A LEGNAGYOBB FELFEDEZÉSAjánlások a magyar kiadáshoz

„Számomra igazi élvezet volt a sorokban elmerülni és biztonságban kievezni a mindennapokba úgy, hogy természetesnek és megvalósítha-tónak tartottam minden gondolatot, amivel a szerz! megajándékozott. Olyan „droghoz” juttatott, amir!l nem szeretnék leszokni!”

- Tonk Emil üzleti író, az Üzleti Patika könyvsorozat szerz!je „Mindig is azokat a könyveket kerestem, amik azonnali cselekvésre ösztönöznek. A legnagyobb felfedezés annyira m"ködött, hogy nem tud-tam eldönteni pár oldal után, hogy tovább olvassak, vagy inkább kezd-jek azonnal dolgozni. Ajánlom mindenkinek, aki csodabogárnak érzi magát, vagy mások által !rültségnek vélt dolgot tervez megvalósítani. Helyre tesz, motivál, munkára ösztönöz. A környezetemben kötelez!vé teszem!”

- Bánhidy-Fittler Diána, MLM Magazin f!szerkeszt!, tulajdonos

„Sokunknak nehezére esik a változás, mert a változás sokszor er!feszí-téssel jár. A legnagyobb felfedezésben az a legnagyszer"bb, hogy azt ol-vasván észre sem veszed majd és er!feszítés nélkül fogsz pozitív irányba változni... Minden szerettemnek adok bel!le egy példányt.”

- Varga Anita, Organic Mission, alelnök - sales & marketing „Egy könyv annyit ér, az olvasónak, amennyit megvalósít bel!le. Ez a könyv rengeteg „megvalósítandóhoz” ad ötletet az élet és üzlet építés majd minden területén. Alapigazságokra mutat rá, új néz!pontból és felhívja a #gyelmet, hogyha #gyelmen kívül hagyom, hová vezethet mindez az életemben. Köszönöm a kiadónak!”

- Ferenczy László, Ökonet hálózatigazgató

Earl Nightingale

A legnagyobb felfedezés

A legfurcsább titok... kicsit másképp

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Earl Nightingale’s Greatest Discovery: „$e Strangest Secret... Revisited”

Copyright © 1987 by Earl C. Nightingale & Diana NightingaleAll rights reserved.

Published by arrangement with Diana Nightingale. Publisher shall take all other action required to copyright the Translation in its name.

Fordította: Dufka HajnalkaSzerkesztette: Pro Eventus Kft. – Szladek MihályFelel!s kiadó és szaklektor: Pongor-Juhász Attila

Borítót tervezte: Kis-Szölgyémi Ákos

%&'( )*+,-' Minden jog fenntartva.

A könyv – a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhet!, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános el!adást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

A könyv oktatási, üzleti vagy promóciós célokra is megvásárolható. További információkért vegye fel a kapcsolatot kiadónkkal.

Jogtulajdonos: © Pongor Publishing Üzleti Kiadó Kft., 2010-2012PONGOR PUBLISHING ÜZLETI KIADÓ KFT., Budapest

Web: www.pongorkiado.huE-mail: ertekesites@pongorkiado.hu

Nyomdai el!állítás: Radin Print Group

Kereskedelmi képviselet: Kvadrát 97 Kft.

ISBN 978-963-89384-8-0ISSN 2063-4749

5

Tartalomjegyzék

El!szó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Bevezet! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

1. A felfedezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192. A helyünk a világban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413. Folyam vagy cél? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634. A leghatalmasabb dolgok a Földön . . . . . . . . . . . . 835. „Hogyan szolgálhatlak téged?” . . . . . . . . . . . . . . . 1056. Szép remények, avagy a pozitív hozzáállás elve . . 1197. Ragaszkodj hozzá! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1298. Saját er!db!l . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1469. Mondj igent és boldog leszel! . . . . . . . . . . . . . . . . 17510. Az utolsó fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215

15

Bevezet!

Tizenkét évesen kezdtem el kutatni a siker titkát. Huszonkilenc éves koromig kellett várnom, hogy rátaláljak. 1950-et írtunk akkor. 1956 tavaszán felkértek, hogy egy lényegre tör! írásban összegezzem mindazt, amire a rengeteg olvasással és kutakodással töltött év alatt rájöttem. Mivel a munkám során az írás és a rádiózás egyaránt szerepet kapott, az volt az elképzelés, hogy az esszét utána hanganyagon is rögzítem, hogy a lehet! legtöbb mindenkihez eljuthasson.

Elkezdett járni az elmém, egyre csak kavarogtak a fejemben a gondolatok. Végül feltettem magamnak egy kérdést: ha megtudnám, hogy már nincs sok id!m hátra, mit mondanék el mindenképp a gyerekeimnek? Milyen tanácsot adnék nekik útravalóul, ami hozzásegíthetné !ket, hogy igazán termékeny, sikeres életet éljenek? Másnap hajnali négykor felriadtam, és hirtelen ott volt a válasz az el!z! napi kérdésre feketén-fehéren a fejemben.

Felkeltem, felraktam egy kávét, és a dolgozószobám felé vettem az irányt, ahol tüstént papírra vetettem a gondolataimat. Délel!tt tízre kész voltam a tanulmánnyal. Lezuhanyoztam, felöltöztem, és délben már a CBS stúdió-jában dolgoztam a hangfelvételen. Még ebéd el!tt meg- lettem vele. Az elkészült anyagnak A legfurcsább titok (magyar fordításban eddig nem jelent meg, eredeti címe: !e Strangest Secret – a ford.) címet adtam. El!ször kazettán, majd kislemezen bocsátottam útjára A legfurcsább titkot, és ezzel egy csapásra a lemezkiadás útveszt!inek a s"r"jébe kerültem. A kisujjamat sem mozdítottam,

16

B%.%/%0(semmilyen módon nem reklámoztam, A leg furcsább titok mégis országszerte best-seller lett. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a temérdek megrendel!vel, akik mind a hang-anyagot követelték t!lem. Egy jó barátom, Lloyd Conant sietett a segítségemre, aki akkoriban a chicagói Specialty Mail Services tulajdonosa volt. Rendkívül felkészülten és a legnagyobb örömmel vette kezébe a hirtelen jött jó szerencsém üzleti oldalát. Egyre csak özönlöttek hozzánk a megrendelések az ország minden szegletéb!l. Elképeszt! volt, hogyan terjed a hanganyagon megörökített üzenetem híre. Így indult tehát az együttm"ködésünk, amelyb!l – hivatalosan 1960-ban – megalakult a Nightingale–Conant Corporation of Chicago.

Nem telt el sok id!, és egy másik jó barátom, Dick Hutter, a Columbia Records akkori igazgatója arról értesített bennünket, hogy elértük az aranylemezt jelent! több mint egymillió eladott példányt. 1986 !szén, amikor ezt a bevezet!t írom, A legfurcsább titok még mindig folyamatosan fogy. A Szabad Világ minden táján több százezer példányban veszik azt a számtalan, magnó- kazettára rögzített anyagot, amelynek A legfurcsább titok volt az el!futára.

Most pedig elérkezett az ideje, hogy megírjam ezt a könyvet. Hiszen a kitartó szorgalommal felkutatott titokra magam is egy könyvben leltem rá. A könyvek a mai napig kitüntetett helyet foglalnak el az életemben. Dugig van velük az otthonom; a dolgozószobám polcain kettesével sorakoznak, mert nincs elég helyünk, ahová rendesen kirakhatnánk !ket.

Persze annak, aki nap mint nap ingázik a munkahelyére, semmi sem pótolhatja a CD-t vagy az MP3-at. A könyvek ugyanakkor kétségtelenül a tudás és a szórakozás jelentékeny forrásai maradnak az emberiség számára talán akár még évszázadok múlva is. Minden, amib!l tanulhatunk vagy ami szórakoztat, az írott szóval kezd!dik. Miel!tt bármilyen

17

A L%12+13455 F%&6%,%/7'más alakot öltene, mindenekel!tt nyomtatott formába kerül. Nem volt ez másként A legfurcsább titok, és az azt ihlet! gondolatok esetében sem.

Most, harminc év elteltével ideje visszatekinteni az eltelt évekre. Itt az id!, hogy újra el!vegyem A legfurcsább titkot, és átgondoljam, vagy inkább újragondoljam az értelmes létezés felé tett utazásunkat.

Hogyan is tudnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítségemre volt a munkámban? Mindazoknak, akik a dolgozószobám polcairól néznek le rám, és benépesítik az otthonunkat. Azoknak a fér#aknak és n!knek, akik idejüket nem sajnálva lankadatlan türelemmel könyvek-ké formálták a gondolataikat, a tudásukat számodra és számomra is. Akik visszanyúltak a távoli múltba vesz! Lao-ce és a Biblia szövegeihez, és akik között olyan modern szerz!k is akadnak, mint Wayne Dyer és Tom Peters.

Köszönet mindazon remek alkotónak, akinek a munkáit a cégem hanganyagként (vagy nyomtatásban) közreadta. Mindenképpen köszönet illeti néhai, csodálatos barátomat, Lloyd Conant-t, és mindazokat, akik odaadó szeretettel tevékenykednek a chicagói cégünknél. Köszönet továbbá Dick Hutternek, aki korábban a Columbia Records vezet!jeként, visszavonulása óta pedig saját kiadója tulajdonosaként van rendkívül nagy segítségemre, egyúttal folyamatosan szállítja nekem a legfrissebb vicces története-ket. Tisztában vagyok vele, hogy képtelenség lenne valaha is ennek a felsorolásnak a végére érni.

Hatalmas köszönet jár külön a feleségemnek, Dianának, akinek a szeretete és kacagása, éles elméje és kitartása nélkül ez a könyv meg sem született volna. Szeretettel, nevetéssel, valóságos napsütésként ragyogta be az életemet, amikor nagyon nehéz id!ket éltem, és a legnagyobb örömömre ez azóta sem változott.

Szintén külön hálámat szeretném kifejezni jó barátom-

18

B%.%/%0(

nak, a PMA Booksnál tevékenyked! Bob Andersonnak a pro# és bölcs szerkeszt! munkáért és kit"n! tanácsaiért, valamint a kiadóm, a Dodd, Mead & Company Inc. tulajdonosainak és szellemi vezet!inek, Lynne Lumdsennek és Jon Hardennek. Elb"völ! emberek, akik példátlan szeretettel m"velik mesterségüket. Jó tudni, hogy New York egyik legrégebbi kiadó vállalata szemléletmódját és hozzá-állását tekintve egyszersmind a leg#atalosabbak között is van.

Végül pedig hadd köszönjem meg neked, aki nélkül semmi nem történik. Az égvilágon semmi. Ahogy az egyik régi cimborám, Red Motley mindig mondogatta: „Semmi nem történik, amíg valaki el nem tud adni valamit.”

19

1. A felfedezés

Ahhoz, hogy az ember teljes mértékben ki tudja élvezni a gazdagságát, és a hozzá kapcsolódó jó érzést, hogy elért valamit, el!ször meg kell tapasztalnia a szegénységet, és egy olyan világot, amelyben az élet célja a mindennapos túlélés. Fiatalemberként nem tudtam semmit arról, milyen is elérni valamit, azt viszont nagyon is jól tudtam, milyen szegénynek lenni. Úgy t"nt, a többi gyereket nem túlságosan zavarja ez az állapot, velem azonban más volt a helyzet. S!t, még bosszantóbbá tette az egészet akkor, tizenkét éves koromban, hogy éppen Dél-Kaliforniában voltunk szegények, ahol érzésem szerint rengeteg volt a gazdag ember. Tulajdonképpen az én felfogásomban mindenki gazdagnak számított, akinek autója meg elektromos h"t!je volt, és akinek futotta padlósz!nyegre. Az ilyen szül!k gyerekeit tartottam csak igazán szerencsésnek! Eldöntöt- tem, utánajárok, hogyan lehetnek egyesek gazdagok, amikor olyan sokan meg szegény sorban élünk.

1933-at írtunk ekkor – a nagy gazdasági világválság legnehezebb évében jártunk. Emberek milliói voltak munka nélkül. A két #véremmel mi szerencsésnek számítottunk; apám ugyan lelépett a könnyebb boldogulás reményében, anyám viszont ha esett, ha fújt, minden nap munkába ment a Roosevelt munkahelyteremt! programja keretében m"köd! varrodába. A keresete, emlékszem, ötvenöt dollár volt egy hónapra. Ez arra volt elég, hogy épp’ csak éhen nem haltunk. A kaliforniai Long Beach városában laktunk a régi, tengerparti tengerészszállások mögötti „Sátorvárosban”.

„Min múlik az egész? – tettem fel a kérdést magamnak.

20

8. A 6%&6%,%/7'

– Miért van az, hogy néhány embernek jól megy anyagilag, mások pedig szegények? Miért van az, hogy egyesek olyan sokat keresnek, mások viszont olyan keveset? Min múlik vajon? Hogy is van ez?”

Próbáltam megtudni a környékbeli feln!ttekt!l, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nálam többet !k sem tudnak a kérdésr!l. S!t, meghökkenve döbbentem rá, hogy a mi környékünkön él! feln!ttek tulajdonképpen semmit nem tudnak. Siralmasan m"veletlenek voltak; csak az ösztöneik hajtották !ket, könnyen befolyásolható népség volt.

Anyámnak sok szívmelenget! tulajdonsága volt. Az egyik, hogy szüntelenül jókedv" tudott lenni; egy másik, hogy imádta a könyveket. Folyton a városi könyvtárba járt. Az a legkedvesebb emlékem róla, ahogyan az asztal fölött himbálózó csupasz villanykörte gyér fényénél a reggeli zabkásáját eszi, el!tte pedig nyitott könyv hever. Különösen az útikönyveket szerette. 9 maga soha sem utazhatott, így hát az utazásról és kalandokról szóló könyveken keresztül barangolta be széltében-hosszában a világot.

Bizonyára az olvasás segített neki meg!rizni az ép eszét azokban a nehéz években. Vonzó n! volt, gyerekkoromban még #atal éveit élte, de teljesen a #ai felnevelésének szentelte magát. A könyvein és a viharvert rádiónkon kívül nem volt más szórakozása. Olvasott a hosszú vonatúton Los Angelesbe, a munkahelyére menet és jövet, és olvasott éjjel, amikor mi, srácok már lefeküdtünk aludni. Hétvégenként, amint végzett a takarítással és a mosással, ismét a könyveké lett a f! szerep. A könyvekben olvasott izgalmas utazások és hajmereszt! kalandok népesítették be a gondolatait.

Kés!bb rájöttem, hogy habár egyszer sem kellett fülledt vámcsarnokokban ácsorognia, sosem kellett aggódva végignéznie, ahogy a b!röndjei elt"nnek három olasz taxiban, s!t, semmilyen nyelvi akadályt nem kellett leküzdenie, sem a külföldi valutával bajlódnia, mégis beutazta a Föld minden szegletét, és meghitt viszonyban

21

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

volt bolygónk legtávolabbi csücskével is. Mégpedig úgy, hogy soha nem hagyta el Los Angeles megyét – a kiváló közkönyvtári rendszer nagyszer"ségének köszön-het!en. Anyámnak mindez egyetlen centjébe sem került.

Én szintén a Long Beach-beli közkönyvtárba mentem, hogy felkutassam a siker nehezen megfogható titkát. Nem tudtam, hol kezdjem a keresést a sok ezernyi kötet között, de azt biztosan éreztem, hogy ott lesz valahol. Úgy gondoltam, hogy ha valaki valaha rájött a titokra, egészen biztosan írt róla egy könyvet. Miután elkezdtem kutakodni, hamarosan el is térültem egy id!re a célomtól. A lehet! legizgalmasabb irodalmi világba kerültem: a Hardy #úkéba, Edgar Rice Borroughs nagyszer", szokatlan témájú elbeszélései és Zane Grey western regényei közé. Aztán jöttek Stanley Vestal leny"göz! meséi a préri indiánokról, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ugyan-olyan könyvfügg! lettem, amilyen az anyám volt. Olvastam a becsület, a feddhetetlenség és a bátorság fontosságáról, és hogy milyen lényeges hinnünk abban, ami jó, mennyit számít, hogy készek legyünk harcolni érte. Korán estem szerelembe a könyvekkel, és biztos vagyok benne, ennek köszönhetem, hogy az átlagnál jobb oktatás jutott osztályrészemül.

Kés!bb, amikor a II. világháború szele minket is elért, otthagytam az iskolát, és tengerészgyalogosnak álltam. A tanulmányaimat azonban folytattam tovább. Mindent elolvastam, ami csak a kezem ügyébe került.

Két, a további életem szempontjából meghatározó döntést is hoztam ekkoriban. Az els!, hogy megfejtem a siker titkát. A másik pedig, hogy író leszek. Imádtam a könyveket, és magam is szerettem volna könyvet írni. A háború vége felé visszakeveredtem az Államokba, és kiképz!tisztként tevékenykedtem az észak-karolinai Camp Lejeune kiképz!- táborban. Egyszer a bázisról a közeli Jacksonville felé

22

8. A 6%&6%,%/7'

autóztam, és észrevettem egy épül!félben lév! rádió- állomást. Eldöntöttem, hogy jelentkezem bemondónak éjszakai és hétvégi m"szakra. Elmentem a meghallgatásra, és felvettek. Annak az aprócska rádiónak, az észak-karolinai WJNC Jacksonville rádiónak a mikrofonjánál kezd!dött a rádiós pályafutásom. Lester Gould volt a tulajdonos és egyben az igazgató is. Jó barátságba kerültem vele.

Úgy vetettem magam a rádiózásba, mint azel!tt még soha semmibe. Elememben voltam, és több mint negyven év elteltével még mindig elememben vagyok. Az írni vágyás azonban mit sem csökkent bennem, és lassan elkezdtem terveket szövögetni, hogy egy nap majd én írom a saját m"soraimat. Közben beletanultam a szakmába: a hír- szerkesztésbe, a reklám- és a f!címzene-készítésbe. Jól jött a plusz pénz is, meg aztán úgy gondoltam, nem árt majd a tapasztalat, miután leszerelek a tengerészgyalogságtól.

Az olvasási kedvem és a siker titkának felkutatása iránti vágyam egy percre sem csillapodott. Tanulmányoztam a nagy világvallásokat. Különösen a #lozó#a és a pszichológia ny"gözött le. Mégis huszonkilenc éves koromig kellett várnom – ekkor már a CBS-nél dolgoztam Chicagóban –, arra a hétvégére, amikor bevillant a válasz. Egy könyvet bújtam éppen, és hirtelen az az érzésem támadt, hogy évek óta ugyanarról az igazságról olvasok újra meg újra. Ez van megírva az Újszövetségben, Buddha kinyilatkoztatásaiban, Lao-ce írásaiban és Emerson munkáiban. És egyszer csak ott volt el!ttem minden szó; ott voltak a megfelel! sorrendben el!ttem azok a szavak, amelyeket akkor már tizenhét éve igyekeztem megtalálni. Ott a meghökkent! igazság: azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Olyan érzés volt, mintha egyszerre kiléptem volna a ragyogó fényre. Hát persze! Emlékszem, hogy hirtelen kihúztam magam ültömben, úgy megdöbbentett a válasz egyszer"- sége. Hát err!l beszél Ortega, amikor arra emlékeztet minket, hogy az ember az egyetlen teremtmény a Földön,

23

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

amely úgy születik erre a világra, hogy nincs harmóniában vele! Ez pedig éppen azért van, mert egyedül mi rendelke-zünk azzal az isteni hatalommal, hogy megteremtsük a saját világunkat. És meg is teremtjük. Életünk hosszú évei során valóban mi építjük fel a világunkat. Azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Ha pedig egyáltalán nem gondolko-dunk – ami, úgy t"nik, a f! gond volt gyermekkorom Long Beach-beli emberei számára –, akkor nem is lesz bel!lünk semmi.

Megleltem tehát, és mindössze hat szó volt az egész. Több mint hatszázezer szó van az angolban, én mégis csak ezt a hatot kerestem, méghozzá éppen ebben a sorrendben, már tizenkét éves korom óta. Tizenhét évbe telt, hogy meg-lássam a nyilvánvalót. Hogyan is válhatnánk bármi mássá? Az elménk az a gépezet, amely kormányozza az életünket. És persze mindannyian, akiknek egyáltalán megvan ez a szokása, másképp gondolkodunk. Végre megleltem a titkot, hogyan lesz valaki sikeres, sikertelen, vagy állapodik meg valahol a kett! között. Mindannyian arra ítéltettünk, hogy azzá váljunk, amit gondolunk. Az agyunk tesz minket em-berré. A sorsunkat pedig az dönti el, hogyan használjuk. Ahogyan Archibald MacLeish A szabadság titka cím" szín-darabjának egyik szerepl!je mondja: „Az egyetlen dolog, ami emberi az emberben, az a gondolkodó szerve. Minden egyéb megvan a disznóban vagy a lóban is.”

Sok évvel kés!bb újra eszembe jutott ez a megállapítás, amikor a Stanfordi Egyetemi Kórházban feküdtem, és egy csapat sebész ügyesen kicserélte az aortális szívbillenty"met egy disznóéra – egy sertés szívbillenty"jét kaptam. Nagy örömömre szolgál, hogy a szerveim csereszabatosak barom#-udvarbéli barátainkéval. Egyet kivéve: a „gondol-kodó szervemet”. Éppen ett!l vagyok olyan különleges. Ett!l vagy te is olyan különleges. Az elménk az életünk tájolója. Beállítjuk a célt, és afelé vezet minket, amíg csak újra át nem állítjuk.

24

8. A 6%&6%,%/7'Csodáltam, hogy nem láttam a választ korábban, de

ett!l még felvillanyozott, hogy végre a kezemben van a kulcs. Ráleltem a titokra, habár valóban nagyon különös, hogy annyi mindenki el!tt tényleg titok marad.

Mindenesetre ahhoz, hogy a saját magam által írt m"sorokkal keressem a kenyerem, már csak annyi kellett, hogy otthagyjak egy nagyon jó állást a CBS-nél, és a magam lábára álljak. 1950 márciusában mindkett!t megléptem, és a karrierem azóta is töretlenül felfelé ível. Az a hat, egyszer" szó, éppen ebben a sorrendben, felforgatta az életem. Éppúgy történt, ahogy tizenkét évesen olyan végtelenül reméltem: rájuk találtam, ott voltak feketén fehéren, méghozzá nem egy kopott, !srégi vaskos kötetben, hanem egy 1937-ben kiadott könyvben. A címe: Gondolkozz és gazdagodj! Egy Napoleon Hill nev" ember tollából született.1 A kés!bbiekben egy chicagói iparmágnás, W. Clement Stone barátsága által alkalmam nyílt megismerni Napoleon Hillt. Soha nem felejtem el a találkozást. Chicago északi csücskében, az egykori Edgewater Beach Hotelben került rá sor. Most is el!ttem van ez az szikár, id!s, mosolygós úriember, amint lefelé lépdel a márvány csigalépcs!n. Amikor odaért hozzám, kezet nyújtott, és egyszer"en így szólt: „Napóleon vagyok”.

Emlékszem, milyen nehezen tudtam visszafogni magam, nehogy valami ilyesmit válaszoljak: „Üdvözlöm. Én meg Nagy Sándor.” De hát elvégre ! volt az a fér#, akinek sikerült a f!bb #lozó#ai irányzatokból, világvallásokból, valamint Amerika legsikeresebb embereinek az élettörténe-téb!l lesz"rnie a tanulságot, azt a hat szót, amely minden más szónál tökéletesebb magyarázatot ad rá, miért is élik az emberek azt az életet, amelyet élnek.

A növekedés, a gyarapodás és a b!ség mind-mind a természet sajátjai. Mindnyájunkban ott szunnyad a ve-lünk született vágy még több élet után, és hogy még többet kaphassunk abból, amit csak az élet kínál. Nincs ebben 1 Közvetlenül megrendelhet! a kiadótól: www.pongorkiado.hu

25

A L%12+13455 F%&6%,%/7'semmi rossz. Teljesen természetes, ennek így kell lennie. Azok a n!k és fér#ak lesznek a nyertesek, akik így is tervezik; olyan emberek !k, akiknek van jöv!képük, és az annyira fontos nekik, hogy hajlandóak megtenni mindent, amit csak kell, hogy pontosan a vágyott jöv!beni állapotba juthassanak.

Ahogy $eodosius Dobzhansky írta A fejl"d" ember cím" m"vében:

„A jöv"r"l alkotott elképzelései alapján ismerhetjük meg az embert, innen tudhatjuk meg, hogy ki " és hogyan szeretne létezni; hogy milyen gondolatai vannak, melyek az általa legtöbbre tartott értékek, hogy szerinte miért érdemes harcolni, és hogy elérhet"nek tartja-e, amiért harcol. Bizonyos típusú emberek bizonyos típusú jöv"képpel rendelkeznek, amelyet az alkatuk és a szellemiségük határoz meg. Mondd meg, milyennek látod a jöv"t, és megmondom, ki vagy!”

Talán most érkezett el a megfelel! id!, hogy feltedd magadnak a kérdést: milyennek látom én a jöv!t?

Ha káosz van a fejünkben, akkor káosz lesz az életünk-ben is. A vizualizáció az az eszköz, amely képes elröpíteni az embert a jöv!be. Teljes mértékben mi irányítjuk. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy beállunk a sorba, és a többiekkel együtt menetelünk a semmibe azt gondolván, azok, akiknek az életét másoljuk, biztosan tudják, hová tartanak. Talán !k meg éppen azt hiszik, hogy te vezeted !ket abban a bizonyos sorban. És könnyen el!fordul- hat, hogy akár a virágcserép szélén körbe-körbearaszoló hernyó, te sem mész igazából sehová. Úgyhogy tegyük csak fel ezt a kérdést komolyan: mi is a te jöv!képed?

Azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk. Ha tudod, mivé szeretnél válni, azzá is fogsz válni. A vizualizációnak felbecsülhetetlenül nagy hatalma van.

26

8. A 6%&6%,%/7'

Ahogy Calcutta költ!je, Rabindranath Tagore is felhívja rá a #gyelmünket:

„A hit olyan madár, amely érzi a világosság közeledtét, és már akkor dalra fakad, amikor még sötét a hajnal.”

Azzá fejl!dünk, amit elvárunk magunktól. Nagy kár, hogy olyan keveseknek sikerül a valódi lehet!ségeikhez mérten meghatározniuk az elvárásaikat.

Lássuk csak: egy vezérigazgató egy nap munkába indul. Csodálatos, kora nyári reggel van. Kigördül a garázsból a legújabb modellek közül való, drága, frissen mosatott, csillogó-villogó autójával, lekanyarodik a felhajtóról, és a város felé veszi az irányt. Az utca mindkét oldalát takaros házak szegélyezik, mindegyikhez szépen gondozott pázsit és díszkert tartozik, ragyogó színekben pompázik a vako-latuk, makulátlanul tiszta ablakaikon megcsillan a reggeli napfény. A mi vezérigazgatónk valósággal issza a látványt.

– Gyönyör"! – gondolja magában. Kellemes a reggel, minden csodás, a világában minden

a helyén van. Pompás autója szinte hangtalanul suhan a tiszta, szép és rendezett utcán. Az egész környék, az utca minden egyes épülete arról árulkodik, hogy az itt lakó emberek mind vele egy gazdasági- társadalmi csoportba tartoznak. A mi vezérigazgatónk és a felesége számára magától értet!d! volt, hogy azt a házat választják otthonunknak, amelyben most laknak, és hogy ki#zetik érte azt az árat, amibe egy ilyen ház kerül. #k ilyen léptékekben élnek és gondolkodnak. A környék jól jelképezi !ket, a neveltetésüket, a vágyaikat, tükrözi az érdemeiket, és a bevételeiknek ugyanakkora hányadát kell ennek az élet-

27

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

színvonalnak a fenntartására fordítaniuk, mint az ország más környékén lakó bármely más családnak.

Továbbá – és ez nagyon lényeges – ha egyszer már el- jutottak ide, ez a ház, ez a környék és ez a közösség folya-matosan meger!síti bennük ezt a magukról alkotott képet, és a dolgok rendjében elfoglalt helyüket. Elképzelhet!, hogy elmozdulnak innen még feljebb vagy netán oldalra, de annak az esélye, hogy visszafelé haladjanak, vagy lejjebb csússzanak gyakorlatilag elhanyagolható. A környezetük tükör, amely jól mutatja, az érdemek alapján kialakult rangsorban elnyert jelenlegi pozíciójukat.

A munkahelyén aztán az irodája szintén jól jellemzi ezt az embert, és ismét csak azt támasztja alá, amilyen pozíciót betölt a világban. Aztán amikor a mi vezérigazgatónk este hazafelé autózik, újra megfürdik a világban elfoglalt helyét szimbolizáló, kellemes légkörben. A világa a gondolatait meger!sít! tükör – önmaga, a felesége és a családja tükre. Vagyis ez az ember éppen az, amire gondolni szokott.

Nemrég kaptam egy levelet egy hallgatómtól, Steven Reuben rabbitól, aki a kaliforniai Tarzanából írt nekem. Mellékelte két prédikációjának egy-egy példányát, amelyeket korábban a gyülekezetének mondott el. Az egyiknek azt a címet adta: „Már jól ismered a titkot”. A levelében így írt: „Ezt a beszédet a maga üzenetei ihlették, és biztosan jó néhány idézetre ráismer majd, amelyeket felhasznált az id!k folyamán.”

A rabbi prédikációja így szólt: „Igen, valóban felfedeztem a siker titkát, és ez arra indított, hogy tanulmányozzam a régi és a mai kor íróinak, költ!inek, #lozófusainak, prófétáinak, bölcseinek, és számtalan tanítójának gondola-tait, és megértsem, hogyan vélekedtek !k a siker titkáról. Meghökkent! volt, mennyi mindent találtam. Rengeteg

28

8. A 6%&6%,%/7'

bölcsességre leltem olyan régi m"vekben is, mint a mi 3000 éves Tóránk, de a modern, huszadik századi iroda- lomban is. Meglepetésemre rá kellett jönnöm, hogy a Bibliától a görög #lozófusokig, a római bölcsekt!l az emberi létet kutató középkori tanulmányokig Shakespeare-en, Miltonon és Emersonon át a Talmud rabbijaiig mindannyian meg- találták a siker titkát. Ami azonban igazán elképeszt!, hogy mindannyian, ki-ki a saját nyelvén és a maga módján pontosan ugyanarra a titokra talált rá. A siker egyetemes kulcsa egyszer"en mindössze ennyi: »Amit gondolsz, azzá leszel.«”

„Az elménkben fogant gondolat formál minket.Amik vagyunk, azt gondolat kovácsolta, s építette.”

James Allen„Ahogyan gondolod.”

„Gondolataink, és nem lélegzetünk… által létezünk…A legtöbbet az él, aki a legtöbbet gondolkodik”.

Philip Bailey

„Ahogyan a szívével gondolkodik, olyan ".”Példabeszédek könyve 27:3

Na, és Buddha vajon hogyan fogalmazta meg? „Mint a kocsi elé fogott ökröt követi a kerék, úgy válunk azzá, amit gondolunk.” Az ! megvilágosodott elméje bocsássa meg nekem a szabad fordítást.

Mégis, ha feltennénk száz New York-i, chicagói vagy Los Angeles-i járókel!nek a kérdést, hogy: mi a siker titka? – úgy néznének ránk, mintha elment volna az eszünk, vagy számtalan klisével állnának el!, esetleg csak értetlenül

29

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

ráznák a fejüket, majd továbbsietnének. Egyikük sem tudná a választ: A siker – vagy ha már itt tartunk, a kudarc – titka, hogy azzá leszünk, amire a legtöbbet gondolunk. A kalifor-niai Long Beach-beli szomszédaim legalábbis biztosan nem tudták, és ez mit sem változott azóta. Hogyan létezik, hogy egy ilyen horderej" dolog oly’ sokak számára titok marad? Mi lehet fontosabb annál számunkra, mint hogy megértsük, miért válunk azzá, akivé válunk?

Te, kedves olvasóm, jelen pillanatban mindannak a gondolatnak a summáját testesíted meg, amely megfordult a fejedben eddigi életed folyamán. Csakúgy, mint én. Meg az a pasas ott az utca túloldalán. No és az a n! amott, aki éppen a bevásárlóközpontba igyekszik. Figyeld meg !ket, tanulmányozd !ket, nézz bele a szemükbe! 9k a föld- kerekség legérdekesebb teremtményei, és !k ruháztattak fel a legtöbb lehet!séggel.

De vajon tudnak-e róla? Tisztában vannak vele, hogy a mindennapi életük a gondolataikat tükrözi? Tudnak bármit is arról, amir!l mi itt értekezünk? Fájdalom, de nem! Legtöbben legalább is nem. A legtöbben egyszer"en csak megtartják azt a helyet, amelyet a társadalmi-gazdasági piramisban tudat alatt választottak maguknak osztály- részül. Fogalmuk sincs róla, hogy ha új csapások mentén kezdenek el gondolkodni (amit szokás a zseni de#níciójának is tekinteni), új irányokat szabhatnak az életüknek.

Legtöbben csak egy helyben topognak, mintha fel-bonthatatlan szerz!dést kötöttek volna az élettel. Hogyan is emelkedhetnénk felül a leghatalmasabb hibáinkon, ha mindig csak egy helyben topogunk? Csináljuk jobban, mint ahogy eddig bármikor! Találjuk meg a társunkat a Föld legszabadabb, leggazdagabb vidékén, és kezdjünk valamit ezzel a csodálatos nyaralással, amelyet rejtélyes módon ajándékba kaptunk!

Itt jön a képbe az egyedi, csak ránk jellemz! DNS-ünk kett!s spirálja. Akár tetszik, akár nem, mindegyikünk

30

8. A 6%&6%,%/7'

páratlan lény. Mindannyiunk genetikai pro#lja egyedi, nem vág egybe senki máséval, aki valaha élt vagy élni fog ezen a bolygón. Ez azért van így, mert a világegyetemben senki másnak nem pontosan ugyanazok az !sei, és nem lehet pontosan ugyanolyan a genetikai állománya. Akár úgy is tekinthetünk magunkra, mint egy festményre. Mindkét szül!nk, és a szüleink több ezer !se közül minden egyes ember hagyott egy ecsetvonást ezen a bizonyos festményen. Miután megszülettél, a környezeted is elkezdett hozzátenni az alkotáshoz, ami te vagy. Ez a sok együtt ható mozzanat határozza meg, milyen lesz gondolkodásmódunk. Amit meg tudsz tenni, és amit akarsz, az nagyon különbözik attól, amit én vagyok képes véghezvinni, amit én akarok, s!t valamilyen módon különbözik attól, amit bárki más meg tud tenni vagy akarni. Éppen emiatt van az, hogy nem mindenki ugyanazt akarja és csinálja a világon.

A gazdag genetikus örökségünk miatt mindannyian a lehet!ségek széles skálájával büszkélkedhetünk, szabad társadalmunknak köszönhet!en pedig szabad választással rendelkezünk. Minél jobb környezetben növekszünk fel, #atal emberekként minél jobb oktatásban részesülünk, és minél jobb oktatásban részesültek a szüleink, annál szélesebb palettáról válogathatunk a fejl!désünk szem-pontjából meghatározó éveinkben. De látatlanban is azt mondom, hogy 95 az 5-höz az esélye annak, hogy nem pont mi születtünk olyan családba, amely tökéletes hátteret nyújtana.

Ami a képzeletbeli vezérigazgatónkat illeti, vagy bár-mely más embert bárhol a világon, a környezete jellemzi a benne él! embereket. Ha az oktatás által megváltoztatod az embereket, a környezetük is meg fog változni olyan módon, hogy tükrözze a haladó gondolkodásnak azt a fokát, amelyet elértek legyen az csak egy szemernyi vagy akár hatalmas mérték" változás.

105

5. „Hogyan szolgálhatlak téged?”

Albert Einstein arra a kérdésre, hogy: „Miért vagyunk mi itt?” azt felelte: „Csak azért vagyunk, hogy másokat szolgáljunk.”

Az emberi lényeknek vannak egyrészt igényei, másrészt szükségletei. Úgy tudjuk !ket szolgálni, ha legalább egy, netán egyszerre több igényüket és / vagy szükségletüket kielégítjük. A jutalmunk pedig – életünk minden pillanatá- ban – egyenes arányosságban lesz a szolgálatunk mértékével.

Az Einstein által megfogalmazott óriási gondolat igazságának köszönhet!en könnyedén megszabadulhatunk az „és nekem ebben mi a jó?”- típusú hozzáállástól. Ez az észjárás jellemz!en az éretlen, pitiáner ügyesked!k sajátja.

Ismerek egy családi vállalkozásban üzemeltetett éttermet a kaliforniai partvidék egyik kisvárosában. Minden hónapban hajszálon múlik, hogy be nem kell zárniuk, épphogy kijönnek valahogy. Annak ellenére így van, hogy az ételeik meglehet!sen #nomak, a pékárujuk pedig kiváló. A tulajdonosok mentalitása azon a véleményen alapul, hogy úgy lehet a legnagyobb haszonra szert tenni, ha a lehet! legkevesebbet adjuk a lehet! legmagasabb áron. Ez az elképzelés papíron meg is állja a helyét. Minél kevesebb pénzt kell kiadnia valakinek azért, amivel szolgál, és minél magasabb az érte felszámolt ár, annál nagyobb lesz a haszonkulcs. Csakhogy ebb!l az okoskodásból kimaradt a vendég jóváhagyása. A vendégnek bizony nagyon más az elgondolása. A lehet! legtöbbet akarja a lehet! legkevesebb pénzért. Márpedig ! dönti el, hogy kinél hagyja ott a pénzét.

106

:. „H413+2 '/4&1-&;+0&+) 071%,<”

Az emberek a pénzükkel szavaznak. Azért voksolnak az egyik helyre és nem a másikra, mert úgy vélik, ott nagyobb értékhez juthat. A szóban forgó étteremben pedig a vendég gyorsan rájön, hogy maximális díjat számolnak fel neki a lehet! legminimálisabb szolgáltatásért.

Vegyük például a vajat: a legtöbb étterem kirakja a vajat az asztalra, ezen a helyen viszont a konyhában kenik meg a kenyeret, de annyira vékonyan, hogy az rögtön szemet szúr – arról nem is beszélve, általában lehet, nem is vajat tesznek rá. Ugyanez a helyzet a felszolgált fogásokkal is. A lehet! legminimálisabb szolgáltatás a lehet! legmagasabb áron. Ami annyit tesz, hogy a lehet! legtöbb pénzért, amit a vendég még berzenkedés nélkül hajlandó ki#zetni. Másodszor tehát senki nem megy vissza ebbe az étterembe.

Minden vendéglátásra szakosodott helyen a visszatér! vendégeknek köszönhet! a legtöbb haszon, akik aztán elhozzák magukkal a barátaikat is. Ez a bizonyos étterem azonban a nevetséges garasoskodása miatt képtelen el!nyt kovácsolni ebb!l a szakmai törvényszer"ségb!l. A tulaj-donosok hónapról hónapra hiába törik a fejüket, mi lehet a sikertelenségük oka.

Nem is olyan rég egy másik hely is megnyitott ugyan-azon a környéken, és minden nap tele van emberekkel. Bámulatosan változatos étlapjuk van, és az áraikhoz képest hatalmas, #nom adagokat szolgálnak fel. Ennek az új étteremnek a vendégei úgy érzik, hogy jó kiszolgálást kaptak az elköltött pénzükért cserébe. Egyszer éppen ott ebédeltünk a feleségemmel, amikor észrevettük, hogy a szomszéd asztalt egy utcai ruhás fazon takarítja. Az is felt"nt, milyen lelkesen serénykedik, hol itt, hol ott segített be az elfoglalt pincérn!nek. Bemutatkoztunk neki. 9 volt a tulajdonos; ez volt a sorban a legújabb, a kilencedik vendégl!je, és éppen annyira oda volt érte, mint amennyire mi magunk. Jó néhány munkával és tervezgetéssel töltött év betet!zéseként tekintett rá, valóban büszke lehetett a

107

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

helyre – igazi gy!ztes üzlet! Elmondtuk neki, mennyire tetszik az étterme, mennyire ízlett az ebédünk, és hogy vissza fogunk jönni – méghozzá rendszeresen. Ahogy, kétségtelenül a többiek is, akik zsúfolásig megtöltöttek minden zugot.

Nyújts a vev!idnek olyan legendás kiszolgálást, amit!l lepadlóznak! Már elfelejtettem, kit!l való az idézet, de mindenesete ez a siker titka az üzleti életben. Nyújtsd a t!led telhet! legjobbat, majd azt fejleszd még tovább! Adj a vev!idnek többet, mint amennyire számítanak a pénzükért! Amit csinálsz, azt csináld olyan jól, hogy az elérhet! piacból folyamatosan aránytalanul nagy részesedésre számíthass!

Szolgálat. Azért vagyunk itt, hogy szolgáljuk egymást. És mindannyian így is teszünk, akik valamit vissza is kapunk, méghozzá bevétel formájában. Akik nem szolgál-nak, nem kapnak vissza semmit.

Emlékszem, még kölyökként, a nagy gazdasági világ- válság idején sokszor hallottam, amint az öregeim azt mondogatták: „Egy nap majd révbe ér a hajónk.” Remek gondolat. De csak akkor ér révbe, ha el!bb vízre bocsátottuk!

Tudjuk, hogy hány millióan éheznek Afrikában, és segítségképpen pénzt küldünk nekik. A szárazság, a földjeik elértéktelenedése, az impotens, cselekvésképtelen kormányaik és az oktatás hiánya – mind-mind hozzá- járulnak ahhoz, hogy az ott él! emberek képtelenek szolgálni, így aztán nem is kapnak semmit viszonzás- képpen, esetleg t!lünk, akik segíteni tudunk nekik rettenetes ínségük idején. Nem vetnek semmit, és nem is aratnak. Csak éheznek a gyermekeikkel együtt, és kénytelenek tehetetlenül t"rni a forró napsütést és a mindenfelé szüntelenül rajzó legyek rohamát.

A világon a legnagyobb dolog, ha megadatik az embernek, hogy mások szolgálatára lehessen. Ezért is olyan

108

:. „H413+2 '/4&1-&;+0&+) 071%,<”

szerencsés közülünk mindenki, aki egy felvilágosultabb demokráciában élheti az életét. Egy egész világ vár oda-kint, amely csak úgy szomjazza a segítséget, az ötleteket, a termékek és szolgáltatások végtelen sorát. A harmadik világ országai, igen. Ugyanakkor ott vannak az els! világ nagyon fejlett államai és második világ felzárkózó térségei is. Bátran állíthatjuk, hogy a szolgálatra való lehet!ségek határait csak az jelöli ki, meddig terjed a képzeleted, és hogy mekkora tudással rendelkezel. A legjobb kiindulási pont pedig éppen az, ahol most vagy.

Talán csodálatos módon máris olyan hasznos szolgá-latot tudsz tenni, amely során egyszersmind az eszedet és a képességeidet is megfelel!en kamatoztatod. Egy dolog azonban biztos: amit most csinálsz, azt mindig tovább lehet fejleszteni. Kétségtelen továbbá, hogy meg lehet találni a módját, hogyan tedd elérhet!vé a szolgálatodat olyanok számára is, akikre eddig nem is gondoltál. Elképzelhet!, hogy a munkád annyira személyes jelleg", hogy nem lehet tovább terjeszkedned. Ez lehet a helyzet, ha sikeres sebész, szobrász vagy fest! vagy.

Minden szakmának megvan a maga kiemelked! tehet-ségekb!l álló krémje, akiknek a szakértelme és szolgálata olyan min!ség" és olyan széles kör", hogy kiválóan meg-élnek az id!k során megszerzett ügyfélkörükb!l. Utánuk jönnek a nagyon jók, a jók, az átlagosak és végül az átlag alattiak. Az viszont továbbra is érvényes, hogy mindegy, milyen formában ölt testet, a jutalmunk mindig a szolgála-tunk mértékével áll arányban.

Jogosan merülhet fel a kérdés: na de hogyan illeszkedik ebbe a képbe a családfenntartó felesége? És mi van a fogorvos, a sebész vagy a pompás késeket készít! fazon feleségével? Hát, teljesen biztosat nem mondhatok a mások feleségét illet!en, de hadd osszam meg veled, hogy az én feleségem milyen szerepet játszik ebben a szolgálat–jutalom ügyben.

109

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

A párom és én – Diana és én – a hátteret biztosítjuk egy-másnak. Dianának és az általa rendben tartott otthonnak, meg az ahhoz kapcsolódó ezernyi apróságnak köszönhet!en tudom a legszuperebb formámat hozni a munkámban. Ezen felül a feleségem a hangmérnököm és a szerkeszt!m is. A lehet! legjobbat hozza ki bel!lem. És én is bel!le. Onnan tudom, hogy ! mondta nekem; ! is érzékeli, hogy a legjob-bat hozza ki bel!lem, mert elmondtam neki.

A megfelel! n! nélkül minden fér#ember csak olyan félember – a=éle csonka lény –, és csak ritkán fordul el!, hogy a karrierje maximálisan tükrözi a benne rejl! kvalitásokat. A n!kre ugyanez igaz. Egy nagy, modern háztartást vezetni teljes állást jelent. Ha pedig a férj és a feleség is eljár dolgozni – bár Dianánál nem ez a helyzet – akkor még nehezebb a dolog. Le a kalappal azok el!tt, akik így élnek!

A fér# és a n! olyan emberi lények, akik kiegészítik egymást, és ha valaki rálel a megfelel! párra, akkor az életben az egyik legnagyobb örömöt találja meg: egy soha nem sz"n! feladatot, amely mindkét fél életének gazdag tartalmat és értelmet kölcsönöz. A két fél számtalan módon szolgálja egymást.

Külön-külön ugyan mindketten önálló egyedek, együtt azonban olyan egységet alkotnak, amelyben közösen aratják le a kettejük igyekezetének a gyümölcsét. Nem szabad azzal tör!dniük, hogy melyikük mennyit keres. Amit akár a férj, akár a feleség képes akármilyen módon el!teremteni, az a kettejük alkotta egység boldogulását kell, hogy szolgálja.

Hogy a fér# és a n! mi mindent képes véghezvinni, az meglep! mértékig a kapcsolatuk sajátosságaitól függ. Nem szabadna méricskélni, melyikük keres többet, hiszen mind-ketten hozzáteszik a magukét az egészhez.

Ezért soha ne kérdezd: „Mit ér a feleség a házasságban?” Ugyanígy azt is kérdezhetnéd: „Mit ér a férj?” Amennyit

110

:. „H413+2 '/4&1-&;+0&+) 071%,<”

ketten együtt érnek, az számít igazán. Amikor pedig valaki, legyen akár fér#, akár n!, megtalálja a neki való párt, onnantól kettejüknek csak az álmaik szabnak határt. Ketten együtt azt a kérdést kellene feltenniük: „Mit akarunk?” Mert a válasz nyomán elképzelésük támad arról, hogy a szolgálatuknak milyen méreteket kell öltenie.

Már egy ideje emlegettem a vállalkozókat a rádió- m"soromban, amikor egyszer csak ezt a levelet kaptam:

„Csak ne olyan hevesen, Nightingale! Ugyanis minden vállalkozóra, aki éppen önmagát valósítja meg, több száz mezei alkalmazott kell, hogy jusson, akik örülnek a jó kis állásuknak.

Mi a helyzet tehát azokkal a százezrekkel, akik a Postánál, a General Motorsnál, az AT&T-nél, a Goodyear Tire and Rubbernél vagy bármelyik másik hatalmas, tömegeket foglalkoztató multinál dolgoznak?

A legtöbben ezek közül józan, lelkiismeretes, keményen dolgozó emberek, akik reggelente felkelnek, elmennek dolgozni, és elvégzik azt a munkát, amelyre !ket választották ki. Még ennél is többen tevékenykednek kisebb cégeknél. 9k aztán nem kérdezgetnek olyasmiket, hogy: »Ez a számomra megfelel! állás?«, vagy »Vajon ez az a munka, ami a legjobban passzol a genetikai adottságaimból adódó er!sségemhez?« Na, erre mit mondasz, velük mi a helyzet?”

Oké, rendben, nézzük csak, mi is velük a helyzet! Azt gondolom, hogy mind remek, szorgalmas emberek, és !rületesen nagy slamasztikában lennénk nélkülük. De ha nem lennének vállalkozók, nekik meg nem lenne állásuk. Valakinek vagy valakiknek egyszer el kellett indítaniuk azokat a vállalkozásokat, ahol most e sok millió ember dolgozik. Általában az egészet egyetlen ember hívta életre, akinek támadt egy jó ötlete, és hajlandó volt vállalni némi kockázatot, hogy bebizonyítsa, milyen életképes is az, ami az eszébe jutott.

111

A L%12+13455 F%&6%,%/7'

Igen, mind nagyon örülünk, hogy sok millió szorgal-mas ember létezik, akik úgy örülnek a remek munkájuknak. Ez csodálatos, és az állásuk, meg amit általa jövedelem formájában termelnek, nyilvánvalóan kielégíti az igényeiket.

Mindenesetre az biztos, hogy mindannyian szolgálunk valamilyen módon, különben nem tudunk semmit learatni. Vetnünk kell, különben nem lesz mit betakarítanunk. A bevetett terület nagysága határozza meg az aratni való mennyiségét, és a vet!mag min!ségén múlik, milyen értékes lesz a learatott termény. Hatás – ellenhatás. Ez a világ és az univerzum törvénye, és a személyes életünket is ez uralja, ahogy minden mást is.

Ezen és további üzleti sikerkönyvenket is megvásárolhatja kiemelt kedvezményekkel,

közvetlenül kiadónk webáruházában:

www.pongorkiado.hu

Tetszett a könyv részlete?

Ismeri már a többi bestseller üzleti könyvünket is?