Upload
others
View
5
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Az uralkodó
Az
ur
al
ko
dó
JOE ABERCROMBIE
JOE
AB
ER
CR
OM
BIE
JOE ABERCROMBIE
Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomá-dok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagy-hatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövéseterítette le.Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen,görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azon-ban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatábaindul, melyre halott apja helyett vezeti népét. De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társaiközül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen odavezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…
az 1974. év utolsó napján született az angliai Lan-casterben egy irodalomtanár és egy szociológusgyermekeként. Gyermekkora legnagyobb részételképzelt világokban töltötte, és mire az iskoláivalvégzett, nagy gyakorlatot szerzett a képzelgésben.A nagyvárosba költözött, megtanult jó teát főzni,és vágó lett belőle a televíziónál. Dokumentum-filmeket s koncertfilmeket készített, többekközött az Iron Maidenről és a Coldplayről. De azéj sötétjében tovább képzelgett – így születettmeg 2006-ban első regénye, A penge maga. Mamár főállásban képzeleg az angliai Bath-ban, ahola feleségével, Lou-val, és három gyermekükkel,Grace-szel, Eve-vel és Teddyvel él.
George R. R. Martin
a Trónok harca írója
Fot
ó: L
ou A
berc
rom
bie
www.athenaeum.hu 3490 Ft
half_tabla_Layout 1 2/24/15 1:47 PM Page 1
JOE A BERCROMBIE
HALFA
KINGAz uralkodó
AT HE NA EU M
halfaking001-.indd 3 2015.02.23. 14:35
Grace-nek
…hiszen a józan észnél
hívebb barátot
bajosan lel bárki.
Részlet A Fenséges beszédéből, a Hávamálból
tAndoRi dezső FoRdításA
halfaking001-.indd 5 2015.02.23. 14:35
I. A FEKETE TRÓN
halfaking001-.indd 7 2015.02.23. 14:35
a F e k e t e t r ó n 9
a k ö z java
METSZŐ, VIHAROS SZÉL FÚJT A ZON A Z
estén, amikor Yarvi megtudta, hogy király lett.
Legalábbis fél király.
A gettföldiek fürkésző szélnek nevezték ezt a
süvítést, mert kikutatott és megtalált minden
keskeny rést, minden apró kulcslyukat, és Tenger Anya cson-
tig hatoló, fagyos leheletével töltötte meg a szobát, bármilyen
szorosan bújtak is össze az emberek, és bármilyen magasra
is rakták a tüzet.
Tépte Gundring anya kamrája szűk ablakainak tábláit is,
rázta még a vasalt ajtót is. Játszadozott a tűzhelyen lobogó
lángokkal, azok pedig mérgükben sercegve, pattogva ágaskod-
tak és lobbantak felé, közben pedig táncoló árnyat vetítettek a
falra: a gyökér fekete képét, amit Gundring anya a két göcsös
ujja között tartott a magasba.
– Hát ez?
A növény leginkább csak egy sárgöröngyre hasonlított, de
Yarvi tudta, hogy nem az.
halfaking001-.indd 9 2015.02.23. 14:35
10 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó
– Feketenyelvgyökér.
– És mire használja ezt a miniszter, hercegem?
– A miniszter reméli, hogy ezt nem kell használnia soha.
Főzete színtelen, szagtalan és íztelen, de az egyik legerősebb
méreg.
Gundring anya félretette a gyökeret.
– Néha a miniszternek sötét és veszélyes tettekhez kell fo-
lyamodnia.
– Hogy megtalálja a kisebbik rosszat – bólintott Yarvi.
– És a köz javát szolgálja. Öt kérdésre öt helyes választ ad-
tál. – Gundring anya elismerő pillantást vetett a fiúra, Yarvi
pedig elpirult a büszkeségtől. Gettföld miniszterének elisme-
rése nehezen kiérdemelt és értékes kincs volt. – A miniszteri
vizsgán ennél könnyebb kérdéseket kapsz majd.
– A vizsga… – Yarvi idegesen dörzsölni kezdte a rossz ke-
zének görbe tenyerét az ép hüvelykujjával.
– Sikerülni fog.
– Ezt nem tudhatod biztosan.
– A miniszter mindig kételkedik…
– De mindig magabiztosnak tűnik – fejezte be a mondatot
a nő helyett a fiú.
– Látod? Ismerlek én! – Ez igaz is volt. Senki sem ismerte
Yarvit olyan jól, mint Gundring anya, még a saját családtagjai
sem. Azok főleg nem. – Az összes tanítványom közül a te eszed
vág a legjobban. Már az első kérdéssor után átmész a próbán.
– És nem leszek Yarvi herceg többé. – A fiú nem érzett mást
a gondolattól, csak megkönnyebbülést. – Nem lesz többé csa-
ládom, sem hercegi örökségem.
halfaking001-.indd 10 2015.02.23. 14:35
a F e k e t e t r ó n 11
– Yarvi testvér leszel, a családod pedig a miniszterek rend-
je. – Gundring anya elmosolyodott, a tűz fénye megtalálta a
ráncokat a szeme körül. – Az örökséged pedig a növények, a
könyvek és a halk szó lesznek. Ismered a múltat, jó tanácsot
adsz, gyógyítasz és igazat szólsz, tudod a titkokat, és elsimítod
az utat Béke Atya előtt, ahogyan én igyekeztem. Ennél pedig
nincsen nemesebb munka, bármit ordítoznak is a gyakorló-
téren az izomagyú bolondok.
– Azért a gyakorlótéren közöttük állva elég nehéz figyelmen
kívül hagyni azokat az izomagyú bolondokat.
– Ha! – Gundring anya felszívta a nyálát, és a tűzbe köpött.
– Ha leteszed a próbát, neked már csak betört fejet kötözni
kell oda menned, amikor eldurvul a játékuk. Egy nap pedig
majd tiéd lesz a botom. – Fejével a falnak támasztott, hosszú,
vastag fejű és lefelé vékonyodó, rovátkolt elfacél bot felé intett.
– Egy nap a Fekete Trón mellett ülsz majd, mint Yarvi atya.
– Yarvi atya! – A fiú megborzongott a gondolattól. – Nem
vagyok elég bölcs ahhoz. – Úgy értette, nem elég bátor hozzá,
de nem volt elég bátor, hogy ezt bevallja.
– A bölcsesség tanulással megszerezhető, hercegem.
Yarvi a tűz fényébe emelte nyomorék kezét.
– És mi van a kezemmel? Az is megszerezhető tanulással?
– Egy kéztől valóban megfosztottak téged az istenek, de
adtak helyébe több, ritkább javat.
A fiú keserűen felkacagott.
– A szép énekhangomra gondolsz?
– Arra is, miért ne? És az éles eszedre, az együtt érző kész sé-
gedre, és az erődre. Ez nem az az erő, ami egy királyt naggyá
halfaking001-.indd 11 2015.02.23. 14:35
12 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó
tesz, de olyan, ami egy kiváló miniszternek kell. Yarvi, téged
megérintett Béke Atya ujja. Soha ne feledd: erős férfiból sok
van, bölcsből csak kevés.
– Biztosan ezért alkalmasabbak a nők miniszternek.
– És ezért főznek finomabb teát. – Gundring ajkához emelte
a csészét, amit Yarvi minden este odavitt neki, belekortyolt a
teába, és újra elismerően bólintott. – De neked a teafőzéshez
is nagy tehetséged van.
– Ez ám a hősi feladat! De gondolom, nem dicsérsz majd
ennyit, amikor Yarvi hercegből Yarvi testvérré változom.
– Dicsérlek, ha megérdemled. Ha nem, akkor pedig farba
billentelek.
Yarvi felsóhajtott.
– Van, ami soha nem változik.
– Most lássuk a történelmet! – Gundring anya levett egy
vörösen és zölden csillogó kövekkel kirakott gerincű könyvet
a polcról.
– Most? Mikor reggel Nap Anyával kell kelnem, hogy meg-
etessem a galambjaidat? Reméltem, hogy kialhatom magam,
mielőtt…
– Majd hagylak aludni, ha letetted a vizsgád!
– Úgysem fogsz.
– Nem, tényleg nem foglak. – A nő megnyalta az ujja be-
gyét, és lapozott. A régi papír ropogott a könyvben. – Mondd
meg nekem, hercegem, hány darabba törték az elfek az istent?
– Négyszáz és kilenc darabba. Így lett a négyszáz alsó isten,
a hat felső isten, az első férfi és az első nő, valamint a Halál,
halfaking001-.indd 12 2015.02.23. 14:35
a F e k e t e t r ó n 13
aki a végső ajtót őrzi. De ez inkább az imamondó dolga, nem
a miniszteré!
Gundring anya csettintett egyet a nyelvével.
– A miniszter dolga minden tudás, mert amiről nem tudsz,
azt befolyásolni sem tudod. Sorold fel a hat felső istent!
– Tenger Anya és Föld Atya, Nap Anya és Hold Atya, Há-
ború Anya és…
Ekkor kivágódott az ajtó, a fürkésző szél betolult a terem-
be, a tűzhelyben a lángok éppen olyan hirtelen megugrottak,
mint ahogy Yarvi ijedtében, a táncoló lángjuk megcsillant a
polcokon álló száz meg száz fiolán és poháron. A lépcsőn egy
széles vállú alak dübörgött felfelé, mögötte úgy lengtek a szá-
radni kiaggatott növények, mint az akasztott emberek a fán.
Yarvi nagybátyja volt az, Odem. Haját az esővíz a homlo-
kára tapasztotta, mellkasa zihált. Tágra nyílt szemét a fiúra
meresztette, és kinyitotta a száját, de nem jött ki szó a torkán.
Yarvinak nem volt szüksége a híres együttérzőkészségére,
hogy lássa: a férfi rossz híreket hozott.
– Mi történt? – kérdezte rekedten. A torkát elszorította a
félelem.
Nagybátyja térdre ereszkedett, kezével megtámaszkodott a
ragacsos szalmán, lehajtotta a fejét, és reszelős hangon, hal-
kan egyetlen szót szólt csak.
– Királyom!
Yarvi pedig tudta, hogy az apja és a bátyja meghalt.
halfaking001-.indd 13 2015.02.23. 14:35
14 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó
k ö t e l e s s é g
NEM TŰNTEK HALOTTNAK.
Csak nagyon fehérek voltak, kiterítve a hideg kő-
asztalon, a hideg szobában, vállig felhúzott ha-
lotti lepel alatt, csillogó, csupasz karddal a mell-
kasukon. Yarvi azt várta, hogy a bátyja elhúzza a
száját álmában, hogy az apja kinyitja a szemét, és az ismerős,
rosszalló tekintetével végigméri őt. De hiába várta, és hiába
várná már örökké.
A Halál kinyitotta előttük a végső ajtót, amin keresztül még
soha senki nem tért vissza.
– Hogyan történt? – szólalt meg Yarvi anyja az ajtóban.
A hangja határozott és erős volt, mint mindig.
– Tőrbe csalták őket, királyném – válaszolta morogva
Odem.
– Nem vagyok már királyné.
– Hát persze… sajnálom, Laithlin.
Yarvi kinyújtotta a kezét, és megérintette az apja vállát.
Hideg volt, nagyon hideg. Azon gondolkodott, mikor érin-
halfaking001-.indd 14 2015.02.23. 14:35
a F e k e t e t r ó n 15
tette meg utoljára őt, ha egyáltalán hozzáért valaha életében.
A legutóbbi komolyabb beszélgetésükre még emlékezett, pedig
az is hónapokkal azelőtt történt.
A férfi sarlót és fejszét forgat, mondta neki akkor az apja.
A férfi evezőt húz és csomót szorít. De ami a legfontosabb:
a férfi tartja a pajzsot. Csatasorban áll. Nem hagyja el a
szárnysegédjét. Milyen férfi az, aki ezekre nem képes?
Nem én akartam fél kezet, vágta rá Yarvi, és újra, mint oly
sokszor, a szégyen és a harag közötti kopár mezsgyén találta
magát.
Nem én akartam fél fiat!
És most Uthrik király halott volt, a sebtében bevett Kirá-
lyi Fejpánt pedig már Yarvi homlokára nehezedett, méghoz-
zá sokkal nagyobb súllyal, mint az a vékony aranygyűrűtől
elvárható lett volna.
– Azt kérdeztem, hogyan haltak meg! – szólt a fiú anyja.
– Béketárgyalásra mentek Grom-gil-Gormhoz.
– Az átkozott vanszternéppel soha nem köthetünk békét
– hallatszott Laithlin Választott Pajzsának, Huriknak dörgő
hangja.
– Bosszút kell állnunk – jelentette ki Yarvi anyja.
A fiú nagybátyja viszont igyekezett csendesíteni a közelgő
vihart.
– Gyászolni azért csak van idő – szólt. – A főkirály megtil-
totta a nyílt háborúskodást, amíg…
– Bosszút akarok! – A nő hangja éles és csikorgó volt, akár
az egymáson őrlődő üvegszilánkoké. – Villámgyorsat és tűz-
forrót.
halfaking001-.indd 15 2015.02.23. 14:35
16 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó
Yarvi a bátyja holttestére pillantott. Ő villámgyors volt, és
tűzforró. Már nem az. Erős, szögletes áll, vastag nyak, az ap-
jáéhoz hasonló, fekete szakáll első nyomai már az arcán. Nem
is különbözhetett volna jobban Yarvitól, a fiú mégis úgy gon-
dolta, a bátyja szerette őt a maga durva módján, még akkor
is, ha a vállveregetése csak kis híján volt hátba verés. Olyan
szeretettel tekintett őrá, amit azok iránt érez az ember, akik
örökké gyengébbek, alávalóbbak nála.
– Bosszút! – dördült fel Hurik. – A vanszternép megfizet
ezért!
– Fenébe a vanszternéppel! – vágta rá Yarvi anyja. – A sa-
ját népünket kell engedelmességre bírnunk. Meg kell mutat-
nunk nekik, hogy az új királyuk kemény, akár az acél. Ha a
nép boldogan térdepel már előtte, akkor gyászolhatsz majd,
míg Tenger Anya megárad a könnyeidtől.
Yarvi nagybátyja gondterhelten felsóhajtott.
– Legyen hát bosszú! De vajon ő készen áll? Nem harcosnak
való ő, Laithlin, és…
– Harcolnia kell, akár készen áll, akár nem – közölte hatá-
rozottan a fiú anyja. Yarvi már megszokta, hogy az emberek
úgy beszélnek róla a jelenlétében, mintha nemcsak nyomorék,
de süket is lenne. Úgy tűnt, ezen a szokásukon az sem változ-
tatott, hogy most hirtelen hatalomra került. – Készíts elő egy
nagyszabású rablóhadjáratot!
– Hol támadjunk? – kérdezte Hurik.
– Csak az számít, hogy támadjunk. És most hagyj magunk-
ra!
halfaking001-.indd 16 2015.02.23. 14:35
a F e k e t e t r ó n 17
Yarvi hallotta, hogy az ajtó becsukódik, majd az anyja lép-
tei kopogtak a hideg kőpadlón.
– Ne sírj! – szólt rá a nő, a fiú pedig csak ekkor vette észre,
hogy a szeme könnyben úszik. Megtörölte, szipogott egyet, és
elszégyellte magát. Gyakran szégyellte el magát.
Az anyja megmarkolta a vállát.
– Húzd ki magad, Yarvi!
– Elnézést kérek – mondta, és igyekezett kidülleszteni a
mellét, ahogyan a bátyja düllesztett volna a helyében. Gyak-
ran kért elnézést is.
– Te vagy a király! – Laithlin megigazította a fia ferde kö-
pönyegcsatját, megpróbálta lesimítani szőke, rövidre vágott,
mégis mindig kócos hajfürtjeit, majd hűvös ujjával megérin-
tette az arcát. – Egy király sosem kér elnézést. Fogd az apád
kardját! Neked kell vezetned a hadjáratot a vanszternép ellen!
Yarvi nyelt egyet. Már a hadjárat gondolatától is rettegés
töltötte el, nemhogy még vezessen is egyet!
Odem valószínűleg látta a rémületet az arcán.
– Én leszek a szárnysegéded, királyom. Mindig melletted
állok majd, pajzsom készenlétben. Megteszem, amit tudok,
hogy segítselek.
– Köszönöm neked – motyogta Yarvi. Ő nem akart mást,
csak elutazni Skekenlakba, letenni a miniszteri vizsgát, és ár-
nyak közé húzódva élni az egész életét. Nem a középpontban,
a fényben, ahová most lökték. De ez a reménye szertefoszlott,
szétmállott, mint a rosszul kevert habarcs.
– Először rajtaütsz Grom-gil-Gormon, bosszúból azért,
halfaking001-.indd 17 2015.02.23. 14:35
18 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó
amit tett, azután pedig feleségül veszed az unokatestvéredet
– jelentette ki Laithlin.
A fia szóhoz sem jutott, csak bámult anyja acélkék szemé-
be. Kissé felfelé, mivel a nő valamivel még mindig magasabb
volt nála.
– Tessék?
Laithlin ujjai, amelyek eddig finoman simogatták az arcát,
most keményen megszorították az állát.
– Figyelj rám, Yarvi, figyelj jól! Most te vagy a király. Egyi-
künk sem ezt akarta, de ez a helyzet. Minden reményünk
benned van, te pedig a szakadék szélén egyensúlyozol. Az
emberek nem tisztelnek. Kevés a szövetségesed. Össze kell
fognod a családunkat, ehhez pedig feleségül kell venned Odem
lányát, Isriunt, ahogyan a bátyád tette volna. Megbeszéltük,
megegyeztünk.
Yarvi nagybátyja, Odem azonnal igyekezett a fagyos kije-
lentést feloldani a melegségével.
– A legnagyobb örömömre szolgálna, királyom, ha apósod-
ként állhatnék melletted, és a családjaink örökre egyesülné-
nek.
A fiúnak feltűnt, hogy Isriun érzelmeiről senki sem szólt
egy szót sem. Ahogyan az övéiről sem.
– De…
Az anyja összevonta a szemöldökét. Yarvi látott már hősöket
összerezzenni ettől a tekintettől, és ő nem volt hős.
– Engem feleségül ígértek Uthil nagybátyádhoz, akinek
fegyverforgató tehetségéről még ma is mesélnek a harcosok.
Ő volt a trón várományosa… – hangja elcsuklott, mintha fájt
halfaking001-.indd 18 2015.02.23. 14:35
a F e k e t e t r ó n 19
volna erről beszélnie. – Amikor őt elnyelte Tenger Anya, és
üres sírhelyet emeltek neki a parton, hozzámentem helyette
az apádhoz. Elfojtottam az érzéseimet, és megtettem a köte-
lességemet. Ahogyan most neked kell.
Yarvi újra megnyerő külsejű bátyjának holttestére pillan-
tott, és az jutott eszébe, vajon hogyan képes az anyja ilyen
hideg fejjel tervezni a jövőt, amikor férje és fia ott fekszenek
kiterítve előtte.
– Te nem is siratod őket?
Laithlin arca hirtelen grimaszba rándult. A szépség és elő-
kelőség gondosan felöltött álarca egy pillanatra lehámlott róla,
az ajka megfeszült, a szeme kifordult, nyakán kidagadtak az
izmok. Yarvi egy szörnyű pillanatig nem tudta, hogy az anyja
meg fogja-e őt ütni, vagy zokogva összeroskad, de képtelen
lett volna eldönteni, melyik lehetőség riasztja jobban. Laithlin
remegve mély levegőt vett, hátrasimította egy arany hajfürtjét,
és máris a régi önmaga volt.
– Legalább egyikünk legyen férfi! – mondta, majd ezzel a
felséges megjegyzéssel megfordult, és kivonult a teremből.
Yarvi ökölbe szorította a kezét. Az egyiket legalábbis, má-
sik kezén pedig a hüvelykujját a másik ujjának görbe csonk-
jához nyomta.
– Köszönöm a bátorítást, anyám!
Gyakran volt mérges. De mindig csak akkor, amikor már
nem vette hasznát az indulatának.
Hallotta, hogy a nagybátyja közelebb lép hozzá, és halk,
nyugodt hangon megszólal, mintha egy félénk csikót akarna
megnyugtatni.
halfaking001-.indd 19 2015.02.23. 14:35
20 H a l F a k i n g – a z u r a l k o d ó
– Tudod, hogy az anyád szeret téged.
– Biztos vagy ebben?
– Erősnek kell lennie. Érted és az országért. Az apád em-
lékéért.
Yarvi az apja holttestéről a nagybátyjára nézett. Nagyon
hasonlítottak, mégis teljesen különbözőek voltak.
– Hála az isteneknek, hogy legalább te itt vagy – mondta.
A torka elszorult a gondolattól, hogy a családjának legalább
egy tagja az ő pártját fogta.
– Sajnálom, Yarvi. Őszintén sajnálom. – Odem a fiú vállá-
ra tette a kezét, szemében könny csillogott. – De Laithlinnek
igaza van. Azt kell tennünk, ami a legjobb Gettföld számára.
Az érzéseinket pedig el kell fojtanunk.
Yarvi kétségbeesetten felsóhajtott.
– Tudom.
Hiszen elfojtotta az érzéseit, mióta az eszét tudta.
halfaking001-.indd 20 2015.02.23. 14:35