A kuláküldözés magyarországi

története

Szilágyi Attila 2016.03.09.

2

A kuláküldözés magyarországi története

„Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak,

gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen

maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.”

(Kölcsey Ferenc)

Mi is a kulák szó jelentése?

A kulák orosz eredetű szó (jelentései: ököl, nagygazda, zsugori). A Szovjetunióban a

bolsevikok által sajátos tartalommal megtöltött kommunista mozgalomár kifejezés. Rákosi

mint Sztálin „legjobb magyar tanítványa” a bolsevik ideológiát egy az egyben átvette és

alkalmazta. Magyarországon 25 hold feletti földdel a paraszt kuláknak számított, de ha egy

szegényparaszt a párt útjába volt, könnyen megkaphatta a kulák minősítést. Rákosi a hatalom

átvétel után az ÁVH-val tartotta terrorba a népet mely mindenre, mindenkire kihatott.1

1 BOLGÁR Dániel: A kulák érthető arca. Fogalomtörténeti vázlat. In: HORVÁTH Sándor (szerk.):

Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. Nyitott Könyvműhely,

Budapest, 2008. 50–93. – Pontos hivatkozást csupán az idézetekhez rendelek

3

Életmód és mindennapok a Rákosi korszakban:

A terv kitűzése az iparosítás volt, elsősorban a nehéz ipar elsődleges fejlesztését

irányozta elő, ennek következménye ként a vidéken élő parasztok terményeiből részesedést

kellet adni az államnak, melyet a város lakók „ellátására” fordítottak. Az ipar fejlesztését a

népből sajtolták ki ezt követte a földek kollektivizálása, amelynek során a dolgozók

fizetésüknek általában a 10%-át önkéntesen „kölcsönadták” az államnak. Ez által jött létre a

gazdag parasztok megbélyegzése, hogy kulák. Mivel Rákosi már 48-ban meghirdette a

mezőgazdaság kollektivizálását, mint a szocializmus felépítésének előfeltételét, de a parasztok

többsége nem hajlott arra, hogy önszántukból belépjenek a termelőszövetkezetekbe, velük

szemben elsősorban a gazdasági kényszer eszközét alkalmazták. Bevezették a kötelező

beszolgáltatás rendszerét. Ezen ellenállás megtörését az úgy nevezett „fekete-kabátosok” vagy

más néven ÁVH-sok végezték brutális módon. Jelszavuk: „aki nincs velünk az ellenünk van”.

Előszeretettel emlegették a munka és büntetőtáborokat nem kíméltek senkit. Az úgy nevezett

kulák társaság ellen irányozta ezt módszert Rákosi.2

2 Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011

4

Az emberek félték ÁVH-kat hisz tudták hogy aki egyszer a kezük közé kerül az soha ép

ember nem lesz és a munkatábor volt a leple a rendszer ellen küzdő emberek eltüntetésére,

likvidálására.

5

Kuláküldözés Magyarországon

Rákosi 1948.augusztus.20-án hirdette meg a kuláküldözést mint a szocializmus

építésének fontos eszközét. Ettől kezdve indult meg módszeresen a magyar középparasztok

üldözése. munkájuk lehetetlenné tétele. A mai fiatalságnak eszmei alapot jelenthet a kulákság.

1947-ben pedig, a rossz emlékű „kékcédulás” választásokon, a Független Kisgazda Párt és

utódszervezetei szerezték meg a szavazatok háromnegyedét, míg a csalást alkalmazó Magyar

Kommunista Párt alig szerzett többet tíz százaléknál.3 Éppen ezért nem véletlen, hogy 1948-

ban itt hirdette meg Rákosi a kuláküldözést, mert az itt élő emberek hite és tartása volt a

kommunista totális hatalom kiépülésének a legnagyobb gátja. A párt minden eszközzel arra

törekedett, hogy lerombolja a hagyományos paraszti életformát és a gazdákat földjeik

elhagyására kényszerítse. A támadások célkeresztjébe a szovjet mintának megfelelően a

kuláknak bélyegzett nagygazdák kerültek, akiket a felvilágosultan gondolkodó politikusok

már a két világháború között parasztpolgárnak neveztek. Rákosi és az állam hatalom a

kulákokat kapitalista rendszer utolsó maradványainak tekintette, akik a mezőgazdaság

3 LÔCSEI Pál: Ki a Kulák? Szabad Nép,1949. január 7

6

szocialista alapon történő átszervezésnek fő akadályozói. A kulák a „dolgozó nép”

ellenségének lett kikiáltva, és megindult a béreseket foglalkoztató módosabb parasztok

módszeres üldözése. A téeszesítéssel egy időben országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot

tartottak nyilván. Kuláknak hivatalosan az minősült, akinek 25 hold vagy annál több szántója,

5 hold vagy annál több szőlője volt, továbbá a cséplőgép-tulajdonosok és a malmot

üzemeltetők - ugyanakkor a gyakorlatban a helyi pártvezetőség döntött arról, hogy ki kerül fel

a kuláklistára.4

A kulákokat különösen súlyosan sújtotta a beszolgáltatás, ez az adón túli, irreálisan

megszabott teher, ami anyagilag teljesen ellehetetlenítette a középparaszti réteget. Sok

kulákká minősített embert a lakásukból melléképületekbe költöztettek ki, a házat pedig

elfoglalták a helyi pártfunkcionáriusok.5 A gazdák tömegével menekültek földjeikről, miután

azokat „önként” felajánlották az államnak. Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat, és

öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett

fizikai bántalmazások következtében vesztették életüket. A kulákok megbélyegzése

mindennapos volt, minden igazolványban ott virított a nagy K betű, amely gyermekeik neve

mellett az osztálynaplóban is szerepelt. Ezeket a gyerekeket már középiskolába is nehezen

vagy egyáltalán nem vették fel, legfeljebb lakóhelyüktől távol, felsőoktatási intézménybe

pedig még a legjobban tanulók sem kerülhettek. Ennek következményeként a nagykorúvá lett

gyerekek a községekből, falvakból elköltöztek, és munkásként elhelyezkedve, több év

kihagyása után már mint munkásszármazásúak kerülhettek egyetemre, főiskolára.6

(Padlás és termény átvizsgálás)

4 http://mult-kor.hu/20120629_ma_van_a_kulakuldozes_aldozatainak_emleknapja

5 Galambos Sándor: Rém’ híres kor. In Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem, önigazgatás.

Szerkesztette: Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei Levéltár. 6 Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011

7

A Sztálin halála után, 1953 júniusában Nagy Imre vezetésével megalakuló kormány a

gazdaságpolitika, azon belül is különösen az agrárpolitika terén számos korrekciós intézkedést

kezdeményezett. A kulákok számára a legnagyobb hatásúnak az amnesztiarendelet és a

kuláklista eltörlése bizonyult. A kulákkérdés azonban nem került le napirendről, a

pártvezetőség Rákosi vezette sztálinista része mindent megtett azért, hogy a kulákokkal

szembeni gyűlöletet tovább szítsa.7 A kulákokat tették felelőssé a termelőszövetkezetek

felbomlásáért, de azért is, ha a továbbműködő téeszek gyenge eredményt értek el.

„A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron

megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a Kommunizmust.”

(Márai Sándor)

Parasztnyúzó intézkedések

"Támaszkodj a szegényparasztra, harcolj a kulák ellen és szövetkezz a középparaszttal!"

- ez a lenini hármas jelszó nagyon jól megragadja az 1950-es évek hazai agrárpolitikájának a

lényegét. Az orosz nyelvből átvett kulák szó a paraszti társadalom legfelső részét takarta,

akiket neveztek nagygazdának vagy zsírosparasztnak is. A pártállam a kizsákmányoló,

kapitalista rendszer utolsó maradványként tekintett az egyéni gazdálkodást folytató paraszti

rétegekre, így a kommunista rendszer mellőzhetetlen vonása, vagyis az állandó

ellenségkeresés egyik fő bázisává, egyúttal áldozatává vált e társadalmi csoport.

Bár a "kulákká nyilvánításnak" elvileg rendeletileg megszabott keretei voltak, mondvacsinált

ürüggyel is bárkiből kulák válhatott, amennyiben a rendszer szemében az adott személy

valamilyen okból nemkívánatos elemnek tűnt - mondta Tóth Judit agrártörténész, a Pest

Megyei Levéltár munkatársa az [origo]-nak. A kulákok elleni harc legsúlyosabb intézkedéseit

az 1948-1952 közötti időszakban hozták meg.8

A "parasztnyúzó intézkedéseknek", a magas adóterheknek, a beszolgáltatás egyre

növekvő mértékének következtében 1952-53 telén, a nagy padlássöprések idején 800 ezer

gazdának nem maradt elég vetőmagja, vagy háztartásában nem tudta magát élelmiszerrel

megfelelően ellátni. Mindeközben négyszázezer embert közellátás elleni bűncselekmények

miatt ítéltek el - mondta Tóth Judit. Nagy Imre 1953-as miniszterelnöki kinevezése enyhített

7 Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011 8 Pest Megyei Levéltár XXIII. 3-c/7. 1. Személyi kimutatások. Kuláklisták. Ceglédbercel község társadalmi

névjegyzéke kulákokról. 1951. december 3.

8

valamennyit a "kulákprésen", de nem szüntette meg teljesen és véglegesen e társadalmi

csoport üldözését. (Gyarmati György történész közlése szerint 1953 februárjában 83 ezren

szerepeltek a belügyminisztériumi kuláklistán, amit Nagy Imre pár hónap múlva törölt el.)

Az ötvenes években, amikor a tanácsokat szervezték, és kijelölték a helyi párttitkárokat, a

kommunisták sokszor írni-olvasni sem tudó embereket igyekeztek kiválasztani a falvak

legfontosabb posztjaira - erről szintén Gyarmati György ír A Rákosi-korszak című

könyvében.9

A kulákokat a büntetőügyekben is hátrányosan különböztették meg. A bíróságok

ugyanis a vádlottak "osztályhelyzetét" is mérlegelhették. Az üldözés abszurditását mi sem

jellemzi jobban, mint amikor nem tudták rábizonyítani egy volt csendőrre, hogy kulák volna,

akkor a tehenét minősítette - első- és másodfokon is! - a büntetőeljárásban kuláknak a bíróság

- erről Tóth Judit számolt be doktori disszertációjában.

A rendszer a kulákok ellen irányuló intézkedések sokaságával próbált példát statuálni,

félelmet kelteni. Az olykor az egész házat feldúló padlássöprésnek nevezett elszámoltatások, a

bírósági perek sokasága, az esetleges internálások, kitelepítések mind azt igyekeztek

prezentálni, hogy az egyéni gazdálkodásnak nincs perspektívája, és a parasztság számára a

kollektivizálás marad az egyetlen járható út.

A szankciók kevésbé ismert formája volt, hogy a sorozásra behívott fiatalokat C-legényeknek

minősítették, ami azt jelentette, osztályhelyzetük miatt nem sorkatonai szolgálatra küldték,

hanem egyfajta munkaszolgálatra, építkezésekre, nagyberuházásokra osztották be, vagy

9 Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956.

Rubicon, 2011

9

bányákban dolgoztatták őket. Számuk Tóth Judit megjegyzése szerint mintegy 20 ezerre

tehető.

Az iparba menekültek

Az egyre növekvő kötelezettségtől szabadulva a gazdák jelentős része azonban a tsz-be

való belépés helyett a hagyományos életformájától teljesen megválva az iparban keresett

megélhetést. Így elmondható, hogy a parasztságot - különösen pedig a kulákságot - sújtó

rendelkezések mind-mind a hagyományos paraszti társadalom felbomlását katalizálták.

Romsics Ignác akadémikus megemlíti, felmerült a kulákok esetleges külön falvakba

költöztetése is az ötvenes években - ez azonban nem történt meg ebben a formában. A

kitelepítések azonban kulákokat is érintettek az évtized elején. Az e kategóriába sorolt

személyek nagyobb gépeit viszont bizonyosan elvették, de köztudomású, hogy például

gyermekeik nem járhattak egyetemre, olykor még középiskolába sem.

A lenini jelszó harmadik része

Az ötvenes évek végének, a hatvanas évek elejének kollektivizálása már valóban a

"szövetkezz a középparaszttal" jegyében történt, vagyis a lenini hármas jelszó harmadik része

került előtérbe, amikor egy-egy korábbi kuláknak minősített személy is bekerülhetett akár a

tsz vezetésébe is - fejtette ki Tóth Judit. De ekkorra már a hatalom megmutatta: még ezt is

megengedheti magának.

10

Ugyanakkor a falu legszegényebb rétegei helyett immár sokszor a középrétegeket

vonta be az ügyek intézésébe a Kádár-kori kommunista vezetés, ami nemcsak ügyesebb,

hanem hatékonyabb agrárpolitikát is jelentett a hatvanas évektől kezdve.10

Az 1950-es évek hivatalos diskurzusában a kulák velejéig romlott, céljai eredendően

gonoszak, kizsákmányolási vágya csillapíthatatlan, és ilyenformán ellensége az új idők

keresztes lovagjainak, az igazság bajnokainak, vagyis a kommunistáknak. Az 1990-es évek

irodalmában a kép éppen fordított: a kommunista párt a Gonosz megtestesülése, törekvése az

öncélú pusztítás, tehát a párt azért támadta és tette tönkre a kulákokat, hogy elrontsa azt, ami

jó és ártatlan volt. Könnyen elképzelhető, hogy valamelyik felfogás helyes, én mégis azt

állítom, hogy ezeknek az értelmezéseknek egyike sem lehet érvényes a

történettudományban.11

Ezért inkább fogalomtörténeti megközelítést javaslok. Miért vélem úgy, hogy ezek a

megközelítések nem lehetnek érvényesek? Vegyünk egy párhuzamot. A boszorkányságról

szóló antropológiai megközelítésű munkák rendszerint fel nem fedett, mégis döntő

mozzanatára. 12

A kulákok likvidálásának korszaka

A likvidálás, azaz a fizikai megsemmisítés politikáját Gerő Ernő 1952 júliusában

hirdette meg „ugrásként, minőségi változásként”. 1952. július 10-én Hegedűs Andráshoz írott

„szigorúan bizalmas” feljegyzésében bírálta a mezőgazdasági osztály előterjesztését, amely a

kulákkérdésben a kiszorítás és a fokozatosság politikáját kívánta a Politikai Vizottság elé

terjeszteni. A tervezet megfogalmazói úgy látták, hogy nem lehet a kollektivizálás 1948

novemberétől megfogalmazott ütemét tartani, mert az a „munkás–paraszt szövetség

meglazulásával járna”. Visszaesne a mezőgazdasági termelés, különösen az állattenyésztés.

Az előterjesztők szerint azt az időpontot, amikorra a termelőszövetkezetek és az állami

10 Galambos Sándor: Rém’ híres kor. In Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem, önigazgatás.

Szerkesztette: Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei Levéltár.

11 BOLGÁR Dániel: A kulák érthető arca. Fogalomtörténeti vázlat. In: HORVÁTH Sándor (szerk.):

Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. Nyitott Könyvműhely,

Budapest, 2008. 50–93. – Pontos hivatkozást csupán az idézetekhez rendelek

12

Bolgár Dániel: A kuláküldözés fogalomtörténeti vetülete

11

gazdaságok birtokolnák a szántóterület 2/3-át, 1953-ról 1954-re kellene halasztani, a

kollektivizálás teljes befejezését pedig 1955-ről 1956-ra.

A kollektivizálás ütemváltozásával együtt kell változnia a kulákpolitikának is. Amíg

nem elég erős a szocialista szektor – nemcsak a szántóterület nagyságát, hanem az

árutermelésben való részesedését tekintve is –, csak fokozatosan lehet meghirdetni a

kuláklikvidálás politikáját.

A mezőgazdasági osztály Gerő utasítására újragondolta és -írta a teendőket 1952. augusztus 4-

ei keltezéssel. Az útmutatások alapján konkrét lépésekre lebontva fogalmazták meg a

likvidálás politikájára való áttérést. Az első lépés a kulákság természetbeni és pénzbeli

hátralékainak megfizettetése volt, ami a termelés technikai bázisától történő megfosztásukat

jelentette. Amennyiben az összes termény és állat sem fedezte a beszolgáltatandó

mennyiséget, a hiányzó részt készpénzben kellett befizetni, mégpedig szabad piaci áron.

A második lépés a földtől történő megfosztás volt, amikor termelőeszközök hiányában a

kulákok kénytelenek voltak földjeiket felajánlani az államnak. Harmadik lépésként

eltávolították őket a mezőgazdasági szektorból. A termelőeszközeiktől és földjüktől

megfosztott kulákok korlátozott számban elhelyezkedhettek az állami gazdaságokban,

termelőszövetkezetekben és fontosabb ipari üzemekben viszont nem. Építkezéseknél és

útépítésnél lehetett őket alkalmi munkásként foglalkoztatni. 1953-ban már az állami

gazdaságokból is kitiltották őket.

Kuláklisták

Házi Árpád belügyminiszter 1952. október 11-i szigorúan bizalmas leiratában –

„valamennyi megyei és a budapesti városi tanács vb elnökének székhelyén” – rendelte el a

kuláklisták felülvizsgálatát, hogy a kizsákmányolókról, a falvak szocialista átalakítását

akadályozó ellenségről végleges jegyzék készüljön, „oly módon, hogy a kulákok, falusi

tőkések legszámosabb képviselői valóban rákerüljenek az új listára, és így velük szemben a

korlátozó rendszabályok minden esetben alkalmazhatók legyenek”.

12

A felülvizsgálat alapelve az volt, hogy a meglévő kuláklista legyen a vizsgálat alapja.

A községek többségében nem volt ilyen lista, a kulákokat a kataszteri birtokíveken, valamint a

gazdalajstromokon a „K” betű jelezte, külön összesítés nem készült, az összeállításhoz

korábban sem a párt-, sem a tanácsi szervek nem adtak szempontokat. Az adóhatóság számára

készült egy pontos meghatározás, ami megegyezett az 1949. évi népszámlálás „kulák

kategória” fogalmával. Az 1949-es népszámláláskor kulák kategóriába sorolták azokat a

gazdálkodókat,

* akik 25 kh-nál nagyobb területen gazdálkodtak vagy jövedelmük meghaladta a 350

aranykorona értéket,

* akik 25 kh-nál kisebb területen gazdálkodtak, de gazdaságuk egy része szőlő, kert vagy

gyümölcsös volt, mert ezeket a területeket ötszörös szorzóval vették számításba,

* a 25 kh-nál nagyobb területtel rendelkező nem mezőgazdasági foglalkozású lakosokat akkor

is, ha földterületük egészét vagy egy részét bérbe adták.

Később a „kulák” fogalom minőségi változáson ment keresztül anélkül, hogy ezt

valaha rögzítették volna vagy az érintettek számára egyértelmű lett volna. Az egyes falvakra

kirótt kötelezettségek elosztásakor derült ki az érintettek számára a kulákká minősítés ténye.

Voltak falvak, ahol összeállították a kulákok névjegyzékét, de a „lista” szóval először az ÁVH

helyzetjelentéseiben találkozhatunk az 1952-es évet megelőzően. Azokat a vezetőket (tanácsi

és pártvezetőket), akik nem találták a listát, amikor a beszolgáltatási kötelezettséget ki kellett

róni az egyes gazdálkodókra, egyszerűen „kulákbérenceknek” nyilvánították.13

A listák összeállítása 1952 októberétől új feladat elé állította a tanácsokat. A meglévő

gazdalajstromok és pénzügyi okmányok alkották a felülvizsgálat adatbázisát. A helyi tanácsok

elnökei a felülvizsgálati szempontokat október 25-én kapták meg. Egy hónap sem állt

rendelkezésre ahhoz, hogy a gazdalajstromokat és a Csehszlovákiából és Jugoszláviából

áttelepítettek 1948. január 1-je előtti vagyoni helyzetét igazoló okmányokat begyűjtsék. Ilyen

rövid idő alatt visszaküldött iratok hiányában csak szóbeli tájékoztatás alapján dönthettek. Az

1952. évi 2. számú törvényerejű rendelet fogalmazta meg a felülvizsgálati irányelveket,

melyekhez kiegészítéseket fűztek. Ezek szerint kulák az, akinek a tulajdonában (bérletében,

haszonbérletében) lévő földterület – a kertet, gyümölcsöst négyszeres, a szőlőt ötszörös

területtel számítva – a 25 katasztrális holdat, a kataszteri tiszta jövedelme a 350 aranykoronát

13

http://mult-kor.hu/20120629_ma_van_a_kulakuldozes_aldozatainak_emleknapja

13

eléri vagy meghaladja, akinek cséplőgépe, elemi vagy gépi erővel hajtott munkagéppel

rendelkező ipari üzeme volt vagy van, aki kereskedelmi vagy vendéglátóipari tevékenységet

folytatott vagy folytat, ha a gazdaságához tartozó terület tiszta jövedelme a 100 aranykoronát

eléri vagy meghaladja, aki 1949-ben mezőgazdasági fejlesztési járadékot fizetett.

A 2. sz. tvr-ben rögzített 3 irányelvtől „lefelé” és „felfelé” el lehetett térni, a leirat szerint a fő

szempont a kizsákmányoló tevékenység léte vagy hiánya volt. „Lefelé” akkor lehetett eltérni,

amikor bár kisebb volt a földterület nagysága vagy aranykorona értéke, de

alkalmazottat/alkalmazottakat tartott vagy 1952–53-ban, a felülvizsgálat időpontjában is tart a

gazdálkodó. „Felfelé” akkor lehetett eltérni, ha a földterület nagysága nagyobb volt ugyan 25

kh-nál vagy aranykorona értéke 350 AK-nál, de a gazda sosem tartott alkalmazottat, földjét ő

és családja művelte.

Fel kellett venni a listára azokat is, akik a fenti kritériumok bármelyikének megfeleltek,

de időközben településüket elhagyták vagy kitelepítették őket. A hatóságok a hortobágyi,

nagykunsági és a hajdúsági munkatáborokba hurcolást „áttelepítésként” tartották nyilván,

vagy lakhelynek a „Hortobágy”-ot jelölték meg. A vizsgálatot 1952. november 20-ig be

kellett fejezni, és december 31-re tervezték az országos összesítő statisztikák s az összefoglaló

jelentés elkészítését.

A szoros határidő a körültekintő munkát lehetetlenné tette. Naponként kellett jelenteni a

felülvizsgálatok eredményeit a helyi és az országos szerveknek. A felülvizsgálat

lebonyolítását a Belügyminisztérium helyi tanácsok főosztálya irányította, és az ellenőrzést a

főosztályhoz tartozó koordinációs osztály mezőgazdasági csoportja végezte Rapp János

vezetésével. Az országos végrehajtási tapasztalatokról írt jelentésekben az ellenőrzők

felhívták a végrehajtók figyelmét arra, hogy nem az osztályidegenek listájának összeállítását

rendelték el, hanem „a földtulajdonnal vagy azzal is rendelkező kizsákmányolók, kulákok

listájának felülvizsgálatát”. Mégis a másik álláspont győzött, mely szerint a falvak szocialista

átalakítását akadályozó „ellenség” listáját kell elkészíteni, azaz nemcsak a földtulajdonosok,

hanem minden tulajdonnal rendelkező lakos, a malom-, cséplőgép-, üzlet- és kisüzem-

tulajdonosok, az „osztályidegenek” listáját.

Az 1953. februári állapot szerint 71 603 fő szerepelt a kulákgazdaságok számának és

területének változásairól készített kimutatásban. Az 1953. évi gazdalajstrom 38 090 kuláknak

minősülő gazdát tartott nyilván. A két nyilvántartás közötti különbség 33 513 fő a

14

Belügyminisztérium jegyzéke javára. Összeírták az egykori kistulajdonosokat és

leszármazottaikat, az egyszerűség kedvéért a kuláklistán. A „kimutatásban”

megkülönböztették az 1952. évi 2. sz. törvény szerint kuláknak minősülőket és az e törvény

szerint kuláknak nem minősülőket, akiket a listára mégis felvettek. E két fő csoport szerepelt

a Belügyminisztérium kulákjegyzékén.

Erről a korszakról nyilatkozik a ma 68 éves Bartucz László (Laci bácsi)

- Igaz bár fiatal gyermek voltam olyan 7-8 éves de szüleim eleget meséltek ahhoz, hogy

tudjam milyen is volt ez a korszak, na meg drága nagyanyám.

Laci bácsi mesélne nekem erről a korszakról?

- Kedves fiam ennek a korszaknak bizony nem csak hátránya volt habár jobban szeretik

az emberek a csúf oldalát nézni, igen is voltak előnyei a szegényebb emberek számára

nem is kevés, épült az ország, hogy minek az árán az kérdéses vagy nagy titok,de épül

ki-ki máshogy „emlékszik” rá. Lényege a pénz vissza forgatása volt és ennek

megtartása melyet az állami piac hozott létre. A dolgozók bérét nem órabérben, hanem

munkaegységben adták meg így kapott terményt,húst,pénzt is. Időszakosan osztottak

terményt.

Akkor kezdjük az előnyökkel. Mik is voltak azok?

- Elsősorban a szegényebb embereknek is része lett a földből, állatból, kellett a

munkaerő és nem, mint cseléd vagy zsellér, hanem volt neve és becsülete a munkája

után, ebben segített a termelőszövetkezet létrejötte. Próbáltak a korszakban

felemelkedni és nyugodtabb életet tudtak élni az egyszerűbb emberek is. Könnyebb

volt jövőképet kialakítani. Nem az összes kulákot érintette az üldözés hisz voltak kik a

rendszert kijátszva közösen, csoportosan termelőszövetkezeteket alakítottak és

irányítottak. Viszont volt olyan ki nem akart a rendszerhez csatlakozni ők

maszekmunkát vállaltak, amiképp fent bírták tartani kulákságukat és itt jött be a

valamit valamiért elv.

15

Laci bácsi mesélne a kevésbé jobb oldaláról is?

- Elsősorban is ami a kulákokat érintette az a kényszer államosítás, mely a földjeikre

állat tartományukra kihatott nem volt levél se kérelem mentek és vitték aki viszont

ellenállt azt örökre eltüntették megnyomorították. A testi szigor mindennapos volt a

felülvizsgálat és a korrupt perek úgy szint. Az ÁVH volt ,ami lényegében a népet

totális terror alatt tartotta oly annyira hogy már egymástól is tartottak nehogy valaki

besúgó legyen. Édesanyám mesélte nekem, hogy az őrölt pirospaprikát fekete lepel

alól árulta hisz állami monopóliumnak számított. A piacokon a fináncok járkáltak más

néven pénzügyőrök, akik az eladást és a terméket figyelték. A zug főzdéket

felszámolták és az adott illetőt legsúlyosabb bűnnel kínzással esetlegesen

munkatáborral büntették. A termény után százalékban kellett adózni ez az

állattenyésztésnél is így volt (pl.: a zsír beszolgáltatási jegy).

Mesélne nekem Laci bácsi egyéb érdekességeket?

- Hát emlékszem édesapám disznó vágására melyhez kicsit gyáva volt de néhány

pohárka után elég bátorsága volt és neki is esett teljesen egyedül teljesen bent az ólba,

hogy senki ne vegyen tudomást az állat levágásáról. Emlékszem arra is hogy átnéztem

a szomszédba és a szomszédnál megjelentek a fekete-kabátosok más néven ÁVH-sok

és láttam ahogy mindent amit lehetett elvittek és semmi ellenszegülést nem mert

tanúsítani csak a sapkáját tudta földhöz vágni dühében.

- Nehéz korszak volt nem volt könnyű de a magyar paraszt túlélte.

16

(illusztráció)

Érdekes mire képes az ember saját fajtársaival szemben semmi kímélet csak a

megrögzült eszme, ami hajtja a rendszert és ennek köszönhetően ezreket nyomorítanak meg

és tesznek földönfutóvá, hogy egynek az akarata érvényesülhessen.

Az egyszerű ember könnyen fel tudott törni, ha a párthoz csatlakozott és pártfogoltja volt így

könnyen vezető pozíciót is kaphatott.

„Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal,hogy nem

történik semmi, vagy azzal,hogy minden egyszerre történik.”14

(Paulo Coelho)

14

Paulo Coelho idézete

17

A dolgozatot készítette:

A pályázó köre: I. 9-10. évfolyam

Név: Szilágyi Attila

Város: Tiszaföldvár

Utca és házszám: Zrínyi Miklós utca 52

Irányítószám: 5430

Telefonszám: 0630-823-0341

E-mail cím: cezariusz@freemail.hu

A felkészítő tanár:

Gyermán János Tamás

Szentannai Sámuel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

5300 Karcag, Szentannai Sámuel utca 18.

E-mail cím: gyermanjanos@freemail.hu

ELÉRHETŐSÉG: 0630/4252080

18

Felhasznált szakirodalom:

Bartucz László az általam készített interjúja

Botos János: Az államosítás és a szakszervezetek. Budapest: Népszava. 1988. ISBN

963-322-716-X

Bolgár Dániel: A kuláküldözés fogalomtörténeti vetülete

BOLGÁR Dániel: A kulák érthető arca. Fogalomtörténeti vázlat. In: HORVÁTH

Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak

kutatásában. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008. 50–93. – Pontos hivatkozást

csupán az idézetekhez rendelek

Galambos Sándor: Rém’ híres kor. In Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti

érdekvédelem, önigazgatás. Szerkesztette: Erdmann Gyula. Gyula, Békés Megyei

Levéltár.

Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede

Magyarországon, 1945–1956. Rubicon, 2011

LÔCSEI Pál: Ki a Kulák? Szabad Nép,1949. január 7

KÁVÁSI Klára: Kulák lista. Agóra, Budapest, 1991. 106–110

Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai.

1982. 266–268. o. ISBN 963-05-2443-0 Online elérés

Pest Megyei Levéltár XXIII. 3-c/7. 1. Személyi kimutatások. Kuláklisták.

Ceglédbercel község társadalmi névjegyzéke kulákokról. 1951. december 3.

Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta, Madách-Posonium kiadó,

1994, ISBN 80-7089-225-0

RÉVAI József: Marxizmus és népiesség. In: Uô: Marxizmus, népiesség, magyarság.

Szikra, Budapest,1948. 213–336

Száray Miklós-Kaposi József Történelem IV. (Nemzeti Tankönyvkiadó 2006)

http://mult-kor.hu/20120629_ma_van_a_kulakuldozes_aldozatainak_emleknapja