A 19. század utolsó negyedéig, ami-kor beindult az orvosképzés a kolozs-vári egyetemen, Erdélyt a krónikus or-voshiány jellemezte. Az 1520-ig terje-dõ idõszakból mindössze öt erdélyiszármazású szerzett orvosdoktori dip-lomát a különbözõ európai egyeteme-ken, õk sem mind tértek vissza szülõ-földjükre. A hazatértek pedig többnyireklerikusként tartották fenn magukat, saz orvostudományt csak mellékesenûzték. A fejedelemség korában lénye-gesen megnõtt az orvosok száma Er-délyben, de még mindig csak a fejedel-mi udvar, a nagyobb városok, egy-egyfõúr engedhette meg magának, hogyorvost tartson, a többi végzett rendsze-rint a biztosabb megélhetést nyújtó pa-pi, tanári foglalkozást választotta, sesetleg mellékesen gyümölcsöztette or-vosi tudását. Helyettük a céhekbe tö-mörülõ sebészek, patikusok, gyógyítóasszonyok, bábák biztosították a szen-vedõk valamelyes ellátását.

Az 1400-as évek elsõ évtizedeiben aszebeni származású Johann Megerleinkrakkói, bécsi, majd páduai tanulmá-nyok után szerzett orvosdoktori diplo-mát. 1428 körül Kolozsváron lett plébá-nos, majd szülõvárosában élt, de nemtudjuk, hogy hasznosította-e orvosi tu-dását. Az 1480-as években viszont márállandó szerzõdéses orvosa voltSzebennek. Az elsõ ismert brassói or-vos, Valentin Krauss (Crusius), egy pat-rícius család sarjaként 1493-ban Bécs-ben szerzett diplomát, s 1499 táján térthaza. Szenátornak, majd fõbírónak ismegválasztották. Az 1520-ban emlege-

tett János mester már beiktatott városiorvos volt. Paulus Kyr doktor 1534-bena ferrarai egyetemen szerez diplomát, smég abban az évben brassói városi or-vosnak iktatják be. Õ tájainkon az elsõegészségtan könyv szerzõje. Kolozsvártaz 1673-ban szerzõdéssel alkalmazottpáduai végzettségû Baranyai PétsiAndrást tekintik az elsõ városi orvos-nak. Rajta kívül még több tanárember-rõl tudjuk, hogy orvosdoktori diplomá-val rendelkezett, de szaktevékenysé-gükrõl alig maradt híradás.

Így a 16–17. század orvosaival,gyógyszerészeivel vagy gyógyító embe-reivel kapcsolatos minden adat, említésis értékes, megõrzésre méltó. Utóbbszakmonográfiákban hasznosítható.Kovács András mûvészettörténészkéntismert, különösen a fejedelemség korá-nak építészetét kutatja sikerrel. Gyógy-szerészcsaládban született, s magávalhozta a gyógyászat múltja iránti érdek-lõdést. Nem csoda tehát, hogy amikoraz 1960-as években az erdélyi fejedel-mek mûpártolásával kapcsolatos adato-kat keresett az 1603 és 1658 közötti ko-lozsvári számadáskönyvekben, az orvo-sokra, gyógyászatra vonatkozó adatokatis kijegyzetelte. 2014-ben egy kolozsvá-ri tudományos ülésszakra készülve elõ-vette e jegyzeteket, s utóbb érdemesnektalálta közzétenni õket. Jegyzetanyagátkiegészítette néhány egészségügyre vo-natkozó kordokumentummal, emlék-irattal. Hangsúlyozza, hogy az adatokértékelését nem tartja feladatának. A begyûjtött adatok szinte mind a feje-delem egészségére, gyógyítására vonat-

116

2018/9 ADALÉKOK AZ ERDÉLYI GYÓGYÁSZATTÖRTÉNETÉHEZKovács András: Fejedelmek gyógyítói. Gyógyítók, gyógyszerek és gyógyítás az erdélyifejedelmek udvarában a 17. század elsõ felében

L’Harmattan, Bp., 2018.

koznak. Ez ugyanis államügy volt. A 17. század elsõ felében az átlagélet-kor nem érte el a 30 évet. Az ekkoribanuralkodó nyolc erdélyi fejedelem átlag-életkora, az orvosok buzgólkodása elle-nére is alig haladta meg a 46 évet. Azennél idõsebbeket már vénnek tekin-tették. Az udvari orvosok, borbélyok,fürdõmesterek és gyógyszerészek nagymegbecsülésnek örvendtek, többnyirekülföldrõl szerzõdtették õket.

Kovács András kötete két részre ta-golódik. Az elsõ 70 oldal a tulajdon-képpeni összegzés, tanulmány, a foly-tatás táblázatba foglalt adattár, képmel-léklet. A tanulmányi rész a gyógyítókkategóriái szerint összegzi az adatokat.Elõször az egyetemi fokozattal rendel-kezõ orvosokat veszi számba. Megálla-pítja, hogy csak nekik járt ki a „doktor”megjelölés. A „medicinae doctor” titu-lust nehéz és idõigényes volt akkoribanmegszerezni. Általában három évesbölcsészeti tanulmányok után ötévesorvosi képzést és egy évi gyakorlatotkövetõen lehetett e tudományágbandiplomához jutni. Így e diploma birto-kosai kiemelkedõen mûveltek s több-nyire igen befolyásos személyiségeklettek. Közöttük sok volt a nagyra be-csült zsidó doktor. Rendszerint kétirányból is érkezhettek Erdélybe: vagya Török Birodalomból, vagy észak fe-lõl, lengyel és német tájakról.

E fejezetben 32 orvosról történikemlítés. Egyeseknek a nevét is megtud-juk, másoknak csak a kolozsvári átuta-zásáról van hír. Néhányukat azonbansikerül azonosítani, s ennek alapján ta-nulmányaik helyét, idejét, pályafutásátis megismerhetjük. Ilyen például a Bá-zelben végzett Nicolaus Gatti Kassán isemlített orvos. Sikerül õt megkülön-böztetni a néhol említett CorneliusGattitól, aki gyógyszerész volt. Talántestvérek lehettek. Vesztfáliából Kassá-ra származott prédikátorcsaládban szü-letett Spilenberg Sámuel, aki Bázelbenszerezte diplomáját, s Lõcse városi or-vosa lett. Bethlen Gábort gyógyítgatta.A bajor származású Johann Ruland isBázelben végzett, s Pozsonyban válasz-tották városi orvossá. Alkalmilag Beth-

len Gábort gyógyíthatta. Unokaöccse,Johann David Ruland Wittenbergbenszerezte diplomáját és Bethlen Istvánudvari orvosaként gyógyszerészetikönyvet adott közre. A sziléziai erede-tû Weighardt Schulitz (Scultetus) nem-csak orvosi, hanem diplomáciai felada-tokat is teljesített Bethlen udvarában.Az 1630-as években id. Bethlen IstvántDavid Rebir (Riberius) zsidó orvos gyó-gyítja. Salamancában és más spanyol,olasz egyetemeken tanult. I. RákócziGyörgy a sárospataki fõiskola tanárávánevezte ki. Rákóczi fejedelem költsé-gén járt egyetemeken Csanaki Máté, aki1629-ben tér haza orvosdoktorként. Sá-rospatakon, majd Kolozsvárt tanít. Afejdelem orvosként rendeli magához1635-ben. Közel tíz évig volt fejedelmialkalmazott egy Syai Leo (Arje-Jehuda)török földrõl érkezett orvosdoktor. Ittreformátus vallásra térve megnõsült,diplomáciai feladatokat is kapott.

Az unitárius tanintézet orvosi diplo-más tanárai közül Árkosi Gelei Bene-dekrõl és Dálnoki Lõrincrõl történik em-lítés. Mindketten alkalmilag gyógyítot-tak is. Bõvebben olvashatunk az idõn-ként Erdélyben is mûködõ „késmárkidoctor”-ról, akinek neve ChristianusAugustini ab Hortis. Bázelben szerezteorvosi diplomáját 1620-ban. Késmárkontelepedett le, de közben II Ferdinándnakudvari orvosa volt. 1631-ben magyar ne-mességet kapott. Érdeklõdött a minero-lógia és a botanika iránt. A már súlyosbeteg Bethlen Gábort vizsgálta, utóbb I.Rákóczi Györgynek udvari orvosaként isszerepel.

Külön kis fejezet foglalkozik az „or-vos-emberek, orvos-asszonyok” besoro-lású személyekkel. Vagy nyolc ilyentemlítenek a számadások. Ezeknek nemvolt semmilyen végzettségük, csak nagytapasztalatuk valamely gyógymódban(kenés, gyúrás). Egy másik fejezet aferedõsöket veszi számba. Az õ mester-ségük a borbélyokétól különült el. Mint-hogy a gyulafehérvári fejedelmi palotá-ban külön fürdõház volt, azt feredõs ve-zette. Háromról történik említés.

Könnyebben körülhatárolható aborbélyok csoportja és mestersége. Õk téka

117

céhekbe tömörülve adták át tudásukats ellenõrizték a tagok felkészültségét. Agyógyászatnak a gyakorlati része tarto-zott rájuk: érvágás, köpölyözés, foghú-zás, harci sebek, törések gyógyítása. Azorvosdoktor általában megvizsgálta abeteget, s receptet írt, szükség eseténjavallotta az érvágást. De a 19. századiga doktor nem szennyezte be kezét vér-rel. Az ilyen munkát már a borbély-se-bész végezte. Idõvel a borbély mester-ség két ágra is vált, egyik ága a fejszõr-zet ápolására szakosodott, a másik pe-dig a sebészetre. Az utóbbiakat rend-szerint kirurgusoknak nevezték. Ezeklényegében mesteremberek voltak,céhszabályzat szerint mûködtek. Jólfelszerelt „mûhellyel” rendelkeztek.Egyik-másik taguk olyan hírnévre tettszert, hogy a fejedelemhez is elhívták.Az adott idõszakban a szerzõ hét bor-bély-sebész nevére bukkant.

A fejedelmi udvartartáshoz gyógy-szerész is tartozott. A nagyobb váro-sokban már az 1500-as évek közepe tá-ján gyógyszertárak létesültek. A kolozs-vári templom körüli épületekben mû-ködõ városi gyógyszertárat 1591-benemlítik elõször. A fejedelem részére né-ha a városi gyógyszertárakból is ren-deltek gyógyszert, de elsõsorban az ud-vari gyógyszertár szolgáltatta a kívántírt. A számadások többnyire csak a pa-tikus nációjára, esetleg keresztnevéreutalnak (olasz patikus, patikarjos Ba-lázs, kurlandiai Német Henrik pati-kus). A velencei származású „Patikári-us Caesar” Brandenburgi Katalin kísé-retéhez tartozott, és 100 forintos fize-tést élvezett. A fejdelem mellett gyak-ran második és harmadik patikáriust isemlítenek. Sikerült azonosítani a gyu-lafehérvári várban a fejedelmi orvos ésgyógyszerész házát is. Ezek egymásmellett, a fejedelmi palota közvetlenközelében voltak. Az utóbbinak volt la-boratóriumi helyisége. Huszonhat pol-con sorakoztak fel a gyógyszerek és azalapanyagok. A felszereléshez tartozott12 könyv és a német nyelvû Biblia is.

A fejedelmi gyógyszertárnak egyfennmaradt leltára alapján lehet követ-keztetni a gyógytár felszereltségére. A

szereket sokszor külföldrõl vagy na-gyobb városok gyógyszertáraiból ho-zatták (Bécs, Augsburg, Krakkó, Velen-ce, Szeben, Kolozsvár). Ezekért gyak-ran tekintélyes összeget fizettek. A fel-szereléshez természetesen kések, mo-zsarak, lombikok, serpenyõk is tartoz-tak. A fejdelem vagy asszonya utazása-kor mindig patikaládát is vitt a kíséret.Ezek igen értékes, díszített faládikákvoltak, amelyeknek fiókjaiban, doboza-iban a legfontosabb szerek elõfordul-tak, néha külön ládában ezüst-, ón- ésüvegeszközök szolgáltak a gyógyszerkikeverésére.

Még az ásványvizek és a fürdõk ér-demelnek külön fejezetet. Míg a régigyógyszerek hatása elég bizonytalan éskiszámíthatatlan volt, az ásványvíz-ivásnak és a fürdõzésnek a gyógyító ha-tását meglehetõsen jól ismerték. Er-délyben különösen sokféle gyógyvíz ésfürdõ közül lehetett válogatni. Úgy-hogy a fejedelmi udvarba is állandóanhozattak „savanyúvizet”, s a fejedelemis gyakran járt fürdõkre. LegközelebbGyulafehérvárhoz Algyógy feküdt,ahova a Maroson hajóval is lehetettutazni. A fürdés mellett a köpölyözéssegíthetett. Kipróbálták a váradi fürdõ-ket is, az Almás patak mentén lévõ Ma-gyarzsomboron pedig Bethlen Gáborkülön fürdõházat építtetett. Nemrit-kán, hogy a víz hatását kipróbálják, azuralkodóéhoz hasonló betegségbenszenvedõt küldtek a fürdõre pár napra,s ha annak használt a kúra, akkor menta fejedelem vagy neje.

A kötet elsõ része két „ráadás” feje-zettel zárul: Bethlen Gábor fejedelembetegsége és halála, Id. Rákóczi Györgyfejedelem utolsó vadászkirándulása.Mindkettõ igen olvasmányosan, régi le-velek, emlékiratok segítségével mutatjabe a fejedelmek betegségének jelentke-zését, a gyógyításra irányuló próbálko-zásokat, a kór súlyosbodását és a halálbekövetkeztét. Betekintést kapunk azudvari életbe és a korabeli orvoslásigen korlátozott kereteibe. A szerzõ azUtóhangban említi, hogy csak a tényekközlésére szorítkozik, az értékelés már„avatott” szakemberre hárul. Meggyõ-118

2018/9

zõdésünk, hogy biztos diagnózist mége részletes leírások alapján sem fognakaz orvosok felállítani, de a találgatások-nak tág tere nyílik.

A könyv második felét az Adatgyûj-temény és a 31 kép teszi ki. Az elõbbikifejezetten a szakemberek használatá-ra szolgál, hiszen az általános tudniva-lókat már a tanulmányrész összefoglal-ta. Az adatok elsõ fejezete a Gyógyítókaz erdélyi fejedelmek udvarában címalatt táblázatba foglalja a kolozsvári le-véltárból kiírt szövegeket pontos dá-tumhoz kötve. Így az 1614. július 1. és1656. április 26. közötti idõszakból 162néha 2, néha 5-6 soros szöveget ka-punk. A szerzõ azonban az egykori ki-jegyzéseit megtoldotta másodlagos for-rásokból (Szótörténeti Tár, levelezés-kiadások, tanulmányok) kiemelt idéze-teivel is, hogy segítse a majdani kuta-tót. A második fejezet a borbélyokravonatkozik: a szebeni magyar borbé-lyok 1611-es, Batthyaneumban õrzöttcéhlevelét és Borbély Egyed kolozsváripolgár hagyatéki leltárát olvashatjuk. Aharmadik fejezet a fejedelmi orvosiszállás három korszakból származó le-

írását adja. A negyedikben a magyar-zsombori útra vitt öltözetek és felszere-lés leltárát közli. Az utolsó, az ötödikfejezet a gyulafehérvári fejedelmigyógyszertár 1650-ben készült leltáráttartalmazza. Ezt ugyan már OrientGyula 1926-ban közölte, de abban na-gyon sok a hibás olvasat, úgyhogy mos-tani értelmezésekkel ellátott közlésenem tûnik feleslegesnek. Vagy 750 té-telben olvashatjuk a gyógyszertárbanfellelt anyagokat és tárgyakat.

A képek között régi könyvek cím-lapjai, arcképek, diplomák, könyvil-lusztráló metszetek, gyógytári kellékekmellett a gyulafehérvári gyógyszertár1650-es leltárának fénymásolata talál-ható. Legérdekesebb és a kötet forgatá-sát is megkönnyítõ a fejedelmi székvá-ros, Gyulafehérvár Giovanni MorandoVisconti készítette térképe a szerzõ ma-gyarázataival ellátva.

Fõleg az adattár bizonyítja, hogyKovács András jól ismeri a korszakot,otthonosan mozog a gyógyszerészet-ben, s mindenekelõtt tud latinul.

Gaal György

téka

119