel folytatott aktív kapcsolat, hat-

nak a környezetükre, és az is visszahat rájuk sok tényezőn keresztül. Pl. egy főiskola létét, fönnmaradását jelentősen befolyásolja az, hogy milyen az ál-

tala nyújtott képzés iránti érdeklődés, kereslet, de a végzett hallgatók számával, tu-dásszintjével maga is hat erre a keresletre, a piac telítődésére.

A zárt rendszereket legfeljebb csak energiakapcsolat fűzi a környezetükhöz, pl. egy elektromos olajradiátor, vagy még az sem, pl. egy szék.

Az elemek és az alrendszerek közötti kapcsolatok jellege szerint: - determinisztikus (határozott) és - sztochasztikus (határozatlan) rendszereket különböztetünk meg.

RENDSZERELMKLET ESINFORMACIOELMELET

A determinisztikus rendszerek esetében az elemek közötti kapcsolatok egyértelműek. Az ismert inputok és transzformációk eredményeként várható output egyértelműen meghatározható. A műszaki-technikai rendszerek jellemzően ilyenek.

A sztochasztikus rendszerek esetében az elemkapcsolatok legfeljebb csak valószínű-síthetők, a rendszer működése bizonytalanságot hordoz, kockázattal jár.

Az olyan rendszerek, amelyeknek az ember is eleme, jellemzően sztochasztikusak. A rendszerszemléleti felfogás szerint is csoportosíthatók a rendszerek. Az elmélettörténeti bevezetőnkben ismertettük, hogy Κ. Ε. Boulding kialakított

egy olyan rendszerszemléletet, amelyet a rendszerek vizsgálatának általános filozófiá-jaként ismer el a tudomány. Ez a felfogás a rendszereket bonyolultságuk szerint hie-rarchikusan 9 szintbe rendezi. Amennyiben egy rendszert bonyolultsága szerint „pusztán" beazonosítani szeretnénk, akkor a lényegét leginkább jellemző bonyolult-sági fokot vesszük figyelembe, de ne feledjük, a bonyolultabb rendszerek is hordoz-zák azokat a jellemzőket, amelyek elsődlegesen az alacsonyabb szintű rendszereken azonosíthatók be.

A rendszer-hierarchia szintjei: - egyszerű statikus rendszerek, - egyszerű dinamikus rendszerek, - kibernetikai rendszerek, - egyszerű nyílt rendszerek, - egyszerű genetikai rendszerek, növényi szint, - állati szint, - emberi szint, - társadalmi rendszerek szintje, - transzcendentális rendszerek szintje. Vizsgáljuk meg részletesebben az elnevezések tartalmát!

1. szint: A statikus struktúra szintje Ehhez a szinthez sorolhatók az élettelen, nem működő, determinisztikus rendszerek.

A vázak szintjének is lehet nevezni. „Csupán" ezen a szinten értelmezhető egy egyszerű lakberendezési tárgy, pl. egy

hagyományos szék vagy egy épületszerkezet. Ugyanakkor ezen a szinten értelmezhe-tő a világegyetem földrajza és anatómiája, az atomok sémája és elrendeződése, a nö-vény, az állat anatómiája, a Föld, a Naprendszer, a csillagvilág térképe.

A vázak elnevezés erre utal, minden bonyolult rendszernek van egy egyszerű szer-kezete, váza.

2. szint: Az egyszerű dinamikus rendszerek szintje Ehhez a szinthez sorolhatók az élettelen, dinamikus, determinisztikus rendszerek.

Klasszikus példája szerint az óraművek szintje elnevezés is használatos rá.13

13 Természetesen senki ne azonosítsa a fogalmat a karján lévő digitális órával.

Egy gazdálkodó szervezet „váza" az élettelen struktúrájával, a szervezeti felépítésével azonosítható be.


Ezen a szinten értelmezhetők a mechanikus gépek, pl. egy hagyományos kerékpár, egy (nem programozható) elektromos daráló, de ezen a szinten fogható fel a fizika, a kémia. Itt a kapcsolatok, noha bonyolultak, de - akár az óra fogaskerekeinek műkö-dése - jól áttekinthetők, értelmezhetők, determinisztikusak.

3. szint: A vezérlő mechanizmusok vagy kibernetikai rendszerek szintje Ezen a szinten a rendszerek még élettelenek, dinamikusak, determinisztikusak. Az előző szinthez képesti bonyolultsági többlet, hogy ezek a rendszerek saját irányítás-sal rendelkeznek.

A szint jellemzője, hogy a rendszerben információk továbbítása és feldolgozása megy végbe, továbbá, hogy a rendszer egyensúlyi állapotának, stabilitásának fenntar-tására törekszik. A rendszer olyan érzékelőkkel bír, amelyek észlelik a környezeti vál-tozásokat, s ezekhez alkalmazkodnak.

A termosztátok szintjének is nevezhetjük.

A termosztát információt vesz föl a környezetéből (méri a hőmérsékletet), ezen információ alap-ján kapcsolja ki-be a rendszert, azaz információ alapján biztosítja a célszerű működést.

4. szint: A nyílt rendszerek vagy önfenntartó struktúra szintje Ezen a szinten az élő kezd elválni a nem élőtől. Ezen a szinten a rendszerben anyag- és energiaáramlás közepette a rendszer elemei magukat reprodukálják és fenntartják.

Ε szint rendszerei élő, dinamikus és már sztochasztikus rendszerek14. Ezt a szintet a sejtek szintjének is tekintik, hiszen a sejt az, amely a környezettel

folytatott aktív kapcsolata révén a szervetlent szervessé változtatja, létrehozza az ön-fenntartás feltételeit.15

A rendszerek bonyolultsági hierarchiájában ez a szint egy nagyon erős „vízválasz-tó", az élettelen élővé válik, a determinisztikusság mellett / helyett megjelenik a rend-szerekben a bizonytalanság, a sztochasztikusság.16

14 A tananyagrész szerzőjének felfogása szerint. 15 Biológiai tanulmányaikból emlékezzenek a fotoszintézis folyamatára! 16 A szakma képviselőinek egy része szerint a rendszerek megismerésének és adekvát (lényegét tekintve

teljesen megfelelő) modellezésének határa a 4., 5. szinten jelenik meg. A fejezet szerzője azokkal ért egyet, akik úgy vélik, hogy a megismerés korlátai a tudomány számára már a 4. szinten megjelennek. Igazán biztos képünk legfeljebb csak az élettelen valóságról lehet.

Egy gazdálkodó szervezet egyszerű dinamikus struktúráját működési folyamatainak (itt alapvetően a műszaki-technikai jellegű folyamataira gondolunk) beazonosításával ha-tározhatjuk meg.

Amikor egy bonyolult gazdálkodó rendszert mint kibernetikai rendszert vizsgálunk, ak-kor a hangsúlyt az irányítási folyamatokra helyezzük.


5. szint: A genetikai társadalmak szintje Klasszikus példája a növény. Ε rendszer fő jellemzője, hogy kialakul a sejtek közötti munkamegosztás révén létrejövő sejttársadalom a maga differenciált és egymástól kölcsönösen függő részeivel (gyökerek, levelek, magvak stb.). A rendszer környezet-tel folytatott kapcsolatai is differenciálódnak. (Másként reagál a növény a hőre, a fényre stb.)

Valójában a 6-7. szint is a genetikai társadalmak szintjének tekinthető, de lényeges bonyolultsági különbséggel. Ezeket a szinteket (ragaszkodva a bouldingi megközelítéshez) csak a jellemző példáik alapján nevezzük el.

6. szint: Állati szint Az állatvilág jellemzője a növekvő mozgékonyság. Ezen kívül célirányos viselkedés és az önmagáról való tudás, tapasztalat is jellemzi ezt a szintet. Az e szintet alkotó rendszereknél specializált információfelvevők fejlődnek ki (pl. szem, orr, fül, száj stb.), s ennek következtében megnő az információfelvétel, továbbá kifejlődik az ideg-rendszer mint szabályozó rendszer, vagyis az agy, amely a felvett információt struktu-rált ismeretanyaggá, „tudássá"17 szervezi.

7. szint: Az emberi szint Lényegét tekintve a rendszerként felfogott egyedi, emberi lény. A megelőző szinttől alapvetően az absztrakt gondolkodásra való képesség18 választja el.

Az ember is rendelkezik az állati rendszer összes vagy majdnem összes jellemzői-vel, ezen túlmenően öntudattal, ami különbözik a puszta önmagáról való tudástól, is-merettől. (Az ember nemcsak tud, hanem tudja is, hogy tud.)

17 Vigyázat, ez a fajta tudásfogalom sajátos tartalmú, az etológia szakterülete ezt árnyalni. 18 Egy magasabb fejlettségű emlős állatot meg lehet tanítani (be lehet idomítani) a számolásra, a matema-

tikára azonban nem.

Egy bonyolult gazdálkodó rendszernek is értelmezhetjük ezen vonatkozásait. Ezen a szinten vizsgálandók a környezeti kapcsolatai:

- kiktől, honnan, milyen erőforrásokat vesz fel, - kiknek, hová, milyen teljesítményeket nyújt, - a fennmaradásának, fejlődésének mik a feltételei, stb.

Tantárgyunk vizsgálati célját tekintve kissé erőltetett lenne, ha egy gazdálkodó szerve-zet növényi, állati, emberi jellemzőit próbálnánk itt érzékeltetni. Nem erőltetett azon-ban, ha azt hangsúlyozzuk, hogy az előbb felsorolt genetikai szintek jellemzői mind megjelennek valamiképpen abban, hogy a gazdálkodó rendszerek elemkombinációinak egyik meghatározó tényezője az ember, akinek viselkedése bonyolultságát tekintve sokrétű elemzést tesz lehetővé. Pl. nemcsak tudatos, hanem ösztönös elemei is vannak a viselkedésének, és ez pl. befolyásolja a motiválhatóságát, irányíthatóságát. A gazdálkodó rendszerek e vetületeit a menedzsmenttudomány, a szervezetszocioló-gia, a munkapszichológia vizsgálja.


8. szint: A társadalmi szint Ezen a szinten az emberek bonyolult közösségei értelmezhetők.

A szint jellemzőit nehéz az emberi szinttől megkülönböztetni, hiszen az emberi magatartás, viselkedés a társadalomtól is függ. Egy izolált, elszigetelt ember a szó ál-talánosan elfogadott értelmében nem volna emberi lény. Ε szint lényegét alkotja az ember, a maga sajátos közösségi, társadalmi kapcsolataival.

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az emberi társadalomnak vannak olyan je-lenségei, mozgató törvényei, amelyeket az egyén, az individuum szintjén nem tud a tudomány értelmezni, pl. a hatalom problémája, a tömegviselkedés jelenségei stb.

9. szint: Transzcendentális rendszerek szintje Ehhez a szinthez olyan rendszereket sorolunk, amelyek létező, és létüket tekintve ismert rendszerek, azonban létezésükre rendszerelméleti magyarázatot adni nem tud a tudomány.

Azaz az elméletben megismerhető, de a jelenlegi közvetlen ismeret és tudás, valamint tapasztalat alapján megismerhetetlen rendszerek szintje. Ilyen pl. az UFO-jelenség, a spi-ritizmus, a „paranormális" jelenségvilág, vagyis a tapasztalati úton meg nem ismerhető dolgok.

A rendszereknek Boulding szerinti osztályozása alkalmas arra is, hogy megmérjük jelenlegi tudásunk szintjét. Az empirikus tudásunk szinte valamennyi szinten hiá-nyos. A statikus struktúra szintjén kiváló leíró jellegű modellek állnak rendelkezé-sünkre a földrajzban, a kémiában, a geológiában, az anatómiában és a leíró jellegű tár-sadalomtudományokban.

Az óraművek szintje a klasszikus természettudomány, főleg a fizika és a csillagá-szat. Ez a jelenlegi tudásunkon, ismeretanyagunkon belül talán a legfejlettebb szint, de sok mindent nem tudunk a pl. a sejtek, az idegrendszer, az agy és főként a társada-lom működéséről. A magasabb bonyolultságú rendszerek megismeréséhez adott je-lentős szemléleti és módszertani segítséget a kibernetika és a rendszerelmélet.

2 . 2 . 4 . A gazdasági rendszerek jellemzői

A rendszerek leírását általában négy tényező szolgálja [3]: - a rendszer célja, - a rendszer környezete, - a rendszer erőforrásai és - a rendszer alkotóelemei.

Egy gazdálkodó szervezet vizsgálata során pl. ehhez a bonyolultsági szinthez tartoznak olyan jellemzők, mint a szervezeti kultúra, a versenypiaci magatartás stb. Ezzel a kér-déskörrel is társtudományunk, a vezetéstudomány és a szociológia foglalkozik.

A gazdálkodó szervezetek vizsgálata során (reményeink szerint) ilyen jelenségekre nem kell számítanunk.


A rendszer célja A rendszer célja kettős funkciót tölt be, egyrészt a rendszer teljesítményének készte-tője, másrészt utólag a teljesítmény értékmérője. Mindig rendszerspecifikus és erősen szubjektív, mert függ a rendszert létrehozó és fenntartó céljától, szándékától.

A gazdasági rendszerek nem írhatók le egyetlen egyértelmű céllal, hanem csak egy bonyolult célstruktúrával, amelyben vannak általánosabb és konkrétabb célok.19

A gazdasági rendszerek általános célja a szükségletek kielégítése. Konkrét céljuk már differenciáltabb, a vállalkozásoknak pl. a profitszerzés. Tovább konkretizálja a cél-rendszerüket a működési körük, a belső érintettjeik célstruktúrája és így tovább.

A rendszer környezete A rendszer környezete alatt azt a jelenséghalmazt értjük (nagy leegyszerűsítéssel), amelyik már nem a rendszer része, de hatással van a rendszerre, és - attól függően, hogy a rendszer mennyire nyílt vagy zárt - az is visszahat rá.

A későbbiekben (a rendszermodellezésről szóló alfejezetben) még részletezésre kerül, hogy mennyire nehéz meghúzni a rendszer és a környezete közötti hátán, „itt és most" azonban tekint-sük ezt eldöntöttnek.

A gazdálkodó szervezeteknél általában megkülönböztetünk közvetlen és közvetett környezetet.

A közvetlen környezethez tartoznak mindazok, akikkel a rendszer személyesen érintkezik. Gazdasági rendszerek esetén piaci szereplők, szabályozó szervezetek, ér-dek-képviseleti szervek stb. Informatikai szempontból is nagyon fontosak, hiszen te-kintettel kell lennünk az adatigényeikre.

A közvetett környezetet olyan tényezők alkotják, amelyek estén közveden érintkezést ér-telmezni nem tudunk, de hatással vannak a rendszer viselkedésére. Gazdasági rendsze-rek esetében pl. makrogazdasági hatások, tudományos-technikai környezet stb.

A rendszer erőforrásai Azok a tényezők, amelyeket a rendszer a környezetéből vesz fel, majd azokat sajátja-ként felhasználja. A rendszer erőforrásai meghatározzák a potenciális teljesítőké-pességét.

Gazdasági rendszerek esetén az erőforrások: - természeti tényezők, - tőkejavak, - humánerőforrás és - az információ.20

Az információ mint erőforrás megszerzésére, belső létrehozására, hasznosítására jelentős hatással van a gazdálkodó szervezet információs rendszerének milyensége, teljesítőképessége. Előző fejezetünkben már érzékeltettük, hogy a gazdálkodó szerve-zetek esetében ez egy jelentős versenyerőt hordozó tényező.

19 A kérdéssel részletesen pl. a mikroökonómia és a menedzsment alapjai tantárgyak foglalkoznak. 20 Mint korábban már ismertettük, az információ önálló erőforrás voltát a kibernetika igazolta.


A rendszer alkotóelemei A rendszer célja érdekében létrejövő, a rendszer funkcióit megvalósító összetevők.

A gazdasági rendszerek végső fokon emberek és eszközeik kombinációjaként értel-mezendők, úgy is szokás fogalmazni, hogy „ember-gép rendszerek".

Lényeges jellemző, hogy a gazdasági rendszerek alkotóeleme az ember, mert e rendszertípus sztochasztikusságának ez az egyik kiváltó oka. Az emberi tényező szubjektív volta miatt bizonytalanságot visz a rendszerbe.

Altalános rendszerjellemzők A gazdasági rendszerek:

- létezésüket tekintve materiális rendszerek, - működésüket tekintve dinamikus, ezen belül is célszerűen működő rendszerek, - összetettségüket tekintve bonyolult rendszerek, - környezethez való viszonyukat tekintve nyílt rendszerek, - az elemkapcsolatok jellegét tekintve sztochasztikus rendszerek, - a bouldingi hierarchiát tekintve társadalmi rendszerek.

2 . 2 . 5 . A kibernet ika és a rendszerelmélet vizsgálati módszerei

Mint fentebb már említettük, ezek a vizsgálati módszerek kibernetikai eredetűek, de az előzőekben bemutatott rendszerelméleti irányzatok mindegyike használja ezeket vizsgálatai, bizonyításai során, ezért gyakran rendszerelméleti módszerekként is em-lítésre kerülnek. Ismerjük meg a lényegüket.

Absztrakció A módszer lényege, hogy a rendszer vizsgálata során elvonatkoztatunk a valóság lé-nyegtelen elemeitől, és figyelmünket a dolgok lényegi vonatkozásaira koncentráljuk. Ez teszi lehetővé, hogy a bonyolult egyes (és egymástól ténylegesen eltérő) esetekből, jelenségekből képesek legyünk megragadni az általános lényeget. Pl. minden egyes piaci ügylet más és más valamiben, mégis meg tudjuk határozni az adásvétel lényegét, a piac törvényszerűségeit.

Modellmódszer Az absztrakcióra épülő vizsgálati mód. A modell ugyanis a valóság lényegének leegy-szerűsített mása.

Modell

A modell a valóság - annak lényeges vonásait tükröző' - leegyszerűsített mása.

Vigyázat! A definícióból nem hagyható ki, hogy ez a leegyszerűsítés csak olyan mértékű, amely még a lényeget tükrözi. A modellezési gyakorlatnak az az egyik legnagyobb csap-dája, hogy milyen mértékű lehet az absztrahálás. A túlzott leegyszerűsítés (a bagatellizá-lás) esetén a modell nem tükrözi a valóságot, ha pedig az ettől való félelmünkben elbátor-talanodunk, elveszünk a részletekben, és „nem látjuk meg a fától az erdőt".

RENDSZERELMÉLET ÉS INFORMÁCIÓELMÉLET < 55

Attól függően, hogy milyen eszközökkel jelenítjük meg a valóságot, a modellek le-hetnek:

- analóg modellek, - verbális modellek és - szimbolikus modellek. Analóg (vagy analogikus) modellezés esetén a rendszert vagy egy részét fizikai,

technikai eszközök segítségével jelenítjük meg, és ennek segítségével vizsgáljuk. Jel-lemző példái e modelltípusnak a makettek, amelyek esetében az egyszerűsítés gyak-ran pusztán a kicsinyítésben rejlik, anyagában, felépítése technikájában is teljesen megegyezik az eredeti rendszerrel a modell.

Ε modelltípus előnye, hogy nagyon pontos és szemléletes képet ad a valóságról, de alkalmazhatósági köre viszonylag szűk. Ha a bouldingi értelemben vizsgáljuk a rend-szereket, az analóg modellek csak a harmadik rendszerszintig képesek teljességében megjeleníteni a rendszert. A magasabb szintek rendszerei már sztochasztikusak, élők, és ezek a jegyek a modellben élettelen eszközökkel nem jeleníthetők meg. Ki-egészítésül azonban a magasabb szintű rendszerek modellezésénél is használhatók. Pl. az embernek mint bonyolult rendszernek a testfelépítése modellezhető analogi-kusan, de gondolkodó volta nem.

Verbális modellről akkor beszélünk, ha a rendszer működését szövegesen próbál-juk megragadni, leírni. Lényegét tekintve megmagyarázzuk a rendszert. Az ismeret-közlésben, az oktatásban nagyon nagy jelentősége van ennek a modelltípusnak.

Alkalmazási lehetősége szinte korlátlan, ugyanis amit az ember felfogni, megérte-ni képes, azt ily módon modellezni is tudja. Értelemszerűen a transzcendentális rendszerek így sem modellezhetők.

A modelltípusnak azonban van egy óriási gyengéje, az, hogy fogalmakkal dolgozik, az emberi fogalomrendszer pedig jelentős mértékben szubjektív, ezért félreértések le-hetőségét hordozza.

Egészen mást jelent pl. a „sokba kerül" fogalma egy anyagilag tehetősebb vásárló-nak, mint egy kevésbé jómódúnak. Ugyanez igaz pl. a „jövedelmező befektetés" fogal-mára. Kinek mi a jövedelmező?

Gyakori, hogy a verbális modelleket analóg vagy szimbolikus modellekkel kiegé-szítve alkalmazzuk. Pl. a pénzügytankönyv verbálisan „elmagyarázza", hogy mikor gazdaságos egy beruházás, de mellé írja a nettó jelenérték szabályának matematikai összefüggését is.

A szimbolikus modell esetében a valóságot egyezményes jelekkel képezzük le. Két alapvető változata: - a logikai és - a matematikai modellek. A logikai modellek az adott szakma speciális jelkészletével operálnak. Ilyenek pl. a

tevékenységek kapcsolatát ábrázoló folyamatábrák, a vállalkozói struktúrákat bemu-tató szervezeti sémák, a KRESZ-táblák stb.

A matematikai modellek függvények, egyenletek, korlátok, paraméterek stb. fel-használásával jellemzik vizsgálatuk tárgyát.

Ε modelltípus használatának előnye, hogy sokkal szélesebb körben alkalmazható a rendszer lényegének a kifejezésére, mint az analóg modellek (matematikai modellek-kel sztochasztikus összefüggéseket is megjeleníthetünk), ugyanakkor kevésbé félre-


érthetők, mint a verbális modellek. Feltéve persze, hogy a jelkészlet a modell alkotója és felhasználója számára is egyértelmű. Ez utóbbi hordozza e modelltípus használatá-nál a kockázatot.

A modellek megjelenésükön túlmenően még több szempont szerint is osztályoz-hatók [4], pl.:

- a vizsgált terület nagysága szerint makro- és mikromodellröl, - a vizsgált terület dinamizmusa szerint statikus vagy állapotmodellről és dinamikus

vagy folyamatmodellről beszélünk.

Fekete doboz módszer A fekete doboz (Black Box) módszer olyan rendszerelemzési eljárás, melynek során a rendszer belső felépítését, bonyolult összefüggéseit figyelmen kívül hagyjuk (a rend-szert fekete doboznak tekintjük), és kizárólag az inputok és az outputok közötti össze-függések alapján próbálunk következtetéseket levonni a rendszer működésével kap-csolatban.

A bementekre adott kimeneti reakciókból lehet következtetni a rendszerben vég-bemenő transzformációkra. A elemzés a belső tartalom konkrét feltárása nélkül az in-put-output analízisre épül.

Egy példa: adott egy számunkra ismeretlen szervezet, amelyről tudott, hogy input-ként anyagot, energiát, eszközöket, munkaerőt, információt, tőkét vesz fel, output-ként pedig termékeket, szolgáltatásokat, információt, jövedelmet bocsát ki, akkor az egy gazdálkodó szervezet. Az erőforrások és a kibocsátott termékek, szolgáltatások konkrét voltát vizsgálva következtethetünk a gazdálkodó szervezet profiljára, ezek volumenét vizsgálva a méretére. Megváltoztatva az erőforrások volumenét, szerkeze-tét, változni fognak a teljesítmények is, ebből már a rendszerünk viselkedési szabá-lyaira is következtethetünk, és így tovább.

Black Box

Egy ismeretlen felépítésű rendszer (az ύη. fekete doboz), amelynek struktúráját, tartalmát úgy vizsgáljuk, hogy elemezzük a bemenetre (input) adott jelek reakci-ójaként a kimeneteken (output) megjelenő válaszokat anélkül, hogy a „fekete do-bozt" megbontanánk.

2.2. ábra: A bemenet és kimenet jellemzi a fekete dobozt [4]

Fontos szabály: ha van egy szakterületnek szabványosított jelkészlete, akkor azt kell használni, ha nincs, akkor a modell alkotójának pontosan definiálnia kell a használt jel-rendszert.


A bonyolult rendszerek vizsgálatánál gyakran használjuk a módszert a felbontás szervezéstechnológiájával kombinálva. Először a rendszert mint egészet tekintjük fe-kete doboznak, és vizsgáljuk az erőforrásait, teljesítményeit és a környezethez való vi-szonyát. Majd felbontjuk a fekete dobozt, és benne kisebb fekete dobozokat (alrend-szereket) találunk, ezen a szinten csak a köztük lévő kapcsolatokat vizsgáljuk. Majd külön-külön felbontjuk az egyes alrendszerek fekete dobozát is, és így tovább a vizs-gálat szükséges mélységéig.

Ezzel a módszerrel minden vizsgálati szinten viszonylag egyszerű összefüggéseket tárunk fel, és végül a többrétegű leképezés összességében feltárja a bonyolult rendszer jellemzőit.

Pl. modellezni szeretnénk egy vállalatot mint a leendő információs rendszer alkal-mazó rendszerét. Első megközelítésben csak a vállalatot mint egészet vizsgáljuk. Fel-tárjuk a profilját, méretét, piaci pozícióját, legfontosabb környezeti kapcsolatait, mé-lyebb összefüggésekkel nem foglalkozunk. Kinyitva a fekete dobozt, megismerjük a cég önálló üzletágait vagy telephelyeit, esetleg szakirányítási ágait, és vizsgáljuk a köztük lévő kapcsolatokat, képet kapunk a szervezeti struktúráról. Továbblépve az egyes üzletágakat (szakirányítási ágakat) vizsgáljuk egyenként „nyitogatva", és meg-ismerjük a cég működési rendjét, és így tovább.21

Dedukció A kibernetika (a klasszikus tudományokkal szemben) anélkül vizsgálja a valóságot, hogy azt elemi részeire bontaná. A dolgokat a maguk bonyolultságában nézi, a bonyo-lultságot lényeges tulajdonságként kezelve. [1]

Hosszú ideig az indukció, az egyes elemek vizsgálatán alapuló bizonyítási mód volt a meghatározó. Analitikus módszerrel az egyestől az általános felé haladva von-tak le következtetéseket.

A dedukció a szintetizálással rokon, s az egészből kiindulva, a már megismert Black Box módszert is használva következtet az egyes részek tulajdonságaira.

A gazdasági események elemzésekor az informatikus is hasonló módon jár el. Felmérései során először a vállalkozási politikát és stratégiát, a főbb piaci elképzeléseket vizsgálja, s innen halad az egyes részfeladatok megismerése felé.

2 . 3 . RENDSZERMODELLEZÉS

Mint a korábbiakban azt már értelmeztük, a modell a valóság lényeges vonásokat tük-röző egyszerűsített mása. Ily módon egyrészt szegényebb a valóságnál, hiszen nem hordozza annak minden jellemzőjét, másrészt gazdagabb is annál, hiszen a valóság végtelen sok jellemzőjéből kiemeli az adott szempontból legfontosabbakat, ezzel olyan összefüggések felismeréséhez is vezethet, amelyek éppen a valóság sokrétűsége miatt voltak rejtve. [8]

Bármely modell megalkotása logikailag összefüggő tevékenységek sorozatából áll, ezt a szakirodalom többféle megközelítésben tárgyalja.

21 A 3. fejezetben ezzel a technikával részletesen is megismerkedünk.


2 . 3 . 1 . A modellezési folyamat egy lehetséges szakaszolása

A szakaszok a következők: - értelmezés és behatárolás, - elemzés és absztrahálás, - formába öntés. [8]

Értelmezés és behatárolás Ebben a fázisban a modellezendő valóságot megfigyeljük, összegyűjtjük a jellemzőit, meghatározzuk az elemeit, valamint az elemek közötti, illetve az elemek és a környe-zet közötti kapcsolatokat. Egyszerűen fogalmazva megismerjük a modellezendő rendszert.

Elemzés és absztrahálás Ennek a fázisnak az a funkciója, hogy rendezzük és értékeljük a feltárt elemeket, azok kapcsolatait, elvonatkoztassunk a lényegtelen tulajdonságoktól, azaz alkalmazzuk az absztrakció módszerét.

Formába öntés A modellezés végső fázisa a formába öntés, amikor az elméleti konstrukciót valami-lyen módon megjelenítjük.

A megjelenítés lehetséges módjait a modellmódszer általános tárgyalásánál be-mutattuk.

Tantárgyunk szakmai követelményei ennél az egyszerű, ugyanakkor nagyon lé-nyegre törő megközelítésnél kissé mélyebb értelmezést kívánnak.

2 . 3 . 2 . A rendszermodel lezés lépései

A rendszermodell tartalmi keretét az általános rendszerelmélet által leírt, minden rendszerre egyaránt jellemző rendszerképző tulajdonságok adják. [3] [4]

Ezek: - a totalitás, - az elemek hierarchikus elrendeződése, - az elemek rendezettsége és - a rendszer struktúrája. Ε jellemzők kimunkálása egyszersmind a modellalkotás egy-egy lépését is jelenti,

ezért a jellemző tartalmát és a modellezési folyamat egy-egy szakaszában megoldandó feladatok lényegét egyszerre fejtjük ki.

Totalizálás A rendszer korábban elemzett fogalma hangsúlyozza, hogy a rendszer egy egység, egy sajátos minőség, amely integrálja a rendszerelemek speciális funkcióit, sajátos tulaj-donságait.


A modellezés során tehát meg kell határoznunk azt az általános, totális tulajdonsá-got, amely a rendszerünknek mint egésznek a lényegét alkotja, pl. azt, hogy mi egy in-tegrált információs rendszer.

Ez a lényegi tulajdonság meghatározó lesz a tekintetben is, hogy hol húzzuk meg a rendszer határát. Mit tekintünk a rendszer részének, és melyek azok az elemek, ame-lyeket már környezetként értelmezünk.

Mint állítottuk, fontos, hogy hol húzzuk meg a rendszer határát. Ε tekintetben lényeges hangsúlyozni „a tartalmazás és átfedés elvét" [6], amely el-

képzelhető úgy, „mint kör a körben". Soha nem a teljességet vizsgáljuk, hanem annak csak a bennünket érdeklő részét. Számunkra az a rendszer. Mesterségesen húzzuk meg a határvonalat, eldöntjük, hogy mi tartozik a körbe, és mi az, ami már azon kívü-li. De ami azon kívüli, az is a körhöz kapcsolódik, az adja a környezetét.

2.3. ábra: A rendszerek egymás közötti viszonyai: tartalmazás és átfedés [6]

Hogy mi legyen a körben, azaz hol húzzuk meg a rendszer határát, ahhoz nélkülöz-hetetlen a totalitást jellemző meghatározása.

Példa: Meg kell szerveznünk egy nagykereskedelmi vállalat készletgazdálkodási rend-szerét (vagy mint felhasználóknak meg kell fogalmaznunk a kapcsolódó igényeinket).

A készletgazdálkodás lényege, azaz a totalitási jellemző olvasóink számára előta-nulmányaikból ismerhető.22

Az objektív valóság bonyolult, egy nagykereskedelmi cég jellemzően rendelke-zik saját raktárakkal, de az is jellemző, hogy a beszállítóit „raktárként" kezeli, azaz termeltet.

Elvileg olyan információs rendszer létrehozása is lehetséges, amely „kvázi" raktár-ként kezeli a beszállítókat is, tehát azok kapacitásaival is számol, és kiépíti az ehhez szükséges adatkapcsolatokat.

22 Az esetleges hangsúlyeltolódások miatt ezt itt most nem definiáljuk.

Totalitás

A rendszer lényegét meghatározó, a rendszen teljessé, egésszé tevő tulajdonság.

Hogy mit is tekintünk rendszernek, az egyrészt a vizsgált objektív valóságtól, másrészt a rendszer szervezőjének, elemzőjének céljától, érdekeitől és a totalitási jellemzőtől függ.


Az előbbi két tényező tehát önmagában nem húzta meg a rendszer határait! A döntő a rendszerszervező, illetve mögötte a megrendelő-felhasználó célja lesz

(esetünkben természetesen a rendszerünk felhasználóinak elvárásait korlátozhatja a beszállítók hozzájárulása).

Hierarchizálás Minden rendszer tekinthető egy tágabb rendszer elemének és a rendszerek elemei maguk is rendszerként kezelhetők.

Példa: Tekintsük rendszernek a vállalatot mint egészet. Alrendszerei lehetnek a különböző szakirányítási ágak, pl. termelésirányítás,

pénzügy, humánerőforrás-menedzsment stb. Válasszuk most a pénzügyet! Részrendszerek lehetnek az egyes folyamatok, pl. házipénztár kezelése, bérszám-

fejtés, bankkapcsolatok kezelése, pénzügyi levelezés stb. Válasszuk most a bérszámfejtést! Rendszerelemek lesznek az egyes tevékenységek, pénztárjelentés készítése, járu-

lékok levonása, csoportos átutalás indítása stb. A fentebb választott részrendszerünk esetén pl. a nettó bér meghatározása. Abban az esetben azonban, ha egy integrált információs rendszernek „csak" a

pénzügyi moduljáért felelünk, akkor számunkra a hierarchia nyilvánvalóan másként alakul.

Rendszernek kell tekintenünk a pénzügyet. A bérszámfejtés alrendszerré válik. Egy részrendszere lesz a nettó bér meghatározása. Azon belül egy rendszerelem pl. a személyijövedelemadó-előleg kiszámítása. Látjuk tehát, viszonylagos az, hogy az objektív valóság egy ténye mikor mely szint-

jén értelmezendő a rendszer-hierarchiának. A modellezés során azonban ennek min-dig egyértelműnek kell lenni.

A modellezés első lépése tehát az, hogy megfogalmazzuk a modellezendő rendszer lé-nyegét, és meghúzzuk a rendszer határait.

Hierarchia

A rendszereken belül meghatározó a rendszer, az alrendszer, a részrendszer, a rendszerelem szigorú függőségi rendje. Rendszernek tekintjük a vizsgált egészet. Annak valamilyen szempont szerint azonos jellemzőkkel bíró (homogén) részei az alrendszerek. Az alrendszerek közös jellemzőkkel bíró részei a részrendszerek. A részrendszerek - az adott vizsgálat szempontjából - tovább már nem bontandó egységei a rendszerelemek.


Rendszernek ez esetben a pénzügyi szakirányítási ágat kell tekintenünk.

Rendezés

Korábbi megfogalmazásunk szerint a modell a valóság lényeges vonásokat tükröző egyszerűsített mása. A valóságnak azonban (a valóság oldaláról közelítve) nincsenek lényeges és lényegtelen elemei. Bármely létezőnek a létezése megadja az ő jelentősé-gét. A hangya nem lényegtelenebb, mint az elefánt. A természet „szempontjából" kö-zelítve az ember hajszíne éppoly lényeges, mint a fejében lévő tudomány (nem feltét-lenül így látja ezt egy fodrász).

Példa: Személyügyi nyilvántartó rendszert szervezünk egy főiskola számára. Egyedtípu-

sok, amelyeket „leképezünk": a hallgatók, az oktatók stb. Összegyűjtjük a hallgató egyedtípus jellemző tulajdonságait. Fontos jellemzője-e a

hallgatónak a testmagassága? Neki mindenképpen, de az információ-rendszerünkben is? Attól függ: a BGF PSZF Karán valószínűleg nem, de ugyanígy döntenénk akkor

is, ha egy testnevelési főiskola számára készítenénk a rendszert? Előfordulhat, hogy nem.

A rendezés során az értékrendünket a már korábban beazonosított totalitási jel-lemző határozza meg.

Strukturálás

Az elemek a rendszerben kapcsolódhatnak egymással aktív (azaz közvetlen) mó-don és közvetetten.

Az aktív kapcsolat lényege az, hogy az egyik elem kimenete, teljesítménye, output-ja a másik elem számára bementet, erőforrást, inputot képez. (Az adatszerkezetek ki-

A modellezés második lépéseként tehát meghatározandó, hogy ott és akkor mi tekin-tendő rendszernek, alrendszernek, részrendszernek, rendszerelemnek.

Rendezettség

A rendszerelemeknek (illetve azok tulajdonságainak) eltérő - a modellalkotó szá-mára különböző - súlya, jelentősége.

A lényegesség szerinti különbségtétel szubjektív, és esetünkben ez a szervező felelős-sége.

Struktúra

Az egymást kölcsönösen meghatározó elemek kapcsolatrendszere. A rendszer egészének szerkezete, felépítése.


alakítása során a szervezők számára elsődlegesen vizsgálandók az ilyen aktív kapcso-latok.) Ezen kapcsolatok alaptípusait bemutattuk a 2.1. ábrán.

Az inaktív vagy közvetett kapcsolatok esetén nincs ilyen függőség, ezekben az ese-tekben az elemeket egymás környezetének tekintjük. Vigyázzunk azonban, ez sem je-lent függetlenséget, hiszen minden elem az egységet alkotó rendszer része.

Példa: Egy bérszámfejtési folyamat informatikai leképezése során aktív kapcsola-tot határozunk meg egy teljesítménybéres dolgozó tényleges teljesítménye, személyi órabére és a havi bére között.

Nem érzékelünk kapcsolatot mindezek és a cégnél eltöltött munkaviszony éveinek száma között, de vigyázzunk, ez nem jelenti azt, hogy nincs is! Előfordulhat, hogy a személyi órabér valamilyen automatizmussal igazodik a cégnél ledolgozott évek szá-mához, tehát ezt a kapcsolatot is meg kell vizsgálni.

A struktúra vizsgálata, illetve létrehozása négy fázisban történik [3], ezek a fázisok valójában a modellalkotást folyamat fázisainak is tekinthetők.

1. Az osztályozási struktúra kialakítása. A rendszermodellező ezen a szinten azono-sítja be a rendszer elemeit és azok jellemző tulajdonságait. Az elemek egyedtípu-sokként, a tulajdonságok pedig tulajdonságtípusokként kerülnek meghatározásra. Pl. a modellezendő rendszer egy felsőoktatási intézmény, egyedtípus lehet a hallgató, tulajdonságtípusa pl. a választott szaka, szakiránya. Lehetne tulajdon-ságtípus akár a hajszín is, de a rendezés során már eldőlt, hogy jelen esetben az lényegtelen.

2. A statikus viszonystruktúra meghatározása. Ezen a szinten kerülnek beazono-sításra a rendszer alkotóelemei között fennálló időben állandó kapcsolatok. Pl. az azonos tantárgyakat oktató tanárok tanszékhez rendelhetők, a tanulmá-nyaikat azonos ideje folytató hallgatók évfolyamokat alkotnak, stb. A vállalat modellezése során a statikus viszonystruktúra egy lehetséges vetületét adja a szervezeti felépítés meghatározása.

3. A dinamikus viszonystruktúra meghatározása során megjelenítjük a rendszert jellemző folyamatok összességét, figyelembe vesszük az idődimenziót, a válto-zást is. Pl. egy vállalat modellezése során ezen a szinten jelenítjük meg a működési fo-lyamatait.

4. A három előző struktúraszint összekapcsolásával hozzuk létre a rendszer integ-rált struktúráját.

2 . 4 . RENDSZERIRÁNYÍTÁS

A gazdasági informatika vizsgálatának tárgyát mesterségesen szervezett rendszerek (gaz-dálkodó szervezetek) képezik, amelyeknek lényeges jellemzője, hogy irányítottak. A to-vábbiakban ezért a rendszerirányítás alapvető kérdéseivel foglalkozunk. Mint fentebb már említettük, ez a rendszerek kibernetikai szemléletű vizsgálatát jelenti.

Természetesen ennek a fogalomnak is sokféle árnyalású definíciójával találkozhatunk. A kibernetika atyjának tekintett Wiener szerint „az irányítás nem más, mint olyan hí-

rek küldése, amelyek hatásosan változtatják meg a hírek felfogóinak a viselkedését". [3]


A megközelítés erősen információelméleti szempontú, de még így is jól érzékelteti, hogy az irányítás valamilyen befolyásoló jellegű tevékenység.

Egy másik megközelítésben [4]: „Az irányítás olyan tevékenység, amellyel a gazdasági rendszer működését valami-

lyen meghatározott cél elérése érdekében befolyásoljuk. Az irányításon tehát olyan tevékenység értendő, amelynek révén valamely folya-

matba - annak létrehozása, - fenntartása, - megváltoztatása vagy - megszüntetése érdekében avatkoznak be." Az általunk rendszerelméleti szempontból is megalapozottnak tekinthető (és vizs-

gálódásaink tárgyát tekintve célszerű) megfogalmazásban az irányítás olyan befolyá-soló tevékenység, amely egyrészt a mesterségesen szervezett rendszerek létrehozásá-ra, másrészt azok célszerű működésének biztosítására irányul. Természetesen ez az általános fogalom nem csak a gazdasági, hanem a műszaki-technikai rendszerek irá-nyítására is értelmezhető.

2 . 4 . 1 . Izoláció

Az elszigetelésen alapuló irányítás, amelynek az a lényege, hogy a létrehozott, célsze-rű működésre beállított rendszert elzárjuk a környezetből potenciálisan érkezhető zavaró hatásoktól (zajoktól), ily módon biztosítjuk annak zavartalan működését.

Az izoláció, a zavaró hatások kiküszöbölése - mint irányítási módszer - a zavaró je-lek fellépésétől függetlenül létezik, tehát időben megelőzi azok fellépését, és nem en-gedi meg, hogy a folyamatra, a rendszerre hatást gyakoroljanak.

Izoláció esetén az irányított folyamatot izolált folyamatnak, az irányított jellemzőt izolált jellemzőnek, a zavaró hatásokat kiküszöbölő eszközöket izolátornak (izolál = elszigetel) nevezzük.

Természetesen ezt az irányítási módot kizárólag zárt és determinisztikus rendsze-rek esetén alkalmazhatjuk, hiszen, ha a rendszernek lényegi jellemzője az aktív kör-

Megjegyezzük: ha a wieneri általános definícióból indulunk ki, akkor nemcsak a mes-terségesen szervezett rendszerek esetében, hanem a természetes (pl. biológiai) rend-szerek esetében is értelmezhető az irányítás.

Irányítás

Az irányításnak általában három alapvető fajtáját szokás megkülönböztetni: — az izolációt, — a vezérlést és — a szabályozást.


nyezeti kapcsolat, nem szigetelhető el. Amennyiben sztochasztikus, akkor nemcsak a környezetből érhetik zajok, hanem belső zavaró tényezők is felléphetnek, tehát nem biztosított a célszerű működés.

2 . 4 . 2 . Vezérlés

A lényegét segít megérteni egy egyszerű kibernetikai ábra.

2.4. ábra: A vezérlés egyszerű kibernetikai modellje

A rendszert kibernetikai szempontból irányító és irányított alrendszerre bontottuk. . Az irányít9tt alrendszer a rendszer azon folyamatait foglalja magába, amelyek közvet-lenül megvalósítják a rendszer funkcióit. Felveszik az erőforrásokat (inputok), végrehajt-ják a közvetlen transzformációkat, kibocsátják a teljesítményeket (outputok).

Az irányító alrendszer folyamatai végzik el azokat a beavatkozó jellegű tevékeny-ségeket, amelyek biztosítják a rendszer célszerű működését.

A vezérelt rendszert a környezetből zavaró hatások érhetik. Ezekről a várható za-varó hatásokról az irányító alrendszer információt kap (vezérjel), ezen információk ismeretében olyan beavatkozást végez, amelynek eredményeként a zavaró hatás nem tud érvényre jutni, a rendszer célirányban marad.

Értelemszerűen gazdasági rendszerek ilyen módon nem irányíthatók, műszaki, techni-kai rendszerek esetében azonban gyakran találkozhatunk ezzel, pl. hőszigetelésen ala-puló berendezések működésénél, atomreaktoroknál stb.

Vezérlés

A vezérlés nyílt hatásláncú irányítás. [8]


A vezérlési beavatkozás akkor történik meg, amikor a zavarójel éppen bekövetkezik, il-letőleg amikor annak hatására következtetni lehet. A vezérlési beavatkozás a zavaró jellel egyidejűleg hat a folyamatra, mégpedig ellentétes irányban, úgy, hogy az együt-tes hatás eredője nulla. A folyamat tehát - elvileg - nem tér ki kívánt állapotából. A vezérlési beavatkozás viszont csak az adott zavaró hatásokat közömbösíti, nevezete-sen csak azokat, amelyek bekövetkeztével számoltunk, s arra felkészültünk.

A zavaró hatások kompenzációja alapján történő irányítási módszer az irányított folyamat kívánt szinten való tartását a külső tényezőkben, a környezetben keletkező változások alapján oldja meg. Az irányítás e módszerének alkalmazása megkívánja, hogy ismerjük a környezet tényezői, a bemenő jelek, valamint az irányított jellemző közötti összefüggéseket. Ezen összefüggések ismerete a zavaró hatásokat kompenzáló irányítási módszer jellemző sajátossága. Hatékony alkalmazása sok ismeretet tételez fel, különösen akkor, ha a zavaró hatások sokféle forrásból erednek. A vezérlés esetén az irányított folyamatot vezérelt folyamatnak, az irányított jellemzőt pedig vezérelt jellemzőnek, s végül a zavaró hatásokat kompenzáló eszközöket kompenzátoroknak (kompenzál = kiegyenlít) is nevezzük.

A „nyílt hatásláncú" elnevezés arra utal, hogy a beavatkozás alapja a külső környe-zetből kapott előrejelzés.

Vegyünk példaként egy robotvezérlésű járművet. A jármű olyan érzékelőrend-szerrel van ellátva, amely fel tudja mérni, és megfelelő időben jelzi az útakadályokat. Ezért pl. a kanyarban nem sodródik ki, vagy az emelkedőnél nem borul fel, hiszen mire az akadállyal szembesülhetne a jármű, az irányítóegysége elvégzi a szükséges korrekciókat, biztosítja a további célszerű haladást.

Amennyiben olyan zavaró környezeti tényezők lépnének fel, amelyeket nem prog-nosztizáltak, amelyeket az előrejelzés nem vett figyelembe, vagy amelyek esetében a rendszer a beavatkozásra nem volt felkészítve, akkor természetesen a kiküszöbölés sem valósítható meg.

Ebből következik, hogy ezt az irányítási módot is csak determinisztikus rendsze-rek és jól prognosztizálható zavaró tényezők esetén lehet alkalmazni.

Gazdasági rendszerek esetében nem alkalmazható.


2 . 4 . 3 . Szabályozás

Az egyszerű kibernetikai modell itt is segít a megértésben.

2.5. ábra: A szabályozás egyszerű kibernetikai modellje

A szabályozás egy zárt hatásláncú irányítás, amelynek a lényege az, hogy a beavat-kozás visszacsatoláson, azaz a rendszernek önmagáról levett információján alapul.

A visszacsatolásnak két válfaját különböztetjük meg, a negatív és a pozitív vissza-csatolást. [8]

A negatív visszacsatolás a rendszer működésének előírt egyensúlyi állapotát kívánja fenntartani. Az irányító alrendszer az irányított alrendszer tényállapotairól veszi le az információt, és ha céleltérést érzékel, beavatkozik.

A beavatkozása ellentételező jellegű. A negatív visszacsatolás hatására a labilis rendszer labilitása csökken. A beavatkozás addig folyik, amíg a rendszer visszaáll a cél irányába. A pozitív visszacsatolás felerősödő folyamatot hoz létre, azaz a rendszer kimenetén

mért érték mindig hozzáadódik a bementi értékhez, a visszacsatolás felerősíti (kumu-lálja) a rendszerben elindult változást.

A szabályozás sztochasztikus rendszerek irányítására is alkalmas, hiszen ez eset-ben akkor következik be a beavatkozás, amikor a zavaró hatás már elérte a rendszert, és az irányított folyamatok reagálása biztossá vált. Az sem okoz gondot, hogy a be-avatkozásra történő reagálása is bizonytalan lehet a rendszernek, mert addig történik beavatkozás, míg a rendszer célirányossá nem válik.

RENDSZERELMÉLET ÉS INFORMÁCIÓELMÉLET 63

A mikrogazdasági rendszerek - vállalatok, egyéb gazdálkodó szervezetek - irányí-tása alapvetően a negatív visszacsatoláson alapul. A pozitív visszacsatolás nyilvánvaló technikáival inkább a makroszintű irányításban találkozhatunk. Pl. anticiklikus gaz-daságpolitika, költségvetési automatizmus stb.

Vizsgáljuk meg a szabályozási folyamatot részletesebben! Segítséget nyújt az aláb-bi kibernetikai ábra:23

2.6. ábra: A szabályozás folyamata [11]

A szabályozási folyamat fázisai Akár hagyományos emberi beavatkozással, akár informatikai úton történik az irá-

nyítás, főbb műveletei a következők: - alapjelképzés, - érzékelés, - különbségképzés, - ítéletalkotás, - beavatkozás.

23 Az ábrával már a menedzsment alapjai tantárgy keretében is találkozhattak, de inkább csak az elmélet-történeti vonatkozásait ismerték meg. A folyamat értelmezése tárgyunk feladata. [23!]

A szabályozást műszaki-technikai rendszerek ás társadalmi-gazdasági rendszerek irá-nyítására is használják. A társadalmi rendszerek - így a gazdasági rendszerek is - a pozitív és a negatív vissza-csatolásos szabályozási körök bonyolultan összefonódó rendszereivel biztosítják a di-namikus egyensúlyban lévő fejlődést.


Vizsgáljuk meg ezeket külön-külön is, a gazdasági rendszerek irányítását véve példaként. [4]

Az irányítás a gazdasági rendszer egésze szintjén, de bármely folyamata szintjén is értelmezhető.

Az irányítás első művelete: az alapjelképzés. A gazdasági rendszer az igen bonyolult rendszerek kategóriájába tartozik. Igen nagy számú folyamat közül valamennyit kézben tartani, teljes intenzitással figyel-ni lehetetlen. Ezért első feladat az, hogy a folyamatrengetegből kiválasszuk azo-kat, melyek az adott rendszer szempontjából a legfontosabbak, s figyelmünket ezekre koncentráljuk. Ezek lehetnek hosszú időn keresztül azonos folyamatok, pl. a külkereskedelemben az export-import tevékenység, de időről időre a körül-mények hatására változhatnak. Az adott időszak legfontosabb folyamatait, me-lyekre figyelmünk döntően irányul, irányított vagy mértékadó folyamatoknak, jel-lemzőknek nevezzük.

Feladatunk, hogy e mértékadó jellemzőket kiválasszuk, és várható értékeiket meg-határozzuk. Ezek az értékek szolgáltatják a gazdasági rendszer működésének alapját, ezért a rendszerelméleti elnevezésük: alapjel. Az alapjel kívánt értékű meghatározását a köznapi életben tervezésnek nevezzük. A terv kialakításához belső és külső infor-mációk szükségesek, ezek gyűjtőneve: vezérérték.

A tervezést a tervezési alrendszer vagy alapjelképző szerv végzi; inputja a vezérér-ték, outputja az alapjel.

Az érzékelés: az érzékelés a tényleges folyamatot figyeli. Az érzékelés célja végeredményben az irányított jellemző mindenkori tényleges érté-kének mérése. Ez az ellenőrző jelek alapján történik.

A könyvviteli, statisztikai és egyéb információáramlás valójában ezen irányított jellemzőknek rövidebb-hosszabb időszakra megállapított tényleges értékeit, az ύη. ellenőrző jeleket mutatja.

Az irányított jellemzőre előírt alapjel és a folyamat tényleges állapotáról tájékozta-tó ellenőrző jel között szigorúan egyértelmű kapcsolatnak kell fennállnia. Ebből kö-vetkezően alapjel és ellenőrző jel gyanánt általában olyan mennyiséget választanak, amelynek különbsége egyszerű módon képezhető.

Az érzékelést az érzékelő szerv végzi. Az érzékelő szerv bemenő jele általában a vizsgált folyamatról levett jelzés, kimenő jele pedig az ellenőrző jel.

A különbségképzés: a különbségképzés összeveti az alapjelet az ellenőrző jellel. Az irányítási folyamat sorrendben harmadik művelete a különbségképzés. A különb-ségképzés célja a folyamat tényleges állapotának (az ellenőrző jelnek) az összehasonlí-tása a folyamat megkívánt állapotával (az alapjellel), és az összehasonlítás eredménye-ként az eltérés előjelének és mértékének (a hibajelnek) a megállapítása.

A gazdasági rendszerben végbemenő irányított folyamatoknál a különbségképzés a folyamat elemzéseként fogható fel. A különbségképzést a különbségképző egység végzi. Bemenő jele az alapjel és az ellenőrző jel, kimenő jele pedig a hibajel, a különb-ség- vagy differenciajel.

Amennyiben a hibajel nagysága nulla, minimális vagy a kívánt határon belül mo-

R E N D S Z E R E L M É L E T ÉS I N F O R M Á C I Ó E L M É L E T

zog, illetve nem lép túl az ingerküszöbön, úgy beavatkozásra nincs szükség. Az inger-küszöböt meghaladó esetben szükség van az irányítási munka további fázisaira.

Az ítéletalkotás: az ítéletalkotás során rendelkezés születik. A különbségképzés eredményeként létrejövő hibajel az irányított jellemző tényleges állapota és a kívánt állapota közötti eltérés előjelére és mértékére nézve tartalmaz in-formációt. Az ítéletalkotás célja annak meghatározása, hogy a folyamat kívánt állapo-tának felvétele érdekében mit kell tenni (pl. fokozott propagandát kell kifejteni, új termékekkel kell megjelenni, stb.). A gazdasági rendszerben végbemenő irányított folyamatoknál az ítéletalkotást döntésnek is nevezzük. A döntés műveletét az ítéletal-kotó egység végzi, amelynek bemenő jele a hibajel, kimenő jele pedig a rendelkező jel.

A beavatkozás: a beavatkozás visszacsatol az irányított folyamathoz. A beavatkozás célja a folyamat tényleges állapotának megváltoztatása annak érdeké-ben, hogy a folyamat tényleges állapota és kívánt állapot közötti különbséget csök-kentsük. A beavatkozás műveletét a beavatkozó, végrehajtó egység végzi. A beavatko-zó egység bemenő jele a rendelkező jel, kimenő jele pedig a beavatkozó jel.

A gazdasági rendszerben végbemenő irányításnál a beavatkozásnak a szervezési előírások, a végrehajtási utasítások felelnek meg.

A szabályozási műveleteket összevontan a következő táblázaton mutatjuk be:

A művelet neve Bemenő jel Kimenő jel

Alapjelképzés vezérérték alapjel

Érzékelés folyamatról levett jelzések ellenőrző jel

Különbségképzés alapjel, ellenőrző jel hibajel

ítéletalkotás hibajel rendelkező jel

Beavatkozás rendelkező jel beavatkozó jel

2.1. táblázat: Az i rányí tás fázisai

Ahogy fentebb már utaltunk rá, a szabályozási folyamat egyes műveletei beazono-síthatók a vállalatvezetési folyamatok egyes elemeivel.

A szabályozás művelete A vezetési folyamat eleme

Alapjelképzés Tervezés

Érzékelés Ellenőrzés, számvitel

Különbségképzés Elemzés

ítéletalkotás Döntéshozatal

Beavatkozás Szervezés

2.2. táblázat: A szabályozási folyamat és a vezetési folyamat kapcsolata

A vezetési folyamat első három elemét a modern vállalatirányításban részben lefe-di a controlling.


A szabályozás típusai A szakirodalomban a szabályozásnak többféle tipizálásával is találkozhatunk. Szá-munkra leginkább célszerű az a megközelítés, amelyik aszerint csoportosít, hogy az alapjel miképpen kerül meghatározásra. [3]

- Egyszerű szabályozás esetén az eló'írt kimeneti érték, az alapjel hosszabb időn keresztül állandó. Pl. egy készletgazdálkodási folyamat esetén a készletnormák.

- Követő szabályozásról abban az esetben beszélhetünk, ha az alapjel valamilyen változó függvénye, mintegy nyomon követi azt. Pl. egy devizaalapú hitel mindenkori törlesztőrészletének alakulása nyomon követi a devizaárfolyam változását.

- Adaptív szabályozás esetén az alapjel a rendszer előző időpontokban elért álla-potainak a függvénye. Ennek a szabályozási módnak alapvető jellemzője a tanu-lás. A rendszer a múltbeli állapotairól belső képet őriz, és ennek függvényében alakítja saját normáit. Pl. egy vállalat tervezése során kiindulásként elemzik a korábbi tervidőszak eredményeit, tapasztalatait, és azok figyelembevételével tűzik ki az új célokat.

- Optimumszabályozás akkor valósul meg, ha az alapjel valamilyen függvény szélsőértékeként (maximumaként vagy minimumaként) kerül meghatározásra.

- Amennyiben egy bonyolult rendszerben az előző típusok egyszerre vannak je-len és érvényesülnek, komplex szabályozásról beszélünk.

2 . 4 . 4 . A gazdasági rendszerek kibernet ikai jellemzői

A gazdasági rendszerek mesterségesen szervezett rendszerek, amelyeknek a célszerű mű-ködése irányítással biztosítható, ezért kibernetikai rendszerként is jellemezhetők. [8]

Kibernetikai jellemzőik: - önszabályozók, - önszervezők, - öntanulók, - hierarchikusak, - határozatlanok és - meghatározhatatlanok. Önszabályozó voltuk azt jelenti, hogy magukban hordozzák saját irányító rend-

szerüket, és ez az irányítás a negatív visszacsatoláson alapuló szabályozás. Önszervezők abban az értelemben, hogy rendelkeznek olyan adaptációs képesség-

gel, amely alapján külső beavatkozás nélkül képesek a környezetük változásaihoz al-kalmazkodni. Környezetükhöz való viszonyukban csak relatíve önállók, mert bizo-nyos fokig alá vannak rendelve a környezetüknek. A környezetük is egy relatíve szer-vezett rendszer (a makrogazdaság), amely hatással van a beágyazott mikrogazdasági rendszerre.24

24 Ezt a fajta kapcsolatot korábban „a kör a körben" szimbólummal érzékeltettük.


Öntanulók, men az irányításuk döntó' mértékben adaptív szabályozást jelent, azaz a gazdasági rendszer képest múltbeli tapasztalati alapján saját működési mechaniz-musainak (algoritmusainak) átalakítására.

Hierarchikusak, ugyanis többszintű, egymással alá-fölé rendeltségi viszonyban lévő vezetéssel irányítják őket. A magasabb szint irányító beavatkozására csak akkor kerül sor, ha az alacsonyabb szinten tett beavatkozások nem érik el a céljukat, vagy az irányított fo-lyamat adott jellemzője kikerül az alacsonyabb vezetési szint hatásköréből.

Határozatlanok, men az elemeik közötti kapcsolatok sztochasztikusak, és az eb-ből fakadó bizonytalanság az irányításban is megnyilvánul. A beavatkozó jel által ki-váltott hatást csak valószínűsíteni tudjuk, így irányítottsága ellenére is kockázatokat hordoz a gazdasági rendszer működése.

Meghatározhatatlanok, mert a szabályozásuk nem teljes informáltságon alapul, és az emberi megismerés korlátai miatt a bizonytalansági tényező teljesen soha nem küszöbölhető ki. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a korszerű információs rendszerek fejlesztésének egyik célja éppen ennek a határozatlanságnak a csökkentése, az infor-máltság fokozása.

2 .5 . ADAT, INFORMÁCIÓ, KOMMUNIKÁCIÓ, INFORMÁCIÓS RENDSZER

2 . 5 . 1 . Adat és je lentés tar ta lom

A mindennapi beszédben gyakran szinonimaként használatosak az adat és az infor-máció szavak, és az esetek többségében mást jelentenek, mint az informatikában (a matematikailag megalapozott információelméletben). Ráadásul még az informatikát alkalmazó szakterületek irodalmában is nagy bizonytalanság figyelhető meg e szavak értelmezésében. Ha az információs rendszerekről szóló munkák olvasója tisztán akar látni, ne vegye teoretikus szőrszálhasogatásnak az itteni és a 2.5.2. szakaszban olvas-ható meghatározásokat!

Ebbe az értelmezésbe belefér a betű, a szöveg, az élőbeszéd, a szám(sor), az ábra, a hang(felvétel), a fénykép, a film, a videofelvétel, az elektromos impulzus, de a hóban hagyott lábnyom is. A gazdasági szervezeteknél használatos nevezetes összetett ada-tok: dokumentum, bizonylat, irat, okirat, üzenet.

A szöveg egy rögzített jelkészletből vett jelsorozat, azaz egy speciális összetett jel. Egy kép vagy hang felfogható egyeden komplex jelnek, de számjelsorozattá is alakít-ható, ahogy azt képek, hangok digitalizálásakor meg is tesszük.

Adat

Az adat bármilyen anyagon, alakban, bármilyen hatással előállított egyszerű vagy összetett jel. - Az emberek közötti kommunikációban: ember által érzékelhető vagy alkalmas eszközzel érzékelhetővé tehető jel.


Az írásos adatok - a közlés szándékával keletkezett adatok - esetében az értelmezés alapja valamilyen megegyezés. Ez lehet olyan közmegegyezés, ami akkor is alkalmaz-ható, ha a közlő és az értelmező sohasem találkoztak, ha nem is egy korban éltek. (Esetleg a „megegyezés" csak azt a feltételezést jelenti, hogy valamely nyelv szavait, nyelvi szabályait azonos módon használták, használják.)

A nem közlési szándékkal keletkezett jel értelmezésében (mint pl. a hóban hagyott lábnyom) az értelmező tapasztalatai játszanak szerepet. Ebben az esetben a jelentés-tartalom ugyanolyan esetleges és szubjektív, mint az információ.

Dacára a birtokos szerkezetnek, az adat jelentéstartalma nem az adat sajátja. Az adat csak valamilyen feltételezett értelmezési szabályokkal együtt hordoz egy bizo-nyos jelentéstartalmat, tehát különböző értelmezési szabályrendszereket alkalmazna más-más jelentéstartalmat hordozhat. Ez annak ellenére igaz, hogy az összetett ada-tok nagymértékben képesek utalni az alkalmazandó értelmezési szabályra is (pl. egy nemzeti nyelvre, azon belül valamely szakterület speciális terminológiájára, továbbá az összetett adat közvetlenül is tartalmazhat értelmezési szabályokat). Az előbbi mon-datban vázolt kézenfekvő gondolatmenet azonban semmit sem ér, amikor egy adott nyelv szabályai szerint értelmes szöveg a közlés szándéka szerinti (teljesen más értel-mű) szövegnek csupán a rejtjelezett változata.

A jelentéstartalom több okból különbözik az információtól is (lásd később az in-formáció tárgyalásánál).

Az értelmezés lényegében egy adat átalakítása egy másik adattá, pl. egy szöveg át-alakítása az értelmező képzeletében megjelenő képekké, gondolatokká. Adatot értel-mezni egy gép is képes, ha a konstrukciója vagy a beletöltött program éppen valami-lyen értelmezési szabályok érvényesítésére lett kitalálva. Azonban a gép csak azt az egy értelmezési szabályt alkalmazza, amit a hardverbe vagy a szoftverbe beleépítettek, vagy a tudásbázisába beletöltöttek25, ellentétben az emberrel, aki a helyzetfelismerés-től vagy éppen a pillanatnyi hangulatától függően változatos szabályokat képes kom-binálni.

25 Egyes mesterségesintelligencia-alkalmazások korlátozott tanulási képességekkel is rendelkeznek. Lásd a szakértői rendszereket (a 4.7.1. szakaszban), az adatbányászatot (a 4.4.2. szakaszban).

Adat jelentéstartalma

A jelentéstartalom az adatnak egy feltételezett szabályrendszer (megegyezés vagy tapasztalat) által meghatározott értelmezése.

Azonos adat, különböző értelmezés: A „Meg tudná mondani, mennyi az idő?" kérdést nyilvánvalóan nem ugyanolyan szabály szerint értelmezi, aki a sommás „Meg" választ, és aki a „Fél kilenc" választ adja rá.


Az adat gépi értelmezésének különböző szintjei lehetnek. A legalacsonyabb szint, amikor a gép csak annyit „tud", hogy az általa ismert műveletek közül melyek alkal-mazhatók a konkrét adatra. Ennél lényegesen magasabb szintű gépi értelmezést tesz-nek lehetővé a specifikált adatok.

Halassy [7] szerint az adatnak négy dimenziója van: (1) a tárgy, a jelenség általában (röviden: kategória); (2) a tárgy, a jelenség konkrétan (röviden: objektum); (3) tulaj-donság (a tulajdonság neve, értékkészlete) és (4) a tulajdonság értéke. Ez a gondolat jelenik meg a specifikált adat fenti definíciójában is. Azonban az idézett szerzővel el-lentétben az említett négy dimenziót nem az adatnak, hanem az adathoz kapcsolt értelmezé-si szabálynak tulajdonítjuk; továbbá nem minden adatról, csak a számítógéppel (vagy bizonylatokon) nyilvántartott strukturált adatokról állítjuk, hogy ilyen értelmezés tartozik hozzájuk.

A specifikált adat értelmezésének négy komponenséből a kategória és a tulajdon-ság az adat típusszintű meghatározói, az objektum és az érték pedig előfordulás-szintű meghatározói. A számítógépes rendszerek tervezése az adatfogalmakat általában tí-pusszinten határozza meg, azaz ezt értik az adatfogalmak specifikációján.

Általában egy adatra vonatkozó értelmezési szabályt az a körülmény valószínűsít, hogy az adat milyen környezetben - milyen más adatokkal együtt - fordul elő. A spe-cifikált adatok értelmezése is ilyen mechanizmusra épül, de a specifikáció által az adat és az értelmezése közötti kapcsolat valószínűsíthetőből határozottá válik.

. . Gépi adatértelmezés: A beszkennelt (digitalizált) papírbizonylat, és az eleve a szá-mítógép képernyőjén kitöltött elektronikus bizonylat a gépi értelmezhetőség szint-jében különböznek egymástól. Az előbbire a gép a képként való megjelenítés vagy a képként való szerkesztés műveleteket tudja alkalmazni; az utóbbi esetében viszont a gép az egyes rovatokba (név, dátum, mennyiség,...) írt értékeket is „látja", a spe-ciális jelentésüknek megfelelő műveleteket képes végezni rajtuk, vagy a bizonyla-tokat képes megkeresni, csoportokba sorolni az ilyen értékek szerin t.

Specifikált adat

Olyan adat, amelyhez értelmezési szabályként valamilyen módon a következő négykomponensű specifikációt kapcsolják:

- Az adat meghatározott kategóriába (1) tartozó - objektumokra értelmezhető tulajdonságnak (2) - a kategória egy konkrét objektumára (3) vonatkozó - értékét (4)

jelöli.

A specifikált adat értelmezésének dimenziói: A „25 000 Ft" magában álló adat ér-telmezése igen bizonytalan, ezzel szemben „az 120CX02 cikkszámú termék áfá-val növelt ára 25 000 Ft" összetett adat kézenfekvően azt az értelmezést feltétele-zi, hogy a termék kategóriába tartozó 120CX02 cikkszámmal azonosítható objek-tum áfával növelt ár tulajdonságának értéke 25 000 Ft.


A kategóriát a számítógépes adatkezelés során általában az jelöli, hogy az adat mi-lyen bizonylaton (pl. gépjárműforgalmi engedély) vagy képernyőűrlapon vagy az adatbázis melyik táblájában, rekordtípusában szerepel. Tehát a kategória mindig tu-lajdonságok egy kombinációja (gépkocsi esetén a gépkocsit jellemző tulajdonságok együttese). Az adatmodellezés egyedtípus (másképpen entitás) fogalma éppen a kategó-riával azonosítható.

A tulajdonságot a számítógépes adatkezelés során - egy bizonylat (egy képernyőűrlap) adott rovata vagy - egy adatbázistábla adott oszlopa (rekordtípus adott mezője) vagy - egyszerűen (az érték előtt / mellett) a tulajdonság neve (pl. szín = zöld)

jelzi. A tulajdonság behatárolja - a lehetséges értékeinek készletét, valamint - az értékein elvégezhető műveletek készletét. Egy konkrét objektum legkönnyebben egyik tulajdonságának - az azonosító tulaj-

donságnak - az értékével határozható meg (pl. ΧΧΧ-375 rendszámú gépkocsi). Az, hogy más (nem azonosító) tulajdonság értéke konkrétan melyik objektumra vonatko-zik, szintén azzal jelezhető, hogy mellette az érintett objektum azonosító tulajdonság-nak az értékét is feltüntetik.

Egyes specifikált adatok értelmezése egy ötödik dimenzióval is rendelkezik: az idő-vel. Másképpen szólva az ilyen adat értelmezési szabályának része egy időpont vagy egy időintervallum, amely meghatározza, hogy az adattal jelölt érték az adott objek-tumnak

- mely időpontban történt állapotváltozását vagy - mely időpontban vagy időszakban fennálló állapotát

jellemzi. Az adat idődimenziója az objektumdimenzióhoz hasonlóan egy időpont vagy időintervallum értékű társadattal jelezhető.

2 . 5 . 2 . In formáció

Itt az információra nem elméleti informatikai, hanem informatikaalkalmazási meg-határozást adunk. Ugyanis az információ az elméleti informatikában alapfogalom, azaz ott nem definiálják, de különböző állításokban vagy más fogalmak definíciójá-ban felhasználják.26

26 Az olvasó hasonló megoldással találkozhatott a matematikában: az sem definiálja a pontot, az egyenest vagy a síkot, mégis megadja ezek lehetséges relációit. A matematika alkalmazójának a dolga, hogy mi-lyen - a matematikában adott relációkat kielégítő - objektumot vagy absztrakciót feleltet meg a pont-nak, az egyenesnek, a síknak. In ugyanúgy jártunk el, mint amikor a matematika alkalmazója azt mondja, hogy a pont egy kiterjedés nélkülinek képzelt (absztrakt) objektum.

Információ

Az információ az adat értelmezése által szerzett új ismeret - az értelmező számára megszüntetett bizonytalanság.


Lényeges, hogy az információ nem sajátja annak az adatnak, amelyiknek az értel-mezéséből keletkezett; hiszen függ a konkrét értelmezőtől (annak korábban megszer-zett ismereteitől), az értelmezés körülményeitől.

Az információ több okból különbözik a jelentéstartalomtól is: (1) a jelentéstarta-lom nem képez feltétlenül új ismeretet. Pontosabban az „új ismeret" minősítés nem is alkalmazható rá, mivel a jelentéstartalom esetében az értelmezésben nemcsak egy konkrét értelmező fél, hanem a feltételezett értelmezési szabályrendszert ismerők kö-zössége (absztrakt személy) az érintett. (2) A jelentéstartalom az adat értelmezésének mozzanatához, az információ pedig az adat felhasználásának, a döntési, reagálási képes-ség megváltozásának a mozzanatához kapcsolódó fogalom.

Az információs rendszerek (lásd később) szempontjából az információ valamilyen döntés, vezérlés, szabályozás alapját képezheti; egy szervezet olyan értesülése valami-lyen állapotváltozásról, ami alapján az sikeresebben alkalmazkodhat a környezeté-hez.

Információt önmagában előállítani, továbbítani, feldolgozni lehetetlenség. Ha a szakirodalomban információ előállításáról vagy feldolgozásáról olvasunk, annak ilyen okai lehetnek:

- Szakszerűtlen fogalmazás: az író az egyik adatból a döntéshozó számára könnyebben értelmezhető másik adat képzését, származtatását - tévesen - in-formáció-előállításnak tekinti.

- Metafora, mellyel a szerző arra utal, hogy a tényleges adatfeldolgozó művelet ál-tal előállított adat helyett annak lehetséges felhasználására teszi a hangsúlyt.

- Metafora, mellyel a szerző a számítógépes adatfeldolgozás kapcsán arra utal, hogy egy adat még egy gép számára is jelenthet információt, amennyiben a gép az adat hatására (programozott) döntést hoz, automatikusan változtat a műkö-désén. Ez lehet a külvilág számára is azonnal érzékelhető reagálás vagy a számí-tógépes rendszer egy olyan belső állapotváltozása (az adatbázis tartalmának olyan változása), ami által a rendszer egy későbbi időpontban másképpen fog re-agálni, mint ahogy az adat hiányában tette volna.

Az információ és az adat közötti különbséget világítsák meg a következő té-nyek [5]:

- Azonos információt nyerhetünk különböző jelkészletből vett, különböző hosszúságú jelsorozatból (adatból, közleményből). Pl.:

I'm so bored with it all. Úgy untat ez az egész.

- Egy adatból csak bizonyos körülmények között szűrhető le az információ. Az előbbi két közlemény értelmezéséhez történetesen tudni kell angolul, illetve magyarul. Máskor meg valamit látni is kell, nemcsak hallani a közlést:

Erre való a középső ujjad.

Nem véletlen, hogy az adat definíciója nem kötötte ki, hogy az adat csak valamilyen közlési szándékkal jöhet létre; azaz nem zárta ki az adat fogalmából a nem szándékosan hagyott nyomokat, sem az emberi szándéktól független természeti jelenségeket mint jeleket: egy nem közlési szándékkal keletkezett jel is hordozhat információt az érzékelő-je számára.


- Más körülmények között azonos adatnak (közleménynek) más az információ-tartalma (más kérdésre válaszol), illetve más az információmennyisége.

- Különböző személyek (kommunikációban: vevők) számára azonos körülmé-nyek között is ugyanannak az adatnak (közleménynek) más az információtartal-ma, illetve más az információmennyisége.

- Az adat megismétlésével a közölt információmennyiség nem növekszik. A fenti állításokban szereplő információtartalom és információmennyiség kifejezések

nem azonos fogalmakat jelölnek. Egy adatnak, közlésnek annyiféle információtartalma lehet, ahány különböző kérdésre képes választ adni. A következő részekben megvilá-gított információmennyiség fogalomról pedig egyelőre annyit jegyezzünk meg, hogy egy többféle információtartalommal rendelkező közlésnek - az egyes tartalmak sze-rint is - különböző lehet az információmennyisége.

Most pedig arra a kérdésre térünk rá, hogy hogyan mérhető egy adat információ-mennyisége (tehát nem az információtartalma és nem is az információ értéke). Az in-formációmennyiség fogalom intuitív megvilágítására szolgáljon a következő, [l]-ből átvett példa.

; Azonos adat -különböző információmennyiség: Két katona fogságba esik két kü-lönböző -AésB- ellenséges országban, és később mindkettőjük felesége ezt a rö-vid üzenetet kapja: „Jól vagyok." Azonban ismeretes, hogy az^4 országban egy fo-goly a következő üzenetek valamelyikét küldheti:

üzenet küldését engedélyezi (Mindkét sorozathoz hozzátartozik a „nincs üzenet" elem is.) Azonos-e az üzenetek információmennyisége a két feleség számára? /® | |

Azonos adat a különböző értelmezők számára különböző információtartalom miatt le-het érdekes: A címzett számára a levél az írójának gondolataira, a közölt tényekre vonatkozó információtartalmat hordoz; egy grafológus számára viszont, ha a le-velet kézzel írták, az író jellemére vonatkozó információtartalommal is bír.

Azonos adatnak azonos értelmező számára is többféle különböző információtartalma lehet: Ezt szemléltesse a következő graffiti „Békés álomba szenderülve szeretnék meghalni, mint a nagyapám. Nem a félelemtől üvöltve, mint az utasai." Kevés bárgyúbb dolog van, mint megmagyarázni, hogy egy szövegben mi a poén. Ezút-tal mégis nézze el az olvasó, hogy utalunk rá, milyen információtartalmakkal bír a fenti idézet (a teljesség igénye nélkül):

- Békés álomba szenderülve szeretnék meghalni. - Α(z egyik) nagyapám békés álomba szenderülve halt meg.

- Ez a nagyapám egy utasszállító jármű vezetése közben halt meg. . ' - Aszóban forgó járművön utasok is tartózkodtak.

- Ők a félelemtől üvöltve haltak meg. - . . .


Foglaljuk össze még egyszer, mi a különbség az adat, annak jelentéstartalma, vala-mint az adat által esetlegesen hordozott információ között!

2 . 5 . 3 . Adat (közlemény, üzenet) információmennyisége és információtar ta lma

Az információmennyiség fogalmát az előbbi szakaszban csak intuitíven közelítettük meg, itt viszont már az egzakt értelmezésével foglalkozunk. A fogságból üzenő kato-nák példájában megmutatkozik az információ két sajátossága: (1) Értelmezhető egy mérhető (számítható) információmennyiség. (2) Egy üzenet (egy adat) információ-mennyisége nem egyedül az üzenet sajátja, ha azt mérni akarjuk, figyelmünket az egyedi üzenetről az üzenetlehetőségek sokaságára és az üzenet értelmezőjére kell fordí-tanunk.

Ahogyan pl. a hosszúságnak is többféle mértékegysége lehet (méter, láb, inch), úgy az információmennyiségnek is többféle mértékegysége létezhetne, de csak egy terjedt el általánosan, a bit.

A p valószínűség 0 és 1 között mértéket jelent. Ha összesen két - egymást kizáró -üzenet lehetséges, mindkettő azonos eséllyel, akkor egy üzenet valószínűsége V2. Te-hát egy ilyen üzenet érkezése esetén a kapott információ mennyisége éppen 1 bit. Ugyanis -log2(l/2) = log22 = 1.

Még egy speciális eset: Ha a lehetséges - egymást kizáró - üzenetek száma k, és mindegyik azonos valószínűséggel fordulhat elő, akkor e sokaságból való üzenet in-formációmennyisége: Η = logjt bit.

Az adat magában sem jelentéstartalommal, sem információval nem bír. A jelentéstar-talom az adatra vonatkozó valamilyen értelmezési szabályokat feltételez, és az adat ilyen szabályok szerinti értelmezése vezet a jelentéstartalomhoz. A jelentéstartalom pedig csak akkor szolgál információval az értelmező számára, ha azzal ő új ismeret bir-tokába került.

Információmennyiség - bitben mérve

Ha egy adat egy ρ valószínűségű kimenetel bekövetkezéséről értesít, akkor az in-formációmennyisége: Η = -log2p bit. (Shannon-képlet)


Az információmennyiség egy hibás értelmezése: A szakirodalomban is találkozha-tunk olyan állítással, hogy „a négybetűs magyar szavak információmennyisége 20,52 bit". Ez bizony pongyola megfogalmazás, hiszen az adat magában nem ha-tározza meg az információmennyiséget. Az állítás a következő pontosítással értel-messé tehető: „A négybetűs magyar szavak információmennyisége legfeljebb 20,52 bit." - Az ilyen becsléseknek az a gyakorlati jelentősége, hogy az adattípus bitben kifejezett információmennyiségének felső korlátja egyben becslése a táro-lásához szükséges jelsorozat (bitsorozat) hosszának is.

2 . 5 . 4 . Az adat és az információ minőségi jellemzői — A hasznos információ

Egy közlésnek (egy adatnak) az információtartalma és az információmennyisége mel-lett - különösen a gazdasági, pénzügyi döntéshozatali folyamatokra tekintettel - az is fontos tulajdonsága, hogy a benne foglalt információ a döntés szempontjából hasz-nos-e. Az alábbiakban az adat és az információ olyan jellemzői következnek, amelyek az adatot alkalmassá teszik hasznos információ hordozására, továbbá amelyek magát az információt tehetik hasznossá. Ezek:

- az érthetőség, - a teljesség, - az alkalmazhatóság, - a megbízhatóság, - az objektivitás, - a hitelesség, - az időszerűség, - az összehasonlíthatóság, - a bizalmasság. Látni fogjuk, hogy az itt felsorolt minőségek iránti igények nagymértékben össze-

csengenek a könyvvezetésnek és a beszámoló elkészítésének a számvitel által is köve-tett olyan elveivel, mint a világosság, a valódiság, a következetesség, a folytonosság, az összemérés és a teljesség.

Érthetőség Ez a minőség az adatra vonatkoztatható. Az adatnak az a tulajdonsága, hogy a rá alkal-mazandó értelmezési szabály határozottan beazonosítható, és ez a szabály ismert és használható az értelmező számára is. Másképpen szólva: a jelentéstartalmat illetően nincs bizonytalanság. Az érthetőség függhet attól, hogy az adatot milyen jelrendszer (pl. betű, nyelv) felhasználásával kódolják. Az érthetőség szerinti minősítés egy olyan skálát feltételez, amely pl. az érthetetlent, a valamennyire érthetőt és a teljesen érthe-tőt különbözteti meg. Az érthetőséget éppen azért nem lehet az információra vonat-koztatni, mert ami nem érthető, az nem nyújthat információt sem (legalábbis azon kérdés szempontjából nem, amelyikre a válasz érthetetlen).


Az adat érthetősége is ugyanolyan szubjektív tény, mint az, hogy az adat nyújt-e információt: a vezetői információs rendszerek egyik erőssége, hogy az adatot a vezető számára közvetlenül értelmezhető formában szolgáltatják. Ezt egyesek tévesen úgy értelmezik, hogy a rendszer az adatokat információkká szervezi, valójában csak olyan adatokká, amelyek a célközönség számára érthetőbbek.

Az adat - egy szöveg - érthetőségének javítása: Ez aζ Érthetőség című szakasz ere-detileg egyetlen bekezdés volt, és három hosszú mondatot tartalmazott. Ám a kollégák jelezték, hogy nekik nehézséget okoz az összetett mondatok megértése, és így minden bizonnyal a hallgatóknak is. Ezért a szöveget több bekezdésre, a hosszabb összetett mondatokat pedig egyszerűbbekre tördeltem.

Az adatok érthetősége követelményének speciális megfogalmazását jelenti a szám-vitelben a világosság elve a könyvvezetésre és a beszámolóra értelmezve.

Teljesség Ez a minőség vonatkoztatható az adatra és az információra is. Adatra vonatkoztatva azt jelenti, hogy jelen vannak a pontos értelmezést lehetővé tevő társadatok. (Lásd a spe-cifikált adat négy dimenzióját! Azon felül emlékeztetünk rá, hogy az alkalmazandó értelmezési szabályokra, és így az adat jelentéstartalmára az adattal együtt megjelenő más adatokból lehet következtetni.) Ebben a tekintetben a teljesség minősége szoros kapcsolatban áll az érthetőség minőségével.

A teljesség az információra vonatkoztatva azt jelenti, hogy az értelmező az adott probléma megoldásához szükséges minden ismeretet megkapott. A teljesség minősége összefügghet az összehasonlíthatóság és az időszerűség minőségekkel is. Akár az adat, akár az információ teljességének hiánya akadálya lehet az összehasonlíthatóság vagy az időszerűség megítélé-sének. Mivel az információ teljessége a megoldandó probléma felől ítélhető meg, a teljes-ségnek többféle horizontú követelménye lehetséges. Pl. az általánosforgalmiadó-törvény bizonylatszintű teljességet definiál, amikor előírja a számla kötelező adattételeit. A számvi-teli törvény nagyobb körre, a könyvvezetés egészére vonatkozó teljességet határozza meg.

Alkalmazhatóság Ez a minőség az információra vonatkoztatható. Az alkalmazhatóság azt jelenti, hogy az információ éppen arra a kérdésre válaszol, amelyik a döntéshozót foglalkoztatja; ké-pes a lehetséges döntési változatok várható következményeinek felmérését segíteni. Másképpen: az alkalmazható információ olyan új ismeret, amely éppen az érdekelt tárgyra, a megoldandó problémára vonatkozik.

Megbízhatóság Ez a minőség az információra vonatkoztatható. A közölt információ megbízható, ha megfelel a valóságnak. Vesd össze a valódiságnak a számviteli törvényben megfogal-mazott követelményével.

Objektivitás Ez a minőség vonatkoztatható az adatra és az információra is. Az adatra vonatkoztatva az objektivitás az adat képzésére, formájára, az adathoz kapcsolt értelmezési szabályra meg-


fogalmazott követelményeket jelent: az adatfelvételi, mérési módszer vagy a számítási, származtatást, következtetési eljárás alkalmas legyen olyan adat előállítására, amely

- a valóságos helyzetet minél pontosabban kifejező, bizonyítható jelentéstartal-mat hordozzon az adat értelmezője számára;

- zárja ki a jelenség mérését, megfigyelését, minősítését végző személy szubjekti-vitását, és

- korlátozza az értelmezés szubjektivitását. Az objektivitás speciálisan jelenthet olyan igényt is, hogy az adat formájában le-

gyen számszerű, feltéve, hogy a számértékekhez köthető valamilyen értelmezési sza-bály. A számszerűsíthetőség egyik feltétele az adatok összehasonlíthatóságának (lásd itt később).

Az objektivitás az információra vonatkoztatva egybevág a megbízhatósággal.

Hitelesség Ismét egy olyan minőség, amely vonatkoztatható az adatra és az információra is, és az információra vonatkoztatva ez a megbízhatóság egy speciális összetevőjét jelenti. Az em-beri beavatkozással létrehozott vagy közölt adat hitelessége azt jelenti, hogy az adat-hoz (dokumentumhoz) elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik egy olyan másik adat - az aláírás -, amely a következő három feltételt teljesíti:

- azonosítja az aláírót, lényegében az adat közlőjét, másképpen mondva az adat ál-tal megnyilatkozó személyt (vagy szervezetet);

- leleplezi a hamisítást: ha az aláírás után változott az adat, akkor ezt a tényt egy-értelműen megállapíthatóvá teszi;

- letagadhatatlan a ténylegesen tett nyilatkozat: ha az aláírás óta az adat változat-lan, akkor ez a tény is egyértelműen megállapíthatóvá válik az aláírás által.

A tankönyv 4.8.5. szakasza foglalkozik az elektronikus adatok, dokumentumok hi-telesítésére alkalmas elektronikus aláírási eljárással. Érdekes, hogy az elektronikus alá-írás a megoldásában összefügg a bizalmas adatok védelmét szolgáló titkosítási eljárá-sokkal is. Időszerűség Ez a minőség az adatra és az információra is vonatkoztatható. Az adatra vonatkoztatva az időszerűség azt jelenti, hogy

- az adat idődimenzióval is rendelkezik, és - aszerint az értéke valamely objektum jelenlegi (legutolsó) állapotát (is) jellemzi. Az információra vonatkoztatva az időszerűség a konkrét döntési szituáció fiiggvé-

nye, és a közhasználatban kétféle értelmezése is megfigyelhető: az egyik az alkalmaz-hatósági, a másik pedig a rendelkezésre állási időszerűség.

Az alkalmazhatósági időszerűség csak idődimenzióval rendelkező adatból származó információra értelmezhető, és egy döntési tényezőnek számító időpont függvénye. Ε tekintetben az időszerűség azt jelenti, hogy az adat a döntésben érintett objektumnak a döntés szempontjából érdekes időpontban fennálló állapotára (vagy akkor történt állapotváltozására) érvényes. Nyilvánvaló, hogy ez az időszerűség minőség a korábbi-akban érintett alkalmazhatóság minőségnek a speciális esete.

A rendelkezésre állási időszerűség a döntéshozatal időpontjának függvénye. Ε tekin-tetben az időszerűség azt jelenti, hogy a döntéshez szükséges információ a döntés idő-


pontjára rendelkezésre áll. Tehát ez a minőség nemcsak idődimenzióval rendelkező adatból származó információra vonatkoztatható.

Az elmondottakból az is következik, hogy ha egy - a döntéshez szükséges - infor-mációt idődimenzióval rendelkező adat hordoz, az a döntésben csak úgy használható fel, ha rá az alkalmazhatósági és a rendelkezésre állási időszerűség egyszerre teljesül, azaz az információ a tényezőnek számító időpontra vonatkozik, és a döntés időpont-jára rendelkezésre áll. Hasznavehetedenek az olyan mérési, adatfelvételi, származta-tás! eljárások vagy adattovábbítási megoldások, amelyek hosszabb idő alatt hajthatók végre, mint amennyi a művelet kezdete és a döntés időpontja között rendelkezésre áll. Ezt megfontolva az adatszolgáltatási eljárás sebességét gyakran a megbízhatóság, pontosság vagy a teljesség rovására is javítani kell. Ez jó példa arra, hogy bizonyos mi-nőségek csak egymás rovására javíthatók.

Összehasonlíthatóság Ez a minőség elsődlegesen az adatra (annak értelmezési szabályára) vonatkoztatható. Az összehasonlíthatóság az adat

- képzésére (mérés, számítás, származtatás), - formájára (a jelrendszerre), - az adathoz kapcsolt értelmezési szabályra

megfogalmazott követelményeket jelent. Csak azonos eljárással előállított, illetve azonosan értelmezett adatok hasonlíthatók

össze. Ha pedig az adat értelmezésében az idődimenzió is szerepet játszik, akkor általá-ban csak azonos időpontra (vagy azonos időtartamra) vonatkozó adatok hasonlíthatók össze. (Ennek speciális megfogalmazása a számvitelben a következetesség elve és a folytonos-ság elve.) Pl. több szervezetnek vagy részlegnek csak azonos időpontra vonatkozó mutatói vethetők össze. Adott időszak eredményének meghatározásakor csak az adott időszaki teljesítések elismert bevételei és ráfordításai vehetők számításba. (Lásd még a számvitel-ben az összemérés elvéti) - Nem zárható ki, hogy az információ összehasonlíthatóságáról is beszéljünk, de az teljes mértékben az adatok összehasonlíthatóságán alapul.

Bizalmasság Ez egészen más dimenziójú minőség, mint az előbbiekben tárgyaltak. Nem olyan mi-nőség, amelyre egy - pl. kiváló, jó, közepes vagy rossz szinteket tartalmazó - skálát le-hetne értelmezni. Az érthetőség javítása vagy a megbízhatóság javítása értelmes kife-jezések, de a bizalmasság javítása nem. (Nem a bizalmasság javítható, hanem a megőr-zésére szolgáló megoldás.)

A bizalmasság egy olyan osztályozó tulajdonság, amely egy ismeret - de technikailag az ismeretet hordozó adat - megkülönböztető kezelésének szükségességére utal.

A bizalmasság elsődlegesen az ismeretre, pontosabban az ismeret és egy egyed (sze-mély vagy szervezet) viszonyára értelmezhető tulajdonság. Egy ismeret bizalmas, ha az alábbiak bármelyike fennáll:

- a birtokosa számára elveszti értékét, ha mások is a birtokába kerülnek (pl. haté-kony új technológiai megoldások, várható piaci, tőzsdei fejleményekre vonatko-zó bennfentes ismeretek);

- mások a birtokába kerülve felhasználhatnák az addigi birtokosa kárára (pl. jel-szó, PIN kód vagy terhelő bizonyíték);


- felhasználható azon egyed (személy, szervezet) kárára, akire az ismeret vonatko-zik (pl. személyiségi jogokat sért az ismeret nyilvánosságra hozatala).

Nem véletlen, hogy a bizalmasság fenti értelmezésében ismeret és nem információ áll, hiszen a birtokosa számára már nem új ismeret, mások számára lehetne az, de csak akkor, ha nem sikerülne bizalmasan kezelni.

Az adat bizalmas tulajdonsága az általa hordozott ismeret bizalmasságából szárma-zik. Az adat bizalmasságáról azért jogos beszélni, mert a bizalmas kezelés - mindjárt látni fogjuk - technikailag csak az ismeretet hordozó adatra értelmezhető. Ez a külön-leges kezelés jelentheti

- a bizalmas ismeretet hordozó adathoz illetéktelenek hozzáférésének megakadá-lyozását vagy

- az adat illetéktelenek általi értelmezésének titkosítással (rejtjelezéssel) való megakadályozását.

A bizalmasság értelmezésében szerepelt esetek közül - az első kettőben az adat birtokosának közvetlen érdeke a bizalmas kezelés, - a harmadik esetben az adat kezelőjét jogszabály kötelezi az adat bizalmas kezelé-

sére (pl. személyes adatok védelme). A tankönyv 4.8.5. szakasza röviden érinti a bizalmas adatok védelmét szolgáló tit-

kosítási eljárásokat is.

Az információ várható haszna Ha már az információ hasznosságáról beszélünk, felmerül a kérdés, pénzben kifejez-hető-e a (többlet)információ - a megszerzett új ismeret - értéke, illetve haszna. Ez a kérdés csak akkor értelmes, ha az információt mint egy konkrét döntés alapját tekint-jük; és ekkor is fenn kell állnia annak az előfeltételnek, hogy a döntés következmé-nyei pénzügyileg értékelhetők. Ha ez teljesül, elvileg az alábbi összefüggés szerint ki-számítható az információ várható értéke (Ε), illetve haszna (Η):

É = D?-Dp

Η = E-K, ahol D,: a döntés várható hozama az információ hiányában; Dr

M a döntés várható hozama az információ birtokában; Κ: az információ megszerzésének költsége.

Az információ itt említett jellemzőit meghatározó összetevők definíciójában sze-replő várható jelző is utal rá, hogy itt valószínűségi kategóriákról van szó, azaz a gya-korlatban az információ értéke és haszna többnyire csak becsülhető.

Az információ mint érték: Minden üzleti tranzakció eltérő ismeretekkel (és elté-rő cselekvési szabadsággal) rendelkező felek megállapodásán alapul. Egy adott fél számára nyereséges megállapodás feltételezi, hogy a fél elegendő információval rendelkezik aζ alternatívákról és a várható következményekről.27

27 Persze az információ magában kevés. Egy önhitt vezetó't a tévedéseit bizonyító tényekről informálni remény-telenebb vállalkozás, mint egy kutyának pénzt adni, hogy vegyen magának vacsorát. Lásd Jim Collins (J. C.: Good to Great. Why Some Companies Make the Leap. ..And Others Don't. New York, 2001, HarpeiCollins.).


Az is megfontolandó, hogy az érthetó'ség, a megbízhatóság, a teljesség stb. javítása a költségek növekedésével jár együtt, azaz e követelmények teljesíthetó'ségének fokát az akceptálható költségszint korlátozza. - A számvitelben ezt ismeri el a költség-haszon összevetésének elve, amire - speciálisan a beszámolóban nyilvánosságra hozott infor-mációkat illetó'en - a számviteli törvény is tekintettel van.

Költség-haszon megfontolások: Az informatikai költségekre akkor is figyelem-mel kell lenni, amikor egy döntés nem közvedenül az informatikára vonatkozik, hanem valami másra, aminek azonban komoly informatikai vonatkozásai van-nak. Csak egy példa: Az adótörvények gyakori módosítása nemcsak magát az adórendszert kuszálhatja össze, hanem olyan hatása sem kizárt, amikor a változ-tatástól remélt többletbevételt meghaladják az adóhatóság információs rendsze-rének a törvénymódosításhoz igazításából adódó költségek.

2 . 5 . 5 . Kommunikáció

Az információs rendszer fogalmát előkészítő úton nem kerülhető ki a kommunikáció fogalma.

A kommunikáció elemei: - az adatforrás vagy másképpen az adó-, - az adat (az üzenet) hordozására, továbbítására alkalmas anyag, közeg, amelyet

csatornának szokás nevezni; - a vevő- az üzenet címzettje -, aki / ami fogadja, értelmezi28 az üzenetet; - a kódolási eljárás, amely az adó által közölt adatot (üzenetet) a csatorna anyagá-

ban (közegében) ábrázolt jellé (jelsorozattá) alakítja át; - a dekódolást eljárás, amely a csatorna anyagában (közegében) hordozott jelsoro-

zatot a vevő által értelmezhető adattá alakítja át. Az előbbiekben említett csatornát tágan kell értelmezni. Az nemcsak a fizikai

adatátviteli vonalakat, a hírközlési eszközöket, hanem a közvetítő „közeg" magasabb szintjeit, pl. a beszélt nyelvet, a társasági érintkezés különböző formáit is jelenti. A hírközlési hálózatok (a jel véges terjedési sebességéből eredő időigényt leszámítva)

28 Mint art 2.5.1 .-ben már mondtuk, az értelmezés is dekódolás, mindkettő egy adat átalakítása egy másik adattá. Am a dekódolásnak / értelmezésnek nyilvánvalóan különböző szintjei egy elektromos jelsorozat átalakítása szöveggé, illetve egy szöveg átalakítása az értelmező személy képzeletében megjelenő képek-ké, gondolatokká.

Kommunikáció

Azt a folyamatot, amely során az információt hordozó hír (közlés szándékával ke-letkezett adat) eljut az adótól (közlőtől, forrástól) a vevőhöz (címzetthez), kommu-nikációnak nevezzük.

térbeli csatornák. Történelmi események köveken, érméken, fóliánsokon, papíron, hangfelvételen, filmen, mágneslemezen stb. megörökítése időbeli csatornának tekint-hető. (A papírra vetett, filmre vett vagy mágneslemezen rögzített adat - számla, levél, műalkotás stb. - önmagában időbeli csatorna, de az azt mozgató, kézbesítő szervezet vagy technika már térbeli csatorna.)

A fizikai csatornák anyagában (közegében) történő változások a hordozott üzenet torzulását, a jelsorozat részben vagy egészben való elvesztését okozhatják. A kommuni-káció magasabb szintjén egy emberi közösség tagjai közötti párbeszédben hasonló za-varó körülmény a közlésre alkalmatlan szituáció, a pontaüan fogalmazás, az elfogult-ság, a hamisítás vagy éppen a mániákus bizalmadanság. Mindezeket a jelenségeket a csatorna zajának nevezik. A csatornát érintő zajhatások mérséklésére (a csatorna kikap-csolásának esetétől eltekintve29) a redundancia különböző változatait alkalmazzák.

Tehát a redundancia eseteinek számítanak a következő megoldások: - több kommunikációs csatornát használunk; - több közlési alkalommal élünk; - az adathoz (üzenethez) plusz elemeket kapcsolunk, amelyek lehetővé teszik a

jelvesztés érzékelését, a hitelesség megállapítását, esetleg az eredeti üzenet visszaállítását.

A redundancia az informatikában nemcsak a kommunikációval kapcsolatban jut szerephez. Célszerűen alkalmazott változatai többféle előnnyel járhatnak, más előfor-dulásai viszont kifejezetten hátrányosak lehetnek.

A redundancia előnyös alkalmazásai: - a zajhatások elleni védekezés (amiről éppen itt esett szó); - az adat érthetőségének javítása az értelmezési szabály azonosítását megkönnyítő

más adat hozzákapcsolásával (lásd a 2.5.4. szakaszban); - az adathoz a hitelességének megállapítását lehetővé tevő másik adat hozzákap-

csolása (lásd a 2.5.4. szakaszban), ez részben átfedésben van a zajhatás elleni vé-dekezéssel is;

- az adat térbeli, időbeli elérthetőségének javítása - az adat több csatornán elér-hetővé tételével, az elérési időt (válaszidőt) csökkentő más adatok hozzákap-csolásával (lásd a 4.8.1. szakaszban az indextáblákat vagy az aggregált adatok letárolását);

- összefüggések kifejezése az adatkapcsolatokat hordozó redundancia alkalmazá-sával (lásd a 4.8.1. szakaszban az idegen kulcsokat vagy a mutatókat).

29 Ha a zajhatások jelentkezése időben behatárolható, bizony az is megfontolandó megoldás, hogy arra az időtartamra a csatornát kikapcsolják. - Gondoljon a Csupasz pisztoly effektusokra (ha látta a filmet).

Redundancia

A redundancia az adat többszörözése, megismédése vagy az adathoz a közlési szándékkal össze nem függő (a közlési szándék tekintetében felesleges) másik adat hozzákapcsolása.



A redundancia hátrányos előfordulásai: - a nem célszerű redundancia, a vevő (a címzett, a hallgatóság) felesleges közlé-

sekkel, lényegtelen részletekkel való túlterhelése maga is zajnak számít; - az aktualizálást (karbantartási) műveleteknek intenzíven kitett tranzakció-

kezelő adatbázisok esetében rontja a tranzakciófeldolgozás teljesítményét, és fo-kozza az inkonzisztens (ellentmondásos, hiányos) adatbázistartalom kialakulá-sának esélyét (lásd a 4.8.1. szakaszban).

2 . 5 . 6 . Az információs rendszer (IR) általános ér telmezése

A különféle (biológiai, társadalmi) szervezetek akármennyi anyagot, energiát emész-tenének is el, képtelenek lennének belső rendjük fenntartására, sőt fejlesztésére, ha nem használnának fel a környezetük állapotára vonatkozó valamilyen ismereteket, azaz információt; ha a részeik működését nem hangolná össze valamilyen fizikai (ké-miai) elven működő belső kommunikációs hálózat.

Biológusok, genetikusok szerint az élet nem más, mint információirendszer), A gene-tikai kőd - az élőlények „műszaki dokumentációja" - egy olyan adatbázis, amely egy többsejtű élőlény minden sejtjébe bemásolódik. (Ez óriási redundancia, ami az említett esetben nem kifogásolható, hiszen nem tranzakciókezelő adatbázisról van szó.) Állítólag pl. a májsejtek csak abban különböznek az izomsejtektől, hogy ennek az adatbázisnak nem ugyanazon részét „olvassák".

A szervezetek belső rendjének fenntartása, működőképességük megőrzése, haté-konyságuk fokozása a környezethez való dinamikus alkalmazkodást igényli. Ennek az alkalmazkodásnak nélkülözhetetlen feltétele a szervezet információs rendszere (továbbiakban IR).

Az IR nem feltédenül öntanuló rendszer, de ha mégis, akkor az azt jelenti, hogy képes felülírni (módosítani) a saját működén szabályait. Az IR funkciói természetesen eltérő re-alizációval bírnak élőlények, illetve gazdasági szervezet esetén. Erről szól a következő táblázat.

Információs rendszer

Az információs rendszer alatt a következő jellemzőkkel bíró rendszert értjük: - a környezet és a saját állapotváltozásait érzékelni, észlelni képes; - az érzékelt, észlelt jeleket (adatokat) a belső (térbeli) kommunikációs háló-

zatán keresztül továbbítja a szervezet alkotóelemei között; - a hosszabb távú alkalmazkodás céljából időbeli csatornával is rendelkezik:

adatokat, működési szabályokat rögzít, tárol; - az érzékelt jelek (adatok) és működési szabályok felhasználásával (azoktól

befolyásoltan) reagál az állapotváltozásokra, alkalmazkodik az előállt álla-pothoz.


IR-funkció Élőlény esetén Gazdasági szervezet esetén

Érzékelás, észlelés Érzékszervi funkciók Mérés, adatgyűjtés

Térbeli csalorna Idegrendszeri funkciók Tárgyalás, levél, adatközlő hálózat (kábel, rádióhullám)

Időbeli csatorna Ösztön, teltételes reflex, emlékezet Nyilvántartott (tárolt) adatok, dokumentumok -Irattár, adatbázis, adattámáz,...

Reagálás Érzékelt jeleken, valamint ösztönös vagy racionális szabályok szerinti döntésen alapuló állapotváltoztatás, cselekvés

Jogszabályokon, szabványokon; szervezeti célokon, szabályokon, tudáson; a problémára vonatkozó adatokon; emberi vagy automatizált döntésen alapuló szervezeti cselekvés

2.3. táblázat: Az IR funkció inak megvalósítása élőlény és gazdasági szervezet ese tén

2 . 5 . 7 . A gazdasági szervezetek információs rendszerének sajátosságai

Az IR előbbi definíciója természetesen gazdasági szervezetek IR-ére is értelmezhető. Most azonban az utóbbiak sajátosságait, jellemző összetevőit és tényezőit tekintjük át. Ezek:

- az információt hordozó adatok, - az információs események és adatkezelő tevékenységek, - az erőforrások (hardver, szoftver, humán-), - az IR kialakítására, illetve működtetésére vonatkozó eljárási szabályok (jogsza-

bályok, szabványok, szervezeti szabályzatok), valamint az ezek érvényesítésé-hez és működtetéséhez szükséges szervezeti keretek (orgver).

Az adatoknak a gazdasági szervezetek IR-ében betöltött szerepei Szerepük szerint az adatok objektumjellegű vagy eseményjellegű jelenségeket (a to-vábbiakban röviden objektumokat, illetve eseményeket) jellemezhetnek.

Ebben a felfogásban objektum az, ami - létrejöhet, majd megszűnhet, tehát élettartammal rendelkezik; továbbá - az élettartama alatt különféle változásoknak lehet kitéve, azaz különböző álla-

potokat vehet fel. Az objektum tehát itt egy olyan absztrakció, amelybe beletartozhat élőlény, sze-

mély, társaság, tárgy, tárgyak halmaza, anyag, dokumentum, földrajzi hely, sőt elvont dolog is, ha az történeti jellemzőkkel bír.

Az esemény egyetlen időponthoz (a bekövetkezés időpontjához) köthető, tehát nem rendelkezik időtartammal, így nem tud megváltozni. Az eseményre példák a születés, a halál, a beszerzés, az eladás, bármilyen állapotváltozás. A gazdasági szervezeteknél felmerülő eseményeket másképpen tranzakcióknak is nevezik.

Az objektumokat jellemző adatok értéke változhat, az eseményeket jellemző ada-tok értéke stabil.

Az objektumok egyes jellemzői dominánsan változásoknak kitett adatok, pl. a cikk ára, a versenyző súlya, a levegő páratartalma, a kamion tartózkodási helye. Az objek-tumok ilyen jellemzői az állapotjellemző adatok vagy állapotadatok.


Az objektumok más jellemzői ritkábban változnak vagy stabilak, ezeket nevezik törzsadatoknak. Szigorúan véve egy objektumnak egyetlen stabil adata van, az azono-sítására konstruált adat. Az objektum más stabil jellemzőiről csak akkor beszélhe-tünk, ha bizonyos állapotváltozásairól nem veszünk tudomást, mert az adott IR szem-pontjából lényegtelenek; vagy ha pl. az objektumot létrehozó esemény adatait is az objektum adatainak tekintjük.

Az eseményeket (tranzakciókat) leíró adatokat tranzakcióadatoknak nevezik. Speci-ális tranzakcióadatok az utasítás eseményt jellemző (vagy az utasításban foglalt) ada-tok a diszpozíciós adatok.

Egy szervezetnél felhalmozott adatok több tekintetben értéket, vagyont képeznek, amelyet célszerű megőrizni és gyarapítani:

- Egyes adatok magukban képviselnek értéket, amennyiben a bennük foglalt in-formáció nélkül bizonyos döntések nem hozhatók meg, vagy a birtokukban olyan döntés hozható, amellyel a szervezet vagy személy előnybe kerülhet az adatot nélkülöző versenytársakkal szemben.

- Ha nem is magukban, de tömegükben még az aktuális működésben szerepet nem játszó (elavult) adatok is értéket képviselnek. Erre szolgál példával az adat-bányászat, amely a szervezetnél több évtized alatt összegyűlt adatokon végez elemzéseket. A sikeres adatbányászat eredménye olyan, korábban fel nem is-mert következtetési szabály lehet, amelynek birtokában lényegesen javulhat a vezetők (a szervezet) előrelátó képessége.

Információs események és adatkezelő tevékenységek Egy gazdasági szervezetet támogató IR szakmai tartalmát az határozza meg, hogy mi-lyen külső eseményekre képes reagálni, azaz milyen tranzakciókat képes kezelni. Az ilyen események valamilyen adatkezelési tevékenységet (folyamatot) indítanak el. A feldolgozási folyamatban egy kitüntetett vagy rendkívüli állapot elérése, egy kitűzött időpont bekövetkezése vagy a folyamat befejezése szintén valamilyen döntést, reagá-lást igénylő esemény lehet.

Adatkezelő tevékenységek alatt az adatok gyűjtését, tárolását, továbbítását, feldolgo-zását, lekérdezését, felhasználását értjük.

Egy konkrét IR tervezése során az adatok, az információs események és az adatkezelő tevékenységek viszonyára vonatkozóan tisztázandó kérdések:

- A rendszernek mely eseményekre kell valamilyen adatkezelő tevékenységgel re-agálni?

- Adott esemény milyen adatkezelő tevékenység(ek)et indít el? - A rendszernek milyen adatokat kell nyilvántartani ahhoz, hogy adott típusú

eseményekre reagálni tudjon? - Adott típusú esemény teljes feldolgozása milyen adatokat érint, és azokat mi-

lyen művelettel érinti? - Adott objektumot reprezentáló adatszerkezetet az objektum élettartama (pon-

tosabban a nyilvántartásának ideje) alatt egy-egy állapotában milyen esemé-nyek érinthetnek?

- Adott objektumot jellemző adatok mely adatkezelő funkciókkal kezelhetők, változtathatók meg, érhetők el?

Az IR erőforrásai - a hardver, a szoftver és az emberi tényező

Tehát a hardverbe beletartoznak a számítógépek és a tartozékaik (az adattárolók, adatbeviteli és megjelenítő egységek), hálózati elemek (modemek, kábelek, jelerősí-tők, routerek, műholdak stb.). Bővebb hardverismereteket az olvasó pl. [10]-ben ta-lálhat.

Hardver

A hardver az információs rendszer fizikai eszközeinek összefoglaló neve.

Szoftver - mint gyűjtőfogalom

A szoftver - mint gyűjtőfogalom - mindazon programokat, eljárásokat, szabályokat és kapcsolódó dokumentumokat jelenti, amelyek nélkülözhetetlenek valamilyen számítógépes rendszer működéséhez [ISO 9126].

Azonban gyakran a szoftver szóval egy konkrét egyedi termékre utalunk, pl. amikor az 5. fejezetben a szoftver életciklusáról beszélünk, hiszen az csak egy konkrét szoft-veregységre értelmezhető, nem a fenti gyűjtőfogalomba tartozó eszközök együttesére.

Szoftver - mint konkrét objektum (áru, termék)

A szoftver - mint konkrét objektum - a szoftverfogalom olyan példánya, amely önállóan képezheti fejlesztés, adásvétel, üzemeltetés, felhasználás, karbantartás vagy visszavonás tárgyát.

A szoftverek három nagy csoportja: - az operációs rendszerek, - az általánosan használt alkalmazások és - a speciális célú programok. Az operációs rendszer szorosan a hardverhez kapcsolódó szoftver, olyan programok

összessége, amelyeknek feladata: - a központi egység, a háttértárak és a perifériák együttműködését megszervezni; - a számítógépek között - hálózatban - a kapcsolatfelvételt és a kommunikációt

megszervezni; - a felhasználói programok fejlesztőinek munkáját megkönnyíteni, a változatos típu-

sú hardverkomponensekkel szemben a szoftverek hordozhatóságát lehetővé tenni; - több program (vagy több felhasználó) egyidejű és biztonságos kiszolgálásáról

gondoskodni (köztük az erőforrásokat elosztani, az egyes programok és felhasz-nálói környezetek integritását megőrizni, egymástól is megvédeni);

- a felhasználók részére kényelmes kezelőfelületet adni. Az általánosan használt programok olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekre

szinte minden felhasználói környezetben szükség lehet: - dokumentumszerkesztés, - táblázatkezelés,



- képek megjelenítése és szerkesztése, - multimédia használata, - levelezés, - webböngészés, - adatbáziskezelés stb. Az ilyen szoftverek általában külön szerezhetők be, de nem ritka, hogy egyes - az

operációs rendszer szállítója által forgalmazott - általánosan használt programokat már az operációs rendszer is tartalmazza.

A speciális célú alkalmazások speciális felhasználási területek, szakterületek számá-ra nyújtanak szolgáltatásokat, esetleg teljesen egyedi fejlesztésű felhasználói progra-mok. Többnyire ilyen alkalmazásokat tekint át a tankönyv 4. fejezete.

Az előbbi bekezdésben előfordult alkalmazás fogalom a szoftverobjektummal kö-zel egyezően használatos, de hol egy önálló szoftvert, hol több szoftverből összerakott rendszert, hol egy komplex szoftver szolgáltatásainak egy részhalmazát értik alatta. Mi a továbbiakban a következő értelmezéssel fogunk élni.

A számítógéppel végzett adatfeldolgozás és kommunikáció hardver- és szoftver-összetevőit, technológiai megoldásait szokás információtechnológiának is nevezni.

Az IT az amerikai és a brit szakirodalomból átvett kifejezés. Ha következetesen az ottani értelmezéshez tartjuk magunkat, akkor az IT a nevével ellentétben nemcsak egy szűken vett technológia (eljárási szabály, megoldási szabály), hanem beletartozik a hardver, a szoftver, a távközlés és a multimédia is. Mivel a brit és az amerikai szak-irodalom sokáig nem használta a Nyugat-Európában elterjedt, jelző nélküli informatics fogalmat30, ezért nálunk sokan az IT-t tekintik az informatika angol megfe-

30 Az informatik szót német szerzők használták először (1957-ben) mégpedig az értelmezését magyarra fordítva „automatikus információfeldolgozás" jelentéssel, az informatics ennek angol fordításaként terjedt cl Nyugat-Euróbában (még az 1960-as években), kivéve az Egyesült Királyságban, ahol ez félreérthető lett volna, mert ott csak a jelzővel ellátott változatait használták (már korábban is) egy-egy szakághoz kötött speciális je-lentéssel (pl. medical informatics). Ezek a jelzős változatok általában nem az adatfeldolgozás automatizálását, ha-nem tudományos ismeretek menedzselését jelentették. (Ilyen értelmezésre futott rá az 1.1.2. szakasz szerzője az Oxford English Dictionaryben.) - Ε sorok szerzőjét 1995 januárjában Edinburghban jártakor a Hariott Watt University egyik tanára még helyreigazította, mondván: angolban nincs sima informatics. Tehát akkor még ő sem értesült róla, hogy az Egyesült Királyságban elsőként éppen ugyanazon városban, de a University of Edinburgh egyetemen és éppen egy évvel korábban indult informatics névvel egy stúdium.

Alkalmazás

Az alkalmazás szoftverrel nyújtott szolgáltatások olyan együttese (halmaza), amelyek egy meghatározott (egyszerű vagy összetett) feladat (felhasználói cél) teljesítéséhez járulnak hozzá.

Információtechnológia (röviden: IT)

Az információtechnológia az adatok gyűjtésének, tárolásának, átalakításának, átvi-telének, elérésének, megjelenítésének az erőforrásait, a módszereit, az eljárásait; rö-videbben az adatműveletek és a kommunikáció eszközeit és megoldásait jelenti.


lelőjének. Azonban az informatika itteni és az IT angol irodalmát összevetve a két ka-tegória nem feleltethető' meg tisztán egymásnak. Az informatikaelmélet ugyanis az adatkezelés „eszközfüggetlen" elveivel foglalkozik, az informatikaalkalmazásnak pe-dig van egy erős kibernetikai (irányításelméleti) „beütése"; ezzel szemben az IT kife-jezetten az adatkezelés és a kommunikáció elektronikus eszközökkel történő (főleg digitális) megoldásaira és ezek praktikus alkalmazásaira koncentrál.

Az emberi tényező egyrészt erőforrási, másrészt felhasználói szerepben van jelen az IR-ben. A felhasználók az IR fejlesztésének egyszerre tényezői és tárgyai. Mint az IR fejlesztésének tényezői:

- a követelmények megfogalmazói, a termékek értékelői és - veszélyforrások. A felhasználókat az IR tervezésének tárgyaiként a következő esetekben veszik figye-

lembe: - felhasználói szerepkörök, jogosultságok tervezése; - képzés tervezése.

Eljárási szabályok, szervezeti keretek -Az orgver Az információs rendszerekkel kapcsolatos folyamatok (a beszerzés, a fejlesztés, az üzemeltetés, a karbantartás) működése az alkalmazási területre, valamint az alkalma-zott módszerekre és eszközökre vonatkozó eljárási szabályok szerint és az adott folya-matért felelős szervezet keretei között történik.

Az IR-ek fejlesztésére és működtetésére többféle szintű eljárási szabályt kell alkal-mazni:

- Jogszabályok (pl. adatvédelmi törvény, elektronikus aláírásról, elektronikus do-kumentumok kezeléséről szóló törvény,...).

- Szakterületi (ágazati) eljárási szabványok (ISO 12207, ISO 17799 - lásd az 5. fe-jezetben).

- Módszertani szabályok, technológiai előírások (SSADM, UML, RUP, ITIL -lásd az 5. fejezetben).

- Szervezeti szabályzatok, szervezeti szintű eljárási szabványok (testre szabott ISO 9001 vagy ISO 12207).

- Projektszintű eljárási szabványok. - Az egyes eszközök üzemeltetési és felhasználási kézikönyvei, alkalmazási

szabályai. A szabványok típusai: - Azonos szintű technológiák illesztése: pl. különböző operációs rendszerekkel vezé-

relt gépek kommunikációjának megoldása a hálózati kommunikáció megjelení-tési rétegében vagy különböző technológiával készült alhálózatok összekapcso-lása routerrel (a hálózati rétegben). - Lásd a 4.8.4. szakaszban!

Orgver

Az orgver az IR folyamataira alkalmazott eljárási szabályok, valamint a folyamat-hoz szabott hatásköröket és felelősségeket meghatározó szervezeti rend összefog-laló neve.


- Egymásra épülő technológiák illesztése: pl. a hálózati kommunikáció rétegei közöt-ti interfészek. - Lásd a 4.8.4. szakaszban!

- Ember és eszköz (pl. szoftver) illesztése: pl. ergonómiai szabványok vagy megfelelő szakképesítés előírása az eszköz használatához.

- Emberek közötti kommunikáció: pl. dokumentumszabványok, ügyrend, beszá-moltatási rend.

ÖSSZEFOGLALÁS

1. Az informatika fejlődését leginkább befolyásoló két tudományág a kibernetika és a rendszerelmélet.

2. A felhasználók számára a rendszerben való gondolkodás nélkülözhetetlen ah-hoz, hogy átlássák, megértsék, és értő módon tudják használni ezeket a rendsze-reket. A szervezők számára pedig a rendszerszemlélet, a rendszerben való gon-dolkodás alapelv.

3. A kibernetika jelentősége az informatika szempontjából részben abban rejlik, hogy olyan új vizsgálati módszereket hozott létre, amelyek az informatikai szer-vezés számára nélkülözhetedenek, részben pedig abban, hogy igazolta, a hagyo-mányos erőforrások (anyag, energia) mellett az információ is önálló erőforrás.

4. A kibernetika és az általános rendszerelmélet interdiszciplináris jellegű tudomá-nyok, amelyek egymással kölcsönhatásban fejlődtek. Mindkét tudományág közös törekvése, hogy a különböző rendszerekben feltárja a rendszerek anyagi mivoltá-tól függeüen közös vonásokat, ezt azonban különböző szinten végzik.

5. A rendszerfogalomnak sokféle megközelítése létezik, tananyagunk tárgyának leginkább megfelelő az, hogy a rendszer egymással összefüggő tényezők szerve-zett együttese.

6. A rendszereket sok szempont szerint lehet csoportosítani, de nem a csoportosí-tás a lényeg, hanem az, hogy minden szempont valamiféle rendszerjellemzőt hordoz, ami segít a rendszer tanulmányozásában.

7. A bouldingi hierarchia felfogás többek között abban segíti a modellezőt, hogy a bonyolult rendszereket több rétegben tudja vizsgálni. A bonyolultabb rendsze-rek jellemzően rendelkeznek azokkal a jellemzőkkel is, amelyek az egyszerűbb rendszereken megfigyelhetők. Ez a felismerés nagy segítséget jelent minden tu-dományterület kutatóinak a bonyolult rendszerek tanulmányozásához.

8. A rendszerek leírását általában négy tényező szolgálja: - a rendszer célja, - a rendszer környezete, - a rendszer erőforrásai és - a rendszer alkotóelemei. A gazdasági rendszerek is ezen jellemzők segítségével mutathatók be.

9. Bemutathatok továbbá az általános rendszerjellemzők szerint is a gazdasági rendszerek: - létezésüket tekintve materiális rendszerek, - működésüket tekintve dinamikus, ezen belül is célszerűen működő rendsze-

rek,


- összetettségüket tekintve bonyolult rendszerek, - környezethez való viszonyukat tekintve nyílt rendszerek, - az elemkapcsolatok jellegtét tekintve sztochasztikus rendszerek, - a bouldingi hierarchiát tekintve társadalmi rendszerek.

10. A kibernetika és a rendszerelmélet vizsgálati módszerei a szervező' számára nél-külözhetetlenek. Ezek: - absztrakció, - modellmódszer, - fekete doboz módszer, - dedukció.

11. A rendszermodell tartalmi keretét az általános rendszerelmélet által leírt, min-den rendszerre egyaránt jellemző rendszerképző tulajdonságok képezik. Ezek: - a totalitás, - az elemek hierarchikus elrendeződése, - az elemek rendezettsége és - a rendszer struktúrája. Ε jellemzők kimunkálása egyszersmind a modellalkotás egy-egy lépését is jelenti.

12. A gazdasági informatika vizsgálatának tárgyát mesterségesen szervezett rend-szerek (gazdálkodó szervezetek) képezik, amelyeknek lényeges jellemzője, hogy irányítottak.

13. Az irányítás olyan befolyásoló tevékenység, amely egyrészt a mesterségesen szervezett rendszerek létrehozására, másrészt azok célszerű működésének biz-tosítására irányul.

14. Az irányításnak általában három alapvető fajtáját szokás megkülönböztetni: - az izolációt, - a vezérlést és - a szabályozást.

15. A gazdasági rendszerek számára alkalmas irányítási mód a szabályozás. Ez egy zárt hatásláncú irányítás, amelynek a lényege az, hogy a beavatkozás visszacsa-toláson, azaz a rendszernek önmagáról levett információján alapul.

16. A visszacsatolás lehet pozitív és negatív is. A negatív visszacsatolás a rendszer működésének előírt egyensúlyi állapotát kívánja fenntartani. Az irányító al-rendszer az irányított alrendszer tényállapotairól veszi le az információt, és ha céleltérést érzékel, beavatkozik. A beavatkozása ellentételező jellegű. A vállala-tok irányításának ez a jellemző módja.

17. A szabályozási folyamat fázisai: - alapjelképzés, - érzékelés, - különbségképzés, - ítéletalkotás, - beavatkozás.

18. A gazdasági rendszerek kibernetikai rendszerként is jellemezhetők: - önszabályozók, - önszervezők, - öntanulók, - hierarchikusak,


- határozatlanok és - meghatározhatatlanok.

19. Az adat magában sem jelentéstartalommal, sem információval nem bír. A jelen-téstartalom az adatra vonatkozó valamilyen értelmezési szabályokat feltételez, és az adat ilyen szabályok szerinti értelmezése vezet a jelentéstartalomhoz. A je-lentéstartalom pedig csak akkor szolgál információval az értelmező számára, ha azzal ő új ismeret birtokába került.

20. Egy üzenet (egy adat) információmennyisége nem egyedül az üzenet sajátja, ha azt mérni akarjuk, figyelmünket az egyedi üzenetről az üzenetlehetőségek sokasá-gára és az üzenet értelmezőjére kell fordítanunk, mert az információmennyiség alapvetően attól függ, hogy az adatban közölt kimenetelnek mekkora az értesü-lés előtti valószínűsége az adat értelmezője számára.

21. A következő minőségek némelyike az adatra, némelyike az információra, néme-lyike mindkettőre értelmezhető: érthetőség, teljesség, alkalmazhatóság, meg-bízhatóság, objektivitás, hitelesség, időszerűség, összehasonlíthatóság, bizal-masság. Mindezek befolyással vannak az adat, az információ használhatóságára, hasznosságára.

22. A kommunikáció elemei az adatforrás (az adó), a kommunikációs csatorna, a vevő (az üzenet címzettje), a kódolási és a dekódolási eljárás.

23. A csatornát érintő zajhatások mérséklésére a redundancia különböző változatait alkalmazzák.

24. A redundancia az iiiformatikában nemcsak a kommunikációval kapcsolatban jut szerephez; célszerűen alkalmazott változatai többféle előnnyel járhatnak, más előfordulásai viszont kifejezetten hátrányosak lehetnek.

25. A szervezetek belső rendjének fenntartása, működőképességük megőrzése, haté-konyságuk fokozása a környezethez való dinamikus alkalmazkodást igényli. Ennek az alkalmazkodásnak nélkülözheteden feltétele a szervezet információs rendszere.

26. A gazdasági szervezetek IR-ének jellemző összetevői és tényezői: az információt hordozó adatok, az információs események és az adatkezelő tevékenységek, az erőforrások (hardver, szoftver, emberi tényező), az IR folyamataira vonatkozó eljárási szabályok, valamint ezek érvényesítéséhez, az IR-folyamatok működte-téséhez szükséges szervezeti keretek (orgver).


1. Mit jelent a szervező számára a rendszerszemléletű gondolkodás? 2. Honnan ered a kibernetika elnevezés? 3. Kit tekintünk a kibernetika atyjának? 4. Mit jelent, hogy a kibernetika interdiszciplináris? 5. Értelmezze a kibernetika lényegét! 6. Ki volt a kibernetika legnevesebb magyar művelője? 7. Mit értünk azon, hogy a kibernetika a csatolt tevékenységek tudománya? 8. Miben rejlik a kibernetika jelentősége az informatika szempontjából? 9. Mikor és milyen tudománytörténeu jelenségek késztettek az általános rend-

szerelmélet kialakulására?


10. Mit jelent az általános rendszerelmélet interdiszciplináris jellege? 11. Mit takar a specifikus rendszerelméletek elnevezés? 12. Kit tekintünk az általános rendszerelmélet atyjának? 13. Melyek az általános rendszerelmélet irányzatai? 14. Ismertesse az egyes irányzatok jellemzőit és az irányzatokon belüli kutatási irá-

nyokat! 15. Mit jelent az, hogy a rendszerszemlélet „szintetizált módszer"? 16. Milyen vetületekben értelmezhető a rendszerszemlélet? 17. Fogalmazza meg a rendszerelmélet és a kibernetika viszonyának a lényegét! 18. Mi a rendszer? Árnyalja a fogalmat! 19. Mi a rendszerelem? 20. Hogyan értelmezhető az elem funkcionális önállósága? Mondjon rá példákat is! 21. Mit értünk egy rendszer struktúráján? 22. Ábrázolja és jellemezze az elemek közötti kapcsolatok típusait! 23. Milyen általános jellemzők szerint csoportosíthatjuk a rendszereket? 24. Ismertesse az egyes csoportok jellemzőit! 25. Mi a bouldingi rendszerhierarchia-felfogás lényege? 26. Hogyan segíti ez a fajta rendszerszemlélet a bonyolult rendszerek tanulmányo-

zását? 27. Mutassa be, milyen jellemzői vizsgálhatók egy gazdálkodó szervezetnek a hie-

rarchia különböző szintjein! 28. Soroljon fel példákat a rendszer-hierarchia minden szintjére! 29. Ismertesse a gazdasági rendszerek jellemzőit! 30. Mi az absztrakció? 31. Fogalmazza meg a modellmódszer lényegét! 32. Milyen modelltípusokat ismer? Ismertesse alkalmazhatóságuk lehetőségeit és

korlátait! 33. Mi a fekete doboz módszer lényege? Mondjon példát az alkalmazására! 34. Mi a dedukció? 35. Melyek a rendszerképző tulajdonságok? Értelmezze azokat! 36. Mi határozza meg, hogy adott esetben mit tekinthetünk rendszernek? 37. Értelmezze a „tartalmazás és átfedés" elvét! 38. Mondjon gazdasági rendszerekkel kapcsolatos példákat a rendszer hierarchi-

zálásra! 39. Mikor tekinthető egy rendszer rendezettnek? 40. Fogalmazza meg a rendszer egyes struktúraszintjeinek a lényegét! 41. Mi az irányítás, és melyek a jellemző típusai? 42. Emelje ki az egyes irányítástípusok lényegét! 43. Értelmezze a szabályozás kibernetikai ábráját! 44. Mondjon példát a szabályozási folyamat lépéseire! 45. Ismertesse a gazdasági rendszerek kibernetikai jellemzőit! 46. Mi a különbség az adat, a jelentéstartalom és az információ között? 47. Az adat magában miért nem határozza meg egyértelműen a belőle nyerhető je-

lentéstartalmat és az információt? 48. Mi a különbség az információmennyiség és az információtartalom között? 49. Mit értünk specifikált adaton?

RENDSZERELMELET ESINFORMACIOELMELET

50. Azonosítsa a specifikált adat dimenzióit a következő mondatban! ,Λ 466 számú főkönyvi számla neve »Előzetesen felszámított áfa«."

51. Értelmezze az érthetőség, a teljesség, az alkalmazhatóság, a megbízhatóság, az objektivitás, a hitelesség, az időszerűség, az összehasonlíthatóság és a bizalmas-ság minőségeket az adatra, illetve az információra!

52. A számvitel világosság, valódiság, következetesség, folytonosság, összemérés és teljesség elvei az adatra, illetve az információra értelmezhető minőségek közül melyek iránti igényekkel azonosíthatók?

53. Milyen összetevői vannak a kommunikációnak? 54. Értelmezze a térbeli és az időbeli (kommunikációs) csatornát! 55. Müyen előnyös alkalmazásai lehetnek a redundanciának? 56. Müyen hátrányos előfordulásai lehetnek a redundanciának? 57. Hasonlítsa össze, hogy az IR összetevőit müyen realizációk jellemzik az élőlé-

nyek, iüetve a gazdasági szervezetek esetében! 58. Müyen szerepei lehetnek az adatnak a gazdasági szervezetek IR-ében? 59. Egy konkrét IR tervezése során az adatok, az információs események és az adat-

kezelő tevékenységek milyen viszonyait keü tisztázni? 60. Értelmezze a szoftver, illetve az alkalmazás fogalmát! 61. Müyen feladatai vannak az operációs rendszernek? 62. A felhasználók az IR fejlesztésének mennyiben tényezői és mennyiben tárgyai? 63. Értelmezze az orgvert! 64. Müyen szintű eljárási szabályok vonatkozhatnak az IR folyamataira? 65. Milyen alapvető típusai lehetnek az IR-re alkalmazott szabványoknak? 66. Értelmezze az információtechnológia fogalmát!


[1] ASHBY, W. ROSS: Bevezetés a kibernetikába. Budapest, 1972, Akadémiai Kiadó. [2] BALÁZS PÉTER - BERNÁT ÉVA - FODOR ISTVÁNNÉ - VARRÓ LÍDIA: Rendszerszer-

vezés és rendszertervezés. Budapest 1975, Tankönyvkiadó. [3] DR. BODNÁR PÁL - PARÓCZAI PÉTER: Gazdasági informatika. Budapest , 1995,

P S Z F . [4] DR. DEÁK IBOLYA - DR. KOZMA ISTVÁN: Gazdasági informatikai I. (Távokta tás i

kiegészítő anyag), Budapest, 1996, PSZF. [5] FERCSIK JÁNOS: Informatika - Informatika és számítógép. Budapest, 1995, Műszaki

Könyvkiadó. [6] DR. HALASS Υ BÉLA : Ember - információ - rendszer. Budapest, 1996, Magyarországi

IDG Lapkiadó Kft. [7] DR HALASSΥ BÉLA: Számvitelszervezés I. - Az információs rendszerek tervezési isme-

retei. Budapest, 1995, Perfekt. [8] HÁKLÁR LÁSZLÓ - DR. NAGY JÓZSEF: Információrendszerek tervezése és szervezése.

Budapest, 1975, KJK. [9] KINDLER JÓZSEF - KISS IMRE (SZERKÓ: Rendszerelmélet. B u d a p e s t , 1971 , K J K .

[10] KOVÁCS GÁBOR: Informatikai ismeretek - Kézirat. Budapest, 2001, Magyar Elekt-ronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/01200/01227/01227.doc

http://mek.oszk.hu/01200/01227/01227.doc


[11] DR. Roóz JÓZSEF: A menedzsment alapjai. Budapest, 2006, BGF - Perfekt. [12] ÚJVÁRI NÉ DR. MELICH KATALIN (SZERK.): Gazdasági informatika II. B u d a p e s t ,

1999, PSZF. [13] VÖRÖS MIHÁLY - WEIDL LAJOS: Számítógépes információrendszerek szervezésének

folyamata. Budapest, 1975, Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékozta-tó Központ.

[14] WIENER, NORBERT: Cybernetics. New York - Paris, 1948, Wiley - Hermann.

Gazdasági rendszerek informatikai modell je

A fejezet szerzője: Dr. Bodnár Pál DSc

\

3.


3.1. Bevezetés 3.2. Folyamatmodell (FOM) 3.3. Szervezetmodell (SZEM) 3.4. Hatáskörmodell (HAM) 4.5. Információmodeli (IFO)

Kulcsfogalmak

Gazdasági informatikai rendszer (GIR) Rendszer-hierarchiák modelljei

Szerkezeti modellek Szervezési fogalmak

Professzionális modell Szervezés

Folyamatmodell, FOM Teljes szervezés

Szervezetmodell, SZEM Részszervezés

Hatáskörmodell, HAM Megszervezés

Információmodeli, IFO Átszervezés

Integrálás Kiszervezés

GIR-integrálás Beszervezés

Vezetés és irányítás kapcsolata Hagyományos szervezés

Vezetés Rendszerszervezés

Irányítás Szervezéstechnológia

Integrált vállalatirányítási rendszerek A szervezés területei

Integrált vállalatirányítási információs Gazdasági informatika rendszer

GAZDASÁGI RENDSZEREK INFORMATIKAI MODELLJE 101

3.1 . BEVEZETÉS

Gazdasági informatikai rendszer (GIR) modelljei A FOM (folyamatmodell), a SZEM (szervezetmodell), a HAM (hatáskörmodell), és az IFO (információmodell).

Szerkezeti modellek FOM, SZEM, HAM.

Professzionális modell IFO.

Folyamatmodell, (FOM) A gazdasági rendszer fizikai, kémiai, biológiai reálfolyamatai ügyvitelének kiberne-tikai és informatikai leképezése, amely a GIR szerkezetét határozza meg.

Szervezetmodell, (SZEM) Az ügyviteli folyamatok ellátását végző szervezeti egységek mélységi és szélességi szerveződése, amely az adatelérhetőség csomópontjait adja, és a FOM-ra épül. Mély-ségi tagoltsága a szervezeti egységek közötti függelmi viszonyokat reprezentálja, a szélességi osztódása pedig az ügyviteli tevékenységek bonyolultságától és terjedelmé-től függő, egy-egy irányítási-vezetési szinten szükséges munkamegosztást, szervezeti egységek közötti együttműködést mutatja.

Hatáskörmodell, (HAM) A szervezeti egységek javaslattétel (1), véleményezés (2), döntés (3), jóváhagyás (4), végrehajtás (5) és ellenőrzés (6) hatáskör-telepítési rendjét írja le, a SZEM-re épül. Leképezése a döntésmátrixban történik, melynek sorai az ügyviteli tevékenységek (folyamatok), oszlopai a szervezeti egységek, mezői pedig a hatáskörök számjelei.

Információmodell, (IFO) Adatmodell. Részei papír és elektronikus adathordozó (APE) modul, az adatelérhe-tőség (ADE) modul és az adatfeldolgozási (AFE) modul. Az IFO teljes körű megjele-nítése az Integrált vállalatirányítási információs rendszerekben történik.

Adatmodell kifejtése ebben a szövegkörnyezetben!

Modell: Minta. Valamüyen folyamat belső összefüggéseit, legjellemzőbb sajátossá-gait tömörítő szemléltető minta. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára)

Adatmodel l : Az adatfeldolgozási folyamatok egymás közötti be lső összefüg-géseit tükröző min ta ! Ez az Integrált vállalatirányítási információs rend-szer.

Modul: Szabványos szerkezet. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára) Adatmodul: Egy folyamat szabályok, algoritmusok által meghatározott adatfel-

dolgozása. Az adatmodell adatmodulokból szerveződik.


Integrálás A gazdaság egyes ágainak, részeinek, egységeinek együttműködése. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára)

GIR-integrálás A Gazdasági rendszer alrendszerei szerint leképezett Gazdasági informatikai rend-szer modelljeinek és moduljainak együttműködése, közös adatbázis online közvet-len elektronikus adatkapcsolatainak működtetésével.

Vezetés-irányítás kapcsolata Vezetés (menedzsment) - irányítás szinonim fogalmak. A vezetés fogalom vezetéstu-dományi megközelítés. Az irányítás fogalom pedig rendszertani megközelítés.

Vezetés A tervezés, az ellenőrzés, az elemzés, a döntés, a szervezés vezetésfunkciók gya-korlása. (Fayol)

Irányítás Az alapjel, az érzékelés, a különbségképzés, az ítéletalkotás, a beavatkozás segít-ségével a rendszerek működtetése. (Bertalanffy)

Integráció! Egyesülés, együttműködés, teljeskörűség, hierarchia. -> Együtt. Ha a modulok között csak együttműködés van, az akkor még nem integrált. Az in-

tegrációhoz hozzátartozik a funkciók (tervezés, ....) teljeskörűsége (ha mindegyiket minden vezető gyakorolja) és hierarchiája (ha minden vezetési szinten jelen van).

Aggregáció: összegyűjtés, gyűjtés. Diszperzió: szórás, szétszórás, szóródás.

Integrált vállalatirányítási rendszerek A tervezés, ellenőrzés, elemzés, döntés és szervezés vezetési funkciók integrációja. Kibernetikai megközelítésben pedig az alapjel, érzékelés, különbségképzés, ítéletal-kotás, beavatkozás kibernetikai funkciókkal való irányítás. Működési rendjében biztosítja a funkciók teljeskörűségét, hierarchiáját és együttműködését.

Integrált vállalatirányítási információs rendszer Az Integrált vállalatirányítási rendszerre épülő, a teljeskörűséget, a hierarchiát és az együttműködést biztosító, közös adatbázist alkalmazó számítógépes adatfel-dolgozások.

Rendszer-hierarchiák Az ügyviteli folyamatrend alrendszerei az informatikai rendszerben egy-egy adatfel-dolgozási modulnak felelnek meg.


Kibernetikai hierarchia - Kibernetikai rendszer

Informatikai hierarchia - Integrált vállalatirányítási információs

- Alrendszer - Részrendszer

rendszer - Modul - Részmodul

Szervezési fogalmak Szervezés, teljes, rész-, meg-, át-, ki-, be-, hagyományos, rendszerszervezés. Szerve-zéstechnológia. A szervezés területei.

Szervezés Röviden szólva szabályozás. Beavatkozás. A Gazdasági rendszer piaci környezeté-nek és az ezzel szembenálló erőforrásainak, ügyvitelének és számítógépes adatfeldol-gozásának optimális összehangolása.

Teljes szervezés Az Integrált vállalatirányítási rendszer és az Integrált vállalatirányítási információs rendszer létrehozása.

Részszervezés Az Integrált rendszerek egy vagy több moduljának létrehozása és bekapcsolása az Integrált vállalatirányítási, illetve az Integrált vállalatirányítási információs rend-szerbe.

Megszervezés Új rendszerek létrehozása.

Átszervezés

Meglévő rendszerek fejlesztése.

Kiszervezés Az Integrált vállalatirányítási vagy Integrált vállalatirányítási információs rend-szer egy vagy több moduljának beépítése idegen rendszerekbe, ahol az átadó és át-vevő rendszerek között interfészes kapcsolat (online elektronikus adatkapcsolat) működik.

Beszervezés A kiszervezés reverzibilise. Az Integrált vállalatirányítási vagy Integrált vállalatirá-nyítási információs rendszer egy vagy több idegen moduljának befogadása a rend-szerbe, ahol az átvevő és átadó rendszerek között interfészes elektronikus adatkapcso-lat működik.

Hagyományos szervezés Rendszertani elveket, számítógépet nélkülöző termelés és munkaszervezés. Fő képvi-selői a XIX. századi Fayol és Taylor.


Rendszerszervezés Olyan szervezés, amelyben a szervezési munkafolyamat során érvényesül a rendszer-tan elve, a visszacsatolás. Eredménye az Integrált vállalatirányítási információs rend-szer létrehozása.

Szervezéstechnológia Rendszerszervezésen - vagyis visszacsatoláson - alapuló szabályozási módszerek gyűjteménye. Dokumentációja az orgver, a szervezési munkafolyamat műveleteinek leírása. Szakaszai:

1. Célkitűzés 2. Helyzetfelmérés 3. Elemzés 4. Rendszertervezés 5. Tesztelés 6. Rendszer-üzemeltetés 7. Visszacsatolás

A szervezés területei 1. Menedzsmentszervezés 2. Pénzügyi és számviteli szervezés 3. Üzleti folyamatok szervezése 4. Ügyvitelszervezés

5. Integrált vállalatirányítási információs rendszer szervezése

Gazdasági informatika A gazdasági rendszerek ügyviteli folyamataira épített számítógépes adatfeldolgo-zás és adatmodellezés, amelynek közege a hardver, a szoftver, a menver és az orgver.

A definíció értelmezésére az alábbiakat jegyezzük meg. A gazdasági informatika nem merül ki az adatmodellezésben. Része (talán döntő

része) az adatfeldolgozás, melynek közege a hardver, a szoftver, a menver és az orgver. „Közege." A hardver, a szoftver, a menver és az orgver az adatfeldolgozás fizikai

megvalósulását biztosítja, ezért „közege" és nem erőforrása az adatfeldolgozásnak. A távvezeték nem erőforrása az elektromos áramlásnak, hanem közege. Erőforrása az atomerőműben hasadó urán, amely hőt fejleszt, amiből elektromos áram lesz.

Az adatfeldolgozás és az adatmodellezés erőforrása a szellemi munka, amely holt-munka formájában megtestesül a számítógépben, a programban, a működtetésben és a rendszerfejlesztésben.

„Menver." Az adatfeldolgozás humán környezete. Informatikusok, közgazdászok, mérnökök.

Ebben a fejezetben a mikroökonómiai rendszerek informatikai megoldásait tárgyaljuk.

A mikroökonómia gyűjtőfogalom. A BGF kari szerveződését tekintve e fogalom-körbe soroljuk a vállalkozások színes világából a külkereskedelem, a vendéglátás és a turizmus, valamint a pénzügy és számvitel mikroökonómiai informatikáját.

Bármely teljes körű, integrált adatfeldolgozási rendszer magán visel általános, kü-

GAZDASÁGI RENDSZEREK INFORMATIKAI MODELLJE i 105

lönös és speciális megoldásokat. Törekvésünk, hogy alaptankönyvünk e fejezetében az általános jegyeket mutassuk be. Remélve, hogy itt-ott különös, sőt a mintapéldák által a megérthetőséget elősegítendő, még speciális jegyeket is felvillanthatunk.

A Gazdasági rendszerek (továbbiakban: GR) leképezését a szakírók döntő többsé-ge tevékenységek felbontásával és építésével kísérli meg. A tevékenységek folyama-tokba szerveződnek.

Ha elfogadjuk ezt a kiinduló elvet, hogy tudniillik a GR szerkezetét az irányítási, ügyviteli, termelési, szolgáltatási, pénzügyi és számviteli folyamatok szerkezete adja, akkor ebből nyilvánvalóan adódik, hogy az informatikai modell a GR adatösszefug-géseit akkor tükrözi, ha a folyamatmodellre épül, azzal adekvát.

A folyamatok változásai még nem információk, akkor válnak azzá, ha tudatosul-nak. Ez az esemény azonban a GR szervezetében következik be.

A Gazdasági informatikai rendszernek (továbbiakban GIR) tehát szüksége van egy katalizátorra a folyamatmodell és az adatmodell között. Ez pedig a GR folyama-taira épülő szervezet, amely az információs modell csomópontjait adja meg.

A szervezet nem mutatja a csomópontok közötti „információáramlás" pályáját. Az irányítási, termelési, szolgáltatási, üzleti, pénzügyi és számviteli folyamatokban és ezek környezetében generálódó információk legfontosabb mozgáspályája, a szer-vezeti csomópontok közötti kommunikáció leglényegesebb mechanizmusa a GR döntési-hatásköri rendszere.

így a GR szerkezetét a folyamatmodell, információs csomópontjait a szervezetmo-dell, „információáramlási" pályáját pedig a hatáskörmodell adja. Erre épül az infor-mációs rendszer, a professzionális modell.

GIR = F O M + SZEM + HAM + IFO

GIR a Gazdasági informatikai rendszer FOM az irányítási, termelési, szolgáltatási, üzleti, pénzügyi és számviteli folya-

matok modellje SZEM a szervezeti felépítés modellje HAM a hatáskör modellje IFO az információ modellje

Az információ és informatika között sarkalatos különbség, hogy az informatika nemcsak adat, információ, hanem az információképzés tudománya is.

A GIR az integrált irányítási rendszer + integrált információs rendszer leírása ki-bernetikai törvényszerűségekkel. Ezért nevezhetjük ezt Integrált vállalatirányítási információs rendszernek.

Az informatika születése két tudomány egyesülése:

INFORMÁCIÓ + ΜΛTEΜΑΤΙΚΑ = INFORMATIKA adat + algoritmus

Az Információ és Elektronika szaklap 40 évvel ezelőtti definíciója: Alkalmazási körbe illesztett számítástechnika.

A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPIAI

A professzionális felépítés követi a szerkezeti modellek egymásra épülő struktúrá-ját, amelyben az információhordozó, „áramló" és feldolgozó rendszer a GR folya-mat - szervezet - hatáskör szerkezeti rendjében érvényesül.

3 . 2 . FOLYAMATMODELL (FOM)

A folyamatmodell a GR-tevékenységek műszaki, gazdasági, üzleti, társadalmi jellem-zők figyelembevételével szervezett rendszere.

Az így rendszerbe foglalt GR-folyamatok tevékenységelemekből (entitásokból) építkeznek.

Entitás: latin filozófiai fogalom, „valamely dolog tulajdonságainak összessége". Értelmezése: a GR-működés azon legkisebb eleme, amelyik még rendelkezik vala-mely irányítási, üzleti, gazdálkodási, termelési, pénzügyi és számviteli folyamat ügy-vitelének jellemző tulajdonságaival.

Valamely „dolog" az ügyviteli folyamat. Ennek léteznek tulajdonságai. Pl. az értékesítési folyamat jellemzője a rendelésfeladás. Ha csak kiállítjuk a megrendelést, de nem küldjük el, akkor a rendelésfeladás meghiúsul. így tehát a rendelésfeladást to-vább már nem szabad bontani. A részletezés, lebontás határát az entitás jelzi.

3 . 2 . 1 . Folyamatépítés

A GR műszaki és gazdasági sajátosságai miatt a folyamatok teljes kibontásukban eltérő-ek. Ezek az eltérések jelentkezhetnek a folyamatok funkciójában, bonyolultságában, az ellátásukhoz szükséges erőforrásigényekben. A kibernetikai elvek alapján felépített GR-folyamatrendszer - magas fokú absztrakciója miatt - általánosnak tekinthető, ezért alkalmas a különböző adottságú GR-ek részletesebb folyamatfelbontására és -építésére.

A típus-folyamatentitás kialakítása a GR-folyamatrendszer felbontásának és építésének első művelete. Ebből kiindulva kell eljutnunk a teljes folyamat felbontá-

A modellek értelmezése

A FOM (váz), SZEM (csomópont), HAM (pálya) modellek az informatikai rend-szer szerkezetét adják, ezért ezek szerkezeti modellek. Ezekre épül az információs modell (IFO), amelyet szakmai (professzionális) modellnek tekintünk.

GR folyamatrendszere

A GIR működése szabályozásának alapja a GR folyamatrendszere. A GR folyamatrendszere - a kibernetikai elvek értelmében - inputalrendsze-rekből, erőforrás-alrendszerekből, átalakító alrendszerekből, outputalrendsze-rekből és visszacsatoló alrendszerekből szerveződik.


sához és építéséhez, amely már nem tekinthető általánosnak, azonban a folyamat ügyvitelének típusjegyeit magán viseli.

A felbontási-építési általános szervezéstechnológia gyakorlati honosításának szá-mos válfaja alakult ki. Ilyenek: PROVIZORG eljárás, racionalizálási módszerek, cso-portos alkotótechnikák, PLAN CONTROL rendszer, TEZAURUSZ módszer, a BISAD (Business Information Systems Analysis and Deúgn) és még sok más, igen jól hasznosítható eljárás.

A „sok más, igen jól hasznosítható" régi eljárás között is válogathatnak. Ami régi, még nem jelenti azt, hogy elavult!

A felbontási-építési szervezéstechnológia alkalmazásával képzett FOM-ot rend-szertechnikai leírással leképezhetjük a következők szerint.

A GR szakirányítási ágai folyamatokból, ezek pedig tevékenységekből szerveződ-nek, amelyeket műszaki-gazdasági és szervezési jellemzők figyelembevételével kell rendszerbe foglalni.

Folyamatbontás és -építés

A folyamatfelbontási és -építési szervezéstechnológia alkalmazása lehetővé te-szi az elemzés alá vont rendszer megismerésének totalitását, elemei, moduljai kö-zötti feltárhatóságát, a rendszer újraalkotásának tökéletességét az adott termelési, kereskedelmi, szolgáltatási, üzleti, pénzügyi és számviteli, technológiai jellem-zők mellett.

Analízis-szintézis

A felbontás-építés, más szóval analízis-szintézis rekurzív folyamat, az egész fel-bontását követi az elemekből történő rendszer felépítése, optimális újraalkotása. Az analízis-szintézis e módszere azonban nemcsak rekurzív, hanem reverzibilis szervezéstechnológia. Eszerint az újraalkotott rendszerben összehasonlítások által visszacsatolunk a felbontás irányában. „Rekurzív" -» A felbontás valamilyen algoritmus szerinti, ismétlődő lépésekből

álló műveletsorozat, ahol az eredmény további bontási műveletek kiindu-lópontja. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára)

„Reverzibilis" -» Megfordítható. A felbontást építés követi! „Iteratív" -»Ismétlődő. Nem ugyanaz ismédődik, ezért a felbontás-építés nem is-

métíődő, hanem reverzibilis, megfordítható. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára)


Példa: Vállalkozás Szakirányítási ág: Folyamat: Tevékenység:

Kereskedelmi igazgatás Marketing Reklámozás

Rendszer-hierarchiával történő leképezés Rendszer: Vállalkozás: Alrendszerek Szakirányítási ágak Részrendszerek Folyamatok Rendszerelemek Tevékenységek

A kibernetikai rendszert a 3.1. ábra, a GR-rendszert pedig a 3.2. ábra mutatja.

3.1. ábra: Folyamatok egyszerű kibernetikai szabályozása

Az egyszerű kibernetikai rendszer szabályozott rendszeregységei az ügyviteli fo-lyamatok, szabályozó mechanizmusai az ügyviteli folyamatok célkitűzései (a vezetés elvei, optimumkritériumai, célfüggvényei). A szabályozott és szabályozó rendszer-egységek közötti kommunikációt az input-output információk biztosítják.

3.2. ábra: Folyamatok rendszerré szerveződése

GAZDASAGI RENDSZEREK INFORMATIKAI MODELLJE 109

A kereskedelmi, termelési és szolgáltatási reálfolyamatok ellátásához kapcsolódó ügyviteli folyamatrendet mutatja a 3.3. ábra.

3.3. ábra: Ügyviteli folyamatrend (Gazdasági informatikai rendszer)

110 A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPIAI

A 3.3. ábrában a folyamatok a gazdasági informatika csoportosítása szerint vízszin-tes eredményvonallal (pontvonal) vannak egymástól elválasztva. Eszerint:

Ügyvitel alatt értjük a reálfolyamatok ellátásához kapcsolódó irodai tevékenysé-geket, valamint ezek adatkezelésének összehangolt irányítását és végrehajtását. Az ügyviteli tevékenységek során előforduló, illetve keletkező adatok rögzítését, fel-dolgozását és felhasználását szabályozza a gazdasági informatika.

Irodai tevékenységek: a menedzsment-, üzleti, pénzügyi és számviteli folyamatok tevékenységei. Adatkezelési műveletek: az adatképzés - módosítás - felhasználás -továbbítás - archiválás.

Menedzsmentinformatika: a vezetési folyamatok, így a tervezés, az ellenőrzés, az elem-zés, a döntés és a szervezés ügyvitelének számítógépes adatfeldolgozása és adatmodellezése.

Üzleti informatika: a profitképző üzleti folyamatok ügyvitelének számítógépes adatfeldolgozása és adatmodellezése.

Profitképző üzleti folyamatok a vállalkozásokban az ipari és mezőgazdasági fizi-kai, kémiai, biológiai termelő-szolgáltató folyamatok, a kereskedelmi-piaci folyama-tok (marketing, értékesítés), a fejlesztési folyamatok (beruházás), a gazdasági folya-matok (anyag-, munkaerő-, tárgyieszköz-gazdálkodás), a minőségbiztosítási folyama-tok, a munka- és környezetvédelmi folyamatok, továbbá pénzintézetekben a profitképző banki és biztosítási folyamatok.

Pénzügyi és számviteli informatika: a tőke-, hitel-, pénzgazdálkodási folyamatok ügyvitelének, valamint a pénzügyi számvitelnek, a vezetői számvitelnek a számítógé-pes adatfeldolgozása és adatmodellezése.

A 3.3. ábrán a szabályozó mechanizmusok megnevezésük kezdő- és közbeeső betű-ivel szerepelnek. Ezek jelentése az ábrán balról jobbra haladva a következő:

Marketingalrendszer ΚΚ. . . A marketingügyvitel szabályozó mechanizmusa a kereslet-kínálat alakulása

(pl., ha a kereslet kisebb, mint a kínálat, a marketingtevékenységet fokozni kell).

Fejlesztési alrendszer SZM... A fejlesztési ügyvitel szabályozó mechanizmusa a szellemi munka haté-

konysága (pl. termelésivolumen-növekedés/mérnöknap, a fejlesztésbe vont termelőberendezésre vonatkoztatva).

Munkagazdálkodási alrendszer ΕΜ... A munkagazdálkodás ügyvitel (humánerőforrás-gazdálkodás) szabályozó

mechanizmusa az élőmunka hatékonysága (pl. a termelékenységi mutatók, a Ft/munkaóra, db/munkaóra stb.).


A gazdasági informatika a gazdasági rendszer ügyviteli folyamataira épített szá-mítógépes adatfeldolgozás és adatmodellezés, amelynek közege a hardver, a szoft-ver, a menver és az orgver.


Anyaggazdálkodási alrendszer ΗΜ1... Az anyaggazdálkodási ügyvitel szabályozó mechanizmusa a holtmunka ha-

tékonysága, az egy termelési, szolgáltatási periódus alatt megtérülő anyag beszerzési és tárolási költsége, termelési periódusra vetítve (pl. Ft/hó stb.).

Tárgyieszköz-gazdálkodási alrendszer ΗΜ2.. . A tárgyieszköz-gazdálkodási ügyvitel szabályozó mechanizmusa a holtmun-

ka hatékonysága, a több termelési perióduson át megtérülő amortizációs költségegységre jutó nyereség (pl. Ft nyereség/Ft költség stb.).

Minőségszabályozási alrendszer ΜΟ... A minőségszabályozási ügyvitel szabályozó mechanizmusa a minőségi osz-

tály, a termékek minőségi kategóriák szerinti számbavétele, a jobb minőség fokozása (pl. db/m. ο.).

Termelés-, szolgáltatás-, export-import alrendszer EH.. . A termelési, szolgáltatási, export-import ügyvitel szabályozó mechanizmusa

az erőforrás-hatékonyság, az egységnyi erőforrásra jutó fedezeti nyereség (pl. FNY/munkaóra stb.).

Munka- és környezetvédelmi alrendszer ΤΒ.. . A munka- és környezetvédelmi ügyvitel szabályozó mechanizmusa a techni-

kai biztonsági rendszer (pl. fiziológiai, ergonómiai, mechanikai, kémiai biz-tonsági követelmények és berendezések).

Értékesítési alrendszer F/T.. . Az értékesítési ügyvitel szabályozó mechanizmusa a fedezeti nyereség/ter-

mék (pl. Ft/eladott termék stb.).

Menedzsmentalrendszer NY... A menedzsmentügyvitel szabályozó mechanizmusa a gazdálkodó szervezet-

nél elért nyereség (pl. mérleg szerinti nyereség).

Pénzügyi számviteli alrendszer ΤΗ. . . A pénzgazdálkodási ügyvitel és a számvitel szabályozó mechanizmusa a tőke

hatékonysága (pl. nyereség/saját tőke stb.).

Alrendszer-modul megfelelés

Az ügyviteli folyamatrend alrendszerei az informatikai rendszerekben egy-egy adatfeldolgozási modulnak felelnek meg.

így pl. beszélhetünk marketing-ügyviteli modulról, amelynek történetesen rész-modulja a piacszervezés, vagy pl. a tárgyi eszköz ügyviteli moduljáról, amelynek rész-modulja a tárgyieszköz-elszámolás.

Alrendszer-modul megfelelés

Az ügyviteli folyamatrend alrendszerei az informatikai rendszerekben egy-egy adatfeldolgozási modulnak felelnek meg.

így pl. beszélhetünk marketing-ügyviteli modulról, amelynek történetesen rész-modulja a piacszervezés, vagy pl. a tárgyi eszköz ügyviteli moduljáról, amelynek rész-modulja a tárgyieszköz-elszámolás.


Az Integrált vállalatirányítási információs rendszer ügyviteli-adatfeldolgozási mo-duljait a 3.1. minta (Folyamatépítés) foglalja össze.

A Gazdasági informatikai rendszerben az alrendszerek input - erőforrás - átalakí-tó -output - szabályozó jellegű besorolása a szóban forgó alrendszer jellemző tulaj-donságai szerint történt. Pl. a marketingalrendszer a gazdasági-piaci környezetről szolgáltat információkat, így ennek input jellege domináns. Emellett ez az alrendszer rendelkezik output-, erőforrás- (információ-) tulajdonságokkal is, csak ezek kevésbé jellemzőek.

Hasonlóan az anyagellátási, erőforrás-alrendszer beszerzésfunkciója inputfunk-ció, és így tovább.

Kibernetikai hierarchia t

- rendszer, - alrendszer, - részrendszer.

Informatikai hierarchia

- Integrált vállalatirányítási informatikai rendszer, - modul, - részmodul.

GAZDASÁGI RENDSZEREK INFORMATIKAI MODELLJE 1 1 3

3.1. minta: Az Integrált vállalatirányítási információs rendszer ügyviteli-adatfeldolgozási moduljai


3 .2 .2 . Folyamatszabályozás

A FOM karbantartása és fejlesztése a szervezési cél (célmodell: CEM) folytonos egyeztetésével történik, ugyanakkor a CEM struktúrája a FOM struktúrájára épül!

A CEM-alkotás fő lépései a következők: 1. Szervezési célstruktúra kidolgozása, CEM-alkotás. 2. A szervezési cél, a CEM folytonos egyeztetésével a GIR aktualizálása, összehan-

golva a FOM-SZEM-HAM-IFO szerkezetével. A CEM szabályozó szerepét a 3.4. ábra mutatja. Alapgondolata a FOM szabályozá-

sa, az információknak a CEM-hez való örök visszatérésével. Minden tudatos emberi tevékenység a cselekvés céljának tisztázásával kezdő-

dik. így a GIR-alkotás is a szervezés céljának megfogalmazásával indul. A szervezési cél megfogalmazása a szervezésnek a legfontosabb mozzanata, hiszen

a rossz célokkal kidolgozott megoldások - bármennyire elegánsak is legyenek - volta-képpen a rossz kérdésekre adott válaszokkal egyenértékűek, és ritkán bizonyulnak hasznos gyakorlatnak.

Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a szervezési célok meghatározása döntően befolyásolja a szervezési munka sikerét, ezen keresztül a FOM-SZEM-HAM-IFO összhangján keresztül a GIR működését. Ha a feladatmeghatározás rosszul körülha-tárolt, bizonytalan, pontatlan és figyelmen kívül hagyja a komplexitást, akkor a szer-vezés eleve eredménytelenségre van kárhoztatva.

Fontos körülmény, hogy a célok erőforrás-háttere biztosítva legyen, a megvalósí-tás reális elképzeléseken alapuljon.

A kitűzött célnak reálisnak, elérhetőnek, ugyanakkor feszítettnek kell lenni. Az ir-reális célkitűzés eleve kudarcot jelent, míg az erőfeszítések nélkül is elérhető célok tényleges elérését senki sem fogja a szervezés eredményének betudni.

A folyamatszabályozás menete A CEM összhangjának biztosítása az alábbi ciklusokkal érhető el:

1. CEM-FOM kapcsolat. A szervezési célok struktúrája feleljen meg a GR folya-matstruktúrájának.

2. CEM-SZEM kapcsolat. A szervezési célok megfogalmazását a szervezeti felépí-tés kompetenciája jellemezze.

3. CEM-HAM kapcsolat. A szervezési célokhoz illeszkednie kell a hatáskörök megosztásának, az erőforrások feletti rendelkezési jogának.

4. CEM-IFO kapcsolat. A cél a GR-folyamatok adatmodelljének hatékony műkö-dését, fejlesztését szolgálja.

5. CEM-APE (adathordozó modul) kapcsolat. A szervezési cél meghatározza az adathordozókat, az adatcsomópontokat.

6. CEM-ADE (adatelérhetőségi modul) kapcsolat. A cél egyértelműen jelölje ki az információeléréssel („információáramlással") szemben támasztott követelmé-nyeket.

7. CEM-AFE (adatfeldolgozási modul) kapcsolat. A cél jelölje ki az adatfeldolgo-zás hardver, szoftver, algoritmus, adatfelhasználás sarkköveit.

Az összehangolás általános, egyetemes szervezéstechnológiákkal lehetséges.


3.4. ábra: Folyamatszabályozás


A 3.4. ábra átfogja a GIR szerkezeti és professzionális moduljait. A folyamatábrá-ban a modellrövidítések mellett szereplő szimbólumok jelentése a következő: Τ a tájékozódást, D a döntést, I az igent, a modellek szerkezeti és professzionális össz-hangját, Ν a nemet, a modellek szerkezeti és professzionális eltérését, Κ a karban-tartást, az összehangolt működés esetében is a modellek folytonos ellenőrzését és fi-gyelését jelenti.

A CEM szabályozásának ideális állapotát a CEM-D-I-K generált ciklus mutatja. Eszerint elvileg, ha a célstruktúrával egybevágnak a GIR strukturális és professzio-nális moduljai, akkor a CEM funkciója a modellek összhangjának folyamatos figye-lésére szűkül.

Ha a cél meghatározása kedvezőtlen döntéssel zárul, azt újra kell fogalmazni: CEM-D-N-CEM.

A szerkezeti modulok ciklusai A célstruktúra felőli sikeres döntés esetén történik a FOM építése. A FOM-ról alko-tott kedvező döntés a SZEM-alkotás kezdetét jelenti: FOM-D-I-SZEM.

Amennyiben zavar támad a folyamatképzésben, vissza kell térni a folyamatmódo-sításhoz: FOM-D-N-FOM.

A szervezetről hozott kedvező döntés a hatáskör-szabályozás kezdetét jelenti: SZEM-D-I-HAM.

Ha a szervezet torz (hamis), akkor a szervezet identitásának hiánya esetén két visszacsatolás működik. Az egyik visszatérés a folyamatalkotáshoz: SZEM-D-N,-FOM-I-SZEM és SZEM-D-N,-FOM-N-FOM. Vagyis, ha a folyamatmodell helyes-ségéhez kétség nem fér, akkor a szervezeti modellben van a hiba. Ha a folyamatmo-dellben keletkezett zavar, akkor ezt újra kell alkotni. A másik visszatérés a cél he-lyességének megállapításához, ha a folyamat- és a szervezetmodell helyessége igazo-lódott. Ez a ciklus: SZEM-D-N2-CEM-I-SZEM és SZEM-N2-CEM-N-CEM. Ha igazolódott a cél helyessége, akkor közvetlenül a szervezet felülvizsgáláshoz kell visszatérni. Ha a cél finomításáról, pontosításáról van szó - a szervezeti modell fé-nyében - akkor vissza kell térni a cél átértékeléséhez.

„Idenütás" -» Azonosság, önazonosság, azonosítás, identifikáció. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára)

Önazonosság = valósághűség - valami nem torz, nem hamis. Önmagával azonos.

A szervezeti struktúra igazolását követő ciklusok: HAM-D-I-IFO; HAM-D-N-CEM-I-HAM és HAM-D-N-CEM-N-CEM. Vagyis, ha a hatáskör-telepítés helyes, megkezdhető az adatmodellek szervezése.

Ha hamis, vissza kell térni a cél felülvizsgálatához. Ha a hatáskör-szabályozás során végzett szervezőmunka nem tárt fel olyan tényeket, amelyek a cél módosítását igé-nyelnék, akkor visszatérünk a hatáskör-szabályozás finomításához. Ha igen, akkor módosítjuk, generáljuk a célt.


A professzionális adatmodulok ciklusai IFO-D-I-APE, az adatmodell információhordozó moduljának szervezése.

IFO-D-N-CEM-N-CEM, az adatmodellhez nem illeszthetők a szerkezeti (FOM-SZEM-HAM) modulok, vissza kell térni a cél felülvizsgálatához.

IFO-D-N-CEM-I-IFO, ha a cél helyesnek bizonyul, akkor felül kell vizsgálnunk a hatáskör-szabályozást.

Az APE-D-I-ADE információs ciklus jelzi azt, hogy összhang uralkodik az infor-mációhordozók és az információáramlás, az adatelérhetőség között.

IFO-D-I-APE ciklus esetén felül kell vizsgálni az információhordozók adatszerke-zetét, a hiba ez esetben nem az IFO környezetében, hanem a funkcionális adatállomá-nyok kialakításában, az outputok sikertelenségében, az információs :somópontok ki-jelölésének helytelenségében van.

Az ADE-D-I-AFE ciklus az információáramlás, az adatelérhetőség és a feldolgozás összhangját jelzi.

Az ADE-D-N-I-ADE ciklus szerint hiba az „információáramlás" szervezésé-ben van.

AFE-D-I-K-N-IFO, az adatfeldolgozás-szervezés eredményes, a rendszer csak a folyamatos karbantartás igényli, visszatérés az adatmodellhez, ezen keresztül a me-chanizmus többi moduljaihoz.

AFE-D-N-I-AFE, az információfeldolgozási rendszer kidolgozásához alkalmatlan az információáramlási rendszer, ezért ezt kell felülvizsgálni.

Az AFE-D-N-I-APE ciklus szerint zavar támadt az információfeldolgozási rend-szer szervezése során, az információáramlás szabályozása helyes, felül kell vizsgálni az információhordozó-rendszert.

Az AFE-D-N-I-IFO ciklus szerint az információfeldolgozás során feltárt hibák az adatmodell újrafogalmazásához vezetnek vissza.

A folyamatmodell szabályozási jellemzői

1. Az irányítási, üzleti, pénzügyi és számviteli folyamatok technikai, technológi-ai, gazdasági és társadalmi összetevők hatása révén gazdasági rendszerré szer-veződnek. Ennek útja a tevékenységek folyamatba ömlése, a folyamatok szak-irányítási ágakba történő összetartása, a szakirányítási ágak rendszerré való szerveződése.

2. A folyamatmodell a GR alapstruktúrája. Meghatározó szerepe van a társadalmi viszonyok leképeződésére, a munkamegosztási viszonyok kialakítására, a min-den vetületű rendszerképzésére és adatmodellezésére.

3. A folyamatmodell diszkrét és folytonos. Diszkréciója a befolyásoló faktorok állandóságához, folytonossága ezek belső változtatásához tapad. A diszkréció minőségi, a folytonosság mennyiségi változást indukál a folyamatmodellben. A minőségi változtatás az adatmodell generálásával jár.

4. A folyamatmodell funkciója a folyamat - szervezet - hatáskör szerkezeti össz-hangjának biztosítása. A folyamatmodell funkcióját a szervezési célhoz való örök visszatéréssel gyakorolja.


„Faktor" -» Összetevő. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára) „Indukció" -» Egyes esetekből következtetés az általánosra (Idegen szavak és kifejezések

kéziszótára), alrendszerekből következtetés a rendszerre, összete-vők hatása révén rendszerré (egésszé) szerveződés.

„Konvergálás" -» Közös (egy) cél irányában halad. Összetartás. Összehajlik. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára)

„Diszkrét" -» Tapintatos. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára) Szakadásos, elkü-lönült, önálló tagokból álló.

Tagon belül azonban folytonos! Ezért diszkrét és folytonos.

3 .3 . SZERVEZETMODELL (SZEM)

A szervezetet egyrészt a GIR szerkezeti modelljeként, másrészt pedig az információ-áramlás vevő és adó csomópontjaként tárgyaljuk. Nem térünk ki a szervezetkutatás nézeteinek részletes ismertetésére.

Azt valljuk, hogy a szervezetnek adekvátnak kell lennie a folyamattal. Ugyanis a siker reményében csak így építhetjük rá az „információáramlást". Ha ennek a köve-telménynek a szervezet nem tesz eleget, az információ-rendszer kiépítése előtt foglalkoznunk kell a szervezetfejlesztéssel, mégpedig a kibernetikai szemléletű szervezetfejlesztéssel, amely eleget tesz az informatikai követelményeknek.

Szervezet

A szervezet az ügyviteli tevékenységek ellátásra és irányítására szervezett emberi közösség, amelyben a fölé- és alárendeltség munkamegosztáson alapul.

A szervezet szabályok által leírt formális kapcsolatokból és a csoportszellem szoci-ológiai tulajdonságaiból fakadó informális kapcsolatokból épül fel. Ε kapcsolatokat és magát a szervezetet számos tudományág szerint képezhetjük le.

Nézzünk erre néhány példát: Rendszerszemlélet: lényege az elemek (szervezeti egységek) közötti formális kap-

csolat visszacsatolással történő szabályozása. Szociológiai szemlélet: lényege a társadalmi viszonyok visszatükröződése a szer-

vezetben. Műszaki szemlélet: lényege az anyag - energia - információ - szervezet kapcsolat. Pszichológiai szemlélet: lényege a szubjektum viselkedési formája a szerve-

zetben. Jogi szemlélet: lényege a személyleien törvényi szabályozás. Hasonlóképpen értelmezhetünk a szervezetben különböző struktúrákat: - hatalmi, - döntéshozatali, - érdek-, - szociális, - motivációs,


- szankcionáló, - információs és kommunikációs struktúrák. A szervezetfogalom tudományok szerinti csoportosításából a kibernetikai szemlé-

letű változatot bontjuk ki.

Kibernetikai szemléletű szervezetfogalom Ackoff szerint [1] a szervezet tulajdonságainak, különböző struktúráinak egyetemes kezelésére a kibernetika, a visszacsatolásos szabályozáson alapuló rendszerképzés al-kalmas. Ez teszi lehetővé a struktúrák céljai szerind lényeg- és jelenségkapcsolatok összehangolását, amelynek kiinduló jellemzői a következők:

- a szervezet ember alkotta mesterséges rendszer, - a szervezet az anyag-energia folyamataival összekapcsolva ember-gép rendszer, - a szervezet a környezetével összekapcsolva (természet és társadalom) nyílt

rendszer, - a szervezet céljainak elérése időben zajlik, így dinamikus viszonystruktú-

ra-rendszer, - a szervezet egységei információk által kommunikálnak, adók-vevők, így az in-

formatikai rendszer, - a szervezetben célok és cselekvések között választási lehetőség van, így az dönté-

si rendszer, - a szervezet irányítást gyakorol egységei felett, ezért szabályozó, irányító

rendszer.

a) Szervezettség és önszervező képesség A szervezeti rendszer egységei tevékenységi köröket fednek. Ezek tovább integrálód-nak különböző fokozatokban a rendszer szintjéig. A szervezeti egységek tevékenységi körüket végrehajtják és irányítják. Ez struktúrában nyilvánul meg, melynek működ-tetése hierarchiában történik. A struktúra és a hierarchia vezetési-irányítási szintek szerint egymástól különbözik. Ez a különbség a szervezettség kifejezője. Önszervező képességük megnyilvánul abban, hogy a környezeti változásokat érzékelik, és ezekhez meghatározott mértékig dinamikusan alkalmazkodnak, belső tulajdon-ságaikat megváltoztatják.

b) Irányíthatóság és önirányítás A szervezet rendelkezik olyan elemekkel-egységekkel, melyek képesek célkitűzésre, ennek figyelembevételével a céltól eltérő események kiigazítására. Ez a szervezet iránjáthatósága. A kiigazítás a szervezetet folyamatos visszacsatolással az optimális állapotba visszahozza. Ez a szervezet önirányítása.

c) Hierarchikus felépítés A hierarchia a szervezet szerveződésének egyetemes törvényszerűsége. A szervezet egységei között - a munkamegosztásból és a megosztott munka összehangolási kény-szeréből fakadóan - előre meghatározott alá- és fölérendeltség, függőség uralko-dik. Ez a rendszer-hierarchia, amely kiegészül mellérendelésű kapcsolatokkal.


d) Határozatlanság és meghatározhatatlanság A szervezet lényeg- és jelenségjellemzői miatt az egy jellemző (kibernetika) kiemelése alapján való vizsgálatban a kimenet csak valószínűsíthető. így a szervezet teljesség-igényű leképezése csak valószínű, ezért meghatározhatatlan. Ebből fakad a dina-mikus viszonystruktúrában lévő határozatlansága.

e) Tanulási készség A szervezetekre jellemző, hogy működésük során működési algoritmusaik szaporod-nak, illetve ezek megváltoznak, belső és külső hatásváltozásokra egyaránt. A szerve-zet, elemezve korábbi működésének eredményeit, levonja a tanulságokat, működé-se javítására megváltoztatja a meglévő működési szabályait. A szervezet megtanul-ja a célszerűbb viselkedést, ezért fejlődőképes, tanuló rendszer.

Szervezeti formák

A szervezeti formák kialakulása gazdaságtörténeti sorrendben a következő: - vonalas szervezet, - funkcionális szervezet, - globális (termelésterületi) szervezet, - mátrixszervezet, - projektszervezet.

A vonalas szervezetben a beosztottakat egyetlen főnök irányítja. Ő adja meg a me-nedzsment, a pénzügy és a számvitel, valamint az üzleti folyamatok ügyvitelére vo-natkozó utasításokat, döntéseket.

A funkcionális szervezetben a beosztottakat több főnök irányítja. A beosztottak külön-külön főnöktől kapják a menedzsmentutasításokat, az ügyviteli utasításokat, a pénzügyi-számviteli utasításokat és az üzleti ügyviteli utasításokat.

Globális (termelésterületi) szervezetben a területileg is elkülönült termelőegysé-gekben a termelés-szolgáltatás ügyviteli tevékenysége utasításait a végrehajtók hely-ben kapják. A többi üzleti folyamat ügyvitelére, a menedzsmentügyvitelre, a pénz-ügyi és számviteli ügyvitelre az irányítást a vállalkozás központjából kapják.

Mátrixszervezetben a mátrix soraiban az ügyviteli tevékenységségek, oszlopaiban pedig a szervezeti egységek szerepelnek. Minden ügyviteli folyamatra (tevékenység-csoportra) megjelölik azon érintett szervezeti egységeket, amelyek a tevékenységek építésében, ellátásában részt vesznek.

Egy adott szakmai szervezet vezetési-irányítási tevékenysége tehát átnyúlik más szakmai területre, amennyiben a komplex ügyviteli tevékenység ezt szükségelteti.

Projektszervezet: A vállalkozásnak nincs állandó szervezeti felépítése. A szervezet feladatokra (projektekre) szerveződik.

A szervezet az ügyviteli folyamatra épül. Függőleges tagolása az irányítási-ve-zetési szinteket, vízszintes tagolása az egy vezetési szinthez tartozó irányítottak számát mutatja.


Vezetési szintek 1. A társasági vezetés a tulajdonosi képviselet vezetési szintje. 2. A vezérigazgató vezetési szintje minden munkavállaló irányítását átfogó egye-

temes vezetési-irányítási szint. 3. Az igazgatók vezetési szintje a gazdálkodó szervezet egy-egy önálló, jól elkülö-

níthető területének szakmai vezetési-irányítási szintje. 4. Az osztályvezetők vezetési szintje a folyamatok vezetésének-irányításának

munkahelyi szintje. 5. Végrehajtás szintje: ügyintézők, munkások. A valóságban rendkívül változatos szervezeti formák alakultak ki. A fenti rendező-

elv csak irányadó.

Részei: társasági vezetés - egyetemes vezetés - szakvezetés - munkahelyi vezetés, közgyűlés - vezérigazgató - igazgatók - osztályvezetők.

Kereskedelmi szakirányítás: marketing - értékesítés - beszerzés. A szervezetre épül a hatáskör, melynek ellátáshoz kell az (információ) adat. A ha-

táskör révén az adat a szervezeti egységekben jelenik meg, az adatjogosultság szerint. Ezért az adatállomány követi a szervezet szerkezetét.

így a szervezethierarchia egyben adathierarchia. Az informatikai rendszer megszervezésénél vagy fejlesztésénél ezért kell a szerve-

zetettel is foglalkozni. A fölé- és alárendeltség nemcsak egy láncszemre, hanem mindegyikre külön-külön igaz. A 3.5. ábra a szervezeti felépítés függőleges tagolását szemlélteti. A 3.6. ábra a füg-

gőleges és vízszintes tagozódást együtt mutatja.

3.5. ábra: A szervezeti felépítés függőleges tagolása

Függőleges szervezetlánc

A függőleges szervezetlánc a fölé- és alárendeltséget, a közvetíenül irányítottak számát határozza meg. A szervezeti hierarchia egyben adathierarchia.

Vízszintes szervezetlánc

A vízszintes szervezetlánc adott irányítási szinten a munkamegosztást határoz-za meg.


GAZDASÁGI RENDSZEREK INFORMATIKAI MODELLJE

A szabályozó alrendszerek szervezete a társasági és az egyetemes irányítás szintjét adja. Irányítója általában az elnök-vezérigazgató.

Az input-output alrendszerek irányítója a marketingigazgató. Az erőforrás-alrend-szerek szervezetét a fejlesztési és a gazdasági igazgató irányítja. Az átalakító alrend-szer irányítója a termelési, szolgáltatási igazgató. Ezen belüli munkamegosztás, folya-matfelbontás a munkahelyi vezetés, az osztályvezetők szintjén történik.

A GR szervezeti egységeinek együttműködését a fölé- és alárendeltségi, valamint az egymáshoz rendelési kapcsolatok szabályozzák.

Szervezetmodell informatikai jellemzői

1. A szervezet szélességi és mélységi tagolása a vezetésigényesség és a vezetésbo-nyolultság függvénye. A vezetésigényesség és -bonyolultság meghatározó sze-repet játszik az adatmodell mennyiségében és szerkezetében.

2. A szervezeti hierarchia egyben adathierarchiát is jelent. A munkahelyi vezetés szintjéből kiindulva, a szakágazati - szakági - szakvezetés - egyetemes vezetés szintjén át, a társasági vezetési csúcsig az információ áramlását az adatinteg-ráció, ellenirányban pedig az adatdiszperzió jellemzi.

3. Az adatintegráció a szervezetben a vezetési szintek számának csökkenésével jár. Az adatintegráció adatminősége révén átveszi a periodikusan és változat-lan feltételek közötti ismétlődő humán adatképzést, így téve fölöslegessé a ru-tindöntések irányítási szintjét.

4. A szervezetmodell tevékenységátfolyásai (átlapolásai) az adatmodell felduzza-dásához vezetnek.

5. A szervezetmodell rugalmassága és az adatmodell identitása közön ellentétes hatás érvényesül. A szervezet gyakori átrendezése, projektizálása az informá-cióáramlás csomópontjait elmossa, így az információ illetékességét elveszti.

A folyamatokon belüli tevékenységek terjedelme, bonyolultsága, számossága határoz-za meg a szervezetet. A tevékenységeket valakiknek el kell végezni. Ezek a valakik szerve-zetbe szerveződnek. így a folyamattól függ, hogy miképpen alakul a szervezet.

A vezetésigényesség a tevékenységek számosságával és bonyolultságával van kap-csolatban. A vezetésbonyolultság pedig a tevékenységek bonyolultságával (több, egymástól is függő munkaműveletet - szimultán munkaműveletet tartalmaz) van kapcsolatban.

A szervezeti struktúra akkor megfelelő, ha egybevág a folyamatokkal. Igaz, hogy a rosszul kialakított szervezet hamis bonyolultságot és igényességet mu-

tat. A bonyolultság és igényesség csak „jól" felépített szervezet esetén elemezhető. A szervezetnek normatíváknak kell megfelelnie. Ha ezeknek megfelel, abban az

esetben végezhetünk szervezetelemzést. A mennyiségnek van terjedelme és fordítva. „Aggregáció" -» Gyűjtés (összegyűjtés). Aggregál: összegyűjt. (Idegen szavak és kife-

jezések kéziszótára) „Diszperzió" -» Szórás, szóródás. (Eltérés az átlagtól.) (Idegen szavak és kifejezések

kéziszótára) Fölfelé összegyűjtés és együttműködés, lefelé szórás.


Az adatintegráció a tevékenységek ellátásában egyre magasabb szakképzettséget igényel (adat-együttműködés, -egyesülés). A rutindöntések automatizálása pedig egyre alacsonyabb, vagy ha úgy tetszik, egyre speciálisabb, de egyszerűbb szakkép-zettséget feltételez.

Az adatintegráció több egyszerű döntés egyesülése, így meghatározott számú ru-tindöntés megszűnik, így az adott irányítási szintekre nincs szükség.

„Tevékenységátfolyás" -» „Adatmodell-felduzzadás". Ugyanazon tevékenységet - fölöslegesen - két vagy több szervezeti egység is végzi.

Mivel a tevékenység elvégzéséhez adatokra van szükség, így az adatok megismédőd-nek, vagy más szerkezetben, másik, harmadik szervezetben újra megjelennek. Pl. rendelésfogadással foglalkozik a marketingosztály, és fogadja a megrendeléseket az értékesítési osztály is. Ha megszüntetik a marketingben, csak az értékesítés végzi. A marketingen lévő információk átkerülnek az értékesítésre.

„Szervezetrugalmasság" -» „Adatmodell-identitás". A szervezet gyakori átrendezése az információs csomópontok áthelyezésével jár.

A szervezet részben megtartja információit, részben újakat kap. Ez a folyamat az in-formáció-rendszerben információhiányt, illetve információtöbbletet okozhat, vagyis az információ elveszíti illetékességét.

A társasági vezetés csúcsáig az információ áramlását az adat-együttműködés, teljes-ség, hierarchia, adategyesülés, ellenirányban pedig az adatszóródás jellemzi.

Mint ahogy a későbbiekben is kiderül, a bonyolultság a szélességi tagolás, az igé-nyesség pedig a mélységi tagolás mérésére szolgál.

Az irányítás bonyolultságát vezetési szintek szerint mérjük. Először meghatározzuk ve-zetési szintenként a bonyolultsági mutatót Ezt egy trapéz területeként számítjuk ki. A tra-péz alsó oldala (a) az adott vezetési szinten irányításra váró munkavállalók számát jelenti. A trapéz felső oldala (b) az adott vezetési szinten működő vezetők létszáma. Ennek megfe-lelően a bonyolultsági mutatót a következő összefüggés alapján határozzuk meg:

3 . 3 . 1 . Szervezetelemzés

ahol az i-edik vezetési szint átlagos bonyolultsági mutatója, az i-edik vezetési szinten irányítottak száma, az i-edik vezetési szinten működő vezetők száma, az i-edik vezetési szinthez tartozó szervezeti fokozatok száma.

A szervezetelemzés fogalmai

Az optimális irányítási szervezet kialakításához műszaki, gazdasági és szervezési jellemzőkkel kell meghatározni az irányítás bonyolultságát, az irányítás igényes-ségét, a szélességi és mélységi tagolást, az optimális irányítási láncot.


Második lépésben - a szintenként ismert bonyolultsági mutatókkal - meghatároz-zuk az irányítás teljes bonyolultságát. A legelső vezetési szinthez tartozó bonyolultsá-got 100%-nak tekintjük. Ehhez viszonyítjuk az egyes vezetési szintek bonyolultsági mutatóját. Ezek a viszonyszámok %-ban kifejezve vezetési szintek szerint adják az irányítás relatív bonyolultságát.

In különbséget kell tennünk a vezetési szint és a szervezeti fokozat között! A veze-tési szintek az irányítás mélységi tagoltságát, vagy más szóval az irányítási láncot mu-tatják. A szervezeti fokozat az irányítás és a végrehajtás kapcsolatát mutatja a GR egé-szére, illetve bármely kiválasztott vezetési szintjére. A szervezeti fokozatok száma minden esetben eggyel több, mint a vezetési szintek száma.

A mélységi és szélességi tagoltság egymással fordítottan arányos. Minél több a mélységi szint, annál szűkebb a szélességi tagolás.

Az egy vezető által irányított alárendeltek számát egyszerű számtani ádagolással képezzük. A vizsgált irányítási szinthez tartozó közvetlen alárendeltek számát eloszt-juk a szóban forgó szinten lévő vezetők számával. A GR egészére vonatkozó mutatót vezetési szintekhez tartozó egyedi mutatók súlyozott átlagolásával kapjuk, ahol a súly az egyes irányítási szinteken lévő vezetők száma. Az egy vezető által irányított aláren-deltek számát kifejező mutatók szintenként a szélességi tagoltságra adnak eligazítást. A súlyozott átlag alapján képzett mutató a GR egészére jellemző ádagos szélességi ta-goltságot jellemzi. Képletben:

A szervezet mélységi és szélességi tagolása

A mélységi tagoltság függelmi viszonyokat fejez ki, alá- és fölérendeltséget jelent, a szélességi tagoltság az egy vezetőhöz tartozó közvetlen alárendeltek számát je-lenti.

anoi 2?,,∙ az i-edik vezetési szint relatív bonyolultsági mutatója, Β,: a legfelső vezetési szint bonyolultsági mutatója.

Az irányításigényességet szintén vezetési szintek szerint határozzuk meg. Először rendre képezzük a vezetési szintek relatív bonyolultsága közötti különbségeket. Ezt rendre elosztjuk a vezetési szinthez tartozó vezetők számával, megkapjuk az átlagos irányításigényességet vezetési szintek szerint. Majd a legfelső vezetési szinthez tarto-zó irányításigényességet 100%-nak tekintjük. Ehhez viszonyítjuk az egyes vezetési szintek irányításigényességi mutatóját. Ezek a viszonyszámok %-ban kifejezve adják az iránvításieénvesséset. vezetési szintek szerint. Kéoletben:

ahol az i-edik vezetési szint irányításigényessége,

I , : az első (legfelső) vezetési szint ádagos irányításigényessége,


R,: az első vezetési szint bonyolultsága, R? a második vezetési szint bonyolultsága, b,: az első vezetési szinten működő vezetők száma, bp az i-edik vezetési szinten működő vezetők száma.

Az i r á n y í t á s b o n y o l u l t s á g és az i r á n y í t á s i g é n y e s s é g a s z é l e s s é g i és m é l y s é g i ta-g o l á s k a p c s o l a t á r a a d fe lv i lágos í tást !


Értékelés A részvénytársaság munkaszervezetében (a társasági szervezeti egységek - közgyűlés, igazgatóság - kivételével) az irányítás bonyolultsága (a vezérigazgatói szint bonyolultsá-gát 100%-nak tekintve) a munkahelyi vezetés (osztályvezetők) szintje felé haladva lineári-san csökken:

Vezetési szintek

A szervezetben az irányítás bonyolultsága - a szakirodalom szerint - optimális, mivel a bo-nyolultság tapasztalati függvénye lineáris. A munkaszervezetben elvégzendő ügyviteli tevé-kenységek felosztása az irányítási szintek között helyesen történt. Az irányításigényesség az igazgatók és üzemvezetők szintjén egyharmad a vezérigazgató irá-nyításigényességéhez mérten, ugyanakkor ehhez képest az osztályvezetőké másfélszeres. Az igazgatók és üzemvezetők enyhén szólva nincsenek túlterhelve, főleg az üzemvezetők körében elképzelhető lenne létszámcsökkentés, a kis létszámú részlegek (pl. szállítás, kar-bantartás, energiaszolgáltatás) összevonása egy részlegbe. Az optimális irányítási lánc (vezetési szintek száma): 3. A szervezeti fokozatok száma (ben-ne a végrehajtás szintje is, az ügyintézők, a munkások); 4. Összességében tehát a vizsgált részvénytársaság munkaszervezetének függőleges tagolá-sa - az irányítás bonyolultsága - optimálisnak tekinthető. A vízszintes tagolás - az irányítás igényessége - átalakításra szorul, mégpedig az igazgatók, üzemvezetők szintjén összevo-násokkal a vezetők számát csökkenteni kell. A háromfokozatú (három láncszem) irányítási lánc optimális, mivel az empirikus függvény lineáris.

3.2. minta: Az irányításbonyolultság és -igényesség számítása



3 .3 .2 . Szervezetépítés

A tevékenységek ellátására kell a munkamegosztás különböző szintjein elhelyezkedő munkaerőt megszervezni és szervezeti keretek közé rendezni. Informatikai alapelv, hogy a szervezetekben zajló tevékenységek terjedelme, bonyolultsága határozza meg (természetesen szervezetépítési jellemzők hatásainak érvényesítésével) a szervezeti felépítést.

Tapasztalatok, szimulációk eredményeképpen alakultak ki a tevékenységcsopor-tokra ható szervezetépítési jellemzők, melyek részletesen a [6] számú szakirodalom-ban megtalálhatók. Ezek pl.:

- tevékenységszerkezet, - termék- és szolgáltatásszerkezet, - tömegszerűség, - technológiai rendszer, - kereslet-kínálat egyensúly, - vállalkozás mérete, - folyamatrend, - társaságiforma, - hatáskörmegosztás, - termelési, kereskedelmi és szolgáltatási kultúra, - informatikai kultúra, - gazdasági környezet. Ezek fejtik ki hatásukat a szervezetépítésben, ügyviteli tevékenységcsoportok

(részfolyamatok) szerinti munkamegosztásban. A 3.3. minta szerint a következő ügy-viteli tevékenységcsoportokat vesszük fel:

- rendelésvállalás, - előkészítés, - programozás, - anyagellátás, - munkaadagolás-szervezés, - értékesítés, - controlling. A szervezetépítésben tehát a jellemzők-tevékenységcsoportok kölcsönhatását kell

érvényesíteni, a szervezet vertikális és horizontális terjedelmében egyaránt. Ennek rendezett formáját mutatja a 3.1. táblázat.

A táblázatban 1,2 és 3 számok szerepelnek. Jelentésük a következő: 1. Valamely szervezetépítési jellemző az adott tevékenységcsoport szervezetigé-

nyességére kevésbé, gyengén hat, jelentéktelen. 2. Valamely szervezetépítési jellemző az adott tevékenységcsoport szervezetigé-

nyességére közepesen hat. 3. Valamely szervezetépítési jellemző az adott tevékenységcsoport szervezetigé-

nyességére nagymértékben, erősen hat, kiemelkedő. Az ádagos szervezetigényesség az egyedi szervezeti igényességi mérőszámok egy-

szerű számtani átlagaként számítandó ki! Ennek egy lehetséges változatát mutatja a következő táblázat.

1 3 0 A GAZDASÁGI INFORMATIKA ALAPJAI

3.1. táblázat: Tevékenységcsoportok szervezetigényessége


A szervezeti ábra szerkesztéskor gondoljunk arra, hogy a szervezeti felépítés nem a folyamatok egybevágó másolata. Tehát nem minden folyamatot képvisel egy-egy szervezeti egység. Ugyanis adott szervezeti egység létrehozásához meghatározott számosságú és bonyolultságú folyamat tevékenységeinek összevonására van szükség. Természetesen ennek megítéléséhez sokkal több ismeretre és gyakorlatra lenne szük-ség. Ezek híján a megoldás sikeressége érdekében megadunk egy eló'rajzolt „csonka" szervezeti sémát (3.8. ábra), amelyben csak a hiányos szervezeteket kell kitalálni.

További megfontolások: 1. A munkahelyi irányítást fedő osztályok szerveződése attól is függ, hogy a folya-

matok egymás között lévő kapcsolatait milyen gazdálkodási koncepció vezérli. Pl., ha a piaci kereslet nagyobb, mint a kínálat, akkor a termelésre és a szolgálta-tásra kell összpontosítani. Ezért az értékesítés és az anyaggazdálkodás termelés-hez kapcsolódó tevékenységeit a termelés-szolgáltatás irányításba kell integrál-ni. A szervezetben ez úgy jelenik meg, hogy egyik oldalról az anyagbeszerzés, másik oldalról a rendelésfeldolgozás szervezete a termelési-szolgáltatási igazga-tó irányítása alá tartozik.

2. Az informatikai szervezet hovatartozását a folyamat-szervezet „logika" nem ké-pes egyértelműen meghatározni. Ugyanis az informatikai osztály hovatartozá-sát az határozza meg, hogy a szóban forgó gazdálkodó szervezetnél az informati-kai fejlesztés milyen területen zajlik. Ha ügyviteli informatizálás folyik, akkor a személyügyi igazgatóhoz tartozhat.

3. Az ügyviteli folyamatrend-építésben az önálló folyamatok deklarálását egyrészt a szakmai jelleg - pl. fejlesztési, kereskedelmi stb. -, másrészt pedig a folyamat-ban végbemenő tevékenységek terjedelme, „munkaigényessége" határozza meg. így előfordulhat, hogy pl. igen alacsony fejlesztésigényességű termelés fo-lyik, tömegárugyártásban, amelynek értékesítése magas szintű marketingmun-kát igényel. Ez esetben zsugorított fejlesztési szervezetre és jól kiépített marke-ting", kereskedelmi szervezetre van szükség.

Mindezek mérlegre tétele, meditáció, beleélési készség szükséges a hatékony szer-vezet kialakításához!



A 3.1. táblázat egy algoritmus, egy mátrix. Sorai azt mutatják, hogy valamely gaz-dálkodó szervezet ügyviteli tevékenységére a szervezetépítési jellemzők milyen mér-tékben hatnak.

Oszlopai azt mutatják, hogy egy adott tevékenységcsoport milyen súlyú szervezet-építési jellemzőkkel bír.

A mátrix számmezői adott jellemzőnek adott tevékenységben betöltött súlyát mu-tatják.

Az algoritmus értelmezése: 1. Jellemzők szerint minősíthetjük a vizsgált gazdálkodó szervezetet. Ezeket a táb-

lázat utolsó oszlopában x-szel megjelöljük. PL: vertikális, bonyolult termék, egyedi gyártás, műhelyrendszerben, nagyobb a kereslet, mint a kínálat, orszá-gos méretű, a folyamatrend szabályozatlan, társasági formája kft., centralizált hatáskörű, termelési kultúrája haladó színvonalú, intranettel rendelkezik és a gazdasági környezete élénkülő.

2. Helyzetelemzést végzünk arra vonatkozóan, hogy mely tevékenységcsoportok tekinthetők kritikusnak. Ezt a táblázat utolsó sorában x-szel megjelöljük.

3. Az x-szel jelzett sorok és oszlopok metszéspontjában lévő számokat összeadjuk, elosztjuk 12-vel és szorozzuk 2-vel. Ezek a kritikus tevékenységcsoportok súly-számai, amelyek irányt mutatnak a szervezetépítésre.

4. A kritikus tevékenységcsoportokon kívül eső tevékenységcsoportok azon mérő-számait, amelyek sor szerint x-szeltek, összeadjuk, és 12-vel elosztjuk, majd az Μ, mérőszám sorba beírjuk.

5. A kritikus tevékenységcsoportok 2-es szorzó együtthatója azt fejezi ki, hogy a kri-tikus tevékenységcsoport súlya duplán szerepel a szervezetépítésben. A 12 osztó-szám az egyszerű számtani ádagoló súlya, tudniillik 12 szervezetépítési jellemző van a táblázatban feltüntetve.

Szervezetépítés

A 3.2. táblázat a tevékenységcsoportok szervezetigényességét mutatja. Ezek szerint:

[2,3 5,0 2,4 1,8 4,8 1,3 2 ,2]

Kritikusnak tekinthető az előkészítés (5,0) és a munkaadagolás (4,8). Ezekre a tevékenységcsoportokra önálló osztályokat szervezünk. A többi termelési tevékenység-csoportokat egy osztályba sűrítjük. A szervezeti ábrát (3.9. ábra) a következőkben mutatjuk be.


Értékesítési Osztály Az értékesítési tevékenység nem jelentós. így az osztály csekély létszámú. Eladási és lo-gisztikai csoportokat szervezünk. A logisztikai csoport a beszerzésekkel kapcsolatos szállí-tásokat is ellátja. Előkészítési osztály Műszaki, ügyviteli, informatikai csoportokból áll. A gyártmány-gyártás technikai, technoló-giai előkészítését a műszaki csoport látja el. Az ügyviteli csoport a vezetés-irányítás ügyme-netét vezérli. Az informatikai csoport a termelés-előkészítés adatfeldolgozását szervezi. A három csoport lefedi a termelés-előkészítés műszaki - ügyviteli - informatikai tevékeny-ségeit.

Termelés-szolgáltatás irányítási osztály A termelés-előkészítés és a gyártásszervezés osztályszintű szervezetükön kívül eső tevé-kenységeinek egyikére sem jellemző, hogy azt osztályszintre emeljük, és köréje gyűjtsük a többi tevékenységet. Ezért az osztály megnevezésére olyan fogalmat kellett találnunk, amelyről minden tevékenységre rá lehet ismerni. így esett választásunk a termelésirányítás megnevezésre. Az osztály termelésprogramozási, minőség-ellenőrzési és controllingcso-porttal működik. Munkaadagolási osztály

A finomprogramcsoport végzi a termelés ütemezését. A normacsoport a munkahelyi és műveleti időszükségletek meghatározója és karbantartója. A diszpécsercsoport munkatár-sai végzik a termelés és a szolgáltatás ütemezését, ők a közvetlen termelésirányítók. Anyagellátási osztály A beszerzési csoport csekély létszámmal foglalkozik az anyagbeszerzéssel. A raktárcso-port feladata a raktárgazdálkodás.


3.2. táblázat: Tevékenységcsoportok szervezetigényessége


GAZDASÁGI RENDSZEREK INFORMATIKAI MODELLJE < 137

3.3. minta: Szervezetépítés

3 . 4 . HATÁSKÖRMODELL (HAM)

A szervezeti egységek legfőbb vezetési-irányítási eszköze a döntés és más hatáskörök gyakorlása.

A hatáskör-szabályozás elemeinek kapcsolatát a 3.10. ábra mutatja. Az ábrában lévő hatásköri funkciók értelmezése fontos információ a döntési táblák - döntésmát-rixok - kidolgozásához.

A gazdasági rendszerek működési rendjének szabályozásakor a kiinduló alap a döntésmátrix. A hatáskör-telepítés „játékszabályait" a hatáskör-telepítés szervezési elvei foglalják egységes rendszerbe.

A következőkben a szükséges ismeretek kifejtéséről lesz szó.

3 .4 .1 . A hatáskör-szabályozás kibernet ikai sémája

3.10. ábra: A hatáskör-szabályozás kibernetikai sémája

A mintának választott termelési-szolgáltatási szervezet vertikális és horizontális terjedelmére, a tapasztalatokra és modellszimulációkra támaszkodva az alábbi koriátokat fogalmazzuk meg: 1. Vertikálisan maximum három irányítási szintet építhetünk: igazgató, osztályvezetők,

csoportvezetők. 2. Horizontálisan igazgató egy, az osztályvezetők száma a tevékenységcsoportok szerint

hét lenne, azonban a szervezettelepítési jellemzők súlyszámait figyelembe véve az ala-csony szervezetigényességű tevékenységcsoportok esetleges összevonásával maxi-mum öt osztályvezetővel számolunk.

3. Egy osztályvezető irányítása alatt maximum három csoportvezető lehet.

Hatáskör-telepítés

A hatáskör-telepítéshez a következő ismeretek szükségesek: - a hatáskör-szabályozás kibernetikai sémája, - a hatásköri funkciók értelmezése, - a hatáskör-telepítés szervezési elvei, - a döntésmátrix szerkezete, - a döntésmátrix hatása az információs modellre.


A hatásköri funkciók értelmezése 1. JAVASLATTÉTEL: 2. VÉLEMÉNYEZÉS: 3. DÖNTÉS: 4 . J Ó V Á H A G Y Á S :

5. VÉGREHAJTÁS: 6. ELLENŐRZÉS:

a döntés szakmai megalapozása, a javaslattétel szakirányok közötti egyeztetése, a működés irányának meghatározása, a szakirányítási döntések egyetemes irányítási szinten történő összehangolása, a döntés megvalósításának folyamata, visszacsatolás a döntéshez, a döntési szándéktól való el-térések menet közbeni kiigazítása.

3 . 4 . 2 . A hatáskör i funkciók ér telmezése

1. J a v a s l a t t é t e l

A d ö n t é s s z a k m a i m e g a l a p o z á s a

A döntés-előkészítés szakaszában a döntést hozó szakirányítási ágában mindenre ki-terjedő számítások, elemzések elvégzése, a döntés modellezése.

2 . V é l e m é n y e z é s A javas lattéte l s z a k i r á n y o k k ö z ö t t i egyeztetése

A különböző szervezed egységek döntéshozatal előtti egyeztetése. Pl. a marketing dön-tés-előkészítési javaslatát finanszírozási szempontból megítéli a pénzügyi szervezet. A véleményezés tehát koordináció, szakirányítási ágak együttműködése a döntésho-zatal bonyolult rendszerében. Egyrészt a GR szakirányítási menedzsereinek egymás közötti, másrészt a GR szakirá-nyítási szervezeteinek és üzletágainak az együttműködését fejezi ki.

Szabályozás

A hatáskör-szabályozás három soros kapcsolású, egyszerű kibernetikai modellel írható le. Ezek a döntés-eló'készítés, a döntés és a végrehajtás szakaszai.

Döntés-előkészítés - döntés - végrehajtás

A döntés-előkészítés szakaszában a szabályozott rendszeregység a javaslattétel, a szabályozó mechanizmus a véleményezés. A döntés szakaszában a szabályozott rendszegység a döntés, a szabályozó mecha-nizmus a jóváhagyás. A végrehajtás szakaszában a szabályozott rendszeregység a végrehajtás, a szabá-lyozó mechanizmus az ellenőrzés.


3. Döntés A működés irányainak meghatározása A vezetők hatalmi funkciója. A menedzsment az üzleti ügyvitel, a vezetői-pénzügyi számvitel működtetésének mozgáspályája.

4. Jóváhagyás A szakirányítási döntések egyetemes irányítási szinten történő összehangolása Egyrészt a GR átfogó, stratégiai döntéseihez jóváhagyási hatáskör telepítése szüksé-ges. Másrészt a szakirányítási vezetők által hozott döntések közül a több szakirányítá-si ágat átfogó döntések esetében a jóváhagyási hatáskör nélkülözhetetlen.

5. Végrehajtás A döntés megvalósításának folyamata A megvalósulás mozzanatát feltétlenül be kell építeni a hatásköri rendszerbe, hiszen enélkül a célelérés helyességének ellenőrzési lehetősége, a kimenetel megismerése a hatásköri mechanizmusból kimaradna.

6. Ellenőrzés Visszacsatolás a döntéshez A döntésrendszer egészét érintő visszacsatolási funkció működése biztosítja a döntési szándéktól való eltérések menet közbeni kiigazítását.

3 .4 .3 . A hatáskör- telepí tés szervezési elvei

A hatáskör-telepítés legfontosabb jellemzőit tíz pontban foglaljuk össze, amelyek az alábbiak:

1. A döntési folyamatban a legmagasabb menedzsmentszintet a döntés szakasza képviseli, ennél egy vagy több szinttel alacsonyabb a döntés-előkészítés és a végrehajtás szakasza.

2. A döntés-előkészítés során a javaslattevő és a véleményező szervek különböző szakirányítási ágon, de azonos irányítási szinten helyezkednek el.

3. A javaslattevő menedzser a döntéshozó menedzser szakmai vezetése alá tartozik. 4. A jóváhagyás egyrészt a társasági irányítás és az egyetemes irányítás közötti

hatásköri megosztás. Másrészt az egyetemes irányítás és a szakirányítás straté-giai együttműködési funkciója. A jóváhagyás több szakirányítási ágra vonat-kozó döntés felülvizsgálata.

5. Az ellenőrzési hatáskört a végrehajtó szervezetnél magasabb irányítási szinten látják el. Az ellenőrzést általában a döntést hozó és a jóváhagyó menedzser vég-zi. Az ellenőrzés decentralizálható, a javaslattevő vagy a végrehajtó menedzse-rek szakirányítási felmenő ágára. Az ellenőrzési hatáskör több szervezeti egy-ségre is telepíthető, ellenőrzés minden döntéshez kapcsolódik.

6. A gazdasági rendszer egyetemes irányításával összefüggő stratégiai döntések-hez minden esetben kell javaslattételi, véleményezési, döntési, jóváhagyási, végrehajtási és ellenőrzési hatáskört telepíteni.


7. A munkaszervezetek operatív döntéséhez minden esetben a döntés mellett vég-rehajtási és ellenőrzési hatáskör kapcsolódik. Ezeken kívül pedig a döntés speci-ális jellemzőinek függvényében kapcsolódhat javaslattétel és véleményezés.

8. Ugyanazon döntési folyamatban egy szervezeti egység - működési körén belül -több hatáskört is elláthat.

9. A globalizált stratégiai döntésekhez a munkaszervezetek javaslattételi és vég-rehajtási hatáskörökkel kapcsolódnak.

10. A véleményezési hatáskör érdekütköztetésre szolgál a szakvezetés ágazatai kö-zött. Az érdekütköztetés kiindulás az érdekegyeztetésre.

3 . 4 . 4 . A hatásköri (döntési) mát r ix szerkezete

A döntéseket és a hozzájuk kapcsolódó hatásköröket rendszerbe kell foglalni. A 3.10. ábrából kiderült, hogy a döntés-előkészítés, a döntés és a végrehajtás funkciói milyen kibernetikai elven kapcsolódnak egymáshoz.

Ezt a kibernetikai elvet kell „bevinni" az Integrált vállalatirányítási rendszerbe. Itt tehát két dimenzió összerendeléséről, az ügyviteli tevékenységekről és az ezeket

ellátó szervezeti egységekről van szó, mégpedig úgy, hogy alkotunk egy mátrixot (számtáblát), amelynek soraiban az ügyviteli folyamat tevékenységei, oszlopaiban pe-dig a szervezeti egységek szerepelnek.

Ezt a táblázatot elnevezzük döntésmátrixnák. (3.4. minta, 3.3.-3.7. táblák.)

3 . 4 . 5 . A döntésmátr ix hatása az információs model l re

Döntésmátrix

A mátrix oszlopai az ügyviteli folyamat tevékenységeiben részt vevő egy-egy szer-vezeti egység hatásköri feladatainak összességét mutatják. A mátrix sorai az egy-egy tevékenység összes hatáskörének ellátásában részt vevő szervezeti egységeket jelölik. A mátrix adatmezői valamely tevékenység 1-6-ig terjedő hatásköreit számszerű-sítik, adott szervezeti egységnél.

A hatáskörmodell-szabályozás jellemzői

1. A hatáskörök globalizációja elősegíti az adatintegrációt, decentralizációja pe-dig az adatdiszperziót, az adatkörök, „fantomfájlok" újraalkotását.

2. A hatáskörök elmosódása az adatmodell identitásának gyengülésével jár. 3. A stratégiai, taktikai, operatív hatáskörök magas színvonalú ellátása szoros

kapcsolatban van a szolgáltatandó adatminőséggel. 4. A hatáskörmodell átfolyásai az adatmodell felduzzadásához, identitásának csök-

kenéséhez vezetnek. Ugyanez érvényes a hatáskörmodell rugalmasságára is.


Minden esetben a gazdasági szervezet célja és a hatáskör-telepítés szabályai dön-tik el, hogy mennyire átfogó vagy mennyire részletekbe menő folyamatbontást al-kalmazunk.

Pl., ha a vállalkozás termékei, szolgáltatásai iránt hirtelen megnő a kereslet, akkor a marketingügyvitel hatásköreit a döntésmátrixban összevontan szerepeltetjük, rész-letes bontásra nincs szükség. A vállalkozás stratégiai szemlélete áthelyeződik a terme-lés és a szolgáltatás ügyvitelének részletes szabályozására, annak érdekében, hogy a kínálatot fokozni tudjuk.

Ha a példakénti vállalkozásban megfordul a kocka, a kínálat túlhaladja a keresle-tet, az ügyviteli folyamatbontás átlendül a keresleü pozícióba. Erősíteni kell a marke-tinget, a döntésrendszer hangsúlyát ide kell helyezni.

A döntésmátrix oszlopaiban - mint erről szó volt - a szervezeti egységek szerepel-nek. A szervezetnek követnie kell a folyamatváltozásokat. Manapság globalizált szer-vezeti struktúrában, mátrix- és projektszervezeti struktúrában működnek a gazdasági szervezetek. Ezek közül a két utóbbi, a mátrix- és a projektszervezetek tekinthetők rugalmasnak.

Az Integrált vállalatirányítási rendszer döntésmátrixa

A mintában az ügyviteli folyamatokból a menedzsmentügyvitelt emeltük ki. így a táblázatok tartalmazzák a tervezés, az ellenőrzés, az elemzés, a döntés, a szervezés (alapjel, érzéke-lés, különbségképzés, ítéletalkotás, beavatkozás) hatásköri szabályozását. Egy-egy menedzsmentfunkció egy-egy táblázat. A táblázatok utolsó sora mindig a szóban forgó vezetési funkció operatív szervezése. Miért? Nehéz megítélni, hogy egy-egy vezetési funkció ügyviteli folyamatait milyen részletességgel kell - vagy célszerű - bontani. Ezért rendre kiemeltünk kilenc ügyviteli tevékenységet egy táblázatban, amelyek kiemelt döntésre érdemesek. A többi, egy kalap alá véve, kapta az operatív szervezés megnevezést, amelyhez döntési, ellenőrzési és végrehajtási hatáskörök kapcsolódnak.







3 .5 . INFORMLÁCIÓMODELL (IFO)

Ahogy korában utaltunk rá, az információelmélet alapjait G. Ε. Shannon vetette meg, számos fontos új fogalmat vezetett be, és új utat nyitott meg az informatikai kutatások adatképzési algoritmusainak kidolgozásában, a funkcionális és integrált adatbázisok szervezésében.

Az információelméleti kutatások középpontjában kezdetben az adatképzés kutatá-sa állt. Feltárták és kidolgozták az adatképzés matematikai tárházát, amely a későbbi-ekben feladatra hangolt algoritmusok gyűjteményévé, módszertani adatbankjává, szoftvertárává vált.

Innen származtatható az informatika első értelmezése is. Eszerint az adatképzés -informatika - a mennyiségtan mate(matika) egyik ága, amely (inform)ációk képzésé-ből áll. így gyűjtőneve: inform + matika = informatika.

A kutatások hosszú útja vezetett az informatika kialakulásához, ezen belül a GR teljes körű, integrált információs rendszerének kidolgozási igényéhez, az Integrált vállalatirányítási információs rendszer megalkotásához.

IFO = APE + ADE + AFE

Az információmodeli (IFO) három modulból szerveződik: - adathordozók, APE modulja, - adatelérhetőségek, ADE modulja, - adatfeldolgozások, AFE modulja.

Az adathordozók (APE) papír- (Ρ) és elektronikus (Ε) formában jelenhetnek meg. Az adatelérhetőség (ADE) az adatjogosultság szabályozását jelenti. Az adat-feldolgozási eljárások (AFE) a tranzakciókat (adatátalakításokat) és az algoritmu-sokat (számítási sémákat és az optimalizálásokat) foglalják rendszerbe.

3 . 5 . 1 . Adathordozók, APE modul

IFO = APE + ADE + AFE

Az információmodell (IFO) három modulból szerveződik: - adathordozók, APE modulja, - adatelérhetőségek, ADE modulja, - adatfeldolgozások, AFE modulja.

Az adathordozók (APE) papír- (Ρ) és elektronikus (Ε) formában jelenhetnek meg. Az adatelérhetőség (ADE) az adatjogosultság szabályozását jelenti. Az adat-feldolgozási eljárások (AFE) a tranzakciókat (adatátalakításokat) és az algoritmu-sokat (számítási sémákat és az optimalizálásokat) foglalják rendszerbe.

Adathordozók

Az adathordozók papír- (ΑΡ) és elektronikus (ΑΕ) formában jelenhetnek meg. A papír adathordozók a gazdasági gyakorlatban elsődleges inputbizonylatok vagy a számítógépes feldolgozás outputtáblái, illetve riportjai lehetnek. Az elektronikus adathordozók tárháza az integrált adatbázis. Online „fantomfáj-lok"és interfészek. A fantomfájlok adatkörök.


Döntő mértékben értékadatok az üzletmenetről, a pénzügyről és a számvitel-ről. Ilyen pl. árbevétel, banki kivonat, számla. Vagy output: kiírt táblázatok, ri-portok.

Pl. a főkönyvi számviteli adatfeldolgozáshoz az analitikus könyvelés (anyagköny-velés, munkabérkönyvelés és így tovább) interfész által szolgáltat adatokat. Többek között ez az adatintegráció egyik jellemző tulajdonsága.

Pl. a vezérigazgató fantomfájljai. Ezek közül, mondjuk, az eladás helyzetéről tájé-koztató adatkörök és így tovább.

Papír és elektronikus adathordozók elóallítása Az adathordozók azonosító és meghatározó, valamint változó adatait adadapra „fel-vezetjük", majd az adadapról az adathordozó formátumát megszerkesztjük. Az adat-hordozók meghatározott adatfeldolgozási célra együvé szervezett adatok. Pl. ter-mék-szolgáltatás árbevételi adatok.

Papír adathordozók

Elsődleges üzleti, számviteli, pénzügyi bizonylatok, amelyek a számítógépes fel-dolgozás inputjai vagy outputjai lehetnek.

Adatkörök

Az adatkörök meghatározott adatfeldolgozási eljárások adatfeldolgozására rendezett elektronikus adathalmazok, amelyek a tranzakciók algorit-mus-adatszolgáltatására szerveződnek, és az adatbázisból szükség szerint együttesen lehívhatók.

Interfészek

Az interfészek az adatfeldolgozási modulok közötü adatkapcsolatok közveüen elektronikus megfelelői.

Képernyők

Az elektronikus formában megjeleníthető adathordozók sajátos formája az adat-feldolgozási folyamatban az adatjogosultság szerint előállítható képernyők.

Mobil adattárak

Bármilyen adattárolásra vagy adatfeldolgozásra elkülönített offline elektronikus adattárolók (CD).


Az adatlap rendre az alábbi adatokat tartalmazza: - Az adathordozó neve és kódja, azonosítója az adatfeldolgozásban. - Programazonosítója. - Adathordozójegyzék-száma. Az adathordozó adatgazdája a bizonylaton szereplő törzsadatok és változó adatok

időszerűségéért, az adatkarbantartásért, az adatok valósághűségéért felelős szervezeti egység.

Az elektronikus adathordozók példányszáma elvileg a felhasználók számával meg-egyező, a képernyőkön megjeleníthető adatszerkezet hozzáférési jogosultsága szerint. A papírbizonylatok eredeti példányát a bizonylat őrzője, egy példányát a bizonylatkiállító szervezeti egység kapja. További példányok száma a feldolgozás me-netétől, útjától, jellegétől függ, bizonylatonként változó, a szükséges példányszám a bizonylattörzslapon van feltüntetve.

Az adatfeldolgozásban betöltött szerepük szerint az adathordozók lehetnek in-put-output jellegűek. Az inputbizonylat egy másik számviteli adatfeldolgozásban le-het output, vagy az output lehet input.

Előállítási formájuk szerint papír vagy elektronikus adathordozók. A papír lehet országos vagy házi szabvány formátumú.

Az elektronikus előállítású adathordozók informatikai szerkesztésűek, előző fel-dolgozások továbbfeldolgozásai.

Az interfészek közveden elektronikus adatkapcsolatot teremtenek két vagy több informatikai rendszer között. Adatkörszerkezetben szerveződnek. Továbbításuk online formájú.

Online formájú az adatcsere akkor, amikor a két informatikai rendszer között min-denfajta információtároló közbeiktatása nélkül az adatcsere elektronikusan zajlik.

Az adathordozó működési területe azon szervezeti egységek, melyek kiállítják, fo-gadják, tevékenységük ellátásához felhasználják, ellenőrzik, jóváhagyják, feldolgoz-zák és megőrzik.

Keletkezés szerint elsődleges adathordozók azok a pénzügyi és számviteli bizony-latok, amelyek a számviteli tranzakciók során keletkeznek. Származtatottak azok, amelyek forrása a főkönyvi és kontrolikönyvelés valamilyen analitikája, vagy az üz-letviteli adatfeldolgozás származékai.

Az adathordozó adatkezelése tartalmazza a létrehozását kiváltó gazdasági esemény megnevezését, a kitöltés módját, gyakoriságát, adatainak megnevezését.

A 3.5. minta a termék-szolgáltatás árbevétel adatlapját mutatja. Majd a 3.8. táblázat ebből a termék-szolgáltatás árbevételi adathordozó formátumát reprezentálja.

A 3.6. mintán bemutatunk egy képernyőtervet a munkaidő-nyilvántartásra.


ADATLAP

NEVE: Termék-szolgáttatás árbevétel

JEGYZÉKSZÁMA: 005

PROGRAMAZONOSÍTÓJA: AR-SAP

FELELŐSE (kiállító, karbantartó): Követelés-számviteli osztály

PÉLDÁNYSZÁMA: 2

MEGŐRZÉS IDEJE: 5 év

ELŐÁLLÍTÁS FORMÁJA: Elektronikus

JELLEGE: Input

SZÁMVITELI BESOROLÁSA: Normál besorolású

MŰKÖDÉSI TERÜLETE: Követelés-számviteli osztály

KELETKEZÉS MÓDJA: Elsődleges

ÚTJA: Követelés-számviteli osztály

ADATTARTALMA;

Fejléc

Könyvelési időszak, szervezeti egység, ügyintéző, telefonszám.

Eladás tételrész

Termék darabszáma, termék egységára.

Elhatárolás tételrész

Tárgyhavi elhatárolás, előző időszakról el nem számolt előlegek, terméktípus, profitcenter,

mennyiség, megjegyzés.

Lábrész

Aláíró, dátum

Követelés-számviteli osztályvezető

3.5. minta: Adatlap



3.6. minta: Munkaidő-nyilvántartás, képernyőterv

3 . 5 . 2 . Adatelérhetőségek, ADE modul

Adatelérhetőség, adathozzáférés, adatjogosultság: azonos fogalmak, amelyek a kü-lönböző informatikai rendszerekben más és más néven honosodtak meg.

Ugyanennek a megnevezése korábban, a papíralapú adathordozók kizárólagos használatakor adat- (információ-) áramlás néven szerepelt. Ugyanis a papíralapú adathordozók vándoroltak, „áramoltak" az érintett szervezeti egységek között.

Az elektronikus adatfeldolgozásban az integrált adatbázis használatának elterjedé-sével megszűnt az adathordozók hagyományos „áramlása", helyette - meghatározott rendező elv szerint - az adatok az adatbázisból szervezeti egységekre lehívhatók.

A szervezeti egységek adatjogosultságának meghatározása a döntésmátrix figye-lembevételével történik.

Tudniillik a szervezeti egységek hatáskörük ellátásához a szükséges adatokat adat-jogosultságuk szerint kaphatják.

Adatelérhetőség-mátrix

Az adathozzáférés jogosultságát mutatja. Azt, hogy a döntési folyamatban részt vevő szervezeti egységekhez döntési hatáskörük ellátása érdekében milyen adat-kezelési feladatok kapcsolódnak, milyen adatügyviteli minőségben (pl. adatkép-ző) vesznek részt az informatikai rendszerben.


A javaslattételi, a véleményezési, a döntési, a jóváhagyási, a végrehajtási és az ellenőr-zési hatáskörök ellátáshoz a szervezeti egységek a következő adatjogosultságot kaphatják:

A szervezeti egységek az adatarchiválást minden hatásköri mozzanatban megteszik. A döntésmátrixból kiolvasható (!) a szervezeti egységek adatjogosultsága. 1. A szervezed egységek adatjogosultságának kigyűjtéséhez elővesszük a döntésmátri-

xot. A hatásköröket (1-től 6-ig) átkódoljuk adatkezelési feladatokra (1-től 5-ig). 2. Az így előállított adat jogosultság-szabályozási mátrixból (melynek szerkezete

megegyezik a döntésmátrix szerkezetével, vagyis sorai az ügyviteli tevékenysé-geket, oszlopai pedig a szervezeti egységeket mutatják) most már elkészíthetjük szervezeti egységre bontva az adatjogosultságot.

3. Előre elkészítünk egy táblázatos formátumot, szervezeti egységekre bontva kü-lön-külön. Ebben a táblázatban sorok szerint azon ügyviteli (döntési) tevékeny-ségek szerepeljenek, amelyekben a szóban forgó szervezet valamilyen adatkeze-lési feladatban érintett. Oszlopaiban pedig az adatkezelési feladatok 1-től 5-ig.

4. Az adatjogosultság-szabályozási mátrixból sor és oszlop szerint kigyűjtjük a szó-ban forgó szervezeti egység adatkezelési feladatait, 1-től 5-ig, és ezeket a tábláza-ti pozíciókat x-szel megjelöljük. Ε táblázatot elnevezzük a szervezeti egységek adatjogosultságának.

5. A szervezeti egységek adatjogosultsági táblázata alapján megfogalmazhatjuk egységekre bontva az adatkezelési szabályzatot, amely minden szervezeti egy-ség munkaköri leírásának része.

A 3.7. minta 3.9. táblázata egy döntésmátrixot tartalmaz, 3.10. táblázata az erre épí-tett adatjogosultsági mátrixot, a 3.11. táblázat pedig az ebből levezethető Szervezeti egységek adatjogosultsága című táblázatot mutatja, melyet a hallgatónak kell kitölteni!

Adatelérhetőségi informatikai jellemzők

1. Az információ-rendszer csomópontjait a szervezetrend adja. A szervezeti hie-rarchia egyben adathierarchia is.

2. Az információk áramlását - az adathordozók útján - a döntésrendszer határoz-za meg.

3. Az információ-rendszer adat-visszacsatolással működik. 4. Az adatintegráció a szervezetben a rutindöntések programozhatósága révén a

vezetési szintek csökkentésével jár. 5. A szervezet gyakori átrendezése - instabilitása - az információáramlás csomó-

pontjait elmossa, így az információ illetékességét elveszítheti.




SZERVEZETI EGYSÉGEK ADATJOGOSULTSÁGA SZABÁLYOZÁSI FELADATLAPJA

SZERVEZETI EGYSÉG: KERESKEDELMI IGAZGATÓ

3.11. táblázat: Szervezeti egységek adatjogosultsága

3.7. minta: Döntésmátrix - Adatjogosultsági mátrix - Szervezeti egységek adatjogosultsága

3 . 5 . 3 . Adatfeldolgozások, AFE modul

Az AFE az adatfeldolgozási folyamat és az adatkezelés modulja.

Az adatbázis a változó adatokat a gazdasági-piaci környezetből és a vállalkozás erő-forrásmozgásából kapja. Az állandó adatok (törzsadatok) viszonylag hosszabb időn át az adatbázis „vendégei", melyek a termékek-szolgáltatások és az erőforrások azonosí-tó és meghatározó adatai.

Az adatfeldolgozás szereplői az input-outputok, tranzakciók, esetleges beavatkozá-sok és az adatfeldolgozás visszacsatolásai.

Az adatfeldolgozás szereplőinek ábrázolása síkmértani alakzatokkal (ikonokkal), nyilakkal, folytonos és szaggatott vonalakkal történik.

Ezt mutatja a 3.11. ábra. A 3.8. minta a számítógépes adatfeldolgozás kapcsolatait írja le. Ennek képi megjelenítése a 3.12. ábra.

Adatfeldolgozási eljárások

Tranzakciók és algoritmusok, adatbáziskezelő programok irányításával, vezérlésé-vel működnek. Az integrált vezérlést vállalatirányítási információs rendszerek biz-tosítják. Az adatfeldolgozási modul közös (integrált) adatbázisból dolgozik.


IKONOSZTAZIA

Információáramlás.

Információ-visszaáramlás, visszacsatolás.

Információkeresztezödés, melyben nincs adatkapcsolat.

Információáramlási csomópont.

Papír adathordozó, offline adatkapcsolat.

Elektronikus online makro-adatállomány.

Elektronikus online mikro-adatállomány (fantomfájl), adatbáziskezelő programok vezérlik az adatkör összegyűjtését és továbbítását az adatátalakítási tranzakcióhoz, algoritmushoz.

Adatátalakítás. Lehet tranzakció, könyvelési (számítási) művelet, optimalizáló algoritmus.

Eredménytábla.

A rendszerbe való beavatkozás.

Adatfeldolgozást indító jel.

Adatfeldolgozást leállító jel.

3.11. ábra: Ikonosztázia


KÖVETELÉS-SZÁMVITELI ADATFELDOLGOZÁS FOLYAMATA

A postai csekkes befizetések, a pénztári bevételek, az online banki számlakivonat interfé-sze, a törzsadat-karbantartást igénylő lap, a törzsadatkarbantartás-igénylés, a törzsadat-állomány. További online irrterfészinput a jóváírásszámlák és a befolyt késedelmi kamat, valamint manuális beavatkozás a kompenzálást elindító vevői indítvány. Az adatfeldolgozás outputjai a főkönyvi interfész, a bevétkimutatás, a jóváírás-vissza-utalás, a kötbér-visszautalás, a kompenzációs kifizetés, a befolyt késedelmi kamat fel-dolgozása. Az adatfeldolgozás tranzakciói a törzsadat-karbantartás, a bevételek feldolgozása, a jó-váírás-feldolgozás, a kötbérfeldolgozás, a kompenzálás, a befolyt késedelmi kamat fel-dolgozása. A törzsadat-karbantartási tranzakció inputja, a törzsadatkarbantartás-igénylés manuális művelet, amelyet inputként a törzsadat-karbantartást igénylő lap indít el. Outputja a törzs-adatállomány. A bevételek feldolgozásának inputjai a postai csekk, a pénztári bevételek és a banki számla-kivonat interfésze. Törzsadat-karbantartás felől a folyamatosan aktualizált törzsadatállo-mány. Outputja a bevételkimutatás. A jóváírási tranzakció inputja a jóváírásszámlák interfésze, outputja a jóváírás-vissza-utalás. A kötbérfizetési tranzakció inputja ismét a jóváírásszámlák interfésze, outputja a kötbér-visszautalás. A kompenzáció tranzakciójának inputja szintén a jóváírásszámlák interfésze, outputja a kompenzációkifizetési tabló. A befolyt késedelmi kamat tranzak-ciójának inputja a befolyt késedelmi kamat interfésze, outputja a befolyt késedelmi ka-mat kimutatása. Az adatfeldolgozás manuális műveletei a törzsadatkarbantartás-igénylés, a vevői kom-penzációs indítvány. Az adatfeldolgozás szabályozó mechanizmusai, a jóváírás, a kötbérfizetés, a kompenzálás, a befolyt késedelmi kamat feldolgozása - ezek csökkentik vagy növelik a bevételeket -együttesen visszacsatolnak a bevételek feldolgozásához.

3.8. minta: A követelés-számviteli adatfeldolgozás folyamata


3.12. ábra: Követelés-számviteli organigram


a) Adathordozó-létrehozás szabályai Az informatikai rendszerek adathordozóira az adott feldolgozórendszerrel kapcsolat-ban felelős kinevezése szükséges. Felelős az adott feldolgozórendszert szakmailag mű-ködtető, üzemeltető szervezet vezetője, aki e körben a teendőit - a teljes felelősség fenn-tartása mellett - általa írásban kijelölt vezetőre (munkavállalóra) átruházhatja.

Belső adathordozónak minősül az, amit saját szervezeti egység állít ki, valamint a számítógépes feldolgozás céljára készített adathordozók, tekintet nélkül arra, hogy az adatrögzítés munkafolyamatát az adatrögzítő munkahely végzi, vagy az adatrögzítés valamely más belső szervezetnél történik.

A gazdálkodó szervezet szempontjából külső adathordozónak minősülnek mind-azok, amiket az adott gazdasági műveletet kezdeményező külső gazdálkodó szervezet állít ki.

Elsődleges adathordozók az adott gazdasági művelet elrendelése vagy végrehajtá-sa során eredetileg kerülnek kiállításra. Jellemzőjük, hogy az adott gazdasági művele-tet elrendelő, vagy az azt végrehajtó személyek eredeti aláírásával vannak ellátva. Az eredeti aláírás megléte az adathordozó hitelességének alapfeltétele. Elsődleges adat-hordozók pl. az utalványozási záradékkal ellátott beérkező számlák, a bevételi pénz-tárbizonylatok.

Származtatott (másodlagos) adathordozók olyan táblázatok, amelyeket akár ügy-viteli szabályok miatt, akár a feldolgozás technikai követelményeire tekintettel az adott gazdasági eseményről már kiállított elsődleges bizonylat alapján készítenek. Másodlagos adathordozók pl. a számítógépes feldolgozás céljára készített elektroni-kus adathordozók.

b) Adathordozó-kezelés szabályai Az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési határ-időig olvashatók (olvasható alakra hozhatók), továbbá a szükséges utólagos változta-tások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek.

Altalános szabály, hogy az adathordozót a gazdasági esemény megtörténtekor, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. Kiállításának időpontját a gazdasági művelet (esemény) jellege határozza meg.

Példányszámát rendeltetése, a tárgyát képező gazdasági művelet, az érintett sze-mélyekkel kapcsolatos gazdasági, jogi kihatások, a feldolgozásánál jelentkező ügyvi-teli igények, valamint az ésszerű takarékosság követelményei határozzák meg.

Az adathordozókat sorszámozni kell, a kiállítás időrendjében folyamatosan növekvő sorszámmal. Jelzőszámos sorszámozás esetében a sorszámot legalább két számjegycsoport számjelei alkotják. Az egyik számjegycsoport az időrendi sorszám, a másik pedig a meg-határozott munkahely, tevékenységfajta, esetleg időszak megjelölésére szolgál.

Az elektronikus adathordozóknál az általános alaki és tartalmi kellékeken kívül további kötelezően alkalmazandó alaki és tartalmi kellékek:

- a feldolgozási programok azonosító jele,

A d a t k e z e l é s i s z a b á l y o k

Tartalmazzák az adathordozó-létrehozás, -kezelés, -archiválás, -szabályozás módszereit.


- az adatállomány azonosító jele, - az adatok vizuális megjelenítése érdekében azok - szükség esetén - késedelem

nélküli kiíratása, - az egyértelmű azonosítás érdekében a kódjegyzék megléte. Az elektronikus bizonylatok példányszámát a felhasználó szervezeti egységek hoz-

záférési jogosultsága határozza meg. Bizonylatarchiválás céljára azonban minden esetben 2 példány létrehozandó, melyből az egyik példány tárhelye a bizonylatfelelős szervezeti egység, a másik példány tárhelye pedig a központ elektronikus bizonylatok archiválására kijelölt szervezed egysége.

Minden gépi adatfeldolgozás keretében készülő adathordozónak tartalmaznia kell a készítő gépi program azonosíthatóságát az adatfeldolgozási rendszer dokumentációjával egyezően, továbbá a vizuálisan olvasható formában készített adathordozók esetében a fel-dolgozás teljességének és az előírt adategyeztetések végrehajtásának igazolását is.

Az elektronikus adathordozók kezelésére, az adatok tárolására, védelmére vonat-kozó szabályokat a rendszer dokumentációjában kell rögzíteni.

Azokat az elsődleges adathordozókat, amelyeknek megjelenési formája kizárólag vizuálisan nem olvasható adathordozó, amennyiben az ellenőrzési vagy tulajdon vé-delmi szempont indokolja, vizuálisan olvasható formában ki kell íratni. Azon esetek-ben, amikor a kiíratást a fenti okok nem indokolják, biztosítandó, hogy az adatok az elektronikus adathordozóról bármikor kiírathatok legyenek.

A kódolt megnevezésekről, jelölő adatokról az egyértelműség érdekében tételes, folyamatosan módosított és az adatfelhasználók rendelkezésére álló kódjegyzék ké-szítendő.

Az azonosíthatóság érdekében minden elektronikus kimutatás tartalmazza: - a gazdálkodó szerv megnevezését vagy kódjelét, - a feldolgozott anyag megnevezését (kódját), - a számítástechnikai intézmény, illetőleg rendszer megnevezését, - a feldolgozó program azonosítóját (a programdokumentációval egyezően), - a feldolgozási időszakot, - a feldolgozott tételek számát, - az adott kimutatás készítésének időpontját, - az adatfeldolgozásért felelős személy aláírását (a feldolgozás teljességének és az

előírt egyeztetések végrehajtásának igazolásául). A informatikai rendszerek üzemeltetése során biztosítandó: - legalább év végén, a kimutatások készítésével egy időben kiíratásra kerüljenek a

kimutatásokban szereplő elemstruktúrák, valamint minden riportdefiníció, - bármely időpontban megtekinthetők legyenek a rendszerhez hozzáférő felhasz-

nálók azonosítói és jogosultságaik, - a felhasználói programok az adott üzemeltetést biztosító szervezeti egységeknél

rendszerbe foglalva nyilvántartásra kerüljenek, - bármely gépi adatfeldolgozással könyvelt gazdasági esemény (számlarend sze-

rinti főkönyvi számláknak megfelelően) folyamatos forgalmi és egyenlegadatai adott esetben kimutathatók legyenek,

- a gépi feldolgozás teljes adatállománya az év végével két példányban mentésre kerüljön, továbbá, az adathordozók tűz- és betörésbiztos helyen kerüljenek tá-rolásra az adathordozók megőrzésére előírt időtartam alatt.


Az adathordozók feldolgozást megelőző' ellenőrzése kiterjed: - az alaki kellékekkel való ellátottságra, - a számszerű helyességre és - a tartalmi kellékek meglétére. Az ellenőrzés során megállapított szabálytalanság esetén az ellenőrzést végző mun-

kavállaló az adott tevékenységre vonatkozó ügyviteli utasításban foglaltak szerint kö-teles eljárni.

c) Adathordozó-archiválás szabályai A papír és elektronikus adathordozók archiválásra értelemszerűen az alábbiak az irányadók.

Megőrzésre az a szervezeti egység kötelezett, amelyik az utolsó feldolgozási műve-letet végzi. Amennyiben a megőrzési időn belül szervezeti változás történik, az nem hatálytalanítja a megőrzési kötelezettséget.

Az irattározás megszervezésekor követendő szempontok: - az adathordozók az őrzési időn belül olvasható, ép állapotban maradjanak, - könnyen és gyorsan hozzáférhetők legyenek, - azonosíthatók, visszakereshetők legyenek. A helyi adottságok és igények figyelembevételével az adathordozók irattározása

két fokozatban szervezhető meg: - Operatív (átmeneti) irattározás. Ebben az irattárban célszerű tárolni az adathordo-

zókat azon az időszakon belül, amelyikben utólagos visszakeresésének és ki-emelésének nagyobb a valószínűsége. Ez az időszak rendszerint a kiállítását kö-vető év végéig tart. Operatív irattározásra feldolgozó, adatrögzítő szervezet he-lyisége is kijelölhető.

- Tartós megőrzés. Ebben az irattárban tárolandók az adathordozók az operatív irattárból való kiemelés után, a selejtezés végrehajtásáig. Az irattárban tárolt adathordozókról az átvétel alapján nyilvántartás készül.

A megőrzési helyről, tehát irattározott kötegből elvinni csak átvételi elismervény ellenében szabad. Az elismervény a kiemelt adathordozó helyére kerül.

d) Adathordozó-kezelés ügyviteli szabályozása Az ügyviteli szabályozásnak az alábbiakra kell kiterjedni:

1. Azonosítás: kiállításának ideje, sorszáma, adathordozó jegyzék-száma, adathor-dozó programazonosítója.

2. Felelős, kiállító gazdálkodó szervezet. 3. Példányszáma. 4. Megőrzési ideje. 5. Előállításának formája: papír, elektronikus. 6. Jellege az adatfeldolgozásban: input-output. 7. Számviteli besorolása: normál besorolású, szigorú számadású. 8. Működési területe: kiállító, fogadó, továbbküldő, felhasználó, feldolgozó, ellen-

őrző, jóváhagyó, megőrző szervezeti egységek. 9. Keletkezés módja: elsődleges, származtatott.

10. Adathordozó adatjogosultsági szervezeti egységei. 11. Adatkezelése: a létrehozását kiváltó gazdasági esemény megfogalmazása, a ki-


töltés módja, gyakorisága, adatainak megnevezése, felépítése (fejrész - tételrész - lábrész) szerint.

12. Archiválás módja. Az adathordozó-kezelés ügyviteli szabályzását a 3.9. minta mutatja be.

ÜGYVITEL! SZABÁLYZAT

1. AZONOSÍTÓK ANALITIKUS LOGISZTIKAI TÖRZSADATLAP

Bizonylatjegyzékszáma: 000 Programazonosrtója: APR-SAP Sorszáma: 01 Kiállítás dátuma: 2003.02. 09.

2. FELELŐS Beszerzési osztályvezető

3. PÉLDÁNYSZÁM Beszerzési osztály, Készletgazdálkodási osztály, Termelési osztály, Értékesítési osztály, Logisztikai osztály.

4. MEGŐRZÉSI IDEJE 5 év

5. ELŐÁLLÍTÁSÁNAK FORMÁJA Elektronikus interfész, amely közvetlen kapcsolatot teremt a rendelésfeldolgozási és rendelésteljesítés-figyelési modulokkal, az anyagbeszerzési, a raktárkészlet!, a terme-lés-nyilvántartási és késztermék-kiszállítási adatfeldolgozásokkal.

6. JELLEGE AZ ADATFELDOLGOZÁSBAN A Beszerzési osztály a bizonylat előállítója. Az osztályt interfészoutputként hagyja el. To-vábbi működési területein inputként jelenik meg.

7. SZÁMVITELI BESOROLÁSA Normál besorolású, a gazdálkodó szervezet készpénzkezelésével, vagyonváltozásával nincs kapcsolatban.

8. MŰKÖDÉSI TERÜLETE Kiállítja a Beszerzési osztály. Tevékenységük ellátásához felhasználják a Készletgazdál-kodási, Termelési, Értékesítési, Logisztikai osztályok.

9. KELETKEZÉS MÓDJA Származtatott, forrása a beérkező logisztikai (beszerzési-kiszállítási) tételek, az Értékesí-tési osztály áradatai, a Controlling osztály önköltségadatai, a Közgazdasági osztály sta-tisztikai adatai.

10. ÚTJA Logisztikai osztály - Beszerzési osztály - Készletgazdálkodási osztály - Termelési osz-tály - Értékesítési osztály - Logisztikai osztály.

11. ADATKEZELÉSE a) Adattartalma

Fejrész A logisztikai szervezeti egység kódja, megnevezése, ügyintéző neve, telefon-száma.


Tételrész Sorszám, tételtörzsszám, elszámolóár, kelet, öriköltségkelet, raktáregység és -sorszám, főkönyvi számlaszám, anyagszámlaszám, gazdálkodási jel, statisztikai kód, statisztikai egység, statisztikai szorzó. Lábrész Dátum, aláírások: Beszerzési osztály, Készletgazdálkodási osztály, Értékesítési osztály, Logisztikai osztály.

b) Adatkezelése Az Értékesítési osztály a vevőkkel szembeni árbevételek feladását funkcionális adatfeldolgozási rendszerek interfészeivel közvetíti a főkönyvi és a költségszámvi-teli adatfeldolgozási rendszerekkel.

A vevőigényeket érkeztetni kell. Meg kell vizsgálni, hogy az adatok megfelelőek-e a tétel létrehozásához, létezik-e már az adott tétel, jogos-e a törlés, majd következik a visszacsatolás a vevőhöz. Meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e az adott tételre, vagy már létezik a tételtörzsben, esetleg szükséges az új tétel felvételének elutasí-tása. A szükséges új tételt és a hozzákapcsolódó fix árat létre kell hozni a rendszer-ben. A törzsadatok között el kell végezni a tételre vonatkozó szükséges módosítá-sokat. Módosítani kell a tétel- és ártörzsadatokat. Visszárutétel beérkezése miatti (pl. alkatrészvisszavét) készletnövekedés esetén a visszáru készletértékét nyilvántartási áron (az éppen az adott tételre vonatkozó mozgó átlagáron) kell könyvelni. A készletvásárlás miatti készletnövekedés esetén az új készlet könyvelése beszerzési áron történik. A készletek minőségének romlása, avulása esetén a készleteket le kell értékelni, majd értékvesztést kell elszámolni. A készlet minőségromlásának megállapítása-kor meg kell határozni a leértékelés mértékét. Ennél a tevékenységénél meg kell ha-tározni, hogy a leértékelés ateljes cikkszámra vonatkozzon-e, ha nem a teljes cikk-számra vonatkozik a leértékelés, akkor a leértékelt készlet értékének meghatározá-sa előtt a leértékelendő mennyiségről is dönteni kell. Ha egy adott cikkre vonatkozóan nincs egy hónapon belüli visszaigazolt megrendelés -akkor a Készletgazdálkodási osztálynak kell meghatározni az adott cikk év végi érvé-nyes piaci árát. A piaci értékhez mért értékvesztés kimunkálását szintén az osztály vég-zi. Az értékvesztés elszámolására év végén javaslatot tesz a főkönyvi számvitelnek. A Beszerzési osztálynak a beérkezett tétel estén meg kell vizsgálni, hogy az adott tétel teljesíthető-e raktári készletből. Ezt követően a beszerzést fel kell vezetni a té-teltörzslapra.

A vevői számlaigény (megrendelés) fogadásakor meg kell vizsgálni, hogy a vevő szerepel-e a vevőanalitikában. Ha új vevőről van szó, azt azonnal jelezni kell a követelések számvitele felé. Ha régi vevőről van szó, vagy a követelések számvitele már jelezte, hogy létrehozta az új vevő adatait, akkor rögzíteni kell a számlaigény-megrendelést. A rögzítés után elő kell állítani a számlát, amelyet ki kell küldeni a vevő részére. A számla előállítá-sakor automatikusan megtörténik a feladás a tételtörzsadat-analitikára. A Készletgazdálkodási osztály a beérkezett logisztikai tételekre analitikus nyilván-tartást vezet. Az általa készletezett tételek bizonylatain lévő adatokat és a kapcsoló-dó analitikus nyilvántartások adatait egyezteti.


A Termelési osztály a tételtörzsadatlap adatait felhasználja a termelési program el-készítéséhez. Az elkészült termékeket a késztermékraktárba szállítja, és ezt felveze-ti a tételtörzsadatlapra. A Logisztikai osztály üzemelteti a szállítási informatikai moduft, amelynek a tételtörzsadat-állomány inputadatbázisa.

12. BIZONYLAT ARCHIVÁLÁSA Az analitikus logisztikai tételtörzsadatokat az adat keletkezésének évétől számított 5 éven át elektronikus formában a gazdálkodó egység Informatikai osztálya tárolja, és gondoskodik a folyamatos adathozzáférés lehetőségéről az adatjogosultsággal rendel-kező szervezeti egységek számára. Biztosítja - indokolt esetekben - az adatok elektroni-kus formáról papírra való áttételét.

3.9. minta: Az adathordozó-kezelés ügyviteli szabályozása

Ö S S Z E F O G L A L Á S

1. A gazdasági szervezetek irányítási - üzleti - pénzügyi és számviteli folyamatainak ügyvitele rendszertani módszerekkel gazdasági rendszerré (GIR) szerveződik.

2. A folyamatmodell (FOM) a GIR alapstruktúrája. A folyamatok ügyvitelére épül az informatikai rendszer.

3. A szervezetmodell (SZEM) a GIR információinak csomópontjait mutatja. 4. A hatáskörmodell (HAM) a GIR információinak mozgáspályája. 5. A FOM, SZEM, HAM a GIR szerkezeti moduljai. 6. Az IFO a GIR professzionális modellje, amely adathordozó (APE) modulból,

adatelérhetőségi (ADE) modulból és adatfeldolgozási (AFE) modulból szerve-ződik.

7. A folyamatmodell (FOM) funkciója a folyamat - szervezet - hatáskör szerkezeti összhangjának biztosítása. Funkcióját a szervezési célhoz való örök visszatérés-sel gyakorolja.

8. A szervezet (SZEM) szélességi és mélységi tagolása a vezetésigényesség és -bonyolultság függvénye. A vezetésigényesség és -bonyolultság meghatározó szerepet játszik az adatmodell mennyiségére és az integritált adatbázis szer-kezetére.

9. A szervezeti hierarchia egyben adathierarchiát is jelent. A munkahelyi vezetés szintjéből kiindulva az egyetemes irányítás szintje felé haladva adatintegráció történik, visszafelé pedig adatdiszperzió. Ez az integrált adatbázis-kidolgozás egyik szervezési elve.

10. Az informatikai adatintegráció a szervezetben a vezetési szintek számának csökkenésével jár. Az adatintegráció átveszi a periodikusan ismédődő és válto-zatlan feltételek közötti adatképzést, így téve fölöslegessé a rutindöntések irá-nyítási szintjeit.

11. A szervezeti egységek közötti ügyvitelitevékenység-ádagolások (tevékenységre-dundanciák) az adatmodell felduzzadásához vezetnek. Az adatbázisban hamis adatkörök (fantomfájlok) képződnek.


12. A szervezet rugalmassága és az adatmodell identitása között ellentétes hatás ér-vényesül. A szervezet gyakori átrendezése, projektizálása az „információáram-lás" csomópontjait elmossa, így az információ illetékességét elveszíti.

13. A hatáskörök globalizációja eló'segíti az adatintegrációt, decentralizációja pedig az adatdiszperziót. A decentralizáció törvényszerűen a fantomfájlok, az adatkö-rök redundanciájával jár.

14. A hatáskörök elmosódása az adatmodell identitásának gyengülésével jár. 15. A hatáskörök minó'sége - stratégiai, taktikai, operatív - szoros kapcsolatban van

a szolgáltatandó adatminőséggel. 16. A hatáskörök átfolyásai az adatmodell felduzzadásához, identitásának csökke-

néséhez vezetnek. Ugyanez érvényes a hatáskörmodell rugalmasságára is. 17. A hatásköri funkciók (javaslattétel, véleményezés, döntés, jóváhagyás, végrehaj-

tás és ellenőrzés) meghatározzák az adatkezelés funkcióit. így a javaslattétel so-rán történik az adatképzés, a véleményezés során az adatmódosítás, a döntés, a jóváhagyás kapcsán az adategyesítés, a végrehajtás az adatfelhasználás, az ellen-őrzés pedig az adathűség tényének megállapítása.

18. Az információs modulok képzésében az outputból kiindulva tervezhetők az in-putok. A input-output ismeretében jelölhetők ki a tranzakciók és az algoritmu-sok. A rendszeralkotás reverzibilis folyamat. Oda-vissza játékkal alakul ki a vég-leges output-input tranzakció.

19. Az információ útját a döntések helye határozza meg. A döntések helyére (szer-vezetre) kell biztosítani az információkat. Ez a folyamat nem reverzibilis. Nem az információ keletkezéséhez kell telepíteni a döntéseket, hanem fordítva, a döntés helye határozza meg az információ helyét!

20. Az információ-rendszer adat-visszacsatolással működik, ezáltal folytonosan megújul, aktivizálódik.


1. Milyen modellekből épül fel a GIR? 2. Melyek a szerkezeti modellek és a professzionális modellek? 3. Melyek a GIR alrendszerei? 4. Melyek az alrendszerek szabályozó mechanizmusai? 5. Mit értünk gazdasági informatikán? 6. Mi az ügyvitel? 7. Mi az ügyviteli informatika? 8. Mit értünk vezetés-irányítás alatt? 9. Hogyan szól az Integrált vállalatirányítási rendszer definíciója?

10. Mit jelent az Integrált vállalatirányítási információs rendszer? 11. Mi a szervezés? 12. Milyen területei vannak a szervezésnek? 13. Milyen fajtái vannak a szervezésnek? 14. Mi a rendszerszervezés? 15. Milyen fázisai vannak a rendszerszervezésnek? 16. Mit jelent a szervezet szélességi és mélységi tagolása?


17. Mi az irányítási lánc? 18. Mi a szervezet igazgatásigényessége és -bonyolultsága? 19. Melyek a hatásköri funkciók? 20. Az egyes hatásköri funkcióknak mi a feladata? 21. Hogy néz ki a hatáskörök egyszerű kiberneükai modellje? 22. Mit tartalmaz a döntésmátrix? 23. Milyen modulokból épül az IFO? 24. Mit tartalmaz az APE? 25. Mit tartalmaz az ADE? 26. Mit tartalmaz az AFE? 27. Mi az adatintegráció? 28. Mi az adatdiszperzió? 29. Mire épül az IFO? 30. Lehet-e szigetrendszerekben integrált adatbázis? 31. Melyek az IFO csomópontjai? 32. Milyen az IFO mozgáspályájának szerkezete? 33. Mi a FOM funkciója? 34. Mi a SZEM funkciója? 35. Mi a HAM funkciója? 36. Mi az IFO funkciója? 37. Mit jelent a SZEM szélességi és mélységi tagolása? 38. Mi az igazgatásigényesség és -bonyolultság? 39. Hogyan számítható ki az igazgatásigényesség és -bonyolultság? 40. Milyen szerepet töltenek be az igazgatásigényesség és -bonyolultság számításá-

ban a hiperbolák? 41. Hogyan történik a szervezetelemzés? 42. Hogyan történik a szervezetépítés? 43. Milyen folyamatelemekbó'l szerveződik a folyamatrend? 44. Mit jelent az, hogy a szervezethierarchia egyben adathierarchia? 45. Mit indukál a szervezetben az adatintegráció? 46. A szervezeti egységekben az ügyviteli tevékenységek ádagolása milyen változá-

sokat idéz elő az adatbázisokban? 47. Mihez vezet a hatáskörök globalizációja az információs modellen? 48. Tanulmányai fényében mit gondol, hová tart a gazdasági informatika? 49. Mikor következhet be az információs társadalom? 50. Melyek a gazdasági informatika kapcsolódó tudományai?


[1] ACKOFF, RUSSEL L.: Operációkutatás és vállalati tervezés. Budapest, 1974, KJK. [2] ANDICS JENŐ: A technikai haladás társadalmi problémái a gazdasági szervezetben.

Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó. [3] BÁLINT SÁNDOR - ERDŐSI GYULA - NAHLIK GÁBOR: Csoportos szellemi alkotótech-

nikák. Budapest, 1984, KJK. [4] BAUMOL, WILLIAM J.: Közgazdaságtan és operációanalízis. Budapest, 1968, K J K .


[5] BLAKE, YVES - SCOTT, HAMILTON - GORDON, B. DAVIS-. A framework f o r R e s e a r c h in Computer-based management. Information Systems, 9. (1980. IX. 26.)

[6] DR BODNÁR PÁL: Termelésirányítási modellek. Budapest, 1985, Prodinform. [7] DR BODNÁR PÁL: Gazdasági informatika /-//. Esetjátékok. Budapest, 2004, Per-

fekt. [8] DR. BODNÁR PÁL: SAP alkalmazások /-//. Esetjátékok. Budapest, 2004, Perfekt. [9] DR. BODNÁR PÁL - PARÓCZAI PÉTER: Gazdasági informatika. Budapes t , 1995,

P S Z F . [10] DATABASE, USA: Az irodaautomatizálás koncepciójának újraértékelése. Műszaki

Információ (Korszerű Irodatechnika), Budapest, 1987/3. (A Budapesti Corvinus Egyetem könyvtára, ford.)

[11] ERDŐSI GYULA - LADÓ LÁSZLÓ: Környezetünk és a vállalati kibernetika. Budapest, 1985 , K J K .

[12] KÁDAS KÁLMÁN: A gazdasági kibernetika alkalmazása a szocialista vállalat irányí-tásában. Budapest, 1975, Akadémiai Kiadó.

[13] Kiss IMRE: TEZAURUSZ módszer. - Kézirat. Budapest, 1979. [14] Kocsis JÓZSEF: Szervezetkibernetika a menedzsmentben - Kézirat. 1993. [15] KREKÓ BÉLA: Optimumszámítás. Budapest , 1972, K J K . [16] KREKÓ BÉLA: Lineáris algebra. Budapest , 1976, K J K . [17] MAJMINASZ, EFREM Ζ.: A gazdasági tervezés rendszerének információs folyamatai.

Budapest, 1975, KJK. [18] MANAGEMENT ZEITSCHRIFT: Az informatika mint a vállalatvezetés eszköze. (A Bu-

dapesti Corvinus Egyetem könyvtára, ford.) [19] PALICZ ANDRÁS: Mikroökonómiai rendszerek szervezése. Budapest, 1978, Tan-

könyvkiadó. [20] PEÁK ISTVÁN: Automatizálási rendszerek — Egyetemi jegyzet. Budapest, 1980. [21] SARATZ, GIAN: Information management - Instrument der Unternehmensführung.

Bern, 1983, Technische Rundschau. [22] SÍPOS BÉLA: Termelési függvények - vállalati prognózisok. Budapest, 1982, KJK. [23] SZABÓ LÁSZLÓ: PROVIZORG-eljárás. Budapest , 1970, K J K . [24] SZÉP JENŐ: Analízis. Budapest , 1965, K J K .

Üzleti alkalmazások

A fejezet szerzője: Dr. Gyurkó György

4.

170 A GAZDASAGI INFORMATIKA ALAPJAI

Kulcsfogalmak

Adatbázis

Adatbányászat

Adattárház

Döntéstámogató rendszer

E-business

Ellátásilánc-menedzsment

Elektronikus adatfeldolgozás

Felső vezetői információs rendszer

Integrált vállalati alkalmazás

Internet

Online elemző feldolgozás

Szigetrendszer

Szövegbányászat

Tranzakciófeldolgozó rendszer

Ügyfélkapcsolat-menedzsment

Üzleti intelligencia alkalmazások

Vezetői információs rendszer

World Wide Web

ÜZLETI ALKALMAZÁSOK 171

4 . 1 . BEVEZETÉS

4 . 1 . 1 . Miről lesz szó a fejezetben?

Nemcsak az információtechnológia (IT) egész fejlődéstörténetét tekintve, de a jelen-re szorítkozva is, az üzleti alkalmazások (szoftverek) sokaságával számolhatunk. Ε fe-jezet legfőbb célja, hogy erről a sokaságról minél világosabb áttekintést adjon oly mó-don, hogy

- a konkrét szoftverek tömege helyett azok kezelhető számosságú és jól körvona-lazható kategóriáit, osztályait mutatja be,

- a szakirodalomban fellelhető megközelítésekkel lehetőleg nem ellenkező osztá-lyozási szempontokat választva.

Az üzleti alkalmazások osztályozására kézenfekvően három szempont kínálkozik: - a feldolgozási módok különbözősége szerinti osztályok (kötegelt feldolgozás,

tranzakciófeldolgozás, online elemző feldolgozás), - az üzleti tevékenység támogatott szintje szerinti osztályok (végrehajtás szintje,

középvezetői szint, felső vezetői szint) és - az integráltság foka szerinti osztályok. A felsorolásban utolsó helyen említett szempont külön figyelmet érdemel. Az in-

tegráltság foka szerint kijelölhető osztályok jól összeilleszthetők a következő szakasz-ban említésre kerülő Venkatraman-féle modell megújulási szintjeivel:

- Szigetrendszer - integráció nélkül. Az üzleti tevékenység könnyen automatizálha-tó részfeladatait vagy egy szervezeti egységet támogató alkalmazások.

- Szigetrendszer -folyamatintegrációval. Egy-egy folyamatot vagy folyamatcsopor-tot (pl. beszerzést, értékesítést, termelést,...) teljes terjedelmében kiszolgáló al-kalmazások (70-es, 80-as évek).

- Vállalati szinten integrált alkalmazások - belső integráció. A végrehajtás és a funkci-onális vezetés szintjén ezeket hívják ERP-nek. A felső vezetéshez köthető DSS-alkalmazások integrációjának is lehetséges egy ilyen fokozata. Azonban a stratégiai döntések nemcsak a belső, hanem a külső tényezőktől is függnek. Ez az oka annak, hogy az EIS-, a DSS- és részben a MIS-szolgáltatásokat OLAP-alapon integráló üzleti intelligencia (ΒΙ) alkalmazások a kezdetektől meghaladják a belső integráció fokát.

- Hálózati együttműködés szintjén integrált alkalmazások. A hálózati gazdaság a szer-vezeti határokat átlépő folyamatokra és együttműködési formákra kiterjedően integrált szolgáltatásokat követel meg. Ennek tipikus megnyilvánulásai az B2C-, a Β2Β-, a CRM- és az SCM-szolgáltatásokat is nyújtó integrációk.

Tisztelt Olvasó! Ne riasszon el, hogy itt hirtelen sok betűszóval találkoztál, és még fogal-mad sincs ezek jelentéséről. Szinte az egész 4. fejezet arra való, hogy ezekkel megismer-tessen. Még valami: A 4. fejezetben fellelhető betűszavak nem a szerző kitaláció!; a világ-ban sok millió ember - informatikus, menedzser, üzletember - használja őket. Ugye, az olvasó is szeretne szót érteni majdani kollégáival?


Bár az említett három osztályozási szempont szerint az alkalmazásoknak egymás-tól nagyrészt független kategóriái határolhatók körül, a történeti fejló'dés tekinteté-ben bizonyos kategóriák mégis szoros kapcsolatban vannak egymással: mindegyik osztályozással olyan kategóriákat kapunk, amelyek egyben fejlődési fokozatok is, vagy legalábbis a kialakulásuk időrendi sorba rendezhető. Ez a tény alapot ad arra, hogy a három szempont szerinti osztályozást ne külön-külön, hanem egyetlen kor-szakoló időskálára vetítve tárgyaljuk.

A fejezet az üzleti alkalmazások mellett foglalkozik olyan alkalmazásokkal is, ame-lyek nem kifejezetten az üzleti tevékenység támogatására lettek kifejlesztve, de ez a terület is intenzíven használ(hat)ja őket, ilyenek:

- a szakértői rendszerek; - az irodaautomatizálás, a csoportmunka támogatása, a folyamatmenedzsment tá-

mogatása; - a projektmenedzsment támogatása. Szólni kell olyan IT-megoldásokról is, amelyek vagy nem önálló alkalmazások,

vagy a gazdaság szereplői mint felhasználók közvetlenül nem velük vannak érintke-zésben, hanem a rájuk alapozott speciálisabb célú alkalmazásokkal. Ilyenek pl.:

- adatbázis, adattárház; - OLAP-eszköztár; - földrajzi információs rendszer (GIS) és helymeghatározó rendszer (GPS); - Internet, World Wide Web.

4 . 1 . 2 . Az IT helye, szerepe a gazdasági szervezetekben

Mivel a fejezet a gazdasági szervezetek, mégpedig elsősorban a vállalkozások infor-mációs rendszerét alkotó IT-alkalmazásokat tárgyalja, itt teszünk egy rövid kitérőt az ilyen szervezetek jellemzőire. Persze e jellemzők között több olyan van, amely nem kizárólag a gazdasági szervezetek sajátja, hanem bármely más, embereket (és anyagi elemeket) tartalmazó (emberek által működtetett) szervezetről is elmondható. így mindazok a megállapítások, amelyek a gazdasági szervezetek jellemzőiből vezethetők le, igazak más, ugyanilyen jellemzőkkel bíró szervezetre (rendszerre) is.

A gazdasági szervezet dinamikus rendszer, azaz a körülményektől függően folyama-tosan változik, időben különböző állapotokat vehet fel. A változások egy része külső hatásra (pl. a vállalkozáshoz egy vevőtől rendelés érkezik, vagy a jogszabályi környe-zet megváltozik) megy végbe.

A gazdasági szervezet azonban nemcsak külső hatások egyszerű reflexiójára képes, ha-nem a lényegéből fakadóan egy aktív, célratörő rendszer. Történetesen egy vállalkozás vala-milyen termék előállításával vagy szolgáltatás nyújtásával kíván üzleti eredményt elérni, és mind a termelés, mind a szolgáltatás a célnak megfelelően kialakított (szervezett) folyama-tok végrehajtásával valósítható meg. A folyamatban részt vevő rendszerelemek kölcsönha-tásai (pl. a termelés fogyasztja az anyagkészleteket, növeli a félkész vagy a késztermékkész-leteket) olyan belső hatások, amelyek ugyancsak megváltoztatják egyrészt közvetlenül a köl-csönható elemek állapotát, összességében pedig a rendszer egészének állapotát

Az itt vázoltak lényegi következménye, hogy a szervezet dinamikus működésének

ÜZLETI ALKALMAZÁSOK 1 7 3

támogatását célzó alkalmazásokat mind a külső, mind a belső hatások regisztrálására, illet-ve reagálására fel kell készíteni.

A gazdasági szervezet állapotán a továbbiakban annak kiterjesztett állapotát fogjuk érteni, amelybe minden olyan tényező (annak aktuálisan jellemző értéke) beletarto-zik, amely a szervezet viselkedését (a hatásokra való reagálását) befolyásolja. Tehát a kiterjesztett állapot magában foglalja a következőket:

- a szervezet összetevőinek állapotaiból aggregált belső állapotot; - a szervezet környezetének a szervezetet befolyásoló tényezőiből aggregált külső

állapotot és - gyakran az előtörténetet (az odavezető utat) is.

Belső állapot: A szervezet belső állapotának összetevői pl. a rendelkezésre álló készletei, a rendelésállománya, a termelőkapacitása. - Hétköznapibb példa: Egy mobiltelefon belső állapota, hogy a hangjelzés ki van-e kapcsolva.

Külső állapot: A szervezet külső állapotának összetevői pl. valamely vevőjének fizetésképtelensége, a versenytársak árajánlatai vagy az éppen érvényes adójog-szabályok. - Hétköznapibb példa: Egy mobiltelefon esetében a külső állapota ha-tározza meg, hogy a hívó telefonszáma kiíródik-e a monitoron, tudniillik ez attól (is) függ, hogy a hívó engedélyezte-e a szám kijelzését.

Az előtörténet mint a kiterjesztett állapot része: Egy vállalkozás mint rendszer vi-selkedése különféle módokon az előtörténete által is meghatározott. Gondoljunk csak a kialakult jó vagy rossz hírnévre vagy a megszerzett tapasztalatokra (vagy éppen azok hiányára) vagy egyszerűen csak az előtörténetből elvonatkoztatható trendnek a vállalat jövőbeli kilátásait valószínűsítő jelzéseire. - Mindezeket meg-fontolva egy rendszer ado.tt időpontú állapotába a külső és a belső jellemzőinek pillanatnyi értékén túl célszerű beleérteni az odavezető történetet (tehát az addigi hatások, illetve a megelőző állapotok sorozatát) is, amennyiben ez szintén befo-lyásolja a rendszer további viselkedését.

Látni fogjuk, hogy az üzleti alkalmazások osztályozása, illetve fejlődésük szakaszo-lása összefügg a tranzakció fogalmával.

A gazdasági szervezetet bizonyos hatások folytonosan érik, és a szervezet ilyen ha-tásoknak kitett állapotjellemzői is folytonosan változnak. Azonban e változások re-gisztrálásában, leírásában általában olyan absztrakcióval élnek, amely ezt a folytonos-ságot elhanyagolja. Ha megfontoljuk, hogy

- a szervezet által különböző szerepekben érintettek nézőpontjából ilyenkor is ele-gendő valamilyen kitüntetett időpontokhoz tartozó állapotokat ismerni, továbbá

1 Ez a definíció tehát nem esik egybe a tranzakció olyan - főleg piacelemzési vagy piacelméleti iroda-lomra jellemző - értelmezésével, amely szerint csak a csere számit tranzakciónak.

Tranzakció - egy (üzleti) szervezet szempontjából

A tranzakció egy olyan külső vagy belső (logisztikai vagy gazdasági) esemény, amely megváltoztatja a szervezet (kiterjesztett) állapotát.'


- a szervezet működését, irányítását támogató információs rendszer is (legyen bármennyire fejlett) csak véges sok változást és véges sok állapotot képes re-gisztrálni,

a valósághoz képest célszerű azzal a praktikus egyszerűsítéssel élni, amely a folytonos változásokat is diszkrét időpontokban bekövetkező (és időtartam nélkülinek tekin-tett) eseményekkel, más néven tranzakciókkal modellezi.

Amikor egy hatás tranzakcióval (időtartam nélküli eseménnyel) való reprezentálása absztrakció: Egy munkaművelet - mint hatás - jelentős időtartammal bírhat, és ezen időtartam alatt folytonosan változtathatja a művelet tárgyának (fizikai) álla-potát. Azonban a szemlélő nézőpontjából csak bizonyos kitüntetett állapotok és állapotváltozások érdekesek; pl. a tevékenység elkezdése és befejezése esemé-nyek, illetve a kezdeti és az erédményállapotok. Ezzel a szemlélettel az anyag-készlet nem akkor csökken, amikor az anyagot a termékbe beépítik, hanem már előbb, amikor az anyagot a gyártási művelethez kivételezik; hasonlóan a készter-mékkészlet nem akkor növekszik, amikor a termék legördül a szalagról, hanem amikor (pl. a műszak végén) készletre veszik.

Az IT értelmezéséből következik, hogy a szervezet IT-alkalmazásokból felépülő információs rendszere

- a szervezet objektumaiból, történéseiből, folyamataiból csak az ezeket leíró ada-tokat látja;

- a szervezet változásait pedig csak az adatok keletkezéséből, értékváltozásából, elavulásából érzékeli, illetve a változásokat ilyen hatású adatműveletekkel tudja reprezentálni.

Tehát az alkalmazások nézőpontjából - a szervezet állapotát valamilyen adatok - aktuális adatértékek - képviselik, - a tranzakció pedig egy, ezen adatértékeket megváltoztató hatás, illetve - a tranzakció maga is egy adategyüttessel írható le. így beszélhetünk pl. az anyagvételezés vagy a kiszállítás tényét regisztráló esemény-

adatokról vagy az anyag vagy késztermék aktuálisan készleten lévő mennyiségét kép-viselő állapotadatokról (lásd még a 2.5.7. szakaszban).

Mivel fentebb a kiterjesztett állapotba beleértettük az odáig vezető történetet is, az ál-lapotot reprezentáló adaténékek megváltoztatásába bele kell érteni a történeti nyilván-tartás (az előzményadatsor) bővítését is, azaz az aktuális esemény regisztrálását és / vagy az állapotadatok eddigi aktuális értékének az előzmények sorába helyezését.

A tranzakció fogalma azért érdemel különös figyelmet, mert látni fogjuk, hogy az operatív működést támogató IT-alkalmazások fejlődésének fokozatai nagymérték-ben abban különböznek egymástól, hogy eltérő megoldásokat nyújtanak a tranzakci-

Tranzakció - egy üzleti alkalmazás (információs rendszer) szempontjából

A tranzakció egy olyan külsó' vagy belső (logisztikai vagy gazdasági) esemény, amely maga adatértékek együttesével írható le, és amely megváltoztatja a szerve-zet (kiterjesztett) állapotát reprezentáló adatértékeket.


ók kezelésére. Az alkalmazások más osztályai pedig abban különböznek, hogy érin-tettek-e tranzakciókezelésben vagy sem.

Nem gazdasági-informatikai, hanem technikai megközelítésben léteznek a tranzakciónak más értelmezései is. Egy, a fenti definícióhoz közel álló felfogás szerint a tranzakció olyan (adatbáziske-zelő) műveletek együttese, melyek egy eseménynek az adatbázisban nyilvántartott adatokat érintő' minden hatását átvezetik az adatbázison. - Tisztán technikai megközelítésben szokás üzleti ese-ményhez nem kapcsolható adatfrissítő műveletek komplexumát is2, sőt akár egy lekérdezést is tranzakciónak tekinteni; azonban azon felül, hogy ez ellentmond a mi definíciónknak, teljesen ér-telmezhetetlenné tesz a legszélesebb szakmai körök által elfogadott kategóriákat. Pl. értelmezhetet-lenné teszi azt az osztályozást, amelyik olyan alapon különbözteti meg a tranzakciófeldolgozó rend-szereket a vezetői információs rendszerektől, hogy az előbbiek tranzakciónként, az utóbbiak pedig szabott időperiódusonként frissülnek; az előbbiekre dominánsan a tranzakciókezelő (karbantartó) műveletek jellemzők, az utóbbiakra viszont a lekérdező műveletek.

2 Pl. a fizikai adatbáziskezelés szintjén tranzakciónak számít bármilyen műveletsorozat, amelyet az SQL commit vagy rollback művelete zár Ic.

Gazdasági informatikai értelemben egy üzleti-szakterületi eseményhez nem kapcsol-ható (csupán technikai célú) adatfrissítés vagy egy lekérdezés nem számít tranzakció-nak. (Indoklásul lásd az előbbi bekezdést!)

A gazdasági szervezet egy-egy állapota sokféle - teljességében nem számba vehető - té-nyező együttállását jelenti. Ez adódik mind a szervezet összetettségéből, mind a szervezet környezetének határtalanságából. Ha még hozzávesszük, hogy a szervezet folyamatosan újabb állapotokat vehet fel, még nyilvánvalóbb, hogy a megfigyelő, illetve a szervezet irá-nyítása soha nem tud minden tényezőt figyelembe venni. Amikor tehát a megfigyelő a szervezet két állapotát azonosnak ítéli, az úgy értendő, hogy a két állapot a figyelembe vett tényezők tekintetében azonos. Az a tény, hogy az azonosnak tekintett állapotok is különbözhetnek a figyelmen kívül hagyott paraméterekben, magában is elegendő ahhoz, hogy a szervezet „azonos" állapotában azonos hatásra alkalmanként eltérően reagáljon, azaz határozadan (sztochasztikus) működést mutasson; de az sem zárható ki, hogy a szer-vezet objektíve - a megfigyelőtől függedenül - határozadan. (A versenyben, a konkuren-ciával való harcban még jó fegyver is lehet a kiszámíthatadanság.)

A gazdasági szervezeteknél alkalmazón IT-megoldások nagy része éppen azt szolgálja, hogy a szervezet vezetése a ható tényezők kimeríthetedensége, a belső összetevők és a környezet viselkedésének bizonytalansága ellenére kézben tudja tartani a szervezet sor-sát; a szervezet önszervező és önszabályozó képessége fennmaradjon, sőt javuljon.

Minden előnye ellenére, az ΓΓ a gazdasági szervezeteknél nem cél, hanem eszköz (inf-rastruktúra), a fejlesztése alárendelendő az üzleti stratégiának, a haszna csak azzal mérhető, hogy mennyire szolgálja, javítja az üzleti (szakterületi) folyamatok hatékonyságát. Ha az üzleti folyamatok rosszul választón cél felé haladnak, vagy elavult szabályokat követnek, akkor az újraszervezésük nélkül az IT-fejlesztések semmiféle haszonnal nem járnak.

Az üzleti folyamatok újraszervezése nélkül az IT-fejlesztések még akadályozhatják is a megújulást, mert az elavult folyamatokat mintegy „bebetonozza" az a körülmény, hogy a kidobásukról azoknak kellene dönteni, akik hatalmas összegeket öltek az automatizá-lásukba.


Ugyanakkor az üzleti döntések és az IT-alkalmazások viszonyát hosszabb távon egy körbezáródó ciklus jellemzi a következő értelemben: egyfelől az üzleti stratégia meghatározza a szükséges IT-támogatást, másfelől az IT fejlődése kikényszeríti az üz-leti stratégia újragondolását és az értékteremtő folyamatok megújítását.

Nemcsak az igaz, hogy az IT a kezdetektől meredekebb fejlődést mutatott, mint a hagyományos technológiák, hanem ez a meredekség egyre növekszik is. Ráadásul, ahogy a különféle iparágak IT-alkalmazóvá váltak, azok is sorra „megfertőződtek" a gyorsuló fejlődés „vírusával", és beindult egy önmagát gerjesztő folyamat:

- Az IT fejlődése által generált általános technológiai fejlődés következtében ki-cserélődik a szervezet környezete. Új eszközök jelennek meg, amelyek használa-tában rejlő lehetőségek érvényessé tesznek azelőtt képtelenségnek számító sza-bályokat, másrészt érvénytelenítik mindazokat a szabályokat, amelyek e lehető-ségek hiányának - öröknek hitt - adottságként való elfogadásával keletkeztek.

- A szervezetnek alkalmazkodni kell a - elsősorban az IT változása miatt - kicse-rélődött környezethez, felül kell bírálnia az üzleti célokat, meg kell újítania az elavult szabályok szerint szervezett folyamatait.

- A megújított folyamatok igényei határozzák meg, hogy a szervezetnek a továb-biakban milyen IT-megoldásokra lesz szüksége.

- Az nem fordulhat elő, hogy a szervezetnek az IT-re egyáltalán nem lesz szüksé-ge, mert a változások IT által diktált, fokozódó iramával csak az IT alkalmazásá-val lehet lépést tartani. - Az „ördögi kör" ezzel bezárul.

Az IT mára kitüntetett eszköznek számít, mert alapvető szerepe van az üzleti stratégia alakításában, a piac határainak és jellemzőinek újradefiniálásában, a verseny szabá-lyainak módosításában, a versenyelőnyt jelentő szervezeti megújulásban.

Erre utal a Venkatraman-féle üzleti transzformációs (megújulási) modell is (meg-található: [2 - II. rész 9. fejezet], valamint [7]), amely a szervezeti IT-alkalmazásnak öt lehetséges megújulási szintjét különbözteti meg. Az első két szint hagyományos-nak tekinthető, a további szintek viszont a hálózati gazdaság (4.6. alfejezet) kialakulá-sához köthetők. Az egyes szintek a következők:

- Lokális felhasználás - egy-egy izolált alkalmazás létezik különféle területeken. - Belső integráció - a vállalati alkalmazások szervezeti integrációja. - Üzleti folyamatok újratervezése (Business Process Redesign / Reengitieering) - az üz-

let átkonfigurálása az IT használatának segítségével úgy, hogy az IT lehetősége-it maximálisan kihasználja a szervezet.

- Üzleti hálózattér újratervezése (Business Network Redesign) - az üzleti hálózat teré-nek és feladatainak áttervezése.

- Üzleti küldetés újradefiniálása (Business Scope Redefinition) - az üzleti küldetés, a működési tér megváltoztatása.

ÜZI.ETI ALKALMAZÁSOK 177

4.1. ábra: Az ΙΤ üzleti alkalmazásának megújulási szintjei - Venkatraman-modell [2]

A szakasz befejezéséül álljon itt két idézet Helen Exley Kellett neked számítógép! című szórakoztató idézetgyűjteményéből (eredeti címe: Computer Quips!, USA -UK, 1998, Exley Publications), amely azonban sajnos nem utal az eredeti forrá-sokra:

Gene Perrel, humorista: „...a számítógépek ma már játszi könnyedséggel oldanak meg olyan feladatokat, melyeket húsz éve még teljesen élteimetlennek tartottak volna'".

Andrew S. Rooney: „ [A számítógépek] egy sor dolog elvégzését megkönnyítik, bár a legtöbb ilyen dolgot nélkülük el sem kellene végezni".

A „farok csóválja a kutyát" képlettel operáló nyilatkozók valószínűleg maguk is ironikus túlzásnak szánták a fenti kijelentéseket, pedig azok nagyon is pontosan feje-zik ki az IT különleges eszközminőségét. Csak éppen a fonákjáról közelítve.

Az első számítógépeket különleges fontosságú, nagyon számításigényes egyedi katonai, műszaki-tudományos problémák megoldására használták. Ha később is ez maradt vol-na a helyzet, a számítógépek valószínűleg lassúbb ütemben terjednek el, mivel közvet-len üzleti motiváció vagy kiélezett (pl. háborús) körülmények híján a műszaki-tudomá-nyos kutatások közvetlen hasznossága nem nyilvánvaló, finanszírozásuk a támogatók kegyén múlik, következésképpen a kutatóintézetek vásárlóereje korlátozott. A számí-tógépek fokozott elterjedése akkor vette kezdetét, amikor az üzleti vállalkozások felis-merték, hogy költségeiket jelentősen csökkenthetik, ha a tömegesen előforduló, rutin-

4 . 2 . KEZDETI MEGOLDÁSOK

4 . 2 . 1 . Az elektronikus adatfeldolgozás (EDP)


szerű feladatok megoldásában az élőmunkát elektronikus adatfeldolgozással (Electronic Data Processing - EDP) helyettesídk.

Az elektronikus adatfeldolgozás tágabb értelmezésében (és inkább csak a magyar nyelvű szakirodalomban) lényegében az ΓΓ „leánykori neve", azonban (főleg EDP-hivat-kozással) van egy olyan történeti meghatározása is, amely az IT kezdeti megoldásaival azonosítja. Ezt a korszakot (a múlt század 60-as évek) három tény kiemelten jellemzi:

- Csak olyan szűkebb, kiragadott (és egymástól elszigetelt) területek támogatására szü-lettek alkalmazások, amelyek automatizálása különösen nagy költségmegtaka-rítással kecsegtetett.

- Az alkalmazások a végrehajtás szintjét érintették, a szervezetek operatív működé-sét támogatták.

- Az üzleti tranzakciókat kötegelt módban dolgozták fel. A kezdeti számítógépek egyrészt alacsony kapacitásúak, másrészt mind az ár,

mind az üzemeltetési költség tekintetében nagyon drágák voltak. így a korai EDP-alkalmazások esetében a hangsúly még nem az adatok minőségének (pl. idősze-rűség) javításán vagy a felhasználók kényelmének szolgálatán, hanem a drága techni-ka teljes kihasználásán volt. A vállalkozások számára az elejétől fogva a tömegesen előforduló üzleti tranzakciók (lásd 4.1.2.-ben) feldolgozása volt a legkézenfekvőbben automatizálandó feladat. Azonban a költségeket csökkentendő, amit csak lehetett (így a tranzakció adatainak rögzítését), igyekeztek a drága számítógép korlátozott ka-pacitásait nem terhelve, offline eszközökkel (kártyalyukasztó, mágnesszalagos adat-rögzítő) végezni. így a tranzakciók számítógépen való feldolgozása nem egyenként, hanem offline tárolón gyűjtött nagyobb kötegekben történt. Ezt nevezik kötegelt- an-golul batch - feldolgozásnak.

4 . 2 . 2 . Tranzakciófeldolgozó rendszerek (TPS, OLTP) kezdeti változatai

Nyilvánvaló, hogy egy EDP-alkalmazás történetesen egy értékesítési tranzakció ese-tén az eladással érintett árunak mindaddig nem a tényleges készletét mutatja, amíg az eladás nincs feldolgozva. (Sőt esetleg a feldolgozás után sem, az időközben történt, de még fel nem dolgozott későbbi eladások miatt.) Ez rontja a gazdasági szervezet (vál-lalkozás) reagáló (vagy másképpen önszabályozó) képességét; tehát amint az eszkö-zök költségeinek csökkenése és a kapacitásaik bővülése lehetővé tette, kézenfekvő volt áttérni az online tranzakciófeldolgozó rendszerekre. (Transaction Processing System - TPS vagy pontosabb nevén Online Transaction Procesúng - OLTP.)

Online tranzakciófeldolgozó rendszer (röviden: TPS, OLTP)

Az online tranzakciófeldolgozó rendszer olyan alkalmazás, amely a tranzakciót a bekövetkezésekor azonnal feldolgozza, annak minden következményét átvezeti az alkalmazás által kezelt történeti nyilvántartáson és állapotadatokon.


Meg kell jegyezni, hogy az EDP-vel is dolgoztak fel tranzakciókat (csakhogy köte-gelten), ezért az itt definiált kategória nevében elvben fontos az online jelző, amely arra utal, hogy a tranzakció

- azonnali és - minden figyelembe vehető következményét érvényesítő

feldolgozásáról van szó. - Ennek ellenére a továbbiakban rövidítést céllal többnyire elhagyjuk az online jelzőt, mivel a gyakorlatban tranzakciófeldolgozás alatt senki sem szokott a tranzakciók kötegelt feldolgozására gondolni.

Ha a tranzakció rögzítése kézzel történik, akkor az „azonnali" feldolgozás legfel-jebb 1-2 perc késedelmet jelent a valósághoz képest, azaz éppen annyit, amennyi en-nek a rögzítésnek az időtartama. A kötegelt feldolgozási módhoz képest már ezzel is ugrásszerűen javul az adatok időszerűsége és megbízhatósága. A tranzakciófeldolgo-zó rendszerek speciális változatát képező valós idejű rendszereknél a tranzakció feldol-gozása (és a nyilvántartott állapot) legfeljebb milliszekundumokat késik a tranzakció bekövetkezéséhez (illetve a valós állapothoz) képest. Ennek konkrét példái a techno-lógiai (pl. vegyi vagy elektromos) folyamatokat szabályozó digitális rendszerek, ame-lyeknél az adatok nem kézi rögzítés útján jutnak be a rendszerbe, hanem online kap-csolt érzékelőkről, mérőműszerekről közvetlenül érkeznek.3

A tranzakciófeldolgozó rendszerek a tranzakciók ellenőrzéséhez szükséges törzs-adatokat, a feldolgozott tranzakciók adatait, valamint a tranzakciók hatására változó állapotadatokat kezdetben egyszerű fájlrendszerekben tárolták. Azonban a fájlrendsze-rek nem rendelkeztek a tárolt adatok inkonzisztenciájának (ellentmondó adatok, adathiányok) kialakulását, vele a rendszer megbízhatóságának romlását megakadá-lyozó képességekkel. Konkrétabban: nem tudták korrektül kezelni

- sem azt az esetet, amikor a közös adatokat egyidejűleg több felhasználó kezeli, - sem azt, amikor egy tranzakció feldolgozása valamilyen hiba (üzemzavar) kö-

vetkeztében megszakad. Éppen azért jelentett komoly minőségi ugrást a 70-es években az adatbázisok (lásd

4.8.1.) megjelenése, és azzal együtt a tranzakciófeldolgozó alkalmazások adatbázis-alapra helyezése, mert az adatbáziskezelők már fel voltak készítve több felhasználó konkurens kiszolgálására, valamint a tranzakciók megbízható kezelésére. Az adat-báziskezelő szoftver kizárja, hogy valamely tranzakció csak félig dolgozódjék fel, mert képes semmissé tenni a félbeszakadt tranzakció minden hatását, azaz visszaállí-tani a félbeszakadt tranzakció előtti adatbázis-állapotot, és onnan kiindulva - az aka-dály megszűntével - megismételni a tranzakció feldolgozását.

Példa hibás tranzakciókezelés miatti ellentmondásra: Ha történetesen egy kiszállítási tranzakció feldolgozása eljut a kiszállításeseménynek és a tételeinek regisztrálásáig, de a kiszállítással érintett készlet csökkentése a feldolgozás megszakadása miart már nem hajtódik végre, akkor a cárolt adatok nyilvánvalóan ellentmondóak lesznek.

Az OLTP-rendszerek (az EDP-vel ellentétben) nem egy lezárt korszakot jellemez-nek, ugyanis az üzleti szervezetekben a végrehajtást, az operatív működést támogató mai

3 A valós idejű rendszer elnevezését néha - pontatlanul - az online tranzakciófeldolgozó rendszer szino-nimájaként is használják.


rendszerek is ilyenek. Azonban a kezdeti OLTP-rendszerek valamiben lényegesen különböztek a maiaktól: az EDP-hez hasonlóan érdemi integráció nélküli szigetrendsze-rek voltak. Ezt szemlélteti, hogy az egy szervezet alkalmazásait - egy korábbi korsza-kot jellemzően - mutató 4.2. ábrán több OLTP-rendszer is látható.

4.2. ábra: Üzleti alkalmazások rendszerezése a támogatott tevékenységek szintjei szerint

4 . 2 . 3 . A középvezetői szintet támogató üzleti alkalmazások (MIS) kezdeti változatai

Nem véletlen, hogy az üzleti vállalkozásoknál legelőször a végrehajtás szintjét tá-mogató - EDP, OLTP - alkalmazások terjedtek el: ezen a szinten fordultak elő olyan, nagy tömegben végrehajtandó rutinfeladatok, amelyek automatizálása jelentős költ-ségmegtakarítással kecsegtetett.

A gazdasági szervezeteknél a végrehajtás szintjét (és vele az operatív irányítást) tá-mogató alkalmazások megjelenését követően - nagyjából az EDP-ről az OLTP-rend-szerekre átállással párhuzamosan - elsőként a funkcionális középvezetőket támogató vezetői információs rendszereket (Management Information System - MIS) is használni kezdték.

A MIS célja a középvezetői feladatok - a tervezés, az ellenőrzés, a beavatkozás, a fo-lyamatjavítás (minőség és hatékonyság szempontjából) - támogatása. Következés-képpen a MIS-szolgáltatások szakmai tartalmát elsősorban a terv- és tényadatok összehasonlítása, valamint az erőforrás-kihasználás hatékonyságára vonatkozó kér-dések megválaszolása képezik.

A MIS-nek az OLTP-rendszerektől való elkülönült kialakulását lényegileg a kö-vetkező eltéréseik indokolták:

- az OLTP-rendszerek a szervezet objektumairól, állapotairól, a bekövetkezett eseményekről részletekbe menő (alap)adatokat tárolnak, és azokat a napi opera-tív feladatok ellátására legalkalmasabb struktúrában teszik elérhetővé,


- a vezetői funkciók ellátása, a controlling szabályozó ciklus4 támogatása az ada-tok egy célzott körét (megszűrt, illetve aggregált adatokat) és más szerkezetben való hozzáférését igényli.

A MIS első változatai meglehetősen rugalmatlanok voltak, mert csak a fejlesztők által előre definiált jelentéseket tudtak produkálni. Az ilyen jelentések tipikus változa-tai: az adott időperiódusonkénti rendszeres jelentések, az igény szerinti időpontok-ban adott jelentések, a normálistól eltérő állapotok (kivételek) jelentése. Ezek jellem-zően csak a fejlesztők által előzetesen számba vett, rögzített kérdésekre tudtak vála-szolni; az újabb típusú kérdéseket megválaszoló kimenetek további fejlesztői beavatkozásokat tettek szükségessé. A MIS későbbi változatai már lehetőséget adtak olyan esetenkénti (ad hoc) lekérdezésekre is, amelyeknél a felhasználó közvetlenül határozhatta meg a látni kívánt adatokra vonatkozó kiválogatási feltételeket és a ki-menet elvárt szerkezetét, de az ilyen jellegű igények kielégítése az OLAP-alapra he-lyezéssel érte el a legmagasabb fokot.

A MIS mint önálló alkalmazás inkább történeti kategória; ma már főleg az ERP-(vagy ΕΕΑ— lásd a 4.3. alfejezetben) alkalmazásba integrált funkcióhalmazt takar, de az OLAP-alapon álló üzleti intelligencia (ΒΙ) alkalmazások (lásd a 4.4. alfejezetben) szolgál-tatásainak is azonosítható egy, a középvezetői szintet megcélzó (tehát MIS-szintű) rész-halmaza. (Erre példa az Oracle Daily Business Intelligence.)

Az ERP- és a BI-korszakot megelőzően az egyes funkcionális területeket jellemző-en elszigetelt MIS-alkalmazások szolgálták ki. Ezt szemlélteti, hogy az egy szervezet alkalmazásait - egy korábbi korszakot jellemzően - összefoglaló 4.2. ábrán több MIS-alkalmazás is látható.

4 . 2 . 4 . Döntéstámogató rendszerek (DSS) és felső vezetői információs rendszerek (EIS)

Az IT fokozatosan „hódította meg" az üzleti tevékenység magasabb szintjeit. Bár az 1970-es évek közepe táján megjelenő döntéstámogató (pontosabban a döntés-előkészí-tést támogató) rendszerekkel (Decision Support System - DSS) elérte a felső vezetői szin-tet. Dacára annak, hogy a DSS közvetlen felhasználói nem a vezetők voltak, hanem komoly elméleti alapokkal rendelkező beosztottak: szakképzett elemzők, döntés-elő-készítők, ez az alkalmazáskategória már határozottan a stratégiai döntéshozatal támo-gatását célozta meg.

4 Controlling szabályozó ciklus: tervezés, terv- és tényadatok összevetése, eltérések elemzése, a szüksé-ges beavatkozás.


A DSS-alkalmazások kezdetektől fogva tipikus szolgáltatásai: - jelentéskészítő funkciók előre definiált vagy ad hoc jelentések készítése céljából; - statisztikai elemző funkciók-, - sztochasztikus modelleken alapuló szimuláció; - célkeresés; - optimalizálás', - kommunikáció, prezentáció. A fenti felsorolás néhány eleme magyarázatra szorul. így a statisztikai elemző funkci-

ók célja lehet - különféle kockázatok mértékének meghatározása, valamint - hipotézisek igazolása olyan kérdésekre vonatkozóan, mint:

• a gazdasági folyamatok viselkedése (különböző tényezőktől való függése), • a folyamatok jövőbeli alakulásának előrelátását lehetővé tevő összefüggések.

A sztochasztikus modelleken alapuló szimuláció egy „mi lenne, ha" típusú elemzés, azaz a döntési változatok várható következményeinek sajátos vizsgálata. A sajátos mód a döntés által befolyásolt folyamat adott szabályokat követő szoftveres modelljé-nek működtetését (a modellezett folyamat lejátszását) jelenti, mégpedig ugyancsak szoftverrel (többféle változatban) előállított külső és belső feltételek mellett.

MÉPélda szimulációval elemezhető problémára: Egy üzlethálózattal rendelkező cég arra keresi a választ, högy hosszabb távon a cég pénzügyi eredményességét mi szolgálná a legjobban: Ha (1) a boltonként! prolit maximalizálását, (2) a régión-kénti profit maximalizálását vagy (3) a vevőnkénti profit maximalizálását tűznék k i ' ϋ ί β ^ Ι Ι ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ Η ^ Η ^ Ρ Η ^ ^ ^ Η

A célkeresés valamilyen függő célparaméter adott értékének eléréséhez a befolyáso-ló bemeneti paraméterek szükséges értékének meghatározását jelend.

Példa célkeresésre: Egy adott névértékkel, futamidővel, kuponkamadábbal és tőketörlesztési szabályokkal rendelkező kötvényt a negyedik év végén mennyiért kellene eladni (ez a befolyásoló paraméter), hogy a megtérülési ráta elérje a 17%-ot (ez a célparaméter).

Döntéstámogató rendszer (röviden: DSS)

A döntéstámogató rendszer alatt olyan, a stratégiai tervezést, vezetést segítő alkal-mazást értünk, amelyet a vezetés általában speciálisan felkészült döntés-előkészí-tők közreműködésével vesz igénybe, és amely a következő feladatok végrehajtását támogatja: - a megoldandó problémára és a megoldás módjára vonatkozó ismeretek (ada-

tok, szabályok) gyűjtése, - a problémára vonatkozó adatok elemzése, - döntési változatok felállítása, - döntési változatok várható következményeinek vizsgálata, - az eredményeknek a vezetők számára könnyen értelmezhető formában való

prezentálása.

ÜZLETI ALKALMAZÁSOK

Az optimalizálás egy probléma adott feltételek melletti legjobb megoldásának meg-határozását jelenti.

A DSS kommunikáció, prezentáció funkciója az elemzési és az optimalizálási model-lek felállítására irányuló ember-eszköz párbeszéd támogatását, valamint az eredmé-nyeknek az értelmezésüket megkönnyítő (táblázatos vagy grafikus) megjelenítését foglalja magában.

A DSS egy további szolgáltatása, az adatbányászat már nem tartozik a kezdeti meg-oldások közé (elterjedése az 1990-es évektől napjainkig folyamatban van), ezért erről csak a 4.4.2. szakaszban lesz szó. (Egyébként a DSS-ről az olvasó [15]-ből tájékozód-hat bővebben.)

Az 1980-as években megjelenő felső vezetői információs rendszer (Executive Information System - EIS) személyre szabott funkcióinak közvetlen felhasználója már tényleg a felső vezető (még ha esetlegesen technikai segéderő - pl. a titkárnő - közre-működésével is).

Az EIS-adatok részben a vállalati tranzakciófeldolgozó rendszerekből kivonatolás-sal, aggregálással keletkeznek, részben külső forrásból származnak. Az előbbire pél-daként említhetők a mérlegadatok vagy az eredménykimutatás; az utóbbira pedig olyan stratégiai jelentőségű adatok, mint a piac és a versenytársak jellemzői. A válasz-adás meggyorsítása céljából gyakran már az EIS bemenetét is származtatott (aggregált) adatok képezik.

Később (a 4.4. alfejezetben) még szó lesz a DSS, az EIS és részben a MIS napjainkra jellemző integrációjáról, az üzleti intelligencia alkalmazásokról.

»

Felső vezetői információs rendszer (röviden: EIS)

A felső vezetői információs rendszer a MIS-hez hasonló eszközökkel, de nem egy-egy funkcionális területre, hanem a vállalat egészére, továbbá a vállalat kör-nyezetére vonatkozó aggregált adatokat, mutatókat szolgáltat a stratégiai vezetés részére értelmezhető formában.


4 . 3 . AZ OPERATÍV MŰKÖDÉST TÁMOGATÓ RENDSZEREK INTEGRÁCIÓJA

4 . 3 . 1 . Szigetrendszerek

Az előző szakaszban tárgyalt alkalmazások általában különálló szigetrendszerek formájában jöttek létre.

Az első fokozat az érdemi integráció nélküli szigetrendszer. Ez volt jellemző a kezdeti IT-alkalmazásokra (az EDP-re és a kezdeti tranzakcióvezérelt alkalmazásokra), mi-vel azok az üzleti tevékenységnek egy-egy könnyen automatizálható szűkebb terüle-tét kiszolgáló megoldások voltak. Idesorolható az egy részleget kiszolgáló alkalmazás is, ha a részleg nem gazdája semelyik (a szervezet nézőpontjából) üzleti folyamatnak minősülő tevékenységi körnek, hanem csak egy speciális szakértelmet kívánó részfel-adatot lát el esetleg többféle folyamatba is bekapcsolódva (pl. a könyvelés).

A tapasztalatok feltehetően már a korai szakaszban elvezettek ahhoz a felismeréshez, hogy mind az automatizálás hatékonysága, mind az adatok megbízhatósága javul, ha egy alkalmazás valamilyen folyamatot minél teljesebben, zártabban szolgál ki. Azon-ban az alkalmazások ilyen folyamatszintű integrálásának határt szabott az akkori elektro-nikus adatfeldolgozás viszonylag magas költség/teljesítmény hányadosa. A technikai feltételek javulása mellett az vezetett áttöréshez, hogy a három V,

- a változások felgyorsulása, - a vevők felülkerekedése és - a verseny kiéleződése

elkerülhetetlenné tette az üzleti folyamatok újraszervezését. [12] Az ennek kapcsán ki-alakult Business Process Reengineering (BPR) módszertanok folyamatszemléletű meg-közelítésének lényegi gondolata volt, hogy a megújítás, az optimalizálás csak egy-egy folyamat egészére értelmezhető; míg egy-egy résztevékenység vagy szervezeti egység optimalizálása (az egész folyamat eredménye szempontjából) értelmetlen célkitűzés.

Az érdemi újraszervezéseknek is gyakori tanulsága volt, hogy az üzleti folyamat hatékonyságának jelentős javítása a folyamatot teljes terjedelmében kiszolgáló IT-megoldást, azaz folyamatszinten integrált alkalmazást feltételez. Ezért az integráció következő fokozatát az ilyen alkalmazások képezik. A kategória nevezetes példái az MRP I. (Material Requirement Planning) anyagigény-tervezési, majd az MRP II. (Manufacturing Resources Planning) a gyártásierőforrás-tervezési rendszerek, amelyek mostani mércénkkel szigetrendszereknek számítanak, men nélkülözték a szervezeti szintű integrációt; mégis a mai integrált rendszerek csíráinak tekinthetők, mert több funkcionális területet is érintő folyamatra valósították meg a folyamatintegrációt.

Szigetrendszer

A szigetrendszer egy-egy részleg vagy funkcionális terület bizonyos feladatainak támogatására vagy egy-egy folyamat(csoport) kiszolgálására korlátozódó alkal-mazás.


4 . 3 . 2 . Szervezeti szinten integrált vállalati alkalmazások (ERP)

A szigetrendszereket alkalmazó szervezeteket - a redundáns adattárolás, - a többszörös feldolgozás, következésképpen - többszörös ráfordítások, ugyanakkor - szervezeti szinten gyakorta nem teljes, nem összehasonlítható, nem aktuális,

végeredményben nem megbízható adatok jellemzik.

A felsorolt hiányosságok kiküszöbölésének módja a szervezeti szintű integráció. Eh-hez azonban kevés az egyes szigetrendszerek között kommunikációs kapcsolatot (adatcserét) létesíteni:

- A szigetrendszerek közötti kommunikáció megteremtése esetén is változatlanul maradnak olyan tranzakciók, amelyek nem lesznek minden következményük-ben feldolgozva, hiszen az egyes szigetrendszerek csak az őket érintő következ-mények feldolgozására vannak felkészülve. - Ebből ered egyes adatok teljessé-gének és aktualitásának hiánya.

- Pont az hiányzik, ami a teljességre törekvés mellett az integrácó lényege, az egységesítés: Az adatok (pl. mértékegységének, mérési vagy származtatási módjának, mérési időpontjának, értékkészletének) értelmezése szervezeti szinten nem egységes. így az egyik területen keletkezett adatok hiába expor-tálódnak egy másik érdekelt területhez, ott mégsem használhatók; az azonos rendeltetésű, de különböző részlegeknél keletkezett adatok nem összehason-líthatók.

A végrehajtást és a funkcionális irányítást szervezeti szinten támogató integrált vállalati alkalmazásokat a szakirodalom nagy része vállalati erőforrás-tervező rendszer (.Enterprise Resources Planning - ERP) néven emlegeti. [14]

Vállalati erőforrás-tervező rendszer (röviden: ERP)

A vállalati erőforrás-tervező rendszer egy, a végrehajtókat és a funkcionális kö-zépvezetőket kiszolgáló, szervezeti szinten integrált alkalmazás, amely - nevével ellentétben - nemcsak erőforrások tervezésére alkalmas, hanem lényegében a belső értékteremtő és támogató folyamatok összességét kiszolgálja.

Az ERP-rendszer szolgáltatásai már az ERP történetének kezdetétől kiterjedtek - a beszerzésre, - az értékesítésre, - az ügyfélkapcsolatokra, - a termelésre vagy szolgáltatásnyújtásra, - a logisztikára, - az eszközgazdálkodásra, - az emberi erőforrásokkal való gazdálkodásra és - a pénzügyi folyamatokra.


Az ERP-rendszerek első verziói már évtizedekkel az e-business (lásd a 4.6. alfeje-zetben) kialakulása előtt megjelentek, következésképpen a klasszikus ERP az integ-rált vállalati alkalmazások skáláján a belső integráció fokát jelenti.

4 . 3 . 3 . Hálózati szintű integráció (ΙΕΑ, B2C, Β 2 Β , SCM, CRM)

Az Internet üzleti célú felhasználásának terjedésével az operatív működést támogató vállalati alkalmazások egyre-másra egészültek ki olyan elemekkel, amelyek a szerve-zet e-buúness folyamatokba bekapcsolását szolgálták. Ezzel egy olyan fejlődés vette kezdetét, amely következményeivel mind az üzleti, mind az informatikai stratégia új-ragondolására késztette a menedzsmentet, és az IT üzleti alkalmazásában a hangsúlyt a belső integrációról fokozatosan a hálózati gazdaság lehetőségeinek maximális ki-használására helyezte át. - Napjainkban a hálózati együttműködés szintjén integrált al-kalmazások kibontakozásának korát éljük. Ez egy gyökeresen új minőség még akkor is, ha - a kevés teljesen új alkalmazás mellett - név szerint többnyire ugyanazokat a rendszereket hozhatjuk fel rá példaként, amelyek (korábbi verziói) az ERP-kategória nevezetes reprezentánsai voltak (pl. SAP, Oracle Application, MFG/PRO, BPCS). Ezzel összhangban az újabb keletű szakirodalomban a szervezeti szintű integrációt példázó ERP fogalma helyett egyre gyakrabban az integrált vállalati alkalmazás (Integrated Enterprise Application - ΙΕΑ) fogalma jelenik meg.

A fenti értelmezésben a hálózati gazdaságra való kiterjesztés konkrétabban azt je-lenti, hogy az ΙΕΑ magában foglalja

- az e-business (B2C, Β2Β) folyamatok, valamint az internetes - ellátásilánc-menedzsment (Supply Chain Management - SCM) és - ügyfél- / vevőkapcsolat-menedzsment (Customer Relationship Management - CRM)

operatív szintjének kiszolgálását is. [9] [16] [18] - A témára a hálózati gazdaságot tár-gyaló 4.6. alfejezetben még bővebben visszatérünk.

Integrált vállalati alkalmazás (ΙΕΑ)

Az integrált vállalati alkalmazás - mint történeti fogalom - a végrehajtást, az operatív és a taktikai irányítást a hálózati gazdaság - szervezeti határokat átlé-p ő - folyamataira és együttműködési formáira kiterjedően integráltan szolgá-ló rendszer.


4.3. ábra: A korábbi szigetrendszerek és a mai integrált rendszerek összevetése

4 . 4 . AZ ÜZLETI INTELLIGENCIA ALKALMAZÁSOK INTEGRÁCIÓJA

4 . 4 . 1 . Üzleti intelligencia alkalmazások és az OLAP

Az üzleti intelligencia (Business Intelligence - ΒΙ) alkalmazások területén is végbe-ment az elkülönült megoldásoktól az integrált megoldások felé haladó fejlődés. Ilyen megoldásintegráció nyilvánul meg abban a tényben, hogy a korábban külön utakon járó EIS, DSS és részben a MIS mára általában ugyanolyan technológiára - az adattár-házra és az OLAP-alkalmazásra (lásd a 4.8.2. szakaszban) - épül.

A technológiain túl végbement egy tartalmi integráció is: A DSS és a MIS előzményei eredetileg funkcionális területenként elkülönült alkalmazások voltak. A kezdeti több-dimenziós adattárházakkal funkcionális területeknek vagy vezetési szinteknek megfe-lelő független adatpiacokat valósítottak meg. Az integrált ΒΙ-re viszont már a szervezeti szinten közös használatú adattárház jellemző, szervezeti szinten egységesen értelmezett keretsémával, amelybe a szervezeti szinten használt dimenziók és azok alábontásainak meghatározásai tartoznak. (A dimenzió fogalmát lásd a 4.8.1. szakaszban.)

A BI-alkalmazás szolgáltatásai közé tartoznak: - a különféle vezetési szintekhez (vagy funkcionális területekhez) kapcsolódóan a

controlling szabályozó ciklus (tervezés, terv- és tényadatok összevetése, eltéré-sek elemzése, a szükséges beavatkozás) támogatása;

Üzleti intelligencia (röviden: ΒΙ) alkalmazás

Az üzleti intelligencia alkalmazás a korábbi EIS-, DSS- és részben MIS-szol-gáltatások integrációja és OLAP-eszköztárra épített továbbfejlesztése, amely az ipar-ági szinten legjobb gyakorlatnak számító döntéshozatali módszereket támogatja.


- a stratégai céllebontás támogatása (a stratégiai és az üzleti tervezés összekapcso-lása);

- a beszámolókészítés támogatása; - a DSS-re jellemző és az iparágra specifikus optimalizálási, szimulációs és adat-

bányászati feladatok ellátása; - OLAP-algoritmusok felhasználásával a szervezetre egyedileg fejlesztett döntés-

támogató módszerek; - az SCM és a CRM analiukus elemei (lásd a 4.6. alfejezetben). Ahol az operatív működés támogatása szintjén nem éri meg integrált rendszerre

áttérni (lásd a 4.5. alfejezet végén tárgyalt megfontolásokat), az integrációra egyeden lehetőség az adattárház, az OLAP és az ezekre épülő BI-alkalmazások, amelyekkel legalább az üzleti tevékenység stratégiai szintjén produkálhatok az integráltság össze-tevői és ismérvei:

- A szervezeti szintű adattárház a szervezet minden - a vezetői döntéseket meg-alapozó - adatának összegyűjtését célozza (teljesség). Az adattárház tervezése során megtörténik az adatfogalmak értelmezésének egységesítése, és az adattár-ház működtetése során rendszeresen ismétlődő betöltések alkalmával az adatok közös formára konvertálása (egységesítés, horizontális adatintegráció).

- Szervezeti szintű adattárház hiányában az OLAP heterogén adatforrások felett is képes nyújtani egy lekérdezésalapú integrációt, a virtuális (látszólagos) adatbázist. Ez egy olyan nézet, amely a fizikailag különböző forrásokban lévő adatokat a le-kérdező felhasználónak úgy mutatja meg, mintha azok egyetlen adatbázis ele-mei lennének (bővebben lásd a 4.8.2. szakaszban).

- A közös OLAP-eszköztárral szervezeti szinten kifejlesztett BI-szolgáltatások az eljárásintegráció, az alkalmazásintegráció megnyilvánulásai. (Ε fogalmakat lásd a 4.5. alfejezetben!)

- Ugyancsak a közös OLAP-eszköztárra (és a közös adattárházra) alapozva meg-oldható, hogy az EIS-szintre aggregált adatok (összesítések, átlagok, mutatók) képzéséhez nem kell visszanyúlni az alapadatok tömegéhez, hanem az ElS-szintű adatok a MIS-szintre aggregált megfelelőikből származtathatók (vertikális integráció és együttműködő képesség).

Csak stratégiai szintű integráció: A bankok és a biztosítótársaságok esetében jel-lemző, hogy üzletágaik viszonylag fuggedenek, azokat lényegében csak a cégszin-tű pénzügyi elszámolás kapcsolja össze, így az operatív működés egy-egy üzletág-ra specializált (csak folyamatszinten integrált) szigetrendszereit nem indokolt egy szervezeti szinten integrált alkalmazásra lecserélni. Ezért náluk a cégszintfi integráció csak az üzleti intelligencia alkalmazásokban figyelhető meg (lásd még a lekérdezésalapú integrációt a 4.5. alfejezetben).

Az egyes alkalmazáskategóriák megkülönböztetését megnehezíti, hogy a piacon gyakran ugyanazt a szoftvert kínálják OLAP-eszközként meg DSS- (vagy üzleti intel-ligencia) alkalmazásként is. Szögezzük le, az OLAP-rendszer nem azonos a MIS, az EIS, a DSS vagy a ΒΙ egyikével sem, hanem ezeknek (és még másféle elemző alkalma-zásoknak is) egy közös eszköze, egy IT-megoldás, olyan, mint pl. a közismert Excel (egyébként korlátozottan, de az Excelnek is vannak OLAP-funkciói).

189

Az OLAP-rendszer sokféle célra használható, mert teljesen közömbös az adatok-kal, adatkapcsolatokkal reprezentált szakmai tartalom iránt (lásd a 4.8.2. szakaszban). Ezzel szemben az OLAP-ra épülő (OLAP-algoritmusok felhasználásával kifejlesz-tett) üzleti intelligencia alkalmazás nevének megfelelően kifejezetten az üzleti tevé-kenységre, sőt azon belül meghatározott iparágra koncentráló szolgáltatásokat jelent.

4 . 4 . 2 . Adatbányászat és szövegbányászat

A szervezetre ható tényezők kimeríthetetlensége, a belső összetevők és a környezet vi-selkedésének bizonytalansága mellett a szervezet önszervező és önszabályozó képessé-gének javítása megkívánja, hogy

- az irányítás a figyelembe vett tényezők körét tágítsa, amellett - egyre kifinomultabban tudja megkülönböztetni a lényeges és az elhanyagolható

tényezőket, és - végeredményben egyre több ismerettel rendelkezzen a szervezet összetevőinek

és környezetének viselkedési szabályairól. A felsoroltak magyarázzák, hogy a BI-nek és azon belül a korszerű DSS-nek napja-

inkban annyira népszerű eszköze lett az OLAP egy újabb keletű szolgáltatása, az adat-bányászat. (Elterjedése a 90-es évektől napjainkig folyamatban van.)

Mivel az adatbányászat és a szövegbányászat az üzleti életnél tágabb körben alkal-mazható eljárások, a módszertani jellemzőiket a 4.8.2. szakasz fogja tárgyalni. Azon-ban az adatbányászat üzleti alkalmazásainak említése nélkül nem lett volna teljes ez az alfejezet; az adatbányászatról szólva pedig már kár lenne megfeledkezni a - közös heurisztikus eljárások révén — vele szoros rokonságban lévő szövegbányászatról.

Az OLAP úgy különbözik az ElS-től, a DSS-től, az üzleti adatbányászattól (lásd alább) vagy általában a Bl-alkalmazásoktól, mint ahogy pl. az Excel-program különbözik egy konkrét (pl. pénzügyi elemzési) probléma modelljével (adataival és speciális formulái-val) feltöltött Excel-munkafüzettől.


5 Az adatbányászat elnevezés azon felül, hogy megtévesztő (analógiájára a folyami homokból való aranymosást homokbányászatnak kellene hívni), eredetileg pejoratív éllel bírt Akik a módszer és az eredményei iránt szkeptikusak voltak, lenézőleg adták neki ezt a nevet; a módszer alkalmazói pedig feltehetően azért nem tilta-koztak, mert maguk is tisztában voltak vele, hogy az így kapott legtöbb szabály egzakt magyarázatára nem szolgál semmilyen ismert ok-okozati hatásmechanizmus. Ugyanis az adatbányászattal nyert szabályok több-sége a „ha Medárdkor esik, akkor negyven napig esik" népi bölcsességhez hasonló asszociációs szabály. Nyil-vánvalóan nem a Medárd-napi esőzés okozza a negyvennapos esőt, így ez nem egy ok-okozati összefüggés, hanem csak egy olyan implikációs szabály, amely a megfigyelések szerint elég nagy valószínűséggel teljesül.

Adatbányászat5

Az adatbányászat strukturáltan tárolt adatokból álló nagy adathalmazok feletti olyan elemző feldolgozásokat jelent, amelyek közveden célja - előre nem feltételezett, új szabályok és viszonystruktúrák feltárása, végered-

ményben pedig


Az adatbányászat által keresett szabályok jellegüket tekintve összefüggések, asszoci-ációk, tendenciák (trendek); a keresett viszonystruktúrák pedig lehetnek valamilyen minták, összekapcsoló, illetve elválasztó klaszterek vagy adott viselkedést valószínűsítő osztá-lyok. (Az itt említett fogalmakat lásd a 4.8.2. szakaszban!) Módszertanilag az adatbá-nyászat eszköztárához tartoznak a hagyományos statisztikai módszerek is, ám mivel az adatbányászat célja többnyire nem adott hipotézisek igazolása, hanem előre nem felté-telezett szabályszerűségek felismerése, jellemzőbbek rá a mesterséges intelligencia módsze-rei, a nagy adatbázisok felett alkalmazott tanuló algoritmusok (speciális matemaukai algoritmusok). Az adatbányászattal nyert szabályok utóbb beépülnek a döntéstámo-gatás más szolgáltatásaiba, így bővítik a sztochasztikus szimuláció által érvényesíten-dő szabályhalmazt, megbízhatóbbá téve a szimuláció eredményét; de bővülhet velük valamilyen szakértői rendszer (lásd a 4.7.1. szakaszban) tudásbázisa is.

Mint ahogy általában a DSS-t a vezetés döntés-előkészítő munkatársak közremű-ködésével használja, az adatbányászat tervezésével és végrehajtásával sem a stratégiai döntéshozók foglalkoznak, hanem a tudásfeltárásra specializált munkatársak (knowledge workers).

Nevezetes adatbányászati szoftverek az SAS Enterprise Miner, az SPSS Clemen-tine, az IBM Intelligent Miner, az NCR Teraminer és az Oracle Data Mining. - Az adatbányászatról bővebben lásd az [1], [4], [13] és [28] irodalmat!

Az adatbányászattal rokon (annál csaknem egy évtizeddel későbbi elterjedésű) feldol-gozási eljárás a szövegbányászat, amely az előbbivel a mesterséges intelligencia módszerei-nek alkalmazásában mutat jelentős hasonlóságot, viszont minden másban (a bemenő adatokban, a megoldandó feladatokban, a felhasználói körben) több az eltérés.

A szövegbányászat konkrétabban olyan feladatokat jelenthet, mint - szövegértelmezés; - terjedelmesebb dokumentumból kivonat vagy összefoglaló készítése; - témakövetés; - dokumentumok osztályozása, csoportosítása; - fogalomtársítások mentén való keresés; - adott kérdésre választ adó állítás keresése az elérhető dokumentumok tartalmából. A szövegbányászat speciális jellemzői, hogy a bemenete kötetlen szövegformátum,

valamint az a tény, hogy a felsorolt feladatok között több olyan is van, amelynek meg-oldása szempontjából nem közömbös, hogy a szöveg milyen nyelven fogalmazódott. Ε specialitások miatt a szövegbányászatban olyan problémák is felmerülnek, illetve olyan megoldások is szükségesek (előfeldolgozás, szótövezés), amelyek az adatbányá-

- valamilyen jelenség jobb megértése, - a jövőbeli viselkedésére vonatkozó előrejelzések bizonytalanságának csök-

kentése.

Szövegbányászat

A szövegbányászat szabad formátumú szöveges dokumentumhalmazon (tehát strukturálatlan adatokon) végzett olyan elemző feldolgozás, amelynek célja a do-kumentumok tartalmával összefüggő kérdések megválaszolása.


szatra nem is értelmezhetők. - További sajátosság, hogy a nyelvfüggőség következté-ben a szövegbányászat nemzeti nyelvenként eltérő fejlettséget mutat.

A feldolgozandó szövegdokumentumokat nem szükséges adatbázisban tárolni, en-nek ellenére a szövegbányászat is használ adatbázist, pl. a dokumentumok (előfeldol-gozással előállított) vektorreprezentációjának tárolására.

Amíg az adatbányászatot döntés-előkészítő elemzőkből álló szűkebb kör használja, addig a szövegbányászat felhasználója úgyszólván bárki lehet. Ennek belátásához elég arra gondolni, hogy e-mailjeink közül a levélszemét kiszűrése - egyebek mellett - szöveg-bányászati probléma, de említhetnénk a témakövető sajtófigyelést is. (A szövegbányá-szatról bővebben lásd [l]-et, [20]-at és [31]-et! - Az OLAP-ról és a BI-alkalmazásokról to-vábbi ismeretek találhatók az [1], [4], [5], [13], [14] és [28] irodalomban.)

A 4.4. ábra egy összefoglaló képet ad az operatív működést támogató integrált ERP- (ΙΕΑ-) rendszerek és az integrált BI-alkalmazások egymással, valamint a külön-féle adatforrásokkal alkotott kapcsolatairól.

4.4. ábra: Adattárház, OLAP-eszköztár és a ΒΙ összetevői

4.5. ábra: Vállalati információszükséglet! hierarchia [28]


Az egész alfejezetnek szemléletes összefoglalását nyújtja a - Sidló Csaba diploma-munkájából [28] csekély változtatással átvett - 4.5. ábra a vállalati információszük-séglet! hierarchiáról.

4 . 5 . AZ INTEGRÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE, MEGNYILVÁNULÁSAI ÉS ELŐNYEI

Miután a 4.3. és a 4.4. alfejezetekben az olvasó megismerkedett azzal a fejló'dési folya-mattal, amelyik mind az operatív működés támogatása, mind az üzleti intelligencia területén az integrált alkalmazások kialakulásához vezetett, érdemes áttekinteni mi-ben is áll az integráció lényege, mik a konkrét megnyilvánulásai, és milyen haszon származhat belőle.

Az információs rendszerek integráltsága alatt - egyfelől egységesítést, - másfelől (legalább koncepcionális) teljességet, valamint - a rendszer moduljainak az előbbi kettőn alapuló együttműködését

kell érteni. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a tökéletes integráció az egységesség és a

teljesség egyidejű fennállását feltételezi, akkor értelmeden minőségnek kell tekintenünk a részleges integráltságot mint a nem teljes teljességet (azaz fából vaskarikát). - Azonban a gyakorlatban gyakran élnek olyan értelmezéssel, amely magában a korlátozott egysége-sítést is az integráció megközelítésének tekinti, és ebben a felfogásban még a részleges in-tegráltságnak is lehet értelme: pl. a szervezet minden OLTP-alkalmazása egységesen ugyanazt az ügyféladatbázist használja, viszont más adatok (termékadatok, technológiai adatok) tekintetében elkülönült privát adatbázisokra támaszkodnak.

A gazdasági szervezetek információs rendszere esetében az integráltság a követke-ző konkrétabban megfogható ismérvekben nyilvánul meg:

- Adatintegráció: Ennek két összetevője van, a horizontális adatintegráció és a verti-kális adatintegráció. Az előbbi azt jelenti, hogy egy adatfogalom a szervezet vala-mennyi területe, részlege számára azonos értelmezéssel bír (= egységesítés); az utóbbi pedig azt, hogy a döntéshozáshoz előreláthatóan szükséges belső adatok mind származtathatók az operatív működésről és a környezetről nyilvántartott alapadatokból (= teljesség).

- Adatbázis-integráció: Ez a horizontális adatintegráció egyik speciális esete. Azt je-lenti, hogy mindegyik alrendszer (funkcionális terület vagy feladat) az operatív működéséhez logikailag ugyanazt a közös adatbázist használja; illetve a szerve-zet összes BI-alkalmazása egy közös adattárházra támaszkodik.

- Lekérdezésalapú integráció: Ez esetben nem lehet egyeden közös adatbázisról be-szélni. Viszont van egy olyan lekérdező interfész, amelyen át az alkalmazások a fizikailag különböző adatbázisokban tárolt adatokat úgy látják, mintha egyeden adatbázisban lennének. Mivel ennek a megoldásnak is csak akkor van értelme, ha az egy-egy adatfogalomnak a szervezet mindegyik adatbázisában (amelyben előfordul) azonos az értelmezése, normálisan a lekérdezésalapú integráció is a horizontális adatintegráció speciális esete.

ÜZI.ETI ALKALMAZÁSOK 1 9 3

- Alkalmazásintegráció: Ha egy szoftveres szolgáltatásra több területen (több alrend-szerben vagy több részlegnél) is szükség van, azt mindegyik számára azonos al-kalmazás nyújtja (= egységesítés). - Ennek is feltétele a horizontális adatinteg-ráció, legalábbis a szolgáltatással érintett adatfogalmakra érvényesen.

- Eljárásintegráció: Ha egy szoftveres szolgáltatásra több területen (több alrendszer-ben vagy több részlegnél) is szükség van, azt mindegyik számára azonos eljárás nyújtja (= egységesítés). (Az eljárás az alkalmazásnál kisebb egység. Eljárás alatt egy szolgáltatásmegvalósítást értünk, míg az alkalmazás a definíciója sze-rint általában szolgáltatások egy csomagja.) - Az eljárásintegráció elve az alkal-mazásintegráción felül rokon a horizontális adatintegrációval is, sőt speciális esetben, amikor a szolgáltatás egy származtatott adat előállítása, lényegében azonos vele. Ugyanis az említett esetre az elv így fogalmazható át: ha egy szár-maztatott adatot több terület is igényel, akkor azt mindegyik számára azonos el-járás állítja elő. Mivel egy adatot származtató eljárás lényegében az adat definíci-ójának realizációja, itt is az értelmezés egységesítésének elvével találkozunk.

- Folyamatintegráció: Ez először is egy teljességi ismérv. A folyamatintegráció akkor áll fenn, ha az alkalmazás a támogatott folyamatot teljes terjedelmében lefedi (= teljesség). Szervezeti szintre ez a teljességi követelmény olyan értelmezéssel vi-hető át, miszerint az integrált rendszer a szervezet összes üzleti folyamatát lefe-di. Azonban a folyamatintegráció még azt is jelenti, hogy az információs rend-szert szervezeti szinten is elsődlegesen az üzleti folyamatokra kell rászervezni, máshoz - pl. a szervezeti felépítéshez - igazítás csak ezután és csak ebből leve-zetve következhet.

4.1. táblázat: Az integráció megnyilvánulásainak összefoglalása

A folyamatintegráció nem folyamatok közötti viszony, hanem határozottan egy-egy folyamatra értelmezhető minőség, tehát az integráltság elemei közül csak a teljességgel kapcsolható, az egységesítéssel nem. Ezt azért fontos megjegyezni, mert nem lenne jó ellentmondásba keveredni a 4.3.1. szakaszban már említett BPR-diszciplína egyik hasznos alapelvével. Nevezetesen: nem az üzleti folyamatokat kell egységesíteni, hanem csak a folyamatok közös elemeit, hiszen a piac igényeihez való iga-zodás éppen a folyamatok specializációját igényli.

Az integrált rendszerek meglehetősen összetettek és kiterjedtek, ezért nem „egy tömbből kifaragott" termékek, hanem esetleg önállóan is használatba vehető modu-lokból állnak, és a fejlesztésük, illetve bevezetésük általában modulonként és időben elnyújtva történik. A modulokra tagolás sokféle okból hasznos megoldás. Ezek közül csak az egyik előny, hogy lehetővé teszi a rendszer fokozatos bevezetését. Hasonlóan fontos a rendszer modulonkénti tesztelhetősége, karbantarthatósága; tehát az, hogy a környezeti szabályok (a feladat) változása esetén elegendő csak az érintett mo-


dul(oka)t lecserélni. A felhasználók szempontjából talán az a legfontosabb, hogy a munkaköri feladataikból adódóan őket az adatoknak és a rendszer szolgáltatásainak csak egy szűkebb része érdekli, és kifejezetten megterhelő' lenne a számukra, ha a ne-kik fontos adatokat, menüparancsokat, parancsgombokat folyton nekik érdektelen adatok, parancsok és gombok sokaságában kellene megtalálni. Ezért alkalmazási szinten a különböző modulok célszerűen különböző felhasználói szerepkörök néző-pontjainak felelnek meg. - A modularitással függ össze az integráltság összetevői kö-zött említett koncepcionális teljesség és az együttműködés képessége.

A koncepcionális teljesség egy megengedő kritérium, amely akkor is ki van elégítve, amikor egy (egészében esetleg még csak specifikációjában létező) integrált rendszer-nek csupán bizonyos moduljai lettek bevezetve, de azok olyan mértében illeszkednek a még csak specifikált részekhez, hogy érdemi változtatás nélkül megtarthatók a rendszernek újabb modulokkal való bővítése után is.

Az együttműködés képessége. Kicsi a valószínűsége, hogy az (egymástól függetlenül fejlesztett) szigetrendszerek képesek az együttműködésre; persze jelentős pluszráfor-dítással rávehetők a kommunikációra, de akkor is bizonytalan, tudnak-e kezdeni va-lamit az egymástól átvett adatokkal. Egy integrált rendszer moduljai viszont eleve együttműködésre - egymás használatára - vannak tervezve, méghozzá úgy, hogy ez a képesség azután is fennmaradjon, miután a modulok valamelyikét egy újabb változat-ra kicserélik.

Egy rendszer integráltságának előnyei: - Elkerülhető az adatok többszörös tárolása és vele a tranzakciók többszörös fel-

dolgozása, az aktualizáló műveletek ismételt végrehajtása. - Lényegesen javul az adatok minősége: a többszörös tárolás és feldolgozás ki-

küszöbölése eleve csökkenti az inkonzisztencia (az ellentmondásos vagy hiá-nyos adattartalom) kialakulásának esélyeit. Az integráció lényegéhez tartozik az adatok szervezeti szintű egyértelműsége, az integrációból eredően javul az ada-tok időszerűsége, megbízhatósága, összehasonlíthatósága, és végeredményben javul az adatok alkalmazhatósága.

- A szükséges adatok gyorsan és teljes körűen elérhetők. - Itt az elérhetőség ami-atti javulásáról van szó, hogy az integráció megszünteti a következő körülmé-nyeket: szigetrendszerek esetében minden adat csak abban a szigetrendszerben érhető el azonnal, amelyik neki „gazdája", más szigetrendszerből nem vagy csak késedelemmel lehet elérni.

- Az integrált rendszer korábban elképzelhetetlen megoldásokat tesz lehetővé. - Aki olyan rendszert vezet be, amelybe a gazdaság sokféle ágazatában való alkal-

mazás több évtized alatt szerzett tapasztalatai épültek be, „automatikusan" a legjobb gyakorlat birtokába kerül.

:,..,. Integrált rendszer hiányának jelei: Egy szervezetnél (akár cégnél, akár hivatalnál) ügyfélként járva néhány apró jelből megítélheti, hogy ott integrált rendszert használnak-e vagy sem. - Nos, nem használnak ilyen rendszert (vagy nem hasz-nálják ki a lehetőségeit), ha önnek az egyik részlegtől igazolást kell beszerezni a szervezet egy másik részlegénél bemutatás céljából; vagy ha valahol azt a választ kapja, hogy „sajnos még nem Tudok foglalkozni az ügyével, mert az X osztályunk-tól még nem érkeztek meg az adatok".


Integrált rendszer - központi adatbázis: Mit gondol arról az állításról, hogy az in-tegrált rendszer javítja az adatáramlást a szervezeten belül? - Aki ezt mondja, valószí-nűleg nem ismeri az integrált rendszert, mert nem tudja, hogy annak minden adata a közös adatbázisba kerül, és minden jogosult ott találja meg a rendszer őt érdeklő adatait; azoknak tehát nem szükséges áramlani a részlegek vagy a szemé-lyek között. (A hardvercsomópontok közötti fizikai adatáramlás persze létezik, de ahhoz nem kell integrált rendszer, csak kábelek vagy sugárzás, meg jelerősí-tők, meg néhány kommunikációs szoftver.) Persze az is lehetséges (jobbik eset), hogy a nyilatkozó csak összekeverte azadatáramlást az adateléréssel, mert az utóbbi tényleg

Korábban komoly dilemmának számított egy szervezet centralizálása vagy decentra-lizálása között választani. Ma az integrált rendszer lehetővé teszi, hogy a centralizáció előnyeit is megtartva decentralizálhatok a szervezetek. [12]

Decentralizáció + integrált rendszer: A szervezet decentralizációja következté-ben a beszerzésekről a részlegek döntenek, és ők adják fel a rendeléseket is. Előny: a beszerzések tökéletes összhangban állnak a szükségletekkel. Hátrány: az elaprózott rendelések miatt nem érvényesíthetők a mennyiségi árkedvezmények. Hogyan küszöbölhető ki a decentralizáció említett hátránya úgy, hogy a beszer-zések változatlanul összhangban álljanak a szükséglettel? - A megoldás: decent-ralizáció + integrált rendszer: A beszerzésekről (mit, mennyit, mikorra) változat-lanul a részlegek döntenek, de minden részleg ilyen döntése azonnal a központi adatbázisba kerül. A központ naponta összesíti az igényeket az adatbázisból (az igényeket nem bírálhatja felül), és feladja a rendelést, valamint lebonyolítja a szál-lítókkal folytatott áralkukat. A központban kumulált nagyobb rendelési volume-nekkel már érvényesíthetők a mennyiségi árkedvezmények. [12]

Korábban elképzelhetetlen megoldások Az (e-business-komponensekkel is kiegé-szült) integrált rendszeren alapuló újszerű megoldások sikerességének példáival szolgálnak az ún. fapados légitársaságok. Bár a személyes igénybevétel során sze-reztem negatív tapasztalatokat is, mégis azt kell mondanom, hogy objektív mércé-vel az ilyen társaságok szolgáltatásainak minősége egyáltalán nem marad el olyan mértékben a hagyományosan szervezett nagy társaságokétól, mint amennyire lát-ványosan olcsóbb légi utakat képesek kínálni. Aki nem osztja a véleményemet, ve-gye figyelembe a fapados járatok egyre nagyobb népszerűsége mellett azt a tényt, hogy a hagyományos légitársaságok (mint pl. a KLM) a logisztikában és az értéke-sítésben kezdik átvenni a fapadosok szervezési elveit, módszereit. A fapadosok el-sősorban azért tudták csökkenteni költségeiket, mert ők komolyan elkezdték ki-használni az integrált vállalatirányítási rendszer nyújtotta előnyöket.

Essen szó a szervezeti szinten integrált rendszerrel kapcsolatban felmerülő gon-dokról is:

- Egy költség-haszon elemzéssel könnyen megállapítható, hogy egy valóban komp-lex integrált rendszer bevezetése mind az ára, mind a kihasználatlansága miatt megengedhetetlen luxusnak számít bizonyos cégméret alatt vagy egyszerű profil (kevés termékféle, kevés művelet, nem sok partner, alacsony forgalom) esetén.


- Nagy, bonyolult profilú szervezetnél viszont az okozhat gondot, hogy sokféle, hosszú múltra visszatekintő szigetrendszert kellene lecserélni, amelyekbe az idők során olyan nagy tömegű speciális szaktudás épült be, hogy mindannak egy új rendszerbe migrálása vállalhatatlan erőfeszítésekkel és költségekkel járna.

- Még akkor is megfontolandó, érdemes-e lecserélni a jól bejáratott szigetrendszere-ket, ha a szervezet sokféle tevékenységet folytat többféle üzletágban, de azok vi-szonylag függetlenek egymástól, azaz nincsenek egymással input-output kapcsolat-ban, nem osztoznak közös erőforrásokon, szinte csak a pénzügyi elszámolás kap-csolja össze őket. (Ez jellemző a bankokra vagy a biztosítótársaságokra.)

- Egy integrált rendszer testreszabása hosszadalmas és költséges modellezési fel-adat, amely mind a támogatott szakterület, mind az alkalmazás legjobb szakér-tőinek együttműködését igényli.

4 . 6 . A HÁLÓZATI GAZDASÁG - E-BUSINESS

Amikor e sorok írója programozással kezdett foglalkozni, abban az évben (1977) nyi-latkozta Ken Olson, egy akkor tekintélyes amerikai számítógépgyártó cég, a Digital Equipment Corporation elnöke: rJJem látom semmi okát, miért akarhatna bárki is egy szá-mítógépet otthonra. "6 Az olvasó viszont valószínűleg már csak azt a világot ismeri, ame-lyikben a saját táskaszámítógépén elindított böngészőből a Föld müliónyi könyvtárá-ba, zenetárába, videotékájába nyithat be; ellátogathat olyan klubokba, amelyek tagjai ugyan fizikailag különböző kontinenseken élnek, személyesen soha nem találkoztak, de egy virtuális szobában nap mint nap összefutnak egy alkalmi csevelyre. Ha pedig utazni szeretne, nem kell jegyirodákban sorban állnia, a gépe előtt ülve választhatja ki a legkedvezőbb repülőjáratot, és válthat rá jegyet. Máskor néhány gombnyomással árut választhat és rendelhet a világ bármely webes áruházából (mindegy, hogy Kali-forniából, Szingapúrból vagy innen Budaörsről). További gombnyomásokkal ren-dezheti a számlát, és ha az áru maga is digitális formában létezik, azonnal át is veheti (letöltheti). Az utóbbi példák annak a napjainkban formálódó gazdaságnak a jellem-zői, amit - a szereplőket összekötő világhálóról - méltán neveznek hálózati gazdaság-nak [18], de talán még gyakrabban használják rá az e-buúness nevet, bár az utóbbinak többféle értelmet is lehet tulajdonítani.

Az e-business eredetileg az IBM-nek a vállalati igények kielégítésére alkalmas internetes szolgáltatások kifejlesztésével és elterjesztésével foglalkozó üzletágát je-lentette, időközben a szó jelentése lényegesen kibővült. Az alábbi csupán egyik a sok-féle értelmezés közül.

6 Akkor eszembe sem jutott volna vitába szállni vele. Az olyan gépekből, amelyekből Magyarországon abban az időben nem volt egy tucat, és egyenként is csak jókora teremben fértek el, úgy 30 ezer darabot kellett volna egymás mellé tenni, hogy a memóriájuk együttesen kiadja egy mai zsebben hordható pendrive memóriáját. Egy-egy mai jobb felbontású digitális fénykép tárolásához 2-3 ezer ilyen számí-tógép memóriája volna elegendő. És akkor az árakról még nem beszéltünk. (Az idézet Helen Exley Kel-lett neked számítógép! - eredeti címe: Computer Quips.', USA - UK, 1998, Exley Publications -idézetgyűjteményéből való, amely azonban nem utal az eredeti forrásra.)


Ez némileg kevesebb, mint a hálózati gazdaság, amibe beleértik az e-business tár-sadalmi-környezeti hatásait is, mindazt, amiben az új gazdaság különbözik az internetes közeg létezése előttitől. Mindent, amitől más a tér és az idő; más a piac (benne a verseny és az együttműködés is); más az életmód, a kultúra, a társadalom, és mások lesznek a jogszabályok is. (A gazdaságból szinte csak egyvalami marad a régi: a pénz szerepe és természete.) - Kicsit konkrétabban:

- A piac a térben kitágul (globalizálódik). A vevő nem a sarki boltba, hanem a vi-lágpiacra „ugrik be": nem egy lokális, hanem a globális kínálatból választhat anélkül, hogy ez neki pluszköltséggel járna. A kereskedő számára viszont a7. szá-mít előnynek, hogy a vevők nem egy 15-20 kilométeres körzetből, hanem a világ bármely részéről jelentkezhetnek. [3] Más nézőpontból a világ egyre kisebb, mert elvben bármikor bárhol jelen lehetsz.

- Az idődimenzióban is változnak a léptékek. Már nemcsak azért, mert egyre gyorsabban cserélődnek a technológiák, egyre rövidebb a fejlesztésükre és a megtérülésükre rendelkezésre álló idő, hanem mert az egyszerű polgár is gyor-sabban intézheti ügyes-bajos dolgait: jó esetben nem kell neki odamenni, kilin-cselni, sorban állni; sőt egy csomó telefonszámot sem kell felhívni, csak az egér-rel kattintgatni. Más nézőpontból az idő felértékelődik, mert egyre több és szí-nesebb dolog tolong-verseng a nagyérdemű közönség idejéért (csak győzze szegény válogatni, hogy mi a kacat, és mi az érték).

- A megváltozott tér és idő kiélezi a versenyt. Az áruk, a szolgáltatások nem csak a közelben kínált, de a távoli kontinensek áruival és szolgáltatásaival versenyez-nek. Ha ma valahol megjelenik egy extra minőség, az holnapra mindenütt szé-riakövetelménnyé válhat. [3] [ 12] - Vevőként gondolkodva ennek csak a jó olda-la látszik. Ha vállalkozó vagy, de nem elég leleményes (és a tőkéd sem elegendő ahhoz, hogy nyerő pozíciót foglalj el a javak elosztása nevű játékban), hamar vesztes lehetsz. A legrosszabb, ha munkavállaló vagy, akkor azzal a távol-keleti munkavállalóval találod magad versenyben, aki 12-16 órában is hajlandó dol-gozni a tiéd töredékét kitevő órabérért; közben nem kér fizetett szabadságot, sőt betegsége esetére táppénzt sem; nem firtatja a munkavédelmi, egészségvédelmi szabályok betartását (esedeg ilyenekről nincs is tudomása), és nem szakszerve-zeti tag. Igaz, ez világháló nélkül, egyszerűen a pénz természetéből, a tőke sza-bad mozgásából adódóan is így lenne, a világháló csak megolajozza a pénz által egyébként is működtetett mechanizmusokat.7

- Már a hálózati gazdaságot megelőzően is megfigyelhető volt a tartós fogyasztá-si cikkek és a személyes szolgáltatások piacán a vevők felülkerekedése, ami ab-ban nyilvánul meg, hogy a vevők nem elégednek meg a sorozatgyártott termé-kekkel vagy az uniformizált szolgáltatásokkal, hanem egyedi igényeik vannak. [12] A hálózati gazdaságban kiéleződött verseny keretei között a vevők meg-

7 A globalizáció eme hatása által kiváltott egyik reakció: Európa államaiban a kormányok - néhol lopa-kodva, máshol leplezetlen buzgalommal - dolgoznak a szociális háló leépítésén.

E-business

Az e-business a számítógépes hálózatokon folyó üzleti tevékenység.


szerzésének és megtartásának érdekében még fontosabbá vált az egyedi igé-nyek kiszolgálása.

- Az új közegben a vállalkozások együttműködésének jellemzője az értékteremtő folyamatban egymást kiegészítő partnereknek egy, a szervezeti határokon átíve-lő ellátási láncba szerveződése. Ebben kulcsszerepet töltenek be a közvetítő vál-lalkozások olyan formái, amelyek az egyedi fogyasztói igényeket közvetítik az általuk szervezett ellátási lánchoz. Ilyenek a mindössze néhány alkalmazottat foglalkoztató, de a nagyvállalatokra jellemző forgalmat bonyolító virtuális ter-melő vállalatok, továbbá a nem új, de az e-business környezetben tovább erősö-dő nagykereskedelmi vállalkozások. A többoldalú közvetítés új eszköze az elektronikus piactér. [18]

- Az egyének együttműködésének ugyan nem üzleti indíttatású, mégis egyre komolyabb gazdasági hatással bíró formája a földrajzilag távol élő, egymást nem ismerő, de azonos érdeklődésű személyekből spontán szerveződő alkotó közösség, amelynek tagjai nem munkaköri kötelességből, hanem szabadidős szenvedélyüknek hódolva járulnak hozzá valamilyen különleges produktum előállításához.

Nagykereskedelem az e-business közegben: Volt egy olyan korai várakozás, hogy a hálózati gazdaság kiiktatja a kereskedelmet, a közvetítőket, mert a termelő cégek a neten közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek a vevőkkel. Pont ellenkezőleg tör-tént, a nagykereskedelem és a közvetítői vállalkozások új formái kerekedtek felül, és „ők osztják a lapot" a termelőknek. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a profiton való osztozkodásban - a tőkeerő mellett - általában előnyt jelent az ér-tékláncnak a fogyasztókhoz közelebbi végén elfoglalt pozíció. [18]

Virtuális termelő vállalatok: Az e-business közeg sajátos közvetítői az olyan vir-tuális termelő vállalatok, amelyek valójában minden tényleges termelési tevé-kenységet a versenyeztetett beszállítóikkal végeztetnek. Ez a konstrukció szoros összhangban áll a szabványos alkatrészekből egyedi termék előállítása koncepcióval. A virtuális termelő vállalkozás az egyedi igényeket közvetíti a maga mögé szerve-zett beszállítói-összeszerelői hálózathoz, és ő alakítja ki az igények teljesítését cél-zó - á hálózat által végrehajtandó - folyamatot, végül pedig ő fölözi le a profitot is, lévén az együttműködés összes többi tagja más ajánlattevők tömegének egyikével bármikor lecserélhető, tehát konkrét egyedként nem nélkülözhetetlen eleme a rendszernek.

A neten szerveződő alkotó közösségek: Kitűnő példa erre a Linux operációs rend-szer fejlesztésében együttműködő közösség. A Linux kezdeti változatait egy finn egyetemista, Linus Torvalds fejlesztette ki. Munkája nem volt előzmény nélküli. Támaszkodott a Unix operációs rendszerre (a Linux lényegében a Unix-nak az Intel-processzorokon hatékonyan működő változata). Felhasználta az Andrew Tannenbaum professzor által fejlesztett és a diákok által szabadon letölthető Minix rendszert is, amely szintén működött az Intel-processzorokon, de azok sa-játosságait különösebben nem használta ki. Nagyobb népszerűségre a Linux 0.12-es verziója ten szert, attól kezdve az érdeklődő programfejlesztők egyre bő-vülő köre küldőn javításokat és módosítási javaslatokat Finnországba. Egyszerű-en azon az alapon, hogy az ü t e m e t lehetővé tette a javított vagy továbbfejlesztett


programfájlok gyorsan lebonyolítható kölcsönös cseréjét, fokozatosan létrejött egy, semmilyen szigorú szervezet által nem irányított, de annál lelkesebb önkén-tesekből álló fejlesztő közösség. A termék minőségének és a kompatibilitásának garantálása céljából egyetlen kontroll érvényesül: a hivatalosan terjesztett Linux-magba csak Linus Torvalds engedélyével kerülhet be új elem vagy módo-sítás. A közösséghez több professzionális szoftverfejlesztő szakember csadako-zott, akik ebben a társaságban mintegy a hobbijuknak hódolva járultak hozzá, hogy az ingyen hozzáférhető Linux ma már sok tekintetben állja a versenyt a drága pénzen beszerezhető vetélytársaival; ráadásul mostanra nemcsak PC-k, munkaállomások, hanem szerverek operációs rendszereként is. - A Linux-jelen-ségben is megnyilvánul, hogy az alkotás új közösségi formáit támogató közeg nem azonosítható csupán a technológiai környezettel, része van benne a motivá-cióaz alkotást formáló és az alkotás folyamatában formálódó kultúra globális voltának is. twffl/M

Az e-business kialakulásának történeti állomásai [18] [25]: - Kezdetben a számítástechnika és az üzleti kommunikáció fejlődése külön utakon

járt. A szervezeten belül kiépített szerver-szerver, szerver-terminál vagy szer-ver-kliens hálózatok inkább csak az online feldolgozások támogatása és a terhelés elosztása céljából összekapcsolt erőforrások kommunikációját szolgálták.

- Az 1980-as évektől kezdődően megjelentek a vállalatközi információs rendszerek (bankok közötti adatcsere, légitársaságok jegyfoglaló rendszerei). Ezek céljukat tekintve a partnerek közötti papíralapú dokumentumforgalomnak (rendelések, számlák, pénzforgalmi értesítések) a lényegesen gyorsabb elektronikus útra te-relését szolgálták; a technikai megvalósítás vonatkozásában bérelt vonalakon működő zárt, pont-pont kapcsolatok voltak, és az EDI (Electronic Data Interchange) kommunikációs szabványon alapultak. Az EDI maga is fokozato-san fejlődött, kezdetben csak karakteresen kódolt szövegdokumentumok továb-bítását támogatta (Χ.25 protokoll), később lehetővé tette a binárisan kódolt ada-tok kezelését is (Χ.400 protokoll), 1997-től pedig a lényegesen olcsóbb internetes (TCP/IP protokoll) alapon is működik (WebEDI).

- 1995-1999: Kialakult az elektronikus kereskedelem (eCommerce), és elterjedtek az ezt támogató buúness-to-customer / buúness-to-consumer (B2C) alkalmazások. A történet kezdetét az Interneten (webes felületen) való termékismertetés és a hagyományos offline értékesítés jellemezte, de kevés késéssel megjelentek az elektronikus önkiszolgáló rendszerek, amelyekben az értékesítés többféle válto-zatban mehet végbe. Mindegyik változat online rendeléssel kezdődik, azaz a vevő a terméket kínáló web site-on kezdeményezheti a vásárlást. A második lé-pés a fizetés, amely történhet online és offline módon. A harmadik lépésben a kézzelfogható áruk disztribúciója nyilvánvalóan csak hagyományos úton bo-nyolódhat, viszont a digitalizált termékek (szoftver, film, zene, könyv) esetében lehetséges az online disztribúció is, ha azt online fizetés előzte meg.

- 2000-2001: Megjelentek a vállalkozások közötti együttműködést támogató business-to-business (Β2Β) megoldások, majd az első elektronikus piacterek (eMarketplace-ek), a Β2Β multilaterális változatai.

- 2002-: Elektronikus piacterek hálózatának építése.


Tipikusan az e-businesst támogató IT-szolgáltatások a következőit (zárójelben azok az alkalmazások, amelyekre jellemző az adott szolgáltatás nyújtása):

- Adatok, partnerek, mozgásban lévő erőforrások bárhonnan és bármikor lehet-séges elérésének támogatása (webes architektúrára átszervezett, illetve a partne-reknek is webes elérést nyitó modulokkal kiegészített különféle üzleti alkalma-zások, továbbá GPS - lásd a 4.8.3. szakaszban).

- Elektronikus értékesítés, folyamatos rendeléskövetés (eCommerce, B2C, opera-tív CRM).

- A piaci tendenciákról, a fogyasztói szokások változásairól, üzleti akciók sikeres-ségéről vagy sikertelenségéről való értesülések felgyorsítása (CRM, SCM, elekt-ronikus piactér).

- Vevőkkel való kapcsolattartás, az egyedi igényeik megismerése, a vevők meg-nyerése és megtartása (CRM, SCM).

- Együttműködés az üzleti partnerekkel a termelés és a szolgáltatásnyújtás folya-matában, a szervezeti határokat átlépő ellátási lánc támogatása (SCM, Β2Β elektronikus piactér).

A CRM és az SCM fogalmak megjelenése nagyjából egy évtizeddel megelőzte az e-business kialakulását. Ám az ilyen célú alkalmazások csak azután váltak népszerű-vé, hogy a versenynek az új közegre - a hálózati gazdaságra - jellemző vonásai az üzle-ti tevékenységben a vevőkkel való kapcsolattartásra, a partnerekkel való együttműkö-désre helyezték át a hangsúlyokat, és szükségképpen az ügyfélközpontú, illetve ellátásilánc-központú stratégiák felé terelték a vállalkozásokat.

Ügyfélkapcsolat-menedzsment (CRM) - mint üzleti stratégia és folyamat

Az ügyfélkapcsolat-menedzsment olyan üzleti stratégiát és azt megvalósító fo-lyamatot jelent, amelynek célja a profitot hozó ügyfelek beazonosítása, megnye-rése és megtartása az igényeik magas szintű kielégítése révén. (Részben [18]-ból átvéve.)

A CRM-alkalmazásokat a fenti értelmezéssel összhangban álló operatív és analiti-kus funkciók jellemzik. Az operatív funkciók:

- Kapcsolatkezelés: közvetlen ügyfélkapcsolatok támogatása. - Egységes ügyfélnyilvántartás - a meglévő ügyfelek alaposabb megismerését szol-

gáló adatok gyűjtése, kapcsolati napló vezetése, értékesítési lehetőségek nyilván-tartása.

- Hatékony kiszolgálási folyamat támogatása - egyedi ügyfélkezelés, személyre sza-bott ajánlat, rendeléskövetés, folyamatmenedzsment (workflow management).

- Marketingakciók (kampányok) irányítása. Az analitikus funkciók: Ügyfélcsoportok és piacismeretek megszerzését szolgáló adatgyűjtés. - Ügyfélstratégiák kidolgozását - ügyfélmegnyerési akciók célcsoportjainak kivá-

lasztását szolgáló elemzések, adatbányászat. - A kínálat kialakítását célzó elemzések. - Kampányok eredményességének elemzése. - Az ügyfélmegtartás alakulásának elemzése.


Az ellátási lánc kezelésének szükségességét először a nagy beszállítói körrel ren-delkező, termékeiket sokféle helyre szállító nagy gyártó vállalatok ismerték fel. Ugyanis az egyes termékek, termékcsoportok költséghatékony előállításának alapfel-tétele a vállalatirányítási rendszerek mellett az SCM-rendszerekkel optimalizált be-szállítás és a pontosan nyomon követhető értékesítés. [32]

Mindjárt az értelmezésből négy következtetés is levonható: - Az SCM kiszolgálása az IT-alkalmazások egyfajta folyamatintegrációját igényli.

Konkrétabban az SCM jellemzően termelő vállalatok, beszállítók, vevők, lo-gisztikai szolgáltatók logisztikai rendszereinek integrációja (összekapcsolása) révén jöhet létre.

- Mivel az ellátási lánc magában foglalja a végfelhasználókkal, fogyasztókkal való kontaktust is, az SCM és a CRM között elkerülhetetlenül kell lenni átfedésnek (pl. vevők igényeinek felmérése).

- Mivel az SCM a CRM-hez hasonlóan egyszerre bír stratégiai és megvalósítási (végrehajtási) összetevőkkel, kézenfekvő az operatív és az analitikus (vagy stra-tégiai) SCM megkülönböztetése.

- Mivel az operatív SCM a logisztika kiterjesztése, az ERP-vei is erős átfedést mu-tat, így nem véletlen, hogy a Magyarországon használt SCM-megoldások mind ERP-rendszerek (pl. SAP, Oracle Application, MFG/PRO, BPCS) kiegészítő részei.

Az operatív funkciók: - logisztikai feladatok menedzselése az e-business folyamatokra kiterjedően; - az ellátási folyamatot folyamatosan követő informatika: rendeléskövetés, ter-

mékazonosítás és nyomon követés; - fogyasztói igények alakulásának folyamatos visszajelzése - valós idejű forga-

lomadatok szolgáltatása; - teljesítménymérés, operatív controlling. Az analitikus funkciók, illetve stratégiai funkciók: - olyan politika és eljárások kialakítása, amellyel az ellátási láncot egyetlen egység-

ként lehet irányítani - részterületi hatékonyság helyett az ellátási lánc egészének hatékonysága számít (tudás, kockázat és eredmény megosztása, kooperáció);

8 Ez a definíció - a fogalmazásában - részben felhasználta a Wikipédia szabad lexikon azonos címszava alatt található értelmezést. http://hu.vAkipedia.org/wiki/EU%C3%Alt%C3%Al^%C3%Alnc-menedzsmenl {2001. augusztus 12-i állapot.) A szerző reméli, hogy a definíción túl előadottakból kitűnik, hogy az SCM-ről szóló szakasz stabilabb forrásokra is, és (ugyan nem a legfrissebb alkalmazásverziókra vonat-kozó) személyes tapasztalatokra is támaszkodik.

Ellátásilánc-menedzsment (SCM) - mint üzleti stratégia és folyamat

Az ellátásilánc-menedzsment olyan üzleti stratégiát és azt megvalósító folyama-tot jelent, amelynek célja versenyelőnyök szerzése, illetve a versenyképesség megtartása a nyersanyag-kitermeléstől a készterméknek végfelhasználókhoz tör-ténő kiszállításáig tartó, illetve a kapcsolódó szolgáltatásokat (szervizt, hulladék-kezelést, újrahasznosítást) is magában foglaló teljes ellátási lánc optimalizálása révén.8

http://hu.vAkipedia.org/wiki/EU%C3%25Alt%C3%25Al%5e%C3%25Alnc-menedzsmenl


- optimumkeresés: a forgalom és nyereség növelése, a készletek csökkentése, az átfutási idők rövidítése - annak meghatározása, hogy az ellátási lánc mentén hol kell készleteket képezni, és az egyes pontokon mennyit;

- a végső fogyasztói igények feltárása - a szükséges marketingműveleteket meg-határozó elemzések;

- kutatás-fejlesztés (K+F) és tervezés: terméktervezés, gyártási folyamatok terve-zése;

- a versenytársak tevékenységének elemzése; - stratégiai controlling. Az alfejezet témáiról bővebben tájékozódhat a következő irodalmakban: e-busi-

ness és CRM - [18] és [25], SCM - [9] és [16].

4 . 7 . EGYÉNI TELJESÍTMÉNY JAVÍTÁSA, CSOPORTMUNKA ÉS SPECIÁLIS SZAKTERÜLETEK

TÁMOGATÁSA

4 . 7 . 1 . Szakértői rendszerek

A szakértői rendszerek is sokkal szélesebb körben használatosak annál, hogy egyol-dalúan az üzleti alkalmazások körébe sorolhatnánk őket, ráadásul más területek -mint a műszaki hibadiagnosztika vagy az orvosi diagnosztika - az ilyen rendszerek alkalmazásában alaposan megelőzték az üzleti életet.

A definícióban említett tudásanyag az érintett területre jellemző problémák kezelé-sében szerepet játszó tényezők meghatározását, valamint következtetési szabályok együttesét takarja.

4.6, ábra: A szakértői rendszer összetevői

Szakértői rendszer

A szakértői rendszer egy jól definiált problémakör - részterület - tudásanyagát fog-lalja magában, és e tudásbázisára támaszkodva, a felhasználó által közölt tényekkel adott helyzetről (vagy problémára) ítéletet alkot (vagy megoldást javasol).


A szakértői rendszerekkel nem küszöbölhető ki az emberi közreműködés, de a se-gítségükkel átlagos felkészültségű munkatárs is magas szintű teljesítményt nyújthat valamilyen célzott, szűkebb területen.

Egy szakértői rendszer összetevőit a 4.6. ábra mutatja, amelyen a magyarázó alrend-szer és a tanuló alrendszer megkülönböztetett jelzése arra utal, hogy ezek opcionális ele-mek. Az egyes komponensek jellemzői a következők:

- Tudásbázis: adott területre vonatkozó, szakértőktől nyert vagy mesterséges ta-nulással keletkezett tudás. A tudásbázis magában foglalja egyrészt az arra vonat-kozó ismereteket, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a problémaszituáci-ók megítélésében, a következmények befolyásolásában; másrészt a tényezőket és a lehetséges kimeneteleket (ítéleteket, megoldásokat) összekötő (egzakt vagy heurisztikus) következtetési szabályokat.

- Következtető gép: a szakértő gondolkodását modellező szoftver, amely végrehajt-ja a következtetéseket, a konkrét problémaszituációt jellemző tényadatok (a be-folyásoló tényezők felhasználó által adott értékei) és a tudásbázisban tárolt sza-bályok felhasználásával.

- Munkamemória: a felhasználó által szolgáltatott tényadatokat, a következtetési lánc közbenső eredményeit (köztük a végeredmény magyarázatához szükséges adatokat) tároló elem.

- Magyarázó alrendszer: a bejárt következtetési útvonalat, az eredmény levezetését - indoklásul - bemutató komponens. A magyarázó alrendszer akkor tud infor-matív lenni, ha a következtetés egzakt vagy explicite megfogalmazható heurisz-tikus szabályokon alapul.

- Tanuló alrendszer: olyan szakértői rendszerek komponense, amelyek heuriszti-kus következtetési szabályokon alapulnak, és erre a tudásra öntanulás által tesz-nek szert. Az öntanulás egy olyan mintaadatbázist (pl. adattárházat) feltételez, amely releváns tényeknek következtetési szabályok levonására alkalmas sokasá-gát tartalmazza.

- Felhasználói felület: a felhasználó és a rendszer közötti kommunikációs felület, amely a végfelhasználó számára a problémaszituációt jellemző tények párbeszé-des közlésének, valamint az eredmény és a magyarázat megjelenítésének lehető-ségét nyújtja. Speciálisan fejleszthető tudásbázis esetén a felhasználói felület a szakértő számára a tudásbázis aktualizálásának és bővítésének eszköze is. Máskor a felhasználói felület arra is szolgálhat, hogy a felhasználó a mintaadatbázist azo-nosító és a tanulást befolyásoló feltételeket közöljön a tanuló alrendszerrel.

A szakértői rendszereket az őket alkalmazó szakterületek mellett az alkalmazási cé-lok is jellemzik. Néhány ilyen cél [27]:

- azonosítás, osztályozás (a probléma vagy a megoldás azonosítása vagy osztályá-nak megállapítása),

- diagnosztizálás (tulajdonképpen az azonosítás speciális esete), - előrejelzés (általában az előbb felsoroltakra épül rá), - tervezés, gyártás (javaslattétel a megoldásra, a folyamat optimális irányára), - oktatás, képzés (előtérbe kerül a szakértői rendszer magyarázó alrendszere). A szakértői rendszernek több kapcsolódási pontja van az ebben a fejezetben tár-

gyalt más alkalmazásokkal. Némelyekkel úgy, hogy a tudás forrását vagy a tudás meg-szerzésének eszközét képezik (adattárház, adatbányászat); mások pedig a szakértői


rendszer felhasználói. Az utóbbi tekintetben a gazdasági szervezeteknél alkalmazott szakértői rendszerek aszerint, hogy a tevékenység milyen szintjén nyújtanak segítsé-get, megjelenhetnek mind az operatív működést segító', mind a döntéstámogató (DSS), mind az irányítási rendszerek (MIS / EIS) részeként.

A tudás forrása lehet: - Szakirodalomból vett tudományos eredmények - többnyire egzakt szabályok. - Más rendszertől átvett vagy a szakértői rendszerbe épített tanuló alrendszerrel

előállított szabályok. - Ezek többnyire heurisztikus következtetési szabályok, amelyek általában adatbányászati eljárás eredményei.

A tudás reprezentációja szintén kétféle lehet: - Eljárási szabály: azaz a szabályt speciális algoritmusok érvényesítik, tehát a tudás

a programkódba épül be. - Ez a megoldás ma már ritka, mert bár gyorsabb, és bármilyen bonyolult vezérlésre lehetőséget ad, súlyos hátránya, hogy a tudásbá-zis bővítése programozói beavatkozást igényel.

- Deklaratív szabály: a tudás a programkódtól elkülönített adatként tárolódik. A szakértői szoftver közömbös a szakmai tartalom iránt, mert a szerepe a tudás-bázisban tárolt szabályok értelmezésére korlátozódik. Az ilyen megoldással élő rendszereket hívják másképpen tudásalapú rendszereknek. Amikor tehát a szak-értői rendszert mint a tudásalapú rendszerek egyikét emlegetik, akkor annak a deklaratív szabályokat alkalmazó változatára kell gondolni. - Ε megoldás nagy előnye, hogy a tudásbázis aktualizálásának, bővítésének lehetősége teljesen a felhasználó kezében van.

Tőzsdei árfolyamok alakulásának előrejelzése: Elsősorban az adatbányászat eszköztá-rából ismén neuronhálózatokat az 1990-es évektől kezdődően tőzsdei árfolyamok technikai elemzésére szánt szakértői rendszerekben is alkalmazzák. Az ilyen neurális hálózat kétféle működési fázissal rendelkezik- Az első a tanítás fázisa, ebben működik a tanulási algoritmus, amely mintának tőzsdei árfolyamok múltbeli időso-rait használja. A második fázis a tanulással a hálózatba beépült tudás előhívása. A leg-több esetben a két fázis időben elkülönül, de vannak úgynevezett adaptív hálózatok, amelyek a tudáselőhívási fázisban is tovább tanulnak. A tanítás általában egy hosszabb folyamat, míg az előhívás általában gyors és egyszerű. [17]

4 . 7 . 2 . Az irodai munkát és a csopor tmunkát támogató alkalmazások;

folyamatmenedzsment- (workflow management) rendszerek

Az IT irodai alkalmazásai általában az irodai tevékenység következő jellemzőivel áll-nak összefüggésben:

- A tevékenység technikai tartalma dokumentumok létrehozása, kezelése vagy kom-munikáció lebonyolítása.

- A tevékenység szakmai tartalma adott célra irányulό folyamat részét képező fel-adatok megoldása.


- A munkavégzés együttműködésben, csoportban történik. (Ez csak részben követ-kezik a tevékenységek folyamatba illeszkedéséből; másrészt nem egyedüli indo-ka az intenzív dokumentálásnak és a kommunikációnak.)

- Más munkákhoz hasonlóan az irodai munka hatékonyságának mérhetősége is egyre fontosabbá válik a menedzsment számára.

A fentiekkel összhangban az irodai munka számítógépes támogatása a dokumentu-mokkal kapcsolatos tevékenységeket segítő olyan alkalmazások megjelenésével kezdő-dött, mint a szöveg- és dokumentumszerkesztő szoftverek, rajzolóprogramok, iratnyil-vántartó (iktató) rendszerek, a dokumentumok elektronikus archiválása; de a más célok-ra is alkalmas táblázatkezelőnek szintén van ilyen szerepe. Ezt némi késéssel követték a kommunikáció olyan internetes formái, mint a számítógéppel küldött / fogadott fax és az e-mail, az audio-video konferencia, továbbá a dokumentummegosztás és ezzel az együtt-működés támogatásának új eszköze, a WWW (lásd a 4.8.4. szakaszban).

Nemcsak a hivatali vagy vállalati ügyintézéssel, de a műszaki tervezéssel, szoftver-fejlesztéssel foglalkozó irodák esetében is a hatékonyságot jelentősen javíthatja egy csoportmunka-támogató rendszer használata.

A kommunikáció támogatása itt alapvetően az elektronikus üzenetküldés / -fogadás lehetőségét jelenti. Az üzenetalapú kommunikáció lényege, hogy a csoport tagja azon-nal értesül a munkáját érintő eseményekről, a közös feladat aktuális állapotáról, tehát nemcsak akkor, ha (utólag) aktívan érdeklődik, rákérdez.

Az együttműködés támogatása az ΓΓ részéről az adatokhoz való közös hozzáférés biz-tosítása, másképpen a strukturált és a nem strukturált adatok (dokumentumok) meg-osztása. Ennek alapvető eszköze az eleve konkurens felhasználásra konstruált adatbázis - nem strukturált dokumentumok esetében a WWW használatával kombinálva. A fel-használó az adatbázis struktúrájának ismerete nélkül megtekintheti és aktualizálhatja az adatbázisban tárolt adatokat, mert a rendszer a felhasználó feladatához illeszkedő űr-lapokban jeleníti meg a tárolt adatértékeket, illetve a felhasználó ilyen űrlapok kitöltése útján aktualizálhatja az adatbázis tartalmát. Az adatmegosztás alapú együttműködés lénye-ge, hogy a munkatársak (ha érdekli őket) bármikor, akár egyidejűleg is láthatják a kö-zös feladat, az ügy vagy a termék aktuális állapotát.

A koordináció támogatásában az IT szerepe úgy nyilvánul meg, hogy a feladatok (fe-lelősségek) kiosztása / elfogadása, az erőforrások igénylése / hozzárendelése (megosz-tása) és mindezek nyilvántartása, követése az érintettek által online elérhető alkalma-zások útján történik.

Több, egyszerű, csoportmunkát is támogató szoftver létezik, amelynek a szolgálta-tásai a fenti funkcióhármas egyik-másikához köthetők, bár a szoftver nem tekinthető komplett csoportmunka-támogató rendszernek. Közülük talán a legismertebb a Mic-rosoft Outlookja. Kifejezetten csoportmunka-támogató alkalmazásként tartják szá-mon az IBM Lotus Notesát.

Csoportmunka-támogató rendszer

Csoportmunka-támogató rendszernek nevezzük a csoporton belüli kommuniká-ciót, együttműködést és koordinációt együttesen támogató alkalmazást. (Az ér-telmezés részben [8] felhasználásával született.)


A csoportmunka IT-támogatása akkor hatékony, ha a kommunikációs, az együtt-működési és a koordinációs célú szolgáltatásokat kombinálja egymással. [8] Az üze-netalapú kommunikáció az adatmegosztás lehetősége nélkül csak a hagyományos „aktatologatós" folyamat gyorsított utánzata lehet; márpedig az „akkor dolgozom, ha az akta hozzám érkezik" elvtől idegen az átfutási idő jelentős csökkentésére alkalmas párhuzamos munkavégzés. Az adatmegosztás is csak visszafogottan segíti az együtt-működést, ha a változásokat, a betekintés kötelezettségét nem jelzik figyelemfelhívó üzenetek. Az eddig említettek birtokában pedig nem foglalkozni a koordinációval egyenesen pazarlás.

Speciális célú csoportmunka-támogató rendszer a folyamatmenedzsment- (workflow management) alkalmazás (ügymenetkezelésnek is fordítják), amely a tevékenységek fo-lyamattá szervezésére és a folyamat vezérlésére helyezi a hangsúlyt, és így a folya-mat-integráció egyik fontos kereteszköze lehet.

A Workflow Management Coalition (WFMC) szervezet9 által definiált referenciamo-dell a WF-rendszerek felépítésének egy általános képét adja (lásd a 4.7. ábrán). A mo-dell meghatározza a főbb komponenseket; a komponensek közötti, illetve kapcsolódó más rendszerek felé mutatott (az ábrán nyilakkal képviselt) interfészeket. [35] [6]

4.7. ábra: Workflow referenciamodell

9 WFMC: Fejlesztők, konzultánsok, elemzők, alkalmazók által a folyamatmenedzsment-rendszerek szabványának kidolgozására 1993-ban létrehozott szervezet, amelynek ma mác több mint 300 szállító, illetve alkalmazó szervezet a tagja.

Folyamatmenedzsment- (workflow - WF) rendszer

A folyamatmenedzsment-rendszer munkafolyamatok (ügyviteli folyamatok) ter-vezését, működési (ügyviteli) szabályok előírását, a folyamatok működés közbeni vezérlését, nyomon követését és kiértékelését támogató alkalmazás.


Folyamatdefiniáló eszköz: Ezt a komponenst a folyamattervező, elemző szakembe-rek használják (tehát nem a WF-rendszerrel vezérelt konkrét munkafolyamat végre-hajtói). A komponens segítségével folyamattípusok tervezhetők. A WF-rendszer által vezérelt minden konkrét munkafolyamat valamelyik folyamattípus egy példánya. A tervezés során meghatározzák a végrehajtás menetét. Ez egy hálóval reprezentálha-tó, amelynek csomópontjai a tevékenységeket (részfeladatokat) képviselik. A folya-matterv többszintű lehet, azaz egy-egy részfeladat szükség esetén maga is kibontható egy alhálóval. A tervezés meghatározza mind a folyamat egészét, mind az egyes tevé-kenységeket jellemző adatokat (attribútumokat). A folyamatattribútumok értékei azonosítják a folyamatot, illetve mutatják annak állapotát. A tevékenységattribútu-mok némelyike a végrehajtó személynek szóló információt tartalmaz, másokat - pl. a folytatás irányát mutató attribútumokat - közvetlenül a WF-motor értelmezi. A ter-vezés során meghatározzák az egyes tevékenységek erőforrásait, végrehajtóit - nem személy szerint, hanem szerepkör (munkakör) szintjén.

A munkafolyamat-beillesztés valamilyen esemény hatására inicializál egy adott típu-sú folyamatpéldányt, és annak indítását kezdeményezi a WF-motornál. A folyamat-példány létrejöttét kiváltó (továbbiakban: indító) esemény lehet adatbázis-esemény, illetve egy felhasználó vagy egy másik alkalmazás közvetlen kérése. A folyamat típusa az alkalmazandó folyamatdefiníciót azonosítja. Az inicializálás a folyamatpéldány kezdeti állapotának beállítását jelenti. Mind a folyamat típusa, mind a folyamatpél-dány kezdeti állapota az indító esemény jellemzőinek függvénye.

A WF-motor dolga a folyamatpéldány vezérlése, amit a típusszintű folyamatdefiní-ció értelmezésével és a konkrét folyamatpéldány mindenkori állapotának figyelem-bevételével tud megoldani. (Egy rendszeren belül a terhelés elosztása céljából több WF-motor is működhet.) A vezérlés a következő műveleteket jelenti:

- a folyamatpéldány, illetve az aktuális tevékenység attribútumainak olvasása, írása;

- az aktuális tevékenység végrehajtójának informálása; - az aktuális tevékenység kimenetele, esetleg külső esemény és a folyamatdefiní-

ció alapján a következő tevékenység(ek) és végrehajtó(k) kiválasztása, a végre-hajtóik) értesítése, szükség esetén más alkalmazói szoftver elindítása;

- a folyamat teljes hosszában a történeti adatok rögzítése (mikor, ki, mit csinált); - a befejezést követően a folyamatpéldány eltávolítása. A WF-kliens szerepe a felhasználó és a WF-rendszer közötti intelligens kommuni-

káció lebonyolítása. A WF-kliensről arra jogosult felhasználó új folyamatpéldány in-dítását kezdeményezheti. Amikor a WF-motor egy folyamatpéldány következő fel-adatát egy végrehajtói szerepkörnek megcímezi, a végrehajtandó tevékenységről a WF-kliensek útján az adott szerepkörbe tartozó minden munkatárs értesítést kap, és a tényleges végrehajtó az lesz, aki közülük a feladatot elvállalja. A WF-kliens felüle-tén jelennek meg azok az űrlapok, amelyeken a rendszer a feladat teljesítéséhez szük-séges további adatokat közli a felhasználóval, illetve a felhasználó a válaszait, a tevé-kenységének eredményeit, a folytatáshoz szükséges adatokat berögzítheti.

Egyes folyamatok különösen szakmaspecifikus feladatot képező lépései olyan ve-zérlést és kommunikációt igényelhetnek, amely nem oldható meg csupán a WF att-ribútumainak, függvényeinek és űrlapjainak felhasználásával. Éppen ezért a folya-matdefiniálás lehetőséget ad arra, hogy az ilyen folyamatlépéshez a tervező egy


másik alkalmazás valamelyik funkcióját kapcsolja hozzá, továbbá bizonyos tevé-kenységattribútumokat e funkció bemenő paramétereinek jelöljön ki. Amikor az adott típusú folyamat egyik példányának végrehajtása ilyen lépéshez érkezik, ott a WF-motor egy erre való interfész közvetítésével a WF-rendszeren kívüli alkalma-zás specifikált funkcióját indítja el a specifikált paraméterekkel. Az említett inter-fésznek más szerepe is van: mivel a külső segítség igénybevételével a folyamat egy része a WF-rendszer hatáskörén kívülre kerül, mindarról, ami az idegen alkalma-zásban történtekből a folyamatpéldány folytatását befolyásolhatja, a WF-rendszer ezen interfész útján értesülhet. (Vegyük észre, hogy itt az alkalmazásintegráció megnyilvánulásával találkozunk!)

A különböző WF-rendszerek közötti interfész akkor jut szerephez, ha az adott fo-lyamatpéldányt olyan más folyamatpéldánnyal szinkronban kell végrehajtani, amely egy másik WF-rendszer vezérlése alatt áll.

Az adminisztrátori és monitorozó eszközök egyik feladata, hogy az éppen fató folya-matpéldányok mindenkori állapotáról informálják akár az üzemeltetésfelügyeletet, akár az adott területért felelős menedzsert; sőt speciális esetben akár a folyamatban érintett ügyfelet is. Kihasználva azt a tényt, hogy a történeti adatok rögzítésével min-den végrehajtott folyamat „nyomokat hagy" maga után, ugyanezen eszközök a folya-matok utólagos elemzését, a végrehajtók munkája minőségének és teljesítményének értékelését is szolgálják.

4 . 7 . 3 . P ro jek tmenedzsment támogatása

A szervezet alkalmanként olyan feladattal találhatja magát szemben, amelynek a megoldása nem helyezhető el a normál szervezeti struktúrában, mert a feladat (a cél, a minőség) egyedisége miatt a termékszerkezet, a tevékenységstruktúra, a folyamat üte-mezése, az erőforrás-szükséglet, a költségvetés mind egyedi tervezés tárgyát képezi. A célhoz vezető folyamatra nem húzható rá egyetlen olyan folyamatséma sem, amely-be a szervezet a rendszeresen végrehajtódó tevékenységeit szervezni szokta; ráadásul gyakran a szükséges folyamatot alkotó egyes tevékenységek is lényegesen különböz-nek a munkatársak, illetve az egyes részlegek által rendszeresen végzett tevékenysé-gektől. Ilyenkor a feladat megoldásának legcélszerűbb tevékenységi és szervezeti ke-rete a projekt.

Projekt

A projekt - egyedi cél elérésére (egyedi feladat megoldására) alkalmas, egyedileg tervezett

folyamat végrehajtása; - egyedileg kialakított és adott időtartamra felállított szervezetben, amely - a kitűzött feladatának teljesítésére alkalmilag - de terv szerint - hozzárendelt

(irányítása alá helyezett) erőforrásokat és - szabott költségvetési keretet használhat fel.


A fenti értelmezés határozottan az egyediség kritériumával kapcsolja össze a projekt fogalmát. Olyan körülmények, mint a feladat összetettsége, bonyolultsága, maguk-ban nem indokolják a projektformát, csak akkor, ha a feladat egyedisége is következik belőlük, ez viszont gyakran előfordul. Az egyediség konkrétabban jelenthet pl.:

- különleges terméket, - különleges minőséget, - kitüntetett szervezeti szintű érdeket, - szokásos mértéket meghaladó kockázatot. Tipikusan projektformát kívánó feladatok a szervezetfejlesztés, a szoftverfejlesz-

tés, a kutatás (tanulmánykészítés), a személyzet adott célú szervezett továbbképzése. Az imént adott értelmezés nem zárja ki az egyszemélyes projekt lehetőségét (egysze-mélyes szervezet); és azt sem, hogy az olyan - általában normál szervezeti keretben végrehajtható - rutinfeladatok, mint a beszerzés vagy a szállítás egyes különleges ese-tei mégis projektet képezzenek. Ellenben nem alkalmazható a projektértelmezésünk egy csomó olyan feladatra, amelyeket inkább csak divatból szokás projektnek nevez-ni, bár a projekt ismérveit nem teljesítik.

Ami nem projekt: Egy ingatlanforgalmazó cégnél minden egyes ingatlan értékesíté-sét „projektnek" nevezik. Erről a kívülállónak olyan üzleti akciók jutnak eszébe, mint egy lakópark létesítésére alkalmas terület megvásárlása, ahhoz megközelítő út-vonal építése, közművek odavezetése, a terep rendezése, lakótelkek kialakítása, köz-művesítése, végül kiárusítása; mert ez így együtt tényleg egy projekt A közelebbi tá-jékozódás azonban kiderítette, hogy a cég ennél egyszerűbb, szokványos üzleteket bonyolít, a puszta közvetítésen kívül semmi olyan különleges értéknövelő tevékeny-séget nem végez, ami a feladatot egyedivé tenné. Csak a közvetített áru egyedi; de nem egyedi a cél (minden ingatlanon egy megszabott árrést tartalmazó összeg feletti áron kell túladni); nem egyedi a folyamat (azt nem is kell tervezni); és nincs egyedi-leg kialakított szervezet sem. Ugyan minden ingadannak van kijelölt felelőse, egy-egy kereskedő, akit formálisan tekinthetnénk egy egyszemélyes szervezetnek; de ennek semmi jelentősége, hiszen a kereskedő napi munkáját nem valamilyen pro-jektterv irányítja, hanem pusztán az a körülmény, hogy éppen van-e érdeklődés vala-melyik ingatlan iránt azok közül, amelyeknek ő a felelőse.

Α projekt fogalma többféle minőségben is kapcsolódik a fejezetünk tárgyát képező üzleti alkalmazásokhoz. Egyrészt mfofeminőségben, amennyiben az üzleti alkalma-zások fejlesztése általában éppen olyan egyedi és összetett feladat, amelyet csak pro-jektkeretben lehet megoldani; másfelől cé/minőségben, amikor kifejezetten projekt-menedzsment támogatására fejlesztenek speciális alkalmazásokat. Az utóbbiakat a következő szolgáltatások jellemzik:

- a projekttervezés támogatása, - a végrehajtás támogatása, - a projektértékelés támogatása. A projekttervezés támogatásán belül az alkalmazásnak a következő projekttervezési

lépéseket kell segítenie: - terméklebontás, - tevékenységlebontás,


- tevékenységek közötti függések modellezése (hálódiagram), - erőforrások nyilvántartása (kapacitás- és költségjellemzők), - tevékenységek időtartamának és erőforrás-szükségletének becslése, - tevékenységekhez konkrét erőforrások hozzárendelése, - ütemtervkészítése, - erőforrás-terhelés kiegyenlítése, - költségvetés készítése. A végrehajtás támogatása olyan szolgáltatásokat takar, mint - a projektszervezeten belüli kommunikáció támogatása, - az ütemtervet érvényesítő csoportmunka (esetleg WF-menedzsment) támogatá-

sa (az érintettek értesítése az ütemterv szerint esedékes feladataikról), - a projekt mindenkori tényleges állapotának (folyamatban lévő tevékenységek,

aktuálisan lekötött erőforrások, készültségi fok, ténylegesen felmerült költsé-gek) követése (adatrögzítés, lekérdezések, jelentések) és összevetése a terv sze-rinti ütemezéssel (a tűrésen túli eltérés figyelmeztető jelzése),

- a projekt újratervezése, - projektdokumentálás, teljesítések nyilvántartása, - minőségirányítást, változáskezelést, konfigurációkezelést és kockázatkezelést

támogató nyilvántartások. A projektértékelés támogatása keretében megoldandó feladatok: - a végeredmény szerinti tényadatok és tapasztalatok rögzítése, - stausztikák készítése összegző értékelés és a későbbi projektek időtartamára,

erőforrás-szükségletére, költségeire vonatkozó becslések megalapozása céljából. A hálózati gazdaság (4.6. alfejezet) korában nemcsak divatból, hanem objektív

szükségszerűségből is gyakoribbá válik a projektformában végrehajtott tevékenység, mert a vevők megnyerésének és megtartásának fontos eszköze lett az egyedi igények kiszolgálása, ami rendszerint egyedüeg kialakított folyamatokat kíván. - A projekt-menedzsment tartalmáról az olvasó pl. [33]-ból tájékozódhat bővebben.

4 . 8 . ÜZLETI RENDSZEREKBEN ALKALMAZOTT IT-MEGOLDÁSOK

Ez az alfejezet olyan IT-megoldásokról szól, amelyek vagy nem önálló üzleti alkalma-zások, vagy azok is, de a gazdaság szereplői mint felhasználók közvetlenül nem velük vannak érintkezésben, hanem a rájuk alapozott speciálisabb célú alkalmazásokkal. Az előbbi csoportból olyan megoldásokról lesz szó, amelyek (mint az adatbázis vagy az Internet) alapját vagy alkotóelemét képezik a legtöbb üzleti alkalmazásnak, és sok tekintetben meghatározzák az alkalmazások képességeit. A második csoportba szá-mít pl. az OLAP-eszköztár, amely önálló elemző alkalmazás is, de a gazdasági szerve-zeteknél inkább az OLAP-eszközökkel kifejlesztett, de speciális üzleti tartalommal feltöltött elemzési és optimalizálási modellek használata a jellemző.


4 . 8 . 1 . Adatbázis, adat tárház

Az egyik, szinte minden üzleti alkalmazásban (TPS, ERP, Bl) jelen lévő IT-megoldás az adatbázis, az integrált vállalatirányítási rendszerek legtöbb előnye a szervezeti szinten közös adatbázison alapul.

Az adatok természetes összefüggéseik szerinti szervezettsége közelebbről azt jelenti, hogy az adatbázis nem pusztán az adatokat, hanem azoknak a - szakterületi, üzleti szabályokat kifejező-kapcsolatait is tartalmazza. Az adatbázis struktúrája e kapcsola-tok reprezentálására szervezett, és az adatbáziskezelő támogatja az adatoknak a kap-csolatok mentén haladó kényelmes elérését.

Az adatbázis programfüggetlensége részben szintén annak a következménye, hogy az adatbázis az adatok kapcsolatait is tartalmazza, tehát a kapcsolatok realizálása nem igényel külön felhasználói programot. Az adatbázis és a programok közötti (kölcsö-nös) függedenséget megalapozó további körülmények:

- Az adatbázis az adatszótárában tartalmazza saját definícióját (az adatbázissémát), minek következtében az adatstruktúrákat nem kell a programokban leírni.

- Minden adatbázis-szolgáltatást végső soron az adatbáziskezelő rendszer (szoftver) végez. A felhasználói programokban ennek irányában csak a kívánságokat kell megfogalmazni. Az adatbáziskezelő nyelvén (ez a manapság elterjedt relációs és objektumrelációs adatbázisoknál történetesen az SQL) kiadott parancsokkal felhasználói program nélkül is hozzáférhető az adatbázis.

Az adatbázis lényegéhez tartozik a konkurens felhasználás: az adatokat akár egyi-dejűleg is több (arra jogosult) felhasználó lekérdezheti vagy aktualizálhatja. Az adat-bázis kihasználhatóságát növeli, ha a felhasználók különböző helyszíneken tartóz-kodhatnak, sőt akár mozgásban is lehetnek. A konkurens használatot az adatbázis-kezelő rendszer, a bárhonnan és bármikor való elérést a hálózati infrastruktúra (kiterjedtebben az Internet a vezeték nélküli - wireless - adatátviteli technikákkal kombinálva) és a mobil eszközök (laptop, PDA) teszik lehetővé.

A 4.2. táblázat áttekint néhány olyan jellemzőt, amelyekben az adatbázisban tárolt adatok lényegesen különböznek a papíron (dossziéban) tárolt adatoktól.

Adatbázis

Az adatbázis adatok olyan rendszere, - amelynek használatán több felhasználó, a szervezet több egysége vagy több al-

kalmazás osztozik, - benne a különböző jelenségekre vonatkozó ismeretek egymással alkotott ter-

mészetes összefüggéseik szerint szervezettek, és - amely függeden az őt feldolgozó programoktól. [11]

2 1 2 A GAZDASÁGI I N F O R M A T I K A ALAPJAI

Papír (dosszié) Adatbázis

Elérhetőség Az adat csak másolás útján érhető el egyidejűleg több helyen.

Az adat másolás nélkül minden illetékes számára egyidejűleg azonnal elérhető.

Időszerűség Amikor az adat elévült, újabb dokumentumot kell készíteni az adat aktuálisan érvényes értékével, aminek másolatait szintén szét kell küldeni az érdekelteknek.

Az adatot azonnal módosíthatja, aki a változásról tudomást szerez (és a módosításra jogosult), A változás minden illetékes érdekelt számára azonnal látható lesz.

Felhasználás módja, lehetősége

A papirdokumentáció a párhuzamosan végezhető feladatokat is soros végrehajtásra kényszeríti. Az ügyviteli vagy tervezési folyamat résztvevője csak akkor foghat hozzá a maga feladatának elvégzéséhez, amikor a dosszié hozzá érkezett. Emiatt a folyamat átfutási ideje hosszabb lesz. A papíron rögzített adat passzív, mert emberi közreműködés nélkül nem indítja el a szükséges reakciót.

Az adatbázissal támogatott tervezési vagy ügyviteli folyamat résztvevői mind elejétől fogva látják a döntéseikhez szükséges forrásadatokat. Az egymástól független szempontok szerinti döntések párhuzamosan meghozhatók. Esetleg egymással összefüggő döntések esetében is hatékony lehet a párhuzamos munkavégzés.10

Az adatbázis olyan szabályokat (eljárásokat) is tárolhat, amelyek kitüntetett adatváltozások esetén automatikusan kezdeményeznek valamilyen tranzakciót."

4.2. táblázat: A papíron, illetve adatbázisban tö r ténő adat táro lás összehasonl í tása

Mint azt a 4.2.2. szakasz már említette, az OLTP szempontjából az adatbázis-kezelők hasznos tulajdonsága, hogy az adatbáziskezelő rendszerek fel vannak készít-ve a tranzakciók olyan kezelésére, amely kizárja, hogy valamely tranzakció csak félig dolgozódjék fel, mert képesek tökéletesen visszaállítani a félbeszakadt tranzakció előtti adatbázis-állapotot, és onnan kiindulva - az akadály megszűntével - a tranzak-ció feldolgozása megismételhető.

Az adatbázisokat kezdetben kizárólag OLTP-alkalmazások használták, illetve a máig legelterjedtebb relációs adatbázisok az OLTP-feldolgozásokhoz nyújtanak op-timális megoldást. Ezért az adatbázisnak van egy olyan szűkebb értelmezése, amely csak az OLTP-(ERP) alkalmazások adatbázisát takarja, és ettől megkülönböztetésül az OLAP-alkalmazásokra optimalizált adatbázist adattárháznak nevezik.

10 Pl. ha a gyártmánytcrvcző változtatott a termék tervén, a gyártástervező azt időben látja, és a saját munkájából több lépés helyett csak egyet kell megismételni ahhoz, hogy a gyártástechnológiát a gyárt-mány tervéhez igazítsa. Adatbázis alkalmazása esetén a7. is kivihető, hogy adatbázisszabállyal automa-tizáljuk egy döntés változtatása következményeinek átvezetését a tőle függő más döntéseken.

11 Pl. az adatbázisban tárolható olyan szabály, hogy a készlet adott szint alá süllyedése esetén a rendszer automatikusan küldjön valamüyen e-business csatornán rendelést a szállítónak.

Adattárház

Az adattárház - az adatokat lekérdezési, elemzési műveletekre optimalizált szerkezetben táro-

ló adatbázis, amely - a kiszolgált vezetési szintek igényeinek megfeleló'en aggregált adatokat is tartalmaz, - különböző forrásokból nem tranzakciónként, hanem adott periódusonként és

az adatértékek történetiségének megőrzésével frissítődik.


Az adattárház sajátosságai bővebben kifejtve: - Az adattárház, lévén egy speciális adatbázis, maga is rendelkezik adatszótárral,

amely az adattárház szerkezetét, a benne tárolt adatok jellemzőit és kapcsolatait leíró metaadatokat tartalmazza.

- A lekérdezési, elemzési műveletekre optimalizált szerkezet az OLAP által prefe-rált többdimenziós (multidimenziós) modell megvalósítását jelenti, a modellről még ebben a szakaszban lesz bővebben szó.

- Az aggregált adat valamilyen egyedekből álló halmazra jellemző tulajdonság, amelynek értéke a halmazba tartozó egyedek mindegyikére értelmezhető tulaj-donság (vagy tulajdonságok) egyedenkénti értékeiből származtatással állítható elő. A leggyakoribb származtatás! műveletek: a megszámlálás, az összegzés, az átlagolás, a minimális vagy a maximális érték kiválasztása. (Aggregált adat pl. azon árak súlyozott átlaga, amelyeken adott cég részvényei adott tőzsdén adott napon gazdát cseréltek.) Az aggregált adatok letárolása lényegesen csökkenti az ilyen adatokra vonatkozó lekérdezések válaszidejét.

- Annak, hogy az adattárház tartalma nem tranzakciónként, hanem perióduson-ként frissítődik, előnyös következménye, hogy az adattárház jelentősen ritkáb-ban van kitéve aktualizálási műveleteknek, mint az OLTP-adatbázisok. A peri-ódusok hossza adatforrásonként vagy témakörönként változhat. Ha egy témá-ban a rövid távú változások elemzése a cél, akkor annak alapadatait rövidebb periódussal kell frissíteni. Ha a frissítési periódus hossza meghaladja a szokásos napi munkaidőt, akkor a frissítés olyan időpontra időzíthető, amikor senkit nem zavar az elemzések futtatásában.

- Az adattárház az adatértékek történetiségének megőrzésével frissítődik, azaz a frissítés nem a korábbi időpontokat jellemző adatértékek felülírását, ha-nem azok megőrzése mellett, a később keletkezett adatok hozzátöltését jelen-ti. Ez a megoldás elengedhetetlen feltétele az idősorelemzéseknek (trend-elemzéseknek).

- Az adattárház adatai részben a szervezet ERP adatbázisából (OLTP-adat-bázisból), részben külső forrásból származnak. Ehhez szükség van az adatok be-töltését, konvertálását, tisztítását végző funkciókra. - A konvertálás a forrásada-toknak az adatszótárban adott formátumra alakítását (formai egységesítését) és adott szerkezetbe illesztését jelenti. Az adattisztításon az inkonzisztencia (adat-hiányok, ellentmondások) felderítését, kiszűrését; az adatok értelmezésbeli egységesítését kell érteni. Az egységesítés egy egyszerűbb példája a különböző mértékegységekben (speciálisan pénzösszeg esetén különböző pénznemekben) kifejezett értékek közös mértékegységre (adott pénznemre) átszámítása.

- Ahhoz hasonlóan, ahogy a közös használatú OLTP-adatbázis esetében külön-böző nézetek alakíthatók ki, amelyek az egyes felhasználói szerepek által elérhe-tő / kezelhető adatok körét határozzák meg, a központi adattárház esetében az ύη. adatpiacok reprezentálják a különböző vezetési szintek vagy funkcionális területek igényei szerint kialakított adattartalmat és elérési szerkezeteket.

12 Ezek nem azonosak a 4.4.1.-ben megemlített független adatpiacokkal.

2 1 4 A GAZDASÁGI I N F O R M A T I K A ALAPJAI

OLTP-adatbázis Adattárház

Domináns műveletek

Egy-egy tranzakcióban szerepet kapott adatokat érintő, karbantartó (aktualizáló) műveletek: beszúrás, módosítás, törlés.

Nagy adathalmazokat érintő, bonyolult lekérdezések.

Egyedek (objektumok, események) bizonyos ismérvek szerinti csoportosítása, hierarchiába sorolása, valamint adott csoportosítás vagy hierarchia szerinti elérése.

Optimum-célkitűzés A karbantartó műveletek hatékonyságának javítása: elfogadható tranzakciófeldolgozási idő.

A lekérdezések hatékonyságának javítása: elfogadható válaszidő.

Optimális szerkezet Minimális redundancia. Elfogadható válaszidőhöz szükséges mértékre fokozott redundancia.

Modell Relációs adatmodell - normalizált

Kétdimenziós (sorokból, oszlopokból álló)

táblázatok = reláció = egyedtípus.

Sor = egyed (objektum, esemény,...).

Oszlop = tulajdonság (adat).

Sor-oszlop metszet = adott egyed adott

tulajdonságának (adatának) értéke.

Többdimenziós adatmodell. n-dimenziós adatkocka (tömb), amelynek elemei n-dimenziós cellák (elemi adatkockák).

n-dimenziós cella = adott egyedet jellemző m+n darab érték együttese, ebből: m darab érték = m darab tényadat értéke. η darab érték = η darab dimenzióadat értéke.

Adatbázis-technológia

Relációs adatbázis.

Alapjában véve tartalom szerinti elérés -lassúbb.

Navigáció idegen kulcs alapján.

Két változat

1. Relációs adatbázis csillagszerkezetet mutató táblakapcsolatokkal.

2. Többdimenziós adatbázis.

Az utóbbi változat esetén:

alapjában véve cím szerinti elérés -

gyorsabb; navigáció mutató alapján.

4.3. táblázat: Az OLTP- rendsze r adatbázisa és az adat tárház összehasonl í tása

Az OLTP-rendszer adatbázisa és az adattárház közötti lényeges különbségeket a 4.3. táblázat foglalja össze. A táblázatban olvasható állítások és az előfordult fogalmak némelyike magyarázatra szorul:

Kétdimenziós táblázat, n-dimenziós adatkocka: Ezek absztrakt adatszerkezetek, szemléltetőeszközök, magyarázó modellek. Kettejük közül a kétdimenziós tábla vala-mivel közelebb áll a fizikai reprezentációjához, az n-dimenziós adatkocka azonban semmiképpen sem azonosítható az őt fizikailag megvalósító tárolási szerkezettel. (A címezhető fizikai memória végső soron mindig egy egydimenziós vektor.)

A kétdimenziós táblázat és az n-dimenziós adatkocka nem fizikai reprezentációk, ha-nem elvi interpretációk! Pont az a lényegük, hogy a felhasználók elől a megvalósítás bonyolult részleteit eltakarják egy olyan felületi képpel, amelynek elemei közvetlenül megfeleltethetők a felhasználó szakterületét jellemző fogalmaknak.


- Egyedtípus, egyed (azaz entitás): Az egyedtípus egy kategória, az egyed pedig a ka-tegória egy példánya (a halmaz eleme). Pl. a gépkocsi egyedtípus a gépkocsik ka-tegóriája, e kategória egy egyede egy konkrét gépkocsi. (Lásd a specifikált adat-kategória és objektum dimenzióit a 2.5.1. szakaszban!)

- Tulajdonság, tulajdonság értéke: Pl. a gépkocsi egyik tulajdonsága a színe; ennek egyik értéke pedig pl. a kék. (Lásd a specifikált adattulajdonság és érték dimen-zióit a 2.5.1. szakaszban!)

- N-dimenziós cella, dimenzióadat és tényadat: A többdimenziós modellek alkalma-zói az elemzésekben csoportképző, osztályozó szerepet betöltő, egyben aggregá-lási szempontot képviselő tényezőket / tulajdonságokat (pl. termék, szállító, vevő, hely, idő,. . .) nevezik dimenzióadatoknak, rövidebben dimenzióknak. Az előbbiek közé nem tartozó, az előbbiektől függő adatokat nevezik tényadatok-nak. Ha pl. az értékesítési tételeket a következő tulajdonságok (adatok) jellem-zik: 1. az (eladott) cikk (azonosítója), 2. a vevő (azonosítója), 3. a vevő címe (tele-pülés azonosítója), 4. az értékesítés időpontja, 5. eladási ár, 6. eladott mennyiség, akkor ezek közül az első négy tulajdonság lehet dimenzióadat, az utolsó kettő pedig tényadat; így a többdimenziós adatbázis interpretációja szerint egy konk-rét értékesítéstételt egy négydimenziós adatkocka egy cellája képvisel. Általáno-sabban egy n-dimenziós cella egy n+m darab értékkel jellemezhető jelenséget reprezentál, ha m a tényadatok száma.

- Tartalom szerinti elérés: Ha történetesen az egy adott cikkre érkezett rendelésté-teleket keressük úgy, hogy ezek helye nem ismert az adatbázisban, csak az tu-dott, hogy minden ilyen tételben benne van az adott cikket azonosító cikkszám, akkor ez tartalom szerinti elérés. A keresett dolgokat minősítő értéket - pél-dánkban a cikkszámot - másképpen (kereső) kulcsnak nevezik. Tartalom szerin-ti elérés jellemző a relációs adatbázisokra, de nem tisztán, csak „alapjában véve". A tisztán tartalom szerinti elérés sok tételen elfogadhatatlanul lassú len-ne, ezért a kulcsokból olyan, elérést gyorsító indextáblákat építenek fel (és tárol-nak le) az adatbázisban, amelyek használatával egy adattétel elérése tartalom szerinti és cím szerinti elemi elérések kombinációja lesz.

- Idegen kulcs alapján való navigáció: A cikkszám segítségével nyilvánvalóan nem-csak a cikkre vonatkozó rendeléstételek találhatók meg az adatbázisban, hanem maga a cikk is. A cikket azonban nemcsak minősíti a cikkszám, hanem azono-sítja is, azaz csak egy cikk tartozhat hozzá, ha azt megtaláltuk, nem kell tovább keresni. Az azonosítót másképpen elsődleges kulcsnak nevezik. A cikket azonosí-tó cikkszám a cikk elsődleges kulcsa, ugyanezen cikkszámnak a rendeléstétel-ben jelenlétét pedig idegen kulcsnak nevezik. A fentebbi példánkban leírt keresé-si mód neve idegen kulcs alapján való navigáció.

- Cím szerinti elérés: Ha ismert a rendeléstétel adatbázisbeli címe, akkor (keresés nélkül) azonnal rá lehet pozícionálni a tételt tartalmazó tárhelyre. Ez a cím sze-rinti elérés, ez jellemző a többdimenziós adatbázisra.

- Mutató alapján való navigáció: A cím szerinti elérésnél nincs gyorsabb, de egy cikk rendeléstételeinek elérésére ez csak akkor alkalmazható, ha a cikknél nyil-vántartják az őt rendelő tételek címeit is, amiket ott másképpen mutatóknak ne-veznek, az eljárás neve pedig mutató alapján való navigáció. (A gyakorlatban a cikknél inkább csak az egyik rendeléstétele mutatóját tárolják le, az így elérhető


tétel tartalmazza a cikk következő rendeléstételének mutatóját, és így tovább, mígnem egy olyan tétel következik, amely már nem mutat sehova.)

- Minimális redundancia: Az adatok többszörös tárolásának minimalizálása. -A karbantartó műveletek tárgyát képező adatok esetében a többszörös tárolás hátrányos, mert többszörös adatkarbantartást igényel. A redundancia teljes megszüntetéséről nem lehet beszélni, mert már az idegen kulcs is annak számít, viszont a kapcsolatok kifejezése céljából nélkülözhetetlen. A normalizált adat-modell lényege, hogy az idegen kulcsok alkalmazásán felüli redundanciát nem enged meg. Azonban ez a megszorítás csak a modellre vonatkozik; a relációs adatbázisban való megvalósítása során ezt a redundanciát még növeli az index-táblák felépítése (és letárolása) az adatbázisban.

- Elfogadható válaszidőhöz szükséges mértékre fokozott redundancia: A válaszidő az adatszerkezet tekintetében a redundancia fokozásával csökkenthető. Az agg-regált adatok letárolása, az idegen kulcsok, indextáblák, mutatók alkalmazása, mind a redundancia olyan megnyilvánulásai, amelyek a válaszidőt javítják.

A többdimenziós adatmodell nemcsak adatbázis-koncepció, hanem egy olyan adatnézet (szemlélet), amelyet az OLAP-eszköztár akkor is nyújtani képes, ha nem többdimenziós adatbázis van alatta, ezért a következő szakasz foglalkozik vele bővebben.

4 . 8 . 2 . OLAP-eszköztár

A MIS, az EIS és a DSS egymással nagy hasonlóságot mutató elemző módszereinek, eljárásainak szintéziseként körvonalazódott egy közös analitikai eszköztár, az OLAP iránti igény. Az erre vonatkozó követelményrendszert Codd [5] fogalmazta meg 1993-ban, az OLAP elnevezést is ő használta először. Itt nincs hely a követelmények pontokba szedett részletes tárgyalására, csupán két témát emelünk ki: a többdimenzi-ós adatmodellt és az OLAP jellemző műveleteit, szolgáltatásait.

A többdimenziós modell néhány alkotóelemét, mint a dimenzióadat, az n-dimen-ziós adatkocka és az n-dimenziós cella, már az előző szakaszban sem nélkülözhettük, tehát ezeket itt már nem kell ismételten magyarázni. Maga a többdimenziós modell egy olyan absztrakt tér, amelyben a csoportképző, osztályozó szerepet betöltő adatok (a dimenzióadatok) segítségével meghatározható bármely osztály elemei (egyedei) egymás közelében helyezkednek el. Az egy osztályba tartozó elemek egymáshoz köze-liségének az a jelentősége, hogy ezen elemeket nem a teljes térben kell keresni, mivel azok a térnek csupán egy kisebb (a dimenzióadatokkal egyértelműen kijelölt) részét (hipersíkját, szeletét, hasábját) teszik ki. - Ha valakit egy adott termék forgalmának alakulása érdekel havonkénti bontásban, akkor ő ebben a virtuális térben az adott ter-méket érintő összes ügyletet egy tömbben fogja látni, amelyen belül egy-egy hónap ügyletei szintén egy-egy kisebb tömbben helyezkednek el. Ha egy másik elemzőt a termék forgalma településenkénti bontásban érdekel, akkor számára viszont az egy településen történt ügyletek látszanak egy tömbben. A többdimenziós modell elneve-zése onnan van, hogy az általa nyújtott (és az iménti példákban bemutatott) látszat analóg a geometriai tér következő tulajdonságaival: ha a 3 dimenziós tér azon pontjait


keressük, melyeknek ζ koordinátája egy adott érték, azok mind egy (a ζ tengelyre me-rőleges) síkba simulnak; azok a pontok pedig, melyeknek a ζ koordinátája mondjuk az [1; 2] intervallumba esik (1 < = ζ < = 2), a tér egy (az tengelyre merőleges) szeleté-be esnek (lásd a 4.8. ábrán). Ha egyidejűleg azy dimenzióra is adunk hasonló feltételt, akkor azzal az előbbi térszeletből vagy síkból metszünk ki ismét olyan hasábot, sík-szeletet vagy egyenest, amelyen túl már felesleges a keresőfeltételeket kielégítő pon-tot keresni.

4.8. ábra: Térszelet a 3 dimenziós térben - Szemléltető kép a többdimenziós adatmodellhez

Az OLAP-rendszerek (SPSS, Statisdca, PolyAnalyst, SAS) nem feltételeznek spe-ciális adatbáziskezelő rendszert, és egyidejűleg többféle adatbázist is képesek forrás-ként használni. Ezért az OLAP olyan funkciókat is tartalmaz, amelyek egy köztes ré-teget (interfészt) képeznek az adatforrás és az OLAP-kliens között; ennek a rétegnek a feladata a heterogén adatforrások tartalmát egyeden, többdimenziós modell szerinti nézetben egy virtuális (látszólagos) adatbázisban láttatni. Ugyanakkor lényegesen javít-ja a teljesítményt, ha e nézet mögött tényleg egy többdimenziós adatbázis van, mert az maga rendelkezik a modellt hatékonyan realizáló elérési szerkezettel.

Az előbb említett virtuális adatbázis ténylegesen nem tartalmaz adatokat, viszont hasonló séma-definícióval rendelkezik, mint egy valódi adatbázis, amennyiben leírja, hogy a felhasználó milyen adatokat, milyen szerkezetben láthat ebben az adatbázisban. Azon felül a sémadefiníció azt is meg-határozza, hogy a virtuális adatbázis milyen adatforrásokra nyit kilátást, és a virtuális adatbázis sé-májában hivatkozott egy-egy adatnak ténylegesen melyik adatforrás melyik adata felel meg. Az OLAP felhasználója a virtuális adatbázisra vonatkozó lekérdezést kezdeményezhet (amely értelem-szerűen csak a virtuális adatbázis sémájában megnevezett adatokat hivatkozhat). A már említett in-lerfészkomponens a felhasználó kérését a virtuális adatbázis sémadefiníciójának felhasználásával a megfelelő adatforrásokon végrehajtódó lekérdező parancsokra fordítja le, majd e lekérdezések vála-szait a virtuális adatbázis sémája szerinti szerkezetben, nézetben mutatja meg a felhasználónak. Szervezeti szintű adattárház hiányában ez a virtuális adatbázis lehet egy lekérdezésalapú - stratégiai szintű- integráció egyetlen eszköze.


Az OLAP-eszköztár elemei céljukat tekintve előfeldolgozást, tudásfeltárást és megje-lenítést szolgáló eszközök lehetnek. - Ezeket itt csak röviden tárgyaljuk, de bővebb le-írás található pl. [l]-ben.

Az előfeldolgozás az adatkocka felépítése céljából végzett olyan műveleteket tartal-maz, mint az adattisztítás, a transzformálás, a dimenziók kiválasztása és az elemszámcsökkentés.

A megjelenítés gyakori formái az egyszerű táblázat, a hierarchiába szervezett táblá-zatok és a grafikus ábrák. Az utóbbiak vizuálisan megkülönböztethető tipikus válto-zatai a pont- vagy vonaldiagram, az oszlop- vagy sávdiagram és a kördiagram. Ugyan-ezeknek léteznek a felhasználási cél szerinti elnevezései is, mint pl. a hisztogram, ami statisztikai (valószínűségi) eloszlás ábrázolására használatos, de megjelenésében le-het akár oszlop-, akár vonaldiagram is.

Az adatkockákon egy sor olyan művelet értelmezhető, amely a tudásfeltárást és a megjelenítést egyaránt szolgálja:

- Felgöngyölítés (roll up): Ez az adatkocka dimenzióhierarchiái szerinti aggregálást jelent, amely a jelenségek (pl. értékesítések) egyre összevontabb (egyre kevesebb dimenzióval meghatározott) osztályaira jellemző aggregált értékeket állít elő. (Pl. az értékesítés árbevételének összegzése boltokra, majd a boltonként! árbe-vételek összegzése településekre, végül a településenkénti árbevételek összegzé-se régiókra.)

- Lefúrás (drill down): A lefúrás a felgöngyölítéssel ellentétes irányú művelet. (Pl. adottak a forgalomértékek területenként, de ennél finomabb eloszlást akarunk látni, történetesen minden területen belül a termékenkénti forgalomértékeket.)

- Szeletelés (slice): A jelenségeknek (elemi adatkockáknak) az adatkocka egyetlen dimenziója szerinti osztályozása (lásd a 4.8. ábrán). - Pl. az értékesítések idődi-menzió szerinti szelete lehet egy adott hónapba eső értékesítések halmaza.

- Kockázás (dice): Egyre több - különböző dimenziójú - szelet metszeteként egyre nagyobb dimenziójú (egyre kevesebb elemi kockát tartalmazó) kocka előállítá-sa. - Pl. az értékesítések egy kockázását jelentheti az egy adott termékből egy adott hónapban egy adott régióban történt értékesítések halmaza.

- Elforgatás (rotate): Ez kifejezetten egy megjelenítési szolgáltatás, egy módszer a dimenziók közötti összefüggések kétdimenziós felületen (képernyőn, papíron) való megjelenítésének változtatására. Segítségével ugyanazon tényekről válto-zatos nézőpontú jelentések készíthetők. - Pl. az értékesítések teljes évi halmazá-ról kell készíteni egy rendezett listát. A termékigazgatókat ennek a listának egy olyan formája érdekli, amelynek első számú rendezési szempontja a termék, má-sodik szempontja mondjuk a terület, és harmadik szempontja pedig az értékesí-tés hónapja. Ezzel szemben a területi igazgatókat jobban érdekli egy olyan lista, amelyben az első számú rendezési szempont a terület, a második szempont a ter-mék, és a harmadik szempont nála is az értékesítés hónapja.

A határozottan tudásfeltárást szolgáló eszközök - mint azt a 4.4.2. szakaszban az adatbányászat kapcsán már említettük - nagyjából két csoportra oszthatók:

- Statisztikai elemzőeszközök, eljárások: Eloszlás-, szórás-, korreláció-, regresszió-elemzés. - Ezek jellemzően inkább valamilyen hipotézis igazolására alkalmasak.

- Heurisztikus módszerek támogatása: A klasszikus OLAP-rendszerek utóbb adat-bányászati modulokkal bővültek (pl. SAS Enterprise Miner, SPSS Clementine).


Ezek heurisztikus módszereket is támogatnak, mint pl. a csoportosítás (klaszterezés), az osztályozási eljárások, az asszociációs szabályok feltárása. A heurisztikus jelző arra utal, hogy nincs hipotézis, azaz nincs igazolandó szabály, mert a cél éppen az ismeretlen szabály megtalálása, megtanulása.

A heurisztikus módszerek lényegesen fiatalabbak és így kevésbé ismertek, mint a statisztikai eljárások. Az értelmüket világítsa meg a következő három példa!

Csoportosítás: Egy adott populációban (pl. munkahelyen) fel kell deríteni a ba-ráti csoportokat (vagy éppen klikkeket). A csoportok (csoportképző ismérvek) előre nem adottak, azokat az elemző eljárásnak kell megtalálni. Az elemzésnek a populáció egészére (az elemhalmazra) kell koncentrálni, mert a csoportok nem az eleméket - izoláltságukban is - jellemző tulajdonságok, hanem az elemek kapcso-latai, kapcsolatjellemzői alapján ismerhetők fel. - A csoportosítást másképpen felügyelet nélküli tanulásnak nevezik [1 j, arra utalva, hogy a mesterségesintell igen-cia-eszköz dolga nemcsak azt megtanulni, hogy adott elemről hogyan lehet meg-állapítani, milyen csoport(ok)ba illik belé, hanem azt is meg kell állapítania, lé-teznek-e egyáltalán valamilyen szempontból megkülönböztethető csoportok, és ha igen, mik lehetnek ezek. WMmwWM/M

Osztályozás: A beérkező leveleket a címzett szempontjából (1) fontos, (2) elolva-sandó és (3) szemét kategóriákba akarjuk sorolni. Tehát adottak a csoportképző tu-lajdonságok (címkék), ismert a csoportok száma. Az osztályozásban az a kunszt, hogy az osztályozó címkék nincsenek ráragasztva a levelekre, hanem ezek a levél más jellemzőiből, a tartalmából származtatható tulajdonságok. (Még ha meg is van jelölve a levél a „fontos" címkével, az csak azt jelenti, hogy a küldő számára fon-tos.) Az osztályozásban a heurisztika a meghatározó ismérvek megtalálásában és az osztályozó ismérv értékét származtató eljárás felismerésében nyilvánul meg. -Az osztályozást másképpen felügyelt tanulásnak nevezik [1], arrá utalva, hogy az osztályok ismertek, a mesterségesintelligencia-eszköznek az adott mintá(k)ból csak azt kell megtanulni, hogy egy-egy elem különböző tulajdonságaiból hogyan állapítható meg az osztálya. : Asszociációs szabály: Ilyen szabály lehet(ne) pl., hogy „a drogkereskedőket a könnyű, de nagy tűzerejű ismédőfegyverek és az impresszionista festészet kedve-lői között kell keresni". Tehát az asszociációs szabály osztályok elemeiről alkot valószínűen érvényes ítéletet; de azt is mondhatnánk, hogy adott szempont sze-rinti osztályozás egyik osztályát implikációban egy másik szempont szerint kije-lölhető osztállyal kapcsolja ősszé.

A különböző módszereket konkrét problémák megoldása során rendszerint egy-mással kombinálva vagy egymásba ágyazva alkalmazzák. Pl. az asszociációs szabá-lyok keresése visszavezethető az asszociáció argumentumát behatároló osztályozásra; vagy az idősorelemzés mind statisztikai, mind heurisztikus módszerekkel történhet. -Ha szögesen különböző módszerek azonos eredményre vezetnek, akkor az elvonatkoztatha-tó következtetési szabály különös figyelmet érdemel.


4 . 8 . 3 . Földrajzi információs rendszer (GIS) és a helymeghatározás (GPS)

A földrajzi információs rendszerek (Geographic Information System - GIS - néhol: térin-formatika) nem számítanak speciálisan üzleti alkalmazásnak, de a szolgáltatásaik minden olyan területen (így a gazdasági életben is) hasznosak lehetnek, ahol egy probléma megoldása szempontjából a vizsgált objektumok vagy események jellemzői vagy a jelenségek elemzett kimeneteleinek meghatározó tényezői között kitüntetett fontosságra tesz szert a földrajzi hely.

A végfelhasználók szempontjából a GIS többnyire nem is látszik önálló alkalma-zásnak, mert ők inkább a következő területek szakalkalmazásaiba ágyazva találkoz-nak vele [19]:

- ingatlan-nyilvántartás, - közműnyilvántartás, - önkormányzati terület- és vagyonnyilvántartás, - közlekedés, navigáció, - honvédelem, - környezetvédelem, - meteorológia, - geomarketing, - intézményüzemeltetés. A gazdasági szervezetek számára elsősorban az eszközök, az erőforrások (ingatlan,

közműhálózat, úthálózat, járművek) elérése, az áruforgalommal érintett szereplők és pontok (szállítók, vevők, raktárak) területi eloszlása, valamint az üzleti tevékenység (környezeti, piaci, jogi) tényezőinek területi függősége miatt kerülhet a figyelem kö-zéppontjába a földrajzi hely mint fontos attribútum.

A különféle szakalkalmazások általában a következő GIS-funkciókkal élnek: - térképen való megjelenítés, - intelligens felhasználói felület, - térbeli nyilvántartás, - térbeli lekérdezés, - földrajzi eloszlás vagy földrajzi helytől való függőség elemzése. Térképen való megjelenítés: Annak a - ma már mind az ERP-, mind a BI-alkalma-

zásokkal szemben megfogalmazott - követelménynek, hogy az adatok közvedenül értel-mezhető formában jelenjenek meg a felhasználó számára, a teljesítéséhez járul hozzá a jelenségek földrajzi elhelyezkedésének vagy a jelenségek elemzett kimenetelei területi függőségének térképen való ábrázolása. Ebből következik, hogy a GIS egyik fontos funk-ciója a földrajzi helyhez köthető tények térképen való megjelenítése.

Térinformatikai rendszer (GIS)

A térinformatikai rendszer alatt digitális térképek készítésére és valós idejű meg-tekintésére szolgáló alkalmazás (szolgáltatáscsomag), valamint térképeket föld-rajzi és leíró adatokkal kapcsoltan tároló adatbázis együttesét értik.


Intelligens felhasználói felület: Ez a funkció az előbbi funkciót is magában foglalja, de az intelligens ember-gép párbeszéd és a felhasználóbarát képernyő több, mint a passzív megjelenítés; azt is feltételezi, hogy a felhasználó a lehető legegyszerűbb mó-don közölheti parancsait a számítógéppel.

GIS és az intelligens felhasználóifelület: Ha a felhasználó történetesen egy olyan mű-veletet akar végrehajtatni, amelynek paramétere valaminek a helye, akkor ezt úgy kezdeményezheti, hogy a jobb egérgombbal rákattint a térkép megfelelő pontjára, majd az előtűnő - pop up - menüből kiválasztja a végrehajtandó műveletet.

Földrajzi nyilvántartás: Ez a térképeket földrajzi és leíró adatokkal kapcsoltan tá-roló speciális adatbázis használatát jelenti. Az adatbázis speciális volta mind az adatmodellre, mind az adattartalomra vonatkozik. Jellemző a rétegorientált modell és az objektumrelációs modell. Speciális adatok pl. a térbeli indexek, amelyekkel meg-gyorsítható mind a területi elhelyezkedésre adott feltétel szerinti keresés, mind a térképek kirajzolása.

Térbeli lekérdezés: Ennek egyik példája a térképen bekarikázott területbe eső objek-tumok lekérdezése. A lekérdezés szűrőfeltételének megadása az intelligens felhasználói

felület funkció speciális esete, a lekérdezés forrása pedig a térbeli nyilvántartás.

GIS és a térbeli lekérdezés: A felhasználó a térképen az egérrel bekarikáz egy te-rületet, majd a jobb egérgombbal előhozott menüből azt a keresőműveletet vá-lasztja ki, amelyik meghatározott objektumokból a bekeretezett területre esőket adja vissza.

Földrajzi eloszlás vagy földrajzi helytől való függőség elemzése: Pl. adott terület adott szolgáltatással való lefedettségének mértéke vagy adott termék keresletének földrajzi eloszlása. Ez egyszerre feltételezi az előbbiekben felsorolt funkciók mindegyikét és ráadásul egy OLAP-eszköztárat.

Egy sor alkalmazás (pl. navigáció, valós idejű követés, nyomvonal regisztrálása, egyes mezőgazdasági alkalmazások) a földrajzi informatika és a helymeghatározó rend-szerek (Global Positioning System - GPS) funkciónak kombinálását igényli. A GPS egyik felhasználása éppen a GIS, amennyiben a GIS adatbázisa GPS-sel gyűjtött ada-tokkal bővül, és a térképek pontosítása szintén GPS-sel szerzett információk alapján történhet. A navigációs célú GPS vevőkészülékei pedig GIS-alapú felhasználói felü-lettel rendelkeznek.

Helymeghatározó rendszer (GPS)

A helymeghatározó rendszer a műholdak segítségével történő helymeghatározás egy komplex technológiája, amely három alapvető alrendszerből épül fel: - az űrszegmensből (műholdak), - a felhasználói rendszerből (vevőkészülékek és szolgáltatások) és - a vezérlőrendszerből (földi vezérlő- és monitorállomások). [29]


Az űrszegmens alapvetően 24 db NAVSTAR műholdból áll (az USA hadseregének tulajdona), a Föld bármely pontján legalább 4 mindig látható. A Föld felszínén mű-ködtetett GPS-vevőkészülék a Föld bármely pontján képes meghatározni a helyzetét a műholdakról vett jelek alapján. [29]

A GPS funkciói: - rögzített pontok vagy mozgó objektumok helyének meghatározása (az összes

többi funkció alapja), - navigáció, - valós idejű követés (a helymeghatározáson túl azonosító és - rendszerint

GSM-hálózatot használó - távközlési funkciót is magában foglal), - nyomvonal-regisztrálás (utólagos követés). A GPS alkalmazási területei [29]: - Katonai alkalmazások: pl. rakéták navigációja, „nem látszó" cél esetén a GPS

terepkövető radarral és inerciális navigációs rendszerrel kombinálva. - Közlekedés: navigáció, valós idejű követés, és nyomvonal regisztrálása (lásd

alább a bekeretezett példák közül az elsőt). Az intelligens navigáció az időköz-ben keletkezett akadályokat, dugókat is jelzi, és szükség esetén újratervezi az ajánlott útvonalat. Ez valós időben karbantartott, a mindenkori forgalmi hely-zetet nyilvántartó adatbázist is feltételez.

- Geodézia: földfelszíni és föld alatti alakzatok megmérése, helyének meghatáro-zása, tervezett létesítmények helyének kitűzése.

- Földrajzi információs rendszer: térképek készítése, pontosítása. - Mezőgazdaság: területfelmérés, munkagépekkel (pl. permetezőgéppel) egyenes

vonal követése (GPS-sorvezető, GPS-robotkormány), precíziós automatavezér-lés (lásd alább a bekeretezett példák közül a másodikat).

- Biztonsági vagy kutatási célú követés: a közlekedésben szokásos járműkövetésen túl veszélyeztetett személyek követése (erre ma már a mobiltelefonok is alkal-masak), lopott járművek megtalálása, vadállatok mozgásának megfigyelése.

- Vészhelyzet: mentők, tűzoltók, rendőrség informálása katasztrófa, baleset vagy veszélyben lévő személy GPS-koordinátáiról.

- Környezetvédelem: lásd alább a bekeretezett példák közül a negyediket. - Szabadidő (sport, játék, „művészet"): repülősport, autósport, vízi sport, túrázás,

„kincsvadászat" (geocashing), nyomvonalgrafika (GPS drawing- lásd még alább a bekeretezett példák közül a harmadikat).

Valós idejű követés haszna: Szállítmányozási vállalatoknál különösen fontos le-het, hogy a járművek mozgása a központból szakaszosan vagy folyamatosan kö-vethető legyen. Ugyanis ha egy szállítmányozó cég mindig pontosan tudja, hogy éppen merre vannak a kamionjai, akkor azokból adott feladatok ellátásához keve-

Precíziós autotnatavezérlés a mezőgazdaságban: A gazda a talajjellemzők alapján az adatbázisban parcellánként meghatározza a trágyázás szükséges mértékét. A mű-trágyaszóró a GPS-érzékelőjének köszönhetően „tudja", hogy éppen melyik par-cellán van, és attól függő Összetételben és adagolással szórja a műtrágyát. [29]

Nyomvonalgrafika (GPS drawing): Túrázók új keletű szórakozása olyan útvo-nal bejárása, amelynek nyomvonalát a GPS-vevőkészülék kijelzőjén visszanézve


egy értelmes szó vagy felismerhető alak látszik. A GPS-játékok e műfaját {29] sze-rint Jeremy Wood és Hugh Pryor találta ki, akik 2000-ben készítették el első raj-zukat, egy kb. 21 kilométer hosszú halat.

Környezetvédelem: Az ágyékkötős őslakosok helymeghatározó készülékkel jár-ják a dzsungelt, hogy az Amazonas hatalmas kiterjedésű őserdeiben feltérképez-zék az illegális fakitermelések, aranybányák, ültetvények és törvénytelenül épí-tett repülőgép-felszállópályák pontos helyét. Ehhez az Amazon Conservation Team (ACT) környezetvédő szervezettől kaptak eszközöket: a GPS-vevőkészüléken felül laptopot és Internet-elérést. Az illegális tevékenységek helyének pontos meghatározásához a Google Mapet is használják. [29]

4 . 8 . 4 . In te rne t , World Wide Web

Nagyon nehéz az Internet mivoltát és jelentőségét röviden úgy összefoglalni, hogy ne csupa elcsépelt közhely legyen az eredmény. Mégis lehetetlen, hogy miután már annyi szó esett a hálózati gazdaságról és az Internet egy csomó más felhasználásáról, ebben a fejezetben ne álljon egy rövid ismertető az Internetről, az e-business éltető közegéről. Különösen, hogy az mára tömegek mindennapi életének ugyanolyan meg-szokott eleme lett, mint a konnektorból folyó áram. Kivéve, hogy az utóbb említettet úgy használhatjuk, hogy közben nem köti le a figyelmünket. Ennyiben az Internet jobban hasonlít a televízióhoz, de attól meg abban különbözik, hogy nemcsak nézői vagyunk, hanem a szereplői is; nemcsak mi figyelünk, minket is figyelnek.

Kezdjük azzal, hogy létezik a kisbetűs internet (az internetwork rövidítése) is, ami egyszerűen egy összetett hálózatot, azaz összekapcsolt alhálózatokat jelent. Itt viszont a nagybetűs Internetről (azaz az International Networkrol) beszélünk, amelyet más összetett hálózatoktól az eredete, a TCP/IP-protokollcsalád alkalmazása, a kiterjedé-se és a nyilvánossága különbözteti meg. (Ebben a szakaszban a protokoll szó még több-ször is szerepelni fog, mert így hívják a hálózati kommunikáció egy-egy szabvány-rendszerét.)

Az Internet egyik előzményének tekinthető az USA katonai célra tervezett ARPANET (Advanced Research Projects Agency NETwork) hálózata, amelynek meg-építését Eisenhower elnök kezdeményezte 1958-ban, és 1969-re készült el. Ez egy -biztonsági okokból - decentralizált és inhomogén hálózat, azaz nagy távolságokra lévő egyenrangú csomópontokat kapcsol össze többszörös utakkal, és benne a csomó-pontok különböző típusú számítógéprendszerek lehetnek. A megoldás lényege:

- Nincs kitüntetett központ, bármely csomópont kiesése esetén a hálózat többi része üzemképes marad.

- A különböző szállítóktól származó számítógépek, eltérő protokollokat alkalma-zó helyi hálózatok is kommunikálni tudnak egymással.

Az előtörténet némileg későbbi keletű, de utóbb nagyobb súllyal ható másik ága, hogy az amerikai egyetemek és kutatóintézetek is kialakítottak intézményi hálózato-kat. Ezeknek eleinte nem volt köze az ARPANET-programhoz, sőt többnyire egy-máshoz sem. A szálak akkor futottak össze, amikor felmerült az intézményi hálózatok


összekapcsolásának gondolata, és éppen azokkal a problémákkal kellett szembenézni, amelyeket a katonai hálózatban már megoldottak; ráadásul az ARPANET protokoll-jának átvétele annak gyártófüggetlensége miatt is kézenfekvően kínálkozott. (Ε pro-tokoll első változata még a hangzatos National Peace Conference - röviden NPC - ne-vet viselte, de legfőbb érdeme pont azoknak a problémáknak a megoldása volt, ame-lyek kezelését a ma TCP/IP néven ismert szabványcsalád is szabályozza.)

Katonai fejlesztések eredményeit felhasználva, egyetemi-kutatóintézeti igé-nyektől motiválva, a National Science Foundation (NSF) - egy kormányzati szerv -támogatásával az Egyesült Államokban 1984-re kiépült az NSFnet nevű országos hálózat, amelynek gerinchálózatát hat szuperszámítógépes egyetemi központ össze-kapcsolása képezte.

Az előtörténet harmadik ágaként meg kell említeni a nyílt rendszerek kialakítása iránt elkötelezett szakmai testületeket, amelyek gyakran egy-egy nagymértékben hordozható termék fejlesztői-felhasználói közösségéből szerveződtek. A szoftverek hordozhatósága, illeszthetősége iránti igényben hamar találkoztak a szoftverfejlesz-tők és a felhasználók érdekei. Ugyanis ezek a tulajdonságok a szoftverfejlesztő számá-ra a szélesebb körben terjeszthetőség miatt a ráfordítások többszöri megtérülését kí-nálják, a felhasználóknak pedig azt az előnyt, hogy az új szoftver megválasztásában kevésbé korlátozzák a meglévő hardverparkja és a már a használatában lévő szoftve-rei, továbbá az utóbb említettek is tartósabban hasznosulhatnak. A szoftverek hor-dozhatóságát és a technikai környezethez illeszthetőségét komolyan befolyásolja an-nak az operációs rendszernek a hordozhatósága, amelyikre a szoftver íródott. Tehát nem véletlen, hogy a nyílt rendszereket pártoló egyik nagy közösség az eleve a legszé-lesebb hordozhatóságra szánt Unix operációs rendszer köré szerveződött. Ez a közös-ség már az Internetet megelőzően saját világméretű kommunikációs hálózattal ren-delkezett (neve: Usenet).

A nyílt rendszerek gondolatának támogatói körében hamar különös jelentőségre tett szert az olyan gyártófüggetlen hálózati kommunikációs szabványok iránti igény, amelyek egyszerre nyitottak kétféle értelemben is:

- támogatják a legkülönfélébb létező hálózati technológiáknak egy hálózatba való összekapcsolhatóságát,

- lehetővé teszik, hogy bármilyen jövőbeli fejlesztés beilleszthető legyen a rend-szerbe anélkül, hogy a hálózati architektúrának is változni kellene (= változtat-hatóság + stabilitás).

Ilyen irányú erőfeszítések eredménye a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal (International Organization for Standardization - ISO13) által 1984-ben rögzített Open System Interconnection (OSI - magyarul Nyílt Rendszerek Összekapcsolása) hétrétegű referenciamodell (röviden: ISO/OSI-modell). [30]

Az említett hét réteg valójában a hálózati kommunikáció eszközeivel megoldandó problémák olyan osztályozása, amely szerint az egymástól függetlenül megoldható problémák különböző' osztályokba (rétegekbe) tartoznak, az egymástól nem függetlenül megoldhatók pedig egyazon osztályba (rétegbe). Ez egyben a hálózati eszközök (köztük a kommunikációs szoftverek) osztályozása is. Ugyanis a modell szerint felépülő hálózati kommunikáció minden eszköze egy meghatározott rétegre tartozó feladatot

13 Az ISO nem betűszó (akkor helyette IOS-nak kellene állni), a görög iszosz (egyenlő) szóra utal ugyan-úgy, mint a sok izo- eló'tagú melléknév (izobár, izochor, izoterm,...).


old meg. Ez a tény, valamint még az, hogy (az egy-egy rétegen belüli együttműködésen túl) közvetlen kapcsolat csak a szomszédos rétegekbe tartozó eszközök közön lehet, és az is csak rögzített (= megha-tározott és változatlan) interfészek közvetítésével, egyszerre alapozza meg a hálózati kommunikáció rendszerének nagyfokú változtathatóságát (fejleszthetőségét) és stabilitását.

Az ISO/OSI-modell nagymértékben épített a korábbi sikeres megoldásokra. így az ARPANET megoldásai közül a következőkre:

- A csomagkapcsolt14 üzenetküldés lebonyolítása az OSI-modell 4. rétegéhez kö-tött feladatként jelenik meg; szabályozása a TCP-protokollra tartozik (teljes ne-vén Transmission Control Protocol).

- Az (esedeg eltérő típusú) alhálózatok összekapcsolásával összefüggő problémák megoldása, pl. a hálózati csomópontok egész világra kiterjedően egyedi azonosí-tása (címe) az OSI-modell 3. rétegéhez kötött feladat; szabályozása az IP-pro-tokollra tartozik (teljes nevén Internet Protocol).

Internetnek azt az összetett hálózatot kezdték nevezni, amelyik az 1980-as évek második felében már átlépte az Egyesült Államok határait. Ez az NSFnetet, az (1989-ig létező) ARPANETet olyan más nagy hálózatokkal kapcsolta össze, mint a már említett Usenet vagy az Észak-Amerikára, Európára és Japánra is kiterjedő BITNET1S.

Az Internet súlyponti felhasználói kezdetben az egyetemek, kutatóintézetek (NSFnet, BITNET) voltak. Az első európai és egyes nemzeti gerinchálózatok létesí-tése is az egyetemek összekapcsolását célozta (lásd EARN - teljes nevén European Academic Research Network - tulajdonképpen a BITNET európai része). Az európai kutatási célú gerinchálózat az EBONE (European Backbone Network) öt nagyvárost (Párizs, Bécs, Genf, München, Stockholm) köt össze, és ez az egyik fontos nemzetközi kapcsolata a magyar gerinchálózatnak, a HBONE-nak. A magyarországi akadémiai hálózat kiépítése 1988-ban kezdődött el, de a szocialista tömb országai elleni embargó miatt a magyar hálózat csak 1990-ben léphetett az EARN-tagok sorába, a teljes körű Internet-elérés pedig 1992-től áll rendelkezésre.

Az Internet fejlődésének az egyetemi, akadémiai szférában megfigyelhető látvá-nyos íve meggyőzte az üzleti szférát, hogy egy, a világot körbefonó közúthálózathoz nagyon hasonló, de annál sokkal gyorsabb és olcsóbb „közlekedést" lehetővé tevő kö-zeg jött létre, ami a vevők elérésének, a kínálat megismertetésének különösen haté-kony eszköze lehet. A kereskedelemhez azonban nemcsak útvonalak kellenek, ha-nem járművek, fuvarozási vállalatok, boltok, színes kirakatokkal (és bankok). Az Interneten ennek megfelelői azok a hálózati alkalmazások, amelyekkel a felhasználók kényelmesen elérhetnek távoli erőforrásokat; online kapcsolatot teremthetnek távoli partnerekkel, megoszthatnak, cserélhetnek, böngészhetnek (értsd: kereshetnek, le-tölthetnek, megtekinthetnek) a hálózat csomópontjaiban szétszórtan elhelyezett do-

14 A csomagkapcsolt üzenetküldés (csomagkapcsolt hálózat) lényege, hogy a nagy üzenet nem egészben, hanem kisebb csomagonként továbbítódik a hálózatban. Ennek két előnye van: (1) Nem fordul elő, hogy egy nagy üzenet valamelyik érintett erőforrást hosszabb időre lefoglalja, más üzeneteket súlyos várakozásra kényszerítve. (2) Hibás továbbítás esetén nem a teljes üzenet küldését, hanem csak egy-egy csomag küldését kell megismételni.

15 A BITNET maga nem a TCP/IP protokollra épül, de közte és az Internet többi része közötti kommu-nikáció viszont igen.


kumentumokat. Az ilyen alkalmazások közül mára legismertebb a World Wide Web (a név rövidített változatai: WWW, W3, Web). - Az Internet üzleti célú alkalmazásának kezdetét az első elektronikus kereskedelmi böngészőprogram, az Internet In Box meg-jelenéséhez kötik (1994).

A WWW meséje úgy kezdődik, hogy „1992-ben a CERN (ConseilEuropéen pour la Recherche Nucléaire - Európai Részecskefizikai Laboratórium) egyik munkatársa -Tim Berners Lee - kidolgozott egy rendszert, amelyet webnek nevezett el. Elképze-lései között szerepelt, hogy grafikus oldalakon lehet az adatok cseréjét megvalósíta-ni." [21] A lényeg a grafikus oldalakon van, mert szöveges adatok elérésére már ko-rábban is létezett hasonló rendszer, a Minnesotai Egyetemen kidolgozott Gopher. A WWW-rendszer jellemző összetevői a következők:

- Olyan számítógépek (web server gépek) az Internet bizonyos csomópontjaiban, amelyeken fut egy kiszolgáló program (web server program, http-kiszolgáló). A ki-szolgáló dolga, hogy a böngészőtől hozzáérkezett URL-be foglalt elérési útvo-nallal azonosított HTML-dokumentumot letöltse a böngészőbe. Előfordulhat, hogy az említett elérési útvonal nem dokumentumra, hanem programra (szol-gáltatásra) mutat, akkor a kiszolgáló a hivatkozott programot megfuttatja, és a program által - egy mögöttes adatbázisból vett adatokat felhasználva - dinami-kusan előállított HTML-dokumentumot tölti le a böngészőbe.

- Webhelyek (web site-ok). Egy webhely hivatkozásokkal összekapcsolt HTML-dokumentumokat (weboldalakat) jelent. A belépési pontja rendszerint egy kitüntetett weboldal, a honlap (home page). Mind a webhelyek, mind a weboldalak saját címmel (URL) rendelkeznek.

- Böngészőprogram (browser), amely a felhasználó előtti kliensgépen fut. A felhasz-náló ebben kezdeményezheti egy adott című weboldal letöltését, vagy ha előző-en egy keresőszolgáltatás (pl. Google) weboldalát töltötte le, abban ismeretlen című weboldal tartalmi elemek alapján való keresését kérheti; továbbá a letöl-tött weboldalt (HTML-dokumentumot) a böngésző jeleníti meg.

A WWW-rendszer fejlesztésének keretében több új fogalom - szabvány és eszköz -született:

- HTTP-szabvány (Hypertext Transfer Protocol): A kiszolgáló és a böngésző kö-zött HTML-dokumentumok formájában bonyolított kommunikáció szab-ványa.

- HTML-nyelv (Hypertext Markup Language - hiperszöveges jelölőnyelv): Ezen a nyelven írható le, hogy a böngészőben mit és hogyan kell megjeleníteni. Egy HTML-dokumentum tartalmát HTML-parancsok és velük közrezárt megjele-nítendő szövegek vagy beágyazott dokumentumok (vagy beágyazottan megfut-tatandó programrészletek, parancsfájlok) hivatkozásai képezik.

- URL (Uniform Resource Locator - egységes erőforrás-lokátor): Az elérendő weboldal, webhely, kiszolgáló címe az Interneten. Ez egy szimbolikus cím, amely tartalmazza a kiszolgáló nevét és a dokumentum elérési útvonalát. Az URL-re példa a http:/!www.bgf.hu/egysegek/tartabm/?org_Id=21&c_Id=22, ebben a http az átviteli protokoll azonosítója, a www.bgf.hu a kiszolgáló azonosítója, a többi pedig az elérési útvonal.

A felhasználó figyelmének középpontjában nem az őt kiszolgáló WWW-rend-szer összetevői és működési mechanizmusa áll, hanem a rendszerrel elérhető tar-

http://www.bgf.hu/egysegek/tartabm/?org_Id=21&c_Id=22

http://www.bgf.hu


talom, ezért aztwb alatt gyakran a WWW-rendszerrel elérhető teljes dokumentum-halmazt értik.

Az Internet és a ráépülő alkalmazások használata nemcsak előnyöket, hanem újfaj-ta veszélyeket, biztonsági kockázatokat is rejt magában. Nevezetes problémák:

- a hálózatra kapcsolt eszközeink, adataink illetéktelen elérés, felhasználás vagy bármüyen más támadás elleni védelme;

- a hálózaton továbbított adatok, dokumentumok bizalmasságának megőrzése; - a hálózati szereplők (szolgáltatók és ügyfelek, eladók és vevők), valamint háló-

zati eszközök (webszerverek) azonosíthatósága; - elektronikus dokumentumok hitelesíthetősége. A felsorolt témák mindegyike sokféle (technikai, alkalmazási, jogi,. . .) szempont-

ból hosszasan tárgyalható lenne. Azonban a következő szakasz ezek közül csak két, egymáshoz is szorosan kapcsolódó technikát emel ki, amelyekre az adatok bizalmas-sága és hitelessége, valamint eszközök és szereplők azonosítása egyaránt támaszkod-hat: a titkosítást és az elektronikus aláírást.

Ha az olvasó a számítógép-hálózatokról, az Internetről, a WWW-ről vagy a hálóza-ti biztonsági kérdésekről bővebben akar tájékozódni, rengeteg forrás áll rendelkezés-re, a mellékelt irodalomjegyzékből ajánlható a [10], a [21], a [23], a [24], a [26] és a [30].

4 . 8 . 5 . Adatok (dokumentumok) titkosítása és az elektronikus aláírás

A titkosítás (azaz a kriptográfia) lényege egy Τ(Κ1, NySz) = TSz transzformáció. Ebben Τ egy olyan titkosító algoritmus, amely a KI kulcs felhasználásával az NySz nyílt szö-veget egy TSz titkos szöveggé alakítja át. Az utóbbiból az eredeti nyílt szöveg egy újabb F(K2, TSz) = NySz transzformációval fejthető vissza. A bizalmasság megőrzé-sét az szolgálja, hogy a titkosítás után az NySz szöveg csak a Κ2 kulcs birtokában vagy költséges és időigényes kódfeltörő algoritmussal (kriptoanalízissel) lesz hozzáférhető. A kriptográfia célja olyan titkosítási eljárások (matematikai algoritmusok) kidolgo-zása, amelyeknél a kódfeltörés vállalhatatlan ráfordítással jár (pl. a leggyorsabb szá-mítógépeknek is annyi ideig kellene dolgozni rajta, mint mondjuk a naprendszerünk életkorának többszöröse).

Korábban jellemzően a szimmetrikus kulcsú titkosítási eljárások terjedtek el, azaz olyanok, amelyeknél KI = Κ2 = Κ. Ha egy társaság tagjai titkosan akartak levelezni egymással, valahogy ki kellett osztaniuk egymás között a Κ kulcsot.

Az aszimmetrikus kulcsú titkosítás (KI ≠ Κ2) egy olyan lakathoz hasonlítható, amelyhez két kulcs tartozik, az egyik zárja, a másik pedig nyitja a lakatot. A kulcsok használati módja miatt ezt a megoldást másképpen nyilvános kulcsú titkosításnak is nevezik. Ugyanis minden személyhez tartozik egy egyedi (KI, Κ2) kulcspár, amely-ből az egyik, mondjuk a KI nyilvános, a másik pedig csak a tulajdonosa által ismert privát kulcs. Véve a címzett KI nyilvános kulcsát, az NySz üzenetből előállíthatjuk azt a Τ(Κ1, NySz) = TSz titkos szöveget, amelyikből csak a KI kulcs privát Κ2 párjá-nak felhasználásával lehet visszaállítani az Μ(Κ2, TSz) = NySz üzenetet.


Az 1978-ban R. Rivest, A. Shamir és L. Adleman által javasolt RSA-algontmus16, olyan nyilvános kulcsú titkosítás, amelynél a kulcsképzés módja gyakorlatilag kizár-ja, hogy a nyilvános kulcs alapján a titkos kulcs előállítható legyen. Ráadásul a Τ(...) és az F(...) transzformációk nem különböznek, rájuk ezért a továbbiakban a közös RSA(...) jelölést alkalmazhatjuk; amellett a KI és a Κ2 kulcsok szerepe felcserélhető. Az utóbbi két tény képlettel tömören és összevontan így írható le:

RSA (Κ2, RSA(K1, NySz)) = RSA (KI, RSA(K2, NySz)) = NySz. Szemléletesen az RSA - dtkosító algoritmus egy olyan kétkulcsos lakat, amelyet

ha a KI kulccsal zárunk le, akkor a Κ2 kulccsal lehet kinyitni, de a Κ2 kulccsal is zár-ható, és akkor a KI kulccsal nyitható. Az RSA-algo ritmust ez a tulajdonsága nemcsak titkosításra, hanem elektronikus aláírás készítésére is alkalmassá teszi, hiszen ha a nyi-latkozattevő a privát kulcsával titkosítva közread egy szöveget, akkor abból a nyílt szöveg kizárólag az ő egyedi nyilvános kulcsával fejhető vissza, következésképpen csak az lehet a nyilatkozó, akié a nyilvános kulcs, és a titkosítás óta a szöveg bizonyo-san nem változott. Amit itt elmondtunk, az már majdnem az elektronikus aláírás. A gyakorlatban a dokumentum aláírása céljából nem a dokumentumot kódolják az alá-író privát kulcsával, mert az költséges megoldás lenne, hanem az alábbi eljárást alkal-mazzák:

- Aláírás készítése: A dokumentumból készül egy annál lényegesen kisebb terje-delmű ún. lenyomat, és ez transzformálódik az aláíró privát kulcsával, majd csa-tolódik aláírásként a dokumentumhoz. A lenyomat olyan algoritmussal készül, hogy a dokumentum legkisebb változtatása előtti és utáni lenyomat nem lehet azonos egymással.

- Aláírás ellenőrzése: A dokumentumból készül egy lenyomat ugyanúgy, mint az aláíráskor, és a csatolt aláírásból is visszafejtik a lenyomatot a közölt nyilvános kulccsal. Ha a kapott két lenyomat azonos, akkor az bizonyítja, hogy az aláíró a közölt nyilvános kulcs privát párjának a tulajdonosa, és az aláírás óta a doku-mentum nem változott. Ezen a ponton az aláíró azonosításához már csak egy lé-pés van hátra, meg kell bizonyosodni arról, hogy ki kulcs tulajdonosa. Ebben se-gítenek a hitelesítésszolgáltatók által kibocsátott tanúsítványok.

Az elektronikus aláírás az alábbi képességeivel a hitelesség megállapításához (lásd a 2.5.4. szakaszban) ugyanolyan jogi garanciákat nyújt, amilyeneket elvben a hagyo-mányos aláírásnak is tulajdonítanak:

- Azonosítja az aláírót (amennyiben megbízható a tanúsítvány, és a technológia biztosítja, hogy a privát kulcshoz csak a tulajdonosa férhet hozzá).

- Leleplezi a hamisítást: ha az aláírás után változott az adat, akkor ezt a tényt egy-értelműen megállapíthatóvá teszi.

- Letagadhataüan a ténylegesen tett nyilatkozat: ha az aláírás óta az adat változat-lan, akkor ez a tény is egyértelműen megállapíthatóvá válik az aláírás által.

16 Az RSA-szisztémát az ISO 9796:1991 szabvány rögzíti. Mivel az RSA-titkosítás kb. 1000-szer lassúbb, mint az IBM által fejlesztett, szimmetrikus kulcsú DES-titkosítás (DES = Data Encryption Standard -ANSI-szabvány), a gyakorlatban az RSA-t a DES-titkosítás triple-DES változatával kombinálják, azaz az adott kommunikációra egyszer használatos DES-kulcsot RSA-val titkosítva küldik meg a partner-nek. így működik a legnépszerűbb PGP (Pretty Good Privacy) freeware kriptorcndszcr is, amely P.R. Zimmermann fejlesztése.


Az elektronikus aláírás nemcsak dokumentumok hitelesítésére, hanem szemé-lyek, szervezetek és hálózati eszközök (pl. szerverek azonosítására) is alkalmas. Ugyancsak az elektronikus aláírás technikáján alapul a hagyományos keltezés digitá-lis megfeleló'je, a függeden szolgáltatótól kérhető elektronikus időbélyegzés. - Ma-gyarországon a 2001. évi XXXV. törvény rendelkezik az elektronikus aláírás haszná-latának szabályairól és a kapcsolatos szolgáltatásokról. Ennek ellenére az azóta eltelt években az elektronikus aláírás használata még nem nagyon terjedt el, elsősorban azért, mert a kapcsolódó szolgáltatások itt drágának számítanak. Az elektronikus ügyintézésben is többnyire inkább a kormányzat által létrehozott ügyfélkapurend-szer segítségével azonosítják az ügyfeleket.

ÖSSZEFOGLALÁS

1. Az üzleti alkalmazások célszerű osztályozási szempontjai: a feldolgozás módja, az üzleti tevékenység támogatott szintje és az integráltság foka.

2. Az IT a gazdasági szervezeteknél nem cél, hanem eszköz (infrastruktúra), a fej-lesztése alárendelendő az üzleti stratégiának.

3. Az üzleti folyamatok újraszervezése nélküli IT-fejlesztés még akadályozhatja is a megújulást, mert 5> bebetonozza" az elavult folyamatokat és az alkalmadan szervezeti struktúrát.

4. Az IT egy kitüntetett eszköz, mert alapvető szerepe van az üzleti stratégia alakí-tásában, a piac határainak és jellemzőinek újradefiniálásában, a verseny szabá-lyainak módosításában, a versenyelőnyt jelentő szervezeti megújulásban.

5. A végrehajtást támogató üzleti alkalmazások fejlődésének főbb állomásai: (1) kiragadott, nagy tömegben előforduló, könnyen automatizálható feladatok megoldása kötegelt feldolgozási módban EDP-vel; (2) tranzakciófeldolgozás fájlrendszerekre alapozva; (3) ugyanez adatbázisra alapozva.

6. Az egyes vezetési szinteket támogató alkalmazás fejlődésének főbb állomásai: (1) előre definiált jelentések produkálására alkalmas MIS (középvezetői szinten); (2/a) majd EIS (a stratégiai vezetés szintjén); (2/b) a stratégiai döntéseket előkészítő DSS; (3) a MIS, az EIS a a DSS szolgáltatásokat OLAP-alapon integráló ΒΙ.

7. Az információs rendszerek integráltsága alatt egységesítést, (legalább koncepcio-nális) teljességet, valamint a rendszer moduljainak az előbbi kettőn alapuló együttműködő képességét kell érteni.

8. Megfontolandó, érdemes-e lecserélni a jól bejáratott szigetrendszereket, ha a szervezet egymástól viszonylag fuggeden sokféle tevékenységet folytat, amelyek nincsenek egymással input-output kapcsolatban, nem osztoznak közös erőfor-rásokon, szinte csak a cégszintű pénzügyi elszámolás kapcsolja össze őket.

9. A hálózad gazdaság nemcsak az e-businesst, hanem annak társadalmi-környe-zeti hatásait is jelenti, mindazt, amiben az új gazdaság különbözik az internetes közeg létezése előttitől. Mindent, amitől más a tér és az idő; más a piac (benne a verseny és az együttműködés is); más az életmód, a kultúra, a társadalom, és má-sok lesznek a jogszabályok is.

10. Az e-business kialakulásának történed állomásai: kezdetben a számítástechni-ka és az üzleti kommunikáció fejlődése külön utakon; az 1980-as években meg-


jelennek a vállalatközi információs rendszerek; 1995-1999: kialakul az elektronikus kereskedelem (eCommerce), és elterjednek az ezt támogató B2C-alkalmazások; 2000-2001: megjelennek a vállalkozások közötti együttműködést támogató i?2iJ-megoldások, majd az első elektronikus piacterek; 2002-: elektronikus piacte-rek hálózatának építése.

11. A CRM- és az SCM-alkalmazások csak azután váltak népszerűvé, hogy a ver-senynek az új közegre - a hálózati gazdaságra - jellemző vonásai az üzleti tevé-kenységben a vevőkkel való kapcsolattartásra, a partnerekkel való együttműkö-désre helyezték át a hangsúlyokat, és szükségképpen az ügyfélközpontú, illetve ellátásilánc-központú stratégiák felé terelték a vállalkozásokat.

12. A szakértői rendszerekkel nem küszöbölhető ki az emberi közreműködés, de a segítségükkel átlagos felkészültségű munkatárs is magas szintű teljesítményt nyújthat valamilyen célzott, szűkebb területen.

13. Nemcsak a hivatali vagy vállalati ügyintézéssel, de a műszaki tervezéssel, szoftver-fejlesztéssel foglalkozó irodák esetében is a hatékonyságot jelentősen javíthatja egy, a csoporton belüli kommunikációt, együttműködést és koordinációt együttesen tá-mogató alkalmazás, egyszóval csoportmunka-támogató rendszer használata.

14. Speciális célú csoportmunka-támogató rendszer a folyamatmenedzsment-(\workflow management) alkalmazás (ügymenetkezelésnek is fordítják), amely a te-vékenységek folyamattá szervezésére és a folyamat vezérlésére helyezi a hang-súlyt, és így a folyamatintegráció egyik fontos kereteszköze is.

15. A projekt fogalma többféle minőségben is kapcsolódik az üzleti alkalmazások-hoz. Egyrészt esz&teminőségben, amennyiben az üzleti alkalmazások fejlesztése általában projektkeretben hajtható végre; másfelől cé/minőségben, amikor egy alkalmazás kifejezetten a projektmenedzsment (tervezés, végrehajtás, értékelés) támogatását szolgálja.

16. Az egyik, szinte minden üzleti alkalmazásban (TPS, ERP, Bl) jelen lévő IT-megoldás az adatbázis, amely az adatok elvárható időszerűsége, elérhetősége és felhasználásának módja tekintetében gyökeresen átírta azokat a szabályokat, amelyeket addig az emberiség az adatok papíron rögzítése és feldolgozása lehe-tőségének birtokában megszokott. Az integrált vállalatirányítási rendszerek legtöbb előnye a szervezeti szinten közös adatbázison alapul.

17. Az adattárház egy, az adatokat lekérdezési, elemzési műveletekre optimalizált szerkezetben tároló adatbázis, amely a kiszolgált vezetési szintek igényeinek megfelelően aggregált adatokat is tartalmaz, különböző forrásokból nem tranz-akciónként, hanem adott periódusonként és az adatértékek történetiségének megőrzésével frissítődik.

18. A többdimenziós modell elnevezése onnan van, hogy az általa nyújtott látszat ana-lóg a geometriai tér tulajdonságaival: A modell egy olyan absztrakt tér, amelyben a csoportképző, osztályozó szerepet betöltő adatok (dimenzióadatok) segítségével meghatározható bármely osztály elemei (egyedei) egymás közelében helyezkednek el. így az egy osztályba tartozó elemeket nem a teljes térben kell keresni, mert an-nak csupán egy kisebb részét (hipersíkját, szeletét, hasábját) töltik ki.

19. Az OLAP-eszköztár elemei céljukat tekintve előfeldolgozást, tudásfeltárást és meg-jelenítést szolgáló eszközök lehetnek.

20. Ha szögesen különböző módszerek azonos eredményre vezetnek, akkor az elvo-natkoztatható következtetési szabály különös figyelmet érdemel.


21. A gazdasági szervezetek számára elsősorban az eszközök, az erőforrások (ingat-lan, közműhálózat, úthálózat, járművek) elérése, az áruforgalommal érintett szereplők és pontok (szállítók, vevők, raktárak) területi eloszlása, valamint az üzleti tevékenység (környezeti, piaci, jogi) tényezőinek területi függősége miatt lehet szükség a GIS funkcióira.

22. Szállítmányozási vállalatoknál különösen fontos lehet a GPS egyik szolgáltatá-sa, a járművek mozgásának valós idejű követése, a központban az útvonal szaka-szos vagy folyamatos megjelenítése. Ugyanis ha egy szállítmányozó cég mindig pontosan tudja, hogy éppen merre vannak a kamionjai, akkor azokból adott fel-adatok ellátásához kevesebb is elég lehet.

23. Az Internet súlyponti felhasználói kezdetben az egyetemek, kutatóintézetek voltak, de az Internet fejlődésének náluk megfigyelhető látványos íve meggyőz-te az üzleti szférát, hogy egy, a világot körbefonó közúthálózathoz nagyon ha-sonló, de annál sokkal gyorsabb és olcsóbb „közlekedést" lehetővé tevő közeg jött létre, amely a vevők elérésének, a kínálat megismertetésének különösen ha-tékony eszköze lehet. A kereskedelemhez azonban nemcsak útvonalak kelle-nek, hanem járművek, fuvarozási vállalatok, boltok, színes kirakatokkal (és bankok). Az Interneten ennek megfelelői azok a hálózati alkalmazások, ame-lyekkel a felhasználók kényelmesen elérhetnek távoli erőforrásokat; online kapcsolatot teremthetnek távoli partnerekkel, megoszthatnak, cserélhetnek, böngészhetnek a hálózat csomópontjaiban szétszórtan elhelyezett dokumentu-mokat. Az ilyen alkalmazások közül mára legismertebb a World Wide Web.

24. Az Internet és a ráépülő alkalmazások használata nemcsak előnyöket, hanem új-fajta veszélyeket, biztonsági kockázatokat is rejt magában.


1. Az üzleti alkalmazások milyen kategóriáit különböztetheü meg a feldolgozás módja szerint?

2. Az üzleti alkalmazások milyen kategóriáit különböztetheti meg az üzleti tevé-kenység támogatott szintje szerint?

3. Az üzleti alkalmazások müyen kategóriáit különböztetheti meg az integráltság foka szerint?

4. Az IT üzleti alkalmazásának müyen megújulási szintjei különböztethetők meg a Venkatraman-modell szerint?

5. Milyen jellemzői voltak a kezdeti EDP-alkalmazásoknak? 6. Az adat, ületve az információ milyen minőségi jellemzőit javította a kötegelt fel-

dolgozás tranzakcióvezérelt feldolgozással való felváltása? 7. Az adatbáziskezelő rendszerek alkalmazásával mién vált megbízhatóbbá a

tranzakciófeldolgozás? 8. Mi a hasonlóság, ületve a különbség a MIS és az EIS között? 9. Mi a hasonlóság, ületve a különbség az EIS és a DSS között?

10. Müyen feladatai vannak a DSS-nek? 11. Tipikusan milyen szolgáltatásokat nyújt a DSS? 12. Milyen viszonyban áll a MIS, az EIS és a DSS a BI-vel? 13. Milyen viszonyban áll az OLAP-rendszer a BI-vel?


14. Mit „bányásznak" az adatbányászat alkalmazásával? 15. Mi a viszony a következő fogalmak között: adattárház, többdimenziós adatné-

zet, OLAP-rendszer, adatbányászat, DSS? 16. Milyen szolgáltatásokat nyújt a BI-alkalmazás? 17. Miért nem eredményez szervezeti szintű integrációt a szigetrendszerek közötti

kommunikáció megteremtése? 18. Mondjon példát az adat-, az alkalmazás-, az eljárás- és a folyamatintegrációra! 19. Milyen előnyei vannak a szervezeti szinten integrált rendszernek? 20. Mit jelent a lekérdezésalapú integráció? 21. Adjon példákat arra, hogy hálózati gazdaság megváltoztatja a teret, az időt; a pi-

acot (a versenyt, az együttműködést); az életmódot, a kultúrát, a társadalmat és a jogszabályokat!

22. Melyek a tipikusan e-businesst támogató IT-szolgáltatások? 23. Mik a CRM operatív funkciói? 24. Mik a CRM analitikus funkciói? 25. Mik az SCM operatív funkciói? 26. Mik az SCM analitikus / stratégiai funkciói? 27. Milyen összetevői vannak a szakértői rendszernek? 28. Milyen tipikus alkalmazási célok jellemzik a szakértői rendszereket? 29. Hogyan jellemezhetők a szakértői rendszerek a tudás forrása és a tudás repre-

zentációja tekintetében? 30. Milyen megoldással élő rendszereket hívják tudásalapú rendszereknek? 31. Az IT irodai alkalmazásai az irodai tevékenység milyen jellemzőivel állnak

összefüggésben? 32. A csoportmunka támogatása keretében mit jelent a kommunikáció, az együtt-

működés és a koordináció támogatása? 33. Mi a szerepe a folyamatmenedzsment-rendszer - WFMC-referenciamodell sze-

rinti - összetevőinek? 34. Mi értünk projekt alatt? - Mi indokolhatja egy feladat projektkeretben való

megoldását? 35. Milyen szolgáltatások jellemzik a projektmenedzsmentet támogató alkalmazást? 36. Min alapszik az adatbázis programfüggetlensége? 37. Elérhetőség, időszerűség és a felhasználás lehetősége tekintetében hasonlítsa

össze a papíron és az adatbázisban tárolt adatokat! 38. Miben hasonlítanak, illetve miben különböznek az OLTP-adatbázis és az adat-

tárház? 39. Mit reprezentál egy n-dimenziós adatcella (elemi adatkocka), és mit reprezen-

tálnak a dimenziói? 40. Az elemzési műveletek végrehajtása szempontjából miért előnyös a többdimen-

ziós modell? 41. Milyen feladatot lát el az OLAP köztes rétege? 42. Milyen - a tudásfeltárást és a megjelenítést egyszerre szolgáló - műveletek értel-

mezhetők az OLAP-adatkockákon? 43. Mi a lényeges különbség a statisztikai és a heurisztikus elemzési módszerek között? 44. A heurisztikus módszerek köréből mondjon példát a csoportosításra, az osztá-

lyozásra és az asszociációs szabályok keresésére!


45. Jellemzően milyen szakalkalmazásokba épül be a GIS? 46. A különféle szakalkalmazások a GIS milyen funkciót használják ki? 47. Milyen funkciók jellemzik a GPS-t? 48. A GPS alkalmazásai közül emelje ki az üzleti célúakat! 49. Milyen ágai voltak az Internet előtörténetének? 50. Mit jelentenek a hálózati kommunikáció ISO/OSI-modelljének rétegei? - Az

OSI-modell milyen megoldásokat vett át az ARPANET-től? 51. A magyar háló számára mióta adott a teljes körű Internet-elérés? 52. Mik a fő összetevői a WWW-nek? - Milyen új fogalmak és szabványok kapcso-

lódnak a WWW-hez? 53. Milyen veszélyekkel, biztonsági kockázatokkal jár az Internet és a ráépülő alkal-

mazások használata? 54. Mi a különbség a szimmetrikus és az aszimmetrikus titkosító algoritmusok között? 55. Mik az elektronikus dokumentum hitelességének összetevői? 56. Hogyan működik a nyilvános kulcsú algoritmuson alapuló elektronikus aláírás? 57. Miért van szükség az elektronikus aláírást hitelesítő szolgáltatókra?


[1] DR. ABONYI JÁNOS ( s z e r k ) : Adatbányászat - a hatékonyság eszköze. Gyakorlati út-mutató kezdőknek és haladóknak. Budapest, 2006, Computerbooks.

[2] ALLEN, THOMAS J. - MORTON, MICHAEL S. SCOTT (SZERK.): Information Technology and the Corporation of the 1990s - Research Studies. New York - Ox-ford, 1993, Oxford University Press.

[3] ANDERSON, CHRIS: Hosszú farok -A végtelen választék átírja az üzlet szabályait. Bu-dapest, 2006, HVG Könyvek.

[4] BODON F.: Adatbányászati algoritmusok. 2005. http://www.cs.bme.hu/bodon [5] CODD, Ε. F. ÉS MÁSOK: Providing OLAP (On-line Analytical Processing) to

User-Analysts: An IT Mandate. 1993, Arbor Software. [6] FEHÉR PÉTER: Munkafolyamat (workflow) menedzsment. Budapest, 2004, Buda-

pesti Corvinus Egyetem. http://informatia.bke.hu/root/web/homepagejiewlPublikaciok.nsfl0l60f8c213a6ad.be dacl25704d00276Sbd/$FILE/Workflow.pdf

[7] FUTÓ IvÁN: Információtechnológia a 90-es években. In Futó Iván - Molnár Bá-lint - Gerencsér András: Válogatott fejezetek az információmenedzsment témaköré-ből. Budapest, 2000, BKÁE.

[8] GÁBOR ANDRÁS: Intelligens iroda. In Futó Iván - Molnár Bálint - Gerencsér András: Válogatott fejezetek az információmenedzsment témaköréből. Budapest, 2000, BKÁE.

[9] GANESHAN, RAM - HARRISON, TERRY P.-. An Introduction to Supply Chain Management, http://lcm.csa.iisc.ernet.in/scm/supply_chain_intro.html

[10] GRAF, HAGEN: Állítsuk meg az adatkémeket! Budapest , 2005, Panem. [11] HALASSY BÉLA: Az adatbázis-tervezés alapjai és titkai. Budapest, 1994, Magyaror-

szági IDG Lapkiadó Kft. [12] HAMMER, MICHAEL -CHAMPY, JAMES: Λ vállalati folyamatok újraszervezése (Busi-

ness Process Reengineering). Budapest, 1996, Panem - McGraw-Hill.

http://www.cs.bme.hu/bodon

http://informatia.bke.hu/root/web/homepagejiewlPublikaciok.nsfl0l60f8c213a6ad.be

http://lcm.csa.iisc.ernet.in/scm/supply_chain_intro.html


[13] HAN, JIAWEI - KAMBER, MrcHELiNE: Adatbányászat - Koncepciók és technikák. Bu-dapest, 2004, Panem.

[14] HETYEI JÓZSEF: ERP rendszerek Magyarországon a 21. században. Budapest, Computerbooks , 2004.

[15] ΗΕΤΥΕΙ JÓZSEF: Vezetői döntéstámogató és elektronikus üzleti megoldások Magyaror-szágon. Budapest, 2001, Computerbooks.

[16] HLCKS, DON - KARABAKAL, NEJAT: Supply Chain Strategic Planning: Tools and Methodology. http://supplychain.ittoolbox.com/pub/YB121201/YB12120Lhtm

[17] KÁNTOR LÁSZLÓ: Neurális hálózatok a technikai elemzésben - Szakdolgozat. Buda-pest, 2007, BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar.

[18] KÁPOLNAI ANDRÁS - NEMESLAKI ANDRÁS - PATAKI RÓBERT: E-business stratégia vállalati felsővezetőknek. Budapest, 2002, Aula.

[19] DR. KATONA ENDRE-. Térinformatika - Előadásjegyzet. Szeged, 2007, S Z T E K é p -feldolgozás és Számítógépes Grafika Tanszék, http://www.inf.u-szeged.hu/~kato-na/gis.pdf

[20] KORCSMÁROS ISTVÁN: Szövegbányászat (text mining) - új fogalom az üzleti intelli-gencia témakörében. 2003. http://www.controllingportal.hu/index.php. ?doc=tk_t&t=16&d=75

[21] KOVÁCS GÁBOR: Internet ismeretek - Kézirat. 2003, Magyar Elektronikus Könyv-tár. http://mek.oszk.hu/01300/01308/

[22] KOVÁCS LÁSZLÓ: Adatbázisok tervezésének és kezelésének módszertana. Budapest, 2004, Computerbooks .

[23] KÖDMÖN JÓZSEF: Kriptográfia - Az informatikai biztonság alapjai - A PGP kriptorendszer használata. Budapest, 1999.

[24] LÁSZLÓ JÓZSEF: Internet a világhálózat - Net, Web meg a többiek. Budapest , 2007, Computerbooks.

[25] MOJZES IMRE - TALYIGÁS JUDIT: Az elektronikus kereskedelem. Budapest , 2006, ΒΜΕ. [26] NEMETZ TIBOR - VAJDA ISTVÁN: Algoritmusos adatvédelem. Budapes t , 1991, Aka-

démiai Kiadó. [27] SELL, PETER S.: Expert Systems: A Practical Introduction. UK, 1985, Halsted Pr. [28] SIDLÓ CSABA: Adattárház rendszerek - Diplomamunka. Budapest, 2003, ELTE. [29] SZAJKÓ VIKTÓRIA: A GPS térhódításának elemzése - Szakdolgozat. Debrecen,

2007, Debreceni Egyetem. http://dspace.hb.unideb.hu:8080/dspace/bitstream/2437/2142/1/szakdoga_pdfpdf

[30] TANNENBAUM, ANDREW S.: Számítógép-hálózatok. Budapes t , 2004, Panem. [31] TlKK DOMOKOS (SZERKÓ: Szövegbányászat. Budapest, 2007, TYPOTEX. [32] TRAUTMANN BALÁZS: Doboztó l dobozig. Computerworld, 2004. 37. sz.

http:llcomputeTworld.hu/archiv.php?id=26473 [33] VERZUH, ERIC: Projektmenedzsment. Budapes t , 2006, H V G Könyvek. [34] VIHAROS ZSOLT JÁNOS: Intelligens módszerek gyártán folyamatok modellezésében és

optimalizálásában - PhD-értekezés. Budapest, 1999, ΒΜΕ - MTA SZTAKI. http:llwww.sztaki.hu/~vihaTOslhomepagelPhDIDisszertacio_pdf.pdf

[35] WORKFLOW MANAGEMENT COALITION (WFMC): Workflow Reference Model. 1993. http://www.wfinc.org/standards/referencemodel.htm

http://supplychain.ittoolbox.com/pub/YB121201/YB12120Lhtm

http://www.inf.u-szeged.hu/~kato-

http://www.controllingportal.hu/index.php

http://mek.oszk.hu/01300/01308/

http://dspace.hb.unideb.hu:8080/dspace/bitstream/2437/2142/1/szakdoga_pdfpdf

http://www.sztaki.hu/~vihaTOslhomepagelPhDIDisszertacio_pdf.pdf

http://www.wfinc.org/standards/referencemodel.htm

A szoftver életciklusa

A fejezet szerzője: Dr. Gyurkó György

5.


5.1. Bevezetés 5.2. Szoftveréletciklus-folyamatok szabvány (MSZISO/IEC12207) 5.3. Életciklusmodellek, megközelítési módok és módszertanok 5.4. Szoftverek általános minőségi jellemzői (MSZ ISO/IEC 9126)

Kulcsfogalmak

Alkalmazásportfólió-menedzsment

Funkcionalitás - szoftverminőség

Használhatóság - szoftverminőség

Hatékonyság - szoftverminőség

Hordozhatóság - szoftverminőség

Igazolás és érvényesítés

Integráció - a fejlesztési folyamatban

Iteratív és inkrementális fejlesztés

Karbantarthatóság - szoftverminőség

Kivitelezés - a fejlesztési folyamatban

Konfigurációkezelés

Követelményelemzés

Megbízhatóság - szoftverminőség

Megközelítési mód és módszertan

Problémakezelés

Rendszerszervezési változatok

Szoftveréletciklus

Szoftverkarbantartás

Szolgáltatásmenedzsment

Változáskezelés

Szoftvermenedzsment

Tervezés - a fejlesztési folyamatban

Vízesésmodell

V-modell

A SZOFTVER ÉLETCIKLUSA 237

5 . 1 . BEVEZETÉS

5 .1 .1 . Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet a gazdasági szervezetek információs rendszerét alkotó alkalmazások, szoftverek teljes életciklusával - beszerzésével vagy fejlesztésével, bevezetésével, üze-meltetésével, karbantartásával - kapcsolatos szakmai, támogatási és szervezeti (irá-nyítási) feladatokról kíván áttekintést adni.

A szoftverek életciklusáról, tartalmáról, fázisokra tagolásáról a szakirodalomból igen változatos képet alkothat az olvasó, különösen ha a különböző munkák különbö-ző érintettek nézőpontjából közelítenek a témához. Akár a megrendelő vagy a szállító szemléletét; akár a vállalati menedzser, a projektmenedzser, a fejlesztő informaükus, az üzemeltető vagy a felhasználó szemléletét nagyon eltérő horizontok jellemzik. Egy szoftver időben legtágabban vett életciklusa a gondolat megszületésétől a fejlesztésen / beszerzésen, bevezetésen, használaton, többszöri karbantartási alkalmakon át a visszavonásig tart; viszont pl. a fejlesztő team számára csak a követelmények megha-tározásával (vagy az után) kezdődik, és már a bevezetéssel befejeződik. - Ε fejezet író-ja mind az egyoldalúságot, mind a legszélesebb körben elfogadott nézetektől elru-gaszkodó n-plusz-egyedik teória konstruálását elkerülendő, annak megítélésében, hogy a szoftveréletciklust tárgyalva miről (milyen folyamatokról) kell szólni, az MSZ ISO/IEC 12207 szabványt (továbbiakban ISO 12207) vette alapul. Ε szabvány egyik erőssége éppen az, hogy a szoftvertermékekkel és szoftverszolgáltatásokkal

- beszerzői, - szállítói, - fejlesztői, - üzemeltetői, - karbantartói, - vezetői, - minőségbiztosítói és egyéb támogatói, valamint - felhasználói

szerepben érintettek mindegyikének szempontjait figyelembe veszi. Persze a fejezet, illetve annak 5.2. szakasza nem egyszerűen csak az ISO 12207-et tárgyal-

ja, speciális területeket illetően pl. a CCTA támogatásával született ITIL-módszertanra is támaszkodik. Azonban az említettekkel együtt is az ISO 12207 szabvány a folyamatoknak és tevékenységeknek csak egy leltára, egy - a hogyan és a miért kérdések iránt közömbös -üres keret Ezért az 5.2.6. szakasz, valamint az 5.3. alfejezet inkább a hogyan kérdésre kíván-nak válaszolni, de már csak a szoftverfejlesztési folyamatra és annak szűkebb környezetére korlátozva a horizontot. Az 5.3. alfejezet a hogyan tekintetében egyaránt figyelembe veszi a vállalati / üzleti vezetés, a projektmenedzsment és a fejlesztő szempontjait.

A miért kérdésre az 5.4. alfejezet kíván elvi választ adni. Azért csak elvit, mert ahány szoftverfejlesztési projekt, annyi különböző cél és követelményhalmaz lehetséges; tehát általánosságban a konkrét célok helyett csak azok olyan típusairól, kategóriáiról lehet be-szélni, amelyek közömbösek a konkrét feladat iránt. Ezért esett a választás a szoftverek ál-talános minőségi jellemzőit - mint általánosan érvényes elvárásokat - összefoglaló MSZ


ISO/EEC 9126 szabványra (továbbiakban ISO 9126), no meg ismét azért is, men egy szab-vány vélhetően a legszélesebb szakmai egyetértéssel találkozik.

A fentiekhez sietve hozzá kell tenni, hogy a kérdések itt követett mi(t), hogyan és miért sorrendje csak egyfajta szerkesztői megfontolás eredménye. A szoftverfejlesztés (de mindenféle alkotótevékenység) során is a kérdések feltevésének és megválaszolásá-nak ésszerű sorrendje: miért, mit, hogyan.

A szoftvert a 2.5.7. szakasz kétféleképpen értelmezte; egyrészt mint gyűjtőfogalmat, másrészt mint egy konkrét szoftverobjektumot (árut, terméket, eszközt). - Az életciklus nyilvánvalóan csak az utóbbira értelmezhető, hiszen a szervezet szoftvereinek együttese az életciklus különböző szakaszaiban járó konkrét szoftvereket tartalmazhat

5 . 1 . 2 . Szoftvermenedzselés a gazdasági szervezeteknél

Az üzleti alkalmazásokról szóló 4. fejezet a szoftvernek mint eszköznek a gazdasági szervezeteknél való felhasználására koncentrált. Vele szemben a jelen fejezet ennek az eszköznek az előállítására, birtokbavételére, kezelésére, - a szervezet vezetése szem-pontjából összefoglalóan megnevezve - a szoftver (vagy alkalmazás) menedzselésére irányuló tevékenységeket tárgyalja; sőt egyes tevékenységek - mint a fejlesztés - szá-mára a szoftver eszközből egyértelműen céllá minősül át.

Szoftvermenedzsment (alkalmazásmenedzsment)

A szoftvermenedzsment vagy alkalmazásmenedzsment adott szoftverhez vagy szoftvercsomaghoz kapcsolódóan a beszerzésre, fejlesztésre, bevezetésre, üzemel-tetésre, szolgáltatásműködtetésre, karbantartásra; továbbá ezeket támogató fo-lyamatokra, mint a dokumentálásra, minőségbiztosításra, konfigurációkezelésre, problémakezelésre, változáskezelésre vagy aζ érintett humánerőforrás képzésére koncentráló irányítási és végrehajtási funkciók együttese.

A jelentősebb mérettel és múlttal rendelkező szervezeteknél az egyes szoftverek, szoftvercsoportok menedzselésén túl nagyon komoly feladat a kiterjedt és heterogén szervezeti szoftvervagyon egészének - az alkalmazásportfóliónak - az áttekintése és kézben tartása, azaz az alkalmazásportfólió-menedzsment, amelyet csak itt, a beveze-tő alfejezetben érintünk.

Alkalmazásportfólió-menedzsment

Az alkalmazásportfólió-menedzsment a szervezeti szoftvervagyon nyilvántartá-sát, elemzését, konszolidációját és racionalizálását célzó szervezeti-irányítási és végrehajtási funkciók együttese.

A SZOFTVER ÉLETCIKLUSA 2 3 9

A szervezeti szoftvervagyon nyilvántartásának alkalmasnak kell lenni olyan kérdé-sek megválaszolására, mint pl.:

- Milyen alkalmazások vannak a szervezetnél? - Ezek milyen üzleti célt / üzletágat szolgálnak? - Milyen feldolgozási célt szolgálnak, milyen adatokat kezelnek, szolgáltatnak? - Az életciklus melyik szakaszánál tartanak? - Milyen műszaki és architekturális környezethez - hardverhez, operációs rend-

szerhez, adatbáziskezelőhöz, programozási környezethez - kötődnek? - Milyen teljesítményjellemzőkkel bírnak? - Milyen függések vannak közöttük (pl. használja a másikat, vagy együtt tud mű-

ködni a másikkal, vagy kizárja a másikat)? A szoftvervagyon konszolidációja alatt - az alkalmazások között feltárt duplikációk, átfedések, indokolatlanul és gazda-

ságtalanul változatos, de egymáshoz és a vállalati szabványokhoz nem illeszke-dő megoldások megszüntetését,

- a szolgáltatások áttekinthetőségének, mérhetőségének és összhangjának javítását értik. A racionalizálás - az eredményesség javítása vagy - a fejlesztési, működési és karbantartási költségek csökkentése olyan beavatkozások révén, mint: - szervezed szintű változtatások: szabványosítás, integráció; valamint - az üzleti szükségletekhez jobban üleszkedő szolgáltatások kialakítását célzó fej-

lesztési projektek kezdeményezése és végrehajtása. Az elemzés a szoftvervagyont érintő bármilyen döntés megalapozását szolgálhatja.

Nevezetes elemzési feladat lehet pl. a konszolidációs és racionalizálási célú beavatko-zások szükségességének megállapítása.

Az egyedi szoftvermenedzselés és a komplex portfóliómenedzsment nem idegenek egymástól. Különösen a nyilvántartás (pl. konfiguráció-nyilvántartás, probléma- és változás-nyilvántartás), valamint a támogató szolgáltatások tekintetében is többnyire közös eszköztárra támaszkodnak.

5 .2 . SZOFTVERÉLETCIKLUS-FOLYAMATOK SZABVÁNY (MSZ ISO/IEC 1 2 2 0 7 )

Ezen alfejezetnek nem célja az ISO 12207 szabvány teljes körű és szó szerinu megis-mertetése, csupán a szabvánnyal összhangban áttekinti azokat a folyamatokat, tevé-kenységeket és feladatokat, amelyek szoftvertermékek és szoftverszolgáltatások, vala-mint ezeket tartalmazó rendszerek beszerzése, szállítása, fejlesztése, üzemeltetése és karbantartása során felmerülnek; továbbá a fejlesztési és az üzemeltetési folyamatot kiemelten - nemcsak a szabványra alapozva - tárgyalja.

A szabvány azonosítójában az ISO/IEC jelzés arra utal, hogy a szabvány az ISO (Nemzetközi Szab-ványügyi Szervezet) és az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) együttműködésében keletke-


zett, a két intézmény közös műszaki bizottsága dolgozta ki. A szabvány első változata 1995-ben jött ki, ennek magyar fordítása az MSZ ISO/IEC 12207:2000 jelű változat, amelyet ez az alfejezet is tárgyal. A szabvány későbbi kiegészítéseit (így pl. a 2002-ben hozzávett használhatósági folyamatot) in figyel-men kívül hagytuk- - Alternatív választásként kínálkozott volna még az ISO/IEC 15288 Rendszerélet-ciklus-folyanuaok szabvány is, de ellene szólt, hogy nálunk nincs honosítva.

5 . 2 . 1 . A szabvány tárgya, alkalmazási k ö r e

Az ISO 12207 szabvány rendszerek és szoftvertermékek, valamint szoftverszolgálta-tások beszerzői, szállítói, fejlesztői, üzemeltetői, karbantartói, vezetői, minőségbizto-sítási vezetői és felhasználói számára készült.

A szabványt alapesetben két felet érintő helyzetekben történő használatra tervezték, de lehet al-kalmazni akkor is, ha a két fél ugyanabból a szervezetből való, továbbá saját magára vonatkozó elő-írásként egyetlen fél is használhatja.

5.1. ábra: A szoftveréletciklus folyamatai

A szabvány leírja a szoftveréletciklus-folyamatok szerkezetét, de - érthetően - nem adja meg a folyamatokban szereplő tevékenységek és feladatok végrehajtásának, meg-valósításának részleteit, azokat az alkalmazóinak kell magukra (szerződő felekre, adott szervezetre, adott projektre) nézve kötelezően rögzíteni. így a szabvány nem ír elő semmilyen konkrét életciklusmodellt vagy szoftverfejlesztési módszertant, meg-engedve a szabvány használójának, hogy ezeknek mindenkor az aktuális projekt sajá-tosságaihoz (tárgyköréhez, nagyságrendjéhez, bonyolultságához, időtartamához, résztvevőihez) legjobban illeszkedő változatát alkalmazza.


5 . 2 . 2 . A szoftveréletciklus folyamatai a szabvány szerint

A szoftveréletciklus-folyamatoknak a szabvány felfogása szerinti áttekintését az 5.1. ábra mutatja. A szoftverrel különböző szereplők különböző céllal különböző problémák megoldása során kerülnek kapcsolatba. Az egyes szereplők nézőpontjából a szoftveréletciklusnak csak az(ok) a folyamata(i) érdekes(ek), amely(ek)ben ők (ha-táskörük, felelősségük, szakterületük szerint) érintettek. A szabvány az eltérő néző-pontokra tekintettel azokat a folyamatokat, amelyeknél egyértelmű a dominánsan érintett szereplő, annak a nézőpontját reprezentáló nézetbe sorolta.

Más tekintetben a szabvány a szoftverek életciklusa során végbemenő folyamatok-nak három nagy csoportját különbözteti meg. Ezek a fő fo lyamatok , a támogató folyama-tok és a szervezeti (irányítási) folyamatok.

A szabvány összetettség tekintetében felülről lefelé haladva az aktivitások három szintjét eltérő nevekkel illeti. Legfelül állnak a folyamatok, ezek összetevői a tevékeny-ségek, az utóbbiak pedig feladatokra tagolódnak.

5 .2 .3 . A szoftver életciklus fő folyamatai

Az életciklus fő folyamatainak csoportja öt olyan folyamatból áll, amely a szoftver életciklusa során az elsődlegesen érintett feleket szolgálja. Elsődlegesen érintett az, aki kezdeményezi vagy végrehajtja a szoftvertermékek fejlesztését, üzemeltetését vagy karbantartását. A fő folyamatok a következők:

Beszerzési folyamat A rendszert, a szoftverterméket vagy szoftverszolgáltatást beszerző szervezet tevékenysé-geit tartalmazó folyamat. Jellemző tevékenységek: a beszerzés indítása, ajánlad felhívás készítése, szerződés elkészítése és aktualizálása, szállítófigyelés, átvétel és befejezés.

Szállítási folyamat A beszerzőt a rendszerrel, a szoftvertermékkel vagy szoftverszolgáltatással ellátó szer-vezet tevékenységeit tartalmazó folyamat. Jellemző tevékenységek: a rendelés (aján-latkérés) megválaszolása, szerződéskötés, tervezés, végrehajtás és ellenőrzés, átvizs-gálás és értékelés, leszállítás és befejezés.

Fejlesztési folyamat A szoftverterméket meghatározó és kifejlesztő szervezet (leginkább egy projekt) tevé-kenységeit tartalmazó folyamat (lásd külön az 5.2.6. szakaszban, továbbá az 5.3. alfe-jezetben).

Üzemeltetési folyamat A számítógépes rendszer üzemelését (rendelkezésre állását) annak valós környezeté-ben a felhasználói számára biztosító szervezet tevékenységeit tartalmazó folyamat (lásd külön az 5.2.7. szakaszban).


Karbantartási folyamat A szoftvertermék karbantartását biztosító; vagyis a szoftver - aktualitásának és üze-meltethetőségének fenntartása céljából szükséges - módosításait intéző szervezet te-vékenységeit tartalmazó folyamat. Jellemző tevékenységek: probléma- és módosítás-elemzés; módosítás kivitelezése; a karbantartás vizsgálata, elfogadása; átállás az új szoftverváltozatra; az elavult változat visszavonása.

5 .2 .4 . A szoftveréletciklus támogató folyamatai

A támogató folyamat az elsődlegesen érintett felek céljait csak közvetve szolgálja úgy, hogy a fő folyamatokat vagy a szervezeti folyamatokat speciális célú tevékenységek-kel támogatja. A támogató folyamatok a következők:

Dokumentálási folyamat Az életciklus-folyamatok által előállított ismeretek (értelmezések, követelmények, megoldások, megállapodások, döntések, utasítások, tervek, tények,. . .) rögzítésének tevékenységeit (dokumentumtervezés és -fejlesztés, előállítás, karbantartás) támoga-tó folyamat. (Pl. a követelményleírások sablonjának elkészítése vagy a leírások utóla-gos formai szerkesztése ide tartozik, de a követelményleírások tartalmi szerkesztése a fejlesztési folyamat része.)

Konfigurációkezelési folyamat A kofigurációkezelés a szoftverkomponensek, a szoftverek, a szoftverekből felépülő rendszerek változatainak (verzióinak) azonosítását; a verziók változtatásainak fel-ügyeletét, állapotfelmérését, értékelését, kiadását, leszállítását, visszavonását; továb-bá mindezek nyilvántartását jelenti.

Konfigurációkezelésre olyan termékek esetében van szükség, amelyek több változatban készül-hetnek el. A szoftvertermék tipikusan ilyen: lehet egy üzemi környezetben használatban lévő vál-tozata; de már elkészült a használt változat bizonyos hibáit, hiányosságait kiküszöbölő újabb vál-tozata, amely tesztelés alatt áll; közben folyamatban lehet egy lényegesen bővebb tudású változat fejlesztése is.

Minőségbiztosítási folyamat Olyan tevékenységeket tartalmazó folyamat, amelyek objektív biztosítékot szolgáltatnak arra, hogy a szoftvertermékek és a szoftverfolyamatok megfelelnek a megfogalmazott kö-vetelményeknek, és követik a kialakított terveket Speciális területei a termékbiztosítás, a folyamatbiztosítás, a minőségügyi rendszer biztosítása. - Az együttes átvizsgálás, a felül-vizsgálás, az igazolás és az érvényesítés a minőségbiztosítás operatív funkciói.

Igazolási folyamat (verification, verifikáció) A beszerző, a szállító vagy valamilyen függeden fél olyan tevékenységeit tartalmazó fo-lyamat, amelyek szoftvertermékek igazoló ellenőrzésére szolgálnak a szoftverprojekttől függő, különböző mélységben. Az igazolási folyamat keretében azt kell bizonyítani, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó terveknek, azaz más (specifikáló) termékeknek.


Érvényesítési folyamat (validation, validáció) A beszerző, a szállító vagy valamilyen független fél olyan tevékenységeit tartalmazó folyamat, amelyek a projektben szereplő szoftvertermékek érvényesítő ellenőrzésére szolgálnak. Az érvényesítési folyamat keretében azt kell bizonyítani, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó szerződéses követelményeknek.

Együttes átvizsgálást folyamat Valamilyen projekttevékenység helyzetének vagy termékei állapotának értékelésére szol-gáló tevékenységekből álló folyamat. Ezt a folyamatot tetszőleges két fél alkalmazhat-ja, ahol valamilyen együttes ülésen az egyik fél (átvizsgáló fél) átvizsgálja a másik felet (átvizsgált fél).

Felülvizsgálási folyamat Ezt a folyamatot tetszőleges két fél alkalmazhatja, ahol az egyik fél (felülvizsgáló fél) felülvizsgálja a másik fél (felülvizsgált fél) szoftvertermékeit és tevékenységeit. Olyan tevékenységekből áll, amelyek megállapítják a követelményeknek, a terveknek és a szer-ződésnek való megfelelést. (Tehát a felülvizsgálat keretében történhet akár igazolási, akár érvényesítési célú vizsgálat, a lényeg hogy ezt két fél - a felülvizsgált és a felül-vizsgáló - együttműködésben hajtja végre.)

Problémamegoldási folyamat Ez a folyamat a fejlesztés, az üzemeltetés, a karbantartás vagy más folyamat végrehaj-tása során feltárt problémák (beleértve a nem megfelelőségeket is) elemzésére és ki-küszöbölésére szolgál, bármi legyen is azok természete és forrása. (A problémák elem-zése változtatási igények megfogalmazásához is vezethet, ilyenkor a problémamegol-dási folyamat változáskezelési folyamatba megy át.)

Változáskezelést folyamat A szabványban nem jelenik meg külön folyamatként a változáskezelés. Ez nem jelen-ti azt, hogy a szabvány készítői teljesem megfeledkeztek róla, csupán annak feladatait részben a konfigurációkezelési folyamatra, részben a problémamegoldási folyamatra testálták. A konfigurációkezelés és azon belül a konfigurációfelügyelet leírásából kö-vetkezik, hogy a szoftvertermékre vonatkozó változáskezelést - tehát a változtatási kérelmek nyilvántartásba vételét, elemzését, a jóváhagyott változtatási igényt teljesí-tő konfiguráció kijelölését, a teljesítés felügyeletét - a konfigurációkezelés részének tekintették. Ha azonban egy (beszerzési vagy fejlesztési) projekten belül felmerülő változtatási igény nem a projekt termékére, hanem a projekt tevékenységeire, üteme-zésére, erőforrásaira, az alkalmazott módszerekre vagy a költségvetésre vonatkozik, akkor az ilyen igény kezelése a szabványban inkább a problémamegoldási folyamat részét képezi.

A kezelendő problémák és változtatási igények nagy része a szoftver használata so-rán keletkezik, ezért az 5.2.7. szakasz még visszatér erre a témára.


5.2. ábra: A fejlesztési, üzemeltetési, problémakezelési és karbantartási folyamatok kapcsolatai

5 . 2 . 5 . A szoftveréletciklus szervezeti folyamatai

Irányítási folyamat A szűkebben vett irányítási folyamat olyan tevékenységekből áll, amelyek bármilyen irányított folyamattal kapcsolatban felmerülhetnek, mint pl.:

- döntés a folyamat szükségességéről, terjedelméről; - a folyamat megtervezése; - a folyamat végrehajtásának irányítása és ellenőrzése; - a folyamat meghatározott pontjain alkalmazott átvizsgálások és értékelések; - a folyamat lezárása.

Infrastruktúra-biztosítási folyamat Ez a kiszolgált más folyamathoz szükséges infrastruktúra létrehozásának és fenntar-tásának a folyamata. Az infrastruktúra tartalmazhat hardver- és szoftvereszközöket, egyéb technikákat, szabványokat és fejlesztésre, üzemeltetésre vagy karbantartásra szolgáló létesítményeket.

Megújítási folyamat Ez a folyamat a szervezet olyan tevékenységeit tartalmazza, mint a szervezethez il-leszkedő szoftveréletciklus-folyamatok létrehozása, felmérése (mérése, ellenőrzése) és javítása. Tehát a szabvány értelmezése szerinti megújítás egy szervezetre szabott szoftveréletciklus-szabvány tökéletesítését célozza.

Képzési folyamat Ez a képzett személyzet biztosításának és fenntartásának folyamata, amelynek tevé-kenységei: a képzés megtervezése, az oktatandó anyagok fejlesztése, a képzés terv sze-rinti végrehajtása.

A SZOFTVER ÉLETCIKLUSA

5 .2 .6 . A fejlesztési folyamat

A fejlesztési folyamat tevékenységeit az ISO 12207 szabvánnyal összhangban az 5.3. ábra foglalja össze. Az ábra a tevékenységek egy logikai sorrendjét is mutatja. Eszerint a tervezés felülről, az egésztől a részei felé halad, miközben a terv egyre rész-letesebbé válik; a kivitelezés viszont éppen ellenkező irányú: a legkisebb alkotóele-mekkel kezdődik, majd azokból fokozatosan építi fel az összetettebb szerkezeteket. A logikai sorrend tehát a következő:

- folyamatkialakítás; - a rendszerkövetelmények elemzése; - a rendszer nagyvonalú tervezése; - a szoftverkövetelmények elemzése; - a szoftver nagyvonalú tervezése; - a szoftver részletes tervezése; - a szoftver kódolása, tesztelése; - a szoftver integrálása; - a szoftver minőségi tesztelése; - a rendszer integrálása; - a rendszer minőségi tesztelése; - a szoftver telepítése; - a szoftver átvételi támogatása. Ebből a logikai sorrendből mégsem következik, hogy a fejlesztési projekt egésze

mindig az itt felsorolt tevékenységeknek megfelelő, és időben egymást pontosan ilyen sorrendben követő szakaszokból állna; ez az életciklusmodellek közül csak a vízesésmodellre és különösen annak speciális változatára, a V-modellre jellemző (lásd az 5.3.1. szakaszban). Ezzel szemben az inkremencális életciklusmodellek esetében a fejlesz-tés a rendszer viszonylag független inkrementumaira (alrendszereire, moduljaira) el-térő ütemezésben történik, azaz csak az egyes inkrementumokra mondható meg ha-tározottan, hogy a fentiek közül éppen melyik tevékenységi szakaszban járnak, a pro-jekt egészére az ilyen állapotmeghatározás nem értelmezhető.

Az ISO 12207 szabvány nem írja elő valamely életciklusmodell kötelező használa-tát, minden konkrét projekt esetén a folyamatkialakítás tevékenység keretében kell megválasztani az adott fejlesztési feladathoz leginkább üleszkedő életciklusmodellt, és a fejlesztési tevékenységeket le kell képezni a kiválasztott modellre. A leggyako-ribb ilyen modelleket az 5.3.1. szakasz tárgyalja.

Megjegyzés: Bár a szabvány az életciklusmodell választásában a semlegességét deklarálja, a fejlesz-tési tevékenységekre való elképzelését a V-modell néven ismert módszertantól és életciklus-modelltől vette át.

A fejlesztési folyamat tevékenységeinek a szabvány szerinti felsorolásából az minden-esetre kitűnik, hogy a szabvány a fejlesztés tárgyaként megkülönböztet egy nagyobb egy-séget, a rendszert, és annak részeiként a szoftvereket. Ennek folyományaként létezik egy olyan fázis, amely a szoftverekből felépíti a rendszert, és meggyőződik a szoftverek közöt-ti együttműködés helyességéről, ez a rendszer integrálása. - Az életciklusmodellek kapcsán látni fogjuk, hogy a rendszer és a szoftver mellett a fejlesztés olyan egységeivel is számolni


kell, mint az iteráció vagy az inkrementum, ezért a későbbiekben minden olyan fejlesztési tevékenység leírásában, amely többféle egységre is értelmezhető, az említettek felsorolása helyett a fejlesztés tárgya kifejezés fog állni.

5.3. ábra: A fejlesztési folyamat tevékenységei

A továbbiakban áttekintjük azokat a tevékenységeket, amelyeket mind az ISO 12207 szabvány, mind az 5.3. alfejezetben tárgyalt életciklusmodellek a fejlesztési fo-lyamat részeként említenek, bár a különböző helyeken (modellekben) némileg eltérő értelmezést kapnak.

Elemzés - Követelményelemzés Elemzésre általánosságban bármikor szükség lehet egy döntés előkészítése vagy vala-milyen kimenetelek értékelése céljából. Azonban a szoftverfejlesztés kapcsán emlege-tett elemzés speciálisan egy kezdeti szakaszt jelöl (mégpedig egy rendszerfejlesztés vagy egy szoftverfejlesztés vagy egy inkrementumfejlesztés vagy egy iteráció kezdeti sza-kaszát). Egy ilyen kezdeti szakasznak alapvető feladata a miért kérdés részletező meg-válaszolása, azaz a fejlesztés tárgyára vonatkozó követelmények azonosítása, leírása és az érvényes követelmények kijelölése. A szóban forgó szakasz ezért is kapja gyakran a követelményelemzés nevet (lásd még: rendszerkövetelmények elemzése, szoftverköve-telmények elemzése).

Megjegyzés: A fejlesztés kezdőpontját a különböző érintettek nagyon eltérően határozhatják meg. így a finanszírozó szervezet számára a követelményelemzést megelőzően legalább két pluszfázis lé-


tezik, és mindkettő dominánsan elemzői aktivitást kíván: az első a fejlesztés üzleti céljának a meg-határozása, a második az üzleti céloknak megfelelő fejlesztési célok vezetői szintű meghatározása. Az utóbbi a finanszírozó szervezet vezetésének a fejlesztési projekt indítására vagy elvetésére vonat-kozó döntését készíti elő, és olyan termékekkel zárulhat, mint a megvalósíthatósági tanulmány vagy az ajánlatkérés vagy a projektdefiníció. Mindezektől különbözik az itt tárgyalt követelményelcm-zés, amelynek termékei már az elindított projekt érintettjeinek és résztvevőinek szólnak.

A követelmények forrását képezhetik: - problémák és változtatási igények nyilvántartása (lásd problémakezelés, válto-

záskezelés), - különféle dokumentumok (jogszabályok, szabályzatok, szabványok, szoftverdoku-

mentációk, ajánlatkérés, ajánlat, szerződés szakmai melléklete, tanulmányok,...) - kérdőíves felmérések, - interjúk a felhasználói oldal képviselőivel, - megfigyelés, - az elemző józan esze (legfőképpen az inkonzisztens vagy a korlátokat túllépő

követelmények felismeréséhez nélkülözhetetlen). Ε szakasz alapvető termékei: - az összegyűjtött követelmények leírása, - rendszerszervezési változatok (javaslatok) és értékelésük, - elemzési modellek (formailag hasonlóak a tervezési modellekhez, ugyanolyan -

CASE - eszközökkel készülnek, de ezek célja még a követelmények tisztázása), - prototípus és értékelése, - tanulmányok. Az összegyűjtött követelmények együttvéve általában nem valósíthatók meg, mert

vagy ellentmondásosak', vagy nem férnek bele az adott határidő, költségvetési keret és erőforrások által korlátozott projektbe. Ezért a követelménygyűjtemény alapján rendszerszervezési változatokat (javaslatokat) dolgoznak ki. Az egyes változatok a kö-vetelmények egy-egy részhalmazát képviselik, és egy ilyen részhalmazba csak egy-mással konzisztens és - a figyelembe veendő korlátok mellett - együttesen megvaló-sítható követelmények tartozhatnak. Az elemzők elvégzik az egyes rendszerszervezé-si változatok előnyök, hátrányok, egyéb következmények szempontjából való értékelését is. A menedzsment az értékelésekre támaszkodva kiválasztja azt a változa-tot, ami alapján elkezdődhet a fejlesztés tárgyának tervezése.

Megjegyzés: Egyes módszertanok (pl. a RUP) az itt leírtaktól eltérően megkülönböztetik a követel-mények meghatározása és az elemzés tevékenységeket, mert náluk az elemzés általában csak elemzési modellek elkészítését, a rendszerszervezési változatok értékelését jelenti.

Tervezés A szoftverfejlesztési folyamaton belül a tervezésnek sokféle szintje, rétege, vetülete különböztethető meg. A szoftvertervezés és minden más komplex termék tervezése esetében a siker alapvető feltétele, hogy a tervezés termékének és a hozzá vezető terve-

1 A követelmények között nagyon gyakoriak az ellentmondások. Ennek oka általában nem a megfogal-mazók figyelmetlensége. Mindegyik követelmény valós lehet, csak cppen ellentétes érdekek alapján született.


zési folyamatnak megtalálják egy olyan tagolását (architektúráját), amely egyszerre alkalmas:

- az összetett feladat „megszelídítésére"; - ahol lehetséges, a készen adott komponensek befogadására; - könnyen áttekinthető, tesztelhető, változtatható termék előállítására.

Módszertantól függetlenül érvényes, hogy a fenti elv teljesítése a terv (és a megva-lósított kód) olyan tagolását igényli, amelyben az egymástól fuggeden döntéseket és megoldásokat különálló alapkomponensek hordozzák. (Ez a megfontolás jelenik meg a 4.8.4. szakaszban említett hétrétegű ISO/OSI-modellben is.)

A klasszikus strukturált megközelítés az egymástól fuggeden döntéseket és megol-dásokat megkülönböztető tervezés sablonjaként ajánlott „világképében" bevezette a tervezés fogalmi (más szóval szakterületi), logikai és fizikai szintjét, valamint más di-menzióban az adat, a feldolgozás és a felhasználói felület (vagy esemény vagy környezet) vetületeket (lásd az 5.1. táblázatot). [12] [22] A szintek és a vetületek részletes tárgya-lása helyett álljon itt a megkülönböztetésüket indokló két érv:

- Ha a rendszert át kell tenni egy másik operációs rendszerre vagy egy másik adatbáziskezelő rendszer fölé, akkor csak a fizikai szintű tervezést kell megis-mételni.

- Egy adatszerkezetet az adatvetületben magában egyszer kell megtervezni, nem annyiszor, ahány feldolgozás (funkció) használja, kezeli.

Megjegyzés: Egyes módszertanokban (pl. SSADM [12]) a követelményelemzést követő követel-ményspecifikáció szakasz lényegében a fentebb említett fogalmi szintű tervezésnek felel meg még ak-kor is, ha többnyire nem a tervezéshez, hanem a követelménymenedzsmenthez sorolják.

Más szempontból megkülönböztetik a rendszer vagy a szoftver nagyvonalú terve-zését és a szoftver részletes tervezését (lásd fentebb a fejlesztési folyamat ISO 12207 szerinti tevékenységeit), továbbá használatos még az architekturális tervezés fogalma is. Mivel az architekturális tervezés is a rendszer vagy a szoftver nagyvonalú felépí-tésével / felbontásával foglalkozik, ennyiben érthető, hogy gyakran a nagyvonalú tervezéssel szinonim fogalomként használják, itt azonban különbséget teszünk kö-zöttük, mert a kétféle tervezésben az egész részekre bontásának nem azonos dimen-zióiról van szó:

- az architekturális tervezés a szoftvernek - az egymástól független nem funkcionális követelményeket teljesítő megoldások elkülönítését szolgáló - nagyvonalú szer-kezetével és sémáival, valamint az architekturálisan elkülönített komponensek kö-zötti interfészekkel foglalkozik;

- a nagyvonalú terméktervezés pedig a szoftvernek, a rendszernek funkcionális al-rendszerekre, illetve funkciókra felbontását jelenti; az említett összetevők bel-ső részleteivel nem foglalkozva inkább a funkcionális modulok közötti interfé-szekre koncentrál (tehát ebbe akár a fogalmi szintű funkcióspecifikációk is be-leérthetők).

Fontos technológiai elv: Egymástól független problémák között a fejlesztő ne létesítsen mesterséges függést azzal, hogy a megoldásukat egyazon - nem bontható - kompo-nensre bízza.


Vetületek

Szintek

Adat Feldolgozás Felhasználói felület

/ Környezet, események

Fogalmi szint A szakterületi igények, szabályok figyelembevétele Fogalmi szint

A kiszolgált szakterület adatai és ezeknek a szakterület szabályaiból következő kapcsolatai.

Mit?: Milyen szolgáltatásokat kell nyújtani a rendszemek? Ennek érdekében milyen funkciói lesznek? (A funkciókat mint fekete dobozokat leíró specifikációk.)

Szűkebben: az ember-gép kapcsolatra vonatkozó elképzelések.

Tágabban: a környezet azon eseményei, amelyekre a rendszer reagál.

Logikai szint Hatékonysági, biztonsági szempontok és szervezeti korlátok figyelembevétele Logikai szint

Informatikai hatékonysági, biztonsági szempontok miatt szükséges további adatok, adatkapcsolatok. A szervezeti koriátokat is figyelembe vevő struktúra.

Hogyan?: A megoldás - az egyes funkciók működésének -részletes megtervezése.

Szűkebben: a felhasználói felület, párbeszédek részletes megtervezése - minden előtérfunkcióhoz. Tágabban: részletes eseménymodellek-a rendszer és a környezete interakcióinak megtervezése.

Fizikai szint A technikai környezet sajátosságainak, korlátainak figyelembevétele Fizikai szint

Konkrét adatbáziskezelő rendszer képességeit kihasználó és korlátait figyelembe vevő tervezés.

Operációs rendszer, programnyelv, fejlesztő környezet üzemeltető környezet sajátosságait figyelembe vevő tervezés.

A párbeszédeszközök, konkrét kommunikációs kapcsolatok sajátosságait figyelembe vevő tervezés.

5.1. táblázat: A rendszertervezés szintjei és vetületei a hagyományos s t rukturál t szemlélet szerint

Az objektumorientált technológiák (lásd az 5.3.2? szakaszban) elterjedése a problé-máknak és a megoldásoknak az 5.1. táblázatnál kifinomultabb osztályozását teszi szükségessé. - Pl. a Sun Microsystemsnél kidolgozott SunTone módszertan [26] [32] az 5.4. ábra szerinti architektúrasémát javasolja. Eszerint a rendszert olyan alapkom-ponensekből kell felépíteni, amelyek külön-külön egyértelműen

- adott szinthez, - adott réteghez tartozó

feladatot oldanak meg, és - adott minőségért

felelnek. Az 5.4. ábrán a szintek egymásra épülő megoldásokat jelentenek: - Legalul van a hardver. Ezen a szinten arról kell dönteni, milyen típusú gép lesz a

kliens-munkaállomás, a webszerver, illetve az adatbázisszerver. - A következő szint az alsó platform, konkrétabban az operációs rendszer. Itt

mghatározzák az egy-egy hardvercsomóponton futó operációs rendszer típusát (Linux, MS Windows, Unix,. . .) .

- A felső platform azt a szoftverkörnyezetet jelenti, amelyikbe a felhasználó alkalma-zás beágyazódik. Történetesen a kliens-munkaállomáson valamilyen böngésző-re kell gondolni; a webszervergépen valamilyen kiszolgáló alapszoftverre (pl. J2SE), az adatbázisszerveren valamilyen adatbáziskezelő szoftverre.


- A virtuális platform a rétegeken belüli vezérlési, illetve a rétegek közötti kommuni-kációs technológiákat takar. (Pl.: HTML, azután servlet-technológia, azután JDBC-szabvány szerinti adatbáziskapcsolat.)

- Az alkalmazás szint a kifejlesztendő alkalmazást foglalja magában. - Az előbbi-ekben felsorolt alsóbb szintek általában készen adott megoldásokat takarnak, tehát nem fejlesztés, hanem kiválasztás tárgyát képezik. Az már más kérdés, hogy a választás kimenetelét mint az alkalmazás tervezését és kivitelezését meg-határozó tényezőt figyelembe kell venni; ha másért nem, hát az alkalmazási szint alacsonyabb szintek felé mutatott interfészeinek kialakítása céljából.

Az 5.4. ábra rétegei az alkalmazásnak a telepítés / futtatás helye szerint elkülönülő komponensei. Tehát az egyes komponensek abban különböznek, hogy az eltérő ren-deltetésű csomópontok - kliens-munkaállomások, webszerver, a webszerver mögé szervezett alkalmazásszerver(ek) vagy az adatbázisszerver - közül melyiken futtatan-dók. Mivel a klienskomponens dolga a HTML-lapok (és abból kezdeményezett egyéb effektek) megjelenítése, külön magyarázatra szorul a kliensiéteg és a megjeleníté-si réteg megkülönböztetése: Nos, itt a megjelenítés a megjelenítendő HTML-lapok dinamikus összeállítását takarja, ami a webszerver(ek) feladata. Az üzleti logika a webszerveren vagy a webszerver mögé szervezett alkalmazásszerver(ek)en futó olyan komponenseket jelent, amelyek a szakterületi szabályok érvényesítéséért felelősek. Ebben a kontextusban az integráció rétegnek semmi köze nincs sem a 4.3.-4.5. alfeje-zetekben tárgyalt integrációhoz, sem a modulok szoftverré, illetve rendszerré integ-rálásához, hanem az üzleti logika és az adatforrás (= adatbázis) közötti kommuniká-ció megoldását takarja.

5.4. ábra: A SunTone architektúra-módszertan 3 dimenziós architektúrasémája [26] [32]

A rendszerminőségek dimenzióban a minőségek SunTone szerinti főbb csoportjai láthatók (ezek nincsenek teljesen összhangban az 5.4. alfejezetben tárgyalt minőségi kategóriákkal). Κ felhasználói minőségek (eredetiben kézzelfogható - manifest - minősé-gek) csoportba tartoznak pl. a teljesítmény, a megbízhatóság, a rendelkezésre állás, az


elérhetőség. A működési minőségek csoport elemei pl. a szolgáltatási hasznosság, a biz-tonság. A fejlesztői minőségek elemei pl. a megvalósíthatóság, a ráfordítások tervezhe-tősége. Fejlődési minőségek pl. a skálázhatóság, a bővíthetőség, a rugalmasság.

5.5. ábra: A fejlesztési folyamat lépései a SunTone módszertan szerint [26]

A tervezés termékei: - szakterületi (termék)modell: a szakterület fogalmainak, objektumainak, viszonya-

inak közvetlenül megfeleltethető absztrakciókat tartalmazó modell; - architektúramodell: a tervezés és a megvalósítás struktúráját és követendő mintáit és

az architekturális komponensek interfészeinek specifikációit tartalmazó modell; - termékterv: nagyvonalú rendszer-, illetve szoftverterv, funkcionális modulok kö-

zött interfészek specifikációi, valamint részletes szoftverterv; - tesztspecifikációk: egységtesztekre, integrációs tesztekre, validáló tesztelésre; - megoldásmodell: az architektúramodellt maradéktalanul érvényesítő részletes

szoftverterv. A tervezés során (de a korábban tárgyalt elemzés során is) a tömörséget és az egyér-

telműséget célozva előszeretettel alkalmaznak grafikus modelleket. Ezek szimbólumai-hoz speciális űrlapokon vagy szabad szöveges formában a grafikus szimbólumrend-szerrel ki nem fejezhető jellemzők és leírások is fűzhetők. Ezen felül a tervek termé-szetesen tartalmazhatnak tisztán szöveges leírásokat (verbális modelleket is).

Az elemzési és tervezési termékek általában a fejlesztők támogatását szolgáló integrált szoftvereszköztár, a CASE-eszköztár felhasználásával készülnek, és elsődlegesen nem pa-píron, hanem olyan elektronikus formában állnak elő, amely azon túl, hogy

- lehetővé teszi a hatékony csoportmunkát, a konkurens frissítést és megtekintést, még - a technológiai szabályok érvényesülése automatikus ellenőrzésének is alávethető.

(CASE = Computer Aided Software Engineering - magyarul: számítógéppel támogatott szofivertervezés.)

Kivitelezés (kódolás és egységtesztek) A kivitelezés (vagy megvalósítás) szűkebben értelmezve a szoftver forráskódjának megírá-sát (röviden kódolását) és tesztelését jelenti. Ez a munka alulról felfelé a kisebb építőele-mektől (egységektől) a nagyobb kompozíciók (modulok, alrendszerek) felé halad, annak megfelelően, hogy a kompozíciók a korábban elkészült építőelemek „összeszerelésével" ke-letkeznek. (Ez az „összeszerelés" már az integráció része - lásd a következő szakaszban.) A tesztelést egységenként maguk a fejlesztők elvégzik, de a megbízhatóság javítása céljából függeden tesztelőket is alkalmaznak. A tesztelők a tesztspecifikációban előírt lépéseket hajtják végre az előírt bemenetekkel, és ellenőrzik, hogy a specifikált kimenetek adód-nak-e. Az egységtesztek specifikációi a részletes szoftverterv alapján készülnek.


Integráció és integrációs teszt Az integráció mint fejlesztési lépés az a művelet, amelynek során a különböző fejlesz-tők, fejlesztő teamek által létrehozott egységekből, alacsonyabb szintű komponensek-ből, inkrementumokból összeállítják a magasabb szintű kompozíciókat, a szoftvert, a rendszert. Az integrációs tesz célja meggyőződni az integráció összetevőinek elvárt együttműködéséről. Ebben a lépésben feltételezhető, hogy az egyes komponensek külön-külön az elvárt működést nyújtják, hiszen azt már bizonyította az egységteszt vagy az alacsonyabb szintű integrációs teszt. Tehát az adott integrációs tesztnek ele-gendő az adott kompozíció közveden komponensei együttműködésének helyességé-re koncentrálni. Az integrációs tesztet a nagyvonalú tervek (interfésztervek) alapján készült tesztspecifikációk szerint végzik. - Az integráció mint fejlesztési tevékenység témájára az 5.3. alfejezetben még többször visszatérünk.

Minőségi teszt Az előbbiekben említett tesztek célja a verifikáció, de ezeken felül általában szükség van validáló tesztelésre is, amely a szoftverterméknek közvedenül a szerződésben elő-írt minőségi jellemzőit igazolja. Ez a minőségi teszt, és ennek egyik megvalósítása a következő szakaszban említésre kerülő próbaüzemi teszt is.

A szoftver telepítése, bevezetése a használatba Ha a szoftver nem egyedi fejlesztés eredménye, hanem egy szélesebb körben forgal-mazott áru, ami beszerzéssel kerül a szervezethez, akkor a bevezetés elsődleges felada-ta a szoftver testreszabása, azaz a szervezeti igényekhez illesztése. - A jó szoftverek azonos típusú problémák kezelésére sokféle alternatív megoldást kínálnak a szoftver bevezetőjére bízva a választást.

A szoftver bevezetésének gyakori feladata a szervezet folyamatainak újraszervezése. Optimális esetben a folyamatok újratervezése már a beszerzés vagy a fejlesztés előtt megtörténik, és a kapott folyamattervek - mint megvalósítandó cél - ismeretében történik a fejlesztés vagy a beszerzés. Ez esetben a folyamatok újraszervezése egyértel-műen az újratervezéssel feltárt optimumcélok teljesítése okán történik, és csak azért halasztódik a szoftver bevezetésének idejére, mert az elképzelt új folyamatok csak az új szoftver birtokában valósíthatók meg.

Szoftverbeszerzés esetén a szervezeti folyamatok újraszervezésének a gyakorlatban általában más okai is vannak:

- A szervezet korábban nem foglalkozott a folyamatai megújításával, optimalizá-lásával, hanem éppen az új szoftver filozófiája által diktált folyamatok bevezeté-sétől várja, hogy automatikusan a legjobb gyakorlat (best practice) birtokába fog kerülni.

- A beszerzett szoftver nem minden tekintetben testre szabható, ilyenkor bizo-nyos értelemben a kabátot kell varrni a gombhoz.

A szoftver életciklusában a kivitelezés (megvalósítás) tevékenységnek éppen úgy, mint az angolban megfelelő implementációnak van tágabb értelmezése is. Eszerint beleér-tik az integrációt (az elengedhetetlen integrációs teszttel) és a bevezetést is; sőt be-szerzett szoftver esetében az implementáció kifejezetten a bevezetést jelenti.


A bevezetés teendői az előbbiekben elmondottakat is figyelembe véve: - a szervezeti folyamatok újraszervezése - a szoftver szakmai felhasználási kör-

nyezetének kialakítása; - a szoftver testreszabása; - az üzemeltetési, technikai környezet kialakítása, a rendszer üzemeltetési kör-

nyezetbe telepítése; - adatmigráció, azaz a korábbi rendszer adatainak konvertálása és betöltése az új

rendszer adatbázisába; - a felhasználók kiképzése; - próbaüzemi teszt, azaz üzemi környezetben tényleges volumenek és csúcsterhe-

lés melletti teszt; - átállás az új rendszerre. Az új rendszerre átállás történhet: - közvetlenül, - szakaszosan, - párhuzamos üzemeltetéssel. A közvetlen átállás azt jelenti, hogy egy csapásra lecserélik a régi rendszert az újra.

Egy új fejlesztésű rendszer esetében ez a megoldás csak akkor ajánlható, ha a rendszer kis mérete, egyszerűsége vagy az alkalmazó közeg mérsékelt érzékenysége miatt ala-csony a kockázat. Egy szoftverház által forgalmazott és széles felhasználói kör által ki-próbált rendszer is - hacsak nem igényel bonyolult testreszabást - alapos előkészítéssel bevezethető közvetlenül. Az alapos előkészítés vonatkozik a szoftver bemeneti, kime-neti kapcsolódási pontjaira; az üzemeltetési környezetre; a felhasználók kiképzésére, a szoftver tesztkörnyezetben való kipróbálására.

A szakaszos átállásnak két változata lehet. Az egyik megoldás a részlegenkénti szakaszos átállás: a rendszert előbb a szervezet egy részlegénél vezetik be, majd si-ker esetén fokozatosan a többieknél is. Az első részlegnél a rendszert alapos teszt-nek vetik alá, esetleg ott a párhuzamos üzemeltetést is alkalmazzák. - A másik meg-oldás a modulonként szakaszos átállás (szakaszos bevezetés): előbb a szoftvernek csak egy vagy néhány modulját vezetik be, és fokozatosan kerül sor további modu-lok bevezetésére. (Ez utóbbi megoldás nemcsak az átállás mozzanatára, hanem az egész bevezetési folyamatra alkalmazható, amennyiben a később bevezetendő mo-dulokhoz kapcsolódó újraszervezés és testreszabás is szakaszosan történhet.) -A szakaszos átállás mérsékli a kockázatot a közvetlen átálláshoz képest, és kisebb költséggel, munkaráfordítással jár, mint a párhuzamos üzemeltetés. Viszont min-den előnye ellenére nem lehet szó részlegenkénti szakaszos átállásról, ha a különbö-ző részlegek intenzíven használják egymás adatait, és az új adatszerkezetek külön-böznek attól, amire a régi rendszer számít.

A párhuzamos üzemeltetéssel járó átállás esetén egymás mellett üzemel a régi rend-szer és az új. Ha a régi rendszerrel való összehasonlítás az új rendszer megbízhatósá-gát igazolja, a régi leállítható. - Mivel minden tranzakciót fel kell dolgozni mind a két rendszerben, ez nagyon költséges és az alkalmazottakat is megterhelő megoldás.

Komplex rendszerek esetében a szervezeti folyamatok újraszervezése és a szoftver testreszabása egy (kevésbé komplex) rendszer egyedi fejlesztésével egyenértékű rá-fordításokat jelenthet, és hosszabb ideig (hónapokig, egy-két évig) tarthat.


A nagy kockázatú rendszerek, illetve egy rendszer nagy érzékenységű alkalmazói környezetbe telepítésekor azonban csak ez a megoldás alkalmazható.

A szoftver átvételi támogatása Tulajdonképpen az előbbi szakasz is a szoftver átvételét tárgyalta, de a felhasználó szervezet oldaláról. Az átvételi támogatás pedig mindazon szolgáltatásokat jelenti, amelyeket a szoftver felhasználási és technikai környezetének kialakításához, a tele-pítéshez, a testreszabáshoz, a migrációhoz, a próbaüzemi teszteléshez és az átálláshoz a szállító nyújt a megrendelő részére.

A szoftverfejlesztési folyamat szerkezetéről és szakmai tartalmáról az 5.3. alfejezet további ismeretekkel szolgál.

5 . 2 . 7 . Az üzemeltetési folyamat — Informat ikai szolgáltatások menedzselése

A sokféle folyamat közül a fejlesztési folyamat mellett még az üzemeltetési folyamatot emeljük ki némileg részletesebb kifejtésre, de amíg a fejlesztéssel több alfejezet is fog-lalkozik, az üzemeltetést csak ez a szakasz tárgyalja. - Az ISO 12207 szabvány az üze-meltetési folyamat következő tevékenységeit jelöli meg:

- folyamatkialakítás, - üzemi tesztelés, - rendszer-üzemeltetés, - felhasználói támogatás. A folyamatkialakítás az adott szervezetre illesztett üzemeltetési folyamat kialakítá-

sát jelenti; közelebbről az üzemeltetési folyamat - benne az üzemi tesztelés, a rend-szer-üzemeltetés, a felhasználói támogatás - megtervezését, szervezeti szabványainak és eljárásainak a kidolgozását.

Az üzemi tesztelés (az előbbiekben próbaüzemi teszt) olyan feladat, amelyet az üze-meltetőnek minden újabb szoftvertermék vagy termékverzió üzemi használatba véte-le előtt el kell végezni. Az üzemeltetés dolga biztosítani a teszteléshez a szoftver doku-mentációjában előírt környezetet és feltételeket, lefuttatni a tesztet, és meggyőződni arról, hogy a szoftver a rá adott kritériumoknak megfelelően működik és áll le.

A szabvány nem egyszerűen szoftverüzemeltetésről, hanem rendszer-üzemeltetésről beszél, mert feltételezi, hogy az egyes szoftvertermékek üzemeltetése egy rendszer üzemeltetésébe integrálódik. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az üze-meltetésnek az egyes szoftverek üzemeltetési kézikönyveire kell támaszkodni; vi-szont egy olyan követelményt jelent az üzemeltetési kézikönyvekkel szemben, hogy azoknak nemcsak a szoftver magában való működésére, hanem a szoftver és a rend-szeren belüli környezete közötti együttműködésre is ki kell terjedni.

A felhasználói támogatás segítségnyújtást, tanácsadást, problémakezelést jelent. A legutóbbi elem képezi azt a csomópontot, amelyikben az üzemeltetési folyamat találkozik a problémakezelési folyamattal, sőt a problémakezelés folytatódhat vál-tozáskezelésben, ami meg elvezethet a szoftver módosításához, tehát a karbantartási folyamathoz.


Az azonban, hogy konkrétan hogyan alakítandó ki az üzemeltetési folyamat vagy a felhasználói támogatás, nem a szabvány, hanem külön módszertan tárgya. Egy ilyen informatikai szolgáltatásmenedzsmenttel, infrastruktúra-menedzsmenttel és alkal-mazásmenedzsmenttel foglalkozó módszertan a brit Central Computer and Telecommunication Agency (röviden: CCTA - magyarul: Központi Számítástechnikai és Távközlési Ügynökség) támogatásával létrehozott Information Technology Infrastructure Library (röviden: ITIL).

Az ITIL a szolgáltatásmenedzsment feladatait két csoportban tárgyalja. [25] Ezek: - a szolgáltatás támogatása csoport, ebbe a mindennapi, operatív feladatok tartoz-

nak (az ISO 12207-ben felhasználói támogatás); - a szolgáltatás biztosítása csoport, ebbe a hosszabb távú, taktikai, stratégiai felada-

tok tartoznak. A szolgáltatás támogatása csoportba számít az ügyfélszolgálati (vagy help desk) tevé-

kenység, az incidenskezelés, valamint az előbbiekben már említett problémakezelés, változáskezelés és a konfigurációkezelés vagy a még nem említett kiadáskezelés is. Ezek kapcsolatait egy tipikus szolgáltatási szituációval világítjuk meg.

As informatikai szolgáltatási tevékenységek kapcsolatai: A példánk szerinti folyamat egy hiba, igény, felhasználói kérés vagy kérdés (továbbiakban: /roMmű) keletkezésé-vel indul. Ez egy kommunikációs kapun, az ügyfélszolgálaton lép be a szolgáltatástámo-gató rendszerbe. Ha a gyakran feltett felhasználói kérdések közt is nyilvántartott egy-szerű problémáról van szó, arra akár az ügyfélszolgálat is találhat megoldást. Egyéb-ként az eset kezelése az incidenskezelésre tartozik, ennek a feladata a hiba vagy egyéb akadály gyors elhárítása, a szolgáltatáskiesés minimalizálása. Há a probléma ismert okra vezethető vissza, akkor a folyamat ezzel befejeződik - még akkor is, há az inci-denskezelés nem a hiba okát megszüntető, hanem csak az akadályt megkerülő meg-oldást tud nyújtani. Különben a hiba okának feltárását a problémakezelés végzi. Ha ez olyan következtetésre jut, hogy az akadály oka nem a szoftverben, hanem annak fel-használási környezetében vagy a felhasználás módjában rejlik, akkor erről a felhasz-náló az ügyfiiszolgálat útján értesül, és a folyamat nem megy túl a problémakezelé-sen. Az incidenskezelés ezen a ponton ismét szerephez juthat, amennyiben a felhasz-nálói környezetben fennálló akadály csak az ő segítségével hárítható el. A folyamat „melléktermékeként" a probléma-nyilvántartásban az aktuális probléma oka is rög-zítésre kerül, tehát a probléma későbbi előfordulásai már az incidenskezelés hatás-körében (egyszerűbb ok esetén az ügyfélszolgálat keretében) megoldhatók lesznek. Ha a problémakezelés a szoftver hibájában vagy valamilyen funkcionális hiányossá-gában azonosítja a probléma okát, akkor ezen a ponton egy változtatási (javítási) igény keletkezik (regisztrálódik), ami elindítja a váhozáskezelési folyamatot. Ez akkor is igaz, ha a problémakezelés által azonnal javítható hibáról van szó, mert minden változtatás a változáskezelés felügyelete alá tartozik. A változáskezelési folyamat ré-szeként történik döntés a változtatási igény sorsáról, ami lehet azonnali javítás a problémakezeléshez visszautalva vagy későbbi karbantartási projektre halasztott vál-toztatás vagy egy olyan nyilvántartott igény, amelyet csak egy új fejlesztés követel-ményednek meghatározásánál fognak figyelembe venni. A javított, módosítón és en-gedélyezett szoftverváltozat kiadását a kiadáskezelés állítja össze és teríti a felhasználó környezetben. A konfigurációkezelés mindegyik említett folyamathoz és tevékenység-


hez szervesen kapcsolódik: az infrastruktúra konfigurációs elemeinek kezelésével és konzisztens központi nyilvántartás biztosításával. [13]

Az imént vázolt folyamatokban érintett problémakezelésnek és változáskezelés-nek más ágai is lehetnek. így a problémakezelés nemcsak a működő rendszerek fel-használása által jelzett hibák, hanem a fejlesztési projektekben felmerülő akadályok kezelésével is foglalkozhat. Ehhez hasonlóan a változáskezelés tárgyát nemcsak egy szoftvertermékre, hanem egy projekt menetére vonatkozó változtatási igények is ké-pezhetik.

A szolgáltatás biztosítása feladatcsoport az ITIL szerint a következő elemeket tartal-mazza [25]:

- Szolgáltatásiszint-menedzsment: az informatikai szolgáltatás kielégítő szintjének biztosítása, minőségének folyamatos javítása.

- Informatikai szolgáltatás pénzügyi irányítása: a költségek feltérképezése, gondos-kodás a szolgáltatások gazdaságos működtetéséről.

- Kapacitásmenedzsment: gondoskodás a szükséges erőforrás-kapacitás rendelke-zésre állásáról és a meglevő erőforrások minél jobb kihasználásáról.

- Rendelkezésreállás-menedzsment: a szolgáltatásokra, infrastruktúrára vonatkozó olyan rendelkezésre állási célok elérését segíti, amelyek költséghatékonyak és támogatják az üzleti célok elérését.

- Informatikai szolgáltatás folytonosságának irányítása: támogatja az üzletme-net-folytonosságot az informatikai szolgáltatás és infrastruktúra üzleti igények-nek megfelelő, elfogadott időn belül történő helyreállításával.

5 .3 . ÉLETCIKLUSMODELLEK, MEGKÖZELÍTÉSI MÓDOK ÉS MÓDSZERTANOK

A fejlesztési (karbantartási) projekt által követendő életciklusmodellt mindenkor az aktuális projekt sajátosságaihoz (tárgyköréhez, nagyságrendjéhez, bonyolultsá-gához) alkalmazkodva kell megválasztani. Az említetteken felül a projektfolya-mat szerkezetét nagymértékben befolyásolja a megközelítési mód, de különösen a fejlesztési módszertan.

Ez az alfejezet röviden áttekinti az életciklusmodellek főbb változatait, tárgyalva ezek előnyeit és hátrányait is; továbbá vázlatos képet ad a szoftverfejlesztési megköze-lítési módokról és módszertanokról is.

5 . 3 . 1 . Életciklusmodellek

A szakirodalom a fejlesztési folyamatra sokféle életciklusmodellt tart számon. Ezek közül a legismertebbek száma is meghaladja a féltucatot. Ebben a könyvben csak pár alaptípus ismertetésére van hely, másokat éppen csak megemlítünk.


Vízesésmodell A klasszikus vízesésmodellnél (5.6. ábra) a különböző tevékenységek elméletileg szigorúan egymást követő szakaszokat - időben átlapolás nélküli fázisokat - képeznek. Minden sza-kaszra adott, hogy abban milyen termékeket (dokumentációt) kell előállítani. A modell ko-moly dokumentálási ráfordításokkal jár, hiszen egy sor fázisban csak dokumentumtermé-kek készülnek. Érdemi visszacsatolás csak az egyes szakaszok végén, szakaszzáró értékelés formájában történik. A következő fázis csak akkor kezdődhet el, ha az előző fázis termékeit a szakaszzáró értékelés elfogadta. Ez az értékelés egy, dokumentumtermékeken alapuló és a felhasználói oldal bevonásával végrehajtón, nagyon szigorú verifikációt feltételez. A mo-dellt a projekt egészére értelmezik, tehát kizártak a részenkénti - inkrementumonkénti -eltérő ütemezésű vízesések (vagy ha megengedik, az már egy másik - iteratív-inkrementá-lis - modell). A tiszta vízesésmodellt normálisan legfeljebb egy-egy szakaszra kiterjedő ite-ráció jellemzi, amennyiben a szakaszzáró értékelés ilyen értelmű döntést hoz. (Elvileg nem leheteden több szakasz - köztük az elemzés - együttes ismételt, azaz iteratív végrehajtása, azonban a gyakorlatban ezzel általában nem számolnak, mert nehezebb menedzselni, a kü-lönben is nagy dokumentálási ráfordításokat és hosszú átfutási időt tovább növeli; külső vis maior ok hiányában a felelős döntéshozók alkalmatianságának bizonyítékaként köny-velhető el; egyébként pedig már ez is egy másik modell, amelyről később lesz szó.)

5.6. ábra: Vízesésmodell

A modell előnyei: Világos struktúra; a projekt egyszerűen ütemezhető, irányítható. A modell hátrányai: Mivel a követelmények meghatározása és végleges rögzítése az egy-

szeri elemzési fázis feladata, ez a modell feltételezi, hogy a követelmények az elején ponto-san ismertek és később nem változnak. A valóságban a legtöbb esetben ez nem teljesül: az elemzési szakasz végére nem lesz ismert minden követelmény, hiszen a felhasználó sem tudja pontosan, mit szeretne (majd akkor lesznek ödetei, ha lát valamit működni a rend-szerből). Az összegyűjtött követelményeket is másképpen értelmezi a felhasználó és a fej-lesztő. Hosszabb projekt során a követelmények egy része közben elavul, helyettük újak ke-letkeznek. - A dokumentumalapú szakaszzáró értékelések a gyakorlatban érdemi-tartalmi verifikáció helyen csak felületes formai ellenőrzések, mert a felhasználói oldal nem érti a dokumentumokban előadón modelleket, terveket, a dokumentálással túlterhelt fejlesztői oldal pedig éppen az ellenőrzési ráfordítások „megtakarításával" próbál a projekttervben


előírt határidőn és költségkereten belül maradni. így mind a követelmények, mind a ter-vek nem megfelelőségét a felhasználó csak a működő szoftver bemutatásakor veszi észre; il-letve a fejlesztő az időben fel nem fedezett hibák miatti problémák tömegével a finisben, az integráció során szembesül. - Mivel a modell komoly dokumentálási ráfordításokat feltéte-lez, és kizárja az átfutási időt csökkentő fázisádapolásokat, általában hosszú fejlesztési idő-vel kell számolni, és csak a projekt végén jelenik meg használható termék. A hosszú fejlesz-tési idő azon túl, hogy növeli a követelmények megváltozásának esélyét, egyéb kellemet-lenségekkel is jár: cserélődnek a fejlesztői és felhasználói munkatársak. Az új projekttagok mindaddig improduktív tevékenységet végeznek, amíg nem „kerülnek képbe". Közben megváltozik a technológia, az új technológia más szakértelmet igényel. Bekövetkezik a szállító rémálma: lecserélődik a megrendelő menedzsmentje, az új menedzsment a projekt indítását az előző menedzsment kifejezetten hibás (sőt bűnös) döntései között könyveli el.

V-modell A V-modell a vízesésmodell speciális változatának tekinthető (5.7. ábra). A V-modell elnevezés egyébként nemcsak életciklusmodellt, hanem egy teljes módszertant jelöl [3], amelynek több elemét az ISO 12207 szabvány is átvette (lásd az 5.3.1. szakasz-ban). A V-modell életciklus-elképzelése nemcsak az egyes fázisok időbeli sorrendjé-ről szól, hanem arról is, hogy az egyes fázisokban mely korábbi fázisok termékeit kell felhasználni; illetve az adott fázis tevékenységét és termékét mely korábbi fázisban leírt követelmények, illetve elkészített tervek alapján kell ellenőrizni (verifikálni). -Azon felül, hogy ez a modell nagyon jó támpontokat ad a verifikáció végrehajtásához, előnyeiről és hátrányairól hasonlók mondhatók el, mint a vízesésmodellnél.

5.7. ábra: V-modell


Iteratív fejlesztés Az iteratív fejlesztés tulajdonképpen nem önálló modell, hanem egy olyan, a célt fo-kozatosan közelítő megoldás, amelyet több életciklusmodell és módszertan is felhasz-nál, illetve amelyet olyan klasszikus modellekkel kombinálva, mint pl. a vízesésmo-dell, új életciklusmodellt kapunk.

Az iteráció itt azonos tevékenység vagy tevékenységsor ismételt végrehajtását jelen-ti, minden ismétléssel újabb minőséget adva az előző végrehajtás termékéhez. Az itt értelmezett iteratív fejlesztés ezen felül azt is feltételezi, hogy az iterációkat határo-zott célkitűzés, átfogó projektterv (az inkrementális változatában átfogó architektú-raterv és nagyvonalú termékterv, valamint az inkrementumok közötti interfészek tervezése) előzi meg. (Ez a feltételezés különbözteti meg az iteratív fejlesztést a kötet-lenebb evolúciós fejlesztéstől.)

Az iterációs fejlesztésnek (itt az evolúciós fejlesztést nem hozzászámítva) lényegé-ben két változata létezik:

- az inkrementális modell (lásd az a következő szakaszban), valamint - a spirálmodell (ez még néhányszor említésre kerül). Az iteratív fejlesztés motivációi: - kezelni azt a körülményt, hogy kezdetben nem lehet ismert minden követelmény; - számolni az ismert követelmények megváltozásával; - a különlegesen nagy kockázatú projekteket is kezelhetővé tenni (a spirálmodell-

nél ez a domináns motívum); - minél korábban megszülessen egy működő, felhasználásra átadott verzió (ez

csak az inkrementális modell sajátja); - az előző verziók fejlesztése, illetve használata során szerzett tapasztalatok fel-

használásával a módszerek, a termékminőség folyamatos javítása (inkrementá-lis modell);

- megbízhatóbb termék (ez inkrementális modell esetén attól remélhető, hogy az egyre későbbi verziók egyre nagyobb részben tartalmaznak többszörösen - üzemi környe-zetben is - kipróbált komponenseket; a spirálmodell esetén pedig a kifejezetten mi-nőségi kockázatok csökkentését célzó, a megoldásokat is tesztelő prototípusoktól).

Inkrementális modell Az inkrementális modell [14] [19] lényege a rendszer vagy a szoftver elkülönülten fej-leszthető részekre - inkrementumokra (hagyományosan alrendszerekre, viszonylag független alkalmazásokra) - bontása, amelyek fejlesztése különböző ütemezésben hajtható végre. (Az 5.8. ábra az inkrementális modellnek ezt a szerkezetét hangsú-lyozza.) Elsőként olyan inkrementum készül el, amely magában is használatba vehető (nem igényli olyan komponensek támogatását, amelyek csak egy későbbi inkremen-tumban készülnek el), és lehetőleg a felhasználók számára legfontosabb szolgáltatáso-kat nyújtja. Az 5.8. ábra azt is mutatja, hogy ha az erőforrások rendelkezésre állnak hozzá, akkor a különböző inkrementumok fejlesztése egymással átlapolva is történ-het. A kivitelezés is tágabban értelmezendő; az inkrementum szűken vett kivitelezésén túl magában foglalja

- az adott inkrementum validálását, - a korábbi inkrementumokból álló rendszerhez integrálását, valamint - a rendszer validálását is.


5.8. ábra: Inkrementális modell

5.9. ábra: Iteratív és inkrementális modell [19]

Az 5.8. ábra szerinti (a követelmények előzetes összegzése nélküli) „tisztán" inkre-mentális modell esetén az integráció komoly gondokkal járhat. Ezért az inkrementális modell a gyakorlatban szükségképpen olyan iteratív fejlesztés, amelynél az iterációkat megelőzi a követelmények meghatározása és inkrementumokhoz rendelése (5.9. ábra). (A „Követelmények inkrementumokhoz rendelése" dobozba célszerű beleérteni egy átfogó architektúratervet és egy közös nagyvonalú terméktervet is.) Ennél a modellnél minden iteráció alkalmával működő verzió készül, amely eljut a felhasználóhoz (némely verziók csak validáló tesztelésre, kitüntetett verziók pedig üzemszerű felhasználásra is). A modell akkor tudja kezelni a követelmények változásait, ha az 5.9. ábra „Inkre-mentum fejlesztése" dobozába kezded tevékenységként beleértjük az aktuális és az azt követő inkrementumokra vonatkozó követelmények aktualizálását is.

A modell előnyei: Általában teljesülnek azok az elvárások, amelyeket az iteratív fej-lesztéssel szemben szoktak támasztani:

- kezelni tudja az egyes követelmények és a követelményhalmaz változásait;


- korán megszületik egy működő, felhasználásra átadott verzió, ez a tény a projekt megítélése, a megrendelő elégedettsége (és a további iterációk iránti elkötelező-dése) szempontjából különösen fontos lehet;

- az előző verziók fejlesztése, illetve használata során szerzett tapasztalatok fel-használásával a módszerek folyamatosan javulnak, a követelmények finomod-nak, a kockázatok viszonylag meredeken csökkennek;

- a későbbi verziók egyre megbízhatóbbak, mert egyre nagyobb részben tartal-maznak többszörösen kipróbált komponenseket (de az előbb említett tapaszta-latokból kifolyólag is).

Mindezeken felül tisztán az inkrementális szerkezetből is adódnak előnyök: - A teljes rendszer helyett egy inkrementumot fejlesztő projekt egyidejűleg lénye-

gesen kevesebb erőforrást foglal le, és jelentősen szerényebb költségkerettel megoldható; tehát akkor is elindítható, ha a szervezet szűkösebb emberi és pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik.

- Elegendő erőforrások birtokában pedig az inkrementumok fejlesztésének áda-polásával a teljes rendszer fejlesztésének időtartama is lecsökkenthető.

A modell hátrányai: Szűkös erőforrások esetén a teljes rendszer ennél a modellnél is lassan készül el. A soklépéses folyamat és a párhuzamos tevékenységek irányítása ne-héz feladat. A rendszer inkrementumokra bontása és az inkrementumok közötti in-terfészek meghatározása alapos megfontolásokat kíván. Ha ez ügyben rossz döntés születik, az többszörösére növelheti az iterációnként ismétlődő integráció amúgy is komoly ráfordításait.

További életciklusmodellek A vízesésmodellnél említett hátrányok orvoslására egy sor életciklusmodell született.

- Közülük több az iteratív fejlesztés valamilyen változata (mint a Boehm-féle spi-rálmodell).

- Mások a kombinált iteratív-inkrementális modell változatai (mint pl. a Rational Unified Process - R UP-modell).

- A felhasználó és a fejlesztő közötti jobb megértést, a követelmények pontosabb meghatározását, valamint a fejlesztés gyorsítását szolgáló modellek az egyszerű prototípusmodell és annak az evolúciós fejlesztés nevű változata.

- A követelmények megváltozásával szemben különösen toleráns az ύη. agilis módszertanok csoportjába tartozó extrém programozás modellje.

- A ráfordítások - megvásárolható kész komponensek beépítésével való - csök-kentése motiválja a komponens alapú fejlesztés modelljét.

- Az esetleges minőségi hiányosságok katasztrofális következményei miatt kockázatos szoftverek fejlesztése esetén kitüntetett cél a kockázatok módszeres csökkenté-se. Erre legjobb példa a Boehm-féle spirálmodell.

2 6 2 A GAZDASÁGI INFORMATIKA AI-APJAI

5 .3 .2 . Szoftverfejlesztési megközelítési m ó d o k és módszer tanok

A szakirodalomban is gyakran előfordul, hogy nem különböztetik meg a megközelítési mó-dot és a módszertant. Ez bizonyos mértékig érthető is, men a megközelítési mód befolyás-sal van az alkalmazható módszertanra, a módszertan pedig meghatározza a megközelítési mód érvényesítésének folyamatát, kereteit. - Ráadásul, ha nem egy konkrét módszertan-ra, hanem módszertanok egy csoportjára gondolunk, akkor pl. az objektumorientált megközelítés mellett jogos objektumorientált módszertanodról beszélni, ezzel az objek-tumorientált megközelítési módot feltételező módszertanok csoportjára utalva.

Tehát a megközelítési mód egyfajta filozófia, amely valamilyen szinten befolyással lehet akár a fejlesztési folyamat egészének technológiatartalmára, de mégsem hatá-rozza meg annak minden mozzanatát, az irányítási és a támogatási folyamatok pedig sok tekintetben közömbösek lehetnek a megközelítési mód iránt.

A termékséma meghatározza a kötelezően vagy opcionálisan előállítandó termékek fajtáit, szerkezetét és értékelési szempontjait.

A folyamatséma megadja a folyamat architektúráját, a végrehajtandó tevékenysége-ket, a köztük lévő függéseket; az egyes tevékenységek bemeneteit, eszközeit, előállí-tandó termékeit; valamint a folyamat értékelésének szempontjait.

A szervezeti séma meghatározza a szerepköröket, és azokat hozzárendelve a folya-matséma tevékenységeihez meghatározza a feladataikat, továbbá útmutatást ad a cso-portmunka irányításához, az egyéni és a csoportteljesítmény értékeléséhez.

Szoftverfejlesztési megközelítési mód

A (szoftverfejlesztési megközelítési mód egy sajátos absztrakciós szemlélet, amelyből sajátos - fogalomrendszer, - eszköztár, - elemzési (felbontási) és konstrukciós elvek következnek.

Szoftverfejlesztési módszertan

A (szoftver)fejlesztési módszertan a fejlesztési folyamat minden architekturális összetevőjét lefedő, a kidolgozók által figyelembe vett célkitűzések és feltételek mellett legjobb gyakorlatnak szánt - terméksémák, - folyamatsémák és - szervezed sémák, - valamint a felsoroltakhoz kapcsolódó - értékelési (mérési) kritériumok együttese.


Megközelítési módok Itt a megközelítési módoknak csak a főbb csoportjaival foglalkozunk. A kialakulásuk sorrendjében megkülönböztethetjük

- a moduláris, - a strukturált és - az objektumorientált

megközelítési módokat.

Moduláris megközelítés A moduláris megközelítés [17] odáig jutott el, hogy a komplex rendszerek tervezését, fejlesztését megkönnyíti, ha azokat viszonylag független, önállóan megérthető, fej-leszthető, tesztelhető modulokra bontjuk.

- A modulok a komplex rendszerek felépítését megkönnyítő absztrakció eszközei. Egy-egy modult egyszerűbb kifejleszteni, mint a rendszer egészét. A modulok olyan - a szakterület jelenségeihez közelebb álló - összetett (absztrakt) művelete-ket képviselnek, amelyekből a rendszert könnyebb összerakni, mint a program-nyelv elemi műveleteiből. A tesztelés is egyszerűsödik: a modulok működése kü-lön-külön tesztelhető, a modulokból felépített alkalmazás tesztelésének pedig már csak a modulok együttműködésének ellenőrzésére kell kiterjedni.

- Tökéletes absztrakció esetén a modul az elrejtés eszköze (= fekete doboz), amennyiben teljesül rá, hogy a külvilág (más modulok, a rendszer egésze) fe-lől nézve csak annyit kell tudni róla, hogy mit csinál (mit vár és mit ad), és csak a modulra tartozik, hogy hogyan csinálja. Az elrejtés azért hasznos, mert következtében a modul belseje (a hogyan) anélkül módosítható, hogy az ki-hatással lenne a más modulokkal való együttműködésére. Végeredményben könnyebb lesz a rendszer karbantartása: az alkalmazás hozzáigazítása a meg-változott követelményekhez szerencsés esetben megúszható valamely modul belsejének módosításával.

- Ugyancsak szerencsés esetben a modul az újrafelhasználás egysége is, amennyi-ben többször is (az aktuálistól eltérő kombinációban is) felhasználható.

- A modulok léte hatékonyabb csoportmunkát tesz lehetővé. Ha a különböző modu-lok különböző szakértelmet kívánnak, mindegyik modul a témához leginkább értő munkatársnak adható ki. A különböző modulokat a különböző munkatár-sak párhuzamosan fejleszthetik, így csökkenthető az átfutási idő.

Már a tisztán moduláris szemlélet kitalálói is felismerték, hogy a modulok fenti kedvező tulajdonságai csak akkor jelentkeznek, ha

- a modulok egymáshoz „vékony szálon" kapcsolódnak, - a környezetükről keveset feltételeznek, viszont - erős belső kötéssel rendelkeznek. Am a moduláris megközelítés azon továbbfejlesztéseit, melyek a rendszer modu-

lokra tagolásának optimális módját is keresték, már úgy hívják, hogy strukturált meg-közelítési mód, illetve objektumorientált megközelítési mód.

Strukturált megközelítés A strukturált megközelítési mód [22] onnan kapta nevét, hogy nagyrészt a strukturált programozás [5] elveit terjesztette ki a rendszerelemzés és -tervezés területére. Azon


felül a kialakulásában szerepet játszottak az adatbázisok tervezésével, használatával szerzett tapasztalatok és felmerült igények.

- Ez a megközelítési mód az adattervezést (adatmodellezést) függedenítette a feldolgozástervezéstó'l, és így tudatosította, hogy a több feldolgozási egység által használt adatszerkezetet elegendő csak egyszer definiálni.

- A feldolgozás strukturált tervezése a fokozatos lebontás (hierarchikus lebontás / fokozatos finomítás) módszerét követi.

- A moduláris megközelítésnek azt az elvét, hogy a lebontással kapott modulok kö-zön csak „vékony szálú" kapcsolat legyen, viszont erős belső kötéssel rendelkez-zenek, úgy teszi konkréttá, hogy a „vékony szálat" a gyenge külső adatkötéssel, az erős belső kötést pedig az erős belső adatkötéssel azonosítja. Eszerint a közös adat-struktúrán végzett műveletek kerülnek azonos modulba; a különböző modulok által kezelt adatstruktúrák pedig minimális közös résszel rendelkeznek.

Csakhogy a strukturált tervezéssel kapott feldolgozási modulok sem bizonyultak igazán újrafelhasználhatónak. Sőt ha a hierarchikus lebontással kapott különböző ágak további lebontását (finomítását) különböző személyek végezték, nem vették észre, hogy a különböző ágakon azonos feldolgozási tevékenység fordul elő, amelyre egyeden közösen használt funkciómodult kellene kifejleszteni. így a rendszer terve és a megva-lósított kódja gyakran redundáns lett, és ez a tény rontotta a karbantarthatóságot.

Az eddig tárgyalt megközelítési módok (továbbiakban hagyományos megközelítési módok) közös jellemzője, hogy az adatokra és az eljárásokra külön-külön - egymástól elszigetelten - alakítják ki az absztrakció (az elrejtés, az újrafelhasználás) egységeit: az absztrakt (összetett) adattípusokat és az absztrakt (összetett) műveleteket megvaló-sító eljárásmodulokat. Az elkülönítve konstruált adat- és eljárásabsztrakciók azon-ban nem képezhetik az elrejtés és az újrafelhasználás tökéletes egységeit, mert nem al-kotnak zárt, „önjáró" integritást, hiszen mindegyikből hiányzik valami: az absztrakt adatszerkezet mellől hiányoznak az azt kezelni hivatott műveletek, az absztrakt mű-veletek mellől hiányoznak a tárgyukként feltételezett adatok; tehát ezekről a környe-zetnek, a befogadó alkalmazásnak kell gondoskodni. A hagyományos megoldások ilyen fogyatékosságokban szenvedő absztrakt egységeinek (moduljainak) a szüksé-gesnél többet kell feltételezni a környezetükről, illetve a környezetüknek a szükséges-nél több ismerettel kell rendelkezni a hagyományos modulokról.

Objektumorientált (ΟΟ) megközelítés Az OO-megközelítés [18] találta fel az absztrakció, az elrejtés és az újrafelhasználás ez idá-ig legsikeresebb alapegységét, az objektumot, illetve típusszinten az objektumok osztá-lyát. Ε szemlélet szerint az objektum olyan konstrukció, amely egy egységbe zár egy adatszerkezetet (az objektum szerkezetét) és az azt kezelő (összetett) műveleteket (az objektum viselkedését). A szerkezet és a viselkedés ilyen egysége a lehetséges legkeve-sebbet feltételezi a környezetéről; következésképpen elmondható, hogy az objektum megjelenésével már nemcsak az alkalmazás vagy a rendszer egésze képez integritást, hanem az egyes objektum is. -Az OO-felfogás szerint az alkalmazás (a program) nem utasí-tások sorozata, hanem együttműködő, egymással kommunikáló objektumok „társasága".

Az OO-megközelítés nagymértékben javította - az alkalmazások elemezhetőségét, tesztelhetőségét, karbantarthatóságát, stabi-

litását;


- az egyszer kifejlesztett építőelemek újrafelhasználhatóságát, ami a fejlesztő szá-mára többszörös megtérülést, a felhasználó számára többszörösen kipróbált megbízhatóbb szoftvert jelent.

Módszertanok Az eljárásrendet és a megoldási sémákat is meghatározó fejlesztési módszertanok:

- folyamatvezérelt, - eseményvezérelt, - adatvezérelt, - felhasználóvezérelt

típusokba; más szempontból: - hagyományos és - objektumorientált

csoportokba sorolhatók.

Folyamatvezérelt módszertanok A folyamatvezérelt módszertanok elsődlegesen a megvalósítandó adatfeldolgozási folya-matokra koncentráltak, és az azok által kezelt adatokból (főleg az előállítandó output-adatokból) vezették le a rendszer adattervét. [10] A múlt idő azért jogos, mert tisztán (egyoldalúan) folyamatvezérelt módszertan csak a ködbe vesző kezdetekre, a kötegelt adatfeldolgozások (EDP-rendszerek) korára volt jellemző. Mivel ez a módszertan a ki-fejlesztendő rendszert egyoldalúan a feldolgozási célok szerint tagolta, és a fejlesztési feladatokat is ilyen tagolásban osztotta szét a különböző fejlesztők között, azok ritkán venék észre, hogy az egyik célú feldolgozási folyamat sok olyan programrészt tartal-maz, illetve olyan adatszerkezetet kezel, amelyek egy másik célú folyamatnak is részét képezik. Ez az átfedő részek többszörös kifejlesztésével és többszörös teszteléssel járt együtt; általában komoly gátját jelentette a hatékony absztrakciónak, azaz olyan újra-felhasználható összetett építőelemek kifejlesztésének, amelyekből kisebb ráfordítással megbízhatóbb rendszereket lehet építeni. Az így fejlesztett szoftverek utóbb nehezen elemezhetők, nehezen tesztelhetők, nehezen változtathatók voltak.

Eseményvezérelt módszertanok Az eseményvezérelt módszertanok [20] [22] kialakulása együtt járt az OLTP-fel-dolgozások iránti igény megjelenésével. Ε módszertanok a rendszer strukturálásában abból indulnak ki, hogy a rendszernek milyen külső eseményekre kell reagálni. Más árnyalásban és némileg tompítva erre a módszertanra is elmondhatók a folyamatve-zérelt módszertannál említett hátrányok. Ugyanakkor ez a módszertan sosem volt

A félreértések elkerülése végett ide kívánkozik két megjegyzés: 1. A folyamatvezérelt módszertan leírásában az adatfeldolgozási folyamatokról volt

szó, nem a szakterületi (üzleti) folyamatokról. Az utóbb említetteket minden mód-szertannak figyelembe kell venni mint olyan tényezőt, amely alapján a szoftver szol-gáltatásai azonosíthatók.

2. Ha valamit a feldolgozási folyamatokhoz kell igazítani, az nem a fejlesztés folyamata és a szoftver belső szerkezete, hanem a felszíne, a felhasználói felülete.


teljesen egyoldalú, mert felhasználta a korábbi keletű folyamatvezérelt módszertanok hasznosnak bizonyult elemeit, így többféle szempontból tudta vizsgálni a fejlesztés tárgyát, és ezzel javította a hatékonyabb absztrakció esélyeit.

Adatvezérelt módszertanok Az adatvezérelt módszertanok megjelenése az adatbázisok használatához köthető. A fejlesztők az adatbázisokkal összefüggésben jutottak arra a felismerésre, hogy az adatszerkezetek tervezése viszonylag függetien az azokat használó programok terve-zésétől, és a rendszer szilárd vázát éppen az adatbázis struktúrája (tehát egy komplex adatszerkezet) képezi. A korábbi fejlesztések tapasztalatai alapján pedig azt a követ-keztetést is levonták, hogy akkor hatékonyabb az absztrakció, ha a funkcióknak (összetett műveleteknek) az a fő meghatározója, hogy müyen adatokat kezelnek, és a funkciók belső struktúrájának (az algoritmusnak, azaz a programok vezérlési szerke-zetének) a kezelt adatszerkezethez kell igazodnia. [8] [16] [21] Ez egyébként az adat-vezérelt módszertannal együtt járó strukturált megközelítési mód (ld. előbb, ugyan-ebben a szakaszban) szemlélete is. Az adatvezérelt jelző a hangsúlyra utal, nem az egy-oldalúságra. A lényeg, hogy a módszertanban önálló és domináns vetületként jelenik meg az adatstruktúrák tervezése (az adatmodellezés), ugyanakkor a feldolgozásterve-zésben a módszertan megőrizte a folyamatorientált és eseményorientált modellezési technikákat is.

Felhasználóvezérelt módszertanok A felhasználóvezérelt módszertanok [15] lényege, hogy a fejlesztésben a felhasználó aktív részvételét támogatják, és ennek érdekében előszeretettel alkalmazzák a felhasználó be-vonását segítő prototípuskészítő, gyors alkalmazárfejlesztő (Rapid Application Development -RAD) technikákat. [4] Ez a módszertan szorosan összefügg a prototípuson alapuló életciklusmodeUel, ületve az evolúciós fejlesztéssel (lásd az 5.3.1. szakaszban).

Más felosztás: hagyományos és objektumorientált módszertanok A korszerű módszertanok nem sorolhatók a fenti tiszta típusok egyikébe sem, mert minden korábbi módszertan hasznosnak bizonyult elemeit kombinálják; integráltan alkalmaznak folyamat-, adat- és eseménymodeüezési technikákat, valamint a felhasz-náló bevonását segítő prototípuskészítő technikákat. Következésképpen e módszer-tanok karakteresebben különböznek az alkalmazott megközelítési mód tekintetében, mint más jegyeikben; ilyen szempontból jogos beszélni (a lényegében strukturált megközelítésen alapuló) hagyományos módszertanokról, illetve objektumorientált mód-szertanokról is mint csoportszintű kategóriáról.

Egy példa: A Rational Unified Process (RUP) [9] módszertan leginkább OO-módszertannak tekinthető, mert lényegében abban különbözik a korábbiak-ban felsoroltaktól, hogy az OO-megközelítéshez illeszkedik. Egyébként a funkci-onális követelmények és az ember-gép kommunikációra vonatkozó követelmé-nyek meghatározása során a folyamat-, az esemény- és a felhasználóvezérelt mód-szertanok mindegyikéből vett elemeket alkalmaz. Az objektumosztályok szerkezetének meghatározása főleg az adatvezérelt módszertanokra emlékeztet. Az osztályok viselkedésének meghatározása adat- és eseményvezérelt elemeket


/ " ' ∙. . '.' .; : ' V './.'; ∙. . . , . . ''W/////' Ι ttű/////////f//íff////fí 't/ff/ü,

kombinál. Az alkalmazást felépítő objektumok együttműködésének tervezése fo-lyamat- és eseményvezérelt modellezési technikákat alkalmaz.

Kitekintés: agilis fejlesztési módszertanok Az agilis fejlesztés [28] [29] [30] [31] olyan viszonylag új módszertanokat takar2, amelyek deklarációikban gyökeres szakítást hirdetnek az eddig említett módszertanok és életciklusmodellek által megkérdőjelezhetedennek tekintett számos alapelvvel. Talán éppen ezért, a szoftverfejlesztési szakma mainstreamje enyhén szólva szkepszissel vi-szonyul hozzájuk, bár pl. [26] számol ezek egyikével, az extrém programozással [1].

5 .4 . SZOFTVEREK ÁLTALÁNOS MINŐSÉGI JELLEMZŐI (MSZ ISO/IEC 9 1 2 6 )

Minőségi követelményeket megfogalmazni legalább két okból szükséges: - A követelmények a fejlesztők számára egy elérendő célt definiálnak, amelyhez

igazítani kell a rendszer fejlesztésének folyamatát, módszereit; az elemzési, ter-vezési, kivitelezési tevékenységeket; a fejlesztés dokumentumait; végül a műkö-dő szoftver képességeit. - Az ISO 9126 szabvány elsősorban ilyen szempontból tárgyalja a minőségi jellemzőket.

- A követelmények a megrendelő (felhasználó) oldalán támpontot adnak a fejlesz-tés eredményének értékelésére vagy a beszerezhető rendszerek, alkalmazások ér-tékelésére, kiválasztására. - Ezt a szempontot inkább az ISO/IEC 14598 szab-vány követi, de annak a tárgyalásától itt eltekintünk.

Ez az alfejezet a szoftverek minőségi jellemzőinek osztályozó kategóriáit veszi számba azzal a céllal, hogy keretet adjon konkrét fejlesztések vagy beszerzések speciá-lis minőségi követelményeinek kialakításához. Ilyen főbb kategóriák az alábbiak:

- funkcionalitás, - megbízhatóság, - használhatóság, - hatékonyság, - karbantarthatóság, - hordozhatóság. Ezeket a kategóriákat a szoftvereknek az ISO 9126 szabványban adott minőségi jel-

lemzői közül vettük, és tekinthetők olyan szempontoknak, amelyeket mindig mérle-gelni kell, hogy az adott termék esetében milyen mértékben merülnek fel. A mérlege-lés a követelmények és a tervezett megoldások vizsgálatára alapozható.

A minőségi jellemzők felsorolása az MSZ ISO/IEC 9126:2000 szabványt mellékletének ajánlásá-hoz igazodik. A nemzetközi szabvány eredeti változata az ISO/IEC 9126:1991 volt, az itt hivatkozott változat pedig ennek 2000-ben megjelent magyar fordítása. - A nemzetközi szabványnak utóbb újabb változatai születtek. A 2000-es magyar változat ezeket nem tartalmazza (sőt még az 1995., 1998. és 1999. évi kiegészítéseket sem), és ebben a fejezetben mi sem használjuk fel. (Az itt nem tár-

2 Első publikációk az 1990-es évek végén - lásd pl. [l]-et.


gyalt kiegészítések lényegét minőségi mérőszámok kidolgozása és egy minőségmodell definiálása képezik. A minőségmodell külső, belső és használatban megmutatkozó minőségkategóriákat vezet be, és a későbbi változatok a minőségi mérőszámokat már ezen kategóriák szerint csoportosítva ér-telmezik.)

Megjegyzés: Nem zárható ki egy olyan szélsőségesen speciális projekt sem, amelyre valamelyik minőségi cél nem értelmezhető. Ráadásul egy időbeli és pénzügyi keretek által korlátozott konkrét projekt esetében a különböző minőségi célok egymással ver-senyeznek, azaz némely célok csak mások rovására teljesíthetők. Adott projekt eseté-ben az értelmezhető minőségi célokat és azok prioritásait a projektalapító dokumen-tumban kell rögzíteni.

5 . 4 . 1 . Funkcionalitás

A funkcionalitás a szoftver által nyújtott szolgáltatásokat, illetve - mint minőségi jel-lemző - a szolgáltatások iránt kifejezett vagy elvárt igények teljesítésének mértékét jelenti. Ebbe a kategóriába dominánsan szerződésenként / projektenként / terméken-ként különböző ismérvek (követelmények, terméktervben rögzített megoldási előírá-sok) tartoznak, amelyeket ugyancsak egyedileg specifikált funkcionális tesztekkel le-het igazolni / érvényesíteni.

A funkcionalitás összetevői: - Alkalmasság: a szoftver a kitűzött konkrét feladatokra használható funkciókat

tartalmaz, e funkciókkal megvalósított szolgáltatásokat a szükséges kapacitással (pl. adatbázis-kapacitás) nyújtja.

- Pontosság: az alkalmasságnak jellemzően számszerű kimenetek előállítására szolgáló szoftverre való speciális megfogalmazása.

- Együttműködés: illeszkedési kompatibüitás, funkcionális illeszkedési szabványok-nak megfelelés; más rendszerekkel, alkalmazásokkal való együttműködést lehe-tővé tevő szabványos interfészekkel való rendelkezés. (Itt kifejezetten a más alkal-mazásokkal való együttműködésre kell gondolni, az alacsonyabb - pl. operációs rendszer, hardver - rétegekkel való együttműködés képessége már nem ide, ha-nem a hordozhatóság kategóriájába tartozik. - Lásd az 5.4.6. szakaszban!)

- Alkalmazhatóság: az alkalmazással kapcsolatos szabványok, szabályok, törvényi szabályozások, előírások betartása.

- Biztonság: szolgáltatásokhoz, adatokhoz jogosulatlan hozzáférés megakadályo-zása, felhasználói tevékenységek nyilvántartása. (Az informatikai biztonsági követelményekről részletesebben pl. az MSZ ISO/IEC 17799 szabványból tájé-kozódhat az olvasó.)

Megjegyzések: 1. A funkcionalitás imént felsorolt alkategóriái nem teljesen idegenek egymástól.

Bizonyos esetekben egymást feltételezik vagy egymásból következnek. Pl. az együttműködési képesség esedeg az alkalmazhatóságnak (valamely szakterületi - interoperabilitási — szabvány betartásának) a következménye.

2. Az alkalmasságba a szolgáltatás elvárt kapacitással nyújtása csak a következő fi-nomításokkal érthető bele: nem kérhető számon a szoftveren olyan kapacitásté-


nyező, amely alapvetően nem szoftver-, hanem hardverképességen alapul (pl. az adattároló egységen tárolható adatmennyiség); az viszont szoftverfüggő kapaci-tástényezőnek számít, hogy pl. adott típusú egyedek azonosító adata legfeljebb hány egyed azonosítására alkalmas.

5 . 4 . 2 . Megbízhatóság

A megbízhatóság a szoftver olyan tulajdonságainak összessége, amelyek hatással van-nak arra, hogy a szoftver a szolgáltatásait adott feltételek között és adott időszakon belül (tartósan) az elvárt teljesítményszinten képes nyújtani.

A megbízhatóság némi átfedést mutat az alkalmasság kategóriával, és ez különösen igaz, ha az alkalmasságba a szolgáltatás adott teljesítményszinten való nyújtását is be-leértjük. A különbség abban áll, hogy a megbízhatóság a teljesítményszint adott felté-telek mellett tartósan - adott időtartamig folyamatosan - való fennállását jelend.

Megjegyzés: A megbízhatóságnak ez az értelmezése a műszaki életből lett átvéve, ahol ez a minőség hagyományosan szorosan összefügg a műszaki berendezések, gépek alkatrészeinek kopásával. A szoftverek esetében viszont kopásról nem beszélhetünk, következésképpen a szoftver tartós rendelkezésre állása inkább azon múlik, hogy a szoftver használata során milyen gyakran fordul elő olyan szituáció, amellyel a szoft-ver tervezői, kivitelezői vagy tesztelői nem számoltak, és ezért a szoftver hibás műkö-dését okozza. Tehát a szoftver megbízhatósága alapvetően

- a tervezés és a megvalósítás átgondoltságával, - a tesztelés alaposságával, - készen adott, kitesztelt komponensek (az újrafelhasználás) arányának növelésével

összefüggő minőség. A megbízhatóság összetevői: - Kiforrottság (érettség): a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak a

szoftverhiba miatti meghibásodás gyakoriságára. - Hibatűrés: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak a teljesítmény egy

meghatározott szintjének fenntarthatóságára - szoftverhibák bekövetkezésének vagy a használad felületére megadott szabályok megsértésének ellenére is.

- Helyreállíthatóság: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra a képességére, hogy meghibásodás esetén a teljesítménye az eredeti szintre vissza-állítható, a közvetlenül érintett adatok visszanyerhetők, továbbá arra, hogy mennyi idő és ráfordítás szükséges mindehhez.

Tehát a kiforrottság a szoftverhibák előfordulási gyakoriságával mérhető (persze úgy, hogy kisebb gyakoriság jelent kiforrottabb szoftvert). A hibatűrés pedig azzal van fordított viszonyban, hogy a hibák gyakorisága vagy súlyossága mennyire akadá-lyozza a szoftver rendeltetésszerű használatát, és ezzel mennyire csökkenti a szoftver teljesítményét. A hibatűrés fogalmába tartozik az is, hogy a felhasználói felület mennyire van felkészítve a felhasználói hibák vagy illegális akciók kizárására; vagy az adatbázis-definíció tartalmazza-e a hibás adatbevitelt akadályozó (hivatkozásintegri-tási és adauntegritási) szabályokat.

A helyreállításnak lehetnek alkalmazástól fuggeden (pl. operációsrendszer-szintű)


megoldásai is, azonban az itt tárgyalt helyreállíthatóság alatt kifejezetten az alkalma-zásba beépített megoldások meglétét és milyenségét kell érteni. Ez különösen lénye-ges minőségi tényező akkor, ha a helyreállítás olyan alkalmazásspecifikus képessége-ket igényel, amilyenek az alkalmazásfüggeden megoldásoktól nem várhatók el. A helyreállíthatóság komoly problémát jelentett az adatbázis-használat általános el-terjedése előtt, de ma már az üzleti alkalmazások általánosan adatbázist használnak, és a helyreállíthatóságot az adatbáziskezelő tranzakciókezelési, naplózási, mentési, helyreállítási képességeire építhetik rá. Kiegészítő megoldásokra csak akkor van szükség, ha az adott alkalmazás esetében a helyreállításnak részlegesen vagy adatfaj-tánként differenciáltan is működnie kell.

5 . 4 . 3 . Használhatóság

A használhatóság a szoftver olyan tulajdonságainak összessége, amelyek hatással van-nak a használathoz szükséges ráfordításra a felhasználók közvetlenül vagy közvetet-ten meghatározható körében.

Megjegyzés: Az ISO 9126 szabvány (eredeti változata) nem ergonómiai nézőpont-ból értelmezte a használhatóságot, ezért nem tartoznak bele olyan összetevők, mint a felhasználó munkájának hatékonysága és eredményessége.

A használhatóság összetevői: - Érthetőség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra, hogy a

felhasználótól mennyi ráfordítást igényel a működési elvek és ezek alkalmaz-hatóságának megismerése, azaz a szakterületi alkalmazás lehetőségeinek megis-merése.

- Megtanulhatóság: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra, hogy a felhasználótól mennyi ráfordítást igényel az alkalmazás megtanulása, azaz a szoftver kezelésének, a felhasználói felületnek, a megengedett bemenetek-nek, a lehetséges kimeneteknek a megismerése.

- Üzemeltethetőség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra, hogy a felhasználótól mennyi ráfordítást igényel az üzemeltetés és a kezelés.

A használhatóság összetevőit és még más későbbi minőségi tényezőket is az ISO 9126 szabvány valamilyen ráfordítások mértékével definiálja. Ez nem jelenti azt, hogy az adott minőség fokát ténylegesen a ráfordítások (utólagos) megmérésével kel-lene / lehetne megállapítani. Azt előzetesen is becsülni lehet a termék vagy még a tervdokumentumok bizonyos jellemzői alapján, sőt a minőségről való preventív gon-doskodásnak kifejezetten ilyen jegyekre kell figyelnie.

Az érthetőség előzetesen pl. ilyen jegyek alapján ítélhető meg: - a szoftver a támogatott szakterület terminológiáját használja; - rendelkezésre áll alkalmazási tutorial, - az online help tartalmaz összetett alkalmazási feladatok megoldására vezető

többlépéses eljárásokat leíró „hogyan oldjuk meg" részeket; - a tipikus alkalmazási feladatok megoldására a felhasználót kézen vezető

wizzardok indíthatók. A megtanulhatóság és az üzemeltethetőség (kezelhetőség) nincsenek átfedés nélkül:

A SZOFTVER ÉLETCIKLUSA

A könnyebben kezelhető szoftver általában könnyebben is tanulható, és igaz fordítva is. Ezért a kétféle minőség közös jegyek alapján ítélhető meg. Néhány ilyen jegy:

- Rendelkezésre áll a kezelést magyarázó felhasználói / üzemeltetői kézikönyv és online help.

- A leggyakrabban használt funkciókat indító menüpontok / funkciógombok „ta-lálhatók meg" a legkönnyebben.

- A szoftver felhasználói felülete a szervezetnél leggyakrabban használt más szoft-vereknél megszokott felépítésű.

- A felhasználói felület intelligens: a választéklistában csak olyan értékeket ajánl fel, amelyeket más bemenő adatok vagy azokhoz az adatbázisból hozzákapcsol-ható adatok valamilyen szabály alapján nem zárnak ki. Nem várja olyan bemenő adat megadását, amelyre az előbb említett kizáró feltételek csak egyetlen lehet-séges értéket engednek meg. A hibás felhasználói akciókat vagy a valamilyen szabályt sértő bemeneu adategyüttest visszautasítja. (Ennyiben a kezelhetőség átfed a hibatűrés minőséggel is.)

5 . 4 . 4 . Hatékonyság

A hatékonyság azon tulajdonságok összessége, amelyek a szoftver teljesítményszintje és az ehhez felhasznált erőforrások mennyisége között - adott feltételek mellett -fennálló kapcsolatra vannak hatással.

Megjegyzés: Az erőforrások közé tartozhatnak más szoftvertermékek, hardverek, anyagok (pl. nyomtatópapír, cserélhető külső tárolók) és az üzemeltető, karbantartó vagy fenntartó személyzet szolgáltatásai.

A hatékonyság összetevői: - Időigény: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek a funkcióinak végrehajtásakor

hatással vannak a válasz-, illetve feldolgozási időkre és az egységnyi időre eső telj esítményekre.

- Erőforrásigény: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek a funkcióinak végrehajtá-sakor hatással vannak a felhasznált erőforrások mennyiségére és a felhasználá-suk időtartamára.

5 .4 .5 . Karbantar tha tóság

A karbantarthatóság a konkrét változtatások elvégzéséhez szükséges ráfordításokra hatással lévő tulajdonságok összessége.

Megjegyzés: A változtatás lehet helyesbítés, továbbfejlesztés vagy a környezetben, a köve-telményekben és a funkcionális előírásokban bekövetkezett változásokhoz való illesztés.

A karbantarthatóság összetevői: - Elemezhetőség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak a hibák

vagy a meghibásodási okok feltárásához, ületve a módosítandó részek azonosí-tásához szükséges ráfordításra.


- Változtathatóság: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak a mó-dosítás, a hibaeltávolítás, illetve a környezetben történő változásokhoz illesztés által igényelt ráfordításra.

- Stabilitás: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak a módosítások miatt fellépő nem várt következmények kockázatára.

- Tesztelhetőség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak a módosí-tott szoftver igazoló / érvényesítő ellenőrzéséhez szükséges ráfordításra.

A karbantarthatóságra is igaz, hogy bár azt az ISO 9126 szabvány valamilyen ráfor-dítások mértékével definiálja, a minőség fokának meghatározásánál mégsem lehet csupán a ráfordítások (utólagos) megmérésére hagyatkozni. Azt preventíven is be-csülni lehet, sőt kell, a tervdokumentumok és a termék más jellemzői, a szoftver ar-chitektúrája alapján.

A karbantarthatóság egy szoftverfejlesztő cég számára kétszeresen különös jelen-tőséggel bír, mert ez kifejezetten olyan jellemző, amelyhez a szoftvert fejlesztő vállal-kozásnak a megrendelő igényeitől függedenül érdeke fűződik, sőt e tekintetben a szállító érdekeltsége közvedenebb és fokozottabb, mint a megrendelőé.

A fentiek magyarázatául: a karbantarthatóság a szoftver használati értékét csak közvetve növeli (pl. a megbízhatóság javításával), viszont (hosszabb távon) a fejlesz-tőcég ráfordításainak, költségeinek radikális csökkentését, az egyszeri ráfordítás többszöri megtérülését teszi lehetővé. Mindebből az is következik, hogy adott pro-jektre / termékre vonatkozóan a karbantanhatóság jelentőségét értelmetlen azon mérni, hogy megfizeti-e a megrendelő vagy sem.

A megrendelő-szállító relációra tett megállapításon túl ki kell térni a vállalkozás és alkalmazottja, valamint a vállalkozás és részlege relációra is. Ami igaz a cég egé-szére és hosszabb távon, nem feltétlenül igaz az alkalmazottai vagy részlegei szint-jén és aktuálisan.

- A karbantarthatóság által feltételezett korrekt dokumentálás közvetlenül nem érdeke a szoftverfejlesztő vállalkozás egyes alkalmazottainak, sőt az alkalma-zottnak kifejezetten előnyös, ha valamely szoftvertermékre vonatkozó tudás mi-nél nagyobb része egyedül az ő birtokában van, mert ez a tény Őt kulcsfontossá-gú munkatárssá teszi a cégen belül.

- A vállalkozás egy olyan részlege, amelynek az a feladata, hogy erőforrást szolgál-tasson más részlegek számára, közvetlenül abban érdekelt, hogy minél több erő-forrást „vásároljanak" tőle, tehát ellenérdekelt az erőforrásigényt csökkentő, te-hát a ráfordításokat csökkentő megoldásokkal szemben.

- Az elemezhetőséget, a változtathatóságot javító átgondolt tervezés, valamint a korrekt dokumentálás olyan plusz ráfordítás az éppen futó projekt és annak munkatársa© számára; amely más, későbbi projektek és más munkatársak ha-tékonyságát javítja. Ha a menedzsment rövid távon - csak az aktuális évre ki-mutatható eredményben - gondolkodik, akkor ez a tény őt is a karbantartható-ság minőség hanyagolásában teszi érdekeltté.

A megelőző elemzésekből kitűnik, a karbantarthatóság teljesítése nem csupán egy speciális minőségszabályozási feladat. Ez hosszú távú gondolkodás, cégszintű - felső vezetői szintű - elkötelezettség, támogatás és számonkérés hiányában nem oldható meg. Rövid távon gondolkodó vezetés a karbantarthatóság javításában csak előreho-zott ráfordításokat, tehát likviditási gondokat okozó tényezőt lát; figyelmét elkerüli a


jövőbeni költségcsökkenés, a ráfordítások többszörös megtérülésének lehetősége. Az ilyen vezetés könnyen hagyja meggyőzni magát arról, hogy a karbantarthatóságot ra-finált „okostojások" csak azért forszírozzák, hogy jól fizető keresletet támasszanak kedvenc passzióik iránt.

5 . 4 . 6 . Hordozhatóság

A hordozhatóság a szoftver egyik (szervezed vagy hardver- vagy szoftver-) környezet-ből a másikba átvihetőségének képességére ható tulajdonságok összessége.

A hordozhatóság összetevői: - Adaptálhatóság: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra,

hogy különböző, adott környezetekhez adaptálni lehessen kizárólag olyan tevé-kenységek, illetve eszközök alkalmazásával, amelyekkel a szóban forgó szoftver ennek céljából el van látva.

- Telepíthetőség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra, hogy a szoftver valamely adott környezetben való telepítéséhez mennyi ráfordítás szükséges.

- Műszaki megfelelőség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek biztosítják, hogy a szoftver a hordozhatósággal kapcsolatos szabványokat és szabályokat betartsa.

- Kiváltóképesség: a szoftver azon tulajdonságai, amelyek hatással vannak arra, hogy egy másik szoftver helyett használni lehessen annak környezetében, to-vábbá arra, hogy mennyi ráfordítás szükséges ehhez.

Megjegyzések: 1. A modell a kiváltóképesség fogalmát a kompatibilitás helyett használja, hogy ne

legyen összetéveszthető az együttműködés fogalmával (lásd az 5.4.1. szakaszt). 2. Egy adott szoftvernek egy másik szoftverrel való kiválthatósága nem vonja

maga után, hogy az utóbbit is ki lehet váltani az előbbivel (lásd felfelé kompati-bilitás).

Az itt felsorolt jellemzők mellett a gyakorlatban más, hasonló célú jellemzőket is emlegetni szoktak. Ilyen pl. a nyitottság, ami leginkább az itteni hordozhatóság és az 5.4.1. alatti együttműködés jellemzők együttesének felel meg, amennyiben a nyitott rendszerek általánosan elfogadott szabványokat követnek, párhuzamosan többféle szabványt is támogatnak; sokféle interfésszel rendelkeznek - mind vertikálisan az infrastruktúra irányában, mind horizontálisan más alkalmazások irányában.

ÖSSZEFOGLALÁS

1. A szoftverfejlesztés (de mindenféle alkotótevékenység) során is a kérdések felte-vésének és megválaszolásának ésszerű sorrendje: miért, mit, hogyan.

2. A jelentősebb mérettel és múlttal rendelkező szervezeteknél az egyes szoftverek, szoftvercsoportok menedzselésén túl nagyon komoly feladat a kiterjedt és hete-rogén szervezeti szoftvervagyon egészének - az alkalínazásportfóliónak - az át-tekintése és kézben tartása, azaz az alkalmazásportfólió-menedzsment.


3. A szoftveréletciklus főfolyamatai: a beszerzési, a szállítási, a fejlesztési, az üze-meltetési és a karbantartási folyamat.

4. A szoftveréletciklus támogató folyamatai: a dokumentálási, a konfigurációkeze-lési, a minőségbiztosítási, az igazolási, az érvényesítési, az együttes átvizsgálási, a felülvizsgálási és a problémamegoldási folyamat (valamint szabványon kívül a változáskezelési folyamat).

5. A szoftveréletciklus szervezeti folyamatai: az irányítási, az infrastruktúra-biztosí-tási, a megújítási és a képzési folyamat.

6. Az ISO 12207 szabványban elképzelt fejlesztési folyamatban a tervezés felülről, az egésztől a részei felé halad, miközben a terv egyre részletesebbé válik; a kivi-telezés viszont éppen ellenkező irányú: a legkisebb alkotóelemekkel kezdődik, majd azokból fokozatosan építi fel az összetettebb szerkezeteket.

7. Az ISO 12207 szabvány nem írja elő valamely életciklusmodell kötelező haszná-latát, minden konkrét projekt esetén a folyamatkialakítás tevékenység keretében kell megválasztani az adott fejlesztési feladathoz leginkább illeszkedő modellt.

8. A szoftverfejlesztési folyamatban az elemzés (vagy követelményelemzés) speciáli-san egy kezdeti szakaszt jelöl, amelynek alapvető feladata a miért kérdés részlete-ző megválaszolása, azaz a fejlesztés tárgyára vonatkozó követelmények azonosí-tása, leírása és az érvényes követelmények kijelölése.

9. Fontos technológiai elv: egymástól függeden célok között a fejlesztő nem létesít mesterséges függést azzal, hogy a megoldásukat egyazon (nem bontható) kom-ponensre bízza. Ezen elv érvényesítése a terv (és a megvalósított kód) olyan ta-golását igényli, amelyben az egymástól függeüen döntéseket és megoldásokat különálló alapkomponensek hordozzák.

10. A kivitelezés (vagy megvalósítás) szűkebben értelmezve a szoftver forráskódjá-nak megírását (röviden kódolást) és tesztelését jelenti.

11. Az integráció mint fejlesztési lépés az a művelet, amelynek során a különböző fej-lesztők, fejlesztő teamek által létrehozott egységekből, alacsonyabb szintű kom-ponensekből, inkrementumokból összeállítják a magasabb szintű kompozíció-kat, a szoftvert, a rendszert.

12. A szoftver bevezetésének gyakori feladata a szervezet folyamatainak újraszervezé-se. Komplex rendszerek esetében a szervezeti folyamatok újraszervezése és a szoftver testreszabása egy (kevésbé komplex) rendszer egyedi fejlesztésével egyenértékű ráfordításokat jelenthet, és hosszabb ideig (hónapokig, egy-két évig) tarthat.

13. Az ITIL szerint a szolgáltatás támogatása feladatcsoportba számít az ügyfélszol-gálati (vagy help desk) tevékenység, az incidenskezelés, a problémakezelés, a vál-tozáskezelés, a konfigurációkezelés és a kiadáskezelés.

14. Az ITIL szerint a szolgáltatás biztosítása feladatcsoportba tartozik a szolgáltatásiszint-menedzsment, az informatikai szolgáltatás pénzügyi irányí-tása, a kapacitásmenedzsment, a rendelkezésreállás-menedzsment és az infor-matikai szolgáltatás folytonosságának irányítása.

15. A vízesésmodell előnye az egyszerűen ütemezhető, irányítható projekt; ezzel szemben súlyos hátránya, hogy a gyakorlatban nem teljesülnek a követelmé-nyek kezdeti fázisban megismerhetőségére és változatlanságára vonatkozó felté-telezései.


16. A V-modell a vízesésmodell olyan speciális változata, amely felülről lefelé haladó tervezést és alulról felfelé haladó kivitelezést feltételez, és világos támpontokat ad az egyes termékek verifikációjára.

17. Az iteratív fejlesztés egy olyan, a célt fokozatosan közelítő megoldás, amelyet több életciklusmodell is felhasznál, ületve amelyet olyan klasszikus modellekkel kombinálva, mint pl. a vízesésmodell, új életciklusmodellt kapunk.

18. Az inkremetaális életciklusmodell lényege a rendszer vagy a szoftver elkülönülten fejleszthető részekre - inkrementumokra - bontása, amelyek fejlesztése külön-böző ütemezésben hajtható végre.

19. A (szoftver)fejlesztési megközelítési mód egy sajátos absztrakciós szemlélet, amelyből sajátos fogalomrendszer, eszköztár, elemzési (felbontási) és konstruk-ciós elvek következnek.

20. A (szoftverfejlesztési módszertan a fejlesztési folyamat minden architekturális összetevőjét lefedő, a kidolgozók által figyelembe vett feltételek és célkitűzések mellett legjobb gyakorlatnak szánt termék-, folyamat-, és szervezeti sémák, va-lamint a felsoroltakhoz kapcsolódó értékelési (mérési) kritériumok együttese.

21. A moduláris megközelítés odáig jutott el, hogy a komplex rendszerek tervezését, fejlesztését megkönnyíd, ha azokat viszonylag független, önállóan megérthető, fejleszthető, tesztelhető modulokra bontjuk.

22. A strukturált megközelítés a moduláris megközelítésnek azt az elvét, hogy a rendszer lebontásával kapott modulok között csak „vékony szálú" kapcsolat le-gyen, viszont erős belső kötéssel rendelkezzenek, úgy teszi konkréttá, hogy a „vékony szálat" a gyenge külső adatkötéssel, az erős belső kötést pedig az erős belső adatkötéssel azonosítja.

23. Az OO-megközelítés találta fel az absztrakció, az elrejtés és az újrafelhasználás mindeddig legsikeresebb alapegységét, az objektumot, illetve típusszinten az objektumok osztályát. - Az objektum olyan konstrukció, amely egy egységbe zár egy adatszerkezetet és az azt kezelő (összetett) műveleteket.

24. Az OO-felfogás szerint az alkalmazás (a program) nem utasítások sorozata, ha-nem együttműködő, egymással kommunikáló objektumok

25. A tisztánfolyamatvezérelt módszertan szerint fejlesztett szoftverek utóbb nehezen elemezhetők, nehezen tesztelhetők és nehezen változtathatók voltak.

26. Az eseményvezérelt módszertanok a rendszer strukturálásában abból indulnak ki, hogy a rendszernek milyen külső eseményekre kell reagálni.

27. Az adatvezérelt módszertanban önálló és domináns vetületként jelenik meg az adatstruktúrák tervezése (adatmodellezés), ugyanakkor a feldolgozástervezés-ben a módszertan megőrizte a folyamatorientált és eseményorientált modellezé-si technikákat is.

28. A felhasználóvezérelt módszertanok a fejlesztésben a felhasználó aktív részvételét támogatják, és ennek érdekében előszeretettel alkalmazzák a felhasználó bevo-nását segítő prototípuskészítő, gyors alkalmazásfejlesztő (RAD) technikákat.

29. A korszerű módszertanok nem sorolhatók a tiszta típusok egyikébe sem, mert minden korábbi módszertan hasznosnak bizonyult elemeit kombinálják; integ-ráltan alkalmaznak folyamat-, adat- és eseménymodellezési technikákat, vala-mint a felhasználó bevonását segítő prototípuskészítő technikákat.

30. Az ISO 9126 szabvány szerint a szoftverminőség főbb kategóriái a funkcionali-


tás, a megbízhatóság, a használhatóság, a hatékonyság, a karbantarthatóság és a hordozhatóság.

31. Egy időbeli és pénzügyi keretek által korlátozott konkrét projekt esetében a kü-lönböző minőségi célok egymással versenyeznek, azaz némely célok csak mások rovására teljesíthetők. Ezért az értelmezhető minőségi célokat és azok prioritá-sait projektenként rögzíteni kell.


1. Értelmezze a szoftvermenedzsmentet! 2. Értelmezze az a lkalmazásportfólió-menedzsmentet! 3. Milyen kérdések megválaszolására kell alkalmasnak lenni a szervezeti szoftver-

vagyon nyilvántartásának? 4. Mit jelent a szoftvervagyon konszolidációja, illetve racionalizálása? 5. Kik számára készült az ISO 12207 szabvány? 6. Értelmezze a konfigurációkezelési folyamatot! 7. Mi a különbség az igazolási (verification) és az érvényesítési (validation) folyama-

tok között? 8. Értelmezze a problémamegoldási folyamatot! 9. Értelmezze a megújítási folyamatot!

10. Az ISO 12207 szabvány szerint milyen tevékenységeket tartalmaz a fejlesztési folyamat? Melyik módszertantól vette át a szabvány ezt a folyamatképet?

11. A konkrét szoftverre (konkrét fejlesztési projektre) vonatkozó követelmények milyen forrásból származhatnak?

12. Mik a (követelmény)elemzési szakasz termékei? 13. Mit értenek rendszerszervezési változatok alatt? 14. Mi jellemzi a klasszikus strukturált megközelítési módnak az egymástól függet-

len döntéseket és megoldásokat megkülönböztető tervezés szerkezetére ajánlott sémáját?

15. Mi jellemzi a SunTone módszertan architektúrasémáját? 16. Mik a szoftvertervezés termékei? 17. Mire használható a CASE-eszköztár? 18. Mi a különbség az egységteszt, az integrációs teszt és a minőségi teszt között?

Ezek közül melyik számít verifíkációnak, melyik validációnak? 19. Új szoftver bevezetésekor milyen indokai lehetnek a szervezet folyamatai újra-

szervezésének? 20. Sorolja fel az új szoftver bevezetésének teendőit! 21. Milyen módjai vannak az új rendszerre való átállásnak? 22. Milyen feladatokat takar a felhasználói támogatás? 23. Egy konkrét probléma kezelésének példáján mutassa be az ügyfélszolgálat, az

incidenskezelés, a problémakezelés, a változáskezelés, a konfigurációkezelés és a kiadáskezelés szerepét és ezek kapcsolatait!

24. Milyen problémák kezelésére alkalmadan a vízesés-életciklusmodell? 25. Mik az iteratív fejlesztés motivációi? 26. Mely életciklusmodellekre jellemző az iteratív fejlesztés?


27. Milyen előnyök és hátrányok jellemzik az inkrementális életciklusmodellt? 28. Mit tesztelnek a spirálmodell egyes fázisaiban készülő prototípusokkal? 29. Mit értünk a fejlesztési módszertanok termék-, folyamat- és szervezeti sémáin? 30. Milyen szoftverfejlesztési megközelítési módokat ismer? 31. Mi köze van a szoftvermodul fogalmának az absztrakcióhoz, az elrejtéshez, az

újrafelhasználáshoz, a csoportmunkához? 32. Milyen előzményei voltak a strukturált megközelítés szerinti rendszerelemzés-

nek és tervezésnek? 33. Jellemezze a strukturált megközelítési módot! 34. Milyen a viszonya a strukturált megközelítési módnak az újrafelhasználható-

sággal, az elrejtés elvével és karbantarthatósággal? 35. Müyen előnyei vannak az OO-megközelítésnek? 36. Müyen típusú szoftverfejlesztési módszertanokat ismer? 37. Az IT milyen fejlődési állomásaihoz kapcsolható az egyes módszertanok megje-

lenése? 38. Az ISO 9126 szabvány szerint mik a funkcionalitás minőség összetevői? 39. Mik a megbízhatóság összetevői? 40. Mik a használhatóság összetevői? 41. Mik a hatékonyság összetevői? 42. Mik a karbantarthatóság összetevői? 43. Mik a hordozhatóság összetevői? 44. Melyek azok a minőségi kategóriák, amelyekhez a száüítónak a megrendelő igé-

nyeitől függedenül érdeke fűződik? 45. A megtanulhatóság és az üzemeltethetőség (kezelhetőség) a szoftver milyen je-

gyei alapján ítélhetők meg?


[1] BF.CK, KENT: Extreme Programming Explained: Embrace Change. Boston, 1999, Addison-Wesley.

[2] BOEHM, BARRY W.: A spiral model of software development and enhancement. IEEE Computer, vol. 21 (May 1988) no. 5.

[3] BRÖHL, A.P. - DRÜSCHEL, W.: Das V-modell. Der Standard fiir Sofrware-entwicklung mit Praxisleitfaden. München, 1993, R. Oldenbourg Verlag.

[4] CLEGG, DAI-BARKER, RICHARD: Case Method Fast-Track. A RAD Approach. Bos-ton, 1994, Addison-Wesley.

[5] DAHL, OLE J. - DIJKSTRA, EDSGER W. - HOARE, C. A. R . : Strukturált programozás. Budapest, 1978, Műszaki Könyvkiadó.

[6] GYURKÓ GYÖRGY: Objektumorientált elemzés és tervezés. Budapest, 2003, BGF. [7] INCE, DARREL C. - HEKMATPOUR, SHARAM: S o f t w a r e p r o t o t y p i n g - p r o g r e s s a n d

prospects. Information and Software Technology, vol. 29 (Jan./Febr. 1987) no. 1. [8] JACKSON, MICHAEL A.: Principles of Program Design. London, 1975, Academic

Press. [9] JACOBSON, IVAR - BOOCH, GRADY - RUMBAUGH, JAMES: The Unified Sajtom

Development Process. Boston, 1999, Addison-Wesley.


[10] ΚΑΤΖΑΝ, HARRY JR.: Systems Design and Documentation: An Introduction to the HIPO Method. New York, 1976, Van Nostrand Reinhold.

[11] KOCH, ALAN S.: Evaluating Agile Methods For Your Organization. London, 2004, Artech House Books.

[12] KovÁCSNÉ COHNER JUDIT - TAKÁCS TIBOR: Ismerkedés az SSADM-mel. Buda-pest, 1995, Computerbooks.

[13] MARJAI VIKTOR: Racionalizálási megoldások a vállalat „nem termelő" (informatikai szolgáltatás támogatás) folyamatában - Szakdolgozat. Budapest, 2006, BGF-PSZFK.

[14] MILLS, HARLAN D. - O 'NEILL, DONALD - LINGER, RICHARD C. - DYER, MICHAEL - QUINNAN, ROBERT Ε.: The management of software engineering. IBM Systems Journal, vol. 19 (1980) no. 4.

[15] NORMAN, DONALD A.-DRAPER, STEPHEN W. (EDS.): User-centered System Design. Hillsdale NJ, 1986, Lawrence Erlbaum Associates.

[16] ORR, KENNETH T.: Structured System Development. New York, 1977, Yourdon Press.

[17] PARNAS, DAVID L.: On the Criteria to be Used in Decomposing Systems into Modules. Comm. ACM, vol. 15 (Dec. 1972) no. 12.

[18] RUMBAUGH, JAMES - BLAHA, MICHAEL - PREMERLANI, WILLIAM - EDDY, FREDERICK - LORENZEN, WILLIAM: Object-Oriented Modeling and Design. Englewood Cliffs NJ, 1991, Prentice Hall.

[19] SOMMERVILLE, IAN: Szoftverrendszerek fejlesztése. Budapest, 2002, Panem. [20] WARD, PAUL T. - MELLOR, STEPHEN J.-. Structured Development for Real-time

Systems. Englewood Cliffs NJ, 1985, Prentice Hall. [21] WARNIER, JEAN-DOMINIQUE: Logical Construction of Programs. New York, 1977,

Van Nostrand Reinhold. [22] YOURDON, ED: Modem Structured Analysis. Englewood Cliffs NJ, 1989, Prentice-Hall.

Kézikönyvek, rendszer-dokumentációk: [23] CCTA ITIL - az informatikaszolgáltatás módszertana. Vezetői áttekintés. KFKI

Számítástechnikai Rt. Verzió: 3.1 [24] CCTA ITIL - az informatikaszolgáltatás módszertana. Az ITIL módszertan áttekin-

tése. KFKI Számítástechnikai Rt. Verzió: 3.1 [25] CCTA ITIL - az informatikaszolgáltatás módszertana. Módszertani összefoglaló.

KFKI Számítástechnikai Rt. Verzió: 3.2 [26] SUN MICROSYSTEMS, INC.: Object-Oriented Application Analysis and Design for Java

Technology (UML). - 00-226 Student Guide. (Revision C), 2002. [27] STATE OF GEORGIA TECHNOLOGY AUTHORITY & SUN MICROSYSTEMS, INC.:

Enterprise Portal Interoperability Architecture - System Architecture Document. Vers-i o n 4 . 0 , 2 0 0 2 .

Webforrások: [28] Agile Software Development.

http://en.wikipedia.org/wikilAgile_software_development (elérés 2008. 02.) [29] Agilis szoftverfejlesztési technikák I-II. http:llwww.valodi.hu/agile (elérés 2008.02.) [30] Extreme Programming. http:llen.wikipedia.org/wiki/Extreme_Programming (elérés

2008. 02.)

http://en.wikipedia.org/wikilAgile_software_development

http://www.valodi.hu/agile


[31] Manifesto for Agile Software Development. http:llagilemanifesto.orgly http://agilemanifesto.org/principles.html, http://agilemanifesto.org/histor\\html (elérés 2008. 02.)

[32] SUN MICROSYSTEMS: SunTone Architecture Methodology. http://umm).makei$yxo.uk/Preserimtiom/suntoneam_wp_5.24.pdf (elérés 2008. 02.)

Szabványok: MSZ EN ISO 9001:1996 Minőségügyi rendszerek. A tervezés, a fejlesztés, a gyártás, a

telepítés és a vevőszolgálat minőségbiztosítási modellje MSZ ISO/IEC 9126:2000 Informatika - Szoftvertermékek értékelése. Minőségi jel-

lemzők és használatuk irányelvei MSZ ISO/IEC 12207 Informatika - Szoftveréletciklus-folyamatok MSZ ISO/IEC 17799 Informatika - Az informatikai biztonság menedzselésének eljá-

rásrendje ISO/IEC 14598 Informatika - Szoftvertermékek kiértékelése ISO/IEC 15288 Informatika - Rendszeréletciklus-folyamatok

http://agilemanifesto.org/principles.html

http://agilemanifesto.org/histor//html

Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben a nyomda alapításának 126. esztendejében

Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.: 66/887-400

http://www.gyomaikner.hu e-mail: [email protected]

Terjedelem 24,33 (A/5) ív

http://www.gyomaikner.hu

mailto:[email protected]

Documents

A_gazdasagi_informatika_alapjai