IX É V F O L Y A M . XXIII. S Z A M .

1V06. X I I . 1.

„A Természet" előfizetési ára

egy évre 6 korona,

díszes bekötési tábla hozzá 2 korona.

Állattani, vadászati és halászati folyóirat.

Megjelenik minden hő l-én és 15-én.

Szerkeszti és kiadja:

Dr. L E N D L A D O L F

Hudapest,

II. ker., Donáti-utcza 7. szám.

Kis-ázsiai utazásom. Dr. 1 .null Adolf.

(Folytatás )

Különben régi emlékek találhatók mindenfelé. Xagy

és viharosan változatos múl t ja van Kis-Ázsiának. Hajdan

termékeny ós magas kul túrá jú volt de késöhben kipusz -

t í tották kegyetlenül és kizsarolták oktalan módon. Azért

oly e'hanvagolt és gyéren lakott most. De az emlékek,

amik köböl vaunak, megmaradtak Nagy épületek romjai

sokfelé láthatók, szintúgy sziklákba vésett kép de. oltárok

és keresztek. Barlangbejáratok díszes kapukkal és lépcső-

fokokkal minden télé vannak a nagy pusztaságban.

Egyik ilyen emlék, ez az ősrégi kép, itt talál-

ható Ivris-ben, • bben a kis faluban ki tudja, hajdan

milyen nagy város létezett i tt -

Még három napig bolyongtunk e vidékem, azután

visszatértünk Eregli városába, az utá atos ,,han -ba.

Egy ikünk se kívánkozott itt sokáig maradni. Ismét

hazakiildtünk egv nagy ládával allatokat, s elhatároztuk,

hogy mindjárt nagv utunkra indulunk, a Taurusz hegy-

ség közepébe.

Tizennégy napra terveztük; tizenhét lett belő u.

Némelyik napon jó dolgunk is volt, de bizony rendesen

esak szenvedtünk.

Nem az uti fáradalmak, a gyaloglás é- gyűjtés,

sem a s/.omjub<»zas és koplalás gvengit»'tt el bennünket-,

még a nappali hőség sem, hanem a hideg éjszakák,

mert ueui tudtunk levetkezni egyszer sem a hideg mi itt.

Volt ugyan sátrunk és meleg köpenyegünk, de min-

dig esak úgy a puszta földön aludni, nap-nap után egy-

folytában fáradni, hiányosán táplá lkozni , soha le nem

vetkezni és egész éjjel fázni — bizony, ez sok volt a

jóból .

De azért nem csüggedtünk.

Gyalog kellett j á rnunk , inert gyű j ten i akar tunk; a

teve, ló, vagy szamár nyergéből nem lehet a földön fut-

kosó bogarat felszedni, gyíkokat fogdosn", p csolyákból

bókákat kihálózni s a bogáncsvirágon zsongó-dongó

méhet elfogni. Há t gyalogszerrel mentünk. F t nélkül,

térkép és mágnestűvel kijelölt irányban. Száraz mezőkön,

kopár hegyeken át, néhol patakok mentén, máskor úgy,

hogy egész nap egy csepp vizet vngv árnyékot se lát tunk.

E lő t tünk volt a Taurusz óriási heg\láticza. ahova

törekedtünk Miué' közelebb ju to t tunk , annál magasabb-

nak látszott. Szürke niészkö-gerinezéu hóval fedett, fehér

mezők, égbe meredő csúcsok. Mi csak mentünk és gyűj-

töttünk. Mögöttünk döezögött a ló, amely a p nlgyászun •

kat vitte. Itt-ott lőttünk egypár madaiat. néhol meg-

állapodtunk óra hosszat, ahol a g\űjtés é jen eredményes

volt. Estére lehetőleg víz, patak kö ze l be igyekeztünk,

vagy ha volt falu, hát abba tértünk.

Sokszor azonban a sátrat kellett felállítani, hogy

abban háljunk. A legforróbb napon délben 60° C-t je-

gveztünk és ugvanakkor éjjel csak tokot.

— 2í;I —

Ez a nagy hőingadozás a szürkülettel következik

he. Amin t a nap lenyugszik, hirt-denül hül le minden,

levegő és tölil s a teljesen fedetlen területen megfázik

minden. Dideregve bu j tunk a sátor alá amin t sötétedni

kezdett.

Ha falut értünk, kicsit jobb do'guuk volt Néhol

kaptunk sajtot, vajat. Ha pazarul éltünk, to jásrántottát

főztünk. IJendes eledelünk azonban a nyers uborka volt

Mindazonáltal jól bírtuk ós közülünk senkise bete-

gedett meg.

Végre, több napi fáradságos űt után el jutottunk

a Taurusz-hegységet átvágó Bozauti-völgybe, melyben

széles medrft patakot találtunk. Frissen zöldé1 ö rétek

fogták körül és fák meg bokrok ál ltak a mentén. Meg-

változott a fauna is.

Ú jbó l felébredt kedvünk, fokozatott e rőnk ; embe-

rek j á r ta útra is kerültünk, mely keresi ül vezet a nagy

hegységen, annak déli oldalán levő tengerpartig. Vígab-

ban haladtunk már most, mert tudtuk, hogy nemsokára

czélt érünk.

Itt-ott egv kis falu, amott egy malom, vagy út-

széli han. ahol betérhettünk. Mindenütt szíves, bár na-

gyon egyszerű embereket ta lá l tunk.

Azonban még sokat kellett emelkednünk, m íg végre

egyik végpontunkhoz. Csiftehan-ba értünk.

l l á rom irányban jövő útnak talalkozása van ott a

Taurusz kellő közepén Néhány ház áll e ponton s az

egyikben vendégszoba is volt, de csak úgy török érte-

lemben véve a szót. Zsandárállomás is van itt. Nyugod-

tan megszánhattunk.

Kaptunk szállást, kaptunk ennivalót a közelfekvő

bányavárosból, Bulgar-MadenbV, meg egv kis fürdő

telepről, ahol vendéglős is volt és vagy 50—60 csúzos

ember. Kénes-vasas meleg fotrások vannak ott, me\veknek

vize gyógvíti) erejéről híres. Slrausz barátunk megfürdött

benne, de 10 perez múlva úgy jö t t ki belőle, mint a tő i t

rák, mert a \ í h ő m é r s é k l e t e 5.V C.

Azonban sokáig nem maradhattunk Csiftehanban

ÉŐsz a télben.

I r t a : Vutshits Gyi) » yy dr.

— ,,A T E R M K s X K T " eredet i t ú re z á j a —

i J ános urambátyám összekészülődött A

^ v á jába beletett egy fél kenyeret, a zacs-

kóját telenvümöszölte jóléle kukoriczaközi do-

hánynyal , — ott is megnevekedik szép nagyra az Isten-

adta plánta

Kitapogatta, zsebbe' van-e a pipa, meg a bicska,

mert a nélkül nem is ember az ember. Az t án elköszönt

a teleségitöl. Holnap esak gyertek ki a zöldségért, meg

mi egymásért.

Az asszony helybenhagyta: jó.

Há t kend mikor gyün elő ?

Az öreg rántott egyet a vál lán. H a a Sanyi is ki jön — előbb végzünk a er-melés-el

sem. Még fe'jebb hatol tunk Bulgar-Madenig*\ ahonnét

FöUváry és Salamon megmásztak a hegység egyik leg-

magasabb csúcsát; 3500 m magasságban voltak és íorró

déli napon hóban gázoltak. De oda is voltak, mire ismét

leértek, én ped ig láttam, hogy napról-napra mindinkább

kimerül már az egész társaság.

Azoubati még lejebb, délre is kellett törekednünk.

Legalább Bozaut i helységig el akartam j u t n i Még 2-3

napi nehéz ú t volt előttünk. H á t felkerekedtünk más-

nap. E l is j u to t t unk odáig — de hogyan?

Nagyon fáradtan pihentünk le egy kis han-bm,

Ak-köprü liidja mellett.

Es amint másnap felkelek, látom, hogy még senkise

mozog. Költögetem őket, de még nem akarnak felkelni

Kimegyek az udvarra, hát ott fekszik a ló é-i amint a

szintén a lö l l ön heverő dragom int biztatom, keljen már

lel, magas égeu ál l a nap, ki kell n u n u ü n k a hegyo'-

dalakba gyűjteni, há t esik annyit tudot t elhaló hangon

felelni : — Ach, Herr Doctor . . .

Oda voltak mindannyian. Aznap délelőtt csak ón

egymagamban menteni ki gyűjteni.

Dé lu t án azonban talpra áltak isméi.

Következő napon nagy sikerrel gyü j tö tTmk és

mert már megvolt minden, ami t k ívántunk — az a

három nevezetes gyík faj is több példányban, ami

nélkül haza jönn i nem mertünk vo'na, de most már

büszkék is lehettünk, hogy megszereztük: hát elhatároz-

tuk, hogy másnap visszatérünk. Nagy öröm kelt ennek

nyomában

Eszembe jutot t jókedvünkben az az ismert adoma

arról a vadászemberről, aki vizslakutyájáuak örömet akart

okozni. E lő fog ja a kutyát és kezdi döngetni A kutya

j a jga t és sír, ő meg c-ak üti-veri. Megszólítja a szom-

szédja, hogy miért veri oly kegyetlenül a szegény ál latot ?

O ir.eg azt fe'eli, hogy örömet akar neki okozni. Nem

érti a s: omszéd, hogy mi öröme lehet a szegény állat-

* ) Ú tközben , A l i-Hodzsa f a l u ban l e t t ü nk eiry s z a j k ó t ,

ame l ye t Madarász dr. ú j f a j nak dek l a r á l t

No Isten áldjon — s indul t kifelé a l égyre

A mifa j ta parasztunk, ha nem is hegyen van a

szőleje, mégis hegynek mondja.

Szép lassan poroszkált az öreg. akár egy kiérde-

mül t igavonó állat, — ki is izzadt, el is fáradt egy

kicsit, mire kiért. Ott leült előbb a pincze előtt egy

tuskóra, nagy akkurátusan megtömte a p ipá já t , rá-

gyúj tot t .

A pinezelikakon csak ugy áradt az uj bor szaga

s nem hagyta nyugton az öreget.

Szétnézett, nem-e lát ja valaki és nagv óvatosan

kihúzta a félrőfös régi módi kulcsot a pincze füstös

j náderesze alul. Kinyitotta a pincze nehéz, vastag tölgy-

í faaj ta ját — hadd szellőzőn Add ig köi í i lnéz a szőlőben.

! Csodálkozva nézi, hogy haj t a szőlő, még virágot

| is hoz, ebbe a ritka szép, meleg, bosszú őszbe A domb

; alján bágyadtan il latozik az akáczfa virága. A luezernát

meg min t a húznák — ugy nő haragos zöld színében.

, Oh de bolond jó idő — sóhajt ja az öreg és örül

| öntudat lanul a meghosszabbított életnek, ami körülte van.

- 2(>7 ~

link abban, ha igy elbánnak veié, mire folytatja a va-

dászember: nézze csak, milyen öröme lesz mindjárt a I

vizslának, ha most eleresztem ! . . .

I lyen ö römünk volt n künk is, amikor kijelen-

te t tem: már elég a szenvedésből, mehetünk haza!

Az t az utat, amit idejövet egy hót alatt tettünk j m g, most harmadfé l nap alatt futottuk át.*) Igaz, hogy I

eUő nap 55 ki lométert , második nap 32 kilométert ós

a harmad ik félnapon még 20 kilométert gyalogoltunk

egyfolytában. Akkor azután ismét ott vol iunk abban a

megútá l t városban, Eregl iben és abban a piszkos hanban,

amelyből azelőtt csak menekültünk.

Es mégis, hogy örü l tünk most neki, a sok szen-

vedés u tán !

Örü l t ünk , mert ott volt a vasút is. Nem ké l tünk

sokáig. Felkerekedtünk ós mindenestül visszatértünk

Komába , Eszki-Csehirbe.

Nyolcz hete volt épen. Strausz barátom megelégelte

ós h a z a j ö t t ; vele indult Földváry is. Ketten még

ott maradtunk két hét ig, mert még egyet-mást kellett

szereznünk. Bejártuk a Bos-Dag hegységet, ahol még

két szál l í tmányra valót gyűj töt tünk. Azután mi is siet-

tünk hazafelé.

Visszajövet felkerestük a Kis-Ázsia városaiban el-

szórtan lakó honfitársainkat, akikről útközben hallót unk

Eregl iben voltunk Ürmös Károly-nál, aki a német

vasút tisztviselője és Csongrádból származott oda.

Kon i ában lakik Kremplrr Károly és Slczinger Adolf vállalkozó.

EszV i-Csehirben ta lá l tuk (trendi Károly-t, akinek

rokonsága Brassóban van.

Slezingcr-nek, m in t nagy útép í tő vállalkozónak,

gyakran volt tilkalma régiségeket gyűjteni és van is neki

egy egész kis nuizeumra való szép tárgya : érmek, périz?k.

gyűrűk, edények, l ánczok; kések, kardok, meg más.

*) r t k ö z b e n a negyed i k s z á l l í t m á n y t k ü l d t ü k haza Dör/ler

A. osz t r ák s z á r m a z á s ú mérnök szíves közvet í tése révén, ak ive l

a f ü rdőben i smerked tünk meg s ak i e lv i t te a nagy l á d á t magá-

val Mers i nába , hogy tengeren tovább í t sa F i u m e felé.

Az ökörnyál ide-oda szállong, beleakaszkodik a

,.libájába, bajuszába, röpül u ' ána m'nt a czéruaszál.

K i é r a dombra, leül — innen belátni a birtokot

— szemlélődik. |

H á t látja án?, hogy ép most száll a tarlójára három

szép fáezáu. Csak ugy csillog a tarka tollúk a nap fé- j

nyében. |

Az öreget megbizsergett' valami — az orrában van

az uj bor szaga. De inni esik akkor lehet jó l , ha eszik

előbb valamit az einb.T. !

Milyen közel vannak ! Haj de jókorák,

l ' gyan mi t szólna a Sanyi, ha fáczánpec-enyére

várnám. Fgy megsütném pirosra a nváivon, mint a gról

szakác>a. <íalambocska'im csak várjatok, mindjárt jövök '

Hozok nekt d\ s/.emet - vasból. Indult is az öreg sza-

p »ra léptekkel a pincze felé a puskáért. Ott áll a kor-

paszsák mögött a öreg, rozsdás ni ualalv, de azért jól j

hord, csak érteni kell hozza ' Az üreg meg érti. Kihozza,

megtölt i , ámbár , hogv ninesen tégy verengedélye !

ng v bot- z veV a dombra

Egyet ezek közül különösen megbecsül Rákócz i idejéből

való kót kardja van, melyek közül az egyik különösen

sz^p. Finom, haj l í tott penge, belevésve Szüz-Mária képe ;

a la ' ta az á l l : „Patrona Hungár i áé . " Ugyancsak egy

másik kóp is lá tható ra j ta : a magyar czimer a szent

koronával, de ezen nem a ferde kereszt, hanem a török

félhold vall.

Ez t a kardot kapta Kossuth Lajos, amikor Kis-

Ázsiában, Kutaiah-ban volt a számkivetésben. Amikor

onnét is mennie kellett, elajándékozta ezt a kardját vala-

melyik pasának. Ennek a f iától szerezte meg Slezinger

drága ereklyeként ós megígérte, ha jövőre hazajön Buda-

pestre — régóta vágyik haza a messze idegenből —

elhozza magával ós a M. N . Múzeumnak fogja aján-

dékozni.

Tiz heti távol 'é t után végre hazajöhettünk miuk is.

Egy-két nap alatt rendbe hoztuk utolsó gyűjté-

seinket. Különösen a rovaroknak konzerválása nagy

gondot okozott mind ig . Sok bajlódással bár, de elvé-

geztük ezt a munkát , hogy a hosszú úton való sok há-

nyatás ne nagyon károsítsa a gyűjteményeket és hogy

a tudományos feldolgozást lehetővé tegyük.

Azóta megérkeztek mindazok a ládák: is, miket

állatokkal megrakva a Múzeumba küldtünk. Körü lbe lü l

"-4000 darab ál latot gyű j tö t t ünk , többnyire rovarokat

és más apróbb fajokat, de köztük van Méhély bará-

tomnak örömére, nagy herpetologiai munká jának befeje-

zéséhez, az a 3 gyíkfaj is, melynek megszerzéseórt tulaj-

donképen legtöbbet kellett szenvednünk.

l)e szívesen szenvedtünk ós mindig törekedtünk,

hogy becsületes kitartással végezzünk

A „Szuszkó" kutya alighanem megérezte, mi készül,

— eőkerí i l t és feszült figyelemmel né ' i a gazdáját..

Az öreg fohászkodik egyer, esak nagyot ne szólna

ez a fene puska. Czéloz — megesetten a ravasz, két

fáczán rémült rebbenóssel menekül, a harmadik, a kakas,

nem bír felrepülni ugy látszik Egy-két pil lanatig forog

maga körül , azután örült futással neki a rétnek, a remiz

léié.

Hajrá Szuszkó, fogd m e g ! a kis juhászkutya meg-

feszült inakkal nekirugaszkodik. Az öreg nézi s látja,

h'»gy a kakas fölröppent nagv messzi, a kutya k i lógó

nyelvvel csak fut u tána Egv fordulónál eltűnik kutya is,

kakas i- és az öreg elszontyolodva b;d!ag a pinczébe

E z t ugyan elszalajtottam, biztos csak a szárnyát érte

(d a lövés.

.ló télóra után lemegy János b:;esi egy kis derék-

aljnak való szalmáért, l l á t uramtia, ott rágódik a Szuszkó

immáron a fején a faezánnak. Szanaszét a sok szép,

fényes toll, a vér összekente a sok szalmát.

Az öívgból ki - z badui egy káromkodás: bogy a

Hány emlösfaj él Magyarországon j ]

A madarak tanulmányozásával sokan foglalkoznak

hazánkban, m ig az emlősök nem részesülnek ily szeren- ,

csében. Ennek az az oka. hogy a kisebb emlősöket sok-

kal nehezebb tauulmányozni ós zsákmányul ejteni ré-

szint mert éjjeli állatok, részint mert rejtett életmódot

folytatnak. I nnen van, hogy m r 'g ma, a huszadik század-

ban is vau elég tenniva lónk hazáuk emlös f iuuá ja érdé- |

kében Hány emlősfaj é! ma hazánk erdeiben és mezőin, j

a barlangok odúiban és a íöld üregeiben, megál lapitani !

nem könnyű feladat. Természetesen csak a vadon élő j emlősöket vehetjük számításba, mert ezek jellemzik j hazánk faunáját. Vadon élő emlőseink öt rendbe tartóz- j

n a k : a Denevérek, Ragadozók, Rovarevők, Rágcsálók és |

Patások rendjébe. Az európai alt égi ón kivül a kelet- |

európai és mediterrán alrégió emb'sei ezek.

A Denevfoek rendjében rendben van a szénánk i

Méhely monographiá ja ota. „Magyarország denevéreinek

monographiá ja" czimen jelent meg 1900-bar. Húsz dene- |

vérfajt irt le hazánkból s kifejezte gyanúját , hogy még ;

három faj előfordulhat. M r g a muuka megjelenésének

évében előkerült a tavi denevér is, melylvel együtt ma ,

már huszonegy denevérlajt ismerünk hazánkból Remé- ;

nyünk lehet még két oly faj felfedezésére, melyet eddig

nem ismerünk Magyarország területén.

A Ragadozók rendjéből t izenhét faj él hazánkban,

melyek közül a kutyát ós nu.cskát az ember honosította

meg, a sakál pedig ritka vendég, miá l ta l a ragadozók

száma tizenötre olvad le. Ide tart< zik a vadmacska, hiúz,

borz, nyuszt, nyest, görény, vadászgörény, hermelin,

nyércz, vidra, farkas, róka, medve. A medvének azonban

két faja fordul e lő : a barna medve (Trsus arctos) és a

hangyaevő medve ( l r us formicarius). Az utóbbi faj ko-

ponyá j a és termete kisebb, Xopcsa szerint Erdélyben

fordul elő. A nádi farkas (<1anis lupus minor) ma már !

nem él Magyarországon, úgy látszik kihalt , mert a '

„Természet" kutatásai eredményre nem vezettek. Az az j

ménkő üssön a kónis hasadba és a c>izmi sarkával j ó t |

rug a Szuszkó jó l lakot t , kidül ledt hasára Eltakarodj*

mert agyoncsaplak. Szuszkó nagy alázattal, bűnbánóan j

húzódik odébb, egyenesen a tyúkok ó l jához zarándokolt i

csak ugy lafatyolja a vizet a finom uri pecsenye után' '

Az öreg meg csak dohog : mégis esak j d bele- I

ta lá l tam é n ; ha ez a ronda dög be nem zabálta volna j már meg is kopasztottani volna > j

Menne a dolga után, de a vadászszerencse nem 1

hagy békit neki.

H á t b a egy nyulacska — finom kis süldő, az sem I

volna kutya.

Megint csak elkullog a puskáért — kiü l a dombra-

Kezd alkonyodni. Az öreg éles. szürke szeme kémlelve

j á r ja körül a lucz^rnást, azon alul a kelkáposztás darabot.

Ni-ni, a luczernásba mozog valami, egv nyúl. A

puska durran s a nyúl véresen hempereg a fii vön. Az

öreg m in t a fürj fut u 'ána, fülénél viszi a hajlek télé,

boldog diadallal.

\ égig simogat ja a puskája'*, ugv teszi vissza a

állat, melyet midi farkas néven a dr. Lendl Ado l f inté-

zetébe beküldtek, fiatal közönséges farkasnak bizo-

nyult.

A liovarcvök rendjéből hót faj é l : a sündisznó, az

erdei eziczkáuy, törpe cziczkány, a havasi cziczkány, a

vízi cziczkány és a vakondok. E rendnél csak az lehet

kétséges hogy a házi cziczkánynak hány válfa ja él ha-

zánkban Eddig csak e-jy ismeretes s az is csak egye ien

lelőhelyről. A sündisznó mellett az Alföldön sünkutyát is

ismernek, ez azonban csak nemi különbség.

A Rágcsálók közül huszonöt faj ól, közülök csak

ket tőt tenyészt az ember, a többi vadon él. Tenyésztik a

tengeri nyulat és a tengeri malaczot, szabadon élnek a

mókus, az ürge a havasi marim ta, a hörcsög, a nagy

pele, erdei pele, mogyorós és kerti pele, a házi és ván-

dorpatkány, az erdei, házi gözü, pirók ós törpe egér, a

földi kutya, a csikós egér, a mezei és sarki nyú l . Nem

vettem fel a jegyzékbe az északi poczok (Microtus

oeconomicus) nevíi poczokfajt. mert erről még kétes,

hogy váj jon él-e Magyarország terü le ten? Íme, egy

nagyon szép feladat, melyet a természet kedvelői egy

kis fáradsággal megoldhatnak. A Nemzeti Múzeumban

két példány északi poczok van, de lelőhelyek ismeretlen

s igy lehetnek úgy magyarországiak, mint külföldiek.

E l f o r du l á suk nagyon valószínű. Az apró rágcsálókkal

már Petényi Salamon na<iy szeretettel fogla kozott s ö

fede/.te fel a göziiegeret 1841-ben, melyet előtte senki

sem ismert. Felényi Mus sjnrilegus néven nevezte, de

iájdalom. értekezése csak jóval később je'ent meg s i g y a

gözüegér ma a tudományban 3íus Wagneri Eversm néven szerepel, pedig Eversnianu csak hét évvel később

találta meg Oroszország dó i vidékein. Hazánk állatvilá-

gának egyik érdekessége a földi kutya (Spalax typblus

Pal i ) is Nehr ing egyik válfaját Spalax hungar icnsnéven

nevezte, ezt azonban öná l 'ó tajnak nem fogadhatjuk el,

mert a megkülönböztetés csupán a fogak zoniánczredőire

volt alapítva, ez a jel lemvonás pedig a koptatás folytán

változik. Kutatásra sz'-rulnak még a mezei nyéil (L e p u s europeus L ) válfajai is Valószínű, hogv három válfaja

helyére. Fölakasztja a tapsifülest, belekezd a nyúzásba.

Az is megvan A bőrét kipéczézi, felakasztja há tu l a

sötétbe a gerendára. J ó lesz a dolmány bélését kifoltozni.

A nyulat a cseberbe rakja, viz^t önt rája hadd

szijja meg.

M ntha az égből pottyant volna le, eléje kerül a

komája, a hegypásztor.

Adj Isten Ján< s bácsi, min tha lövést hal lottam

volna errefelé. János bácsi elfordul egy kicsit, öreg ké-

pire egy kis pirosság lopódzik.

Hásze, j ó l hallottad. Hittek oda át, a doktor fia

próbál ja ki a puskáját. En is lát tam, fáin egy fegyver,

1 ;>0 pengős.

Ha az durrogat. akkor jó .

Mit csinál János hatvani, véres a keze fe je?

Az öreg a pokolba kívánja a komáját , de azért

nagv nyájassággal magyarázza.

Egv tvukot öltem paprikásnak, k i jön a Sanyi is,

a vőm.

- 269 —

ól M agyarország területén, de a beható kutatások még

hiányoz mik.

A Patásolc rendjéből tizenöt fajt találunk, de eze-

ket j ó részben az ember tenyészti s vadon élő őslakó-

nak csupán négy iá jukat fogadhat juk el : a gímszarvast,

özet, zergét ós vaddisznót Az ember honositotta meg a

dámszarvast, muf lont , kecskét, juhot , bivalyt-, szarvas-

marhát , lovat, szamarat. I t t említhetem meg, hogy egyes

könyvek szerint a kőszáli kecske ( C a p r a ibcx L . ) még

ma is él Erdélyben. Ez azonban tévedésen alapul, mert

a kőszáli kecske régen k ihal t hazánkban s ujabban né-

hány darabot Hohenlohe herczeg hozatott javor ina i va-

dászterületére

Ezek szerint hetvenegy faj vadonélő emlős ól

Magyarország területen, összesen tehát körülbelül nyolcz-

vanöt faj emlős, nem számítva a válfajokat

Bizony sok még a tennivaló az einlcsök kutatása

terén hazánkban ; hiszen a felsorolt fajok között van

számos, mely esak egy-két lelőhelyről ismeretes; sok,

melynek válfajai nem ismeretesek; még több olyan, mely-

nek életmódjáról a hazai megfigyelések még hiányoznak.

Má r Petényi a jánlta a magyarországi emlősök kutatói-

nak a denevérek, cziczkányok, egér- és poczokfajok

tanulmányozását , de meg kevesen fogadták a szavát. E. E.

Arra esik csak jól az uj bor, kiváltkép a magáé

J ános bácsi.

Nincs több olyan bor a hegybe. Az öreg büszkén

dülleszti a mellét, jól esik a dicséret a fülének nagyon,

annyira, hogv elfeledi, hogy ép a hordók felett fityeg a

nyul bőre s beinvitál ja a hegypásztort egy ital borra

Az nem kéreti magá t és belépnek a pinczébe. Sötét

van. János bácsi nem lát ja a hordó akonáját , előkoto-

rássza az olaj mécsest és meggyújt ja .

Milyen bor kő fiam, fehér vagy piros ?

Tán a piros jobb.

E p a//»n hordó fölött lenget: a betóduló esti szellő

a kifeszített nyulbőrt.

Míg J ános bácsi szí a hébériel , a hegyjásztor

szemlélődik.

Xi-ni n u i l b ő r ! Még csöppög is!

János báesi ijedten kapja fel a fejét, a hébérből

nagy zuhogással ömlik vissza a bor.

Otöl-hatol, inig kinyögi Az a , — jó l látod Ferkó.

Ivzek a bestiák tönkre teszik a luezernámat, ma is

Agancsos vadjaink fejlesztése.

j Lehetséges-e szabad területek agancsosainál a vad-

! á l lománynyal egyetemben az agaucskópződményt is

szebbé, erőteljesebbé tenni ? Azt hiszem, ez többé-ke-

vésbbé nyilt kérdés marad ; mindamellett tény az. hogy

az á l la t existencziális feltételeinek legmegfelelőbb kl ima-

tikus övek alatt kellő szaktudással, a lelövós helyes ará-

nyával és a trofeaszerzós körü l tapasztalt káros verseny-

gós kizárásával kétségtelenül e lőmozdí that juk nemcsak

az ál lat erőfejlettségét, hanem bizonyos fokig agancs-

képződménye kvalitásait is

Kezdjük az őzeken. Az őz, Eu rópa legészakibb

pont ja i kivételével, vi lágrészünk minden t á j án megho-

nosodott ; egyéb világrészek közül, az Amerikába áttele-

pítettekről ezúttal nem szólva, otthon van Középázsiában,

a rengeteg k ina i b irodalomban és Szibéria mérsékeltebb

t á j a in . Az elősorolt vidékek valamennyije az északi szé-

lesség 4 0 — 6 0 foka köz t fekszik. Ebbő l látszik, hogy az

őz kl ímához kötöt t olyan állat, a mely sem a nagy me-

leget, sem a zord hideget el nem tűri s igy az emiitett

fokokon túl existencziális zóná i megszűnnek.

Ha vannak fö ldünkön állatok, a melyek existen-

cziális köreiken túlterjeszkedni igyekeznek s erre ké-

pesek is, úgy az őzeket ezeknek az ál latoknak sorából

ki kell vennünk. Sőt abban a körben is, a melyet az

őz magának kijelölt, változatosságot felmutatni nem

képes. Vá j jon miben rejlik ennek oka? A l ighanem bi-

zonyos szélsőségekben, melyek az özek sajátosságai; így

nevezetesen a szabad területek őzá l lománva a megköze-

lithetlenségig félénk vad, m íg zártabb területeken a leg-

rövidebb idő alatt bárányszelid lesz. Az ilyen nemze-

ott legeltek benne vagy hárman. El fogott a méreg, csak

| ugy találomra hegyibük dörrentettem, hát az egyik szépen

| nyúlva maradt .

Ha már meg ott van, csak nem hagyom ott. M i ?

olyan paprikást főzök mindjárt , hogy olyant még nem

> ettél. Mire a Sanyi jön , arra megesz, oszt eszünk, iszunk.

A m i megmarad, haza viszed a gyerekeknek.

Csak rakd le azt a puskát

Maradni, maradok — hogyne, hanem há t a „hévatal ."

A fene egye a hivatalodat, hát ma korábban

végzel, oszt levan. Megszelhetnéd a hagymát , én meg

| tüzet rakok ide a diófa alá.

I A hegypásztor szó nélkül veszi le válláról a pus-

; kát és minden további ellenkezés nélkül belekezdett a

| hagymatisztogatásba.

! János bácsi kiakasztott kondér ja alatt v ígan lobo-

| gott a száraz venyige. A tűz vörös v i lágánál János bácsi

felaprózta kis fejszével a nyulat. Szalonnát is aprí tott

j zsirnak a hagyma a lá ; mikor az is kiolvadt, egymásután

rakta be a hagymát , nyulat, paprikát , sót. Két h i tvány

- 270 —

déknél a keresztezések s a vérfeltrissités sem hozhat ki-

elégítő eredményeket s az á l lomány előbb-utóbb elcse-

nevészedik. Sajnos, ráadásként azután az őz egyes olyan

j á rványoknak , melyek ház iá l la ta inkat is időszakonként

megtizedelik, fokozottabb mértékben ki van téve.

Ma már csupán Eu rópa s Ázsia egyes legfélre-

esőbb vidékeinek szabadban tenyésző özeinél beszélhe-

t ü n k változatlan nívóról. Stagnálásuk, bogy ne mondjam

visszafejlődésük, egyik hátrányos tényezőjeként szerepel

a velük született kényesség is. Az özek mód nélkül

finyásak és vá logatósak; ha zárható helyen tart juk őket,

mindent megkóstolnak, a mihez hozzá juthatnak, annélkül ,

hogy egyikből is j ó l l aknának . Ez t a tu la jdonságukat a

szabad östermészetből hoz ták magukkal . A kényeskedő-

böl az emberek köz t sem válik atléta.

H a tehát az őzeket legalább is azon az erőma-

gaslaton akar juk lentartani , a melyen agaucsképzöd-

niéuyük u tán itólve ma még ál lanak, meg kell őket

hagynunk korlát lan szabadságukban; hiszen módunkban

áll őket. földrészünk több helyén még messzemenő vé-

delemben részesíteni!

Mindenesetre gondoskodni kell arról, bogy az a

legnagyobb szabad terület, amit nekik nyú j tha tunk , er-

dő' ben, szántókban , rétekben, legelőkben a lehető leg-

változato&abhat nyú j t sa ; ez esetben az özek elemükben

lesznek s a sajnosait már sok helyen felpanaszolt vissza-

esések elöl is megóvhatok .

Kárpá t j a i nk vagv Oroszország rengeteg olyan feny-

veseiben, ahol a fenyőket más lomblml la tó fanemek nem

tark í t ják , az őz magát igazában j ó l érezni nem fogja :

ott trófeái is mindenkép visszaesést fognak mutatni .

Ám ezzel k imondva nincs az, hogv az őz a fenvve-

zöld papr iká t is ha j í to t t bele. Va lahonnan előkotorászott

egy k imustrá l t fözokanalat, avval kavarta a rotyogó

paprikást.

Micsoda j ó szaga gvi in — mondja a hegypásztor

— márég enne belőle az ember.

Mind jár t , m ind j á r t csi t t í t ja az öreg. Holla, valaki

gvíin. A Sanyi lesz. < íyere fiam, gyere!

Sanyi a t űzhöz óit . M i t csinál kend a p á m ?

Sose kérd.

Sanyi belenéz a kondérb i - a szag az ö orrát is

megigézi . Nyú l , mond ja csodálkozva Hol vette kee ?

I " fogtam, nevet az öreg és leemeli a tűzről a

kondért .

E lő a bicskát, itt a kenyér, oszt együnk.

Sanyi Jiain. hozz a csobolvóba bort, abból a szélső

hordóbó l !

seket nem kedvelné s azok neki kedvére nem volnának ;

ellenkezőleg, a megfelelő bozótos sűrűségek és lomb-

hul lató egyéb fanemek mellett a kellő arányú fenyves

területek jelentős szerepet já tszanak. E p ezért sokan,

k ik azt hiszik, hogy a pagonyokba ül tetett néhány

szál diszfenyővel az angancsosoknak eleget tettek, leg-

alább is naiv utakon j á rnak .

Sajnos, k ivá l t ná lunk Középeurópában, ti ku l tura

térfoglalása, a messzemenő vadvédelem, daczára, a visz-

szafejlődést siettető tényezők sorozatát növeli.

I lyen körülmények közt az őz existencziális ősott-

honá tó l előbb-utóbb elesik s kénytelen lassanként kul-

tivált területek nyú j to t ta szűkre szabott feltételekkel be-

érni. Egyedü l az erdők rezervált t isztásai m é g nem

nyú j tha t j ák neki mindazt , a m i t egyéb ny i l t tereken is

feltalálhat. Az őzek veszedelme különösen erősebb telek

idején szokott beállani ; i lyenkor csakis a bükkösök és

makkosok területei b iz tos í t ják lé t fe l té te le i t ; innen van

az, hogy magérések idején másnemű táp l á lék és legelők

után kutatn i al ig szoktak. Á l ta l ában bőséges makk- és

bükktennés idején a j ó l áttelelt özá l lomány mindenkor

szaporulatot mutat .

Buífon már j ó régen fö lh ívta a ügyeimet a dúsan

teritett erdők asztalaira, m i n t nélkülözhetlen olyan té-

nyezőkre, melyek a vadál lomány degenerálódá^ának ú t j á t

vághat ják .

Túlszigoru telek idején az özá l lomány átteleltetése

szerfelett kényes, fáradságos feladat. Az ilyen teleknek

nemcsak számtalan allat esik áldozatul, hanem a táplá-

lókhiány, sőt a gyöngébb m inőségű eleség mel lett ta-

| vaszig elsatnyul s e lgyöngül az az á l lomány, a mely hi-

! vatott leune uemzedéke pót lásáról gondoskodni. A rossz

! áttelelésnek kétségtelenül az á l lomány kval i tása szokta

j kárá t vallani.

I Keményebb lelek eleségszük vi lágában az özállo-

| mány gondozása, megfelelő etetése, a vadfentartó ura-

dalmak egyik elsőrangú feladata. A vadtenyésztés reud-

szerint nagyobb gazdaságokkal kapcsolatos; a gazda-

ságban sok olyan kevésbbé értékesíthető termék áll ren-

delkezésre. a melv az özek s egyéb vad tél i etetésének

j ó szolgálatokat tehet Sajnos, helytelen i rányban taka-

rékoskodók néhol beérik a legsilányabb minőség kisza-

básával s azt hiszik, hogy az özeknek a termékek hul-

ladéka meg iog lelelni, c-ak bövibben legyen abbó l !

Megfelően erőteljes tápszer nélkül eredményt érni

nem lehet A természetadta utak i t t is irányt fog-

nak muta tn i

Olyan esztendőben, midőn őszszel makk és bükk

bőven termett, az özá l lomány tavaszszal erőteljesebb

volt s j ó kondiczióban áttelelve, erőteljes trófeákkal ékes-

kedett. A hol kevés a tölgyes és bükkös, ott a pótlék-

ról m ihamarabb gondo kodni kell. Igaz, a kellő mennyi-

ségű makk és b ükkmag előteremtése talán költségesebb

lesz egyéb s i l ány tápszerénél, ám viszont az elérendő

- 271 —

eredmény a vadászt meg fog ja lepni. Azonk ívü l nem

szabad megfeledkeznünk a sózókról sem. A m i t makk-

féléken kivi i l az özeknek nyu j tunk , az i nkább csak ki-

egészítésű], pót lásul szolgálhat . Ilyenek nevezetesen a

répafélék, burgonya , zab, vadgesztenye, széna és főként

még a lombkötegek.

A z öz bizonyára szives örömest fogja ezeket kós-

to l ga tn i , m i n t nyaranta minden ügyébe eső t á pnöveny t ; |

ám erőt és megfelelő tápot neki első sorban a makk- j

neműek adnak ; ezek s azután lombkötegek mel lett köny- j

nyebben képes a tél szigorával megbirkózni .

Ta lán szükségtelen hangsú lyoznom, hogy etető-

helyekhez, m é g enyhébb telek idején is, rendszeresen j

hozzá kell szoktatn i az özeket. H a csak végszükség

esetén rendezkedünk be ilyesmire, legtöbbnyire elkés-

t ü n k azzal.

Az özá l l omány előnyös fejlesztésére az egymással j

összefüggésben álló, m i n é l nagyobb erdőterületek két-

ségtelen befolyást gyakorolnak. Bizonyára nem akadály

az, ha az erdőségeikben összefüggő területek kü lönböző j

uradalmak kezein ál lanak. X é m i véríelfrissités nem j

vá l ik kárára egyetlen uradalom á l l ományának sem. A z |

egymásra u ta l t ságukat respektáló uradalmak egyöntetűen

t á m o g a t ó eljárása nagy szolgálatokat tehet nemcsak az j

őzeknek, hanem az egész vadá l lománynak is Mindaz,

ami ál l az őzekre, r áa lkahnazha tó e r yben a szarva-

sokra is.

* * *

A szarvasok existencziális körei talán még az

özekénél is szigorúbb feltételekhez kötvék. A fajok átala-

kulásának elméleteire t ámaszkodva , nincs ki/árva. hogy

a szarvakok agancsa valamely ik őskoi>zakban esetleg |

sz impla v i l laág volt, a melyből lassanként a mai válto-

zatos formácz iókkal ékeskedő ágas-bogíis dísz fe j lődött .

A k á r m i n t á l l jon a dolog, kétségtelen, hogy á tmenet i ;

kapcsot észlelhetünk a két közel rokon, a szarvas és öz

közö t t . Egyes változatosabb őzagancsok nem ál lnak távol

e föltevés lehetőségétől, viszont nem ál lnak távol a visz-

szafej lödésétöl sem! A borzalmas létküzdelmek korsza-

kában , a pl iocénban a felsőpliocéni kor szarvasa, a leletek

u t án Ítélve, mesés nagyságú fegyverekkel ékeskedett.

M i l yen dúsgazdag legelöhelyei lehettek tikkor a szarva-

soknak s mi lyen trófeákat szolgai tathattak volna azok

egy-egy i lyesmiben kedvét lelő vadásznak !?

A névrokonság következtében, a mely az őz és a

szarvas közt fennáll , kétségtelen hogy existencziális fel-

tételeikben al ig ta lá lhatunk számbavehetöbb eltéréseket-

A m i az egyiknek megfelel, az a másik követelményeinek

is eleget fog tenni.

Megbecsülhetetlen munká t végezne az, ki az agan-

csok keletkezésének tör ténetét meg í rha t n á ! Sajnos, az

anyag, ami rendelkezésre áll, vajmi kevés. A triász, a

pl íocénkor agancsosainak re lupűá i e korszakok felöl elég

t á j ékoz ta tó t nyú j tanak ugyan, ám az átmenet i korsza-

kokból nincsenek trófeáink, fö ldünk je len korszakából

pedig, sajnos, meg in t csak végtelenül kevés áll rendel-

kezésünkre. Az egye-J számottevő gyű j teményekben , mu-

zeumokban, úgyszólván csak a legutóbb lefolyt 100 esz-

tendő képe á l l rendelkezésünkre. E g y és ugyanazon va-

dászterület p roduk tuma i ró l sincs 100 évi időközt fel-

ölelő gyű j teményünk , m é g a legteljesebbnek tar tot t kül-

földiekben sem !

Anny i mégis konstatá lható , hogy az agancskép-

ződmények még csak 100 évvel nap ja ink előtt á t h g

erőteljesebbek voltak ; m íg m a azokhoz hason l í t ha tó erő-

sebb képződmények csak r i tka k ivéte lként jelentkeznek.

A visszaesés okait ne keressük csupán magukban

az őzekben és szarvasokban, hanem a pagonyokban s az

azok nyú j t o t t a existencziális tényezőkben, továbbá a

ku l tura e lőnyomulásában s részben vadásztörvényeink

tökéletlenségében — de f őkén t a vadászszenvedély el-

fa ju lásában.

Abban az időben, m időn az őskoivzak emberének

első nyomaira akadunk, fö ldünk kont inenseit lombhu l la tó

erdőségek változatosan dús f lórája bor i tot ta . Ezek az

ősrengetegek az agarcsosok zavarta lan fejlődését kétségte-

lenü l megfelelőbben b iz tos í that ták , m i n t a mai erdőgaz-

daság szempont jából , másként elsőrangú, ám m inden ol-

dalról keresztül-kasul szelt ku l turerdőségek.

Történet i i dőszámi t ásunk ismertebb folyamán is,

p l . Tacitus és P l i n i u s idejében m é g Eu r ó p a őserdői ne-

vezett klasszikusok figyelmét anny i ra lekötötték, hogy

műve ikben terjedelmes fejezeteket szentelnek Európa ös-

rengeteinek Korukban az erdők mellékének zsarolatlan

földje, az erdő mellett, a ma iná l sokkalta csekélyebb

számú emberiségnek bőven onto t ta existencziális anya-

gait . E mellett azután zavartalanul osztozhatott az o ember az erdők b ir tokában az á l l a tv i l ágga l anné lkü l ,

hogy egyikök köre a más iké t zavarta volna. A ku l t u ra

előhaladtával s az erdők pusztulásával lépést tar tot t a

vadak pusztulása s egyben visszafejlődése. A czirkulusok

fo lyton szűkebb térre szoritkoztak. A modern technika,

a gőz- és villamkorsznk< t megelőző 18-ik században, még

aránylag kedvezőek voltak a feltételek. A kegyelemdöfést

a gőz és v i l l ám adta. A középkor derekán s a 18-dik

század vadá l l ományáná l , az egykorú leírások u t án itelve,

nem fogunk oly szembeötlő eltéréseket találni, m i n t

20-dik századunk s a 19-dik eleje közt, m időn még a

vasutak s a gyár ipar föl lendülése be nem következett.

A 19-dik század elején községi kü lön legelöterületekről

gondoskodni még nem kellett ; a marhaá l lomány az

erdőkben, szélein s tisztásain megkap ta mindazt , amihez

ma gondozot t legelőkön. tetumesebb költségeink s után-

j á rásunk mel lett képes csak hozzá ju tn i .

A szarvasnál gyöngébb a lka tú őz az ősidők erdői-

ben nem vol t oly nagy számban képviselve, m i n t az

erőteljesebb szarvas, mely hatalmas agancsaival s izmo-

sabb testalkatával az őseidök borzalmasan nagyszámú

ragadozói elleu könnyebben védekezhetett. Följegyzések

- 272 —

igazol ják, hogy Európában a mivelődéssel lépést tartott

a ragadozók számának apadása. Példa erre egy Ágost

lengyel király idejéből lenmaradt lö/ési statisztika. M ig

a király nagyatyja, a szász választó tejedelem idejében,

a 17-ik század közepén, a fejedelmi pagonyokban 40 év

alatt mintegy 12,000 őzet és szarvast hoztak térit ékre,

addig Ágost király atyja 20 év alatt 16,000 darabot,

maga Erős Ágost lengyel király fejedelmi vendégeivel s

kíséretével ugyanannyi idő alatt mintegy 30,000 dara-

bot ejtettek el. Pedig hát a hirhedt nőcsábító Ágost

király korántsem volt oly szenvedélyes vadász mint elődei.

H a tehát ugyanazokon a vadterületeken mégis oly ked-

vező eredményt tudtak felmutatni , ez csak azt igazolja^

hogy a vadál lományt pusztitó ragadozók száma rohamos

apadásnak indult.

Kégibb időkben, az önvédelem esetén kivül, al ig

akadt ember, aki az erdők ragadozóit irtotta, tizedelte

vo lna; a jelenkor ku l túrá jának volt azután fentartva ;

az agyontizedelés mivelete, a s/élsóségek legszélső határ- ,

vonalai g.

* | *

H a szarvas- és özá l lományunknak legalább szinvo- i

nalát akar juk a jövőre biztosítani, akkor első helyen

azokat az erdőterületeket részesítsük kiváló gondozásban

és figyelemben, a melyek az á l lománynak erőben és for-

mácziókbau a legkedvezőbbeket nyújthat ják. Kétségtelen,

hogy elsősorban s úgyszólván kizárólag a legeltetési

tényezők azok, melyek a legtöbb gondozást igényelik.

11a alkalmas legeltetési viszonyok mellett, telek :

idején, özeink és szarvasaink ellátásáról megfelelően

gondoskodunk, holmi járványoknak pedig elővigyá/ati

intézkedésekkei elejét vesszük, akkor a pusztulás és a

visszafejlődés degenerativ tüneteinek sikerrel gátat szab- j

hatunk. Hogv kedvelt vadál lományunk létfeltételeit kel- '

lőeu biztosithassuk, úgyszólván versenyre kell kelnünk a j

természettel! ;

A degenerácziót ellensúlyozni hivatott eljárások kö- j

ré le sorolható a vérfeltrissités is. Ám e t-ren a klinia- j

tologiai tényezők különös figyelmet érdemelnek Olasz- !

hon Appennineiből < )roszország pagonyaiba átte'epitett j

özekkel vagy szarvasokkal czólt érni nem fognak.

Sajnos, sok helyen maguk a vadászok is hozzá-

járulnak a degenerálás siettetéséhez azálta1, hogy bőgős-

kor rendszerint a legerőteljesebb s legszebb példányokat

ki lövöldözik. Olyan uradalmakban, min t a minő hazánk-

ban pl. a bel Ivei a legkapitálisabb ál latok luxusa cs.ak

megengedhető: ámde szerényebb méretű s főként izolált

területek á l lományánál ilyesmiben szerfelett szigorú ha-

tárvo.ialakat kell betartani.

A leggyöngébb á l lományt vagy az abnormitásokat í

kimélni fölöslege*; a bikák és tehenek, ille:őb*g bakok

és suták közti nemi arányt pedig k ivá ló figyelemre kell

méltatni. Az általánosabban elfogadott normák aránya

i t t a h ím és nőstény közt az 1 : 3 számarány. Vannak

uradalmak, hol az 1 : 4 ós 1 : 6 arányok az elfogadot-

tak. H a az existeucziális feltételek mindenben kedvezők,

a b ika eleget fog tenni kötelességeinek, akár 3 akár

pedig 6, e-etleg több tehénről legyen szó. A 3 — 6 köz t

ingadozó számarány nem befolyásolja a degenerálást

Bizonyára fölösleges részletesebben kifejteni, hogy

a zárt területek á l lománya mindenkor mögötte marad a

nyílt, szabad területek ál latainak.

A szarvasok ellátása föltét lenül nagyobb gondot

igényel az őzekénél ; a szarvas ugyanis, daczára erő-

teljesebb voltának, a bőgés szakából sohasem lép ki olyan

j ó kondiczióban mint az őz, ezt tehát nála még bősé-

gesebb, legjobb minőségű téli táplá lékkal megfelelően

kell ellensúlyoznunk

Gy. Gy.

Apró közlemények.

Hegycsúcsok c\s tengermélyek.

Földünk legmagasabb pont ja - - az angol király

íróasztalán van ! . . . Ez sajátságosan hangzik, megvan

azonban az az előnye, hogv igaz.

Végtelen sok táradságba került ezt a nyers kőzet-

darabot — mint levélnyomót — a tartományokban leg-

gazdagabb ura'kodó asztalára tenni. A vi lág legmagasabb

pont járó l , a Himalája-hegység 8840 m. magas csúcsáról:

a Gaurizankárról való ez a darab kö. Sir Kverest, az

- 273 —

angol felmérési b izot tság vezetője hozta m in t szimbó-

lumo t az angol kira'lynak.

Ázs i ában van tehát a föld legmagasabb pont ja .

Amer ika legmagasahb hegye-úcsa az Andesekben van s

ez a 6970 m. magas Aconcagua-csűcs Az afrikai szá-

razfö ld legmagasabb pon t j á t a Ki l imandzsáró 6130 m-

magas csúcsa képezi. Nekünk európaiaknak meg kell

e légednünk a 4810 m. magas Montb lanc-ka l ; de Ausz-

trá l ia legmagasabb pont ja , a Moun t K'oscinsko még ala-

csonyabb, vagyis csak 2*240 m. Anyafö ldünk ábrázatának

eme nagy „bibircsei" körülbelü l megfelelnek a „gödröcs-

kóknek " is, vagyis a tengerek legmélyebb pontjainak-

Bár a tengerek közepes mélysége a legú jabb mérések

szerint nem oly igen nagy, de tekintve a tengerek rop-

pan t kiterjedését, mégis jeleutékeny. A közepes mélység-

viszonyok a következők : Csendes tenger 3900 m., Ind ia i

tenger 3600 m., At lan t i tenger 3200 m. Ez u tóbb inak

legmélyebb pon t j á t Por tor ikóná l mérték, ahol 8341 in.

mélységet á l l ap í to t tak meg. Sokkal sekélyebb az I nd i a i

tenger legmélyebb helye; ez J á v a szigetétől kissé dél-

keletre fekszik és 6200 m. mély . A legnagyobb mély-

ségek a Csendes tengerben ta lá lhatók , igy J a p á n t ó l nyu-

gatra a Tuscarora nevü 8518 m., t ovábbá a Barátság-

os Kermadac-szigetek n ellett 9184, i l letve 9427 m.

mélységek.

Azonban a legnagyobb tengermélységet, mib eddig

megmértek , Belknap nevil amer ika i fedezte fel 1899-ben

s ez a Marianna-szigetcsoport G u a m nevü sz'gete mellett

van és 9645 m . m i l y . H a tehát a fold legmagasabb

hegyét i t t elsülyeszteuők, az még 804 méternyire ma-

radna a vizszin alatt. Es mégis mi ly "elenyésző csekély

ez a mé lység az egész f ö l dgömbhöz képest ! E g y divatos

négyemeletes ház magasságú (20 m.) fö ldtekén a föld-

nek ez a legmélyebb g ö í r e csak l l / 8 cm.-t tenne k i és

a legmagasabb hegy csak olyan volna magasságban m i n t

egy szegfűszeg. H.

Ujabb mammutlcletek.

A transzwál —szibér ia i vasútvonal útteste a japán-

orosz háború befejeztével több helyen gyökeres javí tá-

sokra szoru l t ; e munká la tok közben u jabb mammutlele-

tek kerül tek Sz ibór iaban napvi lágra Az egyik becsesebb

lelet legutóbb Kö lnbe kerü l t s ott most preparálás

alatt vau.

A szá l l í tmány súlya a l i g volt U bb 400 k lg imna l

a m i a m a m m u t testarányaihoz mért MI nevetségesen

csekély sú ly ; ám ebben a 400 k lgrmb:m a legérdekesebb

szervek teljesen ép all .potukban sok érdekes adattal

gyarap í t j ak a mamn iu tok b io logiá já t .

A 400 k lgrm e^iy tetemes része b"»r, izonr/a f ,

zsiradék és szőrmoanyag. A csontvázból is sok lényeges

alkatrész megvan , úgy hogy a rekonstruálási!? 1 arány-

lag jelentéktelen fontosságú pót lásokkal felette érdekes

prepará tumhoz fognak j u tn i .

A fogazat h iányta lan s az ép állkapcsok közt meg-

van a nyelv is. A fogak közt, va lamin t a nyelven s a

gyomorban megmaradt eledelmaradékok kétségtelenül

igazol ják, hogy a m a m m u t fűneműekkel t áp lá lkozot t .

A gyomornak 2/s része elég ép á l lapotban fenn-

maradt s igy annak hata lmas mérete irő l ós működésérő l

n ém i fogalmat a l ko tha tunk magunknak . A bőrön , kü lön-

böző helyeken, teljes épségben maradt a szőrme. A has-

tá j a t tömöt t , sárgásszínü gyapjas szőr bo r í t o t t a ; a hastó l

a bordák ós gerincz felé húzódó szőr sötétebb szinezetü,

merev és órdesebb : m í g egyes k i á l l ó sörteszerü szálak

rozsdabarna szinezetüek.

A mammu t r ó l eddig összeállított képekről Ítélve,

farkát korunk elefánt jáéhoz hasonló nagyságúnak tartot-

ták. A legutóbb i leleten az á l lat farka rövidebb mai

e lefántunkénál , végét pedig bozontos bo j t díszíti.

A fel ta lá l t összes hús tömege t fölösleges lett vo lna

elszáll ítani s így a csontváz lényegesebb alkatrészein,

bőr, szőrme, gyomor- és rágószerveken kiv ü l csupán ki-

sebb menny iségű izomzatot és zsiradékot hoztak el kísér-

letezések czél jából . Az i zomzaton némi vóranvag ma-

radt fönn

A geologiai elméletek szerint a m a m m u t o k valami-

kor a t róp ikus Sz ibér iának voltak lakói s a hirtelen

| r á j uc szakadó jégkorszak temette őket h ideg sírjukba.

; Sűrű , t ömö t t bundá j uk m i n t h a e l lentmondana ném iben

! ennek az elméletnek. Hason ló t ömö t t bundá t a forró ! égövek egyetlen á l la táná l sem ta lá lunk. Lehetségts, hogy

a jégkorszakot megelőző kor Szibér iá jának csakúgy meg

; vo l t nyara és tele, m in t a ma inak s a geologiai forra-

da lmak borzalma i nkább a mienkhez hasonló t á ja t ta lá l t

ott s azt borí totta el jégtömegével . Később , a glecser-

vi lág visszafejlődésével, a jégs i r helyóo, o lvadó hómezők

közepette, új élet kezdődik.

A preparálás alatt ál ló á l la tot egy mélyebb hasa-

dékb d ho/.ták felszínre, a melybe hihetőleg belezuhant.

Esés közben medenczecsontja és bordá i törést szenvel-

i tek. A z ele-ett állat még fel tápászkodni , sőt szabadulni

igyekezet t ; ezt a helyzet, a melyben ta lá l ták , kétség-

telenül igazolja.

Szelid szárnyasok. i

A hol az erdők, mezők, gyümölcsösök, á l ta lában

pedig a gazdaságok környezetének szárny;.sai észreveszik,

, hogy az emberek részéről o l ta lomban, sőt időnként ete-

tésben is részesülnek, hovatovább bátrabban sürgölődnek

körü löt tünk. Egy-két eset t a l á l ó an jel lemzi őket

Erdőszélen, szántásnál dolgozó emberek burgonyá t

sütöttek, a miből néhány darab a földön maradt szét-

szórva. A l ighogy az emberek meg in t munkához lát tak, né-

hány seregély j ö t t s mohón elfogyaszto:ta a sült bur-1 gonyát . A burgonyasütés másod- és harmadnap is több-

ször i smét l ődö t t s a seregélyek mindannyiszor jelentkez-

tek. Számukra kitett eleséghez hozz í se nyúltak. A mim-

kasok egy-két ln't mul tán elkészültek a szántásssal, a

seregélyek pedig napokon át hasztahm lesték a megked-

velt burgonyát.

Nagyobb parkterületeken, vadaskertekben tanyázó

éneklő szárnyasok hamar megjegyzik maguknak kivált

télen azokat a helyeket, a hol, ha másként rendes etet.ö-

helyük nines, számukra eleséget szórnak. Kövid idő mul-

tán elsősorban a pintyfélék jelentkezni fognak s bátran

lábaink elé is szállanak akkor, midőn eleséget szórunk:

akadt köztük olyan is, a melyik a kiszórt eleségből az

otthon várakozóknak is szállít egyetinást.

Kitett etetőhelyeken legbátrabbak s legfeszteleneb-

bek a harkályek és czinkék. Tél végével annyira hozzá-

szoknak az eleséget* hozó személyéhez, hogy jelenlétekor

el se szállnak az elkapott eleséggel, hanem helyben el-

fogyasztják azt.

A czinkék tél idején néha magtárak, sőt kamrák

ablakain is akárhányszor berepülnek szemlót tartani

Valami deszkára a kamraablak tá jékán eleséget lehet

eléjük szórni.

Kgy légykapó (Muscicapa grisola) az e lmúlt évben

verandáuk üvegtáblairól szedegette a legyeket és dongó-

kat, holott nem tartozik a bátrabb szárnyasok közé;

egyébként is a verandán, a hol étkeztünk, majdnem

mind ig időzött valaki ; ez azonban hasznos munká jában

korántsem feszélyezte öt.

Hasonló számtalan apró példa igazolja, hogy szái-

nyasaink mindenkép igyekeznek meghálálni azt a gon-

dot és oltalmat, a minek osztályosaivá teszsziik őket:

egyben pedig alkalmat nyújtanak egyszerű életükből is

sok olyan vonást ellesn;, melyek egyike-másika néha ép

oly kedves, mint tanulságos.

Lcpkeszárnyak.

A csillogó lepkeszárnyak fejlödés-t ismételten be-

ható megfigyelés k tárgyává tett 'k. A burkolatát áttört

lepketestnek eleinte összenyomott, ránc/os szárnyai nem

mutat ják színezetükben a:,t a csillogó pompí t , a mit

teljes kibontakozásuk után kifejteni képesek. A színár-

nyalatok erősbödése fokozatos arányban halad a szárnyak

kibontakozásával. Legelső időben a rajzok halványabbak,

fakószinüek, migneni fokozatosan folyton változatosabb

és >zebb arnyai-,tokát öltenek magukra. E tünetet töb-

ben a halványabb festöauyag-molekulak fokozódó k«m-

d»'nzál;jsának tulajdonították s azt áhítottak, hogv a lep-

kévé vedlő bab feh''riiyeany iga a szárnyak tejlödé e és

kibontakozása közben v egy bomlást szenved s e b u n l á s -

ból keletkezik a lepkeszárnyakuak szint adó f">t'>anvag.

Néhányan megint azt bizonyitgat ták. hogv a szí-

nek közül a zöld. a sárga s a vörös anvaga jelen van

mar a hernyó b "ívben s az á lat a chlorophyll és i-tíoliii

tartalmú ta'panyagok arányához. mérten túln yonié.lag h-d

az egyik, l.ol a ma'-ik szint ölti magára.

I jabb \ izsifalódások az eddigi mvd mén v»'ket k i ^ é-

* z 11 w b igazoltak, hogv a lepke sárga és vörös testő-

: anyaga minden hernyó, báb. sőt rovar vérében feltálal-

ható s abból kiválasztható. A vedlő alak bélszerveivel

maga választja ki a felölteudő szin anyagát.

Ez az anyag a hernyók beleiben tényleg föl is

lelhető s ott mint chlorophylloldat eleinte zöld szinti, a

fejlődés stádiumainak előrehaladtával pedig sárgás és

végül vöröses-barna árnyalatokat ölt.

A színeknek ilyen fokozatos képződését és átválto-

zását nemcsak a belekben, hanem a hernyók é> bábok

epitheliáiban is észlelni fogjuk. A hernyók sejt jei átala-

kulásuk közepette úgyszólván degenerálódnak, amennyiben

i a testben keletkezett összes chlorophyll a bélszervekbe

gyűlik s az itt levő vérsejtekkel egyesül : vegyülése köz-

ben pedig a sárgás-zöld anyagból vörösesszíníi termék

keletkezik, melynek eredményeként az állat külsejében

lassanként domináló alapszín lesz a vöiö es-barna

A hernyók átalakulásánál teli >t a chlorophyll testé-

anyag képződése rendkívül fontos élettani szerepet végez.

Szarvas < e li é n aga n csc\saI.

Nagy ritkaság számba megy, ha egy-egy özsuta

többnyire kicsiny, fejlet'en és vendellenes agancsot visel

Szarvast^iUM .k j i/aj i ali.i.-m.tli.<» ,uj i.hjscsal

- 275 -

Még ritkábban találunk azonban oly szai va^elumet, amely

tökéletlen agancsot fejleszt.

Devecserről kaptunk kitömés végett egy szarvas-

tejet; fél ágú és rövid, a végén kissé bunkós agancsa volt.

Lá t t uk , bogy rendellenes és későbben a beküldő leveléből

megtudtuk, hogy nem bika, hanem tehén volt az állat.

Feljegyezzük, mint ritka és érdekes rendellenességet.

Kérdés.

Mi lehet annak az oka, hogy egy nagy ós össze-

függő erdőségben az őzbakok nagy része abnormális

agancsot visel? Vannak köztük sz*p, normálisan fejlett

bakok is, de a legtöbb rendellenes agancsot mutat Ta-

pasztalt-e már valaki i lyesmit? jfj. Kubek Antal.

Á halak színezete.

A balak színezetének előidézői a testében levő kü-

lönféle testőauyagsejtek, a.: úgynevezett chromatophorok.

Ezek a bőrben valóságos rétegeket alkotnak s jellemző

tula jdonságuk, bogy összehúzódnak és t águ lnak : egyen-

letes kiterjeszkedós esetén a balnak egyöntetű alapszint

adnak Egyébkén t helyzetük nem ál landó jellegíi s azt

m indunta lan változtatni képesek. E változtatási képes-

séggel kapcsolatos nehánv csodaszép, szivárvány színárnya-

latú halfajnak irizálása.

A halak sejtjeikben kétféle festőanyaggal rendel-

keznek : feketével és pirossal. A feketék nagyobbak és

tartalmasabbak ; innen van az, hogy az a lb in izmus a

halak vi lágában a legritkább abnormitások közé tartozik.

Maga a bőr színtelen, á t lá tszó; a testőauyagsejtek alatta

foglalnak helvét. Habár a fekete sejtek a halak világá-

ban dominá lok , azért szabad elemükben náluk teljes me-

lanizmusra még nem akadtak, míg ellenben akváriumok-

ban tartott halaknál a részleges melanizmus már elő-

fordult. Rendszerint helytelen táplálás és meg nem felelő

kl ima a melanizmus előidézői s csak a legritkább ese-

tekben apró élősdiek, a Dipolstonum cuticula-k a lét-

rehozói.

Albinizmus és melanizmuson kivül beszélhetünk a

halak vi lágában még sárgaságról is. Ezt leginkább az

aranyhalaknál észlelték, de előfordul más halfajoknál is

s abban nyilvánul, hogy a fekete sejtek megtelnek olaj-

nemü sárga anyaggal, minek következtében az előbb sö-

tétebb árnyalatú halak világosabb sárga színezetiiekkó

változnak.

A >árgaság föllépését akváriumokban vastartalmú

vizanyagnak tu'a|donit ják .

Beszélhetünk végül még kék ülésről is. Ilyen ese- !

tekben a sejtanyag alapszíne fekete marad, csakis a bőr j

felület :re rakódik valami nyálkás anyag, mely sütét<skék

színt köles >nöz a halnak.

A színváltozások körébe sorolhatjuk az elszintele- |

nedó>t is, az alampiát , mely némileg közel áll az albi- |

ni/.mu-hoz.

A halak teljes szín- és fénytelen ál lapotát bizo-

nyos mikroorganikus jégeczkék h iánya okozza. Ezek a

pikkelyes halaknál nólkíl lözhetlen apró jegeczek nor-

mális körülmények közt a pikkelyek belső felületére ra-

kódnak s a halaknak azt a sajátságos csillogó fényt

kölcsönzik, mely csakis a pikkelyes halakat j e lemz i . A

jegeczkék hiánya beteges elváltozás tüneteként ered-

ményezi az a lampiát .

•-C030'-

Szerkesztői üzenetek.

Többeknek. Folyóiratunk évfolyamai azelőtt szep-

tember hóval kezdődtek ós augusztus hóval fejeződtek be.

Az idén azonban — amig a szerkesztő Kis-Ázsiában volt

— szünetelt a nyári négy hónapon át. Ne tessék tehát

a j u l i us—október havi számokat reklamálni. E z az év-

folyamunk ép ez okból csak deczember hó végével fog

befejeződni.

S. R. főerdész úrnak. Az ál latok kitömésérói már i r tunk e

folyóirat régebbi évfo lyamaiban és kü lön k i skönyvben is adtunk

ehhez ú tmula lásokat . E z okból nem tel jesíthetjük most kiván-

! yágát A könyv intézetünkben megrendelhető 3 koronáért.

! Érdeklődőnek. Kis-Ázsiából hozott gyűj teményeinket a M.

; N. Múzeumban l á tha t ja . Sem a kü l fö ld i múzeumoknak, sem is-

j kóláinknak nem ju to t t belőlük. Iskolá inknak különben sincs szíik-

| légiik r i tkaságokra; elsősorban a hazai á l l a tok gyűjtésére és

| ismertetésére kell szorítkoznunk.

Uhu-nak. A mechanikus uhut csakúgy használhat ja, mint

| az elevent. Sokan azért szeretik, mert nem kell gondozni és

i etetni. Nem gondoljuk, hogy azon a vidéken, ahol ön vadászni

j szokott, nem válnék be. Különben tessék megpróbálni . Eleven

| uhut szerezhet hirdetés révén ; mechanikusát kapha t intézetünk-r ben. — A beküldött sas tudományos neve : Aquila albicilla.

Mindenütt lecsap az uhura , elevenre, mechanikusra egyaránt.

Winchester-fegyver

teljesen jó karban, szép bőrtokkal

90 koronáért ~

eladó.

í'zim a kiadóhivatalban.

„A T E R M É S Z E T"-ben megjelent

sok szép cliche o l c s ó n e l a d ó .

' B E K Ö T É S I T Á B L Á K * HÜ W• II " i

„A T E R M É S Z E T " IX . É S E L Ő B B E N 1 M ,

É V F O L Y A M A I H O Z K A P H A T Ó K I N T É Z E -

_ m T Ü N K B E N . — D A K A B J A 2 K O R .

Dr. Lendi Adolf preparatóriuma Telefon 194. Budapest, IL Donátl-utcza 7. Telefon 194. A Lisztéit vadáazközöneég sz íven f igye lmébe a j án l j uk

P 1 1 1 : V A I I í L Ó I x T É K K T I N k K T . ^

Gondos, művészi pre-paráczló,tartós mun-ka, jutányos árak.

Az állat ok Ifh.'tö-1 friss állapot ha n t-s nyúzatlaniil kíil-ilfiuldk l»f. annak megjelölésévé!, Imiry m ik epen kívánják azok preparálását (állványra, falra.

^zőnyt'ir. fali deko-rárzió. tablettára,

nyitott \ aur> csukot t szárny nyal. stk)

Naufyo|il» »'inlos«"»k ( p é l t l á l l l Ü l ő d v e . z i - r -

f a i 1 k a s . > t l » . ) k i -

zsiur''rt'!rndok : rsak 10 k i l ó n á l l ie| ie/ r l i l >

r s o n i a i x o k k i i l. l .Mi.lok vasiitoji (írvorsáni-k»'iit).

Pontos eziinet es 1

osrt 1»"_r a vasúti ál-lomás no'Lrj«'löl«'s»'t j kérjük.

.Hogy miért gyarapodnak a kutyák jobban, ha a

F A T T I N G K K - F K L K

szabadalmazott húsrostos

K u t y a 1 e i ó n y n y c 1

' !» lik. mint más tá|> zc-r ha>zná atánal. k'Oin\--n . • r 111 • • t • >. ha tekiíi'ctl'e \e-.-/iik. )i-».y l-'attinirur lm.-r->!ít<is kut\.i!cj• •'• n\ e ke!-I en ke\er\e m i r . 1 aj j.:. y a „• -kat tartalmazza. 11. • I \ < k a kutya s/iivi t/ükté--!et' inL'k mi-g?.''e!i:-k.

A Lv si. l'ii laj"'.- ti. i'ráuMi ;t: ia:. \ y.nt.-z.-tek é- a 1 e_ k 1 v6 !•.!!. liny«-zi-k a ku'.y.kat 1 • - ̂ - z i»«• - e 1 • 1 • • • • a 1 a t íi :i .'••:-!• 'e k w t\ i 1. j \ >. \<\ et.-ii 1111 •' \ t. i j'c: t az ál! itu: k i- a !• . rm-: e,"-• 1-! -n ajánlják

5o k.v k-.ri.ria . ."> ki<.«í 1 i n. e r»! • -• ma.: '.i k pma. .1.. • • í e; • • •r t«:yés/.!'- t-za 1-a 1 \ • kat tar a'm i/«- !'./••' n,. r.-r»• I• o-i-ién i kulinak. 1 iata! latyak. . n.»' •/<• \ /<-!u kut . ak st|. r- -/<n- k^/u't • -7 7 0. u ti i • - ' r eki ••! - ary.v/- -kel ív; . • !•• i m «•!•!•• -m kuMiink.

F A T T I N G E R E S T A R S A i'.ll:it.-|.M|.-!..r>ára

W I E N I L H V . S I . W Í C I I C I I .

200 első cJij ! Utánzások értcktelen !

M A l i V A R T A X 8 Z K i i K K S Z I T í M N T K Z E T

F K L D M ' A N N ttYULA

BUDAPEST, VI., FELSÖ-ERDÖSOR 5. (TKLKI 'ON 17 2 O

Minden irányú iskola t. vezetőinek, taua'raínak és tanítóinak szíves figyelmébe aja'nlja

h a z a i s a j á t g y á r t á s ú

fizikai, khémiai, természetrajzi és geometr iai tanszereit.

Ü v e g t e c h n i k a i i n t é z e t

Szakszerű tanáiscsal és tájékoztató k<"»11s«;ixv»*t»*ss»• 1 szívesen szol-

gálunk iskolák felszerelése alkalmával. I jal>l» szerkezein tan-

szerek elkészítései os tanszerek javitá^á* elvállaljuk : mechanikai

ós iive^tvlmikai pi'eczizios munkákat' elfogadunk.

Árjegyzékek Ingyen és bérmentve.

A m . kir. Vállá.-- és Közok ta t ás i Min is ter a F e M m a n n ( íyu!a-fé!e

p í .ys ika i és ehém ia i tanszcrpyárat t-s üveptoc l in ika i in tézete i az e n e m ü heszer-

sz'-üi t'orrásnki'il a j á n l tt haza i rz«V'.'k kii/a- u tó l agosan felvette.» (H iva ta l t s

Köz löny X . I I . 22<i )

»\ ni kir Vallás- «•» Közok ta tás i Minister K e M m a n n ( i yu l a budapes t i

tanszerpyáros á l ta l k« szitatt természet tan i eszközükbő l a részletes je^yzt-klien

felsorolt physika i alap- •'•s k ihövi tet t felszen-h'-si jegyzőket a nép i sko l ák szá-

n iára tanszerü l eniredelyezte és a/. eii}-'e«lélyezett tanszerek jegyzékébe felvette."

.H iva ta los Köz löny . X . 17. rttío.) (4o78á-19o2.)

A T r 111 c ; s z o í

ö s s z e s é v f o l y a m a i

I - 11. k ö t v e ,

111 — 1 X - í < í k ö t v e v a ^ y k ö t e t l e n ü l

i n t é z e t ü n k b e n k a p h a t ó k .

K o t d r b . I i í m f a r k a s t ,

k i t ö m é s r e a l k a l m a s , t e l j e s e n k i f e j l e t t s z é p p é l -

d á n y o k b a n v e s z i n t é z e t ü n k .

Z s á k b a k ö t v e , n y ú z a t l a n u l , c s : i k k i z s i g e -

r e l v e , f r i s s á l l a p o t b a n k é r j ü k v a s u t i y y o r s á r u k é n t

k ü l d e n i .

N a y s a s o k a 1

s z é p t o l l a z a t b a n , k i t í i m é s r e v e s z i n t é z e t ü n k .

A I ( ) T ( ) ( z I X K ( ) ( ; K A F I A I M I I N T \/Á i : i \

M r V K S / K T I S O K S Z O i a IS I ' I 'AS I >K.

C l i r l i r k l ó l y ' i ratok, k("mv\ek, ;ír je^yzékok 1 mlum:ínyns mű vek s/ámára,

k i t í inö k iv i t " !ben, ,o^j'»bb n <hI zorok s/.erint e l lnal l i tva.

Czim csakis : BUDAPEST, VI., Hajós-utcza 32. szám.

J u t á n y o s ár« ik . I K L K I o N 18 J i i t i i n y o s á r a k .

..A I l.i:\ll:>ZI«; I - - z<' i k • • • z t« h< • • ó.̂ kiiiilóliivjila : l:u«liip«'.Ht, 1 nát i-u. 7. <lr. la-nol A<lolt' in^-z. t.

N viliin főtt I. I ,1. ím ós k«• 11 \ V ovonolá) il.i n I: n<l .\pe J , II Várk »-rt-rsik p:i rt I