1

Miskolci Egyetem, Állam,- és Jogtudományi Kar

Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék

Szakdolgozat

A jog gazdasági elemzése és a magyar

jogrendszerben történő

alkalmazásának néhány lehetősége

szerző: Gyovai Márk

szak: jogász

tagozat: levelező

Miskolc

2013

konzulens: Dr. Hegyi Szabolcs,

egyetemi adjunktus

2

University of Miskolc, Faculty of Law

Department of Legal Theory and Legal Sociology

THESIS

Economic Analysis of Law and its

Applicability in Hungarian Legal

System

author: Márk Gyovai

faculty: law

part-time course

Miskolc

2013

consultant: Dr. Szabolcs Hegyi

associate professor

3

Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................................. 5

I. Jogelméleti háttér - A Jog gazdasági elemzésének alapfogalmai ............................................. 8

1.1. A hatékonyság ................................................................................................................ 8

1.2. A Coase-tétel és a tranzakciós költségek ....................................................................... 10

1.2.1. A Coase-tétel alkalmazhatósága a gyakorlatban ..................................................... 12

1.3. A Posner-tétel (a common law hatékonysági elmélete)................................................. 17

1.4. A jog gazdasági elemzésének irányzatai. ....................................................................... 19

II. A tulajdonjog gazdasági elemzése ....................................................................................... 20

2.1.A közös tulajdon gazdaságilag hatékony megszüntetése ................................................ 21

2.2. A túlépítés gazdasági elemzése..................................................................................... 26

2.2.1 A túlépítés a magyar bírósági gyakorlatban ............................................................. 28

III. A Learned Hand teszt és a gondatlan károkozás ................................................................. 33

3.1. Az Egyesült Államok kontra Carroll Towing Co. ügy ....................................................... 33

3.2. Learned Hand bíró öröksége – A Restatement (Second) of Torts és Richard Posner bírói

döntései .............................................................................................................................. 38

IV. A vétkesség és a felróhatóság az angolszász és a magyar jogban ........................................ 41

4.1. Az amerikai rendszer .................................................................................................... 41

4.2. A magyar rendszer........................................................................................................ 44

4.3. Az ésszerűség követelménye az Egyesült Királyságban .................................................. 47

V. A kártérítés általános szabályainak gazdasági elemzése....................................................... 48

5.1. A Hand formula alkalmazhatósága a kártérítés általános szabályainak körében ............ 49

5.1.1. Az adott helyzetben általában elvárhatóság a Ptk 339. szakaszában ....................... 51

5.1.2. A Learned Hand teszt alkalmazása a magyar bírósági gyakorlatban ........................ 53

5.2. A kármegelőzési kötelezettség és a Learned Hand teszt a magyar bírói gyakorlatban ... 56

5.2.1. A jogeset Hand bíró képletével történő megoldása ................................................ 59

4

Összegzés ............................................................................................................................... 63

Felhasznált szakirodalom ........................................................................................................ 66

Felhasznált jogszabályok és bírósági határozatok .................................................................... 69

5

Bevezetés

A jelen dolgozat témája a jog gazdasági elemzése (JGE), amely az elmúlt

évtizedekben az Amerikai Egyesült Államokban az egyik, ha nem a legmeghatározóbb

jogelméleti irányzattá fejlődött és a nyolcvanas évekre már a jogalkalmazásban is

éreztette a hatását.1 A JGE gyökereit tekintve visszanyúlik egészen Jeremy Bentham

utilitarista filozófiájáig, azaz a XVIII. század második feléig.2 A jog gazdasági elemzése

az angolszász, tehát a common-law jogcsaládhoz tartozó országok sajátja is maradt.

Ezen jelenségről Vékás Lajos a következőt írja: „…ez a körülmény különösen az

európai kontinentális, kodifikált jogrendszerek emlőin nevelkedett kutatók számára

nehezítette a gazdasági elemzés szemléletformáló jelentőségének felismerését.”3 A

common-law jogrendszerek közös ismertetőjegye a precedensek rendszere, vagyis a

bíró alkotta jog. Azonban ezen jogcsaládban is egyre fontosabb szerepet játszik az írott

törvény, vagyis a statute law. A kontinentális jogcsaládhoz tartozó (a legtöbb Európai

Unióhoz tartozó állam) államok jogrendszereiben is nagy szerepet játszik a bíróságok

kvázi-jogalkotó tevékenysége, tehát a bírói gyakorlat.4 Gondolhatunk itt a hazánkban

ismert LB állásfoglalásokra, véleményekre, jogegységi határozatokra, elvi bírósági

határozatokra, az Alkotmánybíróság gyakorlatára, de ami egyértelműen precedens-

rendszerként értelmezhető, az Európai Unió Bíróságának számos területen végzett

jogfejlesztő tevékenysége az elé kerülő jogeseteken keresztül (például a négy

alapszabadság stb.), amely az Európai Unió jogalkotó tevékenysége által közvetlenül,

vagy közvetve, de hatással van hazánk jogszabályaira is. Tehát igaznak bizonyul az az

állítás, hogy a két jogcsalád (common-law és kontinentális) közeledik egymáshoz,

1 Peter Behrens: A jog egy gazdasági elméletének szempontjai, In.: A jog gazdasági elemzése (válogatott

tanulmányok), szerk.: Harmathy Attila és Sajó András, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,

1984, 80.o.

2 lásd: Jeremy Bentham: Beveztés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe, In.: Brit moralisták a

XVIII. században, Gondolat kiadó, Budapest, 1977

3 Vékás Lajos: A magánjog gazdasági elemzése In.: Állam- és jogtudomány XXXIX. évfolyam, 1998,

9.o.

4 Szabó Miklós: Jogforrás és Jogalkotás, In.: uő.(szerk.), Bevezetés a jog- és államtudományokba

(Negyedik, átdolgozott kiadás), Bíbor kiadó, Miskolc, 2006, 69.-77.o.

6

„korábbi különbségeik kiegyenlítődtek”.5 Dolgozatomban arra vállalkozok, hogy

bizonyítsam azt, hogy egy common-law rendszerben kialakult és abban fejlődő jog

gazdasági elemzésének eredményeit, állításait, következtetéseit lehetséges alkalmazni

egy kontinentális jogcsaládhoz tartozó ország (Magyarország) jogrendszerében is.

Természetesen a JGE-t minden jogágban lehetséges alkalmazni, hiszen minden

jogszabályt elemezhetünk az ésszerűség és a hatékonyság szempontjából.

Vizsgálataimat most a polgári jog rendszerére korlátozom, indokolva ezt azzal, hogy az

elmélet is a magánjog elemzésével vette kezdetét, hiszen ezen a területen találkozunk

leginkább diszpozitív szabályozással, így hát ezen a rendszeren keresztül vizsgálhatóak

a személyek egyéni döntései és mutatható be a leginkább hatékony döntés. A

dolgozatom főként pozitív, tehát leíró jellegű, de elkerülhetetlen az, hogy némely

esetben esetlegesen egy-egy javaslat is megfogalmazásra kerüljön, ami már a normatív

elemzés irányába mutat.6 Egy elméleti bevezető után a a Polgári Törvénykönyv (1959.

évi IV. törvény) egyes rendelkezéseinek elemzésén keresztül próbálom bebizonyítani,

hogy a magyar polgári jog szabályai is a hatékony megoldásokra való törekvésre

ösztönzik az egyéneket. Tehát a Posner-tétel nem csak a common-law országokban lesz

igaz, hanem igaz lehet megfelelő értelmezéssel a magyar jogrendszerben is. Ezeket a

dologi jog köréből a túlépítés szabályainak, és a kötelmi jog köréből a szerződésen kívül

okozott károkért való felelősségre vonatkozó általános kártérítési alakzat szabályainak

elemzésével teszem. A jog gazdasági elemzésének alaptételeinek bemutatása mellett

feldolgozásra kerül a United States vs. Carroll Towing Company ügy, amelyben a

gondatlanság eldöntésére alkalmazott teszt (Learned Hand teszt, Hand szabály és Hand

formula) megalkotásra került. Az Egyesült Államokban a teszt azóta széles körben

alkalmazott a bíróságok körében, az elméletben pedig a jog és közgazdaságtan területén

munkálkodó jogtudósok körében. A gondatlan emberi magatartás meghatározására

alkalmas Hand formula jelenleg az American Law Institute által kiadot Restatement

(Second) of Torts-ban szerepel. A vétkességi elvet követő amerikai felelősségi rendszer

5 Győrffy Tamás, Szabó Miklós: A Jogcsaládok, In.: Szabó Miklós (szerk.), Bevezetés a jog- és

államtudományokba (Negyedik, átdolgozott kiadás), Bíbor kiadó, Miskolc, 2006, 140.o.

6 A jog pozitív és normatív gazdasági elemzésének a kapcsolatáról és az egymásra gyakorolt hatásáról

lásd: Richard A. Posner: A gazdasági megközelítés alkalmazásának néhány helyes és téves esete a

jogban. In.: A jog gazdasági elemzése (válogatott tanulmányok), szerk.: Harmathy Attila és Sajó András,

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984, 315-317.o.

7

és a hazai felróhatósági rendszer közötti kapcsolódási pont bemutatása mellett a

dolgozatomban feldolgozásra kerül az eredeti 1947-es jogeset (kizárólag angol nyelvű

forrásokból), melyben a híres formula megalkotásra került. A Learned Hand teszt

szerint a károkozó gondatlan, amennyiben az óvintézkedéseinek költsége alacsonyabb,

mint a kár nagyságának és bekövetkezése valószínűségének a szorzata, azonban nem

gondatlan, ha az óvintézkedések költsége a magasabb. A képlet tulajdonképpen az

angolszász jogrendszerekben addig is mintaként szolgáló reasonable person mércéjének

a pontosítását jelenti, ami megfeleltethető a magyar jogrendszerben alkalmazott

„általában elvárhatóság követelményének”. Tehát a reasonable person magatartásánál és

az általában elvárhatóságnál a jogalkotó nagyon hasonló mércét állít a személyek elé. A

hazai rendszerben a vétkesség meghatározásánál a “tőle elvárhatóság” volt a

követelmény (szubjektív vétkesség), azonban az angolszász rendszerben a

„reasonableness” a gondatlanság meghatározására már egy objektív mércét állít a

károkozók elé (objektív vétkesség). A Magyarországon jelenleg hatályos Ptk.

alapvetően felróhatósági rendszere is egy objektivizált mércét állít a károkozók elé.

Tehát a mérce tulajdonképpen azonos, így lesz alkalmazható az objektív vétkességi

rendszerben megalkotott teszt a hazai felróhatósági rendszerben is. Állításomat

Legfelsőbb Bírósági határozatokkal kívánom alátámasztani, melyeknél a Learned Hand

teszt alkalmazásával is ugyanarra a megoldásra juthatunk, amelyre a Legfelsőbb

Bíróság jutott az adott helyzetben általában elvárhatóság vizsgálatával. Elemzéseimet a

Ptk. 339-340 szakaszaival kapcsolatos jogesetekre korlátozom és megfogalmazásra

kerülnek majd ezen szakaszok Learned Hand teszttel kiegészített szövegei is.

Dolgozatom elsődleges forrásait azok az amerikai és hazai jogesetek képezik,

amelyekben alkalmazható a Learned Hand teszt, a másodlagos forrásokat pedig

amerikai és magyar magánjogászok azon tanulmányai és könyvei alkotják, amelyekben

a Hand szabály valamint a kártérítés általános szabályi és az adott helyzetben általában

elvárhatóság kerül feldolgozásra.

Nem célom a törvény minden egyes rendelkezését gazdasági szempontból

elemezni, vizsgálódásaim inkább példálózó jellegűek lesznek. A JGE alapvető

feltevéseit és fogalmainak (hatékonyság (annak fajtái), Coase-tétel, Posner-tétel,

8

ésszerűen gongolkodó (racionális ember)7), rövid bemutatása a könnyebb érthetőség

kedvéért elengedhetetlen, ezért a következő szakaszban ezek bemutatása következik.8

I. Jogelméleti háttér - A Jog gazdasági elemzésének

alapfogalmai

1.1. A hatékonyság

A közgazdaságtan a hatékonyságnak két formáját különbözteti meg: a termelési

és az allokációs hatékonyságot. A termelési hatékonyságnak is két fajtája létezik.

Először is hatékony a termelés, ha adott nagyságú kibocsátást nem lehet a termelési

tényezők alacsonyabb költségű kombinációjával előállítani. Másodszor: akkor is

hatékony a termelés, ha a termelési tényezők egy meghatározott kombinációjával nem

lehet magasabb kibocsátást elérni. A továbbiakban a hatékonyság alatt a JGE

szempontjából is sokkal inkább vizsgált allokációs hatékonyságot értem.

A hatékony elosztás (allokáció) fogalmát, amely a javak Pareto-hatékony9

felhasználásaként is ismeretes, a következőképpen lehet meghatározni: Egy helyzet

akkor Pareto-hatékony,10

ha nem lehet rajta úgy változtatni, hogy legalább egy ember

jobban járjon (saját értékelése szerint), miközben senki más nem jár rosszabbul (saját

értékelése szerint)11

Ugyanis a hasznosságot nem lehet objektív, csak szubjektív módon

7 „A döntések ésszerűségéhez nem szükséges, hogy tudatosan jól átgondoltak legyenek”: Szabadfalvi

József: A jog gazdasági megközelítése, In.: uő.(szerk) Mai angol – amerikai jogelméleti törekvések, Bíbor

kiadó, Miskolc, 1996, 156.o.

8 A JGE általános áttekintéséről lásd például: Tóth J. Zoltán: Richard Posner és a gazdasági jogelmélet,

In.: Jogelméleti Szemle 2004/1. szám; Cserne Péter: Richard A. Posner , In. Szabó Miklós (szerk.):

Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből, 2004, Miskolc, Bíbor kiadó, 305-311.o.; Pokol Béla:

A gazdasági jogfelfogás és Posner jogelmélete, In.: uő. A jog elmélete, Rejtjel kiadó, Budapest, 2001,

411-434.o.

9 Vilfredo Pareto olasz közgazdász után kapta a helyzet az elnevezését, aki a javak egyenlőtlen

eloszlásával foglalkozott

10 A Pareto-hatákonyságról lásd: Sajó András Közgazdaságtani vizsgálódások a jogról In.: A jog

gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

Budapest, 1984, 10.-11.o.

11Robert Cooter – Thomas Ulen: Jog és közgazdaságtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005, 28.o.

9

mérni, tehát a gazdasági megközelítés szerint, az egyénnél senki nem tudja jobban, hogy

mi jó a számára.12

Például ha Ádámnak van egy lakása, ami 1 millió forintot ér számára

és ezt szeretné eladni, akkor számára ezt már 1 millió 1 forintért megérné megtenni,

mivel ekkor már 1 forinttal többet kapott, mint amennyire a saját lakását értékelte, azaz

jobban járna, mintha 1 millió forintért adná el. Tegyük fel azt, hogy Zoltán lakást

szeretne venni, amelyre rendelkezésére áll 1.2 millió forint, azaz az adott helyzetben

egy lakás 1.2 millió forintot ér meg számára. Ha Ádám lakása megfelel Zoltánnak és

sikerül a lakást eladni 1 millió forintos áron akkor Zoltánnak még mindig marad 200

ezer forintja úgy, hogy lett egy lakása, ami számára 1,2 millió forint értékkel bír. Így

Zoltán tulajdonában lesz egy számára 1.2 millió forintot érő lakás és még 200 ezer

forintja, Ádám pedig megkapja az 1 millió forintját, vagyis azt a pénzt, amennyire ő a

saját lakását értékelte, azaz Zoltán úgy járt jól, hogy Ádám nem járt rosszabbul, mint az

ügylet előtt. (ingatlan cseréje előtti helyzet nem volt Pareto-értelemben vett hatékony

helyzet, mivel lehetett rajta úgy javítani, hogy senki más (ebben az esetben Ádám) nem

járt rosszabbul. Ha Ádám 1.2 millió forintért adja el a lakást akkor neki lesz 200 ezer

forint tiszta nyeresége, mivel csak 1 millió forintra értékelte saját lakását. (Ez a helyzet

szintén Pareto hatékony mivel nem lehet rajta úgy változtatni, hogy valaki más ne járna

rosszabbul). A következő esetben tegyük fel, hogy a lakás 1.1 millió forintos áron cserél

gazdát. Ebben az esetben mindkét fél 100 ezer forinttal gazdagabb lesz, mint az ügylet

előtt volt, azaz mindkettejük helyzete javult az új elosztás következtében, mivel Ádám

1.1 millió forintot kap az 1 millió forintra értékelt ingatlanjáért (saját értékelése szerint)

és Zoltán hozzájut az 1.2 millió forintra értékelt ingatlanjához 1.1 millió forintos áron.

Tehát, ha egy ember helyzetén, csak más ember(ek) helyzetének a rontása által

lehet javítani, akkor a helyzet nem lesz Pareto értelemben javulás, kivéve, ha ezért

számára elfogadható módon kártalanítást nyújtanak.13

A Pareto javítástól meg kell

különböztetni azonban az úgynevezett potenciális Pareto-javítást, vagy más néven

12

Tóth J. Zoltán: Richard Posner és a gazdasági jogelmélet 6. o.:„Ha két ellenérdekű fél viszonyában

ugyanaz az ok az egyik fél számára kedvező, míg a másik fél számára kedvezőtlen változást eredményez,

ám az előző fél szubjektív jólétérzete , elégedettsége nagyobb lesz , mint az utóbbi fél elégedetlensége

(tehát az előbbi fél szubjektíve pozitívabban ítéli meg a maga számára a változás hatását, mint amennyire

kedvezőtlenül ítéli meg ugyanezt a másik fél), akkor az adott változás hozzájárul az össztársadalmi jólét

növekedéséhez.”

13 Sajó András: Közgazdasági vizsgálódások a jogról In .: A jog gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy

Attila és Sajó András) 1984, Budapest, Közgazdasági és jogi könyvkiadó 10.o.

10

Kaldor-Hicks kritériumot14

, mely annyiban különbözik az előbbitől, hogy a nyertes

feleknek elég pusztán többet nyerniük az adott tranzakcióval, mint amennyivel a vesztes

felek rosszabbul járnak és nem követelmény a tényleges kompenzáció. Például, ha egy

autógyár áthelyezi székhelyét egyik városból a másikba és növeli is az üzemeinek a

számát, akkor ez által a munkanélküliek aránya az előző városban megnövekszik és az

új városban csökken. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az új városban alkalmazott

személyeknek kompenzációt kellene fizetni a munkájukat emiatt elveszítő régi város

lakóinak. Azonban arra a kérdésre, hogy a javak hatékony elosztása jó, igazságos, vagy

társadalmilag és etikailag kívánatos-e sem a JGE, sem pedig a közgazdaságtan nem

képes választ adni.15

1.2. A Coase-tétel és a tranzakciós költségek

Az úgynevezett Coase-tétel a következőt mondja ki: Amennyiben a

tulajdonjogok pontosan meg vannak határozva és az alkunak nincsenek jelentős

akadályai (azaz nincsenek tranzakciós költségek), akkor a jogosultságok eredeti

elosztásától függetlenül megvalósul az erőforrások Pareto-hatékony felhasználása. A

tétel tartalmi elemei Ronald Coase „A társadalmi költség problémája” című

tanulmányában kerültek megfogalmazásra, de a Coase-tétel elnevezés George J. Stigler

nevéhez köthető, aki összefoglalta Coase gondolatait és egy tételként fogalmazta meg

azokat.16

A tranzakciós költségek alatt tulajdonképpen a csere költségeit értjük, vagyis

azokat a költségeket, amelyekkel a feleknek számolni kell azon felül, hogy az adott

javakról lemondanak annak érdekében, hogy más javakat szerezzenek. A tranzakciós

költségeket három nagy csoportba lehet sorolni.17

14

Cserne Péter: Richard A. Posner, In. Szabó Miklós (szerk.): Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás

történetéből, 2004, Miskolc, Bíbor kiadó, 305.o.

15 Posner, Richard A.: A közgazdasági gondolkodás természete, In.: A jog gazdasági elemzése (szerk.:

Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984, 102.o.

16 George J. Stigler: The Theory of Price, New York, Macmillan, 1966

17 Cooter- Ulen: 103.o.

11

Az első csoportba tartoznak az információs, vagy keresési költségek. Például ha

valaki szeretne vásárolni egy új ruhadarabot, akkor ebbe a csoportba tartoznak például

azok a költségek, amelyeket a leendő vevő arra szentel, hogy megkeresse a megfelelő

terméket. Ilyen lehet például a keresésre szánt idő, útiköltségek, internetes keresés

esetén az internet díjának kifizetése, az áramfogyasztás stb….

A második csoportba tartoznak az alkuköltségek, vagy döntési költségek. Az

alkudozás akkor olcsó, ha a felek ismerik, hogy a másiknak mennyit ér az adott árucikk,

és ha kevesen vesznek részt az alkuban. Az alkudozási költségek például alacsonyak az

olyan árucikkek esetén, amelynek az árát és az értékét mindkét fél jól ismeri, például

egy kenyér értékével mindenki tisztában van. Költségesebb az alku, ha az árucikk

értékét nem ismerik ilyen pontosan a felek. Például egy használt autó hibáit a vevőnél

sokkal jobban ismeri az eladó, a vevő azonban a rendelkezésére álló pénzösszegről

rendelkezik több információval. Egy másik költséges alku lehet például, ha egy

ingatlannak több tulajdonosa van és a tulajdoni hányadok megegyeznek, de a

tulajdonosok például más-más országban laknak.

A tranzakciós költségek harmadik fajtája az érvényesítési és ellenőrzési

költségek csoportjába sorolhatók. Ezek a költségek alacsonyak, ha a szerződésszegés

könnyen észrevehető és a jogkövetkezmény könnyen érvényesíthető. Például nincs

érvényesítési költség, ha az élelmiszerüzletben vásárolok egy kenyeret, de akár

kiemelkedően magas is lehet, ha valaki végrehajtási eljárást indít a szerződésszegő fél

ellen (például pénzkölcsön esetén)18

Könnyen belátható az, hogy a gyakorlatban szinte

nem is létezik olyan ügylet, amelyhez ne tartozna akár egy minimális tranzakciós

költség is. A Coase-tétel értelmében tehát, ha ezek a tranzakciós költségek nem

lennének, akkor megvalósulna a javak Pareto-hatékony felhasználása (amennyiben a

tulajdonjogok egyértelműen meg vannak határozva.)19

18

A tranzakciós költségekről lásd: Peter Behrens: A jog egy gazdasági elméletének szempontjai In.: A

jog gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) 1984, Budapest, Közgazdasági és jogi

könyvkiadó

és Robert Cooter – Thomas Ulen: Jog és közgazdaságtan 100-107.o.

19 A tulajdonjogról a gazdasági elemzés szempontjából lásd: Harold Demsetz: A tulajdonjog új

elméletének alapjairól In.: A jog gazdasági elemzése, KJK, Budapest, 1984, 141-154.o.

12

1.2.1. A Coase-tétel alkalmazhatósága a gyakorlatban

A Coase-tételt a szakirodalomban rendszerint a farmer és marhatenyésztő, vagy

a mezőgazdasági termelő és vasúttársaság példájával illusztrálják, mely példákon

keresztül kitűnő módon bizonyítják, hogy a jogok eredeti elosztásától függetlenül

megvalósul a javak hatékony felhasználása, amennyiben nincsenek az egyezséget

meghiúsító tranzakciós költségek. Tehát a jogosultságok azokhoz fognak kerülni,

akinek a legtöbbet érnek. Ezen példákat nem kívánom ismételten kifejteni, de helyette

egy Ronald H. Coase által is említett, de részletes magyarázattal el nem látott ügyön

keresztül szeretném az állítást szemléltetni.20

A Bryant versus Lefever ügy21

, melyben

az alperes átépítette házát és a padláson gerendákat kezdett tárolni, melynek hatására a

felperes nem volt képes a kandallójában benyújtani anélkül, hogy a füst vissza ne

szökjön a lakásba.

„1876 előtt a felperes be tudott gyújtani bármelyik szobában anélkül, hogy a

kémény visszanyomta volna a füstöt. A két ház változatlan állapotban volt úgy harminc-

negyven évig. 1876-ban az alperes lebontotta a házát és elkezdte újjáépíteni. A felperes

kéménye mellett felhúztak egy, az eredetinél sokkal magasabb falat, és gerendát

halmoztak fel a tetőn, aminek következtében a felperes kéménye mindig visszanyomta a

füstöt, amikor csak begyújtott.”

Először a bíróság a felperes részére ítélt meg kártérítést, majd a fellebbviteli

bíróság az elsőfokú ítélettel ellentétes döntést hozott. A jelen dolgozat tekintetében

valójában nem a per valós eredménye a releváns, hanem az, hogy ezen a jogeseten

keresztül kiválóan bemutatható a Coase-tétel alkalmazhatósága. A következő

elemzésben azt szeretném bizonyítani, hogy bármi is legyen a bíróság ítélete (a jogok

elosztása), megvalósul az erőforrások hatékony elosztása, amennyiben nincsenek

tranzakciós költségek. Tegyük fel, hogy a nem kívánt helyzet csak két módon

szüntethető meg. Egyrészről ha a felperes megemeli a kéményének magasságát.

Másrészről, ha az alperes a padlását nem gerendák tárolására, raktárként használja.

20

„Most nem kívánom megmutatni, hogy az állapot bármiféle utólagos megváltoztatása, amely a felek

közötti alku eredményeként jönne létre, pontosan ugyanazzal az eredménnyel járna, bármi is a bíróság

döntése, mert ezt már megtettem a marhacsorda példáján….” R.H. Coase: A társadalmi költség

problémája In.: A vállalat, a piac és a jog 158.o

21 Bryant versus Lefever, 4 C.P.D. 172 (1878-1879)

13

Tehát a saját házát átépítő és az ügyben alperesként szereplő személyt nevezzük az

egyszerűség kedvéért „falépítőnek” és a kandallójába begyújtó, a füsttől

kellemetlenségeket szenvedő felperest nevezzük „tűzgyújtónak”. A gazdasági elemzés

céljából azonban szükséges számszerűsíteni a felek költségeit, amellyel megszüntethető

a nem kívánatos helyzet. Tegyük fel, hogy a falépítőnek 2 dollárjába kerül a gerendák

áthelyezése a padlásán, ami által a füst szabadon távozhatna, tegyük fel továbbá azt is,

hogy a tűzgyújtó 10 dolláros költséggel lenne képes a kéményét megemelni, ami a

gyakorlatban ugyanazt az eredményt hozza, mint ami a gerendák áthelyezésével

elérhető, tehát azt, hogy nem fog szenvedni a kandallóban való begyújtás után a

visszaszivárgó füsttől. Most nevezzük azt az esetet, amikor a bíróság ítéletében úgy

határoz, hogy a falépítő nem tartozik kártérítés megfizetésével tűzgyújtónak a „falépítő

igazának”. A jogok eredeti elosztása szerint ebben az esetben a falépítő van a

kedvezőbb helyzetben. Ilyenkor a tűzgyújtónak megérné 10 dollár alatti összegért

elkerülni a füstöt (ugyanis ennyibe kerülne a kémény megemelése és feltéve, hogy a

füstmentesség 10 dollárnál többet ér a számára), azaz fizetni a falépítőnek, hogy

helyezze máshova a gerendákat. A falépítőnek szintén megérné áthelyezni a gerendákat,

mivel az összeg, amellyel 2 dollárnál többet kap, az ő tiszta haszna lenne (feltéve, hogy

a 2 dolláros áthelyezés költségével önmaga számára ugyanazt az eredményt éri el, amit

a gerendák ugyanazon a helyen hagyásával). A pontos összeg természetesen az

alkudozási képességeiktől függ, melyek már a játékelméleten belül az alkujátékok

tárgykörébe tartoznak és túlmutatnak ezen dolgozat keretein, de az biztos, hogy 2 és 10

dollár közti összeg lesz.22

(Ez természetesen csak akkor van így, ha racionálisak az

alkuban résztvevő felek, de azt a dolgozat elején említettük, hogy az elmélet eleve a

racionális ember fogalmával dolgozik.) A falépítő ugyanis irracionálisan cselekedne, ha

a gerendákat a saját költségén helyezné máshová abban az esetben, amikor az ő igaza

érvényesül és a tűzgyújtó szintén irracionális módon cselekedne, ha 10 dollárnál többet

fizetne a gerendák áthelyezéséért, ahelyett, hogy megemelné a kéményének magasságát

10 dollárért. A falépítő igazának esetében, amikor a farakás áthelyezése 2 dollárba kerül

és a kémény magasságának megemelése 10 dollárba kerül akkor a következő eredmény

születik, ha nincsenek tranzakciós költségek, melyek az alkut meghiúsíthatnák: a

gerendák áthelyezésre kerülnek.

22

Az alkuelméletről például lásd: Robert Gibbons: Bevezetés a játékelméletbe, Budapest, 2005, Nemzeti

Tankönyvkiadó, 61-63.o.

14

A másik esetben tegyük fel, hogy a „tűzgyújtó igaza” érvényesül, vagyis a

falépítő kártérítési felelősséggel tartozik a tűzgyújtó számára. Ekkor a falépítő előtt két

lehetőség áll példánk szerint. Ezek: 2 dollárért máshol helyezi el a gerendákat, vagy

fizet 10 dollárt a tűzgyújtónak abból a célból, hogy emelje meg a kéményét. Könnyű

belátni ekkor, hogy falépítő racionális döntése az lenne, hogy a gerendák áthelyezését

választja. Tehát tűzgyújtó igazának esetében 2 dolláros gerenda áthelyezési költségnél

és 10 dolláros kéménymegemelési költségnél a következő eredmény születik:

áthelyezésre kerülnek a gerendák. Tehát bármi is legyen a jogok eredeti elosztása (kinek

az igaza érvényesül), ugyanaz az eredmény fog létrejönni, ha az alkunak nincsenek

egyéb költségei (tranzakciós költségek), vagyis a jogi helyzet megváltozása nincs

hatással az erőforrások elosztására.

Most változtassunk az elemzésen annyit, hogy a gerendák áthelyezése kerüljön

10 dollárba és a kémény megemelése kerüljön 2 dollárba. Itt is vizsgáljuk meg mindkét

esetet, azaz a falépítő és a tűzgyújtó igazát egyaránt. Az első esetben ismét tegyük fel,

hogy a falépítő igaza érvényesül. Ekkor tehát nem tartozik kártérítés megfizetésével a

tűzgyújtó felé és így a költségeket sem neki kell vállalni, hanem azokat a tűzgyújtó

viseli. Előtte két lehetőség áll, amellyel ugyanazt az eredményt tudja elérni. Vagy fizet

minimum 10 dollárt a falépítőnek, hogy máshova helyezze a gerendákat, hogy a füst

szabadon távozhasson, vagy 2 dolláros költségen megemeli a saját kéményének

magasságát. Azért kell 10 dollárt fizetnie minimum, mivel ha kevesebbet fizetne, akkor

annak ellenére, hogy a bíróság a falépítő javára ítélte a jogokat (tehát azt, hogy joga volt

a házának a falát megemelni és az ennek következtében visszaszökő füst miatt nem

tartozik kártérítési felelősséggel a tűzgyújtó felé), még úgymond ő „fizetne rá” saját

akaratából, ami könnyen belátható, hogy nem lenne racionális döntés a részéről. A

falépítő igazának esetében tehát, amikor 10 dollár a gerendák áthelyezése és 2 dollár a

kémény megemelése akkor a kémény megemelése lesz a gazdaságilag hatékony

megoldás és ez is érvényesül.

A tűzgyújtó igazának esetében, amikor a falépítő tartozik kártérítést fizetni a

visszaszivárgó füst miatt, akkor a helyzet a következő. A racionális döntés a falépítőtől

az lesz, hogyha nem 10 dolláros költségen helyezi át a farakását, hanem fizet a

tűzgyújtónak, hogy emelje meg a kéményét (ami 2 dollárba kerül). A falépítőnek tehát

jelen helyzetben megéri 10 dollárnál alacsonyabb összeget fizetni és a tűzgyújtónak

megéri 2 dollárnál magasabb összeget elfogadni. A pontos összeg megint csak az

15

alkudozási képességeik függvényében alakul. Tehát ha a tűzgyújtó igaza érvényesül és a

farakás áthelyezése 10 dollárba kerül és a kémény megemelése 2 dollárba kerül, akkor

az ésszerű megoldás szerint a falépítő fizet a tűzgyújtónak, hogy emelje meg kéményét,

tehát az eredmény a következő: megemelkedik a kémény. (A jelen elemzés a következő

oldalon szereplő ábrával szemléltethető.)

Az előbbi leegyszerűsített elemzés alapján belátható a Coase-tétel érvényessége,

tehát, hogy ha nincsenek tranzakciós költségek (amelyek az ügyletet meghiúsíthatnák),

akkor a jognak nincsen hatása az erőforrások allokációjára. Az elemzés természetesen

tovább folytatható olyan tényezők bevonásával például, hogy az egyik, vagy mindkét

oldalon több szereplő jelenik meg, vagy esetleg az adott cselekvés harmadik

személy(ek)re is hatással van (externális hatással bír).

16

Bryant versus Lefever

2 dollár a gerendák áthelyezése és

10 dollár a kémény megemelése

10 dollár a gerendák áthelyezése

és 2 dollár a kémény megemelése

falépítő igaza tűzgyújtó igaza falépítő igaza tűzgyújtó igaza

áthelyezésre kerülnek a gerendák felépül a megemelt kémény

17

1.3. A Posner-tétel (a common law hatékonysági elmélete)

Mivel a gyakorlatban szinte lehetetlen elkerülni a tranzakciós költségeket és ez

által sok hatékonyságot (hatékony elosztást) eredményező ügylet hiúsul meg, ezért kell

a jog, ami kiigazítja ezeket a helyzeteket, vagyis, hogy segítsen megvalósítani a

jogosultságok hatékony elosztását, amelyeket a magas tranzakciós költségek

meghiúsítanának. Tehát „a jog feladata: imitálni a piacot”23

(ez a tétel normatív

változata) és a lehető legkisebbre redukálni a tranzakciós költségeket, hogy ez által

maximalizálja az össztársadalmi jólétet.24

A Posner-tétel tehát a következő: amikor az

alku nem teljesülhet a magas tranzakciós költségek miatt, van a jognak egy olyan

hatékonysági feladata, hogy csökkentse az ügyleti költségeket és közvetlenül elősegítse

az anyagi erőforrások hatékony allokációját.25

Vagyis a jogrendszernek a legkisebb

tranzakciós költség szolgálatában kell állnia, ami a piaci megoldást valószínűsíti. Posner

álláspontját kiválóan foglalja össze Polinsky, mely szerint, ha a tranzakció költsége

zérus, akkor a jogrendszer szerepe közömbös, minthogy a hatékonyság a piac útján

mindenképpen megvalósul. Ha a piac nem nyújt hatékony eredményeket a nagy

tranzakciós költségek miatt, a jogrendszert úgy kell szabályozni, hogy a lehető

legkisebbre szorítsa vissza ezeket a költségeket. Ha a piac még ezután sem működik jól,

a jogrendszert úgy kell szabályozni, hogy utánozza a piacot.26

Posner tételét27

szokás a

szakirodalomban a common law közgazdasági hatékonysági elméletének is nevezni,

hiszen elmélete szerint a common law hallgatólagos célja a gazdasági hatékonyság

23

Cserne Péter 304.o.

24 Tóth J. Zoltán: Richard Posner és a gazdasági jogelmélet 5.o.

25 Veljanovski: A jog gazdasági megközelítése: kritikai bevezetés In.: A jog gazdasági elemzése

(válogatott tanulmányok), szerk.: Harmathy Attila és Sajó András, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

Budapest, 1984, 52.o.

26 Polinsky A gazdasági elemzés, mint potenciálisan hibás termék, In .: A jog gazdasági elemzése (szerk.:

Harmathy Attila és Sajó András) 1984, Budapest, Közgazdasági és jogi könyvkiadó, 340.o.

27 Érdekes észrevenni azt, hogy amíg Posner önmagát inkább a jog pozitív elemzőjének tartja, mint

normatív elemzőjének, addig a Posner tétel egy normatív tételnek tekinthető. Ez is igazolja azt, hogy a

JGE irányai nem választhatók el olyan élesen egymástól a gyakorlati elemzések során, mint ahogy az

elméletileg megtehető és amelyet a jog gazdasági elemzésének irányzatai cím alatt kerül ábrázolásra.

18

érvényre juttatása (a Posner tétel pozitív változata). Azonban ezzel az elmélettel

kapcsolatban Veljanovski érdekes álláspontot fogalmazott meg, melyben arra hívja fel a

figyelmet, hogy a common law-ra jelentős befolyást gyakorolt a „laissez faire”

gazdaságpolitika, így az piacszerű tulajdonságokat is felmutat, de ebből nem következik

az, hogy a piac fogyatékosságait is kijavítani hivatott lenne.28

28

Veljanovski 63.o.

19

1.4. A jog gazdasági elemzésének irányzatai.29

29

A JGE irányzatainak hasonló bemutatásáról lásd: Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés gazdasági jogelméleti

megközelítése, In.: Jogelméleti Szemle 2008/2. szám

A Jog Gazdasági Elemzése

A kifejezetten piaci

tevékenységeket szabályozó

joganyag gazdasági elemzése

A nem piaci magatartásra

vonatkozó jogi szabályozás

gazdaságtana (Bentham, majd

Coase, Calabresi és Becker)

A jog normatív gazdasági

elemzése. „Mi lesz? és

„Minek kell lennie?”

(Pl.:Calabresi, Coase)

A jog pozitív,

vagy

deskriptív

gazdasági

elemzése. „Mi

van?”

Magának a (jog)rendszernek

(a common law-nak) a

felépítését kívánja

megmagyarázni.

(Pl.: Posner)

A jogrendszer által

szabályozott emberi viselkedés

vizsgálatát szemlélteti.

(Pl.: William Landes)

20

II. A tulajdonjog gazdasági elemzése30

A tulajdoni viszonyok pontos és egyértelmű meghatározása elengedhetetlen a

gazdasági elemzés szempontjából, hiszen csak a tulajdoni viszonyok pontos ismerete

után kezdhetnek a felek alkudozni egymással és kizárólag így érhető el a gazdaságilag

hatékony állapot. „A gazdasági hatékonyság olyan (magán, vagy közösségi)

tulajdonformát követel, amelynek révén a termelési erőfeszítés a legmagasabb termelési

értéket hozza”31

állapítja meg a jog gazdasági elemzése szempontjából egyik

legjelentősebb tanulmányában Guido Calabresi. A termelési hatékonyság eléréséhez

először tehát az allokációs hatékonyságot kell biztosítanunk. Más szóval a tulajdonjog

meghatározásával az allokációs hatékonyság kell, hogy a szemünk előtt legyen, amikor

azt a jog gazdasági elmélete szempontjából próbáljuk meg meghatározni. Posner

definíciója szerint a tulajdonjog a dolgokhoz fűződő jogosultságok létrehozását és

meghatározását takarja. Ezeken mindig valamilyen értékkel bíró erőforrások feletti

kizárólagos jogosultságot kell érteni.32

Steven Shavell a tulajdonhoz való jogon

(property rights) belül két alkategóriát különít el: a dolog birtoklásához való jogot

(possessory rights) és a dolog átruházásához való jogot (rights of transfer).33 A magyar

jogirodalomban is hasonló definíciókkal találkozhatunk. Lenkovics Barnabás szerint:

„A tulajdont, mint a legfontosabb, a legteljesebb, saját dolgon fennálló (uralmi) dologi

jogot ismertük meg.”34

Tulajdonjogra azért van szüksége szinte kivétel nélkül minden

jogrendszernek, hogy a társadalmi jólétet előmozdítsa. Hiszen csak akkor

bocsátkozhatnak a felek alkuba, mely által a leghatékonyabb állapotot érhetik el,

amennyiben a tulajdonjogok pontosan meg vannak határozva.

30

A tulajdonjog gazdasági elemzésének alapjairól lásd például: Harold Demsetz: A tulajdonjog új

elméletének alapjairól, in.: A jog gazdasági elemzése (válogatott tanulmányok), szerk.: Harmathy Attila

és Sajó András, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984, és Guido Calabresi – Douglas A.

Melamed: Tulajdoni szabályok, felelősségi szabályok és az elidegeníthetetlenség: a székesegyház egyik

látképe In.: uo.

31 Calabresi, 275.o.

32 Posner: Economic Analysis of Law, 31.o.

33 Steven Shavell: Foundations of Economic Analysis of Law, 9.o.

34 Lenkovics Barnabás: Dologi Jog, Eötvös József kiadó, Budapest, 2008, 53.o.

21

2.1.A közös tulajdon gazdaságilag hatékony megszüntetése

A közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályokat a Ptk. XII. fejezetében

a közös tulajdonra vonatkozó szabályok alatt találhatók.

Ptk. 148.§ (1) A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell

megosztani. (2) A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét – ha ez a

tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt – megfelelő ellenérték fejében a

bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot

megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös

tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez

nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.

A Legfelsőbb Bíróság PK 8. számú állásfoglalása az okszerű gazdálkodás

követelményeinek megfelelő szabályozást hangsúlyozza a közös tulajdonban álló

dolgok esetén. Az állásfoglalás a következőket mondja:

„Ha a közös tulajdonban álló dolog birtoklása és használata (hasznosítása)

kérdésében a tulajdonostársak nem értenek egyet, és akisebbség a többség határozatát a

Ptk. 143. §-ának (1) bekezdése alapján keresettel megalapozottan támadja meg, a

bíróság a birtoklás és használat (hasznosítás) módját a tulajdoni hányadoknak , a

tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek, valamint az

okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja.”

Egy 1994-es jogeset kapcsán a bíróság kimondta, hogy a közös tulajdon

megszüntetési módjainak alkalmazásánál vizsgálni kell, hogy az nem sérti-e valamelyik

fél méltányos érdekeit, nem ütközik-e az okszerű gazdálkodás követelményeibe.35

A

bíróság az ítéletét a fent hivatkozott Ptk. 148.§-ra és a PK 8. számú állásfoglalásra

alapozta. A következő elemzésben azt kívánom bizonyítani, hogy az okszerű

gazdálkodás követelménye nem jelent mást, mint azt a fogalmat, amelyet a JGE

gazdasági hatékonyságnak nevez.

Az eredeti jogesetben (BH1994.535) az ingatlan 2/3 része az alperes és 1/3 része

a felperes tulajdonában van. Az ingatlant ténylegesen az alperes használja, melyen egy

lakóingatlan és kert is található. A felperes abból a célból kéri az ingatlan természetbeni

megosztását, hogy a tulajdonában álló 1/3 részt kertként használhassa. Az alperes

35

BH1994.535

22

hajlandó lenne 500.000 forint megfizetésére a felperes számára, abból a célból, hogy az

ingatlan az ő kizárólagos tulajdonába kerüljön, így egy kertes ház kerülne 1/1 arányban

az alperes tulajdonába. Az elsőfokú bíróság a Ptk.-ban megállapított sorrendnek

megfelelően a természetbeni megosztást rendelte el, míg a másodfokon eljáró bíróság

500.000 forint ellenérték fejében az ingatlant használó alperes tulajdonába adta az

ingatlant. Ez az ítélet megfelel a hivatkozott jogszabályhely második bekezdésének,

hiszen a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs, aki egyébként az ingatlant ténylegesen

használta, ebbe beleegyezett. A gazdasági szempontú elemzés tekintetében valójában

lényegtelen az, hogy a bíróság milyen ítéletet hozott, azonban ezen a jogeseten keresztül

is bemutatható a Coase-tétel, vagyis bizonyítható az, hogy, ha az alkuban résztvevő

felek racionálisak és nincsenek tranzakciós költségek, amelyek az alkut meghiúsítanák,

akkor a jogok eredeti elosztásától függetlenül megvalósul a javak Pareto-hatékony

felhasználása. Tehát azért lényegtelen a JGE szempontjából a bíróság tényleges ítélete,

mert amennyiben a felek racionálisak és amennyiben nem a gazdaságilag hatékony

ítéletet hozza meg a bíróság, akkor a felek az ítélet után alkuba bocsátkoznak egymással

és így valósítják majd meg a mindkettejük számára legelőnyösebb helyzetet. Az

elemzés céljából egyszerűsítettem és néhány feltételezéssel kiegészítettem az eredeti

jogesetet. Feltételezéseim az elemzés első részében a következők: nem akarja a felperes

beépíteni az ingatlant és 200.000 forintért a felperes ugyanazt a hasznossági szintet éri

el, amelyet a természetbeni megosztással. Az elemzés egyszerűsítése érdekében

feltételezem, hogy nincsenek sem perköltségek sem egyéb költségek (tranzakciós

költségek36

), melyek az alkut meghiúsítanák.

Nevezzük azt az esetet az alperes igazának, mikor a bíróság az ellenérték

megfizetésével az alperes tulajdonába adja az ingatlant, azaz 500.000 forint árán 1/1

arányban az alperes tulajdonába kerül az ingatlan (Ez volt a másodfokú bíróság és a

Legfelsőbb Bíróság). A felperes igazának azt az esetet nevezem, mikor a bíróság a

természetbeni megosztást rendeli el és az ítélet szerint egyik félnek sem kell fizetnie a

másiknak (Ez volt az elsőfokú bíróság ítélete)

36

„A tranzakciós költségek általában vagy a kereskedelem „természetes” nehézségei miatt, vagy jogi

akadályok következtében lehetnek nagyok a belőlük származó nyereségekhez képest.” Demsetz, jge

142.o.

23

A gazdasági elemzés levezetése miatt szükséges lesz a felek érdekeit

számszerűsíteni, azaz pénzben kifejezni.37

Az első esetben tegyük fel, hogy az alperes

500.000 forint megfizetését vállalta a kizárólagos tulajdonjog megszerzése érdekében

(ez így történt az eredeti jogesetben is). Tegyük fel továbbá azt is, hogy felperes

ugyanazt a célt (ugyanazt a hasznossági szintet), tehát egy kert megszerzését 200.000

forint ellenében lenne képes elérni (erről nem esett szó az eredeti jogesetben tehát ez is

egy kiegészítő feltevés, amely az elemzés elvégzéséhez szükséges). Amennyiben ebben

az esetben az alperes igaza érvényesül, tehát a bíróság a jogot az alperesnek ítéli, akkor

az ingatlan 1/1 tulajdonosa az alperes lesz és fizet 500.000 forintot a felperesnek,

amelyből ő egy másik kertet vásárolhat meg. Ebben az esetben a felperesnek megérné

minimum 200.000 forintért eladni a tulajdonrészét, de az alperes eleve fizet neki az

ítélet szerint 500.000 forintot, amelyet fordíthat egy másik kert vásárlására.

Amennyiben a felperes igaza érvényesül, tehát a jogokat a bíróság a felperes számára

ítéli meg, és a természetbeni megosztás mellett foglal állást, úgy az alperes az ítéletet

követően alkuba bocsátkozhatna a felperessel. Ha mindkét fél racionális, akkor a

felperes bármilyen 200.000 forint feletti összegért hajlandó lesz eladni a részét az

alperesnek, hiszen 200.000 forintért vehet egy másik kertet (amellyel tehát ugyanazt a

hasznossági szintet éri el, mint amit a természetbeni megosztással) és az ezen felül

kialkudott vételárrész megmarad neki. Az alperes is hajlandó lesz maximum 500.000

forintot fizetni a felperesnek, hiszen számára ennyit ér az ingatlanrész, amelynek a

megvásárlása által az ingatlan 1/1 tulajdonosa lesz. A pontos összeg a felek alkudozási

képességeitől és a rendelkezésre álló információktól függ, mely már a játékelmélet

körébe tartozik és túlmutat a jelen dolgozat keretein.38

Azonban az biztos, hogy az

összeg 200.000. és 500.000 forint közötti lesz. Tehát ha az alperes számára 500.000

forintot ér meg az 1/1 tulajdonjog és a felperes 200.000 forintért tud egy másik kertet

vásárolni, akkor a jogok eredeti elosztásától függetlenül megvalósul a javak Pareto-

hatékony felhasználása, amennyiben nincsenek az alkut meghiúsító tranzakciós

költségek és az alkuban résztvevő felek racionálisak. Így az ingatlan az alperes 1/1

37

Az elemzést eredetileg Ronald Coase: A társadalmi költség problémája című tanulmányában mutatta

be. In.: Ronald Coase: A vállalat a piac és a jog, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004, 137.-215.o.,

(Azonban hazánkban megtörtént jogeseten keresztül még nem mutatták be.)

38 A játékelméletről lásd: Robert Gibbons: Bevezetés a játékelméletbe, Nemzeti Tankönyvkiadó,

Budapest, 2005

24

tulajdonába kerül és felperes vásárol egy másik kertet. Azonban észre kell venni, hogy

az elemzés szépséghibája az, hogy az alperes 500.000 forintot fizet akkor, mikor a jogot

neki ítélik és 200.000 - 500.000 forintot mikor a felperesnek. Tehát jobban járna, ha a

racionális felperesnek ítélne a bíróság, mintha a felperes nem lenne racionális és az

alperes javára ítélnének. Igaz az, hogy ez semmit sem változtat a Coase tétel

érvényességén, hiszen végül a hatékony megoldás érvényesül, bár a redisztribúcióban

van különbség.39

Tehát, amikor az alperesnek 500.000 forintot ér meg az ingatlan 1/1

tulajdonjoga és a felperesnek 200.000 forintot ér meg az ingatlan természetbeni

megosztása, akkor a hatékony megoldás az lesz, amikor az ingatlan az alperes 1/1

tulajdonába kerül.

Változtassuk meg a költségeket, amelyeken a legmagasabb egyéni hasznok40

elérhetők és végezzük el újra az elemzést. Most tegyük fel, hogy az alperes hajlandó

200.000 forintot fizetni a felperes számára, hogy az ingatlan 1/1 tulajdonosa legyen és a

felperes 500.000 forintért tudna egy másik kertet megvásárolni. Amikor a bíróság az

alperesnek ítél, vagyis 200.000 forint felperesnek történő megfizetése ellenében az

ingatlan 1/1 tulajdonosa lesz. Az ítélet után a felperes racionális döntése az lenne, ha

egy 200.000 és 500.000 forint közti összeget felajánlana a kertért az alperesnek, és az

alperes ezt el is fogadná, ha ésszerű, hiszen feltételeztük, hogy számára az, hogy 1/1

tulajdonába kerüljön az ingatlan és ne a természetbeni megosztás történjen meg csak

200.000 forintot ér meg. Így a kerti rész egy 200.000 és 500.000 forint közötti összegért

a felperes tulajdonába kerülne. Hiszen az alperesnek nem ér 200.000 forintnál többet az

1/1 tulajdoni hányad. Ha az alperesnek 200.000 forintnál többért kellene megváltani a

felperes tulajdoni hányadát, akkor ebben az esetben ő is inkább a természetbeni

megosztást választaná, hiszen neki 200.000 forintnál nem ér meg többet az ingatlan 1/1

tulajdonjoga. Amennyiben a felperes igaza érvényesül, tehát a természetbeni megosztás,

akkor az alperes nem fog 200.000 forintnál magasabb árat ajánlani a kertért (az ingatlan

39

„E megoldás nem jelentené azt, hogy a jogosítványok kezdeti állományától függetlenül az

erőforrásoknak ugyanaz az allokációja jönne létre.” Guido Calabresi – Douglas A. Melamed: Tulajdoni

szabályok, felelősségi szabályok és az elidegeníthetetlenség: a székesegyház egyik látképe In.: A jog

gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

Budapest, 1984, 276.o.

40Az alperes legnagyobb egyéni haszna, ha az ingatlan 1/1 tulajdonosa lenne, és a felperesé az, ha szert

tesz egy saját tulajdonába kerülő kertre.

25

1/3 részéért) hiszen az annyit ér meg a számára és a felperes nem fogja 200.000 forint

alatt eladni, hiszen ő egy másik kertet (ami ugyanazt a hasznossági szintet jelenti

számára) minimum 500.000 forintért tudna venni. Tehát ekkor a természetbeni

megosztás fog megvalósulni. Így ekkor az a racionális megoldás születik meg, hogy a

felek nem bocsátkoznak alkuba, mert a bíróság eleve a Pareto-hatékony megoldást

találta meg ítéletével. Tehát amennyiben a felperesnek 500.000 forintot ér meg az

ingatlan természetbeni megosztása és az alperesnek 200.000 forintot ér meg az ingatlan

kizárólagos tulajdonjoga, akkor mind az alperes, mind a felperes igazának az esetében

végül az a hatékony megoldás születik majd meg, hogy az ingatlan természetbeni

megosztása érvényesül.

A másodfokon eljáró bíróság a valóságban megtalálta a gazdaságilag

leghatékonyabb megoldást, azzal, hogy a piaci értékének a megfizetésével (500.000

forint) a felperes 1/3 tulajdoni hányadát az alperes tulajdonába adta. Állításomat a

következő indokok igazolják:

1.) az ingatlanrész piaci értékének az alperes általi megfizetésével a felperes

majd vásárolhat egy olyan kertet, amely ugyanazt a hasznossági szintet képviseli a

számára úgy, hogy közben az alperes 1/1 tulajdonosa lett a szóban forgó ingatlannak és

így mindketten elérték ebben az ügyben a saját legmagasabb hasznossági szintjüket.

2.) minden tulajdon leghatékonyabb felhasználási módja a kizárólagos

tulajdonlás útján valósítható meg, hiszen ekkor nincsenek tulajdonostársak és így az

alkunak kisebbek a költségei (melyek szintén a tranzakciós költségek körébe

tartoznak).41

Azért különbözik ez a példa a klasszikus kártérítési jogeseteken keresztül

bemutatott példáktól és tűnik furcsának emiatt, hiszen észre kell vennünk, hogy ez egy

tulajdonjoggal kapcsolatos jogeset és nem kártérítés forog szóban. Tehát itt az alperes

mindenképpen fizet valamennyit a felperesnek, a kérdés csak az, hogy mennyit (vagy

kikerül a használati köréből az ingatlan 1/3 része). A klasszikus kártérítési jogeseteken

végzett elemzés azért szemléletesebb, mert a bíróság ítélete a pernyertes félre nem hárít

további költségeket, míg jelen esetben, ha az alperesnek ítél a bíróság, akkor is ki kell

fizetnie a felperes tulajdoni hányadát. A két elemzés között az a legszembeötlőbb

41

„Meglátásom szerint ezzel magyarázható, hogy a vagyont általában nem több, hanem egy személy

birtokolja.” Harold Demsetz: A tulajdonjog új elméletének alapjairól, In.: A jog gazdasági elemzése

(szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984, 150.o.

26

különbség az, hogy a kártérítési ügyekben a bíróság osztja el a jogokat42

, míg jelen

esetben a jogok már adottak (az 1/3 és 2/3 tulajdoni hányadok) és a bíróság csak abban

dönt, hogy melyik megszüntetési mód érvényesüljön, azaz melyik lenne a hatékonyabb,

tehát itt a bíróság nem elhatárolja a jogokat, hanem csak újrakombinálja azokat.

Azonban a fenti elemzés is bizonyítja, hogy nem csak kártérítési ügyekben

alkalmazható a Coase-tétel, hanem más magánjogi területeken is, ahol a felek

alkudozása megengedett, tehát a polgári jog szinte teljes területén. (Az ezen szakaszban

kifejtett elemzést bemutató ábrát a dolgozat végén található 7.2. számú melléklet

tartalmazza.)

Hasonló elemzés végezhető a következő bírósági határozatok tekintetében:

BH1979.151, BH 1980.240, BH1982.370, BH1988.179, BH1994.28, BH 2003.405

2.2. A túlépítés gazdasági elemzése

A Polgári Törvénykönyv X. fejezetében (A tulajdonjog tartalma és védelme) a

szomszédjogok körében található túlépítésről szóló szabályozásban a következőkről

rendelkezik:

Ptk 110§ (1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés

ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még

nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a 109§ (1) bekezdésében

meghatározottakon kívül – választása szerint – követelheti, hogy a túlépítő a) saját

földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába, vagy b)

az épületet bontsa le.

(2) A szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha ez az okszerű gazdálkodás

követelményeivel nem ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának

költségei a túlépítőt terhelik; megilleti azonban a beépített anyag elvitelének a joga.

Joggal merül fel a kérdés mit is jelent „az okszerű gazdálkodás követelménye”,

ugyanis erre már nem ad választ a törvényalkotó, ennek eldöntését a jogalkalmazókra,

azaz a bíróságokra bízza és a bírák az okszerű gazdálkodás követelményének fényében

42

„…Tudnunk kell, hogy a károkozó vállalkozásnak van-e kártérítési felelőssége, mert a jogok előzetes

elhatárolása nélkül nem lehetségesek azok a piaci tranzakciók, amelyekkel átruházhatnánk vagy

újrakombinálhatnánk őket.” Coase: A társadalmi költség problémája 150.o.

27

döntenek. A bíróságok ebben az esetben nem is fordulhatnak máshoz, mint a gazdasági

racionalitáshoz és a költség-haszon elemzéshez. Példaként vizsgáljuk meg azt, hogy mit

vizsgálhatnak a bírák akkor, amikor valaki saját tulajdonban levő földjén kezdi meg egy

épület felépítését, de a szomszédja tulajdonában lévő földön fejezi be azt. (Tegyük fel

továbbá, hogy a túlépítő rosszhiszemű volt, hiszen ekkor követelhető csak az épület

lebontása.) Mit is vizsgálhatnak a bírák ebben az esetben? Melyik döntés okoz nagyobb

sérelmet? Az, ha valaki nem tudja saját földjét részben, vagy egészben használni (amire

természetesen tulajdonjoga alapján jogosult lenne), vagy az, ha egy már álló épület

lebontása mellett dönt a bíróság, csak azért, hogy valakinek a jogai ne sérüljenek. A

kérdésre a választ egyértelműen megtalálhatjuk a jog gazdasági elemzésének

módszerével. A túlépítőnek okoz-e nagyobb sérelmet az épület lebontása, vagy a

földtulajdonosnak okoz nagyobb sérelmet az, ha nem, vagy csak korlátozottan tudja

földjét használni? Fontos az, hogy számszerűsítsük, azaz pénzben kifejezzük a

tulajdonjogot, és az ingatlanrész értékét, hiszen csak így alkalmazható a gazdasági

elemzés. Tehát a tulajdonjog értékét, az ingatlanrész értékét és az épületrész értékét kell

megkülönböztetni, majd összevetni. Amennyiben az ingatlanrész értéke meghaladja a

tulajdonos jogosultságának az értékét, akkor nem lenne racionális, azaz okszerű az

épület lebontása mellett dönteni, azonban, ha a tulajdonos jogosultságának az értéke

haladja meg az ingatlan értékét, akkor ésszerű lenne az épület lebontása mellett dönteni.

A következő elméleti példával szemléltethető az állítás.43

Az, ha valaki mindössze egy

könnyűszerkezetű garázst épít túl a szomszédja földjére, akinek egyébként is kicsi kertje

van, és jelentős sérelmet okoz számára az is, ha csak néhány négyzetmétert foglalnak el

földjéből, akkor valószínűleg nem fog ellenkezni az okszerű gazdálkodás

követelményeivel, az ha a bíróság az épület lebontása mellett dönt. Ha azonban egy

gyárépületet építenek fel úgy, hogy egy több száz hektáron elterülő magántulajdonban

levő erdőből foglalnak el csupán néhány négyzetmétert, akkor valószínűleg, arra az

eredményre jutunk, hogy nem lenne racionális döntés a gyárépületet lebontani pusztán

néhány négyzetméternyi túlépítés miatt, hanem érdemesebb a túlépítőt kötelezni az

elfoglalt ingatlan(rész) megfizetésére. A példákban szereplő szélsőséges esetek jól

szemléltetik a gazdasági elemzés alkalmazhatóságát, azonban a gyakorlatban jelentős

43

A példa pusztán elméleti, mivel a földdel alkotórészi kapcsolatban nem álló építményeknél nem a

túlépítés, hanem a birtokháborítás és a jogalap nélküli birtoklás szabályai alapján köteles a bíróság a

jogvitát eldönteni: Az ingatlanjog nagy kézikönyve 132.o.

28

nehézségekkel járhat a tulajdonjog értékének meghatározása és annak összehasonlítása

az épület értékével. Érdemes gazdasági szempontból megvizsgálni a 110§ (1)

bekezdésének rendelkezéseit is.

A bíróság jelen esetben arra a túlépítőre ró ki hátrányosabb

jogkövetkezményeket, aki rosszhiszemű, vagy több információval rendelkezett az

építkezéssel kapcsolatban, mint amennyivel a jóhiszemű túlépítő, azaz aki nem tudja és

kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kell arról tudnia, hogy nem a saját földjén

fejezi be az építkezést. Hiszen az által, hogy a szomszéd még olyan időben tiltakozott,

amikor a túlépítőnek még nem okozott volna aránytalan károsodást az eredeti állapot

helyreállítása, olyan időben jutatta plusz információhoz (arról, hogy nem az ő

tulajdonában álló földön fogja befejezni az építkezést) a túlépítőt, ami a legalacsonyabb

költségelkerülővé (cheapest/least cost avoider) tette volna.44

Rosszhiszeműnek

tekinthető a túlépítő akkor is, ha az elvárható gondosság tanúsítása mellett tudhatta

volna, hogy földjének határán túl építkezett.45

Így kijelenthető, hogy a Ptk. 110§ (1)

bekezdése is a gazdaságilag hatékony megoldásra próbál törekedni, azaz a nem

kívánatos helyzet legkisebb költségen való elkerülésére ösztönzi a jogalanyokat.

(Azonban, ahogy majd a következő elemzésben látni fogjuk nem biztos, hogy ez a

szabályozás végső soron a gazdasági hatékonyságot fogja szolgálni.) Menyhárd Attila

ehhez még hozzáteszi: „erős nemzetgazdasági érdek szól a már felépített ingatlanok

megtartása mellett, azokat ne kelljen „néhány négyszögöles” túlépítés esetén

lebontani.”46

Tehát a nemzetgazdaságnak is érdeke, hogy a leghatékonyabb megoldás

érvényesülését segítse elő a jogrendszer.

2.2.1 A túlépítés a magyar bírósági gyakorlatban

Egy 1994-es hazai bírósági határozaton keresztül47

tökéletesen bemutatható a

bíróság hatékony megoldásokra való törekvése a túlépítéssel kapcsolatos jogvitákban is.

A bíróság a jogvitát a korábbi szakaszban idézett Ptk 110.§-ra hivatkozva döntötte el. A

44

A legkisebb költségelkerülőről lásd: Steven Shavell: The Foundations of Economic Analysis of Law,

189.-190.o.

45 Lenkovics Barnabás: Dologi jog, 2008, Eötvös József könyvkiadó, Budapest, 103.o.

46 Menyhárd Attila: Dologi jog, 2007, Osiris kiadó, Budapest, 192.o.

47 BH1994.532

29

bíróság által feltárt történeti tényállás a következő: A felperesek és az alperesek két

szomszédos ingatlan tulajdonosai, az előbbieké egy hatlakásos társasház, az utóbbiaké

egy hatlakásos sorház. A felperesek egy bitumenezett és szegélyezett bejáró utat

alakítottak ki, mellyel az alperesek ingatlanjából elfoglaltak 84 m2-t és további 27 m

2-t

is az alperesek oldalkertjéből. A keresetekben a felperesek kérték az alpereseket eltiltani

az útjuk használatától, mert állításuk szerint rongálták azt, és így birtokháborítást

követtek el. Az alperesek kérték az utat a felperesek ingatlanjára áthelyeztetni, tehát az

utat lebontani és az elfoglalt részt a birtokukba adni, mert állításuk szerint a felperesek

rosszhiszeműen jártak el a bejáróút kialakításánál (ezt a perben nem sikerült

bizonyítaniuk).

A városi bíróság ítélete szerint a felpereseknek le kell bontaniuk az utat, mivel

ez számukra lényegesen kisebb költséget okoz, mint az 1.080.000 forint kártérítés,

amelyet az alperesek kártérítés jogcímén kérhetnének a felperesektől. Továbbá van mód

arra, hogy a felperesek a saját ingatlanukon alakítsák ki a bejárati utat. A másodfokon

eljáró bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését. A felpereseket az

alpereseknek kifizetendő különböző összegek megfizetésére kötelezte lejárt használati

díj címén, továbbá évenkénti 7000 forint használati díj megfizetésére kötelezte. A

felperesek által az alperesek területéből elfoglalt 27 m2-es oldalkertet az alperesek

birtokába adta a bíróság. A másodfokú bíróság kötelezte továbbá a felpereseket az

alperesi ingatlanban történt értékcsökkenés megfizetésére. Végül a Legfelsőbb Bíróság

a másodfokú bírósági határozat felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit

hatályában fenntartotta.

A per során nem sikerült bizonyítani tehát, hogy a felperesek rosszhiszeműen

építették volna ki a szóban forgó bejárati utat. Így hát az sem nyert bizonyítást, hogy ők

lettek volna a legalacsonyabb költségelkerülők.48

A 27 m2 területű felperesek által

elfoglalt oldalkert az alperesek birtokába került. Ez mindenféle értékcsökkenés (bontás

48

A rosszhiszemű túlépítő azért lett volna a legalacsonyabb költségelkerülő, mert még az építkezés

megkezdése előtt tudta, vagy kellő körültekintés tanúsítása mellett tudnia kellett volna, hogy nem az ő

ingatlanán fogja befejezni az építkezést és így amennyiben a jogszabályoknak megfelelően jár el, akkor

senkinek nem kell viselnie a túlépítéssel járó költségeket, hiszen nem is történt volna túlépítés. Tehát

egyszerűbb a szomszédos ingatlan tulajdonosával előzőleg megegyezni, mint utána a bíróság előtt

rendezni a vitát, ahol további költségekkel kell számolnia a feleknek, mint például a perköltség, az

esetleges jogi képviselők díjai, és az idő.

30

stb…) nélkül megoldható volt így a jogosultságok eredeti elosztásának megfelelő és

egyben gazdaságilag hatékony döntés is született e tekintetben. A kérdés az, hogy az

alperesek ingatlanjában bekövetkezett értékcsökkenés és a visszamenőleg is megítélt

használati díj értékének megfizetése, avagy az út elbontása és a saját ingatlanjukra való

áthelyezése lett volna-e a gazdaságilag hatékony megoldás? Az elsőfokú bíróság

megállapította, hogy az ingatlanban okozott értékcsökkenésért 1.080.000 forint

kártérítést követelhetnének az alperestől és ez a felpereseknek lényegesen nagyobb

költséget okozna, mint amilyen költséggel az út áthelyezése járna. Megjegyzendő, hogy

az elsőfokú bíróság ítélete ellen nem minden felperes élt fellebbezéssel. Tehát ha

1.080.000 forint megfizetése az alperesek javára már lényegesen nagyobb költséggel

jár, mint az út elbontása, akkor egyértelmű lesz az, hogy ha ezt az értékcsökkenést és

még használati díjat is fizetnek az alperesek, akkor biztos, hogy nem a gazdaságilag

hatékony megoldás valósul meg. Tehát a gazdasági elemzés szempontjából az elsőfokú

bíróság ítélete lett volna a gazdaságilag hatékony megoldás. Mivel azonban nem

sikerült a felperesek rosszhiszemű túlépítését bizonyítani, így a Ptk. rendelkezéseinek

értelmében nem lehetett az út elbontását követelni. Feltételezhetjük, azt hogy az első

fokon meghozott ítélet ellen fellebbezéssel nem élő felperesek felismerték a helyzetet és

ezért nem éltek fellebbezéssel. Tehát valószínűleg őket sorolhatnánk a gazdasági

elemzés szempontjából a racionálisan cselekvő emberek csoportjába. Igaz az, hogy a

fellebbezéssel élő felperesek sem azt az ítéletet szerették volna elérni, ami megszületett,

de ők az elsőfokú bíróság gazdaságilag hatékony döntését sem fogadták el.

Megállapítható, hogy jelen esetben a gazdaságilag hatékony megoldást (az út elbontása)

a törvényben foglaltak akadályozták meg, mivel kizárólag rosszhiszemű túlépítés esetén

lett volna követelhető az út elbontása. Kérdés az, hogy a Ptk. ezzel a rendelkezésével

elősegíti-e a hatékony megoldást? Véleményem szerint,melyet a jelen példa is

alátámaszt a válasz: nem.

Az épület lebontását nem rosszhiszeműséghez, vagy a rendelkezésre álló

információhoz kellene kötni (mikor tiltakozott a szomszéd), hanem pusztán a gazdasági

hatékonysághoz, tehát az okszerű gazdálkodás követelményéhez. Tegyük fel, hogy a

fellebbezéssel élő felperesek pusztán igazuk érvényesítése miatt nem fogadták el az

elsőfokú bíróság ítéletét és így a gazdasági szempontból racionális döntés ellen éltek

fellebbezéssel. Ha ebben az esetben a felek az összegszerűségre is folytattak volna

bizonyítást, tehát arra, hogy pontosan mennyibe kerülne az utat áthelyezni (ez nem

31

derült ki a határozatból) és nem gátolta volna a rosszhiszeműség vizsgálata a bíróságot

akkor pontosan megállapítható lett volna a gazdaságilag hatékony megoldás. Azonban

ha a felek racionálisan viselkednek, tehát a felperesek felismerik azt, hogy nekik

olcsóbb lenne az utat áthelyezni, mint az alperesek ingatlanában történt értékcsökkenést

és további használati díjat fizetni, akkor még a jogerős ítélet után is alkudozásba

kezdhetnek és megvalósíthatják a gazdaságilag hatékony megoldást. (Az elemzés

hasonló lenne a 2.1 szakaszban leírtakhoz). Véleményem szerint tehát az épület

lebontását feltételező rosszhiszeműség, vagy a szomszéd általi megfelelő időben történő

tiltakozás Ptk. általi megkövetelése megnehezíti a gazdasági hatékonyság érvényre

juttatását. Elegendő lenne pusztán az okszerű gazdálkodás követelményeinek vizsgálata,

de annak jelentését szükséges lenne törvényi szinten meghatározni, pontosítani. A

rosszhiszemű túlépítőre való hátrányosabb jogkövetkezmények alkalmazásával a

túlépítés megtörténte előtt még valóban a gazdaságilag hatékony megoldásra törekszik a

Ptk. is. Azonban jelen jogesetben a jóhiszemű túlépítés Ptk.-beli szabályai és a per

résztvevőinek irracionális volta miatt nem valósulhatott meg a másodfokú és

Legfelsőbb Bíróság ítéletében a gazdaságilag hatékony megoldás. Ez az elemzés jó

példa arra, hogy mennyire ellentétes eredményre vezet a gazdasági elemzés és a

túlépítés erkölcsi megítélése (jó és rosszhiszeműség vizsgálata).

32

„He was able to confront difficult issues and decide them in opinions

of few words. Today’s judges should follow his example.”

Walter R. Mansfield

American Bar Association Journal, February, 1982, Volume 68

„Képes volt bonyolult problémákat összevetni és néhány szavas ítéletben

dönteni róluk. A mai bíráknak követniük kellene a példáját.”

(A szerző fordítása)

„The Hand rule, as Judge Hand meant it, is no deus ex machina

that theoretically solves all liability problems”

Allan Feldman – Jeonghyun Kim, Brown University 17.o.

„A Hand szabály, ahogyan Hand bíró gondolta,

nem egy isteni beavatkozás, amely az összes felelősséggel

kapcsolatos problémát megoldja az elméletben.”

(A szerző fordítása)

„The Hand Formula balancing approach is recognised as

authoritative by judicial opinions in a majority of states”

Stephen G. Gilles: On determining negligence,

Vanderbilt Law Review, vol.54/3, 2001,815.o.

„a Hand Formula általi szemlélet a legtöbb

államban adott bírói véleményekben irányadó”

(A szerző fordítása)

33

III. A Learned Hand teszt és a gondatlan károkozás

3.1. Az Egyesült Államok kontra Carroll Towing Co. ügy

A gondatlan károkozó felelősségének megállapítására alkalmas formulát 1947-

ben mondta ki Learned Hand49

bíró (Hand szabály, Learned Hand teszt)50

a United

States v. Carroll Towing Co. ügyben51

és attól fogva az Egyesült Államokban

általánosan elfogadottá vált a szerződésen kívüli károkozás (law of tort) területén.

A perben résztvevő felek a következők voltak:

1; Conners Marine Co., Inc., Az ’Anna C’ nevű uszály tulajdonosa, felperes

2; Pennsylvania Railroad Co., az ’Anna C’ nevű uszály bérlője

3; Az Egyesült Államok, az ’Anna C’ uszály rakományának (liszt) tulajdonosa, felperes

4; Carroll Towing Co., Inc., a ’Carroll’ nevű vontatóhajó tulajdonosa, az alperes

5; Grace Line, Inc., a ’Carroll’ nevű vontatóhajó bérlője, és a kikötőmester

munkáltatója.52

A történeti tényállás szerint 1944. január 2-án New York város, Manhattanben levő

kikötőjében az ’Anna C’ nevű uszály ki volt kötve az 52-es mólóhoz, azonban még

mellé kötöttek 5 másik uszályt is. Az alperes vontatóhajójának (Carroll) legénysége

(Carrol’s Towing Co.) el akarta kötni az egyik uszályt, de nem volt senki a többi

uszályon, így maguk akarták eloldani a horgonykötéllel rögzített uszályokat. A

műveletet rosszul hajtották végre, az ’Anna C’ leszakadt a rögzítőköteleiről és

elszabadult, majd összeütközött a haditengerészet egyik tankhajójával. Az ’Anna C’

merülési vonala alatt a tankhajó propellere egy léket ütött, amelyet nem vettek észre

azonnal. ’Az Anna C’-t egy másik uszály segítségével betolták két móló közé, de az

rövid idő múlva elsüllyedt, rajta az Egyesült Államok tulajdonát képező rakományával

együtt. Az ’Anna C’ tulajdonosa (Conners Marine Company) perelte a vontató uszály

49

Learned Hand bíró (1872-1961) az Amerikai Egyesült Államok Második Kerületi Fellebbviteli

Bíróságának (U.S. Court of Appeals for the Second Circuit) bírája volt

50 A Hand Formula tulajdonképpen a Learned Hand teszt matematikai képlettel történő kifejezése. (ld.:

Stephen G. Gilles: On determining negligence, 818.o.)

51 United States versus Caroll Towing Co. 159 F.2d 169 (2d Cir. 1947).

52 Allan M. Feldman – Jeonghyun Kim: The Hand Rule and United States v. Carroll Towing Co.

Reconsidered, Brown University working paper, 2002, 2.o.

34

tulajdonosát (Carroll Towing Company), hiszen véleménye szerint a legénység

gondatlanul járt el, amikor hozzányúlt a rögzítő horgonykötélhez. A vontatóhajó

tulajdonosa azzal védekezett, hogy legénysége kereste az elsüllyedt hajó kormányosát,

aki megakadályozhatta volna segítségével a balesetet, de azon nem találtak senkit.53

Az

’Anna C’-t a Pennsylvania Railroad Co. bérelte a Conners Marine Co.-tól és a szerződés

alapján a bérbeaadó köteles volt kormányost is biztosítani az uszályhoz délelőtt 8 és

délután 4 óra között. A kormányos január 3-án délután 5 órakor hagyta el a hajót,

azonban az uszály másnap délután 2 órakor szabadult el, tehát 21 órával azután, hogy

elhagyta a fedélzetet. A kormányosnak a baleset idején a fedélzeten kellett volna

tartózkodnia a szerződés értelmében és a bizonyítási eljárás során az is kiderült, hogy

nem volt megfelelő indoka arra, hogy miért nem tartózkodott a fedélzeten. Abban a

helyzetben, amikor a januári nappalok igencsak rövidek ráadásul a második világháború

eseményei miatt is zsúfolt kikötőkben az uszályok mozgatása folyamatosan történt ,54

a

kár bekövetkezésének valószínűsége sokkal magasabb, mint egy olyan kikötőben, ahol

naponta csupán néhány hajó fordul meg és a nappalok is hosszabbak. Tehát amennyiben

a kormányos a nappali munkaórák alatt a fedélzeten lett volna, úgy időben észrevehette

volna a léket és segítséget kérhetett volna a rakomány és az uszály megmentése

érdekében.

Az elsőfokú bíróság megítélte a kártérítést az ’Anna C’ tulajdonosának, hiszen

gondatlannak találta a vontatóhajó kapitányát és fedélzeti munkásait, valamint a

kikötőmestert a hajó visszaigazításában, azonban az elsüllyedt uszály tulajdonosát nem

találta gondatlannak a káresemény bekövetkeztében. Az elsőfokú bíróság három

korábbi precedens alapján hozta meg a döntését, melyekben nem találták gondatlannak

azokat a hajóikon éppen nem tartózkodó kapitányokat, akiknek a hajóját ezen idő alatt

károsodás érte.

A másodfokú bíróság (Learned Hand bíró elnökletével, valamint Frank és Chase

kerületi bírákkal) az elsőfokkal ellentétesen állapította meg az elsüllyedt uszály

tulajdonosának felelősségét, így kármegosztásra került sor. Az indokolás szerint

ugyanis, ha a kormányos az Anna C-n tartózkodott volna, akkor a léket kellő időben

53

Morissette, Emily Lynch: Personal injury and the law of torts for paralegals, Aspen Publishers Inc.,

2008, 32-33.o.

54 Marc A. Franklin and Robert L. Rabin: Cases and Materials on Tort Law and Alternatives, Westbury,

New York, The Foundation Press, 1992, 38.p.

35

észlelhette volna és ezáltal, ha az uszály nem is, de a rakomány megmenthető lett

volna.55

Így hát az Anna C tulajdonosa együtt felel (along with) a vontatóhajó

tulajdonosával és a kikötőmester munkáltatójával (Grace Line Inc.). Az Anna C

tulajdonosa nem felel az ütközéskor bekövetkezett károkért.

Hand bíró tehát a következőképpen határozott a károk viseléséről: a hajók

összeütközésével kapcsolatos károkat a Grace Line és a Carroll Towing Co. viseli fele

fele arányban. A rakomány elsüllyedésével kapcsolatos károkat egyharmad-egyharmad

arányban viselik a Grace Line, a Carroll Towing és a Conners Marine vállalatok.

Hand bíró további 10, tehát összesen 13 precedenst vizsgált meg, melyekben

hétszer gondatlannak minősítették, hatszor pedig nem tekintették gondatlannak hasonló

esetben a hajó távollévő kapitányát. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy nincsen

egy általános szabály arra nézve, hogy egy megfelelően a parthoz rögzített hajó

távollévő kapitánya felelős-e, avagy sem a távolléte alatt a hajón bekövetkező károkért.

Hand bíró ítéletében a következő gondolatot fejtette ki, mely által azt kívánta

bizonyítani, hogy a United States v. Carroll Towing ügyből és a korábbi precedensekből

megalkotható egy általános felelősségi teszt. Kifejtése szerint nyilvánvaló, hogy nem

létezik egy általános felelősségi alakzat az ilyen esetekre. Mivel vannak olyan esetek,

amikor egy uszály rögzítőkötele eloldódik és, amennyiben ez megtörténik, akkor

fenyegetést jelent a közelében levő többi hajóra. Mint más hasonló esetekben, a

tulajdonos kármegelőzésre vonatkozó kötelezettsége jelen esetben is három változó

értékétől tehető függővé:

1; annak a valószínűsége, hogy a hajó leszakad a rögzítőköteléről

2; amennyiben kárt okoz, az okozott kár nagysága

3; a megfelelő óvintézkedések megtételének a költsége

Ezt az elképzelést matematikailag is lehetséges levezetni, amely talán könnyebbé teszi a

megértését. Amennyiben a valószínűséget ’P’-vel, a kárt ’L’-el és az óvintézkedések

terhét ’B’-vel jelöljük, akkor a felelősség attól függ, hogy ’B’ kisebb-e, mint ’L’

megszorozva ’P’-vel, vagyis B<P*L56

Posner a képletet a következőképpen foglalja össze: az alperes akkor gondatlan,

ha a baleset által előidézett kár (severity of loss – jele: L), megszorozva a baleset

55

Patrick J. Kelley: The Carroll Towing Case and the Teaching of Tort Law, In.: Saint Louis University

Law Journal, vol. 45, 735-736.o

56 United States v. Carroll Towing Co., 159 F.2d 169, 173 (2d Cir. 1947).

36

előfordulásának valószínűségével (probability of loss – jele: P), meghaladja azoknak az

óvintézkedéseknek a költségét (burden of precautions), amelyeket az alperes

foganatosíthatott volna a kár megelőzésére, mely elemet Hand ’B’-vel jelölt.57

Tehát valaki gondatlan, amennyiben:

az óvintézkedések értéke<a kár bekövetkeztének valószínűsége X kár nagysága58

(B<P*L)

de nem gondatlan amennyiben:

az óvintézkedések értéke > a kár bekövetkeztének valószínűsége X kár nagysága

(B>P*L)

Tegyük fel, hogy a fent említett ügyben (United States versus Caroll Towing

Co.)59 az elsüllyedt hajó és rakományának értéke 100.000 dollár és az uszály

elszabadulásának valószínűsége a kormányos fedélzeten való tartózkodása nélkül 0,1

százalék (0,001), azonban, ha a kormányos a fedélzeten tartózkodik a hajó

elszabadulásának a valószínűsége 0,005 százalék (0,00005). Feltételezzük továbbá,

hogy az uszálytulajdonosnak 25 dollárt kell fizetnie a kormányosnak, hogy az egész nap

a fedélzeten maradjon.60

Ebben az esetben egyértelműen megállapítható, hogy a

károkozó uszálytulajdonos gondatlan volt hiszen:

kár értéke* kár valószínűsége > megelőzés költsége.

Azaz 100.000*0,001 > 25 (100 > 25).

Ugyanakkor, ha a kormányos a fedélzeten marad:

100.000*0,00005 (5<25).

Ekkor a formula szerint nem minősült volna gondatlannak.61

Posner azonban vitatja a szabály hatékonyságát annyiban, amennyiben azt kizárólag az

alperesre alkalmazzák és elméletét a következőkkel támasztja alá: „Tételezzük fel, hogy

57

Richard Posner: Economic Analysis of Law, Seventh Edition, Aspen Publishers, New York, 2007,

168.o.

58 Morisette: Personal injury and the law of torts for paralegals, 32.o.

59 Az eredeti Hand féle jelölés: B (burden –az óvintézkedések terhe), L (liability-felelősség), P

(possibility-valószínűség.). Ugyanezekre az elemekre Robert Cooter és Thomas Ulen a következő

jelöléseket alkalmazza: Wi, A, p’, Posner is a BLP jelölést követi, de nála az ’L’ a veszteséget (loss)

jelöli. Cooter-Ulen: Jog és közgazdaságtan 365.o. és Posner: Economic Analysis of law 167-168.o.

60 Az adatokért lásd: Cooter – Ulen: Jog és közgazdaságtan, 368.o., 8.16. kérdés

61 Gyovai Márk: Gazdasági elemzés a jogelméletben és a büntetőjogban, In.: De Iurisprudentia et Iure

Publico 2011/4.szám, 312.o.

37

egy várható baleset 1000 dolláros költségét az alperes 100 dolláros költséggel háríthatta

volna el, míg a felperes csupán 50 dolláros költséggel. A hatékony megoldás itt az, ha a

terhet a felperes viseli, vagyis nem kap lehetőséget arra, hogy az alperestől kártérítést

igényeljen. Ha az alperes viseli a terhet, a felperest semmi sem ösztönzi az

óvintézkedések62

(precautions) foganatosítására (kivéve, ha a kártérítés, amire jogosult,

nem teljes mértékben kárpótolja őt a veszteségért), aminek következtében nem születik

optimális megoldás a baleset problémájára.”63

Tehát a hatékonyság azt is

megkövetelheti, hogy maguk a károsultak tegyenek megelőző jellegű intézkedéseket, ha

ők kerülhetik el a károkat a legalacsonyabb költségráfordítással.64

Az óvintézkedések és

a megelőzés költségei már a magyar polgári jogászokat is foglalkoztatta, például Eörsi

Gyula 1958-as művében a következőt írja: „A megelőzéssel kapcsolatban egyébként

felmerül az a kérdés is, hogy hol vannak a megelőzési kötelezettség határai, milyen

erőfeszítést lehet e téren elvárni, hogy a várható károsodással arányban nem álló

költekezésre is fennáll-e ez a kötelezettség.”65

A szerző az óvintézkedések érdekében

alkalmazott aránytalan költekezés fogalmának a kitöltését a bíróságokra bízta, nem

töltötte azt meg tartalommal (1958-ban). Eörsi Gyula kérdésére azonban tökéletes

választ ad a Learned Hand bíró által megalkotott teszt, amelyet ebben az esetben a

felperes, azaz a károsult magatartásának vizsgálatára kell alkalmazni.

Összegezve tehát a Learned Hand teszt annak a gyakorlati tételnek az

igazolására szolgál, amely szerint az egyes személyeknek nagyobb gondosságot kell

tanúsítaniuk, amikor a várható jó következmények többet nyomnak a latban, mint a

várható rossz következmények.66

Tehát a felelősség megállapítása attól függ, hogy a kár

bekövetkezésének valószínűsége és a kár nagyságának a szorzata vajon meghaladja-e az

62

Marton Géza a polgári felelősségről szóló könyvében a kárkötelmekre vonatkozó alapelvek körébe

sorolja az úgynevezett „prevenciótörekvést”. Marton Géza: A polgári jogi felelősség, Budapest, 1992,

Triorg Kft., 100-101.o.

63 Polinsky: A gazdasági elemzés, mint potenciálisan hibás termék: útmutató a fogyasztó részére Posner:

A jog gazdasági elemzése című könyvéhez, 342.o.

64 Veljanovski: A jog gazdasági megközelítése: kritikai bevezetés, 52.o.

65 Eörsi Gyula: Kártérítés jogellenes magatartásért, 1958, Budapest, KJK kiadó, 79.o.

66 Stephen G. Gilles: On determining negligence, 820.o. „The Hand Norm stands for the pragmatic

proposition that persons should choose to take greater care when the expected good consequences

outweigh or overbalance the expected bad consequences.”

38

óvintézkedések költségét.67

A gazdasági elemzés szerinti megközelítés (amelyet

Richard Posner is képvisel) értelmében tehát a Learned Hand teszt a fizetési

hajlandóság mérésére szolgál, mivel azt kívánja meg a cselekvőtől (lehetséges

károkozótól), hogy költséghatékony módon járjon el, vagyis mérlegelje az esetleges

költségeket és hasznokat.68

Amennyiben az óvintézkedések költségei meghaladnák a

P*L értéket, úgy azokat az óvintézkedéseket nem kell megtenni, pontosabban addig kell

csökkenteni az óvintézkedésekbe fektetett költségeket, amíg éppen egyenlő lesz a P*L

értékkel.

3.2. Learned Hand bíró öröksége – A Restatement (Second) of Torts

és Richard Posner bírói döntései

Az Egyesült Államokban jogszabályi szinten az American Law Institute által

kiadott model törvény a Restatement (Second of Torts)69

tartalmazza a Hand szabályt.

Ezen jogszabály értelmében gondatlanság az ésszerűtlen kockázat kiváltása, amely úgy

határozható meg, hogy valakinek a várható költségei meghaladják ezen költségek

elkerülésének a költségeit.70

A 291. § szerint: „Ha valamely cselekvés az ésszerűen gondolkodó ember

számára felismerhető módon más személy más személy károsodásának a veszélyét

hordozza, a kockázat ésszerűtlen, a cselekvés pedig vétkes (negligent), ha a kockázat

olyan mértékű, hogy az meghaladja a cselekvés, vagy annak különös végrehajtási módja

jogilag elismert hasznosságát.”71

Ez a szakasz a hatékonyság követelményét írja elő jogszabályi szinten, hiszen

ezen szakasz szerint a megelőzésre fordított költségeket (B érték) addig kell növelni,

67

John Prather Brown: Toward an Economic Theory of Liability, In.:The Journal of Legal Studies, 1973,

n.2., 332.o.

68 Kenneth W. Simmons: The Hand Formula in the Draft Restatement (Third) of Torts: Encompassing

Fairness as Well as Efficiency Values, In.: Vanderbilt Law Review 2001 n.54., 918.o.

69 A dolgozat végén szereplő mellékletben lásd a Restatement (Second) of Torts szövegét eredeti nyelven

70 Stephen G. Gilles: The invisible Hand Formula, In.: Virginia Law Review, volume 80, number 5,

1015.o.

71 Cserne Péter fordítása. ld. Cserne Péter: Richard A. Posner, In. Szabó Miklós (szerk.): Fejezetek a

jogbölcseleti gondolkodás történetéből, Bíbor kiadó, Miskolc, 2004, 305.o.

39

amíg az utolsó egységnyi ráfordítás éppen egy egységgel csökkenti a kár várható értékét

(vagyis a P*L értéket).72

Amikor a bíróság úgy döntött, hogy a United States vs. Carroll Towing ügyben a

kormányos nem cselekedett ésszerűen gondolkodó emberként, amikor annyi időre

elhagyta a hajót, akkor tulajdonképpen egy értékítéletet mondott ki, mely szerint a hajó

biztonságához fűződő társadalmi érdek nagyobb súllyal bír a kormányos szabadságához

fűződő társadalmi érdeknél, melyet a Restatement következő szakaszai határoznak meg.

A 292. § azt határozza meg, hogy mely tényezőket kell figyelembe venni a

cselekvő viselkedésének a hasznosságának a meghatározásánál:

„Annak a meghatározásában, hogy a jog eldöntse vajon a cselekvő gondatlan-e, a

következő tényezőket kell figyelembe venni:

(a) az a társadalmi érték, amelyet a jog ahhoz az érdekhez kapcsol, amelyet az adott

emberi magatartás előremozdít, vagy megvéd.

(b) annak a lehetőségnek a mértéke, hogy ezen érdek a sajátos magatartás során

előremozdul, vagy védelemben részesül.

(c) annak a lehetőségnek a mértéke, hogy ezen érdek egy másik, kevésbé veszélyes

emberi magartás által is megfelelően előremozdítható, vagy védelemben részesíthető.

293. § A kockázat nagyságának meghatározásánál szerepet játszó tényezők: A

kockázat nagyságának meghatározásakor a károkozó gondatlanságának eldöntésekor az

alábbi tényezők lényegesek:

(a) az a társadalmi érték, amelyet a jog azon érdekekhez kapcsol, amelyek veszélynek

vannak kitéve

(b) annak a valószínűsége, hogy a károkozó cselekménye valakinek bármely érdekét

megsérti, vagy olyasvalaki érdekét sérti, aki a károsult osztályához tartozik.

(c) azon kár nagysága, amely a veszélyeztetett érdekben valószínűleg bekövetkezik

(d) azon személyek száma, akik érdeke valószínűleg sérül, amennyiben a kockázat

károsodás bekövetkeztéhez vezet.73

A Carroll Towing ügyben ezen értékek a következők voltak: az uszály és a rajta

lévő rakomány biztonságos mozgatásához fűződő társadalmi érdek, a kormányos szabad

mozgásának jogához fűződő érdek, az elsüllyedt hajó és a rakomány értéke stb....

72

Ezen szakasz értelmezéséről ld.: Cserne Péter, uo. 305-306.o.

73 a 292-293 szakaszok a szerző fordításai

40

A Learned Hand teszt gyakran ott húzódik a bírói döntések alatt akár tudatosan

(ld. Richard A. Posner ítéletei), akár tudat alatt (lásd később: a magyar Legfelsőbb

Bíróság EBH2009. 2042 számú elvi bírósági határozatát). Ahogyan Barbara Ann White

írja, a Hand formula a reneszánszát kezdte élni Richard Posner Hetedik Fellebbviteli

Kerületi Táblára történő kinevezésével.74

Sok bíró azonban a sokkal emberközelibb

kérdést teszi fel a gondatlan károkozók viselkedésével kapcsolatban: „Mi az, amit egy

ésszerűen gondolkodó ember tett volna?”, vagy amennyiben magyarországi bíróról van

szó: „úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható?”. Richard Posner a

Davis vs. Consolidated Rail Corporation75

ügyben kifejezetten a Learned Hand tesztet

alkalmazta a gondatlan károkozó felelősségének megállapításánál. Az ügy felperese

(Davis) vasúti kocsi ellenőrként dolgozott. A vonatállomáson álló egyik szerelvény alá

bemászott, abból a célból, hogy megvizsgáljon egyes kocsikat, amelyeket a

munkáltatója adott bérbe az alperes vasúti vállalkozónak, azonban nem lengette meg a

szokásos kék zászlót, amely annak a jele, hogy a szerelvényt nem szabad megmozdítani,

mert balesetveszélyes és amely kötelezettséget a szövetségi jogszabályok előírják a

vasúti munkások számára. Davis látta, hogy a mozdonyt lekapcsolták a szerelvényről és

az el is hajtott. Azonban nem tudott arról, hogy egy másik csapat a szerelvény ellenkező

oldalára csatlakoztatott egy másik mozdonyt. A szerelvény elindult anélkül, hogy a

kötelező kürtjelzést, vagy csengetést megtette volna (amennyiben Davis tapasztalt

vasúti munkás, akkor tudnia kellett volna, hogy a vasúti szerelvényt mindkét oldaláról

el lehet húzni). Davis megpróbált kijutni a mozgó vonat alól, azonban a jármű térd alatt

levágta az egyik lábát és másik lábának a lábfejét. Az elsőfokú bíróság megítélte a

kártérítést a felperesnek, aki arra hivatkozott, hogy az alperesnek meg kellett volna

fújnia a mozdony kürtjét, vagy valakinek végig kellett volna néznie a szerelvények alját

az elindulás előtt. A fellebbviteli bíróság, Richard Posner elnökletével is arra a

következtetésre jutott, hogy túlságosan nagy terhet jelentene az, hogy az alperes az

egész szerelvényt átvizsgálja minden indulás előtt, tekintettel arra, hogy annak a

valószínűsége, hogy valaki éppen a szerelvény alatt lesz, meglehetősen alacsony,

azonban az óvintézkedések költsége magas lenne. A bíróság úgy találta, hogy a

74

Barbara Ann White: Risk-Utility Analysis and the Learned Hand Formula: A Hand that helps or a Hand

that hides, In: Arizona Law Review, 1990, Volume 32. number 1, p.76-137, 79.o.

75 Davis v. Consolidated Rail Corp., 788 F.2d 1260 (7th Cir. 1986), .lásd:

www.projectposner.org/case/1986/788F2d1260 (2012 szeptember 28.)

41

dolgozóknak kötelességük lett volna a megfújni a kürtöt, mivel ebben az esetben az

óvintézkedések költsége (a kürtjelzés adása - B érték) viszonylag kicsi, azonban a P*L

érték ennél jelentősen nagyobb volt még akkor is, ha nem jelezte senki a zászló

meglengetésével, hogy a szerelvény alatt tartózkodik.. Egy óvintézkedés hasznainak a

meghatározásánál, azt kell figyelembe venni, hogy mekkora a várható baleset költsége,

amelyet az óvintézkedés elhárít. A szakértőnek nem csak az adott baleset várható

költségeit kell meghatároznia, de más hasonló baleset költségeit is, amelyet az

óvintézkedés megakadályozhat.76

Tehát nem írható elő az, hogy minden esetben indulás

előtt ellenőrizzék végig az összes induló szerelvényt, hogy van-e alatta valki, hiszen ez

sok időbe és nagy erőfeszítésbe kerülne, azonban a vonatkürt megfújása nem jelent

ilyen nagy költséget, sőt az ebbe fektetett erőfeszítés mértéke nagyon csekély. Posner is

úgy vélte, hogy a vonatkürttel való jelzés költsége jelentéktelen, azonban a várható

hasznai igen magasak; azonban a kék zászló meglengetésének elmaradása esetén is meg

van annak az esélye, hogy valaki a szerelvény alatt, vagy a közelében fog dolgozni,77

és

ezért ítélte meg ő is a kártérítést a felperes javára.

IV. A vétkesség és a felróhatóság az angolszász és a magyar

jogban

4.1. Az amerikai rendszer

A szerződésen kívüli károkozáson (law of tort78) belül három fő kategória különíthető

el:

1; intentional torts (szándékos károkozás)

2; strict liability (kb.: eredményfelelősség, vétkesség nélküli felelősség?)

3; negligence (gondatlan károkozás)

76

James A. Henderson Jr., Richard N. Pearson, John A . Siliciano: The Torts Process, fourth edition,

Little Brown and Company, 1994, 206-207.o.,

77 Lawrence A. Cunningham: Traditional versus economic analysis: Evidence from Cardozo and Posner

Torts Opinins, Florida Law Review, vol 62, 2010, 688-690.o.

78 a law of tort-ról magyar nyelven lásd: Sólyom László: A polgári jogi felelősség hanyatlása, Akadémiai

kiadó, Budapest, 1977, 117-156.o.

42

A gondatlan károkozás szabályaira Steven Shavell a ’balesetek joga’ kifejezést

használja, mely azon szabályok összességét jelenti, ami alapján a károsultak perelhetik

és kártérítést követelhetnek a nekik kárt okozó személyektől.79

Az angolszász vétkességi rendszerben az alperes vétkességét főszabályként a

felperesnek kell bizonyítania, amelyhez a bizonyítékokat is neki kell összegyűjtenie,80

azaz a vétkességi rendszerben a felperesen van a bizonyítási teher.81

A dolgozatomban a

vétkességen belül a gondatlanságot vizsgálom majd, melynek az angol megfelelője a

’negligence’.82

A gondosság mértékét az angolszász vétkességi elven nyugvó

jogrendszerekben a ’reasonable person standard’ kifejezéssel, azaz az ésszerűen

gondolkozó ember mércéjével határozzák meg. A Hand bíró által 1947-ben megalkotott

Learned Hand teszt annak az eldöntésében segíti a bírákat, hogy a károkozó személy

negligens, azaz gondatlan volt-e a kárt okozó cselekményének megvalósításakor, avagy

sem. Az Egyesült Államokban a tesztet azóta is alkalmazzák és a már bemutatott, az

American Law Institute által publikált Restatement (Second) of Torts-ban kapott

helyet.83

A ’Restatement ezen szakaszai azt definiálják, hogy egy ésszerűen gondolkodó

ember mérlegeli a cselekedeteinek előnyeit és kockázatait.84

Posner definíciója szerint

negligens az, aki elmulasztja azon gondosság tanúsítását, amely egy szokásosan

megfontolt (ordinarily prudent) és gondos (careful) személytől elvárható.85

Henry T. Terry a következő fogalmát adja a gondatlanságnak 1915-ben

megjelent Negligence című tanulmányában: A gondatlanság az a magatartás, amely a

79

Steven Shavell: Foundations of Economic Analysis of Law, Belknap Press of Harvard University Press,

2004, 175.o.

80 Chris Turner: Key Facts Tort Law, 4th edition, Hodder Education, 18.o.

81 A vétkességi elv alapján a felperest terhelő bizonyítás nehézségeiről lásd: Marton Géza: A polgári jogi

felelősség, 60.o.

82 A negligencia szót a magyar nyelv is ismeri, jelentése: nemtörődömség, hanyagság, a magánjogi

szóhasználatban a gondatlanság.

83 Cserne Péter 305.o. és Cooter-Ulen 366.o.

84 Emily Lynch Morissette: Personal Injury and the Law of Torts for Paralegals, 2009, Aspen Publishers,

New York, 37.o.

85 Posner: A theory of negligence, Journal of Legal Studies, Vol. 1, No. 1, The University of Chicago

Press, 29.o.

43

károkozás ésszerűtlenül magas kockázatát rejti. A megfelelő gondosság pedig az, amely

nem rejt ilyen kockázatot.86

Marton Géza a gondatlanságról a következőt írja: „Gondatlanság az elmulasztása

a forgalomban megkívánható gondosságnak, mellyel a jogellenes, de nem szándékos

eredményt el lehetett volna kerülni...E felfogás nyilván azon a lappangó feltételezésen

alapszik, hogy a most mondott mértéket bárki a világon, aki nem hülye, őrült vagy

gyermek, be tudja tölteni, ha akarja. Így hibás ha nem tölti be, mert ez csak az ő

jóakaratán múlik”:87

Petrik Ferenc a gondatlanságot úgy definiálja, hogy: „Gondatlan az, aki nem

felel meg annak a mértéknek, melyet a társadalom felfogása szerint tisztességes, gondos

– a tevékenység végzéséhez szükséges – hozzáértés és képesség rendes fokával bíró

embertől adott helyzetben elvárni lehet.”88

Az American Law Institute még Hand bíró formulája előtt az általa kiadott

Restatement (First) of Torts a következőképpen definiálja a gondatlanságot: a jog által

megkövetelt olyan mérce megszegése, amely mások védelmét szolgálja a károsodás

bekövetkezésének ésszerűtlen kockázatával szemben.89

A következő szakaszban már azt

a gondossági mércét jelölik meg, amely az „ésszerűen gondolkodó embertől az adott

körülmények között elvárható”.90

Ugyanez a mérce szerepel a Restatement (Second) of

Torts-ban is. Hand bíró ennek a kérdésnek az eldöntésére alkotta meg a formulát, amely

tehát a Learned Hand teszt néven lett ismert az angolszász jogirodalomban.

A reasonable person hipotetikus mércéje kettős célt szolgál. Egyrészről a

laikusok (esküdtek) számára fogalmaz meg a károkozókkal kapcsolatban egy mindenki

által jól értelmezhető mintát és teszi egyértelművé azt, hogy amikor a jogalkotó

kötelezettségeket állít az emberek elé, akkor nem valamiféle emberfeletti erőfeszítéseket

kíván meg, hanem olyasmit, amit ésszerűen lehetséges teljesíteni. Másodszor az elvárás

reasonable person-kénti viselkedés meghatározásával egy objektív mércét állít a vétkes

károkozók elé (objektív vétkesség). A károkozó magatartásának vizsgálatánál az

86

Henry T. Terry: Negligence, 29 Harvard Law Review 40, 1915, p.40-54, 40.o.

87 Marton Géza: A polgári jogi felelősség, 64.o.

88 Petrik Ferenc: Kártérítési jog, 23.o.

89 „the standard established by law for the protection of others against unreasonable risk of harm.”

Restatement (first) of Torts 282§

90 „a reasonable man under like circumstances” Restatement (First) of torts 283§

44

esküdteknek nem azt kell mérlegelniük, hogy az adott alperes hogyan járt el és hogy

megtett-e minden „tőle telhetőt” (szubjektív vétkesség), hanem azt, hogy megtette-e

mindazt, ami egy ésszerűen gondolkodó embertől elvárható.91

Jól látható tehát, hogy a

vétkességi rendszerben egy objektív mércét állít fel a jogalkotó a gondatlanság

meghatározásánál.

4.2. A magyar rendszer

A magyar jogrendszer számára sem ismeretlen a vétkesség fogalma, amely esetén a

károkozó „tőle elvárható” magatartását kell vizsgálni (szubjektív vétkesség). Így a

gondatlanság (és szándékosság) csak a vétkességi rendszerben volt értelmezhető a

magyar jogban.

Azonban a hatályos Ptk. a felróhatósági rendszert követi, amelyben a károkozónak van

meg az a lehetősége, hogy bizonyítsa, hogy ő eleget tett a jogszabály által előírt

gondossági követelményeknek. A Ptk 339 és 340 szakaszaiban ez az „adott helyzetben

általában elvárhatóság” követelményét jelenti.

Megállapítható az, hogy az angolszász rendszerekben alkalmazott ésszerűen

gondolkozó ember mércéje hasonló gondossági követelményt állít a jogalanyok elé,

mint amelyet a magyar Ptk. az adott helyzetben általában elvárhatóság mércéjével

határoz meg. Tehát a gondosság mértéke nagyon hasonló, a különbség pusztán a

bizonyítási teher megoszlásában van. A jogalkotó ugyanis az általában elvárhatóságnál

nem a túlságosan óvatos, de nem is a túlságosan könnyelmű emberi viselkedést várja el

a jogalanyoktól, hanem egyfajta átlagát azon viselkedéseknek, melyeket a társadalom

tagjai tanúsítanak. A racionálisan gondolkodó ember (reasonable-person) és az

átlagember (average-person) Posner jogelméletében azonos: „A bíróságok megbecsülik

az átlag, jogi szóhasználatban az ésszerűen gondolkodó ember balesetelkerülési

képességét az egyes esetekben…”92

írja Posner. Tehát az általában elvárhatóság

fogalma és a racionálisan gondolkodó ember fogalma Posner szerint is azonos. A

reasonable person és a Hand Formula által felállított minta két külön kifejezés egyazon

91

James A. Henderson Jr., Richard N. Pearson, John A . Siliciano: The Torts Process, fourth edition,

Little Brown and Company, 1994, 202.o.

92 Posner: Economic Analysis of Law, 171.o.

45

fogalomra,93

tehát amennyiben a Learned Hand teszt alkalmas a gondatlanság

megállapítására az objektív vétkességi rendszerben, úgy alkalmas lesz a felróhatósági

rendszerben a felróható emberi magatartás megállapítására is, hiszen a mérce hasonló

mindkét rendszerben, csak a bizonyítási teher elosztásában van a különbség. A magyar

rendszerben a károkozó kimentheti magát, az Egyesült Államokban pedig a károsult

bizonyíthatja a károkozó gondatlanságát.

Összegezve tehát a kapcsolódási pont az angolszász vétkességi rendszerben

alkalmazott „negligence” és a magyar felróható magatartás mércéje között a következő:

a „negligence” megállapítására a „reasonable person” mércéje az alkalmazandó. Ez az

átlagembertől elvárható magatartást állítja mértékül az amerikai rendszerben a

gondatlan szerződésen kívüli károkozás megállapításánál. A magyar felróhatósági

rendszerben is az átlagembertől elvárható magatartás a mérce, azonban itt nem

közvetlenül a „reasonable person” és az „átlagember” magatartása a mérce, hanem az

adott helyzetben általában elvárhatóság, amely végső soron nem más mint az

átlagember magatartásának a vizsgálata az egyedi esetben. A félreértésre okot adhat az,

hogy míg a magyar vétkességi rendszerben a mérce a „tőle elvárhatóság” volt a

gondatlan károkozás esetén (szubjektív vétkesség), addig az angolszász rendszerben a

gondatlanság meghatározása objektivizált volt az eszményi „reasonable person”

kategóriája által (objektív vétkesség). Petrik Ferenc a jelenleg hatályos Ptk.

felróhatósági rendszeréről is azt írja, hogy méri a vétkességet, ami eltér a szubjektív

vétkességtől és lehetővé teszi, hogy embercsoportokhoz mért vétkességi mérce álljon

rendelkezésre (ez lenne tehát a reasonable person mércéje), továbbá kijelenti, hogy ez

nem szubjektív, hanem „objektív vétkességen” alapuló felelősség.94

Tehát azt

szándékozom bizonyítani, hogy az amerikai tort law rendszerben alkalmazott objektív

vétkesség megállapítására szolgáló Learned Hand tesztet lehetséges alkalmazni a

magyar felróhatósági rendszerben is.

93

Stephen G. Gilles: On Determining Negligence: Hand Formula Balancing, the reasonable Person

Standard, and the Jury, 54 Vanderbilt Law Review, 2001, 817.o.

94 Petrik Ferenc: A kártérítési jog, HVG-ORAC kiadó, Budapest, 2002, 24.o.

46

magyar felelősségi rendszer

vétkességi rendszer felróhatósági rendszer

mérce: „az adott helyzetben

általában elvárhatóság”

(Itt lesz alkalmazható a Learned

Hand teszt)

objektív vétkesség

(objektív mérce a

gondatlanság

megállapítására)

szubjektív

vétkesség

(mérce: a „tőle

elvárhatóság)

Law of Tort

(szerződésen kívüli károkozás)

(objektív vétkességi rendszer)

intentional torts

(szándékos károkozás)

strict liability

(eredményfelelősség)

negligence (gondatlan károkozás)

(ennek a magatartásnak a

meghatározására szolgál a

Learned Hand teszt – objektív

mérce)

gondatlanság szándékosság

47

4.3. Az ésszerűség követelménye az Egyesült Királyságban

Az Egyesült Királyságban a vétkes károkozás definícióját és önálló

perelhetőségét Lord Atkin bíró adta meg 1932-ben a Donoghue v Stevenson ügyben,95

melyet gyakran emlegetnek a „csiga az üvegben” esetként is. A jogesetben Donoghue

üveges italában egy csiga volt, amelyet megivott és amitől gyomorproblémái lettek.

Ezután 500 font kártérítésért perelte a sör gyártóját, akivel közvetlen kapcsolatban nem

is állt, mivel a sört a kávéház szolgálta fel és nem is Donoghue, hanem egy barátja

vásárolta azt meg a számára. Mivel korábban hasonló precedens nem volt, ezért

szükségessé vált egy új megközelítési mód bevezetése. Lord Atkin bíró ítéletének öt

kulcseleme volt: 1) A vétkes károkozás egy önálló szerződésen kívüli károkozás. 2) A

szerződésbe foglaltság hiánya irreleváns a keresetindítás szempontjából. 3) A

vétkességet egy három részes teszt elvégzése után lehet megállapítani. a) az alperesnek,

kell, hogy legyen egy gondossági kötelezettsége a felperes felé b) az alperes által

megszegett kötelezettség a megfelelő gondosság mértékén aluli legyen c) az alperes

által a felperesnek okozott kár ne legyen túl távoli következménye a

kötelezettségszegésnek. 4) A Lord Atkin bíró által kimondott „neighbour principle”:

„Ésszerű gondosságot kell tanúsítania azon cselekedetek vagy mulasztások esetében,

amelyek ésszerűen előrelátható módon sérthetik azt, akivel közeli kapcsolatban áll.

Kivel is állok a jog szerint közeli kapcsolatban? Azon személyekkel, akikre szorosan és

közvetlenül hatással van a cselekedetem, azaz ésszerűen tervezhettem volna, hogy

hatással lesz rájuk a kérdéses cselekedetem, vagy mulasztásom. 5) A gyártó olyan

kötelezettséggel tartozik a vásárlók és a felhasználók felé, hogy ne okozzon nekik

kárt.96

Látható tehát, hogy a kártérítési felelősségben az ésszerűség, az ésszerű

előreláthatóság már 1932-ben megfogalmazódik, de nem kerül itt sem olyan kifejezetten

tisztázásra, mint 15 évvel később az Egyesült Államokban.

95

Donoghue v Stevenson (1932) AC 562 (HL Sc)

96 Chris Turner: Key Facts – Tort Law, 4th edition, Hodder Education, London, 2010, 10-14.o.

48

V. A kártérítés általános szabályainak gazdasági elemzése

A JGE a magyar jogrendszerben is alkalmazható mind a törvények, mind pedig a

bírói gyakorlat tekintetében. Dolgozatomban mindkét tekintetben végzek elemzéseket,

melyek természetesen csak példálózó jellegűek, a kártérítés általános szabályainak

gazdasági elemzésére koncentrálva,97

de természetesen lehetőség van a közjoghoz

tartozó jogágak szabályozásainak gazdasági elemzésére is. Például a büntetőjogi

mediáció intézményének hazai jogban történő meghonosodása is viszonylag új keletű és

a jog gazdasági elemzéséhez szervesen kapcsolható. Itt a felek „megegyezése” folytán

születik meg a mindkét fél számára leginkább hatékony megoldás. De lehetőség van az

alkotmányjog, közigazgatási jog szabályainak is a gazdasági elemzésére, melyek

azonban jelen dolgozatban elmaradnak. Számos jogintézmény és jogeset vizsgálható a

jog gazdasági elemzésével, azonban most a megítélésem szerint legszemléletesebb

területet és jogeseteket választottam.

A Posner-tétel kimondja, hogy a common-law a hatékonyság követelményeit

figyelembe véve működik (a tétel pozitív változata), de amennyiben nem működne a

jogrendszer hatékonyan, úgy a piac imitálása a jog feladata, és ez által a hatékonyság

érvényre juttatása (a tétel normatív változata). A pályamunkámbanban feldolgozott

magyar bírósági határozatok és jogszabályok bemutatásával fogom bizonyítani, hogy

nem csak a common-law országok bírái és jogalkotói tartják szem előtt a hatékonyság

és ésszerűség követelményének az érvényre juttatását, hanem a magyar jogalkotók98

és

jogalkalmazók is, így például a Posner-tétel megfelelő értelmezéssel alkalmazható egy

kontinentális jogrendszerben, tehát akár a magyar jogrendszerben is. A Posner tétel

pozitív változatának segítségével végzek elemzéseket a magyar jogszabályokra és bírói

gyakorlatra vonatkozóan, azonban a javaslatok megfogalmazásánál a tétel normatív

változata kerül figyelembevételre.

97

A JGE magyar magánjogban való alkalmazhatóságáról lásd: Vékás Lajos: A magánjog gazdasági

elemzése, In.: Állam- és Jogtudomány, XXXIX évfolyam 1998, 3-19.o.

98 „Van, amikor az értelemre történő hivatkozás a jogi normák szövegében is megjelenik, pl. az „ésszerű

határidő” vagy egy szabály „értelemszerű alkalmazása” előírásakor.” Szabó Miklós: Jogforrás és

Jogalkotás, 81.o., de ugyanilyen az okszerű gazdálkodás követelménye a magyar polgári jog

rendszerében.

49

A gazdasági elemzés szempontjai nemcsak a common law bírák gyakorlatában

találhatók meg, de a magyar törvények szövegeiben is, bár nem tudatosan a jog

gazdasági elemzésének hatására, hanem a hatékony szabályozásra törekedve. Azonban

ezek a szabályok is vizsgálhatók közgazdasági szempontból, hogy milyen mértékben

felelnek meg a hatékonyság és az ésszerűség követelményének.

5.1. A Hand formula alkalmazhatósága a kártérítés általános

szabályainak körében

Az általános kártérítési felelősség elemei a következők: jogellenes magatartás,

kár, a kettő közötti okozati összefüggés és a felróhatóság, azaz a felelősség alóli

mentesülés hiánya.99

Annak ellenére, hogy egy objektivizált, a felróhatóságon alapuló

felelősségi rendszert teremt meg a Ptk 339.§100

, van szerepe a vétkességnek is. Sőt,

Eörsi Gyula szerint „a jelenlegi jogunkban a polgári jogi felelősség legáltalánosabb

esete a vétkességen alapuló felelősség…”101

Ez az állítás még az 1959-es Ptk.

hatálybalépése előtti időből való, de a vétkesség nem tűnt, és nem is tűnhetett el a

felelősségtan rendszeréből, hiszen „a kártérítési felelősségnek a Ptk 339.§-ában foglalt

általános érvényű szabálya is a vétkességi felelősség elvi alapján áll, s így a károkozó

magatartás társadalmi értékelésén alapul…”102

Vékás Lajos a következőképpen

fogalmaz: „a vétkességi kiindulóponttal definiált kimentési klauzula felróhatósági

mércéjének szigorodó bírói értelmezése (azaz a fokozott gondosság elvárása a

károkozótól) nem csökkenti a kártérítési jog gazdasági hatékonyságát.”103

Nemcsak,

hogy nem csökkenti a bíróság által elvárt fokozott gondosság a gazdasági

hatékonyságot, hanem elősegíti annak érvényre jutását. Hiszen törvényi szinten

99

Az általános felelősségi alakzatról lásd: Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, Novotni kiadó, Miskolc,

2002, 91-103.o.

100 Ptk 339.§ (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól,

ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

101 Eörsi Gyula: Kártérítés jogellenes magatartásért, KJK könyvkiadó, Budapest, 1958, 77.o.

102 Zoltán Ödön: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó,

Budapest, 1961, 3.o.

103 Vékás Lajos: A magánjog gazdasági elemzése, 15.o.

50

lehetetlen lenne minden potenciális kár okozásával járó tevékenységet szabályozni,

azokat mindig az egyes esetekben lehetséges csak vizsgálni. A bírák a gazdasági

elemzés alkalmazásával sokszor közelebb kerülhetnének a gazdaságilag hatékony ítélet

meghozatalához.

Amennyiben magyar nyelven a hatályos szabályozáshoz igazítva szeretnénk

Hand bíró képletét felírni, akkor ezt a következő módon tehetnénk meg: Valaki nem az

adott helyzetben általában elvárható módon jár el, ha a bekövetkezett kár nagyságának

(K) és a kár bekövetkezésének a valószínűségének (V) a szorzata meghaladja az általa

megtett óvintézkedések költségét (Ó). Tehát a képlet a következő lesz: ha K*V>Ó,

akkor a károkozó nem mentesülhet felelősség alól, azonban ha K*V<Ó, akkor

mentesülni fog a felelősség alól.

A Ptk 339. § a Learned Hand teszt általi kiegészítéssel, a következő módon

szólhat: „Ptk 339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.

Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben

általában elvárható. Az adott helyzetben általában elvárható módon jár el az akinek a

baleset megelőzése érdekében tett óvintézkedéseinek a költsége meghaladja a kár

nagyságának és bekövetkeztének a valószínűségének a szorzatát.”

A Ptk 339. §-ba illeszteni a Formulát nagyon szélsőséges eredményeket hozna.

Felmerül a kérdés: hogyan lehet alkalmazni a Hand szabályt a nem vagyoni károk,

például egy emberi élet elvesztése esetén?104

Megállapítható, hogy a formula a vagyoni

károk bekövetkezéseinek eseteiben vezet leginkább pontos eredményekre. Azonban az

adott helyzetben általában elvárhatóság fogalmának pontosítását mindenképpen

elősegíti. Például szemmel látható az, hogyha Ó>K*V, akkor a károkozót aligha lehet

felelősnek nyilvánítani, tehát valószínűleg mentesülni fog a felelősség alól, hiszen vagy

úgy, vagy még óvatosabban járt el, mint ahogy az az adott helyzetben általában

elvárható. Tehát az utolsó mondat még pontosabban a következőképpen szólhatna:

„Minden esetben az adott helyzetben általában elvárható módon jár el az, akinek a

vagyoni kár megelőzése érdekében tett óvintézkedéseinek a költsége meghaladja a kár

nagyságának és bekövetkeztének a valószínűségének a szorzatát.”

104

A nem vagyoni károkról lásd: Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, ELTE

Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992

51

5.1.1. Az adott helyzetben általában elvárhatóság a Ptk 339.

szakaszában

2010-ben a Legfelsőbb Bíróság egy határozatában105

kimondta azt, hogy az

autópálya kezelője felelős azért a kárért, amely abból adódott, hogy a vadvédelmi

kerítés hibája miatt az őz az autópályára feljutva ott gépkocsival ütközött és abban kárt

okozott. A bíróság a döntését a fentebb tárgyalt Ptk. 339.§ és a közúti közlekedésről

szóló 1988. évi I. törvény 34.§106

-ra alapozta.

A felperes 2003. január 26-án az M3-as autópályán haladva őzzel ütközött és a

gépkocsijában kár keletkezett. Keresetében 1.346.760 forint kártérítés és kamatai

megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy nem gondoskodott a

vadvédelmi kerítés megfelelő állapotban tartásáról, így az őz az autópályára feljuthatott

és ott a gépkocsijával ütközve abban kárt okozott. A felperes az útellenőri jelentéssel

bizonyította, hogy a vadvédelmi kerítés megrongálódott, 2003. január 22-én lyukas volt,

az alperes pedig nem bizonyította, hogy a kerítést megjavíttatta, illetőleg, hogy nem

azon a kerítésszakaszon jutott be az őz az autópályára. A bíróság az alperes jogellenes

magatartását bizonyítottnak látta azzal, hogy kötelezettségét megszegve nem

gondoskodott a védőkerítés kijavításáról és ezzel okozati összefüggésben a felperest kár

érte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy „a 2003. január 26-án bekövetkezett

balesettel kapcsolatban az alperes kártérítési felelősséggel tartozik”. A másodfokú

bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, de az ítéletet eltérő módon

indokolta. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta az alperes kártérítési

felelősségét, és abból indult ki, hogy az alperes jogszabályban előírt kötelezettsége az

állatoknak az autópályától való távoltartása, ennek ellenére szinte naponta felkerültek

oda nagyobb testű házi- és vadállatok, tehát az alperes nem biztosította az átjárás elleni

védelmet, ezért a jogellenes magatartása megállapítható. A kártérítési felelősség alól

azonban kimenthette volna magát annak bizonyításával, hogy az állatoknak az

autópályáról való távoltartása érdekében mindent megtett, a védőkerítés a feladatának

ellátására alkalmas volt. Az alperes azonban nem tudta kimenteni magát, mert az általa

105

BH 2010.7

106 34. § (1) A közút kezelője – az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint

eljárva – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen

környezete esztétikus és kulturált legyen.

52

csatolt iratok szerint a kerítés a funkcióját nem tudta betölteni. Nagy gyakorisággal

meghibásodott, azon folytonossági hiány is keletkezett, és az állatok rendszerességgel

feljutottak az autópályára. Az alperes azt sem biztosította, hogy ha már feljutottak az

állatok, akkor el is tudják hagyni az autópályát. A jogerős közbenső ítélet ellen az

alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Megítélése szerint a felperes nem

bizonyította a jogellenes magatartást, mert az adott helyzetben „tőle” elvárható módon

járt el, amikor a védőkerítés fenntartásáról, karbantartásáról gondoskodott (tehát itt

szubjektív vétkességről beszél az alperes). A szakértő szerint is a jó gazda

gondosságával üzemeltette azt, és nem állapítható meg, hogy a kerítés a baleset

időpontjában, a baleset helyszínénél hibás volt. Iratellenesen állapította meg a

másodfokú bíróság, hogy napi rendszerességgel felkerültek az autópályára az állatok,

illetőleg, hogy a kerítés nem töltötte be a funkcióját, azon folytonossági hiány volt. A

felperes álláspontja szerint a jogerős határozat nem sérti az alperes felülvizsgálati

kérelmében megjelölt jogszabályokat. Neki azt kellett bizonyítania, hogy a nem

megfelelő védőkerítéssel ellátott autópályán vaddal ütközött, amelynek következtében a

gépkocsija megrongálódott. Ezt bizonyította, de az alperes nem mentette ki magát a

kártérítési felelősség alól. Az ő kára a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása

közben, de nem ebből a tevékenységből származott, ezért a Ptk. 345. §-ának (1)

bekezdésében és a PK 38. állásfoglalásban kifejtettek nem alkalmazhatók, és az alperes

kártérítő felelőssége a Ptk. 339. § alapján bírálandó el. A Legfelsőbb Bíróság kimondta,

hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes kára valóban a fokozott veszéllyel

járó tevékenység folytatása közben, de nem ebből a tevékenységből keletkezett, hanem

azt az alperes vétkesen107

okozta. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ezért

nem alkalmazhatók, a PK 38. állásfoglalásból pedig nem vonható le olyan

következtetés, amelyet az alperes állít. Az állásfoglalás arról szól, hogy a fokozott

veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károk megtérítése körében a

Ptk. 345. és 339. §-aiban foglalt rendelkezések együttesen is alkalmazhatók. A tárgyi és

a vétkességi felelősség együttes alkalmazásának tehát nincs akadálya, mert nincs olyan

jogszabály, amely a vétkes károkozás következményeinek alkalmazását kizárná arra az

esetre, amikor a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját érte. Helyesen

107

Ebben a határozatban a felróható módon okozott kárra a bíróság a vétkesen okozott kárt gyakorlatilag

szinonímaként használja, ahogyan Zoltán Ödön is a „Felelősség szerződésen kívül okozott károkért” című

könyvében, de a bíróság is az (objektív) vétkesség szinonímájaként használja a felróhatóságot.

53

fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az adott esetben az alperes kártérítő

felelősségének elbírálására a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti szabály

alkalmazandó, és a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes

magatartásával okozati összefüggésben következett be a károsodása. A perben nem volt

vitás, hogy a felperes gépkocsija az autópályán őzzel való ütközéskor károsodott, az

alperes magatartásának jogellenessége pedig a jogszabályban és a szabványban előírt

kötelezettségének megsértése folytán megállapítható. Az alperes által fenntartott

vadvédelmi kerítés anyaga és állapota nem felelt meg az előírásoknak, így nem teljesült

az a követelmény, hogy olyan legyen a kerítés, vagy az egyéb védelem, amely alkalmas

arra, hogy a vadakat és másokat az autópályától távol tartsa. A védendő létesítmény

ugyanis egy autópálya, a maga, és a rajta közlekedő veszélyességével, ezért a

biztonságos közlekedés feltételeit biztosítania kell, de ez nem történt meg. Az írásbeli

szakvélemény azon megállapításának nincs jelentősége, hogy a kerítés a létesítésekor és

a szakértői szemle időpontjában megfelelő volt. A jogvita eldöntése szempontjából az a

lényeges, hogy a baleset időpontjában alkalmas volt-e a funkciójának ellátására. A

szakértő véleményének szóbeli kiegészítéséből, az útellenőri jelentésből, valamint a

javítási munkalapok tartalmából okszerűen következtettek a bíróságok arra, hogy az őz

a kerítésen át az autópályára juthatott, a baleset ténye pedig bizonyítja, hogy át is jutott

és a felperes gépkocsijával való ütközéssel kárt okozott. Az alperes jogellenes

magatartása és a felperes kára között az okozati összefüggés bizonyított. A perbeli

bizonyítékokból pedig az is megállapítható, hogy nagy gyakorissággal jutnak fel állatok

az autópályára, amelyek baleset okozóivá váltak.

5.1.2. A Learned Hand teszt alkalmazása a magyar bírósági

gyakorlatban

Ebben az esetben a Learned Hand tesztet a károkozó (alperes) magatartásának

vizsgálatára kell alkalmaznunk, nem pedig a károsult kármegelőzési kötelezettségére. A

kérdés tehát a következő: az alperes óvintézkedéseinek a költségei meghaladják-e a kár

nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének a szorzatát vagy sem? A kár

nagysága adott, 1.346.760 forint és ezt a perben bizonyították is (Ez az ’L’ érték,

amelyet jelöljünk ’K’-val, mint a kár rövidítése). A kár bekövetkezésének a

54

valószínűségének a meghatározása a legbonyolultabb feladat, ehhez szakértő bevonása

lenne szükséges, azonban az ezt az értéket befolyásoló tényezők számba vehetők. A

baleset az autópályán történt, ahol a személygépkocsik 130 km/h sebességgel

haladhatnak általában két sávban. Amennyiben ekkora sebességnél feljut egy állat a

pályára és az autóvezetők nem észlelik idejében az minden bizonnyal balesethez fog

vezetni. A két sávos autópályán még annak a lehetősége is korlátozott, hogy a vezető a

kormányt elrántva hirtelen kikerülje a vadat, hiszen ez is óriási károkhoz vezethet,

amennyiben a másik sávban éppen halad egy autó, esetleg a leállósávon áll valami. A

baleset január hónapban történt (csakúgy, mint a Carroll Towing ügyben), amikor

lényeges körülmény az is, hogy a látási viszonyok legtöbbször még a nappali órákban

sem olyanok, mint például egy átlagos júliusi, vagy augusztusi napon. Ha a látási

viszonyok kifejezetten indokolják (például köd, vagy havazás esetén), akkor a gépjármű

vezetőjétől elvárható, hogy lassabban hajtson, azonban egyébként csak a 130 km/h

korlát köti. Az autósok egyébként is azért vásárolják meg az autópályamatricát, hogy ne

az autóutakon és a településeken keresztül haladva kelljen az úticéljukhoz elérni, hanem

sokkal gyorsabban és hamarabb (A hatékonyság is a JGE egyik alaptétele.) Az autós itt

úgy értékeli, hogy neki megéri megfizetni az autópálya használatának díját abból a

célból, hogy hamarabb elérjen az úticéljához. Amennyiben az autóvezető tudta volna,

hogy az autópályán csak lassan, a vadon élő állatokat kerülgetve haladhat a célja felé,

akkor valószínűleg nem fizette volna meg az autópálya díját és egy másik útvonalon

jutott volna el a céljához. Megállapítható tehát, hogy a vezető ésszerűen várhatta azt az

autópálya üzemeltetőjétől, hogy a folyamatos és gyors haladását a körülményekhez

képest megfelelően biztosítsa. Az őz autópályára történő feljutása mindenképpen

hatalmas kockázatokat hordoz, hiszen az M3-as autópálya azon szakasza viszonylag

forgalmasnak tekinhető. Tegyük fel, hogy az őz autópályára jutásával a kár

bekövetkeztének a valószínűsége (P érték, amelyet jelöljünk ’V’-vel, mint a valszínűség

rövidítése) 30% (0.3). Így tehát meghatározhatjuk a P*L, vagyis a K*V értéket:

1.346.760*0.3=404.028. A kár nagyságának és bekövetkezésének a valószínűségének a

szorzata tehát 404.028 forint. A következő kérdés az, hogy ez az érték kevesebb, vagy

nagyobb-e a károkozó által foganatosított óvintézkedések költségénél? Az

óvintézkedések eredeti jelölése ’B’, amely érték jelölésére az ’Ó’ jelölést vezetem be,

mint az óvintézkedések rövidítését. A Hand Formula ’Ó’ elemének a vizsgálatánál a

következő szempontok szerepelhetnek. Az autópályát szegélyező kerítés folyamatos

55

vizsgálata, hogy az nem sérült, rongálódott-e meg. A kerítés felállítása azért nem

tartozik az óvintézkedések körébe jelen esetben, mert az eleve feltétele az autópálya

megépítésének. Továbbá az autópálya kezelőjének törvényi kötelezettsége a védőkerítés

kijavítása. Erre például alkalmazhat egy munkavállalót, akinek az lenne a feladata, hogy

az egész pályát bejárja a munkaideje alatt és ahol hibát talál, ott kijavítja azt. (Ez

gyakorlatilag meg is történik, hiszen az autópálya kezelője alkalmaz ilyen embereket –

kiderült az útellenőri jelentésekből.) Az üggyel kapcsolatos számításainkat úgy kell

elvégezni, hogy az adott szakaszon vizsgáljuk a kár bekövetkezésének a valószínűségét

és az ott foganatosított óvintézkedések költségét. Hiszen ha az egész magyar autópálya

hálózatot tekintjük akkor sokkal nagyobb a kár bekövetkezésének a valószínűsége, mint

azon a meghatározott rövidebb szakaszon. Tehát például, hogy az M3-as azon vonalára

a baleset napjára eső vadvédelemmel kapcsoaltos óvintézkedési költségek meghaladták-

e a 404.028. forintot? Ebbe az értékbe kell számítani az erre a célra alkalmazott

munkavállalók munkabérénak az értékét, az üzemayag költségét, hiszen autóval kell

végig járniuk az adott területet, és minden ehhez az intézkedéshez hozzájáruló

tranzakciós költséget, például a háló értékét az esetleges javítások elvégzésekor. Tegyük

fel ha egy munkavállalónak napi 10.000 forint munkabért fizet ki és egy 100 km

hosszúságú szakaszon ő napi két alkalommal oda-vissza leellenőrzi a védőkerítés

állapotát, és a hibákat kijavítja, akkor sem emelkedik ez az összeg 50.000 forint fölé.

Az adatok tehát a következők:

a kár nagysága: 1.346.760 forint (K)

a kár bekövetkezésének nagysága: 30%, vagyis 0.3 (V)

az óvintézkedések költsége: 50.000 forint (Ó)

Tehát, amennyiben Ó>K*V, akkor a károkozó az adott helyzetben általában elvárható

módon járt el, vagyis azt tette, „amit egy ésszerűen gondolkodó ember tenne adott

körülmények között” (what a reasonable person would do under such circumstances).

Azonban, ha Ó<K*V, akkor nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában

elvárható.

Jelen esetben:

1.346.760*0.3>50.000, azaz

404.028.>50.000, tehát

K*V>Ó

56

Tehát a károkozónak addig kellett volna növelnie az óvintézkedéseit, amíg azok értéke

el nem éri a 404.027 forintot, mivel a 404.028 forint ráfordítás esetén már közömbös

számára, hogy az óvintézkedésekbe fektet, vagy inkább megfizeti a kártérítést

(természetesen csak akkor, ha a tranzakciós költségeket nullának tekinjük).

5.2. A kármegelőzési kötelezettség és a Learned Hand teszt a

magyar bírói gyakorlatban

Ebben a szakaszban egy elvi bírósági határozat (EBH) bemutatásával

szeretném bizonyítani azt, hogy az amerikai Hand bíró 1947-es gondatlan károkozással

kapcsolatos képletét nemcsak hogy lehetséges alkalmazni a magyar bírói gyakorlatban,

de ez már meg is történt, bár lehetséges, hogy nem Hand bíró munkásságának tudatos

követésével, hanem az ésszerű, racionális gondolkodás eredményeképpen. Tehát a

Posner tétel pozitív változata, mely szerint a bírák a hatékonyságot szem előtt tartva

ítélkeznek nem csak a common law bírákra, hanem a magyar bírákra is érvényes lesz.

A Legfelsőbb Bíróság egy 2009-es elvi bírósági határozatában108

a következő

döntést hozta: „A károsulttól elvárható magatartás elmulasztása alapot adhat a

kármegosztásra, a szokásosat meghaladó készenlét azonban tőle nem várható el. A

kármegelőzési kötelezettség nem terjeszthető ki annyira, hogy a szolgáltató hibája miatt

kimaradt áramellátás esetén – bármikor javítja majd ki a hibát – a károsult teljes időre

biztosítsa az áramellátást.” Ezt a határozatát a bíróság az 1959. évi IV. törvény 340.§-ra

alapozta.109

Igaz az, hogy jelen jogesetben egy szerződésszegéssel okozott kár szerepel, nem

szerződésen kívüli károkozás, amelyre Hand bíró a formulát eredetileg alkalmazta,

azonban a magyar jogrendszerben a szerződésszegéssel okozott károkra a szerződésen

kívüli károkozás szabályai az irányadók.110

108

EBH2009.2042

109 Ptk. 340.§ (1) A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az

az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból

származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.

110 Ptk 318.§ (1) A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen

kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés

mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye.

57

Ezen kívül meg kell jegyezni, hogy Hand bíró a képletét még csak a károkozó

személy magatartásának a vizsgálatára alkalmazta, azonban Posner rámutatott arra,

hogy ha a képletet a károsult viselkedésére (hazai jogunkban a kármegelőzési

kötelezettségére) is kiterjesztjük, akkor sokkal hatékonyabb megoldásra juthatunk.

Posner a következőket írja: Ha az alperes felelős az okozott kárért, a felperest semmi

nem készteti majd óvintézkedések megtételére, mivel a kárát teljesen megtérítik, és a

hatékony megoldás nem valósul meg.111

Amit tehát Posner a képlet felperesre történő

alkalmazásával próbál érvényre juttatni, azt a magyar polgári jog a kármegelőzési

kötelezettségként írja elő (lásd Ptk. 340. §). A következő jogesetben a képlet

alkalmazásával vizsgálom azt, hogy a károsult megtette-e a megfelelő óvintézkedéseket

a Learned Hand teszt szerint, azaz eleget tett-e a Ptk. által előírt kármegelőzési

kötelezettségének.

A bíróság által feltárt és a határozatban szereplő történeti tényállás a következő:

A felperes lénai tokhalakat nevelt kaviár termelése céljából. A villamos energiát,

amellyel felperes a halak oxigénellátását biztosította, az alperessel kötött általános

közüzemi szerződés keretében biztosította. Az alperes a szerződésben vállalta azt, hogy

a hibák elhárításánál (az egy időben fellépő üzemzavarok esetén) elsőbbséget biztosít az

életet, testi épséget és a vagyonbiztonságot veszélyeztető üzemzavarok esetén. Az

alperes az áramszolgáltatás során bekövetkező hibák bejelentésére (a javítás érdekében)

folyamatosan működő telefonos ügyfélszolgálatot, és az üzemzavarok szakszerű és

gyors elhárítására ügyeleti rendszert tartott fenn. A felperes haltelepén egy napon

délután 16 óra körül megszűnt az áramellátás. A felperes képviselői 16 órától 22 óráig

tizenhat alkalommal próbálták ezt bejelenteni, de csak 22 órakor sikerült. Ezután az

alperes ügyeletes munkatársai a helyszínre érkeztek, és 30-40 percen belül elhárították

az áramkimaradást. Az áramellátás hibája miatt több mint 20.000 darab hal pusztult el,

ezzel összesen 63 millió forint kárt okozva a felperesnek. A felperes az áramellátás

esetleges kimaradására, a halak elpusztulásának megelőzése érdekében a telepen tartott

egy aggregátort, amely azonban két nappal korábban meghibásodott és elszállították

javításra. A felperes hasonló teljesítményű aggregátort nem tudott a rövid idő alatt

beszerezni, azonban kisebb teljesítményűeket sikerült vásárolnia. A halak pusztulása

111

Posner: Economic Analysis of Law, 172.o.

58

sem azonnal következett be, hanem az áramszünet ötödik órájától kezdődött, mert addig

a beállított áramfejlesztővel még biztosítani lehetett a halak oxigénellátását.

Az elsőfokú bíróság megítélte a 63 millió forintot és annak kamatait a felperes

javára kártérítésként, de a másodfokon eljáró bíróság a megítélt 63 millió forintot

mérsékelte, és körülbelül a felére szállította, azzal indokolván a döntését, hogy a

felperes a kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, de a kármegelőzési

kötelezettségének nem. (Tehát a másodfokú bíróság nem ítélte megfelelőnek a felperes

kármegelőzési tevékenységét, azaz óvintézkedéseit (Hand bíró képletében a ’B’ (burden

of precautions)) A Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljáró bíróság ítéletét hatályon

kívül helyezte és az első fokon eljáró bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokon eljáró bíróság, tehát máshogyan ítélte meg a helyzetet, mint az

elsőfokú és a Legfelsőbb Bíróság. Most írjuk le a helyzetet Hand bíró képletével és

vizsgáljuk meg, hogy vajon melyik bíróság jutott a gazdaságilag hatékony megoldásra.

Azonban észre kell vennünk, hogy most nem az a kérdés, hogy köteles-e kártérítést

fizetni alperes, hanem az, hogy mennyit. Tehát a következő elemzésben a képletet nem

a Ptk 339.§-ban, a felelősség megállapítására, hanem a Ptk 340.§-ban alkalmazzuk az

adott helyzetben általában elvárható kármegelőzés érdekében tanúsítandó magatartás

megállapítására. Tehát az elsőfokon eljáró bíróság és a Legfelsőbb Bíróság szerint a

felperesnél az óvintézkedések költsége meghaladta a kár valószínűségének és

nagyságának a szorzatát (Ó>K*V), és ezért megfelelően járt el a kármegelőzéssel

kapcsolatosan, de a másodfokú bíróság szerint a felperesnél az óvintézkedések költsége

kisebb volt, mint a kár valószínűségének és nagyságának a szorzata (Ó<K*V), így nem

tett eleget a kármegelőzési kötelezettségének. A másodfokú bíróság a következőképpen

ítélte meg a felperes magatartását: „A felperes a kármegelőzési kötelezettségét azonban

nem teljesítette, mert nem gondoskodott arról, hogy az átmeneti időszakra megfelelő

tartalék energiaforrás rendelkezésre álljon. A felperestől elvárható lett volna, hogy

amikor kiderült: a korábban bérelt nagy teljesítményű aggregátor pótlására megrendelt

hasonló aggregátor leszállítása csak 3-4 hét múlva lehetséges, gondoskodjon az akkor

vásárolt 4 kilowattos aggregátor mellett további tartalék áramforrás biztosításáról.”112

112

EBH2009.2042

59

5.2.1. A jogeset Hand bíró képletével történő megoldása

A következő elemzés nem szerepelt egyik bíróság döntésében sem.113

Most

próbáljuk meg a képlet elemeit behelyettesíteni. A bekövetkezett kár mértéke adott: 63

millió forint. Ezután állapítsuk meg a felperes óvintézkedéseinek az értékét. A felperes

rendelkezett egy nagyteljesítményű aggregátorral, amely azonban két nappal az eset

előtt meghibásodott, amely természetesen tőle független tényező, így az ő gondosságát

nem érinti. Ezen felül a meghibásodása után is próbálta a kiesett aggregátort pótolni,

melyet egy 4 kilowattossal sikerült neki az idő rövidsége miatt. (Egy 4 kilowattos

áramfejlesztő aggregátor kiskereskedelmi ára 500.000 forint, ehhez hozzáadódik még a

saját nagyteljesítményű aggregátorának az ára azzal az értékcsökkentéssel, hogy éppen

nem volt alkalmas az áram fejlesztésére az adott napon, de ezt a hozzáadott többlet

óvintézkedést az elemzés egyszerűsítése miatt elhagyom.) A legnehezebb meghatározni

a képletből a kár bekövetkezésének a valószínűségét. Ehhez felhasználhatók lehetnek

például időjárási előrejelzések, melyek alkalmasak a nagyobb (mint amilyen az

áramkimaradást okozó) viharok előrejelzésére, esetleg korábbi évek adott időszakra

vonatkozó időjárással kapcsolatos statisztikáit megvizsgálni, melyet az Országos

Meteorológiai Szolgálat vezet. Bizonyos az, hogy meteorológus szakértő kirendelésével

megközelítőleg megállapítható lett volna a vihar bekövetkeztének valószínűsége.

Tegyük fel, hogy annak az esélye, hogy abban az időszakban, amikor a

nagyteljesítményű generátor elromlott, egy ilyen vihar bekövetkezésének a

valószínűsége 1% (valószínűleg kevesebb, de az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy

ennyi). Ezt még csökkenti az is, hogy az áramszolgáltató alperes a szerződésben vállalta

az elektromos áram szolgáltatását, tehát az aggregátorok csak nem kívánt, vagy előre

jelzett áramkimaradás esetén kerültek volna alkalmazásra. Tovább csökkenti a kár

bekövetkezésének a valószínűségét, hogy az alperes a nap 24 órájában telefonos

ügyeletet és a hiba kijavítására alkalmas személyzetet alkalmazott. Továbbá a vagyont

veszélyeztető kimaradás elsőbbséget élvez a felek által megkötött szerződés értelmében,

mely tényező szintén tovább csökkenti a kár bekövetkezésének valószínűségét, hiszen

az áramellátás megszakadása után nem azonnal, hanem órák múlva pusztultak el a

113

Az elemzést lásd: Gyovai Márk: Applicability of the Hand Formula in Hungarian Legal practice, In.:

The Publications of the XXVI. microCAD International Scientific Conference, 4-5.o.

60

halak. Arról, hogy ezt az alperes gyakorlatilag nem megfelelően biztosította (mivel nem

volt elég telefonos munkatárs stb…), a felperes aligha tehet. Egy becsléssel (minden

szakértői bevonás nélkül) tegyük fel, hogy a kár bekövetkezésének a valószínűsége az

előbb felsoroltak alapján 0,5% volt. Ha a kapott értékeket behelyettesítjük a képletbe,

akkor attól függően, hogy a relációs jel merre fog mutatni, megkapjuk azt, hogy a

felperes a kármegelőzési kötelezettségének eleget tett-e, avagy sem. Tehát a képlet

elemei a következők:

az óvintézkedések terhe (Ó): 484.444 forint;

a kár nagysága (K): 63 millió forint (63.000.000);

a kár bekövetkezésének a valószínűsége (V): 0,5% (0,005)

Az eredmény a következő lesz:

484.444 > 63.000.000*0,005.

Egyszerűsítve:

484.444 > 315,000.

tehát:

Ó>K*V

Megállapítható, tehát az, hogy ha a Hand bíró által megalkotott képletet

alkalmazzuk, akkor ugyanarra az eredményre jutunk, mint amire a képlet nélkül az

elsőfokon eljáró bíróság és a Legfelsőbb Bíróság jutott.114

Az eredeti jogesetben a kár

valószínűségének bekövetkezésére és az óvintézkedések pénzben kifejezhető értékére

nem is történt bizonyítás. Ennek ellenére végül a gazdaságilag hatékony megoldás

született meg. Ha a per során a képlet megoldásához szükséges tényezők megismerésére

történt volna a bizonyítás, tehát a kár nagyságára (ez megtörtént), a kár

bekövetkezésének a valószínűségére és az óvintézkedések költségére (az

óvintézkedéseket vizsgálta a bíróság, de nem számszerűsítette azokat), akkor is ugyanez

az ítélet született volna meg. Azzal, hogy a bíróság a szokásosat meghaladó készenlétet

nem várja el a károsulttól, tulajdonképpen, ugyanazon gondolatot fogalmazza meg, mint

amit Hand bíró nyomán a jog gazdasági elemzése, tehát azt, hogy nem várható el

senkitől, hogy többet fordítson az óvintézkedésekre, mint amennyi a kár nagyságának és

a kár bekövetkeztének a valószínűségének a szorzata. A bíróság fentebb idézett

határozata, ahogy azt az elemzésből is láttuk, tulajdonképpen nem jelent mást, mint

114

Gyovai Márk: Law and Economics in Hungarian Legal Practice, In.: Constant 2012 Conferinta

Studenteasca Anuala, 907.o.

61

hogy nem várható el a felperestől, hogy az ’Ó’ értéket annyira kiterjessze, hogy az

meghaladja a ’K*V’ értékét.115

Ezen elemzésen keresztül is egyértelműen látható, hogy

a Posner tétel pozitív változat, miszerint a common law bírák a gazdaságilag hatékony

megoldásokat keresik, igaznak bizonyul a kontinentális rendszerek közé sorolt magyar

jogrendszerben is.

A magyar polgári eljárásjogban a szabad bizonyítási rendszer, mint általános

szabály az elfogadott.116

A polgári perrendtartásról szóló törvény kimondja, hogy

főszabályként a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a

bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök

alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint

felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.

A meghatározott bizonyítási eszköz tekintetében a Pp. szakértő kirendelését írja

elő, abban az esetben, ha jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához olyan

különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A Learned

Hand teszt alkalmazásánál ez a szakértő lehetne egy olyan szakember, aki az adott

ügyben a kár bekövetkeztének a valószínűségét képes meghatározni (például hasonló

eszközökkel, mint a biztosítók a biztosítási díj kiszámításánál, tehát a

valószínűségszámítás módszereivel). Kijelenthető tehát az, hogy a polgári eljárás

szabályainak megfelelően, az ebben a szakaszban bemutatott kártérítési perben a fent

tárgyaltak bizonyításra (a Hand formula elemei) a mai hatályos jogunk lehetőséget adott

volna, vagy egy hasonló perben lehetőséget adna. Tehát a Hand bíró képlete alapján

definiált adott helyzetben általában elvárhatóságot egy magyar kártérítési perben is

lehetséges volna alkalmazni. A képlet elemeinek bizonyítására tökéletesen lenne

lehetőség. A kár bekövetkezésének a valószínűségét például egy matematikus,

közgazdász, vagy a valószínűség számításban jártas személy (pl. egy biztosításokkal

foglalkozó szakember) közreműködésével meglehetett volna határozni.117

Az

115

Érdekes megjegyezni, hogy Posner éppen egy hasonló áram kimaradással és tartalék generátor

vásárlásáról szóló elméleti elemzésen keresztül mutatja be a szabályt a könyvében. Példájában azonban

nem halakat, hanem ritka dél-afrikai hüllő gyűjteményt pusztít el az áramkimaradás. Posner: Economic

Analysis of Law, 167.o.

116 Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog általános rész, CompLex Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 2008,

95-96.o.

117 Tulajdonképpen a biztosítók sem tesznek mást, mint felmérik a kár bekövetkezésének a valószínűségét

és ez alapján számítják ki a biztosítási díjat.

62

óvintézkedésekre fordított költség is meghatározható például egy a halak

levegőztetésével foglalkozó szakértő bevonásával (az aggregátor ára, beszerzésének

lehetősége stb.). A képlet harmadik elemének bizonyítása (a bekövetkezett kár

nagysága) természetesen a tényleges perben is megtörtént.

Összegezve: amennyiben egy bíró racionálisan gondolkozik, el kell fogadnia azt,

hogy ha a fél általi óvintézkedésekbe fektetett költségek meghaladják a kár

bekövetkezésének valószínűségének és a nagyságának a szorzatát, akkor a felperes

eleget tett a kármegelőzési kötelezettségének. Ha azonban egy kártérítési ügy

alpereséről van szó, akkor pedig úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában

elvárható (Ó>K*V), tehát racionálisan.

63

Összegzés

Megállapítható, hogy a jog gazdasági elemzésének a common-law

jogrendszerekben kialakult eredményei a jogrendszerek közötti különbségek felismerése

mellett alkalmazhatók egy, a kontinentális jogcsaládhoz tartozó jogrendszerben, a

magyar jogrendszerben is. Ez azonban rendkívül nehéz feladatnak bizonyul, hiszen a

mellett, hogy két külön jogcsaládhoz tartozó jogrendszer vizsgált jogintézményének az

alapos ismeretét előfeltételezi, a jog gazdasági elemzésének módszereinek alkalmazását

is megkívánja, tehát egy közgazdaságtanban való alapvető jártasságot. Ezek után a két

jogrendszer jogintézményeinek az összevetésénél szükséges felismerni az eltéréseket és

hasonlóságokat. Igaz az, hogy hatalmas különbségek mutatkoznak egyes jogrendszerek

között (például az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között), de észre kell

vennünk, hogy a mindennapokban előforduló élethelyzetek nem különbözhetnek

lényegesen a két külön jogrendszerrel rendelkező országban. Például egy autóbaleset

esetén mindkét országban előfordulhat, hogy csak az egyik fél a hibás, az is, hogy

mindkettő, de még az is elképzelhető, hogy az érintett feleken kívül álló harmadik

személy felelős a balesetért. Könnyen belátható tehát az, hogy a jog módszerei a

mindennapi élet szabályozására eltérhetnek, de a jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak

végső soron ugyanazon alapelvekhez kell nyúlniuk, amelyek feladata mindig is a

jogrendszer megfelelő működésének a biztosítása. Ilyen alapelv például az igazságosság

mellett az ésszerűség, amely nem országokhoz, jogrendszerekhez kapcsolódó fogalom.

A jog gazdasági elemzésének az a hátránya, hogy mindent összegszerűsíteni,

materializálni törekszik, egyben az előnye is, hiszen amennyiben ez sikeres, akkor egy

objektív értékmérővé válik, és mindenki által elfogadható igazolása lehet az egyes

döntéseknek.118

Tehát amennyiben felismerjük, hogy mely (élet)helyzetekben

alkalmazható a jog gazdasági elemzése (pl.: vagyoni károk esetén a felelősség

megállapítására) és milyen helyzetekben járhat nagyon súlyos sérelemmel (pl.:

újszülöttek adásvételének engedélyezése, halálbüntetés igazolása stb…) annak

alkalmazása, akkor egy pontosan meghatározott és mindenki számára objektív mércéül

118

Molnár András: Richard Posner a bírói szerepről, 24.o.: „A jog gazdasági elméletének egyik jótékony

hatása Posner szerint, hogy a politikailag kényes jogvitákban is egy semleges mércével szolgál.

64

szolgáló eszköz alkalmazása válik lehetővé.119

A mai gazdasági helyzetben: gazdasági

válság, devizahitelek bedőlése, adósságspirál, nem is lehet kérdés az, hogy a

rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználása kívánatos-e. Így az sem lehet

kérdés, hogy a gazdasági elemzés alkalmazásának nagyon fontos jelentősége van a

magyar jogrendszer vizsgálatánál és az új jogszabályok megalkotásánál.

A dolgozatban a magyar polgári jog három jogintézménye került feldolgozásra a

gazdasági elemzés szempontjából. A közös tulajdon megszüntetése és a túlépítés

szabályai mellett a kártérítés általános alakzata és a kármegelőzés képezte az elemzések

tárgyát, amelyeknél de lege ferenda javaslatok is megfogalmazásra kerültek.

Bizonyítottuk, hogy az amerikai jogrendszerben a kártérítési felelősség területén

zsinórmértékként felállított reasonable person, vagyis az ésszerűen gondolkodó személy

az, aki a társadalmi elvárásoknak megfelelő döntést hozza bizonyos élethelyzetben nagy

hasonlóságot mutat a magyar Ptk. által felállított adott helyzetben általában elvárhatóság

követelményével, vagyis az ésszerűen gondolkodó személy hasonló körülmények között

(reasonable person under such circumstances) úgy jár el mindig, ahogy az az adott

helyzetben általában elvárható. Az „adott helyzet” követelménye már szubjektivizálja,

lerontja az ésszerűen gondolkozó ember mércéjét, amelyet az amerikai jogban az „under

such circumstances” kifejezéssel illetnek. Itt az adott eset egyedi körülményeit kell

mérlegelni, hogy ott, akkor láthatta-e a károkozó a cselekedetének következményeit. Ha

a Learned Hand teszt nem is fog bekerülni törvényi szinten a felelősségi szabályok

körébe, a bírói gyakorlatban való alkalmazása akkor is vitathatalan előnyökkel járna.

Ahogy Dezső Gyula írta a kártérítési ügyekben a gondatlanság és „károsító vétkesség”

megállapításáról: „Minden egyes eset eldöntését nyugodtan rá lehet bízni a bíró

mérlegelésére, csupán a lehetőséget kell számára fenntartani és az irányelveket

előírni.”120

A Learned Hand teszt pont egy ilyen irányelvet jelenthet a bíráknak a

vagyoni kárt okozó cselekmények felróható, vagy nem felróható voltának az

eldöntésére.

119

„Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy számos jogpolitikai célkitűzés nemcsak jól összeegyeztethető a

gazdasági elemzés eredményével, hanem kifejezetten ezáltal nyeri el valódi, egzakt módon

megfogalmazható tartalmát.” Vékás Lajos: A magánjog gazdasági elemzése, 17.o.

120 Dezső Gyula: A kártérítés alaptanai a legújabb jogalkotás szerint, Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és

Nyomda-Részvénytársaság, 1928, 13.o.

65

Eörsi Gyula azon kérdésére, hogy „hol vannak a megelőzési kötelezettség

határai, milyen erőfeszítést lehet e téren elvárni, hogy a várható károsodással arányban

nem álló költekezésre is fennáll-e ez a kötelezettség?”121

a Learned Hand bíró által

megalkotott gondatlan károkozás megállapítására szolgáló teszt választ adhat. Továbbá

igazoltuk, hogy a jog gazdasági elemzésének egyik alappiléreként funkcionáló Posner

tétel nem csak a common-law országokban lesz igaz, hanem igaznak bizonyul a magyar

jogrendszerben is. Ezt a dolgozatban megvizsgált hazai kártérítéssel kapcsolatos

jogesetek és az azokban meghozott bírói döntések is alátámasztják. Tehát a gazdasági

elemzés módszereivel, melyeknek a kártérítési jog területén a Learned Hand teszt az

alapja bizonyítottuk, hogy a jog gazdasági elemzésének módszerei alkalmazhatóak a

magyar jogban is, sőt az alkalmazásuk, ha nem is kifejezetten a gazdasági elemzésre

utalva, de már megtörtént. A Legfelsőbb Bíróság 2009.2042 számú elvi bírósági

határozatában született bírói ítélet tulajdonképpen a Learned Hand tesztnek a károsult

kármegelőzési kötelezettségére történő alkalmazása volt.

121

Eörsi Gyula: Kártérítés jogellenes magatartásért, 1958, Budapest, KJK kiadó, 79.o.

66

Felhasznált szakirodalom

Behrens, Peter: A jog egy gazdasági elméletének szempontjai In.: A jog gazdasági

elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

Budapest, 1984

Bentham, Jeremy: Bevezetés az erkölcsök és a törvényhozás alapelveibe, In.: Brit

moralisták a XVIII. században, Gondolat, Budapest, 1977

Brown, John Prather: Toward an Economic Theory of Liability, In.:The Journal of

Legal Studies, 1973/2

Calabresi, Guido – Melamed, A. Douglas: Tulajdoni szabályok, felelősségi szabályok

és az elidegeníthetetlenség: a székesegyház egyik látképe In.: A jog gazdasági elemzése

(szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,

1984

Coase, Ronald H.: A társadalmi költség problémája In.: A vállalat, a piac és a jog,

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004

Cooter, Robert – Ulen, Thomas: Jog és közgazdaságtan, Nemzeti Tankönyvkiadó,

Budapest, 2005

Cunningham, Lawrence A.: Traditional versus Economic Analysis: Evidence from

Cardozo and Posner Torts Opinins, Florida Law Review, vol 62, 2010,

Cserne Péter: Richard A. Posner, In.: Szabó Miklós (szerk.): Fejezetek a jogbölcseleti

gondolkodás történetéből, 2004, Miskolc, Bíbor kiadó

Demsetz, Harold: A tulajdonjog új elméletének alapjairól In.: A jog gazdasági

elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

Budapest, 1984

Dezső Gyula: A kártérítés alaptanai a legújabb jogalkotás szerint, Első Kecskeméti

Hírlapkiadó- és Nyomda-Részvénytársaság, 1928

Eörsi Gyula: Kártérítés jogellenes magatartásért, Közgazdasági és Jogi könyvkiadó,

Budapest, 1958

Feldman, Allan M. –Kim Jeonghyun: The Hand Rule and United States v. Carroll

Towing Co. Reconsidered, Brown University working paper, 2002

Franklin, Marc A. and Rabin, Robert L.: Cases and Materials on Tort Law and

Alternatives, Westbury, New York, The Foundation Press, 1992

67

Gibbons, Robert: Bevezetés a játékelméletbe, Budapest, 2005, Nemzeti

Tankönyvkiadó

Gilles, Stephen G.: On determining negligence: Hand Formula Balancing, the

Reasonable Person Standard, and the Jury, In.: Vanderbilt Law Review, vol.54/3, 2001,

813-861

Gilles, Stephen G.: The invisible Hand Formula, In.: Virginia Law Review, volume 80

n.5 : The invisible Hand Formula, In.: Virginia Law Review, volume 80 n.5

Gyovai Márk: Applicability of the Hand Formula in Hungarian Legal practice, In.: The

Publications of the XXVI. microCAD International Scientific Conference, 2012

Gyovai Márk: Gazdasági elemzés a jogelméletben és a büntetőjogban, In.: De

Iurisprudentia et Iure Publico 2011/4.szám, 304-333.o.

Gyovai Márk: Law and Economics in Hungarian Legal Practice, In.: Constant 2012

Conferinta Studenteasca Anuala, 902-908.o.

Győrffy Tamás, Szabó Miklós: Jogcsaládok, in.: Szabó Miklós (szerk.): Bevezetés a

jog- és államtudományokba (Negyedik, átdolgozott kiadás), Bíbor kiadó, Miskolc, 2006

Henderson, James A. Jr.- Pearson Richard N.- Siliciano, John A.: The Torts

Process, fourth edition, Little Brown and Company, 1994

Hidasi Gábor, Horváth Gyula, Bedő Katalin, Kőszegi Gábor: Az ingatlanjog nagy

kézikönyve, Complex kiadó, Budapest, 2009

Kelley, Patrick J.: The Carroll Towing Case and the Teaching of Tort Law, In.: Saint

Louis University Law Journal, vol. 45

Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata, ELTE Jogi

Továbbképző Intézet, Budapest, 1992

Lenkovics Barnabás: Dologi jog, Eötvös József könyvkiadó, Budapest, 2008

Mansfield, Walter R.: The Lesson of Learned Hand, American Bar Association

Journal, 1982/68, 172-174.o.

Marton Géza: A polgári jogi felelősség, Triorg Kft., évszám nélküli

Menyhárd Attila: Dologi jog, 2007, Osiris kiadó, Budapest

Molnár András: Richard Posner a bírói szerepről In.: Glossa Iuridica I. évfolyam 1.

szám, 2009, http://www.glossaiuridica.hu/ (2010-10-11)

Morissette, Emily Lynch: Personal injury and the law of torts for paralegals, Aspen

Publishers Inc, 2008

Petrik Ferenc: A kártérítési jog, HVG-ORAC kiadó, Budapest, 2002

68

Pokol Béla: A gazdasági jogfelfogás és Posner jogelmélete, In.: uő. A jog elmélete,

Rejtjel, Budapest, 2001

Polinsky, A. Mitchell: A gazdasági elemzés, mint potenciálisan hibás termék: útmutató

a fogyasztó részére Posner: A jog gazdasági elemzése című könyvéhez In.: A jog

gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest, 1984

Posner, Richard A.: A közgazdasági gondolkodás természete, In.: A jog gazdasági

elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

Budapest, 1984

Posner, Richard A.: A gazdasági megközelítés alkalmazásának néhány helyes és téves

esete a jogban In.: A jog gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András)

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984

Posner, Richard A.: A theory of negligence, Journal of Legal Studies, Vol. 1, No. 1,

The University of Chicago Press

Posner, Richard A.: Economic Analysis of Law, Seventh Edition, Aspen Publishers,

New York, 2007

Sajó András: Közgazdaságtani vizsgálódások a jogról In.: A jog gazdasági elemzése

(szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,

1984

Shavell, Steven M.: Foundations of Economic Analysis of Law, Belknap Press of

Harvard University Press, 2004

Simmons, Kenneth W.: The Hand Formula in the Draft Restatement (Third) of Torts:

Encompassing Fairness as Well as Efficiency Values, In.: Vanderbilt Law Review 2001

n.54

Sólyom László: A polgári jogi felelősség hanyatlása, Akadémiai kiadó, Budapest, 1977

Stigler, George J.: The Theory of Price, New York, Macmillan, 1966

Szabadfalvi József: A jog gazdasági megközelítése, In.: uő.(szerk) Mai angol –

amerikai jogelméleti törekvések, Bíbor kiadó, Miskolc, 1996

Szabó Miklós: Jogforrás és Jogalkotás, In.: uő.(szerk.), Bevezetés a jog- és

államtudományokba (Negyedik, átdolgozott kiadás), Bíbor kiadó, Miskolc, 2006

Terry, Henry T.: Negligence, 29 Harvard Law Review 40, 1915, p.40-54

Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés gazdasági jogelméleti megközelítése, In.: Jogelméleti

Szemle 2008/2. szám

69

Tóth J. Zoltán: Richard Posner és a gazdasági jogelmélet, In.: Jogelméleti Szemle

2004/1. szám

Turner, Chris: Key Facts – Tort Law, Fourth Edition, Hodder Education, London,

2010

Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan, Novotni kiadó, Miskolc, 2002

Veljanovski, Cento G.: A jog gazdasági megközelítése: kritikai bevezetés In.: A jog

gazdasági elemzése (szerk.: Harmathy Attila és Sajó András) Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Budapest, 1984

Vékás Lajos: A magánjog gazdasági elemzése In.: Állam- és jogtudomány XXXIX.

évfolyam, 1998

White, Barbara Ann: Risk-Utility Analysis and the Learned Hand Formula: A Hand

that helps or a Hand that hides, In: Arizona Law Review, 1990, Volume 32. number 1

Wopera Zsuzsa (szerk): Polgári perjog általános rész, CompLex Jogi és Üzleti Kiadó,

Budapest, 2008

Zoltán Ödön: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, Közgazdasági és Jogi

könyvkiadó, Budapest, 1961

Felhasznált jogszabályok és bírósági határozatok

-1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról

-1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről

-1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről

-A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 8. számú állásfoglalása

-EBH2009.2042

-BH1979.151

-BH1980.240

-BH1982.370

-BH1988.179

-BH1994.28

-BH1994.532

-BH1994.535

-BH2003.405

70

-BH2005.429

-BH 2010.7

-Bryant v. Lefever, 4 C.P.D. 172 (1878-1879)

-Davis v. Consolidated Rail Corp., 788 F.2d 1260 (7th Cir. 1986)

-United States v. Carroll Towing Co., 159 F.2d 169, 173 (2d Cir. 1947)

-Restatement of the Law, First, Torts, 1939, The American Law Institute

-Restatement of the Law, Second, Torts, 1977, The American Law Institute