A NAPRENDSZER NAGYOBB, SZILÁRD FELSZÍNŰ ÉGITESTJEI

MERKÚR

Terület: 75 millió km2Átmérő: 4878 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Csak az egyik féltekétismerjük, a másikat még nem fényképezte űrszonda. Elsőpillanatra a Holdhoz hasonló, kráterekkel borított égitest.A Caloris Planitia, azaz latinul Forró-síkság nevű képződ-mény a legnagyobb, gyűrűs medencéje. A medencévelátellenes, vagyis ellenlábas ponton, a bolygó túlfelénkülönlegesen összetördelt terület látható. A kutatókszerint ezt a területet a Caloris-becsapódás keltette föld-rengéshullámok tördelték össze, amint itt fókuszálódtak.A kráterek közti térséget kráterközi síkságok borítják. Eterületeken kevesebb a kráter, mert a bolygó felszínesohasem volt teljesen telített nagy kráterekkel, így azeredeti, ősi felszínből máig maradtak olyan részek, ahovánem hullott becsapódó test. A Merkúron találhatunk mégpárkányokat vagy más néven réteglépcsőket. Olyanráncok ezek, amihez hasonlók a kiszáradó alma héjánláthatók, és valószínűleg hasonlóan, a kihűlő Merkúr-kéreg lehűlése következtében jöttek létre.

VÉNUSZ

Terület: 460 millió km2Átmérő: 12104 kmTermészetföldrajzi jellemzők északról dél felé:A Vénuszon több kiemelt „földrész” és köztük számos síkmedence található. Az északi Ishtar-föld (Ishtar Terra)nyugati részén található a Vénusz legmagasabb, gyűrthelységre emlékeztető alakzata, a Maxwell-hegység(Maxwell Montes). Ugyancsak itt található a LakshmiPlanum bazaltos lávaplató, mely a földi Tibethez hasonlókiemelt fennsík. Ettől délnyugatra található a Béta-régió(Beta Regio), melyet egy hatalmas repedésvölgy szelkeresztbe: a Devana Chasma, melyet a kelet-afrikaiárokhoz hasonlítanak. Az északon fekvő Atalanta-medence (Atalanta Planitia)déli részén meanderezik a Naprendszer egyikleghosszabb folyója, a Baltis-völgy (Baltis Vallis). Medrétnem víz, hanem az 500 C-os hőmérsékletű felszínensokáig hígan folyó láva alakította ki. Az egyenlítőkörnyékén található az Aphrodité-föld (Aphrodite Terra).

Déli peremén fekszik az Artemis-korona (Artemis Corona),melyet az Artemis Chasma nevű szakadék határol. Errőlazt gondolják, hogy lemeztektonika működésére utalószubdukciós zóna. Az Aphrodité-föld keleti végében levővulkáni területen fekszik a Maat-hegy, a Vénuszlegnagyobb vulkánja, melyből lávafolyások szaladnak leminden irányban. Az Aphrodité-földtől nyugatra találhatóaz Alfa-régió, egy kiterjedt tesszera-terület, melynekkörnyékén sűrűn folyó lávából felépülő, palacsintaszerűlepényvulkánok csoportja fekszik. Légkör: A fő légköri gáz a széndioxid, melyet vulkániaktivitás juttatott a levegőbe. A CO2 felelős az ún.elszabadult üvegházhatásért, mely a Vénusz felszínét 470°C fokosra fűti. A légkörben a szintén a vulkanizmus általlevegőbe juttatott SO2-ből H2SO4 (kénsav) keletkezik.Ennek cseppjei alkotják a felhőket. Az ezekből hullókénsav eső azonban elpárolog, mielőtt a felszínre érne. Felszíni alakzatok: A vulkáni központok (kúpok,pajzsvulkánok, palacsintavulkánok) elsősorban a kiemeltterületeken (az ún. régiókban) találhatók. Lávafolyásokborítják a medencéket. Vulkanikus és tektonikus folya-matok is alakíthatták a pókhálószerű, arachnoid nevűszerkezeteket, és a kerekded-ovális, árokrendszerrelhatárolt koronákat. Több tucatnyi hosszan kígyózólávafolyó szeli át a lávasíkságokat. A feltördelt tesszerákés a hosszú árkok tektonikus alakzatok. A 4 km-nélmagasabb területeket ismeretlen, világos anyag fedi, melytalán a földi hóhoz hasonlóan csapódik ki ezen magasságfelett. A kráterek többségét az elmúlt évszázmilliók alattnem érte eróziós hatás (a mikrometeorok elégnek alégkörben, a felszín közelében pedig szélcsend van),ezért szinte érintetlenül megőrződtek.

FÖLD

Terület: 510 millió km2Átmérő: 12756 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Felülete 70,8%-át vízborítja. Szárazföldjeinek elhelyezkedése folyamatosanváltozik; kb. 0,5 milliárd évente szárazulatai csat-lakoznak egymáshoz, majd ismét feltöredeznek.Többnyire óceán fedi a lemezek találkozási helyeit(óceánközépi hátságok, mélytengeri árkok). Száraz-földjein hosszú hegyláncok alakulnak ki a lemez--tektonika hatására. Felszíne igen különböző korúrészekből áll: a szárazföldek magterületei (ősmasszí-vumok) a legidősebbek, az idővel hozzá gyűrődöttterületek kora a legfiatalabb feltöltött síkságokigváltozik; az óceáni kéreg geológiailag fiatal. A légköroxigénje biogén eredetű. Éghajlata az utóbbi 4 milliárdévben folyamatosan lehetővé tette óceánjaiban az életjelenlétét; szárazföldjei kb. 400 millió éve lakottak.

HOLD

Terület: 38 millió km2Átmérő: 3476 kmTermészetföldrajzi jellemzők: A Föld holdja nagy méretemiatt ikerbolygónak is tekinthető. A Hold felszínét a regolit,legfelső rétegét holdpor borítja. Finom szemcsézettségét azévmilliárdok óta tartó mikrometeor-bombázás hozta létre. Aholdkőzetek többsége breccsás szerkezetű, melyet abecsapódások hoztak létre. Felszínének két fő területe asötét marék és a világos terrák. A 3,5-4 milliárd éve létrejöttholdi medencék becsapódásos eredetűek, körülöttük nagyterületen törmeléktakarójuk található. A medencéket a Holdlátható oldalán később bazaltláva-elöntések töltötték föl. AHold túlsó oldalán alig találunk marékat. Az anortozitos,idősebb, kráterezett felföldek a terra vidékek. A Hold Földfelé néző oldalának legfeltűnőbb krátere a fiatal Tychokráter. Csak magassági mérések alapján észrevehetőek alegősibb, óriási becsapódásos eredetű medencéi, pl. a Déli-sark–Aitken-medence.

MARS

Terület: 145 millió km2Átmérő: 6787 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Az északi-sarki sapkát CO2-jég, vízjég és por egymásra települt rétegei alkotják. 500 kmátmérőjű. A CO2 -dér tavasszal visszaszublimál a légkörbe,majd ősszel ismét kicsapódik a felszínre. A sarki sapkáthomokdűnemezők közel folyamatos gyűrűje veszi körül. Az északi mélyföldek alig kráterezett síkságok, melyekrőlfeltételezik, hogy valaha óceán borította, s ma enneküledéke borítja. A Tharsis Montes: Nagy forrófolt- (pajzs-) tűzhányókfelpúposodott vulkáni hátságon. Az Olympus Mons 25 km-re magasodik a környező síkság fölé; átmérője: 600 km,kaldera átmérője: 65 × 80 km. Hasonló vulkáni központ azElysium Montes. A Valles Marineris valószínűleg tektonikus eredetű rift, 4000km hosszú kanyonrendszer, belőle eredő áradásoscsatornákkal. A kanyonok folyamatosan szélesednek azerodálódó (hátráló) szakadékfalak miatt. A déli felföldek erősen kráterezett, ősi területek, két nagymedencével: a Hellas (2000 km átm.) és az Argyre (800-1100 km átm.) 3,9 milliárd évvel ezelőtti becsapódásoknyomai. A déli felföldeken található a legtöbb hálózatosvölgyrendszer. Az 5 km-nél nagyobb krátereknek leber-

nyeges, fluidizált törmeléktakarója van: hirtelen megolvadttalajjég regolittal (talaj) és kőzettel keverve. A kráterek egyrészében homokdűnék, máshol a kráterbe vezetőfolyóvölgy által feltöltött üledék található. A mélyen fekvőkráterfenekek a magasabb szélességeken télen fehérdérrel fedettek. A déli-sarki sapkát vízjég, CO2-jég és por alkotja. Itt a nap-távolban bekövetkező (afélium) tél hidegebb és hosszabb,a (perihélium) nyár melegebb és rövidebb, mint északon. Adéli-sarki területekhez közel találhatók azok a dűnemezők,melyeken évszakonként sötét kerek foltok tűnnek fel.Légkör: Vékony szén-dioxid légkör, felszínén a légnyomása földi 0,6%-nyi részének felel meg. Megfigyeltek felhőketés porviharokat. Az alacsony légnyomás nem teszi lehetővéfelszínén a folyékony víz jelenlétét.

IO

A Jupiter holdja.Terület: 41 millió km2Átmérő: 3632 kmTermészetföldrajzi jellemzők: A Naprendszer vulkánilaglegaktívabb égitestje. Felszínén nincs becsapódásos kráter,mert az egész égitestet borító, friss lávafolyások mindenrégebbi krátert eltötöltek. Felszínét a lávasíkságokon kívülkb. 400 vulkáni kaldera, több tucat ma is aktív vulkán (pl.Pelé, Prometheus) és 100 blokkszerű, a környező síkságbőlhirtelen kiemelkedő hegy borítja. A lávafolyások egy részekénes, más része szilikátos anyagú. A magas hegyekmellett találhatunk nagy területű, sík felszínű, akörnyezetére meredek peremmel leszakadó, párszáz m.magas, ún. rétegzett síkságokat is, melyek talán egykorábbi lávafelszín nyomát őrzik.

EUROPA

A Jupiter holdja.Terület: 31 millió km2Átmérő: 3138 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Egész felszínét több kmvastag jégkéreg borítja, melyet repedések törnek meg.Alig található rajta kráter, ami a jégfelszín gyakorimegújulására utal. A jégfelszínen a legkülönbözőbbformák találhatók: kaotikusan feltördelt jégtáblák, egymásmellett elmozduló repedések, egymástól elcsúszórepedések közt kibuggyanó víz megfagyott rétegei, alulrólfelmelegedett, olvadásnak indult jégrétegek stb. Afeltételezések szerint akár több 100 km vastag vízóceán islehet a jégkéreg alatt.

GANYMEDES

A Jupiter holdja.Terület: 87 millió km2Átmérő: 5276 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Ősibb, sötét, kráterezett(pl. Galileo Regio) és fiatalabb, világos, a sötét területekbefonatokhoz hasonlóan beékelődő, árkos-barázdás felszínűterületek váltják egymást. Ezek egyfajta lemeztektonikárautalnak: a fiatal, „szántott” sávokat a mélyből a lemezektörései mentén felszínre törő víz hozta létre. Felszínéntalálhatunk ún. palimpszeszt krátereket, melyeknekdomborzata a jeges égitesten kisimult az évmilliárdokfolyamán.

CALLISTO

A Jupiter holdja.Terület: 73 millió km2Átmérő: 4820 kmTermészetföldrajzi jellemzők: A Callisto anyagának kb.felét vízjég, a másikat kőzetanyagok teszik ki. Az egészégitest ősi, sötét, erősen kráterezett felszínű; valószínűlegnem vagy alig volt rajta geológiai aktivitás kérge létrejötteóta. Legfeltűnőbb szerkezete a Valhalla többgyűrűsmedence, egy ősi becsapódás nyoma.

TITÁN

A Szaturnusz holdja.Terület: 83 millió km2Átmérő: 5150 kmTermészetföldrajzi jellemzők: A Naprendszer egyetlenholdja, melynek jelentős légköre is van. Narancsszínűlégköre főképp nitrogénből áll, de különlegességét azadja, hogy szénhidrogénekben gazdag: ehhez hasonlóösszetételűnek tartják a Föld ősi, az élet kialakulásátmegelőző légkörét is. Felszínét nem ismerjük, mertlégköre átlátszatlan. 94 K hőmérsékletű felszínén az

elméletek szerint folyékony etán-metán-ammóniaóceánhullámzik, melyet nagyobb szárazulatok szakítanak meg.A felszín alatt elképzelhető, hogy többszáz km mélyvízóceán is található.

TRITON

A Neptunusz holdja.Terület: 23 millió km2Átmérő: 2700 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Az egyetlen nagy hold,mely retrográd (visszafelé) keringésű, ami alapján akutatók szerint valószínűleg máshol keletkezett, és későbbkerült Neptunusz körüli pályára. Felszínét nitrogén- ésmetánjegek borítják. A déli félteke csaknem egész részétsarki sapka borítja. A fagyás/olvadás ciklusa különlegesalakzatokat hozott létre (sokszögek, völgyrendszerek,„dinnyehéj-terület”) a felszínen. 34 K hőmérsékletűfelszínén aktív gejzírek (jég-vulkánok) is találhatók.Vékony légköre is van, melynek szelei a gejzírek felhőitmessze fújják.

PLÚTÓ és CHARON

Terület: 16 millió km2Átmérő: 2274 kmCharon:Terület: 4,4 millió km2Átmérő: 1186 kmTermészetföldrajzi jellemzők: Nagyrészt vízjégből,kisebb részt kőzetből álló bolygó, egy szinte teljesenvízből felépülő, hozzá képest fele akkora, tőle 20 ezer km-re keringő holddal (Charon). Nem járt közelébenűrszonda, így felszínéről csak kevés részlet ismert. Azegyenlítői terület sötét, az északi sarki világosfényvisszaverő-képességű. A felszíni fényességváltozá-sok lehetnek medencék, becsapódási kráterek, delegvalószínűbb, hogy olyan fagyott anyagok okozzák,melyek az évszakok változásával változtatják kiter-jedésüket. Az erősen fénylő területek (pl. sarki sapka)nitrogénjege több méter vastag réteget alkothat. Anitrogén (és vele a szénmonoxid és a metán) napközelbenfelenged és gázzá alakul (ilyenkor jön létre a Plútóidőleges légköre), naptávolban pedig részben a felszínrecsapódik és megfagy. A sötétebb felszíneken (pl. azegyenlítőnél) nincs nitrogénjég, magasabb a hőmérséklet,és kifejezetten vörös színű a „talaj”.