XXI. évfolyam 4. szám BUDAPEST 2012. július-augusztus

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITERE VACSORA ÉGI MÓDRA ENGEM VÉLED ÖSSZEAD (Dics 436,5)

Szegénység,szolidaritás

(16. oldal)

18. kárpát-medenceikonferenciánkról

(8-9. oldal)

Isten szereti, megszólítja, gondozza, szol-gálatba állítja, megáldja, és olykor megíté-li a nemzeteket. A népek felfuvalkodott,Istennel szembekerült állapotukban meg-méretnek, s ha híjával találtatnak, érték-rendjük – politikai, gazdasági, kulturálisállapotuktól füg-getlenül – a nul-lára süllyedhet.„Ímé a népek,mint egy csepp avederben, és mintegy porszem amérleg serpenyô-jében, olyanok-nak tekintetnek...Minden népeksemmik ôelôtte, asemmiségnél ésürességnél alábbvalóknak tartja” (Ézs40,15-18).

Ebbôl az állapotból azonban meg lehettérni, kegyelmet, irgalmasságot és ked-vességet találhatnak a népek az Úr elôtt ésmegtartathatnak. Vannak, akik a világtör-ténelem folyását – ilyen módon – mint egyelôrehozott világítéletnek is látják, s tény,hogy népek sokasága süllyed el az évezre-dek, sôt akár századok nyomán.

Ebben a bûneset utáni özönvizet, Bábeltmegélt, de mégis megtartatott világban je-lent meg Isten eleve elvégzett üdvözítôterve, kiválasztása, elhívása, melyet elôbbegy ember, majd egy nép életén át bontott

ki. Próféták kijelentés közlése elôzte meg,majd az idô teljességében az Ô Fia, az ÚrJézus Krisztus által lett nyilvánvalóvá(Gal 4,4).

Isten szeretetének ajtaja már az Ábra-hámnak adott ígéretekben felfoghatatlanul

szélesre nyílt:„megáldatnak tebenned a Földminden nemzet-ségei” (1Mózes12,3).

Jézus kibocsá-tó missziói igéi aföld végsô határá-ról és minden né-pek tanítvánnyátételérôl szólnak(Mt 28,18). A vad

olajfa beoltatik a szelídbe (Róma 11) és akét nemzetség eggyé lett. (Efézus 2,14).Új lelki valóságok, közösségek születnek,s a misszió emberei leginkább megértik,hogy a Úré a föld és annak teljessége és anépek, melyek azon laknak (Zsoltárok24,1). A pogány világ kezdi megismerniaz Urat és éppen az evangélium hirdeté-sén, a Szentírás anyanyelvi megjelenésénát a nemzeti közösségek új, erôteljes voná-sokat nyernek, felismerve Istentôl kapotttörténelmi útjukat, idejüket és helyüket is(ApCsel 17,26).

Jézus azt is látja, hogy már az Ô idejé-ben, Keresztelô Jánostól fogva megindul

Kié a mi népünk és kié a magyar lélek?

�

A megszegett kenyérMeghal a búzaszem. AranykalászSarjad szívébôl. Kaszasuhanás...Halál, melyet megint halál követ:a cséplôgép... kemény malomkövek...az erjedés... a tûz... a fájdalom...És most fehér kenyér az asztalon.

A szenvedések útján ím, feléra Koponyák hegyének asztaláraés vár reánk a megszegett kenyér.Mi, akik epedünk és éhezünk,kinyújtjuk érte elaszott kezünk...égi erôt, új életet nyerünkés üdvösség az, amit érezünk.

Túrmezei Erzsébet

Kik járulhatnakaz Úr asztalához?

Azok, akik bûneik miatt valóbanbánkódnak, mindazonáltal bíznakabban, hogy bûneik meg vannak bo-csátva, és a mégis fennálló emberigyarlóságot Krisztus szenvedése éshalála elfedezi, egyszersmind buz-gón törekednek is, hogy hitüket erô-sítsék és életüket megjobbítsák. Ameg nem térôk és a képmutatók pe-dig ítéletet esznek és isznak önma-guknak.

(Heidelbergi Káté 81. felelet)

(Az oldal jobb felsô sarkában az apatini/Szerbia Szt. Istvánmellszobor fotója látható.)

PRESBITER 2012. július-augusztus2

Mi az Uratakarjuk szolgálni!

Talán te is, presbiter testvérem, már több-ször megfogadtad, hogy az Urat akarodszolgálni. Ha máskor nem is, akkor bizo-nyára, amikor megkezdted a presbiteriszolgálatot, és fogadalmat tettél Isten és agyülekezet színe elôtt.

A választott népnek sem az volt az elsôfogadalomtétele, amit az elmúlt hónapbanJózsué könyvének a végén olvastunk (Józs24,21). Ekkor, az ígéret földjének elfogla-lása, az országnak a tizenkét törzs köztifelosztása után Józsué feleleveníti az egésznép jelenlétében Isten csodálatos tetteit, ve-zetését, oltalmát. Földet adtam nektek, ame-lyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelye-ket nem ti építettetek, mégis letelepedtetekbennük; szôlôket és olajfákat, amelyeketnem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk – fe-jezi be Józsué a nagy leltárt. Majd mindeztszinte elôrebocsájtva helyezi a nép szívére,hogy most azért az URat féljétek, és ôt szol-gáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsá-tok el azokat az isteneket, amelyeket atyái-tok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyip-tomban, és az URat szolgáljátok!

Hogyan?! – hát még vannak folyamontúli istenek a nép között? Hiszen már többmint negyven éve hangzott el az elsô nagyfogadalomtétel az Egyiptomból való szaba-dulást követôen, a törvény ismertetése után,egy hatalmas egyhangú kórusként a nép aj-kán ott, a Sinai hegy tövében: Megtesszükmindazt, amit az ÚR mondott (2Móz 19,8).

S meddig sikerült megtartani a fogadal-mat? Alig pár hétig!

Egy idôre magukra maradtak, mert el-ment a lelki vezetô, aki elôtt – vagy sajnosinkább akinek – a fogadalmat tették, s anép aranyborjút öntött, s azt imádta. Arany-borjút, egyiptomi mintára. Mert bár bizo-nyára ôszinte felbuzdulásból származott azeskü, de az még elsôsorban Mózesnek szólt,a törvény közvetítôjének, és nem a Tör-

a népek, nemzetek Isten országa irányábatörténô „erôszakos” megmozdulása (Máté11,12), míg másoktól el is vétethetik Istenországa, ha nem termik meg annak gyü-mölcsét (Máté 21, 43).

Bizonyos, hogy az evangélium a nem-zetek, népek gyógyítására is adatott, me-lyeket János is látott és hallott „az élet vi-zének tiszta folyójánál, hol az élet fájánaklevelei – milyen nagy titok – a pogányokgyógyítására szolgálnak (Jelenések 22,2).Még az Ô visszajövetele is – látszólag –azért „késik”, mert nem akarja az Úr, hogynémelyek elvesszenek – akik benne van-nak az Ô kegyelmes tervében –, „hanemhogy mindenki megtérésre jusson” (2 Pé-ter 3,9).

Így Isten üdvtervében a félelmetes, íté-letes isteni mérlegelés és minôsítés – amitÉzsaiástól olvastunk – Jézus halála és fel-támadása, s az evangélium befogadása utánhihetetlen változást nyer. Ugyanazok azéletek, nemzetek, népek tagjai részesei le-hetnek a kegyelem csodálatos felemelésé-nek, felmagasztalásának: „Ti pedig vá-lasztott nemzetség, királyi papság, szentnemzet, megtartásra való nép vagytok,hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait,aki a sötétségbôl az Ô csodálatos világos-ságára hívott el titeket” (1Péter 2,9).

És mi magyar nép, nemzet ebben a fo-lyamatban hol találjuk magunkat? Kié ami népünk és kié a magyar lélek? Ha va-laki írni, olvasni sem tudna, akkor is hal-lania kellett már, hogy minden vétkünk,nyomorúságunk ellenére, Isten ítéletévelegyetemben, sôt történelmi nagyságrend-ben gonosz és barbár földrajzi környeze-tünkkel együtt, Isten különös kegyelmébôlélünk és vagyunk még ezen a földön.

A kérdésünk nem az, hogy milyen szám-ban, tömegben jelenünk meg bármelyikfelekezet ünnepi alkalmain, felvonulásain,hanem az, hogy fáj-e a hét millió magzatmegölése? Hisszük-e, hogy Ô ígéreteihezhû Isten, akire támaszkodni lehet kenye-rünk, állásunk dolgában is? Tudunk-e azÔ nevében önként fát ültetni, örülni, álmo-kat álmodni és látásokat látni? (Joel 2,28)Elfogadjuk-e, hogy Urunknak célja vanvelünk, s az „Ô áldása, az gazdagít meg”?(Péld 10,22) Tudunk-e áldozatot hozni és areménységben örvendezni? (Róma 12,12).

Isten újbóli megszólító kegyelmének ha-talmas kapunyitása, hogy a magyar gyer-mek, ha késve is, ha még csak áhítottan,de parlamenti döntéssel, bibliai és etikaiigazságokat ismerhet majd meg a kötele-zô heti tanrendjében.

Alázattal, de hálás szívvel írhatjuk, hogytudomásunk szerint egyetlen egyházi éstársadalmi szervezet sem tett annyit enneka parlamenti döntésnek a megszületésért,mint Szövetségünk, mely minden parla-menti képviselônek névre szólóan küldteel kérô és bátorító írását. Érthetô, ha mosta döntés megvalósulásáért is teljes szívvelmunkálkodni szeretnénk.

Meg kell szólítanunk önmagunkat, min-den belmissziói szervezetünket, nyugdíja-sainkat és még szabad kapacitással és alkal-matos volttal bíró testvérünket. Az alkal-mas, de nem pedagógus hátterû szolgálat-tevôk számára új törvényes lehetôségetkell kérnünk kormányunktól és a felvetetttanulási lehetôségek megvalósulását, akára teológiáinkon is. Számba kell vennünk éshívogatnunk azt a nagy számú közösséget,melyet Nagykôrös, vagy akár Sárospatakis készített fel az elmúlt idôkben.

Most ez a legnagyobb és legtöbb kato-nát, legjobb stratégiát, s a legtisztább szí-veket és kezeket követelô frontvonal, aholszeretni, fáradni, remélni és örülni kell,még reménység ellenére is. Ide csak akkorszabad kivonulnunk, ha kérjük, hisszük éstapasztaljuk, hogy velünk van az Úr. Eb-ben a magvetésben, gondozásban és met-szegetésben születhetik meg a késôbbigyümölcstermés. Ha itt nem volt oltás éskoronaalakítás, a késôbbi legszigorúbbrendszabályok is értelmetlen, drága „per-metezéssé” vállnak csupán.

Mostantól ez a kérdés egyetlen együtt-létünkbôl, konferenciánkból és szolgála-tunkból, de imádságunkból sem maradhatel. Legyen ez az írás felszólítás is, melyetmég sok másik kövessen, de alázatos ésbizakodó válasz is Isten hatalmas kapunyi-tására. Nagy kérdés, hogy a kormány éstársadalom hogyan látja az Egyházat, de alegnagyobb kérdés, hogy az Egyház ho-gyan hordoz felelôsséget, hoz áldozatot ésvégez szolgálatot Isten országán belüli lá-tásában is ezért a Nemzetért.

Dr. h.c. Szabó Dániel

Hazám,oly rég voltál te nagy, hogyNagyságod híre csak mese talán.Már rég nem sírtam, s íme mostPillámon egy könny rengedez.Magyar nép, vajon hajnalodnakVagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

(Petôfi Sándor)

PRESBITER 32012. július-augusztus

vényadónak. Mózes eddig mindig elkérteIstentôl, hogy mit kell tenni, és továbbadtaaz Úr akaratát a népnek, tehát meg sem gon-dolták, hogy ezt a törvényt szívükben kel-lene hordozniuk – szívük hústábláira írva–, s nem elég az, ha a lelki vezetôjük terel-geti ôket. Amikor egy rövid idôre magukramaradtak, akkor derült ki, hogy mi lakik aszívükben igazán. Mi az értékrendjük, ésebbôl következôen milyen válaszokat adnakszinte ösztönösen a környezet kihívásaira.

Pogány népek közül hozta ki, és pogánynépek által lakott földre vitte be népét azÚr, s bizony, sajnos ezeknek a népeknekminden bálványimádása átszôtte a válasz-tott nép gondolkodását is. Negyven év ta-nulóidô, és Isten hatalmának számos meg-tapasztalása után sem volt hiábavaló az in-telem, hogy ne vállaljanak közösséget sema pogányságból hozott szokásaikkal, semaz új környezet szentségtelen hatásaival.

Manapság is sokan jövünk az Isten tör-vényének ismerete nélküli, a bálványok,babonák, jóslások és kuruzslások bûvöle-tében élô világból, és egy evangelizáción,egy konferencián, vagy egy gyülekezeti

csendeshéten magával ragad Isten igéje, ésa hívôk közösségének szent lelkesedése, ésboldogan kimondjuk, hogy én is az Uratakarom szolgálni!

De hazatérvén, amikor a régi környezetihatások újra körülveszik hétköznapjainkat,akkor szakad ránk, hogy magunkra marad-tunk. Nincs mellettünk folyamatosan a lel-ki vezetô, akinek bizonyságtételét hallgatvadöntöttünk az Úr mellett. Nincs, aki meg-mondja, mit tegyünk, és mit ne, s ilyenkorkísértenek a régi megoldások. Anyagi gon-dok szakadnak ránk, vagy csak a könnyebbpénzkereset csábítása, és a csaláshoz fordu-lunk segítségért. Betegség jön, s a varázs-lást hívjuk segítségül okkult hátterû termé-szetgyógyászok és készítmények formájá-ban. Nehéz döntések elôtt állva a horosz-kóptól, vagy más jóslást végzôtôl kérünktanácsot. Egy közeli hozzátartozónk halálaejt fájdalmas sebet életünkön, és sírját lá-togatva „beszélgetünk” vele, vagy halot-tidézôt veszünk igénybe annak reményé-ben, hogy újra kapcsolatba léphetünk av-val, aki annyira hiányzik. Szorongásunkoszlatására kabala tárgyakat hordunk ma-

gunkkal, lekopogjuk a szerencsénket, vagya szentekhez fohászkodunk.

Tudja Isten, aki munkálja bennetek mindaz akarást, mind a cselekvést az ô tetszésé-nek megfelelôen, hogy honnan hívott el, éshogy milyen környezetbe akar használni.Ezért int bennünket Pál apostol által, utal-va a választott nép fogadalmaira és buká-saira, így:

Mindez pedig példaképpen történt velük,figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik azutolsó idôkben élünk. Aki tehát azt gondol-ja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

Emberi erôt meghaladó kísértés mégnem ért titeket. Isten pedig hûséges, és nemhagy titeket erôtökön felül kísérteni; sôt akísértéssel együtt el fogja készíteni a szaba-dulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálvány-imádást! (1Kor 10,11-14)

Kedves presbiter testvérem, kísértésekidején erre a hûséges Istenünkre nézz, akiaz Úr Jézus Krisztusért gyermekévé fogad,és a kísértéssel együtt el fogja készíteni aszabadulás útját is!

Dr. Viczián Miklós

Most elsôsorban nem a közegyház fokozatos testületeiben való rész-vételrôl szólunk. E részvétel lehetôségeirôl törvénykönyvünk részle-tesen beszél. Itt, a helyi gyülekezet más egyházközségekkel, s általá-ban egyházközi kapcsolataira gondolunk. E téren végtelen a presbi-térium lehetôsége és kötelessége.

Mindenekelôtt tudni kell azt, hogy e kapcsolattartás létfontosságú.Magánvállalkozásban nem lehet „magánkeresztyénkedni”. (A kom-munizmus találta ki a fogalmat: „vallásos a maga módján”). Az apos-toli levelekbôl tudjuk, hogy milyen nagy jelentôséget tulajdonítottakaz apostolok annak, hogy maguk is, eklézsiáik is ápolják a „szentekegyességet”. Ha éppen börtön zártságában éltek, üzenet, vagy levélútján építették egymás hitét. A reformátorok pedig az egyház egyiklegfontosabb ismertetôjelének nyilvánították a „mutuum colloqiumet consolatio fratrum”-ot. Azaz: Az atyafiak kölcsönös egymás erô-sítését.

A kádári idôk kommunisztikus egyházvezetése minden lehetségesmódon akadályozta a kapcsolattartást. (Rendôrségi segédlettel mégazt is megakadályozta, hogy egy idôs lelkész a szülôfalujában prédi-káljon élete egy fontos évfordulóján. Ilyen eset ezerszám fordult elô.)Ma nincsenek sem távolságok, sem akadályok. Még Erdélybe is út-levél nélkül lehet elmenni! Ám legközelebbi szomszédainkkal is ren-dezzünk közös hiterôsítô alkalmakat.

Gyülekezeti útjainkat inkább jószolgálati utaknak tekintsük. (Hi-szen nem a munka elôl megyünk kirándulgatni, hanem megjelené-sünkkel fontos feladatot végzünk!)

1. Egyházközségi találkozók. Megismerkedünk mások gondjaival,terveivel, személyükkel és szolgálatukkal. Esetleg segíthetünk is. Sôtimádkozhatunk is értük! Ezek a találkozók kapcsolódhatnak jubileu-

mokhoz, mai eseményekhez, ünnepekhez, munkákhoz. Közös isten-tisztelet és bemutatkozás fontos része ezeknek. Az alkalmi kapcsolat-ból állandó testvér-gyülekezeti kapcsolat alakulhat, Magyarországautóbusszal 8-10 óra alatt átutazható. Erdély, Kárpátalja, Felvidék,Délvidék is a közelségbe került. Tapasztalatcsere révén hogy meg-gazdagodhat egy eklézsia élete!

2. Intézetekkel és intézményekkel való kapcsolattartás. Szeretet-szolgálati intézmények, tanintézetek tárt kapukkal várják a látogató-kat. Minden gyülekezet érdeke, s ezen belül minden református em-ber érdeke, hogy megismerkedjék ezek életével. Ilyenkor azt is meg-látja, hogy mit tehet a közegyház szeretetszolgálatáért és tanintéze-teiért.

3. Történelmi emlékutak. Például a Budapest-Kôbányai Egyház-község részt vett a nagyenyedi egyház emléknapján. (300 évvel ko-rábban Habsburg seregek felégették Nagyenyedet és kollégiumát.)Megemlékezést tartott a kárpátaljai Sárosorosziban. (Itt születettPógyor István KIE-fôtitkár, kit a kôbányai börtönben vertek agyonkommunista pribékek.) Tisztelgett az ausztriai Léka katolikus temp-lomában. (Ennek kriptájában nyugszik az elsô magyar könyv mecé-nása Nádasdy Tamás nádor, aki Sylvester János Új testamentumá-nak minden költségét állta.) Mohács, Hercegszöllôs, Ópusztaszer,Debrecen, Szigetvár, Kassa, Kolozsvár stb. mind a református gyü-lekezetekre vár!

4. Közegyházi találkozók, mint például a dunántúli REND és atöbbi egyházkerület és egyházmegye presbiteri, ifjúsági, nôszövetsé-gi stb. találkozója. Ilyen utak tervezése, szervezése, megvalósításaelsôrendû presbiteri feladat.

P. V.

A presbiter munkamezeje (11.)

A közegyház

PRESBITER 2012. július-augusztus4

Bizonyára sokak által ismert az az örvendetes tény, hogy a magyarországgyûlés határozata 2011. december 30-án megjelent, amely azúj nemzeti közoktatási törvényt ismerteti. Ennek értelmében 2013.szeptember 1-tôl kezdve minden közoktatási intézményben (általá-nos és középiskola) kötelezô lesz a hittan, vagy erkölcstan (etika) ok-tatása.

Gondolom, sokan imádkoztak ezért, s most imádságaink meghall-gatását köszönhetjük meg Istennek. Ezzel megszûnik az Európábanegyedülálló, szégyenteljes magyar valóság, hogy fiataljaink tanulmá-nyaik során erkölcsi kérdésekrôl nem tanulnak, és nem hallanak.

Ugyanakkor az új helyzet számos kérdést vet fel. Ezek közül csaknéhányat említek.

A hittant az egyháznak kell megszerveznie az iskolákban. A kér-dés: hogyan? Hogyan érjük el a fiatalok szüleit? Az etikát az iskolákszervezik.

Az oktatók végzettségét is elôírja a törvény. Nem mindenki tanít-hat, ezért az eddigi helyzet sok tekintetben meg fog változni. Hittantcsak teológiai, hittanoktatói vagy vallástanári végzettségû személytaníthat, akinek engedélyt ad majd az egyház. Etikát csak az oktathat,aki legalább egy 60 órás tanfolyamot elvégzett, vagy szakirányú to-vábbképzésben részesült. Nyilvánvaló, hogy se az egyikre, se a má-sikra nincs elegendô számú oktató.

Az is kérdés, hogy az etikát és hittant is milyen könyvekbôl fogjáktanítani. Hittankönyveink vannak, bár készül az átdolgozásuk. Etikatankönyv nincs. Ki, kik fogják megírni és milyen szellemben.

Természetesen az is kérdés, hogyan történik majd az oktatás finan-szírozása?

Az világos, hogy a hittant oktatók nem lesznek az egyes tantestü-letek tagjai, de órarendbe állítva lesz a hittan. Ez is új helyzet. A lel-készek egyre kevésbé lesznek képesek ezt a munkát végezni, mertegyfelôl megnövekszik a hittanórák száma, másrészt a kötött idô tel-jesen új. A városokban ez egyértelmû nehézséget fog jelenteni,ugyanakkor itt vannak a tömegek. Reformátusaink több mint 60%-aitt lakik. Itt vannak nagy számban az iskolák is.

A legjelentôsebb kérdés azonban az, hogy hittant vagy etikát fog-nak tanulni a diákok? Nem szorítja-e ki az etika a hittant? A jelenlegitanulók szülei, sôt többségében a nagyszülôk se részesültek már hit-

tanoktatásban. Teljesen szekularizáltak. Miért íratnák ôk be hittanragyermekeiket? Az egyháznak a feladata, hogy erre a szülôket rábe-szélje, vagy megnyerje. Kik fogják ezt megtenni? Újra mondom,hogy leginkább a városokban lesz ez kérdés.

Mit tehetnek a presbiterek? Ezt a kérdést a karcagi konferenci-án többen is feltették. Úgy gondolom, sokat. Megkísérlem pontokbaszedni.� Legyenek tisztába ezzel az új helyzettel, olvassák el a törvény

erre vonatkozó rendelkezéseit. (interneten elérhetô)� Lássák világosan, hogy az eddigi szokásrend tovább nem tart-

ható. A lelkészek egymaguk nem képesek elvégezni.� Azzal is legyenek tisztában, hogy itt – emberileg nézve – a jö-

vôrôl van szó és ezért ha kell, áldozatot is szükséges hoznunk.� A cél az lenne, hogy többségükben ne az etikát válasszák a

gyermekek, hanem a hittant. Ennek érdekében el kell érni a szülôket,a gyermekek családjait.� Be kell jutnunk az iskolákba! Talán ez ma már lehetséges.� Gondoskodni kell hitoktatókról! Jelenleg nincs elegendô. A

gyülekezetek rátermett, érettségizett tagjait be kell iskolázni. Egyhá-zi fôiskoláink némelyikében van hittanoktató képzés fôiskolai szin-ten, amely három éves (Nagykôrös, Debrecen, Sárospatak, Pápa).Pótjelentkezésre is van lehetôség, amelyrôl július végén az országosnapilapok is tájékoztatják az érdeklôdôket.� Természetesen az sem közömbös, hogy az etikát kik fogják taní-

tani. Ez azonban az iskolák hatásköre. A gyülekezeteink pedagógiaivégzettségû tagjait érdemes lenne beiskolázni legalább a szeptember-ben induló tanfolyamra. Nagykôrösön és Budapesten a KRE szerve-zésében megkezdôdik ez a képzés. Esetleg – ha kell – a költségtérí-tést a gyülekezetek is átvállalhatják. A média minden lehetséges formáját igénybe kell venni e kér-

dés tudatosítása érdekében. A presbitériumaink tagjai beszéljenek e témáról családjaikban,

munkahelyeiken, barátaik, ismerôseik körében. Népszerûsíteni és to-borozni kell!� Isten elôtt hordozzuk imádságainkban ezt a nagyon fontos kér-

dést.Dr. Nagy István

Ô az anyagi és szellemi dolgokat nem azértismeri, mert vannak,hanem azért vannak, mert ismeri ôket.Augustinus: De Trin. XV/13/22

Mi következeik ebbôl? Az, hogy a mi ismere-tünk egy már meglévô információhalmazbólkinyert tudás. Ennélfogva a mi tudásunk kizá-rólag a megismerhetôtôl függ, legyen az sze-mély, élô létezô, tárgy, esetleg szellemi-lelkivagy egyéb folyamat. Íme a mi szabadságunk.Egyszerre végtelen és behatárolt. Elméletilegvégtelen, amennyiben a világ végtelen, ámegyszersmind behatárolt, hiszen nagyon is vé-ges térben vagyunk, bár ez a végesség is, úgytûnik, gigantikus, a megismerés tekintetébentúlméretezett. Érdekes módon az sejtetôdik,hogy korlátaink nem annyira bennünk vannak,mint inkább a megismerhetô dolgok számábanés elérhetôségében. Talán ez is az istenképû-ség megnyilvánulása? Hiszen ki tagadja azt azóriási fejlôdést, amelyen az ember keresztül

ment? Amelyrôl korábban még csak nem isálmodhatott, ma már alkalmazott tudássá, is-meretté vált. Gondoljunk csak az asztrofizi-kára, az atomfizikára, biokémiára, vagy az in-formatikára! S csak néhányat említettem. Ésha az ember ilyenkor csak önmagára néz, mintNarkisszosz, beleszerelmesedik önmagába,és végzetét okozza. Többé nem tud fölnézni,és nem látja meg azt, aki nem azért rendelke-zik tudással, mert egy megismerhetô világbanél, hanem azért, mert mindaz, ami van, belô-le és tôle van, mert tôle kapta létezését. Sôt,neki nem kell megismerni, mert nála a tudásnem megszerzett, az ismeret már akkor meg-volt, amikor még a megismerés tárgya nemlétezett. A teremtés tehát Isten tudásának meg-jelenítése, amely részben számunkra is látha-tó, érzékelhetô és megismerhetô. Azonban haén is azért vagyok, mert ô már elôtte ismert,

akkor teljesen máskéntkell gondolnom Is-tenre, a világra ésönmagamra. Elô-ször is látnomkell, hogy Istenaz Abszolút Kí-vülálló, másod-szor az univerzumtöbb mint anyag,egyúttal elrejtett spi-rituális információ is,harmadszor, nem vagyoktitok Isten elôtt, bármennyire is szeretném. Ésitt jön a nagy ellentét: az Abszolút Kívülállóegyúttal Abszolút Bennem-lévô. Hiszen haazért vagyok, mert én az ô tudása vagyok, ak-kor bennem van. Vagyis ha ismerhetem ön-magam eredetét, az nem azért van, mert va-gyok, hanem azért, mert Ô van.

Apostagi Zoltán

Apropó

PRESBITER 52012. július-augusztus

Amikor az Úr elszólította körünkbôl, aBudapest-Kôbányai Egyházközség gyász-jelentést adott ki. Ebben „fájdalommal je-lenti, hogy az Isten országa szolgálatábanpresbitertárs, dr. Biró Sándor 87 évre ter-jedô küzdelmes pályáját megjárva, sohameg nem hátrálva, küldetését híven telje-sítve Jézus Krisztus hívó szavára Isten szí-ne elôtt megjelent. Lelkipásztorként hû-séggel, mint tudós nagy felkészültséggel,pedagógusként az ifjúság iránti páratlanszeretettel, mint katona a reábízott ezrekiránti önfeláldozó felelôsséggel, presbiter-ként pedig mint hitben erôsebb szolgált.”

A XXI. században frázishalmaznak tûn-nek e sorok. Ám csak annak, aki élete va-lamely szakaszában nem ta-lálkozott Biró Sándorral.Sok életterületet említettünk.Valamennyi területen olyan„nyomot” hagyott magaután, amely másoknak ös-vényt jelentett a jövendôbe.Ha ezekrôl nem feledkeztünkvolna meg, mérföldekkelelôbbre tartanánk... Nézzükhát életsorsát.

Miskolcon született. Csiz-madia mester édesapját hatévesen veszítette el. Mégis aLévay József Fôgimnáziumkiváló diákja lett. Tagja acserkészcsapatnak, az ének-karnak. Az ifjúsági könyvtár vezetôje.Zsidó osztálytársától pedig héberül tanult.Már ekkor minden ízében közéleti felelô-séggel megáldott ifjú!

1931–1935 között teológus Sárospata-kon. Kiváló tanulmányi eredményei mel-lett a faluszeminárium tagja. A kallódóutcagyerekekbôl megszervezi a „Pipacs”cserkészôrsöt. Nem az egyetemi polgárokszokásos vidám diákéletét éli. Ezért püs-pöke három évre az USA-ba küldi továb-bi tanulmányokra. Ugyanis ôt szemelte kia Magyarországon egyedülálló sárospata-ki angol kollégium igazgatójának.

A princetown-i egyetemen tudományosfokozatot szerez. (Most figyeljenek a mai„ifjúságszakértôk”!) „Az ifjúsági bûnözéslélektana” c. munkájával. Majd újabb fo-kozatot céloz meg. Ezt azonban már aYale-egyetemen. (Most pedig a közokta-

tás újjáépítésén fáradozók figyeljenek!)„Comenius Sárospatakon és a meta-peda-gógia” c. tanulmányával. Kevesen tudják,hogy Európa egykori neves pedagógusa amagyar Szeges-család tagja! Európa pe-dagógiai kultúráját ô alakította ki Sáros-patakon.

1938–1941 között – mert püspöke terveinagyok – a budapesti Pázmány Péter Tudo-mányegyetemen latin–angol–magyar sza-kos diplomát szerez. Értekezésének címe:„Misztótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibli-ájának szövegkritikai vizsgálata”. Ámdoktorrá avatás elôtt két héttel sas-behí-vóval kiviszik a Don-parti harctérre. Ô ittis megtalálja küldetését. A kassai 21. gya-

logezred 2300 katonájában kell a remény-séget tartania. (Ekkor írja meg sok emberéletét megmentô imakönyvét Asbóth Gyu-la evangélikus lelkésszel együtt: „Fegy-verben”. Ebben még azt a „szörnyûséget”is kimondja: „Becsüld és tiszteld ellensé-gedet...” Sára Sándor késôbb híres filmjé-nek, a „Pergôtûznek” híradóbetétje: BiróSándor a pergôtûz hajnalán Úri Szentva-csorát oszt a Don partján.

Nem sejtik, hogy néhány óra múltán a„sztálinorgonák” lövedékek tízezreivelárasztják el állásaikat. Ô egyszerre 80 ka-tonát temet. A 2300 tagú ezredbôl 400ember maradt életben. (A tisztek idôbenmegszöktek...) Ô volt az egyetlen tiszt.Reá hárult a felelôsség, hogy a métereshóban, úttalan utakon, partizánoktól és re-pülôktôl ûzetve hazahozza bajtársait. (Akiosztott pálinkás kulacsokat a hóba do-

batta velük, hiszen a tartalom a biztosfagyhalált jelentette volna! Határozottnakkellett lennie.)

Itthon viszont a hûvösvölgyi katonaiakadémia növendékeit kellett volna nyu-gatra vinnie. Sopronnál szélnek eresztetteôket. („Jutalmul” az SS-tisztek pisztoly-markolattal összetörték arccsontjait. 65százalékos rokkanttá lett.)

A háború végeztével két éven át SoltészElemér tábori püspök titkára. A honvéd-lelkészség megszüntetésével ô rejtette elannak irattárát. Halála elôtt egyházi levél-tárnak adta át további megôrzésre. (Kinekjutott már eszébe a hajdani magyar királyihonvédség protestáns lelkigondozói szol-gálata eseményeinek feldolgozása?)

További „jutalma” az lett, hogy a kom-munista katonapolitikai osztály Bartók Bé-la úti kínzókamráiban két héten át „kezel-ték”. (Ez az ÁVO-nál keményebb szerve-zet volt.) Végül „pardon, tévedtünk” ala-pon kitették az utcára... Bereczky püspök-

nél jelentkezett lelkészi szol-gálatra. Azt a választ kapta:„Neked itt fû nem terem”.Veresegyházon általános is-kolás gyermekeket tanított,majd az ELTE Apáczai Cse-re János gyakorló iskolájá-ban vezetôtanár. E minôsé-gében az UNESCO-bizott-ság tagja, Mellesleg hat évenát dolgozott a MTA „Ma-gyar Értelmezô Szótár” bi-zottságában.

1982-ben nyugállomány-ba került. Kôbányára költö-zött. Legközelebbi vasárnapmegjelent a templomban, de

a lelkész arra kérte, hogy jelenlétével nekompromittálja az egyházközséget...1985-ben új lelkész érkezett, aki hamaro-san presbiteri szolgálatra hívta meg. Ettôlfogva – 75 éves kora táján – igét hirdetett,ha talicskázni kellett a töméntelen romot,azt végezte. A „Názáret” Ifjúsági Központelôkészítô munkáit segítô 30 tagú ameri-kai önkéntes ifjúsági csoport mellett tol-mácskodott. A 16-18 évesek közéjük va-lónak érezték, és csak „Alex”-nek szólí-tották a nagyapa korút.

Vajon a mai Lévay Gimnázium diákjaiismerik-e nagyszerû elôdjük példáját?Tudják-e a sárospataki teológia hallgatói,hogy Újszászy Kálmán professzorralegyütt mennyit fáradt a kollégium feltá-masztása érdekében?

Dr. Papp Vilmos

100 éve született

Dr. Bíró Sándor(1912–1999)

PRESBITER 2012. július-augusztus6

Elôzô cikkem végén egy megtörtént esetpéldájával érzékeltettem a szerelmi há-zasságok labilis voltát. A leírt eset azon-ban további tanulsággal is szolgál. Ugye,arról volt szó, hogy az asszony „cseréltele” a férjét?! Tényleg így szokott ez len-ni?... Hát bizony a statisztikák ezt igazol-ják: a bontóperek háromnegyed részét afeleségek kezdeményezik...

Most érkeztünk el odáig, hogy elôve-gyük Bibliánkat, s elolvassuk, mit mon-dott Jézus Urunk a válásról (Mt 19,3-9).Nos, Jézus e szerint (s a többi evangéliumszerint is) kifejezetten a férfiaknak tiltottameg, hogy elbocsássák feleségüket (egye-dül Márknál van szó férjét elhagyóasszonyról).

Értjük, hogy miért szólt Jézus ismétel-ten és hangsúllyal a férfiakhoz?

Az egyoldalúan hangsúlyozott tiltás ma-gyarázata az, hogy az akkori asszonyokteljesen rá voltak utalva férjükre egzisz-tenciálisan. Saját és gyermekeik megélhe-tése kizárólag férjüktôl függött. Érthetô,hogy ilyen körülmények között nem akar-ták elhagyni férjüket a szerelem hiánya,vagy a férj több-kevesebb kívánnivalót tar-

talmazó magatartása miatt... Inkább igye-keztek kedvében járni!

A férjüktôl korunkban válni akaróasszonyok többnyire arra hivatkoznak,hogy az részegeskedik, s részegen üti-vág-ja, terrorizálja ôket, s a gyermekeket is.Az esetek jelentôs részében ez igaz is. Devajon Jézusnak annak idején miért nemkellett a férfiakat inteni: ne bántalmazzákfolyton feleségüket... Mindenféle bûnt ne-vén nevezett, hát errôl miért nem szólt?Egy magyarázat van: annak idején ez nemvolt jellemzô magatartás a családokban,vagy legalábbis nem volt tömegjelenség!...És miért van ma, a civilizáltnak mondott,a nôknek (állítólag) jogvédelmet biztosítótársadalomban?

Ugorjunk egy nagyot, s az Újszövetség-bôl menjünk vissza az Ó-ba, egészen azember teremtéséig. Mit mondott a Terem-tô Ádámnak? Hát ezt: „Adok néki segítô-társat, hozzáillôt” (1Móz 2,18b), s adta né-ki Évát... Ádámnak Évát, és nem fordítva!

Sok évezreden át, egymástól sok tekin-tetben különbözô társadalmakban a férfivolt a családfô. Családfô, ami helyes ér-telmében azt jelenti, hogy irányítója, vé-

Tarpai Szilágyi András

Könyvecske a házasságés a válás keresztyéni módjáról

Libellus repudii et divortii ChristianiA válás keresztyéni módjáról szóló 17. századi kalauz modernségben, ôszinteségben fel-veszi a versenyt a „párkapcsolati tréning” könyvekkel. Mindenkihez szólnak ezek a ré-gi, de nem avuló bölcsességû sorok, akik az oldás és kötés nem könnyû élethelyzeteitmegtapasztalták.

E második Tarpai Szilágyi-szövegkiadás érdekessége, hogy a sorozatszerkesztô, Pet-rôczi Éva irodalomtörténeti tanulmánya mellett a 17. századi lelkész szerzô „házasság-gondozó” mûvét egy neves mai keresztyén családterapeuta, Szarka Miklós lelkész-pszi-chológus is kommentálja. A szöveggondozás munkáját Horváth Csaba Péter végezte.

A könyv magyar címe nem a latin tükörfordítása, hanem a szöveg tartalmát, logikájátigyekszik érzékeltetni, hiszen a szerzô az elmátkásodástól a válásig tartó úton vezeti vé-gig olvasóit, s a párkapcsolat közben felmerülô konfliktusokra igyekszik keresztyénimegoldásokat kínálni.

delmezôje, de nem kihasználója a család-nak. Az ember azonban férfiként is gyar-ló (mint ahogy nôként is), s a család gon-doskodó fejébôl sokhelyütt és idôvel önzôdiktátorrá lett. Aztán a családfôi megbíza-tással való visszaélés az Újkorban jó„ürügyet” szolgáltatott a család teremtésirendjének felborítására. Jelenleg a nôkmind nagyobb százaléka férfiszerepet akarbetölteni. Legfeltûnôbb e tekintetben agyermekvállalás helyetti karrierépítés. Denemcsak errôl van szó: erôszakosságbanés hûtlenségben is versenyre kelnek a fér-fiakkal. A nôk erôszakosságán azt értem,hogy a család, a gyermeknevelés (ha van)irányítását kisajátítják többségükben. Errea férfiak kétféle módon reagálnak:

- az egyik típus szeretôt keres (és talál)magának (úgysem kell ô már a család-ban...),

- a másik (fôleg az egyszerûbb emberek)berúg, s az italtól gátlásaitól megsza-badulva fizikai erôszakkal igyekszikaz elvesztett irányító hatalmát vissza-szerezni.

Mind a két esetben a család csatatérré vá-lik, ahelyett, hogy biztonságot adó háttér,a kölcsönös szeretet megtapasztalásánakhelyszíne lenne... A harmadik lehetôségui. (mármint, hogy a férj belenyugodnamellékszereplôvé válásába) ritka, mint afehér holló...

Kövespataki László(folyt.)

NYITOTT SZEMMELBomló házasságok III.

PRESBITER 72012. július-augusztus

...hogy „nem mindenkié a hit!” (2Thessza-loniki 3,2). Ám azt is olvastam, hogy „Azigaz ember pedig hitbôl ÉL” (Róma 1,17)Meg hogy a hit Isten ajándéka. Meg nemvásárolható, meg nem szerezhetô, ám Is-ten azt akarja, hogy minden ember üdvö-züljön... (1Tim 2,4). Ennek következtébenbár római katolikus felfogás szerint a hitmegtanulható, s ezért van hittan, biblikusértelemben azonban csak hittanoktatás le-hetséges, hiszen „Sola fide”. „Sola gratia”!Azaz a hittel kapcsolatos ismeretek tanítá-sa. Van-e értelme a missziónak, istentisz-teletre hívogatásnak, a keresztyén neve-lésnek?

*

Mindenekelôtt tisztáznunk kell azt, hogya fenti igé(k)et milyen perspektívából ol-vassuk. Ha például életünk végefelévisszatekintve megállapítjuk, hogy mennyia bûn, s a gonoszság miként uralkodik avilágon, okkal állapítjuk meg: „nem min-denkié a hit”. Ha tudomásul vesszük, hogya „hit dolgában is lehet hajótörést szenved-ni”, mint az apostol kortársai, Himéneusés az ércmûves Sándor (1Tim 1,20), akkormegint csak indokolt a megállapítás. Mintahogy maga az Úr is szólt tanítványainakarról, hogy a „széles úton” nagy a tolon-gás, míg a mennybe vezetô keskeny kaputkevesen találják meg.

Ha viszont életutunk kezdetén tekintünkelôre, akkor ellentmondást nem tûrô a pa-rancs: „Tegyetek tanítvánnyá minden né-peket” alkalmas és alkalmatlan idôbenegyaránt. Arról is kell tudnunk, hogy aki

hisz, az üdvözül, s aki nem, az elkárhozik.Azaz: „A bûn zsoldja a halál” – az örökhalál.

A misszió nem agitáció, nem propagan-da, nem reklám. Embermentés. Manapságmár félreérthetô a „tanítványság” fogal-ma. (Ma spanyol nyelvet tanulok, holnap– ezt megunván – angolra váltok, holna-pután pedig szanszkrit-ra. Szerzek második,harmadik diplomát...)Jézus idejében a tanít-ványság életközösségvolt a mesterrel. Együttlaktak, étkeztek, együtttanítottak, tanultak. Amisszió parancsa tehátJézussal való életközös-ségre hív. A „keresz-tyén” szó Antiochiábangúnynév volt: ez isolyan, mint a Krisztus...Ezt megelôzi a kereszt-ség: állampolgársági bizonyítvány Istenországában...

A másik kérdés azonban az, hogy mi ahit? (A „marxista-leninista „egyetemen”„vallástudományból” diplomázott voltkommunista párttitkár hittanoktatónak je-lentkezett, mondván, a településen nekivan egyedül „vallási” diplomája.) A hit nem„agytermék”. Még csak nem is hiszékeny-ség. Nem a tudás alternatívája. A hit – élet-közösség Istennel. Nem véletlen, hogy abibliai hitfogalom az „anya” szóból szár-mazik. Csak Európában állt a fogalom afeje tetejére. Az értelmi tudás pótléka lett,vagy esetleg a hit ellenlábasának, a hiszé-

kenységnek a szinonimája. (Tipikus eset:a tv idôjárás-jelentô mondja: „Azt hiszem,hogy holnap szép idô lesz”...). Ézsaiás 7,9szerint a „hívés” és a „megmaradás” egyugyanazon szó. Az „ÁMÉN” mindkettô-nek a gyöke, ôseredetileg a szó elsô feleaz édesanyát jelentette. Pontosabban alegjellemzôbb szervét, a magzathoz veze-

tô köldökzsinórt. Ezen át kapta a magzataz élethez és növekedéshez szükségeserôket!

A hit: kapcsolat Istennel. – Ha valakiezt a „köldökzsinórt” elvágja, és „függet-len” személyiséggé lesz, abban a pillanat-ban a maga vesztét idézi elô. A misszió, ahithirdetô embermentés arra való, hogyIsten éltetô kegyelmi ajánlatát mindenember meghallja, megértse és elfogadja.Ezért a keresztyén reménységgel tekint avilágra. „A ti munkátok nem hiábavaló azÚrban”.

-p -s

Azt olvastam a Bibliában... (5.)

Szeretettel kérjük kedves Testvéreinket, hogy a két hittan és etikatanításával kapcsolatos írásban (1. és 4. oldal) megjelenô kihí-vásokat és feladatokat tekintsék igen nagy lehetôségnek is. Ezek-ben egy szép élethívatás kibontakozása és beteljesedése is advavan. Minden hittantanító Testvérünk a Nemzetünk lelki állapo-tát gyógyító életté is lesz.

A Sárospataki Református Teológiai Akadémián történô áldottés elônyös felkészülési lehetôségekre nézve a 2012. május-jú-niusi számban és a 2012. Karcagi Kárpát-medencei Konferen-ciára hívogató, korábbi levelünkben elhelyezett információ tel-jes körû tájékoztatást nyújt. Minden megjelölt lehetôségre nagyszeretettel hívunk és várunk minden kedves Testvérünket az ÚrJézus Krisztus drága Nevében. Ô mondotta: „Az aratni való sok,de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küld-jön munkásokat az Ô aratásba.” (Máté 9,37-38.)

Felhívás

PRESBITER 2012. július-augusztus8

Június 21-24. között, csütörtöktôl vasárnapig Karcagon tartottameg Szövetségünk 18. Nemzetközi (Kárpát-medencei) PresbiteriKonferenciáját a címben jelzett témáról. A mintegy 150 résztve-vô, akiknek 45%-a érkezett határon túlról, a Karcagi ReformátusEgyházközség Gyülekezeti Házában gyûlt össze, hogy meghall-gassa az elôadásokat és megvitassák kisebb csoportokban azoktartalmát.

21-én a megnyitó áhítatot fôtiszteletû Derencsényi István, aTiszántúli Református Egyházkerület fôjegyzôje tartotta az 1Ján4,1-6 alapján és átadta dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr üdvözle-tét is. Áhítatában a központi témához nagyszerû programot adottés a hallgatóság várakozását nagyban erôsítette.

A konferenciát ezután köszöntötte Dobos László, Karcag pol-gármestere, nagytiszteletû Szabó József, a Nagykunsági Egyház-megye esperese, Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Presbiteri Szövet-ség elnöke, László Kálmán, a Királyhágómelléki Presbiteri Szö-vetség elnöke és Balla Árpád, az Erdélyi Presbiteri Szövetség el-nökhelyettese is.

Az elsô elôadást dr. Bustya Dezsô, a Kolozsvári HittudományiEgyetem Marosvásárhelyi Vallásoktatási Fakultásának ny. taná-ra tartotta, amelyben téma szerint csoportosítva elemezte a Hei-delbergi Káté kérdés-feleleteit, kiváló áttekintést adva mindar-ról, amely református hitünket jellemzi.

Karcag történetét Ruzicska Ferenc helytörténész ismertette rö-viden, majd a két karcagi református iskola, a Nagykun Refor-mátus Általános Iskola és a Nagykun Református Gimnáziumigazgatói, Földváriné Simon Ilona és Juhászné Zsadányi Erzsé-bet adott filmvetítéssel kísért tájékoztatást nagy múltú intézmé-nyeikrôl.

Az esti áhítaton Koncz Tibor karcagi lelkipásztor szolgált aPéld. 2. fejezete alapján.

22-én – és a következô napokon is – a résztvevôk imaközös-séggel kezdték a napot, majd dr. Bodnár Ákos elnökségi tagunk,volt fôgondnok és zsinati világi elnök vezette a reggeli utáni áhí-tatot. Az elsô pénteki elôadást dr. Fodorné dr. Sikó Zsuzsa bel-gyógyász-gerontológus orvos tartotta az okkultizmusról, érintveannak megnyilvánulási formáit. Az elôadáshoz Varga Róbertnagykovácsi lelkész csatlakozott korreferátumával, amelyben né-

hány konkrét esetet mutatott be az okkultizmus negatív hatásárólemberi életekre. A Magyarországon erôsödô nem keresztyénvallások közül az iszlám vallást Németh Pál Budapest-Ganz-kertvárosi lelkipásztor mutatta be. Dr. Nagy István, a KRE Taní-tóképzôi Fôiskolai Karának dékánja „Hiedelmek hatása a lélek-re és az intellektusra” címmel tartott elôadásában kitért a jövôrebevezetendô kötelezô hittan- és etikaoktatás kérdéseire is, kérvea presbiterek segítségét abban, hogy a tantárgyak közötti válasz-tás magyarázatát, a megfelelô oktatói kör képzésének ösztönzé-sét és a lelkipásztorok bátorítását tekintsék feladatuknak. Ezt kö-vette Alföldi Boruss Dezsô Budapest-Wekerletelepi lelkipásztorelôadása a Biblia emberképérôl. A napot a kis csoportos beszél-getések után Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházme-gye esperese zárta áhítatával, melynek alapigéje a 4Móz 23,19-20, 25-26 volt.

23-án az elsô elôadást Ittzés István evangélikus lelkipásztortartotta a sötét erôk megnyilvánulásairól a Szentírásban. Ezutándr. Gonda Lászlónak, a DRHE docensének az elôadására kerültsor a racionalizmusról, annak történelmérôl, kifejtve, hogy az em-ber hogyan próbált eszére és érzékeire támaszkodva menekülninemcsak a hiedelmek, hanem a hit elôl is. Ezt követte dr. BékefyLajos vetített képekkel gazdagon aláfestett elôadása a világ val-lási helyzetérôl, a keresztyéneket fenyegetô halálos veszélyekrôlegyes országokban, és a pozitív hitvédelemrôl.

Ebéd után dr. Sándor Endre vámosújfalui lelkipásztor-polgár-mester szólt arról, hogy az egyházi és világi szolgálat együtt mégtökéletesebben szolgálja a helyi közösség boldogulását. Ezt kö-vetôen Varga Mihály tárca nélküli miniszter, a karcagi gyüleke-zet presbitere szólt a vidék magára találásának lehetséges útjai-ról, majd dr. Molnár Róbert hívô kübekházi polgármester beszéltéletérôl és azokról a helyzetekrôl, amelyeken Isten csodálatosanátsegítette. Az esti áhítatot Nagy Béla karcagi beosztott lelkésztartotta a Zsid 12,12-15 alapján, kiemelve, hogy különbség vanaz általunk elképzelt és az Isten által ajándékozott békesség kö-zött.

24-én, vasárnap reggel a konferenciát dr. Fazekas Sándor vi-dékfejlesztési miniszter, Karcag korábbi polgármestere üdvözöl-te, hangsúlyozva a vidék fontosságát nemzetünk életében.

A 18. kárpát-medencei konferenciánkról

Hitünk és

PRESBITER 92012. július-augusztus

A konferencia összegzését az istentisztelet elôtt dr. h.c. SzabóDániel, Szövetségünk elnöke vállalta magára. Befejezésül a fô-titkár az Ef 5,11-et ajánlotta a résztvevôk figyelmébe: „...ne ve-gyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem in-kább leplezzétek le ezeket.”

Az istentiszteleten, amelyen a vidékfejlesztési miniszter a kon-ferencia résztvevôivel és a helyi gyülekezettel együtt részt vett,az igehirdetés szolgálatát Szabó József nagykunsági esperes vé-gezte a 2Kor 12,1-10 magyarázatával. „Elég neked az én kegyel-mem, mert az én erôm erôtlenség által ér célhoz” – gondolatátjárta körül prédikációjában.

Szükséges, hogy ezen a helyen fejezze ki Szövetségünk hálájátKarcag városának, a Nagykunsági Egyházmegyének, a KarcagiEgyházközségnek azért, hogy konferenciánkat mindenben elô-készítették és támogatták. Kiváló ellátásunk az Iskola konyhájátdicséri. Ki kell emelni a szolgálatokat végzôk közül Szentesi La-jos fôgondnokot, a Nagykunsági Területi Szervezet elnökét, dr.Viczián Miklóst, aki a reggeli imaközösségeket vezette, a Gim-názium és az Általános Iskola tanárait, akik szervezôként közre-mûködtek és a technikai segítôket: Gál Andrást és Kovács Ist-vánt. Isten áldja meg további életüket és szolgálataikat.

A konferencia teljes hanganyaga megrendelhetô CD-n a Szö-vetség irodájában.

SzS

hiedelmeinkReiniDr. Gyökössy End-rénével beszélgetSz. Kiss Mária

Mire szolgált külö-nös neveltetése, ho-gyan lett Krisztusboldog követôjévé,és osztotta meg éle-tét a svájci úrilányegy magyar lel-késszel?Szerelemrôl, életreszóló döntésrôl,bölcsôk és kopor-sók melletti megál-lásról vall Reini,Ruck Reinhild, akitöbb mint ötvenötévig volt odaadó

társa Gyökössy Endrének, az ismert pasztorálpszichológusnak.Hallatlan hitbôl fakadó bölcsességgel szól az élet legapróbb

dolgairól és a legsúlyosabb tragédiákról is. Egy asszony, akibenvalaki „benne énekel”. Aki fohászát szegezi szembe a rárontóorosz katonával. Aki nyelvkönyvbôl tanult fôzni. Aki végigspó-rolta életét, de legfôbb aranytartaléka a svájci frankban ki nemfejezhetô szeretet. Lackfi János

A lélek titkaiNémeth Dávid pasz-torálpszichológiaprofesszorral be-szélget Izsák Nor-bert

A pszichológia ver-senyez a teológiá-val az emberi lelke-kért, vagy mindenpap, sôt minden hí-vô tulajdonképpenpszichológus? Le-het-e Jézus tetteités példázatait a mo-dern lélektan szem-szögébôl vizsgálni?Milyen sémák be-folyásolják, hogyboldognak vagypechesnek érezzük magunkat, és miért veszekszünk felnôtt fejjelis a szüleinkkel? Hogyan szolgálja egy vallási közösség a szemé-lyiségfejlôdésünket avagy a függôségben tartásunkat? Izsák Nor-bert újságíró kérdezi a pasztorálpszichológia professzorát, min-denrôl, ami csak a lelkünket érintheti.

Nagyistók Ibolyaigazgatói asszisztens

Olvasásra ajánljuk

PRESBITER 2012. július-augusztus10

Presbiteri konferenciák

A Vértesaljai Református Egyházmegye az idei presbiteri konferenciájátTabajdon tartotta. Gyülekezetünkbôl Agyagási István esperes, SándorLevente beosztott lelkész és 11 presbiter vett részt.

Az egyházmegye legtöbb gyülekezete képviseltette magát régi és újpresbiterekkel egyaránt. A konferencián összességében mintegy 100-110 fô vett részt.

A megnyitó áhítaton Agyagási István esperes úr szolgált, melynekalapigéje az aznapi ige volt a Bibliaolvasó kalauzunk szerint: Róma2,11-16. Isten nem személyválogató, mindenki szívébe bele lát. Örökéletre szóló létkérdés: én hogyan fogok Isten színe elé állni? Az Isten ál-tal elkészített kegyelemre kész vagyok-e?

Az áhítat után a 275. dicsérettel magasztaltuk az Urat. Ezt követôenZsirka László, a tabajdi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a jelenlé-vôket. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Korintus 16,14)idézte az apostol szavait és erre buzdított mindenkit.

Folytatva az együttlétet Apostagi Zoltánnak, a gyúrói gyülekezetgondnokának, a Magyar Református Presbiteri Szövetség területi elnö-kének a köszöntôje következett.

A tulajdonba vett nép szolgálatáról Rácz József, a Tolnai ReformátusEgyházmegye esperese tartott elôadást az 1Péter 2,9 alapján, ami a pres-biteri munkáról szólt. A presbiterek felelôsek a gyülekezet életéért, se-gíteniük kell a lelkipásztor munkáját, ehhez azonban hitben megerôsö-dött embernek kell lenniük. Erre a szolgálatra Isten színe elôtti esküvelkötelezi el magát a megválasztott presbiter, amit komolyan kell venni,és becsülettel kell végezni a szolgálatot Isten akarata szerint. Isten teszalkalmassá e szolgálatra embereket a gyülekezetben, Isten választja kiés hívja el a szolgálatra a presbitereket, a gyülekezetnek pedig fel kellismernie ezt. A XXI. században is hangoznia kell Isten igéjének, hogy„Térjetek meg!” A megtérésre hívó üzenet hangzik.

Maruczán Attila abai lelkipásztor hozzászólásában elmondta, hogyakiket Isten Lelke vezére, azok Isten gyermekei (Róma 8,14). Utalva ar-ra, hogy Isten testvérekké akar tenni bennünket, és vezetni akar Lelkeáltal. „Tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28,19). „Vala-mennyien Isten gyermekei vagyunk, és poroljuk le a keresztyén szó je-lentését, hogy mit jelent keresztyénnek lenni.” – mondta az egyik hoz-zászóló. Egy másik hozzászólás kapcsán még inkább felélénkült a be-szélgetés azon téma körül, hogy hívôk vagy vallásosak vagyunk-e. Eh-hez a felvetéshez hozzászólva Agyagási István esperes úr elmondta,hogy ne elégedjünk meg vallásos szokásokkal, mert csak hit által lehe-tünk Isten gyermekeivé.

Ezután vendéglá-tóink bôséges ebéddelvártak minket, aholelláttak minden földijóval. Köszönet értea tabajdi gyülekezetszolgáló közösségé-nek!

Az ebéd után Dr.Kádár Ferenc, a Sá-rospataki TeológiaiAkadémia professzo-ra, a sátoraljaújhelyi gyülekezet lelkipásztora tartott elôadást: „Az egy-ház, mint Isten tulajdonba vett népe” címmel. „Az egyház az Istené, mertIsten megváltotta az Ô népét és benne, testvéreim, a te és az én életemetis. Minden az Ô akarata szerint kell, hogy érvényesüljön az egyházban.Az egyház a Krisztus teste. Mi az ÚR Jézus Krisztusban vagyunk test-vérek. Próbáljuk a kegyelem útját járni” – mondta. Az ÚR Jézus a fel-támadás után mondta Péternek: „Legeltesd az én bárányaimat!” (János21,15). A presbitereknek Isten egyházában Isten bárányait kell hûséggelgondozniuk, javukat munkálniuk. A professzor úr lélekemelô elôadásáta 274-ik dicséret követte: „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak be-lé veti...”

Ezután – mivel Tabajdon református általános iskola és óvoda is mû-ködik – a gyermekeknek adtuk át a szót. A virágvasárnapi szolgálatukatismételték meg, az énekeket pedig közösen énekeltük. Mûsoruk után rö-vid beszélgetés következett Dr. Kádár professzor úr elôadásáról.

Apostagi Zoltán területi elnök a beszélgetést követôen Augusztinusegyházatyára hivatkozva (Vallomások IX/II/2) hangsúlyozta, hogy Istentulajdonba vett népeként többé nem bocsáthatjuk magunkat árúba, azazhûséggel és felelôsséggel kell szolgálni.

A záró áhítatot Zsirka László lelkipásztor a Lk 5,2-11 alapján végez-te. Beszélt a nehézségekrôl, a kudarcokról mint meglévô valóságról,ugyanakkor bizonyságot tett arról, hogy Jézus parancsának engedve mais megtörténhet, sôt meg is történik az emberhalászat csodája.

Hálával tartozunk az Úrnak a Tabajdon töltött napunkért. Reménysé-gem, hogy minden presbiter testvérem, aki nem lehetett ott, egy kis íze-lítôt kapott az ott átéltekbôl.

Szônyegi Lajosnésárbogárdi presbiter

Alsószuha / TiszáninnenGyönyörû tavaszi délutánon rendezhettük meg idei elsô konferenciánkatAlsószuhán. A jó meredek domb tetején álló templomhoz, mint zarán-dokcsapat érkezett a mintegy nyolcvanfônyi sereg.

Nyitó áhitatában Kiss István helyi lelkipásztor a Máté 8,1-3 alapjánarról szólt, hogy a hegyen épült templomból a Jézust hallgató gyüleke-zetnek hazamenve, a völgybe is magával kell vinnie Jézust, hogy a nél-küle élôk is találkozhassanak vele.

Ezután a helyi népdalkör és Ablonczy Bertalan orgonajátéka színesí-tette az alkalmat.

A kilencedik parancsolatról szóló elôadásában Dr. Szilágyi Sándorarról szólt, hogy ez a parancsolat a kommunikációt szabályozza. Aszánkból kijövô beszédet, amely biztathat és elcsüggeszthet, dícsérhetés elmarasztalhat, felemelhet, vagy porba sujthat, és mindig következ-ménye van a másik ember életében. Bûnre vihet, bûnt elôzhet meg, dep-resszióba taszíthat – ilyen felelôssége van a szót kimondó embernek.

Tabajd / Dunamellék

�

PRESBITER 112012. július-augusztus

Kárpát-medence tájainCsurgó / Dunántúl

Szövetségünk a Somogyi Református Egyházmegyével közösen és aDunántúli Egyházkerület támogatásával május 12-én, Csurgón, a Cso-konai Vitéz Mihály Református Gimnázium dísztermében tartott konfe-renciát. Az alkalomra meghívtuk a Horvátországi Református KálviniEgyházkerület és Szlovénia presbitereit is.

A nyitó áhítatot Nagy Csaba, a Somogyi Egyházmegye esperese tar-totta az 1Pét 1,1-2 alapján. Az igehirdetés szolgálatában kiemelte, hogyazért hívtunk határon túli presbitereket is,hogy legalább lélekben visszaállítsuk a ma-gyar reformátusok egységét. Hangsúlyozta,hogy a jó presbitérium a gyülekezet mo-torja, de reális a veszély, hogy ez a motorüresjáratban dolgozik. Üzemanyaga a ke-gyelem, kenôanyaga a békesség, amelyetaz apostol is bôségesen kíván levele cím-zettjeinek.

A fôelôadást dr. Huszár Pál egyházke-rületi fôgondnok, a Zsinat világi elnöke tar-totta. Említette, hogy ebben az évben többjubileumát ünnepelte a Dunántúl; az Egy-házkerület és a Tatai Egyházmegye egy-aránt idén 400 éve alakult meg. Hálát adunk a megtartatásért, amihezhozzájárult a Heidelbergi Káté is. Ez a szimbolikus könyv visszavezeta Szentíráshoz anélkül, hogy lázadna a mindenkori fennálló rend ellen.Felsorolta a megelôzô és a legújabb kori hitvallásokat, így a niceai és abarmeni hitvallást. Vázolta a HK keletkezésének történelmi körülmé-nyeit, különösen kiemelve III. Frigyes pfalzi választófejedelem szerepétannak létrejöttében. Megemlítette a korai német kiadások kisebb módo-sításait, valamint azt, hogy készül Egyházunkban a nyelvileg felülvizs-gált új kiadás is.

Dr. Lábadi Károly néprajzkutató professzor a Drávaszög földrajzi éstörténelmi szerepe alapján, 10 drávaszögi település – Veresmart, Csúza,Sepse, Hercegszôlôs, Kô, Karancs, Laskó, Daróc, Kopács és Bellye –neves szülöttei és prédikátorai felsorolásával illusztrálta a reformációmeggyökeresedését ezen a területen. Sztárai Mihály, Szegedi Kis Istvánés sok neves tudós és prédikátor mûködött itt. Végül kitért arra is, milyen

drámai fogyás tapasztalható a drávaszögi reformátusságnál az utóbbiévtizedekben.

Az elôadások után következô hozzászólások között dr. Békefy Lajosjavasolta, hogy a HK megjelentetésének jövô évi 450 éves jubileuma al-kalmából szervezzünk konferenciát.

A Gimnázium képviseletében – az igazgató távollétében helyettesítô– Kazinczy Enikô tanárnô ismertette a 220 éves iskola történetét. El-

mondta, hogy átmeneti csökkenés után adiáklétszám az utóbbi években újra növe-kedésnek indult. A jelenlegi tanuló létszám366, a tanári kar 40 fôs. Kézilabdasport,logopédia és gyógytestnevelés képzésük isvan. Ebédszünetben a résztvevôk megte-kinthették a Gimnázium gazdag könyvtárátis. A Szövetség részérôl a fôtitkár egy fény-nyomást illusztráló készülékkel ajándékoz-ta meg a fizika szertárat.

Ebéd után dr. Szilágyi Sándor fôtitkárismertette a Szövetség céljait és eszközeit,valamint szervezeti felépítését, majd dr.Judák Endre presbiterképzési titkár tartott

elôadást a kisköri képzés tapasztalatairól és elônyeirôl, valamint a jövô-re bevezetendô hit- és erkölcstan oktatás elôkészítésérôl, bíztatva külö-nösen a pedagógus-presbitereket arra, hogy vállalják az etika tanfolyamelvégzését és majd a tantárgy oktatását.

A határon túliak nevében Szenn Péter haraszti lelkipásztor és PozsárJános, a haraszti gyülekezet gondnoka vetített képek kíséretében ismer-tette háborús szenvedéseiket és küzdelmüket azért, hogy végezhessékszolgálatukat. Örömmel számoltak be arról, hogy az egyházközségekHorvátországban még az idén visszakapják földjeiket.

A záró áhítatot Szászfalviné Farkas Judit csurgói lelkipásztor tartottaa Mt. 16,12-18 alapján. A régi presbitereknek is felelniük kell Jézus kér-désére: „...és ti kinek mondotok engem?” Amint Siklós József egy ver-sében írta: „Egyszer vallani kell, a titok szétfeszít...” Személyes bizony-ságtételként elmondta, hogy neki Jézus lelki „élettárs”-a. Kérte, hogy apresbiteri esküt senki ne feledje évek múlva se. SzS

A hamis tanúskodásról szólva említette Nábót szôlôjét és Jézus elíté-lésének történetét. Az egyik esetben lefizetett tanúk hazugságával, a má-sikban Jézus szavainak elferdítésével értek célt a felbujtók.

Ezek után a 112. Káté-feleletet hét pontba szedve mutatta be, mit kí-ván Isten a kilencedik parancsolatban.

Szolgálata végén saját életébôl hozott fel bizonyságtételnek beillôpéldát.

A csoportbeszélgetések a pletykáról, a fúrásról, a bemártásról, az ége-tésrôl, a jelen nem lévô embertárs kibeszélésérôl folytak. Érdekes voltarról beszélgetni, hogy a magyar nyelv milyen találó szavakat használezekre a cselekedetekre.

Elôkerültek aztán olyan témák is, amelyrôl nem is gondoltuk, hogy akilencedik parancsolatba ütköznek, mint például az udvariaskodás, ami-kor nyakig vagyunk a munkában és váratlan vendégek érkeznek. Szívünkszerint hazaküldenénk ôket (vagy a pokolba). Ilyenkor fel lehet venni abájvigyort, vagy el lehet mondani ôszintén, hogy „rosszkor jöttetek, defélretesszük a munkát, gyertek be”.

Szó esett a hazugságról, hogy manapság már nem is lehet nélküle él-ni. Létezik-e Isten elôtt kegyes hazugság? Arra jutottunk, hogy kegyesnem, de szükséghazugság létezik, amikor emberéletrôl van szó. Példa-ként kerültek elô a Mózes születésénél segédkezô bábák, akik hazudtak

a fáraónak az élet védelme érdekében – és Isten megáldotta a bábákat.Érdekes volt azzal is szembesülni, hogy az igazság kimondása nem

mindig épít. Ha nincs szeretetbe ágyazva, akkor inkább ne mondjuk kiaz igazságot. Isten is így cselekszik velünk. Hol lennénk már, ha Istennem szeretete alapján nézne ránk, hanem igazságossága alapján!

Végül levontuk a tanulságot: ha a szeretet parancsát követjük és meg-éljük, nem fogunk rágalmazni, hazudni, pletykálni, hanem törekedni fo-gunk arra, hogy „felebarátom becsületét és jó hírnevét tehetségem sze-rint oltalmazzam és elômozdítsam” (H. Káté 112.).

A templomba visszatérve Dr. Szilágyi Sándor fôtitkár a Magyar Re-formátus Presbiteri Szövetségrôl, szolgálatáról tartott rövid vetítésesösszefoglalót.

Dr. Bodnár Ákos evangélizációjában a Lukács 6,45 alapján kapcsoló-dott a nap témájához. Ha a szájjal vétkezünk, akkor ott a szívvel is bajvan, mert onnan erednek a szavaink. Ha megítélve érezzük magunkat ki-mondott szavaink miatt, akkor ne (csak) a nyelvünket zabolázzuk meg,hanem vizsgáljuk meg a szívünket, hogy milyen indulatok feszülnek ott,amelyek ilyen szavakat hoznak felszínre.

Imaközösséggel és szeretetvendégséggel zárult az Istentôl megáldottkonferencia.

Csikai Sándor

PRESBITER 2012. július-augusztus12

Ráton / Királyhágómellék

2012. április 29-én verôfényes, vasárnapi délután gyûltek össze a párszázlelket számláló Rátoni Református Egyházközség által megrendezésrekerülô kistérségi presbiteri konferenciára a Szilágysomlyói ReformátusEgyházmegye Kraszna-mentéhez tartozó gyülekezetek presbiterei.

„Az egyháznak a Jézus a fundámentuma” – kezdetû ének erôteljesencsendült fel a 91 presbiter ajkáról, kik ezen a találkozón megjelentek. Aházigazda, Gáspár Zoltán lelkipásztor a Tituszhoz írt levél elsô részé-nek 5-16. versei alapján hirdette Isten hozzánk intézett szavát, melybenaz álladó fejlôdésre, a továbbképzések szükségességére hívta fel a figyel-met. Nem érhetjük be kevéssel – hangsúlyozta az igehirdetô, hisz Istensokat akar ránk bízni.

Lelkipásztor igehirdetését az ifjak verses-zenés mûsora követte, mely

olyan momentuma volt a rendezvénynek, amely reménységgel töltött elbennünket: a gyertyás jelenetben a kialudt gyertyákat a még égô remény-gyertya újból meggyújtotta. A remény lángja adhat újból életet minden-kinek.

A köszöntések után Szônyi Levente, egyházmegyénk esperese, a Ko-lossébeliekhez írott levél alapján hangsúlyozta, hogy hálaadásunk legyenegyre bôségesebb, hisz van miért hálát adni. Boldog a háládatos ember,aki felismeri az Úrtól kapott ajándékok végtelen sorát. Egyházmegyénkis hálás lehet, hogy egy néhány száz lelket számláló gyülekezet, mint arátoni is, elvállal egy ilyen találkozó megszervezését. Hálásak lehetünkazért is, mert egy szórvány gyülekezettel többen vagyunk, Kárásztelkenis vannak reformátusok, akik igénylik az egyházi szolgálatunkat. Cso-dásan mûködik az Úr, aki gondoskodik életünkrôl, fejlôdésünkrôl, éstud áldásokat fakasztani, még a legínségesebb körülmények között is.

Tóth András, az egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke aszámbavétel után (91 résztvevô) „A hithû presbiter Isten és a gyülekezetszolgálatában” címmel tartott igényes elôadást, melyben egyházunk maihelyzetét és állapotát felvázolva, a presbiterek jogaira és kötelességeirehívta fel egyházi törvénykönyvünk alapján a figyelmet. Hozzászólásokrendjén nemcsak lelkipásztorok, de presbiterek részérôl is olyan kérdé-sek fogalmazódtak meg, amelyek megválaszolása a jövôre nézve elen-gedhetetlenné válik.

Ha Isten éltet, jövôre újból találkozunk majd Krasznán, kik már mostbejelentették, hogy szeretettel várnak bennünket. A találkozónk szere-tetvendégséggel zárult, ahol a jó étvágy jó hangulattal párosulva mind-annyiunk megelégedését szolgálta.

Megtartó Atyánkon túl, köszönet illesse azokat, kik most is bebizonyí-tották, hogy van élet és erô a kis gyülekezetben is. Mindenért bôségesenadjatok hálát.

Fazakas Sándor lelkipásztor

A nyitó áhitat Máté 8,5-8 alapján Bundzik Attiláné sajókazai lelkipász-tor szolgálata volt. A gyógyító szavakról szólt, a bizalom, a megbecsü-lés, az imádság hangjáról, amelyek olyan ritka értékek lettek a mai vi-lágban.

A szervezésbe csúszott hiba miatt dr. Benke György professzor úrnem tudta vállalni az elôadást, így Csikai Sándor területi elnök szolgá-latát hallhatták a résztvevôk.

Az imádság óriási témakörébôl csak néhány gondolat merült fel: ki-nek a dolga az imádkozás; mi kell az imádsághoz; mi nem számít imád-ságnak; miért olyan kevés a dicsôítés és milyen a helyes közbenjárás.

A csoportbeszélgetésen folytatódott a téma kibontása.• Milyen imádságot hallgat meg Isten, és milyet nem?• Milyen választ adhat Isten az imádságunkra?• Milyen lelki akadályai lehetnek az imádságnak?• Az imádság fajtái tartalom szerint: imádás, hálaadás, bûnvallás, köz-

benjárás, kérés. A mi imádságaink fôleg melyikhez tartoznak? Mivan a másik néggyel?

• Mi az az imádás? Ez a legmagasabb rendû imádság.„Csak nézlek boldog szívvel, és nem gyôzlek nézni Téged;Szóm és erôm mind oly kevés, hogy elmondhassam néked;Bár felfoghatna Tégedet az emberszív és ismeret, hogymegfejthesse titkod!” 329. d.

Szoktunk mi így imádkozni?• Mit tartalmaz a hálaadó imádság? Mi kell hozzá?• Miért van szükség bûnvalló imádságra? Jakab 5,6• Mi az a közbenjáró imádság? Mi kell hozzá?• Mi a kérô imádság? Miért ez van a sor végén?• Az imádságokat megkülönböztetjük forma szerint is. Lehet belsô

kamrás és közösségi. Mi a különbség a kettô között? Mit mondunkel az egyikben és mit a másikban? Szükség van-e mind a kettôre?

Melyiket szeretjük jobban? Miért?• Mit szoktak mondani azok, akik nem jönnek a gyülekezetbe? Tudok

én otthon is... Igazuk van? Miért félnek a gyülekezetbe jönni?• „Én nem tudok imádkozni” – halljuk másoktól. Mit mondhatunk ne-

kik erre?Az evangélizáció szolgálatát a konferenciára látogató dr. Szabó Dánielelnök testvérünk végezte. János evangéliuma 1,11-12 és az 1János 3,1-3alapján szólt arról, hogy kik Isten fiai, hogyan leszünk Isten fiai és mi aszolgálatunk Isten fiaiként.

Imaközösség és szeretetvendégség zárta a konferenciát.

Sajókaza / Tiszáninnen

PRESBITER 132012. július-augusztus

Nagyszerû kezdeményezés volt a XXI. század kezdetén a magyarreformátusság életében az, hogy 500 határontúli igehirdetôt hívtakmeg egy vasárnapi istentiszteleti szolgálatra. Látogatásukat egy évmúlva ugyanennyi anyaországbeli viszonozta. A budapesti kôbányaieklézsiába egy kolozsvári teológiai professzor érkezett. Amikor el-jött a viszontlátogatás megbeszélésének ideje, egy pillanatra gondotjelentett az, hogy ô nem gyülekezeti lelkész. Ekkor lépett be az ô ko-lozsvári szobájába Molnár Jánosprofesszortársa. Egy perc töre-déke alatt rendezôdött a kérdés.Az ô felesége Irma nagytisztele-tû asszony zsoboki lelkipásztor.Ha a „nagy fôváros” lelkésze el-fogadja a meghívást, szívesenlátják a kis kalotaszegi gyüleke-zetben 2005. április 10-i hétvé-gén.

Akkoriban jelent meg RévészMáriusz országgyûlési képvise-lô nagyszerû riportkötete: a„Sorsfordítók Erdélyben”. Meg-ajándékozott könyvével. Ennekelsô nagy fejezete Zsobókról ésa Molnár-házaspár szolgálatárólszól. Zsobók a XX. század végén a csodák egyike. Zsobókon lehetkeresztyénséggel találkozni. S ha valaki tanulni akarja a kálvini egy-házfogalmat, utazzon Zsobókra. (Révész Máriusz azt tanácsolta,hogy legyen kéznél néhány tartalék filmtekercs is.)

Négy nap múltán hazaérkezve mérnök kurátorunknak megmutat-tam Zsobók látképét. „Micsoda nagyszerû víztározót és erômûvetlehetne ott építeni!” – szólalt meg a mérnök... 1989 elôtt Ceausescués vízügyesei is így gondolták. Ám Zsobók – Isten örök végzésébôl– nem került víz alá.

Korábbi idôkre visszatérve a templom kiégett állapotban, a lel-készlak egy évtizede üres egértanya. A „víztározó projekt” hírére amagyar református falu fiatalsága kolozsvári és nagyváradi „blokk-házakba” menekült. (Itt még kisebb lakások vannak, mint a magyarpanelekben.) Három-, négy-, ötszobás módos portákat hagytak ma-guk mögött. Visszamaradt 313jórészt idôs ember. A hat kilo-méterre húzódó országúthozmég bekötôút sem vezetett.

Szintén Kalotaszegen szolgáltaz akkor már négy gyermekesMolnár Jánosné, Irma nagytisz-teletû asszony. Férje Kolozsvá-ron volt teológiai professzor. Azô lelkészlakuk már nagyon szûkvolt. Zsobókiak felkeresték ôket,hogy nem jönnének-e hozzájuk.Az ô parókiájuk tágas, ám az év-tizedes lakatlanság megviselte.Ha eljönnének rendbehoznák.Így is történt. Ám a templom ki-égett állapotban volt. Egykorcsodálatos kazettás mennyezete, bútorzata elpusztult. Molnár Irmatiszteletes asszony javasolta a templom teljes megújítását. A 313zömmel „nyögdíjas” léleknek hite volt, de pénze nem. Viszont azidôs asszonyok tudtak kézimunkázni. Kiszámították, hogy egy mé-retes asztalterítô árából kitelik egy kazetta ára. Egy télen át készül-

tek a kalotaszegi terítôk. Nyáron németek megvásárolták. Követke-zô télen pedig az asztalosok elkészítették a kazettákat. Sôt, kikerülta templom teljes bútorzata!

Zsobók hajdani iskolája elsorvadt. Vele együtt több környékbeliiskolát bezárás fenyegette. Haza kell hozni a nagyszülôk unokáit!De hogyan? Nincs munkahely, nincs bekötôút. Voltak, akik már te-mették volna a falut... A lelkipásztor asszony javasolta a presbitéri-

umnak, hogy el kell készíteni a6 km-es bekötôutat. (Akkor ha-zajöhetnek a blokklakásokbanszorongó fiatal családok a tágasfalusi portákra, s innen autóvaljárhatnak a munkahelyre.) Az útnyomvonalát felosztották. Min-den család kapott 30-40 méteresszakaszt. Erdôn-mezôn át bozó-tot irtottak, árkoltak. Elkészítet-ték az út profilját. Németországitestvértelepülések felajánlottáka makadámút elkészítését. Azállam nem ismerte el az út létét.Sem térkép, sem tábla nem jel-zi. (Eláruljuk a titkot: Bánffyhu-nyad után, Sárvásár túlvégén –

Kolozsvár felé menet – baloldalra esô rakodótérnél kell bekanya-rodni.)

A fiatalok hazaköltöztek. Vitték a sok gyermeket. Megmentettékaz iskolát. Mivel a gyermekek megnônek, felsôtagozat is kell. Eh-hez pedig már nagy létszám szükséges. A presbitérium elhatározta:árvaházat kell létesíteni! Fel is épült a 100 férôhelyes árvaház. Nyu-gati adakozók áldozatából. (Bármely svájci, holland, német városmegirigyelhetné!)

Ez az intézmény viszont 53 személynek biztosított tartós munka-helyet. Már nem kell mindenkinek városra járni munkába. Ám a sokszájnak sok ennivalóra van szüksége. Érdemes a határt újra megmû-velni, mint egykoron. Ámde nem szabad „felvásárlókra” hagyatkoz-ni. Svájcból kiselejtezett malmot, Németországból használaton kí-vülre került pékséget kaptak. Mindenki beadta gabonáját a gyüleke-

zeti malomba, lisztjét a gyüleke-zet pékségbe. Azóta minden napfriss kenyér kerül az asztalra!Bár a falu immáron a duplájáranôtt, annyi lisztet ember megnem ehet. Megindult – gyüleke-zeti szervezésben! – a nagybaniállattartás. S ehhez EU-szabvá-nyos vágóhidat kellett létesíteni.

Nemcsak Zsobók, de veleegyütt fél tucat magyar refor-mátus falu virult ki! Ottlétünk-kor hirdette ki istentiszteleten atiszteletes asszony, hogy a kö-vetkezô héten EU-bizottság ér-kezik megvizsgálni a falun átfo-lyó patak vizét. Mindenki tisz-

togassa ki a háza elôtti mederszakaszt!Jó lenne ha Zsobók példája a Kárpát-medence reformátusságának

köztudatába kerülne. Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. A hitéletet ment, közéletet teremt!

Papp Vilmos

Zsobók„A hit életet ment, közéletet teremt!”

PRESBITER 2012. július-augusztus14

A Sárospataki Presbiteri Népfôiskola 2010/2011-es tanévénekôszi félévét negyvennyi hallgatójával együtt én is iskolapadbanülve kezdtem. Közel ötven évvel ezelôtt ültem ezek között a fa-lak között gimnazistaként. Hogy újból itt üljek, ahhoz két csodá-nak is történnie kellett. A csoda – definíciója szerint – „olyanesemény, amelyet tapasztalataink és ismereteink fényében nemtartunk lehetségesnek”. Istennek volt kegyelme és hatalma mind-kettôt megcselekedni. Ez a két nem természetes jelenség a meg-térésem és a teológia újraindulása Patakon.

Konfirmációm után még szûk tíz évnek kellett eltelni ahhoz,hogy Isten személyesen is meg tudjon szólítani. A konfirmáció-ban részesülô, lelkesedô gyermekként nem tudtam, hogy van to-vább is. Az elôkészítôben szorgalmasan megtanultuk a káté kér-dés-feleleteit, de nem volt szóarról, hogy mi is ennek a lénye-ge az életünkben, hétköznapja-inkban. Református lettem, azegyház hivatalosan bejegyzetttagja. Igyekeztem rendszeresentemplomba járni. A hasonló ko-rúakkal együtt a karzaton ül-tünk. Mikor az istentisztelet vé-get ért, a templomajtóban mint-ha lapoztunk volna egyet, kilép-tünk a másik lapra. Nem voltunk„rossz emberek”, ott kint nemtartottuk „bûnösnek” magunkat.A templom az más. Ott az úrva-csora elôtt a tanultak szerint a többiekkel együtt mechanikusan„hittük és vallottuk”, illetve „ígértük és fogadtuk”.

Aztán a nagyon jó eredménnyel befejezett iskoláim után Istenelérkezettnek látta az idôt, hogy elkezdjen velem ezeknek a dol-goknak a lényegérôl beszélni.

Isten egyik „munkaeszköze” a nyomorúság. Nálam „kórháziterápiát” alkalmazott. Akkor nagyon nem tetszett. Évek kellettek,hogy meglássam: az életem igazi nagy ajándéka, Isten szereteté-nek a bizonyítéka volt ez a kórházi kezelés.

A szomszéd szobában egy hófehér hajú, mély hitû 65 éves re-formátus lelkipásztor feküdt. A vele való beszélgetéseket hasz-nálta fel Isten arra, hogy tovább mutasson: kevés az ismeret, ke-vés reformátusnak lennem. Jézus Krisztus a vele való személyes,napi közösségre hív.

„...akik pedig befogadták Ôt, azoknak hatalmat adott, hogy Is-ten fiaivá legyenek. Azoknak, akik az Ô nevében hisznek” (Já-nos 1,12).

Ha tehát befogadom az életembe Jézus Krisztust, akkor Istengyermekévé leszek, és Isten ettôl kezdve tud velem úgy bánni,mint gyermekével. Ô nem erôlteti ezt. „Az ajtó elôtt állok és zör-getek. Ha valaki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...” Ez egytudatos döntés: „Úr Jézus Krisztus átadom neked az életem irá-nyítását. Szeretnék mindenben engedelmes lenni Neked. Segítsebben, kérlek!”

Átéltem, hogy megszületett bennem, a régi életemben, mintegy istállóban Jézus Krisztus élete, és elkezdte ezt kitakarítani.Semmit nem tett beleegyezésem nélkül. A régi életem értékeire,indulataira, hiányosságaira egyenként rámutatott: ez a kacat gá-tolja, hogy teljesen elfoglaljam az életedet. A mai napig is taka-

rít, tapintattal és szeretettel. Ha valamihez ragaszkodok, hagyja,hogy – a károm árán – meglássam végre, hogy igaza volt, és en-gedek neki. A legnagyobb csoda, amikor egy ember szíve meg-nyílik Isten elôtt.

A másik csoda: megdôlt az a hatalmi struktúra, amelyikneklegnagyobb bûne az volt, hogy Isten fölé emelte magát. Mint mára történelem során annyiszor, ebben az esetben is beigazolódott,hogy ki „dönt királyokat és tesz királyokat”. Ô, akinek adatottminden hatalom. Isten csak átmenetileg tûnik vesztesnek.

Ez a két csoda egyengette utamat újból Patakra. Nem csak azenyémet, hanem mindnyájunkét, akik beiratkoztunk, hogy együtthallgassuk hívô tanáraink elôadásait a Bibliaismeret, Hitismeretés Egyházismeret órákon. Nagy élmény a csoportbeszélgetések

ôszintesége, közvetlensége, és avilágmisszióra való kitekintés afórumbeszélgetéseken. Nagyonjó közösség alakult ki a többszempontból is tarka csoport-ban, amelyik három országból,különbözô polgári foglalkozás-ból és közel nyolcvan évig ter-jedô széles életkori skálából jöttössze. Már az elsô találkozáskorvilágossá vált, hogy mi a közösbennünk: az életünk lényege,hogy szeretnénk az Úr Jézustjobban, teljesebben szolgálni,Ôneki életünk minden területén

engedelmeskedni. A követéshez ismeret is kell. Ezért jöttünk ide.Evés közben jön meg az étvágy – tartja a közmondás. Idôköz-

ben beindult Kárpátalján egy kurzus, mert az onnan átjárók elvit-ték a jó hírét, jó ízét a patakinak. Nem a féltékenység, hanem azôszinte vágy munkálta azt is, hogy Felvidék is jelentkezett azigényével. „Ímé milyen jó, ha együtt lakoznak az atyafiak, csakoda küld áldást az Úr, és életet örökké” mondja az Ige. Ezt az ál-dást éltük át minden alkalommal.

Mindenkinek szeretettel ajánljuk ezt a kurzust. Ugyanakkorimádkoznunk kell tanárainkért, akiknek már egyetlen szabadhétvégéjük sincs. Isten áldja meg ôket és adjon nekik erôt ehhezaz embert próbáló tempóhoz, és pótolja ki nekik az ô ígérete sze-rint százannyival az Ô munkájának végzése miatt félretetteket.

Mindnyájunk nevében elmondhatom, hogy sajnáljuk, hogyilyen gyorsan eltelt ez a két év. Gazdagabbak lettünk a káté „le-porolásával” is. Személyesen is megtapasztaltam, hogy megerô-södött bennem a preambulumban megfogalmazottak bizonyos-sága:

„testestôl-lelkestôl úgy életemben, mint halálomban nem amagamé, hanem az én hûséges Megváltómnak, Jézus Krisz-tusnak a tulajdona vagyok, aki az Ô drága vérével mindenbûnömért tökéletesen eleget tett, és engem az ördögnek min-den hatalmából megszabadított, és úgy megôriz, hogy az énmennyei Atyámnak akarata nélkül egyetlen hajszál sem eshe-tik le fejemrôl, sôt inkább szükséges, hogy minden az én ja-vamra és üdvösségemre szolgáljon. Ezért ô Szentlelke általaz örök élet felôl engem is biztosít és szív szerint hajlandóváés késszé tesz arra, hogy ezen túl ônéki éljek”.

Jobbágy József

Négy félév kincsei

PRESBITER 152012. július-augusztus

A Magyar Presbiter 1941. június havi számá-ban jelent meg a jeles svájci teológus írása,melybôl most néhány részletet idézünk.

Bevezetôül a következôket tudhatták meg azakkori olvasók:

„A zürichi egyetem nagytudományú és vi-lághírû teológia professzora az alábbi cikketelôszónak írta a svájci református presbiterekrészére készült Presbiteri útmutató címû kiskönyvecske elé.

A svájci református presbiterek mozgalmama ott kezdôdik – teszi hozzá a Magyar Pres-biter szerkesztôje 1941-ben –, ahol mi 15 esz-tendô elôtt állottunk. – Vagyis, tegyük hozzá,1926-ban, az ORPSz megalakulásakor. – Ez acikk is elárulja a sorok között, hogy a presbi-teri öntudat a svájci ref. egyházban nagyon el-halványodott.”

A közösség a hit értelmeKeresztyén gyülekezet alatt valami mást kellértenünk, mint az igehirdetés hallgatóságát. Akeresztyén gyülekezet a hívôk élô közössége.Midôn az apostolok az Istennek a Jézus Krisz-tusban való megváltói cselekedetérôl szóló hír-rel kimentek a világba, nem az volt a feladatuk,hogy csupán egyes embereket nyerjenek megKrisztusnak, hanem hogy gyülekezeteket te-remtsenek, szent, papi és királyi népet, amelyJézus Krisztust ura és megváltójaként ismeri, ésnéki adja életét. Mert éppen abban mutatkozikmeg a megváltás érvénye, hogy az egyes em-ber nem egyes többé, hanem taggá válik azona testen, amelynek a feje a Krisztus. A közös-ség ennélfogva nem valamely, a keresztyén hit-hez hozzákapcsolódó, vagy esetleg hozzá semkapcsolódó járulék, hanem a hit életeleme: kö-zösség az Istennel, és ezáltal az embereknekegymással való közössége. A gyülekezetalko-tás ezért az apostolok szemében nem valami„inkább szervezeti” kérdés vagy „külsô” moz-zanat volt, ellenkezôleg, Isten Igéje hirdetésé-vel felbonthatatlanul együvé tartozott.

Cselekvô egyháztagságA keresztyén egyházak errôl mindig újra meg-feledkeznek, elôször a katolikus egyház, azutána reformáció egyházai. Megvoltak ugyan min-dig az istentiszteleti közösségek, a „hívôk össze-jövetele” (coetus fidelium) Isten Igéjének ésaz Úrvacsorának vételére, sôt azért is, hogyegyütt imádkozzanak, és Istent énekben ma-

gasztalják. De ez az istentiszteleti közösségnem elegendô a bibliai értelemben vett, igazigyülekezetalakításhoz. Természetesen az isteniIgének a prédikációból, az oktatásból és az Úr-vacsorából való vétele, elfogadása az elsô ésalapvetô dolog a gyülekezet létrejöttében. A hitelsôsorban elfogadás, a hitbeli közösség pedigaz elfogadásban és az elfogadás által való kö-zösség. De erre az elsô mozzanatra második-nak is kell következni. A hallást követni kell acselekedetnek, az elfogadást az aktív tovább-adásnak és gyümölcsözôvé tevésnek. A keresz-tyén gyülekezet csak akkor élô, ha léte közöstevékenységben nyilvánul meg. Éppen olyanmértékig cselekedeti közösség, mint hallgatóközösség. Ezért gondoskodtak az apostolokkezdettôl fogva arról, hogy a gyülekezet tagjaia gyülekezet számára végzendô tennivalókatkapjanak. Sôt önmagától adódott ez ott, aholIsten Lelke mint élô valóság dolgozott. Az is-teni adománnyal feladatot is kapott mindenki.A keresztyénség elsô szakaszának gyülekezeteicsak cselekvô tagságot ismertek; a nem aktívtagok holt, lemetszendô tagok lettek volna.

Felelôsségtudat az egyházzal szemben[...] Ha az egyház túlságosan kevés életet su-gároz, a lelkészt teszik érte felelôssé. Ez azegészségtelen, a bibliai képnek teljesen ellent-mondó állapot, amelybe az egyházközségekmindenfelé beleesnek. Ezért nem lehet szó azegyház megújulásáról, ha nem kerül sor az egy-házzal szemben való felelôsségtudat felébre-désére, és az összes egyháztagoknak a gyüle-kezet számára való mozgósítására. [...]

Az Újszövetség éppen úgy nem ismer egy-házgondozókat, mint ahogy lelkipásztorokatsem. Az újtestamentumi keresztyén gyülekeze-tek másképpen voltak „szervezve”, mint a mimai református egyházunk. Azok az apostolo-kon kívül a gyülekezetnek teljesített szolgála-tok nagy sokféleségét ismerik (a „hivatal” szófélreérthetô, mivel azon a legtöbb európai nyelvvalami többé-kevésbé állami dolgot ért), és amegbízottaknak tulajdonképpen csak két cso-portját ismerik, a presbitereket és a diakónuso-kat, némely helyen talán egyáltalán csak az el-sôket. Ebben az értelemben valóban azt mond-hatjuk, a presbiteri tisztség az egyetlen, és min-dent magában foglaló, nem említve az apostol-ságot. A presbiterek vállaira helyezték a taní-tás feladatát éppen úgy, mint az istentiszteletvezetését, a felügyeletet és a lelkigondozást.

A szerzô a továbbiakban az ôsi mintaképrôl, azôsi mintakép eltorzulásáról és a megújuló pres-bitériumokról fejti ki véleményét. Befejezés-képp még két összegzô gondolatot ragadunk kiBrunner bevezetô gondolataiból:

Hozzá kell kezdeni végre a helyes egyház-gondozáshoz. „Másképp azonban nem kez-dôdhet el az egész, mint úgy (a misszióból vettpélda világosan mutatja), hogy Istennek az Igé-je tüzet fog egy emberi szívben, hogy egy em-ber, az Evangéliumtól megérintve, elkezdi aztkomolyan venni. Semmiféle tanfolyam, és sem-miféle jószándék nem tudja ezt elérni. De Istena tanfolyamokat és gyûléseket eszközként fel-használhatja, és elhatározás nélkül a hit, és ahitben való élet sem kezdôdhetik el. [...] Ami-re azonban mindenek elôtt szükség van, az azegyház megújulása; mert csak a keresztyén hit-ben van meg a szolgálatnak és áldozatnak azaz ereje, amire szükségünk van. Minden igaziélet, az igazi keresztyén közösség élete is, sejt-képzôdéssel kezdôdik. Egyházgondozó intéz-ményeinknek kell amaz új élet sejtjeivé lenni,amely mindenütt létrejön ott, ahol a JézusKrisztusban való kiengesztelô mûvérôl szólóevangéliumot komolyan veszik. A presbitériu-moknak nagy felelôsség nyugszik a vállán.”

„Alig képzelhetô el, micsoda áldást jelente-ne országunk és egyházunk számára, ha a pres-bitériumok a hitközösség sejtjeivé és a gyüle-kezetképzôdés központjaivá válnának. Miértne lenne ez lehetséges?”

*Heinrich Emil Brunner (1889–1966), a zürichiegyetem professzora volt, ki a másik híres, amagyarok elôtt is közismert és kedvelt teoló-gus, Karl Barth (1886–1968) kortársa és egyiknagy vitatkozótársa volt. Brunner már 1935-benjárt Magyarországon, a Pápai Református Theo-lógiai Akadémián március 6-án A reformátusteológia feladata a jelenkorban címmel tartottelôadást. A gyorsírással lejegyzett elôadás megis jelent magyar fordításban. (Pápa, 1935.) Ek-kor került vele szoros kapcsolatba a „magyarészjárás” legjobb ismerôje, Karácsony Sándor.A Magyar Presbiter késôbb is, 1946-ban (de-cemberi szám) és1948-ban (pünkösdi szám) isközölt egy-egy írást Brunnertôl. A magyar ol-vasók elôtt a legismertebb A mi hitünk. Fordí-totta Bíró Mózes. Végszó: Ravasz László. Bp.1935. (Unser Glaube. Eine christliche Unter-weisung. 1935.) Ebben közérthetôen magya-rázza a keresztyénség és hitünk fôbb kérdése-it. Mindjárt az elsô: Van-e Isten?, majd a kö-vetkezô: Csakugyan Isten igéje-e a Biblia? En-nek a kérdéskörnek amúgy is nagy szakértôjevolt a szerzô. Jézus példázatairól tartott beszé-dei is megjelentek magyarul, Geréb Pál refor-mátus lelkész fordításában. (Kolozsvár, 1939.– Eredeti címe: Saat und Frucht. 10 Predigtenüber Gleichnisse Jesu. 1938.)

A jelen cikket pedig dr. Bácsy Ernô (Kar-cag, 1910-?), a Lónyai utcai református gim-názium akkori tudós tanára fordította.

Dr. Kis Domokos Dániel

Brunner Emil a presbiteri intézményrôl

PRESBITER 2012. július-augusztus16

Ismét igen idôszerû témával foglalkozott a Keresztyén Civil Szer-vezetek 6. Országos Fóruma. Az Országház felsôházi termébenösszegyûlt civil szervezeti küldöttek, közöttük Szövetségünk fô-titkára a fórum elsô felében a tényeket tekintették át országunkszegény rétegeinek növekvô létszámára és legégetôbb problémá-ira vonatkozóan, majd a második részben a helyzet javítására ed-dig tett és még inkább a megtehetô intézkedéseket gondolta átegyüttesen.

Strommer Pálnak, a Magyar Piarista Diákszövetség elnökéneklevezetô elnöklésével elsôként dr. Harrach Péter, a KDNP elnö-ke a szegénység hármas vetületérôl, az emberi életben, az egyhá-zakban és a társadalomban ki-mutatható hatásairól szólva fel-hívta a figyelmet arra, hogy Eu-rópában változás alatt áll az ál-lam szerepe; segélyezés helyettaz esélyteremtés kerül az államitevékenység súlypontjába.

A következô köszöntést dr.Szászfalvi László, a KIM állam-titkára adta át a fórumnak. El-mondta, hogy a kormányzat cé-lul tûzte ki a civil szervezetekbevonását a szegénységgel és aszegények iránti szolidaritássalkapcsolatos feladatok megoldá-sába. Áttekintette a múlt év vé-gén elfogadott és hazánk történetében elsô civil törvény legfon-tosabb újdonságait, kiemelve, hogy ez a kerettörvény bevezeti acivil szervezetek közhiteles nyilvántartását, meghatározza a civilszervezetek formáit, a közhasznúság alapelveit és új alapokra he-lyezi a civil szervezetek pályázati rendszerét.

Itt a levezetô elnök megjegyezte, hogy az Európai Unió célultûzte ki, hogy a következô tíz év alatt 20 millióval csökkenti a te-rületén élô szegények számát, ami hazánk esetében mintegy fél-milliós csökkentést jelent.

Az elsô elôadást Balog Zoltán államtitkár tartotta „A nemzetifelzárkózási stratégia” címmel. Megemlékezve a nemrégen el-hunyt Kopp Mária társadalomkutatóról, rámutatott, hogy társa-dalmunk túlzottan individualistává lett, ami miatt alapvetô intéz-ményeink – az egészségügy, az oktatás – a mûködésképtelenséghatárára jutottak. A lakosságból mintegy 7 millióan semmit semtudnak hozzátenni az ország mûködtetéséhez és minden teher a3 milliónyi dolgozó embert sújtja. Míg a Kádár-korszakban a ci-gány lakosság 85%-ának volt munkaviszonya, ma ez az arányországosan 15% és egyes területeken ennél jóval kisebb arány iselôfordul. Az EU közgazdászai kiszámították, hogy ha a roma la-kosság foglalkoztatottsága elérné az uniós átlagot, ez az érintettországokban a GDP-t 3-4%-kal emelné. Kormányunk elhatároz-ta 1000 roma lány és asszony kiképzését értelmiségi szakmákra,akik majd mediátorok (közvetítôk) is lesznek romák és magya-rok között.

Gábos András, a TÁRKI szociológusa elôadásában a szegény-ség háromféle megmutatkozását emelte ki: a jövedelmi szegény-séget, az anyagi nélkülözést és az alacsony munkaintenzitást.Ezekbôl legalább az egyik mintegy 3 millió lakost érint hazánk-ban. A szegénységben döntô szerepe van az alacsony iskolai vég-

zettségnek. A kitörés rövid távon nemcsak segélyekkel, hanem amunkakeresés és a munkába járás megkönnyítésével történhet,míg hosszú távon az esélyteremtés az egyetlen lehetséges eszköz.

Seszták István görög katolikus lelkész ezután arról beszélt,hogy Jézus odafordulását a szegények felé nekünk kell közvetí-tenünk a társadalom irányában.

Polgári László görög katolikus lelkipásztor tapasztalatairólszámolt be a szabolcsi és a beregi területen. A Szent Lukács sze-retetszolgálatuk a házi segítségnyújtásban jeleskedik, a cigányokközött óvodákat, iskolákat létesítettek. Ugyanakkor arról is em-lítést tett, hogy Nyíregyházán a mintegy 20 000 tagú roma kö-

zösség részére sikert ígérô kez-deményezésük volt cigány isko-la indítására, de a jogvédôk ak-ciója következtében azt be kel-lett zárni. Igyekeznek mindenüttolyan civil szervezeteket létre-hozni, amelyek nyugdíjasok ésmás önkéntesek bevonásávalvállalnak szolgálatot a szegény-sorsúak között.

Lôrincz Norbert a MagyarMáltai Szeretetszolgálat részérôl„Élet a pokoli toronyban” cím-mel tartott érdekes elôadást ar-ról, hogy egy lezüllött, kifosztottveszprémi panel társasházból,

amely 220 lakást foglal magába, hogyan igyekeznek normálisanmûködô társasházat faragni. Amikor a máltaiak egy kis lakástmegvettek a házban, kiderült, hogy a legfelsô két emelet bérlôjé-nek, a Honvédségnek a képviselôi is csak rendôri kísérettel mer-tek felmenni a bérelt lakásokba. A társasház rendbe hozásáhozfelhasznált forrásaik között említette, hogy 65 MFt-ot a SorosAlapítványtól kaptak, 25 MFt-ot saját erôbôl biztosítottak, az ön-kormányzat viszont csak 5 MFt-ot adott. Bíznak abban, hogy mi-után már biztonságos a ház és rendbe hoztak számos lakást, nor-malizálódik a „pokoli torony” élete is.

Vitális Gábor szalézi atya a szegény fiatalok közötti munkájukleírása kapcsán röviden vázolta alapítójuk, Don Bosco élettörté-netét és kiemelte, hogy a fiatalok megnyeréséhez minden lehetô-séget megragadnak, legyen az zene, sport, színjátszás, tánc. Fon-tos a bizalom a fiatalokban, rá kell ôket vezetni a bennük rejlôképességekre, de emellett együtt kell velük lenni folyamatosan,aktívan részt kell venni az életükben. Új iskolát szerveztek, ame-lyet úgy hívnak, hogy „második esély iskolája”; a tanulók 75%-a roma.

Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat részérôlbeszámolt aktuális programjaikról, a „Mentôöv” lakhatási támo-gatási programjukról, a „Szeretethíd” önkéntességi programrólés egy „Krízis intervenciós csoport” létrehozásáról.

Végül Zagyva Richárd számolt be a Katolikus Karitász tevé-kenységérôl, amely 1931 óta mûködik és számos országos, egy-házmegyei és plébániai program lebonyolítását szervezi és támo-gatja.

A fórum a Miatyánk közös elmondásával fejezôdött be.

SzS

Szegénység, szolidaritás

PRESBITER 172012. július-augusztus

Józsi bácsi, Sztálin szibériai Gulág poklát megjárt, életfogy-tiglani számûzetésre ítélt, de hazakerült hitvalló lelkész.

A magyar parlamentben a protestáns honatyák kezdeményezésé-re minden kedden nyílt bibliaórát tartanak. Az egyik alkalmategy 74 éves református lelkipásztor vezette be. Az ország liberá-lis erkölcsi posványát vázolta fel, a honatyák alvó lelkiismeretétébresztgette Jeremiás próféta figyelmeztetô igéivel: „Átkozott,aki az Úr dolgát hanyagul végzi!”. (Jer 48,10) (Beszámoló a KU-RÍR 1991. novemberi számából.)

Hiteles és engedelmes tolmácsa volt Istennek Kárpátalján. Hatlelkipásztor egységes döntésével leve-let írtak az önistenítés mámorától meg-ittasodott Sztálinnak. „Királyoknak iselmondom intelmeidet, és nem vallokszégyent” (Zsolt 119,46) ige kénysze-rítô erejének engedve szövegeztékmeg ketten a levelet. (Kiadott könyvé-ben: „Tûzoszlopoddal jéghegyek kö-zött” részletezi a körülményeket. 1995.Fundamentum Alapítvány)

A levél orosz nyelvû szövege ígyhangzott:

„Hatalmas Sztálin!Isten kegyelmébôl a szövetségesek

és nagyon sok orosz vér árán megsza-badultunk a hitleri rémuralomtól. Teazonban ezt a gyôzelmet magadnak tulajdonítottad és a hálaadáshelyett önmagad istenítetted. Úgy fogsz járni, mint a bibliai Na-bukodonozor király. Ám téged a saját fiaid által fog Isten meg-alázni, kivetni az emberek közül!”

És mind a hatan aláírták a levelet.A válasz Moszkvából érkezett: az ítélet 7 év kényszermunka lá-

ger és életfogytig tartó számûzetés, melybôl 93 hónapos szibériaifogság lett. (A norilszki láger az Északi-sarkkörtôl 250 km-reészakra található.)

Amnesztiával szabadulva a láger vezetô tisztje a fogoly fiata-los szellemét és sziporkázó logikáját tapasztalva be kívánta ôtszervezni a politikai besúgók népes táborába. A kihallgatás so-rán a visszautasító válasz így hangzott: „Ôrnagy úr! Látja ezeketa hajszálakat? Innen a fejem búbjától a lábam kisujjáig én min-denestül meg vagyok véve. Én érettem Jézus Krisztus hat órán átvergôdött a kereszten, hatalmas kínok között. Ô vett meg engem.Én az Övé vagyok örökre. Fölöttem már nem lehet alkudozni. ”

Hitte és vallotta: a megváltott ember küldetésben éli az életéthálából, bármi a foglalkozása. Számtalan meghívásra járta az or-szágot evangelizációs szolgálatával, konferenciákon, csendesnapokon fáradhatatlanul szólta Isten igéjét. Könyv alakban is ki-adott, több ezer kazettán rögzített szolgálatait szerte a világon ol-vassák-hallgatják áldást nyerve belôlük. Hitvallásként hirdette:„Háború idején nem engednek szabadságra senkit” (Préd 8,8).„Most szellemi-lelki háború folyik. Minél közelebb Jézus vissza-jövetele, annál fokozottabb a harc. És háborúban nincs szabad-ságolás.”

Egy alkalommal Kárpátaljára mentem vele egyhetes evangeli-záló körútra a kocsimmal. A csomagtartó megrakva kartondobo-zokkal, tele Bibliával és evangéliumi könyvekkel. A csapi határ-

átkelônél 3 km hosszú kamionsor, a másik sávban 1,5 km-es sze-mélykocsi sor várakozott. A harmadik sáv a diplomata forgalo-mé. Teljesen üres.

Menj oda be – szólt rám Józsi bácsi parancsolóan. De az a sávnem nekünk szól – ellenkeztem.

De igen! Mi Isten diplomatái vagyunk. Menj ott nyugodtan –szólt határozottan és szúrós tekintetét rám meresztette.

Én engedelmeskedtem. A vámbódénál kijött egy vámtiszt. Többigazoló, pecsétes meghívó és fôhatósági levélmellékletet átadvakezdôdött a vámvizsgálat.

Mit visznek? – hangzott a szigorú felszólítás.Magyar nyelvû Bibliákat viszünk

ajándékba református gyülekezeteknek– válaszolt Józsi bácsi.

És mind magyar? – volt a gyanakvókérdés. Nyissa fel a csomagtartót!

A kartondobozokban kotorászva ki-vett egy fekete fedelû Bibliát. Belela-pozva látta, hogy orosz nyelvû.

Hát akkor ez mi? Át akartak rázni,ugye? Ez orosz nyelvû!

Józsi bácsi válaszolt, aki számtalanvallatótiszt szûrôjén ment már át ésvillámgyorsan járt az agya.

Hát az is magyar, csak oroszra vanlefordítva. Ja, az más! Mehetnek!

De szívesen megajándékozom ma-gát vele, ha elfogadja. Én munkácsi magyar vagyok. – Akkoradok magának egy magyar nyelvû Bibliát – és kicserélték.

A vámos elfogadta, és mi tovább folytattuk utunkat.A rakományunk szétosztása során derült ki, hogy-hogy nem,

nálunk csak az az egyetlen orosz nyelvû Biblia volt. De hogy ki-cserélhessük magyarra, akkor ahhoz „az Isten diplomatájának”furfangos észjárására is szükség volt.

Élete küldetésérôl így vallott: „Az evangélium maga JézusKrisztus. Célom: megismertetni mindenkivel az Istennek mindenmértéket felülhaladó szeretetét. A másik fô célom, hogy Istengyermekei erôsödjenek, mert azt tapasztalom országjárásaim so-rán, hogy rengeteg megalkuvó, e világgal kevert, a pénz általmegkötözött hívô ember van.”

Nyolcvanévesen, Isten hívására lépte át az örökkévaló országhatárát. „Jól vagyon jó és hû szolgám, menj be Urad ünnepi la-komájára!” (Mt 25,21).

(Az írás Zimányi József lelkipásztorról szól.)

Mikó László

Elôttem jártak

Szóljon az ének! Zengjen a hála!Évek suhannak, századok szállnak...Tovatûnt tegnap üzen a mának.Elôttünk jártak, rég célhoz értek,Hitvalló ôsök emléke ébred...Emléke annyi régi csodának!S dicséret zendül és hála árad!

(Részlet Túrmezei Erzsébet versébôl)

PRESBITER 2012. július-augusztus18

„Templom, iskola és mintagazdaság”

Presbitériumok a világválságbanHozzászólás a Presbiter 2012. I. sz.-ban megjelent, dr. Nagy Sándor (kérdezô Farkas Márta) interjúhoz

A téma, ahogyan a beszélgetés utolsó szavai is hangsúlyozzák,valóban mindnyájunk életének közeljövôjét és különösen utóda-ink távolabbi jövôjét alapvetôen befolyásoló fontosságú. Mivelaz írásban az én nevemet is említette dr. Nagy Sándor fôgondnoktestvérünk, és mivel az egyház és a társadalom figyelmét mindenlehetséges alkalommal kötelességünk nyomatékosan felhívni afennálló veszélyre, szükségszerû késztetést érzek arra, hogy ezta hozzászólást megtegyem.

Lehet vitázni arról, hogy az egyre nyilvánvalóbbá váló veszélymiatti aggodalom valós-e, vagy eltúlzott, vagy éppen csak egy hi-bás értelmezése annak a folyamatnak,melyet a társadalom eddigi eszközeivelis biztosan kezelni tudna, ahogy ezt lát-szólag eddig is megtette. Egyre többenvannak azonban – és én is ezek közétartozónak érzem magamat –, akik azemberi történelem olyan szakaszánaka kibontakozását látják ebben a folya-matban, amely az egész embervilágotkatasztrofális következmények felésodorja, valószínûleg történelmi mé-retekben már igen rövid idôn belül. Azegyes szakágak elfogulatlan mûvelôiaz élet fenntartásához szükséges összesalapvetô feltétel esetében ezek negatívirányba tartását valószínûsítik, sôt bi-zonyítják.

A hívô emberek számára azonban biblikus szemmel nézve eza válság azt jelenti, hogy a bibliai korszak kiteljesedésének azidôszakában élünk. Ennek az észlelését az nehezíti, hogy a Sátána tudomány és technika minden eszközét felhasználja igen haté-konyan arra, hogy az Isten által tökéletesen megteremtett világtörvényeinek egyre durvább megsértését az élet természetes me-netének, lelkesítô fejlôdésnek mutassa be, fogadtassa el.

Ennek a veszélyes helyzetnek a részletezése az interjúban isfelvetült, újfajta megbeszéléseket tenne szükségessé mai helyze-tünk valós bemutatására, elôbb kisebb körökben, majd egyre többembert bevonó formában. Jól megszervezett, rövid tanfolyamok,valamiféle modern népfôiskolák képe is felvillanhat elôttünk.Kezdeményezô lépés lehetne a presbiteri konferenciák tematiká-jának és lebonyolítási rendjének megújítása.

A címben presbitériumokról van szó. A presbiterek a világbanélnek, más-más területeken látják a bizonyára nagyon sokunkatelgondolkodtató visszás, tarthatatlan jelenségeket. Ilyen módona Lélektôl vezérelt, nyitott szemû ôrállói az egyháznak. Látásaikösszegzésével széleskörûen hozzájárulhatnak a veszélyek felis-meréséhez, és az ellenük való védekezés lehetôségeinek a meg-találásához. Ilyen lehetôségekre már az interjú is rámutatott.Elôbbiekben ezeket a felvetéseket szerettem volna halaszthatat-lanul sokunknak bizonyítani, és néhány javaslattal kibôvíteni.

Nyilvánvaló, hogy a presbitériumok elsôrendû feladata a gyü-lekezet építése, az evangélium útjának egyengetése minden terü-

leten. De az elôbbiek szerint megbízatása a bajba jutott embereksegítése, ma már nem csak a hathatós diakóniai módszerekkel,hanem a bajok lehetôség szerinti megelôzésével is. Látható, hogya pénzvilág kataszrofálisan téves romlásba döntô manipulációihelyett a termôföld mûvelése és az ivóvízkészlet megóvása lesza társadalmak fennmaradásának a kulcsa. Ezt egyre többen márnemcsak észrevették, hanem el is kezdtek ezen az úton járni, ha-zánkban is. Sok kezdeményezés indult el világ-egyházi összefo-gással, önellátó közösségek kialakítására törekedve. Ezek szer-vezésében nagy szerepe lehet a presbitériumoknak, a gyülekeze-

teknek, mert az ilyen törekvésekneképpen a mi istenadta termékeny föl-dünkön már régi hagyományai van-nak. Lehetne egy mai kibôvített egy-házi jelszó: templom, iskola és minta-gazdaság.

Ennek az írásnak csak kényszerûenkis terjedelmet megengedô követelmé-nyei nem teszik lehetôvé, hogy a témasokoldalú teológiai megalapozottságátbemutathassam. Ehhez is a már emlí-tett, jól szervezett megbeszélések len-nének szükségesek.

A teológiai összefüggésekbôl né-hány igei megalapozottságot gondola-tul mégis szeretnék felvetni, elmélke-désre késztetés céljából:

- Biblia: Orcád verítékével egyed kenyeredet, amely tövist ésbogáncsot is fog teremni (1Móz 3,18-19).

- Tény: A technika minden eredményét saját kényelmünk foko-zására, arcának verítékezésének elkerülésére használjuk fel(gombnyomogató társadalom).

- Biblia: Az Isten által tökéletesre megteremtett létalapot ôriz-zed és védelmezzed (1Móz 2,15).

- Tény: A termôföldet tönkretesszük, a föld kincseit kiraboljuk,utódaink életfeltételeit veszélyeztetjük. Elmondhatjuk, hogyma az egyre inkább pusztuló termôföld is sóvárogva várja azIsten Fiának megjelenését. Új feladat lehetne az olaj teoló-giájának kidolgozása...

Az idô sürget, nem élhetünk úgy, mint eddig, mint a Noé napjaielôtti emberiség (Mt 28,38-39), ha most még talán nem is a leg-utolsó idôk kapujában állunk A Szentháromság Isten nyissa megfülünket, és halljuk meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek(Jel 2,7), mert Isten ezeken a most bekövetkezô nyomorúságain-kon is gyôztesen akarja átvinni az Ô népét. Adja Isten, hogy nap-jaink presbiterei lehessenek Isten tisztánlátó, és a túlélésért valóküzdelemre Ôáltala felkészített hûséges munkásai.

Balogh Ernônyug. gépészmérnök,

a Tatabánya-Bánhidai Egyházközség tiszteletbeli gondnoka,a Debreceni Református Kollégium öregdiákja

PRESBITER 192012. július-augusztus

Április14-én Szákszenden presbiterképzési alkal-

mat tartott Szövetségünk tatai egyház-megyei területi szervezete, amint arróllapunk elôzô számában beszámolót isközöltünk.

16-án készítette elô a pünkösdi lapszámmegjelenését a PRESBITER szerkesz-tô bizottsága.

21-22-én a Horvátországi Református Ke-resztyén-Kálvini Egyház püspökének,Csáti Szabó Lajosnak a meghívásáraKarancson szolgált dr. PhD Békefy La-jos, lapunk felelôs szerkesztôje és fele-sége, dr. Békefy-Röhrig Klaudia ny. lel-kipásztor. A konferencia témája: Tanul-junk imádkozni Kálvin és Bohren nyo-mán. Az alkalomról lapunk elôzô szá-mában részletes beszámolót közöltünk.

22-én Hatvanban tartotta presbiterképzésialkalmát Szövetségünk északpesti egy-házmegyei területi szervezete. Téma:Ige- és hitvallásaink szerinti életgya-korlat. Az alkalmon dr. Judák Endrepresbiterképzési titkárunk is elôadássalszolgált.

Ugyanezen a napon Nyáregyházán tar-totta presbiterképzési alkalmát délpestiegyházmegyei területi szervezetünk.

26-án fôtitkári értekezlet volt Szövetsé-günk irodájában.

29-én Alsószuhán tartotta soron következôképzési alkalmát Szövetségünk észak-borsodi területi szervezete, melyen el-nökségünket dr. Szilágyi Sándor fôtit-kár és dr. Bodnár Ákos eln. tag képvi-selte.

Május3-án az Országház Felsôházi termében

Szegénység, szolidaritás címmel szer-vezett Keresztény Civil Szervezetek 6.Országos Fórumán Szövetségünket dr.Szilágyi Sándor fôtitkár képviselte. Azalkalomról lapunk más helyén részle-tes beszámolót közlünk.

6-án Abonyban tartotta presbiterképzésialkalmát Szövetségünk délpesti egyház-megyei területi szervezete.

9-én a Debreceni Református Hittudomá-nyi Egyetem V. évfolyamos hallgatóiközött szolgált Szövetségünk fôtitkáraés presbiterképzési titkára.

10-én fôtitkárunk és missziói titkárunk aPápai Református Teológiai Akadémia

hallgatói között szolgált; bemutattákSzövetségünk tevékenységét és célkitû-zéseit.

12-én Csurgón, a Csokonai Vitéz MihályReformátus Gimnáziumban találkoztaka somogyi református egyházmegye ésa Horvátországi Református KeresztyénEgyház presbiterei, gyülekezeti munká-sai. A konferencia témája: Kálvinizmusés a Heidelbergi Káté. Szövetségünketdr. Szilágyi Sándor fôtitkár, dr. JudákEndre presbiterképzési titkár és BeczTünde ügyviteli munkatárs képviselte.

14-én a Károli Gáspár Református Egye-tem Hittudományi Karán dr. SzilágyiSándor fôtitkár és Mikó László eln. ta-gunk szolgált.

16-án ülést tartott Szövetségünk Felügye-lô Bizottsága, Bittó Zoltán elnökletével.A bizottság elfogadta 2012. évi munka-tervét, majd áttekintette az I. negyed-évi gazdálkodást, melyet szabályszerû-nek ítélt. Az ülés keretében – az új szö-vetségi munkatárs, Becz Tünde szolgá-latba állását követôen – pénztárellenôr-zés is történt. Végül a bizottság tagjai aSzövetség mûködésével összefüggôidôszerû kérdésekrôl folytattak konzul-tációt dr. Szilágyi Sándor fôtitkárral ésdr. Székely Istvánnal, a Gazdasági Bi-zottság elnökével.

18-19-én elnökségi csendes hétvége voltVerôcén, melynek keretében a Szövet-ség elnöksége és területi szervezeti ve-zetôi – többek között – a székelyudvar-helyi presbiterképzés helyzetérôl hall-gattak meg elôadást Biró László rugon-falvi testvérünktôl.

Ugyanezen a hétvégén a Kárpát-meden-cei egyházkerületek fôgondnokainakéves találkozóján Szövetségünket dr.Imre Sándor képviselte.

24-25-én tartotta soron következô ülésétegyházunk Zsinata. A tanácskozásonSzövetségünket dr. h.c. Szabó Dánielés dr. Szilágyi Sándor képviselte.

Június8. és 10. között Felsôcsernátonban tartot-

ta ez évi konferenciáját az Erdélyi Re-formátus Egyházkerület Presbiteri Szö-vetsége. Anyaországi szövetségünketdr. Imre Sándor fôgondnok, tiszántúliegyházkerületi szervezetünk elnökeképviselte.

12-én az Országház Felsôházi termében„Az egyházi ingatlanrendezés 20 éve”c. konferencián Szövetségünket dr. h.c.Szabó Dániel elnök képviselte.

15-én az Ökumenikus Tanulmányi Köz-pont közgyûlésén dr. Szilágyi Sándorfôtitkár szolgált.

16-án presbiteri találkozóra gyûltek összea Budapest-Északi Református Egyház-megye presbiterei és gyülekezeti mun-kásai a Bp.-Pozsonyi úti gyülekezettemplomában. Az alkalmon Szövetsé-günket Veres Sándor területi elnök kép-viselte.

21. és 24. között Karcagon került megren-dezésre Szövetségünk 18. Kárpát-me-dencei Konferenciája, Hitünk és hiedel-meink címmel. Az alkalomról lapunkmás helyén részletesen beszámolunk.

29-én Székesfehérváron, a Dunántúli Re-formátus Egyházkerület által szervezettReformátus Egyházi Napok – Dunán-túl rendezvény nyitó istentiszteleténSzövetségünket dr. Szilágyi Sándor fô-titkár képviselte.

Július2-án készítette elô jelen lapszámunkat a

PRESBITER szerkesztô bizottsága.

A szerkesztô bizottság következô ülésénekidôpontja: 2012. szeptember 17. Meg-jelentetésre szánt írásaikat eddig az idô-pontig kérjük megküldeni Szövetségünkbármely elérhetôségére.

Váczi Gábor

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemenné Far-kas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki Lász-ló, Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsigmond,Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô ésképszerkesztô: Dr. PhD Békefy Lajos. Felelôs kiadó:D. h.c. Szabó Dániel. Tördelés: Heckmann Tamás.Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szö-vetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel./fax:476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu. Alap a fenti címen írásban vagy telefonon is megren-delhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2100 Ft,Európa országaiba 4000 Ft, a tengerentúlra 4500 Ft.Az elôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Buda-pest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodá-jában. Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat isköszönettel fogadjuk a Kárpát-medence reformátusgyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette aRosental Kft. Felelôs vezetô: a Kft. igazgatója. Kézira-tot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 350 Ft

NyilatkozatAz erdélyi magyar történelmi egyházak az 1989. évi államhatalmi válto-zás óta küzdenek az államosított vagy más jogcímen elkobzott egyháziingatlanok teljes körû természetbeni visszaszolgáltatásáért, illetve azesetenkénti méltányos kárpótlásért. A magántulajdon és a közösségi va-gyon sérthetetlenségének elvét valló jogállami keretek között huszonkétév túl hosszú idôszak jogos követeléseink teljesítéséhez.

A fentiek jegyében egyházunk vezetô testületei és hívei mélységes fel-háborodással vették tudomásul a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollé-gium épületének visszaszolgáltatásával kapcsolatos per legutóbbi fejle-ményét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Erdélyi Református Egy-házkerület jogos tulajdonának visszaszolgáltatását elômozdító restitúci-ós bizottság két tagját a tárgyalásra kijelölt törvényszék letöltendô bör-

tönbüntetésre ítélte, ugyanakkor elrendelte az egyházi tulajdonjogot iga-zoló telekkönyvi bejegyzés törlését, továbbá az Erdélyi Református Egy-házkerületet 1 millió 137 ezer lej büntetés kifizetésére kötelezte.

Az elítélt személyekkel való együttérzésünk kifejezésén túlmenôenegyházaink közösen kívánnak fellépni az igazságos és méltányos felleb-bezési döntések megszületéséért. Reméljük, hogy az államhatalmi szin-ten jelen levô magyarellenesség dacára mihamarabb és maradéktalanulsor kerül erre.

A fentiek ékesen bizonyítják, hogy amíg nem teljesül az elrabolt egy-házi vagyontárgyak teljes visszaszolgáltatása, illetve kielégítô mértékûkárpótlása, addig nem beszélhetünk az erdélyi történelmi egyházak és aromániai államhatalom közötti viszony rendezettségérôl.

Erdély-szerte, 2012. július 11.Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus

Fôegyházmegye érsekePap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke

Csûry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökeSchönberger Jenô, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspökeBöcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke

Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspökeAdorjáni Dezsô Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus

Egyház püspöke

2012. július-augusztus20 PRESBITER

KÉRDÉSEK� Hol szerepel a „hajszál” kifejezés aKátéban, és milyen összefüggésben?(hányadik kérdés-felelet?)�Mi az a három dolog, ami a boldogélethez és a boldog halálhoz szükséges?(Felsorolás, hányadik kérdés-felelet?)� Hány kérdés-feleletbôl áll Káténk?� Hány úrnapjára oszlanak fel a kér-dések?� Melyik az a két Úr napja, ahol alegtöbb kérdés szerepel Káténkban?Hány kérdés-felelet tartozik ide?� Melyik Úr napja az, ahová a leg-több kérdés mellé a leghosszabb fele-let tartozik? Melyik kérdés-felelet te-szi ilyen terjedelmessé, és mirôl vanszó benne?

KÁTÉ-KVÍZ (I.)A református világ jövôre ünnepli közös szimbolikus iratunk-nak, hitvallásunknak, a Heidelbergi Káténak 450. születés-napját. Lapunk ezt az ünnepi évfordulót méltató cikkekkel ismegünnepli majd 2013-ban. Addig pedig – mintegy a jeles év-forduló elôkészületeként – kárpát-medencei Káté-versenythirdetünk, s hívjuk erre Kedves Testvéreinket, hasonlóan azéveken át folytatott bibliai kvíz közösségi játékunkhoz. Cé-lunk a Káté még alaposabb ismeretének segítése, illetve fel-frissítése azokban, akik korábban már megismerkedtek hi-tünk eme értékálló gyöngyszemével. Játékunk szolgálja Is-ten dicsôségét, és református hitünk erôsödését. (drbl)

Készülünk a Heidelbergi Káté 450. évfordulójára

A válaszokat Testvéreink postai úton a Magyar Református Presbiteri Szövetség irodájábaküldhetik el (1092 Budapest, Ráday u. 28), illetve e-mailben erre a címre: megama-ma@freemail.hu. A borítékra, illetve az e-mail tárgy sorába írják be: Káté-kvíz. A követke-zô számban – a korábbiakhoz hasonlóan – közöljük a résztvevôk listáját, majd 2013 végénértékes tárgyjutalmat kapnak a kvíz nyertesei. Szeretettel és építô közös játékot kíván Test-véreinek a kérdések összeállítója és a kvíz-rovat felelôse, Dr. Békefy-Röhrig Klaudia.

Heidelberg a Káté keletkezésekor A Káté szülõvárosa ma