A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

II. évfolyam 6. szám 2013. november – december

„Te pedig, efrátai Betlehem,bár a legkisebb vagy Júdanemzetségei között, mégisbelőled származik az, aki

uralkodni fog Izráelen.” (Mik5,1a) „Nem az Írás mondta-e, hogy Dávidmagvából és Betlehemből, abból a faluból, aholDávid élt, jön el a Krisztus?” (Jn 7,42)

Tartalom1 Dr. Horsai Ede: Karácsony evangéliuma2 SZÓL AZ IGE – Jöjj, Uram Jézus!

Nyilas Zoltán lelkipásztor igehirdetése3 Pap Lászlóné lpt. írása4 Sebestényné Jáger Orsolya lpt. írása5 Kurfis Imre: Karácsony?6 Puskás: A szolgálat betöltéséről

Beszélgetés Dr. Lassu Gáborral10 Hardi P.: Egy év a pomázi gyülekezetben

Látogatóban Tímár Gabriellánál11 Sebestény-Jáger Orsolya versei12 Ignácz Gergely: A pomázi-csobánkai ifi

Szedlák Rudolfné: Félem IstenemetTarnai László: Éltető kegyelem – vers

13 Soós László: Karácsonyi legációm14 PORTRÉ – A Benedek család (Csobánka)17 Puskás: Betlehem18 HÍREK NYÁRÁDKARÁCSONBÓL

Labancz Gyula: Szép nyár után szebb jövő19 Nyilas Zoltán: Év végi visszatekintés20 Soós László: Várd minden nap! – vers

Csékó András: Ifjúsági csendesnap21 Bíró Krisztina: A hittanoktatásról

Cseri Istvánné: Az Úr dicsőítéséről22 Imre Lajos grafikáinak kiállítása23 Gyöngyösi Lászlóné versei24 Puskás: Nagy idők hív tanúja

Beszélgetés Dr. Bibó Istvánnal26 Osváth Zsolt: A magyar csoda

Siklós József: Ne úgy, mint eddig – vers27 Andrási Jánosné: Jótékonysági koncert28 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK

Hardi Judit: Óváryné Herpai Dóra30 Pap Lászlóné esketési igehirdetése31 REFORMÁTUS JELKÉPEINK – A páva32 Kerekes B.: Evangelizációs hét Csobánkán

Beszélgetés Harkai Ferenc Csabával34 Száz éve született Benda Kálmán36 Puskás: Túrós Péter nyomában 1.37 RÉGI HISTÓRIÁK

Könczöl Dánielné: Sírversek, sírfeliratok38 KÖNYVAJÁNLÓ

Hamar Jné: Cseri Kálmán új könyvérőlNagy Gáspár: Jegyezvén szalmaszállal – versKerekes B.: Búcsúzás Szekeres Esztertől

39 NAPLÓ40 Ajándékozzunk Szentírást!

Adventi Baba-mama KörSzilágyi Domokos: Karácsony – vers

Tudjátok, előbb-utóbb az ember rájön, hogy egyedülnem képes értelmes életet élni. Eljön a pillanat, amikorsegítség után kiált, amikor hálás lesz egy jó szóért, barát-ságos tekintetért, kedves érintésért. Kell a segítség, mertegyedül nem megy. Sőt! Rájön: nem is akármilyen segít-ségre van szüksége! A hozzá lehajló Istenre van szüksége.Talán bele sem gondol, de pontosan arra, amiről éppenkarácsony szól! Figyeljük meg a karácsonyi énekek,slágerek, filmek szövegét, üzenetét!

De így volt ezzel Izráel népe is Ézsaiás idejében,és így vagyunk ezzel mi is. Várjuk, hogy segítsen az,akinek hatalmában áll. Várjuk, hogy legyen megváltás,legyen öröm, legyen szeretet. Ezért érdekes, hogyamikor jön a segítség, akkor az egész teremtett világmegmozdul, csak a mi értelmünk blokkol le. Bizony,pontosan ez az Istentől kapott, ám sokszor sajnos csakokoskodó értelem gátol bennünket, hogy az elsőkarácsonykor földre jött Isten Fiát, a Világ Világos-ságát, a Názáreti Jézus Krisztust, mint gyermeket,később, mint Megfeszítettet, Megváltót és feltámadottUrat elfogadjuk. Ezért írja az apostol: „Az Ige volt azigazi világosság, amely megvilágosít minden embert:ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általalett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött,és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1,9-10)

Azért, mert magyarázni akarjuk a csodát, ahelyett,hogy élnénk vele! Ahelyett, hogy örülnénk neki! Pedigaz értelmesen gondolkodó egyszerű emberek már régmegértették: az élet igazán nagy dolgai, mint például aszeretet, a szerelem, a hit, és más igazán fontos dolog,nem magyarázható, csak élhető. Bölcs ember az, aki

ezt felfedezi, a többi bizony csak okoskodó. Erről a magatartásról beszél Ézsaiás is, de – szó

szerint hála Istennek – így folytatja: „A nép, amelysötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál ár-nyékának földjén lakókra világosság ragyog. (…) Mertegy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Azuralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Cso-dálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya,Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,1.5)

Ez Isten válasza a mi kétkedésünkre! Ezt hívjukevangéliumnak, örömhírnek! Karácsonykor ezérthangzik: Örüljetek! És „ne féljetek, mert íme, hirdeteknektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:Üdvözítő született ma nektek…” (Lk 2,10-11a)

Kedves Testvéreim! A szeretetet, szerelmet való-ban nem tudjuk megmagyarázni, az Isten nagy sze-relmét még kevésbé. Ennyit kell az Istentől kapottértelmünkkel megérteni, de leginkább azt: ilyen Is-tenünk van! A mi Istenünk ezt tette értünk! Ő ígyreagált a mi hűtlenségünkre! Ha ezt nem értjük meg,akkor akármilyen nagy csinnadrattával, mennyezetetkiverő karácsonyfával, ajándék özönnel ünnepeljük iskarácsonyt – a LÉNYEG lemarad.

De miért ne nyitnánk meg szívünket, és enged-nénk, hogy a földre jött Szeretet átjárjon bennünket!Mi, akik érthetjük, tudhatjuk: erre van igazán szük-ségünk! Hát fogadjuk be Őt! Hiszen a saját világábajött, hogy megvilágosítson minden embert. Engem is.Téged is!

Dr. Horsai Ede lelkipásztorDebrecen

KARÁCSONY EVANGÉLIUMA

A születés helye Betlehemben

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.” (Ézsaiás 9,1a)

Áldás, békesség! 2013. november – december

2

JÖJJ,URAM JÉZUS!

„A rohanás e kornak átka,Az ember törli homlokát,Majd időzavart konstatálvaMint báb rohan tovább, tovább.

Mind sietve szeretnek, isznak,míg a lélek végül lerogy.Sietve rombolnak, s megint csakSietve bánják valahogy.”(Jevgenyij Jevtusenko)

Felgyorsult világban élünk. Reggelente másod-percekért idegeskedünk: jut-e idő reggelire? Beér-ea gyermek az iskolába? Vajon elkerülhető-e a dugó?Meddig hosszabbítható az élet? Gyorsan elvégezzüka munkánkat, majd szaladunk bevásárolni, szó-rakozni, sportolni; loholunk a különórára járó gyer-mekünkért; néha pár percre bekukkantunk ma-gányos nagyszüleinkhez.

Karácsony előtt pedig még inkább felgyorsul-nak az események: ha az ember a naptárára tekint,látja, hogy ebben az esztendőben legalább nyolc„karácsony” lesz: egy az iskolában, egy az óvo-dában, egy az idősek otthonában, egy a városban,egy a munkahelyen, egy a fiatalokkal, egy a kórház-ban (bocsánat ott kettő lesz). S mindez azt sugallja,hogy gyors egymásutániságában letudjuk az egyiket,majd a másikat. Nem csoda, hogy a lényegbőlsemmi sem marad, hiszen minden a külső(ség), azillat, a gyertya, az ajándék, a jézuska, azaz test körülforog. Az ember gondolkozása, a szellem meddőmarad. A lélek pedig nem kapván meg a táplálékát– találóan fogalmaz a költő – végül lerogy.

Az Újszövetség időfelfogása abból a felisme-résből indul ki, hogy az idő folyása „egy felfelé ha-ladó vonal” (O. Cullmann), szemben a görög hel-lenizmus és a mai keleti tanítások időre alkalmazottkör szimbolikájával. Ez utóbbi gondolkodás szerintaz idő visszatér önmagába, megismételhető örököskörforgás, melyből hiányzik a „tegnap, ma és mind-örökké” (Zsid 8,13) ellentéte és egysége. Ennekkövetkezménye, hogy az élet nyűg, átok, rabság;megoldása pedig az önmegváltás (és a reinkarnáció).A fenti alapokra épülő ma élő New Age embere isezt tanítja: „Istenné kell lennem, hogy megváltá-somon dolgozhassak. Hogy istenné legyek, át kellalakulnom, meg kell változtatnom tudatállapo-tomat.” Az apostoli bizonyságtétel, s az őskeresztyénigehirdetés ezzel szemben világosan látta a kezdetés a vég valóságát. „Az egyház álláspontja szerint abefejezett múlt idő éppoly valóságos, mint amilyenvalóságosan kötődik az egyház jelene a maga teljes

idői mivoltában visszatekintve a múlthoz, és előretekintve pedig a jövendőhöz”, a beteljesedéshez.Nem véletlenül olvassuk oly sokszor a „betelt” (Mk1,15), „beteljesedett” kifejezéseket a Szentírásban.Így míg eljön az idők teljessége (Ef 1,10) igazzá leszaz ismert dicséret sora „minden múló perc Hozzádvisz közel…” (511. dicséret).

Joó Sándor egyik óévi igehirdetésében így fo-galmaz: „bocsássatok meg testvéreim, ha ennek azesztendőnek az utolsó óráiban nemcsak az óraketyegése, hanem még ráadásul én is a tűnő időrehívom fel figyelmeteket. Szükség van erre az alázat-ra, mivel a középkorban talán azért voltak alá-zatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt,minden pillanatban kénytelenek voltak látni azalápergő homokszemeket. Nekünk más óránk van.Ennek a mutatói körben járnak és egy kicsit becsap-nak. Úgy tüntetik fel az időt, mintha mindig újrakezdődnék és sohasem lenne vége. Talán nem iscsak kényelmünkre, hanem félelmünkben is talál-tunk ki olyan órát, amelyet fel sem kell húzni, a kézmozdulatától jár, addig, amíg mozdul, lendül a kéz,jár, s aztán egyszer csak megáll, együtt a szívvel.”

Advent ezért minősített időt jelent és a mindenkori– éppen ezért a mai – egyház közös fohászát fogalmazzameg: „veni Redemtor gencium” (Jöjj népek Megváltója),másutt pedig: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 21,20).

Advent időszakában megláthatjuk, hogy érkez-nie kell valakinek, aki megváltja életünket. Éppenezért üzenete nemcsak megállásra, szusszanásraszólít fel, hanem az érkező Krisztusra figyelmeztet-nek bennünket. Isten nem megállítani akarja az időt(Stop the World: I Want To Get Off!), hogy kiszáll-hassunk belőle, hanem ő közeledik felénk. Hiszena napok arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak a„most” van, hanem van „eljövendő” is. Ő pedig kö-zeledik hozzánk, sőt már itt is van, és kopogtat.Közelít, hogy felismerjük, hogy találkozzunk vele.Közelít, hogy átalakítson, megváltson.

A középkori művészek gyakran felemelt ököl-lel ábrázolják a visszatérő Krisztust. Sokan a visz-szatérő Krisztusban a kárhozottak pusztulásábangyönyörködőt látják. Megint mások azért rettegnekKrisztus eljövetelétől, mert lelepleződnének. Fiata-lok pedig azért késleltetnék, mert nagy álmaik szer-tefoszlását látják benne. Pedig jó volna tisztánlátnunk: igazán benne simulnak ki egyenetlen-ségeink (Ész 40,3) és benne teljes és egész életünk.Az érkező Krisztus nem kifosztani szeretne bennün-ket, hanem adósságunk keresztfán történő ren-dezésével helyreállítani életünket.

A 450 éves Heidelbergi Káté így kérdez mind-

annyiunkat: „miféle vigasztalásod van abból, hogyKrisztus eljön ítélni élőket és holtakat?” A feleletpedig így szól: „Az, hogy minden háborúságom ésüldözésem közepette fölemelt fővel várom a menny-ből azt a bírót, aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előttállt, és rólam minden kárhoztatást elvett…” (52.kérdés) Gyökössy Bandi bácsival együtt vallommagam is: „én ugyanazt a Krisztust várom, akit azevangéliumokban megismertem. A testet öltött Sze-retetet (Agapét). Nem tudom elhinni, és sose fogomtudni elhinni, hogy Jézus azért van az Atyánál is,hogy visszajöttekor szájában karddal és felemeltököllel ítélkezzék. Az ítélet, hitem szerint az Aga-péban történik. Bár valóban ítélet lesz – de az Agapéítélete.” „Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel,miként a vigyázó virradást vár éjjel” – énekeljükszemélyes könyörgésként a 226. dicséretben.

Éppen ezért Urunk nem azt szeretné, hogy el-játsszuk Adventet, hiszen az csupán az igazi karika-túrája lenne. Ő nem egy felnőtt adventi kalendáriumnyitogatást akar (mert bizony már van ilyen boldogkarácsonyt ígérő, 50 milliós nyereménnyel kecsegte-tő kaparós sorsjegy is), melynek a vége csalódás,mikor elfogyott a „cukor”. Nem szerepjátékra hív,hanem önvizsgálatra és boldog kiteljesedő életre.Lehet, hogy nehézségeink támadnak a mindenkorihagyományos megfogalmazással; talán a régi hit-formulákat is csak új nyelven tudjuk kifejezni,amikor kortársainkhoz, mindenekelőtt önmagunk-hoz, mint ma élő emberekhez szólunk Jézusról. Le-het, hogy jelenleg egyáltalán nem találunk rá arra anyelvre, amely valóban kifejezi, hogy micsoda Őnekünk. „De, ha mi nem akarjuk elveszíteni életünkcélját és értelmét, akkor ezt az élő Jézus Krisztustbe kell engednünk életünkbe, hagyni kell, hogy Őszemélyesen cselekedjen bennünk, át kell engednimagunkat neki, amíg mi (az 1Jn 3,2 szerint, amelyszámomra az utóbbi tíz évben egyre fontosabb lett)»olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában«” –mondja Eduard Schweitzer teológus.

Ezért énekeljük ebben az Adventben is „csak Jézusaz, aki segíthet, üdvöt nem ad más, csakis Ő. Itt áll, éstürelmesen vár még. Mit késel? Nincs már sok idő! Óbízd magad e kegyelemre, mely gazdagon árad feléd,váltságát tedd a magadévá, hidd, az számodra is elég.”(138. Hallelujah!) Ehhez azonban szükséges, hogy nerohanásban, hanem otthon találjon bennünket, azaz agonosz idő fel ne faljon bennünket.

Jézus ezért mondja: „»Bizony, hamar eljövök«.Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” – kérem magam is!

ÁmenNyilas Zoltán lelkipásztor

„»Bizony, hamar eljövök«. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!”(Jel 22,20)

„»Bizony, hamar eljövök«. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!”(Jel 22,20)SZÓL AZ IGESZÓL AZ IGE

Áldás, békesség! 2013. november – december

3

– Számunkra a Karácsony a családi nagy ta-lálkozások ideje.

– Nálunk évtizedek óta mindig ugyanaz a kará-csonyi menü.

– Mi Karácsonykor megajándékozzuk egymást.Ilyen és hasonló mondatokat hallunk, ha em-

bereket megkérdezünk arról, hogy mit jelent számukraa Karácsony ünnepe. Ritka, ha valaki e külsőségekmellett többről is beszél. Ha mégis, akkor régi időkünnepei bukkannak fel a múlt homályából. A gyer-mekkor fenyőfájának illata, a fáról lecsent szalon-cukrok íze és a fa alatt díszes csomagba bújtatottajándékok látványa. Persze előtte – ha már mi semcsak megajándékozottak voltunk, hanem ajándékozókis –, hogy mi legyen a meglepetésünk.

Nekem is vannak régen volt Karácsonyokról em-lékeim.

Az első 1944 Karácsonya a háborús Mag-yarországon, messze az otthonunktól. Szinte látom afrissen kivágott kis fenyőfát, melyre anyánk kezedíszeket varázsolt és selyempapírba burkolt házilagkészített szaloncukrot aggatott. Volt még rajta dió ésalma és mellé a meleg konyha, mert a menekülteknekszerény lakás jutott.

A következő emlékem már tinédzser korombólvaló. Mint gimnazista a nyári szünidőben dolgoztam,amit kerestem, abból vettem egy rongybabát, hogy akisebbik húgomat azzal lepem majd meg Karácsonykor.A zongorán álló kis fenyőfa alá került a többi ajándékkal.A család – szüleim és testvéreim – elmentek a temp-lomba, hogy én az estére kitakarítsak, a fát feldíszítsem.Ez volt az én egyik ajándékom. Amikor megjöttek és túlvoltunk a vacsorán, mindenki bevonult a szobába, hogymegkeresse az ajándékát. A távoli – az ötvenes évek eleje– homályából az a csodálkozó, kerekre nyitott szem ésaz örvendező kérdés ugrik elém, amit a babát ölelgetőhúgom tett fel: ez az enyém? Nem győzte kérdezni, újbólés újból felém fordult.

A harmadik emlékem már 1958-as, amikor elsőéves teológusként egy dunántúli kis falu szószékénálltam és a gyülekezet legátusaként hirdettem a kará-csonyi evangéliumot egy tele templomban.

Talán senki sem talál emlékeim között semmiféleösszefüggést, pedig van! Mindháromban a szeretetrőlvan szó, az első kettőben az emberéről, amivel az övéifelé fordul. A harmadikban arról a szeretetről, melyaz Istené, s amely mérhetetlenül több. Ezzel a csodá-latos szeretettel találkozhattam, ez győzött meg arról,hogy Jézus értem lett emberré, miattam adta az életéta kereszten, s nekem általa van szabadulásom és örökéletem. Bocsánatot nyert bűnösként ezért adhattamtovább, szólhatott rajtam keresztül a karácsonyi evan-gélium ott a Vértesalján.

Biztos vagyok benne, hogy azok, akikről írásomelején szóltam, izgalommal, örömmel készülnek aSZERETET ünnepére. Félretesznek sérelmeket, elfe-lejtik a bántó szavakat, mellőzéseket. Kitesznek ma-gukért, hogy csillogó, emlékezetes, felemelő legyenaz együttlét. És...? Sikerül? Ki-ki tudna eseteketsorolni, hogy mi és hogyan valósult meg a terveiből,úgy gondolom.

Van egy ige az Ámos 5:21. versében: „Gyűlölöm,megvetem a ti ünnepeiteket és nem gyönyörködöm ati összejöveteleitekben!” Miért ez a kemény szó, melycsattan, mint az ostor? Nem azért, mert ahogy a régiIzráel, a mai ember is lefokozta a Karácsonyt? Hiszenaz nem az ember szeretetéről szól, hanem a Minden-ható Isten mentőszeretetéről. Elsikkad a lényeg! A sokcsomagolópapír eltakarja Jézust, Akire emlékezni kel-lene, Aki emberré lett az embertelenségben, hogy mielfogadva a bűnösökért vállalt áldozatát, valódiörömünnepet ülhessünk. Bárcsak sokak szívét járnáát az öröm, amelyről az angyalok szóltak:

„...íme hirdetek néktek nagy örömet, mely azegész népnek öröme lészen, mert született néktek maa Megtartó...” (Lukács 2:10,11.).

Pap Lászlóné lelkipásztor

ORBÁN LÁSZLÓNYUGDÍJASOKKARÁCSONYAÍme, újra itt van december hónapja,

És mi ünnepelni jöttünk karácsonyra.Tavaly is együtt voltunk e napot várva.

Sok víz folyt azóta az öreg Dunába.

Közben már többször is nehéz hírek jöttek;Néhányan közülünk „örökre elmentek”.Múló napjainkban csak ez változatlan:Gyermek jött el a betlehemi jászolba.

Jóllehet, Ő értünk szegényen született,Megízlelte velünk a földi életet.

Legyen hát ma nekünk legnagyobb kérdésünk:Tudjuk-e, értjük-e, Ki született nékünk?

Isten volt elrejtve a kicsi Gyermekben.Szentlélektől fogant meg egy tiszta Szűzben.

Ővele a földre égi béke jött el,Megnyeri a békét, aki Reá figyel.

Ez nehéz időkben bátorítja szívünk,És napjainkban is biztos menedékünk.

Megőriz, hogy képmutatók sose legyünk,Mert ez aláásná krisztusi hitelünk!

Idős éveinkben sem hiába élünk,Nyugdíjas korunkban van kötelességünk.

Az unokáink is jogosan várják,Hogy legyünk számukra világító fáklyák.

*„Az Ige testté lett, s lakozott közöttünk”,

S így szeretetének hordozói lettünk.Dicsérjük karácsony örök üzenetét,

„Hirdetve az Úrnak kedves esztendejét”.

Budakalász, 2011. december 16.

A MÉRHETETLENSZERETET ÜNNEPE

„Menjünk el mind Betlehemig és lássukmeg e dolgot, amelyet az Úr megjelentetettminékünk.” (Lukács 2:15.)

Áldás, békesség! 2013. november – december

4

Olyan jó lenne, ha keresnénk egy csöndes kiszugot, egy pár perc magányt, amikor semmi mássalnem foglalkozunk, amikor körülöttünk már, vagymég alszik a család, vagy senki nincs velünk és ezt abibliai részt szépen, lassan, akár hangosan felolvas-nánk.

Számomra nagyon sokat jelentett – amikor eztmegtettem. Az első gondolatom az volt, hogy csakismennyei bölcsességgel, a Lélek vezetésével lehet ígyírni. Mintha egy égi függönyt húznának el a szemeinkelőtt: ha figyelmesen olvassuk a – talán már sokszorolvasott – sorokat, megsejthetünk, megérthetünkvalamit abból a titokból: ki is Jézus Krisztus. Bárcsakígy lenne...

Karácsonyhoz közeledve különösen szükségünkvan erre. Ha az ünnepet megelőző forgatagra gondo-lunk, amikor nagyon sok mindenről kell gondoskod-nunk, amikor nagyon sok téren kell helytállnunk,akkor bizony láthatjuk: sok mindentől el lehet sod-ródni, csüggedni, el lehet fáradni – ha Karácsonyközeleg. Hajlamosak vagyunk ilyenkor – pontilyenkor – a lényeg helyett a lényegtelenre koncent-rálni, és emiatt kapkodók, idegesek, felszínesekleszünk.

Álljunk hát meg egy percre és nézzünk kicsit adolgok mögé: nézzünk oda, ahová az Ige fényeirányítaná tekintetünket és a szívünket. Tekintsünkarra a Jézusra, akinek születését ekkor ünnepeljük.Tekintsünk az Ő személyére, hogy valóban meg-maradjunk abban, ami igazán fontos, vagy hamég nem értettük meg, mi is ebben a földi életbenaz igazán fontos, akkor végre megértsük ésbékességet nyerjünk.

Ő a láthatatlan Isten képe – mondja az Ige.Miért fontos ez? Azért, mert ha erről elfeled-keznénk, akkor csak egy távoli, körvonalazhatat-lan, idegen istenséget hinnénk, akit nem lehetmegszólítani, aki valahol messze van, és nem isigazán törődik ezzel az emberiséggel. Bizony,sokan élnek úgy, hogy azt gondolják Isten ilyen.Lehet, hogy megteremtette a világot, de ennéltöbbet nem tesz.

Kedves Testvéreim, szeretnélek Benneteketezúton is biztatni és erősíteni, mennyire nincs ezígy. A messzeségben megjelent az Úr, örök sze-retettel szeretve bennünket. (Jer 31,3) Naprólnapra gondot visel ránk szabadító Istenünk (Zsolt68,20) olyannyira, hogy az Ő akarata volt, hogyegy kicsiny gyermekben, Fiában, Jézusban em-berré legyen.

Nem tudom, a testvérek hogyan is gondolkod-nak erről, számomra ezáltal valahogy olyan egy-szerűvé válik minden. Mintha azt mondta volna ezzelIsten: itt van – kicsiny lett és sebezhető, védtelen éskiszolgáltatott –, azért hogy érezzük és lássuk, meny-nyire jó az Úr. Ilyen sokat megengedett. Ilyen sokatadott. Kézzelfoghatóvá tette a szeretetet, Jézusbanigazán megmutatta önmagát.

A kicsiny újszülötteket jó átölelni. Jó éreznifinom baba-illatukat, selymes bőrüket, belenéznikékes fényben úszó szemükbe. Egyszerűen cso-dálatos egy kicsiny törékeny emberben átélni, hogyél, hogy megérkezett valahonnan, titokzatosan, meg-foghatatlanul és megmagyarázhatatlanul. Ilyengyermekké vált azon a szent éjszakán Jézus Krisz-tusban Isten. Ennél nagyobb csoda nem adatott megaz emberiség történelmében.

Merjünk úgy közeledni Istenhez, ahogyan Őhívogat. Merjük meglátni emberségét is. Jézus Krisz-tus valóban emberré lett. Isten létére lett ember. Csakha felvállaljuk ezt a csodaszép utazást, akkor ért-hetjük meg a kereszt titkát is. Ő a láthatatlan Istenképe. Pál hozzáteszi, hogy még szebb és teljesebblegyen e kép számunkra: minden Őérte teremtetett.Vagy ahogy Jézus mondta Ábrahámról: mielőtt ő lettvolna, „én vagyok” (Jn 8,58) – és itt ugyanaztpróbálja megfogalmazni, amit később Pál is: „Őelőbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.”

Teljesen e titkokat úgysem érthetjük meg, de ez

nem is baj. Nem lehet a hitet racionálisan megélni.Tartson ez bennünket mindig alázatban: Urunksokkal több és teljesebb nálunk. Nagyszerű azonbanaz, hogy Isten maga ad önmagából, Ő maga ad any-nyit, titkait felfedve, amennyire szükségünk van ahhoz,hogy éljünk. Csak maradjon mindig nyitott a szívünkfelfelé. Főként így Karácsony előtt, amikor aLÉNYEG-ről olyan sok minden próbálja elterelni a fi-gyelmünket. Ne hódoljunk be a pénzt előtérbe helyezőtéveszméknek. Nem az a mi utunk. Krisztus azért lettemberré, hogy a mindennapokban élhessük meg Istenszeretetét, ennek pedig nem a pénzköltés a mércéje.

Hadd írjak le egy kis történetet, mely nem isolyan régen családomban történt az egyik kis unoka-testvérrel. A gyermekek hite sokszor példa előttem.Húgom kislánya, Izabella, még nincs négy éves, ésnagyon szeret sétálni. A kis falu határán, ahol él, állegy egyszerű kőkereszt. A kereszt láttán a kislánybana séták során sok kérdés gyűlt össze, míg egy naponizgatottan felsorolta nagymamájának valamennyit:„Miért van rajta Jézuska? Ki bántotta? Miért bán-totta? Hol van az anyukája?” Miután türelmesenvégighallgatta a nagymamája magyarázatát, mély-séges szomorúság telepedett kicsiny gyermekarcára,és csak annyit mondott egészen csöndesen: „Szegény,szegény Jézuska...”

Amikor édesanyám ezt elmesélte nekem, ösz-szeszorult a szívem, és arra gondoltam, vajon minagyok tudunk-e még azzal a gyermeki szívvel a

kereszten függő Isten Fiára tekinteni? Ez a négyéves kislány a maga kicsinységével olyan sokatmegértett. Olyan dolgokat, melyekről nekünk semszabad megfeledkeznünk. Valóságos Isten, valósá-gos ember. Emberré lett, kicsiny gyermekké, majdfelnőtté, és útja végén értünk szenvedett, hogyhaáldozatát elfogadjuk: örök életünk lehessen.

A Karácsony fénykörébe érve, annyi min-denre odafigyelve, a nagy sürgölődésben, a nagykészülődésben, a nagy forgatagban el ne feled-kezzünk a legfontosabbról: az értünk adatott ki-csiny gyermekről, akiben ott van elrejtve az egészTeljesség. Hajoljunk így, ezzel a hálával bölcsőjefölé. Boruljunk le így Őelőtte megköszönve, hogyemberré született. Nem lehet ennél semmifontosabb.

ÁmenIstentől áldott és szívből megélt Karácsonyt

kívánok minden kedves Testvéremnek sok-sokszeretettel:

Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor

A TESTTÉ LETT SZERETET

„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetettminden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak,akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb voltmindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, azelsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egészTeljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földönés a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.” (Kol 1,15-20)

Áldás, békesség! 2013. november – december

5

Ha Jézus ma születne meg a Földre, a világhálónkeresztül pillanatok alatt híre menne a népek között...De abban az időben csak néhány prófécia adta tudtáraIsten fia érkeztét, és azt is csak nagyon kevesen is-merték és értették.

Vannak, akiket most is inkább az izgat, hogyvajon pontosan melyik napon is született Jézus, éscsak vitatkoznak...

Lukács, aki evangéliumának nem egy helyén apontos adatok megjelölésével figyelmes történetírónakbizonyult, és azt állítja magáról, hogy elejétől fogvamindennek szorgalmasan utánajárt (Lk 1,3), Jézusszületésének pontos évét nem tudja megadni. Az egy-házi hagyomány sem ismert kezdettől fogva ilyen dá-tumot, amellyel ki tudta volna egészíteni az evan-gélium adatait, hiszen tudjuk, hogy a karácsony ün-nepének dátuma a negyedik század elején került de-cember 25-re. Tehát azt állapíthatjuk meg, hogy az Igenem helyez hangsúlyt Jézus születése pontos dátumá-nak a közlésére. Az Ószövetség messiási próféciái semadják meg a pontos dátumot.

Az Ige mégis ad nekünk néhány megközelítőadatot: a Lk 2,1-6 szerint Jézus akkor született, amikorJózsef és Mária Betlehembe mentek az adó-összeírásra, amit Augustus császár rendeletére Ci-rénius szíriai helytartó valósított meg. Valószínűlegarról a vagyonösszeírásról van szó, amelyet i.e. 8-banrendelt el Augustus.

A másik támpont Máté evangéliumának leírásaa Heródes-féle gyermekgyilkosságról, amelyből meg-tudjuk, hogy Nagy Heródes még élt amikor Jézusszületett, de nem sokkal azután meghalt. JosephusFlavius részletesen leírja Heródes halálának kö-rülményeit „A zsidók története” című művében. Aztis megemlíti, hogy a király egyik utolsó rémtette idejénholdfogyatkozás volt Jeruzsálemben. Nem sokkalezután, húsvét ünnepe előtt meghalt Heródes. A csil-lagászok pontosan meghatározták, hogy i.e. 4. március12-én volt holdfogyatkozás Jeruzsálemben, a húsvétiünnephez közeli időben. Az evangéliumi leírásokalapján számításba kell vennünk, hogy Jézus születéseután mintegy 40 nappal történt az elsőszülöttként valóbemutatása a templomban, éppen az idő tájt lehetetta napkeleti bölcsek látogatása is (utazásuk ugyanis bi-zonyos időt vett igénybe), mindezek után menekültJózsef Egyiptomba a gyermek Jézussal, és miután bi-zonyos időt töltött ott, szerzett tudomást Heródeshaláláról. Mindezeket összegezve, azt mondhatjuktehát, hogy Heródes halála az egyetlen biztos pont,amely i.e. 4. március 12-e után történt, valószínűáprilis legelején. Jézus semmiképpen sem születhetett

ezután, de sokkalkorábban sem.

Születés

„Imé a szűzfogan méhében, ésszül fiat, s nevezi aztImmánuelnek...”(Ézsaiás 7, 14)

Jézus istállóban született. Nem aranyozott illatosjászolban, mint ahogy az évszázadok alatt cso-magolták. Egy istálló nem az a derűs, könnyedcsarnok, amelyet a keresztyén festők építettek DávidFiának, mintha szégyenkeznének azon, hogy az ő Istenüknyomorúságban és szennyben feküdt. Nem is az a gipszistálló, amelyet a gipszfigura-készítők édeskés fantáziájaálmodott a modern időkben, nem az a kinyalt, csinos,bájosan szinezett istálló, a tiszta és takaros jászollal, azátszellemült csacsival és a bánatos ökörrel és a tető felettlobogó szalagot tartó angyalokkal és a királyok palástosés a pásztorok csuklyás figuráival, amelyek a jászol kétoldalán térdepelnek.

Egy valóságos istálló az állatok háza, az állatokbörtöne, amelyek azembernek dolgoznak.Az istálló nem egyéb,mint négy durva fal,piszkos padló, geren-davázas cseréptető. Azigazi istálló sötét, pisz-kos, büdös: nem tisztabenne más, csak a já-szol, ahová a gazdaodakészíti a szénát és azabrakot. Ez a valóságosistálló, amelyben Jézusszületett. A világ leg-mocskosabb helye voltelső szobája annak, akiEgyetlen Tiszta mindenasszony-szülötte közt.

Az első bölcsője ajászol volt, amelyből az oktalan állatok zabálták azabrakjukat.

Nem véletlenül született Jézus istállóban. Nemroppant istálló-e a világ, amelyben az emberek falnakés rondítanak? Nem változtatják talán a legszebb,legtisztább, legistenibb dolgokat is ürülékké? A földön,ebben az ideig való disznóólban, ahol a világ mindenszennye és minden illata sem tudja eltakarni a trágyát,egy éjjelen megjelent Jézus. Született egy SzeplőtelenSzűztől.

Az elsők, akik imádták Jézust, állatok voltak, nempedig az emberek. Az emberek közt az együgyűket, azegyügyűk közt is a gyermekeket kereste ki, őt a gyer-mekeknél is együgyűbb, szelídebb háziállatok fogadtákbe, Betlehem állatai leheletükkel melengetik.

Az állatok után az állatok őrizői imádták Őt. Haaz angyal nem is hirdette volna nekik a nagy születést,ők akkor is odasiettek volna az istállóhoz, hogy lássák

az idegen asszony fiát. A pásztorok szinte mindigmagányosan s mástól messze élnek. Nem tudnak sem-mit a távoli világról.

Néhány nappal vagy héttel később három mágusérkezett, vagy talán bölcsek, csillagászok voltak, min-denesetre akik ismerték az Írásokat és figyelték ajeleket. Térdre borultak Jézus előtt. Egy csillag –olyan, mint az üstökös, amely mindig feltűnik az égen,hogy hirdesse egy próféta születését vagy egy császárhalálát – vezérelte őket egészen Júdeáig. Jöttek, hogyhódoljanak egy király előtt s találtak egy csecsemőt,megbújva egy istálló mélyében.

Méltó volt, hogy eljöjjenek leborulni Jézus elé.Az állatok után, amelyek a Természet, a pásztorokután, akik a Nép, ez a harmadik hatalmasság, a Tudásis térdre borul a betlehemi jászol előtt. A bölcsekhozták az ajándékaikat Jézusnak. Aranyat. Azt azaranyat, amelyet ő majd lábbal tapos. Nem azértajánlják fel, mert Máriának, szegénynek talán szük-sége lesz rá az úton, hanem azért, hogy – még mielőttaz ideje eljött volna – megfogadják az evangéliumtanácsát: add el mindenedet, amid van és oszd szét aszegények között. Tömjént. Nem azért ajánlják fel atömjént, hogy eloszlassák az istálló bűzét, hanem

azért, mert szertartásaik megszűnőfélben vannak, ésnem lesz többé szükségük füstölőkre és illatokraoltáraiknál. Mirha. Felajánlják a mirhát, ami a holtakbebalzsamozására szolgál, mert tudják, hogy az agyermek fiatalon hal meg és anyjának, aki mostmosolyog, szüksége lesz kenetekre, hogy a holttestetbebalzsamozza.

Jézus immár megkapta azt a teljes beiktatást,amelyre joga van.

„Megszületett néktek ma a Megváltó, ki az ÚrKrisztus, a Dávid városában...” (Lk 7,11)

Közel kétezer évvel ezelőtt megszületett Jézuserre a világra. Kedves testvérem, vajon mamegszületett-e benned is a mi Urunk, az Úr JézusKrisztus?

„Most látták az én szemeim a te üdvösségedet,amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára...”(Lk 7,30-31) Kurfis Imre

„Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtől...”(Ézsaiás 7, 11a )

KARÁCSONY?KARÁCSONY?

John Singleton Copley festménye (1777)

Áldás, békesség! 2013. november – december

6

– Az 1980-as években Szűcs Ferenc, demég azt követően Pap László lelkipásztorságaidején is híresen nagy ifi működött a pomázireformátus gyülekezetben, amelyről még mais beszélnek az egykori résztvevők, gyü-lekezetünk ma is aktív szolgáló tagjai. Hogykerültél Pomázra, az ifibe?

– A pomázi ifjúság hívására jöttem.Szűcs Feri egy nagyon mély lelkű, becsü-letes és korrekt ember volt, aki a gyü-lekezetének az érdekeit, és szempontjait azIsten iránti elkötelezettségben végzett szol-gálattal a mindennapokban is megélte.Egyik alkalommal még teológus korombanodajött hozzám és azt mondta, hogy:„Gábor, nem ismerlek még annyira, de azén ifjúságom téged akar meghívni, hogy te legyéla vezetőjük Pomázon. Onnan ismernek, hogyvalahol vidéken egy ifjúsági evangelizáción hal-lottak téged, és teljes egyhangúsággal a fiatalokazt szeretnék, hogy téged hívjunk meg.” Óriásialázatról tett példát, hiszen nem a sajátvéleményét helyezte előtérbe, hanem ezeknek afiataloknak a kérését, és vállalta a kockázatotvelem. Így kerültem ki Pomázra harminc évvelezelőtt, mint fiatal teológus. Később már az is-tentiszteletekre is együtt mentünk Ferivel, két Tra-banttal kergetve egymást Budapest, Budakalászés Pomáz között. Nagyon jól összebarátkoztunk.Fokozatosan egyéb szolgálatokat is végeznikezdtem mellette. 1985-ben letettem a másodiklelkészképesítő vizsgát, ami után beosztottlelkészként folytattam a szolgálatot. Tehát aztmondhatom, hogy 1983 és 1986 között közelhárom és fél évet szolgáltam Pomázon, Bu-dakalászon és Csobánkán.

– Mi történt abban az ifjúsági közösségben,hogy ma azt tartjuk, különösen nagy kegyelmetgyakorolt akkor az Úr Isten, amikor azokat a fi-atalokat az Ige mellé egybegyűjtötte?

– Az akkori pomázi ifjúsággal kapcsolatbanazt tartom igazán eredménynek, hogy abból azifjúságból szinte mindenki nemcsak hogy a re-formátus egyházban maradt, hanem aktív lelkész,diakónus, presbiter, gyülekezeti tag lett, és akár-hova ment, ugyanúgy folytatta a missziót, végeztea gyülekezeti szolgálatot, mint ifiként. Isten adottegy olyan magot, amely nemcsak felnőtt egy pil-lanat gyorsaságával és aztán el is száradt a napnaktüzében, hanem szépen lassan növekedett, ésolyan erőssé lett, hogy a mai napig termést hoz.Minden gyülekezetnek az a sarkalatos pontja,hogy a megkeresztelt gyermekekből, a konfir-mandusokból hányan maradnak meg a gyü-lekezetben. Hálaadással gondolok Istenre, hogyPomázon egy olyan magot tudott elszórni közöt-tünk, amely a mai napig gyümölcsözik.

– Mi vonzotta a fiatalokat abba az ifibe, hiszensokan jöttek máshonnan is, a környéki településekről,Szentendréről, Budapestről, és nemcsak reformátusok,hanem evangélikusok, katolikusok is?

– Egy fiatal ott érzi jól magát, ahol hasonlókorú, gondolkodású más fiatallal találkozik, ésbarátokat, társakat talál, de ide el kell jutni. Visz-

szagondolva próbálom elképzelni, hogy miis lehetett a titok. Talán abban fogal-maznám ezt meg, hogy a forma és a tar-talom teljes ellentmondásban volt egy-mással. Formában úgy fogadtuk őket,ahogy voltak, nem fogalmaztunk meg sem-milyen elvárást velük szemben. Az angolezt így mondja, hogy „come as you are”,„gyere, ahogy vagy”. És jöttek, ahogyvoltak, hozták a fiatalok akkori öltözködési,viselkedési kultúráját, hajviseletét. Meg-találták magukat abban a közegben, amely-ben egymás nyelvét tudták beszélni, tehátnem erőltettük rájuk az egyházi, ún.„kánai” nyelvezetet és elvárásokat. Elfo-gadtuk őket úgy, ahogy voltak.

Ugyanakkor ebben a megélhető közegben,ebben a barátságos, közvetlen, játékos, éneklő,beszélgető, viccelődő társaságban, amikor eljöttaz a lélektani pillanat, hogy jobban egymásratudunk figyelni, és ezáltal Istenre is, akkor elő-vettük a Bibliát, a beszélgetésünk témáját, és aztviszont olyan komolyan vettük, mintha itt ülnénkaz egyetemen. Tehát egy nagyon kötetlen, egynagyon mély igei megalapozottságú beszélgetéstfolytattunk arról, ami őket érdekelte. Ez a leg-fontosabb: arról beszéltünk, ami az életük részevolt, amiben ők éltek, ami örömmel, problémávalszembesültek, vagy amit éppen vártak. A család,a szülők, a párkapcsolat, az iskola, az egészség,a személyiség alakulása, a társadalomban valórészvétel, a hit kérdései, a különböző egyéni prob-lémák, tehát azokról a dolgokról kerestünk bibliaiiránymutatást, ami érdekelte őket. De nemcsakhallgattuk az Igét, hanem személyes bizony-ságtételekkel a fiatalok állást foglaltak, döntöttek,léptek, Krisztus mellett életek változtak meg, újéletek születtek, és ezeket ünnepeltük. Együttörültünk azokkal, akik Isten kegyelméből egy újéletet kezdhettek el.

AA SSZZOOLLGGÁÁLLAATT BBEETTÖÖLLTTÉÉSSEEBBeesszzééllggeettééss DDRR.. LLAASSSSUU GGÁÁBBOORRlleellkkiippáásszzttoorr eeggyyeetteemmii eellőőaaddóóvvaall

„…végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.”(2Tim 4,5)

A szigetmonostori református templomban október 27-én tartott presbiteri továbbképző alkalmon Dr.Lassu Gábor református lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológiaitanára tartott előadást „Emberközeli evangélium: Hogyan érhetjük el az evangéliummal, és hogyan segít-hetjük a kívülállókat beépülni a gyülekezet közösségébe?” címmel. Nemcsak a téma (hiszen az mindennapigondolkodásunk, imádságaink része), hanem az előadó személye is felkeltette érdeklődésünket, hiszen LassuGábor a 80-as években gyülekezetünkben szolgált Szűcs Ferenc lelkipásztorsága idején, ezért különösenfontosnak tartottuk azt, hogy a nálunk végzett, és azóta is emlegetett áldásos munkáján, különösen pedigaz ifjúságban végzett szolgálatán keresztül – azt példaként felmutatva – beszéljünk vele arról, hogy agyülekezetek, köztük a mi közösségünk is, hogyan tudná nagyobb vonzerővel közvetíteni az örömhírt fele-barátaink felé, hogyan tudnánk a kívülállók megszólításával, megnyerésével, befogadásával a szolgálatunkat,küldetésünket betölteni. A Hittudományi Kar egyik előadótermében erről kérdeztük a tanár urat.

Dr. Lassu Gábor

Áldás, békesség! 2013. november – december

7

Tehát egy olyan közösség volt, amelyben a játékés az élet, a komolyság és az Ige nagyszerűen megfértegymás mellett, és mindezeket meg is éltük azzal,hogy különböző programokat szerveztünk, kirán-dulásokat, nyári táborokat, segítő akciókat egymáscsaládjához, időseket, betegeket látogattunk, résztvettünk közös megmozdulásokban, tehát nemcsakbeszélgettünk róla és letudtuk a dolgot, hanem megis éltük a mindennapokban.

– Önéletrajzodban azt olvashatjuk, hogy „Sokanszolgálatnak hívják ezt, én életnek. Mert számomraIstennel, másokért: az maga az élet. A legszebb élet»együtt épülni a Lélek által« (Efézus 2:22).”Így kelltehát érteni azt, hogy megéltétek a keresztyénhiteteket?

– Nem egy elv volt, vagy egy teória, nem egybibliai igazság, amivel remekül egyetértettünk, hátbaveregetve egymást, hogy milyen szép ez az igazság,aztán kimenve az ajtón már el is felejtve, amirőlbeszéltünk, hanem természetes módon éltük a min-dennapokban, beépítettük az életünkbe. Ma az egyikproblémát éppen abban látom, hogy a komoly bibliaitartalom, a mély igei hűség, és a krisztusközpontúság,amelyek nagyon fontos és abszolút megkérdő-jelezhetetlen igazságok, ezekhez egy szubkultúraimagatartás társul.

– Mit értesz a hitéletünk szubkultúráján?– Szubkultúra alatt egy olyan elvárás-rendszert

értek, egy olyan magatartásformát, egy olyan szó-kincset, amiben kifejezzük önmagunkat, megéljükaz életünket, ami alapján beszélünk, öltözködünk,képviselünk, állást foglalunk. Ha ezt a rendszert felál-lítjuk mások felé is, csak azt minősítjük szintén hívő

keresztyénnek, aki a mi rendszerünket elfogadja,abba belesimul. Aki nem illeszkedik a rendszerbe,azt inkább kívül látjuk szívesen. Isten házának azon-ban olyannak kell lennie, mint egy kórháznak, ahola betegeknek van szüksége a gyógyulásra, és azokatkell hívni, akik még nem olyanok, mint mi, hanem„mások”, tehát akik keresik azt a lehetőséget, hogyIstent megtalálják. Ha én eleve egy tőlük idegen, ért-hetetlen elvárás-rendszert zúdítok a nyakukba, akkorolyan akadályt állítok eléjük, amin képtelenek át-

menni, mert az én igei hívásom, az én szeretetemközé beépítek egy formai falat, amit megmászatokvelük ahhoz, hogy elérkezzenek hozzám. Én nememlékszem arra, hogy Jézus Krisztus megszabtavolna, hogy „csak az jöhet hozzám, aki…”, és itt fel-sorolta volna a különböző elvárásait, ilyeneket énnem ismerek.

Azt gondolom tehát, hogy a mai világban a for-maiságban veszik el igazán a krisztusi tartalom. Haeleve megszabjuk, hogy hogyan, milyen liturgiával,milyen öltözékkel, milyen prédikációval, milyenénekekkel, milyen istentiszteleti renddel élheti megvalaki a református hitét, és csak akkor tartjuk hite-lesnek a másik ember hitét, ha velünk mindenbenegyezően gyakorolja azt, akkor tévúton járunk, amelyrossz irányba vezet. Ebben a pomázi ifjúsági kö-zösségben éppen az volt a csodálatos, hogy befogad-tunk mindenkit, bárhonnan is érkezett közénk, ésarról beszéltünk velük, ami az ő élethelyzetükbennapi problémaként felmerült, ami őket foglalkoztatta.A Szentírás egy betűjét meg nem változtatva, Istenkinyilatkoztatott igazságán keresztül értelmeztük azadott kérdéseiket, és jutottunk el annak megértéséig,ami nekik abban az élethelyzetben Isten üzenete volt.

– A hívő keresztyén ember élete nyitott könyvkell legyen, melyen keresztül láthatóvá válik Istenországa. A kívülálló számára látható-e az életünköna krisztusi tartalom?

– A hívő és nem hívő emberek közötti maga-tartásformák kutatásában a Barna Group Intézetkimutatta, hogy a keresztyén és a nem keresztyénemberek között csak tizedszázaléknyi eltérések van-nak, akár alkoholizmusról, akár más káros szen-vedélyekről, akár munkahelyi problémákról, családigondokról, vagy egyébről legyen szó. Körülbelülugyanolyan arányban fordul elő a probléma mind akét társadalmi csoportban. Tehát gyakran tényleg nemlátszik, hogy valaki hisz-e Istenben vagy nem, mertkörülbelül ugyanabban az életstílusban él. A másikigazi probléma itt kezdődik. Hiányzik a hite-lességünk, a hitünknek az életbe átvitt gyakorlata.

– A hitelesség nyilván azon is mérhető,hogy mennyire tudjuk betölteni küldetésünket,mennyire tudjuk a formalizmusunkat annyiralevetni, hogy Isten általunk közvetített Igéjevalóban élő és ható legyen? Az egyház betölti-e ezt a küldetését, mennyire kapcsolják összeaz emberek a hit fogalmát az egyházzal?

– Többféle – saját, nem exkluzív – köz-vélemény-kutatást végeztünk itt a Teológiána hallgatókkal, ami abból állt, hogy kimentekaz utcára kérdőívekkel, és megkérdezték azutca emberét. Nemrég volt egy hasonló téma,amiben kiderült, hogy az emberek körülbelül22 százaléka vallásos az egyház tanításaszerint, 48 százaléka vallásos a maga módján,azaz a hitet nem köti össze az egyházzal, 25százalék nem vallásos, és csak 5 százalékateista. Tehát a világban nem néhány keresz-tyén sétál sok ateista között, hanem nagyonkevés ateista van, nagyon kevés igazi keresz-tyénnel, a köztes tömeg hisz vagy keresi ahitet, de nem köti ezt az egyházhoz. Tehát haaz egyház szempontjából nézzük,

DR. LASSU GÁBORreformátus lelkipásztor, teológiai tanár

Dr. Lassu Gábor 1956-ban született Budapesten. Az általános és középiskolái után 1981-benelvégezte a budapesti Bartók Béla Konzervatórium Jazz Tanszakát szaxofon szakon, és előadóművészidiplomát szerzett. 1980-ban gyermek- és ifjúsági énekeskönyvet adott ki, melynek darabjait saját magaírta, az ebből készített hangkazettán Faragó Laura énekelt Kobzos Kiss Tamás kíséretével.

Még ezt megelőzően 1976-tól aktív tagja a Pánczél Tivadar lelkipásztor vezette RákosszentmihályiReformátus Gyülekezet ifijének.

Lelki és nevelő apja, Dr. Mézes Zsigmond (a Bethesda Kórház igazgatója, a II. világháború utánegy hívő orvoskörökből indult karizmatikus ébredési mozgalom vezetője) szárnyai alatt 1979-benmegtérésekor kapott új életet és elhívást a lelkipásztori szolgálatra, és beiratkozott a Budapesti TeológiaiAkadémiára, melyet 1985-ben végzett el.

1983-ban egyik elindítója volt a Kallódó Ifjúságot Mentő misszió elődjének (KIMM).1985-től beosztott lelkész a Pomáz-Budakalász-Csobánkai Társegyházközségben.1984-ben kötött házasságot Dr. Vörös Magdolnával. Felesége fogorvos. Két gyermekük született,

1986-ban Réka, 1989-ben Nóra.1987-ben szentelték fel lelkésznek. 1986-tól 1994-ig a dunabogdányi gyülekezet önálló parókus

lelkésze Pályi János lelkipásztor nyugdíjba vonulását követően.1994-ben egy bemutatkozó látogatást követően meghívták az Egyesült Államokba missziós

lelkipásztornak. Előbb Michigan államban Allen Parkban, majd Taylor és Dearborn városokban szolgált.1999-ben megválasztják a kaliforniai San Joséba lelkipásztornak. 2010-ben a budapesti Károli GáspárReformátus Egyetem Hittudományi Karán, Dr. Szűcs Ferenc professzor témavezetésével PhD fokozatotszerzett és a teológia doktora lett. Disszertációjának címe: „Fenntarthatóság - Környezetvédelmi Theo-lógia a Teremtés, Ökológia és Eszkatológia Távlatából.” Feleségével Reddingbe költöznek, ahol a Simp-son Egyetemen a Biblia és Teológia professzoraként dolgozott, ahonnan azóta is rendszeresen hazajára budapesti Teológián Alkalmazott Teológiát tanítani.

Közel húsz éves Egyesült Államokbeli missziós lelkipásztori szolgálata után családjával szeretnénekvéglegesen hazatelepülni és ennek a kivételes külszolgálati elhívásnak a gyümölcseit hazahozva, azt ajövő nemzedéke és egyházunk gyarapítására fordítani.

Konfirmáció - 1986

Áldás, békesség! 2013. november – december

8

akkor úgy tűnik, mintha ezek nem lennének, vagynem hozzánk jönnének, vagy ateisták lennének, de azigazság az, hogy elmegyünk egymás mellett. Az egy-ház „kínál”, az emberek „keresnek”, de valahogynem találkozik ez a kettő. Az egyház várakozása mel-lett elmegy a kereső ember. Olyan ez, mintha valakiéhes lenne, ott van mellette a megterített asztal, denem veszi észre, és elmegy mellette. Az Istent keresők,

vagy az Istenben a maguk világa szerint hívők miértnem az egyházhoz kötik a hitüket? A választ erre úgytudnám megfogalmazni, hogy azért, mert amit kí-nálunk, adunk, és ahogyan azt kínáljuk, adjuk, az nemkell. A keresők nem ebben a formában, nem ebben aszubkultúrában találják meg a hitüket.

Az alkalmazott teológia, amit itt az egyetementanítok, arra irányítja figyelmünket, hogy belehe-lyezkedjünk a kereső ember szemléletvilágába, gon-dolkodásába, szóhasználatába. Nézzük meg önma-gunkat kívülről, hogy olyanok vagyunk-e, akikhez miis odacsatlakoznánk, ha mi mások lennénk. Ekkormutatkozik meg egy közösség igazi értéke. Mit lá-tunk? Egy önmagába zárt, egymással jól ellévő, dekifelé kevésbé nyitott, különböző rutinokban, formák-ban, vallási szokásokban, nyelvezetben élő gyüle-kezetet? Akkor ne csodálkozzunk, hogy akiket megszeretnénk szólítani, egyszerűen nem értik, amit mon-dunk, nem találják meg a helyüket közöttünk, és nemtudnak azonosulni azzal a világgal, amit mi kínálunk.A formát és a befogadó közösséget olyanná kell ten-nünk, hogy az élhető legyen azok számára, akiket megakarunk nyerni. Nem várhatjuk el tőlük, hogy egybőlolyanokká legyenek, mielőtt még odajönnének, ami-lyenné mi akarjuk őket tenni, hanem krisztusi szem-lélettel kell engedni őket hozzánk jönni, úgy, ahogyvannak. Sőt, tovább megyek, nemcsak hogy engednikell őket hozzánk jönni, hanem nekünk kell hozzájukmenni, oda, ahol ők vannak! Vinni kell az örömhírt,az evangéliumot! A misszió az igazi út. Ha azonbanaz érdeklődő, kereső ember nem talál a gyüleke-zetünkben reflexiót a hitre, választ, támaszt, erőt, ésleginkább barátot, (mert a felmérések azt mutatják,hogy legalább három barátot kell találni egy közösség-ben ahhoz, hogy meg is akarjon maradni), nem érzik,hogy tartoznak valahová, számítanak másoknak,fontosak a közösségnek, akkor ezek az emberek elfognak fordulni tőlünk.

Az igazán fontosat tehát én abban látom – megintcsak a kis pomázi ifjúsági közösségre gondolva –,hogy olyan nyílt, egyszerű, életszerű közösséget kell

alkotnunk, olyan légkört kell teremtenünk magunkkörül, amiben a másik ember otthonra talál.

– Hogy néz ki ma a mi református egyházunk egykívülálló szemével, mi jut eszébe neki arról, hogyreformátus?

– Egy másik, a diákokkal készített saját utcai fel-mérés egyik kérdése éppen ez volt. A megkérdezettekkét szóval azonosították a református egyházat: ma-

gyarság és politika. Tehát a református egyházaz a csoportosulás, amely a magyarság védel-mét, a nemzeti kultúrát hangsúlyozza, kép-viseli, és egyébként az aktuális pártpolitikávalis azonosítható. Ha azonban az egyház két elsőlegfontosabb jellemzője között a kívülállószámára nem Isten, nem a szeretet, vagy nema közösség, nem a befogadás, a megtérés, azúj élet, vagy valami hasonló van, hanem ma-gyarságtudat és pártpolitika (amely persze ön-magában nem rossz, hiszen a magyarság-tudatunk megőrzése valóban nagyon fontosfelelősségünk, a pártpolitikában való eliga-zodás képessége szintén), akkor csak azokattudjuk elérni, akik maguk is ezt keresik.

– A református egyház létszáma a népszámlálásiadatok alapján jelentősen csökkent. Mit mutatnak aszámok?

– Összevetve a Központi Statisztikai Hivatal2001-es és 2011-es népszámlálási adatait, azt látjuk,hogy a teljes népességből a magukat reformátusnakvallók 1,62 millióan voltak, (2001-es adat) de ma márcsak 1,15 millióan (2011-es adat) vagyunk, vagy azótamár még kevesebben. Ez 29 százalékos csökkenéstjelent. Tehát közel egyharmaddal csökkent ez a szám.Az EVS magyarországi almintái, a „vallásosakaránya Magyarországon 1991-2009 a 15 éves ésidősebb népességen belül” adatai alapján meg-döbbentő számokat látunk. A vallásosak aránya Ma-gyarországon mutat ugyan egyfajta lassú növekedéstaz Istenben hívők között, de a felekezethez tartozók,és a magukat vallásosnak mondók aránya párhu-zamosan csökken, mint ahogyan a templombalegalább havonta, vagy gyakrabban járók aránya iscsökken, most már jóval 15 százalék alatt járunk. Eznagyon kevés. A „Magyarországi Református Egyházfőbb népmozgalmi adatai 1991 és 2010 közöttigrafikonja” a regisztrált egyháztagokat vizsgálja: 2004körül olyan 430 ezer egyháztag lehetett, 2010-ben aszámuk már 350 ezer alá esett.Ezek nagyon erős fogyások. Ésugyanígy a temetés, keresztelés,konfirmáció, házasságkötés,mind-mind lefelé mutató tenden-ciát mutat. Ugyancsak az ESVvizsgálata alapján, „a legalábbhavonta templomba járók számaés korösszetétele, a 15 éves ésidősebb magyar népességben1991 és 2008 között, illetőlegkivetítve 2031-re és 2051-re”, aztmutatja, hogy egy csökkenő éselöregedő egyház vagyunk, ille-tőleg leszünk. 1991-ben körül-belül az egyház templomba já-róinak mondjuk egyharmada volt

65 évnél idősebb, 2051 körül már a fele lesz 65 évnélidősebb. Jól kimutatható tehát, hogy a fiatalabb kor-osztályok azok, akik elmaradnak, és az idősebb kor-osztály az, amelyik az évek, évtizedek változásaiellenére is megmarad, így gyakorlatilag elöregszik azegyház. Fogy és elöregszik.

A Magyarországi Református Egyház, amelystruktúrájában, szerkezetében egy kétmilliós tagságraépült, ma alig haladja meg az egymilliós reformátussá-got, és 350 ezer alatt van a regisztrált egyháztagokszáma. 350 ezer ember az, aki templomhoz tartozómagyar református. Az istentiszteleti részvétel mégszomorúbb. Egy nem hivatalos adatból tudom, hogyBudapesten az összes református gyülekezetben egyátlag vasárnapon nem haladja meg a templombanaznap bent ülők száma a 10 ezer főt. Hajléktalanokbólpedig több mint 20 ezer van az utcákon…

– Ezt úgy lehet értékelni, hogy az emberek elfor-dulnak, eltávolodnak az egyháztól?

–A statisztikák azt mutatják, hogy igen, elfordulnak.– Hogyan lehetne az egyházhoz vonzani azokat,

akik nem tudják, vagy nem akarják elfogadni a mi je-lenlegi vallásos gyakorlatunkat? Arra is gondolvaugyanakkor, hogy a gyülekezet fundamentuma mégis-csak az a nagyon határozott és mély igei alapállásúszolgáló közösség, akik évek, évtizedek óta vállukonviszik a terheket, és akiknek szintén elvárásuk az, hogyaz ő vallási felfogásukkal egyező istentiszteleti rend ésigehirdetés legyen. Ők azok, akik minden alkalmonjelen vannak, ezért természetes, hogy a megszokott re-formátus hagyományaik szerint szeretnék megélnihitüket, mert ebben érzik jól magukat.

– Éppen ezért nem lehet egyfajta kabáttal min-denkit betakarni. Ezért vannak az alternatív isten-tiszteletek, az alternatív alkalmak, rétegszolgálatok.Tiszteletben kell tartani a gyülekezet egy részénekhagyományos szokásrendjét, világát, de amellett nyúj-tani kell azt, ami a másik embernek is az. Ahogy nemlehet elvárni a gyülekezet hagyományos magjától,hogy táncra perdüljön, hogy hátha attól be fog jönnimondjuk száz fiatal, ugyanígy nem várhatjuk el attóla száz fiataltól sem, hogy olyanok legyenek, mint mi.Olyan alternatív lehetőségeket kell nyújtanunk szá-mukra, esetleg egy második istentiszteletet, és egyébközösségi csoportalkalmakat, amelyek kifejezetten aző igényeikhez alkalmazkodnak. Akik nem szívesenjönnek el egy hagyományos istentiszteletre, nekik

GáborAmerikában

Áldás, békesség! 2013. november – december

9

lehetne külön egy modernebb hangvételű, nyitott,családias istentiszteleti alkalmat tartani. A fontosaz, hogy az Ige mindenki számára hallható és el-érhető legyen. Tehát nemcsak stílusban, nyel-vezetben lehet a sokféleségben is ugyanazt az egyigaz változhatatlan isteni üze-netet adni, hanem a különbözőrétegeknek is, az egyetemisták-tól kezdve, a két műszakbandolgozóknak, az otthon lévők-nek, a kismamáknak, a nyugdí-jasoknak, a munkanélkülieknek,az egyedülállóknak, és mégszámtalan olyan csoportnaklehet ún. rétegszolgálatot nyúj-tani, akik egy bizonyos speci-fikus élethelyzetben vannak. Alehetőségek biztosításával az őegymásra találásukat segíthetjükelő az Ige körül.

– Mindennek azonban sze-mélyi, tárgyi és anyagi vonzatais van. A gyülekezet lelkipász-tora egyedül ezeket nem tudjabiztosítani.

– De nem is kell. A lelki-pásztor feladata nem az alkal-mak megtartása (nyilván nem azistentiszteletekre gondolok,vagy azokra a szakrális alkalmakra, mint akeresztelés vagy temetés). A jövő gyülekezeténeka fejlődése nem a fizetett lelkipásztorok számávalarányosan növekszik, mert akkor a gyülekezetgyakorlatilag megfizeti azt, hogy helyette valakielvégezze a munkát, ugyanakkor ők magukpasszívak maradnak. A lelkipásztor feladata a bi-zonyos nélkülözhetetlen alkalmak megtartásántúl – a lelkesítés, és a munkatársak képzése. Egyolyan szolgáló közösség létrehozása, ahol ezek afeladatok a gyülekezet tagjainak a talentumaiközött vannak elosztva. A lelkipásztor igazi fel-adata a rétegszolgálatok vezetőinek a vezetése,továbbképzése. Nem az a jó lelkész, aki mindentmaga végez el, hanem az, aki delegálni tudja afeladatot, felismeri mások talentumait, a mun-katársakat, be tudja vonni, és képezni tudja őket,hogy ne csak egyedül az ő képességeire, hanema közösség erejére épüljön a gyülekezet.

– Milyen gyakorlati tanácsokat tudnál adnia gyülekezeteknek, hogyan találhatják meg sze-repüket a változó világban, hogyan építhetik fela „jövő gyülekezetét”?

–A mai világban minden gyülekezet egy tel-jesen általános református egyházképet igyekszikkiszolgálni, és szeretné a gyülekezeti szolgálatnakszinte teljes spektrumát kínálni az egyháztagok,vagy az esetlegesen várható új tagok felé. Akiazonban sokat markol, keveset fog. Szerintemspecializálódni volna szükséges. Minden gyü-lekezetnek meg kellene találnia azt az arculatot,specifikus, csak neki, csak ott, csak az adott kö-zösségnek szóló isteni elhívás alapján rá jellemzőszolgálatot. Mi a szerepe a pomázi-csobánkaigyülekezetnek Pomázon és Csobánkán a jelen

helyzetben és időben? Mit kell felismernie, mirehivatott ez a gyülekezet? Milyen változásokat kellfigyelembe vennie? Ami harminc éve Pomázonvolt, annak ma már nyoma sincsen, mert nagyonsok változás történt azóta, ezért nem lehet

ugyanazt és ugyanúgy csinálni, mint tíz, húsz,vagy harminc éve. Ellenkező esetben az történik,hogy amit az egyház nyújt, az egyre inkább el-távolodik attól a realitástól, amiben a társadaloma változásaiban átmegy. Mint egy olló szétnyílószára, egyre inkább távolodunk a valóságtól,egyre inkább misztifikussá, egyre inkább elvonttá,egyre inkább elzárttá, egyre inkább önmagunkbafordulóvá, egyre inkább másokat kirekesztővéválunk akaratlanul is, mert – és itt jön megint aszubkultúra szó – egy zárt szubkultúrát építünkki, ami elszakad a társadalomtól, az emberektől,elszakad a realitástól.

A másik fontos szempont, hogy alkalmaz-

kodni kell a migráció változásaihoz, és az egy-házat kell odavinni, ahol az emberek vannak. Haegy új iskola jött létre a városunkban, akkorifjúsági központot, „klubot” kell beindítani,akkor a pomázi ifjúsági szolgálatra kell a hang-súlyt tenni. Ha idős otthon nyílt a környéken,vagy ha kis garzonlakások épültek, és 300 családvagy egyedülálló költözött a városunkba, akkorazokat célzom meg, mert akkor ez a gyülekezetfeladatának a realitása abban a pillanatban.

– Nálunk egy református óvoda létrehozásavolna ilyen „testhez álló” feladat.

–Akár óvodát, akár valami mást, mindenkép-pen a változó időkhöz és a társadalmi változások-hoz alkalmazkodó gyülekezet építése a kulcsabban, hogy megtaláljuk azokat, akiket Istenreánk bízott. Minden gyülekezetnek meg kelltalálnia a helyi látomását, jövőképét, önmagaküldetését, úgy, hogy a gyülekezet ezt közösenmegérti Istentől. Egy közösen megértett jövőképa gyülekezet sajátja. Ezért a saját jövőképért min-denki szívesen áldoz. Ha a munkatársak meg-találják ebben a közös jövőképben a rész-feladatukat és a szerepüket, akkor abban sokkalinkább részt vesznek, mintha olyan szolgálatrahívjuk őket, ami nem az övéké, ami nem belőlükszületett, nem azonos az ő jövőképükkel, hanemúgymond valami jó dolog, amihez kellene arészvételük vagy a segítségük. Ebben a mun-kában, vagy ha úgy tetszik keresztyén marketing-ben a legnagyobb és a legeredményesebb médiafelület a megtért gyülekezeti tagok élete a világ-ban. Ha a gyülekezetnek van egy Istentől kijelöltiránya a jövő felé, azt közösen, együtt értettékmeg, fogadták el, és dolgozták ki, az az övékélesz. És ezért, mint az édesanya a saját gyerekéért,képes lesz mindenki harcolni. Amíg nincs egyközös jövőkép, addig a gyülekezet csak van. Ésegy „csak van” gyülekezet, ami eddig is volt, ésmajd holnap is lesz, nem olyan inspiráló, mint aza gyülekezet, amely tudja, hogy merre tart ésmiért.

Puskás Attila

Dr. Szűcs Ferenc gratulál Gábornaka doktorrá avatásán

Dr. Szűcs Ferenc és Gábor

Áldás, békesség! 2013. november – december

10

– Éppen a konditeremből jöttem – fogad TimárGabriella (vagy ahogy a pomázi gyülekezetben min-denki ismeri, Ulla), a budapesti Ráday utcában lévőBiblia Múzeumban.

– Minden elismerésem – gratulálok neki, hogyerre is tud időt szakítani.

– Ez a konditerem a könyvtárban található –mosolyodik el.

A taposógépet itt létrának nevezik, a súlyzókatpedig könyveknek… A napokban kapta meg aGyűjtemény Benda Kálmán történész, a RádayGyűjtemény egykori igazgatója több ezer kötetbőlálló könyvtárát, s annak a rendezése – létrára fel,létráról le – bizony felér egy konditeremmel…

Beszélgetésünk végén aztán mi is megtekintjük

a gyűjteményt, ám elsősorban mégiscsak azért ér-keztünk, hogy a gyülekezetben egy évet segéd-lelkészként töltő Ullával beszélgessünk. Bizonyáraemlékszik még rá az olvasó, hiszen amennyire lé-nyegre törőek a prédikációi, annyira gondolat-gazdagok – akárcsak akkori „főnökéé”, Szűcs Feren-cé. Ulla nem is tagadja, hogy egykori lelkészünktőlaz igehirdetés tekintetében sokat tanult.

Mindez 1988-ban történt, lelkészváltás idején,abban az időszakban, amikor Szűcs nagytiszteletű úrmár a teológiára készült, tanítani. Ki legyen az utóda?A lelkész Ullára is gondolt, mint ahogy a gyülekezetegy része is szívesen látta volna vasárnaponként aszószéken, különösen a fiatalok.

– Még azt is felvetették, hogy beadványt külde-nek a püspöknek – emlékezik Ulla. – Én azonbanmegmondtam nekik, hogy erről szó sem lehet.

Két oka is volt erre. Az egyik, hogy a pomázireformátusok egy része nem őt szerette volna utódul.El sem tudták képzelni, ne férfi álljon a gyülekezetélén – már csak azért sem, mert a szerbeknek is férfia pópájuk… Ki is nézték maguknak Pap Lászlót.Ulla pedig semmiképpen nem akarta megosztani agyülekezetet azzal, hogy egy ilyen tekintélyes lelkészellenében indul a tisztségért.

Volt egy másik oka is, amiért nem vállalta amegméretést: családot szeretett volna, gyerekeket.Márpedig az akkor még három település reformátu-sait egybegyűjtő társegyházközség híveinek szol-gálata a születendő gyerekek mellett meghaladhattavolna az erejét, ezért ezt jó lelkiismerettel nem tudtaelvállalni.

Ullában ekkor már természetes volt a vágya saját család iránt. A végső elhatározását errőlIzraelben hozta meg, s hazatért. Ekkor került apomázi gyülekezetbe beosztott lelkészként.

Ebben az időszakban erősödött meg akapcsolata a leendő férjével, aki akkoribanvasárnaponként Ullának ugyanazt a prédiká-cióját a három gyülekezetben háromszor isvégighallgatta… A szerelemből házasság lett,az örök hűséget Ulla édesapjának gyüleke-zetében és szolgálatával a Heves megyei Átány-ban fogadták egymásnak. A párt számos pomázigyülekezeti tag is megtisztelte jelenlétével.

De még egy pillanatra visszatérve Izraelre:mit is keresett ott Ulla? A bibliai régészet ér-dekelte igazán, abban szeretett volna elmélyedni.

Az Izrael Múzeum munkatársaival dolgozott, mintönkéntes, és lehetősége nyílt továbbtanulni a HéberEgyetemen, de végül mégis a hazatérés mellettdöntött.

Izrael előtt Amerikában töltött el egy évet.Maradhatott volna ott is, ajánlottak neki gyülekezetet,ám érezte, az nem az ő világa.

Valami mindig húzta haza. Hogy micsoda,nehéz megfogalmaznia. Talán a családja, a lelki örök-ségek, a dédnagyapja emléke, aki Nyékládházáratemplomot álmodott, s amit négy generációvalkésőbb éppen idén ősszel szenteltek fel? Talán azédesanyja példája, aki a legnehezebb ötvenes évek-ben is helytállt, s az öt gyermek nevelése mellettvasárnap hajnalonta kilométereket gyalogolt, hogyelérjen egy munkásbuszt, amely a távoli filiába vitte,ahol istentiszteletet tartott? Lehetséges.

Az azonban egészen bizonyos, hogy élete egyiklegszebb évét töltötte a pomázi gyülekezetben, amely-nek életéről ma is naprakész információkkal ren-delkezik. De tartja a kapcsolatot a Szűcs családdal is:

– Ulla, gyere fel ebédelni!; gyere, igyál egykávét! – kiált le neki a professzori lakás ablakábólma is időnként Zsuzsa, Szűcs Ferenc felesége, halátja őt a teológia udvarán.

Számára tehát nem a pomázi gyülekezetvezetése volt elkészítve, hanem az akkoriban alakulóBiblia Múzeum vezetése. A múzeumba BendaKálmán hívta dolgozni Hubay Péter egyiptológustávozása után, aki a Szépművészeti Múzeumba mentát, és Ullát szemelte ki utódjának.

EGY ÉV A POMÁZI GYÜLEKEZETBENLÁTOGATÓBAN TIMÁR GABRIELLÁNÁL

A BIBLIA MÚZEUMBAN

EGY ÉV A POMÁZI GYÜLEKEZETBENLÁTOGATÓBAN TIMÁR GABRIELLÁNÁL

A BIBLIA MÚZEUMBAN

Sokáig kereste Timár Gabri-ella, hogy mi a szándéka vele azIstennek. A teológia elvégzéseután hosszabb időt töltött elAmerikában, Izraelben, ám vé-gül a Biblia Múzeum élén talál-ta meg önmagát. Élete egyiklegszebb évét azonban a pomázigyülekezet beosztott lelkésze-ként töltötte el.

Tímár Ulla

Áldás, békesség! 2013. november – december

11

Ő pedig vállalta is, de már nem tudott a munkábabeállni, már új korszak kezdődött, jöttek sorban agyermekek. Nevelte otthon a gyermekeit, a ma márfelnőtt Boldizsárt, Rebekát majd Hannát. Tíz évmúltán érkezett vissza a Ráday utcába – egy másikvilágba. Hiszen amikor elment, a számítógép jó-szerivel ismeretlen volt még, amikor visszaérkezett,már nélkülözhetetlen.

Évente három-négy kiállítást rendeztek meg,Ulla viszont ennél többet akart. Elvégezte a mú-zeumpedagógia szakot és gondolkodni kezdettazon, milyen is legyen az új Biblia Múzeum.

Évek teltek el, és csak nem mozdult előbbre amúzeum ügye. Sajnos nehezen talált lehetőségetarra, hogy valami elinduljon az átalakítás irányába.Közben alig két nappal az ötvenedik születésnapjátkövetően a Szentendrei Skanzenből hívták: menjenoda dolgozni. A kísértés igen erős volt: több pénzértvégre nyolc órás állásban, alig néhány percre pilis-szentlászlói otthonától. Ulla mégis nemet mondott:nem érezte azt, hogy Isten ezt ké-szíti neki és nem is akart elsza-kadni az egyházi szolgálattól.

Viszont a Biblia Múzeumnáltöbbet vállalni nem tudott volna.Ablonczy Kálmán hívta magamellé a Kispest Rózsatéri Gyü-lekezetbe segítségnek, de Ulla úgyérezte, Kispest túl messze van azotthonától. Havi egy szószéki szol-gálatnál és hetente egy biblia-óránál, amit a Simeon Idősek Ott-honában tart rendszeresen, felelő-sen ott sem tud többet vállalni.

Várta, hogy csak-csak meg-mozdul a Biblia Múzeum meg-feneklett ügye. Kitartásának pedigmeglett a gyümölcse: két évvelezelőtt megkapta a mostani kiállítóterem alattipincét is. Igen, ezzel már lehet valamit kezdeni! Demit is? Belsőépítész férjével együtt kezdtek el gon-dolkodni, vívódni, miképpen lehetne összekötni amúltat a jövővel. Hogyan lehetne létrehozni a maiigények szerint az új, korszerű Biblia Múzeumot?

– Kicsit féltünk is ettől, nem tudtuk, képesekvagyunk-e együtt dolgozni – mosolyog Ulla. – Ésrájöttünk, hogy nagyon is.

És megkezdődött az átalakítás nagy munkája:a felső szinten megnyílt a Bibliás Könyvesbolt,

amely az országban is egyedülálló bibliai szaküzlet,amit üvegfal választ el a kiállítási helyiségtől, amitpedig újabb üvegfal a Rádayak 10-12 ezer kötetesrégi könyvtárától, élén a könyvtáralapító Ráday Páltés feleségét, Kajali Klárát ábrázoló festményekkel.(A gyűjtemény legértékesebb darabja, a LucasCranach-festmény is hamarosan látható lesz aMűemlékkönyvtárban.) Mert Ulla szeretné ki-

szabadítani a XVIII. századi, ésmég régebbi köteteket a bezártság-ból, bár nagyon fontos a védelmükés a szakszerű tárolás, de ezzel azátrendezéssel láthatóvá vált azokszámára, akik ide betérnek. Mintahogy az Sárospatakon, Debrecen-ben, Pápán is van. Azt nem állítjaUlla, hogy elképzelését nem előztemeg komoly szakmai vita akönyvtárosokkal, ám végül közösmegegyezéssel és egyetértésselmegtörtént az átalakítás.

A középső rész, a klasszikuskiállítási tér egyelőre végleges

berendezésére vár, ma a legértékesebb, -érdekesebbBibliák mellett elsősorban időszaki kiállításokváltják benne egymást. Ottjártunkkor éppen a Kos-suth-díjas festőművész, Udvardi Erzsébet bibliaitárgyú képeiben gyönyörködhettünk.

De mi legyen a pincében? Pontosabban fogal-mazva: mi van a pincében? Ennek a feltérképezéseis komoly munkát vett igénybe, hiszen az egykoridohánygyár – mert eredetileg az volt a Ráday utca28-ban – pincéjét évtizedek óta kazánháznakhasználták. Amikor a Rádayak gyűjteménye és anevezetes „konditerem” megtekintése után némi

kerülővel lemegyünk, csupán lepucolt falakat éshatalmas lomhalmokat látunk. Legalábbis én. MertUlla szeme előtt már ott van a múzeum is. A felettelévő résznél oldottabb berendezésű, ahol mindennemzedék, így a gyerekek is jól fogják magukatérezni, s játékosan ismerkedhetnek a Biblia üze-netével. Hogy mikorra válik mindez valósággá?Kérdésemre mosoly a válasz.

– Az bizonyos csak, hogy ez a munka nekemmár a nyugdíjamig kitart. Pedig van még hátranéhány évem. Hardi Péter

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

CSÖNDES GONDOLATOK

Oly kicsinyke, s oly törékeny- mert ember lett az Isten.Nem adatott nagyobb titoka földön, értünk, itt lent.

LÁTTÁL?

Láttál kerteket, vérvörös bogyókat,ujjad hegyével érintetted a szelet.

Láttál távolba vesző halvány ormokat, időtlen álmodnak városaink felett.

Láttad erdők moccanását, s bozótból szálló barna baglyokat.Kortyoltad idegen versek zamatát,

mint forró délután hűvös forrásokat.

Szálltál az időn, mint vén hajón szállnaka bátrak, a fényektől nemesek,

s a mulandó tengerén megfakulva láttadönmagad tükrében mindahány gyermeked.

De feljebb is jártál, tudom, hajthatatlan,hol csend honol, s a kék kárpiton átszűrődik felénk egy időtlen dallam,

mit dúdolnak a szelek, s dúdolnak a fák.

Léted ezer fele ágazó karjain keresztülmagányos is voltál olykor - meglehet...de megláttad-e végül az ezeréves úton

a fáradt arcokban azt a Kisdedet,ki itt élt e földön, hol templomok tornyán

a kereszt időtlen, s várakozón áll.

Éltél, hogy lássál, Őt lásd mindörökké.Mondd, láttál?

A POMÁZITEMPLOMKAPUBAN

Az ódon kapuban megáll az idő.Boltíves öléből az évtizedek

lopva suhannak ki-be,mint madarak szárnyai,

ha otthonra lelve szállnak mindenségük csöndes fészkeibe.

S kik e templomi csöndből útra keltek,a tűnődő, útkereső lelkek,

(kézfogásuk őrzik a vén falak)szavuk visszhangja száll

- hallom szívemben - ott a fehér boltívek alatt.

Majd kilépünk együtt a vasárnapi fénybe,s fölénk borul az ezerarcú ég,

de visszük továbbmintegy múlhatatlanul

a szép köszöntést: Áldás békesség!

Karácsonyigyermekszolgálaton

Egy karácsonyi ifiünnepségen 1988-ban

Áldás, békesség! 2013. november – december

12

Felkértek, hogy mutassam be a fenti ifit a BudaiEgyházmegyének. Nos, a főbb adatok: az ifi reformá-tus, de nem felekezeti alapon szerveződik: tagjaiközött evangélikusok, katolikusok is találhatók. Ter-mészetesen szoros a kapcsolat a helyi gyülekezettelis. Jelenleg kb. 40-50 tagot számlálunk. Az ifisekcsaládjainak kb. 40 százaléka nem hívő. Sokan (kb.az országos átlagnak megfelelően) csonka családbólvalók. A fiúk és lányok aránya 50-50 százalék.

Négy éve az ifi önmagát kormányozza: errelehetőséget biztosít pár, Krisztusban erős, teológiailagis jól képzett, vezetésre alkalmas „idősebb fiatal”. Atársaság szerencsére igen heterogén: a 14 évtől 29-ig,a szakmunkástanulótól az egyetemi végzettségűigmindenféle emberünk van.

Történetünk a messzi múltba vész: valamikor aháború előtt nagy közösségi élet volt Pomázon, az it-teni Református Ifjúsági Kör messze földről vonzottaa fiatalokat. Azután kimaradt egy generáció – leg-alábbis ifiként. A jelenlegi pomázi ifit a legidősebbtagok lassan homályosuló emlékezete szerint kb. 15éve próbálták megszervezni, elsősorban a konfirmáltfiatalokra alapozva. El is indult pár lelkes fiatal, hogya „kikonfirmáltakat” visszahívogassák.

Így vall erről egy kortárs szemtanú: „Úgy emlék-szem, mintha ma lett volna. Elindultunk, nagy lel-kesedéssel a szívünkben, hogy végigjárjuk a falu összesvolt konfirmandusát.” Nos így volt, de az első „halászat”nem járt sok eredménnyel – senki sem jött el. A lelkész(Szűcs Ferenc) azonban nem hagyta annyiban a dolgot.Nem sokkal később újra megkísérelte a keresést, és –láss csodát! (tényleg az volt) – a lelkes hívásokra eljöttpár ember és kb. 8 fővel újra létrejött az IFI.

Jó érzékkel fiatal segédlelkészek segítgették-vezetgették az ifitagokat Jézus felé. Feltétlenül meg kellemlíteni Tímár Gabriella és Lassú Gábor nevét. A kiscsapat igazi közösséggé formálódott, a péntek este hatkorkezdődő bibliaórák gyakran tizenegyig eltartottak.

Azután lassan növekedésnek indult az ifi, előszörki-ki a testvérét hívta, majd barátok is jöttek, és mindenévben a konfirmandusok közül is csatlakoztak páran.

Jellemző, hogy akkoriban a szülőknek csak kis részevolt hívő, jobb esetben inkább csak „vallásos”. So-kukat pont gyermekükön keresztül áldotta meg éshívta el az Isten. Az ifi első generációja már kivételnélkül dolgozó ember – nagy részük hivatásában isszolgál –, sokan lettek teológusok, illetve (más vég-zettségük ellenére) ápolók öregotthonokban, fogya-tékos gyermekek intézményeiben.

Közben a létszám állandóan gyarapodott, és agyülekezeti teremben gyakran alig fért el a harminc-negyven ember. Ennek a nagy létszámnak voltakhátrányai is, pl. a nagy korkülönbségek, vagy pl. anagy hallgatóság előtt nehezen, nem szívesen szólaltakmeg a gátlásosabbak; de mindenesetre elég színes tár-saság voltunk. Némi viták árán az ifi kettévált: azidősebbek (20 évtől fölfelé) Budakalászon, a fiatalab-bak Pomázon jönnek össze péntek esténként. Azegyéb alkalmakon együtt veszünk részt.

Hogy mit csinálunk? Minden hónapban egyszergitáros-énekes ifjúsági istentisztelet van a gyülekezetetalkotó három falu valamelyikében, amelyet teljesegészében az ifi szervez, a prédikátort is, aki gyakranközülünk való teológus. Előfordul, hogy bizony-ságtételek erősítik a hallottakat.

Egy kisebb csapat minden héten, mindháromfaluban az istentisztelettel egyidőben a 14 évnél fiata-labbak számára gyermek-istentiszteleteket is tart, ígya szülők elhozhatják a legkisebbeket is. Az utóbbi kétnyáron pedig kb. 60 gyerek számára szerveztek tábort,ahol az ifi több tagja is besegített.

Remélhetőleg csak szünetel az a vállalkozás,

hogy a Csobánka-Margitligeti Szociális Foglalkoztatófogyatékos „gyerekeit” látogatjuk. (Többségük márelmúlt 30 éves!) Próbálkoztunk a pomázi Gyermek-és Ifjúságvédelmi Intézetben is, de nem sok vissz-hangra találtunk.

A kikapcsolódás is közös: ekkor olyan bará-tainkkal is együtt lehetünk, akik egyébként a világminden kincséért sem jönnének el az ifibe. Szombatdélutánonként pl. focizunk. Nemzeti ünnepnek számíta Katalin-nap: az ifiben (eddig) 8 Katalin nevű lányvan. Emiatt és egyéb más alkalmak kapcsán bulikatis szoktunk tartani, amelyek egyik slágere egy hébertánc. Minden évben van egy tavaszi és őszi „csendeshétvége”, amikor intenzív bibliatanulmányozás folyikegy e célra alkalmas helyen (pl. Piliscsabán).

A közös nyaralás általában 8-10 napos. Több-nyire az ország egy-egy kevéssé ismert részére sze-retünk menni, jó messze a zajtól. Tavaly pl. Marócsánvoltunk, a dinnyetermő Ormánságban, biciklis kirán-duláson. A picike falu nagylelkű polgármesterénekköszönhetően ingyen szálltunk meg az ottani iskolaösszkomfortos épületében. (Ifik figyelem! Ez a helyszabad az idén!)

Összességében olyan társaság az ifi, ahol nem-csak tanulni lehet egymástól a hitet, hanem együtt megis élhetjük. Azt hiszem, minden fogyatékosságunk el-lenére Isten nagy örömét leli ebben a társaságban.

Ignácz Gergely(Megjelent a Mindenkor Örüljetek!, a Budai

Evangélikus Egyházmegye időszakos kiadványának1996. húsvéti számában)

A POMÁZI-BUDAKALÁSZI-CSOBÁNKAI IFIEgyre gyakoribb jelenség egyházunkban, hogy a fiatalok ökumenikus közösségekben találkoz-nak rendszeresen egymással. Az alábbi írás szerzője, Ignácz Gergely, a szentendrei evangélikusgyülekezet lelkes tagja, ugyanakkor rendszeresen vesz részt „református” alkalmakon szerte akörnyező községekben. Hogy is van ez?

FÉLEM ISTENEMETBoldogan kaptam az alábbi igét:„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalaktéged, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)Magányos életemben sokat gondolkozom azon,hogy a helyemen vagyok-e lelkileg, mivel nincsimatársam, nincs Isten dolgairól beszélgetőtársam.Így a kétely sokszor elevenen belém mar. De ez azige most megerősített, hogy a kegyelem él. Jézusis imádkozott egyedül, de ő tanított a közösségre,ami bizony hiányzik.Csodálatos a kegyelem, ami megvigasztal, életet ad.

Szedlák Rudolfné Irén

Oly képtelen vagyok én, porszem ember,Felfogni kegyelmed véges értelmemmel,Végtelen türelmed, végtelen nyugalmad,

Sem isteni erőd, sem dicső hatalmad.

Úgy árad kegyelmed szerte a világon,Tündökölsz, ragyogsz, hogy Téged megtaláljon

Az is, ki örömhírt még nem hallott Rólad,Uram, Te annál is végzed missziódat.

Kiküldöd szolgáid a pogányok közé,Hogy senki, de senki ne mondhassa többé,

Hogy nem hallott Rólad, és nem ismer Téged,Míg nem minden ember előtted hajt térdet.

Felkínálod ott is mentő kegyelmedet,Hol csak tagadással ejtik ki Szent Nevedet.

Mert inkább adod az élet koronáját,Mintsem hogy kívánnád a bűnös halálát.

Jól tudjuk, Uram, idvezítő kegyelmed,Pogánynak, hívőnek egyaránt megjelent.Óh! Drága kegyelem! Óh! Isteni Fenség!

Neked legyen érte hála és dicsőség!

Csodáljuk türelmed, csodáljuk nyugalmad,Nálad minden ember találhat oltalmat.

Ki bűn rabszolgája és Hozzád menekül,Harcában többé már nem lesz egyedül.

Hívó szavad sokszor, sokfelé elhangzott,S te vársz néma csöndben, türelmed el nem fogy.

Míg ajtó nem nyílik, s nem csikordul a zár,Te addig zörgetel, míg kitárt szív nem vár.

Boldog az a szív, amely befogadott,Kinek életében ez már megadatott.S az újjászületést elvégezted nála,

Tied a dicsőség és Tied a hála.

Erőd és hatalmad szétválaszthatatlan,Bármerre tekintünk, mindenütt jelen van.

Úgy a villámlásban, mint a mennydörgésben,Pusztító orkánban, vagy földrengésben.

Apályban, dagályban, romboló árvízben,S oly csodákat teremt az emberi szívben.

Mindezek előtt mi oly tétován állunk,S nem tehetünk mást, csak csodálunk és áldunk.

TARNAI LÁSZLÓ: ÉLTETŐ KEGYELEM

Áldás, békesség! 2013. november – december

13

Ősi szokás a református egyházban, hogy a há-rom nagyünnepen a teológusok kimennek a gyü-lekezetekbe Igét hirdetni. Ez a legáció, és ők az ünnepiküldöttek, a legátusok. Ez nagyon szerencséstalálkozási alkalom a gyülekezetek és a teológusokközött, és jó lehetőség arra, hogy a gyülekezetek azünnepi legátusok révén állandó kapcsolatban állhas-sanak a lelkészképző intézettel. Legfeljebb az egy ki-csit elszomorító, hogy aránylag kevés gyülekezet éltezzel a lehetőséggel. Magyarországon körülbelül 1300református gyülekezet van, ezek közül abban azidőben, amikor én teológus voltam alig ötvenen kérteklegátust. Hogy a többi miért nem kért, azt nem lehettudni. Biztosan volt olyan gyülekezet, amelyik sajnáltaazt a kis összeget, amelyet ilyenkor a legátusnak adnaktanulmányi költségeinek a fedezésére. Természetesenvoltak olyan gyülekezetek is – sajnos nem is kevesen–, amelyeknek a legátum előteremtése komoly gondotokozott volna. A legátus amellett, hogy megis-merkedett a gyülekezettel, sok helyen a lelkipásztor-nak is könnyebbséget jelentett a szolgálatban, mert asok ünnepi szolgálatnak a terhéből valamennyit levetta lelkipásztor válláról, és az úrvacsoraosztásnál is tu-dott segíteni, aminek köszönhetően a mi elég hosszúúrvacsorai liturgiánk ideje némileg lerövidült.

A legátusnak amellett, hogy az öt év alatt tizenötkülönböző gyülekezettel ismerkedhetett meg a legációrévén, még az is nagy élményt jelentett, hogy ilyenkora gyülekezeti tagokkal is találkozhatott. Voltak olyangyülekezetek, ahol az egész ünnep alatt a lelkipásztorlátta vendégül a legátust. Sok helyen viszont az volt aszokás – és a legátusok általában ennek örültek alegjobban –, hogy a legátust ebédre és vacsorára agyülekezeti tagok hívták meg, ami amellett, hogyilyenkor a legátus megismerhette különböző tájak,országrészek, számára addig ismeretlen vidékek em-bereit, azzal a nagy élménnyel is járt, hogy az elégsovány kollégiumi koszton - különösen már a háborúsévekben – kiéhezett teológus egy kicsit bősé-gesebben jóllakhatott.

A teológusok néha nem annyira kelle-mes emléket hagyó élményeket is átéltek egy-egy legáció alkalmával. Az ilyen esetekretermészetesen ne haraggal, inkább csak kicsitelszomorodva, alázatos bűnbánattal gondol-junk vissza, abban a reményben, hogy az időmúlása egy kicsit mindent megszépít.

Segédlelkész voltam egy nagy alföldigyülekezetben, ahol két parókus lelkész, kéthitoktató lelkész és két segédlelkész szolgált.Lett volna tehát bőven alkalom hova meg-hívni a legátust, nem is szólva a hívekről, akik

közül biztos, hogy sokan szívesen vendégül láttákvolna. Ehelyett annyi történt, hogy a legátus kapottegy szobát az egyik egyházi épületben – a két parókiamellett külön lelkészi hivatali épülettömb is volt –, ésbefizettek neki étkezést egy kifőzdében. A legátustehát a szentestét és a többi ünnepnapon rendel-kezésére álló szabad idejét az étkezde és a „káplán-szoba” között megosztva, árva magányban tölthettevolna el, ha mi meg nem hívtuk volna az egész ün-nepre. Természetesen velünk töltötte a szentestét is.Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a milakásunk volt a legszegényesebb a gyülekezetben szol-gáló lelkipásztorok lakásai között, de abban is biztosvagyok, hogy a legátusunk nagyon boldogan tért hazaebből a legációból, elfeledve az elfeledendőket. Hogya kép teljes legyen, később ő lett egyházunk alko-holistákat mentő missziójának az atyja, és első gyer-mekünk keresztapja.

A legációválasztás úgy történt, hogy a Teológiatantermében felírtuk a táblára a legátust kérő gyü-lekezetek nevét a felajánlott legátum megjelölésével,és a teológusok „rang szerint” választottak, tehát előbbaz V. évesek és utoljára az I. évesek. Én már I. éveskoromban az igazgató titkára voltam karácsonykor –szép latin szóval kontraskríba –, így rang szerint énközvetlenül a szenior után, tehát a második helyenválaszthattam. Ha jól emlékszem, Pécs vezette a listát1200 pengővel, és a sor végén kullogott egy fővároskörnyéki, jómódú gazdákból álló gyülekezet a maga36 pengőjével. Pécset természetesen a szenior válasz-totta, de utána volt még néhány gyülekezet 1000pengőn felüli legátummal. Mindenki természetes-nek vette volna, ha ezek közül választok. Én viszonta 36 pengős legációt választottam, azon egysze-rű oknál fogva, hogy az egyik évfolyamtársnőmnekmegígértem, hogy a közelükbe fogok menni legá-cióba, aki Gödöllőn lakott, ő pedig megígérte, hogyszüleivel együtt el fog jönni életem első karácsonyi

legációjában elmondott prédikációmat meghallgatni.A templom minden alkalommal – a délutáni is-

tentiszteleteken is – zsúfolásig megtelt gyönyörűnépviseletbe öltözött hívekkel. A szentestét a nagy-tiszteletű úrékkal töltöttem, de másnap a délelőtti szol-gálat után a gondnok úrékhoz voltam hivatalos ebédre.Szép nagy házuk volt, a szükséges melléképületekkel.Annyit már tudtam a falusi szokásokról, hogy az ilyenhelyeken először az istállót illik felkeresni, és illik agazda előtt szép szavakkal dicsérni a lovait. A falusigazdának ugyanis a lova még a karácsonyi ebédnél istöbbet jelent, és aki az istálló iránt nem tanúsítmegfelelő tiszteletet, az bizony ne számítson gazd-uram jóindulatára. Szerencsére nálam ilyen gond nemadódott, igyekeztem a tőlem telhető legékesebb kife-jezésekkel dicsérni istállójának büszke lóállományát,amit látható megelégedéssel vett tudomásul. Nemtudom, mi nyomott többet a latban, ez-e vagy a temp-lomban elmondott prédikációim, de tény, hogy agondnok úr gondosan feljegyezte a nevemet azzal azígérettel, hogy ha majd legközelebb lelkészválasztáslesz esedékes a gyülekezetben, gondolni fognak rám.

Így telt el első karácsonyi legációm. A 36 pengőnem volt sok, sőt elég kevés volt, ha arra gondolok,hogy választhattam volna 1000 pengőn felüli legációtis, de kárpótlásul a bőséges falusi ebédek jelentettéknekem, mint kiéhezett teológusnak a mennyországot- majd utána a sárgaságot. Hát bizony, a karácsonyilegációm után hónapokig böjtöltem; nem azért,mintha nem lett volna mit ennem, hanem azért, merta sok zsíros ételtől súlyos májgyulladást kaptam. Azviszont mindezekért kárpótolt, hogy az évfolyam-társnőm meghallgatta a karácsonyi prédikációmat.Barátságunk az öt év alatt tovább erősödött, sokszorvoltam náluk Gödöllőn, a Teológián pedig mindigegyütt böngésztük a rejtélyes héber betűkkel teleírtószövetségi szövegeket. Aztán kikerültünk a teo-lógiáról, és kit erre, kit arra kergettek a szelek, nem is

szólva a háborús évekről.Fél évszázadnak kellett eltelnie, míg

egyszer újra összetalálkoztunk. Utána több-ször elmentem hozzá a feleségemmel –egyedül élt, soha nem ment férjhez –, és sűrűnleveleztünk egészen addig, míg egyszer ezzela felirattal jött vissza a levél: „Meghalt”. Énmég – Isten kegyelméből – hirdetem az Igét,de ő már nem hallgatja többé a karácsonyiprédikációmat. Csak reménykedni tudok,hogy magával vitte annak az első karácsonyiigehirdetésnek az emlékét az örök hazába.

Soós LászlólelkipásztorSoós László legátusként egy csoportképen

KARÁCSONYI LEGÁCIÓM

Áldás, békesség! 2013. november – december

14

Feri: Az Úr elhalmoz bennünket ajándékaival.Fiúnknak október elején, lányunknak október végénszületett gyermeke, így egy hónap alatt két unokávalgyarapodott a családunk. Összesen már hét unokánkvan, Zsoltnak három lánya, Noéminek három lányaés – utolsóként megszületve – egy kisfia van. Azértadtuk a gyerekeinknek éppen ezeket a neveket, mertErdélyben a hatalom abban az időben nagyon odafi-gyelt a névadásra, ezért igyekeztünk olyan neveketadni, amit nem lehetett lefordítani románra. Pró-bálkoztak ugyan azzal, hogy Zsolt helyett Jolt-ot írtakaz anyakönyvbe, de ilyen román név nem volt, így ra-gaszkodtunk ahhoz, hogy Zsoltnak írják. Noémi névsem volt a románoknál, így csak annyit tudtak tenni,hogy ékezet nélkül, Noeminek írták be, de emiatt márnem reklamáltunk.

A Benedek család székely szár-mazású, egyik ága a XV.-XVI. századfordulóján költözött a Fekete-Kőrösfelső szakaszához. Közvetlen őseim aszomszéd faluból, Köröstárkányból jöt-tek át Várasfenesre, szülőfalunkba,mely Belényes mellett, Nagyváradtólkörülbelül hatvan kilométerre van.Azok a tusrajzok, amelyek a pomázigyülekezeti ház falát díszítik, a Belé-nyesi-medence hét magyar falujánakreformátus templomait ábrázolják, köz-tük a fenesi templomot is. Pap Lászlótiszteletes úrnak volt egy belényesi rajz-tanár ismerőse, Miklós János festő-művész, aki ezeket készítette, és fel-

ajánlotta Pap Laci bácsinak. Ezek a rajzok már – azazóta lebontott – régi KIE-házban is ki voltak téve. ABihari havasok ölében, gyönyörű tájban ülnek ezek akis református magyar falvak. A falunk fölött állBélavár, vagy más néven a Fenesi vár, melyet a hagyo-mány szerint IV. Béla királyunk építtetett a tatárjárásután, és róla is lett elnevezve.

Szüleim gazdálkodók voltak, földművesek, aztána 60-as évek elejétől, a kollektivizálás után TSZ-tagok,ami azt jelentette, hogy édesapám fölülhetett arra aszekérre, amit tőle vettek el, és kocsisként hajthattaazokat a lovakat, amiket neki kellett beadnia a kö-zösbe. Mindenüket elvették, talán egy tehenük ki-vételével. Szüleim már nem élnek, ketten vagyunktestvérek egy lánytestvéremmel, ő otthon maradt a

faluban, bár az ő fia is átjött már az anyaországba.Julika: Mi egy faluból valók vagyunk. Az én

édesanyám még él, két öcsém van, az egyik háromévvel, a másik tizenöt évvel fiatalabb nálam, ők otthonmaradtak Erdélyben. Az én szüleim is földművesekvoltak. A falunkból sokan átjöttek, de az én családom-ból nem jött át senki rajtam kívül. 1976 augusztusábankötöttünk házasságot, de akkor már Nagyváradon lak-tunk. Akkor végeztem el az óvónőképzőt magyar sza-kon, aztán Érsemlyénbe kerültem ki óvónőnek. Ez200 km-re volt Nagyváradtól, de nem volt mese, elkellett foglalni az állást, mert három évig, amíg nemvéglegesítettek, nem lehetett válogatni, hogy hovamegyek.

Feri:A nyolc osztály elvégzése után felmentemVáradra, az Ady Endre Líceumba, ott laktam kol-légiumban. Az iskola befejezése után Belényesen dol-goztam egy bútorgyárban, majd Nagyváradon vasesz-tergályos-marósként. Minden második szombat voltcsak szabad, akkor mentem Érsemlyénbe a felesé-gemhez, vagy ha úgy alakult, ő jött Váradra. Igazitávkapcsolatként kezdődött a házasságunk. Aztánamikor átkerültem az Alumíniumgyárba, egy falubeliromán asszony, aki a gyárban titkárnő volt, elintézettnekünk egy szolgálati lakást. Abban a két szobástömblakásba születtek a gyerekek, 79-ben Zsolt, és82-ben Noémi.

1988-ban úgy határoztunk, hogy mi is áttele-pülünk Magyarországra. Julival sokat tanakodtunk,őrlődtünk, mitévők legyünk, hiszen az se volt biztos,hogy egyáltalán átengednek a határon. Megbeszéltük,hogy csak akkor maradunk, ha állást kapunk, és a gye-rekek is járhatnak iskolába, ha nem, akkor vissza-megyünk. Végül is augusztusban elindultunk. Pilis-csabán élt egy távoli rokonom, aki megengedte, hogybeköltözzünk hozzá egy kis faházba. Nála laktunknéhány napig. Néha kijártunk RákosszentmihályraPánczél Tivadarhoz a péntekenkénti istentiszteletre,amit az erdélyi menekülteknek tartott.

Piliscsabán egyszer áthívott magához a szembenlakó nyugdíjas igazgató bácsi, tőle tudtuk meg, hogyaz áttelepülőknek van egy menekültirodája, ott tudnaksegíteni állást szerezni. Be is mentünk a Deák térenegy apró kis irodába. Megkérdezték a szakmámat,kaptam is egy egész lista állásajánlatot, ahol munká-sokat vesznek fel. Én a Hajógyárat választottam, mertannak óvodája is volt, és reménykedtem benne, hogy

Julit felveszik majd óvónőnek, de egybihari menekült család már megelőzöttbennünket. Engem rögtön felvettek, dea feleségemnek csak raktárosi állásttudtak felajánlani. Azt mondtuk, hamár elvégezte az óvónőképzőt, ésebben dolgozott kezdettől fogva, nemfogadjuk el. Hazamenve kérdezte La-jos bácsi, hogy szerencsével jártunk-e? Mondtam, hogy én igen, de Julinaknem sikerült óvónői állást találni. Azttanácsolta, menjünk vissza az irodára,és mondjuk meg, hogy nemcsak Bu-dapesten, hanem a környéki telepü-léseken is érdekelne az állás.Bementünk, és azt mondták, hogyCsobánkán lenne egy óvónői állás.

PORTRÉ „A kereszt erősíti a szelídet, és szelídíti az erőset”(„Crux firmat mitem, mitigat fortem")PORTRÉ

AZEMBERSZELIDÍTŐ HIT

LÁTOGATÓBANA BENEDEK CSALÁDNÁL

Vár

asfe

nes

- E

rdél

y

Amit itt olvasni fognak a kedves testvérek, annak van egy szép karácsonyiüzenete: Jézus Krisztus végül mindent jóra fordít. A Benedek családbanis megszületett Jézus, befogadták a szívükbe, és megváltozott az életük.Nem volt könnyű, mert nagy volt a büszkeség, a kevélység, de az ÚrJézus összetörte a kemény szíveket a törvénnyel, és az összetört szíveketmeggyógyította az evangéliummal. Feri és Julika élete megújult, há-zasságuk szintúgy. Nem, nem lettek gazdagabbak, nem lettek híres, sike-res emberek, élik mindennapi életüket, és járják az útjukat – Jézussal.A kettejük történetét mesélték el.

A Benedek család

Áldás, békesség! 2013. november – december

15

Kérdeztük, hogy hol van az a Csobánka, de senki semtudta megmondani. Amikor aztán megtaláltuk a meg-felelő buszjáratot, leszálltunk a falu végén, megláttuka hegyektől körbevett kastélyt, olyan örömöt éreztünk,

mert egészen úgy nézett ki a táj, mint a mi kis falunkodahaza. Felgyalogoltunk az óvodához.

Julika:A vezető kérdezte, hogy van-e valamilyendiplomám, amivel igazolni tudom, hogy elvégeztemaz óvónőképzőt. Mondtam, hogy itt nincs. Nem is vet-tek fel. Lajos bácsi azonban megint visszaküldött, hogymondjam meg, vegyenek fel három hónapos próba-időre, majd ezalatt az idő alatt valahogy elrendezzük adiplomát. Így is lett, felvettek próbaidőre. A diplomámnagyon kalandos úton ért ide Csobánkára, mert egyNémetországba kivándorolt sváb barátnőm, akivel azóvónőképzőben együtt jártam, ő csempészte át Ma-gyarországra. Így tudtam leadni az óvodában. De ennekellenére el kellett végeznem itthon a főiskolát, mertnem volt olyan egyezmény a két ország között, amelyalapján el lehetett volna ismerni a román diplomátMagyarországon. Harminckilenc évesen kezdtem el afőiskolát.

Feri: Engem a Hajógyárba vettek föl gyalusnak,egy nagy harántgyalun dolgoztam. Később – mivel ott-hon is dolgoztam karusszel esztergályosként – itt isebbe a munkakörbe helyeztek át. Innen Csobánkárólmajd két óra volt a bejárás, ugyanennyi idő hazafelé,de nagyon szerettem ott dolgozni. Volt ugyan egy kiskiruccanásom a Láng Gépgyárba, de néhány hónapután dupla fizetésért visszahívtak a Hajógyárba. Ottdolgoztam végül mindaddig, amíg a vállalat meg nemszűnt, és mindenkit el nem küldtek. Munkanélküli let-tem, de nem sokáig, mert egy barátom hívott a SzlamiKft.-hez, amely a régi Goldberger gyár területén antikbútorok készítésével és restaulásával foglalkozott. Ki-csit szabadkoztam ugyan, hogy hát mit keresnék én abútorgyártásban, mikor egész életemben vassal dol-goztam, nem fával, de erősen kapacitált, menjek oda,majd ők betanítanak mindenre. Így is történt, bár néhaaz öreg szakik megtréfáltak, amikor például engedték,

hogy a fekete politúrlabdát kesztyű nélkül használjam,amitől olyan lemoshatatlan fekete lett a kezem, hogynapokig zsebre dugott kézzel közlekedtem. De meg-tanultam a bútorasztalos mesterség minden csínját-bín-ját, a javítástól a fényezésig mindent. Annyira kita-nultam, hogy megfordult a fejemben, milyen jó lenneugyanezt a munkát a magam vállalkozásában csinálni.Így lettem vállalkozó 2000-ben. Itthon kialakítottamegy műhelyt, munkát is kaptam rögtön, készítettemrégi stílusú beépített könyvszekrényeket, egész háló-szoba garnitúrákat, restauráltam antik bútorokat, szóvaljól ment, egészen 2008-ig, a gazdasági válságig. Azutánmár csak alkalmi megrendeléseket kaptam.

A szomszédasszonyunk a csobánkai IRMÁK-náldolgozott, közismertebb nevén a KRAXNER-ban,amely egy fogyatékosok számára fenntartott speciálisfoglalkoztató otthon, ide hívott szociális segítő munka-társnak. Régebben voltam én már a KRAXNER-ben,amikor Szikszai Béni bácsi felesége, Eszter néni ésHalászné Évike bibliaórát tartottak ott minden másodikhéten csütörtökön. Meghatározó élményben volt ré-szem, mert először tapasztaltam meg, milyen érzés az,amikor egy fogyatékos ember túláradó őszinte örö-mében a nyakamba ugrik. Őszintén mondva, előszörmegijedtem, nagyon váratlanul ért ez a gát nélkül felémáradó szeretet megnyilvánulás, ahogy körbeálltak, sőtszó szerint körbefogtak, és nem eresztettek el.

2010. augusztus 5-én beléptem foglalkoztatásivezetőként, és vállaltam, hogy megszerzem a szociálisgondozó és ápolói végzettséget. Nagy változás volt ezaz életemben, mert a műhely csendességéből egyfogyatékos közösségbe kerülni, nem volt könnyűötvennyolc évesen. De hamar megtanultam becsülniezeket a fogyatékos embereket, főleg, mikor a gyakor-lati idő alatt, amit öregotthonban töltöttem, láttam ahospice-osztályon lévő idős embereket, akiket fürdet-tem, gondoztam, de akikkel szinte már semmilyenkommunikációra nem volt lehetőség.

Mindig is azt gondoltam, nincsenek az életünkbenvéletlenek: nem véletlenül kerültünk Erdélyből Ma-gyarországra, nem véletlenül kerültünk éppen Cso-bánkára az új életünket elkezdeni, és éppen a refor-mátus imaház mellé, és nem véletlenül történtvelünk meg az, hogy az Úristen kegyelmébőlújjászülettünk, hitre jutottunk, mint ahogy nemvéletlen az sem, hogy ide helyezett engem a fo-gyatékosok közé, mert e nélkül a hit nélkül, mintlelki alap nélkül nem is tudnám ezt csinálni. Ha ottmaradtunk volna Váradon, emberileg nézve a dol-got, biztosan nem találkoztunk volna az Úr JézusKrisztussal.

Amikor átjöttünk Erdélyből egy kocsival és kétbőrönddel, majd Csobánkára kerültünk, először aközösségi ház mai színpada helyén állt kis szobábanhelyezett el bennünket a tanács, ami a mozi gépházavolt valamikor. A gyerekeket beírattuk az iskolába,és Pap Laci bácsihoz hittanra, aztán Deregán néniközbenjárására a tiszteletes úr felajánlotta nekünk azimaház melletti kis lakást (ami most vizesblokk), amitörömmel és hálásan elfogadtunk, így ’88 karácsonyátmár ott ünnepeltük. Meg kell jegyeznem, hogy azértez furcsa helyzet volt, mert mi Nagyváradon egyáltalánnem jártunk templomba, Fenesre is csak havontaegyszer mentünk haza, akkor vasárnap elmentünk a

templomba. Itt Csobánkán is – bár itt laktunk szinte azimaházban –, de inkább jelentkeztem vasárnapimunkára, csak ne kelljen istentiszteletre mennem.Mivel akkor még délután három órakor kezdődött azistentisztelet, ha otthon voltam is, a vasárnapi ebéd utáninkább lefeküdtem pihenni, minthogy bemenjek. A fe-leségem „képviselt” engem is, és úgy gondoltam, nincsebben semmi kivetnivaló, hiszen nekem pénzt kellettkeresnem. Annyit tettem csak, hogy rendben tartottama ház körül mindent, és lekaszáltam időnként a füvet.

Julika: Azért én igyekeztem beépülni a gyü-lekezetbe. Megismertük azokat, akik odajártak, és akikközül sokan szintén Erdélyből települtek át. Nagyonszoros kapcsolatba kerültünk a már említett DeregánMária nénivel, Simon Erzsike nénivel, Simon Bözsinénivel, Vicze nénivel (náluk laktak egy ideig BordásIbolyáék, akik pár hónappal előttünk jöttek át), BenkőBéla bácsival és feleségével, Kecsőné Juszti nénivel,Halász Évával. Később – mikor megvettük ezt a házat– jöttek a helyünkre Szekeres Imréék, szinténErdélyből.

Pap Laci bácsi nagyon egyenes ember volt, nemkertelt, megmondta, hogy csak az az ember üdvözülhet,aki megtér Jézus Krisztushoz. Először nem értettük,hogy miről beszél, hiszen mi is reformátusok vagyunk,megkereszteltek bennünket, elmentünk néha a temp-lomba is, nem értettük, mit kellene még tennünk ezenkívül. Jártam a bibliaórákra, ahol Laci bácsi, ha láttavalakin, hogy érdeklődik, akkor olyan jól el tudta ma-gyarázni, mi az, ami még hiányzik ahhoz, hogyJézushoz tartozónak mondhassa magát az ember.Mindig lehetett tőle kérdezni, és akkor elmagyarázta.

Nagy áldás volt az is, hogy akkor még élt SzikszaiEszter néni, aki szintén járt bibliaórára, és így a felolva-sott ige kapcsán jó beszélgetések alakultak ki. Egyreinkább megértettem, hogy az én felszínes vallásoséletemben valami nem stimmel. És aztán megtörténtvelem a csoda. Mentem a főiskolai vizsgámra, nagydrukkal, izgalommal. Szikszai Eszter nénivel utaztam

a HÉV-en, beszélgettünk, mondtam neki, úgy félek,mert nem volt időm alaposan felkészülni, csak úgyátolvastam az anyagot, de ma reggel azt olvastam a Bib-liában, hogy „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzálbenne, majd ő teljesíti” (Zsolt 37,5). Azt mondja Eszternéni, „no, akkor jobb lesz, ha belekapaszkodik ebbe azigébe”. Bele is kapaszkodtam az Úrba, és ő megadta,hogy sikerült a vizsgám – nem az én érdememből.

Esküvői kép 1976-ból

1993 őszén Szekeres Imrével

Áldás, békesség! 2013. november – december

16

Érdekes „véletlen” (nem hiszek a véletlenekben), hogyutána pont egy olyan igés kártyát kaptam HalászÉvikétől, amelyen ugyanez az ige volt rajta. Ezutánmár nem azért mentem istentiszteletekre, meg biblia-órára, mert hát ott laktunk, amiért hálásnak kellettlennünk, tehát illendő dolog volt odajárni, meg mit szól-nának, ha nem mennénk, hanem mert vágytamodamenni, hallani Isten igéjét, megérezni, milyen jódolog belekapaszkodni az Úrba.

Feri: Engem is hívogatott az Úr. Jártunk le Ti-hanyba csendeshétre. Pap Lászlóné Erzsike néni jöttvelünk. Minden este az igehirdetés után megma-gyaráztam magamnak, hogy hát nem úgy van az,ahogy azt Erzsike néni mondta. A férfi testvérekkel,Cseri Pistával, Mohácsi Dezsővel, Orbán Laci bácsi-val, Hermann Árpival, Balogh Imre bácsival kötetlenülbeszélgetve is erősen ellenkeztem, nem úgy van ámaz, ahogy ők mondják. Azért látták rajtam az ér-deklődést, és Hermann papa hívott, menjek velük Bia-torbágyra. Novemberben evangelizált itt TariskaZoltán lelkipásztor, utána pedig Pap Laci bácsi tartottmorzsaszedést, amikor mindenki elmondhatta, hogymit adott neki az a hét.

Mindez már egy megfelelő lelki indíttatást adottarra, hogy végül is ’97 januárjában elmenjek velükBiatorbágyra. Végh Tamás volt az egyik igehirdető, amásik Liza néni (Trausch Liza – a szerk.). Biatorbágyegy olyan hely, ahol minden másként történik, mintahogy azt az ember előre eltervezi. Én is elgondoltam,hogy majd meghallgatom, mit mondanak, aztán majdén eldöntöm, hogy abból mit fogadok el, és mit nem.De a prédikációk olyan hatással voltak rám, hogy mára harmadik napon úgy rám nehezedett a múlt, azelkövetett, meg nem bánt bűnök úgy lenyomtak, ésannyira kikívánkoztak belőlem, hogy én is jelent-keztem beszélgetésre Liza nénihez. Amikor az emberrátalál Jézus Krisztusra, és leteszi bűneit a kereszt alá,nemcsak egyszerűen megkönnyebbül, hanem érzi,hogy megszabadult, mintha hosszú rabságból en-gedték volna ki. Ezt éltem át ott én is.

Julika: Legjobban én tudom azt, hogy milyenváltozást hozott az életünkbe, amikor Feri megtért.Előtte sokszor mondtam Ferinek, amit az Úrrám helyezett, hogy mondjam. Ilyenkor volt,hogy ingerült válaszokat kaptam, megkap-tam azt is, amit sok asszonytestvérem is megszokott kapni a férjétől, hogy: szentfazék.De amit ő nem tudhatott, hogy ez a szó ne-kem kitüntetés volt, nem szidalom. Meg-térése után bocsánatot kért a családjától. Eznagy szó volt nála, mert előtte volt, hogy kétnapig sem szólt hozzánk, ha valamiértmegharagudott. Megszűntek a veszeke-dések, kiabálások, sokkal jobb lett a házassá-gunk. Én azelőtt sok mindent a kislá-nyommal, Noémivel beszéltem meg, akimindkettőnket megelőzve tért meg azÚrhoz, és egyszer mesélte, hogy egy-egy nagy családive-szekedésnél, bizony, ő a paplan alatt imádkozottIstenhez, hogy vegye le rólunk ezt a dühös indulatot.Ma már Ferivel is mindent meg tudok beszélni, ésmindennap megéljük azt, milyen nagy dolog az, hogytudunk egymással beszélgetni.

Feri: A fogyatékosok között is segít, hogy hitre

tértem, el tudom őket fogadni olyannak, ami-lyennek az Isten teremtette őket. Megtapasztal-tam, hogy nem könnyű dolog velük dolgozni,de minden nap úgy megyek hozzájuk, hogy őkis Isten teremtményei, és tudok jó szót szólnihozzájuk. Mindent nyugodtan el tudok ma-gyarázni nekik, ha kell, akár tízszer is. Az óem-beremet ismerve, annak idején biztos, hogy csakegyszer magyaráztam volna el nekik, aztán csakkiabáltam volna velük, amivel persze épp azellenkezőjét értem volna el, mint amit szerettemvolna, mert annál kevésbé csinálták volna, minéljobban kiabáltam volna velük. A Jézus Krisztus-ban való hit megszelídíti az embert, és türelemretanítja, és arra, hogy rábízhatom magamegészen. Hiszen ez a hit lényege: rábízni valakiremagad, akiről nem tudod, hova vezet. A fogya-tékos emberek is ezzel a hittel bíznak bennem.Megbíznak bennem, pedig nem tudják, hovavezetem őket. Ez a bizalom a hit alapja.

És hirdetnünk kell a világnak: van kibe ka-paszkodni! Ne a magad erejében bízzál! Bízzál azÚrban, ő tesz téged erőssé! Meg kell vallani a világ-nak, kik vagyunk, mi a mi hitünk, másképpen nemteszünk bizonyságot az Úrról.

Julika:Az óvodában én is megélem ezt. Most ti-zenhét gyermek jár hittanra, és olyan jó hallani tőlük,amikor egy hittanos beszélget egy másik, nem hittanosgyerekkel, és elmondja neki, amit tőlem hallott a hit-tanon. Most nemrég is, a csillagokról beszélgettünk,amikor az egyik gyerek megkérdezte, mitől maradnakfönn a csillagok, mért nem esnek le? Mire egy hittanosgyermek azt felelte neki: hát nem tudod, hogy Istenteremtette meg a csillagokat is, és Ő helyezte föl azégre úgy, hogy nem tudnak leesni?! Tehát már a gyer-mek is megtapasztalhatja, hogy jó az Úrra bízni ma-gunkat, mert Ő olyan hatalmas, hogy még a csil-lagokat is fönn tudja tartani az égen. A legjobb misz-szionárius egyébként a gyerek, mert benne nincssemmi félelem, vagy szégyenlősség, és továbbadja amásiknak azt, amit az Úrról hallott és tanult. Én is,hogy már az Úrral járok, emlékszem arra, hogy min-

den sérelemért úgy gondoltam, meg kell mondanoma magamét, mert nem hagyom magamat. Ma márnem mondom meg a magamét. Azt teszem, amit Sza-szák Imre tiszteletes úr is tanácsolt a tavaszi evange-lizációján: „az Úrnak mondd el!”. Én is csak az Úrnakmondom el minden panaszom. És csodák csodájára,az Úr mindig valahogy elrendezi a dolgokat.

Feri: Amikor Szekeres Imi meghalt, akkor vá-lasztott meg a csobánkai gyülekezet gondnoknak,úgyhogy tíz éve végzem ezt a szolgálatot. A zsol-tárossal szólva: emberé a munka, Istené az áldás. Azzala céllal végzem a szolgálatomat, hogy belülről islegyen olyan megújulás, mint amilyen volt kívülről.Szépültünk, gyarapodtunk az elmúlt tíz év alatt,kívülről, most már jó lenne, ha belül is meglátszanalelki épülésünk, szépülésünk. Az elmúlt tíz év alatt kicsitmegfiatalodtunk, vannak gyermekeink, akikből re-ményeim szerint az Úr gyermekei lesznek, és vannakfiatalok is a gyülekezetben. Az Úr Csobánkán is mun-kálkodik, vágyat ad a szívekbe, hogy hallják az Igét.Szeretnék örülni minél több testvérünk örömének, hogyrátalált Jézus Krisztusra. Szeretném, ha az egészgyülekezet az Ő útján járna. És ha ezt megadná az Úr,amikor már annyian jönnének hozzánk, hogy el semférnénk az imaházban, hátha megadna egy új templomotis, amit a lenti telekre építhetnénk.

Amikor este lefekszünk aludni, elalvás előttimádkozunk, és elmondjuk az Úrnak mindazt, amikikívánkozik a szívünkből, amiért hálát adhatunk Is-tennek. Mert minden napra van miért hálát adni.

Amikor pedig reggel fölkelek, örülökannak, hogy egyáltalán fölébredtem, éstudok örülni bármilyen apró dolognak,annak hogy egészséges, ép vagyok, ésamikor bemegyek a munkahelyemre, hálátadok azért, hogy olyanok között dolgozha-tok, akik nem egészségesek és épek, deakiket Isten rám bízott, és adott hozzá türel-met és erőt is, hogy munkálkodhassamközöttük.

Julika: Este együtt olvasunk Igét, ésLiza néni valamelyik áhítatos könyvéből isszoktunk egymásnak felolvasni, és amikoregyütt imádkozunk, belevesszük mindazt,ami velünk történt egész nap, így egymás-

ról is tudunk mindent. Minden nap hálát adunk agyülekezetünkért, a gyülekezet tagjaiért, és a csalá-dunkért, a hét unokánkért, hogy megadta nekünk azta boldogságot, hogy szerethetjük és tanítgathatjukőket, vezethetjük őket Urunkhoz, Jézus Krisztushoz.Adja meg ezt az Isten sokáig, míg az időnk be nemtelik. Lejegyezte: Puskás Attila

Áldás, békesség! 2013. november – december

17

Egy kis városka Jeruzsálemtől délnyugat felékörülbelül tíz kilométerre, és mégis az emberiséglegszentebb helyszíne – BETLEHEM. Itt lépett beaz Örökkévaló Isten az időbe, az emberi történetbe, aTeremtő Isten a teremtett világba, hogy a világot ésbenne az embert visszaemelje eredeti helyére: aTeremtőjével való közösségbe. Az efrátai Betlehem-ben megszületett a Messiás, az emberek megváltója,szabadítója. A Megváltó földi születésének helyéről,a születés idejéről nem állítottak ki anyakönyvikivonatot, de Mikeás próféta már hétszáz évvel előbbmegjövendölte ennek bekövetkezését: „Te pedig, efrá-tai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségeiközött, mégis belőled származik az, aki uralkodni fogIzráelen.” (Mik 5,1) – és lám, az „Ige testté lett”.Évszázadok adventje, várakozása után beteljesedett aprófécia.

Betlehem nevének jelentése: „kenyér háza”,ugyanakkor azonban egy konkrét bibliai személy neveis (bár kevésbé ismert). A Krónikák első könyve rész-letesen felsorolja a zsidó törzsek – azon belülkiemelten Dávid király családja – nemzetségfőit ésleszármazottait. A nemzetségtáblázatban olvassuk,hogy Júda elsőszülöttje volt Húr, aki Júda Efráta nevűfeleségétől született. Húr fiai: Pénuel és Ezer, akik„Betlehem apjának a fiai”, a Károli fordítás szerint:„Húrnak fiai, aki Bethlehem atyja vala” (1Krón 4,4).Így válik érthetővé, hogy Mikeás próféciájában miértszerepel az „efrátai Betlehem” kifejezés, Júda nem-zetségei között a legkisebbként említve.

Betlehem néven két település is ismert volt azókori Izráelben: a Jeruzsálem közelében lévő városkamellett volt egy Betlehem az északon lévő Galileábanis, a Zebulon törzs földjén. Innen származott Ibcán,aki hét évig volt Izráel bírája (Bír 12,8-10). A júdaiBetlehem azonban, amely egy magas dombra épültJeruzsálem alatt, jóval jelentősebb volt a Biblia szerint.Az efrátai Betlehembe vezető úton halt meg és itttemették el Ráhelt, miután megszülte Benónit, akitJákób viszont Benjáminnak nevezett el (1Móz 35,18-19). Sírja a mai napig is látható Betlehem északi ka-pujánál, bár a Jákób által a sírja fölé állított em-lékoszlop már nincs meg.

A Biblia szerint a júdai Betlehemből nemcsak jószármazott, mert innen való volt az a jövevény lévitais, akit Miká fogadott föl házibálványai papjának (Bír17,7-13), és ugyancsak egy jövevény lévita vett magá-nak innen egy másodfeleséget, aki aztán paráznaságot

követett el, majd Gibea elvetemült lakosai erősza-koskodása következtében meghalt, ami miatt Izráelcsaknem az egész Benjámin törzset kiirtotta.

Betlehem a kiinduló- és végpontja Ruth köny-vének. Innen származott Elimelek, aki feleségével,Naomival és két fiával az éhínség elől Móáb mezejéreköltözött. Móáb földjén a fiúk megnősültek, majd mi-után a család minden férfitagja meghalt, Naomi azegyik menyével, Ruthtal visszatért Betlehembe. Ruthitt találkozott a szintén betlehemi Boázzal, aki fe-leségül vette az özvegyet, Ruth pedig fiút szült, akit aszomszédasszonyok neveztek el Óbédnak (Ruth 4,17).Ő volt Dávid nagyapja, így került a pogány szár-mazású Ruth a Megváltó Krisztus családfájába.

Amikor az Úr elvetette Sault, elküldte Sámuelprófétát Óbéd fiához, a betlehemi Isaihoz, mert az őfiát, Dávidot szemelte ki királynak (1Sám16,1). Sá-muel az Úr parancsát teljesítve elment Betlehembe,és Dávidot kente föl királlyá (1Sám16,13). Így lettBetlehem Dávid városa. Különös párhuzam, hogymég Saul királysága idején – az ismert történet szerint– Dávid megölte a Gátból való filiszteus harcost,Góliátot, a fejét levágta, és elvitte Jeruzsálembe (1Sám17), amikor pedig már Dávid volt a király, és a filisz-teusokkal harcolt, a szintén betlehemi Jaaré-Óregimfia ugyancsak levágott egy óriást, akit szintén Góliát-nak hívtak, és Gátból való volt, akinek a lándzsanyeleolyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája (2Sám21,19). Dávid király vezérei közé tartozott továbbáElhánán, a betlehemi Dódó fia, aki valószínűlegugyanaz az Eleázár (Dódónak a fia), aki két társávalegyütt elment a filiszteusok által akkor megszálltBetlehembe, hogy ivóvizet hozzon Dávidnak a betle-hemi kútból, amely a kapunál volt, de a vizet Dávidvégül nem itta meg, hanem kiöntötte áldozatul azÚrnak (2Sám 23,15-17).

Az ország kettészakadása után, Roboámuralkodása alatt Jeruzsálem környékének egyesvárosait erődítményekké építették, így Betlehemetis (2Krón 11,6), a fogság után pedig júdaiaktelepedtek le benne (Ezsd 2,21; Neh 7,26). Az ezutáni időkből már csak Mikeás próféta jövendölésétolvashatjuk a Bibliában, amikorra Betlehem máregy kicsi és jelentéktelen városkává szürkült, mégisvigasztaló ígéret volt Betlehem számára, hogy Istena kicsinyeket is számon tartja, sőt a Nagy Király isbelőle származik majd!

„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte

Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fi-aivá legyünk.” (Gal 4,4-5) Betlehem bár kicsiny és je-lentéktelen hely volt, Isten akaratából mégis az időkteljessége (plenitudo temporum) eljövetelének helyévévált, azaz Betlehemben ért véget az advent, avárakozás ideje, amikor az Atyának úgy tetszett,„hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát,amelyet kijelentett őbenne az idők teljességénekarról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglalmindeneket, azt is ami a mennyben, és azt is, ami aföldön van.” (Ef 1,9)

Amikor tehát eljött az idők teljessége: „FelmentJózsef is a gelileai Názáretből Júdeába, a Dávidvárosába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávidházából és nemzetségéből való volt, hogy összeírjákjegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotbanvolt.” (Lk 2,4-5) Itt szülte meg a világ megváltójátMária, erről a helyről emlékezik meg a keresztyénvilág minden karácsonykor.

Krisztus születésének helyén építették fel aSzületés Templomát, ez ma a legrégebbi keresztyénszékesegyház a világon. A perzsák Kr.u. 614-ben Sar-baraz vezetésével elfoglalták a Bizánci BirodalomtólPalesztinát, kirabolták és felgyújtották Jeruzsálemet,a lerombolt templomok közül egyedül a SzületésTemploma maradt épen, mert a napkeleti bölcseketábrázoló mozaikon őseiket fedezték fel, és az irántukvaló tiszteletből megkímélték a szent helyet. A temp-lomból lépcső vezet le a születés helyére. Egy fehérmárványba foglalt ezüst csillag jelzi a földön azt ahelyet, ahol Mária világra hozta Jézust, és amelyenegy latin felirat áll: „Itt született Szűz Máriától JézusKrisztus”, de azt is jelzi, hogy a betlehemi csillagvezette a három bölcset a gyermekhez, hogy leborulvaimádják őt. A templomban van egy másik, rejtett út,amelyet úgy hívnak: az „Ártatlanok útja”, a kisdedekemlékére, akiket Heródes megöletett.

A mi időnkben Betlehem lakosainak hatvanötszázaléka moszlim, a keresztyének lélekszáma öt éshúsz százalék közé tehető, hozzá kell tenni, hogy a80-as években még nyolcvan százalék volt az arányuk.A fallal körülvett, palesztin fennhatóságú területreizraeli állampolgárok nem léphetnek be, a turisták iscsak a katonai ellenőrző ponton keresztül. Fontoszarándokhelyszín a Szentföldön, mely a maga két-százezer lakosával ma Palesztina legfontosabb és leg-népesebb települése. P.A.

BETLEHEM

Áldás, békesség! 2013. november – december

18

Kamilla, mint mindig, jól ápoltan érkezett az al-kalomra. Gyönyörű hullámos szőke hajánál csak aragyogó mosolya szebb. Gyermeki tisztasággal,őszinteséggel szólja: Békesség Istentől! Nem érkezettegyedül. Bence, a kisöccse, édesanyjuk kezét szorítva,kissé szorongva néz körül (alig négy éves), majdelengedi a kezet, s helyet foglal testvére mellett. Aterem megtelt. A zenészek játszanak, a hangulatfokozódik. Megkezdődik a várva-várt nyári gyerek-evangelizáció, melynek idei témája: “Az időutazó”.

Kint szikrázva süt a júliusi nap. Szünet előtt,

melyet játékosan töltenek el a gyerekek, naponként10 órától énekelnek, rövid, témára hangoló jeleneteketnéznek meg, megismerkednek egy-egy bibliai tör-ténettel, aranymondást tanulnak. A hátsó sorokban ülőifjak közül időnként némelyek előre jönnek. Ők a je-lenetek előadói, nélkülük lehetetlen a gyerekekkel valófoglalkozás. Ötletesen, humorosan, a kicsiket is be-vonva adják elő a történeteket.

Szünet. Előtte mindenkit megkínálnak, s evés-ivás után végre kimehetünk. A frissen nyírt gyep-szőnyeg hívogató, van aki azonnal elterül rajta. A hintabeleszédül, a gyíkok menekülnek, a labda száll, azudvar, a kert megtelik zsivajjal. Istenem! Milyen szép.

Csengetnek. Ezt senki sem várja. A szünetmindig olyan rövid. A tartalmas szünet: érték.Közösségformáló.

Következik a kézimunka. Szünetben a termet pármunkatárs átrendezi. Az asztalokra kirakják a ké-zimunkához szükséges kellékeket. A vezetők bemu-tatják a munka menetét, a modellt. A gyerekekhangyaszorgalommal látnak hozzá, folyamatosankérdezve: így jó, így jó? Aki elakad, azonnal segítségetkap. 12 órára mindenki kész. Elégedettség, si-kerélmény tölti el a kis szíveket, miközben a bibliaitörténet is elszórja kis magjait odabent. Megszólalnak

a hangszerek, a gitár, a fuvola és a harmónium. Min-denki felemeli a kezét, szemét az égre szegzi, dob-bantó lábbal és dobbanó szívvel dalolja:

„Emeld fel a kezed és áldjad őt, lássa meg aszemed az Üdvözítőt!

Hallja meg a füled, mit mond neked, mozdítsdmeg a lábad és járj Vele!

Bal kéz, jobb kéz, emeld a két kezed, bal szem,jobb szem lásd az Úr közel!

Bal fül, jobb fül, halld meg az Ő szavát, bal láb,jobb láb indulj, ne várj tovább!”

Imádság, hirdetés után elköszönünkegymástól. Vége az első napnak.

Gyorsan eltelik a hét. Utolsó nap dél-után sor kerül a nagy szünetre, melyetjátékok, vetélkedők és sok-sok ének tölt ki,és ami izgalmas kincskereséssel zárul.Földbe rejtett dobozokat kell megtalálni,nagy, igazi ásóval kiásni, s a kincseket acsoportvezetők segítségével szétosztani.

*A szép nyár is elrepült. Szeptember

derekán új lendülettel, pihenten és felfris-sülve gyülekeztek a gyerekek az óvoda és az iskolaudvarán. Becsengettek. Megkezdődött az új tanév,melynek első hétvégéjén vallásórán találkoztunk agyülekezeti teremben. Elővettük a nyáron tanulténekeket. Van kedvelt ének,választási lehetőség. Tamaramindig a „Kicsi katicabogár...” című éneket kéri, Alpár a„Mélyből hozzád szállszavam...”-at szereti. S ekkorjött a javaslat, hogy éne-keljük el a kedvenc énekein-ket azoknak, akik minketnagyon szeretnek, a nagy- ésdédszülőknek, gyüleke-zetünk időseinek. Szervez-zünk idősek vasárnapját.Kitűztük az időpontot is, ok-tóber 27-ére. A kátésok(konfirmációra készülődőifjak), s az ifisek közül néhányan bekapcsolódtak ebbea programba. Nyolcvan könyvjelzőt készítettünk,melyen a 91. Zsoltár 4. verse olvasható: “Tollaivalfedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizsés pánczél az Ő hűsége.”

A kijelölt napon több mint százan jöttek el anyárádkarácson-folyfalvi református templomba.Előfohász és köszöntés után, melyet Zoltán Jánosnyugdíjas lelkipásztor végzett, Rebeka és Eszter fu-vola, illetve harmónium kísérete mellet énekeltükegyütt a „Fenn a mennyben az Úr minden győztesnekád...” kezdetű éneket. Az igehirdető a szőlőmunkásokpéldázatát olvasta fel a templomban, melynek kapcsánIstennek azt az üzenetét hirdette, hogy az Úr folya-matosan hívogat, és mindannyiunkra munkát bízebben a világban, gyülekezetben, kicsikre, nagyokraegyaránt. A gyerekek, ifjak éneklése, köszöntőjekövetkezett. Szavalt Tanászi Andi (Túrmezei Erzsébet:A legnagyobb művészet) és Nagy László (ÓbecsezIstván: Szeressétek az öregeket), imádkozott az asz-szonyok közül Fehérvári Erzsébet és Kilyén Klára.Végül a konfirmandusok átadták az időseknek akönyvjelzőket.

Szép nyár után szebb jövőnk szépségét a Zsoltárszavaival fejezhetjük ki: “Ímé, mily jó és milygyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atya-fiak!...vének gyermekekkel” (Zsoltár 133,1 és 148,12).

Utolsó vallásórán, már a karácsonyra való tekin-tettel hangzott el az a kérés, hogy énekeljük a„Mennyből az angyal”-t.

A közelgő ünnepek alkalmából a mennyekbőlérkező angyali énekkel kívánunk Áldott Karácsonyta pomázi-csobánkai testvérgyülekezetünk mindentagjának: “Dicsőség a magasságos mennyekben az

Istennek, és e földön békesség, és az emberekhezjóakarat!” (Lk 2,14)

Áldás, békesség! Békesség Istentől!Labancz Gyula lelkipásztor

Nyárádkarácson

HÍREK NYÁRÁDKARÁCSONBÓL

SZÉP NYÁR UTÁN SZEBB JÖVŐSZÉP NYÁR UTÁN SZEBB JÖVŐ

*

Áldás, békesség! 2013. november – december

19

Kedves Testvérek!A 2013. év végéhez közeledve, az egyházi újév kezdetén lassan készülnek

statisztikáink, beszámolóink, arról, hogy mit is kaptunk, tettünk „Pomáz évében”.Elsőként szeretnék arról szólni, hogy Isten új ajtót nyitott a hitoktatás területén.

Az évtizedeken át hűségesen végzett fakultatív hitoktatás mellett szeptembertőlelindulhatott a szabadon választható, de kötelező református hitoktatás. Sok imád-ság, jelentés, munkaterv készítése után örömmel számolhatok be arról, hogy Pomá-zon és Csobánkán – óvodás kortól a konfirmációig – 19 csoportban összesen 204hittanosunk van, akik közül 60 gyermek választotta beiratkozáskor az új rendszerűhittant. A lehetőség egyben kihívást, és a jövő átgondolását is jelenti, hiszen a

későbbiekben meglévő csoport-jaim (11) mellett már több hit-tanórát magam nem tarthatok.

A nagyhéten került publi-kálására a 2011. évi népszámláláselső adatsora. Pomázon a 16.622lakosból 1982-en; Csobánkánpedig 3153 lakosból 274-en val-lották magukat reformátusnak.Társegyházközségünk – a ben-nünket is elgondolkodtató orszá-

gos fogyás ellenére – az Északpesti Református Egyházmegye ötven gyü-lekezetéből az első tíz egyike.

Ebben az évben bekapcsolódhattunk a nemzetközi ProChrist evangelizációssorozatba, Pomázon és Csobánkán öt-öt estén át Szaszák Imre törökbálinti, ésHarkai Ferenc Csaba kispest-központi lelkipásztor hirdette Jézus örömhírét közöt-

tünk. Minden vasárnapi szol-gálatunk pedig meghallgat-ható gyülekeztünk naprakészwww.pomaz.reformatus.huoldalán. Három új szolgálatiág alakult: a bibliaolvasó kör,a kiránduló kör és ha-gyományteremtő céllal ajótékonysági baba-mama al-kalom. Emellett tartós élel-miszerrel támogattuk az őr-bottyáni Juhász Zsófia Re-formátus Szeretetotthontvalamint Bibliákkal a Rác-keresztúri DrogterápiásOtthont.

A nyár legszebb pil-lanata volt csobánkai ünnepiistentiszteletünk. Közel egy

évnyi kitartó és hűséges munka eredménye, hogy Isten dicsőségére elkészültgyönyörű, faragott szószékünk. Hálaadó alkalmunk ünnepi igehirdetője Dr. Szabó

István püspök úr volt, kivel együttörvendezhettünk a teljesen meg-újult imaházban.

Pomázon – az őszi ablak-cserékkel – a csendes imádságházává vált a korábban motor-zúgástól hangos templom. Új bú-torzatot kapott a gyülekezeti házgyermekfoglalkoztatója, ahol vég-leges helyrére került a mára gon-dosan és szakszerűen rendezett

több száz éves egyházközségi irattár is. Pünkösdkor pedig együtt úrvacsorázhattunkaz újonnan vásárolt százötven ezüstözött kiskehelyből.

Szeretném megköszönni minden gyülekezeti tagunknak, hogy áldozatvál-lalásával együtt szolgálhattunk bizonyságtételekben, diakóniában, beteglátogatás-ban, babák, gyermekek és ifjakközötti munkában, megkereszteltekfelköszöntésében, hitoktatásban,énekkarban, énektanításban, zenei-kántori szolgálatban, az Úrasztalamegterítésében, újságszerkesztés-ben, pénzügyi- és építési munkában,karbantartásban, takarításban, temp-lom virággal történő díszítésében,kert- és temető rendezésben, alkal-mak szervezésében.Családommal együtt köszönjük,hogy imádságaikban hordoztak bennünket, hűséges szolgálatukkal segítették IstenOrszágának épülését! Soli Deo Glória! Nyilas Zoltán lelkipásztor

A csobánkai szószékszentelési ünnepség résztvevőiSuhajda Erzsike minden szeretetvendégség lelke

ÉV VÉGI VISSZATEKINTÉS„Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel.” (Péld 20,13)

A gyermekfoglalkoztatóban

Az új kiskelyhekA gyülekezet novemberben a

kőhegyi János-forráshoz kirándult

KoncnéCseri Brigi

Bíró Krisztiés édesanyja, Katika

Áldás, békesség! 2013. november – december

20

SOÓS LÁSZLÓVÁRD MINDENNAP!

(Mt 24:23-44; 1Kor 1:4-9)Hogy lesz majd a végső idők történése? – megkérdezték

Jézustól a tanítványok, s ím, hallották feleletét:Akkor nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad,

És gyötrik majd éhínségek lakosságát a világnak.A föld remeg, és romba dől ország-világ sok városa,

Az is, mely a hegyen épült, s melynek partját tenger mossa.

Akkor sokan meggyűlölnek titeket az én nevemér’,Hit, szeretet vagy barátság a népek közt semmit sem ér.Lesznek majd kínvallatások, és sokan eltántorodnak,

Hosszú sora sorakozik fel a hamis prófétáknak.Sokasodik a gonoszság, a szeretet meghidegül,

És csak aki végig kitart, egyedül csak az üdvözül.

Pusztító utálatosság tűnik fel, mint megmondottaJövendölésében régen a nagy Dániel próféta.

Lesz akkor nagy nyomorúság, amilyen még sohasem volt,De az Ige nem hallgat el, hallani, mit az Isten szólt.

Vigyázzatok, hogy titeket akkor meg ne tévesszenek!Lesznek hamis hirdetői mindenütt az én nevemnek.

Közvetlenül ama napon, a nagy nyomorúság utánA nap elsötétedik, nem jár tovább a maga útján,

A hold sem fénylik már többé ezüstösen fenn az égen,Nincs, mi világítson éjjel, ráborul az éj sötétenA földre, és a csillagok az égboltról lehullanak,

Semmi semmit nem tart többé, a nagy erők szétbomlanak.

A föld minden népe jajgat, és kik szabadítót várnak,Egyszer csak megpillanthatják jelét az Emberfiának.

De hogy ez mikor történik, azt ma senki nem tudhatja.Az Úr szava az Őt váró népet ekképp vigasztalja:Hű az Isten, ki elhívott közösségre Szent Fiával,

A mi megváltó Urunkkal, szabadító Krisztusunkkal.

Várod-e Őt minden napon? Mert úgy jő el, mint a tolvajAz éjszaka sötétjében, csendben, titkon, nem nagy zajjal.

Nézel-e a fényes égbe, ha ma nincs is ott semmi jel?De amikor nem is sejted, Jézus Krisztus akkor jön el.

Nem tudhatod, mikor lesz az az utolsó találkozás,Ha feltűnik az égi jel, s véget ér a várakozás.

Nem az fontos, hogy mikor lesz, hanem az, hogy készen legyél,Várd mindennap, mert nem tudod, hogy mikor ér véget az éj,

Mikor az Emberfiának jele felragyog az égen.Vigyázz, figyelj, az a nagy nap váratlanul hogy ne érjen!

Azt ígérte, és ez úgy lesz, akkor véget ér a világ,Nem lesz már ég, nem lesz már föld, csak az örökkévalóság.

Vár rád Urad otthonodban, melyet neked elkészített.Ott nem lesz éj, bűn, sötétség, nem lesz sem meleg, sem hideg.

Nem lesz idő, és nem lesz tér, nem lesz anyag, csak a lélek.Ott fájdalom sem lesz többé. Halál sem lesz ott, csak élet.Könnyhullatás sem lesz ottan, és láthatod majd az Istent,

Mert Megváltód drága vére eltörölte bűnöd itt lent.

(Soós Laci bácsi a verset elmondta a november 3-aiistentiszteleten)

NAGYKÁTÉSOKPomáz:

Balogh LauraRudolf Mónika

Osváth MíraMazaray Médea

Lázár ÁrnikaLagoas LiliánaKis BoglárkaJánosa Noémi

Gáspár-Bódi DorottyaBíró Anita

Pálffy ZsuzsannaCsobánka:

Drevenka DánielCzender HenriettaKerekes Johanna

KISKÁTÉSOKPomáz:

Szilágyi BarbaraMalárik Anett

Szucsics AdriennStucsics BrigittaSzucsics Nikolett

Katona VivienMolnár Petra

Osváth CsanádZilahi Dorottya

Csobánka:Geszti Kristóf

Fehérvári ÁkosKodolányi Maja Zulejka

Mátyás Hunor

KONFIRMANDUSOK NÉVSORA

EXHORTÁCIÓ2013. október 27.

EXHORTÁCIÓ2013. október 27.

IFJÚSÁGI CSENDESNAP2013. november 9.

„Honnan tudná ezt Isten?” címmel rendeztünkifjúsági csendesnapot november 9-én, Pomázon aKIE házban. Délelőtt tíz órára érkezett a gyülekezetifjúsága, valamint a kis- és nagykátésok, közelharminc fő. A végig jó hangulatban zajló alkalmatBíró Krisztina vezetésével énektanulással kezdtük,majd ismerkedéssel és játékkal folytattuk. Az eztkövető rövid pihenő után a minket foglalkoztató„Miért?” kérdésekről beszélgettünk Nyilas Zoltánlelkipásztorunk vezetésével, a 73. Zsoltár alapján.A közös gondolkodás során a folt-manók története világított rá, hogysokszor azért kell a rögös utat végigjárnunk, hogy az ott szerzett tapasz-talatok formáljanak át minket. Az al-kalmat végül egy közösen készített,majd elfogyasztott ebéddel zártuk.

Csékó András

SZUPPLIKÁCIÓ2013. november 10.

A Szentendrei Református Gimnáz-iumból érkező 7/b. osztály szupp-likáción (gyülekezet látogatás) apomázi templomban, Tóth Enikőosztályfőnök (gyülekezetünk tagja)vezetésével.

Áldás, békesség! 2013. november – december

21

AZ ÚR DICSŐÍTÉSÉRŐLCseri Istvánné levele Haranginé Csuta Annához 2004-ből

Kedves Panna Testvérem!(Levél Dömösről, egy pomázi testvérnek.)

Nem tudtunk beszélgetni, mert előbb el kellettmenned, ezért leírom neked néhány gondolatomat.

Először is köszönöm, hogy elhoztad Elza nénit,jó, hogy lehet rád számítani, áldjon meg az Úr, mindenönzetlen szeretetszolgálatodért, elérhetőségedért,készségedért a jóra!

Nagy örömöt jelentett számomra, hogy ott lehet-tem köztetek, de részben fájdalmat is, mert itthon sok-szor arra gondolok, mennyivel jobb lenne, ha le-hetőségem lenne olyan jó kis lelki közösségbe járni,mint a pomázi (ökumenikus kör), akkor nem fásulnékúgy el, mint ahogy itt néha érzem magam, ahol

erősítenének engem is és buzdítanának…stb., de bekell látnom, hogy a lelki-szellemi hanyatlás nemidőhöz, térhez, közösséghez, csoporthoz köthető,csakis a személynek az Úr Jézushoz való vi-szonyulásához.

Újra és újra rá kell jönnöm, az Úr rávezet, amikormár lelkileg haldoklom, hogy boruljak le előtte, tárjamki a szívem őszintén, tegyem ki a lehangoló érzé-seimet, a kritikus gondolataimat, összegyűjtögetettsérelmeimet, kavargó gondolataimat, egoista kívánal-maimat, ilyen-olyan vágyaimat, a magam felér-tékelését, kétségeimet, félelmeimet, aggódásaimat,kételyeimet, engedetlenségemet stb. – amik elszakí-tanak az Úrtól, és okozzák a lelki-szellemi hanyatlást–, és ezektől megszabadulva tudom ismét dicsérni és

magasztalni az Úr nevét.Olvastam valaha egy kis füzetet, aminek

a lényege az volt, hogy lelki ébredés csakbűnbánat és bűnvallás nyomán támadhat. Ezzelegyetértek.

Most tehát azt tanácsolom nektek, pomázitestvéreimnek – minthogy a téma az volt,hogyan, milyen módon illik és kell dicsőíteniaz Urat –, hogy tartsatok bűnbánatot – ki-kimiben igazodik a világhoz –, elfordulva min-dentől, ami a föld felé húz, szíveiteketemeljétek az Úr felé és ha beteltek az Úr sze-relmével, majd Ő indít az imádat formája feléis. Az Úr Jézus arra tanít, hogy lélekben ésigazságban kell imádnunk az Urat, az Atyailyeneket keres. A mennyben az angyalok nembeszélik meg előbb, hogy hogyan kelleneénekelniük: Szent! Szent! Szent a seregek Ura!Stb. Sem a mártírok lelkei nem tanácskoznakarról, hogyan kellene figyelmeztetniük a Fel-

ségest, tegyen már igazságot, azt zengik kórusban:„Meddig tűrsz még és nem teszel igazságot?” Vagy aVörös-tengeren való átkeléskor – nemde körbeálltakés táncoltak örömükben az emberek Mirjám énekére,vagy Dávid kivel tanácskozott, hogy hogyan adjontiszteletet az Úr szentségének?

Mi magyarok sokat beszélünk, és ezzel elvesszükaz időt attól, amit tennünk kellene. De lehet más népekis így vannak ezzel, míg meg nem újulnak.

A minap Szentendrén a HÉV állomás előtt kétkislány teli torokkal énekelt karácsonyi énekeket, míga vonatra vártak – nem evangelizációs szándékkal –,a padon ültek, csak gondolom a szívük volt tele. Ta-nulók voltak. Így kellene minden hívőnek a világ„bolondjává” lenni s egyben a világ „sójává”. Csakmi ezt nem vállaljuk. Miért?

Itt Dömösön az egyik postás egy erdélyi fiatalem-ber, három gyerekkel, a testvérgyülekezet tagja, foly-ton énekel, mit sem törődve a véleményekkel. Miért?Mert vállalja a kicsinységet. A hívők nagy részét el-csábította a világ. Nagy akar lenni, VALAKI, tisztelet-re méltó, tekintéllyel rendelkező, semmiképpen nemIsten bolondja. Pedig ezt a világot Isten az Ő bolondjaiáltal őrzi meg. A hívők nem akarják ezt tudomásulvenni, azt, hogy só és világosság vagyunk a világban,kell hogy legyünk. És mi szüksége van ránk az Úrnak,ha elveszítjük az ízünket?

Várván várjuk a mi Királyunkat, ugye? Menjünkhát eléje SÓ-várgó vágyakozással és vigyük egészvalónkat, dicséretünket, hálaadásunkat, imádatunkat,hódolatunkat ülve, állva, térden vagy arcra borulva,de tiszta és teljes szívvel!

Csókollak! Kati(Cseri Istvánné)

Dömös, 2004. július 23.“Dicsérjétek az Urat!”

A HITTANOKTATÁSTAPASZTALATAIRÓLSok minden kavarog bennem, amikor végiggondolom ezt a néhány hónapot,

amióta az iskolákban bevezették a hit- és erkölcstan oktatását. Kettős helyzetbenvagyok, mert mérlegelnem kell, mint tanító, és mérlegelnem kell, mint hitoktató.Mégis azt mondhatom, hogy szerencsés vagyok, hogy végre eljutottunk oda, hogyórarendbe beiktatva tarthatjuk a hittant.

Azért is érezhetem szerencsés helyzetben magam, mert abban az iskolábantanítok hittant, ahol nap, mint nap a gyerekek között forgolódom, így gyakorlatilagnem vagyok ismeretlen nekik akkor, amikor az első órára gyűjtöm össze őket. Sokmindent tapasztalok természetesen, jót is és rosszat is, szülők és kollégák részérőlegyaránt, de azt látom, hogy a kezdeti nehézségeket legyűrve változnak avélemények.

A gyerekek néha tanúsítanak ellenállást, de az óra végén úgy távoznak, hogyjó volt az óra. Kollégák is kérdezték már, hogy „mi történik a hittanórán, mert eza gyerek kedvenc órája”. Nos, ilyenkor csak annyi a felelet, hogy nem csináloksemmi különöset. Ilyenkor érezhető, hogy nem én munkálkodom az órán.

Bízom benne, hogy évről-évre több olyan szülő lesz, aki gyermekének a hit-tanoktatást választja. Bíró KrisztinaGyermekszolgálat a november 10-ei istentiszteleten

Áldás, békesség! 2013. november – december

22

Tisztelt megnyitó közönség, kedves bará-taink, kedves pomázi gyülekezet!

34 éve átlagosan nagyjából négy éventekerülök abba a helyzetbe, hogy Imre Lajos felkérkiállításának megnyitására; 1979 óta ez a mai anyolcadik ilyen alkalom. Nehéz ilyenkor újat

mondani, különösen akkor, ha a kiállító maga semtartozik a mindig és minden áron újítani akaróművészek közé; de szerencsére a megnyitótólsem azt várja, hogy minden áron újat mondjon.Ezért engedjék meg, hogy alapgondolatként alegelső, 1979-es megnyitómhoz is visszanyúljak.Imre Lajos művészete ugyanis azok számára,akik régóta ismerik, a hűségről szól, ami ritkaság.Elsősorban nem önmagához, nem is egy stílushozvagy műfajhoz hű, hanem az Alföldhöz, aholszületett, Erdélyhez, ahonnan származik, s amindkettőt magában foglaló hazához s annaktörténelméhez, és a hazát is magában foglaló Eu-rópához; de ugyanígy, ugyanilyen hűségről alelki-szellemi helyekhez, lelki-szellemi tájakhozés otthonokhoz: családhoz, közösséghez, nem-zethez; munkához, szakmához, hivatáshoz; refor-mátussághoz, protestantizmushoz, keresztyén-séghez (ez is Európa – csak nem földrajzi ér-telemben). (Zárójelben, kommentár nélkül idézeta Példabeszédek könyvéből: „A legtöbb embertalál valakit, aki jó hozzá; de hű embert, azt kitalálhat?” (Péld 20,6) Az itt látható grafikáknézője viszont joggal kérdezheti: tényleg elfér-eennyi minden ezekben a – többnyire tenyérnyinélalig nagyobb – művekben? Erre majd befejezésülszeretnék válaszolni, de a választ messzebbrőlkell kezdenem. (Ne tessék rettegni, nem leszhosszú).

A fa- és linoleummetszés sajátos, intim mű-

faj. Nem igényli, sőt nem is bírja a nagy mé-reteket, s nem alkalmas szélsőséges újításokkikísérletezésére; ezzel szemben alapként komolyrajztudást, továbbá biztos kompozíciós készségetés arányérzéket kíván, a kivitelben pedig elmé-lyedést és kézműves gondosságot. Imre Lajos ezta csöndet és elmélyedést igénylő műfajt válasz-

totta, s feltűnő, hogy eműfajon belül is meny-nyire vonzódik a kis mé-retekhez; pedig ezekrefokozottan érvényes, amita kompozíciós készségrőlés arányérzékről mond-tam. Egy nagyméretűfestménynek, ha elhibá-zottnak is érezzük egé-szében, lehetnek széprészletei, megkapó meg-oldásai; egy exlibris vi-szont vagy jó, vagy nem.A „kis” műfaj művelőjebizonyos értelemben na-

gyobb kockázatot, nagyobb felelősséget vállal.Imre Lajos tehát nem jár művészileg kényelmesutat, amikor exlibrist vagy újévi üdvözletet készít.Másról van itt szó.

Érzésem szerint arról – vagy hasonlóról –amit Fülep Lajos fejtett ki 1956 nyarán egyelőadásban, Rembrandt születésének 350. évfor-dulóján a németalföldi festészettel kapcsolatban.Ő arról beszélt, hogy a holland festők akkor for-dultak látványosan és határozottan az ember belsővilága és legszűkebb hétköznapi környezete felé,amikor logikusan ennek az ellenkezőjét lehetettvolna várni. A középkorban az ember és a Föld

volt a mindenség központja, Kopernikusz óta vi-szont az univerzum kitágult, az ember és a Földkicsivé zsugorodott; s nagyjából ezzel egyidőben,a nagy földrajzi felfedezések következtében azeurópai ember megszokott környezete is nagyonkicsivé vált a Földön. Ugyanakkor megnőtt azember gazdagsága is (gyarmatok), de egyúttalegyre pusztítóbbá is vált: éppen Rembrandt ide-jében dúlt az addigi legpusztítóbb háború 30 évigEurópában. A világ tehát végtelen, az ember kicsi,jelentéktelen és tehetetlen, még saját gazdagságá-val és hatalmával szemben is. Mégis – vagy éppenezért – ekkor lett igazán fontos a festőknek azegyes ember, annak mindennapi világa: megje-lennek a parasztok a képeken s a képek a hollandparasztházak falán. S Fülep Lajos szerint a maembere azért vállalhatja kortársának – modernnek– Rembrandtot és társait, mert ugyanabban azegyre gyorsuló világ-kitágulásban él; és ma is azaz érvényes, értékes válasz, amit akkor ők adtak.

Úgy érzem, Imre Lajos művészete mögött isvalami hasonlót kell meglátnunk. Ma az embermég kisebbre zsugorodott az univerzumhozképest. Tovább nőtt persze a gazdagsága éshatalma is, de megnőtt tehetetlensége is a sajátgazdagságával szemben. A Földet a XX. század-ban erőszak- és hazugság-hullám öntötte el, s masem lehetünk biztosak abban, hogy ennek végevan-e. Használati tárgyként és szemétkéntműanyag borít el bennünket. Az ember tehetetlen-nek érzi magát; de a művész időnként fát és vésőtvesz a kezébe, pár heti munkával elkészít egy 5x6centiméteres dúcot téli tájban álló falusi templomképével, s újévi üdvözletként elküldi barátainakazzal, hogy „Békesség néktek”. Ez az ő válaszaarra, ami mindannyiunkat körülvesz és foglalkoz-

tat. Ennek a válasznak elkell férnie egy boríték-ban; egyébként pedignincs szükség hozzámeghökkentő fogásokra,sem legeslegújabb tech-nikai vívmányokra. Ne iskeressünk ilyeneket ImreLajos munkáiban; ve-gyük viszont észre, hogymagatartása és műveiarról az egy szükségesdologról beszélnek,amely – akár bevalljuk,akár nem – mindannyi-unknak többé-kevésbéhiányzik.

IMRE LAJOS GRAFIKÁINAK KIÁLLÍTÁSA

Dr. Bibó István

Gyülekezetünk első alkalommal rendezett képzőművészeti kiállítást, melynek megnyitójára2013. november 16-án került sor a pomázi gyülekezeti házban. A reprezentatív kiállításonIMRE LAJOS grafikusművész grafikáiból kerültek bemutatásra életművének meghatározódarabjai, melyeket karácsonyig tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítást DR. BIBÓISTVÁN művészettörténész nyitotta meg, megnyitó beszédét az alábbiakban közöljük.

Imre Lajosgrafikusművész

Áldás, békesség! 2013. november – december

23

Az itt kiállított képek elemzését nemtekintem feladatomnak; arra viszont felszeretném hívni a figyelmet, hogy ImreLajos munkásságának legfőbb művésziértéke és teljesítménye – szerintem – afametszet és linoleummetszet lehetőségeinbelül elért igen nagy változatosság. Pedig„kis” műfajának határait alig lépi át másműfajok felé – de tágítja mélységben ésmagasságban, térben és időben. Témái:templomok, iskolák, kollégiumok; elődök,

példaképek, mesterek; épületek utcaképek, tájak;igék, feliratok, köszöntések. A témában és lát-ványban meglátja a képet; a képpel tud gondolatotébreszteni; tájat, épületet tud jelképpé is tenni. Ésengedjék meg, hogy befejezésül ezt a tételt il-

lusztráljam egyik metszetével, amelyet több mint30 éve kaptam tőle; és elnézést kérek azoktól,akik ezt egyik korábbi kiállításmegnyitón márhallották. A metszet körülbelül tenyérnyi helyetfoglal el, és egy városszéli vagy faluszéli mezőnálló, vékonytörzsű fákból álló fiatal, kissé csap-zott facsoportot ábrázol, talán viharos, de inkábbcsak sötétlő ég alatt; a talajon kisebb hepehupákés gizgazok felhagyott szántóra vagy legelőre em-lékeztetnek, az előtérben néhány bárány le-gelészik, s a háttérben távol apró házak jelzik atelepülés éppencsak látható szélét. Az ábrázolttáj, mint táj, nem jelentékeny és nem látszikérdekesnek; a belőle kivágott kép, mint kép,nézőpontját és kompozícióját tekintve jó kép. Azütés akkor éri az embert, amikor közel hajolvaelolvassa a kép alatt Imre Lajos rájegyzését: „Azaradi vesztőhely. Fametszet, 1968.” Utána mártényleg csak az a kérdés: mennyi szülőföld,

mennyi haza, mennyi történelem és mennyi Eu-rópa fér egy tenyérnyi helyen ábrázolt, tulaj-donképpen jelentéktelen tájba, egy városszélibirkalegelő képébe. Szerintem sok; arra pont elég,hogy az ember kénytelen legyen behunyni aszemét és megküzdeni a feladattal, mint Weisz aPál utcai fiúk-ban: elbőgje-e magát vagy nem.

Ez a metszet itt most nem látható; de aztremélem, hogy az itt kiállítottak között fognaktalálni olyanokat, amelyek – talán hasonló inten-zitással – megszólítják Önöket. Ezzel a kívánság-gal nyitom meg a kiállítást.

Dr. Bibó István(IMRE LAJOS grafikusművésszel idei pünkösdiszámunkban olvashattak interjút.)

GYÖNGYÖSI LÁSZLÓNÉ

ÓDA AZ ÚRHOZ

Az egek dicsérve dicsérnek,A hegyek zengve zengik nevedet,

A szellő suttogásában is benne vagy,A nap melegével is Te üzensz, Uram.

Az esőcseppekben is Téged ismerlek fel,Az esti holdfény is Rád emlékeztet,

A csillagok ragyogása Lelked kisugárzása,Köszönöm, hogy vagy, hogy vársz, Uram!

JÉZUS HŰSÉGE

Jézus az, Ki nem hagy el,Jézus az, Ki megtalál,

Csak várj csendben, türelmesen.

Csak a szívedre hallgass,Ő nem vét el semmit sem,

Ő téged megtalál.

Irányítja életed,Segít néked szüntelen,Csak jól figyelj Reá!

Benne bízva életedCsak a hitben élheted,Így nyersz örök életet.

KARÁCSONYI VÁRAKOZÁS

Eljött ismét advent első hete.Uram, bocsájts békességet a földre,

Add, hogy a fegyverek elnémuljanak,A harangok ünnepre szóljanak.

Békesség, békesség! – mondják mindenfele,A gonosz szellemnek ne legyen ereje.Egyszülött Fiad születését zengjék,A hatalmad, dicsőséged énekeljék.Legyen ég és föld ünnepi díszben,A csillagok ragyogjanak az égen.

A földön a fenyők ünnepi fényben,Szent Karácsony napját hirdessék csendben.

Békesség szálljon le minden lélekre,S ha lehet, maradjon megMindez az új esztendőre.

TE URAM VAGY

Te nékem Uram vagy, én néked gyermeked.Uram, Hozzád száll hálaadó énekem.Teáltalad lettem, Tebenned élhetek,

Tehozzád kiáltok, Hozzád imádkozom.Te nékem Uram vagy, én néked gyermeked.Hozzád száll fohászom, Téged magasztallak,

Nagy szükség idején Téged hívlak, Uram.Áldom Szent Nevedet, dicsőítlek, Uram,

Erős hitben tarts meg, szívembe szeretetet adj.Te nékem Uram vagy, én néked gyermeked.

Uram, Hozzád száll hálaadó énekem.

Könczöl Dani bácsi ésEszter néni a kiállítás

nézőiként

Az aradi vesztőhely

A pomázi református templom

Bögözi részlet (Erdély) - linó 1978.

Áldás, békesség! 2013. november – december

24

– Honnan ered az ismeretsége Imre Lajossal?– Először is távoli rokonság van köztünk, mert

az én anyai nagyapám, Ravasz László egyik unoka-testvérét vette el feleségül idősebb Imre Lajos, akésőbbi neves kolozsvári teológus professzor, akipedig Imre Lajos nagybátyja volt. Egyszer-kétszertalálkoztunk gyülekezeti ifjúsági közösségekben, ésbár nem egy helyre jártunk, de a barátság megmaradt.Majd engem kért meg 1968-ban, hogy legyek azesküvői tanúja, 1979-ben pedig én nyitottam meg azelső önálló grafikai kiállítását Hódmezővásárhelyen.Az egymás iránti rokonszenvünk akkor váltott át in-

tenzívebb kapcsolatra, amikor a Baár-Madas Refor-mátus Gimnáziumba kerestünk igazgató-helyettest,és a feleségemnek eszébe jutott Imre Lajos felesége,Éva, aki aztán el is vállalta, és nagyszerűen el is láttaezt a feladatot, pedig ebben az időben már túl volt abetegségének első fázisán. Az iskola miatt aztán La-jossal is rendszeresebbé váltak a találkozásaink,időnként felkért egy-egy kiállításmegnyitóra, azthiszem majd’ minden másodikat én nyitottam meg.Ha jól számolom, ez volt a nyolcadik.

– A megnyitóbeszédében azt mondta, hogy ImreLajos nem tartozik a mindig és minden áron újítaniakaró művészek közé. Lehet akkor még újat mondaniaz ő művészetéről?

– Mint minden igazi művész, mindig ugyanarrólbeszél, de a művészi megvalósításnak őnála van annyihitele, hogy nem válik megszokottá, engem legalábbismindig megszólít.

– Hamvas Béla szerint az absztrakt jelentése:elvont – az igazságtól, a lényegtől, az egésztől, a léttől.Imre Lajos grafikái viszont ennek éppen az ellen-kezőjéről tanúskodnak, a valóságot, a teljességet, a

szépet tükrözik vissza. Milyen esztétikai értéketképviselnek ezek a grafikák?

– Ez egy nagyon szellemes és Hamvasra jellem-ző megfigyelés. Én magam is a hagyományosabb, ter-mészetelvi művészetet érzem magamhoz közelebbállónak, jobban tudom azt követni és értelmezni, job-ban is megszólít. Imre Lajos képeit nézve nagyon sokmögöttes tartalmat is kap az ember, és ezek a gondolatitartalmak olyanok, hogy nem kell erőlködni, hogy azember mindenáron valami interpretációt belema-gyarázzon. A metszet egy olyan műfaj, melynek mű-veléséhez nyugodt, szelíd embernek kell lenni, de én

nagyon kedvelem Imre Lajosban azt,hogy a nyugodt szelídsége mögött ottvan a világgal szemben egy határozottvélemény, értékrend, amit képvisel.Megáll, szemléli, szembesül ezzel avilággal, és eldönti, hogy mi fontos ésmi nem fontos. Például az aradivesztőhely fontos, de csak egy fa,vagy facsoport az kevésbé fontos.Nem véletlen, hogy milyen műem-lékeket figyel meg. Ha népi, az isfontos, ha erdélyi és református, az isfontos. Aztán Bethlen Gábor, RavaszLászló és Márton Áron közé bekerülRadnóti Miklós portréja is (ahogy ez

egy kiállításon történt), tehát minden emberből tudjelképet is csinálni. Ehhez persze a befogadónak iskell, hogy valamilyen fogékonysága és ismerete islegyen, és Imre Lajos számít is erre a tudásra, így hatránk a képeivel.

– Ön karácsonyi gyermek, hiszen december 25-én született. Hogy élte meg gyerekkorában ezeket aszületésnapokat az ünnep„árnyékában”?

– Én nagyon jól!Mindenki sajnálkozott,hogy biztos kevesebbajándékot kapok, mert-hogy egy füst alatt elin-tézik a karácsonyt és aszületésnapomat, de en-gem sose zavart. Másokis inkább érdekesnek tar-tották ezt az egybeesést.A családban nem voltfolyton hangsúlyozva eza dolog, és a szüleim e-

miatt nem emeltek a testvéreim fölé, hanem ugyanúgykezeltek mindannyiunkat. Én később ironizáltammagamon, hogy „hát szép kis ajándék voltam én”.Arra emlékszem, hogy – mint minden „rendes”családban – mindig egy kicsit elcsúszott a szentestiünneplés, de minden ugyanúgy zajlott, ahogy egyátlag értelmiségi református családban az lenniszokott. Aztán máshogy zajlott, amikor az apám bevolt csukva, mert akkor nekem kellett már kará-csonyfát vennem, és mindent magam intéztem, demás értelmet nyert a karácsony azután, hogy a budaivárbeli evangélikusokból kivált kis magángyülekezetifjúságához csatlakoztam egy osztálytársam hívására,amelyben megtértem, és amelyből olyan erőforrástkaptam, hogy ezt az apátlan időszakot különösebblelki sérülés nélkül át tudtam vészelni.

– De gondolom Isten erőforrását a nagyapa,Ravasz László is közvetítette a családban.

– Érdekes módon őrá azután találtam rá igazán,mint ilyen emberre, amikor már magamat is úgy tar-tottam számon, hogy hívő ember vagyok. Ő nyugodt,józan, a dolgokat helyére tevő, számomra egy-értelműen hiteles hívő ember volt, aki mindenben ra-gaszkodott, illetve ragaszkodni akart a keresztyénmércéhez, és aki emiatt idősebb korában nagyon ko-moly és mély bűnbánattal említette életének tévedé-seit, és – részben a politikai kényszerűségek alapjánhozott – rossz döntéseit. Nagyon szoros, igazinagyapa-unoka kapcsolat volt közöttünk, sok szépemlékem fűződik hozzá. Apátlan éveimben igazi tá-maszom volt, gyakorlati és lelki értelemben egyaránt.

– Az apátlanság nyilván édesapja 56-osszerepvállalásával áll összefüggésben, hiszen BibóIstván az 1956-os forradalom idején Nagy Imre

Dr. Bibó István

NNAAGGYY IIDDŐŐKK HHÍÍVV TTAANNÚÚJJAABBEESSZZÉÉLLGGEETTÉÉSS DDRR.. BBIIBBÓÓ IISSTTVVÁÁNN MMŰŰVVÉÉSSZZEETTTTÖÖRRTTÉÉNNÉÉSSSSZZEELL

Ravasz László az unokáival

Áldás, békesség! 2013. november – december

25

kormányában államminiszter volt, és RavaszLászló is benne volt a történelem sűrűjében,mindketten megszenvedve később a megtor-lást, édesapját be is börtönözték. Ekkor Önmár kamasz fiú volt, milyen emlékei vannakerről az időszakról?

– Emlékszem például, amikor nagy-apám 1956. november 1-jén egy rádiónyi-latkozatot olvasott fel, amit a mi lakásunkbanvettek fel a Berkenye utcában. November 4-én apám átvitt nagyapám Bimbó úti lakására,mert ott egy használhatóbb és jobb pincevolt, és nem lehetett tudni, hogy az oroszokfogják-e bombázni a várost. Egészen karácsonyigvoltunk nagyapámnál. Én a fürdőszobában aludtam.Miután mindenki lefürdött, a kád mellett leterítettekegy matracot, meg egy pokrócot, azon aludtam.Amikor már látszott, hogy a harcok nem nyúlnakföl a Rózsadombig, akkor nappal átmentünk aBerkenye utcába, kicsit befűtöttünk, hogy ne fagy-janak be a csövek, majd visszamentünk nagy-apámékhoz. Akkor két hónapig nem volt iskola, mipedig minden vasárnap elkísértük nagyapámat atemplomba, és meghallgattuk az igehirdetését.

Apám nem mindig aludt ott velünk, hanem valahola közelben, de csak azért, hogy ha keresik, hogyletartóztassák, akkor egy kis időt nyerjen. Időnkéntfeltűnt, aztán elment. Otthon manifeszt téma volt,hogy anyám (Ravasz Boriska, Ravasz László lánya– a szerk.) rettentően izgult miatta, hogy jön-e amegbeszélt időben, és hogy mi van vele. Emlékszemarra is, hogy apámnak azt a nevezetes emlékiratát,amely a forradalom értékeléséről szólt, és amit si-került külföldre juttatnia, annak egy példányát énláttam az ingeim alatt a ruhás fiókban, de aztánkésőbb hiába kerestem, már nem tartotta otthon.

Januárban apám már tudta, hogy őt is le fogjáktartóztatni (ez 1957 májusában be is következett),de arra nem gondolt, hogy akár ki is végezhetik,hiszen Kádárék és az oroszok Nagy Imrének ismegígérték, hogy nem lesz bántódása, hát akkor őt,az államminisztert pláne nem lehet kivégezni, ígyaztán nagyon csodálkozott, amikor az ügyvéd aztmondta neki, hogy itt a legfontosabb cél az, hogy alegrosszabbat elkerüljék. Apám ügyét pár héttelNagy Imre pere után tárgyalták, s ő akkor nem tudottarról – ahogy rabtársai sem –, hogy Nagy Imrét fel-akasztották. A megtorlás jegyében apámat is halálraakarták ítélni, de végül is az utolsó pillanatban –

minden jel szerint Nagy Imre kivégzéséneknemzetközi visszhangja és Nehru határozott inter-venciója következtében – elálltak ettől, és élet-fogytiglanra ítélték.

–Az előbbiekben utalt arra, hogy az apátlanságéveiben Ravasz László nemcsak nagyapja, hanemtámasza, lelki atyja is volt. Hogyan tudta segíteni anehéz években, majd később, amikor már felnőttkéntélte az életét?

– Bár nagyapám nagyon elfoglalt ember volt,ám mindig volt rám ideje, és már az nagyon jó érzés

volt, hogy van, akivel beszél-hetek a dolgaimról. A család-ban amolyan pater familiasvolt, de ugyanakkor szeretet-teljes, kedélyes ember, akijókat tudott nevetni, és köz-vetlen tudott lenni velünk.Derűsen tűrte, mikor némelyikunokája – elhagyva a 19.századból örökölt szokást –tegezni kezdte, mi pedig –nem is mindig a háta mögött– csak egyszerűen a „szentöreg”-nek hívtuk. Az ter-mészetes volt, hogy anyámban

tartotta a lelket, emellett azonban nagyon sok gya-korlati segítséget is adott. Nyaranta például „ven-dégül látott” minket a leányfalui nyaralójában,amely akkor már állandó lakása is volt, ezekre anyaralásokra ma is nagyon szívesen emlékszem.Minden reggel a kertben legalább egy órát a rózsái-val, kedves fáival és növényeivel foglalkozott, ésérdekes, hogy amikor halála előtt két évvel ezt márnem tudta csinálni, fél év alatt elvadult a kert. Ebbőlis látszott, hogy milyen sokat munkálkodott, amígbírta fizikai erővel, és mennyit számított a gondos-kodása. De arra is gondja volt, hogy minden vasár-nap vasárnapi iskolát tartsonnekünk, unokáinak, függetlenülattól, hogy hányan voltunk. Énegyébként is nagyon bib-liaolvasó voltam, és volt egyhosszú időszak, amikor Leány-falun, nyári estéken, ha ottvoltam, velem külön is fog-lalkozott, olvasott nekem egyigét, arról beszélgettünk, ésegyütt imádkoztunk.

– Ön volt az egyik szer-vezője a 80-as évek végén a re-

formátus egyháztól elvett Baár-Madas Gim-názium visszaadása iránt indított megaján-lás-gyűjtési és iskola-újraindítási akciónak,majd ennek megvalósulása után, 1990-től ötéven át vezette az iskolát igazgatóként, 1996-tól 2008-as nyugdíjba vonulásáig pedig aSylvester János Protestáns Gimnázium igaz-gatója volt. Az egyházi iskolák tapasztalataialapján milyen gyakorlati tanácsokat tudnaadni a hitoktatás új rendszerében résztve-vő lelkészek, hitoktatók részére, mi az alegalapvetőbb dolog, amit szem előtt kelltartaniuk?

– Bár nekem nincs rálátásom az új iskolai hit-oktatás rendszerére, mert már kiestem a napi rutin-ból, ezzel kapcsolatban mégis azt tartom a leg-fontosabbnak, hogy a hittanból a tant osztályozzuk,de a hitet nem. Az ismeretet meg lehet tanítani, de ahitet a gyermek vagy elfogadja ajándékként az ÚrIstentől, vagy nem, de az utóbbi miatt nem adhatunkneki rossz (rosszabb) jegyet. Ezt a két dolgot nagyonvilágosan szét kell választani. Attól tartok, hogy afelekezeti hitoktatásban helyi szinten ezt a dis-tinkciót nem mindenki teszi meg. A hitoktatásmagvetés, és csak imádkozhatunk azért, hogy Istenadjon belőle növekedést, de a hitet nem lehettudásként a gyerek fejébe tölteni. A növekedésnekmaga a hitoktató is gátjává válhat, és egy-két hitel-telen mondattal vagy mozdulattal mindent leronthat.Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek egyháziiskolába járjon. Ott ugyanis a hívő tanár heti 30-35órát tölt a kamasz gyerekek között, márpedig nincsolyan gyülekezet, ahol ennyi időt lehet gyerekekközött tölteni. A hívő pedagóguson pedig ebben ahelyzetben nagyon sok múlik, mert ha a tanár nemhiteles, akkor nem lesz termés a magvetésből.

– Végül azt szeretném megkérdezni, hogy volt-e, van-e Önnek valamilyen kapcsolata a gyüle-kezetünkkel, egykori vagy mai pomázi, csobánkaireformátusokkal?

– Nem volt ilyen közvetlen kapcsolatom az it-teni gyülekezettel. Én nagyon sokra becsülöm SzűcsFerencet, de róla is csak utólag tudtam meg, hogyitt volt lelkész. Felesége sokáig volt iskolatitkár aSylvesterben, aki sok gyerek számára nagyszerűnagymama-pótlék is volt, és remekül illeszkedett acsapatba. Nagy szeretettel gondolok rá, Szűcs Fe-rencet pedig időnként meghallgatom, amerre jár igéthirdetni; így kerültem Pomázra is nagyszombaton,és találkoztam a gyülekezet néhány tagjával.

Puskás Attila

Bibó István ésRavasz LászlóLeányfalun 1967-ben

Ravasz László, mint kertész

Áldás, békesség! 2013. november – december

26

„Sajnos csak szűk félévig tartott e hihetetlen„tünemény”, hogy Ravasz László újra prédikál.”– írja a Ravasz László 1956 novembere és 1957áprilisa közti időszakban készült igehirdetéseit –szám szerint huszonkettőt – tartalmazó „Krisz-tussal a viharban” című könyvutószavában Szénási Sándor. So-kan mentek akkor, abban a hat hó-napban – maga az utószó későbbiírója is – a Kálvin térre „csuda látniés csuda hallani”. Igen, hallani is,hisz „...a hit hallásból van.”

Az első igehirdetést azonbannem hallhatták az odasereglett hí-vek, 1956. november 4-én, ugyanisnem a templomi orgonák, hanem aSztálin orgonák, és nem szent-énekek, hanem a tankok hangjazengett Budapesten. Ekkor érkeztekmeg a magyar fővárosba azok aszovjet csapatok (nem csuda látnijöttek), amelyeknek parancsuk sze-rint véget kellet vetniük „a magyarcsodának”, le kellett verniük 1956magyar forradalmát és szabad-ságharcát. Így a fentebb említett –1997-ben megjelent – kötetből is-merhették meg először a hívek,miről is akart bizonyságot tenniazon a november 4-én Ravaszpüspök.

Mielőtt én „elnémulnék”, hogycsak Ravasz László „szóljon”, megosztanám atestvérekkel személyes élményemet, ami ehhezaz igehirdetés gyűjteményhez és különösen ehheza prédikációhoz fűz. Az 1956-os magyar for-radalom és szabadságharc 50. évfordulójánakmegünneplésére készülve számomra legked-vesebb egyetemi levéltáros kollegámmal és Istensegítségével szerkesztettünk egy forráskiadványt,amely a magyar felsőoktatási intézmények az1956-os forradalom és szabadságharc eseményei-hez kapcsolódó válogatott dokumentumait tartal-mazza. Egy ilyen munka sikeréhez elenged-hetetlen ismerni a kor légkörét, azt a miliőt,amiben 1956 résztvevői éltek. Ebben, no meg egykicsit keresztényibb emberré válásban is segítettnekem Ravasz László és az ő igehirdetései. Ezekaz igehirdetések valóban – levéltári szakkifejezés-sel élve – forrásértékű kordokumentumok. Azon-ban ennél sokkal többek: „tüneményes” bizony-

ságtételei Isten elhívott szolgájának arról, hogynincs más út csak a Krisztusé.

„A magyar csoda” címet viselő igehirdetés lek-ciója: Róm 8,26-31, alapigéje: Zsolt 127. Most pedigvegye át a „szót” Ravasz László, az igehirdető.

„Az elmúlt hét eseményeiről a világsajtószokatlan elragadtatással számolt be. Káprázatosgazdagságban ragyogtak a magasztaló jelzők,amelyekkel hőseinket elhalmozták. Ezek között aztetszett nekem a legjobban, amely a magyar for-radalom dicsőséges csúcspontját magyar csodá-nak nevezte.

A csoda mindig váratlan, meglepő. Senkisincs elkészülve reá. Igen, mert olyan erők jelen-nek meg benne, amelyek tökéletesen eltérnek adolgok megszokott rendjétől, s csak ismeretlenfelsőbb hatások teremtő ihletése megjelenésévelmagyarázható. Ki gondolta, hogy az az ifjúság,amelyet 10 év óta maga képére nevelt a hatalmirend, ellenük fordul. (...) Bábelnek jó mérnökeiés kitűnő munkásai voltak, mégis semmivé lett.(...)

„Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoz-nak azon az építők, ha az Úr nem őrzi a várost,

hiába őrzi az őriző.” Istenre építsd, Krisztusrafundáld a magad és nemzeted életét. Egyébkénthiába építesz. (...) a hiábavalóság hiábavalóságotszül. Az Isten nélküli élet hiábavalóvá teszi azember külső és belső életét egyaránt. (...) Csakúgy érdemes élni, ha az ember Isten gyermeke,ha nem csak test, hanem halhatatlan lélek is. (...)Csak akkor lesz ember az ember, ha a láthatatlanvilág realistája tud lenni.

Ez azonban már nem az emberi erőfeszítésdolga. Ez az isteni mindenhatóságból és jóságbólkövetkező ajándék. Ez a kegyelem világa. (...)

A kegyelem paradoxona éppen az, hogyIsten, az egyetlen és örök valóság, ez az általunkmegcsúfolt, megtagadott Isten mégis felénk fordul.(...) Testté lett, emberré lett az Isten a názáretiJézusban, hogy mint közülünk egy, magára vegyebűneinket, elszenvedje azt a fizetést, ami nekünkjárt volna ki, tökéletes engedelmességgel helyet-tünk, lázadók helyett, eleget tegyen hulló vérénekegyszeri és tökéletes áldozatával, kiengesztelje azIstenről elfeledkezett, magát istenné tevő embertönmagával. (...)

Isten mindnyájunkat az élet kapujába állított.(...) Az a pont, ahol állunk a mindennapi áldozat,a mindenkori győzelem vagy a percenkét való el-bukás. A szolgálatnak és a missziónak a képe. (...)Magunknak eszközül adása, hogy Isten általunkés bennünk építse az Ő szent városát, amelynektartománya legyen a mi országunk, egyik háza ami fészkünk, egyik csoportja a mi családunk, egyikserege a mi népünk, a Krisztusban megváltott em-beriség földi és mennyei társadalmánakközösségében.” Osváth Zsolt

SIKLÓS JÓZSEFNE ÚGY, MINT EDDIG!

Mintha valaki sáros csizmávalSzép, hófehér abroszra hágna,Mintha valaki durva ököllelSújtana le egy szál virágra:

Úgy képes a mi bűnös szívünkRombolni legszebb kincseinket...– Irgalmazz nekünk drága Urunk,

És taníts ünnepelni minket!

Már sok karácsonyt ünnepeltünk,Csillagszóró hintette fényét,

De nem vártuk, hogy égi fényekOszlassák el szívünk sötétjét!Volt ajándék, terített asztal,

Zengő énekszó, ünnepélyek...– Csak TE maradtál kívül, Jézus,S Nélküled ment tovább az élet...

Irgalmazz nekünk, drága Jézus!Taníts meg minket ünnepelni!

Üdvösségszerző, égi Gyermek,Ölelj át, hogy tudjunk szeretni.

Hadd járjunk nyitott ég alattÉs megnyíló szívünkbe lépj be,

– Hadd lássák rajtunk: Hogyan élJézus boldog, megváltott népe!

A MAGYAR CSODAMorzsák RAVASZ LÁSZLÓ

1956. november 4-éreszánt prédikációjából

A MAGYAR CSODAMorzsák RAVASZ LÁSZLÓ

1956. november 4-éreszánt prédikációjából

Áldás, békesség! 2013. november – december

27

A minden év novemberében megtartott jóté-konysági koncert még néhai Ásztai Csabáné Kati-kánk kezdeményezésére indult útjára, akinek emlékétnagy szeretettel őrizzük szívünkben, a most megren-dezett esemény is telt házat vonzott. Első alkalommala jótékonysági hangversenyt a parókia felújításárarendeztük meg 2006 őszén, azóta minden évben más-más cél vezérli kórusunkat, hogy ezzel is segítsünkott, ahol szükség van rá. A befolyó adományokat azidén a templom külső felújítására ajánlottuk fel.

A szombat délután 16 órai kezdettel megtartottrendezvényen négy kórus vett részt. Először lel-készünk, Nyilas Zoltán köszöntötte a vendégeket, agyülekezetet és a résztvevő kórusokat. Külön köszön-tötte Dr. Bibó István művészettörténészt, aki a hang-verseny előtt Imre Lajos grafikusművész képeinekkiállítását nyitotta meg a gyülekezeti teremben. Arövid áhítat János evangéliuma 14,12 versénekfelolvasásával kezdődött, melyben Jézus azt mondjatanítványainak, hogy „…aki hisz énbennem, azokat acselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi,sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyáhozmegyek, és amit csak kértek majd az én nevemben,megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban…”Tanításai hatására pünkösd után mintegy háromezrenmegtértek. Manapság kevés hely van a világon, aholnincsenek keresztyének, így mindenhol szól az imád-ság Jézus nevében. Szükségünk van rá nekünk is.

Jézus nevében kell kérnünk, és meghallgatásra talál.Uram, taníts imádkozni! Az Úrtól tanult imádságközös elmondása után kezdetét vette a kórusszolgálat.

Elsőnek a házigazda, azaz a mi Psalmus Kó-rusunk szolgált. Négy éneket választottunk, melyeketkórusvezetőink, Blaskóné Tímár Eszter és BíróKrisztina vezényletével énekeltük el. H. Schütz az1600-as évek elején komponálta műveit, így a protes-tantizmus előretörésével a koráldallamokhoz igazodózsoltárok négyszólamú feldolgozását is: „Az Uratáldja, Őt, mert szent”. A 134. ZsoltártÁdám Jenő, a XX. század kiválókomponistája dolgozta fel: „Úrnakszolgái mindnyájan”. A „Szívemnekkősziklája” Gárdonyi Zoltán, a XX.századi európai egyházzenébenegyedülálló értéket képviselő ze-neszerző munkája. Majd az „AdjonIsten jó éjszakát” című népdal Ber-kesi Sándor-feldolgozásával zártukszolgálatunkat. A neves reformátuszeneszerző-karnagyot, aki tavalykórusával együtt templomunkban isszolgált, Bölcskei Gusztáv püspök úrígy méltatta: „az énekelt evangélium

fáradhatatlan hirdetője, fiataljaink elhivatott tanára”.Utánunk a római katolikus Szent Cecília Kórus

következett. Külön köszönettel tartozunk nekik ezérta szolgálatért, mert náluk is nagyszabású rendezvényvolt (keresztény bál), és a templomunkból azonnalodasiettek. Elsőként a katolikus szentmisék állandórészeit alkotó kórusműveket adtak elő, a Nagy-váradon született Halmos László feldolgozásában:„Sanctus-Benedictus”, „Agnus Dei”. Novemberben ahalottakról emlékezünk meg, így a következő énekazoknak szólt, akik előre mentek, és mi gyertyát gyúj-tunk az emlékükre, hogy a romló test egyesüljön az élő

lélekkel. Ezzel emlékeztek lelkipásztorukra,Antal atyára is, akit két éve szólított magáhozaz Úr: „Jézusomnak szívén megpihenni jó”. Amiserészletek után zsoltárfeldolgozás hangzottel. Halmos Lászlótól a 97. Zsoltár: „Mindenföldek Istent dicsérjétek”. Az egyházi év utolsónapján az Urat Királynak nevezi, tehát KrisztusKirály dicsőítéséről szól ez az ének. SilaherMiklós kórusvezető dinamikus vezetésévelszépen hangzottak a kórusművek, igazi áhítatotkeltve a hallgatóságban.

A Viva Voce Kórus nem először énekelt Pomá-zon. Fiatalok alkotják a kórust, énekük tiszta csen-géssel töltötte be a templomot, öröm volt hallgatni.Ebben a kórusban énekel egyik gyülekezeti tagunk,Kiss Balázs is. A Zsigmond-kori töredék (XV. szá-zad) felidézte a kor dallamvilágát, melyet csak ritkánhallhatunk kórustalálkozókon. Az „Alle, psallite - Al-leluia” és a Daniel Friderici szerzeményeként elő-adott „Cantate Domino” is illeszkedett repertoár-jukhoz. Csernyik Balázs karvezető a következő

kórusmű ismertetésekor elmondta, hogy Eperjesena XVII. században nagy iskolai élet volt, ekkorszületett az evangélikus Eperjesi Graduál (1635).„Boldogok azok, kik Istent félik…” és „Könyö-rögjünk, keresztyének”. Ezt Herbert Wulf korálfel-dolgozása követte, mely egy evangélikus énekalapján született: „Mit Isten tesz, mind jó nekem”.Befejezésül Melchior Vulpius: „Már kihúnyt a szépnap fénye” című darabja hangzott el.

A Teleki-Wattay Művészeti Iskola is hozta atőlük megszokott magas színvonalat. Műsorukbanegyaránt szerepelt német, magyar, latin nyelvű fel-dolgozás. Így hallhattuk J.S. Bach: „Wie soll dichempfangen” című korálját, mely a Megváltó-várásrólszól, magyar feldolgozásban: „Uram, a töredelmes...”változatot ismerjük. Otto Pitoni „Cantata Domino”,a 149. Zsoltár feldolgozása, magyarul így hangzik:„Énekeljetek az Úrnak”. Ezután A. Bruckner „Locusiste”, és végül egy Kodály mű következett: „Szépkönyörgés”. Ez valóban „szép” könyörgés volt, mertMéhes Imre karnagy úr már többször vitte sikerre azeneiskola kórusát, most is gyönyörködhettünk aszépen hangzó Isten-dicséretekben.

Az összkar zárta a koncertet, a „Te Deum” ének-lésével. Kitűnő választás volt ez a csodálatos zenemű,melyet magyar szöveggel énekeltünk. Mivel a kórusoka templomban különböző helyeken ültek, így nemcsaksztereóban hangzott az ének, hanem kvadrofónban.Azért is volt jó ezzel az énekkel zárni a hangversenyt,mert az egyház egyik legrégibb, legszebb hálaadóéneke ez a mű. Ezzel köszöntük meg Istenünknek ezta délutánt, és bízunk benne, hogy énekelt imáinkmeghallgatásra találnak.

Az összegyűlt adomány összege182.820.- forint lett, melyet ezúton ishálásan köszönünk az adományozóknak.

A hangversenyt követően agapéra,egy kis szeretetvendégségre invitáltuka kórusokat és a közönséget, ahol teá-val, szendviccsel és süteményekkelvendégeltük meg őket. Miközben meg-csodálhattuk Imre Lajos grafikáit, ismétalkalom nyílt a terített asztal mellettelbeszélgetni barátokkal, ismerősökkelerről a délutánról, levonva a követ-keztetést, hogy ami szívből jön, az csakszép lehet.

Andrási Jánosné Marika

onyságiJótéoncertK

Pomázi Református Templom2013. november 16.

Együtténeklés Méhes Imretanár úr vezényletével

A Viva Voce Kórus

Áldás, békesség! 2013. november – december

28

Barátságos családi házba érkezünk. Dóri jóháziasszonyként vezet minket a hosszú tornáconát. „Eredetileg is így nézett ki – mutatja meg ott-honukat – régi parasztházat újítottunk fel. Bára falakat is le kellett bontani, az újjáépítésnélis ragaszkodtunk az eredeti homlokzathoz,stílushoz.” A tágas ebédlő is olyan, amilyenvolt, illetve nem is ebédlő: konyha, nappali,dolgozószoba egyben. A gyerekek itt írják aleckét, itt játszanak, Dóri itt főz, itt ülnek lea nagy családi étkezésekhez. Mindent ittcsinálnak, ez a ház lelke. És mint minden ren-des közös helyiségnél, itt is látszik, kis-gyerekes család él benne. Akik nagyon sze-retnek együtt lenni.

Ha mégis elvonulna, az emeletre mehetDóri, ahol gyógymasszőrként „dolgozik”.Mert bizony, majd’ húsz évvel ezelőttgyógymasszőr képesítést is szerzett, igaz,nem praktizál. Most viszont újra tanul: aKároli Gáspár Református Egyetem diakóniaszakán, levelező tagozaton. Mi vitte rá, hogyhárom kisgyerek mellett újra iskolapadbaüljön? „Hát, nem volt egyszerű, az biztos – em-lékszik vissza nevetve – de Ákos, a férjem,rengeteget segít, hiszen tudja, mennyire fontos eznekem. Már a kezdetekkor ott volt, mikor el-határoztam, tanulni fogok. Két éve érlelgetemugyanis magamban a diakónia gondolatát, mikora Bibliai Alapok alkalmaira jártunk a pomázigyülekezeti házba. Rá kellett döbbennem, hogycsak nagyon felszínesen ismerem a Szentírást,csupán „bulvár-szinten”, én pedig ennél többrevágytam. Először arra gondoltam, teológiát tanu-lok, de aztán másképp alakult.”

Időközben ugyanis – míg ízlelgette a teoló-gia-tanulmányok gondolatát – önkéntes munkátvállalt az idősek otthonában. „Szerdánként jártammasszírozni, ők pedig megszerettek, és megnyíltaknekem. Egy ilyen közvetlen helyzetben, mint amasszázs, az ember könnyebben oszt meg dolgo-

kat a másikkal. Sokat meséltek az életükről, gond-jaikról, bajaikról, örömeikről, és nem egyszer atanácsomat is kikérték. Ez hatalmas felelősség, én

pedig úgy éreztem, keveset tudok még ahhoz,hogy érdemi választ adhassak kérdéseikre.” MertDóri számára természetes, hogy az igaz, egyetlenválasz csakis a Mindenhatónál van. Ahogy a vi-gasz is. Jól segíteni tehát nagyon nehéz, a fiatal-

asszony is rádöbbent: a segítő kommunikációönálló szakma, amit bizony tanulni kell. Idénszeptemberben pedig végre elhatározta magát:hétvégenként újra egyetemre jár.

De a segítségnyújtás is felvet bizonyos két-ségeket: vajon csak az tud igazán segíteni, akiboldog? Vagy éppen ellenkezőleg: attól lesz valakihiteles, mint „jó hívő”, ha valami tragédia érte azéletében? És egyáltalán: kell ahhoz bármi tragédia,hogy megtaláljuk Istent? Dóri sokat gondolkodottezen, mígnem elé nem sodródott a megoldás:„...akik engem szorgalmasan keresnek, megtalál-nak.” (Példabeszédek 8,17) A Biblia ezen soraimegerősítették: nem szabad görcsösen ra-gaszkodni valamilyen katartikus, végzetes Isten-élményhez. A gondtalan élet a Teremtő ajándéka,és akinek ez megadatik, az továbbadhatja, hogymás is részesüljön belőle. Dóri pedig egyre csakadta: például önkéntesként, drogterápián egy húszórás gyakorlat részeként. Igaz, most már nincsnapi kapcsolatban a kábítószer rabságából sza-badulni vágyókkal, még most is segítene nekik. Aráckeresztúri drogterápiás otthonban szokás, hogya terápia elején mindenki kap egy Bibliát. Abökkenő csak az, hogy a Szentírásra várakozóksokan vannak, a könyvből meg kevés. Hát, mostnekik szeretne valami úton-módon gyűjteni:legyen mindenki számára elérhető a Biblia.

Komoly csapdát is magában rejt ez a rengetegadakozás. „Mindig igyekszem figyelni arra, hogya segítség, amit adok, ne öncélú legyen – magya-rázza házigazdánk – könnyen bele lehet csúszniugyanis ebbe a hibába. Amikor már nem azértsegítesz, hogy másnak jobb legyen, hanem azért,hogy te jól érezd magad. Nem szabad. Mindigmások érdekeit kell ilyenkor szem előtt tartani, ésnem magunk miatt nyújtani a kezünk.”

Többek között ezt is, na meg a bibliaialapokat is újratanulja az egyetemen. Igaz, nekikönnyű a dolga: a nemrég alakult BibliaolvasóKörben az elejétől kezdték közösen olvasni a Bib-liát, és egy-egy alkalomra készülve részletesen ki-jegyzetelte a passzusokat, így most, tanulmányaisorán csak újra át kell futnia a jegyzeteit. De nemcsak elméletet, gyakorlatot is tanul. Például, hogymiként lehet egy élő gyülekezetben diakóniaimunkát végezni. „Rengeteget gondolkodom,hogyan tudnám a tanultakat kamatoztatni itt, agyülekezetünkben – magyarázza Dóri. – Annyiraszeretném, ha a közösség szálai szorosabbrafonódnának, ha az egymás mellett élő, különböző

generációk kicsit közelebbkerülnének egymáshoz. Ha ta-nulnánk egymástól. Hiszen azidősebbek élettapasztalata ren-geteget segíthet a fiataloknak.És persze, ha meghallgatjákőket, ha kialakul egy párbeszéd,azzal mindkét fél csak nyer.Gyakran előfordul, hogy azidősek, akik már gyengébbek ésfáradékonyabbak, haszonta-lannak érzik magukat. Nincs ezígy jól.

KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK

A SZERETETSZOLGÁJA

ÓVÁRYNÉ HERPAI DÓRAMindig mosolyog, és soha nem fáradt ahhoz, hogy másoknak segítsen.Állandóan töri a fejét valamin – többnyire azon, hogyan tudná jobbátenni a környeztében élők mindennapjait. Mindeközben háztartástvezet, három élénk gyermeket nevel, szerető feleség, lelkes diák és nemutolsósorban gyülekezetünk aktív tagja. Herpai Dóránál jártunk.

Óváryné Herpai Dóra

Áldás, békesség! 2013. november – december

29

Elszoktunk egymástól, mert már nem él együtt,egy fedél alatt több generáció. Igaz ez a csalá-dokra, de a gyülekezetre is. Jó lenne, ha azidősebbek és fiatalabbak jobban megismernékegymást, ha többet beszélgetnének, ha közösprogramokon vennének részt. De fontos az is,hogy olyanokat is megszólítsunk, akik még nemtalálták meg a Jóistent.

Őt magát nem kellett „toborozni”. Reformátuscsaládba született, hitét nem ő választotta, viszont őtartotta meg. Hiszen nem elég, ha valakit cse-csemőként megkeresztelnek... Abban, hogy ő méghosszú évek, sőt, évtizedek múltán is Isten népéheztartozik, katolikusnak keresztelt édesanyjának is hatal-mas szerepe van. „Ő volt az én egyik »halászom«, akiakkor keresztelkedett be, akkor lett református, mikorén már felnőtt voltam. Mikor tizennégy éves lettem,egyértelmű volt, hogy konfirmálni fogok. De sokatjelentettek a gyerek-istentiszteletek is, ahol Pap Lacibácsi és Cseri Kati néni egyengette az Isten felé vezetőutamat.”

Aztán jöttek a kamasz évek, Dóri pedig fiatalfelnőttként eltávolodott az egyháztól. A nagyvisszatérést a jegyesoktatás jelentette, és PapLászlóné, Erzsike néni. „Az esküvő előtt ter-mészetes volt, hogy részt veszünk a jegyesoktatá-

son. Erzsike néni nagy örömmel ésmegértéssel fogadott minket. Szí-vesen megosztok egy személyesélményt ezzel kapcsolatban. Mikorbejelentettük házasságkötési szán-dékunkat, Erzsike néni mosolyogvamegkérdezte, hogy „Ugye nincssürgős oka?” Tudtam, mire gondolés – annak ellenére, hogy Marcifiunk már a szívem alatt lapultláthatatlanul – sajnos reflexsze-rűen rávágtam, hogy „Nem, nin-csen.” A következő találkozásunkatazzal kezdtem, hogy „Legutóbb

nem mondtam igazat Erzsike néninek, és azóta isnyomaszt, hogyan tehetném jóvá…” Ő félbesza-kított és kedvesen mondta: „Így. Ilyen egy-szerűen.” Ez nagyon fontos volt. Segített közelebbkerülni Istenhez. Vissza hozzá.”

És azóta sem szakadt el aTeremtőtől. Ákos pedig minden-ben támogatja. Tizedik házasságiévfordulójukon pergamenrenyomtatta az esküvőn elhangzottprédikáció szövegét, amelynekmondanivalója mind a mai napigszerves része életüknek, ahogy aházassági eskü is: „...vele meg-elégszem...”.

Együtt jártak a Bibliai Alapokalkalmaira, a tematikus hetekre, aBiblia-olvasóköri alkalmakra, azott tanultakat pedig a minden-napokban is alkalmazzák: házasságukban és agyereknevelésben egyaránt. „Természetes szá-munkra, hogy a gyerekek az iskolában hittanra,vasárnaponként gyerek-istentiszteletre járnak. Hapedig kinövik az általános iskolát, szeretnénk, haa szentendrei Református Gimnáziumba men-nének.” De nemcsak a kicsik tanulnak szüleiktől,

Dórit és Ákost is rengeteg mindenre tanította mega három gyerek. Például arra, hogyan viszonyul-janak Istenhez. A tanulást pedig nem lehet abba-hagyni. „A Tízparancsolatot feldolgozó tematikushét után nagyon hiányoztak a beszélgetések, aBiblia közös tanulmányozása. A gyülekezetbenRóna Péter ötlete volt, hogy szervezzünk olyanalkalmakat, ahol kötetlenül beszélgethetünk aSzentírásról. Nem kell félnünk tőle, ebből ésegymástól tanulunk a legtöbbet. Ha valahol mégiselakadnánk, hát megkérdezzük lelkipászto-runkat.” Az alkalmak jövő május végéig tartanak,Dóriék pedig hívogatnak: csatlakozzunk hoz-zájuk! Tegyünk a közösségért, egymásért, ma-gunkért – kerüljünk közelebb Istenhez.

Ennyi aktivitás, tevékenység, ilyen szer-teágazó szolgálat és érdeklődés mellett szintelehetetlen, de mégis megkérdezem: van kedvencigeszakasza? „Mindig időszakos kedvenceim

vannak, nem tudnék egy állandót választani –felel mosolyogva Dóri – de ami talán mostanábana legjobban meghatározza az életemet, Jakab lev-elében található. Így szól: »Amilyen holt a testlélek nélkül, olyan a hit cselekedet nélkül.« (Jakab2,26)”

Hardi Judit

A család

Az esküvőn

Mint a szeretetttanítvány...

Áldás, békesség! 2013. november – december

30

egyelem nékünk és békességIstentől, a mi Atyánktól és az Őszent fiától, az Úr Jézus Krisz-tustól! Ámen.

Kedveseim!Ezen a szép napon Isten igéjétolvasom a Máté evangéliuma 19.

fejezetének 4., 5. és 6. verséből. Hallgassátok mind-nyájan figyelemmel!„Jézus pedig felelvén, mondta: »Nem olvastátok-é,hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyáteremtette az embert, és még ezt is mondta: annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodikfeleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogytöbbé nem kettő, hanem egy test.«”

Kedves Dóra, kedves Ákos!Hála Istennek, Dórával nem most kezdtük ismerni

egymást, úgyhogy nem úgy tekintek rátok, mint ide-genekre, hanem egy kicsikét úgy, mint ismerősökre, mintrégen ismerősökre. És felrémlik előttem az a kislány,akivel én valamikor először találkoztam, most itt állelőttem egy sugárzó ifjú asszony, hiszen már apolgári esküvőn túl van. És mellette az ő oldalánegy fiatalember, akit hiszem, hogy Isten nekirendelt, illetve egy fiatalember, akinek hiszem,hogy Dórát rendelte az Isten.

Amikor az Isten megteremtette e világot,megteremtette a férfiút is. Mindent neki adott,elhalmozta azzal a sok-sok gyönyörűséggel,amit a növény- és az állatvilág nyújt, mutat,ad, és önmagával is megajándékozta a férfit.S aztán az Isten – így olvassuk – látta, hogynem jó az embernek egyedül lenni, szerzettnéki segítőtársat, hozzá illőt. Megtörtént. Szer-zett neki segítőtársat, hozzá illőt. Megteremtette azasszonyt, éppen ezért. S az asszony mellé úgy került,nem úgy, mint különálló személy, aki majd különállóéletet fog mellette élni, és a férfi is éli tovább a magaéletét, hanem – így olvastuk –, hogy úgy teremtettemeg őket, hogy aztán eljöjjön az az idő, amikorlesznek ketten egy testté. Vagyis: hagyja el a férfiú aző apját és anyját, s ugyanúgy nyilvánvaló módon aleány is, a nő is elhagyja az ő apját és anyját; s aztánelindulnak egy közös úton, egy olyan úton, melyen máraz aggódó figyelem, a szeretetteljes figyelem kíséri őket,de ez az út már mégis egy különálló út, egy közös út,egy olyan út, amelyen az ember számíthat arra a másikra,aki mellé rendeltetett, aki gondviselője: a nőnek a férfi,s aki segítőtárs: a férfinak a nő.

Igen, egymás mellé rendeltetett benneteket azIsten. Tudjuk azt, hogy az ifjúság az mindég olyan,hogy „huh, gyerünk nagy lendülettel!”, ez a ter-mészete. Valahogy egy kicsit úgy látom, és úgy vettem

észre, hogy Ti is így kezdtétek ezt a közös életet, hogymindent egyszerre szeretnétek, hogy „jöjjön, aminekjönnie kell!” – jó dolog ez. Nem azt mondom, hogyne legyen így, hiszen az ifjúság idején kell felépítenimindent, ami előttünk áll, valóban, egy közös otthont,fel kell építeni egy közös életet, fel kell építeni egyolyan jövendőt, amelyben nem ketten lesztek, hanemlesz még több is. Fel kell építeni egy jövendőt. S azIsten azt mondja: „szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt”, de ugyanakkor valami mást is mond, mégpedigazt, hogy ő is ott akarna lenni ebben a házasságban.

Valamikor réges-régen tanultam egy példát,helyesebben mintegy illusztrációt, amikor is aztmondták, hogy állítson fel valaki egy sátort – tudjuk,a legegyszerűbb sátor milyen: fölhúznak kettő karót?Nem, három karót? És arra egy leplet borítanak, éskész a sátor, áll. Próbáld ki, hogy vedd ki az egyiket!S mi lesz belőle? Összerogy. Nem tud meglenni a férfiés a nő – akarja példázni ez a kis kép – nem tudmeglenni Isten nélkül. Ha Isten nem ad egészséget,nem ad szeretetet a szívébe, Isten nem adja meg ahosszútűrést egyik társnak a párja iránt, ha nem adja

meg, abból a házasságból ugye tudjátok, mi lesz? Kéthónap múltán válás, két év múltán válás, de az Istenott van harmadikként, és az a sátor, az a házasság állhat,sőt biztos, hogy állni fog.

Ezért jöttetek! Ugye, ezért jöttetek – bólogas-satok! – ide az Isten házába, hogy kérjétek az őáldását? Ezért jöttetek, mert azt akarjátok, hogy veleteklegyen. Tudom, nem azok vagytok, akik mindenvasárnap ott ültök a templomban, de elhozhatja azIsten azt, és ne úgy hozza el, hogy valami baj jön. Mertugye, amíg a napos oldalon halad az ember, addigolyan felemelő minden, olyan szép, de amikor jönnekazok a beborulós, csúnya, szomorú hétköznapok,akkor, amikor valami nyomorúság eléri az embert,mert ó, nem gyönyörűség csupán a házasság, vannakbenne problémák – kérdezzétek meg szüleiteket –,hogy a gyermekeik ágya mellett ők hányszor álltakvirrasztva, éjszakákon keresztül, mert lázasok voltatok,hogy mennyiszer remegett az ő szívük azért, hogy mi

lesz ezzel a gyerekkel, vagy amikor egy kis rosszal-kodás került bele a dolgokba, és nem úgy tanultatok,hány és hány aggodalom, hány aggodalmas óra jöttmegint csak: lesz-é belőlük ember? S lám, lettetek…

Igen, vannak ilyen napok, vannak olyan napok.A házassággal is így van ez, vannak ilyen napok, van-nak olyan napok. Az ember egyedül kire számíthat?A másikra. Nem önmagára, a másikra. Mindég amásikra. És az a másik az Isten is, nemcsak az a társ,aki melléd rendeltetett, hanem az Isten is. Egymásszeretetéből kell nektek megerősödnötök. És tudjátok,hogy milyen az emberi szeretet? Véges, bizony elégvéges tud lenni. Hány és hány nagy szerelemből lettvalami kicsi, valami olyan, hogy meg is szűnt egyszercsak. De végteleníteni tudja az Isten az ember sze-retetét, amikor mellé adja az övét. Tudjátok, a szeretethosszútűrő, a szeretet kegyes, s a többi, s a többi. Aszeretet soha el nem fogy, de csak az a szeretet nem,amelyet Isten adott az embernek.

Én szeretném azt mondani néktek, ragaszkodja-tok egymáshoz, így, ahogy most, ennyire, még jobbanis lehet, még akkor is, amikor nem tudjátok megfogni

egymás kezét, mert egyik itt van, a másik ottvan, akkor is ragaszkodjatok egymáshoz!Elégedjetek meg egymással! Elégedjetekmeg. Legyetek egymás számára nél-külözhetetlenek, ne tudja senki és semmisem pótolni azt a másikat, legyetek ilyenek!Egyik se tervezzen és ne cselekedjen a másiknélkül, minden legyen közös. Nemcsak aház, a lakás, a gyermek, nemcsak az asztak,az ágy – minden. Hiszen ezt jelenti az, hogy„lesznek ketten egy testté”, ugyanis az lelki-testi közösséget jelent.

Hosszú út áll előttetek. Az én férjemmindég azt mondta, nem mondok időt, mert nemakarom az Isten kezét megkötni. Én sem mondokidőt, de hosszú út áll előttetek, ez egészen biztos. Ésezen a hosszú úton, lám, nem ketten kell menni,mehettek hárman, Istennel, aki áldását akarja rátokadni, a ti közös életetekre, és azt akarja: legyetekboldogok, legyetek egészségesek, legyetek szépek,ameddig szépnek lehet lenni, és aztán ha eljön az azidő, amikor megöregedtek, akkor viszont legyetekhűségesek egymáshoz, és lássátok mindég abban amegráncosodottban azt a régi üdét, azt a régi fiatalt,azt a régi aranyosat, akit nektek adott az Isten.

Az a mi kívánságunk, mindannyiunké, akik ittvagyunk, legyetek egymást nagyon szerető, nagyonboldog házaspár, aztán majd családapa és családanya.

Így legyen!(Elhangzott az Úr kétezerharmadik esztendejében,Ígéret havának harmincegyedik napján, Pap Lászlónélelkipásztor hirdetésében)

Herpai Dóra és Óváry Ákos Erzsike nénivel

„ÉS LESZNEK KETTEN EGY TESTTÉ”PAP LÁSZLÓNÉ LELKIPÁSZTOR ESKETÉSI

IGEHIRDETÉSE 2003. május 31-én

Áldás, békesség! 2013. november – december

31

AAPPÁÁVVAA

RREEFFOORRMMÁÁTTUUSSJJEELLKKÉÉPPEEIINNKK

tákosi református templom a bereginépi építészet egyik legszebb remek-műve, melyet „mezítlábas NotreDame”-nak is neveznek, mert a népemelte magának fából és sárból,

abban az időben, amikor Mária Terézia eltiltotta a re-formátusokat a kő és a tégla használatától, de mit semtörődve az épület állékonyságával, az Úr Istenre bízvaannak megőrzését, úgy kicifrázták, díszítették, hogyazóta is csodájára járnak mindenfelől. A templom többszempontból is különlegesen értékes gyöngyszemereformátus egyházművészetünknek, azonban van mégegy különlegessége: az egyik pad végén egy gyönyörűfestett páva látható. Akárcsak a mennyezeti kazettákat,ezt is Asztalos Lándor Ferenc mester készítette Baráth

Mihály „egyházfiságában”, 1766-ban. A pávás padvégtámláját úgy helyezték el, hogy karácsony szentestenapján, december 24-én délben (ha süt a nap) a dél-keleti ablakon keresztül éppen a pávára essen a napfénye. A helyiek ugyan úgy tartják, hogy ez a magya-rok feltámadását hirdető turul, de a madár háromágúkoronája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterKrisztus-szimbólumot faragott a pad végébe, amelyazonban kétségkívül a magyarság újjászületésénekreménységét is jelképezheti – a Jézus Krisztusban.

Hogy kerül a páva a jelképeink közé, hiszen apávához elég sok negatív jelentés, jelző is kapcsolódik,mint például a „hiú páva”, „páváskodik” (pöffesz-kedik, mint egy páva) kifejezések, vagy a „gyáva

páva” szójáték. Móra Ferenc „A hatrongyosi kakasok”állatmeséi között a pávát rikácsoló, házsártos, irigy,veszekedő madárnak írja le, melynél sokkal többet éregy szelíden pityegő, jámbor, kezes tyúkocska. Egygömöri népdal is a haragos jellemvonására utal: „Szépa páva, mer’ aranyos a tolla, Most vagyok a sze-retőmmel haragba’.” A magyarókerekei reformátustemplom mennyezetére festve pedig a világot hason-lítja egy kevély pávához a versezet szerzője:

„Világot mint kevély pávát megútáltamTövis koszorumban mert több jót nem találtam

Boldog egymáshoz hű Pár galamb szerelmeVőlegény Jézusom lelkem segedelme.

Kárhozatra méltó Voltomat siratomJézus sebeivel magamat bíztatom

Mert a gyilkos sárkánt értem megrontottaJuda oroszlánya Sárkányt megtapotta.”

A Bibliában csak Salamon király történetében vanmegemlítve a páva, az 1Kir 10,22 versben: „Mert akirály Tarsis-hajói a tengeren Hirám hajóival jártak.Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsis-hajók,és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokatés pávákat.” (Ugyanez ismétlődik a 2Krón 9,21-ben.)A páva tehát királyi madár, a gazdagság és a fényűzésjelképe. Az antikvitásban – a napkorongra, illetve azégboltra emlékeztető kiterjesztett színes farktollazatamiatt – napmadár, a világosság, a fény szimbóluma.Ha két páva közre fog valamit „ott a sötétség be nemmehet”. Elűzi tehát a sötétséget és a félelmet, mertmint tudjuk, a sötétség nem a fény távolléte, hanem avilágosságtól való rettegés (Hamvas Béla).

Amikor a nap fénye az év legsötétebb napjánmegvilágítja a tákosi templom faragott padvégére fes-tett pávát, Jézus Krisztus születésére emlékeztet ben-nünket, aki a világ világossága, maga a feltámadás ésaz élet, akit Isten felmagasztalt, és olyan nevetajándékozott neki, mely minden név fölött való;„Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, meny-nyeieké, földieké és föld alatt valóké” (Fil 2,10). A pá-va tehát karácsonyi jelkép, a keresztyéneknél a fel-támadás és az örök élet, farktollának szemekre em-lékeztető mintázata miatt pedig a hit szimbóluma.

Gyakran ábrázolják Jézus születésénél, a betle-hemi istálló mellett, az angyali üdvözlet jeleneténél,Mária és Erzsébet találkozásánál és az utolsó vacso-ránál, továbbá a kulcs mellett Péter apostol másik att-ribútuma. A középkorban a Paradicsom madarakéntszerepel, szarvasok és galambok társaságában, sokszoraz élet vize mellett. Rokon szimbólum a kúttal, mivela páva forrásból, szökőkútból, korsóból az élet vizét

issza. A Paradicsomkertben ábrázolt Szűz Mária mel-lett látható pávák a mennyei örök életre utalnak.

Évenként megújuló tollazata miatt a páva a halálfölötti győzelem és az újjászületés jelképe. Augustinusemlíti „Az Isten városa” című munkájában, hogy apáva minden télen elveszíti tollait és tavasszal újramegtalálja: ehhez hasonlóan az emberi test is elveti ahalandóság tollait és felveszi a halhatatlanságét (Decivitate Dei, XXI. IV).

Az ókorban – bár nagyon tisztelték, és szinte ter-mészetfölötti csodának tartották – nemcsak díszma-dárként, hanem a húsáért is tenyésztették. Úgy tartották,hogy húsa romolhatatlan, a keresztyénség ezért is te-kintette a sírban fekvő Jézus szimbólumának. SzinténAugustinusnál olvashatjuk: „Mert kicsoda, ha nem amindenek Teremtője, az Isten adta a megölt pávánakazon tulajdonságot, hogy az ne rothadjon el?” Augusti-nus leírja, hogy társaival Karthágó közelében járvamaguk is megvizsgálták a pávahús romlandóságát,„annak zsíros melléből egy tetszés szerinti darabotlemetszve eltétetni rendeltünk, mely annyi idő után,amennyi alatt minden más főzött hús el szokott rothadni;előhozatván és föltétetvén, legkevésbé sem sérté szaglásiérzékünket. ... Több mint harminc nap múlva is olyannaktaláltatott, milyen volt és ugyanilyen volt egy év után is,csak hogy kissé szívósabb és összeszáradtabb ál-lományú.” (De civitate Dei, XXI. IV. 1.)

A páva az ókeresztyén művészetben a katakom-bák és a szarkofágok díszítésének gyakori eleme. Akeresztyén művészetben az örökkévalóság és a tel-jesség kifejezője, mivel a görög „páva” szóban (taósz)benne van az alpha és ómega, minden dolgok kezdeteés vége, amivel Jézus Krisztus önmagát határozta meg.

A magyar folklór a keresztyén értelmezést vetteát és gazdagította, olyannyira, hogy a páva a magyarnéplélek megjelenítőjévé vált. Népi hagyományunk-ban a páva az örök szerelem jelképe. Meséinkbenugyan ritkán szerepel, de varrottasainkon annál gyako-ribb. A szerelmesek között szokásban volt egymásnakpávás varrottas terítőket, párnákat adni. A házak díszítőelemeinél találkozunk a legyezőszerű faragásokkal: akalotaszegi házak tetőzetén például szép napkorongosés pávás díszítéseket láthatunk. A rabénekekben –keresztyén hatásra – a páva a mennyország jelképe,az örök élet reménye a rabok számára. Ezt a jelentéstköltészetünk is őrzi a „Fogoly katona” balladájában,vagy a „Fölszállott a páva vármegye házára” kezdetűnépdalban, melyekben a páva fényt, világosságot, egetjelent a tömlöc sötétjével szemben.

Puskás Attila

A tákosi páva egy könyv címlapján

Magyarókereke - karzat

Áldás, békesség! 2013. november – december

32

EVANGELIZÁCIÓS HÉT CSOBÁNKÁN2013. NOVEMBER 25-29.

„Te keresel, vagy téged keresnek?” – ezzel acímmel tartotta meg idei evangelizációs hetét acsobánkai gyülekezet november utolsó hetében,Harkai Ferenc Csaba szolgálatával, aki a KispestKözponti Református Gyülekezet lelkipásztora. He-tünk vezérfonalát Zákeus története adta Lukácsevangéliuma 19. részéből, azon belül is különösenJézus kinyilatkoztatása a 10. versben: „AZ EMBER-FIA AZÉRT JÖTT, HOGY MEGKERESSE ÉSMEGTARTSA AZ ELVESZETTET”.

Ebből a versből minden napra jutott egy darabka,egy-egy részlet, az első napra rögtön a legvége: „AZELVESZETT”. Igen, ez az este rólunk szólt, arról, hogymindannyian egy vesztett helyzetből indulunk. Ésakárhogy igyekszünk, saját erőnkből ezen csak rontanitudunk. Születésünktől fogva napról-napra csak sza-porítjuk mindazt, ami elveszettségünket okozza.

A második este mégis felcsillant a remény.Annak az öröme, hogy az Úristen nem akar ma-gunkra hagyni bennünket: „AZ EMBERFIA”, Jé-zus, akiről Fülöp is bizonyságot tett az etióp kincs-tárnoknak, megjelent, hogy minket ebből az elveszettállapotunkból kimentsen.

Szerda estén az „AZÉRT JÖTT” következett.Lázár emberileg megoldhatatlan történetén keresztülmegláthattuk a mi reménytelen állapotunkat. Jézus ezta kilátástalan helyzetet akarja megoldani, mert Ő ezértjött. Azért jött, hogy Isteni hatalmában felvigye ekeresztre mindazt, amit mi nem tudunk elrendezni.Azért jött, hogy ezt az egész világot, benne az emberrelolyanná alakítsa, amilyennek az Atya teremtette. Azértjött, hogy a végén nekünk örömünk legyen. Így akarminket felemelni. Tudunk-e ebben hinni?

A csütörtök esti örömhírünk az volt, hogy azIsten nem mondott le az emberről. Utána megyannak az embernek, akit Ő teremtett, akit kiválasztott,akinek ismeri a nevét, ismeri minden gondolatát.Azért jött, hogy „MEGKERESSE” az övéit. Akiktőle vesztek el. Akik nélküle élnek, bár élhetnénekvele is. Akik azt gondolják, rendben van az életük.A tanítványok elhívásának történetét szemlélve,megtudhattuk, hogyan is teszi ezt a keresést: újrameg újra felhasználja azokat az embereket, akiket Őmegtalált.

Az utolsó alkalmunk most már ténylegZákeusról szólt. Arról a gazdag, de megvetett

emberről, aki kereste Jézust, mégis attól változottmeg az élete, hogy Jézus odaállt a fa alá és a nevénszólította. Jézus megkereste, megtalálta és megtar-totta. Mi magunk is szembesülhettünk a kérdéssel:téged az Emberfia megkeresett-e, megtalált-e és Őtart-e meg? Ha igen, akkor nincs miért aggódnod.Mert csak annak van üdvössége, akit Jézus tart meg.Úgy gondolom, aki részt vett az alkalmakon – akárcsak egyszer is – gazdag üzenettel térhetett haza.Lehetőséget kaptunk, hogy megvizsgáljuk ma-gunkat, Istenhez fűződő kapcsolatunkat. Láthatjukaz utat, ami az Istenhez visz, láthatjuk az elénk jövőJézus Krisztust. Egyszerű és egyértelmű kérdéseketkaptunk, amikre egyszerű és egyértelmű válaszokatillik adnunk. És őszintéket.

Kerekes Balázs

(Az evangelizációs hét alkalmainak teljes hanganyagát meghallgathatják gyülekezetünk honlapján:http://www.parokia.hu/lap/pomaz-csobankai-reformatus-tarsegyhazkozseg/letoltes/lista/evangelizacio-2013-november/)

ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN MINDENKOR!Beszélgetés HARKAI FERENC CSABÁVAL,

a Kispesti Központi Református Gyülekezet lelkipásztorával

– Kérem, pár mondatban mutassa be magát azolvasónak.

– Lelkész gyerekként elég nehéz meghatá-roznom, hogy honnan is származom, honnan jövök.Budapesten születtem, és a születésem után pár nappalTázlárra vittek haza szüleim. Ez Soltvadkert mellettvan, édesapám akkor ott szolgált lelkipásztorként. Hatés fél éves koromig ott éltem, majd édesapámat meg-választották Érdligetre lelkésznek. Ott éltem felnőttéválásomig, Érden jártam gimnáziumba. Onnan kerül-tem az Érdligeti Egyházközségből a BudapestiTeológiára 1992-ben, amit egy rövidebb megszakítás-sal – fél évet Hollandiában tölthettem nyelvtanulással– végeztem el. 1998-ban idekerültem Kispestre, aközponti egyházközségbe, először mint kisegítő, majdsegéd-, végül beosztott lelkésznek. 2001-ben innenhívtak el és választottak meg újra Bács megyébe,Érsekcsanádra. Érsekcsanád Baja előtt van a Dunamellett. 2001 júniusától 2012 májusáig voltunk ottszolgálatban. Feleségemet az érdligeti templombanismertem meg, a szó legszorosabb értelmében, onnanindult a mi kapcsolatunk, és a Teológia elvégzése előttházasodtunk össze 1997-ben. Nagylányunk még ittszületett Kispesten, majd Érsekcsanádon a két fiunk,végül a legkisebb lányunk, ő most volt három éves.Tavaly kerültünk vissza Kispestre, mikor az elődöm,

Ablonczy Zsolt nyugdíjba ment, és az ő javaslatárakeresett, majd hívott meg a presbitérium vezetőlelkésznek. Természetesen más itt lenni elnök lel-készként, mint beosztott lelkészként.

– Azért elég nagy változás lehetett: egy falusiközösségből egy nagyvárosi közegbe kerülni. Másokaz emberek problémái, kérdései, mások a kapcsolat-rendszerek. Mennyire volt nehéz a váltás?

– Jól érezzük magunkat itt, mint ahogy Érsek-csanádon is. Sokszor érezzük itt, hogy az Úristen meny-nyi mindenre felkészített minket egy emberileg nagyon

másnak tűnő helyzetben. Érsekcsanádon egy tős-gyökeres falusi közösségben szolgáltunk, míg az itteniszinte az ország minden részéről összegyűlt közösség.Nagyon kevesen vannak, akiket itt kereszteltek, akikitt konfirmáltak, házasodtak. Sokkal többen vannak,akik életük egy pontján ideköltöztek, és itt megtaláltáka helyüket. A váltást mi úgy éltük meg – amikor többesszámot mondok, azt mindig a feleségemmel együttértem –, hogy az Úristen vezetésével kerültünk ide.Ha az ember elfogadja azt, amit az Isten neki készített,akkor egyrészt nem lehet reklamálni, másrészt pedigaz úgy lesz jó.

Ezt mi ennek a jó voltával éljük meg, azzal acsodálkozással egyébként, hogy amit sokszor mon-danak, hogy a városi emberek mennyire mások, arraazt kell mondjam: ez nem igaz. Egy nyelvjárásokkalkapcsolatos kutatás azt mutatta ki, hogy a televíziómiatt kezdenek eltűnni már a nyelvjárások is, össze-mosódik minden. Én azt látom, hogy ebben a mai fel-gyorsult, információáramlásos világban minden kezdösszemosódni, nagyon kezdenek hasonlítani az em-berek egymásra. Ez megjelenik abban is, hogy a fo-gyasztói társadalomban az emberek mindenüttugyanazt a „tömegkultúrát” fogyasztják. Én abban asajátos időszakban voltam falusi lelkipásztor, amikorez nagyon gyors ütemben kezdett jelentkezni.Harkai Ferenc Csaba

Áldás, békesség! 2013. november – december

33

Figyeltük, ahogy először a disznók tűntek el az ólak-ból, aztán eltűntek a kacsák-libák, majd a tyúkok,végül nem hoznak csibéket sem, mert a TESCO-banmeg tudjuk venni olcsóbban. Kiürültek a porták.

Ez sok mindent magával hoz a gondolkodásbanis. A faluban sétálva, biciklizve az ember nagyonkönnyen betoppant családokhoz, ahol benn a házbanugyanazt tapasztalja, mint itt a városban. A kutyaugyanúgy bent rohangál a házban, és ugyanazokat atv-műsorokat nézik főprogramként. Lelkészként azt

éltem át sokszor, hogy az evangéliumnak egy-egyesti sorozattal kell versenyeznie. Ezt a városban azember nehezebben látja. Itt is sokat közlekedek bi-ciklivel, de elmenve kicsi az esélye – legalábbis eddigmég nem történt meg –, hogy valaki azt mondja,amint elhaladok egy panelház előtt: „Nagytiszteletűúr, jöjjön be hozzánk”.

Szóval ez a vidék-főváros különbözőség ma márnem áll meg úgy, mint 15-20 évvel ezelőtt. Amibenviszont egészen más a falusi és városi lelkészi szol-gálat, az az emberek megismerése, és az informá-ciószerzés. Faluhelyen az emberek ismerik egymást.Ha Érsekcsanádon egy ismeretlen beállított a paróki-ára, arról viszonylag hamar sikerült információkatszereznem, míg itt Kispesten ez sokkal nehezebb. Ezegy nagy feladatunk, hogy ebből a sok-sok emberbőlközösség formálódjon: akik ismerik egymást, tudják,ki mivel foglalkozik, legalább tudják egymás nevét.Ebben azért éles különbség van, ugyanakkor azt isláttuk abban a zárt közösségben, hogy ott is kezdenekleépülni ezek a kapcsolódási pontok. Egy lelkipásztornagyon sok névvel találkozik, ismeri az embereket,és a hittanos gyerekek időnként rácsodálkoznak,amikor elmondom, hogy ők hogy vannak rokonság-ban egymással. A mai fiatalabb szülő-korosztálynakmár nem annyira fontos elmondani, ami régen fontosvolt: kik a távolabbi rokonok, kik reformátusok. Demár ott is kezdenek lebomlani, itt a városban megmár katasztrofális a helyzet. Itt sokszor azt sem tudjáka gyülekezetben, hogy egy házban laknak.

– Említette, hogy édesapja is lelkipásztor volt.Ön miért választotta ezt a hivatást?

– Nekem az édesapám lelkipásztorságából kö-vetkezett, hogy én nem akartam lelkipásztor lenni.Látva azt, hogy mi mindennel jár egy lelkipásztorodaszánt szolgálata, én azt mondtam: köszönöm,ebből nem kérek, ennek nem akarom kitenni a csalá-domat. Teljesen hétköznapi pályára készültem,

autókkal akartam foglalkozni. Az Úristen ezt változ-tatta meg egy elég határozott mozdulattal tizenhétéves koromban. 91-ben volt a Magyar ReformátusokII. Világtalálkozója, melynek résztvevője voltam. Ottéreztem először, lehet, nekem mégis lelkésznek kelllennem. Így kerültem a Teológiára az Úristen indít-tatására. Teológusként a hat év alatt meg kellett ta-nulnom, hogy a lelkészség mi mindennel jár, hogyezt fél szívvel, fél lendülettel nem lehet csinálni. Megkellett tanulnom a teljes odaszánást, ami nem mindig

volt egyszerű. Ennek megvoltak amaga küzdelmei, de több mint húszév távlatából hálaadással emlékszemvissza, hogy az Úristen hogyankényszerített bele.

– Mikor visszakerült Kispestre,a beiktatásakor ezt az igét válasz-totta: „Örüljetek az Úrban min-denkor! Ismét mondom: örülje-tek.”(Filippi 4,4) Mit jelent ezÖnnek?

– Ez számomra nagyon fontos.Még az érsekcsanádi beiktatásomrakészülve – keresve, hogy a meghí-vóra milyen igét kellene tenni –kérdeztem meg édesapámat, szerinte

mi lenne a jó. Ő kapásból rávágta a Filippi 4,4-et,szerinte ez beiktatásra való. Én akkor ennek nagyonmegörültem, úgy éreztem, hogy ezt most kaptam.Mondhatom úgy is, hogy ez apai örökségem. Na-gyon nagy örömünk volt akkor, hogy odakerülhet-tünk, és érezhettem, hogy a Krisztusban való örömhirdetése van ránk bízva. Amikor a kispesti beiktatá-somra készültem, tudtam, hogy az elmúlt évek szol-gálatát meg is határozta ez az ige, és úgy gondoltamjónak, hogy tartsam meg ezt az igét: „Örüljetek azÚrban”, és ezt hozzam tovább az itteni szol-gálatomba. Jó kedélyű embernek tartom magamat,és szeretném, ha ez megmaradna a szolgálatombanis, ami nem egy emberi jókedélyűség, hanem amegváltott ember öröme. Tudom, hogy sok mindentörténhet a világban, és néha elkeseredem, rossz ked-vem van, de tudom, el fog múlni, és az Úristen valamicsodálatosat fog tenni velünk.

De volt egy másik ige is, a 121. Zsoltárból: „Te-kintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segít-ségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és aföldet alkotta.” Ez pedig azért, mert a legelső kispesti,még segédlelkészi szolgálatomnak ez volt az alap-igéje. Fontosnak tartottam újra leszögezni, hogy mégitt, ebben a nagyvárosban is az Úrtól várom a segít-ségem, aki mindent alkotott. Ebben a két igébenbenne van a hitvallásom.

– Evangelizációs hétre készülünk. Az evange-lizációs hetekkel kapcsolatban többféle álláspontotlehet hallani a reformátusok között, miszerint ezeknekaz alkalmaknak mi a céljuk, milyen hatékonysággalhasználhatók a misszióban, és egyáltalán kiknek kell,hogy szóljanak: a gyülekezet tagjainak, akik már ren-delkeznek bizonyos hitbeli tudással, vagy azoknak,akik még sohasem vagy alig hallottak az evangéli-umról. Ezeken az alkalmakon sokszor tényleg agyülekezet aktív tagjait lehet látni, és van olyan ál-láspont, hogy ezeken az alkalmakon nem a

gyülekezeten kívül állókat kell megszólítani, haneminkább gyülekezeti tagokat kell erősíteni. Ön mit gon-dol erről?

– Magam is tapasztalom a gyülekezetünkben,hogy a hétközi alkalmakon általában csak a belső körtagjai vesznek részt. Ugyanakkor fontos mindkét cso-port megszólítása. Egy lelkipásztornak úgy kellkészülnie ezekre az evangelizációs alkalmakra, hogyjöhet külső ember is. Lehet, egy gyülekezeti tagéppen most tudja meggyőzni egy barátját, rokonát,hogy jöjjön el ezekre az alkalmakra, és kell, hogy őis halljon olyat, amit meg is ért.

Én úgy gondolom, hogy egy ilyen hét mégisinkább a belső kör megerősítésére szolgál. Nekikszükségük van arra, hogy hallják újra meg újra azt,amit az evangelizáció jelent: az örömhírt. Én ígykészülök Csobánkára. Szeretném, ha megerősöd-hetne, felfrissülhetne ez a közösség, biztossá válhatnaabban, hogy jó az az út, amin járunk, és érdemes azonjárni. Azt látom a mi kis missziós körutunk kapcsánis, hogy nagyon nehéz megszólítanunk a kívül levő-ket. Nagyon nehéz bejutnunk olyanokhoz, akik évti-zedek óta nem foglalkoznak az Isten igéjével, Krisz-tus evangéliumával. Viszont arról meg vagyok győ-ződve, hogy azok, akik jelen vannak, ha ők a többiekszámára láthatóan szent élettel vannak, akkor annakmeglesznek a gyümölcsei. Ha tehát az igehallgatókatsikerül erősíteni, buzdítani, akkor ők ezt vihetik ahétköznapokba, és adhatják tovább a kívülállóknak.

– Hamarosan kezdődik az advent, aztán itt aKarácsony. Hogyan készülnek erre a családon belül?

– Ez nem könnyű feladat. Egy lelkész családjá-nak az adventi készülődése sok ponton összefolyika gyülekezet készülődésével: adventi koszorúké-szítés, karácsonyi műsorra készülődés, városi gyer-tyagyújtás a téren és sok más program, de megvan acsalád saját kis belső készülődése is. Tavalyelőttebben nagy változás történt nálunk. Idekerülve egynagyon kedves presbiter azzal lepett meg minket,hogy kaptunk egy fából készült templomot, aminsok-sok ablak van, belül pedig egy lámpa. A sok-sokablak le van takarva spalettával. Ha leemelünk egyspalettát, akkor alatta van egy ige. Azt az utasítástkaptuk, hogy advent kezdetétől minden nap le kellemelnünk egy spalettát, és fel kell olvasnunk az igét,ami alatta van. Ez mind a két évesnek, mind a tizen-négy évesnek is nagyon jó program volt. Igyekszünkúgy intézni az esti programunkat, hogy az egészcsalád együtt legyen, amikor közösen imádkozunk.Ez egy fontos programpont nálunk, ami tavaly annyi-ban módosult, hogy előbb a kis templomunkból vet-tük és felolvastuk az igénket, majd utána imádkoz-tunk. Ebben minden gyerek máshogy vett részt: akicsik emelgették a spalettákat, a nagyok pedig márolvasták az igét, de mindegyikük nagyon várta máraz estéket. Erre idén is így készülünk: jó lesz újra elő-venni a templomot és újra átélni annak a csodáját,hogy estéről-estére nagyobb világosság árad a temp-lomból. Nem vagyok amúgy egy gyertyagyújtogatóstípus, de ilyenkor jó szívvel elnézem az adventi ko-szorú gyertyájának azt a jó hangulatát, és örömmelkészülök arra a váratlan második megérkezésre, amibiztos, hogy olyan váratlan lesz, mint amilyen az elsőmegérkezése volt Jézusnak. Kerekes Balázs

Áldás, békesség! 2013. november – december

34

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BENDA KÁLMÁN(1913-1994)

Száz éve, 1913. november 27-én született Benda Kálmán Széchenyi-díjas történész, levéltáros, a MagyarTudományos Akadémia rendes tagja, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményénekvezetője, a Károli Gáspár Református Egyetem első rektora. Rá emlékezve közöljük DR. LADÁNYI SÁN-DOR teológus professzornak 1994. augusztusában Benda Kálmánról írt nekrológjának részleteit.

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BENDA KÁLMÁN(1913-1994)

Apja katonatiszt volt, aki a nagyváradi had-apródiskolában szolgált. Még hat esztendős sem volt,amikor az I. világháború kimenetele következtébenNagyvárad Romániához került. A Benda család„repatriált” Magyarországra, így Benda Kálmán márBudapesten kezdett tanulni. Középiskolába a Bu-dapesti Református Főgimnáziumba (a „Lónyay”-ba) járt, ahol 1932-ben érettségizett. A „Lónyayban”református szellemiségű, azaz néphez hű, szociálisérzékenységű, Habsburg-ellenes, bizonyos mértékig„forradalmi töltésű”, az adott, kimondott szóhoz, amegismert igazsághoz keményen ragaszkodó ma-gatartásra való nevelést kapott. Ez korántsem jelentettvalamiféle dogmatikai zártságú felekezetieskedést.Sokkal inkább jellembeli magatartást, történeti vi-lágnézetet, „református, magyar öntudatot” adott, azt,hogy a magyar szabadságharcok, a nemzeti kulturálisés politikai mozgalmak az egész Habsburg-korszakonát, református vezetés alatt alakultak ki, s a reformá-tusok voltak a magyarság élő lelkiismerete.

Itt, a Lónyay utcai református gimnáziumbanvetették meg Benda Kálmán – és sok magyar fi-atalember – történelemszemléletének, magyar refor-mátus öntudatának alapjait, és itt nyert alaposklasszikus és modern idegen nyelvi képzést. Ez atudásanyag gazdagodott és ez a szemlélet szeren-csésen egészült ki, szélesedett, vált még nyitottabbárészben az egyetemen tanultakkal, részben a külföldi– bécsi, berlini, párizsi – peregrinációk tapasztala-taival. Egyetemi tanulmányait – Eötvös-kollégis-taként, amely körülmény szintén adott egyfajta karak-tert – a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsé-szettudományi Karán, a köztudottan római katolikusszemléletű és Habsburg-orientációjú történészpro-fesszor, Szekfű Gyula tanítványaként végezte: az őszemináriumának volt tagja, nála doktorált 1937-ben,mellette volt gyakornok, és Szekfű habitálta egyetemimagántanárrá 1945-ben.

Pályája simának, szépen ívelőnek indult, bárkezdettől fogva nem volt zökkenőmentes, igazán„rázóssá” azonban csak később vált. Láttuk, SzekfűGyula mellett indult, majd külföldi ösztöndíjas volt.Hazajőve „állástalan diplomás” lett ő is. 1939-benkinevezést kapott a beregszászi gimnáziumhoz óra-adó helyettes tanárnak. Katonai szolgálata miattazonban ennek nem tudott eleget tenni. Egy esztendőmúlva hasonló minőségben, „hazai pályán”, a Bu-dapesti Református Gimnáziumban (a „Lónyay”-ban) már tanított.

1941 őszén Benda Kálmánt a Vallás- és Közok-tatásügyi Minisztérium Népművelési Főosztályáranevezték ki segédtitkárrá, a népfőiskolai ügyek elő-

adójául. 1942 márciusában, az akkor szervezett s atragikus sorsú tudós miniszterelnökről, Teleki Pálrólelnevezett Tudományos Intézethez került tudomá-nyos intézeti tanárként, az intézet Deér József igaz-gató és Kosáry Domokos igazgatóhelyettes irányításaalatt működő önálló történettudományi részlegéhez.Elsődleges feladata az intézet francia nyelvű folyó-iratának, a Revue d’Histoire Comparée-nek a szer-kesztése volt. 1945-től 1949-ig, az intézet meg-szüntetéséig Benda Kálmán annak egyik igazgatóhe-lyettese lett.

1949 után „múltja” és főleg „kálvinista gerin-cessége” miatt állást nem kapott: hosszú ideig alkalmi

munkákból – kutatásoknál „néger”-ként dolgozott, disz-szertációkat írt mások neve alatt, könyv-ügynökséggelfoglalkozott – és főleg felesége, Szabó Mária mate-matika-fizika szakos tanárnő fizetéséből élt a család. Eza „törvényen kívüli állapot” 1951 nyaráig tartott.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa1950. évi 29. számú törvényerejű rendeletének többparagrafusa és a Levéltárak Országos Központja ja-vaslata alapján a Vallás- és Közoktatásügyi minisztera Dunamelléki Református Egyházkerület PüspökiHivatala irattárát és a Ráday Könyvtár levéltári rész-legét teljes egészében „nemzeti érdekű magán-(gyűjtő)-levéltárrá” nyilvánította. Ennek hatására aReformátus Egyetemes Konvent – a LevéltárakOrszágos Központjával folytatott megbeszélések ér-telmében – 1951. május 18-án Budapesten tartottülésén hozott határozata ajánlotta az egyházkerület-nek tudományos követelményeknek megfelelő „ke-rületi” levéltárak felállítását, az iratanyag gondozásárafőfoglalkozású szakember beállítását. Ennek alapjána dunamelléki egyházkerület – kimondottan tu-

dományos elgondolással – önállósította a levéltáratés szakembert állított élére. Erre a tisztre-feladatrabarátai Benda Kálmánt ajánlották, s így 1951. július2-ától az egyházkerület levéltárosként alkalmazta őt,s feladatául tűzte ki az egyházi szervek levéltárianyagának, valamint a kiemelkedő lelkészi és az egy-házzal kapcsolatban állt nem lelkészi („világi”)személyek iratanyagának fokozatos begyűjtését és atudományos kutatás számára való hozzáférhetővétételét, vagy rendezését. Ezt a nagy mennyiségűiratanyagot azonban nemcsak begyűjteni, tárolni,őrizni kellett, hanem „a tudományos kutatás számárahozzáférhetővé” is kellett tenni, rendezni kellett,valamint szakszerűen elhelyezni. Így a dunamellékiegyházkerület levéltára Benda Kálmán munkája nyo-mán, szervezésében és irányítása alatt emelkedett apüspöki hivatal irattára szintjéről jelentős, ismert ésegyre inkább használt tudományos intézménnyé. Az1950-es évek eleje a Ráday Könyvtár és a Levéltártörténetének „hőskora” volt. (A Könyvtár és Levéltár1955. január l-jével, dr. Pap László teológia profesz-szor főigazgató vezetése alatt Ráday Gyűjteménnyészerveződött. A Gyűjteménybe tömörülés folyomá-nyaként a levéltár kezelésébe került a Ráday Könyv-tár kézirattára is, amely a szigorúan vett kéziratianyagon kívül nagy mennyiségű és igen értékes,rendkívül fontos levéltári jellegű anyagot is őrzött,mint pl. a Ráday család levéltárát, s annak szinte szer-ves részét képező, protestáns ágensek iratainak egyrészét.) A begyűjtött iratanyagot el is kellett helyezni.Pénz nélkül, megfelelő helyiségek nélkül (a raktárátpl. a lépcsőházból elrekesztett területen rendezték be,a polcokat hulladékfából építették) kész csoda, hogyezek a Ráday Kollégium épületének az 1980-as évek-ben történt felújításáig funkcionáltak! A felsőbb egy-házi vezetés legcsekélyebb megértése és támogatásanélkül, dr. Pap László gyűjteményi főigazgató és dr.Benda Kálmán áldozatos és leleményes, számos eset-ben fizikai munkája révén, néhány lelkes fiatalemberkeze nyomán jött létre a magyar tudományos életegyik jelentős bázisa, a Ráday Gyűjtemény, benne aRáday Levéltárral.

A tudományos munka serkentésére, elősegítésére,az elért eredmények ismertetésére – az adott korban igenszűkre szabott lehetőségek ellenére – fórumot is igye-kezett teremteni: megalakította a Ráday EgyháztörténetiMunkaközösséget és a „Ráday-teákat” is létrehozta,amely alkalmakon értékes előadások, felolvasások ishangzottak el, és fontos témák kerültek megbeszélésre– egy csésze tea és néhány szem keksz mellett.

A Ráday család könyvtárának feldolgozása során ke-rült elő a család levéltári iratanyaga, amelynek tüzete-

Benda Kálmán

Áldás, békesség! 2013. november – december

35

Szabó Aliz Istennépéhez tartozik

Advent első vasárnapján DR. HORSAI EDElelkipásztor, vallástanár, a Debreceni Reformá-tus Hittudományi Egyetem Gyakorlati TeológiaiTanszék adjunktusa (gyülekezetünk tagjának,Hardi Péternének a testvére) hirdette az igét.

NÁLUNKKERESZTELTÉK2013. november 10.

ADVENTI VENDÉGPRÉDIKÁTOR2013. december 1.

NÁLUNKKERESZTELTÉK2013. november 10.

sebb átnézése során derült fény annak történetiértékére és jelentőségére: a Rákóczi-szabadságharctörténetét szinte újra kell írni ennek az iratanyagnakaz ismeretében. Döntés is született: az AkadémiaKiadó hajlandó megjelentetni Ráday Pál iratait (I.1955., II. 1961.). Benda Kálmán ekkor kezdett elfoglalkozni a Rákóczi-szabadságharc történetének ésII. Rákóczi Ferenc személyének kutatásával.

Benda Kálmán 1957 őszéig vezethette a RádayLevéltárat. A forradalom leverése utáni „konszolidáció”előbb Pap Lászlót távolította el, majd az egyházkerületifőgondnokváltás „következményeként” Benda Kál-mán kényszerült – egyik napról a másikra – elhagynia Rádayt. Az egyházkerületi közgyűlés 1957. november13-án „fogadta el” Benda Kálmánnak az egyház-kerületi levéltárosi tisztéről való „lemondását”.

A Ráday Levéltárból történt kényszerűtávozása után Benda Kálmán a Magyar Tu-dományos Akadémia Történettudományi In-tézete állományába került. Az 1956-os forra-dalom eseményei sodrában, szinte „vélet-lenül” az Intézet Forradalmi Bizottságánaktagja lett, 1957. január l-jétől egyik igaz-gatóhelyettes a Történettudományi In-tézetben. 1958 őszén aztán „átszervezés”kapcsán megszüntették igazgatóhelyettesi ál-lását, de az Intézet kutatógárdájában meg-hagyták előbb tudományos munkatársi, majdfőmunkatársi, 1981-től tudományos tanácsadói stá-tusban, 1982 őszétől pedig (1987 májusában történtnyugdíjba vonulásáig) osztályvezető volt. Közben1974-1977 között – másodállásban – a szegedi JuhászGyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tan-székén Magyarország történetének az 1526-1790közötti szakaszát adta elő, címzetes főiskolaitanárként, majd 1979-ben tiszteletbeli professzor lettugyanezen a tanszéken. (A tanszék Nem búcsúzom...című emlékkönyvvel tisztelgett Benda Kálmángéniusza előtt.) 1984 őszétől az Eötvös Loránd Tu-dományegyetem címzetes egyetemi tanára lett.Időközben a „hivatalos világ” is kezdte elismerniBenda Kálmán tudományos teljesítményét. 1961-benmegszerezhette ugyan a történettudományok kandidá-tusa fokozatot, de nem taníthatott. Viszonylag sokára,

1979-ben kapott lehetőséget arra, hogy a történet-tudományok doktora legyen. 1990-től a Magyar Tu-dományos Akadémia levelező, 1991-től rendes tagjalett. 1988. december 14-én a Budapesti ReformátusTeológiai Akadémia fogadta tiszteletbeli doktoraisorába. Kitüntetések, elismerések csak élete utolsószakaszában érték: 1983-ban, 70. születésnapja alka-lmából a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1988-ban 75. életévének betöltésekor pedig a francia„Akadémia Pálma-Rend Tisztje” kitüntetést kapta.1992-ben Széchenyi- és Szentgyörgyi-díjat kapott,1993-ban pedig Nagy Imre Emlékplakettel tüntettékki. 1987-ben az Országos Széchényi KönyvtárAdalékok a 16-20. századi magyar művelődéstörténetéhez című tanulmánykötetét ajánlotta Benda

Kálmánnak. 1993-ban, 80. születésnapjára a MTATörténettudományi Intézete A tudomány szolgálatábancímű emlékkönyvvel tisztelgett a neves történész előtt.Számos hazai és külföldi tudományos egyesület, tár-saság tagja, elnökségi tagja, vagy elnöke volt.

Benda Kálmán 1980. január l-jétől – másodál-lásban, de teljes szívvel – „visszakerült” a RádayGyűjteménybe, most már gyűjteményi igazgatóként.Ezután – több szerencsés körülmény együtthatásafolytán – megélénkült a Ráday Gyűjtemény élete,szabad teret kapott Benda Kálmán szervezőtehetsége.Újraindultak a Ráday-estek („Ráday-teák”), reak-tiválódott a Ráday Munkaközösség, s e kettő együtte-sen eredményezte, hogy a Ráday-esteken újraszínvonalas előadások hangzottak el, s folytatódott(újraindult!) a Ráday Gyűjtemény Évkönyve nívós

sorozat, valamint egyéb igen értékes kiadványok éskiadványsorozatok megjelentetésére is lehetőség nyílt.Bár Benda Kálmán meggyőződéssel vallotta azonnézetét, hogy a református tanárképzést nem az ál-talános, közismereti tantárgyak, tudományszakokkülön, felekezeti keretek között, felekezeti intézetbenvaló oktatása teszi „reformátussá”, hanem cél-szerűbbnek-célravezetőbbnek tartotta (és olcsóbbnak!)egy „református Eötvös-kollégium-szerű” intézményfelállítását, – amilyenben ő is tanult, bár az nem kon-fesszionális intézmény volt –, ahol a reformátusszellemiséget, nevelést hitelesen kapják meg a tanár-jelöltek és az egyes speciális ismeretanyagot oktatják(amit egyelőre a református gimnáziumok még nemképesek megadni). Azonban amikor látta, hogy az

adott körülmények között mindenképpenlétrejön a református egyetem, s az a KároliGáspár Református Egyetem lesz, s az őszemélye az, akiben minden érintett tényezőmeg tud egyezni, 1993 őszén elfogadta a Zsi-nat megbízását az egyetem ideiglenes rektoritisztére, amit haláláig hűséggel teljesített is.

Bár Benda Kálmán élete számos pontonkapcsolódott a református egyházhoz, enél-kül a Benda-kép torzó lenne, tudományoskutatásainak jelentős része is érintkezik azegyház történetével, ő mégsem volt egy-háztörténész, vagy felekezeti jellegű, kon-

fesszionális elkötelezettségű történetkutató. Roppantszéleskörű érdeklődése mellett fő kutatási területe aXVI-XVIII. század magyar és egyetemes történeténekvizsgálata, amelyben előbb inkább a politikai, későbbjobbára a művelődéstörténeti szempontok domináltak.Az adott korszakban pedig ezek egyikét sem lehet ko-molyan művelni az egyházak létének és tevé-kenységének figyelmen kívül hagyásával.

Benda Kálmán élete utolsó percéig a „tudományszolgálatáéban állt: franciaországi előadókörútról ha-zatérve, már magyar földön, a Ferihegyi repülőtérenérte a halál 1994. március 13-án.

(A teljes írás megtalálható az alábbi internetescímen: http://epa.oszk.hu/01300/01367/00154/pdf/07personalia.pdf)

Benda Kálmán könyvtáraa Ráday Gyűjteményben

Áldás, békesség! 2013. november – december

36

TÚRÓS PÉTER NYOMÁBAN1. rész

Előző számunkban a pomázi gyülekezet 230. év-fordulójához kapcsolódóan összeállítást közöltünkTúrós Péter református prédikátor életéről, pálya-futásáról, aki óbudai lelkészként egyben gyülekezetünkelső prédikátora is volt, lévén, hogy abban az időben apomázi református egyház Óbuda fíliájaként, leány-egyházaként működött. Egy rövid életrajz keretébennincs mód egy gazdag életút teljes bemutatására, azon-ban Túrós Péter élete olyan fordulatos és eseménydúsvolt, hogy érdemes ismét a nyomába erednünk. Az idénszáz esztendeje született Benda Kálmán történész leszebben segítségünkre, aki kutatta és feldolgozta a ma-gyar jakobinus összeesküvés iratait, és a ReformátusEgyház1952. 1. számában közreadta az „Egy prédiká-tor a magyar jakobinus mozgalomban” című tanul-mányát, melyet Túrós Péternek a mozgalombanbetöltött szerepéről írt.

Túrós Péter a jakobinus szervezkedéssel 1794májusában került kapcsolatba, akkor már, mint ócsailelkész, látszatra véletlenül, valójában mégsem, hiszenismert volt Habsburg-ellenes politikai meggyőződése,így számon tartották őt, és számítottak rá. Ekkor történt,hogy gróf Teleki József, Ócsa első földesuravalamilyen peres ügyében a Budán székelő Kirá-lyi Tábla vizsgálóbizottsága helyszíni szemlérekiszállt a faluba. A hivatalos ügyek elintézése utána bírák visszahajtattak, csak az egyik jurátus, aBihar megyei családból való Szlávy János maradtvissza, mondván, hogy meg akarja nézni a híresÁrpád-kori templomot. Bekopogtatott a paró-kiára, ahol Túrós Péter fogadta, akkor láttákegymást először. Miután apróra megnézték atemplomot, Túrós beinvitálta Szlávyt a lakására,egy kis beszélgetésre. De adjuk át a szót TúrósPéternek, aki a bíróság előtt részletesen elmondtabeszélgetésük lefolyását. S ha feltehetően nem ismondott el mindent, s amit elmondott, azt is át-fésülte kissé, elbeszélése nagyszerű képet ad nem-csak arról, hogyan folyt a jakobinus szervezkedés,de arról is, milyen kérdések foglalkoztatták akkoraz ország legjobbjait.

Túrós vallomása a bíróság előtt, 1795. január 29:„Barátságosan elbeszélgettünk a háború

eseményeiről; ekkor az újságok mind ennekhíreivel voltak megtömve. Majd Szlávy megnéztekönyvtáramat s megkérdezte: van-e katekézisem?Ugyan már, hogy is kérdezhet ilyet magamfajtaembertől, – feleltem neki. Hogyne volna. Van minden-féle, s ugyanaz többféle kiadásban is. Nem olyankatekézist gondoltam, – mondta erre Szlávy, amelyikcsak a vallás dolgaival foglalkozik, hanem másfélét,bizonyosan hallottam már róla. – Mondottam, hogynem hallottam semmiről, ahogy valóban nem is hal-lottam. A beszélgetés itt egy pillanatra megakadt, miremegkérdeztem Szlávyt, mit gondol, elintézhető-e bé-késen az ócsai birtokosok közti per. Azt felelte, hogyTeleki gróf tiszttartója nagyon furcsa ember. Az a furcsa– mondtam erre, hogy a jobbágyokat agyon hajszolná.

Ha nem csitítanám őket állandóan, már rég összetörtékvolna kezét-lábát. Szlávy erre megjegyezte, hogy máraz ország vezetői közül is többen látják ezeket a bajokat,s el is határozták, hogy orvosolni fogják. Evégre egytársaság is alakult, – s rögtön le is írta reguláit, amineksummája ahogy emlékszem ez volt: 1. a zsarnokokfélre tétele, 2. törvény előtti egyenlőség, 3. országosközpénztár felállítása, melyből fedeznék a legszegé-nyebb néposztály szükségleteit, 4. minden tagnak köte-lessége két jóerkölcsű, jellemes embert toborozni.Azután leírta a titkos jeleket, és az eskü szövegét. –Minden nagyon szép, válaszoltam, de nehezen meg-valósítható. Mert az igaz, hogy semmi sem volna olyanfontos, minthogy az igazságszolgáltatás gyors legyenés egyenlően mérjen mindenkinek. Ugyanakkor ennekellenkezőjét láthatjuk nap mint nap. Hogy saját falum-nál maradjak, egyik paraszt még 17 évvel ezelőttmegvett egy kenderföldet, s azóta is hiába jár utána,nem kapja meg. – Ami a közpénztár alapítását illeti,honnan tudna ez a nyomorult ország annyi pénztelőteremteni. – Közbevágott erre Szlávy: a püspökökkezén igen nagy vagyon van. – Igen ám, válaszoltam,

de azt védi a király, meg sokan mások is. Ha a kincstármegszorul, azoknak a birtokaiból nem kis segítségetkap a királyi pénztár. De meg magánosok is, ha pénzrevan szükségük, hol találnak biztosabban kölcsönt, minta püspököknél. Ezért nem is lehetne javaiktól olyankönnyen megfosztani őket, mint a szerzeteseket. Szlávyigyekezett kételyeimet eloszlatni. Kár, hogy a többi írásmost nincs vele mondotta – azokból választ nyerhetnékkérdéseimre. De majd megmutatja azokat, addig isazonban másoljam le a jeleket. Majd miután ezeketleírtam: olvassa fel hangosan az eskü szövegét, mon-dotta. Eskü után kezet fogott velem és megcsókolt:

Immár barátom vagy, mondta. Majd így szólt: Tisz-teletes uram. Ezekbül a punktumokból (pontokból)melyeket leírt, még semmit tökéletesen nem érthet,hanem majd a katekézisekbül egészlen meg fogja értenia dolgot. Ezek a punktumok csak arra valók, hogyaddig is, ha valamely emberséges emberrel együvéakadhat, tudja valamentinyire informálni a mi társasá-gunkról, hozzá tévén azt is, hogy ebben a társaságbanmágnások, püspökök és más nagy emberek is volná-nak. Hát gondolná-e, Tiszteletes uram, hogy az öreg is(consiliárius Tihanyi urat /Tihanyi Tamás a jakobinusokfelett ítélkező Királyi Tábla alelnöke/ értvén) köztünknem volna.

Szlávy ezután eltávozott én pedig most már nyu-godtan átolvasva a szabályokat, megütköztem az el-nevezésen: Titkos társaság. Eszembe jutottak Pál apostolszavai a sötétség fiairól, ezért azonnal elégettem az írást.Többé azután nem hallottam a társaságról semmit.”

Valójában Túrós helyeselte mindazt, amit ez atitkos társaság szeretett volna megvalósítani, ő is eztakarta már régen. Ha valaki, hát ő közelről nézhette a

szegény parasztnép keserves sorsát, hogyne csat-lakozott volna örömmel azokhoz, akik a szabad-ságát akarták kiharcolni. Érdekelték a részletekis, szerette volna a kátét is látni, meg főkéntvalakivel, azzal a rokonszenves fiatal jurátussalmég egyszer elbeszélgetni ezekről a dolgokról.Be is ment Pestre, kétszer is kereste Szlávyt, deéppen sohasem találta otthon. Legalábbis a bí-róság előtt így adta elő. Közben gyanús hírekérkeztek Ócsára, hogy Bécsben jakobinus szer-vezkedést lepleztek le, majd hogy Magyarorszá-gon is nyomozások folynak. Túrós Péter jobbnaklátta, ha nem mozdul, és nem keresi Szlávyval azösszeköttetést. Iratait elégette, s belső izgatottság-gal figyelte az eseményeket.

Pedig azt nem is tudta, hogy Szlávyt márközben elfogta a rendőrség, aki mindent bevallott.Így a többi közt Túrós Pétert is megnevezte: veleis beszélt a titkos társaságról, ismertette céljait, afelvételi szabályokat, s miután Túrós mindenbenegyetértett vele, belépett, s az esküt is letette.Szlávy vallomása alapján a közvádló, NémethJános királyi jogügyi igazgató indítványoztaTúrós elfogatását, amit a Tábla 1795. január 3-iülésén el is határozott. Elfogatása oly hirtelen

történt, hogy legfontosabb gyülekezeti ügyeiben semrendelkezhetett. Szobáját a főszolgabíró lepecsételte, sa nagy sietségben a templomkulcs is benn maradt. Agyülekezet még hetek múlva is instanciázott, hogylegalább ezt adják ki.

Budán a börtönné átalakított volt ferences zárdábakerült, a várba. Január 29-én vezették először a Táblavizsgálóbizottsága elé. Tagadta, hogy bármilyen szer-vezkedésről tudna. Amikor azonban az ügyész Szlávynevét említette, a jegyzőkönyv szavai szerint „elöntöttea verejték, s mint akit guta ütött meg, úgy összeesett!”

(Folytatjuk) P.A.

Áldás, békesség! 2013. november – december

37

RÉGI HISTÓRIÁK

SÍRVERSEK ÉS SÍRFELIRATOKA POMÁZI REFORMÁTUS TEMETŐBENTemetőinkben egyre fogynak a régi sírem-

lékek, így egyre kevesebb azoknak a száma,melyeken sírvers vagy olyan felirat olvasható,mely megörökíti az elhunyt életének fontosabbeseményeit, vagy hangot ad az ittmaradott gyá-szolók mélységes fájdalmának. Ezek egyik mégmeglévő késői hírnöke Sáska János szépen for-mált rózsaszínű „márvány” síremléke, melyenözvegye, Pápai Zsuzsanna ekképpen kesereg:

„Ember, álly meg e sír felletMejnek lakoja hű társ lettSáska János szált a sírba

67 éves korába házasságbaTtöltöt szeretett nejével,

Pápai Zsusánával 47 éveketReményei jó nejénekVelle a sírba menénkJó rókonok és barátok

Áldást rebegjen a szátokMeghalt 1876 November 29

Áldás poraira.”

Ezek az úgynevezett márvány síremlékeknem igazi márványból vannak. Anyaguk sűrűmészkő, mely nem annyira ellenálló, de igendekoratív és könnyen faragható. Ezért aztán mais szívesen tulajdonítják el. (Legutóbb a TakátsMihály síremlékének találtam hűlt helyét a Takátssírkertben, amikor március 15-én megem-lékeztünk a volt 48-as honvédról.) A Wattay sír-kert, vagy más néven a nemesi temető, elzártságá-nak köszönhetően több régi sírt őrzött meg, sközülük is kiemelkedők a Fáycsalád nagyméretű, szépen fa-ragott sírkövei, melyek egyikén-másikán valóságos kis életrajzolvasható.

Talán a legrégibb sír a Wattaytemetőben Kocsáry Antal fele-ségéé, melyen barokkos cirkal-massággal örökíti meg fiatalonelhunyt feleségének életrajzi ada-tait Mocsáry Antal költő, író. Aző emlékét őrző karancslapujtőihagyományőrzők nemrégiben lá-togattak el Pomázra, hogy felke-ressék iskolájuk névadója olyannagyon szeretett hitvesének sírját:

„ITT NYUGSZIK T.NAGYRÉTI DARVAS MÁRIA

ASZONY T. BOTSARIMOTSARI ANTAL ÚR

KEDVES ÉLETE PÁRJA

M. NAGYRÉTI DARVAS FER-ENTZ ÚR N.T.

FELSŐ VATAI VATAY KRISTINAASZSZONYTUL SZÜLETETT

KEDVESLEÁNYA KI IS BOLDOGUL

MULT KI PESTENSZENT IVÁN HAVÁNAK VI.

NAPJÁN 1803 ÉLETÉNEK34 FEDHETETLEN HÁZASSÁGI

ÉLETINEK PÉLDÁS15. ESZTENDEJÉBEN”

Fáy Ignácné Kenessey Franciskasírkövén olvasható (1847-ből):

„A MÉLY BÁNATBAN MERÜLTFÉRJÉN KÍVÜL ÁRVA

LEÁNYKÁJAMARI IS CSENDESNYUGODALMAT

KIVÁN KORA ELHUNYTÁNAK”

Mari, az árva leányka pedig nem más, minta későbbi nagy utazónő, Mocsáry Béláné FáyMária, akiről későbbi, kevésbé díszes síremlékeígy emlékezik meg 1917. évi halálakor:

„BEUTAZTA EURÓPÁT, ÁZSIÁTAFRIKÁT ÉS AMERIKÁT

UTAZÁSAIRÓLKÖNYVET ÍRT.Béke porainak!

Az emléket állíttattákhálás rokonai

Debrezsényi Litassy ÉvaSári és Aba”

Wattay József így búcsúzik fiatalon elhunythitvesétől, Princz Franciskától (1854-ben):

„LÁNG VALA, LÁNG VEZET LÁNGJÁVALMENT FÖL AZ ÉGBE

HONNAN ÖRÖK LOBOGÓLÁNGJA

HEVITI SZIVEM”

Az 1931-ben elhunyt WattayJolán sírkövére ezt vésették szülei:

„NAGYON SZERETTÉLNAGYON SZERETTÜNK

SOHA NEM FELEDÜNK!”

A református temető legöregebbgyermeksírjának sírverse a Mareskriptánál található (1809-ből):

„ITT NYUGSZIKMARES VENCEL

TISZTARTÓ ÚR GÁBORAÉLT KÖZÖTTÜNK HUSZONEGY NAP FÖLD ANYÁHOZ

TÉRT PORA”Könczöl Dánielné

Sáska Jánosés Pápai Zsuzsanna sírja

A nemesi temető

Áldás, békesség! 2013. november – december

38

Papp Lajos szívsebész professzor nemrég fel-hívást intézett szülőkhöz, nagyszülőkhöz és mindenjószándékú emberhez, hogy tanítsák meg ünnepelnia gyermekeket. Meséljenek nekik arról, hogyrégen, az ő korukban, hogyan ünnepeltek! A nevesprofesszor felidézte falun töltött gyermekkorát,amikor is „ünnep- és vasárnapokon a paraszti házportáján mindenki sepert, és a háza előtti utat ta-karította. Ünneplésre készültek. Mindannyian meg-mosdottak, a férfiak megberetválkoztak. Azasszonyok kora reggeltől ünnepi ebédet főztek,majd felöltötték (sokszor egyetlen) ünnepi ru-hájukat. Tiszta testre tiszta ruhát. Ünneplőruhát.Ebben a ruhában mentek templomba, majd azünneplőruhában ültek az ünnepi asztalhoz. A közösebéd után sem vetették le ünnepi ruhájukat, beszél-gettek, iszogattak, s ha a falunak volt közös polgáritalálkozása, akkor ebben a ruhában jelentek meg.”

Mára már nyilvánvalóvá lett, hogy elfelejtet-tünk ünnepelni. Sok ember életében, de különösena fiatalok életében nincs különbség az egyszerűhétköznapok és az ünnepek között. Pedig milyenszép lenne feleleveníteni a régi keresztyén szoká-sokat, amikor együtt ünnepelt a család, nemcsak az

istentiszteleten, hanem otthon is. Amikor nagy ün-nepen, vagy akár egy vasárnapon is, előkerült aBiblia, amit együtt olvastak, aztán pedig valamimást is, ami annak az ünnepnek az örömhírérőlszólt.

Cseri Kálmán új könyve éppen abban lehetsegítségünkre, hogy végre igazán komolyan vegyükünnepeinket, felidézzük ünnepeink valódi tartalmát,mert minden ünnep lényege az élő Krisztussal valóközösség, a benne való öröm. A nagy ünnepek ami dicsőséges Megváltónk, Jézus Krisztus érettünkelvégzett váltságmunkájának legfőbb állomásairaemlékeztetnek. Arra, hogy ki ő valójában, mit tettértünk, és mit kínál a benne hívőknek.

Legyen kezünkben ez a könyv, ami közelhozza az üdvtörténeti ünnepek örömhírét, s beszél-gethetünk arról közösen is. És nemcsak arra em-lékeztet bennünket, hogy mit is ünneplünk való-jában, hanem ünnepeinken keresztül felmutat olyanhitigazságokat is, mint amiről például a „A teremtőige” című igehirdetésben olvashatunk: „Aki nemhisz Jézusban, az mind elvész? Igen. Miért, csakJézus tud segíteni rajtunk? Csak. Mi nem tudunkmagunkon? Néhány ezer év története mutatja: nem.

S egymáson sem? Nem. Tehát csak, aki hiszŐbenne, annak van örök élete? Igen.”

Cseri Kálmán szerint a karácsony nem a „sze-retet ünnepe”, hanem az Isten szeretetének az ün-nepe, és ha bővítjük a mondatot, az Isten irántunkvaló szeretetének az ünnepe, meg nem érdemeltszeretetének az ünnepe, az Isten irántunk való vi-szonzatlan szeretetének az ünnepe, életmentő sze-retetének az ünnepe. Könyve ezt az igazságot segítfelismerni nagy ünnepeinkben, mert mindegyikannak az ünnepe, hogy úgy szerette Isten az ellenefellázadt világot, hogy az egyszülött fiát adta érte.Itt van az Isten ajándéka, hogy aki hisz őbenne, elne vesszen, hanem örök élete legyen.

Cseri Kálmán könyve Isten csodálatos sze-retetének, kegyelmének elfogadására, és ezáltal újéletre segítheti azokat, akik elolvasva azt, megta-nulnak újra ünnepelni. Tegye Isten áldássá, a hitün-ket erősítő, és életünket megújító, meggazdagítóigévé mindnyájunknak e könyv tartalmát.

Cseri Kálmán: Ünnepeljünk együtt! – Ünnepi igehir-detések – Titus Hitéleti Alapítvány - Demecser, 2013

Hamar Jánosné Enikő

NAGY GÁSPÁRJEGYEZVÉN

SZALMASZÁLLAL

– … mindig és mindig: bűnökben édesült, iramult napok

habjaiban fuldokló emberek, egy szalmaszállal, tudjátok-e? talán a menthetetlent mentitek.

– … kívül és belül: poklosan örvényült, háborult világ,

de a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál

ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

KÖNYVAJÁNLÓKÖNYVAJÁNLÓ

TANULJUNKMEGÚJRAÜNNEPELNI!Cseri Kálmán:Ünnepeljünk együtt!című új könyvéről

TANULJUNKMEGÚJRAÜNNEPELNI!Cseri Kálmán:Ünnepeljünk együtt!című új könyvéről

„És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: »Írd meg: Boldogok a halottak,akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert meg-nyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket«”. (Jel 14,13)

Evangelizációs hetünk utolsó napján jött a hír: Szekeres Eszter hazatért. Egyhosszú, fájdalmas út ért véget. Majdnem öt hónapja már, hogy kórházba került. Akkor még bíztunk benne,hogy a megüresedett székét az imaházban újra elfoglalhatja. De máshogy kellett történnie…

Öt hónap testi és lelki megpróbáltatásokkal. Mégis ez idő alatt egyszer sem hallottuk, hogy panaszkodottvolna. Békességben, hihetetlen lelkierővel viselte, amit Ura rámért. Hitte, hogy célja van betegségének: erősítenibetegtársait, hirdetni az evangéliumot. De példát mutatott mindenkinek, akivel csak kapcsolatba került: ápolók-nak, orvosoknak, és a látogatóinak is. Csak egy cél lebegett előtte: hűnek maradni Urához. Mi tanúsíthatjuk,hogy elérte ezt a célt. Az apostollal együtt mondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem,a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon,az igaz Bíró”.

Tudjuk, most már jó helyen van, de nekünk, csobánkaiaknak, és mindazoknak, akik ismerték és szerettékőt, nagyon fog hiányozni. Kerekes Balázs

BÚCSÚZUNKSZEKERES ESZTER

1947-2013

Áldás, békesség! 2013. november – december

39

NAPLÓAlkalmaink voltak:2013. október 31. – Reformáció ünnepi istentisztelet a csobánkai imaházbanés a pomázi templomban.2013. november 9. – Ifjúsági csendesnap Pomázon.2013. november 10. – A Szentendrei Református Gimnázium 7. b. osztá-lyának szupplikációja a pomázi református templomban. Gyermekdélután.Presbiteri gyűlés.2013. november 16. – Imre Lajos grafikusművész kiállítása a pomázi gyüle-kezeti házban. A kiállítást megnyitotta: Dr. Bibó István művészettörténész.Jótékonysági hangverseny a pomázi templomban. Közöttünk szolgált aPomázi Szent Cecília Kórus, a Teleki-Wattay Művészeti Iskola Vegyeskara,a Viva Voce Kórus és gyülekezetünk Psalmus kórusa.2013. november 23. – Gyülekezeti kirándulás a kőhegyi János-forráshoz.2013. november 25-29. – Evangélizációs hét Csobánkán. Közöttünk szolgáltHarkai Ferenc Csaba református lelkipásztor.2013. december 1. – Adventi ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösségbenCsobánkán és Pomázon. Közöttünk szolgált Horsai Ede református lelki-pásztor. Csendes délután Csobánkán.2013. december 8. – Adventi gyermekdélután és bibliai gyermek könyvvásárPomázon. Presbiteri gyűlés.2013. december 9. – Adventi jótékonysági Baba-mama alkalom2013. december 20. – Ifi karácsony.Tervezett alkalmaink:2013. december 23. – 18,00 órakor bűnbánati alkalom Pomázon.2013. december 24. – 14,00 órakor gyermekkarácsony a csobánkaiimaházban, 15,00 órakor a pomázi templomban.2013. december 25. – Karácsonyi ünnepi istentisztelet úrvacsorai közösség-ben 9,00 órakor Csobánkán, 10,30 órakor Pomázon. Csobánkán közöttünkszolgál gyülekezetünk Psalmus Kórusa. 17,00 órakor karácsonyi ünnepiistentisztelet Pilisszentkereszten.2013. december 26. – Karácsonyi ünnepi istentisztelet 9,00 órakor Csobán-kán, 10,30 órakor – úrvacsorai közösségben – Pomázon.2013. december 28. – Óévi gyalogos túra Dobogókőre.2013. december 31. – Óévi ünnepi istentisztelet 9,00 órakor Csobánkán,18,00 órakor Pomázon.2014. január 11-12. – Presbiteri csendes délelőtt és presbiteri gyűlés.2014. január 12. – 15.00 órától gyermekdélután Pomázon. 2014. január 19-23. – Ökumenikus imahét Pomázon.2014. január 24. – Ökumenikus imahét Csobánkán.2014. január 26. – Úrvacsorai közösség.2014. február 9. – Presbiteri gyűlés.Keresztelő:2013. november 10. – Szabó Aliz.Halálozás, temetések:– 2013. október 27-én elhunyt Veres Gyula György (†62) testvérünk,temetése 2013. november 4-én volt a pomázi református temetőkertben.– 2013. november 2-án elhunyt Harcos Lipótné (†79) testvérünk, temetése2013. november 14-én volt a pomázi református temetőkertben.– 2013. november 5-én elhunyt Cosma Sándor (†59) testvérünk, temetése2013. november 15-én volt a pomázi református temetőkertben.– 2013. november 11-én elhunyt Kaszonyi Istvánné (†79) testvérünk,temetése 2013. november 21-én volt a pomázi öreg katolikus temetőben.– 2013. november 15-én elhunyt Koch István (†60) testvérünk, temetése2013. november 29-én volt a Szentistván-telepi temetőben.– 2013. november 16-án elhunyt Kolozsi Ágnes (†79) testvérünk, elköltözötttestvérünkről való megemlékezés 2013. december 13-án volt a pomázi templomunkban.- 2013. november 29-én elhunyt Szekeres Eszter (†66) testvérünk, temetése2013. december 9-én volt a csobánkai temetőben.

Gyülekezeti újságunkkövetkező száma várhatóan

2014. február 23-án jelenik meg.

ÁLDÁS, BÉKESSÉG!A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja

Cím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06-26-325-297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.E-mail cím: pomaz-csobanka@reformatus.huHonlapcím: http://www.pomaz.reformatus.hu

Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 10918001-00000034-47170002Csobánka: 10918001-00000034-47170019

Felelős kiadó: Nyilas Zoltán lelkipásztor (e-mail: znyilas@freemail.hu)Szerkesztőbizottság: Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor, GörbeFerenc, Dr. Puskás Attila.Szerkesztő: Dr. Puskás Attila (e-mail: dr.puskas.attila@t-online.hu;Tel.:+36-20-9355-362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor (e-mail: erkuchenbauer@gmail.com;Tel.:+36-20-9325-110)

Megjelenik kéthavonta 400 példányban, ingyenes terjesztésben.

MEGJELENT!Kedves Testvérek!

Gyülekezetünk presbitériuma az ideiReformáció Napján első alkalommal je-lentetett meg vallási témájú kiadványtsaját kiadásában, SZASZÁK IMREtörökbálinti lelkipásztor böjti evange-lizációs sorozatán elmondott öt igehir-detését, melynek címe:

„Mert megbánhatatlanok azIstennek ajándékai és az ő elhívása.” (Róma 11,29)

Az igehirdetések újszövetségi bibliai történeteken keresztül adnak életreszóló és életbevágó válaszokat a mai kor emberének „örök” kérdéseire, fel-mutatva a megoldást Jézus Krisztusban és az Ő örömüzenetében.Az Isten szeretetéhez és igéjéhez vágyódó ember nélkülözhetetlen olvas-mánya. Ajándékozzák meg szeretteiket egy hiteles lelkipásztornak azevangéliumról szóló hiteles bizonyságtételével!Kapható gyülekezeteink iratterjesztéseiben.

Hétfő: 9.30 baba-mama kör Pomázon (hónap első és harmadik hétfőjén)17.00 imaóra (páratlan heteken) Pomázon

Kedd: 18.00 kékkereszt alkalom Pomázon18.00 bibliaóra Csobánkán

Szerda: 18.00 bibliaóra PomázonCsütörtök: 18.00 imaóra (páratlan heteken) CsobánkánPéntek: 19.00 ifjúsági bibliaóra PomázonVasárnap: 9.00 istentisztelet és gyermekistentisztelet Csobánkán az

imaházban10.30 istentisztelet és gyermekistentisztelet Pomázon a temp-lomban, illetve a gyülekezeti házban

GYÜLEKEZETÜNKRENDSZERES ALKALMAI

Áldás, békesség! 2013. november – december

40

ADVENTI BABA-MAMA KÖR2013. december 9.

A Baba-mama Kör december 9-én adventi rendezvényt tartott a pomázi gyülekezetiházban, melynek keretében gyülekezetünk rászorulóinak megsegítése érdekébenvásárt is szervezett. Az anyukák saját maguk által készített egyedi gyöngyékszereketés foltvarrással készített karácsonyfa-díszeket állítottak ki és árultak. Az adventiünnepi alkalmon karácsonyi asztaldísz készítés, igés ajándékkísérő kártya éskönyvjelző készítés mellett kézműves foglalkozás is volt gyermekek számára. Arésztvevők megkóstolhatták a reform konyha finomságait, és ajándéknak valótválogathattak Enikő néni könyvei között, vagy gitárkísérettel énekelhettek kará-csonyi és más énekeket. Az igés könyvjelzőket a készítőik gyülekezetünk időseinekés a pomázi Idősek Otthona lakóinak ajándékozták. (Az eseményről készítettfényképes beszámolót a következő számunkban láthatják.)

SZILÁGYI DOMOKOSKARÁCSONYA puha hóban, csillagokban,az ünnepi foszlós kalácson

láthatatlanul ott a jel,hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,úgy kell mindig e kis melegség,

hisz arra született az ember,hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,ne ünnepi foszlós kalácson,ne díszített fákon, hanem

a szívekben legyen karácsony.

ÁLDOTT, BÉKÉS, ISTENRE FIGYELŐ ÉS EGYMÁSTSZERETETBEN HORDOZÓ ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

A szerkesztőbizottság

ÁLDOTT, BÉKÉS, ISTENRE FIGYELŐ ÉS EGYMÁSTSZERETETBEN HORDOZÓ ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

A szerkesztőbizottság

BÍZZUK

ÚJRA

ÉLETÜNKET

KRISZTUSRA!

„Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és netiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennekországa.” (Márk 10,14)

„Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.” (Jób 5,8)

AJÁNDÉKOZZUNKSZENTÍRÁST!

A Magyar Református Szeretetszolgálat által fenntartott RáckeresztúriDrogterápiás Otthon küldetése, hogy a segítségért hozzájuk fordulók éle-tében Isten szabadító evangéliuma gyakorlati valósággá váljon.

A gyógyuló szenvedélybetegek terápiájának fontos állomása a személy-re szóló igével ellátott Szentírás átadása. Ebben segíthetné őket gyüle-kezetünk új Bibliák megvásárlásával, melyeket karácsonyi ajándékkéntjuttatnánk el az otthonba.

Azok a kedves testvérek, akik szívesen adakoznak erre a célra, ado-mányukat Nyilas Zoltán lelkipásztorunknak, vagy a gyűjtést szervezőÓváryné Herpai Dórának szíveskedjenek eljuttatni.

Felajánlásaikat előre is köszönjük!

Egy asztalnál ülünk mind

BÍZZUK

ÚJRA

ÉLETÜNKET

KRISZTUSRA!