UDVARI ISTVÁN

ADALÉKOK SZTRIPSZKY HIADOR PÁLYAKEZDÉSÉHEZ (Nagyszombati levéltári források alapján)

Sztripszky Hiadort (1875-1946) magyar és ruszin bibliográfusként 1, néprajzosként 2, iro­dalomtörténészként tartja számon a tudományos közvéleményünk, kevésbé ismert nyel­vészeti tevékenysége 3 és szépirodalmi munkálkodása. Életének kolozsvári korszakában - 1897-1908 között a kitűnő képzést nyújtó Ferenc József Tudományegyetem, majd a kolozsvári múzeumok falai között formálódtak ki tudományos érdeklődésének legfon­tosabb területei. Már korábban felfigyeltünk arra, hogy a Kolozsvárott tanultakat köz­vetlenül hasznosította, adaptálta a kárpátaljai ruszinokra vonatkozó néprajzi és könyvé­szeti témájú műveiben. Meggyőződésem szerint a kolozsvári tanulmányok, a kolozsvári tudományos iskola szemlélete, a kolozsvári szellemi légkör egy életre szólóan meghatá­rozta Sztripszky munkásságát.

1897 Sztripszky pályafutásának indulási éve. Az ekkor 22 esztendős ifjú a Magyar Szemle hasábjain több cikkben fejti ki nézeteit. Ebből az esztendőből származik az első ismert fordítása is: Rudanszkij Sztepan versét fordítja le magyarra. Ekkortól folyamato­san publikál. Néprajzi témák mellett ekkoriban foglalkoztatja egy regény gondolata is, melyben a ruszin értelmiség alakjait mutatná be4.

E helyütt feltétlenül említést kell arról tenni, hogy a kitűnő tudós a Bereg vármegyei, Munkács közeli Selesztó községben született. Szülőföldjével egész életében intenzív kapcsolatokat ápolt. Többek között a szülőfalujához való közelséggel indokolta, hogy 1905-ben Kisvárdára pályázott történelem-földrajz szakos gimnáziumi professzori állás­ra5. A Néprajzi Értesítő hasábjain 1904-ben Szabolcs megyei vonatkozású cikke jelent

1 Erről lásd Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador könyvészeti munkásságáról. Könyv és Könyvtár XX. Debrecen, 1998. 67-97.; Uő. Sztripszky Hiador nagyszombati hagyatékának bibliográfiai vonatkozású adatai. Könyv és Könyvtár XXI. Debrecen, 1999.

2 Vö. Udvari István - Viga Gyula: Sztripszky Hiador és négy levele Hermán Ottóhoz. Hermán Ottó Múzeum Évkönyve. XXXVIII . Miskolc, 1998. 1299-1314.; Uők: A néprajzos Sztripszky Hiador. Néprajzi Értesítő. LXXXI. (1999). 147-175.; - Udvari István: Adatok Sztripszky Hi­ador néprajzi munkásságához. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Közlönye. VIII . 1998. 4. sz. 9-11.; Uő: Sztripszky Hiador néprajzi munkásságához. In: Madarak voltunk. Szerk. Punykó Mária. Beregszász-Budapest, 1999. 59-79.

3 Vö. Udvari István: Sztripszky Hiador névtani munkássága. Magyar Nyelv. XCV 1999. 4. sz. 412-418.; Uő: Sztripszky Hiador a ruszin irodalmi nyelvről. In: Papp Ferenc akadémikus 70. születésnapjára. Barátok, pályatársak, tanítványok tanulmányai, visszaemlékezései. Szerk. T. Molnár István - Klaudy Kinga Debrecen, 2000. 310-313.

4 Vö. Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések. 1860-1914. 91. 5 Erről Volodimir Hnatyuk lembergi etnográfusnak írott levelében számolt be. Az kisvárdai állást

akkor nem töltötték be. Vö. Tkacsov Szerhij: Liszti Hiadora Sztripszkoho do Volodimira Hna-tyuka. ISztr. H. levelei Hnatyuk Volodimirhez]. In: SlavicaTarnopolensiaó. Ternopil, 1999. 145.

meg6. Külön tanulmányba kívánkozó kérdés Sztripszky Hiador Nyíregyházáról indult Krúdy Gyula kapcsolata. Meggyőződésem szerint Krúdy ruszinok iránti érdeklődését éppen Sztripszky tartotta ébren. 7 S. Benedek András művelődéstörténész szerint a Ha­vasi kürt. Ruszka Krajna kistükre irodalmi szociográfiájára kimutatható hatással volt Sztripszky Halottasházi játékok Máramarosban című (1909) dolgozata. Nem kétséges, hogy Sztripszky 1918 őszétől a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Kisebbségi Osztá­lyának vezetőjeként, majd a Tanácsköztársaság idején a Ruszin Népbiztosság (miniszté­rium) művelődésügyi főmunkatársaként szerepet játszhatott a Havasi kürt - Magyaror­szág ruszin lakossága szépirodalmi eszközökkel történő bemutatásának - megrendelésé­ben és megjelentetésében. Nyíregyházán szólnom kell arról is, hogy Sztripszky kitűnő ismerője volt az evangélikus szlovákok énekeskönyve könyvészetének. Több ismeretlen Tranosciust is feltárt.8

Sztripszky küzdelmes életének még a Magyar Néprajzi Múzeumhoz köthető szaka­szában (1909-1918) kapcsolatba került a szlovák művelődés és tudomány egyes képvi­selőivel. A két világháború között pedig több szlovák tudományos és kulturális mű­hellyel is kapcsolatokat ápolt. Levelezésében, dolgozataiban, fellépett a csehszlovakiz-mus, - a cseh és szlovák nemzet és nyelv egysége hazugságra épített elmélete ellen, s széles bázison alapuló bibliográfiai adatgyűjtésére támaszkodva tagadta a Csehszlová­kiában akkor hivatalosnak minősülő tételt a szlovákok ezeréves elnyomásáról. Számos levelében és dolgozatában cáfolta a cseh tudományos körök által terjesztett konjunktu­rális tételt „ hogy ezer évig itt nem történt semmi. " Sok könyvészeti adattal és több dol­gozattal, magyarországi közgyűjteményekben készített fényképekkel, s olykor értékes könyvek budapesti vásárlásával támogatta a szlovák nyelvi és kulturális autonómia ki ­bontakozását a csehszlovakizmus béklyójából. Itt csupán jelezzük, hogy Sztripszky

6 A szabolcsi morotvák halászatáról. Néprajzi Értesítő V. évf. 233-240. 7 A klasszikus magyar író ruszin tematikájú írásait egybegyűjtve lásd Krúdy Gyula: Havasi kürt.

Felföldi Kincsestár. VI . A kötet anyagát válogatta, szerk. Sturm László. Miskolc, 2001. 8 Beloñ Rusinsky (=Sztripszky Hiador): Literárne nákresy. Budapest, 1940; Uő: Ako pracujú pá­

ni slovnikári? Potreba íreöitého slovenského slovníka. Slovenské noviny. 1939.; Uő: Z piesní slovenského l'udu v Novohrade. Slovenské noviny. 1939; Uő: Péter Pázmány a literatura slo-venská. Slovenské noviny. 1939. 18-22. sz.; Uő: ESte dve neznáme Cithary. (1686, 1707). Cir-kevné listy. 51. 1937. 407-409; 420-422; Uő: Historia Cithary z roky 1638. Cirkevné listy. 52. 1938. 132-134; 145-147; 166-168; 192-193; Uő: Kegeliusove duchovné premysTovanie. Cir­kevné listy. 52. 1938. 7-8; 36-38; Uő. Rukopisny spevník slovensky z roku 1689. Cirkevné listy. 51. 1937. 28-30; 49-50; 66-68, 91-93; 113-114; Uő: Trnavská univerzita v sluzbe unio-nistickej idey. In: Pamiatke trnavskej univerzity 1635-1777. Trnava, Spolok sv. Vojtecha 1935. 241-257; Uő: Vydanie Cithary z roku 1693. Cirkevné listy. 51. 1937. 176-178.; Sztripszky Hia­dor: Vel'konoöny koláö chudobného öloveka. Rusínska Pudová povest' zo stolice Mármaros-skej. Slovenské noviny, 26. 19. 4. 1911. 1-3.

szlovakisztikai tevékenysége, kapcsolata a szlovák művelődés képviselőivel teljességgel feldolgozatlan.9

Sztripszky hagyatéka 1946 tavaszán, közvetlenül a tudós halála után az akkori buda­pesti csehszlovák misszión keresztül Nagyszombatba került, a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület Könyvtárába 1 0, majd Irodalmi Levéltárába, ahol töredékei ma is fel­lelhetők. A Szent Adalbert Egyesület az anyagi gondokkal küzdő, nyugdíjas kutatótól még életében megvásárolta a szlovák vonatkozású kéziratainak és könyveinek egy részét, azzal a feltétellel, hogy ezeket az Egyesület majd halála után veheti át. Sztripszky váratlan elhunytát követően a megélhetési gondokkal magára maradt özvegye azonban az egész hagyatékot átadta Alexander Horák prelátusnak, a Szent Adalbert Egyesület elnökének, azzal a kikötéssel, hogy a kiadó jogok őt, az özvegyet illetik meg. A hagya­ték megszerzésének és gyors Csehszlovákiába történő elszállításának célja, Alexander Horák egyik levele szerint az volt, hogy az értékes gyűjtemény egészét biztosítsák a szlovák tudomány számára. Az anyag Nagyszombatba kerülését követően felmerült az is, hogy a Szent Adalbert Egyesületet meg nem illető magyar vonatkozású fondok kerül­jenek vissza Budapestre".

A Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték első rendezője Ivan Panykevics prágai egyetemi docens, ukrainista nyelvész volt. A magyar nyelvet és kultúrát nem is­merő Panykevics az évtizedeken át szervesen épülő Sztripszky-irattárat módszertanilag egyáltalán nem helyeselhető módon három csoportra bontotta: magyar, szlovák és kár­pátaljai ruszin részre. A hagyaték rendezésén 1946-47-ben három hétig dolgozó Pany­kevics Alexander Horákhoz írott leveléből képet nyerhetünk Sztripszky irattáráról, me­lyet a hatvanas évek elején bekövetkezett viszonylag szakszerű feldolgozásáig és leltár­ba vételéig nyitott szekrényekben tároltak, a kölcsönbe adott iratokat nem dokumen­tálták. A hagyaték szerves egységét sajnálatos módon, már Panykevics megbontotta, s az később egyre fogyott, folyamatosan kisebbedett, szétszóródott, sérült, jelentős része pedig eltűnt vagy kallódik valahol. Eltűnt vagy lappang Sztripszky kiterjedt levelezésé­nek magyar, ruszin és ukrán nyelvű része. A Panykevics által jelzett ruszin és ukrán nyelvű, 111. tematikájú irattári anyagból szinte semmi sem található meg Nagyszombat­ban. A magyar nyelvű ül. tematikájú hagyatékrész ma alig van képviselve. Hiányoznak a Panykevics által jelzett gép- i l l . kéziratos Sztripszky-dolgozatok12. Az önzés és mohóság

9 Erről adatokat lásd Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador munkásságáról. Könyv és Könyv­tár. XX. 1998. 74-75.; - Dr. Belon Rusinsky (=Sztr.H.): Literárne nákresy. Bp., 1940.; - Teré­zia KaSSayová: Inventár rukopisov Archívu literatúry a umenia Matice Slovenskej. XXIII . Fondy 155-158. Martin, 1996. 12-13, 18; - V(endelín) J(ankoviő): Poznámky k bibliogra-fickym prácam Hiadora Stripského ak ich slovenskym vzt'ahom. Kniznica. 1958. (a továb­biakban Jankovié, 1958.) 70-77.

1 0 A katolikus szlovákok 1870-ben alakult egyesületéről lásd Hadrián Radvani: Bibliográfia vy-daní Spolku Sv. Vojtecha. 1870-1994. Trnava, 1996.; - Vojtech Strelka: Panteon dejatel'ov Spolku Svatého Vojtecha v Trnave. Trnava, 1995.

1 1 Erről lásd Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. ő. 4. Fasc. 483. ő. 337.

1 2 Lásd Ivan Panykevics levelét Alexander Novákhoz. Fasc. 221. Fol. A. ő. 4. A cseh nyelvű le­velet magyar fordításban függelékként teljes egészében közzétesszük.

nyomán Nagyszombatba került teljes Sztripszky-hagyaték megcsonkulásában, szétszó-ródásában szerepet játszott annak rendkívül szakszerűtlen előzetes feldolgozása, de igazi oka talán mégis az volt, hogy a katolikus Szent Adalbert Egyesület tevékenységét 1948 után a csehszlovák hatalom erősen korlátozta, sőt egy időre bezárták az egyesület levéltárát, könyvtárát, i l l . az utóbbit világi kezelésbe adták.

A Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltárában mára megőrződött töredékes Sztripszky-hagyaték bibliográfiai szempontból viszont teljesebb és értékesebb, mint amit a szakirodalom jelez. Vendelin Jankoviö szlovák bibliográfus és az ő nyomán Borsa Gedeon Sztripszky nagyszombati hagyatékában mindössze 500 címleírás nyers fogal­mazását jelzik, s öt ún. gyűjtőfüzetnek a meglétét 1 1.

1999. július 18-22. között Sztripszky munkásságának szlavisztikai vonatkozásait kutatva áttekintettem a töredékes hagyaték egészét. Rövid nagyszombati kutatóutam so­rán meggyőződhettem arról, hogy a levéltár ma jó kutatási és fénymásolási lehetősé­geket biztosít, s megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy az utóbbi évek szakiro­dalma s különösen pedig a Régi magyarországi nyomtatványok 1 4 eredményeinek tükré­ben a hazai bibliográfusoknak talán értelme lenne Sztripszky ma kutatható bibliográfiai hagyatékát részletesen feltárni és értékelni, tekintettel Borsa Gedeon véleményére, mely szerint Sztripszky egyes értékesebb nyomtatványokhoz írt megjegyzései felérnek egy-egy kisebb tanulmánnyal 1 5.

Nagyszombati kutatóutam során bukkantam rá Sztripszky hagyatékában az alább közzétett levelére 1 6. Levelében Sztripszky a magyarországi ruszin népnyelven alapuló irodalmi nyelv fejlesztése mellett tesz hitet. Hangsúlyozza, hogy a kárpátaljai ruszin írástudóknak szakítaniuk kell az egyházi szláv majd az orosz nyelven alapuló X I X . szá­zadi irodalmi nyelvi hagyományokkal és a helyi nyelvjárásokra támaszkodva kell új, modern ruszin irodalmi nyelvet teremteni. A nyelvfejlesztés során ajánlja tekintetbe venni a galíciai ukrán mintákat, melyeket nagyra értékel. A népnyelvben történő is­koláztatástól, felvilágosító célú, a modern gazdálkodás módjait megismertető népnyelvü kiadványoktól a ruszinok szociális gondjainak megoldását is remélte.

Magyarország hét ruszinoklakta vármegyéjének megerősítésének célja vezérelte le­vele megírása során, vallva, „ ...tízszer jobb hazafiak leszünk, ha polgártársainknak ke­nyeret adunk a koldusbot helyett kezébe... százszor hazafiasabb nemzetiség leszünk... ha fölvilágosítjuk a tömegeket, ha visszatartjuk a hazai rögökön... "

Levelében kiemeli, hogy „ nincs olyan magyar törvény, mely azt kívánná, hogy hagy­juk el nemzetiségünket, dobjuk el, mint a ruhát nyelvünket, s öltözzünk másikba. Ellen­ben egy csomó törvény van, mely megengedi minden nemzetiségnek saját életét úgy be­rendezni, ahogy neki tetszik, a maga nyelvét fejleszteni, ápolni, stb... "

' 3 Vö. Jankoviö, 1958. 75-76.; - Vö. Borsa Gedeon: Sztripszky Hiador. A Könyvtáros. IX. 1959. 4. sz. (a továbbiakban Borsa, 1959.) 263-266.

1 4 Régi magyarországi nyomtatványok Szerk. Borsa Gedeon - Hervay Ferenc I—II. Bp., 1983. 1 5 Borsa, 1959. 265-266. 1 6 Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 254. fol.

A.ő 2/a.

A magyar államhatárokon belül a nemzetiségi jogok maximális biztosítását termé­szetesnek tartotta élete késői alkotói korszakában is 1 7.

A továbbiakban Sztripszky levelét jegyzetekkel ellátva teszem közzé, megőrizve az eredeti helyesírást és punktuációt.

1 7 Vö. Udvari István: Adatok Sztripszky Hiador késői alkotói korszakához. Magyar szavak szó­tára lengyelek részére (1939).; — Vörösmarty Mihály: Szózat című költeményének ruszin for­dítása. In: Polono-Hungarica. VII I . Nyelvészet-Irodalom-Történelem-Kulturtörténet. Szerk. Banczerowski Janusz. Bp., 2000. 361-378.

FÜGGELÉK I.

A levelet Sztripszky Hiador valószínűleg Sztripszky Konstantinhoz írta*

Kedves öcsém!

Nagyon óhajtanám kedves öcsém, ha összegyűjtened valamelyik nap ruszén 1 8 társaidat, (bizonyára vannak) lassan fölvilágosítanád, hogy ne féljenek, nem adják el azzal Ma­gyarországot, ha ruszén könyveket fognak olvasni, megtanulják azt az igazi ruszén nyel­vet, melyet 22 milliónyi nép beszél három ország közt fölosztva. Az alap, melyet 1837-ben M . Saskevics19 a nép nyelvének irodalmivá emelésekor vett, ez volt: egész tömegé­ben a nép szavaival írni, amely szók pedig hiányoznak (: terminus technikusok stb, a mi nem is lehet a parasztbeszédben, minthogy nincs rá szüksége a parasztnak, nincs rá sza­va pl. eszmény stb.) azt kiképezni, vagy kölcsön venni bármelyik szláv néptől, csak a muszkától ne. Főcél: bebizonyítani, hogy a kisorosz nyelv, más, mint a nagyorosz20. S azóta oly szépen kifejlődött ez a nyelv, hogy tekintélyt vivott k i magának az összes szláv népek között, természetesen a muszkát leszámítva. A kisorosz irodalom tulajdonképen 1798-ben indult meg pozitive: Kotlyárevszky 2 1 tiszta ukrainai rutén nyelven megirta -az Eneis paródiáját s azóta számtalan kiváló férfiút számlál a kisorosz irodalomtörténet, kik közül néhányat fölsorolok: Sevcsenko22, Marko Vovcsok23, Fegykovics24, Csájcsen-ko, Rudánszky 2 5, Ivan Franko26, (: a legelső költő, regény és drámairó most) Karpenko

Sztripszky Konstantin a két világháború között a munkácsi orosz tannyelvű gimnázium tanára és igazgatója is volt. Nem csatlakozott az ukrainofd irányzathoz, hanem a russzofil nyelvi, művelődési irányzat zászlóvivője lett.

1 8 Ruszén = ruszin 1 9 Saskevics Markiján (1811-1843) galíciai ukrán költő. Alapítója és szerzője volt a Budán 1837-

ben megjelent ukrán népnyelvű Ruszalka Dnyisztrovaja c. almanachnak. Vö. Világirodalmi Lexikon (a továbbiakban VIL) 12. k. 544-545.

2 0 Az orosz tudományos akadémia 1905-ben hozott határozatot arról, hogy a kisorosz (=ukrán) nyelv önálló szláv nyelvnek tekintendő.

2 1 Kotljarevszkij Ivan (1769-1838) Vö. VIL 6. k. 616. 2 2 Sevcsenko Tarasz (1814-1861) ukrán költő. Vö. VIL. 12.k. 810-812. Sztripszky Hiador szá­

mos költeményét lefordította. Vö. Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador műfordítói tevékenységéhez. Könyv és Könyvtár XXI. Debrecen, 1999.

2 3 Vovcsok Marko (1833-1907) ukrán és orosz nyelven alkotó írónő. Vö. VIL 17. k. 283-284. 2 4 Fegykovics Oszip Jurij (1834-1888) bukovinai ukrán költő, író. Vö. VIL 3. k. 62. 2 5 Rudanszkij Sztepan (1834-1873) ukrán költő. Vö. VIL 12. k. 258. Sztripszky több köl­

teményét tolmácsolta magyar nyelven. 2 6 Franko Iván (1856-1916) ukrán költő, író, irodalomtörténész. Vö. VIL 3. k. 329-330.

Sztripszky Hiador egy kötetnyi elbeszélését magyar nyelvre fordította. Vö. Ivan Franko: A veres zsidófiú története. Bp., 1916.

Kare2 7, Drahomanov28, Kosztomarov29, Antonovics3 0, Hrusevszkij31 és mások. Később irok még erről bővebben. Olvasd el figyelmesen e 24 oldalú írásomat, s ha találsz bará­taid (ruszének) közt olyat, akik nem dühös magyarok, mert ezekkel szóba állni nem le­het; gyűjtsd össze őket lakásodra s ott olvasd föl. Nyugodt lehetsz, nem lesz bántódásod a magyarok részéről, mert róluk nagyon is elösmeréssel nyilatkozom. De te szép tettet végezhetsz, szolgálatot teszel nemzetiségednek, részt fogva venni abban a nagy és ne­mes munkában: 500.000 ruszén paraszt halottaiból föltámasztása, s Magyarország 7 vár­megyéjének megerősödése 3 2. Ha társaid rokonszenvezni akarnak eszmémmel: a paraszt ruszén nyelvet bevezetni az irodalomba, ird meg nekem címeiket és különösen azokét, kik a gimnáziumban jelesen tanultak s tudnának irni, mint pl. ez, amit én küldök itten neked.

Olvasd el legelőször is Стнограф1чт замшки з Угорсько'г Руси Ю. Жатковича™, cimű füzetet, amely szót nem értei, ird ki egy darab papirra sorjában, az­tán küldd el nekem, én majd megmagyarázva, visszaküldöm. Persze, egyelőre csak az értékesebbet olvasd el, ami kék ceruzával van oldalhúzva. Aztán olvassatok, közösen, (: hogy legyen kivel eszmét cserélni, vitatkozni) a Bukovinát 3 4, utóbb pedig az 1стор1я PycH(-t)35.

Előre figyelmeztetlek, hogy az 1стор1я Руси a nép számára van irva, könnyű olvas­mány; de a nép mindenütt konzervatív lévén jobban szereti a megszokott Ъ, Ы, Ъ be­

tűket a könyvben, amik már itt nem használhatosak. A rendes helyesírás a Bukovinajé, vagy a mi sztrojnai papunk Zsatkovics füzetében. Most csak irj nekem vissza magyarul, legközelebbi levelem már ruszénul lesz, elvárom, te is ugy fogsz majd irni. Figyelj: abcúg muszka; по руськи 3 6 писати и г о в о р и т е , а не по русски. Ez a különbség. Add társaidnak is tudtára.

Most pedig végzem levelem és csókollak, Hiador

2 7 ­Karpenko Karij (1845­1907) Vö. VIL 6. k. 78. 2 8 Drahomanov Michajlo (1841­1895) ukrán történész, irodalomtörténész. 2 9 Kosztomanov Mikola (1817­1885) ukrán történész, etnográfus. 3 0 Antonovics Volodimir (1834­1908) ukrán történész, etnográfus. 3 1 Hrusevszkij Mihajlo (1866­1934) ukrán történész, irodalomtörténész. Vö. VIL 4. k. 640­641. 3 2 Sztripszky Máramaros, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes vármegyék ruszinjaira

gondolt. 3 3 Zsatkovics Kálmán György (1855­1920) kárpátaljai író, műfordító, történész. Vö. VIL 18. K.

246. Vázlatok a magyarországi oroszok életéből címmel 1895-ben a Budapesti Szemle hasáb­jain (112-134, 275-301) néprajzi ihletésű dolgozatot tett közzé, amit ukrán nyelvre is lefordí­tottak és Lembergben kiadtak.

3 4 Csemovicban megjelenő ukrán nyelvű folyóirat. 3 5 Oroszország (Rusz) története. 3 6 Ruszinul írj, ne oroszul.

Cimem. An wohlgeb Herrn. H(iador) S(ztripszky) Hörer der Philosophie in Lemberg37

Ul . Zyblikiewicza 27. I I . 6. Tedd el e levelemet, mert ki fogom nyomtatni külön füzetbe, másodszor megírni pedig nem tudom.

Tárász Sevcsenkonak - született 1814. paraszt szülőktől, jobbágy-marhaként bánt el földes­ura, később meglátva tehetségét, festőnek képeztette ki; barátjai - Ukraincek - 1500 rubelért megváltották urától szabadságát; első költő, ki a paraszt, kisorosz (rutén) nyelven irta, a nép el­nyomása, a jobbágyság eltörlése iránti izgatás diktálta lángoló Urai és történeti epikai költemé­nyeit, miknek meglett a hatásuk: a kisoroszok tudatára ébredtek annak, hogy ők nem egyek a muszkákkal, ők külön nép, külön történettel, karakterrel, tehát joguk van külön nyelvre iro­dalomban, iskolákban és közéletben; Kosztomarowal, a későbbi európai hírű történésszel és 10-15 más fiatal emberrel megalakította a „Cirill és Metód társulatot", melynek föladata volt elő­készíteni a kisoroszok külön nemzeti nyelvi és társadalmi életük alapjait; a muszka kormány, attól tartva, hogy a kisorosz nyelv külön jogai és érvényesülése elszakítja a birodalomtól a 19 milliónyi kisorosztól (ruténok) lakott Ukrainát, (Déloroszországot): Szibériába küldte a társulat összes tag­jait; Sevcsenkót 10 esztendei kényszer katonai szolgálatra a legdurvább munkákra ítélték, mely aláásta életerejét, ugy hogy fiatalon, 1861. meghalt, megsiratva az összes (22 milliónyi: Galíciá­ban 2,5, Magyarországon 1/2 millió) kisoroszok által. Első lévén, ki a közönséges, de élő paraszt nyelvet hozta be a mesterkélt, de holt, senki által nem beszélt muszka és templomi (ószláv) nyelv­keverék helyett az irodalomba, mely által tehát lerakta alapját a fölvilágosodásnak, a haladásnak, mely ezerszer nagyobb fokon áll a galíciai és oroszországi ruténeknél, mint a mi szerencsétlen magyarországi ruténjeinknél, kiket ősidőktől fogva ószláv, latin, magyar és a fenti nyelvkeverék­kel, tehát idegen és nem a saját, jól megérthető nyelvével tanítanak, azaz hogy nyomják a sötét­ségbe s ezzel egyúttal az anyagi tönkremenésbe - Sevcsenko a rutének (kisoroszok) nemzeti apostolává, valóságos szent alakjává vált. Emlékét őrzi müveinek tizenegyszeres kiadása, minden nyilvános helyen (kaszinók, népolvasókörök falun, városon) szobra és arcképe, valamint a Lem-bergben 1874 fölállitott „Sevcsenko Irodalmi Társulat"38, mely vezetője az egész Kisoroszország szellemi életének, nép-középiskolákban, egyetemen, hírlap és tudományos irodalomban, közélet­ben egyaránt, s mely nemsokára átalakul a „kisoroszok tudományos Akadémiá"-jává. A nemzeti élet és munkatevékenység ideáljának, a jog és igazság apostolának nevében köszöntlek a távoli Lembergből kinek arcképét itt láthatod levelem homlokán39.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatójaként Sztripszky egy félévet, az 1897/98-as tanév téli szemeszterét Lembergben (Lvivben, Lwówban, Lvovban) végezte el. Lembergi ösztöndíja megszerzésében a kolozsvári egyetem néprajz professzorának Herrmann Antalnak volt szerepe. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású so­rozat néprajzi szerkesztőjeként Herrmann Antalnak az egész Monarchiára kiterjedő kapcsolatai voltak a néprajzosok körében. Vö. Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője. IX. évf. Kolozs­vár, 1999. Az Ukrán Tudományos Akadémia funkcióit betöltő Sevcsenko Tudományos Társaság 1914-ben Sztripszkyt tagjai közé választotta. Ajánlói: Tomasivszkij Sztepan történész, a ma­gyar-lengyel történeti kapcsolatok kutatója s Hnatyuk Volodimir folklorista. A levélpapír homlokán bal oldalt ukrán költők, írók arcképe található, melyhez Sztripszky kommentárt fűzött. E megjegyzéseket petittel szedve közöljük.

Kedves öcsém! Nagy időket kezdünk élni. Tanultad a világtörténetet, tehát tudod, hogy az összes emberi intézmények, az idő retortájában örökös forrongásban, állandó fejlődésben vannak. Krisztus is megmondotta: „Tökéletesedjetek!" Az emberi ész kü-lönfélesége s ezzel egyúttal az ellentétes irányú munkálkodás az emberiség tömegében mindig összehalmoz bizonyos eszméket, melyek, mint a lombikban fejlődő gázok, annál nagyobb feszültséget okoznak, minél inkább letartja őket valami. Bizonyos fokot elérve, vagy ki kell nyitni a lombik csapját, vagy pedig a gázok óriási nyomása szétzúzza az üveget. így van ez az emberekkel. A külső kényszerek, törvények, intézkedések, melyek bizonyos számú embert társasággá kötnek össze: a lombik üvege. Az emberek munkál­kodása, élete, vágyai és ambiciói, karaktere és szelleme: a gázok. Ugyancsak vigyáznia kell a felügyelőnek, aki a csapnál áll. X V I . Lajos nem értett hozzá, hogy őrizze meg keze alatt a lombikot is, saját országát, meg a benne levő anyagot is, lakosságát. Az üveg föl-robbant 1789-ben, megölte Lajost és vele néhány százezer alattvalóját. Pedig lehetett volna a gázfeszülést anélkül is csökkenteni. De nem ugy történt. A lombikba lezárt gá­zok kiszabadulva, óriás erővel, mely annál nagyobb, tudod a fizikából, mennél nagyobb volt az ellenállás, - szétáradtak a vén Európa minden lombikjába, az egyes országokba s betörték annak üvegét, kiszabadították a bennük szorongó elemeket. A szabadság, jog és egyenlőség elemei valamennyi társukat kiszabadították rabságukból, kivéve azokat, akik Muszkaországban feszülnek, nyomakodnak. Mindenüt elfoglalta helyét az a három éltető elem, Magyarországon is, bár akkor nagyon kis mértékben még. 1848-ban megis­métlődött ez a robbanás, szétáradt elemei egész tömeggel csaptak Magyarországra, s megérlelték lakosait politikailag, úgy, hogy önálló életet kívántak maguknak lehetőleg külön Ausztriától. S mi volt az első megnyilatkozása ennek? A jobbágyság eltörlése, a nép, a parasztok millióinak jogelösmerése. Kapcsolatban haladt ezzel a szellemi élet alapjának, a fölvilágosodás közvetítő eszközének, az irodalmi nyelv átalakulása. M i volt a magyar irodalom 1825-ig? Irodalom volt az? Magyar volt az? Mikor Kazincy finom-kodásai és B. Szabó Dávid meg a többi iró gyöngédkedése folytán "a bongora szomo-ronc hangozványai mellett, galambepedvényerezessél cincároztak honunk báj és kelle­metességdús leányzói". Erdélyi János, Arany, de kivált Petőfi óta óriási a változás a ma­gyar irodalmi nyelvben és magában az irodalomban. Pedig ők éppen a 48-as években léptek föl s bevezették az irodalomba a nép nyelvét, egyidőben azzal, a mikor az alkot­mány sáncaiba bevezették magát a népet. A gatyás parasztnak, a hortobágyi közönséges parasztnak egyszerű, de életerős, eleven nyelvén kezdtek imi , az abszolút többségben levő parasztosztály nyelve lett, alapjává a nemzeti élet kijegecesedésének. Hoznék példát máshonnan is, pl. az olaszok ma milyen hatalmas nép az irodalomban, a művészetek különböző ágaiban. Igen, de nekik volt idejük elég erre a fejlődésre, mert Dante még a XIV. században adta meg a példát Divina comediájával, mely az olasz parasztok élő nyelvén volt irva, hogyan kell kiszorítani az addig általánosan uralkodó latin és provance nyelvkeveréket, mely éppen idegensége miatt távol tartotta az általá­nos tömeget, a parasztot, a fölvilágosodástól, mely éppen idegensége miatt csak egyes nagyobb urak, a kiváltságos elemek osztályrésze volt. Míg nem volt Dante, nem volt nemzeti olasz élet. A franciáknál, dánoknál, svédeknél, románoknál többé kevésbé ugyanaz a jelenség. De sőt magában Oroszországban szóról szóra ugyanez történt Nagy Péter idején.

Fegykovics József (Oszép) elbeszélésiró és költő első ruszén iró a bukovinai ruszének földjén, hol ma ők 268 000-en vannak.

Érted már most a nép nyelvének óriási fontosságát? Az abszolút többségben lévő pa­rasztok nyelve jogainak elösmerése nélkül nincs élet, nincs haladás, mert ezeknek esz­köze éppen az a nyelv40. Hogy ez mennyire igaz, ijesztő példa rá a magyar-rutének szo­morú sorsa, kik elhanyagolva mindenkitől, szellemileg és anyagilag a sülyedés megdöb­bentő fokán állanak, Magyarország szégyenére vannak. Hogy jutottunk mi ide41?

Figyelj. Negyvenkilencben ide cammogott az agyaglábu északi kolosszus, kezet ad­va Ausztriának, elvágta Magyarország önálló életének fonalát. Megint a lombikhoz for­dulok: Magyarország lombikja tele volt feszülő és nyugodtabb gázokkal. A magyar elem rettentően el volt nyomva, a többi elemek kevésbé. A magyarországi nem magyar polgá­roknak Ausztria inkább kedvezni iparkodott, segítette őket majd mindenben, csak azért, hogy a magyarok rovására menjen. Elösmerte valamennyinek nyelvét, jogosultságát az iskolákban, az irodalomban: tehát a művelődés és fölvilágosodás eszközeire nézve. És az oláh, horvát, szerb, tót, német, fejlődött lassan de biztosan, mert valamennyinek fej­lődési alapja, a szellemi élet fundamentuma: saját nyelve és pedig a parasztok egyszerű nyelve, mely természetesen az igényekhez és követelményekhez simulva, rég megfino­modott, ép az által, hogy az izlést ösmerő urak vették kezökbe. A balsors azonban a ruténekkel máskép számolt: adott neki egy embert, a ki ábrándokra alapítva a maga és népe boldogságát, magát és népét is a megsemmisülés útjára terelve. Ez Dobránszky Ado l f 2 volt. Abban az időben növekedett föl, mely csak úgy zúgott a szlávofilizmus szellemétől, melyet úgy értelmeztek at ábrándozok, hogy eldobva a saját nyelvét, karak­terét, tradícióit, történelmét, álljon valamennyi szláv nép a - muszkához, mint köztük a

0 Sztripszky e véleményének számos publicisztikai cikkében később is hangot adott. Eltérően az orosz irodalmi nyelvre orientálódó ruszin értelmiségiektől, a kárpátaljai ruszin népnyelv ki­munkálását, irodalmi szintre emelését tartotta szükségesnek. Vallotta, hogy a ruszinok műve­lődése csak a népnyelvre alapozott irodalmi nyelven lehet hatékony. A kárpátaljai ruszinok iro­dalmi nyelveként az orosz nyelvet perspektivátlannak ítélte meg. Vö. pl. Sztripszky H.: Mos-kophilismus, ukrainismus és hazai rusznákok. Budapesti Szemle, 153. K. 1913. 434. sz. 278-296; Uő: Sztarsa ruszka piszmennoszty na Uhorscsinyi. Klny. Az ungvári Nauka-ban megjelent cikksorozatból. Ungvár, 1907.; - Szabó Oreszt: A magyar oroszokról (Ruthének). Bp., 1913. 82.

1 Az Erdős Kárpátokban élő ruszin nép szellemi és anyagi felemelkedését szolgálandóan az el­múlt század végén indult el az un. felvidéki akció, melynek keretében a ruszin lakosság szá­mára, a kormányzat Negyilja címmel ruszin népnyelvü lapot adott ki s a gazdálkodás korsze­rűsítését szolgálandóan több brossurát is megjelentetett 1908-1909-ben. Sztripszky három könyvecskét fordított le ruszinra: 1., A selyemhernyó tenyésztés tizenkét parancsolata; 2., Ho­gyan ültessünk eperfát.; 3., Hogyan termesszünk eperfát? Mindhárom könyvecske napvilágot látott cirill és magyar helyesírású latin betűs változatban is. Mikola Musinka: Liszti Volodimira Hnatyuka do Ivana Panykevicsa (1920-1926). Naukovij Zbirnik Muzeju ukrajinszkoji kulturi I I I . 1967. 182.

1 2 Dobránszky Adolf (1817-1901). A moszkvofil irányzat tipikus alakja. Muszkavezető. I . Mik­lós cár seregeit ő kalauzolta a Kárpát-medencébe. Vö. Botlik József: Hármas kereszt alatt. Gö­rög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997). Bp., 1997. (a továb­biakban Botlik, 1997.) 82-83.

legerősebbhez. Pedig ez hamis értelmezés volt; az igazi ez: minden szláv nép szeresse önmagát, s a maga emberségéből álljon lábra, ha fekszik; s haladjon, ha áll. Kol­dusfillérekkel nem lehet százezreket, csak egyeseket jól laktatni, akik aztán a maguk éle­tét, biztosítva látván, ábrándokkal szeretnék táplálni a tömeget. Ilyen volt Dobránszky. Mint a muszka hadsereg komiszáriusa nagy kegyben volt a bécsi udvar előtt; sőt, Vilá­gosnál ő képviselte a császár személyét; 1849 ősze óta nagy ember lett: 4 rutén megyé­nek főfőembere volt, (zsupán). Mint politikai hatalmat gyakorló főhivatalnok nagymér­vű átalakítást tett megyéiben, a hivatalokba csak a nagyorosz istenre esküvőt ültette be, orosz nevekkel látta el az összes hivatalokat, melyeknek hivatalos nyelve: a nagyorosz volt. Az iskolákban falun úgy mint városon, oroszul tanitottak, újságjaink, könyveink oroszok voltak: a 7 rutén vármegyéből Dobr(ánszky) orosz tartományt alakitott. A rutén népről, rutén nyelvről szó sem volt, minden csak orosz. Hogy nemzetiségünket megerő­sítse, intelligenciát akart nevelni, és sikerült is neki: mindenütt orosz szó hangzott, temp­lomban, utcán, nyilvánosan és a magánéletben. Csakhogy az az orosz szó nem a miénk volt. Dobránszky kiadta a jelszót: a rutének és az oroszok egy nép, egy karakter, Írjunk tehát ne máskép, mint a nagyoroszok szép, erős, kifejlődött irodalmi nyelvén. És irtunk nagyoroszul, vallottuk a nagyorosz egységet, nem voltunk rutének. Megalakult muszka segítséggel a Sz(ent) Bazil társulat Ungváron és azóta mai napig melegágya a muszka­ságnak, ellensége a népnek, önönmagának. Életfejlődésünk alapját: a saját rutén nyel­vünket kiszakította lábunk alól Dobránszky s vitt, hurcolt a vesztőhelyre. Nagyorosz ne­mességet igyekezett nevelni a mi intelligenciánkból, s minthogy az iskola és közigaz­gatás az ő kezében volt, sikerült is neki: csupa muszka nemesekké lettünk érzelemben, nyelvben, gondolkozásban. A népet megvetettük vagy igyekeztünk oroszositani. Ebből az lett, hogy a mi társadalmunk kettészakadt: nagyorosz nemeségü intelligenciára és nyomorult, tudatlan, tehát szegény parasztosztályra. Máskép beszélt az úr, máskép a pa­raszt. Pedig jaj annak a népnek, mely nem egy nyelven igyekszik fölvilágosodni.

Magyar és Oroszország közt feküdt azonban Galícia. Emiatt nem érintkezhetett a mi intelligenciánk a muszkával; élőszóval, naponként beszélgetni - ahhoz Krözus kell, hogy ide oda utazgasson. Micsak az irodalmi nyelvben vettük át a muszka nyelvet; a nyelv pedig fejlődik, átalakul úgyszólván naponként valami kis formája, szava, szótag­ja, hangzója. Természetesen így nem fejlődhetet a mi nagyorosz extra nyelvünk, a ter­mészetes fejlesztés helyett hozzáfogtunk hát a mesterséges fejlesztéshez: a szükséges k i ­fejezéseket, mik hiányzottak, nem a nép nyelvéből pótoltuk, hanem a holt, századok óta halott ószláv vagy templomi nyelvből.

JJpaeoMaHoe Muxaüno. Kievi volt egyetemi tanár, a muszka száműzte őt, mert tudományos fegyverekkel bebizonyította: a ruszének külön nép, külön nyelvvel. Rettentő sokat írt össze, tör­téneti és etnográfiai (néprajzi) müveket. Sokat élt Svájcban; irt francia, angol, spanyol, olasz, né­met, bolgár, lengyel, rutén és orosz nyelveken. Meghalt 1895, mint a szófiai egyetem rendes ta­nára.

Értsd meg jól: az ember és vele a nyelv lépten nyomon fejlődik, a természetes uton... Micsoda nyelvvé fejlődik azonban az ilyen nyelv, mely holt nyelv anyagából pótolja szükségleteit? Maga is holttá válikl A muszka alap lassan kicsúszott a mi irodal­munk nyelvéből s helyét elfoglalta a halott ószláv nyelv szótömege. A tudósok elne­vezték ezt a világtörténelemben példanélküli páratlan nyelvet: jazécsie-nek, magyarul:

nyelvhabaréknak. Mi t szólna ahhoz a világ, ha a spanyol vagy olasz parasztot latin nyel­ven tanítanák iskolában, újságban, könyvekben, irodalomban? Hiszen rokon a két nyelv, ép úgy, mint a rutén nyelv a muszkáéhoz vagy az ósszlávhoz. De a latin fejlődésképte­len, mivel latin nemzet nincs, olasz, spanyol meg van; azonképen képtelen az ószláv és vele a mi mostani irod(almi) nyelvünk fejlődni s vele egyúttal mi sem fejlődhetünk, mivel nincs ószláv nemzet, a mi irodalmi nyelvünk pedig sem muszka, sem ószláv, sem rutén: annál kevésbé képtelen a fejlődésre tehát a vele élők fejlesztésére. Lásd az ered­ményét; mit tapasztalunk ma? Azt az irodalmi nyelvet nem beszéli senki, nem tudja megtanulni senki, mert az nem a miénk, az egy bitang jószág, senki nyelve. És mégis erőszakolják ránk! Nem lesz muszka nyelvű, mert a muszka nyelv 1849 óta nagyon k i ­fejlődött, a mi irod(almi) nyelvünk, a fenti okok folytán, ott maradt, ahol a mádi zsidó; de a szellem, a szellem az mai napig is muszka. (Értem azokat, akik nálunk tollal mun­kálkodnak). Még mindig kisért az a szellem - pedig Dobránszky rég lebukott már lég­várából, - mely az 50-es években azzal biztatta a mi nyomorult koldus népünket:

„Te most zabkenyeret és krumplit eszel, nyomorogsz; de várj egy kicsit, eljön majd a Mikulás, hoz majd neked finom kalácsot. Várj, várj, légy türelmes."

Hanem a Mikulás nem jött el, de helyette elment az a kormány, mely ezt az egész ko­médiát, csak a magyarok iránti gyűlöletéből provokálta: s eltörlődött, mint a kréta a spongyától, az egész mesterséges orosz élet. Nem lett a Dobránszkyék erőlködésének semmi eredménye, mert az felszínes volt, a nép életébe, az alsó nép rétegébe nem bocsá­tott gyökeret." A paraszt nem járt ki 16 iskolát, nem változhatott muszkává, maradt pa­rasztnak, amilyen volt. Igen, de milyen parasztnak?

A 67-es évek szabadság szellője elfújta az egész kártyavárat. A mi intelligenciánk, nem tudva élni egy holt nyelv szellemében, hirtelen átcsapott a másik oldalra: átmagya­rosodott. Ez még nem volna baj, hiszen kötelessége minden magyar állampolgárnak az államnyelv tudása. De itt az történt, hogy az általános tömeg, intelligenciánk 90 %-je, mely talán vágyódott is kiszabadulni a holt nyelvhabarék szorító karjai közöl, mindegy szálig ott hagyta a régi zászlót, s az újhoz állott. Igen, de a régi zászlót, elhagyva, elhagy­ta tökéletesen a népet, a parasztosztályt, s míg amaz kizárólagosan magyar lett, nyelv­ben és gondolkozásban, emez kizárólagosan rutén maradt. Minthogy pedig az előzmények, melyek a cirillbetűkhöz voltak kötve, olyan ijesztőkké lettek az átmagya­rosodott intelligenciára, hogy senki nem kívánt egy cirill betűt sem vetni tollával a papír­ra, félve, hogy a muszkaság gyanújába és kellemetlenségeibe esik: úgy értelmezte a ma­gyar állampolgári kötelességét, hogy otthagyta (a népet) teljesen védtelenül a terméket­len, kenyeret nem adó természet, és szipolyozó zsidók martalékául. Nem is jutott eszébe, hogy annak a népnek tanítás kell, fölvilágosodás kell, ezt pedig csak saját nyelvével le­het elérni. Nem, dacára, hogy Krisztus Urunktól egyenest kapta megbízását ez az értel­miség: „menjetek és tanítsatok", nem adott parasztjának egy ronda ABC-és könyvön kívül egyetlen nyomtatott betűt sem, nem tanította semmire, és még sopánkodik, nem tudja eltalálni az baj okát: miért oly szegény a magyar rutén pap? Se irodalmi,

Hasonlóan vélekedett Hodinka Antal is 1941-ben, a Kárpátaljai Tudományos Társaság szak­osztályainak összevont ülésén megtartott előadásában. Vö. Hodinka Antal válogatott kéziratai. Szerk. Udvari István. Vasvári Pál Társaság Füzetei 11. Nyíregyháza, 1992. 109-120.

tudományos, sem közgazdasági, praktikus ismereteket terjesztő könyveket, hírlapokat, nem adott neki; összes szellemi szükségletét az Ungváron megjelenő naptár elégítette k i , s az se az ő nyelvén irva...

Nem, mert intelligenciánk 90 %-je kizárólag magyar, nem akar tudni sem a rutén nyelvről, cirill betűkről, nem, mert akkor nem lenne j ó magyar (?), nem tanítja hát a pa­rasztot, de azért követeli tőle a stólát.

Sevcsenko sírja a Dnjiper mellett Ukrajnában, egészen magánosan a víz partján egy roppant tágas síkság közepén, kisoroszul úgy hívják: cren (puszta) Ide temették saját kívánsága szerint a rutének Petőfijét.

A megmaradt 10 % pedig kétségbeesetten fogódzik az ószláv-muszka nyelvhabarék szalmaszálába, adja a magyart és suba alatt fügét mutat neki, szívében pedig egyre táp­lálja a reményt, hogy mégiscsak eljön valamikor az a fehér kalács...

Meghalt a Bazil társulat 4 4, életképtelennek bizonyult be, mert alapja is olyan volt, mégis erőlködnek, erőlködtek és vissza is erőszakolták a megsemmisülésből ezt a sze­rencsétlen társulatot. Csupa parasztból áll a mi népünk, meg papokból: nincs talán ple-bejusabb nemzet, mint mi; azért mégis mily arisztokratikusán gondolkozunk! Bizonyítja a Homicsko Miklós esete, aki 1877-ben, Kárpát című orosz lapjában, abból az alkalom­ból, hogy Drahomanov Mihály kievi kisorosz, egyetemi tanár meglátogatta és igyekezett rábeszélni, hogy a holt érthetetlen habarék helyett irjon a nép élő nyelvén, ezeket irta: „Drahomanov azt akarja, hogy mi a szolgák nyelvén Írjunk; pedig tudnivaló, hogy az iro­dalom mindenütt az urak számára iródik". így, így, mi irunk az uraknak, az urak nyel­vén; a parasztot meg üldözi a mostoha természet meg a zsidó uzsorája - a fölvilágosítás hiánya miatt!

így áll a dolog: Dobránszky idejében a rutén társadalom osztályai: muszkák és ruté­nek, ma pedig: magyarok és rutének (és 10 % félmuszka). Vagyis az intelligencia előbb muszka volt, most magyar, a köznép pedig mindig rutén: mi annyit jelent, hogy az intel­ligencia sem lelkiismereti, sem külső kényszer kötelességből nem foglalkozott a köznép fölvilágosításával oly eszközökkel, melyekkel értelméhez és szívéhez hozzá tudott vol­na férni. Ez pedig annyit jelent, hogy a magyarországi rutén köznép 1848 óta semmit sem fejlődött. Hogy ez igaz, mutatják a mai szomorú állapotok.

így van az, a mikor az ember légvárakba kapaszkodik, nem tudja megérteni kellően az idő szellemét. A mi ruténjeink szellemi és anyagi tönkremenése két sarkalatos hibából következett, a történelem filozófiájának két izben való hibás, lelkiösmeretlen ér­telmezéséből egyik, a 40 es évek óta fennálló szlávofilizmus, a másik pedig 1867 óta a magyar állampolgári kötelességek hibás magyarázatából. E kettő csak abban külön­bözik, hogy az áramlás iránya ellentétes; egyébként pedig mindkettő bün, vagy ha tet­szik, politikai hiba volt, mindkettőt bűnhődés követte. Az elsőről szólottam már. Rövi­den csak azt mondom még, hogy valamennyi szláv nemzet úgy akarta boldogulását kez­detben elősegíteni, hogy a leghatalmasabb „testvér", a muszka köntöséhez dörgölődött. A muszka adott is mindegyiknek jó tanácsot sőt kalácsot is, hanem cserében valami egyebet kívánt aztán: rajta lenni, minden áron azon munkálkodni, hogy 10, 20, 100 év múlva, már „elkészítve" találja azt az országot, a maga részére, melyben ők élnek. Erre

A Szent Bazil Társulat 1864-ben alakult népművelő társaság. Vö. Botlik, 1997. 87-97.

az elkészítésre első lépés az irodalmi és történelmi egység, vallás, - tehát a muszka iro­dalmi nyelv átvétele. A többi aztán magától jön. így történt az a tótoknál, Galíciában a ruténeknél, aztán a bolgárok és szerbeknél. Hanem mindenüt akadtak éber emberek, kik észrevették a hibát s most megfordítva a helyes irányban haladtak: megtagadták a musz­kával való közösséget, külön saját nemzeti életet kívánva maguknak. Ehhez pedig az első lépés: külön irodalmi nyelv teremtése. Honan vegyék? Az abszolút többségben levő parasztok nyelvét a szükséghez képest kiművelve irodalmi nyelvül, tehát szellemi és nem­zeti külön életük alapjául a saját nyelvüket fogadták el. Ezt megtették már a csehek, tótok, horvátok, szerbek, bolgárok és a galíciai rutének. Csak két hely van még, hol ez nem történt meg, mind a két helyen a muszka befolyás következtében: egyik a 19 mi l ­liónyi Ukraina, magában Oroszországban, a másik pedig Magyarországon, a mi rutén­jeinknél. Hasonlítsuk össze a különböző szláv népek mai állapotát közgazdasági, irodal­mi, társadaloméleti tekintetben a magyar rutének állapotával ugyanazon pontokban: mily órfás különbség?! Vegyük csak legközelebbi rokonainkat: galíciai testvéreinket. Itt sincs ugyan Eldorádó, mert hiszen baj mindenütt van; de legaláb a törekvést, a jó szán­dékot látni a baj orvoslására, melynek egyedüli eszköze a tudomány, a fölvilágositás. A fölvilágositás pedig csak saját nyelvén való tanítással lévén eszközölhető. Galíciában 1873-ban kidobták a pokol fenekére a hivatalokból, iskolákból, irodalomból a szeren­csétlen muszka nyelvet, mely itt a közvetlen szomszédság folytán mai napig is virul, (bár csak virágokat, de gyümölcsöt nem terem), átalánosan behozták a közönséges paraszt rutén nyelvet, ezen irják a hírlapokat, tankönyveket, a tudományos foliántokat, azon a nyelven, melyet úr és paraszt egyformán beszél és ért. M i lett ennek a következ­ménye! Mondok egy pár adatot. Galíciában van a ruténeknek: a lembergi egyetemen 8 tanszékük, 5 rutén nyelvű 8 osztályú gimnáziumjuk, 2500 kitűnően felszerelt népiskolá­juk, 19 napi és heti lapjuk, a tudomány minden ágát művelő Sevcsenko irod(almi) társu­latuk, 7 művelődésterjesztő egyesületük, 37 különféle (dal, műsor) egyesületük, 3 szín­társulatuk, Lembergben állandó színházuk, vannak orvosaik, ügyvédeik, tanáraik, mér­nökeik, jó papjaik, van képzett iparos osztályuk, felbámulnál, ha látnád rendes havi es-télyeiket; ezek a suszterek, asztalosok különbül néznek ki és forognak a táncteremben, beszélnek a szónoktribünön, mint akárhány magyar intelligens ember:); van irodalmuk, kitűnő termékekkel, melyeket európai nyelvekre fordítgatni érdemesnek tartanak; van 1800 népolvasó körük, minden faluban ugy szólván, s nem kocsmázni járnak vasárnap, mint Magyarországon, hanem tanulni; van 360 községi magtárjuk, 490 fillérbankjuk, nem szorulnak a zsidó 200 % os jószívűségére. Szóval a paraszt osztály eléggé művelt, az uri osztály a korral együtt jár. Es ez azért, mert az ur itt ugy beszél, azon a nyelven, amelyiken a paraszti

És váljon mi van minálunk, a magyar ruténeknél? Jó semmi, de semmi; rossz ijesztő mértékben sok. Az intelligencia maga sem tudja, mi: rutén e, orosz e, magyar e? Nem tudja, melyik a háromból az ő nyelve. Nem dolgozik semmit népe érdekében, a nép nyelvén, hanem megy szolgálatát felajánlani Bpestre, mint Romanec45, a Kárpáti Lapok

4 5 Romanecz Aladár szerkesztő Vö. Mayer Mária: Kárpátukrán (ruszin) politikai és társadalmi törekvések. (1860-1910). Bp., 1977. 225.

szerzője, évi 800 frt subventióért; avagy a távoli Sz.Pétervárra, a földi paradicsomba, mint Balugyánszky, Kimák, Orlay, Fencik, Gebe Demeter46.

Az idő rohan, kerekét megállítani nem lehet. És mi még mindég azt hisztik, hogy le­het ábrándoznunk... fényes hivatalokról, csengő rubelekről, éhesen, nyomorogva.... A nép pusztul, a mostoha természet, a zsidó uzsorája, az éhség kergeti ki abból a földből, melyet hazájának tanul nevezni - a távol tengeren túlra, Amerikába. S mindez csak a tanulatlanságra vezethető vissza, ez pedig az irodalmi nyelvre! Még mindig nem tanul­ták meg nálunk, mi az igazi szlávofdizmus, hogyan kell azt összeeggyeztetni az állam­érdekekkel és a lelkiismerettel; még mindig vannak tények, melyek a hibás szlávofiliz-must értelmezik és propagálják, öntudatosan e vagy tudatlanul az mindegy; mert még mindig a régi nyomokon jár a Bazil Társulat, a Lisztok, a Nauka47.

Ennyi legyen a szlávofilizmusról. Ami pedig a magyarságot illeti, arra azt mondom: Nincs olyan magyar törvény, mely

azt kívánná, hogy hagyjuk el a nemzetiségünket, dobjuk el, mint a ruhát, nyelvünket s öltözzünk másikba. Ellenben egy csomó törvény van, mely megengedi minden nemze­tiségnek saját életét úgy berendezni, ahogy neki tetszik, a maga nyelvét fejleszteni, ápol­ni stb. csak hazaárulás ne legyen belőle. Nos, hogy használtuk ki e törvények kedvez­ményeit? Idegen nyelvet, idegen szellemet plántáltunk át hazánkba, mely nem lehet a mi életünk alapja, mert az az alap rossz. Ezért nem is élünk; ezért tagadja meg a rutén az ő származását. Ezért nem tudjuk, kik vagyunk tulajdonképpen; ezért nincs nekünk nyel­vünk, ezért nem hallani Magyarországon rutén szót művelt ember ajkáról, csakis a pa­rasztviskókban. Magyarországon nem nyomtatják a rutén nyelvet, hanem csak beszélik (a parasztok t. i .) . Ezért is nem a magyarok a mi ellenségeink, hanem önmagunk, a mi vakságunk. A magyarok oltalmat adtak, törvényt a mi nemzetiségi jogainkról, tehát ők nekünk jóakaróink, barátaink. S ezt a barátságot tisztelni és meghálálni kell a haza irá­nyában. Hanem ellenségeinket önmagunk közt kell keresni. Azok a mi ellenségeink, akik - ma talán félig öntudatlanul - a régi nyomokon járva, minden igyekezetet elakar­nak fojtani, mely a népet, a nép nyelvét, a népnek tanítását a maga nyelvén illeti. Azok a mi ellenségeink, a kik azt a muszka-ószláv nyelvhabarékott vallják a maguk irodalmi nyelvének (suba alatt pedig azt hiszik, hogy muszkául irnak); azok a mi ellenségeink, akik a népiskolába az érthetetlen nyelvhabarékon irt könyveket hozták be, minek követ­keztében azon a nyelven semmiféle tudományt, ösmeretet, maguknak nem szerezhetnek, mert még ráadásul még egy másik - tehát egyszerre két idegen nyelven - magyarul ta­nítják azokat, a kik egy szót sem tudnak magyarul. Azok a mi ellenségeink, a kik nem akarnak a guba szagú, de élő parasztnyelven irni, hanem irnak Isten tudja micsoda „ma­gas" nyelven. Gondoljunk csak vissza a Baróti Szabó Dávid „szomoronc cincározmá-nyaira"! Akkurát ugy vagyunk, rutének, 1897 ben, mint a magyarok 1797 ben! Száz esz­tendővel elmaradtunk. Boldog Isten, mikor hozzuk helyre ezt az óriási mulasztást.

46 Oroszországba kivándorolt ruszin értelmiségiek. Vö. Studia Ukrainica et Rusinica Nyíregyhá-ziensia 2. Nyíregyháza, 1995. 11-15. Lisztok, Nauka: XIX. század végi ruszin periodikák. Vö. Böőr György: A magyarországi ruszin időszaki sajtó a XIX. században. Kolozsvár, 1943.

Galiciában már 1837 ben megjelent Saskevics Markián „Ruszalka Dnyisztrovája" tisz­ta népnyelven írott rutén almanachja; Magyarországon pedig csak egy Kalendáriumocs-kát sem látunk nyomtatva a magunk nyelvén - 1897-ben! Itt a huszadik század a küszö­bön. Hogy fog bennünket az találni? Lesz e legalább nyoma a törekvésnek, hogy uj útra térjünk, kigázoljunk abból a szerencsétlen mocsárból, melyet rosszakaróink és saját ma­gunk készítettünk magunknak? Lesz e ember, rutén férfiú, aki megkezdi e nemes mun­kát, mely önmagának jó tudatot, népének boldogságot, az államnak pedig anyagi hasz­not szerez ?

Minden országban az átalakulás mozgalmát a fiatalság indította meg, ifjú erővel, fiatal bátorsággal és lelkesedéssel.

Talán akad a mi fiatalságunk közt is olyan, a k i beösmeri, hogy tízszer jobb hazafi­ak leszünk, ha polgártársainknak kenyeret adunk a koldusbot helyett kezébe; százszor hazafiasabb nemzetiség leszünk, s nem olyan talmi, mint most, ha fölvilágosítjuk a tö­meget, ha visszatartjuk a hazai rögökön, mintha összetett kézzel, sopánkodva tovább is türnők, hogyan sülyed a magyarországi rutén paraszt az anyagi és szellemi pusztulás mocsarába; ezerszer nagyobb jó t teszünk az államnak és önmagunknak ha szalmaszál helyett, (mint a mai Nauka), a megmentésére, erős csáklyával iparkodnánk őt abból a pocsolyából kihúzni, melybe előbb-utóbb magával ránt bennünket is, intelligens elemét ennek a szerencsétlen, sokat nélkülöző, jó napot sohsem látott, mindenkitől elhagyott, de azért jó hazafias érzelmű népnek, a magyarországi ruszén népnek.

FÜGGELÉK I I .

Panykevics Iván, a prágai Károly Egyetem docensének levele Alexander Horákhoz a Szent Adalbert Egyesület elnökéhez"

Igen Tisztelt Elnök Úr.

Prága, 1947. december 17.

Már kétszer voltam Nagyszombatban, hogy a Szent Adalbert Egyesületben folytathas­sam elhunyt barátom, dr. Sztripszky Hiador kéziratainak rendezését és tanulmányozását. A szünidőben a kéziratokat tartalmilag osztályoztam, s az anyagot három csoportra osz­tottam: magyar, szlovák és kárpátaljai ruszin vagyis ukrán. Az utóbbi csoport számom­ra és annak a vidéknek, ahol húsz esztendőt eltöltöttem különösképpen érdekes és fon­tos. Elhunyt barátom által művelt szakterületeken, - a néprajz és nyelvészet terén mű­ködtem magam is. Ungvári látogatásai idején többször is eszmét cseréltünk egymással, ezért hagyatéka számomra nagyon kedves és értékes, s a tudomány szempontjából is rendkívül fájdalmas lenne, ha a nagy tudományos értékkel bíró dolgokat sorsára hagy­nánk. Pedig Pöstyéni prelátus úrtól 4 8 éppen azt hallottam, hogy ezeknek az anyagoknak vissza kell kerülniük Pestre, ahol Sztripszky hagyatékának legalábbis egy része senkit sem érdekel.

Legfontosabb munkájának az 1906-ban elkészült "Ruszinok Erdélyben" című ukrán nyelvű kéziratát tartom. 4 9 E dolgozatnak Lvovban, a Sevcsenko Tudományos Társaság­nál kellett volna megjelennie, melynek tagja volt a megboldogult dr. Sztripszky Hiador is 5 0. Nem tudom, mi okból nem került nyomdába, de e dolgozat tulajdonképpen ma sem veszített értékéből, s kisebb változtatásokkal ma is megjelentethető lenne. Még 1942-ben kértem barátomat, hogy készítse elő sajtó alá munkáját. Aztán azt konstatáltam, hogy magyar nyelven elkezdte azt újra írni, de csak az 5. oldalig jutott el.

Lelőhelye: Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagyszombat-Trnava. Fasc. 221. Fol. A. N° 4. A cseh nyelvű levelet fordította, jegyzetekkel ellátta: Udvari István.

4 8 Pöstyényi Ján (1891-1980) 1920-1945 között a Szent Adalbert Egyesület igazgatója. 4 9 A Ruszinok Erdélyben című dolgozat Sztripszky hagyatékában ma nem lelhető fel. Sztripszky

kéziratát lelőhelyre történő utalás nélkül Panykevics több dolgozatban is idézi, egy dolgozatá­nak tárgyát pedig Sztripszky kézirata képezi. Vö. Panykevics Iván: Szemihorodszke paramijne csitannya pro pimsztu Jaroszlava na Szvjatopolkovi za ubittya Borisza is Hlíba. (=Erdélyi pa­remia (szentírási olvasmány) Jaroszlav bosszúállásáról Szvjatopolkon Borisz és Gleb meggyil­kolásáért.) Slavia. Praha, 1949. 1-2. sz. 86-99. Lásd még pl. Panykevics, I . : Ukrajinszko-bol-harszki movnyi zvjazki v Szemihorogyi. (=Ukrán-bolgár nyelvi kapcsolatok Erdélyben). Sla­via. 1955.2-3 sz. 211-240.

5 0 Az erdélyi ruszinokról című cikkének kéziratát Sztripszky 1906 október 14-én küldte el Volo-dimir Hnatyuknak, a cikket azonban megfelelő szótárak hiányában nem tekintette lezártnak s zárófejezetet tervezett hozzá a bessenyők viszonyáról a ruszinokhoz. Vö. Tkacsov Szergij: Liszti Hiadora Sztripszkoho do Volodimira Hnatyuka. In: Slavica Tamopolensia 6. Ternopil, 1999. 146.

A másik (kéziratos) munkája még 1910 körül elkészült 5 1, de csak 1918-ben került nyomdába 5 2 Pomuscsnik v domuvstvi N . Teodorovicsa z r. 1791 (=„N.TeodorovÍcs gaz­dálkodási kalauza 1791-ből") címmel, s melyet dr. Sztripszky H . 1922-ben eladott az ungvári Proszvita egyesületnek. A dolgozatot besorolták a nevezett egyesület muzeális gyűjteményébe, s ennek megfelelően viseli annak pecsétjét, leltári számát. Nem tudom, mily módon került vissza az elhunyt kezeihez. Ezen egyesület nevében kérnem kell te­hát, hogy a kéziratot jutassák vissza a Proszvita eperjesi fiókjának filiáljának. Teodoro-vics eredetije a - Proszvita múzeumában Ungvárott található.

A megboldogult egy magyar-ruszin (ukrán) szótáron is dolgozott, melyet úgy vég­zett, hogy Boksay-Révay kész szótárának 5 3 oldalai közé ragasztott lapokra pótlásokat írt be. E kiegészítések csak szakember számára jelentenek értéket, mert iskolai helyesírás­sal tüntette fel a nyelvjárási szavakat. E szótárt alaposan áttanulmányoztam 5 4 .

Egy egész sor gépiratos cikket is találtam 5 5, melyeknek egy része Ungvárott az okku-páció éveiben megjelent, más részükről viszont nem tudom megállapítani publikálva vannak-e vagy sem. A következő cikkekről van szó: 1., Nazva szela Nelipino „Nelipino - Hársfalva falu nevéről" 2., Orosz Idecz 3., A bajka - juhról 4. Borzsava 5. Széljegy­zetek szlavisták számára 6. Verőcze és Verecke 7. O biskupovi OlSavském. A megjele­nés kérdésére csak dr. Sztripszky H . özvegye tudna választ adni. A korábbi korszakok­ból, valószínűleg Sztripszky egyetemi éveiből származik két Kárpátaljára vonatkozó néprajzi tárgyú, ukrán nyelvű kézirata 5 6.

Külön kötegbe tettem a „Ruszka Krajnyát" érintő dolgokat 1919-ből 5 7. Ezt a köteget „politikailag fontos" jelzéssel láttam el. A kárpátaljai ruszinok nemzeti ébredése törté­netére nézve értékes forrást jelenthetnek.

5 1 A kézirat nem található meg Sztripszky hagyatékában. 5 2 A magyar nyelvből Ungvár környéki ruszin népnyelve fordított gazdálkodási tanácsadót

Sztripszky egy a népnyelven alapuló ruszin nyelvemlékek jelentőségét hangsúlyozó alapos ta­nulmánnyal és szótárral kívánta közreadni, de az nem jelent meg, csupán korrektúra példánya­inak részei őrződtek meg. Vö. Csucska P. P: Zakarpatoukrajinszka pamjatka naukovo-popul-jarnoho sztilju kincja XVIII . szt. Zapiszki naukovoho tovarisztva. 4-5. Prjasiv, 1977. 135-166.

5 3 Vö. Boksay Emil - Révay Gyula - Dr. Brascsajkó Mihály: Magyar-ruszin szótár. Ungvár, 1928.

5 4 A szótár Sztripszky hagyatékában nem lelhető fel. Külön vizsgálandó, nem került-e át a Szent Adalbert Egyesület könyvtárába.

5 5 A Panykevics által felsorolt gépiratos cikkek egyike sem található meg Sztripszky hagyatéká­ban.

5 6 Egyik kézirat sem lelhető fel Sztripszky hagyatékában. 5 7 A Panykevics által jelzett külön köteg a hagyatékban nem lelhető fel. A Ruthenica 1919 dosz-

sziéban egyetlen egy 1919-ben keletkezett dokumentum, egy hangversenyre szóló magyar-ru­szin kétnyelvű meghívó található. Vö. Szent Adalbert Egyesület Irodalmi Levéltára. Nagy­szombat. Fasc. 270. Fol. 6.

Két külön kötegbe tettem gyűjtőútjainak jegyzetfüzeteit, melyekben kárpátaljai dalok, valamint történeti jegyzetek is találhatók 5 8. Nem volt időm áttanulmányozni őket. Egyéb jegyzetfüzetek a magyar dokumentumcsoportban vannak59.

Külön ládába tettem a tudományos kartotékját. Levelezése is ott található 6 0, mely külön rendezést igényel, amit csak az özvegye tud­

na elvégezni.

Igen Tisztelt Elnök Úr, arra szorítkoztam csupán, hogy tömören foglaljam össze azt, amit a mintegy háromhetes munkám nyomán konstatáltam. Tekintet nélkül hagytam a könyvtárat, melynek orosz része érdektelen, mivel nagyobb részben tankönyvekből vagy iskolai könyvtárakból kölcsönzött könyvekből áll.

Lényeges okok folytán, többek között a szláv tudomány érdekében fordulok Önhöz, Igen Tisztelt Elnök Úr, hogy őrizze meg a szláv dolgokat számunkra, s tartsa azt Nagy­szombatban vagy helyezze el Prágában a Szláv Intézetben, ahol a kutatás számára elér­hetőbbek lennének. E kérdés szóbeli eszmecserét is igényelne, ezért nagyon örülnék, ha tervezett prágai útja során, melyről a prelátus úr informált, találkozna velem.

Nagy tisztelettel maradok, odaadó híve, dr. Ivan Panykevics egyetemi docens

Prága XIV. 65. Zateckych 17/9.

PS. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet 6 1 még az elmúlt esztendőben átta­nulmányoztam, és megállapítottam, hogy ilyen prédikációk ismertek más kéziratokból is. Dr. Sztripszky a kézirat keletkezését 1665-ra datálja, de nem tudom honnan vette ezt.

A hagyatékban nem lelhetők fel. 5 9 Megőrződött pl. az RMK hat gyűjtőfüzete. Vö. Fasc. 259. Fol. A. Ne 1; a székely út vásárló­

könyve 1902-ből; egy erdélyi gyüjtőfűzet szintén a század elejéről. Vö. Fasc. 263. Fol. A.; négy kisméretű iskolai füzetbe írt ún. daloskönyv a XIX. század végéről. Vö. Fasc. 270. Fol. A. A tulajdonosok i l l . lejegyzők nevei: 1. Fülöp József bözödi lakos Udvarhelyszék és székely­keresztúri járásbeli lakos (1902); Kovács Béla Bereg vármegye, Rákos (1892); Fóris Mihály Marosvásárhely (1876); Borporai Kuri János Havacstő (1896).

6 0 Sztripszky hagyatékában Nagyszombatban csak kevés levél található, melyeknek zöme szlo­vák nyelvű.

6 1 Ignatij pap prédikációi bőrkötésben megtalálhatók Nagyszombatban. Vö. Fasc. 254. Fol. A. JV°. 6. A máramarosi kéziratos prédikációskönyvet a Kárpátaljai Tudományos Társaság irodalmi hetilapjában Sztripszky rövid ruszin nyelvű közleményben ismertette. Vö. Szobornyik iereja Ignatija (okoló 1660). Literaturna negyilja. I I I . évf. 1943. N° 13. 149-153.

FÜGGELÉK I I I .

Sztripszky Hiador özvegyének levele Anton Baníkhoz**".

B(uda)pest. 1957. III/6

Igen tisztelt Dr. Anton Baník 6 2 professor Úr!

Tisztelettel kérem az alábbi kérésemet figyelembe venni és segítségemre lenni, hogy az Önök tudományos Intézetétől végre megkaphassam azoknak a tudományos könyveknek az árát, amelyet elhunyt férjem Dr.Sztripszky Hiador pont az ostrom előtt az Intézetnek elküldött.

Erről tudomása van Dr. Baník professzor urnák, amennyiben említést is tett 1946-ban Dr. Horak6 3 Poverenik64 jelenlétébe, mikor Budapesten látogatást tettek nálam. Ak­kor kértem is Professzor urat a közbenjárásért, hogy megkaphassam a könyvek árát, utá­na többször írtam Bratislávába Dr. Horák Pov(erenik)nek, hogy sürgesse a könyvügyet, de sajnos hosszú 10 év után sem kaptam meg.

1951-be kitelepítettek Heves m(egyébe). 1954-be meghalt ott a nővérem és, ott most szept. végén 6 (keserves szenvedés) év után tudtam ismét B(uda)pestre visszajönni ami­kor a letelepedés(i) engedély megszűnt, természetesen mindenemet elveszítettem, hon­talanná váltam - közbe 80 éves, beteges törődött asszony vagyok, gyermektelen támasz nélkül, egy gyermekkori barátnőm, (aki) jóvoltából vett magához, adott ideiglenes la­kást.

Én nem alamizsnát kérek, hanem a jogos nékem járó összeget, nagyon jól tudom volt j ó néhány könyv, férjemmel együtt csomagoltam és tudom értéke is van azoknak, hiszen egy gyermekmese könyv is 20-30 ft. egy regény 50 ft-tól - hát egy ritka tudományos könyv??

A pénzátutalás nehézségben ütközik és talán én is jobban járok, ha a könyvek fejében élelmet tetszik küldeni az alátáplált szervezetemnek, amit sajnos itt nem tudok venni, és nagyon szükséges volna pedig, egy vámmentes szeretet/póstai csomagot felírással (di­rekt lakásomra címezve. Cacaot, kis csokoládét, teát, halkonzervet; egy kérést fűzök még hozzá - minden egyes tárgyat, tessék még külön papírba burkolni, hogy ne hulljon k i az uton és így tönkre nem megy.

Budapest, 1957. március 6.; Lelőhelye: Szlovák Nemzeti Könyvtár Irodalmi Levéltár. N2 132 0 22.

6 2 Anton Baník (1900-1978) 1932-től a Szent Adalbert Egyesület könyvtárosa és levéltárosa, 1938-tól a turócszenmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtár munkatársa, egy időben pedig igaz­gatója.

6 3 Horák Alexander római katolikus pap (1911-) 1940-1948 között a Szent Adalbert Egyesület elnöke i l l . igazgatója. Sztripszkyné levele szerint, egyéb szlovák egyházak papjaihoz hason­lóan, ő is agitált a magyarországi szlovákok között, azokat Csehszlovákiába történő áttetele-pülésre biztatva.

6 4 Poverenik, szlovák szó = megbízott. A Magyarországon működő, a csehszlovák-magyar la­kosságcsere ügyében az egykori csehszlovák állam javára agitáló misszió megbízottja.

Még egy nagy kéréssel fordulok Professor úrhoz, ha lenne oly szíves Trnavába tele­fonálni, érdeklődni, hogy 10 év (után) alatt, hogy a Sztripszky féle tömérdek kéziratok­ból nem-e jött valami nyomtatás alá? Mert a tudományos művek után a szerzői jog az özvegyet illeti törvényesen 6 5 .

Trnávaban a Spolok S.V(ojtecha)66 intézetbe van egy igen kedves ismerősöm Bálint Veronika Dr. Horák Poverenik volt pesti titkárnője, akit szívből üdvözlök, talán ő is tud a kéziratokról felvilágosítást adni, rajtam ezzel segíteni.

Bocsánatot kérek, hogy terheltem soraimmal, de gondolva, hogy emberszeretetből és elhunyt férjem emlékéért meghallgatja kérésemet:

Maradtam igaz tisztelettel:

özv. Dr. Sztripszky Hiadorné Cím.: Budapest X I . Bocskai út 21. I I I . 4.

A Sztripszky-féle tömérdek kéziratból semmi nem jelent meg. Spolok Svatého Vojtecha = Szent Adalbert Egyesület.

Kis Margit érettségi tablóképe (1923)

Kis Margit, utolsó tanári évében (1960)