EMÁNUEL SZELLEM

NYILATKOZATAI

*MÉDIUMI ÚTON MEGNYILATKOZÓ SZELLEM TANÍTÁSAIT

ÖSSZEGYŰJTÖTTE:

(1897-1905 KÖZÖTT)

FORSBOOM BERNÁT

*A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE 1923 ÉVI KIADÁSA

NYOMÁN ÚJRA KIADJA AZ ÓKERESZTÉNYI HITÚJJÁÉLESZTÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY

2

Lektorálta:Engel Zoltán

Kiadja: Ókeresztényi Hit Újjáélesztéséért Alapítvány

Nyomdai munkák:BORNUS NYOMDA

1

A KIADÓ ELŐSZAVA.Majdnem negyedszázada annak, hogy Emánuel szellem

írómédiumi úton közvetített nyilatkozatai magyar fordítás-ban megjelentek. Az első kiadás már régen elfogyott, a„Szellemi búvárok pesti egylete" tehát spiritista olvasó kö-zönségünk óhajtásának tesz eleget, amikor ezt a második,tetemesen bővített kiadást közreadja.

Az eredeti németnyelvű kiadás 1898-ban Münchenbenjelent meg, melyet Forsboom Bernát tett közzé. Forsboomfiatalabb korában az akkori felfogás szerinti modern materi-alista világnézet híve volt. Egy alkalommal, több mint húszévvel az e könyvvel közzétett első szellemi nyilatkozat előtt,Forsboom, amint ezt nekem elbeszélte, Bécsben találkozottHellenbach Lázárral, aki akkor lelkes előharcosa volt már aspiritizmusnak és lelkesedve beszélve neki kedvenc témájá-ról, meghívta őt egy spiritista ülésre, melyre éppen akkormenendő volt. Forsboom nagy kétellyel fogadta Hellenbachszavait, de kiváncsisága mégis reábirta öt, hogy elmenjen azülésre. Az említett ülésen tapasztalt szellemi jelenségek általmeggyőzött Forsboom ezután több mint húsz éven át mindenidejét a spiritizmus tanulmányozására fordította.

Nem kiméit sem költséget, sem fáradságot, hogy az ak-kor Európa különböző országaiban fel-feltünő médiumokatfelkeresse és tanulmányozza. Ekképp volt már előkészülve,amikor 1890-ben felkereste lakásán egy fiatal gárdatiszt ésarra kérte Forsboomot, hogy vegye át egy spiritista körüléseinek vezetését, mivel unokanővére, a kör írómédiumaútján ott jelentkező, s magát Emánuelnek nevező magasszellem azt kívánja, hogy Forsboom tegyen fel kérdéseket,amelyekre válaszolni fog. Forsboom a legnagyobbkészséggel felelt meg a felhívásnak és az eredményt„Kundgebungen des Geistes Emánuel 1890-1897" címűkönyvben adta ki.

Mikor Forsboom Bernátot 1899 év végén Münchenbenfelkerestem, és vele megismerkedtem, már igen törődött em-ber benyomását tette reám, de szeme lelkesen felcsillámlott,mihelyt Emánuel szellemnyilatkozatairól vagy médiumárólkezdett beszélni. Az Emánuellel való közlekedés hozta megugyanis számára azt a világosságot, amely aggkorát beara-nyozta és képessé tette őt arra, hogy az igazság megismeré-

2

sében sok emberi árasának segítségére legyen. E látogatásomalkalmával Forsboom megígérte, hogy 1900 tavaszán felke-resi Budapesten egyesületünket, és ezt az ígéretét be is vál-totta. Még élénken emlékezünk azokra a szép májusi na-pokra, amelyeket Bernát testvérünk itt eltöltött, és amelyekemlékéül a testvéreknek arcképét is itt hagyta. Meg kellettneki ígérnem, hogy augusztus vége felé felkeresem őt Mün-chenben.

Látogatásom meg is történt, de nem Münchenben, ha-nem Freiburgban, ahol Forsboom már súlyos betegen tartóz-kodott. Ez alkalommal adta át nekem Forsboom azoknak aszellemi nyilatkozatoknak a másolatait, amelyeket Emánu-eltől e könyv első kiadásának megjelenése után kapott, azzala célzattal, hogy azokkal a második kiadást kiegészítsük.Forsboom 1900. december havában meghalt, amiről Emá-nuel írómédiuma által csak jóval később értesültem. Ezutánhónapok teltek el, amíg Bernát testvérünk szelleme médiumaáltal maga is megnyilatkozhatott. A médium által nekemmegküldött négy nyilatkozatban számol be azokról a be-nyomásokról, amelyeket a túlvilágon szerzett és nemcsak azazokból kiváltott gondolatokat vázolja, hanem minden hozzáközelálló egyénhez, főleg azonban Emánuel médiumáhozintéz igen jellemző szavakat. Nekem a következőket, üzente„Mondd meg A. testvéremnek, hogy megszerettem őt, és aző kezébe teszem le a szellemnyilatkozatok gyűjtésére és ter-jesztésére vonatkozó feladatomat."

Bernát testvérünk óhajtásának is megfelelünk tehát,amikor Emánuel szellem nyilatkozatainak első magyar ki-adását, az 1897 óta leadott nyilatkozatokkal kiegészítve,ezennel második kiadásban kiadjuk. Ez újabb nyilatkozatok-ban Emánuel ugyanazt a módszert követi, amelyet a koráb-biakban tartott szem előtt. Sohasem kívánja, hogy azt, amitmond, az olvasó bírálat nélkül elfogadja. Sőt ellenkezőleg,óva int mindenkit attól, hogy tanítását vakon vagy éppenazért fogadja el, mert az tőle ered. Értelmünkre igyekszikhatni és arra törekszik, hogy az ember az ő eszméi menetétkövetve, a logika segítségével maga is rájöjjön az igazságra,már amennyire fokozatánál fogva arra képes.

Ragyogó ékesszólással vázolja nyilatkozatainak már azelső sorozatában is a fejlődésnek azt a fokozatát, amely az

3

emberre várakozik, ha magát már csak a félanyagi világokigis felküzdötte, ahol azután az igazságot az ész és az értelemútján nemcsak megismerni, hanem szelleme megérezni istudja. Emánuel újabb nyilatkozataiban egy-egy lépéssel to-vább megy; igyekszik szellemi látókörünket tágítani, lerom-bolván azokat a választófalakat, amelyeket alacsony foko-zatunk emelt számunkra. De ismételten hangoztatja, hogy ezigyekezetének a sikere csakis tőlünk függ. Magasabb foko-zatára alapítható tekintélyét itt sem veti latba, sőt ellenkező-leg, "azt tanácsolja, hogy amit még nem vagyunk képesekmegérteni vagy elfogadni, az ne feszegessük, hagyjuk nyu-godni, majd eljő annak az ideje is, amikor világosabbanmeglátjuk a szavaiban rejlő igazságot. Figyelmeztet azonban,hogy valamely igazság elfogadása még csak a kezdet kez-dete, és mitsem ér, ha azt részünkről annak következetesalkalmazása nem követi. Emánuel ehhez a tanítási rendsze-réhez mindvégig következetes marad, és amikor mindaztelmondta, amit az embereknek elmondhatott, elhagyja a földszféráját, egyszerűen a nyilatkozataiban rejlő logikára, bíz-ván, hogy minél több embertestvére figyelmét felköltse ésbenne az igazság megismerését megérlelje.

Ez a második kiadás két részből áll. Az első rész. Emá-nuel szellemnek a Forsboom által közzétett régibb nyilatko-zatait (1890—1897) változatlan sorrendben hozza. A máso-dik rész pedig Emánuelnek azokat a nyilatkozatait foglaljamagában, amelyeket médiuma útján, azóta (1897—1905)intézett hozzánk.

Reméljük, hogy olvasóink Emánuel szellemnyilat-kozatainak ezt a bővített második kiadását is olyan melegérzésekkel fogadják, mint amilyennel mi azt nekik felajánl-juk.Budapesten, 1923. március havában.

Havas Andor

4

ELŐSZÓa német eredetihez.

Emánuel szellemnek e könyvben foglalt nyilatko-zatai,főtárgyukban és céljukban nem egyes embernek, hanemmindenkinek szólanak. Minél többen olvassák e könyvet, sminél szélesebb körben terjed szét, annál inkább megfelelhivatásának, mivel minden ember, aki életfeladatát a tökéle-tesedés útján az előretörekvésben ismeri fel, abból célja felésegítő, hasznos ismereteket meríthet.

E nyilatkozatok magyarázatra alig szorulnak, mivel em-beri felfogásunkhoz alkalmazkodnak. Kevés kivétellel azegész könyv egyszerű, világos szavakban tanítja az igazijóságnak, a szellem szabadságának és a szeretetnek valódimivoltát, s ezzel kapcsolatosan a földi élet eredetét, feladatátés célját egységes ismeretté olvasztja össze. S midőn az em-beri tudás, hit és sejtelem szétszórt töredékeit összeszedve,egymás mellé sorozza, ezáltal a véges és végetlen törvényekegyes részeit az egész világegyetemet átölelő egységes tör-vényvilághoz utalja. Ily módon az előítélettől ment ember-nek lehetővé teszi, hogy fejlettségi fokához mérten mélyeb-ben tekintsen az egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítővilágtörvények láncolatának nagyszerűségébe és sehol megnem szakadó harmonikus szépségébe.

A fonál, mely a krisztusi kijelentés eredeti tiszta-ságában gyökerező tanon vonul keresztül, az olvasóval, akimagát az Isten teremtett világában élő tagnak és halhatatlanszellemnek érzi és tudja, hogy minden gondolatnak és tett-nek következményei az örökélet hullámveréseiben, kérlel-hetetlen logikai törvények szerint nyomon követik egymást:a földi életnek mély komolyságát és értékét, jelentőségét ésfeladatát, habár ezek még most viszonylagosan eléggé alsó-rendű szellemi fokozaton mozognak is, - megérteti s ugyan-akkor feltárja előtte a magasabb boldogság reménye felettérzett örömöt, mely a hasadó hajnalpír után fog következni.Nem kell gondolni, hogy e könyvben valamely baráti kör-ben, barátságos beszélgetés közben fölmerült és médiumiközlekedés zászlója alatt kifejezésre juttatott világnézet vanletéve, mint ahogy ezt az általam és mások által fölvetettkérdésekből következtetni lehetne. Aki az írómédiumitásterén nem egészen járatlan, az azonnal belátja, hogy e nyilat-

5

kozatokon az igazságot kereső emberi nyomozódás bélyegefel nem található, mivel ezek ama szűk határokat, melyeketmi emberek kutatásainkban megvonni szoktunk, messze túl-szárnyalják. Sőt sokszor nagy és messze kiható, a kérdéshezéppen nem közelfekvő területen látszanak mozogni, de csakazért, hogy ezzel mindenekelőtt a tárgyra vonatkozó aprósá-gokat, - hogy zavart ne okozzanak, - az őket megillető he-lyekre utasítsák.

Ez az eljárás jellemzi a test nélküli, vagy a testből márkivetkőzött, de magas fejlettségű szellemek médiumi közle-ményeit. Minthogy ilyen szellem ama kicsiny látkörre vallóokokat, melyek tudományunknak, elméleteinknek, nézete-inknek, sőt vallásunknak elágazásait is előidézik, nem is-meri. Azokat az akadályokat, melyek egyéniségünkben rej-lenek, s gondolatainknak s érzelmeinknek egységét gátolják,nem érzi, és arra törekszik, hogy azok lényegének bensőösszefüggését és azt mutassa meg nekünk, ami azokban - aző ismeretei szerint, való és igaz.

A másik jele annak, hogy ezek a nyilatkozatok nem em-beri ész szüleményei, az, hogy ezekben a reánk nézve tisztánszellemi események, amelyeknek kifejezésére nem csak sza-vaink hiányoznak, de amelyekről fogalmunk sincs, úgy van-nak körülírva, vagy - amennyiben a mi földi életünkben,vagy földünk természeti világában ilyen található - analógiá-val úgy vannak megvilágosítva, hogy ha felfogási képessé-gűinket túlszárnyalják is, azokat legalább sejteni tudjuk. Eközlekedés nem képezett dramatizált monológo-kat, amilye-neket sokszor álomban tartunk, mert az intuitív női médiumÍrásánál nincsen sem álmos állapotban, sem extasisban. Anyilatkozatok tartalma nem is a médium lelki életének visz-szatükrözése; mert azok nem csak ismeretkörét haladják túl,hanem amik túl nem haladják is, azokból sok az ő egyéninézeteivel és érzelmeivel nem egyezik meg, amint ezt azegyes személyekre vonatkozó tanácsadások és intések bizo-nyítják.

Midőn én ugyanegy szellemnek, 1890-től 1897-igugyanegy médium által, részint spontán, részint a feltett kér-désekre adott nyilatkozatait szó szerint és mes-terkéltségnélkül közreadom, akkor csak a gyűjtőnek és terjesztőnek eközlekedésben reám bízott feladatát teljesítem. Az egyes

6

nyilatkozatokat nem időrendben, hanem főtételeik szerintösszeállítva adom elő, hogy egységes és könnyen áttekint-hető képet alkossanak. Ennek közzététele alkalmat fognyújtani az igazi búvárnak, hogy a fejlődésben előhaladottírómédiumitás újabb eredményeinek értékét és tartalmát,jelentőségét és horderejét értelmi és érzelmi életének ítélő-széke elébe állítsa.

Jól tudom, hogy ez félreértésekre, mindenféle tá-madásokra, sőt éles kárhoztatásra is alkalmat fog adni, mertez a sorsa mindennek, ami csak egy atommal is nagyobb,mint a világ bevett mértéke; ez a sorsa min-dennek ami új,vagy aminek a kifejezése szokatlan. Hát vajon a földre ho-zott legfelségesebb kijelentésnek, a krisztusi kijelentésnek,nem kellett-e a visszautasításoknak, ellenmondásoknak, ül-dözéseknek és a helytelen felfogásoknak elkerülhetetlenesélyein keresztülmennie?

Mégis mindennek a meggondolása sem téríthetett elattól az elhatározásomtól, hogy Emánuelnek összhangzó,önmagával soha ellenmondásba nem jövő tanításait azokkala számtalanokkal megismertessem, kiknek jelenlegi szüksé-geit relatív igazságaikkal kielégítik, akiknek lelkében valamihasonló szunnyadozik, s akik nyugtalan vággyal törekszenekarra, ami tisztán látott céljával öntudatukban él. Ennek azévek hosszú során folytatott közlekedésnek az eredménye,logikus felépítésében magasabb távlatokba, ez idő szerintifelfogásunk határán túl enged bepillantani és ösvényről ös-vényre utat törve, ezeket járható, biztos utakká változtatja.Sokan mosolyogni fognak rajta, mások rokonszenvvel fo-gadják, mert hathatós segítségük lesz nekik hazavezető út-jukban. De a tanítás akkor válik meggyőződésünkké, hogyhahamisítatlan tisztaságában, mint szellemi vagyonunk testté ésvérré válik bennünk.

A virradó, friss, harmatos, üdítő reggel kibontakozik azéjszakából; ami megdermedt, folyékonnyá lesz, s az ily mó-don előidézett föloldás messze túl hat időkorunkon, mert aszellemi vetés lassan kél ki. De a gyümölcsből meg fogjukismerni a mag faját és minőségét. Emánuel, a mi biztos ve-zetőnk a szellemi magas-latokon, ezt mondja nekünk:

,,Mi, szellemek, örülünk, ha a csűreinkből származóminden jó és igaz kis magocska földetekben meggyökerese-

7

dik, s habár sok nem is csírázik ki, ez nem gátol meg minket,hogy mind több és több magot hintsünk szét abban a biztostudatban, hogy minden talajnak megjő a maga tavasza,amelyben bizonyos törvények a lappangó életet csirábahajtják és megérlelik." Ő teljes marokkal, testvéri szeretettelhintette a gazdag magot, de a továbbfejlődést arra bízzuk, akiaz: okok és következmények törvényeit alkotta.München, 1897.

Forsboom Bernát

8

ELSŐ FEJEZET1890-1897

9

10

I. A SPIRITUÁLIS MOZGALOM

1. A spirituális mozgalom törekvése és célja:

Kérdés:Szellemi mozgalmak az emberiség történetében

korszakonként, és pedig rendszerint az erkölcsi hanyatláskorszakaiban fordulnak elő. Így Krisztus akkor jelent meg amaga tanításával, mikor a sadduceusok és farizeusok irányí-tották a korszellemet.Korunkban a túltengő materializmussal szemben 40 évvelezelőtt merült föl a spiritizmus, melynek feladata az emberi-séget az emberi hozzáadásoktól és salakoktól megtisztított, seredeti szellemi tartalmára visszahelyezett krisztusi tanalapján, szellemi mivoltának tudatára visszavezetni. Egyet-értesz-e ezzel?

Felelet:Mindenben kölcsönhatás van. Ami él, azaz ami már

magasabb életét elérte, a szellemi élet küszöbét átlépte, köl-csönösen hat egymás kiegyenlítésére és kölcsönös segedel-mére. Így a testből kiszabadult szellem hat a testbe öltözöttszellemekre, vagyis az emberiségre.

A szellemek szolidaritásának törvénye egy örökös tör-vény, és a durva anyag létrejötte azt, mint ilyent meg nemszüntethette, hanem feltételeknek újabb láncolata vált szük-ségessé, hogy e törvénynek új megjelenési formát adjon. Aszellemi törvény ilyen új megjelenési formája a spiritualiz-mus. A múlandó anyag – mindaz, ami a magasabb fokú éle-tet még el nem érte –, ennek a szellemi érintkezésnek áttör-hetetlen korlátként útjába nem állhat. Mint két láng, amelygyökerében szétvált, de egy lángban csap össze, így van atestben élő és a testből kivetkőzött szellemvilág is. Időlegesszétváltságukat lényük és céljuk egysége hidalja át, és azegységes, örök törvény folytán egy lángba folynak össze.

A spirituális mozgalom ennél fogva szellemi törvénykövetkezménye, és nemesítően hat (a való élet kölcsönhatá-sában) a testből kiszabadult, és a testben élő szellemvilágrais. Ez utóbbit így rávezeti az elszomorító és az előrehaladástgátló materializmus tarthatatlanságára, és a magasabb szel-

11

lemek tanítása által Krisztus tanainak magyarázatát s kibő-vítését fogja adni úgy, ahogy azt e világ fejlettségének előre-haladása megengedi. E feladatának betöltése közben a szel-lemvilág is halad előre a törvény által megszabott pályántökéletesedése felé, növekedve ismeretben és hatóerőben,miáltal az a képessége, hogy a fejlődő emberiséggel maga-sabb tanokat közöljön, mindinkább növekszik.

2. A szellemek és az emberek között való közlekedés.

Kérdés:E közlekedés kölcsönös fejlődést hoz létre. A testnél-

küli szellemre nézve nagy áldozat, hogy az anyagba burkoltszellem életébe visszatérjen és a halál által feloldott idő éstér láncait ismét magára vegye. Sokan ezt önként, önzéstele-nül teszik, sokan azért, hogy ezen az úton a földi életükbenelmulasztottakat, ami rájuk nézve elveszett, a médiumokáltal rendelkezésükre bocsátott erőkkel helyrepótolják, jóttegyenek, saját tökéletesbülésüket előmozdítsák, és amellettaz embereket, akiket szeretnek, magukkal fölemeljék. Sokanpedig azért, mely oly alacsony fokon állanak, hogy a neme-sebb emberekkel való érintkezés által helyzetük javítását re-mélik. Végül sokan azért, mert a föld iránti erős vágy vonzzaőket, és mivel a rossz tettek hajlama nem halt ki belőlük sazok nélkül élni nem akarnak. Ha a szellemek magasabbfokú akaraterővel bírnak, ebből származik az a tehetségük,hogy az emberekkel felismerhető összeköttetésbe lépjenek, sezeket jó vagy rossz irányban magukkal vonják. Ha az em-bernek szellemi egyénisége jó irányban fejlődött, ez alkalmatnyújt a magasabb szellemeknek arra, hogy reá, testi burkadacára is, hatást gyakoroljanak; ha azonban az embernekszellemi ereje nem uralkodik a test fölött, amelyhez kötvevan, akkor az alantas rossz szellemek támadásai ellen a testneki semmi menedéket sem nyújthat. Helyes-e ez a felfogás?

Felelet:Felfogásod, melyet kérdésbe foglaltál, helyes és csak

némely részére kell visszatérnem.Azt mondod, hogy: "a szellemnek nagy áldozat, hogy azanyagba burkolt emberszellem életébe visszatérjen." Ez

12

azonban nem mindig van így. Egy tényleg magas fejlettségűszellem minden feladatot, mely a szellemek szolidaritásitörvényénél fogva rá vár, szeretettel fogad. A ti fogalmatokszerinti áldozat tehát rá nézve nem is nehéz feladat, mivelszeretete és ismerete már megerősödött. Azt mondtam."minden feladatot, mely rá vár." Ki, vagy mi tűzi ki a fel-adatot a szellemnek?

Az előrehaladott szellemeknél, kik az anyag kénysze-rítő törvényei alól (és ez nincs szűk határok közé szorítva)kinőttek, egyes egyedül saját ismeretük. A szellem érettsé-gének bizonyos fokán felismeri, hogy a testvér szellemekegyik kisebb csoportjának segélyre van szüksége, és azt alehetőséget, hogy ő megfelel azok igényeinek. Szellemiörömének és szabadságának részbeni, a felismert feladatjavára való lemondása, tudatát nem tölti el fájdalommal, ha-nem inkább ujjongó hálával, hogy a magáéból a legdrágáb-bat adhatja: testvéreinek szellemi fejlődéséhez a segítséget.Így a fogalmaitok szerinti áldozat ki van zárva.

Az ismeret és szeretet a maga tökéletességében képezia tökéletes szellemek üdvösségét, valamint ez a kettő hozzalétre tökéletes szabadságukat is, mert szeretetükkel, ismere-tükkel együtt fejlődik szabadságuk is. Ezek a szellemek avéges törvényeket, mint túlhaladottakat, magukról lerázva, sa megismert örök törvényekben élve erőről-erőre emelked-nek fejlődnek tovább. János a jelenésekről szóló könyvébenígy ír nektek a boldog szellemekről: "És Isten eltöröl mindenkönnyet az ő szemeikről, ...és nem lesz többé sem gyász,sem kiáltás, sem fájdalom." (Jelenések 21,4) Te előtted ezvédencem, úgy tűnik, mint negatív öröm: semmi fájdalom,gondolod magadban, még nem boldogság. Te azonban enneka mondásnak törvényszerűségét nem értetted meg. A szel-lemre nézve a szeretetnek és ismeretnek megszerzett bizo-nyos foka a fájdalmat és szenvedést lehetetlenné teszi, elme-nekülnek ezek abba a birodalomba, ahová tartoznak; ő azon-ban utánuk mehet azok birodalmába anélkül, hogy a fájdal-mat érezné. Természetes, hogy ezt a bizonyos szintet el kel-let érnie; különben szellemi szabadságáról való lemondásátáldozatnak fogja érezni, s ez az érzelem elhomályosítja fel-adatát, mint ahogy a lehelet a tiszta kristályt homállyal vonjabe. Közlekednek azonban veletek, részben általatok tudva,

13

részint nem tudva, oly szellemek is, akik érzik, hogy ez rájuknézve áldozat; vannak ismét olyanok, akik egyes embereketannyira szeretnek, hogy azt, amit értük tesznek, nem érzikáldozatnak; sokan közlekednek továbbá azért, mert javulásratörekszenek, és sokan, mert a gonoszban való öröm még nemhalt ki belőlük. A szellemi egyéniség előrehaladása (mind-egy, akár testben, akár testen kívül) együtt jár a szabadságá-nak minden irányban való előrehaladásával. Az emberruhábaöltözött jólfejlett szellem lehetővé teszi a magasabb szelle-mek közlekedését, és elért szabadságánál fogva nem zárja kiaz alsóbb fokú szellemekkel való közlekedést sem; ellenbenaz olyan ember, aki még maga is fejletlen szellem, a maga-sabb szellemekkel nem közlekedhet.

Az ilyen ember jól teszi, ha médiumitását nem fejlesztiki, mert a rászabaduló világot nem lesz képes uralni. Ellen-ben a fejlettebb ember ezekkel a szegény szellemekkelszemben a felebaráti szeretet kötelességei alól nem vonhatjaki magát. Ő már képes arra, hogy ezek világában magáranézve minden káros következtetés nélkül járhasson, ha azönzetlenség, a szeretet és a tiszta ismeret által magára vállaltkötelességet teljes erejével betölteni igyekszik. Érzi, hogy őaz egésznek egy része, és ezáltal felismert és megérzett egyörök törvényt.

3. Az emberiség összekötő tagot képez a magas és ala-csony szellemek között.

Kérdés:Előbbi nyilatkozatod utolsó pontjában azt mondottad,

hogy a jól fejlett embernek nem szabad magát kivonnia aszegény szellemekkel szemben a felebaráti szeretet köteles-ségei alól. Miképp töltheti ez be ezt a kötelességet a szel-lemvilág szolgálatában?

Felelet:Az emberiségnek az a rendeltetése, hogy összekötő

kapocs legyen a magas és alacsony szellemvilág között,hogy a jót és igazat a felsőbbektől átvegye, és az alsóbbak-nak átadja. A magast az alacsonytól a szellemvilágban tör-vény választja el, de a kettőnek érintkeznie kell, hogy a ki-

14

egyenlítődés létrejöhessen. Az anyag a bukás következmé-nye; Isten kegyelme azonban kiterjesztette ezt a következ-ményt is, és így megvan az anyagban a magas és alacsonyközötti közlekedés lehetősége. Istenadta nyelvvé lett ez,amelynek egymás megértését olyanok között is lehetővé kelltennie, akik a különböző nyelveket nem érthetnék meg.

Az emberi ruha (a test) olyan szellemfokozatokat kap-csol össze, melyek saját otthonukban el vannak választvaegymástól. Az emberiségnek e feladatát a spiritualistáknakkell felismerniük, és az ismeret erejével kell törekedniükennek betöltésére. Ma még csak a fősereg előőrseit küldtékki. Tudnotok kell, hogy az egész teremtett világot egy feladatköti össze, mint ahogy az egész teremtett világ elé egy célttűztek ki, amelyet minden életatomnak el kell érnie. A fel-adat a megváltás és a megszabadítás, az eltévelyedetteknek atörvény útjára való visszavezetése. Ahogy benneteket a célés az út egysége köt össze, úgy a nektek nyújtott tan egységeis be fog következni; mert a szellemi segítség hatalmas ára-mát fogjátok ezáltal magatokra irányítani. A törekvés egy-sége, a segélynyújtás iránti önzetlen vágy, ismeretekben márgazdag szellemeket fog hozzátok levonni, és a szellemi elő-rehaladásban a tanok különbsége meg fog szűnni.

De ne kívánjatok a csírázás idején már virágot és gyü-mölcsöt látni. A spirituális mozgalom hordereje oly messzeható. hogy azt ti, kicsiny emberek, megközelítőleg semvagytok képesek áttekinteni. Földeteken csak most indultmeg a kezdete; jóllehet emberek lakják, de majdnemkizárólag olyanok, akiknek rendeltetésük és céljuk felőltudomásuk sincs. Az embereknek ismeretekben valógyengesége szintén gyenge ismerettel bíró szellemcsoportotvon le magához, mert a törvény rendületlenül áll, hogy ahasonló a hasonlóhoz vonzódik.

Küldtek hozzátok egyes tanító szellemeket, s az egyesemberek a hangjai ezen szellemeknek. Azonban még csakegyes lángok villannak fel Földeteken, de majd egykor avilágosságnak teljes mértékben kell azt elöntenie. E lángotaz egyik sárga, a másik kékes színűnek látja, és elszomoro-dik a színkülönbség felett, ahelyett, hogy belátná: a színkü-lönbség csak a fénytörés következménye, és minden törtfény a majdan elérendő tökéletességben ismét egyesülve,

15

színtelenül fog sugározni. Azon legyetek tehát, hogy az egycélra törekvés és lehetőleg tiszta ismeret kössön össze titeketegymással, s önzetlenség, segély utáni vágy legyen atörekvéstek, amelyből a tan egysége, mint következmény fogkinőni. A segélynyújtás különböző; a médium által az ala-csony fokon álló szellemnek nyújtott segítség csak egymódja a segedelemnek. Tartsátok mindig szem előtt a na-gyot, az egységet és óvakodjatok attól, hogy a nagy láncolat-nak egy szemét felismerve, annak nagyobb fontosságot tu-lajdonítsatok, mint a szomszédos láncszemeknek.

4. A szellemnyilatkozatok célja.

Az értéktelen dolgok iránti érdeklődéstek kevésbéértékes szellemeket von hozzátok. Ezek azzal szórakoztatjákmagukat, hogy csodálatos dolgokat beszélnek el nektek, mi-által felizgatják céltalan kiváncsiságtokat, és így elvesztege-tik az időt, amit saját előrehaladásukra fordíthattak volna. Aszellemnyilatkozatoknak az a céljuk, hogy az embereknek alegfőbb igazságot, amennyire azt elfogadni képesek, úgyadják elő, hogy az embert erős vágy ragadja meg, hogy en-nek az igazságnak éljen. Szelídnek kell lenni annak a szellő-nek, amely a lankadt vitorlákat megtölti s a hajót a kikötőfelé hajtja.

Nektek, mint a hajó kapitányainak, kell megvizsgál-notok és tudnotok, honnan fúj a szél, és milyen irányban fek-szik célotok. Az élet – a szó valódi értelmében – mint Isten-nek minden folyománya vagy teremtése, világos, egyszerű,ellentmondásmentes fejlődésében és tökéletesedésében is. Avilágosság feltétele a nagyságnak; célunk és rendeltetésünkezt megérteni és elsajátítani. Ezért hát töröljetek el mindenmellékeset, kedves emberek, tanuljátok meg kiragadni a fő-dolgot, és teljes erővel úrrá lenni rajta. Ismereteitek tiszta-sága összeköt majd benneteket a magasabb fejlettségű élet-tel; örvendezve, Istent dicsőítve emelkedik ez veletek a ma-gasabb szférákba. Minden pillanatban legyetek tisztábanéltetek felől, hogy felfelé törekvő szellemek vagytok, s hogymár ebben az emberi ruhában kielégíthet, boldogíthat titeketmegismerésetek. Szellemtestvérek vagyunk mindannyian,múlandó nem emelhet valódi korlátot az örökkévaló elé.

16

5. Spirituális tünemények. A tudomány és a vallás.

Kérdés:Képes lesz-e az egzakt tudomány, kísérletezés útján

megmagyarázni a spirituális tüneményeket s kinyomozni azazokban működő erőket?

Felet:Minden élet az egységből jött létre, következésképp

tökéletesedésében is erre az egységre törekszik. Egység alattne egyformaságot értsetek, hanem összhangot, kiegyenlítő-dést és az élőlény különböző erőinek és tulajdonságainakegyüttműködését.

Nehéz a ti szegényes nyelveteken az egység fogalmátvilágosan és úgy kifejezni, ahogy az az Istenségben a magatökélyében megvan, s amelyre minden teremtett élet tudato-san vagy tudatlanul törekszik. Nemcsak az egyes szellemtörekszik erre, hanem az az egyetemes életáram is, amelyvalamely világra kiömlik, vagy jobban mondva a világotelárasztja, mint annak a bizonyos fejlettségi fokozatot elértszellemcsoportnak a kinyilvánulása, amely azt a világot ve-zeti. Ez az egyetemes élet is, amely valamely világ törvé-nyeinek hatásában, vallásában és tudományában jut kifeje-zésre, egységre törekszik.

Az olyan durva anyagú világban, mint amilyen a tiétekis, a véges törvények hatása az uralkodó, melyet fejlődése-tekhez képest sokkal könnyebben felismertek, mint az öröktörvények hatását, melyek az anyagban csak ritkán nyilvá-nulnak meg előttetek. Ha pedig megnyilvánulnak, akkor nemértitek meg, és vagy tagadjátok, amit szemeitekkel nem lát-tok, vagy csodáról beszéltek, ha Krisztus tetteiről van szó,melyeket az általatok ismert törvényekkel megmagyarázninem lehet. Pedig Krisztus tettei nem voltak egyebek, mintazoknak az örök törvényeknek hatásai, melyek fölött az Őbevégzett tökéletességű lényénél fogva uralkodott, s amelyekŐt a véges törvények feltétlen urává tették. Ily módon földivilágotok általános előrehaladásának és fejlettségének mér-tékéhez képest fogjátok ezeket az örök törvényeket felfe-dezni és bebizonyítani. Olyan hatásokat fogtok felfedezni,

17

melyek az ismert véges törvényeket felfüggesztik, s ezek ahatások idővel azoknak az okaira is rá fognak vezetni titeket.Az úgynevezett egzakt tudomány egyre több dolgot fog ta-lálni, amelyek nem illeszthetők be az ismert törvények kere-tébe; és ez tagról- tagra fog hozzásimulni a bizonylatok lán-colatához. Ti már azon a határon álltok, ahol az örök és vé-ges törvények egymásba fogódznak és hasonló hatásokateredményeznek; lehet-e tehát csodálni, ha tudományotok mamég mindezeket a hatásokat egy forrásból akarja levezetni?

Gondoljátok meg, hogy ez a tudomány még csaknéhány évvel ezelőtt is mennyire igyekezett tagadni ezeket ahatásokat; most már elismerte azokat, és igyekszikkifürkészni okait. Hadd folyjék még le néhány évtized, mígmajd ismét új hatásokat fog felfedezni, melyek az elismerttörvények merev kereteit felrobbantják, és az alapjáulszolgáló törvények újabb keresését fogják eredményezni.Azt kérdezed, hogy a szellemi tüneményeknek alapjátképező erőket ki fogja e nyomozni a tudomány? – és azthiszed, hogy erre a kérdésre csak tagadó választ lehet adni.

De ha ma e világ fejlettségi fokozatánál fogva azösszekötő kapcsokat és az egymást kiegészítő részeket meg-találni nem is tudja, éppen a folyton haladó fejlődésnél fogvaa jövőben ezeket az összeköttetéseket meg kell találnia. Mertvalamely világ tudománya nem egyéb, mint e világ szellem-életének értelmi megnyilvánulása, és azokat a határokat,melyek a tudomány kutatásait megszabják, ennek az értelmi-ségnek a fejlettsége vonja meg. A szellem általános előreha-ladása az örök törvények ismeretének függvénye, és emberiélete folyamán értelme fogja ezt az ismeretet kifejezésre jut-tatni. Ne feledjétek, hogy az anyag szellemesülése törvény.

Az agy anyaga, amely által a szellemnek az elismertetés felismertet az emberi lény öntudatába kell juttatnia, nemválhat az előrehaladott szellem akadályává. Nem egyéb ez,mint olyan eszköz, mellyel valamely elismert igazság a világnyelvére materializálódik. A nyelv alatt nemcsak a szót ér-tem, hanem ama világos, egymást kiegészítő fogalmakat is,melyek a szellem által látott igazságot szavakba foglalva atestvérszellem elé terjesztik. Ami ma még vallásaitokat éstudományotokat egymástól elválasztja, az nem más, mint abennük rejlő elégtelenség és tökéletlenség. Az a szellemcso-

18

port, mely világotokat élteti, – összességét tekintve – ismeriaz örök élet forrását, amelyből minden forma származott,ismeri az erkölcsi törvényt, mely a jó és rossz fogalmánakalapját képezi. Ezek az ismeretek világotok vallásaiban nyil-vánulnak meg. E szellemcsoport gondolkozása és értelmi-sége pedig a ti világotok tudományában nyer megjelenést.

Ennél fogva tudomány és vallás nemcsak hogyhomlokegyenest nem ellenkeznek egymással, hanem az elté-rések csak a különböző tulajdonságok megnyilatkozásai, –ugyanazon szellemcsoport különböző területeken érlelődőismeretei. Miközben ismeret ismerethez csatlakozik, idővelmegtanul a szellem minden területen uralkodni, és az elvá-lasztó határok ledűlése után megtalálja az összeköttetést tör-vény és törvény között, valamint a harmóniát, amely mindenzavart lehetetlenné tesz; végül megtalálja az egységet, melya tökéletesség elérésében van. Jóval e tökéletesség eléréseelőtt meg fogják találni az összeköttetést ama szellemi tulaj-donságok megnyilvánulásai, melynek a ti világotokban avallások és a tudomány a következményei, és a növekedőismeret erejénél fogva az anyag szellemesítésére töreksze-nek. A spirituális tüneményeknek az a hivatásuk, hogyösszekötő kapcsot képezzenek a tudomány és a vallás között.

5a. A spirituális tünemények, hipnózis, szuggeszció éstelepátia.

Kérdés:Lehet-e valamely médiumnak pszichikus erőit hipnó-

zis, szuggeszció, vagy autoszuggeszció útján annyira felköl-teni és szabaddá tenni, hogy egymagában, idegen szellemközreműködése nélkül, fizikai és spirituális tüneményeketlegyen képes előidézni, amint ezt Hudson, Jay Tamás, "TheLaw of Psyche Phaenomena" című munkájában bebizonyí-tani törekszik.

Állhatnak-e elő érzékfeletti közlekedésből, melybenértelmiség nyilatkozik, olyan tünemények, melyek élő em-bernek, aki a spiritista körben nincs jelen, tudott vagy nemtudott rendkívüli erőhatásából, telepátia útján, szellem köz-vetítése nélkül származnak?

19

Felelet:Hudson elméletét nagy részben már Aksakow megcá-

folta (Animismus und Spiritismus. Versuch einer kritischenPrüfung der mediumistischen Phaenomene. Leipzig 1894),és csak e könyveket kell tanulmányozni, hogy az emberlássa, mi ezekben az elméletekben a maradandó, s mi bennüka tarthatatlan. Hudson is úgy járt, mint sok más ember. Őolyan terület előtt áll, mely előtte ismeretlen, s midőn aztérdeklődéssel vizsgálja, elméletekre talál, melyek által e te-rületen néhány tünemény megmagyarázható. Azonban ahe-lyett, hogy ezzel megelégednék, azon fárad, hogy annak a te-rületnek minden tüneményét ezekből a törvényekből ma-gyarázza ki. s így az az érv, amely bizonyos határok közöttbevált volna, erejét veszti. Azok az emberek, akik az ilyenmunkákat olvassák, fejlettségi fokozatuk szerint három cso-portra oszlanak. Az egyik csoport, mivel egy rész benne jó,elfogadja az egészet; a másik, mivel egy része nem vált be,elveti az egészet; a harmadik csoporthoz azok tartoznak, akika jót az elégtelentől el tudják választani.

Ugyanezt lehet mondani mindazokról a vallásokról is,melyeknek a Földön követői vannak, és az első két csoportaz – ide tartozik az emberek többsége –, amely az egyetemeselőrehaladást annyira megnehezíti, meglassítja. A testi, lelkiés tisztán szellemi erőket és ezek hatásait biztos határvona-lakkal elkülöníteni igen nehéz; az egyik törvény össze vankötve a másikkal, melyek egymást kiegészítik és kitágítják,hogy az előrehaladó szellemvilág szellemi és atmoszférikustermészetű szükségleteit kielégítsék. Fő tévedése Hudsonnakaz, hogy a lelket, melyet ő a "szubjektív mind"-del azonosít,a legmagasabb tulajdonságokkal ruházza fel, a halálban alegnagyobb tökéletességre juttatja, és ennek dacára isszükségesnek tartja, hogy az "objektív mind"-nek (mely alattaz agy működését érti) alárendeltessék azért, hogy az emberta megőrüléstől megóvja. Az olvasó lelkében szükségképpfelvetődő eme kérdést: miért? a következő tétellel utasítjavissza: ha Isten valamit jónak lát, nincs jogunk azt kérdezni:miért tette ezt így és nem másképp?

Felettébbb veszélyes tétel ez, aminek egy kutató művé-ben semmi helye. Ez a pajzs Hudson elméletét a támadásokellen nem védi meg, mert nem minden ember képes ezeket

20

az elméleteket az isteni akarat kijelentéseivel azonosítani.Értelmetlenség tőle, hogy Krisztus megkísértését az ő szub-jektív és objektív mind-jének párbeszédéből akarja megfej-teni; tarthatatlan az az elmélet, hogy a kísértés abból a lélek-ből származik, amely az ember halála után azonnal a legna-gyobb tökéletességre és az Istennel való egyesülésre jut, ésezt a kísértést mégis az agyvelő működésének kell visszauta-sítania. A tökéletes lélek, amely csak az anyaggal való ösz-szeköttetésében válik kisértő démonná és olyan erővé, melyha eléggé nincs fékezve, az embert őrületbe hajtja, e léleknekkellene mégis képesnek lennie arra, hogy az agyban működőanyag felett uralkodjék, és azt megmentse?

Hudson Krisztus gyógyításait kizárólag a hipnózisból,szuggeszcióból és telepátiából magyarázza, s hozzáteszi,hogy Krisztus egyéb csodatételei előttünk ismeretlen tör-vények hatásából származhattak. Mivel Hudson csak a hip-nózis törvényeit ismerte, azt igyekezett bizonyítani, hogyKrisztus csak azért jött e Földre, hogy minket erre a tör-vényre megtanítson. No de elég ebből ennyi. Pusztán pszi-chikus erőkkel spirituális téren semmiféle tüneményeket semlehet előidézni. Ezek az erők a szellem kinyilatkozásáhozcsak bizonyos feltételeket biztosítanak, de az értelem, melyaz ilyen nyilatkozatokban mutatkozik, nem ezekben rejlik.De azért a hipnózis és szuggeszció által akaraterejétől meg-fosztott testetöltött szellem játszhatja a testtől megvált szel-lem szerepét is. Sem a lélek, sem az agyvelő, magában nemértelmiség; ezek nem egyebek, mint többé-kevésbé vastagatmoszférák, melyek arra valók, hogy a szellem mozgását,mint fénytüneményeket az ember tudatába továbbítsák.

Ezzel feleltem arra a kérdésedre is, mely az élő embe-rek hatóereje által, telepátia útján előidézhető szellemi tüne-ményekre vonatkozik. A telepátia az emberiség jövőbeni be-szédje. Amint ennek törvényei egyre jobban ismertekké vál-nak, a szerint fogja az ember azt a maga javára alkalmazni.Mert ez nem egyesek adománya, hanem a törvény eredmé-nye és hatása, mely az embernek bizonyos fejlettségéhezmért szabadságot biztosít. Ha egyszer az emberiség azanyagot a maga valódi lényegében megismeri, ami egyetjelent az anyag fölötti teljes uralmával, akkor ez nem fogjatöbbé őt gátolni abban, hogy az ember magát bizonyos tör-

21

vényeknek alárendelje, melyek őt minden véges törvényurává teszik, és ugyanazon az örök törvények hatáskörébehelyezik, amelyekben a testüket levetett s bizonyos fokrafejlődött szellemek élnek. Krisztus bebizonyította ezt tettei-vel és beszédeivel: „és mindezeknél nagyobbakat iscselekesztek”, mondta tanítványainak .

6. Fellépés a spiritizmus mellett.

Kérdés:Szabad-e a spiritistáknak, különösen a médiumoknak,

tekintve a sokfelől nyilatkozó ellenséges indulatot és táma-dást, melynek ez a szellemi mozgalom még ma ki van téveállásukra és viszonyaikra való tekintetből s opportunításiokokból okos és ügyes magaviselettel kitérni az elől, hogyspiritista mivoltukat bevallják, vagy az ügy érdekében hatá-rozottan mellette kell-e állást foglalniok?

Felelet:Szeretett kedvencem! Tudod, hogy én sohasem mond-

tam neked, "tedd ezt, azt meg ne tedd!", hanem arra töre-kedtem, hogy téged az általunk elfoglalt magaslatra emelje-lek, hogy az a látókör, amely előtted ez által megnyílik s azaz ismeret, ami így felébred benned, legyenek a vezetőid.Mert nem akarjuk mi a törekvő szellem szabadságát azzalszűkíteni, hogy azt mondjuk neki: "íme, ez a te kötelességed,ezt tedd!", hanem szabadságának határait ki akarjuk szélesí-teni, amidőn segítséget nyújtunk önzetlensége fokozásához.Ha önzetlenséged elérte a számodra lehetséges fokot, akkoregyéniségedet az emberektől való félelem nem fogja többészorongatni, és mint szabad egyéniség, akit semmi nem gá-tol, ami őt környezi, egyedül Istenhez törekszik, csak amavágy lelkesíti, hogy az Ő akaratát felismerje, és híven be-töltse. Az ilyen szabad egyéniség mind szorosabban és ben-sőségesebben képes magát a mi személyiségünkkel össze-kötni.

Te, kedvencem, ebben fogod feltalálni örömödet,amely teljesen kárpótolni fog téged azért, amit e törekvésáltal elveszíteni hiszel. Nincs neked szükséged arra, hogy énmondjam meg neked, ha hibáztál. Te magad is megérzed az

22

ilyen árnyékokat, és ezek számodra elviselhetetlenek. Amitilyen árnyéknak érzel, az bizonyos, hogy helytelen benned;ezt ne feledd. Emberileg szabad okosnak lenned, ameddig azáltal árnyékot nem vonsz magadra. Ahol nem találsz megér-tésre, ott hallgathatsz. Ha azonban felszólítanak, igazat kellmondanod, nem dobhatod el a puskát azt mondva: "soha semvolt puska a kezemben."

Minden emberre nézve eljön az idő, amelyben nemmaradhat tovább félárnyékban, hanem megismerése világos-ságával, mely meggyőződésének alapját képezi, elő kell áll-nia. Az egész spirituális mozgalmat Isten akarta, és így tör-vényes; magában foglalja a világotok fejlődéséhez szükségestanokat. Te ilyennek ismerted meg azt a mozgalmat, s ennekállottál szolgálatába, mielőtt ezt az emberi ruhát magadravetted volna. Most benne vagy, s benne kell feladatodat be-töltened. Magára a dologra gondolj és ne önmagadra. Kö-szönd meg, hogy ennek szolgálhatsz, s ne akard kímélni ma-gadat. Mit árt az, ha az emberek megvetnek vagy kinevet-nek? Vesd le önszeretetedet, és nem fogod a küzdelmet fáj-dalmasnak találni.

Tedd egyszerűen azt, amit helyesnek tartasz – eljárá-sod eredményét bízd arra, Aki tökéletes bölcsességével a tet-teket és ezeknek következéseit egymással összekapcsolta.Különben sem vagytok képesek valamely szellemi cselek-mény következményeit áttekinteni, mivel azok messzebbrehatnak, mint amennyire emberi tekintet és emberi ismeretelérhet. Miképpen Luther a megismeréséből kifolyólagmondta: "itt állok, én mást nem tehetek, Isten legyen nekemsegítségül", így szóljatok ti is, spiritualisták,megismerésetekből kifolyólag. Ha az ember a fának a fajátnem ismeri, a gyümölcséről ítéli meg, hogy jó-e, nemes-e?Így ti is spiritualisták, törekedjetek a legnagyobb jóságra,nemcsak előrehaladástokért, hanem az ügy érdekében, amitszolgáltok. Legyetek igazak, szerények és egyszerűek.Semmi más ne gyakoroljon döntő hatást cselekvéstekre, mintaz a felismerés, hogy az jó, igaz, és Istennek tetsző.

23

7. A médiumítás.

Kérdés:A médiumítást egyik spiritista kör úgy határozta meg,

hogy az az ember szervezetében gyökerezik és annak megla-zult életerejéből származik. Ez a meghatározás csak a fizikaitüneményekre vonatkozhatik. Más spiritisták a médiumítástfluidikus folyamatnak mondják s hogy ez a fluid, mint a de-lejesség, pozitív és negatív áramra oszlik. A szellemek és azíró vagy beszélőmédiumok közötti közlekedésre nézve azthisszük, hogy a médium relatív feloldása a test kötelékeiből,szellemének koncentrációja által annak oly fokra emelkedé-sét teszi lehetővé, hogy a szellemvilág hatást gyakorolhatreá. Ezek a benyomások a médium transcendentális szub-jektuma útján annak agyába s egyszersmind érzéki öntuda-tába jutnak s az ily módon képződött gondolatok írásbanvagy beszédben nyernek kifejezést. Ezen a hosszú úton azeredeti benyomások zavartalan reprodukálásának némi aka-dályok gördülnek útjába, melyeket a médium szenvedőlegesmagaviselete elháríthat. Kérünk légy szíves nekünk amédiumításnak alapjáról, lényegéről, valamint ennek gya-korlati folyamatáról lehetőleg kimerítő tanítást adni, hogyezeket a spirituális mozgalomnak a bevezetésében tett nyi-latkozataidhoz s a rendelkezésre álló eszközök felőli közle-ményeidhez hozzácsatolhassuk.

Felelet:A médiumitás olyan tulajdonság, amely az embernek

épp úgy a szervezetében, mint temészetfölötti (transzcen-dentális) lényében gyökeredzik. Kisebb-nagyobb mértékbenminden embernek megvan ez a képessége, mert egy embersem mentes az őt körülvevő szellemvilág befolyásától. En-nek a befolyásnak a kifejlődött, tiszta formája az, amit timédiumitásnak neveztek.Az ember, aki szellem volt, most testben lévő szellem, ésrövid idő múlva ismét testből kivetkőzött szellem lesz, aszellemi életet nem hagyta el, hanem annak közepében vanés érzi – habár sokszor csak öntudatlanul – amit szellemtest-vérei át akarnak neki adni.

24

Ennek a lefolyása a következő: minden embert fluidokvesznek körül, amik lényének egy részét képezik. Ezek afluidok a közvetítők, melyek a szellemtestvéreknek az em-berrel és az ember által való összeköttetését és megnyilatko-zását biztosítják. A fizikai tüneményeknél ezek a fluidokképezik azt az anyagot, amelyre a szellemnek szüksége vanahhoz, hogy a súlytalanból az anyagilag láthatót és megfog-hatót előállítsa.

Az ember anyagszellemi állagú fluiduma a közvetítő,amelyre szüksége van a szellemnek ahhoz, hogy az éterbenlévő elemeket összekösse, melyek látható és megfoghatótüneményformákat eredményeznek, és hogy azon erőketszólítsa munkába, melyek tárgyakat emelnek vagy mozgat-nak, s fénytüneményeket eredményeznek stb. Az ember flui-dumában van az életereje, innen származik kisebb-nagyobbkimerültsége az ilyen médiumi működés után. De a fluidikuserők átengedése csak kölcsön, melyet a szellemek kamatos-tól fizetnek vissza, midőn azt tisztább fluidjaik által pótolják.Alvás közben történik a visszaadás, a fluidok keverése, s azelvett erőatomok pótlása a legkönnyebben; ezért az ilyenmédiumoknak az ülés közbeni ill. utáni alvását zavarni nemszabad. Gyakorlat által az ilyen médiumok mind szebb ésszebb eredményeket érnek el. A vezető szellemek saját flu-idjaikkal teleitatják a médium fluidjait. A médium fluidjai-nak a szellemekkel és az éteralkotórészekkel szükséges ösz-szeköttetése gyorsabban és tökéletesebben megy végbe, afeloldott erők gyarapodnak, miáltal a tünemények tisztáb-bakká és tartósabbakká lesznek. A materializációra alkalmasmédiumok sokkal ritkábbak, mint azok a médiumok, akik aszellemtestvérek beszédeinek világos megértése folytán abeszélő és író médiumok csoportját képezik.

Ennek az a magyarázata, hogy a fizikális kísérletek aszellem továbbélését bizonyítják, és ezért a világotoknakszükséges tanítások csak egy csekély töredékének nevezhe-tők. Az ember megvizsgálhatja az általa észlelhető fizikáliskísérleteket, s létrejöttük eddig ismeretlen törvények hatásá-ról győzik meg, elvezetve őt egy új törvényvilág küszöbére,amelyről annak a tannak a komoly tanulmányozása által,mely a szellem és ember közötti értelmi vagy szellemi közle-kedés útján jön létre, lehetőleg tiszta fogalmat kell szereznie.

25

Az embert körülvevő szellemi világ többé-kevésbé befolyá-solja őt, erről a befolyásról neki tudomással kell bírnia, éssaját szellemének lehetőleg passzív viselkedése révén magáte befolyásnak időnként egészen át kell engednie. Az ilyenérzékelés írásban vagy szóban történő tiszta visszaadása azíró vagy beszélő médium működése.

A befolyásoló szellem itt ismét az ember fluidumáthasználja a testben lévő szellemmel való összeköttetés veze-tőjeként, ez megérti szellemtestvére beszédét, s az agy anya-gának közvetítése útján a médium öntudatába viszi, amit őaztán szóban vagy írásban közöl földi testvéreivel. Ez a le-folyása az intuitív író vagy beszélő médium működésének,melyben a szellem befolyásolja a szellemet. A gépies médi-umnál, aki vagy alvó állapotban, vagy ébren ugyan, de öntu-datlanul adja vissza a befolyásoló szellem gondolatait, a fo-lyamat valamivel más.

A médium szellemét a testnélküli szellem kiszorítja, haszabad ezt a kifejezést használnom, ahol a testben lévő szel-lem összpontosítása a közvetítő anyagot, az agyat, önkéntengedi át. A testnélküli szellem az ember kezét vagy beszé-lőszervét az agy, mint távíró által mozgásba hozza, s ily mó-don a maga gondolatait és érzelmeit kifejezi. Sokan, és ezekközött te is kedvencem, azon a véleményen vagytok, hogy agépies (teljes)-transz médiumok a szellem gondolatait tisz-tábban, azaz a maguk gondolatainak belekeverése nélkültudják kifejezni. Holott, ha az intuitív szellem a maga aka-ratából passzívan viseli magát, és olyan fejlettségi fokon áll,mely képessé teszi arra, hogy nyelvünket megértse, azaz, hagondolatunk, tudásunk (amely mindig az általunk elért foko-zat eredménye) nem tűnik előtte idegennek, akkor a médiumszelleme a hangszerből, az agyból ugyanazokat a hangokatcsalja ki, mintha mi magunk játszanánk rajta. Természetesennem lehetetlen, hogy az ember szelleme a kapotthoz imitt-amott a magáét is hozzákeveri; de az a gépies médiumoknálsincs kizárva. A médium szelleme, mely a maga szerveit aszabad szellemnek átengedte, sokszor villámsebesen hatja átaz ember agyát, amely a fluidáris kapcsolatnál fogva sokkalszorosabban van az ember szelleméhez, mint a testnélküliszellemhez kötve. Az átvett gondolatokat valamely médiumleghívebben akkor fejezheti ki, ha szelleme hasonló a nyilat-

26

kozó szellemhez, ha a lehető legmagasabbat akarja kapni, sha teljesen eltávolít minden közönséges kíváncsiságot. Ha amédium valamely magas szellemmel van összeköttetésben,akkor a médiumitás annál magasabb és jelentősebb lesz, mi-nél tisztább igyekezettel és megfeszített erővel törekszik amédium a maga átszellemülésére. A földi élet megpróbálta-tásai, nehézségei médiumitását el nem homályosítják mégakkor sem, ha ezeket a megpróbáltatásokat nem úgy állottaki, amint azt fejlettsége erejétől várni lehetett volna, vagy anehézségeket nem küzdötte le úgy, amint tehette volna, hamindig megmarad Isten erejének és Isten szeretetének tuda-tában.

Sokan szemükre vetik a médiumoknak, hogy testüketegy idegen szellemnek engedik át, sőt, megvetéssel is képe-sek erről beszélni. Ezek az emberek keveset tudnak a szelle-mek szolidarításáról, s az anyagias világ szükségletéről,mely megkívánja, hogy az ember a szellemvilág ténylegesbefolyását ismerje, és tisztában legyen vele. Nem amédiumitás gyakorlása igázza le az embert, hanem az, hogyhibáit és gyengeségeit nem küzdi le, amelyek erős köteléketalkotnak az alacsony szellem és az ilyen gyenge ember kö-zött.

Egy magas vagy csak egy jó szellem is, sohasem korlá-tozná az ember szabadságát, még csak futólag sem, hanemtanításai által az igazi szabadságot mind tisztábban igyekszikfeltüntetni előtte. A szellemek szolidaritása feltételezi, hogya testvér a testvért segítse. A szellemi hasonlóság szorosab-ban összeköti a szellemeket egymással, mint amennyire azemberi test elválaszthatja. Ha az emberek sokszorosan azalacsony szellemek befolyása alatt állnak, nem lehet, hogy amagasabb szellemek befolyása attól a világtól el legyenzárva, amely törvényesen magasabbra fejlődik. Ha a testbenlévő szellem szellemi látását a magasabb szférákba emeli, ésmagasabb szellemtesvéreinek gondolatait asszimilálja, hogyazokat földi testvéreinek szóban vagy írásban közvetítse,szenved-e ez által az ő szabadsága? Ugyanolyan mértékbennövekedik, mint szeretete és ismerete; tehát minden tanítás,mely a szeretet erejének növekedését elősegíti s a megisme-rés határait kiterjeszti, ugyanakkor a szellem szabadságát isnöveli.

27

8. Öntudat és sejtelem (Spontán)

Csak az lehet tudattá az emberben, ami számára azagy anyagán keresztül materializálódik. Ha írsz, és agyadbagondolatok nyomulnak, akkor azok tudatosulnak benned,alakot, formát nyernek, s képes vagy őket környezetednektovábbadni. Viszont ha alszol, akkor a test és szellem elvál-nak egymástól, s közlekedhetünk veled az agy közvetítésenélkül is. De ha az ébredés után a szellem és a test tökélete-sen egyesül, azaz gondolkozó emberré lesz, akkor a szellem-nek ismét szüksége van az agyra, mint eszközre, nemcsakazért, hogy más emberekkel közlekedhessen, hanem azért is,hogy ily módon mostani emberi alakját megérthesse. Éppenezért az álomból ébredő emberben az, amit szelleme tisztánlátott és hallott, csak, mint sejtelem, mint örvendetes, vagyszomorú érzés marad meg. Így ma reggel megvigasztalvaérezted magad, mert láttad, hogy okod van rá.

Isten elég nagy ahhoz, hogy téged vezessen. Nem nyu-godtál-e meg ebben a hitben? Gyermek! ne kétkedjél mindigés ne aggódjál szüntelenül a jövőn. Meg tudod-e változtatni?Vagy kételkedel-e abban, hogy aki azt elrendelte, az meg istudja azt változtatni, s hogy annak akarata nélkül nem is lép-hetett volna az be az életedbe, – s hogy ez az Atya tudja,mire van szükséged?

9. A médiumítás lelki tulajdonság.

Kérdés:A lélek tehát, ha az ember mély álomban van, képes a

szellemvilággal érintkezésbe lépni?

Felelet:Mindenekelőtt a szellem és lélek fogalmát kívánom

pontosabban meghatározni, hogy ne tévedjetek, és a szellemtulajdonságait a léleknek ne tulajdonítsátok. A tökéletes egy-séget képez, és így a tökéletes csírája, a szellem is egy egy-ség, egy tudat. Az emberben a szellem a mozgató, értelmes,céltudatosan törekvő, amely a maga tökéletessége után sóvá-rog. A lélek az összekötő tag, amely a szellemnek lehetővéteszi, hogy magát az anyaggal, az emberben, egy egységgé

28

kösse össze; ez az az atmoszféra, amelyen a szellem általérzett zene, kihangzik. A léleknek nincs saját egyénisége,szorosan össze van kötve a szellemmel lényegének milyen-sége a szellem által elért fokozattól függ. A szellemneka lelki ruhára még tökéletességében is szüksége van, amely-ben a lélek, az asztráltest, az idegszellem – vagy bármi nevetadjatok is e szellemanyagnak – átalakulva szellem-éterré aszellem fényruhájának szerepét tölti be. Az Istenség lelke azősfény. Tehát sohasem a lélek közlekedik a szellemvilággal,ez csak a híd a szellem és az emberi anyag között; ő az, ami-nek be kell töltenie azokat a feltételeket, amelyek lehetővéteszik a szellemvilágnak az emberekkel való közlekedését –más szóval: a médiumitás lelki tulajdonság. Ha az embermély álomba merült, akkor szelleme a szellemtestvérekkelérintkezésbe léphet, de erről tudomása nem lesz. Éppen ígynem tud semmit előző életeiről sem, és mégis megmaradhatebből valami, az tudat legszélső köre, a sejtelem, a legfino-mabb tétovázó érzés, amit nem merne értelmének ítélőszékeelé állítani, de amely mégis némely ember előtt valami reá-lisnak, ténylegesnek látszik. Aki ezt sohasem érezte, az nemis értheti meg.

10. A médium elfoglalása magas és alacsony szellem által.

Kérdés:Antal szellem,*) ha a médium őt a maga javítása és

megtérése céljából hívta és intenzíve reá gondolt, a médiu-mot egészen elfoglalta és teljesen gépies úton nyilatkozott.Hogy lehetett az, hogy a tiszta szellem, mialatt Antal beszélt

*) Az Antal szellemmel való közlekedésnek megszálltság volt az alapja. Amédium G. és Forsboom Bernát által személyesen ismert embert egyéven át gyűlöletből és bosszúból fizikailag gyötörte Antal, megbénítvaannak értelmi- és akaraterejét. A médium Emánuel vezetésével ésközreműködésével kezelés alá vette. 1888 és 1889-ben a két szellemközött a médium keze útján vezetett párbeszédsorozatban igyekezettEmánuel meggyőzni Antalt bűnösségéről, és rávenni áldozataelhagyására. Miután ez 1889 szeptemberében sikerült, az addigmegszállt ember testben és lélekben meggyógyult.

29

a médium által, ugyanazt sugalmazott nyilatkozatokra hasz-nálhatta? Hogy Antal szellem, míg bűneiben, a tagadásszellemében megmaradt, a tiszta szellemet nem láthatta meg,nem ismerhette fel, hanem hogy csak, mint világos felhőt lát-hatta, ezt érthetem; de nem értem azt, hogy Antal a mé-diummal való közlekedésben azonnal, habár sejtelmesen,meg nem érezte a vezető szellem hatalmát, szellemi erejét,amely az ő erejét megbénította, hatástalanná tette.

Felelet:Antal, mint minden más szellem, a médiumot egészen

hatalmába kerítette, mialatt általa nyilatkozott, de csakis ad-dig. Ha a médium a magas és alacsony szellem közötti kü-lönbség kiegyenlítődésére átengedi magát – már pedig a ma-gas és alacsony szellem közötti váltakozó közlekedés ilyen –akkor a szellemek felváltva használják a médiumot. Ez min-dig a vezető szellem ellenőrzése alatt zajlik, s ő magasabbhatalmánál és a médiummal való szorosabb összeköttetésé-nél fogva azonnal birtokába veheti a médiumot, kényszerít-vén az alacsony szellemet annak elhagyására. Ez akkor tör-ténik meg, mihelyt a médium abban a veszélyben forog,hogy őt tényleg valami baj érhetné.

Hogy a nyilatkozatok gépiesen vagy sugalmazás útjántörténnek-e, az mindegy; a médium fölötti pillanatnyi uralommindkét esetben egyenlő. Alacsony szellemek általad, vé-dencem, félmechanikus úton nyilatkoznak; kezed mozgásbajön, és te ugyanazon időben tudod, hogy mit írsz. Antalérezte fensőbbségedet, midőn általad nyilatkozott, és nemkeresett magasabb szellemi hatalmat. Minél magasabb aszellem, annál kevésbé érzi őt az alacsony szellem, hacsak amagas szellem akarata ezt az érzelmet fel nem kelti. De ezcsak akkor történik meg, ha bölcs célja van. Az mindegy,hogy kitől jön a tanítás, ha jó és igaz, s célt ér annál, akivelközölték.

11. A médium hivatása (Spontán)

Félelem nélkül nézz a jövő elé, Isten kezéből jő az, éste Isten gyermeke vagy; ezért az nem lehet más, mint olyan,ami reád nézve a legjobb. Az ő atyai szeretetében, atyai ve-zetésében való hited bizonyossággá lett, éppen úgy, mint

30

nálam, és a bizonyosság mellett eltűnik a hit; a szellem tudés meg van elégedve. Gyermek, ha én neked rólad és köte-lességeidről beszélek, ahhoz irónra többé nincs szükség, Mi-nél hasonlóbbá válsz hozzánk, annál jobban meg fogsz min-ket érteni szó nélkül is, a szellemnek a szellemmel valóérintkezéséből.

Ha tehát azokat az igazságokat, amelyekre mi uta-lunk, megismered, s azokat szellemed megérzi, akkor szelle-med nem nyugszik, míg egész erejével, érzelmeinek teljes-ségével annak nem élhet. Engedd tehát élni ezen igazságértelmében. Azzal a feladattal jöttél a világra, hogy az embe-rek között szellem legyél. Isten megadta ehhez a szükségesnevelést, ismeretet, a védőszellemet és a vezetőt. Köszöndmeg neki gyermek, mert az Ő szeretete örökké megmarad, saz Ő szeretete erőt ad az állhatatossághoz és győzelemhez s aszellemi zászló magasra emeléséhez, amelyet semmi ellen-ség, semmi zivatar el nem ragadhat tőled. A zászló szellem,és te is szellem vagy, Isten erejével egybekötve állj szilárdanIsten földjén. Az erő megvan; áthatja a mindenséget, ésvárja, hogy befogadjátok, és erősen tartsátok. Így élj, egye-dül Neki élj; és ha mások nem értenek meg, hagyd őket ésvárj. Isten is vár. Azt hiszed, hogy neked még szabad této-vázva járnod az életben, szemeidet aggódva irányítva az em-berekre, s szorongva várnod, míg a spiritizmus divattá lesz?Az árral úszáshoz nem szükséges erő. Ismerkedjél meg olyanemberekkel, kiknek hasonló érdekeik vannak, s akik vizsgá-lódva igyekeznek behatolni a szellemvilágba; mutasd megnekik tanaink szépségét.

Légy oly odaadó, hogy kielégítsen az az érzés, hogyteljes erőddel Isten szellemi munkaterületén dolgozol. Ha azemberek ezt a munkát kinevetik, maradj elég erős és igazelhatározásodban, hogy működésedben ne gátoljon. Légyelégedett, ha közötted és Isten között semmi árnyék sincsen.Nincs szükséged napfényre és egyidejűleg lámpafényre is;ezért tekints el nyugodtan a közted és sok ember közöttimegnemértés árnyéka fölött. Élj nyugodtan úgy tovább,ahogy téged vezetünk; tanuld meg a fődolgot a mellékestőlmegkülönböztetni. Fődolog a kötelesség betöltése az Istenáltal adott és elért megismeréshez híven, mellékes az embe-rek ítélete és fecsegése.

31

12. A szellem és a médium között való viszony(Spontán)

Nemcsak az a feladatom, hogy a médium útján azembereknek olyan tanításokat adjak, melyek mostani szük-ségleteiknek megfelelnek, hanem azt is magamra vállaltam,hogy médiumommal olyan bensőségesen kötöm össze ma-gamat, hogy az ebben a szellemi életben kárpótlást nyerjenazért a sok nélkülözésért, mely e földi életben méretett rá.Kisgyermek korában éppen olyan jól megértett, mint most; aközöttünk való beszélgetéshez nincs szükség irónra. Téged,Bernát, mint G.-t is, megtévesztett az, hogy ő ugyanaztmondta, amit én később nektek kijelentettem, s ebből azt atéves következtetést vontátok le, hogy mindkét esetben amédium beszélt, és nem én, holott őt mindkét esetben énsugalmaztam.

Ez a sugalmazás teljesen meghagyja akarata szabadsá-gát. Tanításom csak azt fejezi ki, amit ő a mostani inkarnáci-ója előtt részben tudott, részben sejtett, és amelynek megva-lósítása céljából magára vállalta a testi életet. Mediumitásaintuitív; ha én beszélek általa, akkor tisztán intuitív, ha al-sóbbrendű szellemek szólalnak meg, akkor félmechanikus,ahogy ezt az ököllel való kopogás, a papír széttépése stb.bizonyítják. Minél magasabb a szellem annál könnyebbennyilvánul meg intuitívan, mert könnyebben uralja a szelle-met, mint a durva anyagot, amelyben sohasem élt.

13.A médium lelki erői

Kérdés:Mily hatással vannak a médiumnak és a körnek

pszichikai erői a spirituális tünemények létrejövetelére?Vagy más szóval: mennyire használják fel ezeket az erőketazok, akik nyilatkozni akarnak? Szükséges-e apszihográfiára a vezető, vagy uralkodó szellemnek teljesjelenléte, vagy távolról is képes, mint a telefon, a hatást elő-idézn

32

Felelet:Az ember szellemből, lélekből és testből áll, vagyis a

legfőbb tulajdonsággal megáldott életből, ezen életerőbőlképződő finom anyagból és durva anyagból.A médium pszichikai, vagy lelki erőiben van az az anyagiforrás, amelyből a szellemek a spirituális jelenségek létreho-zásához merítenek. A kör pszichikai erőit, amennyire erre afeltételek megvannak, a szellemlények felhasználják. Kép-zeljétek magatok elé a testben és a testen kívül lévő szelle-mek seregét, mint egységes világot, amely ugyanabból azegy forrásból ered, melyet ugyanazok a törvények vezetnek,s amely ugyanarra az egy célra törekszik. A testben lévőszellemi világ még mindig néhány véges törvény uralmaalatt áll, melyből a szabad szellemi világ már kinőtt; de azörök törvények, melyek az egész szellemi világot a tökéle-tesség felé vezetik, hatalmasabbak azoknál. A szellem első-sorban ezek alatt áll, és a testben lévő szellemnek nem kelllevetnie magáról a testet, hogy bizonyos véges törvényekalól kinőjön, mert az, ami a testben lévő és testnélküli szel-lemeket egymással összeköti, – a lényeg egyenlősége – erő-sebb, mint az, ami őket elválasztja, t. i. a durva anyagi burok.

Ennél fogva a szó valódi értelmében a szellemeknek azemberekkel való közlekedése nem természetfölötti dolog.Csak a "természet" fogalmát kell a durva anyagiság hatá-raiból kiemelnetek. Vannak természeti törvények a szellemivilágban, és vannak szellemi törvények a természeti világ-ban. Az anyag átszellemesülésének mértékéhez képest kitá-gulnak annak határai, ami az anyagra nézve természetes,midőn az azt vezető véges törvényeket a hatalmasabb öröktörvények mindinkább áthatják és felváltják. A médiumitáshelyes gyakorlásánál a testben lévő szellem pszichikai ésfizikai erőit szellemi testvérének rendelkezésére bocsátja. Amédiumitás minőségéhez képest olykor a szellemnek többpszichikai anyagra és erőre van szüksége, vagy a médiumpasszív szellemébe továbbítja a maga gondolatát és tudását,és a testben lévő szellem az így nyert gondolatot az agyszerve útján juttatja el a maga és mások tudatába.

Minthogy a hasonló csak hasonlóval kötheti magátössze, az ilyen közlekedésben olykor a magas szellemekneka még magasabbakkal való összeköttetése útján Jákob laj-

33

torjája állhat elő. Így jön a gondolat szellemtestvértől szel-lemtestvérhez, s általa közvetlenül vagy közvetve, talán másszellem által sugalmazva vagy gépies úton jut a médiumtudatába. Magától értetődik, hogy itt a vezető szellemnekteljes (szubsztanciális) jelenlétére nincs szükség. A szellemcéltudatos akaratában rejlik az erő, a szubsztanciális nyu-galom és összeköttetés ereje ehhez képest alárendelt jelentő-ségű.

14. Távolbalátás térben és időben.

Kérdés: Hogyan viselkedik az emberi lélek a térbeli és az idő-

beli távolbalátás esetében? A térre vonatkozó távolbalátásnálvalami anyagi közvetítésre gondol az ember, mely alkalom-mal a lélek szenvedőlegesen viselné magát. Így van-e ezvalósággal? Ezzel szemben a jövő anyagilag még nem léte-zik, az ebbe való betekintésnél tehát a léleknek aktíve kell-eműködnie? Előfordult-e a távolbalátás némely esetében aszabad szellemek által való sugalmazás?

Felet:Úgy a térbeli, mint az időbeli távolbalátás azt bizo-

nyítja, hogy a szellemnek nincs szüksége anyagra, hogy va-lami felől ismeretet szerezzen. Az ilyen bizonyítékokra ép-pen olyan időben van szükség, amikor az anyag által leigá-zott emberiséget, ki kell gyógyítani abból a tévhitből, hogycsak az anyag a reális.

A szellemnek az anyagba történő minden belenyúlásá-hoz – amit szellemi adománynak vagy médiumitásnakneveznek – nagyobb szüksége van az anyag közvetítésére,mint az időbeli távolbalátásnál. A szellemek fejlődése általá-nos, kiterjed minden tulajdonságra, ennél fogva a magasabbszellem tudása is szélesebb körre terjed ki. Felismerve a tör-vényeket, azoknak hatásaival is tisztában van, – természete-sen mindkettőnél bizonyos határokon belül; mert az a határ,melyet a szellem éretlensége von ismerete és tudása köré,logikus, hogy csak a szellem tökéletességre jutásával tűnikel. A törvények hatása az, amit ti emberek jövőnek mondtok.A szellem érzi a törvényt, és annak hatását, ismeretével az

34

ember agyára hat, s ez azt hiszi, hogy a jövőt kép alakjábanlátja. Az ilyen távolbalátás tehát mindig sugalmazás, amelyvagy az emberben testetöltött szellemtől vagy testnélküliszellemlénytől származik (intuíció vagy inspiráció, a fordítómegjegyzése). A térbeni távolbalátásnál ellenben fennáll azanyagi közvetítés. Kedves Bernát! Úgy véled, hogy az előzőközlésem kezdő és záró szavai között ellentmondás van. Aztmondtam: "Úgy a térbeli, mint az időbeli távolbalátás aztbizonyítja, hogy a szellemnek nincs szüksége anyagra, hogyvalami felöl ismeretet szerezzen", és "A térbeli távolbalátás-nál ellenben fennáll az anyagi közvetítés."

Soha sincs anyagra szükség, hogy valamit a szellem-mel közöljenek. A megismerés, valamint a spontán megértésképessége tisztán szellemi tulajdonság, amely azonban aszellemnek a durva anyagban való megtestesülése által va-lamennyire elhomályosul, de az anyag által soha meg nemsemmisíthető. Az emberben lévő szellem megismer vala-mely dolgot, s az agynak nevezett anyag használata általviszi ezt az ismeretet az ember tudatába. Minden szellemiadomány megnyilvánulásához szükséges az anyag közvetí-tése, mivel ti emberek a mi nyelvünket, a gondolatainkat,nem értitek meg, ha nincsenek szavakba öltöztetve. A kinyi-latkoztatás hatalmas tényező a tökéletlen tökéletessé képzé-sében. Ez az a szellemi eledel, melyet Isten kegyelme nyújtminden tökéletlen szellemlénynek, szabad akaratára bízva etáplálék felhasználását szellemi erejének gyarapítására. Atökéletlenség és a bűnbeesés belekényszeríti a szellemlénytaz anyagba, s szoros összenövése az anyaggal megkívánja,hogy a közvetítő (médium) minden kinyilatkoztatásnál hasz-nálja az anyagot, hogy az anyagba burkolt szellem, az embertudatába juthasson. Így lett Krisztus "Igévé", magára borítvaaz anyag köpenyét, hogy Isten kinyilatkozásait közölhesse azemberekkel. Az emberekkel közölt minden kinyilatkozásnakalakot és formát kell felöltenie.

Még az időre vonatkozó távolbalátásnak is, amelykülönben tisztán szellemi folyamat, az ember tudatába valókerüléséhez szüksége van az anyagi közvetítésre. Mindebbenazonban mégis a szellem ereje és tulajdonsága nyilvánulmeg, amelynek hatalmas tényezővé kell válnia, és már az is,a materialisták tévedésének bebizonyítására, akik saját tanuk

35

által foglyul ejtve, az okot az okozattal felcserélik. Az idő-beli távolbanézés alkalmával az ember szelleme rövid időrelerázza magáról az anyag láncait, azaz meglazítja őket, skilép a durva anyagból, amellyel azután csak szellem-anyagiszalag köti össze. Ekkor ismereteinek körébe lép a törvényhatása, vagyis a jövő. Felismeri azt, és az agy közvetítésévelezt az ismeretet szavakba öltözteti. A térbeli távolbalátásnálaz ember szelleme megszabadulván az anyagtól anyagi való-ságot lát; tehát itt bizonyos anyagi közvetítés történik, melyaz időben való távolbalátásnál nincs, minthogy a szellemnekez utóbbi esetben csak a látottak közvetítéséhez kell azanyag és nem magához a látáshoz.

A testtől elvált szellemeknek a távolbalátás eseteire vo-natkozó inspirációit illetően annyit jegyeznék meg, hogyfelettébb nehézen tudnátok kijelölni azt a határt, ameddig arajtatok kívül álló szellemi élet behatolhat a tiétekbe. Aminttestetek megérzi, ha idegen anyaggal érintkezik, szellemetekis éppen úgy megérzi azon szellemhullámok érintését, ame-lyek őt körülfogják. Minden szellemi lény egy-egy része azegésznek, s megérzi annak a résznek a mozdulatait, amely ahozzá hasonló fejlettségi fokon áll. De jól értsetek meg. Eznem valami szűk határ; mert nincs abban semmi kicsinyes,amit Isten bölcsessége törvényesen létrehoz. Az emberiségetszellemek veszik körül és közülük minden ember, olyanokatvonz magához, akik hozzá bizonyos fokig hasonlók.

Ezt azért említem, kedves Bernát, hogy nemrég kifej-tett véleményedet kibővítsem. Azt mondtad ugyanis, hogy ajó médium legyen egészen passzív, s egyedül a nyilatkozószellemet engedje beszélni, saját gondolatainak hozzákeve-rése nélkül. Ez a vélemény teljesen helyes, de nem kimerítő.A médium passzív magaviselete mellett ugyanolyan fontos-ságú a lehető legmagasabb szellemi fejlettsége, önzetlensége,erős jóakarata mindenben, nemcsak médiumitásának szórvá-nyos gyakorlásában. Csak így válik lehetségessé, hogy általamagas szellemek nyilatkozzanak, és csak ilyen nyilatkoza-toknak van rátok nézve erkölcsi értéke. Minden ember ki-sebb-nagyobb mértékben ki van téve az őt körülvevő szel-lemi befolyásolásnak és természetes, hogy ezeket a befolyá-sokat és sugalmazásokat annál inkább megérzi, minél inkábbmegszabadította magát a durva anyag kötelékeitől, amint ez

36

az időben való távolbalátásnál is történik. Szellemi testvérekörvendezve fogják körül, s a szellemi hasonlóság lehetővéteszi, hogy azoknak gondolatait megismerje, nyelvüket be-szélje. Így elfogadva azoknak tudását, ismereteik az ő tudá-sává válnak, és megnyilatkoznak agya anyagának közvetí-tése útján a keze vagy nyelve által.

15. A kincsásásról.

Kérdés:Gyakran megtörténik, hogy az alsóbbrendű szellemkö-

rök a médiumoknak és ezek köreinek, állítólag elásott kin-csekről, és azokról az utakról és módokról, amelyekkel eze-ket megtalálni és kiásni lehetne, közleményeket tesznek,amelyek azonban a kivitelben egészen eredménytelenek ma-radnak. Egy ilyen esetet tudok én is, amelyben pontosan megvolt határozva a hely, az idő, a körülmények, melyek közöttaz elásott és jótékony célokra fordítható kincs megtalálhatólenne, s amely nélkülözhetetlen feltétele a szegény Andrásnevű szellem megváltásának. Nyomatékosan ajánlottukugyan, hogy ne kövessék e tanácsot: s amidőn az előírt elő-készületek eredménytelenek lettek és csak zavart és háború-ságot idéztek elő, a csalódott kör sürgős kérésére Emánuel-hez fordultunk felvilágosításért és tanácsért, akitől a követ-kező felvilágosítást nyertük.Felelet:

Ti oly keveset tudtok azokról a törvényekről, amelyeka szellemvilágot vezetik, s amelyek a testben lakó éstestenkívüli szellemek közötti összeköttetést lehetővé teszik,hogy igen könnyen megeshet, hogy a szellemi jelenségek ésnyilatkozatok csekély anyagából hamis következtetéseketvontok le. Mielőtt valaki a szellemekkel való közlekedésreadná magát, jól teszi, ha a szellemtant a maga teljes nagysá-gában és horderejében felfogni és elsajátítani törekszik. Ek-kor ismeretei növekedni fognak, és így megerősödve menjenaztán ki a szellemvilág működésének széles mezejére. Nemfog többé eltévelyedni, hanem azon a számos úton, mely eztkeresztezi saját tapasztalásából újabb, és újabb kincseket sze-rez, és módokat talál mások segítésére. A szellemtan alap-vető oszlopa: a szellemek szolidaritásának felismerése és a

37

lehető legnagyobb önzetlen odaadás a segélyt kérő szellemekfelé, amelyet az egészen elbukott és tökéletlen teremtések, aszellemek szolidaritásának következtében, jogosítva vannakminden jó szellemhez intézni. Ha egy szellem azt mondja,hogy az ő megváltásához a kincsásás feltétlenül szükséges,akkor világosítsátok fel őt. Nem a kincsásás váltja meg aszellemet, hanem ennek egyedüli elengedhetetlen feltétele:bűneinek igaz megbánása, valamint a szellemi továbbhala-dáshoz, rendeltetésének megismeréséhez és e rendeltetéscéljának eléréséhez való szilárd akarat és elhatározás. Nemaz arany tartja fogva vagy köti meg a szellemet, hanem hiá-nyos ismerete és szárnyaló erejének bűn által megbénítása.Mondjátok meg neki, hogy bármennyire is mélyre legyensüllyedve, ő az Isten szelleméből való szellem, és fel kellemelkednie, hogy magát Isten gyermekének érezze. Ha érteimádkoztok, hívjátok őt, és azután mondjátok:

"Atyánk és Istenünk! Szegény András testvérünkkeljövünk, és ismeretért könyörgünk hozzád. Add, hogy fel-ismerjük bűnünket, hogy felismerjük isteni rendeltetésünket,hogy megismerjük felemelkedésünknek, s erőről-erőre valóelőrehaladásunknak lehetőségét; mert bár nem vagyunkméltók, hogy gyermekeidnek neveztessünk, de változhatat-lanságodnál fogva mégis azok maradtunk. Add, hogy azok-nak ismerjük fel magunkat, amik vagyunk, s ismerjük megazt az utat, amely haza vezet Hozzád. Ámen." Így sokkaltöbbet használtok neki a szellemi utakra vonatkozó ismere-teitek által, amelyek egyedül vezethetnek el az Ősszellem-hez, mintha azt az utat választjátok, amelyet talán egy egészszellemcsoport jónak mondott.Minden médium, médiumításakezdetén, több-kevesebb küzdelmen megy keresztül, amelyeta szellemvilágban a rossz a jó ellen mindig hajlandó foly-tatni. Ha a médium csak eszközként, közvetítőül szolgál eharcban a testnélküli és testben lévő szellemek között, akkorez nem történhetik másként, mint hogy a médiumot részintmagasabb, részint alacsonyabb elemek veszik igénybe.

Egyedül csak a médium határozhat afelől, hogyjátéklabdájuk legyen-e, vagy sokak segítő forrása. Amireteljes erővel és igazságban törekszik, azt el is fogja érni, hamegfelel azoknak a feltételeknek, melyeket a magas cél el-érése megkíván. A feltételek a következők: az óhajtás, a

38

vágy segíteni a testvéren, és oly önzetlenül szolgálni, hogy asaját öröm mellékessé, a testvér megsegítése pedig fődo-loggá váljon életében, – továbbá az a megszerzett ismeret,hogy a testvér segítésének egyetlen igaz és helyes módjavan, t. i. ismeretkörének növelése, akaraterejének megacélo-zása, hogy ily módon ő is munkatárssá legyen a teremtett lé-nyek tökéletesítésének nagy munkájában.

Ilyen médiumokként lépjetek be abba a széles munka-körbe, mely előttetek fekszik, és nem lesztek többé kitévecsalódásnak, hanem a legnagyobb örömötök lesz, amit csak afelfelé törekvő szellem remélhet: Isten akaratának felisme-rése, és annak lehető leghűségesebb betöltése. Igyekezzetekminden embernek, akit együttműködés céljából körötökbebeengedtek, azt a legszükségesebbet a tudomására hozni,nehogy a még előtte ismeretlen utakon eltévedjen.

16. Közlekedés a Mesterrel.

Azt kérded, vajon a Mester közlekedik-e gyakran a pestimédiumokkal*)? Nektek embereknek, sokszor hihetetlennektűnik, hogy magas szellemek, vagy éppen maga a Megváltóveletek, méltatlanokkal érintkezik. A Mesternek azonban azta tökéletes szeretetét, amelyet szegény, elesett testvérei irántérez, nem tudjátok felmérni; – ez egy vágyódó szeretet,amely minden egyes testvérével közvetlen kívánna közle-kedni, hogy minél hamarabb megismertesse velük a jót, ésvisszavezesse őket az Atyához. Az nem szükséges, hogy Őszemélyesen mindig közel legyen, és ez ritkán is történikmeg; azonban azt látja, hogy egy médiumnak, vagy a rajtakeresztül tanított körnek bizonyos tanításra, megrovásra

*) A szellemi búvárok pesti egylete beszélő és írómédiumai által többszörolyan közleményeket kapott, melyeket szavaik, és tartalmuknál fogvaJézustól eredőknek tekintettek, s annak nevét is viselték. Ily esetekben, azeksztázisban lévő médiumok arcát ragyogás töltötte be. Lásd"Reflexionen aus der Geisterwelt". Az egylet kiadásában I. kötet 82-84,115-118, továbbá a 232. oldalon

39

vagy vigasztalásra van szüksége és akarata ennek kielégítése.Hogy szolgái közül ki közvetíti azt a szót, amelyet Ő akarelmondani, mellékes dolog; mert mégis a mester az, aki aztmondotta. Ti is azt szoktátok mondani, hogy ezt az épületetez az építész építette, holott egy darab téglát sem tett belesaját kezével. Azt csak nem mondhatjátok, hogy a kőművesépítette a házat!

17. Atyamédiumok.

Kérdés:A spiritizmus terén egészen sajátságos jelenség az

úgynevezett atyamédiumok föltünése, azaz olyan írómédiu-moké, akik azt hiszik, hogy Jézus-atyától egyenes közlemé-nyeket kapnak. Tagadhatatlan, hogy ezek kegyes, gyermeteglelkek, szeretetteljes szívek, akik a legmélyebb és legben-sőbb meggyőződésből munkálkodnak. A nyilatkozatok szo-rosan csatlakoznak Jézus tanaihoz, tehát mindig az igazság-nak magvát tartalmazzák, de mégis úgy tetszik nekem, hogykülalakjuk nem felel meg Krisztus magasztos szellemé-nek. Nincs meg a kifejezésekben az a tisztaság és komoly-ság, a tartalomban az a mélység, amely a szentírásban a Tőleszármazó tanokat általában jellemzi. Olvastam belőlük egygyűjteményt, melyben vannak karácsonyra költemények,szeretethimnuszok, utazás előtti búcsúszavak, amelyekben eza passzus fordul elő: Lássátok, én mindenható vagyok, ésmégsem tehetek mindent, mert ti szabad akaratotok által,melyet én sohasem érintek, az én mindenhatóságom elé gátatvethettek. Szabadakaratotokat én az én alázatosságomnakpróbájául vetettem maga elibe, mert én magam vetek gátatmagam elé általatok, akiket én, mint embereket az én kép-másomra teremtettem. Értsétek meg jól, mit mondanaknektek ezek a szavak. Ámen. A titeket híven szeretőJézusatyátok." Mit tartsunk az ilyen nyilatkozatok kút-forrásáról? És miképp viselkedjünk azokkal a médiumokkalés emberekkel szemben, akik ezeket jóhiszeműleg, gyermekihittel, nagyra tartják s akiket ezek egészen boldoggá tesz-nek?

40

Felelet:Itt nem valami különleges jelenség előtt álltok, hanem

egy olyan előtt, amely logikus és természetes az emberiségés a szellemvilág nagy részének azon a fejlődési fokozatán,amely veletek közlekedik. Hasonló hasonlót vonz magához;de óvakodjatok ennek a hasonlóságnak szűk határokat vonni.Gyermeteg hitű emberek, akik hitüket soha nem állítják ér-telmük ítélőszéke elé, ilyen szellemeket vonzanak maguk-hoz. Az emberek vágyódnak érintkezni Jézussal, a szellemektehát annak mondják magukat:

először azért, mert ezáltal meleg fogadtatásbanrészesülnek, amely számukra kellemes és jótékony;

másodszor, mert gyenge szavaikat annak a személyneka tekintélyén keresztül, akinek a nevében szólnak, bizonyoshatalommal ruházzák fel. E szellemek sokszor szívből szár-mazó jóakarattal teszik ezt. És mivel ők is, a médiumok is jótakarnak, minthogy a szellemvilágban a Jákob lajtorjája meg-van, azaz az összeköttetés a magasabb és alacsonyabb szel-lemek között, egészen tihozzátok, emberekig, ezért sokszor amagasabb szellemek e gyermeki kegyes csalást elkövetőszellemeknek gondolatokat és tanításokat adnak, hogy ezeketaz embereknek hirdessék, és amelyeknek ezek a gyermek-emberek hasznát is veszik. A jóakaratú kis szellemek azáltal,hogy Jézus szavait és tanításait közvetíthetik, hitükben meg-erősödnek, és úgy vélik, teljes joguk van ahhoz, hogy "Jé-zus"-ként írjanak alá. Gondolkozzatok el az "örökkévalóság"szón és Isten türelmén, mely mindent hatni és kicsengenienged, aki egy hangot sem szakít félbe, hanem hagyja aztelhangozni. Ezeknek a szellemeknek és ezeknek az embe-reknek is megvan a szabad akaratuk, mely bár tökéletlensé-gük által korlátozva van, de nincs felfüggesztve.

Nekik is ki kell küzdeniük tökéletességüket. Ha egy kisidőn át egyoldalúan munkálkodnak a jóválenni akarás hité-ben, az embereken segíteni akarásban, akkor mindenesetretettek valamit, és ez érési idejükké fog válni, ami a megisme-rés egy bizonyos mértékét hozza magával. Így, ezen szelle-mek képessé válnak magasabb tanítások fogadására és ma-gasabb feladatok betöltésére. Azt mondtam: érési idő; mertminden szellemre nézve sok érési idő van, és minden elértérettség, minden átlépett fokozat meghozza az ismereteknek

41

bizonyos mértékét, meghozza a lehetőséget a magasabb,nagyobb és tisztább igazságok elfogadására, asszimiláció-jára. Mi szellemek, akik már több fokozatot átléptünk, lát-juk, hogy még sok fokozat van előttünk, s örvendezve né-zünk azon idő elé, amikor már mindegyiket átléptük, ésvégre a tökéletes megismerés és teljes igazság tiszta, töretlenfényében állhatunk. Szellemi erőnk minden atomjával ör-vendezünk, és ezt az örömöt szeretnénk kiönteni rátok, em-berekre, amidőn igyekszünk értelmeteket szélesbíteni, hogyezeket felfoghassátok.

És ezt az örömöt szeretném én, Emánuel, különösenrád, kedves Bernát, kiönteni. Aranyló napsugárként szeret-ném szellemedet átitatni, mert oly keveset örvendezel azon,ami lesz, s nem engeded a holnap örömét áthatolni a mába.Törd le a korlátokat, hogy áthatolhasson, amidőn elmerülsz alegszellemibb dolgokba, s fölemelkedsz ama legvilágosabbmagaslatokba, amelyeket csak elérni képes vagy. A szeretetmosolyával és részvétével hallgattam tegnapi szavaidat. Mi-képp kétkedhetsz az én szeretetemben? Hiszen én mindenembert szeretek, és szellemem minden erejével szeretnéksegíteni rajtuk. Ne kételkedj, én minden dolgot szívesenmegbeszélek veled függetlenül attól, hogy a beszélgetés vé-gén egyezségre jutunk-e vagy sem.

Hisz mindketten, te ugyanúgy, mint én, szabadonbeszélhetünk, jóllehet ismereteink által korlátozva. Annak el-döntését, hogy az idő múlásával kettőnk közül melyikünk jutmagasabb, tisztább tudáshoz, hagyjuk inkább az elkövetke-zendő idők kinyilatkoztatására – jövőnkre. Senki sem adhattöbbet, mint amennyit megszerzett, és senki sem fogadhat betöbbet, mint amennyit elsajátítani képes. Ezért ne szomorít-son meg az "Atyamédiumok" sajátságosnak látszó tünemé-nye. Ők egy olyan dal hangjegyei, amelyek még nem olvad-tak össze harmonikus melódiává. Az ilyen hangjegyek el-csendesülnek, de a harmónia mégis kifejlődik, először alighallhatóan, majd egyre hatalmasodva, amíg az egész világ-egyetemet be nem tölti. Néhány fül szépnek fogja találni ehangjegyeket, és ezért egy rövid ideig ismétlődnek; de mitjelentenek az ilyen emberi meghallgatások, ilyen időrészecs-kék a valóságban? Egy fuvallatot, egy sóhajtást, egy önma-gába visszasüllyedő kicsiny hullámot.

42

Ne fektessetek semmiféle hangsúlyt a tökéletlen legna-gyobb hatására se. A tökéletesnek legkisebb kisugárzása alegszerényebb megjelenési formájában is sokkal hatalma-sabb. Mert míg a tökéletlen múlandó, és leghatalmasabberedményei is csak végesek, addig a tökéletesnek csakegyetlen rezgése is örök hullámokban terjed tovább, végtelenhatásokban, határtalan következményekben, számunkra meg-fejthetetlen tökéletes bölcsességben. Kérdezitek-e még, ho-gyan viselkedjetek ilyen gyermekemberekkel szemben?Mindenekelőtt bölcsen. Annak a tudatában, hogy ők semképesek azt felfogni, aminek befogadásához még nem nőttekfel, keressétek annak lehetőségét, hogyan tudnátok növeke-désüket előmozdítani. Ha valóban jókká lettek, érlelődő ér-telmük is fel fog ébredni. De ha azt mondjátok nekik, hogygyengék, akkor nem teszitek őket erősekké. Azt a kárt pedig,amit ez által maga az ügy szenved, az általam mondottakbólmagatok is lemérhetitek, s látni fogjátok, hogy az nagyoncsekély és gyorsan múlandó. Egyes szellemhangok igen cse-kélyek ebben a nagy mozgalomban.

Ti még csak a kezdeténél álltok, és nem tudjátok aztmég áttekinteni. Ha ti, emberek vezetnétek, őriznétek, óv-nátok azt, ha a ti tudásotok, érettségetek és tiszta jóságotokhatározná meg élettartamát, akkor meglehetősen rövid életűlenne. De mivel e mozgalom azon örök törvények egyik kö-vetkezménye, – amelyek elárasztják az egész világegyete-met, és egyenletes hullámcsapással megérintenek mindenanyagi világot –, ezért tevékenységeteknek vagy mulasztá-sotoknak igen kis hatása van arra.

Ennek az ébredező tudásnak a következtében, amelyete mozgalom nagysága és hordereje jelent, akaratotok mindenerejét és munkálkodását e mozgalom szolgálatába kellene,hogy állítsátok. A nagy építkezéshez mindenki tegye hozzá amaga homokszemét, jóllehet annak a tudatában, hogy azcsak egy homokszem.

Az előző nyilatkozatok kiegészítése.Kérdés:

A szellemtan terjedésének és az ebben való hitnek,sokféle akadály áll útjában, a hivatásos de meggyengültmédiumok tudatos csalásától és saját szellemeikkel való

43

visszaéléstől kezdve, a tévedések és hazugságok által is,amelyek az írásban történt szellemi nyilatkozatokba be-csúsznak, az írómédiumoknak a szellemek sugalmazásáravaló hiányos reakciójuk folytán, a médiumoknak és fejletlenszellemeknek hiúsága által, amelyek kicsinyes, feleslegesrészleteket visznek be nyilatkozataikba, valamint a szubjek-tív és fokozatos ellentéteken nyugvó ellentmondások által,melyek a tannak kardinális kérdéseiben még a magas fejlett-ségű szellemeknél is előfordulnak. Előbbi nyilatkozatodbanbeszéltél nekünk gyermeteg kegyes csalásról, melyet jóin-dulatú kis szellemek gondolatokban és tanításokban elkövet-nek, amelyeket magasabb szellemek velünk, emberekkelvaló közlés céljából adnak nekik. A magasabb szellemeknekhabár közvetett részvétele is az ily jámbor csalásokban,melyekben a kis szellemek a legfelségesebbnek nevévelvisszaélni merészkednek, minket, akik a nagy mozgalomhozcsak egy homokszemet adhatunk, mélyen elszomorítanak éslehangolnak, mivel mi csak picinyke földi létünkben tehe-tünk e téren, mint emberek valamit.

Mi, akik kiváltságosak vagyunk milliók között, s akik-nek kellemes akkordok ütik meg füleinket, melyekből a jövőharmóniáját sejthetjük, magunkért is, de főképp a kétkedő-kért és húzódozókért fáj nekünk, hogy az ilyen disszonan-ciák az ébredező bizalmat megrendítik. Itt kell az embernekmagát gyakorolnia a türelemben és lemondásban. Ha jólfogtam fel, amit mondottál, te úgy tekinted a "jóvá lenni aka-rást", az "embereken segíteni törekvést" – szempontodból bi-zonyára jogosan – mint szellemi fejlődésünknek alacsonyabbfokát. Én eddig abban a hitben éltem, hogy értékünket aszellemvilágban inkább akaratunk és komoly törekvésünk,mint az eredmény szerint mérlegelik, hogy a valódi jóságmár a tökéletesség állapota, amely nekünk, földi ruhábanlévő embereknek természetünknél fogva nehezen lenneelérhető. Én magam is jól érzem tehetetlenségemet a célelérésére, megismert feladatom betöltésére; ennél fogvaörökös lelki harcban élek, gyengeségem érzetében nyomottkedélyállapotban vagyok, amely engem a jövendő felettiörömhöz, melyet te szeretettel óhajtanál kiönteni reám,eljutni nem enged. Te a lelkem szorongásait, a jövendőboldogság felőli kételyeit, azt a ridegséget és szárazságot,

44

amelyben szenved, elnézéseddel és szelídségeddel érintetted;fogadd legbensőbb köszönetemet intésedért. Állapotomnakismerete, azok a korlátok, melyek akaratomat gátolják, a föl-emelő erő hiánya a tisztább, világosabb magaslatok felé,mindez adta ajkaimra a szavakat, melyeket a szeretet ésrészvét mosolyával hallgattál, de nem az emberszeretetediránti kétségek.

Ebben bízva szabadon nyilatkozom ismereteimkorlátoltsága szerint veled szemben s kérem úgy a tárgyra,mint személyemre vonatkozó tanításodat és tanácsodat.

Felelet:A nagy szellemi mozgalom e jelenlegi tökéletlen meg-

jelenési formájában vigasztaljon benneteket az, hogy Istenmás mértékkel mér, mint ti, s a titeket olyannyira gátló idő-határ a valóságban nem létezik. E mozgalom megjelenésiformája, mely tökéletlen médiumok és többnyire igen töké-letlen szellemek által történik, nektek reálisnak látszik, ho-lott, – mint minden megjelenési forma – ez csak meseszerűvalótlanság, mivel a múlandó folytonos változásnak vanalávetve. Valós az a soha el nem múló tény, hogy a szellemiélet minden anyagi formába benyúl, és nem az anyagi formaaz elsődleges, hanem a szellemi élet. Ha a szellem nem azelsődleges lenne, hanem az anyagból keletkező, akkor azisteni vonzóerőre nem lenne oly fogékony, hisz érésénekkülönböző fokain egyre jobban vágyódik a tökéletesedésután, melynek eléréséhez lényének egyre növekvő erejét vetibe. Amint a vízben ott szunnyad az az erő, amely újból fel-emeli abba a magasságba, amelyből lehullott, ugyanúgy aszellemben is megvan ez az erő – az őt megkötő törvényugyanaz, mint a vízé – azon magasság eléréséhez, amelybenelőször fog egyéniséggé formálódni.

A spiritualizmus tanítson meg benneteket arra, hogyegy Istenség van, és ezen Istenség következménye a szellemiélet. Az összekötő kapocs Isten, szellem és testvérszellemközött a szeretet, az ő bűn által előidézett változatos for-máiban, mely formák: az áldozatkészség, a részvét, a feleba-ráti szeretet. Te, kedves Bernát, egyszer magasabbra érté-kelted az együttérzést a szeretetnél, ez igen helytelen volt,mert a részvét a szeretetnek csak egy formája, melyet a

45

bűnbeesés és annak következményei hoztak létre. Minthogypedig a bukás és következményei múlandók, mint mindentökéletlen, így a részvét is múlandó, a szeretet pedig örök.

A szellemi fejlődésnek – a tiéteknek ugyanúgy, mint amiénknek – zsinórmércéje a tudás és a szeretet. Ez a kettőaz, amiben a szellem ereje lakozik, hogy a testvéreknekténylegesen tudjon segíteni és szolgálni. Ez így igazságos,mert a tudás és a szeretet a szellem vívmányai – és nem Istenkegyelmi ajándékai. Állhat egy szellem viszonylag alacsonyfokon, mégis meg lehet benne a vágy a jóság és felebarátainvaló segítés után. A jó kívánása az első feltétele annak, hogyazzá is váljunk, azonban a kívánság és annak megvalósulásaközött a tökéletesedés hosszú létrája áll. Türelemmel éskitartással kell fokról fokra felkapaszkodni; minden foknak amegismerés szabja meg a határát. Kedves Bernát, az azakaratod, amellyel meg akartál felelni egy általad felismertfeladatodnak, mivel igaz és erős volt, olyan fokozatra emelttéged, melynek még nem vagy egészen ura. Érzed az elégte-lenséget, és ez kínoz téged. A valódi békét nem tudod állan-dóvá tenni lelkedben, de lelked tudja, hogy van békesség, ésszomjazik utána. Miért kételkedsz a számodra közelgő bol-dogságban? Vajon nem Istened szeretete felőli kétség-e ez, smi jogosít téged e kétségre? Mivel keresztény vagy, megkellene elégedned Krisztus ezen szavaival: "Az Isten sze-retet". E szeretet bizonyítékait életedben már megtapasz-taltad; mert véletlen nem létezik. A neked nyújtott táplálékbizonyítja szellemed személyes, magasabb szellem általivezetését. Ebben a vezetésben örök törvények szerint mindenszellem részesül, mígnem eléri tökéletességét, és tökéletesismerete képessé teszi a tökéletes szabadságra. Kedves Ber-nát! A te mostani ismereted lehetővé teszi ezt a hitet, és ehitnek kell lelkedbe ágyaznia a békesség és elégedettség fé-nyét. Nyugodjál meg hát Istened szeretetében, adj hálát ezérta szeretetért úgy, amint erre csak a szellem képes, midőn aztfelismeri, érzi és annak élni törekszik

.

46

II. A TEREMTÉS

18. A teremtés rövid vázlata

Ha a szellem nem volna elsődleges, hanem csak azanyagból fejlődött lény, úgy az isteninek vonzása iránt nemlenne annyira fogékony, hogy az érettségének különbözőfokain, mint a tökéletesség utáni vágyat, mind nagyobbmértékben érezze és lényének folyton növekedő erejét, egé-szen erre fordítsa, hogy azt kielégítse. Amint megvan a víz-ben az erő, hogy arra a magasságra törekedjék, ahonnaneredt, úgy megvan az erő a szellemben is – és ez a törvényőrá nézve éppen úgy kötelező, mint a vízre – hogy elérje azta magasságot, amelyen először egyénné alakult. Kezdetbenvala Isten. Isten ősélet, teremtő erő, teremtő mozgás, amely-nek szellemi egységgé kellett kristályosodnia. Ti azt a moz-gási folyamatot fel nem foghatjátok; még mi is, az anyagtólteljesen megszabadult szellemek, csak sejteni tudjuk, deannyit mégis fölfoghattok, hogy a hasonlónak csak hasonlókövetkezménye lehet. Így Isten volt s belőle hozzá hasonlólények, a tiszta szellemek lettek. Minthogy a tökéletességbőlszármaztak, bennük volt a tökéletesség csírája, s az atyaságkezeskedik arról, hogy ezek a csírák mindegyikben Atyjuk-nak képmásává fognak fejlődni. Megvolt bennük a te-remtő erő, a szabadakarat és a törvények ismerete, mely általezt a tetemtő erőt egész a tökéletességig kellett volna fejlesz-teniük. E három tulajdonuknak meg kellett lennie, a teremtőerőnek a szabad akaratnak és a vezető törvények ismereté-nek, mert csak ezek által érhették el azt a nagyságot, amelyfiúságuknál fogva törvényszabta célul volt elébük kitűzve.De éppen e három által megvolt a képességük arra is, hogyIsten ellen föllázadjanak. Szabadakarat nélkül Isten akaratá-nak ellenszegülni lehetetlen lett volna, a törvények ismeretenélkül, amelyek által magukat fejleszteniük kell, e törvényekelhagyása rájuk nézve nem lett volna bukás, nem lett volnabűn és a teremtő erejükkel való visszaélésben volt az a cse-lekmény, mely a határozott akarat kifejezése volt.

Végtelenül nehéz emberi szavakkal az emberi érte-lemhez mérten csak körvonalakban is vázolni ennek az elsőszellemi bukásnak a képét. Isten a maga nem teremtett nagy-

47

ságában, mely, mint örök forrás a szeretet, a bölcsesség ésmindenhatóság hullámaiban emelkedik föl, gyermekei elő-állott szükségeihez illő, új törvényeket, új teremtési formákatadott. Azt az eredményt, melyet eltévedt gyermekeinekteremtő erejükkel való visszaélése idézett elő, engesztelőtörvényekbe foglalta be, és amidőn e szellemanyagnak vagyfélanyagnak fejlődési és képződési képességet adott, a káoszttörvényszerűséggé változtatta át. Azok az elsődök, akikebben a bukásban részt nem vettek, hosszú időturnusok alattmagas szellemekké érlelődtek; azáltal, hogy a kísértésnekellenállottak oly magasra emelkedtek a bukott szellemekfölé, hogy az elesettek, a hasonlóság örök törvénye szerintamazoknak nyelvét többé nem értették meg. Az összekötőkapocs az elesettek és a megpróbáltatás után a tökéletesség-hez közellevők között, a próbára nem tett tisztaság volt.

Ennél fogva teremtett Isten tiszta szellemeket s lakó-helyül adta nekik a félanyagi világokat, melyek az ő törvé-nyei szerint azokból az anyagcsírákból képződtek, amelyek ateremtő erővel történt visszaélés folytán állottak elő. Ezt amásodik teremtést, Ádám teremtésének történeti képe mu-tatja be nektek. Ádám teremtésekor a gonosz már alakot öl-tött a kísérő kígyó formájában, A Szentírás csak rámutatezekre; a szellemi kijelentés a gyermekek értelméhez vanmérve, amelyet nekik táplálékul adtak. Az új szellemterem-téseket nem közvetlenül Isten tanította, hanem a magas elsődszellemek; a kísértés pedig az elesett elsődök alakjában fér-kőzött hozzájuk.

A kísértéssel szemben való ellenállással, tisztaságukmegtartásával kellett tanító-például szolgálniuk az elesettek-nek; kettős feladatuk volt tehát: tanítani és tanulni. A szelle-mek szolidaritásának nagy törvénye ilyen alakban nyert ki-fejezést. Az elesett szellemek teremtő erejének következmé-nyéből azután második élet képződött; mert miután ezeket akövetkezményeket isteni törvényekbe zárták be, megadatottnekik a fejlődési képesség egészen lényük tökéletességénekeléréséig. Törvény szerint így kellett ennek lennie, És ezt amásodlagos életet, amely kötött fejlődési szükségesség foly-tán az anyagból képződik, nevezzük életelvnek, életprincípi-umnak. Adhattok ennek a másodlagos életnek más nevet is,hogyha az a név ennek fogalmát jobban tisztábban kifejezi.

48

Nevek nem változtatnak a tényeken semmit. Ez az életelvkötött fejlődési folyamatban az ásvány, növény és állatvilá-gon át elemi szellemmé, vagy elemi lélekké fejlődik, amilénye tökéletességének a legmagasabb foka. Meghatározotttörvények vezetik ezt a másodlagos életet tökéletességére,meghatározott törvények ragadják meg itt, és viszik az anyagszellemét az ősszellemhez, Istenhez, aki ezeknek lényét át-alakítja, és a tiszta szellem kezdő fokozatára emeli, ahol sza-bad akaratot nyervén, tetteiért felelőssé lesz. E tiszta szellemugyanolyan fejlődési folyamat előtt áll, mint a paradicsomiszellemek; elérheti, mint szellem, a maga tökéletességét, hapedig a bekövetkező megpróbáltatásokban elesik, vezeklésés tisztulás céljából anyagiasabb szenvedésekre lehet szük-sége.

A Bibliában benne van Ádám esete, kiűzetése a paradi-csomból, valamint a föld terméketlensége, amely a bűn kö-vetkezménye volt. A tisztaságban teremtett paradicsomiszellemek, kik a bukott szellemeknek (a kígyónak, vagy Lu-cifernek) kísértései alatt elestek, azokból a lakóhelyekből,amelyek addig törvény szerint nekik megfelelőek voltak, ki-nőttek; mivel a szabad szellem éppen úgy hátrafelé, mintelőre haladva kinőhet valamely fokozatból, a szerint, amintelőre fejlődik, vagy visszafejlődik. A fejlődés katasztrófák-ban történik. Elérkezik az érettség ideje, a tetőpont, melyena hüvely, amely egyenlőtlent köt egybe, felpattan és a meg-szabadult szellem a vonzás törvényénél fogva, új pályára jut.

Így képződnek világok a világokból; a napok hozzáklétre az őket környező bolygókat, a bolygók a körülöttüklévő holdakat, és mindezek a világok lakóhelyei a szelle-meknek? az életprincípium kifejlődik az anyagból, s ennekélő ruháját alkotja, előkészítvén a szellemek lakóhelyét. Aszabad szellem folytonos bukás által visszafejlődhetik azéletprincipium kezdetleges fejlődési fokára, és akkor nemszabad, hanem a törvény kényszere alatt kell tovább fejlőd-nie, mígnem eléri azt a fokot, amelyen szabadakarata, te-remtő ereje és törvényismerete újólag érvényesülhet. A vi-lágegyetem tehát világmegosztás folytán állott elő, amely afejlődés és visszafejlődés tetőpontjainak következményevolt. Krisztus erről állít elétek képet a búzáról és a konkoly-ról mondott példázatban. Amíg meg nem értek, egymás

49

mellett álltak, ugyanaz a föld táplálta mindkettőt; de amikormegértek, elkülönítették egymástól. Az Isten által teremtettparadicsomi szellemek bukásuk után a Föld és a Földhöz ha-sonló világok emberi alakjának iskolájáig hívek maradtakrendeltetésükhöz, hogy összekötő láncszemeket képezzenekaz elesett és a tisztán maradt, a magas és az alacsony szelle-mek között

19. Az első szellembukás

Kérdés:Vannak emberek, kik tanításaid mélységét, fontosságát

és horderejét belátják és azt el is akarják fogadni, de nemtudják felfogni, miképp bukhattak el az Istentől származotttiszta szellemek és hagyhatták el a törvény útját mindenkülső és tőlük eredetre nézve idegen ösztönzés nélkül? Haarra utalunk, hogy Isten nem automatákat, hanem szabadakarattal felruházott szellemeket teremtett, kiknek tökéletes-ségüket saját munkájuk által kellett kikűzdeniök és ezútonkellett megtalálniok a boldogságot, ezt ők teljesen belátják;de ebben még nem találják fel ama kérdésnek a megoldását,mely a bűnnek, a bukásnak és a gonosznak eredetére vonat-kozik, melyet az Isten által teremtett tiszta lelkek természe-tével összeférhetetlennek tekintenek. Ennél fogva ők a tisztaszellemeken kívül eső idegen forrást keresnek a tagadás szel-lemében, amelynek a törvény útjának elhagyására az elsőlökést vagy ösztönt kell adnia, mivel ilyen ösztön tisztaszellemekben létre nem jöhetett. Kezünkbe tudod-e adni aztaz eszközt, amellyel ezt a nézetet sikeresen megcáfolhatjuk,vagy legalább annyira kiigazíthatjuk, amennyire értelmünk atisztán szellemi dolgokat felfogni képes?

Felelet: Azt mondod, hogy az emberek a tiszta szellemek

bukásának okát a tagadás szellemeinek kisértésében keresik,mivel a bukás, kísértés nélkül el nem gondolható. De hogymagyarázzák meg a tagadás szellemének létrejöttét? Teremt-hetett-e Isten tisztátalan szellemeket, vagy lehet-e olyan élet-folyam, amely nem az egyedüli életforrásból, Istenből szár-mazik? Homályos fogalmaitok vannak az első szellembukás

50

menetéről. A tisztaság nem zárja ki a bukás lehetőségét, eztcsak a tökéletes ismeret és szeretet zárhatja ki. Ez a tökéle-tesség hiányzott a tisztáknak teremtett elsődökből; ezekIstent még nem szerethették a szó valódi értelmében, mivelők egészen nem ismerték; de nem is ismerhették meg, mivelmég nem voltak elég nagyok erre az ismeretre. Hiszen mégbukásuknak a következményeit sem tudták.

Az elsődök egy részének ezt a bukását abban az idő-ben, (hogy a ti szavaitokkal éljek) amikor még Istennek te-remtése nem sűrűsödött félanyaggá, ne hasonlítsátok a foko-zatokon lévő szellem bűnéhez. Ez csak elhomályosodás volt,amit ti alig vagytok képesek felfogni, de amely homály azintenzív fényben mégis feltűnt. Az elsődök akarata nem egé-szen úgy simult Isten akaratához és nem lett olyan intenzi-tással felhasználva, ahogy ennek fejlettségi fokozatukhozképest meg kellett volna történnie: "Nagy és még ismeretlenIsten, Te vagy az egyedüli célunk és vágyunk" – ezek voltakazok a felhők, amelyek felemelkedtek és egyre jobban sűrű-södve mindinkább elhomályosították ezen szellemek látását.

A nem egységes törekvés folytán a kettős szellemek(duálok) lényegében és anyagában alapvető változás állt be,amelyet a kettős szellemek szétválásának kellett követnie.Mindez törvénytelen teremtési műveleteket vagy jobbanmondva: az ősanyagokban új képződésű összeköttetéseket éskeveredéseket kellett, hogy létrehozzon, amelyek már nemvoltak törvényesek. Ebben az elfajulásban, amely a törvé-nyes pálya elhagyásának a következménye, rejlett a káosz-nak, a zűrzavarnak a kezdete. Az általános fejlődés helyett azelfajulás ellentétbe jutott a fejődéssel. A harmónia felbomlottés csak új törvényekkel lehetett a disszonanciát ismét össz-hanggá változtatni. A szabad akaratot – melyet Isten a szelle-meknek adott és meg is kellett adnia, mivel valós nagysá-guknak ez a feltétele – tőlük el nem vehette, mivel ha szabadakaratuk következményeit mindenhatóságánál fogva felol-dotta volna, akkor voltaképpen szabad akaratukat semmisí-tette volna meg. Ha Istennek valamely adománya, azaz egyIstenéhez hasonló tulajdonság, amelyet a szellemnek megkell kapnia, – hisz kizárólag ebben rejlik tökéletessége eléré-sének lehetősége és feltétele, – ha egy ilyen isteni adomány aszellem érdemtelenségénél fogva neki kárára is szolgál, azért

51

Isten az adományt nem veszi vissza, hanem meghatározotttörvények által, annak határát szűkebb körre szorítja, sőt,Isten, a szellemnek további ajándékokat is ad, amidőn őtolyan törvényeknek veti alá, amelyek mostani szükségletei-nek megfelelnek. Midőn az első ellentétes érzések a tisztaszellemvilágot zavarni kezdték, és amikor a szellemek agondolatbeszéd vagy egymás kölcsönös meglátása által fénytés homályosságot észleltek maguk előtt, akkor következettbe az, amit ti kívülről jövő kísértésnek neveztek. A tisztánmaradt szellemek látták a törvényes fejlődési út elhagyásá-nak első eredményét. Ez izgatta kiváncsiságukat, és mindin-kább tudatossá vált erejüket arra ösztönözte, hogy értelmüketők is önakaratú teremtéssel foglalkoztassák.

Azok az elsődök, akik e kísértésnek ellenálltak, törvé-nye következményként tisztább megismerésre tettek szert,amelynek mindjobban erősödő Istenszeretet és a törvényes útelhagyásának egyre jobban gyengülő lehetősége lett azeredménye, mígnem tökéletességük elérése minden bukástlehetetlenné tett.Mindez azonban tisztán szellemi folyamat,amelyet ti emberek megérteni nem tudtok. A "gonosz" ilyeneredetéről, Isten tiszta teremtéseinek első elhomályosodásá-ról, amely nektek, mélyen bukott szellemeknek, a ti bűnötök-höz hasonlítva, még világosságnak látszik, – szavaim ezekrőla dolgokról alig adhatnak többet puszta sejtelemnél. Felfeléemelkedéstek mértéke szerint, fokról-fokra fog a sejtelemismeretté, az ismeret boldogsággá válni.

20. A mindenség

Kérdés:Az a mindenség, melyet felfogási képességünk átölelni

bír, csak része ama világok szervezetének, melyek a végetlenűrben egymás mellett állanak. Végtelen távolságok választ-ják el ezeket az egyes teremtési köröket egymástól. Amíg eföldön lakunk, csak arról a körről van tudomásunk, amelyhezanyagszellemi létünk mostani alakjában tartozik. Valamintvannak egyéni szférák, úgy vannak határokkal körülvett vi-lágszférák is, melyek közül mindenik azt képviseli, amitmindenségnek nevezünk. Minden anyagi mindenség határoltés önmagában egész. Magát a végtelenséget áthatja a szel-

52

lemvilág, amely ennél fogva önmagában végtelen. Helyes-eez a felfogás, s képes vagy-e ezt behatóbban kifejteni?

Felelet:Ne nevezzétek univerzumnak azt, ami a világok

szervezetének csak egy részét képezi; rosszul alkalmazottszavak összezavarják a fogalmakat. Univerzum a teremtés,melyet ugyanaz a bölcsesség tervezett meg, ugyanaz az erőhozott létre, ugyanaz a szeretet hat át, amely az egésznekugyan azon célját kitűzte. Isten egy egység, és összestulajdonságának tökéletessége képezi ennek az egységnekalapját. A szellemlényeknek fel kell magukat küzdeniük atökéletes egységre; amíg tulajdonságaik egyenlőtlenül van-nak kifejlődve, céljukat nem érik el.

Az egyes szellemlények célja ugyanaz, mint az egészteremtésé és végpontja sokoldalú átalakulásuknak. Ami egy-azon cél felé törekszik a fejlődés, vezeklés és szellemesülésugyanazon örök törvényei által vezetve – az leendő egységés ezt akarjuk kifejezni az "Univerzum" szó által, szem előtttartva a tervet és a célt és e kettőben lesüllyesztve a határo-kat, amelyek most és még hosszú ideig elválasztják a világ-szférákat egymástól a szellemlények számára. Helyesenmondod: "magát a végtelenséget is áthatja a szellemvilág,amely ennélfogva végtelen". Életfolyam ez, amely az ősélet-ből ered, általa tulajdonságokkal van felruházva, s amely aszerint hömpölyög át a szellemi, félanyagi és egészen anyagivilágokon és világszférákon, amint e világszférák folyamré-szecskéinek fejlettségi foka vonzza; – az isteni bölcsességtörvényei által körülfogva és táplálva, gyarapodva erőbenbölcsességben, szeretetben és boldogító szabadságban elérvevégre célját, amelyre a földi embernek megfelelő fogalmasincs – a legjobbat, amit minden élet teremtője ennek a készés tökéletes életnek megadhat: a tökéletes megismerést, erőt,szeretetet és szabadságot és mindebben az üdvösséget. En-nek az Univerzumnak a nagyságát, a hüvelyeknek, burkok-nak változatosságát, amelyre a különféle magvaknak, tartal-maknak szükségük van, és amelyek folytonos átalakulásnakvannak alárendelve, épp oly kevésbé tudjátok felfogni, mintmi. De ne veszítsétek el az egységes célt, amely minden léte-zőt összeköt, és titeket is egy egész részévé tesz, amely oly

53

nagy, hogy azt csak Teremtője tudja felfogni, és az időben ésörökkévalóságban vezetni. Ezért minden életben testvér-szellemet, minden szférában testvérvilágot ismerjetek fel,mert idő, tér és fejlettségi fokozat nem választhatják el egy-mástól azt, amit a terv és a cél azonossága egyesített.

21. A teremtés terve és célja

(Du Prelnek: "Räthsel des Menschen" című művéből.)Kérdés:

"Az emberiség történeti életét a szellemtan egész másvilágításban állítja elénk, mint ahogy művelődésünk törté-netírói sejtik. A materializmus azt mondja, hogy a természetaz egyént nem veszi figyelembe, csak a fajt; az egyén meg-hal, de a faj nem. Igen, de ma már sok kihalt fajról tudunk,és a földnek kihűlése a biológiai fejlődésnek határt vetett.Minden világtestnek, amelyen élet van, határok közé szorí-tott tartama van. Fejlődjék bár a műveltség akármily magasraennek fonala újra megszakad: ennélfogva ez nem lehet ateremtés célja.

Egészen más alakot ölt a történet a szellem és halhatat-lanság tanának szempontjából tekintve. A természet kizá-rólagos feladata, hogy az egyént fenntartsa. Ez a csillag,amelyen mi lakunk, elenyészhetik, de a műveltség munkájanem veszhet kárba. A szerzett szellemi és erkölcsi tőkemegmarad, melyet azok a megszámlálhatatlan egyénekvisznek magukkal, kik annak gyűjtésében közreműködtek.Elismerjük, hogy a világ a szellemeknek csak iskolája,amelyben túlvilági paradicsomból való kiűzetésük után töb-bet haladhattak, mint magában a paradicsomban." Légyszíves megmondani, hogy a te szempontodból miképp shogy ítéled meg ezt a fejtegetést?

Felelet:A tárgy kifejtése tökéletesen helyes, t. i. hogy a

teremtésnek egyetlen okszerű célja nem lehet más, mint azegyénnek és nem a fajoknak a fenntartása, mely az átalakulóanyag szféráinak iskoláit végigjárva, az ily módon gyűjtötttőkét, mint soha el nem veszíthető tulajdonát megtartsa. Csakaz utolsó tételt akarnám megdönteni, mert ez a teremtés

54

felőli gondolatok logikus építményébe nem illik bele. Az ígyszólt: "Elismerjük, hogy a világ a szellemeknek csak isko-lája, amelyben a túlvilági paradicsomból való kiűzetésükután talán többet haladhattak, mint magában a paradicsom-ban." Ha hiszel egy irányító, mindent áttekintő bölcsesség-ben, föltételezheted-e akkor, hogy ez a bölcsesség a túlvilágilényeknek túlvilági paradicsomot adván lakóhelyül, csakutólag ismeri fel, hogy ezek a paradicsomon kívül jobbanfejlődhetnek és ezért kiűzeti őket onnan? Tehet valamiolyant ez a bölcsesség, aminek horderejét és következmé-nyeinek láncolatát nem ismeri? Hogy volna ez lehetséges?

Isten bölcsessége, amely a teremtés vezetésében törvé-nyekké tömörül, minden lénynek olyan lakóhelyet ad,amelyben a képzéséhez, tanításához, táplálásához megvanminden, ami szükséges. Nem Istennek egy elkésett felisme-rése, hogy mi jobb ezeknek a lényeknek, űzi ki őket a para-dicsomból vagy helyezi be a paradicsomba, hanem a lénylakóhelyét annak fejlettségi foka határozza meg. Annak alénynek, amelynek a túlvilági paradicsom megfelelő otthonavolt, oly fokozaton kellett állnia, amelyen már megvolt aszabadakarata. Ez a szabad akarat adta meg neki a lehetősé-get, hogy törvényszabta pályájáról letérhessen, azaz: lehe-tővé tette bukását, és egyedül ez a bukás űzte ki őt a túlvilágiparadicsomból, mivel ez nem adhatta meg többé neki a szük-séges táplálékot, nem tartalmazta azt az atmoszférát, amelyőt előre segíthette volna. Isten nem kísérletezik és nincs ön-kény az egész univerzumban. Az istenség terve és munkájanem a javítgatás, nem a rossznak a jóvátétele, nem a káosz-nak törvények által igazgatott mindenséggé való változta-tása. Mert különben már lenni kellett volna valaminek, amiIsten teremtési tervénél idősebb, s Istennek valami adottdologból kellett volna átalakítással teremtenie. De ki adhatottvolna Istennek valamit? Miképp lehetett volna, hogy ennekaz őséletnek, ennek a bölcsességnek, ennek az Istennek nelett volna öröktől fogva terve, meghatározott célja és meg-határozott útja minden leendő élet számára? Semmi meglévőnem lett e tervbe később belefoglalva, hanem ez a terv hatá-rozta meg a létet.

55

22. Az előző nyilatkozat kifejtése

Kérdés:Kérlek légy szíves a megelőző fejtegetés befejező

mondatait, az olvasók kedvéért, akik nem tudják azt a mi fel-fogásunk szerint értelmezni, határozottabban kifejteni.

Felelet:Az előző nyilatkozat záradékának az a feladata, hogy

megmagyarázza nektek: mi volt az elsődleges (primer) ateremtésben azzal a tannal szemben, hogy Isten a mindensé-get a káosz átváltoztatása által teremtette. A mindenségfogalmába foglaljatok be mindent, ami van, nemcsak azanyagi, hanem a szellemi szférákat és világokat is. Gondol-játok meg, hogy Isten teremtési terve oly nagy, hogy messzefelül áll képzeleteteken, hogy az ő teremtése, tehát az azélethullám, mely az őséletből eredve tisztán szellemi volt, éshogy a káosz, a sűrűsödés, a szellemek egyik része által vég-zett ellentétes (Isten ellen irányuló) munka eredménye volt.

Ez nem volt több, mint a fényes univerzum egy kis,homályos pontja, olyan, mint egy kis bárányfelhő égbolto-zatotokon. Az emberek hite sokszor olyan irányú, melyszerint Isten csak a káoszból teremtett meghatározott törvé-nyek alapján vezetett világegyetemet, holott ténylegesen idő,mégpedig számotokra végtelennek tetsző idő vonult el atiszta szellemteremtés fölött, mielőtt e teremtés egyik részetörvényes fejlődési menetén erejében annyira növekedett,hogy a törvényes utat elhagyta, homályt vagy sűrűsödéstidézve elő, melyet Isten új törvénybe zárt, s amelyet a szel-lemesítés munkáján keresztül kell visszavezetni az örök tör-vények keretébe. Azt hiszem, hogy a most elmondottak –összekötve az előzőekkel – egy viszonylag tiszta képet fogelétek tárni a teremtésről. Szellemi dolgot nehezen képes azember felfogni; Isten direkt teremtése pedig tisztán szellemiés célja: a szellemlények tökéletessége és ezáltal a szellem-szférák és világok tökéletessége.

Ti a világ fogalmát nehezen tudjátok elválasztani azanyag fogalmától; az előbbi – felfogásotok szerint – bizo-nyos megkötöttség fogalmát foglalja magában. A tökéletes

56

szellem atmoszférája Isten szeretetének teljes ismeretébőláll, amely a szeretettel és a benne rejlő erővel való össze-köttetést feltételezi, amelyből a szellem szabadságánaktökéletessége következik.

23. Az anyag szellemesülése. (Folytatás)

A 21. számú nyilatkozatban azt mondtad, hogy: "Azistenségnek terve és munkája nem a javítgatás, nem a rossz-nak a jóvátétele, nem a káosznak törvények által igazgatottmindenséggé való átváltoztatása, mert különben már kellettvolna valaminek lennie, ami Isten teremtési tervét megelőztevolna. Akkor Istennek valami adott dologból kellett volnaátalakítással teremtenie." Ez állításoddal annak az értelmiképességünk által fel nem fogható dogmának az álláspont-jára helyezkedel, amely szerint Isten a mindenséget a sem-miből teremtette. Egyik szelle, kivel barátságban vagyunk,erről azt mondta, hogy: "Minden létezőnek ősoka a mozgás.

A legegyszerűbb mozgás volt a legeredetibb ténye aTeremtőnek, amelyben minden mozgás összpontosul. A timindenségteknek alapja végtelen összehalmozódása a fo-galmaitok előtt megfoghatatlan legegyszerűbb és teljesenegyenletes mozgási momentumoknak, Ezt ti éternek nevezi-tek." Minden mozgási lehetőség, akár szellemi, akár anyagilegyen is az, valami szellemi vagy anyagi alapot feltételez; amozgáshoz valami állag szükséges, amely mozog, vagymozgattatik. Midőn e felől az állag felől tudakozódtunk, úgymagyarázták, hogy – "nekünk épp olyan lehetetlen felfogni avégtelent, mint azt, ami a végtelenség fogalmával ellentétbenvan. Az anyagi összpontosítás terméke az "atom" és azanyagi kiterjedés terméke a "világosság" magában foglaljaránk nézve mindazt, amit az anyagról felfogni képesek va-gyunk."

Más alkalommal azt mondták, hogy: "Isten felöleli aszellemi és az anyagi világot, mint ahogy bennetek egyesül aszellem az anyaggal. De a kettő egyesülése annyira túlszár-nyalja felfogási képességteket, hogy ennek csak a sejtelmemarad meg bennetek." És arra a megjegyzésünkre, hogyilymódon a teremtés eredeti anyagának szintén istenitermészetünek kellett lennie? ezt a választ kaptuk: "Képzel-

57

jétek el a kört végtelenek, mint gömböz határnélkülinek,Mindaz, amit átölel, isteni a maga örök kezdetében, öröklétében és örök tökéletesülésében. Ha azonban az anyag azerőnek, és pedig a rezgésekben mozgó erőnek, csak általunklátható megnyilatkozási formája lenne, ha az anyag végtelenváltozatokban megsűrűsödött erő lenne, akkor a megnyi-latkozási alaknak a lényeggel, az erőnek az anyaggal valóegységében a kérdés megoldása még a mi fogalmaink szerintis elgondolható lenne, mely szerint az örök szellem, Isten, azanyagi világszférákat saját erejéből, rajta kívül eső anyagiállag nélkül, a dogmatikus semmiből teremtette volna. Akülső megjelenési formából való absztrakcióban és eredetiforrására való visszavezetésében rejlenék ezenkívül az anyagszellemesítésének lehetősége. Kérünk téged, amennyireszámunkra lehetséges, légy szíves e kérdést megvilágosítani.

Felelet:Legyetek óvatosak a következtetésekben, melyeket az

általam mondottakból vontok le, midőn azt mondom, hogy:"Az istenségnek terve és munkája nem a javítgatás, nem arossznak a jóvátétele, nem a káosznak törvények által igaz-gatott mindenséggé való változtatása, mert különben márkellett volna valaminek lennie, ami Isten teremtési tervétmegelőzte volna. Akkor Istennek valami adott dologból kel-lett volna átalakítással teremtenie." – Ebből nem azt kell kö-vetkeztetni, mintha azt akartam volna mondani, hogy: Isten amindenséget semmiből teremtette. – A szellemnek ememondása: "Minden Létnek Ősalapja a mozgás" egészen he-lyes; de miért keresitekazt, ami mozgattatik, Istenen kívüllévő állagban? Én azt mondtam, hogy: "Isten ősfény" a fénypedig nem más, mint mint mozgás. Istennek anyagi része azősfény, oly fény, amelyet az ősélet mozgása idéz elő.

Minden élet mozgásban nyilatkozik meg; e nélkültétlenség állna be, amelyben többé semmi teremtő vagyfejlődési képesség nem volna. Isten örök, abszolút örök; azősélet megnyilatkozási formája a mozgás. Az élethullámmegjelenési formájának sokfélesége, melyet az életforrásindít meg, messze túlhaladja felfogási képességteket. Magaaz életforrás s az önmagából való teremtés módja, valamintaz ősélet mozgása következtében létrejött minden megjele-

58

nési forma meghaladja még sejtelmeteket is. Az ősfény aszülője az Univerzumnak nevezett összes megjelenési for-mának; az ősszeretet és ősbölcsesség az az élettűzhely,amelyből ez a fény fakad. Ha a látható nagyságba kapasz-kodva sejteni kezditek a láthatatlan nagyságot, talán megér-titek, hogy ennek a szeretetnek a nagyságát és hatalmát semérezni, sem a szó valódi értelmében viszonozni nem lennétekképesek anélkül, hogy mostani burkotokat ez az érzés megne semmisítené, vagyis halálotokat ne okozná.

Ezért tehát az anyag szellemesítéséről úgy beszélünk,mint a teremtés végcéljáról. Az anyag fogalmát ne szorít-sátok szűk határok közé. Az ősfény Isten anyagi része. Azanyag megsűrűsödésének olyan durva, vaskos megjelenésiformája, mint a tiétek, következménye a szellemek bukásá-nak. Minden szellemi lény maga szövi a maga ruházatát, ésama világok és atmoszférák vonzerejének körébe esik, ame-lyekben az ő szükséges tápláléka megtalálható. Midőn aszellem tisztább ismeretre, hathatósabb szeretetre és ez általnagyobb szabadságra küzdi fel magát, átalakítja ruházatát, ésbetölti célját az anyag szellemesítésében. Ez a szellemesítéscsak következménye az ő fejlődő szellemi érettségének, mintahogy minden megjelenési forma és ennek lehetősége csak amozgás eredménye, amely ismét az őséletnek – Istennek akövetkezménye

24. A teremtés átváltozásai.Kérdés:

Nagyszerű nyilatkozatodban, melyet az Istenről, mint aképződő tökéletesedés középpontjáról tettél, be-szólsz azegész teremtésnek, még pedig ennek ugy anyagi, mint szel-lemi részének az átváltozásairól, Erő és nagyság, ismeret ésszeretet alá vannak vetve ennek a változásnak. A világokmegdicsőülése a feltámadásban, amelyről Krisztus beszél,talán csak egyik válto-zusa lehet a teremtésnek? Pál apostolis (Korinthusiakhoz irt 1. 15, 51—52.) mondja: „íme titkosdolgot mondok néktek: jóllehet nem mindnyájan aluszunk el,de mindnyájan elváltoztatunk, nagy hirtelen és egy szempil-lantásban az utolsó trombitaszóra, mert szól a trombita ak-kor, és a halottul: feltámadnak a rothadatlanságban, és mielváltoztatunk." Adhatsz-e nekünk erről az átváltozásról kö-

59

zelebbi felvilágosítást?

Felelet:Minden, ami még el nem érte tökéletességét, változás-

nak van alávetve. Bizonyos fokig érettség és átváltozás egyetjelentenek. Az érés által változik ép úgy az élet magva, minta mindenkori életburok, mert ennek mindig a maghoz kellalkalmazkodnia. Minden élet körül van véve a neki szüksé-ges eledellel és e táplálék asszimilációja által (ami vagy nemszabad állapotban, mint a szerves életben, vagy szabadállapotban történik, mint a szellemi életben) érik meg válto-zások által a maga tökéletességére. A lényegnek átalakulásokáltal való tökéletesedése ugyanazon módon történik a szel-lemeknél, mint a teremtés anyagi részénél. A világok átszel-lemülése egyike e törvényes átalakulásoknak.

Mint ahogy a kis bimbó a fán növekedik, duzzad, ésvégre ledobja külső burkát, amely előbb életfeltétele volt,ugy érik és nő a szellemcsoport is, amely a világ-kört, azaz afejlődés ugyanazon fokán álló naprendszereket élteti ésabban lakik; ha fejlődése más táplálékot és más lakhelyetkíván, a hüvely felpattan és lehull, a bimbó szabaddá lesz,hogy virággá fejlődjék. Mert Isten örök törvényednek egyikeaz, hogy minden élet fejlődésének minden fokán át éstökéletesülésének örökkétartó folyamán olyan táplálékkal ésatmoszférával legyen körülvéve, mely neki jó, szükséges,törvényes és boldogitó abban az életben. „Az én Atyám há-zában sok hajlék van." Az anyagnak, a félanyagnak egészaddig a hajlékáig, amelyről néktek fogalmaitok is hiányza-nak, amíg a tökéletes szellem a hasonlók vonzásának törvé-nyénél fogva Isten fénykörébe léphet, hol az ő táplálékánakforrása majd Istennek végre általa megértett szeretete lesz.

Pál apostol szavai az átváltozásról, a feltámadásról ésmegdicsőülésről ujjmutatások az emberiség számára,amelynek érési idejének folyamán ezeket az ujj-mutatásokat,mint érettségének természetes következményeit, törvényszerint meg kell értenie. A halottak feltámadása folytonosantart, s nem valami meghatá rozott időhöz kötött tünemény.Az ember meghal, azaz a szellemből, szellemesitett anyagból(lélekből) és vastag' anyagból álló hármas lény leveti a külsőhüvelyt, a vastag anyagot ós szellemmé lesz, körülövezve

60

átszellemült testtel. Ez a fluidikus test mind jobban és jobbanátszellemül, fejlődésének, a szellem tökéletesedésénekkövetkeztében. Ti, emberek, az átszellemült testnek lénye-gét és faját kinyomozni nem tudjátok; lehetetlen, hogyvalami fogalmatok legyen ama szellem lényegéről és fajáról,amely elérte tökéletességét. Fogalmaitok megszűnnek ott,ahol analógia hiányzik. A külső hüvely levetése által valóátalakulásnak ilyen durva anyagú világban, mint a föld,többször kell ismétlődnie, az „utolsó ítélet" pedig mindenalkalommal a fejlődési folyamatnak a befejezése.

Vigyázzatok azonban, hogy szűk határokat ne vonja-tok, midőn magatok és mások előtt az isteni törvények hatá-rát megjelölni törekedtek. Isten teremtése és az Ő hatása eteremtésben oly nagy, hogy ez minden szellem számáramegmérhetetlen és határtalan és ezt megérteni, ennek terje-delmét és súlyát megmérni csak maga Isten tudja, mert ahatárokat az Ő bölcsesége és szeretete szabja meg, és ezt ateremtést, a magas, tiszta szellemtől kezdve, a durva anyagmélységéig csak Ő képes áthatni, mindeneket fejlesztve, át-a lak ít ások útján, amig csak lényük a tökéletességet el nemérte.

25. Az élet kifejlődése. Elemi szellem.

Szeretnék nektek világos képet adni az élet kifejlődé-séről és e fejlődés közbeni átalakulásairól, az ettől függő és atökéletesség eléréséig tartó világtörvényből világtörvénybetörténő átmenetről és az ez által lehetővé vált ősélettel –Istennel – való összeköttetéséről.

Minden létező rendelkezik élettel, vagyis mindennek,ami lett, vagy valami alakban a törvények láncolatának kö-vetkezményeként megjelent, élete van, amelytől megjelenésiformájának lehetősége függ. Az élethullámok a szülő okai azanyagnak, valamint annak az erőnek, amely azt fenntartja.Ezek az élethullámok átitatják a három birodalmat és önma-gukat megszabott törvények által fejlesztve, eljutnak az élet-nek arra a legmagasabb fokára, amelyen ilyen megjelenésiforma felléphet. Ezután következik ennek az élethullámnakvagy életerőnek az állati alakban való születés és meghaláskörforgásától való megszabadulása, és ez az életerő azután

61

elemi hatalommá, vezető elemi erővé vagy elemi szellemmélesz. A víz és a tűz, valamint az éter és a föld belseje elemiszellemek által vannak áthatva és vezetve. Ezekben az erők-ben bennefoglaltatik minden erő. Az életerő legmagasabbfokozatát akkor éri el, amikor meghatározott törvények általvezetett szolgáló erőkké válnak. Az elemi szellemnek semhibája, sem erénye nincsen; ő csak eredmény, nem pedigküzdelemben és harcban, szabadságának bölcs értékesítéseútján előre törekvő lény: szellem. Az ember, mint testbe öl-tözött szellem, magasan fölötte áll az elemi hatalomnak, s

Földetek szellemi korszakának eredménye az lesz,hogy meg fogja ismerni azokat a törvényeket, melyek általaz elemi hatalmat a maga szolgálatába állítja, és így az általalakott világ urává válik. Ez azonban az ember szellemi fejlő-dősétől függ. Ez a feltétele az ő hatalmának, valamint garan-cia arra nézve, hogy nem fog vele visszaélni. Míg az emberennek a hatalomnak a kulcsát meg nem találja, addig az ele-mek hatalma alatt kell szenvednie. A viharok, melyek azösszességre nézve áldást képeznek, gyakran kárt okoznakegyeseknek. Ez fejlettségetek alacsony fokának következmé-nye. Isten átalakító kegyelme következtében a felfelé törekvőszellemre nézve nem létezik tényleges kár, mivel rá az a tör-vény vonatkozik, hogy a szenvedések, melyek bukásánakkövetkezményei, mégis megtérésének, vezeklésének ésszellemesülésének eszközeivé válnak. Azonban ez mégisolyan törvény, amelyből kinő a szellem.

A világok is kinőnek az őket vezető törvények alól;előbb a véges törvények uralma alatti előrehaladásukkal,fejlődésükkel lehetővé teszik az örök törvények mind na-gyobb érvényesülését. Ezáltal hatalmát veszik az anyagi tör-vényeknek és lakóik a véges törvények uraivá lesznek. Ez azanyagi világ számára a fejlődés vége és feltétele a félanyagivilággá való átalakulásának. Az elemi szellem nemcsak atörvények vezetésének van alárendelve, hanem egy-egy ilyenelemi hatalomcsoportnak szellemi vezetője is van. Az elemiszellem rendelkezik intelligenciával, és amikor elérte a lényeszámára lehetséges legmagasabb erőt és hatalmat, akkor el-érte annak tökéletességét is. Ekkor vágyódni fog egy átala-kulás után, hisz érzi és sejti egy magasabb lény hatását, aki-ben – jóllehet nem látja tisztán – de érzékeli vezető szelle-

62

mét. Ez a vágy felemeli őt, és lényének elért tökéletességifoka megadja neki a törvényszerű lehetőséget, hogy Istenegy fényhullámával érintkezzék, miáltal olyan lénnyé válto-zik át, amelynek Istenéhez hasonló tulajdonságai vannak.Mert bölcsesség, szabadság, szeretet isteni tulajdonságok, ésezeket csak Isten adhatja, maguktól egy lényben sem támad-hatnak, még akkor sem, ha az alsóbbrendű élet legmagasabbfejlettségi fokát el is érte. Mi szellemek csodálatos keveré-kek vagyunk; mindenünk, amink van, Isten ajándéka ésegyszersmind mégis önmagunk szerzeménye.

Ti emberek ezt az átalakulást nem érthetitek meg, merta tiszta szelleminek meg kell haladnia felfogási képessé-geteket. Ha egy szellem elérte a maga tökéletességét, és ezáltal átvette egy világ vezetését, mint Krisztus tette, vezetőjelesz az alsóbbrendű életnek is, amely az elemi szellembennyeri el kiteljesedését. Erre a leendő szelleméletre célzottKrisztus, midőn másféle juhokról beszélt, akik nem ehhez azakolhoz tartoznak (J. 10.16), s ezen elemi világ ébredetővágyakozásáról mondta Pál apostol: "Az egész világsóhajtozik és kívánkozik, várván az Isten fiának kijelen-tését." (Róm. 8,19-22) Ti nem tudjátok, milyen szorosanfügg össze az élet az élettel, a törvény a törvénnyel. Mindenemberre nézve fontos, hogy a lehető legmesszebbmenőbetekintést nyerje Isten hatalmas törvényvilágába, és képeslegyen áttekinteni annak lépcsőfokait. Azonban az emberrenézve azon szellemi törvények megismerése és átélése alegfontosabb, amelyek bennünket az egésznek a tagjaivátesznek, Isten gyermekeivé, akinek vezetőjük az ismeret és aszeretet.

26. Életerő (életprincipium) és komplement.

A földi szellemek, vagyis a földi atmoszférában élőszellemek nem mentesek az anyagtól. Ez következménye azolyan teljesen anyagi világnak, mint amilyen a Föld. Nincsenugrás, hanem csak lassú átmenet az egyikből a másikba. AFöld anyaga nem egészen szellem nélkül való, és így a Földszelleme sincsen minden anyag nélkül. Ha a szellemnek nemlenne szüksége az anyagra, akkor őt az anyag nélküli szféravonzaná magához, mert a vonzerő szellemi törvény, amely

63

azonban érvényes az anyagra is. Jól értsetek meg! A vonzó-erő, mely az eldobott követ a földre hullani kényszeríti, és avilágot a másik világhoz láncolja, nem olyan törvény, amelycsak az anyagban hat, sőt nem is olyan törvény, melynekelőfeltétele az anyag volt – hanem megvolt mielőtt anyag lettvolna, szellemről szellemre hatva, hasonlót hasonlóhoz kap-csolva. Ha azokról a szellemekről beszélek, akik a földi szfé-rában élnek, akkor nemcsak olyan szellemekről szólok, akikszószerinti értelemben a Földhöz vannak kötve, hanem azok-ról is, akiknek életszférájuk egészen az anyagi világban van,függetlenül attól, hogy azt a világot Földnek, Marsnak, Mer-kúrnak vagy Vénusznak nevezik-e; az is mindegy, hogy az avilág valamivel jobb vagy rosszabb a Földnél, amilyen pl. aVénusz és a Merkúr.

Tehát a szellemi anyag, aminek egy mély anyagi világanyag szellemi körében lennie kell, szellemi kiegészítése(komplement) valamely dolognak. Nehéz ezt veletek meg-értetni. Ahogy a fény feltétele az árnyéknak, vagy jobbanmondva az árnyéknak feltétele egy fényben álló test, úgy akomplement is feltételez valami létező szellemit, ami mindenanyagban megvan, s amire nektek nincs szavatok. Ahogyvalós az embernek a látható és megfogható anyag, úgy valósa szellemnek a számára érezhető és fogható kiegészítése adolgoknak. Az a szellem, akin még rajta van a földi anyagmaradványa, felhasználja ezt a kiegészítést, amely szinténtartalmaz a Föld anyagából; ez számára egy természetescselekedet.

Valamely ősdolognak, amit természeti törvények hoz-tak létre, más az életprincípiuma, mint az ember által elké-szített dolog komplementje. Különbség van az anyag és va-lamely keverék komplementuma között. Ez utóbbit készít-heti az ember is, s vegyészeti anyagok keverése által újanyagot állíthat elő; de az egyszerű és tiszta anyagot készí-teni nem lehet, annak létre kell jönnie. És a létrejövetelnekaz életprincipium a motorja, a létrejött dolog pedig fejlődésreképes.E törvényen alapszik az a szükségszerűség, hogy amás világok által kidobott anyag csak a szellemanyag bék-lyója, amely ebben a béklyóban van mindaddig, amíg tör-vényszerű növekedése szét nem veti azt, és így ismét szabad-ságot és azzal együtt felelősséget nyer. Az anyag béklyójá-

64

ban lévő szellem lekötött állapotban van, és neve nem szel-lem, hanem életprincipium vagy lélek. Ennek megfelelően azásványoknak megvan a maguk életprincipiuma, a növényekémár kissé magasabb, az állatoké pedig még magasabb.

Darwin elméletében sok az igazság; de mindig a szel-lem az ok, az anyag pedig az okozat. Így az anyag egyidejű-leg ura és szolgája az életprincípiumnak. Ura, mert azéletprincipium hozzá van kötve, nem szabad, hanem alá vanrendelve az anyag törvényeinek, – és szolgája, mert ezt azéletprincípiumot alacsony állapotából magasabbra fejleszti,tehát képessé teszi arra, hogy szabadságának és felelősségé-nek első fokára újból eljuthasson. Ez a szellem éjszakája,amelyben nem munkálkodhat (Jn.9,4), mert érdemlegesmunka csak a szabadságban lehetséges. Ez alatt azonbannem az értendő, hogy soha többé nem lesz képes dolgozni.

Minden éjszakára hajnalpír következik. Mint ahogy agyermeket hordani kell mind addig, míg növekedésével amaga lábán nem tud járni, így hordják az anyag törvényei isa mélyre süllyedt szellemet, amíg a legalsó fokon kezdetttörvényes fejlődése útján képes lesz annyi szabadságra szerttenni, hogy az első ingadozó lépéseket saját felelősségéremegtehesse. Az életprincipiumnak szüksége van fejlődé-séhez anyagra, különben nem lenne életerő, hanem szabadszellem. A bukott szellem nem lett első bukásával démonná,hanem ezt ismételt bukásnak, a felajánlott előrehaladásilehetőség ismételt visszautasításának kellett megelőznie.Azon fok mélységét, amelyből egy szellem a nem teljesenelvesztett szabadsága révén megfordulni és törvényes életetkezdeni képes, valamint azt a fokot, amelyből ez többé nemlehetséges és az anyag rejtett, nyugvó (látens) állapotába esikvissza, – ezt a fokot felmérni vagy megérteni ti, emberek,nem tudjátok. A Darwin-féle láncolatból hiányzó tagok azállatemberek, akik a történelem előtti Földet benépesítettékés akiknek maradékai a Föld alacsony fokon álló vadembe-reiben most is feltalálhatók. Bizonyos, hogy a törvényesennevelő idők folyamán a mai kor vademberei egy sokkalmagasabb szintre emelkedtek, mint amelyen az állatembervolt.

65

27. Az életerő (életprincipium) fokozatáig visszafejlődöttszellem.

Kérdés:Előbbi nyilatkozatodban megmutattad a különbséget,

amely az ember által készített dolog komplementuma és azéleterő, vagy a természeti törvények folyamán előállottősdolog között van, és azt mondtad, hogy ez utóbbinak létrekell jönnie s létrejöttének motora az életerő. Azután ígyfolytattad: "E törvényből szükségképp folyik, hogy a másvi-lágok által kidobott anyag csak a szellemanyag békója, melyebben a békóban van mindaddig, míg törvényszerű növeke-désében szét nem veti azt, és így ismét szabadságot és azzalegyütt felelősséget nem nyer. A szellem mindaddig lekötöttállapotban van, míg ez anyag békói fogva tartják s akkornem szellem a neve, hanem életerő, vagy lélek.

A más világtestek által kidobott anyagot, mint pl. akosmikus port, asteroidokat, meteorköveket és más, általunknem ismert kivetéseket úgy tekintettük, mint az élettől vett, avilágegyetem által magában hordott első szerves csírákat,melyek a világokon életre jönnek. Ezeken a szülemlő vilá-gokon e csírákból növény és állatország áll elő és létrejönnekazok a helyek, amelyeken a szellem veteményeinek érőgyümölccsé kell fejlődniök. Hogy a szellemanyag a kidobottanyagokban, az életerőből miként fejlődik szabad és felelősszellemmé, azt kifejtetted az elemi szellemekről mondottnyilatkozatodban. Az pedig, ami az állati életet szervesséfejlesztette, az emberi szervezetben is megvan, és mint ilyen,mint vegetáló lélek, a testbeöltözött szellem tökéletesedésé-nek eszközéül szolgál. Helyes-e ez az elmélet?Felelet:

Abban a kijelentésemben, hogy a más világok általkidobott anyag csak a szellemanyag béklyója, a világoknakazon újjáalakulására akartam utalni, amely olyan más vilá-gok által kidobott anyag egy része által történik, amelyektörvényszerű előrehaladásukban elérték érettségüknek azt afokát, amelynek átalakulás és hatványozódás a következmé-nye. Mint ahogy a bimbó ledobja a burkát, hogy virággáfejlődjék, úgy minden anyagi világnak megvan az érési ideje.Ez abban nyilatkozik meg, hogy anyagának egy részét kiveti

66

azzal a szellemélettel együtt, amely fejlődésében nem alkal-mazkodott az egészhez. Ilyen újjáalakulásra utal a Szentírás,amikor az utolsó ítéletről, új földről, új égről s a juhoknak akecskéktől való szétválasztásáról beszél.

Ezek az új képződések alsóbb és felsőbbrendű életek újlakóhelyeivé fejlődnek. Itt hosszú időszakok múltán az éle-tek olyan érettségre tesznek szert, amely érettség megkívánjaa szabad akaratuk gyakorlása által, az előre vagy visszafejlő-dés törvényes ill. törvénytelen útján kialakított lényük, el-különülését, s fokozatuk szerint igényli a különböző atmosz-férákat. Az a szellem, amely lakóhelyének fejlettségi foká-hoz képest a relatív szabad akaratát még nem a maga fejlődé-sére és előrehaladására használta fel, az anyagi maggalegyütt kiválik, és hozzá kötődik, hogy a törvény szerint nemszabadon, hanem ezzel együtt keringve, azéletprincipiumnak, vagy léleknek fejlődési fokain meghatá-rozott idő alatt keresztül haladjon, – mert kényszerítő törvé-nyek alatt állván szabad akarata nincsen; – és ezután szel-leméletének eredeti forrásánál ama hosszú fokozatos lépcső-nek legalsó fokán fog felébredni, amely őt tökéletességre,Isten világosságának körébe vezeti.

Azt a hosszú időszakot, amelyben a szellem nem lévénszabad, a véges törvényeknek van alárendelve, melyek őt anélkül, hogy saját maga fejlesztésére tehetne valamit, neveziKrisztus "azon éjszakának, amelyben senki semmunkálkodhatik" (Jn.9,4). A pokolról szóló tanotoknak ez amagva igaz; de erre az éjre is felvirrad egyszer a reggel, mertolyan visszafejlődése a szellemnek, amelyben föloszlanavagy megsemmisülne, nincsen. Ha akaratának viszonyla-gos szabadsága, törvényellenes használat által, önmagáranézve minden értékét elvesztette, akkor olyan törvények alákerül, amelyeknek béklyója minden szabadságot kizár. Ebéklyókban marad mindaddig, amíg e törvények hatása lé-nyegét annyira meg nem tisztítja, hogy a relatív szabadságotismét megkaphatja. Az életprincipium és az e fokra vissza-fejlődött szellem között elvi különbség van.

Az életprincipium lényének tökéletességét elérve, Istenakarata által válik magasabb lénnyé, azaz szellemmé; ellen-ben a szellem – süllyedjen bár visszafejlődése közben azéletprincipium olyan fokáig, hogy a vezető és kényszerítő

67

törvények hatalma alá kerül – a már megkapottszabadakaratot, ismeretet és szeretetet annyira el nem veszít-heti, hogy lényének átalakítása végett ismét Isten teremtőakaratának ténykedésére lenne szüksége, hogy a legmaga-sabb szellemélet csírája: a szabadság és szeretet belehelyez-hető legyen. Ha a bukott szellem az életerő fejlődési iskolájátkijárta, akkor megkötött (látens) állapotából a szellem min-den tulajdonságával és sajátságával együtt szellemi életre éb-red. Ebből láthatod, hogy téves az a véleményed, mintha aszületendő világokra került meteorkövek vagy kozmikusporok lennének az első életcsírák, amelyekből a növény ésállatvilág származnék. Az alakuló világ magában hordja azőt képező és alakító szellemanyagot, amelynek fejlődése avilág fejlődéséhez van kötve. A kialakult világ, érettségénekegy bizonyos fokát elérve lakóhelyéül szolgál azoknak azemberekké vált szellemeknek, akik lekötött állapotukban, atörvényes forgás munkája útján e világ lassankénti fejlődésétlehetővé tették. Gondoljatok azokra az időturnusokra(eonokra), amelyekre szükség van ahhoz, hogy valamelyvilág által kidobott salak az átváltozások útján a fejlődés olyfokozatára emelkedjék, amely lehetővé teszi az emberekkelvaló benépesítését. Ezen időszakokban ideje és alkalma vana lekötött szellemnek vagy életprincipiumnak, hogy törvé-nyes fejlődésében eljusson a viszonylagosan szabad szellemfokozatáig, amely további fejlődésének feltételeit majd azemberi testben fogja megtalálni

A szellem és lélek lényegéről, egymáshoz valóviszonyáról lehetőleg világos képet rajzoltam már elétek. Alélek a szellem ruhája, ábrázata; a lélek mutatja meg, hogymilyen a szellem. Ez a szellem anyaga, mint ahogy Istennekaz ősfény. Emberi szavak nem elegendők oly dolog kinyilat-koztatására, amelyeket emberi fogalom nem foghat be.

Az ember nem rendelkezik két lélekkel, egy szellemi-vel és egy vegetatívval; az ember szellemből, lélekből éstestből áll. Az az idő, amelyben szelleme talán, mintéletprincipium lekötött állapotban nyugvott, nem szőtt szá-mára örökkévaló ruhát. Az ember értéke teljesen megfelelszelleme értékének; a szellem értéke képezi a lélek lényegét;ketten együtt alkotnak egy testet, amelyben magukat kifejez-hetik. Ne feledjétek, hogy a Földeteken lakó emberiség bu-

68

kott szellemek csoportja. Tiszta szellemnek – és ilyen te-remtésekor minden szellem, akár az életerőből fejlődött, akárIsten első teremtése útján jött létre, amikor még sem anyag,sem életprincipium nem volt –, a fejlődéshez nincsen szük-sége az anyaggal való összeköttetésre. Bukása vonja őt avéges törvények világába és hatáskörébe: az anyagi vilá-gokba.

Azok a szellemek, akik oly mélyen buktak, hogy azéleterő fejlettségi fokára fejlődtek vissza, oly alacsony fejlő-dési fokon ébrednek újra szellemi életre, relatív szabad aka-rattal és felelősséggel, hogy tovább fejlődésükhöz anyagravan szükségük és csak a legfejletlenebb és legalsó fokúemberi alakot képesek felvenni és éltetni. Ilyenek az állat-emberek, akikről már beszéltem nektek, s akik őslakói amélyen álló anyagi világoknak, amilyen a Föld is. Bolygótokmár áthaladt egy fejlődési (hatványozási) fokozaton, amidőna Holdat kilökte magából, és most igen különböző fokúszellemeknek vált lakóhelyévé. Az egyes kisebb szellemcso-portok visszafejlődése és a nagyobb szellemcsoportok előre-haladása és fejlődése folytonosan tart, amely ha elérte tető-pontját, Földetek további átalakulásához fog vezetni.

Munkálkodjatok hát teljes erővel, tiszta megismerésselaz önzetlen áldozatkész szeretetben, hogy az anyag iskolá-jából és anyagi szenvedésekből kikristályosodott szellemektömege, minél nagyobb legyen és hogy a felfelé törekvőknagy fényhulláma mind hatalmasabban megdagadjonelárasztva az univerzumot és magával emelve minden életet.

28. Az anyag fejlődése, állatemberek

Kérdés:Az, amit nekünk a más világok által kilökött anyagról

mondtál, kezünkbe adja a kulcsot a világok alakulásához, azanyagban levő szellemanyaghoz, annak az életerőn keresztülvaló fejlődéséhez és tisztulásához egészen arra az állapotravaló visszajutásáig, amelyen emberi formában a relatívszabadságot ismét elnyerheti. Ez a forma tehát nemcsak aszabad szellem testetöltésével végrehajtott fölépítése földiöltözetének, testének, hanem eredménye lehet az életerőbékóiban lekötött szellemanyag fejlődésének is. Köszönjük,

69

hogy kimutattad nekünk az emberré levésnek ezt a másodikmódját is, mely Darwin elméletében jut tudományos kifeje-zésre. A természetes fajelválasztás és a létért való küzdelem,amelyben az életképesebbek győznek, ezen az úton az állatiszervezet folytonos tökéletesítőjévé lesz, amely végül emberialakká fejlődik. Ez értelemben az ember szervezete a maga-sabb rendű emlősök szervezetétől származik. Ennek a folya-matnak a rugóját nem az anyag szabad fejlődésében, hanemaz életerőig lesüllyedt szellemben kell keresnünk. Az okmindig a szellem, az anyag pedig csak okozat. Eszerint afejletlen szellemi, értelmi és erkölcsi erők és sajátságok csí-rái magában a szellemanyagban és nem az állati lelkekbenvannak; igaz ugyan, hogy az életerő iskolájában és a végestörvények hatása alatt lassankint fejlődnek, de azokat azanyagtól származtatni nem lehet, amint azt Darwin tennilátszik, midőn a szellemi fejlődést a természetes fajelválasz-tás és a létért való küzdelem következményének állítja.

Ezek csak a lekötött szellem szükségleteinek megfelelőszerveket és eszközöket teremtik meg, amelyeket mindin-kább megtanul használni. Nem a terjedelmében és súlyábanmegnövekedett agyvelő, nem e szerv finomabbá alakulása aforrása a magasabb értelmi tevékenységnek, hanem ez csak aszellem tovább fejlődése céljából rendelkezésére bocsátott,és mindenkori állapotához alkalmazott eszköz, amelyet ismétvisszanyert relatív szabadságával a legmagasabb emberi ké-pességekig fölépíthet. Matematikai, zenei, művészi képessé-geket nem lehet a természetes fajelválasztásból és a létértvaló küzdelemből levezetni. A lekötött állapotból kilépőszellem asztráltestéhez, vagy a lélekhez maradnak kötve azállati élet egyoldalúlag kifejlett tulajdonai, mint: a kígyóokossága, a tigris kegyetlensége, a kutya hűsége stb. és aszellememberi formáira mindaddig rányomja ez átmenetisajátságok bélyegét, míg magasabb szabadságra föl nememelkedett. Az ember arca nem mutat hamis jegyeket aszellem lényéről; fel lehet benne gyakran ismerni abulldogot, sast, rókát, farkast, és némely egyént szinte ösz-tönszerűleg rókának, farkasnak, kígyónak, sőt még disznó-nak is nevezünk. Mint ahogy az elsőbbrendű természet or-szágai között nem lehet éles határvonalakat vonni, úgy azállati szervezetből az emberformába való átmenet is simán,

70

majdnem észrevétlenül történik és pedig az állatemberben,mely a Darwin rendszerében hiányzó összekötő láncszem azállat és az ember között. Prantice Mulford "Your forces andhow to use them" I. kötetében, midőn a természetben általá-ban meglevő reinkarnációról beszél, arra a feltevésre jut,hogy a történelem előtti időben, amelyben az ember kegyet-len ösztönei alig maradtak a vadállatok ösztönei mögött, azanya valamely értelmesebb, vagy magasabb fejlettségűvadállatnak a szellemét vonhatta magához, miáltal ez négy-lábú voltát elveszíthette és egy fiú vagy nőgyermek testébenújra megjelenhetett. Emellett elismeri, hogy a valódi fejlődésa lélek tulajdonsága, amely valamely anyagot birtokába veszés azt, a finomodás iránt benne uralkodó vágyhoz és értelmierőhöz mérten, alakítja.

Vajon a Centaurok, Szirének és Szfinxekről szólómondákban nincsen-e valami parányi igazság, amely minketaz állatemberre, az állat és ember közötti átmenetre emlé-keztet? A szellem isteni eredetű; csak a bukott szellemnekvan szüksége az anyaggal való összeköttetésre, hogy eredetiállapotára visszatérhessen. Ha a szellemet összeköttetésbehozzuk az állatvilággal, ez még nem azt jelenti, hogy azt azállatvilággal azonosítjuk, épp oly kevéssé, mint ahogy azélet, mivel protoplazmával van összekötve, azért nem azonosa fehérnyével. Kérünk, légy szíves az itt említett anyagfejlő-dés tudományos elméletéről és az állatember megjelenésialakjáról véleményt mondani?

Felelet:Óvakodjatok attól a tévedéstől, hogy bárminemű anya-

got szellemi tulajdonsággal ruházzatok fel. Ez a tévedésszámtalan ellentmondásba és bonyodalomba keverne ben-neteket. Minden dolog csak a maga lényének megfelelő tu-lajdonságokkal bírhat pl. a szellem minden értelmi termé-szetű szellemi tulajdonsággal, amelyeket a tökéletes megis-merésig és bölcsességig fejleszthet és morális jellegűekkel,amelyeket tökéletes, isteni jóságig fokozhat. Érje bár el azemberi alakban egyesült szellem, lélek és anyag valamelyvilágban a törvény szerint lehetséges legtökéletesebb alakot,azért nem fognak benne összevegyülni és egybeolvadni aszellemi tulajdonságok és jellemzők az anyagiakkal. Minden,

71

ami szellemi, csak a szellem tulajdonsága és sohasem aszellemanyagé, azaz annak az anyagnak, amely a szellem éséletprincipium fejlettségi fokának megfelelően mindenkoriatmoszférája, törvényszabta munkaterülete a szellemnek.

Midőn tehát jelenkori tudományotok az egyetemesfejlődést a fajkiválasztásból, a létért való küzdelemből s azéletrevalóbbnak fennmaradásából akarja megmagyarázni,felcseréli az okozatot az okkal. Az alsóbbrendű élet fejlő-dése, amely szolgaként, az adott törvények alá van rendelve,feltétele az anyag fejlődésének, a szerves élet finomulásának,az agyvelő nagyobbá és nehezebbé válásának, röviden azanyagi eszköz hozzáigazodásának, hogy mozgatójának, aszellemi motornak fejlődését kifejezhesse. Ezzel megfelel-tem arra a kérdésedre is, hogy bár az anyag és az erő azonos,mégis anyagot erő nélkül elképzelni nem lehet. Az anyagot,a számotokra láthatatlan atomok látható megjelenési formá-ját, bizonyos erőáram hozza létre és élteti. Ez tulajdonképpenperpetuum mobile: azt az erőt, amely az atomokat a vonzásés taszítás által az anyag egy bizonyos formájába és fajtájábarendezi, a vonzási és taszítási erő tartja fenn.

Az anyag átváltozását előidéző motor azáltal nyerbizonyítást, hogy ez az erő egy magasabb, fejlődő élet fo-lyománya, mert különben az anyag átváltozása ki lennezárva. Örökké hasonló oknak örökké hasonló következménytkell eredményeznie. A történelem előtti idők állatembere tu-lajdonságait tekintve kevésbé különbözött az állattól, de nemazért, mivel állati formában érte el csekély fejlettségi fokát,hanem mert tisztán állati formája nem volt egyéb, mint lényefejlettségének kifejezője. Így állatemberi formájukban nemazért vették fel a ragadozó állat tulajdonságait, mert előzőlegragadozó állatok voltak, hanem mert fejlődésük végtelenüllassú, szinte észrevehetetlen, és mivel az őket állati formábakényszerítő tulajdonságokat nem vetették le magukról, ha-nem csak legyengítették, amikor az általános fejlődésük azállatember külső alakját törvényszerűvé tette. A szellem fej-lődése – akár életprincipium, akár szellem legyen is az –anyagi, látható alakot tételez fel, és ilyen a beszéd is, ame-lyet használnia kell, hogy gondolatait, vagyis lényegét kife-jezhesse. Ez az anyagi világok törvénye. Az alacsony életlassú fejlődése és a részben túlhaladott formák átnyúlása

72

olyanba, amely lehetővé teszi a szellem valamelyes előreha-ladását, együttesen szolgáltatnak alapot a Kentaurokról ésSzirénekről szóló mondáitokban rejlő igazságok magvának.Az első állatembereket úgy képzeljétek el, hogy azok a maifogalmaitok szerint közelebb álltak az állathoz, mint az em-berhez. Amilyen észrevehetetlen az átmenet a három alsóbirodalom (ásvány, növény, állat) egyikéből a másikba, olyészrevehetetlen volt az állatból való átmenet egy olyanlénybe, amely a szabad és céltudatos szellemnek folytonhaladó fejlődésében lakóhelyül, munkásöltözetül szolgál.Minél kevésbé fejlett egy élet, annál lassabban fejlődik to-vább; minél előrehaladottabb a szellem, annál tágabb az erő-nek, ismeretnek és szeretetnek szférája, amelyet minden elő-relépésénél önmagában feltár. Képzeljétek a szellem előre-haladását megkétszerezve: kétszer egy az eredeti összeghezcsak egyet ad hozzá, de kétszer egymillió a szellem birtoká-hoz egy egész gazdagságot csatol. Ugrás nincs Isten tör-vényvilágában. Hasonló hasonlót von magához; minél fej-letlenebb az élet, annál szűkebbek az őt körülvevő korlátok.

73

III. A SZELLEM

29. A nem teremtett és a teremtett szellem

Kérdés:Isten teremtette a szellemvilágot, a teremtett szellem

Őbelőle, mint isteni forrásból nyerte létét, tehát isteni ere-detű. Ilymódon a teremtett szellem állagára, lényére nézveolyan volna, mint Isten?

Az isteni szellem nem teremtett, változhatatlan,uralkodó; a teremtett pedig lett, változó és végcéljára, atökéletességre különböző utakon vezeti Isten. A teremtettlényt a Teremtővel egyenlőnek nem vehetjük; lényére nézvemindkettő teljesen különböző, habár a vele való legszoro-sabb összeköttetésre van kijelölve. Ha a teremtett szellemnekesszenciája örökké ugyanaz lett volna, mint Isten, nemlehetne tökéletlen, vagy elért tökéletessége alkalmával bekellene olvadnia Istenbe. Szellemünkben Isten tükörképétláthatjuk, de nem az ő fényének, az ő lángjának a szikráját,amint általában mondani szokták. Szellemünk örökkéIstenhez törekszik, benne rejlik az ő élete, de Istenné nemlesz soha.

Felelet:Lehetetlen, hogy a tökéletlen, különösképpen az

anyagba foglalt és ott fogvatartott lény, az abszolút öröktökéletesség lényét és működését felfogja és megértse.Minket, szellemeket boldogság tölt el, ha csak kiejtjük is ezta szót: Isten; – mert ez olyan szó, amely számunkra a legma-gasabb, a leghatalmasabb fogalmat fejezi ki, amelyet csakképesek vagyunk felfogni és ez a fogalom annyi boldogságottartalmaz, amennyit mostani fejlettségi fokozatunkon csakbefogadni és átérezni tudunk.

Sok embernek ez csak egy szó, soknak egy elméletalapja – kevés emberben csak érzelem, amely élénk vágya-kozást ébreszt, és csak némelyeknél egy olyan ismeret,amely minden más ismeretet magába foglal. Nekünk Ő te-remtőnk, Atyánk, célunk, üdvösségünk és Isten utáni vágya-kozásunk nem zárja ki a leggazdagabb, a teljes megelége-dést. Értsetek meg helyesen. Elégedettségünk és üdvössé-

74

günk magában véve nem tökéletes, hanem csak annak a tel-jes mértéke, amennyit képesek vagyunk befogadni. Szelle-münk minden atomjával törekszünk ez Istenség felé. Tudjuk,hogy e szellemi kincsből (szavaitok már nem fedik az ilyenfogalmakat) mindig többet és többet leszünk képesek fel-ölelni. Azonban ezzel az Istenséggel soha nem lehetünkegyenlők. Mert mindig lesz különbség az abszolút, örök tö-kéletesség, és a kifejlődött tökéletesség, a teremtett és nemteremtett között. A teremtés célja a tökéletesség. De egyetlenlény sem érhet el többet, mint saját lényének tökéletességét.

A teremtett szellem eléri a maga tökéletességét, desohasem érheti el más lény tökéletességét. A teremtett, arelatív, sohasem léphet egy egységre a nem teremtettel, azabszolúttal. A teremtés célja az, hogy egy tökéletes szellem-világ vegye körül az Istenséget, hogy minden egyes szellemelérje saját lényének tökéletességét, és hogy ismeretének ésszeretetének tökéletessége adja meg szabadságának tökéle-tességét. Mert ha a megismerés és szeretet tökéletes, akkor acél elért és nincs többé szükség irányításra és korlátozásra.Értsétek meg ezt emberek és örüljetek neki!

Milyen szomorú, hogy az, ami bennünket boldoggátesz, bennetek az örömnek egy kis visszfényét sem képesfelébreszteni. Értitek-e azt, hogy a teremtmény ismereténekés szeretetének tökéletessége a közte és a Teremtő közöttlévő legbensőbb kapcsolatot feltételezi? Az ismeret tökéle-tessége feltételezi a szeretet tökéletességét és ez minden kö-teléket felold, így találva rá a szabadság tökéletességére – azujjongó szabadság pedig mélyen érzett, önkéntes, boldogítóIstentisztelet. Érintettem már ezt, amikor nemrég azt mond-tam, hogy a felismert feladat iránti tökéletes szeretet lehe-tetlenné tesz bármiféle szenvedést; – az ujjongó szabadság-gal nyújtott segítség felülmúl minden más érzelmet. Ígyvagyunk mi összekötve egymással, mint testvér a testvérrel,és a segítőkézségre való tetterőben örömöt érzünk, ami amegelégedés boldogságává válik, ha a célt mindenki eléri, ésIsten szeretete a teremtés által elért tökéletességben fog visz-szatükröződni. Oly mérhetetlen nagy ez a szeretet, hogy mégsejteni sem vagytok képesek, de azért minden részletbenfelismerhetitek azt; – mert atyai szeretetében van az Ő nagy-sága. Ti pedig emberek, akik e nagyság felé törekedtek, is-

75

merjétek fel, hogy csak akkor közeledtek Hozzá, ha mindenerőtöket megfeszítve olyan híven szolgáljátok Istent, ameny-nyire az általatok elért fokozaton csak lehetséges. Csak egyabszolút tökéletesség van – Isten, minden más tökéletességviszonylagos, és mégis minden embernek és szellemnek le-hetséges, hogy elérje lényének és fokozatának tökéletességét.Ez életetek feladata. Ily módon legyőzhetitek az anyagot,hogy az ne húzzon le benneteket, hisz ő csak egy rövid időreképezi munkaruhátokat, melyben egy bizonyos munkát elvé-gezhettek. Ne engedjétek az anyagot uralkodni magatokfölött, hisz ilyen hatalma még egy olyan szellemmel szem-ben sincs, aki az Isten tudatos szolgálatának csak a kezdetifokán áll. Küzdjétek hát ki magatoknak azt a szabadságot ésörömöt, amelyre képesek vagytok s ezzel növelitek a miörömünket is.

30. Ősfény és teremtett fény

Akarjátok tudni, hogy érzi magát A.? Kipihente ma-gát, hogy felébredjen annak a tudatára, hogy milyen a szel-lemi élet. Végtelenül boldog azon rokonszellem mellett, akia Földön anyja volt; most már érzi, hogy mi a "boldog lélek"és hálás érte. Látja, hogy a kicsiny nem vész el a nagyban,hanem inkább tökéletesedik benne. Így a szeretet szellemről-szellemre hatalmasabb, erősebb, intenzívebb lesz, amint aszellem az Ősszellemhez közeledik. Mert semmi, ami Isten-ből származott – sem szellem, sem isteni tulajdonság – nem"enyészik" el Istenben, ahogy azt sok földi ember gondolja.De miután az Isten adta tulajdonságokkal felruházott szel-lem, az örök törvények láncolatán felküzdve magát megáll-hat az Ősfény körében, ha tehát ez az Ősfény elönti őt, akkorez minden tulajdonságát élesen, tisztán, ragyogóan emeli felaz Isten által elrendelt tökéletesség fokozatára. Mert az le-hetetlen és elképzelhetetlen, hogy a teremtett fény valaha isösszevegyüljön az Ősfénnyel; de miközben ebbe belemerül,örök törvények által lényének tökéletessége kell, hogy ki-kristályosodjon.

76

31. A szellem egyénisége

Kérdés:Te azt tanítod nekünk, hogy hibáinkat ne tévesszük

össze valódi énünkkel, Isten által adott egyéniségünk érzeté-vel.*) Valódi énünk alatt az Isten által adott eredeti tiszta csí-rát értettük, amelynek szellemi egyénné való fejlesztése földiéletünk feladata. Tulajdonságaink, amiket elérünk, vagy hi-báink, amiket elkövetünk, szoros összefüggésben vannakszellemi egyéniségünkkel, sőt asszimiláció által annak alkat-részeivé válnak.Miképp értsük tehát az "én"-nek és hibáinknak összetévesz-tését? A bűn, amíg csak rá van tapadva, torzképpé változtatjaazt. Ennél fogva énünk mivolta, szellemi és lelki tulajdonsá-gainkkal és hibáinkkal összeesik.

Felelet:Valódi énünk azonos "szellemi egyéniségünkkel",

amint te mondod, s amit tulajdonképpen alig szükségesközelebbről meghatározni, mert az nem is lehet más, mintszellemi. Amikor azt mondod, hogy: "valódi Énünk alattama szellemi csírát értettük, amelynek szellemi egyénné valófejlesztése földi életünk feladata", – akkor tévedsz, mert mára földi életbe magatokkal hoztátok egy egyéniséget és nemcsak egy fejlődőképes csírát.

Szellemek voltatok, még mielőtt emberekké lettetekvolna. Az anyagból kikristályosodott életerő, még ha a szer-ves élet minden fokozatán keresztül ment is, nem szellem,hanem csak olyan életcsíra, amely mivoltának tökéletességételérte. Ha egy dolog, egy valami elérte a maga tökéletessé-gét, akkor törvényszerű továbbfejlődése megszűnik. Egyilyen valami sohasem képes magától, azaz a saját fejlődésierejéből egy magasabb lény kezdő fokozatát elérni. EhhezIsten teremtő művére van szükség. Egy ilyen teremtő mű amegérett, a tökéletességre jutott életprincipiumnak szel-lemmé való átváltoztatása.

Ami princípium, az még nem egyéniség, ez a szellemtulajdonsága, vagy bélyege. Egy princípiumnak a lényének

*) Lásd V. A kereszténység.

77

megfelelő tökéletességét pontosan behatárolt időn belül, tör-vényes folyamat útján kell elérnie; a princípium szellemévaló átalakításakor lép először hatályba a szabadakarat té-nyezője, amely már a szellemnek is tulajdonsága. Nehézfogalmaitokkal megmagyarázni, mi az egyéniség. Az Ószö-vetségben meg van írva: "Nevetekről nevezlek titeket". Ez anév a szellem egyénisége. Ahogy az egész végtelen teremtésa tökéletesség felé vezettetik, úgy minden egyes szellemetteremtése alkalmával áthevíti egyéniségének tüze, mely őttökéletességre érleli. Minden egyéniséget Isten egy-egy gon-dolatának nevezhetsz, Istentől kapott névnek, fajnak, pecsét-nek, a szellem arculatának. Ez az, ami meggátolja, hogy aszellemek tökéletességük elérésével összeolvadjanak egyegységbe, vagy ahogy ti nevezitek: "a szellemek beleolvad-janak Istenbe", ill. ahogy a buddhista egyéniségének a Nirvá-nában való enyészetében hisz.

Ezért a szellem egyéniségének, azaz valódi, eredetiegyéniségének semmi közössége nincs a hibáival; mert nemtörvényszerűen szükséges, hogy a szellem hibába essen.Akaratában rejlik a bukás lehetősége, de nem annak szüksé-gessége. A szellem tökéletességre vezetheti a maga egyéni-ségét bukás nélkül is. Nyomorúságok és betegségek nemszükségképpeni jellemzői az emberiségnek, jóllehet alig vanföldi ember, aki mentes tőlük. Tiszta szellemi élettel sza-baddá teheti magát ezektől, és ezt a szükséges tisztulási idő-szak elteltével el is fogja érni.

Mindig a bukás kényszeríti a szellemet az anyagba.Azonban a hibák, amelyek bukása következtében egyéni-ségével összeforrnak, még nem válnak elválaszthatatlan al-kotórészévé, hanem csak időszakosan vannak vele olyanszorosan összenőve, hogy ti emberek, azokat egyéniségéheztartozóknak tekintitek ahelyett, hogy azokat idegen anya-goknak ismernétek fel, amelyek összevegyültek az ősanyag-gal, és amelyeknek ismét ki kell válniuk belőle. Tudom,kedves Bernát, hogy ez a tan nem egészen egyezik meg azelőbbi és általad megkedvelt tannal; de azért mégis kérlek,vizsgáld meg ezt alaposan. Azt hiszed, hogy az egyéniség azember által alkotott valami, én pedig azt mondom neked,hogy az, amit te szellemi csíra alatt értesz, épp oly kevésbélenne képes saját erejéből egyénné fejlődni, mint ahogy az

78

életprincípium sem fejlődhetik a maga erejéből szellemé. Azegyéniség éppen úgy Isten által adott tulajdonsága a szel-lemnek, mint a szeretet és a szabad akarat. A szellem fogal-mában e három bennefoglaltatik, ezért a szellem által elérttökéletességben nekik is el kell érni tökéletességüket.

Folytatás.Kérdés:

Kedves Emánuel! Felhívtál engem arra, hogy azegyéniséggel összenőtt, de azért nem hozzátartozó hibákrólelőadott tanodat vizsgáljam meg, s ezzel megengedted, hogya kérdés további tisztázása céljából ellenvetéseimet kifejez-zem.

1. Azt mondod, hogy a megérett, tökéletességét elérőéleterőnek, hogy szellemmé legyen, szüksége van Isten te-remtő cselekvésére: ennek az erőnek szellemmé átteremtésealkalmával lép fel először tényezőként a szabad akarat.Mindaz, ami erő – princípium, vagy kezdet – az teremt;hogyha átteremthető lenne, akkor már nem lenne princípium.A szellemi erő már magában véve is szellem; a gépiesenműködő princípium, mint amilyen a lélek a testnek öntudatnélkül lefolyó ténykedéséhez való viszonyában, szellemieredetű ugyan, de azért a szabad akarattal semmi összefüg-gésben sincsen, habár vele egy időben működik is.

2. A név, a szellem egyéniségének kifejezése lehetnecsak, holott amint látszik, azzal azonosítod, mikor azt mon-dod, hogy: "ez az Isten által adott név az egyéniség."

3. Azt mondod, hogy: "a szellem valódi eredetiegyéniségének a hibákhoz semmi köze sincs, mert a törvénynem kényszeríti a szellemet arra, hogy hibába essék!"Hogyha nem törvényszerint szükséges, hogy hibázzunk,akkor nincs semmi más, amit felelőssé lehetne tenni, mintmaga az egyéniség.

4. Ami valamely egyéniséggel szorosan össze vannőve, az annak az alkatrésze, mivel a sajátságokat és hibákata szellemi egyéniség fejlődése alkalmával sajátítjuk el, azokegyéniségünkkel összeolvadnak, vagy belőle kiválnak, ennélfogva a szellemi egyéniségnek mindenkori pozitív, vagynegatív birtokát képezik.

5. Nem hiszem, hogy az egyéniség az ember által alko-

79

tott valami legyen; azt azonban hinnem kell, hogy valamelyszellem, vagy szellemcsíra, amelyet a bukás az anyagbakényszerít, ember állapotában, szabad akarata által, melyfejlődésének irányát meghatározza, a megfelelő tulajdonsá-gok és hibák asszimilációjával a bukást levezekelheti, vagyabba elmerülhet, Istenhez közelítethet vagy Tőleeltávolodhatik, negatív maradhat, vagy passzív állást foglal-hat el aszerint, amint tudva és akarva az egyik, vagy a másikirányt betartja és saját akaratereje által magát abban kifej-leszti, – természetesen úgy, hogy Isten a tökéletesedésreszükséges készletet vagy segédeszközöket a kezébe adja,melyeket azután tetszése szerint használ, vagy nem használ.

Felelet:Két életerő hatja át és élteti az Univerzumot: a szellem

és az életprincípium. A szellem az első teremtése az Ősszel-lemnek, és a szellemi tökéletesség elérése a teremtés célja,ami egyben végcélja minden életcsírának. Minden anyagképes az átszellemiesedésre; – a földi ember által láthatóanyag az Istenség szegéllyé sűrűsödött köpenyegéhez hason-lítható Az anyagot átváltoztatni, szellemiesíteni, belőle ruhátszőni az életcsíra számára, ez az életprincípium munkája.

Az erő, amely a legalsó szerves élettől a legfelsőbbikruhát sző magának, korlátolt, mert bár bizonyos törvényekkorlátain belül teremt, azért mégis csak egy erő, amelyet alegmagasabb szellemi törvények nem érintenek. Szabadságnélkül, törvényszerűen működve, anélkül éri el a maga tö-kéletességének határait, hogy a szabad akaratot, a bölcsessé-get és az Isten szeretetet megismerné. Ekkor Isten teremtőereje átváltoztatja az életprincípiumot szellemmé és ezáltaloda helyezi a kapu bejáratához, amely magasabb célokhozvezet. Ami csak meghatározott mederben folyó életfolyamvolt, egyedülálló élettűzhelyekké vagy napokká válik.

Szabad akarat, Isten ismeret, egyéniség lesznek az újjellemzők, amelyek az életerőt Istenhez hasonló szellemméváltoztatják. Princípiumnak neveztem azt az életerőt, amelyaz anyag alsó fokait vagy formáit fejlesztve élteti, de amelysaját fejlődésének következményeként sohasem fog állatianyagot éltető erőnél magasabbra emelni. Sohasem leszképes magát olyan tulajdonságokkal felruházni, amelyek őt a

80

véges törvényekkel vezetett erőből Istenhez hasonlószellemé tehetnék. A hiányzó tagot hasztalan keresitek amagasabb fokra fejlődött majomfajokban. Az, ami azállatokat élteti, csak az állati lélek fokára fejlődött életerő;ami az embert élteti, az a szellem. Ha neked az "átváltozott"szó jobban fejezi ki a fogalmat, mint az "átteremtett", akkorhasználd azt. Ezzel a szóval csak Isten akaratának a tényétkívántam jelezni, amely az életerő folyamát egyénekké osz-totta vagy képezte, és szabad akarattal, megismeréssel és alegmagasabb szeretet képességével felruházva oly lényekkéformálta, kiknek Istenhez való hasonlóságuk kezeskedik alegfőbb tökéletesség és abban az üdvösség eléréséről.

Amikor azt mondtam: "ez a név a szellem egyénisége",ezzel természetesen azt akartam mondani: "amit e kifejezésnévként jelez, az a szellem egyénisége". Azt hittem, hogy ezttisztáztam a következő szavakkal: "minden egyéniséget Istenegy-egy gondolatának nevezhetsz, Isten által adott névnek, aszellem fajának, arculatának bélyegének". Ne feledjétek,hogy nehéz a mi fogalmainkat szavaitokkal kifejezni. Úgyvéled, hogy a szellem nem szükségszerű hibájáért csak azegyéniségét terheli a felelősség. Bukásáért a szabad akarattalfelruházott szellem a felelős. Különítsd el jól egymástól aszellemet és az egyéniséget, mert ezek csak részben fedikegymást.

A szellem olyan teremtése Istennek, amely Istenéhezhasonló tulajdonságokkal van felruházva: a szabad akarattal,a legmagasabb fokú megismerés és szeretet elérésére valóképességgel, és amely annak az egységnek a bélyege, ábrá-zata, sajátsága, neve és záróköve, amely lehetetlenné teszi,hogy valaha megsemmisüljön, azaz valamely más szellem-lényben feloldódjon – legyen az bár maga az Ősszellem –,hanem megtartja egyéniségét. Nem értem, mi lehet ebbenmég előtted homályos? A szellem szabad akaratánál fogvaelhagyja a törvényes pályát; ha azonban ezt a pályátkényszerből kellene elhagynia, akkor hol lenne a szabadakarat? Ezáltal hibát vesz fel eredetileg tiszta, de atökéletességre nem érett egyéniségébe, a szabad akarat pedigaz marad, ami a kezdetben volt, olyan erő, amely ezeket azidegen anyagokat megsűrítheti, megszaporíthatja vagy pedigkiválaszthatja. Minden hiba és tökéletlenség múlandó, de a

81

szellem és annak ábrázata, az egyéniség, örökkévaló. Amúlandó sohasem lehet alkotórésze az örökkévalónak. Amúlandó megzavarhatja az örökkévalót, de az mindig kifogja lökni magából a hozzá nem tartozót. A "fa" fogalmábanem foglalod be a mohát is, amely a fát borítja, jóllehet az afában gyökeredzik. és az öreg, beteg fát egészenbeboríthatja. A fa elhal, és vele együtt a moha is, de a famagvából új, ugyanolyan fa áll elő, melyet nem fed moha,mivel egészséges és erős. Ne értsétek tehát az "egyéniség"alatt azt, ami hibás. Rövid ideig úgy tűnhet, mintha a hiba azegyéniséghez tartozna; azonban az ilyen hibák csak betegsé-gek, idegen anyagok, amelyeket az egyén kiválaszt magából.

Legyetek óvatosak, nehogy kis mértéket és szűkhatárokat szabjatok Isten teremtésének és törvényeinek.Egyetlen emberélet parányi időtartamát és azt a viszonylago-san csekély időrészecskét, amelyben a szellem tévelyeg, in-gadozik, elbukik és felemelkedik, mindig az elért tökéle-tesség örökkévalóságával kell összehasonlítani, különbentéves fogalmak, rosszul rajzolt képek állnak elő, és a súly-pontot téves helyekre fektetitek.

Ha egyszer szabadokká tettétek magatokat az időtől, azanyagtól és minden mulandótól, csak akkor fogjátokhelyesen megítélni, mik az örökkévaló teremtés alkotórészei,és mik a porszemek és poratomok, amelyek a szféráról-szférára vezető úton egy másodpercig rátok tapadnak.

32. A szellem tisztasága és nagysága

Az emberiségnek mindig tisztábbá, nagyobbá, átszelle-mültebbé kell lennie. A földi emberhez is közeledik az azidő, amikor valódi lényegét fel kell ismernie. Mi, tisztaszellemek várjuk az időt, hogy veletek érintkezésbe léphes-sünk; mert csak a ti értelmetlenségetek tesz minket némákká.Tisztaság alatt ne csak az aljas, durva bűnöktől tettben ésgondolatban való tartózkodást értsétek, hanem a cseleke-deteitekben és annak indítóokaiban való tisztaságot, vilá-gosságot, őszinteséget is. Krisztus mondja, hogy: "a tisztaszívűek meglátják az Istent" (Mt.5,8), azaz meglátják az is-tenit a kinyilatkoztatásnak abban az alakjában, amelyben aztfejlettségi fokozatukon megérthetik. A tisztaság alatt

82

nemcsak a szellem saját kristálytiszta világosságát értem,hanem minden érzésének tiszta ismeretét is. Ez a tisztaság aszellemnek olyan erejévé válik, amely nem engedi, hogytévedjen a fő dolgoknak a mellékes dolgoktól való megkü-lönböztetésében, és amely lehetővé teszi, hogy a legfelsőbbtisztaság oly hathatós vonzóerőt gyakoroljon rá, hogy azegyenes útról le nem térve, mindinkább növekvő erővel sies-sen célja felé Az ilyen szellemnek belülről (intuitív) birtoká-ban van minden igazság, amit lényének fokozata szerint csakfelfoghat. Boldog, még ha a földi fájdalmak szoros köteléké-ben él is. Ez a tisztaság feltétele a valódi nagyságnak.

Amit mi nagyságnak nevezünk, azt ti, emberek, mégalig vagytok képesek felfogni. Az emberek többségének szi-lárd akaratra, erős parancsokra van szüksége ahhoz, hogy afeltételes fokozatot: a tisztaságot felismerjék és elérjék. Aszellem által elért nagyságban rejlik annak az erőnek az ér-zete, amely képessé teszi őt a világos magaslatokról alábo-csátkozni a homályos mélységben tartózkodó testvéreihez,biztos lévén afelől, hogy rá semmi homály nem tapadhat. Ígyegyik-másik testvérét sikerül vonzóereje körébe vinni ésmagával ragadni a magasabb szférákba. A valódi nagyságszükségszerű jellemzője az olyan önzetlenség, amilyent azátlagos ember elképzelni sem tud. Ne higgyétek, hogy azilyen nagyságot elért szellemek, valaha is lenézést vagymegvetést érezhetnének szegény testvéreik legszegényebbjeiránt is. Mindezek olyan érzések, amelyeket csak nagy töké-letlenségetek miatt éreztek testvéreitek iránt, akik pedig csakhibáik eltolódásai által különböznek tőletek.

Ha a szellemet az igaz tisztaság csak kezdi is átmelegí-teni, az ilyen érzelmek rá nézve lehetetlenné válnak. Avalódi tisztaság a részvét forrását nyitja meg a szellemben,hogy minden szegény testvért elárasszon vele, és közülük alegutálatosabbat is mindig erősbödő árammal borítson el.Csak így képes a tiszta szellem a szegény testvéren segíteniés őt felemelni; éppen ez az, ami a tiszta szellemet a magaszférájából a tiétekbe kényszeríti. Ez az Istentiszteletszabadsága. Ilyen nagyság szellemesíti át a szellemet. Aszellem Istennek az a közvetlen teremtése, aki szabadakarattal megajándékozva fejlődésében eléri a legnagyobbtökéletességet. Midőn ez a szellem ismeretben, nagyságban,

83

szeretetben növekedik, bizonyos fénykörnek vagy fejlődésifokozatnak az elérése lehetővé teszi számára, hogy azIstenség közvetlen kisugárzása reá essen és sajátjáé váljon.Erre vonatkoznak a zsoltáríró szavai: "Én pedig az igaz-ságban meglátom a te orcádat. Megelégíttetem a te ábráza-toddal, midőn felébredek" (Zsolt. 17, 15). Ez az az eledel,amely a szellemet, amely éhezi és szomjazza az igazságot,kielégíti; ez az az élő víz, amelyről Krisztus mondja, hogyaki abból iszik soha meg nem szomjazik (Mt. 5, 6). Azok aszellemek, akik így kielégíttettek és a legmagasabb Szel-lemmel való érintkezés által átszellemülnek, szeretet-misszi-ókat vállalnak a mélyben. Az ilyen szellemek már nembukhatnak; ismeretük, szeretetük, Istenéhez hasonló hatal-muk – amely az Istennel való összeköttetés következménye –mindennemű visszaesést lehetetlenné tesz.

Küzdjétek fel magatokat, kedves emberek,kicsinyeskedéseitekből, tisztátalanságtokból, a tisztaságnakarra a fokára, amely számotokra lehetséges. Törekedjetek alegmagasabbra, igyekezzetek azt megragadni. Ne mondjátok,hogy én nem tudom, mi lehetséges a földi embernek. Az,hogy emberek vagytok, semmit sem változtat lényeteken ésminden magasabb szellem, keresztüllát azon, ami alatta van,és megismeri azt. Tudom, hogy mit vagytok képesek mamegérteni, és mit lesztek képesek tíz év múlva. De mégisnehéz a magasabb szellemnek a maga szavait csak a jelenpillanathoz alkalmaznia. A pillanat eltűnik, a lényeg növeke-dik, és ezzel együtt nő a szellem értelme és ismerete is. Haegyes szavaimat nem értitek, hagyjátok nyugodni és mun-kálkodjatok előmeneteleteken, világosságtokon és tisztaság-tokon, így a megértés ideje el fog következni.

Van nyári és téli vetés, és minden vetésnek van kisza-bott ideje, ameddig a földben kell nyugodnia. Ha eljött a ta-vasz földetekre, gyorsan kicsírázik a mag; ha késő ősz vagytél van, nyugszik hosszan, csendesen. De azért az aratás idejeközeleg, és aranyló gyümölcs érik a ti táplálásotokra. Ezért,kedves emberek, legyetek türelemmel magatok iránt és miirántunk. Nehéz az élőt az elhalt gátjával visszatartani. Néhaaz élő minden gát fölött átömlik, de azért a kár nem nagy, hacsak fényhullámok borították el. Növekedjetek hát ismeret-ben, tiszta vágyakozásban, világosságban, tisztaságban, és

84

akkor mindig többet adhatunk nektek abból, aminek értékerátok nézve állandóan növekedni fog.

33. A szellem belső szabadságaA felfelé törekvő szellem tökéletes szabadságra törek-

szik; legfőbb feladata, hogy az igaz szabadságot már földiéletében felismerje. Azt mondom, hogy: a legfőbb feladata;mert csak a valódi szabadság atmoszférájában ébredhet fel ésfejlődhet ki tökéletesen a valódi szeretet. A valódi belső sza-badság következménye: a szabadság kifelé, az ő megjelenésiformáiban (látható hatalom, uralkodás a véges törvényekfelett), ami viszont az örökkévaló ismeretének és a bennevaló tiszta, teljes életnek a következménye. Amikor az embe-rek azt mondják, hogy semmi szabadságuk sincsen, akkorrövidlátásuk miatt tévednek. Csak egyetlen életatomjukatveszik tekintetbe: a földi múltjukat, és ebből következtetnek,mondván: a véletlen, a kívülről jövő ráhatások, a nevelés és asors tettek azzá, ami vagyok, és mivel már ilyen vagyok,nem tehetek mást, mint jellememnek megfelelően tevékeny-kedek. Azonban nem a sors képezte a jellemet, hanem for-dítva: a jellem, mint a szellem benső valódi értékének külsőlátható jele, alakítja a sorsot vagy a szellem pillanatnyilagszükséges légkörét.

Durva vázlatban formáljátok földi életeteket, mielőttabba belépnétek. Naponként, óránként dolgoztok rajta to-vább, és mindig olyan mértékben vagytok urai sorsotoknak,amilyen mértékben urai vagytok önmagatoknak. Az emberiruhában lévő szellem még mindig csak egy alantas fokonálló lény. Ezért szabadsága megjelenési formájában csakvalami fejletlenként mutathatja meg magát – mely valódierőtől még nincs áthatva. Azonban ti, emberek, mindent csakmegjelenési formájában láttok, nem pedig valódi lényegé-ben, mely alapját képezi. A valódi szabadság Isten adta csí-raként a szellemben rejlik, és mint ilyen, isteni, tehát örök,amit semmiképp nem lehet elveszteni. Kiolthatatlan fényaz, mivel az Ősfény maga helyezte a szellembe, mint életfor-rást. Ezt a forrást bűnnel, tévelygéssel, homályossággalbetemethetitek, de az minden iszapot és salakot áttörve újrameg újra ugyanolyan életerővel emelkedik majd fel benne-tek, hogy végre egész lényeteket elárassza és fénytengerbe

85

borítsa. Legyetek tudatában ennek a belső szabadságnak ésműködtessétek azáltal, hogy uralkodtok azon, amit talán ed-dig megszokásból művelőtöknek és formálótoknak tekintet-tetek. Ne feledkezzetek meg soha arról, hogy mik vagytok:felfelé törekvő szellemek, akik benső szabadságukat szaka-datlanul működésben tartják, tudatosan vagy öntudatlanuljövőjüket és sorsukat készítik elő, Istentől kapott szárnyaikatvagy tehetetlenül lecsüggesztik, vagy kiterjesztik szféráról-szférára, erőről erőre emelkedő dicső repülésre.

Első szükségszerűség a valódi szabadság növekedé-séhez: a belső és külső önuralom. Az egyéniségetek kinövé-sei feletti uralom pedig lehetővé teszi valódi lényetek kifej-lődését. Félelem, nyugtalanság csüggedés eltűnnek a sem-mibe, ha felismeritek, hogy semmi, ami titeket érint, nemlehet rátok nézve más, mint jó; hogy nélkülözhetetlen taní-tómesteretek, átalakulásotok szerint változik; hogy éltetekminden pillanatában, hatalmatokban áll alapkövet rakni adicső épülethez. A földi jólét iránti vágy semmivé lesz a va-lódi jólét, a boldogító, igaz érzések, mint pl. az erő és szere-tet, szaporodása utáni vágyban. E valódi örömök következ-ményeként önként csatlakoznak majd a földi örömök apró,csillogó kristályai, mint a valódi Istenben való bizalomnapfényének és harmatjának következményei.

Az isteni gyermekség és az isteni vezetés tudatából,valamint az Isten szeretetére való törekvésből földi virágoknőnek utadon, színes csillagokkal hintve be azt, melynekszirmai betakarnak minden követ. De ti mellékesnek tartjá-tok őket és még ha gyéren is virágoznak, megmarad szá-motokra a megismerésetekben és céltudatos fejlődésetekbengyökerező béke. Minél kevésbé akadályozzák téves képzete-itek valódi szabadságotokat, annál inkább tudatossá válikbennetek ez, mint nyugodt erő érzete. Felemelitek fejeteketaz örök törvényvilág fényébe, és minél inkább betekinthettekaz örökkévalóba, annál igazabb lesz szellemetek, míg egé-szen ebben a fényben állva az igazság eltölthet benneteket,és semmi más táplálékra nem lesz szükségetek, semmi mástáplálékot megemészteni nem tudtok. Ha csak sejteni isképesek lennétek a gyönyört, a mély és nagy kiterjedésű bol-dogságot, mely az ilyen szellemet megragadja és amelybenső ujjongó örömének a szférák mámorító zenéjében ad

86

kifejezést, egész valótok megremegne az ilyen boldogságfelé törekvő örömteli vágyakozástól, és földi életetek nemlehetne egyéb, tiszta céltudatos munkánál, amely megelége-dését önmagában hordozza.

34. Törvény és szabadság

Kérdés:Vigil*) szellemnek a nyilatkozata, "hogy csak ott van-

nak törvények, ahol a szellem magának törvényeket alkot,hogy ott, ahol törvények vannak, nincs szabadság, ahol pedigszabadság van, ott nincsenek törvények", – ugyebár – éppenoly kevéssé lehet alkalmazni a földi életünkre, mint a szel-lemek további fejlődésére.

Felelet:A törvény Isten bölcsességének és oszthatatlan

egységének következménye. A törvény örök, mint maga az,akitől származott. A törvénytelenség minden szabadságotlehetetlenné tenne, mivel ez csak a tökéletességben lelhető.Az örök törvény átváltozik számunkra olyan törvénnyé,amely a még nem tökéletes teremtésnek megfelel. Törvény,hogy minden szellem elérje a maga lényének tökéletességét;hogy a fejlődött tökéletesség nem vegyülhet össze az örök-kévaló tökéletességgel. Törvény a munka és vezeklés, aszellemek szolidaritása és a természeti törvények, amelyekátalakulása össze van kötve a természettel. A szeretet a tör-vények legfőbbje. A törvény vezetése révén éri el a szellem amaga tökéletességét, és ez fölébe emeli őt minden törvény-nek, mivel ekkor már a tökéletes szeretet és megismerés váltvezetőjévé, amelyek felemelik őt a törvények fölé, mivel mára legfőbb törvény fénykörébe lépett. De a törvények továbbműködnek, világokat vezetve és megváltva. Ti nem értheti-tek meg, hogy mi a valódi szabadság; szellemi nagyság, te-

*) Vigil vezetőszelleme egy jóakaratú, de korlátolt ismerettel bírómédiumnak, kivel a kérdező külföldön ismerkedett meg. Ennek a fejletlen,zavaros, amellett önző és hiú szellemnek befolyása a médiumot,fájdalom, súlyos következményű tévedésekre vezette.

87

remtő erő, a megismerés teljessége és a szeretet tökéletes-sége. Arra a szellemre nézve, aki a valódi szabadságotkiküzdötte, minden hiba, tévedés, homályos vagy zavarosfogalom lehetetlenség. Szabadság felőli fogalmaitok szerintennek, ha elérte a maga teljességét minden lehetséges volna;holott a szabadság nem törvényen kívüliség, és lényénektörvénye alól egy szellem sem nőhet ki.

35. A tökéletességre emelkedett szellem egysége

Szeretném nektek megvilágítani a tökéletességre ju-tott szellem egységét és egyszerűségét. Ezt jobban meg fog-játok érteni, mint a szellemek duális viszonyát. (Ld.: II.19) Atökéletességet elért szellem egysége abban áll, hogy összeserőinek ill. lénye tulajdonságainak – mint a megismerés,bölcsesség, akarat, tetterő, szabadság – egyensúlya tökéletes;s hogy ezen erők mindegyike a szeretetben gyökeredzik ésazt a szeretetet vezeti, mivel Isten abszolút szeretetéhez ké-pest a szellem viszonylagos szeretetté lett. A szellem tulaj-donságbeli és szellemi tökéletessége által anyaga ill. elemeiis elérik a tökéletességet, amit én lényege beteljesedésénekneveznék. Ez a lényeg egyszerű és tiszta, mely a hasonlókvonzása örök törvényének van alárendelve vagy, hogy talánnektek tisztább fogalmat adjak: e törvény vezetésének éshatásának fénykörébe lépett azáltal, hogy az alsó szférákbantöltött turnusok alatt rátapadt minden tisztátalan, véges anya-got levetett. Mivel ez az egyszerűség, a szellem összes erejé-nek ez a tökéletes egyensúlya képezi a lényegi beteljesedésvégcélját és okát, szeretném a földi embernek mindig ismé-telni: "légy egyszerű, ellentmondástól mentes, érthető ésigaz"! Amennyire csak mostani fokozatotok megengedi,igyekezzetek már most a bennetek rejlő erőket egyensúlybajuttatni. Akarjatok csak teljes erővel, és meglátjátok majd,hogy lemérni sem tudjátok annak a repülésnek a gyorsaságát,amely számotokra lehetséges. Terjesszétek csak ki szélesenakaratotok szárnyait! Rendelkezésetekre áll a levegő, melyszárnyaitokat hordozza, emeli és a naphoz közelebb viszi; eza levegő az Isten szeretetéből és bölcsességéből származótörvény világa, mely örökké bennetek és körülöttetek van éshat, hasonlóan a mindenséget betöltő éterhez. Törekedjetek,

88

küzdjetek és terjesszétek mind szélesebbre a valódi jóságo-tok ereje és hatalma által megismerésetek területét, és talál-játok meg benne annak bizonyítékát, hogy a szellem tökéle-tessége az ő egységében rejlik.

36. A szellem akarata és tette. Tér és idő.

Kedves G. a szellemi hazából szeretnél hírt kapni sze-retteid felől. Az a szellem, aki jó volt, hamar megtalálja azigaz megelégedés elemét, amely táplálja, erősíti és továbbviszi megismerésről megismerésre.

Ti nem vagytok képesek helyes fogalmat szereznimagatoknak a szellemvilágban folytatott életről, ahol azakarat és a vágy a beteljesedést és kielégítést közelebbhozzák egymáshoz. Az anyagi életben az akaratnakmaterializációra, anyagi cselekedetre van szüksége. Sokjóakaratú ember nem érti meg az akarat materializációjánaktörvényét, s a jó cselekedet mögötte marad a jóakaratnak.

A szellemnek csak egy nyelve van: a gondolat, az aka-rat, a vágy; és hogy ez tetté legyen, nincs szüksége materiali-zációra. Akarat és tett ugyanaz. Az a szellem, aki kiküzdöttemagának a tiszta megismerés utáni vágyat és Istenhez ha-sonló szeretetet – vagyis akinek e sóvárgás a szellemi töké-letesedés utáni küzdelem következménye – az a szellemannyi megelégedést, annyi szabadságot talál, hogy ránézvetér és idő megszűnnek valódi fogalmak lenni. Mi a tér azolyan szellemnek, akinek szabadsága és akarata mind na-gyobb szféraköröket tár fel? Mi az idő az olyan szellemnek,akinek az igazság lett a mértéke és nem az anyag mozgása,amelyet a Föld tengelykörüli forgása állapított meg, hanemamit a saját mozgása állapít meg törvényszabta turnusai sze-rint, egyik ismeretkörből a másik ismeretkörbe, tökéletességeeléréséig? A. most egy olyan szféra határán áll, amely enneka nagyságnak a sejtelmét kelti benne.

Még szüksége van egy kevés tanulásra és némi szel-lemi erő felvételére, amit tiszta vágya elősegít, és akkor azanyag minden béklyójától megszabadul. Értitek, hogy mikezek a béklyók a szellemre nézve? Alacsony fokozata ki-szolgálja őt az anyag törvényeinek, szellemi fejlődése azon-ban ezek fölé emeli, és bevezeti őt az örök törvények sza-

89

badságába, ami a tökéletes szeretet elérésével szintén eléritökéletességét. Hagyjátok A.-t és szellemtestvérét továbbérni, és így imádkozzatok értük: "Atyám, add meg nekiknagyságod ismeretét, és adj olyan megismerést is, hogy azidő és tér törvényei alól kinőhessenek, hogy ez által örökké-valóságod kifürkészésére – amennyire teremtett lény anemteremtettet kifürkészheti – az első lépést megtehessék."Így adjátok meg nekik ma azt, amire ma van szükségük, merta szellemek szükséglete előrehaladásukkal változik, és csakez az ima: – "Uram, töltsd be egészen és teljesen akaratodate szellemen" – felel meg minden szellem szükségleténekfejlődése bármely fokozatán.

37. A szellemi élet tevékenységeKérdés:

Kérlek légy szíves, amennyire lehetséges, bővebbennyilatkozni a szellemek feladatának és tetteinek végrehajtá-sáról. Azt mondod: hogy "a szellem akarata az ő tette". Máshelyen pedig "a szellemeknek megszabott feladatuk van".Képes-e a szellem valamely feladatot puszta akaratával,cselekedet nélkül végrehajtani?

Felelet:Lehetetlen nektek embereknek tiszta fogalmat adni a

szellemi élet tevékenységéről. Az anyag alkotórésze azembernek, s minden, amit e testbe öltözött szellem érzékel ésérez, ami őt cselekvésre indítja, csak az anyag útján juthatkifejezésre. Sőt, mi több, még az idegen szellem adta gon-dolat is csak az agy közvetítése útján juthat a testetöltöttszellem tudatába. Ennél fogva nem képes tiszta fogalmatalkotni magának olyan életről, amely az anyagból kinőtt.Csak azt akartam ezzel nektek szemléltetni, hogy mennyivelnehezebb a mélyre süllyedt testnélküli szellemnek ellenállniaazoknak a kísértéseknek, amelyeknek alantas fokozatánálfogva ki van téve, mint a mélyre süllyedt, de emberi testbeöltözött szellemnek, kinek akaratát előbb materializálni kell,hogy tetté válhassék, míg az előbbinek akaratában már a tettis benne van. A mélyre süllyedt szellem úgy fizikailag, minterkölcsileg is rosszra indító befolyást gyakorol az inkarnáltszellemre, hacsak az nem áll annyival fölötte, hogy az őt kö-

90

rülvevő tiszta szféra lehetetlenné nem teszi a mélyresülyedtéletszférájával történő összevegyülést. Itt is igaz a krisztusimondás: "akinek van, adatik annak, és akinek nincs, az iselvétetik tőle, amije van." (Mt. 25, 29)

Minél tisztább a szellem, annál kevésbé érzi a mélyresüllyedt szellemi világ hullámveréseinek az őt váltakozvavagy folyton érintő nehéz és nyomasztó elemét. Ahogy azegész szellemi életet törvények vezetik és tökéletesítik, úgy akiküzdött tisztaság, erő és egy bizonyos szellemi fokozat istörvényes határt szab a kísértés lehetőségének, ami nemléphető át. Az egyház azt tanítja, hogy a testből kivált szel-lemre nézve lehetetlen a bűn, és e tanában csak egy kisidőrészecskével téved, mert nem a testből való kiválás ill.halál képezi a határt, hanem egy elért szellemi fokozat. Min-den további fokozattal, lehetetlenné válnak a szellem részérebizonyos hibák és bűnök hasonlóan a szitakötőhöz, akinekfejlődése következtében lehetetlenség még csak időszakosanis újból belemerülnie abba az elembe (vízbe), amelyben fej-letlenebb fokozatán életfeltételét megtalálta. Így az elért tö-kéletesség kizárja a bukás minden feltételét.

Az ilyen tökéletességre jutott szellem működését azon-ban ti nem érthetitek meg, mert az akaratnak, a tettnek és azujjongó boldogságnak egysége, ami az Isten belső fénykör-ében való élet feltétele, messze túlhaladja képzelő tehetsé-geteket. A szellem feladata mindig megfelel az ő értékének,és abban áll, hogy akaratát egy bizonyos körre érvényesítse.Itt természetesen egy magasan álló szellemről beszélek, aki-nek a törvényes életébe benne foglaltatik. a testvér segítésé-ben való örömteli áldozatkézség is. Nehéz a szellemi életetés hatást fogalmaitok szerint tisztán megmagyarázni; nehéznyelvetekben azokat a szavakat megtalálni, amelyek vala-mely irányba el ne homályosítaná a fogalmat, amikor azt egymás irányból próbáljátok megvilágítani. A szellem mindigerő, s ennek az erőnek a hatása megfelel a szellem akaratá-nak és értékének. A szellem feladata vagy tevékenységemindaddig változik, míg el nem éri tökéletességét, és fogal-maitok nem alkalmasak az ilyen végcélját elért, önálló hata-lom törvényes működésének leírására. A jóakaratú szellem ehatár eléréséig működésében alá van rendelve az elsajátításés továbbadás váltakozó periódusú, fejlődést hozó törvé-

91

nyének. Jól értsetek meg! Az elsajátítás kora nem zárja ki atovábbadás bizonyos tevékenységét, vagy fordítva. Azonbanminden előre törekvő szellem számára léteznek turnusok,amelyben fő feladat az elsajátítás általi érés és az elsajátítás(asszimiláció) által nyert bizonyos erők kiöntése. Akarata ígyszükségletének és a mérhetetlen isteni bölcsességnekegyidejű felismeréséből fog eredni, nevezetesen: a legjobb éslegmesszebb terjedő hatás gyakorlása a testvérei körére.Midőn a szellem vívmányainak megfelelő tiszta vágyával amagasabb szellemeknek lehetővé teszi, hogy a megismerés,az igazság és a jóság szellemi értékében részesítsék, úgyhogy azt törvényszerűen asszimilálhassa és elsajátíthassa,akkor a testvéri körök összekötő tagjaként feladatának, vagyrendeltetésének megfelelt. Mert a továbbadás következőkorszakában azt, amit szerzett, érvényesíti ama testvérikörben, amelyből már kinőtt.

Ily módon sejtelmetek lehet az apostolok és az őfokozatukon álló minden szellem mostani működéséről, akikaz asszimilációnak ilyen korszakát bevégezték, és Földetekátszellemülésének bekövetkező időszakában, a spiritualiz-mus alakjában, erőik továbbadásával a testben élő és testbőlkivált földi szellemekre hatást gyakorolnak. A. éppen úgy,mint testvére, az elsajátítás egy periódusa előtt áll. Ilyen ta-nulási időszakra utalt G., mikor azt mondta neked, hogy ta-nulnia kell, mielőtt védőszellemi hivatást vállalhatna magára.A. az elsajátítás nagy periódusában üdvösségre fog találni.Testvére csak annyira fog belemerülni ebbe az elembe,amennyi képessé teszi az őáltala kívánt, különleges szűk ha-tárokkal körülvont vezetői állás átvételére. Ennyit mondha-tok neked ma szeretteidről.

38. A védőszellemek

Kérdés:A. kér téged, mondd meg neki, vajon a védő szellem

jelleme hasonló-e a védenc jelleméhez, s hogy a nagyonrossz embereknek van-e általában védő szellemük és hogyezeknek a védenc halála után még tovább is folytatniok kell-e hivatásukat?

92

Felelet:Említettem már nektek, hogy a védőszellem és vé-

dence között egy bizonyos hasonlóság áll fenn. Ez termé-szetesen az általuk kivívott szellemi fokozat hasonlóságábanrejlik. A szellem munkája mindig megfelel az ő értékének.Azt a munkát, amellyel az alacsony fokon álló embert vala-mivel igazabb érzelmekre és nézetekre lehet segíteni, végez-heti valamely jóindulatú, nem nagyon előrehaladott szellemis, sőt munkáját jobban végezheti, mint a magas szellem,mivel az előbbi az emberekhez hasonló nyelven beszél ésfluidjainak köre (kisugárzása) az emberek fluidkörével job-ban vegyül.

Az egészen alacsony fokon álló népek, amelyeket"vad" népeknek neveztek, természetesen éppen úgy körülvannak véve egy szellemi élettel, mint ti, amely az ő érté-küknek megfelel. E szellemanyag legjobb része vállalhatvédőszellemi munkát alacsonyan álló testvérei mellett,amely az ilyen alacsonyan álló népeknél főként abban áll,hogy megóvják őket a teljesen rossz, ördögi szellemek be-folyásától. Ha egy ember szándékosan, készakarva rossz, ésa lelkiismeret szavát következetesen elhallgattatja, akkorvédőszelleme nem tudja folytatni hivatalát és elhagyja ezt azembert, mivel céltalanná vált a további maradása. A véges ésa szellemi törvények közötti analógia mindenütt megvan, ésezt meg kell nektek találni. Örök törvény, hogy a céltalanelenyészik, és a természet átfordítja a maga nyelvére, miköz-ben a céltalan szerveket visszafejlesztés által eltörli és meg-szünteti. Ha egy ilyen ember bűnbánatot érez, és törekszik ajóra, akkor újból olyan mértékű segítségben részesül, amelyértékének és akaratának megfelel. A védőszellem hivatalátne úgy képzeljétek el, mintha az valamely sablon szerintkészült volna. A szellemi világban igaz élet uralkodik. Afolytonos átalakulás és a magasabb élettel való érintkezésrévén tökéletességre törekszik minden.

Nem szükséges, hogy a védőszellem a testetöltéstőlkezdve az emberi élet végéig az emberhez legyen kötve. Havalamely ember szellemi munkájának végzéséhez magasabbszellemi vezetés szükségeltetik, akkor ezt egy magasan állószellemtől meg is kapja. De ez nem feltételezi azt, hogy úgylegyen az emberhez kötve, ahogyan azt ti értitek. Egy szel-

93

lemi és fluidikus kötelék áll fenn köztük, miáltal lehetséges agyors gondolatátvitel. Ez azonban a szellemre nézve nemolyan kötelék, mint ahogyan azt ti gondoljátok, mivel nemakadályozza meg őt a szellemi hazájába való felemelkedés-ben és a szellemi testvéreivel való kapcsolatban. Az idő éstér még az ilyen szellemre nézve nincs ugyan teljesen eltö-rölve, azonban ő uralja azokat. Az ember vezető védőszelle-mei változnak az ember munkájának és szellemi előrehala-dásának változásával. Szellemi értéketeket a magasabb ve-zető szellemek ismerik, pontosan megmérik, és tisztán átlát-ják. Az anyagi világokat vezető hivatalok szellemi érettségé-nek és bölcsességének a feladata, hogy értéketeknekmegfelelő értékben, a szolidaritás törvényének megfelelően,a segítségetekre legyen.

39. Isteni kinyilatkoztatások hordozói

Kérdés:Vajon azok, akik az emberekhez intézett isteni

kijelentéseket hozzánk, kizárólag eredetileg tisztáknak te-remtett szellemek-e, akik már a tökéletességre felküzdöttékmagukat? vagy ilyen küldetéssel reinkarnáció útján olyszellemeket is megbízhatnak, akik az életet emberi alakbanmár átküzdötték?

Felelet: Mit nevezel isteni kijelentésnek? Isteni kijelentés

mindaz, ami az embernek igazi szellemi táplálékul szolgál.Ez a táplálék az emberiség fejlődésével változik. Örök tör-vények következtében azonban minden ilyen táplálék úgylesz felkínálva, hogy általa minden szellemi lény azt érheti éssajátíthatja el, ami szellemi haladásához szükséges. Ezért azilyen isteni kijelentések hordozói nagyon különfélék. A ma-terializáció is egy isteni kijelentés, de hordozói nem állnakmagas szellemi fokon. A szellem egy isteni kijelentésközvetítéséhez felveheti az emberi ruhát; lehet, hogy egyszellem több ezer évvel ezelőtt élt ilyen ruhában, s a földiiskolát rég elvégezve ismét visszatér a földi szférába, hogyföldi öltözetben, vagy mint egy médium vezetője továbbiszellemi táplálékot hozzon. Ha csak olyan tiszta szellemek

94

lehetnének az isteni kijelentések hordozói, akik bukás nélkülküzdötték fel magukat a tökéletességre, akkor FöldetekKrisztus testbeöltözése óta táplálék nélkül maradt volna. Is-ten azonban folytonosan áraszt világotokra szellemi erőket,amelyek lényüknél fogva alkalmasak az isteni igazságokközvetítésére. Azt mondom, hogy "igazságok", mert az ilyenhordozók részleteket hoznak, az egyik egy, a másik másfénysugarat fog fel és sugaraz tovább. Sok fényhozó merülbele ködötökbe, megvilágítva annak egy részét. A szeretetküldi őket, és a szellemek szolidaritása teszi ezt számukralehetővé.

40. A szellemek összetartozása

Munkálkodj a szellemiekben, amennyit csak tudsz, mert ál-talad szeretném az embereknek megvilágítani minden test-ben lévő vagy testnélküli igaz élet szoros összeköttetését éstestvériességét. Ha egyszer annak a meggyőződésnek az in-tenzív világossága áthatná az emberiséget, hogy a szellemekszolidaritása egyike Isten örök törvényeinek, akkor az embe-riséget e törvény megismerése és elsajátítása magasabb szfé-rába emelné, ahol megszabadulna némely véges törvénytőlés a velük járó szenvedésektől, amelyek ma még fenyítővesszőként fölötte suhognak. Azt mondom, hogy a szellemekszolidaritása örök törvény, rátok nézve a legfőbb törvény,jóllehet valójában e törvények közül egyik sem nagyobb amásiknál, mert egy nagy tökéletességgé vannak összekötve,és kölcsönös egymásra hatásukat egy isteni igazság határoztaés állapította meg. Azonban rátok nézve most ez a legfőbbtörvény, mert fejlődésetek mostani fokán ez az igazság. Leg-először is ezt kell elismernetek és megélnetek, hogy megte-remtsétek azt a légkört amelyen keresztül további örök törvé-nyek hatolhatnak el hozzátok. Ez fogja meghozni számo-tokra a véges törvények fölötti nagyobb uralom szabadságát.

A szellemek szolidaritásának elismeréséhez ésmegéléséhez szükséges első vívmány az önzetlenség. Azemberi alakban élő legfejletlenebb szellem csak magáragondol; egy olyan kutyával lehetne összehasonlítani, ame-lyik ámbár jóllakott, mégis fogvicsorítva őrzi ételes tálját,nehogy egy másik éhes eb csak egy falatot is kivegyen be-

95

lőle. Az ilyen szellemek legközelebbi fejlődési foka az, hogyfeleslegükből adjanak másnak; az ezután következő pedig az,hogy azokért, akik hozzájuk legközelebb állnak, csekély le-mondást gyakorolhassanak. A fejlődés alsó fokán álló szel-lemeknek szeretetképessége szűk határok közé van szorítva.Az anyai szeretet kibővített önszeretet, amely valójában méga szeretet fejlődésének alsó fokán áll, és célját ill. tökéletes-ségét a teremtett szellemben az isteni szeretet elsajátításábanés visszasugárzásában éri el. Annak az érzékiségnek, amit ti,emberek, szerelemnek neveztek, a szeretethez semmi közenincs, mert az igaz szeretet örök, az érzékiség pedig csak aszellembukás következménye, az ezzel járó anyagsűrűsödés-sel együtt; ennél fogva múlandó. Sok ember azt fogja mon-dani, hogy az anyai szeretet a legnemesebb, legáldozatké-szebb szeretet; sőt, fejletlen Földeteken majdnem egyenlő-nek tartják az isteni szeretettel.

Szomorú bizonysága ez fejlődéstek fokának, hogy azilyen áldozatkézség eléréséhez szükségetek van az "éntestem és vérem" anyagi összeköttetésére. Egy emberönzetlenségének el kell érnie egy bizonyos fejlettséget,szellemi szemeinek világosabban kell látnia, hogy aszellemek szolidaritását, mint isteni törvényt képes legyenérzékelni és benne élni, és akkor a magasabb szellemmelvaló összeköttetésében annak kölcsönhatását szellemébenérezni, és életének minden tettében érvényesíteni fogja.

Ahogy Isten minden testvérünknek ugyanazt aszeretetet és segítő erejének ugyanazt a forrását adta, úgynekünk is, Istenhez való hasonlóságra törekedvén, első fel-adatunk áldozatkézségünk teljességét, önzetlen szeretetünkegész vonzó erejét testvéreink mindegyikére kiönteni, mivelIsten mindet szereti, és az Ő törvényei vezetik őket, hisz azegyén boldogsága nem lehet teljes, ha lényének napfényévela testvéreit még övező árnyékot eloszlatni nem törekszik.Mindaddig, míg a szellem a maga tökéletességét el nem érte,létezik számára az adományok kicserélődése, ha a fejletlenszellemeknek ad a magáéból. Minél inkább a megismertörök törvényeknek él, annál jobban közeledik a megértettisteni szeretet fényköréhez. Azonban ha a tökéletes szellemtestvérei segítése céljából elhagyja ezt a fénykört, akkor on-nan nem kaphat többé segítséget, mert mindaz, amit testvér a

96

testvérnek adhat, azt a tökéletes szellem birtokába jutott is-teni légkör teljessége tartalmazza. Törekedjetek igaz önzet-lenségre, kedves emberek! Csak oly mértékben lehettek bol-dogok, amilyen mértékben embertársaitok boldogságát teljeserőtökkel, tiszta, erős szeretettel előmozdítjátok. Isten a sze-retet. Ha szeretetben éltek, dacára a földi ruhátoknak, a tör-vényben élő szellemek fénykörében álltok, és mint ilyenek,valódi békét, igazi ujjongó örömöt éreztek, amit csak azokérezhetnek, akik a tunya helyeslés árnyékából a megismerésés az élet tiszta fényébe küzdötték fel magukat.

Legyetek igazak, legyetek hűségesek, és ne aludjátokát drága földi életeteket. Minden pillanat értékes rátok nézve,csak jól tudjátok azt felhasználni. Romboljátok le szeretete-tek szűk korlátait, lépjetek át rajtuk, legyen akár "család,felekezet vagy nemzetség" is a nevük. Vérszerinti testvérei-teket azzal még nem fogjátok kevésbé szeretni, ha elismeri-tek, hogy az egész világ csak testvérekből áll, hogy a halálnem lehet elválás, mivel a mi Atyánk neve Ős-élet, Ős-sze-retet, Ős-szellem, és nem az anyagi öltözet tesz titeket test-vérekké, hanem az egy teremtő erőből való származás és azegy örök szeretet vezetése. Egyszer próbáljátok meg mindentestvéreteket szeretni, a kis Földeteknek megadni a magahelyét a testvérvilágok között; ne tekintsétek azt minden életegyetlen születési, fejlődési helyének, lépjétek át a személyi-ség szűk határait! Ekkor érezni fogjátok, hogy mi az igaziöröm, mert az abban a nagyságban rejlik, amely a törvényekmegismeréséből és az isteni szeretet megérzéséből áll.

41. A szellem fejlődése. Kegyelem és saját munka.

Kérdés:Clairveaux-i szent Bernát a következőket mondja Isten

szeretetéről, mint az Istennel való egységre vezető fokozat-ról. "Első fokon a testi szeretet átváltozik társ-szeretetté, haez az egyetemes jóra működik közre."

"Második fokon az embert a szükség és bánat, aszolgai félelem és önnön tehetetlenségének érzete Istenhez: asegítőhöz vezeti." "A harmadik fokon Isten kíméletességét ésszeretetreméltóságát megízlelve, a szeretetet szeretettel

97

viszonozza és szereti az Urat, de nem azért, mert ő hozzá jó,hanem mert Ő önmagában jó, igaz és önzetlen, – és ez nemszolgai, hanem gyermeki szeretet." "A negyedik fokon sze-reti magát egyedül Istenért és ekkor kedélye abban teljesenelragadtatik és önmagát feledve, Vele egy szellemmé egye-sülve és önmagát nem tekintve, Őt valóban szeretve teljesszívéből, teljes lelkéből és minden erejéből, – oly állapotbajut, mely maradandóan csak az üdvözültek tulajdonsága, hapedig ez az érzés valaha halandó testben lehetséges, éppencsak átcikázik rajta hirtelen, mint a villám." Ez az embertIsten szeretetére vezeti, mely legmagasabb kegyajándékkéntvan belétáplálva, mihelyt a maga lényének hibáit ésfogyatkozásait szabad akaratából kiirtja, melyek az isteniszeretet erejének beömlését meggátolják. Az isteni kegyelemés a munka kölcsönös hatásának ez a felfogása helyes-e?

Felelet:Gyermekek, azt, ami tisztán szellemi, mint amilyen a

szellem ébredő és növekedő szeretete, nem lehet szorosanmeghatározott fokokba beosztani. Már az életnek az élet-princípiumban történő fejlődésének sincs éles határvonala;hogy akartok hát tisztán szellemit felboncolni, analizálni,osztályozni? Te, kedves Bernát, annak az átmeneti állapot-nak, annak az egy átváltozási folyamatnak (nyelvetekennincs megfelelő szó, amely ezt a fogalmat kifejezné), melyetembernek neveztek, túl nagy fontosságot tulajdonítasz. Aszellem fejlődéséről szeretnék neked beszélni. Annak, hogya fejlődés mely fokán (természetesen bizonyos határokonbelül) ölti fel a szellem egy időre az emberi testet, mint dol-gozó ruhát, – hogy abban egy bizonyos munkát elvégezzen –kevés jelentősége van. És ha aztán e munka gyümölcsével akezében visszatér a szellemi hazába, és ismét valamilyenmunkát lát maga előtt, amelyre újból dolgozó ruhára vanszüksége, akkor ismét magára veszi azt. Mert a törvényesszellemre nézve mindegy, akármilyen a ruha, csakdolgozhassék az Úr szőlőjében.

Az egész szellemi teremtés egyetlen egységet képez,egy része sincs éles határokkal elválasztva. Ilyennek ismerimeg az érlelődő szellem, és elégedetten hordozza a legnehe-zebbet is, ha általa e dicső egésznek a kidolgozásában köz-

98

reműködhet. Ilymódon az egész egy részének érzi magát éserősödik benne a felismerés, hogy az Isten egy nagy szeretet,és ezért az Ő iránta és a felebarátai iránt való szeretetben kella szellem üdvősségének állnia. A felismerés ezen erejévelmélyen belemerülhet a szenvedések tisztító vízének mindenárnyalatába, hogy segítse gyenge testvérei küzdelmét – nema vízből történő kiemelés, hanem az ismeretéből származóerő megmutatása által – segítve őket, olyan fokozatot elérni,amely számukra is biztosítja ugyanazt a felismerést.

Sokat beszéltek Isten kegyelméről. Azonban tisztábanvagytok-e azzal, mit is kell ez alatt érteni? Isten a szeretet, ezaz őstulajdonsága, és csak egyedül ez a tulajdonság az üd-vösségetek feltétele, miként a bölcsesség is mindent útját ecélhoz építi. Ez a szeretet nyilvánul meg a szellemi teremtésbukott és éretlen része iránt a különböző változatokban. Azilyen változás kegyelem és igazságosság.

A soha nem bukott szellemekkel szemben nem voltszüksége az Őstulajdonságnak ilyen változatokra; ők Őbenneés Őérette élnek tiszta, töretlen fényben. Az Ősszeretetfénye a szellembukás miatt tört meg először és vált számukrakegyelemmé, aminek következtében előállt a saját munkaáltali vezeklés törvénye. Ameddig tehát létezik a bukás és abűn, addig tört marad a fény, melynek látható színe a "ke-gyelem". De a kegyelem egyik szellemlénynek sem nyújttöbbet, mint a másiknak, mert a bukás által létrejött "igazsá-gosság" színével szorosan kötődnek egymáshoz. követke-zésképpen minden önkényt ki kell zárni.

A szellemben, fiúsága következtében benne van min-den jónak a csírája. A szellem feladata ezt a jót saját mun-kája által kifejleszteni és tökéletesíteni. Ennek a fejlődésnekés szellemi érésnek következménye a folyton gyarapodóismeret, aminek eredménye a szeretet növekedése. Az apos-tol saját megismeréséből merítve így szól: "Legyen szerete-tetek, és akkor mindenetek megvan." Azonban azt, hogy miaz Isten iránti szeretet, amilyent a magas szellemek éreznek– s amely azonos az általatok ki nem kutatott üdvösség fo-galmával –, azt ti, földi emberek, nem érezhetitek. Ez az ér-zés feloldaná anyagi testeteket, és azonnali halálotokatidézné elő, mint ahogy a villám ledönti az erős fát. Ti eztmost még nem érthetitek, de majd tudni és érezni fogjátok.

99

"Megelégszem a te orcáddal, midőn felserkenek." (Zsolt.17,15) Fel kell ébrednetek minden félismeretből, mindenzűrzavarból és félszegségből. Csak akkor fogjátok érezni anappali fényt, amely anélkül, hogy éreznétek, lezárt szem-héjatokat az éretlenség álmában körülfogja. Talán világosabbmár előtted a kegyelem és a saját munka kölcsönhatása?

A szellemek bukása új törvényeket követelt meg; mi-vel a tiszta szellemi világnak csak a fejlődésüket és növeke-désüket szabályozó törvényekre volt szüksége. Most már agonoszt feloldó törvények is szükségesek lettek, amelyekre aszellemek szabadságának tévedése adott okot. Ezek a törvé-nyek a kegyelem és igazságosság törvényei, és mindaddigműködni fognak, míg az egész teremtés el nem éri tökéletes-ségét. A szellem mindig rendelkezik azzal a szabadsággal,hogy elfogadja a kegyelem ezen ajándékait. Ennek bölcshasználata révén növekedhet erőben és ismeretben, így válvaalkalmassá arra, hogy e mérhetetlen kegyajándékokból mindtöbbet vonjon magához, s ezeknek a magáévá tétele általörömöt és békességet, az üdvösség kezdetét nyerje megmagának.

100

42. isten igazságossága és könyörületessége

Kérdés:Isten igazságosságát én nem tudom úgy képzelni, hogy

az csak egy emberélet tartama alatt működjék, elválasztva amegelőző élettől és a jövendő fejlődési fokozatoktól. Azelőző életből az emberi életbe behozott tulajdonságok éshibák, a hinduknál az úgynevezett karma, képezik alapját azegyéniség további fejlődésének. Ennek tökéletesedése, vagyelfajulása alakítja az utat, amelyen az Atya a végleges töké-letességre vezeti gyermekeit. Ebben rejlik a törvényszerűség,melynek Isten a kútforrása. Az ő igazságossága mellett érez-zük végtelen könyörületességét is, amely a megváltás mun-kájával nemcsak az egész emberiséget átöleli, hanem, aminthisszük, egyéni segélyében és kegyelmében, nagyságának,szeretetének, akaratának az egyének szerint különböző meg-ismerésében és ezeknek betöltésére kölcsönzött erőben nyi-latkozik meg. E kegyelem és segély mértéke szerint emelke-dik azok használata szerint a felelősség is és ily módon azigazságosság és könyörületesség teljes összhangban van.

Nem a földi szenvedések, melyek által az emberelőéletének hibáit vezekli, hanem ezeknek türelmes és ön-megadó elviselése hozta őt közelebb a tökéletességhez.

Vajon képes-e az ember arra, hogy a szenvedésekettürelmesen, saját szabad erejéből elviselje, az isteni kegye-lem segedelme nélkül? Minden előhaladásunk, saját igyeke-zetünk mellett, Isten segítő szeretetétől és kegyelmétől függ.Ha ez így van a földön, így lesz az bizonyosan a magasabbfejlődési fokozatokon is. Az akaratnak az előrehaladásra valófölbuzdulása, annak fölébresztése és erre ösztönzése, az em-ber fogékonysága szerint különböző; de a szeretet és könyö-rületesség képezi mégis mindenkor reményünk és Istenbevetett bizodalmunk alapját. Ez öntudatlanul olyan állapototérlel bennünk, amely előhaladás gyanánt észlelhető. Istenigazságossága mellett az ő irgalmasságában való hit szabadítmeg minket a szeretet által minden félelemtől, és én ezt ahitet nem szeretném nélkülözni.

101

Felelet:Teljesen igazad van, kedves Bernát, amidőn azt mon-

dod, hogy Isten igazságossága nem szorítkozhatik csupánegyetlen emberélet tartamára, elszakítva at előző élettől és ajövendő továbbfejlődési fokozatoktól; teljesen igazad van etörvényszerűség és igazságoság kifejtésében is. De midőn atovábbiakban Isten egyéni segedelme és kegyelme iránti hit-ről beszélsz, amely az Ő nagyságának, szeretetének és aka-ratának egyénileg különböző ismeretekben és az annakbetöltésére kölcsönzött erőben nyilatkozik meg, erre vonat-kozólag csak arra kívánok visszatérni, hogy a szellem meg-ismerése, valamint az az ereje, hogy ezen ismeretnek meg-felelően cselekedjék, nem sak Isten kegyelmi ajándéka, ha-nem a szellem munkája is. Már maga az a lehetőség, hogymagának a legmagasabbat kivívhassa, Isten kegyelmi aján-déka és ez az ajándék minden szellemre nézve egyenlő. Istennem adhat az egyik embernek többet, mint a másiknak.

Azt mondod, hogy: "nem a földi szenvedések,melyekkel előbbi életének bűneit vezekli le, viszik őtközelebb a tökéletességhez, hanem azoknak türelmes ésönmegadó elviselése. Vajon ez az elviselési képesség azember saját erejéből származik-e?" A szenvedés a bűnkövetkezménye; én a bűn teremtményének nevezném. Istenkegyelme és irgalmassága a bűn következményeit oly ér-tékké változtatta, amellyel bukott gyermekei nagy adósá-gukat letörleszthetik. Ez egy szellemi alkímia, amelyre csakIsten képes: t. i. a bűn következményeit szellemi arannyáváltoztatni, és ezt a gyermeknek adni adóssága kifizetésére.

Azáltal, hogy Isten kegyelme a bűn következményeit –a szenvedést – vezekléssé változtatta, az érlelődő szellem aszenvedést nem csupán nyomasztó tehernek érzi, hanemIsten kegyelmi leheletét is megérzi benne, mely aszenvedésnek érlelő gyógyítóerőt kölcsönöz. Mondtam márneked, hogy az előrehaladott szellem (mindegy, akár emberiruhában, akár azon kívül) az igazat, mint ilyet belülről(intuitív) megérzi. A szenvedésekben is tehát Isten kegyelmileheletét kell tehát törvény szerint éreznie, mint ahogy anövénycsíra a reá vonatkozó törvény erejénél fogva a durvaés vastag földrétegen keresztül is érzi a nap melegét, és a

102

földrétegen keresztül tör, hogy a sugárra rátaláljon. Tehát aszellem teherbíró képessége (az emberi testben vagy azonkívül) az ismereteitől és Isten kegyelmi leheleténekmegérzésétől függ és ezek a szellem vívmányai. AzonbanIsten bölcsessége a szenvedéseket mindig az egyes szel-lemlények teherbírásához méri, és ebben nyilvánul meg az Őatyai szeretete az egyes szellemek iránt. Azt mondod, hogy"Isten igazságossága mellett az Ő irgalmasságába való hitszabadít meg minket a szeretet által minden félelemtől és ezta hitet nem szívesen nélkülöznéd."

Kedves Bernát, higgy Isten szeretetében, és ez lehetet-lenné tesz rád nézve minden félelmet. Ha a szivárvány szín-pompáját vizsgálod, jobban örülsz-e annak, hogy a színekközött a kék, vagy a piros is megvan? Az egyik szín éppolyan szép, mint a másik.; – vedd el a prizmát és tiszta fehérfénnyé fog összefolyni mind. Ne örülj hát jobban Isten ke-gyelmének és irgalmasságának, mint az Ő igazságosságának.Engedd szellemedet a jövőbe hatolni, amidőn a bűn és kö-vetkezményeinek prizmája megsemmisül, és az isteniszeretet tiszta, töretlen fénye bevilágítja a mindenséget, és efényt minden szellem olyannak fogja érezni, amely lényét alegfőbb tökéletességre fejlesztette, s ami ujjongó boldogság-gal tölti el őt.

43. minden szellemi haladás a szellem vívmánya

Bernát Emánuelnek előbbi nyilatkozatában, amelyszerint Isten nagyságának és szeretetének, Isten akaratánakismerete a lélek vívmánya, nem pedig Isten kegyajándékalenne, kételkedett és felszólalt ellene, de meggyőződött ab-ból az ellenkezőről, hogy a szellemnek szabadságában áll azIsten által felajánlott lehetőséget ez ismeret elfogadása vagyelutasítása által kiküzdeni vagy mellőzni, és ezt a médium-mal alőbbeni állításának visszavonásával közölvén, erreEmánuel a következőt jelentette ki:

Örülök, kedves Bernát, hogy arra a megismerésrejutottál, hogy minen szellemi előrehaladás a szellem vívmá-nya. Minden szellem, az Isten kegyelme által útjába helye-zett gazdag kincsek között áll, s a szellem szabad akaratánakkell ezeket bölcsen értékesíteni. Tehát azok a szellemi erők,

103

amelyeket e kincsek asszimilálása útján elsajátít, a sajátszerzeményei. Az egészséges ember jól kiválasztott, egész-séges táplálék által növekszik erejében; a szellem egészségeaz ő törvényszerűsége, és ez egyet jelent az ő tiszta jóakara-tával. Ez az első szükségszerűség, a szabad szellem szabadadománya, melyet ellenértékként Isten lábaihoz tehet.

Mert minden más, amit a szellem a fejlődés ideje alattaz érés és tökéletesedés folyamában Istennek felajánlhat,mint a hit, bizalom, áldozatkézség, a minden szenvedéstmegtisztító vágyódás a testvér megsegítésére, fölemelkedésaz Istenhez való hasonlóságig, a hatalmas, tökéletes szerete-tig: csak következményei a szellem ismeretének valamintszellemi megértésének és látásának.A szellem érési folyamata közben látja Isten törvényeinekmunkálkodását, aminek következménye lesz a Istenhez valóbizalom, és a tökéletesedés nagy művében történő részvételutáni vágy; mindazonáltal a szellemi látás és megismerésforrása a jó és erős akarat működtetésében rejlik.

44. Szellemi öröm

Szeretteim! Ne legyetek oly levertek és örömtelenek.Van elég, amiért hálásnak kell lennetek; ne feledjétek el ajót, a földi élet megpróbáltatásai alatt! Életetekben van némiárnyék, de minden árnyék oka a világosság. Tekintsetek túlaz árnyék határain, és örüljetek a ragyogó, sugárzó fénynek,amely ezeket a szűk és éles határokat övezi és körüláramolja,– egy örök forrás, mely Isten tökéletességéből ered ésugyanolyan határtalan, mint Ő. Gyermekek, örüljetek azegész teremtett világon átvonuló szépségnek, igazságnak ésfénynek, amelyet minden olyan szellem érezhet, aki az ön-zetlenségig és azon dicsőség megismeréséig küzdötte felmagát, amelyet Isten rendelt gyermekei számára. Ti, maga-tok köré húzzátok a "ma" szűk árnyékhatárait, és lehajtjátokfejeteket, szomorúságba merítitek lelketeket, ahelyett, hogyszellemeteket felfelé küldenétek, és megitatnátok azzal a vi-lágossággal, amely őt körülfolyja, emberi szíveteknek tisztaörömöt szerezve, amely a szellemetekből fakad, és az emberiszívet is el tudja tölteni ujjongással. Ne akarjátok az örömötföldi életetekbe lehúzni, mindjárt megpróbálva azt materiali-

104

zálni, hanem szabadítsátok meg szellemeteket minden bék-lyótól, hogy képes legyen felemelkedni arra az örömre, amiitt van, és amelynek éppen úgy részese lesz, mint Isten min-den más gyermeke, aki itt él, küzd és igyekszik. Az Isten-gyermekség szabadságával élve, emelkedjetek fel, és érez-zétek az öröm tiszta fényhullámait, melyek a mindenségenátömlenek. Ne reszkessetek a jövőtől, és ne bénítsa meg erő-tököt a múlt bűnbánatának béklyója, hanem megszabadulvaminden köteléktől emelkedjetek fel Istenetekhez!

Gyermekek, mit tesztek az életetekkel! Azt az életet,amelynek tiszta boldogságban kellene elérnie a tökéletes-séget, önhibátokkal megzavartátok, és ahelyett, hogy eztmondanátok: "Atyám, nézd, ezt a beszennyezett életet fel-emeljük a Te szereteted, nagyságod és változtathatatlanságodtiszta fényébe, mert a Te fényednek meg kell emésztenieminden foltot. Felemeljük ezt szellemünk teljes erejével, sadj nekünk több erőt, hogy azt mind magasabbra emelhes-sük, és a fény központjához közelebb vihessük. A Te töké-letességed nagyobb, mint az összes elbukott teremtés mindenbűne; e nagyság ismerete, minden bűnükből örvendezveemeli fel őket Feléd" – ahelyett, hogy ezt mondanátok, éséletetek minden érlüktetése ezt érezné, régi bűneitek bék-lyóiba veritek magatokat. Nem meritek magatokat megsza-badítani, s teljhatalmat adtok magatok fölött a múltnak, mi-közben a kiegyenlítő jövőtől ezt a hatalmat megtagadjátok.Ez egy hiba, mert nektek, a jelen gyermekeiként meg kelleneengednetek, hogy a jövő és a múlt hatalma bennetek egymástkiegyenlítve működjék.

Örvendjetek minden olyan földi életnek, amelybékességes és boldog; mert ha ilyen materializált örömötsem éreztek, mi módon fogjátok majd azt a tiszta szellemiörömöt, amely Istenből sugárzik, s az egész mindenségetátözönli, megérteni, érezni, felfogni? Döntsétek le önzésetekkorlátait! Aki csak saját élete anyagias örömét keresi, az va-lódi örömöt sohasem fog találni. Emeljétek fel szellemeteketaz önzetlenség erejével, és akkor meg fogjátok érteni, mitjelent Isteneteknek ujjongani. Őt félve, sejtve kel fel sza-baddá lett szellemetek felett boldogságotok hajnalpírja. Ígytanuljátok meg, mi az élet, mi az öröm. Egyik sincs az földiélethez kötve, de kizárva sincsenek belőle.

105

45. Öröm az igazság felett

Gyermekek, válasszátok csak el az örökkévalót, a valódita múlandótól, az árnyéktól; hisz ti az örökkévalóság gyer-mekei vagytok, s így, csak az örökkévaló elégíthet ki ben-neteket. Csak az abszolút, az Istenből kiáramló igazság teszilehetővé az örökkévalóságot; mert mindaz, amire a téve-désnek csak az árnyéka is rátapad, múlandóságnak vanalávetve. A viszonylagosan örök lényt, a szellemet, akitökéletlenségénél fogva ragaszkodik a tévedésekhez, etévedések sodorják az átváltozások hosszú fejlődési soro-zatába. Minden változásban hátrahagyja a rátapadt múlandóegy-egy részét, s így lesz végül képes legsajátabb elemét ésüdvösségének feltételét, a maga tökéletességét, megtalálni.

Ezért kiáltom minden ember fülébe: "Légy igaz! Légyigaz!" Ha nem haladtok át annak az igazságnak a körén,amelyen szellemi fokotoknál fogva átmehetnétek, akkormiként válhatna a halál a szabadság hírnökévé, továbbinagyobb, mélyebb igazságokba vezetve benneteket? Azember belső szellemi átváltozásának nincs szüksége a haláljelére. Az folyton, napról napra történhetik és növe-kedéseteket az ilyen állandó változás jelzi, amely valóséletetek jele.

Kevés, elszomorítóan kevés ember éri el földi életébenazt a fokozatot, amit elérhetne, és csak ők mentesek a bűn-bánattól, ha a halál az elért és el nem ért eredményt megis-merteti velük. A elmulasztott idő és az előrelépésre való al-kalom átalvása miatti bánkódás okozza a legkeserűbb fáj-dalmat az előretörekvő szellemnek. Ez ugyanolyan fájdal-mas, mint amilyent egy alacsonyabb szinten lévő szellemakkor érez, amikor felismeri, hogy egy testvéri lénynekokozott kárt. Minél magasabb a szellem, annál tisztábbanlátja elkövetett hibáját, és fájdalommal tölti el őt az is, amit tinem is tartotok hibának. A tökéletlenség egy mozdulata, egyhomályos gondolat, kedvetlen adakozás fájdalommal tölti el,mert felismeri bennük saját tökéletlenségét. Csak az elérttökéletességben, nem pedig az erre való törekvésben van alelki megelégedés. Emberek, nem akarlak benneteket azzalfárasztani, hogy megmutassam, milyen hosszú út választ el

106

még benneteket attól, ami a célotok és megelégedésetek.Azonban el szeretnélek vezetni benneteket abba a fénykörbe,ahol lényetek fejlődési fokánál fogva megállhattok. Mindendélibábnak, bármily vigasztalónak mutassa is aztgyengeségtek, idővel el kell enyésznie. Mert csak az a szemláthatja a reátok váró békét és boldogságot, amely a magafejlődési fokának a lényegét is képes látni.

46. Az igazság megérzése

Szeretnék nektek mondani valamit arról az érzésről,amelyről a minap oly élénken beszélgettetek. Ez szellemetektörvényszerű tulajdona, és az előrehaladott szellem számárahatalmas eszköz a valóság és valótlanság megkülönbözteté-séhez. Alig szükséges hozzátennem, hogy ti nem vagytokolyan előrehaladott szellemek, akik valamely dolog igazsá-gát vagy valótlanságát érzéseik útján képesek megítélni. Azelőrehaladott szellem ítéletében azonban ez a maghatározó.

Te semmit sem írhatsz, kedvesem (G. médiumról vanszó), anélkül, hogy én a magam gondolatait bele ne vegyít-sem, hisz azért küldtek bennünket a Földre, hogy együtt dol-gozzunk; erre az öreg Földre, amely szellemesülés általi me-gifjodása felé halad. Ebben vagyunk hivatottak munkál-kodni. Te értesz engem, és nem aggódsz amiatt, hogy ez aszoros összeköttetés egyéniségednek ártalmára lehetne.Amikor gondolkozni és beszélni kell, akkor a két forrás vizeösszevegyül egymással, de amikor megkülönböztetésre éstettre kerül a sor, akkor magadra maradsz, hogy a felelősségtéged terheljen. Így igazságos és helyes ez. Hogy a megér-zésre visszatérjek, van erre Földeteken is elég példa. Ilyenvolt Sokrates. Meggyőződését nem volt képes megtévesztenisemmi, ámbár bizonyítani nem tudta és mégis rendületlenülbizonyosnak érezte azt. További példák Krisztus tanítványai,kiknek érzése oly erős volt, hogy odahagytak mindent, hogyŐt kövessék. Sok embernek a saját halhatatlanságában, Iste-nének nagyságában és szeretetében való hite ilyen "érzés",vagy kifejezése már előbb elért fokozatának.

Az ilyen ember hisz, nem azért, mert a Biblia, vagy azegyház ezt tanítja, hanem mert másképp nem tehet. Ha abiblia, vagy az egyház körén kívül született volna, kitört

107

volna belőle akkor is ez a hit, ez a meggyőződés, amint ezSokratessel történt. És egyedül ez az igazi hit. Mert csak azesetben lesztek mentesek a tévedésektől, ha hitetek megis-merésből származik, tehát nem annak kedvéért fogadjátok el,aki tanítja. Amit nektek, embereknek, mondani és mutatniszeretnék – amit cselekedni hivatva vagyok – az egyedülannak a nagy láncolatnak a bemutatása, amely a Teremtés-ben egyik tagot a másikhoz fűzi, továbbá Istenetek szigorúigazságossága, amit csak akkor érthettek meg, hogyha rövid"má"-tokhoz a tegnapot és a holnapot is kijelentjük. Ez azalapja kijelentésünknek, és ahol ez az alap hiányzik, ott el-hallgat az Isten küldte Ige; mert az csak bizonyos határokonbelül van hivatva működni.

47. Megpróbáltatások a szellem érése

Gyermek, e pillanatban sokat kívánnak tőled. Tudtukelőre, hogy ez az idő be fog következni, és igyekeztünk rádakképp hatni, hogy erre az időre kellő ellenállási képességgelellássunk. És most ellenállhatsz, kitarthatsz kijelölt helyeden,és működhetsz Isten akarata szerint, amikor csak akarsz,vagyis erős akarattal és lehetőleg teljes önzetlenséggel vé-gezheted azt a munkát, amit egy-egy nap megkíván tőled.

Kedvesem! Sok nehezedik egyszerre rád; de az emberiélet rövid és teljes erővel ki kell tehát azt használnotok. Nefeledd, hogy a hit tovább ér a tudásnál és a te hitednek Istenigazságához és vezetéséhez erősen kell ragaszkodnia. Aküzdelmekben és a tisztulási időszakokban (te most ilyenbeléptél) külső erők is hatnak az emberre. Mint ahogy hangomelőtted ilyen időben kétszerte világosabb, épp olyan lesz ahangja azoknak is, akik örülnének bukásodnak. A viharok-ban, küzdelmekben és tisztulási időszakokban olyan elemekszabadulnak fel és kerülnek érintkezésbe a küzdő szellem-mel, amelyeket más időben távol tartanak tőle, mégpedigtörvényszerűen, mivel a vonzóerő hiányzik. De a vihar örvé-nye összehozza azokat is, akiket a törvényes vonzóerő sohaössze nem hozhatna. Az egyik törvény nem függeszti fel amásikat, de új elemeknek új törvényeik vannak.

A harcnak és megpróbáltatásnak ebben az időszakában

108

oly keserűséget érzel feltörni felsődben, amilyent azelőttnem éreztél. Ezt alsóbbrendű lények okozzák, akiket azértbocsátottak hozzád, hogy a megpróbáltatás kelyhét színültigtöltsék. Hogy miért? – kérdezed, – miért teszik a nehezetmég nehezebbé? Léteznek olyan törvények, amelyekről mégsemmit sem tudtok. Ilyen törvény az, hogy a szellemet érett-ségének bizonyos fokán a már külön-külön legyőzött ellen-felek együttesen kell, hogy megtámadják, így téve őt pró-bára. Ezt szemlélteti nektek Jób története is. Minden szellemszámára elérkezik egyszer egy olyan idő, szellemi életénekminden fordulópontján, amikor egyik világfokozatból, vagynapkörből a másikba készül. Minden megpróbáltatás, amely-ben egykor gyengének bizonyult és elbukott, ismét megkí-sérti, mégpedig – ha időközben szellemileg megérett is –olyan alakban, amelyet éppen olyan nehéz lesz leküzdenie,mint a korábbi kísértést, amelyben elbukott

A szellem nem ugorhat át egyetlen iskolát sem, ésnincs olyan idő, amelyhez kötve volna a tan. Ha megértetteés urává lett, akkor az a múltba süllyed vissza; de amíg aztnem tanulta meg és az őt nem próbálta meg, addig az fölöttefog lebegni, és olyan formában, amilyen a lényének megfe-lel, újra meg újra elébe fog állni. A szellem, ha egyszer uralett önmagának, ura lesz egyszersmind e próbaárnyaknak is,melyek ránehezednek, és óhajtani fogja, hogy azok megtes-tesülve álljanak szembe vele, hogy a maga erejét rajtuk ki-próbálja, s hogy a küzdelem által megacélozva, szellemiútján tovább haladhasson mialatt azok a tanok, melyeknekurává lett, a múltba kerülnek vissza, hogy soha többé hozzáne közelíthessenek. Ebből tisztán láthatjátok annak az állí-tásnak a tarthatatlanságát, hogy Krisztus testben való meg-jelenése a szellemek reinkarnációjának véget vetett. Istenörök törvényeinek világában valamely hatás el nem múlhat,meg nem szűnhetik, míg az ok meg nem szűnik.

Annak az oka, hogy a tisztán teremtett szellemnek a ta-nuláshoz anyagra van szüksége, az ő bukásában rejlik, buká-sát pedig szabad akarata teszi lehetővé. Ha a bukás valamelyszellemet arra a fokra süllyesztett, amelyen az anyag rátapad,mivel számára az anyag szükségessé vált, akkor ő az anyag-ban való életbe fog kényszerülni, míg csak saját akarata (éspedig nem valamely szűk időhatár) őt magasabb fokra nem

109

emeli, amelyen az anyag tanítása, melynek törvényes formátkell öltenie, nem lebeg többé árnyék gyanánt feje fölött, ha-nem amelyen ez a tanítás, mint legyőzött, visszasüllyed amúlt sírjába. A szellem kinő Isten bizonyos törvényeiből ésfelemelkedik az új és tisztán szellemi törvények birodal-mába. Azok a törvények pedig, amelyekből kinőtt, rá nézveel vannak temetve. Ezt bizonyítja nektek Krisztus, aki – bár aszellemek összetartozása a földi élet kapuit előtte megnyi-totta és Őt a földi lakók ruhájába öltöztette – a Föld törvé-nyeinek nem volt alávetve. A földi életbe lépése és az abbólvaló kilépése, valamint a földi időszaka alatti tettei az Őegyéniségének tisztán szellemi törvényei alá voltak rendelve.

Az anyag nem kényszerítette rá a maga törvényeit,hanem az Ő tökéletes szellemi szabadsága borította rá azanyag köpenyét. Jövetelének célja az volt, hogy igazságothozzon nektek, és ha ezt az igazságot felismerve annak iséltek, úgy ez megszabadít benneteket azoktól a törvényektől,amelyek e felismerésig rátok nézve kényszerítőek voltak.Azonban ha szabad akaratotok és tetterős önzetlen munkátokfel nem emel, meg nem szabadít benneteket, akkor megma-radtok e törvények hatása alatt.; mert Krisztus nem azért jött,hogy a törvényt eltörölje, hanem, hogy betöltse. Az Őföldrejövetele tant hozott nektek; de nem a tan hozatalaszabadít meg titeket, hanem annak követése. Hogy is lehetneez másképpen?

48. Álom és ébredés a halál utánKérdés:

Azt mondod a 30.-ik nyilatkozatodban a 87. oldalonA.-ról: Kipihente magát, hogy annak a tudatára ébredjen föl,hogy milyen a szellemi élet? Ebből az élesen kiemelt mon-datból következik, hogy a meghalás után következő halálosálom és a fölébredés két egymástól különböző, egymástólelválasztott létfázis. Vajon ez a közbenső állapota a szellem-nek, mely a meghalás és ébredés között van, azonnal bekö-vetkezik-e a halál, az életerőnek a testi buroktól való elválásaután, vagy csak bizonyos idő múlva? A nemrég meghaltakszellemeinek megjelenése és az a körülmény, hogy a szelle-mek többször mondják, miszerint a maguk temetésén jelenvoltak, az utóbbi föltevés mellett szól. Vajon ezt a közbenső

110

állapotot bizonyos helyhez kötve élik-e át a szellemek? Aföldön-e, vagy az atmoszférában, a megszokott földiszférában, vagy az elhagyott burok közelében, hogy abbólminden szellemanyagot kiszedjenek? Általában azt hisszük,hogy a halál és az ébredés között levő állapot álomszerűállapota a szellemnek. Az álmok azonban lehetnek kínosak,kellemetlenek, rémületesek is. Ezek lennének akkor atisztulási időszaknak bevezetői, előkészítői, amelynek afejletlen szellemre nézve ébredésekor szükségképpen annaka megismerésével kell kezdődnie, hogy mi a szellemi élet?

A kifejlett szellemre nézve ellenben a csendes halálosálom, erősítő előkészület a szellemi életbe, vagy az örökvilágosságba való ébredésre, amely alatt az örök törvényekismeretét és ebben bizonyos fokig a legfőbb lény ismeretétértjük. Vajon ennek a halálos álomnak hosszabb, vagyrövidebb tartama, a földi életben átélt egyéni gyötrelemhezés az illető szellem kisebb-nagyobb fejlettségi fokához van-emérve?

Felelet:A szellem halál után állapota mindig fejlettségi fokától

függ. Minél magasabb a szellem, annál rövidebb ideig tarthalálos álma vagy nyugalma; mert fejlettségi foka határozzameg erejét is. Ha a szellem a tökéletesedés fokán előrehatolt,akkor oly szellemi erő tölti el, hogy a munka kipihenése és atesttől való elvállás ideje csak néhány pillanatig tart – mintpl. a fáradt ember megnyújtott sóhaja. E pillanatban átfutjaőt a hozzá hasonló testvérek szellemi ereje és felemelkedikvelük abba a fényszférába, amely otthonává lesz, s amelymár előbb is az volt.

Ez az olyan szellemnek a boldog felébredése, akiönzetlen szeretetből öltötte magára az emberi testet. Mivel azanyagból már előzőleg kinőtt, az emberi létezéshez szük-séges szoros összeköttetés alatt sem engedett annak semmi-féle hatalmat maga fölött és ezért halálának pillanatában le-hull róla minden anyagi bilincs. Az e fokot el nem ért szel-lemek halál utáni alvásának állapota és időtartama külön-böző. Az alacsony fokú szellemeknél, –különösen, ha iszá-kosság vagy más hasonló szenvedéllyel tompították szelle-müket –, a halál után kábultság, a szellemi erők bénulása áll

111

be, amely szellemüknek visszafejlődésére irányult munká-jukkal áll arányban, mint ahogy a nagyon előrehaladottszellem boldog belemerülése a még nagyobb szellemi sza-badságba, következménye a magára vállalt nehéz anyagifeladat általi fejlődésének. A kábultságnak ez az állapotasokáig tarthat, és az ilyen szellem általában igen lassan ébredöntudatra. Ezek a szellemek állapotukat csak akkor érzikgyötrelmesnek, midőn öntudatuk ébredezni kezd; ha ugyan atompa elégedetlenséget, a komor duzzogást (nyelvetekbennincs szó ennek az állapotnak leírására) gyötrelemnek lehetnevezni. A szellemnek el kell érnie egy bizonyos fokozatot,hogy a bűnbánatot egész súlyában érezhesse.

Isten kegyelme szabta meg ezt a törvényt; mert az aszellem, amely az átlagos földi ember fejlettségi szintjén áll,ha teljesen átérezné a bűnei és azok következményei felettibűnbánatot, oly gyötrelem fogná el, hogy képtelen lennetovább munkálkodni és küzdeni. Alacsony fokozata okozzaemlékezetének és ismereteinek elhomályosodását; nincstisztában azzal, mit is vesztett el, nem ismeri vagy nem fogjafel, mi a rendeltetése. Szellemi haladásához van kötve isme-retkörének szélesedése, és azzal együtt tisztul emlékezete ésbűnbánata is.

A jó emberek szellemei mindannyian halálos álmotalusznak át; de ez alatt nem mindig olyan állapotot kell ér-teni, mint az ember alvása. Sokaknál nem egyéb rövid, álom-szerű állapotnál, a szellemi képességek lassú öntudatra ébre-désénél. Minden szellem a halál után azonnal ilyen nyugalmiállapotba lép, amely a magas szellemnél pillanatokig tart,hogy aztán megszabaduljanak minden anyagi bilincstől; al-sóbbrendűek gyakran felébrednek ebből az állapotból, látjáksaját temetésüket, hozzátartozóikat, jól érzik magukat ezekhelyiségeiben és ott álomszerű, az ember életéhez hasonlóéletet élnek továbbra is, és ebben az állapotban újból el isaludhatnak. Azok a szellemek, akik emberi életük utolsó idő-szakában sokat szenvedtek, s akiknek a testtől való elválásuknagy fájdalmakkal járt (amit ti nehéz halálküzdelemnek, agó-niának neveztek), nyugodtan, békésen alszanak védőszelle-mük fluidjaiba burkolva, amely biztosítja számukra, hogyszellemi erejük megkapja az ilyen kimerülés után szükségestáplálékot vagy atmoszférát. A halál utáni nyugalom tehát az

112

olyan világokban elő szellemekre nézve, mint amilyen aFöldetek, törvényszerű. A szellem érettségi foka határozzameg annak időtartamát és a nyugalom alatti erőátvitel lehető-ségét, valamint a megismerés lassúbb vagy gyorsabb tisztu-lását és a szellemi szabadság növekedését.

49. A szellemek visszaemlékezése

Kérdés:Vajon a szellemnek a testből való kiköltözése után,

vagy még ezalatt következik-e be az előző életeknek azigazság világánál való tiszta áttekintése, jelesen: a szabad-sággal és felelősséggel egybekötött életnek áttekintése azemberi ruhában? Olvassa-e akkor a szellem a maga fejlődé-sének és saját értékének önmaga által szellemi nyelven írottkönyvét? Megmarad-e a szellemnek földi létére vonatkozóemlékezete ott túl is, tökéletességének bizonyos fokáig?

Úgy látszik, hogy a tisztulás és bűnbánat állapotától el-választhatatlan az emlékezés; ezen túl már az örökkévaló-ságba lépéssel céltalanná, ennél fogva lehetetlenné válnék?Minthogy a testtől elvált szellemnek a tér és idő felőli nézetea földi fogalmaktól lényegesen eltér, a szellem visszaemlé-kezése is egy gócpontba gyűlt össze, amelyben asomnambula látásához hasonlóan: múlt, jelen és jövő, éséppen úgy a földi és szellemi élet, egymással összefolynék?

Felelet:A szellemek testnélküli tiszta látása az igazság világí-

tása mellett bizonyos szellemi fokozat elérésétől függ. Ha amaga fejlődési történetét minden szellem tisztán látni és ol-vasni tudná, akkor nem lennének ellentétek a szellemeknézetei között, amint ezt médiumok útján tapasztaljátok.

A szellemi látás nem egyéb, mint megismerés, amiminden újabban elért fokozattal szélesebbé válik. A kevésbéfejlett szellemek testi életük után csak legközelebbi földiéletüket képesek áttekinteni, és ez számukra a valódi szel-lemi értékét tekintve még sokáig érthetetlen marad. Gyakranmegesik, hogy a laikus néz valamely képet, és nem lát rajtasemmi egyebet, csak alakokat, fákat, házakat, de nem látja a

113

gondolatokat, amiket a művész helyezett művébe. Ha az al-sóbb szellem visszaemlékezik az átélt testi életének anyagiélményeire, de nem jut tudatára annak, hogy ezt az anyagiéletet bizonyos törvények tették ránézve szüségessé, akkorez a szellem is csak alakokat lát anélkül, hogy e formákszellemi tartalmát felismerné. Az alakokat ugyan jól felis-merheti, de az ilyen szellem még nem áll az igazság világos-ságában.

Az a szellem, amely emberi ruhájában szellemielőrehaladása után vágyódva, tiszta önzetlenségével és áldo-zatkézségével a szellemi törvények ismeretét kivívta magá-nak, és az anyag valódi értékét és lényegét megismerte, atestből való kilépése után gazdag anyagkészletet fog találniaz igazság lépcsőjének további építéséhez, amely lépcsőzetutolsó fokát az ősigazság érintése képezi. Mert itt is áll akrisztusi Ige: "akinek van, annak adatik" (Mt. 13,12). Gon-doljátok a szellemi érték növekedését mindig megkétsze-rezve; a kis összeg kétszerese még mindig csak kis összeget,a nagy összeg kétszerese már nagy értéket ad. Így halad aszellemi fejlődés tovább, erőről-erőre a tökéletesség eléré-séig.

Az alantas szellem előtt, a testi életében elkövetettrossz cselekedete gyötrelmes világossággal, elkerülhetetlenülmindaddig megmarad emlékezetében, míg igaz bűnbánat ésa javulásra való őszinte törekvése ezt a gyötrő képet, ha elnem is tünteti, de elhalványítja. A szellemek egy bizonyosfokozatig, olyan törvények alatt állnak, amelyek az általatokemlékezetnek nevezett folyamatot feltételezik. Magas, fejlettszellemek uralják ezeket a törvényeket is. Semmiféle emléksem nyomul előtérbe náluk, azonban a szellem akaraterejeminden múltat egy pillanat alatt az igazság fényében mutat-hat meg nekik. Azt hiszitek, hogy Krisztus tökélessége lehe-tetlenné teszi számára földi életének áttekintését? Ti egy-általán nem érthetitek, mi a tökéletes szellem és mi a ha-tásköre; – tehát azt sem ítélhetitek meg, hogy mi céltalan reánézve. Ha valamely szellem fejlettsége által bizonyos tör-vénykör fölé emelkedett, akkor annak ura marad, mert a tör-vények elvesztették kényszerítő hatásukat reá nézve, ő azon-ban nem vesztette el a lehetőséget, hogy azokat a maga cél-jainak, a maga akaratának szolgálatára rendelje.

114

50. A szeretet

A lehetséges előző életek megbeszélésénél előbbrevaló minden emberre nézve, hogy mostani életét olyan töké-letességre emelje, amilyent jelen fejlődési fokozatán csakelérni képes. Ehhez egyáltalán nem szükséges, hogy tudjonvalamit előző életeiről; összes tiszta szellemi erejét a jelenpillanatra kell összpontosítania, Isten felismert szolgálatátpercről- percre kihasználnia, hogy midőn szellemhazájábavisszatér, az ilyen perceknek gyöngyfüzérhez hasonló lán-colata legyen birtokában. Az ember földi élete éppen elégarra, hogy a kiszabott munkát jól elvégezze. H a nektek en-gedélyezett időt fejlődéstek fokához mérten nem jól hasz-náljátok fel, akkor hibás, értéktelenebb gyöngyöket fűztökössze. Minden bukott szellemnek, külső formájában alá kellmagát vetnie a durva vagy félanyagi világok törvényeinek éshibátlan gyöngysort kell összefűznie. Csak ekkor válik szá-mára lehetségessé a magasabb szférákba való bejutás.

Ezért mondtam nektek, hogy a tökéletes ember nem tö-kéletes szellem; de minden szellemnek el kell érnie afélanyagi világ emberének tökéletességét, mielőtt a leendőszellemi tökéletesség fénykörébe léphetne. Én is olyan szel-lem voltam, aki a félanyagi világok szintjére bukott. Itt állvaa tiszta szellemi élet fénykörének határán, elvállaltam mégezt a védőszellemi küldetést, mielőtt egészen bemennék ha-zámba. Bukásom összeköt engem veletek, kik emberruhábanvagy azon kívül vagytok, és szívesen megállok a határon –vágyakozva tekintve be hazámba – ha e maradásommal test-véreim közül csak egynek segíthetek, s ha csak egynek ismegmutathatom ezáltal az isteni szeretet hatalmát.

Mert a Föld Isten uralmát közvetlenül nem láthatja,Isten szeretetét közvetlenül nem érezheti; de ez a szeretetmégis áthatja az egész tiszta szellemvilágot, és ez azt mondjaa testvérszellemeknek, akik nem buktak mélyre, vagy már atiszta szellemvilág határáig küzdötték fel magukat, hogy:"mutasd meg a szegény testvéreknek a szeretet azon formá-ját, melyet meglátni képesek." És közülünk mindenki így

115

működteti szeretetét mindaddig, míg az egész elesett világota szeretet át nem hatja. Ez az a tiszta szellemvilág, amirőlígy ír a teremtéstörténet vagy példázat: "és az Úrnak szel-leme lebegett a vizek felett" (1.Móz.1,2). Mert a szeretetműködése bármely világban az ottani szellemi élet számáraérthető formában, a kezdete annak az életnek, amely aszellem tökéletességéig képes fejlődni.

Szeretet és élet egy és ugyanaz. Míg a szellem fel nemismerte és nem kész teljes örömmel lemondani minden élet-formáról és életörömről, hogy testvérének az igazi életet,mely maga a szeretet, megmutathassa, addig a tiszta szel-lemvilág fénykörébe belépni nem képes. Azonban ezt afénykört ismét elhagyhatja, ha vágyat érez arra, hogy sze-gény testvéreinek ezt a legfőbb igazságot újból kijelentse. Havalamely világ a szellemi fellendülés időszakában van, akkormegszaporodnak rajta a magasan álló tiszta szellemek inkar-nációi. A magasan álló tiszta szellemek szeretete a tisztaszellemi élet szikrazáporával szeretné elborítani azt a világot,hogy minden ponton, minden helyen a valódi szeretet fényelobogjon fel és lassan felemelje egy magasabb fejlődésikörbe, ahol mind több örök törvényt lehetne számára kinyi-latkoztatni. E nagy munkában, amely minden magasan állószellem előtt ismeretes, ti, emberek is résztvehettek, ha igye-keztek magatokat a számotokra elérhető legmagasabb szel-lemi fokozatra, a leghatalmasabb szeretetre, amit érezni ké-pesek vagytok, felküzdeni és azt érvényesíteni. Ily módonmár itt Isten valódi szolgálatában éltek, és amikor átléptekhazátokba, erőt is kaptok ahhoz, hogy gyengébb testvéreitekszámára a valódi élet kinyilatkoztatásai legyetek.

116

IV. SZELLEM ÉS ANYAG

51. A testetöltés

Kérdés:Az ember túlvilági lényének látható alakja. A szellem

élni akar; ez az akarat megelőzi a földi életet, ez tehát ennekaz oka is. A földön születés ennél fogva akarati ténye meg-ismerésre törekvő, egyéni, túlvilági lényünknek. Ez előzőéletünk elutasíthatatlan következése.A szellem képes a maga testét túlvilági céljainak eszközévétenni; testének alakításában azokhoz a fizikai és szellemitörvényekhez van kötve, melyek a földi létben az egyéniséghatárvonalait képezik. Abban, hogy e törvények tágíthatók,rejlik az egyénné alakulás lehetősége, az emberi ruha, a testáltalános típusának határain belül. Szüleink, kik a test föl-építéséhez az anyagot szolgáltatják, Swedenborg és Kantszerint csak fogadott szüleink. A földi élet a születés által atúlvilági élethez csatlakozik, anélkül, hogy ez utóbbinakártana; mind a két létezési mód egyidőben áll fenn, csakhogya földi emberre nézve a túlvilági élet optikailag eltűnik söntudata csak földi helyzetére szorítkozik.

De általában nemcsak a testetöltés a ténye a szabadakaratból eredő szellemünknek, hanem még az adott egyéniéletviszonyok közé való születés is, mert a szellemnek tá-volba látási képessége van, s így az általa választott életvi-szonyoknak az ő túlvilági céljainak még akkor is meg kellfelelniök, ha azok az ő földi személyiségének kívánságaivalteljesen ellenkeznének is. Úgy látszik tehát, hogy egyénigondviselésünk intézi, előző életünk alapján, az isteni törvé-nyek keretében földi egyéni sorsunkat, melyben a magaegyéniségének és a szellemtestvérek magasabb fejlődésénekés előhaladásának eszközét is meghatározza.

Felelet:Kérdésedben a tényállás tiszta kifejtése benfoglaltatik

és itt ismét az a törvény, amely szerint a szellem saját értékehatározza meg megismerési körét, teszi a szellemet többé-kevésbé képessé arra, hogy földi munkájának és sorsánakelvállalásakor, azt valóban át tudja tekinteni. Ha egy magas

117

fejlettségű szellem magára vállal egy földi missziót, akkortisztán átlátja munkaterét; felismeri és mérlegeli megszerzetterejét, és helyesen tudja megbecsülni, hogy vajon elégséges-e az, a magára vállalt feladat végrehajtásához. A testetöltéstmegelőző látnoki képességében átlátja a ráváró munkát,tisztán és helyesen ismeri fel saját szellemi értékét, a segítsé-get, amelyet képes lesz másoknak adni és azt a szellemi elő-remenetelt, amelyet ez által elérhet.

Az ilyen feladatokhoz mellé rendelt védőszellem erő-ben és ismeretekben felette áll és a vele való szoros barátság-ban kezdi meg életét. A kevésbé fejlett szellem is áttekinti amaga életét, de a ráváró munkát nem látja oly tisztán, és nemtudja oly pontosan mérlegelni a maga erejét. A munka ter-mészetesen a szellem értékének megfelelő; de az előbbimegismerés elhomályosításában az anyagnak több befolyásavan rá, mivel az anyaggal még inkább azonosítja magát.Ezért a védőszellemnek is nehezebb megéreztetni befolyásáta testetöltött szellemmel. Ez az oka annak, hogy olyan sok azavaros, homályos fejű ember a földeteken.

A szellemeknek minden fejlődési fokán, egészen atökéletességig, amely így szól: "Én betöltöm akaratodat, a Tetörvényed tölti be szellemem", - mindig a szellem saját aka-rata az, ami őt testetöltésre készteti, és ismeretei szerintmérlegeli és választja ki (többé-kevésbé világosan és helye-sen, értékéhez mérten) földi életének feladatait, valamintelőmenetelének és vezeklésének alkalmait is.

52. A test felépítése, átöröklés

Kérdés:Maga szervezi-e a szellem a testét s vajon az emberi

testre nézve fennálló és anyagi törvények keretén belül al-kotja-e azt meg, mindazonáltal úgy, hogy tekintettel van atestetöltést előidéző különleges célra? Vajon e törvényekbizonyos nyújthatóságában van-e az egyéniséggé létel lehe-tősége? Szabadon választhatja-e a szellem testének fölépíté-séhez az anyagot, vagy ezt csak a maga törvényszerű értékeáltal korlátozva teheti? Az anyag csak az eszköz típusaitörökli, amelyet a szellemnek használnia kell. Szellemi saját-

118

ságok vele csak akkor öröklődnek, ha azok szervessé lettek?A vérrokonságnak a hasonló szférájú vonzás által létrejöttszellemi összeköttetés-e az alapja?

Felelet:Mondtam már nektek, hogy a szellem az általa elért

tökéletességben, amelyet Isten rendelt számára és amelyetistengyermeksége biztosít, egy egységet képez. Az előreha-ladott szellem a maga céljának ismeri meg ezt és törekszikfelfelé vezető útjának minden lépésével azoktól az ellent-mondásoktól és homályosságoktól, melyek bukása követ-keztében rátapadtak, szabadulni. Eléri a tökéletes szabadsá-got, azaz kinő Istennek kényszerrel vezető törvényei alól,amidőn magát előbb a véges, azután az örök törvényeknekaláveti, hozzájuk alkalmazkodik. A véges és örök törvényekfejlődése fokozata szerint fonódnak össze az ő vezetéséhez.

Szellemi növekedésével látása, ismerete világosabbálesz, egyik törvényvilágból a másikba merül, s csak akkorhagyja el ezeket, amikor teljesen urukká lett, amikor már abennük lévő éltető táplálékot kivette belőlük és azokat ma-gáévá tette. Ezáltal nő rezgése és ragadja őt magasabb fény-körbe. A földeteken testetöltő szellemek különböző foko-zaton vannak. Vagy kényszerítők rájuk nézve a föld törvé-nyei vagy kinőttek már belőlük. Ez utóbbiaknál annak amegismerése lép a törvény kényszerének helyébe, hogy ne-kik egy egységre, egy tiszta és ellentmondásmentes egyéni-ségre kell törekedniük és a már kinőtt törvényekhez, oly hí-ven hozzásimulnak, amint csak az érett szellem akaraterejeerre őket képesíti. Emberekké lettek és semmi egyebet nemakarnak, mint hogy e fátyol alatt múltjuknak fátyol nélkülitisztaságát megóvják, és ez által képesekké váljanak segítenitestvéreiken.

A növekedő megismerés így válik a szellem növekedőszabadságának feltételévé. Az anyagi világoknak, amilyen asok millió között a ti földetek is, az a törvénye, hogy a testetöltő szellem maga építi fel a maga testét, maga formálja sajátértékének megfelelően a külső burkát, minélfogva ez a burokennek az értéknek törvényszerűen mindig megfelel. Ha aszellem magas fejlettségű, szükséges, hogy szervezeténekminden részecskéje ezt mutassa; magasztos és tiszta arc-

119

kifejezése, fejének formája, kezének vonalai, minden szer-vének épsége, mindezek a külső látható jelek azt mutatják,hogy a szellem egészséges, azaz, hogy hibái visszafejlődtek,ellentmondásai feloldódtak és megismerésének tisztasága azegységre törekvés érdekében, megnyitja előtte az utat,amelyen tévelygés nélkül haladhat célja felé.

Minden anyagi világban testetöltött szellemnekmeghatározott feladatot kell betöltenie. Alacsony fokú szel-lem önmagát szolgálja, magasabb fokú másokat szolgál, és ecélnak felel meg szervezete, amelyet a szellem magánakfelépít. Mert Isten törvényei nyújthatók; fényburkok, nempedig kényszerzubbonyok a szellem számára. Nagy szána-lomra méltók azok a mélyre bukott szellemek, akik ezeket afényburkokat kényszerzubbonyoknak érzik, akiket bűnük atörvényből kifolyólag oly szervezetbe kényszerít, amelydurva sűrűsödésben fejezi ki azt, amivé ez a szegény szellemlett. Olyan emberek ezek, akikben az állati természet azuralkodó, s akiket fejletlen agyuk hülyékké (kreténné) tesz,mert szellemük minden világosságot elveszített. Nem tör-vény az, hogy a vérrokonság az egyenlő értékű szellemekcsoportjából álljon. Egyenlő értékű, egyenlő szférába tartozószellemek mindig bizonyos vonzóerőt gyakorolnak egy-másra, azonban a nem magas fejlettségű, de előre törekvőszellemeknek az olyan körben való testetöltés, amely tőlükbizonyos mértékben eltér. A földi élet megvalósítása annak,amit a szellem már megszerzett magának, vagy legalábbismegszerzettnek vél; ez mindig egy próba. A szellemnek amaga számára olyan testetöltésről kellene gondoskodnia,amely a szellem és az anyag összeköttetése céljának alegjobban megfelel; de sok szellem gyenge és eltolja a súly-pontot a hasznosról és célszerűről a kellemesre. Ne értsetekfélre, amikor azt mondom, hogy a szellemnek magának kellmegteremtenie a maga testetöltését. Minden testetöltés alávan rendelve bizonyos törvényeknek, de ezek nyújthatók,mint minden, ami él.

Mindazt, amit eddig nektek mondtam, nem fogtátok fela maga egész tisztaságában, ha még mindig kétségeitek van-nak annak lehetősége vagy lehetetlensége felől, hogy atestetöltő szellem, abból az anyagi készletből, amelyet ecélra felhasznál, tulajdonságokat kap-e. A szellem a valós, az

120

anyag a valótlan; hogyan lenne képes a valótlan, a mulandó,a valósra, vagy örökkévalóra pecsétet rakni? Szerezzetekmagatoknak világosságot az ilyen dolgok felől, melyen ta-naink alapjait képezik.

A valós az első, a valótlan vagy múlandó, későbbkeletkezett a valós tévedése és bukása által. A valós min-denütt utat tör magának, minden burkon áthatol fényével, éső nyomja rá bélyegét a vele összeköttetésben álló anyagra.Az emberi test csak egyenruha, mely külső hasonlóságot hozlétre az egy világban lakók között. A szülők csak az anyagotbocsátják gyermekeik rendelkezésére és a testet öltő szellemépíti fel magának a testet, mely alkalmas tulajdonságainakláthatóvá tételére. Ha az anyag átörökíthetne valamit a szel-lemre, akkor miként jöhetnének létre azok az abszolút ellen-tétek, amelyeket sokszor a szülők és gyermekek között lá-tunk? Nem! A szellem szabad. Sajátságai, szellemi értéke,mind szabadon kiküzdött tulajdonát képezik, a szülők nemadnak neki, és nem vesznek el tőle semmit az ő saját értéké-ből. Mindaz, amit ti emberek láttok, csak tükörképe annak,ami van; ti a tükrözést vagy sűrűsödést, a testet látjátok, denem a valósat, ami ennek alapját képezi. Ezért oly nehéznektek szellemi világosságra jutni. Látjátok a fényt, érzitek ameleget, halljátok a hangot; az anyagi, látható formába öl-töztetett élet ezeket az érzéseket közli veletek. De ezen jelen-ségek (fény, meleg, hang) éterben való mozgásának leendőfelismerése a földi előrehaladás és a további fejlődés idejérevan fenntartva. Az előrehaladás törvényszabta ideje és föl-detek átszellemülése teszi lehetővé számotokra a testtől meg-szabadult testvéreitekkel való kapcsolatot, akik titeket szel-lemi származásotokra és miden dolog szellemi céljára taníta-nak. Tanuljátok meg a fő és mellékes dolgokat megkülön-böztetni egymástól és ismerjétek fel, hogy amit közöttetekeddig a legtöbben valósnak tartanak, ténylegesen valótlan ésmulandó.

53. korán elhunyt gyermekek

Kérdés:Tanításaidból tudjuk, hogy a szellemeket különböző

okok indítják vagy kényszerítik az anyaggal való összeköt-

121

tetésre; tudjuk, hogy a testetöltés előtt áttekinthetik ennek azéletnek a lefolyását és saját fejlődésük, vagy a másoknaknyújtandó segély szükségeihez mérten relatív szabadsággalválasztják meg testük fölépítésére az anyagot, és erejük sze-rint határozzák meg a céljuk elérésére legalkalmasabb viszo-nyokat, amelyek közé az anyagi világba lépnek. Igen, de aszületett gyermekek húsz százaléka korán elhal, amely időalatt a testetöltés általunk ismert céljai közül egyet sem ér-hetet el. Azt a föltevést, amit egyik velünk barátságos vi-szonyban levő szellem mondott, hogy t.i. a korán elhalógyermekekben magas fejlettségű szellemek öltenek testet,kik e rövid testetöltésnek önkéntes áldozata által magasabblétformákra szárnyalhatnak fel, alig fogadhatjuk el. Valószí-nűbbnek látszik az, hogy a tiszta szellemegyének, ha csakarra a rövid időre is, amely felett szabadon rendelkeznek,azért öltenek testet, hogy emberi alakjukban a médiumokraközvetlen hatást gyakorolhassanak. Emberi szempontbólelőnyösnek látszik gyermekkorban halni meg, mivel ilyesszellem semmi új bűnnel nem terheli meg magát. De hogygyűjtik össze az anyagban az életnek rájuk nézve szükséges,őket előmozdító eredményeit? Kérünk, világosíts fel minketaz ilyen rövid inkarnációk céljáról és ennek a szellemre hatókövetkezményeiről?

Felelet:Szellemeknek olyan világokon való rövid testetöltése,

mint a földetek, egy több okra visszavezethető jelenség. Aszellemek emberréválását véges és örök törvények egészsora irányítja, de elsősorban a szellemek közötti szolidaritástörvénye. Jó szellemek nem csak saját előrelépésük érdeké-ben öltenek testet, hanem mások segítésére is; magas szelle-mek pedig kizárólag az utóbbi célból. Az átlagos földi emberolyan fejlettségi fokon áll, amelyen a szenvedések és nélkü-lözések különböző nemeire, mint tanítómesterekre, vanszüksége, mert ez az a nyelv, amely minden külsőségen át-hatolva közvetlenül a szellem érzőközpontját érinti.

Egy szellem, aki fejlettségi fokát tekintve nem áll atiszta szellemi szeretet boldogító szintjén, megtestesül egyanyagi világban és ott, pl. anya lesz. Ezzel megnyílik szá-mára a szeretetnek még eddig ismeretlen hatalma, ereje és

122

önzetlensége. Azon véges törvények, amelyeknek földetekenaz anyaság alá van rendelve, a fejletlen szellemet szeretetretanítják, amit számára alsórendű fejlettségi fokánál fogva azörök törvények még nem adhattak. Amikor a szeretetáramforrásaként szolgáló gyermek meghal, a mély fájdalommalküzdő anya szeretetét akaratlanul is oda irányozza, ahol aszeretett lényt hinni véli és a vele való újratalálkozást, re-méli: a szellemvilágba. Ez gondolatai, óhajtásai, vágyi szá-mára hidat ver, melyen a véges törvények hatása őt észre-vétlenül az örök törvények hatáskörébe emeli fel.

Azonban az a szellem, amelyik rövid földi megtestesü-lése során halálával ill. hazájába való visszatérésével egy újérzésvilágot adott annak a még testben lévő szellemnek, akiaz édesanyja volt, a szellemiség felé irányította őt. Mindezzel a szeretet művét gyakorolta, a szellemek szolidaritásáttöltötte be. Ne higgyétek, hogy a földi testetöltésekkel járószenvedések és a földi halál nagy áldozat lenne azért, hogyegy testvérszellemet Isten nyelvének, a szeretetnek, a kezdő-betűire megtanítsa, és hogy helyreállítsa egy embernek azösszeköttetését az ő elfeledett, mert még nem értett, szellemihazájával. Ez a legnagyobb segítség, a leggazdagabb aján-dék, amit egyik szellemtestvér a másiknak adhat. Ez egy okaannak, hogy némely testetöltött szellem, néhány nap, hétvagy év múlva ismét elhagyja az anyagot. Azonban ne fe-ledjétek, hogy a szellemek, ámbár a Földön ugyanazt azemberruhát viselik is, mégis nagyon különböző fejlettségifokon állnak. Megtestesülnek olyan szellemek is, akikannyira mélyre süllyedtek, hogy leendő testük formázásátnem képesek a Földet uraló törvények szerint végrehajtani.

Így a Föld élettörvényei szerint életképtelenkénthalnak meg e gyermekek, hogy korábbi állapotukbanfelébredve levonhassák azt a következtetést, miszerint aszellem minden cselekedete meghatározott törvényeknek vanalárendelve. A szellem azáltal tanul, hogy érzékel; minélalacsonyabban áll a szellem, annál durvább a tanítás.Némelyik szellem ismét testet ölt, de a földi élet gondjai ésfáradalmai által, hagyja magát lesüllyedni a tisztátalanság, agyengeség és a gyávaság mocsarába, míg végezetülmenekülve a szenvedések elől, megrövidíti földi életét. Haaz ilyen szellemek megtudják, hogy a szenvedéseknek

123

egyedül csak a szellem tökéletlensége az oka, és hogy aszenvedés, amely úgy tűnik, kívülről jön, csak megjelenésiformája ennek a tökéletlenségnek; akkor gyakran rövidmegtestesülést vállalnak magukra, hogy bevégezzék azt,amit gyáván eldobtak. Vannak még más okok is. Valamelyszellemcsoport együttesen vétkezett és egyik tagjafelismerve vétkét testetölt, hogy ezt a felismerését a Földönérvényesítse, s hogy megacélozza erejét azokon a kísértése-ken és vizsgákon keresztül, amelyek az emberruhán keresz-tül érik. Azonban a gonosz hatalma még nem tört megfölötte, az alantas szelleme, akiket el akar hagyni, körül-veszik, és akadályt gördítenek minden előrelépése elé, ami-dőn testét tehetetlen eszközzé teszik. Az ilyen gyermek testifeloldása a szellem viszonylagos szabadságát eredményezi;bűnbánatuk és a szenvedések tisztító vizébe történő önkéntesbemerülésük folytán bizonyos törvények felemelik őket másszellemszférába, amelybe az alsó szférák gátló elemei benem hatolhatnak. Azt gondolod, hogy ilyen rövid megteste-sülések a médiumra közvetlen hatással lehetnek. Ehhezazonban a megtestesülésre, mint olyanra, nincs szükség.

A médiumot befolyásoló szellem csak akkor lesz képesolyan tanítást adni, amely sok emberszámára segédeszközzéválik, ha ő lehetőleg az anyag fölött áll, azaz, ha fejlettségerévén az anyag vonzerejéből és a véges törvények hatás-köréből kinőtt. Gondoljatok arra, hogy a szellem még uraljaazt, amiből kinőtt, ez számára nem idegen terület, mert aztáttekinti és ismeri azokat a törvényeket, amelyek titeket azanyaggal összekötve, szellemi látókörötöket beszűkítik.Értsetek meg helyesen. Nem az anyag vonja meg a látókörszűk határait, hanem fejlettségi fokotok, amely ezt azanyagot az őt uraló törvényekkel együtt légkörötökké teszi.Krisztus emberként is épp oly messze látott, mint midőnszellem volt, és mint szellem pillanatok alatt képes volt azt afluidikus testet megalkotni, amelyre tanítványai előttszüksége volt a maga azonosságának bizonyításához. Nemaz emberréválás képezi a szükséges hidat a szellem és mé-dium között. A jó médiumnak bizonyos hasonlatossággalkell bírni a nyilatkozó tanító szellemhez és alkalmasnak kelllennie a tanítás elfogadására, hogy kettejük érzelmivilágának semmi ellenárama se zavarja a tanítás tisztaságát.

124

(Minderről részletesebben az utolsó fejezetben.)Azt mondod, emberileg nézve előnyösnek látszik gyer-

mekkorban meghalni, mivel az ilyen szellemeket semmiújabb bűn nem terheli. Mindez egy újabb területre vezetbennünket. Az "új bűn" meghatározása nem oly egyszerű,hogy valamely szellem ettől mentes lehetne, ha fejletlen teste– mellyel őt emberi mivolta oly szorosan köti össze, hogyenélkül cselekedni sem tud – attól őt megóvja.

A bűn nem a látható cselekményben van, hisz ez csak amegjelenési forma, hanem a bűn az akaratban, az akaratképességében rejlik. Ha egy szellemnek érzelmi világából,lénye fejlődési fokozatából kifolyólag van egy olyan vágya,amely fejlődésének vagy fejletlenségének fokát bizonyítja,és nem harcol e vágy ellen, akkor vétkezett, jóllehet akaratátnem is váltotta cselekedetre. Az, hogy egy gyermek bizonyosbűnöket nem követhet el, mert rövid, testi élete után meghal,még nem emeli magasabbra a szellemet. Azok a korlátok,amelyeket külsőségek vonnak a szellem köré, semmivel semteszik őt jobbá, semmi kivívott értékeket nem adnak kezébe,amikor szellemi hazájába visszatér. Csak a tisztának terem-tett szellem ártatlan, amidőn a teremtő isteni akarat élet-áramából először öntudatra ébred. Ha a törvényes pályát nemhagyja el, akkor ártatlansága tökéletességgé érik.

De a bukott szellemek elvesztették ártatlanságukat ésaz anyag gyermekruhája (a gyermeki testetöltés) azt nekikvissza nem adja, hanem csak céltudatos törekvés rázza le asalakot és hibát. Isten szeretete az ő számukra változott átkegyelemmé és meghatározta, hogy ugyanazt a célt egyszerők is elérik. Kis gyermekeknél gyakran láthatjátok ahazugság, irigység, káröröm és kegyetlenség gyűlöletestulajdonságait; másikokban viszont csodálkozva állapítjátokmeg az önzetlenség és szeretet erejét. Mihelyt a testfejlettségi foka lehetővé teszi, olyannak mutatja magát aszellem, amilyen. Számotokra az emberélet minden pillanatafontos. Használjátok ki, feszítsétek meg minden erőtöket,legyetek céltudatosak, akaraterősek, urai önmagatoknak ésidőtöknek. De a kicsi, egyéni kötelességeitek hű teljesítéseközben mindig tartsátok szemetek előtt a nagyot, az egészet.Bármily becses számotokra az emberi élet, amennyire aztélni tudjátok, egyéniségetek fejlődésének nagy létráján

125

mégis csak egy fok az, egy hangjegy szelleméletetek nagy ésgazdag melódiájában. Legyetek nagyok, mélyrehatók éstiszták, hogy a szellemi élet lehetőleg széles területétátláthassátok; hogy időrészeket és fejlődési fokokategymással összehasonlíthassatok s ne a mellékes és mulandódolgokra helyezzétek a súlypontot, hanem a kicsinyben ismindig a nagyot tartsátok szem előtt. Sokoldalúanmunkálkodva igyekezzetek egyéniségeteknek mindentulajdonságát közelebb hozni a tökéletességhez, így fogjátokelérni az egyszerűséget és tisztaságot, melyek az valódinagyság ismertetőjegyei.

54. Az újra testetöltés tana. Szellem és lélek

Kérdés:Egy transzban beszélő médiummal a St.-Gallenből

való Fassbinder asszonnyal és delejezőjével, aRohrschachból való W. Gerbellel tartott ülésen jelen voltam,melynek bezárása után azt a kérést intéztem Emánuelhez,hogy lenne szíves az ott nyilatkozott Filius szellemnek areinkarnációról mondott fejtegetései fölött ítéletet mondani;másnap Emánuel ezt válaszolta:

Felelet:Sok dologban, melyet Filius szellem érintett, töké-

letesen igaza volt, de válasza némileg zavaros és homályos.A legjobbat adta abból, amije volt és pedig a legjobb akarat-tal, hogy nektek örömöt szerezzen, és segítséget nyújtson. Ezmindenképpen dicséretre méltó cselekedet. Amit az elsőszellembukás okairól mondott, hogy a szellemek az ébre-dező, Istenéhez hasonló tulajdonságaikat és erőiket önálló te-remtésre akarták kipróbálni, miáltal fluidjuk megsűrűsödöttés amidőn önálló mozgásukkal az Istenből kisugárzó törvé-nyes mozgásnak ellenszegültek, egy káoszt idéztek elő,amelyben rejtőzve nyugszanak (látent), – helyes volt.

A nagy Törvényhozó új törvényekbe foglalta ezt a ká-oszt és mivel az isteni törvény maga az élet, helyesebbenmondva: élet és annak kifejlesztése a következménye, akáoszban szunnyadó élet új megjelenési formákban ébredtfel, a megváltó törvényekhez kötve, s közreműködve a vilá-

126

gok alakításában, melyeknek az a feladatuk, hogy az elve-szett szabadság és nagyság melegágyaivá váljanak. Amikorazonban Filius szellem azt mondja az emberek lelkéről, hogyaz elveszett vagy elbukott szellem, amelynek az Isten szel-lemével való összeköttetés által kell a megváltást vagy szel-lemiesedést elérni, akkor az igazat összekeverve a hamissal,azt egy homályos felemássággá változtatja.

A lélek a szellem megjelenési formája, olyan burka,mely fejlődése által erőről-erőre kell, hogy végigjárja aszellemesülés minden fokozatát tökéletességének eléréséig.Ez oly cél és állapot, amelyre nektek, embereknek, mindenösszehasonlítás, következésképpen bárminemű fogalmatok ishiányzik. A szellem nem nőhet ki a maga lelkéből, a léleknem lehet anyagias, midőn a szellem már magas fejlettséggelbír. A lélek csak tükör, amelyben a szellem lényege tükröző-dik vissza. A lélek egy összekötő kapocs, amely lehetővéteszi, hogy a szellem az anyaggal egy egységgé – melyetembernek hívnak – kapcsolódjék össze. Egy ilyen összekötőkapocs nélkül kizárt lenne a szellem és anyag tökéletes egye-sítése. Ugyanakkor szükséges, hogy magasan fejlett szelle-mek, az alacsony fokúak tanítása és segítése céljából, azanyaggal egyesüljenek, vagyis a durva anyagból kinőtt,magasfejlettségű szellemek még egyszer összekötik magukataz anyaggal, hogy így a bukott testvérekkel azonos ruhában,velük azonos nyelvet beszélve, megértessék magukat velük.Jól értsetek meg. Megismerést senki sem adhat a másiknak,mégis az anyag – amit Isten az egész teremtett szellemvilág-nak adott – képes a testvér testvérhez való szeretetét látha-tóvá tenni, őt az útra helyezni.

A bukott testvér becsületes akarata fogja ezt az anya-got céljaira felhasználni és magát fokról-fokra, egyik isme-retkörből a másik ismeretkörbe felküzdeni. Az újratestetöltés (reinkarnáció) tanát Filius szellem helyesen értettemeg, és mivel megkértél rá, kedves Bernát, szeretnék etörvényről pár szót mondani. Felkérésed nélkül hallgattamvolna; mert a szavak nem adnak megismerést. A mezőnsokan vannak, akik az ismeret ugyanolyan vagy hasonlófényében vándorolnak, mint mi, ezért célszerűbb, ha figyel-medet e mezők elrejtett virágaira hívom fel, mintsem hogyolyan területre vezesselek, ahová kedvetlenül követnél.

127

Ennek semmi haszna sem lenne rád nézve, – én viszont szol-gálatodra szeretnék lenni. A testet öltő (inkarnálódó) szel-lemnek, szellemi előrehaladása érdekében szüksége van azanyag iskolájára. Ebben még mindketten egyetérthetünk,ugye, kedves barátom? A szellemnek ki kell állnia az anyagvizsgáit és el kell sajátítania mindazt, amit azok számára ta-nulságként és képzési lehetőségként tartalmaznak. Még aföldi ember korlátolt megismerése is kénytelen belátni, hogyez nagy terület. A szellem azonban értelemszerűen csak ak-kor szabadulhat fel az őt anyagba kényszerítő törvénytől,amikor azt kinőtte. Ez nem csak ennél a törvénynél érvényes,hanem Isten minden olyan törvényénél, amelyet gyermekeiképzéséhez adott. Krisztus arra tanít benneteket, hogy mi-lyen fokot kell elérnetek a mennyországba való bejutáshoz,vagyis az anyagból való kinövéshez. Hogy Ő a földi szüle-tésről és nem szellemi újjászületésről (regeneráció) beszélt,bizonyítják következő szavai: "Ha a földiekről szóltam nék-tek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrőlszólok néktek?" (Jn.3,12). Szellemtől születni és ezáltal ké-pesítve lenni a mennyországra, annyit jelent, mint azzal afeltett szándékkal születni, hogy a testvéren segíthessen, aztszolgálhassa, vagyis egyedül azért ölteni magára testet, hogytestvérére nemesítőleg, szellemesítőleg hathasson. Mindad-dig, míg valamely szellem saját előhaladása céljából, vagyha egészen alacsony fokon állva, e földi élet örömeiért lép beaz emberi életbe, addig az anyag iskoláját még nem végeztebe, következésképpen nem képes magasabb fokozatra lépni.

Mert nem az iskolában eltöltött idő képesít téged amagasabb tanokba való belépésre, hanem akkor tudod elő-ször átlépni a magasabbtól elválasztó határt, ha saját fokoza-tod tanait elsajátítottad és magadévá tetted. Tekints a körü-lötted lévő emberekre. Mi jogosít fel téged arra a föltevésre,hogy a halálnak olyan varázslatos hatása lenne, miszerint adurva anyagias szellemnek megadja a lehetőséget a szellemitörvények hatáskörébe való felemelkedéshez? Ott olyannyelvet találna, amelyet nem lenne képes megérteni.

A szellem fokozata az, amely őt az anyagba kényszerítiés ha elismered a szellem – habár tökéletlensége által korlá-tolt – szabadságát, akkor nem lesz elegendő egy földi élet aszellem anyagból való kiérleléséhez, hanem csak tetterős

128

akarata által lesz képes a földi életet kizárólag a valódicéljára felhasználni. De hány olyan embert hordoz a föld, akitudatával bír életcéljának és felismert feladatukon osztatlanerővel munkálkodnak? Ezen kevesek állnak a mennyekbirodalmának határán, és haláluk ténylegesen az anyagtólvaló megváltásukat jelenti.

55. Újra testetöltés.

Kérdés: Kérünk légy szíves behatóan kitanítani minket a rein-

karnációról. A keletindiai Mahatmáknak Sinnet*) által köz-zétett újabb közleményei szerint a szellemnek átlag 800-szorkellene újra testbe öltöznie és a reinkarnációk között 1500esztendeig kellene pihennie. Nekem az ilyen általános felte-vés nagyon valószínűtlennek látszik. Mindaz, ami Krisztustanaiban az újjászületésről szól, a reinkarnációra vonatkozik.Krisztus ez alatt nem szellemi újjászületést értett, hanememberi alakba való visszatérést. Tehát a reinkarnáció alattcsak ismételt emberi formában való testetöltést lehet érte-nünk. A zsidók szerint a lélekvándorlás a szellemet mégmélyebbre süllyeszti az emberi forma alá, nekünk tehát ezt alélekvándorlást tanításod értelmében úgy kellene felfognunk,mint a szellemnek visszafejlődését életerővé. Most arrafektetjük a fősúlyt, hogy a reinkarnációnak, mint kegyelmieszköznek az anyag szellemesítésére, beható meghatározásátadjuk, amely meghatározás által kinyilatkoztatásaid olvasójátfelvilágosíthatjuk, hogy az anyagból bizonyos fokra ki nemnőtt, testét levetett minden szellemnek a földi élet iskolájátszükségképp ismételnie kell, mert még nem képes arra, hogya szellemvilágban további tökéletességén önállóan munkál-kodjék.

Felelet: A szellemet körülvevő légkört – e kifejezésen a szel-

lem fejlődéséhez szükséges összes feltételt foglalnám össze aszellem szükségletei alakítják. E törvény a kegyelem

*) Die Esoterische Lehre oder Geheimbuddhismus, Németül Hinsichtkiadásában jelent meg, Lipcsében l884.

129

törvényében gyökerezik, ama nagy vezeklési törvényben,amelynek a szellemek bukása után kellett létrejönnie, hogy abukottakat, valamint az általuk előidézett sűrűsödéseket: azanyagot összekösse az örök törvényekkel, és lehetővé tegyeszámukra az örök törvények körébe való visszatérést.

Isten szellem, s az Ősszellem közvetlen következmé-nye csak szellem lehetett. Amikor a szellemvilág egy részé-nek bukása következtében sűrűsödés – anyag – állott elő, abukott szellemek nem voltak többé képesek a fejlődéshezszükséges feltételeket azon tiszta szellemek fokozatánaklégkörében megtalálni, amelyek a szellemi fejlődés törvé-nyes útját nem hagyták el. Ezek a feltételek a bukott szelle-mek számára abban az anyagban találhatók, amely őáltalukjött létre. Mivel ez az anyag, bukásuk által keletkezett, azértennek az anyagnak a szellemek öntökéletesedési munkájaútján kell ismét átszellemülnie.Hogy az anyagnak ez az átszellemesülése lehetséges legyen,szoros összeköttetésben kellett maradnia a szellemmel. Aszellem a világ legdurvább anyagával, amely ásványaiban,növényeiben és állatvilágában látható, nem tudja magátösszekötni. Egy általam életerőnek nevezett alsóbb élethul-lám élteti ezen alacsony formákat.

A bukott szellem a leendő világ körforgásához(rotációjához) van kötve, és először akkor léphet emberkéntaz életbe, ha egy bizonyos fejlettségi fokot elért. A mélyrebukott szellem ezeken az ifjú világokon azon szenvedélyek-nek adja oda magát először, amelyet csak testén keresztül tudkinyilvánítani. Az ilyen embert a halál nem szabadítja megaz alacsony vágyaitól. Ha a szellemet alacsony fokozatahozzáidomította az anyaghoz, s ha alacsony fokozatánakkövetkeztében a szenvedés durva táplálékát fogyasztja,lassan növekvő ismeretei egyre tisztábban világosítják felarról, hogy az anyaggal való ilyen összeköttetés nem szol-gálhat számára igaz kielégülést. A igaz felismerés ezen kez-detétől addig a tökéletes felismerésig, hogy az anyagot azisteni törvény az alsóbbrendű szellem segédeszközéül ren-delte, hogy neki ebben az anyagban kell leendő jóságát mű-ködtetnie, ebben kell tanulnia, tanítania és hatnia mindaddig,míg a tiszta és önzetlen szeretet erejével, ebből az iskolábólki nem nőtt, – nagyon hosszú út áll. Hogy a szellem mennyi

130

idő alatt teszi meg ezt az utat, egyedül tőle függ; az egyik na-gyobb akaraterővel tölti be felismert feladatát, mint a másik.Bizonyos, hogy a szellem szabadságát alacsony fejlettségifokozata többé kevésbé korlátozza, de az mégis olyan té-nyező, amely lehetetlenné teszi, hogy minden szellemrenézve egyenlő számú testetöltés legyen szükséges. A ti fej-lettségi szinteteken álló világokban sok olyan szellem teste-sül meg, akik tiszta ismerettel rendelkeznek feladatuk felől,akik az áldozatkézségben megmutatkozó tiszta szeretet erejételérték. Az ilyen szellemek elérkeztek arra a határra, amelyreaz anyagnak nincs többé vonzóereje. Vannak szellemek,akiknek egyszeri bukását rögtön követte a megbánás gyöt-relme.

Ők nem jutnak az anyagi világok vonzókörébe, hanema félanyagi világban történő megtestesülés által csak érintikaz anyagi köntös szegélyét. Jól értsetek meg, kedves embe-rek! Isten törvényeinek nagysága végtelen, és mindig fennállannak a veszélye, hogy amikor úgy vélitek, felfogtatok egyilyen törvényt, akkor megpróbáljátok azt, a lényeteknekmegfelelő fogalmaitok által, bizonyos idő- és térhatárok közékényszeríteni ahelyett, hogy az isteni törvények számára sza-badon hagynátok őket. Az egy törvény, hogy a szellemekegy bizonyos fejlettségi szintje szükségessé teszi számukraaz anyaggal való kapcsolatot. Ebből következik, hogy aszellem magasabb fejlettségi foka őt az anyag vonzási köré-ből kiemeli. A szellem tehát nincs alávetve egy bizonyosszámú reinkarnációnak, hanem az anyaggal való kapcsolataáltal az igazság egy bizonyos körét (nyelveteken hiányzik amegfelelő szó erre a fogalomra) kell megismernie és a meg-ismertek szerint élnie. Ennél fogva nem tudom teljes mér-tékben igazolni állításodat, mely szerint Krisztus az újjászü-letésről beszélve, azon csak a reinkarnációt és nem egyszellemi újjászületést értett volna. Ez utóbbi alatt, az isme-retkör kiszélesítését és működtetését értette. Mindabból, amiteddig mondottam következik, hogy ha a szellem ki akar nőniaz anyag vonzásköréből, akkor emberként való reinkarnáci-óját meg kell előznie egy ilyen szellemi újjászületésnek.

Ha e vonzáskörből kinőtt, gyakran visszavonzza őt azanyagi világba a testvér iránt érzett tiszta szeretete, ahol eszeretet működtetésével kiszélesíti testvére ismeretkörét és

131

ezáltal őt a magasabb világ vonzáskörébe emeli. Próbáljátokmeg helyesen megérteni Krisztusnak Nikodémussal folyta-tott beszélgetését. Az embernek újra kell születnie. De nemaz "élni akarásnak", azaz az anyagi életben való kielégítésreményének kell a reinkarnáció okát képezni, hanem annak avágynak, hogy olyan légkörben dolgozhasson tökéletesedé-sén, amelyben még most megvannak fejlődésének feltételei.Mert: "ami szellemtől született, szellem az." Az a szellem,amelyik az anyagban szellemi élete tudatával bír, felismeriaz anyagot annak, ami, és ez által elveszi az anyagnak fölöttegyakorolt hatalmát, az betölti feladatát és felszabadítja magátaz anyag hatalma és minden véges törvény alól, hogy azörök törvények fénykörébe visszatérjen, s ott nagyobb sza-badságot, nagyobb boldogságot találjon.

56. Az ujratestetöltés magyarázata

Kérdés:Az 55.-ik szám alatt föltett kérdésre adott feleletedben

azt mondod, hogy:"Mindaz, ami Krisztus tanaiban az újjászületésről szól, az areinkarnációra vonatkozik. Krisztus ez alatt nem szellemiújjászületést értett, hanem emberi alakba való visszatérést".Azután meg: "Ennélfogva nincsen a szellem bizonyos meg-határozott számú reinkarnáció alá vetve, hanem az anyaggalvaló összeköttetése alatt az igazságok bizonyos körét (nyel-veteken itt ismét nem találok szavakat a fogalom megfelelőkifejezésére) kell megismernie és a megismert igazságoknakélnie. Ennél fogva azt az állításodat, mely szerint Krisztus,mikor az újjászületésről beszél, csakis a reinkarnációt, nempedig a szellemi újjászületést értette volna, egészen helyben-hagynom nem lehet. Ez alatt az ismeretkör kiszélesítését ésannak az életben való érvényesítését kell értenetek. Mind-azokból, amiket mondottam, az következik, hogy az emberiformában történő reinkarnáció alapjául a szellemi újjászüle-tésnek kell szolgálnia, ha a szellem az anyag vonzási körébőlki akar nőni."

Az 54.-ik számú nyilatkozatodban a következőketmondod: "Krisztus megtanított titeket arra, mily fokot kellelérnetek, hogy a mennyországba juthassatok," azaz hogy az

132

anyagból teljesen kinőhessetek. Hogy ő földi születésről ésnem szellemi újjászületésről beszélt, bizonyítják eme szavai:"Ha földi dolgokat szólok és nem hiszítek, mi módon hinné-tek, ha mennyei dolgokról beszélek nektek?" Ez a két ma-gyarázat ellentétesnek látszik, azaz nehéz összhangzásbahozni, azért kérünk légy szíves ezeket behatóbban megma-gyarázni, valamint a reinkarnációt, tekintettel ennek fontos-ságára és horderejére, bővebben kifejteni.

Felelet:Minden életnek az a célja, hogy lényének tökéletessé-

gét elérje. Azon hosszú út során, amelyet a szellem öntudatraébredésétől kezdve a tökéletesség eléréséig megtesz, sokváltozáson megy keresztül. Minden változás oka és célja aszellem fejlődése és előre haladása. Az istengyermekségbőlszármazó szellem egyik ismertetőjegye, akaratának szabad-sága. Azonban e szabadságnak a szellem tökéletlensége mi-atti korlátozása törvényes szükségszerűség, mivel fejlődésé-nek mindenre ki kell terjednie és a szabadság tökéletessége aszellem másik két tulajdonságának: az megismerésnek ésszeretetnek tökéletességéből származik. Mindez szükségeselőszó volt ahhoz, hogy a szellem anyagban történő megtes-tesülésének és reinkarnációjának az okát és célját egyáltalánmegérthessétek. Földi lakóhelyetek alacsony fejlettségiszintjéből fakad, hogy úgy erről, mint sok másik fontos kér-désről is, különböző nézeteitek vannak.

Az emberek egy része úgy gondolja, hogy mindenföldi születéskor egy új, halhatatlan lélek teremtetik, akinekebben a földi életben egyetlen egy alkalma van az "örök élet"megszerzésére. Mások szerint a szellem fejlődése bizonyosszámú újjászületésnek van alávetve, és lehetségesnek tartjákaz állati formában történő reinkarnálódást is. Ismét másokúgy vélekednek, hogy az újjászületések száma nincs ugyanmeghatározva, de minden szellemnek szüksége van arra,hogy az anyaggal emberi formában lépjen összeköttetésbe.Az első, a földi születés általi lélekteremtés nézete a leg-gyermekdedebb és abból a kicsinyes és hiányos ismeretbőlfakad, mely a homokszemnyi Földet a teremtés legfonto-sabbjának tekinti, ami miatt lett a teremtés többi része is lét-rehozva. Így pl. a csillagvilágot talán abból a célból, hogy a

133

"teremtés koronája", a földi ember, éjszaka gyönyörködhes-sen e szépen fénylő pontocskákban. E nézet nem igényeltovábbi szavakat, a megtestesült szellem hamar túlnő rajta.Az újraszületések számának (némely buddhista szerint,mintegy 1500) meghatározásáról való nézet elfogadásaellenkezik a szellem szabadságával, amely – bár tökélet-lenségénél fogva korlátozott – egy soha meg nem semmisít-hető szellemi ismertetőjegy. Az anyagban való élet a szel-lemre nézve a fejlődés bizonyos fokán meghatározott tanul-ságokat és megpróbáltatásokat foglal magában, amelyekacélozzák erejét.

Az idő, ez az árnyék, azonban nem uralja úgy a szelle-met, hogy azt egy bizonyos fejlődési fokhoz egy meghatáro-zott ideig lenne képes odaláncolni. Szabadon rendelkezhet atanításokkal, a minden légkörben – legyen az összesűrűsö-dött anyagi, félanyagi, vagy szellemi – meglévő örök jóval,azokat több-kevesebb akaraterővel magáévá teheti, és ennél-fogva maga határozza meg az anyagi világokhoz valókötödésének időtartamát. Árnyéknak neveztem az időt,számotokra azonban nem az, mert nektek annyira valós, mintmaga az anyag.

A szellem állati formában való megtestesülése, alényének jellegét képező szabadság, szeretet, megismerésmiatt lehetetlen. Egy lény csak olyan anyagi formát tud fel-venni, amely által képes magát kifejezni. Isten törvényvilá-gában nincs céltalanság, és egy olyan életforma, amelygátolná az élet magjának fejlődését, céltalan lenne. Tehát aföldi ember szelleme a következő testetöltéskor nem lehetállat. Viszont lényének folyamatos visszafejlesztésévelelérhet egy olyan fokot, ahol tulajdonságai fölött letargiauralkodik el, és fejlődési foka az állati formát igényli. Azon-ban az ilyen visszafejlődés annyira időigényes, hogy nincs isfogalmatok annak kifejezésére, jóllehet a szellem, ismerte-tőjegyei teljes letargiába merüléséig, szabad akaratávalbármely pillanatban megállíthatja e folyamatot. Csak akkorsüllyed el az alacsonyabb élet véges törvényébe, egy meg-határozott ideig tartó kényszerfejlődésbe, amikor a teljesletargia uralkodott el rajta. Az az emberi felfogás, amelyszerint a szellemnek fejlődése céljából feltétlenül szükségesemberi formában összeköttetésbe jönnie az anyaggal, ellen-

134

tétbe áll azzal az igazsággal, hogy a szellem az elsődleges ésaz anyag pedig másodlagos. Ha nem a szellem lenne azelsődleges, hanem az anyagból kellene magát kifejlesztenie,akkor a szellem számára nem lenne más fejlődési folyamat,mint ami az ásvány-, növény- és állatvilágon keresztül vezet.

Azonban Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.Istennek, az Ősszellemnek, – akinek jellemvonásai szeretetés bölcsesség, melyeknek még a megsejtésére sem vagytokképesek – ősélete első következménye nem lehetett egy ás-ványvilág. Isten, mint ősélet, mozgást idézett elő. A mozgásfény és élet, tehát az isteni élet ezen első következményenem lehetett más, csak a Teremtőhöz hasonló. Isten e gyer-mekeinek jellemvonásai: a tudás, a szeretet és az akaratsza-badság, amelyek Isten jellemvonásaiból: a tökéletes bölcses-ségből, az abszolút szeretetből és a mindenhatóságból szár-maztak.

De a tiszta szellem még nem tökéletes szellem. Azismeret tökéletlensége, valamint a bizonyos határok közöttmozgó szabadsága a szellem számára lehetővé tette, hogy atörvényes útról letérjen, ami a szellem légkörének meg-sűrűsödését és félanyaggá változását vonta maga után. Ateremtésről és bukásról beszéltem már nektek, s most csakannyit szeretnék kihangsúlyozni, hogy a másodlagosanyagra, mint az elsődleges szellem következményére, kizá-rólag akkor van szüksége a szellemnek, ha a lényénekteremtése óta fölötte uralkodó elsődleges és örök törvénye-ket, szabad akaratának erejével, a tökéletlensége által húzotthatárokon belül elhagyja, és ez által alárendeli magát azanyag véges törvényvilágának.

Vannak dicső szellemcsoportok, akik a szellemi fejlő-dés isteni útját sohasem hagyták el, viszont minden félanyagivagy anyagi szférában léteznek szellemcsoportok, akik ottfejlettségi fokuknak megfelelő olyan alkalmakat, tanításokat,próbákat kapnak, amilyenre szükségük van. Ha meg akartokérteni egyes tanokat, mint pl. a reinkarnáció, akkor igyekez-zetek az egész törvényvilágról lehetőleg tiszta képet alkotnimagatoknak, – amennyire mi abba behatolni képesek voltunkés amennyire azt nektek kijelentenünk szabad volt – nehogyegyetlen törvényen való rágódás által az egésznek egységesképét szem elől tévesszétek. Még ma is az a hibája minden

135

keresztény felekezetnek, hogy a súlypontot az egyik vagymásik igazságra, vagy tanra helyezi, és ez által elveszti azegésznek tiszta és nagy körvonalát. Az anyag tehát aszellembukás következményeként keletkezett. Az isteniigazságosság és az isteni kegyelem megkövetelte és lehetővétette, hogy amit teremtettetek, azt ti alakíthassátok át. Atestetöltött szellemeknek tehát elsőrendű feladatuk mindenanyagi világban az anyagnak szellemesítése. Tehát ahogy azanyag bizonyos értelemben szellemi ténykedéskövetkezménye volt, úgy annak szellemesítése is aszeretetben, önzetlenségben és ismeretben való növekedéstekkövetkezménye lesz. Az ezekből származó erők formálóan,szellemiesedve hatnak a ti emberi lényetekre, anyagi vilá-gotokra és lakóhelyetekre. Ha a szellem fejlettségi fokaaz, ami őt az anyagba vezeti, akkor csak a szellemtovábbfejlődése szabadíthatja ki őt onnan. De mily keveset istanul a szellem egy emberélet alatt! Milyen gyengék az igazjóságról és szeretetről való ismeretei, nem is beszélve azokalkalmazásáról. Amíg azonban a szellem egy világ tanait ésviszonylagos igazságait felfogja, belátja és alkalmazza, addigkötve van ahhoz a világhoz.

Így végzi el ennek a nagy iskolának minden osztályát(mert szférátok átlagos szellemeinek az ilyen porszem is,mint a Föld, egy nagy iskola) és akkor válik először érettémagasabb, szellemi tanításra, ha ezek a tanok már nem al-kalmasak további előrelépéséhez. Ebből következik a rein-karnáció törvénye. Ha a szellem az emberi testet levetette ésa szellemvilágban állva, elmúlt életét áttekinti, bánat tölti elaz elmulasztott alkalmak, a nem méltatott tanítások, az elha-nyagolt jótettek és az örömmel véghez vitt gonoszságok mi-att. És hálás azért, hogy egy további emberélet folyamán, avalamivel kibővült ismereteit alkalmazhatja.

És most térjünk rá azokra az ellentétekre, melyeketszavaimban találni vélsz. Azt mondod: " Mind az, amiKrisztus tanításaiban az újjászületésről mondva van, a rein-karnációra vonatkozik, s nem szellemi újjászületést értett ezalatt, hanem új emberi testbe öltözést. Olyan ember állításaez, aki az egyik végletből könnyen a másik végletbe esik.Korábbi éveidben nem hittél a reinkarnációban, majd jött afelismerés és az abból leszűrt gyors következtetés: minden,

136

amit Krisztus a reinkarnációról mondott, a testi újjászületésrekellet, hogy vonatkozzon. Így nekem igyekeznem kellettismeretkörödet tovább bővíteni, s arra utaltam, hogy szellemiújjászületésnek, azaz a megismerés szaporításának, a szeretetés önzetlenség növekedésének kell az emberi alakban valóreinkarnáció alapjául szolgálnia, hogy a szellem az anyagvonzásából kinőhessen. Hol van itt az ellentmondás az álta-lad felhozott másik közleménnyel szemben, mely szerint:"Krisztus arra tanít benneteket, hogy milyen fokot kell elér-netek a mennyországba való bejutáshoz, vagyis az anyagbólvaló kinövéshez. Hogy Ő a földi születésről és nem szellemiújjászületésről (regeneráció) beszélt, bizonyítják következőszavai: 'Ha földiekről szóltam néktek és nem hisztek,mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?' Krisz-tusnak ezek a szavai a földi születésre vonatkoztak; azonbanpont itt utal Krisztus arra, hogy a földi újraszületés a szel-lemi megújulás nélkül nem vezet a mennyek országába.

Ezzel Krisztusnak a János Evangéliuma 3. fejezetébenleírt, Nikodémusszal történő beszélgetésére utalok: "Ha va-laki újonnan nem születik, nem láthatja meg a mennyorszá-got" – mondja Krisztus. Nikodémusz álmélkodására a követ-kezőkkel folytatta: "Ha valaki nem születik víztől és szel-lemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől szüle-tett, test az, ami szellemtől született, szellem az." Két ok van,ami a szellemet reinkarnációra indíthatja: az élet utáni vágy,ahogy a buddhista mondja, vagy a szellemi előrelépés és amegismert örök törvények embertársi szeretetben megnyil-vánuló tevékenysége utáni vágy. "Az élethez való vágy"buddhista kifejezése hamis fogalmakhoz vezet, mert az életalatt itt egy látszólagos élet értendő, hisz az igazi életet azilyen szellemi lény még egyáltalán nem ismerte fel. Azérthasználtam mégis ezt a szót, mert ez az emberek számáraáltalában mégis egy tiszta fogalom. Mindaddig, amíg a földiélethez és annak minden durva anyagú öröméhez való vágyvonzereje indítja a szellemet újraszületésre, addig nem mehetbe a mennyek országába, hanem száműzve marad az anyag-ban, ahol a magasabb örömök, a magasabb tanok számáraérthetetlenek. "Ami testtől született, test az." Csak ha a szel-lem elégedetlenül a földi élettel, magasabbat keres és rein-karnációk sorozatán keresztül, megtanulja a mindig újabb,

137

tisztább ismereteit alkalmazni, akkor veszti el az anyag, mintolyan, ránézve minden vonzerejét. És csak az a vágy, hogy atestvérek iránti szeretetből küldetést vállaljon – amint ezt ajóban gyarapodó ereje lehetővé teszi, – készteti őt arra, hogymég egyszer anyagot öltsön. Mégis, dacára az egyforma em-beri külalaknak, megmarad "szellemnek, ami szellemtőlszületett" és csak ő alkalmas arra, hogy egyedül a szellemi-ekben éljen és ezekben gyönyört találjon, ami az átlagembe-rek előtt idegen. "Halálakor" széttárt szárnyakkal repül "Istenországába".

A reinkarnáció segédeszköze a szellemnek, s ezt ilyen-nek is kell felismernie, hogy akaratának teljes erejével olyanfejlődési fokra törekedjék, amely lehetővé teszi, hogy teljesés Istenéhez hasonló szeretete által indíttatva még egyszer azanyag sötét hullámaiba merüljön alá. Hogy az abban küsz-ködőket felemelje magával a szabad levegőbe és világos-ságba, hogy a szellemi elemekben nekik is szárnyaik nője-nek, amelyeknek minden dagály fölé kell emelnie őket, samaz egyetlen cél felé repíteni, amely felé minden teremtetéletnek öntudattal, vagy öntudatlanul törekednie kell: lényé-nek tökéletessége felé.

57. önzetlen szellemek újra testetöltésevagy materializációja.

Kérdés:Tanításod szerint azt a szellemet, aki az anyagból még

nem nőtt ki, törvény kényszeríti a testetöltésre. De vannakolyan anyagból kinőtt szellemek is, akik nem a maguk előre-haladásáért, hanem azért öltenek ismét testet, hogy a Te-remtő nagy munkájában önzetlenül közreműködjenek éshogy földi testvéreikre szellemesítőleg és nemesítőleg hatva,őket segítsék és szolgálják. Az ilyen szellem csak az emberialakjában általa elérhető embertársaira szorítja munkásságát,és ezt csak akkor terjeszti ki a magasabb és alsóbb szellemekközötti közvetítésre, ha médiumi képessége van különösen aszületés általi hosszabb tartamú testetöltésre? Vajon nemérhetné-e el jobban az emberek nagyobb részénél ezt a célttiszta szellemi befolyás, vagy átmenetileg emberi alakba valóöltözés: materializáció által? És miféle indokok vehetik rá

138

különösen a születés általi hosszabb tartamú testetöltésre?

Felelet:Te úgy véled, ha egy szellem testvérei segítése céljából

emberruhát ölt, célját jobban elérhetné, ha a materializációsegítségével csak átmenetileg merítené magát az emberimegjelenési formába. Kedves Bernát, te a magasabb vilá-gokba vezető törvényeknek, mélyen álló Földetekre valóhatását már most szeretnéd látni. Egy világ fejlettségi fokaazonban meghatározza azokat a törvényeket, amelyek irá-nyítják. A Föld még nem érte el azt a fokot, amely magasszellemeknek törvényesen lehetővé tenné, hogy materializá-ció útján lépjenek veletek tanító célzatú kapcsolatba. Amaterializáció célja ma még a halhatatlanság bebizonyításaés fegyver a materialisták vastag tévedése ellen Az a cél,amelyre valamely dolog irányul, meghatározza annak azanyagnak az értékét, ami erre a célra ki van jelölve.

Ennél fogva azoktól a szellemektől, akik materiali-zálódnak, ne várjatok nagy értékű tanításokat. Majd csakakkor fog a Földön a szellemi élet kifejlődni, ha a materi-alizmus megkapta a halálos döfést. Ti is akkor ültetitek kilegszebb virágaitokat a kertbe, amikor az évszak megvédiőket a fagytól és dértől. Mi is akkor ültetjük át tanításunkatvalamely világba, amikor azt annak fejlettségi foka amegnemértés, vagy félig megértés ártalmától megóvja. Azáltalad említett tiszta szellemi befolyás, fennáll vezetéstekcéljából; mert minden ember többé-kevésbé érzivédőszelleme hatását, már amennyire az olyan durva anyagivilágban, mint a Föld, az ilyen hatást egyáltalán érezni lehet.Azok a törvények, amelyek egy világot vezetnek, számára alegjobbak, még ha önmagukban véve nem is a legjobbak.Ezért hajoljatok meg e törvények előtt és igyekezzeteklehetőleg tiszta, önzetlen, áldozatkész életetekkel világotokátszellemesülését meggyorsítani, mert "akinek van, annakadatik".

58. A gyógyító delejesség

Kérdés:A delejes gyógyító erő, nemünknek sajátos, de kevéssé

139

ápolt és nem eléggé művelt adománya. Ez ép, erőteljes szer-vezetből áradó fluidumon alapszik, melyen az életerő nyug-szik, amely a beteg szervekre átvive, ezek működését zavarórendetlenségeket képes megszüntetni. Lényegesen erősödikez az erő az akarat koncentrációja és odaadó, a beteg szen-vedéseivel való együttérzés által. Ez az együttérzés képesíti adelejezőt arra, hogy működése közben mindazt érezze, ami abeteget kínozza, és ez az intuíció a szervezeti zavarokat ille-tőleg egész a szellemi látásig (Hellsehen) fokozódhatik. Areakció törvényei némely delejezettnél teljesen érvényesül-nek.

Az anyagi erő önmagában nem lépi át fizikai határait,de mint közvetítője, eszköze az örök szeretetből származóakaratnak, egyszersmind pszichikai erővé válik azokranézve, akik ezt a magasabb és végetlen szeretetből származóakaratot felfogták, és iránta fogékonyakká lesznek. A dele-jező és a beteg közötti szorosabb összeköttetésben, a legma-gasabb szellemi fokozat által, amelynek asszimilációja akrisztusi szellemmel való érintkezés útján nekünk lehetséges,a delejes gyógyító erőnek legmagasabb fizikai és pszichikaihatása érhető el. Helyes-e az a felfogás? Légy szíves ezt ál-láspontodról megvilágosítani és kibővíteni.

Felelet:A delejesség (magnetizmus) olyan erő, amelynek hatá-

sát az emberiség most kezdi felfedezni anélkül, hogy a ve-zető szellemi törvényekkel tisztában lenne. Minden ember-ben van ilyen erő, mert ez szellemének tulajdonsága éséppen olyan örök, mint a szellem maga. A szellem fejlettségifokától függően növekszik ezen erőáaram hatalma, vagymegfordítva, a lelki megsűrűsödés salakja által lesz a legki-sebb mértékig legyengítve.

Isten, az abszolút, örök tökéletesség, egy egység; a vi-szonylagos tökéletességre fejlődő szellem törekszik ezt azegységet elérni, amidőn igyekszik a benne lakozó örök erő-ket egyenletesen kifejleszteni. Az Isten által adott mindentulajdonságra egyformán szüksége van a szellemnek, egyneksem szabad satnyának maradnia. Vannak olyan inkarnációk,melyek a szellem egyetlen egy tulajdonságának alacsonyabbszintje miatt teszik szükségessé az anyag iskoláját. Ezek

140

legtöbbször olyan megtestesülések, melyeket a felszínesenítélő, az örök törvényekről keveset tudó emberiség szeren-csétlennek nevez, részben jogosan; mert a megláncolt ma-dárnak gyötredelmesebb a fogság, mint a bezárt teknősbéká-nak. Az ilyen inkarnációt vállalt szellem azonban (más szel-lemi tulajdonságainak magas fejlettségi fokánál fogva) tisz-tábban látja, mi hiányzik neki. Földi életének feladatait ésmegpróbáltatásait céljainak megfelelően választja ki, hogytökéletlenebb tulajdonságait olyan fejlettségi szintre emelje,amely személyiségének harmóniáját újból helyreállítja.

E harmónia által olyan erők lépnek hatályba, amelyekeddig a szellemben lévő egyenlőtlenségek ellentmondásamiatt nem tudtak teljes hatásukkal érvényre jutni. Ti, földiemberek, kevés kivételtől eltekintve mindannyian a bennetekrejlő ellentmondás bénító kényszere alatt álltok. Alázattal,kitartó akarattal vizsgáljátok meg magatokat, és világosanlátni fogjátok, hogy egyes szellemi tulajdonságaitok olyanfejlettségi szintet értek el, ami ellentétben áll hibáitok nagy-ságával. Negatív a hiba, pozitív pedig az a még hiányzó,jobban mondva rejtőző szellemi tulajdonság, amely lehetet-lenné tenné az ilyen hibát. A ti kis világotok csak tükörképeellentmondásaitok fintorának; ennek egyik következményevallásaitok ellentmondásossága és fogyatékossága, földi tör-vényhozásotok és a Földeteket uraló örök és véges törvé-nyekben való "jártasságotok".

Az emberi test betegsége nem abszolút, azaz a beteg-ség nem alapul örök törvényen. Mérges növényhez hasonlít-ható, amely csak alsóbbrendű világok légkörében tenyészhet.A szellemi, azaz örök törvények hatalmasabbak, mit a vége-sek. Ha sikerül a beteg testben lévő szellemnek a véges tör-vények kényszeréből magát úgy felszabadítani, hogy az öröktörvények tiszta ereje ezen a légkörön – amelyben egyedültenyészhet a betegség – áthatol, akkor e mérges növénynekel kell pusztulnia. A következő évszázadok megvilágosítjákmajd számotokra ezt a törvényt és egy lelkileg és testilegegészséges emberiség olyan erők birtokába kerül, amelyekhatóköre egyre inkább kitágul. Ellenkezésül talán mondhat-nátok: "miként lehetséges az, hogy szellemileg magasanfejlett emberek egész életükön keresztül betegek, ellenbenolyan emberek, akik alacsony fokon állnak, alig ismernek

141

betegséget. Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani? Eztéppen úgy lehet feloldani, mint sok más látszólagos ellent-mondást, nevezetesen az örök és véges törvények kölcsön-hatásának számításba vételével. Az anyagon uralkodó végestörvények, bizonyos feltételekhez kötik az anyagit szövetegészségben tartását. E feltételek közül sokat ismertek ésőket az "egészségtan" nevű tudományban foglaljátok össze.

Ez helyes és jó, mert mint az anyagi világ gyermekei,véges törvények alatt álltok, ezeket meg kell ismernetek, éshozzájuk kell alkalmazkodnotok. De nem csak az anyaggyermekei vagytok, minek következtében örök törvényekalatt is álltok, amelyekről azonban – világotok fejlettségifokának megfelelően – még csak keveset tudtok. Ha atestetöltő alacsony szellem teljesen hozzáidomul az anyag-hoz, vagyis hiányos ismeretei következtében teljesen alávetimagát a véges törvényeknek és akaraterejével nem törekszika szellemi törvények nagy kölcsönhatását életében érvényrejuttatni, akkor, ha betölti az anyagi törvények feltételeit (úgytestének felépítésekor, mint a későbbiekben is), egészségesés testileg erős lesz. Jól érzi magát az anyagban és tenyészikabban a légkörben, mely neki kellemes. A betegségek ellenugyan nincs felvértezve, de azok nem is igen támadják meg,mivel erői még nem jutottak küzdő ellentmondásba a legfőbbcél felismerése és az ahhoz lökésekben való gyors közeledésáltal. Létezik a harmóniának egy nagyon alacsony szintűfoka, amelybe az olyan testetöltött szellem kerülhet, akinekszellemi tulajdonságai szunnyadnak és ennek következtébenolyan tökéletesen alkalmazkodik a véges törvényekhez, hogye törvények áldásaként kapja a jó egészséget. Ha kinő ebbőla fejlődési fokból, akkor céljának egyre tisztábbá váló isme-rete, ill. az ahhoz vezető út és a hozzá szükséges erő függvé-nyében, megkezdődik szellemi fejlődésének hosszú kor-szaka. Ez a korszak akkor záródik le, amikor a szellem annaka fejlődési fokozatnak a harmóniáját elérte, amely őt mindenanyagi és félanyagi világok fölé helyezi és amelytől kezdve amaga tökéletességére csakis az örök törvények vénykörébentörekszik, mígnem céljának elérésével ebből a fénykörből iskinő. Isten szeretetének érzése és visszasugárzása lesz egye-düli vezetője és ezzel együtt a maga szabadságának tökéle-tességét is megtalálja. E hosszú fejlődési szakasz alatt nincs

142

biztosítva a betegségek ellen.A jó megismerésében már messzire juthat és ennek

következtében azzá válhat, akit ti, jó és nemes embernekneveztek (ami hosszú fejlődési létrátokon még egy megle-hetősen alacsony fok), de még sem rendelkezik azzal az is-merettel, hogy a betegség nem egy szükséges rossz, hogyszellemi fogyatékosságotok ezen anyagi megjelenítése nemkötődik egy Isten által meghatározott időig, amelyen belül azne lenne eltávolítható. Semmi sem tévesebb, mint az a felte-vés, hogy Isten teremtményeinek szenvedését kívánja.

Ne értsétek félre a vezeklés törvényét. Urai és nemszolgái vagytok annak az árnyék szerű dolognak, amelyetidőnek neveztek. Ha egy szenvedésteljes megtestesülésbenvan részetek, akkor Isten törvényei ismeretének hiányamondatja veletek: "Ez a megtestesülésem már a múlt bűneimiatt romlott meg. Ebben az életemben nem tudok változ-tatni a gyengéimen, a betegségeimen és megszabadulni arajtam lévő kényszerhatástól." Ez egy isteni törvény félreér-tése, olyan félreértése, amely a vezeklés világos törvényétmerev formába igyekszik kényszeríteni és egy általatokmeghatározott időegység alatti hatásának érvényesítésétakarja. Az előttetek álló célt Isten határozta meg, a bennetekszunnyadó erőket Isten adta nektek, de az idő, ez a bukástokáltal e látszatéletbe hívott árnyék, nem lehet semmiképpen azuratok. Akaratotoknak és a neki alárendelt erőknek még tö-kéletlenségetekben is van annyi szabadsága, hogy célotokfelé lassabban vagy gyorsabban közeledhessetek.

Elég hiányos még szabadságotok, ne tegyétek tehátmagatokat önként restségetek rabszolgájává! Tanuljátokmeg végre megérteni a szellemi törvényeket és emelkedjetekfel hatókörükbe! Mert ami az egyik világ fejlettségének,mint ilyennek, még lehetetlen, az lehetséges egyes lények-nek, egyéniségük szabadsága, a szellemcsoporttal szembenifejlettsége, révén. Az egyéniség örökkévaló, de a szférákbaés belőlük a lakott világok látható formáiba való csoporto-sulás csak következménye a tökéletlen fejlődésnek és aszellembukásnak. Így tanuljátok meg a szellemi törvényekmegértését, kedves emberek! E szellemi törvények egyike,az Isten által adott viszonylagos teremtőerőtök fluidikushatóerejének kisugárzása. Csak kevés embernek van tudo-

143

mása erről az erőáramról, és hatását kevesen fokozzák ál-landó gyakorlással. Ezen erőáram magasabbra fokozásánaklegfőbb törvényszerű tényezője: az ember akaraterejének ésszeretetének nagysága; mivel e két legnagyobb szellemitulajdonság fejlettségi foka határozza meg a többi tulaj-donság hatásfokát. A szellemi harmónia kialakításának hiá-nya okozza, hogy a szeretet és akarat tulajdonságában maga-san fejlett emberek közül nem mindegyiknél van meg afejlettségének megfelelő magnetikus erőáram.

A beteg együttműködése ezen erőáram lehetőleg nagybefogadóképességének megteremtéséhez abból áll, hogynem tartja gyógyíthatatlannak szenvedését; mert a hit ennekaz erőáramnak a törvényes vezetője és hordozója. Hányszorutalnak Krisztus szavai erre a törvényre! Minél tisztább az alégkör, ahová úgy az erőadó, mint az elfogadó fölemelkedniképes, annál nagyobb lesz ennek a tiszta erőnek a hatása is.A Krisztussal való egybekötődés, a Krisztus szellemébenvaló élet és légzés, tette lehetővé az apostoloknál a kézrátételáltali rögtöni gyógyulásokat. A törvények nem voltak mások,mint amik rátok is vonatkoznak; ők azonban egészen ésteljesen e törvényekben éltek és a látható hatás volt az ered-mény.

59. A valódi delejesség

Az igazi magnetizmus, amely fluidoddal összekap-csolódik, feloldja és felemészti a betegségi anyagokat, s éle-tedbe új erőt hoz, az egyetlen, ami neked, Kedves G, segítenitud. Azért vagy elfáradva, mert a fluidjaid helyes keveréké-ből álló életerőd lankadt, elégtelen. Ha az embert körülvevőfluidok keveréküket és sajátságos mozgásukat tekintve tör-vényszerűek, akkor olyan burokhoz válnak hasonlatossá,amely megóvja az embert, minden betegségtől. Ezért a sokgond és bánat beteggé teszi az embert, mert elveszti szelle-mének egyensúlyát. Ez hat a lelki burokra, gátolja azt egyénimozgásában és fellép egy részleges pangás, az ember lelkirosszullétet érez és kívülről jövő betegségek vesznek rajtaerőt, mint pl. – bizonyos hangulat által okozott –, melankó-lia, pesszimizmus, a tartós szellemi emelkedettség hiányánakörömtelensége.Lássátok meg ebben az örök és a véges

144

törvények kölcsönhatását. A szellem olyan örök törvényekalatt áll, mely szerint a hasonló a hasonlóhoz kapcsolódik,továbbá, hogy a szellem fejlettségi foka határozza megtáplálékát, légkörét, ismeretkörét és boldogságának mértékét.Ez a törvény csendül ki abból a véges törvényből is,miszerint a szellembukás oka az anyagnak, a durva anyagpedig az inkarnált szellem szenvedését annak eltompulásáigviheti, és mégis az örök törvények kölcsönhatása alatt áll,hisz a szellemi, – az eredeti és örök – az anyagi orvosikezelés helyett, egy delejes kezeléssé sűrűsödve sok anyagibetegségre hozhat egyedüli gyógyítást.

Az ember téved, amikor úgy gondolja, hogy nekiszenvedéseit szeretnie kell, hogy azokat Istennek áldozhassa,hogy azt bizonyos mértékben Istennek felajánlhassa, hogyIsten ezért egy másik kedves lényt a szenvedésektől megkí-méljen. Mennyire téves, kicsinyes felfogás ez Istenről, milyhamis ennek a hitnek az alapja Istennek bámulatosan dicsőtörvényeiről, amelynek eredete szeretetében van! Olyanlény-e Isten, akinek gyötrelmet kell látnia, hogy ezt elfogad-ván, ez indítsa Őt arra, hogy egy másikat szenvedés nélkülengedjen keresztülvonulni az életen? Tudom, kedves G., ez ahit neked gyakran vigasztalást adott, és mégis megfosztlaktőle.

Nincs szükséged többé arra, hogy a valótlan vigasztal-jon, mert a megtisztult istenfogalomban – az igazságban –nem pedig az áldozat torzképében találod meg az erőt ésvigaszt. Isten kegyelme határozta meg, hogy a szenvedés(ami a bukás következménye és ezért a szellem legsajátabbteremtménye) is eszköze lehessen a nemesedésnek, de Istennem akarja a szenvedést. Minden olyan szellemnek örülnek amennyben, aki kinőtt ebből a legalsóbb iskolából és képesmagasabb, eredeti, nem a szellembukásból eredő tanításokatelfogadni. Jól értsetek meg! Földetek alacsony foka a szen-vedésnek két olyan értelmezésére vezet, mely egymássalellentétes és mégis mindkettő hamis. A zsidók úgy vélték,hogy a szenvedő embert Isten elhagyja és gyűlöli; Istenszeretete szükséges jelének az anyagi áldást tartották. Ezzel atéves fogalommal szembeszállva (világotok előhaladásaazért oly lassú, mivel reakciókban mozog) a keresztényekkifejlesztették a szenvedések szentségének tanát. Szerintük

145

Isten előtt kedves dolog a szenvedések viselése; még azt ismegtették – szomorú, de tényleg hősies elszántsággal – hogyIstentől szenvedéseket kértek, sőt maguk szereztek testüknekszenvedéseket. Közel kétezer év vonult a Föld fölött, amiótaIsten Fia elhozta nektek az Atyaság és Isten végtelenszeretetének fogalmát, valamint a szenvedésnek, mint a bűnkövetkezményének a tanát. Továbbá, hogy mindennek afelfelé törekvő szellem javát kell szolgálnia, hogy egyetlendolog szükséges: az igazság és minden erőnk megfeszítésé-vel kell törekednünk a cél, a tökéletesség felé, hogy etörekvésben Isten nyelvét: az isteni gondolatok, az istenitörvények kijelentését, mindig tisztábban megérthessük.Majdnem kétezer esztendő telt el e kijelentés óta és hányember értette meg, ismerte fel és élte mindezt?

Még mindig félreértik az emberek Krisztus tanát,félreértik a szenvedések okát, célját és értékét. Felismerve,hogy a szenvedés iskola, amelyből az embernek ki kell nő-nie, ne legyen számára a szenvedés, mint olyan kedves, mertnem pénz az, amellyel magának vagy másnak kegyelmetvásárolhat. Nem szabad a szenvedések közben elvesztenie azembernek az uralmát önmaga fölött, hanem fel kellene is-mernie és elsajátítania azt az értéket, amelyet Isten kegyelmea szenvedésekbe helyezett. De viszont abban a hitben, hogya szenvedés tartalmát Isten akarata határozza meg, nemszabad azt az embernek tunya tétlenséggel meghosszabbíta-nia, hanem inkább minden erejét összeszedve, igyekezniekell a szenvedések iskolájából, ennek tanulságait hasznárafordítva, mielőbb kinőni. Akkor a szenvedés célját vesztve alegyőzött és túlhaladott múltba fog alámerülni Kedves embe-rek így haladjatok célotok felé!

Keressd tehát gyógyulásodat, kedves G. és ne mond,hogy csak ezt vagy amazt szeretném szenvedéseimből kitö-rölni, míg a másikat egy kis üzletelésre szívesen megtarta-nám. Ha ez a nyilatkozat félig volt is értve és átgondolva,alapja mégis egy hamis zavaros fogalom volt. A saját szel-lemed sem elégedett vele, mert az is az igazság után törek-szik és a zavarost nem akarja vigasztalásul elfogadni. Addmeg neki a maga táplálékát, hogy erőssé váljon és segítenifog a külső behatásoknak, hogy a lelki burkot, egyéniségé-nek törvényszerű mozgása útján egészséges anyaggá átala-

146

kítani. Sokkal többet "hallhatnál" és "láthatnál", nyisd kiszellemi szemeidet, szellemi füleidet, és meg fogod érezni azanyagra történő visszahatást, Higgy nekem és küzdd át ma-gasat a világosságra. És higgy a szeretetemben, amely tégednem homályos fogalmakkal, hanem az igazsággal kívánmegvigasztalni.

60. Villamosság és delejesség

Kérdés:Általánosan tudva van, hogy a lelkes testekben úgy

statikai villamosság, mint állati delejesség rejlik. Tudjuk,hogy minden általunk eddig ismert súlytalan(imponderabilis) test lényegét tekintve nem egyéb, mint aszámunkra láthatatlan, egy és ugyanazon s az egész min-denséget átható gázszerű testnek különféle mozgási vagyrezgési módja. Ebből következik, hogy a villamosság és de-lejesség is tulajdonképpen ugyanannak a folyamatnak követ-kezménye; de azért mégis a kettő között bizonyos eltéréseketlehet megállapítani, – oly különbségeket, melyek majdnemhasonlók ahhoz, ami a szétfolyó (diffusus) és a polarizáltfény között van. Éppen úgy, mint ahogy a polarizált fénycsak egy irányban sugárzik, még pedig rezgési síkja irányá-ban, a közönséges szétfolyó fény pedig mindenfelé szórjasugarait, – az emberi testben levő statikai villamosság is haazt elhagyja, elvész környezetében, anélkül, hogy bizonyosirányt betartana; ellenben a delejes erő, ha mágikus hatásavan, mindig csak bizonyos irányban árad ki.

Ha ez a felfogás helyes, úgy azt lehetne mondani, hogyaz állati delejesség nem egyéb, mint polarizált villamosság,és oly viszonyban lenne egymáshoz, mint a szétfolyó fény apolarizált fényhez. A szétfolyó fényt a fizikában legkényel-mesebben és legkönnyebben tükröző lapok reflexiója általlehet polarizált fénnyé átalakítani, minélfogva a polarizációhelyessége és tökéletessége a tükör alkotásától és minősé-gétől függ. Homályos, hibás tükrök hiányosan polarizálnakés viszont... Az állati delejességnél átvehetné úgy a lélek,mint a szellem a tükör szerepét, hogy a testben levő statikaivillamosságot polarizálja. Öntudatlanul tenné ezt a lélek,öntudattal a szellem; az első kiváltképpen különböző indu-

147

latai, az utóbbi akaratereje által. Az öntudatlan delejességváltozik minőségében a lélek tisztasága és tökélye szerint(innen van a rokonszenv és a visszataszító, kellemetlenülérintő ellenszenv) az öntudatos delejesség az akarat erejéhezképest változik hatásában. Az öntudatlan delejességet a térkorlátozza, és a test szféráját át nem lépheti, tehát ereje csakannyira hat, ameddig a szem lát, vagy a kéz ér, ameddig alehelet, illetőleg a hang rezgése hat. Az öntudatos, akaraterősdelejesség ellenben nincsen tér által kötve, hanem kifejti ésviszi mágikus hatását oda, ahová a szellem polarizálja, azazután mindegy, bármilyen távolságra történjék is az.

Egyetértesz-e ezekkel, a velünk baráti viszonyban levőtudós elvtársunknak és testvérünknek, M-nek a fejtegeté-seivel?

Felelet:A fejtegetés helyes, s ezt csak kibővíthetem, amidőn

minden erőnek az okához megyek vissza. Kezdetben a töké-letesség, Isten volt. Az Őséletnek teremtése tiszta szellemvolt. Ez a teremtett szellem, akinek fejlődés útján lényénektökéletességét kellett volna elérnie, oly tulajdonságokkal voltfelruházva, amelyeknek őt céltudatos törekvésében a tökéle-tességre kellett volna vezetnie. A tiszta szellem kisugárzása,fényárama, teremtő ereje nem más, mint az ő delejessége(nyelveteken ennek a fogalomnak a kifejezésére nincs szó).

Ahogy a mozgás Istennek első teremtő aktusa és az ős-életnek s minden teremtő életerőnek oka – éppen úgy az amozgás, amely a kis szellemi életközpontból sugárzik ki,vagy belőle jön létre, a szellem delejessége, melyet a szellemtiszta akarata polarizálva küld a célhoz. A szellem akarata atükör, amely minden tulajdonságát és erejét polarizálja. Ha aszellem elbukott, azaz a szellemi fejlődésnek legegyszerűbbés legmagasabb törvényvilágából kilépett, akkor az ő akaratahomályos, elpattan a tükör, amely nem képes többé céljának,a polarizációnak megfelelni. Ennek az a következménye,hogy e szellem tulajdonságai és erői nem fognak többé egy-szerűen, céltudatosan egy irány felé áramolni.

A szellem delejessége mindinkább villamossá válik –mígnem az alsóbbrendű világokban (hisz most ide tartozik)történt fejlődése és előhaladása által akarata ismét tiszta és

148

világos erővé válik, amely képes lesz minden tulajdonságátés erejét tökéletesen polarizálni. Minél magasabb és tisztábba szellem, annál nagyobb delejességének hatalma és ható-ereje is. Világotok jövő szellemi érája bebizonyítja nektek,hogy a delejesség ereje hatásában a világ véges törvényeitfelfüggesztheti és akkor a valóban szellemi ember a maga-sabb törvényvilág küszöbét átlépi s e törvényvilágban táplá-lékot és hazát talál mindaddig, amíg eléri tökéletességét

61. A test szellemi gyógyítása

Kérdés:A szellemnek, aki a maga emberi testét, a maga burko-

latát a véges törvények által megszabott típus szerint, deazért a meghatározott törvény keretén belül, a maga céljai-nak megfelelően alakítva felépíti, önként következik, hogyarra is van ereje, hogy az életfolyama alatt a testi szervezeté-ben föllépő zavarokat elhárítsa. Ezen a feltevésen alapszik aszuggesció alkalmazása és hatása gyógycélokra a hipnózisalatt, de még sokkal egyenesebb és magasabb módon nyilvá-nul az úgynevezett szellemi gyógyításnak a hatása, amelyerejét a szenvedő, vagy gyógyítandó beteg szellemének Is-tenhez, az ő teremtőjéhez való emeléséből meríti.

Helyes-e ez a felfogás? és tudsz-e nekem újabban, amédiumodnál szellemi módon alkalmazott gyógyítási kísér-letből, annak belső lefolyásáról felvilágosítást adni; jelesenafelől, hogy a gyógyító a betegnek az Istentől eredő erő irántvaló kisebb-nagyobb fogékonyságát, valamint szellemifejlettségének fokozatás képes-e tisztán megismerni ésérezni? A szellem az emberi test felépítéséhez megkívántatóképességét a test halála után sem veszti el és ennek továbbimagatartásából magyarázzuk ki azt, hogy a levetett testetbizonyos feltételek mellett a maga céljaira rekonstruálhatja,amit mi "materializáció"-nak nevezünk. Helyes-e ez a felfo-gás?Felelet:

Gyakori hibája az olyan tökéletlen lényeknek, mintamilyenek az emberek, hogy ha az idők folyamán Isten egyiktörvényét felfedezték, nem tudják azt a többi törvénnyel éstényezőkkel egybevetve szemlélni, hanem a fölfedezettet

149

valami különlegesnek tekintik és így sok hamis következte-tést vonnak le belőle. Isten törvényei egyetlen tökéletes szö-vethez hasonlíthatók, és ti nem ismeritek fel ennek az isteniszövetnek a dicső voltát, amidőn egy fonalat kihúztok belőleés így tartjátok a világosságra ahelyett, hogy a fonalat a fonálmellett hagynátok feküdni s kutatni próbálnátok, mimódonvan a fonál a fonállal összekötve, mimódon tartja és fogjaegyik a másikat, amidőn aztán az egész együtt mutatja a fel-séges mintát, amit egyedül Isten tervezhet és valósíthat meg

A szellemi gyógyítás isteni törvényen alapszik, de csakakkor lesztek képesek ennek a törvénynek a következmé-nyeit felmérni, ha az ezzel összeköttetésben lévő többi tör-vényt is figyelembe veszitek. Csak így jön ki az igazságösszege. Az emberi testet felépítő szellemnek megvan az azereje, hogy le tudja győzni a szervezet zavarait. E törvénylátható érvényesülésének azonban van két gátló tényezője:

1. világotok igen alacsony foka, és2. a szellemek szolidaritása.

Megtestesülésetek durva anyagi mivolta okozza, hogy időle-gesen alá vagytok vetve ezen anyag törvényeinek. Ezért nemminden ember lesz képes úgy belemerülni a szellemiekbe,hogy az ily módon felszabadult szelleme a beteg szervezetreújítólag és gyógyítólag legyen képes hatni. Nektek, embe-reknek, minden szellemi felemelkedés több-kevesebb erőfe-szítésetekbe kerül.

Mint ahogy a szárnyakkal rendelkező madár sem tudaz éterben nyugodva lebegni, hanem támaszként durvaanyagra van szüksége, – úgy vagytok ti is. Némely emberiszellem elfelejti, hogy szárnyai vannak és némelyik (de ilyenkevés van), érzi repülésre való képességét, de nem tudjaennek az erőnek a határát megmérni. A jövő évszázadok megfogják erősíteni az ember repülőerejét, amely világotokelőrehaladásának lesz a következménye. Jól mondjátok,hogy Isten nem akarja szenvedéseteket, hanem a szenvedés-ben tanítás rejlik számotokra, és ha a tanítást megértettétekés elsajátítottátok, a további tanítás módjának meg kell vál-toznia. Ez a felfogás helyes, de nem kimerítő. Ne feledjétek,hogy az egésznek csak részei vagytok s hogy a szellemekszolidaritása (összetartozása) egyike az örök törvényeknek.Az a szellem, amelynek a szenvedések fenyítő vesszejére,

150

mint tanítóra, többé szüksége nincsen, látja szellemtestvéreitmegtestesülni – szellemtestvéreit, akik oly gyengék, hogynemcsak szükségük van a szenvedések tanítására, hanemakik szenvedésüket emberi tetteikkel még gyarapítják is.Segítségre van szükségük, és ezt megkapják a szellemekszolidaritásának törvénye által. Az erős szellem is kézséggelfelveszi az emberi ruhát és a szenvedést, amely az anyaggalegyütt jár, hogy adhasson a maga erejéből a gyengéknek.

A részvét alakjában megjelenő felebaráti szeretet azösszekötő láncszem, és nincs egyetlen szellem sem, bármi-lyen rossz legyen is az, aki ebből a láncolatból ki lennezárva. Az ilyen segélythozó szellem mindig megtartjabékességét. Ismeretei tiszták, szeretete hatalmas, de ez mégnem óvja meg őt attól, hogy a zivatarok az ő fejét is körül nezuhogják, s a hullámcsapások lábait ne verjék. Szenved aszenvedőkkel és az ilyen lelki szenvedések lehetővé teszik,hogy némely testi szenvedés szervezetét is megtámadja. Egyilyen szellem mégis mindig békében van és elégedett. Egészimája annyi, hogy: "Uram, a Te akaratod teljesedjen berajtam és általam"; ennél többet nem tud imádkozni. Azértakar élni, hogy ezt az akaratot betöltse, de hogy miképpennyilatkozzék meg ez az akarat őrajta, az iránt kívánságátkifejezni nem meri. Ne mondjátok, hogy: "Istennek akarataaz ilyen szellemre nézve soha sem lehet szenvedés, mert őkinőtt a fenyítő vessző alól." Ő az egész szolgálatába állott,lemondott saját boldogságáról és örömeiről, hogy feladatottölthessen be. Ha feladatás betöltötte s az anyag bilincseit le-rázta magáról, akkor megtalálja szelleme törvényes tetteinekkövetkezményeit: a nagyobb érettséget, tisztább megisme-rést, hatalmasabb szeretetet. Ne feledjétek el a példa hatóerejét sem, amely hathatós tényező a tökéletlenek fejleszté-sére.

Ha az emberi ruhába öltözött jó és erős szellem, a testiés lelki szenvedések alatt erős marad Istenben való bizalmá-ban, önzetlenségében és türelmében, mintegy kinyilatkozta-tásul szolgálhat más embereknek; mert sokféléknek kell akinyilatkoztatásoknak lenniük, amelyek a szegény emberisé-get Istenhez emelik Gondoljatok újból arra, hogy emberiéletetek nem csak egy Istentől jövő alkalom új magok elve-tésére, hanem közben azt is aratjátok, amit előző életeitekben

151

vetettetek. Az a törvény, hogy a szellem minden cselekede-tének megvan a maga következménye, érvényes a másik tör-vény mellett is, miszerint minden szellem a maga testének aszervezője. A cselekedet végrehajtása gyorsnak tűnhet, deazért ez mégis csak a szellem eddigi szerzeményeinek azösszhatása lesz és hatása következményekben folytatódik.Dobj egy követ a vízbe, meg tudod e mérni és határozni aképződő gyűrűk határát a vízben és a levegőben? Ugyanilyen lehetetlen nektek, embereknek, meghatározni, hogymilyen befolyással van rátok előéletetek. Jól értsetek meg,kedveseim, és ne fektessetek nagyobb súlyt ezekre a törvé-nyekre, mint a többiekre.

Segítségetekre szeretnék lenni abban, hogy a törvényekkölcsönhatását és egymásba fonódását, amennyire csaklehetséges, megértsétek, miáltal a hangsúlyt mindenben a he-lyére tudjátok tenni. Amint részei vagytok az egésznek – eztsohasem szabad szem elől tévesztenetek – úgy minden tör-vény is része a tökéletes egésznek. Még ha jelenleg azt azegészet nem is tudjátok áttekinteni és felmérni, de azért min-dig gondoljatok arra, hogy ez így van. Következtetéseitekkelmenjetek végig e területen és mélyedjetek bele, amennyirebírtok. Csak így fogjátok megtalálni az igazságot és a meg-elégedést.

Ha két emberi testben lévő szellem, magát lehetőlegtökéletesen odaadja Isten akaratának, hogy Hozzá felemel-kedhessen, akkor némely korlát leomlik előttük, amelyet azanyag állított e két szellem közé és ők az ilyen pillanatokbanjobban és tisztábban képesek felismerni, hogy mely szellemgyermekei, mert szellemi érzékelésük a szellemi felemelke-dés által kifinomodik. A helyes megérzés tulajdonképpen azelőrehaladt szellem tulajdonsága, fejlődésének természeteskövetkezménye. Ezt az érzést az anyag elhomályosítja, s hauralja az embert, akkor ez az érzés elveszik. Ha viszont aszellem uralkodik, akkor öntudatra ébred és olyan pillana-tokban, amikor sikerül kiküzdenie az anyag fölött a számáralehetséges legnagyobb uralmat, ez az érzés a tisztaságigfokozódhat. Következésképpen a szellem, a test felépítéséreszolgáló képességét, a halál által nem veszítheti el és így az aképesség teszi számára lehetővé a materializációt.

152

62. Hipnózis és sugalmazás (szuggeszció)

Azt kérdezed, hogy a hipnózis és a szuggeszció va-lamely médiumnál a szellemi tünemények feltételeit kizár-hatják-e? A természeti erők, azaz a médium lelki atmoszfé-rája, vagy fluidja az az anyag, amelyet a nyilatkozó szellemhasznál; oly terület ez, melyet uralma alá kell vennie, hogynyilatkozhassék. A médium ezt a munkateret – tudatosanvagy tudatlanul – átengedheti a szellemlénynek aszerint,hogy saját akaratából és a magasabb tanok után vágyakozvaill. alacsonyabb szellemeken segíteni óhajtva fizikai és pszi-chikai erejét időlegesen azok rendelkezésére bocsátja, vagyöntudatlanul, amikor a testetöltött szellem akarata gyenge, ésegy vagy több szellem uralkodik fölötte.

Ha egyszer az inkarnált szellem akaratát a hipnózismegbénította, akkor fizikai és lelki ereje fölött más szellemrendelkezik, és pedig legtöbb esetben azé az emberé, aki őthipnózisba ejtette. De ha a hipnotizált egyén jó, erős mé-dium, aki jó vezető alatt áll, és a vezetőszellem látja, hogy amédium a hipnotizáló gondolatkörében s akaratának uralmaalatt kárt szenvedhet, akkor a vezetőszellemnek hatalma vana hipnotizáló erejét kiszorítani és felfüggeszteni. Ez a harcazonban a fizikai és pszichikai élethatár területére, az ideg-rendszerre káros, és ezért a vezető szellem csak akkor fogja amaga hatalmát érvényesíteni, hogyha a médium a hipnotizálóhatalma alatt és annak légkörében nagy kárt szenvedhetne. Amédium a hipnózis alatt semmi ingert nem érezmédiumitásának használatára, mert akarata meg van bénítva.

Arra a kérdésedre, hogy a sugalmazás, szuggeszció ha-talma a személyiség egyéni gyengeségén alapszik-e, és hogyaz ember morális jelleme megvédi-e őt a gonosz célból tör-ténő szuggeszció hatásától? Ez a válaszom: Egy szellem ha-talma – akár emberi ruhában vagy azon kívül – az ellent-mondás-mentesség mértékétől, a jó tulajdonságok tisztasá-gának és teljességének fokozatától függ, amelyeket magánakkivívott. Ha a szellem fejlettsége nagyon egyoldalú, akkornincs meg benne az az erő és hatalom, amely erőinek és tu-lajdonságainak relatív kiegyenlítésén alapszik. Ez annak atörvénynek a hatása, amely a szellemi erők abszolút egyen-

153

súlyát, a szellemi szabadság harmóniáját és teljességét, va-lamint ezzel az elválasztott duálok egyesülését és a lényektökéletességét eredményezi.

Ez a felelet M.-nek arra a kérdésére is: Mi az okaannak, hogy némely ember, aki egy irányban annyira ki vanfejlődve, hogy ti azt lángésznek nevezitek, erkölcsi tekintet-ben sokszor alacsony fokon áll és dacára magas fokú értel-miségének, gyakran az elmezavar éjszakája borul rá? Azilyen szellem egyoldalúan munkálkodott, szellemi tulajdon-ságait és erőit nem egyszerre és egyenlőképpen tökéletesí-tette, hanem egyet a többi rovására nagyra nevelt. Ezáltalelvesztette azt az erejét és hatalmát, mely a szellemi tulaj-donságok lehetőleg egyenlő értékében rejlik. Nincsen bennecéltudatosság, nem ura a maga erőinek, minélfogva az ártal-mas külső befolyások és saját egyéniségének káros kinövéseigyőzedelmeskednek fölötte. Ilymódon valamely ember, akiolyan erkölcsi fokozaton áll, amelyet jónak neveztek, ki lehettéve a szuggeszció ártalmas hatásának, mivel erőinek amazegységes fejlettsége hiányzik, amely a megismerés, az érte-lem, az akaraterő és az önzetlenség szellemi tulajdonsá-gainak összhangján és egyenértékén alapul.

Azonban az az ember, aki fejlettségénél fogvacéltudatosan, akaraterősen, önzetlenül és tiszta értelemmelhalad az életben, meg van védve a hipnózis minden be-hatásától. Ő uralkodik önmaga, valamint fizikai és szellemierői fölött, és egyetlen rajta kívül eső szellem sem képesuralkodni fölötte. Az ilyen ember edzett minden hipnózis ésszuggeszció ellen, mert szelleme rányomta lelki ruhájára amaga bélyegét, áthatotta a maga lényével, és nem adja megaz idegen szellemnek szükséges feltételeket, hogyuralkodhassék fölötte.

Azonban sok ember nem azért nincs kitéve a hipnózis-nak, mintha fejlettségi foka neki ezt a relatív szabadságotmegadta volna, hanem mivel lelki ruhájának anyagi részenem adja meg ahhoz a szükséges feltételeket. Ennél fogvaegy ember szellemi értékéről annak a hipnózis iránti érzé-kenységéből nem lehet ítéletet mondanotok, mert nem tud-hatjátok, mi lehet az oka a hipnózis iránti érzékenységének.Egyenlő hatásnak az első oka gyakran lehet különböző.

154

63. Szervezetvetítés (organprojection)

Kérdés:A szervező és gondolkozó princípium azonossága,

amint a természetfölötti alanyban mutatkozik, a szellem földitevékenységében is kimutatható, azaz belevegyül ebbe atermészetfölötti szervezés is. Ezt bizonyítja az, hogy testünkbeosztásának alakja feltalálható a görög templomok és góti-kus dómokban, amelyet építőik ezekben öntudatlanul alkal-maztak. Még világosabban előtérbe lép ez technikai találmá-nyainkban. Habár ezeknél rendszerint céltudatosan, mate-matikai számítással törekednek valamely meghatározotttechnikai probléma megoldására, mindazáltal úgy a legegy-szerűbb gépezetnél, mint a legbonyolultabb készüléknél fél-reismerhetetlen a szellemi organizálóból eredő áramlat, mi-vel a technikai készülékeknél, testünk egyes részeinek öntu-datlan másolatai, úgynevezett szervezetvetítések találhatók,anélkül, hogy a feltaláló másolni akart volna.

Így a kalapács karunk előrészének ökölbe szorítottalakját, a fujtató a tüdőt, a szivattyú a szívet utánozza. Acamera abscurában azonban semmi esetre sem utánoztáköntudatosan a szemet, hanem a szem szerkezetét a cameraobscurából értették meg; a fotografáló gépezetnek objektívüvege megfelel a kristálylencsének; az ellenző (Blende) azirisnek, a retesz a szemhéjnak; a rugalmas kihúzó az össze-húzódható szemgolyónak; a bróm-ezüstréteg a retina fényér-zékeny látó-purpurjának. Ilymódon lehet megérteni a halló-szervet is, ha magyarázatul a zongorát, vagy az ideghálóza-tot, megfejtésül a távírót tanulmányozzuk.

Kapp bölcsészeti műtanában ("Philosophie derTechnik") fölveszi, hogy a szerves világ és a technika világaaz egész természetben, az összes lakható csillagvilágbankölcsönösen kiegészíti egymást. Technikai készülékeinkegynémelyikének szerves mintája talán más bolygón vanmeg; gondolhatunk ott olyan lényeket, kiknek szemei a táv-cső, vagy nagyító módjára vannak alkotva. Mily aránytalanultöbbet tudhatna p. o. valamely lény, ha a spectroscop szerve-zetében meglenne és ezáltal a tárgyak vegytani minőségeiránt is fogékony volna, amilyenek bizonyos mértékig a

155

szomnambuláink. És megfordítva, földünk szervezeténeknémelyike, amelyet mi még technikailag nem értékesítet-tünk, más égitestek technikai sorozatában egy-egy láncsze-met képezhetnek. Mit tartasz e feltevésről?

Felelet:Isten egyszerű és az az igazság is amely a vezető törvé-

nyekben ölt testet, mivel Belőle ered, a maga őstermészeté-ben egyszerű. Őstermészetet mondok, mert nyelveteken hi-ányzik a jobban megfelelő szó. A törvényes igazság abban azállapotában, amelyben a bűntelen szellemteremtést előszöráthatotta, egyszerű, nagy és szellemi volt. Csak amikor abűnbeesés megtörte ezt a fényt, akkor váltak a megjelenésiformáikban anyagiasabb, véges törvények, bonyolultakká. Ateremtés szellemiesítésével eredeti egyszerűségéhez ismétközeledik és megszabadulva egyfelől a visszafejlődés bo-nyodalmasságától, másfelől az előrefejlődéstől vagy kikép-zéstől és újból belép az egyszerű ősigazság töretlen fénykö-rébe A szerves világ vezető törvényeivel együtt nem egyéb,mint a szellemi törvény ősigazságának egy megtört színesfénye; a technika találmányai (vagy helyesebben: megtalálá-sai) csak kiegészítő színei ennek a színek. Csak egyetlenősigazság van, melynek forrása Isten, s amely Isten teremtettvilágát átárasztva, változva és materializálódva alkalmazko-dik a teremtés viszonyaihoz.

A látás, vagyis a legmagasabb szellemi megismerés, atökéletes szellem tulajdonsága; ennek a legmagasabb szel-lemi tulajdonságnak anyagi látható formája az emberi szem.A technikában ezt a legfőbb igazságot a kamera mutatja be.A szerves világ törvényei és a technika felfedezései a külön-böző nyelvekre való fordításokhoz hasonlítanak. Az igazságmindkettőn keresztül áramló aranyfonala isteni eredetűMinden igazság össze van kötve egy másikkal, és egyik fel-fedezése mindig a másik felfedezését feltételezi. Gyorsabbantud az emberiség egy igazságrészletet besorolni a többi közé,ha megtalálta és megértette a hozzá való kulcsot. Az emberi-ség eddig kevés kivétellel a szellemit az anyagtól teljesenkülönváltnak tekintette és vagy a szelleminek élve, az anya-got

156

Minden igazság össze van kötve egy másikkal, és egyikfelfedezése mindig a másik felfedezését feltételezi. Gyor-sabban tud az emberiség egy igazságrészletet besorolni atöbbi közé, ha megtalálta és megértette a hozzá való kulcsot.Az emberiség eddig kevés kivétellel a szellemit az anyagtólteljesen különváltnak tekintette és vagy a szelleminek élve,az anyagot megvetette és leigázta, vagy az anyagnak élve, aszellemet tagadta, holott az anyag, ha nem itatná át aszellem, nem volna életképes; a szellem pedig nem lehetneösszeköttetésben az anyaggal, ha ez az összeköttetés, (habárcsak átmenetileg is) feltétele nem lenne a szellemifejlődésnek. Amit tehát Isten összekötött, azt ti, emberek, neválasszátok szét.

Igyekezzetek megérteni, hogy miért kellett ez az össze-köttetés és igyekezzetek az anyagban feltalálni a szellemet,mely azt élteti. Ha feltaláltatok valamilyen technikai igazsá-got, keressétek ennek szerves mintáját és ebből továbbmenve, igyekezzetek tiszta fogalmat szerezni magatoknakama szellemi tulajdonság felől, mely annak alapját képezi.Így meg fogjátok ismerni Isten nagyságát és ebben az Őigazságának egyszerűségét. Más világok szerves életét nemlennétek képesek megérteni, és céltalan lenne beszélni rólanektek, mivel az úgy hangzanék, mint valami mese és ezszellemi előrehaladásotokat nem érintené. Mint ahogy egybizonyos számú alapszín létezik, melyek közül mindegyik-nek sok árnyalata van, úgy léteznek különböző szervezetekis, a maguk számtalan árnyalatával.

Ti azonban csak arról a szerves világról vagytok képe-sek fogalmat alkotni, amelyben éltek, más alapszínek pedigmindaddig ismeretlenek maradnak előttetek, míg szellemetekfokozata bizonyos alapszínhez köt benneteket. Érjétek el azta világosságot, amelyből minden szín származott és akkoruraivá váltok minden körnek. Igyekezetek magatokat vala-melyest belegondolni ebbe a nagyságba, hogy ez felemelőleghathasson rátok, s így azokat a határokat. melyeket szellemifokotok a magismerés lehetősége elé von, legalább sejtvelássátok elenyészni.

157

64. Szellem és anyag kölcsönhatása az emberben

Szűkebb körben felolvastuk "A nem teremtett és a te-remtett szellem"-ről szóló nyilatkozatot, azzal a résszel kap-csolatosan, amely az emberben az anyagnak a szellem általilegyőzéséről beszélé. Beszélgettünk továbbá arról, mennyi-ben lehetséges, vagy nem lehetséges a szellemnek a test általvaló befolyásolása. Az e fölötti vita után az ebben résztvettmédium a következő spontán nyilatkozatot kapta: Szeretnéknektek az emberben lévő szellem és anyag kölcsönhatásárólnéhány felvilágosító szót mondani. A szellem alakítja ésképezi az őt körülvevő anyagot, a szellem fokozata határozzameg tehát az anyag durva, vagy valamennyire szellemiesebbvoltát.

A szellem teszi láthatóvá azt, ami aztán oly szorosanhozzákötődik, hogy egy egységet képez vele, amelynekember neve. Ez az alak, (az emberi test), mivel szoros össze-köttetésben van a vele, visszahat a szellemre és azt a szellemfokozatához mérten képes lehúzni, Értsetek meg helyesen. Atest nem egyéb, mint szellem szőtte ruha. Tehát a szellemenmúlik, ha a test ahelyett, hogy csak az ő törvényszabta hü-velyét képezné – amelyben bizonyos törvényszerű munkátlehet végezni – őt szorítja és gátolja. Sohasem mondtam azt,hogy az anyagnak titeket le kell húznia. Hol lenne akkorIsten igazságossága, hogyha a gyenge szellemnek olyan hü-velyt kellene használnia, melynek őt szükségképpen lefelékellene húznia? Nem a hüvely tehát a nyomasztó, hanem aszellem hiányos megismerése, minélfogva nem tudja magáthelyes viszonyba helyezni ezzel a hüvellyel. Ez ugyanlidércnyomásként nehezedhet rá, jóllehet csak alvás közben,amikor az álom fogva tartja; akkor azonban nem amikor éb-ren van, s amikor szellemi erejét érezve, öntudatos szabad-sággal Istent kívánja szolgálni. Az anyag, mint ilyen hatás-talan a szellemre, hacsak a szellem alacsony fokozatánálfogva az anyagnak hatalmat nem ad maga fölött. A szellem,aki a maga testét formálta és magát vele egyesítette, e ruhá-jában kényelmesen fogja magát érezni, és annyira fogja ma-gát vele azonosítani, hogy számára ez a mulandó ruha fogreálisnak és a legfontosabbnak látszani – vagy e ruhának

158

olyan hatalmat fog engedni maga fölött, ami nem szükség-szerű, ámbár lehetséges, ha a szellem nem képes vele helyesviszonyba kerülni. Igyekezni fog ezt az általa érzett, dealapjaiban nem ismert betegséget aszkézissel, ezzel a segéd-eszközzel, legyőzni, ahelyett hogy belátná, miszerint ennekcsak a szellemi felemelkedés lehet a gyógyszere, amely ilyenbetegséget és egyenetlenséget lehetetlenné tesz.

E két kategóriába tartozik az emberiség többsége; denéhánynak sikerült már felküzdeni magát a szellem és a testközötti helyes viszonyig. Ők tudják, hogy szellemek, tudják,hogy hibáik és hiányosságaik csak szellemükből erednek, shogy a test nem egyéb, mint munkásöltöny, hasonlóan aszóhoz, amely a gondolatot fejezi ki, aztán elhallgat. Szá-mára közömbös, mi fogja ezt a szellemet táplálni és körül-venni; megadja, ami neki, hogy szolgálatképes maradjon.

Nos, világossá tettem-e előttetek a szellem és test köl-csönhatását? A szellem hatalmat kölcsönözhet maga felett atestnek, de nem a hüvelyben magában rejlik ez a hatalom,hanem a szellemben, mely a hüvelyt tulajdonságokkal felru-házza. Azt mondtam, hogy legyőzhetitek az anyagot; le isgyőzitek, ha megismertétek, és helyes viszonyba állítottátokmagatokkal. Mondtam, hogy a testnek semmi hatalma nincsaz olyan szellem fölött, aki már bizonyos fokozatot kivívottmagának; – ez tehát azt mutatja, hogy az anyag magábantehetetlen és egyedül a szellem az, aki magát túlságosan azo-nosítja vele, a maga szelleméletét szétforgácsolja, hogymegjelenési, vagyis látható alakjának látszólagos életetadjon, miáltal annak bizonyos hatalmat kölcsönöz, amellyelaz maga soha nem bírhatna.

Az előző nyilatkozatra Bernát a következő ellenvetésekettette:

A szellemből és anyagból összetett egyéniségek, azegymástól távolodó két törvényvilág összeütközésének, me-lyeknek mindegyike bennük nyilatkozik, vannak alávetve.Minthogy az emberben egyéni határaik záró pontjához jut-nak, az emberben játszódik le az örökkévaló harca a mulan-dóval.

A lélek képezi a hidat a szellem és az emberi anyag kö-zött. Ez a szellem-anyag maradandó ruhája a szellemnek a

159

földi élet alatt s ez a csatatere a két ellentétes hatalom küz-delmének, amely az egyik vagy a másik győzelmével, vagyleveretésével ér véget. A mi életfeladatunk a szellem uralmátkiküzdeni az anyag fölött. Aki ez elől a harc elől megfut,önmagát öli meg. A harc azonban két ellentétes hatalmatfeltételez. Ezek egyenlőtlenek lehetnek, de bennük külön-nemű elemeknek kell lenniük, mert ilyenekhez tartoznak.

A durva anyagnak magában nincs ugyan akarata, denem ilyen a szerves anyag legfejlettebb tökéletességében,amint az már az emberben a szellemhez oly közel került,hogy szellemesülése lehetővé vált. Sőt már az állatvilágbanis fellépnek a szerves anyag erői a kifejlett ösztönben, éshatással vannak az állati lélekre. Mennyivel nagyobbmérvben meg kell ennek lennie az emberi testben, amelyneksokkal finomabb szervezete van! Öntudatunk két bennünklévő áramot vesz észre; az egyik belülről kifelé és a másikkívülről befelé irányul. Ezekben rejlik egyéniségünk határánbelül a kölcsönös hatás a szellem és test között, melyet alélek közvetít, amint te is mondod, de amely nekemelképzelhetetlen lenne, ha az anyagnak semmi hatalma semvolna azonkívül, amit a szellem kölcsönöz neki.

Ilyen nézete lehet az anyagból kinőtt szellemnek, akimár kivívta a győzelmet, és teljes szabadságát érzi. Az em-beri szellemre az anyag, korlátozó és gátló bilincseket rak,amelyeket csak részint tud széttörni. Mi egész földi életünk-ben alá vagyunk vetve a Fölön uralkodó véges törvényekhatalmánbak, holott szellemünk természeténél fogva örökké-való. A hegyre lépésről-lépésre kell felkapaszkodnunk, azakadályokat egyenként kell leküzdenünk és ilymódon csaklassan, és kitartással vagyunk képesek a hegycsúcsig utattörni magunknak, pályánkat tehát nem kezdhetjük meg ahegycsúcsról kiindulva. Amint a spirituális mozgalom irányaés célja felől tett nyilatkozatodban (L.1.sz nyilatkozat) olyszépen és vigasztalóan mondtad: a mulandó anyagnak lehe-tetlen a magasabb szellemi élet elé legyőzhetetlen korlátokatgördíteni. De hogy azt legyőzöttnek tartsuk, mihelyt annakmúlandóságát megismertük, s tehetetlennek nyilvánítsuk,amíg vele küzdelemben vagyunk, ez nekem aggasztónaklátszik, mivel ez hamis, alaptalan biztonságban ringathatna,mely a harcost gyengítené. Éppen abban látom én, hogy az

160

anyag nem tehetetlen, mivel a szellemnek bizonyosfokozatot kell elérnie, hogy az anyagnak ne lehesen hatalmafölötte, s hogy fölfelé kapaszkodásában a hatalmat tőlefokról-fokra kicsikarhassa. Ha a szellem Isten kívánta helyesviszonyba állítota magát vele, akkor annyira föléje került,amennyire ereje terjed, s kisebb-nagyobb mértékbenuralkodik fölötte aszerint, amint életpályája alatt sajátfejlődését elősegítette. A cél az, hogy teljesen kinőjjönhatalma alól, ami tökéletességre jutása végén int felé.

Te azt mondod, hogy a test csak hüvelye, láthatóalakja, munkásöltönye a szellemnek; én ólomsúlynak érzema szellem fejlődésére nézve; mint segédmunkását a szel-lemnek, és pedig mint müködő hatalmat, nem pedig annakholt eszközét. Te azt mondod, hogy a test nem egyéb a ki-mondott szónál, mely a gondolatot kifejezi, azután elhal. Aszó, ez az őseleme a teremtésnek nyilatkozik meg az igen-lésben és a tagadásban, ebből alakul az igazság, midőn azakaratés egyéniség kifejeződik a szóban. Ebből származik atett. Minden érzelme, minden működése a léleknek előszörfogalommá sűrűsödik: ez a szó. És az elhangzott szónakhatása, hulláma rezgésekben terjed tovább, mindig szélesedőkörökre. A testet müködésében ilyen értelemben tekintem énelhangzó szónak.

Felelet:Igen nagy súlyt fektetsz a szellem életének erre az el-

tűnő, parányi töredékére, az emberi életre és következteté-seid, bár látszólag logikusa, mégis tévesek, mivel azokattéves alapokra fektetted. Azt mondod, hogy életfeladatunk aszellem uralmát az anyag fölött harc útján vívni ki. Én pedigazt mondom: a mi életfeladatunk önmagunkban a jót, amelyistenfiúságunk következménye, a maga tökéletességére ki-fejleszteni. Ne szorítsd ezt a fogalmat "élet" oly szűk határokközé, hogy az alatt csakis egy emberéletet érts! Hisz egyfénysugárt vagy árnyékot sem nevezel el napnak azért, mertez idézte elő? Azt mondom, a mi életfeladatunk, mert a ruhalegyen bár fluidikus szellemi, vagy durva anyagi, feladatun-kat meg nem változtathatja. Szellemünk azonban nem feleltmeg e feladatnak, elbukott, bukása előidézte az anyaggalvaló összeköttetést és e bukás, – de nem az anyagi hüvely,

161

nehezíti meg feladatát.Azon akadtál fenn, hogy a szellem hüvelyét (a testet) a

szóhoz hasonlítottam. A szó a gondolatról tesz tanúságot –nem igaz? Bizonyos értelemben tehát anyagiasítása a gon-dolatnak. Tovább megyek, és azt mondom: az Ige, amelyetIsten teremtett, egyenlő a szellemteremtéssel – a maga teljes-ségében: a Fiúval. Ellenben az a szó, amely a bukott és bu-kásánál fogva az anyagi világokhoz kötött szellemről teszbizonyságot: az emberi ruha, a test, nem egyéb, mint hatása,kifejezése ennek a szellemnek. Az Ige, vagyis Isten kisu-gárzó mozgásának kifejezése, mely az ősélet következmé-nye: örök; a bukott szellem szava vagy kifejezése mulandó,mivel csak a tökéletesség kifejezése lehet örök. Amint aszellem fokról-fokra, erőről-erőre feljebb küzdi magát, logi-kus, hogy kifejezése formájának is változnia kell mindaddig,amíg ez a kifejezés, ez a szó, ez a burok, ez a fénykör is eléria tökéletességet, amely egyedül alkalmas a változhatatlansá-got magába foglalni. A szónak, az elhangzott szónak hatásarezgésekben halad tovább, mint ahogy te mondod; de azért aszó hatása nem azonos magával a szóval. A változandó gon-dolata terjed és elmélyed, és egy új szó fejezi ki azt, és agondolat vagy szellem kiszáll az elhangzott szó hullám-köréből. Érted-e mit gondolok? A durva anyag, amit lesepertmagáról, visszahull az anyagba, hamu a hamuba, por aporba, hogy új alakításoknak legyen alávetve. A szellem azanyagi világban, az ő anyagi burkában azt juttatja kifeje-zésre, ami; és ez az elhangzó szó hullámozva terjed tovább,aminek hatását a világ akkor is megérzi, ha a szellem kinőttmár ebből a világból és már egy új szó által ad elmélyedésé-nek és dicsőségének kifejezést. A küzdelem, ami benne rejlikminden olyan szellemben, amelyik még nem harcolta kitökéletességét, nem függ anyagi hüvelyétől, és nem is tőleszármazik. Tudta, hogy mi a küzdelem, mielőtt e hüvelybejött és e burok levetésével az nem fejeződik be.

A vétket sohasem szabad a testnek tulajdonítani, aho-gyan ti azt tévesen teszitek; az iszákosság és érzékiség isszellemi-lelki tulajdonságai a mélyresüllyedt szellemnek. Azilyennek nehéz, durva lelki ruhája van, amelyben érzi azokata vágyakat, amelyeket a még durvább emberi testben juttatkifejezésre. De nem az anyag ebben a hibás, és nem a kifeje-

162

zésben van a bűn, hanem a szellem vágyában. Jól értsetekmeg. Az ilyen szellemnek vágyát kifejezésre juttatnia nemszabad. Önmegtartóztatás által legyengítheti azt és amikor amegismert kötelességet, (bármily alacsony legyen is az)betölti, lassan kiemelkedik a szellem abból a mélységből,amelybe őt saját akarata döntötte. Lelke világosabb ruháváválik, és ha ismét emberi hüvelyt ölt magára, alig fogja kí-sértésnél többnek érezni azt, aminek durva kifejezését azelőtta legnagyobb erőfeszítéssel kellett elfojtania. Azt mondod.

"A szellemből és anyagból álló egyéniségek, alá van-nak vetve a bennük működő különböző irányú törvényvilá-gok összeütközésének. Mivel az emberben egyénileg elhatá-rolódnak, az emberben játszódik le az örökkévaló harca amulandóval".

Kedves Bernát! Az örökkévaló soha, de soha nem küzda mulandóval. Az abszolút örökkévaló, az Istenség létezik.Munkál, teremt, életet áraszt magából, mert van. Isten részé-ről egyáltalán semmi szükség sincs a harcra, hogy mindenbelőle származót a maga tökéletességében önmagával össze-kössön. A viszonylagosan örökkévaló, a szellem, tökéletlen-sége és szabad akarata folytán kerül a harcmezőre; de ami emezőn vele szemben áll, az nem az anyag, hanem saját tö-kéletlensége. Ehhez a küzdelemhez kezébe van adva mindenfegyver és felszerelés, amelyeknek őt előbb vagy utóbb agyőzelemre kell vezetni. Rajta múlik, hogy megáll-e vagyelesik. Ha eldobja az Isten adta felszerelést – a tisztaságot –akkor sebezhetővé válik és az is marad, míg fel nem küzdimagát a tökéletességig. Életfeladatunk tehát atökéletességünk kifejlesztése, miáltal szellemi ruhánkmindinkább átszellemül. Azt mondod: "Mivel a szellemnekbizonyos fokot el kell érnie, hogy az anyag hatalmat ne gya-korolhasson fölötte, ez azt mutatja, hogy az anyag önmagá-ban véve nincs minden hatalom nélkül, mert ezt a hatalmat aszellemnek harc által kell tőle elvennie." Ismétlem: A szel-lem hatalmat kölcsönözhet maga fölött a burkának, a magateremtményének, amidőn magát vele nagyon is azonosítja.

Ebben rejlik a szellem és anyag közti kölcsönhatás,ami magában nem létezik, hanem csak a szellem kelti életre,ad neki lehetőséget. Mihelyt az ember tudomására jut annak,hogy ő szellem volt, mielőtt az anyaggal összeköttetésbe

163

került volna, minden hiba forrását a saját szellemében fogjakeresni és az anyagot csakis annak fogja tekinteni, ami – egyhüvelynek, amelyet bukása vetett rá és amely őt a magaerejéből nem képes lehúzni, habár már maga az is szomorúdolog, hogy a tisztának teremtett szellem ilyen vastag lég-körben találja meg fejlődésének feltételeit.

65. A test, lélek és szellem az emberben

Kérdés:Az a tárgy, mellyel most foglalkozunk, a szellem és

anyag kölcsönös hatása az emberben, nem engedi meg, hogyaz emberi életen túl menjek. Hogy tehát a tárgy mellett ma-radhassak, tekintetbe kell vennem az emberi élet feladatát, éspedig azt, amely rá nézve a szellem és anyag összeköttetésétszükségessé teszi; ma sem követhetlek a szellemélet mindenfejlődési fokozatát átölelő területre, teremtetésétől kezdvetökéletességre jutásáig, mielőtt megkérdeztelek volna, mi-képp értetted ama meghatározott fokozatot, amelyben aszellem a szerves anyaggal össze van kötve?

Azt mondod, hogy ez az összeköttetés a szellemfeladatán semmit sem változtathat, de azért sajnálkozolafölött, hogy a tisztának teremtett szellem fejlődése feltételitilyen sűrű légkörben találja fel, – s íme ezzel visszatérünk tu-lajdonképpeni tárgyunkhoz. Az ember célja, legyen azgyermek, ifjú, vagy öreg, mindig ugyanaz, de az emberiéletkor e különböző korszakainak feladata nem lehetegyenlő. A te egész tanításodon az az alapvonás húzódikkeresztül, hogy a szellemnek ki kell nőnie az anyagból, hogymagasabb fejlődési fokozatokra törekedjék, s azokat el isérhesse. Te az anyagból ki nem nőtt szellemet újólag össze-köttetésbe hozod az anyaggal, míg magát ennek kötelékeibőlki nem szabadítja. Hogy ez a szabadulás nagy erőfeszítésnélkül nem történhetik meg, s csak lassan haladhat előre, azkövetkezik e mondásodból, hogy a mélységből lassanfelemelkedő szellem, ha ismét emberi testet ölt magára, aligérzi a kísértést, holott előbb a legnagyobb erőfeszítésbekerült azt elfojtania. Azt mondod továbbá, hogy "a szel-lem, ha a tisztaságot eldobta, sebezhetővé vált. A tisztaságelvetése az ő bukása s ez idézi elő az anyaggal való össze-

164

köttetést." Ki által lesz sebezhető, s kivel szemben marad azhogy ha nem az ő bukásának hatása és következménye, azanyaggal való összeköttetése által? Antallal, a még akkoralacsony fokon állott szellemmel való hatása felől világo-sabban nyilatkoztál: "Az iszákosság nemcsak pszichikaitekintetben rossz, hanem állatiassá teszi a szellemet és atiszta szellemekkel való összeköttetést lehetetlenné teszi." Amélyen süllyedt szellemre nézve emelkedésének kiindulópontja: a vele összekötött anyaggal való harc az ebben la-kozó erők és ösztönök ellen. Midőn a szellem fokról-fokraemelkedik, mindinkább kivonja magát ez erők befolyásaalól, amelyek ugyan nem közvetlenül hatnak reá, hanem alélek, a szellemet a testtel összekötő szükséges kapocs köz-vetítésével. Ez az a csatamező, amelyre – mint te mondod –a szellemet állították, ha csak maga nem állította magát oda.

A testet is aligha lehet úgy tekinteni, mint a szellemteljesen szabad teremtményét. Az emberi test típusa atermészeti világon keresztül vonuló fejlődési sorozatvégeredménye, melyben ereje folyton fokozódott. A szellemtestének építésében ehhez a típushoz van kötve, sőt az anyagmegválasztásában is arra van szorítva, amely az ő értékénekés szellemi fokozatának megfelel.

Ha ez a felfogás helyes, akkor ebből következik, hogya lélekkel bíró test nem csupán burok, akarat és hatalom nél-küli eszköze a szellemnek, hanem a szellem csak akkorteheti azzá, ha teljesen uralma alá hajtotta. Csak ekkor áll előaz az állapot, amelyben a szellem a maga burkának csakannyi hatalmat kölcsönöz önmaga fölött, amennyi őt fejlődé-sében nem gátolhatja. Ezzel önként érthetőleg minden "köl-csönös hatás" megszűnik az anyag és a szellem között; azember életfeladata, amely erre a kölcsönös viszonyra vonat-kozik, meg van oldva. Az anyagból ily módon kinőtt szel-lem, aki ennek közvetett befolyása alól azáltal szabadultmeg, hogy a harctért, a lelket, meghódította és vele magátazonosította, fogyatkozásainak és hibáinak a forrását kizá-rólag csak a maga tökéletlenségében keresheti. Erről a foko-zatról tekintve tudom én csak megmagyarázni idevonatkozónyilatkozatodat: "A vétket sohasem a testnek kell tulajdoní-tani; az iszákosság és érzékiség is szellem-lelki tulajdonai amélyen alásüllyedt szellemnek. Az ilyen szellemnek durva,

165

súlyos lelki ruhája van, amelyben a vágyakat érzi, amiket amég durvább emberi testben juttat kifejezésre." Te márteljesen kinőttél az anyagból; médiumod elérte a szellemneka test fölötti uralmát, ami képesíti arra, hogy csak annyi ha-talmat engedjen a testnek maga fölött, amennyi továbbfejlő-désében segíti. Te médiumod útján állapotodat és az őáltala elért fokozatot kifejezésre juttattad. Antalhoz intézettnyilatkozatodban (I.10) ennek a szellemnek alacsony fokátkifejezted. A fejlődési fokozatok különbségére nézve is,melyek két nyilatkozatodban ellentmondanak egymásnak,csak egy megoldást találok. Kérlek, magyarázd meg, hogy atest és lélek miképp viselkedik a szellemmel szemben abbana pillanatban, midőn kölcsönösen hatnak egymásra? Engeddmeg, kérlek, hogy a szóra mint a gondolat és tett közvetítő-jére nézve, külön kérdést intézhessek hozzád.

Felelet:Arra kérlek, kedves Bernát, hogy a most hozzád inté-

zett szavaimat ahelyett, hogy késedelem nélkül boncolnád,hagyd nyugodni szellemedben. Minden magasabb tanításnaka szellem saját felismerésévé kell válnia, tehát én nem tudokneked semmit adni. Hiszen megpróbáltad már ezt. Volt idő,amikor e szavaim: "a szellem megismerése által fakasztottminden virág a szellemi előrehaladás következménye" nemgyőztek meg téged; de hirtelen megnyílt ez a megismerésbenned és nem volt többé szükség szavaimra.

A magas szellem felismeri szavainak és tanításainakhatáskörét. A szellem fejlődésében nem a tan a hatalmastényező, hanem az a törvény, miszerint a megismerés követ-kezménye a tiszta törekvésnek, a szellemi felemelkedésnekés hogy a szellem minden elért megismerése újabb megisme-rés elérését teszi lehetővé. "akinek van, annak adatik, és aki-nek nincs, (aki a kínálkozó alkalommal nem él) attól az iselvétetik, amije van." (Mt.25,29). Vagyis az ilyentörvényszerint kevesebb lehetőséget kap. Hogy aztán azilyen szellem emberi testben van-e vagy azon kívül, annakcsekély a jelentősége. Egyszer kérdezted már, hogy embervoltam-e, vagy tisztán maradt elsőd vagyok? Kedves Bernát!Igyekezz megismerni a szellem faját, minőségét abból a fel-adatból, melyet rábíztak. Az én picinyke feladatom mutatja

166

viszonylagosan alacsony fokozatomat; mert kicsiny feladategy embert arra nevelni és vezetni, hogy az anyag durvahüvelyében semmit el ne veszítsen abból a világosságból,amit már a szellemi életben kivívott magának. hogy azutánezen ember által a szellemek kis körének, akik részbenemberruhában, részben azon kívül vannak, segedelmet ésigazságrészecskéket nyújtson. Én is bukott szellem vagyok,habár soha sem buktam olyan mélyre, hogy a földi ruhafelöltésére szükségem lett volna; így más világokbandolgoztam magam át azon az anyagon, amely fokozatomnakmegfelelt. Most törekszem ismét azon szellemi cél felé, amiösszes vágyaim célpontja, és amit mégis egy időre el tudtamhagyni. Tisztán maradt elsődszellem maga az elért töké-letesség. Az ilyen szellemek életnapok, mert az elért tö-kéletesség az egy magából sugárzó fényesség. Az ilyen készszellemek világrendszerek vezetésével vannak megbízva; őkJákob létrájának legfelsőbb fokai és tőlük egészen le adémonig minden egyes tag összekapcsolódik a másikkal.

Ne hasonlíts engem őhozzájuk; én imádva borulok leaz ilyen nagyság előtt. Most ismét egy ellentmondást fogsztalálni, hogy azt mondtam: "az anyagnak önmagában semmihatalma nincs a szellem fölött" és az után, hogy, "a durvaanyagi burok a szellem elért világosságát elhomályosíthatja".Pedig ez az ellentmondás csak látszólagos. Az anyag nemvonja le a szellemet, és nem gátolja szellemi föllendülésé-ben, mert a szellemnek módjában áll ebben az anyagbanminden tehetségét értékesíteni, erejét edzeni. Ha leráztamagáról az anyagot és látja, hogy mit is nyert ezzel a szol-gálóval való összeköttetése által, el fogja ismerni, hogy azanyagon is, amely az ő bukásának eredménye, Istenénekéltető keze vonult keresztül és azt rá nézve gyógyszerré vál-toztatta. Amikor azt mondtam, hogy az anyag a korábbankivívott világosságot megzavarja, ezzel arra a törvényreutaltam, hogy a szellem amikor inkarnálódik, minden emlé-kezést levet magáról és a korábbi szerzeményei nem állnakolyan tisztán előtte, mint a testetöltés előtt, hanem csak mintsejtelem, mint vágy, mint intuíció ébred föl benne, hogy új-ból öntudatos világossággá fejlődjék. Nagyon éles határokatvonsz e piciny élettöredék körül, amelyet emberi életnekneveztek. Minthogy ezek a határok ténylegesen nem létez-

167

nek, és téged néhány olyan dolog megismerésében gátolnak,amiket becsületes törekvéseddel elérhetnél, – szeretnémezeket határokat megszüntetni, amidőn felhívom figyelmedeta szellemeknek arra az egységes nagy feladatára, amelyet azemberi test semmiképpen meg nem változtathat, meg nemgátolhat. Témánk mindenesetre a szellem és anyagkölcsönhatása az emberben, azonban egyetlen hatást semfogsz megérteni, ha térsz vissza az okára és annak követ-kezményére. Ha egy botanikus meg akar ismerni egy nö-vényt nem csak a törzse egy részét szedi szét rostokra, ha-nem megvizsgálja annak gyökereit, virágait és gyümölcsétis. Én nem kívánom, hogy kövess engem a szellemi fejlődésminden fokozatán, egészen a tökéletesség eléréséig, mert eztúgysem tehetnéd.

Csak azt kívánom, hogy olyan tágas mezőt tekints át,amekkorát csak tudsz. Mikor testet öltöttél, kedves Bernát,viharos szellem voltál, és amikor ifjúvá serdültét, akkor erődteljes érzetében nagyon is azonosítottad magad, azaz szelle-medet testeddel. Ezáltal olyan hatalmat adtál neki, amit mégmost is érzel. Most igyekszel szellemi emberré válni, de mégbéklyónak érzed azt, amit magad tettél azzá, és amikor lát-tam becsületes törekvésedet, segíteni akartam neked, mond-ván: "Ami előtted oly fontosnak látszik, annak önmagábansemmi hatalma sincs." A szélmalmok elleni harc is erősíthetia karokat, de a szélmalmok magukban véve nem veszélyesdolgok. Én örülök küzdelmednek és szeretném azt meg-könnyíteni. Mondtam már egyszer neked, hogy a békessé-gemet és az örömömet szeretném neked adni. Nem tudok ate álláspontodra helyezkedni és annak tulajdonítani valamihatalmat, ami önmagában véve holt és tehetetlen, habár teazt hatalomnak érzed is. De te az én álláspontomra helyez-kedhetsz, – ha talán nem is ma, de majd holnap – mert én isbukott szellem vagyok, mint te és ugyanaz a törekvés,ugyanaz a becsületes harc egyesíti a testvéreket.

Természetesen a szellemnek ki kell nőnie az anyagból,ez pedig erőfeszítés nélkül nem lehetséges. A mélyre bukottszellemre nézve azonban az erőfeszítésben van a szellemielőrehaladás és az anyagtól való szabadulás csak követ-kezménye ennek. Kedves Bernát! a szellem bukása közbensebezhetővé válik még akkor is, ha nem olyan mélyre bukott,

168

hogy világotok anyagával kellene magát összekötnie. Bukásaáltal (még ha csak egy lépésre tért is le a helyes útról) a go-nosz befolyási körébe jutott. Vértezete lehullott róla, tehátérezheti a gonosz nyilait, azaz befolyását és nehezen tud nekiellenállni. A gonosznak a kissé bukott szellemre való csen-des befolyásától kezdve a mélyre bukott szellemnek a másikmélyre bukottal szemben, megszállás formájában jelentkező,pillanatnyi hatalmas győzelméig, hosszú a láncolat.

Törekedjél, amennyire csak lehet, ezt áttekinteni ahe-lyett, hogy szemedet csak az egyik láncszemre szegeznédabban a téves hitben, hogy a láncolatnak ezt az egy tagjátalaposan meg fogod ismerni. Isten törvényei és azok hatásaioly végtelen nagyok, hogy nektek is naggyá kell válnotok, haezeket csak megközelítőleg is fel akarjátok fogni. Különfélea tan formája, kedves Bernát, aszerint, hogy azt a mélyresüllyedt, vagy a már kissé fejlettebb szellemhez intézem.Hozzátok, emberekhez, nem intézetem ugyanazokat a szava-kat, amelyeket azokhoz a szellemi testvéreimhez intézek,akik velem egy fokon állnak. De azért sem az igazság, semaz őszinteség nem hiányzik részemről. Minden igazságot,amelyet magasabb fejlettségű szellem közöl kevésbé fejlettszellemmel, olyan alakba kell öltöztetnie, amely lehetővéteszi, hogy az azt megérthesse és elfogadhassa. Amit én An-talnak (ld. "A médium elfoglalása magas és alacsony szellemáltal" című fejezetet) tanításomban csak jelezhettem, merttöbbet tenni, mint jelezni, céltalan lett volna, azt neked mostkifejthetem. Amikor azt mondtam neki: "Az iszákosság nemcsak fizikai rossz, hanem állatiassá teszi a szellemet", ezzelutaltam az anyag és szellem közötti kölcsönhatásra. Hozzádintézett tanításomban tovább menve rá szeretnék mutatni ekölcsönhatás okaira.

Egy mélyre süllyedt szellem, alacsony foka követ-keztében szükségét érzi annak, hogy alantas érzéki vágyaitemberi ruhában jutassa kifejezésre. Ha enged e kísértésnekés kielégíti azt, amit szükségletnek érez, akkor szellemétmég állatiasabbá teszi. Ezáltal a szellem az anyagnak, ill.testének, – mely alacsony fokának következménye – valódihatalmat adott maga fölött és minél többször enged a kísér-tésnek, annál inkább elveszti szellemi szabadságát, annálinkább érzi azt a kényszerítő hatalmat, amely magában nem

169

is lehetne hatalom, ha a szellem alacsony foka azzá nem tettevolna. Ily módon – mint mesétek mondja – az úr lett ár-nyákká, az árnyék pedig úrrá. Minél magasabb a szellem,annál kevésbé enged hatalmat maga fölött az anyagnak. Azúr ismét úrrá, az árnyék ismét árnyékká és a szellem ala-csonysága által elferdített és helytelen viszony ismét he-lyessé, igazzá, s olyanná lesz, amilyent Isten akar.

Azt sohasem mondtam, hogy a test teljesen szabad te-remtménye a szellemnek. Az anyag iskoláját igénylő szel-lemnek a teljes szabadsága elveszett és olyan világ embertí-pusát kell magára vennie, amelyhez őt szellemi fokozatavezeti. Természetes, hogy az anyag megválasztásánál arra akészletre van szorítva, amely az ő értékének megfelel. Ezértneveztem én a testet a szellem kifejezésének. A szellem ésanyag közötti kölcsönhatás igenis fennáll, de az anyagnakönmagában nincs hatalma a szellem fölött, hacsak a szellemazt nem kölcsönzi neki és a szellem által már előbb kivívottfokozat az, amely ennek a hatalomnak a határát meg-szabja.Ennél fogva sohasem mondanám egy állatiassá váltembernek, hogy az anyagnak nincs semmi hatalma önmagá-ban, mert hiszen ő e pillanatban éppen e hatalom igézetealatt áll, melyet az ő alacsony foka engedett az anyagnak, ésképtelen ezen a pillanaton túltekinteni. Azonban az, amitérez, nem változtat a tényálláson. Pontosan az a tény hogy amagasabb fejlettségű szellem nem érzi az anyag hatalmát,bizonyítja, hogy az nem is létezik. Mert különben mikéntvolna lehetséges azt nem éreznie, amikor az anyag ugyanaz?Minél magasabb fejletség a szellem, annál igazabb az érzé-kelése. A fejlettség különböző fokától függ a szellem érzé-kelésének különfélesége, de a tényeken ez mit sem változtat,és csakis a szellem elért tökéletességétől függ egy tény tö-kéletesen helyes megérzése.

Úgy véled, hogy a lélek az a harcmező, amelyre a szel-lemet állították, s azt hiszed, hogy neki a lelket meg kell hó-dítania és magával azonosítania? A lélek nem egyéb, mint aszellem fluidikus burkának kifejezése, tehát nem csatatér,nem öntudattal felruházott egyéniség, nem is valamely ellen-ség, akit a szellemnek le kell igáznia azáltal, hogy megmu-tatja neki fensőbbségét. A lélek csak burok, mely a szellem-hez simul s minél magasabban fejlett a szellem, annál köny-

170

nyebb és átszellemültebb a burka is. Nem lehet a lélek más,mint a szellem kifejezése, tükörképe. Az emberben ez aszükséges összekötőkapocs a szellem és az anyag között,ami nélkül a szellem nem lenne képes megnyilatkozni azanyagban. A lélek mindig azonosul a szellemmel, minthogycsak légköre, kisugárzása, kipárolgása a szellemnek.

A harcmező kifejezéssel, amire a szellem lett állítva,sokkal nagyobbat kívánok kifejezni. Ez magában foglalja aszellem minden tökéletlenségét, amely bukása által bizonyosmértékben kikristályosodott, valamint mindazokat az alkal-makat is, melyeket Isten a szellem előrehaladása céljábólnyújtott, bármilyen alakban mutatkozzanak is azok. Ezt acsatateret csak akkor hódította meg, amikor tökéletességételérte és nem hagyja el, ha ennek vagy más világnak az em-beri ruháját ölti magára. Itt ismét csak nagy körvonalakatmutattam be, holott te kimerítő, részletes felvilágosítástkívánsz, de nem tehetek másként. Előbb a nagy körvonalakatkell helyesen vázolni, mielőtt részletes kidolgozásuk lehe-tővé válna. Legyen hát türelmed, kedves Bernát, irántam,magad iránt és a lassan kinyilatkozó isteni törvények iránt.

66. Az asztráltest

Kérdés:A teozófia az ember érzéki teste mellett szellem érzé-

kekkel bíró szellemi testet (asztráltestet) is feltételez. Ezlenne a fizikai törvényeknek alá nem rendelt, működésébensem az időre és térre vonatkozó nézeteinkhez, sem földi hü-velyünkhöz nem kötött, a halált túlélő gyökere énünknek,szellemünk organizáló működésének a teremtménye. Krisz-tus az embernek valami benső fénytestéről, Pál apostol két-féle testről beszél, úgymint: lelkes test és lelki testről, vagymás szóval a természeti, látható testről és a szellem testéről,a lélekről. A szellemek a fénytüneményekről így nyilatkoz-nak: "ez a mi fényünk"; sokszor materializálják is magukatfényes alakokban. Az alvalátók a lélek fényszerveiről be-szélnek, az emberi idegeket fényleni, delejezőjüket pedigfénytől körülvéve látják. Kérlek légy szíves felvilágosítani azembernek a belső fényes részéről, vagy szellemi testéről,amely a durva anyagi test levetése után, a szellemnek a földi

171

életet követő állapotában burkát fogja képezni?Felelet:

Tartsátok meg a vázlatát, vagy alapvonalait annak azigazságnak, amelynek összes apró részletét majd csak akkorlesztek képesek felfogni, amikor eléritek tökéletességeteket.Istennek, az Ősszellemnek burka, mint létének következmé-nye, mint életének a tökéletlen szellem által látható külsőjele, mely egyjelentésű a kisugárzással vagy mozgással: az afény, amit ősfénynek nevezhetünk. A burok nem megfelelőszó Isten kisugárzására; fejlettségi fokotokon még nincs megerre a megfelelő fogalom és ezért hiányzik a kellő szó is. Anyelv a fogalmak kifejezése, következésképpen, ahogyfejlődik a fogalom úgy fejlődik a nyelv is. Minden Isten te-remtette szellem életcsíra, tehát mozgás; a szellem fejlődő-képes ereje által alkotott burok alkalmazkodik a szellemfejlettségi fokához. Ez a szellemet örökké körül fogja venniés a szellem tökélyre jutásakor ez is eléri tökéletes szépségét,valamint "elementáris szubsztanciájának" tökéletességét is.Itt ismét hiányzik nyelvetekből az alkalmas kifejezés. Ezt aburkot nevezhetitek aztán, ahogy akarjátok: léleknek, aszt-ráltestnek, fénytestnek, szellemi testnek; az érett szellemelőtt ez mind ugyanazt fejezi ki.

Ez a szellemi test teszi lehetővé a szellemnek azanyaggal való összeköttetését, amire akkor van ráutalva,amikor bukása következtében annyira összesűrűsödött, hogycsak a durvább anyaggal való összeköttetés útján kaphatjavissza eredeti tisztaságát. Az a szellemi test az, amely magátaz anyaggal ismét megsűrűsítve, lehetővé teszi az úgyneve-zett materializációkat. Annak a szellemnek, aki magát mate-rializálja, embernek kellett lennie; ellenben annak a szellem-nek, aki az emberekkel úgy közlekedik, hogy a maga érzés-világával átsugarazza a megtestesült szellemet, rajta erőtvesz, és ezúton nyilatkozik, – nem kellett durva emberitestben élnie. Tudom, hogy a léleknek az asztráltesttel valóazonosítása neked fejcsóválásra és sok kérdésre ad alkalmat.Csak azt akarom neked mindenekelőtt megfontolásra aján-lani, hogy Isten egység és nekünk célunk eléréséhez – az Is-tennel való összeköttetéshez – egységekké kell válnunk.

Milyennek gondolod te az ilyen egységet, ha aszellemnek és léleknek külön saját élete és öntudata volna?

172

Ha a szellem bukik, akkor ennek következtében megsűrűsö-dik a lélek. Ha pedig olyan durva anyaggá sűrűsödött, hogyaz emberi formának még durvább anyagával azonosítjamagát, akkor kemény munkájába kerül a szellemnek, míg ezta sűrűsödést eredeti tisztaságára visszafejleszti; ezt a burkotazonban magáról egészen nem vetheti le soha. Tiszta volt ez,amikor elbukott, és mint a bukás következménye sűrűsödöttmeg. Ebben az összesűrűsödött állapotában érzi meg újból afelfelé haladás vágyát és e benső vágy következménye leszátszellemülése és megtisztulása.

67. A lélek, mint életerő és az asztráltestKérdés:

Nyilatkozataidból megtanultam, hogy előre alkotottvéleményem mellett makacsul meg ne maradjak, hanem,hogy minden helyesebb megismerésnek, amilyet tőled sok-szor tanultam, készséggel helyt adjak. Így nem tagadom alélek és asztráltest azonosságát sem, sőt korlátolt felfogásiképességemben is bizonyos támpontokat találok mellette. Azelnevezés nem tartozik a dolog lényegére és a lélek és azasztráltest működése a szellemnél sok tekintetben ugyanaz;csak abban nem tudok eligazodni, hogy úgy az asztráltestetmint az életerőt is "léleknek" nevezed.

Előbbi nyilatkozatodban azt mondod az asztráltestről:"A szellem fejlődésképes ereje által alkotott burka

alkalmazkodik a szellem fejlettségi fokához. Ez a szellemetörökké körül fogja venni. Ezt a burkot nevezhetitek léleknek,vagy asztráltestnek. Ez a szellemi test teszi lehetővé a szel-lemnek az anyaggal való összeköttetést és feltételezi ezt azösszeköttetést, mihelyt az a szellem bukása következtébenennyire megsűrűsödött." "Életerő és Komplement" cím alattmondott nyilatkozatodban (II. 26.), a lekötött szellemetnevezed "életerőnek vagy léleknek", míg az a másvilágokból kilökött anyagban mozdulatlanul fekszik. Azéleterőnek, hogy képződhessék, szüksége van az anyagra. Ateremtésről mondott rövid vázlatodban, rövidítve aztmondod (II. 18.), hogy "az elesett szellemek teremtő erőinekkövetkezményéből második élet képződött és ezt amásodlagos életet, amely kötött fejlődési szükségességfolytán az anyagból az ásvány, növény és állatvilágon

173

átképződött, nevezzük életerőnek. Ha az ő lényének tökélyételérte, elemi szellemmé, vagy elemi lélekké lesz. Az anyagszellemét fölviszik Istenhez, aki ezt a tiszta szellemek kezdőfokára emeli. Az életerő az anyagból fejlődik, és ennek élőruháját képezi, a szellemek lakóhelyét készítve elő." Élet-erőnek és asztráltestnek – mindkettő léleknek neveztetvén –ezek szerint azonosnak kell lennie; de az asztráltest a szellemmozgató ereje által képződött, ellenben az őt örökkékörülvevő burok, az életerő, az anyagból képződik és annakélő ruháját képezi. Miképpen tudjam én e nyilatkozatokatösszeegyeztetni?

Felelet:Az igazság töredékeit mindig össze kell egyeztetnetek,

és összhangba kell hoznotok, valahányszor szellemifejlődéstek előrehaladásával látásotok Isten végtelen tör-vényvilágában tágabb területre terjeszkedik. A szellem éséleterő közötti elvi különbséget tartsátok szem előtt, amelyabban csúcsosodik ki, hogy az életerőt a maga fejlődése nemalakíthatja szellemé Isten közvetlen beavatkozása nélkül.Mert egészen más az életerő elemi lényege (szubsztanciája),mint az Isten teremtette szellemé és ennek az elemi lényeg-nek az átalakítása –amely őt magasabb, azaz más élet kezdőfokára helyezi – egyenlő Istennek egy teremtő aktusával. Amegtisztult és lényének minden fejlődési fokán keresztülhatolt életerő, fölfelé törekvő élethullám, amelyet legfelsőfejlettségi foka következtében Isten teremtő akarata egyéni-séggel ruház fel s elemeit összekötve az isteni lényeggel(szubsztanciával), szellemmé lesz, felruházva mindazon tu-lajdonságokkal, amelyek csak a szellemben vannak meg:szeretettel, szabadsággal, bölcsességgel, a legfőbb tökéletes-ségre emelkedés képességével. Az utolsó kérdésed, kedvesBernát, az ember lelkére, vagy asztráltestére vonatkozik.Más lényegisége van a léleknek ill. az ember – helyesebbenmondva a szellem – fénytestének és más az alsóbb fokúanyagban lévő életnek vagy léleknek, mely megóvja azt aszéthullástól és megsemmisüléstől.

A lélek a szellem következménye. Ami létezik, annakkövetkezménye (Folge) is van; tehát szellem lelki ruha nél-kül elképzelhetetlen. Az alsóbb fokú anyagban a lélek ill.

174

élet, biztosítja a szellem fenntartó feltételét. Éppen ebbennyugszik az anyag átszellemesülésének lehetősége. Az azélet, amely gondoskodik az alsóbb rendű anyag fenntartásá-ról – így készítve lakhelyet a bukott szellemeknek –, kény-szer által fejlődik, képződik át más lényegűvé és követke-zésképpen más, legmagasabb fejlődési képességű lénnyé.

A bukott, valamint a törvényes, tiszta szellemi pályátsoha el nem hagyott szellemek céljuk felé törekednek. Alegfőbb jó erőhulláma, mindinkább dagad és a leendő életrevaló befolyása is egyre hatalmasabbá válik. Így emészti fel atörvény ereje a tagadás (ellentét) erejét és jönni fog majd egyolyan időszak, amikor nem létezik többé ellentét; mert nemcsak az egyes szellem, hanem Isten egész teremtése fénnyéfog válni. Mi, szellemek, e cél elérésének időpontját nemtudjuk meghatározni, mert a tökéletességet el nem értekszámára még hiányoznak az ilyen fogalmak. Azonban azttudjuk, hogy egykor minden sötétséget bekebelez majd afény és elért fokozatunk teljes erejével arra törekszünk, hogya fény hordozóivá legyünk.

68. Az anyag átszellemesülése, vagy kivetkőzése azanyagból

Kérdés:Az anyag átszellemülését sohasem értettem még meg

oly tisztán, mint 66.-ik nyilatkozatodból, melyben az aszt-ráltestről szólottál, amely a szellem bukása folytán durvaanyaggá sűrűsödött s az emberi formának még durvábbanyagával azonosult, azonban a szellem által a fölfelé törek-vés első mozzanata és annak további működése által tisztulés kemény munkával bár, de eredeti tisztaságát eléri. Képle-tesen a helyesen vezetett szellem épp úgy felülről szívja,mint a fa ágai és levelei által azt az elemet, ami a léleknekvalódi életéhez és ezáltal viszont a testnek is szükséges. Azegészséges szellemnek egészséges teste van. Mens sana, incorpore sano. (Ép testben ép lélek lakik.) A testtel össze-köttetésben levő szellem, mint a fának a gyökere, a finomabbelemek segítségével alulról veszi fel a szellemi életet táplálóerőt magába. Ily módon "jártak némelyek a rég elmúlt idők-ben" együtt Istennel, és mint ahogy az ó-testamentum (első

175

könyvének 5.-ik fejezete) mondja 900 esztendőnél is továbbéltek, mint Ádám, Set, Enos, Kénen, Mahalabel, Járed,Methusalem. Mózes első könyve 6.-ik fejezetének 3.-ik ver-sében azonban ezt olvassuk: "Soha többé az én lelkem nemvetekedik az emberek felől (látom hogy nyakas nép) mivel-hogy testek. Mindazáltal engedek nekik még százhúsz esz-tendőt". Sok századdal később megíratott, hogy az embernekélete hatvan esztendő, mivel a legfőbb hatalomtól mégjobban eltávozott és mivel inkább bízott az anyagi, mint aszellemi segedelemben. A nagyobb átszellemülés tehátfeltételezi, hogy nagyobb hatalma van a szellemnek arra,hogy a természeti fölött uralkodjék, azt megújítsa és meg-tartsa. Oly viszonylagosan tökéletes élet, amilyen Enosé volt,a fizikai test dematerializációját vonja maga után és ez eltű-nik környezetének testi szemei elől. Vajon nemzedékünknövekedő átszellemülésével ilyen dematerializáció fog-e afizikai test halálának helyébe lépni?

Felelet:Örülök, kedves Bernát, hogy a lélek lényegéről szóló

közleményem az anyag átszellemesülését megmagyaráztaneked. Az anyag átszellemesülése isteni törvény, s ennekmegértése a fejlődő emberi nem feladata. Az Ószövetségelbeszéléseit nem kell szószerint venni; hasonlatok és képekazok, zavarosan összekeverve a múltat a jövendővel. Ne en-gedjétek, hogy az igazság alapvonásai – amint azok az életfejlődéstanában, a szellembukás által létrejött durva anyag-ban, megnyilatkoznak – elmosódjanak. Kis Földetek isugyanolyan törvények szerint jött létre, mint a többi anyagivilág, és először alacsony anyagi életnek (életerőnek) voltotthona, azután a történelem előtti időkben, amelyekről min-den nyom hatalmas, elementáris rázkódások által – mintamilyen kis Holdatok kilökése volt – eltörlődött, mélyenbukott szellemek lakóhelyévé vált, kiknek állatemberi for-májuk volt. Végül a fajotokbeli embereknek, a jóknak ésrosszaknak, a fejlettek és fejletlenek megszámlálhatatlanárnyalatainak otthona lett, amilyenek minden világot lakószellemcsoportban feltalálhatók. Néhány ezer évvel ezelőtt –3000 vagy 6000 év mit tesz ki egy világ fejlődésében? – azemberek nem voltak a fejlődésnek azon a fokán, hogy –

176

amint azt a Biblia mondja – Istennel beszélhettek volna, shogy az elementáris erőknek és anyagi törvényeknek urai lé-vén, ez őket emberi testüknek is uraivá tette volna úgy, hogyazt századokon át megtartani és dematerializálni képeseklettek volna. A meghalás, ahogy ez Földeteken ma istörtének, következménye a durva anyagi életnek. Ennek azéletnek át kell jutnia az átszellemesülés bizonyos fokain,amíg a halálos gyötrelmek szoros kapuján való átmenethelyett a dematerializálódás napsütötte virágos mezejéreléphet életformájának változtatása során. János a Jelenésekkönyvében mondja: "Az utolsó ellenség, a halál,meggyőzettetik." Az utolsó ellenség egyjelentésű a durvaanyagi élet következményével, mely a mély szellemi bukáseredménye. Isten törvényei szerint először az oknak kellmegszűnnie, azután annak hatása is lassanként elmúlik. Azemberi formában való élet mindig béklyó a szellemre nézve,még akkor is, ha a félanyagi világon megmarad a maga lényefelőli öntudata, és ha nem is kell neki a durva anyagi világszűk, sötét és borzalmas kapuin, mint amilyen a születés éshalál, átmennie.

Az előrehaladott szellem, aki feladatát tisztán látjamaga előtt, és azt egészen önzetlenül akarja teljesíteni,egészséges testet fog magának erre a célra kialakítani. Azilyen ember szemében megláthatjátok a fizikai, és a szellemiegészséget is. Ez azonban nem egy olyan emberi élet szel-lemi fejlődésének következménye, amely valamely világonévszázadokon keresztül tart, hisz az ez utáni kívánság egyvalóban átszellemült lényből kihalt! Minden anyagiforma béklyó; minél fejlettebb tehát valamely szellem, annálinkább érzi ezeket a béklyókat, és vágyódik a tökéletes sza-badság, a tökéletes szeretet anyagtalan fényköre után. Mi,tanító szellemek, vándormadarak vagyunk, ti pedig az em-beri formában tanuló szellemek vagytok, és a mi óhajtásunknem az, hogy ezt a rövid északias nyarat, amelyen zivatarokvonulnak keresztül, s a fájdalom jajszava hangzik át rajta,meghosszabbítsuk, hanem célunk ama fénymezőkre jutni,amelyek zivatarokat és békétlenséget nem ismernek. Azanyagi törvények feletti uralom még nem tökéletes szabad-ság, de erre törekszünk; mert Isten teremtményét, a tökéletesszellemet csak ez elégítheti ki

177

69. A halálbüntetés és az állatok leöléseKérdés:

Miként ítéled meg a földön még gyakran alkalmazotthalálbüntetést? Vajon nem fosztjuk-e meg ezáltal a bűnöstbűnbánatának és levezeklésének még e földön megtörténhetőlehetőségétől? Mondd meg kérlek azt is, hogy jogosultnaktartod-e az embert arra, hogy állatokat öljön, ami nemcsakönvédelemből és életfenntartó szükségből, hanem a vadá-szati szenvedély kielégítéséből is gyakorlatban van?

Felelet:A halálbüntetés, amint azt ma, földi törvényeitek sze-

rint végrehajtják, világotok fejlettségi fokának teljesen meg-felel. Ez eddig helyénvaló, azaz a tiéteknél magasabb törvé-nyek szerint is törvényes, Azonban ha az emberiség átszel-lemültebbé válik, akkor a halálbüntetés sem lesz többé jó,törvényes és megfelelő. Minden fejlesztő eszköznek megvana maga ideje, ha tehát a szellem az alsóbb tanokból kinőtt,akkor ennek következtében magasabb tanok hatáskörébe lép.Egy gyilkos nagyon alacsony szellemére nézve a halálbün-tetés segélynyújtás, mert igen ritkán megy a halálba anélkül,hogy tette és annak következménye fölött ne gondolkoznék,és bűnbánatot ne érezne. A rá várakozó halál, gondolkozásrakészteti, lelkében felébred a megismerés egy sugara, amelymegmarad akkor is, amikor a testet levetette.

Életfogytig tartó fogság ritkán van ilyen üdvös hatássala szellemre. Minél alantasabb a szellem, annál nagyobbszüksége van az igazságszolgáltatás olyan megrendítő,spontán hatására, amelyet megismerése útján megérthet. Mi-nél magasabb a szellem, annál könnyebben tud megnyugodnimagasabb törvények megismerésében. Megtanult várni, snincs szüksége a törvények gyorsabb, láthatóbb működésére,hogy meggyőződjön róluk. Aki a szellemet felfogta, annaknincs szüksége semmiféle megjelenési formára. Amikor azember állatot öl, akkor az életerőnek csak látható alakjátpusztítja el, amely azután új alakot formál magának. Az éle-tet nem vagytok képesek megsemmisíteni. Ha ennél fogva aza látható alak nektek hasznos és szükséges, úgy jogosítvavagytok azt, amit a Föld hordoz, hasznotokra fordítani.Átszellemült, érzékeny (szenzitív) ember az öléstől mindig

178

visszariad, hogyha arra nem az önvédelem vagy a szánalomindítja. A vadászati szenvedély, mint ilyen, elítélendő. Hogylehet szellemileg magasan álló embernek gondolatait ésvágyait órákon, vagy egész napon át csupán az állatokmegölésére irányítani? A halhatatlan szellem, amelynek amaga tökéletességét kell kiküzdenie, jobbat is tehet ennél.

70. Két emlékezet az emberben

Kérdés:Mi módon lehet azt megmagyarázni, hogy a szellem

minden új testetöltés alkalmával előbbi élete emlékeitelveszíti? Vajon helyes-e az, amit Prantice Mulford, az ő"Yom forces and how to use them" című munkája III-ik kö-tetében az embernek két emlékezetéről, jelesen munkájánakkövetkező fejtegetésében mond?

"A szellem emlékezetét magatokkal hozzátok a vi-lágra, vagy inkább szellemetek hozza azt magával minden újinkarnáció alkalmával, ennek a földi életnek a fokozatába.Magával hozza mindazt a lényeget, vagy bölcsességet, amitúgy utolsó fizikai életében, mint minden előző életébengyűjtött, de nem hozza magával az eseményeknek, életerészleteinek és tapasztalatainak emlékezetét, amelyekből ezta bölcsességet gyűjtötte. Szellemetek utolsó testi életére vo-natkozó emlékezetét megtartotta majdnem egészen mostanitestetöltésének időpontjáig. De az új testtel az emlékezet-nek fizikai szerve is megjött s annak fényképező lemezei, afizikai benyomások felfogása céljából beállítódtak és ezekrea lemezekre csak mostani fizikai éltetek jelenetei, eseményeiés környezetének benyomásai vehetők fel."

Felelet:A ti fokozatotokon lévő szellemnek, azaz a még fejlet-

len, még nem egyszerűvé vált szellemnek két emlékezetevan. Ha a szellem az inkarnáció alkalmával összeköti magátaz anyaggal, akkor azok az események, amelyek az embertérintik, az agyra gyakorolt hatás útján kell, hogy tudatosulja-nak. Ezáltal az utolsó inkarnáció emléke természetesen elve-szett; nem is lenne semmi haszna sem az embernek abból,hogy az előbbi élet kicsi földi eseményeiről tudjon valamit.

179

Azonban e szellemi összérték, azaz a többé-kevésbé jól fel-használt múltjának eredménye, a tulajdonában marad; magá-val hozza azt a bölcsességet, azt a jóságot, azt a belátást vagyigazságérzetet, amit megszerzett magának, és amit követke-zésképpen semmi külső esemény – mint amilyen a földilétezés – meg nem zavarhat, csak egy újabb bukás képes aztlegfeljebb ideiglenesen elhomályosítani.

A földi élet jeleneteinek, eseményeinek tükörképeimegvannak a szellemi elemben; így azután, ha az emberiemlékezet fényképlemezeit betegség vagy halál megsemmi-sítené is, a szellem számára az események képei megmarad-nak. De a szellem bizonyos foka teszi csak lehetővé ezekneka képeknek a láthatását és megértését. Igazatok van tehát,amikor egy szellemi, a testtől független emlékezetet feltéte-leztek; azonban nem a halál nyitja meg előttetek a szellemiemlékezet kincseit, és nem a testetöltés, mint ilyen, vonja beátláthatatlan fátyollal ezeket a képeket. A szellemek külön-böző nyilatkozataiból – amelyek az újratestetöltés (reinkar-náció) lehetőségét gyakran tagadják – láthatjátok, hogy nema szellemi életbe való belépés teszi láthatóvá a szellem előttmúltjának lépcsőfokait. De ha olyan tökéletes szellemöltözik testbe Földeteken, mint Krisztus, annak szellemiemlékezete zavartalanul megmarad. Ő az anyagi világ törvé-nyei fölött áll, és az események tudatába való felidézéséheznincs szüksége a fényképlemez anyagára.

Nagyon rövidlátó és kicsinyes, amikor az emberek aztmondják: "Mit használ nekem egy olyan elmúlt élet, amely-ről nem tudok semmit?" Mindennek, ami veletek történik, azaz egy értéke van, hogy fejleszt, bölcsebbé, tisztábbá, neme-sebbé tesz titeket. Belőletek mindaz, amitek van, áttör, úgy alélek fényfátyolán, mint a durva anyagi burkon. Annak atudása, hogy utolsó inkarnációtok alkalmával, hogy hívtak ésmiképp éltetek, kevés értéke van rátok nézve. Ellenben azo-kat az alkalmakat, amelyek előrehaladástokra szolgáltak, samelyek minden inkarnációban (azaz minden életszakasz-ban, legyen az tisztán szellemi, vagy félanyagi természetű)megvannak számotokra, és amelyek szellemi értéketeketmagasabbra emelték, örök tulajdonul megtartani, ez a fontos,ez a fődolog. Szellemi növekedéstek által nyerjetek világos-ságot, és ne a magatokra ráerőszakolt kis képek által kény-

180

szerítsétek ki a haladást – ez egy örök törvény, amely Istenszellemi teremtésének örök szabadságában gyökerezik. Jólértsetek meg, amikor én örök szabadságról beszélek. Sza-badságotok megadja nektek a lehetőséget, hogy magatokatrabszolgákká tegyétek; de Isten törvényei a szellemet nemkényszerítik, csak vezetik. Ha ezek az előre törekvő szelle-met szárnyalva viszik fel a tökéletes szeretet fénytengerébe,amely minden más tökéletességet magában foglal, akkor atörvények fölött állva uraivá lesztek azoknak az erőknek,amelyek addig vezetőitek és hordozóitok voltak.

71. Az ember gondolatvilága

Azt hiszed védencem, hogy önállóan tudsz gondol-kozni? Gyermek! A földi ember önállósága egy nagyonkérdéses dolog. Az emberek többé-kevésbé ki vannak téve aszellemek befolyásának, és jó dolga van annak az embernek,aki összes akaraterejének megfeszítése és vágyakozása (melycselekedetben nyilvánul meg) által tiszta szellemeket vonzmagához, és lehetővé teszi nekik, hogy gondolataikat mindtisztábban sugallják öntudatába. A legtöbb embernek az ahibája, hogy szélsőségek között csapong. Vagy tagadja aszellemek befolyását gondolatvilágára, vagy gondolatait, hanem is kizárólag, de legnagyobb részében idegen forrásbólszármaztatja.

A lelketekbe röpülő spontán gondolatokat sem kellkizárólagosan idegen forrásból fakadtaknak tekinteni. Vala-mely felismerés hirtelen felvillanhat lelketekben, amelyvégül is az elért fokozat eredménye. Dolgoztatok évekenkeresztül fejlődésteken, elértétek végre azt a fokozatot,amely bizonyos megismerést feltár előttetek, mert az ehhezszükséges feltételeket betöltöttétek – talán lassan, fáradtsá-gosan, – de végre mégis betöltöttétek s nagy hirtelenséggelfellobban a megismerés világossága. A megismerés mindigkiküzdött és nem ajándékozott kincs. Ha felfelé törekvőszellemetek valamely megismerés fénykörébe röppent, akkorképes magától egy spontán gondolat által – amelyet emberitudatába felhoz – bizonyságot tenni vívmányáról. Sohasemondjátok azokról a dolgokról, amelyek a teljesmegbizonyosodás lehetősége elől el vannak zárva, hogy: "az

181

egyik kizárja a másikat." Ti Isten törvényeinek egymásbakapcsolódását nem ismerhetitek; a következő századok fo-lyamán azok mindig jobban felvilágosítják az emberiséget,és ezáltal mindinkább kizárják azt a hibát, hogy annak, amitökéletlenségetek miatt csak befejezetlen körvonalakbantűnik fel előttetek, szűk határokat szabjatok.

72. Az új gondolatok forrása

Kérdés:Olykor villámszerűleg cikázzák át agyunkat a gondola-

tok, amelyek nem külső benyomások következései, de mégisöntudatos lényünktől annyira idegenek és akarásunktól any-nyira eltérők, gyötrők és visszataszítók, hogy nem hisszük,hogy azok forrását a mi lelkünkben, vagy az öntudatlanbankereshetjük és találhatjuk fel. Vajon ezek az öntudatunkbanhirtelen fellobbanó gondolatok kivétel nélkül a saját lel-künkből származnak-e, s nem lehetnek-e fejletlen, alacsonyszellemek sugalmazásai, kísértései?

Felelet:Mondtam már nektek, hogy a szellemvilággal vagytok

összekötve és egybeszőve, amit saját tapasztalástok is bizo-nyíthat. Ti, akik a szellemvilágból jöttetek, és ismét oda tér-tek vissza, rövid földi éltetek alatt csak nem lehettek tőleelszakítva? Agyatok hangszer, amelyen úgy a szellemek, –magasabb és alacsonyabb rendűek – mint ti magatok ishangokat csalnak ki, melyeket gondolatoknak neveztek. Éppoly sokszor lépnek tudatotokba olyan rossz gondolatok,amelyekből már kinőttetek, mint amilyen gyakran felvillanegy-egy ragyogó gondolat, amelyet, mint kapottat, megér-teni, és amelyhez magatokat felküzdeni képesek vagytok, deamelyet az általatok kiküzdött fokozatból kifejleszteni mégnem tudtok. Annyi bizonyos, hogy az emberek könnyebbenfelismerik, hogy az alsóból kinőttek, mint azt, hogy a valódimagasra még nem képesek. Még mindig nem eléggé élő ésnem eléggé jelenvaló rátok nézve az, hogy egyetlenegésznek vagytok a részei. Szellem és szellem, alegalsóbbtól kezdve a legfelsőig kölcsönösen hat egymásra.Amikor valamely magas szellem olyan gondolatokat ad

182

neked, amelyet felfogni s megérteni képes vagy, és amelymegértésed által számodra szellemi táplálékul szolgál, ésezáltal szellemed erőben gyarapodik, –amidőn ezt magasszellem adja, megfelelt feladatának, hogy a magavilágosságából tovább adjon, s ezzel a küszködő testvérensegítsen. Ilyen szellemi villanások keresztülcikázzák azegész emberiséget; s attól függően, hogy milyen talajbahullanak, gyújtanak vagy eloltanak. Egész más természetűekaz alsófokú szellemtestvérek adományai. Senki sem adhatmást, mint amilyen ő maga; azonban az adományok csaktermészetükben különböznek, ha ugyanattól a törvénytőlfügg is mindegyik. És ismét aszerint, amilyen talajra hull,fogja a fáklyát meggyújtani vagy kioltani, a vetést csírábahajtani vagy kiszárítani. Mert tiétek a szabadakarat és a tett-erő, hogy szellemeteket fogékonnyá tegyétek magasabb vagyalacsonyabb üzenet számára.

A magasabb mindig arra van hivatva, hogy az alacso-nyabbnak segítsen. Ha felismeritek, hogy magasabb fokonálltok, mint amire az agyatokban tudatra ébredő gondolatforrása mutat, akkor utasítsátok el, emeljétek fel szellemete-ket a magashoz és tisztához, és küldjétek ki a lekötő s azáltalatok még hatásaiban ki nem nyomozott erős akarat erejétannak a szegény testvérnek, aki titeket a maga lényénekszennyes vizével lelocsolt. Tegyétek ezt a felebaráti szere-tetetek és törvényismeretetek által, mely szerint mindnyájanarra vagytok hivatva, hogy egyik a másiknak, úgy az emberitestben, mint a szellemi világban azzal segítsen és szolgál-jon, hogy a maga tiszta vizével leöntse őt. Mert a bűn és azanyag s bármi más néven nevezendő tökéletlenségből létre-jött határok nem választhatnak el titeket annyira, amennyireaz örök, a mindent átható és egykor mindenki által megér-tendő szeretet egyesít.

73. A gondolat, gondolatolvasás

Az előbbi nyilatkozatodban a gondolatokról mon-dottakhoz csatolva tettük fel a következő kérdést:

Kérdés:"Az emberi gondolat lényegiség, szubstancia, valódi

183

erő, olyan igazi, mint a víz, az érc, távírósodrony, levegővagy más valami láthatatlan elem, melyet a vegytan általismerünk meg. Láthatatlan, ki nem mondott gondolatainkfolyton ömlenek agyunkból, mint valami valódi elem és erő:pl. mint a vízfolyás, amelyet látunk, vagy mint a villámáram,amelyet nem látunk. A gondolatok áramokban folynak,összekapcsolódnak mások gondolataival és a gondolat-szubstancia összeköttetéseiből és vegyülékeiből új gondola-tok születnek, midőn azok szellemről szellemre ömlenek. Agondolat ahhoz a személyhez, tárgyhoz vagy helyhez áram-lik, ahová intézve van. A szellem minden gondolat általfinom villámsugárt bocsát ki magából és ezzel erejének éséletképességének egy részét adja ki magából, és a gondolatcélját éri akár két méternyire, akár ezer mérföldnyire legyenis a testtől. Amit gondolunk, az a mi szellemünk és szelle-münkben azt hajtjuk végre.

Szellemünk gondolat-köteg; amiről legtöbbet gon-dolkozunk, az a mi szellemünk. A szellem folytonosan ad kigondolatokat vagy erőt és akkor pozitív; vagy valamely ter-mészeti gondolatelemet vagy erőt vesz fel, és ekkor elfo-gadó, vagy negatív. Mi a nagy egész részei vagyunk, éskölcsönös hatás áll fenn szellem és szellem között a legal-sótól kezdve a legmagasabb fokozatig. Az a legfontosabb,hogy milyen gondolatelem árad hozzátok, amikor elfogadó,vagy negatív állapotban vagytok, mivel akkor öntudatlanulfelszívó szivacsok vagytok. De éppen úgy van mérgezőgondolat légkör, mint ahogy vannak ártalmas gázok és mi-azmák. A megfelelő összeköttetések legnagyobb hatássalvannak, erőt szolgáltatnak az előhaladás eredmény, egészségés boldogság eléréséhez.

De mi szó szerint, a legszorosabban össze vagyunkkötve azokkal a személyekkel, akikre legtöbbet gondolunk,ha 10.000 mérföldnyire vannak is tőlünk. Értelem, gondolat,akarat és szellem körülbelül egyet jelent. A magábaszálltszellem erős, amikor gondolatait, erőit összpontosítja. Azerős gondolat annyi, mint az erős akarat. A rossz gondolatolyan érütés, amely a szerves lények miriádjain fájdalmatokozva villan át; a jó gondolatnak szintén hasonló hatásavan, csakhogy örömre indít miriádokat. A jóakarat gondola-tának vagy elemének nagyobb hatalma van, ez képes az el-

184

lenséges gondolatot eltéríteni, vagy ártalmatlanná tenni.A szellem mindent magához vonz, amire gondolatait

irányozza, mert delejes ereje van. Minden szellem maga ké-pezi magát sajátos jelleméhez, gondolatai milyenségéhezképest. A rosszul alkalmazott szellemi erőkön kívül nincsenördög, de azoknak aztán szorongatásunkra és gyötrésünkrenagy erejük van. Az uralkodó szellemi állapot, vagy a gon-dolatok jellege alakítja a testet és az arcvonásokat, ez igaz-gatja taglejtéseinket, járásunkat, tartásunkat; ez tesz bennün-ket másokkal szemben vonzókká, vagy visszataszítókká.

Ezért van nagy befolyása minden gondolatnak egészsé-günkre és a valódi eredményre. Még a ki nem mondott, deállandó, biztos gondolat is magához vonzza a megkívántatósegedelmet, minden szellemi előmenetel, úgy, mint azanyagi eredmény számára; ez a szellemi erő műve. A gon-dolat éppen úgy tápláléka a léleknek, mint a kenyér a test-nek. A régi gondolat régen sült szubstancia, amely már nemeléggé táplálja a szellemet, az új gondolat pedig új élet.

Kérünk téged, légy szíves nekünk Prantice Mulford efejtegetéseire vonatkozólag, melyek "Your forces and how touse them" című művének I. és III. részében fordulnak elő,nyilatkozni s ezzel egybekötve a gondolatátvitel, vagy gon-dolatolvasás folyamatát, amely szellemi képesség napjaink-ban az embereknek meglepően nagy számánál mutatkozik,alapvonalaiban megmagyarázni.

Felelet:Abban, amit Mulford mond, sok mellékes dolog igaz

és helyes, de a fődologban téved, mivel ot az okot fölcseréliaz okozattal. A tökéletes szellem egyszerű, egységes erő, –ezt jól jegyezd meg magadnak. Mulford azt mondja: "szel-lemünk az, amit gondolunk és szellemünkben hajtjuk aztvégre", – holott megfordítva: azt gondoljuk, amik szellemi-leg vagyunk. A gondolat nem más, mint kiömlése a szellem-nek, következőképp a gondolat értéke megfelel a szellemértékének. A gondolat tehát egy szubsztancia, egy elem, ésörök, mint maga az élet. Minden örök törvény Istennek aműködő gondolata. Minden Isten teremtette szellem tudgondolkozni, azaz folyton áraszt ki ismereteiből gondolat-szubsztanciákat, melyek az ő érdekkörét képezik; elárasztja a

185

minden embert és szellemet körülvevő fluidikus kört, s ilymódon a maga szellemi egyéniségét átviszi az őt környezőatmoszférikus burokra A szellem egyénisége örök, mint őmaga, s ennél fogva mindazt, ami őt környezi, át kell hatnia.A testtől megszabadult szellemek megismerik egymást,előttük a testvér gondolatszubsztanciája tükrözi annak lé-nyét, és ha ez a szubsztancia olyan valósat, igazakat tartal-maz, amelyek még nem a saját forrásából (mint megismeré-sének következményei) származnak, akkor ezt a szubsztan-ciát összevegyíti a magáéval, és benne új gondolatok támad-nak – melyek az ő lényegi fokának a másik lény gondolatai-val vagy kiáramlásaival történő összeköttetésének követ-kezményei.

Természetesen a gondolatokat kisugárzó szellem pozi-tív, az azokat elfogadó pedig negatív; ilyen értelemben azon-ban minden szellem magában pozitív meg negatív is, mertmindegyik kisugározza a maga lényének gondolatait, és máslények gondolatait folytonosan elfogadja. Részint azért, hogya maga ismereteibe felvegye, és a magáévá tegye (amelygondolatokat akkor a maga egyéniségének elemeivel össze-vegyíti, és azokat ismét kisugározza), részint pedig, hogyazoknak értéktelenségét megismervén, eldobja. De csak azelemeikben hasonló gondolatszubsztanciák vegyülhetnek ígyössze; az alsórendű szellemek szennyes gondolatai törvényszerint nem vegyülhetnek össze a magasan állók elemével.

Ha az alacsony szellem ilyen gondolatszubsztanciákatdobál a magas szellem felé, amikor az segítség céljából,vagy földi ruhával egybekötve közeledik felé, akkor azalsóbbfokú gondolatelemei csak érinteni fogják a magasszellemet intelligenciáját, de vele nem vegyülhetnek, reánem tapadhatnak. Éppen így a tökéletes szellem magasgondolatai nem válhatnak az alant álló sajátjaivá, mivel azilyen elemek vegyülése törvényellenes. Ezért a szellem segít-ségnyújtása bizonyos szférákhoz van kötve; fokozati kü-lönbség ugyan lehet a szellemek között, de elementáris vagyalapvető különbség a közvetlen segítségnyújtást kizárja. Erreutal a babilóniai torony példázata. Abban az időben, amikora szellemek még fejletlenek, de nem bukottak voltak, egynyelv kötötte őket egymáshoz, azaz ugyanaz a gondolat-szubsztancia. A gondolatszubsztancia egyrészt a bukás,

186

másrészt a tökéletesedés miatt különbözővé vált, és létrejöt-tek a különböző nyelvek. A szó, amire az embernekszüksége van, hogy embertársával gondolatait megértesse, agondolat materializációja. A gondolatnak szüksége van azilyen ruhára, hogy a testetöltött szellem azt megláthassa; deez a ruha vagy burok (minden esetre) elhomályosítja a be-burkolt alak tisztaságát.

A szellem előrehaladásának egyetlen oka, az ő jóra irá-nyuló, erős szabad akarata. Ennek az akaratnak a tevékeny-ségében, – mely egész a forró vágyakozásig fokozódhat –növekednek a szellem valódi erői, mint a megismerés, ön-zetlenség, szeretet. Növekedő ismereteihez a szellem aztfogja átvenni az őt körülvevő más szellemek gondolat-szubsztanciájából, ami számára táplálékul, előrehaladásulszolgál. Nem az összeköttetésben van a hatóerő, hanem aszellem abban a felismerésében, mi is szolgálja valódi javát.Ez vezeti azon dolgok elsajátítására, amelyekre szükségevan.

A szabadnak teremtett szellem, aki szabadságát tökéle-tességre fejleszti, nem olyan, mint a szabadságot nélkülözőnövény, amelyre napfény süt, és eső esik. A szellem előme-netelének feltételei megvannak, az alkalmak adottak; deazért mégis az ő akarata az, amely azokat elfogadja, s többé-kevésbé kihasználja. Minden magas szellem mindenekelőtttestvére szabadságát igyekszik megóvni, és semmi olyantnem kényszerít rá, ami után az vágyakozva nem nyújtja kikezét.

Az alacsony szellemeknek nagy hibája az, hogy azt akis szabadságot is, amelyet mély bukásuk még meghagyott,el akarják egymástól venni. Krisztus mondja: "Akinek fülevan a hallásra, az hallja" és csak akkor mondta: "jer, kövessengem!", amikor felismerte a szellemben, hogy aztestetöltése céljául a Vele való szorosabb kapcsolódást tűzteki. Mit jelent különben ebben a földi életben eredmény,egészség boldogság? Ugyanabban a szóban ezerféle fogalomis van, az egyén fejlettségi fokozata szerint, aki ezt ki-mondja. Az eredmény és boldogság a földi emberek átlagosfogalmát tekintve nem a gondolat-vegyülés eredménye, ha-nem az előző életek következménye. Ha egy szellemnekolyan csekély igaz megismerése van, hogy a mellékes dol-

187

gokat a fődologtól tisztán megkülönböztetni nem tudja ésmég olyan kevés erővel rendelkezik, hogy nem képes amások javáért a maga boldogságáról lemondani, akkor élvecsekély szabadságával újabb inkarnációjában talán olyanföldi életet fog magának választani, ahol földi sikereket ésföldi boldogságot élvezhet. De ha felismerte egy szellem amaga valódi énjét és a valódi célját, akkor a földi örömökszámára annyira mellékesek, hogy nem lenne képes akaratá-nak teljes erejét és gondolatait ilyen célokra összpontosítani,mivel jobb célt ismert meg, amelyre szellemének teljes só-várgó vágyával törekszik.

A földi útjában nyíló virágok elől sem tér ki, a földinapsugarakat is hálásan fogadja, de ha útja köves és homá-lyos lesz, azt fogja mondani: "Atyám, engedd ezeket a földivirágokat azoknak virágozni, akik e példázatok nélkül azörök és valódi szellemi élet szépségeit nem láthatják; en-gedd, hogy a földi napfény azokra ragyogjon, akiknek e vi-lágosság tükrére van szükségük, hogy hinni tudjanak a leg-főbb szeretet világosságában. Tudom, hogy Te nagy szeretetvagy, és hogy én szeretetté leszek." Így vándorol az ilyenszellem a földi életen át, örökkévaló szellemi virágokattartva kezeiben, és azokból mindazoknak ad, akik a képletetfelismerték, és bár még mindig anyagban állva, mégis márvágyakoznak az örökélet után.

Alacsony fokon álló szellemek rosszul használják erői-ket, de azért nem a szellemi erő az ördög, hanem a szellemmaga süllyedhet olyan mélyre, hogy lényének kisugárzásaakaratban, gondolatban és tettben ellentétes, következéskép-pen ártalmas. De a tagadás, vagy az ellentét szelleme is bevan foglalva Isten mindent felölelő törvényébe, és az őártalmas működésének mezeje, szűk határok közé van szo-rítva.

Az ember gondolatolvasása ugyanolyan törvény szerintmegy végbe, mint a testből kivetkőzött szellemeké. Ez az ősinyelve a teremtett szellemeknek, egy olyan nyelv, amelyhasonlók között sohasem szűnt meg létezni. Az ember szel-lemi szemei látják a gondolatszubsztanciát, szellemi füleihallják a gondolatbeszédet, s habár ezt a régi, de mégis újnyelvet nem is tudja még teljesen megérteni, de erre a Földszellemi fejlődése során mind képesebbé válik. Itt is érvé-

188

nyes ugyanaz a törvény, hogy csak a hasonlók látják át egy-mást, de az alacsonyabb a magasabb nyelvét felfogni nemképes. Sok ember van, akinek gondolatai homályban mosód-nak el; az ilyen homályos beszédet természetesen nehezenérti meg a gondolatolvasó. Vannak olyan emberek is, akik-nek fluidikus burkai egymásétól annyira különböznek, hogynem keverednek össze, következésképp közöttük a gondo-latolvasás ki van zárva. A szellem fejlődésének mértékébenfejlődnek a szellemi erői is, amelyek abban rejlenek, hogyIsten törvényét megismeri, és az örök törvények megisme-rése és asszimilációja útján az alsóbb törvényvilág fölötturalkodik. Ez már eredmény, de ha a szellem elérte a fejlő-désnek ezt a fokát, nem vágyakozik már többé uralma érvé-nyesítésére, hanem sóvárgó vágya mindig magasabb tör-vénykörbe fogja őt emelni, mígnem a legbensőbb fénykörbehatolva, az általa megértett, minden törvény felett álló isteniszeretetben meg fogja találni vágyainak kielégítését ésüdvösségét.

74. A beszéd eredete

Kérdés:A fejlődés a teremtés összes területén általános érvé-

nyű törvény, nehéz ezzel tehát összeegyeztetni azt a felfo-gást, hogy első ősszüleink a beszédet közvetlen sugallat általkészen kapták. De a szellem és a beszéd összeköttetése igenlényegesnek látszik az emberre nézve, mivel a gondolatele-meknek ez a materializációja, mely a szellemeknek egymásmegértésére közvetlen hídul szolgál: a szó. Mint ahogy aszellemek egy részét bukásuk megsűrített asztráltestükbe, azanyagba kényszerítette, úgy szükségessé tette az emberrenézve az anyagnak és szellemnek egymással való összeköt-tetését, a szellemi beszéd materializációját. Vajon megad-ták-e az embernek a beszéd alakítására és fejlesztésére aképességet, és ő maga fejlesztette-e ki azt lassankint a nyelvgyökereiből, az ős fogalmak formáiból, amelynek eredetétmaga a tudomány sem ismeri, – a beszéd egész gazdagságátés terjedelmét, vagy talán kis kezdete a természet alsóbbrétegeiben, az állatvilágban volt letéve, hogy az egészenanyagi alapból a szellemi irányba belenövekedjék?

189

Úgy látszik, hogy Drummond Henrik "The Ascent ofMan" című művében ezt fogadja el; – ő a nyájakban élőállatok jelzéseit, mint p. o. a gím mozdulatait és hangjait, ahangyák köszöntését érzékelő szarvaikkal, és magasabb fo-kon az olyan hangokat, mint a ló nyerítését, a bárány bégeté-sét, az ebeknek 4-5 féle változatú ugatását, és a majmoknakhat különböző hangsúlyozását nyelvnek mondja. Sőt azékesszólás és a szellemnek a szavakban legmagasabbra valófölszárnyalásának az eredetét csak az erdő hangjaiban, ahangyarakás működésében keresi! A jelekből, kézmozdulat-okból és a hangbeszédből az artikulált, vagy tagolt beszédbevaló átmenet Drummond szerint akkor vált lehetővé, amikoraz embernek álkapocscsontjai, szájpadlása és nyelve, azehhez szükséges változáson keresztülment. Az ember csakkifejlett szervezete által vált a beszéd alkalmas eszközévé.

Drummond azt mondja, hogy az eredeti és az apáktólátöröklött jelzések, taglejtések és a hanggal való beszédutánzás folytán keletkeznek, amit megerősít ma is a siket-némák beszéde, a vadembernek és a gyermekeknek tagmoz-dulatokkal való beszéde; a mozdulatok és hangok természe-tesen saját benső ösztönből jöttek, – a szavakat ellenben fel-találták, s megegyezéssel megállapították, tehát a beszédszabadon fejlesztett művészet, melyet meg kell tanulni. Mi-után Drummond ily módon a nyelvek eredetét egészen mate-riális előzményekből vezette le, ezt tovább fejtegetendő,szellemi irányra tér át, amelynél ugyanezt a fokozati lépcsőtveszi alapul. Ily módon neki a távíró: jegy-beszéd; a telefon:hang-beszéd. S utal a telepátiára, mint a nyelv fejlődéséneklegközelebbi lépcsőjére, amely sem gondolat, sem izomolva-sás nem jelent, hanem olyan tehetsége a szellemnek, amely-lyel a másikra oly módon gyakorol befolyást, mely az érzé-kitől eltér. "Így eljutottunk az oroszlán ordításától a lélekneksuttogásáig, a tér hideg korlátaitól a lehelet benső közelsé-géig". A közvetítő eszköz fejlődése a működéssel együtthaladt előre. Ez megvolt a természetben, de gyakorlatbavétele és tökéletesítése mindaddig késett, míg a neki valóeszköz elkészült és megérett. A nyelv fejlődésének célja; azátszellemülés mind a két nézetben azonos, de a célhoz vezetőutak eltérnek egymástól. Melyik a helyes?

190

Felelet:E fogalom "beszéd", mint minden, ami a szellemből

ered, amit azonban a bukás az anyagi élet szűk határai közékényszerített, az előrehaladás pedig az alsóbb életnek a fel-sőbbe fejlődésével eredetéhez ismét közelebb visz; végtelennagy és egységes. A beszéd az a kifejezés, amelyet valamelylény használ, hogy testvéreivel magát megértesse; tehát azegymással közlekedők fokozatától függ az általuk használtbeszéd minősége. Minden állatfajnak meg van a maganyelve, amely bizonyos hangokból és jelekből áll, melyekkelazt a néhány fogalmat, amivel bírnak, a fajukhoz tartozókkalmegértetik. Mikor állatemberek lakták a földeteket, akkormég a fogalmak kifejezéséből állott a beszéd, nem sza-vakból. Amennyiben ezek a fogalmak az őket környezőállatokéval azonosak voltak, ők is hasonló hangokkal ésjelekkel tették gondolataikat testvéreik számára felfog-hatókká. A Föld mai fejlettségi fokán is a feldühödött, durvaembernek ordítása még sokkal jobban hasonlít a vadállatoké-hoz, mint a nemes ember kellemes hangjához.

Ahol pedig az ember fogalmai az állatvilágét felülmúl-ták, az embernek növekedő értelme szavakat teremtett az újfogalmak kifejezésére. A szavak nem a szájpadlás képző-désének következményei voltak, hanem törvényszerű alakjaiazoknak a fogalmaknak és gondolatoknak, melyek a haladószellemek fejlettségi fokából fakadtak.Hogy a hang jellege ateremtett lény anyagi kiképződésétől függ, ez magától ér-tetődik; de azért mégsem a szájpadlás képződése hozta létrea nyelvet és a földi emberek beszédét, hanem a szellemfej-lettség bizonyos fokának volt szüksége olyan eszközre,amely az éltető szellem gondolatait kifejezni képes, és aszellem akarata, egyesülve értelmével alkotta magának azt aszervet, amire éppen szüksége volt. Minden megjelenésiforma az élet fejlettségétől függ, mely ez alaknak az alapjátképezi. Ami durva érzékszerveitek számára a hang, az olyas-valami, amit sűrű légkörötök megkíván, de amelynek az időkhaladásával meg kell szűnnie.

Szellemi füleitek meg fogják hallani az éterrezgéseketis, mely a mindenség nyelvének nevezhető, szellemi füleitekés szemeitek azt fogják minden testvérszellemben hallani éslátni, ami ez a testvérszellem, ami lényét és egyéniségét al-

191

kotja, Ez még szellemibb és eredetibb nyelv, mint a gondo-latolvasás. Mert a gondolatok a szellemi életnek csak bizo-nyos részét képezik, ellenben a szellemi látás és hallás azteljes szellemi életet áthatja. Amint a spektrumanalízis olybeszéd, amely ugyan a távoli világ minőségét megmutatja,de az ottani életről nem nyújt felvilágosítást – amire nektekmég meg kell érnetek –, éppen úgy a gondolatolvasás is aszellem lényének minőségéről értesít titeket anélkül, hogyazzal egészen megismertetne. Hogy ezt a nyelvet megismer-hessétek és beszélhessétek, szellemeteknek a legmagasabbfejlettségre van szüksége, és ez a bevégzett igazságnak azeredménye, amely csak a tökéletesség fénykörében válik aszellem tulajdonává. Ez az a szféra, ahol a szellemneksemmi szüksége sincs arra, hogy korlátok közé szorítsák,mert az ő tökéletességre eljutott lénye érti az isteni szeretetnyelvét, és mivel ebben a leghatalmasabb vonzó és megtartóerőben minden más erő a szellemre nézve elveszti hatását.Így lesz a szellem törvényesen urává minden erőnek, és ezzeltökéletes szabadságát is megtalálta.

Az örökkévalóság ezen beszédéhez az első sűrűsödés agondolatolvasás, ami csak az előrehaladott szellemek nyelve,és ami majd idők múltával Földetek nyelve is lesz. Az a vi-lágnyelv ez, amelyet ti nyelvtani szabályok szerint megte-remteni hiába próbálnátok. A tökéletlen, habár magasan fej-lett szellem gondolatát részben a tökéletes, vagy csak maga-sabban fejlett szellemek kinyilatkozásai ösztönzik, és aszellem, a saját levont következtetései által épít tovább. Azilyen szellemek gondolatvilágából a tévedések nincsenekkizárva, s a gondolatolvasás megmutatja a testvérszellemnekazt a kört, amelynek ez a szellem urává lett, és amit magánakösszeállított, ahelyett, hogy a szellem egész valóját kitárná.

Aszerint, hogy a szellem csekélyebb fejlettségénélfogva alsóbb fokú, félanyagi vagy egész anyagi világbanvan, válik a beszéd mind sűrűbbé és elégtelenebbé, mígnemaz állatok hangadásában, bőgésében a legszűkebb határokat,a legdurvább kifejezési alakot éri el

192

75. A részvét

Kérdés:A részvét, ez a törvényszerű folyománya az egységes

nagy, örök szeretetnek, a szellemi világból került le földilétünkbe. Minden ember természeti szükségszerűséggelmagában hordja a részvét érzelmét, amely képesekké teszbennünket, hogy embertársaink, sőt minden szellemtestvé-rünknek is fizikai és lelki szenvedéseit megossza és arraindít, hogy azokat enyhítsük és őket felemeljük. A szenvedésa bűn következménye, de Isten kegyelme által annak kien-gesztelőjévé is lett. Szellemivé teszi az annak megismerésérejutott embert, tisztítja és fejleszti azt. Vajon részvétünk gya-korlása által, amidőn az embert anyagi szükségeitől és nyo-morúságán segítve testi szenvedéseitől megszabadítjuk s ilymódon, az ő földi életét megváltoztatni törekszünk, nemgátoljuk-e szellemének vezeklő, tisztító, fejlesztő munkáját?

Gyakran tapasztaljuk, hogy olyan emberekben, akikföldi sorsát könnyíteni és javítani képesek voltunk, kapzsi-ság, haszonlesés, önzés és más alacsony ösztönök lesznekuralkodókká, s ébredő szenvedélyeiknek engedik át magukat,nem nemesednek, hanem inkább hálátlanokká keményednek;az ilyen csalódás keserűsége még a mi segedelmezési kész-ségünkre is bénítólag hat. Hol fogjuk most már korlátolt be-látásunkkal megtalálni azt a határt, amelyen túl részvétteljessegedelmünkkel, mellyel testvéreink szenvedését enyhíteniigyekszünk, az ő szellemi fejlődésük ártalmára ne legyünk?

Felelet:A legnagyobb erő, amely minden életet áthat és fenn-

tart, a szeretet. A szellem legfőbb feladata, hogy a fejlettségifokának megfelelő szeretetét emelje, szellemesítse, működ-tesse. Ezt a szellem a megismerése mértékéhez képest fogjatöbbé-kevésbé betölteni. A szellemnek, ha az emberi testbenlévő testvérén segíteni akar, mindenekelőtt ennek valódiszükségletét kell megismernie. Igyekeznie kell azáltalsegíteni a szellemnek, hogy az élet célja és a végcél felölizavaros ismereteit megvilágosítsa, tisztítsa. Magyarázza megneki, hogy szenvedéseit saját hibái okozzák, és mutasson ráIsten kegyelmének minden embert átitató törvényére, melyet

193

a hiba saját munka általi jóvátételének, valamint a szellemekszolidaritásának törvényeivel tegyen szemléletessé Ha azon-ban egy ember, akinek módjában van minden földi szükség-leteit kielégíteni, az éhező és fázó embernek Isten törvényei-ről beszél, az bizony ilyenkor a darab kenyérre és a melegruhára irányzott gondolatait nem képes elűzni.Ha valamely embert súlyos szenvedések – amelyek okait éskövetkezményeit megérteni nem tudja – a keserűség és két-ségbeesés homályos érzelemvilágába lenyomják, akkorkötelességtek az őáltala megérthető szeretet erejével –anyagi segítségnyújtás formájában – őt e sötét érzelemvilág-ból kiemelni, hogy azután képes legyen tőletek nagyobbjavakat is elfogadni és megtartani. A szellem megismerésé-nek határa érettségéhez mérten van többé-kevésbé szűkreszabva, s ez határozza meg, hogy az általa végezhető anyagimunka durvasága milyen mértékű.

Annak megértése, hogy mennyire képes titekettestvéretek követni, milyen munkát tud végezni, fontostényező az általatok adható valódi segítségnyújtás mértéké-ben. Ha a szegény testvér igen alacsony fokon áll, akkor csakazt kívánhatjátok tőle, hogy tartózkodjon a durva bűnöktől,viseltessen valamelyes szeretettel hozzátartozói iránt, és vé-gezze el tűrhetően a durva anyagi munkát. A "vallás"-bólvalami bizonytalan fogalom, hogy a bűnöst megbüntetik, ajót pedig megjutalmazzák, és hogy neki vallása formáit(amiket a vallással azonosít) kötelessége megtartani, leszmindaz a szellemi táplálék, amire az ilyen embernek szük-sége van. Ha neki Istenről, kötelességről, erényről beszéltek,meghatározástok oly egyszerű legyen, hogy azt fel tudjafogni, és ne zavarjátok meg a tisztán szellemiekre való uta-lással, amit ő valójában nem képes felfogni.

Ha az ilyen testvér nyomorba jut, akkor ha hatalmatok-ban van, vegyétek le róla a túlságos terhet, amely nála kese-rűséget és kétségbeesést szülhet, mert ez teljesen megbénítjaaz erőnek és ismeretnek azt a kis mértékét is, amivel foko-zatán rendelkezik. Az a törvény, amely az egész bukott ésfejletlen szellemvilágot magába foglalja és aminek a tökéle-tességre emelkedett szellemek is, – a minden szellemtestvérközti szolidaritás törvényének ismeretében – magukat alá-rendelik, a munka. Az a munka, hogy a maga hibáit leküzdje,

194

az erényeket, melyek a szellemben felébredtek, kifejtse és el-sajátítsa azt is, amiről a megismerése azt mondja, hogy azneki még idegen; a munka, hogy testvérének szükségleteitmegismerje és erejéhez képest kielégítse; a munka, hogyezeket az erőket megismerje és azokat ne szorítsa szűk hatá-rok közé; a munka, hogy Isten törvényvilágát megismerje ésa világosságot világossággal kösse össze, amidőn a saját aka-ratát a törvényekhez igazítja és azokkal egyesíti; a munkamellyel a maga tökélyét elérheti, és akkor a maga lényébőláradó világosság és erő áramát Isten megismert szolgálatábaállítja; ez a feladata az Isten teremtette szellemnek.

Az olyan alsóbb világokban, amilyen a Földetek is, a"munka" valódi fogalma kevés lény előtt világos; ennektöbbé-kevésbé durva anyagiasnak kell lennie, hogy meg-állhasson az emberiség ítélete előtt. Ti pedig, kik szellemi-ekre törekedtek, ismerjétek fel, hogy a munka az alacsonyszellemnek is szükséglete. előrehaladásának feltétele, ennélfogva adjatok testvéreteknek munkát, amennyit csak tudtok,de olyan formában, amilyenben azt el is képesek végezni.Ebben áll az anyagi segély, amit testvéreiteknek mindigadhattok. Ha pedig meg tudjátok tanítani arra az igazságra,hogy legérdemesebb munkája az, ha szelleme előmenetelét ajónak önmagában való kifejtése útján éri el, s hogy az anyagimunka pedig egy szellemi törvény összesűrűsödésévelegyenlő – akkor segítettetek neki az anyagi és szellemi kö-zött lévő összeköttetést megismerni, és az ilyen megismeréshajnalpírja a szellemi munka új napját fogja számára megvi-lágítani. Azt mondod, hogy a szenvedés az ember sajátbűnének következménye, mely Isten kegyelme által annakengesztelő vezeklésévé lett, és azt kérded, vajon ha valaki-nek a szenvedéseit megszüntetjük, nem gátoljuk-e ezáltalvezeklése folyamatát? Erre a kérdésre nem lehet egyszerűenigennel vagy nemmel válaszolni. A testvérek egyéniségénekismerete adja meg minden egyes esetben a feleletet. Istenegy egységes nagy szeretet, nem akarhatja szellemgyermekeiszenvedését, ők saját maguknak teremtik szenvedéseiket.

A szenvedés az Isten által meghatározott törvényekelhagyásának a következménye. A szenvedő testvér irántmutathatsz annyi szeretetet, amennyit csak tudsz; az őszinteszeretettel sohasem árthatsz neki. Ha a testvérszellem

195

szenvedése fizikai fájdalom, és nélkülözés formájábanmutatkozik, úgy igyekezned kell ezt a formát szereteted általúgy enyhíteni, hogy azt előtte teljesen érthetővé tedd. Ha eszeretet által megkönnyebbülést vagy örömmosolyt idéztélelő testvéred arcán, ezzel nem gátolod meg a bűnbánattörvényének hatását; ha pedig e törvény megértésére tudod őtsegíteni, hogy Isten szeretetét és nagyságát, ha csak sejtve isfelfoghatja; akkor segítesz neki, hogy a vezeklés törvény-világán gyorsabban hatoljon keresztül, és magasabb tör-vényvilágokban emelkedjék. Csak vigyáznod kell arra, hogyte őt, ő pedig téged valóban megértsen.

A rest, éhező ember éhségét ajándékkal csillapítanihiba lenne részedről, mert éppen ennek az éhségnek kell őtkényszeríteni arra, hogy saját vállait vesse neki a munkanagy terhének, amely a felfelé törekvő egész szellemvilágranehezedik. Sok ember élete olyan, amelyet elhibázott,tönkrejutott életnek neveztek; ez olyan hibáknak a követ-kezménye, amelyeket az előző életben levetkőzhettek volna,és nem vetkőzték le. Az ilyen emberek csak akkor ismerik behibáikat, amikor ezek következményei alatt nagyon szen-vednek; ezért engedi Istennek vezető, felfelé emelő törvénye,hogy az ilyen hibák következményei nagy súllyal nehezedje-nek az emberre; mert megismerés nélkül nincs előrehaladás,és előrehaladás nélkül a szellem nem találhat megnyugvást.

Ti pedig vegyétek fontolóra, hogy az ilyen emberekcsak abban különböznek tőletek, hogy halogatják hibáikbeismerését, ezért legyetek szeretetteljesek és segítésre ké-szek, tiszta tudatában annak, mit is kíván tőletek a valódisegítség: részvétteljes szeretetet testvéreitek iránt, és annakfelismerését, mennyire szabad nektek anyagi segéllyel azok-nak az életébe belenyúlni, hogy rajtuk anyagi és szellemitekintetben segíthessetek. Gondoljátok meg, hogy nincsenek-e bennetek fel nem ismert hibák, amelyeket fokozatotokalapján tulajdonképpen fel kellene ismernetek, és amik meg-felelő törvények szerint megfelelő nehéz következményeketfognak maguk után vonni. Ami pedig a csalódásokat illeti,amiket ti segíteni kész emberek mindig, és folyvásttapasztalni fogtok, találjátok meg ennek magyarázatátvilágotok fokozatában, a mélyre bukott szellemek lassúelőrehaladásában, hisz az ilyen világok lakói másképp nem

196

haladhatnak, mint botorkálva, esve és újra felkelve. Ha tehátvalamely testvéreteket legjobb tudástok és lelkiismeretetekszerint szilárd talajra állítottátok, s az ezt újra elhagyja, hogya mocsárba gázoljon, azért ne engedjétek magatokattestvéreteknek e hibája által kevésbé készséges és melegsegedelmezésre indíttatni.Hát vajon a ti világotokban mindigúgy kell-e lennie, hogy ha az egyik hibázik, akkor amásiknak is hibáznia kell? Ha ti is beleestetek a hibába, ak-kor segítőkészségetek nem volt tökéletes. Látni akartafáradozása eredményét, talán csak féltudatosan is, de hallaniakarta az emberek elismerését: "Íme nézzétek, mily jó emberez, és milyen okosan tud segíteni! Azok, akiknek kezétnyújtja, szilárd talajra jutnak, és nem hagyják el azt többé."A tökéletes segítőkészség mindig egyenletes, mert nincstöbbé alávetve jóságotok és gyengeségetek váltakozó hatásá-nak, hanem kizárólag Isten törvénye alatt áll, mely szerint atestvérnek a testvért szeretetének egész erejével és hatalmá-val segítenie kell.

Az ilyen segítőkészség nem ismer csalódást. Hasikertelenséget lát ott, ahol eredményt várt volna, akkor felis-meri a testvér gyengeségét, mely azonban nem az által javulmeg, ha a segedelmet tőle megvonja, hanem az által, ha aztmás alakban nyújtja, mivel az eddigi forma hatástalan volt.Minél tisztább bennetek a szeretet s következésképpen a se-gítőkészség, minél kevésbé zavarják meg azt egyéb indokok,annál nagyobb sikereket értek el; mert az igazi szeretet, olynagy hatalom, melynek a hatását fel sem tudjátok mérni.

Tehát munkálkodjatok a magatok előmenetelén, amagatok megismerésén, és ne feledjétek, ha segítségetektiszta, önzetlen szereteten alapul, akkor az egy olyanvetőmag, amely ugyan hosszú ideig alhat, de végül is ki kellcsíráznia, mert a szeretet örök, s ezért azt a tagadásszellemének ellenállása vagy befolyása meg nemsemmisítheti. Emelkedjetek hát fel a legmagasabbfénykörbe, amelyet csak elérni képesek vagytok, és sohasemfogtok elcsüggedni. Ezért, örök élet gyermekei, dolgozzatokaz örökkévalóságban az örökkévalóságért, mert a szellemimunkának egyetlen atomja sem maradhat következmény nél-kül.

197

76. Összeköttetés az isteni erővel

Jól teszed, ha szellemi barátaidnak megengeded aveled való közlekedést, mert nem csupán neked, hanem bará-taidnak is hasznuk van belőle. Óvatosan költsd el azt az érté-ket, amelyet a törekvő szellem rendelkezésére bocsátottak:az időt. Új munkák, új kötelességek állottak elő életedben, ésa földi embernek megadatott minden munka – megfelelve evilág természetének – félanyagias kell, hogy legyen. Tisztánszellemi munka nincs számotokra, de mégis minden munká-ból a szellemi részt kiválasztani és azt a leglényegesebbnek,egyedül reálisnak ismerni fel, bizonyos szellemi fejlettségkövetkezménye. Nehéz ez az embernek, aki oly szoros ve-gyüléke a szellemnek és anyagnak. Ha valaki egy pillanatigsem érzi valódi belső békességének zavarodottságát, azannak a jele, hogy az ember felismerte: mi ő, és hogy mű-ködteti is ezt a felismerést. Az ilyen emberek nem csupán amaguk erejéből merítenek, hanem erejük tisztaságánál fogvaössze van kötve az isteni erővel, mely a mindenségen átöm-lik, és azt fenntartja. Ez az összeköttetés kimeríthetetlen, s agyenge embertárs erejének növekedésében és terjedésébenfogja ezt érezni. Ne fáradjatok bele emberek vegyes szel-lemi-anyagi munkátokba; a tökéletes embernek az elfáradáslehetetlenség. A tökéletes földi ember még nem tökéletesszellem, de a legnagyobb, akit ma Földetek emberi alakbanhordoz, már kinőtt a fáradtságból, mivel e kevés embernek –összeköttetésben Isten erejével – a békéje zavartalan.Érezheti ugyan a földi viharokat, de ezek békéjét soha megnem zavarhatják. Ti szellemek vagytok, és a törekvőszellemnek az isteni erővel való összeköttetése törvényenalapszik. Ti magatok szakítjátok meg időnként ezt az össze-köttetést vagy azért, mert egy pillanatra uralmat engedtek azanyagnak szellemetek fölött, vagy azért, mert a gyengeszellemek átka miatt, a jövőtől való félelem és aggódás, azelkövetkező napok pillanatnyilag minden jót kiszorítórettegésének estek áldozatává. Ez az érzés újból lenyombenneteket a porba, ahol az isteni erővel történő valódiösszeköttetés lehetetlen. Értsetek meg helyesen, amikor aztmondom, hogy ezt az összeköttetést megszakítjátok.

Egészen sohasem szakíthatja el magát ettől a szellem; s

198

anélkül, hogy tudná vagy érezné, az mindig ott van mellette,hogy számára a javulás vágyának megmozdulásakor az ösz-szeköttetéshez a törvényszerű lehetőséget megadja. Ez Istenkegyelmének megnyilvánulása; – kegyelem, mert nem ér-demeltük meg, igazságos és mentes minden önkénytől, mivelminden teremtett szellem számára egyenlő mértékben vanmeg. Azonban ha egyszer megéreztétek az isteni erővel valóösszeköttetést (föllobbanó szikrái ennek az összeköttetésneka valódi ima boldog pillanatai), ti pedig megengeditek, hogyarról a fokról, amely fokon ez az összeköttetés törvény sze-rint titeket megillet, bűn, önzés, fennhéjazás, bizalmatlanfélelem lerántson, akkor e fekete sereg alakjainak hatalmatadtatok, hogy ennek az összeköttetésnek titeket boldogítókövetkezményeit elszakítsátok. Bármit is tehetnétek ember-társaitokért, annak sohasem szabad kevesebbnek feltűnnielőttetek, mint kötelességeteknek; nagy tettekre fejlettsége-tek most még nem képesít titeket.

Az ellenséget szeretni és annak javáért a magáét fel-áldozni, bizonnyal a legszebb cselekedet, amire földi emberképes – és mégis kötelessége a szellemnek a felebarátiszeretet minden irányban történő gyakorlása, az önzetlenségtökéletességgé fejlesztése. Minden törekvő szellem elismeri,hogy üdvössége csak tökéletességének következménye lehet.A tökéletesség intenzívebb fény annál, amit jelenlegi fogal-maitokkal elképzelni tudtok. Ha felfogtok néhány gyengesugarat, és általuk egypár kis növényt virágzásra és érésrejuttattok, vagyis ha fejlődésetek viszonylagosan alacsony fo-kára küzdöttétek fel magatokat, és innen embertársaitok ja-vára valami csekélységet tettetek, vajon cselekedtetek ezzelvalami olyant, ami megérdemelné, hogy nagynak nevezzék?

Ne képzeljétek magatokat nagynak, kedves emberek,hiszen ti parányiak vagytok. Hanem törekedjetek azzal va-lódi nagyságra, hogy tiszta eszményt teremtsetek magatok-nak és azt Isten erejével egyesülve, igyekezzetek elérni. Azeszménykép fejlődésetek során mindig dicsőségesebb alak-ban fog előttetek megjelenni, és ezáltal mindinkább elérhe-tetlenebbnek tűnik, de azért ne legyetek olyanok, mint agyermekek, akik a szivárványt meg akarják fogni, hanemolyanok, mint a keleti bölcsek voltak, kik a világító csillagotkövették, mely őket céljukhoz vezette. Ideálotoknak legsu-

199

gárzóbb alakját el fogjátok érni, és a világosság a világos-ságban fog elmerülni, amikor tökéletességteket eléritek.

77. Az emberiség fejlődési folyamata

A Földön is békének kell lennie, ki kell egyenlítődnieaz ellentéteknek, megoldódniuk az ellentmondásoknak. Azigazság utáni vágyakozásotoknak önmagában kell igaznaklennie. Nem kell kutatnotok, hogy elméleteitek bizonyításárabizonyítékokat találjatok, hanem előítélet nélkül lesni, hogyvajon a kis világotok természetében rejlő világos kinyilat-koztatásokat megérthetitek-e és hasznotokra fordíthatjátok-e? Tanítómestereitek anyagi alakban vesznek körül titeket, sbennük megvannak azok a benyomások is, melyeket régletűnt idők hagytak maguk után. Az emberiség megkezdteennek a nyelvnek az ABC-jét összeállítani; mi várunk, míg anyelvet elsajátítja, míg a szellemet, amely így beszáll, meg-érti. Egyes emberek korukat megelőzve haladnak előre;egyes szellemeknek úttörőknek kell lenniük, hogy a gyen-gébb testvérek simább úton haladhassanak előre. A bensőszabadság tudatában, az erőérzetben, mely ezt a tudatot kö-veti, az ébredő megismerésben, amelyben az örök és végestörvények összekapcsolódnak és mindaddig összekötvemaradnak, míg a világ bizonyos fejlettségi fokozata aztmegkívánja: a felfelé törekvő emberi szellem felemeli Istenáltal adott szárnyait, hogy otthonának megnagyobbodottszféráját átrepülve, mindazokat a kincseket, melyeket azmagában rejt, asszimilálhassa. És a véges törvények határátazáltal ismeri meg, hogy számára az örök törvény valódibbáválik, mint a véges. Az örökkévaló hatalmi áramába helyezimagát, s a múlandó elveszti hatalmát fölötte. Nincs szükségeanyagi érzékekre, hogy valamit lásson, valamit érezzen, mi-vel az örök érzék, az örök szem, a megismerés, amely min-den Isten által teremtett szellemben megvan, magát teljeséleterővé kifejlesztette, minden másnak parancsolva és aztengedelmes munkára kényszerítve

A megismerés megmutatja neki a munkát, amit egybizonyos világon elvégezhet. Aláveti magát a születés és ha-lál meghatározott törvényeinek, amelyek e világon uralkod-nak ; mert magas szellem nem dönt meg

200

olyan törvényeket, amelyekre valamely világnak a magafejlettségi fokához képest szüksége van. Azonban az ilyenember rendelkezik a benső szabadság tudatával és szabadakarata, mely egyedül az igaz szeretet parancsának engedel-meskedik, viszi őt ebbe a világba és vezeti innen hazájábavissza. Minél több ilyen szellem ölt testet valamely anyagivilágon, annál gyorsabban érik meg ez a világ. Ezek a szel-lemek olyanok, mint a gyújtólencse, mely a nap sugaraitösszegyűjti, s a lassan érő gyümölcsre irányozza. A gyü-mölcs, amelyik így megérik: szabadság, mely külsőleg abékességtől és szeretettől függ, s ami az embereket ösz-szeköti, a nemzeteket és osztályokat egyesíti, felvilágosítvaaz embereket egy céljuk, egyetlen életfeladatuk felől. Ilymódon érheti el az egész emberiség a szabadságot, amelyannak a megismerését jelenti, hogy az örök törvényekuralma felette áll a végesnek. Ezáltal kinő az emberiség avéges törvények durva formái alól, és a világ éretté válikahhoz, hogy átalakuljon és magasabb szellemek, félanyagilakóhelyévé váljon.

Az ilyen világok lakói már nincsenek alávetve olyangyötrelmeknek, amelyek szükségessé teszik, hogy a szellememlékezetéből a múltat kitöröljék, a jövőt pedig fátyolbaburkolják. Ő áttekinti a történteket, valamint azokat azokokat, amelyekből azok származtak; látja mi van előtte,mert megismerte azokat a törvényeket, amelyekhez mértenéletének alakulnia kell. Az akarat szabadsága és a hatalom,amellyel azt érvényesítheti, szélesebb határokat kapott, mivela durva anyagi törvények béklyói többé nem kötik le. Afélanyagi ember megtalálja táplálékát légkörében, melyetlélegzetével beszív és azt teljesen felveszi magába. Semmibetegségnek sincs alávetve és tudja az órát, amelyben a tisztaszellemi élet magasabb szellemi szabadságába beléphet.Akarata parancsol könnyű testének és azt, egy pillanat alattáthelyezi a maga világának arra a helyére, ahol lenni kíván.

A véges törvények uralmánál fogva egyszersmind uraaz éghajlati viszonyoknak is. A szép ismerete és az az igé-nye, hogy mindig széppel legyen körülvéve, olyan virág vi-lágot teremt körülötte, amelynek gazdagságáról fogalmatsem tudtok magatoknak alkotni. Az egyik akarata a magagondolatait nyíltan kitárja a másik akarata előtt és így, min-

201

den félreértés ki van zárva. Az egyik szeretete a másik irántoly hatalmas, hogy az ember ebben mintegy előízét érzi avalódi üdvösségnek. Az egység és az ellentmondásnélküliségezeknél az embereknél oly fokot ért el, hogy testi szépségü-ket fejlettségi fokozatuk formálja; mert az ilyen világokon,mint a ti szomorú kis Földetek, megszámlálhatatlan árnyala-tai vannak a világ törvényes színeinek. De a szeretet mégisösszekapcsolja mindezeket az embereket. A testbeöltözöttszellemet a maga csekélyebb értékének ismerete hathatósvággyal tölti el, hogy tanuljon magasabb testvérétől éssemmi se engedjen elmúlni haszontalanul.

Ez a ti fejlődésetek folyamata, kedves emberek. Akigondolható legnagyobb szenvedés sem elég nagy ahhoz,hogy ilyen fénytengerre árnyékot vethessen. Micsoda amúló, pillanatnyi szenvedés, ahhoz az igaz és mély örömhözképest, amely az ilyen szellemeket, akik még csak afélanyagi világ fokozatán vannak, egészen eltölti? Ezért mármost tárjatok ki ajtót, kaput ezen örömök előtt, mert éltetekminden pillanata méltó az életre; az egy, nagy örök Istenkisugárzása az, amely nem engedi a maga szépségét semmiáltal, amit véghez vinni képesek vagytok, teljesen megsem-misíteni. Az örök világosság mindi újra előtör, egyes szipor-kákban, majd nagy tűzkévékben, mígnem a hatalmasanfölsugárzó fénytenger uralomra jut. Ezt vélte János is, midőne szavakat mondta: "És a nap és hold nem világítanak többé,mert a bárány, – azaz a tökéletesség – lesz az ő világosságuk.Ámen."

202

V. A KERESZTÉNYSÉG

78. A megismert igazság.

Gyermekem, mindig figyelemmel kísérem teológiaiés történelmi beszélgetéseiteket, s most szeretnék néhányszóval hozzászólni. Szem előtt kell tartanod, hogy ti két kü-lönböző szellem gyermekei vagytok s így tökéletes egyetér-tésre soha sem juthattok. Már pedig ahol az összhang lehe-tetlen, még pedig törvény szerint lehetetlen, ott céltalandolog az együttes muzsikálás és ez a kifinomult hallássalrendelkezők számára nem is valami felüdítő. Tehát kedven-cem hallgass! Mindenki magának zenéljen és igyekezzenlehetőleg tiszta hangot kicsalni hangszeréből, egy hangot,amely csak a szellembirodalomhoz tartozik és a visszahatásörök hanglemezén rögzítődik, hogy majd újból az emberru-hát levetett szellem fülébe csendüljön annak örömére vagyfájdalmára.

Az ember felfogóképessége teremti meg azt az Istent,amelyhez imádkozik. Jól érts meg. Isten természetesenörökké ugyanaz, aki emberi értelemmel teljesen soha semfogható fel; ezért aki Istenben hisz, megalkotja magának ehit személyét. Felékesítí nemcsak azokkal a tulajdonságok-kal és erényekkel, melyek neki a legdicsőbbeknek látszanak,hanem néha fogyatkozásokat is ruház rá, mint pl. haragot,bosszút, önkényt vagy kicsinyeskedést. Azonban mindenkielőtt szent ez a maga teremtette Istenség. Ahogy a megisme-rés hegyének meghódítása közben változik a szellem, ésahogy a fölfelé való törekvés által leveti hibáit és tévedéseit,e változásoknak megfelelően alakul át az Istenhit és az ekörül található udvar is: a vallás. Ez a folyamat a népeknélugyanúgy zajlik le, mint az egyes embereknél. Mindezt meg-figyelhetitek a mózesi vallás kereszténységgé történő átala-kulásánál. Mózes Istent bosszúállónak, a seregek uránaktanította. A zsidók kultusza képezte e hit udvarát. Áldozatothoztak Istennek, hogy kiengeszteljék, hittek a bosszúvágyá-ban, féltékenységében, önkényességében. Hitték pl., hogy afáraó szívét megkeményítette, hogy őt megrontsa. Egy ilyenIstent lehetett félni, de aligha szeretni. Krisztus magasabb

203

tanokat hozott: "Isten a szeretet, Isten a mi Atyánk; Ő, azAtya, szeret titeket!" A zsidó jó tettei jutalmát a földi életé-ben várta el, mert a halál utáni életről csak nagyon homályosfogalmai voltak. Krisztus az Atya házában lévő sok lakó-helyről beszélt, biztosított a síron túli élet felől s a Földönelérhető boldogságot a földi szomorúság vigasztalójának, aföldi szenvedések kibékítőjének, mondta.

És még egyébre is utalt, t. i. a Szentszellem tanításaira,mint az Ő tanításának kiegészítőjére, ha annak ideje elér-kezik; mert csak akkor lehet további tanokat adni az em-bereknek, ha elérték a következő fokot. Ez egy egyszerűtörvény, amelyet gyermekeitek nevelésénél oly ragyogóanalkalmaztok, amidőn nem tesztek kísérletet a matematikatanítására mindaddig, amíg a gyermek az egyszeregyet megnem tanulta. De ezt az egész emberiség, valamint az egyesnépek tanításánál nem tudjátok alkalmazni.

Az egyik úgy gondolja, mivel Krisztus Isten fia volt,mindent megtanított az embereknek, ami nekik szükséges,jóllehet maga Krisztus mondta: "Még sok mondanivalómvolna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek." Amásik azt hiszi, hogy mivel a keresztény tan az ő felfogásaszerint sok dologban homályos, vagyis mivel nem tökéletes,nem kimerítő, ezért nem lehet jó sem. A harmadik meg úgyvéli, hogy mivel a különböző úgynevezett kijelentések egy-másnak ellentmondanak, nem lehetnek isteni eredetűek.

Mindnyájan kifelejtenek számításukból egy fontosrészt, így aztán nem is egyezhetnek. Az emberiség maga ha-tározza meg azt a tant, amely neki adható. Isten, az Atya,nem hagyja gyermekeit táplálék nélkül, de a gyermek álla-pota, azaz egészsége és kora határozza meg a neki nyújtandótáplálékot. Ti látjátok a táplálék különböző fajait és ahelyett,hogy ebből megállapítanátok, hogy a gyermeket (e fogalomalatt úgy az egyes személyeket, mint az egyes népeket isértem), az okos apa személyre szólóan veszi gondjai alá,ezzel szemben azt a következtetést vonjátok le, hogy mivelhiányzik a gondoskodás, azaz a vezetés, és mivel a táplálékkülönböző, ezért azok nem származhatnak egy forrásból. Haazonban a természet nagy képeskönyvét fellapoznátok,megtalálnátok az isteni elv anyagi visszatükröződését. Aföld, a víz és a napsugár ugyanazok maradnak, de az általuk

204

létrehozott növények, amelyek bennük gyökereznek és fej-lesztik tökélyre életüket, azért olyan különfélék, hogy azemberi és állatvilág különböző szükségleteinek megfelelje-nek. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy e háromnakegyüttes működése hozza létre az ember különféle anyagitáplálékát. El kell tehát ismerni, hogy a tápanyagok különfé-lesége jó és szükséges. Egy embernek vagy népnek egy ta-nában, vallásában vagy nézetében (azaz tudásában) az igaz-ság egyik hangjegye található meg, a másikéban pedig a má-sik, és először a tökéletesség fogja ezeket a hangjegyeketösszegyűjteni, melynek következménye a harmónia, vagyösszhang lesz. Most tanuljátok meg gyűjtögetni ezeket ajegyeket. Hallásotokat képzés alapján finomítsátok; azazminden akaratotok és erőtök megfeszítésével a magatok ne-mesítésén kell dolgoznotok, mert csak ezáltal érhetitek el,hogy a még diszharmonikus földi zenéből az igazság egyeshangjait kihalljátok és felismerjétek. Ha valakinek a hallásaennyire kifejlődött, az az ember boldognak mondható. Azenét nem azért fogja jónak találni, mert a zeneszerzőt azemberek a zeneművészet nagy tekintélyének tartják, hanemmert az igazság hangjai, melódiái kedvesek nekik önmaguk-ban és bármily különböző legyen is a hangszer, mely azokatadja s bármily különböző legyen is a kíséret, fel fogja aztismerni. Ezt gondoljátok meg jól.

79. Az igazság felismerése és elismerése.

Úgy látszik, hogy az eddig hozzátok intézett szava-imban nem magyaráztam meg a nagy, mondhatnám alapvetőkülönbséget, mely az igazság felismerése és megismeréseközött van. Egy igazság teljes megismerése egyenlő annakelsajátításával, vagy magáévá tételével és a szellem, ha a szóvalódi értelmében egy igazságot megismert, nem tehet mást,mint hogy aszerint éljen. Hasonlóan egy növényhez, amelyegy bizonyos érettség következményeképpen virágot ésgyümölcsöt hoz, minden belátott igazságból származik olyangondolatkör, emelkedettség, cselekvési módozat és motívum,amely ezen igazság magáévá tételéből fakad. Majdnem min-den földi ember rendelkezik egy kis mennyiségű olyan jótulajdonsággal, mely semmiféle erőfeszítésébe sem kerül,

205

amely – ahogy ti mondjátok – a természetében van. Ezek alátható eredményei azoknak a jóknak, amiket már valóbanmegismert. E kis mennyiségű elsajátítotton vagy megismer-ten kívül, minden felfelé törekvő ember rendelkezik egy na-gyobb mennyiségű igazsággal is, amelyeket felismer, azazamit értelme jónak és igaznak tart, s amit szelleme többé-kevésbé erős akarattal magáévá tenni óhajt.

Ezeket a tulajdonságokat a szellem, erejénekmegfeszítésével rövid időre megtarthatja, vagy más szóvalnagy erőfeszítéssel felemelkedhet olyan atmoszférába, amelyszellemének súlyát még el nem bírja, és amelyből neki ahasonlóság törvényének (hasonló a hasonlót vonzza) kény-szerítő erejénél fogva alá kell süllyednie. Minden földi em-ber megtapasztalta már ezt a lesüllyedést. Még olyan szelle-mek is, mint én és testvéreim, érezzük ezt. Légkörünk hatá-ránál látjuk a magasabb szféra intenzívebb fényét.

Lassan magunkévá tesszük az onnan leáradótáplálékot, és csak ha majd "testünket" ez a fény áthevítette,akkor emelkedhetünk fel abba a légkörbe, amely most már amiénk lett. A mi előrehaladásunk folyamata természetesennem lehet világos előttetek és csak azért érintem, hogyrámutathassak a szellemi fejlődés és felemelkedés nagytörvényének a magasabb és alacsonyabb szellemekre hatóhasonlóságára. A te fejlődési fokodon álló szellemek, kedvesBernát, valamint a náladnál jóval alacsonyabb szinten állók,sohasem korcsosultak el a szabadság tökéletes elvesztésénekvisszamaradt fokozatáig. Minden szellemnek, bármilygyenge akarata legyen is a jóra, van annyi szabadsága, amelyszámára úgy az előrehaladást, mint a visszafejlődést lehetővéteszi. Az átlagember szintjén álló szellem, amely egy kismennyiségben magáévá tette és egy viszonylag nagyobbmennyiségben felismerte a jót, még hosszú ideig fog avisszasüllyedés és az előrehaladás között ingadozni.

Ezt, mint legkézenfekvőbbet, előre látja szellemed ésebből a (jobb és helyesebb kifejezés híján) szubjektívnakmondható megismerésből fakad a hullámmozgású fejlődésbevaló hited. Ennek a hullámmozgásnak azonban nincsensemmi törvényes alapja. Szabadságtokban áll, a kis előreha-ladáshoz egy újabb kis előrelépést fűzni, mint ahogy a visszafelé tett lépéshez további vissza felé irányuló lépést is csa-

206

tolhattok. Egyedül az akaratotok és azon erők összege, ame-lyet ennek az akaratnak a végrehajtásához fejtetek ki, fogdönteni. Az igazság elismerése szükségképpeni útkészítőjeaz igazság valódi megismerésének és elsajátításának. Ezértne szomorkodjatok, ha az igazság sok töredékét felismeritekugyan, de tudjátok, hogy uralásukra és a velük való azono-sulásra még képtelenek vagytok. Ez mind a ti jövendő, talánmár közelebb is került tulajdonotok, amelytől titeket a visz-szafejlődés egy törvénye sem tud soha huzamosabb ideigelválasztani. Miközben azon fáradoztok, hogy a jó és igazszférájába behatoljatok – ahol ugyan még nincs maradásotok–, igazságatomokat szívtok magatokba, amelyek idővellényeteket átalakítják és a magasabb szférákat számotokratörvényszerűvé teszik. Értsetek meg helyesen. Aki könnyenés hevesen indulatossá válik, annak újra meg újra meg kellkísérelnie a behatolást az önuralom szférájába; a hazugnakaz igazmondás szférájába, mert ez az előcsarnoka mindenigazságnak. Akinek az igaz imádkozás és szellemi felemel-kedés lehetetlennek tűnik, az kísérelje meg mindig újraannak az egy életforrásnak a csodálatos nagyságát és sze-retetét s azokat a törvényeket, amelyek e nagyság és szeretetkövetkezményei, elismerni és megérezni mindaddig, amígegyszer csak az igaz érzés felé való tapogatózás és elismeréshajnalpírja után a valódi megismerés izzó fénycsóvája rákö-szönt, amelyből ujjongó és tartós felemelkedésnek kell kö-vetkeznie.

80. Az evangéliumok.

Kérdés:Krisztus életének története és tanításai a négy evan-

gélista útján maradtak az utókorra. De a négy evangéliumot,talán János evangéliumát kivéve, Krisztus után több ember-öltővel szájhagyomány nyomán különböző időkben írtákmeg és ezek az írások is, amint azok ma a Bibliában foglal-taknak, egyrészt magukon hordják az apokrif bélyeget, más-részt pedig azt sejttetik, mintha többé-kevésbé valamely kö-zösen ismert ősszöveg szolgált volna a kivonat vagy átdol-gozás alapjául. Minthogy a történelem csudálatosképpenKrisztusról és tanításairól semmit sem jegyzett fel és

207

egyébként is azt, ami az evangéliumokban és az apostolokcselekedeteiben fel van jegyezve, más oldalról sehonnan semerősítették meg, ennél fogva az újtestamentum hitelességekomoly bírálat és kételyek tárgya. Az a körülmény, hogy atudósítások az üdvösség tanáról és Krisztus személyérőlbebizonyítatlan és sokféle formába öntött, nem közvetlenhagyományokra szorítkoznak, kezdettől fogva a mai napig, akereszténység kebelében folytonos mozgalmakat idéztek elő.

Az egyház kebelében rég időktől fogva elkeseredettharcokat, valamint dogmatikus megcsontosodásokat, azújtestamentumi ige szétágazó magyarázatát, felekezetitáborokra oszlást s háborút és békétlenséget idézett elő ésennek lehet kiváltképpen tulajdonítani, hogy folytonszaporodik azok száma, akik a keresztény egyházból, sőtáltalában a keresztény tantól elszakadni kívánnak.

Habár az őszinte és meggyőződéses keresztény arra tö-rekszik, hogy a krisztusi tannak úgy, amint az evangéliu-mokból hozzánk szól, mindig csak a szellemét vegye fölmagába és nem engedi hitét a szentírásnak mellékes éssokszor egymásnak ellentmondó, betű szerinti értelméveltévedésbe ejtetni, mégis mindig vágyakoznia kell, hogymegtudja: mennyiben lehet az evangéliumok szavaibanKrisztus életét hamisítatlan valóságnak vagy viszont idegenhozzáadások és ismeretlen befolyások által megzavartelferdített részleteknek tekintenie? Mert a történeti Krisztust,– tehát üdvözítő életét, melyet a Mester e földön élt, ésamely nekünk szent és példaszerű, nem választhatjuk el az őszellemétől, tanainak és kijelentéseinek lényegétől.

Felelet:Felettébb nehéz nektek, embereknek, valamely igaz-

ságot, mint ilyet, tisztán és önmagáért elfogadnotok. Fejlett-ségi fokotok természetéből fakad, hogy mindig annak a te-kintélye után tudakozódtok, akitől az igazság származik,hogy ez tegye számotokra a kinyilvánított igazságot elfogad-hatóvá, ahelyett, hogy azt, mint olyant, megéreznétek. Mind-azoknak az igazságoknak, amelyet az isteni vezetés – mely-nek minden fejlődő világ alá van rendelve – nektek ad, min-dig világotok fejlettségi fokához mértnek kell lennie. Demivel minden világban, a benne lakó szellemek, fokozatá-

208

ban, nagyarányú, fokozatos fejlődési különbség van: egyigazság kijelentése alkalmával, sok szellem (úgy emberi ru-hában, mint azon kívül) azt egyáltalán nem érti meg, azaznem érzi át. Sokan tévesen, vagy csak horderejének töredé-kében értik meg, és viszonylag kevesen fogják fel teljesszellemében, akik aztán ujjongva fogadják és egész életük-kel, e megismert igazságról tanúskodnak. A tiszta igazságotegy világnak mindig magas szellem jelenti ki. A véges tör-vények hatásának viszonylagos igazságait és magukat a (ha-tásuk miatt) véges törvényeket olyan emberi intelligenciákfogják megtalálni, akik már elértek egy bizonyos fejlettségifokot. Krisztus a legmagasabb kijelentést hozta az emberi-ségnek, amit csak számára adni lehetett, t. i. hogy Isten aszeretet és hogy a szeretetben van a törvény teljesítése. Ezolyan kijelentés, azaz oly igazság volt, amit az ember a magaértelmével meg nem találhatott; oly igazság, melyet elismer-nie, megismernie és ennek élnie kell, mielőtt hatását szellemiszemeivel láthatná, s amely látás következtében tudássá vál-tozik a hit. Csak kevés ember ismerte ezt fel tanítása magvá-nak, legfőbb tartalmának. Nem tudták a bosszú Istenébe ve-tett régi hitüket egyszerre levetkőzni és így összekötötték arégi és az új tant, amidőn azt hitték, hogy a bosszúszomjasIstent fiának véres áldozata kiengesztelte.

Krisztus szeretetének egyetlen cselekedetét fogták felés kapaszkodtak bele ahelyett, hogy e szeretet mérhetetlen-ségét és kimeríthetetlenségét megértették és követték volna.Tehát ha a Fiú ennyire szeret, akkor milyen végtelennek kelllennie az Atya szeretetének, akiről maga a Fiú mondja: "azén Atyám nagyobb nálamnál" (Jn.14,28). Az, hogy az evan-géliumokat először jóval Krisztus halála után írták le, ben-neteket inkább örömmel, mintsem bánattal kellene, hogyeltöltsön; ugyanis ezzel magyarázhatók a bennük találhatóellentétek. És milyen dicsőségesnek és isteninek kellett len-nie a Krisztusi tan szellemének, ha az, dacára annak, hogycsak félig értették meg és a hagyományok is elferdítették,még most is úgy sugárzik ki az evangéliumokból, hogy be-világíthatja a világot. Az evangéliumokat leíró különbözőegyéniségek, különböző színben jelenítik meg a fényt, meg-törve azt az egyén saját atmoszférája szerint. Csak akkorfogtok viszálykodásra, gyűlölködésre és háborúskodásra

209

okot találni az evangéliumokban, ha csakis a helytelen for-máknál akadtok fenn, és teljességgel nem tudtok a tan szelle-mébe behatolni. De még így sem tekinthetitek az evangéliu-mokat bűnbaknak viszálykodásaitok miatt, mert saját nyo-morult vakságtok, szenvedélyetek, önhittségtek mindig találtokokat arra, hogy harc és gyűlölet gyúlhasson lángra. Tikevesek, akik igyekeztek valamely igazságot kinyomozni,tanuljátok meg észrevenni, hogy a kézenfekvő okok gyakrannem egyebek, minta a belül tomboló, kiegyenlítetlen erő általkidobott salak. Ti, a küszöbön álló szellemi korszak szellemiemberei, olvassátok az evangéliumokat az általatok megis-mert isteni szeretet fényében, örüljetek annak a világosság-nak, amely minden oldalról felétek sugárzik s engedjétek,hogy a betűt feleméssze ez a világosság. Mert a betű öl, aszellem éltet.

81. Krisztus megváltó munkája

Szeretnél néhány magyarázó szót hallani Krisztusmegváltási művéről. Ez a tévelygésektől való megváltás volt,amelyek fogva tartották a világot. Annak az igazságnak kel-lett megváltani az embereket, amit ő hozott, nem pedig akiontott vérének, kellett kibékíteni az Atyát az emberiséggel,mert ilyen békítésre nem volt szükség. Micsoda Isten lenneaz, aki egy ember vétségéért az egész emberiséget büntetnéés azért venné vissza őket kegyelmébe, mert az ártatlan fiakínokat szenvedett?

Akkor bizony a Fiú nagyobb lett volna az Atyánál. Azáldozat fogalma oly mélyen gyökerezett a zsidóságban, Istenfogalma oly téves, emberi volt, hogy a szellemi áldozat ezenértelmezése, valamint annak elfogadása, hogy Isten képesvolt ilyent cselekedni, logikus és természetes volt. Krisztusjövetelével Isten helyes fogalmát adta az embereknek: "AzIsten szellem, az Isten szeretet" (Jn.4,24; 1.Jn.4,8) – "Nemmondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát érettetek;mert maga az Atya szeret titeket." (Jn.16,26-27). Továbbátanította a legmagasabb morált: felebarátunkat szeretni, mintsaját magunkat, és jót cselekedni mindazokkal, aki gyűlölnekbennünket. Mert a szeretet a törvény betöltése. Így lett Ő, aszellemi bukás következtében létrejött tévelygés és bűn éj-

210

jelének a Megváltója. Ő az Istenről szóló legtökéletesebbtant vagy kijelentést hozta le mindazok között, amiket addigkijelentettek az embereknek. Buddha szelleme sok igazat ho-zott az emberiségnek, de Krisztus tökéletesebbet hozott an-nál. Buddha tanításából mindenekelőtt hiányzott Isten helyesfogalma: Isten, mint személy, mint Atya. Továbbá nagyonelmerült a külsőségekben, mint pl. a szigorú aszkézisben.Hiba az is, ha az ember azt hiszi, hogy helyesen cselekszik,ha szigorú elzárkózottságban csak a maga nemesítésének,szellemesítésének él. Minden ember, ahogy minden szellemis, tagja egy láncnak, kötelessége tehát, hogy lehetőleg tett-erős legyen s minden erejével, és teljes akaratával segítse ésszolgálja testvéreit.

Ezt Krisztus nem csak tanította, de példájával bizonyí-totta is, amidőn fényhazáját elhagyta, s a földi élet nyomoraiteltűrte, csak azért, hogy felebarátain segíthessen. Ennélfogva senkinek sincs joga arra, legyen akár buddhista vagykeresztény, hogy elzárkózva másoktól csak magára gondol-jon. Ez is az önzésnek egy fajtája. Amíg tenni való van, az ahivatásunk, hogy ugyanannyi erővel és ugyanazzal az aka-rattal munkálkodjunk a társaink nemesítésén, mint a magun-kén. Hogy aztán ez idő alatt húst eszünk-e vagy gyümöl-csöt, az mindegy, csak mértékletesen éljünk. Csodálkozolazon, hogy többes szám egyes személyben beszéltem?

Közöttünk is vannak olyanok, akik a külsőségekencsüngnek, s fokozatuknak megfelel az a kérdés: vajon anövényi táplálék nem teszi-e szellemiesebbé az embert?Ezen lények, akár emberek vagy szellemek, hasonlatosak azolyan festőkhöz, akik el akarnak készíteni egy képet, de nemképesek egy töredékét sem technikailag tökéletesenelkészíteni. Mikor végre készen vannak, akkor látják meg,hogy a töredék nem hozható összhangba a teljes képpel, skénytelenek azt a nagy gonddal készítet részt kitörölni és aképet először nagy vonalakban felvázolni. Csak ha az egészkép jól van megtervezve, és hibátlanul fekszik előttük, akkorkezdhetik el a finomítással történő tökéletesítést. Buddhanagyon aprólékosan fejtette ki a részecskéket, melyet követőimég tovább fokoztak úgy, hogy ezáltal a nagyság és avisszataszítóan kínos kicsinyesség keverékműve jött létre.Sokakat e mű nagyszerűsége annyira lebilincsel, hogy benne

211

a nem készet és az aprólékosan készet nem veszik észre;holott ez hiba. Krisztus a képet, azaz a tanítását nagyvonalakban fektette le és megígérte, hogy az idővel tökélete-sen be fog fejeződni. Hívatlanok, akik illetéktelenek voltak eműhöz, azt hitték, hogy ők vannak elhivatva annak tökélete-sítéséhez, és egyre több festéket hordtak fel rá tönkretéve akép egyes részeit. Ha azonban a fő vonásokat követitek, ésnem hagyjátok magatokat félrevezetni a rossz színezéstől, felkell ismernetek, hogy a tervrajz nagyszerűbb volt, mintBuddháé. Természetesen kevesen képesek erre, mert a leg-többnek a rossz színezésű festmény, az évszázadok folyamánelrontotta az ízlését, és ők most már úgy találják szépnek,ahogy van.

2. A buddhizmus és a kereszténység.

Kérdés:Krisztus kijelentése, hogy Isten szellem és az egységes

nagy szeretet, valamint az erre alapított szellemtan a keresz-tényekre és a spiritualistákra nézve kizárja, hogy vissza-nyúljanak a buddhizmusnak panteisztikus alapjára.De mivel az egyházi szervezet mechanizmusa, amely továbbnem fejlődik, ennélfogva teljes megcsontosodásnak van alá-vetve, az előretörekvő emberiség szükségleteinek többé megnem felel, ebből magyarázható ki, hogy korunkban a komolyemberek nagy száma a buddhizmus által ajánlott, egyéniátszellemüléshez menekül és az általa alkotott mechanizmustveszi igénybe, amely az érzelmek hullámzásának testi ésszellemi fegyelmezése útján nagyobb mozgási és elmélye-dési képességet ad és így magasabb szellemi fejlődésre képe-sít. A gondolkozó ember, aki a maga voltaképpeni lényének,a maga természetfeletti énjének, jólétére törekszik és akit azuralkodó materialisztikus világnézet tarthatatlansága ésvigasztalansága erre az irányra terel, ebben annálkönnyebben otthon találja magát, mivel a főbb buddhistairatok és hagyományok az evangéliumoknak sok kardinálispontjával megegyeznek és dacára az ellentétnek, melyalapjában a panteizmus és monoteizmus között van, a bensőrokonságnak egy vonása húzódik mind a két tanon keresztül.Így a megváltás eszméje mindkettőben közös. Krisztus azt

212

mondja: "Az én országom nem e világból való", Indiábanpedig az e világtól, ettől az állandó születés és meghaláshelyétől való megváltás vágya egészen népszerű. Krisztusazt tanítja, hogy "szeressük felebarátunkat, mint magunkat".– A hindu, aki az egész természettel egynek érzi magát, ezt aszeretetet minden élőlényre kiterjeszti. A türelem, a nyugodt-ság, a békeszeretet Indiában ősidőktől fogva ismert erényekvoltak. Nevezetes összhang van az önmegtartóztatásról szólótanban is. Ez Krisztusnak eme szavaiban van kifejezve: "Akiutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő ke-resztjét és kövessen engem”, – az indiai aszkétáknál pedig azönfeláldozásnak és önmegtagadásnak oly meglepő példáittaláljuk, amelyek nekünk nyugatiaknak megfoghatatlanok.

A nyugati országok úgynevezett buddhistái a két tantforrásaikban igyekeznek szoros összefüggésbe hozni egy-mással, midőn azt mondják, hogy a hindu bölcsesség vetésétszázadokkal ezelőtt hintették el a keletnek nyugati tartomá-nyaiban, de a régi vallási formákban és a zilált világi életbenelcsenevészesedett. Jézusnak volt fenntartva ez Ázsiábóleredt világosság vetésének az első termékeny talajt életévelés tanításaival előkészíteni és Ő ezt a szántóföldet a sajátvérével itatta át. Ebből termett az egész nyugat számára az agazdag áldás, melyet az evangélikusok terjesztettek. Helye-sen teszik-e az ilyen keresztények, mindenik magáért, hogyami az egész keresztény világnak közkincsévé vált, azt újó-lag individualizálják és azon a nehéz úton járnak, – feltéve,ha erre különös hajlamuk van, – amelyen a buddhizmusnakkellett vezetni a világot?

II.Ha a szellemtant, amint azt tőled kaptuk, a buddhizmus tit-kos tanával összehasonlítjuk, amelynek takaró fátyolát aMahatmák, mint annak jelenlegi őrizői a teozófiai társulatokútján kissé föllebbentik, találunk a két tan között egész tö-meg érintkezési pontot. Ide tartoznak a következők: hogy aföld nagyon alsórendű helyet foglal el a csillagok között éshogy a földi fejlődés csekély jelentőségű tagja a mindenvilágot átölelő láncolatnak; hogy az emberiség mindig aszellemibb világok felé törekszik, amelyekben az élet a testianyagoktól mindinkább megszabadul; hogy az ember

213

fejlődésre képes lény, és hogy a jövő életben is a haladástörvényének lesz alárendelve; hogy a túlvilág az egyesekszükségéhez mért benső állapotok sorozata;

hogy a földön elkövetett bűnökért való vezeklés aközelebbi testetöltésekben megy véghez;hogy a földi életnek szellemi, erkölcsi és társadalmi egye-netlenségei a legközelebb múlt élet szükségképpeni követ-kezményei; (a hinduknál az úgynevezett Karma); minélfogvaaz ember a maga jövendő sorsát maga határozhatja meg;

hogy a halhatatlanságot folytonos nemesedés által kellmegérdemelni;

hogy a szellemi lények nem semmisülnek meg, hanemcsak az embernek alsóbbrendű alaprészei bomlanak föl stb.Mind a két irány, a spirituális és a buddhista teozófiai egycélra törekszik; az ember átszellemülésére, de az erre vezetőmódokra nézve messze eltér egymástól.

A buddhista-teozófiai irány azáltal akarja célját elérni,hogy a léleknek és szellemnek benső fegyelmezését belülrőlindítja meg és azt saját erejével, a gondolatoknak a külvi-lágtól való következetes elvonása és benső összpontosításaáltal, a legszigorúbb önsanyargatással összekötve, nehéztestgyakorlatokkal, mint külső segédeszközökkel mozdítjaelő. Az egyénnek ezen az úton nagy önállóságra és szellemiszabadságra kell emelkednie, amidőn az örök törvényeketönként elfogadva, azoknak magát aláveti, s így már a földiéletben kivezetődik a halálból: ily módon felköltődnek azemberben a szunnyadozó, de nem szervezetéhez kötött tulaj-donságok és tehetségek és öntudatlanul és akaratlanul fej-lődve, de rendszeres fejlődéssel nemcsak intuitív tudás,hanem az a művészet is kifejlődik benne, mellyel némelyhomályos természeti erő felett is tud uralkodni. Ez az uralomfokozatokban, a szellemnek a testből való időleges kilépéseáltal még életében nyilatkozik, mint p. o. az alvalátásban(Hellsehen), távolbahatásban, a dolgok lényegének felis-merésében, az elemek és mágikus erők fölötti hatalomban, amár megfutott előző életek és inkarnációk áttekintésében. Aspirituális vagy szellemi utat kívülről szerzett tapasztalatokegyengetik, az emberiség lelki és szellemi nemesedésétpedig a szellemvilág külső látható eszközök u. m.: fizikaitünemények és szellemi nyilatkozatok által mozdítja elő,

214

melyek az emberek öntudatába kerülnek. Ez mindenekelőttazon a szilárd alapon nyugszik, melyet Krisztus vetett meg.Ez világos, széles és sok ember által járható út s nincsszükségképpen világmegvetéssel, nélkülözésekkel és azönsanyargatásnak különféle nemével összekötve és épp olykevéssé van azoknak a nagy veszélyeknek kitéve, melyekazon az úton fenyegetnek, amelyen a buddhizmus vezet, ésamely út csak kevés ember számára járható, akinek erreképessége van, mert keskeny, sokszoros és tekergős. Amit aspiritualista a maga fejlődéséhez kívülről kap, az őt hálára,alázatosságra kötelezi; ellenben az, amit az ember önmagá-ból tud kifejteni, kiküzdeni, nagyon könnyen kevélységrevagy a kapottal való visszaélésre vezeti. Az a kérdés mostmár, – tekintetbe véve mind a két irányt, – hogy vajon azegyénnek a maga ereje által kiküzdött önállósága és szabad-sága hatályosabb-e és biztosabban vezeti-e őt az ember általelérhető szellemi tökéletességre és hogy a spiritualistának,aki külső befolyásoknak kénytelen magát alávetni, és akinekaz összpontosított erők egyéniségére irányuló hatását nélkü-löznie kell, nem sikerül-e mégis ugyanazt a magas célt elér-nie?

Felelet:Nem szabad figyelmen kívül hagynotok, hogy minden

tanítás, ami a ti fejlettségi szinteteken álló Földnek adható, evilág alacsony fejlettségi szintje miatt kész egészet nemtartalmazhat, nektek tehát abszolút igazságot nem adhat,hanem annak csak egyes részleteit, visszhangjait. A külön-böző tanítások és vallások, amelyek a Földön valaha is lé-teztek, többé-kevésbé tartalmaznak ilyen visszhangot és azaz ember, aki szellemi fejlettségének megfelelően mentesminden előítélettől és kiküzdötte magának a tiszta intuíciót,vagyis az igazság megérzését, mind meghallja ezeket avisszhangokat és egy melódiává foglalja össze, amely fejlő-désének előrehaladásával mindig gazdagabb és teljesebblesz.

Az elkövetkező időkben, amikor sok ilyen ember fogélni a Földeteken, az erős határfalak, amelyek ma még val-lást vallástól és az igazságról alkotott véleményeket egy-mástól elválasztják, a fejlődés eredményeképpen, maguktól

215

fognak ledőlni. Az igazság részletei egyesülni fognak és amindezt holtsúlyként körülvevő, lényegtelen dolgokat, mintilyeneket, fel fogják ismerni. Ma még minden, valamelyvallási felekezethez ragaszkodó ember azt hiszi, hogy azemberiség egykor az ő felekezetét fogja egyetlen igazságkéntelismerni és igen kevés olyan ember él manapság, aki a Földlakóinak jövendő szellemi fejlődését megérti.

A buddhista és teozófus, a keresztény és a spiritualista,ha az igazság megismerésére és a saját nemesítésére teljeserejével törekszik, egy tant sem szabad azért, mert az övévelellentétben van, már előre elvetni, hanem hallgatódzék, va-jon előítélet nélküli fülei az igazság megpendüléseit mástanban is nem tudják-e éppen olyan tisztán meghallani, minta neki rokonszenves tanban. Az átszellemült embernektudnia kell, hogy ő a nagy egésznek a része és ennél fogvakötelessége ezt az egészet teljes erejével emelni és nemesí-teni. Egy szellem inkarnációjának Földeteken két oka lehet:vagy előrehaladása van neki szüksége erre a testi ruhára,annak minden járulékával együtt, vagy azért, mert ebbenjobban áll módjában áll testvéreinek segítséget nyújtani. Jólértsetek meg. Ez alatt az anyagi segítségnyújtás alatt nem aztértem, hogy az első sorban anyagi jellegű legyen, hanem azt,hogy neki anyagi burkolatra van szüksége ahhoz, hogy test-véreinek szellemi segítséget nyújtson.

Ha egy ember, az egész részeként felismerte magát,ebből következtetni fogja, hogy minden szellemi vívmányát,amelyet szellemi fokozatához képest megszerezhetett, nemszabad olyan kis hágcsóvá tennie, amit azután félve őriz,nehogy hivatatlanok rálépjenek – hanem az ő nagy és élőemberszereteténél és önzetlenségénél fogva, mely mindentettének rugója, vívmányait testvéreinek tovább adja, kincseitközöttük szétosztja, s a szeretet teljes ékesszólásával elma-gyarázza nekik, mily drágák is azok. Ha egy szellem, testvé-reinek segítése céljából valamely világban emberi ruhát ölt,elképzelhető-e, hogy elmenekül a világ elől? Ha egy úsznitudó embert fuldoklók vesznek körül, iszonyodni fog-e a víznedvességétől és hidegségétől, vagy belevetve magát próbál-e segíteni testvérein? Igyekezzetek megismerni a világot ésuralkodni fölötte, akkor nincs szükségtek a világ kerülésére,hanem a világtól be nem szennyezve fogjátok működési

216

körötökön áthaladva, missziótokat betölteni. Ítéljétek megmagatok, hogy ez egy exoterikus (külső, mindenki által ért-hető), vagy egy ezoterikus (benső, csak beavatottak részéreérthető) tant igényel-e? Vajon Istennek nem ugyanaz az egytörvényvilága érvényesül-e bármely életre is, fokozattólfüggetlenül?

Képes vagy-e annak felismerésére, vajon testvéreidközül melyik valóban képtelen a szellemi tanításból hasznothúzni? Hogyan merészelnéd tehát a népnek az exoterikustanok élettelen kövét eledelül odadobni? Krisztus tanait talánszétválasztotta ily módon? Ő azt mondta: "akinek fülei van-nak a hallásra, az hallja". Te nem tudod, kinek van meg aképessége a hallásra; ezért ne fáradj bele a tanításba. Ne zárdki magad az egészből, hanem kísérelj meg belőle annyit amagasba emelni, amennyi csak erődből telik.

Az örök igazság visszhangjait a buddhizmus is tartal-mazza, de a tiszta keresztény tanban egy gazdagabb, tel-jesebb melódia csendül fel. Vizsgáljátok meg mind a kettőtés ítéljetek magatok. Létezik egy szellemi önzés, amelybe azesik bele, aki tudatára jutott annak, hogy ő szellem és ennekkövetkeztében a szellemi előrelépésben rejlik boldogító nye-resége, mégis képtelen elválasztani az igazi lemondást annaklátszatától. Aki aszkétikus életet él, és szellemi előrehaladásaérdekében magát a világtól félve elkülöníti, az még nem is-merte fel az e célhoz vezető igazi utat. Ti szellemek!Mindnyájotoknak Krisztusokká kell lennetek. Arról a bol-dogságról, amelyet szellemi fejlődésetek útján a szellemha-zában elértetek, örömmel kell lemondanotok, ha testvéreitekmegsegítéséről van szó. Nem az emberi test levetése voltKrisztus áldozatának és szeretetének bizonysága, hanem azŐ szellemi boldogságának letétele, hogy testvérein segít-hessen. Csak egyszer valahára már meg akarnátok érteniemberek, hogy mi a célja az emberi ruhának, a testnek!

Az egyik csak azon örömöknek él, amelyeket ez azöltözék tesz számára hozzáférhetővé, azaz amit bizonyosértelemben az materializálva nyújt neki, a másik megismeriezeknek az örömöknek a hiábavalóságát s ebben a szegényemberi ruhában a veszélyek forrását látja és a maga bűneit ésfogyatkozásait ennek a terhére rója. Ahelyett, hogy saját bu-kásának következményét látná az anyagban, amely Isten

217

kegyelméből híddá változott a hazatérő úton, elárasztja azanyagot – mint bűnei okozóját – gyűlöletével. Azonbanminden szellem, aki az őt körülvevő taneszközök és az elő-rehaladását biztosító szerszámok segítségével kiharcoltamagának a tiszta megismerést – minden ilyen szellem ren-díthetetlen szilárdsággal kel át az anyagon, nem vet meg egymegjelenési formát sem, az öltözéket, mint olyant készsége-sen felismeri és hordja.

Teszi ezt vagy azért, mert ez az öltözék a szellemiénjéhez igazított törvényszerű burka, amellyel a leggyor-sabban haladhat az érettség felé, vagy pedig azért, merthabár arra már saját érése érdekében nincs szüksége, de azt,"egyenruhaként", a testvéreire történő külső hasonlatosságcélja miatt – amire ma még szükség van – mégis készséggelmagára húzza, így értetve meg magát velük. E ruhának nemtulajdonít nagyobb értéket, mint amennyi azt megilleti. Ezértnem fog sem a ruháért élni, sem azon igyekezni, hogy aztfáradtságos munkával átlyukasztgassa, így hozva felszínre amaga valódi énjét. Az igazi énnek, vagyis a szellemnekmegvan a maga megjelenési formája: az asztráltest. A gaz-dag ismeretekkel rendelkező ember azonban nem arra törek-szik, hogy miképpen tudná ezt az asztráltestet keresztülkényszeríteni az emberi ruhán, hanem csak szellemei előme-netelét, Istenhez való közeledését tartja szem előtt, és ezt,kedves emberek, egyedül a tetterős felebaráti szeretettel lehetelérni.

Az ilyen ember számára, az igazi önzetlenségből faka-dóan egy gazdag terület fog kitárulkozni: az örömteli lemon-dás területe, ahol életerejét át tudja adni küszködő felebarát-jainak. Egy ilyen embernek nincs semmi ideje arra, hogyerőkre tegyen szert és éljen velük, hanem minden összesűrű-södött erőszilánkot pótol az az erő, amelynek forrása azIstenség maga. Minden dolog érésének megvan a maga ideje.Az ember, mint ilyen, előrehaladásában, fejlődésében kötvevan annak a világnak a fejlődéséhez, amely neki hazája. Föl-detek következő idejének szellemi korszakában az ember, azörök törvények megismerése révén, egy bizonyos fokigmegszabadul azon véges törvények kényszerétől, amelyek őtfejlettségi fokának megfelelően most még körülveszik. Afejlődés azonban nem a kényszerektől való szabadulásból

218

fakad, hanem a szabaddá válás csak következménye afejlődésének. Akkor majd fejlettségi fokotok következmé-nyeképpen magától kapjátok meg azt, amit a buddhista fá-radtságos gyakorlatok révén ér el. Ha a buddhista a gyakor-lataira szánt idő alatt, szeretetének erejével egyetlen küsz-ködő testvérszellemen segített volna, vagy a néma fájdalomegy könnyét az örök igazságosság és örök szeretetre hivatko-zással felszárított volna, – közelebb kerülne az Istenséghez.

Ne engedjétek, hogy ítéletetekben a mágikus erők csil-logó tűzijátékai tévútra vezessenek, amelyeket az ember,különböző utakon kiküzdhet magának, sőt buddhistagyakorlatok által tényleg ki is küzd. Azt mondjátok, hogy haa bizonyos természeti erők feletti uralom egy elért fejlettségifokozat következménye, akkor a legjobb, átszellemültembernek kell a legnagyobb hatalommal rendelkeznie.Ténylegesen azonban a fakír, aki alacsonyabb fejlettségifokon áll nála, az ilyen erők felhasználásában őt mégistúlszárnyalja. Az a szellem, aki önmagát felismerte, akivalódi célja és rendeltetése tudatára jutott, összes erejével ecél elérésére törekszik. ez a cél pedig lénye tökéletességénekaz elérése. Az odavezető út, széles, fénylő, az Istenségbőlközvetlenül kiáradó, a mindenségen áthatoló sugárzása: aszeretet. Ha egy szellem a megismerés és szellemi erő ilyenfokát elérte és azt minden külső megjelenési formában képesmegőrizni, akkor imitt-amott alámerül valamely homályosvilágba, az anyag köpönyegét, mint szükséges összekötőkapcsot vállalva, hogy testvéreinek fáklyavivője és a szeretethirdetője legyen.

Számára az anyag nem szükséges az előrelépéshez, ésegy szempillantásra sem zavarja annak a látványa, amibőlmár kinőtt. Nincs szüksége semmiféle gyakorlatokra, legye-nek azok buddhista vagy egyéb aszkétikus jellegűek. Nincsszüksége spirituális tanításra sem, mert ő egy tudatos szel-lem, megismerése által az igazságban él, és szeretete – melyolyan nagy hatalmú, hogy képes mindent elviselni –, olymunkaterületet tár fel előtte, hogy azt az időt, amelynek tör-vényei alá rendeli ismét magát, teljesen társai szolgálatárafordítja. Szelleme tökéletesen uralja lelkét és testét s az igazemelkedettség teljes élvezéséhez nincs szüksége testénekelhagyására, lelki kötelékének kitágítására. Az ilyen szellem

219

eléri, amit akar, és ez az akarat nem lehet más, mint hogy azalacsonyabban álló testvérei számára a szeretet, a valódi életkinyilatkozása legyen. Ha ezen megnyilatkozásához szüksé-ges, hogy az anyagi világon és törvényein való hatalmátmegmutassa, úgy meg fogja azt tenni, mint ahogy Krisztus ismegtehette, aki még hozzátette: "Nagyobb dolgokat ismegcselekesztek ennél, ha én az Atyához megyek"(Jn.14,12). Az apostolok és sokan mások Ő utána, bizonysá-got tettek e szavak igazságáról.

A legnagyobb, amit a szellem tenni képes, folytonoselőhaladása erőről-erőre s a valódi élet kinyilatkoztatása azalsóbb fokú világoknak. De visszatérve az átlagos emberre,ennek még erőfeszítésre van szüksége, hogy valódi lényegeöntudatára jusson és azt megtartsa. Neki még küzdenie kell,hogy az anyag ura maradhasson, melynek iskolájából mégnem nőtt ki. Azt kérdezed: jól teszik-e a keresztények, ha olynehezen járható ösvényen járnak, amilyent a buddhizmusjelöl ki? Ha egy ember igaz kereszténnyé vált, azaz képesKrisztus tanainak szellemét felfogni, és azoknak élni, akkorvan elég tápláléka és szellemi munkája.

De milyen kevesen vannak az igaz keresztények,milyen kevesen szabadok a szellembénító türelmetlenségtőlés kicsinyességtől, milyen kevesen értik még csak azt is,hogy milyen a Krisztuséhoz hasonló szeretet és mennyivelkevesebb még ennél is azoknak a száma, aki ezt a szeretetetnemcsak felismerték, hanem élnek is abban! A szellem, mintIsten teremtése, egyéniség és habár a szellem valódilényegét, ismételt bukásai által, a felismerhetetlenségigeltorzította is, azért az egyéniség az anyagon keresztül utattör magának. Az eltorzult személyiségek különbözőkaraktereinek pillanatnyi fajtái szerint, különbözik azemberek szükséglete is az igazságnak azon különböző fajtáiés formái iránt, amelyek az alacsonyabb világok részére –mint amilyen a Föld is – kinyilatkoztathatók. Ennél fogva azemberre valamely igazságot rákényszeríteni sohasem lehet,még kevésbé lehet annak módját és formáját rokonszenvessétenni előtte. Hagyjatok mindenkit azon az úton közelednicéljához, amely neki rokonszenves. Az idő múlásával megfog érni az ő megismerése is és a sokféle tekervényes utat elfogja hagyni, hogy egyenesebb útra lépjen. A ti nyugtalan,

220

erőket szétforgácsoló földi életeteket megfigyelő, magasanfejlett szellem nem ad egyáltalán arra, hogy valaki magátkereszténynek, spiritualistának, buddhistának vagyteozófusnak nevezi. Aki a maga lényét legjobban felismerteés a szeretet világító útján minden kitérés nélkül halad, éri elcélját a leggyorsabban, függetlenül attól, hogy számára aföldi vallások közül melyik az igazság megcsendítésében alegszimpatikusabb. Az az igazság: hogy Isten szellem ésszeretet, hogy az ember igazi lénye szellem és viszonylagosszeretet, hogy ennek a valódi lényegnek a tökéletessége üd-vösségét is magába foglalja; a világok egyetemes előre-haladásával mindig jobban áttör a vallásokban és magukbanaz emberekben. Igyekezzetek az egyetemes előrehaladásidejét siettetni azáltal, hogy teljes erőtökkel harcoltok sajátfejlődésetekért, és mindegyikőtök, amennyire az igazságkinyilatkoztatásáról táplált hiányos ismeretei megengedik,törekedjen a különböző igazság részletek közötti szakadékokáthidalására. Azért, mert a tökéletlen személyiség az egyikhangzatot rokonszenvesebbnek találja, mint a másikat, annakmég nem kell szükségszerűen magasabban állnia vagy azegyetlen nagy igazságot tartalmaznia. Értsétek meg, hogylehetetlen volna a teljes igazságot úgy, ahogy az az őséletből,Istenből előtör, kijelenteni olyan világ számára, mint aFöldetek.

Legyetek hát türelmesek egymás iránt és várjátokmindnyájan türelemmel világotok és saját szellemetek lassúfejlődését. Mivel akarod, elmagyarázom még a megismeré-sünk és a buddhista tan közötti különbséget a szellemre, és alélekre vonatkozóan. Jóllehet ez a kis különbség nem szolgálakadályul a felfelé törekvő szellem számára, mert ez mellé-kes. A buddhista kétféle tudatot tételez fel az emberben,amelyek ellenségesen állnak egymással szemben, és amelyekközül a magasabbnak, a szellemnek az alacsonyabbat, alelket le kell igáznia. Ő a szellemet Istennek nevezi önmagá-ban és e hit könnyen abba a hibába ejtheti, hogy a még fej-letlen szellem akaratát, sőt hajlamait is csalhatatlanoknak, ránézve egyedül helyeseknek tekinti. Ez a hiba a legszomo-rúbb következményekkel járhat a szellemre nézve. E tévesfelfogásból könnyen származhat az a hit, hogy az ember is-teni, szeplőtlenül maradt szellemmel rendelkezik.

221

Az ember a szellem, lélek és test összeköttetéséből elő-állott következmény. Isten teremtése a szellem – Istenhezhasonló, mivel Isten akaratából származott. Következés-képpen olyan lény, amelyben az isteni tulajdonságok ki-fejlődhettek volna, azonban nem egyenlő Istennel, mert atökéletesség elérése számára egy távoli cél volt, Isten viszontaz örök tökéletesség. Ennélfogva nem beszélhetünk teljesjoggal abszolút örökkévalóságunkról, mert szelleméletünk-nek kezdete van; amikor Isten akarata egyéneket teremtett,akiknek a szabad akarata a tökéletesség egyenes úton valóelérését vagy ezen út időleges elhagyását is lehetővé tette.

Egészen külső megjelenési forma nélkül (emberiszavakban a tisztán szellemi dolgokról csak hasonlatokbanlehet beszélni) szellem nincsen. Isten burka, vagymegjelenési formája, vagy anyaga (ismét hiányziknyelvetekben a megfelelő szó) ősfény vagy ősvilágosság,mivel a fény, mozgás és Isten a központ, akiből rezgés(vibráció), teremtő erő, sugárzik. Amikor a szellem, Istenakarata által a maga egyéni életének tudatára jutott, (amelyélet ősi eredetében az őséletben mindig benne foglaltatott)lélekkel volt felruházva, amely az ő anyaga volt, éppen úgy,mint az ősfény Isten anyaga. Ez a lélek elválaszthatatlan aszellemtől, és ha a szellem elérte tökéletességét, a lélek mu-tatja a tökéletesség ragyogását. A szellem a gondolat, a léleka szóhoz hasonlítható. A szellem a mozgató, a lélek az éter,amely a mozgást a fény formájában jeleníti meg.

Az ismétlődő bukások következtében eltorzítottamagát ez a még fejletlen szellem, a lelki köpenyösszesűrűsödött, lehetővé és szükségessé téve az összeköt-tetést a durva anyaggal. Amikor az ember megismeri igazlényét, és csak annak fejlesztése érdekében tevékenykedik,amikor az áldozatra kész felebaráti szeretetet, legelső fel-emelő erőként felismeri, akkor kifejlődik ismét a szellemszépsége, mely tisztaságában, erejében és szeretetében rejlik.S a szellemmel öröké összeforrott lélek újból a szellemszépségét sugarazza ki. A mélyresüllyedt szellem földimegtestesülésekor teljesen az anyagi világgal azonosítjamagát. és durva anyagi öltözete csak kifejezése alacsonyszellemi fokának. Igazi lényének egyáltalán nincs tudatában,tiszta szellemi erői elrejtve nyugszanak.

222

De a szellemnek nem szükséges lelkén diadalmas-kodni, azt leigázni, hanem csak tudatára kell ébrednie szel-lemi erejének, igazi céljának és lényének. Majd ahogy erő-ről-erőre emelkedik, lelke egyre növekvő szépsége újbólláthatóvá lesz, míg tiszta fénnyé nem válik külső jelekéntannak, hogy mozgatója, a szellem tökéletességét elérte. Abuddhizmus és spiritualizmus két fejlődési útjával kap-csolatban kérdezed: vajon az egyéniséget a saját ereje általkivívott nagyobb önállósága és szellemi szabadsága hatható-sabban és biztosabban vezeti-e a legfőbb szellemi tökéletes-ségre és vajon a spiritualista, aki aláveti magát a külső befo-lyásoknak, és aki az összpontosítás hatalmas hatását az egyesegyénre nélkülözi, hasonló magas célt érhet-e el? Abban,amit eddig elmondtam, benne volt a válasz. Mégis szeretnékvisszakanyarodni a "saját erőhöz", amelyre a buddhista tö-kéletességének elérését alapozza, míg ezzel ellentétben, aspiritualistát olyan embernek tünteted fel, aki az adottak fel-használásában találja meg előmenetelét. Hát mi egyéb lenneennek az adottnak az értékesítése, mint saját erejének hasz-nálata? A buddhistának épp úgy ki vannak jelölve az útjai,mint a spiritualistának, az egyiknek hagyományok, a másik-nak szellemi közlemények által. Mert önmagából, azaz ma-gas fejlettségű szelleme következtében ritkán egyengeti azember a legfőbb tökéletességre vezető utat.

Minden ember az adott dolgok helyes értékelése révénhalad előre, mert ahogy az emberiség általában, úgy mindenegyes ember különösen olyan atmoszférával van körülvéve,amely tartalmazza törvényszabta táplálékát. Minden ember-nek a maga erejét kell felhasználnia, hogy az adott segédesz-közöket felismerje, a szellemi táplálékot magába felvegye,asszimilálja. Szellemi előrehaladásunk saját munkánk ered-ménye, függetlenül attól, hogy arra a szellem emberi öltözé-ken belül, vagy azon kívül törekszik. Ez nem alapvető kü-lönbség. Mindenkinek odanyújtják a neki szükséges táp-lálékot, mindenkinek szükséges a legmagasabb, legtisztábberőt alkalmaznia, hogy az előrehaladására adott alkalmakatteljesen kihasználja. Ha fejlődésének eszközeit tekintvenincs alapvető különbség szellem és ember között, mennyi-vel kevésbé lehet különbség két olyan ember között, akikbuddhistának vagy spiritualistának nevezik magukat?

223

Ha egyszer felismerte az ember a maga valódi lényétés azt az utat, amelyen ezt tökéletességre viheti a "tetterősszeretet" által, úgy ez a megismerés szorosabban köti őtembertársaihoz, mint amennyire a fejletlen egyéniségeketazon kis különbség elkülöníthetné egymástól, amely szerintaz igazság egyik változata ebben a pillanatban rokonszenve-sebbnek tűnik, mint a másik.

83. Újjászületés.

Kérdés:Mit kell az ember újjászületése alatt értenünk, melyet

az evangéliumok többször megemlítenek, és amit a budd-histák, a teozófusok és a keresztény misztikusok úgy je-leznek, mint az emberben végbemenő szellemi folyamatot,amelyet bizonyos testi jelenségek kísérnek, mint amilyen acsontokban és végtagokban jelentkező emésztő tűz.

Felelet:Többször mondtam már nektek, hogy az igazi szellemi

nem növekedés ugrásszerűen történik. A szellem növekedéseés érése fokozatos, és minden szellemi erőnek lassan kellbenne fejlődnie. Egész akaratát egyfelől a jó elsajátítására,másfelől annak gyakorlására irányítva, előrehaladását lemér-heti ismereteinek mértékén, szeretetének erején és a rásza-bott munka természetén. Azok a szellemek, akik ilyen fokonállnak, semmit sem tudnak arról, amit ti szellemi újjászüle-tésnek neveztek. Ők fejlődésük tiszta, nyugodt fokozatánállnak, amely nem ismeri a viharokat, megrázkódtatásokat, acsontokat és végtagokat emésztő tüzet. Ez a fokozat a meg-ismerés elhomályosodását már nem engedi meg. Olyanfokozat ez, amely lehetővé teszi számukra, hogy belülről,szerzeményeik teljességéből, abból, ami már sajátjukká vált,működhessenek, és ne legyenek többé alávetve a külső hatá-soknak. Értsetek meg jól. A szellem akarata engedhet megcsak külső hatásokat önmagára, mivel megismerése ezt a be-folyást jónak találja. Nem szabad magára semmit ráerősza-kolnia, nem szabad megingania; az egyensúlyt meg kell ta-lálnia és tartania úgy a saját maga, mint Isten törvényeinek

224

megismerésében. Ha elérte ezt a fokozatot, akkor előrelépéseminden átmeneti akadály és visszalépés nélkül folytatódhat.Ha az evangéliumok szellemi újjászületésről szólnak, ezalattaz embernek azt a megismerését kell érteni, hogy mi aszeretet. Krisztus a szeretet kinyilatkoztatása volt, amelyabban a szellemben, amint ő tanította és alkalmazta, idegenvolt az emberek előtt. Azáltal, hogy az emberek előtt aszeretet legfőbb törvényvilágát feltárta megváltójukká lett.

Ő volt az út, amely a célhoz vezetett, midőn az emberi-ség az Ő szellemében, az Ő cselekedeteit követte, megtaláltaa célt: a tökéletes szeretetet, amely minden más tökéletessé-get magában foglal. De az emberiség általában nem értettemeg az Ő szavait; útnak nevezi, de nem jár rajta, szeretetrőlbeszél, de nem él benne. A megismerés, amely a szellemelőtt (legyen az emberruhában vagy azon kívül) feltárul,mivel akarata teljesen szellemi előrehaladására van irá-nyozva, látszólag rögtön átalakítja őt, mert előttetek az őfejlődési fokainak hosszú láncolata, amely már mögötte fek-szik, az igazság, jóság, erő atomjainak lassú asszimilációja,el van rejtve. Fejlettségi fokától függ megismerése és akiszélesedett megismerés, az akarat és cselekedet újabberőfolyamát idézi elő.

Azok az emberek, akik Krisztus tanát megértették, azŐ szellemét felfogni képesek voltak, tehát akik előtt a leg-főbb törvény: a szeretet, nyilvánvalóvá lett, szellemükön egyúj erőáramot éreztek átömleni s az ilyen keresztség által újerőre kapva, valóban átváltoztak és prédikálták a szellemiújjászületést. Ők ekkor eljutottak egy számukra új megisme-rés legkülső fénykörébe, de ezt még nem tudták teljesen fel-dolgozni és az Isten törvényvilágának áttekintésében rejlőegyensúlyt megtalálni. Azt gondolták, hogy ha testvéreikfelfogták a Krisztusi tant, akkor azoknak is az ő érzelmi vi-lágukat kell átérezniük. Nem értették meg, hogy mindenszellem egy különálló egyéniség, egy kis világ, és jóllehetugyanaz az egy törvényvilág foglalja magába az egészvilágegyetemet és egy örök életáram ömlik át az egész te-remtésen, mégis minden csillagnak megvannak a maga sa-játos törvényei, minden szellemnek megvan a maga egyéni-sége, érzelmi világa. Nektek előbb meg kell tanulnotok meg-érteni, mi az élet, hogy aztán minden életatom nagyságát és

225

sokoldalúságát megérthessétek, hogy a szolidaritásnak, azönzetlenségnek (altruizmusnak), minden élet összekötöttsé-gének törvényét a határtalan szabadsággal és minden töké-letességre jutott életatom örök egyéniségével összhangbatudjátok hozni. Tekintsétek külön a tökéletességre jutottszellemet, és úgy fogjátok látni, mint az erő, hatalom és ősiélet (individualitás) törvényes hatásának a világát; – vagytekintsétek úgy, mint az egész egy részét, akkor ő csak egyatom, mely Isten kezeiben nyugszik, és az Ő nagyságábólszármazik, s aki egyidejűleg egy világnak is nevezhető. Mégma is beszélnek az emberek szellemi újjászületésről és milyhomályosak, mily öntudatlanul valótlanok, mily ellentmon-dásosak azok a fogalmak, melyeket e szavakról alkotnakmaguknak.

Az emberek közül nagyon kevésnél nevezhetjük a szel-lemet abszolút uralkodónak, mely megőrzi nyugalmát éscélját tisztán látja maga előtt. A legtöbb ember még alá vanvetve a lelki élet külső rázkódásainak, az idegek játékainak,a külső behatásoknak, valamint a rajongó, a kétkedő, bán-kódó vagy minden ok nélkül vidám, homályos, és valótlanérzelmek egész seregének. Minden hatásnak utat engednekmagukhoz, és nem állítják azokat megismerésük ítélőszékeelé, hogy ami jó, azt tudva és akarva elsajátítsák, és amirossz, azt tudva és akarva távoltartsák. Az előrelépés és afejlődés utáni homályos, még egészségtelen kényszer, külsőtevékenységek és munkák keresésére ösztönzi őket, közbenelhanyagolják a nagy fontosságú munkát önmagukon, holottcsak ez teheti őket képessé a valóban hasznos munkára.

Ők a mindenféle ráhatások és befolyások játéklabdája-ként járják meg földi életüket, és anélkül térnek vissza szel-lemi hazájukba, hogy a fokuknak megfelelő szabadság ésmegismerés legcsekélyebb mértékét is elérték volna. Ezekmulasztási bűnök, amelyek a szellem számára súlyos követ-kezményekkel járhatnak – súlyosabbal, mint némely tettelelkövetett bűn. Megismerés! Óh, ha megadhatnám nektek!Megismerését munkátoknak, a kínálkozó alkalmaknak,megismerését a veszélyeknek, amelyeket tunyaközönyösségtekben alig sejtetek; ujjongva vállalnék mind-ezért egy kínokkal teli földi életet. A megismerés azonbannem hagyja magát adni, annak feltételeit a szellemnek kell

226

kivívnia. Végre küzdjétek fel magatokat a világosságra,nagyságra, hogy felfoghassátok Isten törvényvilágánaknagyságát, és ne maradjatok a homályosság foglyai, akikolyan dolgokról beszélnek, amelyekről fogalmuk sincs.

Oly szívesen adnám meg nektek a szellemi élet lassúfejlődési törvényének a tiszta fogalmát, hogy ezzel a kulccsaloldhassátok meg a látszólagos ellenmondásokat. Az a folya-mat, amit ti szellemi újjászületésnek neveztek, a szellemfejlődésében számtalanszor előfordul. Ez történik mindig amagasabb ismeretszféra és tetterő határának áltépésénél.Nehéz nyelvetek útján helyes fogalmat adni nektek a szellemfokozatos növekedéséről és annak gyakran hirtelennek lát-szó, nagyszerűbb életté történt kibontakozásáról. Ha egyhatár átlépéséről beszélek, akkor ez hamis fogalmat válthatki belőletek. Az a lépés, amellyel a szellem a határt átlépi,nem nagyobb azoknál a lépéseknél, amelyek a szellemet ahatárhoz közelebb vitték. Ahogy a fényhullámok elkülönül-nek egymástól és mégis összefolynak egy fénytengerré, ilye-nek szellemi fejlődésetek határai is.

Amint a világosság tűzhelyéhez közeledtek és avilágosság bennetek és körülöttetek intenzívebbé lesz, úgyválik számotokra az igazság és a nagyság világosabbá, a hibaés a tévedés lehetetlenebbé. Ez a törvény érvényes az egészszellemi életben. A szellemi fejlődésről szóló homályos éshamis fogalmak, ismertetőjegyei minden alsóbbrendű világ-nak. Az Istenségből kiáradó és a világegyetem örök törvé-nyeit átható abszolút igazság kinyilvánítja magát az egészszelleméletnek, azt betölti és kielégíti, feltéve ha az már ki-nőtt a véges törvényekből. Földi emberek, vívjatok ki ma-gatoknak tiszta fogalmakat, és ne hagyjátok magatokat öntu-datlan valóságokra félrevezetni, amit nektek a misztikusokvagy más keresztények a szellemi újjászületés címe alatttanítanak. Az ilyen tanításnak gyakran rajongó egzaltáltság,beteges érzékenység a következménye, melyek az igazi elő-rehaladást gátolják. Igyekezzetek, tanuljatok, dolgozzatokteljes alázatossággal és önmegismeréssel. Majd ha a világos-ság gyermekeivé lettetek, észrevétlen növekedésetek követ-keztében, gyönyörűségtekre képesek lesztek szemeteketnyitvatartani az intenzívebb fényben.

227

Folytatás.Kérdés:

Az előző nyilatkozatban azt mondod, hogy az emberek(Krisztus tanítványai) még nem találták meg az egyensúlyt,mely Isten törvényvilágának áttekintésében rejlik. Lehet-eáltalában az embernek ilyen áttekintése? Erre a kérdésre aztfeleled: "Nektek előbb meg kell tanulnotok megérteni azt,hogy mi az élet, hogy a szolidarításnak, altruizmusnak, min-den élet összekötöttségnek a törvényét, a határtalan (?) sza-badsággal, és a tökéletességhez jutott életatom örök egyéni-ségével összhangba hozni tudjátok." A földi ruhában még azélethez megkívántató értelem is alig lehetséges, legalábbilyen mértékben nem. E részlet szerint az örök egyéniség is,úgy látszik, csak a tökéletes életatomnak (szellemnek) vanbiztosítva, csak ennek lesz egyedül osztályrésze a határtalanszabadság is.Helyes-e ez a felfogás?

Felelet:Jó lenne kedves Bernát, ha szavaimat elsajátítás céljá-

ból kicsit nyugodni hagynád magadban. Világosabb megis-merésre jutnál belőlük és némely hirtelen kimondott kér-désedre magad is képes lennél megfelelni, Jól értsetek meg.Nekem mindig örömöm telik abban, ha hozzátok intézettegy-egy szavam tisztább megismeréshez segít benneteket.Szavaim fő célja azonban titeket olyan gondolatmezőhözcsatolni, amelyen szellemetek a fejlődési fokának megfele-lően korlátolt szabadságával, a megismerés azon világossá-gánál, amely épp e fokozat eredménye, járhat és kutathat.Előmenetelének mértéke szerint nő az intuíciója (igazság-érzékelése) és csak az válik igazi tulajdonává, ami küzdel-meinek, kutatásainak, önmagán eszközölt, alázatos munkál-kodásának eredménye, és ami kifelé irányuló törvényesműködési körében számára megvilágosodik: egy soha el nemveszíthető tulajdon. Az összes jót szeretném nektek átadni,mindenekelőtt azt a megismerést, hogy mindent, amit meg-kaptok, tökéletesen el kell sajátítanotok, hogy az igazánhasznotokra válhasson.

És most térjünk át a kérdéseidre. Isten egész tör-vényvilágának teljes áttekintése magától értetődően csak az

228

egyik ismertetőjegye a tökéletes szellemnek, mely éppen úgymagától értetődő, mint az, hogy az egyensúlyt, – amiről be-széltem – többé nem tudja elveszíteni. Amikor olyan embe-rekről beszéltem, akik még nem találták meg a törvényvilágáttekintésében az egyensúlyt, akkor csak azt az egyensúlytgondolhattam, amely azon törvényrészek világos és nyugodtáttekintésének az eredménye, amely fejlettségi fokukhozmérten számukra kijelenthető volt Isten törvényvilágában azegység a legcsodálatosabb. Az egyik törvény kiegészítvecsatlakozik a másikhoz, az egyik feltételezi a másikat, ésegyidejűleg tökéletesíti azt. Nektek, embereknek, a kicsiny-ben kell dolgoznotok, amíg számotokra kinyilváníthatja ma-gát a tökéletes nagyság. De a kicsinyben, azaz a töredékben anagynak, a tökéletes egésznek alapvonalait felismerni, e tö-redék minden atomját valódi értékében látni, és ily módonmegtalálni az egyensúlyt, amely az igazság mezejének he-lyes megismerésében, vagy a törvényvilágnak abban a részé-ben rejlik, amelyet fejlettségi fokotok előtt fel lehet tárni, –ez lehetséges nektek, embereknek.

Amikor azt mondom: "nektek előbb meg kell tanul-notok megérteni, mi az élet, hogy a szolidaritásnak, az önzet-lenségnek (altruizmusnak), minden élet összekötöttségénektörvényét a határtalan szabadsággal és minden tökéletességrejutott élet örök egyéniségével összhangba tudjátok hozni", –ez alatt nem azt értettem, hogy csak a test levetésekor tárulfel előttetek ez a megismerés. A test levetése nem okozsemmiféle hatalmas változást a szellem megismerési lehető-ségében; számtalanszor elmondtam már, hogy a szellem fej-lettségi foka vonja meg egyedül ismerete határát. A testneknem kell akadályt képeznie a szellem számára, de lehet azzáis. A test által nem szükségszerűen homályosodik el az isme-ret, de mégis gyakran zavarossá válik, mivel a szellem atestnek bizonyos uralmat átenged. Ha valamit nem értetek,ha a nektek kijelentett igazságot nem tudjátok felfogni éselsajátítani, akkor ne mondjátok "földi ruhánk gátol ebben",hanem mondjátok azt: "ez a mi jelenlegi fejlettségi fokoza-tunkban még nem lehetséges”. Akaratotok, erőtök, tiszta,valóban önzetlen törekvéstek mértéke szerint történikelőrehaladástok. Tiszta szellemek fényes serege lebeg Föl-detek fölött, hogy ennek a világnak bizonyos befejezett fej-

229

lődési fokozata után, rajta testetöltve fényhordozókká, vala-mint az embertestvérek és a magasabb szellemi élet közöttiközvetítőkké váljanak.

E szellemek be fogják bizonyítani, hogy a test nemegyéb, mint megjelenési forma, egy igazi tartalmat nélkülözőárnyék. E szellemek megismerése nem fog elhomályosulni,szellemi életüket nem fogja az anyag semmi tekintetben semgátolni. A tökéletes szellem határtalan szabadságát épp olykevésbé értitek meg, mint őt magát. Ha valamely szellem atökéletes szeretet fénytengerébe merítkezve eléri legmaga-sabb tökéletességét, akkor birtokába veszi tökéletes szabad-ságát is, amit én határtalannak nevezek, mert azt még jobbankörülveszi, hordja és áthevíti a tökéletes szeretet. A tökéletesszeretet és tökéletes megismerés olyan fénytenger, amit aszellem többé nem tud elhagyni, mert a fény saját magábóltör elő, mint tökéletességének következménye.

Az egyéniségről beszéltem már neked annyit, hogykérdéseidre magad is megfelelhetsz. Az egyéniség örök,olyan adománya Istennek, ami a tisztán teremtett, de mégtökéletlen szellemben megvan, és minden más tulajdonságá-val, akaratának korlátozott szabadsága következtében kiké-pezhető vagy eltorzítható. Tökéletes egyénisége természete-sen csak tökéletes szellemnek lehet. Kedves emberek! Igye-kezzetek a tisztán szellemit legalább sejtve, akképp megér-teni, hogy megismeréseteket igaz jóság által növeljétek.

84. Az ember újjászületése.

Kérdés:A 79.-ik számú nyilatkozatodban "Az igazság elisme-

rése és megismerése" cím alatt beszélsz a fejlettségi fokoza-todon lévő szellemek előhaladásáról s a következő kifejezésthasználod: "Csak ha majd testünk magasabb szférák fényétőllesz áthevülve, emelkedhetünk fel egészen abba az atmoszfé-rába." Vajon nem ebben rejlik-e szellemi újjászületésünk,amit a misztikusok "tűzkeresztségnek", a "csontok égésének"mondanak? Te nem minden célzás nélkül emeled ki a "tes-tet", amely áthevül, és ezzel utalsz a magasabb és alacso-nyabb szellemek fejlődésének és emelkedésének analógiá-jára.

230

Felelet:Mindig van bizonyos hasonlóság (analógia) a szellem

alacsonyabb fokról a legfelső fokig tartó fejlődésében.Többször említettem már nektek, hogy a szellem nem lehetsem testetlen, sem alaktalan. A lélek, mely a szellem hüve-lye, hű tükörképe az ő fejlettségi fokának, szépségének. Mi-nél magasabb a szellem, annál finomabb az az anyag, amelyőt körülveszi, s annál hamarább áthatja lelkét vagy asztrál-testét minden általa elért előrehaladás, minden magáévá tettfelismerés.

Amikor a szellem szinte észrevétlen változások általúgy megnemesedik, (hatványozódik) hogy a belülről átizzófény igényli lényének légköréhez a magasabb szférák fényét,akkor felemelkedik a szellem ezekbe a szférába. Ezt értettemén, amikor testünk átizzásáról beszéltem. Minél alacsonyab-ban áll a szellem, annál tovább tart a lélek áthatolásának fo-lyamata arról a fejlettségi fokról, amelyet a szellem addigkivívott. A lélek a legalsó fejlettségi fokon is megközelítőképe a szellemnek, de azért van egy fokozati, ha nem isalapvető különbség a magas fejlettségű szellem magáévá tettmegismerésének a lélek-hüvelyen történő áthatolása és azolyan áthatolás között, amit az alacsonyabb szinten állószellem, fejlődésének következtében, durva anyagi burkánelérni képes. Ha a lélek az előmenetelt már kifejezi, akkor ezaz előrehaladás, ez a kiküzdött jó tulajdonság, amint mon-dani szoktátok, az ember természetévé válik. Mert a szellem,, aki valamely jó tulajdonságot, jobban mondva elsajátítottmegismerést lelki ruhájában kifejezésre juttat,emberréválásakor agyának és egyéb szerveinek olyan formátés jelleget kölcsönöz, amely bizonyos jó tulajdonságokattermészetesekké, bizonyos rossz tulajdonságokat természet-ellenessé és lehetetlenné tesz.

Az ember tehát kifejezése annak, ami szelleme atestetöltése alkalmával volt és ezáltal fejlődése behatárolt.Ha tehát azt állítjátok, hogy egy szellem, összes ereje megfe-szítésével, egy inkarnáció alatt az átlagos ember fokozatárólegészen Krisztus fokozatáig emelkedhet, akkor ezzel arróltesztek bizonyságot, hogy az általános fejlődési törvényekrőlfogalmatok sincs. De azért annak a tudata, (hogy olyan szót

231

használjak, mely nálatok közszájon forog), hogy fejlődése-teknek egy inkarnáció alatt bizonyos határ van szabva, negátoljon benneteket abban, hogy nemesedésteken teljes erő-vel dolgozzatok. Még ha nem is tudjátok teljesen magato-kévá tenni az általatok felismert sok jót és igazat, mégis,ezáltal egy olyan terület lesz előkészítve, amelyet majd akövetkező inkarnációtok alkalmával már uralni tudtok. Csaksemmi lanyhulás, semmi tunyaság, kedveseim! Földi életetekminden pillanata oly fontos, oly végtelenül értékes!

Abból, amit mondtam, arra a kérdésedre, ami az emberújjászületésre és az azzal egybekötött "csontok égésére vo-natkozik, magad is megadhatod a feleletet. A legtöbb ember-nél vagy beáll egy bizonyos tétlenség, amely azon alapszik,hogy a számukra természetes jótulajdonságokat engedik ér-vényesülni és megelégszenek azzal, hogy habár hevesekvagy gyengék, érzékiek vagy egoisták, de azért mégis jóemberek – vagy szellemi fejlődésük lassúbb, csaknem észre-vehetetlen, melyet nem lehet egy bizonyos naptól kezdődött.Az emberek egy csekély hányada viszont, valami különlegesesemény vagy talán egy kimondott szó által, amit szellemükteljesen megértett és a kapott tanítás folytán magáévá tett,megrendül, és ekkor már szellemi újjászületésről beszélnek.Ténylegesen, ami bennük végbemegy az egy ébredés, vagycsak a jó akarásának megerősítése. A legtöbb ember lelki- ésidegélete azért beteg, mert nincs eléggé összekötve az őturaló szellemmel. Az ilyen embernek mindenféle szubjektívérzelme kifejeződik, azonban óvakodjatok attól, hogy azilyen érzelmeket az örök törvények szükségszerű hatásánaktekintsétek.

85. A keresztény misztika.

Kérdés:A keresztény misztika azt tanítja, miszerint az ember-

nek, hogy valódi Isten- és emberszeretetre emelkedhessék,minden földi szeretetet, minden ragaszkodást oly valamihez,ami nem Isten, szívéből ki kell ölnie, a világot és mindenkülsőséget meg kell vetnie, a mulandót semmiségnek kelltekintenie, és mindenről le kell mondania, amit a testi élet-nek jól felfogott szüksége meg nem kíván. Nem szabad sem

232

az érzéki, sem a természeti örömök utáni vágynak engednie.Azt kell kívánnia, hogy ő inkább ismeretlen, vagy mellőzött,lenézett maradjon, semhogy tekintély, tisztelet és dicséretután törekedjék.

Ha e felfogást követve, kivonjuk magunkat az életből,akkor elfutunk az elől a küzdelem elől, amelynek a szellemetaz anyag fölött győzelemre kell segítenie; elöljük önmagun-kat. De másfelől a megengedett világi örömöktől való tar-tózkodás, vagy azoknak egy részéről való lemondás a szel-lemi tökéletesedést bizonyos mértékig előmozdítja. Hol vane lemondásnak józan határa az olyan emberre nézve, akiföldi életének feladatául nem a remete, a zárda, vagy szigorúaszkétai, önmegtartóztató életet tűzte ki?

Felelet:A valódi kereszténység önzetlenség, de teljes önzetlen-

séget elérni a földi embernek a legnehezebb. Ez a zárköve akereszténység épületének. Amikor "igaz kereszténységről”beszélek, akkor ez alatt azt a krisztusi szellemet értem,amelyről így szól az apostol: "Akiben nem lakozik Krisztusszelleme, az nem az övé" (Róm.8,9). De mit kíván tőletek avalódi önzetlenség? Mindenek előtt annak beismerését,hogy egy egésznek vagytok a részei, és hogy egyéniségetekazáltal fejlesztheti ki magát a tökéletességre, ha tiszta vágy-gyal és erős akarattal az egészet szolgálja. Tartsátok szeme-teket nyitva, nehogy elszalasszatok egy alkalmat is testvére-itek szolgálatára, segítésére, mert Isten a tökéletességre tö-rekvőtől elvárja, hogy az önzetlenség erejével, ahol csakteheti, segítse a még fejletlenebb tökéletességet. Kedves em-berek! Ne akarjatok keresztényebbek lenni Krisztusnál. Őevett és ivott. Résztvett egy mennyegzői ünnepélyen; hisz azilyen tiszta külsőségeknek nincs semmiféle befolyásuk aszellem fejlődésére, előrehaladására.

Csak úgy ismerjétek fel és érezzétek meg ezeket, minttisztán külsőségek és annak, ami jelentéktelen, mellékesdolog, sohase engedjetek hatalmat magatok fölött. Ha azon-ban a vidám társaság, színház, vagy egyéb földi szórakozáskezd titeket egészen lefoglalni, akkor mondjatok le róla, mertkülönben elkezditek a császárnak adni azt, ami az Istené.Nem földi örömeiteket illeti a kárhoztatás, hanem az anyagi-

233

akban való elmerülésteket, amely következménye alacsonyfokotoknak és oka annak, hogy ha valamely anyagi dolog ró-zsás színben tűnik fel előttetek, akkor szemeteket nem tud-játok levenni róla és megelégedtek az anyagi, színes fénnyels a tiszta, színtelen fénytől elszoktok. A színes fény nemegyéb, mint gyermekjáték, mely önmagában ártatlan és nemtompítja el a napfény életforrását. Kedves Bernát! Azt mon-dod, hogy a keresztény misztika tanítása szerint, az ember-nek az igaz Isten- és felebaráti szeretet eléréséhez, meg kellölnie szívében minden földi szeretetet, minden olyan ragasz-kodást, aminek nem Isten a tárgya.

Az apostol azt mondja: "Mert aki nem szereti testvérét,akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?" (1.Jn.4,20)Más szavakkal: Ha Atyátok fiát nem szeretitek, aki hozzátokhasonló, miképp szerethetitek Istent, akit jelenlegi fogalma-itok szerint nem vagytok képesek felfogni? A fejlődés, ateremtésnek tökéletessé való kiépítése nem tűr meg ugráso-kat. Egy lassú növekedés, a jelenlegi magas fokról, a követ-kező magasabb fokra való előrelépést tételez fel maga a szóis: fejlődés. Az ember legistenibb tulajdonsága a szeretet. Azönzetlenség a tökéletesedés egyik vívmánya, a szeretet azon-ban jótállja és bizonyítja a szellem isteni gyermekségét.

A felebaráti szeretet az önzetlenséget, az önzetlenségpedig a felebaráti szeretetet foglalja magában; az egyik a má-sik nélkül elképzelhetetlen. Krisztus azt mondta: "Ki az énanyám és kik az én testvéreim? Aki cselekszi az én Atyámakaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám" (Mt.12,49-50). És ugyanarról a mesterről mondják: "János volt az atanítvány, akit ő szeretett" (Jn.13,23). Ha Krisztus, a hűenmaradt Fiú, az Ő beteljesedett tökéletességében az egyikembert jobban tudta szeretni, mint a másikat, akkor hogyanlehetne kötelessége a szegény földi embernek, hogy az egyesemberek iránt érzett szeretetet elfojtsa vagy jóakarattá vál-toztassa? Kétféle szeretet van az emberben, – mert az érzékiépp úgy nem szeretet, mint ahogy a gyengeség nem jóság,vagy a makacság nem akaraterő. E két szeretet közül az elsőa felebaráti szeretet, vagyis a kívánság segíteni mindenszellemi lénynek, – legyen az ember vagy szellem – őt szol-gálni, hasznára, vigaszára lenni, amennyire csak lehetséges.

E lehetőség határait vonja meg az a megismerés, amely

234

az önzetlenségre való törekvés következménye. A másikszeretet azokkal a szellemekkel és emberekkel kapcsol, akikszellemileg közel állnak hozzánk. Örvendezünk, ha testvé-rünknél a miénkhez hasonló vágyakra, ismeretekre találunk,és ez az öröm építi fel a szeretet hídját testvértől testvérig.Hogy lehetne tehát érdem, vagy bármiféle előnyös munka,ennek a hídnak a lerontása? Továbbá azt tanítja a misztika,hogy az embernek a világot és minden külsőséget meg kellvetnie, a múlandót semmiségnek kell tekintenie, s inkább aztkell kívánnia, hogy ismeretlen és lenézett maradjon, mintsemtekintélyért, tiszteletért, dicséretért küzdjön. Kedves Bernát!

A kereszténység igaz érzést kíván az emberben. Aténylegesen előrehaladott szellem, még az emberi ruhában isintuitívan fel fogja ismerni az igazat, mint olyant, s öntudat-lan igazságérzetével – azzal a tulajdonságával, amely egybizonyos szellemi fokozat következménye – minden elébekerülő dolgot, az őt megillető helyre tesz. Az ilyen em-ber nem tehet egyebet, mint hogy minden múlandót csekélyjelentőségűnek tart, mert az valóban az is. De azért a mú-landó elől nem menekül, mert ami ilyen csekély, annak nincsannyi értéke, hogy megfutamodjanak előle. A világot és akülsőségeket nem fogja megvetni, hanem azokat szellemifokozatának intuitív megérzésével olyan múlandónak ismerifel, amit a neki megfelelő helyre téve csekélynek kell érté-kelnie. Nagyon egyszerű dolog ez, Bernát! A tökéletességfelé törekvő ember nem kívánhat mást, mint hogy Isten aka-ratát, amennyire fokozata csak megengedi, felismerje, aztteljesen és tökéletesen betöltse, és hogy tökéletlensége neakadályozza abban, hogy ez az akarat, – amennyire csaklehetséges – őt testvérei tanításához és segítéséhez eszközülfel tudja használni. Nem szükséges mellékesen azt is kíván-nia, hogy ebben az akaratban embertársainak megvetése,vagy megbecsülése is bennfoglaltassék, mert az a kívánság,hogy ez az akarat miképp nyilvánuljon meg, azt mutatja,hogy nem teljes odaadással viseltetik vele szemben. Ez a Páláltal értelmezett Krisztusban való élet.

Ehhez azonban semmiféle aszkétizmus nem juttat el,hanem csak a tiszta önzetlenség, az Isten felismerésébengyökerező, tántoríthatatlan hit és az a fellángoló vágyakozás,hogy egyedül Istenért és Istenben élj, amely vágy az előbb

235

említett tulajdonságok kivívásának következménye, miként alángnak a fény. De ez a fokozat kevés emberben van meg,mert kevés, igen kevés ilyen fokozaton álló szellem öltFöldeteken testet. Nem tudnád-e már magad is az eddigelmondottakból a lemondás ésszerű határát megtalálni?Láthatod, hogy ez minden ember számára más és más, atulajdonságai szerint. Azt, hogy a te lemondásod határa,egyéniségedtől és szellemi fokozatodtól függően holhúzódik, ítéld meg magad. Törj át a világossághoz, amelyIstened megismerésében rejlik. "Hiszek Istenben, amindenható Atyában". E két utolsó szóhoz ragaszkodj erő-sen, bennük minden, ami neked szükséges, megtalálható.Isten útjai jók, nem csak a cél, ahová vezetnek. A kiállottföldi szenvedéseknek, mint amilyen a földi szennyen valóátgázolás, úgy, mint ahogy te gondolod, jóvátétele nincsen.Isten nem cselekszik önkényesen. A "mindenható Atyában",vagyis a nagyság és szeretet tökéletességében való hit kizárjaaz önkény bármilyen lehetőségét. A földi emberben feléb-rednek mindazon tulajdonságok, amelyeket korábban kiví-vott magának, és amelyek emberréválása közben szunnyad-tak. Egy ember sem adhat a másiknak egy tulajdonságot ésaz önkényes cselekvés lehetetlenségének következtében eztIsten sem teszi meg.

Ő szabad akaratot és alkalmat ad az ébredező szel-lemnek, hogy ezek által magát felküzdje a tökéletességig.Miként tehetné az igazságosság Istene – az ő igazságosságapedig a tökéletesség fogalmában benne foglaltatik, – hogy azegyik embernek jó tulajdonságokat adjon, lehetővé téveszámára ezáltal a szellemi öröm megértését, hogy emberkéntúgy törekedjen a szellemiség felé, mint a napraforgó a napután – miközben ugyanez az Isten egy másik emberi életetbűnben enged születni és meghalni, hogy ezt a szellemi élet-ben való rohamos előrehaladással jóvátegye? Hogyan le-hetne képes Isten ilyen önkényre? Nem! Egy jóvátétel Istenszámára kizárt, mert nem csak a cél a jó, hanem a hozzá ve-zető minden lépés is. A jóság, földi életetek minden percétőlmegköveteli az igazságosságot és állandóságot. Hogyantételezhettek fel Istenről olyan cselekedetet, ami a ti igaz-ságérzeteteket sem elégíti ki?

II.

236

Kérdés:A misztika továbbá a külső lemondáson kívül, hogy az

ember az isteni igazság megismerésére eljuthasson, mindenolyan szellemi gyönyörtől való önmegszabadítást is kíván,amelyben az ember csak önmagára gondol. A valódi elhalást,önmegtagadást, elveszést, sőt önnönmaga teljes megsemmi-sítését is kívánja, annyira, hogy semmi se maradjon belőlemás, mint Isten, hogy azután Isten munkálkodjék, világítson,sőt benne legyen az emberben, és a maga akaratát végre-hajtsa. Ehhez megkívántatik, hogy az ember kiölje a sajátakaratát, a maga hasznát, az önmaga iránti szeretetet s amaga érdekei keresésének el kell halnia az ima örömében ésédességében, a szemlélődésben, a böjtölésben, a vigyázásbanés munkálkodásban, sőt a természetben való örömöt is felkell áldoznia.

Természetesen van hamis buzgóság, amely az Istenhezvaló fölemelkedés érzelmeiben a maga kielégítését, a magalecsillapítását és nyugodalmát keresi anélkül, hogy ezek agyakorlatok az Isten iránti szeretethez közelebb vinnék őt ésaz élet folyására tartós befolyást gyakorolnának; ez önszere-tetből származó kedvtelése a szellemnek, amelynek e gya-korlatokban magát átengedi, s amely az isteni igazság fény-sugara elé gátat vet. Ezt a kedvtelést el kell ölnie. De hogymiképp lehessen az embernek a valódi fölemelkedésben,amelyben Istent keresi, önmagát, az imádó, a könyörgő, agondolkozó, a szerető embernek önmagát elvesztenie ésmegsemmisítenie, ez nekem felfoghatatlan. Az ember Isten-ben mindig a maga boldogságát, a maga üdvét, a maga tö-kéletesedésére szükséges segedelmet keresi és találja meg, amaga egyéniségének átszellemülésére törekszik. Miképplehet ezt a maga megsemmisítésével Istennel szemben ösz-szeegyeztetni?

Felelet:A helyes viszony Isten és a szellem (mindegy, akár

testben van, akár nem) között ugyanaz, mint ami az apa és agyermeke között van. A szellemnek tisztában kell lenniegyermekségével, mert ezáltal ébred fel benne a hála, a sze-retet és az odaadás. Ezen érzések megnyilvánulása, vagyhangja az imádság. Minél igazabb, tisztább, és minden töké-

237

letlenségtől mentesebb a szellem, annál inkább válik imád-sága is azzá, amivé válnia kell. A magasan álló szellem azimádság örömét és édességét nem keresi, nem akarja el-nyerni, hogy szellemi kedvteléssel élvezze; ő nem képesegyébre, mint hogy azt érezze. Ez a szó: "Atyám!", amelyajkára nyomul, az az érzés, mely e megnyilatkozásánakalapja, gyönyörrel tölti el. Ő nem keresi ezt a gyönyört, deIstenhez való felemelkedettsége közben nem képes máskéntérezni. Legyetek tiszták és igazak, kedves emberek, és le-gyetek mindenben egyszerűek. Amit hamis buzgóságnak s aszellem önszeretetéből származó kedvtelésnek nevezel, két-ségtelenül létezik, méghozzá nem csak emberek, hanemszellemek között is; ezt azonban nem nevezhetjük imádság-nak. Valamely dolog a maga elfajulásában gyakran egészenellentéte lesz annak, ami eredetileg volt. Ha például egy em-ber, aki a gyöngédség tulajdonságát emberréválásakor ma-gával hozta, ha igen keveset, vagy semmit sem törekszik etulajdonságát tökéletesíteni és tökéletlensége következtébenrossz tulajdonságok kapcsolódnak ehhez a gyöngédséghez,akkor ezáltal, a gyöngédség átváltozik gyengeséggé. Holott agyöngédség a maga tökéletességében éppen ellentéte agyengeségnek, mivel erő, és pedig tetterő van benne és azilyen jellemmel felruházott embert, közelebb viszi ahhoz afokozathoz, amely olyan jótékonyan és éltetőleg hat ember-társára, mint a harmat a növényzetre.

Legyetek tehát mindenekelőtt tisztában azzal, milyenegy dolog a maga valóságában és milyen elfajulásában; őkellentétesek és semmi közük sincsen egymáshoz. Legyetekegyszerűek, természetesek, kedves emberek és kerüljetekminden erőltetett, beteges dolgot. Amikor azt mondom:"legyetek természetesek", ez azt jelenti, hogy térjetek visszavalódi természetetekhez. Emberré válásotok előtt szellemekvoltatok, engedjétek át tehát emberként az uralmat a szel-lemnek, akkor lesztek hívek természetetekhez. A fiúságszellemét megkaptátok, miközben azt kiáltottátok: "Abba" –"Atyám!" Az a szellem, legyen akár emberi ruhában vagyazon kívül, – ámbár az előbbiek közül kevesen vannak, akikaz Isten iránti teljes odaadásra nemcsak törekednek, hanemazt el is érték – amelynek minden gondolata imádság, érzi azösszeköttetést közötte és Isten között, amely érzelem, mint

238

imádság nyilatkozik meg. Egy ilyen embernek nem kellmagát megeröltetnie azért, hogy anyagi teste "megszűnjön"számára, ő ismeri a maga, valódi természetét és az uralkodikbenne. Imádságának magától nő szárnya, és nem képes aztmásként használni, mint a maga gyönyörűségére. De ha azember ezt a szellemi fokot még nem érte el, úgy magátólértetődően annak következményeit sem érezheti. Ezeket akövetkezményeket olyan erőszakos eszközökkel elérni nemlehet, mint amilyen az anyag elleni értelmetlen harc, amelyanyaggal az ember végül is össze van kötve. Erőit nem sza-bad az anyag elleni beteges gyűlölet által felemésztenie.

Baál papjai úgy hitték istenüknek tetsző, ha testüketmarcangolják; és emberek, akik magukat kereszténynek ne-vezik, átveszik ezt a tévhitet. Az embernek arra kell töre-kednie, hogy embertársait a lehető legnagyobb önzetlen-séggel szolgálja; meg kell ismernie hibáit és azokat ki kellküszöbölnie, a testet igazán és világosan annak kell felis-mernie, ami az valójában: egy Isten által adott segédeszköz,amire neki szellemi fokozatán szüksége van, különben nemlehetne Isten által adva. Ezt a testet tisztán és egészségesenkell tartania s világosan felismerve ennek rendeltetését arra ahelyre tennie, ami megilleti.

Ami az Istennel szembeni önmegsemmisítést illeti,ahogyan ezt a keresztény misztika tanítja, erről a keresztény-ség, az evangéliumok szerint, semmit sem tud. Az világos,hogy az igaz kereszténységre törekvő embernek, első felté-telként ki kell irtania magából az önzést, az önfejűséget és ahaszonlesést. De miképp lehet az embernek a maga hibáit amaga valódi "én"-jével felcserélni? (Ld. "A szellem egyéni-sége" című fejezetet.) Az ember valódi "én"-je egyet jelent asaját egyéniségének érzékelésével, ami Isten adománya.Amit Isten adott, azt szabad az embernek érzékelni, annakszabad benne tudatosulni. Isten tisztán adta; és az egyén sajátmunkája változtatja át ezt a tisztaságot tökéletességgé. Azsaját bűne változtatja át az egyéniséget önmaga torzképévé.

Azonban a beteges tudatlanságban sínylődő embernem azáltal tesz eleget rendeltetésének, ha ezt a torzképetmeg próbálja semmisíteni, hanem azzal, ha azt nyugodtjózansággal vizsgálja, tökéletlenségének összetevőit türelem-mel és bátorsággal eltávolítja és így tiszta természetét, ami

239

Isten teremtése, újból kiformálja, azután pedig növekvőértelemmel és művészi kézzel a tiszta vonalakat tökéletessédolgozza ki. Istenen kívül egy más erő sem képesegyéniséget életrehívni. Amit pedig Ő hív, annak szabadlépésről-lépésre Őhozzá közelednie, míg az eredeti képfénykörét eléri. Hogy mi egy egyéniség, és mit érez, amikortökéletességét és ezáltal rendeltetését eléri, ahhozhiányoznak az emberi szavak és fogalmak. Emberek!Legyetek hát fogalmaitokban és hitetekben tiszták ésegészségesek. A "test"-nek nevezett segédgépet használjátokarra a célra, amelyre azt Isten nektek adta, és ne folytassatokellene oktalan harcot, de ne is állítsátok a szellemet az anyag,az életet a múlandóság szolgálatába.

Létezik szellemi önzés, és ebben betegeskedik akeresztény misztika. Elégedjetek meg hát azzal, hogy ke-resztények vagytok és hagyjátok a megérzett isteni szerete-tet, embertársaitok iránt érzett szeretetetek által kifejezésrejutni. Egy ember sem él egyedül önmagának, senkinek semszabad szellemi erejét kizárólag a maga számára emészteniefel, szorongva távoltartva magát a szellemi veszélyektől.Igyekezzetek így érteni meg a keresztény tan szellemét, hogyezáltal összekapcsolódjon szellemetekkel, igazolva ezt azösszeköttetést egy tetterős, önzetlen, szeretetteljes élettel.

III.Kérdés:

Minden emberi cselekvésnek és nemcselekvésnek Istendicséretére és tiszteletére kell szolgálnia. Isten dicsőítéseteremtményeiben, ezeknek, mint eszközöknek közreműkö-dése teremtési tervének keresztülvitelében és az ember fel-tétlen alárendelése Isten akaratának, lehet csak szerintem acélja az emberi életpályának. De vajon nem fennhéjázás-etőle az, hogy aki mindent Istentől vett, nélküle semmit semtud és semmit sem tehet, növelni akarja Isten tiszteletét ésdícsőségét?

Felelet:A felelet erre a harmadik kérdésre tulajdonképpen már

az előzőekben megtalálható. Legyetek keresztények olyanértelemben, amint én azt meghatározni igyekeztem, hogy mit

240

értünk mi ez alatt a név alatt és akkor "Isten dicsőségére"éltek, ahogyan ti emberek mondjátok. Mit kell ezalatt érteni?A nap sugarai életrekeltik az ibolyát s a kis növény virágothoz, kifejtve az ő kis lényének teljességét. Vajon a napfénytiszteletére virágzik-e, vagy csak az ő életforrásánaktiszteletét növelheti-e ezáltal? E kis virág nem önként ésszabadon virágzik, hanem mert lénye tökéletességénekeléréséhez adva vannak a feltételek. Ti emberek a szabadságbizonyos fokát elértétek.

A Napnak nem kell a ti virágotokat egy pontosanmeghatározott időben felébresztenie. Szabadságotokban áll,hogy a Nap felé siettek vagy felhőket halmoztok-e eléje,amelyek egy ideig a Nap érlelő melegétől elzárnak. Idővelazonban felemészt a Nap minden felhőt, és virágot követelminden életcsírától; mert a maga rendeltetését egyetlen te-remtett lény sem kerülheti el. Isten, az általatok meg nemértett forrása minden életnek, a tiszta, abszolút, örök tökéle-tesség, nem lehet más, mint a fejlődő tökéletesség közép-pontja. Világok keletkeznek és elmúlnak. Az egész terem-tésnek úgy az anyagi, mint a szellemi része átváltozik, alakotés ruhát cserél. Erő és nagyság, ismeret és szeretet változás-nak van alávetve, hogy önmagukat tökéletessé kristályo-sítsák ki. Isten örök törvényei övezik körül az egész átala-kulást, azt képezve s vezetve, és magukat véges törvényekkésűrítik, amint azt a végtelen teremtés egyes részei megkí-vánják. Igenis van szférák zenéje, Isten érezte melódia, melyaz abszolút tökéletességből hangzik.

A kíséretet, a látszólag végtelen változásoknak, a nagygépezet kerekeinek, a morajlását – ezt a melódiát még nemérthetitek meg, ez a képződésben levő tökéletesség. A kíséretegyes hangjai fületekbe csapódnak, és csak a változásokbanmegnyilvánuló nagyság sejtése is elegendő ahhoz, hogyelakadjon a lélegzetetek. Ti földi emberek egyedül ennek azIstennek élni nem vagytok képesek. Alacsony fokotok mégbotlásokat, eséseket, zavaros fogalmakat, félerőt feltételez.Az ibolya nem élhetne napfény nélkül, de maga a napfénynem elég neki, szüksége van földre és üdítő esőre. Így ti is azanyagban gyökereztek és növekedésteknek a szenvedések ésvezeklések durva táplálékára van szüksége. De ha egyikrészeteknek anyagra van is szüksége, ezzel szemben

241

szellemeteknek – amely Istentől származott s az Őtulajdonságainak a tükre – szüksége van a szellemiekre.Emeljétek tehát fejeteket a világosság fényébe és habárgyökereitek kis időre még az anyagban tartanak is visszatiteket, legalább hajtsatok virágot virágra. Ne azért, mert azéletet ébresztő világosságot akarjátok ezzel megtisztelni,hanem azért, mert ti, mint a puszta agyag és a tiszta szellemközött lévő, közbeeső lények, másképpen nem tehettek, minthogy valódi vágyaitokat követve kivonjátok az anyagból,amit kivonhattok, hogy azt ereiteken keresztül keringetveátalakítsátok virággá és a tiszta napfénybe emeljétek.

86. Szentszellem elleni bűn.

Valójában csak az az ember boldogtalan, aki vétkezik, azaz,aki azt az összhangot, amelynek közte és szellemi vezetőiközött fenn kellene állnia, tetteivel, gondolataival megza-varja. Ez a Szentszellem elleni bűn, amely nem bocsáttatikmeg. (Ld. Mt.12,31; Mk.3,29) Mit is jelent az, hogy "nemlesz megbocsátva", holott egykor minden ki lesz békítve?Nincs földi ember hiba nélkül, mindegyik csak egy bizonyosszellemi fokozatot érhet el, vagyis mindenki csak arról afokról építhet tovább, amelyet a földi élete előtt épített felmagának. Nem érhet el minden ember egyenlő fokozatot,mert a versenyfutást sem egyenlő helyről kezdték. Termé-szetesen az egyik lassabban, a másik gyorsabban tud futni sily módon, az egyik megelőzheti a másikat. Azonban akimegengedi, hogy ily módon más megelőzze, az bűnt követettel, vagyis nem ismerte fel, nem használta ki az Isten általszámára nyújtott alkalmakat és nem hallgatózott vágyódvamegismerés után, – s ezzel a Szentszellem ellen vétkezett.

Ha egy ilyen ember vagy szellem, később ráébred arra,mit is tett, nem reménykedik bűnei megbocsátásában, hanemúj alkalmakért és ismeretért könyörög, hogy jobban fel-használhassa azokat. Ekkor kezdődik a harc, a munka, aküzdelem*. (a "nemezis", ahogy azt az Antal médiumonkeresztül kapott: "Márk evangéliumának szellemi magya-rázatában" olvashatjuk a 974-981 és 1042. oldalakon. Aford. megj.). Az emberek előtt nem fog olyannak tűnni, mintaki nagyot halad előre, de a mindentudó Isten előtt a szellemi

242

versenyfutás során, mégis közeledni fog a célhoz, és taláncsak olyan vétkeket fog szellemi hazájába visszavinni,amelyek megbocsáthatók, azaz amelyeknek letörlesztéséhezrészéről ilyen erőfeszítések nem szükségesek. Jól és helyesenértétek meg, amit mondok.

Nagy különbség van egy szellem vagy ember azonvétke között, mely fokozatának megfelelően még természe-tes, vagy amelyből már tulajdonképpen kinőtt. Éppen ígynagy különbség az, ha valaki egy olyan erényt küzd ki ma-gának, ami ránézve természetes, vagy ha a tőle távol eső célfelé óriási erőfeszítéssel, a szellemi előmenetel iránti olysóvárgással küzd, hogy minden szenvedést kicsinynek tart sígy a korábban elért szellemi tulajdonságok megfeszítésévelaz utat gyorsabban teszi meg, mint a szellemileg hozzá ha-sonló testvérek. Az ilyen szellem boldog; ő fülel, felismer,megért, és cselekszik. Az emberek csak megpróbáltatásait,élete nélkülözéseit látják és nem tudják, hogy holnap azon akövön, amelyen éjjel a feje nyugodott, hálaoltárt emel.

87. Krisztus alászállása a poklokra, feltámadása ésmennybemenetele.

Kérdés:Tudsz-e nekünk valami felvilágosítást adni azoknak a

szellemi eseményeknek a folyamáról, melyeket az apostolihitforma Krisztus halála után "poklokra alászállásnak","halottaiból való feltámadásnak" és "mennybemenetelnek"nevez?

Felelet:Említettem már nektek, hogy tiszta fogalmakkal nem

lehetséges számotokra képet alkotni egy tökéletes szellemcselekedeteiről és hatásáról. Krisztus a testet, mint a veletekvaló összeköttetés eszközét vette magára, amely nélkültanításainak igazságát nem tudta volna bebizonyítani nektek.Amikor e szavakkal: "Atyám, a Te kezedbe parancsolomszellememet" (Lk.24,38) tanítását, melyet szavakban és pél-dákban intézett hozzátok bevégezte, az Ő tökéletes akarataeloldotta tökéletes szellemét a felvett anyagtól és azon öröktörvény erejénél fogva, miszerint a hasonló a hasonlóhoz

243

vonzódik, és vele összeköttetésbe kíván lépni, semmi semgátolta a tökéletességre jutott rögtöni bemenetelét az ab-szolút tökéletesség fénykörébe. De a földi embereknek szük-ségük volt még a szavai igazságának látható bizonyítékairais. Testét maga formálta és oldotta fel ősi alkotórészeire,majd újból maga köré formálta, hogy tanítványai számáraszemélyazonosságát igazolja.

Ezek a szavai: "Ne féljetek, a léleknek nincs húsa éscsontja, mint nekem" (Lk.24,38-39) és a szemeik előttmagához vett táplálék bizonyította, hogy éppen olyan testetalkotott magának, amilyenben a szegény emberiségnek 33éven át az isteni igazságot tanította. E testnek az anyag ősialkotóelemeiből való kiképzése, – mely alkotórészek szinténörökkévalók – a materializáció ugyanolyan törvényei szerinttörtént, mint ahogy az manapság is az emberiségnekmegnyilvánul. A test felbontása azon törvények szerint mentvégbe, amelyek az átszellemülés jövendő idejére a Földrenézve is törvényesek lesznek.

Csak Földetek alacsony szellemi foka miatt szükségesaz feloszlása; de mégis Ő az "első zsenge a halottak közül"(1.Kor.15,20), akiknek fölébredése az álomból a képző ésalakító idők folyamán hasonló lesz az Ő ébredéséhez. Tanít-ványai szeme előtt emelkedett a magasba, és egy felhő borí-totta be Őt a szemük elől, de Igéje megmaradt: "Én veletekvagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt.28,20). Az"alászállt a poklokra" szavak nem adnak számotokra elégvilágos fogalmat a szellemvilágban folytatott tevékenységé-ről. Az olyan alacsony fokú szellemeknek, amilyenekre ez akifejezés utal, hiányzik a bárminemű megértés a Krisztusszemélye által kifejezett tanokhoz és ezáltal hiányzott a céljaés lehetősége annak, hogy velük közvetlenül közlekedjék ésösszeköttetésbe lépjen. E szavak adjanak bizonyosságotnektek arról, hogy a pokol számára is van megváltás, vanfeloldás, mert Krisztus megváltása Isten törvényének a be-töltése, mely az Ő szeretetéből és bölcsességéből fakad smely az egész teremtett világnak megváltását és a bukottszellemeknek eredeti hazájukba való vissza vezetését írjaelő.

244

88. A keresztség.

Kérdés:A keresztség, amint azt ma az újszülött gyermekeken

végrehajtják, tisztán külső formája-e valamely keresztényfelekezetbe való fölvételnek, az inkarnációt közvetítő szülőkakaratától vagy e cselekménynek mélyebb szimbolikus je-lentősége és szellemi hatása van-e ez iránt öntudatlan anyag-szellemi egyéniségre? Vajon a megkereszteltnek a keresztségnem egyengeti-e az utat magasabb szellemi hatalmakkal valóláncolati összeköttetéshez; nem segédeszköz-e ez a bukott-nak visszavezettetésére, nem ajánlat-e ez a tagadás szellemeszámára az isteni akaratnak ingerlésére? Krisztus megke-reszteltetésének kellett például és útmutatóul szolgálni. Hen-rik szellem ezt mondja róla: "Krisztus keresztségében magaIsten szelleme, mint legmagasabb igenlés lépett be a fiúnaktökéletes anyagszellemi egyéniségébe" s ugyanő hozzátaszít:"Így a keresztségben ma is az első igenlő csíra vezetődik bea majdan öntudatra ébredő anyagszellemi egyéniségbe".

Felelet:Minden szellemi igazságnak, amelyet olyan fokozaton

álló világnak jelentenek ki, mint a ti Földetek, szüksége vanegy látható külső jelre, egy materializációra. A szellemekszolidaritása örök igazság; a szellemeknek a legfelsőtől alegalacsonyabb fokig való összeköttetése eszköz a szellemierők átviteléhez és továbbadásához. Amint Krisztus az Úrva-csorát segédeszközként vagy vezetőként alkalmazta a Velevaló igaz szellemi közösség megteremtéséhez, úgy magát isalávetette a keresztségnek, megtanítva titeket arra, hogy eznem csupán jelképes cselekedet, hanem rátok nézve egy tör-vényes segédeszköz. Krisztus keresztségében Isten szellemeösszekötötte magát Vele és a szózat bizonyította a Földete-ken valaha is kinyilatkoztatott legmagasabb szellemi teljes-séget. Krisztus számára a keresztelés aktusa nem volt szük-ségszerű, mert Ő minden földi segédeszköz felett állt, azazneki az Atyával való összeköttetéséhez ilyenre nem voltszüksége, mivel nem hagyta el Őt. Jóllehet alávetette magáta Föld törvényeinek, amennyire ez a veletek való összeköt-tetéshez szükséges volt, de ezáltal, még nem hagyta el az

245

örök törvények világát, azt a fénykört, ahová ti még nemléphettek be, de amely neki még az emberi ruhában is ott-hona és légköre maradt, amelybe ha világosságot, táplálékot,tiszta erőt keresett, mindig felemelkedhetett. MinthogyKrisztus elérte a tökéletességet, akarata egyedül elégségesvolt ahhoz, hogy magának emberi testet készítsen. Akaratá-val a köteléket, ami őt az emberi testhez kötötte, ismét fel-oldhatta, és annyira megtágíthatta, hogy szelleme felemel-kedhetett, és magát Isten szellemével összekapcsolhatta.

Az anyagi világ törvényei nem függeszthetik fel aszellemi világ törvényeit olyan szellem számára, akitökéletességét már elérte. A keresztség által ugyan nembocsáttatnak meg az ember bűnei, de ezáltal, magasabbvezető szellemmel lép összeköttetésbe; a folyam közepébeállíttatik, amely az ősforrásból, Istenből fakadva, az egészszellemi teremtésen átömlik. Nem kell a keresztség aktusátolyan eszköznek tekintenetek, amely e folyamba valóbejutáshoz, a földi ember számára az egyetlen lehetőség, deolyan eszköznek sem, amely akarata ellenére is kényszeríti,hogy e folyamban megmaradjon. Egy segédeszköz csakakkor működik megfelelőképpen, ha a szellem saját akarataés tette azt felhasználja és a benne található szellemi erőt,magába felveszi. Mint ahogy a folyam vezetője nélkül is,amilyen a kenyér és a bor (az Úrvacsorában), van egyszellemi közösség Krisztussal, ugyanígy lehetséges azemberruhában lévő szellemnek, ha a segédeszközön kívül, atisztító víz külső formájába születik meg, mégis bejutniaebbe a szellemi folyamba, ha az abban rejlő erőt magábafelveszi, amennyiben megsejtve Istent, magát az Őszolgálatába állítja és azt önzetlen, felebaráti szeretetbenérvényesíti. Amikor arról a szellemi folyamról beszélek,amely Istenből, az Ősforrásból származva az egész szellem-világot elárasztja, akkor ez alatt a világosságnak azt az útjátértem, amelyen csak olyanok járhatnak, akik Krisztus taní-tásainak szellemét megismerték és ezen ismeretük folytánerőről-erőre, dicsőségről-dicsőségre haladnak.

Csak ne vonjatok szűk határokat, kedves emberek. Esereghez tartozhatnak olyan földi emberek is, akik mégsohasem hallottak Krisztusról, viszont vannak olyan em-berek is, akik életüket valamely keresztény felekezetben élik

246

le és mégis kívül állnak e seregen. Krisztus az isteni igazságmegtestesülése. Ha ti ezt felismeritek és mégsem ebbenéltek, akkor a számotokra lehetséges, Istenhez vezetőlegszorosabb kapcsolat fényútjára még nem léptetek rá. Ez afolyam azonban csak áram a folyamban, mert az egész nagymindenségben az isteni erőnek és isteni életnek hatásánkívül, nem állhat egyetlen szellematom sem, beleértve ebbe aszellemek minden átváltozását, minden vegyülését, a legala-csonyabb szellemmel való asszimilációjának a lehetőségéig.Isten létezik és él, s ennek az életnek mozgási hulláma érint,eláraszt és tökéletesít minden meglévő és leendő életet.

89. Az eredendő bűn és a keresztség.

Kérdés:Eredendő bűnnel terhelve lép-e a szellem az emberi

formába? Ez a vétek, ez a teher az akaratban van-e és az ez-zel való visszaélésben, a teremtett szellemeknek első buká-sából származik-e, amely a Titánok és az Istenek közöttiharcban s az angyalok bukásában képlegesen fejeződött ki; ami preexisztenciánkból származik-e ez? Összefüggésben áll-e ez a teremtés összes teremtési folyamával (Werdeprozess)és ennél fogva minden bukott s az anyaggal összeköttetésbelépett szellemlényre egyformán nehezedik-e reá? Mi hatássalvan a keresztség e teher feloldására? Ennek hatása mikor lépéletbe az embernél?

Felelet:Az asztráltestről mondottakban (Ld. "A lélek" című

fejezetet) erre a kérdésre is, hogy a szellem bűnnel (eredendőbűnnel) terhelve lép-e az emberi alakba? – meg van adva afelelet. Csak ne nevezzétek ezt a bűnt, amely kevés kivételtőleltekintve a szellem testetöltésének oka, eredendő bűnnek.Két dolog teszi a bűn átöröklődését lehetetlenné: Isten igaz-ságossága és a szellemeknek egymástól való függetlensége.

Miképp hagyhatnák a szülők bűneiket örökségül gyer-mekeikre, holott ezek semmi tekintetben sem a szülőkteremtései, hanem éppen úgy Isten teremtései, mint a szülőkmaguk? A szellemnek nem kell bűnnel terhelve lépnie az

247

emberi formába; a bűntelen szellem a ti Földetek törvényeinfelül áll, és felöltheti a ti öltözéketeket egy szeretetmisszióbetöltéséhez. De az emberi forma és általában az anyag,bármi formában legyen is az, a szellembukás következményeés mivel ez saját bűne, következésképpen magának a bukottszellemnek kell azt viselnie és legyőznie. A szellem bűne,amely őt az egészen anyagi világok, durva anyagával valóösszeköttetésbe kényszeríti; – nem egyszeri bukás által jönlétre, hanem számtalanszor bukik el a szellem, míg ilyenmély fokra süllyed.

Az előzetes életek (preegzisztenciák), már önmaguk-ban is a szellemi bukás következményei. Ha a tisztának te-remtett, de még fejletlen szellem nem hagyja el a szellemifejlődése számára kijelölt utat, amelynek elhagyása egyjelen-tésű a bukással: akkor ennek a szellemnek előéletéről nemlehet szó. Az Istenhez való hasonlóság egyszerűséget éslényének egységét soha sem veszti el. Ránézve nincs hul-lámzó mozgás, nincs ellentmondás. Előmenetele nem küz-delem, hanem a szellemi törvények által vezetett fejlődés.

Előzetes életeitek tehát nem okai a bűnnek, amelyjelenlegi földi életeteket formálja, hanem következményei azIsten által kiszabott út elhagyásának, ami számotokralehetővé tette volna a tiszta, szellemi fejlődést. A keresztelésaktusát már elmagyaráztam nektek. Bűnbocsánat olyanértelemben, amint azt az összes keresztény felekezet tanítja,nincsen. Isten tiszta szellemeket és vezetésükre egytörvényvilágot teremtett. A szabadakarat és a még el nem érttökéletesség lehetővé tette bukásukat, és a bukás feltételeztea szenvedéseket. Ekkor Isten az egész szellemi világ irántikegyelemből és könyörületességből átváltoztatta ezeket aszenvedéseket megtérésük lehetőségévé és okozójává. Isten,bocsánata által, amely minden szellemre egyaránt kiterjedt, atörvényellenes tettek halálthozó következményeit új életké-pességgé változtatta. A vezeklés törvénye, a szellemnek asaját akarata és saját ereje által az éjszakából a világosságbavaló törekvése, vezeti vissza a bukott szellemet az öröktörvények fénykörébe, amelyből újból kinőve eléri a megér-tett Istenszeretet fénykörét. A segédeszközök egész tömegétadták a felfelé küzdő szellemnek és pedig teljes igazságos-sággal; mert a szellemet csak akarata és kitartó ereje köti

248

össze ezekkel a segédeszközökkel. S a ti Föld homokszeme-teken, ilyen segédeszköz egyes szellemcsoportok részére akeresztség. A víz jelképezi Isten törvényeinek tisztító folya-mát, mely a bukott szellemvilág visszavezetésére teremtetett.Ahogy a szellemtől e törvények megismerése és hozzájukidomulása megkívántatik, hogy reá áldásos hatásukat teljesmértékben gyakorolhassák, ugyanúgy megkívántatik az em-bertől a keresztény hit gyakorlati alkalmazása, melynek ha-táskörébe a keresztség által lépett.

Akiben azonban nem lakik Krisztus szelleme, az nemaz övé, még ha a keresztség vize gyermekkorában homlokáraömlött is. Természetesen Krisztusnak nem volt szüksége akeresztségre. Midőn ennek alávetette magát, ezzel megszen-telte ezt az aktust és követői is folytatták annak gyakorlását.A Földetekkel egyenlő fokon álló világoknak szükségük vanminden szellemi dolognak bizonyos látható jelére, de tanul-játok meg a külsőt, a láthatót elválasztani annak láthatatlanmagvától és maradjatok annak tudatában, hogy a Föld a leg-alacsonyabb világokhoz tartozik és semmi általatok adottnem lehet tökéletes.

90. Az Úrvacsora.

Kérdés:Légy szíves megmondani, mennyiben értesz egyet

Henrik szellemnek az Úrvacsoráról mondott nyilatkozatávalés ezt lényegének benső folyamára vonatkozólag, ha ugyanmi azt felfogni képesek vagyunk, légy szíves kiegészíteni.Henrik kijelentése így hangzik: "Csak sejtve fogjátok azt fel,nem tudva. Ez túlhaladja tudástok határát. Az anyag átszel-lemülése a szellemet úrrá teszi az anyag fölött. Képleg már alegrégibb időkben az emberek tettei kifejezték a szellemnekaz anyag fölött való uralmát, amelyeket ti azok végrehajtásá-ban áldozatnak neveztek. Az anyaginak önkéntes alárende-lése a szellemi alá képleg az áldozatban van kifejezve, denyilvánulásaiban sokféleképpen elfajult és végre az ellentéteállott elő annak, amit ki akart fejezni, úgy hogy az áldozat-ban az anyagi lépett előtérbe, ez jutott uralomra a szellemihelyett. Az áldozat elfajult. Kiváltképpen érvényesült ez azó-kor véres áldozataiban, amelyek még a fölfelé törekvő

249

kultúrának a hazáját is a helytelenül szimbolizált áldozatszínhelyévé tették. "Krisztus, aki a szellem győzelmét azanyag fölött bevezette, az áldozat anyagát a legcsekélyebbmértékre leszállítottta és a kenyeret és bort ennek jelképévétette, ezért mondotta e nevezetes szavakat: "Ez az én testem,ez az én vérem" s ez időtől kezdve az áldozatot ezzel kelljelképezni. Ez azonban csak a külső oldala az új áldozatnak.Ez áldozat-szerzéssel a jelkép magva, annak szellemi hatóereje is magasabb, addig nem ismert fokozatot nyert. A jel-képes cselekmény az új áldozat fölé emelkedik s valódi,szellemi cselekménnyé emeltetett. Az érintkezési pontok,melyek itt döntők, összekötik Krisztus legszélsőbb követ-kezményig keresztülvitt isteni inkarnációjának áldozatát azanyagiasságból kivetkőző szellemanyagi egyéniség áldoza-taival.*)

Ez áldozat az öröktörvényeknek minden fenntartás nél-küli elismerésében áll, amely a bűn következményeképpbeálló bánatban, vezeklésben és az anyagiságról való ön-kéntes lemondásban nyilatkozik meg. Midőn az isteni inkar-náció (Krisztus) újra meg újra odaadja magát a küszködőanyagszellemi organizmusnak (az embernek) és viszontugyanekkor az anyagszellemi egyéniség (az ember) ismétel-ten átengedi magáz Krisztusnak: e kettőnek kölcsönhatása azanyag átszellemülésének eszköze lesz.” Eme kérdésünkre,vajon átváltozik-e a kenyér és a bor Krisztus testévé és vé-révé, és ha igen, minémű tényező által? – ezt felelte Henrik:

"Az áldozat mindenki számára hozatott, aki annak

*) Jegyzet. Itt két érintkezési pontot kell jó figyelembe venni. Egyik a régiáldozat formája a szimbólumokban, mely egészen anyagi, t. i. a kenyér ésbor. A másik, szellem-anyagi rész, a Krisztus isteni személyénekmegtestesülésében van. Ez a kettős jelentőségű áldozat a legszélsőbbkövetkezményéig keresztül vitetett Krisztus önfeláldozásában, de ugyan őezen önkéntes szellemi áldozatával fölibe is emelkedett a pusztán anyagiáldozatnak s azt puszta anyagiságából kivetkőztetve, alárendelte a szel-lemi áldozatnak, mely abban áll, hogy mikor az anyagi szimbólumot, akenyeret és bort vesszük, szellemileg hozzá emelkedünk ésösszekapcsoljuk magunkat vele s ezáltal a szellemi törvények alárendeljük magunkat. (A fordító)

250

hatását önként elfogadja. Azoknak, akik a pásztori, az ellen-őrzési hivatalt választották, csak a kiszolgáltatás hatalmaadatott." "Az isteni szellem részleges inkarnációja csak azelfogadó odaadása által történik, aki ezáltal maga lesz az ál-dozó, amidőn az anyagnak a szellem fölötti uralmáról önkéntlemond. Csak a médium önkéntes akarata által lesz az inkar-náció lehetővé. Minden ember médium. Mindenkinek megvan adva a lehetőség az isteni szellem részleges inkarnáció-jára (vagyis, hogy önmagában megtestesítse az isteni szelle-met), amelyet újra meg újra ismételhet, megvalósíthat, ha aKrisztus által szerzett áldozatot magára nézve is ténylegesséteszi vagy megvalósítja."

Felelet:A szellem szavai mindig a nyilatkozó fejlettségéről

tesznek tanúbizonyságot s ez viszont a kiküzdött vagy sohael nem hagyott fokozatra vall. Henrik szavai, tanításai jószellemre vallanak, aki földi ember volt és hazája még mostis a föld légköre. Ő halad előre és segíteni akart az övéin, demég nem szabadult meg a földi képek és ismereti korlátokatmoszférájából.

Én sohasem voltam földi ember és csak mint olyanszellem, aki a durva anyagi világ homályos ködébe sohasemmerült alá, vállalhattam el a missziót, hogy Földetek szellemikorszakának pirkadó hajnalán oly tanítást adjak az emberi-ségnek, amely tisztázza szellemi fokozatát és megmutatja azösszes teremtett lénnyel, mint teremtett életekkel való össze-köttetését. Szavaim most csak olyanok, mint a virágos mezőtsimogató fuvallat; de azért ez a szellő is megmutatja a szélirányát, a szél süvítése pedig meghatározott törvények sze-rint következik be. Az emberek a Földet egy izolált terem-tésnek tartották. Az emberiség gyermekkorában úgy vélték,hogy a Nap kering az ő világuk körül. Ám amikor felismervemás törvényeket, az ellenkezőjében találta meg az egyszerűigazságot, mégis megmaradt abban a hitben, hogy az ő olyanfontosnak tartott világa az isteni kegyelem különleges fény-sugarait irányította magára és Istennek, az ősszellemnekkellett az emberiség megváltásáért és hazavezetéséért emberitestet, emberi halált magára vennie. Nem akarnék egy em-bert sem megfosztani oly meggyőződéstől, amelyet számára

251

a viszonylagos igazság békéjét ad, mert az igazság határaivalamely lény szellemi előrehaladásával önmaguktól is tá-gulnak. Különösen téged, kedves Bernát, nem akarlak többésemmiféle küzdelembe belevinni; mivel mát elegetkiküzdöttél magadnak ahhoz, hogy földi életedet céltudato-san és nyugodtan leélhesd, miáltal egy olyan szférába emel-kedhetsz, ahol számodra a további tanítások törvényszerüenszükségesek. De ha engem kérdeznek, a feleletet csak az énmegismerésem világossága szerint tudom megadni; mertegyes emberek kímélése kedvéért, nem szabad hallgatnom,miután azt a küldetést vállaltam, hogy megkezdjem a Földe-tek elszigeteltsége és különleges állása felőli fogalmaitoktisztázását.

Földetek, ez a szellemi élettel ellátott por-atom, arány-lag csekély értékkel bír és ilyen világtest megszámlálhatatlanmillió van a Mindenségben. Lehetetlen tehát, hogy ezt vá-lasztották volna ki arra, hogy az örök oszthatatlan Isten hor-dozója legyen. Amint a fejlődés által létrejött tökéletességsem vegyülhet össze az örök tökéletességgel, ugyanezenörök törvény alapján Isten sohasem inkarnálódhatnék vala-mely durva anyagi világon. Ez törvényszerint lehetetlen.

Az Ősszellem nem ölthet magára anyagi öltözetet.Előbb lehet a tüzet szalmaköpönyegbe öltöztetni, mert atörvények, ami alapján a tűz megemészti és feloldja aszalmát, végesek és következésképpen magasabb erők általfelfüggeszthetők. Isten oszthatatlan egységének törvényeazonban örökös, ennél fogva, a világ megváltása, Istennek amai keresztény fogalmak szerinti inkarnációja által, nemlehetséges. Krisztus maga ezt nem tanította soha és azáriánusok mozgalma, melyet a kereszténység gyer-mekkorában tiszta szellemek hoztak létre, a kereszténységetKrisztus szellemében akarta felépíteni. *)

Kedves Bernát! A te hitedben ellentmondás van, amit

*) Az Alexandriában élt és 336-ban elhunyt Árius presbiterről elnevezettáriánus mozgalmat a Niceai zsinatok átkozták ki, mert a zsinat résztvevőia Fiúnak az Atyával való egylényüségét dogmává emelték. Akeresztényekké lett germánoknál, különösen a longobárdoknál maradtmeg legtovább az áriánizmus, kb a 7. évszázadig. (A fordító)

252

idővel magad is felismertél volna. Azt hiszed, hogy az Isten-nel való egyesülés, a Benne való alámerülés még a tökéle-tessé vált szellemnek sem lehetséges. Ezzel megsejtettél egyörök törvényt, de mindemellett hiszed, hogy az extázisban azemberi szellem Istennel egyesülhet. A szellemnek Istennelvaló törvényes összeköttetése csak az elért tökéletesség kö-vetkezményeként lehetséges. Ezért mondotta Krisztus:"Senki sem juthat el az Atyához, csak általam" (Jn.14,6.) Azörök tökéletesség fénykörébe való bejutás feltétele az elérttökéletesség.

Az extázis állapota semmit sem változtat az emberiszellem lényegének fokozatán, következésképpen ez az álla-pot csak olyan szellemi szférába képes őt felemelni, amelylegtisztább törekvésének megfelel. E szférák határai va-lamennyire nyújthatók. Miképpen az ember testének állandóedzésével elérheti az emberi erő határait, úgy az emberbenlévő szellem az önzetlenség, a tisztaság, és embertársai szol-gálatában folytatott szakadatlan törekvése erejével szellemiemelkedésének határait tágíthatja, de magát Istennel soha-sem kapcsolhatja össze. Különben is ez egy olyan szellemihatalommal való összeköttetés lenne, amely sokkal maga-sabb annál, mintsem hogy vele asszimilálhatná magát. Ezcéltalan lenne, Isten törvényeiből pedig a céltalan ki vanzárva. Kedves emberek! ne akarjátok hát megostromolni azegeket, nem vagytok ti gigantok. A nektek szánt szellemitáplálékot hozzátok hasonló anyaggal kell összekeverni, mertcsak így tudjátok azt magatokba felvenni. Krisztus egytisztán maradt elsődszellem volt, amilyen egész sereg van,akire Isten a bukott szellemek irányítását és hazavezetésétbízta. Isten törvényei magukban foglalják a megváltást is,mert e törvények egyike a szellemek szolidaritása. A jóbanmegváltó erő, a tökéletesben az erő tökéletessége van.

Ezekben az örökös törvényekben rejlik a biztosítékahhoz, hogy az egész teremtés eléri célját: amely nem egyéb,mint a fejlődés folyamán tökéletességre jutottnak az abszolúttökéletességgel való összeköttetése. A szellemek szolidari-tása feltételezi azt, amit ti az "áldozat" szóval fejeztek ki –egy szó, mely oly sok téves fogalmat takar. Vannak embe-rek, akik mindazt, amit felebarátjukért tesznek, az áldozatdicsfényével kívánják körülvenni. Ezek nem igaz, hanem

253

tisztátalan természetű lények, akik még az önzetlenség erejeáltal nem voltak képesek maguknak tiszta fogalmakat al-kotni. A szellemi lények mind, akár testben legyenek, akárazon kívül, a szolidaritás törvényénél fogva részei az egész-nek és egy sem szerez magának érdemeket, ezáltal, ha ön-megtagadással testvérét szolgálja, hanem csak törvényescselekedetének következményét fogja magán s magábanérezni. Isten egy ősszellem, ősszeretet és ősbölcsesség, és ezkizár minden olyan lehetőséget, miszerint Ő egy szenve-désből, vérből és töviskoszorúból álló áldozatot követeltvolna egyik híven maradt fiától. A kereszténységnek ez atéves felfogása idézte elő az önostorozás, önmarcangolástéves fogalmait a későbbi kereszténységben.

A különböző tévtanoktól terhes Földnek, fejlődéséheztiszta ismeretre volt szüksége. A Föld alacsony foka törvényszerint lehetetlenné tette, hogy ezt a tant szellemi kijelentésútján kapja. Az a hatalom, amelyet a tökéletlen szellem azanyagnak, még ha csekély mértékben is, de mindig átenged,megkívánta, hogy ezt a tanító küldetést egy tökéletes szellemvegye magára. Az a szeretet, amely ilyen szellemben olyanerős, hogy mindent örömmel elhordoz, elfogadtatta Krisztus-sal is a gúnyt, a megvetést, a keresztet, a töviskoronát, mintmélységetekbe való alászállásának következményeit. Azttanította nektek, hogy Isten egy szellem és egy nagy szeretetés így a szeretet a törvény betöltése. "Égőáldozatot és bűnértvaló áldozatot nem kívántál; akkor azt mondtam: Íme jövök,hogy teljesítsem a te akaratodat. Elégedett vagyok, hogybetölthetem a te akaratodat – törvényedet szívemben hordo-zom." (Zsolt. 40.7-9) Az Ő cselekedete Isten megismert aka-ratának a betöltése volt. A tökéletes szeretet erejével lemon-dott dicsőségéről, amellyel az Atyánál rendelkezett, hogymegtanítsa az embereknek, mi a szeretet, és mi az, amit eszeretet megkíván tőletek.

Azért vezette be Krisztus az Úrvacsorát, hogy ez le-gyen a legfőbb szellemi hatalommal való összeköttetés,communió, közösség kifejezése, amelynek elsajátítása nek-tek törvényszerint lehetséges. Ennek kell jelképezni azt azígéretét, hogy: "veletek vagyok mindenkor". (Mt.28,20) En-nek kell a közvetítőnek lenni, amely szellemi erőket viszszellemeitekbe. Ez a bizonysága és kezessége a szellemek

254

szolidaritásának. Ez a legmagasabb szellemi aktus, amireképesek vagytok; – ez azonban egyben szellemi felemelke-dés és összekapcsolódás Krisztus szellemével, melyre töre-kedtek, és amit elérhettek, nem pedig általatok nyújtottáldozat. Az áldozatot, egy tökéletes szellem az Ő szereteteáltal, mindenkiért hozta, mint a szolidaritási törvény fel-ismerésének következményét. A szellem megismerésének ésszeretetének érettségi foka határozza meg az áldozat értékét,amit hozni képes. Nem ti hoztok áldozatot, amikor az Úrva-csorát átnyújtjátok vagy elfogadjátok, hanem a legértékesebbáldozatról való megemlékezésetek legyen az, amit Földete-kért és annak szellemi fejlődéséért valaha is hoztak.

Vágyatok, Krisztus szellemét levonni magatokhoz,akaratotok Istent szolgálni, akit Krisztus nektek, mintlényiségében szellemet és szeretetet jelentett ki, – ezek abelőletek kisugárzó erők teszik lehetővé, hogy Krisztusszelleme úgy összekapcsolódjék a ti szellemetekkel, mintahogy az adott külső jelek, a kenyér és a bor összekötődiktestetekkel. Nem a pap méltó vagy méltatlan volta adja mege külső jelnek az erőt, hogy Krisztus szelleme abban a pil-lanatban tényleg rajtatok nyugodjék, hanem egyedül tö-rekvéseteknek, akaratotoknak, vágyatoknak az ereje, hogytiteket, amennyire lehetséges átszellemesítsen. Ezért olykülönböző ennek a szellemi cselekménynek a hatása akülönböző emberekre; mert nem a kenyér és a bor külsőformájában van a fölemelő szellemesítő erő, hanem a ti sajátszellemi felemelkedésetekben. Azt mondom, hogy szellemifölemelkedésetekben rejlik a törvényes lehetősége annak,hogy a legfőbb szellemi hatalommal szellemetekösszekapcsolódhasson, nem pedig különféle hitetekben,mely szerint a hozzátok közelítő szellem Isten-e, azazabszolút tökéletesség, vagy csak a fejlődés folyamán célhozért tökéletesség? Nem is abban a nézeteltérésben, hogy azadott külső jelek csodás módon valóban hússá és vérréváltoznak-e, vagy értéküket azáltal nyerik-e el, hogylényegükben változatlanok maradván, mégis hordozói ésvezetői számotokra egy szellemi áramnak. Nem hitetekbenvan magának a szellemi aktusnak a lényege, hanemlétetekben és lényetekben, a szellemi törekvésetek valódisá-gában. Az emberi hit egy váltakozó dolog; egyedül csak a

255

valódi szellemi előrehaladás szélesíti ki a szellem ismeret-körét és ez határozza meg hitének jellegét. Ezért egy maga-san álló szellem sohasem tesz tanításának súlypontjává egyhitkérdést, hanem egyedül azt, hogy az emberiség "jóvá"váljék úgy, ahogy ezt a szót Krisztus értette.

Életetek minden apró részletében törekedjetek a legna-gyobb jóságra, és amit a legfőbb jóság fogalma tőletek meg-kíván, azt adjátok oda, és sohase higgyétek, hogy túl sokatadtatok. Használjátok ki életetek minden pillanatát tisztaönzetlenséggel, örömteljes felebaráti szolgálatban. Ha ke-resztények vagytok, akkor vegyétek magatokhoz segítségültöbbször az Úrvacsorát, mert hisz erre a célra kaptátok. Hanem vagytok keresztények, törekedjetek mégis a legnagyobbjóságra és Krisztus szelleme össze fog veletek kapcsolódni,még ha keresztény oltár előtt sohasem hajtottatok is térdet.És ti keresztények és nem keresztények, tanuljatok az ön-zetlenség erejével várni arra az időre, amikor Földetek anya-gának átszellemesülése annyira előre haladt, hogy egy újmegismerés korszakának bekövetkezését lehetővé teszi.

256

MÁSODIK FEJEZET1897– 1905

257

258

I. A SZERETET.

1. A szeretet az élet alapja.

A szeretet alaptulajdonsága az éltnek, az örök igazságnak,mely alapját képezi szellemi alkímiánk elméletének. A sze-retet elemei az élet minden formájába öntve, a benne rejlőlegmagasabb élettörvény erejével még a salakot is tisztaarannyá változtatják, amely megbecsülhetetlen és változha-tatlan. Isten, az ősélet, ki minden egyéni élet értékét a bennerejlő szeretet mértéke szerint szabja meg; Ő alkotta ezt azörök törvényt. A szeretet nagy hulláma, mely az örökké-valóból ered, az élet minden nyilvánulását kincsekkelárasztja el és az életnek az a nyilvánulása, amely az öröktörvényeknek némelyikét már felfogta, mindazt, amit eddigkincsnek tartott, beledobja a visszafolyó hullámokba ésszegényen, de örök értékű kincsekben gazdagon maradvissza abban a nagy csendességben, amelyben a szférák örö-kös dallama ébredezni kezd.

Ha az örök igazságot a hatalmas életfolyam egyik ré-sze a bűn és bukás által az anyagi világok mélységeibekényszerítette, akkor alakja is átváltozik, hogy alkalmaz-kodván ahhoz, ismét táplálékot adjon a bukott életnek. Ésamint ez az élet újból kifejlődik és feltörekszik az örök vilá-gosság országába, meglátja azt, ami az elmúlt idők sötétsé-gében el volt rejtve előle. A mulandó, az anyag, mely egykorbölcsőjének és sírjának látszott, aláhanyatlik a végtelennek,az örökkévalónak hatalmas folyamába és a szellem csodál-kozva fogja fel a nagy igazságot, hogy bölcsője az örök vilá-gosság volt, hogy az a kő, mely sírját lezárta, csak annak asok kapunak egyikét képezi, melyen át kell haladnia, minttöbb erőt és boldogságot szerezvén magának. Nehéz álmokborították szárnyaikat az elmúlt időkben erre az életre, amíga világos nappal számára még nem kezdődött meg; álmok,hogy az anyagi élet vezető erői az örök szeretet és igazságos-ság törvényes vezetésén kívül állanak. Ezek a sötét álmok azigazságvízióivá változnak át és kimondhatatlan boldogságörömújjongásaival kapaszkodik ismét az élet az örök tör-vénybe, megismervén, hogy egyedül csak egy fenntartó,

259

megérthetetlen és felfoghatatlan hatalom létezik, mely min-den életet magában foglal és áthat: a szeretet, az isteni, azörök szeretet!

2. A szeretet, mint legfőbb cél.

Próbálj meg mindent s tartsd meg, ami legjobb: ez legyenjelszavad. Ha nem próbálsz meg mindent, nem nyerhetszhelyes ítéletet. El ne feledd azonban soha az ily ítéletalkotás-nál, hogy a dolgot egész valód ítélőszéke elé kell állítanod,nempedig annak csak egy része elé, amilyen p. o. az értelem.

Ha a szellem elért bizonyos fokozatot, amelyenattribútumait, tulajdonságait, továbbá azokat az eszközöket,melyeknek segítségével ezek az anyagi világban megnyilvá-nulhatnak, egységesen fejlesztette ki, úgy hogy benne sem azértelem, sem az önzetlenség, a segedelemre való készségnincsenek túlsúlyban, akkor a megvizsgálandó dolgot igaziegyénisége mindkét fényforrásának sugárözönébe bele kellállítania s annak mindkét irányú megvilágításba helyesnekkell bizonyulnia. Ha ez a dolog – legyen bár a neve: teória,vallás, tan, kinyilatkoztatás – igazi égi kenyér; tápláld belőleazt az egységet, amit szellemnek nevezünk s akkor azt nemfogja egyedül az érzelem asszimilálni anélkül, hogy amelletta szellem "érzelmi élete" táplálék nélkül maradna. Érzelmiéletnek nevezem, mert nyelvetekben hiányzik a megfelelőbbkifejezés, de hiányoznia is kell, miután fogalmaitok nemeléggé tisztultak ahhoz, hogy a szellemnek ezeket a legma-gasztosabb attribútumait, amelyek abban a létformában, amitemberéletnek nevezünk, mint a ti legtisztább "érzéseitek"tükröződnek, tiszta megismerésképp vihessük bele öntuda-totokba. A szeretetnek és bölcsességnek azt a teljességét,amelyben azok ebben a fogalomban: Isten – egybefoglalják,természetesen fel nem foghatjátok.

De vajon jobban meg fogjátok-e érteni az istenséget,ha ezeket az attribútumokat tagadjátok és az istenség egészlétét azonosítjátok fényének egyetlen sugarával: a mindentátható erővel? Vajon nagyobb, megnyugtatóbb-e a panteiz-mus, mint a teizmus? Nemesebbé lesz-e azzal világotok, haértelmeteket el akarjátok zárni az őséletnek meg nem értett,hatalmas sugarai elől s csak egyetlen sugár előtt akarjátok

260

megnyitni: a mindent átható, mindent fenntartó erő előtt?Amint az embernek megvan a maga fejlődési fokozata, úgymegvan minden világnak: és minden világnak fejlődésifokozatától függ az az atmoszféra, amely körül veszi s ezhatározza meg az e világban megnyilvánulható igazság fé-nyének tisztaságát: színét. Szintelenül semmi fény sem érint-het egy anyagi világot. Amint azonban ez a világ fejlődik,megváltozik atmoszférája és a rajta áthatoló fénysugarakmindig finomabb és finomabb anyagot találnak útjukban,úgy hogy a fénynek megnyilvánulásában módosulás áll elő.

De mindezekben a színes sugarakban ugyanaz a fényvolt és van jelen és a jövendőben – amelynek befolyása márérezhető is földeteken – a hovatovább átszellemülő atmosz-férán mind tisztábban fognak e fénysugarak áthaladni. Az akinyilatkoztatás, amelyet Krisztus hozott nektek, világotokfejlődési fokozatához mérten tisztább fényt, világosabb színthozott a földre, mint amilyen azon csak valaha is megnyilvá-nulhatott. Krisztus tanítása pedig ezekben a szavakban kul-minál: "Az Isten szeretet, az Isten szellem: szeresd Istentmindenek felett és felebarátodat, mint tenmagadat.

A törvények betöltése: a szeretet." Honnan van tehát,hogy sok ezrek közül alig volt egy is, aki Krisztus tanánakszellemét megértette s aszerint élt volna? Mert isteni törvényértelmében az egyes szellem világának fejlődési fokozatátmegelőzheti ugyan, azonban mögötte is maradhat, habárminden egyes szellem a legnagyobb mértékét kapja annak,amit asszimilálni képes. Ha csak egyetlenegy ember volna isolyan a világon, aki a tiszta igazságot asszimilálni képesvolna, akkor ez neki meg kellene, hogy nyilatkozzék, mertlényének vonzóereje hatalmasabb lenne, mint a körülöttelevő összes repulziv erők; törvényvilág törvényvilág mellésorakozik s csak rajtatok áll, hogy e világokon áthaladjatok.Ezért beszélek én nektek a ti szabad voltotokról gyermekekés ha tagadjátok is azt, az mégis megvan; s habár ma azanyagi lét véges törvényei közepette állotok is, az képesítbenneteket ezeken felülemelkedni, megismerni magasabbtörvényvilágok működését és a magasabbrendűnek megis-merése által ennek hatókörébe állva, felszárnyalnotok erőrőlerőre, boldogságról boldogságra. Nem akarjuk azonban azidőt, amely nekünk becsesebb munkára adatott, oly fogalmak

261

tisztázására fordítani, amelyeknek tisztázása a ti igazifejlődésteket nem segíti elő, amíg az igazságot kereső embe-rek előtt kétséges lehet az, hogy a szeretet minden lét ősoka,a szeretet beteljesülése célja a teremtésnek és a szeretet ki-nyilatkoztatása – amennyire a mi lényünk azt visszatükröz-tetni képes – az út e cél beteljesülésére. A célt minden elfogja egykor érni, de minden más út kerülő út.

A szellem valódi lényének alapvonása – a szellemnekminden állapotában, legyen bár ennek, vagy egy fejlődöttebbvilágnak emberruhájában, vagy valamely szférában vagyszellemi síkon, ahol valami magasabb rendűt asszimilál vagyaz asszimiláltat továbbadja – a szeretet kell, hogy legyen.Erős, Istenéhez hasonló szeretet, mert ez az egyedüli kulcs,amely előtte a "legbensőbbet" is megnyitja. Ez az a talaj éslégkör, melyben a növény, a boldogság kicsírázhatik, növe-kedhetik és tökéletessé fejlődhetik. Éljetek a szeretetnek,mint Krisztus élt és abban az arányban, amint a megismertettovább adjátok, lesz a saját megismeréstek is szélesebbkörű sannak általatok való megnyilvánulása is mindig hatalma-sabb, istenibb. S miután az emberek véleménykülönbségei –amelyek természetes következményei tökéletlenségüknek ésszűklátókörű megismerésüknek – ellentmondásokra ve-zetnek: állítsátok minden szavatokat, mielőtt kimondanátok,az isteni, türelmes szeretet fényözönébe s ha az abban megnem állhat: hallgassátok el. Mert ha nem a szeretet szülte azigét, akkor az csak árnyék, mely idő előtt a múló idővelegyütt elenyészik.

Egyedül a szeretet megnyilvánulása örök, akárgondolatban, akár szóban vagy cselekedetben jelenik is meg:ez örök táplálék, örök világosság, örök erő! Miként Krisztusletette az ő "legbensőbb fénykörében" (hiányoznak ennekteljes megértésére alkalmas fogalmaitok) folyó életét, hogy ati fülledt, ködös világotoknak annyi igazságot nyilatkoztas-son ki, amennyit csak asszimilálnotok lehetséges: úgy ti islegyetek készen ennek a szeretetnek visszatükröztetésében,amelynek legmagasabb teljessége minden lét ősokában:Istenben van, mindent letenni, ami a ti fejlődési fokotokatértékképp tünteti föl, mihelyt alkalom kínálkozik, – ha csakegyetlen testvéreteknek is, – aki még szegényebb, mint tivagytok, azt nyújtanotok, amire képesek vagytok. Nem

262

teóriát, mert az nem teszi őt gazdagabbá, hanem szeretetet ésazokat az igazságrészecskéket, amelyeket ebbe a szeretetbebefoglalni képesek vagytok, mert csak ezúton gazdagíthat-játok a ti testvéreiteket.

A spiritualista hite szerint az élet, amely az őséletből,ennek akarati ténye folytán állott elő (ennek az akarati tény-nek megértésére teljesen képtelenek vagytok) az ősélethezteljesen hasonló (Isten képmása) kellett, hogy legyen s egy-szersmind csak olyan atmoszférában találhatta megéletföltételét és táplálékát, amely az isteni atmoszféráhozhasonló volt. Ez az életjelleg föltételezte az őt környező at-moszférát; Istennek direkt kiáramlása sohasem találhatjameg fejlődésének feltételét és atmoszféráját a durva anyag-ban. Az az anyag, amely a ti mostani fejlődési fokozatotok-nak megfelel s amelyet ugyancsak fokozatotok teremtett megatmoszférátokul: aeonokkal és aeonokkal újabb alakulat,mint azok a nap- és fényatmoszférák, amelyek amaz isten-gyermekek élet- és fejlődés föltételeit tartalmazták.

Ily életről és ilyen "hajlékokról az Atyának házában"minden fogalmatoknak hiányoznia kell. Ezek a tények –nevezzük őket szellemeknek, mert ők szellemek voltak Istenszelleméből – egy törvényvilágban állottak, amely őketegyéniségük tökéletes kifejlődésére vezetni volt hivatva.Tiszták, nagyok, fenségesek voltak, de nem tökéletesek sennélfogva megismerésük sem volt tökéletes. A Bibliaelmondja nektek Lucifer bukását. Ily "bukás"-ról isszükségképp hiányoznia kell minden fogalmatoknak; deegyes tulajdonságaik fejlődésében beálló időleges szünet és asaját erejük és hatalmuk túlértékelésének lehetősége részintnagyságukban rejlett. Az érzésvilágban állottak és hatalmukés nagyságuk, mely egyéniségük kereteit teljesen betöltötte,abszolútnak látszott előttük, pedig csak relatív volt.

A világosság a világosságban: a szeretet, amely azIstennel való eggyélevés vágyában összpontosul, volt az azerőáram, amelybe csak bele kellett volna helyezkedniök,hogy a célt elérjék, anélkül, hogy csak valaha is kénysze-rülve lettek volna rá, hogy az anyag sűrű fátyola szője őketkörül. Oly kényszer azonban, amely őket ebben az árambanmegtartsa, nem létezhetett, mert ha csak az elért tökéletességnyújthat tökéletes szabadságot, akkor minden egyéniségnek

263

ahhoz, hogy akaraterejét működésben tarthassa és kifejleszt-hesse, ha többé vagy kevésbé korlátozva is, de szabad aka-rattal kell bírnia. Ez istenfiak egy része (gyűjtőfogalmuk:Lucifer) az ő relatív erejével szembehelyezkedett az abszolúterőnek (a ti fogalmaitok szükségképp hiányoznak erről afolyamatról) s ez volt az első ok, hogy oly sűrű, durva anyagállhasson elő, amely ma mint egy sereg élőlény számáraszükséges fejlődési elem létezik.

Nem direkt Istenből és nem mint egyedüli útja afejlődésnek álltak elő ez illuzió-világok, hanem indirekt útonaz istenfiak által, mint az ő "illuzióik"-nak kísérőjelenségei.A bukás azután ismétlődhetett míg Luciferből Sátán lett, –míg az ellentétes munkából vagy teremtésből, saját hatalmuktúlértékeléséből, abból, hogy e hatalmat többre becsülték,mint a szeretet hatalmát, az az ellentétes ténykedés nemállott elő, amely az ellentétben való örömben gyökerezik.

Ezáltal mind jobban-jobban megsűrűsödött az anyag smegszületett a szenvedés, amely csak az anyag iskolájábanszerepelhet egyik tanítómesterül. De mindezeken az áramlá-sokon és ellenáramlásokon keresztül mindenen áthat azisteni szeretet abszolút-örök hatalma, ereje és életárama,mindent összeköt az istenséggel, megnyilvánulásában olyalakot véve föl, amely bármely világnak bármikori fejlődésifokozata számára a legjobban megérezhető és megérthető,tartalmazván a sátánnak alkalmas táplálékot is, amelynekasszimilálása folytán újból Luciferré kell lennie, mert az őegyénisége is Istennek egy lehelete és vissza fog térni Hozzá,akiből származott. De mindegy az emberek, akár ezt fogad-játok el, akár a monadokban való hitet, vagy Ádám teremté-sének és az eredendő bűnnek hitét, csak abban tudnátokmindnyájan egyesülni, hogy egy dologra van szükségünk:szeretetre! Ha mi szellemek és emberek (hiszen a mi leg-utolsó külső burkunk nem változtat a mi lényünkön semmit)mindnyájan úgy tudnók érezni a szeretetet, amint azt a töké-letes istenfiak érzik az ő tiszta visszatükröztetésükben – ter-mészetesen a mi lényiségünk erejéhez, képességeihez ésfejlődési fokozatához mérten – úgy ismerve föl ezt a szere-tetet, mint legfőbb jót s egyedül ennek élve; ha ez lenne arugója minden tettünknek s oka összes vágyainknak és tö-rekvéseinknek: akkor visszahelyezkednénk abba az isteni

264

fényfolyamba, amelynek elhagyása volt első "illúziónk". Samily mértékben fejlesztjük e legfőbb jóval szembenasszimiláló képességünket, olyan mértékben hullanak le ró-lunk a fátylak: tekintetünket gátló és erőnket bénító tulajdon-ságaink. Mert nem az anyag az, ami a szellemet látásától éserejétől megfosztja, hanem az ő fejlődési fokozata, amelymegengedi, hogy az anyaggal összeforrjon. Ameddig a szel-lemnek szüksége van az anyagra, ameddig fejlődésénekföltételeit abban találja meg, addig hozzá is lesz kötve.

Szabaddá csak annak megismerése árán lehet, hogy aszeretet a legistenibb dolog, hogy a szeretetet éreznie, a sze-retetnek élnie kell! Ez feloldja az anyag hatalmát és az aszellem, aki az anyagot a szeretettől hajtva és kényszerítveveszi magára, az ezt mint munkaruhát tekinti, amely ennél-fogva egyáltalán nem fogja zavarni az ő megismerését. Nema véka alatt, hanem a gyertyatartón kell a ti világosságtoknakragyognia! Az a szellem, aki anyagi, tehát egy látszatvilág-ban él, oly törvénynek van alárendelve, mely szerint azt,amit mint legmagasabb rendűt érez, látható alakban kell ér-vényesítenie; ez a szelleme a tevékeny szeretetről szóló tanbetűjének. Nem arra öltöttetek egyenruhát, hogy szellemete-ket Krisztussal egyesítve ezáltal boldogságba merüljetek,hanem hogy amitek van, továbbadjátok; erre a célra kaptátoka testet attól, aki ura minden kincseknek. Nem a véka alattikicsiny tért (a ti saját éneteket) kell a fénynek bevilágítania,de oly távolságot amilyenre csak annak sugarai elhatolniképesek, nem gátolva azon korlátoktól, amelyeket bár a leg-átszellemültebb önzés is vonhatnak eléje.

Ne a ti érzelmi életetek elmélyítése és gazdagítása le-gyen kizárólagos életcélotok. Kettős feladatának kell lennieemberruhában folyó életeteknek, amelyek soha egy pilla-natra se legyenek egymástól elválaszthatók, hogy t. i. a leg-magasabb rendűt asszimiláljátok s egyszersmind ezt a tisztamegismerésnek és isteni szeretetnek lényetekből folyóáramlása által felebarátotok világába vitetni engedjétek. Mi-nél hatalmasabban tör elő lényetekből a fénynek ez a ki-áramlása, annál nagyobb lesz hatáskörötök s annál boldogí-tóbb lesz annak hatása úgy rátok, mint felebarátotokra nézve.Ez az, hogy: "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Nemegyedül az arra való vágyat érezni, hogy lényetek asszimi-

265

láló képessége s az ebből folyó boldogságérzetetek fejlődjék,de egyszersmind azt a vágyat is, hogy a már megszerzett ésátérzett szellemi kincset testvéreitekkel megosszátok. Mertameddig fejlődéstek feltételeit az időlegesben találjátok fel,bizonyos munkák bizonyos időhöz vannak kötve; a földi életemberruhában nem az az idő, amely nektek kizárólag maga-sabb rendűek asszimilálására adatott volna. Ameddig rátoknézve ma és holnap létezik, ne igyekezzetek a holnapnakállapotát belevonni a mába. Éljetek a ma munkájának s ha aholnapnak napja fölkél számotokra, az megvilágítja az új napmunkáját és örömét. Hadd világítson ma az az egyetlen vilá-gosság, amely valamennyiünk életét és létét beragyogja,amely áthatja a tegnapot, a mát és holnapot, mert az mindenlétnek ősforrásából öröktől fogva árad: tiszta, színtelen vilá-gossága a szeretetnek!

3. Istenhez való hasonlóságunk.

Kérdés:A teremtésében lakozó Isten, aki azt életerejével

elárasztja, képét is reá nyomja. Amint a külső természet Istenruhájának mondható, úgy Istennek az emberben lakozó képemagában foglalja a legmagasabb, isteni tulajdonságok csírá-ját és ezek Krisztusban fejlődtek ki legtökéletesebben. Mivela szellem Isten képére teremtetett, lényének az a törvénye,hogy folyton nagyobbá, életképesebbé és Istenhez hason-lóbbá legyen. Isten törvénye képmásának, a szellemnekelidegeníthetetlen tulajdona. Bármennyire elhomályosítottais ezt a képet a szellemek bukása és az emberek bűnössége,mégis megmaradt eredeti lényegében és az ember eltévelye-dése dacára megtartja azt a képességet, hogy rendeltetésétszületésének szellemi és erkölcsi joga alapján elérhesse, amitsohasem veszthet el. Az Istenhez való hasonlóságban rejlik arokonság az istenség és az emberiség között és ez nemcsakKrisztus testetöltését tette lehetségessé, hanem szükségestényezője is volt a megváltás munkájának. Isten az emberi-séggel Krisztus útján szervesen van összekapcsolva, akinemcsak szellemének isteni rendeltetését közölte vele, ha-nem Isten lényegét szóval és példával is kinyilatkoztatta. A

266

hit tehát magasabb világításban természetes az ember szá-mára, mert az az Istenhez való hasonlóságból származik.Istent a szellemben kell keresnünk, amely az Atya ragyogóképét és annak fennkölt képmását, az emberré vált igét ön-magában, mint tükörben látja. Helyes-e ez a felfogás?

Válasz:Már korábban mondtam nektek, hogy a teremtés törté-

nete, vagy jobban mondva a teremtés képe, amint ezt a te-remtés könyve vázolja, nem földetek, hanem a paradicsomivilágok teremtéséről szól, melyek szükséges összekötő kap-csot képeznek az első szellemi bukás után a híven maradt éstökéletesülésük felé haladó gyermekek és az ellentétes szel-lemekké süllyedt lények között. A teremtés könyvének (I.fej.) e szavai: "És Isten így szólott: Teremtsünk embert és őlegyen ura..." "Így teremtett Isten embereket az ő képére ésférfiaknak és nőknek teremtette őket..." szellemi teremtésreengednek következtetni. Tökéletes földi embert sohasemteremtettek és a paradicsomot hiába keresték ezen a földön.

A "gonosz" a kígyó képében már megvolt akkor és azújabb szellemi teremtés, hogy rendeltetéséhez képest össze-kötő kapocs lehessen, megértette úgy a kígyó, mint Isten,vagyis előhaladott fiai nyelvezetét. Ezek átvették az ősnapok(tisztán szellemi világok) körül forgó milliárdnyi naprend-szer vezetését és a bukott szellemek, akik szintén ezeken avilágokon laktak, akaratuk tőlük el nem vett szabadságánálfogva testet öltöttek ott, részben, hogy a visszatérés vágyá-nak engedve, istenadta céljukhoz közeledjenek, részbenpedig azt óhajtván, hogy a testvérszellemeket is elbuktassákés azok is ellentétes munkát folytassanak. Ezt a képet szem-lélteti hiányos vázlatban a teremtés könyve, mely kép meg-felelt kis világotok akkori fejlődési fokozatának. Nektekembereknek még most is nehézséget okoz, hogy ne tegyétekmagatokat a teremtés középpontjává: akkor pedig csak sej-tették a teremtés nagyságát, a Teremtő nagyságát és a törvé-nyek egységességét, melyek áthatják, fenntartják és végcéljafelé terelik a mindenséget. Ebből az új teremtésből a szelle-mek egyik része folyton tisztább és szellemibb légkörbe ju-tott, a másik rész azonban fokról-fokra mind sűrűbb légkörtalkotott maga körül, míg csak durva anyagú világok, mint

267

földetek, sőt még ennél is alacsonyabb világtestek nem tá-madtak, hogy ilyen szellemeknek szükséges életfeltételekkelbíró otthonává legyenek. De ezt a sűrű légkört is áthatják atiszta, segítő szellemek világító sugarai, hogy ott mindegyikkis körben hassanak és azokat az elemeket vonzzák maguk-hoz, amelyek velük törvény szerint összekapcsolódhatnak.Így történik az átszellemülés és visszavezetés munkája; aszellem áthatol az anyagon, átalakítja azt, míg csak ezernyiátalakuláson keresztülmenve, ősanyaggá nem válik és töké-letesebb, ragyogóbb, minden fogalmatokat felülmúló világlégkörévé, ruházatává és otthonává nem lesz.

Erre a nagyvonalú vázlatra, amelyet nem vagyok ké-pes még ma bővebben megmagyarázni, alapítsátok hiteteket,vágyódásotokat és bátor, erőteljes, önzetlen munkátokat.Bármilyen csekély legyen is hatáskörötök, ha azt az örökké-valónak mértékével mérjük, mindegyikőtök számára márisolyan nagy az, hogy csak minden erőtök megfeszítésévelvagytok képesek azt betölteni. Szellem és anyag összekötte-téséből származtok (amit Ádám történetében a porból alko-tott test és Isten lehelete képvisel) és ha most a legsűrűbbanyag fokozatáig süllyedtek is le, az istenség teremtésénekcélja mégis örökkévaló és azt az élet minden csírájának elkell érnie. Nektek magatoknak kell magatokat átszellemesí-tenetek, ezzel ruhátokat is átalakítanotok és a szellemekösszetartozásának magasztos törvénye szerint teljes erővel,vágyódással és szeretettel testvéreiteket magatokkal együttfelemelni iparkodnotok és így Isten öntudatos képmásaiválennetek!

4. Istenség, szentháromság, teremtés.

Kérdések:Újabb nyilatkozataidban, kedves Emánuel, magasabb

szellemi térre vezetsz minket, általánosságban és egyes tör-vényekben Istenünk mérhetetlen, kifürkészhetetlen nagysá-gára, bölcsességére és szeretetére utalsz és arra figyelmez-tetsz, hogy érzelmeinket lehetőség szerint fejlesszük, mivelfelfogási képességünknek ez idő szerint még szűk határaivannak. Újabb közléseid útján a szellemi világból, még haazok kérdéseinken túl haladnak is, amelyek fogyatékosságá-

268

ról tudomásunk van, hatalmas, szeretetteljes segítségbenrészesítesz, melyet teljes szívvel megköszönünk és amelynekazt a hatást kell előidéznie, hogy a Teremtő és Krisztus irántiszeretet, amelyre Ő tanított először minket, bennünk fellán-goljon. Így Isten törvényei világának szépségét, magasztos-ságát, teljes összhangját és részeinek összekapcsolódásátismételten és megindító szavakban vázoltad; az igazság fo-galmának a szellemekre gyakorolt hatását a Teremtőbőláradó világosság folyamának mondtad és nekünk a teremtésörökkévalóságát a leghatározottabban tanítottad. És habár aztmondtad is, hogy a teremtés éónokon át kifürkészhetetlenfog maradni, mégis szeretnénk téves, emberi fogalmaktólszabadulni és arra kérnénk, hogy az indiai Bhagavad GitaV.-ben található és a magyarázatok által kifejtett felfogásrólközöld velünk helyesbítő ítéletedet.

Ott az áll: Brahma így szól: "Akaratomnak enge-delmeskedve, természetem mindazt létrehozza, ami mozogés ami nyugodtan áll. Ez az oka annak, hogy a világ mozog.Sem az istenek seregei, sem a bölcsek nem ismerik eredete-met, mert én vagyok az, akiből az istenek és a bölcsek mind-nyájan erednek. Én vagyok mindennek az eredete, az egészvilág belőlem ered. A bölcsek, akik hozzám hasonlítanak ésezt megismerik, imádnak engem. Minden bennem lakozik,de én nem lakozom benne. Ezek a dolgok nem az én istenilényemben vannak. Szellemem mindennek a hordozója, denincsen abba bezárva. Amint a vihar szele mindenhová eljutés mégis mindig a világban marad, úgy minden lény énben-nem van. A teremtés egy-egy korszaka végén minden az éntermészetembe tér vissza és a teremtési korszak elején min-dent ismét létrehozok. Én azonban ekkor nem lépek ki nyu-galmamból." Azt szokták mondani: "Brahma korszakonkéntalszik és ébren van". De ez alatt nem azt kell érteni, hogyIsten aludnék. Az ember szellemi öntudata tényleg akkor alegszabadabb, ha a teste alszik és az annál inkábbhalaványodik, amint az ember felébred. Az ember érzékiélete álom és az egész teremtés Brahmának, a világ szelle-mének álmaként tekinthető. Amint az ember eszméit sajátlényéből meríti és ismerete lényében bennfoglaltatik, még hanem is gondol egyszerre mindenre, úgy az egész világ isbennfoglaltatik Brahma lényében és gondolatait ő önmagá-

269

ból meríti. Az értelem az emberek világossága, de az nemvilágítja meg egyszerre a szellem minden részét; úgy Istenbölcsessége is a természetben jut kifejezésre és nem a termé-szet maga Isten vagy a bölcsesség. Az isteni akarat véghe-tetlen teremtő ereje pedig nem merült ki a teremtésben.

Kétféle lényegiség van a világon: osztható, a természetés az élő formák és az oszthatatlan, a szellem, akiről aztmondják, hogy minden felett uralkodik. De van még máslegmagasabb lény is, a világ legmagasabb szelleme az ab-szolút öntudat, aki örökös uraként hatja át és tartja fenn ahármas világot. A titkos indiai tudomány a világegyetemetszerves egésznek tekinti, amelynek látható teste a testi világ,lelke a szellemek világa, élete pedig az istenség: a nap anagy szív, melynek érverése viszi az élet folyamát a szerve-zeten át. A teremtő ige az isteni gondolat kifejezése. Aformák világának örökös életre kelését és elmúlását a vi-lágszellem lélegzésének tekintik.

Isten szellemét kilélegzi a természetbe és világoktámadnak; belélegzi és a teremtés elmúlik. Ez természettu-dományi tény, amely Istennek mindenhol való jelenlétemellett megy végbe. Sehol sincsen megírva, hogy az anyagivilág közvetlenül a teremtő keze által jött létre, hanem aBibliában az áll: "Kezdetben teremté Isten az eget és a föl-det" és "az Elochimok így szóltak: Legyen világosság éslőn.*)1 Az Elochimok a világegyetemben levő összes erőketés alkotórészeket magukban foglalják, azok az isteni bölcses-ségből származott öntudat formái, amelyek e forráshozközelebb vagy attól távolabb állanak, az isteni értelemtőlkezdve az arkangyalokig, angyalokig, istenekig, démonokigés le a fizikai erőkig. De mindezeknek van életük és öntu-datuk, még a látszólag érzéketlen kőnek is, mert mindannyi-ban jelen van Brahma. Nélküle nem volna érzés, nem volnavegyi rokonság, vonzás, nehézkedés, nem volna törvény.

Kívüle semmi sem létezik; ő távol és mégis közel van;

1 *) Forsboom kérdésében ez az idézet szóról-szóra így hangzik: "DasHaupt gaben die Mächte, aus welchen der Himmel und die 'Ende besteht"und" die Elochim sprachen: "Es werde Licht! und es ward Licht". ( Afordító.)

270

önmagában mozdulatlan és mégis ő mozgat mindent a ter-mészetben; ő nincsen a lényekben szétosztva és mégis hatmindenben; ő elnyel és teremt. Az Elochímok legmagasabbformáikban, az isteni napból és bölcsességből eredvén, képe-zik az élet hét létformáját, amint az nekünk megnyilvánul. Avilágosság a "kettős ember", a férfiúi princípium, amelyben anői is bennfoglaltatik, szellem és erő, akarat és képzelet,Isten és a természet. Blawatsky asszony tana azt mondja,hogy a szellemi erők, amelyek a világegyetemet osztályoz-zák, az étert mindinkább megsűrítették, amíg az éterikusvilágokból földi világok támadtak, hogy ezeken azután ás-vány, növény és állati világ támadjon, félig állati, félig em-beri formák (a föld leányai) eléggé kifejlődtek, hogy az églakóival (a világosság fiaival) összekapcsolódhassanak. Az ahullám, amelyet az emberiség képvisel, egyik léttől a másik-hoz áramlik, míg végre eléri a tökéletességet. Isten szelleme,mely lényegesen magasabb, mint Istennek a világegyetemetbetöltő lehelete, a világ lelke. Isten szelleme a vizek felettlebegett. A szentlélek nem az isteni szeretet ereje-e, amely-ben a tökéletes szellemek (Krisztus) vele egyesülnek? Egyikkorábbi nyilatkozatodban azt mondod: "Az istenség az aszent "három", akiből hármas természetetek származott."

Ezzel talán a szent háromságnak számunkra felfog-hatatlan titkára akartál utalni, melyet a földi vallásoktanítanak, anélkül, hogy azt megmagyarázni képesek vol-nának? Ez a titok fejlődésed mai fokozatánál fogva nyil-vánvaló-e előtted?

Nem azt kérjük, hogy ezt a fogalmat tisztázzad, mivelaz meghaladná felfogási képességünket, hanem hogy leg-alább azt mondd meg nekünk, vajon képes vagy-e azt átte-kinteni vagy sejteni és magyarázd meg nekünk, hogy Isten-nek abszolút, oszthatatlan szelleme háromféleképpen hat-eaz általa egyénesített életre? és hogy ezt egykor a tökéletes-séghez vezető úton mi is meg fogjuk-e érezni?

Felelet:Az indiai tanban sok igazság rejlik, de amikor a

megmagyarázhatatlant, az ember számára megérthetetlenthatározottan ki akarja fejezni, sokszor hamis fogalmakat keltbennetek. Az én célom tehát az, hogy a határokat, melyeket

271

az emberiség számtalan tanában, bölcsészetében és vallásá-ban felállított jobban hozzáillesszem felfogási képességetek-hez; mert részben olyan határokat vonhatok meg, amelyektúl korán zárják el a fogalmak területét, részben pedig olyanterületbe állítottátok a határokat, amely számára mindenanalógia és így a felfogási képesség is hiányzik. Ha azt mon-dom: "A teremtést eónok múlva sem lesztek képesek teljesenfelfogni", akkor ezzel nem a legdurvább formát, az anyagotértettem, amely most még otthonotok. Mi a teremtés?

A fogalom, amelyen ez a szó alapul, mindent magábanfoglal, ami Isten bölcsességéből, szeretetéből és örökösteremtő erejéből származott. Isten "fiá"-tól, ettől a csodálat-raméltó erő- és szeretet-központtól, ettől a szellemi és vilá-gossági szférától kezdve, amelyről fogalmatok sem lehet, –le az életnek még fejletlen csíráiig, amelyeket élő lényeknekmég el sem fogadtok. Gyermekek nincs annyi erőm, hogy ateremtésnek még csak azt a részét is világosan és kimerítőenleírjam, amelyet én már áttekinthetek; azaz hogy ezt úgyírjam le, hogy mindennek örökös okától kezdve a következ-mények egész sorozatát, ízet íz mellé állíthassatok. Ehhezhiányoznak nyelvetekben a szavak és nincsen mai fokozato-tokon kellő felfogási képességetek, ti pedig szavaimból afelfoghatatlant is meg akarjátok érteni!

Indiában úgy tanítják, hogy Brahma így szólt: "Akara-tomnak engedelmeskedve, természetem mindent létrehoz.Sem az istenek, sem a bölcsek ne ismerik eredetemet, mertén vagyok az, akiből mindazok erednek. Minden belőlemered; akik ezt megismerik, azok imádnak engem". Emeszavakban semmi sem ellenkezik az igazsággal. "Mindenbennem lakozik, de én nem lakozom benne. Ezek a dolgoknem az én isteni lényemben vannak. Szellemem mindenneka hordozója, de nincsen abba bezárva". Ezek a szavak olyanigazságra utalnak, amely sok más indiai írásban nincsenilyen világosan kifejezve. Másik kérdésedet is ide kell fűz-nöm?: "Mi a szentlélek?", Hogy nektek ha nem is egészentiszta fogalmát adjam az istenségnek, de legalább fogalmato-kat néhány valótlanságtól és akadályozó tévedéstől megsza-badítsam. Hasonlattal igyekszem nektek megmagyarázni,hogy mi az én munkám és annak az elérhető célja, ha az Is-tenség lényegéről kérdezősködtök.

272

Képzeljetek el egy embert, aki egyedül van olyan vilá-gon, mint a föld, ez pedig teljes sötétségben lévén, semmi-féle formát sem tud megkülönböztetni és ezt a világot mégislátni és felfogni akarja. Ekkor kis lámpát adnak a kezébe,mely néhány lépésnyire világít és akkora időt kap, mintaminő egy földi élet. A kép, amelyet erről a világról alkotmagának és a legalacsonyabb törvények ismerete, melyekena számára látható formák alapulnak, szűk határral fog bírniés tekintete mégis messzebbre fog ellátni, mintha az én"lámpácskámnak" kell segíteni, hogy az istenség kifürkész-hetetlen lényét megláthassátok. Ez a lámpa csak annyira vi-lágíthat, hogy valamely tévedést vagy hamis fogalmat mind-addig megvilágítson, hogy az igazságnak ezt a részét, hanem is teljesen, de legalább is torzítástól és hamisítástólmenten megláthassátok.

Az istenség mindent magában foglal és semmi sincsen,ami kívüle volna. Ő a szent háromság, amelyből hármas ter-mészetetek eredt. Isten szellem és ez oszthatatlan. Ő nincsenbennetek és sohasem lehet azonos veletek. Ő az örökös "Énvagyok, aki vagyok"; Ő az istenségnek szent, örökké kifür-készhetetlen egyénisége; Ő az abszolút fogalom: "szentlélek". Ebből a szent lélekből alakult ki "az ige": Istennek ezaz első és legközelebbi következménye, az elsőd-szellem, afiú vagy az istenségnek mindent átható ereje. Ezek az"Elochim"-ok, akik így szóltak: "Legyen világosság". Avilágosság örökké volt, mint Isten maga; soha sem volt olyanidő, amikor a világosság forrása ne folyt volna; Isten volt ésaz istenség az elválaszthatatlan következése volt.

Az Elochimok igéje volt a teremtő erő képe, amely eztaz örök világosságot hullámokká, első lakásokká formálta,aminő sok van az Atya házában. Mindazokban laktak ezek arelatív központjai a világosságnak, ezek az "Isten fiai", ateremtő erő hordozói. Erről az igazságról tanúskodik Jánosapostol, amikor azt mondja: "Semmi sem lett az Ige nélkül".A világosság, Isten lehelete, a világ lelke mindent áthat, amiformát ölthet és belőle képződik minden élőlény számára ahomogén légkör. Így semmi sincsen, ami lett, Istenen kívülés mégsem mondhatja magáról: "Én Isten vagyok és Istenbefogok olvadni", – mert Isten szellem oszthatatlan, abszolút,az a szeretet, mely az élet folyamait egyénesíti, amelynek

273

azonban abszolút és minden felett álló egyéniségét teremtettegyéniség sohasem veheti fel magába. Isten "ez anyagiemancipációja" – ha szabad e kifejezést használnom – nagytörvényeinek elemi lényegére már utaltam; benne elemi al-kotórészek, erőkbe zárt erők számtalan körzetben foglaltat-nak, s ezeket azok az erők váltották ki, amelyek valamelyegyéniség fejlődéséből támadtak és így minden egyéniségszámára azt a táplálékot képezik, amelyre annak szükségevan. Tudományotok érinti az istenség köntösének legszélsőszegélyét, mely az éterben rejlő erőket kutatja.

A "szent lélek" abszolút fogalma tehát Isten, a szellem,a szeretet és az istenség mindent átható bölcsessége. A"szent lélek" relatív értelemben véve, - kiről Krisztus mintvigasztalóról és az igazság szelleméről beszélt, ki az Atyátólveend és nektek ad majd - az a szellemeknek az a folyama,amely a fejlődésnek azt a fokát érte el, amelyen többetismerhettek meg az igazságból, mint ti emberek és amely azigazságnak így megismert részeiből venni és nektek adnifog. Az abszolút nem közlekedhetik közvetlenül a relatívval,azt közvetíteni fogják szféráról szférára, ízről ízre, míglenazt felfoghatjátok és elérhetitek. A "hang", amely bennetekszól és amelyet a teozófia "bennetek levő Istennek" nevez,ilyen relatív szent lélek, azaz az a szellem, aki azasszimiláció örök törvényei szerint az egyes ember számára,az istenadta legnagyobb igazságot, a legbiztosabb vezetéstfoglalja magában.

Ez az a morzsa, melyet az Atya asztalán minden egyesgyermeke találhat, ezenfelül megkaphatjátok az igazsághullámait is, amelyekkel nagy szellemek kinyilatkoztatásaivilágotokat elárasztják. Azt kérdezed, hogy ismerem-e aszent háromság titkát? Csak sejthetem azt, de nem tudomkifürkészni. Tisztáznám-e fogalmaitokat, ha a csak sejtettlegmagasabb igazságot szavakba igyekezném öltöztetni? Aruha beburkolja és elhomályosítja a formát és ti ezt burkolatnélkül egyáltalán nem láthatjátok. Az istenség a szentháromság. A szellem: Isten szeretete, bölcsessége, felfogha-tatlan, oszthatatlan, örökös egyénisége; a teremtő erő: a fiú,az ige, az erő, amely a világosságot Isten akarata szerint vi-lágokká, egyéniségekké alakította, az ige, amely Istenfogalmát kifejezte; és végre az anyag: a világosság maga, az

274

örökös mozgás, amelyből az örök teremtő erő, a fiú. az egészteremtést létrehozza. Ez a világosság, ez a mozgás, amelyetaz éter fogalmába foglaltok össze, Isten anyagi kisugárzásahat át mindent, tart fenn mindent, benne rejlik minden erő ésminden elem. Ez a szent háromság: szellem, erő, anyag, amaga oszthatatlan, asszimilálhatatlan, valamint osztható, asz-szimilálható lényegében.

Ha tehát azt mondom, hogy "az abszolút nem érintkez-hetik közvetlenül a relatívval; szférából szférába, ízről ízreközvetíteni kell azt, amíg számotokra asszimilálhatóvá éselérhetővé válik", akkor "az abszolútot", mint az istenséget, aszent háromságot kell felfognotok. Csak nem gondolhatomazt, hogy az abszolút szellem, Isten egyénisége számotokraasszimilálhatóvá válhatnék, hanem hogy az örökké működőteremtő erő, a fiú, részben az anyagi világokba való leszállás(messiások), részben magasabb szellemi testvérek időszerűkinyilatkoztatásai és részben a testetöltött szellemek vezetéseútján az isteni bölcsesség és szeretet hatásait olyképp nyilat-koztatja ki, amint azok Istennek benneteket környező és át-ható anyagi kisugárzásában rejlenek, hogy azokat megtalál-hassátok és nektek "az abszolút" hatása aképpennyilatkozhassék meg, ahogy azt képesek vagytok asszimi-lálni.

Igyekezzetek tehát megérteni szavaimat, kedves embe-rek; ha azok szellemébe már rég behatoltatok volna, akkor aznem esnék nehezetekre. A következő tanításban rejlő "böl-csesség"-nek most már magától ki kell tűnnie, "Brahma kor-szakonként felváltva alszik és van ébren", de ez nem foghatóúgy fel, mintha Isten aludnék. Az ember szellemi öntudatatényleg akkor a legszabadabb, ha teste alszik és az annálinkább elhalványodik, minél inkább felébred külsőleg azember. Amint az ember saját egyéniségéből meríti fogalmaités amint tudása lényében rejlik, még ha nem is gondol min-denre egyszerre, úgy az egész világ is bennfoglaltatikBrahma lényében és gondolatait önmagából meríti. Az em-ber még megsejteni sem volna képes az istenséget, ha a te-remtő és a teremtés között semmiféle hasonlóság nem volna,de az "abszolút"-ot és a fejlődési létra legalsó fokán levőrelatívot, amint ez a durva anyagi világok testetöltéseiben ésazok szükségleteiben mutatkozik, nem szabad akképpen

275

azonosítani, hogy az alvó ember szabadabb szellemi öntu-datára utaljuk és ezt a tényt az istenségre vigyük át.

Ez azt bizonyítaná, hogy az isteni bölcsességet mégmegsejteni sem vagyunk képesek. Amint az istenség az ab-szolút élet, az örök kisugárzás az abszolút bölcsesség, amintaz egész teremtést minden formájában¸ törvényében és hatá-sában ez a kifürkészhetetlen bölcsesség minden pillanatbantisztán látni képes, úgy hogy egyetlen pillanat sem volt ésnem is lesz az örökkévalóságban, amikor a legalacsonyabbanyag egyetlen ráncocskája, a legmagasabb tökéletességvilágosságának egyetlen sugara, a véges törvények egyetlenmúló hatása ne feküdnék tisztán és világosan az istenségöntudata előtt, úgy nincsen sem olyan alvás, álom vagy te-remtési korszak sem, mint aminőt az indiai tan vázolni meg-kísérel.

Képzeljétek el Istennek örökös kisugárzásait, ame-lyeket szellemi egyéniségek istenadta szabadságuknál ésrelatív teremtő erejüknél fogva parányi ellenárammal hatot-tak át, ez utóbbit pedig szintén törvényekbe foglalva és alehetséges hatásig vagy a legűrűbb anyagig az istenség fény-kisugárzása által áthatva, amaz örök törvény szerint, hogy azistenségen kívül semmi sem élhet. Képzeljétek el, hogy azörökkévaló úgy hatja szakadatlanul át ezeket a sűrűsödése-ket, amint a reggeli nap felszívja a harmatot, – ez a képeminden anyag átszellemülésének, amelynek az alapanyaganem egyéb, mint csak a ragyogó világosság! És képzeljétekel, hogy a világosság kiáradása örökké tart idő, mérték, tér éshatár nélkül és miként válik belőle az örök teremtő erő által afiú, aki számtalan fényközpontot foglal magában, meg azegyénesített szellemek otthona, hogy azután eonok múlva,amelyekről fogalmatok sem lehet, olyan egyéni erőfo-lyammá növekedjék, amelyben a kis ellenáramlások ésmegszűnt hatásaik teljesen elenyésznek. És az istenségörökké él és szüntelenül működik tér és határ nélkül és ateremtési korszakok nem a szellemnek anyaggá és az anyag-nak szellemmé, hanem erőből erőbe, dicsőségből dicsőségbevaló átalakulásából és a tökéletes szellemeknek az istenségegyik gyűrűjéből a másik gyűrűbe való áthaladásábólállanak, amíg csak a legmagasabb bölcsességet, legtisztábbszeretetet nem asszimilálták, ami az abszolútnak a relatívval

276

való boldogító összeköttetését képezi. Nincsenek szavaim,hogy leírjam nektek azt, amit én is csak sejtve fogok fel. Ateremtés nem képez vég és cél nélkül felfelé és lefelé valóhullámzást, hanem ez hatalmas, széles folyó hullámzásáhozhasonló, amely a a tenger felé halad. De nem azért, hogyabban elmerüljön, mint a föld folyói, mivel ugyanazokból azelemekből állanak, mint a céljuk, hanem azért, hogy a célhozérve, megismerje, miképp a relatív egyéniség a legnagyobbigazság és szeretet útján képes az abszolút egyéniséghezkapcsolódni és ezáltal azt az üdvösséget átérezni, amelyreszüksége van, hogy az örökkévalóságot elviselhesse.

5. A teremtő és teremtés közötti viszony. Duálok.

Kérdés:Az indus filozófia azt tanítja, hogy a világok végtelen

szelleme, "Atman", valamennyi lénynek az egyedüli ésoszthatatlan lényege; Buddha tana hasonlóképpen aztmondja, hogy Isten az egyetlen, örök igazság és valóság ésminden egyéb önmagában csak mulandó és látszólagos és aBiblia mindezt megerősíti, amikor azt mondja, hogy az ige(logos) Istenben és maga Isten volt és hogy minden ebből azigéből és Isten lényéből származik. Tehát nemmaterialisztikus panteizmus, ha a keresztény misztikusokkalazt mondjuk, hogy Isten mindennek a lényege és bár mindenfölött áll, mindennek a legmagasabb örök, el nem múló,egyedüli lényegét képezi. Ha azonban minden dologbanIsten a legfőbb, akkor nem lehetnek kivételek és így Ő alegmagasabb öntudat az emberben, melyet minden emberszívében hordoz, ha nem is ébredt még teljesen fel benne ésamelynek így nincsen is szüksége külső közvetítőre, hogyhozzá juthasson, mert a legfőbb öntudat közvetítő nélkülnyilatkozik meg az emberben és pedig saját erejéből, hanyilatkozásának áthághatatlan akadályai nincsenek. Azt istudja mindenki, akinek a belsejébe a valódi öntudathajnalpírja behatolt, hogy benne semmi sincsen elválasztvaegymástól és amint csupán egyetlen, mindent összefoglaló,isteni szeretet létezik, úgy csupán egyetlen, oszthatatlanvalódi "én" létezik: az istenség, melynek a megismerésében

277

végezetre minden ember találkozni és egyesülni fog. Ígyolvasható ez a "Lotosblätter" l898. II. füzetében az "Ich"feliratú cikkelyben: Ha ezeknek az elméleteknek atisztázásához valami mondanivalód volna, akkor kérünk,közöld velünk.

Felelet:A földi emberek fokozatán álló lényeknek nem lehet-

nek Istenről abszolút helyes fogalmaik. A kreten könnyebbenérthetné meg a legszellemdúsabb embert és követhetné eztgondolatvilágába, mint ahogy ennek a szellemdús emberneklehetséges, hogy az istenséget lényegében, hatásában éskövetkezéseiben felfoghassa.

Ha azt kérdeznétek tőlem, hogy mi az Isten? akkorahhoz a gyermekhez volnátok hasonlók, aki hallott valamit amatematikáról, metafizikáról, filozófiáról és azt kérdi atyjá-tól, hogy tanítsa meg őt azokat a tudományokat megérteni.Az atya bizonyára azt fogná válaszolni: "Tanulj meg olvasni,írni, számolni, gyakorold eszecskédet olyan dolgokban,melyeket az felfoghat, nőj és fejlődjél és eljő majd az idő,amikor további fogalmak is fel fognak tárulni számodra." Énmeg azt mondom nektek: "Nyissátok ki tágra szellemi sze-meiteket és tekintsétek át vágyakozás teljesen azt a területet,amelyre fejlődési fokozatotok állított benneteket. Éljetekakképp, amint azt tapasztalástok előírja, földi életetek min-den pillanatában, hű maradván a megismert igazsághoz ésnövekedni, mindig táguló megismerésre fejlődni fogtok."Isten, a nagy, központi vonzóerő, amely minden belőle kiin-dult erőt ismét visszavont a relatív tökéletesség legbelsőkörzetébe, olyan mértékben lesz képes reátok mind hatalma-sabban hatni, amint hozzá közeledtek.

A megismerés egyik napja fog a másik után számo-tokra felkelni, míglen szellemi légkörötök fénylő tengerréalakult át, melynek ha most egyetlen sugara érne benneteket,azonnal megölné testeteket. De éonok fognak elsuhanni fe-lettetek, amíg a tökéletesség e fokának csak a fogalma isfelébred bennetek, hogy azután törekedni képesek legyetek.Talán megütköztök e szavak felett: "a tökéletesség e foka" ésazt fogjátok mondani, hogy "a tökéletességnek nincsenekfokai_és minden ami még nem tökéletes, az tökéletlen."

278

Amint az élet örök forrásából relatív élet vált ki, amint azabszolút teremtő erőből relatív, örök "egyéniség" származott,akkor az abszolút relatív színezetet vett magára. Ha ilyenhasonlat segítségével legalább sejttetni tudnám veletek ateremtés titkát, melyről fogalmatok és ezt kifejező szavaitoksincsenek! A teremtő igével: "Legyen!" kezdődött meg arelatív örökkévaló érája. Erre megint azt fogjátok mondani,hogy aminek kezdete van, az nem lehet örökkévaló; s relatívfogalmaink szerint egyáltalán mulandó és csak az abszolútmaradhat meg.

"Kezdetben vala az ige és az ige Isten volt:" Az ige azistenség megnyilatkozása, más szóval: mióta istenség volt,tehát az abszolút örökkévalóságban, a megnyilatkozás vagyisaz ige, a mozgás vagyis a világosság volt az, ami "lett". Eszóban "legyen" rejlik a relatív, mely az abszolútból szárma-zik. És most ismét összezavarodnak a fogalmaitok, mivelnem az én szavaim képesek ezeket a fogalmakat tisztázni, haolyan területre merészkedtek, ahol a lényeget nem képesektörvényszerűen felfogni, hanem csak a ti növekedésetek, haaz egyik síkról a másikra emel benneteket és így az igazság-nak mindig több körét tárja fel számotokra. Az élőlénynek: aszellemnek vagy egyéniségnek lénye tökéletességéig terjedőfejlődés volt előírva. A fejlődésnek ez a hosszú sorozatasíkokra vagy légkörökre van felosztva, melyek mindegyike aszellem számára relatív tökéletességet ír elő; ezek mérföld-kövek az úton, célok a végcélon belül. Ami törvényes vala-mely egyéniség számára, az törvényes az anyagi világ szá-mára is, mely bizonyos meghatározott feltételek tökéletessé-gét elérvén, magasabb fejlődési fokozat kezdetéhez ér.

Ez az örök törvény a földi ember piciny életébenesszetek és igazi jóságotok számára azt a kötelességet írjaelő, hogy az embereket, akikkel az életben találkoztok, úgyértsétek meg és úgy bánjatok velük, hogy sohaseköveteljetek tőlük többet, mint amennyire képesek vagyamennyit adni tudnak; de amennyit teljesíteni képesek aztegészen és teljesen követeljétek tőlük. Ezzel mindenembernek a legnagyobb mértékű, segítő felebaráti szeretetetnyújtjátok, melyet embernek adni lehet, mert ezzel Isten öröktörvényéhez kapcsolódtok, mely véges törvényekké ala-kulván, minden élőlényt az igazság, szeretetet, megismerési

279

lehetőség és megpróbáltatások olyan légkörébe utal, melyetasszimilálhat, és csak akkor emelik más légkörökbe, ha mármindazt asszimilálta, amit ez a légkör tartalmaz. Azőséletből tehát élet árad ki és ha Isten akarata ennek azéletáramnak saját életet egyéniség alakjában nem adottvolna, akkor annak alá kellett volna merülnie abba a ten-gerbe, amelyből származott, mivel oszthatatlan volt éslényege azonos volt e tengerével. De Isten öntudatos életetakart, hasonmásokat, tükörképeket és az életáram egyes lé-nyekké, egyéniségekké jegesedett!

Nyelveitek és fogalmaitok szegények és a teremtésmég időtlen időkig rejtély marad számotokra, bár sokkalelőbb megértitek majd mint a Teremtőt. Az anyagi világtörvényeivel mélyebben álló síkot hat át, mint ahol csak Istentiszta egyénisége uralkodik. Mi szellemek mindannyian Istenakaratából származunk, belőle eredünk és az ő akaratábólválunk egyéniségekké, mely tehát az isteni elemnek Istenakaratából származó külön élettel való összeköttetésből váltegyéniséggé. Isten akarata képezte úgyszólván az istenielemet, az isteni esszencia, mely Isten akarata nélkül öntu-datlan életáram maradt volna, tette azt egyéniséggé és ezáltalaz isteni esszencia, a Biblia szavai szerint Isten leheleteolyan változáson ment át, mely örök öntudattal bíró újelemmé változott át. Ez az átváltozott egyéniség örökkémegmarad és ha tökéletességét eléri, ami csupán lényének atökéletessége és így csak relatív lehet, Isten világosságának alegbelsőbb köre válik légkörévé, de sohasem lesz hasonlóelemmé, mellyel összevegyülhetne, melybe beleolvadhatna.Az öntudatos élet Isten teremtő akaratából relatív tökéletes-ségében az abszolút tökéletességben örökké fog élni.

Isten szeretete tehát abban nyilvánult meg, hogyöntudatos életet kívánt és az létrejött. Ami így jött létre,annak örökösnek kell lennie. Minthogy pedig így az isteniszeretetből származunk, a szeretet képezi lényünk alapvoná-sát. Az egyéniség különálló, azonban annak teljes boldogsá-gához hazájában otthonra van szüksége. Az egyéniség eszükségletéből származott a duál-törvény. Amint Istennekhasonmás vagy tükörkép, tökéletes szellem kellett, úgy eszellemek mindegyikének is szüksége van tükörképre, melyőseredeti egyéniségét minden irányban kiegészíti. Szüksége

280

van gondolatvilágra, mely gondolatait teljesen felfogja,szüksége van az ő sajátját képező szeretetre, melynek alapjaIsten szeretete, hatása pedig minden testvér szeretésébennyilvánul meg; szüksége van anyagi vagy elemi kiegészí-tésre, miből meg relatív teremtő erő származik.

Így áll a tökéletes szellem duál-viszonyában Isteneelőtt, ki őt élethullámokkal árasztja el. Ezeket asszimilálja ésígy eltelik boldogsággal és élete tovább árad a végtelen min-denségben, mivel szabadságában és hatalmában önmaga ishatártalan, de csak relatív értelemben: az ő élete is csak rela-tív, ha szeretetben és megismerésben tökéletes is és öntuda-tos akarattal meg relatív egyénisége teljes tudatában uj-jongva rendeli magát alá a minden felett álló, mindent áthatóőséletnek, ősszeretetnek. Ilyen üdvösségről és ilyen életrőlfogalmatok sem lehet. Ha szavaim ilyen nagyság és üdvös-ség sejtését képesek bennetek felkelteni, akkor nem hiábamondtam azokat; de akinek csak elhangzó hangot képeznek,az éljen legalább híven a jóságnak és igazságnak mai meg-ismerése szerint minden pillanatban és megismerése körénektörvényszerűen ki kell bővülnie.

Ti buddhisták, teozófusok, spiritisták és keresztényekmindannyian, akik becsületes keresői akartok lenni az igaz-ságnak, éljetek megismerésetek szerint, egyesüljetek szere-tetben és a szeretet gyakorlásában. Törvény szerint nem lehetmásképpen, mint hogy egyéniségetek szerint másképp fog-játok fel az igazságnak azokat az atomjait, melyeket világo-tok légköre tartalmazhat és különböző módon alkalmazzátokazokat. Az igazságban való megegyezés a tökéletesség tulaj-donsága. De a szeretet gyakorlásában való megegyezésminden céltudatos, felfelé törekvő szellem jellemző saját-sága.

6. Éter és egyéniség.

Kérdés:Az istenség fogalmáról szóló nyilatkozatodban azt

mondod, hogy az isteni elem, melyet Leadbeater "elemi esz-szenciának" nevez, az életnek saját öntudattal nem bíró fo-lyama (Isten lehelete), mely Istennek akaratából saját öntu-dattal bíró új elemmé, egyéniségekké változik át. Mielőtt az

281

erőnek ez a folyama az egyéniség fokozatáig eljutott, ame-lyen szellemeket és embereket éltet, első és eredeti teremtés-ként eltöltötte a mindenséget és belőle támadt az anyag min-den, végtelen változatosságú formája. Az "elemi esszencia"elnevezés tehát az egységes esszencia eredeti fejlődési álla-potának megfelelne, amelyet az indus tan Atma Buddhinakaz anyagba való kisugárzásnak nevez. Azonos-e ez az indusakasha-val, az éter tudományos fogalmával, melyben mindenelemnek csírája rejlenék? Az indus tan szerint ez az egységesesszencia a fejlődésnek hat alantas fokozatán hatolt át és aztegymásután éltette és pedig hat elemi világot és azután azásvány- növény- és állatvilágot. Az ásványvilágot megelőzőhárom nagy elemi világról semmit sem tudunk és mivel ezföldi létünkkel összefüggeni látszik, kérünk, hogy e háromvilágról felfogható és tanulságos módon minket kioktatniszíveskedjél.

Felelet:Az emberi nem fejlődésének és felfogási képessége

fejlődésének a természetében rejlik, hogy ez a nemzedékvalamely megsejtett igazságnak különböző neveket ad, aminem alkalmas arra, hogy ezek a fogalmak tisztázódjanak. Azember pedig nem hajlandó valamely megsejtett igazságot,mely szellemének még világosan meg nem nyilatkozhatik –mert az a legmagasabb dolgok tiszta megismerésének foko-zatát még nem érte el – pihentetni és megfeszített akarattalcsupán a már megismert igazság szerint élni, ami egyedülképes a szellemet megérlelni és magasabb igazság megisme-résére alkalmassá tenni. Az idővel, amelyben élnie kell, hogya megismert igazságnak éljen és így összhangot létesítsen aközött, amit megismert, asszimilált, ami élt és kiárasztott, –azzal az idővel, ami őt magasabb megismerés számára meg-érlelné, az egyes ember és minden földi felekezet visszaél,amikor a megsejtett, de világosan alig megérzett igazságotelanyagosítja és olyan formába szorítja, amely ezt az igazsá-got eltorzítja és ezzel az emberiség haladását feltartóztatja.Élete végén János apostol még csak ezt hirdette: "Gyerme-kek szeressétek egymást." Ez volt a kereszténység formátlanveleje és ha az emberiség ezzel meg tudott volna elégedni,akkor földetek fejlődési foka ma már más volna. Azokat a

282

szellemeket, akik még a földi légkörben tartózkodnak, márrégen valamely alacsonyabb világ vonzotta volna magához.

Amikor kiküldtek, hogy az igazság néhány szemétezen a szegény földön elszórjam, azt mondták nekem: "Óva-kodjál, nehogy az, amit az embereknek fogalmaik tisztá-zására nyújtasz, számukra azt a veszélyt képezze, hogy Istenmegmérhetetlen és kifürkészhetetlen világa néhány törvé-nyének a magyarázatánál megakadjanak; holott ez az ab-szolút összhang világa, amely, ha Isten gyermekének szel-lemi fülébe hatolt, az üdvözítő boldogsággal tölti el, olyanerővel hatja át, mely az isteni teremtő erőhöz hasonlít és aszeretetnek olyan erejével telíti, amely azt minden törvénykényszere alól felszabadítja."

Nekem ez örök összhangból egy akkordot kell hoznomszámotokra; de ezt csak úgy tehetem, ha ennem az össz-hangnak alapvonását ismételve kiemelem, ami nem egyéb,mint a mindent fenntartó, mindent megváltó szeretet. Hogynektek ezt a szeretetet és a szeretetben rejlő bölcsességetmegmutathassam, pár nagy isteni törvény fényes ruhájátkellett reá vetnem, mindig attól félve, hogy titeket, szegényembereket ez a fényes ruha el fog kápráztatni és le fog nyű-gözni, ahelyett, hogy a ruhán áthatolva és ezt asszimilálva,magában a szeretetben megpihenjetek és éljetek!

Hányan fognak engem már most megérteni? Hányanfogják hallani szavamat, akik számára csupán kellemesenelhangzó hangot képeznek! De én nemcsak a mai emberekszámára beszélek, hanem a jövendő emberek számára is,akiknek esze és kutatási kedve olyan törvények sorozatátfogja feltárni, hogy képes lesz a törvények láncolatánaklegalsó ízeit megragadni. Olyan emberek számára, akikbenIsten tudata akképp fog fellángolni, hogy a formák és ruhák,amelyeket az elmúlt évezredek fejletlen "korszelleme" azigazságra rakott, e lángtól elhamvadnak és az az igazságPhönixként támad fel belőle. És ha ma az isteni törvényekragyogó ruházatán ismét tovább szövök, amely a lényegnekazt a formáját veszi fel, amely a ruhát magára öltötte: azörök, abszolút, bölcsességgel telt szeretetét, – ha ezt a fényesruházatot szövöm, hogy amíg szavak állanak rendelkezé-semre, azt annyira tökéletesítsem, amennyit szemetek meg-láthat, szellemetek felfoghat, – akkor mindig ki kell emel-

283

nem, hogy csak a ruházat az, amit csak akkor foghattok fel,ha mindenkori megismerésetek egész erejével annak a szel-lemnek megfelelően éltek, amely a ruhát viseli. Szaba-dítsátok ki a zavarosból, a mesterséges alkotásból, az ezer-szeres elágazásból, a számok által megkérgesedettből azegyszerűt, és az igazságot leginkább meg fogjátok közelíteni.Isten egyszerű, azaz az abszolút összhang és egyszerű voltkifürkészhetetlen mélységében, nagyságában és dicsőségé-ben az isteni folyam: a törvények világa, amely őt környezte.

Mondtam már nektek, hogy Isten anyagi része: az örökvilágosság. Isten első teremtő ereje mozgás volt; de ez a te-remtő erő örökös, mint Isten maga és sohasem volt olyanidő, amikor ez az örök folyam Istenből ki ne áradt volna ésaz sohasem fog kiapadni. Ez az örökös mozgás, amely vég-telen és minden alkotottat magában foglal, áthat és amelybőlminden támadt és ami Isten látható vagy láthatatlan "ruhája"-ként létezik, éternek, elemi esszenciának vagy Akashánaknevezhető. Hiszen ezek mind csak az örökös mozgás meg-nevezésére szolgáló szavak, amely Isten lényéből árad ki,amelyet Isten szeretete, bölcsessége és akarata egyénesítvén,mind azzá alakít, ami itt létezik. És ismét eljutottunk az em-beri felfogási képesség legszélső határához és ismét műkö-désbe lép a törvény: élj a megismert törvénynekmegfelelőleg és a megismerésnek tettekben való érvényesü-lése az örök összhang újabb akkordjait fogja számodra fel-tárni.

Az örök élet e kiáradását fejezzük ki az éter szóval. Azéter az erőnek általatok még fel nem kutatott forrása; meg-van a maga törvényes világa: az átalakulás és az átalakulterők kiváltásának a törvényeivel. Ha ezek az "erők" kivál-tódtak, tiszta erőig fejlődtek és ezzel a tökéletesség bizonyoshatárát elérték, akkor az isteni akarat e folyama egyénisé-gekké alakul át és ezzel azokat a legnagyobb tökéletességelérésére képesíti. Ezeknek az erőknek vagy elemi világok-nak a minőségét és lényegét nem tudjátok felfogni; előbb kikell szabadulnotok a durva anyag ruházatából, míg majdezeket a "világ"-okat képesek lesztek felfogni. Sok ilyenelemi világ van, amely részben az ásvány-, növény- és állat-világ alatt, részben afelett áll. Ki képes azokat a határokatmegállapítani, amelyek ezeket az erőket elválasztják?

284

Ezek az örök összhang egy-egy akkordját képezik;olyan hangjegyek azok, amelyeknek egymás mellett és egy-más után kell szólaniok; olyan erők, amelyeknek működé-sükben, lényükben át kell alakulniok, hogy átalakulásukújabb erőket váltson ki. Így sző az istenség és afokozatombeli szellemeket eltölti a mérhetetlennek az a ré-sze, amelyet felfoghatnak, s elhallgatunk a hatalmas nagyságelőtt, amely nagy vonásokban tárul fel előttünk és csodál-kozva nézzük a parányi embereket, akik az igazság legmaga-sabb fogalmát mindennapi szavakba öltöztetik, anélkül, hogyazok őket meghatnák; míg az igazságnak előttünk feltárulófogalmai legbensőbb valónkat megremegtetik, mivel az ab-szolútnak e fényhullámai a teremtett szellemet áthevítik ésezáltal asszimilálódva, egész lényét megrázzák. Nincsenekszavaim, amelyekkel ezt a folyamatot nektek megmagyaráz-hatnám. Lehajtjuk fejünket, megremegünk és elhallgatunk ésígy történik a fejlődés a megismerés és a benne rejlő szeretetegyik fokáról a másikra. És eltelve a legmagasabbal, amelyetfelfogni képesek vagyunk, ismét felemeljük fejünket, s afelfogott szerint élve, új erőként árasztjuk azt ki, amit az is-teni szeretet szellemében asszimiláltunk.

Ez az örökkévalónak a hatása, a legmagasabb által valóasszimilálás és eltöltés, azután ujjongás és a kapott erőkiárasztása, amely asszimilálódván, egyéniségekké változikát és nyílként odaröpül, ahol az örök és csak a szellem általmegismerhető törvények szerint az a szellemi terület fekszik,amelynek megtermékenyüléséhez éppen erre az erőre vanszüksége. Ezt az örökös hatást, amely örökké volt és örökkélesz, mert soha sem lesz olyan idő, vagy a tökéletességnekolyan foka, amikor a szellemnek az isteni ősélet áthevítésérene lenne szüksége, akarta Krisztus jelezni, amikor az egye-sülés jelképéül az úrvacsorát adta nektek. Emberek, durvaanyagú, porban csúszó fajzat, mit csináltatok belőle! E két-ezer év alatt, melyben a krisztusi tan asszimilálatlanul vonultát világotok nehéz légkörén, ugyan hányat hevített át amegismert és asszimilált igazság ez isteni szikrája, hogyannak a melegsége életkörötöket áthatotta volna?

Az igazság folyamának asszimilálása után erőinkkiárasztásáról adott képből talán fogalmat alkothattok ma-gatoknak arról a szellemi munkáról, amelyben mindannyian

285

részt veszünk, mindenki szellemi fokozata szerint. Pillanat-nyi munkám egyik része most abból áll, hogy néhány keresőemberen segítsek, amidőn szellemi dolgokról alkotott fogal-maikat tisztázni segítek. Segítsetek ti is nekem emberek,minden segítség kölcsönös hatását megismervén és éljetekmegismerésetek szerint, erős akarattal és az önzetlen szereteterejével.

7. Házasság és a nők emancipációja.

Kérdés:A férfi és a nő a mindenség törvényeinek a hatása alatt

épp úgy nő és szépül, mint a liliom, rózsa vagy valamelymás növény avagy virág. Isten teremtésének ez a szakadatlanés általános fejlődése az idők folyamán itt a földön a kétnemnek egymáshoz való viszonyában is érvényesült: a nő,aki az ókorban dolgozó állat, majd rabszolganő volt, lassan-kint a férfi társa és kiegészítője lett. A jelenkor pedig a "nő-emancipáció" elnevezése alatt olyan mozgalmat hozott fel-színre, mely az értelem és cselekvés terén a nő önálló műkö-dése egyenjogúságának elismerése után törekszik, ami az-előtt csupán a férfiaknak volt fenntartva. A ma még általábanérvényes felfogás szerint a férfiúban a számító, tetterősszellem, a nőben pedig a szeretet érzése az uralkodó. A ter-mészetben az alkotó szellem (az öntudat, az értelem) a férfi-nem tulajdonsága, a szülő lényeg pedig (akarat, szeretet) anői nemé. Azt hiszem, hogy az értelem minden élőlényközös tulajdona, mint a levegő és hogy az ember és a növényközött csak a mennyiségben lehet, de e szellemi tényezőrenem állhat fenn elvi ellentét és éppen így csak igen csekélymértékben a férfi és a nő között. A törvényes viszony kö-zöttük a házasságban való egyesülés, amelyből a szellemiértelmiség formája születik, a gondolat és akarat egyesülésé-ből a tett, az értelem és szeretetből pedig a bölcsesség szár-mazik.

Az a képesség, hogy emberi szervezetet alkossunk,mely szellemek testetöltésére alkalmas ruhát képezzen, ateremtő erőnek utolsó maradványa, amellyel a tiszta szelle-mek bukásuk előtt bírtak, míg azután a gondolat és akarat(Ádám és Éva) a bukásban elvált egymástól és ezáltal lé-

286

nyükben elválás és diszharmónia támadt. A házasság maiintézménye, a földi törvények reá vonatkozó határozmányai,ez együttélésre vonatkozó felfogás éppen nem felel meg aházasság szellemi céljának: hogy "az igazi házasságot azégben kötik".

A földön a házasélethez annyi tökéletlenség kapcsoló-dik, hogy a nők törekvésének tulajdonképpeni oka abbankeresendő, miképp igyekszenek a nő akaratának és képessé-gének szabad érvényesülése végett a házastárs akaratátólfüggetlen bővebb hatáskört szerezni. Ha e mozgalom kinö-véseitől eltekintünk, akkor az a mai szokásos házasságköté-sek szomorú eredményeivel szemben bizonyára társadalmiés erkölcsi haladásnak tekinthető. A házasságokat többnyireolyan életkorban kötik, amelyben az érzéki szenvedély azigazi szeretettől meg nem különböztethető és ahol ez a meg-szentelő erő hiányzik vagy elalszik, ott az egész életre szólófeloldhatatlan egyesülés az erkölcsiséggel össze nem egyez-tethető, a szellemi egyéniség fejlődésére romboló befolyástgyakorol, amelyet az erősebb akarat elsenyveszt vagy leigáz,gyakran meghiúsítja a testetöltés célját és bűnre és szeren-csétlenségre vezet.

Ez különösen akkor fog beállani, ha a férfiú mun-kaerejének a női rész ellátására kell szolgálnia, ami aházasságban a középosztálynál ma többnyire így van. Astatisztika azt bizonyítja, hogy a társadalomnak éppen abbanaz osztályában, amely mindenféle nélkülözésnek van kitéve,sok a gyermek, ahol tehát a nevelés és művelődés mindenelőfeltétele hiányzik. A házasság mai berendezését még nemszenteli meg az, ha az egyház reányomja pecsétjét; sok sötétárnyékot és problémát találunk még abban, amelyet emberiértelmünk nem képes megoldani. De a harcokkal ésijedelmekkel járó válásban, az elvált asszony ferdehelyzetében, a félárva gyermekek szomorú sorsában semrejlik elegendő és szerencsés kibontakozás.

A föld és lakói fokozatos fejlődése során a házasságtörvényes feltételei, annak lényege és formája is át fogszellemülni és a nők emancipációja képezi-e az ehhez vezetőutat, amennyiben a házasságkötések számát azokra az ese-tekre szorítja, amelyek valódi, szellemi szereteten alapulnak?

287

Felelet:Földetek olyan alacsonyan álló égitest, hogy rajta min-

den pszichikai és fiziológiai intézmény és esemény csaktorzképe azoknak a szellemi eseményeknek, amelyekbőlamaz kialakult. Ha az amerikai azt mondja, hogy az egyházkijelentése, miképp az ember igen bűnös lény, ezt még in-kább azzá teszi, mivel ez a kijelentés hozzátapad és őt le-húzza és ha erre azt válaszolod, hogy én is mindig alacsonyfokozatotokra utalok, akkor ez azt bizonyítja, hogy az emlí-tett amerikai nagy szavakkal csak fél igazságot hirdet éshogy te szavaim szellemét még nem fogtad fel. Azt az igaz-ságot, hogy mélyen bukott szellemek és hozzátok hasonlóvilágon vagytok, ki kell jelenteni és sokan közületek ezt megis érezik és a lánc e szeme nélkül nem egy felvetendő kérdésmegoldása is lehetetlen lenne számotokra.

De szomorú, ha ennél a ténynél megálltok, vagymagatokat általa abban megakadályozni engeditek, hogy azegész rendelkezésetekre álló erőt minden istenadtaalkalommal haladásotokra fel ne használjatok. Valamelyigazságnak megkerülése és palástolgatása által nemhaladhattok előre; az igazi haladás első feltétele az, hogyazoknak az alacsonyabb igazságoknak, amelyek számotokrakinyilatkoztathatók, jól a szeme közé nézhessetek és belőlükazt kivonhassátok, ami tanításként számotokra bennükfoglaltatik.

Az igazság nem Meduza fej, amely titeket kővé változ-tathatna; hanem abban a megsűrűsödött formában is, amelyeta föld alacsony fokozata többnyire megkövetel, mindennapikenyeretek! Ezt értésétek meg mindenekelőtt, ti gyengék azemberek és vakok az egyszeműek között, akik nem vagytokképesek, hogy hibáitok arcába nézzetek, mivel ezáltal aküzdelemhez szükséges minden erőtöket elvesztenétek, vagymivel a hibák meglátása kellemetlen volna és ti nyomorulténetek útjából minden kellemetlent szorgosan eltávolíttok.Ezekhez a gyengékhez mindjárt azok sorakoznak, akik soha-sem tudnak elkészülni hibáik és tökéletlenségeik boncolgatá-sával és akik ezzel a munkával, amely öntudatlan, nyomorultönszeretetből ered, drága idejüket elvesztegetik, amely alattegyetlen világos pillantással énjüket áttekinthetnék, s egészerejüket arra fordíthatnák, hogy ezt az ént megnemesítsék.

288

Nincsen félig jó vagy félig rossz!Csak teljes, egész akarás (többé-kevésbé rossz és az

illető megismerési fokozatának megfelelő kivitelben) vagyilyen akarás hiánya; és azután kívülálló és nem életképesokok egész sorozatától függ, vajon cselekedeteitek jók vagyrosszak-e? Ezen az igazságon alapszik azoknak a keresztényfelekezeteknek a tanítása, amelyek az emberek megtérítésérefektetik a fősúlyt. Szellemi újjászületés, megtérítés! Mennyigúnyos szó esett erről. Milyen kevés ember volt képes ebbena szóáradatban az igazság magvát megtalálni. Egységessé-getek, szellemetek ellentmondástalansága világotok ésállapotai átszellemülésének az első feltétele, amelynek abbóla megismerésből kell származnia, hogy mélyre buktatok, deazért mégis Isten gyermekei vagytok és abból a vágyódásból,hogy egészen annak a megismerésnek megfelelően éljetek.

A tettek, amelyek ebből a megismerésből és vágyó-dásból származnak, még vegyes és gyenge értékűek lesznekés következésképpen csak lassan fogják az fogják azállapotokat minden formáikban átalakíthatni ésátszellemesíthetni, de az út és a cél már világos leszen.

Míg azonban alacsony természetetek különbözőkinövéseit akarjátok lefaragni, hogy azoknak más alakotadjatok, addig minden forma alaptörvényét még nem ismer-tétek meg. Érzékileg olyan mélyen álló lényetek durvakinövései, amint azok a házas életben és földetek nemiéletében általában kifejlődnek, nektek gyakran kellemetlenekés ahelyett, hogy belátnátok, miként állapotaitok átalakulásacsupán saját egyéniségetek átalakítása útján mehet végbe,nem vagytok képesek ahhoz az egységhez, ahhoz a szellemiellentmondástalansághoz visszatérni, amelyből viszonyaitokátalakulása egyedül származhatik. Ti duálok vagytok ésegyéniségteket Istentől kapjátok, duál egyesüléstekben rejlikrelatív teremtő erőtök. A föld fejlődési fokozatán állóvilágokon ez a törvényes és a fokozatnak megfelelő igazsága házasság formájában jut kifejezésre. Hogy ez a piszokbanfetrengő torzképe annak az igazságnak, az mostani lé-nyeteknek felel meg. A nő emancipációja, amikor ez a földmostani állapotából kifejlődik, azoknak az állapotoknak,meg a világ korszellemének, vagy jellemző képének aszüksége következménye.

289

A férfiú és a nő között nem az ész mértéke szabja mega különbséget, de a szeretet mértéke sem; mind a kettő ha-sonló értékű edény, mely azzal a jóval van megtöltve, amelyaz egyéni munka eredménye. Azért a bukott férfiszellemneknői formában és a nőnek megfordítva lehet és kell testet öl-tenie, hogy a haladásra szolgáló alkalmakat, amelyek mindenvilágon megvannak, majd kihasználja. Minden szellemnektökéletes emberré kell lennie, akit a forma, amely őt bebur-kolja, semmiképpen sem akadályoz. Ha a szellem igazilényét (azt, hogy Isten gyermeke) és azt is megismerte, hogymi a testetöltés célja (hogy a ti szavaitokat használjam; ha aszellemi újjászületésen átesett; vagy a mi fogalmaink szerint:ha az egységet és szellemi ellentmondástalanságot elérte),akkor a formát, melyet magára vett, egészen ki is fogja töl-teni, ha pedig odáig nem jutott, akkor a forma fog uralkodnifelette, ami a férfi-nő és nő-férfi patológiai jelenségében jutkifejezésre. Ha a női és férfiúi szellem lényének tökéletessé-gét már elérte, akkor a duálok egyesülnek, hogy többé el neváljanak egymástól.

Ez az egyesülés kiváltja e tökéletes egyéniség teremtőerejét; de ti nem vagytok képesek ezt az állapotot és annakhatásait megérteni. Ha a szellem a fejlődésnek és a megisme-résnek bizonyos fokát elérte, akkor duáltársát látván, szeretettölti el őt, de még számtalan munkakörön kell különválvaáthaladniok, mivel az érettség fokát még nem érték el. Én iséppen ilyen munkakörre lépek, duálomat látva, de vele mégössze nem kapcsolva, mert az érettség ideje még nem követ-kezett be. A házassági viszonyok a földön csak megismerésútján tisztázódhatnak, ami a férfi vagy a nő misszióját vagyismunkakörét képezi. Ha erre a megismerésre jutottak, hogyegyenlő értékűek, akkor nem fognak kísérletet tenni, hogyezt az értelem segítségével bizonyítsák be, hanem az egyenlőértéket minden szellemi körben tényként elfogadván, mind-egyik igyekezni fog szellemi munkakörét jól megmunkálni, amásiknak csupán segítséget és kiegészítést nyújtani és soha-sem válni teherré vagy akadállyá. Minél inkább megismeriaz ember valódi lényegét és igyekszik annak megfelelőlegélni, annál inkább visszafejlődik érzékisége és annál inkábbfog valódi szeretet a két nem között támadhatni. Eddigemberek nemi érintkezéstekben alig birtok a valódi szeretet

290

egy-két fogalmával és olyanok is, akik bírnak néhány ilyesfogalommal, csak igen kevesen vannak; a nagy többség azérzéki szerelem befolyása alatt áll. Bármilyen kevéstestetöltött ismerje is meg életcélját, mint ember, mégissokkal több ilyen van, mint olyan, aki életcélját, mint férfi ésnő megismerte. A férfiúi és a női szellem, amint mármondám, egyenlő értékű; az erény, szeretet és bölcsességmértéke, amely őt a tökéletességben betölti, egyenlő, de etulajdonságok foka különböző, mint az egyéniség foka; úgyhogy ez a két folyam, a mindenségen átfolyván és egymássalösszekapcsolódván, egymást kiegészítse, de egyik a másikbasohasem merülhet el, vagy nem válhatik ez összeköttetésáltal új lénnyé.

Az egyesült duálok alkotják azokat a házasságokat,amelyek a mennyben köttetnek; de ilyen házasságot nemtudtok elképzelni, mint azt a boldogságot sem, amely bennefoglaltatik. Csak az abszolút és tökéletes boldogság, amelyminden tulajdonságunk tökéletességében és lényünk e foko-zatában rejlik, képesít arra, hogy az örökkévalóság gyerme-keivé legyünk. A férfiúi és női egyéniség tökéletességét nemvagytok képesek felfogni. Ez a két nem olyan alacsony vilá-gokon, mint a föld annyira eltorzul, hogy nehéz nektek mégcsak megközelítőleg is megmagyarázni, miképp fog a kétnem és ezzel annak egymáshoz való viszonyának a fejlődésea legközelebbi évezredekben kialakulni. Valamely világ élet-képét az a széles folyam jellemzi, amely azt elárasztja, nemazok az egyes fényesebb hullámok, amelyek a folyambólkiemelkedhetnek; világotok mai fejlődési fokán tehát azemberiség a férfiak és nők nemére oszlik. Egész irodalma-tok, ha életeteket akarja szemléltetni, az egyetlen viszonylatkörül forog; azt hiszitek, hogy egyedül csak ezért a tulaj-donságért érdemes élnetek. Minden világ fejlődése és így atieteké is, fájdalom, szélsőségek között mozog.

Így kultúrátok mai fokozatának egyik virága a nőkemancipációjának az a formája, hogy a nő a munka minősé-gében hasonló legyen a férfiúhoz, hogy őt sokban utánozza,hogy teljes egyenjogúságát ezzel is bizonyítsa. Ez azonbangyümölcsöt nem hozó virág fejlődésetek fáján. A nőnek és aférfiúnak, mint az előhaladottabb női és férfiúi szellemtestetöltésének, egyéni munkaköre van és csak ebben érheti

291

el a maga tökéletességét. Ez igazság megismerésével és azegyének szilárd elhatározása mellett, hogy e szerint éljenek,megváltoznak a világ szociális viszonyai és áldásos ténye-zővé válnak az egyesek, mint az egésznek, a társadalomnakéletében is. A felfelé törekvő szellemnek tehát testet öltései-ben meghatározott fejlődési fokozatai vannak, amelyek külsőjelekként a világ bizonyos állapotait idézik elő. A törvény aztírja elő, hogy a külalak és a légkör, amely ezt a külalakotkörnyezi, a szellem belértékének mindig teljesen megfeleljenés ez az érték határozza meg szükségleteit is, tehát nem aka-ratával ellenkező kényszer, mivel az egyéniségnek megfelelőszükségletek élvezése képezi minden egyes szellem lehetsé-ges boldogságát.

Tehát az érzékiség által anyagi formákba kényszerítve,ez a forma olyan hatást gyakorol az emberre, amely az érzé-kiséget erősíti és a boldogság érzését idézi elő, ha annak él,amit az anyag tesz lehetségessé. Az ilyen fokon álló emberekelsősorban férfiak és nők. Ebben a formában bizonyos tanul-ságok, tapasztalatok és haladást elősegítő bizonyos alkalmakfoglaltatnak; ezért a szellemeknek a formaruhát változtatniokkell és minden szellemnek, mielőtt az anyagi és félanyagivilágokat elhagyhatja, a következő fokozatokon kell átmen-nie: férfiúként és nőként kell élnie, felcserélvén ezt a ruhá-zatot anélkül, hogy e csere féllényt idézne elő. Így kristályo-sodik ki a szellem az érzéki élet legalacsonyabb formájából.

Azután tökéletes emberként az elsajátított tanokatgyakorolnia kell és pedig megszabadulva az érzékiség befo-lyásától, mert már kinőtt ebből a formából, képesnek kelllennie, hogy az emberiség tágabb érdekeit szolgálja, ebbenmegelégedést találjon és ez másokra áldásos befolyást gya-koroljon. Ilyen tökéletes ember ritkán él a földön, mert nemcserélhetitek össze őket azokkal, akiknek érzékiségét azörökkévaló és az egyedüli igaz számára értéktelen érdek pil-lanatnyi hatása fojt el és nem az igazi átszellemülés. Néhánytiszta ember él azonban a földön, aki tökéletes emberréküzdötte fel magát.

Az ilyen ember számol az általános emberi gyenge-séggel és nem veti meg az elbukottat, hanem segítésre készszeretetébe foglalja azt. Mindenkori formájában a férfiak ésnők módja szerint nem képes már élni, mivel már ilyes érzé-

292

sek felett áll és férfiúi vagy női szellemként csak akkor élhet,ha félanyagi világon öltvén testet, a számára homogén lég-körbe kerül. Ekkor az anyagi világ tökéletes embere ideálisférfiúvá vagy ideális nővé válik és ott a boldogságnak abbanaz érzésében él, amely elért fokozatának megfelel. Ilyenfélanyagi világon a duálok rövid időre egyesülnek, hogy, ígymegerősödvén, tökéletes érettségükig ismét külön szellemimunkakörökben dolgozzanak. Ez egyéniségeteknek a fejlő-dése, emberek!

Világotok állapotait és tökéletlenségeit csak úgyorvosolhatjátok, ha igyekeztek tökéletes emberekké lenni.Mindenekelőtt legyetek igazak és ne higgyétek, hogy tökéle-tes emberek vagytok, ha csupán patológiai hajlamotok vagya férfiúi és női nem jellege pillanatnyi elfajulásotokat nemeléggé hatotta át. Az emberi tökéletességet elérni igyekezninem egyéb, mint a férfiúi és női alacsony fokozat tökéletes-ségét elérni. A valamivel előhaladottabb szellem, aki vala-mivel világosabb megismeréssel és valamivel érettebbmegérzéssel bír, sohasem fogja a házasságot ellátási eszköz-nek tekinteni. Értsetek meg jól. Nem ítélem el azokat, akikazt megteszik, mivel minden szellemi téren vannak a foko-zatnak megfelelő bűnök és a mai emberiség legnagyobb ré-sze olyan fokon áll, amely ilyen cselekvésre képesíti. A kö-vetkezés, amely minden cselekedetben rejlik, Isten kegyel-méből a szellemet a tisztább megérzés fokára emeli. Haazután ilyen fokozaton követ el hasonló tettet, akkor aszentlélek ellen vétkezik, azaz vétkezik a szellem tiszta ésigaz érzése ellen, amely tiszta és igaz megismerésének azeredménye. A férfi és a nő tökéletessége olyan világokon,mint a föld, a tiszta férfi és a tiszta nő. Ezek beleillenek vilá-gotok mai fejlődési fokozatába és a legjobbat képezik, amiebben a légkörben még jól érezheti magát.

Ezek egyesülni fognak a házaséletben, ha az érzékiszerelemhez tiszta szeretet is fűződik és ha az érzéki szere-lem elpárolgott, akkor az egész életre szóló köteléket a tisztaszeretet, a jó barátság fogja gyakran jóvá, de mindig elvisel-hetővé tenni. Az érzékiség annyiban van legyőzve, hogy nemigázza már le annyira a szegény embereket és nem dobáljaőket ide meg oda és különböző nemük mellett is már igaziférjet és feleséget képeznek. Ezek már kötelességérzettel és

293

önzetlenséggel bírnak, ha nem is vált ez még életük legfőbbtényezőjévé. Ilyen emberek gyermekei e környezetben elő-nyösen fejlődhetnek és azok a gyermekek, akik magasabbfokon állanak, mint szüleik, mégsem fognak a szülők szá-mára idegen nyelven beszélni és így utóbbiak fejlődéséhezhozzá fognak járulni. Ha ilyen fokozaton álló szellemek nemtalálnak olyan lényre, amelyhez érzéki és egyúttal szellemiszeretettel kapcsolódhatnának, akkor házasságkötés nélkülmennek át az életen, minden keserűség nélkül lassan fejlőd-vén és másokon barátságosan segítvén.

Ilyen magányos élet is beleillik a testetöltött szellem-nek fejlődési sorozatába, de ez még nem a tökéletes emberélete. Minél magasabbra fejlődött a szellem értelme és jó-sága, annál boldogabb lesz a házas élete, mert az annál in-kább fog hasonlítani a magasabb világok házaséletéhez.Csakhogy annak hasonló értékű emberek közötti házasság-nak kell lennie, nem pegazus és bika egy eke elé fogva.Szellemi érdekeknek kell uralkodniok, az igazi szeretetnekkell mértékadónak lennie, s az érzékiségnek csak annyi teré-nek szabad lennie, hogy a földi élet elviselhető legyen. Ilyenemberek olyan gazdagok önértékű benső kincseikben, hogyegy hosszú földi életen át mindig újabb szépséget fedeznekfel egymásban, mivel a gyors haladás közepette mindigújabb virágok nyílnak, újabb gyümölcsök érnek, úgy hogy azújonnan felfedezett szépség varázsa őket mindig újból ösz-szekapcsolja. Ez az ideális földi házasélet képe, amely néha-néha fordul elő nálatok. Ilyen emberek az utak egyengetésérekiküldött munkások, magasabb világok tükröződései, ame-lyek ide vetődnek, hogy magasabb boldogság után nagyobbvágyódást keltsenek bennetek.

8. A testetöltő szellemek neme.

Kérdés:A korán elhaló gyermekekről szóló nyilatkozatodban

azt mondod, hogy olyan fokozatú szellem, aki számára mégnem engedi meg a tiszta, szellemi szeretet üdvösségét, vala-mely egészen anyagi világon ölt testet és anyává lesz. Nemlehetne-e ebből arra következtetni, hogy a szellemnektestetöltésekor szabad nemét megválasztani és így anyagi

294

világokon történő testetöltései alkalmával majd férfiúi, majdnői ruhát ölthet magára? Tehát tudós A. barátom, – akiazelőtt is így képzelte, – azt kérdi, hogy kétféle szellem van-e, aki úgy viszonylik egymáshoz, mint a pozitív és negatívvillamosság és jellegét minden testetöltésen keresztül meg-tartja-e? A duál viszonyról szóló nyilkatkozatodban ezt avéleményét megerősítve találja. Ha azonban tökéletességünkelérésének minden szellemi tulajdonságunk egyenletes fej-lesztése és kiképzése az előfeltétele, a testetöltő szellem ha-ladásához szükségesnek látszik, hogy azt a nemet vegye fel,amely számára alkalmat szolgálhat a hiányzó vagy fejlődé-sükben visszamaradt szellemi tulajdonságok és erők kikép-zésére és erősítésére.

Felelet:Kérdésed megoldására magad is reátaláltál. Ha a

szellemek tökéletességüket már elérték, ami a duálok egye-sülésével, mint elengedhetetlen feltétellel jár, még mindigmegmarad azok kétfélesége: a férfiúi és női egyéniség; de aze célhoz vezető hosszú úton a szellem igyekszik mindenirányban fejlődni és kiképződni és ekkor törvényesen lehet-séges neki, hogy a férfi vagy a nő földi ruháját válassza éshiányzó tulajdonságait így könnyebben elsajátítsa, vagy amár meglevőket erősítse.

Az önzetlenség kezdetét és ezzel a szeretet fogalmátigen mélyen álló szellem úgy tanulja meg, ha testetölt ésanyává lesz. Ilyen szellem saját gyermekéért képes áldozatothozni, amit más élőlényét nem tenne meg, mert az anya és agyermek közötti viszony természetében, a szenvedésekanyagi kapcsolatában olyan egység rejlik, hogy az önzetlen-ség e tényei az önzés és a valódi önzetlenség között igazikapoccsá válnak. Ez első kezdetből olyan szeretet fejlődik ki,amely "az anyag e virág"-ához képest valódi szeretetnektűnik fel. Ez a türelmes, fáradhatatlan, egyformán erős,önzetlen szeretet, amely a szellemet arra bírja, hogy sajátüdvösségét letegye, hogy testvérén, akivel semmi más köte-lék sem köti össze, mint az, hogy Istennek egyenlő gyerme-kei, segíthessen.

Ez mindegyiketek közös célja, emberek, mivel ilyenszeretet érzése és gyakorlása képesíti csupán a szellemet,

295

hogy Isten szeretetét megérezze és visszatükrözze és hogy eszeretet hatalma neki Isten tökéletes gyermekének a szabad-ságát megadja. Olyan nehéz volt abból, amit eddig mármondtam nektek, ezt megérteni? Ha azt mondtam nektek,hogy mindnyájatoknak Krisztusokká kell lennetek, nemérthettem más ezalatt, mint hogy a Megváltó szeretetét nem-csak megértenetek, hanem hasonló szeretetet éreznetek iskell, mert maga a szeretet, amint azt az istenség kisugározza,az "ige" kimondja és minden magas szellem fel egészen atökéletesig visszatükrözi, a megváltó tényező a mindenség-ben.

296

II. AZ IGE:

9. Az Ige.Kérdés:

János evangélista evangéliumának I. fejezete l–4.verseiben ez áll:"Kezdetben vala az ige, az ige Istennél vala, Isten vala azige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden általa teremtett,nélküle semmi sem lett, valami lett. Őbenne vala az élet ésaz élet vala az emberek világossága." Kérünk, magyarázdmeg nekünk ennek világosabb értelmét.

Felelet: Ebben a bevezetésben János a lényegbeli, a szellemi

Krisztusról beszél, aki, mint hűn maradt Istenfiú Isten fény-körében állott, amikor a szellembukás következtében a min-denségnek anyagi része teremtetett. "Kezdetben vala az igeés az ige Istennél vala." Mikor János az igét: Krisztust Isten-nel azonosítja azt mondván: "és Isten vala az ige", ez azt je-lenti, hogy az emberré lett Krisztus a világnak Isten valódilényiségét: az örök szeretetet mutatta be tettei és tanításaáltal, hogy az ő megjelenési alakja, mint tükör, Isten tükröztevissza. Aki felebaráti bűneit magára veszi s kész azokkalmegosztani az általa kiküzdött és elért áldásokat, akik aztnélkülözik, szintén istenük lesz azoknak, akik jótéteményei-ben részesülnek. A lényegbeli, "szellemi Krisztus: az "Ige"azonban, amely kezdetben Istennél volt, szellemileg a világteremtése óta benne élt és működött, hogy a bukott s a durvaanyaggal összekötött, ellenszegülő szellemeket az isteni aka-ratba, a törvényes útra visszavezesse.

Az Isten által az emberi szívbe ültetett erő az, amelyetsem a térnek, sem az időnek semmiféle föltétele nem korlá-toz; az emberben benne élő isteni értelem, a görög "logos",mely az emberi lélekkel szervesen össze van kapcsolva; azemberi lelkiismeret. Jelenlétét fölismeri az emberi lélek segyesül vele, mint az illat a virággal, ha jelenlétét a jóságlehetővé teszi.Az Ige benne volt a világban, még mielőtt testben megjelentvolna, s előkészítette azt látható eljövetelére. Mindaz a jó ésigaz, amit pogány tanítók, törvényalkotók, költők és a görög

297

bölcsészek kimondottak, éppúgy az igéből származik, mint azsidó törvényalkotók és próféták által kijelentett igazság.Eszerint sokan, akik előtte éltek, mint Sokrates, Heraklitos,Ábrahám, Illés és mások, szintén részesültek az igéből. AzIge volt kezdettől fogva az emberiség tanítója, amelynekmunkája nem szorítkozott bizonyos kicsiny körre, valamelyalkalmas időben és helyen; az Ige megnyilatkozása általánosvolt, mindenkihez eljut minden helyen és bármely időben,mert minden ember az övé. Ez vezette az emberiség cél-tudatos nevelését az isteni akarat szerint, amellyel azonos,sőt ez adta egykor az emberiségnek a napot és holdat imádattárgyául, hogy ezáltal az alacsony fokú istentisztelet által ismagasabbra emelhesse.

Végtelen a szeretetteljes és szelíd tanító türelme svállalt feladatának elvégzésére rendelkezésére állanak Istenösszes segédeszközei. Legyőzi a tudatlanságot, mikor azigazságot kinyilatkoztatja; megfélemlíti az igazságot követnivonakodó emberiséget dorgálással, jóvátétellel, a büntetés ésítélet fenyegetésével, de nem tanítja Krisztus az ítélkezést,hanem ítél, hogy általa tanítson. Isten, lényének bizonyosszükségképpeni törvényénél fogva, minden kezdetnél előttközölte önmagát a Fiúval: az igével; a lényegbeli istenfoga-lom az ő jelenléte az egyes vonatkozásokban; a fény örökkéömlik a fényforrásból, mint a sugarak a napból. A földönminden az Ige isteni fényében él. Nem létezik semmi, aminapról-napra megnyilvánul, aminek lényisége nem általalenne.

Vele van az Atya, aki minden dolgot általa teremt éséltet. Világosság az ősvilágosságból, szellem Isten szellemé-ből, szeretet az ő szeretetéből, az ő szellemi fia. S amiként azAtya akaratával való tökéletes összhangban s a Tőle eredőteremtő erővel őskezdettől fogva szakadatlanul az emberiségüdvén munkálkodott, még mielőtt a földön látható alakbanmegjelent volna, akként mennybemenetele után sem fogjapihentetni átvett feladatát, míg a reábízott s a tökéletességrevezető út legkülönbözőbb állomásain levő szellemek közül alegutolsó is el nem jut az Istennel akaratban és szeretetbenvaló eggyélevésre, szabadságra és boldogságra. Ekképp az"Ige": Krisztus ura és mestere, üdvözítője és megváltója,tanítója, nevelője, előharcosa, közbenjárója és királya a földi

298

életből megtért, az anyagból kinőtt, Isten felé törekvő szel-lemi világnak, amelyben az Istenfiúnak magasztos megnyil-vánulása a tiszta erőket kiváltja. Minél szélesebb, mélyebb éshatalmasabb a jónak, a tiszta szelleminek, az erőnek és sze-retetnek árama, annál nagyobb munkát végezhet ez az áram amindenségben; minél hatalmasabb a jónak vonzóereje, annálgyengébb az ellenszegülés hatalma. Sohasem gondol-koztatok ezek fölött a szavak fölött: "Nagyobb tetteket isfogtok tenni ezeknél"? Hiszen a tett a mestertől származik,hogyan tehetnénk tehát mi nagyobbat, mint az Isten fia?Gondoljatok ezekre a további szavakra: "És ott nem tehetettsemmi nagyobb csodát az ő hitetlenségük miatt." A világ,vagy a szellemcsoport atmoszférájának be kell töltenie bizo-nyos feltételeket, hogy a kibocsátott szellemi erő hatása tel-jes lehessen. Ilyen szellemi erők teljességének összhatásatette lehetővé atmoszférátok kialakulását és mindig hatalma-sabbak lesznek a világotokra kibocsátott erők hatásai. Ígymegy végbe egy-egy világnak és a mindenségnek átszelle-mülése is. Ez az Istenfiú megváltó munkája, ez az ő szőlője,amelyben mindnyájatoknak meg kell találnotok a munkáto-kat. Igyekezzetek megérteni ezt a munkát, valamint azokat atörvényeket, amelyekből minden munka és minden bol-dogulás ered.

10. A bűnök megtartása és megbocsátása.

Kérdés:Arra kérünk, oktass ki bennünket, hogy értsük Krisz-

tusnak a bűn megtartására és megbocsátására vonatkozószavait? Ján. 20. 23: "Akiknek megtartjátok bűneiket, azok-nak meg lesznek tartva, akiknek pedig megbocsátjátok,azoknak meg lesznek bocsátva." Ján. 16, 17-19, pedig: "Tevagy Péter és erre a sziklára építem anyaszentegyházamat ésa pokol sem fog diadalmaskodni felette. És neked akaromadni a mennyország kulcsait. Minden, amit a földön megfogsz kötni, a mennyben is meg lesz kötve és minden, amit aföldön fel fogsz oldozni, a mennyben is fel lesz oldozva”.Ezeket a szavakat úgy értelmezték, hogy Krisztus azokkalminden időre papi rendet alkotott a föld számára, mely tanít-ványainak adott azzal a képességgel rendelkezik, hogy a

299

szellemeket megkülönböztesse és így ez az utódokra is át-öröklődött. Egyik hozzánk közelálló spiritista körben utaltakKrisztus láthatatlan egyházára, mely mindazokból áll, akikszellemileg Krisztus utódai és akikre az utódokkal együtt aszentlélek adományai átöröklődtek. Rendkívül fontos volna,kedves Emánuel, hogy Krisztusnak a szentírásban levő e kétkijelentését, melyet tanítványaihoz intézett, megvilágítsad.

Felelet:Gyermekek, tanuljátok meg végre a szentírás szellemét

megérteni. Míg minden isteni kinyilatkoztatásnak a szelle-mét nem tudjátok felfogni, akár valamely tanban foglaltassékaz, akár valamely magas szellem testetöltése alakjában le-gyen az nyilvánvalóvá és ha még nem éltek ebben a szellem-ben, addig csupán ingadozó lesz az előmeneteletek; ide megoda fogtok hajladozni, mint az ingó nád, ma ezt a felfogástfogadván el, holnap meg a másikat. Pedig csak egyre vanszükségetek: Fogjátok fel a szeretet és a nagyság szellemét,mely az egész szentírást áthatja és amely életet ad mind-azoknak, akik azt felfogni képesek és érzésetek olyan tisztaés világos lesz, hogy többé nem lehettek kétségben afölött,hogy mi az élő szellem és mi a holt betű!

Gyermekek! Hogyan mondhatta volna Krisztus, hogyemberek testvéreik bűnét megtarthatják vagy feloldozhatják!Nincsen olyan bűn, amelyet örökre meg lehetne tartani éssohasem járt olyan ember a földön, aki ezt határozottabbanés tisztábban tudta volna, mint Krisztus, aki örökkévaló-ságok óta tisztán és dicsőségesen látta maga előtt Isten tör-vényeit, aki sohasem hagyta el ezeket a törvényeket és ígyura és mestere volt Isten minden véges törvényének és lé-nyének a legfelsőbb törvénnyel való összeköttetésénél fogvamindig annak is kellett maradnia. A legfőbb törvény az ős-bölcsesség közvetetlen kinyilatkoztatása.

Olyan szellem, aki ezt a kört sohasem hagyta el, azalacsonyabb világokban vállalt missziójával magával viszi avéges törvények feletti uralmát és nem veszítheti el sohavilágosságát, Istennel való összeköttetése tudatát. Ezentörvény tudatában, tehát Krisztus nem mondotta: "akinek abűneit megtartjátok, azok meg vannak tartva." Nem érzitek

300

ki az emberek művét ez utóbbi szavakból? Ó, hogy olyankevéssé vagytok képesek megérezni a szellemszárnycsattogását, melynek egyedül van ereje kiválasztani ésmegkülönböztetni, hogy ami a földre való az idevisszahulljon és a halottak eltemessék halottaikat; de amiörökkévaló, azt asszimiláljátok és az benneteket erőről-erőresegítsen! Gyermekek, gondolkozzatok hát! Mi a bűn? A bűnIsten törvényeinek elhagyása és mivel minden szellemmegismerését fejlődési fokozata határozza meg, tehát efokozat szerint változó bűnt kell megkülönböztetnünk. Amiegyik szellem számára még nem bűn, az a másik számáramár bűnt képez, a harmadik számára pedig még nem is kísér-tés, mert lényénél fogva lehetetlenné vált számára, mivelezeknek a dolgoknak a légköre az ő légkörével többé nemvegyülhet össze.

Ez szellemi vegytan. Az a tényező, amely benneteket amegismerés egyik köréből a másikba felemel, saját aka-ratotok, de sohasem a másik ténykedése. Ha valamely igaz-ságot vagy erényt felismertetek, akkor aszerint kell élnetek,míg veletek annyira azonosul, hogy többé nem képez ruhá-zatot, hanem lényetek alkotó részévé válik. Akkor sérthetet-lenekké lettetek annak a bűnnek, annak a tévedésnek a kí-sértése számára, mely amaz igazság és erény ellentéte éssemmiféle erő és alacsony világokba való leszállástok semképes többé benneteket a legyőzött hibákkal összekapcsolni.

Ez a szellemek fejlődésének törvényes folyamata.Hogyan volna képes ember az örök és véges törvényeknekezt az összekapcsolódását csak egy pillanatra is fenntartani,amikor a bűnt megtartja vagy megbocsátja? Aki ezt hinniképes, az még nem értette meg a bűn lényegét. Azt felelederre, hogyan mondhatta akkor Krisztus: "Bűneid meg vannakbocsátva, vedd fel ágyadat és menj?" Gyermek, mi tettenyomorékká azt az embert? Isten törvényének elhagyása.Olyan hamis fogalmaitok vannak a büntetésről és megpró-báltatásról, aminő hamis a fogalmatok a bűnről.

Ha a földi törvény ellenére cselekesztek, akkor rögtönérzitek a következményt; ha kezeteket a tűzbe dugjátok,megégetitek azt, ha a jégre feküsztök, megfagytok, ha avízbe ugortok, belefúltok. De ha magasabb törvények régió-iba emelkedtek, akkor uralkodtok az alacsonyabbak felett és

301

tűz, víz, hideg nem győzhet le benneteket. Vannak törvé-nyek, melyeknek durva anyagotok, félanyagotok és szelle-metek, más szóval, melyeknek testetek, lelketek és szelle-metek van alárendelve. Halhatatlan szellemek vagytok és aza célotok, hogy a törvények világán áthaladva, a világosságlegbensőbb köréig jussatok, ahol az örök törvényeket telje-sen és világosan megismeritek, Isten tiszta szeretetét megér-zitek és képesek is lesztek asszimilálni. Az örök törvényekígy légkörötökké és táplálékotokká válnak; de szabadságotokteljességében csakis Isten akkor már megismert és átérzettszeretete reátok nézve kötelező.

Milyen nehéz nekünk szellemeknek, ha picinyke földe-teken ilyes átalakulást meg akarunk magyarázni, hogy ezen aföldön maradjunk; szárnyaink mindig hazánk felé emelnekbennünket és az igazságnak legkisebb részletét sem vagyunkmásként képesek megmagyarázni, mint ha felállítjuk Jákoblétráját, mely az eget a földdel, az örököst a végessel össze-köti. A szellem minden ténykedése következménnyel jár,mely következmény mindenben, amit a szellem képes ésamivel bír, kifejeződik. Új tettek, melyek az akaratnaka tettel való összeköttetéséből származnak, új következmé-nyeket szülnek, melyek a régieket hatályon kívül helyezik ésmegsemmisítik. Mi könnyebb, azt mondani: "Vétkeid megvannak bocsátva" vagy "Vedd fel ágyadat és menj?" Krisztuslátta, hogy a következmény hatályon kívül volt már he-lyezve, uralkodó szellemének hatalmi szava az idő atomjátmegrövidítette. A bűn megbocsátása összeesett a hatályonkívül helyezéssel, mert annak az embernek az akarata és tetteszámára új következményeket hitt életre.

Krisztus látta a törvényt és annak a hatását; nem min-denkinek mondhatta azok közül, akiknek testi bajait meg-gyógyította, hogy bűnei meg vannak bocsátva. A baj orvo-solva volt, a testetöltött szellem tanulhatott belőle és alkalmavolt további tanulásra. Ha nem használta azt fel, akkor akövetkezmények megint ránehezedtek; mert Krisztus nemazért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy azt betelje-sítse. Gyermekek, ha meg akarnátok engem érteni! Hafelfognátok, hogy mi a bűn megbocsátása! Mikor az elsőbukás alkalmával Isten abszolút szeretetének át kellettalakulnia, hogy kegyelem alakjában a bukott szellemek

302

légkörébe hatoljon, amikor az összetartozás törvénye ajóvátétel nagy törvényével összekapcsolódott, mely szerintminden anyagnak egykor világossá kellett válnia és mindenlénynek tökéletessé kellett lennie, akkor a megbocsátás nagyélethulláma elöntötte az egész bukott teremtést. Az életnekebben a nagy hullámában a bukott szellem mindaddigmegmarad, amíg az egyik erőkörből, munkakörbőlátküzdötte magát a másikba és eljutott a világosságnak abbaa körébe, ahol Isten közvetetlen szeretetét, az abszolút igaz-ságot ismét képes megérezni.

Ilyen a szellem élete és fejlődése örökkévalóságokonát; amiről még halvány fogalmatok sincsen! És most vegyé-tek a naprendszerek miriádjaiból a ti naprendszeretek atom-ját, ebből meg földeteket, mely kevesebb az atomnál. És arajta testetöltő milliárdnyi szellem közül egyetlen hibákkaltelt embert, Pétert. Mondhatta-e neki Krisztus, hogy ő kő-szikla, akire egyházát építi? Megadhatta-e neki Krisztus afeloldozás vagy megkötés hatalmát? Gondoljátok csak el,hogy az evangéliumokat csak 50-100 évvel írták le Krisztusután és hogy akkor már az egész keresztény egyház olyanhatalomra és tekintélyre kívánta magát felküzdeni, amelynem állott összhangban Krisztus tanítása szellemével. A ha-gyomány Krisztus szavait, amelyeket nem jól értettek meg,hibásan adta tovább, mert minden elmondott szót az elbe-szélő többé-kevésbé kiszínezett. De az, ami valódi és igaz aszentírásban, elég isteni kinyilatkoztatást tartalmaz, hogy ekönyvet számotokra minden könyv között a legértékesebbétegye. Csak szellemetekkel kell azt olvasnotok, meg azzal aszándékkal és vággyal, hogy Isten szeretetét és nagyságátmegértsétek, Krisztus szellemét életetekben visszatükrözzé-tek. Azt mondod Bernát, hogy szavaim nagyon fontosaklesznek spiritista köröd számára.

Ez a kijelentésed szomorúsággal tölt el engem és tekin-tetemet fel kell emelnek Isten örökkévalóságába és onnankell erőt merítenem, mert különben hiába beszélnék ilyendolgokról, mivel száz közül talán csak egy fog megérteni és99 a fejét fogja csóválni felettük. Még az a veszély is fennfo-rog, ha az emberek megszeretett járószalagjait elvesszük,hogy megbotlanak és elesnek. És mégsem tehetek egyebet,ha ilyes kérdéssel fordultok hozzám, mint hogy leromboljam

303

a korlátokat, melyeket mindig kis földetek körül vontok éshogy benneteket felfelé utasítsalak a kicsinyesből a nagyba,örökösbe, a mindent összekötőbe, ami igazi otthonotok!Hiszen ti az örökkévalóság és nem a föld gyermekei vagy-tok! Te is gyakran félreértesz engem, Bernát. Az a kijelenté-sem, hogy mi a spiritizmus és ki a spiritista, eleinte meginga-tott téged, de lángot nem idézett elő, mint ahogyan kellettvolna.

És másokkal is így történt. És azután azt akarnád és aztakarnátok mindannyian, hogy mindig több meg több magya-rázatot és az igazság részecskéjét kapjátok tőlem, pedig azt,amit kaptatok még meg sem értettétek, nem hogy aszerintélnétek! Semmi hasznosabbat nem adhatok nektek, mint ha aszeretetre, nagyságra, minden világ és világlakó összetarto-zására és egységére vonatkozó fogalmaitokat tisztázni törek-szem. Külsőségekről mindig a bensőre kell utalnom, a terem-tettről arra az erőre, amelyből származott, a személyesrőlminden szellem összetartozására, a mulandóról az örökösre.És ha így vezetlek bennetek, akkor egy pillanatra fellélegez-tek, mintha felfrissítene az örökkévaló lehelete; azután visz-szavont ismét valami a megszokott légkörbe és szavaimszelleme elhangzik! Ha azután betekinthettek a szellem fej-lődési folyamatába, amint ezt Rudolf szelleme (akireForsboom kérdésében hivatkozik.) veletek tette, akkor cso-dálkozva és megrendítve tekintetek fel, pedig ha mindazt,amit évek óta mondtam nektek, megértettétek volna, akkor afejlődés ilyen menetét felfoghattátok volna. És így mindenbeszédemnek abban a figyelmeztetésben kell összpontosul-nia: Úgy éljetek, amint hisztek, egyetlen határozó indokot,egyetlen vágyat fogadjatok el tetteitek számára, hogy meg-szabaduljatok végre ellentmondásaitoktól és disszonanciá-toktól és ez a vágyakozás emeljen fel benneteket az örökké-valóba, az igazba!

304

III. A HIT.

11. Kereszténység, teozófia és spiritizmus.

Kérdés:Az a megismerés, hogy mi egy törvényvilágban élünk

és a törvények kérlelhetetlenül éreztetik velünk hatásukat, ateozófusokat arra a következtetésre indította, hogy szabadakarat, mint a teremtett szellem egyéni tulajdonsága, nemlétezik és az egész teremtés előrehaladása szigorúan a törvé-nyek keretei között történik, anélkül, hogy ezt az előrehala-dást valamely szabad elhatározás irányíthatná. Ilyenformántehát sem bűn, sem érdem nincsen és e teória természetsze-rűleg a személyes Isten tagadásához vezet. Miért is arra ké-rünk, légy szíves nekünk megmagyarázni ama viszonyt,mely a törvények és a mi – mindenesetre némileg korlátozott– szabad akaratunk között van.

Felelet:A "teozófia" egy olyan fogalmat jelez, mely mindeddig

lezárva, betöltve nincs, sőt csak igen kevés teozófus vantisztában vele. "Istenbölcsesség" és az ember az ő fejlődésé-nek mostani fokán, vajon összeegyeztethető-e ez a két do-log? Ki mondhatja el magáról igazán, hogy ő teozófus, azazistenbölcsész? És a legkevésbé fogja magát teozófusnak ne-vezni az, ki Istenhez, a teremtés végokához már néhánylépéssel közelebb jutott, mint többi testvérei, mert felismeri,hogy ott, ahol az abszolút igazságra vonatkozólag már na-gyon sok tanulnivalója van, ott nincs neki joga tantételeketfelállítani, hanem csupán az egyszerű léthez van joga, va-gyis ahhoz, hogy a felismert igazságok szerint éljen és ezál-tal beteljesítse azon feltételeket, melyek szükségesek arra,hogy az igazság további fénysugarai is megnyilatkozhas-sanak számára. Aki így érez és ez érzéssel egybehangzóanél, az van csak azon az úton, hogy teozófussá legyen. Azigazi teozófia felismerésének legelső feltétele a türelem. Aztmondják a teozófusok: "Az igazság fölötte áll a vallásnak":Minden bizonnyal, e föld minden vallásai felett való azigazság, mert hiszen a vallások nem mások, mind minden-kori megnyilatkozási formái az igazság ama sugártöredékei-

305

nek, melyek az emberiség egyes fejlődési fokain neki meg-nyilatkozhattak. Olyan vallás, olyan kinyilatkoztatás, mely ateljes igazságot magában foglalja, az emberiségnek mégeddig nem adatott. Aminthogy ez törvényszerűleg lehetetlen-ség is lett volna. Az a vallás pedig, mely minden kereső em-ber lelkében egyénileg megnyilatkozik, az igazság oly su-gártöredékének tekinthető, amely az illető egyéniséghezéppen hozzákapcsolódni, vele asszimilálódni képes. És a tiasszimiláló képességetek az, amely számotokra az igazságegy-egy sugártöredékének hirtelen felismerhetését lehetővéteszi. Az igazság örök és változhatatlan és ti ezen igazságmegnyilatkozásainak közepette álltok, lényetek ezenmegnyilatkozásokkal telíttetik szakadatlanul. Mialatt pedig enagy központi napnak egyik sugarát a másik után ismeritekfel és érzitek át: mindinkább tágulnak bennetek ama "vallás"határai is, amelyet éreztek, s amely szerint éltek.

Ez a viszony áll fönn vallás és igazság között. Az örökigazság fényének ama sugártöredéke, melyet az ember fel-fogni és mely szerint élni bír: az igazi vallás. A vallás fo-galma ilyformán azonos lenne az igazság forgalmával,csakhogy ez utóbbi mérhetetlenül nagyobb és vakítóbbsugárzatú, semhogy ember azt felfogni képes volna. Mintamiképpen sok egyéb, Krisztus ama szavai dacára, miszerint"még sokat kellene mondanom nektek, de azt ti most még elnem hordozhatjátok", a kereszténységet mégis egy befeje-zett, tökéletes kinyilatkoztatásnak tekintik, úgy vannakteozófusok is, akik azt hiszik, hogy az őshindu könyvekbenmár minden igazság ki van nyilatkoztatva és az emberiség-nek kötelessége az azokban lefektetett tanokat a magokösszességében elfogadni és nem is szükséges egyebettanulni.

Valódi teozófus alatt természetesen azt értem, akilegközelebb jutott az istenbölcsességhez, mert abszolúttökéletes istenbölcsész a földön nincsen. Ez a fogalom: Isten– sem ember, sem szellem által föl nem fogható. Az Isten-ségnek mindig csak egyes tulajdonságai nyilvánulhatnakmeg előttünk és ezek is csak relatíve. Az az emberi szópedig, hogy bölcsesség, oly fogalmat fejez ki, mely Istentőlelválaszthatatlan. Mi tehát azt, hogy mi az Istennek bölcses-sége, csak tapogatózva sejthetjük és mielőtt az erre vonat-

306

kozó megismerést elnyerhetnők, előbb éppen azt kellenemegismernünk, aminek legkülsőbb határát is csak tapoga-tózva érezhetjük. Nagyon nehéz még a relatív igazságokat isa ti szavaitokkal kifejeznünk.

Ha ez a fogalom: Isten lángot vet szellemünkben, úgyaz mélységes, szent nyugalmat áraszt szellemünkre és egészlényünk egyetlen érzelemmé válik; azért ezt az érzést, mitbefogadtunk, át kell adnunk tinéktek. Mert ilyenkor a Leg-magasabb iránt való öntudatra ébredés kimondhatatlan bol-dogsága nem maradhat többé a mi lényünk kizárólagosérzelme, hanem minden akaratunkat összeszedve, szavakbaés gondolatokba kell foglalnunk azt, amit érzelemben ma-gunkba fogadtunk, ami bennünket áthevít, hogy sugárzófényben árasszuk át reátok.Istennek egyik tulajdonsága tehát a bölcsesség. És ehhez abölcsességhez képest azok a kinyilatkoztatások, melyek etökéletesedés folyamata alatt levő világnak adatnak, egymástfolyton kiegészítik. Azokat a látszólagos ellentmondásokat,melyeket az egyes kinyilatkoztatási formák tartalmaznak, a tinövekvő értelmeteknek, a ti éretebbé váló igazságérzésetek-nek kell megoldania és felismervén a kinyilatkoztatás meg-nagyobbodását – együvé olvasztania. Az őshindu tanokisten-fogalmát kiegészítették és mélyítették Krisztus kinyi-latkoztatásai és íme mégis Krisztus "utódai" tantételekbefoglalva (dogmatizálva) Krisztus kijelentéseit, magas falakatemeltek, melyek elválasztották ez újabb kinyilatkoztatásokataz indiai igazságoktól. De az igazság sugarai e falak fölöttössze fognak folyni; és amaz emberek között, akik a türel-metlenségnek, az előítéletnek és egyik vagy másik vallásirendszer iránt táplált előszeretetnek falait építették, csupánaz az öröm fog megmaradni, mely ez összeolvadásnak felis-merése által és e felismerésnek a testvérekkel való közléseáltal támad.

A legtöbb teozófus Istent csupán oly erőnek tekinti,mely éppen úgy megvan minden darab fában, mint az ember-ben; ezek az Európában elterjedt Istenfogalomnak csupánhibáit látják meg és azt vitatják, hogy "személyes" Isten nemlétezhetik. De azt már nem kutatják, vajon KrisztusnakIstenről tett kijelentése nem csupán kiegészítése-e annak akinyilatkoztatásnak, mely róla egy régebbi korban adatott?

307

Istennek ereje áthatja a mindenséget és éppen úgy benne vana fában, mint az éterben és az emberi szellemben; az ő böl-csessége és szeretete azonban, melyekben a teremtés okairejlenek, irányító és vezérlő hatalommal bírnak a mozgás(vagy vibratio) törvényein. Istennek bölcsessége és szeretetehozta létre az ő akaratnyilvánítása által a szellemi lényeket,akik viszonylagos létet képezve az abszolút létben, arravannak hivatva, hogy tökéletességet érjenek el és az abszolútlétet, vagyis Istent "szemléljék".

Hiányzik nálatok a helyes fogalom annak az "állapot"-nak kellő kifejezésére, mely hivatását és végcélját képeziminden szellemi létnek. Hogy ti ezt az állapotot nirvániának,vagy Isten szemlélésének, vagy pedig elért szellemi tökéle-tességnek nevezitek, az teljesen mindegy, mert ennek az ál-lapotnak valódi mibenléte számotokra úgyis felfoghatatlan.Földetek a szellemiesedés egy fázisának küszöbén áll és e"nap" hajnalpírjának neve egyesülés, nem pedig szétválasz-tás. A kereszténységnek, a spiritizmusnak és a teozófiának,ezeknek a földeteken most végigvonul nagy szellemi hullá-moknak egyesüléséből fog számotokra a jövő vallási kinyi-latkoztatása jönni, mely e háromnak igazságait egyesíteni,fogalmaitokat tisztábbakká, mélyebbekké és tágabbakkátenni fogja.

Oly szellemek inkarnálódnak most a földre, akik ehárom szellemi hullám egyesülését magukban már átéreztékés az ezen érzelmükből fakadt megismerést hirdetni, ter-jeszteni fogják ama testvércsoportokban, amelyekkel szelle-mileg összekötve maradtak. Ezeknek a testetöltő szellemek-nek bensőjében – testvéreik közé kerülve – bizonyos vissza-emlékezések fognak fölébredni és ezek a visszaemlékezésekannyira elárasztják, átitatják majd szellemüket, hogy ezáltalmagukat az anyag minden befolyásától függetleníteni éselvállalt feladataikat teljesíteni képesek lesznek!

Ily ember azonban, igen természetesen, csak nagyonkevés lesz, minthogy aránytalanul nagy még a földön azolyan emberek száma, akik sokkal alacsonyabb fokozatonállanak, semhogy magasabb rangú szellemeknek, vagy (hogya teozófusok nyelvén szóljunk) az eszményi- és Buddha-fokozatú én-eknek gondolatait és tudását megérthetnék.Hogyha a testetöltött tökéletlenebb szellemek vagyis átlag-

308

szellemek a szellemvilággal érintkezésbe lépnek, úgy csakalsó fokozatú, hozzájuk hasonló állapotban levő szellemeknyilatkozhatnak meg nékik, Ez egyszerű magyarázata annak,hogy általában miért oly sivár és üres a szellemnyilatkozatoklegnagyobb része. De valahogy azt a következtetést nevonjátok le ebből, hogy kizárólag csak tökéletlen szellemeknyilatkozhatnak meg az emberiségnek. Mert ugyanaz atörvény, amely kimondja azt, hogy alsóbbrendű egyéniségcsak alsóbbrendű egyéniséget vonhat magához és csakilyentől nyerhet közvetlen kinyilatkoztatást, ugyanazontörvény szerint előrehaladottabb egyéniség testnélkülielőrehaladottabb világával, sőt magas tökéletességű szelle-mekkel is érintkezhetik.

Azok a törvények, melyek Isten bölcsességébőlfolynak és az életfolyamat minden fejlődési fokozatátegyformán uralják, csupán azért hoznak létre különbözőhatásokat, mert kezdet óta hozzá kellett alkalmazkodniok az"élet" mindenkori szükségleteihez, minthogy az abszolútbölcsesség hozta létre őket. Valahányszor egy-egy magasabbfokú szellem ölt testet a földön, úgy az mindig magasabbszellemi testvérek befolyása alatt áll. Ama szállóige, hogy"olyan vagy te is, mint az a szellem, akit megértesz"igazságot mond.

És most beszéljünk egy kissé a mi énünk lényegéről,hogy megfelelhessünk arra a kérdésre, hogy a törvényekhatalma alatt álló szellemnek vagy embernek mennyibenlehet szabad akarata? De ne értsetek félre: nem dogmákatakarok én most itt nektek előadni, hiszen van már ilyen úgyistöbb a kelleténél és ha valaki csak azért fog hinni szavaim-nak, mivel én mondom azokat, akkor bizony nem lesz sokhaszna belőlük. Gondolataimat nektek is át kell éreznetek,hogy azokat azután az életben is kitapasztalhassátok és ígymegszerezzétek azokat az előfeltételeket, amelyek alapjánnektek további igazságrészletek kinyilatkoztathatók lesznek.

Mert egészen más az embernek kész, "formába öntött"igazságot a kezébe adni, mint egy pillanatra az anyagfátyolát előtte félrehúzni, hogy egy pillantást vethessen az"alaktalanságba". A kézbe nyomott, megformált igazságotkiejtheti kezéből újra, hiszen a földi vonzóerő törvényénélfogva ez igen könnyen megtörténhetik és az, hogy valaki

309

kezében tart egy "kedvelt igazságot", még nem helyezte őt azalsóbbrendű törvények hatályán kívül. Aki azonban megtudja látni az igazságot, hogyha az anyag fátyola egypillanatra szétvonatik szemei előtt és aki képes az alakot nemöltött igazságot is magába fogadni, annak "adatott". És ilyenadás örökké, szakadatlanul történik a tökéletesedés feléhaladó univerzumban.

Isten! Ős-élet, Ős-bölcsesség, Ős-szeretet, Ős-erő,Befejezettség, melyet a befejezetlen, még a tökéletesedésfelé haladó lények föl nem foghatnak, egykor mi is felfogunkmajd Tégedet! De hogy felfogható legyen, mibennünk is ottkell lennie Istennek, aminthogy csakugyan ott is van, miutánsemmi sincs Istenen kívül és Isten mindenben benne van.Csak hasonló foghat fel, érthet meg hasonlót. Mi, (mivel-hogy az emberiség átfutó, változó formái mitsem változtat-nak az örökké azonos szellem lényegén), összekötő kapcsotképezünk az abszolút és a relatív között. Abba az Istenségbőlelőtörő folyamba, melyet erőnek, az élettel ugyanazonoserőnek nevezünk, az isteni bölcsesség és szeretet következ-tében egyéniségcsírák helyeztettek, melyeket az erő és élet-folyamat továbbragadva, kifejleszt és tökéletességre emel.Ez az, amit Isten teremtésének, saját maga kinyilatkoztatásá-nak nevezünk; minden egyéb csak a törvények folyománya.

Az egyéniség-csírában ott rejlenek az isteni tulajdonsá-gok csírái is, de természetesen csak relatíve, míg Istenbenabszolút módon. Az a fájdalom, mely minden anyag és min-den anyaghoz kötött szellem kifejlődésével jár, nem volt ámszükségképpen és egyedül való útja az egyénesített életIstentől kijelölt fejlődési folyamatának! Istennek, valamintaz ő akarata nyilvánításának semmi köze sincs a fájdalmak-hoz és szenvedésekhez. Csupán az ered tőle, elárasztva, áthe-vítve és magába olvasztva mindent, amit előtörő fénynek, aző szeretete vibrációjának, vagy irgalmasságnak nevezünk.Honnan ered tehát a szenvedés? Az egyéniség-csíráknak,vagyis az Isten fényességében, az öntudatos erőfolyamban,az őséletben levő szellemvilágnak relatíve – minthogy azabszolút-egységet képező Atya az őbelőle kiáradó, mindenenátfolyó erőfolyamatba egyúttal az ő akaratának csíráit isbeléhelyezte – magában kell foglalnia mindama tulajdon-ságok csíráit, melyekkel az Atya bír. Mert csak így lesz ké-

310

pes a tökéletességét elért szellem Istent szemlélni, a boldog-ság legfönségesebb állapotát átérezni, ami egyúttal oka éscélja az egész teremtésnek. A szellem egyik tulajdonságánakkell tehát lennie a szabad akaratnak is.

II.

Teljes akaratnélküliség éppen úgy nincsen, mint ahogy nincsabszolút sötétség sem. Az, amit sötétségnek nevezünk, csaka mi világosságunknál csekélyebb világosság. Éppen így a tiakaratotok is, bár csak relatív, de mégis szabad. Hiszen a"bukás" lehetősége is éppen abban rejlett, hogy mindenegyénnek megvolt a maga szabad akarata; szabadon választ-hatott e két dolog között: vagy aláhelyezhette magát s aka-ratát a már fölismert törvényeknek, vagy pedig érvényesít-hette saját egyéni akaratát, úgy ahogyan neki tetszett. Azutóbbi esetben azonban az következett be, amit még éretlen,korai akaratnyilvánításnak nevezhetünk. Ilyen volt az "an-gyalok bukása" is, amiről a Biblia tesz említést.

Ti emberek, a ti fejlődéstek mostani fokozatán sohameg nem érthetitek, hogy voltaképpen mi módon is történtez a bukás, – ehhez még sok érlelő időnek kell fejeitek fölöttelszárnyalnia. A "bukásnak" (a ti nyelveteken csupán e töké-letlen szó található a megfelelő fogalom kifejezésére) lehető-sége tehát az egyéniség tökéletlenségében és e tökéletlenségfolytán szükségképpen csak relatív szabad akarattal valófölruházottságában rejlett.

De jól megjegyezzétek: e tökéletlenségnek nem voltszükségszerű következménye a bukás, hanem csak lehetővétette azt. A tiszta szellemek mindig oly légkörbe valánakhelyezve, hol tökéletesbülésük minden feltételét megtalál-hatták és nem kellett volna nekik ezt a légkört elhagyniok.Különben a tiszta szellemeknek csupán egy csekély töredékehagyta el az Isten által számukra rendelt, s tökéletesbülésükfeltételeivel ellátott légkört; ez volt az, mit Lucifer bukásacímen ismertek. Minden akaratnyilvánulásnak megvan amaga következménye és azok a vibrációk, melyek az elbukószellemek akaratnyilvánulásaiból eredtek, oly ellentéteshullámzásokhoz hasonlíthatók, melyek bizonyos egyénilégkört alkottak az isteni egységes légkörben. Ezáltal pedig

311

megváltoztak e szellemek részére fejlődésük föltételei is;saját egyéni légkörük sűrűsödést idézett elő azösszubstanciában. Ezt a folyamatot, vagyis a szellemvilágegy töredékének ellentétes rezgéseiből származó következ-ményeket nevezitek ti chaosnak.

Nem egyéb ez tehát, mint az isteni akaratnyilvánulásbabeékelődött egyéni akaratnyilvánulás! De hát a relatívsohasem hagyhatja el az abszolút erőfolyamot. A chaos iscsupán oly megjelenési formája az egyéni akaratnyilvánulás-nak, melyet teljesen át meg átjár az abszolút erőfolyam. Eztaz örök igazságot kívánja kifejezni a szentírásnak ama te-remtő igéje is: "Legyen világosság!" A világosság abszolútés örök. Istennek ez az akarat nyilvánulása pedig ezúttalcsupán a chaosban kívánta kinyilatkoztatni a világosságot,hogy e kinyilatkoztatás által a chaos, mint ilyen megszűnjék,s helyébe előálljon ama törvényszerű fejlődésképes anyagivilág, amelynek teremtéséről akarnak számotokra képetnyújtani a Biblia parabolikus elbeszélései.

Ennek az anyagi világnak kellett otthonává ésújrafejlődési helyévé lenni ama szellemlényeknek, akikbizonyos tekintetben az anyag megjelenési formáinakvalóságos alkotói valának. Az anyag az ő szükségképpenvaló örökös változásai folytán magával hozza alakjánakmegtörését, vagyis a halált és e halál fizikai szenvedésekkeljár. Az anyag (és e fogalomba beleérte az egészvilágmindenségnek általatok látható és érzékelhető alak-zatait) tehát sem nem primar (elsődleges) teremtése Istennek,sem nem olyan egyetlen fejlődési út, melyen minden élőnekkeresztül kell vándorolnia.

Hiszen ha így volna, akkor az anyag létezéseegyeértelmű lenne Istennek azzal az akaratnyilvánulásával,hogy minden lét csak kínok és szenvedések révén fejlődhes-sék, ami semmiképpen sem volna összeegyeztethető Istenabszolút szeretetével, bölcsességével és nagyságával. Ez afelfogás tehát lehetetlenség, még nagyobb lehetetlenség,mint ama másik, mely Isten akaratának tartja azt, amelyszerint "a világ megváltásához" szükséges volt Krisztusurunk vére és szenvedése. A világ megváltása tévelygéseitőlaz isteni igazságok kinyilatkoztatásai által történik, mindenkinyilatkoztatások kinyilatkoztatása pedig a szeretet.

312

Ezt hirdetni, s egyúttal fölhívni az emberek figyelmét az"Atya" lényegére, jött hozzánk Krisztus, anyagi testet öltve.De maga ez a test és mindazok az érzések, melyek Krisztuste test érzékszervei által fájdalmasan érintették: sohasemlehettek az ő jövetelének okai. Csupán azért öltött ő testet,hogy a testbeöltözötteknek kinyilatkoztathassa az igazságot.A hagyományos keresztény éppen úgy nem tud keresztül-látni a "Krisztus megváltó véré"-nek falain, mint a kö-zönséges értelemben vett buddhista vagy teozófus nem tudkeresztüllátni ama hit falán, mely szerint az anyagon ke-resztül való fejlődési út egyedüli útja a tökéletesbülésnek.

Mindketten tehát ugyanabban a hibában leledzenek ésmégis mindketten egészségesnek vélik világfelfogásukat.Mindketten nagyon is szűk határok közé szorítják Istenkinyilatkoztatásait. Csakhogy az igazság nem törődik azemberek által vont határokkal; mindenen; keresztüláradannak fénye, éppen mint Isten maga a végtelenségen át; ésidővel, vagyis fejlődése folyamán teljesen áthatja,tisztánlátóvá teszi a szellemi lényt, lett légyen bár ez életeelső szakában olyan, mint a Krisztus által meggyógyítottvak, ki az embereket csak úgy látta, mintha vándorló fáklettek volna. A ti véges formákban megjelenő anyagivilágotok, bár végtelennek tetszik az a ti szemeitek előtt,valójában csak olyan, mint egy hullám, mely egy pillanatrakiemelkedik a tengerből, alakot, testet, nevet ölt, hogy amásik pillanatban már ismét elmerüljön benne, minthasohasem is lett volna.

Nehezen lehet ti előttetek, ti földi lakók megérttetniazt, hogy az "alak" (e fogalmat a teozófus jobban megérti,mint a hagyományos keresztény) szertefoszlásával nemfoszlik szét egyszersmind az ez alakban rejtett lényeg, azIstenből eredt élet és öntudat is. A tökéletesség állapota mégoly messze van tőletek, – hiszen még az én égboltozatomonis távoli napként világít ez az állapot felém, – hogy nagyonnehéz nekem oly gondolatokat ébreszteni lelketekben, me-lyek e távoli magasságba törhetnének, hogy magukba szív-hassák a tökéletesség sugárzó világosságát, s így szálljanakismét vissza tihozzátok. A tökéletesség és a tökéletlenségközött létezhetik ugyan kapcsolat, de a tökéletességnek teljesés befejezett kinyilatkoztatására nálatok még most hiányzik a

313

lehetőség. Ha mi csak fölruházva volnánk Istennek erejével,akkor csakhamar ismét el kellene merülnünk Istenben, mintegy hullámnak a tengerben. Ámde mi nemcsak Isten erejé-nek megnyilvánulásai vagyunk, hanem egyúttal az ő gyerme-kei is, azaz eredményei az ő teljes lényének; miért is, töké-letességünket elérve mi is, mint Isten, – (jóllehet Ő erő-vel és élettel töltvén be mindeneket, összehasonlíthatatlanmagasságban állt mi felettünk és vezet bennünket az ő sze-retetével és bölcsességével) – örökké megtartjuk tudatunkat,bár ez a tudat állandóan Hozzá marad kapcsolódva. A tudat,vagyis az egyéniség megmaradása, Istennek amaz ős tulaj-donságából folyik, amelynek neve: szeretet. A szeretet igé-nyel valamit, amire kiáradhat, a szeretetnek szüksége vanvalamire, ami őt megértheti és visszasugározhatja; ez a "va-lami" pedig nem lehet más, mint Isten képmásinak, a töké-letes szellemeknek összessége. A szeretet a teremtés örökoka; s miután a szellemek teremtése, vagyis a kiáradó istenivilágosság egyénesítése is a szeretet által történik: az egyéni-ség az örökkévaló. Azonban még az öntudatot sem választ-hatjátok el ti az Isten képzetétől.

Isten öntudata az ő őstulajdonságában, a szeretetbenvan; Istennek erejét, azaz az egyéniségnélküli istenierőfolyamatot az ő szeretete kormányozza, mely szeretet okaminden leendő, vagy tökéletességét elért, immáron örökegyéniségnek. Így tehát mi is benne vagyunk Istenben s a milétünk öntudatos, relatív lét az öntudatos abszolút létben.Egy néha alvó, néha éber Istenről*)* alkotott képzelmetekpedig, amivel könnyebbé akartátok tenni magatoknak a kez-dődő, majd befejezett teremtés "korszakai"-ról való fogal-matokat, teljesen meddő dolog. Minthogy ezáltal ti azabszolút tevékeny (pozitív) lényt bizonyos nemleges (nega-tív) tulajdonsággal ruházzátok fel, ami teljes lehetetlenség.Az abszolút pozitivitás fogalmából teljesen ki van zárvaminden nemlegesség. Az alvást, a nyugalmat, a lappangástcsak olyan lény ösmeri, aki még a tökéletlenség állapotában

* Teozóf világteremtési felfogás szerint egyik manvantara (örökké-valóság, teremtési korszak) megszüntetésétől a másiknak kezdetéig Istennyugalmi állapotban van./

314

van. Az örökkévaló, abszolút, pozitív "lét"-ben, vagyis Is-tenben. – akinek tökéletességét már az ó testamentum is eszavakkal akarta kifejezni: "én vagyok az, aki vagyok" –semmiféle lappangó állapot helyet nem találhat. Nem létezettsohasem oly idő (a ti nyelveteken nincs jobb kifejezés azörökkévalóság egy részecskéjének megjelölésére), amikor azabszolút lét, az abszolút erő, az abszolút élet ki ne áradottvolna Istenből – hanem csak oly "idő" létezett egykor, ami-kor még nem volt sűrűsödés, aminthogy az anyag nem el-sődleges teremtés eredménye. Az elsődleges teremtés, vagyisa kiáramló fény és élet, mely egyénesíttetett az abszolút sze-retet által, voltaképpen maga az Isten és épp oly öröktőlfogva való és örökön át tartó mint Ő.

Ebben az örökkévalóságban azután időről-időre mint-egy "kikristályosodnak" az anyagi formák, mint viszonyla-gos alkotások, mint következményei a viszonylagos (relatív)létnek, mindannyiszor, valahányszor a fejlődésben ily moz-zanat szükségessége beáll. De ezek az anyagi formák azon-nal megszűnnek létezni, mihelyt a bennük lakott lényeknekfejlődésük szempontjából ilyen anyagi légkörre többé szük-ségük nincsen és akkor ismét csak öntudatos, tökéletes egyé-niségek fényhullámai veszik körül ama nagy "KözpontiNap"-ot, amelynek ragyogását mintegy magukba fogadják ésújra visszavetik őreá. Semmiféle hasonlattal le nem írhatomnektek ezt a fönséges állapotot! Isten létezik!

És az ő létét nem szabad "pihenve" avagy lappangvaelgondolnunk, hiszen az ő lényisége ugyanaz, mint amit is-teni kinyilatkoztatásnak nevezünk, ez pedig folytonosan van.Isten változhatatlan, valamiféle változásnak még csak leg-halványabb árnyalata sem képzelhető el Nála. Csak az őkiáramlása, fényének velünk való közlése bír relatív válto-zandósággal aszerint, amint az valamely, Őt többé-kevésbéasszimilálni képes, vagy őt asszimilni még nem képes létresugárzik. A kinyilatkoztatások változása és egyáltalábanmindaz, ami nálatok a változásnak és korlátozottságnak fo-galmaival összefügg: csupán földi létetek különböző tökéle-tességű fejlődési fokozatokon való áthaladásának eredmé-nye. Nem volt sohasem olyan "idő", amikor a visszasugár-zásra képes szeretet föl nem fogta és át nem érezte volnaIstennek kisugárzó szeretetét. "Kezdetben vala amaz ige, az

315

ige Istennél vala; és Isten vala az ige"; ez azt jelenti, hogy aFiú, – összfogalma oly világnak, amiről ti egyáltalán fogal-mat sem szerezhettek magatoknak, – mindig volt. Mindenélet az örök változhatatlanba folyik vissza és mihelyt asszi-milálódni képes azzal, relatíve változhatatlanná válik.

De félre ne értsetek kedves testvéreim. Senki semadhat nektek Istenről tökéletes fogalmat, mert hiszen mimindannyian egyformán tökéletlenek vagyunk és egyformánhiányzik még belőlünk Isten legteljesebb kinyilatkoztatása.Én csupán egy kissé tisztázni óhajtom most amafogalmaitokat, melyekkel ti a fölfoghatatlant fölfogni,megérteni igyekeztek és pedig azáltal, hogy nemlegesálláspontra helyezkedvén, mondom nektek: íme, az Istennem ilyen, neki ilyen állapotai, vagy ilyen tulajdonságainincsenek. Ilyen nemleges álláspontról szemlélhetitek tileginkább a pozitív dolgokat, s az istenfogalom tisztázásárami sem igen tehetünk sokkal többet, mint hogy ilyen negatívszempontból boncolgatjuk számotokra azt. Hogyha tehát a"teozófus" azt állítja, hogy Isten sok világot teremtett,amelyek közül csupán egy sikerült neki, vagy hogy azangyalok bukása azért történt, mert ellenszegültek

Isten ama kívánságának, hogy bizonyos tökéletlenalakba inkarnálódjanak, ami őket fejlődésükben megaka-dályozta volna, – úgy bízvást fölvethetítek előtte a következőkérdéseket: Mi jogon ruházod föl te az Istent ilyen tulajdon-sággal? Már hogy állhatna alább az ő bölcsessége az angya-lok bölcsességénél? Vajon összeegyeztethető lenne-e az őbölcsességével, nagyságával és szeretetével az, ha egyedülcsak a szenvedések útja (fejlődés az anyagban) állana nyitvaminden lény előtt? Azután lehet-e az öntudatosságnak, azegyéni létnek végcélja csupán az, hogy ez az öntudat ismételenyésszék? És végül vajon nem tudnak a teozófusok olyistenséget, – ha már nem is felfogni, – de legalább elkép-zelni, amelynek nagysága magába fogadhatja az egyéniségekegész világát anélkül, hogy előbb ismét meg kellene őketfosztani egyéniségüktől? Gyermekeim, ha ti azt akarjátok,hogy a ti mostani istenfogalmaitok tévedései a jövendőidőkben elenyésszenek, akkor először is le kell rombolnotokazokat a korlátokat, amiket az ő szeretetére, az ő bölcsessé-gére és az ő nagyságára vonatkozólag állítottatok föl. Csak

316

ekkor fogjátok majd asszimilálni tudni a teljes igazságot, amiörök idők óta körülvesz már benneteket. A még előttetek állófejlődési folyamat magával hozza majd, hogy idővel a külön-böző rendszerekben rejlő igazságok azonosságát felismerjé-tek, s így azok előttetek egyformán "szimpatikusakká" vál-nak, de addig is jegyezzétek meg, hogy megérti a szeretetetés fölismeri, hogy e föld szellemi irányzatainak nem szétvá-lasztásában, hanem egyesítésében rejlik az igazság.

Amennyire csak képesek vagytok, igyekezzetekmegszabadítani magatokat minden un. "rendszer"-től. És hatalálkoztok valakivel, aki ezt mondja nektek: "Hiszem, hogyénbennem is ott az Isten és hiszem, hogy szabad akarat nin-csen"; vagy ha egy másikkal találkoztok, aki ezt mondja:"Hiszem, hogy korlátolt szabad akarat van"; vagy végül egyharmadikkal, aki megint ezt mondja: "Én hiszek Krisztusmegváltó vérében", úgy lássátok meg, hogy mind e vallomá-sokban föltalálható az igazság egy-egy kis részecskéje ésmindegyik egyformán ama közös nagy hit felé halad, melyezt mondja: "Hiszek abban, hogy az igazság kinyilatkozta-tása mind tökéletesebbé válik, azaz fejlődésem folyamánmindjobban át fogom tudni érezni az igazságot."

És ha ti ennek a hitnek, ennek a meggyőződésnek ere-jét bocsátjátok ki magatokból, akkor megváltozik körülötte-tek a ti szellemi atmoszférátok és megtelik azokkal a fölté-telekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy tisztább kinyilat-koztatások adathassanak e földnek. Az igazság abszolút ésörök, csupán kinyilatkoztatásának alakja relatív, mert fölté-telezett a ti fejlődési fokozatotoktól. Őrizkedjetek tehátminden dogmatizálástól, valahányszor az igazság egy-egysugártöredékét magatokba fogadni vélitek! Ne keressétekvalamely igazság asszimilálhatóságának bizonyítékát abban,hogy ez igazság által lelketekben föltolult nézeteiteket test-véreitekre átvinni igyekeztek, hanem lássátok meg abban,hogy éltetek a szeretetnek valóságos kinyilatkoztatásává vá-lik és szellemi világotokat teljesen beragyogja az a világos-ság, mely Isten nagyságának átérzéséből fakad. Ettől azérzéstől áthatva, ebben a relatív szellemi nagyságban mindentürelmetlenség lehetetlenné válik és szétfoszlik minden"rendszer", mely Isten nagyságának és hatásainak korlátokatkíván szabni, azt vélvén, hogy ezáltal könnyebben fölfog-

317

hatja azokat. Akkor majd megértitek, hogy csupán tökéletes-ségünkben fogadhatjuk be Isten nagyságának tökéletes ki-nyilatkoztatását.

III.Gyermekek, azok a hullámok, melyek tőletek hozzánk

jönnek, minden életet összekapcsolván, minden fejlődő életettáplálván, gyakran csak elméletet foglalnak magukban, hogyazután ez alámerüljön, anélkül, hogy ereje volna olyan ve-zetékké válni, amely útján erőnket reátok ruházhatnók.Gyakran elméletek képezik szellemi fejlődésetek kezdetét,de azzal a nagy veszéllyel járhatnak, hogy szép álmokbaringatjátok magatokat és azt hiszitek, hogy több megismeré-setek van, mint testvéreiteknek és hogy az elméletben elfo-gulva, nem láttok teljes erővel hozzá az önzés leküzdéséhezszámtalan formáiban, – hogy az elmélet szép, de hiábavalóvirágában gyönyörködtök, anélkül, hogy gondolnátok arra,miképp csak a gyümölcsben rejlik táplálék.

Nem elég gyakran tudjátok teljes akaratotokat, egészvágyakozásotokat imába összefoglalva, kiárasztani a világoscsapatok felé, amelyekből fénylő szikrák hullanak szelleme-tekbe és összekapcsolódnak a bennetek levő isteni szikrával,hogy ez átvilágítson minden takarón és térben és időbenmegérlelje a gyümölcsöt, melynek benneteket és testvéreite-ket táplálnia kell. Minél erősebb bennetek a vágyakozás,annál inkább megszabadultok az elméletek járószalagjaitól.Ha az isteninek vonzereje megragadott benneteket és ennek atudatára jöttök, nincsen semmi másra szükségetek. Engedjé-tek, hogy ez a vonzerő vezessen és világítson át benneteketés az örök igazságokról az egyik lepel a másik után hull le éslátni fogtok és ti is igazakká lesztek! Ne szegezzetek tanokat,elméleteket és féligazságokat világotok mai fejlődési foko-zatának deszkáira! Így tettetek mindig évezredeken át, min-dig a kinyilatkoztatások akkori formájához ragaszkodván,ahelyett, hogy kizárólag annak szellemében éltetek volna. Temagányos kereső, nőj ki ebből a tévedésből, tedd magadatszabaddá, hiszen Isten gyermeke vagy te is! Ez az értelmeannak a mesének, hogy az ember megtalálta az igazgyöngyötés mindent odaadott a gyöngyért. A burkolat, amelybenkapta, értéktelenné vált számára. Minden kinyilatkoztatás,akár Krisztusé, akár Buddháé, vagy valamely más, a földön

318

formákba, tanokba szedve jut hozzátok. A bölcs megtalálja agyöngyöt, a szellemet, az isteni világosságot, mely magaváltozhatatlan, ragyogó színként nyilatkozik meg és az igaz-ság megérzésének kéjétől ujjongva mindent odaad, amivelbírt; elméleteket, külön érdeket, külön vágyakat, külön isme-retét a neki rokonszenves kinyilatkoztatásnak, (– az egyeskinyilatkoztatások világossága a világosság egységes tenge-rébe folyik össze –) mert lényét az összesség megérzésébentalálta meg. Te kereső imádkozzál, hogy megtaláld a gyön-gyöt, hogy a szellem úgy nyilatkozzék meg neked, hogy avilágosság minden formát felemésszen!

12. A tekintélyen alapuló hit. Szellemi munkatársak.

Kérdés:Te Emánuel nyilatkozataidban több ízben rámutattál

arra, hogy földünk és a rajta testetöltött szellemek beláthatóidőn belül olyan fejlődési fokot fognak elérni, amikor azátalakulás, vagyis az általános fejlődés az átszellemülés felébe fog következni. A spirituális mozgalom a kezdete ennek afejlődési folyamatnak. Ezen az átszellemülésen hathatósannemcsak a testnélküli szellemvilág munkálkodik, hanemközreműködnek ebben a testetöltött szellemek is. Ezért szá-mos olyan szellem jő le testben a földre, akinek már megfe-lelő szellemi fokozata van és képes arra, hogy a mozgalomirányításában részt vegyen. Mi elismerjük ugyan emberigyengeségünket, mégis szerény munkatársaknak érezzükmagunkat ebben a szellemi mozgalomban. Szabad-e nekünkennek a mozgalomnak folyamatába mélyebben betekinteni?Hogyan ismerhetjük fel azokat a magasabb fokozaton állótestvéreket, akik bennünket tanítanak, vezetnek és hacsüggedünk vígasztalnak és felsegítenek?

Már maga az a tudat, hogy az ilyen magasabb szelle-mek itt testetöltöttek, nehéz perceinkben erősíteni fog ben-nünket. Mennyire inkább dolgozhatnánk az átszellemülésmunkáján, ha ezekkel a szellemi testvéreinkkel közvetlenérintkezésben állnánk. Élnek-e és működnek-e már jelenlegis földünkön ilyen szellemek? Megismerkedhetnénk-evelük?

319

Felelet:Valamely világ fejlődése emberi időfogalmak szerint

nagyon lassú. Érzékeitek és az anyag látszatvilága annyiraelhomályosítja tekinteteteket, hogy az egyes igazságok hatá-sát azok minden szükséges átváltozásaiban aligha lennétekképesek meglátni. És mégsem volt soha olyan idő, amikornem az örök igazság képezte volna minden dolog alapokát.Ez itt-ott mindig átcsillámlik. Némelyek ezt meglátják éstáplálkoznak belőle, mások ellenben elmennek mellette sügyet sem vetnek rá, mert szellemi szemük még nem nyíltmeg és még nem tanulták meg éhezni és szomjazni az igaz-ságot. Minden törvényszerű sorrendben fejlődik. Az ember-ben legelőször a hit ébred fel, mert hit nélkül nem képes fel-fogni az örökkévalót. Ha azonban ez a hit tekintélyekretámaszkodó vallássá csontosodik, akkor ez már nem olyanelem többé, amely az örök igazsággal vegyülhetne. Ezértmindenkinek, aki hivatva van arra, hogy az emberiség veze-tője legyen, őrizkednie kellene attól, hogy új tekintélyeket te-remtsen, akár testbe öltözve, akár testnélküli alakban. Nemszabad neki további olyan embereket, akik még tekintélye-ken csüggnek, ezektől elválasztania, hogy őket abba a szel-lemi áramlatba állítsa, amelynek forrása az abszolút igazság.Az, aki nektek valamely igazságot kinyilatkoztat, semmimás, mint vezető és annak az igazságnak a hordozója.

Azt tehát, amit hoz nektek, ragadjátok meg, táplál-kozzatok belőle, álljatok bele abba az erőáramba és szívjátokazt magatokba akaratotok és megismeréstek teljes erejével.Ezzel rátok nézve a vezető és hordozó hivatása teljesen bevan töltve, ti pedig viszonzásul megadjátok neki azt a tisztaörömet, amelyet ő akkor érez, ha látja, hogy egy halhatatlanszellem örökkévaló táplálékot talált. Addig azonban, amígtekintélyekre támaszkodtak, nem ragadott még úgy megbenneteket az örökkévaló erőáram, amint annak megragad-nia kellene, hogy belőletek öntudatos, világos és erős mun-katársakat képezzen az átszellemülés tágas mezeje számára.

Az ige nem ér többet, ha azt magas szellem nyilat-koztatja ki. Az igazságnak meg kell nyilvánulnia mindennyelven és mindazokban a formákban, amelyek a mindensé-get betöltik. A magasabb szellemeknek tehát meg kellnyilvánulniok minden világban és minden szellemcsoport

320

előtt. Minél magasabban áll az ilyen lény, annál inkább sze-retné önmagát teljesen félreállítani, hogy valaki kísértésbe neessék azt mondván: "Ebből a remek serlegből ittam azt adrága italt. Ez a serleg nekem végtelenül becses." Márnagyon sok serleg nyújtott az embereknek örökkévaló italt.Az emberiség pedig szépen megőrizte a serlegeket, de a vízelpárolgott belőlük. Most újabb fénykorszakot látok a földfölött feltűnni, de látom mindenütt a tekintélyekben való hitrégi veszélyét, látom, hogy a lényegtelenhez ragaszkodnakés elhanyagolják a fődolgot. Ismét kísért a régi mondás: "ÉnPétert, én meg Pált követem." Csak a forma változott meg:"Én teozófus vagyok, én spiritista, én meg gnosztikus!"

A viszálykodás szelleme, amely ilyen megkülön-böztetéseket keres, ugyanaz maradt. Az, ami titeket, kik azörökkévalót keresitek, még elválaszt egymástól, az a mu-landó, a tökéletlenség. Ami pedig egyesít benneteket, az azörökkévaló, az abszolút, melyből lényetek eredt. Egyedülebben található meg a tökéletesség és a boldogság. Ha mégerősen érzitek azokat a választófalakat, amelyek a földöndívó úgynevezett szellemi irányok különféleségéből erednek,akkor még a mulandó befolyása alatt álltok. Ha azonban márcsak azt fogjátok élvezni, ami benneteket összeköt és egye-sít, akkor az örökkévaló már rátok bocsátotta első rezgő su-garát, mely minden ködöt, minden síkot áthaladva, immárközvetlenül tudott érinteni benneteket. Ezzel, gondolom,válaszoltam feltett kérdésedre. A helyes felelet a kereső em-bert felemeli abba a legmagasabb körbe, ahova ember mégfeljuthat.

Van olyan világosság, amely minden testen keresztül-hatol és az isteni törvényvilágot lehet úgy megérteni, hogyminden kérdést megoldhassunk. Hivatásom és leghőbb vá-gyam az, hogy megértéseteket kibővítsem vagy legalábbisfelkeltsem vágyakozástokat, hogy a nagy törvényvilágotképesek legyetek akként megérteni, hogy szellemi szemetekazon keresztül az abszolútot is lássa átcsillámlani. Csak tart-sátok nyitva szellemi szemeteket és mindig tisztább igaz-ságérzetetekkel fel fogjátok ismerni egyes testvéretekben atudatos vagy öntudatlan munkatársat, aki a tietekhez hasonlómunkát végez. Segítséget a keresőket, hogy a látszatonkeresztülhatolva, tekintetüket arra az egyetlen helyre rányit-

321

hassák, ahol találni lehet. Azokra azonban, akik azt mondják,hogy ők már találtak, ne támaszkodjatok, hanem igyekezze-tek velük együtt tekinteteteket az örökkévaló felé irányítani,azt amit így láttok asszimilálni és ekként gyarapodni tiszta-ságban és bölcsességben. Csak egyetlen forrás van, ebbőlmerítünk és táplálkozunk valamennyien.

13. Az igazság kinyilatkoztatása.

Minden világ és így kis földetek kedvező fejlődése ismeghatározott törvények szerint történik, a törvények pedignem egyebek, mint Isten örök és változatlan lényének láthatómegnyilatkozásai. Ha új teremtési korszak kezdődik – azindus ezt manvantarának nevezi – az örök bölcsesség suga-rakat áraszt ki, melyek minden ébredező életet céltudatosanáthatnak és magukkal vonják a tökéletességig, mely mindenéletet egyesít az ősélettel. Ezek a sugarak, ez a hatalom, ezena tengelyek, melyek körül az életnek minden megnyilatko-zása forog, ez a vonzerő, amelyből egyetlen atom sem sza-kadhat el ez Istennek újból kinyilatkoztatott, örökös bölcses-sége, ez a törvény! Minden törvény egyetlen forrásból fakadés ha a teremtett élet tökéletességét már elérte, ismét a for-rásba folyik vissza, mint a hullámok is a tengerből emelked-nek ki és ismét abba hullanak vissza. Mint a törvény vagy atörvények világa, – mert Isten bölcsességének ez a kisu-gárzása nagyságában egy-egy világnak felel meg – Istenneka kinyilatkoztatás útján erővé vált bölcsessége úgy az igaz-ság meg a világosság, mely ebből a bölcsességből árad.

Azt mondom "az igazság", mely azonban mint köz-vetlenül isteni nektek csak akkor nyilatkozhatik meg, ha atökéletességet már elértétek. Minthogy azonban a tökéletlen-ség magában hordozza a tökéletesség csíráját és annak azörökösből kell táplálkoznia, hogy fejlődhessék, úgy meg kelltörnie az abszolút igazság sugarának is, hogy azt megláthas-sátok és a mindenségben "igazságok" alakjában nyilatkozzékmeg! Ezeket a tökéletlen szellem, kinek az anyagban kellfejlődnie, megismeri, de egyszersmind ez összeköttetés általel is homályosítja, mert a tökéletlen mindig tesz valamithozzá a magáéból és a benne levő kicsinyesség szétdaraboljaaz igazságokat, hogy könnyebben felfoghassa azokat.

322

Ilyen töredékek azután olyan változáson mehetnek át,hogy nem hasonlók többé azokhoz a töredékekhez, melyekmás ember kezében vannak és mindannyian mégis csakegyetlen forrásból származnak. E közös eredetből kifolyólagmegvan bennük a megtisztulás és önfelszabadítás ereje és azemberiség csodálkozással fogja szemlélni a törvény műkö-dését, mely szerint az igazságoknak minden takarót át kellhatniok, hogy összefolyjanak egyetlen folyammá, mely mindhatalmasabban megdagadván, minden nagy és kis, ellenkezőáramot magával fog ragadni, melynek vize mindig tisztábbáés világosabbá válik, míg egészen a világosság folyamáválesz és minden életet úgy eltölt világossággal, hogy képeslesz a legtisztább ősforrást, az "igazságot" meglátni, az őséletegységét megismerni és ebben a megismerésben a tökéletes-séget és a vele való egyesülést elérni!

Kell-e még ehhez további magyarázat, hogy megértsé-tek, miképp a kereszténység, teozófia és spiritizmus igazsá-gai egyetlen forrásból erednek és hogy ezekben a formákbantörtént kinyilatkoztatásoknak egyetlen célja van: szellemihaladásotok? Azt mondom, egyetlen célja és forrása, benső-leg egy, de külsőleg, formáiban különféleségek, sőt ellent-mondások is találhatók. A bölcs meglátja az egységes szel-lemet és üdvözli azt, bármilyen formában nyilatkozzék ismeg, megtanult "látni", meglátja az elrejtett, isteni igazságotés tudja, hogy ennek át kell világítania minden formán ésmeg kell ezt semmisítenie.

De a tökéletlenség pókhálóiban megakadnak a kicsi-nyek, akik még nem tanulták meg, hogy a sok formában éskülönbözőségben csupán az egységes szellemet lássák és aztmondják: én keresztény, én teozóf, én spiritista, én megbuddhista vagyok! Ugyanaz (azaz ugyanaz a fejlődési fo-kozat) szól mindezekből, mely majdnem kétezer év előtt ígyszólott: "Én Péteré, én meg Pálé vagyok!" Jobb volna, haahelyett, hogy magatoknak elért fokozatotoknak megfelelőneveket adnátok, olyan neveket választanátok, amelyek arrautalnának, amit elérni szeretnétek: "Keresztény, teozóf, vagyspiritista szeretnék lenni" és az Isten és az igazság után valóerős vágyakozás tárja ki szellemetek kapuit, hogy a világos-ság felülről beáradhasson és benneteket eltölthessen boldog-sággal és békével! Dogmákat sohase alkossatok, még az ős-

323

élet legnagyobb igazságairól sem. Istent és minden élet meg-váltását az isteni szeretet kinyilatkoztatása által állítsátokegyedül fel dogmává. Aki azért fogadja el az igazságot, mertdogmaként kényszerítik reá és nem azért, mert olyannak érzi,annak az semmit sem használ. Olyan ez, mintha embereketfakérgekkel akarnátok táplálni és azok éhen halnának! De hafejlődésetek során megtaláljátok a vegytan törvényeit, me-lyek szerint a fából tápláló anyagok vonhatók ki, akkor a fa-kéreg is táplálékká lesz. A formák és dogmák összetörésefelszabadítja a szellemet és nem a szellem lenyűgözéseformákba és dogmákba "táplálja" az embert! De értsetekmeg jól! A meglevő formák és dogmák erőszakos lerombo-lása sohasem használhat az emberiségnek. A formának úgykell lehullania, mint a bimbót takaró buroknak, hogy a bennerejlő életet szabaddá tegye.

Csak azt akartam nektek, keresőknek mondani: Éljetekaz igazság szerint, amelyet megismertetek és az mind ha-talmasabbá lesz bennetek és át fog folyni azokon a korláto-kon és törvényeken, amelyeket kicsinyes testvéreitek állítot-tak fel. Át fogja árasztani, de nem fogja elpusztítani és atestvérek dörzsölni fogják szemeiket, hogy a világosságotmegláthassák és aki már kinyitotta a szemét, annak nyilván-valóvá lesznek az igazságok és e látással egész világot fedezfel maga előtt, ahol előbb csak hullámzó kaoszt látott!

Mindig ismétlem: Úgy éljetek, amint megismertetek ésvágyakozzatok szellemetek egész erejével az után, hogy az"isteni" bennetek megnyilatkozzék. Mert ami benned, egyikkeresőben megnyilatkozik vágyódásodnál és fejlődési foko-zatodnál fogva, az egyéniséged törvénye, érzési és felfogásiképességed szerint történik, és azt képes vagy teljesen"meglátni". Mennyei Atyánk ajándéka ez és tökéletes, mint őmaga. A tanító szavai azonban mindig annak a veszélynekvannak kitéve, hogy néhány ember számára fakérget képez-hetnek, mert a tanító az igazságokat, melyeket ő már "lát",formába kénytelen öltöztetni, hogy kinyilatkoztathassa nek-tek és néhányan nem lesznek képesek ezt a maga igazságá-ban "meglátni"! És mégsem szabad hallgatnom, mertmegparancsolták, hogy a magam homokszemével hozzájá-ruljak az egyesülés felépítéséhez.Ám ha a tévedésekre uta-lok, melyeket az emberek felfogása világotok különböző

324

szellemi irányzatába csempészett és azokat dogmatizálván,sok ember számára ütközőpontot alkotott, – akkor az a ve-szély forog fenn, hogy részben félreértenek, részben pedig azütközőpontok alkotói eleve visszautasítanak, Ugyanolyanhelyzetbe jutok, mintha azt mondják valakinek: "Ilyen, vagyamolyan hibád van" és az illető rögtön felfortyan! Jobb, hatestvéretekkel, tiszta, világos és ellentmondást nélkülöző éle-teteket szemléltetitek és ne erőszakoljatok rá semmiféle tant,ne figyelmeztessétek őt semmi hibájára, hogy meglátván azt,meg ne haragudjék reátok, mivel rútat mutattatok neki. Csaka szépet mutassátok neki és idővel az a vágy fog benne tá-madni, hogy a szépet bírja, annak a megteremtője legyen éstökéletlenségei meg fognak semmisülni annak a megismeré-sében, mely mint a hajnal hasadása a jövendő nap reménysé-gével fogja szellemét eltölteni. Adjátok így mindig az igen-legest és sohasem a nemlegest. Ha gyermekeket neveltek,mindig csak a szépet és az igazat mutassátok nekik ésigyekezzetek az után vágyakozást kelteni bennük, hogy hamajd ez a vágy fokozódni fog, erőre is tegyenek szert aztelsajátítani és megtartani!

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogyvilágotokon nincsen számtalan különböző korú gyermek, akia szépet meglátni, az után vágyódni még képtelen. Ezekszámára durvább eszközök szükségesek, hogy amíg reátokvannak bízva, őket a rossztól visszatartsátok. Aki nem akarhallani, annak éreznie kell; olyan szabály ez, melyet az em-beriség a következmények törvényéből már levont magának.

Az igazságok egyesítésének nagy munkájából, vagylegalább azoknak az eredeti irányba való visszaterelésébőlAnnie Besant is kiveszi a maga részét.*) Te azt óhajtanád,hogy a "Benső Kereszténység" című könyvét behatóan meg-beszéljem és fejezetenként megmondjam, ez igaz, az meghamis. De akkor hamisan fognám fel küldetésemet; hiszenakkor ebből is csak az következnék: "Én Emánuelt követem,én meg Besant-et"! Milyen rövidlátók vagytok, gyermekek!

* *) /Emánuel médiuma olvasván a híres teozófus írónő könyvét, melynekegyik-másik tételét nem tudta elfogadni, gondolatban kérdést intézett etárgyban Emánuelhez./

325

Annie Besant összekötő hidat épít az igazságok közé és én isazt szeretném tenni és most azzal kezdjem, hogy hídjánakegyes köveit megingatom? Néhány embernek, aki tanomatelfogadja, a tekintélyre támaszkodó hitét erősítsem és egye-nesen kívánjam azt, én, aki mindig azt mondtam nektek,hogy ne támaszkodjatok semmiféle tekintélyre, igyekezzetekaz igazság után való vágyódás segítségével azt megismerni,éljetek e szerint nyissátok ki szemeteket minden igazságszámára, amely világotokon megnyilatkozhatik, sohase le-gyetek kielégítve, hanem szakadatlanul vágyakozzatok azörökkévaló kincsek után, akkor az igazságotok a törvényszerint olyan erővel és tisztasággal fognak nektek megnyi-latkozhatni, amint te, magányos kereskedő azokat felfog-hatod. Ne essetek a régi zsidók hibájába, ne kívánjatok földikirályokat, mivel Isten maga a ti királyotok!

Te kereső és vágyakozó folytonosan növekedel és atéged takaró lepel mindig finomabbá lesz, holnap talán márképes lesz az őt örökké környező igazságok rezgését meg-érezni, amit ma még nem képes. Ki mondhatja el közületek,hogy több a keresőnél, az igazság után vágyódónál! Azigazság pedig örökkévalóságok óta árad és ti beléje nőttök,az áthatja burkolatotokat, ez meg finomabb, világosabb ésképesebbé lesz az istenit megérezni. Ez a fejlődés az évekmillióin át tart! Az emberek nagy többsége pedig az igazságe folyama közepette áll és nem is érezi azt és azok is, akikmár kezdik azt érezni, abban a veszélyben forognak, hogytorlaszt emeljenek eléje! Te Adorján testvérem azt kérdeztedtőlem, hogy mi az imádság és mi ennek a hatása?

Nem adhatok jobb választ, mint amit Annie Besantmond, – ő felfogta az imádság szellemét. Olvasd elgyakrabban, amit erről mond és gondolkozzál felette és hamég kérdésed lesz, jöjj, szívesen segítek az akadályokateltávolítani. De ne feledd el, hogy mi segítők és tanítók csakszavakat adhatunk a keresőnek, mely megismerésünknek amegnyilatkozása, és azt olyan formába burkoljuk, amely akereső számára megfelelőnek tetszik. Az ekként beburkoltigazságot meg kell látnotok és asszimilálnotok, csak akkorvan növelő ereje. És minden, mait így megláttok, csak arraszolgál, hogy képesekké tegyen benneteket szótalanigazságokat megérezni, meglátni és szerintük élni! Az angol

326

mese szerint a lovag kalandokra indult ki és az a varázs ve-zette, hogy talapzaton álló ércfő látja el utasításokkal, mígcsak elveszett testvérét meg nem találja. Ez erdőkben felnőttvadember volt, aki csak "Valentine” nevű testvére – aszeretet – által hagyta magát vezettetni. Amikor azután atestvérek egyesülve, az ércszobor előtt állottak, ez aztmondta, hogy célját elérte, a testvér megtalálta a testvért,szavaira nincsen már szükség, – levetette magát a talapzatrólés összetört. A testvér megtalálta a testvért! Ha különbözővolt is fejlődési fokozatuk, mégis megismerték egymást!

Minden életnek csak egységes eredete, egyetlen céljavan és a fejlődés bármely fokozata csak a formában, amely-nek az élethez kell alkalmazkodnia, meg az asszimilálniképesség szerint választ el. Isten bölcsességének, igazsá-gának és szeretetének minden megnyilatkozása egyetlenforrásból ered, – e megnyilatkozások látszólagos külön-bözőségét pedig fejlődésetek foka idézi elő. Ismerjétek tehátel minden élet egységét minden megnyilatkozásban, akáréletformában, akár a szellemi kinyilatkoztatás szavaiban,akár egyéni megismerésben mutatkozik is. Ha szótlanuligyekeztek elmerülni a nagy egységben, akkor az mindvilágosabban nyilatkozhatik meg számotokra, – minden"érc", mely egykor nevelési tényező volt számotokra,szétzúzva esik a földre, mert képesekké lettetek alegnagyobb igazság asszimilálására! Boldog, aki ezt a célteléri!

14-15. Ki az igazi spiritista?

Gyermekem, komoly dolog az, ha az ember spiritistaakar lenni. Nem az a hit, hogy testnélküli szellem képes atestben levő szellemmel érintkezni, nem a médiumi tehetség,de még az abba az igazságba vetett hit sem tesz benneteketspiritistákká, amely igazságot mi vagyunk hivatva veletekközölni, hanem egyedül az, ha e tant teljesen magatokéváteszitek, aminek látható gyümölcsét átszellemült életeteknekkell képeznie. Emberek, emberek! Törjetek át minden külső-ségen és szálljatok alá a mélységbe, hatoljatok a szellemivilágba, az igazságba, melyen oly sok alakiságtok éskülsőségtek alapszik. Ilyen külsőségek az összes vallási for-

327

mák, melyek mint vallásfelekezetek és különféle szekták,fejlődési folyamatotokhoz képest, kis világotokon még elő-fordulnak. Emberek, emberek tanuljatok meg már egyszermesszebbre tekinteni Isten nagy, végtelen világában, melyegész teljességében képezi otthonotokat! Ha valamely gyü-mölcsfát nemesíteni akartok, akkor minden egyes gyümöl-csét megnemesítitek-e vagy az egész fát, hogy ezentúl csu-pán nemes gyümölcsöt teremjen? A megismerésetek fájaminden felekezeteteket, elméleteteket és bölcseletetekethordja gyümölcsként! Milyennek kell tehát a magnak lennie,melyet e fába kell oltanotok, hogy minden gyümölcsöt meg-nemesítsetek, hogy számotokra nemcsak táplálékot teremjen,amelynek asszimilálása útján szabadabb erőkre, tisztábbszellemre tegyetek szert?

Ez a mag az abszolút igazságnak csak az a része lehet,melyet fel birtok fogni. Nem maga az abszolút igazság külső,látható formája örök törvények köntösébe öltöztetve (mertörök törvények nem hullanak fáradság nélkül azoknak a szel-lemeknek az ölébe, kik földetek légkörében élnek), hanemsaját életetek igazsága és tisztasága.Ha azt mondjátok: "Hi-szek Istenben", akkor éljetek a legmagasabb fogalom szerintiIstennek életetek minden pillanatában és egyéniségtek min-den porcikájával! Ez az igazság szeme, melynek megismeré-setek fájának gyümölcseit, a fával való összeköttetésekövetkeztében meg kell nemesítenie. Emberek, komolydolog az, ha azt mondjátok, spiritisták vagyunk! Ha néhánytényt látva és megfigyelve, melyet e tapasztalás folytán márnem lehet tagadni, ez késztet erre a vallomásra, akkor mégtávol vagytok attól, hogy spiritisták legyetek.

Ezt a vallomást még annak a megismerésének kell kö-vetnie, amit a spiritismus nagy alapvonásaiban tanít. Nemkis, egyéni kinövéseiben, melyek lényegtelenek és melyekszámtalan hamis árnyalatban az emberek nagy tömegének,mely nem képes a dolgok mélyébe hatolni, csak ártanak. Hamajd felismertétek az igazságot, azaz szellemetek megérzi,hogy az egész teremtés a szeretet árama által összekap-csolva, mely az Istenség forrásából ered, egyetlen, nagyegyetemes törvény alá van rendelve, ha érzitek ezt az egysé-get, mely minden élőlényt testvéretekké, minden világotrokonvilágtokká tesz, s ha ez az érzés annak a szükséges-

328

ségét kelti fel bennetek, hogy létetek minden pillanatában aszeretetnek éljetek: akkor oda sorakoztatok a világosság hor-dozóinak nagy csoportjába, spiritistákká lettetek. Egészéletetek súlypontját áthelyeztétek, számotokra semmikicsinyes és szűkkeblű sem létezik többé, mert igazán nem islétezhetik; nem fűrészeltek le már kis kinövéseket, melyekmind csak különféle betegségek és fogyatkozások láthatóformái, hanem majd minden betegséget meggyógyíttok,minden szűk kört kitágíttok, amikor az isteni szeretet, böl-csesség és nagyság örök áramát vágyakozó és életet lehelőegyéniségteken át hagyjátok keringeni és azután kiöntitekabba a körbe és világba, mely működési teretekül van kije-lölve.

IV. AZ ALSÓBBFOKÚ ÉLET ERŐI.

16. Az állatvilág szenvedései.

Kérdés:A szenvedések tartozások és Isten kegyelméből bűn-

hődések. Már pedig az állatvilág is, amely az életprincípi-umhoz van kötve, ebben a kötöttségben felelősség nélkülfejlődve, s anélkül, hogy Isten útját elhagyta, azaz vétkezettvolna, sok súlyos szenvedést kénytelen elviselni, mivel afájdalmat érzi éspedig nemcsak az emberrel való érintkezés-ben és az ember részéről, hanem vad állapotban is. Egy jósá-gos és igazságos Isten nem akarhatja a bűntelennek szenve-dését, amely még nem szellem. Kérünk, magyarázd megnekünk az állatok szenvedéseinek okát.

Felelet:Az egyes élőlényekre vonatkozó kérdéstekre a feleletet

a nagy életáramban kell keresnetek, amely az őséletbőlkiindulva s a világegyetem, – amelynek nagyságáról mindenfogalmatok hiányzik – végigömölve, a szellemben céltudato-san és egyéniesülten lüktet, de még a kőzetet is élteti. Ebbena mérhetetlen, előttünk még felfoghatatlan áramban többáramlat van, örök törvények indulnak ki az ősáramból átala-kulva és megsűrűsödve, hogy a legkisebb részletáram szük-ségleteinek is megfeleljenek. Ezeknek a részletáramoknak

329

törvényei egy szín különböző árnyalataihoz hasonlíthatók.Ha valamely szín elérte a legsötétebb árnyalatát, akkor

feketének látszik; hass azonban reá oly befolyással, mely asötét színt oldja: akkor mind világosabban és világosabbanlép az alapszín előtérbe; míg ha a színtelen feketét oldod fel,akkor csak színtelen szürke lesz belőle. Előttetek, emberek, amindent irányító isteni törvények hatása gyakran feketéneklátszik, azaz az isteni igazságosság színe (a tört fény) nélkülvalónak. És mégis nincs élet, még a legmélyebb világokonsem, amelyet át ne hatna ennek a tört fénynek alapszíne. Atiszta fény, mely az őséletből sugárzik, szeretet; megtörveazonban a szellembukás prizmáján, az igazságosság színévéváltozik, ez pedig a nagyon mélyen álló világok sűrű atmosz-férájában megsötétedve, némely életáramban mint szüntelensötétség tűnik fel előttetek.

Már mondottam nektek, hogy az ősélet kifolyása tisztaszellemélet volt, míg az ismételt szellembukások a mindsűrűbbé váló anyagot szülték. A szellembukás következ-ményeképp állott elő a szenvedés, Isten kegyelme pedig,(amely további árnyalata a tört fénynek: a szeretetnek) ezt akeserű következményt keserű orvossággá változtatta át. Azanyag nem más, mint a szellem fejlődési fokozatának meg-felelő megjelenési forma; annak az életnek tápláléka ésgyógyszere pedig, amelynek az anyagon, az anyagban és azanyag által kell ismét tisztább és tisztább szférába emelked-nie: az anyag atmoszférájában található fel és ez szenvedés.

Azonban valamennyi alacsonyabb rendű törvénytáthatják a magasabb rendű, azaz örök törvények és fejlettsé-getekhez mérten képesek lehettek az egyes áramokban meg-érezni az ősvilágosság fényét. Világotok állatéletének, azazannak az életnek, amelynek az anyagból ismét ki kell kristá-lyosodnia, – mert éltető princípiuma és szülő oka szellem –fejlődésére olyan atmoszférára van szüksége, amely ennek avilágnak egész életével homogén. Annak a világnak törvényealól, amelyben valamely élet fejlődik, ennek az életneksemmi részecskéje sem vonhatja ki magát; bizonyos törvé-nyek hatáskörébe nő bele s ismét kinő belőle, mihelyt fejlő-dési fokozata más törvényeket igényel. A legalacsonyabbrendű állatélet még nem ismer semmiféle szenvedést, mertfejlődési fokozata még nem teszi szükségessé bizonyos

330

törvények hatásának megérzését. Gondoljátok meg, hogy ahalál, a szilárd köteléknek ez az erőszakos szétszakadása,amely alatt szellem és lélek megremeg, nem elsődleges, nemIsten akaratából folyó fejlődési átmenet volt. A fokozatrólfokozatra való fejlődés menete minden olyan szellemi életszámára, amely ellenszegülés, stagnálás vagy visszaesés nél-kül az örök törvények asszimilálása által – de minden erő-szakolás nélkül – fejlesztette magát, mindenkor a virágoknövekedéséhez volt hasonlatos, amelyeket a harmat és anapsugár fejleszt lényük tökéletességére.

A halál azonban a mélyen süllyedt világok törvényévélőn s egész sorozat szenvedés–jelenséggel jár együtt, melyekalól e világoknak egyetlen élőlénye sem vonhatja ki magát.A halál a bukott szellem teremtménye; elsődleges ősalakjapedig a stagnálás, amely a szellem ellenszegülése által kelet-kezett s csakis az ősélet kiáramlása: a kegyelem útjánváltozhatik vissza új életképességgé. A bukott szellemrenézve a halál s annak összes szenvedései: a múlt bűneinekgyümölcse; de egyszersmind a jövendő gyümölcsének virág-fakadása is, amennyiben a jóvátétel lezárását s a szellemiatmoszféra visszanyerését jelenti. A lélek, vagy életprincí-pium, azaz ama fejletlen élet számára, amelyet még kötöttállapotban, bűntudat és felelősség nélkül vezet a törvénylényének tökéletessége felé: a halál és a szenvedések csakfejlesztő tényezők, amelyeket fájlalni nincs miért, mert hi-szen számtalan ilyen erőszakos fejlődési átmenet szükségesés törvényszerű a lélek lényiségének és elemeinek képződé-sére, kifejlődésére, érésére és tökéletesedésére.

Most nyilván ezt kérdeznétek: Miért nem teremtettazonban Isten más törvényeket az állatvilág fejlesztésére,amelyek azt minden szenvedéstől megóvnák? Én csak ennyitmondhatok: az ősáramban, azaz az örök törvényben sokmellékáram, azaz véges törvény van: ellenáram azonbannincs Isten törvényvilágában, mert ellenáramlás stagnálástidézne elő. Ahol azonban a szellem ellenszegülése ilyetteremt, ott azt áthatják az örök áramok s a szellemnek, aki-nek akarata a stagnálást előidézte, el kell viselnie a követ-kezményeket s ezek csendülnek ki az anyagból, amely azilyen szellemnek szükségképpen lakóhelyévé és ruházatáválett.

331

A szenvedés, amely a szellembukásból állott elő, (minta mérges párák és miazmák a mocsár kigőzőlgéséből) nagyhatalom, amely betölti az igazságosság törvényét, s amely-nek hangja kicseng és rezgő hullámai a szellemi szolidarításvezetékén fel a szellemi tökéletesség határáig s le a mélyensüllyedt világokig terjed. A szenvedés tehát, amely egyalsóbbrendű világ természettörvényei által az állati életrenehezül, azaz a halál és annak előre vetett árnyéka: szüksé-ges fejlesztő tényező; azonban az embernek az állatot, amelyneki szolgál, a szenvedésektől óvnia kell ahelyett, hogy szen-vedéseket okozna neki. Széles hatásköre van az embernek,amely felnyúlik az ő szellemi hazájába s lenyúlik a fejletlenéletbe. Boldog ember az, aki ennek tudatába jutott és szilár-dan áll az egyszer elért magaslaton, abban a tisztamnegismerésben tekintve fel – és lefelé, hogy minden tett-nek, minden gondolatnak, minden akarásnak örök törvényenalapuló visszaható ereje van s hogy az őt körülvevő élethul-lámokba semmi erőnyilvánulást ki nem bocsáthat anélkül,hogy az az ott lüktető erőkkel összeköttetésben vissza neáramlanék reája az ő segítésére, vagy a rajta levő árnyéksötétebbé tevésére.

17. Az állati lélek.

Kérdés:Te a szeretetet, a szellem egyik tulajdonságának neve-

zed. Vannak azonban közösségben élő állatfajok, amelyek –ha talán kezdetben csak gépiesen és ösztönszerűleg is –később azonban tudatos, kölcsönös segítségben egymás tá-mogatására és védelmére együttesen működnek; ismerünktovábbá állatokat, amelyek hűséggel és odaadással szolgáljákgazdájukat. Nem adatott–e ilyen immár magasabbra fejlődöttállatoknak bizonyos relatív szellemi szeretet csírája?

Felelet:Nem nyújthatok nektek más magyarázatot az állati

szenvedésről, mint amit már nyújtottam. Durva anyagi vilá-gokon, mint amilyen a Föld is, bizonyos törvények uralkod-nak, mint amilyen a halál, azaz erőszakos, több–kevesebbfájdalommal járó elszakadás a lélektől és az azt körülvevő

332

buroktól. Az ilyen világok valamennyi élőlénye alá vanvetve ennek az átalakulásnak, amely anyagi képe a bukásáltal előidézett szellemi stagnálásnak. Te kedves M......arragondoltál ma, hogy ha a szellem relatív szabadsága lehetővéteszi neki, hogy kevésbé fejlett élőlényeknek, amelyeketsaját hibájuk nem terhel, fájdalmakat okozzon, Isten jobbantette volna, ha szellemteremtményeinek nem adta volna megaz akarat szabadságát. – Ekképp az istenség ténykedésétkegyetlennek, nem pedig igazságosnak tartottad.

A földi ember fokozatán álló szellem azonban merőbenképtelen arra, hogy az ős szellemet, annak lényiségét, nagy-ságát és ténykedésének indító okait úgy ismerje meg, hogy aföldön megnyilvánuló valóságos és látszólagos törvényhatá-sokból ezt az ősszellemet megítélni képes lehessen. Azőséletnek közvetlen kiáramlásai, azaz elsődök teremtése(nyelvetekben nemcsak a szavak hiányoznak, de fejlődésifokozatotokon egyáltalában hiányoznak a fogalmak is, enneka folyamatnak felfogására) lényiségében nem juttathattamásként, mint relatíve kifejezésre azt, ami a forrásban,amelyből származott, abszolúte volt meg.

Nem tudom világosabbá tettem–e ezzel a teremtettszellemek relatív szabadságának szükségszerűségét, azt,hogy Istennek lényiségénél fogva nem lehetett szabadságnélküli élet a közvetlen következménye. Ennek az életnek isbizonyos fokozatra kellett fejlődnie, amelynek lehetségesséváljék Isten megismerése, amennyire egyáltalában a relatívmegismerheti az abszolútot. Ez a fejlődési lehetőség bizo-nyos nagyság csíráját föltételezte, amely azonban egyedül arelatív szabadságban rejlett. Mikor ennek a szellemteremtés-nek egy kicsiny töredéke szabadságával visszaélt s ezáltalszámtalan idő–turnusokon keresztül és a törvények kibőví-tése és újabb alkalmazása által nektek a ma látható világ-egyetem előállott: ezeken a világokon is meg kellett marad-nia a szellemek viszonylagos szabadságának, mint a szellemtulajdonsága csak akkor mehet veszendőbe, ha a szellem atagadásban és visszafejlődésben megátalkodva az állati lélekfokozatáig süllyed, hogy attól fogva kizárólag ennek azéletáramnak törvényei uralkodjanak felette.A szolidaritásnemcsak a szellemek között áll fenn, de valamennyi élőlénytösszeköt bizonyos szolidaritás a fejlődésnek legalsó fokoza-

333

tától a legfelsőig. Ez a szolidaritás onnan ered, hogy Istentörvényeivel mindent egybefoglal, hogy minden élet tudvavagy nem tudva, ugyanazon cél felé halad, ahogy mindenéletnek fejlettségéhez képest, valami módon a testvéréletnekkisebb vagy nagyobb részben szolgálnia, segítenie, reáfejlesztő hatást gyakorolnia kell. A szolidaritás törvény,végtelen lánc, amely egyik tagot a másikkal összekapcsolvas magából az őséletből kiindulva, a közvetítőkön vagyis amegváltó elsődökön keresztül lenyúlik addig az életfoko-zatig, amely a kőzetben is megvan.

Ha bizonyos rész kiszakadhatna ebből a láncból, aznem lenne többé élet, nem lenne többé fejlődésre képes, mintahogy a főtus sem fejlődik tovább kiszakítva az anyánakrajta átáramló életnedveiből. Ha a bukott szellem – relatívszabadságánál fogva – okozhat is szenvedéseket azállatoknak, azonban az a segítség, amelyet az ilyenélőlénynek nyújt, mégis sokkal nagyobb. Ezalatt nem csupánbizonyos szenvedések enyhítését értem, amit az embermagasabb fokozatánál fogva nyújthat az állatnak. Az állatilélek a kötött fejlődés törvényének van alárendelve. Azember és az ő befolyása a magasabb fejlettségű életprincípi-umra, azaz bizonyos háziállatok lelkére nézve hathatóstényező azok továbbfejlődése tekintetében. Ezáltal az állatilélekben a megismerésnek, (amennyire ily mélyen állófejlettségű élőlényeknél megismerésről beszélhetünk)bizonyos derengése ébred fel az igazság és igazságtalanságtekintetében és erre a megkülönböztető képességre szükségevan az állati léleknek, mielőtt elemi szellemmé fejlődhetnék.

Ez azután ismét továbbfejlődik lényiségének töké-letességéig, mert csak az alacsonyabb lényiség teljes kifejlő-dése teszi lehetővé a magasabb lényiséggé való átalakulást.Ezért nincs mit panaszkodni afölött, hogy az ember részérehasznot hajtó állatnak végzett munkája közben bizonyosmennyiségű szenvedést kell elviselnie, mert ezáltal olyantulajdonságok fejlődnek ki benne, melyek számára az elemiszellemnek magasabb síkját nyitják meg. Mikor ezt mond-tam: az állati lélek a kötött fejlődésnek van alárendelve, ez-zel különösen a visszafejlődés lehetetlenségét akartamhangsúlyozni; mihelyt azonban a fejlődés során az igaz ésigaztalan közötti megkülönböztető képesség, (amelyet nagy-

334

részt az ember befolyása ébreszt fel) felébred: azonnal meg-van az állati léleknek is a szabadsága választani jó és rosszközött és fejlettsége szerint magasabb vagy alacsonyabb in-dítóokok fogják mozgatni: a gazdája iránt való szeretet, vagyaz ütlegektől való félelem. Ha az állat magasabb fejlettségifokon áll, mely ránézve a magasabb rendű indítóokot lehe-tővé teszi, akkor örömet is érez "jótette" felett; oly örömet,amelyet ismét az embernek, mint fejlesztő tényezőjének kö-szönhet. Ennélfogva az embernek nevelnie, nem pedig elké-nyeztetnie kell az állatot.

És ezzel elérkeztem a felelethez arra a további kér-désre, hogy nincsen–e az állatban is bizonyos relatív szel-lemi szeretet csírája? A szeretet a maga abszolút, örök töké-letességében Isten kizárólagos tulajdonsága; a szeretet rela-tív, teremtett tökéletességében a tökéletes szellemektulajdonsága. Az a szeretet, amelyből ilyen relatív tökéletes-ség fejlődik, a szellem tulajdonsága. Azonban azok az érzé-sek, amelyek az állati lélekben, mint szeretet és ragaszkodás,mint az igaz és igaztalan közötti megkülönböztető képességmutatkoznak: szintén tulajdonságai ezeknek a lényeknek.Két hasonló megjelenésű szellemi tényező közötti elvi kü-lönbség tökéletességük minőségében rejlik.

Az életprincípiumban mutatkozó szeretetnek, szabad-ságnak, értelemnek és megkülönböztető-képességnek töké-letessége elvileg és lényegileg is különbözik a szellemugyanezen tulajdonságainak befejezettségétől. Erről a tör-vényről beszélve azt mondtam, hogy: szeretet, szabadság ésmegismerés szellemi tulajdonságok; azonban ezeknek atulajdonságoknak elemei még abban az életáramban is bennerejlenek, amely a kőzetet áthatja, mert minden élet, ami csaklétezik, közvetve vagy közvetlenül ugyanabból a forrásbóleredt és egymással örök és végtelen törvényekkel van egybe-fűzve, egymás kölcsönös segítségére rendeltetett s Istenakarata szerint való célt fog elérni: oly tökéletességet, amelyaz Istennel való közvetlen összeköttetést teszi lehetővé.

S ha most Pál szavai szerint: "az egész teremtéssóhajtozik is"; (Róm. VIII.) az anyag szellemiesülése tör-vény és minden teremtmény eléri Isten bocsánatának dicsőszabadságát. Nektek, embereknek azonban ehhez hozzá kelljárulnotok s ahelyett, hogy a benneteket körülvevő szenvedé-

335

sekben Isten igazságtalanságát látnátok, oly törvényekhangjának kicsendülését ismerjétek fel azokban, amelyeket ati bűnötök tett szükségessé és mindenki dolgozzék ebben amegismerésben a tettrekész, fáradhatatlan felebaráti, s azIsten iránt ujjongó, mindent megvilágító szeretet legfőbbkötelességének betöltésében.

19. A fokozatos fejlődés menete.

Kérdés:Teozóf írók azt állítják, hogy az ember képes az őt

takaró anyagból magasabb síkokra emelkedni. Ez a nevezettírók szerint öntudatlanul alvás közben, vagy nehéz betegsé-gek alatt is megtörténik, amikor a szellem a testet elhagyja ésa beteg ennek következtében önkívületi állapotba kerül. Ateozóf írók azonban azt állítják, hogy az alvó lelkét azasztrális síkon felébreszthetik és ekkor ott szerzett tapaszta-latait éber állapotába is áthozhatja és azzal itt szerzett ta-pasztalatait gazdagíthatja. Teozóf mesterek tanítványai ilymódon alvás közben tudva az asztrális síkra helyezkednek,hogy ott a kama–loka*2 borzalmai közepette szenvedőtestvéreiket állapotuk felől felvilágosítsák, és nekik a köve-tendő utat megjelöljék, amint ez spiritista ülésekben médiu-mok útján történik. Az ilyen tanulók tanítóik vezetése mellettfejleszthetik ezt a képességet és kibővíthetik, de át is léphetikaz anyagi világ idő– és térhatárait, amennyiben az álomnak aszellem számára haszontalan idejét ekképp felhasználják és agyakorlat segítségével tőlük elválasztott testvéreikkel közle-kedhetnek és az általános haladás érdekében velük együttmunkálkodhatnak.

Ha ez így van, akkor mondd meg nekünk, vajon mifejlődési fokozatunknál fogva ezt a képességet kifejleszthet-jük–e?

Felelet:Gyermekek, legyetek türelmesek és várjátok be szel-

2 *Kama–loka teozóf neve annak az állapotnak, melyet a keresztényekpurgatóriumnak neveznek.

336

lemi képességeitek következményeinek megnyilatkozását! Amesterségesen "hajtott növény" gyönge arra, hogy érettgyümölcsöt teremjen. Engedjétek, hogy az élet, úgy amint aza következmények törvényénél fogva alakul, érleljen benne-teket, és asszimiláló képességetekkel lassankint az anyagitörvények határán át fokozatosan bele fogtok nőni a szellemitörvények világába. Első az a megismerés, hogy a szellemitörvények előbbre valók és az anyagi törvények belőlükszármaznak, azután az a vágy, hogy az ember a szellemi tör-vények őserejébe csatolódjék és ennek a vágynak atörvényszerű megérése tetté, az emberi öntudatban megnyi-latkozó tetté váljék; – ez a törvényes út a cél felé, melyetkedves testvérem, most elérni óhajtanál. A világos és érettmegismerésnek meg kell előbb lennie, mert ez az a légkör,melyet egész lényeteknek be kell lélegzenie, mielőtt vesze-delem nélkül a kama–loka lakók légkörébe léphetnétek.„Kama–loka csak egyszerű elhangzó szó, melynek bizonyosállapotot kell veletek megértetnie.

Ha más kifejezés világosabbá tenné előttetek ezt afogalmat, akkor használjátok azt, mert a szavaknak, melyek-nek valamely igazságot kell kifejezniök, mindig fejlődésifokozatoknak megfelelőknek kell lenniök. Az állapot a lé-nyege a szellemnek, tér és idő pedig csak átmeneti fogalom afejlődési fokozatokon lévő lények számára. Minél inkább kitudtok emelkedni valamely dolog vagy lényegiség formájá-ból annak igazi "lét"–ébe, annál szabadabbá lesztek azanyagi törvények békóiból, mert megszabadultatok a homá-lyos fogalmak és a félmegismerés békóiból is.

Az az ember, akinek világos, tiszta és szabad meg-ismerése van, sohasem akar következményeket előidézni, őnem "tesz", hanem olyan amilyen! Ezt ma még kevesenfogják megérteni, pedig meg nem értve sok bajt okozhatnak.Ezért foglalunk mi, a földi élet vezetői olyan ritkán valamelyigazságot szavakba, mert ezáltal az igazságot a látszat vilá-gába helyezzük és e világ törvényei a szavakba foglaltatmindenkinek úgy fogják feltüntetni, amint ez fejlődési foko-zatának megfelel. És szavak mégis szükségesek, hogy azalvókat felébresszük! De annak, aki már felébredt, az igazságszavak és formák nélkül is nyilvánvalóvá lesz és olyan lesz,mint mi és egyéniségéből erő sugárzik ki, mely a testvér

337

egyéniségére éltetőbb hatást gyakorol minden cselekedetnél.Hányan fogják ezt közületek megérteni? Minden igazságnakörökös következménye van. Hogy mikor tudjátok ezt meg,vagy mikor lesz az egyáltalán nyilvánvalóvá, az mellékes. Fődolog számotokra, hogy lényeteket az igazság ragyogó vilá-gossága áthevítse, amíg csak lényetek Isten kisugárzó lénye-gével össze nem forrott abba az egységbe, amelyben azistenakarta, Istent megérző egyéniség tökéletességét eléri!

Hogy e hosszú fejlődési folyamat alatt az egyesülésigegyéniségetek milyen módon sugározza ki az asszimiláltvilágosságot testvére légkörébe, azt bízzátok azokra atörvényekre, amelyek minden életet magukba foglalnak,áthatnak és célhoz vezetnek! Amíg a "ma" és "holnap"világában éltek, nem tudjátok megítélni, hogy minő tettekkövetkezményeinek kell "má"–tokba és "holnap"–otokbabelenyúlniok, de mindez törvényes és mindaz, amit tehettek,akár anyagi, akár szellemi téren, csak annak megfelelő lehet.Ezzel elvben megfeleltem, kedves testvérem, kérdésedre.Minden "mikor"–t és "hogyan"–t bízzál Istenre, minden életnagy irányítójára, ki "má"–tok és "holnap"–otok számáramindent bölcsen megad.

Te csak "légy"! És vágyakozásod és testvéri szeretetedmeghatározott törvények szerint tetté fog válni mindenütt,ahol a következmények törvénye azt megengedi. Jövendőévek mindinkább meg fogják ezt neked világítani. Ne féljsemmitől és bízzál abban, akinek a keze téged mindig odafog állítani, ahol szüksége lesz reád!

338

V. VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

20. Törvényes és ellenszegülő szellemek.

Kérdés:A. I. Davis "Philosophie des geistigen Verkehrs" című

művében azt mondja, hogy nincsenek Isten szép világmin-denségének valamely részén abszolút gonosz, vagy rosszin-dulatú szellemek, s nincs a léleknek olyan eleme, amely be-bizonyíthatóan bensőleg romlott lenne, sem olyan hajlamok,amelyek a törvénytelenségek iránt való előszeretetből táplál-koznak. E világon minden rossz és minden romlottság tulaj-donképpen az emberszellem bensőjében lakó jó és istenieredetű elemek téves irányítására és helytelen alkalmazásáravezethető vissza. Az ember a Szentlélek temploma. Bennün-ket úgy neveltek, hogy a gonoszat vagy rosszat az ördögfogalmával, vagy démoni lényekkel kössük össze, ami tisz-tára mitologikus felfogás; új tudásnak arra kellene bennünketvezetnie, hogy a "gonosz" szót kiküszöbölve, helyébe a"tévelygés" szót iktassuk. Minden szellem és angyal embervolt egykor, mint mi. Mivel pedig sem szellem, sem angyalvagy arkangyal nincsen, aki nem emberi, vagy elemi eredetűlenne és az ember benső természetében semmi alapjábangonosz vagy ellenséges irányelv, szenvedély vagy hajlamnincsen, arra a konklúzióra kényszerülünk, amely szerintképtelenség azt gondolni, mintha a szellemi univerzum ha-talmas birodalmában valahol gonosz szellemek léteznének.Az emberi társadalomban előforduló minden álnokságot,romlottságot és visszásságot három nagy okra tudok vissza-vezetni: tudatlanságra, téves irány követésére és téves értel-mezésre.

A logikus értelemnek, amely könnyen felfoghatja,hogy a szellemi univerzum,, az anyaginak a szüleménye ésamely tudja, hogy a szellemvilágot szellemek népesítik be,akiknek fejlődéstörténete valamely a földhöz hasonló világ-testre vezethető vissza, az ilyen értelemnek be kell látnia,hogy amennyiben a természeti világban a teljes romlottságtana téves, az a bölcselet sem lehet igaz, amely a szellemivilágban gonosz szellemek létezését feltételezi. Már Pál ki-nyilatkoztatta, hogy minden dolog magában hordja tisztasá-

339

gát, "dicsőségét" s azt tanácsolja, hogy a földi dolgokat netartsuk rosszaknak, vagy romlottaknak csak azért, mertföldiek, mert minden teremtett dolognak megvan a tökéletes-sége és "dicsősége".

Azt mondja továbbá, hogy más a mennyei dolgokdicsősége, mint a földi dolgoké s a tökéletességnek és aszellemvilágban levő szellemek isteni megvilágosodásánakkülönböző fokozatait a nap, a hold és a többi csillagok fé-nyének különböző voltával képletesen magyarázza. Hogy avégtelen fejlődés örök haladásának magasztos tanát megvi-lágítsa, hogy kézzelfoghatóvá tegye, hogy az emberi lélekszünet nélkül halad a tökéletesség egyik fokáról a másikra,hogy megmagyarázza, hogy az ember, amikor a teste meg-hal, úgy mint a testi fájdalmakat és betegségeket, erkölcsitévelygését és téves felfogását is visszahagyja a földön, akövetkező szavakat mondja Pál: "Elvettetik gyalázatosság-ban, feltámasztatik dicsőségben......És amiképpen hordtuk aföldiek ábrázatát, hordani fogjuk a mennyeiek ábrázatátis.....Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlan-ságot öltsön magára......Elnyeletett a halál a dicsőségben". –

Minden rossz csupán tökéletlenség, ami végsőtökéletessége felé törekszik. A gonosz szellemek tana, amintazt nekünk a természetes értelem megállapítja, anyagi érzé-keink mutatják s számtalan ténybeli bizonyíték igazolja:meseszerű felfogás, ami a helyesen nevelt, igazán vallásosszellem előtt istenkáromlás és a gondolkodás haladásánakakadálya. Nem akarnád–e véleményedet Davis állításaira ésa "gonoszra" és "tökéletlenre" vonatkozó definíciójára nézvekinyilvánítani?

Felelet:Mindabban, amit már régebben mondtam nektek,

meglehetős gyakran adtam feleletet Davis állításaira s úgyvélem, arra, hogy a szellem elsődleges, minden anyag pedigmásodlagos, nem kell több szót vesztegetnünk. Az az állítás,amely szerint abszolút rossz nincs, hanem az, amit az embe-rek megszoktak így nevezni, nem egyéb, mint tökéletlenség,hogy tehát gonosz szellemek nincsenek, hanem csak a fejlő-dés különböző fokain álló testben élő vagy testnélküli szel-lemek, az igazság látszatával bír s ennélfogva sok embert

340

kielégít. Azonban ez a két fogalom: rossz és tökéletlen, csakrészben födi egymást. Elvi különbség van közöttük. Mindenszellem tökéletlennek teremtetett, azaz mint olyan ébredtöntudatra, azonban ez a tökéletlenség, helyesebben: mégnem tökéletes fejlettség a szellem bukásának vagy vissza-fejlődésének csak a lehetőségét, nem pedig szükségességétjelentette. Valamely szellem fejlődésének hosszú időturnusáthagyhatja maga mögött anélkül, hogy ellenszegülő szel-lemmé válnék. A szellem akaratereje és akaratszabadságafejlettségi fokával állandóan adequát, azaz adequat azoknaka talentumoknak összegével, amelyeket a Teremtő ad a te-remtménynek; és ha a szellem fejlettségi foka tíz vagy egytalentumnak felel meg, ez csak ama csekély fokozati különb-séget jelenti a szellemek között; akaraterejük és akaratsza-badságuk az az értékösszeg, amely által mindent megszerez-hetnek maguknak, egészen a tökéletességig.

Ellenszegülő szellem az, aki akaratávalszembehelyezkedik Isten akaratának, azaz ama törvényekszellemmé vált megnyilatkozásának, amelyeknek fejlettségifokozatánál fogva alá van rendelve. Törvényes szellempedig az a fejlődés minden lépcsőfokán, aki akaratával a nekimegnyilatkozó isteni akarat követésére törekszik. Itt talán aztvethetnék ellen, hogy sok mélyen bukott szellemnek egy-általán meg sem nyilatkozik az isteni akarat: ez azonbantévedés, mert az isteni akarat nyilvánul meg az egésztörvényvilágban, táplálván minden létezőt, bármely foko-zatán álljon is a fejlődésnek – az örök törvények fénykörétőla véges törvények világáig, amelyek a kötött anyagfejlődését vezetik. Táplálkozás és asszimilálás nélkül nincsnövekedés, nincs fejlődés.

Vannak tehát törvényes és ellenszegülő szellemek ésaz ellenszegülőt fedi ez az emberi fogalom: "gonosz". Tehátminden, ami "gonosz", a visszafejlesztő törvények uralmaalatt áll, amelyeket az ellenszegülés hívott létre az istenibölcsességből s amelyek az egész ellenszegülést magukbazárják. – Ez a kegyelmi tény az ellenszegülést vagy ellentétet– mely a visszafejlődés és bomlás csíráját hordta magában,új élettel árasztotta el, amely életáram az ellentétnek egészvilágát ugyanazon cél felé terheli. Tarthatatlan, mert illogi-kus Davisnak az az állítása, hogy mivel a természeti világ

341

teljes romlottságáról szóló tan téves, a szellemek világábanélő gonosz szellemek feltételezése is szükségképpen helyte-len. Mi az a "természeti világ"? Ti ez alatt a kifejezés alattfejletlen lények és bukott szellemek időleges lakhelyét ésruháját, más szóval: az anyagot értitek. – Egy megjelenésiforma azonban sohasem lehet teljesen romlott vagy gonosz;azt nem lehet sem törvényesnek, sem ellenszegülőnek ne-vezni, hanem csak többé–kevésbé durva ruházatnak, amely-ben a szellem a számára szükséges fejlődési föltételeketfeltalálja. S miután minden durva anyagi világ ellenszegülőszellemek lakhelye is egyúttal, ennélfogva valamennyi alájavan rendelve a véges, azaz fejlesztő törvényeknek, amelyek amásodlagosból, vagyis az ellentétből az elsődlegesbe, vagyisa törvénybe terelik őket.

A tökéletességnek nincsenek különböző fokozatai aszellemek között; csak Isten abszolút örök tökéletessége és aszellemi teremtés relatív tökéletessége létezik. – Észellenesazt mondani, hogy az emberi lélek a tökéletesség egyikfokáról a másikra emelkedik. A törvénye, megerősödöttszellem erőről erőre, boldogságról boldogságra halad, mertaz erő, a boldogság és a szeretet fejlődésre képes tulajdonsá-gok, míglen a szellem tökéletességének elérésével legmaga-sabb hatványukat elérik. Ilyen szellemre illenek e szavak:"Megelégíttetem a te ábrázatoddal, midőn fölserkenek." Őmár ismeri az ízét annak a tápláléknak, amellyel Isten a fej-letlen teremtettséget táplálja; "megelégíttetik az ő ábrázatá-val" – azaz elért tökéletességének látóerejével az örök töké-letességet szemléli. Atmoszférája és táplálékának forrásaisteni bölcsesség, isteni boldogság, isteni szeretet lesz, mert arelatív állandóan az abszolútból táplálkozik.

21. Az emberi műveltség igazi értéke.

Kérdés:Milyen értéke van a földi kultúrának az igazi szellemi

haladás szempontjából?

Felelet:Minden szellemi és anyagi, vagy félig anyagi, bizonyos köl-csönös hatásban áll egymással, amire következtetéseitekben

342

nem mindig figyeltek. De a szellemi alakjában, fajtájában ésváltozataiban bélyegét reányomja és annak értéket kölcsö-nöz; az anyag pedig a szellemnek a teremtménye, annakszolgál minden összeköttetésben, mivel ilyen összeköttetés-ből egy harmadik, vagyis olyan állapot származik, melyet aszellemnek minden tekintetben meg kell értenie és amelyfelett meg kell tanulnia uralkodni. Vajha egyszer már világo-san látnátok a különbséget az ok és a hatás között!

Azt kérded: milyen értéke van a földi kultúrának azigazi szellemi haladás szempontjából? Én meg azt kérdem:Mi a ti földi kultúrátok? Valami más–e az, mint hű kifejezőjeszellemi fejlődésetek fokozatának, mint annak a hangnak ateljes hangzása, melyet a ti világotok a szférák nagy melódi-ájában megad; annak a színnek a felvillanása, mely alacsonylényetek törött fénysugárból származik? Kérdésed az ilyenkérdésekhez hasonlít: Milyen értéke van valamely emberszép, átszellemült, vagy alacsony, állatias arckifejezésének,milyen értéke van a koponya alakjának, vagy a kéz vonásai-nak az ember haladása szempontjából? Tanuljatok megkü-lönböztetni az ok és következményei: a jelenségek között.

A művelődés itt a földön, mint bármely világ művelő-dési foka a megmérhetetlen mindenségben, semmi egyéb,mint annak a színnek az árnyalata, mely ennek a földnektörvényes légkörét képezi. A szellemi haladás, vagyis annaka szellemcsoportnak a fejlődése, melynek iskolája a ti vilá-gotok és iskolai ruhája az emberi forma, azt az élethullámot,melyet az emberiség művelődésének neveztek, az idők fo-lyamán mindinkább át fogja szellemiesíteni, amint az más-képp nem is lehet, minthogy az csak a benne lakozó lényegkifejezője lehet.

Lássuk most a kölcsönös hatást. Minden világnak meg-van a maga alapszíne, melynek számtalan árnyalata van.Valamely világ jellemző kifejezőjeként annak legmagasabbszellemi ereje tör elő. Erre vonatkoznak Krisztus szavai akovászról, mely az egész tömeget megkeleszti. Tehát nem atömeg többsége vagy nagysága nyomja reá a bélyeget, ha-nem az a legnagyobb szellemi erő, mely ebben a tömegbenél. Egy Krisztus az egész világot felemeli: egy–egy szellemi,örök igazság, még ha csak néhány ember útján, mintegyvalamely csatornából tör elő, az egész korszakra ráüti bélye-

343

gét. Valamely igazság úgyszólván materializálódik a világonés mindenki, aki ennek a világnak az iskolájába tartozik ésmég nem képes a szellemi tartalmat a szellemiben megta-lálni, ebben a materializált alakban fogja fel az igazságot,mert a formában a szellemi tartalom egy része elveszett és acsekélyebb, megmaradt rész alacsonyabb lények kisebb fel-fogási képessége mellett is felfogható. Így gondoskodik aszerető Isten mindenkiről; van tápláléka az éhes hollók ésangyali kenyere Isten szabaddá lett gyermekei számára is.Ezzel válaszoltam arra a kérdésedre is: vajon Bismarck éle-tének van–e értéke kultúrátok és esetleg az emberiség igaziszellemi haladása szempontjából?

Politikátok hatása, egyik nemzet gyarapodása a másikkárára, szellemi értelemben nemcsak értéktelen, hanem egy-szersmind szomorú jele alacsony fejlődési fokozatotoknak.Olyan világokon, melyek csak valamivel fejlettebbek, mintez a föld, a haza fogalma már régen megtisztult. Nem pará-nyi föld a haza, hanem a szelleminek nagy örökkévaló vi-lága, mely mérhetetlen és végtelen, mert Istenből ered és azegyén mégis felfoghatja. Boldogító érzéssel tölti el ez őt ésmindenkivel testvérként összekapcsolja, mert igazi lényegétöntudatosan megismerte. Emberek! Ha végre kitárnátokszárnyaitokat, szellemi szemeiteket felnyitnátok, igazi mi-voltotokat megismerni akarnátok! De olyanok vagytok, minta félig halott téli legyek, melyek az ablaküveghez tapadnak.Beszéltek igazi mivoltotokról, de nem élitek azt.

A szellemi csak üres, meg nem értett, idegen szó szá-motokra. Nem politikai nagyságaitok, nem a koronázottfejek, nem a megcsontosodott felekezetek azok az erőfor-rások, melyek hivatva vannak ezt a világot feljebb emelni, –hanem az a néhány egyes ember, aki megtalálta önmagát ésezzel megragadta annak a láncnak a szemét, mely őt az örök-kévaló istenséggel összekapcsolja. Ezek levetettek mindenfélszegséget és elégtelenséget és közvetítőkké lettek azörökkévaló és a véges között, melyet az előbbi átváltozásokáltal emel tisztább szférákba. Így igyekezzetek megértenimindent, és amit megértettetek, aszerint élni! Legyetek végreigazak alacsony fokozatotok csekély igazságában; deamennyire képesek vagytok, amennyire felfoghatjátok,legyetek csupán igazak, igyekezzetek tisztán látni és ezzel

344

teljesítettétek annak az első feltételét, hogy a szellemi erőkvilága sok életfolyamával egyesülhessetek.

22. Az ál–Emánuelekről.

Emánuel szellem nyilatkozatainak megjelenése utángyakran megesett, hogy egyik vagy másik spiritista körbenolyan szellem nyilatkozott meg, aki magát Emánuelnek adtaki. E tárgyban kérdést intéztem Emánuelhez, aki arra ígyválaszolt: Sohasem nyilatkoztam más által, mint teáltalad.(T.i. rendes médiuma által). Arra neveltelek téged és a kül-detést, melyet a földön el kell végeznem, teáltalad végezemel. És ez a küldetés csak kis része annak a munkának, melyetreám bíztak; de ennek a munkának a módját nem magya-rázhatom meg most nektek. Erre addig kell várakoznunk,amíg megtanultatok "látni" és beszédemet anélkül megérteni,hogy azt az érzékek nyelvébe átfordítsam.

De ezért mégis enyhén ítélkezzetek azok felett a szelle-mek felett, akik tekintélyre akarnak azáltal szert tenni, hogymások nevét veszik fel. Ugyanis sok olyan szellem van, kikaz emberekhez hasonló módon, ha az igazság parányi sze-mecskéjét megragadják, azt hiszik, hogy a világ üdvösségefügg attól, hogy az egész világ megértse ezt a szemecskét. Ésebből a célból vesznek fel gyakran idegen neveket, amelyekabban a körben, ahol beszélnek, tekintélyt jelentenek.

Olyan keveset tudtok azokról az áramokról, amelyeketa szellemek befolyása visz el hozzátok. Mindig csak azt is-mételhetem nektek, hogy az egyetlen talizmán, mely a médi-umot alacsony befolyások ellen megoltalmazza, a médiumtöbbé vagy kevésbé magas fejlődési fokozata és ha az embe-rek tanácsomat akarják hallani, vajon a médiumi képességetkifejlesszék–e? Akkor azt mondom, előbb jöjjetek teljesenösszhangba a szeretet, a szeplőtlenség és tisztaság törvényé-vel, legyetek spiritisták a szó igazi értelmében és ha igazánazt mondhatjátok, hogy keresztények és spiritisták vagytok aszó igazi értelmében és hogy nem indít benneteket más okarra, hogy az irónt kezetekbe vegyétek, mint a tiszta és erősvágyakozás a legmagasabb után, amit elérhettek, akkor kísé-reljétek csak meg, vajon van–e bennetek médiumi képesség.

Ha így áttekintek földetek felett és azt látom, hogy az

345

úgynevezett szellemi kinyilatkoztatások sokkal gyakrabbanletérítik az embereket a türelmes szeretet útjáról, hogy kicsi-nyesekké teszik az embereket, ahelyett hogy nagyobbakká,erősebbekké, bölcsebbekké, igazabbakká és szeretetteljeseb-bekké tennék őket, ha látom, hogy olyan befolyást szeretné-nek gyakorolni, hogy hatalomra tegyenek szert az emberekközött, akik nem értik meg azokat és ez a befolyás nem isüdvös számukra; szeretném hangosan azt kiáltani: kedvesemberek, kedves testvérek, éljetek a szeretet törvénye sze-rint, melyet évezredek óta a szellemek szóval és példávalkinyilatkoztattak és ha így éltek, nagyobbá és bölcsekkélesztek és akkor lesz csak bizonyos, hogy azt fogjátok ma-gatokhoz vonzani, ami nagyságot és bölcsességet tartalmaz.Ilyenekké kell lennetek, mielőtt valóban kincseket oszto-gathattok másoknak. Hiszen eljön az az idő, amikor az igaz-ság napja földetek fölött is fényesen fog sütni; oszlassátokszét a türelmetlenség, kicsinyesség, szeretetlenség ködét,melyet közületek mindenik többé–kevésbé maga körül ter-jeszt, így fogtok a napsugarak számára utat nyitni!

23. Átöröklés és a test fölépítése.

Első kérdés:Arra a nyilatkozatodra vonatkozólag, amelyben szel-

lemi tulajdonságoknak az anyag által lehetséges örökléseellen, amelyet a testetöltő szellem teste felépítésére felhasz-nál, oly világos és határozott formában nyilatkoztál, a tetanításoddal alapjában egyetértő egyik olvasónőd a követke-zőket írja:

"Nem tudok minden egyes szellemi egyéniség olyanabszolút függetlenségében hinni, amely az öröklést teljesenkizárja. Hogy a szellemek olyan környezetben öltenek testet,amely hozzájuk hasonló, ez a kérdést csak félig fedi. Hiszena jellemnek bizonyos tulajdonságai, bizonyos képességek éstehetségek nemzedékeken át öröklődnek. Még ha szülők ésgyermekek között ellentétek vannak is (bár ez abszolúte rit-kán fordul elő) ezzel szemben bizonyos tulajdonságokgyakran unokákra, sőt dédunokákra ugranak át, ahol tehátminden személyes behatás szükségképpen hiányzott. Jóltudom, hogy minden szellemnek szabadságában áll öröklött

346

hibái ellen harcolni és legyőzni azokat; azok a hibák azonbanmégis csak öröklött hibák voltak.

Az a magyarázat, hogy a hasonló hasonlót von magá-hoz s ennélfogva bizonyos embercsoportokat ugyanazok aszellemcsoportok befolyásolnak nemzedékeken keresztül,engem nem elégít ki. Szellemi betegségek is öröklődneknemzedékeken keresztül, ha néha időközönkénti átugrások-kal is, különösen ahol a vérrokonok közti házasság szokásos.Ez pedig nem lenne lehetséges, ha minden szellem tetszéseszerint választhatná meg az anyagát." Erre adott válaszom-ban egyéni felfogásomnak a következőkben adtam kifeje-zést: Szellemi tulajdonságok átörökléséről csak ott lehet szó,ahol azok szerviekké lettek. Ahhoz az eszközhöz, melyet aszellem céljainak betöltésére alkot magának, hozzátapad-hatnak annak az anyagnak hangszínei, amelyből az eszközalkottatott, de azért a szellem a saját dallamát játszza rajtafüggetlenül az anyagtól, amelynek a szellemre csak annyibefolyása lehet, amennyit az enged neki. Nagy embereknekgyakran jelentéktelen gyermekeik vannak s ugyanabból ahúsból és vérből származó testvérek jellemre, képességre éstehetségre nézve ritkán hasonlók, vagy egyenlő értékűek.

Derék szülőknek hitvány gyermekei szintén ama véle-mény ellen szólnak. Erre azonban csak egy kérdés alakjábanfeltett választ kaptam feleletül: "Honnan van az, hogy csalá-dunk minden egyes tagja zenei hajlamokkal bír nemzedékekóta?" Légy szíves az írónő érvelésével foglalkozva, annakkételyeit eloszlatni, minket pedig az öröklött, illetőleg téve-sen így nevezett szellemi betegségekre vonatkozólag kiok-tatni.

Második kérdés:Egy régebbi nyilatkozatodban ezt mondod:

"Törvény az anyagi világokon, mint amilyen földetek is,hogy a testetöltő szellem maga alkotja meg anyagi burkát sennélfogva ez e a burok az ő értékének mindig törvényesenmegfelel"......"Minden szellemnek, amely valamely anyagivilágon testet ölt, bizonyos célt kell betöltenie s ennek acélnak megfelelő az a szervezet, melyet a szellem magánakalkot". Nyilatkozataidnak két olvasónője, kikre nézve azokmélysége, tisztasága és gazdasága végtelenül jótékonyan,

347

felemelőleg és vigasztalólag hatott, a következő megjegy-zéseket küldte hozzám: "Nem vagyok képes felfogni, hogyvalamely szellem minden körülmények között olyan testetalkothasson magának, amely az ő értékének megfelel. Van-nak esetek, mikor nagy, tiszta, harmonikus természeteknek,akik tiszta önzetlenségben csak másokért élnek, mégpedigminden hátsó gondolat nélkül, akik tehát emberi fogalmakszerint a legnagyobb tökéletességet érték el; akik Istentmindenekfelett, felebarátjukat pedig csaknem jobban szere-tik, mint önmagukat s emellett átszellemült, világos és tisztamegismerésű embereknek szellemükkel ellentétben álló földiburkuk, beteges, alaktalan testük van. Szellemük tisztaságadacára (emberi felfogás szerint) hiányzik bennük a formáktisztasága s ép lélek él beteg testükben. Viszont vannak em-berek, akiknek nemes, harmonikus külső alakjuk önző ésérzéki szellemet takar, amely lefelé törekszik. Hogyan illikez össze Emánuel elméletével? Vagy túlságosan emberi afelfogásom? Vajon test alatt nem az anyagot, a húst kell–eérteni? – És csaknem ugyanígy ír a másik:

"Egy pont homályos maradt előttem. Gyakran látok na-gyon szép és világunkhoz képest előrehaladott szellemekettökéletlen testben és még gyakrabban egészen mélyen állószellemeket szép és egészséges emberi alakban. Emánuelnyilatkozataiban pedig az áll, hogy egy előrehaladott szellema testét képességei szerint alkotja magának". Megkíséreltemtudomásomhoz képest az előbbinek érvelését megdönteni, ezazonban, mint válasza mutatja, hatástalan maradt. Válaszaígy hangzik: "A második pontra nézve a legjobb akaratommellett sem állíthatom, hogy teljesen meg vagyok győzve.Személyesen ismerek egy mélyen álló, mondhatnám ördögiszellemet, akinek külalakja sohasem magyarázható megabból. Arcának gyermekded s csaknem angyalian tiszt kife-jezése nem lehet a tisztátalan, fejletlen szellem kinyomata.Úgy kell lennie, hogy itt valami idegen gonosz szellem mű-ködik közre."

Kérünk téged, légy szíves ezt a két oldalról, nyilvánva-lóan jószándékkal s az igazság megismerésére való törek-vésből eredő ellenvetést hivatkozott nyilatkozatodnak to-vábbi kifejtésével megdönteni.

348

Felelet:Bizonyára nem elég világosan fejeztem ki magam,

vagy a kérdező nem elég alaposan értette meg azokat atörvényeket, amelyek valamely testetöltést irányítanak,különben be kellene látnia a szellemi tulajdonságok öröklé-séről szóló elmélet tarthatatlanságát. Az első princípium,amely az egész világot vezeti, a legtisztább erő, amelyminden életet áthat: az Isten igazságosságának teljessége.

Bármely fokozaton álljanak is a szellemek, törvénysze-rűen segítségére lehetnek vagy megpróbáltatásul, (mert csakez acélozza az erőket) szolgálhatnak egymásnak; az azonban,hogy az egyik a másikra, a saját egyéniségének bélyegétnyomhassa – akár kárára, akár hasznára amannak – igazság-talanság, következésképp törvény szerinti képtelenség lenne.Emberek, ezért kell a hitetekhez erősen ragaszkodnotok,mert az anyagi életben oly mélyen álló világokon, mintamilyen földetek is, elég látszólagos igazságtalanság van. Azörök igazságosság pedig, – amely nélkül egyetlen törvénysem lett s amely épp ezért a hajtóereje a hatalmas gépezetegymásba fogódzó kerekeinek: az anyag megjelenési for-májának minden élőlény sorsának – ez az örök igazságosságelőttetek gyakran éppoly láthatatlan, mint Isten egyéb tulaj-donságai, amelyeknek megérzésére még hiányoznak azérzékeitek. A szellem szabadságát tökéletlensége korlátozza.

Az a megjegyzés tehát, hogy: "Nem tudok mindenegyes szellemi egyéniség abszolút függetlenségében hinni" –tulajdonképpen igaz, csak nem eléggé mélyenjáró. Az istenitörvényektől való függetlenséget a szellem csak tökéletes-sége által éri el: ezek a törvények azonban nem kényszerítikarra a szellemeket, hogy szüleik szellemi tulajdonságaitátvegyék, mint ahogy ezt a ti átöröklési elméletetek állítja.

Az isteni törvények alól nincs kivétel; ilyenekre csakaz emberek alkotta szabályokban van szükség. Csak ne té-vesszétek össze valamely dologban az alapelvet a mellékesdolgokkal. Örök törvények nem kapcsolódnak közvetlenül atisztán anyagihoz: ezt a véges törvények vezetik. Hogyanmondhatjátok, hogy a jellemnek bizonyos sajátságai, bizo-nyos tehetsége és képességek nemzedékeken át öröklődnek?A legjobb esetben is csak azt lehet állítani, hogy azok a tu-lajdonságok, amelyek valamely családban nemzedékeken át

349

mutatkoznak, az átörökléstől függenek. Az pedig, hogy ajelenbeli sajátságokat a tehetségekkel és képességekkelegybefoglaljátok, azt bizonyítja, hogy még nem tudjátokelválasztani a szellem maradandó, tehát kivívott és ősi tulaj-donságát attól, amit az emberruhával magára vehet és ismétletehet. A megismerési képesség és világos értelem, amelyhelyesen ítélni képes, szellemi tulajdonságok, amelyeket sa-ját erejéből szerzett meg magának; azok pedig, amiket azemberek tehetségnek és képességnek neveznek, olyan dol-gok, amelyeknek a szellemre nézve semmi értékük sincs.

Az embernek minden képességét és tehetségét a testeáltal kell érvényre juttatnia; ez az ő eszköze, amelyet erre acélra kapott. Ennélfogva testének fölépítésénél az agyát úgykell alakítania, hogy bizonyos képességeinek érvényesítésérea törvényszerű lehetősége meglegyen. Ezt mindenfrenológus bizonyíthatja nektek. Természetesen sokkalkönnyebb munkája lesz olyan szülők anyagával, akikben aneki szükséges feltételeket feltalálja, mint ha a fölépítést asaját akaratának és erejének felhasználásával egyedül kellelvégeznie. Ha tehát valamely szellem emberi életébenbizonyos tehetséget akar érvényesíteni, örömestebb választolyan szülőket, akik neki a szükséges anyagot nyújthatják,mintsem ő maga alkossa azt. Ha pedig az átöröklés, akárcsak a tehetség öröklése is törvény volna, akkor nem lehetnezenész vagy képzőművész senki más, csak aki hasonlóképességű szülőktől származott.

Mint mondtam, Isten törvényei alól nincs kivétel; hatehát olyan testvérek vannak, akik egymástól teljesen kü-lönbözők, azaz egyenesen ellentétes jelleműek, akkor azátöröklés elmélete máris megdőlt. Ami egy nagyapának vagydédapának valamely unokával való gyakori jellembeli ha-sonlóságát illeti, ez csak nem bizonyíték arra nézve, hogyennek az unokának a testetöltésnél őse egyik vagy másikjellemvonását fel kellett vennie? Hol lenne ebben az igazsá-gosság? És miért kellene éppen ennek az unokának így fer-tőzve lennie, a másiknak pedig nem? És ha tovább kutattok,– hacsak a ti ismerőseitek szűk körében is – akkor találnifogtok egyes embereket, akik értékre, életfelfogásra, törek-vésekre nézve nagyon hasonlók egymáshoz anélkül, hogybármiféle vérrokonság lenne közöttük. Nagyon gyakran ölt

350

egy–egy szellem testet ugyanabban a családban s ilyenkormindenesetre nagyon hasonlít egyik őséhez, mert hiszenvalamelyik präexisztenciájában éppen ő volt amaz ős.

Legyetek tehát óvatosak óh emberek az elméletekfelállításában. Ti nagyon keveset ismertek az isteni törvé-nyekből arra nézve, hogy valamely jelenségből annak indítóokaira biztonsággal következtethetnétek. Sikerült–e vajonmegvilágítani előttetek ezt az egy törvényt? Igazságtalanságvagy önkény nincs az egész látható és láthatatlan teremtett-ségben; a hatalmas, mindent átható isteni igazságosság fel-ismerésére, illetőleg szemlélésére a földi ember fejlettségé-nél magasabb fejlettségű szellemi látkör szükséges, felisme-résére azonban ti is képesek vagytok.

Szellemi tulajdont sem nem kaphat, sem nemörökölhet a szellem: mindent, amije van és amit elsajátított,akaratának erejével azokból a forrásokból és alkalmakbólszerez meg magának, amelyeket Isten kegyelme juttatottminden bukott és fejletlen szellemnek. Lássátok most abetegségek átöröklését. A különböző szenvedések egészserege, amely a szellembukásból keletkezett, Istenkegyelméből oly eszközzé vált, amely arra van hivatva, hogya szellemet megismeréshez juttassa és visszafordulásrakésztesse. Valamely betegség fő oka mindig a szellembenrejlik, akár karmatikus úton, akár azért, mert a szellem mégtestetöltése előtt felismerte, hogy éppen ezzel a próbatétellelérheti el leginkább amire szüksége van.

Az aurában, idegszellemben, ódban, vagy ahogy neve-zitek a szellem fluidköntösét, – amely mindig megfelel aszellem fokozatának – rejlik a betegség behatolásánaklehetősége. Ha a szellemi ruha egészséges, mivel a szellemebből a próbából kinőtt, akkor a test is immúnis. A szellem-ülés jövendő időszakában, amely földetekre nézve már nincsmessze, nem lesz többé betegség, mert az emberiség kinőebből az iskolából. Az általad elém tárt két kérdést nem tu-dom egymástól elválasztani, mert azok egymást keresztezik,kiegészítik és ugyanazok a törvények adják meg mindkettőrea feleletet. Nem lehettek eléggé elővigyázatosak, ha vala-mely emberi életből annak szellemi értékére akartokkövetkeztetni. Abban a parányi életrészecskében, amelyetmegfigyelni alkalmatok van, hasonló jelenségeknek gyakran

351

a legkülönbözőbb okaik vannak. Lehet, hogy egy nagyonalacsony fejlettségi fokon álló ember nehéz betegséggel vanmegterhelve, amelyet a jóvátételi, vagy karmatikustörvények kényszerítenek reá, mivel a szellem szabadságaannál korlátozottabb, minél mélyebb fokozaton áll.

De lehet valakinek az élete telve nélkülözésekkel, sőtbetegséggel is annak dacára, hogy szellemileg erős, ha atökéletesedés utáni vágyában testetöltése előtt felismerte,hogy éppen ilyen élet nyújt neki alkalmat arra, hogy azokat atulajdonságokat és szellemi erőket a legjobban elsajátíthassa,amelyek még hiányoznak neki s amelyekre szüksége van,hogy magasabb szellemi szférába emelkedhessék. Az ilyenember tudni fogja azokat a szellemi javakat asszimilálni,amelyeket a mindennapi élet tár eléje a legkülönbözőbbmegpróbáltatások és szenvedések köntösében – és nem egye-dül a saját fejlődéséért él, hanem aranykönyv lesz mindazonemberek számára, akik életútjába kerülnek. –

Már egyszer mondottam nektek, hogy mindentestetöltő szellemnek bizonyos célt kell betöltenie ésszelleme ennek megfelelően építi fel szervezetét. Vajon aztmondtam ezzel, hogy csupán (emberi fogalmak szerint) széptest takarhat hasonlóan szép szellemet? Nem aztmondottam–e inkább, hogy a szellem akként építi fel testét,hogy általa magát világosan kifejezhesse? Ne tévesszétekszem elől következtetéseitek alkalmával a szellem és test kö-zötti kölcsönhatás törvényét. A szellem alkotja magának atestet s az agy alakja és tömege az ő törvényszerű kifejezőeszközei lesznek. Nem az agy alakja és tömege határozzameg az ember tulajdonságait és képességeit; ezek csak a ko-ponya alakját határozzák meg; de azután az ember a sajátmaga kifejezésében kizárólag ennek az eszköznek használa-tára van utalva. Nemes, magas szellem akkor építette fel tes-tét értékének megfelelőleg, ha az semmiben sem gátolja őtszellemi voltának kifejezésében, nem pedig akkor, ha testé-nek szépséget és egészséget adott.

Ilyen embernek arculata az ő igazi értékét is kifeje-zésre juttatja, csak meg kell tanulnotok az anyag fátyolánkeresztül olvasni belőle. Azt mondod kedves Bernát, hogynem feleltem arra a kérdésedre, hogy vajon alacsonyrendűszellem képes–e nemes alkatú testet szervezni magának. A

352

felelet benne van abban, amit éppen elmondottam.Ha szép formákat és színeket nemes testnek neveztek,

akkor minden esetre ilyet mélyen álló szellem is alkothatmagának_9 az ilyen szépség azonban nem csalhat meg ben-neteket, ha látásotokat valamiféle fátyol meg nem homályo-sítja. A szellem értéke kisebb–nagyobb határozottsággalmindig megmutatkozik az ő kifejezésén; a szellem fokozatá-nak bélyege rá van nyomva úgy a rút, mint a szép vonásokra.Az úgynevezett szellemi betegségek mindig karmatikustermészetűek. Nekünk szellemeknek az a rendeltetésünk,hogy tökéletességünket elérjük, ami valamennyi szellemitulajdonságunk egységes tökéletességét jelenti. Ha a szellemelveszti az egyensúlyt – hogy a ti kifejezésmódotokkal éljek– azaz egyes tulajdonságait a többiek rovására nagyra növeli,akkor eltorzulások állanak elő, amelyek, mikor a szellemtestet ölt, szellemi betegségek alakjában jelentkeznek.

Olyan szellem, aki érzékiségben, iszákosságban, vagymás hasonló bűnben elállatiasodott, mint kreton fogja el-szenvedni a karmatikus következményeket. A szellemi be-tegségek további oka a testnélküli szellemek befolyása atestet öltöttekre, amely befolyás akár segítségnyújtás, meg-próbáltatás vagy látszólagos ártalom alakjában nyilvánul ismeg, mindig karmatikus eredetű. Valamely szellem, aki egymásiknak ártani akart, vagy neki valami oknál fogva – amelyesetleg a szervezetében rejlett – fájdalmat okozott, ennek aszellemnek a befolyása alá kerülhet, aki alacsony fokozataalkalmassá tesz arra, hogy vélt ellenségén bosszút állaniakarjon.

Ez az oka sok kedélybeli rendellenességnek és zavar-nak, beteges akaratgyengeségnek, mindennemű félszegség-nek és perverzitásnak, amelyeket, ha egy bizonyos színvo-nalat elértek, szellemi betegségnek neveztek. Ez a kifejezés –ha nem megfelelő is egészen, – de találó, mert ezeknek ajelenségeknek első oka a szellem betegsége. Ti azokat azaprólékos kapcsolatokat, amelyek szellem és szellem közöttfennállanak, valamint azokat a törvényeket, amelyek a szel-lemnek a szellemre, meg a múltnak a jelenre való hatásátszabályozzák, még meg nem érthetitek; ez a megismerésföldetek későbbi fejlődési fokozatának van fenntartva. Arraazonban ti emberek, akik a szellemiben éltek, már ma is

353

képesek vagytok, hogy az előttetek feltáruló jelenségek okaitne az anyagban keressétek és hogy mindazokban az elméle-tekben, amelyeket az élet számtalan kérdésének megfejtésérefelállítotok, elismerjétek és higgyétek a rendíthetetlen istenitörvény feltétlen igazságosságát, amíg érzéketek nem fejlő-dött odáig, hogy lássatok és ismerjetek.

24. Szellemi függetlenség.

Emánuel beszél veled. Gyakran beszélek veled gyermekem,amikor nem fordulsz is egyenesen kérdéssel hozzám. Mikorgondolataid felszárnyalnak hozzánk, olyankor mindig össze-gyűlnek azok a mieinkkel s meggazdagodva térnek visszanappali öntudatod világába. Oly tény ez, emberek, amellyelszámolni nem szoktatok. Nem élhettek egyedül magatoknak,nem gondolkozhattok csak magatoknak, mert minden, amiélet, egymásba kapcsolódik s állandó csereforgalomnak vanalávetve: a nagy életáram minden néven nevezendő formáiközötti adásvételnek. A tökéletes egyéniséget az örökkévaló-ságban át meg átárasztja az örök isteni, hogy azután rajtakeresztül egyéniesülve áradhasson ki ott, ahol az abszolútmég nem közlekedhetik közvetlenül az élettel.

Ti azt hiszitek, hogy a teozófia sok mindent nem elégvilágosan, hanem elmosódottan tanít. Ennek oka azonbannem annyira a tanban, mint inkább abban rejlik, hogy a maiemberiséggel lehetetlen abszolút igazságokat közölni.Megismeréstek és értelmetek hatása rendkívül szűk s min-den, ami ezen a határon túlmegy, számotokra csak ködfá-tyolkép. Legyetek hálásak, ha a világosság után való vágyfelébred bennetek, s ha megismerésetek beláttatja veletek,hogy tiszta világosság csak az abszolút igazságban van, amima előttetek felfoghatatlan s várjátok be türelemmel azt azidőt, míg a relatív igazság, – legalább oly mértékben, ami-lyenben szerinte élni igyekeztek – mindig világosabbannyilvánulhat meg előttetek. Sokan azonban személyes vilá-gosságot szereznek maguknak olyan elméletek felállításával,amely lényük fejlettségi fokát kielégíti; ahelyett azonban,hogy ezáltal megismerésük határát kitágítanák, még inkábbmegszűkítik azt. Mert a szellem fejlődése halad s eljő az idő,amikor az, ami eddig élő szellem volt előtte, puszta formává,

354

elégtelen dologgá változik, de mint kedvenc dolog még egyideig a szellemen függ s azt haladásában gátolja. Azértlegyetek lehetőleg mindig szabadok és emelkedettek arra,hogy szemeteket fölfelé irányozva, fületeket nyitva tartsátokarra várva, hogy nem kivánom–e veletek az igazságnak to-vábbi részecskéit közölni. És inkább ne nevezzétek magato-kat se teozófoknak, se spiritualistáknak, hanem legyetekazzá, ami előttetek a legmagasabbnak látszik, mert csakakkor állotok benne abban a fényáramban, amelyben mindigmagasabb igazságot közölhetek veletek. És félre ne értsetekengem szeretteim, akik az igazságot keresitek! Mert mi semkönnyebb, mint a szavakat elcsavarni, hiszen a szavak való-ságos akadályai a gondolatok világos megnyilatkozásának;hanem igyekezzetek azoknak szellemébe behatolni, amiketeddig mondottam nektek s akkor majd annak szellemét isképesek lesztek felfogni, amit még ezután fogok mondani.

Te pedig kedvesem, ne engedd magad a te munkádbansemmiféle külső hatás által se befolyásoltatni és egy pil-lanatra se feledd, hogy tevékenységednek semmi más indítóoka se legyen, mint az, hogy tovább add az embereknek,amit ebből a célból kaptál. A te külső életed a maga egésztartalmával, mint erő, értelem, egészség: oly eszközök,amelyek éppen arra valók, amire szükséged van; semmi másnem lenne számodra jobb. Ezt nem hinned, hanem éreznedkell s nem szabad elfáradnod valamely ezirányú munkádközepette. Az ilynemű fáradságot, amely lényetek alsóbb-rendű részének elégedetlenségéből ered, annyira le kellgyőznötök, hogy annak többé semmiféle próba alakjábansem szabad felmerülnie és érezhetővé válnia. Ebben azirányban még sokat kell küzdened, de éppen azért vettedmagadra a jelen életet, hogy ezzel a küzdelemmel előkészülj;el ne pazarold az időt, mert az emberi életnek nagyon szűkhatárai vannak.

Mit neked gazdagság, mit neked szabadság, amit aMája fátyola nélküli életbe sejtesz? Csak aki szabad az ilyenkötelékektől, az tudhatja, mi az igazi szabadság. Az igaziszabadság szellemi tulajdonság, aminek a külsőségekhezsemmi köze. Azért viseled ezt az emberruhát, hogy ezt amegismerést megszerezd és ha megszerezted s az egészensajátoddá lett, akkor ezek a próbák erőtlenül hullanak le ró-

355

lad. De ezt követi azután a nagyobb szabadság, az anyagtólvaló megszabadulás. Ha szeretetben élsz, a próba könnyűlesz, ahol a próba súlyos, ott a szeretet hiányos. Gyermekek,igyekezzetek felfogni a szellemet, amely fejlődésteket vezeti.Igazán felfelé törekvő ember csak akkor kapja meg a gaz-dagság adományát, ha az magára az emberre nézve teljesenmegszűnt értéket jelenteni. Oly gazdag emberekre, akik mégcsüggenek a gazdagságon, amelynek kényelmét nehezennélkülöznék, még nagyon sok testet öltés vár, amelyekbengazdagság és szegénység váltakoznak, amíg lassan annakmegismerésére jutnak, hogy az úgynevezett gazdagság álta-lában nem kívánatra méltó dolog s még erről a megismeré-sükről egy anyagi életben is bizonyságot tesznek.

Te megértettél engemet, habár még távol állasz is attól,hogy ez a megértés sajátoddá, benső érzéseddé vált volna.Barátaid azonban azt felelik erre, hogy nem gazdagságot,hanem gondnélküliséget kívánnak neked. De hát ki az oka,ha gondokat szerzesz magadnak? Nem egyéb, mint az elég-telen összeköttetés az egyes megismerés–felvillanásaid ésanyagi életed között, amelyet ama felvillanásoknak egészenát kell hevíteniök és megvilágítaniok. Szellemed felismeri eszavak igazságát, de még nem ura oly tökéletesen "alsóbb-rendű szövetségeseinek", hogy ezt a megismerést az életminden külsőségében mint egyedüli irányító tényezőtismerje fel; az "alsóbbrendű szövetségesek" saját érzése-iknek, saját vágyaiknak tényezőit helyezik föléje és szel-lemed még nem jutott odáig, hogy a megismerésnek egye-düli uralkodó tényezőnek kell lennie s az anyagi kívánságo-kat és érzéseket a maguk alárendelt helyére utasítsa vissza,hogy azok egyáltalában megszűnjenek "tényezők" lenni.

Mi idősebb testvéreitek csak szellemi erőitek fejlő-désére várunk s ennek mértéke szerint mindig újabb és újabbmunkát fogtok kapni. És nem a külső élet gondnélkülisége acél, hanem az az igazi szabadság, amely semmi ilyneműgondokat nem ismerhet, mivel minden erejét a felebarátiszeretet szolgálatába állította s a magasabb vezetésre bízza,hogy ez a szolgálat ma és holnap milyen alakot öltsön.

356

25. Egyéniség, idő, akaratszabadság.

Gyermekem, az a kérdés nyugtalanított téged: KicsodaEmánuel, kinek a szelleme? A saját szellemem–e, vagy más,aki fölöttem áll? Mi a saját? Mi az idegen? – Ha mindezzeltisztában volnátok, akkor tisztában volnátok lényetek egészmélységével és nagyságával; annyi fényt láttatok volna, hogyminden homálynak el kellene tűnnie előletek s győzelmesenhaladnátok keresztül a mindenségen s az egész isteni kinyi-latkoztatáson; törvények, erők, hatalmasságok és dicsőségeknyilatkoznának meg előttetek és lennének hazátokká.

Ti öntudatközpontok az egyetemes öntudatban,ismerjétek meg magatokat. Az emberi alak a Szentlélektemploma, a Szentlélek az Isten emanációja – és az mi va-gyunk! Az isteni emanáció megszemélyesülésének folya-matát az e templomba zárt szellem felfogni képtelen s eztneki az a szellem sem képes kinyilatkoztatni, aki ezt atemplomot beborítva és áthevítve, a mindenség szellemévelállandó összeköttetésben felfelé törekszik. Az ilyen kinyilat-koztatáshoz az kell, hogy a templomfalak átváltozzanak s aszellem, aki ezeket szent lakóhelyévé tette, kiszabaduljonközülük s egynek érezze magát az örök Egységgel, mely-hez tartozik. Mi ebben az egységben saját, és mi az idegen?Minden isteni fény! Az egyéniség lényegét ebben a fénybenma még fel nem foghatjátok Mi fog elkülönitőül szolgálniott, ahol bölcsesség, szeretet, erő és hatalom ugyanaz? Otttökéletesekké és látókká lesztek. Mindenki csak annyira látó,amennyire képességei terjednek és senki sem nézhet a másszemével. Foglyai, nem pedig szabad lakói azok a templom-nak, akik így beszélnek: Testvér, nézz az én szememmel: azén szemem messze lát, mint a tiéd.

Mi egyéb a forma, mint az isteni erőnek az anyagbanvaló megnyilvánulása? A forma fölépül, a terv a törvény, azépítőmester pedig az idő. Ha a templom kész, isteni szellemélteti azt és szűk öntudati határai között lassan kibontakozva,az élettől annyit von magához, amennyit felvenni és elsajá-títani képes. Más szavakkal az életprincípiumnak szellemmévaló átváltozása. Ne csüggjetek a szavakon, hanem értsétekmeg az örök értelmet. A csíra egyéniséggé változott, hogy

357

mindörökre fény legyen a fényben, öntudat az egyetemestudatban. Ha az egyéniség eléri a tökéletességet, akkor csakaz egységet látja és érzi, mert a szeretet a leghatalmasabbérzés, mivel az örök isteni szeretet az oka minden létnek. Ilyszeretet még talány előttetek; az a hatalmas Egy, amely Istenkinyilatkoztatásának oka és célja minden kinyilatkoztatásnaks egyszersmind ezért a célért való ujjongó benső élet, amelyszakadatlanul belülről kifelé sugározva, örökké újra meg újraalakítja a lét folyamatát: erről minden fogalmatok hiányzik.– Ennek a létfolyamnak nincs kezdet és nincs vége. Szá-munkra a létel vége az, amivé lettünk: az egyéniség tökéle-tességre jutása, amelyről a látszatnak utolsó fátyolai az isten-ség fényében hullanak le, hogy az így erőközponttá lettegyéniség az újból létesülő mindenségben szellemi nappáváljék. – Egyébként régi és új, oly fogalmak, amelyek csakegyes szálai annak a fátyolnak, amely minden létesülendőttakar az időnek. A születő egyéniséggel együtt születik aszabadság. A szabadság hatalom, a hatalom megismerés és alegmagasabb rendű megismerés a szeretet.

Az idő fátyola az utolsó fátyol, mely a teremtés napjáta napnak forrásától elválasztja. Mert ez a fogalom: nap, azidőben gyökeredzik s mint minden fogalom: korlátozott.Végül azonban megszűnnek a határok, a végtelen ott fekszikaz egyéniség szemei előtt, amelyek aenokon keresztül meg-erősödtek annak szemlélésére; az utolsó fátyol, az idő is fel-oszlik önmagában: az örökkévalóságban. A tökéletességremég nem jutott szellemet megragadja a sejtés borzongása,felfogni a valót még képtelen. Valamint az idő csak fátyol,csak lárva, mely az örökkévalóságból kiemelkedve elég nagyés erős arra, hogy hatalmas karjaival a teremtés napját át-ölelje és hordozza, akképp a szabadság is, mely a teremtésnapjában a születő életet véli szemlélni, csak az istenihatalom és bölcsesség látománya. A szabadság virág ésgyümölcs, amelynek gyökere és törzse a megismerés. Titöbbször a törvény nélküliséggel azonosítjátok a szabadságots ezekben az igazságokban: Nemeslelkű embernek nemesen,állatnak állati módra kell cselekednie, egyik sem lépheti átfokozatának határait, – az istenség örök változásban sugá-rozza ki és fogadja vissza a fényt: ezekben az igazságokban aszabadság halálát látjátok. Amíg a teremtés napján dolgoztok

358

(és a nap munkára adatott nektek), addig ezen a fátyolon: azidőn a ti külön életetek számára szőhettek–fonhattok, dol-gozhattok; békót készíthettek belőle, amely foglyokká teszbenneteket, vagy kötelet fonhattok, amellyel az utatokbakerülő szakadékokat áthidalhatjátok, vagy magaslatok felka-paszkodhattok.

Azt felelitek erre, hogy megismeréstek az, ami számo-tokra békót vagy hidat teremt. De a megismerés az isteninekvilágossága bennetek. Ki mondhatja azt magáról közületek,hogy ő teljesen a megismerés világosságának él? A felis-mertnek az életbe való átvitelére oly erők kellenek, amelyeka teremtésben megnyilvánulva általunk időnek és szabadakaratnak neveztetnek. Ezek oly relatív fogalmak, melyek arelatívnak nyilvánulnak meg, de minden relatívnak alapja azabszolút. Mihelyt tökéletességre jutunk s bemegyünk azabszolútba – ami, ha nem lennénk az abszolútnak részei,sohasem következnének be, – azonnal úgy fogjuk felfogni azidőt, mint az örökkévalóságnak kisugárzását s meg fogjukérteni az abszolútot, amely látszatvilágunkban mint korláto-zott akaratszabadság nyilvánult meg.

359

VI. EMÁNUEL UTOLSÓ NYILATKOZATAI.

26. Az összhang.

Az összhang a hatalom a mindenségben, az isteninek akifejezése minden világon. Nincsen olyan erő vagy hatalom,mely nem volna része ennek a hatalomnak. Ha valamelyigazság, az élet egy része önmagában összhangzatossá válik,akkor benne erő és hatalom támad. A természet a hatalomkifejezése, egyik dallama a szférák zenéjének. Az embercsak akkor lesz a világok birtokosává, amelyek környezik, haharmonikussá válik. Amíg a háromszoros világnak, amely aző öröksége, tudatára nem jön, amíg az anyag kemény héjánrágódik, ahelyett hogy felismerné, hogy ez a magnak csakkülső burkolata, amelyet fel kell törnie, hogy a magot élvez-hesse, addig mit sem tud az örök összhangról.

Addig még nem jutott az életnek abba a folyamába,amely az isteni tengerébe ömölve, ott a felébredt életszámára homogén elemet képez. Törd fel elébb a burkolatot,asszimiláld a magot, és ha egyéniséged olyan összhangzóváválik, hogy a mag fejlődésére alkalmas lesz, akkor az életkifejlődik majd a magban és te nem léssz egyéb, mint az élethordozója. Mert a mag is csak burok, habár szükségesalakulása az alaktalan örökkévalónak.Három birodalomképezi az ember hazáját; míg nem ismeri azt, addig ő csakolyan gyermek, aki csak a gyermekszobában érzi magátotthonosnak és ha az atyai ház ismeretlen nagy helyiségeibevezetik, félelem fogja el őt. Ha azután nő a gyermek, akkorotthonosabbá lesz az atyai házban, amíg csak minden szögletkedvessé nem lesz számára. És akkor feltárul előtte az Atyalelke, az Atya szelleme és ahhoz hasonlóvá válik, aki őtteremtette. Az emberiség mai fejlődési fokozatán az atyaiházat kezdi már bejárni és az emberi szívet örömmel tölti elannak a különfélesége és nagysága.

Ha azonban valamely helyiség megtelt, valamely igaz-ság beteljesült, ez az állapot további befogadást kizár. Egyesemberek azonban vágyódnak Atyjuk lelkének és szellemé-nek kinyilatkoztatása után, keresik a kincsek örök forrását,amelyeket az atyai ház tartalmaz, keresik azt az egyetlenokot, amelyből azután különböző okozatok támadnak és

360

hatalmak meg erők alakulnak ki, hogy azt a harmadik vilá-got, az atyai ház gyermekszobáját alkossák! Ők elhagytákmár ezt és beleférnek a mérhetetlen nagy örökségbe! A lélekés a szellemi világ nyilvánvalóvá lesznek számukra, örökharmónia hatja át őket és ez kifejezésre jut abban a világban,amelyet ők képeznek.

A szellemnek aszerint kell élnie, amit meglátott ésmegismert, hogy a hit tudássá váljék és a tudás tetté. A tettnem egyéb, mint az egyéniség utolsó kifejeződése. Ha alényegiség minden burkolatot akképp áthatott, hogy istenivilágossága sem meg nem törik, sem el nem homályosodik,ha ez a világosság mindenütt egyenlő erővel árad, akkorbeállott az összhang, amely az embert az istenség részévéteszi. Mert az emberi test sem hordozója az öntudatnak, semakadálya annak, hogy az "isteni" hatását és hatalmátmegérezzétek.

Az isteninek csupán egyetlen eleme van, amelybőlelőtör, egyetlen elem, amely azt az emberhez vezeti, hogy azbeléje áradhasson: az összhang! A burok, az emberi test éppoly kevéssé tudja azt visszatartani, mint ahogyan anyag nemképezhet falat a világosság számára, amely még láthatatlanszemeitek számára. A lélek és a szellem világaiban mindenezeknek a világoknak a törvényei szerint történik, amint azanyagi világban meg az ott érvényes törvények az összhang-nak a hordozói. Te egyes ember, aki magad is egy világotképezesz, azzal fejtsd ki erőidet, hogy a benned levő disszo-nanciákat elhallgathassad! Előbb nagy csöndnek kell bennedtámadnia, mielőtt az örök harmónia halk hangjai megüthetikfüleidet. És mind érzékenyebbé fogsz válni minden mégbenned rejlő disszonancia számára, melyben azelőtt ritmustvéltél, most csak az ég dörgését fogod hallani, amint a formaa formához dörzsölődik és ütődik. És hallásod mindig fino-mabbá lesz, amíg minden egyes dörgésben a felemelkedőisteninek halk szárnycsattogását meghallhatod!

Aki megtanult már így hallani, az a meghallottdallamokat egyénisége minden burkolatán és szférájánáthatolhatja, ami azután belevonzza őt az "isteni" folyamába.És aki ebbe jutva, érintette az abszolútot, annak számáraeltűnt minden határ, annak az egyénisége teljes erővel áthatminden burkolaton, amely még szükséges arra, hogy ez az

361

egyéniség minden világon és minden formában megnyilvá-nulhasson. Új győző támadt, aki lénye központjában azabszolútot összefoglalta, hogy azt kiárassza a világokra,amelyek legyőzve feküsznek előtte, amely világok azt a nagycsatateret képezik, ahol minden élet tökéletességét megta-lálja, ahol olyan mértékben érezi magában az erőt nőni,amennyire a disszonanciát összhanggá átváltoztatni képes.

27. Fejlődési erőközpontok.

Minden életnek a fejlődéséhez szükséges, hogyerőközpontok támadjanak. A hasonlóságból ideiglenesenkülönbözőségnek kell támadnia, hogy az idő határain kívülaz istenit megtalálhassa, azzá lehessen! Folyamok áradnak átminden világon, boldog az, aki engedi, hogy azok megra-gadják és vigyék! Ez az egyesnek az érdeme – amennyire eza nagyon is emberi kifejezés az örökkévaló folyamatra al-kalmazható. A negatívban rejlik a munka, amelyből ha el-végzik, a pozitív, amely örökké létezett, életre kel. És haéletre kelt, akkor erőközéppont a maga világában. Mindenerőközéppont, amíg a nap el nem múlik, szorosan meghatá-rozott hatáskörrel bír. A körben lévő pontot a kiáradó vilá-gosság képezi és körét elárasztja. Boldog, aki ezt megérzi ésez érzése szerint él!

A világok törvényei minden élet számára alkotnakfejlődési lehetőségeket. Élő folyamok viszik azokat ide ésoda. De így vetítve csak közbeeső célokat értek el, nem azegyetlen célt! Minden egy életben, minden egyéniségbenmegismerési tényezők csíráznak, melyek számára lehetővéteszik, hogy finomabb folyásokba kerüljön. És amint egyet-len összhang van, amelyben minden élet, mely az istenségbőláradt ki, a tapasztalás összes világait átéli és azok határaitátlépi, hogy istenivé váljon, a célt elérje: úgy minden lélek-nek is megvan életének a dallama, amely mind gazdagabb ésteljesebb akkordokká dagad, hogy azt a hangot hallassa,amelyre hangolva örökkévalóságok előtt az istenségből ki-áradt. És minél gazdagabbakká és teljesebbekké válnak ezekaz akkordok, annál tágabbra terjed az a kör, amelyet azerőnek ez a kifejlődött középpontja betölt! És egyik kör amásikba kapcsolódik és az isteni világosságban eltűnnek a

362

határok. Az erő megdagad, megszaporodik, és "a gyengét azerős menti meg". Így szólt Krisztus kétezer évvel ezelőtt, deki értette meg e szavakat? Hányan igyekeztek a szavak sze-rint élni? Kik a gyengék, akiket meg lehet szavak szerintélni? Kik a gyengék, akiket meg lehet menteni, mi az erő,amely képes menteni? Ha több volna egyetlen erőnél, akkoregyik élet nem kapcsolódhatnék össze a másikkal, akkornem lehetne adni vagy elfogadni!

Amint nincsen sötétség és világosság, hanem csakéterrezgések vannak, amelyeket némely szem világosságkéntmég nem láthat, úgy minden gyengében van olyan erő,amely vezeték minden magasabb erő számára: az akarat! Haa gyenge akarata a jóhoz emelkedik fel, bárminő formátvegyen is fel a jó, hogy azt a gyenge megláthassa, akkor mármegvan a vezeték, amelyen magasabb áradhat a felfelétekintő egyéniségbe, a "jónak" már meglátott formáitátváltoztatván, amíg a formátlan "jót", a szellemit, az istenitmegláthatja és így elfogadóból adóvá válik!Így keletkeznekúj erőközéppontok.

Új források törnek elő az örök vízből, amely a világo-kon átvonul. Ezt felismerve, ki nem emelné fel akaratát avágyakozás erejével, amely képes a nagy adakozók akaratá-val egyesülni? Aki ezt megismerte, hogyan volna képes arra,hogy életét alá ne rendelje ennek a megismerésnek, hogyszabaduljon minden ellentmondástól és összhangba jöjjönminden életnek halkan megérzett harmóniájával? Melyikmegismerő nem venné fel a küzdelmet bármely alacsonnyal,ami a lélekhez kapaszkodik és szárnyalásában akadályozza,minden alacsonnyal, amely benne gyökerezik és erejét belőleszívja? Neki repüléshez szabadságra van szüksége, neki aküzdelemhez erőre van szüksége. Ember, kényszerítsed kilelked számára már ezen a földön a szabadságot és az erőt!

Sok erőközéppont van a még fejlődő világban, sok tá-madt az idők folyamán és a gonosz is alkotott sok erőkö-zéppontot és a középpontokból sok árad ki és vissza oda. Az"önmagának vevés" és a "magának megtartás" árja a go-nosznak erőközéppontjából ered és a gyenge megismerésűéletet magához vonzza, – a szeretet, a könyörület, az adás, azáldozatkészség és önzetlenség bármely módja áthevítik azéletet, míg az isteninek tiszta világossága a formának minden

363

módját megsemmisíti; az adásnak ez alakzatai a jónak erő-középpontjából erednek. És ha ezt az erőt nem érzed magad-ban, te küzdő ember a földön, akkor igyekezzél, hogy abenned elrejtett isteni adomány, amely túl van a jón meg arosszon, az idők folyamán megtalálja azt a folyamot, amelybelevisz az örökkévalónak erőközéppontjába, ami nem más,mint a szeretet! Így azután Krisztus szavai szerint az "erő-sek" csapatához fogsz tartozni, akik a "gyengét" képesekmegmenteni!

28. Életáramok.

Mindig igyekeztem az emberekkel a nagyot, az örökkévalótaz ő nyelvükön megismertetni, sokszor dolgoztam így idegenterületen. Mielőtt elbúcsúzom a fejlődés hosszú idejére azemberiségtől, amiről fogalmatok sincsen, szeretnék néhányatközületek az én országomba emelni. A formának és ala-kulásnak idegennek kell maradnia számotokra, de az érzésekvilága, amely nekünk az ország határát képezi, talán az egyikvagy a másik számára hajnalhasadást képezhet és ezt azegységet pillanatnyira megvilágíthatja, amelyben egykortalálkozhatunk. Az örökkévalónak bennetek ébredező sejté-sében bármilyen nagynak képzeljétek is a világot, mai meg-ismerésetek ereje mégis csak egy részét hatja át a mérhetet-lennek, – szemeitek mindig csak a tompított világosságotlátják! Az érzelmek világai ezek, amelyek az örökkévalóság-ból áradnak ki, amelyeknek hullámai részben még nem re-zegnek lelkületetekben, részben sohasem fognak rezegni,amíg életetek folyamán az abszolútot el nem éritek.

Mindezek a folyamok az örökkévalóból erednek, snagy körforgás után ismét visszafolynak az örökkévalóba.Életként áradnak ki, tökéletességként folynak vissza, örökösaz örökkévalóban, a láng világossága, de sohasem érintve alángot és mégis égő, világosságot terjesztő lángok, önmagukaz egységben! Ezért folynak az élet folyamai a tiszta életátváltozásaiban a tökéletesség felé. És örökké folynak azokaz időszakos folyampartok, a tér és idő, támadnak és elmúl-nak, kiemelkedvén, mint a víz Mózes pálcájának érintéséreés azután széjjeloszolván az abszolútnak érintésére, amelypartot vagy határt nem emelhet meg! Az istenség gondolatai

364

ezek, amelyek azonosak az élettel, átalakulással és a tökéle-tességgel. A folyamok számára váltakozik a nappal az éjsza-kával, de a forrás örökös, a forrás és a forrás átváltozása fo-lyammá nem kényszeríthető bele a fejlődő élet fogalmaiba.

Én is csak fejlődő élet vagyok, de engem más folyamhordoz, a hosszú úton pillanatnyira érintkeznek a rezgések,amelyeket a folyamok hullámai idéznek elő, és átrezegnek afolyamok partjain. Ezek még tovább folynak, mint az élethordozói, átalakítói, felszabadítói! És a felszabadítottak aparttalan örökkévalóságban meglátják majd egymást, otttudni fogják már, hogy mi az átalakulás és a tökéletesség. Neigyekezzél visszatartani azt, ami így folyik, de igyekezzélmegragadni azt, amit a folyam hullámai feléd hoznak. Min-den hullámnak megvan a maga ajándéka, amelyet az pilla-natra felemel és te képes vagy azt befogadni, ha szemeidethullámról hullámra és minden adományra tudod irányozni.

Világotokon csak kevesen képesek erre. Folyamatok-nak még messzire kell folynia, a partok változni fognak, mígmajd az emberiség képes lesz szemeit felnyitni. De te, akiképes vagy már erre, tudd meg, hogy miért vagy képes erre.A szem lelkedben a világosság középpontja, amit meglát-hatsz az a tied. Előbb az alakot, azután a lényeget és az örökvilágosság forrását látod meg, mely a lényegiség alapjátképezi. És amint látásod így átváltozik, változnak az adomá-nyok is, amelyek számodra a folyam hullámaiból kiemel-kednek és mindenki számára eljő az idő, amikor a folyamnaknem lesz többé számára ajándéka, mert nem a folyam viszimár őt. A szem meglátta már a láthatatlant, a fül meghallottaa hallhatatlant, a partok leomlanak, az út és az idő eltűnt azörökkévalóban. Szemed eltelt az "isteni" kinyilatkoztatásávalés az idő nagysága egyetlen leheletté változott át számára!Az idő, amely az évek millióit és milliárdjait kapcsolja egy-máshoz, egyetlen hullámként emelkedik ki az örökkévalóbólés önmagába összeomlik. Az örökkévaló felszínen így emel-kedik ki hullám hullám után és mélységében nem érzik mega hullámok verése! Emberek, ti leendő világok, akik erőite-ket és igazi lényegeteket még nem éreztétek meg, bennetekis rejlenek ilyen mélységek, amelyek nem ismerik a hullá-mok verését. Keressétek ezeket ti az örökkévaló gyermekei.Gondolataitokat irányozzátok az örökkévaló felé és ebből a

365

folyamból az örökkévaló megismerése fog kiemelkedni ésvillámaival a partokon túl levő országot meg fogja világítaniés minden, amit így megláttok, a ti hazátok lesz.

29. Küzdelem és üdvözülés.

Ha az emberiség majd az igazi élet öntudatára jutott,amely mint formáló, nevelő és előrevivő erő minden világotáthat, ha ez az életet látni fogja, akkor majd megteszi a nagylépést az élet alakításának birodalmából, mely a halál kapuitnyitva tartja, abba az országba, amely a halált már legyőzte.Küzdők vagytok ti, emberek mindannyian, de hányan tudjákigazán, hogy ki az az ellenség, aki az embereket mindig visz-szaűzi arra a csatatérre, ahol a győzelem pálmája nő, melyetha majdan megragadnak, a küzdőtérről és a viharok zónájá-ból felemelkednek a teljes béke birodalmába, amelyet a"látó" már érezni fog. A világok alakulásában eltűnik szá-motokra az igazi világ, az élet formáiban elrejtőzik előletekaz igazi élet ahelyett, hogy a forma utján nektek megnyilat-koznék! Ha látásotok majd átváltozik, ha az élet megnyilat-kozását a fizikai világban felismeritek, akkor felébred ben-netek az örökkévaló és fátyolt fátyol után vesz le szemeitek-ről és sohasem lesz vége az igazi, boldogító látásnak.

Ha ilyen üdvösség fényesője hull reátok, tietek lesz adiadal pálmája és a békesség, amely nem a meg sem kísértettártatlanság, hanem a kipróbált erő békéje lesz. Ezt megérezniüdvösség! A világok alakulása különböző, ezek képezik azutakat, amelyeken az élet mérhetetlen folyamai, az istenségkisugárzásai a cél felé folynak, de az élet egyetlen és annak amegismerése, hogy az egyik ereje és üdvössége a másik ere-jétől és üdvösségétől függ, szükséges ahhoz, hogy az egyénierő a Mindenhatóval összeköthesse magát. A mindenségetegyetlen erő tölti el, ez Isten. Minden ember Istennek a ki-nyilatkoztatása, akinek bírnia kell azzal az erővel, hogy azistenit takaró burkon áttekintve, lerombolja a különállás, amagának kívánás, a kapzsiság és önzés falait és az isteninekaz örökkévaló leheletével belé helyezett szikráját lánggálobogtassa fel! Ez az emberiség és minden, világokat alkotóerő célja! Az "alacsony", a "személyes" az az ellenség, amaga önző vágyaival és szenvedélyeivel, amely az embert

366

mindig visszaűzi a csatatérre, míg nem a megismerés győ-zelme, hanem csupán a halál álma szerez neki múló nyu-galmat. Ravasz ez az ellenség, a barát álarcát viseli a legtöbbember számára. Alacsony mivoltuk falai közé szeretnék be-levonni az emberek a boldogságot, örömöt és üdvösséget ésnem ismerik meg, hogy mindez csupán az "isteni" kisugár-zása, amely határtalan, mint a forrás maga, így tehát az csakoda juthat, ahol az "alacsonynak" és a "személyesnek" a ha-tárai már eltűntek! Az üdvösség csak az igazi béke tisztaforrásából eredhet és ez a forrás csupán a győző számárabugyog! Nyisd fel szemeidet te küzdő, tekints egészen bele avilágosságba és tanulj meg mosolyogni Isten kinyilatkoztatá-sának meglátásánál!

30. Az örökkévaló igazság.

Az örökkévalónak, hogy az emberek előttmegnyilatkozhassék, át kell hatolnia mindazokon a világo-kon, melyek titeket körülvesznek és minden világon mindaztmagára kell vennie, ami azon a világon a megnyilatkozásfeltétele. Minden világnak megvannak a maga törvényei,amelyek az örökkévalónak a kifejezői és megnyilatkozásai.Ezek képezik az illető világ dallamát és minden ilyen dallamegyesül az örök harmóniában.

Abszolút és igazság ugyanaz. Az elrejtett lét oka akinyilatkoztatottnak, az örök és formátlan igazság oka a ki-fejezőnek: a törvénynek. Minden örökkévaló, mint a szeretet,könyörületesség, bölcsesség, nem az igazság tartozéka, ha-nem a lényeg maga. Mert az igazságnak nincsen tartozéka,amint az abszolútnak sincsen, – ő létezik! Így ereszkedik aza törvényekbe burkolódzva világról világra, mindig az illetővilág központi erejét képezvén, amelyből a vonzás és taszításerői kiindulnak, ezek megnyilatkozásai levén azoknak aközponti erőknek, amelyek a mozgás fejlődésének a feltét-eleit alkotják. Minden világon képződnek formák, amelyekaz élet burkolatát képezik, melynek az örök életből kiáradva,e határok között léte tökéletességét el kell érnie. Ha az emberazt kérdezi, hogy mi a tökéletesség, akkor az Isten hallgat,mert szavakkal nem lehet azt nektek kinyilatkoztatni, hanemcsak az "ige" által. A szavak hangzanak, az "ige" pedig teljes

367

csend! A hangoknak, a kiáradásnak világán át kell aközéppontba jutnotok, amely az az erő, mely a kiáradástelőidézi, az pedig nem mozog, de belőle indult ki a mozgás,Az örökkévaló szikrája elrejtve izzik bennetek, fejlesszétekki azt és erőitek meg hatalmatok határtalan lesz. Mert azabszolút egy szikrája az, mely nem ismer határt, mely csakazért vette fel a tér, idő meg a forma határát, hogy a szikra ehatárok felemésztésével örök, öntudatos egyéniséggé váljék!Az öntudatosság feltételei fejlenek ezekben a határokban,ezért kell azokat a szikrának megemésztenie, asszimilálnia.Ha nem volnátok isteniek, akkor nem lehetnétek azokká!Egyéniségetek összes burkolat mögött ott rejlik az a szikra,amelyet semmi egyéb sem szíthat, mint megismerésetek ésakaratotok.

Az igazság bölcsesség és csak a bölcs képes a világtörvényeit megismerve, ezekkel összhangban működve,rezgései a legközelebbi magasabb világ dallamávalegyesíteni. Mert a fejlődés nem ismer ugrást, a magasabbvilág csak annak van nyitva, aki az alacsonyabb világot mármegismerte és legyőzte. A győzelem pedig csak akkorkövetkezik be, ha világa táplálékát már megemésztette és haegyénisége finomabb táplálék megemésztésére képes lett. Asűrű ruháknak, amelyeket az örök igazságnak az anyagi vilá-gokon magára kell vennie, sok nevük van, mint őszinteség,önmegismerés, megismerése a legközelebbi törvényeknek, amegismerés meg az élet világossága és egysége, vagyis ahajtóerő és ez erő kifejezésének az összhangja.

Az erőnek át kell hatolnia a burkolatokon, bennük megkell nyilatkoznia, e célból a burkolatoknak a fejlődéshezszükséges saját erőiket az igazságot keresők számára le kelltenniök. Az igazságot örökös alaktalanságában csak akkorláthatjuk meg, ha a fejlődés útjai már mögöttünk feküsznekés a fejlődés célját már elértük, de az igazság mindenkoriformáját és alakulását, amelyet fejlődési fokozatunk szerintfelvehet és fel kell vennie, meglátnunk és asszimilálnunkkell, mielőtt ez a forma átváltozhatik, hogy szemünk számáraaz örökkévalónak még remekebb kilátásait nyissa meg!Gondoljátok csak meg, hogy az igazság határtalan, de nek-tek, hogy azt megtalálhassátok, számos határt kell átlépnetekés hogy a célhoz nem tévelygő, hanem csak céltudatos hala-

368

dás segítségével közeledhettek. A legközelebb fekvőt kellmindenekelőtt világosan felismernetek! A ti dolgotok, hogyolyan légkört teremtsetek, hogy a szikra lánggá lehessen. Ésez a légkör az összhang! Felismert élet a jelszó: aki eztnem ismeri, nem érezte még az igazság leheletét. Ez a leheletvalóság, amelynek a világosság dallamával kell lelketeketáthatnia, hogy azt így összhangzásba hozza az örökösszhanggal! Aki még nem igaz, nem világos látású ember,még nem találta meg az utat, amely a szentségek szentségébevezet, ahol azok az erők és hatalmak nyugszanak, amelyekcsupán Isten öntudatos gyermeke számára válnak nyilván-valóvá, hogy tulajdonaivá legyenek!

31. Időlegesség és örökkévalóság.

A szem, amely már képes látni, áthatol a törvényeken,minden egyes törvényben a lényegnek az a nyilvánulásátlátván, amelyet a törvény kifejezőjeként magára vett. Min-den törvény tehát valamely igazság megnyilatkozásának aformája, mely azonban gyakran az anyagi világon is olyanlátszólag egyszerű módon nyilatkozik meg, hogy az alapjátképező igazság mélységét nem veszitek észre. Vagy a fáj-dalom és öröm megérzésében nyilatkozik meg és megakad-tok az érzéseken, anélkül, hogy az okozó erőket keresnétek,amelyek meg az egyetlen igazság kifejezései és határai. Azöröm a legnagyobb üdvösség kifejezésében az első, leg-könnyebb burkolat, a szellem, az isteni szikra legmélyebb,őseredeti érzése.

Az üdvösség azonos a szeretettel, az az érzés, amelyetaz indus "buddhi" szóval igyekszik kifejezni. Az alacso-nyabb világokon az élet egységes folyama folyásokra oszlik,a szeretet és az üdvösség látszólag elveszti azonos voltát, aszeretet az embereknek gyakran a szenvedések okának tet-szik. Míg ugyanis a szellem harcol az anyaggal, míg az istenierőket e megnyilatkozási formában nem asszimilálja és azegyesülés következtében a külső alak urává nem lett, mind-addig ennek a világnak a törvényei alá tartozik. Ezek a törvé-nyek úgy uralkodnak a lélek felett, hogy ez a szellemmeltennék. A tapasztalás törvénye áll előtérben e törvények kö-zött. Az ember számára, aki a szellem, lélek és anyag kis

369

világát magában foglalja, a fejlődés tapasztalás útján törté-nik. Az anyagi világon kívülről hatol az az életbe, a lélekvilágában történik azután az átalakulás. A lélekben kell an-nak a megismerésnek felébrednie, hogy ereje az alacsonyabbvilág reá támadó erői felett áll, hogy ezeket szolgává kelltennie, amennyiben minden eseménynek benső megéléssékell számára lennie, amikor a szenvedés és öröm érzéseineka világát valóságában megismeri. Szemének nem kell úgymegakadnia azon, mintha valami áthatlan volna, hanem ezena megnyilatkozáson át meglátja a törvényt, amelyen az ala-pul és így szemét az okok örök világába emeli fel.

És ebbe nézve megtalálja a maga okát, a szellemet, azisteni szikrát és ebben a vágyakozó feltekintésben beléárad aszellem és a szikra világossá lesz, amely minden világon ésminden törvényen áthat. A bánatnak és az örömnek, azanyagi világok parányi nyilvánulásainak nincsen többéhatalma a lélek fölött, mert abba beköltözött már afelszabadító. A tapasztalás törvénye, amely a "karmában" jutkifejezésre, nem kötelező többé a lélek számára, amellyel agyőző egyesült! Emberek, csak egy pillanatra forduljatok ela formától, amely benneteket leköt és leigáz, nektek torz-alakokat mutat az idő alakjától! Lényegében semmi az,amely az isteni erő egyénesítésének a folyamából emelkedikki, hogy mindenséggé alakuljon. Az idő az az anyag, amely-ből az élet nagy iskoláit alakítják, az az anyag, amely azokkáa határokká válik, amelyek az életet az élettől elválasztanilátszanak, ő az az erő, amely az alkalmak területét alakítja ésleheletével azt az életet, amely ezt a területet nem tudtabejárni, elsöpri és más fejlődési feltételek közé taszítja.

A kicsiny számára nagy hatalom, a nagynak pedigszolgája az idő, a mester tekintete előtt visszahanyatlik afolyamba, amelyből kiemelkedett, mert az örökkévalósághatártalanul fekszik előtte! Tekintsetek el ettől az árnyék-szerű óriástól, aki nem engedi tekinteteteket tovább hatolni,hatoljatok bele az örökkévalóba és megismeritek majd a tör-vényeket és uralkodtok az érzések felett! Az igazi élet világaakkor nyitva fekszik előttetek, a tudás, amelyet az idő uralmaalatt a tapasztalásnak kellett számotokra összegyűjteni, intuí-cióként lobban fel bennetek, a fejlődésnek más feltételeit, amunka más területét nyújtván nektek, amely az üdvösség

370

érzésének, az isteni szikrának ragyogó kifejezése, amelyetsemmiféle felhő sem képes többé elhomályosítani!

32. Személyiség és öröklét.

Ne becsüljétek le a személyiség hatalmát és ne higgyé-tek, hogy ettől a hatalomtól könnyű az embernek szabadul-nia. Az első ami szükséges, a megismerés, de valamelyellenség megismerésétől annak a legyőzéséig harcolni kell.Gondoljátok meg azt is, hogy a személyiségnek fejlődésetekútján erőssé és világossá kell lennie és csak azután áll be az,hogy a személyiség többé már nem segítség, hanem akadálya további haladás számára. A bennetek rejlő erő, amely aszemélyiséget kifejlesztette és amely ezáltal fejeződik ki,arra várakozik, hogy megismerésetek kiváltsa és érvénye-sítse. Így szabadítjátok fel ezt az erőt, hogy magasabb síkonis hathasson. Bátorság az első feltétel, amely nem ismer kí-méletet a fájdalommal szemben, melyet a személyiség érez.Nem a burkolat kímélése ment meg titeket a fájdalomtól,hanem e burkolatnak és a vele való azonosításnak az elha-gyása és új fényes burkolatok megszerzése, amelybensemmiféle nyíl sem akadhat meg, semmiféle vihar semtalálhat akadályra. Erő és bátorság szükséges ahhoz, hogyazokon a területeken, amelyek előttetek feküsznek, áthalad-hassatok. És az erő a nyugalomban rejlik, amely azokbaszáll, akik tekintetüket az örökkévalóra képesek irányozni.Mert az ember csak azzá képes lenni, amit már meglátott.

Amíg a személyest képesek vagytok még érezni, amígmások személyisége rezgéseivel a tieteket együttes rezgésrebírhatja, addig még annak a befolyása alatt álltok, ami egy-kor fejlődéstek területe volt és amelyet most vissza kellhagynotok, hogy a célt elérhessétek.Fogjátok fel világosan ezt a feladatot, amely reátok vár, mertsenki más sem képes azt helyettetek elvégezni. Mindenegyes ember bensejében támad ez a küzdelem és ott kell agyőzelemnek is bekövetkeznie. Az élet nagy iskolája feladatután feladatot tűz ki minden lélek számára; a mesterek, akikaz egyes feladatokat a lélek élet–könyveibe bevezetik, isme-rik őket és isteni megismerésüknél fogva az egyes tanköny-vekbe a nagy, örök tankönyvből azokat a tételeket vezetik

371

be, amelyeket az egyéni lélek felfogni, amelyek szerint élniképes. Sok ilyen tétel a lelket fejlődésének ahhoz a pilla-natához vezérli, amikor az akarat felébred és régen izzótűzként tör ki, mivel végre táplálékhoz és egyúttal levegőhözjutott és most fellángol, amit semmiféle hatalom sem tarthattöbbé vissza. És az akarat e lángjának világosságában a lélekmeglátja azt, ami előtte sötét volt és e láng emésztő erejemegszabadítja a lelket a burkolattól, amelyek őt és erőitkorlátozták. Az akarat számára, amely így hatalmassá lett, afejlődés és haladás útjában fekvő kövek mindmegannyilépcsőt képeznek, amelyen az felemelkedik. Ezen az útonnem ismer fáradságot, mert az örkkévaló, amelyet mármeglátott, örökkévaló erejével hatja őt át.

Számára már nem létezik az, hogy ma megismerjen, aholnap meg el legyen takarva előle, hogy ma akarjonvalamit, holnap meg rettegjen tőle. Ilyen habozás csak olyanlelket rázhat meg, amely az idő semmiségét még nem képesfelfogni. Én sohasem állottam annyira az idő hatalma alatt,mint ti, kedves ember–testvéreim és a ti szellemetek mégisolyan szellem, mint az enyém és ti is képesek lehetnétek aztérezni, amit én érezek. Küzdjétek ki magatoknak a felfogásvilágosságát, figyeljétek meg az összhangot, amely azellentmondástalan élet számára hallhatóvá kezd lenni és erőmeg akarat fog belétek áradni, amely számotokra feltárja az"isteni" világát!

33. Fény és árny.

Jussatok már egységetek tudatára, kedves emberek,mert ez a ti igazi életetek, ám a személyiség szűk burkolatanem képe ezt a határtalanságot és az örökkévalóságot fel-fogni és elképzelni. Ami e felfogás után kialakítható, az csaka látszat világa, árnyékjáték az anyag, a tapasztalás területén.Mi, akik más utakon haladunk, hogy ugyanazt a célt elérjük,ez árnyékvilágot megpillantva, szeretnők a megismeréserejét bennetek felkelteni; az árnyjátékoknak és annak azalaknak a megismerését, amely árnyékot vet és a világossá-génak, amely az árnyék okozója. Ez a világosság az örökké-való, a szellem az "isteni" az egység, amely a teremtő igéjé-vel: "legyen"! kiküldi fénysugarait. Szavakkal nem lehet ezt

372

a világosságot kinyilatkoztatni, önmagát nyilatkoztatja az kiminden fényessé lett egyéniségben.

Ennek a világosságnak nincsenek sajátságai, mivelazonos a szeretettel, üdvösséggel és bölcsességgel. Ez a létmaga a láng, amely a teremtés új napjának reggelén az isteniöntudat számtalan szikráját messze kiárasztja, hogy mindenszikra lánggá váljék, minden életcsíra teljes, tökéletes életté,Istenné legyen. Ez az egység, ez a mi életünk! Ha képeseklennétek ezt az életet felfogni, akkor meg is érezhetnétekegyéniségetek elfátyolozott mélységében a szellemet,amelyben erőtök, hatalmatok meg üdvösségetek, szeretete-tek, igazi öntudatotok szunnyadozik és amely felébredésekora lelki burkolatot, mely az árnyékot veti, úgy áthevítené,hogy nem képezne többé falat a világosság előtt, hanemgyűjtő központot, mely a fényt összefoglalja és egyénesítvekisugározza. Így az élet formáinak megváltóivá lennétek.

A léleknek kell az árnyjátéktól elfordulnia, amelybenolyan régen gyönyörködött és amelynek örökös körforgá-sában elfáradni kezd. Arcát az árnyékról, a következményrőla világosság oka felé kell fordítania és tekintetének öröklétének kifürkészhetetlen mélységeibe kell hatolnia. És amintígy néz, az árnyékok elvesztik vonzó erejüket, az igazságután támadó vágyakozása szomjas szarvasként azt kiáltja:"Te, világosság folyama tölts el és változtass át engem. Akülön életet, amely az árnyékjátékot lehetségessé tette, leve-tettem, hogy teljes gazdag életed öntudatommá, üdvössé-gemmé legyen, mert te bennem vagy és én csak a te burko-latod vagyok és ha nem állanék ugyanabból, amiből Te,hogy lehetnék a határtalan burkolat?"

Így találja meg a lélek az egységet és a lélek egysé-gének a kifejezése a teremtés tökéletessége! Ilyen tökéletes-ségről fogalmunk sincsen, sem szavunk annak a kifejezésére.Mi csak a részleges tökéletesség virágait ismerjük, amelye-ket az örök világosság a fejlődés ösvényein ragyogtat. Ilyenszépségnek már a látása is üdvösség a fejlődő élet számára.És ennek ismét teret kell engednie újabb vágyódásnak, hogya nap mannája felülről lehulljon az élet táplálására. A maimanna nem képezheti a holnap táplálékát. A lelki táplálék,amely a lélek fejlődésének a feltétele, minden újabb napszámára új alakot ölt. Boldog az a lélek, amely ezt megérti és

373

a tegnap mannáját nem kísérli meg ma is asszimilálni, miveltegnap táplálékot és életet kapott belőle!

34. Végső összefoglalás.

Emánuel ez utolsó nyilatkozatait átolvasván, alulírottban akövetkező gondolatok merülnek fel: Az a benyomásom van,mintha még sohasem látott országba tekintettem volna,amelyről ugyan már sokat hallottam, de amely egyszerű,leigázó irányaival fogalmaimat nagyon meghaladta. Ám atökéletlen magunkkal hozott fogalmak, mindig előtérbenyomulnak. Mintha az illúzió a valóságot ki akarná igazítani.És ismét meg ismét csodálkozva tekintünk a feltárt képre,mindinkább felfogjuk a nagyságot, a hatalmast, amelyetimmár fokozatosan megláthatunk. Ami eleinte idegennektetszett, lassankint elveszti ezt a színezetet, ám csodálkozószemünk egyes pontokhoz még mindig idegenszerűen tapad."Ha nem volnátok istenek, nem lehetnétek azokká". Meg-döbbenve tekintettem fel, amikor ezt olvastam. Hogyanértsem ezt? Minden, amit Emánuel szellem már megjelentnyilatkozataimban olvastam és e kijelentéssel ellentétbenlátszott lenni, előtérbe lépett. A Teremtő, az abszolút és a te-remtmény, a relatív között fennálló viszony, akit Isten sza-bad akarata tisztasággal, szabad akarattal és a törvényekismeretével ruházott fel, de amelynek mégis csak tökéletle-nül kellett a tökéletesség felé vezető útra lépnie.

A kereszténységről szóló, remek nyilatkozatok a"kereszténység, teozófia és spiritizmus" című nyilatkozat,amelyben Emánuel e szellemi mozgalmak közösségéreutalva, egyik helyen világosan kifejezi, hogy az ember nemlehet egyszerre teozóf és igazi keresztény, azután meg, hogytisztában kell lennünk azzal, miképp végtére minden út atökéletesség felé vezet, de egy sem rövidebb, mint amelyet őmutat nekünk. Eszembe jutott azután a szellemek bukásárólszóló tan, amely minket mélyebbre taszított le, mint Emánueltestvérünket. Hiszen Isten nem bukhatik el! És így mindenfeltámadt emlékezetemben, ami az idézett kijelentéssel nemlátszott előttem összhangban állani. Azután lassan megnyu-godtam. A szavak csak tökéletlenül fejezik ki a szellemirevonatkozó fogalmakat, az igazságnak számtalan köntöst kell

374

magára öltenie, hogy hozzánk eljuthasson, ezt annyiszorhangoztatták nekünk! De mi, szegény emberi szellemek,akik kénytelenek vagyunk az utat felfelé alázatosságbanmegtenni, amelyet önmagunk túlbecsülése és gőgünk követ-keztében számtalan bukás után lefelé megtettünk, még min-dig ezek felé a tulajdonságok felé hajlunk és így igen szük-séges volna ezekkel a kérdésekkel tisztába jönnünk, mert sokember abba a veszélybe juthatna, hogy a szép szavakat félre-érti és előbbi hibáiban megerősíttetik.

Felelet:Ma különben hozzád szeretnék szólani, hogy felvi-

lágosítsalak azokról a változásokról és növekedésről, ame-lyeken a tanítások átmennek, amelyeknek belőlem jőve, mé-diumom öntudatán át kell menniök, hogy az emberiségszámára alakot ölthessenek. Hogy ezt megérthessed, világo-san meg kell különböztetned valamely médium testének azelfoglalását, annak finom befolyásolásától intuíció vagyisvilágos hallás útján. Az emberiség fejlődése növekedő sza-badságot követel és az emberiség fejlődésének ideiglenesállapota minden médiumság, mely transz vagy a médiumöntudatának kiszorítása alakjában nyilatkozik meg.

Az emberiség magasabb fejlődési fokozatain azigazságot tudatos intuíció útján fogja megismerni, míg azemberiség gyermekkorában a vezetés öntudatlan intuíciósegítségével történt. A gondolatnak azonban, amelynek ma-gasabb szellemből kiindulva, a világosan halló médiumnakintuíció útján kell megnyilatkoznia, az asztrál világon kelláthatolnia, amely az élő érzések világa. A szellem világa alélek világa útján nyilatkozik mindaddig meg, míg az emberlelki világát a szellemi világ úgy át nem hevítette, míg alélek külön életét a szellem annyira fel nem emésztette, hogya szellem világossága színtelenül ragyogjon.

A szellem azonban abszolút örökkévaló, "isteni".Lehetetlen, hogy valamely médium útján az abszolút örök-kévaló megnyilatkozhassék, míg ez az ember hosszas küz-dés, törekvés, növekvés, változás és kiképzés segítségévelegész, háromszoros lényegisége számára meg nem szerezteazokat a feltételeket, amelyek egyedül képesek ilyen meg-nyilatkozást lehetővé tenni. És ha ilyen megnyilatkozás

375

történik is, hányan képesek azt látni, felfogni? Az isteni úgynyilatkozik meg, mint a fényszikra a felhőben és az istenineka fejlődési fokozatához képest ragyogó szikrát, vagy csakezüstösön ragyogó felhőt, avagy csak halvány fényt fogtoklátni, amelyet meglátva , csakhamar elfelejtetek! Csak akimár isteni, az képes az isteni meglátni! Természeti szükség-szerűség tehát, hogy a szavak, amelyekkel az igazság egyessugarait világotokon ki akartam nyilatkoztatni, bizonyosváltozásokon mentek át, amit médiumom fejlődése, vagy aztett lehetővé, hogy mennyire volt képes a médium az érzésekvilága felett uralkodni.

Nem sokáig fogok veletek már beszélni, mert fejlő-désem messzire elvisz attól a világtól, amely a ti fejlődésetekfeltételeit tartalmazza. Mielőtt elválnék tőletek, szeretnémazokat az igazságokat, amelyek mai megismerésem szerintszellemi haladástokhoz hozzájárulhatnánk, olyan világosanés tisztán összefoglalni, amint azt az én fejlődési fokozatomés a tietek is megengedi. Ne tegyétek nekem ezt a feladato-mat lehetetlenné kedves ember–testvéreim azáltal, hogy atekintély imádásába estek vissza, amitől pedig mindig intet-telek titeket. Nem azért igaz valami, mert Emánuel mondtaazt nektek, hanem mert néhány igazság világosan fekszikelőttem, azért igyekszem azt megragadni és élő erőkéntszíveitekbe küldeni.

Segíteni akarok és akartam a kereső emberiségen éskülönösen azokon, aki spiritualistáknak és spiritistáknaknevezik magukat. Mert éppen földetek e szellemi moz-galmában nagy a veszély, hogy a hit tekintélyre támaszko-dik. Kedves testvérek, ne tegyétek köreitek vezetőit pápákkáés ne engedjétek magatokat áloméletbe rángattatni. Töre-kedjetek világos, tiszta öntudat után, nyílt szemmel tekint-setek mindenre, ami titeket környez, igazság, erő, önzetlen-ség legyen jelszavatok. Fogadjátok türelemmel megismeré-setek lassú fejlődését és azzal jöjjetek tisztába: Istent eonokmúlva sem fogjuk egészen megismerni! Minden fejlődő vi-lág a fénytengernek, Istennek mindig csak egy fénysugarátfejezi ki és ki mondhatná magáról, hogy megismerte világát,megismert minden törvényt, minden formát, amelynek szük-ségképp kellett képződnie, hogy a törvénynek kifejezője le-gyen! És ha mindezt megismerte, akkor csupán egyetlen

376

fényszikrát látott felszállni a fénytengerből, akkor csakegyetlen eszmét látott kiemelkedni az örök és változhatatlanbölcsesség kifürkészhetetlen mélységéből! Az abszolútigazság azonos Istennel – ki volna képes tehát azt felfogni! Eszavak, "ha nem volnátok istenek, nem lehetnétek azokká"még mindig megütközést keltenek–e benned vagy sejted–emár, hogy ez az Isten minden és kívüle élet nem is létezhe-tik? Olyan nehéz titeket az isteni kinyilatkoztatás hajnalha-sadásába, amelyet a teremtés kezdetének neveztek, visszave-zetni? A benső élet kiáradása az, az abszolút lét folyama,amely az öntudat atomjaivá vagy csíráivá változik át. Ezekaz atomok, csírák vagy szikrák mi vagyunk, istenilényiséggel bírván, különben sohasem találhatnánk az ab-szolútra és nem viselhetnőnk el azt.

Az átváltozás a tér és az idő ölében történik, ez a kettőaz isteninek a korlátozása, ez hordozza az isteni csírákat és afejlődésnek ez isten akarta feltételeiben öntudatra ébredvén,megtalálják létük célját! A forma, amely a szellem burkolatátképezi, Isten segítségével fejlődésének útjára lép, mert min-den formát erő alkot és minden erő Istenből származik! Ha aforma bizonyos fejlődési fokot ért el, akkor beléje száll aszellem, miután eonokon át intézte annak az alakulását, fe-lette lebegvén és azt befolyásolván. A bibliában ekként vanez kifejezve: "És az isteni szellem a vizek felett lebegett." Haa szellem és a forma az értelmi princípium által összekap-csolva, egységgé lesz, akkor a makrokozmoszban mikro-kozmosz jött létre.

Minden ember egy–egy leendő világ! Ezért mondáKrisztus: "Ti istenek, ti a szentlélek templomai vagytok.""Legyetek tökéletesek, mint Atyátok az égben!" Hogyanmondhatta volna ki az isteni ember ezt a parancsolatot, hanem volnánk az Atyából származó csírák. Hasonló lényegtesz csak lehetővé hasonló tökéletességet. És most mégvalamit a szellemek bukásának a magyarázatára. A szellemés az anyag a fejlődés bizonyos fokán ellenségképp áll egy-mással szemben. Mind a kettő isteni eredetű, de az életrekelés hajnalán szét kellett válniok, hogy mintegy két hatal-mas karral a támadó öntudat területét átkarolják és elhatá-rolják. Ha e folyamat két ága egymásba folyik, akkor elérte atökéletességet. Úgy történik ez a világegyetemben, mint

377

minden egyes egyéniségben, Minden anyagi világon, hol aforma és az anyag létének bizonyos tökéletességét márelérte, ez külön életében megerősödött és mivel a forma elveaz összetartás, önmagába építés, a szellemmé pedig az adásés kiárasztás, azért ez a kettő ellentétes sarkként áll egymás-sal szemben. Az értelmi erőnek, az összekötő kapocsnak kella szellem isteni megismerését a formának kinyilatkoztatnia,ez azonban előbb a formával azonosítja magát és ebben avevésnek meg a forma tökéletessége szükségességének amegismerését juttatja kifejezésre, ami csak alacsonyabbszemélyiség, az önség érvényesítése útján jöhet létre. És ez atökéletessé szükséges és csak ha az ember személyiségemegerősödött, kell azt letennie és az erőt, amely aztfelépítette, úgy felszabadítania, hogy az magasabb síkonhatni tudjon.

Azonban szabadság a szellem tulajdonsága és ez igenhosszú küzdelem közepette, amelyben győzelem után győ-zelem, egyik terület elfoglalása a másik után következik, azember erejének teljes megfeszítésével nagyszerűen haladhat,de kisebb és lassúbb előmenetelt is tehet, sőt ideiglenesenvisszafelé is léphet. Azok a lények, akik a világ kezdete ótateljes erővé és akarattal igyekeztek a legmagasabbat elérni,amit megismerte, azok most isteni erővel felruházva meste-rekként állnak felettetek. Gondoljátok csak meg, hogy tivagytok képesek Isten bölcsességét átlátni, pedig a világokatvezető törvények abból származnak és e törvények egyike azigazságosság, amely a karmában (a következmények tör-vényében) jut kifejezésre.

Ti vagytok önmagatok felszabadítói! Vannak másvilágrendszerek és az életnek más alakulásai is, az istenségmás eszméi más burkolatokban, más színekben is megnyilat-koznak, de mindig csak a tér és idő határai között, míg csakaz e határok között kifejlődött öntudat olyan erőssé nem lett,hogy a "mindent magába foglaló tudat"–ban el ne merüljön,amikor azután a tér és az idő az ilyen életet felszabadítja ésaz örökkévalóság, amelyet csak most képes elviselni, ennekez isteni életnek olyan területet tár fel, melyet felfogni, demég csak sejteni sem tudunk! Igyekezzetek szemeiteket azörökkévalóra irányozni és az idő alakulásai, amelyek titeketmég korlátoznak és lenyomnak, valódi értékükre sorvadnak

378

össze. Mert a világokat nevelő idő nem egyéb, mint azörökkévalóság tengeréből kiemelkedő hullám, amelyvisszasüllyed, hogy a felette elviharzó szél ereje azt ismét ki-emelje!

Ez volt Emánuel szellemnek a nyilvánosság számára szóló,utolsó nyilatkozata. Médiumától azután magántermészetű,legutolsó nyilatkozatában elbúcsúzván, kiemelkedett a földszférájából, hogy – amint említé – magasabb szférábanfolytassa munkáját.

Havas Andor.

379

TARTALOMA kiadó előszava — — — — — — — — — — 1

Előszó a német eredetihez — — — — — — — — 4

ELSŐ FEJEZET.I. A spirituális mozgalom.

A)1. A spirituális mozgalom célja — — — — — — — 102. A szellemek és az emberek között való közlekedés — 113. Az emberiség összekötő tagot képez a magas és alacsony szellemek között — — — — — — — — — — 134. A szellemnyilatkozatok célja — — — — — — 155. Spirituális tünemények. A tudomány és vallás — — — 165a. Spirituális tünemények, hipnózis szuggeszció és telepátia 186. Fellépés a spiritizmus mellett — — — — — — 21 B)7. A médiumitás — — — — — — — — — 238. Öntudat és sejtelem — — — — — — — — 279. A médiumitás lelki tulajdonság — — — — — — 2710. A médium elfoglalása magas és alacsony szellem által— 2811. A médium hivatása — — — — — — — — — 2912. A szellem és médium között való viszony — — — — 3113. A médium lelki erői — — — — — — — — — 3114. Távolbalátás térben és időben — — — — — — — 3315. A kincsásásról — — — — — — — — — 3616. Közlekedés a Mesterrel — — — — — — — — 3817. Atyamédiumok — — — — — — — — — 39

II. A teremtés.

18. A teremtés rövid vázlata — — — — — — — 4619. Az első szellembukás — — — — — — — — 4920. A mindenség — — — — — — — — — 5121. A teremtés terve és célja— — — — — — — 5322. Az előző nyilatkozat kifejtése — — — — — — 5523. Az anyag szellemülése— — — — — — — — 56

380

24. A teremtés átváltozásai — — — — — — — 5825. Az élet kifejlődése. Elemi szellem — — — — — — 6026. Életerő és komplement — — — — — — — 6227. Életerő fokozatáig visszafejlődött szellem — — — 6528. Az anyag fejlődése, állatemberek — — — — — 68

III. A szellem.29. A nem teremtett és a teremtett szellem — — — — — 7330. Ősfény és teremtett fény — — — — — — — 7531. A szellem egyénisége — — — — — — — — 7632. A szellem tisztasága és nagysága — — — — — 8133. A szellem benső szabadsága — — — — — — 8434. A törvény és szabadság — — — — — — — 8635. A tökéletességre emelkedett szellem egysége — — 8736. A szellem akarata és tette. Tér és idő — — — — 8837. A szellemi élet tevékenysége — — — — — — 8938. A védő szellem — — — — — — — — — 9139. Isteni kinyilatkoztatások hordozói — — — — — 9340. Szellemek összetartozása — — — — — — — 9441. A szellem fejlődése. Kegyelem és saját munka — — 9642. Isten igazságossága és könyörületessége — — — 10043. Minden szellemi haladás a szellem vívmánya — — 10244. Szellemi öröm— — — — — — — — — 10345. Öröm az igazság felett — — — — — — — 10546. Az igazság megérzése — — — — — — — — 10647. Megpróbáltatások. A szellem érése — — — — — 10748. Álom és ébredés a halál után — — — — — — 10949. A szellemek visszaemlékezése — — — — — 11250. Szeretet — — — — — — — — — — — 114

IV. Szellem és anyag.51. A testetöltés — — — — — — — — — 11652. A test fölépítése, átöröklés — — — — — — 11753. Korán elhaló gyermekek — — — — — — 12054. Az újra testetöltés tana. Szellem és lélek — — — 12555. Újra testetöltés — — — — — — — — 128

381

56. Az újratestetöltés magyarázata— — — — — — 13157. Önzetlen szellemek újratestetöltése, vagy materialzációja — — — — — — — — 13758. A gyógyító delejesség — — — — — — — 13859. A valódi delejesség — — — — — — — — 14360. Villamosság és delejesség — — — — — — 14661. A test szellemi gyógyítása— — — — — — — 14862. Hipnózis és sugalmazás (szuggeszció) — — — 15263. Szervezetvetités (organprojekcion) — — — — 15464. A szellem és az anyag kölcsönös hatása az emberben 15765. A test, lélek és szellem az emberben — — — — 16366. Az asztráltest — — — — — — — — 17067. A lélek, mint életerő és az asztráltest — — — — 17268. Az anyag átszellemülése, vagy kivetközés az anyagból 17469. A halálbüntetés és az állatok ölése— — — — — 17770. A két emlékezet az emberben — — — — — — 17871. Az ember gondolatvilága — — — — — — — 18072. Az új gondolatok forrása — — — — — — — 18173. A gondolat, gondolatolvasás — — — — — 18274. A beszéd eredete— — — — — — — — — 18875. A részvét — — — — — — — — — 19276. Összeköttetés az isteni erővel — — — — — — 19777. Az emberiség fejlődési folyamata — — — — — 199

V. A kereszténység.78. A megismert igazság — — — — — — — — 20279. Az igazság elismerése és megismerése — — — 20480. Az evangéliumok — — — — — — — — 20681. Krisztus megváltó munkája — — — — — 20982. A buddhizmus és a kereszténység — — — — — 21183. Újjászületés — — — — — — — — — 22384. Az ember újjászületése — — — — — — 22985. A keresztény misztika — — — — — — — — 23186. A Szentlélek elleni bűn — — — — — — 24187. Krisztus alászállása a poklokra, feltámadása és mennybemenetele — — — — — — — 242

382

88. A keresztség — — — — — — — — — 24489. Az eredendő bűn és a keresztség — — — — — 24690. Az Úrvacsora— — — — — — — — — 248

MÁSODIK FEJEZET.

I. A Szeretet.1. A szeretet az élet alapja — — — — — — — 2582. A szeretet, mint legfőbb cél — — — — — — 2593. Istenhez való hasonlóságunk — — — — — — — 2654. Istenség, szentháromság, teremtés — — — — — 2675. A teremtő és teremtés közötti viszony. Duálok — — 2766. Éter és egyéniség — — — — — — — — 2807. Házasság és a nők emancipációja — — — — — 2858. A testetöltő szellemek neme — — — — — — 293

II. Az ige. 9. Az Ige — — — — — — — — — — 29610. A bűnök megtartása és megbocsátása — — — — 298

III. A hit.11. Kereszténység, teozófia és spiritizmus — — — — 30412. A tekintélyen alapuló hit. Szellemi munkatársak — 31813. Az igazság kinyilatkoztatása — — — — — — 32114—15. Ki az igazi spiritiszta? — — — — — — 326

IV. Az alsóbbfokú élet erői.16. Az állatvilág szenvedései — — — — — — — 32817—18. Az állati lélek — — — — — — — — 33119. A fokozatos fejlődés menete — — — — — — 335

V. Vegyes közlemények.20. Törvényes és ellenszegülő szellemek — — — — 33821. Az emberi műveltség igazi értéke — — — — — 341

383

22. Az ál-Emánuelekről — — — — — — — — 34423. Átöröklés és a test fölépítése — — — — — — 34524. Szellemi függetlenség — — — — — — — 35325. Egyéniség, idő, akaratszabadság — — — — — 356

VI. Emánuel utolsó nyilatkozatai.26. Az összhang — — — — — — — — — — 35927. Fejlődési erőközpontok — — — — — — — 36128. Életáramok — — — — — — — — — — 36329. Küzdelem és üdvözülés — — — — — — — 36530. Az örökkévaló igazság — — — — — — — 36631. Időlegesség és örökkévalóság — — — — — — 36832. Személyiség és öröklét — — — — — — — 37033. Fény és árny — — — — — — — — — 37134. Végső összefoglalás — — — — — — — — 373