Miskolci Egyetem

Állam-és Jogtudományi Kar

Alkotmányjogi Tanszék

SZAKDOLGOZAT

AZ ÖNKORMÁNYZAT ÖNKÉNT VÁLLALT FELADATAI

GESZTELY KÖZSÉGBEN

SELF-IMPOSED TASKS OF THE LOCAL GOVERNMENT

IN THE CIVIL PARISH OF GESZTELY

Név: Csontos Lászlóné Konzulens: dr. Pap Gábor

igazgatásszervező BA egyetemi adjunktus

Miskolc

2013.

2

Tartalom

BEVEZETÉS .................................................................................................................... 3

I. Az önkormányzat általános fogalma ............................................................................. 5

II. Az önkormányzatiság kialakulásának történelmi előzményei Magyarországon ......... 8

II.1. Az önkormányzati rendszer létrejötte és sajátosságai ........................................... 8

II.2. Az önkormányzatok szerepe, jelentőségük a település életében ........................... 9

II.3. A helyi önkormányzatok feladat- és hatásköre ................................................... 11

III. A kötelező és önként vállalt feladatok elhatárolása ................................................. 15

III.1. Az önkormányzati feladatellátás forrásának jellemzői ..................................... 18

IV. Gesztely község önkormányzatának önként vállalt feladatai ................................... 23

IV.1. A település bemutatása ...................................................................................... 23

IV.2. Az önkormányzat önként vállalt feladatainak ismertetése ................................ 25

V. Összefoglalás ............................................................................................................. 32

Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 35

Szakkönyvek ............................................................................................................... 35

Szakcikkek .................................................................................................................. 35

Elektronikus forrás ...................................................................................................... 35

Egyéb források ............................................................................................................ 36

Jogszabályok ............................................................................................................... 36

3

BEVEZETÉS

Bibó István nemzetközi viszonylatban is kimagasló, a XX. század egyik legnagyobb

magyar politikai gondolkodója 1947-ben vetette papírra az alábbi sorokat.

„Az ideális viszony az, amelyben egyrészt mind a három tényező nehézség nélkül kö-

zölni tudja a közigazgatási feladatvégzéssel azt, ami belső lényege: a hatalom a célok

tudatos kitűzésében és az eszközök hozzárendelésében rejlő lehetőségeket, a hivatal a

szakmai elmélyültséget, az élet pedig a valóságos szükségletek és személyes szabadság-

igények emberi közelségét; másrészt a közigazgatási feladatvégzés védekezni tud és

ellent tud állani e három tényezőben rejlő deformációs veszélyekkel: a hatalom ember-

telen célszerűségével, a hivatal üres rutinjával és az élet folyékonyságával és változé-

konyságával szemben.”

Az igazi probléma tehát minden közigazgatás megítélésében a hatalom, a hivatal és az

élet egymáshoz való viszonya: egymástól való függése vagy függetlensége, egymásnak

való alávetettsége vagy kölcsönössége, egymástól való áthatottsága vagy izoláltsága.”

Az idézett, „Jó közigazgatás problémája” c. munkájában arra a kérdésre kereste a vá-

laszt, hogy mitől jó a közigazgatás? A hatalom, a hivatal és az élet összefüggéseit ma

már másként, más kifejezésekkel határozzuk meg, de művének üzenete ma is időszerű:

a három szempont között úgy kell meghatározni a helyes arányt, hogy minimálisra

csökkenjenek az azokból eredő veszteségek.

Az idézet olvasása után felmerül bennünk a kérdés, milyennek kellene lennie a jó köz-

igazgatásnak, mit várunk el a magyar önkormányzatoktól?

A válasz: három tényező - eredményesség, hatékonyság, elhivatottság - egyidejű fennál-

lása esetén mondható el, hogy az elvárásoknak megfelelő, jó közigazgatásról beszélünk.

Mit értünk ma eredményességen? Ha a közigazgatás az embereket, a vállalkozásokat

szolgálja ki, a közjóhoz - a versenyképesség növeléséhez - hozzájáruló fejlesztési és

4

egyéb programokkal, jogszabályokkal és más eszközökkel, valamint magas minőségű

szolgáltatásokkal.1

És mikor hatékony a közigazgatás? Akkor, ha a társadalom igényeihez igazodó felada-

tokat és az elvárt minőséget a legalacsonyabb erőforrás-ráfordítással éri el.

Elhivatott a közigazgatás, ha az apparátus, a „köz” szolgálatában állók magas etikai

normáknak megfelelően, tisztességesen, legjobb szakmai tudásuknak megfelelően, a

nyilvánosság által elszámoltathatóan, az egyéni teljesítményüket tükröző vezetői meg-

becsülés mellett látják el munkájukat. De ami a legfontosabb, hogy e három tényező ne

egymást gyengítve, ne egymás rovására, hanem egymást erősítve hassa át az önkor-

mányzatok működését.2

A magyar rendszer mindhárom tekintetben javítható és javítandó, annak érdekében,

hogy biztosítható legyen az eredményesség, a hatékonyság és a közszolgálatiság közötti

összhang.

Néhány szóban szeretném bemutatni, hogy miért is választottam ezt a témát szakdolgo-

zatom tárgyául.

Amikor állampolgárként egészségügyi alapellátást, tömegközlekedést, közművelődési

szolgáltatásokat veszünk igénybe, valójában az önkormányzatokkal kerülünk közvetett

módon kapcsolatba, hiszen az önkormányzatok látják el ezeket a feladatokat. Jó magam

több mint 20 éve az önkormányzati szféra alkalmazásában állok, így személyes érdek-

lődésem is motivált e téma választása iránt.

Dolgozatom megírásakor törekedtem egy általános, átfogó képet adni a magyar önkor-

mányzati rendszerről, kialakulásának történeti előzményeiről, majd a hatályos önkor-

mányzati törvény alapján bemutatom a helyhatóságok által kötelezően ellátandó és vá-

lasztható feladatokat, a feladatellátáshoz biztosított forrásrendszert, valamint lakóhe-

lyem önkormányzatán keresztül szemléltetem a település lakosságának színvonalasabb

ellátása érdekében önként vállalt feladatait.

1 Petrétei József: Az önkormányzatok fogalmáról, jellegéről és alkotmányi szabályozásáról

(JURA 1995. évi 1.szám) 6-7. oldal 2 Petrétei József: Az önkormányzatok fogalmáról, jellegéről és alkotmányi szabályozásáról.

(JURA, 1995. évi 1. szám) 6-7. oldal

5

A dolgozat alapját a 2011. december 31. napjáig hatályban lévő, A Magyar Köztársaság

Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (továbbiakban: Alkotmány) és a 2012. de-

cember 31-ig hatályos, A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a

továbbiakban: Ötv.) rendelkezései képezik.

I. Az önkormányzat általános fogalma

Amikor a hétköznapi életben az állampolgár az önkormányzat elnevezést hallja vagy

használja, azt szinte kivétel nélkül minden esetben a lakóhelyén működő képviselőtestü-

lettel, az önkormányzati hivatallal hozza összefüggésbe, a saját és a lakosság érdekében

gyakorolt helyi hatalommal, mindennapi ügyeinek helyi intézésével azonosítja. Pedig az

„önkormányzat” fogalma a mai magyar politikai és jogi nyelvben több értelemben is

használatos.

De mielőtt rátérnék a fogalom értelmezésére, bevezetésként néhány szót ejtenék az ön-

kormányzatiság eszméjének kialakulásáról.

Az önkormányzatiság eszméje a középkorig vezethető vissza az emberiség történelmé-

ben, ahol egészen a középkori városállamokig kell visszatekintenünk, amelyek az ön-

kormányzatiság első állomásának tekinthetők. Ennek tartalma magában foglalta a belső

szabályozás jogán túl az igazgatás, az adóztatás és az igazságszolgáltatás jogát is, mely

a mai formájánál lényegesen szélesebb tartalommal rendelkezett.

Az önkormányzatiság másik formájának gyökerei a rendi önkormányzatisághoz nyúl-

nak vissza, mely nagyobb területi egységekben szerveződött, de alacsonyabb szintet ért

el a városi önkormányzatokhoz képest. Hozzá kell tenni azonban, hogy e két forma mel-

lett az egész középkor folyamán létezett és jelen volt egy harmadik önkormányzati for-

ma is, nevezetesen az egyház. Változásra csak a polgári forradalmak győzelme után

került sor, amikor megvalósult a hatalmi ágak elválasztása, de mindeközben az önkor-

mányzatok elvesztették igazságszolgáltatási és védelmi funkciójukat, feladatuk egyre

inkább a helyben ellátandó közfeladatokra, a helyi ügyekre korlátozódott.3

3 Fazekas Marianna-Ficzere Lajos: Magyar Közigazgatási Jog, 5., átdolgozott kiadás

(Osiris Kiadó Budapest, 2004.)

6

Mára már vitathatatlan tényként állapíthatjuk meg, hogy Montesquieu-nek az államha-

talmi ágak szétválasztásáról alkotott elmélete kiegészült. A törvényhozó, végrehajtó és

igazságszolgáltató hatalom mellett megjelent az önkormányzati helyi hatalom, mely a

végrehajtó hatalom egyszerű formája, ahol is a helyi közösség közvetlenül részt kap a

végrehajtó hatalom gyakorlásában. Vagyis egy államon belül csak egy közigazgatás

létezik, amelyen belül megkülönböztetjük az államigazgatást és az önkormányzati köz-

igazgatást.

Az önkormányzat fogalma rendkívül széles értelemben használatos. Az önkormányzás

elvén működnek a köztestületek (kamarák), de a szövetkezetek, az egyesületek, az egy-

házak, a felsőoktatás és a társadalmi szervezetek, de még az árutőzsde kapcsán is talál-

hatók az önkormányzásra, az önkormányzatra vonatkozó rendelkezések és előírások.

Az önkormányzat fogalma – általános értelemben – szerveződési elvet, működési

mechanizmust és eljárási technikát jelent.

- Szerveződési elvként az önkormányzás, mint tevékenység jelenik meg, intézmé-

nyesült szervezeti formában történő létrehozása és funkcionálása, amely magá-

ban foglalja: az önszerveződést, a saját jogon való döntést, az önszabályozást, az

önigazgatást, az önfejlesztést, mint együttes kategóriát.

- Működési mechanizmusként az önkormányzatnak kettős értelemben kell meg-

nyilvánulnia: egyrészt saját céljait kell meghatároznia, másrészt pedig a tagok

érdekképviseletének- és védelmének ellátását kell biztosítania.

- Eljárási technikákként olyan intézményesült megoldások kialakítását, alkalma-

zását jelenti, amelyek lehetővé teszik az önkormányzat tagjainak az önkormány-

zati döntések előkészítésében, meghozatalában való közreműködést.

„Az önkormányzat feltételezi az autonómiát, mint függetlenséget, mint a másoktól való

elkülönülés jogát és lehetőségét, ennyiben az önkormányzat az autonómiára támaszko-

dik.”4

Az autonómia terjedelme, a függetlenség mértéke az állami főhatalom általi elismert-

ségtől függ. A jogállami alkotmányos demokráciák jellemzője, az igény szerinti területi,

4 Bihari Mihály - Pokol Béla: Politológia

(Universitas Kiadó Budapest, 1992.) 154. oldal

7

személyi autonómiák biztosítása és védelme. E demokráciák további jellemzője, hogy

az önkormányzatok jellegét elsősorban a rájuk vonatkozó jogi szabályozás, valamint

tevékenységi területük sajátosságai határozzák meg.

Az önkormányzatok legfontosabb fogalmi elemei így foglalhatók össze: „Az önkor-

mányzat (azaz autonómia) fogalmán általában valamely szervezet függetlenségét, önálló

döntési jogát értjük, mely mindig valamilyen emberi közösséget illet meg. Ennek bizto-

sítéka az állami elismerés, az állam önkorlátozása. Ugyanakkor megállapítható, hogy az

önkormányzatok a civil társadalom szerveződésének legfontosabb szervezeti formái.”5

Az önkormányzatok jellegét tekintve csoportosíthatók: a szabadságjogok alapján létre-

jövő önkormányzatokra, funkcionális önkormányzatokra (köztestületek), nemzeti és

etnikai kisebbségi önkormányzatokra, területi és települési önkormányzatokra, amelyek

a közjogi önkormányzatok kiemelkedő csoportját képezik és a magyar alkotmányjogi és

törvényi szabályozás helyi önkormányzatokként nevesít.

Az Alkotmány IX. fejezete rögzíti, hogy a község, a város, a főváros és kerületei, vala-

mint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga, a

választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a

helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

5 Kukorelli István (szerk.) Alkotmánytan I. 2. átdolgozott kiadás

(Osiris Kiadó, Budapest 2007.) 426-427.oldal

8

II. Az önkormányzatiság kialakulásának történelmi előzményei Magyarországon

II.1. Az önkormányzati rendszer létrejötte és sajátosságai

Az 1949-ben elfogadott Alkotmány felszámolta a polgári államban kialakult önkor-

mányzati rendszert, helyébe a szovjet típusú tanácsrendszer lépett. Valamennyi igazga-

tási területen (megye, járás, város, község és városi kerület) tanácsok működtek. Fő fe-

ladatuk a gazdasági feladatok szervezése és igazgatása volt és biztosították a központi

jogszabályok végrehajtását. Az 1970-es években változtatásra utaló törekvések voltak

tapasztalhatók: a tanácsok népképviseleti önkormányzati jellegét kezdték hangsúlyozni

és államigazgatási szervként határozták meg a tanácsokat.

A következő változás a ’80-as évek elején következett be, amikor elkezdődött a tanács-

rendszer nagymérvű átalakítása, megszűntek a járási hivatalok, amely a járásnak, mint

állami területi egységnek a megszűnését is jelentette. Az 1980-as évek közepétől a vál-

tozás erőteljes szele söpört végig az államigazgatás rendszerén, átalakítva annak évtize-

deken át működő struktúráját, elindítva ezzel a helyi közigazgatás rendszerének teljes

reformját.

1990-ben megtartották az első demokratikus választásokat, kialakult a többpártrendsze-

rű politikai szervezetrendszer. A tanácsrendszert felváltó önkormányzati rendszer meg-

alakulásával létrejöttek a helyi hatalomgyakorlás feltételei, amelyben a lakosság közvet-

lenül, illetve képviselői útján, törvényi keretek között önállóan intézheti az ügyek széles

körét.

A helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezések 1990-ben kerültek az Alkotmány-

ba. A helyi önkormányzatiság alaptörvényi szintre emelése forradalmi tett, történelmi

jelentőséggel bíró esemény volt, hiszen ennek eredményeként megváltozott az állami

igazgatási rendszer több mint fél évszázadon keresztül használatos elnevezése, állam-

igazgatásból közigazgatás lett. Az immáron már közigazgatásnak nevezett rendszer új

„kistestvérrel”, a helyi önkormányzati igazgatási rendszerrel bővült. A rendszerváltással

Magyarországon kétszintű önkormányzati rendszer jött létre, amelynek meghatározó

formája a település lett. Véleményem szerint azonban ez a kialakított önkormányzati

struktúra rendkívül szétaprózott, hiszen 3172 helyi települési önkormányzat kapott szé-

les feladat- és hatáskört a mindössze 93.000 négyzetkilométeren. Ez a túlzott széttagolt-

9

ság megfontolásra készteti a törvényalkotókat is, ennek felszámolására irányuló törek-

véseknek lehetünk tanúi napjainkban. Ennek kifejtése már egy másik dolgozat témájául

szolgálhatna.

II.2. Az önkormányzatok szerepe, jelentőségük a település életében

A magyar önkormányzati modell legfőbb sajátossága, hogy fogalmilag is összeköti az

önkormányzati szervezetet a helyi közösséggel. Az önkormányzati törvény deklarálja,

hogy a helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkező lakosok kö-

zösségét illetik meg, akik képviselőik útján és a helyi népszavazáson való részvételük-

kel gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat.

A különböző helyi lehetőségekkel és igényekkel rendelkező önkormányzatoknak kü-

lönböző feladat- és hatásköreik vannak. Ez a különbözőség létrejöhet mind az önként

vállalt, mind pedig a törvény által kötelezően előírt feladat- és hatáskörökben. A köz-

szolgáltatások zömét a törvények az önkormányzati alapszintre, a községek vagy váro-

sok szintjére utalják. A helyi önkormányzatok feladata a helyi közszolgáltatások köré-

ben különösen sokrétű. Feladataik közé tartozik a településfejlesztés, a településrende-

zés, a lakásgazdálkodás, valamint az épített és természeti környezet védelme. De helyi

szinten gondoskodnak a tűzvédelemről, a közbiztonságról, közreműködnek a helyi

energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatási gondok megoldásában. Közösségi teret biztosí-

tanak a lakosság számára. Támogatják a közművelődési, tudományos és művészeti te-

vékenységet, a sportot. A lakosság folyamatos kritikája, bírálata mellett, de kötelesek

gondoskodni a helyi közutak, közterületek és köztemetők fenntartásáról. Megoldják a

vízrendezés, a csatornázás és csapadékvíz elvezetésének problémáit is. Biztosítják a

tömegközlekedést, a településtisztaságot.

Gondoskodnak a település fiatal polgárairól azáltal, hogy fenntartják az óvodát, iskolát,

biztosítják az egészségügyi és szociális ellátásokat, ellátják a gyermek- és ifjúságvédel-

mi feladatokat. Kötelezően ellátandó - és mára már ugyancsak jelentőssé vált - feladatuk

a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényre juttatása. A felsorolásban megtalál-

hatók mindazon alapvető feladatok, melyek révén biztosítható egy-egy település műkö-

dése, a lakosság kommunális és humánszolgáltatásokkal való, legalább alapfokú ellátá-

sa. A felsorolás nem taxatív, nem adja teljes keresztmetszetét azoknak a feladatoknak,

amelyeket a települési önkormányzatok végeznek, illetőleg végezhetnek. Mindezeken

10

túlmenően „a helyi önkormányzat – a választott helyi képviselő-testület által, vagy a

helyi népszavazás döntésével – önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló

megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az önként vállalt helyi

közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. Az önként

vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt

önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását.”- így szól az Ötv. rendelkezése. Az ön-

kormányzat maga határozza meg a lakosság igényei alapján, illetve anyagi lehetőségei-

től függően, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. Azt, hogy a helyi ha-

talom mely feladat ellátását vállalja, befolyásolja a helyi társadalom szerkezete, a né-

pesség összetétele, a település adottságai, fejlettsége, helyzete és egyéb más körülmé-

nyek is. A teljesség igénye nélkül néhány vállalható önkormányzati feladat: hulladékár-

talmatlanító telep kijelölése, helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása, köz-

művelődési szolgáltatások.

Az Ötv. 8.§ (1) bekezdése nevesíti az önkormányzatok kötelező feladatait, melyek a

feladatoknak azt a minimális körét jelentik, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a

helyi közösség alapfokú ellátásához, a település üzemeltetéséhez. Az önkormányzati

törvény nem határozza meg a közszolgáltatások fogalmát, egyes feladatkörök tartalmát,

mélységét, azokat más törvényekből ismerhetjük meg.

Minden önkormányzat kötelező feladatain túl saját maga határozza meg, hogy a felada-

tok közül melyeket lát el, azokat milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan old-

ja meg. A sokrétű lakossági szolgáltatásokat az önkormányzatoknak nem feltétlenül

saját intézményeikkel kell ellátniuk, szabadon dönthetnek afelől, hogy saját intézmény-

nyel, más gazdálkodó szervezet támogatásával, a szolgáltatások megvásárlásával, avagy

egyéb más módon látják el.

A szerződéses megbízások az önkormányzati szolgáltatások körében nagyon elterjedtek.

A városüzemeltetés különböző feladatait, karbantartási, javítási feladatokat, közüzemi

szolgáltatásokat vagy akár nevelési, egészségügyi alapellátási feladatokat is végeznek

szerződés alapján. A megbízott szervezetek között lehetnek nem nyereségérdekeltségű

szolgáltató szervezetek, melyek rendszeresen végzik a feladatokat. Nagy számban ön-

kéntességi alapon vállalnak át helyi feladatokat, rendszerint a szociális ellátás, oktatás,

kultúra, egészségügy területén, amelyek megvalósításához az állam támogatást nyújt.

11

II.3. A helyi önkormányzatok feladat- és hatásköre

A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról (a továbbiakban: Charta) szóló, 1985.

október 15-én, Strasbourgban kelt egyezményt az Országgyűlés az 1997. évi XV. tör-

vénnyel hirdette ki, így a belső joganyag részévé vált. A Charta megpróbálja összefogni

az egymástól eltérő önkormányzati rendszerek közös vonásait és értékeit, valamint az

aláíró tagországok kötelezettséget vállalnak a szabad és demokratikus önkormányzás

feltételeinek megteremtésére és betartására.

A Charta 3. cikke definiálja a helyi önkormányzás fogalmát: „1. A helyi önkormányzás

a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy – jogszabályi keretek

között – a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a

helyi lakosság érdekében.

Az önkormányzás terjedelmére vonatkozóan a 4. cikk segít az eligazodásban:

„1. A helyi önkormányzatok alapvető hatáskörét és feladatait az Alkotmány vagy tör-

vény rendezi. Azonban ez a rendelkezés nem akadályozhatja azt, hogy – jogszabályi

keretek között – a helyi önkormányzatokat speciális célból hatás- és feladatkörrel ru-

házzák fel.

2. A helyi önkormányzatok – jogszabályi keretek között- teljes döntési jogosultsággal

rendelkeznek minden olyan ügyben, amely nincs kivonva hatáskörükből és bármely más

közigazgatási szerv hatáskörébe sincs utalva.

3. A közfeladatokat általában elsősorban az állampolgárokhoz legközelebb álló köz-

igazgatási szervnek kell megvalósítania.

4. A helyi önkormányzatok hatásköre általában teljes és kizárólagos. Ezt más központi

vagy regionális közigazgatási szerv nem vonhatja el, és nem korlátozhatja, kivéve, ha

ezt törvény lehetővé teszi.

5. Ha a helyi önkormányzatokra központi vagy regionális közigazgatási szerv hatáskört

ruház át, a helyi önkormányzatok az átruházott hatáskört – amennyiben lehetséges – a

helyi körülményekhez igazítva gyakorolhatják.”

12

Az előbbi bevezető után lássuk hogyan is szól az Alkotmány és az Ötv. önkormányzás-

ra, helyi ügyekre, hatáskörre vonatkozó szabályozása. Az Alkotmány megteremti az

alapot, keret jelleggel szabályoz, az Ötv. az alapra építkezve, a keretet megtölti tarta-

lommal. Szorosra fűzi a kapcsolatot az önkormányzati jogok, valamint a feladatok és

hatáskörök között, bár nem ad pontos meghatározást, de kibontja a helyi közügy fogal-

mát: „A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom

önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és

anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.” Ennek további részletezését

a hatásköri szabályok, A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,

valamint az egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és határköreiről szóló 1991.

évi XX. törvény tartalmazza.

A közfeladatokat elsősorban az állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási szerv-

nek kell megvalósítania, érvényesülnie kell a szubszidiaritás elvének: „mindenki joga

arra, hogy gyakorolja feladatkörét azokon a területeken, ahol erre ő a legalkalmasabb”6

Ez a szervezési elv azt teszi lehetővé, hogy a közigazgatás feladatait elsődlegesen a pol-

gárokhoz legközelebb álló szervezetek valósítsák meg, s csak másodlagosan, mintegy

kisegítésképpen kapjon szerepet a központi közigazgatás bizonyos állami feladatok

közvetlen megvalósításában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a főhatóság (elsősorban

az állam) csak akkor avatkozzon be az alsó szintű hatóság működésébe, tevékenységé-

be, ha annak alkalmatlansága kiderül vagy bebizonyosodik. A szubszidiaritás elve tehát

bizonyos mértékben a hatalom korlátozásának elve. Ezen elven alapszik az Ötv. szabá-

lyozása is: „A helyi önkormányzat – törvény keretei között – önállóan szabályozhatja,

illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi

közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysér-

tés esetén bírálhatja felül.”

De mit is jelent a feladat- és hatáskör fogalma? A feladatkör a közigazgatási szerv te-

endőinek foglalata, a feladatkör meghatározása a szerv rendeltetésének a részletezését

jelenti, ami az érdemi működés megkezdésének egyik alapfeltétele. A feladatok összes-

sége az ellátandó funkciókból vezethető le.

6 www.europa.eu (Jacques Delors hannoveri Európa Tanács ülésén elhangzott beszéde, 1988. 06.27-28.)

13

A feladatok meghatározása két formában valósulhat meg, egyrészről „kívülről, felülről”

ruházzák a szervre, másrészről saját maga alakítja feladatkörét úgy, hogy magára vállal

különböző közhasznú teendőket. A hatáskör pedig alkalmassá teszi a szervet a felada-

tok ellátására, amelyhez eljárási és döntési joggal rendelkezik, mely egyben kötelessége

is.

Az önkormányzatok működését, rendeltetését alapvetően meghatározza, hogy milyen

feladat- és hatáskörrel rendelkeznek. A magyar önkormányzatok feladat- és hatásköre a

helyi közügyek széles körét fogja át. Törvény csak kivételesen utalhat helyi közügyet

más szerv feladat- és hatáskörébe. Jellemző, hogy az önkormányzat biztosítja az alapve-

tő közszolgáltatásokat.

Az önkormányzatok alapjogai egyenlőek, viszont az egyes önkormányzatok a helyi igé-

nyektől, továbbá teljesítőképességüktől függően eltérő önkormányzati feladat- és hatás-

köröket vállalhatnak. Törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkor-

mányzatnak több kötelező feladat- és hatáskört állapíthat meg.

A helyi önkormányzatok feladat- és hatásköre két nagy csoportra osztható: egyrészt az

önkormányzati, másrészt az államigazgatási feladat- és hatáskörökre. Az önkormányza-

ti hatáskörön belül sajátos kategóriát képeznek, az ún. önkormányzati hatósági hatáskö-

rök. Önkormányzati ügyekben döntést a helyi önkormányzat képviselőtestülete vagy a

helyi népszavazás hozhat. A képviselőtestület azonban a hatáskör gyakorlását átruház-

hatja a bizottságára, a polgármesterre, kisebbségi önkormányzat testületére. Az „átruhá-

zás”, vagyis a döntéshozatalra való felhatalmazás kizárólag csak önkormányzati rende-

letben, a hatáskör gyakorlásának átadása révén történhet. Törvény kivételesen polgár-

mesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének is állapíthat meg önkor-

mányzati feladat- és hatáskört. Egyrészt a jogalkotó adhat feladat- és hatáskört, más-

részt pedig a képviselőtestület ruházhat át részükre.

A helyi önkormányzatok önkormányzati ügyekként a helyi közügyeket intézik. Önkor-

mányzati ügyekben a döntések vagy rendelet, vagy határozat formájában jelennek meg.

Önkormányzati rendeletet csak a képviselőtestület hozhat. A döntések meghozatalánál a

jogszabályok közül az Ötv-t és az önkormányzat szervezeti- és működési szabályzatát

kell megemlíteni.

14

Az önkormányzati ügyek sajátos csoportját képezik az önkormányzati hatósági ügyek.

Ez esetben a hatáskör címzettje általánosan a képviselőtestület, mely azonban hatósági

hatáskörét rendeletben átruházhatja bizottságára, a polgármesterre, részönkormányzat

testületére, amelyek azonban a hatáskör gyakorlását tovább nem ruházhatják.

A helyi önkormányzatok által ellátott feladat- és hatáskörök másik nagy csoportját az

államigazgatási ügyek képezik. Az önkormányzatok ugyan elsősorban a helyi közügye-

ket intézik, de a jogalkotó államigazgatási feladat- és hatáskörök ellátását is rájuk bízta

azon megfontolásból, hogy ne kelljen az államnak a legalsóbb szinten ilyen feladatot

ellátó külön államigazgatási szerveket létrehozni.

A feladat- és hatáskör telepítést a jogalkotó differenciáltan valósította meg, a különböző

helyi igényekkel és lehetőségekkel rendelkező önkormányzatoknak eltérő feladat- és

hatásköreik vannak. A különbözőség egyaránt megjelenik mind a kötelező, mind az

önként vállalt feladatok tekintetében. A törvény által kötelezően megállapított legtöbb

önkormányzati közszolgáltatást, feladatot az önkormányzati alapszintre, tehát a közsé-

gekhez, illetve a városokhoz utalja. Ez azonban nem zárja ki, hogy ha a „kisebb lakos-

ságszámú település önkormányzata – amennyiben saját maga vagy társulásával arról

közösen gondoskodni tud – működési területén önként vállalhatja a törvény által a na-

gyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve megyei önkormányzatnak

kötelezően előírt közszolgáltatás megszervezését.”

15

III. A kötelező és önként vállalt feladatok elhatárolása

Mielőtt a címben foglaltakat részletesen kifejteném, néhány hétköznapi példán keresz-

tül szemléltetem milyen jelentéstartalmat hordoz az átlagember számára mindaz, ami

kötelező és milyen asszociációk társulnak az önkéntesség, az önként vállalt fogalmához.

Kötelező: már maga a kifejezés, mint minőségjelző is riasztó, „rossz ízű”, valaminek a

ha tetszik, ha nem teljesítését, végrehajtását jelenti, mely társul képzetünkben és a gya-

korlatban is a nem teljesítéshez fűződő szankcióval. Néhány példa mindennapjainkból:

a tanköteles korú gyermeknek kötelező iskolába járni, mert ha igazolatlanul mulaszt,

szüleire büntetés vár, a gépkocsi tulajdonosoknak kötelező biztosítást kell fizetniük, ha

nem teszik „büntetésként” még külön díjat is felszámolnak nekik és minden évben ter-

mészetesen kötelező adóbevallást is adnunk. Ezzel szemben mindahhoz, amit önként

vállalunk nem fűzhető szankció, a teljesítéshez a megelégedettség, az öröm képzete

társul.

A kötelezettségek teljesítésének kikényszerítése, azt hogy az egyén az adott helyzetben

hogyan viselkedjen, mit tegyen vagy mit ne tegyen, azt a társadalmi viszonyokat szabá-

lyozó norma, magatartási szabály határozza meg, mely jogszabály formájában ölt testet.

Jogszabályt csak jogalkotási hatáskörrel felruházott állami szervek alkothatnak. A jog-

szabályokban meghatározott jogok és kötelezettségek az állam egész területére és vala-

mennyi jogalanyra nézve egységesek. A jogszabályok megszegőivel szemben az állam

jogalkalmazó szervei kényszert, szankciót alkalmazhatnak.

Az Országgyűlés törvényalkotó feladatkörében eljárva 1990. augusztusában megalkotta

a helyi önkormányzatokról szóló törvényt, melyben meghatározza azokat az ellátandó

feladatokat, amelyekről minden települési önkormányzat köteles gondoskodni, ezek az

ún. kötelező feladatok. E jogi norma diszpozícióját tekintve szankció nélküli, egyrészt

kógens parancsoló jellegű, „a települési önkormányzat köteles gondoskodni…”másrészt

pedig diszpozitív, hiszen megengedi a feladatok választásának lehetőségét: „a települési

önkormányzat maga határozza meg… mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát

el.”

Dolgozatom korábbi részében korábban már utaltam rá, hogy az önkormányzatok jel-

lemzője, hogy alapjogaik szempontjából egyenlők, viszont kötelezettségeik már eltér-

hetnek egymástól. Ennek oka abban keresendő, hogy az Ötv. előír bizonyos feladatokat,

16

amelyeket minden azonos szinten elhelyezkedő önkormányzatnak kötelezően el kell

látnia, ugyanakkor – az előbbi utalás szerint – a törvény megadja a lehetőséget a válasz-

tásra, arra, hogy az önkormányzat önállóan, önként állapítson meg feladatokat önmagá-

ra nézve. A törvény által megszabott kötelező feladatok és hatáskörök ellátásához az

állam köteles forrást biztosítani, mely kötelezettségének többé-kevésbé eleget is tesz. A

támogatás, a normatíva mértékét a mindenkor hatályos költségvetési törvényben állapít-

ja meg, „természetesen” évről-évre csökkenő összegben.

A helyi önkormányzat a képviselőtestület döntése által elláthat olyan feladatokat is,

amelyek nem tartoznak más szerv hatáskörébe. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy

az önként vállalt feladatok ellátása nem veszélyeztetheti a kötelezően ellátandó felada-

tok megvalósítását.

Az önkormányzati feladatokat típusuk szerint négy nagy lehetséges kategóriába sorol-

hatjuk be: kötelező, választható, önként vállalt, átvállalt.

A helyi önkormányzatok kötelező feladatairól – a helyi közügyek ellátásáról – az Ötv.

1.§-ának (2) bekezdése imígyen rendelkezik: „a helyi közügyek a lakosság közszolgál-

tatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához,

valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez

kapcsolódnak.” A helyi közügyek védelmét szolgálja, hogy kizárólag törvény és csak

kivételes esetben utalhat helyi közügyet más szerv hatáskörébe.

Az önkormányzati törvény 8.§ (1) bekezdése olyan általános példákat sorol fel feladat-

ként a települési helyhatóságok számára, amelyeket fontos ellátniuk a helyi közszolgál-

tatások közül. Ezek nem jelentenek minden önkormányzat számára kötelezettséget, hi-

szen a feladatok között találhatunk kötelezően ellátandó és önként vállalhatóakat is.

A kötelező feladatok az 1990. évi LXV. törvény 8.§ (4) bekezdése szerint:

1. egészséges ivóvízellátás

2. óvodai nevelés

3. általános iskolai oktatás és nevelés

4. egészségügyi és szociális alapellátás

17

5. közvilágítás

6. helyi közutak és köztemetők fenntartása

7. a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítása

A kötelezően ellátandó feladatok részben az Ötv. 8.§ (4) bekezdésében kerültek felsoro-

lásra, másrészt a 8.§ (3) bekezdés alapján más törvényekből is következhetnek. Fontos

kiemelni, hogy a törvény nem határozza meg a felsorolt közszolgáltatások fogalmát és

azt sem, hogy ezeket milyen mértékben és módon kell ellátnia a helyhatóságnak. Ezen

feladatok tartalmát más törvények határozzák meg, erre példa: A muzeális intézmények-

ről, nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló, 1997. évi CXL törvény

64.§ (1) bekezdése, mely szerint „a települési könyvtári ellátás biztosítása a települési

önkormányzatok kötelező feladata.”

A kötelező feladatok tekintetében nincs választási lehetőségük az önkormányzatoknak,

felülről, a legmagasabb jogalkotói szintről, az Országgyűléstől, törvénybe foglalva, a

helyhatóságoknak, mint nevesített címzetti körnek „érkezik” az ellátási kötelezettséget

meghatározó rendelkezés. Ez esetben a mérlegelés, a választás szabadsága csak a fela-

datellátás mértékének és módjának meghatározásában illeti meg a helyi hatalom gya-

korlóit. De a döntésüket több tényező: a helyi társadalom szerkezete, a népesség össze-

tétele, a település adottsága, fejlettsége, helyzete és sok egyéb tényező befolyásolja,

illetve korlátozza. Az Ötv. további korlátokat állít a képviselőtestületek elé, amikor ki-

mondja: a képviselőtestület általi önkéntes feladatvállalás sem történhet a kötelező fela-

datok terhére.

Az önkormányzati feladatok mégsem csoportosíthatók egyértelműen kötelező és vá-

lasztható feladatokra, mert például a településnagyság függvényeként bizonyos önkor-

mányzatoknál kötelezők lehetnek olyan feladatok, amelyek más önkormányzatoknál

választhatók. Ilyen lehet példának okaként a köztisztasági feladatok ellátása, amely nél-

kül egy nagyobb város nem működtethető megfelelően, míg egy kis település igen.

Az önkormányzati feladatok típus szerinti besorolását illetően beszélhetünk még vá-

lasztható feladatokról, ezek körét azok a közigazgatáshoz kapcsolódó kötelezettségek

jelentik, amelyeket elsődlegesen az önkormányzatok látnak el a lakosságuk igényeinek

és saját anyagi lehetőségeik, teljesítőképességük függvényében. A teljesség igénye nél-

kül, nevesítve néhány ilyen feladat: településfejlesztés, településrendezés, lakásgazdál-

18

kodás, vízrendezés, helyi tömegközlekedés biztosítása, közművelődési, tudományos,

művészeti tevékenység, sport támogatása.

Az önkormányzati feladatok következő kategóriáját az önként vállalt feladatok alkotják.

Minden olyan helyi közügy ellátása tartozik ide, amelyet jogszabály nem utal más szerv

hatáskörébe, feltételezve, hogy ez nem veszélyezteti más kötelező feladat ellátását.

A kategorizálás utolsó elemeként említhetők mindazon tevékenységek, melyek ugyan a

nagyobb települési vagy megyei önkormányzat kötelező feladatát képezik, de a kisebb

önkormányzat önként átvállalhatja ezek ellátását. Ilyen esetben költségvetése számára

igényelheti az ellátáshoz szükséges forrás biztosítását attól az önkormányzattól, akitől

átveszi a feladatot. Ebben az esetben a feladat kerül átadásra a szükséges forrással

együtt.7

III.1. Az önkormányzati feladatellátás forrásának jellemzői

„Az önkormányzatiság megvalósíthatóságának nélkülözhetetlen, legfontosabb feltétele,

hogy rendelkezzenek a működésükhöz, feladataik ellátásához szükséges pénzeszközök-

kel, gazdálkodási lehetőségekkel, hogy jelentős volumenű helyi bevételi források állja-

nak rendelkezésükre, stabil, előrelátható, tervezhető gazdálkodási feltételek mellett te-

vékenykedjenek.”8

Az idézetből világosan kitűnik, hogy az önkormányzatok közjogi garanciákkal körbe

bástyázott önállósága mit sem ér a gazdasági feltételek megteremtése, a feladat ellátás-

hoz szükséges pénzügyi támogatás biztosítása nélkül, hiszen döntő részben a támogatá-

sok képezik a helyhatóságok működésének alapját. Nem véletlen tehát, hogy az erre

vonatkozó alapelveket a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája is rögzíti, valamint

alkotmányi szintű szabályozása is történt. A Charta helyi önkormányzatok pénzügyi

forrásaival foglalkozó 9. cikke kimondja, hogy „1. A helyi önkormányzatok a nemzeti

gazdaságpolitika keretein belül megfelelő saját pénzügyi forrásokra jogosultak, ame-

lyekkel hatáskörük keretein belül szabadon rendelkeznek. 2. A helyi önkormányzat

7 Fazekas Marianna-Ficzere Lajos: Magyar Közigazgatási Jog, 5. átdolgozott kiadás

(Osiris Kiadó Budapest, 2004.) 168. oldal

8 Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer

(Dialóg Campus Kiadó 1997.) 255. oldal

19

pénzügyi forrásainak az Alkotmányban és jogszabályokban meghatározott feladataikkal

arányban kell állnia.”

Az Alkotmány tartalmazza mindazokat a biztosítékokat, amelyek a gazdálkodási önál-

lósághoz elvileg szükségesek: elismeri az önkormányzatok vállalkozási szabadságát,

tulajdonát, gazdálkodási önállóságát. Rögzíti továbbá azt is, hogy a helyi önkormány-

zatok saját bevételre és állami támogatásra jogosultak és bevételeik növelése érdekében

helyi adókat vethetnek ki.

Az Ötv. is önálló fejezetet szentel a helyhatóságok gazdálkodásának, szabályozva az

önkormányzati vagyon sajátosságait, valamint az önkormányzat kapcsolódását az ál-

lamháztartás rendszeréhez.9

Az előzőekből is látszik, hogy az önkormányzatok gazdálkodási tevékenysége kiemel-

kedően fontos terület, létük, működésük talán legmeghatározóbb eleme. Minden ön-

kormányzat kiemelkedő fontosságot tulajdonít a gazdálkodásnak, mely a ráfordított

időből is kitűnik.

„ A helyi önkormányzati pénzügyek jelentőségét, nagyságát és összetételét alapvetően

két tényező befolyásolja: részben az adott ország nemzeti jövedelemtermelő képessége;

részben pedig az adott ország helyi önkormányzati rendszerben ellátott helyi közügyek,

közigazgatási hatáskörök és közszolgáltatási feladatok összmennyisége, azaz mennyire

széles felelősségi körrel rendelkeznek az egyes helyi önkormányzatok. E két tényező

együttesen határozza meg, hogy valamely települési és területi szintű önkormányzatok

összessége milyen arányban, illetőleg milyen mértékben részesülnek az államháztartási

pénzekből.”10

Az önkormányzatok szerves részét képezik az államháztartásnak, költségvetésük a köz-

ponti költségvetés része, ahhoz teljes pénzforgalmukkal kapcsolódnak. A helyi önkor-

mányzatokat az államháztartás helyi szintjeiként is felfoghatjuk, mint a közhatalom

megtestesítőit. Az önkormányzatok részére az Országgyűlés a központi költségvetés

9 Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer

(Dialóg Campus Kiadó 1997.)

10 Mészáros Csilla: Az önkormányzatok gazdálkodása

(Belügyi Szemle: 2007/3. szám)

20

részeként, - a mindenkori költségvetési törvényben - hagyja jóvá a normatív hozzájáru-

lásokat, a cél- és címzett támogatásokat.

Magyarországon az önkormányzatok pénzügyi szabályozásának új rendjét 1990. január

l-én vezették be, melynek alapvető célja az volt, hogy lehetővé tegye az önkormányzat-

ok gazdasági önállóságát, önfinanszírozó képességét, teremtse meg a pénzügyi feltéte-

leket a helyi lakosság közszolgáltatással való ellátásához. További célként került meg-

határozásra, az önkormányzatok érdekeltté tétele a feladat- és intézményrendszerük fe-

lülvizsgálatában, korszerűsítésében, a feladatok költségtakarékos megoldásaiban. Le-

gyen előre kiszámítható és a helyi bevételek alakulásától független a számukra biztosí-

tott normatív állami hozzájárulás.

Az önkormányzat a helyi lakosság szükségleteiből és jogszabályokból adódó feladatai

ellátásának feltételeit saját bevételekből, átengedett központi adókból, más gazdálkodó

szervektől átvett bevételekből, társadalombiztosítástól átvett pénzeszközökből, tőkepia-

ci bevételekből, központi normatív hozzájárulásokból, valamint támogatásokból teremti

meg. Az önkormányzat költségvetéséhez való állami hozzájárulás normatív mértékét – a

mindenkori költségvetési törvényben – az Országgyűlés állapítja meg.

Az előzőekben említett bevételek az önkormányzati költségvetés bevételi oldalát alkot-

ják.

Az államháztartási mérleghez az önkormányzatok bevételei bruttó módon kapcsolód-

nak, vagyis az államháztartási mérleg bevételi oldala tartalmazza a helyi önkormányzat-

ok valamennyi bevételi forrását, ugyanakkor az államháztartási mérleg kiadásai tartal-

mazzák az önkormányzatok valamennyi kiadását is. Az önkormányzati költségvetés

nettó módon kapcsolódik az állami költségvetési mérleghez.

A saját bevételek között meghatározó szerepe a helyi adóbevételeknek kellene hogy

legyen, de az önkormányzat szabadon dönt arról, hogy él-e és ha igen, milyen mérték-

ben – a törvény keretei között – a helyi adóztatás eszközével. A beszedett illetékekből az

önkormányzatok törvény szerinti megosztásban részesednek, a megosztás módjáról az

éves költségvetési törvény dönt. Önkormányzati bevétel a vállalkozásból és az önkor-

mányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék és kamat is. Az Ötv. szerint

a települési önkormányzat bevétele a magánszemélyek jövedelemadója meghatározott

21

mérték szerint átengedett hányada. Az Országgyűlés normatív költségvetési hozzájáru-

lást állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi

ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján, ezen összeg felhasználásra vonatkozó

kötöttség nélkül illeti meg az önkormányzatokat. Az Országgyűlés a központi költség-

vetésből - mert az elosztási rendszer nem tudja kezelni az átlagostól való eltéréseket -,

ezért különféle kiegészítő támogatást biztosít a helyhatóságoknak, ilyen például: a beru-

házásokat, rekonstrukciókat segítő címzett – és céltámogatások, az önhibáján kívül hát-

rányos pénzügyi helyzetben lévő települések működőképességét helyreállító, megőrző

külön pénzalap, amely a működés pénzügyi feltételeit hivatott biztosítani azokon a tele-

püléseken, amelyek erre önerejükből képtelenek. A központosított előirányzatokkal biz-

tosítja az állam a különösen fontos önkormányzati feladatok megvalósítását. Címzett

támogatás igényelhető egyes nagy költségigényű beruházási feladatokhoz.

Az önkormányzat a bevételeivel önállóan gazdálkodik, a kötelező és önként vállalt fela-

datok ellátásáról egységes költségvetéséből gondoskodik. Az önkormányzat feladatai-

hoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit és gazdálkodásának biztonságáért a

képviselőtestület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős.

A költségvetést a polgármester terjeszti a képviselőtestület elé, az alábbi bontásban:

bevételi forrásonként, a működési, fenntartási előirányzatokat önálló szakfeladatonként,

a felújítási előirányzatokat célonként, a fejlesztési kiadásokat feladatonként, és külön a

Polgármesteri Hivatal költségvetését.

A költségvetés kiadási összegei között szerepel az önkormányzat által foglalkoztatottak

bére, annak járulékaival együtt és tartalmazza – szakfeladatonkénti bontásban – a köte-

lező és önként vállalt feladatok megvalósításához kapcsolódó kiadási előirányzatokat.

Ha nagyító alatt vizsgáljuk az önkormányzati szektor feladatellátásának finanszírozási

kérdéseit, megállapíthatjuk, hogy a magyar önkormányzati finanszírozási rendszer ki-

sebbik hányadát jelentik a helyi adóbevételek. A helyi iparűzési adó szolgáltatja jelen-

leg az egyetlen valódi önállóságot jelentő önkormányzati gazdasági alapot. Az önkor-

mányzatok gazdasági helyzetét negatívan befolyásolja eladósodottságuk, amely egy-

részt a hiányzó állami források hitelből történő pótlásából fakad, másrészt a nem kellően

megfontolt gazdasági döntésekből, az önként vállalt feladatok ellátásából és a nem raci-

onális intézményrendszer fenntartásából adódik. „A jövőbeni cél egy olyan modern,

22

költségtakarékos, feladatorientált önkormányzati rendszer kiépítése, amely lehetőséget

biztosít a demokratikus és hatékony működésre, ugyanakkor – a választópolgárok ön-

kormányzáshoz való kollektív jogait érvényre juttató és védendő módon – szigorúbb

keretek között szabályozza az önkormányzatok önállóságát. Kiemelt hangsúlyt kell

hogy kapjon az önkormányzati feladatok jelenleginél pontosabb, egyértelműbb, diffe-

renciáltabb meghatározása, valamint az állami és önkormányzati feladat- és hatáskörök

átrendezése, az államigazgatási feladatok közcélú fenntarthatóságának biztosítása.

Szükséges az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági helyzetének megszilárdítása, bizto-

sabb alapokra helyezése, a normatív támogatási rendszer helyett egy új feladatfinanszí-

rozó rendszer kiépítése - kötött finanszírozási metódusokkal -, az önkormányzatok

adósságállományának radikális csökkentése, valamint a gazdálkodási folyamatok elle-

nőrzésének szigorítása.”11

(A dolgozat megírásának időpontjában a jövőbeni cél megvalósulásának lehetünk tanúi:

bő fél évszázad óta a legmélyebb és legátfogóbb közigazgatási reform teljesedik ki Ma-

gyarországon.)

11

www.kormany.hu/otv.munkaanyag (2011.)

23

IV. Gesztely község önkormányzatának önként vállalt feladatai

IV.1. A település bemutatása

A Nagyalföld északi peremén, az Alföldet határoló lankás dombokig elterülő síkság - a

Harangodi lapály - határán, a történelmi Zemplén vármegyében, ma Borsod-Abaúj-

Zemplén megyében, Miskolctól 15 km-re, a Hernád folyó partján fekszik Gesztely.

Árpád-kori település, amelyről az első írásos feljegyzés 1219-ből való. Ekkor királyi

birtok, a zempléni vár tartozéka. 1268-ban Sándor szabolcsi főispán birtokába került.

A XIV. században a falu két részből állt: Al- és Fel-Gesztelyből, s mindkettő az egri

káptalan tulajdona. A XV. században az egyre hatalmasabbá váló Drugeth család mel-

lett a Gesztelyi, Hangácsi, Daróczi és az Orosz családok a birtokosai. 1560-as évektől a

Rákócziak birtoka. A törökök 1566-ban Hasszán temesvári bég vezetésével felégetik.

1585-ben „Zemlén vármegye portáinak összeírása” már mezővárosként említi Gesz-

telyt. Még ugyanebben az évben a sorozatos török betörések következtében a hódolt-

ságba tagolódik. 1607-ben hajdúk telepednek le, s a hajdúvárosok kiváltságát kezdte

gyakorolni. A falu lakossága kivette részét a Rákóczi szabadságharcból is.

Híres és diadalmas csata helyszíne volt 1849. július 28-án a település határa: itt aratott

győzelmet a gróf Leiningen-Westerburg Károly vezette III. magyar honvédhadtest

Grabbe orosz tábornok csapatai felett.

A falu férfi lakosai közül sokan részt vettek az I. világháborúban, akik közül 52-en hősi

halált haltak. Emléküket mindkét templom bejárata fölött márványtábla őrzi.

A II. világháború alatt is sokan vesztették életüket a község lakói közül. A Polgármeste-

ri Hivatal előtti téren álló obeliszk 70 személy, s család nevét, emlékét őrzi az utókor

számára.

A református templom alapjai az 1590-es években készültek. Bővítésére 1824-1825-ben

került sor. Klasszicista stílusú formáját 1900-ban nyert el. Műemlék jellegű épületként

tartják számon.

24

A műemlék római katolikus templom 1802-ben épült neobarokk stílusban. Építtetője

csicseri Orosz Zsigmondné, született Boravetzky Mária, akit halála után az oltár alatt

lévő kriptába helyeztek örök nyugalomra.

A község patinás épülete a Petőfi utca 44. szám alatt található Puky-kúria, a legendás

„Tusculanum”, melyet 1800-ban építettek paraszt barokk stílusban. Többször vendé-

geskedett itt barátjánál, bizáki Puky Istvánnál Csokonai Vitéz Mihály, s itt vetette papír-

ra a „Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz” című versét.

Az 1930-as népszámlálás szerint Gesztelynek 2100 lakosa volt és 332 házat tartottak

nyilván. A II. világháborút követően a község gyors fejlődésnek indult: 1950-ben meg-

nyitotta kapuját az általános iskola, 1955-től községi könyvtár várja az olvasni vágyó-

kat, új családi házak épültek, 1979-ben megnyílt a napközi otthonos óvoda. A község

valamennyi utcája vezetékes ivóvízzel, vezetékes gázzal ellátott. Az áramszolgáltatáson

felül helyi kábeltelevíziós hálózat is kiépítésre került, 2008-ban befejeződött a szenny-

vízcsatorna hálózat megépítése, ezáltal teljes körűvé vált az infrastruktúra.12

Közigazgatásilag külterületi lakott helyként Gesztelyhez tartozik a 10 km távolságra

lévő Újharangod településrész. A település területének nagysága 2882 ha. Gesztely la-

kóinak száma - Újharangod településrésszel együtt - 2951 fő, a lakóépületek száma 951

db. A lakosság életkor szerinti összetételét vizsgálva sajnos megállapítható, hogy magas

a 60 éven felüliek aránya, és kevés a születések száma.

A lakosság etnikai összetételéről elmondható, hogy a településen magas a cigány ki-

sebbséghez tartozók aránya, amely az összlakosság 25 %-a.

A települési önkormányzat a fenntartásában lévő intézményhálózaton keresztül biztosít-

ja a lakosság alapfokú ellátását. A Csokonai Vitéz Mihály nevét viselő általános iskolá-

ban 308 tanuló magas színvonalú nevelése-oktatása történik. A „Gyermekálom” Nap-

közi Otthonos Óvodában az óvónők 5 óvodai csoportban, 180 gyermek értelmi, érzelmi

neveléséről gondoskodnak. A Gondozási Központ működésén keresztül biztosított a

gyermek- és ifjúságvédelmi, szociális feladatok megvalósítása. A közösségi élet színte-

rének az 1955-ben épült Művelődési Ház és Könyvtár ad otthont.

12

www.gesztely.hu

25

IV.2. Az önkormányzat önként vállalt feladatainak ismertetése

Az Ötv. rendelkezései határozzák meg az önkormányzatok ellátandó feladatait, a fela-

datellátás feltételeit. A helyi önkormányzatok a kötelezően ellátandó feladatokon túl-

menően, ha forrásaik engedik, önként vállalhatják minden olyan helyi közügy önálló

megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe, tehetik mindezt a vá-

lasztott képviselőtestület által, vagy a helyi népszavazás döntésével.

Gesztely község Önkormányzata a törvényben rögzített, kötelező alaptevékenységek

biztosításán túlmenően, önként vállalta az alábbi feladatok ellátását:

civil szerveződések támogatása

versenysport támogatása

szociális ellátás keretén belül a fogyatékossággal élő személyek nappali ellátá-

sának biztosítása

Az önkormányzat működését a Szervezeti és Működési Szabályzat határozza meg,

amelynek legfontosabb elemei: az önkormányzat feladata, hatásköre, szervei, a képvise-

lőtestület működése, a képviselőtestület bizottságai, a települési képviselők, az önkor-

mányzat gazdálkodása.

Gesztely község Önkormányzat Képviselőtestülete, a jelenleg is hatályban lévő Szerve-

zeti és Működési Szabályzatát az 5/2003. (IV.15.) önkormányzati rendelettel fogadta el.

Ezen rendelet hatálybalépésének ideje 2003. április 15.

A Szervezeti és Működési Szabályzat (továbbiakban: SZMSZ) 1.§-a rögzíti, hogy

„Gesztely község Önkormányzata – a törvény keretei között – önállóan igazgatja a fela-

dat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket.”13

Az Önkormányzat feladatairól, hatásköréről, szerveiről rendelkező 7.§ (1) bekezdése az

alábbiakat tartalmazza: „Az önkormányzat feladatai a közszolgáltatások körében:

- településrendezés és a településfejlesztés,

- az épített és természeti környezet védelme,

13

Gesztely község Önkormányzatának 5/2003.(IV.15.) sz. rendelete a Szervezeti és Működési

Szabályzatról

26

- a vízrendezés, csapadékvíz- elvezetés és csatornázás,

- a lakásgazdálkodás,

- a köztemető fenntartása,

- a helyi közutak és közterületek fenntartása,

- a helyi tömegközlekedés és köztisztaság biztosítása,

- gondoskodás a helyi tűzvédelemről és a közbiztonság helyi feladatairól,

- óvodai nevelés,

- általános iskolai oktatás és nevelés,

- egészségügyi és szociális ellátás,

- a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok,

- a közművelődési, tudományos, művészeti és sport tevékenység támogatása,

- a nemzetiségi és etnikai kisebbség jogai érvényesítésének biztosítása,

- a községüzemeltetési feladatok ellátása.”

Az SZMSZ 7.§ (2) bekezdése az önként vállalt feladatokra vonatkozóan így szól: „Az

önként vállalt feladatok tárgyában az éves költségvetésben, a gazdálkodást megalapozó

pénzügyi tervben - a fedezet biztosításával - kell dönteni a képviselőtestületnek.”14

A képviselőtestület, ahogyan a fenti idézetből is kitűnik, nem rendeletben állapította

meg az önként vállalt feladatok körét, azokról minden esetben a rendelkezésre álló for-

rásainak ismeretében, egyedi határozattal dönt.

Az önként vállalt feladatok közül a civil szerveződések támogatására vonatkozó testüle-

ti döntéseket mutatom be elsőként.

A 2001. decemberében megtartott falugyűlésen a lakosság részéről jogos igényként me-

rült fel egy civil szerveződés létrehozásának igénye, mert ebben az időszakban a telepü-

lésen megromlott a közbiztonság, elszaporodtak a különféle, magán- és közösségi tulaj-

dont ért bűncselekmények: a betörések, rablások, lopások. A háztáji gazdaságokban, a

víkendházakban a vandálok egyre nagyobb károkat okoztak, ezért az önvédelem, a tu-

lajdon megóvása érdekében civil szerveződésként, 2001. év végére megalakult és bíró-

sági nyilvántartásba történő bejegyzéssel létrejött a Gesztelyi Polgárőr Egyesület.

14

Gesztely község Önkormányzatának 5/2003.(IV.15.) sz. rendelete a Szervezeti és Működési

Szabályzatról

27

„A Gesztelyi Polgárőr Egyesület lakossági önszerveződő, társadalmilag kiemelten köz-

hasznú szervezet, mely bűnmegelőzési céllal, érdekképviseleti, érdekérvényesítő, in-

formációs egyesület.

Az egyesület célja: Gesztely községben és környékén a vagyon- és közbiztonság meg-

őrzése, az állampolgárok biztonságérzetének növelése, segítségnyújtás különböző ka-

tasztrófa helyzetekben (pl. tűz- és árvíz, belvíz), valamint a haza védelmének társadalmi

támogatása és ezzel kapcsolatos hagyományőrzés. Az egyesület e célok elérése érdeké-

ben együttműködik más, hasonló célokat követő egyesületekkel és más szervezetekkel.

E célokat közhasznú tevékenységként, nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül, közhasz-

nú egyesület formájában végzi. Tagjain kívül más is részesül közhasznú szolgáltatásai-

ból, vállalkozási tevékenységet nem folytat.”15

Az egyesület nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül, non-profit civil szerveződésként

látja el feladatát, a működéshez szükséges pénzeszközökkel nem rendelkezik. Az ön-

kormányzat képviselőtestülete 2003. február 13-i ülésén, 5/2003. (II.13.) sz. képviselő-

testületi határozatával úgy döntött, hogy önként vállalt feladatként a Gesztelyi Polgárőr

Egyesület részére, éves költségvetésében meghatározott támogatási összeget biztosít. A

költségvetésben az egyesület támogatásaként elkülönített kiadási előirányzat összege

2003. évben 800.000 Ft volt.

Az önkormányzat továbbra is fontosnak tartja a Gesztelyi Polgárőr Egyesület támogatá-

sát, így 2003-tól folyamatosan, évről-évre költségvetésében elkülöníti a támogatás ösz-

szegét.

A sportról szóló, 2004. évi I. törvény preambuluma szerint: „ A Magyar Köztársaság

állampolgárait megilleti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való al-

kotmányos jog. A testkultúra az egyetemes kultúra része, az egészségvédelem (a meg-

előzés és a rekreáció) fontos eszköze, a szabadidő eltöltésének társadalmilag is hasznos

módja. A testnevelés és a sport jelentős szerepet tölt be az ifjúság erkölcsi-fizikai neve-

lésében, a személyiség formálásában.

15

A Gesztelyi Polgárőr Egyesület Szervezeti és Működési Szabályzata

28

Az állam feladata ezért, hogy közérdekből segítse elő az állampolgárok testneveléshez

és sportoláshoz fűződő joga gyakorlati megvalósulását, és támogassa a civil szervezetek

keretében kifejtett, tisztességes és az esélyegyenlőség jegyében is folytatott sporttevé-

kenységet, ideértve a fogyatékosok sportját is.”

A törvény 55.§ (6) bekezdése a tízezer főnél nagyobb lakosságszámú önkormányzatok

kötelezettségévé teszi sportkoncepció kidolgozását, valamint azt, hogy a koncepció

megvalósításához szükséges feltételrendszert, a helyi sporttevékenység finanszírozásá-

nak módját rendeleti úton szabályozzák.

Gesztely község önkormányzatának a sporttevékenység szabályozására vonatkozó köte-

lezettsége nincs, de elkötelezett az egészségmegőrzés, az egészséges életmód iránt.

Ezért is vállalta fel, hogy támogatja a Gesztelyi Sportegyesületen keresztül a verseny-

sportot.

A Sportegyesület a labdarúgó szakosztályán keresztül - 1999-től, az egyesület megalakí-

tásának időpontjától - a hazai sportélet szereplőjévé vált. A „Gesztelyi SE” labdarúgói

először a Borsod megyei bajnokságon értek el számottevő sport sikereket, 2003-ban a

megyei ranglista vezetőjeként, számos nyertes meccs után kivívták a jogot az NB III.

csoportba jutásért. A 2003. évi őszi labdarúgó szezon kezdete előtt a sportegyesület ve-

zetői, az egyesület működésének biztosítása, a bajnokságon való részvétel érdekében,

anyagi támogatás reményében az önkormányzat képviselőtestületéhez fordultak.

Az önkormányzat képviselőtestülete 2003. július 16-i ülésén megtárgyalta az egyesület

által benyújtott támogatási kérelmet és 71/2003. (VII.16.) sz. képviselőtestületi határo-

zatával úgy döntött, hogy önként vállalt feladatként a helyi sportszervezettel együttmű-

ködik és pénzeszközeivel hozzájárul a sportegyesület keretében folyó sporttevékenység

támogatásához.

A támogatás odaítélésének követelményeként határozta meg, hogy az egyesület minő-

ségi sporteredményének – NB III. csoportban maradás – fenntartásáig biztosítja a mű-

ködéshez szükséges anyagi eszközöket. További feltételként került meghatározásra,

hogy az egyesület az előző évi támogatás felhasználásáról számadást köteles benyújtani,

illetve minden évben tevékenységéről köteles a képviselőtestületnek beszámolni. Az

29

önkormányzat a sporttevékenység támogatására évenként, a költségvetési rendeletben

céljelleggel, sportszervezet támogatása címen meghatározott pénzösszeget különít el.

A képviselőtestület a Gesztely Önkormányzat 2003. évi költségvetéséről szóló, 1/2003.

(II.25.) rendeletét módosítva, a sportegyesület részére 2003. évi költségvetéséből

500.000 Ft támogatási összeget különített el és utalt át az egyesület részére. A „Geszte-

lyi SE” a képviselőtestület által meghatározott feltételeket 2004-ben is teljesítette: az

előző évi támogatással rendben elszámolt és továbbra is, ugyan kevésbé jó eredmény-

nyel, de az NB III. csoportban szerepelt. Az önkormányzat a 2004. évi költségvetés tár-

gyalása során az egyesület részére 2004-ben is - az előző évi összeggel megegyező tá-

mogatást biztosított. A negatív irányú változás 2005. tavaszán kezdődött, amikor a tava-

szi fordulóban a gesztelyi labdarúgók korábbi, korántsem jónak nevezhető teljesítmé-

nyüket is „felülmúlva” az NB III. megyei listájának sereghajtójaként kiestek a bajnok-

ságból. Ezzel a minőségi sporteredmény fenntartására irányuló kötelezettségüket meg-

szegték, ezért az önkormányzat az egyesület további támogatásának folyósítását meg-

szüntette.

„A szociális gondoskodás lényeges pozitív változásokat hoz az emberek életébe: hozzá-

járul ahhoz, hogy önállóan és méltósággal élhessenek.

A szociális gondoskodás segíti, hogy az idős emberek méltósággal, önállóan élhessenek,

minél inkább ők dönthessék el, kívánnak-e igénybe venni valamilyen segítséget, és ha

igen, milyet. Védelmezi őket a bántalmazástól, és segít elkerülni, hogy szükségtelenül

kórházba kerüljenek. Segíti a sérült embereket (ide értve az értelmi sérülteket is), hogy a

közösség aktív tagjaként jogaikat gyakorolják, mindenféle diszkriminációtól vagy bán-

talmazástól mentesen.

Segíti a mentális betegséggel élő embereket, hogy legyőzzék azokat a nehézségeket,

melyek akadályozzák őket abban, hogy a közösség teljes értékű tagjaként élhessenek.

Küzd a negatív sztereotípiák ellen, és elősegíti, hogy a közösség tagjai jobban értsék a

mentális egészséggel kapcsolatos kérdéseket.”16

16 A szociális munka szerepe és faladatai a 21.században (Social Work at its Best)

30

A szociálisan rászorultak részére személyes gondoskodást nyújtó ellátást az állam, va-

lamint az önkormányzatok biztosítják. A települési önkormányzat a szociálisan rászo-

rultak ellátása érdekében gondozási központot működtethet. A személyes gondoskodás

magában foglalja a szociális alap- és szakosított ellátásokat. A személyes gondoskodás

keretébe tartozó szakosított ellátást nyújt többek között a nappali ellátást biztosító in-

tézmény. A nappali ellátást nyújtó intézmények elsősorban a saját otthonukban élők

részére biztosítanak lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, étkezésre, társas kapcsola-

tokra, valamint az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére.

Gesztely község Önkormányzata 2003. novemberéig az idősek napközbeni ellátását –

kötelező feladatként – biztosította, a fenntartásában lévő önkormányzati intézmény, az

Idősek Klubja révén. A szociális ágazat esetében is a költségvetési normatíva évről-évre

csökkent, az önkormányzatnak jelentős összeggel hozzá kellett járulnia az intézmény

működtetéséhez. Egyrészt a költségvetési támogatás csökkenése, másrészt a településen

élő idősek, betegek, halmozottan hátrányos helyzetűek életminőségének javítása érde-

kében Szociális Szolgáltató Központ létrehozásáról döntött, az alábbiak szerint:

„A képviselőtestület 9 (kilenc) igen szavazattal és 1 (egy) tartózkodás mellett az alábbi

határozatot hozta:

94/2003. (XI.13.) sz. Képviselő-testületi határozat

Gesztely Község Önkormányzat Képviselő-testülete úgy határoz, hogy létrehozza Gesz-

tely községben a Szociális Szolgáltató Központot, mely alap- és szakosított ellátást

nyújtó szociális intézmény. Szervezeti egységeit és ezen belül a tevékenységi körét az

alapító okirat tartalmazza. Feladatait a szakmai programban leírtak alapján végzi. Az

intézmény vezetőjét az Önkormányzat Képviselőtestülete nyilvános pályázat útján hatá-

rozott időre nevezi ki a működési engedély jogerőre emelkedésének napjától. „

Az intézmény alapító okirat, működési engedély és a Magyar Államkincstár 635671

törzskönyvi azonosító számú bejegyzése alapján, 2004. január 1-én kezdte meg műkö-

dését.

2009. január 27-én, 6/2009. (I.27.) határozatával a képviselőtestület módosította az in-

tézmény alapító okiratát. Ezen időponttól kezdődően, a Szociális Szolgáltató Központ

keretei között, az idősek nappali ellátásának részeként megszervezte - önként vállalt

31

feladatként - a fogyatékos személyek nappali ellátását. Jelenleg az intézményben öt fo-

gyatékkal élő, gondozásra, ápolásra szoruló személy napközbeni ellátását biztosítja az

önkormányzat, amelyhez a központi költségvetésből, a költségvetési törvényben megha-

tározott támogatási összegre jogosult.

32

V. Összefoglalás

Hazánkban a rendszerváltás hozta létre az önkormányzatokat. Létrehozásukat a jogál-

lam kiépítése, az államhatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megte-

remtése indokolta. A helyi önkormányzatok a helyi közügyek intézésére létrehozott

autonóm szervezetek, melyek a feladat- és hatáskörükbe tartozó helyi közügyeket önál-

lóan szabályozhatják. Természetesen ez az önállóság nem korlátlan, csak törvény kere-

tei között gyakorolható, hiszen az önkormányzatok is részei az államszervezetnek, attól

nem függetleníthetik magukat.

„A közjog területén a rendszerváltás legjelentősebb eredménye a helyi önkormányzati

rendszer kiépítése és ezen belül a „település centrikus” szabályozás. Figyelembe véve

azonban az ország településhálózatának sajátosságait aggály a feladat- és hatáskör tele-

pítés rendszerének tekintetében volt és van. Álljon itt két idézet az Ötv. indoklásából:

„Annak érdekében, hogy a jóléti jogállam minél több alapvető közszolgáltatását - köz-

oktatás, egészségügyi ellátás stb. - ne dekoncentrált állami szervek, hanem választott

helyi önkormányzatok szervezzék, az Országgyűlés azokat - főszabályként - a helyi

képviselőtestületek kötelező feladat- és hatáskörébe adja.” A legtöbb kötelező önkor-

mányzati szolgáltatás megszervezését lehetőleg a községek vagy a városok szintjére kell

utalni. A második idézet: „A széles felelősségű helyi önkormányzat kiépülésének köve-

telménye azt igényli, hogy az önkormányzat minél több helyi érdekű közügyet fogjon

át, átfogó feladatkörében területi komplexitással járjon el. Az önkormányzat így szaba-

don összehangolhatja a különböző szektorú, helyben biztosított közszolgáltatásokat.”

Ezeknek a megállapításoknak egy része a megszületésekor is illuzórikus volt.

A feladat- és hatáskör-telepítés önmagában még nem elegendő feltétel a feladat ellátá-

sához. A jog hatékony alkalmazásának megvannak a feltételei és korlátai.

A feladatellátás feltételének a biztosítása (egyfajta „ellentételezés”) kezdettől fogva

bizonytalan. Sem az Alkotmány: „az önkormányzat törvényben meghatározott feladata-

inak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló

állami támogatásban részesül” (Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés c) pont), sem az Ötv.

ide vágó rendelkezése: „A kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök

meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges

33

anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékéről és módjáról.” (Ötv. 1. §

(5) bekezdés) nem nyújt megfelelő garanciát az önkormányzatok számára.

Az elmúlt huszonhárom évben az is megfigyelhető volt, hogy a kötelező önkormányzati

feladat és hatáskörök bővülése nem hozta magával az önkormányzatok megerősödését.

Az viszont észlelhető, hogy a feladatok szaporodása együtt jár a kormányzati hatáskifej-

tés erősödésével.

Végül, de nem utolsó sorban magától értetődik, hogy a kötelező teendők gyarapodása

egyre nagyobb mértékben leköti a képviselőtestület és szerveinek az energiáját, munka-

idejét, és elvonja a forrásokat a szabadon vállalható feladatok elvégzése elől. Mit tartott

Magyary Zoltán az önkormányzat alapgondolatának? „Számos helyi ügy van, amelynek

valamely meghatározott módon való eldöntése a helybelieknek fontos és a másutt lakók,

valamint a központ számára közömbös. Nincs ok arra, hogy ez ne az ő óhajuk szerint

legyen, amely az összes körülményeket a legjobban tudja számba venni.”17

A félreértést

elkerülendő, tisztában vagyunk azzal, hogy a helyi önkormányzatok az államszervezet

részei, továbbá az önkormányzás nem csak jog, hanem kötelesség is. Az önkormányzás

sikeressége azonban nagyrészt azon múlik, hogy a kötelező feladatellátás, illetve az

önkéntes vállalás közötti arányok hogyan alakulnak.

A kérdés az: mit kellett volna létrehozni és hogyan kellett volna működtetni a rendszert?

A rendszer alapvetően – különös tekintettel kialakításának körülményeire – jó, és érté-

kei továbbra is megőrzendők. A feladat- és hatáskör-telepítés rendszere azonban nem

bizonyult maradéktalanul sikeresnek és ennek kevésbé a múlt, sokkal inkább a jövő

szempontjából van (lehet) jelentősége.

Egyrészt a kötelező feladatok „ömlesztését” a feltételek biztosítása nélkül, vagy ezekre

kevésbé tekintettel, változatlanul az önkormányzatiság elleni „vétségnek” nevezhetjük.

Egyértelműen fogalmazva: a szabályozásban a többféleképpen értelmezhető „írott ma-

lasztok” helyett garanciákat kellene beépíteni. Másrészt az Országgyűlésnek élnie kelle-

ne – az eddigiekhez képest jóval nagyobb mértékben – a differenciált feladat és hatás-

kör-telepítés lehetőségével: „törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű

önkormányzatoknak – más helyi önkormányzatokhoz képest – több kötelező feladat- és

17

Magyary Zoltán: Magyar Közigazgatás Budapest, 1942. 116. oldal

34

hatáskört állapíthat meg”. (Ötv. 6. § (1) bekezdés b) pont) Ez is előfeltétele annak, hogy

„a helyi önkormányzatok a helyi igényektől és teljesítőképességtől függően egymástól

eltérő önkormányzati feladat- és hatásköröket vállalhatnak” (Ötv. 6. § (1) bekezdés a)

pont)

Megnyugtató azonban az lenne, ha végre megtörténne az időről időre tervbe vett köz-

igazgatási feladat és hatáskörök felülvizsgálata, amely racionálisan az állami szerepkör

egyértelmű tisztázása után végezhető el. E nélkül aligha várható el a jogalkotástól a

bölcs előrelátás. Nem kell nulláról indulni, voltak előmunkálatok, kezdeményezések és

sikertelen kísérletek. A vizsgált téma több ponton is érintkezhet az alkotmányozással.

Az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság V. számú Helyi önkormányzatok munkacso-

portjának szabályozási részkoncepciójában az a nagyvonalú, számunkra nehezen értel-

mezhető és elfogadhatatlan megállapítás olvasható, amely szerint az önkormányzati

alapjogok jelenlegi szabályozása az Alkotmányban (44/A. §) „olyan autonómiát biztosít

az önkormányzatoknak, amelyekhez nem szükséges újabb jogosítványokat hozzátenni.”

Lehet, hogy a kötelező feladat- és hatáskör telepítés körüli merengés már okafogyottá is

vált?”18

A válasz a közigazgatás reformja utáni Magyarországon, a jövőben keresendő…

18

www.onkormanyzatiklub.hu

(Dr. Ivancsics Imre: Az önkormányzati rendszer kiépítése, 2010.november 16.)

35

Irodalomjegyzék

Szakkönyvek:

Bihari Mihály – Pokol Béla: Politológia. (Universitas Kiadó Budapest, 1992.)

Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer (Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 1997.)

Fazekas Marianna-Ficzere Lajos: Magyar Közigazgatási Jog, 5. átdolgozott kiadás

(Osiris Kiadó, Budapest, 2004.)

Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I. 2. átdolgozott kiadás

(Osiris Kiadó, Budapest, 2003.)

Magyary Zoltán: Magyar Közigazgatás (Budapest, 1942.)

Szakcikkek:

A szociális munka szerepe és faladatai a 21. században (Social Work at its Best)

JURA 1995. évi 1. szám

Mészáros Csilla: Az önkormányzatok gazdálkodása (Belügyi Szemle: 2007/3. szám)

Petrétei József: Az önkormányzatok fogalmáról, jellegéről és alkotmányi szabályozásá-

ról

Elektronikus forrás:

www.gesztely.hu

www.kormany.hu/otv.munkaanyag (2011.)

www.onkormanyzatiklub.hu (Dr. Ivancsics Imre: Az önkormányzati rendszer kiépítése,

2010. november 16.)

36

Egyéb források:

Gesztely község Önkormányzatának 5/2003.(IV.15.) sz. rendelete a Szervezeti és Mű-

ködési Szabályzatról

A Gesztelyi Polgárőr Egyesület Szervezeti és Működési Szabályzata

Jogszabályok:

1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya

1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról

1991. évi XX. törvény a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak,

valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről

1997. évi XV. törvény a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. októ-

ber 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről

2004. évi I. törvény a sportról