A Totalis VHD Hasznalata-V2.0

8/20/2019 A Totalis VHD Hasznalata-V2.0

http://slidepdf.com/reader/full/a-totalis-vhd-hasznalata-v20 1/17

A totális VHD (virtual hard disk). Használd a Windows-t másképpen.

I. Bevezetés

A totális VHD egy új szemlélet arról, hogy ne az évtizedek óta megszokott módon, direktben a merevlemezről használjuk aWindows-t, hanem használjuk kizárólag VHD konténerből. Ezen nagyon hatékony és praktikus módszer bevezetésének lépéseittárgyaljuk most meg.

A totális VHD használatához alap esetben nem szükséges semmilyen külső program. Minden benne van a Windows-ban,Windows parancsokat használhatunk, és az említet alap esetben ezek tökéletesen elégségesek. Nem kell hozzá semmi, csakelhatározás, és ennek a dolgozatnak az elolvasása!

Miért jó nekünk a totális VHD? Mert általa egy átlátható, könnyen menthető, és visszaállítható, egymás mellett több példányban

futtatható, rugalmasan méretezhető

operációs rendszert kapunk.A totális VHD használatán azt értjük, amikor a számítógépünk operációs rendszerei, kizárólag csak VHD konténerből indulnak.Hihetetlen előnyökkel jár a használata, egy minimális, a gyakorlatban nem is érzékelhetően lassabb lemezkezelés árán.

Egy tipikus totális VHD-t használó egy winchesteres, vagy SSD-s rendszer, gyökér könyvtára ilyen elegánsan néz ki. Nincs kuszaátláthatatlan könyvtárstruktúra, hanem helyette minimális számú könyvtár, és néhány nagyméretű konténer:

Itt a „D:” a valódi fizikai háttértár, ahol a VHD konténereket tároljuk, és a „C:”, pedig változó, mindig az aktuális VHD belseje,amiről indítottuk az operációs rendszert. Látszik, hogy fizikai háttértárunk, (a „D:”) mennyire egyszerű és átlátható szerkezetű lesz a totális VHD használatával, pedig itt ráadásul négy különböző operációsrendszer van telepítve, ami lehet különböző, vagyegy másolati példány. Ezeket tetszőlegesen használhatjuk egymás után, attól függően, hogy mi a konkrét feladat.

Ebben a dolgozatban a Microsoft Virtual Hard Disk-et értjük VHD-n. A Microsoft sok éve bevezette a VHD használatát, de acélirányos virtuális környezetet leszámítva, általános használata nem terjedt el. Ezzel szemben, a sokmillió lokális gépen is kitudjuk használni a benne rejlő hihetetlen potenciált, csak egy kicsit meg kell barátkozni egy új, szokatlan, de nagyon logikusmunkarenddel.



A VHD kívülről nézve, egy nagyméretű, VHD kiterjesztésű fájl. Bizonyos mértékben hasonlít egy ISO fájlra. Az operációsrendszerünket tartalmazó VHD, pedig egy boot-olható ISO-hoz, de leginkább egy LIVE DVD-ről készített ISO-hoz hasonlít.

A szemléltetés képen, a címben szereplő totális VHD használat úgy írható le, mintha több DVD meghajtó lenne beszerelve aszámítógépünkbe, (akár 5-6), és a merevlemezen nem lenne operációs rendszer. Emiatt csak DVD-ről tudunk boot-olni.Mindegyik DVD-ben lenne egy indítható, általunk összeállított LIVE DVD, amik egyenként más operációs rendszer verzióttartalmaznak. Igény szerint eldöntjük, hogy melyikről fogunk boot-olni, és így különböző feladatokat tudunk elvégezni. Az összesLIVE DVD-ről indított rendszer, a merevlemezen lévő közös adatelérést használja, mint külső adatpartíciót. Természetesen, ha

konkrét feladat úgy kívánja, mindegyiknek lehet külön adattárolási helye.Ha a fájl hasonlattól eltekintünk, mármint a VHD, és az ISO is egy fájl, akkor funkcionálisan egy még szemléletesebb példávalélve, jobban érzékeljük a működését, mivel a DVD-re nem lehet menet közben írni (vagy csak nagyon körülményesen):

Legyen egy korszerű alaplapunk, amely BIOS szinten (UEFI) kezeli az USB3-at, vagyis tudunk USB3-ról boot-olni. Legyen négydarab 64 gigabájtos gyors USB3 pendrive-unk, és mivel az alaplap 4 darab USB3 portot tartalmaz, így mindegyikre jut egy.Telepítsük a Windows-t, és az alkalmazásainkat az egyik gyors USB3-as pendrive-ra, boot-olható formában. Ugyan így járjunk ela többi pendrive esetében is, ahol le lehet másolni az előzőt, vagy egy egészen másmilyent telepítünk, tetszés szerint. Amerevlemezen most sincs operációs rendszer, csak adat, ezért most is csak pendrive-ról boot-olhatunk. Bedugjuk mind a négytelepített, felprogramozott pendrive-ot, és az egyikről boot-olunk. Ugyanúgy fogunk tudni dolgozni, mint egy hagyományosmerevlemezes esetben, csak sokkal nagyobb szabadságfokkal. Nemcsak tetszőleges teszteket hajthatunk végre a tesztelendő

rendszer másolati példányával, hátrányos következmények nélkül, hanem ha duplikáljuk a fontos pendrive-okat, és biztonságoshelyre tesszük, akkor a biztonsági mentést is megoldottuk.

Tehát a példánál maradva, az operációs rendszert tartalmazó VHD konténer, egy fájlban tárolt, boot-olható USB3-as pendrive. Ésvalóban, funkcionálisan teljes mértékben megegyezik vele. Ha a Windows Intézőben egy mount-olt VHD-ba lépünk, aminek egysima meghajtó betű jele van, nem fogjuk tudni megkülönböztetni egy behelyezett USB pendrive-tól.

A totális VHD-tól függetlenül, alapvető munkaszervezési szempontnak kellene lennie, hogy adataink ne ömlesztve legyenek azoperációs rendszert tartalmazó partíción, hanem kerüljenek egy másik adatpartícióra.

Rengeteg problémától szabadulunk meg, ha ezt követjük, és nem a kényelmes, alapértelmezésben megadott adatkezelési helyekethasználjuk.

Az időnként elkerülhetetlen operációs rendszer újratelepítés, vagy csere esetén, komoly gondot jelent az adataink összegyű jtéseadatvesztés elkerülése céljából.

Egy ennél sokkal fontosabb szempont, hogy a rendszeres adatmentés, adatarchiválás végrehajtása is sokkal egyszerűbb, haadataink külön partíción vannak, nem keveredve az operációs rendszerrel.

A lustaságon kívül egyetlen érv szól amellett, hogy ne kezeljünk külön adatpartíciót, mégpedig az, ha a háttértárunk méretekorlátozott. Ez mostanában igazán az SSD elterjedésével jelentkezik, mert nagyon sokba kerül a nagyméretű SSD használata.A korlátozott háttértár esetén a több partíció használata, érzékenyen csökkenti az amúgy is szűkös tárolási kapacitást.

A fent említett problémákat egy csapásra megoldja, a totális VHD, és az elkülönített adatpartíció együttes használata. Azelkülönített adatpartíció minimálisra csökkenti a VHD használatával fellépő lemezkezelési sebesség csökkenésének hatását, míg atotális VHD kivédi a több partíció használatával fellépő tárolási hely veszteség hatását.

A VHD lemezkezelési sebesség csökkenése a gyakorlatban nem érzékelhető, amennyiben csak az operációs rendszert, valamint azalkalmazásokat telepítjük VHD-ra. Ne akarjunk például több órás filmet a VHD-n renderelni, vagy bonyolult SQL lekérdezéseketindítani a VHD-n tárolt adatbázison. Magyarul, az alkalmazásaink adatelérési útjai az adat partícióra mutassanak, ami normálmerevlemezen, vagy SSD-n legyen. Természetesen ez csak a nagy lemezmozgást igénylő alkalmazásokra igaz, mert egy normálalkalmazásnál nem érzékelhető sebesség csökkenés a VHD lemezkezelő beiktatódása miatt.

A totális VHD előnye a telepített operációs rendszerek hihetetlenül rugalmas kezelése. Egymás mellett kezelhetünk több Windows

verziót, 7-est, 8-ast, 32-bitest, 64-bitest. Egy konkrét telepítésről egy sima fájlmásolással készíthetünk másolatot, mivel az egészegy VHD konténer fájlban van. Többek között így tökéletesen megoldható a biztonsági mentés, és annak visszaállítása is. Igazhogy a biztonsági másolatok készítésére számtalan megoldás elérhető, de ennél elegánsabb, és ennél könnyebben kezelhető nemigen létezik. Az egész egy fájl másolása egyik helyről a másikra, mind backup, mind restore esetén. Ez lehet egy külső háttértáron,egy szerveren, vagy akár a saját merevlemezünkön, ha van elég helyünk.



Az operációs rendszerünket tartalmazó VHD konténer duplikálása nem csak a biztonsági mentésre használható, hanem kitűnő eszköz a tesztelésre, mivel következmények nélkül telepíthetünk, kipróbálhatunk bármit. Ha nem tetszik a teszt végeredménye,egyszerűen letöröljük a duplikált VHD-t, és használjuk az eredetit. Ha pedig a várt eredményt kapjuk, akkor ez lesz az új véglegesrendszerünk, és ezek után ezzel fogunk dolgozni, és természetesen majd ezek után ezt duplikáljuk.

Egyetlen szabályt kell csak betartani: aktív VHD nem másolható, vagyis az amelyikről boot-oltunk. Ezért célszerű legalább kétboot-olható VHD-val dolgoznunk. Az egyiket indítjuk, míg a másikról, vagy ha több van, a többiről, készíthetünk másolatot.

Még egy fontos szempont a VHD használat mellett: a VHD-n lévő aktivált operációs rendszer nem veszti el aktivált állapotát, ha agépünkön csak háttértárat cserélünk, és más fontos hardver elem pl. alaplap, nem változik. Tehát, ha eddig merevlemezen volt arendszer és csinálunk róla egy másolatot, majd a merevlemezt kicseréljük egy nagyobbra, vagy egy gyors SSD-re akkor csakvissza kell másolni a VHD fájlt, és ott folytatjuk a munkát ahol a csere előtt abbahagytuk. Természetesen legelőször egy telepítő DVD/USB alkalmazásával egy szűz VHD-s operációs rendszert létre kell hozni az új háttértáron, amit ezután a lementett, élesoperációs rendszert tartalmazó VHD-val felülírunk.

A Windows operációs rendszer már nagyon régen, a Vista megjelenése óta támogatja a VHD-t. Elvileg az XP-n is elérhető, de amai formája a Vista-val jelent meg. Az az igazság hogy lokális gépeken nem nagyon terjedt el a használata. Most kezdték eltömegesen használni a Windows 8 kapcsán, hogy a meglévő operációs rendszerük mellé feltegyék a Windows 8-at tesztelés

céljából, dual-boot elérhető

séggel. Ez a megoldás tesztelésre jó, de messze nem nyújt annyi elő

nyt, mint amit lehetne.

A Windows 8-ban használhatunk a VHD mellett VHDX-et is. A VHDX most bevezetett új virtuális meghajtó típus, ahol a tárhely64 TB-ig méretezhető, szemben a korábbi 2TB-os VHD formátummal. A VHDX csak a Windows 8-ban, vagy a megfelelő verziójú Windows Server rendszerekben támogatott, a korábbi verziókban nem. A VHDX mellett, többek között, a könnyű, külső segédprogram alkalmazása nélküli, méret változtatás szól. A méret változtatáshoz VHDX-nél nincs szükség az új paraméterekkelrendelkező másolat elkészítésére, ami azért időigényes, hanem direktben azonnal elvégezhető a művelet.

A Windows 8 mellett pedig az szól, hogy direktben kezelhetjük a VHD konténereket akár az Intézőből is. Elég ha kétszerráklikkelünk, és máris kap egy új drive betű jelet, és máris írhatjuk/olvashatjuk a belsejét, míg a Windows 7 alatt a előbb a „Disk

Management” rendszerprogrammal egy Attach VHD parancsot végre kell hajtanunk, és ekkor kap a VHD konténerünk betű jelet.

Természetesen lehet használni a VHD-s rendszereket nem csak totálisan, hanem vegyesen a meglévő operációs rendszer mellettis, de ebben az esetben nagy része elvész azoknak az előnyöknek, amiket a totális VHD rendszernél tapasztalunk. Ha márbelekezdünk, vegyük a fáradságot, és vigyük végig, mert az új lehetőségek gazdagon kárpótolják a befektetett energiát.

A későbbiekben három témakört fogunk, az alábbi három fejezetben tárgyalni:

- „A VHD használata üres háttértáron, szűz operációsrendszer telepítésével együtt” mely a totális VHD rendszer kezdeti

létrehozását tárgyalja, valamint a meglévő rendszer háttértár cseréjénél szükséges lépéseket írja le.

- „A hagyományos háttértárra telepített Windows operációs rendszer áttelepítése VHD rendszerre” mely a meglévő, jelenleghasznált Windows 7 vagy 8 operációs rendszerünk áttelepítését írja le, totális VHD-s rendszerre.

- „A VHD konténerek kezelése” mely a VHD konténerek méretének csökkentését, vagy növelését írja le, amire a használat soránfelmerült háttértár méret igények kielégítése céljából kerülhet sor.



II. A VHD használata üres háttértáron, szűz operációsrendszer telepítésével együtt

1.- Miután adatainkat biztonságba helyeztük, és már nincs semmi olyan fontos dolog a háttértárunkon, amit ne tudnánkvisszaállítani, hozzákezdhetünk a komplett telepítéshez. Mivel a háttértár formázásra kerül, ezért mindezek előtt a mentéstfeltétlenül el kell végezni. Ezek után behelyezzük a telepítő DVD-t, vagy USB-t, és elindítjuk a telepítést. A Windows telepítésesorán, ha eljutottunk a telepítés helyének megadása ablakhoz (Where do you want to install Windows) válasszuk a „Drive options(advanced)” opciót. Hozzuk létre a háttértárunkon az operációs rendszert tartalmazó partíciót, és egyben engedélyezzük a „SystemReserved” néhány száz MB-os rendszerpartíció létrehozását.

2. - Formázzuk le az operációs rendszernek szánt partíciót, majd nyomjunk „SHIFT+F10”-et.

3. - A megjelenő CMD ablakban gépeljük be a következő parancsokat:

diskpart

list volume

create vdisk file=E:\win8.vhd type=expandable maximum=40000

select vdisk file=E:\win8.vhd

attach vdisk

az „E:” meghajtónév lehet más is, attól függően, hogy milyen a konkrét konfiguráció, és a VHD neve is tetszőleges, de akiterjesztése nem (vhd). Mindig az aktuális környezetet használjuk, amit a „list volume” parancs begépelése után tudunkmegállapítani. A „list volume” parancs adja meg, többek között, a telepítendő meghajtónk betű jelét.

a „maximum=40000” egy megfelelő tapasztalati méret, amit később bármikor növelhetünk, vagy csökkenthetünk. Erre a méretretökéletesen felfér az operációs rendszer, rengeteg telepített alkalmazással együtt. A IV. fejezetben tárgyalt módszer alapján,tetszőlegesen megváltoztathatjuk majd, szükség szerint a VHD méretét.

Ha Windows 8-at használunk, a VHD kiterjesztés helyett, minden parancsban használhatunk VHDX kiterjesztést is. Ha így járunkel, akkor következetesen mindenütt ezt kell használni. A VHDX-ről a bevezetés fejezet végén már volt szó.



4. - „Alt+Tab” billentyűvel menjünk vissza a telepítőbe és a „Refresh” gomb lenyomása után már kiválaszthatjuk az új VHD-smeghajtónkat. A kiválasztott VHD-ra létre kell hozni egy Volume-ot, nyilván a maximumot, és le kell formázni. Ha ez sikeres,akkor kiválasztjuk a Windows telepítési helyének. Lent megjelenik egy figyelmeztető üzenet, hogy erre nem lehet telepíteni, deezt hagyjuk figyelmen kívül, és végezzük el a telepítést a megszokott módon. Sikeres telepítés után, minden további beavatkozásnélkül, továbbiakban már erről a VHD-ról indul az operációs rendszerünk.

5. - Ez nem kötelező, de ajánlott lépés: ha már úgyis minden kéznél van a telepítéshez, készítsünk egy második VHD-s operációsrendszert a későbbi könnyebb kezelhetőség érdekében. A telepítő elkészíti a dual-bootot és a második operációs rendszert.Természetesen a „Drive options (advanced)” megnyomása után nem partícionálunk, és nem formázunk, hanem egyből„SHIFT+F10”-et nyomunk, és egy másik nevű VHD-t hozunk létre, majd a telepítést folytatjuk a megadott módon.

6. – A már használatba vett VHD-s rendszerünk SSD, vagy merevlemez cseréje esetén még egy lépést kell megtennünk: az előző 5 pont elvégzése után még egyszer elindítjuk a telepítő lemezt, de a „SHIFT+F10” és a CMD ablak megjelenése után nem hajtunk

végre DISKPART parancsokat, hanem a COPY paranccsal rámásoljuk az elő

bb elkészített két VHD egyikére a külső

háttértáronlévő az aktuális operációs rendszerünkről készített VHD mentésünket. Könnyebb kezelhetőség érdekében, az indított rendszernekmegfelelő 32/64 bites TotalCommander is elindítható ilyenkor, amennyiben korábban felmásoltuk a telepítő lemezre, vagy aVHD-t tartalmazó USB/eSata háttértárra. A sikeres másolás után megszakítjuk a telepítést, és újra indítjuk számítógépünket.



III. A hagyományos háttértárra telepített Windows operációs rendszer áttelepítése VHD rendszerre

A hagyományosan használt, programokkal és adatokkal teli operációs rendszerünket minden további nélkül átköltöztethetjükVHD-ra. A strukturálatlan, mindent egyben, adatokat, programokat ömlesztve tartalmazó háttértárunkat is átköltöztethetjükváltoztatás nélkül VHD-ra, de így a korábban felsorolt előnyök nagy részét elveszítjük.

Egy adatoktól mentes, külön adatpartíciót használó VHD-s operációs rendszer néhányszor tíz gigabájt méretű, míg az adatokkalegyütt akár több száz gigabájt is lehet. Ez a nagyon-nagy fájl kezelése már igen problémás.

A totális VHD lehetőségeinek kihasználásához szükséges egy operációs rendszer nagytakarítás. A ráfordított idő sokszorosanmegtérül, és csak egyszer kell elvégezni. A legstrukturálatlanabb, minden egyben, egy háttértáron esetet vizsgáljuk meg.Amennyiben a konkrét eset, ennél optimálisabb változatot tartalmaz, akkor természetesen az ide vonatkozó lépést át kell ugorni.

1.- Az áttelepítés idejére mindenképen szükséges egy hasonló, de inkább nagyobb méretű háttértár, mint a jelenlegi. Eztátmenetileg beszerelhetjük az asztali gépünkbe, vagy használhatunk külső eszközt asztali gép esetén is, mint ahogy a notebookesetén. Külső eszköz esetén, ha lehet, válasszunk eSata, vagy USB3 csatlakozást. Az USB2 is működik, de jelentősen lassabb azadatátvitel.

2.- A meghajtók betű jelét csereberéljük úgy, hogy az új meghajtó „D:” betűt kapjon. Erre azért van szükség, mert a véglegesfelállásban az elinduló VHD kapja a „C:”-t, és az alap meghajtónk a „D:”-t. Ha áttelepítésnél az adatelérési útvonalat „D:”-reállítjuk be, akkor ez meg fog egyezni a végleges felállással is. Ha több meghajtót használunk, akkor értelem szerűen válasszunkbetű jelet.

3.- Ez a pont a legidőigényesebb: az összes programunk adatelérését állítsuk át az új „D:” meghajtóra. Másoljuk át az összesadatot a „D:”-n lévő helyére, és körültekintően teszteljük le a működésüket. Ha meggyőződtünk arról, hogy a programokmegfelelően kezelik az új adatelérést, töröljük le a régi „C:”-n lévő adatkönyvtárakat. Ezt a lépést akkor is ajánlott megtenni, hanem akarjuk használni a VHD-t, mert így hozzájutunk a bevezetésben taglalt strukturált adatelérés előnyeihez.

4.- Végezzünk egy operációs rendszer tisztítást, egy „CCleaner” vagy hasonló szoftverrel, majd hajtsunk végre egydefragmentációt a „C:” meghajtóra. A cél, hogy minden adat, és minden átmeneti állománytól mentes, lehető legkisebb méretű

operációs rendszert kapjunk.5.- Indítsuk el a „Disk Management” rendszerprogramot, és a „C:” meghajtóra hajtsuk végre a „Shrink Volume” parancsot. Ameghajtó méret csökkentésnél hagyjunk egy egészséges üres tárhelymennyiséget az operációs rendszer számára. Vagyis a jelenleglefoglalt adatmennyiségnél nagyobb méretűre „Shrink”-eljük a „C:” meghajtót.

6.- Az optimalizált, és méretre szabott operációs rendszerünket tartalmazó „C:” meghajtóról, a rendszeresített Backup programmalkészítünk VHD másolatot. Először a Windows 8-nál alkalmazott lépéseket mutatom be, mivel ezt nehezebb megtalálni:

elindítjuk a Conroll Panel-t



ezután, kiválasztjuk a System and Security-t

majd a File History-t



a bal alsó sarokban lévő Windows 7 File Recovery-vel folytatjuk

majd a Set up backup-ban meghatározzuk a mentés helyét



ami lehet hálózati meghajtó is

a next gomb után válasszuk az első (recommended) opciót



majd a Save setting and run backup-ra elindul a mentés

A mentés alatt ezt látjuk



a végén pedig ezt a kép fogad minket

Ezután kiléphetünk a mentő programból.

Windows 7 alatt, a Controll Panel, és System and Security választás után egybő

l megkapjuk a Backup and Restore ablakot, amit aa Windows 8-nál már ismertetett Set up backup beállításoktól folytatjuk, és ugyan-úgy visszük végig.



7.- A mentés után, a mentésre kijelölt meghajtón egy bonyolult fájl struktúrát találunk. Nekünk a VHD szempontjából csak egynagyon nagy méretű fájl érdekes, ami egy hasonló néven található meg:

"WindowsImageBackup\ saját-pc \Backup 2012-11-06 093331\d5a6fbcb-b685-4a02-9337-badd924144ff.vhdx"

Ez a hosszú nevű VHD, vagy VHDX fájl a kész indítható VHD operációs rendszerünk. Ezt nevezzük át egy emészthető névre, ésmásoljuk át egy hordozható háttértárra, (legjobb oda ahova az adatokat is tettük) ahonnan majd a Windows telepítő eléri. Ezzelkészen is vagyunk.

8.- Végezzük el az előző II. fejezet mind hat (1,2,..,6) pontját, ahol a 6. pont szerint a most elkészült VHD fájlt átmásoljuk rá egyfrissen készült a telepítő által készített VHD fájlra.

9.- Indítsuk újra rendszerünk. Gond nélkül elindul a régi rendszerünk, immár VHD környezetben. Windows 7 alatt első esetbenszükség lehet egy ismételt újraindításra.

10.- Másoljuk át adatinkat a mentő meghajtóról a végleges helyére és ezzel el is készültünk a totális VHD rendszerünkkel. Abbanaz esetben, ha Windows indításánál olyan programok indulnak el, amik hiányolják a megszokott adataikat, akkor a fenti 8. pontfeladatainak elvégzése után, másoljuk át az adatokat is a végleges helyére, és innen folytassuk a 9. pont szerint.

Ha a kész VHD konténer mérete még mindig nagyobb a kelleténél, akkor a friss VHD-ról boot-olt rendszerre az 5., 6., 7. pontmegismétlésével a méretcsökkentést elvégezhetjük. Erre azért lehet szükség, mert a Disk Management nem engedi a tetszőleges

méretű Shrink Volume parancsot, ezért lehet, hogy a kitűzött célt csak több lépésben tudjuk elérni. A VHD méret fontosságáról akövetkező fejezetben lesz szó.

Az előző 10 pontban meghatározott feladatok elvégzése nem kis feladat, jó néhány órát felvesz, de mivel csak egyszer kellmegcsinálni, érdemes rászánni az időt, mert ezek után hosszú évekig élvezhetjük a rendszer előnyeit.

Egy fontos segédprogramot kell még megemlíteni, és pedig az ingyenes EasyBCD-t. Ez egy kitűnő eszköz a boot folyamatkialakítására. Többek között kezeli a VHD boot-olást is. Hozzáadhatunk, törölhetünk boot elemeket, megváltoztathatjuk

sorrendjüket, elnevezésüket, kijelölhetjük az alapértelmezettet, beállíthatjuk a várakozási időt, stb. Windows belső parancsokkalmindezeket körülményesebben tudjuk végrehajtani. Az EasyBCD a totális VHD használat igen hasznos eleme.



IV. A VHD konténerek kezelése

A VHD régen része a Windows operációs rendszernek, a „Disk Management” rendszerprogram teljes mértékben kezeli őket, csak

eddig valószínűleg elkerülték a figyelmünket a VHD-ra vonatkozó parancsok. A Windows 8-ban például elég egy VHD-ra kétszerrákattintani az Intézőben, vagy például a TotalCommander-ben, rögtön felmountolja, majd egy új betű jelet kapott meghajtókéntírhatunk/olvashatunk rá, mint egy külső merevlemezre. A Windows 7-ben nem klikkelhetünk a VHD-ra direktben, hanemhasználat előtt a Disk Management „Attach VHD” parancsának segítségével a VHD-nak drive betű jelet kell kapnia.

Tehát az előző fejezetekben említett, a rendszerünkről készített VHD másolatokat nem csak akkor érjük el, ha erről indítottuk azoperációs rendszert, hanem bármikor, amikor szükségünk van a benne tárolt adatokra.

Ha befejeztük vele a munkát, az „Eject” paranccsal eltávolíthatjuk a VHD-t a meghajtók közül.

A Disk Management használata egyenértékű a II. fejezet 3. pontjában ismertetett Diskpart parancsokkal, vagyis ugyanazokat itt iselvégezhetjük.

Ha a Disk Management-el készítünk VHD-t, akkor a „Dynamically expanding” opciót válasszuk, és az elkészült VHD-t

inicializáljuk MBR (Master Boot Record) formátumura.

Egyéb programokkal pl. Intéző, csak akkor tudjuk elérni a VHD-t, ha a Disk Managament-tel „online” állapotra állítottuk, éskapott drive betű jelet. Általában ezt csak egyszer kell elvégeznünk.



A Disk Management VHD-val kapcsolatos egyik fontos funkciója a „Shrink Volume”. Ezt akkor használjuk, ha túl nagyra

választottuk az operációs rendszerünket tartalmazó VHD méretét, és a fölösleges mérettől meg akarunk szabadulni.

Ennek azért van jelentősége, mert ha túl nagyra választjuk a VHD méretét, akkor az erről való boot-olás közben fölösleges helyetallokál magának a Windows a háttértárunkból. Történetesen, ha egy kisebb VHD-ról boot-olva teleírjuk a háttértárunkat, és ezután erről a nagyobb méretű VHD-ról boot-olunk, akkor ez a hibaüzenet fogadhat minket:



A „VHD_BOOT_HOST_VOLUME_NOT_ENOUGH_SPACE” hibaüzenet elkerülése érdekében, érdemes mindig csak aszükséges méretre beállítani a VHD konténerekben a használt partíció méretét. Nyilván ez a probléma igazából csak a kis méretű notebook winchestereknél, vagy a szintén kis méretű SSD-knél szokott fellépni. Egy 2 terrabájtos winchesterű asztali PC-n, eznem igen jelentkezik.

A Disk Management „Shrink Volume” funkciójával lecsökkentett VHD mérete nem csökken, csak a használt partíció mérete. ADisk Management a megspórolt tárterületet ott hagyja a fizikai VHD fájlban, egy nem allokált területként. Ha szeretnénk a VHDfájlból eltüntetni a felszabadított területet, akkor egy ingyenes VhdResizer alkalmazással tehetjük meg. Az utolsó verzió a

„VhdResize-1.0.42” verzió. Bár ez már egy igen koros kis program, de a mai napig sincs igazán jobb nála, és ráadásul most iskorrekten dolgozik.

Egy másik igen fontos funkció is csak a VhdResizer használatával érhető el, és pedig a valódi „Extend Volume”. A DiskManagement nem tudja bővíteni a VHD elsődleges partíció méretét a VHD fájl fizikai méretei fölé. Erre akkor van szükség,amikor a kezdetben meghatározott VHD méretét a sok, későbbiekben telepített alkalmazás miatt, a Windows kinövi. Ilyenkorszükséges egy megnagyobbított VHD másolatot készíteni, ami orvosolja ezt a problémát.

A VhdResizer egy igen puritán felülettel fogad minket:

Paraméterezése igen egyszerű:



A „Shrink Volume” után a New Size: érték legyen a Min: érték MB-ban. Ezzel elérhetjük, hogy a VHD fájlunkból eltűnjön afelszabadított területAmennyiben az „Extend Volume” funkcióra van szükség, akkor a New Size: legyen a kívánt megnövelt érték.

Tehát a VHDResizer egy megfelelő méretparaméterekkel rendelkező másolatot készít az aktuális VHD-ról, amit a régi eltávolításaután az eredeti néven veszünk használatba.

A VhdResize-1.0.42 csak a VHD fájlokat kezeli, a VHDX-eket nem. Amennyiben Windows 8 alatt VHDX-et használunk, másmegoldáshoz kell folyamodnunk.

A Windows 8 alatt két lehetőség közül választhatunk: vagy VHD, vagy VHDX konténereket használunk. Ez nem kizárólagos,hanem lehet tetszőlegesen vegyes rendszer is. Az egyik rendszer VHD-n van, a másik VHDX-en, egymás mellett vegyesen.

A Windows 8 alatt a VHD-kat a fent ismertetett VHDResizer programmal tudjuk kezelni, míg a VHDX-et kizárólag a megfelelő PowerShell paranccsal. A VHDX-et kezelő PowerShell parancsok a méretváltoztatást direktben elvégzik a VHDX konténerfájlon, nincs fájl másolat készítésére szükség.

A Windows 8 alatt a VHDX konténerek kezelését a következő Disk Management, és a PowerShell paranccsal tudjuk megoldaniegyszerűen.

A Disk Management „Shrink Volume”, majd a „Detach VHD” parancsa után, a felszabadított terület végleges eltüntetésére a:

resize-vhd ’D:\minta.vhdx’ -ToMinimumSize

PowerShell parancsot használjuk, míg

a VHD fizikai megnövelésére pedig a:resize-vhd ’D:\minta.vhdx’ -Size 50GB

PowerShell parancsot. Ezután a Disk Management-tel hajtsuk végre az ’Attach VHD”, és az „Extend Volume” parancsot.



A VHDX-et kezelni tudó PoweShell parancsokat csak akkor tudjuk használni, ha bekapcsoljuk Hyper-V szolgáltatás támogatását.

Lokális gépen a VHDX használata mellett nyilvánvalóan, nem a 64 terrabájt mérethatár szól, hanem az új paraméterű másolatkészítésének elhagyása, tehát fájlmásolás nélküli, gyors, rugalmas VHDX konténer méret változtatási lehetőség.

Egy végső gondolat: új operációs rendszert használhatunk a Windows 8 megjelenésével, új és nagyon gyors háttértárakon

tarthatjuk adatainkat a mostanában elérhető árra csökkent SSD-vel. Ezekhez az új, és nagyszerű dolgokhoz válasszunk egy újmunkarendet, a totális VHD-t, és elmondhatjuk, hogy igazán megújult, korszerű számítógépünk lesz!

Remélem kielégítő információt nyújtottam ahhoz, hogy a totális VHD használata mindenki számára világos legyen.

Amennyiben észrevétel, vagy kérdés merül fel, nyugodtan el lehet juttatni az e-mail címemre: [email protected]

Budapest, 2012. november 20.

Ubrizsy Pál

Documents

A Totalis VHD Hasznalata-V2.0