Könyvtár kotta és alkotmány

A kottakiadók arra valók, az a helyük , hogy jól olvasható, jól kezelhető kottákat készítsenek - azoknak, akik ezt megveszik -, az egyébként TELJESEN ÉS INGYENESEN HOZZÁFÉRHETŐ forráskottákból ( amelyek szerte a világon a könyvtárakban vannak, csak nem juthatunk hozzájuk ingyen , pedig az szigorúan mindenki tulajdona). Kereskedők csupán, és nem a kultúra papjai, akiknek magukat gyakran hirdetik. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a források mindenki számára ingyenesen hozzáférhetőek lennének. Mert a könyvtár feladata nemcsak a megőrzése ezeknek a forrásoknak, hanem ugyanolyan mértékben a rendelkezésre bocsájtása. Majd minden európai ország alkotmányában benne van a művelődéshez való ingyenes és alanyi jog . Hiszen a könyvtárat ezért találtuk ki. És erre is fizetjük az adót, ami ugyanúgy ( az adófizetés ) az alkotmány része. Nem tudok hozzájutni (alanyi jogon ) egy Carl Philip Emmanuel Bach Magnificat zenekari kottához, pedig azt kinek írta vajon ? Nemde mindenkinek? Az a tény, hogy ez jelenleg anyagi ellenszolgáltatás fejében történik ( mármint a források esetében is ), arra mutat, hogy a kultúra eredetét, célját és jelen funkcióját szándékosan, vagy tudatlanságból nem veszik tudomásul azok, akiknek ez a feladatuk. Úgy nem kunszt a kottáért pénzt kérni, hogy eldugjuk az eredetit! De milyen jogon, alapon? Az alkotmánnyal nem az a helyzet, hogy „ majd megcsináljuk, amit a körülmények engednek..”, hanem a körülményeket kell alakítani az alkotmány szelleméhez. Ez a feladat. A jelenlegi helyzet becsülettel nem tartható. Figyeljük csak: „ .. a farizeusok... náluk van a mennyország kulcsa.. ők maguk nem mennek be, másokat meg nem engednek be..” Nehogy megint ez legyen. Hiszen ebből már kilábaltunk, alkotmányt csináltunk!