708 VASÁRNAPI UJSAG. 43 . SZÁM. 1SS!>. XXXVI. ÉVFOLYAM.

UKANIJS MAGASINS DXT

Fríntemps NOUVEAUTÉS

Kérjük a téli évad 5 8 0 legújabb mintarajzot tartalmazó nagy illusztrált Catalogusát. Szétküldése ingyen és bérmentve kik bér­mentesített levelekben kérik az alanti czégtól

JULES JALUZOr t C-PARIS

Ugyancsak bérmentve küldetnek a Prin-temps óriási raktárán levő szövetek mintái, árat és fajt lehetőleg meghatározni kéretik.

Expeditio a világ minden országába. Portó és vámmentes üldeményekre nézve

a feltételek a Catalogusban találhatók. Tolmács minden neylven

látogató közönségünk rendelkezésére.

Legjobb és Leghirnevesebb Pipere Hölgypor

^ PARIS — 9. rue de la Pa

Különleges Rlispor S1SMUTTAL VEOTITVE

ILLATSZERÉSZ, Jz, 9 - PARIS.

A Ch. FAY-féle párisi czég Pl m

[különleges rizspora eredeti minőségben kapható és utánvéttel ™ is megrendelhető V É R T E S S I S Á N D O R i l l a t s z e r t á r á b a n

Budap—ten, Kristóf-tér 8. ssám.

A legfinomabb és legjobb arczpuder

AZ A Különlegesség az u d v a iiál hasz­nálva

értessy 8. ndv, illatsserész Kristóf-tér \ ueff M. váczi ntcza 28. szám alatt I •

Lueff

BUDAPEST.

Kwizda köszvéovfolyadékja évek óta kipróbált háziszer

cstíz, köszvény és idegbajok ellen. k Valódilag csak az i t t mel lékel t védjegy-t fc gy®l« — Kapható Ausztria-Magyarország

" minden gyógyszertárában. g CS™ Föletét Magyarország részére : B u d a ­

pesten Tőrük Józse f gyógyszertárában.

Egy üveggel 1 frt o. é. Cíjr" Naponkinti postai szétküldés a fő-letét által:

K W I Z D A F E R E N C Z J Á N O S , osztrák cs. kir. és román Mr. udv. szállitó kerületi

gyógyszertára Korneuburgban, Bécs mellett.

U11 Ui.UUarU.UUUli4mUimilLU Legújabb hatásos gyógyszerek

A sápkor, vérszegénység, idegesség és ebből származó egyéb bajok, tudvalevőleg e mai kór általános jellemző betegségei, me­lyeknek egyedüli orvosszerét a tudomány a vasban ismeri. Eddig a vasat főként tokaji borban rendelték, melynek egy hátránya, hogy a bor a hatóanyagokat, különösen a vasat, nem képes oly mennyi­ségben felvenni, hogy a szervezetben levő fogyatkozást pótolja, de még nagyobb hátránya, hoty a tokaji bor nagyon drága levén hamisításnak van kitéve. Ezért az összes orvosi körök és szaklapok egyaránt örömmel és elismeréssel fogadták legújabb gyógyszer­készítményeimet, köztük a vasas pepton conservet, mely a va­sas gyógyszerek eddigi hiányiuí van hivatva pótolni, a mennyiben kellemes izü conseiv czukorkak alakjában van előállítva, mely a hatóanyagokat kellő mennyiségben tartalmazza, és mégis olcsóbb a vasas borokná'. Hasonló jeles készítmény a sósavas pepsin-pastilla, mely mindennemű gyomorbaj ellen a legkitűnőbb hatása tzeroek bizonyult, végül vasas phosphor-pastilla ugy e talál­mányok, mint a gyógyszerészeti technikának koronája. E paBtülák-kal a főváros gyermek-gyógyintézeteiben, valamint családokban kiváló eredményeket értek el angolkóros, görvélyes, vérszegény és átalában gyenge gyermekeknél, a hol idegesség bágyadtság és ál­matlanság mutatkozott, vagy a hol a fogzás és csontosodás elő­mozdítása vált szükségessé. Ara dobozonként 10 napra való 90 kr.

Megrendelhető minden gyógyszertárban és a feltalálónál

Hazslinszky Károly gyógyszerész, Budapes t , VIII . , Sándor-tér 3 .

\atzkovits (A. a mélyen tiszt hölgyvilág szíves figyelmébe ajánlja

illatszer- és mi

pipereszappanok üzletét Andrássy-út 3. szám alatt,

hol dús választék található finom s olcsó, de csakis a legjelesebb bel- és külföldi gyárosok készítmé­nyeiből, u. m.: illatszerek, kézi szappanok, hölgy­porok, szájvizek, fogporok, paszták, fog-, haj-, köröm- és ruha-kefék, fésűk és hajtűk stb. női és uri pipere-cziktekben, igen jutányos árak mellett

A Kada-féle „Folyékony Napkthol-Szappan" mint szépitőszer felülmúl minden eddig ismert szépítőszert. Az arczbőnől eltávolít minden foltot, kiütést és bőratkát (mitesser) mely utóbbi kis fekete pontoknak az egyedüli biztos ellenszere. 1 üveg elegendő 6 heti használatra, ára 87 kr.

K a p h a t ó Török Józse f gyógyszertárában, király-utcza 1 2 . szám alatt , 4(28 továbbá Neruda N. hatvani utcza, Thallmayer és Seitz, nádor-u. 10, Eochmeister F. utódai nagykorona-u., Molnár és Moser koronaherczeg-u. 9, Detsinyi Fr. váczi körút 10, gyógyfükereskedőknél. Lueff M. váczi-u. 28, Lueff S. váczi-u. 22, fider Antal Gyula Haiisch-bazár, Lusztig E. kerepesi-u. 2, illatszerkereskedőknél. OttenreiterF. keztyősnél, korona­herczeg-u. 8, ugyszinte a készítő s feltaláló Kada István gyógyszerésznél Budapest, VII. ker. Rákosfalva

gyóg^Xbari flStsEeriSftben! Csák az valódi, mely a fenti védjegygyei van ellátva!!

VÉGHLESI

Hazánk fcgtisztább, leg

olcsóbb és legjobb szén savára, égvényes s a v a n y u v i z e

VEGHLES-SZALATM-n (Zólyom -m.) Budapesti főraktár

Erzsébet-körút 56-ik szám alatt. Telephon-összeköttetés.

t w S z á m o s r a k t á r a v i d é k e n . -

)t Nagy bevásárlások folytán azon helyzetben vagyunk,

HttAHHlfel l 6 ÉS X abroszokat, asztalkendőket és törülközőket

t0~ mélyen leszáll ított áron adhatni . ~»§ IMis vá lasztékú

szőnyegraktárunkra különösen figyelmeztetünk. Smyrna-szőnyegek Qméterként 10 frttól feljebb.

B#~ Helyes mértékért kesesség.

I KÜNZ JÓZSEF ES TÁRSA

Budapest , D e á k - és Erzsébet-tér sarkán.

Hirdetések felvétetnek a kiadóhiva­talban, Budapesten, IV, egyetem-utcza 4. sz. alatt.

A • Franklin-Társulati) kiadásában Buda-í= | pesten megjelent és minden könyvárusnál kapható: ÜJjl

| l PÁZMÁNY In

Í VÁLOGATOTT EGYHÁZI BESZÉDEI.

Beveze tés se l és szó tá r ra l . SZERKESZTETTE

BELLAAGH ALADÁR.

Ára fűzve 60 kr.

m m

: ü ü ü ü l ü i i l ü ü l S 2fi«

I 1 M I

1847 óta, tehát több mint 40 éve, hogy a legnagyobb sikerrel alkalmaztatik a Németország első orvosi kollégiuma által megvizsgált s kitűnő használhatósága miatt a magas helytartóság által

Magyarországban szabad. VYEBEil-féle

Köszvény-vászon >r< köszvény, csúz, tagszaggatás, keresztcsont-fájás, vörheny, mell-, hát- és derékfájdalmak, lábköszvény, csipöfáj dalom és ischias stb. ellen, mindennemű görcsök, a kezek és lábakban, különösen görcsös —^msa^m^—

rek, dagadt tagok, fiezamoclások és oldalszurások biztos eredménynyel gyorsan gyógyíttatnak ezen gyógybatásos köszvényvászon által. tígy csomag ára 1 n-t 5 kr., kettős erejű, nehezebb bajoknál ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ B alkalmazandó 2 frt 10 kr.

Valódi csak akkor, ha a melletti védjegygyei el van látva. Dr, Boron párisi álta­lános sebtapasza mindenféle sebek, genyedések és daganatok, körömgyuladások, égések, bárminemű sérülések, harapás, sznrás, ütés, vágás, tyúkszem, fagyás stb. ellen. — Egy köcsög ára a használati módszerrel együtt 70 kr., kisebb köcsög 25 kr.

Valódian kapható TW\ á~\ • > á~\ ~T7- T gyógyszertárában L \ J IX \ J J V *3 • ntosa 12. szám a. Budapesten, király-

tJL» \» «A—^ 50 kr. é x i , X\» JOx, JL v i /

csúz és köszvény ellen és 1 írtért kapható minden gyógyaz.-b

1 K \/C ARGUERITE CREME * • • I ^ / I J^L a legdivatosabb arozbőr-finomitó. Minden elegáns hölgy pipere-asztalán ysa.-ban, ; «A» T « A » « A » * A J otthonos. — Teljesen ártalmatlan. — Egy köcsög ára 2 forint.

Kriegner György gyógyszertára a „Magyar Koronához" Budapest, VIII. Egy köcsög ára 2 forint.

kerület, Kálvin-tér.

44 SZÁM. 1889. BUDAPEST, NOVEMBER 3. XXXVI. ÉVFOLYAM. Blöfizetési feltételek : VASÁRNAPI ÚJSÁG és | egész évre 1 2 írt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: í fél évre _ 6 • Csupán a VASÁBNAPI ÚJSÁG egész erre

félévre _ 8 fit 4 «

Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK J egész évre 6 Irt I félém _ 3 •

Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is caatolandc

AZ ATHÉNEI NÁSZ.

PERIKLÉSZ kora látszott fölvirradni újra a múlt napokban Athéné fölött, a mennyi­ben, mint akkor, most is ő feléje tekintett

a világ, a hol egy családi ünnep keretében talán a világrész története ért egyik forduló pontjához.

A még csak hatvan éves új Hellasz, melynek mai dynastíája eddig mindig csak az orosz ural­kodóházzal lépett rokonsági kötelékbe, melylyel már férfi-ágon is atyafi volt, — tanuja most annak, hogy koronájának leendő viselője egy oly uralkodóházból nősül, mely az ujabb történeti fejlemények folytán úgy a dániai uralkodóház­zal, melyből királya, mint az orosz udvarral, melyből királynéja származott, ha nem is ellen­séges, de meglehetősen hideg viszonyban állt.

Konstantin görög trónörökös III. Frigyes elhalt német császárnak legifjabb leányát, a jelenlegi császár testvérhugát vezeti oltárhoz. Erre az al­

kalomra gyűltek egybe Athénében II. Vilmos né­met császár, Anglia és Oroszország trónjának örökösei s a dán királyi ház tagjai. Osztozásuk a családi örömben biztató jel a béke barátainak, mert hiszen épen az itt képviselt fejedelmi há­zaknak az országai azok, melyeket európai bo­nyodalmak esetén ellenséges táborokba szoktak osztani. A nagy politikára sem közönyös tehát, ezeket most közös családi ünnep engesztelő me­legénél egybegyűlve látni.

Múlt évi szeptember 3-áról jelenték a berlini lapok, hogy a súlyos megpróbáltatásoktól oly ke­gyetlenül sújtott német császári családban ime örvendetes esemény fordult elő : a császár legifjabb testvérhúga, Zsófia herczegnő Kon­stantin herczeggel, Görögország trónjának örö­kösével jegyet váltott.

Ezt az összeköttetést már Hl. Frigyes császár is óhajtotta, s örömmel látta szövődni a gyöngéd frigyet a két fiatal szív között. Örömmel, és pe­dig nem csupán mint apa,^ a ki boldognak vá­

gyik látni gyermekét s örül, ha annak sorsát egy megbízható, derék férj kezébe teszi le, hanem mint békeszerető s a népek nyugalmát biztosí­tani óhajtó fejedelem is, a ki e házasság által enyhíteni óhajtotta azt a feszült viszonyt, mely a dán királyi s ennek révén az orosz császári udvar és a német császári ház között az 1864-iki háború óta annyiszor vált már fenyegetővé.

Konstantin herczeg apai ágon ugyanis uno­kája IX. Keresztély dán királynak, anyai ágon pedig unokaöcscse az orosz czárnak. 1868 aug. 2-án Athénben született, most tehát huszonegy éves. Anyja, Olga herczegnő, Konstantin orosz nagyherczegnek, II. Sándor czár testvéröcscsé-nek a leánya, kinek anyja, egy altenburgi her­czegnő, már leányába is beleoltá a Németország iránti rokonszenvet. A spártai herczeg — ez a görög trónörökös czime, — nevelőül is német tudóst kapott dr. Lüders személyében, a ki a tehetséges tanítványt az összes tantárgyakban szép sikerrel oktatá.

KONSTANTIN HERCZEG, A GÖRÖG TRÓNÖRÖKÖS ÉS N E J E , ZSÓFIA N É M E T CSÁSZÁRI HERCZEGNŐ.

710 VASÁENAPI ÜJSAG. 44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

A trónörökös korán kimutatta szellemi tehet­ségeit. Philemon, Athéné mai főpolgármestere s azelőtt az ott megjelenő «Aon» czimü radikális lap szerkesztője már több évvel ezelőtt elismerte ezt egy czikkében a spártai herczegről, de ugyan­ekkor egyszersmind tiltakozásának adott kifeje­zést az ellen, hogy bizonyos athónei lapok az ural­kodó gyermekeit a görög nemzet hagyományai­val ellentétben herczegeknek, nem pedig a •ki­rályfiak* -nak czimezik.

A herczeg már tizennégy éves korában élén­ken foglalkozott állami kérdésekkel s az orszá­gok, népek javát megalapító tényezőkkel. Min­den tervet, mely a nép jóllétének emelésére irá­nyult, melegen karolt föl s a mennyire módjá­ban volt, előmozdította. E miatt fölötte népszerű Athéneben, a hol minden udvari feszesség nélkül keveredik a nép közé. Nagy barátja a hosszú gyalogsétáknak és evező kirándulásoknak, ki­tűnő tornász és szenvedélyes katona. Katonai hevelője Kolokotronisz ezredes volt, a mai Hel­lasz legképzettebb katonája, kinek vezetése alatt á piraeusi nyilvános katonai nevelő-intézet is áll.

Athéné utczáin Konstantin herczeg és testvérei igen népszerű jelenségek voltak mindig. Dr. Lü-derssel aherczegek minden délelőtt és délután a Hódos Stadionon át a Patissianevü kis nyaraló helyre, vagy Kipsifiába nagyobb gyaloglásokat tettek. Midőn 1882-ben Athéné utczáin az első lóvonatú vasutat megnyitotta egy belga társaság, a spártai herczeg volt az első utas, ki az ország demokratikus szokásaihoz hiven a polgárok so­raiban vett részt a próba-uton. Athénében azt is tudják, hogy a herczeg, ép úgy mint atyja, igen szabadelvű nézetekkel bir. Az elhalt Komondu-rosz kormányelnökön például, ki egyszerű sza­kácsból emelkedett a legmagasabb államhiva­talba, Konstantin herczeg egész tisztelettel és szeretettel csüngött.

Miután a herczeg a tengerészeti szolgálatban is oktatást nyert Lejeune franczia tengernagytól, s befejezte Athénében az egyetemi tanfolyamot, hosszabb tanulmányútra külföldre indult. Paris nem felelt meg csendes, szemlélődő természeté­nek ; kerülni szereti a zajt és a társaságot, s azért inkább szeretett Németországban tartóz­kodni. Lipcsében folytatta tanulmányait, hon­nan gyakran rándult el látogatóbara szomszé­dos fejedelmi udvarokba, igy Berlinbe, illetőleg Charlottenburgba is, a hol utóbb úgyszólván mindennapos vendég lett s a porosz katonai szolgálat elsajátítása végett a 2-ik gyalog testőr­ezredbe is belépett.

Ez időből szerénységét igen jellemző történe­tet beszélnek róla. Ö ugyanis látogatásait Fried-richskronban is rendesen polgári ruhában telje­sítette, s magánbérfogaton hajtatott a potsdami pályaudvarhoz s Potsdamból a Friedrichskron palotába. Mikor a herczeg első látogatását tette ott az eljegyzési tervek alkalmából, hivatalosan akarták fogadni. Ehhez képest a potsdami, pá­lyaudvarban egy szalonkocsit állítottak rendel­kezésére, s a királyi várótermet is megnyitották. De a herczeg Berlinben bérkocsiba ült, s pol­gári öltözetben észrevétlen hajtatott ki a pots­dami pályaudvarba, a hol egy rendes első osz­tályú jegyet váltott s azon ment Potsdamba a rendes vonattal. E közben a pályaigazgatóság táviratozott Potsdamba, hol szintén egy udvari kocsi állt készen a kiszállásnál, hogy a herczeg nem indult el. Az udvari kocsis ennek daczára bevárta a vonat megérkezését, s mikor látta, hogy a trónörökös nem jött meg, visszahajtatott Friedrichskronba. A herczeg pedig ezalatt ki­szállott a potsdami pályaudvaron és ismét bér­kocsiba ülve, Friedrichskronba vitette magát. De mikor a kastély kapujához ért, az őrt álló katona megtagadta bebocsáttatását. Hiába erő­sítgette a herczeg, hogy ő a görög trónörökös, a kötelességéhez hű őr csak ennyit mondott: • Ezt akárki is mondhatja.» Végre a herczeg kényte­len volt egy lapot kiszakítani jegyzőkönyvéből s arra ráimi: «A görög trónörökös kéri felségedet, bocsáttassa be a friedrichskroni palotába.» Egy szolga e czédulát mindjárt Frigyes császárnéhoz vitte, ki aztán természetesen mindjárt rendeletet adott, hogy bocsássák be a trónörököst, kit már rég vártak.

Katonatársai is igen szerették, mint általában mindenki, a ki érintkezésbe jött vele. Rendkívül barátságos, lekötelező modorú, s politikai elveire nézve határozottan szabadelvű. Görögországnak teljes joga van reá, mint egy szebb jövő zálo­gára, reménynyel tekinteni.

Arája, Zsófia Dorothea Alice 1870-ben június 14-ikén született, igy hát két évvel ifjabb vőle­gényénél. Mint a «nagy esztendő* szülöttje — ekkor volt a franczia-német háború, — kedven-cze volt a német népnek. Első nevelőnője, mint a trónörökös-pár minden gyermekénél, egy an­gol nő volt; de később nagyanyja, Auguszta császárné felügyelete alatt növekedett, kinek szintén kegyencze lett.

Mint fölötte jámbor, vallásos elvekben nevelt gyermek, korán megszerette a templomi zenét és festészetet s rendkívüli fogékonyságot tanúsí­tott idegen nyelvek megtanulására, mi által föl­tárultak előtte választott tanulmányainak ere­deti forrásai. Lelkes barátnője a természetnek s Németországban, Ausztriában, Angliában, Svájczban és Olaszországban tett utjai széles látkört nyitottak meg előtte, melyben kitűnően képzett anyja volt tájékoztatója, a ki minden útjában elkísérte s a jótékonyság gyakorlásának nemes mesterségébe is bevezette többi nővérei­vel együtt.

Sophia görög nyelven bölcseséget jelent s I. Vilmos úgy is nevezte ezt az okos, tanult kis unokáját: «a mi kis bölcseségünk.» Szive soha se volt a szegények iránt idegen és sok ezer szív hálája, áldása-lesz menyasszonyi koszorújának láthatatlan s mégis legszebb ékessége.

A fiatal herczegnő, a ki azelőtt mindig csak zavartalan családi boldogságot látott maga körül, korán izlelé meg az életnek fájdalmas oldalát. Szenvedő atyjának kínjai sötét árnyat borítottak szivének fakadozó boldogságára. Mert lelkéből szerette választottját s annyiból volt szerencsé­sebb testvem énjén él, Viktória herczegnőnél, ki­nek kezét Battenberg Sándor herczegtől állami tekintetekből tudvalevőlf-g megtagadták, — hogy szíve vágya szülőinek, nagyszülőinek óhajtásá­val is találkozott s boldogságának útjába nem léptek semmiféle tiltó magasabb állami érdekek. I. Vilmosnak igen tetszett a lovagias görög ki­rályfi, Frigyes császár pedig betegágyán maga tévé egymásba a fiatal pár kezét. Az eljegyzésnek a herczegnő születése napján nyilvánosan kel­lett volna végbemenni; de a vértanú császár halála megakadályozta ezt. «Maradj oly jó és jámbor, a minő eddig voltál», ez volt hozzá a haldokló atya búcsúszava, melylyel megáldotta.

A gyász e szomorú napjaiban Zsófia herczegnő fájdalmában igaz részvéttel osztozott a herczeg, a ki utóbb jegyese lön s most férje lett; de hogy frigyöket ily végtelen szomorúság szentelte meg, azt is zálogául vehetik a boldogságnak, mely reájok vár. | ^

EGY 1859-IkI LÉGIONÁRIUS IRATAIBÓL. Olaszországban és Afrikában irt naplójegyzetek.

(Folytatás.)

Punzen magaviselete a legkihivóbb volt. Igy pl. Szabónak polczáról annak ruháját és oldal­fegyverét dobta le, a többinek az ágyát fordí­totta fel, a békés németekre pedig nyelvet öltött és szarvakat mutatott. Elhatároztuk tehát, hogy a sergeant de jour-nak följelentjük, de ez Pon-zennek adott igazat.

Erre aztán még kihívóbb lett. Másnap a tiz órai reggelire, mint rendesen, megharsant a kürt, a kenyérleves és húsból készült reggelit nagy pléhtálakban tálalták fel. Mindegyik tál­hoz négyen ültünk. A két spanyol Szabóval és a malayival került össze. Mi többiek a transport-ház előtti konyha körül foglaltunk helyet.

Szabó, ki hirtelen ételü ember volt, gyor­sabban merített a tálból, mint a két spanyol; e miatt Ponzen hatalmasat ütött az ujjára. Erre Szabó megelégelvén az eddigi boszantást, oly hatalmasat vágott a balkezében lévő saját fa­ragta bicska fanyelóvel Ponzen körmeire, hogy mind az öt azonnal kék lett. Erre a spanyol felugrott s a tálat fellökte. Szabót tóikon ragad­ván. Szabó egy hatalmasat ütött, Ponzen kezére, úgy, hogy ez megmeredve bocsátotta el a torkát. Erre néhány bámész zuáv és chasseur d'Afrique rohant Szabónak. Mi közbe vetettük magunkat. Az általános elhatározás az lett, hogy Szabó és Ponzen párbaj utján egyenlítsék ki a dolgot (ez a Légion etrangére-ben szokásos dolog volt).

Szabó a kétélű karddal akart vívni, a spanyol pedig az ökölviadalt akarta. Végre is megálla­podtak az ökölviadalba. Mi, legionáriusok Szabó­val az egyik oldalon, a két spanyol és a zuávok a másik oldalon állottak fel. oMessieurs la guerre commence. L'Autriche contre l'Espagne» (Uraim! A harcz megkezdődött. Ausztria Spa­nyolország ellen) — ordított át egy zuáv. «Nous ne sommes pas des autrichiens, nous sommes d'Hongrie» (Mi nem vagyunk osztrákok, mi ma­gyarok vagyunk) — kiáltottam vissza. «Oa toute mémechose» (ez egyre megy) válaszolt a zuáv. «No majd neked is megmutatom, mi az a toute mérne chose, te pávián pofájú zuáv», — ordított át Szabó.«Aprés l'Epagne la Francé ! mr. zuave!» (Spanyolország után Francziaország, zuáv ur.) «Eh bien, elfogadom»-— válaszolt a zuáv. Szabó védekezési poziczióba állt, Ponzen támadt. Egy ügyes mozdulattal Szabó félreugrott, Ponzent a csípőjén ragadta meg és oly erősen vágta a földhöz, hogy egy félórai locsolás után jött ma­gához. A nagyszájú zuzu be sem várta a kihívást, hanem kereket oldott. A magyarok becsülete meg volt mentve, a zuzuk ezután békében hagy­tak, a két spanyol is kibékült velünk.

Néhány napi tartózkodás után a sergeant a légió transportját appel-ra (napi parancsra) hivta össze, tudtul adva, hogy másnap 8 órára gyülekezzünk a Korszika szigetére induló hajó fe­délzetén.

Az első idegen ezred akkor ott feküdt. Két zászlóalj Bastia városában, a többi pedig Asacio-ban (Ajaccio) és St.-Florentben volt szétszórva. Transportunk a bastiai zászlóalj egyikéhez lett vezényelve.

Szabó és én hamar belenyugodtunk sorsunkba, de Kásának sehogy sem akart a fejébe férni, hogy az a Korszika olyan egy sziget, a mire csak gályán viszik az embert. Szerinte ott madártojással és gummival élhetnek az emberek. Mily nagy lett meglepetése a hogy Bastiába érkeztünkkor nagy palotákat, fényes kirakatu boltokat és pom­pás fogatokat látott. Hogy sok szép ház van, azon nem csodálkozott, hisz van ennek a görbe országnak elég köve, de a lovakat csak gályán h ózták ide és ezek is csak magyar lovak lehet­nek, mert valamennyi kicsi fajta.

A kaszárnya udvarán egy csoport légionista várt reánk. «Hol vannak a németek?" «Van-e olasz köztetek?* «Van-e spanyol és hány?" «Az oroszok előre!» «Ki tud muzsikálni? talán cse­hek is vannak?" «Hát hollandiak nincsenek?" hangzott össze-vissza. Tehát minden nemzet-bélit várnak, csak magyart nem . . . Nagy lett meglepetésünk a midőn egy francziásan borot­vált, jobb alsó karján két arany sujtást viselő ember elkiáltja magát: «Tengerre magyarok! • Magyarok előre! Vannak magyarok?" "Va­gyunk éspedig hárman!" kiáltánkunisono. «Jól van, jertek velem, majd én elvezetlek a száza­dotokhoz és gondotokat viselem."

Ez az őrangyalként megjelent ember Galam­bos, 48-as honvéd-főhadnagy, most a legióbeli voltigeur-századnál sergeant-major (első őrmes­ter) volt. Chévront viselt, azaz két arany zsinórt a felső balkarján, jeléül annak, hogy már a má­sodik kapitulácziót szolgálja. Régi afrikánus volt. A krimiai hadjárat és egy afrikai expedi-czió alkalmával érdemeket szerzett. Őrnagyának életét Krimiában az által mentette meg, hogy három támadó orosz közül kettőnek a fejét zúzta be a fegyvertussal, egyet pedig leszúrt. Algiriában pedig 8-ad magával 60 kabylt szu-ronytámadással vert szét és a kabyl főnököt el­fogta. Nagy is volt becsülete Kolumbus papának (a francziák igy nevezték őt) a légió mindkét ezredje előtt. Szabót a saját voltigeur-századjához vitte. En a gránátosokhoz, Kása pedig a pattan­tyúsokhoz jutottunk.

44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

Megkezdődtek a regrutai sanyarú napok, a naponkinti 8 — 10 órai exerczirozás. Én és Szabó a franczia komandó szót hamar megtanultuk, de Kása nem tudott hozzá szokni. Büntetésből az­után eorcée quartiert kapott eleget. Ez annyit tesz, hogy szabad idejében a kaszárnyát és an­nak titkos helyeit kellett sepernie, lévén ott az az üdvös szokás, hogy a regrutát nem szabad sem szóval, sem pedig ütleggel bántalmazni. Hosszú ideig nem is láttuk Kását szabad idejé­ben máskép, mint seprűvel a kezében, de végre is Galambos őrmester közbenjárása által felmen­tetett a seprő-munkától. Én az irodában nyer­tem alkalmazást, Szabó pedig mint faragáshoz értő ember, sátorbotokat faragott.

Máskülönben nem volt okunk panaszkodni, mert a regruta-hetek letelte után jól ment a dolgunk. Azon általánosan elterjedt hir, hogy a francziák az idegen ezredekkel rosszul bántak, csak roszakaratu koholmány. A discziplina a legszigorúbb ugyan, de nem barbár. Igy pl. a bajtársi lopás 6—8 évi fogsággal büntettetik, minden ellenszegülésre a legszigorúbb büntetés van mérve, de viszont a katonát szóval vagy tettel bántalmazni a legszigorúbban tiltva volt. Egy sergeantnak, ki egy legionistának gyakorlat közben az orrát peczkelte meg, a balkarján levő arany sujtás lefejtetett. «Ki a katonával ugy bá­nik, mint a kutyával, nem érdemes az arany gallon viselésére", monda a napiparancsot ki­osztó kapitány.

Az alattvaló a felebbvalóját a légiónál nem urazta. Az altisztnek csak a czimét adta meg, a tisztnek odatettük még a mon megtisztelést is. Pl. sergeant (szakaszvezető) Huboldi, ser­geant-major Ponet (Ponet őrmester), sergeant fourier Corne (Corne manipulás). A tiszteket-pedig «mon lieutenant", «mon capitain», «mon colonel" czimmel szólítottuk meg.

Ha legióbeli altiszt vagy közember a tisztnek valamit jelentett vagy átnyújtott, akkor pozi­czióba vágta magát, oda szalutált fezéhez vagy kaskétájához emelt kifordított tenyérrel, el­mondta mondókáját, ezután komót poziczióba állt és várta a további diszpozicziót. Egyébiránt a közember csak a tisztnek szalutált, az altiszt­nek nem.

Az élelmezés a légiónál egyszerű, de tápláló volt. Volt reggelenként felváltva fekete kávé vagy egy quart veres bor, tiz órakor délelőtt ós 4-kor délután kenyérleves, egy-egy adag hússal vagy főtt szalonna, ezenfelül két napra 1V2 kilo fehér kenyér. A közember zsoldja Korszikában naponként egy sous (2 kr.) volt. Algiriában azon­ban 2 soust kaptunk. A sergeant-majornak 15 sous lénungja volt. A zsold kevés volt ugyan, de kaptunk szalonnát, dohányt, bort, kávét, tisztí­táshoz szükséges eszközöket, egy szóval min­dent. A ruházatot és a fehérneműt a 86 frankra kiszabott átalányból (masse) szereztük meg. A mi az átalányból megmaradt, készpénzben fizet­ték ki.

Az egyenruházat szintén egyszerű, de az ég­hajlatnak megfelelő volt. Egy sötétkék rézgom -bos spenczliböl, kék köpönyegből, veres bő bu­gyogóból, veres fezből (parádéra kaskétánk volt), fehér bőr-kamásliból és hosszú kék pamut nyak­kendőből (melyet lazán kötöttünk nyakunkra) állott. Megkülönböztetésül a gránátosok veres, a voltigeurök sárga, a pattantyúsok (fusillierek) zöld epauletteket viseltek. Ezenfelül a gránátosok és a voltigeurök bojtnélküli, kétélű, réznyelü ró­mai kardot is kaptak. A fikák csak panganéto-san jártak. Fegyvereink nagy kaliberűek, nagy­részt vont csövűek voltak. (Folyt, köv.)

VASÁENAPI ÜJSÁG.

A FORTH-HID SKÓCZIÁBAN. Eiffel nevét a szó szorosabb értelmében világ­

hírűvé teszi a párisi modern Bábel-torony, mely­ről még a közép ázsiai sivatagok műveletlen lakói is meseszerű bámulattal tudnak regélni.

, De bármily hatalmas alkotás is az a nagy torony, a szakértő építészek egybehangzó nézete szerint tekhnikailag sokkal nagyobb világcsoda az a most már befejezéséhez közeledő • Forth-hid Skócziában, melyet két angol mérnök, Foaler János és Baker Benjámin építettek. Az ő nevök bizonynyal nem lesz oly világhírű, mint Eiffelé, mert a párisi torony mesés magasságával a kép­zeletre hat, mig a Forth-hid bámulatot kelt fel egyes laikus előtt is, de megértéséhez szakisme­ret is szükséges : mindamellett kétségtelen, hogy e két hires férfiú a tudományos világban meg-

! örökítette nevét, melyek századunk első tekhni-kusai között fognak említtetni. Összehasonlítás végett azonban fölemlítünk egy pár adatot. A Forth-hid hossza 2740 méter, mig az Eiffel­torony magassága tudvalevőleg csak 1000 láb, pedig a Forth-hid is közel 500 méter magasságra emelkedik, olyan magasságra, mint a római Szent Péter kupolája s a hires Cheops gúla, a föld­gömbnek évezredeken át legmagasabb épü­lete. Összehasonlító képünkön is látható a hid nagyszerűsége. Az Eiffel-toronyhoz 7500 tonna vasat használtak fel, a Forth-hidhoz 53,000 tonna

j aczélt. A torony hat hó alatt épült fel, a hidon körülbelül ugyanannyi munkás már hét év óta

1 szünetlenül dolgozik. A jövő évben akarják meg­nyitni, a midőn Edinburgban annak emlékére nemzetközi villamos kiállítást is rendeznek.

Hogy ezt a mesés nagy hidat, mely magas­ságra háromszor s hosszúságra csaknem ötször múlja felül fővárosunk egyik büszkeségét, a lánczhidat, egész lényegében megismerjük, fel kell említenünk, hogy az egy tengeröböl felett épült, melyet a Forth folyó torkolatánál vágtak ki hosszú idő alatt a tenger hullámai. Ez az öböl Skóczia fővárosa, Edinburg közelében terül el, a fővárosnál 10 kilométer széles, de kissé beljebb, Queens Ferry mellett már 1600 méter­nyire keskenyedik. Skóczia éjszaki részének fej­lett ipara élénk közlekedést tesz szükségessé közte és a főváros között s ez most igen nagy kerüléssel csak Stirling mellett történhetik, ahol a Forth folyó már egészen folyó alakot ölt. A dúsgazdag és vállalkozó angolok nem sajnálták a milliókat, hogy ezt a rövidebb utat lehetővé tegyék, mely még a leggyorsabb vasutaknál is mintegy másfél óra előnyt biztosít s ők tudják, hogy az idő pénz. Queens Ferry pedig kiválóan alkalmas helynek látszott a hid-építésre, mivel az öböl közepe táján Inch-Garvie nevezetű kis sziget-zátony van, hol a hid egyik oszlopát köny-nyen el lehet helyezni.

A hid építésénél nagy nehézséget okozott, hogy a tengeröböl igen mély, átlag 60 méter és ezenkívül még a sziget által nyújtott előnyök felhasználásával is a föiveknek 500 méternél nagyobb nyilásuaknak kellett lenni, tehát na­gyobbnak, mint a new-yorki világhírű hídnál, melyről annak idején szintén megemlékeztünk. Harmadik és egyátalán nem legkisebb -nehézség abban áll, hogy itt a Forth torkolatánál rendkí­vül erős szelek uralkodnak. Mennyire ve­szélyes ez, szomorúan tanúsítja a Forth-tól nem messze fekvő Tay-öböl felett, Dundee mel-

j lett épített hid összeomlása 1879 ben deczember 29 én éjjel, midőn, mint olvasóink bizonynyal

| emlékezni fognak, a vihar nemcsak a hid egy részét törte szét, de a rajta épen akkor keresz­tülhaladó vonatot is a tengeröbölbe sodortaLs oly módon, hogy — vasúti szerencsétlenségeknél példátlanul — csaknem teljesen nyomtalanul tűnt el s az összes utasok közt egyetlen egy sem

j menekült meg. még hullájukra sem akadhattak. A Forth-hid tervezői, midőn 1881-ben tervük

kivitelét elhatározták, a lehető legnagyobb rész­letességgel tanulmányozták ezeket a nehézsége­ket, többek közt az említett Inch-Garvie szigeten külön állomást építettek a szél erejének meg­mérésére s megtudván, hogy a legerősebb orkán is a megtámadott felület négyzetméterére 170 küogramm nyomást gyakorol legfelebb, számí­tásaikban 270 kilogramm nyomást vettek fel alapul. Általában az óriási hid teljes önsúlya 50,000 tonna, mely mennyiség nagyságáról fo­galmat nyújthat az az adat, hogy a hidon át­menő leghosszabb vonat súlya annak alig öt szá-

| zalékát teheti. A szigetet is felhasználva, három óriási osz-

711

lopót állítottak fel a hid számára, kettőt a par-mellett a egyet a szigeten. Idomtalan nagy tor­nyok ezek, a víz tükre felett 100 méterre emel­kedve s fenn első pillanatra zűrzavarosnak látt szó hálózatot alkotva ferdén hajló s egyenes ge­rendákból, melyek mindegyike a legjobb aczél-ból készült, s melyek összevéve oly nagy meny-

i nyiséget alkotnak, hogy egymásután rakva 68 I kilométer hosszúságra nyúlnának, azaz épen j kétszer oly hosszura, mint a Budapest és Vácz I közt levő távolság. Mesteri munka volt ezeknek

a tornyoknak alapját lerakni a viz mélyén, mint­egy 30—30 méter átmérőjű területen. Vas-szek­rény alakú kis házakban nyomultak le, melyből a vizet kiszivattyúzták, a földet vagy szikla pedig hydraulikiiH gépekkel távolították el. Ezek­ben a szekrényekben villamvilágítás mellett hó­napokon át dolgoztak a munkások két légköri nyomás alatt, azaz minden négyszöghüvelykre 32 font nyomással, melyet mesterséges légszi­vattyúk által kellett enyhíteni. Oly nagy volt itt mindamellett a légnyomás, hogy nem egyszer történt meg, hogy a tapasztalatlan munkások-

1 nál, midőn feljöttek, a sziverösitőül magukkal vitt s félig kiürített pálinkás palaczkok dugója a kisebb légnyomás hatása alatt rögtön kidurrant, s a ruhában lyukat fúrva repült fel. Mindamel­lett a munkások egészségük veszélyeztetése nél­kül órákig dolgozhattak igy a viz alatt, sőt kí­váncsi látogatókat is bocsátottak be.

A vizből a kőszerkezet csak pár méternyire emelkedik ki a az oszlopok felső lapján egy-egy 100 méter magas s körülbelül 3 méter átmérőjű vascaő mered az égnek, fenn és lent vízszintes vasszerkezettel összekötve, melyeket az átszö-gellők irányában ismét vascsövek szilárdítanak. Az igy alakult óriási vasrámából két hatalmas, — egyenként 207 méter hoaazu — szárny nyú­lik ki a szomszéd torony a illetőleg a part felé, oly formán, mint a budapesti lánczhidon is lát­ható, csakhogy még jobban komplikálva, hogy a karok vagy szárnyak egymást a toronyhoz képest folyton és teljesen ellensúlyozzák, mivel a nyüt tengeröblön külön állványokat építeni nem lehet.

Repülő-hid a Himalája vidékén.

Igen sajátságos, hogy ezeket a karokat nem építették össze. A tornyok között áthidalandó tér 521 méter levén, a két szárny között még 107 méteres nyilas marad. Ide uj hidakat építe­nek repülő hid alakjában, a mint az, természete­sen sokkal kisebb méretekben, a felvonó várbi-daknál s hegyi patakok mélységei felett épült repülő hidaknál régóta divatos. Mutatványul be­mutatunk egy ily primitív repülő hidat is a Hi­malája vidékéről. Ezeknek az úgyszólván levegő­ben függő k:.s hidaknak itt az a feladatuk, hogy a mikor a vasúti vonat a nyílás közepén van s igy a tornyokra a legnagyobb nyomás gyakorol­tatik, a vonat súlya a közbetett kisebb hid által a két torony között oszoljon meg. Laikus ember előtt ily óriási hidnál a közbetett repülő hid a legveszélyesebbnek látszik, a mérnökök azonban azt állítják, hogy épen ez a leleményes szerkezet biztosítja a Forth-hidat legjobban a viharok el­len is. Általában a hid rendkívül biztos, 8 egyet­len komoly aggodalom, melyet felhoztak a szer­kezet ellen, az, hogy a kőoszlopok nagyon ala­csonyak s igy a vasszerkezet a hullámokkal könnyen érintkezhetik s annál hamarabb meg­rozsdásodik.

Nagyon nehéz volna csak megközelítőleg is helyes képet nyújtani ennek a tekhnikai csodá­nak részleteiről. Szakértők mondják, hogy az építés közben felmerült egyes részletek mathe-

I matikai kiszámítása s az egészszel összhangzatba hozatala magában véve is nagy tudományos al­kotás s hogy ennél a hidnál egész sereg uj, kizárólag ez alkalommal feltalált s alkalmazott

j tekhnikai fogás van, ugy hogy még a gyakorlott í mérnökök is hónapokon át csaknem napóraként j új-ój dolgot találnak rajta. Olyan ez a nagy mű, I mint Rafael vagy más nagy művész mestermun-

712 VASÁBNAPI ÚJSÁG 4 i . SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM,

Láb

500

450

400

350

300

200

150

100

50

TG

17 18 29 33 39 41 47 49 5á 57 58 60 64

A F O R T H - H I D MAGASSÁGA A V I L Á G L E G N E V E Z E T E S E B B É P Ü L E T E I V E L Ö S S Z E H A S O N L Í T V A .

67 70 73

t . AnankingiporczellántoronyKhi-nában „ 200

2. A Szent-György-csarnok Liver­poolban _ 85

3 . Theodorik nírja Ravennában ... 50 4. Chiehesteri székesegyház _ 271 5. Viktória-torony Westminsterben

(London) 331 6. Boston -templom t Lincolnshire

angol megyében... „ 291 7. Taj Mahal Agrában 220 "8. Yorki székesegyház ... .„ ... 198 D. Bacchus temploma Theos szi­

getén __ ... _ _ 50 10. Sándor-oszlop Szentpétervárt ... 154 11. A júliusi szobor Parisban... „. 154 12. Asinellí-fcorony Bolognában „ 370 13. A Campanilla Velenczében ... 323

(Az alábbi táblázatban a magasság angol lábban van jelölve.) 14. Colosseum Rómában (584 láb

hosszú)... 157 15. Freiburgi székesegyház ... 385 16. Baalbeci naptemplom 120 17. Ilissus temploma Athénében ... 25 18. Erechtheium Athénében ... _ 35 19. Chartresi székesegyház 403 20. Sz. Genovéva temploma Parisban 274 21. A londoni emlékszobor ... ... 202 22. Amiensi székesegyház ... 383 23. Theobald temploma Thannhan 320 24. Albert Hall Londonban 154 25. Sz. István-székesegyház Bécsben 441 26. Cremonai torony 396 27. Invalidusok palotája Parisban... 310 28. óriások temploma Agrigentum-

ban ... „ . _ ... _. ... 116 29. Parthenon Athénében „ ... 66

30. A ghizei második gúla *. 31. Strassburgi székesegyház ... _. 32. Roueni székesegyház 33. Eleanor kereszt Walthamban ... 34. Kölni dom ... „ . „ 35. A nagy pyramis „ 36. Római Szent Péter-templom ... 37. Londoni Szent Pál-templom ... 38. Albert-emlékBzobor Londonban 39. Luxori obeliszk „ 40. ív-templom Londonban ... „ 41 . Kleopátra tője nevű obeliszk ... 42. A Szent Pál-templom Londonban 43. Szent Mária-templom Lübeckben 44. Szent István-apátság Caenben... 45. Szent Márton temploma Lands-

hutban „ 46.'A pisai baptisterium _

U 7 4-7. « 8 48. 460 49.

50 50. 510 51. 460 ta. 418 58. 360 54. 180 55. 75 M.

Kt5 57. 68 58.

508 59. 400 60. 400 SÍ.

(H. 460 oa 190

. Mylasai sír Káriában 50

. Sz. Péter temploma Hamburgban 380

. A laterani obeliszk Rómában ... 153

. Antwerpeni székesegyház 403

. Bell Harry-torony Canterburyban 235

. A szelek tornya Athénében ... 45

. Firenzei székesegyház 376

. Brüsszeli városház 374

. Aja Sofia Konstantinápolyban... 182

. Pantheon Rómában 143

. Pietro Montorio-kápolna (Róma) 40

. Lysicrates emlékszobra Athénében 34

. Salisbury-székesegyház 404

. Római Traján-szobor 134

. Frankfurti székesegyház ;_. ... 326

. Mycerinus gúlája • ... ... 218

. Szent Miklós temploma New-cöKtlebftn ... ... ... 201

Jupiter Stator temploma Rómá­ban 98 Mechlini székesegyház 319 Firenzei harangtorony 566 Absolon sírja Jeruzs lemben ... 54 Norwichi székesegyház 309 A pisai g'Jrbe torony 188 Pompejus oszlopa Alexandriában 100 Szent Izsák temploma Szent­pétervárt 336 Liclifieldi templom középorma 252

« « nyugati orma 19^ Konstantin diadal-íve Rómában 70 Iván Veliki-torony Moszkvában 260 A londoni kristálypalota közép-kereszthajója 198 Kensingtoni ipariskola 110 Vesta temploma Tivoliban ... 55

A F O R T H - H I D SKÓCZIÁBAN.

4 4 . SZÁM. 188 ' J . XXXVI ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG 713

VIRÁGOT A HOLTAKNAK

Virágot a holtaknak! Oh, mondjátok, mi van Búsabb a sírhalomnál, A mely virágtalan ?

Hiszen miért az élet, Mért tűrünk, szenvedünk, Könnyek között ha túl nem El emlékezetünk P

Az egyszerre letört hős, Kit fed közös halom, S fűz árnyán a kedves, kit Megölt mély fájdalom, —

Másban talál nyugalmat Mint sír és szemfedél: Élnek, kikért ők haltak, S addig nevök is él!

Egy nap övék az évben, Csak egy a holtaké, Oh, gyújts egy lángot, tégy egy Rózsát a sir fölé!

A fény lobogjon játszva, Mint hű emlékezet, S virág a holtnak súgja, Hogy még ki él, szeret!

Virágot a holtaknak! Halandó, ne feledd Megkoszorúzni a sírt Hervadt szivök felett!

Mely lenn porlad ma, a szív Tegnap még így virult, S holnap talán sírodra Tesznek fris koszorút!

Bartók Lajos

HALOTTAK N A P J A A K E R E P E S I - U T I TEMETŐBEN. Darrc Tivadar rajza.

714 VASÁENAPI ÚJSÁG 44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

kaja, melyet a szakértők nem győznek eleget tanulmányozni. Abban azonban mindenesetre különbözik ezektől a remekmüvektől, hogy aes-thetikailag nem oly szép. A hatalmas három oszlopnál épen a biztonság legnagyobb fokának elérhetése végett az aczélgerendákból oly sokat kellett összehalmozni, hogy a hálózat kissé zűr­zavaros lett, a mint az bizonynyal olvasóinknak is fel fog tűnni a képen, mivel emlékükbe a bu­dapesti lánczhid egyszerűségében oly kecses s nem egyszer szép szűz karcsú derekához hason­lított nemes arányai mélyen bevésődtek. De azért a Forth-hid is imponál. Mérföldnyi távol­ságokban, hol egyes házak, sőt városok képe is elmosódik, szem elé tűnik égnek emelkedve a ha­talmas három torony, az emberi munka és te­hetség nagy diadaloszlopai.

A jelen év szeptember havában már teljesen kész volt a három oszlop vasgerenda hálózatával és szárnyaival. A többinek építése már ezekhez képest valóságos gyermek-munka, valamint a hidat a szárazfölddel összekötő viadukt-szerű apró hidaké. Már is épitik az uj vasutakat, me­lyek e hidhoz vezetnek s a déli parton levő Ha-wes-Inn nevű régi fogadóban, melyet Walter Scott egyik regényében örökített meg, naponként egész sereg turista száll meg, kik messze földről jöttek ide az új világcsoda bámulására. Maga a híres Eiffel is itt járt nem régiben s nagy gond­dal nézett meg mindent. A magasztaló utasok között azonban irigyek is vannak, mondanunk sem kell, hogy az amerikaiak, kik, mióta mesés gyorsasággal a földgömb leggazdagabb emberei lettek, minden világcsodát maguknak szeretné­nek kaparítani. Ismeretes, hogy tornyot akarnak építeni, mely másfél oly magas legyen, mint az Eiffel-torony. A Forth-hiddal is versenyre akar kelni Lindenthal mérnök: New-York és New-Yersey közt egy oly óriási függő hidat óhajt épí­teni, a melynek oszlopai 860 méter távol esse­nek egymástól s a melyen naponkint 900 vonat mehessen át. Addig is azonban, mig e merész terv létesül, a Forth-hid a modern tekbnika egyik legbámulatosabb alkotása marad, büszkesége ennek a századnak, mely oly sok bámulatos dol­got látott létrejönni.

A KEREPESI TEMETŐ. Ez év április elsején múlt negyven éve, hogy

a főváros határából a kerepesi-uti temetőt kiha­sították. Négy évtized előtt elhagyatott puszta­ság volt itt, a hová csak ritkán tévedt a pesti ember. A Rókus volt a város vége, a melyen tul közfelfogás szerint nem igen volt tanácsos járni. Sokan ugy idegenkedtek tőle, akárcsak mi a kő­bányai új temetőtől. Messzeség volt az akkortájt nagyon. S ime, rövid negyven év alatt odáig ju­tottunk, hogy a távoli temető valósággal bent van a város közepében. A kerepesi temető nem elhagyatott hely többé, nincs is messze többé, mert a rohamosan fejlődő főváros elért hozzá s ma a halottak országa körül pezsgő élet ural­kodik. Vasutak hálózzák körül, előtte, utána és mellette házak, gyár- és ipartelepek épülnek s most már sokan azt a szemrehányást teszik a régi pestvárosi tanácsnak, hogy ezzel a temető­vel megakasztotta a főváros egészséges fejlő­dését. Van is e vádban valami igaz, de a néhai jó magisztrátust igazságtalanul illetik vele. Ezért inkább azok felelősek, a kik a főváros egyéb részeinek fejlődését akadályozták meg mestersé­ges módon, pályaházak, gyártelepek, kórházak és kaszárnyák építésével.

A régi pesti tanácsnak az a terve sem vált be, hogy ez a temető százados temetkező helye legyen a fővárosnak. A kerepesi temető óriási, kétszáz holdnyi terjedelmű, s ma alig van benne üres hely. Negyven év alatt roppant aratása volt Budapesten a halálnak. Pusztító járványok nem egyszer megtizedelték a főváros lakosságát, s gyor­san szaporodtak a sírhelyek. Legkiáltóbb bizonyí­téka ennek az a szomorú statisztika, melyet a temető-igazgatóság vezet s a melynek utolsó jelentése szerint a kerepesi temetőben 1849 április 1 tői 1889 január l-ig összesen 251,062 embert temettek el. Rendkívüli szám, ha te­kintetbe veszszük, hogy ugyanezen idő alatt a budai részen három temetőbe is temetkeztek, s hogy a kőbányai új temetőben, mely 1886 május 1-én nyilt meg, mostanáig 16,500 halott van eltemetve. A temetkezések száma azonban a kerepesi temetőben egyre fogy, a mióta a fő­városi tanács fölemelte a sírhelyek árait. Jelen­leg már csak gazdag ember temetkezhetik ide, |

mert a legolcsóbb sírhelynek kerek száz forint az ára (kivéve az olcsó gyermek-sírhelyeket) s kis sírbolté 1600 s nagy sírbolté 2400 forint. De még e magas árak mellett is nagy volt a te­metések száma, a mit legjobban mutat az, hogy a főváros az elmúlt évben mintegy 85 ezer forintot vett be e temető után, igaz, hogy föld­munkáira s tisztántartására 26 ezer forintot adott ki.

A kerepesi temető szomorú hivatása daczára nem rideg hely. Három kapuja a biztató «Fel-támadunk» igével három széles főútra nyilik, melyet két oldalt gondosan ápolt lombos fák szegélyeznek. A Fő-ut, a Batthyány-ut, a Deák ut s a Feltámadás-utja becsületére válnának bármely sétahelynek, mig a Deák-mauzoleumot érintő s a temetőt keresztbe metsző pompás nyárfasor speczialitása a fővárosnak. A lankás fekvésű temető e széles sétányokkal kellemes, derült benyomást tesz a látogatóra. Nem ugy mint a külföldi nagy városok temetői, köztük a párisi Pere Lachaise is, hol alig járható szűk utak vezetnek a sírok közt. A csillogó márvány-emlékek, az üde pázsitos, nyiló virággal borított sírhantok csak növelik az hitet, hogy a síron tul is van élet.

Nem az enyészet, a halandóság, gondolata szállja meg az embert, mikor a temetőbe lép, hanem inkább az emlékezeté. Az utak mentén felállított sírkövek «beszélő kövek.» Negyven éves multunk, küzdelmünk mennyi kimagasló alakja pihen itt. Ez a temető a mi igazi nemzeti Walhallánk. Mágnás-családaink ugyan nem nyugosznak itt, azok haza vágynak az ősi krip­tába. Ha végig bolyongjuk a temetőt, csak az Andrássy. Batthyány, Czcbrián, Korniss, Maj-thényi, Mikes, Podmaniczky, Piret, Ponyráiz, Szapury és Wass főúri családok egy-két tagjá­nak a sírjára akadunk. Budapest régi érdemes polgár-családai azonban annál nagyobb szám­mal vannak képviselve. A temető három sarkán épült mauzóleum is három patriczius-családé a ez a három név olvasható rajtok: Ganz, Sebas-tiani, Thalmayer.

A magyar közélet, tudomány, irodalom és mű­vészet kiváló alakjai közül itt aluszszák örök álmukat:

Arany János, Arányi Lajos egy. tanár, Bajza József és neje, s fia Bajza Jenő a széptehetségü fiatal költő, Balassa János, Balogh Kálmán, Ba­lázs Sándor, Barna Zsigmond fővárosi tanács­nok, Batthyány Lajos gróf és neje, Bergh An­tal híres német színész, Bergh Károly műépítész, ki egész vagyonát jótékony czélra hagyta. Bér­ezi) Károly, Bernáth Gáspár, Beöthy László, Böszörményi László, Bugát Pál, Éulyovszky Gyula, Czech János történetbuvár, Czakó Zsig­mond, Gzuczor Gergely, Csányi László 1849-íki miniszter, Csengery Antal, Csepreghy Ferencz iró, Cherny József jogtanár, Dallos Gyula, Darmay Viktor fiatal költő, Deák Ferencz, Dorner József természettudós, Diescher János egyetemi tanár, Eqressy Bénj, és Gábor, En-gesszer Mátyás zeneszerző, Éber Nándor, Fán-csy Lajos, Flór Ferencz orvosi iró, Fogarasi János, Forinyák Géza, Földy János, Frankén-burg Adolf és neje, Carina operaénekesnő, Gaal József, Garay János, Gyó'ry Sá/idor aka­démiai tag, Gyó'ry Vilmos. Greguss Ágost, Gre­guss Gyida, Hajnik Pál, Halmi Ferencz, Ha-berern Jontahán egyetemi tanár, Henneberg Károly lovag, Hegedűs Lajos szinműiró, Hor­váth Ignácz műegyetemi tanár, Horváth Mi­hály, Horváth Vinczéné, a népszínház egykori tagja, Huber Károly, Huszár Adolf Hunfalvy János, Horváth Cyrill, Henszlmann Imre, In-dali Gyula fiatal költő, Izsó Miklós, Jókai Mórné Laborfalvy Róza, Karácson Mihály jog-iró, Kászonyi Dániel, Kempelen Győző tanügyi iró, Kisfaludy Károly, Kiss Károly 1848/9-iki honvéd-ezredes és hadtörténetiró, Korizmics László, Kőnek Sándor, Kövér Lajos vigjátékiró, Kovács Sebestyén Endre, Lehmann Mór szín­házi festő, id. és ifj. Lendvay Márton, Lenhos-sék József, Lisznyay Kálmán, Lewin Jakab nemzetgazdasági iró, Major Béla fiatal iró, Ma-tolay Elek, Matkovics Pál (Bús vitéz), Márkus István, Miklós és Elek, Márkfi Samu egyházi iró, Mátrai Gábor, Morócz István, Mészöly Géza, Mosonyi Mihály, Nagy Ignácz, Ney Fe­rencz, Noszlopy Gáspár 1849-iki vértanú, Ober-nyik Károly, Orlay Soma, Pákh Albert, Paulay Edéné Gvozdanovits Júlia, Pauler Tivadar, Pártényi János színész, Petőfi szülei, Petőfi Sándorné Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán, Pe-

regriny Elek pedagógus, Petzwal Ottó, Pólya József m. t. akadémiai tag. Pongrátz Emil báró, Prónay Jószcf belügyi államtitkár, Pulszky Pe-renezné Walter Teréz, Reguly Antal, Rétiig Miháli/, Remellay Gusztáv, Récsy Emil jogi iró, Reviczky Gyula, Reviczky Szerb; Rochlkz Gyula kiváló mérnök, Róder Alajos, Rökk Szi­lárd. Sámi Lajos, Sárosi Gyula, Simoniji Ernő, Schedius Lajos akadémiai tag, Stockinger Ta­más egyetemi tanár, Suhajda János, Szalay László, Szalay Ágoston, Szacsvay Imre 1849-iki vértanú, Szabókij Adolf, Szerdahelyi Kálmán, Szerdahelyi József és Nelli, Szentpétcry Zsig­mond, Székács József, Székiiy Imre zeneszerző, Székács József, Szénássy Sándor nyelvész, Szi­lágyi István, Szilágyi Béláné, Harmath Ida színésznő, Szigligeti Ede, Szinorácz György jogi iró, Szontagh Gusztáv, Szőnyi Pál, Tasner An­tal (gr. Széchenyi István titkára), Táncsics Mi­hály, Toldy Firencz, Tihanyi Miklós színész, Toldy István, Tóth Ilonka színésznő, Tóth Kál­mán, Tóth Ede, Tóth József, Tótji Sándoi; Tö­rök János, Török Pál, Trefort Ágoston, Udvar­helyi Sándor színész, Vahot Imre. Vackot Sán­dor, Vas Gereben (Radákovits József), Vész János Ármin, Vörösmarty Mihály és neje Csa-Jághy Laura, Vetter Antal, Volkmann Bóbert, Wagner László, Wass Samu gróf akadémiai

tag, Weninger Vinczc, Wohl Stefánia, Woro-nieczky Micziszláv herczeg, Zilahy Károly és Züahy Imre, Zlamál Vilmos és Zsivora György, továbbá a hires három czigányprimás, Berkes Lajos, Rácz Pál és Patikárus Fcrkó.

Ez a névsor nem teljes ugyan, de a legelső, a mely felsorolni igyekszik valamennyi nevezete­sebb halottunkat. Majd mindnek sirköve is van már, közülök harmincz disz-sirboltban nyugszik, csak épen a két kitűnő magyar szobrász : Izsó Miklós és Huszár Adolf sirja jeltelen még.

Művészeti tekintetben nagyszerű alkotás a Deák-mauzoleum, mely pompás freskóival, re­mek szarkofágjával egyik legnagyobb nevezetes­sége fővárosunknak. Kiváló becsű a Vetter tábor­nok síremléke, szarkofágján a bronz oroszlán­nal. De a többi emlék közt kevés a művészi al­kotás. Többnyire egyszerű gúla, piramis, kereszt s elvétve néhol egy-egy kis dombormű vagy szo­bor. Azt hiheti az idegen, hogy szobrászatunk nincsen. Pedig van s becses művekkel gazdagí­taná a temetőt is, ha tehetősebb közönségünk­nek nem lenne az a rósz szokása, hogy' kőfara­gókhoz fordul szobrászok helyett. Alig egy pár kivétel van ez alul, de ezek fel is tűnnek, mint például csinos szobraikkal a Mendl és Hübner családok sírboltjai. Remélhető, hogy a jövőben fordulat áll be ezen a téren is s az a közönség, mely áldozatokat hozhat a kegyeletnek, tekin­tettel lesz a módra is, a melylyel ezt teszi. Csak így lesz a kerepesi temető igazán disztemető s csak igy felel majd meg teljesen Budapest vi­lágvárosias jellegének.

DR. KOVÁCS DÉNES.

SZÁZ ÉV ELŐTT. — Emlékezések a franczia forradalomra. —

XVII. A fogoly királyné. A király kivégeztetésének hirét az újságáru­

sok kiáltozásai még aznap elvitték a Templeba. Képzelhető a boldogtalan család kétségbeesése. Erzsébet herczegnő szemeit ég felé emelve mondta: «A szörnyetegek! Most már ki vannak elégítve U Mária Antoinette néma fájdalomba merülve fásultan nézett maga elé, mig gyerme­kei könnyeikkel s csókjaikkal borították kezeit.

Még ugyanazon nap Mária Antoinette enge­délyt kért magának és családjának a gyász vise­lésére, a mi meg is adatott.

Egyébként nem szabad azt hinnünk, mintha a párisi hatóság nagyon ragaszkodott volna a királyi család mellett kijelölt felvigyázói szere­péhez, mely könnyen érthetöleg rendkívül ter­hes felelősséggel járt. Ellenkezőleg, azok az ok­iratok, melyeket a legutóbbi pár év alatt Chan-tetauze az Archive nationalban felkutatott és már többször említett müvében feldolgozott, kétségtelenné teszik, hogy a párisi tanács na­gyon is rajta volt, hogy a kellemetlen köteleB-segtol szabaduljon.

De magasabb politikai szempontok tették szükségessé, hogy a királyi család a nagy fele­lősséghez mórt őrizet alatt maradjon.

Tudták jól a konventben, hogy ennek a

44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 715

gyermeknek ügye esetleg uj fordulatot adhat a dolgoknak, tudták, hogy ő érette fogott fegyvert Lyon, Marseille, Toulon, Bordeaux, Caen és a hősies Vendée, tudták, hogy miatta vérzett el annyi áldozat a vérpadon és a csatatéren. Nem volt-e nyilvánvaló, hogy X VII. Lajos fogsága egyetlen akadálya a monarkhia helyreállításá­nak, és hogy legnagyobb mértékben megbénítja a királypárt működését ? És épen ez az, a mi hihetetlenné teszi, hogy a konventben bármi né­ven nevezendő titkos terv létezett volna a kis dauphin élete napjai megrövidítésére. Hiszen ellenkezőleg, rendkívül fontos volt rajok nézve, hogy XV11. Lajos életben maradjon, mert mi­helyt meghal, utódja személyében a királyság menthetetlenül új erőre serken. Belátták ezt a konvent politikusai, de nem ugy a párisi község­tanács emberei; ezekre hárul minden vádja a szerencsétlen gyermek élete lassú kioltásának.

Legelőször Giéry szúrt szemet bizalmatlansá­guk előtt, a hű komornyik, kinek családja szolgá­latában meghagyását XVI. Lajos utolsó kegy­ként kérte. Gyanúsnak kezdett tetszeni előttük, azzal gyanúsították, hogy jegyzeteket tesz a Templeban, hogy megírja ura ós úrnője fogságá­nak történetét. Megtiltották neki jövőre a Temple hivatalos irataiba való betekintést, egyedül ét­kezésre szorították, s eltiltották a tanácskozások­ban való részvételtől.

Ezzel egyidejűleg a legszorgosabb figyelem­mel kisérték mindent, a mi az özvegy királyné házi életére bírt vonatkozással. Több izben tar­tottak kutatásokat a foglyoknál, hogy ha lehet, nyomára jöjjenek a külvilággal folytatott levele­zéseiknek — de eredmény nélkül. Csak egyszer találták meg Erzsébet herczegnő ágya alatt XVI. Lajos kalapját, s mikor kérdőre vonták, hogy ki­től kapta, azt felelte, hogy fivére adta neki emlékül. Arra az ellenvetésre, hogy egy kalap aligha alkalmas emléktárgy, megmaradt állítása mellett. Ennek daczára a biztosok nem érezték magokat meggyőzve, s utána nézvén a kiadások jegyzékében, kiderítették, hogy a királynak csak egy kalapja volt. A kalapot tehát némi alappal tarthatták a foglyoknak a külvilággal való érint-kezésök kétségtelen jeléül, s mint ilyet le is fog­lalták, mindamellett Erzsébet herczegnő rimán­kodására azzal az Ígérettel, hogy vissza fogják adni.

S valóban a boldogtalan két nő nem is ma­radt titkos, de meghitt szövetségesek nélkül. Magok a községi tanács részéről kiküldött bizto­sok közt akadtak ilyenek, annak daczára, hogy a részvét legkisebb jele mindjárt főbenjáró bűn­nek vétetett. E jóakaró barátok közé tartozott bizonyos Macé, a királyi háznak egykori éksze­része, ki szótlan ragaszkodását később vérével pecsételte meg. Mint a Templeba szolgálatra ki­rendelt hatósági biztos, egyszer jelen volt, mi­dőn kollegái a kis dauphint legyeknek gombos­tűre szúrásával mulattatták. Mária Antoinette látva ezt, intette fiát, hogy hagyjon fel ily ke­gyetlen játékkal. De a biztosok kinevették a ki­rályné érzékenységét, s goromba kifejezésekkel illették. Macé közbeszólott, hogy tiszteljék az anya elveit. Ez elég volt, hogy még az nap denuncziálják, mint «mérsékeltet», s csak a közbecsülés, melynek öryendett, menthette meg a bebörtönöztetéstől.

De a terroristák nem feledték el Macé leczkéz-tetósét, s ime, miképen boszulták meg magokat fajta később. Mikor Erzsébet herczegnő halálos ítéletét kihirdették, Macét rendelték ki szolgálat­tételre a kivégzéshez. Az aggastyán habozott, de családapa volt, engedelmeskednie kellett. A ki­végzés pillanatában aztán, nem viselhetve el a szörnyű látványt, ájulva rogyott össze, s bár eszméletét visszanyerte, szélütött maradt rövid idő múlva bekövetkezett haláláig.

Bátorság tekintetében a királynéval titkon rokonszenvező hatósági biztosok között Toulon tűnt ki, röviddel előbb még köztársasági, de a kit az oly nemesen tűrt boldogtalanság látása szívvel-lélekkel megnyert a királyság ügyének. Mikor, mint emlékezünk, az utolsó útjára ké­szülő király apróságait azon kérelemmel adta át Clérynek, hogy juttassa azokat emlék gyanánt családjához, a hatóság közegei az átadott tár­gyakat visszakövetelték Clérytől s lepecsételve a tanácsteremben letétbe helyezték, — Toubn volt az, a ki egy őrizetlen pillanatban feltörve a pe­csétet, a kegyelet e tárgyait magához vette s ké­sőbb pontosan átszolgáltatta XVIH. Lajosnak. A községi tisztviselők közönséges lopást gyaní­tottak H gyanujok nem terjedt ki Toulonra.

Toulon azonban nem elégedett meg eny-nyivel, sokkal merészebb terven járt az esze: — megszöktetni a királyi családot a Temple-ból. Tervét közölte a királynéval, ki hálás szív­vel fogadta azt, s a maga részéről régi hivét, Jarjaycs lovagot is beleavatta abba. Toulon és Jarjayes most közösen fogtak a dologhoz s meg­állapodtak abban, hogy a királyné ós Erzsébet biztosi egyenruhában, háromszínű jelvénynyel hagyják el a Temple-t, mig a két gyermek, ke-zökben pléhdobozzal, mint lámpagyujtó inasok követik őket.

Minden el volt rendezve: jelentékeny pénz­összeg, útlevelek, stb. de a kitűzött nap előtti estén, az ellenséges hadak közelgésének fenye­gető hirére, váratlanul megkettőztették a Temple őrségét, s az előkészületek dugába dőltek. A felvigyázat ettől fogva napról-napra szigo­rúbb lett.

Egyéb óvintézkedések közt, melyek a fogoly család helyzetét mindjobban súlyosbították, a hatóság nem tartotta feleslegesnek Cléry mellett második komornyikul bizonyos Tisont és nejét adni még a királyné mellé, a kiknek szerepe volt nemcsak a királyné és családja, de sőt a hatósági személyek körül is kémkedni. Tison behízelegte magát áldozatai bizalmába s a két­színű agent-provocateur szerepét játszva, kileste titkukat, s aztán kímélet nélkül denuncziálta őket. Ily módon árulta be a királynét, hogy meg­nyerve hivatalos környezete közül némelyeket, általok értesül a külvilág eseményeiről s velők levelezéseit közvetíti. Meg is nevezte a gyanúsí­tott hatósági biztosokat, köztük Toulont és l.e-pitre-t is, a kiket HéLcrt indítványára kitörül­tek a Temple biztosainak névsorából, s ugyancsak az ö indítványára a legszigorúbb motozást ren­delték el a foglyoknál éjnek idején. Az alvó kis herczeget kirántották ágyából, ki sirva menekült anyja karjai közé, azután átkutatták még a de­rékaljat is, hogy valami titkos levelezésnek jöj­jenek nyomára, de nem találtak egyebet egy rúd pecsétviasznál. Báadásul, szakértő czipé-szek jelenlétében, még czipőik talpát és béllését is átvizsgálták, de eredménytelenül.

Azonban Tison asszonyra oly benyomást tett a gyűlöletes szerep, melyre kényszerítették,hogy súlyos beteggé lett s lázálmai éjjel-nappal a börtönök, a vérpad rémképeivel gyötörték, mig beleörült. Ily állapotában a királyné lábai elé vetette magát, bocsánatát esdve, mig emez maga vigasztalta öt, biztatta és ápolta. Tison asszonyt tébolydába kellett szállítani; de Tison is, kit meghatott a királyné jósága neje iránt — e naptól fogva egészen megváltozott, ugyany-nyira, hogy nemsokára magamagát is gyanússá tette a királyi család iránti odaadása, s foglár­ból rövid időn szintén fogolylyá lett.

Május első napjaiban a kis herczeg beteg lett, láz és főfájás gyötörte. A királyné hathatós ké­relmei daczára nem engedték, hogy háziorvosuk látogassa a beteget, a rendes börtönorvost, 'lhicrryt utasították a beteg ágyához. Mária Antoinette gyermeke unalma elűzésére a «Gű Blas« regény elküldését kérte a tanácstól. Thier-ryn kivül még Soupé sebész és Pipelet sérvgyó­gyász tettek látogatást a kis betegnél: ez utóbbi majdnem kierőszakolta a beteg meglátogathatá-sát, s tiszteletteljes magatartása, melylyel a ki­rályi család iránt viselte magát, szerfölött rósz vért szült a hatósági tisztviselőknél. Kényszerí­teni akarták, hogy kalapját tartsa fenn, de ő az­zal felelt, hogy szivesebben van födetlen fővel, s következő alkalommal volt gondja rá, hogy ka­lapját összeütközések kikerülése végett már a torony bejáratánál lenn hagyja. A mi a beteg állapotát illeti, mindent elkövettek, hogy Pipe-let-t annak beösmerésére birják, hogy a gyer­meknek vére van megromolva, de az orvos nem konstatálhatott egyebet egyszerű sérvnél, melyet játék közben vont magára.

Nagy nyugtalanságot keltett ez időben egy XVI. századbeli jóslat is, mely *Mirabilis Hber* czim alatt a párisi nemzeti könyvtárban találta­tott s többek közt ezt a passust foglalta magá­ban: «JuvenÍ8 captivatus, qui recuperabit co-ronam li l i i . . . fundatus, destruet filios Bruti.» (A fogoly ifjú, visszanyerve a liliom-koszorút, a trónon le fogja sújtani Brutus fiait). A könyv­tár azon tisztviselőinek, kik a jóslatot a kíván­csiaknak megmutogatták, letartóztatását ren­delték el.

Említsük meg végre, hogy meg május ál-iket megelőzőleg Héi-aidt Séchelles is egy rend­kívül szenzácziós leleplezéssel döbbentette meg

a jakobinusokat. Bizalmas utón nyert érte­sülés alapján kijelentette ugyanis hogy kiterjedt összeesküvésnek jött nyomára, melynek czélja XV11. Lajost a Temple-ból elragadni, hogy Danton, regenssé kiáltatva ki, felmutassa a népnek, kezében az 1791-diki alkotmány­nyal.

Miben állt a dolog, nem tudunk bővebb rész­leteket róla; de tény, hogy egyidejűleg ezzel egy ujabb összeesküvés szálait szőtték rejtett kezek, melynek lelke és központja a már röviden em­lített Batz báró legendái alakja volt. E roppant vagyonú főúr, a Constituante legnagyobb fináncz-kapaczitása, nemcsak rendíthetlen hive volt a királyság ügyének, de ennek érdekei előmozdí­tására bőkezű áldozatkészsége sem ismert határt. Már a forradalom első idejében 512 ezer livre-et kölcsönzött XVI. Lajosnak, majd a vérpadra ve­zető útja közepette akart kísérletet tenni a ki­rály megszabadítására. Mindenütt jelen volt és sehol sem volt feltalálható; valódi vándor-pat­kány életet élt Parisban, s pénzével nemcsak a konvent és a párisi hatóság több tagját tudta megvesztegetni, de zsebében tartotta a rendőr­séget is. Máskép alig lett volna lehető, hogy két ízben fogatva el, egyszer a plessis-i börtönből menekült, másodszor pedig, 1800-ban, egyenesen a vesztőhelyre menet ragadta ki magát a csend­őrök kezei közül.

A terroristák e réme Cortey polgárőrrel szö­vetkezett, ki őt álöltözetben a Temple őrizetere vezényelt csapatjába beosztva, a börtönbe csem­pészte, hol pontos helyszíni tanulmányok után megállapította tervét. Megnyerte magának a Temple egyik biztosát, Michonis-i is, azután még 30 embert a Lepelletier szekczióból. A ki­vitelt akkorra kellett halasztani, mikor Cortey ós Michonis együtt lesznek szolgálaton. Elér­kezve e nap, Batz báró megint becsempésztette magát álnév alatt a Templeba, s a három férfi akként rendelkezett, hogy bizonyos időben a harmincz összeesküvőre egyszerre jusson a szol­gálat sora. Ily módon két teljes órán át a Temple át lett volna adva a királyi család megszabadi-tóinak. A foglyok álszakállal, fegyveresen lépnek ki a Templeból a távozó őrjárattal, hol aztán kocsik, lovak várnak készen a menekülés eszköz­lésére.

Tizenegy órát ütött; mái- csak néhány perez választotta el az aggódó foglyokat a szabadulás rég várt pillanatától, mikor egyszerre feltűnik Simon varga, a napos felügyelő alakja, a mint fürkésző tekintettel járatja szemét a jelenlevő­kön s igy szól Corteyhez: «Ha nem látnálak itt, nem volnék nyugodt.» Batz átlátja, hogy min­den fel van fedezve, s tényleg Simon előtte való nap névtelen levelet kapott e sorokkal: «Micho­nis ma éjjel elárul.» Batz báró első gondolatja, h°gy pisztolyával szétlocscsantja Simon agyvele-lét, de belátja, hogy maga magát vesztené el, visszanyomja tehát indulatát. Ellenben Simon megkettőzteti az örséget s Michcnist a tanács elé idézteti. Batz báró is csak szerencsés vélet­lennel menekülhetett ki a távozó őrjárat közé keveredve.

Michonis higgadt magatartása, tagadása kike­rültette vele a nagyobb bajt a községtanács előtt; Simont képzelődőnek nyilvánították, de azért ez az epizód is lényegesen hozzájárult ah­hoz, hogy nem sokkal rá elszakítsák a küályné-tól fiát. Az angouléme-i herczegnő (Mária Antoi­nette leánya) későbbi emlékiratai megható képét rajzolják e jelenetnek. Július 3-ikán este 10 óra­kor jelent meg a tanács hat küldöttje, hogy tud­tára adja a királynénak a kegyetlen határozatot. A kis herczeg, ki már ágyban volt, alig értette meg a felolvasott határozatot, sikoltva vetette magát anyja karjai közé. A királyné maga ágya elé állott, és ugy akadályozta meg a biztosok közeledését. Mikor pedig amazok erőszakkal fe­nyegetőztek : • Megölhetnek — úgymond két­ségbeesett elszántsággal — de nem engedem elszakíttatni gyermekemet.* Tovább egy óránál tartott a kinos jelenet a hatósági kiküldöttek fe­nyegetései között, mig végre oly módon léptek fel, hogy a királyné, rettegve gyermeke életéért, engedett, s mivel maga ereje fogytán volt már, sógornője és leánya gyorsan felöltöztették a re­megő gyermeket, s átadták a biztosoknak. Köny-nyekben fürödve búcsúztak tőle, s könnyektől ázva ölelte meg a gyermek utoljára hozzátarto­zóit, kik jól sejtették, hogy soha sem fogják többé viszontlátni.

716 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 4 4 . SZÁM. 18SW. XXXVI. ÉVFOLYAM.

AUGER EMIL. 1820—1889.

Azoknak egyike, a kik a franczia szellemet a művelt világ színpadain divatba hozták s mond­hatni, uralkodóvá tették, — az újabb franczia drá­mairodalom egyik legelőkelőbb, legünnepeltebb zászlóvivője, Augier Emil ez év október 24-én, 69 éves korában kiszenvedett.

Vele sirba szállt a franczia szinirodalom egyik legnagyobb büszkesége s talán legköltőibb lel­kületű tagja annak a híres triásznak— Dumas, Augier, Sardou, — melyet együtt szokás emle­getni, mikor arról van szó, kik emelték a fran­czia társadalmi drámát arra a magaslatára, melyen az ma áll. Augier e költői háromságnak épen az a tagja volt, a ki a színpadi tekhnika és a divatos társadalmi irány mellett a valódi köl­tészetet is érvényesítette műveiben, a mit nem mondhatni ily határozottan másik két társáról, a kik lehettek nála leleményben erősebbek, külső zajos hatásokban gazdagabbak, de költői lendületre, finomságra, erőre és valódi érzésre sem ők nem multák felől, sem senki más a mai színműírók közül. Nem az értelemhez kívánt ő szó­lani, mint Dumas, nem va­dászott hatásra, mint Sar­dou, — az ő eleme a költé­szet volt a maga tisztaságá­ban. Ö volt talán az egyetlen, a ki typusokat tudott terem­teni s jellemeket igaz színek­kel festeni.

1820-ban Valenceban szü­letett s szülői a szép tehet­ségű ifjút ügyvédi pályára szánták. Ö azonban ellenáll­hatatlan vágyat érzett a köl­tészet iránt s már 24 éves korában elérte azt a ritka si­kert, hogy mindjárt első szín­müvével nemcsak a maga költői hírnevét alapította meg, hanem virágzásba hozta azt a színházat is, mely azt előadta. Valóban az Odeon-szinház, mely a Theatre Francais által visszautasított darabot elfogadta, Augiernek köszönhette szerencséjét, hol a «La Cigüe» nevű szinmü oly sikert aratott, hogy há­rom hónapon át minden este tele ház előtt adták.

Augier ettől kezdve egé­szen a szinmű-irásnak élt s múzsája előtt csakhamarmeg-nyilt a kényes ízlésű Theatre Francais színpada is, melynek utóbb egyik leg­nagyobb büszkesége lett.

Hat kötetre menő színművei közül természe­tesen nem mindeniket adták egyenlő sikerrel. De vannak köztük olyanok, melyek a franczia irodalomnak első rendű gyöngyeivé lettek s me­lyekben szerzőjük mind a mai napig utolérhe­tetlenül áll. ((Gábriellé* czimü színművét pél­dául, melyet a családi tűzhely drámai megdi­csőülésének szeretnek nevezni, a franczia aka­démia a Montyon- díjjal tüntette ki, mint egy rendkívül «erényes alkotást*, — a mi a franczia iránydrámáknak nem épen finnyás erkölcsű szel­leme mellett valóban méltó a följegyzésre, a • La Contagion» czimtí színművének első lenyo-matásáért pedig az «Événement» hirlap szer­kesztője tízezer frankot igért.

Augier költői pályája kezdetén a Ponsard ál­tal képviselt klasszikái iskolához tartozott s kö­tött beszédben irta színműveit s azon fölül irt költeményeket. Első müveiben még erősen ra­gaszkodott az Arisztoteles által riesthetikai tör­vénynek fölállított hármas egységhez. Lassan azonban áttért a realisztikus irányhoz, a nél­kül azonban, hogy levetkezte volna költészetét. Még azokban a müveiben is megtartotta azt, melyeket «harczias drámák»-nak szeretett ne­vezni s melyekben oly társadalmi kérdéseket

dolgoz föl drámailag, a melyek a kor szellemeit élénken foglalkoztatják. Azért volt Augier kivá­lóan korának a költője. Maga mondja: «Igen, alkalmi müveket, iránydrámákat volt szándé­kom irni; de nem, hogy tán megdicsőítsem a bűnt, hanem hogy lesújtsam. — Erkölcshirdető könyveket már nem olvas mai napság senki, a templomi szószékről lehangzó morálhirdetésekre is alig hallgat valaki. De a színházba, oda cső­dül és áramlik a tömeg, s azt akarja, hogy a költő és a művész mulattassa. A színház tehát ma jóformán az egyedüli hely, a hol a közön­ségre közvetlen hatást ^gyakorolni lehet s han­golhatjuk jóra, roszra. Én a magam korának a saját tükrét tartottam oda. Öntudatom tiszta a felöl, hogy — habár sokszor a művészi siker rovására — csak erkölcsös irányban gyakorol­tam hatást s működésemnek az összeségre ne­mesítő hatása volt.»

Művei közül, melyekben finom szellemmel foglalkozott a lélektani és társadalmi, sőt néme­lyikben a politikai problémákkal is, fölemlítjük a következőket: «Un homme de bienk, «L'Aven-turiére», «Gabrielle», «Lejoueur de flute». Ba­ch el, a kitűnő tragikai művésznő kértére 1852-ben irta a «Diane» czimü darabot, mely-

főszemélyében a párisi társaság Veuillotra, a hí­res ultramontán íróra s az «Univers» czimü lap> szerkesztőjére vélt rá ismerhetni. E darabját­sok á nem akarták színpadra bocsátani s Augier­nek magának kellett III. Napóleon császárnál előszobázni müve érdekében, a ki aztán minisz­tertanács elé vitte a dolgot s ott döntöttek a színdarab sorsa fölött. «Forestier Pál» színtér* sokszor adott darab nálunk. De legnagyobb si­kert ért el Augiernek «Fourchambault-család^ czimü darabja, melylyel aztán le is tette a drá-mairó-tollat s többé nem is volt rábírható, hogy újra felvegye.

Augiert többször jelölték akadémiai tagságra s 1858-ban meg is választották. 1870-ben, tekin­tettel irodalmi érdemeire, Napóleon császár sze­nátornak nevezte ki, de a beállott nagy fölfor­dulás már nem engedett időt a kinevezés kihir­detésére. A becsületrendet még 1850 ben, annak commandeur-jelvényét 1868-ban kapta.

Már hetek óta feküdt súlyos betegen Bougi-val melletti croissy-i nyaralójában, hol elvonul­tan tölte életét. Október 19-ikén hunyt el, s nagy részvét között temették el Parisban az irodalom e nagy férfiát, kinek végtisztességtételén a fran­czia kormány is képviseltette magát.

A U G I E R E M I L .

nek azonban minden erőlködése daczára sem volt sikere. «La pierre de touche» darabját Jules Sandeauval együtt irta. A «Mariage l'Olympei) czimü darabjával, melyet a Vau-devilleben adták elő, sikamlós térre lépett. Ju­les Sandeauval irta a «Gendre de M. Porier» -t is. 1858-ban irja a «Jeunesse»-t, melyben a társa­dalmi problémákat szatírával ostorozza. Ugyan- e fajhoz tartozik az «Effrontés». További darab­jai : «Le fils de Gibover», «Maitre Guerin», «La Contagion,» A darabot «Báron d'Estr igaud» czi-men a Theatre francaisban adták elő, aztán pedig bejárta Francziaország összes színpadait. Még na­gyobb hatása volt «Paul Forestier» -nek. A hat­vanas évek végéről s a hetvenes évekből megem­líthetők még a következő darabjai: «Le post-criptum», oLievre et renard», «Jean da Thom-meray», «Le divorce», «Les Fourchambault». — Jules Sandeauval és Alfréd de Mussettel irta : «La chasse an roman»-t, a «L'habit vert»-et és «Sappho»-operát, melyhez Gounod irt zenét. A drámai irodalmon kívül a lírai köl­tészettel is foglalkozott. Költeményei együttesen Parisban 1856-ban jelentek meg.

A magyar nemzeti színházban Augiernek több darabja van állandóan a műsoron. Ilyenek a «Giboyerfia» mely már nemcsak társadalmi, hanem határozottan társadalmi iránydráma s

EGYVELEG * Zsófia porosz herczegnft

a spártai herczeggel történt es­küvője alkalmából csaknem min­den koronás főtől kapott meny­asszonyi ajándékot. Nagyanyja, Viktória angol királynő két in­diai shawlt, ezüst thea- és kávé-készletet, Honilon-csipkét, gyé­mánt nyakékszert s kedvencz müveit tartalmazó könyvszek­rényt adott; másik nagyanyjar Auguszta császárné két gyé­mánt csillagot, Vilmos császár diademet, nyaklánczot, brillian-tokból álló brochet adott tür­kiz kereszttel, melyet egykor Anna küálynőtől kezdve foly­vást az angol királynők hord­tak. Legsajátságosabb ajándékot-kapott vőlegényétől: egyiptomi múmiák gyűjteményét. Leendő alattvalói közül sokan küldtek hasznos tárgyakat, minők a smyrnai szőnyegek, teknősbéka­csontból készült Íróasztal, odesz-szai ezüst ékszerek. A sok aján­dékból akár egy múzeum is ki­kerülne.

''' A gyakori hajnyirást tart­ják sokan a kopaszodás ellen­szerének, mások szerint azon­ban ez bizonyos fokig még elő­segíti a kopaszodást s a beteg hajat épen nem erősíti meg. Bendes körülmények között a levágott haj 3—6 év múlva már lassabban nő, mint előbb. A haji megerősítése a gyökereknél tör-

Eremkép után. ténhetik s ennek egyedüli módja a fejbőr tisztán s egészségesen tartása.

* Az őz agancsai igen gyor­san növekednek, ha oly helyeken legelhetnek, me­lyeket phosphorsavas mészszel trágyáztak, pl. a czukorrépa-tenyésztő helyeken.

* Beaconsfield nejéről érdekes részleteket beszól el Vitzthum gróf emlékirataiban. A nő, ki férjénél idősebb volt, de a szegény irót gazdaggá tette, rajon­gott érte s rendkívüli figyelmet tanúsított i ránta . Csupán azért, hogy férjét ne zavarja, soha sem ment el beszédét meghallgatni, de azért elkísérte minden­kor a parlamentbe. Egy alkalommal Disraeli má r kocsiban ült, neje gyorsan szaladt hozzá s akkor a szolga kis ujját á kocsi ajtajához szorította. A nő tudta, hogy férje beszélni fog a parlamentben s ezért el­nyomta fájdalmát, és annyira uralkodott magán, hogy csak akkor ájult el, midőn férje már kiszállt, s eltávozott. Vitzthum azt is mondja, hogy Beacons­field maga beszélte el a hihetetlennek látszó törté­netet Viktória királynőnek, midőn először társal­gott vele mint miniszterelnökkel.

* Kutyák paradicsomának nevezhetik el nemso­kára Londont. A batterseai kutya-menedékházban 2619 elhagyatott és utczáról összefogott kutyát ápolnak, e mellett mintegy 4-00-at helyeztek el ma­gán-kosztban. A batterseai intézetet ezrenként láto­gatják és sokan vesznek onnan kutyákat.

* Egy marhakereskedö sürgönye:«Holnap min­den disznó a vasúton, ön is. Előbb jönnék, de a személyvonat nem visz ökröket. Marha drágább, vi­gyázzon. Ha ökörre van szüksége, gondoljon reám. x.»

44. SZÁM 1889^XXXVI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. Í 717

BERZEVICZY TIVADAR. 1817—1889.

A magyar közmívelödésnek, a hazai közokta­tás ügyének érdemes régi bajnoka hunyt el okt. 19-én váratlanul, csöndesen a sárosmegyei Ber-zeviczén.

A régi, már-már kihalóban levő patriarkhalis magyar társadalom egyik nemes alakja, a ha­záért nem szóval, :le tettel lelkesedő, fenkölt gondolkozású férfiú tért hosszú, közhasznú tevé­kenységben eltöltött élet után, okt. 22-én — örök nyugodalomra.

A kiváló erények és nemes tulajdonok, me­lyek a megboldogultat oly általánosan tiszteltté tették, mintegy örökségképen látszanak átszál-lani a családnál apáról fiúra. Ilyen erényeket örökölt Berzeviczy Tivadar atyjától, Rikolftól és édes anyjától, Kolosy Jankától; s a családi élet­nek azt az ideális felfogását, a melyben ő is élt nejével, Szinnyey Merse Amáliával, a régi ma­gyar matrónák igazi példányképével s a mely­ben gyermekeiket is nevelték.

Családi jellemvonásnak kell tekintenünk ná­luk a közmívelődés iránt tanúsított élénk érdek­lődést és finom érzéket, melyek által a család számos tagja kitűnt. Ilyen volt a XVI. század folyamán a család egyik legkiválóbb tagja, Ber­zeviczy Márton, a ki Báthory Istvánnak, mint erdélyi fejedelemnek, majd mint lengyel király­nak kanczellárja, egyike volt kora legtanultabb férfiainak. A múlt század végén Berzeviczy Ger­gely, úttörője s megalapítója hazánkban a nem­zetgazdaság tudományának. Századunk első ti­zedeiben báró Berzeviczy Vincze a magyar szí­nészet művészetté fejlesztése terén szerzett her­vadhatatlan babérokat, midőn Kassán, mint az ottani színház intendánsa a legnagyobb ambi-czióval maga tanítgatta a kezdődő magyar szí­nészet első apostolait, későbbi koripheusait, Szentpéterit, Udvarhelyit, Egressyt, Szerdahe­lyit, Megyerit, Dérynét, stb.* A színészet fejlesz­tése érdekében levelezett Kazinczyval s mások­kal s ébresztgette az ország érdeklődését, a miért a m. tud. akadémia őt tiszteleti tagjává választá.

E rokonának nemes példája kétségkívül ha­tással volt az ifjú Berzeviczy Tivadarra is, a ki iskolai tanulmányait előbb Kis-Szebenben, majd épen Kassán b. Berzeviczy Vincze közelében végezte. Üdvös hatással volt reá egy másik ro­kona, Berzeviczy Albert is, a ki hosszas és ta-nulmányos utazásokat tett Európa kultur-álla­maiban, haza jövet Berzeviczén, majd Kassán lakván, gyakorta érintkezett széptehetségű uno-kaöcscsével, Tivadarral, a ki fogékony lélekkel merített világlátott bátyja ismeretei és eszméi gazdag tárházából.

Berzeviczy Tivadar a családi tűzhelyen kivül is ilyen befolyások alatt állván, természetes, hogy nemesebb eszmékért lelkesülve lépett a közélet szinterére. Előbb joggyakornokoskodott. 1839/40-ben Pozsonyban az országgyűlési ifjú­ság lelkes soraiban találjuk, Sárosmegye egyik követe, Pulszky Ferencz oldalán. 1840-ben (mi­után Pesten ügyvédi oklevelet nyert) a megyei szolgálatra lépett önhazájában, a patriarkhalis Sáros-vármegyében. Fokonként emelkedett ott a főjegyzői állásra s ebben maradt a szabadság-harczig, a melyben ő is részt vett mint önkény-tes és jelen volt a kassai ütközetben.

Az abszolutizmus korszakában visszatért ber-zeviczei birtokára s ott hársak és gesztenyefák lombjaival beárnyékolt kerekbástyás ősi kúriájá­ban megvonulva, tanulmányainak, a gazdálko­dásnak s megnősülvén, családjának szentelte életét.

A politikai élet újra ébredése őt is a közpá­lyára szólította. Sáros-vármegye tb. főjegyzője,

* Ez adatokat maga a boldogult Berzeviczy Tivadar jegyezte fel e sorok írója szamára csak az elmúlt té­len — adalékul Berzeviczy Vincze élettörténetéhez. S íme ilyen az emberi végzet, hogy egy félév multán a saját magáról való emlékezés keretébe kell azt il­lesztenünk I

majd a megyei törvényszék elnöke s később a vármegye alispánja lett; 1865-ben pedig a hét-hársi kerület által országgyűlési képviselővé vá­lasztatott.

A parlamentben, mint a Deák-párt hive, te­vékeny részt vett azon bizottság munkálataiban, a mely a nemzetiségi törvény előkészítésével foglalkozott. 1869-ben líjra beválasztatott a par­lamentbe, de ekkor nem sokáig maradt a ház tagja, mert midőn 1870-ben a tanfelügyelősége­get szervezték, ő két vármegye, Szepes és Sáros tanfelügyelősége elvállalására szólíttatván fel: új munkakör nyílott meg előtte.

Ezen a téren fejtette ő ki a közügy javára leg­áldásosabb működését; a felvidéki tanügy fej­lesztése érdekében tett buzgó és sikeres fárado­zása által elévülhetetlen érdemeket szerzett ma­gának. Két nagy és nehéz tankerület vezetésére vállalkozva, kitartó és fáradságos munkát kellett végeznie, de feladatát emberül teljesítette. Mint régi megyei tisztviselő és jeles adminisztrátor, gyakorlati tapasztalásait új és szervezetlen hi­vatala érdekében oly ügyesen érvényesítette, hogy hivatala beosztás, áttekintés ós gyakorlati kezelés tekintetében ma is mintaszerű.

Alapjából kellett mindent újra építeni. A tan­kötelezettség pontos keresztülvitele megtöltó a szűk és rozoga iskolákat, de kitűnt, hogy azok a gyermekek befogadására elégtelenek. Ekkor megindította megyeszerte az iskolaépületeknek részint átalakítását, részint újraépítését, s az iskolák legtöbbjét tankönyvekkel, taneszközök­kel ellátta.

Legnagyobb alkotása az iglói állami tanító­képezde, mely hivatva van a felvidék ezen részét képzett, jó tanítókkal ellátni; méltóan sorakozik ehhez a berzeviczei nagy állami iskola, mélynek óvodával való összekapcsolása szintén az ő ér­deme, ezen iskolának csaknem haláláig tényle­ges vezetője, gondozója ő volt.

Az előbbihez hasonló kulturfeladatot teljesít még az általa felállított számos állami iskola, melyeket abban a nehéz időszakban tervezett, mikor az állami iskoláknak a felekezeti félté­kenység útjában állott.

Tankerülete tanítói szellemi és anyagi jóllété­nek emeléséről is gondoskodott, s nemes érdek­lődósét és jó lelkű támogatását irányukban utolsó napjáig megtartotta. Gyöngélkedő egész­sége daczára még utolsó napjaiban is a hozzá

nagy számban folyamodók minden kérésének utánajárt, azokat támogatta, s keresztülvinni igyekezett. Mindenki előtt ismeretes volt az a tulajdonsága, hogy egyetlen egy levelet vagy kérést sem hagyott figyelmen kivül, válaszolat-lanul.

De nemcsak szorosan vett hivatáskörén belül tett kiváló szolgálatokat a hazai kultúrának, hanem szélesebb körben, társadalmi utón is. A Sárosmegyében oly fontos kulturmissziót telje­sítő tEpcrjcsi Széclieniji-körn-nek ő volt úgy­szólván megteremtője a hosszú időn keresztül nagybuzgalmu, kitűnő elnöke. Általában a sá­rosmegyei társadalmi életben a vezérszerepet játszók és hangadók közé tartozott az ö közked­velt egyénisége mindenkor.

Nemes buzgalmát szép siker koronázta min­den téren, főkép hivatalos működésében, melyet másfél évtizeden keresztül folytatott. Az idő azonban őt sem kímélte meg s a fáradhatatlan, munkás férfiúból lassanként törődött testű, tisz­tes aggastyán lett. Szellemi rugékonyságán, de­rült kedélye üde frisseaógén nem fogott ugyan ki a 68 óv terhe; de a lankadatlan munkásság­ban kifáradt test nyugalom után vágyódott. 1885 október havában megvált tehát hivatalá­tól, a midőn is (mint tanfelügyelősége elején a kir. tanácsosi czimet) most a vaskorona-rend keresztjét nyerte kitüntetésül.

Azóta a nyarat rendesen Berzeviczén, a telet azonban a fővárosban töltötte. Az a boldog uj otthon, melyet Budapesten nagymíveltségü ne­jével, a sárosmegyei jótékony nőegylet elnöknőjó-vel együtt, fia, a közoktatási minisztérium állam­titkárja, menye és két kis unokája közelében feltalált, elfeledtető vele hanyatló kora és gyen­gülő egészsége ezernyi apró bajait.

Családi élete általában példaszerű volt. Há­zánál az ősi patriarkhalis erények, az igazi ma­gyar miveltség, a nemzeti kultúra ápolása mel­lett a modern kor általánosabb miveltséget kí­vánó igényei is kielégíttetést találtak. Gyermekeit (fiát, Albertet, leányát, Ninont, jelenleg Szmre-csányi Jenő sárosmegyei főispán nejét, és Bózsát, Máriássy Ödön immár elhunyt nejét) kitűnő ne­velésben részesítette. Szorgalmasan tanulták az idegen nyelveket, s a mennyire csak tehette maga, pl. zongorára is ö oktatta gyermekeit. Az önálló gondolkozáshoz jó korán hozzá szoktatta őket. A gyermekeknek minden héten egy kis

Divald K. fényképe után. BERZEVICZY TIVADAR.

718 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 44. SZÁM. 1889. XXXVI. ÉVFOLTAM,

folyóiratot kellett szerkeszteniök s annak vasár-naponként a reggelinél egy-egy ujabb számával beszámolniuk, a melyet aztán ő a szerető atya gyöngédségével, de egyszersmind a pedagógus szigorával szokott volt megbírálni és kijavítani. Ez a nevelési rendszer mintegy megmagyarázza fiának a közpályán s főkép a publiczisztika terén már kora ifjúságában aratott sikereit.

Lehetett volna-e gazdagabb jutalma a közok­tatás terén szerzett érdemeinek, s szebb bizo­nyítéka nevelési rendszere mintaszerüségének, mint az, midőn megérte, hogy a mit ő szűkebb hatikok között két vármegyében alkotott: az ő neveltje, fia, mint a közoktatásügy államtitkárja az egész országban széleskörű hatalommal felru­házva folytathatja.

Méltán tekinthetett vissza büszke öntudattal élete alkonyán pályafutására, boldog családi kö­réljen. E boldogságot azonban 1888 tavaszán pótolhatatlan veszteség, szeretett nejének várat­lan halála zavarta meg. A koronájától megfosz­tott családi kör most már csak vigaszt és eny­hülést, de teljes boldogságot többé nem nyújtha­tott neki. Csendes megnyugvással várta azóta ő is az utolsó leszámolást az élettel, minden em­beri törekvések eme végső határát. Miguem 1889 okt. 10-én épen oly csöndben, zajtalanul, mint a müyen szerény az ő nemes egyénisége volt, elszenderült.

Sajátságos találkozása a véletlennek, hogy a miképen neje másfél év előtt épen akkor hunyt el hirtelen és váratlanul, midőn Budapestről Berzeviczére akartak költözni s épen induló fél­ben voltak: úgy ő épen a fővárosba akart fel­jönni, úti készületekkel foglalkozott, s meg­írta levelét, melyben jövetelét jelezi, a midőn hirtelen meglepte ós elragadta a halál.

Temetése okt. 22-én történt a berzeviczei csa­ládi sírboltba. Ez alkalommal fényesen nyilvá­nult a köztisztelet ós szeretet, mely őt életében is környezte, s mely halála után is kegyelettel őrzi emlékezetét.

Sz—Y.

WOHL STEFÁNIA. (f 1889. okt. 11.)

WOHL STEFÁNIA.

Buzgó és tehetséges munkását vesztette el a magyar irodalom abban a nőben, a kinek neve e sorok fölött áll. Wohl Stefánia egyike volt a ne­vesebb magyar kónőknek, kinek munkás­sága nem csak a magyar irodalomban töltött be számot tevő helyet, hanem a külföldi irodal­makban is, melyeknek nyelvén müvei megje­lentek, elismerést vívott ki.

Már mint fiatal leány, az iskolai tanórák alatt foglalkozott a költészettel s kezdetben néhány naiv lyrai költeményben kisérlé meg erejét. A versírással azonban csakhamar fölhagyott s tisztán a prózára adta magát, a hol mindjárt első művével, a «Regék könyvé"-vei föltűnt. Költői kedély, szelíd ábránd, találékonyság jel-lemzé e munkáját, mely a női világnak csak­hamar kedvencz olvasmánya lett.

Arany János is megemlékezett e regékről s « Figyelő* czímü lapjában a következőket irta :

«A képzelem, kedély és érzelem oly frissesége öm­lik el e naiv szerzeményeken, hogy méltóknak láttuk megismertetni a Figyelő olvasóival. Wohl Stefániá­nak már több csinos regéje fordult meg kezünkön,

leginkább virágokról, de mi ezekből csak egyet ve-vénk, az I. számút, hogy a másik kettőben más-más oldalról mutathassuk be a fiatal szerző tehetségét. Ez igen kedves kétségkívül, csupán azt ajánljuk neki, ne írjon felettébb sokat, nehogy ismétlésbe ta­láljon esni, s egyhangúvá legyen utoljára; s igye­kezzék a' nyelvet teljesen sajátjává tenni, azaz a németesség legkisebb árnyalatától is megszaba-dítni, — mi olykor még zavarja az élvezést.*

«Egy szerelem életrajza" volt Wohl Stefánia második műve, mely egyúttal a fiatal írónő fej­lődésében az első korszak befejezését is jelenti. Következő nagyobb műve az «Arany füst» czímü regénye volt, az életből merített tárgygyal, me­lyet női tapintattal kezel s egyúttal az életnek oly ismeretét árulja el, mely szinte meglepő egy ifjú Írónőnél. E munkáját németre is lefordítot­ták s a német sajtó nagy része dicsérettel emlé­kezett meg róla, míg itthon a ((Budapesti Szemle» szigorú kritikában mutatta ki hibáit, de e kritikus is elismerte, hogy «Wohl Stefánia sok csinos dolgokat irt, tárezákat, apróbb csecsebe­cséket. Van bennök finomság, rokonszenves ér­zékenység" stb.

Wohl Stefánia, nővérével, a szintén irodalmi nevű Jankával együtt, a kiváló műveltségű ma­gyar nők közé tartozott. Több európai nyelvet nemcsak beszélt, hanem választékosan irta is. Több külföldi lapnak és folyóiratnak volt a munkatársa, igy az Edinburgban megjelenő cScotchman»-nak, a franczia «Revue Interna­tionale »-nak s több német szépirodalmi és kri­tikai lapnak.

Evek óta szerkesztette az Athenaeum kiadá­sában megjelenő «Magyar Bazárt", melyben nem csak azon igyekezett, hogy azt a nők mun­kakörébe vágó dolgozatokkal töltse meg, hanem azon is igyekezett, hogy azok női kezekből szár­maztak legyen. E hézagot pótló vállalat a két nővér kezében valóban a mai műveltség szín­vonalán álló női közlöny s nem csupán divatlap, hanem, gyakorlati iránya mellett, az élet művé­szibb fölfogásának és a finomabb ízlésnek is közlönye lett.

A Wohl-nővérek szerény budapesti polgár­családból származtak. Atyjok sebész volt, ki a szabadságharczban mint honvédfőorvos szolgálta a hazát. Anyjok kiváló műveltségű nő, kit szerény állása daczára már a forradalom előtt oly kitűnőségek látogattak házánál, mint Bruns­wick Teréz, Teleki Blanka grófnők, a tudós Sché-dius, Szemere Pál, Döbrentey Gábor, Tavaszy Lajos, Ballagi Mór s mások. Tudván, hogy gaz­dag hozományt nem adhat leányainak, oly neve­lésben igyekezett őket részesíteni, mely önál­lókká s az élet viszontagságai közt is megállani képesekké tegye őket. Hogy az anya e gondos­kodása mennyire megtermé gyümölcseit, bizo­nyítja a két árván maradt leány irodalmi neve s a munkakör, melyet magoknak kivívtak.

Daczára, hogy mindig együtt éltek, s irodalmi foglalkozásukban egymást támogatták, mégis niiud a kettő külön önálló irodalmi egyéniséggé fejlett. Stefániát költői kedély, vonzó előadás jellemezte s kisebb rajzaiban, tárczaczikkeiben is kivált az elbeszélői erő jellemezte. Leszámítva azt a néhány iskolai versét, nem irt költeményt, de "Regéit" még igen fiatalkorában irta. Később saját fordításában s illusztrálva az angol «Good Wrords« folyóirat tette közzé, s azontúl különféle angol lapok közölték dolgozatait, melyeket angol nyelven irt, vagy saját angol fordításában közölt.

Általában majdnem minden mtivét maga ül­tette át idegen nyelvekbe. így az ((Aranyfüst" Costenoble jénai kiadónál jelent meg tőle néme­tül, míg franczia nyelven, ugyancsak az ő tollá­ból, ('Clinquant1* czim alatt a «Bevue internatio-nale» közölte. Csak az angol kiadás, melyet Ward and Downey londoni kiadók vettek meg, jelen meg közelebb önálló könyvalakban más­nak, Sincox angol írónak a fordításában.

Pár év előtt «Beszélyek és tárczák" czim alatt nővérével együtt adott ki egy terjedelmes köte­tet, tavaly pedig ő maga tett közzé egy kötet be-szélyt «Eva» czímmel, csinosan, szellemesen írt kisebb dolgozataiból.

Wohl Stefánia az utóbbi időkben sokat bete­geskedett. De még a nyáron is, mikor a kór vég­kép elcsigázta, reszkető kézzel is hozzá fogott egy új munkához, melyet «Elők és halhatatlanok* czímmel nővérével közösen szándékozott meg­írni s mely külföldön tett útjaikról tartalmazott volna emlékezéseket. Meg is írt két-három feje­zetet s a kik olvasták, meghatottan emlékeznek ez utolsó töredékes munkájára, melyről azt hi­szik, hogy eddigi alkotásait irodalmi értékben

fölülmulta volna. Most már bánatos nővére egy­maga fogja ígéretéhez képest befejezni a kötetet, mely az elhunyt írónő emlékének lesz szentelve.

Wohl Stefánia az volt az életben is, a minek művei mutatják: finom érzésű, szellemes és gyön­géd kedélyű költőnő.

Kis szalonjukban közéletünknek számos kitű­nősége találkozott. Arany atyai pártfogójuk vala. Gyakori látogatójuk volt Liszt Ferencz, Trefort, ngy szintén Haynald, gróf Zichy Géza, Fraknói Vilmos, Hubay Jenő. Grünwald Béla, Aggházy Károly s mások. Az elhunyt írónő összeköttetés­ben állott Verescsagin festővel, De Gubernatissal 8 Florenczben úgy, mint Parisban, Londonban vagy Bécsben voltak jó ismerősei az irodalmi és művészi körökben.

Wohl Stefánia hosszas betegség és szenvedés után okt. 14-én hunyt eJ, 41 éves korában, és temetése élénk részvét mellett ment végbe.

DTVATLEVELEK. Paris.

Zeng a sűrűség, harsog a vadászkürt, s az er­dők visszhangja kuszált hangú zsibajjá szövi a robogó lovasnép tarka cavalcade-ját. A mi élv­vágy lüktet a párisi világ zajos pezsgésében, a mi tündöklés szórja sugarait a születés, rang és vagyon legmagasabb csúcsairól, az mind a sport örömeiben találja kielégítését, ott nyer átmeneti tért iiigyelt szereplésére. A vidéki élet termé­szetes szabadsága sajátságos kinyomatta olvad az ódon kastélyok termei hagyományos czere-móniásságával, s ha a nemes vad kéjjel üzése, a leterített foglyok, fáczánok és nyulak hatalmas battiic-i valami feudaliskori barbár ünnepélyes­séggel szólnak is a romantikus képzelődéshez, de viszont a hangversenyek, bálok, műkedvelői előadások, ebédek és ozsonnák könnyed szalon­tónusa a modern Paris finomult szellemét köl­tözteti a lombos rengetegek sárguló avarjai közé, a falusi uri környezet ama felfrissülésé­ben, melynek légkörében olyan jól találják ma­gokat Ohnet alakjai.

A franczia vadászati sport két külön ágat fog­lal magába, a ciiasse á course-ot, vagy tulajdon-képeni hajtóvadászatot, a mi az angol hunting:-nak felel meg szorosabban vett értelmében s a chasse á tir-t, mely egyszerű cserkészés, puská­val a vállon. Compiegne, Fontainebleau, Rani-bouillet, Ferriéres a hajdani nagyúri vadásza­tok klasszikus földjei; ezek látták a «nagy» királyt fényes kíséretével űzni a deli szarvast; ezek voltak tanúi a második császárság romlott udvari orgiáinak, s szolgáltatták Rochefort maró tollához a politikai satyra szinterét a szarvasbőrbe bujt Rouher állam-miniszterről hangzó mesében, melyen egész Paris kacza-gott. Itt fogadta a piqueur en chef csapatja élén kürtriadóval az érkező vendégeket, mig a cwée -festői jelenetében az egyenruhás vadásznép fél­körbe állt az udvaron, kezeikben felgyújtott fák­lyával, majd a piqueur-ök ráfújtak, s az éhes falka kikapta részét a leterített zsákmányból.

Azután a hires chantilly-i vadászatok, a ha­gyományos vörös kabátban, fehér nadrággal és a nagy Chantilly-csizmákkal; La Gaudinióre, hol Dondeauville herczeg egész más vadászjelmezt szentesített: a piros kabátot, sötétkék-nadrággal és chamois-mellénynyel; vagy Bonnelles, Paris közeli szomszédságában, D'Uzés herczegnő szék­helye, mely mai nap is egyike a legjobb vadászó helyeknek. Megannyi fölfedező helyei a divat geográfiájának is, hol az előkelő világ amazonjai merész öltözetekben múlják egymást fölül. Kin tyroli kalap, tetején kakastollal, rövid ránezos szoknya, csúcsos végű piqué vagy bőr mellény, azután sapka, czilinder, vagy a mi legelegánsabb: háromszögletű kalap, térdig érő és a derékon bőrövvel leszorított blúz, vagy vörös kabát — ezek képezik a festői öltözékek leglényegesebb elemeit, melyeknek mindenki hódol s legelső sorban a párisi grófné, kit fegyverrel kezében, yadásztarisznyával oldalán látni mái- egész megszokott dolog.

De hány azon szerencsések száma, kik egy-egy kaczéran kigondolt lovagló, vadászó vagy labdázó öltözet birtokában gyönyörködhetnek! A legtöbb megelégszik, ha sportszenvedélyének egy-egy nielltü vagy karcsatt szerényebb "kere­tébe foglalt vadászjelenetben adhat kifejezést. Ily apróságok most a legdivatosabb «meet»-eken sűrűn láthatók ós teljesen megfelelnek a most hordott, kissé szintén férfias nyakkötöknek.

44. SZÁM. ISS'.i. xxxv i . KvyonfAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 719

Gyakorlatiasabb hajlammal nyilvánul a divat szeszélye abban, hogy ujabban az ékszereket bi­zonyos használati tárgyakkal szereti összekötni. Egy ideig apró irón szolgáltatta a praktikus füg­geléket a legelegánsabb karcsattokhoz, később picziny zsebóra, most pedig az illatszeres üveg a nélkülözhetlen kiegészítő rész. És mily meg­lepő gazdag változatokban! Az antik római sza­gosüvegektől a czifra arabig, a szivalaku német múlt századbeli illatszertartóktól az olasz renais-sance apró mestermüveiig vagy a mexikói fecs­kendőkig. A divat apró organizmusai ujabban még egyéb csinos semmiségekkel is szaporod­tak ; ezek a toilette-asztal nélkülözhetlen tüi, melyek oly lényegesek egy-egy makacs fodor vagy redő helyreigazítására. Mindezeknek most díszes aranyozott, vagy igaz-gyöngy fejei van­nak ; de kaphatók utánzatokban is minden le­hető és lehetetlen színben csekély áron.

Azőszi divatnak multalkalommalprogrammba helyezett kilátásait kiegészítik még a tolldiszek, melyek ez idén egészen háttérbe szorítják — legalább az őszön — a drága és költséges szőr­méket. Az estélyi ruhák hosszabbaknak mutat-

és A uzmik utódai termeiben is. A legkecsesebbek egyike ezek közt egy egybeszabott (polonaiae) gyapjú vigogne ruha, fekete és világos széles sá­vokkal, melyek Eiffel-csúcsba éleződnek össze, a derékon egyszerű rézsútos drapéria van alkal­mazva. Hasonló kettős rámás szövetek, melyek­ben a fekete alapszín az állandó s azzal rezeda-szín, kék vagy heliotrop sávok váltakoznak, — \ mint ugyancsak Monaszterly és Kuzmik utódai­nak az idén is rendkívül gazdag raktárából meg- : győződtünk,— a legdivatosabb őszi újdonságok.

De van ezenkívül nagy választék posztó-szö­vetekből is, többnyire kék, sárga, zöld vagy re-zedaszin hímzésekkel, melyek elöl tablierbe alkalmazandók, továbbá beszőtt virágokkal, vagy csikókkal, melyek kettévágva, écharpe-alakban jönnek a sima aljra. A derék is sima, mint a ruharész, vagy legfölebb kevés csíkos kelme van rajta. A bordás kelmék bordazatai közt az idén sokat találunk skótos koczkás szegélyt, valamint a sima kásmir szövetekbe is néha tenyérnyi és

] virágosán mintázott selyem sáv van beszőve, mely elől tablierbe jőve függélyesen megy alá a középen. Az igen kedvelt selyem- vagy bársony­

sipkák (toque), az angol hölgyek e gyermeteg kedvencz viseletei, segítik az átmenetet. Sajnos, hogy a tollakon kivül a madarak sem tűntek le még mindig a kalapdiszek sorában elfoglalt helyűkről, sőt — bátran fölmelegíthetjük me­gint a banális frázist,—jobban tartják mago­kat, mint valaha. Egész galambok lebegnek ártatlanságuk hófehér színében a kalapok, to-que-ok, capote-ok fölött s kissé nagyon emlékez­tetnek a muzeumok praeparáló készülékeire.

Alkalmunk volt Mullcr*Katalin váczi-utczai raktárában néhány eredeti párisi újdonságot venni szemügyre, Virot, Ribaud és Pouyenne termeiből. A legizlésesebb három darab a kö-

l vetkező: Ribaudtól egy mohzöld kasztor-kalap, bársony tetővel, rajta madárdisz; alakja három­szögletű, lapos kerek tetővel, hátul fölhajtva kissé a széle. Virot elismert remekei egyikét gazdagította egy rendkívül díszes és ép oly rend­kívül egyszerű, sétakocsizáshoz való kalappal, melyet Toscáról nevezett el. E modell igen széles mindkét oldalt, anyaga fényes fekete atlasz, belől mohazöld atlaszszal bélelve. Kivül gazdag fekete strucztollak diszitik, szám szerint hat

ESTELYI RUHA. ŐSZI RUHA.

koznak, de a sótaöltózetek inkább rövidebbek, ugy, hogy némileg látni engedik a lábak hegyét, melyeket nem ritkán borít fehér patent bőr fe­kete kappnival, vagy megfordítva, s ezek fe-kete harisnyákhoz megkapó ellentétet képeznek. E mellett a különféle azinü orosz bőr is mind­inkább terjedni látszik a morocco hátrányára.

Szövetek közül a foulard, e leglágyabbika és | gyöngédebbike minden eddigi gyártmányoknak, i derült és puha színével megtartotta helyét a ; demi-toilette-ekben, s hogy a csipkedisz minden más diszt sarokba szorít, az is bizonyos. Worth : egyetlen párisi versenytársának a Morin-Blos-sier czégnek termei telvék a szebbnél-szebb és diszesebbnél-diszesebb öltözékek garmadáival, melyek az alj, a derék és az ujjak különböző ré­szein egész csipkebetéteket mutatnak fel. A szí­nek legszerencsésebb kombinácziói közé a fekete és fehér esik, a fehér-kék, a vörös fekete, a sárga és a fehér számíthatók.

Két képünk Laferriérc két rendkívül Ízléses kompoziczióját állítja ezúttal az olvasó elé.

Budapest. Paris első divatárusainak, Lcbouvierntk,

Ratidnitznak néhány kiváló szép mintadarabja pompázik első divatárus czégünk, Monaszterly

hímzések közt olykor csipke-applikácziók is ve­gyülnek el.

A legérdekesebb és feltűnőbb darabok egyike, mely a czég kitűnő ízléssel összeállított gyűjte­ményéből kiválik, egy piros circassienne ruha, sima ruharészszel és sajátságos borzas fekete angóra szövésű keskeny csikókkal, melyek leg-alól az aljra kereken jönnek két-három sorban. A derék ehhez vagy egészen fekete, vagy pedig ujjai pirosak, itt-ott szintén néhány keskeny angora-csikkal, a az egész asztrakánnal szegé­lyezve, mely mögül festöileg csillan elő a hajtókák és ujjak széles arany paszomántja. Az egész fantasztikus és rendkívül szeszélyes be­nyomást tesz.

Az ujjak az idén ismét határozott közeledést I mutatnak az előbbi szűk, tapadó ujjakhoz, de a

húzott ujjak sem engednek a térből s a legújabb '. lelemény rajtok egy fölfelé felhasított epaulette-j rész, keleties stylben, mely alól dudoros ujj jő

elő, a szegélynél összetartva. A kalapokban lényeges eltérést mutat a divat

az eddigi iránytól, a mennyiben határozottan az alacsony és lapos az uralkodó forma, a mi kissé gyors és szokatlan átmenet; nem csoda, hogy hölgyeink egyelőre még idegenkednek ez újdon­ság feltétlen felkarolásától. Szerencsére a kis

darab; elől négy rövid, két oldalán két hosszú. A tető lapos, redőkbe szedve s körüle keskeny és hosszan lecsüngő, méter hosszú bársony szalag van kötve. Végre elöl, a perem belső felén keskeny bársony szalagból kötött kis rozette fejezi be a tökéletes mestermüvet, melyet az invenczió merészsége és biztossága jellemez.

A toque-ok közt különösen szép Pouyenne asszony modellje; fekete bársony, oldalt sima ránezokba szedve, elöl lazán redőzve. Oldalt előfelé világos és sötétbarnán árnyalt habos tollazatú madárdisz van alkalmazva, hátrafelé pedig a ránezok közt kaezér kis créme-szinü rozette.

Egészen új árnyalat a halvány vöröses Eiffel -szin, mely szintén több csinos kompoziczióban szerepel, ép ugy, mint a zöld vagy créme is.

A MAGYAR TUD. AKADÉMIÁBÓL. Október 28-ikán, mint a hónap utolsó hétfőjén a

tud. akadémia összes ülést tartott, b. Eötvös Loránd elnöklete alatt. Ezen az ülésen foglalta el helyét Szily Kálmán, az uj főtitkár, ki működését már megkezdte s az ülésen jóravaló inditványnyal állt elő.

Az ülés emlékbeszéddel kezdődött. Ezt Kondor

720 VASÁRNAPI ÜJSÁG. 44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

Gusztáv tartotta az 1883-ban elhunyt Petzval Ottó rendes tag fölött, kit mint egyetemi tanárt, mint szaktudományi irót, mathematikust méltányolt.

Fraknói Vilmos tett ezután előterjesztést a Kon­stantinápolyban járt küldöttség kutatásainak ered­ményeiről. Szept. 21-ikén érkeztek a török fővá­rosba, hol kitüntető fogadtatásra találtak. A bizott­ság három irányban indított! meg munkálatait, u. m. a császári könyvtárban őrzött egész könyvkészle-tet tüzetesen átvizsgálni és leirni; a császári palo­tában és a mecsetek könyvtáraiban netán föllelhető nyugati kéziratokat megtekinteni; a török biroda­lom régi levéltárában a hazánk történetet érdeklő iratokat kiszemelni. Megnyilt előtte a császári könyv­tár, melyben a hadjáratokban zsákmányul ejtett ér­téktárgyakkal együtt a tudományos kinc ek is elhe-lvezést nyertek. A Hzottság reméu/ei azonban teljes­ségükben nem valósultak meg. Habár kétségtelen hogy a hazánkban hódítva végigvonuló törökök az egyházi és világi könyvtárakban talált könyveket válogatás nélkül zsákmányul ejtették és több izben indítottak könyvszállítmányokat Sztambulba, habár az is konstatálható volt, hogy e tudományos kin­csekből a törökök századok folytán nem semmisí­tettek meg semmit, mert a katholikus egyház szer­tartási könyveit is gondosan megőrizték, minden­nek daczára a szultánok régi palotájában, a Szerail-ban csak csekély számú nyugoti kéziratokat és ősnyomtatványokat találtak. Amazoknak száma 53 (köztük 36 görög), utóbbiaké 7. Az uj császári pa­lota, a Jildiz és a mecsetek könyvtárainak átvizs­gálása után sem nyert gyarapodást ez a szám. Ezek­nek nyugoti könyvkészlete néhány XVI—XVII. századbeli földrajzi és orvosi nyomtatott könyvre szorítkozik. Ezek között nem találták meg sem az ősmagyar bibliát, sem a Mátyás király udvarában énekeft hősdalokat, sem a régi magyar egyházi éne­keket és a királyi jegyző- és a számadási könyveket. A kutatás eredményéről különben részletes ismerte­tést fognak adni az osztály-üléseken Thaly Kálmán, Ábel Jenő és Csontosi János. Ismertette ezután Fraknói részletesben az egyes könyveket és okira­tokat. Megjegyezte, hogy a császári levéltár átvizs­gálása még hosszas munkát igényel. Végül indítvá­nyozta : fejezze ki az akadémia háláját a miniszter­elnök utján ő felségének, ki a kutatásokra 6000 frtot adományozott. Fejezze ki a hálát a török szultán iránt; mondjon köszönetet Vámbérynak, ki a szul­tán engedélyét kieszközölte, végül utasítsa a törté­nelmi bizottságot, hogy az terjeszszen mielőbb javas­latot az akadémia elé az i ránt : miként lesz lehetsé­ges a kutatásokat tovább folytatni. Az összes ülés mind a négy indítványt egyhangúlag elfogadta, s a kutató bizottságnak is elismerést nyilvánított.

Szily Kálmán főtitkár adta elő ezután a jelen' eni valót. Először is felhívta az akadémia figyelmét az akadémia veterán tagjára, Szabó Istvánra, kit fél­század előtt, 1839. nov. 23-ikán választott tagol az akadémia. A jubiláns akadémikusnak az elnök küldi el az akadémia jó kívánságait. A Szabó István meg­választására vonatkozó iratok fölkeresése közben Szily két érdekes tag ajánlásra talált szintén 1839. november haváról. Az egyik Deák Ferenczet, a má­sik br. Eötvös Józsefet ajánlja megválasztásra. Az ajánlásokat irodalmunk és közéletünk számos jelese irta alá, s ezért kiválóan érdekes okirat, melyet ezennel hü másolatban is bemutatunk.* Jelentette ezután a főtitkár, hogy a Török József levelező tag indítványát az akadémia mind a három osztálya mellőzendőnek találta. Ez indítvány abból áll, hogy az oly akadémikust, a kit még a hetvenes években választottak meg, de székfoglalóját meg nem tar­totta, egyszerűen törüljék ki : a nyolezvanas évek­ben megválasztott tagoknak pedig határidőt tűzzenek a székfoglaló megtartására. Az akadémia osztályai abban a véleményben vannak, hogy akadémikuso­kat nem megtartandó székfoglaló értekezésért vá­lasztanak, hanem kifejtett érdemes munkálkodásért. Különben is az ügyrend a székfoglalót nem tartott tagnak nem engedi meg, hogy a választásokban részt vegyen, szavazatot gyakoroljon. A III. osztály a Török indítványával kapcsolatban mégis óhajt bi­zonyos intézkedéseket, tekintve, hogy az akadé­mia tagjainak száma most megvan határozva. Hoz­záteszi tehát, hogy ennek megbeszélésére bizottság küldessék ki. B. Eötrös elnök itt megjegyzi, hogy a harmadik osztály a székfoglaló kérdését ugy akarná megoldani, ha az újonnan megválasztott tag emlék­beszédet tartana arról az akadémikusról, kinek he-

-•'• Az aláiróK közül elégnek tartjuk csak néhány ré­gebb elhunyt és ma már kevésbbé ismeretes akadémiai tagról följegyezni itt egyet-iuást, pl. hogy Kállay Ferencz történetíró lí-41-ben huuyt el, Péezely József szintén történetíró 1849-ben, Kossovieh Károly rendes tag pályadijat is nyert az akadémiánál egyszerre Hor­váth Mihályival »A kereskedelem története Magyaror­szágon* ez. dolgozatával, Szilassy János tiszteleti tag bölcsészetiró volt, Sztrokay Antal r. tag, a ki az aka­démiánál több alapítványt is tett, Balásházy János gazdas_ági iró, Lnczenbacher későbbi magyarosított ne­vén (Érdy) ismert régész, Vásárhelyi lál r. tag, a hí­res mérnök, Schedins Lajos az egyetemen az sesthetika tanára, Frivaldszky Imre természettudós, Stettner György ujabb «Zádor» neve alatt ismert jogtudós. «Balogh»-ról is elég" annyit említenünk, hogy ez itt Almásy Ba­logh Pál névaláírása.

lyébe megválasztották, mint ez afranczia akadémián ; is szokás. Az ülés a tagok kötelességeire vonatkozó I megbeszéléseket egy bizottsághoz utasítja, melybe | 2—2 tagot választ minden osztály. Elhatározták azt • is, hogy az orosz czári kormánynak, a pétervári ! tudományos akadémiának köszönetet nyilvánít az

akadémia azért a meleg figyelemért és támogatásért, melyben az Urai-vidéken járt Munkácsi Bernátot és Pápai Károlyt részesítették. — Botschild párisi kiadó kéri az akadémiát, engedné meg, hogy a magyar ko­ronáról Parisban készült szines rajzokat fölhasznál­hassa egy V. Károly császárról szóló díszmunkához. Akadémiánk megengedi, mert igy a külföld is meg­ismeri a magyar korona régiségét és mübecsét. Vé­gűi Szily főtitkára maga részéről tett indítványt az akadémia * Értesítő* -jenek átalakítására és bővíté­sére. Az akadémia üléséről szokta közölni a jegyző­könyvet. Szily azt indítványozta, hogy az «Értesítő* újévtől kezdve megnagyobbított tartalommal minden hóban egyszer jelenjék meg, és számoljon be minden tekintetben az akadémia működéséről, közöljön is­mertetéseket az akadémiában felolvasott értekezé­sekről, az akadémiai kiadványokról stb. Az Értesítőt ingyen kapnák az akadémia összes beltagjai, alapít­ványt tevői, a hazai intézetek és társulatok, olvasó körök és kaszinók ; magánosok évi 3 frt előfizetési árral szerezhetnék meg. Az indítványt javaslattétel végett az osztályelnökökből és titkárokból, valamint az akadémiai elnökből és titkárból álló bizottságnak adták ki, mire az ülés véget ért.

A főtitkár itt közöljük.

által bemutatott 1839-iki két iratot

I.

Deák Ferencz ajánlása. A honi közjó, s különösen a nemzeti nyelv

iránt oly sok érdemekkel díszes hazafit, kinek ér­demeit esméri a haza, tiszteli a hazafi, Deák Ferenczet, tiszteleti tagnak ajánljuk

J^ w

II. Báró Eötvös József ajánlása.

Báró Eötvös József urat, a Börtön-rend­szerről irt jeles munka szerzőjét, az Árviz-könyv és Kölcsey munkái kiadóját Tiszteleti Tagul

ajánlja

dlxlay <&*<>*£ y-Mint nagy díszét literaturánknak «Carthausi»

czimü philosophiai regényével

IRODALOM ÉS M Ű V É S Z E T A Budapesti Szemle novemberi kötete már el­

hagyta a sajtót, a közlemények váltazatos soroza­tával.

Első czikkében dr. Szabó József irja le a párisi kiállítást tudományos szempontból. Magasztalva szól róla átalában, aztán sorban foglalkozik a kiállítás alatt tartott kongresszusokkal,imajd a geológiai kiál­lítást veszi szemle alá. Megemlékezik az Eiffel-to­ronyról, Edisonról, s hangoztatja, hogy a tudomány mily bő okulást szerezhetett a világtárlaton. Badics Ferencz folytatja és befejezi «Fáy András politikai működése a megyén és az országgyűlésen' czimü dolgozatát, mely a régibb évtizedok nyilvános életé­nek is érdekes képét festi. Munkácsi Bernát meg­kezdi "Nyelvészeti tanulmány utón a vogulok földén» czimen az Urai-vidéken tett ntazásának leírását. Munkácsi az akadémia támogatása mellett indult a nagy útra, Keguly nyomdokain, és még talált oly emberekre, kik emlékeztek a magyar utazóra. Mun­kácsit az serkentette az utazásra, hogy a Beguly gyűjtötte nyelvanyag megérthetésére tegyen tanul­mányokat, mert Beguly följegyzéseit senki sem ér­tette a vogulok pedig mindinkább beleolvadnak az oroszok közé több tájszólásuk már el is enyészett. A fiatal utazó szerencsésen járt, nagy nyelvanyaggal tért vissza és Beguly gyűjteményeinek értelme sem titok többé. Baross Károly tanulságosan értekezik a • Mezőgazdasági reformokról.»-A szépirodalmi részt Levay József két szép költeménye («A szinnai kő virága* és «Szeptemberben*) s «A szeg* czimü elbe-sseles képezik. Ez utóbbi spanyol novella Pedro de Alarcontól s Haraszti Gyula fordította. König Gyula a hazai felsőbb oktatásügyhöz szól hozzá «Az egye­temi kérdések Magyarországon* czim alatt. Az .Ér­tesítő*-ben pedig a Majláth Béla által sajtó alá ren­dezett «Gr. Széchenyi István leveleiről. Szilágyi

44. SZÁM. 1889 xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI Ú J S Á G . 7 - }

A KEREPESI-UTI TEMETŐBŐL. Mészöly Géza síremléke.

Állíttatta édes anyja.

Sándornak" I. Bákóczy György diplomacziai levelei-xől és keleti összeköttetéseiről (ismerteti Acsády Ig-nácz) továbbá a természettudományi társulat kiadá­sában megjelent «A világforgalom*-ról találunk ismertetéseket. A «Budapesti Szemle* előfizetési ára «gész évre 12 frt, félévre 6 frt.

Politikai röpirat. Uj korszak és politikai prog-rammja czim alatt az Athenaeum kiadásában 155 lapra terjedő politikai röpirat jelent meg Attikustól kiben egyik ismert publiczistát gyanítják. Minden­esetre avatott toll irta, mely több új eszmét vett föl, s eleven észszel bonczolja a jelenlegi állapotokat. Érdekes része a röpiratnak az, mely a hitbizomá-nyok intézményét támadja meg.

A Fzeviö előszavában a többi közt ezeket mondja müvéről: «E munka nem harczi, sőt nem is párt­irat. Nem támad meg sem osztályokat, sem párto­kat ; a fenforgó viszályokat egészen tárgyilagos, pár­tatlan álláspontról tekinti, midőn itt ott foglalkozik velük. Alapgondolata az, hogy nemzeti politika ter­vét kell részletesen kidolgozni, s a pártprogrammok csak annyiban jogosultak, a mennyiben e tervet egé­szében és részleteiben felkarolják* A könyv a kö­vetkező fejezetekre oszlik: Uj korszak, Nemzeti eszme, Közjogi kérdések, Külügyi helyzet, Beform-jaink és a közszellem, Uj állam, régi társadalom, A városok társadalmi és nemzeti jelentősége, Közigaz­gatási, gazdasági és parlamenti reform különös te­kintettel a városokra, Miért nem szaporodik eléggé a magyar nemzet ? Földbirtok-viszonyok, Hitbizo-mány, Közoktatási (kultúrai) és egyházi politika, Erdély. A könyv ára 1 frt 30 kr.

Felső oktatásunk reformja czimmel Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő ujabb röpiratot irt, melyben válaszol az Egyetérté;nek, a Pester Lloydnak, a Bu­dapesti Szemlének és a Nemzet-nek azokra, a mit egy hónappal ezelőtt megjelent hason'ó czimü röpiratá­ról irtak. A 24 oldalra terjedő, polemikus hangon irt füzet ára 20 kr.

Nemzeti színház. Október 25-ikén eredeti 3 fel­vonásos szinmű bemutató előadása volt. Az uj darab czime : Éva, szerzője pedig Kabos Ede, kit a szép­irodalmi lapokat figyelemmel kisérő közönség elbe­szélései után már ismerhet. A szinmű első kísérlete,

s ezzel korán bocsátották a színpadra a fiatal nzerr zőt. A közönség még nem igen tanúsított oly vissza­utasító magatartást, mint e darabbal szemközt. Az első felvonást elég jó hangulattal fogadta, de a má­sodik felvonás gyöngéinek szigorú kritikusa lett, s a nézőtéren gúnyos derültség uralkodott, és közbeszó­lások hangzottak föl. A közönség e magatartása a szereplőket is nem kis zavarba hozta. A darab annyira megbukott, hogy a következő napra kitűzött máso­dik előadása is elmaradt, s az első előadással végkép letűnt a nemzeti színház játékrendjéről.

A darab hőse, Éva, egy hiu fiatal asszony, ki szép­ségét annyira félt, hogy mikor egvetlen gyermeke himlőben fekszik súlyos betegen, elhagyja. A gyer­meket egy másik nő ápolja, de a kis beteg meghal. A férj szive elfordul a hiu asszonytól, és szeretni kezdi azt a nőt, ki a gyermeket ápolta. Eva észre­veszi ezt, eleinte boszura gondol, de jobb érzelmei győznek, bocsánatot esd, hanem a férj nem bir meg­bocsátani. Éva megtudja, hogy többé férje mellett nincs helye s öngyilkos lesz. Ez a szinmű meséje, rövidre vonva. A szerző bizonytalan keze nem volt képes megadni neki az elfogadható drámai alakot, és a tartalomba is annyi mindenfélét szorított bele, hogy egy furcsa halmaz lett belőle. Jászai Mari, Márkus Emilia, Mihályfi, Gyenes, Gabányi, Újházi játszották a nagyobb szerepeket.

EÖZINTÉZETEK. ÉS EGYLETEK. A Kisfaludy-társaság október 30-iki havi ülésére

oly nagy közönség jelent meg az akadémia kisebb termében, hogy a tagok is csak szorongtak. Az ülés­nek, melyen Gyulai Pál elnökölt, érdekes tárgyai voltak.

Beöthy Zsolt titkár jelentette, hogy dr. Lederer Béla száz írttal alapító tag lett, az elhunyt Kovács Kálmán miniszteri tanácsos pedig az alaptőkére 200 frtot hagyott. Becses emlékekkel gyarapodott az ereklyetár is Geist Gáspár ajándokából. Petőfi Ist­ván, a nagy költő testvéröcscse ugyanis, ki sokáig a Geist-család gazdatisztje volt, Geist Gáspárra ha­gyott egy dobozt, melyben Petőfi Sándor, a költő neje, atyja s a maga levelei vannak, továbbá száradt virágok Murány váráról és Kazinczy Ferencz sirjá-ról, az első nemzeti kokárda, melyet márczius 15-én valószínűleg a nagy lírikus viselt, stb. Mivel az ily

A KEREPESI-UTI TEMETŐBŐL. Bükk Szilárd síremléke.

«A nemes emberbarátunk állíttatta testvéröcscse.*

emlékek magán embernél veszendőbe mehetnek: tulajdonosuk beküldte az ereklyetár gyarapítására. A társaság örömmel fogadta s levélben fogja meg­köszönni. Ezután Szász Károly olva-ta föl Léray Jpzsef .Emlékezések Tompa Mihályról* czimü mun­káját, mely számos adattal f-zinezi Tompa jellemét. A hallgatóság zajosan megtapsolta a visszaemlé­kezéseket. (Lesz még alkalmunk bővebben is szólni erről.) Ezután Yadnai Károly olvasta föl Béri Gyula vendégnek «Dalok a tűzhely mellől* czimü, tetszésben részesült verseit. Ugyancsak Vadnai Ká­roly felolvasta az ő saját novelláját «Bolla Nella» czimmel, mely a Singer és Wolfner-féle «Alma­nach »-ban legközelebb megjelenik. Az elbeszélés hősnője egy a forradalom viharai közt élt, indulatos

A FORTH-HID HÁROM «TORNYA» AZ ÉPÍTÉS ALATT.

A FORTH-HID EGYIK «TORNYA» ÉPITES KÖZBEN.

természetű lány, ki elveszt egy német tisztet, a ki őt nagyon szerette, s ennek emlékétől kopárodik el aztán szive és egész élete. Megéljenezték felolvasá­sát. — Volt zártiilés is, melyen a többi közt az Ipolyi Arnold által gyűjtött magyar népmese-gyűjteményt is bemutatták ; ennek bírálói lesznek Gyulai Pál és Arany László. A külföldi klasszikus dráma fordított pályamüveinek bírálói Szász Károly, Thewrewk Emil és Ábrányi Emil ; a monológokéi pedig Bérezik Ár­pád, Paulay Ede és Várady Antal lesznek.

MI UJSAG. Halottak napja. A temetők látogatásának napja

volt e hó elseje. Ez a fővárosban mindig a legna­gyobb ünnepek egyike, mely az élő Budapestet a halottak országába vonzza. Kora reggel megkezdő­dött a sirok látogatása, s a kerepesi utón végtől vé­gig szakadatlanul tartott a népvándorlás. A külön­böző egyesületek testületileg, zászlók alatt vonultak ki, hogy halottjaik birkára köszörűt tegyenek. Az egyetemi ifjúság kivonulása a legfeltűnőbb mozzana­tok közé tartozott most is. Fölkeresték a jelesek sírját beszédeket tartottak és koszorúkat helyeztek el. A ke­repesi-uti temetőben már a déli órákban oly nagy volt a tömeg, hogy csak tolongva tudott lassan tovább

1-2Ű VASÁRNAPI UJSAG. 44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.

mozogni. Sokan mentek ki az új temetőbe i«, Kőbá­nyán tul .

A halot tak emlékének ünnepén nyitva volt a bu­dai királyi paloia Zsigmond-kápolnájának sírboltja is. I t t van eltemetve József nádor, második és har­madik feleségével, Hermina és Mária Dorottya fő-herczegnővel továbbá ot t nyugszanak elhunyt gyer­mekeik, köztük István főherczeg, az utolsó nádor és az ifjan elhalt Hermina főherczegnő is. A sírbolt , mely egész éven zárva van, Mindszentek napján délután 3—6 óráig megnyílt s szombaton, halot tak napján délelőtt 8—12 óráig nyi tva lesz a kegyeletes közönség előtt. A kriptában elhelyezett kilencz ko­porsót koszorúk borították s a sírbolt fényesen ki volt világítva.

A k i r á l y Miramareba utazott , a királynéhoz, hogy a halot tak ünnepét a fájdalom csendes elvonultsá-gában együtt töltsék. Ő felsége nov. 4-ikén készült elhagyni Miramaret, a mikor a felséges asszony Kor­fuba megy, hol legalább öt, de valószínűleg ha t hé­t ig fog tartózkodni. I n n e n egyenesen Gödöllőié jön.

Rudol f t r ó n ö r ö k ö s k o p o r s ó j á n á l . A kapuczinu-sok bécsi sírboltjába már október első napján meg­érkeztek az első koszorúk néhai Rudolf trónörökös koporsójára. Az egyik kaméliákból és babérból font, Stefánia özvegy trónörökösnő adománya, fehér at­lasz szalagján e fölírassál: Stefániától. A kis Erzsé­bet főherczegnű koszorúja fehér immortel . Az öz­vegy trónörökösné nevében még három koszorut-helyeztek el a császári sírboltban.

A b o l g á r fe jedelem Rudo l f t r ó n ö r ö k ö s s í r j á ­n á l . A külföldi útjából visszatérő Ferdinánd bolgár fejedelem a múl t hetet Bécsben töltötte. Október 30-ikán alkonyatkor e lment a kapuczinusok sírbolt­jába, imádkozott a néhai trónörökös koporsójánál s ezüst koszorút helyezett arra.

S t e f á n i a ö z v e g y t r ó n ö r ö k ö s n é jól érzi magát Pozsonyban, s az egész m ú l t he te t ot t töl töt te Fr i ­gyes főherczeg családja körében. A fejedelmi höl­gyek többször kilovagoltak a város környékére, 8 gyalog sétákat is tet tek a városban, betérve több bol tba vásárlások végett.

Október hó 25-ikén Stefánia t rónörökösné Iza­bella főherczegnővel kilovagolt az ó-ligetbe. Ez t megelőzőleg fölhajtottak kocsin a pozsonyi várba is, hol egykor Mária Terézia királynő lakott . Megnéz­ték apróra egész belsejét a kastélynak, fölmentek egészen a tetőre, s gyakran megálltak egy-egy régi freskó mellett , melyet az idők moha meghagyot t a falakon. A trónörökösné néhány vonással papírra is | vetet te a kastély egyik szögletét. Volt a székesegy­házban is Izabella főherczegnővel. I t t Rimély apát- I plébános, a trónörökös egykori t anára fogadta en- :

nek özvegyét.

Az a l c s u t h i ü n n e p é l y e k . Október 27-ikén az ! alcsuthi föherczegi kastélyban fényes ünnopélyek ; közt adta föl Simor János bibornok-primás a bérmá- í

lás szentségét Margit főherczegnőnek és József Ágost főherczegnek.

Az ünnepélyre megjelent Károly Lajos főherczeg, nejével Mária Terézia főherczegnővel és leányával Mária Anuncziata főherczegnővel. A föherczegi ud­varhoz tar tozó személyiségeken kívül Fejérráry j báró honvédelmi miniszter és Pejacsevieh gróf had -testparancsnok is hivatalosak voí t ik . Reggel fél tiz órakor a kastély kápolnájában nagy mise volt, me- ' lyet maga Simor herczegprimás m o n d o t t az egész föherczegi udvar és fejedelmi vendégeinek jelenlé­tében. A mise után Simor János herczegprimás megbérmál ta Margi t főherczegasszonyt, kinek bér-maanyja Mária Terézia főherczegasszony volt, majd József Ágost főherczegnek adta fel a bérmálás szent­ségét, kinek bérmaatyja Károly Lajos főherczeg volt. A herczegprimás szép beszédet in téze t t a megbér-máltakhoz. A szertartásnál a budavári Mátyás t emp­lom énekkara működöt t közre. Az este 6 órakor tar­t o t t ebédet hangverseny fejezte be. A főudvarmes té r i hivatal meghívta P i n t é r Pál t , a népszínház volt czimbalmosát, Rácz Pá l zenekara szintén meghívást kapot t erre az alkalomra, s a banda hamarosan be- \ tanul ta a Margit főherczegnő által i r t tGavot te»-ot . \

A hangversenyről a következő tudósí tást kaptuk.

Vasárnap este fényes sikerű hangverseny ta r ta to t t József főherczeg alcsuthi kastélyában a magas ven­dégek Károly Lajos főherczeg és neje Mária Te- \ rézia főherczegnő tiszteletére. Előadásra kerül t több nyolczkezes darab, melyeknél „maguk a szerzőnők Mária és Margit főherczegnák, valamint József I Ágost és László főherezegek, Szkíray Irma grófnő, udvarhölgy, Kuliffay Izabella föherczegi zeneta­ná rnő , és Köppl Károly föherczegi tanár működtek közre. A főherczegnők azonkívül több dalt is éne­

keltek tanárnőjük Cselkó Irma kísérete mellet t . Kellemes meglepetést szerzett Tum-Tavis Albert herczeg, ki szintén énekelt, még pedig a többi közt magyar népdalokat is, «Fekete szem éjszakája*, 'Az alföldön halászlegény vagyok ént sat. A változatos műsor többi számát a meghívott művészek töl töt ték be. Zichy Géza gróf néhány köl teményt olvasott föl; Hubuy Jenő és Aggházy Károly több, főként magyar darabot játszottak együtt hegedűn és zon­gorán, végül Kuliffay Izabella magyar rhapsodiá t zongorázott . Az előadók zajos tetszést a ra t tak , s hangverseny u tán cercle volt, melynél úgy a fensé­ges család tagjai, min t magas vendégeik a közre­működöt t művészeket megszólítással tün te t t ék ki .

A b u d a v á r i M á t y á s - t e m p l o m újra építésének eddigi költségei már közel egy millió forintot tesz­nek, s még mintegy 000,000 frtra van szükség.

A . V a s á r n a p i Ujság» 3!)-ik számában közölt szórejtvény megfejtését tárgyhalmaz m i a t t csak egy hét tel később, jövő het i számunkban közölhetjük.

Az e l ő v i g y á z a t egy ik k ö v e t e l m é n y e . Egész éven át a vér folyvást használhatat lan anyagokat választ ki, melyek ha ideje korán n e m távol í t ta tnak el a testből, különféle súlyos betegségeket okozhat­nak. Tavaszkor és őszszel van arra helyes idő, hogy az év folytán tes tünkben lerakódott akadályozó anyagokat s nedveket (epe és nyálka) egy szabályos, a testet n e m rongálló, tisztító kúrával eltávolítsuk s ez által más súlyos bajoknak, melyek ez anyag le­rakodásából könnyen keletkeznek, elejét vegyük. Nemcsak azoknak, kik emésztési zavarokban, szék­rekedésben, kólikában, bőrkiütésekben, vértolódás­ban, szédülésben, a tagok elzsibbadásában, hiszté­r iában, aranyérben, gyomor-, máj és bélbajokban s tb . szenvednek, hanem az egészségeseknek vagy a magokat egészségeseknek hívőknek is sürgősen ojánlanunk ke l l : hogy azt a drága, piros életnedvet, mely ereinkben kering, igyekezzenek a maga teljes t isztaságában és működésének teljes erejében czél-szerü és szabályosan használt kúrával óvakodva fön-t a r t an i . E r r e nézve, m i n t les jelesebb szert, a Brand Rich. gyógyszerész-féle svájczi labdacsokat, melye­ket legtekintélyesebb orvosaink is,- ugy k i tűnő ha­tásuk, m i n t teljesen ár ta lmat lan vol tuknál fogva, melegen ajánlanak, — a legjobb akarat tal s meg-győződézsel javasoljuk mindenkinek. Kapható a gyógyszertárakban, egy doboz ára 70 kr, de a vétel­kor mindig különös figyelemmel kell lenni Brand Richárd gyógyszerész keresztnevére, mer t csalódásig hasonlóan kiál l í tot t s a hasonló névvel jelzett lab­dacsok is nagy számban árusítl á lnak . Szigorúan ahhoz ta r t suk magunkat , hogy védőjegyül m i n d e n doboz czimlapján egy fohér kereszt vörös mezőben s ez az elnevezés «Brand Rich. gyógyszerész svájczi labdacsai» található. Minden más fajta dobozt visz-sza kell u tas í tani .

HALÁLOZÁSOK. Elhunytak a közelebbi napokban : báró SENNYEY

VIKTOR, néhai Sennyey Pál tárnokmester és ké­sőbb országbíró testvéröcscse, 64 éves korában, Ki-íálytelken, h o n n a n hol t testét a zemplénmegyei Bot tyánba szállították, s hírneves bátyja hamvai melle t t temet ték el. — PERLAKY MIHÁLY, dr., a magy. kir . állami főszámvevőség főszámvizsgálója, hosszas szenvedés u tán , 75 éves korában, Budapes­ten . Résztvett a szabad-ágharczban, melynek leve-retése u t á n főleg irodalmi tevékenységeért 8 évre í télték. Egy évet töl töt t az olmützi várban, azután kegyelmet nyer t . Kiszabadulásakor Svájczban kere­set t menedéket , h o n n a n 1867-ben té r t vissza Ma­gyarországba. Hazatér tekor az állami főszámvevő­ségnél nyer t alkalmazást, melynek haláláig buzgó hivatalnoka volt. A 60-as és 7ö-es években különö­sen pedagógiai és szépirodalmi müvei kel tet tek köz­tetszést. — Koós KÁROLY, a bodrogközi Tisza-szabá­lyozó társulat nyugalmazot t számvevője 67 éves, S.-A.-Ujhelytt. — GÁKGOL KÁROLY, Somogymegye bizottsági tagja, Somogy-Kilt in. — SOMOGYI IGNÁCZ, a szolnoki gimnázium fiatal tudós tanára, a . lipót­mezői tébolyházban, hová gyógyíthatat lan elmebe­tegsége mia t t hónapok előtt vitték. Hol t tes té t Szol­nokra szállí tották. — GEBZSELYI VILMOS, a váczi si­ketnéma-intézet gondnoka. — KULINYI BERNÁT, köztiszteletü polgár Szentesen, élete 78-ik évében. — VOJNICS IMRE, Szabadka városi főpénztárnoka 49 éves. — DEUTSCH SÁMUEL, hosszabb ideig békés-gyu­lai rabbi, 76 éves, Nagy-Váradon. — VÁGÓ FERENCZ. Báránd nagyközségnek és az országos jegyzői egy­letnek örökös tiszteletbeli főjegyzője, a közigazga­tási szakban elismert jeles tehetségű férfin, 61 éves korában.

W E N Z E L GUSZTÁVNÉ, szül. Brunner Adél, a jeles tudósnak, a budapest i egyetem hírneves t anárának neje, 53 éves korában, Budapesten. — Özv. SIMAINE, szül. Collins Jemina asszony, ki a hires Cook hajós­kapi tány családjából származott , m i n t árva Paris­ban nevelkedett s első izben gróf Teleki Miksa neje

volt, Szilágy-Panitban. — Gróf SIGRAY FÜLÖPNÉ, szül. báró Augusz Klára, az olaszországi Nerviben, hová nővérének, Anna bárónőnek halála u t án u tazot t , 3-2 é v e s . — FISCHER IRMA, KLIMM MIHÁLY, szül. mű­egyetemi rektor elvált fiatal neje, gazdag buda i csa­lád tagja, ki öngyilkossággal ve te t t véget é le tének, Budapesten.

SZERKESZTÖI MONDANIVALÓ. K o m o r , b o r o n g ó s ő s z i n a p . A kezdő sor nagyon

is emlékeztet Arany János ismert sorára: «Híves, bo­rongós őszi nap.» Ez azonban véletlen is lehet, mert több hasonlóságot nem látunk; nagyobb baj, hogy az egész versen végig vitt hasonlat sokszor sántít. Külö­nösen a vége zavaros.

A m e g e l é g e d é s . Közölni fogjuk. A r c h l m e d e s . A két Heine-fordítás nem veszett el,

csak nem keríthettünk sort az értesítésre. Különben is a kísérlet nem sok szót érdemel; a ki a verselés leg­elemibb szabályait sem ismeri s lépten-nyomon ilyen rímeket használ: hajósát—dallamát, trónusa—koro­nája, uralkodni—lenni, az ne fordítson Heinét.

K É P T A L Á N Y .

te <$fc1iÍfr<elt0 X te te Jl te te y i

A «Vasárnapi Ujság» 42-dik s zámában közölt kép -t a l ány megfej tése: Vadászat.

SARKJÁTÉK. 1 5 7 3 . számú feladvány, Abbat t W. A. tói.

SOTET.

_JPI

a b c d e f g h VILÁGOS.

Világos indul s a harmadik lépésre roatot mond.

A z 1 5 0 7 . s z á n n i f e l a d v á n y m e g f e j t é s e

Jenpenen J.-tiil.

Megfejtés. Világos. Sök't. Világos. a. Sötét.

1. Yh6—cl . . . Fa3—cl : (a) 1. . . . . . . . . . Bdl—cl : (b) •1. a2—a4 . . . b4—a3: t. F t — d S . _ Bet—c5 : 3. b3— b4 f . . . t. sz. 3. d4—c5 : . . . t. sz. i Ff5—c-2—c8 mat. 4. Ha7—c6 mat.

6. e. 1. . . . . . . B e l - h l (c) 1. . . . . . . . . . B d l - d 4 : 2. Vcl—a3 f b4—a3: ->. Ffö—d3. . . Bd4—d3 : 3. b3—b4 + stb. 3. Vcl—c4 stb.

H e l y e i é n f e j t e t t ék m e g : Budapesten: K. J. és F. H. — Andortí S. — Kovács J. — Szempczen: Pintér János. —

A pesti sakk-kör.

HETI-NAPTÁR, november hó. \ap KatholUiHS és protestáns Görög- Orosz Israelitn

8|». JP 21 PiraminpkF 20 Hubert 22 A 21 Abercz 9 4 H. (Károly pk. jlmre 23 Jakab ap 10 5 K. Imre herczeg Blandina 24 Arétász és t. 11 6S. Léhárt hv. Lénárt 25Marczián 12 7 0. Engelbertpk. Engelb. 26 Demeter 13 81". Gottfrid pk. IGottfrid 27 Nesztor vt. 14 9S. Tivadar vt. Tivadar 28 Terencz vt. 15S. \.

HoldválUzáiai. ® Holdtölte 7-én 5 éra 21 pk. este.

felelős szerkesztő : N a g y M i k l ó s . ' (L. egyeiein-tér H. szám.)

Farbige Seidenstoffe von 60 kr. bis fi. 7.65 p . Met. — glatt und gemuster t (circa 2500 versch. Farben und Dessins) — versendet roben- und stüek-weise portó- und zollfrei das Fabrik-Dépöt G. H e n n e -b e r g (K. nnd E. Hoflieferant), Z ü r i c h . Muster um-gehend. Briefe kosten 10 kr. Portó.

]847 éta, tnhát tübb mint 40 éve, hogy a legnagyobb sikerrel alkalmaztatik a Németország első orvosi kollégiuma által megvizsgált s kitűnő használhatósága miatt a magas helytartóság által

- ^ ^ ^ B Magyarországban szabad. WEBER-féle

Köszvény-vászon köszvény, csúz, tagszaggatás, keresztcsont-fájás, vörheny, mell-, hát- és derékfájdalmak, lábköszvény, csipőfájdalom és ischias stb. ellen, mindennemű görcsök, a kezek és lábakban, különösen görcsös , , , ,

rek danadt taiíok, ficzamodások és oldalszurások biztos eredménynyel gyorsan gyógyíttatnak ezen iTvnlívhfttiiRos köszvényvászon által. Kgy csomag ára 1 fit 5 kr., kettős erejii, nehezebb bajoknál *" B• — alkalmazandó 2 fit 10 kr.

Valódi csak akkor, ha a melletti védjegygyei el van látva. D r . B ú r o n pá r i s i á l t a ­l ános seb tapasza mindenféle sebek, genyedések és daganatok, köiömgynladások, égések, bárminemű sérülések, harapás, szúrás, ütés, vágáQ, tyúkszem, fagyás stb. ellen. — Egy köcsög ára a használati módszerrel együtt 70 kr., kisebb köcsög 85 kr.

V a l o d i a n k a p h a t ó fTI f \ ~wy / \ ~TZ~ T gyógysze r t á rában B u d a p e s t e n , k i r á l y - 1 U l i U J V *J • n toza 12. szám a.

IP v iéff # #

Nagy bevásárlások folytán azon helyzetben vagyunk,

i n t i l n t t i t , kilósén 6112 személyre Telét, abroszokat, asztalkendőket és törül közöket

WF" m é l y e n l e s z á l l í t o t t á r o n a d h a t n i . ~W) D u s v á l a s z t é k i t

szőnyegraktárunkra különösen figyelmeztetünk. Smyrna-szönyegek Gméterként 10 írttól feljebb.

$0f~ Helyes m é r t é k é r t kezesség. ~W)

KUNZ JÓZSEF ÉS TÁRSA B u d a p e s t , D e á k - é s E r z s é b e t - t é r s a r k á n .

A «Franklin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható

JULES VERNE érdekes iratai magyar fordításban.

A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent s mindsn könyvárusnál kapható

Az egyévi önkéntes a közös hadseregben és a magyar kir. honvédségben

Kézikönyv EGYÉVI ÖNKÉNTES-JELÖLTEK,

t o v á b b á p a p n ö v e n d é k e k , taní tó je lö l tek , ö rök lö t t m e z e i gazdaságok b i r tokosa i , c s a l á d f e n n t a r t ó k és a

h a t ó s á g o k s z á m á r a . Az uj v é d e r ő - t ö r v é n y (1889. V I . t. ez.) a lapján

H I T E L E S F O R R Á S O K B Ó L ( t ö r v é n y e k b ő l , r e n d e l e t e k b ő l , s z a b á l y z a t o k b ó l és u t a s í t á s o k b ó l )

szerkeszté

K A C Z I Á N Y G É Z A magyar kir. sz. k. v. honvédhadnagy.

lr;il\mintákkal. — Harmadik teljtsen átdolgozott és teteniestn bővített kiadás. E l s ő f ü z e t : A r a f i lzve 8 0 k r .

CT?" -A. m á s o d i k füze t sa j tó a l a t t v a n és l e g k ö z e l e b b j e l e n i k m e g .

^ a 5 E 5 S H 5 H 5 a 5 H S H S H S H 5 H S 3 S a s a 5 E 5 E 5 H B 5 5 H S E 5 H S H 5 H H 5 5 B S H H 5 ^ líj A iFranklin-Társulat» kiadásában Budapeeten megjelent és minden könyárusnál kapható: |u

I Á MI HADSEREGÜNK. 1 S AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA NÉPEI jjj § FEGYVERBEN ÉS ZÁSZLÓK ALATT. Cí In ni Szécsi Mór, Bankalari Gusztáv, Rieger Ferencz közreműködése mellett S

szerkesztette

D A N C Z E R A L F O N S .

fe^efyJ672-di|jzáUL Fordí tot ta H n a » á r I m r e . 38 képpel. 1 fit 20 kr.

Haza, Francziaorszáoba! Gil Braltar. Éjszak a dél ellen.

Fordította H u s z á r I m r e . Képekkel. 1 frt 60 kr.

Fordította H a s z á r I m r e . 85 képpel. 2 frt

A hódító Robur. 2 frt. Regény. Fordította H u s z á r I m r e . 44 képpel. Fűzve Eegény. Fordította H u s z á r I m r e . Benett L. eredeti rajzaival. Két

• kötet fűzve 4 frt. Eegény. Fordították György A l a d á r és I l l é sy P i r o s k a 40 ^ ^ ^ ^ ™ 2 frt. Kérabaii a vasfejű. U^TF]™

A R o M l l S O U O k i S k O l á j a ^ o ^ i t o j t e V U l I m r . . 46 képpel. Fűzve 1 frt 60 kr.

\ föld felfedezése. II. l-ötet

Fordította B r o z i k K á r o l y . I. hcitet: A híresebb utazók tör­ténete a legrégibb időktől a XVU1. századig. Fűzve 2 frt.

A XVIII . század hires hajósai. Fűzve 2 frt.

Ul

[J{ 1 1 s z í n n y o m a t u k é p p e l é s 139 s z ö v e g b e l i á b r á v a l M y r b a c h F e l i c i á n b á r ó K ' fú e r e d e t i r a j za i u t á n . [Jj

A r a s z í i m y o i u a t u b o r í t é k b a t ű z v e 6 í r t .

nj Tartalom : Bi i ibus unitis. — A tiszt. — A gyalogesapatok. — Hadi képek. — n] }{] A helyőrségi szolgálat. — A lovasság. — A tüzérség. — A műszaki fegyvernemek }5 ul és a műszaki eiök. — A várak. — A katonai egészségügy. •— A vonatesapat és a f{j Ül hadrakelt sereg vonatai. — Az élelmezés. — A magyar honvédség és az osztrák líj Ul Landwehr. — A katonaföldrajzi intézet. — A katonaképző és nevelő intézetek. — ul

nj A lokkantak. — Csapataink Boszniában és Herczegovinában. •— Viribus unit is . In

^ 5 B 5 5 5 5 5 B S a g B 5 H 5 B 5 H 5 H S B 5 H a 5 5 B 5 B 5 B 5 B 5 B 5 B g g 5 B 5 a a 5 5 H g a S H ^

utazás a holdba és a hold körül. Második kiadás. Képekkel. Fűzve 1.20 kr.

Öt hét léghajón. Utazás Afrikában. J S a s ^ k J ^ 1 ^ " r g » ^ I Három orosz és három angol kalandjai. ISSÍi&ÉS'St^}

* ' ' Második kiadás. Képekkel. Fűzve 2 frt. Utazás a föld körfiTnyoiczvan nap alatt.

Utazás a tenger alatt^ekkei. Fűzve Grant kapitány gyermekei

2 frt.

Fordította V é r t e s i A r n o l d . képpé). Fűzve

Két kötet. Sok 4 frt.

Strogoff Mihály'iiitaKSr "k"ík'e •"--"kiadás. Képekkel Fűzve Szász K á r o l y

1 frt 60 kr.

Servadac Heetor kalaados utazása K S I S U V Ü " 0 . ' 8 0 " * ?" ' ! . _ m » • ü l i JC.1A..

A Bégnm ötíröaTlniii^ lázadói. S S . átdolgozta Szász K . Képekkel. Fűzve , . L E Í :

A tizenötéves kapitány. Regény. Franeziából Szász K á r o l y . Képekkel. Fűzve 1 frt 80 kr.

A Nyolczszáz mérttöld az Amazonon. Franeziából fordította V i s l I m r e . Képekkel. Fűzve • . ' • 2 frt.

Dél csillaga. A gyémántok hazája. Franeziából fordította G y ö r s ^ A l a d á r . 50 képpel . r_* ün u . Fűzve 1 frt 6Ö"kr.

KL ERJEDÉS CHEMIÁJÁNAK KÉZIKÖNYVE.

SIÍÍI- ÉS tiiritirozol, wiü\, toileiifUt és ctEiiiizot számára. Irta

Dr. SZILÁGYI GYULA okleveles műszaki chemikns.

A S Z Ö V E G KÖZÉ N Y O M O T T Á B E Á K K A L . Á r a f ű z v e 2 I r t .

T a r t a l o m : Elö ízó .—Bevezetés . — Az erjedés fogalma. — Az erjedés tör­ténete és elmélete. — Az erjedés organizmusairól általában. — A mikroorganiz­musok részletes ismertetése alaktani tekintetben (mcrjholcgia). •—A baktériu­mokról. — Penészgombák. — Az alkoholos erjedést okozó gombák (sarjadzók). — A fermentumokról általában. — Az alktholos eijedés mint fiziológiai tünemény. — Az eijedés mint chrmiai fiziológiai tünemény. — Az erjedés organizmusainak táplá lás i feltételeiről. — Az alkoholképzödéshez szolgáló Bzénbidiátók. — Az ' alkoholos erjedéssel egyidejűleg fellépő mellékerjedésekröl. — Az erjedés termé­nyeiről általában. — A diasztázról.

A lángban álló szigettenger. 5 Franeziából fordította H u s z á r I m r e . 47 kép-Fűzve 2 frt.

724 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 44. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVPOLYA*.

rfTTrvyvrfVT7?Tt'.~Tr4:'éT'̂ TÍTT'.*'.~i~.v•.'K-t-.'r; K~ivT7yT^Vi-7^vÍTr.7Í.-4-,'i".-f74'.'y. K~*

anAj*r>& MAGASINS DU

Príníeinps NOUVEAUTÉS

Kérjük a téli évad 5 8 0 legújabb mintarajzot tartalmazó nagy illusztrált Catalpgusát. Szétküldése ingyen és b é r m e n t v e kik bér­mentesített levelekben kérik az alanti czégtöl

JULES JALUZOT fi C PARIS

Ugyancsak bérmentve küldetnek a Prin-temps óriási raktárán levő szövetek mintái, árat és fajt lehetőleg meghatározni kéretik.

Expeditio a v i lág minden országába. Portó és vámmentes üldeményekre nézve

a feltételek a Catalogusban találhatók. Tolmács minden ney lven

látogató közönségünk rendelkezésére.

M i k kösz vény folyadékj a évek óta kipróbált házi^zer

csiíz, koszvény és idegbajok ellen. Valórt i lag c s a k az i t t m e l l é k e l t v é d j e g y -

í j g y e i . — K a p h a t ó A u s z t r i a - M a g y a r o r s z á g m i n d e n g y ó g y s z e r t á r á b a n .

' F ö l e t é t Magyarország r é s z é r e : B u d á ­é n T » r 5 k J ó z s e f g y ó g y s z e r t á r á b a n . E g y ü v e g g e l 1 frt o. é.

C^T N a p o n k i n t i pos ta i s z é t k ü l d é s a fő- letét adtad:

K W I Z D A F E R E N C Z J Á N O S , osztrák cs . kir. é s r o m á n kir. udv . szál l í tó kerület i

gyógysaertára Kornenbnxgban , B é c s mel l e t t .

>

Gyors és biztos segély gyoiuorbántaliuak és követkéz-lll"(Jlllí"ÍLríi' A l egészsés; fenntartására, a nedvek, valamint a vél U i n í J C i M C . tisztítása és tisztántartására és jó emésztés elősegítésére a legjobb és hathatósb szer, mindenhol i smerve m á r és kedvelves:

Dr. ROSA „ÉLETBALZSAMA" Ez, a legjobb *s legnagyobb erejű gyógynövényekből a leggondosabban készítve, mindennemű emész té s i bájolt, g-yomoigörcsök, é tvágy­talanság; , savanyai felböfögés. v é r t o l u l a s , a r a n y é r stb. e l ­teiben teljes biztossággal állja meg helyét. Eme kitünö hatásánál fogva az most már a népnek biztos és megpróbált h a z i s i e r é v é vált. Nagy üveg ára 1 frt, kicsié 60 kr. Elismerő levelek ezrével állnak megtekintésre.

á\a*f§ o f Csalódások elhárításit érdekében *^C/ff«<*>» figyelmeztelek mindenkit, hogy az eredeti szabály szer itt egyedül tőlem ké­szített d r . R o s a é l e t b a l z s a m kék kartonba van göngyölve, mely hosszoldalán e felírást: • Dr. Rosa életbalzsama a »Fekete sas* gyógy szertárból, B. Fragner, Prága 205—3« német, cseh. magyar éB franczia nyelven Tiseli, s a melynek homlokoldalai a törvényes letétben álló mellékelt védjegygyei vannak ellátva. —

Val. Dr. Rosa életbalzsam csak készítőjénél B T 1 - n o r / n A n ..zuin s c h w a r z e n Ad le r " g-yógyszer-

- X l a g l l t í l t á r b a n P r á g a , 2 0 5 - 3 . k a p h a t ó . —

Budapesten kapható Török József és Budai Emiinél. Az osztrák-magyar monarchia minden nagyobb gyógyszer­tárában van ez életbal'samnak raktára. Ugyanott kaphau :

Prágai egyetemes házikenőcs a köszönő iratok ezrével elismert biztos gyógyszer min­

den gynladás, seb és daganat ellen. Biztos sikerrel alkalmazható a női mell gynladása, tejrekedése ós ke-mény édesénél, a gyermek elválasztásánál, genyedés, vérdaganat, geny-fakadás, pokolvarnal ; körümdaganatnál, a kéz* és lábujjakon támadó úgynevezett körömméregnél, keményed éstk, duzzadások, mirigy daga­natoknál ; szalonnadagnál, holttetemnél. — Minden gyuladást, dagana­tot, keményedést, duzzadást, a legrövidebb idő alatt gyógyít meg; hol azonban már genvképzÖdés következett be, a fekélyt a legrövidebb idő alatt felbúzza és meggyógyítja. Sze lenczékben 25 és 35 kra jczár .

/"Vl*/ / e f Mivel a prágai egyetemes v^f/'-C-O* házikenőcsöt igen gyak­ran u tánozzák , figyelmeztetek min­denkit, hogy azt, eredeti szabályában. csak én egyedül készítem. Csak akkor az v a l ó d i , ha a sárga érczszelenczék, melyekbe töltve van, vörös használati utasításokba (9 nyelvű nyomtatványban) s kék kartonokba — melyek a fennebbi védjegyet viselik — vannak göngyölve.

T W í 1 T \ Q 1<7GÍ1 TVI A iegkipróbáltabb s számos kísérlet után is-* * * * WfWX»fi»<lilIli méretes legmegbízhatóbb szer* nehéz halláí gyógyulására s a teljesen elvesztet* hallás viitgzaszerzésére. I palaczk 1 frt

4061

A l e g j o b b a r c z p o r o k

Leichner . zsirpora

Leichner l i e rmel inpora . E jeles gyártmányok a legmagasabb körökben s a leg­első művésznőktől előszeretettel használtatnak; az arcz-nak fiatalosan szép viruló külsőt adnak. — Kaphatók a gyárban : B e r l i n , S c h i i t z e n s t r a s s e 3 1 , valamint minden illatszerésznól. Valódilag csak '.árt szölenczék-ben, melyeknek fenekére czég és védjegy van belevésve.

L. Leichner , Ber l in Parfümerie-Chemiker, k. k. Hoftheater-Lieferant.

ii-ii.ui.iuu;uii-tu.uu^.i:Uiiuuu Legjobb é s Leghirnevesebb

Pipere Hölgypor

y* *+ CH. FAY, Különleges Riispor

• ÚTTAL VEGYÍTVE

_§LATSZERÉSZ. 9 , rna de la Palx , 9 — PARIS.

cs^T^z ? 5 S ^ S ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ 5 ^ ^ ^ ^ ^ 3 ^ ^ ^ ^ ^ ^ P ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ S ^ 3 + T í í

A «Franklin-Társalat» kiadásában Buda­ija pesten megjelent és minden könyvárasnál kapható: I iffi| m m m I VÁLOGATOTT EGYHÁZI

I 1

PÁZMÁNY

I BESZÉDEI. Ijjl Beveze t é s se l és szó tá r ra l .

BELLAAGH ALADÁR.

Ára fűzve 60 kr.

I^SHIffiSÜB

RE S7 x x JU\» X X JL v i / Xi» B V esti/, é s k ö s z v é n y e l l e n "VH

50 kr. és 1 írtért kapható minden gyógysz.-ban. MA1 HGr u E K l ^ K C R E M E a legdivatosabb arczbőr-finomitó. Minden elegáns hölgy pipere-asztalán otthonoB. — Teljesen ártalmatlan. — Egy köcsög ára 2 forint.

Kriegner György gyógyszertára a „Magyar Koronához" Budapest, VIII. kerület, Kálvin-tér.

A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent s minden könyvárusnál kapható gj

GYAKORLATI ORVOSTAN HALADÁSA. Kiadta a „G-yógyászat" szerkesztősége.

Ára fűzve 1 frt 20 kr.

1. Á belgyógyászat-jelen állása. — Dr. Székácj Bétától. II. Az ideggyógyászat jelen állása. — Dr. Sehwarz Arthurtól.

III. A sebészet jelen állása. — Ujabb műtétek a bélhazam betegségeinél. Dr. Báron Jónástól.

IV. A húgyszervek sebészetéről. — Dr. Bakó Sándortól. V. A sebkezelés haladása. — Dr. Schachter Miksától.

VI. A szülészet és nőgyógyászat haladása. — Dr. Szabó Dénestől. VII. A szemészet haladása. — Dr. Grossmann Lipóttól.

VIII. A szemészet némely részeinek haladása. Dr. Szili Adolftól. IX. A laryngologia baladása. — Dr. Jelenffy Zoltántól. X. A fülgyógyászat haladása. — Dr. Purjesz Ignácztól.

XI. A gyermekgyógyászat haladása. — Dr. Erőss Gyulától.

rffff

A F r a n k l i n - T á r s u l a t kiadásában Budapes ten megjelent és minden könyv­kereskedésben kapható:

A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve.

A fennálló törvényekből és rendeletekből rendszeresen összeállította

G E Ü N W A L D B É L A . Első rész : A közigazgatás f e ladata i .

I. kötet: A közigazgatás és a személyi élet. II. kötet: A közigazgatás és a gazdasági élet.

III. kötet: A közigazgatás és a gazdasági élet (folytatva). — A közigaz­gatás és a társadalom. — Gyámi és gondnoksági ügyek. — Igazságszolgálta­tás. — Katonai ügyek.

Második rész : A közigazgatás közegei a törvényhatóság körében.

IV. kötet, (befejező): A község. — A törvényhatósági joggal felruházott város. — A vármegye.

Harmadik, bővített és javított kiadás. Ára fünve 12 frt.

A n é g y k ö t e t csak e g y ü t t k a p h a t ó .

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem-utcza 4. szám.)

45. SZÁM. 1889. BUDAPEST, NOVEMBER 10. XXXVI. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és | egész évre 1 2 frt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: ( fél évre _ 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG I egész évre

1 félévre _ 8 frt 4 •

' I egész évre Ő frt Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK j ^Urte _ 3 ,

Külföldi előfizetésekhez a postaiig meghatározott viteldíj ÍB csatolandó

A BUDAI HONVÉDSIROK.

IDŐ KELLETT hozzá, a mig az 1848—9-iki hon­véd-egyletek központi országos bizottsága házi bajaiból, melyek belső életét kezdetben oly

sajnálni való módon háborgatták, kibontakozha­tott. De a mint egyszer ez az idő bekövetkezett, mindjárt érezhető is lön az egyetértés áldásos hatása mind azokban a czélokban, melyeket a honvéd-egyletek magok elé tűztek.

A mi nevezetesen az országos központi bizott- i ságot illeti, az egyebek között azt az elismerésre j méltó föladatot is maga elé tűzte, hogy a sza- j

badságharcz s abban különösen az akkori hon­védség múltjának emlékeit kegyelettel ápolja, annak kiegészítésére s a történelem világánál való igaz mivoltában feltüntetésére törekszik, s ez irányban nyilvánuló minden törekvést számba vesz, segít s esetleg maga kezdeményez.

így tette magáévá a többi közt azt a szép és kegyeletes eszmét is, -mely hazánk egy megyei székvárosában évek előtt fölmerült s melynek megvalósítására néhány száz forintnyi tőke is gyűjtetett, hogy a Buda várának 1849 május 21-én történt bevételénél hősi halállal halt s a budai temetőben hamvadozó «névtelen féliste­nek* sirhantjait megőrzi a feledéstől s azokat diszes kerítéssel véteti körül.

A hazában létező mintegy 90 honvéd-egylet egyetemének szokásos évi országos gyűlésén, 1887 május 19-én elő is adta indítványát, mely önként érthetően egyhangúlag el is fogadtatott s a központi honvédbizottság Tisza László el­nöklete alatt b. Lipthay Béla, Degré Alajos, V. Kovách László, Busbach Péter, Vadnay Ká­roly, Spur János személyében, ós Mikár Zsig­mond jegyzővel a kivitelre nézve albizottságot küldött ki, teljhatalommal ruházva föl azt oly értelemben, hogy a főváros polgárainak hazafi­ságához intézze kérő szavát, s ha lehetséges, azok áldozatai segítségével iparkodjék a fölve­tett eszmét megvalósítani.

A kiküldött kis bizottság minden egyes tagja

H O N V É D S I R O K A B U D A I T E M E T Ő B E N . Fénykép után.