169

A KÖZÉPKORI MÛHELYEK MINTAKINCSEÉS KAPCSOLATAI. EREDET, GYAKORLAT ÉS HAGYOMÁNY

A középkori harangokon és keresztelõmedencé-ken fennmaradt különféle reliefek, medaillonok ésegyéb díszítõelemek leírásánál és az esetrõl esetreeltérõ élességû változatok elkülönítésénél jóval bo-nyolultabb feladatot jelent e változatos és hetero-gén eredetû mintakincs összegzõ értékelése.

Mindennek tudatában e sorok írója elõször el-hessegette az ilyenféle áttekintés gondolatát. Érveilátszólag szilárdak voltak: régészként és történész-ként kellett volna nekivágnia a nagy mûvészettör-téneti tájékozottságot igénylõ labirintusnak, más-felõl e reliefek keletkezése végsõ soron független avizsgált öntõmûhelyektõl: a mesterek csak appli-kálták õket mûveikre, tevékenységük így kimerülta másolásban (már ha egyáltalán õk készítették aviaszminta öntéséhez szükséges negatív formát), atetszetõs montírozásban, illetve a túlságosan nagyreliefek szétdarabolásában vagy bizonyos elemeiklefaragásában.

A részletek vizsgálata azonban árnyaltabb meg-közelítésre kényszerített bennünket. Kiderült,hogy egyes motívumok, szerencsés esetben, kü-lönbözõ összefüggésekre vetnek fényt, a tágabb ésáltalánosabb érvényû európai kapcsolatoktól azöntõknek a helyi ötvös- és szobrászmûhelyekkel,valamint az itteni írástudókkal fenntartott sokrétûviszonyáig, ami a történész számára is kiemelkedõ-en fontos kérdés. Ugyanakkor régészként észrekellett vennünk azt is, hogy számtalan díszítménynem egyszerû „relief”, hanem valamilyen konkréttárgy (ötvösmû részlete, szíj-, ruha- és könyvveret,zarándokjelvény, emlékérem stb.) lenyomata;azonban e tárgyak eléggé különlegesek és értéke-sek voltak ahhoz, hogy szokványos régészeti lelet-ként a földbe kerüljenek. Sorsuk, éppen nemesanyaguk miatt, általában az újraolvasztás lett, így ekvalitásos lelethorizontról igen keveset tudnánk,ha múzeumi gyûjteményekben vagy szerencsésenmegtalált ékszerkincsekben nem akadt volna a ku-tatás, már jó ideje, társaikra. Most, kincsleletnyimennyiségû, lényegében közöletlen lenyomat bir-tokában, a középkori tárgyi világnak eleddig aligismert területeire merészkedhetünk. Mindez azáttekintést, vele járó hibáival együtt, végül is elke-rülhetetlenné tette.

Külön kell szólnunk az alábbiakban sûrûn idé-zett analógiák, közeli és távolabbi párhuzamokhasználatának elvi problémáiról is.

A keresztelõkutakon és harangokon fennmaradtmintakincs nagyobbik része eredeti tárgyakról ké-szült lenyomatok vagy matricák segítségével elõál-lított viaszöntvények útján került a modellre, majda bronzba öntött tárgy felületére. Vizsgálatuk ese-tén így már a kezdet kezdetén nehézséget jelen-tett, hogy nem eredeti leletekbõl, csupán ezek le-nyomatából következtethettünk konkrét tárgyak-ra. Eközben természetesen el kellett tekintenünkbizonyos részletektõl, melyek egy-egy emlék re-konstrukcióját rendszerint megkönnyítik: az utó-lagos megmunkálás jeleirõl, a montírozás, javításvagy kiegészítés, általában a használat jól láthatónyomairól, továbbá a hátoldal megfigyelésérõlvoltunk kénytelenek lemondani. Ezek helyett ju-tott fokozott szerep a felhasználható analógiáknak.Mivel kérdéseink és szempontjaink sokrétûek vol-tak, a szóba jöhetõ párhuzamok is meglehetõsennagy kört öleltek fel.

A gyûjtés kezdetén meglepetést okozott, hogyegyes reliefek – a tematikailag és stilárisan rokonpárhuzamok tanúsága szerint – jóval régebbinek bi-zonyultak bronztárgyaink öntési koránál. Lassan-ként körvonalazódott, hogy az öntõk mintakincsenemcsak a témakör és az eredeti funkció szerint voltheterogén, hanem az idõrend szempontjából is: év-századokkal korábbi reliefektõl recens alkotásokigigen változatos korú és „elõtörténetû” darabokbólállt. A részletek felderítése valamely öntõmûhelyelõéletére vagy, legalább akkora eséllyel, a helyi öt-vösmûhelyekre és azok kapcsolataira vet fényt. Ter-mészetesen alapvetõ módszertani igény, hogy a ha-rangok és keresztelõkutak formai, technikai párhu-zamait ne keverjük össze díszítõmotívumaik analó-giáival, jóllehet az összefoglalásban elkerülhetetle-nül felmerül majd e két probléma együttes tárgyalá-sa: vajon a felmutatható eredmények más-más for-rásvidékre vagy pedig lényegében ugyanazon terü-letre vezetnek-e bennünket?

Reliefeinknél maradva, elõször anyagunk belsõanalógiáiról kell szólnunk. A kutatásnak régi megfi-gyelése, hogy egy-egy mûhely termékeit azonos,

170

rendszeresen ismétlõdõ díszítmények jellemzik(miként a középkori könyvkötõ mûhelyek is sajátdíszítõ elveik és önálló pecsétlõkészletük segítségé-vel készítették a mûhelyenként egymáshoz rendkí-vül hasonló kötéseket), mi több, bizonyos reliefeketaz utódok is átvettek, így a több generáción át tevé-kenykedõ öntõmûhelyek „vezérleleteivé” váltak.

Feldolgozásuk során nagy figyelmet fordítot-tunk annak eldöntésére, vajon ezek az évtizedekenát ismétlõdõ minták valóban változatlanok marad-nak-e, és eltérést csupán az eltérõ minõségû lenyo-matok váltakozása jelent, vagy pedig javított, illet-ve újramintázott reliefekkel állunk szemben.910 Át-tekintve anyagunkat, arra a következtetésre jutot-tunk, hogy újramintázásról csak kivételesen (pél-dául a III. 50. és III. 110. sz. liliom, valamint aIII. 116. sz. Keresztrefeszítés három változata ese-tében) beszélhetünk. Az egyes lenyomatok közöttészlelhetõ kisebb eltérések sokkal gyakrabban ír-hatók a jobban vagy rosszabbul sikerült, ezért éle-sebb vagy elmosódottabb lenyomatok számlájára,illetve magyarázhatók a motívumok vagy keretükegyszerû csonkításával.

Ami díszítményeink külsõ – azaz más területrõlés emlékcsoportból származó – párhuzamait illeti,tökéletesen egyezõ analógiára csak a zarándokjel-vények és a nagyméretû, figurális díszû medaillo-nok bizonyos csoportja esetében bukkantunk, amiérthetõ, hiszen itt nem egyedi ötvösmunkákkal,hanem a nagy zarándokhelyeken tíz- és százezrespéldányszámban sokszorosított, Európa hatalmasterületein elterjedt tárgytípus lenyomataival, illet-ve pozitív és negatív változatban egyaránt iparsze-rûen elõállított, majd továbbmásolt agyagreliefek-kel állunk szemben. Ilyen összefüggésben válikmég érdekesebbé, hogy egyes erdélyi harangokonolyan zarándokjelvények is fennmaradtak, melyekpontos analógiáit ma még a nyugat-európai kuta-tás sem ismeri, csupán a meghatározáshoz elégsé-ges távolabbi párhuzamok állnak a rendelkezé-sünkre. Részben ugyanezt mondhatjuk a kisselykikeresztelõkút kivételesen gazdag, nagyméretû me-daillonsorozatáról is.

A díszítmények döntõ többségénél az elemzés,illetve a kapcsolatok feltárása jóval nehezebb.Gyakrabban kell beérnünk igen távoli párhuza-mokkal, amikor a lényegében hasonló korú és te-matikájú tárgyak a legkisebb stiláris rokonságotsem mutatták vizsgált emlékeinkkel; a lehetségesegykori funkcióra (pl. övveret) azonban ezek is fel-hívhatták a figyelmet.

A nagyobb fokú tematikai és stiláris rokonságotmutató analógiák már sokkal értékesebbek. Ezekreépül több díszítmény korai keltezése is, amire abronzemlékek elemzése önmagában semmikép-pen nem utalna. De rájuk támaszkodunk akkor is,amikor arra a kérdésre keressük a választ, vajonközelebbrõl meghatározható terület(ek)rõl szerez-ték be az öntõk – illetve a velük munkakapcsolat-ban álló ötvösök – a felhasznált díszítményeket ésmotívumokat, vagy pedig ezek a mûfaj „közhelyei”voltak.

A választ mûhelyenként, egy-egy mûhelyen be-lül pedig az elkülöníthetõ periódusok, illetve mes-terek sorrendjében kíséreljük meg.

A NAGYSZEBENI MÛHELY MINTAKINCSE /Legkorábbi értékelhetõ emlékeink, az ismeretlenmûhelybõl származó szilágyballai harang, illetve aszebeni öntõmûhely legrégebbi ismert horizont-ja, a Domáld–szentábraháminak nevezett harang-csoport tagjai a szóelválasztó kereszteken kívülnem õriztek meg egyéb jelet vagy reliefet. Közü-lük a vékony viaszrudacskákból formált, bepöd-rött végû görögkeresztek érdemelnek különösebbfigyelmet. Ez a jellegzetes kereszttípus feltûnikugyanis a kora középkor legrégebbi európai ha-rangján,911 és elkíséri a harangfeliratokat egészena 13. századig.912 Legkésõbbi elõfordulását Erdé-lyen kívül, ismereteink szerint, a 13–14. századiliegnitzi keresztelõmedencén regisztrálhatjuk.913

Jelenlétét nyomós érvnek tekintettük a Domáld–Szentábrahám-csoport korai datálásakor is, ami-kor az eddigi, 14–15. századi keltezési javaslatot a13. század végére, illetve a 14. század elsõ feléremódosítottuk.

910 Ilyen, újramintázásra utaló árulkodó részletekre figyelt fel pl. Verõ Mária az iglói bronzöntõ mûhely egyik jellegzetes díszítményén, a Bá-tor Boleszló lengyel herceg (†1279) pecsétje nyomán készült reliefen. A mûhely egyik legkorábbi, 14. századi keresztelõkútján (Szepesváralja)felbukkanó pecsétlenyomat sárkányölõ figurájának 13. századi öltözete, kardja és orrvédõs sisakja a ménhárdi keresztelõkút (1484) korára át-alakult, a korábbi sisakot késõ gótikus csõrös sisak váltotta fel, maga az ábrázolás pedig az átfaragás nyomán zavarossá vált: Verõ 1984. 8–9,33.911 Drescher–Rincker 1986. 51; Drescher 1998. 5.912 Igen jó párhuzamait a 13. század végén tevékenykedõ Tamás trieri harangöntõ (Thomas Treverus) munkáin találjuk: Schneider 1988,passim.913 Ciechanowski 1962. 1. kép.

171

A figurális díszítõelemek felbukkanása, majdgyors elterjedése a 14. század végétõl, a medgyesicsoport harangjaitól és keresztelõmedencéitõl kö-vethetõ nyomon.

Ez utóbbiakon – a medgyesi és a segesdi kúton –olyan díszítmények is feltûnnek, melyekben öv-,illetve ruhaveretek lenyomatát ismerhetjük fel.Jellegzetes formájával önmagáért beszél a III. 33.sz., vadászkutyával és menekülõ nyúllal díszítettszéles szíjvég. Futó kutyát ábrázoló, némiképp ha-sonló szíjvéget kb. 5 cm széles bõrszíjról a kisnánaivár temetõjébõl, illetve Ohat-Telekházáról isme-rünk, mindkettõ a 15. század folyamán került föld-be.914 Különösen figyelemre méltó a kisnánai lelet,itt ugyanis a várat birtokló Kompolti bárók kör-nyezetéhez tartozó személyeket temettek a várká-polna köré. A 3. sírban fekvõ 12–14 éves fiú – ki-nek derekára a nagyméretû férfiövet becsatolatla-nul rátekerték – a már használt darabot nyilváncsak örökölte, azt életében nem viselhette.

A segesdi keresztelõkút két további díszítménye(III. 34–35) nagy valószínûséggel szintén övveretnyomán készült. Egyforma szélesek, ornamentiká-juk stílusa is összekapcsolja õket, így feltehetõ,hogy egyazon övrõl származnak. A rövid oldalu-kon homorú, téglalap alakú lemezek alapján való-színûsíthetõ, hogy az övhöz kisebb, kerek veretekis tartozhattak, miként ez a Magyar Nemzeti Mú-zeum egyik középkori övén is tanulmányozható.915

Sajnos ilyen kerek veretek lenyomatai a segesdikeresztelõmedencén nem szerepelnek. A segesdihomorú oldalú verethez hasonló motívumot a 14.századi verseci verõtövön is felfedezhetünk.916

A 14. század végi nagyszebeni mûhely jellegze-tes díszítménye – amely összeköti majd 14. századvégi emlékeinket Leonardus mester és utódai 15.századi öntvényeivel – egy trónoló királyt ábrázolórelief, amely az eddigi kutatás során már meglehe-tõsen sok bonyodalmat okozott. Mivel az eredeti,négyzetbe foglalt kör alakú kompozíciót (III. 29a)Leonardus mester korában, az 1430-as évekbenkörülnyírták (III. 29b), és hasonló témájú, de rész-leteikben teljesen eltérõ ábrázolások a 15. századisegesvári mûhely öntvényein is felbukkannak(III. 112–113), az egyes reliefeket és változataikatigen könnyû összetéveszteni. Így történhetett,hogy a közelmúlt kutatása – tévesen – már amedgyesi és a segesdi medencén is a „felirat nélkü-li kerek pecsétmintával” számolt, ugyanakkor he-lyesen állapította meg, hogy nem valódi pecsét-képrõl van szó, hanem szabad királyi városban mû-

ködõ és erre utaló mesterrõl.917 A magunk részérõlehhez annyit tehetünk hozzá, hogy a fenti reliefnemcsak azért nem származhat eredeti pecsétnyo-móról vagy valamely királyi oklevél pecsétjérõl,mivel nincs körirata és egyetlen ismert királyi pe-csét rajzával sem egyezik, hanem, elsõsorban,azért, mert kezdetben még négyzetes keret övezte.Ez a fontos részlet figyelmünket a királyi pecsétek-rõl azonnal más típusú ötvösmûvek felé fordítja.Utalunk mindenekelõtt a verseci „ötvöslemez”azon díszítményére, melyen négyzetbe foglaltgyöngykörben szárnyas oroszlánt láthatunk,918 depárhuzamként idézhetjük a Magyar Nemzeti Mú-zeum 14. századi verõtövének két mintáját, aholgyöngykörben a királyi és királynõi felségpecsétekmódján zsámolyon ülõ férfi- és nõalakot talá-lunk.919 Mivel ezek a verõtövek felvarrható vagymásként felerõsíthetõ díszlemezek, legnagyobbvalószínûséggel ruhadíszek készítésére szolgáltak,a szebeni relief eredetijében is ilyen veretet kelllátnunk. Ami ez utóbbi emléket illeti, a négyzeteskeretnek, pontosabban a négyzet sarkaiban meg-búvó kis növényi ornamenseknek késõbb még je-lentõs szerep jut: ezek olyan fontos stiláris részle-tek ugyanis, melyek segítségével stíluskapcsolat te-remthetõ köztük és a szebeni keresztelõmedencetovábbi reliefjei között. Mivel ezek szintén külön-féle díszlemezek lenyomatai, az azonos mûhelybõlkikerült, trónoló királyt ábrázoló lemez hasonlófunkcióját csak megerõsítik.

A segesdi keresztelõkút két kör alakú, figurálisreliefje (III. 31–32) eredetileg szintén díszítõ veretvolt. Az elõbbi, heraldikus sast ábrázoló díszít-mény párhuzamát nagyméretû, üvegbetétes, 13–14. századi ólomöntvény csüngõ formájában Szé-kesfehérváron,920 továbbá egy ducói, 14. századipárta korongos veretei között találjuk,921 de átfúrtszélû változata ruhadíszként felbukkan a Kiskun-halas-fehértói kincsleletben is.922 Mindhárom elõ-fordulás egy-egy lehetséges funkcióra vet fényt, dea német-római birodalmi sasra utaló heraldikusmotívum alapján valamilyen címerábra derivátu-

914 Szabó 1971. 60, 63–64, 17–19. ábra.915 Szendrei 1903. 2. kép.916 Mihalik 1899. 37, 2. ábra.917 Lovag 1987. 256–257.918 Mihalik 1899. 36, 2. ábra.919 Vattai 1953. 156, XL. tábla a–d.920 Siklósi 1990.921 Ruttkay 1979. 53. kép.922 Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül. Szerk. Marosi Ernõ. II.Bp. 1987. 330. kép 2.

172

mára is gondolhatunk. A segesdi kút másik sasosreliefje, a Szent János evangélista jelvényét ábrázo-ló III. 32. sz. motívum, bár ruha- vagy pártaveretvolta sem elképzelhetetlen,923 valamely ötvösmû,kereszt vagy éppen domborított lemezekkel díszí-tett ereklyetartó ládika924 applikált dísze is lehetett.

A szebeni mûhely korai mintakincsének erede-téhez fontos adalék a medgyesi keresztelõmedenceegyik kis, kerek díszítménye (III. 30), melyben egyvilági, elmosódott volta miatt sajnos nem azono-sítható pecsétlenyomatot ismerhetünk fel.

A 15. század elsõ felében tevékenykedõ szebeniLeonardus mester mintakollekcióját legteljeseb-ben a nagyszebeni keresztelõmedence (1438) õriz-te meg. Annyira gazdag és sokrétû az anyag, hogynem is tudjuk eldönteni, vajon tényleg csak saját,rendszeresen használt mintagyûjteményérõl van-eszó, vagy pedig a szebeni nagytemplom számárakészülõ, nyilván jelentõs megrendelõk által támo-gatott mû érdekében a helyi ötvösök és vésnökökkülönleges segítséget nyújtottak.

Tény mindenesetre, hogy a medgyesi csoportkeresztelõmedencéihez képest ugrásszerû minta-bõvülés és -változás történt. A két korszakot tulaj-donképpen csak a trónoló király (III. 29) reliefjé-nek folyamatossága kapcsolja össze. A nagyszebenikeresztelõmedence többi, „új” motívuma számta-lan ötvöstárgy lenyomatát jelenti. Ezek eredetijeiazonban esetenként évszázaddal korábbiak Leo-nardus mester koránál, így jól érzékeltetik az erdé-lyi szászok 13–14. századi kapcsolatait éppúgy,mint elõkelõik viseletét és igényeit, akiknek szá-mára a szebeni ötvösök dolgoztak. Ezen ötvöstár-gyakról – hangsúlyozzuk, különbözõ korú ötvös-tárgyakról – negatív formát készítettek, valószínû-leg finom agyagból, melynek segítségével elõállí-tották az öntvény modelljéhez szükséges pozitívviaszdíszeket.

Lényeges mozzanat, hogy a szebeni keresztelõ-

medence díszítõreliefjei csoportokra, kronológiaiés funkcionális szempontból jól elkülönülõ együt-tesekre oszlanak.

Leonardus mester legkorábbi díszítményei méga 14. század elejérõl származnak, köztük az orosz-lánnal viaskodó Sámson antikizáló alakja (III. 66)925,továbbá egy lovagló, kezében vadászsólymot tartóelõkelõ nõ körbe foglalt alakja (III. 65). Ez utóbbiábrázolás egyértelmû elõzményét a 13–14. századgrófnõinek lovaspecsétei jelentik, melyek alakosmintája, természetesen körirat nélkül, a vésnökökkezén utóbb önálló relieffé vált;926 ennek késõi vál-tozata 15. századi kályhacsempéken is felbukkan.14. századi pecsétábrára emlékeztet a III. 58. sz.ornamens is. Igen jó elõképét Erzsébet, IV. Károlynémet-római király felesége (†1393) pecsétjén ta-láljuk, melyen a minuszkulás körirat hasonló, hat-karéjos keretbe foglalt, heraldikai jobbra tekintõsast szegélyez.927

Az övveretek lenyomatai Leonardus mesternekés mûhelyutódainak különösen kedvelt díszítmé-nyei voltak. E praktikus díszítési módban – amedgyesi és a segesdi keresztelõmedence szíjvég-lenyomatai után – semmi rendkívülit nem kell lát-nunk. Nyugat-Európából még arra is ismerünkpéldát, hogy a harangokat egy-egy teljes, veretes övlenyomatával díszítették. Ezekben az esetekben azöv megkötésének módját és az alácsüngõ, veretesszíjvéget is tanulmányozhatjuk (pl. Freiburg i. d.Schweiz, St. Nikolaus- und Mauritiuskirche, 15.század).928 Ami Leonardus mester öntvényeinmeglepõ, az az övvereteknek – és nyilván maguk-nak az öveknek – a különleges kvalitása.

A kulcsemlék a szebeni keresztelõmedencéntöbbször ismétlõdõ hárpiás szíjvég (III. 51), mely-hez a rokon méretek és stiláris részletek alapjánmég két övveret-lenyomatot (III. 52–53) kapcsol-hatunk. Ez utóbbi kettõ nem szerepel ugyan anagyszebeni kúton, feltûnik viszont több 15. szá-

923 Pl. a kelebiai kincsben, a kerek veret peremén felvarrásra szolgáló lyukakkal: Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül. Szerk. Marosi Er-nõ. II. Bp. 1987. 327. kép 3.924 Így a lüneburgi St. Michaeliskloster 1305-bõl származó ereklyetartóján: Michael, Eckhard: Die Inschriften des Lüneburger St.Michaelisklosters und des Klosters Lüne. Wiesbaden 1984. 7 (DI 24).925 Rokon kompozíciót találunk a 14. századi bornstedti harangon: Bau- und Kunstdenkmäler der Provinz Sachsen. 5. Kreis Sangerhausen. Halle1882. 18, 15. kép.926 Tartalmilag jó párhuzamát Sophie türingiai grófnõ (1248–1275) pecsétjén találjuk (Die Zeit der Staufer. I. Hrsg. Reiner Haussherr. Stutt-gart 1977. 35. kép), távolabbi analógiáját Adelheid von Cleve grófnõ 1260 körüli pecsétjén926 fedezhetjük fel (Handbuch der mittelalterlichenund neueren Geschichte. Hrsg. G. v. Below–F. Meinecke. IV. Hilfswissenschaften und Altertümer. München–Berlin 1914. 32. tábla 2). Francia te-rületrõl Frère úrnõjének, Máriának pecsétjét idézhetjük egy 1248-ban kelt oklevélrõl, nõi módon lovagló nõalakkal, hátrafelé magasra emeltbal kezén madárábrázolással (G. Demay: Inventaire des sceaux de la Picardie. Paris 1875. 35. l, 309. sz.), vagy a 13. század végi holland grófnõkpecsétjeit (Corpus Sigillorum Neerlandicorum. 1–3. Gravenhage 1937–1940. 506, 511, 516, 528, 776, 1287, 1372. kép).927 Posse II. 5, 5. tábla 4.928 Effmann 1899. 21, 63. kép.

173

zadi, a szebeni öntõmûhelybõl kikerült harangon(Alsóbajom, I. 9; Bolkács, I. 47; Búzásbocsárd,I. 60; Nagyselyk, I. 249; Szászcsanád, I. 302). Aszászcsanádi harangon a nagyszebeni mûhelyrejellemzõ különféle figurális díszek között egy 15.századi L majuszkulát is találunk, ami valószínûsíti,hogy szintén Leonardus mester munkája, és egy-ben azt is, hogy mindhárom, egymással szoros ro-konságban álló veret megfordult a szebeni öntõ-mester kezében. Márpedig az ilyen veretekkel dí-szített övek nevezetes szerepet játszottak a 14. szá-zadi Nyugat- és Közép-Európa divattörténetében.

A legkorábbi – idõben és stilárisan egyaránt tá-voli – analógia a firenzei Santa Reparata-temp-lomból származik. A rétegtani megfontolásokból1302 elé keltezett 81. sírból olyan niellós aranycsatkerült elõ, melynek szíjszorító lemezét felkunko-rodó, növényi mintává bomló farkú sárkány alakjadíszíti. Publikálója a 13. század harmadik negyedé-bõl származó firenzei munkának tartotta.929 Tá-volról kapcsolódik vereteinkhez két további ki-emelkedõ emlék, a New York-i Metropolitan-Museum930 és a cleveland-i Museum of Art gyûjte-ményének öve,931 illetve ezek provinciálisabb dal-máciai változatai, a tuzlai öv és köre,932 valamennyiészak-itáliai hatásról árulkodó lelet a 14. század vé-gérõl.

A fentieknél lényegesen jobb, 14. századi párhu-zamot jelent a baden-badeni Zähringer Museumkivételes színvonalú középkori textilöve, melynekcsatlemezén, illetve szíjvégén már a nagyszebeniveretek közvetlen elõképét tanulmányozhatjuk.933

Az öv ezüstvereteit, beleértve a szárnyatlan hárpiá-val díszített megnyúlt csattestet és a hosszú szíjvé-get is, aranyozás és többszínû email borítja. Azötvöskutatás a kiemelkedõen nívós övet a 14. szá-zad elejére, illetve annak negyvenes éveire keltezteés alapos érveléssel francia, nagy valószínûséggelpárizsi ötvösmûhelyhez kapcsolta.934

A baden-badeni övet váltakozva elhelyezett, Amajuszkulát, illetve oroszlánt ábrázoló kis veretekborítják. Ennek alapján indokoltnak tûnt, hogyanyagunkban mi is további, övön elhelyezhetõ ki-sebb veretek után kutassunk. Figyelmünket ilyenszempontból mindenekelõtt a szebeni keresztelõ-kút egyik verete kelti fel. A fentiekkel azonos szé-lességû, hasonlóan keretelt, téglalap alakú veretmezejét balra tartó oroszlán tölti ki (III. 54); felté-telezzük, hogy szintén a fenti öv része lehetett.Igen távoli párhuzamát, középkori övrõl a beneitemetõ egyik sírjából,935 továbbá a Mohács-cselepataki ásatáson megmentett 70. sír övmarad-ványán sorakozó négyzetes veretekrõl936 ismerjük.Egy másik, hasonlóképpen távoli, 14. századi ana-lógia – öntött, négy sarkán átfúrt, áttört díszûezüst övveret formájában – a kelebiai ékszerkincs-bõl származik,937 míg egy további, ugyancsak 14.századinak mondott oroszlános veret bronz verõ-tövét, pozitív mintával, a Magyar Nemzeti Múze-um õrzi.938 Az épségben ránk maradt középkoriövek, illetve a feltárt övmaradványok939 példájanyomán nem tartjuk kizártnak, hogy az övhöz mégtovábbi, kisméretû veretek is tartoztak. Mindenek-elõtt a szebeni mûhely „vezérleletére”, a Leonar-dus-rozettának elnevezett kerek, brakteátaszerûveretre gondolunk (III. 55), amely következetesenegyütt szerepel számos bronzemléken a fenti ve-retlenyomatokkal. Ugyanakkor azt sem hallgathat-juk el, hogy a szebeni mûhely többi kisméretû, ke-rek veretével együtt ruha- vagy pártadísznek egy-aránt alkalmas lehetett. Az erre vonatkozó adatokatalább, a ruhaveretek értékelésénél soroljuk fel.

Jóllehet nagy vonalakban sejtjük, miként is he-lyezkedhettek el a fenti veretek a szebeni övön, arészletek tekintetében számos bizonytalan mozza-natra kell utalnunk. Mindjárt a kezdet kezdeténfelmerül a kérdés, hogy a fenti öt veretet vajonegyazon övre szerelték-e, vagy pedig több övválto-

929 Buerger 1975. 206, 10. kép. Nem érdektelen, hogy a 14. századi Magyarországról okleveles adat is õrzi egy itáliai eredetû, Rómából szár-mazó díszöv emlékét (1367: Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül. Szerk. Marosi Ernõ. Bp. 1987. 117).930 Fingerlin 1971. 412–414, 478. kép.931 Fingerlin 1971. 334–338, 371–374. kép.932 Tuzla: Fingerlin 1971. 95, 312–314, 347. kép; Sveti Spas/Cetina: Fingerlin 1971. 446, 518. kép.933 Fingerlin 1971. 310–311, 344. kép.934 Steingräber 1959; Fingerlin 1971. 88–89.935 Szabó 1938. 66, 347. kép. (A szöveg XLI. sírt, a képaláírás LI. sírt említ.)936 Fehér 1955. 220, XL. tábla 1–2.937 Kõhegyi 1972. 209–210. I. tábla 4–5; H. Tóth 1972. 219, 5–6. kép.938 Vattai 1953. XXXIX. tábla 11.939 Az eddig említetteken kívül figyelemre méltó a Ducón (nagyszombati járás, Szlovákia) feltárt egyik övmaradvány, ahol az öv záróelemein,illetve a téglalap alakú vereteken kívül kis, kerek veretek is elõkerültek; ez utóbbiakat a hátoldaluk középpontjából kiálló szegeccsel rögzítet-ték az övhöz: Ruttkay 1989. 2. kép.

174

zat rokon díszítményeit gyûjtöttük egyazon cso-portba. A magunk részérõl, figyelembe véve azegyes díszítmények hosszú utóéletét, ez utóbbi le-hetõséget egyáltalán nem tekintjük kizárhatónak,jóllehet rekonstrukciós javaslatunkon az öt veretegyazon övön jelenik meg.

A veretlenyomatok nyomán körvonalazódóegykori öv egyetlen biztosan azonosítható részletea hosszú szíjvég (III. 51). Ami a látszólag hiányzócsatot illeti, feltételezzük – elsõsorban a baden-ba-deni párhuzam nyomán –, hogy a díszített csatle-mez azonos a III. 52. szám alatt leírt relieffel,melyrõl levágták a csatkarikát a hozzá tartozó zsa-nérral együtt. Nehezebb meghatározni a III. 53.számú veret helyét, ennek vakmérmûves végzõdé-se ugyanis szintén arra utal, hogy az öv valamelyikvégén helyezkedett el. A tuzlai típusú övek tanul-sága nyomán arra kell gondolnunk, hogy a szebeniöv szíjvégéhez csuklós taggal még egy további ve-ret is kapcsolódott. Ugyanezt szívesen elmonda-nánk a csatlemezrõl is, a III. 53. sz. relief ideillõ tü-körszimmetrikus példányát azonban a ránk maradtlenyomatok között hiába kerestük. Magán az övöna III. 54. és 55. sz. díszítmények – és esetleg mégegyéb, ismeretlen, de mindenképpen kis méretûveretek – váltakozhattak.

A szebeni keresztelõmedence számos ornamen-sének elõzményét a textíliára felerõsíthetõ díszle-mezek körében találjuk. A német szakirodalomAufnähplättchen vagy Schmuckbrakteaten terminusaalá tartozó, egyik oldalon préselt dísszel ellátott, aperem mentén található kis lyukak tanúsága sze-rint valamilyen textiltárgyra (ruhára, textilövre, te-rítõre stb.) felvarrható, különféle alakú díszleme-

zek940 lenyomatai már a korábbi korszakban is fel-tûntek. Különlegesen gazdag sorozatuk díszítiazonban Leonardus mester nagyszebeni kereszte-lõkútját (1438). Közöttük több olyan példányt isfelismerhetünk, melyek 14–15. századi kincslele-teknek, illetve a korszak temetkezéseinek rendsze-res tartozékai.

A középkori Magyarország emlékanyagában jólismert tárggyal azonosíthatjuk a III. 56. sz. díszít-ményt. Az erõteljes kiülésû golyósorral keretelt, arégészeti irodalomban „hólyagos” díszítésûnekmondott rozetta kiemelkedõ közepét gótikusmajuszkula ékesíti. Az összetéveszthetetlen mintá-jú veret eredeti, átfúrt szélû példányain akasztótagis található,941 így kétségtelen, hogy ruhakapcsokvoltak. Ezt támasztják alá azok a sírleletek is, aholhasonló korongok a mellkason, gyakran párosávalkerültek elõ.942 Idõrendjükre nézve kulcsleletünk aJászdózsa-négyszállási középkori temetõ, melynek180. sírjában hasonló veretpárt halotti obulus, Má-ria királyné denárja keltezett.943 Mivel ilyen ruha-korongok eddig elsõsorban kun944 és jász945 szállás-

940 Hasonló, peremükön átlyukasztott fémlemezeket a sziléziaiOppeln városában talált középkori kincslelet is tartalmazott (DieBau- und Kunstdenkmäler Schlesiens. IV/1. Stadt Oppeln. Breslau 1939.189), de textilalapra varrva nagyobb számban fennmaradtak awienhauseni kolostor 15. századi antependiumán is (DieKunstdenkmale des Landes Niedersachsen. Landkreis Celle. Hannover1970. 164–165).941 Pl. a 14. századi ernesztházi (Torontál m.) leletben, ArchÉrt ú.f.1(1881). 175. 1/4. rajz.942 Selmeczi 1992. 88.943 Selmeczi 1992. 42; VII. tábla 39.944 Kiskunhalas-Fehértó, kincslelet: Zsámbéky 1983. 8. kép; Sárosd,temetõ: Hatházi 1987–1988. 4. kép 1.945 Selmeczi 1992. 88, 94, VII. tábla 39–40, X. tábla 29, XII. tábla 31,XIV. tábla 44.

Baden-Baden, 14. századi textilöv részlete

175

egy 16. századi brassói számadáskönyvi bejegyzést,melybõl világosan kiderül, hogy a havaselvei ro-mán elõkelõk a nyilvánvalóan keleti jellegû bojár-öltözethez nemcsak a selymet és a szövetet szerez-ték be Brassóban, de a ruhakapcsokat is (1545: 18paria fibularum argentearum vulgo Heftger 11 pisetaponderantium fl. 2 asp. 5).951 Aligha kérdéses, hogyez utóbbiak a helyi szász ötvösök termékei lehet-tek. Ilyen szempontból figyelemre méltóak azok akapcsolatok, melyek a szebeni keresztelõkút to-vábbi ruhaveret-lenyomatait fûzik az Alföld 14.századi kincsleleteihez és, ugyanilyen szorosan, anyugat-európai díszlemezekhez.

Közülük a leggyakoribb, a 15. századi szebenimûhely felismerését elsõ látásra elõsegítõ, „nyom-jelzõ” veret a III. 55. sz. kis brakteáta, melyet – mi-vel Leonardus mester munkáin bukkan fel elõször– Leonardus-rozettának neveztünk el. A poncoltmintájú éremképre emlékeztetõ, konkrét éremmelmégsem azonosítható veretet az övekkel kapcso-latban említettük már, ruhadíszként azonban, so-kadmagával, legalább ekkora eséllyel szolgálhatott.Valamivel egyszerûbb, 14. századi, északnémetanalógiáit (gyöngykörrel szegélyezett kis koron-gok, középen kiemelkedõ ponttal), vörös selyemrevarrva Kloster Isenhagenbõl (ma: Kestner-Mu-

946 Hatházi 1987–1988. 114–119; Selmeczi 1992. 88, 94.947 Erre a fontos körülményre Verõ Mária szakdolgozata (Verõ 1984) és részletfotói nyomán figyelhettünk fel.948 Selmeczi 1992. 94.949 Pálóczi Horváth 1982. 97. A szerzõ egyébként meggyõzõ módon feltételezi, hogy a domborított ezüstlemezekkel díszített ruhák 14. szá-zadi divatja külsõ hatásként érte a kunokat: Pálóczi Horváth 1989. 82.950 Városi, talán már céhes körülmények között termelõ mûhelyre utal a körmendi lelet egyik edényének alján található A majuszkula is,melyben nagy valószínûséggel korai mesterjegyet kell látnunk, vö. Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül. Szerk. Marosi Ernõ. I. Bp. 1987.373.951 Rechnungen Kronstadt III. 268.

Övrészlet rekonstrukciója a 15. századi nagyszebeni öntõmûhely veretlenyomatai alapján

területen kerültek elõ, a régészek szívesen láttakbennük kun, illetve jász hagyományos viseleti tár-gyat, melyet – utalva e két népcsoport korábbiszállásterületére – egy bizánci eredetûnek vélt ék-szer balkáni változatának tekintettek.946 A nagysze-beni lenyomat mindezt más fényben tünteti fel:ebben az esetben ugyanis kétségkívül erdélyi sza-bad királyi városban, német környezetben készültgótikus emlékrõl van szó. Hasonló eredményrevezetett a felvidéki keresztelõmedencék vizsgálatais. Az iglói mûhely 15. századi keresztelõkútjainakdíszei között ugyanis rendszeresen feltûnnek ana-lóg veretek lenyomatai, kiemelkedõ közepüköngótikus m minuszkulával (Felka, 1439; Leibic,1463; Késmárk, 1472; Csetnek, 1474; Ménhárd,1484; Lõcse, Szepesbéla).947 Mindez arra világít rá,hogy e jellegzetes veretek használatát (és így két-ségtelen kapcsolatát a kunok és jászok viseletével)el kell választanunk az eredet problémájától, attóltehát, hogy hol is készültek ezek a közkedvelt kisötvösmûvek. A magunk részérõl az eddig felme-rült lehetõségekkel szemben – bizánci import vagyhatás,948 „vándor udvari ötvösök” tevékenysége949

– Magyarország jelentõs városaiban, esetenkéntmár céhes keretek között tevékenykedõ ötvösök950

termékeit látjuk e tárgyakban. Példaként idézünk

176

seum, Hannover) ismerjük.952 A veret további pár-huzamait a halberstadti Dommuseum 14. századiMária-köpenyein találjuk meg.953

Leonardus szívesen alkalmazta díszítményei kö-zött a 14. század végi öntvényeken már felbukkanókirályalakos veretet (III. 29), amelyik, mint máremlítettük, az összekötõ kapocs a 14. és a 15. szá-zadi szebeni mûhelyek között. Mellette a nagysze-beni keresztelõkúton találunk egy olyan négyzetesdíszt is (III. 64), melyet palmettás dísze szorosanrokonít a fenti veret sarokmotívumával.

A szebeni keresztelõmedencén feltûnõ, nagy-méretû díszkorongok (III. 59–60) karéjos kere-telése, növényi ornamenseik erõteljes stilizáltságaszintén a 14. századi rokon emlékekhez kapcsoló-dik, a példák a hingai temetõtõl954 a verseci verõ-tövön955 át a már többször idézett kelebiai956 éskiskunhalasi957 kincs megfelelõ darabjaiig mint tá-volabbi párhuzamig sorolhatók. Szabó KálmánKecskemét környéki középkori temetõásatásainhasonló díszlemezek rendszerint a mellkas jobboldalán, felvarrásra utaló átlyukasztott peremmelkerültek elõ.958

A fém ruhadíszek jól ismert változata az a négy-karéjos típus, amellyel a szebeni kúton is találko-zunk (III. 61). Párhuzamait a halberstadti Dom-museum Mária-köpenyeire felvarrt domborított,14. századi veretek között találjuk meg;959 ez egy-ben az eredeti tárgy felhasználásának módjára isrávilágít. A szebeni veretmásolat vélhetõen hason-ló funkciójú párhuzamát, szintén lenyomat formá-jában az északnémet Wolterdingen/Soltau keresz-telõmedencéjérõl (14. század második fele) ismer-jük.960

Szorosabb analógiák híján csak feltételezzük,hogy a szebeni keresztelõkút nagyméretû, majusz-kulás feliratot hordozó díszítménye (III. 62) egypalástkapocs elõlapját örökítette meg számunkra.

Az elmondottak nyomán körvonalazódó kap-csos-veretes öltözékek – ha magukat a fémrátéte-ket a 14–15. század helyi régészeti leletei közül mamég hiányolnunk is kell – Erdély nemesi és módospolgári köreiben sem voltak ismeretlenek, létükrõlírott források is tudósítanak. Zilahi Pál kolozsváripolgár özvegyének, Orsolya asszonynak 1531-benkelt végrendelete például, egyéb értéktárgyak mel-lett, kapcsokkal és ezüstlemezekkel díszített nõiruhákat említ (vestem […] muliebrem ex taphotha co-loris thewdewklew factam cum fibulis et attinentiis la-mineis argenteis; rubeum pallium […] cum laminibusargenteis deornatum).961

A nagyszebeni keresztelõmedence gótikus dí-szítményei közül elsõ tekintetre elkülönül az aplakettcsoport, mely bizánci stílusú, görög feliratúreliefeket foglal magába (III. 67a–b, 68a–d). Azemlékeket részletesen ismertetõ V. Vãtãºianu in-dokolt óvatossággal már elsõ közleményében fel-tételezte, hogy a fenti plakettek egyazon ötvösmû-rõl, vélhetõen könyvtáblaveretrõl vagy ereklyetar-tóról származnak.962 A kérdéses ötvöstárgy szerin-te nagyszebeni mûhelyben, román megrendelésrekészült, így juthatott hozzá Leonardus mester. Aza feltételezés, hogy a díszítmények nagyméretûkönyvveret részletei, utóbb, Vãtãºianu nagy mo-nográfiájában már bizonyossággá vált.963 Eszerinta szétszabdalt ezüst könyvtábla közepét a két rész-

952 Fényképe: Zentralinstitut für Kunstgeschichte, München,Photothek, Inv.-Nr. 4742/a–f, 4744.953 Uo.954 Šafarik–Šulman 1954. XI. tábla 20.955 Mihalik 1899. I. ábra.956 Kõhegyi 1972. II. tábla.957 Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül. Szerk. Marosi Ernõ.Bp. 1987. II. 329–330. kép.958 Szabó 1938. 51.959 Fényképe: Zentralinstitut für Kunstgeschichte, München,Photothek, Inv.-Nr. 87 793–87 794, 105 171; Kohlhaussen 1970.18.960 Fényképe: Zentralinstitut für Kunstgeschichte München,Photothek, Erich Meyer-hagyaték.961 Jakó 1990. II. 4362. sz.962 Vãtãºianu 1943. 866. A reliefeket korábban említette már V.Roth, sõt, gipszmásolataik fényképét is közzétette: Roth 1913. 7–8,II. tábla és Roth 1914. 72.963 Vãtãºianu 1959. 438, 401–403. kép.

Gótikus fémveretek a halberstadti dóm egyik Mária-köpenyén

177

re vágott Koimesis (III. 67a–b) eredetileg kb. 10x10cm-es plakettje töltötte ki, míg a kisebb reliefek(III. 68a–d) keretszerûen közrefogták a központijelenetet. A szerzõ leszögezte, hogy „ikonográfiaiszempontból az ábrázolásoknak ez az elosztása tel-jesen megegyezik a fennmaradt könyvveretekkel”.

Amikor megkíséreltük a részletek elhelyezésétegy ilyen könyvtáblán, észre kellett vennünk, hogyVãtãºianu kategorikus állítását a ránk maradt ro-mániai emlékek nem támasztják alá. Ismerünkugyan olyan könyvborító-veretet (Tismana, 1405körül), melyen a központi ábrázolást széles keretetformáló négyszögû reliefek veszik körül, a táblaközepét azonban nem a Dormitio, hanem a Ke-resztrefeszítés díszíti.964 Másfelõl a Mária halálátábrázoló könyvtáblákat (pl. Humor, 1487) nemszegélyezi olyan reliefkeret, amelyen Jézus életé-bõl vett jelenetek láthatók.965 Mindezt a téma tá-gabb irodalmának áttekintése csak megerõsítette.Az általunk átnézett munkákban egyáltalán nemtaláltunk olyan Koimesis-ábrázolást, melyet figurá-lis motívumok kereteltek volna. Bizonyosnak ígycsak az tûnik, hogy a Koimesis két, elvágott darabjavalóban összetartozott, még ha „tökéletes illeszke-désrõl”966 nem is beszélhetünk.

Ha elfogadjuk az egyébként logikus könyvtábla-eredetet, az elmondottak nyomán csak arra gon-dolhatunk, hogy a szétvágott reliefek két könyv-tábláról származnak; analógiáink szerint az elõol-dalt díszítették a Jézus életébõl vett jelenetek, míga Mária halálát ábrázoló ezüsttábla a könyv hátol-dalát borította. Ami az elõlap konkrét rekonstruk-cióját illeti, számos tekintetben találgatásra kény-szerülünk. Biztos pontunk a Jézus keresztelésétábrázoló relief (III. 68b), amely, szegélydísze alap-ján, a tábla bal felsõ sarkát foglalta el. A szegély-mustra palmettasorának analógiáját a humori ko-lostor már említett evangeliáriuma könyvfedelénfedezhetjük fel.967 A hasonlóságot fokozza, hogy arövid és a hosszú oldalak szegélydíszének mintájaitt is eltérõ; további rokon részlet, hogy a rövid ol-dalakat szélesebb sáv szegélyezi. A keret mustrájaígy elég nagy valószínûséggel rekonstruálható, tel-jességgel bizonytalan azonban a mérete; nem tud-juk, hány reliefbõl állt a központi jelenetet (talán aKeresztrefeszítést) övezõ széles, figurális díszû ke-ret rövid, illetve hosszú oldala, ráadásul el kell(ene)helyeznünk az egykori ötvösmûvön a kereteletlen,a többinél jóval nagyobb Eleusa-reliefet (III. 68a)is. A sok bizonytalanság természetesen csak elvivázlat készítését teszi lehetõvé. Ami a méreteket il-

964 Studii asupra tezaurului restituit de U.R.S.S. Bev. G. Oprescu. B1958. 60, 2. kép; Vãtãºianu 1959. 456–457, 425. kép.965 Vãtãºianu 1959. 887–888, 841. kép.966 Vãtãºianu 1959. 438.967 Vãtãºianu 1959. 887–888.968 Bampulész 1977. 171. kép.969 Bronzból öntött, kisméretû, 12. századi ikonok: Nikolajeviæ1978; a késõ középkorból: Jeckel 1986. 11.970 Manolescu 1956.971 Vãtãºianu 1959. 898; Stoide 1971. 709–710.972 Vãtãºianu 1959. 457. Az erdélyi szász, elsõsorban brassói ötvösöka 17–18. században rendszeresen készítettek román megrendelésrebizánci stílusú ötvöstárgyakat, így ezüst könyvtábla-vereteket is:Voinescu 1956. 86–96, 9–11. kép.973 Voinescu 1956. 79; Vãtãºianu 1959. 898; Nistor 1971. 46.

leti, a viszonylag kis Koimesis nem valószínûsíti,hogy az egykori szebeni könyvtáblát a korban hoz-zá közel álló tismanai példány (1405 körül)30,5×24,5 cm-es nagyságához közelítsük. A rövidés hosszú oldalak kb. 3:4-es arányát azonban elfo-gadtuk, szemben a késõbbi, karcsúbb darabokkal,ahol ez a viszonyszám 2:3 felé közeledik. Vázla-tunk elkészítéséhez felhasználtunk egy 1552-bõlszármazó, sajnos a származási hely megjelölésenélkül közzétett, nagyméretû ezüst könyvtábla-ve-retet,968 melyen reliefjeinket könnyen el tudtukhelyezni. Analógiánk szerint az Eleusát a középme-zõ bal felsõ sarkába kellene illesztenünk, a méret-különbségek miatt azonban erre nem vállalkozha-tunk. Egyszersmind azt is meg kell jegyeznünk,hogy jóllehet rekonstrukciós javaslatunk követke-zetesen könyvtáblával számol, a késõ középkorbólhasonló módon díszített, öntött bronzikonokat isismerünk, így, elvben, ezt a lehetõséget sem zár-hatjuk ki, miként azt sem, hogy a fémtáblák erede-tileg egy diptichon részét képezték.969

Mindez a szebeniek kétségtelen kapcsolataittükrözi a havasokon túli román területekkel. Ekapcsolatok kereskedelmi vonatkozásaira970 a ko-rábbi kutatás éppúgy rámutatott, mint a bronzön-tés (mesterek és harangok exportja a Kárpátokontúlra)971 és az ötvösség (román megrendelések) te-rén kinyomozható összefüggésekre. Ami ez utób-biakat illeti, a román mûvészettörténetírás is felfi-gyelt egyes könyvtábla-veretek erdélyi (szász) ere-detére, a legkorábbi példa a moldvai Neamþ kolos-torának 1435–1436 körüli evangeliárium-fedele.972

Számos további részlet kiderül Neagoe Basarabhavaselvei vajdának a szebeniekkel folytatott leve-lezésébõl, melybõl a vajdának Celestinus szebeniötvösnél tett rendeléseirõl értesülünk.973

A nagyszebeni keresztelõmedencét díszítõ relie-fek között technikai és stiláris szempontból egy-

178

Könyvtábla rekonstrukciós rajza a nagyszebeni keresztelõkút (1438) reliefjei nyomán. 1: elsõ kötéstábla, 2: hátsó kötéstábla

179

180

aránt jól elkülönülõ csoportot képeznek azok a dí-szítmények, melyeket vékonyra hengerelt viasz-lapból vágtak ki. Tematikájuk meglehetõsen hete-rogén, találunk köztük olyan ábrázolásokat (orosz-lán, szarvas), melyek biblikus szimbólumként is ér-telmezhetõk, mások személyes devizára vagy mes-terjegyre emlékeztetnek, ismét másokon egysze-rûbb motívumokat (csonkolt ágas indát, szabdaltlevelet, nagyméretû rozettát, végtelen csomót) ta-lálunk. Figyelemre méltó közöttük a lángkereszt,amely Zsigmond király személyes jelvényét idéziemlékezetünkbe,974 bár semmi sem bizonyítja,hogy az közvetlen utalás lenne a szebeni kút öntéseelõtt kevéssel (1437. december 9-én) elhunyt ural-kodóra. Hasonlóképpen talányos az a lapos reliefis, amely nyitott, liliomos korona alatt egymásbafonódó körökbõl kialakított, díszes M majuszkulátábrázol. Visszaemlékezve Zsigmond elsõ felesége,Mária királynõ (†1395) denárának hátlapjára, me-lyet koronás M betû tölt ki,975 akár ismét királyijelvényre gondolhatnánk, de utalhat a kérdéses áb-ra a nagyszebeni templom Szûz Mária patrocíniu-mára éppúgy, mint a keresztelõmedencét létreho-zó mûhelyre, esetleg e költséges és bonyolult fel-adatban érintett valamely személyre is. Ilyen szem-pontból figyelemre méltóak azok a 15. századi köl-ni harangöntõ mûhelyjegyek – hangsúlyozzuk,mûhely- és nem személyes mesterjegyek –, melye-ket felül hasonlóképpen korona zár le.976 Kiegészí-tõ adatok híján arra sem tudunk válaszolni, hogy ahasonló stílusban fogant, minden bizonnyal azo-nos kéz által készített csonkolt ágas inda, lehajlólevél, hatágú rozetta és végtelen csomó vajon sze-mélyes jel(vény)ként, vallásos szimbólumként vagypedig egyszerû díszítõmotívumként került a ke-resztelõmedencére. A csomóval valamivel koráb-ban, a monorai harangon is találkozunk; igen lé-nyeges körülmény, hogy ez utóbbi öntvény is Leo-nardus mester munkája.

Tematikája és stílusa alapján ezt a motívum-együttest tarthatjuk a szebeni keresztelõmedencelegfiatalabb csoportjának.

Negyven évvel késõbb, Leonardus mester utód-jának kezén elkészült a kisselyki keresztelõmeden-ce (1477), mely formai részleteit és az alkalmazottmotívumokat tekintve egyaránt rendkívüli rokon-ságot mutat a nyilvánvaló elõzményül szolgálószebeni kúttal. A két emlék között eltelt idõ fényé-ben azonban még szembetûnõbbé válik a felhasz-nált, részben nagyon archaikus, részben feltûnõenúj keletû reliefek kontrasztja. Ami az elõbbieket il-

leti, nemcsak az övveret-lenyomatokat (III. 51–52),továbbá az oroszlánnal küzdõ Sámson, illetve a va-dászsólyommal lovagló úrnõ már ismert alakját re-gisztrálhatjuk, hanem egy olyan régies motívumotis, amely a nagyszebeni keresztelõkúton nem sze-repel, a kisselyki medencén azonban, mintegy „ré-gészeti leletként”, felbukkan. A Szent Lukácsevangélista jelvényét ábrázoló, majuszkulás felirat-tal is ellátott 14. századi veretlenyomatról (III. 69)van szó, mely jól összevethetõ a segesdi kereszte-lõmedencén látható, Szent János evangélista sasátábrázoló kerek relieffel (III. 32). Késõbbi keletû akardos-pajzsos kentaur alakjával díszített plakett(III. 70), amelyen az oroszlán törzsû, emberi felsõ-testû csodalény fején a 15. század elején feltûnõ,keskeny látónyílással áttört, nyakvédõs, salade típu-sú sisakot találunk.

Itt említjük meg, hogy a sokszorosító eljárások-ra épülõ, különféle matricákat és modelleket alkal-mazó „kismûvészetek” esetében a régi és új motí-vumok együttes használata a legkevésbé sem szá-mít rendhagyó gyakorlatnak. A jelenség olykoregyazon negatív segítségével is példázható, ígypéldául egy viasz- vagy papírmasé reliefek elõállí-tására szolgáló salzburgi negatív kõminta eseté-ben, ahol ugyanazon kis kõlap elõ-, illetve hátolda-lán egymástól idõben igen távol esõ motívumokattalálunk. Az igen finom anyagú palakõ egyik olda-lán háromalakos keresztrefeszítési jelenethez fel-használható, 12. század végi Krisztus-korpusz (ke-reszt nélkül!), illetve János- és Mária-alak látható,melléjük egy 13. századi heraldikus sas rombuszbaillesztett negatív rajza került, a kõlap másik oldalá-ra pedig a 14. században további mintákat, ötszir-mú rozettát és a segesvári mûhely szörnyalakjairaemlékeztetõ állatfigurákkal kitöltött négykaréjosplakett negatív rajzát véste egy érem- vagy gem-mavésõ.977

A kisselyki keresztelõmedence motívumkincsé-nek archaikus rétegével éles ellentétben áll az afriss keletû medaillonsorozat, mely a cuppapere-met díszíti. Ezek az egyházi témájú, tekintélyesméretû reliefek annak a nagy, 15. századi folya-matnak a tanúi, mely a vallásos érzés új lendületé-

974 Zsigmond devizája utóbb az 1408-ban általa alapított Sárkány-rend jeléhez kapcsolódott, amennyiben a rendjelvény, a kör alakbanösszecsavarodott sárkány hátán alkalmanként feltûnt a lángoló,egyenlõ szárú kereszt is: Kovács 1998. 318, 324, 384, 222. kép.975 CNH II. 114; Huszár 1979. 566. sz.976 Poettgen 1990. 23.977 Meisterwerke europäischer Kunst. 1200 Jahre Erzbistum Salzburg.Katalog zur Ausstellung im Dommuseum zu Salzburg. 1998. 48–49.

181

vel minden korábbinál nagyobb igényt támasztottsaját tulajdonú, házi használatra alkalmas kultusz-tárgyak és -képek iránt, elsõsorban a városi közép-rétegek körében. Ugyanakkor ez a felfokozottigény a tömeges gyártást lehetõvé tevõ sokszorosí-tási eljárások kifejlõdését is eredményezte. A válto-zatos összetételû, vallásos jellegû tömegtermékek(házioltárok, kegyképek, érmék, valamint a késõbbmég részletesen tárgyalandó zarándokjelvények)jellegzetes tartozékai az anyagunkban nagymére-tûnek számító, 6–11 cm átmérõjû, alakos díszûmedaillonok. Ezek eredeti modelljeit pecsét- vagyéremvésõk készítették finom szemcsés kõbõl vagyigen jól iszapolt agyagból, hogy segítségükkelbronzplaketteket, további kerámiamásolatokat, il-letve színezett, házioltárra, ereklyetartóra vagydíszládikára applikálható, nagy sorozatokban gyár-tott papírmasé korongokat állítsanak elõ, de hasz-nálhatták a negatívokat szárazsütemények (mézes-kalács) díszítésére is. A ránk maradt emlékek tanú-sága szerint e reliefeket késõbb szívesen alkalmaz-ták díszítõelemként a harangöntõk, valamint afém- és keménycserép edényeket elõállító külön-bözõ mesterek. A minták többsége a Közép-Rajna-vidék városaiban került elõ; itteni eredetü-ket minuszkulás, középfelnémet felirataik nyelvisajátosságai is alátámasztják.978

A kisselyki keresztelõmedence e medaillonokmeglepõen gazdag sorozatát õrizte meg. Egy ré-szüknek, kétségtelen nyugati eredetük ellenére,nem találtuk nyomát az átnézett irodalomban (Jé-zus feltámadása, Mária megkoronázása, SienaiSzent Bernát), többségük viszont – azonos rajzzal,csupán az átmásolás okozta méretkülönbségekkel– a kutatás régi ismerõse. Valamennyiük közül alegrégebben ismert, középkori harangokon leg-

gyakrabban szereplõ motívum a gyermek Jézustábrázoló kerek medaillon (III. 72). A 15. század el-sõ felében vagy közepén keletkezett reliefnek ko-rabeli agyagmodelljei is fennmaradtak (Mainz,Herrnsheim/Worms, Antwerpen, Sürth/Köln).979

Szempontunkból különösen lényeges, hogy egypozitív mintájú, igen finom anyagú, díszes kerettelövezett agyagrelief töredéke a budai várban ásatásileletként is napfényre jutott; a lelõkörülményekalapján biztosnak tûnik, hogy legkésõbb az 1470-es években ez a modell már eltörött és földbe ke-rült.980 Ebben az idõben a szemmel láthatóan köz-kedvelt kompozíció a németföldi harangdíszek kö-zött is felbukkan (1468, 1492),981 és ugyanitt hasz-nálatban is marad a 15. század végétõl a 16. századmásodik feléig terjedõ idõszakban.982

Reliefsorozatunk másik vezérlelete a királyokimádását ábrázoló plakett (III. 71). A Közép-Rajna-vidéki, 15. század közepi kompozíció korailenyomatai jól rávilágítanak az agyagmodellekegyik lehetséges funkciójára, arra tudniillik, hogysegítségükkel dombormûvû, utóbb festett papír-masé korongokat lehetett elõállítani (Nürnberg,Germanisches Nationalmuseum; Darmstadt,Hessisches Landesmuseum),983 melyeket dobozok,illetve házioltárkák díszítésére használtak. A fentimotívum papírmasé változata díszíti például – to-vábbi reliefek társaságában – a berlini Skulptu-rensammlungban õrzött, 16. század eleji házioltártis.984 Ismerjük a relief agyagmodelljét (Wiesbaden,Landesmuseum),985 így az sem meglepõ, hogy amotívum viaszmásolatát harangok díszítésére isfelhasználták. A ránk maradt bronzöntvények aRajna-vidéktõl Karintiáig terjedõ hatalmas terüle-tet és az 1470–1480-as évektõl a 16. század köze-péig tartó idõszakot ölelik fel.986 A relief, egyben a

978 Bode–Volbach 1918. 90–91; Wilm 1929; Spiegel der Seligkeit. 350–362.979 Mainz: 15. század közepe, átm. 7,6 cm (Bode–Volbach 1918. 128; DI 2. 507); Herrnsheim/Worms: 15. század elsõ fele vagy közepe, átm.7,8 cm (Bauer 1936; Arens 1971; Holl 1991. 323–324, 6. kép); Antwerpen: 1500 körül, átm. 8,5 cm (Schnütgen 1910); Sürth/Köln: átm. kb.7,5 cm (Bode–Volbach 1918. 128).980 Átm. 7,5–7,8 cm (keretdísz nélkül), Holl 1991. 322–325.981 Arens 1971. 122, 37. tábla.982 Corbetha/Merseburg, harang, 15. század vége (Bau- und Kunstdenkmäler der Provinz Sachsen. VIII. Kreis Merseburg. Halle 1883. 23);Neustadt/Orla-Hospitalkirche, harang, 1499 (Schilling 1988. 337); 15. század végi, 16. század eleji, ismeretlen lelõhelyû harangtöredék, arelief átmérõje 7,5 cm (Schilling 1988. 404. kép); Saalfeld-Johanniskirche, Sonntagsglocke, 1501 (Bergner 1899. 92–93, 41. kép);Domsen/Hohenmölsen, harang, 1512 (Schilling 1988. 337); Scharnebeck, harang, 1525 (Schilling 1988. 338); Schloß Anhalt, harang, 1573,a relief átmérõje 7,5 cm (Bau- und Kunstdenkmäler von Westfalen. XLVI. Kreis Borken. Münster in Westfalen 1954. 93).983 Átm. 9 cm (Spiegel der Seligkeit 353–354).984 Átm. 10,1 cm (Bode–Volbach 1918B–V 1918. 126, 30. kép; Spiegel der Seligkeit 354).985 Átm. 12,4 cm, B–V 126; Spiegel der Seligkeit 354.986 Hasonló reliefek szerepelnek a süchtelni és amerni, Rajna-vidéki harangokon (1462, illetve 1476, Bode–Volbach 1918. 104), rajtuk kívülidézzük a pfrungeni, 1485-ben öntött harangot (DGA I. 1172. sz., 206. kép), a karintiai Außerteichen 15. század végi harangján fennmaradt,9 cm átmérõjû medaillont (Gnirs 1917. 19, 7. kép; Bode–Volbach 1918. 104, 13. kép), végül – a motívum hosszas használatának bizonyítéká-ul – a hesseni Wehren/Fritzlar 1555-ben öntött harangját (Hoffmann-Zölffel 1906. 3–4, 12. tábla) említjük.

182

sokszorosítására alkalmas agyagmodell felhaszná-lásának további lehetõségét egy 1570 körül készültsiegburgi keménycserép edényen fedezhetjük fel,melyet, applikált relief formájában, a fenti motí-vum pontos mása díszít.987

A fentieknél is tágabb területrõl és nagyobb idõ-intervallumból származnak a szõlõtõvel kombináltKálvária-motívum (III. 75) általunk ismert lenyo-matai. Az ábrázolás legkorábbi, fennmaradt agyag-modellje még a 15. század közepén készült(Mainz),988 lenyomata felbukkan 15. század végikarintiai harangon,989 a 16. század elsõ felében ésközepén öntött holland és dán harangokon,990 demegtaláljuk 16. század végi (!) német harangon éskeresztelõkúton is.991

A kisselyki keresztelõmedence cuppapereménsorakozó többi relief esetében – kevesebb példáratámaszkodva – a fentieket ismételhetjük. Az erede-ti kompozíciók elkészítése itt is a 15. század elsõfelére vagy derekára tehetõ, és utóéletük meglehe-tõsen hosszú: a gyorsan és széles körben közked-veltté váló ábrázolások használata Németország ésSvájc területén a 15. század második felétõl a 16.század közepéig, ritkábban a század végéig terjedõidõszakban dokumentálható.992

Az elmondottak alapvetõ tanulsága az, hogy akisselyki keresztelõmedence reliefsorozata tágabbeurópai vonatkozásban is meglehetõsen korán fel-tûnõ, gazdag emlékcsoportot képvisel. Ami azegyes medaillonok korai alkalmazását illeti, sokat-mondó a Sienai Szent Bernátot ábrázoló relief(III. 79) feltûnése, mely csak a szent 1450. évi ka-nonizálása után keletkezhetett.993 A kisselyki ke-resztelõkút medenceperemén feltûnõ reliefeknagy mennyisége és egységesen magas színvonalaaz esetleges kereskedelmi kapcsolatoknál szoro-sabb személyi érintkezést feltételez. Ilyen szem-pontból említjük újra, hogy egy ismeretlen nevû

szebeni harangöntõ fia 1463–1479 között a bécsiegyetemen tanult és szerzett fokozatot. Mivel ala-pos a gyanúnk, hogy Petrus Fusoris de Cibinio, másnéven Petrus Clokengisser édesapjában kell a kis-selyki keresztelõmedence mesterét látnunk, a kér-déses agyagmodellek pedig a közép-európai nagy-városokban viszonylag egyszerûen beszerezhetõkvoltak (a budai töredék azt bizonyítja, hogy ide isjutott belõlük), feltételezzük, hogy a gazdag relief-sorozatot a Bécsben tanuló fiú gyûjtötte össze ésszállította haza.

Mint láthattuk, a kérdéses medaillonok zömmelnémet nyelvterületen keletkeztek és elsõsorban ottis alkalmazták õket. Nem kivétel ebben a vonatko-zásban a kisselyki keresztelõmedencét készítõ, is-meretlen nevû szebeni öntõmester sem, aki fiát azerdélyi szászok kedvelt egyetemi városában, Bécs-ben taníttatta, maga pedig a kisselyki keresztelõ-kúton kívül a völci harangra (1471) is német nyel-vû feliratot készített. Tanulságos, hogy az erdélyiszász vonatkozású öntvényeken kívül ilyen reliefeklenyomatai az ismeretlen mûhelyben készült, 15.század végi völcsöki harangon (I. 379) tûnnek fel,azon a szilágysági emléken, mely maga is németnyelvû feliratot hordoz. A kérdéses reliefek széleskörben történõ elterjedésére igen jó példa, hogy akisselyki Veronika kendõje (III. 74) azonos lenyo-mat formájában a völcsöki harangon is feltûnik. Ezutóbbi harang másik, Szent Mihályt ábrázoló me-daillonjának (III. 230) sajnos nem ismerjük köz-vetlen párhuzamát, témája, stílusa és mérete azon-ban egyértelmûen az agyagmodellek fenti köréhezkapcsolja.

A kisselyki keresztelõmedence öntését közvetle-nül követõ idõszakban, az 1480–1490-es években avizsgált nagyszebeni mûhely motívumkészleteújabb elemekkel gazdagodott. A gyarapodás idejéta most már következetesen datált harangok kitû-

987 Bode–Volbach 1918, 105.988 Átm. 12,2 cm (Bode–Volbach 1918. IV. tábla 6; DI 2. 506).989 Außerteichen (Gnirs 1917. 19, 8. kép).990 Arnhem-Sint Eusebiuskerk, 1539 (Dorgelo 1962. 4. kép); Helsingør, Sct. Olai-Kirke, 1553 (Uldall 1906. 303).991 Schwabstedt, harang, 1585, átm. 10,7 cm (Die Kunstdenkmäler der Provinz Schleswig-Holstein. I. Die Kunstdenkmäler des Kreises Husum. Ber-lin 1939. 245, 240. kép); Poppenbüll, keresztelõmedence, 1590 (Kuhlmann 1953. 78).992 Krisztus az Olajfák hegyén (III. 73): részleteiben több ponton is eltérõ, négyzetes keretbe foglalt párdarabja egy 15. századi agyagmodell(Bode–Volbach 1918. 127, II. tábla 8), a nagyméretû, kerek medaillon felbukkan a svájci Zabernben (Saverne), a straßburgi Jost Glockengiesser1478 elõtt öntött harangján (Thurm 1980. 113–114, 9. kép) és a gronoi, 1547-ben készült harangon (Die Kunstdenkmäler der Schweiz. DieKunstdenkmäler des Kantons Graubünden. VI. Basel 1945. 142); Veronika kendõje (III. 74): Kötzschen, harang, 1518 (Bau- und Kunstdenkmälerder Provinz Sachsen. VIII. Kreis Merseburg. Halle 1883. 72); Jézus feltámadása (III. 76): Corbetha, 15. század végi harang (Bau- undKunstdenkmäler der Provinz Sachsen. VIII. Kreis Merseburg. Halle 1883. 23); Szentháromság (III. 77): Nördlingen, harang, 1496, az augsburgiPeter Gereis munkája (DGA II. 1537. sz., 43. kép); Poppenbüll, keresztelõmedence, 1590 (Kuhlmann 1953. 78. l.).993 Sienai Szent Bernát alakja magyarországi mûveken igen korán feltûnik, így az 1450-es években készült mateóci oltáron. A képtípus kiala-kulását a kutatás Kapisztrán Szent János közvetítésével, illetve itáliai elõképek gyors elterjedésével magyarázza, vö. Magyarországi mûvészet1300–1470 körül. Szerk. Marosi Ernõ. Bp. 1987. I. 718–719.

183

nõen kirajzolják, és az eredmény pontosan egybe-esik az írott forrásokban 1478–1492 között szerep-lõ Márton mester tevékenységével. Úgy tûnik,hogy ennek a mesternek a fia (Thomas Glocken-giesser de Cibinio) is Bécsben tanult. Nem tudjuk,hogy az immár családi hagyománynak számító bé-csi taníttatás eredményezte-e újabb nívós plaket-tek és medaillonok hazaszállítását, mivel sem Már-ton mester korából, sem pedig késõbbrõl nem ma-radt fenn erdélyi fém keresztelõmedence, márpe-dig egy-egy mester motívumkincsének leglátvá-nyosabb része éppen ezeken tanulmányozható. Bekell így érnünk azokkal a kisebb reliefekkel, me-lyek harangok, általában kis és közepes méretû ha-rangok díszítésére látszottak alkalmasnak. Közü-lük a már jól ismert három, hárpiás övveret(III. 51–53) és a jellegzetes szóelválasztó rozetta(III. 55) még Leonardus idejébõl származik, tanú-sítva a családi mûhely folytonosságát Márton mes-ter korán át a 16. század elejéig. Új motívum vi-szont a dányáni harangon (I. 76, 1493) elõször fel-tûnõ, négykaréjos keretbe foglalt Veronika kendõ-je (III. 84), mely tartalmi elemei ellenére sem lehetrómai zarándokjelvény,994 formai jellemzõi inkábba ruhára felvarrható díszlemezekkel rokonítják.Ilyen összefüggésben is figyelemre méltó, hogy alenyomat jó párhuzama a halberstadti Dommu-seum egyik 14. századi textíliájára (Marienmäntel-chen) felvarrt díszítmények között található.995 AVeronika kendõjét ábrázoló veretlenyomat – Or-bán Balázs rajza szerint – még az 1512-ben öntött,az elsõ világháború során megsemmisült rugon-falvi harangon (I. 282) is szerepelt.

A nagyszebeni Márton mester új díszítményeiközött egy jobbra lépõ oroszlánt ábrázoló, téglalapalakú veret lenyomata is felbukkan, mely egyújabb, veretes bõrövtípusra is utalhat. A veretetmérete, keretelése és stílusa, nemkevésbé kései fel-bukkanása is egyértelmûen elkülöníti a korábbiövveretektõl. Az övön sorakozó oroszlános veretekeredeti helyzetét a Mohács-cselepataki ásatás 70.,késõ középkori sírjában talált bõröv segítségévelképzelhetjük el.996 A mohácsi öv további tanulsága,hogy a négyzetes, oroszlános veretek sorát helyen-ként kerek, rozetta alakúak szakították meg. Ilye-neket a nagyszebeni mûhely 15–16. századi ha-rangjain is felfedezhetünk, így az 1489-es kissinki

harangon (I. 166) felbukkanó csillagrozettát (III. 86),forgórózsás rozettát (III. 87) és a reneszánsz jelle-gû maszkos rozettát (III. 88). Ez utóbbiakkal utol-jára az 1512-es rugonfalvi (I. 282) és az 1523-banöntött nagyrápolti harangon (I. 246) találkozunk.Analóg régészeti leletek hiányában sajnos nemtudjuk eldönteni, hogy a felsorolt motívumokalapjául szolgáló domborított lemezek valóban öv-veretek voltak-e, vagy pedig párta, illetve egyébfejfedõ, esetleg ruha díszítményei lehettek.

A nagyrápolti harang (I. 246, 1523) oldalán lát-ható, nagyméretû alakos reliefek (Szûz Mária,Szent Jakab apostol, III. 89–90) távoli párhuza-mairól a szebeni mûhely kapcsán már szóltunk. Ittcsupán azt hangsúlyozzuk, hogy felbukkanásuk aharangöntõk másik kapcsolatrendszerérõl, az öt-vösökön és vésnökökön kívül az asztalosokhoz ésszobrászokhoz fûzõdõ, bizonyos reliefek kifaragá-sán túlmenõen nyilván a formasablonok készítésétis érintõ szakmai viszonyáról árulkodik.

A SEGESVÁRI MÛHELY MINTAKINCSE / A má-sodik legjelentõsebb erdélyi középkori öntõmû-hely mintakészlete teljesen elüt a nagyszebenitõl,amiként a formák – legszembetûnõbb módon akeresztelõkutak formái –, valamint az alkalmazottbetûtípusok sem vezethetõk le egymásból. Mind-ez más iskolázottságú, más kapcsolatokkal rendel-kezõ mesterekre utal. Az egyetlen közös elem aszebeni mûhely liliomának (III. 50) enyhén átfo-galmazott változata, amely a két mûhely közöttiegyetlen, vékonyka, kapcsolódó szálat jelenti. Azeredeti liliomot a szebeni mûhely több évtizedesfennállása során továbbmásolták. Ennek bizonyosméretcsökkenés lett a következménye: a kisselykikeresztelõmedence (1477) lilioma a szebenihez(1438) képest átlagosan 12%-os méretcsökkenéstmutat. Hasonló folyamat játszódott le Segesvá-rott is: a brassói medencén (1472) lévõ liliomok10%-kal kisebbek, mint az évtizedekkel korábbisegesvári kúton (1440).

A 15. századi segesvári mûhely legkorábbi, máraz alcinai keresztelõmedencén (1404) felbukkanómotívumegyüttese négy, méretében és stílusábanegymással szoros rokonságban álló medaillont tar-talmaz: a trónoló királyt (III. 112), egy-egy könyv-pultnál, író evangélistát (III. 117–118), továbbá az

994 Az azonos témájú római jelvények között a III. 84. sz. motívumnak még távoli analógiáját sem sikerült felfedeznünk az átnézett szakiroda-lomban.995 A tárgy fényképe: Zentralinstitut für Kunstgeschichte, München, I. Photothek, Inv.-Nr. 105 171.996 Fehér 1955. 220, 40. kép.

184

Isten bárányát (III. 119) ábrázoló kerek reliefeket.Közülük az elsõ hármat megtaláljuk még az 1439-es berethalmi harangon, az 1440-es segesvári és az1472-es brassói keresztelõmedencén. Az AgnusDei plakett legkésõbbi elõfordulásai (Marosszent-király, Tarcsafalva) sajnos nem keltezettek, azon-ban az utóbbi biztosan a 15. század második felé-ben keletkezett, így mind a négy motívum eseté-ben hosszú, csaknem háromnegyed százados utó-élettel számolhatunk. Ezt figyelembe véve különö-sen tanulságos, hogy a harang- és keresztelõme-dence-dísznek felhasznált reliefek eredeti példá-nyai már a 15. század elején sem voltak új keletûek.Keltezésük és eredetük kérdéséhez két úton is kö-zelíthetünk, felhasználva egyrészt a trónoló király-alak szoros kapcsolódását a királyi felségpecsétekábrázolásaihoz, másrészt segítségül híva azokat azötvösmunkákat, melyeket evangélista-reliefeinkpárhuzamai díszítenek. Ami az elõbbi összefüggéstilleti, a helytörténeti kutatás a motívumot kezdet-tõl fogva királyi felségpecsétbõl, méghozzá vala-melyik magyar uralkodó pecsétjébõl eredeztette,Orbán Balázs Károly Róbert pecsétjére,997 MihalikJózsef II. Endre és fia, Béla herceg nagypecsétjéregondolt.998 Az irodalom és a magyar pecsétanyagáttekintése999 nyomán észre kellett vennünk, hogya 13–14. század magyar királyi pecsétjeire támasz-kodva közvetlen összefüggéseket nem lehet feltár-ni. II. Endre és Béla dux (IV. Béla) pecsétje stilárisszempontból túl korainak bizonyult, Károly Ró-bert felségpecsétjei csak távoli párhuzamként jö-hetnek szóba, míg Zsigmond elsõ nagypecsétjénekidekapcsolása tárgyi tévedésnek bizonyult. A se-gesvári relieffel (III. 112), pontosabban az ott sze-replõ királyalakkal legjobban összevethetõ pecsétIV. László kettõspecsétje,1000 továbbá Vencel ésOttó töredékes felségpecsétje, 1303-ból, illetve1307-bõl,1001 anélkül azonban, hogy közöttük szo-ros összefüggést mutathatnánk ki. Ennél is távo-labbi párhuzamként idézhetjük a magyar kettõspe-cséteket a Károly Róbert korától Nagy Lajos elsõfelségpecsétjéig terjedõ idõszakból,1002 kiemelve,

997 Orbán I. 23–24.998 Orbán 1943. 336–338.999 Budapesti Történeti Múzeum, Kumorovitz L. Bernát pecsétmásolati gyûjteménye.1000 Uo. Lsz.: 66.1905–1.1001 Pray 1805. XI. tábla 1; A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. III. Bp. 1895. 11, 26; Károly Róbert emlékezete, oldalszám nélkül.1002 Marosi 1986. 167, 169, 174. kép.1003 Károly Róbert emlékezete. 200.1004 Posse I. 35. tábla 4, 37. tábla 3, 50. tábla 5.1005 Erich Kittel: Siegel. Braunschweig 1970. 212–213; Die Parler III. 153.1006 DGA II. 22–23, 140, 25. kép.

hogy a trónus eltérõ részletformáihoz a magyarpecsétanyag semmiféle támpontot nem kínál. Hafeltételezzük, hogy a rendkívül részletgazdag se-gesvári relief valós pecsétábra nyomán keletkezett,figyelmünket a középkori Magyarországon kívülianyag felé kell fordítanunk. Erre az is ösztönözhetbennünket, hogy Vencel és Ottó említett kettõs-pecsétje Marosi Ernõ szerint Prágában készülhe-tett, nagy valószínûséggel ugyanott, ahol II. Ven-cel cseh király (1278–1305) kettõspecsétje (a har-madik típus) is keletkezett.1003 E nyomon elindulvahasznosnak bizonyult a cseh, illetve a német-rómaikirályi pecsétek áttekintése. Ez utóbbi – hangsú-lyozzuk, hogy királyi és nem császári – felségpe-csétek között a 13. század utolsó harmadában jele-nik meg az általunk keresett típus, melyen a tróno-ló uralkodó a jogart már nem felemelt karral, ha-nem az ölében vagy combján nyugvó kezében tart-ja. Párhuzamként idézzük Holland Vilmos (1247–1256), Cornwalli Richárd (1257–1272) és IV. (Ba-jor) Lajos (1314–1347) pecsétjeit,1004 illetve – atrónarchitektúra vonatkozásában nagyobb nyoma-tékkal – IV. Károly német-római és cseh király(1346–1378) elsõ pecsétjének 1349–1350. évi ok-leveleken fennmaradt lenyomatát,1005 anélkül azon-ban, hogy közvetlen elõképre bukkantunk volna.Árulkodó részlet, hogy az erdélyi reliefen a trónuscsúcsíves nyílásokkal áttört oldalfalait olyan szo-katlan perspektívában, kiterítve ábrázolták, amireeredeti pecsétlenyomaton nem találtunk példát. Atrónarchitektúra félreértése és az egyértelmû elõz-mények hiánya arra utal, hogy itt nem eredeti pe-csét lenyomatáról, hanem egy közelebbrõl megnem határozható, 13–14. századi felségpecsét nyo-mán újramintázott díszítõreliefrõl van szó. Ezértnem is meglepõ, hogy a segesvári relief legjobbpárhuzamát sem az eredeti királyi pecsétek között,hanem egy 1483-ban öntött délnémet harangon,az ismeretlen helyrõl 1458-ban Augsburgba költö-zõ Jakob Anbosmaister mûvén látható, felségpecsét-re emlékeztetõ királyábrázolásban találtuk; ezutóbbi eredetérõl a német kutatásnak is csak

185

annyit sikerült kiderítenie, hogy egy 13. századi ki-rályi pecsét adaptációjáról van szó.1006 Hasonló el-járásra jó középkori példákat ismerünk, így asitteni (Svájc) székesegyház 14. századi ládáját bo-rító préselt díszû ezüstlemezek is ilyen királyalakotábrázolnak.1007

A díszítõlemezek emlékköre akkor válik külö-nösen fontossá, ha a segesvári bronzöntõ mûhelytöbbi, hangsúlyozzuk, stílusában is szorosan össze-függõ díszítményét, mindenekelõtt az evangélista-reliefeket vizsgáljuk. A rendelkezésünkre álló pár-huzamok azt bizonyítják, hogy ezek nem magá-nyos darabok voltak, hanem együtt díszítettek na-gyobb ötvösmûveket, 13–14. századi fémborításúkönyvtáblákat és ereklyetartókat, illetve nagyobbkereszteket.1008

Király- és evangélistaalakos reliefek felhasználá-sa harangokon nem kizárólag segesvári sajátosság.A már idézett augsburgi harangon kívül a schaff-hauseni Szent János-templom 1464-bõl származóharangját1009 említhetjük, melyen trónszerû karos-székben olvasópult elõtt ülõ evangélista (a segesvá-ri relief tükörképe) látható.

Eredetileg hasonló díszítõlemez, illetve veretlehetett, vélhetõen világi ötvösmunkán a segesvá-

ri reliefeknek egy másik csoportja, mely csillagalakú keretbe foglalt szörnyfigurákból, illetve he-gyes talpú pajzsba illesztett heraldikus oroszlán-ból és sárkányból áll. Ezek a motívumok gazdagsorozatban elõször az 1440-ben öntött segesvárikeresztelõmedence talprészén jelennek meg, és –miként az elõbbi medaillonok – használatban ma-radnak a 15. század második felében is, eseten-ként már megcsonkított kerettel (III. 120–128). Alegkésõbbinek tûnik valamennyiük közül a négy-zetes kerettel övezett kalapos hárpia (III. 128),mely a brassói keresztelõmedencén (1472), illetvea segesvári mûhely késõi harangjain bukkan fel.Ami a heraldikus elemeket tartalmazó címerpaj-zsokat illeti (III. 120–122), ezeken semmifélekörirat nem található, így a címerek vélt tulajdo-nosai meghatározására kísérletet sem tehetünk,hiszen még azt sem tudjuk, hogy valódi címerrelvagy csak címerre emlékeztetõ ornamenssel ál-lunk szemben.

A segesvári mûhely nívós, de meglehetõsen ré-gies mintakincsében friss színfoltot jelent a Vero-nika kendõjét ábrázoló medaillon (III. 115), melyegyetlenegyszer, a segesvári keresztelõkút relief-jei között fordul elõ; stílusjegyei arra utalnak,hogy eredetije nem sokkal a segesvári medenceöntése (1440) elõtt, talán a század elején keletke-zett.

A fenti, igen jó színvonalat képviselõ reliefekmellett több 15. század közepi harangon feltûniknéhány olyan plakett is, melynek erõteljesen pro-vinciális jellege a népi fafaragás formavilágához éstechnikájához közelít. Három darab, négyzet ala-kú relief tartozik ide, egyikük az oroszlánnal küzdõSámsont (III. 129), a másik kettõ jobbra, illetvebalra lépõ szarvast (III. 130–131) ábrázol. Közülükkettõ az 1449-ben öntött medgyesi harangon buk-kan fel, ami lényegében keltezi is használatukat a15. század közepére. A 15. század második felénekés végének emlékanyagán már nem fordulnak elõ.Helyi eredetüket megerõsíti az egyik szarvas köze-li analógiája is; hasonló jellegû, négyzetes, dísz-edényre applikálható agyagrelief Székelykeresztú-ron került elõ, egy 15. század eleji fazekaskemencefeltárása során.1010

1007 Die Parler I. 313–314. A trónoló királyt ábrázoló aranyozott ezüstlemezek valószínûleg VII. Henrik császár 1312-es felségpecsétje nyo-mán készültek.1008 A két segesvári evangélista-relief jó analógiáját 13. századi, keresztet díszítõ medaillonok között (Villingen-Münster), egy müncheni kó-dex 14. századi fémtábláján (Bayerische Staatsbibliothek, München, clm. 8201), illetve a reichenaui Iohannes-Paulus-Schrein díszítõlemezeiközött találjuk (München, Zentralinstitut für Kunstgeschichte, a Prof. E. Mayer-hagyaték fényképei).1009 Thurm 1976. 114, 11. kép.1010 Benkõ 1992. 177, 48. tábla 2.

IV. Károly német-római és cseh királyi pecsétje 1349. évi oklevélen.Die Parler III. 153. nyomán

186

Az 1449. évi medgyesi harangon szereplõ rozet-tával (III. 101) kapcsolatban megjegyezzük, hogyhasonló jellegû motívum kõbe vésett, negatív for-máját Salzburgból ismerjük. Az igen finom anya-gú, kis kõlap, melyre vésték, évszázadokon át hasz-nálatban volt, rá különbözõ korokban különbözõreliefek negatív formáit vésték. A bennünket köze-lebbrõl érintõ motívum a lelet közzétevõi szerint14. századi pecsétvésõ munkája lehet.1011

Konkrét adatok híján azt sem dönthetjük el,hogy a segesvári öntõdinasztia valamely régi öt-vösmunkáról nyerte-e díszítményeit, avagy kon-zervatív mintakinccsel dolgozó ötvösöktõl gyûj-tötte õket, esetleg a történeti Magyarország terü-letén kívülrõl jutottak e reliefek alapjául szolgálófémmunkák vagy ezek negatívjai a több nemzedé-ken át öröklõdõ mintagyûjteménybe. A szorosötvöskapcsolatok megléte mindenesetre kétségte-len; úgy tûnik, hogy ez a legjelentõsebb 15. századierdélyi mûhelyeknek közös sajátossága.

Ilyen kapcsolatot sejtet a III. 116. sz. Keresztre-feszítés meglehetõsen bonyolult históriája is. A se-gesvári mûhely egyik vezérleletének számító reli-efnek a harangokon és keresztelõmedencéken há-rom változatát is sikerült kimutatni (III. 116a–c).Közülük furcsa módon a legkisebb, töredékes reli-ef (III. 116c) tûnik a legkorábbinak. Datált emlé-ken ugyan nem található, de feltûnik a segesvárikeresztelõkúttal (1440) közel egyidõs szászdályaikeresztelõmedencén, továbbá olyan motívumok-kal, mindenekelõtt a § alakú elválasztójelekkel

(III. 98) együtt fordul elõ, melyeket a 15. századközepénél késõbb már nem használtak. A 116bváltozat rajzának kis eltérései újramintázásra utal-nak. A relief feltûnik az 1472-ben öntött brassóikeresztelõmedencén, illetve olyan, viszonylag ké-sõi motívumok társaságában, mint a rombusz ala-kú elválasztójelek (III. 96), illetve a III. 128. sz.hárpia. Furcsa és érthetetlen, de a legnagyobb,legteljesebb változat (III. 116a) látszik a legkésõb-binek, amit az antikva jellegû INRI felirat is meg-erõsít. Azok a harangok, amelyeken ez a változattalálható, a segesvári mûhely késõi, 15. század végitermékei közé tartoznak.

A segesvári öntõk mintakollekciójából kivá-lasztható néhány további motívum, amely bizo-nyíthatóan csak az itteni mûhely életének késõbbiszakaszában bukkan fel. Ilyen a III. 114. sz. tró-noló Madonna, mely együtt fordul elõ a háromalakos Keresztrefeszítés legkésõbbi változatával(III. 116a) a százhalmi (I. 326) és a táblási (I. 359)harangon. Viszonylag késõi motívum a mellék-alakokkal kiegészített trónoló király is (III. 113);ez a 15. század közepére, illetve második felérekeltezhetõ segesvári harangokon tûnik fel. Jólle-het a motívum összefüggése a királyi pecsétekkelismét kétségtelennek tûnik, szóba jöhetõ konkrételõzményt az áttekintett szfragisztikai irodalom-ban nem találtunk. Az kétségtelennek tûnik azon-ban, hogy a trónõrzõkkel, illetve heroldfigurákkal

Domborított lemezrátétek középkori ötvösmûveken. 1: Villingen, Münster-schatz (13. századi evangélistamedaillonok 15. századi kereszten), 2: Reiche-nau–Mittelzell, Johannes-Paulus-Schrein (14. század)

1011 Fillitz–Pippal 1987. 257.

187

kiegészített trónpecsétek az elõbbi, III. 112. sz.típusnál késõbb, a 14. század közepén, illetve aszázad második felében tûnnek fel, és hosszabbideig maradnak használatban. Ilyen, hangsúlyoz-zuk, távoli, összefüggésben idézzük az Ibériai-fél-sziget királyságainak pecsétjeit a 14. század köze-pérõl (például III. Jakab mallorcai király 1338–1342 közötti pecsétjét, IV. Szertartásos Péter ara-góniai király 1338– 1344 között használt pecsét-jét vagy II. Rossz Károly 1366-ból származó, il-letve II. János kasztíliai király 1379–1390 közöttalkalmazott pecsétjét),1012 vagy a kortárs angol fel-ségpecséteket, jelesen III. Edward (1327– 1377),II. Richard (1377–1399), mindenekelõtt pedigIV. Henrik (1399–1413) pecsétjét, ahol a trónolóuralkodó képét mellékalakok egészítik ki.1013 A tí-pus gyors terjedését jelzi, hogy II. Tvartko szerbés bosnyák király is (1391– 1396) heroldalakokkalkiegészített trónpecsétet készíttetett magának,melyen a trónarchitektúra részletei az angol pe-csétek közvetlen hatásáról árulkodnak.1014 AIII. 113. sz. segesvári reliefet az elmondottaknyomán semmiképpen sem tekinthetjük konkrét,köriratától megfosztott pecsétlenyomatnak, ha-nem olyan ötvösmunkának, mely egy közelebbrõlazonosíthatatlan nyugati felségpecsét nyomán, denem a hitelesség igényével készült, és amelynekközponti motívuma a harangokon természetesennem valamely földi uralkodót, hanem a trónolóKrisztust idézi.

ZARÁNDOKJELVÉNYEK ERDÉLYI HARANGO-

KON / Az erdélyi harangokon fennmaradt zarán-dokjelvényeket külön alfejezetben tárgyaljuk. El-járásunkat részben az indokolja, hogy különlegesemlékcsoportról van szó, melynek eredete sokkalvilágosabban meghatározható, mint az eddig vizs-gált lenyomatoké. Ennél is lényegesebb szempontazonban, hogy Erdélyben csupán néhány mûhelyalkalmazott díszei között zarándokjelvényeket,ritka feltûnésük így bizonyos mûhelyekhez, elsõ-sorban az észak-erdélyi Beszterce öntõmûhelyé-hez kapcsolódik. Körüket, feltételesen, még né-hány kolozsvári, illetve brassói eredetû relieffelegészíthetjük ki. E jelvények harangdíszként tör-ténõ felhasználása különleges megrendelõt ésmegrendelõi igényt tükröz, miként maguk a fel-használt tárgyak is különleges emlékek, melyekcsak hosszú és veszélyes zarándokutak nyománjuthattak Nyugat-Európából a távoli Erdélybe. Aközépkori hiedelem szerint ezek a kegyhelyeken

1012 Bautier 1990. 588–589.1013 Gray Birch I. 24–31.1014 Gray Birch VI. 615, 23 024. sz., 24. tábla.1015 Köster 1965; Köster 1979a; Köster 1984.1016 Köster 1972. 147.1017 Wallfahrt 1984. 46–48.1018 Pl. Einsiedelnben 1466-ban két hét alatt 130 000 zarándokjel-vényt (zaichen) adtak el, darabját két pfennigért: Beissel 1913. 248.

tömegével árusított kis öntvények védõ-bajelhárí-tó képességgel rendelkeztek, útközben és otthonis megõrizve valamit a felkeresett szent- és már-tírsírok, valamint a híres ereklyék csodatévõ ere-jébõl. Az öltözetre erõsítve védték és „hitelesítet-ték” a zarándokokat, akik, szerencsés hazaérkezé-sük után, apotropaikus erejük miatt a nagyobb jel-vényeket esetenként házfalra is erõsítették, míg akisebbeket imakönyvbe varrták vagy éppen ha-rangok, keresztelõkutak díszítésére használták.1015

Kutatásuk során terminológiai bizonytalanság-ba ütközünk. Részben azért, mert egyes kutatókgyakran nevezik zarándokjelvénynek a teljesenmás funkciójú, vallásos témájú kis reliefeket is, defõként amiatt, mert ez utóbbiak között olyan vere-tek is rejtõznek, melyek nyakba akasztva vagy olva-sóra fûzött kegyéremként valóban rokonai lehet-nek a zarándokérmeknek. E kisebb méretû és ke-rek formájú, brakteátaszerû reliefek a zarándokjel-vényekkel azonos helyen, kifejezetten kegykép-ként készültek. Az erdélyi harangokon található,zarándokérem-gyanús medaillonok áttekintéséreaz alfejezet végén kerítünk sort.

Maguk a zarándokjelvények a 12. század folya-mán bukkannak fel Nyugat-Európa legjelentõsebbkegyhelyein, és használatban maradtak végig a kö-zépkorban.1016 Különösen a Rajna–Maas-vidék (Aa-chen és Köln), továbbá Maastricht és Trier, vala-mint Róma és Santiago de Compostela kegyhelyeivonzották a zarándokokat, akiknek tömeges ván-dorlása nyomán az itteni, több tízezres nagyság-rendben sokszorosított jelvények Európa-szerte el-terjedtek. Ezek zömmel ólom-ón ötvözetbõl ké-szült, egyoldalas, rendszerint áttört, fülekkel ellátottöntvények voltak, melyeket a vándor ruhájára, ka-lapjára vagy botjára lehetett erõsíteni, hogy viselõ-jük zarándok voltát hangsúlyozva némi védelmetbiztosítsanak a korántsem veszélytelen országuta-kon. Az igénytelen kis öntvények általában az illetõkultuszhelyen tisztelt szentet vagy ereklyét ábrázol-ták, készítésükre finom szemcsés palából vagy zsír-kõbõl faragott öntõmintákat alkalmaztak. 1017

Annak ellenére, hogy elképesztõ példányszám-ban gyártották õket,1018 a zarándokjelvények a ré-

188

gészeti kutatás ritka leletei közé tartoznak, nemutolsósorban törékeny és a földben könnyen el-porló anyaguk miatt. A középkori harangokonfennmaradt lenyomataik így fokozottan értékesekszámunkra, akik a nagy európai utazások, a közép-kor távolsági kapcsolatainak bizonyítékát értékel-jük bennük.1019

Mielõtt a részletekre térnénk, utalnunk kell ar-ra, hogy kezdetben – esetünkben a 15. század kö-zepén és második felében – a zarándokjelvényekharangornamensként történõ felhasználása még abesztercei mûhely esetében sem vált rendszeresgyakorlattá. A jelvények egyedi, a szó szoros értel-mében „egyszer használatos” jellegére a kutatás-ban1020 úttörõ szerepet játszó Kurt Köster is felfi-gyelt. Véleménye szerint ezekrõl a jelvényekrõlnem készítettek negatív mintát, melybõl azután aharangformára ragasztandó pozitív viaszdíszt ki-önthették volna, hanem a megrendelõ kívánságáramagát az alacsony olvadáspontú fémöntvényt he-lyezték a formára. Ennek kiégetése során az erede-ti jelvény természetesen megsemmisült, a köpeny-ben megõrzött lenyomatát azonban a beömlõ ha-rangérc pontosan kitöltötte.1021 Köster arra is fel-hívta a figyelmet, hogy utóbb egyes öntõk különöskedvteléssel alkalmaztak harangdíszként zarándok-jelvényeket, például a Közép-Rajna-vidéki Tilmanvon Hachenburg mester a 15. század második felé-ben, aki az aacheni és neussi jelvényeket kedvelte,vagy a hesseni Henne Kortrog von Homberg, aki a 16.század elsõ harmadában nagy elõszeretettel díszí-tette neussi és düreni jelvényekkel munkáit.1022 Eza kettõsség az erdélyi emlékanyagon is lemérhetõ,amennyiben a legkorábbi, a 15. század közepérõlvagy végérõl származó, zarándokjelvényekkel dí-szített harangok (Algyógy, Kalotaszentkirály, Me-zõszabad, Sáromberke, Szabéd) még unikumok arajtuk szereplõ jelvényekkel együtt, míg a 16. szá-

zad eleji András és Gergely mesterek idejében kétgyakran alkalmazott zarándokjelvény a beszterceieredetû harangok (Hétúr, Magyardécse,Mezõköbölkút, Szászújfalu, Völc) vezérmotívu-mává vált.

A legkorábbi zarándokjelvényes erdélyi haran-gok formai jellegzetességeik alapján beszterceimunkának tûnnek. Az 1452-ben öntött mezõsza-badi harang palástjának két ellentett pontján, aminuszkulás körirat alatt két kiváló minõségû le-nyomatot találunk. Az egyik Krisztus-arcot (VeraIkon) ábrázol, kétoldalt Szent Péter és Pál aposto-lokkal (III. 211). Kivitelezése és tematikája alapjánkétségtelenül római zarándokjelvény, mely a ren-delkezésünkre álló analógiák szerint még a 14. szá-zadból származik,1023 így a római zarándoklatokkorai erdélyi emlékének számít. A mezõszabadiharang másik zarándokjelvénye attribútumok nél-küli püspökszent büsztjét ábrázolja (III. 212). Igenjó, 15. századi analógiáját a kutatás maastrichti za-rándokjelvénynek tekinti, mely a 384-ben vérta-núhalált szenvedett Szent Servatius püspököt(†384, Maastricht) ábrázolja.1024 A jelvény keltezé-séhez fontos adalék, hogy az ábrázolás alapjáulszolgáló ereklyetartót Bajor Henrik herceg 1403-ban készíttette.1025 Orbán Balázs leírása nyománúgy tûnik, hogy hasonló zarándokjelvény díszítetteegykor az 1448-ban öntött, 1873-ban elpusztultszabédi harangot (I. 294) is, oldalán ugyanis „kör-fémerkékben egyfelõl egy kezeit áldólag emelõpüspök, túloldalon a megfeszített Krisztus” voltlátható.1026 Sajnos nem rendelkezünk olyan írottadattal, mely e két szomszédos marosszéki falu 15.századi birtokosaira utalna, hogy a jelvények meg-szerzõihez, egyben a megrendelõkhöz közelebbjussunk. Márpedig ezek a zarándokjelvények biz-tosan a megrendelõ felajánlása révén jutottak azöntõmûhelybe, melynek saját mintakincse – mi-

1019 Magyar zarándokok tömeges aacheni és kölni jelenlétéhez: Köster 1957. 58; Köster 1984a. 18.1020 A zarándokjelvények kutatásának korai, fontos közleményei: Forgeais 1862–1866; Liebeskind 1904–1905; Uldall 1906; mindehhez ké-pest hatalmas elõrelépést jelentenek K. Köster (†1986) gyakran idézett tanulmányai; az utóbbi idõben egy-egy terület anyagának korpuszsze-rû közlése (Heeringen–Koldeweij–Gaalman 1987; Andersson 1989; Van Loon–Van de Moosdijk 1995; Bruna 1996, ez utóbbi Forgeais mo-numentális anyagának újraközlésével) és idevágó szakdolgozatok (Haasis-Berner 1995) mellett az átfogó gyûjtés és katalogizálás igénye is fel-merült (Gruppe 1982; Poettgen 1996).1021 Köster 1984a. 26.1022 Köster 1957. 55–56.1023 Egy korábbi, még a 13–14. századra keltezett típus kõ öntõmintája a római eredetnek megfelelõen az Örök Városban került elõ:Heeringen–Koldeweij–Gaalman 1987. 22. kép; egy másik római jelvény, a mezõszabadihoz hasonló ábrázolással, de korábbi keltezésselKölnbõl ismert: Wallfahrt 1984. 42–43; a mezõszabadi zarándokjelvény jó párhuzama, 1300–1350 körüli keltezéssel a hollandiaiNieuwlandébõl: Beuningen–Koldeweij 1993. 300. kép.1024 Beuningen–Koldeweij 1993. 345. kép.1025 Köster 1972. 154.1026 Orbán IV. 198.

189

ként ezt a mezõszabadi harang népies fafaragásraemlékeztetõ rozettája (III. 197) is jelzi – ekkor mégszegényes és provinciális jellegû lehetett.

Szépkenyerûszentmárton 1461-ben öntött ha-rangján (I. 351) a feliratot lezáró liliomos dísz(III. 210) is nagy valószínûséggel egy zarándokjel-vény részlete. A díszítmény azon ón-ólom ötvö-zetbõl készült, diadémmá hajlítható szalagok ré-szének tûnik, melyeken a liliomok közé három-királyokat vagy máshol Madonnát, illetve angyaltmintáztak.1027

A 15. század végi sáromberki harangon – vélhe-tõen szintén besztercei eredetû öntvényen – ró-mai, maastrichti, illetve kölni zarándokjelvényekegész gyûjteménye õrzõdött meg. Az öt jelvényközött három római példányt találunk, ami világo-san utal arra, hogy a középkori erdélyi zarándok-utak egyik legfontosabb célpontja Róma volt. Aharangfelirat élén álló kerek, Veronika kendõjétábrázoló jelvény (III. 215) a római Szent Péter-templomhoz kapcsolódik, mely az ott õrzött ken-dõ-ereklye miatt kiemelkedõen fontos zarándok-hely volt.1028 A jelvénynek a 15. század elsõ felérekeltezett párhuzamát hollandiai gyûjtemény õrzi.1029

Egy másik, nieuwlandei példány nyomán azt istudjuk, hogy a kerek jelvényt a peremén eredetilegfülekkel látták el.1030 A Veronika kendõjét ábrázolórómai jelvények nagy változatosságára utal, hogy asáromberki harangon egy olyan példány lenyoma-ta is fennmaradt (III. 214), mellyel az általunk is-mert szakirodalomban egyáltalán nem találkoz-tunk. Jól ismert viszont a harmadik, keresztbe he-lyezett kulcsokat és pápai tiarát ábrázoló római jel-vény (III. 213), melynek legjobb, 15. századi pár-huzamát holland magángyûjteménybõl tették köz-zé.1031 Hasonlóképpen elterjedt típushoz tartozik asáromberki harang maastrichti zarándokjelvényeis, melyen Szent Servatius mellképét angyalok ve-szik közre; közülük a jobb oldali angyal a kezébentartott pásztorbotot a püspökbüszt alatt tekergõzõ

sárkány torkába döfi (III. 217). E motívum nem-csak a kutatástörténetben számít az egyik legré-gebben ismert típusnak,1032 de bronzöntvényekenis korán felbukkan, így az 1418-ban öntöttberghemi (Svédország) keresztelõmedencén vagyaz 1469-bõl származó dattenbergi harangon.1033 Azarándokjelvény eredeti példánya fémdetektorosfelszíni kutatás nyomán a hollandiai Nieuwlandenkerült elõ, lelõkörülményei miatt bizonytalan,1532 elõtti keltezéssel.1034

Kevesebbet tudunk a sáromberki harang ötödik,kölni zarándokjelvényérõl. A „kombinált” jelvényegyütt ábrázolja a háromkirályokat és Szent Orso-lyát, kiknek ereklyéi a középkori Köln fõ neveze-tességei voltak. A jelvény pontos analógiáját nemismerjük, megközelítõ párhuzamai lenyomat for-májában az 1483-ban öntött hablingboi (Svédor-szág) harangon,1035 valamint további svédországi ésdániai harangokon maradtak fenn.1036 A gazdagjelvénysorozatnak Erdélybe, majd a sáromberkiharangra kerülését szoros összefüggésbe hozzuk amegrendelõvel, a Sáromberkén 1405 óta birtokló,itt udvarházat is építtetõ somkeréki Erdélyi csa-lád1037 valamelyik tagjával.

15. századi zarándokjelvényes harangok nem-csak a Besztercével azonosítható észak-erdélyi mû-helyben készültek. Nagyméretû, töredékes aache-ni zarándokjelvény (III. 218) díszíti az ismeretlen

1027 Hasonló, francia eredetû szalagok, 1450, illetve 1500 körüli kel-tezéssel: Weiler 1977. 31, 49–51. sz.; Bruna 1996. 204–205.1028 Wallfahrt 1984. 43.1029 Beuningen–Koldeweij 1993. 73. kép.1030 Heeringen–Koldeweij–Gaalman 1987. 84–85 (tág, 1532 elõttikeltezéssel).1031 Beuningen–Koldeweij 1993. 303–304.1032 P. Liebeskind 1904. 54; 1905. 126.1033 Köster 1972. 155.1034 Heeringen–Koldeweij–Gaalman 1987. 64–65.1035 Rydbeck 1957. 5. kép; Köster 1972. 151, 154.1036 Grötlingbo (Svédország): Åmark 1965. 30–31; Alvastra (Svéd-ország) és Odense (Dánia): Andersson 1989. 72.1037 Csánki V. 682–683.

Aranyozott ezüst diadém az åshedai leletbõl (Svédország)

190

mûhelyben készült, az 1848-as forradalom után is-meretlen helyrõl Kalotaszentkirályra került, 1481-ben öntött harangot. A három, egymás fölé illesz-tett körbõl szerkesztett, eredetileg kb. 17 cm ma-gas relief a 15. század második felének aacheni jel-vényeivel egyezik, azok legnagyobb változatáhoztartozik.1038 Hasonló méretû és elhelyezésû aache-ni zarándokjelvény díszíti az 1467-ben öntöttrosswäldeni harangot,1039 további rokon lenyoma-tok 15. századi skandináv harangokon maradtakfenn.1040

Rejtélyes emlék a zarándokjelvények szempont-jából kiemelkedõ fontosságú algyógyi harang(I. 4). Kutatásaink jelen stádiumában nem tudjuk,hogy elpusztult vagy pedig lappang valahol, degyûjtött anyagunk körében szokatlan részletfor-mái és megnyúlt arányai alapján ítélve Erdélyenkívüli mûhelybõl származhat. Legjobb párhuza-mait az észak-adriai partvidék olasz eredetû ha-rangjai között találjuk.1041

Valószínûleg zarándokjelvény volt a haranglábiharangon (1527) fennmaradt Szent Katalin-ábrá-zolás is. Távoli párhuzamait franciaországi jelvé-nyek között fedezhetjük fel,1042 de nem hasonlít ahíres Szent Katalin-kegyhely, Rouen jelvényei-re.1043

A zarándokjelvények felhasználási módja a 16.század elején Erdélyben is megváltozik. A koráb-ban szokásos, egyedi és kivételes jellegû alkalma-zást követõen a besztercei mûhely név szerint is is-mert, elsõsorban ágyúöntéssel foglalkozó mestereia 16. század második negyedében két jelvény le-nyomatát (III. 165–166) rendszeresen applikáltákmûveikre. Közülük a szegekkel átütött keresztetábrázoló jelvény (III. 165) jelenik meg korábban,az 1529-ben öntött völci harangon, és használat-ban marad az 1540-es évekig (Hétúr, 1544). A za-rándokjelvény eredetét nem ismerjük, az ábrázolásazonban olyan kegyhelyre utal, ahol a Krisztus ke-resztjébõl származó szegereklyét tisztelték. E he-lyek legismertebbike a római Szent Kereszt-temp-lom volt (S. Croce in Gierusalemme), egyike a hétlegfontosabb római zarándokhelynek, ahol ke-reszt- és szegereklyét egyaránt õriztek.1044 A másik,1532–1544 között szereplõ jelvény (III. 166) a sár-kányt legyõzõ Szent Györgyöt ábrázolja. A kutatásegy vonulata a sárkányölõ szentet Szent Mihályarkangyallal azonosítja, ezért a jelvényt a norman-diai Mont-Saint-Michel monostorához köti.1045 Azábrázolás azonban olyan szorosan kapcsolódikIsrahel van Meckenemnek (†1505) vagy körének

elbingi Szent György ezüstszobrocskájához,1046

valamint egy kisméretû, itáliai eredetû, 15–16. szá-zadi bronzreliefhez,1047 hogy jelvényünk SzentGyörgy-meghatározását másokkal együtt1048 szi-lárdnak tekintjük. Megjegyezzük, hogy a legismer-tebb Szent György-zarándokhely ugyancsak Ró-mában volt (S. Giorgio-templom), így mindkétkésõi jelvény római zarándokútra utal.

A ránk maradt jelvényekkel összhangban írottforrásaink is arra utalnak, hogy az erdélyi zarán-dokutak legfontosabb célpontja Róma volt (adlimina beatorum Petri et Pauli apostolorum), de ezen-kívül aacheni utakról is maradt említés, és volt, akia bátai Szent Vér ereklyét kívánta felkeresni.1049 Azírott adatok és a fennmaradt források azonban aztis tükrözik, hogy az erdélyieknek csak elenyészõenkis része vállalkozhatott ilyen költséges zarándok-útra. A résztvevõk a városi polgárság és a nemességmódosabb rétegébõl kerültek ki. A felkeresettkegyhelyek körét a harangokon fennmaradt jel-vénylenyomatok jelentõsen bõvítik.

A sáromberki harang kerek római jelvénye(III. 215) hívja fel figyelmünket a zarándokérmek-re, azokra a kerek, egyoldalas, vallásos témájú ve-retekre, melyek a „klasszikus” zarándokjelvények-kel együtt kerültek forgalomba, s melyeket ezutóbbiakkal együtt szívesen varrtak imádságos-könyvükbe a 15–16. századi Nyugat-Európa, fõ-ként Flandria módos és buzgó hívei.1050 A kutatásmai szintjén nehezen körülhatárolható emlékcso-portról lévén szó, erdélyi anyagunkból csak nagyóvatossággal emelhetünk ki néhány olyan darabot,mely zarándokérem vagy kegyérme lehetett. Azondíszítmények között válogathatunk, melyek nemötvösmû tartozékai vagy ruha, esetleg öv díszei,irodalmi párhuzamaik pedig a fenti körbe utaljákõket. Egy észak-erdélyi, talán kolozsvári mûhelymintakészletébõl származik az a királyok imádását

1038 Köster 1957. 60.1039 DGA I. 30. kép.1040 Rydbeck 1957. 5. ábra; Andersson 1989. 72.1041 Gnirs 1917. passim.1042 Lamy-Lasalle 1968; Lamy-Lasalle 1969.1043 Beuningen–Koldeweij 1993. 51–53. kép.1044 Wallfahrt 1984. 114–115.1045 Lamy-Lassalle 1964. 4. tábla; a Szent Mihály-attribúciót újab-ban feleleveníti: Bruna 1996. 189, 191.1046 Pieper 1959. 1–2. kép.1047 Pope-Hennessy 1965. 102, 308. kép.1048 Beuningen–Koldeweij 1993. 172, 260. kép (1450–1500 közékeltezett analógiával); svédországi párhuzamai, Szent György meg-határozással: Andersson 1989. 133–134.1049 Jakó 1990. I. 25, 41, 589, 890, 912, 914, 1327, 1676, 2342. sz.1050 Köster 1965; Köster 1979a; Köster 1984.

191

ábrázoló kis, kerek medaillon, mely az 1523-banöntött fejérdi és magyarigeni harangon maradtfenn, és az aranyozott ezüstlemezbõl készült, pré-selt díszû kölni zarándokérmekre emlékeztet.1051

Hasonló provenienciát sejtet a brassói mûhely ke-rek, Keresztrefeszítést ábrázoló medaillonja,1052 il-letve az ugyancsak brassói Agnus Dei (III. 147b).Ez utóbbi veret római eredetû párhuzamait egy1500 körüli hóráskönyvben, a lapszélekre erõsítettkegyérmék között fedeztük fel,1053 de utalhatunkrégészeti leletként elõkerült, 15–16. századi, rokonjellegû felfüggeszthetõ medálokra is.1054 Figyelem-re méltó, hogy a kutatás ez utóbbiakat is Rómábóleredezteti.

A BRASSÓI MÛHELYEK 15–16. SZÁZADI MO-

TÍVUMKÉSZLETE / Jóllehet Brassóban már a 15.század második felében megindult a harangöntés,a 16. századtól pedig a délkelet-erdélyi nagyvárosa harang- és ágyúöntés fontos központja lett, többgeneráción át folyamatosan mûködõ, az idõk fo-lyamán látványos mintakincset összegyûjtõ csalá-di mûhelyeket nem sikerült kimutatnunk, csupánnéhány relief folyamatosságát figyelhettük meg.16. századi forrásaink szerint harangöntésre elsõ-sorban az itteni ágyúöntõk vállalkoztak, és e hete-rogén eredetû, Brassóban tartósan le nem telepe-dõ mesterkör mobilitása az alkalmazott díszítmé-nyeken is jól lemérhetõ.

A két legkorábbi emlék, melyen brassói eredetûdíszítményeket találunk, az 1495-ben öntött csík-szentmártoni (I. 72) és csíkszenttamási (I. 73) ha-rang. Vegyes, latin–német feliratuk akár helyiszász öntõre is utalhatna, ha a két harangon feltû-nõ, gyöngykör keretbe foglalt Nürnberg-címer(III. 154) nem sejtetné, hogy Németországból be-vándorolt mesterrel állunk szemben. Az ismeret-len mester további díszei (III. 147a, 148–149) ké-sõbbi harangokon is feltûnnek, anélkül azonban,hogy e folyamatosság hátterét írott forrásainkmegvilágítanák. A szóban forgó díszek közül azAgnus Deit (III. 147), illetve Keresztrefeszítést(III. 149) ábrázoló medaillonokat a zarándokér-mék kapcsán már korábban érintettük, most csu-pán azt hangsúlyozzuk, hogy a Keresztrefeszítés abrassói öntvények egyik csoportjának „nyomjelzõ”díszítményeként az 1550-es évekig használatbanmaradt (Kiskapus, I. 163/1548; Kisselyk I. 165/1556; Szászivánfalva I. 312/1556).

A díszítõmotívumok többi része mesterenkéntváltozik. A felhasznált kis reliefek egyértelmûen

ötvösmûvekrõl származnak, ezek kvalitása és azapplikált lenyomatok technikai színvonala azon-ban messze elmarad az eddig áttekintett mûhelye-kétõl. Közülük a csíkszentmártoni harangon(I. 72/1495) található hatleveles rozetta (III. 140)bogláros veret lenyomatának tûnik.1055 A 16. szá-zad közepe felé ezt az emlékkört néhány könyvve-ret és reneszánsz emlékérem lenyomata is gazda-gítja.

A díszek alkalmi jellege az 1508-ban öntött,Brassó címerével díszített berethalmi harangon(I. 39) is jól lemérhetõ. Az ismeretlen mester (vél-hetõen ágyúöntõ) a szavak között kétféle, eltérõméretû és stílusú rozettát alkalmazott (III. 141–142), továbbá olyan leveles díszeket, melyek egyötvösmûvû fríz lenyomatának szétvágásával kelet-keztek (III. 143).

Az 1510-es és 1520-as években tevékenykedõAndrás mester motívumai, az 1512-ben öntöttsepsikõröspataki harang (I. 289) tanúsága szerint,már egységesen reneszánsz jellegûek (III. 144,146). Figyelemre méltó közülük a III. 146. sz. el-választójel, melyben egy övveret lenyomatát is-merhetjük fel. A veret kitûnõ analógiáját öntött ésutánvésett, aranyozott ezüst övveret formájában aMagyar Nemzeti Múzeumban õrzik. A 16. századileletegyüttes valószínûleg Erdélybõl, vélhetõenéppen Brassóból jutott múzeumba.1056

Az 1527-es haranglábi harang (I. 119) Szent Ka-talin-reliefjével kapcsolatban már jeleztük, hogyvalószínûleg zarándokjelvény lenyomata (III. 153).Az 1530-as évektõl a brassói eredetû harangokonúj díszítmények, a köriratba illesztett evangélista-jelvények bukkannak fel, melyek eredetileg vala-mely ötvösmûhöz, valószínûleg feszület keresztvé-geire készültek. Közülük az azonos kéztõl szárma-zó, Szent Márk és Szent Lukács jelvényét ábrázolórelief (III. 150, 152) szoros párhuzama egy 15. szá-zad végi anhalti harang (Roßlau, 1495) evangélis-ta-szimbólumai között maradt fenn.1057 A fenti re-liefek erdélyi harangokon utoljára az 1540-es évekelején bukkannak fel (Berekeresztúr, I. 33/1542;Csíkmenaság, I. 69/1542).

1051 Meyer–Wurmbach 1964. 226–227; Weiler 1977. 34. sz.1052 Párhuzama 16. század eleji hóráskönyvbe varrt zarándokjelvé-nyek, illetve -érmek között: Köster 1965. 9. kép.1053 Köster 1984. 498, 2. kép.1054 Beuningen–Koldeweij 1993. 77b, 78b, 111. kép.1055 Jó párhuzama rozettás övveretek között, közelebbi helymegjelö-lés nélkül: Szabó 1938. 64, 338–343. kép.1056 Szendrei 1903. 7.

192

Ezután – a már említett, III. 149. sz. Keresztre-feszítés kivételével – a korábbi idõszak díszítmé-nyei végérvényesen eltûnnek a brassói öntõkmintakincsébõl. Ekkorra a különféle reliefekhangsúlyos felhasználásának divatja is visszaszo-rult; a harangvállon minden esetben évszám ésfelirat fut körbe, melyen a szóelválasztójelként al-kalmazott reneszánsz emlékérmek a szöveghezképest alárendelt szerepet játszanak. Az elmosó-dott, életlen lenyomatok köriratai sajnos olvasha-tatlanok, így az antik császárportrékat, illetve akorabeli ábrázolásokat (III. 157–162) nem tudjukmeghatározni. Használatuk így is korjelzõ, ilyenérmék ugyanis csak az 1550-es évek harangjain,gyûjtésünk legkésõbbi darabjain bukkannak fel(Kisselyk I. 165/ 1556; Szásznagyvesszõs I. 319/1557; Zabola I. 380/ 1558). A zabolai (kézdialbisi)harangon még egy érdekes tárgy, szíjvég vagykönyvkapocs lenyomata (III. 145) tûnik fel, mely-nek kerek végét a fenti érmekhez hasonló, körbeírt sisakos férfifej díszíti.

TOVÁBBI ERDÉLYI ÉS PARTIUMI MÛHELYEK

DÍSZÍTMÉNYEI (14–16. SZÁZAD) / Áttekintésünkvégén azokat az emlékeket vesszük szemügyre,melyek nem köthetõk a fenti szász öntõmûhe-lyekhez. Itt tárgyaljuk az ismeretlen erdélyi önt-vények díszítõmotívumait, de itt térünk ki apartiumi, mindenekelõtt a váradi öntõmûhelyekmintakincsére is. Kétségtelen, hogy ezáltal hatal-mas terület és több évszázad mûhelyei szorulnakközös alfejezetbe, az általuk alkalmazott reliefekegyüttes száma azonban így is eltörpül a nagysze-beni vagy a segesvári harangöntõk mintagyûjte-ménye mellett. Mindez újra felveti azt a már ko-rábban megfogalmazott feltételezést, hogy a na-gyobb plakettekkel, medaillonokkal történõ igé-nyes díszítési mód a legkevésbé sem volt általánosa Kárpát-medencében mûködõ középkori mûhe-lyek körében, hanem szoros összefüggésben álltaz egyes harangöntõk családi tradícióival, tanult-ságával és kapcsolataival.

A részletekre csak röviden térünk ki, mivel többdíszítményt már az ismeretlen mûhelyekrõl szólófejezetben tárgyalnunk kellett, miután az összetar-tozó emlékcsoportok kiválasztásakor az egyes önt-vényeket összekapcsoló, rokon elválasztójelek ésegyéb motívumok kulcsszerepet játszanak.

A 14–15. század idegen eredetû harangjai (vagyharangöntõi) mintakincsét a szebenrécsei harangfeliratát szegélyezõ, ismétlõdõ szakaszokból össze-

állított frízzel (III. 206), a nagyekemezõi harang(I. 238) oldalán körbefutó félpalmettás indával(III. 205), illetve a miklósvári harangnak csak máso-latban fennmaradt elválasztójelével jellemezhetjük.

Az 1455-ben, ismeretlen erdélyi mûhelyben ön-tött báznai harang (I. 31) vállán a minuszkulás fel-irat szavait olyan, liliom alakú jelek (III. 208) vá-lasztják el, melyek nagy valószínûséggel övveretek,a középkorban gyakori, kettõs liliom formájú vere-tek lenyomatai.

Jóllehet az egyes mûhelyek önálló minta-kinccsel rendelkeztek, olykor bizonyos átfedésre,motívumok (és velük együtt mesterek) vándorlásá-ra is sor kerülhetett. Így történt ez a segesvári mû-hely kései korszakában feltûnõ Vir dolorum me-daillonnal (III. 132), mely szerepel a 15. századmásodik felében öntött báznai harangon (I. 30),majd – miután a segesvári mûhely már beszüntettetevékenységét – feltûnik a 16. század eleji kolozs-vári harangöntõ mûhellyel kapcsolatba hozottfejérdi (I. 99/1523) és magyarigeni (I. 191/1523),majd, két évtizeddel késõbb, a Brassóban készültcsíkmenasági harangon (I. 69/1542).

Egy ismeretlen helyen tevékenykedõ, 15. századvégi mûhely két erdélyi harangjára igen kvalitásosreliefdíszei hívták fel a figyelmet. A marosszent-annai harang (I. 207/1497) keresztrefeszítést ábrá-zoló, kora reneszánsz medaillonja Balogh Jolánszerint a budai öntõmûhely közvetítésével jutottItáliából Erdélybe. A rokon jellegû felirattal ellá-tott szentháromsági harang (I. 349/1484) négyka-réjos Szent Katalin-reliefje biztosan ötvösmûrõlvett, a fenti medaillonnal semmiféle rokonságotnem mutató lenyomat.1058 A felirata epigráfiai jel-legzetességei alapján szintén ide kapcsolhatóolaszteleki harangon (I. 266/1489) szereplõ Kor-nis-címerállat, az egyszarvú alakját készítõje nemmásolta, hanem maga formázta, meglehetõsenügyetlenül a felirat élére (III. 209). Az eltérõ alakú,heterogén mintakinccsel díszített és kissé szabály-talanul futó minuszkulás felirattal ellátott haran-gok mûhelyét ugyan nem tudjuk meghatározni,ennek kérdését azonban világosan külön kell vá-lasztanunk a sokat idézett marosszentannai relieferedetétõl. Konkrét adatok híján még azt sem tud-juk igazolni, hogy valóban budai közvetítéssel ke-

1057 Schubart 1896. 438, 221–222. kép.1058 Párhuzamát a wilsnacki Szent Miklós-kegytemplom 15. századi,hordozható oltárának sárgarézbõl készült részén találtuk: DieKunstdenkmäler der Provinz Brandenburg. I. Die Kunstdenkmäler desKreises Westprignitz. Berlin 1909. 46. tábla.

193

rült-e a marosszentannai harang Kálváriája a vél-hetõen erdélyi öntõmûhelybe.

A medaillonokkal díszített harangok divatja a16. század elsõ felében az ismeretlen mûhelyekbenis érezhetõen alábbhagyott. E körben a legkésõbbikeltezett emlék a mesei harang (I. 220/1515), mely-nek Keresztrefeszítést, illetve evangélista-jelvé-nyeket ábrázoló kerek reliefjei (III. 225–229) másemléken már nem ismétlõdnek.

Az erdélyi haranganyagon igazi mesterjegyek-kel a legritkább esetben találkozunk. Unikumnakszámít ezért az az ismeretlen dél-erdélyi település-rõl múzeumba jutott 16. századi harang (I. 384/1557), melynek palástjára nagyméretû mesterje-gyet mintáztak (III. 195).

A Partium 15–16. századi harangjairól a motí-vumok szempontjából alapvetõen azt mondhat-juk, hogy nem jellemzõ rájuk a reliefdíszek gya-kori alkalmazása. Az amúgy is kisszámú emlék-anyagból csak kivételként említhetjük az ismeret-len mûhelyben készült, 15. századi szentjobbi ha-rang (I. 350) megcsonkítva montírozott kerekKálváriáját (III. 221), a nagyváradi eredetû, 15.század végi barabási harang (I. 21) sematikus, né-pies jellegû Madonnáját (III. 174) vagy a bulcsi(I. 59/1468) és völcsöki harangon (I. 379) fenn-maradt, elmosódott korpuszlenyomatokat (III. 222–223). Az utóbbi eredetileg rózsafüzér feszülete le-hetett.1059 E vegyes jellegû emlékanyagból ki-

emelkedik a 15. század második felébõl, végérõlszármazó völcsöki harang, mely felirata szerintnémet környezetben készült, palástján pedig aközépkori német harangokra jellemzõ nagymére-tû relief, Formmodel (III. 230, Szent Mihály) le-nyomata maradt fenn.

A harangokon és keresztelõmedencéken talál-ható reliefek, melyek lenyomatok formájábanmint díszítõmotívumok kerültek a szemünk elé,eredeti formájukban egyszerû díszítménynél jóvaltöbbet jelentettek. Az öltözet ötvösmûvû ékekéntkiemelték viselõjük egyéniségét és társadalmirangját, fényt vetettek továbbá a középkori emberegyéni hitéletére is. Távoli kegyhelyek felkeresé-sének, vagy vallási társaságok tagságának voltak atanúbizonyságai, nem kevésbé a magánélet vallá-sosságának, mely medaillondíszes olvasók és ke-resztek birtoklásán túlmenõen – elsõsorban a vá-rosi polgárság módosabb részénél – szentképekvagy szobrocskák, házioltárok és ereklyetartóktiszteletében is megnyilvánult. Az ezeken szemlél-hetõ, mindenki által felismerhetõ témájú ábrázolá-sok a késõ középkor alapvetõ vallási igényeit kielé-gítõ képanyagot ölelték fel; bizonyosnak tûnik,hogy e kis kultusztárgyakhoz rendszeres imák kap-csolódtak, alkalmasint éppen az idõ múlását jelzõ,vagy megemlékezésre, szent cselekményre hívóharangszó hallatán.

1059 Vö. Spiegel der Seligkeit 304.