Daubner Béla:

A regresszió pszichoterápiás felhasználásának integratív lehetőségei

Haladási vagy fejlődési iránnyal rendelkező pszichés folyamatokban regresszió névvel jelölik a visszatérést a személyiségfejlődés egy-egyszer már elért fejletségi szintjéről egy korábbidifferenciálatlanabb fejletségi szinthez.Topográfiai értelemben véve, a regresszió - Freud szerint - pszichés rendszerek egymásrakövetkező sora mentén megy végbe, amelyeken az izgalom a fejlődési iránnyal ellentétesenhalad.Időben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és a szubjektumnak fejlődésemár túlhaladott állomásaihoz (libidófejlődési szakaszokhoz, tárgykapcsolatokhoz,azonosulásokhoz stb.) való visszatérést jelöli.Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a differenciáltság szempontjábólalacsonyabb szintű kifejezés- és viselkedésmódokhoz való átmenetet jelenti. A regressziósorán a gondolkodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak korábbifejlődési fokra való visszatérése történik meg rövidebb vagy hosszabb időre. A libidó egykorábbi szerveződési formához tér vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejlődési regresszió,valamint az én fejlődésében bekövetkező regresszió.A regresszió összefügg a fixációval, ha a fixációt beírásként értelmezzük, akkor a regressziótúgy értelmezhetjük, mint ennek a már meglevő „beírtnak” újbóli működésbe hozását.Hívhatjuk ezt a jelenséget úgy is, hogy visszatérés a „szekundér v. másodlagos gestalthoz”. Amásodlagos gestaltok élményeink teljessé tevésére tett kísérleteink: ha valamilyenszükségletünk kielégítése akadályba ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezentolerálható, valamilyen helyettesítő szerepű kielégítéssel az élmény mesterséges lezárásárakényszerülünk (pl. kontaktusfelvétel helyett evés). Az ilyen mesterséges lezárás rövidtávúfeszültség-oldást eredményez, az egyénnek azonban végső soron újra és újra meg kellismételnie a folyamatot. Az idő múlásával ezek a másodlagos gestaltok egyre jobbanrögzülnek és rendszerint érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk meghatározott menetévé szilárdulnak. A „rögzült” perspektíva részben a rögzült vágyak,kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen tudatunkon kívülire zárására is szolgál(elfojtás és a fixáció).A regresszió jelenségét érdemes a kognitív megközelítés oldaláról is megnézni. A klinikai pszichológia kognitív irányzata eltérően a kognitív tudományok más alkalmazottterületeitől nem tisztán a megismerés folyamatait, sokkal inkább a kogníciók és emóciók kapcsolatának szabályait és működési feltételeit vizsgálja, mivelhogy az emocionáliszavar minden pszichiátriai kórkép kardinális tünete.A kognitív séma elnevezést tapasztalati tudásunkat tömörítô ismerettömbök megjelölésérehasználjuk. Ezeknek az elővételezett ismeretmintáknak az a fontos funkciója, hogyszabályozza a megismerési folyamatot. Beck a kognitív séma információ-szervező funkciójáthangsúlyozza, amely szerint az alkalmas arra, hogy a környezetből származó ingerek feldolgozásának és konceptualizálásának a módját meghatározza. Más szerzők a kognitív sémák szerepével kapcsolatban kiemelik, hogy segítségükkel nemcsak felfogjuk, hanemújraalkotjuk a valóságot és ezáltal a valóság egyéni leképeződést hozzuk létre.A fejlődési szemlélet képviselői a hangsúlyt a tudásszerveződés folyamatára helyezik. Ez a jellegzetes önorganizációs folyamat, amely a környezettel folytatott intenzív interakció soránformálódik és módosul olyan mentális műveletek útján zajlik, mint a megértés, jelentéstulajdonítás, belátás. A kognitív sémák megismerése a nyelvi produktum segítségévellehetséges, bár az implicit tudás csak részben fejeződik ki a nyelvi szimbolizációsfolyamatokban. A kutatók egyetértenek abban, hogy a kognitív sémák hierarchikusanelrendezett struktúrák, amelyek információtartalma eltérő. A „negatív automatikus gondolat –

hiedelem rendszer – séma” struktúra alapvetően befolyásolja viselkedésünket és patológiásrészének átalakítása alapvetően feltételezi a viselkedés változást és a személyiség változást.Az információ feldolgozásában kognitív alrendszerek kölcsönös interakcióját feltételezzük (Interactive Cognitive Subsystems, ICS). A rendszer működése területspecifikus alrendszerek kölcsönhatásán alapul. A koncepció szerint információk feldolgozásának totáliskonfigurációját mindig az alrendszerek aktuálisan létrejövő interaktív kapcsolatai határozzák meg, amelyet az információ-bemenet szabályoz.Az információszerveződés legmagasabb szintjén az ingermodalitások specifikusreprezentációi jelennek meg, létrehozva az aktuális, egyedi és egyszeri élményminőséget.Ennek a területspecifikus információszolgáltatásnak a végső eredménye az aktuálissémakonfiguráció létrejötte. Egy adott alrendszer szerepe a sémaképzésben függ a külsőingerhatástól, az alrendszerek memo-tárainak aktivitásától, vagy egy másik alrendszer információszolgáltatásától és természetesen attól a kölcsönhatástól, amely az alrendszerek közt aktuálisan megvalósul. Az információ feldolgozása az alrendszerek szintjén a korábbitanulási tapasztalatok programjának megfelelően történik, így az aktivált tudástartalomhordozza az egyéni tapasztalatok lenyomatait.A kognitív struktúrák kialakulása a személy aktivitást feltételező megismerési és tanulásifolyamatának terméke, amelyek során a kognitív szerveződésben önorganizációs folyamatok zajlanak le. A terápiás intervenció a realitástesztelésen alapul, a kliens a terapeutasegítségével szembesül tapasztalataival, és ennek ismeretében korrigálja a környezetével ésönmagával kapcsolatos értékelő-minősítő automatikus gondolatait. A konstruktivistaszemlélet szerint a fejlődéssel összhangban alakulnak ki és változnak a kognitív struktúrák. Akognitív szerveződés saját dinamikája határozza meg a változások tendenciáját. A terápiásstratégia támadáspontja a fejlődés során létrejött mélystruktúrák módosítása, vagy újalapsémák generálása. A konstruktivista szemlélet feltételezi a terápiás stratégiatámadáspontjának kiszélesítését, a fejlődési kognitív struktúrák átalakítását célozza meg ésezzel a terápiás módszerek alkalmazhatóságának a körét is kiszélesíti.Végül is kijelenthetjük, hogy a fejlődési sémák átalakításán keresztül érvényesül a terápiáshatás. A terápiás intervenció a séma kognitív-affektív komponensét éppúgy figyelembe veszi,mint a viselkedéses szintet. A koncepció az affektív reakciókat nem tekinti másodlagosnak,hanem az élmény integráns részének. A maladaptív kognitív struktúra beazonosítása során akritikus érzelmi-affektív állapot indukálása fontos lépés a terápiás folyamatban, mert ezáltallehet elérhetővé tenni az átalakítani kívánt kognitív struktúrákat. Ez lényeges különbség ahagyományos kognitív terápiás szemponthoz viszonyítva. Young hangsúlyozza, hogy azemocionális reakció fontos jelzése a maladaptív sémák elérhetőségének, ezért a terápiásintervenció részét képezik a felkavaró élmények, álmok, imaginatív tartalmak megbeszélése.Minél intenzívebb az emocionális reakció, annál valószínűbb, hogy az adott kognitív sémafontos szerepet kap az információ feldolgozásában. Vannak azonban másodlagos sémák is,amelyek emocionálisan kevésbé terheltek. Young sémamodellje szerint a maladaptív, rögzült sémák a kognitív transzformációsfolyamatok középpontjába kerülhetnek olymódon, hogy a személy vagy azonosul velük, vagyelhárítja azokat. Ezen a ponton közelít a koncepció a mélylélektani jelenségvilághoz, ugyanisfeltételezi a tudattalan elhárító magatartást a kognitív sémákhoz való viszonyban, ígymegkülönböztet sémát fenntartó, elkerülő és kompenzáló viselkedést. Az önsorsrontómagatartásban például a séma mindenáron való fenntartása és megerősítése a cél, a séma-kerülő magatartás pedig felismerhető a sémával kapcsolatos intenzív érzelmi állapotok elkerülésével, vagy a tünetképződés hátterében.A fejlődési kognitív struktúrák vizsgálata során nem kerülhető el a selfre vonatkozó és akörnyezethez való viszonyt reprezentáló kognitív mintázatok módosítása, ezért a kliens ésterapeuta közti kapcsolat része a terápiás munkának. A terapeuta egy olyan modell, amely amaladaptív kapcsolati mintát kedvező irányba befolyásolja. A terápia lényege azonban a

kognitív sémák átstrukturálása, amely azt jelenti, hogy a tapasztalatok tükrében átvizsgálják áta sémák érvényességét. A terápiás intervenció kofrontatív és edukatív jellegű. A terápia épít akliens racionális ok-okozati kapcsolatokat figyelembe vevő belátására a sémaműködéskedvező irányú befolyásolása során. A terápiás hatás az aktuálisan működ séma-konfigurációműködésének a befolyásolása. A teória szerint minden olyan terápiás lépés eredményes,amely szélesebb szemantikai kontextust vesz figyelembe és ezen belül speciálisviszonylatokat vagy elemeket változtatja meg úgy, hogy általa a rendszer működésétmódosítja. Az ICS modell szerint egy új koherens szemantikus csomagot kell létrehozni amaladaptív gondolatok kioltása helyett. A terápia során a séma kognitív, affektív ésviselkedéses elemeket sűrítő prototípusos jelentésszintjét kell megváltoztatni. Ennek érdekében a terápiás intervenció specifikus területeket céloz meg és ezen keresztül generálja aváltozást a sémán belül. Az ICS modell szerint tehát az általános jelentéskomplexumotképviselő kognitív sémák átalakítása a terápiás hatás alapját képezik és tulajdonképpenminden terápiás beavatkozás ezt a célt szolgálja.A kognitív terápia egyes lépései is ennek az elképzelésnek az alapján magyarázhatók. Areframing technika (NLP) például a séma szemantikus kontextusát alakítja át a tartalmiátkeretezés vagy a kontextuális hatás megváltoztatása formájában. A kognitív terápia„viselkedéses” elemei, az u.n. próbacselekvések - a koncepció szerint- nem azért fontosak,mert evidenciaként szolgálnak a specifikus előfeltevések kipróbálása során, hanem azért, merta maladaptív kognitív sémával inkompatibilis jelentéstartományt aktiválnak. Például, havalaki gátlásait leküzdve lép be egy frusztrációs helyzetbe új tapasztalatokat gyűjt, akkor agondolkodásmódja változik meg a helyzetről. De a sémakonfiguráció megváltoztatásárahatékony lehet az irányított imagináció. Itt nem maga az imagináció az ami hatékony, hanemez a fellazult érzelmi állapot különösen alkalmas arra, hogy a kognitív mintázatba új elemeketlehessen bevinni az imagináció segítségével. A traumatikus élmény imaginációja során jelentkező érzelmi reakciójelzés arra, hogy magasan szervezett jelentéskomplexumok elérhetőkké váltak és készek a változásra. Terápiás hatékonyság tehát nem a katarzissal,hanem a kognitív átstrukturálással függ össze. Például, ha csak vizuális reprezentációk aktiválódnak az értelmi reakciókat is kiváltó implikációs szint elérése nélkül, akkor nincsterápiás hatás sem. Hasonló vonatkozik a próbacselekvések szintjére, ahol az újkontingenciákkal való szembesülés intenzív érzelmi megterhelessél párosul.A pszichoterápiás beavatkozásnak a személy problémamegoldó stratégiáit kell erősíteni,amely az esemény perzisztenciáját és averzívitását enyhíti, egyidejűleg pedig erősíti akontrollálható folyamatokat.