Upload
others
View
1
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR
KÖRNYEZETTUDOMÁNYI CENTRUM
A Velencei-hegység forrásainak
radontartalmának eredete
SZAKDOLGOZAT
Készítette:
Dvorszki Rita
KÖRNYEZETTAN ALAPSZAKOS HALLGATÓ
Témavezető:
Dr. Horváth Ákos
egyetemi docens
ELTE ATOMFIZIKAI TANSZÉK
Budapest
2013
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés ...................................................................................................................... 1
2. A radon környezetfizikai fontossága ......................................................................... 1
2.1. A radon egészségügyi fontossága ............................................................................. 1
2.1.1. A radonról általában.................................................................................................... 1
2.1.2. Radon a környezetünkben .......................................................................................... 3
2.1.3. A radon egészségkárosító mechanizmusa ................................................................. 4
2.2.A radon földtani eredete ........................................................................................... 5
2.2.1.Talajok radioaktivitása, urántartalma .......................................................................... 5
2.2.2. Radon felszín alatti útja ............................................................................................... 6
3. A mintavételi helyek bemutatása ................................................................................. 7
3.1. A Velencei-hegység földtani viszonyai ....................................................................... 7
3.1.1. A hegység keletkezése................................................................................................ 7
3.1.2. A hegység geomorfológiája ......................................................................................... 9
3.2. A mintavételezett források leírása........................................................................... 10
3.2.1. Szűcs-kút ................................................................................................................... 11
3.2.2. Alsó-csepegő forrás ................................................................................................... 12
3.2.3. Éva-forrás .................................................................................................................. 12
3.2.4. Angelika-forrás .......................................................................................................... 13
4. Mintavételezési és mérési módszerek áttekintése .................................................. 13
4.1. Mintavételek .......................................................................................................... 13
4.1.1. 2013. január 11. ........................................................................................................ 14
4.1.2. 2013. február. 15. ...................................................................................................... 14
4.1.3. 2013. március 17. ...................................................................................................... 15
4.1.4. 2013. május 6. ........................................................................................................... 15
4.2. Vizek radontartalmának meghatározása folyadékszcintillációs módszerrel ........ 15
4.2.1. Mintavételi eljárás..................................................................................................... 15
4.2.2. A TRI-CARB 1000A spektrométer működése és a mérés menete ............................ 16
4.2.3. Minták radontartalmának meghatározása ............................................................... 17
4.3. Talajok radon-exhalációjának mérése ..................................................................... 17
4.3.1. Mintaelőkészítés ....................................................................................................... 18
4.3.2. A RAD7 detektor és működési elve .......................................................................... 18
4.3.3. A mérés menete ........................................................................................................ 19
4.3.4. A radonexhaláció meghatározása ............................................................................. 19
4.4. Talajok mérése gamma-spektroszkópiával............................................................... 20
4.4.1. A mintaelőkészítés menete ....................................................................................... 20
4.4.2. A mérés elvi háttere .................................................................................................. 20
4.4.3. A mérés menete, kiértékelés .................................................................................... 21
4.5. Források hidrológiai paraméterei ( pH, vezetőképesség, hőmérséklet) ..................... 22
5. Mérési eredmények ................................................................................................... 23
5.1. Vízvizsgálatok eredményei ...................................................................................... 23
5.2. Talajminták radonexhalációi ................................................................................... 25
5.3. Gamma-spektroszkópiás eredmények ..................................................................... 26
6. Diszkusszió ................................................................................................................. 27
6.1. Vizek radontartalmának időbeli változékonysága .................................................... 27
6.2. Vizek radontartalmának és a talaj becsült radontartalmának kapcsolata .................. 29
6.3. Talajminták rádiumtartalma és fajlagos exhalációjuk ............................................... 30
7. Összefoglalás .............................................................................................................. 32
1
1. Bevezetés
Jelen szakdolgozat célja, a Velencei-hegység forrásainak és talajainak vizsgálata,
radioaktivitásuk szempontjából. Mivel a hegység alapkőzete gránit, magas
urántartalommal rendelkezik, ennek tudatában pedig a terület forrásainak
vízvizsgálatakor magas radonaktivitást várunk. Mivel a források emberi fogyasztásra
alkalmasak, bekerülve a szervezetbe, hozzájárulnak a belső sugárterheléshez, s ez
hosszútávon egészségügyi problémákhoz vezethet. A talajok magas rádiumaktivitása és
radonexhalációja pedig a rájuk épülő házak, lakások belső terének radontól származó
sugárterhelését képesek jelentősen megemelni. Ez részben 222
Rn 3,8 napos felezési
idejének köszönhetően valósulhat meg, mely elegendően hosszú ahhoz, hogy a felszínre
kerülve, bediffundáljon repedéseken keresztül a lakások levegőjébe. Belélegezve
szintén egészségkárosító hatású.
1995-ben Béres László, 1998-ban és 1999-ben pedig Halász István végzett víz-,
illetve talajvizsgálatokat a területen. A források aktivitása kivétel nélkül 100 Bq/l feletti
volt, mely meghaladja az ajánlott egészségügyi határértéket, így fogyasztásuk
hosszútávon nem tanácsos. Hasonlóan a talajok rádium-aktivitás vizsgálata is magas
eredményeket hozott.
Vizsgálataim célpontjául a Szűcs-kutat, az Alsó-csepegőt, az Éva-forrást és az
Angelika-forrást választottam. 2013 januárjától kezdve 5 hónap alatt, négyszer voltam
terepi mintavételezésen. Vízmintákból 4 sorozatot gyűjtöttem, talajmintát pedig egyszer
vettem. A folyadékszcintillációs, radonexhalációs, valamint gamma-spektroszkópiás
méréseket az ELTE Atomfizikai Tanszékén végeztem. Célom a vizek
radonkoncentrációjának, és időfüggésének vizsgálata, valamint kideríteni, hogy ez a
megemelkedett koncentráció, származhat-e a talajok magas rádium-aktivitásától.
2. A radon környezetfizikai fontossága
2.1. A radon egészségügyi fontossága
2.1.1. A radonról általában
A környezetünkben fellelhető természetes radioaktivitásért, részben azok az ősi
elemek felelősek, melyeknek felezési idejük milliárdos nagyságrendbe esnek, a Föld
életkorával összevethető mértékűek. Ilyen elem az 238
U-as izotópja is (felezési ideje 4,4
2
milliárd év), mely bomlási sorának hatodik eleme a radon 222-es izotópja. A radon két
másik izotópjának, az aktinonnak (219
Rn), és a toronnak (220
Rn) a felezési ideje nagyon
rövid, másodperces nagyságrendű, mely nem elegendő ahhoz, hogy kijusson a
kőzetekből, így az emberi egészségre gyakorolt hatása általában elhanyagolható. A
222Rn közvetlenül
226Ra-ból keletkezik alfa-bomlással, ő maga pedig szintén alfa-bomló
elem. Leányelemei szintén radioaktívak, köztük a 218
Po 3 perces felezési idejű alfa-
bomló izotóp, a sor további leányelemei a 214
Bi és a 214
Po, melyek béta-bomló elemek,
felezési idejük körülbelül fél óra. A sor az ólom 210-es izotópjával „szakad meg”, mivel
felezési ideje 21 év, laboratóriumi mérések során leányelemeit nem tudjuk megfigyelni.
Ezen bomlások sorát az 1. ábrán szemléltettem a 226
Ra-ból kiindulva.
A radon a periódusos rendszer 86. eleme, a természetben előforduló legnehezebb
gáz, a levegőnél jóval nagyobb sűrűségű (9,73 kg/m3) nemesgáz, azaz reakcióképessége
igen kicsi, zárt elektronhéja miatt nem képes más kémiai elemekkel reagálni. Mindig
csak nyomokban található a gázokban, ezért sűrűsége számolással becsült érték. Vízben
1. ábra A 226Ra bomlási sora
(SOMLAI J. et al. 1999)
3
való oldékonysága viszonylag nagy. A lakosság természetes sugárterhelésének (2,4
mSv/év) több mint fele származik a radontól és leányelemeitől (1,3 mSv/év), ez az érték
jelentősen megemelkedhet magas radonkoncentrációjú helyeken. (KÖTELES GY. 1994)
1900-as felfedezését követően (E. Rutherford és F. Soddy) nem tulajdonítottak neki
nagyobb jelentőséget, egészen addig míg ki nem derült róla, hogy radioaktív (VÉRTES
A. 2010.). Ezt követően már a radont és leányelemeit tették felelőssé a XVI. századtól
megfigyelt, uránbányákban dolgozó emberek tüdőbetegségeiért. Évtizedekkel később
jöttek rá, hogy a tüdőrákot nem elsősorban a radon, hanem annak rövid felezési idejű
bomlástermékei okozzák. (EDDLING C. 2007)
2.1.2. Radon a környezetünkben
Tekintve, hogy az embert érő természetes háttérsugárzás jelentős részét a radon
teszi ki, egészségügyi szempontból fontos ismernünk a környezetünkben lévő
koncentrációját és forrásait.
A talajszemcsékben keletkezett és onnan kijutott radon, a talajvízbe vagy a
levegőbe diffundálhat, így kerülhet közvetlen kapcsolatba az emberrel. Vízben való
nagy oldékonysága miatt, felszín alatti vizekben könnyen feldúsulhat. A levegőbe jutó
radon további sorsát éghajlati és meteorológiai viszonyok határozzák meg elsősorban
(BORÁROS V. 2006). Általában gyorsan felhígul és eloszlik a szabad levegőben, veszélyt
akkor jelent ha zárt térbe kerül, ekkor a levegő radontól származó aktivitása jelentősen
megnövekedhet. Ilyen zárt terek például a barlangok, alagutak, fürdők, lakások, házak.
(JOBBÁGY V. 2007). Lakások szobalevegőjének aktivitását főként a talajból kiáramló
radon határozza meg, mely a padló résein kerülhet be nyomás- vagy
koncentrációgradiens hatására. Ezt tovább növelheti az építőanyagokból, a vezetékes
vízből valamint a földgázból kidiffundáló radon. Koncentrációja a padlószinten a
legalacsonyabb, felfelé egyre ritkul. (MARX GY. 1996)
4
Radonforrás megoszlása épületeken belül
Radonforrás Megoszlás (%)
Földgáz 3,9
Víz 5,2
Levegő 13
Építőanyag+talaj 77,9
1.táblázat Radonforrás megoszlása épületeken belül (JOBBÁGY V. 2007)
Az előbb felsoroltak miatt érdemes rendszeresen szellőztetnünk. Télen általában
jóval nagyobb a lakások sugárterhelése, mint a melegebb időszakokban a szellőztetés
hiánya miatt, valamint a fűtött szoba könnyebb levegője felemelkedik, s kiáramlik a
kéményen, emiatt lecsökken a légnyomás, ezáltal több radon fog a talajból kiáramlani.
2.1.3. A radon egészségkárosító mechanizmusa
Az ember főként légzés útján kerül kapcsolatba a radonnal, s mivel jól oldódik a
vérben, bejutva a keringésbe az érpályán keresztül a test minden részébe eljuthat.
(KÖTELES GY. 1994 ) A leányelemeinek tüdőben kifejtett hatása azonban sokkal
jelentősebb.
Ahogy arra már többször utaltam, nem a radon a fő veszélyforrás, lévén
nemesgázról van szó, bejutást követően egyszerűen kilélegezzük, ha nem bomlik el.
Önmagában a radon akkor jelent veszélyt, ha éppen a tüdőben bomlik el, ezzel energiát
közölve a tüdő szövetével. Sokkal nagyobb kockázatot jelentenek a leányelemei,
melyek szintén alfa-bomlók, de nem nemesgáz-szerkezettel rendelkeznek. Az alfa-
sugárzásról azt kell tudni, hogy rendkívül kicsi a hatótávolsága, 3-4 cm levegőben, akár
egy papírlap is elnyeli, belátható tehát, hogy külső sugárforrásként nem veszélyes
(CSORBA O. 2004). Más a helyzet belső sugárterhelés esetén, ugyanis rövid távon belül
hatalmas energiát képes közölni a szövettel, ennek nyomán a sejt élettani működéséhez
nélkülözhetetlen fehérjék térszerkezete megváltozhat, szabadgyökök keletkezhetnek,
amelyek a sejt biokémiai működését megváltoztatják, kis valószínűséggel kromoszómák
mutálódhatnak, vagy a sejtek el is pusztulhatnak.
A kémiailag aktív fémion leányelemek (Po és Bi izotópok) bomlás után rögtön
kiülnek a falakra, bútorokra, illetve aeroszolokhoz (vízgőz, füst, por) tapadnak hozzá.
Ezek a radioaktív aeroszolok belélegzést követően megtapadnak a hörgők hámján, s ott
5
elbomlanak. Ezek után könnyen belátható, hogy a dohányosok fokozott veszélynek
vannak kitéve a dohányfüst miatt, mely ideális kondenzációs magvakat biztosít a
leányelemeknek. (FRANCESCO BOCHICCHIO 2008)
A radon legfontosabb egészségre gyakorolt hatása tehát, a tüdőrák kialakulásának
elősegítése, a betegség legfőbb kockázati tényezőjeként tartják számon, a dohányzás
után (MÓCSY I. et al. 2009). Egyes az Egyesült Államokra vonatkozó becslések szerint,
a radon évente 21.000 új tüdőrákos megbetegedést okoz (Samuelsson, L. 1990.)
Radon a belégzés mellett, táplálékkal és ivóvízzel is bekerülhet a szervezetünkbe.
Az íly módon bejutott radon, az emésztőrendszerre van káros hatással.
2.2.A radon földtani eredete
2.2.1.Talajok radioaktivitása, urántartalma
A természetes háttérsugárzás részeként a radon 3 izotópjának radioaktív sorának
anyaelemei, az 238
U, az 235
U és a 232
Th a Föld kialakulása óta, nagy mennyiségben
megtalálhatóak az egész földkéregben. Ezek közül is az 238
U bomlási sora a
legjelentősebb. Kőzetek, talajok radonkoncentrációját elsősorban az urántartalom
határozza meg.
Az urán elemi állapotban nem található meg a természetben, azonban eddig 150
ásványban találták meg. Kálciumásványokba képes izomorf módon beépülni a kálcium-
ionok helyére. A legfontosabb uránásványok a következők : uraninit, szurokérc,
brennerit, autunit, carnotit, torbernit, tyuyamunit, uraniofán. (BÁRDOSSY GY.
NUKLEÁRIS ENERGIA). Az uránásványokat leggyakrabban üledékes kőzetekben találjuk
meg, például mészkőben, homokkövekben, breccsákban, fekete-agyagpalában,
lignitben, foszforitokban és konglomerátumokban. Továbbá feldúsulhat még savas
kémhatású magmás kőzetekben, ilyen a gránit, illetve hidrotermális tevékenység miatt
(BÁRDOSSY GY. NUKLEÁRIS ENERGIA). Ezenkívül dúsulhatnak még törési zónák
mentén, ércek repedéseiben, vagy kötődhetnek szerves anyagokhoz, ugyanis szerves
savakkal (ecetsav, oxálsav) erős komplexképzők (VARGA K. 2011). Az előbb
felsoroltakból következik, hogy vulkáni hegységek közelében, vagy gránit alapú
hegységekben (így a Velencei-hegységben is) magasabb lehet a talajok radioaktivitása.
(TÓTH E. 1999). További magas urántartalmú talajok találhatóak Magyarországon
például a Mecsek, Mátra, Soproni-hegység és a Börzsöny területén. A talajok átlagos
6
urántartalma 2,2 mg/kg körül mozog, azonban a különböző területek
uránkoncentrációját jelentősen befolyásolja a kőzet- és talajtípus.
2.táblázat Leggyakrabban előforduló kőzetek rádium, urán és tórium átlagos
aktivitáskoncentrációja (BARADÁCS E. 2002)
2.2.2. Radon felszín alatti útja
A radon közvetlenül, a kőzetek ásványaiba zárt rádiumatomokból származik.
Tekintve, hogy a rádium az ásványokban erősen kötve van, sugárvédelmi szempontból
nem jelent veszélyt az emberi egészségre,de termálvizekkel kioldódhat és speciális
helyeken felhalmozódhat. Más a helyzet első leányelemével, a radon 222-es izotópjával,
amely kijuthat a kőzetszemcsékből a pórustérbe, majd onnan a levegőre, hozzájárulva
ezzel aktivitásához, amennyiben nem túl mélyen, felszín közeli talajrétegekben
keletkezik. A folyamatot melynek során a radon szabad levegőre áramlik exhalációnak
nevezzük. Jelentős távolságot tud megtenni diffúzióval, illetve konvektív áramlással,
mely nyomáskülönbség hatására valósul meg. A diffúziós úthossz néhány cm-től, akár
néhányszor 10 m-ig is terjedhet (NAGY H. 2008 ).
A radon ásványszemcsékből pórustérbe való kerülésének folyamatát emanációnak
hívjuk. Azok a radonatomok, melyek az ásványszemcse felszínén keletkeznek, nagyobb
eséllyel jutnak a pórustérbe, mint amelyek a szemcse belsejében. Amennyiben a
pórustér gázzal van kitöltve, előfordul hogy az oda kijutó radon egy szemközti
szemcsén nyelődik el (BARADÁCS E. 2002). Márpedig diffúzióra akkor van esélye, ha a
pórustérben marad, ennek valószínűségét növeli ha az vízzel van kitöltve, melyből
könnyedén továbbdiffundálhat a pórusgázba, vagy a vízzel együtt szállítódik tovább.
Kőzet típusa 226
Ra (Bq/kg) 238
U (Bq/kg) 232
Th (Bq/kg)
vulkanikus üledékes 48 48 48
homokkő 26 15 24
pala 40 15 41
mészkő 16 15 5
7
2.ábra Radon atomok kiszabadulása a pórustérbe (KISS Á. Z. 2003)
Azt, hogy a radon mekkora utat tud megtenni mielőtt elbomlana, számos geológiai
és meteorológiai tényező befolyásolja. Nagymértékben függ az alapkőzettől, a talaj
szerkezetétől, annak porozitásától, sűrűségétől, nedvességtartalmától (BARADÁCS E.
2002). Tovább befolyásolja a radon-transzportot a talaj minősége, homokos talajok
jelentősen megkönnyítik, míg csapadékos időben megduzzadt agyagos talajok esetében
a mozgás gátolt. A Velencei-hegység erősen murvásodott gránitja szintén hozzájárul a
radon gyorsabb exhalációjához.
3. A mintavételi helyek bemutatása
3.1. A Velencei-hegység földtani viszonyai
3.1.1. A hegység keletkezése
Hazánk legnagyobb összefüggő gránithegységének kialakulása a földtörténeti
paleozoikumra tehető, azon belül is a karbonra. Korát tekintve sok helyen variszkuszi
hegységmaradványként említik, ez azonban nem egészen helytálló. Kialakulása valóban
köthető a varisztidák kiemelkedéséhez, de csak közvetve, ugyanis az akkori nagy
lemezmozgások következtében egymásnak ütköző Laurázsia és Gondwana mélységi
magmás tevékenységeket indítottak el. A hegységet fő tömegében alkotó gránit, 700-
800 °C-os olvadékból szilárdult meg 300 millió évvel ezelőtt (HALÁSZ I. 1999), mely a
föld mélyéből nyomult be a felette található palaösszletbe, s boltozatosan kiemelte azt.
A Velencei Gránit Formáció keletkezése 3 fő szakaszra tagolható. A korai fázisban jött
létre a zárványok formájában megjelenő, szürkés színű, mállott magmás kőzettörmelék,
a mikrodiorit. A formáció legnagyobb tömegét adó közép-nagy szemű biotitos gránit a
8
fő fázisban kristályosodott ki. Végül a telérképződési fázisban, különböző korú
ásványok jöttek létre, melyek áttörik a gránitbatolitot (HORVÁTH I. et al. 2004).
3.ábra A Velencei hegység kialakulása (HOLÉNYI L.1969)
Ilyen ásványok például a turmalinos kvarcitok és aplitok, valamint ekkor keletkeztek a
kvarcosodott intruzív breccsák és gránitporfírok. A gránitot fedő réteget főként Lovasi
Agyagpala Formáció alkotja, mely a hegység legöregebb devon- és szilur-kori
képződménye. (HORVÁTH I. et al. 2004). Az erős lepusztulásnak köszönhetően, mára
már csak északon és keleten található meg a felszínen kisebb megszakításokkal (Varga-
hegy, Bence-hegy, Vaskapu-hegy). A hegység területén találhatók még felső-perm kori
üledékes képződmények, a Velencei-tótól délre eső vidéken Gárdony és Dinnyés
környékén.
Talaja az eredeti kőzetanyag aprózódása és mállása során keletkezett, melyet számos
tényező segített elő. Már a gránit kikristályosodásakor keletkeztek benne repedések, az
egyenlőtlen hűlés miatt. Ezekbe a repedésekbe a magmakamra, és a felszín felől víz
áramlott be, s elkezdte mállasztani a gránit ásványait. A gránittömböket tovább aprózták
s mállasztották az időjárási tényezők (víz és jég szerepe, hőmérsékletingadozás, szél)
miután felszínre kerültek. Ugyanis a területet akkoriban egészében a Pannon tenger
borította a Meleg-hegy kivételével, a tenger visszahúzódása és homokos-agyagos
üledékének lepusztulása a pliocénben és kora-pleisztocénban zajlott le. Az így kialakult
9
néhány méter vastagságú gránitmurva, a hegység keleti részén vastagabb, nyugaton
vékonyabb takarót képez.
3.1.2. A hegység geomorfológiája
A Dunántúli-középhegység legidősebb röghegysége, enyhe lejtők jellemzik, tájképe
dombság jellegű, a Vértestől dél-keletre található. Földrajzilag nyugatról a Móri-árok és
a Sárrét, északról a Zámolyi-medence, keletről a Váli-völgy, délkeletről a velence-
balatoni törésvonal és a Mezőföld határolja (Dr. Frisnyák S. 1988). A Mórágyi-rög
mellett Magyarország egyetlen olyan területe, ahol a gránit közvetlenül a felszínen van,
ezért annak tanulmányozása szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
4.ábra A Velencei-hegység földtani térképe (VINCZE P. 2006)
Továbbá, a Mórágyi-röggel ellentétben, néhol a peremi területeken a gránit és a
palaköpeny közvetlen kapcsolatban állnak egymással, ezért kontaktusuk is jól
tanulmányozható. Alapkőzete felszíni kiterjedésben 8 km széles és 15 km hosszú, mely
a felszín alatt még tovább folytatódik egészen Tácig. Ásványos összetételét tekintve
kvarc, pertites ortoklász, plagioklász és biotit alkotja (HORVÁTH I. et al. 2004).Ezek
közül a biotit segítségével végeztek radiometrikus kormeghatározásokat. A
10
gránitbatolit nagymértékben lepusztult, ezért kevésbé tagolt, megszilárdulása óta
tektonikus események hatására a hegység irányával megegyező irányú (ÉK-DNy)
vetődések járják át, melyek jól vezetik a vizet. Domborzatának legjellemzőbb formái a
különbözű magasságú tönkmaradványok és hegylábfelszínek. A gránitfelszín telérekkel
átjárt, melyek keményebbek az alapkőzetnél, így a szelektív denudáció eredményeként
hosszan bordázzák a felszínt. A hegygerinceket széles tálszerű völgyek tagolják, melyek
szintén a szelektív lepusztulás következményei. A hegység 20 km hosszú, 5-10 km
széles, 250-350 magas. Legmagasabb pontja a 352 méter magas Meleg-hegy.
Geomorfológiailag két fő vonulatra oszthatjuk fel, egy nyugati és egy keleti
vonulatra. Előbbi átlagmagassága 220 méter, a Tompos-hegy, Sár-hegy, Sági-hegy és
Pogánykő alkotja. A keleti egység átlagmagassága 300 m körül van, itt eocén korú
andezitmagmatizmushoz köthető képződményeket találhatunk. Ilyen erősen lepusztult
rétegvulkán-maradványok a Cseplek-hegy, Csúcsos-hegy, Templom-hegy, Meleg-hegy,
és Sor-hegy. A két vonulatot a az Olasz-, Bika-, és Lapos-völgy választja el egymástól.
A hegységben több patak ered, melyek a Velencei-tó vízgyűjtőjéhez tartoznak, mint
például a Csontréti-patak, Bella-patak, Laposvölgyi-patak. Több állandó-vízű forrása is
van, ilyenek az általam is vizsgált Angelika-forrás, Szűcs-kút, Alsó-csepegő forrás,
Éva-forrás, valamint itt található még a Pázmándi-, János- és Antal-forrás. Összesen 22
barlangja ismert, ebből 21 barlang természetes, 1 pedig mesterséges, löszbe mélyített
barlang (TARSOLY P. 2010).
A környék nevezetességei az ingókövek, melyek nagy ellenállóképességű
gránittömbök. A körülöttük évmilliók alatt kialakult málladéktakaró, a jelenkorra már
lepusztult, a szél és a víz elhordta, s a hegység lábánál halmozódtak fel. Ilyen
ingóköveket találhatunk például Pákozd mellett, vagy Sukoró határában a Meleg-, és
Csöntör-hegyen. További érdekesség, hogy itt található (Nadapon), hazánk szintezési
alappontja, mely a tengerszintfeletti magasságmérésre szolgál. Azért ezt a pontot
választották, mert geológiai szempontból a legstabilabbnak tekinthetjük
Magyarországon.
3.2. A mintavételezett források leírása
A Velencei-hegység Sukorótól észak-nyugatra fekvő területein lévő forrásokat
vizsgáltam. Ezek közül kettő, az Éva-forrás és az Alsó-csepegő, a Csöpögő-völgyben a
zöld jelzéssel elátott túristaösvényen helyezkedik el, tőlük nem messze található a piros
11
túristajelzés mentén, a borjú-völgyi
Szűcs-kút. Ezek a források közvetlen
Sukoró határában találhatók. A
negyedik vizsgált forrás, az Angelika-
forrás, az előbbiektől körülbelül másfél
kilométerre helyezkedik el.
Legkönnyebben az Erdész-utcán felfelé
haladva, majd onnan balra letérve a
zöld túristajelzést végigkövetve
érhetjük el. Mindegyik forrás emberi
fogyasztásra alkalmas jelenleg is.
Alattuk az alapkőzet biotitos gránit
(HORVÁTH I. et al. 2004). Ezek a
térképen a mályvaszínnel jelölt
területek.
3.2.1. Szűcs-kút
Kiépített forrás, csappal nyitható és zárható. Ez vízhozamát jelentősen befolyásolja,
általában ha zárva találtuk a csapot, megnyitása után vízhozama bővebb volt, majd az
idő előrehaladtával fokozatosan csökkent. Ha nyitva volt a csap mikor megérkeztünk,
már jóval alacsonyabb volt az időegység alatt kifolyt víz mennyisége (ahogy az az 5.1-
es fejezetben látszik). Ha megnyitása után nem várunk eleget ahhoz, hogy a csapban és
a csőben álló víz kifolyjon, jelentős radonveszteséggel kell számolnunk. A forrás az
Öreg-hegy lábánál található.
6.ábra A Szűcs-kút
5.ábra A Velencei-hegység földtani térképe.
Készítette Freiler Ágnes, a Magyar Földtani
Térkép alapján
12
3.2.2. Alsó-csepegő forrás
A Szűcs-kúttól, 500 m-re nyugatra, az Erdész utcában van a felső elágazás előtt a
jobbra, közvetlenül az út mellett. Természetes állapotában lévő forrás, szabad
vízfelülettel rendelkezik, ezért radonkipárolgással kell számolnunk. Vízhozamát
befolyásolja, hogy épp milyen évszak van, a tavaszi olvadásokat megelőzően,
egyáltalán nem találtunk benne vizet. A vizsgált források közül az egyetlen, melynek
nincs kifolyása, egy gödörben található.A Csöntör-hegy lábánál találjuk.
7. ábra Alsó-csepegő forrás
3.2.3. Éva-forrás
Régebbi nevén Felső-csepegő, a legkisebb vízhozamú vizsgált forrás, az évszakok és
csapadékviszonyok jelentősen befolyásolják, csak márciusban találtunk benne vizet. Ez
a forrás már bent található az erdőben, a Gádé-hegy és a Csöntör-hegy találkozásánál.
Természetes forrás, szabad vízfelülete kisebb, de radonveszteség itt is van a diffúzióval
működő radonkipárolgás miatt. Kiépített foglalása az elmúlt tíz évben készült el.
8.ábra Éva-forrás
13
3.2.4. Angelika-forrás
Szintén természetes állapotában meglévő forrás, melynek vízhozama csekély,
azonban több másik forrással folyik össze. A víz kibukkanásának sebessége igen
alacsony. Mivel ez is szabad vízfelülettel rendelkezik, radonveszteségre itt is
számíthatunk. A Bodza-völgy végében található, a Sor-hegy lábánál.
9.ábra Angelika-forrás
4. Mintavételezési és mérési módszerek áttekintése
4.1. Mintavételek
2013 januárjától kezdve 4 alkalommal végeztem vízmintagyűjést, talajmintát pedig
az első alkalommal vettem. A terepi munkához a következő esztközöket vittem
magammal: térkép, GPS, fecskendő, Optifluor-O-val töltött küvetták, Ph-mérő,
vezetőképesség-mérő, fél literes műanyag palack és stopper vízhozamméréshez,
műanyag zacskó és ásó talajminták vételéhez, terepi jegyzőkönyv, alkoholos-filc. Azt,
hogy az egyes mintavételekkormilyen feladatokat végeztem a következő táblázat
foglalja össze.
dátum küvetta talaj vízkémia vízhozam
2013. január 11. + + - +
2013. február 15. + - + +
2013. március 17. + - + +
2013. május 6. + - - +
3. táblázat Mintavételek
14
4.1.1. 2013. január 11.
Az első mintavételkor vízmintát csak a Szűcs-kútból, és az Angelika-forrásból
tudtam venni kettő-kettőt, a fent említett másik kettő vízhozama nulla volt, állapotuk
mintavételezésre alkalmatlan. Érkezésünkkor a Szűcs-kút csapja zárva volt, így
megnyitása után vártunk két és fél percet, hogy ne a csapban lévő pihent vizet
mintavételezzük. A második mintát 7 perccel később vettük, közben a fél literes üveg és
egy stopper segítségével háromszor megmértük a vízhozamot. Háromszor mértem, hogy
a fél literes (későbbi pontosított térfogata 540 ml) üveg milyen gyorsan telik meg, majd
az átlagukat vettem. Talajmintát ezt követően vettünk 5 cm mélyről közvetlenül a forrás
mellől a felső réteg eltávolítása után. Az Angelika-forráshoz érve némi mederrendezés
után (ásóval utat engedtünk a víznek) tudtunk mintát venni, a forrás szájánál, kövön
kívüli pangó vízből, körülbelül 5 cm mélyről. A két vízmintavétel között 9 perc telt el.
Talajmintát a vízfolyás medre mellett vettünk 10 cm mélyről, a felső humuszos réteg
eltávolítása után. Mint már említettem az Alsó-csepegőnél és Éva-forrásnál vizet nem
találtunk, talajmintát viszont természetesen vettünk, szintén közvetlen a források mellől.
Ez alkalommal a források pH-ját, hőmérsékletét, és vezetőképességét eszköz hiányában
sajnos még nem tudtam mérni.
4.1.2. 2013. február. 15.
Csak vízminták miatt mentünk ki, talajmintát már nem vettünk, hisz rádiumtartalmuk
nem változik. A Szűcs-kút csapja ezúttal nyitva volt, így külön kifolyatási idő nélkül
vettem mintát, ezúttal csak egyet. Majd a vízhozamot mértem meg ismét háromszor,
ugyanúgy mint az első mintavételkor. Majd megmértem a 4.5. fejezetben említett
módon a pH-t, vezetőképességet és hőmérsékletet. A csapadékos télnek köszönhetően
ezúttal az Alsó-csepegő forrásból is tudtam vízmintát venni, szintén egyet. Majd itt is
megmértem a pH-t, vezetőképességet és hőmérsékletet, közvetlenül a forrás vizében.
Az Éva-forrás még mindig ki volt száradva, az Angelika-forrásból két mintát tudtam
venni. A két mintavétel közt negyed óra telt el, közben mértem az előbb már említett
hidrológiai paramétereket.
15
4.1.3. 2013. március 17.
A hóhelyzet igencsak megnehezítette a mintavételt. Az első helyszín, mint mindig
most is a Szűcs-kút volt, a már megszokott módon zajlott minden. A csap ismét nyitva
volt érekzésünkkor, két vízmintát vettünk 10 perces különbséggel, majd sor került a pH,
vezetőképesség és hőmérséklet mérésre egy pohárban, és a vízhozam meghatározására.
Másodjára az Alsó-csepegőt látogattuk meg, mely még bővízűbb volt mint februárban.
A két vízmintát 10 perc differenciával vettük, majd a már említett paraméterek
meghatározása történt közvetlen a forrásvízből. Valószínűleg a sok csapadéknak, és a
tavaszi olvadásnak köszönhetően az Éva-forrásnál végre találtunk vizet. Kis ásóval
eltakarítottam a leveleket és faágakat a forrás szájától, így még több víz tört a felszínre.
Két vízmintát vettem a forrás szájánál, körülbelül 6 cm mélyről, 11 perces
időkülönbséggel. A hidrológiai paramétereket közvetlenül a forrásvízből határoztam
meg. Végül az Angelika-forrásnál is mindent rendben találtunk, szokott módon két
mintát vettem 10 perc különbséggel, majd megmértem a pH-t, hőmérsékletet és
vezetőképességet.
4.1.4. 2013. május 6.
Első állomásunk szokás szerint a Szűcs-kút volt, ahol ezúttal zárva volt a csap.
Megnyitását követően két vízmintát vettem 2 perc kifolyatási idő után, 3 perces
időkülönbséggel, az elsőt 17:00-kor. Majd megmértem a vízhozamot háromszor. Az
Alsó-csepegőnél (17:22), Éva-forrásnál (17:32) és Angelika-forrásnál (17:56) szintén
két-két mintát vettem. Sajnos a szállítás során fellépő veszteség miatt, a Szűcs-kútból és
az Alsó-csepegőből egy-egy küvetta maradt csak.
4.2. Vizek radontartalmának meghatározása folyadékszcintillációs módszerrel
4.2.1. Mintavételi eljárás
A terepi mintavételek során, minden egyes forrásból 10 ml mintát fecskendeztem az
előzetesen 10 ml Optifuor-O szcintillátor anyaggal feltöltött küvettákba. Tekintve, hogy
16
az Optifluor-O-nak kisebb a sűrűsége mint a víznek, így az a víz tetején fog úszni,
megakadályozva ezzel azt, hogy a radon a levegőbe diffundálhasson. További előnye,
hogy a radon sokkal jobban oldódik benne mint a vízben, így a diffúziós egyensúly
beállta után (5 óra) sokkal több radon-atom fog ebben a fázisban tartózkodni. Ez az 5
óra le is telt míg a mintákat Sukoróról az egyetemre szállítottam, s nekiálltam mérni.
Fontos a mintavétel idejének feljegyzése, ennek ismeretében tudunk csak pontos
koncentrációt számolni, figyelembe véve ezzel a mérés és a mintavétel között eltelt idő
okozta koncentráció-csökkenést. Mivel a radon felezési ideje 3,8 nap, fontos a mintákat
3 napon belül megmérni, ha tovább várunk már csak az eredeti aktivitás kisebbik felét
tudjuk megmérni. Minden terepi munkáról jegyzőkönyv készült, melyek a mellékletben
olvashatók.
4.2.2. A TRI-CARB 1000A spektrométer működése és a mérés menete
A mérések kiértékelését Tri-Carb folyadékszcintillációs spektrométerrel végeztem,
mely radonkoncentráció meghatározására alkalmas mérési protokollt is tartalmaz. A
műszer kalibrálását 14
C standard mintával végeztem SNC üzemmódban, minden
méréssorozat megkezdése előtt. Erre azért van szükség, hogy meghatározzuk az egyes
csatornákhoz tartozó energiákat. Ezután lehet megkezdeni a radon minták mérését, a
megfelelő beállítások elvégzése után. Az egyes mintákat 15 percig mértem 6-os
protokollon.
A következő csatornabeállításokkal dolgoztam, amiből az A csatorna beütéseit
használtam a radontartalom meghatározására :
A: 25 keV ee – 900 keV ee
B: 50 keV ee – 900 keV ee
C: 0 keV ee – 25 keV ee
A szcintillátorok-anyagok, melyekkel a küvettákat feltöltöttem, fotonkibocsátásra
képesek, gerjesztett molekulái és atomjai látható fény kibocsátásával térnek vissza
alapállapotukba, miután radioaktív sugárzás halad át rajtuk. A bomlást követő
fényfelvillanásokat két fotoelektronsokszorozó detektálja, s számolja azokat percenként
(CPM=counts per minute). A zavaró hatások kiküszöbölésének érdekében, az
elektronika csak azokat a felvillanásokat fogadja el igazinak, melyeket mindkét
fotoelektronsokszorozó érzékelt. A fotoelektronsokszorozók a fényhozammal, azaz a
radioaktív bomlások energiájával arányos jelet szolgáltatnak, melyek egy sokcsatornás
17
analizátor bemenetelére jutnak, mely nagyság szerint szétválogatja majd digitalizálja
őket. A jelek nagyságához csatornaszámot rendel, melyeket 1-el megnövel. A
spektrométer egy számítógéphez van csatlakoztatva, mely a kapott spektrumokat
megjeleníti, az adatokat pedig nyomtató segítségével print formájában rögzítette. A
kiértékelést excel segítségével végeztem.
4.2.3. Minták radontartalmának meghatározása
Kiértékeléskor először meg kell határoznunk a percenkénti beütésszámot, azaz, hogy
a mintánk hány elektromos jelet keltett percenként. Ez fontos, hogy nem azonos a
radioaktív bomlások számával, mivel a hatásfok nem 100%. A kalibrációs-görbe
meghatározásához ismert radonkoncentrációjú oldatok adatait használjuk fel. Ennek
segítségével már meg tudjuk határozni a radonkoncentrációt a mérés pillanatában 𝐵𝑞
𝑙-
ben a következő képlettel :
c = 𝐶𝑃𝑀−12,1
1,98 .
Azonban mérésünk célja a mintavételkori radonkoncentráció meghatározása, melyet
az exponenciális bomlástörvény segítségével számolhatunk :
c(t) =c0 * e- λt
ahol c(t) : koncentráció a mérés pillanatában
c0: koncentráció a mintavétel pillanatában
λ : bomlási állandó
t : mintavétel és mérés között eltelt idő
4.3. Talajok radon-exhalációjának mérése
A talajminták radonkibocsátását a talajszemcsékben található rádium atommagok
alfa-bomlása okozza. Mérésem célja, hogy meghatározzam hány radon-atom lép ki a
mintából másodpercenként radonkamrák és RAD7 detektor segítségével.
18
4.3.1. Mintaelőkészítés
A források mellől származó talajmintákat a mintavétel után 4 hétig papírdobozokon
szárítottam, majd a száradás ellenőrzése után analitikai-mérleg segítségével körülbelül
15-20 dkg-ot helyeztem az egyes kamrákba. A radonkamra egy légmentesen zárható
alumíniumhenger, mely tetején csavaros fedéllel nyitható, és csapok segítségével
biztosítja, hogy rá lehessen kötni a detektorra. Átmérőjük 7 cm, a nagyobb kamrák (18-
as, 26-os) magassága 9 cm, a kisebbeké (2-es, 11-es) 8 cm. A minták behelyezése után a
csapokat elzártam, majd megvártam míg beáll a szekuláris egyensúly a rádium és
leányelemei között, ami azt jelenti hogy pont ugyanannyi radon keletkezik, mint
amennyi elbomlik, azaz az aktivitás egyenlő az exhalációval. Ez nagyjából a radon
felezési idejének ötszörösét teszi ki, azaz nagyjából 3 hét (5x3,8 nap).
4.3.2. A RAD7 detektor és működési elve
A RAD 7 detektor a levegőben található radon mérésére használható detektorok
közül az aktív-, azon belül pedig a félvezető detektorok közé tartozó alfa-spektrométer.
A detektor a radon leányelemeinek alfa-bomlásakor felszabaduló energiát képes
detektálni, ebből lehet visszakövetkeztetni a radon aktivitására. A kis beépített szilícium
félvezető-detektor egy 7 dl térfogatú félgömb alakú cella központjában van elhelyezve,
mely belülről elektromos vezetőréteggel van bevonva. Ha erre feszültséget kapcsolunk,
akkor elektromos tér jön létre a cella belsejében. Ez azért fontos, mert a radon
leányeleme a 218
Po, ionizált állapotban keletkezik, azaz eletromos térrel a detektorra
lehet irányítani, majd ott megtapadnak és elbomlanak (T1/2 = 3,05 perc). A létrejövő
elektromos jel nagysága arányos az alfa-sugárzás energiájával. Az elektromos jeleket a
RAD7 felerősíti és amplitúdó szerint rendezi.
Az előállt spektrum több különböző energiájú részecske detektálása nyomán
keletkezik 4 különböző energiájú csatornában melyek a következők :
A: új-radon csatorna, 6MeV, 218
Po
B: új-toron csatorna, 6,78 MeV, 216
Po
C: régi radon csatorna, 7,69 MeV, 214
Po
D: régi toron csatorna, 8,78 MeV, 212
Po
19
4.3.3. A mérés menete
Az egyes mérések megkezdése előtt fél órás háttérkoncentráció méréseket végeztem,
ezután kezdtem a tényleges méréseket. A kamrákat műanyag csövek segítségével kötjük
össze a RAD7 detekorral, és egy páralekötő egységgel. A csapok kinyitása után a kamra
levegőjét egy pumpa szívja be a detektor belsejébe, melyet kétszer is megszűr. Az első
szűrés megakadályozza az apróbb szennyeződések bejutását, a detektorban található kis
pórusú szűrő pedig kiszűri a bejutáskor keletkező radon leányelemeket. Mivel a radon
nemesgáz mindkét szűrőn könnyedén átjutva kerül a detektorra. A méréseket sniff
(szippantási) üzemmódban végeztem, mely csak a 218
Po bomlásából származó alfa-
részecskék beütéseit számlálja a 6 MeV energiájú csatornában, s figyelmen kívül hagyja
a 214
Po beütéseit. Három kamrát 1-1 óráig mértem (4x15 perc), a negyediket pedig 5
(20x15 perc) órán keresztül. Mérés után a hiteles eredmények érdekében feljegyeztem a
csövek és a páralekötő paramétereit, majd kiszámoltam a térfogatukat, s a detektor
térfogatával együtt figyelembe vettem őket az eredmények kiértékelésekor. Erre azért
van szükség, mert a csapok megnyitásakor a kamrákban lévő levegő felhígul, és
csökken a radon aktivitáskoncentrációja.
4.3.4. A radonexhaláció meghatározása
A radonkoncentrációk számolásakor az első 15 perces mérés eredményét figyelmen
kívül kell hagyni, ugyanis meg kell várni míg a radon és a 218
Po között beáll a
radioaktív egyensúly. 15 perc után a polónium aktivitása eléri a 100%-ot.
A már felhígult levegő radonkoncentrációja a következő képlet segítségével
számolható:
clev= cm * 1 +𝑉𝑑𝑒𝑡
𝑉𝑛𝑒𝑡 - ch *
𝑉𝑑𝑒𝑡
𝑉𝑛𝑒𝑡
ahol Vdet : detektor + csövek térfogata ch : háttérkoncentráció
Vnet : kamra- minta térfogata cm : mért egyensúlyi radonkoncentráció
Majd innen az exhalációt már könnyedén meghatározhatjuk, ami egyenlő a teljes
levegő aktivitásával:
E=A= clev * vlev,
20
ahol vlev a detektor, a csövek és a kamra levegőjének össztérfogata. A fajlagos
exhaláció (M) meghatározásához, pedig ezt az értéket el kell osztani a minta tömegével,
így az eredményünk 𝐵𝑞
𝑘𝑔 -ban adódik. A számolásokat excel táblázat segítségével
végeztem.
4.4. Talajok mérése gamma-spektroszkópiával
4.4.1. A mintaelőkészítés menete
A méréshez az exhalációs mérésekhez előkészített talajmintákat használtam fel,
tömegük pontos bemérése után az alumíniumkamrákba helyeztem őket, majd meg is
kezdtem a méréseket külön várakozási idő nélkül. A mérés célja a talajminták
rádiumtartalmának meghatározása volt a 186 keV-es csúcs beütésszáma alapján.
4.4.2. A mérés elvi háttere
A méréseimet gamma-spektroszkópia segítségével végeztem el GC1520-7500SL
típusú HPGe detektorral. Maga a detektor 10 cm vastag ólomburkolattal van körülvéve,
mely leárnyékolja a detektort, kiszűrve a környezetből származó természetes és
mesterséges háttérsugárzást. A mérés során a nagy tisztaságú germánium félvezető
detektor érzékeny térfogatában maradt energiát tudjuk mérni.
A gamma-fotonok háromféleképpen képesek kölcsönhatni az anyaggal:
1.Compton-szóródás: a foton szóródik egy elektronon, és kisebb energiával továbbhalad
2.Fotoeffektus : a foton teljes energiáját átadja a detektor egy eletronjának
3.Párkeltés : a foton egy elektron-pozitron párt kelt
Mindezen kölcsönhatások eredményeképpen, a keletkező töltéssel rendelkező
részecskék a Ge-detektorban haladva eletron-lyuk párokat hoznak létre, melyek hogy ne
tudjanak rekombinálódni, a detektorra 3000-4000 volt nagyfeszültséget kapcsolunk.
Ezáltal elektromos áramimpulzus jön létre. Ezeket a jeleket egy spektroszkópiai erősítő
továbbítja az analóg digitális konverterbe, mely a jelnagysághoz csatornaszámot rendel
(1-4096), s ezekbe a csatornákba gyűjti a jelek gyakoriságát, ezt nevezzük
beütésszámnak. Minél nagyobb energiát adott le a foton a detektorban, annál nagyobb
lesz a csatornaszám. A kapott energiaspektrum a csatornaszám függvényében jeleníti
meg a detektált jelek számát. A csúcsok alatti terület a gamma-fotont kibocsátó
21
radioaktív elem aktivitásával arányos. A detektor folyékony nitrogénnel van hűtve,
különben akkor is áram folyna rajta ha nem érné radioaktív sugárzás, ez pedig zajt
eredményezne a mérésben.
4.4.3. A mérés menete, kiértékelés
Mivel a háttérsugárzás nem változik, így azt nem mértem külön, egy 2011-ben 3
napig felvett háttér adatait használtam fel. A mintáim energiaspektrumát a detektorra
való helyezés után 24 órán keresztül vettem fel. Az energia-kalibráció célja, hogy a
csatornaszámot átváltsuk energiábat. Ehhez a spetrumban is megjelenő tórium 2614
keV-os, és a kálium 1461 keV-os csúcsát használtam fel. A kiértékelést egy Spill nevű
programmal végeztem. A következő energiáknál számolta a csúcsterületet : 186 keV
(rádium 226), 609 keV (bizmut 214), 1461 keV (kálium 40), 2614 keV (tórium 232-sor
tallium 208).
Az aktivitás kiszámolására a következő képlet használható:
A= Nm
t1 −
Nh
2
𝜂∗𝜀
ahol Nm : a spektrumban a mintához tartozó nettó csúcs alatti terület
Nh : a spektrumban a háttér csúcs alatti területe
𝜂 : hatásfok
𝜀 : relatív intenzitás
Azt, hogy a mintából kilépő foton, teljes energiája mekkora valószínűséggel marad a
detektorban Monte-Carlo szimuláció segítségével adjuk meg, melyet Deák Ferenc
fejlesztett ki az Atomfizikai Tanszéken. A program figyelembe veszi a geometriai
viszonyokat, indításakor meg kell adnunk a minta méreteit, a minta magasságát a
mintatartóban, a minta és a detektor távolságát, a minta átlagrendszámát és sűrűségét,
valamint a vizsgálni kívánt energiaértékeket, melyek a következők : 0,143 MeV, 0,186
MeV, 0,609 MeV, 0,911 MeV, 1,461 MeV, 2,614 MeV. Az átlagsűrűség a minta
térfogatából és tömegéből adódott, az átlagrendszám megadásakor pedig közelítésként
SiO2-al számoltunk. A módszerrel véletlen irányba kilépő fotonokat generálunk
különböző energiatartományokban, s ha az a detektor irányába indul el végigkövetjük
útját mindaddig, míg teljes energiáját leadja a detektor anyagában, vagy elhagyja a
22
detektort. Azokat az eseményeket amikor a foton teljes energiája átadódik külön
számoljuk, ezt elosztva az összes generált foton számával, megkapjuk a keresett
hatásfokot.
4.5. Források hidrológiai paraméterei ( pH, vezetőképesség, hőmérséklet)
A 2. és 3. mintavételezéskor a helyszínen megmértem a források fent említett
paramétereit. A műszereket az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékétől
kaptam kölcsön. A pH-t és a hőmérsékletet ugyanazzal a műszerrel mértem, mivel a pH
mérő képes volt hőmérsékletmérésre is. A Szűcs-kút esetében mintát vettem egy
műanyagpohárba, és abba merítettem bele a pH mérő készüléket. A többi forrás
esetében, erre nem volt szükség, közvetlenül a vízben tudtam a vizsgálatot végezni.
Ugyanez érvényes a vezetőképesség-mérésre is.
23
5. Mérési eredmények
5.1. Vízvizsgálatok eredményei
Célom a források radonkoncentrációinak megállapítása, és időbeli változásuknak
megfigyelése volt. 5 hónap alatt 4 helyről vettem mintát, melyeket 4 alkalommal
mértem meg az egyetemen folyadékszcintillációs módszerrel. Az alábbi táblázat az
általam vett vízminták radonkoncentrációit és azok abszolút hibáit tartalmazza Bq/liter-
ben. Sajnos amint látszik, az adatsor nem minden esetben teljes. Az Alsó-csepegő és az
Éva-forrás első alkalommal ki volt száradva, utóbbi másodjára is.
4. táblázat Források radonkoncentrációja
Bemutatok egy grafikont a radonkoncentrációk időbeli változékonyságáról.
10.ábra Radonkoncentrációk időfüggése
0
50
100
150
200
250
300
0,00 50,00 100,00 150,00
rad
on
kon
cen
trác
ió B
q/l
Január 11 óta eltelt napok
Szűcs-kút
Angelika-forrásAlsó-csepegőÉva-forrás
Az
egyes
m
inta
vét
elek
al
kal
máv
al
mér
t ra
donkonce
ntr
áció
k (
Bq/l
)
Források neve Szűcs-kút Alsó-csepegő Éva-forrás Angelika-forrás
2013. január
11.
207,8±11 - - 185,4±11
209,8±11 - - 164,3±10
2013. február
15.
270,6±13,4 153±9,2 - 156,2±9,3
- - - 139,3±8,6
2013. március
17.
96,3±6 125,3±7,2 127,8±7,3 153,2±8,3
105,4±6,4 128,3±7,3 132,9±7,5 122±6,7
2013. május 6. 81,5±6,3 78,3 128,5±8,3 146±8,9
- - 123,7±8,1 128,6±8,2
24
A források átlagos radonkoncentrációja, pedig az alábbi oszlopdiagramon látható.
11.ábra Források átlagos radonkoncentrációja
2 mintavétel alkalmával megmértem a vizek pH-ját, elektromos vezetőképességét és
hőmérsékletét. A kapott értékeket táblázatba foglaltam.
Megjegyzés : az első mintavételkor január 11-én, a Szűcs-kút vízhozama 103,8 cm3/sec,
május 6-án pedig 47,8 103,8 cm3/sec volt.* paraméterek.
Forrás neve pH vezetőképesség(µS) T (°C) vízhozam (cm3/s)
Szűcs-kút 6,86 4,5*102 7,9 77
Alcsó-csepegő 6,5 4,6*102 6,5 -
Angelika-forrás 6,29 5,3*102 9 -
Éva-forrás - - - -
5.táblázat február 15-ei mintavétel
Forrás neve pH vezetőképesség (µS) T (°C) vízhozam (cm3/s)
Szűcs-kút 7,05 4,8*102
6,9 109,5
Alsó-csepegő 7,3 3,7*102
7 -
Angelika-forrás 6,62 4*102
7,9 -
Éva-forrás 6,8 5,9*102
6,7 -
6.táblázat március 17-ei mintavétel
0,00
50,00
100,00
150,00
200,00
Szűcs-kút Alsó-csepegő Éva-forrás Angelika-forrás
Források átlagos radonkoncentrációja (Bq/l)
Hiba
Koncentráció
25
5.2. Talajminták radonexhalációi
Az egyes források mellől származó talajok radonkibocsatását RAD7 detektor
segítségével mértem meg. A kamrák lezárása után 5 hetet vátam a mérés
megkezdésével.
Az alábbi táblázat tartalmazza a mérési előkészületek adatait. Az első három
oszlopban a minta kódja, származási helye és vételezésének időpontja található. Ezt
követi a kamraszám, majd a tömege, melyet a kamrába helyezés előtt mértem le
analitikai-mérleg segítségével. Az 6. oszlop tartalmazza a kamrába kerülés időpontját, a
7. pedig az egyes mérések kezdetét.
Minta
kódja
Származási
hely
Mintavétel
időpontja
Kamra
száma
Minta
tömege (g)
Kamrába
kerülés
Mérés kezdete
SZKT Szűcs-kút 2013.01.11. 18 190,7 febr.4.
15:23
márc.13. 14:40
ALT Alsó-
csepegő
2013.01.11. 11 154,4 febr.4.
15:31
márc.18. 13:40
ÉVAT Éva-forrás 2013.01.11. 2 165,7 febr.4.
15:40
márc.13. 16:28
ANGT Angelika-
forrás
2013.01.11. 26 130,1 febr.4.
15:36
márc.13. 17:44
7. táblázat Mérési előkészületek
A mérések kiértékelését excel-táblázat segítségével végeztem, a 4.3.4-es fejezet
alapján. Kiértékeléskor figyelembe kellett vennem, hogy az utolsó kamrát (11) más
csövekkel mértem, így a kamrában lévő levegő más arányban hígult fel a többi
kamrához képest a detektorra való csatlakoztatás után. A 26-os kamrát lehetőségem
nyílt 5 órán keresztül mérni, a másik 3 kamra 4x15 perces mérési idejével szemben. Az
5. táblázat tartalmazza az eredményeket. Az első oszlopban a minta kódja található,
mellette a beütésszámból számolt, a már detektor levegőjével felhígult levegő
radonkoncentrációja Bq/m3-ben. A 3. és 4. oszlop tartalmazza az exhalációs értékeket
(Bq), valamint a mintatömeg figyelembevételével számolt fajlagos exhalácót (Bq/kg),
és ezek abszolút hibáit.
26
Minta kódja clev (Bq/m3)
Exh. (Bq) Fajl. exh. (Bq/kg)
SZKT 6515,4±1265,6 6,3±1,2 33,2±6,4
ALT 7497,8±1515 7,2±1,5 46,5±9,4
ÉVAT 2136,4±899,4 2,1±0,9 12,5±5,3
ANGT 1729±759,3 1,8±0,8 13,9±6,1
8.táblázat Talajminták radonexhalációi
12.ábra Angelika-forrás talajának radonexhalációja
A grafikonon narancssárga színnel van feltüntetve a háttérmérések
radonkoncentrációja. A piros adatpont már a kamrás méréshez tartozik, ez az az érték
melyet elhagytunk a kiértékeléskor. Kékkel jelöltem azokat a radonkoncentrációkat,
melyekkel a kiértékelést végeztem. Az értékek enyhén csökkenek az idő
előrehaladtával, melyből azt a következtetést lehet levonni, hogy a RAD7 működése
alatt a rendszer kicsit eresztett. Ugyanez elmondható a többi esetben is, de az ábrából
látszik, hogy ez a csökkenés az első 1 órában nem volt jelentős.
5.3. Gamma-spektroszkópiás eredmények
A talajok rádiumkoncentrációjának meghatározásához, az exhalációs mérésekhez
előkészített kamrákat használtam. A rádium mellett a bizmut 214, tórium és kálium
aktivitását is meghatároztam. A kapott .mca kiterjesztésű fájlokat egy Spill nevű
programmal értékeltem ki, mely a kalibráció után megadta az egyes elemekhez tartozó
csúcsterületeket. Ezek, valamint a Monte-Carlo szimuláció által számolt hatásfok, és a
relatív intenzitás értékek segítségével számoltam a fajlagos aktivitást. A Spill által
számolt csúcsterületeket a különböző energiákon táblázatba foglaltam össze, feltünteve
azok abszolút hibáit is.
0
100
200
300
400
500
600
0 100 200 300 400
Rad
on
kon
cen
trác
ió B
q/m
3
idő (perc)
Angelika-forrás talajának radonexhalációja
27
Minta Mérési
idő (sec)
Ster 186 keV
Ster 609 keV
Ster 1461 keV Ster 2612 keV
SZKT 86400 2052,5±105,6 2996,7±70,2 8169,4±92,6 908,7±31,5
ALT 86400 2429,3±111,9 3595,2±76,4 8308,5±93,5 1093,8±35,2
ÉVAT 86400 2300,2±100,1 2483,3±66,3 9618,6±100 705,9±30
ANGT 86400 1619,7±89,1 2137,8±60,8 8371,1±93 487,6±23,7
Háttér 259200 1662,4±73,1 472,1±36,9 390±25 152,8±15,5
9.táblázat Spill által kiértékelt adatok
A következő táblázatban pedig összefoglaltam az egyes talajminták fajlagos
aktivitását, azok abszolút hibáival együtt a különböző elemekre nézve. A számításokat
excel-táblázat segítségével végeztem, az 4.4.3. fejezetben leírtak alapján.
Minta neve rádium (Bq/kg) bizmut214
(Bq/kg)
kálium
(Bq/kg)
tórium (Bq/kg)
SZKT 37±2,8 18,9±0,5 498,9±7,3 26±1
ALT 53,2±3,3 19,6±0,5 445,4±5,5 26,9±0,9
ÉVAT 42±2,5 14,6±0,4 557,2±7,6 18,9±0,9
ANGT 27,9±2,4 14,1±0,4 550,1±6,5 15,5±0,9
10.táblázat Talajminták fajlagos aktivitása
6. Diszkusszió
6.1. Vizek radontartalmának időbeli változékonysága
A várakozásoknak megfelelően, a források átlagos radontartalma mind a négy helyen
magasnak mondható, nagyjából 120 és 170 Bq/liter között változnak. Az átlagértékek
azonban gyakran árnyalják a valóságot, fontos kiemelni a Szűcs kút esetében, hogy az
átlagos 165 Bq/l-es aktivitásánál, ennél jóval nagyobb 270 Bq/l-es aktivitást is mértem.
A források átlagos radonkoncentrációi Bq/liter-ben a következők :
Szűcs-kút Alsó-csepegő forrás Éva-forrás Angelika-forrás
165,4 119,4 128,2 149,4
28
Mind a négy forrásról elmondható, hogy radontartalmuk az év elején volt a
legmagasabb. Amint az a 10. ábráról leolvasható az Éva-forrás és Angelika-forrás
aktivitása időben megközelítőleg állandó, kis mértékű csökkenés azonban a tavasz
beköszöntével mindkettőnél tapasztalható. Időbeli állandóság szempontjából az Éva-
forrás volt a legstabilabb (aktivitása csupán 3%-al csökkent), azonban figyelembe kell
venni, hogy nincsenek róla adataim januárból és februárból, így nem tudni, hogy az
évszakos csökkenés itt is bekövetkezett-e volna. Az Angelika-forrás
radonkoncentrációja 21%-ot csökkent, mely már jelentősebbnek mondható. Az Alsó-
csepegőnél mért értékek alapján, a radontartalma májusra majdnem a felére esett vissza.
A legmagasabb átlagos radontartalmú, és egyben legdrasztikusabb csökkenést (60%-os)
mutató forrás a Szűcs-kút volt. Ennek több oka is lehetséges. Előfordulhat, hogy a
szokásosnál csapadékosabb időjárás volt az ami ennyire felhigította a vizet (2013
tavaszán, főleg márciusban és áprilisban szokatlanul nagy volt a csapadék mennyisége).
Ezt alátámasztják, az 1999-ben Halász István által végzett mérések is. Ebben az évben
a Szűcs-kút aktivitása 270-ről 176 Bq/l-re esett vissza, s a tavasz szintén meglehetősen
csapadékos volt. De más okokat is feltételezhetünk, a csökkenés nagy mértéke miatt.
Mind a négy alkalommal, amikor terepen voltam, mértem a forrás vízhozamát is. A
következő grafikon a radonkoncentráció és a vízhozam időbeli változását szemlélteti:
13.ábra A Szűcs-kút vízhozamának és radonkoncentrációjának időfüggése
Szembetűnő, hogy április közepén a magas vízhozam ellenére, a radontartalom már
alacsony volt, így lehet hogy a csapadék már önmagában képes volt ekkora csökkenést
okozni, viszont májusban volt mindkét érték minimuma, tehát lehetséges, hogy
kapcsolat van köztük. Abból, hogy csökkent a vízhozam, lehet arra következtetni, hogy
0
50
100
150
200
250
300
0
20
40
60
80
100
120
0 50 100 150
rad
on
kon
nce
ntr
áció
(Bq
/l)
vízh
oza
m (
cm3
/s)
Január eleje óta eltelt napok száma
vízhozam
radon
29
megváltoztak a felszín alatti áramlási viszonyok, mely befolyással van arra, hogy a víz
milyen típusú kőzeteken megy keresztül, mielőtt felszínre bukkanna. A talajvíz lejjebb
ereszkedik, így a felette lévő kőzeteken, melyeken előtte átlahadt volna, a továbbiakban
nem fog, tehát változik a vízbe oldódó anyagok minősége és mennyisége. Ez egy
lehetséges magyarázat az aktivitás csökkenésére.
6.2. Vizek radontartalmának és a talaj becsült radontartalmának kapcsolata
A Cmax=(M*ρ)/P képlettel,ahol M=fajlagos exhaláció (Bq/kg)
ρ= sűrűség
P=porozitás,
egy becslést tehetünk arra, mekkora lehet a talaj szemcséi közt a radon maximális
koncentrációja. A biotitos gránit mállásakor homokos-vályogos talaj keletkezik,
melynek átlagos porozitása 0,29 (Freiler Ágnes szakdolgozatából, a Soproni-hegység
talaja ugyanis analóg a Velencei-hegységével). A talajminták becsült maximális
radonkoncentrációját,
és a számításokhoz szükséges adatokat az alábbi táblázat tartalmazza:
11.táblázat Maximális radonkoncentrációk
Amint az látszik a vizek radontartalma egy nagyságrendbe esik a talajok becsült
maximális radontartalmával, tehát valószínű, hogy a térség forrásainak aktivitása
valóban a gránit alapkőzet nyomán, és a belőle képződött talaj miatt ilyen magas. Az
Alsó-csepegő kivételével azonban, a vizek értékei magasabbak, mint a talajok estében,
azaz radontartalmuk forrása nem kizárólagosan a talajgáz. A mélyben lehet, hogy
Talajminta Fajlagos
exhaláció
(Bq/kg)
Sűrűség
(kg/m3)
Porozitás Maximális
cRn
Vizek
radontartalma
(Bq/l)
SZKT 33,2 1126,1 0,29 128,9 165,4
ALT 46,5 933 0,29 149,6 119,4
ÉVAT 12,5 1036 0,29 44,7 128,2
ANGT 13,9 1352,4 0,29 64,8 129,4
30
nagyobb exhalációjú, s kisebb porozitású kőzet található, és a vízbe ennek repedésein
keresztül oldódik be a radon. A vékony talaj is arra utal, hogy az alapkőzet miatt magas
a radonkoncentráció, mivel Cmax mélységfüggő, tehát vékony talajokban nem tud
nagyságrendileg megnőni. Ahogy azt a 3.2.2. fejezetben említettem, az Alsó-csepegő
forrás az egyetlen, mely nem rendelkezik kifolyással, vize állóvíz, így az ott található
talaj radontartalma egyensúlyban van a víz radontartalmával.
6.3. Talajminták rádiumtartalma és fajlagos exhalációjuk
Vizek radontartalmát befolyásolja még, hogy mekkora a rádiumtartalmuk, illetve
hogy a különböző talajokból, mekkora valószínűséggel jut ki radon a környezetbe. Ezt
az értéket az exhalációs együttható adja meg. Minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb
a valószínűség. Értéke az ε= 𝑀
𝐴 képlettel számolható, tehát a fajlagos exhaláció
(Bq/kg) és a fajlagos aktivitás (Bq/kg) hányadosa. Az alábbi táblázat a talajminták
exhalációs együtthatóit tartalmazza, és a számításhoz szükséges adatokat.
Minta neve M (Bq/kg) A 226
Ra (Bq/kg) ε
SZKT 33,2 37 0,89
ALT 46,5 53,2 0,87
ÉVAT 12,5 42,4 0,29
ANGT 13,9 27,9 0,49
12.táblázat Fajlagos exhaláció (M), fajlagos aktivitás (A), exhalációs koefficiens
31
14.ábra Talajminták fajlagos exhalációja, fajlagos aktivitása , és exhalációs
együtthatója
A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében, ezt a 3 értéket egy oszlopdiagramon
ábrázoltam. Jól látható, hogy a legmagasabb exhalációs képességgel a Szűcs-kút és az
Alsó-csepegő forrás mellett vett talajminta rendelkezik. Ezek extrém nagy értékek,
melyek arra utalhatnak, hogy a talajszemcsék felületén rádiumkiválás lehetséges. A
Szűcs-kút esetében, ez a nagy érték nem meglepő, hisz itt mértem a legmagasabb víz-
radonkoncentrációt. A másik két talajminta exhalációs képessége, majdnem fele az
előzőeknek, de még így is kiemelkedően magasak. A talajok fajlagos Ra-aktivitása
nagyjából 30 és 50 Bq/kg közé esnek, melyek átlagosnak mondhatók, az átlagot
épphogy meghaladják, ám ezek is biztos hozzájárulnak a vizek aktivitásához.
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Szűcs-kút Alsó-csepegő Éva-forrás Angelika-forrás
M
Af
ε
32
7. Összefoglalás
Szakdolgozatom keretein belül a Velencei-hegység 4 forrásának (név szerint a
Szűcs-kút, Alsó-csepegő forrás, Éva-forrás és Angelika-forrás) radonkoncentrációját, és
a mellőlük származó talajok rádiumaktivitását vizsgáltam. A mintavételezéseket január
11-én, február 15-én, március 17-én, valamint május 6-án végeztem.Vizekből 4
sorozatot gyűjtöttem, összesen 24 mintát. Talajmintát mindenhonnan egyet-egyet
vettem.
Folyadékszcintillációs módszerrel meghatároztam a források átlagos radontartalmát,
majd megnéztem ezek időbeli változékonyságát. A Szűcs-kút átlagos
radonkoncentrációja 165,4 Bq/l, az Alsó-csepegő forrásé 119,4 Bq/l, az Éva-forrásé
128,2 Bq/l, az Angelika-forrásnál ez az érték pedig 149,4 Bq/l-nek adódott.
Megállapítható tehát, hogy a források kivétel nélkül magas radontartalommal
rendelkeznek. Ami az időbeli állandóságot illeti, mérsékelt csökkenést mindegyiknél
tapasztaltunk, a Szűcs-kút esetében pedig 60%-os visszaesést a januári aktivitáshoz
képest.
A gamma-spektroszkópiás mérések eredményeként megállapítható, hogy a talajok
rádiumtól származó fajlagos aktivitása csak kicsit magasabb az átlagnál. Ez a Szűcs-kút
esetében 37 Bq/kg, az Alsó-csepegő forrásnál 53,2 Bq/kg, az Éva-forrásnál 42,4 Bq/kg,
az Angelika-forrásnál pedig 27,9 Bq/kg.
A talajok exhalációs együtthatója 29-89% között változik, melyek nagyon magasnak
mondhatók, a pórusokban lévő radon igen hatékony módon képes kikerülni a
környezetbe.
Meghatároztam a talajok becsült maximális radontartalmát, s ezt összevetettem a
vizek radontartalmával. A becsült értékek alacsonyabbak voltak annál, mint amiket
vizek esetében mértem, az Alsó-csepegő forrás kivételével.
Összességében elmondható a Velencei-hegység forrásairól, hogy az egészségügyi
határértéket meghaladó radontartalommal rendelkeznek, s ehhez az értékhez jelentősen
hozzájárulnak a nagy exhalációs képességű talajok, de nem kizárólagos módon,
ugyanis valószínűleg közrejátszik az alapkőzet is.
33
Irodalomjegyzék
1.BARADÁCS ESZTER MÓNIKA doktori disszertációja : Hévizek és ásványvizek radon-,
és rádiumtartalma, Debreceni Egyetem 2002
2. BÁRDOSSY GYÖRGY : Nukleáris energia, készletek, kutatás, kitermelés
3. BORÁROS VIOLA szakdolgozata : A permi vörös homokkő radonkibocsátásának
vizsgálata a Balaton-felvidéken, ELTE Atomfizikai Tanszék 2006
4. CSORBA OTTÓ : A kozmikus sugárzás vizsgálata, ELTE egyetemi laboratóriumi
jegyzet 2004
5. EDDLING C : Lung cancer and smoking in a group of iron ore miners –American
Journal of Industrial Medicine, pages 191-199, 2007
6. FRANCESCO BOCHICCHIO : The radon issue :Considerations on regulatory approaches
and exposure evaluations on the basis recent epidemilogoical results, pages 1561-1564,
2008
7: DR. FRISNYÁK SÁNDOR : Magyarország földtana, Tankönyv Kiadó, 1988, 236-237.o
8. HORVÁTH ISTVÁN-DARIDÁNÉ TICHY MÁRIA-DUDKO ANTONYINA-GYALOG LÁSZLÓ-
ÓDOR LÁSZLÓ : A Velencei-hegység és a Balatonfő földtana, Magyar Állami Földtani
Intézet, 2004, 16. o, 26-34.o, 133-136.o.
9: HOLÉNYI LÁSZLÓ : Velencei-tó, Velencei hegység Útikalauz, Sport Lap-, és
Könyvkiadó 1969
10. JOBBÁGY VIKTOR DOKTORI DISSZERTÁCIÓJA : NORM anyagok radionuklid
koncentrációját és emanációját befolyásoló paraméterek vizsgálata építőipari
felhasználhatóság szempontjából, Pannon Egyetem 2007
11. KISS ÁRPÁD ZOLTÁN: Fejezetek a környezetfizikából, Kossuth Egyetemi kiadó,
Debrecen, 2003
12. KÖTELES GYÖRGY: Radon a környezetünkben – Fizikai szemle 1994/6
13. MARX GYÖRGY: Atommag-közelben, Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged 1996
14. MÓCSY I.-NÉDA T. –SZACSVAI K.: Ásvány és termálvizek terápiás alkalmazása és az
abból adódó dózisok
15. NAGY H. TDK dolgozata : Környezettudományi vizsgálatok az egykori mecseki
uránbánya környékén, ELTE Atomfizikai Tanszék, 2008
16. SAMUELSSON L. : Radon a lakásban Fizikai Szemle 1990/5 138.o
34
17. SOMLAI J.- TARJÁN S.- KANYÁR B. : A bomlás virágai – Energia Klub
Környezetvédelmi egyesület 16.o, 1999
18. TARSOLY P. : Gyapjuzsákbarlangok a Velencei-hegységben, 2010
19. TÓTH E. : Radon a magyar falvakban, Fizikai Szemle 1999/2
20. VÉRTES A. : Marie Curie és a kémia éve- Magyar Tudomány, 2010
21. VINCZE P.: Általános földtan és gyakorlat 3., NymE-EMK Földtudományi Intézet,
Kézirat, Sopron, 2006
35
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek Dr. Horváth Ákosnak, hogy
szakértelmével, munkásságával segítségemre volt szakdolgozatom elkészítésében.
Köszönettel tartozom Freiler Ágnesnek, hogy segítségemre volt a mérések és
kiértékelésük megértésében.
Szeretném megköszönni Boginak, Daninak, és anyának hogy elkísértek a
mintavételekre.
Köszönöm Fanninak, Pimpinek és Sárának a sok türelmet.
36
Melléklet
Mintavételi jegyzőkönyv
37
Dvorszki Rita
Mintavétel időpontja: 2013. január 11 péntek
Helyszín: Velencei-hegység Sukorói források
Minta kódja
Mintavételi pont neve
GPS koordináta
Mintavétel ideje
radon konc. Bq/l
Mintavétel körülményei Vízhozam (cm3/sec)
SzK1A
Szűcs-kút
E 615532 N 211723
10:16
208±11
Piros csap megnyitása után, 2:30 perc kifolyatási idő elteltével, fecskendővel 10 ml mintát vettünk a
csapból folyó vízből minél mélyebbről, majd a szcintillátorral feltöltött küvettába fecskendőztük.
103,8
SzK1B
10:23
210±11
7 perc kifolyatási idő után az előzővel megegyező módon. Talajmintát ezt követően vettünk
közvetlen a kút mellől, a felső réteg eltávolítása után. Vízhozamot 0.5 l-es pet palack és stopper
segítségével mértünk.
Ang1A
Angelika-forrás
E 614455 N 212456
11:36
185±11
Mederrendezés után (11:32), a víz folyási sebessége megnövekedett, majd 10 ml mintát vettünk a forrás szájánál, fecskendővel kövön
kívüli pangó vízből 5 cm mélyről, és a küvettába helyeztük.
-
Ang1B
11:45
164±10
A mintavétel az előzővel megegyező módon történt 11 perc elteltével. Talajmintát a vízfolyás
medre mellett vettünk közvetlen, a felső humuszos réteg eltávolítása után
- Alsó-csepegő
E 615289 N 211435
- - Vizet nem találtunk, talajmintát az út mellől
vettünk, a felső réteg eltávolítása után 12:35-kor.
0
- Felső-csepegő
(Éva-forrás)
E 615144 N 211474
- - Vízhozam szintén nulla, talajmintát 12:30-kor
vettünk.
0
Mintavételi jegyzőkönyv
38
Dvorszki Rita
Mintavétel időpontja: 2013. február 15 péntek
Helyszín: Velencei-hegység Sukorói források
Minta kódja
Forrás Mintavétel ideje
Radonkonc. (Bq/l)
Vezetőképesség (µS)
T(˚C)
pH vízhozam (cm3/s)
Körülmények
Al 2
Alsó-csepegő
15:29
153±9,2
4,6*102
6,5
6,94
-
Fecskendővel 10 ml mintát vettünk, kb 5 cm mélyről, majd a szcintillátorral feltöltött küvettába helyeztük.
SzK
Szűcs-kút
14:47
270,6±13,4
4,5*102
7,9
6,86
77
Érkezésünkkor a csap nyitva volt, mintavételkor a fecskendőt minél mélyebbre helyeztem a csapban.
Ang2A
Angelika-forrás
16:21
156,2±9,3
5,3*102
9
6,29
-
A forrás szájánál vettem mintát, kövön kívüli pangó vízből 5 cm mélyről
Ang2B
16:35
139,3±8,6
Mintavétel negyed óra elteltével az előzővel megegyező módon.
- Éva-forrás - - - - - 0 A forrás mintavételre alkalmatlan volt.
Mintavételi jegyzőkönyv
39
Dvorszki Rita
Mintavétel időpontja: 2013. március 17 vasárnap
Helyszín: Velencei-hegység Sukorói források
Minta kódja
Mintavételi pont neve
Mintavétel ideje
radon konc. Bq/l
Mintavétel körülményei
vezetőképesség
(µS)
T (°C) pH Vízhozam (cm3/sec)
SzK3A
Szűcs-kút
11:53 96,3±6 Érkezésünkkor a csap nyitva volt, így külön kifolyatsái idő nélkül 10 ml
mintát vettem kétszer 10 perc időkülönbséggel.
4,8*102 6,9 7,5
109,5 SzK3B 12:03 105,4±6,4
Ang3A
Angelika-forrás
13:20
153,2±8,3 Semmi szokatlant nem észleltünk, mintavételel az előző alkalommal
teljesen megegyező módon történt, 2 mintát vettem a forrás szájánál 10 perc
elteltével.
4*102 7,9 6,62
- Ang3B
13:30
122±6,7
Al3A Alsó-csepegő
12:27 125,3±7,2 A múltkorihoz képest még bővizűbb volt, két mintát vettem 10 perc
különbséggel. 3,7*10
2 7 7,3 - AL3B 12:37 128,3±7,3
Éva3A
Éva-forrás
12:43 127,8±7,3 A sok csapadéknak köszönhetően, végre innen is tudtam mintát venni, miután ásóval kicsit kitakarítottam a forrás medrét, két mintát vettem 11
perc különbséggel
5,9*102 6,7 6,8
- Éva3B 12:54 132,9±7,5
Mintavételi jegyzőkönyv
40
Dvorszki Rita
Mintavétel időpontja: 2013. május 6 hétfő
Helyszín: Velencei-hegység Sukorói források
Minta kódja
Mintavételi pont neve
Mintavétel ideje
radon konc. Bq/l
Mintavétel körülményei
vezetőképesség
(µS)
T (°C) pH Vízhozam (cm3/sec)
SzK4A
Szűcs-kút
17:00 - Érkezésünkkor a csap zárva volt, 2 perc kifolyatási idő után két mintát vettem.
Sajnos az egyik a szállítás során „elveszett”
47,8 SzK4B 17:03 81,5±6,3
Ang4A
Angelika-forrás
17:56
146±8,9 Minden a megszokott módon zajlott, két vízmintát vettem 4 perc
különbséggel
- Ang4B
18:00
128,6±8,2
Al4A Alsó-csepegő
17:22 78,3±6,1 Két vízmintát vettem 3 perc időkülönbséggel, sajnos a szállítás
során itt is elveszett az egyik mintám. -
AL4B 17:25 -
Éva4A Éva-forrás
17:31 128,5±8,3 Szerencsére még bővízűbb volt a forrás mint eddig, két mintát vettem 2 perc
különbséggel.
- Éva4B 17:33 123,7±8,1