A szűz és a gödölyeZilahi Lajos szinnüvenet felújítása a Jóicai Színházban

Miitor a nagy, polgári regényekkel, a Budaenbröots-szal, a Forsyte Ságival az epika a század első évtizedeben már társadalmi körképeket adott, a dráma - Csehovnat atior nálunk és a Nyugaton meg ne* ertett, vagy jócskán felx'emagy aráz ott színmüveitől el tekintse- - *eg a családi siniabür-f esté- szetnél tartott. Pedig a dré»a a Maga süritettségevei kiválóan alkalmas arra, hogy jellemző metszetet adjon egy egész' társadalomról, n-zt a lehetőséget észrevéve, jelenteit meg a színpadon a húszas-harmincas evetben a csa iád-regényeic mintájára - es divatjára - a család-drámáit, G’Neiii Ameriitai lileittrája, Priestiey Conwty-csaiádja s nálumc Burányi Miklós Aranybástyája. -innét a dráma-torzsneit rokona Zilahy L*jos l927“ben először játszott szinmüve,.A szűz es * gödölye.

Hotonvonásai akár íhomas Mann, aKár Gaisworthy említett regényeivel, a már O’Neill drámájával hosszasan ti volnának mutathatók. Itt csalt annyit, hogy á szűz és' a gödölye is egy nagypolgári kereskedő-famiiiárói szól, a régi Hansa-városok nagy Kereskedőihez hasonló tenyészetről, amelynek erős, éiexmes paraszti ősei egy vidéki boltocskában kezdték rőffei, v*.gy német Kisvárosi utcákon batyuval s az utódot már a világvárosok legeiőceiobb negyedeiben, párnázott főnöki irodákból irányítják a patríciussá nemesedett cégét. A Huben-családrói. innét a családnak a tagjai is érintkezésbe kerülnek művészettel egy XV. századból származó, renaissance festmény: A szűz es a gödölye révén s ez a kép előbb a szerencséjük, utóbb a végzetük jeikepe. Lnnék a családnak a tagjai is eifajzanak negyedik-ötödik generációjukban, tulerieli őket a jólet és a semmittevés, máilasztjáic beteg szenvedélyek es unalmat,bomlasztja őket a biztonság es vagyon. Mire az u- tolsó erős ág, az öreg Hűben,eitorhad, a tereg alatt e valaha oly életképes és erőszakos vit^iitásu törzs, melyben százötven évig elevenen keringtek az üzieti szellem, a családi érzés és a szépérzék nedvei, anyagilag is erkölcsileg is elszuv»sodik.

Zilahy Lajos szinmüvenek a bamutató óta eltelt húsz év alatt jelentékenyen megnőtt a szimbolikája s ez a dráma életerejére valx. Sotmindent másként látunk benne most, mint két évtizeddel ezelőtt. Legfőtént a társadalmat nézzük benne más szemmel, a társadalmat, amely akkor meg jelenva- ió volt s ma már a múlté. Lehetetlen észre nem venni ebben a színműben azt az *.ickor meg csak haltan percegö szándékot - vagy csak a fülünk volt Jce- vesbbé éles? - hogy az iró széthullásában, kritikailag s nagyon kevés e- gyütterzessel ábrázoljon egy tünedező világot, amelynek eltüneseben éppen irói munkásságának is volt részé. A Hűben-családban ma már tipizálva és jeikeptent kell megfigyélnünk azt a nagypolgárságot, amely tartalmától megfosztott, hamisított érteket bálványoz egy közönséges kópiában, egy ifcákkjer

kókler mázolmányban, egy hitvány reprodukcióban, melyet a kép eredeti jenek vél. Csat be kell helyettesíteni a kép helyere ,egy más fogalmat - s ez minden erőszakolt belem*gyarázás nélkül is szinte készén lep ki mai gondolatkörünkből - : a tőket s maris előttünk áll teljes szimbólumában egy tőlünk már idegen világ, amely embertelen hamisítványnak hódol s érte szere tetet, szereimet, eszményt, erkölcsöt megtagadni és gyilkolni is kész. Csak meg keli figyelni az iró szavait, amikor arról az emberről beszél, akihez a kép eredetije kerül s kiderül, hogy azokban jelöli meg az igazi értekek önököseit, akik becsülettel és tisztán megdolgoznak az ér- tekekért.Ha igy nézzük, szimbolikájában, s ha igy hallgatjuk, figyelmesen, Zilahy müvet, a mü ma többet mond, mint régen. Így ponton nem tudja átlépni szemleletének polgári bűvkörét Zilahy, amikor egy hangsúlyos mond-tavai azt hirdeti, hogy az agyagbálványok úgyis összeomlanak. ''Bizonyítsd be, hogy hamis, önmagától összeomlik" - mondja a színmű egyik alakja, az nem igaz, ez m xghirayúxjuuiius kényelmes és meghunyászkodó fegyverle te tel, kitérés * harc elől, amely nélkül - keserves történelmi leckek es nagy társadalmi igazságok tani nak össze.

A Jókai Színház bgri István és Varga Géza rendezeseben újította fel a színmüvet. A rendezés teljes világosságot teremt az összeütközések bonyolult erővonalai közt, arányosan viszonyítja egymáshoz a jellemeket és cselekvéseiket. Minden színpadi mozzanatnak megnatározott célja van, minden rezzenés mond valamitx s ráautao a darab érteimére. A rendezésnek köszönhető, hogy figurák, amelyeknek belső éxete es társadalmi heiyz.te az egykori előadásban elmosódott volt - például Perdyé és a két inasé - most különös piaszticitással el. bz az aprólékos műgond viszont a játekütem rovására megy s például a társalgási reszek rendezőiieg égj kissé túl vannak magyarázva szünetekkel és játékokkal, holott a szöveg önmagát is eléggé magyarázza. .így ilyen, főként társalgáson nyugvó színmű magasabb fór- dulatszámot igenyel, mint amilyennel a rendezés itt-ott dolgozik.

Az öreg Hubent ngri István játssza. Hendkivül pontos művészi cechniká- Vai, nagy tipizáló erővel építi fel az alakot. Megteremti a családfő tekintélyes es erelyes légkörét éppúgy, mint *pró szokásait es apóit külsejét. Igen nagy színpadi intelligenciáról tanúskodik minden cselekvése, mondaoi súllyal esnek latba minden színpadi helyzetben s a jenem, amei„. et kidolgoz, a darab természetes gravitációs középpontja. Színpadi egyéniségé azonban, kivált az eisö jelenetekben, nem tölti ki a megirt alak teljes térfogatát s ennek valószínűleg az az oka, hogy az öreg Hűben fölényes kedélyéből, noha a szövegben es a helyzetekben mód van rá, kevesebbet mu- tat a kelletenel. Az igazi jovialitás hiányzik intonálásábói, a humornak es önelegüitségnek, a keménységnek és lágyságnak az az ötvözete, amely a

- 2 -

tanaik rá - hamis eszmények es tévhitek nem omla-

- 3 -családias Hansa-kereskedők tijaiHaií faj tájának tipizálásához szükséges.A Huben-lány figuráját Bánky Zsuzsa rengeteg harmonikus elemből, gazdag összetettseggel rajzolja meg. A szelidsegne*, a tisztaságnak es a jóságak, a jóhiszemű naivitásnak, az asszony! es. anyai szenvedésre* es örömnek

ezer hangja szólal meg alakításában, mind tompítottan és finoman, mint egy olyan női lényben, akiben az elet lábujjhegyen jár, hogy senkit ne zavarjon. Kamarás Gyula Perdyje az erdők biztonságos, nyugalmas erejét hozza a színpadra, a dolgozó ember ózondus, egészséges levegőjét s az emberi közvetlenség melegét. Kettejük első találkozásakor azonban a mondatok, főleg Bánky resztről, túl dallamosra vannak hangolva s ebben felromlik a szépelgő lelke* edesktssége. Két nagyszerűen megfigyelt, hibátlanul jellemzett; kamaszt mintáz Szabó Gyula es Petrik József: mindkettejük játéka tele Van a humor es a valóság jóizeivel. A két Huben-fivert Agárdy Gábor és Halász Géza játssza. Kévés eszközzel, egyszerű, belső erővel árnyalja Agár- dy a sima moüor alá rejtett elvetemültséget, Halász peaig a tetszetős pózok mögött az ostobaságot es a hitványságot. Bara Margit nemcsak a szépséget, hanem játéka meggyőző füliedtsegét is felhasználja a feleség alakjához s Gordon Zsuzsán is szerencsére csak a függöny előtt venni észre, hogy lenezi a szerepet, amelyet bent, a színpadon igen nagy karakterizáló tehetséggel játszik. Csákányi László éhenkórász, szélhámos festője igen mulatságos színfoltja az előadásnak s n hány vonással az alak teljes hátterét is •megfesti. Az inasokat játszó Szalay Károly es Bajka Pál közü̂ . háiásabb szerepeben különösen Szalaye marad meg az emlékezetben. Köpeczi-Bócz István színpadképe hiteles empire hangulatát adja egy patrícius kereskedőháznak, ahol egy szetzüiiő család olykor óiszent ájtatossággai zsoltárokat zeng s a harmónium zúgásától igyekszik nem hallani, hogy kong * lélekharang fölötte.

Mátrai-Betegh Béla