A Föld Körül II Nyugat India És Afrika 2

8/17/2019 A Föld Körül II Nyugat India És Afrika 2

http://slidepdf.com/reader/full/a-foeld-koeruel-ii-nyugat-india-es-afrika-2 1/227

KILENCZEDIK FEJEZET.

A CONGO TORKOLATÁBAN.

Dr. Gáspár F .: A föld körül. II. . 24





A mintegy 1600 tengermértföldnyi út Monrovia és a Congo torkolata között a tengerész és a hajóutas szívét örömmel eltöltő elő jelekközött indult meg. A délkeleti szél alig érezhető gyenge hullámzástidézett elő az óceán sima felületén és mert a szél csaknem szembetalálta a délnyugotnak tartó Mississipit, a rettenetes forróságot tű rhető hő séggé enyhítette. A délkeleti szél azonban nem az Atlantióceán déli felében járó hajókat állandóan kísérő ,' délkeleti passzátvolt. Ez az állandó jellegű szél nem éri el a nyugotafrikai partokat,

mert a partok mentén mintegy 100—150 tengerimértföld széles csík,passzátmentes. A partok közelében váltakozó irányú, lokális jellegűszelek otthonosak és az Atlanti óceánnak ez a csíkja mintegy folytatása a szélcsendövnek, a mely elválasztja az északkeleti passzátota délkeletitő l. . , :

Csodálatos, hogy a hajózás történetében milyen korán rájöttek

a minden t megfigyelő és leleményes tengerészek ezekre a természetijelenségekre és hogy kalandos természetű hajózási vállalkozásaikbanmilyen észszerű en és okosan használták fel a felismert elő nyöketés milyen óvatosan kerülték a hátrányaikat . Csakis ezen genialistalálékonyság magyarázza meg, hogy a régi idő k kezdetleges hajózási viszonyai között miképen volt lehetséges, hogy például DiegoC ao 1482 ben már a Cap Crossig — 21 fokra délre az Egyenlítőalatt — a mai Cethal öböl vidékéig, lejutott rozoga hajóival, Bartolomeo Diaz pedig a „Viharfokig", a melynek a nevét 11. Jánosportugál király, tekintettel a hajósok elbátortalanító hatására, a „Jóre

• ménység fokára" keresztelt át és Vasco da G a m a a Jóreményfokotmegkerülve, átjutott Afrikának keleti partjáig. Ezek a rendkívül

4



188 GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

kalandos és merész utak kivihetetlenek lettek volna azokkal a nyomorúságos vitorlás karavellákkal s a kezdetleges nau tikus segédeszközökkel, ha a tengerész ember leleményessége és "találékonysága

nem ismerte volna fel hamar az óceánon állandóan uralkodó szelek— a passzátok — irányát és erejét s ha nem jöttek volna rá azEgyenlítő körüli szélcsendövre, meg a partok hosszában otthonosváltakozó irányú és határozatlan jellegű lokális szelekre.

Május 10 én a reggeli órákban haladtunk keresztül az Egyenlítő n,a nyugoti hosszúság 2 ik és 3 ik foka között.* A különben nagyceremóniával járó hajózási esemény ezúttal sem múlt el nyomtalanul.Az Egyenlítő keresztelő ünnepe ugyanis kellemesen megszakítóintermezzónak tüzetett ki a programmra. Jóllehet alig volt valakiaz utasok között , fehérek és feketék között egyarán t, a ki az

Egyenlítő n legalább egyszer nem haladt volna keresztül és jólleheta fekete utasok elő tt, a kik életök javarészét éppen az Egyenlítővidékén vagy annak közelében töltötték el, az egész ceremónia teljesen feleslegesnek tű nt fel, azért mégis felvétetett a programmba.Az amerikai yankeek ugyanis roppan tul unatkoztak és ennélfogvaragaszkodtak az általuk felvetett eszméhez. A tervhez való ragaszkodást csengő dollárokban fejezték ki, azaz megfelelő összegetbocsátottak a fő steward rendelkezésére, hogy „csináljon aequatorkeresztelő t". Mi többiek persze szíves örömest néztünk eléje a mulatságnak, a minthogy ebben a lélekölő unalomban szívesen fogadtunkvolna bármely megszakítást, a mely a napnak csak egyetlen órájátkitölti. A készülő dések nagyban folytak és a hajó rejtettebb zugaibanmindenü t t dolgozott egy egy matróz a meglepetésen. A nyugoti

hosszúság 2. és 3. foka között virradt reánk a nagy nap, a melykis szórakozást igért nekünk, szemlélő knek és borravalót, süte

* Az Egyenlítő t ezúttal harmadízben metszettük. Első ízben a brazíliai partok közelében, Pára elő tt, a nyugoti hosszúság 48 ik fokánál; másodízben a Callao és Guayaquill közötti utunkon, a nyugoti .hosszúság 78 ik fokánál.



A CONGO TORKOLATÁBAN . 189

ményt meg gint a résztvevő knek. Az elő készületek ugyanolyantitokban folytak, m intha valami nagy horderejű politikai csínyrő llett volna szó, annyi azonban mégis kiszivárgott, hogy a hajón

levő Kru négerek„kifigurázása" s—„ m ég valam i"lesz a nagy attrakció.Reggeli 9 óra 35 perczkor a Mississipi orra ténylegesen, azaz a

szó szoros értelmében átmetszette az Aequatort , a mennyiben a hajóorrán, egy kátránytól fekete és keresztbe kifeszített kötelet, egy láthatat lannak lenni akaró fekete kéz átvágott és ebben a pillanatbanmegjelent a fedélzeten — Nep tun és a felesége: Amphit rite, a szokásos kísérettel. A tenger istene és hű séges felesége tényleg meglepő ek voltak: feketék voltak; igazán feketék. Ső t Amphitrite kétszeresen meglepő volt; a karján ugyan is egy fekete apróságot, körülbelülféléves kis néger csecsemő t tar tot t . Az összes utasok összes mythologiai tudása nem volt képes kikutatni, hogy a vizi isteni családbanez a kis fekete apróság minek vagy kinek tekintessék, miután avilág teremtése óta N e p t u n és neje, Amphitrite, m int gyermektelen

házaspár ismeretesek. A N e p t u n és felesége kosztümje jelentékenyeneltért az eddig ismert Neptunok jelmezétő l. A szokásos palást éscsepű szakáll helyett a vizi isten koczkás frakkot viselt, hozzá fehérnadrágot; továbbá fél méter hosszú „vaterm ördert", veres nyakkendő t, a fején pedig valóságos fehér czilindert, ső t monoklit afélszemén. Amphitrite — krinolint viselt, még pedig olyan széleset, hogy meglátszott rajta, hogy az abroncsai a hajón lévő legnagyobb — hordóról leütöt t pántok. Kalap, napernyő , minden egészenstylszerű , s ezeken is meglátszott , hogy összeállítójuk fantáziája anyugot afrikai partokon élő néger gentlemanek és ladyk európai divatját jól ismeri. Az isteni pár kíséretének tagjai — Európát vették czéltáblául. Úgy a mint a fehérek által rendezett aequatori keresztelő köna fehérek a négereket karrikirozzák, a Mississipin a fehéreket gúnyolták

a — feketék. Miután azonban a feketéknek (ak íséret tagjai tudniilliktényleges és igazi feketék voltak) fehéreknek kellett látszaniok, ezokból bemázolták az arczukat meg a végtagjaikat, valami fehér festékkelvagy liszttel. Hogy azonban azt a temérdek európai lim lomot,tudniillik ruhadarabokat, h o n n a n tudták elő szedni: az talány maradt.



190 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

A legképtelénebb szabású, színű és formájú frakkok, felöltő k, kalapok és gallérok kerültek felszínre, a melyeknek minden darabjaolyan nevetséges, olyan drasztikus és burleszk volt, a minő höz

hasonlókat csak a czirkuszok meg az orfeumok néger bohóczainlehet látni.

A szokásos bevezető társalgás u tán — americo nigger nyelven— a kiséret a fedélzetre indult és a nyomukban egy két száz Krunéger, a kiknek ezúttal elő ször engedtetett meg a hajó hátsó fedélzetére lépni. Az ünnepély már éppen kézzelfoghatóvá kezdett lenni,a mennyiben a keresztelésre kiszemelt áldozatokat a kiséret rendő rei,orvosai, papjai és borbélyai lefülelték, a midő n egyszerre óriásipukkanás hallatszott fel a hajó mélyébő l, a gépházból, utánanéhány embernek a kétségbeesett ordítozása és rögtön ezután sű rűmeleg gő z szállott fel a gépházból. Szerencsétlenség történ t agépeknél Az ünnepély persze azonnal lefúvatott, az emberekijedten rebbentek széjjel, kiki a maga helyére. Mi néhányan pedig,

Captain Thomassal lesiettünk a gépekhez; a kapitány azért, hogyintézkedjen; mi pedig azért, hogy segítsünk a sebesülteken. Szerencsére a baj sokkal jelentéktelenebb volt, mint a minő nek akifutó gő z tömegébő l és a jajveszékelés nagyságából következtetnilehetett . Tudniillik egy üvegcső pattant meg a kazánokon és a kiömlőforró gő z meg víz alaposan leforrázott egy segédgépészt s néhányfű tő t. A baj a gépen hamarosan helyrehozatott, ellenben a szegénysebesülteknél hetekig tartó gondos gyógykezelésre volt szükség,a míg a leforrázott húsczafatok begyógyultak és összenő ttek.

Nekem, e sorok írójának, ezúttal másodszor volt részem ilyenfélben maradt aequatorialis keresztelő ben. Az első alkalom színterea déli ázsiai vizeken volt , azon a területen, a melyet . Sumatra,Jáva és Borneo szigetek zárnak be, közvetlenül az Aequator fölött,

a keleti hosszúság 105 ik és 106 ik foka között . A hajó —vitorlás hadihajó —• a délnyugoti Monsunnak közepes erejű nyomása alatt déli irányban haladt lefelé, az Egyenlítő nek. A hajónmeglehető s sok vitorla volt kifeszítve, a melyeknek nyomásától ahajó a baloldalára fektetve, nyugodtan és simán haladt elő re. Az



A CONGO TORKOLATÁBAN 191

Egyenlítő vonalához érve, kezdetét vette a szokásos keresztelő ü n n e p ,a mely a heteken át tartó elő készületekbő l következtetve, igenfényesnek ígérkezett. A kellő pillanatban megjelent a vizi isten

feleségestő l — szokás szerin t Nep tun t egy idő s altiszt, a feleségétpedig egy tejképű hajóstanoncz (Schiffjunge) ábrázolta — megB nagyszámú kiséret, csupa bohóczosan felruházott, kifestett ésfelcziczomázott matróz, felszerelve a szokásos kellékekkel: ezüstpapirkoronával, csepüszakállal, félméter hosszú beretvával, a melyhordóabroncsból készült, hajónaplóval, a mely könyvalakúra festettdeszkából állott, egy két méter hosszú fecskendő vel, a melyet—• persze — a „doktor" szorongat ott a hóna alatt, néhány fazékkátránynyal — beretváló szappannak stb. stb. A mulatság, a melyalatt a különben vasszigor és kérlelhetetlen fegyelem alatt tartottlegénység valósággal dúskálkodik a rendkívül ritkán élvezett szabadságban és igazán fékevesztett módon tobzódik a jókedvben éstréfában — már a tető fokát érte el, a midő n hirtelen és váratlanul

egyet fordul a szél és az elő bb még duzzadó vitorlák lelohadnakés csapkodva ütő dnek az árboczokhoz meg a vitorlarudakhoz. Aszél délnyugotról átcsapott elő bb délnek, aztán délnyugotnak éserő bén folyton és rohamosan fokozódva, elő bb dél délkeleti,majd délkeleti lett és alig leírható rövid idő alatt — talán egynegyed óra alatt — hatalmas viharrá n ő tt. Már a vitorlák megcsappanásakor, tehát a szélirány első változásának a perczében mára helyén volt az összes legénység. A tréfás röhögés helyett harsányvezényszavak hangzottak mindenfelé és a palástba, szoknyába,frakkba meg hosszú ingbe öltözött matrózok, min t a macskákkúsztak fel a kötélhágcsókon, kifeküdtek a vitorlarudakra vagy dübörögve rohantak végig a fedélzeten, húzva a vastag köteleket, amelyekkel a vitorlákat fektetik át a szél fordulásával való megfelelő

helyzetbe. A csónakmester, fején a papirkoronával, állán az odaragasztott földig érő csepüszakállal, az árboczok között ide odaforgolódva, kiáltva, biztatva, fenyegetve és dicsérve, önmagát megtízszerezve, éles füttyszavakkal ismételte a hajóhídon vezénylőparancsnok vagy ő rtiszt vezényszavait. A néhány perczczel elő bb



192 GÁSPÁR FEREN CZ : A FÖLD KÖRÜL

még tréfás vigasság, hangos kaczagás meg szilaj ötletek színhelye, a hadihajó, a harsogó és bő gő szélvész játéka lett, a melyenminduntalan átcsaptak az irtózatosan felkavart óceán sistergő hul

lámai. A barometer folyton esett, a szél folyton változtatta azirányát, a hullámok pedig minduntalan más és más oldalról csaptakfel a hajó fedélzetére, vagy pedig olyan erő vel vágódtak a hajófalaihoz, hogy megrengett belé talpunk alatt a fedélzet. Végrenagynehezen, egy két elpukkadt vitorla meg az elő árbocz letörtsudár rudjának az árán, a hajó úgy a hogy biztonságba helyeztetett,azaz most már kevesebb veszélynek volt kitéve, az oly hirtelenkerekedett szélvész, változó irányú rohamai ellen való küzdelmében.És bizony bizony késő délután lett belő le, a mikor a legénységegyik fele lekerült a fedélzetrő l s a vitorlarudakról az ebéd mellé,a melynek nagyobbrészét elmosta a vihar. A fényesnek ígérkezőebédbő l, meg „extra" borból ugyanis, a melynek a reménye egykét éjszakán át tette nyugtalanná a függő ágyban alvó matróz álmát,

bizony nem maradt meg egyéb, mint a torkig megunt hordóbasózott marhahús, meg a kő keménységű kétszersült.

D e azért két három napig mégis boldogok voltak. A míg tudniillik a reménységben éltek.

Az Aequator átmetszése utáni napon a greenwichei meridiántvágtuk át, azaz a hosszúság 0 fokát, a mely mű velet után mostm ár nemcsak a déli félgömböt értük el, hanem átjutottunk a keletiféltekére is. Az eddigi délkeleti szél is megfordult és váltakozó erejűdélnyugoti nyugoti és dél délnyugoti szelek állottak be. A szabadóceán felő l jövő szelek idő nként magas hullámokat hajtottak magukelő tt; a Mississipi súlyos megterheltetése következtében csak nehezen birkózott meg az orrán átcsapott hullámokkal; nehézkesenhimbálódzott jobbról balra és csökönyösen bukdácsolt elölrő l hátra.A tropikus óceán teljes pompájában mutatta magát kissé hosszúranyúlt utazásunk alatt. Az azúrkék tenger helyenként olyan átlátszó



A CONGO TORKOLATÁBAN 19 3

volt — kivált közvetlen az eső után, a mikor még a legcsekélyebbgyű rű zés sem volt a vízen — hogy talán száz méter mélységbenis kivehettük volna a tárgyakat. Halakban rendkívül dús lehet az

óceánnak ez a vidéke, mert jóformán egy óra sem telt el a nélkül,hogy a rengeteg sok fajtájú halnak egyik vagy másik csoportjátn e m láttuk volna a hajó körül. Persze a repülő halak ezúttal isa fő szerepet játszották és azon idő tő l kezdve, a midő n a szél délnyugotról jött, napjában többször is megtörtént, hogy óriási rajok

A K o n g o t o r k o l a t az s n <£oI a dmirai itas t érképtára után.)

ban repültek ki a vízbő l, miközben jelentékeny tömegek hullottaka fedélzetre. A Kru négerek cseber számra szedték össze a fedélzetre esett halakat és dús lakomát csaptak az ingyen zsákmányból.Ezeknek az embereknek igazán a sült hal kell, hogy szájukba repülj ö n , ha egy kis húsételhez akarnak jutni. (Körülbelül mint a miskolczvidéki paraszt, a ki azért evett a vásáron mindig kocsonyát, mert

„aznap m ég nem volt meleg étel a szájában".)A keleti hosszúság 10. fokához juto tt a Mississipi, mintegy

száz mértföldre a Congo folyam torkolatához. Hogy a szárazföldközelébe értünk, megtudtuk volna a csillagászati meghatározásnélkül is. A légköri élet mozgalmasabb lett; egyrészt a partoktól

D r. Gáspár F . : A föld körül. I I. 25



19 4 GÁSPÁR FE RE NCZ : A FÖLD KÖRÜL

messze az óceánra kiránduló madarak jelentkeztek a Mississipifölött, másrészt pedig megismertük volna a vizén. Az óceán azúrkék kristálytiszta vizébő l barnás sárga színű szennyes vízbe jutot

tunk. Ez már a Congo vize volt. A hatalmas folyam ugyanisolyan rendkívüli víztömeggel és olyan erő vel ömlik az óceánba,hogy a torkolatától mintegy 15 tengermértföldre a folyó édes vizemég megkülönböztethető a tenger sós vizétő l, a színérő l azonbana torkolatától még 250 tenger mértföldre is felismerhető .

Banana a Congo északi ágának a partján fekszik, közel atorkolathoz. A körülfekvő sű rű erdő k hátterébő l, mint fehér pontokviláglanak ki az európaiak kő oszlopra épített házai. A torkolat körüla part sík és lapályos; sehol egy kimagasló pont, a mely a figyelmetmagára vonná, vagy szembetű nn ék. Kivételt tesznek a hajósok,

a kiknek éles és gyakorolt szeme a legjelentéktelenebb, más általészre nem vett pon tokat teljesen megbízható jeleknek tekint i ésfelhasznál a hajózás nehéz gyakorlatában. A Shark Point, RedPoin t , F ren ch Point és Bulambenba Point — egymástól alakra aligmegkülönböztethető apró halmok vagy dombok — a Mississipitisztjeinek csalhatatlan útmutatókként szolgáltak, a mint a záto

nyok, homokpadok és úszó fatörzsek által .veszélyessé tett Congotorkolaton fölfelé haladtunk. Igen nagy nehézséget okoz a felhatolásnál a Congo rendkívül erő s áramlása, a benne keringő számosörvénynyel és ellenáramlással. Az áramlások a folyam minden ágábanmás és más irányúak és azonkívül változnak az apály és dagályáramlásával. A hajó tényleg csak a legmegfeszítettebb óvatossággalhaladhatot t elő re. Veszedelmessé teszi továbbá a behatolást a partiMangrove erdő k beágazása a folyam medrébe, talán helyesebbenmondva: a folyam bevágásai az erdő s partszélbe.*

* A Mangrove erdő kre, a nyugotafrikai partok rendkívül egészségtelen klimatikusviszonyainak egyik nagy tényező jére még visszatérünk, a mikor ezen partok nagycsapásáról: a maláriáról lesz szó.




Még csak egy hírhedt homokpadon kellett a Mississipinekáthaladni, hogy Banana elő tt horgonyt vethessen. Ezen a homokpadon már számos hajó feneklett meg és lett áldozata a Congo

rohanó árjának; a hajó ugyanis a fenekével beleakadt az iszapbaés az így tehetetlenné vált hajót egyszerű en felborította, a homok

BANANA PARTI RKSZLETJ .

pedig eltemette. Mi véletlenül a dagály idején értünk a torkolatba,a mikor ezen a homokpadon mindenkor elég magas a víz ahoz,hogy baj nélkül jusson át rajta a hajó.

Banana a ma már rengeteg terjedelmű Congo államnak nemcsak a legrégibb telepe, de^egyszersmind egyike a legjelentékenyebbtelepeknek is. A mi idő nkben — a mikor a Congo állam jóformáncsak a gyermekéveit élte — mintegy 60—70 európai lakott Bananaban és a néger lakosság sem volt több 500—600 embernél. Az

25*



196 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D K Ö R Ü L

európaiak házai, villaszerű csinos külső vel, mind külön állanak és éppúgy, mint a hatalmas árúraktárak, kő bő l rakott oszlopokon nyugvókönnyű , szellő s faépületek. Ez a parányi kis telep sokáig volt köz

pontja azoknak a nagy eseményeknek, a melyekkel a Congo államlétesülésekor egy két évtizedig magára vonta Európa figyelmét ésa mely a nemzetközi politikának Európa nyugoti felében oly sokfejtörést okozott.

A C O N G O FOLYAM YELLALA ZUHATAGJAI.

Afrika sokáig volt rejtelmes és kifürkészhetetlen. Legtovábbazonban, csaknem a legutolsó évtizedekig, a Congo folyam környéke, ennek a rengeteg vízterületnek a medenczéje, volt a legkevésbbé felderítve. És ma, mintegy negyedszázaddal azután, hogyStanley Afrikán keresztül hatolva, mint első jutott le a Congotorkolatához, ma a Congo állam már jól szervezett, hatalmas,nagy terület, az „Etá t Independant du Congo", a mely II. Lipótbelga király suverenitása alatt különböző európai nemzetiségeknek közös gyarmata. Magától értető dik, hogy az egész terület




nek, a mely helyrajzilag úgyszólván központja Afrikának, a Congofolyam a legfontosabb részlete, az egésznek a fő ütere. A 4200 km.hosszú folyamóriás, a melynek mintegy hárommillió négyzetkilo

méter a vízfelülete, két fő ágból ömlik össze. Ennek a két fő ágnaka felkeresése egyike volt a legérdekesebb földrajzi problémák megoldásának és csak a Nilus eredetének a megállapítása járt többnehézséggel és küzdelemmel. (Mi nekünk, magyaroknak, érdekesa Congo felderítésében az a mozzanat, hogy a kutatásokban egyhonfitársunk, Magyar László — egyike a legkalandosabb életűmagyaroknak — ténylegesen és sikeresen vett részt.) A két fő ágakegyike, a Luapula, keresztül ömlik az 1100 méter magasan fekvőBangweolo tavon és számos zuhatagon átesve éri el a 200 méterrelalacsonyabban fekvő Moero tavat és ezen is keresztültörve, megtovábbi hatalmas zuhatagokon átesve, egyesül a délnyugotról jövőmásik hatalmas fő ággal, a Lualabaval. Hogy mekkora esésekenmegyén ez az ág keresztül, kiviláglik abból, hogy az a hely,

a melyen a Lualaba a Luapulával egyesül, 1500 méterrel fekszikmélyebben, mint az a hely, a hol ered. A két fő ág egyesüléseután érdekes eredetű harmadik ág csatlakozik hozzájuk: a Tanganyika tó lefolyása. Csak ennek a háromnak egyesülése utánjött létre a hatalmas Congo, a mely röviddel a megalakulása után,csaknem az Aequator vonalában, ismét 50 méterrel mélyebbrezuhan a hires hétszeres „Stanley vízeséseken". Ezeknél az eséseknél kezdik számítani a Congo középfolyását, a mely a ,,StanleyPool" ig terjed. A Congonak már ez a középrésze is hatalmas ésrengeteg terjedelmű víz. A folyam helyenként óriási szélességbenhömpölyög a számos apró szigettő l megszakított mederben. ígypéldául azon a helyen, a hol az északról jövő Rubi ömlik a Congoba — három fokkal északra az Aequatortól, a nyugoti hosszú

ság huszadik fokánál — a folyam medre 30 kilométernél szélesebb.Egyik leghatalmasabb mellékfolyója — önmaga is egy vízóriás,—az északról jövő Ubangi, 20 ezer méter széles ötágú deltávalömlik a Congoba. (Csak az Amazon mellékfolyói, az általunk márismert Xingu, Madeira, Rio Negro, múlják felül nagyságra ezeket




a vizeket.) Már csaknem a középrész végénél, a Stanley Poolközelében, ömlik belé a mellékfolyók leghatalmasabbja, a délrő ljövő , azaz baloldali Kwa folyó, a melyet ugyancsak két hatalmas

mellékág hoz létre: a Kassai Sankuru és a Kuanzo. A Kwa betorkolása után éri el a Congo középrésze a legszélesebb pontját,a Stanley Poolnál, a hol a Congo 6000 négyzetkilométer szélesterületével és számos kisebb nagyobb szigetével már nem isfolyamhoz, hanem rengeteg nagy tóhoz hasonlít. Megjegyzendő ,

FARAGOTT FAEDÉNYEK ALSÓ GU ÍNEÁBAN.

hogy ez az egész középrész, a Stanley esésektő l a Stanley Pooligterjedő 1680 kilométer hosszú folyamrész, mindenütt hajózható ésa rajta közlekedő gő zösök, még pedig elég mély járatúak, mindenfennakadás nélkül közlekednek is. A Stanley Pooltól a torkolatáiga Congo ismét háromszor zuhan a medrében, még pedig nagyokat.A Stanley Pool ugyanis csaknem 300 jméter .magasan fekszika tenger színe fölött; képzelhető tehát, hogy mekkorákat zuhan,

míg a most már aránylag rövid úton — a tengerpartig — eza magasság kiegyenlítő dik. A mint azonban az utolsó zuhatagon,a Yellala kataraktakon átesett, ismét hajózhatóvá lesz, 'még pediga legnagyobb, legmélyebb járatú hajók számára is, mert a vízalacsony vízállásnál is legalább 18 méter mély. A mi idő nkben,




a mikor tudni i l l ik a M iss is s ip ive l B a n a n a e lő t t h o rg o n y o z t u n k ,a C o n g o n legfeljebb c sak Bomaig — 95 k i l omé te r r e Banana tó l —m e r é s z k e d t e k a ha jók , m er t a m e d e r m ég n em volt tel jesen ism e

re tes . M a a z o n b a n m á r a 180 k i lométe r re fekvő M a t a d i i g (a balpa r to n ) és Viviig (a jo b bp a r t o n ) m e n n e k föl a ha jók .

A n n a k a ren ge teg darab fö ldnek, a „ F ü g g e t l e n C o n g o Á l l am n a k " ,a m e l y n e k két és fél mi ll ió négyze tk i lom éte r t e rü le tén m in te g

.v. fe

ALSÓ G U I N E A . FÉM SÖRÖS POHARAK.

14 millió embert számítanak, a fölfedezéséhez, kutatásához ésmegismeréséhez a Congo folyam és számos mellékfolyója adtameg a lehető séget. Mert első rendű jelentő ségű volt a belső behatolásra az a körülmény, hogy mintegy tizenegyezer kilométerre lehetettfölhatolni a folyókon. A milyen könnyű séggel olvassuk mi ezenadatokat, éppen olyan óriási nehézségekbe és leírhatatlan küzdelmekbe került minden egyes adatnak a megállapítása. Mennyi vérfolyt — „fehér és fekete vér" — a míg csak egy ilyen adat vagytény megállapíttatott ; mennyi emberfeletti küzdelem, mennyi hő siesvívódás, minő nélkülözések és szenvedések árán vásárolták mega fehérek ezt a tudásukat és ismereteiket, a míg világosságothoztak a „legsötétebb Afrika" belsejébe. Afrikának ez a része volt




talán a legveszedelmesebb az európaiak számára. Egyrészt a gyilkoséghajlat, helyenként teljesen lakatlan, rengeteg területtel, az ő serdő krejtelmei, az élelmiszerek hiánya, másrészt pedig a lakott területek

népességének veszedelmes jellege — mindezek együttvéve óriásiés leküzdhetetlennek látszó nehézségeket és akadályokat gördítetteka kutatók út jába. Ne felejtsük el, hogy úgy a régi idő kben, mintaz újabban is, éppen ez a terület volt a rabszolgakereskedésnekegyik legkiadóbb tárháza. Még a legújabb idő kig szertekalandoztakrajta egyes harczias törzsek, kizárólag azon törekvéssel, hogy rabszolgáknak való emberanyagot gyű jtsenek, ső t kalandoznak még

ASANTIK IVÓPOHARA KOPONYÁKBÓL.

m a is, ugyanazon czélból. Tudjuk, hogy Afrika belsejében a törzsek még ma is tartanak rabszolgákat és százezrekre tehető éven

ként azon feketéknek a száma, a kiket az egyes törzsek fogságbavisznek és rabszolgaként dolgoztatnak, vagy tovább adnak, haugyan a szokásos, vallásos szertartások alkalmával le nem mészárolják ő ket. Ezekkel a törzsekkel, mint a legharcziasabbakkal, volta legnehezebb dolga a Congo állam rendező inek és szervező inek.Az eljárás, a melyet ennek a területnek a megismerésénél éskiaknázásánál követtek, abban állott, hogy mindig beljebb és beljebb

hatolva a folyókon, központi állomásokat alapítottak. Első sorbana folyók partján, innen aztán a szélrózsa minden irányában,egymásután alapították az apróbb, de mindig megerő sített állomásokat.

Emlí te t tük, hogy úgy a kutatások, valamint a gyarmatosítás




költségét is II . Lipót, a belgák királya viselte, a ki évenként rengetegösszegeket, sok milliót fektetett be, az eleinte igen kétesnek ígér .'kező vállalatba. A belgák ennélfogva a legjelentékenyebb részt vették

a Congo állam gyarmatosításában, holott azelő tt fő képen angolok,francziák, portugálok és németek vitték a vezérszerepet. Hogy aversengő nemzetek között nem ment mindig simána. gyarm atosítás, a civilizáció „áldásos" munkájaés hogy a „ku ltú rának" áldozatául eső ezer megezer feketén kívül, akárhányszor a fehérek is kölcsönösen beverték egymásnak a fejét, az nyilvánvaló. Még emlékezhetünk arra az esetre például, a mikor Belgium és Anglia között merültfel egy vitás kérdés, a mely abból indult ki, hogyegy Congo állambeli belga kapitány felköttetettegy angol alattvalót, egy ugyancsak congobelikereskedő t. A dolog úgy történt , hogy Lothaire

belga kapitány, egy Stokes nevű angol elefántcsontkereskedő t, a ki a Congo államból a keletafrikai német területre szokta kivinni az elefántagyarakat, azon ürügy alatt, hogy „ jogtalanulfegyverekkel is kereskedett", rövid ú ton felköttetett , holott nyilvánvaló volt, hogy a belgakapitánynak csupán az angol kereskedő gazdagelefántcsontgyű jteményére fájt a foga. Az angojkormány követelésére a Congo állam 150 ezerfrankot fizetett Stokes családiának kárpótlásul, a , ,

J r ' BALVANYOSZLOP.

német kormány követelésére pedig 100 ezerfrankot a karavánban részt vett suaheli négereknek, kárpótlásul azért,hogy a karavánt megfosztották a „h eadman" tó l, a vezető jétő l. A Congoállamban különben is igen radikálisan ösztönzik a „meggyarmatosított feketéket" a szorgalmas munkára. Ha az illető csapat, a melya vele kötött szerző dés értelmében magára vállalta ennyi, meg en nyikaucsuk, vagy elefántcsont szállítását, bizonyos idő alatt nem teszeleget a kötelességének, akkor nemcsak azzal büntetik meg, hogy

D r. Gáspár F. : A föld körül. II . 26




levonnak a szerző dött összegbő l ennyit meg ennyit, hanem a szállítócsapat néhány tagjának levágják a kezét, hogy jövő re — legyenszorgalmasabb. Részben ez az eljárás, tudniillik a szívtelen, kegyetlen

kínzása a bennszülötteknek, részben egyes rengeteg területek lakatlansága, a minek folytán a különben elég bő termékek, mint példáulpálmaolaj, kókusz, tengeri, czukornád, banana, narancs, kávé,fű szerek stb., nem termelhető k a kellő mennyiségben — ez járulhozzá, hogy a Congo állam sok tekintetben nagy csalódást hozottazokra, a kik oly sokat reméltek a vállalattól.

Ezen rövid és általános ismertetés u tán térjünk vissza a Mis sissipi horgonyzó helyére, Bananába, a mely városka — mint említe t tük — a Congo állam közigazgatásában egy ideig a központ volt.M a már nem az; úgy a közigazgatás, rmint a magánvállalatok,

s a missionáriusok fő telepei szétoszlottak az állam különböző pontjaira. A mintegy kétezer európai, a kik között legszámosabban abelgák vann ak képviselve, továbbá olaszok, németek, angolok, hollandok és portugálok, Bomaban, Matadiban és a Stanley Pooli kerületekben vannak megoszolva. E rre a kétezer fehérre mintegy 14millió fekete .ember esik a Cdngo államban, a kik fajra, nemzetiségre és törzsre nézve sokkal inkább különböznek egymástól, minta köztük élő fehérek. 14 millió fekete, a kikre a , ,néger" általánosítószó többé nem alkalmazható,* a rengeteg területnek a legkülönböző bbhelyein él szétszórva. A Congo vidékének az éghajlata ugyanisolyan gyilkos term észetű , hogy itt még a bennszülöttekre is áll aza mondás, hogy , ,& hol Afrikában terem valami, ott nem lakhatikember, a hol pedig lakhatnék, ott semmi sem terem ". Legsű rű bben

a nagy tavak környékén és a nagy folyók mentén élnek. A kultúrának már bizonyos fokán állóknak van rendszeres foglalkozása;

* A ,, N igger" szó egyáltalában „ t ilos" N yugot Afrikában. A nigger csak a rabszolgát illeti meg; a szabad néger ez ellen a legerélyesebben tiltakozik és az illetőhatóságok becsületsértésért büntet ik azt a fehéret, a ki , ,négernek" mondja a négert.




rendezett falvakban élnek, kunyhókat építenek, földet mű velnek éstermelnek sesamot, rozsot, dohányt stb.; a szabad idejükben pedigvadásznak és halásznak. A legtöbb törzs állandó harczban áll egy

mással és kegyetlen vérengzéssel pusztít ja egymást. Harczias ésvérengző természetű például a N iam Niam törzs, a Congo államészakkeleti részében. Tekintettel teljesen kultiválatlan állapotukra,elég értelmes faj, a mi meglátszik házi felszereléseiken, de fő képena fegyverzetükön , a mi kifejlett vasiparra m utat . A niam niamoklándzsája, dárdája, hajítókése, tő re és paizsa hírhedt az egészszomszédságban. A különben is vérengző hajlamú törzsnél általá

MANGBATTUK HADIKÜRTJE.

nosan elterjedt szokás az antropophagia, az emberevés. Az elesettellenség, a tehetetlenné vált fogoly (a kit nem lehet eladni rabszolgának), ső t a saját törzsbelit, ha hirtelen pusztul el, azt mind

megeszik. (Niam Niam — úgy ejtendő ki: Nyám Nyám — a nubiaiaknyelvén azt jelenti: falni.) A bestiák, a czápánál és krokodilnál isellenszenvesebb és gyű löletesebb lények, nem is csinálnak titkotebbő l a gyalázatos perverzitásukból, hanem egészen nyíltan teszik,ső t dicsekszenek a vadállatiasságukkal. Beismerik, hogy nem csak azértfalják fel embertársukat, hogy annak a volt erejével fokozzák a magukét,sem csupán babonából, hanem a „legtisztább szándékból" — mondjuk azonban : a legvérlázítóbb vérszomjúságból. Talán még a N iamNiam törzsnél is borzasztóbb, azaz vérengző en kegyetlenebb a velő kcsaknem szomszéd Mangbattu törzs, a melynek a kannibalismusatú l tesz valamennyi más faj hasonló bestiálitásán. A Mangbattuktudniillik a körülöttük élő alacsonyabb kultúrájú és számban, erő ben

6




is gyengébb apró törzseket nem tekintik egyébnek, mint kifogyhatatlan — éléstárnak. A mikor elfogyott otthon az eleség, a Mangbattukegyszerű en megindulnak valamelyik szomszédos törzs falvai ellen,

felgyújtják a házakat, a férfiak nagy részét legyilkolják, az asszonyaikat elragadják és a megmaradt férfiakat magukkal viszik, mint

•

NÍAM NIA.M HARCZOSOK.

— útravalót. Az elesetteket, a kiket nagy számuk miatt nem tudnakott helyt felfalni, azokat valósággal praeparálják; csinálnak belő lükszárított és besózott húst, a megmaradtakat pedig úgy hajtjákmaguk elő tt, mint a levágásra szánt borjúkat vagy juhokat szoktákhajtani. Útközben, hogy ne fogyasszák a késő bbi idő kre eltett —„készletet", lemészárolnak egy egy foglyot és valóságos gourmanderiával csinálnak belő le különböző pecsenyéket. Az ember hajlandóazt hinni, hogy a kannibálok embertársaikat a harcz hevében támadtfelhevülésben, vérszomjúságban, vagy más perverzitásban eszik meg;




hogy a nyers hústömeget azon hevenyében forró kövek közt,vagy nyársra húzva sütik meg, miután nem képzelhető , hogyilyen bestiális érzésű lények — fő ző vagy sütő edények fölött ren

delkeznének. De nem így van. Phosphoros vagy kénköves gyufávalgyújtanak tüzet az emberpecsenyéhez; tepsiben és rézüstben sütnekfő znek; mártásokat csinálnak Ezek az „emberek" süteményeket iskészítenek a lakomához — málépogácsát — sört isznak hozzá,

NIAM NIAM NO.

a melyet rozsból készítenek és a „ m e n u" után rágyújtanak Tudniillik — dohányt is termelnek. A gyermekeket azonban nem bántják.„Tehát mégis van bennök egy szemernyi emberi vonás", mondjukmagunkban, ha ezt halljuk. Igenis, van bennök emberi vonás, dea legaljasabb, a legnemtelenebb fajtájából. A Mangbattuk ugyanisazért nem ölik le a gyermekeket és azért nem falják fel ő ket, mertelteszik ő ket —min t különösen finom csemegét — a király konyhájára.

Különben pedig felszámíthatlan sora a különböző törzseknekél a rengeteg területen. Kevés kivétellel az emberi kultúrának a leg



206 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖL D KÖR ÜL

alsóbb fokán állanak, a kikre a „vad" kifejezés csak azért nemalkalmazható, mert kevés. Ilyen faj például az állam nyugoti felébeélő Obongo törzs , világosabb színű , csaknem szenn yes sárga szín ű ,

w•' '• "i" r ; « f £ f f i i i a é É á l i ^ íá : :1 1"1 1" í

A MANGBATTUK FEGYVEREI.

apró t e rm etű vadak, vagy teljesen kultiválatlan kóbor tö rzs, a melegészen m eztelenül jár, vagy a legjobb esetben fű bő l csinált övetvisel. Ugyanilyen apró, csaknem gyerm ekes termetű törzs a C onalsó m eden czéjében a Batn a tö rzs, egy rend kívül h arczias



MANGBATTU FALU ÉS ÉLÉSTÁRAK.




a mely feltétlenül gyilkos hatású méreggel bekent nyilakat használaz ellenséggel szemben. Ellensége pedig mindenki, a ki vele nemegy törzsbő l való. Ugyancsak a Congo alsó medenczéjében élnek a

Mussurrongok; aránylag a legszelídebb törzs, a mely fő képen halászatból él; velük szemben a Congo innenső partján a Bakongo

„ J Ö N N E K AZ EMBEREVŐ K ".

törzs; feltű nő ismertető jelük, hogy a felső metsző fogaik hiányzanak(nem azért, mivel egyáltalában nem nő ne ki, hanem azért, mertm ár gyermekkorukban kihúzzák); a Mussurrongok híresek arról,hogy talán az összes fekete törzsek között a leghatalmasabb termetű ek; rendkívül erő sek és izmosak. A Bakubak a Congo déli mellékfolyói között szintén hatalmas termetű ek és híresek arról, hogy— festik magukat, hogy mű vésziesen faragott fegyvereik vannak



A CONGO TORKOLATÁBAN 20D

és hogy a serdülő ifjúnak szintén kiütik a két felső metsző fogát.Mindezek a törzsek a kultúra legalsóbb fokán állanak; ha nemegészen meztelenek, akkor legfeljebb kötényt viselnek a derekuk

körül, vagy vékony zsineget. A hol az Islam, vagy a keresztényvallás egy vagy más úton rajok nem erő szakoltatok, ott a legkép

„ P E C S E N Y E S Ü T É S " .

telenebb és a leghihetetlenebb bálványimádás az uralkodó, mégpedig a legocsmányabb fajtája a bálványimádásnak, a mennyiben

temérdek emberáldozattal erő szakolják ki a faragott torzkép, vagyvalamely undok állatisten jóindulatát.

Valamennyi törzsnél a polygámia szokásos. A feleségeiket úgycsereberélik, mint akár a vasrudat, a rézpitykét, vagy akármilyenmás, teljesen értéktelen árúczikket. (Azaz, hogy csak a mi szemünk

Dr. Gáspár F.: A föld körül. II. . 2 7



210 , GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

ben értéktelen, mert hogy ezeknél az embereknél milyen hihetetlenképtelenségek mennek értékszámba, az egyszerű en felsorolhatatlan.)Persze minél vagyonosabb valamelyik férfi, annál több a felesége,

a kik rabszolganő k és igavonó állatok egyszerre. Az asszonyokmindenféle szempontból ítélve rútak, ső t helyenként oesmányak.Azok az asszonyok, a kiket mi Bananaban, Bomaban, Matadibanlát tunk, azok kevés kivétellel valóságos torzképei voltak az asszonyinemnek . A vékony lábszáron ülő nagyhasú törzs, az egyes aránytalanul túltengett testrészek, a szétálló ujjú nagy lábak, a hegyesre

L E R E S Z E LT FOGÚ EMBEREVŐ TÖRZSBKL1EK A C O N G O M E N T E N .

reszelt elő fogak, a ki bonth atat lan sű rű ségű bozontos göndör haj, azegykettő re mindig vigyorgásra kész széles fekete száj, az avas sesamolajtól bű zös párolgás és számtalan m ás fel nem sorolható apróbbrészletek, mindezek együttvéve éppenséggel nem teszik kellemesséaz asszonyokat.

A pálinka nagy pusztítást végez a feketék között. Férfi, nőés gyermek, öreg és fiatal mértéktelenül issza a pálinkát, ha hozzájut.Az Afrika ismerő k egyhangúlag elismerik, hogy alig hoztak a fehérekvaiamit Afrikába, a melynek olyan romboló és pusztító hatása lettvolna Afrika törzseire, mint a pálinkának. A hatása annál károsabb, mert a feketék — legalább látszólag — pompásan bírják azitalt. Míg az ugyanott élő európai, a szokottnál csak valamivel




több szeszes ital élvezését drágán fizeti meg, azaz súlyos betegséggel, a feketék valósággal mértéktelen ivásának egyelő re legfeljebbcsak az a következménye, hogy tökrészegek lesznek. Julius Pisko,

magyar osztrák fő konzul, a ki a Z enta hadihajónk földköri útján minta közös pénzügyminisztérium kereskedelem politikai szakreferensevett részt, érdekes esetet ír le, jellemzésül a négerek alkoholistaságára. Bananaból ugyanis kirándulást tettek a Congo folyam számoságainak egyikén, az erdő k sű rű jében épült egyik faluba. Az ember

M T U TA N É G E R .

magasságú fű között álló pálmaágakból épült és pálmalevelekkelfedett kunyhók egyikében lakott I tuna fejedelemnő , a kit a kirándulók „hivatalból" látogattak meg. A fejedelemnő , nem lévén előkészülve a nem remélt „audienciára", csak házi pongyolában— tudniillik majdnem Éva kosztümben — ült a kunyhó elő ttipadkán, mikor a vendégek megérkeztek. Hogy illő en fogadhassamagas vendégeit, visszavonult, felöltözött és egy két perez múlva megjelent teljes díszben. Egy hosszú, egykor fehér, de most már szennyesszürke lepel borította a vállait, a fején pedig zsíros, kopott férfikalappal. A fejedelemnő mindjárt a fogadás első perczeibennémi nyugtalanságot árult el, mintha keresett volna valamit a látogatók kezeiben,míg végre aztán megkérdezte hogy: hol az — ital? Rögtön megkínál




ták Ő Fenségét egy korsó sörrel (a magukkal hozott készletbő l), a melyetItuna fejedelemnő úgyszólván egyetlen hajtásra ürített ki. Az utánakövetkező pohár bort az érdemes úrnő ugyancsak egyetlen kortytyal

tüntette el. Az audiencia fénypontja azonban az a pillanat volt, amidő n a „küldöttség" átnyújtotta I. Itunának az üveg — rumot.0 Fensége vigyorgó arczczal, mohósággal kapott az ajándék után,hatalmas kortyot ivott belő le, aztán szeretetteljes gyöngédséggelszorongatta fekete keblén a drága ajándékot. A kihallgatás mégmintegy negyed óráig tartott és a midő n az urak visszavonultak,Ituna fejedelemnő már csak az utolsó cseppig kiürített fiaskótszorongatta a mellén. A történeti igazság kedvéért megemlítendő ,hogy az üveg nem egész liter, hanem csak — hét deciliter rumottartalmazott. . .

Hogy idő vel mennyire hozzászokik az ember a környezetéhez,s miképen változik az ízlés — helyesebben: miképen fajul el azízlés •— kitű nik abból, hogy a Nyugot Afrikában élő európaiakjobb hiányában ezeket a nő ket veszik —• feleségül; mindenesetrecsak temporalisan és. így is csak balkézre. Az európaiak ténylegrá vannak szorulva a fekete nő kre, miután fehér nő huzamosabb

idő re, esztendő kre, csak a legkivételesebb esetekben élhet meg anyugot afrikai partokon.A mikor mi a Mississipivel a Congo torkolatában tartózkodtunk,

Bananaban csupán két fehér nő élt a telepen; az egyik a belgaorvos neje volt, a ki már két évet töltött Bananaban és Bomaban,mindenesetre hat hónapi megszakítással; a másik pedig hollandi nővolt, a ki mintegy nyolcz évet töltött Nyugot Afrika partján. Szállodahiányában mi ennek a házaspárnak a vendégszeretetét vettük igénybeés a Congo torkolatában töltött nyolcz napot az ő barátságos ésszép bungalójukban töltöttük. Szálloda különben egész NyugotAfrikában talán sehol sem volt — legalább a mi idő nkben — ésennek folytán az idegenek, a kik egy vagy más okból az éjszakákat



DR . KACHTIGAL SÍRJA A K O R M A N Y Z Ó S Á G I P A L O TA R L Ő T T K A M E R U N BA N .




n em akarják a hajón tölteni, valamelyik vendégszerető család meghívását fogadják el. Az élelem és a szolgálat olyan olcsó, hog}''egy két embernek a megvendégelése éppenséggel nem jön számí

tásba, ső t az illető házigazdák boldogok, hogy a lélekölő unalomban, néhány napra kis szórakozásban van részük.

N o s , ennek a mi házigazdánknak, a „Nieuwe AfrikaanscheeHande l s Venootshap" társaság vezérügynökének a neje volt a másodikeurópai nő Bananaban, a ki már nyolcz évet töltött ezen a vidéken,a férje oldalán. Már az első pillanatban látható volt rajta, hogytovábbi nyolcz hónapot , talán még nyolcz hetet sem tölt többénemcsak a Congo mentén, de sehol ezen a földön. A még ifjú nő ,a ki legfeljebb 32 — 34 éves lehetett, csak az árnyéka volt azembernek. A gyötrelmes és kínos betegségek által halálig gyötörtszegény nő menthetetlen áldozata volt annak a gyilkos klímának,a mely talán sehol a földgömbön nem károsabb, gyilkosabb, min téppen itt, a Congo vidékén, fő képen pedig a torkolatánál. A Congo

klímájának illusztrálására álljon itt csak egyetlen évnek halálozásistatisztikája. Ez a statisztika azonban csak azokat mutatja ki, akik egy vagy más okból kiválóbb egyének voltak, a kiket számont a r to t tak ; most elképzelhető mennyi lehet a „névtelen hő s", a kiketakár az ambíció, akár a hivatás, vagy az egyszerű kenyérkeresethozot t erre az embernek nem való vidékre. íme a lajstrom: 1885 benhalt meg a Möve német korvettán, a híres Afrika kutató, dr. Nachtigall Gustav Kamerunban, perniciosus maláriában, a melyet a Congonszerzett. Ugyanez év karácsony estéjén halt meg Viviben a „ N e mzetközi Afrikai Társaságnak" egyik legérdemesebb hivatalnoka,H a n n s e n s kapitány. Az illető három évi tartózkodása alatt a Congomentén csaknem hírnevet szerzett magának azáltal, hogy háromévi ott tartózkodása alatt az egyetlen fehér vglt, a ki soha lázban

n em szenvedett. És karácsony estéjén megölte egyetlen rohama apernoci esus maláriának. A helyettese, Mr. Courtois, Bruxellesbő l,erő s, hat almas termetű férfiú, letelepedése u tán fél évvel meghaltBomaban; áldozata lett a maláriának. Edward Spencer Burns,fő hivatalnoka a Nemzetközi Afrikai Társaságnak, másfél évig élt



A . C O N G O TORKOLATÁBAN 215

Leopolde Viliében, abban a városban, a melyet Stanley Poolnál,a Congo legnagyobb kiterjedésénél, említettünk. Ez a hivatalnok ishíres volt arról, hogy másfél évi ott tartózkodása alatt sohasem

volt beteg. Egy délután megkapta a lázt és ugyanazon nap estéjénmeghalt. Schultze Eduárd német hadnagy, a német Congo expedicióvezető je, 1885 február havában belehalt az első lázrohamba. Háromhónappal késő bb meghalt ugyanezen expedíciónak egy másik hadnagya, Tilly, a ki a partralépés első napjától kezdve beteg volt.

A tropikus betegségek között első helyen áll a malaria, vagya mocsárláz, váltóláz, a mennyiben nemcsak hogy ennek a beteg

LOVALÉK HAJVISELETE. .

ségnek esik a legtöbb európai áldozatul, hanem azért is, mert a

nem halálos jellegű , vagy nem halállal végző dő esetekben is amalaria okozza a legtöbb szenvedést, sorvasztja leginkább az embereket és rabolja a legtöbb drága munkaerő t és munkaidő t. Veszedelmes továbbá azért, mert ha nem is öli meg az embert, a míga gyilkos klimájú földön él, de olyan mérges csirával lopódzik beaz emberi szervezetbe, hogy még évekkel azután, hogy az emberelhagyta a trópusokat és ismét otthon, a megszokott otthonábanvan, akkor is belepusztulhat az évekkel elő bb történt fertő zésbe.*

* Ugyancsak Hopp F. beszéli a következő esetet. Azon a hajón, a mely felfeléhaladt a Congon, Bananatól Matadiig, a hajó kalauza Coats nevű angol volt. HoppM ataditól vasúton folytatta az utat tovább Leopoldvilleig, a hajó pedig Matadiban maradt.Mikor Hopp a jegypénztárnál „tour és retour" jegyet kért, a pénztárnok bámulva



216 GÁSPÁR K E R E N C Z : A F Ö L D KÖRÜL

A 90 es évek közepéig, a mikor ugyanis Koch Róbert megezáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a malaria infectióban nagy részevan a mosquitóknak, általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy

a malaria miazmatikus betegség, azaz a fertő zésnek olyan módja,a melynél a beteggé tevő virus (méreg) a talajban tartózkodik,ott fejlő dik, szaporodik s onnan jut a levegő , vagy a víz közvetítésével az emberek szervezetébe (mint például a sárgaláz, az ízü

H O P P F E R E N C Z A C O N G O N .

leti csúz, a septikus csontvelő gyulladás, nyakszirtmerevedés, tüdő lobbetegségeknél.) Ennek a malaria miazmának legkiválóbb termő talajaa Mangrove erdő k s fő képen a congovidéki Mangrove erdő ség, a

nézett végig a már kissé nem — fiatal utason. Egy kis gondolkozás után megszólals ezt mondja a „tour és retour" kártyát kérő magyarnak : „Sír, adok önnek egy jótanácsot: váltson ön csupán — tourjegyet. Megtakarítja a retourjegyet. Hiszen úgysemjön ön vissza Leopoldvillbő l — soha többé. És akkorára a retourjegy már nem érvényes." Mikor Hopp néhány nap múlva mégis visszatért Leopoldvillébő l Matadiba,akkorára Coats, az erő s, izmos férfiú, már el volt temetve. Szintén egyetlen rohama apernuciosus maláriának ölte meg.



A CONGO TORKOLATÁBAN 2 1 7

mely végtelen hosszú lánczolatban terül el a Nyugot Afrika partjainés az óceánba ömlő más folyók torkolatai mentén. A parthoz közeledő hajóról nézve mint összefolyó sötét vonal emelkedik a lát

határ fölé ezeknek az erdő knek összefolyó lombkoronája. Ezekbena néha áthatolhatatlan sű rű erdő kben, a melyek a sekélyes partokonegészen a tengerig leérnek, van a malaria vírusnak a legfő bb éssoha ki nem apadható forrása. Az össze vissza nő tt szövevényes

A MEGVÉTELRE KÍNÁLT PORTÉKÁK.

törzsek, ágak és gyökerek között a víz pang, stagnál; számosszerves anyag, növényi és állati, az álló meleg vízben rothadásbamegy át, a mely folyamat az excessiv forróságban roppant gyorsantörténik. Hogy a malaria tényleg ezekbő l a fészkekbő l indul ki,azt biztosan — rossz szójátékot használva: holt biztonsággal —tudták az emberek. Azt is tudták, hogy a mikor beáll az apály ésa Mangrove erdő k szélérő l lefolyik a víz, az ott maradt mocsarakmindmegannyi gyilkos tanyává változnak; tudták, hogy nemcsaka mocsarak közelsége veszedelmes, de veszedelmes az a szél is,

Dr. G áspár F . : A föld körül II . 28




a mely arról a tájékról ilyenkor befelé fúj és magával viszi messzeföldekre a mérges miazmákat. A mikor mi este vacsoránál ültünkVan Bloeme úrnál, a Nieuwe Afrikaansone Handels Venootshap

fő ügynökénél és a tikkasztó, rekkenő forróságú szobában, a mely

A SZÖVŐ SZÉK ELŐ TT.

ben csak egy két halványan égő gyertya égett, hogy minél kevesebb és minél gyengébb csábító góczpontja legyen az ablakokonbeözönlő lepkéknek, bogárnak, légynek, szúnyognak, és a szobábanmeglengett a levegő , jelezvén, hogy künn könnyű kis szellő cskekeletkezett, már aggodalmasan csukták be az üvegtáblákat, majdnemlégmentesen elzárva a szobát a kül levegő tő l. A szegény embereknem a széltő l féltek, hogy talán meghű lnek, hanem attól a miazmától, a mit a szellő hoz magával a tengerpartról, vagy aCongo felő l.

M indezt tudták az európaiak és óvták is magukat a leghihe




tétlenebb túlzásig menő óvintézkedésekkel. És ezen óvatosság betartása mellett, egyszer csak beállított hozzájuk a rettegett rém, a malaria,a mocsárláz. Néha már az ott tartózkodás első napjaiban, riéha

csak hónapok multán elő ször. És a kit egyszer megkapott, aztritkán kiméli meg a további rohamoktól. Ha az illető európai abbana helyzetben van, hogy menekülhet a vidékrő l, akkor menekül is;

M A G TA R E P I T L S .

a legtöbbje azonban helyhez van kötve, nem mozdulhat onnan.Azonkívül minden ember — szokás szerint — kivételnek tartjamagát (nemcsak a malaria ügyében, hanem sok minden másbanis); azt hiszi, hogy nála megmarad a betegség az első rohamnál,és nem kap többet; tehát marad. A legtöbbnek azonban ott kellmaradnia a gyilkos miazmát lehelő talajon, félve és rettegve a megmegújuló lázrohamoktól, mint a katona a csatatéren, a ki a fütyülőés sivító golyók elő l nem szaladhat , hanem vigasztalódik azzal ahittel, hogy a golyó a — másikat fogja találni s nem ő t.

A congomenti malária valamennyi part vidéki között a leg 8




veszedelmesebb. Akárhányszor hirtelen, minden elő jel nélkül, alegártatlanabb rosszulléttő l való megelő zés nélkül, támadja meg azembert, hirtelen, mint a villámütés, borzasztó hevességgel. A láztól

meglepett ember egy óra múlva elveszti öntudatát, deliriumok álla

TÖ K Z S F Ő XÖ K SÍRJA NYUGOT AFRIKÁBAX.

nak be, csillapíthatatlan hányással és olthatatlan szomjúsággal, vérvizeléssel. Megtörténik, hogy két három órával a lázroham beállásaután a beteg meghal. Hogy kire miképen hat a malaria, kinélveszi fel az úgynevezett „perniciosus" jelleget, azt sohasem tudni.Annyi tény, hogy a fehérek sokkal inkább vannak disponálva, minta feketék s az észak európai jobban disponált, mint a dél európai.



A CONGO TORKOLATÁBAN. 221

Téves azonban az a feltevési hogy a feketék immunisok a malariaellen. Hisz egész partvidékek vannak, a melyeken a fekete lakosság fele maláriában szenved. Akárhányszor szemtanúi voltunk, hogy

a bennszülöttek, megszomjúhozván, ittak a Congo vizébő l, a melybő ltalán egyetlen korty biztos halál lenne a fehér embernek. Annyiáll, hogy a feketéknél a betegség lefolyása nem olyan veszedelmesvagy sohasem olyan rohamosan ölő , mint a fehérnél. „Kárpótlásul"azonban van egész csomó olyan tropikus betegség, a mely megkíméli a fehér embert, de annál ádázabb ellensége a feketéknek.Hogy a fehéreknél miben áll a különbség, azaz melyik fehér kapjameg a lázat és melyik nem: ezt hozzávető leg sem lehet megmondani. De az is be van bizonyítva, hogy az ételben, italban — ésegyebekben — kevésbbé mértékletes rendkívül könnyen betegszikmeg. A legkisebb , diaetahiba aránytalanul súlyosan büntet, és azitteni orvosok tudják, hogy már nem egy „elrontott gyomor" végző dött halállal. Viszont olyanok is vannak, a kik nem a klímának

tulajdonítják a gyászos egészségügyi viszonyokat, hanem a helytelen életmódnak, a melyeket a fehérek folytatnak. Klasszikuspéldája ennek az utóbbi feltevésnek az az orvosi jelentés, a melyetegy irlandi orvos tett, — védelmezni óhajtván a klimát. Azt írtaugyanis egyik jelentésében a Congo mentén élő angolokról: „Theyeat and they drink, and they drink and they eat, until they die,and then they write home, and say, the climate has done it".(Esznek és isznak s aztán megint isznak és esznek, addig, a mígbelehalnak, s akkor aztán írnak haza és panaszkodnak, hogy aklíma ölte meg ő ket.)

Koch Róbert aztán bebizonyította — a mit már jóval elő regyanítottak és egy olasz orvos már Koch elő tt tényleg felfedezett •—hogy a mosquitok a malaria tulajdonképeni közvetítő i, a mennyibencsípésük alkalmával ojtják az emberbe a malaria vírusát. És miutánAfrikának a nagy folyói körül, a Mangrove erdő kkel borított mocsarasvidékeken, a mosquito éppen olyan csapás, mint például az amazonmenti vidékeken, képzelhető , hogy milyen mértékben végzik az„ojtást". Hogy ez bebizonyított tény, azaz: hogy a malaria össze



222 GÁSPÁR FEREXCZ : A FÖLD KÖRÜL

függésben áll a mosquitokkal, ezt már a bennszülöttek is tudták.Ott, a hol nincsenek mosquitok, mint például Mafla déli csúcsán,ott malaria sincs és a belföldön is bebizonyult, hogy a malaria

megszű nik ott, a hova a parttól jövő mosquitok, sem a széltő lhajtatva, sem a maguk erejébő l már nem érnek el. A Koch elméletével egyszersmind az is meg van oldva, hogy miben áll azegyes fehérek teljes immunitása. A mint tudniillik nálunk is megtörténik, hogy az egyik embert dagadttá szurkálják össze a szúnyogok, egy ártatlan kertben vagy parkban, addig egy másik valóságosszúnyogerdő n mehet keresztül, a nélkül, hogy egyetlen csípéstkapna. A partra lépő idegen azonban sohasem tudhatja, hogy őmelyik kategóriába tartozik, helyesebben, hogy melyik kategóriábafogják sorozni a — mosquitok. Ezért van, hogy a legbátrabb szívűfehér is, némi aggodalommal lép a partra és félve tartózkodik aszárazon. Fő képen az esték hírhedtek, a mikor

,,Lágyan kél az esti szellő ",

azaz, a mint most már tudjuk: szárnyra kelnek a mosquitok. Legjobb lenne az a megoldás, hogy: nappal a parton, este a hajón.Ez egyszerű en kivihetetlen. A rekkenő forróság következtébenugyanis nappal nyoma sincs a társadalmi életnek; nappal nemfogadnak és társadalmilag nem érintkeznek az emberek. Nappal

csak a „business" nek élnek. Ha az ember érintkezni akar a fehérekkel, akkor be kell várnia az estét.

Van még egy másik igen fontos ok, a mi a sű rű hajórajárástólelveszi az ember kedvét; tudniillik a „Calema", a parti hullámzajlás. A nyugotafrikai partok ugyanis nagyon sekélyek, laposak;a tenger helyenként egy két tengeri mértföldre is olyan kevéssémély, hogy még a kisebb hajók sem horgonyozhatnak a parthozennél kisebb távolságban. Ennélfogva óriási hullámverés, helyesebben hullámtörés van a partokon. Az óceánról jövő hullámok —legyenek azok valami messze távolban dühöngő viharnak a kifutói,vagy a dagály hullámai, vagy akár csak az óceán „lélekzetvételének"a következményei — a sekély fenéken megtörnek, folyton nő nek,




egymásra tornyosulnak, és mire a szárazföldig érnek, irtózatos nagyran ő n ek. Ezek a hullámok néha 3—4 méter magasságot érnek el, s50—60 mértföld hosszúságban törnek meg egyszerre. (Az afrikai

partok tudniillik oly kevéssé szaggatottak és olyan kevés a bevágások által okozott tagoltság, hogy néha 50—60 mértföldre egyenesvonalban fut a part. Igaz, hogy a Congo torkolata vidékén a Calemanem ilyen nagymérvű , de a mikor dagály idején a déli vagy nyugoti

A COXGO TORKOLATÁBAN.

szelek is a torkolatba nyomják az óceán vizét — Banana tudniillika Congo felső ágának az északi partján fekszik — olyan hullámtörés, vagyis zajlás áll be, hogy ilyenkor istenkisértés a hajó és aszárazföld közötti közlekedés. Ha azonban mégis meg kell történnie,akkor mozgósítanak egy két tuczat Kru négert, a kik az ő laposfenekű , széles, tutajszerű jármű vükkel valóságos naut ikus mestermű vei hoznak létre, a midő n átkormányozzák a csónakjaikat aCalemán.




A Mississipi 8—10 napra tervezte bananai tartózkodását. Enn yiidő re volt szüksége, hogy rendezze az ügyeit. Megjegyzendő , hogyn em az üzleti ügyek vettek ilyen sok idő t igénybe, hanem a ki

es berakodás nehéz mű veletei. A bananai rekkenő forróság — nappal33—35 fok R., este pedig 31—32 fok — meg a lélekölő unalomközepette, örömmel ragadtuk meg az alkalmat, hogy egy portugálfolyami hajóval kiránduljunk a Congo felső bb vidékére, Bomaba és

P U S K A P O R O S HORDÓK A HAJÓ F E D É L Z E T É N .

Matadiba, a hova a kisebb folyóhajókon már akkor lehetett felmenni . A kirándulásban — egyébiránt elég költséges mulatságban,mer t a négy napra terjedő utazásért és ellátásért 150 frankot fizett ü n k —• a Mississipi yankee jei közül há rman vettek rész t s abananai Kolóniának néhány tagja. Ezút tal nő k is voltak a hajón :a bananai urak egynéhányának a — feleségei. Egy kissé szokatlanbenyomást tett reánk, hogy míg a férjek az I ső osztályon u taztakés a közös étkezéseknél vettek részt, addig az illetékes feleségek aIl ik osztályra voltak utalva. A feleségek ugyanis — fekete nő k




voltak, bizonyságai annak, hogy a fehér embernek a viszonyokhozvaló alkalmazkodási képessége tényleg bámulatos. Ezek az igentisztelt fekete asszonyságok — nagyobbára Kru néger nő k és csak

kivételesen a congomenti fekete törzsek leányai — minden bókolásés hizelgés nélkül mondva, meglepő en rútak voltak, szegények. Egynyugotindiai m ulatt nő , hitestársa — tényleges felesége — egy hollandi folyammérnöknek, valóságos kimagasló nő i szépség volt atöbbi feketékhez képest.

A kisebb fajtájú portugál gő zös, ámbár kizárólag a Congohajózásra volt építve és berendezve, csak nehezen küzdött meg aCongo ragadó árjával. A hajó szüntelenül változtatta útirányát;hol egészen közel men t az északi — balparthoz, hol ismét ki afolyam közepére, aztán át a jobbpar tra ; majd nekiment egy szigetcsúcsnak, majd ismét valamelyik part közelébe húzódott.*

To mpa , de erő s zúgással rohant szembe velünk a Congo, szeny

* Pechuel Lösche, a ki egy darabig Stanleyvel egyidő ben sokáig tartózkodott aCongo torkolatán ak ezen a vidéken, mint a Congoállam kormányán ak megbízottja,többek között a következő képen ismerteti a Congo áram lásai t:

„Csak aránylag igen kevés helyen folyik a víz a tulajdonképeni rendes áramlásirányában. A folyam medrének többi helyein az áramlás akadályokba ütközik, eltéríttetik és a part meg a meder akadályai következtében számtalan helyen meg van szakítva. Ellenáramlások keletkeznek, megtörések és zúgó örvények, a melyek gyors egymásutánban változtatják a helyüket és irán yukat . Az örvények elő re és hátra keringenek,le és felfelé a folyamon, keresztbe egyik parttól a másik felé, hirtelen eltű nnek, megszű nnek és éppen olyan hirtelen és váratlanul jelennek meg egészen más helyen ésismét keresztül kasul szeldesik egymást. Látszólag teljesen sima víztükrön hirtelen óriásivíztömegek domborodnak ki a víz felületébő l, min tha tű zhányó eruptiója emelné föl,mellettök pedig valóságos mélységeket hoz létre egy másik örvény, és az egymásraomló víztömegek egészen váratlan irán yba sodorják a rajtuk úszó jármű vet. Legveszedelmesebbek azok a helyek, a hol a ha talmas örvények és ellenörvények hirtelen keletkeznek, egyetlen szempillantás alatt, óriási erő vel keringenek és aztán hirtelen megszű nnek,a helyükön pedig a folyam vize vagy kidomborodik, vagy pedig enged a folyam

irányának és lefelé úszik, miközben az örvények keresztül kasul keringenek, és nagyzúgással körbeforognak.

Ezekkel a pillanatra nem nyugvó, folyton váltakozó és soha ki nem számíthatózavarokkal szemben megszű nik minden óvakodás és elő vigyázat. Sem helyhez nincsenekkötve, sem a fellépésük ideje nem számítható ki ; a teljesen sima, nyugodt vízfelület alegközelebbi pillanatban már keringő , forrongó, nagy zúgással roh anva, ragadó óriásiörvénynyé alakulhat".

D r. Gáspár F .: A föld körül. II . ' 29




nyes sárga, sodró árjával. A folyamnak ez az ága itt mintegy hatezer méter széles lehetett, helyenként megszakítva kisebb nagyobbszigetekkel. A „kis portugál", — tudniillik a hajó — olyan nyug

ta lanul haladt elő re, mint egy részeg ember a göröngyös és kátyúsú ton . Mint kis hajó, gyenge gő zgéppel, valóságos játéka volt azörvényeknek és áramlásoknak. Miután a különböző nyomású vízben ahajócsavar folyton változtatta forgását, tudniillik forgásának gyorsaságát, ennélfogva a kormány is különböző módon engedelmeskedett.A csavar hol ő rületes gyors forgásokat tett , hol pedig csak nagynehezen végezte forgásait az örvény által fokozódott víznyomásban.Egyenletesen azonban nem haladt egy perczig sem.

A szigeteket és a partokat dús erdő ség borítja. Ha közel jöttünka partokhoz — néha alig voltunk 40—50 méterre a parttól —betekinthet tünk.a Mangrove sű rű ségébe. Rejtélyesen, csaknem ijesztő en hatot t itt ott az erdő sű rű sötétje. K ü n n , a folyam közepén,a hol persze legrohamosabb volt az áram és legtöbb az ellenáramlás

meg az örvény, perzselő en égetett és szúrt a nap ; az erdő s part tisztásai közelében pedig csaknem láttuk, megéreztük, hogy ez a hely akrokodilusok, a mérges mosquitok és a gyilkos miazmák földje. A hajóhídon álló kalauz — kivételesen egy Kru néger — bámulatos ügyesen,valósággal a vadak szimatjával vezette a hajót a folyam veszedelmes örvényein, zátonyain és apróbb szigetei között. Mindensegítség nélkül, sem compassra, sem térképre nem támaszkodva, amelyekrő l talán fogalma sem lehetett, kormányozott bravúros bátorsággal és merészséggel. Pedig hogy milyen komplikált a Congo erészének hajózhatósága, kitű nik a következő példából, a mely csakrövid részlete a Banana és Boma közötti 50 tengermértföldnyi útnak.M ár induláskor a Bulambenba Point volt a .czél, aztán jött Bull Island,a melynek a déli csúcsánál kétfelő l jön a zúgva rohanó áram; most

kikerülendő egy h írhedt örvényt, a Scotchman Headnak men t a hajó ;aztán a balpart örvényeit meg homokpadjait kikerülendő , megkerültük a Deserted Factory déli csúcsát. Az újabb nehézségeketelkerülendő , megkerültük a Drapers szigeteket; és így tovább. Ötés tízperczenként változtatta a kalauz a hajó irányát; ismert minden



A CONGO TORKOLATÁBAN ' 227

homokpadot, minden zátonyt, minden legapróbb szigetet. Csak azörvényeket, meg az ellenáramlásokat volt képtelen számon tartani.És mindezt térkép, óra, vagy compass segítsége nélkül. Minduntalan

szembe jöttek velünk a bennszülöttek canoei, a melyek a Congofelső bb részébő l, vagy a partmenti falvakból hajtattak le. vagy abetorkoló kisebb folyókról származtak. Köröskörül teljes, tökéletescsend; semmi más hangot nem hallottunk, mint a Congo zúgását,

E U R Ó PA I LAKÁSA BOMÁBAN.

az erdő k lombjának susogását, a propeller mormogását és itt ott akalauz vezényszavát a kormányos számára. Az egész sceneria pedignagyszabású, grandiosus, felejthetetlenül szép és érdekes látványtnyújtott.

Délután 3 órakor érkeztünk meg Bomaba, a Congo állam azonidő beli fő városába. Itt már mintegy háromszáz .európai élt és azegészségügyi viszonyok is jobbak valamivel, mint Bananaban. Azeurópaiak házai rendszeres utczákat alkotnak, és valamennyi utczameg udvari kert, a jól gondozott park benyomását teszi. A fák olysű rű n állnak a házak körül, hogy azok jóformán lei sem vehető k.

29*




A házak némelyike, foképen a nagy raktárak és telepek dróthálóval vannak körülvéve (Bananaban is), védelmül a bennszülöttekesetleges támadásai ellen, a melyekben az első idő kben elég sokszor

volt részük a fehéreknek. Tekintettel a kora délutáni órákra, azeurópai negyed utczáin egyetlen léi ele sem volt látható. A tikkasztóforróságban ugyanis csak a reggeli órákban és naplemente u tánhagyják el az emberek lakásaikat. Az üzleti világ itt már kevesebb,mint Bananaban, ellenben itt van otthon a „burokratia". Innenigazgatják az egész Congo államot és itt vannak összpontosítva azösszes fő hivatalok.

S E ^

BOMA.

"Bomaban már szállodafélét is találtunk. A szálloda tulajdonképena „Congo Club" helyisége volt, t ehát nem igazi szálloda, és csak valamely tag ajánlására kaphatnak benne idegenek — átutazók — szállástés ellátást nyolez napnál rövidebb idő re. A club kellemes kis bungaló,szellő s verandával, hű vös vendégszobákkal; az étteremben hófehérreterített asztalok körül pedig tető tő l talpig fehérbe öltözött urakat, ső tnéhány ladyt is találtunk. A felszolgáló négerek is fehérbe voltaköltözve és ügyes felszolgálásukon meglátszott, hogy vagy ÉszakAmerikából importált „portékák", vagy pedig személyszállító hajókonsokáig szolgált pinezérek. A szálloda körüli parkot olyan sű rű erdőkörnyezi, hogy az ember akár ő serdő ben képzelhette volna magát,ha nem rontotta volna le az illúziót a zongoraszobából kihallatszó



A CONGO TORKOLATÁBAN 229"

S c h u m a n dal, meg a bomai fő térrő l behangzó néger zenekar indulója.A zenét tudniillik a congoi hadsereg zenekara szolgáltatja, csupanégerekbő l álló banda, a melynek tanítója és karmestere, magától

értető dik, hogy egy tágabb értelemben vett honfitárs volt: egy cseh.Köte t re terjedő kalandos és érdekes leírás lenne az, hogy miképenkerült Nehoda úr Pfibramból Bomaba; ő azonban klasszikus rövidséggel és miserabilis németséggel, egyetlen rövidlélegzetű mondatbanbeszélte el idejutásának regényes és kalandos történetét . Kezdte

KATONA BANDA BO.MABAN.

Pr ibramban, folytatta A'Iadeirán és Dakkarban; jelenleg Bomabanvezényli a fekete fiúkat; de nem sokáig, mert már szerző dése vanegy európai nő i zenekar vezetésére — East Londonban.

Edekes alak volt Bomaban Mr. Etienne, a belga ,,Compagniede Magazins G en eraux" fő ügynöke; ez a belga arról volt ismeretesBomaban, hogy franczia létére egyetlen más szót, mint angolt nemhasznált ; még a négerekkel is csak angolul beszélt.* Híres volttovábbá Mr. Etienne arról, hogy ő volt Bomanak egyetlen „giger

* Egészen ellentétesen járnak el az angolok Kelet Ázsiában, fő képen a Sunda szigeteken a bennszülöttekkel. Ott a világért sem beszélnek a bennszülöttekkel másképen,mint a bennszülöttek anyanyelvén. A „native" eket — a bennszülötteket — ugyanissokkal alantosabb lényeknek tekintik, semhogy méltók lennének az angol nyelv beszélésérc.



230 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F.ÖLD KÖRÜL

lije" és „walesi herczege", a divat megteremtő je. A legbizarabbviseletet megengedte magának azon ü rügy alatt, hogy a „tropichygien ic" ezt így követeli. A congomenti fehérek pedig vakon

követték Mr. Et ienne legfantasztikusabb „ dre ss" újdonságait. Annálfeltű nő bb volt tehát, a midő n a Nehoda úr vezetése alatt álló feketezenekar concertjén, Boma fő terén, a mi csoportunkban állván, haragosan hátat fordított egy felénk közeledő úrnak, egy angol fő hivatal

PÁLYAUDVAR BOMABAK.

noknak, a kivel még Bomaban ismerkedtünk meg. A kevés számú európai Kolóniában ez a rideg magaviselet még Mr. Etiennenél is feltű nt ésaz egyik Yankee a Mississipirő l kérdést is intézett hozzá, miért viselkedik ilyen bántó módon, az illető gentlemannel Mr. X el szemben.

„ D o n t make mention of him", monda Mr. Etienne, csaknemmegvető leg; „he is an idio t " (Ne említse kérem, hiszen ez hülye.)

„Idióta? Miért?"

„Miér t? Hát nem látja, hogy lehajtja a kalapját, holott nem süta nap, és feltű ri a nadrágját, holott nincs sár?"




Ugyancsak Bomaban volt szerencsénk megismerkedni a Congoállami hadseregnek egyik csapatával. Valószínű leg az „elite ezred"lehetett, a „gárda", tekintettel arra, hogy a Congo állam fő városa

volt a garnisonjuk. A fekete legények az angol minta szerintiegyenruhában elég jól mutattak. Egy cseppet sem látszott megrajtuk, hogy a tisztelt papájuk esetleg emberhúson táplálkozott ottfenn a Luapula mentén, vagy a Tanganyika partján és hogy azellenséget nem Martini Henry vagy Winchester fegyverrel ölte meg,hanem szekerczével, vagy talán azzal, hogy a termiták közé fektették, összekötözött végtagokkal. (Ezt az utóbbi eljárást tudniillika Congo állambeli bennszülöttek szórakozásképen engedik megmaguknak, valamint azt is, hogy a lefülelt ellenséget egy gödörbeássák, a melyben a szerencsétlen fogoly állig van eltemetve s aztánfölpeczkelik a száját, aztán az ajkait, a nyelvét és az orrát bekenikmézzel. Ugyancsak mézzel keskeny utat húznak a fogoly szájától a legközelebbi — hangyabolyig és aztán gyönyörködnek a

további eseményekben.) A fekete legények pontosan exerciroztak amodern puskával és olyan peczkesen marsiroztak, mintha nem isangol, hanem porosz tisztektő l nyerték volna a kiképzésüket. Magátólértető d ő , hogy a congoi fekete ezredekben tisztek és altisztek csakfehérek lehetnek.

Másnap reggel folytattuk az utat Matadiba. A két helységközötti távolság nem több 50 kmtr. nél (mintegy 30 tengermértföld)de azért csaknem tíz óráig tartott az út . A Congo folyam ugyanisezen a részen helyenként olyan rohanó, hogy a kis portugál hajóalig tudott megküzdeni a szembe rohanó árammal. Helyenkéntolyan közel jutot tun k egy útbaeső kisebb szigethez, hogy csaknemmegre t t en tünk a sziget homokján lomhán sütkérező — krokodilusoktól, a melyek a hajócsavar zajától megriadva, nyugtalanul sürögniés mozgolódni kezdettek. A míg az ember csak a czápát ismeriés még nem látott krokodilust, még pedig a saját hazájában, a




saját elemében, a víz mellett, addig a czápát tartja az állatok legundokabbjának és leggyű löletesebbjének. Midő n azonban megismertea krokodilust, rögtön megváltoztatta nézetét. Talán az egész ter

mészetben nincs undokabb állat, mint a krokodilus, fő képen pediga nyugotafrikai pánczélos krokodilus és legfő képen, ha így csoportban látja ő ket az, ember. A krokodilok tulajdonképen vízilakók

NAPON SÜTKÉREZŐ KROKODILUSOK.

és csak akkor mennek a partra, ha a tojásaikat rakják le és költenek, vagy ha hideg testüket a napon melegítik; sütkéreznek, minta kígyók. Mikor a vízbő l kiszállanak a partra, elő bb óvatosan körültekintenek, megnyitják az orrnyílásukat, hatalmasat ásítanak ret tenetes szájukkal, a melynek állkapcsai tele vannak hegyes fogakkalés aztán nagy czuppanással hasra feküsznek, fejjel mindig a vízfelé. N é h a egyik a másikon fekszik, a fiatalok azonban mindenkortiszteleletteljes távolban tartják magukat az öregektő l. Az egyszerkiválasztott helyhez, zátonyhoz, vagy partrészhez rendesen hívekmaradnak. Vannak példányok, a melyeket a parti lakók nagyonjól ismernek; az unoka tudja, hogy ugyanez a példány még anagyapja idejében is mindig ugyanezen a helyen szokott sütké



KROKODILUSVADASZAT.



234 GÁSPÁR FEREXCZ: A FÖLD KÖRÜL

rezni. (Ebbő l az is kivehető , hogy milyen magas életkort érnek ela krokodilusok.) H ogy a krokodilus a szárazon olyan otromba ésügyetlen lenne, a mint az általánosan el van terjedve, — az mese,

valamint mese az is, hogy a szárazföldön azért könnyű elő le menekülni, mert nem tud fordulni, a zig zegbe futó zsákmányt nem tudja

KÜZDELEM ELET HALALRA.

elérni. Ebbő l csak annyi igaz, hogy a szárazon roppant gyáva; ittsohasem támad; de ha ő t támadják, akkor olyan gyorsan fut —persze egyenesen a folyó felé — hogy nehéz utóiérn i. A vízbenazonban, tulajdonképeni elemében, ot thon van; olyan gyorsan úszik,hogy csaknem repül, mint a nyíl, miközben oldalt összenyomotthatalmas farka, meg a hátsó lábain levő úszóhártyái evező és kormánylapát gyanánt szolgálnak. Az éjszakát mindig a vízben töltik;




ez a vadászat ideje és miután a krokodilusok sokat falnak, képzelh ető , hogy milyen pusztítást végeznek a halakban , a mely az őtermészetes táplálékuk. A szárazra sohasem követik a zsákmányt,

de a mi élő állat a parthoz jön, inni vagy fürdeni, azt megtámadják.Ilyenkor rendkívül ravaszon és alattomosan járnak el. Elő ször isismerik azokat a helyeket, a hová az állatok inni szoktak jönni.A lesbeálló krokodilus egészen a víz alá merülve közeledik a kiszemelt zsákmány felé, és oly halkan úszik, hogy éppenséggel semmineszt sem okoz; a lélekzés miatt csupán az orra hegye áll ki avízbő l, a melyen az orrlikai vannak. A mikor aztán a zsákmány közelébe jutot t, akkor villámgyorsan ugrik ki a partra, tátott szájával.H a ezen ' ugrásával a zsákmányt el nem fogta, akkor az megmenekül, mert a partra sohasem lép ki, hogy üldözze az eltévesztettzsákmán yt. Éppen ilyen ravasz a parton ülő vagy gázló madarakkal szemben is. A madarak közelébe jutva, olyan mozdulatlanulfekszik a vizén, mint egy úszó fadarab, a madarak nem is törő d

nek vele; vagy pedig egészen a víz alá merül és függélyesena madárcsapat alá áll. Mikor aztán kedvező helyzetbe jutot ta zsákmányhoz, egyetlen ugrással ott terem és a madár — vagytekintettel az óriási szájnyílásra: egyszerre néhány madár —eltű nik, rettenetes szájában. A vízben olyan vakmerő ek, hogy nagyemlő s állatokat is megtámadnak, lovakat, marhákat, kutyákat ; deazért nem vetik meg a jelentékenyen kisebb állatokat sem. íg\ T

például Day egy alkalommal egy krokodilus gyomrában temérdekrovaron kívül — a melyek valószínű leg csak a lenyelt vízzelkerültek a gyomorba — egynéhány vidrának és kígyónak a maradékait találta; Hesse pedig egy három méter hosszú krokodilusgyomrában, mintegy 40 patkány maradékain kívül, néhány —üvegcserepet talált. Hogy a krokodilus annyira gyű löletes lény, ez

fő képen azért van, mert sok emberéletben tesz kárt. A folyókpartján élő emberek között akárhány van, a kinek apját, fiát,feleségét vagy valakijét elragadta a krokodilus. Az alsó Congomentén évenként átlag négy embert ragadnak el, a kikrő l tuda statisztika. Menn}á lehet már most olyan, a kikrő l nem tud.

3




Egyes helyeken, úgy a parton, mint a szigeteken , 10—12példány hevert a homokon . Csupa erő s, kifejlett példány, a melyeknek egy ember megragadása, vagy derékon harapása „gyerekjáték"

lehetett. Valószínű leg éppen a párzás ideje volt, mert erő s éskellemetlen pézsma illatot terjesztettek maguk körül. Undorítóváteszi ő ket az is, hogy szemükkel folyton pislognak és hol becsukják, hol kinyitják orrnyílásaikat. Mintha az a parányi agyvelő ,a mely a különben hatalmas koponyájukban van, csupán annyiszellemi tulajdonsággal lenne felruházva, a mennyi szükséges,hogy védtelenné tegye a zsákmányt és hogy biztosan és alaposanmegöljék: olyan ügyesen bánnak el vele. Megragadják a hol érik,lesülyednek vele a mélységbe és ott tartják mozdulatlanul, hogy minden felesleges erő lködés nélkül megfullasszák. Az ember azonban mégebbő l a gyű löletes lénybő l is hasznot h úz ; nóta bene: ha hatalmábatudja keríteni. A pézsma mirigyei miatt vadásszák ugyanis, a tojásaipedig kiváló nyalánksága a feketéknek. A húsát azonban csak

a nagyon fiatalnak eszik, mert az öregebb példányok húsát úgyátjárja a pézsma szaga, hogy azt még a legnégerebb gyomor semtudja bevenni. Azonkívül olyan szívós a húsa, hogy egyszerű enmegemészthetetlen.

Még naplemente elő tt értünk be M atadiba. A kis helységmeglepő en hatot t reánk; olyanforma volt, mintha beleépítettékvolna abba a nagy gránitsziklába, a melynek lába csaknema Congo partjáig ér le. Ebbe a ren geteg kő kivágásba, a melyetfenn buja növényzet borít, vannak beépítve az európaiak házai,helyesebben villái. Persze ezek is mind kő oszlopra épített faházak,

tornyocskákkal, erkélyekkel és verandával. Mintegy 50—60 európailakhatott M atadiban, a kiknek az élete lehető leg még sivárabb ésküzdelmesebb, mint a két elő bbi városban élő ké. Azoknak legalábbmeg van az az elő nyük, hogy ha már nagyon torkig vannaka saját városukkal, meg önmagukkal, há t van még egy út — fel



KROKODILUSOi; A SZÁRAZON. (.\ NtLUS PART JÁN.)




felé, a hova unalmukban menekülhetnek, a hol más arczokat isl á tha tnak: tudniillik Matadi. De mit tegyenek a matadibeliek, haő ket is utoléri az apodemialgia, az „idegen föld utáni vágy?" Ok

nem menekülhetnek innen felfelé, mert Matadin túl Leopoldvilleig,a hol ismét van néhány európai,, nagyon hosszú darabon mársemmi sincs. A mi Matadin túl van, az egész már a vad Congovidéke, a szó „ legkongóbb" értelmében. De Leopoldvillebe eljutni,áz valóságos — afrikai expedíció. Azonkívül — mint már emlí

A C O N G O M E N T I VASÚT PÁLYAUDVARA, MATADIBAN.

te t tük — a Congo folyam a Stanley Pooltól lefelé Matadiig nemis hajózható a közbeeső nagy esések és zuhatagok miat t s csaka Stanley Pooltól lefelé, Stanley Fallsig lesz ismét hajózhatóvá.*

A matadiak életmódjából hamarosan kaptunk egy kis ízelítő t.Mintegy öt hat óra tájt érkeztünk meg Matadi alá és egyenesena „Matadi Club" ba tartottunk, a hova szintén kaptunk beajánlólevelet bananai ismerő seinktő l. Talán a fele útján lehettünk a club

* Ez arra az idő re szól, mikor a matadi—leopo ldvillei vasút még csak mintterv létezett. Hogy azóta a viszonyok lényegesen változtak, az természetes. H anemazért — a vasútt al együtt — Matadi mégis nehezen képzelhető el, mint valami —ü d ülő vagy kirándulóhely.




helyiség felé, a midő n utóiért ben nün ket egy kis zivatar, egy „fiókt o r n a d o " . Fióktornado azonban csak kiterjedésére nézve volt, deerejére nézve valóságos istenítélet. Ehhez hasonló mennydörgésben

és villámlásban még sehol sem volt részünk. Az Egyenlítő ' körüliszélcsendöv hirhedt viharai és égzengése meg villámlása elenyészettehhez képest. Talán két három perczig tartott az egyetlen pillanatra

UTCZA MATADIBAN.

meg nem szű nő villámczikázás. Olyan volt a vakító kékesfehérfény, mintha kigyúlt volna felettünk az égbolt. Egy tenyérnyisötét folt nem volt rajta; lángolt és czikázott egyszerre az egészmindenség, felettünk és körülöttünk. A „ négy qu adrans" egyetlenizzó, vakító felületbő l állott. A mennydörgés pedig, a mely ezta tüzelést kisérte, egyszerű en megdöbbentő , ijesztő és megrémítővolt. Mindnyájan éreztük, hogy elsápadunk; de nem a külsővilágítástól, hanem az ijedtségtő l, a megdermedéstő l, a megzavartszívmű ködés folytán. Ilyen lehet sok ezer nagykaliberű ágyúnakegyüttes dörgése, pukkanása, csattanása és ropogása, a melyet




égig nyúló és körbe futó meztelen sziklák dörögnek vissza százszoros visszhanggal. Közben bő gött és üvöltött a to rnado , a melyleírhatatlan szilajsággal, mondhatni dühösséggel csapott végig

a fák koronáján. H a ez a szél nem a szikla felő l jött volna,a hol a szikla tövébe épített házakat megvédte a magas fal, akkorezekbő l a verendás, erkélyes villákból, meg bungalókból, talán egy

A MATADI I VONALON.

lécz sem maradt volna épségben. És mintha pompásan begyakorolt „regisseur" intézte volna az egészet, olyan mathematikaipontossággal léptek fel a változatok. Elő ször beállott az alacsonyanlebegő , sötét, sárgásbarna felhő k gyors összefolyása, aztán a villámlás; egy két másodperczczel késő bb megindult az égzengés; ennekaz acmeján — a tető fokán — jelent meg az orkán, a sivító,fütyülő , bő gő szélvész; és a mely pillanatban megszű nt a villámlás meg a mennydörgés, ugyanazon szempillantásban már lezuhanta földre az eső . Csakhogy ez már nem volt eső . Ez egy földreömlő óceán volt. Nem sugarakban, hanem összeálló tömegben zuhant



A CONGO TORKOLATÁBAN . 241

le a víz. Egy két perczczel azután, hogy az eső megeredt, a lejtő súton már bokán felül érő vízben állottunk.

Hogy hogyan és miképen jutottunk a club biliárdszobájába,

annak a jó Isten a megmondhatója, mert czéltudatosan nemjöttünk oda. Talán a szimat, talán a yéletlen, vagy talán méginkább a Gondviselés volt az, a mi odavezetett bennünket. De akár

VONATKISIKLÁS MATADINÁL.

mi volt, legyen érte áldva a Gondviselés, a bajban levő embernek,a szenvedő nek, meg a küzdő nek mindenütt és mindenkor hű ségesvédő szelleme, mentő je és paizsa.

És köszönet meg hála annak a néhány „fehér" emberneka Matadi Clubban, ezeknek a fakó arczú, szenvedő kifejezésű ,dagadt májú meg nagylépű európaiaknak, a kik a ílanellpólyávala hasukon és szívélyes, vendégszerető mosolylyal az arczukon,nyájas tekintettel a szenvedéstő l beesett, kék gyű rű ktő l övezettszemükben, meleg kézszorítással s azon kérdéssel, hogy: „goodevening, how do you do?" fogadtak minket, idegeneket, az

Dr. Gáspár F.: A föld körül. II. 31




ő exclusiv hajlékukban és megvendégeltek bennünket mindenekelő tt száraz ruhával, jó, meleg vacsorával, párolgó teával, hófehérabroszszal, finom szivarokkal és a tisztaságtól ragyogó, dagadó

párnákkal.Összeadva az elő zményeket meg a Matadi Club vendég

szeretetét, talán ez az est volt a fénypontja egész nyugotafrikaiutazásunknak.*

. . . Másnap reggel indultunk vissza Bananaba, megszaporodott társasággal. A matidii európaiak közül néhányan rövid szabadságrautaztak és e végbő l Bananaba jöttek, hogy onnan induljanak

* Újabb idő kben Matadi már igen fontos tényező a Congo állam területén.Innen indul ki az a vasút, a mely összeköti a partot Leopoldville városával a StanleyPool mellett. Jóllehet a Congo és mellékfolyóin mintegy 18 ezer kilométer hosszúságban hajózhatók a folyók, erre a vasútra égető szükség volt, mert a Congo éppenMatadi és Leopoldville között nem hajózható, a már többször említett esések miatt.A vasút, a melyet 1890 ben kezdettek építeni és óriási nehézségek között folytattak,

340 kilométer hosszú. Hogy milyen nehézségek között ment az építkezés a temérdekakadály következtében — hidak, alagutak, viaduktok stb. — kitű nik abból, hogyámbár nagy nemzetközi tő ke állott rendelkezésükre, 1893 ig csak 42 kilométer hosszúutat adhattak át a forgalomnak. 1897 ben már az Inkitse folyóig juthattak, a hola munkálatok a hirtelen beállott pénzhiány miatt szüneteltek és csak 98 ban voltkészen az egész vonal. A vasút rendkívül sokba került; 60 millió franknál is többe.A drága építkezésnek az a következménye, hogy a menetdíj is rendkívül magas.Talán a legdrágább a világon; Mataditól Leopoldvilleig tizenöt óráig tart az utazás ésezért az aránylag igen rövid útért az európaiak 500 frankot fizetnek, míg a bennszülöttek — a kik persze csak a III ik osztályon utazhatnak — 50 frankot. A továbbitervek szerint összekötik a Congo vasutat a Tanganyika tó nyugoti partjával, a melynek a keleti oldaláról folytatják majd a vasutat Afrika keleti partjáig. (A megszakításéppen olyan, csakhogy jóval nagyobb, mint a minő t a Bajkál tó hoz létre a Transszibériai vasúton.) A vasút másik ága a Tanganyika tótól tovább folytatódnék, a tő leészakra eső Albert tóig, ezt pedig összekötné a Nílussal. Ennek a két vasútnak azelő tanulm ányait 1904 ben be is fejezték és a tanulmányozó expeditió véleményeszerint a két vonal kiépítése minden különps nehézségek legyő zése nélkül fog végbe

mehetni.Egy még késő bb végrehajtandó terv szerint ez a vasút összeköttetésbe fog hozatniazzal a vasúttal, a mely Afrikát hosszában fogja átmetszeni és Cairotól Capetownigfog húzódni. Ha ez a két nagyszabású és nehéz terv tényleg megvalósul, akkor két olyannagyszabású emberi alkotást hoznak létre, a mely megváltoztatja majd az egész világeddigi forgalmát és Afrikának sok változásokon átment térképén nem is sejthető újátalakulás megy végbe.




útra. Az utazás lefelé hasonlítlanul nagyobb élvezet volt, mint aküzködés fölfelé. A tegnapi eső és tornado meglátszott ma a Congon.A különben is rengeteg folyam megdagadt és kiáradt a tegnapi

hatalmas víztömegtő l, a parti Mangrove erdő k pedig bebizonyították,hogy tényleg kétlakiak. A víz oly mélyen hatolt be a partokra,hogy helyenként egy két kilométernyi széles csíkja az erdő nek vízalatt állott. Némi hajózási nehézséget okozott a sok úszó fa éság, a melyeket a tegnapi tornado tépett ki és sepert a vízbe.A portugál gő zös valósággal száguldott a rohanó vízen. Felfeléalig tettünk helyenként öt hat mértföldet, most pedig, a midő n avíz rohanó árja nem ellenünk, hanem velünk volt, úgyszólvánrepültünk lefelé. Az is nagy könnyebbségünkre volt, hogy semmiféle zátonyt, homokpadot nem kellett respektálnunk. A hol felfeléjövetkor három négy méter mély volt a víz, ott most öt hat métermély volt. Még a szigetek száma is megfogyott, a területük kisebbedett. Mintha segíteni akart volna bennünket a Congo. A nyolcz

napi tartózkodás alatt teljesen megelégeltük a vidéket meg a viszonyokat és vágyódtunk új föld, új viszonyok s más emberek után.

Hat hét óra kellett, a míg a Matadi Banana közötti száz mértföldnyi utat megtettük és még ugyanazon nap estéjén már a Missisipi hátsó fedélzetére áthelyezett szalonban és étteremben ültünkegyütt, a kedélyes és barátságos kapitány elnöklete alatti tabled'hotenál.

31*





TIZ IK FEJEZET.

ANGOLÁBAN



.



SAN PAOLO DE LOANDA, BENGUELA, MOSSAMEDES.

A Congo torkolatában fekvő városok és telepek európai lakosaiközött utolsó idő kben szokatlan mértékben lépett fel a malária ésdysenteria. Néhány hét alatt két európai bele is pusztult a betegségbe. Ez a körülmény késztette ő ket arra, hogy a kinek módjábanállott, rövid szabadságot vegyen. (A rövid szabadság alatt itt két

három hónap értendő , ellentétben a fél, vagy egész évre terjedő ,hosszú szabadsággal szemben.) Miután a rendelkezésükre álló rövididő európai kirándulásra kevés volt, ez okból részben a nyugotafrikai partok „üdülő helyére", a közeli Mossamedesbe, Angolaportugál gyarmat déli városába igyekeztek, vagy pedig St. Helenaszigetére. A Mississipi éppen kapóra jött az üdülés után vágyóbetegeknek. A Mississipi utitervébe ugyanis Angola három jelentékenyebb kikötő je: San Paolo de Loanda, Benguela és Mossamedesfel volt véve. St. Helena szigete azonban messze félreesett utiirányából. De miután az amerikaiak igen „humánusak" és nagy„phi lan t ropok" , a Mississipi szívesen vállalkozott, hogy a kerekenegy tuczat, utast, a ki St. Helena szigetére vágyott, odaszállítja.Magától értető dik, hogy az utasok az útért, a mely a Mississipinek

11 —14 napjába és néhány száz tonna szenébe került, bő séges kárpótlást fizetnek. Személyenként 800 frankot fizettek csupán az odautazásért, a mi tekintettel a programmon kívül eső út aránylagosrövidségére — Mossamedestő l St. Helénáig öt napig tart az út —határozot tan elég nagy összeg. Ennyi pénzért az amerikai „derno




kratikus philantropia" szívesen rendez — különvonatot. (CaptainThomas azt is remélte, hogy a Monroviában megmaradt rakományának, a gazdasági gépeknek, gazdája, akad St. Helena szigetén.)

Hogy nekünk, a Mississipi ő sutasainak, ez a nem remélt kirándulás St. Helena szigetére nagy, ső t óriási örömet okozott, aztfelesleges megemlíteni. St. Helénának a meglátogatása ugyanis ahajójáratok berendezése folytán olyan nagy nehézségekhez vankötve, hogy európai ember csak kivételesen jut abba a helyzetbe,hogy néhány napot ezen a — nem csupán történelmi szempontból— érdekes szigeten tölthessen, nem is említve a vele járó óriásiköltségeket. A mai idő kben, a világforgalomtól még mindig egészenfélreeső St. Helena szigetével az érintkezés jelentékenyen könnyebb,mint volt abban az idő ben, a midő n a Mississipivel Nyugot Afrikapartjain hajóztunk. Ma például egy angol hajóstársaság mindentizennégy napban bocsát útra egy hajót, a mely Southamptonbólkiindulva, Delagoa Bay végponttal érinti St. Helénát, míg egy másik

angol társaság ugyancsak minden tizennégy napban indít egy hajótHamburgból Capetown végponttal, a mely hajók szintén érintik amagányos szigetet az Atlanti óceánon. Abban az idő ben azonbancsak egyetlen társaság hajói érintették St. Helénát, még pedig havonként vagy hathetenként egyszer. A kiinduló pontja ennek a hajónak Southampton volt és Capetown között csupán a Cap Verdéiszigeteket és Ascensiont érintette.

Ezért voltak a congo menti betegek olyan bő kezű ek az útiköltség megfizetésében és ezért volt olyan nagy a mi örömünk,hogy ily váratlan módon jutottunk hozzá olyan kiránduláshoz, amelylyel érdekesség és ritkaság szempontjából, eddigi utunkon csaka Falkland szigetek vehették fel a versenyt.

A Banana és San Paolo de Loanda közötti 200 tengermértföldnyi utat, a Mississipi másfél nap alatt tette meg. Az egész út apart közelében vezetett és csak nagy ritkán, a hol ugyanis az óceán



S. PAOLA DA LOANDA VIDÉKÉRŐ L.




mélyebb bevágást váj az alacsony partba, tű nt el a szemeink elő l.A czápák azonban sehol sem tű ntek el. Kezdve a kiinduló pontunktúl, Bananaból, a hol a Congo torkolatának a déli part csúcsát

a czápák „tiszteletére" Shark Pointnak nevezik, egészen Loandaközeléig egy perezre sem hagyták el a hajót. Néha olyan nagyszámmal gyülekeztek a hajó közelébe, mintha legdúsabb zsákmányralett volna kilátásuk. Pedig éppen ellenkező leg: semmit sem kaptak.A congomenti utasok már a hajón kezdték az „üdülési kúrát";úgy ettek és faltak, mint a — czápák és még a konyhahulladékis kevesebb volt a szokottnál. Mintha azt akarták volna bebizonyí

PÖSTA ANGOLA BELSEJÉBEN.

tani, hogy a fentemlített irlandi orvos igazat írt a jelentésében, a

midő n azt mondja, hogy: they drink and they eat, they eat andthey drink, stb. Ezek a congomenti urak élő bizonyságai voltakannak is, hogy minő nagy és üdvös hatása van annak, ha a munkában elcsigázott ember, a kin,ek az idegzetét meg a szervezetéttámadta meg a foglalkozása, vagy valamely talajhoz kötött betegségben szenved, kissé megpihen és „levegő t változtat". Hiszen még ahatárból sem jutottunk ki és ezek az urak már egészen más emberek voltak, mihelyt a szokottól eltérő viszonyok közé és más talajrajutottak. Magam is emlékszem, hogy hasonló módon jártam egyszer, a mikor a haditengerészetnél töltött szolgálatom alatt engemis utóiért a polai malaria, a harmadnapos hideglelés, A rázó hidegmathematikai pontossággal köszöntött be minden harmadnap esté



COCO

P I H E N Ő A MANGOFA TÖVÉBEN ANGOLÁBAN,




jén 8 óra és néhány perczkor, és a legnagyobb dosis chinin semtar tóztat ta fel útjában. A betegségem miatt kapott szabadságotvéletlenül azon nap estéjén kezdettem meg, a mely nap estéjén

„ v á r t a m " a rázó hideget. Már elő re vaczogott belé a fogam, hogyhogyan fogok én fázni a vonaton Dignanonál és hogyan fog sütnia bő röm a Divaccánál beálló forróságtól. De hála Istennek meg alevegő változásnak, csalódtam reményemben. A mint kiértem Polahatárából, egyszersmind a malaria bű vkörébő l is kiszabadultam.Soha többé azóta engem láz nem gyötört.

Másnap délután értünk a loandai öböl torkolatához, a melynekkét csúcsán egy egy elég impozáns világítótorony mutatja a bejárást.,A hajósok azonban igyekeznek lehető leg még nappal elérni a bejáratot és nem halasztják a bevonulást a bizonytalan esteli világításra.Egyrészt azért nem, mert a part nagyon lapos és homokos. A homokolyan nagy mértékben rakódik le Loanda kikötő jében, hogy mígegy két évtizeddel ezelő tt a hajók még meglehető sen közel horgo

ny ózhattak a városhoz, most már néhány tengeri mértföld távolságban:bocsájtják le a horgonyt Isabel Pointnál, a szénraktárak közelében. Nem bíznak benne másrészt és fő képen azért, mert Loanda— úgy mint egész Angola — portugál gyarmat. A mi pedig portugál, az annyi mint: Brasilia. Tudniillik nem megbízható, nemalapos és nem reális. A Mississipi a Cap Lagostai világítótoronymellett elhaladva és a F o r t San Pedro közelében tartva magát,mintegy három négy mértföldre a F o r t Sáo Migueltő l vetett horgonyt. Az elénk jövő canoék, a melyek egy keletázsiai személyszállító hajó összes utasainak is elégségesek lettek volna, parázsverekedést rögtönöztek, nem annyira a tiszteletünkre, mint inkábba bő rünkre. A partra szálló utasok kényelmesen elfértek négy ötcanoéban, de legalább három tuczat canoé evező sei verekedtek a

dicső ségért, meg az ezüst pénzért, a mivel a fehér emberek partraszállítása járt.

Az öböl bejáratától tekintve, a város csaknem impozáns benyomást tesz. Szép magas kő épületeket láttunk, — két három emeleteseket is — az első ket egész Nyugot Afrikában; láttunk kimagasló



ANGOLÁBAN 253

házakat kupolákkal, tornyocskákkal és fő képen sok tornyot és templomot. Az öböl három pontján is láttunk erő döket, várakat; szóvala látvány impozáns és sokat igérő volt. Mikor aztán a partra lép

t ü n k és végig mentünk az első egy két utczán, akkor már tudtuk,hogy mindaz, a mit láttunk, csak csalóka kép volt és nem igaz.Portugál gyarmati volt minden.

A város félkör alakban terül el a kikötő körül és úgy mint Braziliának néhány városa, szintén Cidade alta és Cidade paita ból (alsó és felső

TEHERH ORDÓ KA RAVÁN NYUGOT AFR1KÁBA.M.

városból) áll. Közvetlen a tenger partján állanak a kereskedő világ épületei : a raktárak, irodák, meg a néger lakosság négyszögletű nyomorúságos agyagkunyhói. (Loandának mintegy 20 ezer lakosa van, a kikbő lmintegy 1200—1500 fehér, legnagyobbrészt portugál.) A felső városa fehérek n egyede; itt van a kormányzói palota, az érseki székhely atemplomok. Minden el van hanyagolva, minden rendetlen, piszkos,csúnya és töredezett. A kathedralisok meg a kormányzói palota, valamin t a többi elő kelő épület fala, színes porczellánlapokkal vankirakva. A porczellánbetét azonban sok helyen ki van törve, az



254 GÁSPÁR FER ENC Z : A FÖLD K ÖRÜL

ablakok nagyobbrésze betörve, a lépcső k fokai pedig le vannaktörve. A míg az ember a néhány fő bb utczán megy, addig mégvalamilyen járdán megy; a mint azonban mellékutczába téved,

bokáig sülyed a puha homokba. A fő bb utczák járdáit a természetkegyelmébő l még gyönyörű fák díszítik; borsfa, tamarinda, kókuszpálma. A mellékutczák járdáit pedig ellepi a hulladék, a piszok,.gaz, meg a dudva. Öntözésrő l, tisztításról szó sincs. Elő ször is aportugálok — legalább a gyarmatokon — a tisztaság fogalmával• éppenséggel n incsenek tiszt ában; hiszen ő k maguk is olyanoksötétbarna arczszínükkel, meg a nyugtalanul tekintő koromfeketeszemükkel, mintha személyes ellenségeskedésben állanának a vízzel;másodszor pedig tényleg nagy a vízszükség. A vízhiány egyik legnagyobb baja Loanda városának, a melyet persze — és ezt csaknem elfelejtettem megemlíteni — hivatalosan úgy hívnak, hogy

' Cidade de Sao' Paolo da Assumpcao de Loanda. Van ugyan néhányJártja a városnak, a melynek a mélysége meg a kávája eléggé

impozáns, de a kútban nincs víz, ha pedig van, akkor ihatatlanulrossz. A kutakat mélyre furatni könnyű volt; erre szolgált a temérdekrabszolga; a kút káváját is könnyű volt szépen megépíttetni, mert• erre viszont jónak bizonyult a sok deportált fegyencz — a „degradado" k — a kiket az anyaországból deportáltak Angolába. Vizet• azonban sem a négerek, sem a degradadok nem tudtak teremtetni.A bajon úgy segítenek, hogy messze vidékrő l, a Bengo meg aCuanza folyókból hozzák nagy csónakokon a vizet Loandaba, a holátöntik hordókba, ökörszekerekkel hordják szét és díjtalanul osztogatják. Az angolai gyarmatnak egyik kormányzója tervezte ugyan,hogy összeköti a várost a tő le tizennégy mértföldnyire eső Cuanzafolyóval és meg is kezdette a mun kála tokat : de annyiban maradt,mert az „anya" ország (Portugália) egyetlen „Reis" pénzt (olvas

h a t o d : „ rézpénzt") nem akart erre a „nevetséges" dologra költeni.Még könnyebb lenne a közeli Bengo folyó medrét Loanda közelébe vezetn i, — de mégsem teszik. A gyarmatnak egyébre sincspénze, az anyaország pedig nem látja be, hogy miért fájjon neki afeje, ha a loandaiaknak nincs vizük. A mi pénz van, az sokkal



M E N E K Ü L Ő A N T I L O P É K .



25 6 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

fontosabbra szükséges; így például templomot kell építeni SáoMiguelnek, Sáo Thomasnak, meg Santa Catharinának stb. és klast romöt kell építeni a jezsuitáknak, a dominikánusoknak, a ferencz

rendieknek, meg az apáczáknak.Hogy az egyes épületek olyan díszesen és drága épületanyag

ból vann ak építve, értékes díszfákból, sok márványnyal stb., azmég mind a régi jó idő kbő l, Portugáliának dicső séges korszakából,a felejthetlen szép — rabszolgaidő kbő l származik. Akkor m éghajószámra hordták át Braziliából, a „szomszéd" gyarmatból, a drágadíszfákat meg a márványt. Munkás akadt bő ven. A „fekete an yag" — arabszolga — egymásfölé rakta a „fehér anyagot", a márványt. Építészek, asztalosok, ácsok, tervező k s minden , a mi kellett, bő ven telt adeportált degradádokból. Ezek az urak a Cidade de Sáo Paolo daAssumpcao de Loanda társadalmában még ma is nagy szerepetjátszanak, a mi jellemző Loandára és jellemző a portugál gyarmativiszonyokra. A lopásért, rablásért, magzatelhajtásért, hivatalos sik

kasztásért, emberölésért elítélt bű nösöket, a portugálok Angola kormányzóságába deportálták,* a hol valamennyien elő bbi mesterségüket,vagy tudományukat (nem a lopást, gyilkolást stb., hanem a másikat : az építészetet, kő mű vességet, bábaságot, ügyvédséget) folytat ták. En nek folytán megtörténik aztán , hogy a lopásért éssikkasztásért elítélt ügyvéd, első rangú prókátorrá növi ki magátLoandában, a magzatelhajtásért elítélt szülésznő , első rendő accucheusse lesz. Julius Pisko, cs. és kir. fő consul, említ egy loandaiorvost, a' kinek pályafutása klasszikus példája a loandai társadalmiviszonyóknak. Ez az orvos odahaza Lisboában rendre megmérgeztevalamennyi húgát, bátyját, nénjét és nagybátyját örökösödési törekvésbő l. Életfogytiglani deportálásra ítéltetvén, idekerült Loandábaés ma. elegáns fogaton jár, nagyszám ú cselédség környékezi a

palotájában és Loandának első rendű consiliáriusa. É s mindez történik ő felségének, a portugálok királyának nevében, a kinekegykoron ez volt. a c zíme: P ortugália és a két Algarve királya, az

* 1889 ig legalább így volt.





HERERO-TÁBOH DELNYUGOT-AFRIKABAN.





A N G O L Á B A N • ' > '

Óceán ura Afrika mindkét partján, G uineának, Aetiopiának, Arábiának és Perzsiának ura és mindkét India uralkodója . . .

A véletlen úgy hozta magával, hogy a felső város egyik fő terén,

a kormányzói palota elő tti térségen a hetenként egyszer megtartottkatonazene hangjai mellett tettük az első sétát Loanda „fehérjei"között. Az európaiakra alkalmazott „fehér" szó azonban nincs egészena helyén. Említettük, hogy Loandában az európaiak túlnyomó nagyrésze portugál, valamint az egész angolai kormányzóságban az. A portugálokra azonban sehogy sem mondha tó , hogy — fehérek. Az arczukolyan sötétbarna, kissé sárgás árnyalattal, hogy az ember nagyon hajlandó ő ket nem az „európaiak" közé számítani. Sem a bő rük színe,sem egyéniségük nem egészen európai. És különösen nem európaiakitt, mélyen lenn a nyugot afrikai partokon, a hol már a negyedik ötödik nemzedék is található. Társadalmi életük és berendezésük, megmaga az egyes individuum annyira acclimatisálódott Afrikához, meg akörülöttük élő feketékhez, hogy inkább átmeneti fajnak tekinthetjük

ő ket az európai és az afrikai között. Annál szembetű nő bb a viseletük,a modoruk s nevelésük. Az európait azzal akarjuk kimutatni, hogy„hyper európaiak". A 30—32 fokos melegben a férfiak hosszú feketekabátot viselnek, magas posztó czilindért. Az aszonyok pedig a legízléstelenebb módon felcziczomázottan mutatják magukat, ha ugyanelhatározzák magukat arra, hogy kivetkő zve a legpongyolább házipongyolából, az utczára menjenek. Az apró termetű úri nő k, a magassarkú czipő ben alig tudnak mozogni; a kalapjukon lengő tollak, diónyigyümölcsök, meg a kitömött madarak szinte az arezukba lógnak;az izzadtság pedig barázdákat húz a barnaszínű , „mitfresserrel" ellepett és kenő cscsel meg pouderrel vastagon bekent arezukon .

D e azért Loanda mégis egy darab Európa. A concert alatt afő tér kávéházai elő tt éppen úgy künn ülnek az urak és hölgyeka kávéház „kertjében" — a három négy vederbe dugott leanderközött — mint mi az Andrássy úti kávéházakban és éppen úgyszürcsölik szalmán a jeges hű sítő t, mint mi. Éppen úgy lenézik aszomszédot, mint mi és éppen úgy rágódnak egymás becsületén ,mint mi. Szóval: tagadhatatlanul európaiak.

Dr. Gáspár F.: A fő id körül It. 33



5 8 GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

Érdekesek a közlekedési jármű vek Loandában . Itt ugyanis afehér nem jár gyalog. N em is igen tan ácsos; egyrészt roppant nagya hő ség, másrészt pedig még nagyobb a homok. A járdáról lelépve

m ár bokán felül sülyed az ember a homokba, vagy finom porba.Kocsi azonban szintén n incs; ezt a fényű zést csak néhány kivételesen gazdag úr engedheti meg magának. A kocsit pótlandó a„maxilla" és a „tipoy" áll az ember rendelkezésére, a mely jármű vek éppen olyan szokásosak Loandában , mint például a jinriksa(az „embererő által vont kocsi".) az Indiákon, Kínában vagy Japánban.A maxilla nagyon kényelmes hordszék; hasonlít a mi ekhós szekerünkhöz kicsinyített kiadásban, azzal a különbséggel, hogy nincsenekkerekei. Egy hosszú nádszék fölött négy lő cs egy bambuszfedelettart, a melynek mind a négy oldaláról vászonernyő k lógnak le.A maxillában ülő három oldalról lebocsáthatja az ernyő t és csakazon oldalon tartja fenn, a h o n n a n nem süt a nap. Az egész alkotmány két hosszú rúdra van erő sítve, a mely rudak vége két néger

vállán nyugszik. A tipoy pedig egy függő ágy, a melyet szinténnégerek visznek a vállukon. Ebben csak fekvő helyzetben lehet„ü ln i " , és azonkívül ernyő i sincsenek. És ámbár sokkal kényelmetlenebb a bennevaló „fekveülés", mégis drágább, mint a maxilla.A maxiiiát meg a tipoyt vivő négerek, a kik éppen úgy rendelkezésre állanak az utcza sarkokon, mint a mi „konílisjaink", agyakorlat folytán egészen különös járásmodort sajátítanak el. Apróbillegő lépéseket tesznek, a nélkül, hogy csak egy parányit hajolnának lépés közben jobbra vagy balra és nagyon ügyesek abban,hogy ne tartsanak lépést. Lépés tartásnál ugyanis a vállukon hordottjármű nagyon rázós lenne. Az ilyen módon való sétálás nagyonkényelmes és olcsó is; egy milreisért (körülbelül 3 korona 50 fillér)egész napra bérelhetünk egy maxiilát a hozzávaló két feketével.*

Csak ne lennének ezek az istenadta hordárok olyan felette kellemetlen illatúak. A néger kipárolgása különben sem kellemes a

* Kínában és Japánban lesz alkalmunk látni, hogy ámbár az angolaiak nagyonügyesek, azért mégis mennyire felülmúlják ő ket ebben a kinai, meg a japáni kulik.



ANGOLÁBAN • . 25 í>

fehér ember orrának. De a megerő ltető munkában izzadó fekete,egyszerű en büdösnek m o n d h a t ó . A csaknem egy millió négyzetkilométer terjedelmű földön élő emberek — a kiknek a számát

három és öt millió között becsülik a statisztikusok és a kik közöttelszórva legfeljebb tízezer fehér ember él — a fekete törzseknek alegkülönböző bb válfajához tartoznak, de valamennyirő l elismerik, hogymindenesetre Afrikának a kellemetlen fajtájából valók. Angolának mára földrajzi fekvése is magával hozza, hog} számos egymástól sokbanés nagyon különböző törzsek élnek egymás mellett. Az angolai

ANGOLAI DIVAT.

portugál gyarmat ugyanis be van ékelve a független Congo állam,

Rhodesia és a német gyarmatok közé. Az óriási területen tehátszámos egészen idegen törzszsel határosak. Nagyjában a feketeemberfaj óriási Batun törzséhez tartoznak, a mely faj olyan nag} ,hogy csaknem egész Közép Afrika összes törzseit magában egyesíti:a batekeket, a balonokat, batunokat, balubákat, waruakat, robolakatés még egy tuczatot. Északon és nyugoton sok a Congo néger,délnyugaton a barotsek, délen az ovambok. A legtöbbje a törzseknek

egészen külön államot alkot a saját fő nökük alatt, míg ellenben akabindák, az ambakisták, meg a bihenok portugál alattvalók, a kikportugálul beszélnek, ső t portugál — közhivatalnokok. Azok a feketeasszonjrok, a kiket a portugálok feleségül vesznek — igazi feleségül,hitestársul — a biheno törzsbő l valók, a mely törzsek „pretos" nak

3 3




neveztetnek, megkülönböztetésül a többi czivilizálatlan, vagy vad„negros" tól. És hogy a portugálok éppenséggel nem idegenkednekfeleségül venni a fekete asszonyokat, mutatja az a tény, hogy a

számos mulatt a nyugot afrikai partokon, túlnyomóan portugál papávalbüszkélkedhetik. A loandai négerek semmiben sem különböznekazoktól a feketéktő l, a kiket eddig láttunk az afrikai partokon. Még

LOANDO NŐ MUNKÁBAN.

az igazi városi lakók is, a kik kereskedő k, alkuszók, kofák, úgyviselkednek és úgy vannak öltözve, min t a többi fekete ott fenn aCua n za és a Bengo folyó eredeténél. A vásárcsarnok vagyis a piacz,reggelenként gyű lhelye a feketéknek; ez nekik olyan „casino", mint

a fehéreknek a délutáni katonazene a cidade altaban, a gubernacionépülete elő tt. A férfiak viselete színes kendő bő l áll, a mely a derekuktól a térdükig ér, meg rövidke kis fehér ingbő l vagy ujjasból.Az asszonyok hosszabb sötétkék szoknyát hordanak, a fejükönpedig hasonló színű , hosszú vászondarabot , a mely leér a földig



ANGOLÁBAN 261

és — ha akarják — élő i is befödhetik magukat vele. De nem igenfödik, mert kapocs vagy szallag hiányában kézzel kellene összefogniok; ezt pedig nem tehetik, mert két kezük nagyon le van

foglalva: tudniillik folyton diskurálnak. Ehhez pedig a néger aszszonynak a két keze éppen olyan szükséges, mint akár a nyelve.

FAZEKAS MUNKÁSOK.

Szükséges a kéz a gyermektartáshoz is, a mely czikkbő l a szaporanéger mama néha kettő t is tart a karján. Hogy a két gyermekszíne néha nem egészen egyforma és az egyik gyanúsabban fehéra másiknál, abból a néger asszony éppenséggel nem csinál valami

nagy titkot. Hát tehet ő róla, hogy ezek a „fehérek" olyan tolakodók és követelő k? Különben pedig így zárjel nélkül legyen mondva,a szülő k nem valami túlságosan ragaszkodnak az apró istenáldásokhoz és ha csak szerét tehetik, szívesen túladnak a gyermekeken.A rabszolgavásár ugyan teljesen be van szüntetve a gyarmaton, ső t




igen szigorúan büntetik, de csak a — nyilvánosát. Titokban azonbana portugál apától származó mulattok, a kik úgy mint az egészvilágon, itt is a kétféle szülő knek csak a hibáit öröklik és a jó

vonásokból egy szemernyit sem vesznek át, most is szívesen „csinálnak" üzleteket emberhúsban, ha a törvény kemény kezét kikerülhetniremélik. Legszívesebben vásárolják a fehérek a fiatal gyermekeket,a kiket azon ürügy alatt, hogy „megmentik a fekete lelkeket akeresztény katholikus an yaszent egyháznak", adoptálnak a szülő ktő l,a kiknek egyszer s mindenkorra bánatpénzt fizetnek. Egy 10—12 évesfiúnak 7—8 font sterling az ára; a leánykáké jelentékenyen olcsóbb.(Hogyne, mikor a felnő tt fekete leányt meg lehet venni egy fényesgombért, egy füzér színes gyöngyért, vagy egy tarka keszkenő ért).

A fekete kofák meg a vevő k tehát ott ülnek a piaczon, acsupasz földön és rettenetes handa bandát végeznek. Kiabál a kofais, a vevő is, meg a „kibicz" is, a ki se nem ad, se nem vesz,de ordít, mint mind a kettő . Valamennyinek kurta pipa a szájában,

férfinek és nő nek egyarán t; az elő ttük fekvő árú a piszkos rongyonösszesen sem ér meg egy ,, rézpénzt". Végtelenül kellemetlen bű z,a melyben egyesül a kozmás olaj, az avas zsír, az égő állati sző rés toll, meg a nyersfa füstjének a szaga, elárulja a laczikonyhát.A konyha dús és változatos; a mit a néger ínye csak megkívánhatvagy álmodhat, azt mind megkaphatja a loandai piaczon. Disznóhús,halak, pálmaolajban fő tt fekete bab, apró sütemények, málépogácsa,csirke, liba, aszaltszilva, narancs, zöldfő zelék valami fehér „auflag" gal(alighanem — bundáskenyér) kocsonya és még egy csomó ismeretlen,t ehá t felsorolhatatlan étel meg ital áll a vevő k rendelkezésére.A csuprok, tányérok és tálak mind nyitva vannak, a felvert por,meg a légiónyi légy, egész rétegben fekszik az ételeken. Kanál,villa nincs; a kofa vagy a vevő az ujjaival nyúl az ételbe, a melyet

a vevő k többnyire ott helyt fogyasztanak el. Legnagyobb kelesevan a pálmaolajban sült halnak; egész sorokban ülnek a kofák, akik kizárólag ezt az élelmiczikket árulják és miután itt tolong alegtöbb fogyasztó, valószínű , hogy ez a fő tápszerük és hogy areggeli óra a fő étkezési idő . A növények között , a melyekkel táp



ANGOLÁBAN 263

lálkoznak, első helyen áll a banana. Ezt eszik nyersen, aszalva,fő zve, sülve, ső t a borukat is ebbő l csinálják. Ezután jön a tök,bab, kukoricza és rizs. Érdekes volt nézni, hogy hogyan fő zik a

bananát. A fazékba nagy laput tesznek, erre helyezik a bananát ésígy jóformán a gyümölcs a gő zben fő meg. A halat pedig úgysütik, hogy a banana levelet egy perezre a láng fölé tartják, hogymegpuhuljon, belegöngyölik a halat, a melyet, úgy látszik, nembontanak fel és aztán forró hamuba helyezik.

Az európai czikkeket a bódékban árulják és a kereskedő rendesen néger nő ; csak kivételesen láttunk mulatt nő t mint elárusítót.

M E R I TO KANÁL.

A „bolt" pompás szimattal és nagy raffinériával van berendezve;csupa olyan árúk vannak benne, a melyek a négernek nélkülözhetetlenek, vagy a mi még fontosabb, a melyek irányában a négernő k ellenállhatatlanok. A legtarkább és legcsábítóbb gyolcsok, kartonok és kendő k izgatják az idegeket; mesésen szép üveggyöngyök,gyű rű k és „bracelettek" a — lábszárra; kis kosárkák, tele czérnával,tű vel, gyű szű vel, ollóval; tarka barka tányérok, fmdzsák, ragyogószép poharak csókolódzó fehér galambokkal; továbbá tükrök, tégelyek illatos kenő csökkel; pipák czifra rojttal (alighanem magyargyártmány, annyira hasonlít a mi makrapipánkhoz). A ki látottidehaza egy kis varróleánykát, vagy egy kis „kifutó leánykát", aki nagy szíjas skatulyában kalapot visz haza az úrnő nek, vagy




próbálni való ruhát, a mint ott áll szegényke félretiport sarokkal, kurtaruhácskában, vékonyka sovány arczán a nem egészen jól ebédeltember kifejezésével és tátott szájjal, önmagáról megfeledkezve

AFRIKAI IDYLL.

bámulja az ékszerész kirakatában a fényes, ragyogó, mámorító és~ sajnos — olyan ret tentő en csábító drágaságokat, az elképzel

heti azt az arczot, a melylyel itt a fiatal néger leánykák állnakezen bódék elő tt és bámulják a csillogó, ragyogó és szintén —csábítóan szép tárgyakat. Az, hogy ezt a bódét quitindának hívják,



ANGOLÁBAN 265

avval a sok csábító szép tárgygyal telt kosárkát pedig quindának,az nem tesz különbséget; azért a kis fekete leánykának is — Évavolt az anjrja. A bámulásnak végeredménye ugyanaz Sao Paolo de

Loandában, mint akár Madridban, Parisban, Hamburgban vagyBudapesten. A kis leány elő bb utóbb megkapja, a mi után olyantátott szájjal vágyódott.

Az angolai parti négerek, a kik évszázadok óta állanak érintkezésben a fehérekkel, fő képen a portugálokkal, sok tekintetbenlényegesen eltérnek Afrikának többi feketéitő l. Egyáltalában tévesaz, ha az összes feketéket egy kalap alá hozzuk, a mint példáulnagy tévedés lenne a feketék vagy a sárgák részérő l, ha minketfehéreket, vagy csak az Európában élő fehéreket egészen azonosítanának. (A mit azonban a feketék és sárgák nem tesznek. Ő k

igen jól tudják megkülönböztetni a különböző nemzetiségű eket ésismerik a különbséget az angol, franczia, német, spanyol vagy hollandi között. Ismerik a lobogóikat, a pénzeiket, ső t a mi a legnagyobb baj nekik — a fegyvereiket is.) A batun négerek példáulm ár termetre nézve is különböznek a körülöttük élő feketéktő l;kisebbek és gyengébbek, az európaiakkal pedig e tekintetben összesem hasonlíthatók. Egy nehéz tárgyat, mondjuk egy nagy ládátvagy köteget, a melyet hat néger meg sem mozdít, két három fehérteherhordó könnyen emel a vállára. Egy fehér ember a legnagyobbkönnyű séggel gyű r le egy ilyen feketét; de ha bizonyos testi munkáról vagy kézi ügyességrő l van szó, ott a fehér eltörpül a négermellett. Fehér hordárok például a maxilla alatt egyetlen órát nembírnának ki, a loandai feketék pedig kora reggeltő l késő estig vigan

ballagnak a maxilla két rúdja között. Egy fehér ember két óráttartó evezésnél többet nem bír el; a feketék 10—12 órai szakadatlan evezésre képesek. A tengerbe torkoló folyamok hullámzajlásánál,vagy a kalema hullámtörésével csak néger csapat tud megbirkózni;a legügyesebb fehér matrózok nem tudnának rajta átvergő dni.

D r. Gáspár F . : A föld körül. II . 34




A négernek az igényei is kisebbek, mint a fehér emberé, egyáltalában és minden tekintetben; azaz hogy nem is kisebb igényű ,hanem egyszerű en igénytelen. Neki például a ruházat nem arra

való, hogy védelmi szempontból födje be a testét, azaz hogy azidő viszontagságai ellen szolgáljon, hanem ha már visel ruhát,akkor hiúságból, a czifraság kedvéért teszi. Az egész idegrendszerük pedig és az összes szervezetük más, mint a miénk. Már aza tény, hogy ő k egy és ugyanazon izmot, végtagot vagy ízületethosszabb ideig tudnak ugyanegy helyzetben tartani, a melyre mia legnagyobb megerő ltetéssel sem volnánk képesek, mint például azevezéskor vagy rúdhordáskor, vagy valamely tárgynak a tartásakor:mindez arra vall, hogy ő k kevésbbé érzik ezen izomcsoportnak, vagyízületnek a megerő ltetését. Az ő idegzetük sokkal egyszerű bb, minta komplikált lényű európaié; ezért tű rik jól a forróságot, az éjszakákhidegét és ezért nem — jajgatnak, ha valamely testrészük megsebesül. (A köztük élő európai orvosok bámulva beszélik, hogy

minő tökéletes apathiával tű rik a négerek a sebészi beavatkozásokat;olyan mérvű mű téteket, a melyek végrehajtásához fehér embertfeltétlenül narcotizálnának, a feketéken éber állapotban hajtanakvégig és az operált feketék — magyarul mondva: a „mű tettek"— szisszenés nélkül állják ki.) . .

A néger hihetetlen mennyiségű tápszert tud bekebelezni, a

nélkül, hogy ezt megelő ző leg valamely nehéz munkában vagy nélkülözés következtében megéhült volna; másrészt pedig napokon átmegelégszik bármily csekély mennyiségű és bármilyen' minő ségűtápszerrel. Megeszi a dögöt, a hullott állatot, kígyót békát, a rothadt növényt vagy gyümölcsöt, a nélkül, hogy utána csak eszébejutna — Karlsbad; ha van marhahús vagy majorság, hát jó; hanincs, akkor megeszi az oroszlánt, az elefántot, a hiénát, a krokodilust, a czápát. Hogy a kutya és patkányhús a néger kedvenczeledele, az nem mese; annyira nem az, hogy csak a kiváltságosnem — a férfi — élhet vele. Az asszony legfeljebb a — csontokát kapja. Az sem tréfa, hogy Angola belsejében számos az emberevő törzs. Ső t olyan törzsek is vannak, a melyeknél az emberek



TETOVÁLT NÉGER TYPUSOK



26 8 GÁSPÁR F E R E N C Z \ A FÖLD KÖRÜL

felfalják a saját törzsbelicket, ső t a legszű kebb körű családtagot is.(Ra tze l : Völkerkunde.) Az elaggott családapát leütik, min t a kutyát,s felfalják, min t a kutyák. A szegediek egy csodálatosan jól elké

szített halpaprikást ismernek, a melynek az elkészítési titka abbanáll, hogy ugyanegy halászléhez bizonyos mennyiségű potyka, csuka,

kecsege, kárász, meg harcsa húsa kell.Hogy milyen arányban keverik, eztcsak a szegediek tudják; ez lokálisjellegű titok. Az angolabeli fehérek ped 'S szintén jól tudják, hogy odabenn,az ország belsejében, a feketék egyk itű n ő összetételű pecsenyét — helyesebben: ragout ismernek. E hhez

LÁBCSÖRGŐ K.

bushman viselet. kell egy férfinek, négy asszon ynak m eg

egy ökörnek a húsa. Ha azonban ehhez

a ragout hoz egy fehér em ber hú sát is hozzákeverik, az már aztá n

a non plus ultrája a földi élvezeteknek. Ez nem tréfa, hanem

egészen komolynak ismert valóság, a melyet Angolában nagyon jól

ismernek a fehérek. Képzelhet ő ezek u t á n , hogy milyen szívesen

vállalkoznak a fehérek a gyarmat belsejébe.

Pogge röviden és velő sen a következő leg karakter izálja az

angolai négereket: „a néger gyáva, lusta,

megbízhatatlan, hazug, kicsapongó, fajt a lan , könnye lmű , ravasz és babonás;

azonkívül hazudik, lop és csal, a hol csak

lehet". A ki kevésbbé ismeri ezt a néger

fajt, arra is azt a ben yom ást teszi, hogy

nagyon könnyű vérű és nagyon könn yelmű .

A jövő ért éppen séggel nem fáj gönd ör gyap

jas feje, a mú lt pedig számár a egyszerű en

n em létezik. Ezér t n em is gyű jt késő bbi

id ő kr e: a m i van m a, azt m eg is eszi

m a. Elt enni úgy sem lehet sem m it ebben

PÁLMALEVÉLBŐ L CSINÁLT SÜVEG. a m i n d e n t r o t h a s z t ó fo r róságban ; a z '3 4



ANGOLÁBAN1 • 269

éléstárban pedig annyi a hangya, meg a ház körül a termita, hogy még a csontok sem maradnak meg az eltett élelmiszerekbő l. Hogy mi mindent rágnak össze a termiták, azt láttuk

Monroviában és Freetownban, a hol egész házakat romboltak össze

AZ ANGOLAIAK EGYIK FŐ TÁPSZERE: A KÖLES.

„áskáló" aknamunkájukkal és láthat tuk Nyugot Afrikának csaknemvalamennyi helységében. Ez is egy ok, hogy példátlanul pusztítnáluk az éhinség, mihelyt az idő járás — eső vagy szárazság —

nem úgy viseli magát, a hogyan azt a négerek kívánnák.

Hogy a fehér meg a fekete idegrendszere és szervezete, meg amienk között nagy a különbség, az kiviláglik az eddigiekbő l. A köztükélő értelmesebb fehér orvosok arra is kíváncsiak voltak azonban,



270 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D KÖRÜL

hogy vájjon az érzékeik is különböznek e a mieinktő l? Azaz: jobbanlátnak és hallanak e, mint mi, vagy kevésbbé jól? Annyi bizonyos,hogy az emlékező tehetségük meg a megfigyelésük jelentékenyen

élesebb a miénknél. Ez azonban nem speciális néger tulajdonság,hanem közös vonása valamennyi embernek, a ki írni olvasni nemtud. Példáért nem is kell messzire menni, ott vannak a mi csikó

„ C I V I L I S A LT " HÁZASPÁR D. NY. AFRIKÁBAN. ( H E R E R O K . )

saink, gulyásaink, kondásaink, a kik a „memotechnika" terénbámulatosak, utolérhetetlenek.* Ugyancsak tapasztalhatjuk ezt a

* Egy német tudós, a ki geológiai kutatásokat végzett a Hortobágyon és másod

ízben látogatott el hozzánk, valamelyik csárda vidékén találkozott egy öreg kondással.A németnek, a ki tíz tizenkét évvel ezelő tt járt ezen a vidéken, eszébe sem jutott, hogyaz öreg kondás ugyanaz, a kit első ízben ittlétekor látott. Nagyot bámult tehát, a mikora kondás beszédjébő l észrevette, hogy az öreg ráismert. Csodálkozva kérdé — tolmácsútján — hogyan emlékezhetik vissza reá, holott olyan nagyon régen látta és akkor iscsak egyszer. Az öreg kondás meg is magyarázta, hogy: „olyan az én emlékezésem,hogy a melyik disznót egyszer láttam, azt megismerem akár húsz év múlva is".



ANGOLÁBAN 271

katonaságnál, vagy a haditengerészetnél, a hol az írni olvasni nem

tudó rekruták a technikai kifejezéseket — a nekik teljesen idegenés érthetetlen nyelven — bámulatosán könnyen jegyzik meg, köny

nyebben mint az írásban olvasásban jártasak. Csak emlékezzünkvissza arra a Kru néger pilotra, a ki a portugál folyami hajótvezette fel a Congón, Bananaból Matadiba. Ezek a kifejezések, mintpéldául Gillet Point , Bulambemba, Sherwood Creek, Trade Po in t ,Turtle Cove és Raphael Creek olyan folyékonyak voltak neki, minthajegyzetbő l olvasta volna ő ket. Hogy

kitű n ő en látnak, azt bebizonyítjákaz esti homályban. Valamennyiexpeditió vezető je felemlíti, hogysötét éjjel az erdő n az expeditiófeketéi olyan nyomokat vettek észre,a melyek az európaiak figyelmétteljesen kikerülték.

Lehet , hogy a lelkületük sokkal jobb és finomabb, mint a hogyanm i azt feltételezzük. De akármilyen legyen, mi nem értjük ő ket éssehogy sem harmonizálunk velük;a jellembeli defectusaik igen szem KRU NÉG EREK H Í R F Á J A .

betünő k. így például egészen bizonyos, hogy a háladatosság fogalma — legalább velünk fehérekkelszemben — elő ttük teljesen ismeret len. Klasszikus példákat említennek bizonyítására, többek között egy magyar osztrák magasabbrangú tengerésztiszt, Müldner fregatt kapitány. Ez a tiszt szemtanujavolt egyszer, a mikor egy fehér egy négert feltétlenül biztos halálveszedelembő l mentett meg, még pedig nem könnyen, hanem sajátéletének veszélyeztetésével. Hogy a megmentett négert továbbra isbiztosítsa a fenyegető veszélyek elő l, a fehér egy két napra magánáltar tot ta a feketét. Estefelé elküldi az európai az ő védenczét a közelikútra, hogy hozzon egy korsó vizet. A néger egyik kezébe veszi akorsót, a másik tenyerét pedig nyújtja a fehér elé: fizetést kért a




fáradságáért Vagy egy másik példa: Müldner kapitány valamilyenúton megmentett egy négert egy igen nagy bajból. Hogy biztonságbahelyezze a továbbra is fenyegetett feketét, a hajóján, illető leg a mi

Albatrosunkon, magával vitte San Thomebő l Camerunig, a melyidő alatt a saját költségén élelmeztette a hajón. Megérkezve Camerunba , a hol a négert ki kellett szállítania, felszólítja a négert, hogyvigyen magával a partra egy levelet és dobja be a postán a levél ,szekrénybe. A fekete szívesen vállalta magára a munkát, azon

NYUGOTAFR1KAI N É G E R E K CZIMBALOMSZERŰ HANGSZERE.

kikötéssel, hogy fizessen neki a kapitány, az életmentő je, egy —

shillinget az útértFő elv a négernél az is, hogy „nil admira ri " A néger nem

csodálkozik semmin, nem bámul semmit, neki nem imponál semmi.Ezen a téren aztán igazán meglepő t produkálnak. Például: a hadihajón mutatnak egy négernek kisebb fajtájú remekmű vű albumot,a melyben kis zenélő óramű van. A néger egy perezre kíváncsiannézi a furcsa valamit, tapogatja és szagolgatja, aztán megvető leg

in t a kezével. „ H á t mi van abban? ez is valami különös? Tudomén jól, hogy egy törpe fehér van benne eldugva és az muzsikál.Csak hogy én sokkal szebben muzsikálok " És felmutat egy kisidomtalan léczdarabot, a melynek a három húrját pengetve, körülbelül olyan hangokat hozott létre, mint a mi parasztgyerekeink, amikor



og

(Brockmüller P. rajza után.) . - LEOPARDVADÁSZAT DÉLNYUGOT-AFKIKÁBAN.



274 . GÁSPÁR FEREXCZ: A FÖLD KÖRÜL

a kukoriczaszárból csinált hegedű n hoznak létre valami czinczogó, nyávogó hangot. Ágyú, puska, geniálisan komplikált gépezet, ez nekimind nem imponál; neki ez olyan közönséges valami, mint az evező

rúd, vagy az assagaj; a Krupp ágyú vagy Manlicher puska éppúgy fegyvere a fehérnek, — az ő szemében — épp olyan közönséges tákolmány, mint a hogy neki könnyű szerrel csinált fegyvereaz assagaj meg a dárda. „Ső t ő látott már kovás puskát is; olyatnem tudnak a fehérek csinálni." Valószínű leg ugyanezen okokbólnincs hatása a négerre a keresztény vallásnak. Ezt ő nem érti meg;ennek a felfogására sem a lelkülete, sem az egyénisége nem állelég magas fokon. Ellenben könnyen hajlik a mohammedanismusra,a mely vallásforma — mint említettük — óriási konkurrencziátcsinál a keresztény missionariusoknak, tartozzanak bármely szektához.

Mindezekbő l könnyen elképzelhetjük, hogy az ilyen környezetben élő európaiaknak, párosulva az európaiak által csak rendkívül nehezen megszokható klimatikus viszonyokkal, a fehérekneknehéz álláspontjuk van az exotikus gyarmatokon. És hogy Angolában éppenséggel nem könnyű az élet, azt már láttuk. Ha nemlenne megadva a módja a vagyongyű jtésnek, alig tételezhető fel,hogy európai huzamosabb idő n át tartózkodjék ezen a vidéken.Társadalmi életnek a legelemibb szükségletei hiányoznak, s a hazával való érintkezés még levél útján is nehézkes, hosszadalmas.Szellemi élvezet, lelki gyönyörű ség nincs. Szóval semmi sincs, csakkaucsuk, pálmaolaj, elefántcsont, víziló agyar, kávé, kopál, cacao,meg dohány. Persze, ma már dolgozni is kell ezért; mert azok arégi szép idő k, a mikor az ember összefogdostatott egy két ezer

embert és begyömöszölte ő ket valamelyik hajóra, Santos vagy SanDomingo számára és ezért a mű veletért egy egész vagyont rakottzsebre: ezek az idő k már letű ntek.



ANGOLÁBAN 275

L o a n d a kikötő jében meglehető sen élénk volt a forgalom. A Mississipi ott horgonyzása idejében minden nap változott a kikötőképe. Hol északról, hol délrő l jöttek be hajók, vagy indultak innen

a két irányba. A Nyugot Afrika partjain czirkáló hadihajóknaktudniillik szintén Sao Paolo de Loanda a megpihenő pont , mert

N E M E T CSAPATOK DELXYUG OT AFKIKABAN.

a különben sokkal egészségesebb talajú Mossamedes sokkal szegényebb, semhogy a hadihajók szükségleteit fedezhetné. Velünk egyidejű leg egész kis flotta horgonyzott Loandában, még pedig együtt

a kereskedelmi hajókkal. A nagyon elhomokosodott kikötő ugyan issokkal kisebb, semhogy a hadihajók a szokásos exclusivitást betartha tnák . Jobbra tő lünk feküdt a két portugál korvetta, a Duque deTerceira meg a Zaire ágyúnaszád, balra pedig az angol Royalistés az E xpress. Közvetlenül elő ttünk a franczia Cameleon és ugyan




azon napon, a melyen mi befutottunk, jöt t be egy nagy németvitorlás hadihajó.

E n n e k a sok hadihajónak a Mississipi kapitánya adta meg az

árát. A Mississipinek ugyanis a rendes útjáról letérő programmjakövetkeztében, meg az elő re nem látott nagyszámú utasokra valótekintetbő l, Loandában kellett magát élelmiszerekkel ellátnia, miutána St. Helena elő tt még érintendő Benguelában és M ossamedesbenbizonyosan nem kapott volna elegendő élelmiszert. Az árak hirtelenmagasra szöktek, szokatlanul magasra. Minta gyanánt felsorolomnéhány élelmiczikknek az árát, hogy hozzávető leges fogalmunk legyenaz afrikai háziasszony gondjairól. így például a Mississipi a következő árakat fizette:

friss kenj ér, kgm. ért 67 kr.friss hús ., ,«,• ? . < . . 63 „besózott hús „ , . • . ' . . . . 65 „kétszersült „ . . „v . . . 70 „

rizs „ . . . . . . 23 „borsó „ . . . ;. ;. . 44 „s ó „ . . , . ; • • . • . . . 0 6 ..

cacao „ . . . . . . 1.80 „sajt „ . . . . . . . 2.60 „vaj „ ,..:. . , . , , , ... 3.60 „

czukor „ . . . . . . 55 ..liszt „ . '• ; . . . . . . 50 „burgonya „ 44 „eczet „ . . . . . . . 34 „bor „ •' 45 „sör (német) 0 7 Itr 1.10 „

Négy napi horgonyzás után elhagytuk Loanda kikötő jét. Azutasok száma nem szaporodott, ső t ellenkező leg, két idő közbensúlyosan megbetegedett francziát Loandában hagytunk, miután



ANGOLÁBAN 277

képtelenek lettek volna az ut at folytatni. Az egyiknél, a ki öt hatévet töltött a congo torkolati városokban, az elő rehaladt súlyosmalárián kívül, veszedelmes májtályog keletkezett. Az azonnali

m ű tét életkérdés volt. Hogy milyen jó reményekkel vetette magátalá a szegény beteg a loandai kórház „operateur" késének, azt nemt u d o m. Azonban ismervén a kórházi viszonyokat Loan dában , barát a imnak azt kívánom, hogy esetleges májtályogukat ne a loandaivárosi kórház portugál sebésze által operáltassák.

Csaknem két napig tartott , a míg a Mississipi a Loanda ésBenguela közötti kétszázhatvanöt tengeri mértföld utat megtette,a már szokott és ismert viszonyok között . A hol a parthoz közeljöttünk, ott a szokásos két sötét csík látszott a láthatáron ;az első csík az alacsony part körvonala, közvetlen fölötte pedig

a parti Mangrove erdő k magasabb és sötétebb csíkja. A harmadik vonal ezúttal elmaradt; Angola belföldjén olyan messzeesnek a parttól a különben sem magas hegyek, hogy a tengerrő lnem vehető k ki a körvonalaik. A czápák azonban ismét tömegesenkisérték a hajót.

A benguelai horgonyzás meglehető s nehézségek között ment

végbe. A kikötő ugyanis nagyon lapályos s a horgonyzó helymessze, három négy mértföldnyire van a várostól. Éppen a dagálytető fokán értünk be a kikötő be. A homokos talajon nehezenfogott a horgony és órák teltek el, a míg a hajót biztonságbahozták.

Csak egy napot töltöttünk Benguelában, illető leg Sao Felipede Benguelában. A talán három négy ezer lakosú helység fő városaa 260 ezer négyzetkilométer területű tartománynak, a melyenmintegy háromszáz európai él. A város meglehető sen nagykiterjedésű ; úgy fest, m intha Isten tudja minő élet és kényelemkínálkoznék benne. Valamennyi európai ház szép és nagy kiterjedésű parkkal van körülvéve, a házak többnyire emeletesek, veres




téglából építve és kívül a hagyományos rikító portugál ízlésszerinti díszítésekkel. Nem kevésbbá furcsa dísz az európai házakkörül, közvetlen közelükben, a sok néger kunyhó. Talán azért is

olyan feltű nő en sok a mulatt Benguelában, mert a „palota ésk u n y h ó " igen nagyon közeli viszonyban állanak egymáshoz.Benguela valószínű leg a mostoha gyermeke az angolai „Irirály

HULLAMTORLODAS BENGUELA E LŐ TT.

ságnak", mert a mije van, az mind elhanyagolt, rossz, másodren dű . A kikötő jóformán nem is kikötő , csak nyilt öböl; azutczák, elég rendezettek, de piszkosak és szennyesek; a katonasága leghitványabb, a mit képzelni lehet; lomha, piszkos, fegyelmezetlen és tolvaj. Hogyne, mikor csupa deportáltból, négerbő lés mulattból áll, a kik büntetésbő l idehelyezett portugál altisztekbő ltisztekké elő léptetett parancsnokok alatt állanak. A benguelai kéterő d — persze fél méter hosszú szent nevekkel ellátva — annálgyengébbnek látszik; az ágyúk vízözönelő ttiek, a bástyák omladozók, a parancsnokok pedig mindig megtalálhatók valamelyik —néger kunyhóban.



ANGOLÁBAN 279

Körülbelül ilyen a. vasútja is, a mely a partot összekötiegy darabon a rengeteg belfölddel. Például: 25—30 kilométerreBenguelától vannak a nagyterjedelmű katumbellai kávéültetvények.

Hogy a drága terméket kihozzák a partra, egy portugál társaság,a melynek neve majdnem olyan hosszú, mint maga a kiépítendővonal, tudniillik a ,,Compania Portugueza de Caminhos de ferroAfricanos" építtetett egy vasutat, a melyet pár évi fennállása után

NÉGER KUNYHÓ BENGUELÁBAX.

egyszerű en elloptak a hivatalnokok. Éppen a mi ottlétünk alkalmával volt épülő ben egy másik vasút és mert ez a vonal jelentékenyen hosszabb volt az elő bbinél, ennek a társaságnak a neveis hosszabb volt: „Compania Portugueza Real de Caminhos de ferroattravez de Afrika".

Felesleges megemlíteni, hogy a búcsú nem volt nehéz és merta Mississipi véletlenül most az apály idején vonta fel a horgonyait és az apályáramlattal vonultunk ki a kikötő bő l, tényleggyorsított tempóban hagytuk el a sivár, unalmas és élettelen várost,a melyben az ott töltött nap alatt semmit sem éreztünk mást, mintnyomasztó, bénító forróságot.



280 GÁSPÁR 1 ERENCZ: A F Ö L D K Ö R Ü L

A hajókázás a nyugotafrikai part mentén végtelen unalmassákezdett válni. A lomha óceán egyhangú és nagyszabású hullámjárásahatározottan unalmas; a part pedig, a melyhez folyton közel tartottuk

magunkat, semmi változatosságot sem nyújtott. „Közelség" alattátlag hat hét tengeri mértföld értendő , de igen gyakran tizenkéttizenöt mértföld is. A parttól messze eső hegységek csúcsai vagy kisem vehető k, vagy pedig olyan egyhangúan egyformák, hogy a szem

MOSSAMEDES. A LOANDA E RŐ D .

gyönyörködtetésére éppenséggel nem alkalmasak. Csak a mossamedesiöböl közelében változik némileg a kép. Itt ott alacsony sziklák láthatók,a melyeken az elő ttünk fekvő lapos megtört kalema hullámai grandiózuszajlást hoznak létre. Akalema aztán egy darabban mossa végig a partotPunta N oronhától a P un ta de las Pedras Negrosig. A világítótorony megkerülésével feltárult elő ttünk Mossamedes, az angolai déli tartománynak kormányzói székhelye. Meglátszik rajta, hogy fontos kikötő jea nyugotafrikai partoknak. Két hatalmas, mesterséges gát nyúlikbe a kikötő be, a melyeken a hajózási kellékek — daruk, sínek ésmás segédgépek — vannak elhelyezve. A kiszállók lépcső i —



ANGOLÁBAN 28 1

hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy jókarban vannak, s a hídfő könfekete rendő rök tényleg ő rködnek a rendre. A hídon történő kiszállásnál azonban érdekesebb a partradobatás a canoékkal. A part

egyik részén ugyanis olyan lapos, hogy a canoék a hullámzássalkidobatják magukat a partra, a canoéban ülő kkel együtt. A várost

MOSSAMEDES.

a parttól jókora homokpusztaság választja el. A homok égető enforró, a színe pedig csaknem fehér és ámbár igen kellemetlen aza tizenöt húsz • perez, a míg az ember gyalog átgázol a süppedőtalajon, de meg van a saját ingere is. Ez tudniillik egészen másirányú afrikai nyomorúság. A sok nedves talaj, mocsár, meg Mangrove

erdő után, csaknem jóleső miniatű r Sahara.A város jóformán csak két hosszú, egymással párhuzamosan

futó utczából áll, a melyeket néhány rövid utcza, vagy sikátorkeresztez. De ebben a két utczában benne van egész Mossamedes.A kormányzói palota, a székesegyház és vagy három négy apróbb tem

D r. Gáspár F : A föld körül. II . 36



282 , GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

plom, a kaszárnyák, a kórház, a fogház, szóval mindaz, a mi aczivilizált városnak elmaradhatatlan terméke. Ső t két sanatorium isvan, a hová a környék betegei jönnek üdülés végett. A Mississipi

mintegy tíz utast hagyott Mossamedesben, a kik a két sanatoriumban vettek lakást. Mossamedes ugyanis — éppen a körülötte elterülőszáraz talaj következtében — a legegészségesebb pontja enneka partrészletnek. Az afrikai partokon huzamosabb ideig tartózkodóhajók is Mossamedest keresik fel, ha egy kis üdülést akarnakszerezni az elcsigázott személyzetnek. Velünk egy idő ben otttartózkodott a német Cyclop ágyúnaszád, a mely három hónapigtartózkodván Camerunban és a Congo torkolatában, nyolczvan fő nyilegénységül hatot vesztett el maláriában.

A Mississipivel egy napon érkezett Mossamedesbe a Swallowangol corvetta, a melyet a Mississipi kapitánya nagy örömmel fogadott, a következő oknál fogva. A Mississipi szakácsa, egy neworleansi néger, ideálja volt a hajószakácsoknak, mindaddig, a míg

Bananában az utasok száma hirtelen és váratlanul megszaporodott.E ttő l az idő tő l kezdve Captain Thom as nem bírt a feketével. Olyanvolt, mint egy házsártos feleség, a ki nem mondja meg, hogy miértduzzog és miért csapkodja a tányérokat. Captain Th om as felemelteerre az idő re a fizetését, adott neki két Kru négert kisegítő kuktagyanánt, engesztelte és vigasztalta. Türelme túltett a duzzogó fele

ség férjének a türelmén, de eredménytelenül. A durczás fekete duzzogott , lármázott, megtagadta az engedelmességet; Mossamedes elő ttpedig egyszerű en sztrájkolt. Captain Thomas segítségül hívta a mossamedesi kikötő i kapitányságot, a ki azonban semmit sem tehetet tmindaddig, a míg a szakács el nem hagyja a Mississipi fedélzetét,mert a mossamedesi kapitány amerikai területen nem bír büntetőjogi hatalommal. A fekete szakács most még kihívóbb lett, látván,hogy nem lehet semmi bántódása. Captain Thomas partra akartat e n n i ; ez ellen pedig a szakács tiltakozott, tudván, hogy Mossamedesbő l nem egyhamar fog szabadulhatni. Ez volt az állapot, a midő nbefutott a Swallow angol corvetta. A horgonya még lenn sem volt,.a midő n Captain Thom as már csónakba szállott és átevezett a



ANGOLÁBAN 283

Swallowra. Fél órával késő bb az angol hadihajónak egy csónakjaállott a Mississipi lépcső je alá és kiszállt belő le egy angol tiszt, kétmatróz meg egy altiszt kíséretében. Velük volt persze a mi kapi

tányunk is. A mi ezután történt , az klasszikus rövidséggel esettmeg. A renitens szakácsot felhozták a fedélzetre, Captain Thom aselmondta a jelenlétében a panaszát az angol tisztnek; az angol tisztegy két kérdést intézett a négerhez, a néger pedig felelt valamit.A következő perczben a két angol m atróz, meg az altiszt megragadták a szakácsot, lerántot ták róla a fehér blúzt, oda kötöztéka közép árboczhoz, háttal kifelé és a két angol matróz a kezükbenlevő kilencz ágú korbácscsal olyan huszonötöt vágott a fekete hátára,hogy Amerikában is kitett volna harminczat. A korbács véresretépte a hátát és mire leoldották, csaknem eszméletlenül esett össze.Tíz percz.czel azután, hogy az angol csónak a lépcső k alatt kikötöt t , a Mississipi „first cook" ja már csónakban ült a partok felé,az angol tiszt, Captain Cook és Captain Thom as elvégezték a „shake

hands" et, ,,good bye" t kívántak egymásnak és ezzel az amerikaiangol néger angolai ügy, a hadi és kereskedelmi tengerészeti lovagiasság szabályainak be nem tartásával, el volt intézve.

3 6





TIZENEGYEDIK FEJEZET.

ST. HELENA SZIGETÉN.





Mossamedes elhagyása u tán következő reggelen, mintegy kétszáz mértföldre az afrikai partoktól, ben ne voltunk a délkeleti paszszátban. Azon a néhány százezer négyzetmértföld területen, amelyen az amerikai és afrikai szárazföld között a déli Atlanti óceánelterül, nincs semmi, a mi a passzátot feltartaná, gyengítené vagyirányából csak részben is eltérítené. A déli szélesség 15. foka körüléri el a passzát fejlő désének a tető fokát; ezen a magaslaton a legerő sebb és a legegyenletesebb. Mossamedes és St. Helena körül

belül ugyanazon szélességi fok alatt feküdvén, utunk csaknem egyenesen nyugati irányú volt; a délkeletrő l jövő szél tehát csaknemegészen hátulról balról sepert végig a Mississipin és az ugyanabbólaz irányból jövő hullámzás — idő nként kolosszális magasságra megnő tt vízhegyek — ugyanazon irányban döngették a hajónk falait.A hajó pompásan állottá a tengert ; az egyenletes hullámzásba beletörő dve, úgyszólván a rythmust megszokva, nyugodtan és egyenletesen pergette le csavarjával napi feladatát, átlag 200 tengeri mértföldetés így a mintegy 11,000 tengeri mértföld utat hat nap alatt fejezte be.Egy fő képen teherszállításra épített és berendezett hajótól határozottan nagyon dicséretreméltó munkaképesség.

Június 2 án, a reggeli órákban t ű n t fel a láthatáron St. Helenaszigete, illető leg a sziget belsejében fekvő Diana Peak 700 m. magascsúcsa. A partok, helyenként 200—300 méter magas sziklafalak,csak egy két órával késő bb voltak kivehető k. A hat napig tartószakadatlan „ég és víz" u tán meglepő , mondható megdöbbentőlátványt okoz az óceán sötétkék vizébő l hirtelen és meredekenkiemelkedő kékes fekete sziklatömeg. N em is szükséges, hogy a nagy




császár emléke izgassa a képzeletet; a rengeteg óceán közepén magányosan álló sziget önmaga is megteszi a hatást. Abból a távolságból, a melybő l a partoknál tisztán kivehető , a lakottságnak, az

életnek még semmi nyoma. Kivéve a temérdek sirályt s más vizimadarakat, a melyek rikácsolva és vijjogva keringenek körülöttünkés csapnak le a passzáthullámok fodraira, — semmi sem mutatja,hogy a szigeten élet is van.

A mint megkerültük a sziget keleti csúcsát, a Barnrockot ésa sziget szél alatti oldalára jutottunk, egyszerre hirtelen megszű ntfelettünk a passzát hatalma. I tt már nincs sem szél, sem hullámzás;a víz olyan sima, akár egy tó tükre. Mintegy két óra hosszathaladt a Mississipi ezen a nyugodt, csendes vizén, a mi igazánüdítő leg, nyugtatóan hatot t reánk a hat napig tartó rázás, lökés éshimbálódzás u tán . A sziget partjai teljesen kopáraknak látszanak,cspk itt ott, a szakadékok között virul és zöldéi valami, a mi annáldúsabbá és gazdagabbá válik, minél inkább közeledünk St. Helena

egyetlen kikötő jéhez, Jamestownhoz. A Mississipi kapitánya nagj onóvatosan járt el a horgonyzásban és meglátszott rajta, hogy nembízik a st. helenai kikötő nek csalóka vizében. St. Helena partjánugyanis, még pedig a délkeleti passzáttal ellenkező oldalán, tehátnem ott, a hol a passzáthullámok megtörnek és megtorlódnak,hanem a mely védve van a passzát elő l maga a sziget által, idő nként minden vihar és minden más elő jel nélkül, hirtelen óriási hullámzás keletkezik. Ezek a hullámok a híres ,, roller" ek; rokonai aszomszédos afrikai partok calemájának. A rollerek tudniillik kifutóiés végső hullámai valamely nagy viharnak, a mely St. Helénátólnyugotra vagy délre tombolt, még pedig dühösen és sokáig. Magaa vihar nem ér fel St. H elénáig, de az általa felkavart és felkorbácsolt óceán hullámai meg nem fogyott erő vel jutnak el a szige

tig, a hol a meredek sziklákon megtörve példátlan magasságot érnekel és óriási rombolást végeznek. Jellemzésül csak egyetlen példátemlítünk. 1849 ben, egy csendes nyári napon — január hatodikán— a mikor tükörsima vizén horgonyoztak Jamestownban a hajók,egyszerre megjelentek a rollerek. Tizennégy hajó horgonyzott a





A SAINTE-HELENEI SZIRTEK ALATT.





S T. HELENA SZIGETÉN ' 289

kikötő ben és ezek közül egyetlen egy sem menekült meg. Tönkrem e n t valamennyi; a rollerek letépték a hajókat a horgonyaikról,odanyomták a sziklákhoz és szerteszét zúzódott valamennyi.

Azért volt tehát olyan óvatos Captain Thomas a horgonyzómű velettel. Ezen közben eltelt az idő azzal, hogy apró csónakokban egy csomó fekete apróság, néger és mulattgyerek jött a hajó

S T. HELENA. JAMESTOWN.

alá, kínálva egyetlen árúczikküket: fényképeket. A fényképek kizárrólagos thémája: Napoleon. Nincs a nagy császárnak St. Helénántöl töt t életében talán egyetlen mozzanat, a mely nem lenne ezekena fényképeken megörökítve és a császár talán megfordulna sírjában,

h a látná, hogy mi minden ,,mozzanatot" tukmálnak reá fényképeken, hogy milyen infámisan rosszak ezek a fényképek. ,

A kikötő ben néhány hajót találtunk horgony elő tt; csupa vitorlásakat, a melyek Európa és Afrika, vagy Ázsia közötti útjukonfriss vízért meg friss élelmiszerekért jönnek a különben is útjokba

Dr. Gáspár F.; A föld körül. II. 37




eső St. Helénára. Miután alig 40—50 méterre a párttól vetett ünk horgonyt, csak néhány evező csapásra volt szükségünk, hogya partra lépjünk. A város talaját alkotó sziklákba vájt lépcső k egye

nesen a fő térre vezetnek, Jamestownak egyetlen szabad térségére,a mely térség viszont egyetlen egy utczában folytatódik. Olyanformán jutottak az emberek a középkorban, a bástyákkal megfalakkal és sánczokkal védett városokba, mint mi Jamestownba;elő bb átmentünk egy hídon, a mely a sánczárkot hidalja át, aztánbolthajtásos kapu alatt, miközben jobbra és balra tő lünk az erő dökütegei, régi divatú nehéz ágyúk csövei merednek reánk. A parányinégyszögletű fő téren összpontosul a 123 négyzetkilométer kiterjedésű szigetnek egész élete. Tudniillik nemcsak Jamestownak, hanemaz egész szigetnek az „ intelligentiája" és fehérje a fő téren lakik.I tt lakik a „governor" a „castele" ben; itt van egy kis épületbenaz egész hivatalnoki kar és itt áll a templom. A mi egyszerű ésjózan kinézésű református templomaink a középnagyságú vidéki

. városokban, a négyszögletű piros toronynyal, talán az egész világonnem hasonlítanak úgy más templomokhoz, mint a st. helenaihoz.A fő tértő l kezdve a sziklák mindinkább összeszorulnak, úgy hogynem marad köztük több hely, mint a mennyi elég egy szű k utczaszámára. S ennyibő l áll az egész város. A fő tér meg az utczaazonban kifogástalanul tiszta és gondozot t. F ő képen ott, a holcsak fehérek laknak. Befelé azonban, a hol a sziklába vájt utczamindinkább elkeskenyül és kezdő dik a négerek „negyede", egyszerremegszű nik az angol uralom, meg a seprő és érvényre jut a négermeg a mulatt eleme: a piszok. A szigetnek mintegy négyezerlakosa között csak néhány száz az európai, a kik kevés kivétellelangolok, ezek is nagyobbára angol állami hivatalnokok. St. Helénátugyanis, mint „koronagyarmatot" az angol királyság még a régi

jó idő kbő l fennálló rendszerrel kormányozza. A koronagyarmat élénugyanis a governor áll, a ki elnöke az „Executiv Council " nak, a„ tanácsnak" , a melynek az összetétele a lehető legsajátságosabb.Ez a tan ács ugyanis áll a püspökbő l, a st. helenai garnizon parancsnokából, a ki tüzérő rnagy és két „ fő rendiházi tagból", a kiket az



ST. HELENA SZIGETÉN 291

angol korona nevez ki. A garnizon pedig áll mintegy 150 emberbő l, a kiket azon idő tő l kezdve, hogy St. Helena angol birtok, aYork and Lancaster gyalogezredbő l küldenek ide; továbbá mintegy

húsz vártüzérbő l, a kik viszont a skót Highlander ezredekbő l valók.Az összes angol gyarmatok között alig van még egy, a mely

némely tekintetekben annyira hasonlítana St. Helénához, mint aFalkland szigetek. Úgy mint emez, St. Helena is rengeteg távolságra esik a nagy világforgalomtól és úgy mint Falklandon, itt isvan néhány telivér angol származású, a ki soha életében más földet,mint St. Helénát, nem látott. És ezeken a st. helenai angolokon,legyenek azok férfiak vagy nő k, egy vonás sem árulja el, hogyaz illető nem Angliából származott ide át,, hanem hogy ott született az óceán közepén, egy óriási sziklán, háromezer mértföldnyireaz anyaországtól, Old Englandtól.

A néger lakosságon, a mely a legkülönböző bb fekete törzsekbő lszármazik, meglátszik, hogy szoros érintkezésben áll az angolokkal.

Jóformán nincs St. Helénán egyetlen néger, a ki iskolát nemvégzett és eltekintve a letörölhetetlen néger jellemvonások egynémelyikét, tökéletesen áteurópaisultak. Még az angol nyelvet is úgybeszélik, hogy sem dialektus, vagy néger elferdítés nem vehetőészre a beszédjükön. Miután eredetileg úgy kerültek ide, hogy azangolok a rabszolgakereskedést folytató hajókról megszabadítottnégereket hozták ide, elképzelhető , hogy a fekete törzseknek minőcsodálatos keveréke voltak eredetileg. Az angol befolyás azonbanlemosott minden megkülönböztető jelleget róluk, s ma a jamestowninégerek talán a legegyöntetű bb fekete családot alkotják olyan földön,a hol fehérek között élnek.

Jamestown nevezetességei tizenöt perez alatt lekerültek a p r ogrammról. Sokkal nevezetesebb a szigetnek a sorsa, a mely volt,— a múlt — és a növényzete, a mely már nincs, valamint világtörténelmi hírességű napóleoni emlékei. Növényzetben ugyanis nagyon

3 7




szegény St. H elen a; és a mi kevés még van belő le, az sem eredeti,n em honos, hanem Angliából és Dél Afrikából importált idegennövényzet, a mely a soha' meg nem szű nő passzát okozta idő járás ,

hoz , meg a tökéletes vulkánikus jellegül talajhoz nagynehezen acclimatizálódott . St. Helena földrajza és története megmutat ja, mikéntmehete t t át a sziget flórája ilyen sajátságos átalakuláson. St. Helenaugyanis vulkánikus eredetű . A sziget falai köröskörül rendkívülmeredekek, olyannyira, hogy az egész sziget csak egyetlen helyenközelíthető meg, a hol a sziklákban a mély bevágás van, tudniillika jamestowni kikötő nél. Darwin érdekesen magyarázza meg, hogymiért gondolja, hogy a St. Helénán végig húzódó hegyláncz egyegykori kráternek megmaradt fala. A hegyláncz ugyan is félkörbenfut végig a sziget, északi felén; a hegyes, csúcsos kiemelkedésekmeg a köztük levő mély repedések nem egyebek, mint a hegylánczhomorú , vájt oldaláról a sziget szélei felé sugarakban húzódó apróbbhegysorok, a melyeket egykori lávaömléseknek lehet tekinten i.

Ez az egész komplexus pedig a megmaradt fala — félgyű rű je —az egykori vulkánnak, a melynek a másik felét, a délkeletit, szétmorzsolta, szétmosta a délkeleti passzát által egy perczig semnyugvó hullámzás.

Gyönyörű és érdekes volt egykor ennek a talajnak a növényzete, a melyet kipusztítottak az emberek meg a — kecskék. A mikor

D om Joáo de Nova, portugál tengernagy 1502 ben a Kelet Indiákrólhazatérő útján fölfedezte St. Helénát, akkor a sziget tropikusándús növényzete még leért a meredek partokig. Ez a dús növényzetazonban csak addig maradt meg, a míg St. Helena egy másik híreslakót kapott. Tíz évvel azután ugyanis, hogy Nova felfedezte aszigetet, egy mozgalmas múltú portugál nemes telepedett le azakkor még úgyszólván lakatlan szigeten: Fernandez Lopez. Ez aportugál nemes valamely megbízatással volt kiküldve az Indiákra,a hol valami nagy bű nt követhetett el. Az azon idő beli barbártörvénykezésbő l kifolyólag a portugál nemest büntetésbő l megcsonkították, a ki ilyen megcsúfított állapotban szégyelvén visszatérni hazájába, St. Helénán telepedett le. N éhány évi itt tartóz



S T. HELENA SZIGETÉN 293

kodás után , kegyelembő l hazabocsáttatott és ekkor hívta fel honfitársaifigyelmét a rendkívül érdekes szigetre, a mely „szerencsés" helyzeténél fogva — a mennyiben tudniillik útba esik az Afrikát meg

kerülő és Ázsiába vitorlázó hajóknak —• pompás kivándorlási hely.*Hogy jöttek e portugálok és hogy mit csináltak a szigeten, az bizonytalan, de annyi tény, hogy mikor a híres tengerész, Thomas Cavendish a földkörül tett útja alkalmával 1580 ban érintette St. Helénát,it t néhány kő házat, egy templomot és temérdek — kecskét talált.A Lopez által behozott néhány kecske éppen olyan temérdek módonelszaporodott, mint a hogyan elszaporodott Uruguayban annak idejénaz a néhány szarvasmarha, a melyet az európaiak hoztak oda, vagya falklandi szigeteken a Mr. Forster juhai. Cavendish szerint akecskék annyira elszaporodtak, hogy némely nyájak „egy tengerimértföld hosszúságú] kiterjedésben" rágták a füvet meg a fák leveleit. A szigetnek egy késő bbi kormányzója már panaszt emelt a„Kelet indiai Társaságnál", a sziget azon idő beli tulajdonosánál,

hogy az erdő ket annyira kipusztították a kecskék, hogy örökössélett a szél meg a szárazság; mit csináljon a kecskékkel? Az „EastIndia Company" azt válaszolta, hogy csak hagyja békében a kecskéket; „a kecskék fontosabbak, mint az — ébenfa". Ébenfa alatta „Melhania melanoxylont" értették, egy fekete bélű fát, a melySt. Helénának sajátos terméke volt abban az idő ben; m a márnyoma sincs. A kecskék tehát — jól laktak, de a káposzta elpusztu l t ; azaz 1810 ben jóformán nem volt egy fa a szigeten. Errem ár mégis elhatározták, hogy tesznek valamit; a kecskéket kipusztították, az embereket megbüntették és Angliából meg Dél Afrikábólvittek be különböző növényeket, hogy pótolják az egykori dúsvegetatiót. A beültetés azonban nehezen ment. Az eső lemosott

* St. Helena az is volt azon idő kig, a míg a gő zösök s fő képen a Suezi csatornamegnyitása nem tették egészen tönkre. A Suezi csatorna megnyitása után vajmi ritkánjut eszébe valamely h ajónak ezen az úton megkerülni Afrikát, hogy an nak keleti partjaira vagy Ázsiába jusson . A vitorlások azon ban ma is felkeresik St. Helénát , amennyiben az útjok n agyjában ma is ugyanaz, a mi jvolt a Vasco da Gama ésCabral idejében.




m i n d e n t ; a sziklák ma is olyan meztelenek, mint a járdakő éscsak egyes jól védett helyeken van kevés növény. Az egyik kormányzó, Sir James Elliot, megpróbálta a hasznos növények beho

zatalát, pé ldáu l: gyümölcsöket, kávét, az új seelandi kendert, denagyon kevés eredménynyel. Ma úgy áll a dolog, hogy a passzáttóivédett völgyek oldalait, a melyekrő l az eső nem mosta le végképena hum ust, egy húsos kúszónövényfaj és csodálatos kaktuszok borítják. A dombok oldalain apró termetű fák nő nek, a melyeknek rövidsudara csak addig egyenes, a míg valami védő fal áll elő tte. Mihelytezen tú l merészkedik a fa n ő n i, mindjárt megdű l. Az örökös szél,még pedig a mindig ugyan egy irányból jövő szél úgy megdönti afákat, hogy olyanok, mintha éppen feldű lni akarnának. Kellemestarkaságot kölcsönöz ennek az egyhangú, szegényes növényzetnek aDél Afrikából átültetett. Pelargonium., a „muskátli" lángvörös óriásvirága, a melyet a már csaknem egészen kipusztított fehér virágúPelargonium helyébe hoztak. Pedig kár azért az érdekes virágért,

a mely tudvalevő leg föld és víz nélkül hónapokig elél.*

St. Helénának a „great attraction " ja természetesen Napoleonegykori lakóháza és sírhelye, a melyeket meglátogatni magától

é rt ető dő kötelessége mindenkinek, a ki a szigetet érinti. A legrövidebb út, a mely ezen történelmi nevezetességű helyekhez vezet,egyenes ú ton nem több, mint 10—12 kilométer. De miután egyegész nap állott szabad rendelkezésünkre, úgy terveztük a kirándulást, : — a melyben a. Mississipi utasai talán kivétel nélkül mindrésztvettek — hogy Jamestownból kiindulva, nyugoti iránybankeresztül vágtunk a sziget belsejébe és a visszatérő ú ton jutott u n k a sziget délkeleti csúcsán fekvő sírhelyhez és lakóházhoz.

* Egy tengerésztiszt ismerő söm egy alkalommal Ausztráliából hozott magávalPolába egy ilyen darabka Pelargoniumot, egy kis ágat. Az ág gombostű vel volt odatű zve kabinjának a falára és ez a darabka növény — föld, víz és napsugár nélkül

— tíz hónapon keresztül maradt életben, miközben folyton friss levelek nő ttek rajta.




A könnyű kis kocsiba fogott apró lovak vágtatva indultak el akikötő sziklalépcső i mellő l és kivéve a meredeken felszálló kacskaringós kaptátokat a serpentinen felfelé, ebben a galopp tempóban

haladtak az egész körutazás alatt.

A HOL NAPOLEON SZÜLETETT CORSICAN.

Ladderhillforst volt az első állomás, illető leg csak pihenő , merta kocsisok, a kik nyeregbő l hajtják a lovakat, nem is etettek. Mint egyskatulya játék, úgy mutat ebbő l a magasságból az alattunk elterülőkeskeny völgybe szorult Jamestowji, különben is apró házaival és



Ö6 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

hegyes tornyával. Ellenben annál impozánsabb az öböl, a sziget,ni eg a körülötte elterülő óceán látképe. Ladderhillforst különben alegnagyobb erő dje a szigetnek, a kaszárnyájában pedig, a mely

olyan tiszta és rendezett, mintha „skatulyából húzták volna ki ,állomásozik a st. helenai garnison nagyobbik része. A garnisonkatonái természetesen nem a fiakkerek kényelmes, de költségesútján közlekednek a várossal, hanem a sokkal rövidebb, sokkalolcsóbb, de rendkívül fárasztó ú ton , tudniillik a lépcső kön. Mintegy

• mmm

A HOL NAPÓLEON MEGHALT LONGWOODBAN.

700 lépcső fok vezet Jamestownból ebbe az erő dbe, a mely kétszázméter magasságban fekszik a város fölött.

U gyancsak erő d volt a második pihenő hely, a mely magasabbanfekszik, mint Ladderhillforst. Ez a része a legkultiváltabb helye aszigetnek; a garnisonbeli tisztek családjai ugyanis itt Iáknak és azelegáns külsejű csinos kis villákat apró kis parkok veszik körül.Csak itt lehetett megítélni, hogy gondozás mellett mégis produkálhatna valamit St. Helena. A szigetnek más pontjain is találtunkszép villákra és a házakat körülvevő parkokra, persze mindenütt aprófákkal, de valamennyi között első helyen állott a st. helenai püspökresidentiája. A püspöki lakás egész környezete mutatta, hogy: püspöknek lenni — jó; még akkor is, ha az ember nem éppen egripüspök. A püspöki lakástól már csak rövid ideig tartott az út felfelé; megérkeztünk a Diana Peack keleti oldalára és elő ttünk




áll Longwood, a hol egykoron hat esztendő t élt Napoleon fogságban.*

Az eddigi, aránylag még kedves környezet u tán a longwoodi

kopár sziklák, a melyeken csípő sen és hidegen fütyül a perezremeg nem szű nő délkeleti szél és a hol csak i t t ott áll egy egya széltő l megdöntöt t törzsű nyomorúságos fa, valamint az a néhánybarátságtalan külsejű épület, a melyek egyikében Napoleon élt:mindez csaknem megdöbbentő en rideg benyomást kelt. Ez az épületkimagaslik valamennyi közül és mert a hegy különben is 600 méter

* A történelmi emlékek felfrissítése czéljából röviden megemlítjük azon eseményeket (I. Silvéstre, „De Waterloo á Sainte Héléne" czímű mű ve nyomán), a melyekfolytán Napóleon angol fogságba jutott és hogy miképen került a „Bellerophon" ra.

Az 1815 ik évi június hó 8 án este 9 kor hagyta el Napoleon a Waterlooi csatateret, legyő zetve, megveretve abban a csatában, a melyet az angol Wellington és aporosz Blücher ellen vivott. Parisba érve, a kényszerítő okok nyomása alatt lemondotta trónról fia javára, ő maga pedig elhatározta, hogy Amerikába fog átvitorlázni. Fel

is kérte a haditengerészeti minisztert, hogy bocsásson rendelkezésére két hajót, hogyRochefort kikötő jét, a hová hosszas tépelő dés, ingadozás és tétovázás után jutott,elhagyhassa. Eredetileg ugyan Francziaországban, Malmaisonban akart letelepedni, defélvén a szövetségesek intrikáitól, mégis az amerikai kivándorlásra határozta el magát.A tengerészeti miniszter rendelkezésére bocsátott két hajót, a Saalet és a Medusát;Napóleon a Saalera szállott. A hajó azonban az uralkodó szélcsend miatt három napigvesztegelt Rochefort kikötő jében, a mely idő alatt a kikötő elő tt folyton szaporodott azangol hadihajók száma, a melyek a kikötő kijáratát ő rizték. A Saale indulása elő ttNapoleon átüzent a Bellerophonra, az angol flotta parancsnokához, hogy mit akar azangol flotta, miért zárja el Rochefort kikötő jét ? A flotta parancsnoka kitérő választadott és úgy tett, mintha tudomása sem lenne azon eseményekrő l, a melyek a Waterlooicsata után történtek, holott már megkapta a parancsot, hogy a két franczia fregattot,a Saalet és a Medusát tartsa szemmel, esetleg mind a két hajót fogja el. Kifejezteazonban Napoleon követeinek, Rovigo herczegének és Las Casesnak, hogy alig hiszi,hogy Napóleont áteresszék Amerikába; ajánlja a császárnak, hogy menjen inkábbAngliába, a hol az angolok vendégszeretete védeni fogja. 0 — a tengernagy — szívesenáll rendelkezésére és átvitorlázik vele Angliába. Napóleon nem fogadta el az ajánlatot,

a Saalen maradt és kiadta a rendeletet, hogy a hajó induljon. Ekkor a Saale parancsnoka kijelentette, hogy nem indulhat, mert parancsot kapott a kormánytól, hogy aSaaleval csak azon esetben induljon útra, ha a két hajó nincs veszélyeztetve; márpedig a kikötő t elzáró angol flotta feltétlenül nagy veszély a Saalera és a Medusára;ő tehát marad. Napoleon elhagyta a hajót és a partra ment. (Ez ugyanazon a napontörtént, a melyen a szövetségesek egyesült csapatai bevonultak Parisba és XVIII. Lajosismét elfoglalta a trónt.) A parton tengerésztisztek, Napóleon százezer rajongóinak

D r. Gáspár F .: A föld körül. II . 38




magasan fekszik a tenger színe fölött, folytonosan ki van téve aszigeten végig seprő szeleknek. Mintegy három órát töltöttünk ezena dombtető n, de egy pillanatra sem szű ntünk meg fogni a —

kalapunkat, nehogy a szél lefújja a fejünkrő l. Hát még hat évettölteni itt, hat évet fogságban; hat évet ketreczben tölteni olyanembernek, a kinek szű k volt — Európa

Még közel sem jártunk a „szent helyekhez", a midő n a kikötő bevaló megérkezésünk alkalmával tapasztalt rohamot másodszor kellettkiállanunk. Egy sereg gyerek, asszony, nyomorék, támadott reánk,

néhány bátor vitéze, azt az ajánlatot tették a császárn ak, hogy éjjel csónakokon átszöktetik az angol flotta vonalán , egy készen álló hajóra viszik, a melylyel átvitorlázhatAmerikába. Napoleon el is fogadta az ajánlatot, de a kitű zött órában nem jelent meg,a mi által a szökési terv meghiúsult . (Egy ilyen szökési alkalmat már egy ízbenelmulasztott N apóleon, a midő n ugyanis egy Besson nevű hajótulajdonos felajánlottaneki a „Madelaine" hajót, a melyen Amerikába szökhetik. N apóleon akkor is lemaradta hajóról, mert még mindig — várt. Azt várta ugyanis, hogy mégis visszahívják, még

egyszer a csapatok élére állítják és hogy — győ zni fog.)Másnap Napoleon a Bellerophon ra ment és kijelentette a parancsnoknak, hogy

Anglia védelmébe ajánlja magát. Jú lius 16 án indult el a Bcllerophon Anglia felé ésnéhány nappal késő bb megérkezett Plymo uth kikötő jében. Itt Bunbury, az angol kormányküldöttje jött a hajóra, jelenteni N apóleonnak, hogy az angol kormány, tekintettel Angliaés a szövetséges államok nyugalmára és békéjére, szükségesnek tart ja Napóleont ártalmat lanná tenn i, a miért is „G eneral Bonaparte" t személyes szabadságában korlátoznifogja. Mint fogolynak, tartózkodási helyül — St. Helena szigetét jelölték ki. A „ G e n eralis" nak jogában áll kíséretébő l három tagot kiválasztani — a Rovigoi herczeg és

Lallemand kivételével — a kik az udvari orvosával együtt elkísérhet ik, azon feltétellel,hogy St. Helena szigetét többé szintén nem hagyhatják el.

Hiába tiltakozott Napóleon ; haszta lan hivatkozott Anglia meghívására, a vendégjogszentségére — ső t állítólag öngyilkossági kísérletet is tett — a Bellerophon augusztusnegyedikén útra indult. N éhány nappal késő bb Start Pointban a „N orthu mberland"csatlakozott a Bellerophonhoz, abból a czclból, hogy Napóleont ezen a hajón szállítjákszámű zetési helyére. A csere azon ban elmaradt és N apóleonnak választan ia kellett a— barátaiban és önfeláldozó rajongóiban. A császár Bertrandot, Montholont, G our

goudot és Las Casest választotta. Ezeken kívül vele maradt Montholon és Bertrandcsaládja, meg hű orvosa, az irlandi O'M éara. 1815 ben október 15 én érkezett meg ahajó St. Helena szigetére, Jamestownba, hat heti folytonos vitorlázás után.

H at esztendő t töltött Napoleon St. Helénán, a midő n 1821 ben hosszantartóbetegség után meghalt. Á hamvait 1840 ben hozták haza Parisba, a hol az invalidusoktemplomában helyezték el, saját kívánsága szer in t: „a Seine part ján, azon nemzetközelében, a melyet annyira szeretett".



S T. H E L E N A SZIGETÉN 299

a kik kiabálva és tolakodva erő szakolták reánk a Napoleon ereklyéket és fényképeket. Áthaladva egy kies kerten, a melyben kalarábé,káposzta és más vetemények voltak a kimagasló kerti díszek, egy

fekete ruhás nő — egy franczia altisztnek a felesége — lépettelénk, s affektáltan szelíd elő kelő hangon ajánlkozott útm uta tón aka „ szent helyen". Az asszony meghatottságán megérzett a nagy

A KORMÁNYZÓ FOGADÓSZOBÁJA ST. HELKNÁN.

császár emléke iránti kegyelet, s a borravaló reménye. Az előszobából bejutottunk az ebédlő be, innen a fogadóterembe és ebbő la szalonba. Valamennyi szoba alacsony és barátságtalan; a kisablakokon, a melyeket félig elfödnek a függönyök meg a „zsalugaterek", alig jön be eg} r kevés napsugár. Bútor nincs egy szobábansem, de valamennyinek megvan a régi kárpitja. A régiek, az „igaziak",ugyan már régen lekoptak és elpusztultak, de a mintájukat hívenutánozták és ugyanazon tapétákat bámulhatják a turisták néhány

8



• GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

shilling borravalóért, a melyekhez egykoron a Napoleon kétségbeesett sóhajai tapadtak. Legnagyobb az a szoba, a melyben a császárlelkét kilehelte. A mikor már ágyban fekvő beteg volt, az ágya a mellette

IN A P O L E O N LAKÓHAZÁNAK TERVRAJZA L O N G W O O D O N ) .

levő kisebb szobában feküdt. Ez azonban sötét és dohos volt, acsászár elkívánkozott belő le. A „kastély" parancsnoka és Napoleonhóhérja: Sir Hudson Lowe nagy kegyesen megengedte, hogy acsászárt az egyablakos sötét és dohos szobából átfektessék a szomszédkétablakos szobába. N éhány nappal késő bb a császár meghalt. Ott,




a hol egykoron a halálos ágya állott, fekete oszlopon a császármárvány mellszobra van, a melyet a halottról felvett gipsz modellután készített Chaudet franczia szobrász.

Napoleon St. Helénán töltött éveinek jóformán minden napjárólvannak feljegyzéseink. Az irlandi orvosa, O'Méara, az udvarmestere,Las Cases, továbbá Marquis de la Causad, meg néhányan, a kikegyütt töltötték éveiket a nagy számüzöttel, mint például LordRoseberry is, jegyzetekben meg naplókban megörökítették Napóleonnakmajdnem minden napját. Mindezenfeljegyzések, melyek azon oknál fogva,hogy egymástól egészen eltérő szempontokból és különböző érzésekkeljegyeztettek fel, minden kétséget kizáró bizonyossággal tanúsítják, hogyaz a bánásmód, a melyben a bukot t

császárt az ő rizetéve] megbízott emberek részesítették, embertelen, szívtelen, ső t gyalázatos volt. A szigetazon idő beli kormányzója és körülbelül „világhirhedtté" lett parancsnoka: Sir Hudson Lowe, a holtoroszlán, meg a szamár történetét NAPOLEON MELLSZOBRA

A

ismételte meg a szegény foglyon,naponkén t és a napnak minden órájában. A nyugtalan vérű császárnak ez a rabszolga tartókra emlékeztető ember eleinte még azt semengedte meg, hogy künn a szabadban sétálgasson. Késő bb, mikora császár környezete rimánkodott s fenyegetve követelő dző it, nagynehezen megengedte, hogy két magas deszkakerítés között járkálhasson. A császár különben is fázékony volt, a longwoodi tető npedig, a hol — mint láttuk — a nedves és gyakran nagyonhű vös passzát egy perezre nem szünetelt, a császár heteken átdidergett a hidegtő l és a nedvességtő l. Hiába kérte, hogy fű tsék bea szobáját, hasztalan könyörgött — Napoleon könyörgött — egy



302 GÁSPÁR FERENCZ . A FÖLD KÖRÜL

pokróczért: Sir H udson Lowe nem adott semmit. „ 0 szigorúanalkalmazkodik az elő íráshoz; azon túl nem mehet sem egy hasábfával, sem egy pokróczczal, a melyet különben is csak úgy adhatna,

h a valamelyik ő rtő l venné el; ilyen „ embertelenséget" pedig ő nemkövei el." így védekezett a kormányzó. Napóleonnak, annak az embernek, a ki úgy döntögette le a királyokat a trónokról, mint egymészároslegény a kuglibábokat, a kinek tekintetétő l reszketett egyország: ennek az embernek rimánkodnia kellett egy kis meleg boullionért, vagy hogy fő zzék jobb olajjal az ebédjét. A mikor a „Havanna"angol fregatt parancsnoka, Hamilton, Európába való visszatérése elő ttjelentkezett Napóleonnál, megkérdezni, hogy: van e valami kívánságaEurópához , Napoleon a következő ket válaszolta: „Tudn i akarja, hogyén mit kívánok? Megmondom: szabadságomat, vagy a vérpadot.E zt a válaszomat vigye el az ön regensének. A fiam felő l nemkérek többé értesítéseket, miután önök olyan irgalmatlanok voltak,hogy az eddigi kérésemet tekintetbe sem vették. Én nem voltam

az önök foglya, hiszen a vendégszeretetükhöz folyamodtam. Avadak emberségesebben bántak volna el velem, Napóleonnal, minta hogyan önök tették. Az önök miniszterei az én személyembenaljasán meggyalázták a vendégjogot és szégyent hoztak az angol• nemzetre most és mindenkorra".

Képzelhető , mit szenvedhetett a Hudson Lowe keze alatt ez az

emberóriás, ha ilyen keserű en tudot t kifakadni a vele szemben tanúsított bánásmód miatt . A mikor Napoleon szenvedései és megaláztatása mindjárt a szigeten való internálása után megkezdő dtek, Montholon gróf egy terjedelmes iratban panaszt tett St. Helena akkorikormányzójánál, a metyet a következő mondattal fejezett be: „Mindazok, a kik Napóleontól a jelenlegi helyzetében elfordulna^, lealacsonyítják önmagukat és azt a nemzetet, a melyet képviselnek".

Mind e panaszok azonban eredménytelenek voltak; Napoleon életét,a, napnak minden óráját elkeserítették a vele szemben alkalmazotteljárással. Eltiltották a friss levegő tő l, megtiltották, hogy szóba álljonaz ő rizetére kiküldött ő rszemekkel; éheztették a szó szoros értelmében, a mennyiben nemcsak hogy hitvány minő ségű ételeket adtak




• neki, hanem m ég ezeket is kis mennyiségbén. Feltörték magánleveleit és éjjelenként beléptek a szobájába, megnézn i, hogy meg van emég, hogy nem szökött e még el. Hogy mennyire féltek az ő riző i,

meg az angol kormány, Napóleon szökésétő l, mutatja a következőberendezésük (mintha a földközi tengeri Elba szigete és St. Helenaközött semmi különbség sem lett volna) . A sziget különböző pontjain ő rházak voltak felállítva és valamennyi ő rház jelző készülékkelellátva, hogy azonnal hírül adják a központnak, Longwoodnak,h a a szökevény császár esetleg azon ő rház környékén tartózkodnék.Azoknak a jelző készülékeknek a rúdjai még ma is meg vannakSt. Helena erő djein vagy félreeső ő rházain.*

Ső t az Atlanti óceánnak két magányos parányi szigetén, Ascensionon és Tristao da C u n h a n , a melyek úgy St. Helénától, mintegymástól is rengeteg távolságra esnek, kis helyő rségeket állítottakfel, azon esetre, hátha a szökevény császárt vivő hajó odavető dnék.Ascension és Tristao da Cunha mintegy 1500 mértföldre esnek St.

Helénától északra és délre, mind a kettő parányi kis szikladarab avégtelen óceán közepén. Tristao da Cunha körülbelül a fele ú tonfekszik Dél Afrika és Dél Amerika között, összesen mintegy 110négyzetkilométer a területe, s talán 50 ember lakik rajta. Ez azötven ember ivadéka annak a garnisonnak, a melyet egykoron ast. helenai fogoly ő rizetére küldtek ide a világ végére. Már ebbő l

a ténybő l is elképzelhető , egyrészt, hogy minő rettegett ember lehetett

Napoleon, másrészt, hogy miképen ő rizték a lánczra került oroszlánt.A Las Cases által megjósolt jövő , tudniillik hogy „Napoleon utolsónéhány éve nem lesz egyéb, mint hosszú haláltusa", beteljesedett.Az utolsó éveket Napoleon a szobában töltötte, sokat betegeskedve,sok szenvedés között. A halála tényleg megváltás volt.

Az angol közvélemény már akkor a legszigorúbban megróttaazokat, a kik Napoleon szenvedéseinek közvetlen elő idéző i voltak,

* Ismerve a czélt, a melyre szolgáltak, olyan benyomást tesznek az emberre ezek

a magányos dombokon, lakatlan helyeken égnek meredő meztelen gerendák, mint lehet

tek annak idején az — akasztófák, a melyekrő l levették a holttestet.




s' egy darabig nem tudtak kormányzót találni a szigetre, mert akijelöltek szegyeitek az elő döt, Sir Hudson Lowet.

Mintegy félórányira Longwood Housetol Napoleon egykori lakó

házától, van Napoleon egykori sírja. A longwoodi úttól meredekserpentinek vezetnek a „Vallée de tombeau" hoz. Egy táblán, a melymég a második császárság korából származik, az angol területű St.Helénán sajátságosán hangzó felirat áll: „Empire francais Territoire Longwood". Két hegyszakadék összeérésénél parányi síkterületen szomorúfüzek és ciprusok között sima kő lap fekszik, amelylyel 1821 ben május 8 án Napoleon sírját befödték. A kopárkörnyezetben feltű nő szépeknek tű nnek fel a virágok a sír körül, am i valószínű leg annak a kis csermelynek tulajdonítható, a mely asír közelében fakad. Ezt a kis patakot Napoleon fedezte fel, a minthogy az a kis völgy is ritkán megengedett sétáinak kedvencz végpontja volt. Abban az idő ben, a mikor még a császár hamvai ténylegit t feküdtek — 1840 ig — a sír ő rizetével egy angol tiszt vezetése

alatt álló kis ő rséget bíztak meg. Most csak egy franczia altisztgondoskodik a sírhely karban tartásáról.* Magától értető dik, hogy afranczia invalidus az angol szigeten töltött évek alatt megtanulta,hogy „business is business". Tudniillik egész halmaz ereklyét megfényképet tart készenlétben a turisták meg a „Grand nation" nakidetévedő fiai számára. Megmagyarázta, hogy a sírhely körül felaggatott táblákat a St. Helénát meglátogató franczia hadihajók személyzete hagyta itt emlékül. Megmutatta az egyes történelmi nevezetességű helyeket; itt lakott például Bértrand, itt Las Cases, ittGorgaud és Montholon. Itt meg itt táboroztak az angol ezred szakaszai, a melyek naponként fölvonultak Jamestownból Longwoodra,de nem „Wachparadra", hanem valóságos profoszoknak. És ugyanezen 'völgyben lakott az orosz meg az osztrák kiküldött (comissárius),

a kik azzal voltak megbízva, hogy konstatálják az európai fontosságú fogoly jelenlétét a szigeten.

* Napoleon hamvainak hazahozatala után ugyanis a franczia kormány megvetteLongwood House és a sírhely környékét és örök idő kre a nagy császár örököseinekadományozta. A karbantartásáról meg az ő rizetérő l azonban a kormány gondoskodik.



NAPOLEON KOPORSÓJÁT BEHAJÓZZÁK A „LA BELLE POULE FRANCZIA FREGATTRA 18 40 . OKT. 15-ÉN .

Eugen Jabey festménye után (Versailles.)



306 GÁSPÁR FEREXCZ I A F Ö L D KÖRÜL

Három shillingért személyenként ennyi történelmi nevezetességetegy félóra alatt — elég szép szolgálat egy franczia invalidus ő rmest e rtő l.*

* A természet maga is — úgy látszik — fogháznak praedest inálta St. Helénát.Csak emlékezzünk vissza az ezen század első éveiben lefolyt angol boer h áborúra, amikor Anglia Ázsiának és Afrikának különböző pontjaira internálta a bocr hadifoglyokat.St. Helénára mintegy 0 ezer boer foglyot hoztak, köztük Cronjc, Schiel és Wolm arantábornokokat. Késő bb néh ány zulufő nököt is internáltak az angolok St. H elénára, akiknek tartózkodási hel3'ül Napoleon első ízben lakott épületét, „The Briars" t jelöltékki. A mint mondják, ezek az „állami foglyok" sokkal kevésbbé tragikusan fogták fel

a fogságot, mint nagy elő djük ; az étvágyuk pom pás volt, az ő rizet nem volt terhükreés a honvágy sem bán totta ő ket tú lságosan. S ha a fekete fenségek itt ott kaptak egykis kimen ő t, nagy elő szeretettel látogattak el a jamestowni néger utczába, a hol szívcsen forgolódtak a st. helenai néger „ fehér személyek" körül.



• TIZENKETTEDIK FEJEZET.

ST. HELÉNÁTÓL CAPETOWNIG.

9





A nyugot afrikai partokhoz való közeledésünk alkalmával eddiga már többször említett három egymás fölött vízszintesen fekvőhomályos vonalon kívül csak akkor vettük ki más tárgyak körvonalait, a mikor az illető kikötő közvetlen közelébe jutot tunk,négy öt mértföldnyire a parttól. Capetownhoz közeledve azonbanegészen más képet nyújtott — Afrika. Még mintegy 60 mértföldrelehettünk a kikötő bejáratától, a midő n a Tábla hegy ormánakkörvonalait már homályosan kivehettük. Hogy az aránylag nemmagas hegy, a mely csak valamivel több ezer méternél, már ebbő l

a nagy távolságból kivehető , az nem a hegy magasságának tulajdonítható, hanem a tiszta és átlátszó levegő nek, a mely Dél Afrikacsúcsa fölött elterül. Olyan kristálytiszta volt a levegő , hogy emlékeztetett a dél amerikai nyugoti partokon a Cordillerák fölött lebegőtiszta légkörre. A partokból persze még semmit sem láttunk; aTábla hegy csúcsa úgy emelkedett ki a vízbő l, mint magányossziklabércz az óceán közepén. Egy órával késő bb a hegyorom mellett feltű nt egy másik pon t : a Tábla hegynél valamivel alacsonyabbDevils Peak (Ördögcsúcs). A két hegyoromnak egymáshoz valóviszonya — fekvése — olyan jellemzetes, hogy az Atlanti óceánfelő l jövő hajóknak minden más nautikus megfigyelések nélkül iskitű nő tájékozódást nyújtanak a kikötő bejáratának megtalálásához.A két hegynek ugyanis olyan markáns, olyan szembetű nő az alakja,

egymáshoz való heryzetük pedig tájékozódási szempontból olyankedvező , hogy tévedés, vagy félreértés ki van zárva.

Félóráról félórára közeledve, más és más részletek emelkednekki az óceánból. Húsz mértföldnyi távolságból látjuk a Lions Headet(Oroszlánfő ), a Sandy Patch et és ezzel egyidejű leg tű nik fel a



„NAGYTA KARÍTÁS A HAJÓN.



LIONS HEAD. (OROSZLÁNFŐ . )




Capetownnal szemben fekvő apró Robb sziget világítótornya. Ésazután egyszerre megelevenedik az óceán: beérkeztünk abba avonalba, a melyben a Capetown felé tartó, vagy az onnan indult

hajók a part mentén haladnak. Az északról jövő hajók, meg az Indiaióceánról jövő k a Cap Agulhas és a Jóreménység fok megkerüléseután ismét északnak tartva, egyesülnek a nagyszámú apróbb vitorlásés gő z alatt járó hajókkal, a melyek a „helyi közlekedést", tudniillik a szomszéd kikötő kkel való érintkezést tartják fenn. Apróvitorlások, nagy hasas csónakok és hosszú karcsú canoék, a melyeken a halászok néha 15—20 mértföldre is kimerészkednek a nyilttengerre, tuczatjával lepik el a vizet. A mikor nagyobb hajó —például a Mississipi — halad el a közelükben, éppen úgy félben hagyják a munkát és úgy nézik a mellettük elrohanó hatalmas viziszörnyet, mint a szárazföldön a mezei munkások a száguldva elrobogógyorsvonatot.

M i, a Mississipi néhány utasa, a hajóhídon gyülekeztünk. Captain

Thomason, a parancsnokon — hónapok óta a mi kedves és végtelenül rokonszenves házigazdánkon — példás nyugalma és megerő ltetésbe nem kerülő fegyelmezettsége mellett, a melynek hosszúés eseménydús utazásunk alatt oly sokszor adta bizonyságát, ezúttal mégis meglátszott, hogy ünnepies komolyságú mozzanat elő ttáll: tudniillik a mozgalmas, élénk és első rendű jelentő ségű kikötő bevaló befutás. Tévedés lenne azt hinni, hogy a hajók kapitányánakmindegy az, hogy hova futnak be a hajóikkal, a kikötő bejáratánakveszélyességétő l, vagy nautikus nehézségeitő l egészen eltekintve.A kikötő nagysága és jelentő sége, annak mozgalmassága, kereskedelmi forgalma, stb., mind igen fontos tényező k a kajókapitányoknak. így például a Mississipinek New Orleanstól Sydneyig terjedőútján Capetown volt a legfontosabb kikötő je. És azonkívül, hogy

Captain Thomas már napokkal azelő tt, hogy Capetown elé értünk,nagyjában rendbe hozatta a hajóját kívül és belül, rendeztetett arakományban és csinosíttatott a külsején, ma reggel a szebbik zubbonyában, s egészen új sapkában jelent meg a hajóhídon. (Az eddigérintett kikötő k közül egy sem részesült ebben a megtiszteltetésben.)



S T. HELÉNÁTÓL CAPETOWNIG 313

Az indokolt és észrevehető kisfokú izgalom mellett, Thomaskapitány a régi kedves és szeretetreméltó gentleman maradt. Mi,körülötte állók, tekintettel arra a körülményre, hogy néhány óra

múlva örökre elhagyjuk a Mississipit és hogy talán soha többémég a hírét sem halljuk egymásnak, holott hetek óta a legszebbegyetértésben éltünk a parányi szű k területen, szintén szokatlan u l ünnepiesen és várakozásteljes hangulatban éreztük magunkat .A kapitán} apróra elmagyarázott minden felbukkanó tárgyat, a melyelő rehaladásunk alatt a kék vízbő l felmerült. Ismert minden hajót,a melylyel találkoztunk, vagy a mely elő ttünk elhaladt. Tudta valamennyinek járását, útiprogrammját; honnan jön, hova megy, mitviszen, melyik társaságé, ki volt a múlt járatán a kapitánya. IsmerteCapetownak minden házszögletét, minden dombját. Ez a Lions Rump,ez a Sandy Patch, ez a Green Point, a Moullié Point; az a fegyházszerű épület a veres tető vel a Sommerset H ospital; az az otrombacsonka torony a F o r t Knike; az a zöld kupola, a mely kolosz

szális gombához hasonlít , az a csillagászati épület. Annak a tövébő l indul a vasút Mowbray on és Rondebosh on át Simonstownba

• a hova okvetlen ránduljunk át, mert a milyen — ananász bowle aMrss. Atkins Hoteljében kapható, olyan nincs egész Afrikában;olyat csak New Orleansban iszik az ember, a Bowndy Streeten, megSydneyben a Walpolo Creeken.

Captain Thomas addig magyarázott, a míg egyszerre csak bennvoltunk Capetown ban.

D r. Gáspár F .: A föld körül. II. 40





TIZENHARMADIK FEJEZET.

A FOKFÖLDÖN.

4 0





CAPETOWN, PORT ELISABETH, EAST LONDON.

Horgonyzás elő tt foglalkozzunk kissé bő vebben azzal a Coloniával, a melynek Capetown a fő városa és a melynek kikötő jébenmin tegy tíz tizennégy napig fogunk tartózkodni.

Érdekes jelenség, hogy ugyanabban az idő ben, a melyben akalandvágytól és kincsszomjtól hajtott európaiak tömegesen hajóztak át és vándoroltak ki az újonnan fölfedezett világrészekbe és való

sággal elárasztották a nyugot indiai szigetcsoportokat, meg. DélAmerika partjait, ugyanakkor az Afrika déli részében fekvő és márkorábban felfedezett vidékeket egészen figyelmen kívül hagyták.Mondha tn i , hogy Afrikát valósággal elhanyagolták az emberek.Igaz, hogy míg a dél amerikai partokra való átjutás aránylagkönnyű és egyszerű volt •— hajózási szempontokból — a délafrikai

utakról a legkalandosabb hírek keringtek. Persze itt is portugálokvoltak az első k, a kik megjelentek, miután a portugálok voltakazok, a kik valóban hő sies bátorsággal mentek neki az óceánoknak,hogy megtalálják azt az utat, a mely az Indiákhoz a legrövidebb,így például Diego Cao még Amerika felfedezése elő tt eljutottNyugot Afrika partján a Cethal öbölig; két évvel késő bb, 1486 banBartholomeu Diaz már megkerülte a „Vihar fokot", még pedig tud

tán és akaratán kívül, a mennyiben egy dühöngő vihar feltartózhatat lanul ragadta magával kis karavelláját. Afrikának ezen legdélibb csúcsát, (a melynél azonban Cap Agulhas valamivel mégmélyebben esik délre) Diaz keresztelte el Vihar foknak, ,,CaboTormentosonak", (n em tévesztendő össze a délamerikai Vihar fokkal)




és a melyet II . János portugál király okosan és óvatosan a JóReménység fokának keresztelt át. Több mint tíz éven keresztül nem.mert több európai hajós erre a vidékre vállalkozni, míg végre

Vasco da G ama indult el négy hajóból álló expedíciójával az Indiákíelé, de a „Táblaheg)'' öblét ', a mai Capetownt nem érintette. Méghírhedtebb lett a vidék akkor, a midő n egy alkalommal egy portugál expedíció az Indiákról való hazatérő útjában a Táblahegy• öblében horgonyozván, a bennszülött hottentották által megtámadta

CAP POINT A JÓ REMÉNYSÉG FOKÁNÁL.

tot t és az expedíció emberei közül hatvanötöt megöltek. E percztő lkezdve a portugálok még közelébe sem mentek többé az afrikaipartoknak az Indiákra vezető útjokon, hanem St. Helena szigetétő lSofalaig — Afrika keleti partján — meg sem állottak.

Francis Drake alatt kötött ki az első angol hajó a Tábla öbölben és csak 1695 ben — több mint száz évvel a felfedezése után— jelent meg az első hollandi hajó. De a mai óriási jelentő ségűFokföld abban az idő ben sem volt több, mint egyszerű — postaállomás, mindenesetre posta és hivatalnok nélkül. A hajóskapitányoktudniillik a Tábla öböl elhagyása elő tt egy bizonyos megjelölt helyrea kövek közé dugták leveleiket az ut án uk következő hajók számára.



CAPR COEONY. HÍD A BOSZORKÁNYFOI.YÓ FÖLÖTT.



3 2 0 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D K Ö R Ü L i

Míg a földgömb többi részében felfedezett földterületek, ső tigen apró szigetek körül is néha véres versengések folytak a fölött,hogy tulajdonképen kié a kérdéses föld, — csak emlékezzünk

vissza, hogy a portugálok és spanyolok a köztük fenforgó vitásfelfedezések és birtoklások ügyében az akkori idő k legfő bb fórumához, a pápához (VI. Sándorhoz) fordultak dön tés végett — a Fokföld körül nemcsak hogy viták nem keletkeztek, de még esze ágábasem jutott valamely nemzetnek, hogy lefoglalja, vagy birtokábavegye a gazdátlan földet. Tényleg, a Fokföld hosszú idő kig —„senkié" sem volt, csupán azoké, a kik ezen a földön—szület tek,éltek és meghaltak. Szóval: a bennszülötteké. Ezek pedig — azeurópaiaknak erő s jogi érzékük mellett — egyenlő k voltak a senkivel.

Abban az idő ben a hollandi haditengerészetnél egy tengerészorvos — Jan Van Ribeek — vonta magára a figyelmet azáltal,hogy az általa érintett földrészek felő l nagyon érdekes és praktikusközléseket tett, a melyek fő képen üzleti és gyarmatosítási szem

pontból voltak nagyfontosságúak. A „Hol land —Kelet indiai Társaság", az azon idő beli „ részvénytársaságok" és „szövetkezetek',leghatalmasabb]a és legvagyonosabbja, a merész és vállalkozó tengerész orvost, Van Ribeeket bízta meg a Fokföld lefoglalásával ésszervezésével. A három hajóból álló expedíció az orvos parancsnoksága alatt 1652 ben hagyta el Texelt és „mesésen rövid időalatt" — tudniillik 114 nap alatt elérték a Tábla öblöt.

Talán ugyanazon a ponton, a mai Palace Hotel , vagy aRoyal Hote l villanymotoros szellő ző készüléktő l hű vösen tartottterraszán, a hol első rendű minő ségű „ d i n n e r t " serviroz a feketepinczér: ugyanazon a ponton Van Ribeekék a megérkezés utánielső napokon abból éltek, hogy tengeri madarakat horgásztak,ezeknek a tojásait szedték le a sziklákról, meg fiatal fókákra

vadásztak. Ez persze csak addig tartott , a míg a bennszülötthot tentot tákkal érintkezésbe léptek és megkezdték a cserekereskedést. A hottentották, csábíttatva a temérdek csillogó kincstő l —üveggyöngyöktő l, színes vásznaktól, vastárgyaktól, dohánytól, pálinkától stb. — csakhamar tömegesen hozták nemcsak a pompás élelmi



A TÁBLAHEGY TÖ VÉBEN, AZ ÓCEÁN F ELŐ L.







nm .\-<í - v x> .i.>

A GYÉMÁNTBÁNYÁKBAN.



? • •



A FOKFOLDON 321

szereket, hanem gyönyörű strucztollakat és hatalmas elefántagyarakat.

Ilyen szerény formák között indult meg a Fokföld „kikezdése"

a hollandi tengerészorvos útján. H úsz évvel késő bb már mintegyhatszáz európai élt a Fokföldön, fő képen hollandok, aztán dánok,németek és portugálok. Ezen közben már a hottentották is megismerték a fehér embert, fő képe a puskáját, meg a pálinkáját, de afehérek közül is sokan haraptak az afrikai fű be, a hová a hottentot ták nyila és dárdája terítet te ő ket. Közben felépült az első „ fort",a vár, a mely körül ennek védelme alatt hollandi ültetvényesektelepedtek le. így jött létre az első megoszlás a letelepült fehérekközött „burgher" ekre és „boer" okra. A kis gyarmat gyorsan terjeszkedett befelé és a partok mentén; 1700 körül már „gouverneurje"is volt a gyarmatnak, a ki csábító szavakkal hívta honfitársait az újEldorádóba. Ez a kormányzó, Simon van der Stell, nagyon okos éspraktikus ember lehetett, a mi kitű nik a következő ténybő l. Odahaza

ugyanis Hollandiában, az árvaházakban temérdek volt az árva leány, akiknek otthon alig vehették hasznát . Van der Stell tehát azt a tanácsotadta a hollandi kormánynak, hogy küldjék ki ezeket a fiatal leányokat az új gyarmatra, a hol azok rendkívül becses szolgálatot tehetnek.H a már egyebet nem, de legalább szükséges és dicséretes módonfogják szaporítani a fehér elemet a fekete földön, mert ezek a bennszülött fekete asszonyok csodálatos módon sehogy sem akarnak fehérembereket szülni, akármilyen sző ke a papájok és akárhányan vannak. Az okos tanácsot megfogadták odahaza és nemsokára egyhajórakomány jelent meg a Tábla öbölben, a mely rakom ánytóriási örömmel fogadtak a burgherek is, meg a boerok is. Tudniillik ötven viruló, fiatal hollandi árvalány volt a hajón, a kiket arot terdami és amsterdami leányárvaházakból hoztak feleségekül a

Fokföldön élő honfitársaknak, a kik között „Afrikander" — azazfehér szülő ktő l származó — még alig volt. Képzelhető a bájossző ke teremtések után való kapkodás és versengés. Hatszázán voltaka férfiak, többnyire életerő s és fiatal vihar , kaland és munkaedzettemberek, a kik a portugálok kivételével — a portugálok minden

D r. Gáspár F .: A föld körül. II . 41



á GÁSPÁR FERENCZ: A FÖLD KÖRÜL

földrész minden színű asszonyaihoz nagyon könnyen acclimatizálódtak — csak nehezen kötöttek kényszerházasságot a bennszülöttekleányaival, s azt is csak temporálisat; feleséget pedig csak ötvenet

hoztak. Az azon idő beli följegyzések u tán ítélve azonban az ügysokkal simábban folyt le, mint gondolni lehetne. Tudnilliik mindenfeleségre legfeljebb két két — bevert fej jutott.

Nemsokára franczia vér is keveredett a Cap Colonia lakosaiközé. A Tábla öbölben ugyanis egy vihar alkalmával tönkrementegy franczia hajó; ennek a legénységébő l harminczöt huguenot taa Holland—'Kelet Indiai Társasághoz szegő dött, á kiket a szinténprotestáns hollandusok nagyon szívesen fogadtak. A mint a rabszolgarendszer a világ többi részében terjedni kezdett, a Fokföldön ismegjelentek a rabszolgák, a kikbő l természetesen portugál hajóhozta az első rakományt. Késő bb malayokat hoztak Jáva szigetérő l,négereket Alsó Guineából, ső t kínai kulikat is akartak letelepíteni,a mennyiben a Jáván és Sumatrán élő kinai fegyenczeket kérték

munkásoknak. A gyarmat hatalmasan fejlő dött és a Tábla öbölkezdett szerepet játszani; az Indiákra vitorlázó hajóknak ez azöböl volt csakhamar a legfontosabb pihenő pontjuk, a hol a hajókmindazzal, a mire az Európa és Ázsia közötti 'rengeteg útjukonszükségük volt, bő ségesen ellátták magukat. Mikor aztán a nagyküzdelmek árán felépített mun ka —• a gyarmat — már annyirafejlő dött, hogy érdemes volt vele bő vebben foglalkozni, akkor aztánmegérkezett a nagy czápa — Anglia, és számos ürügy alapján —többek közt azért is, hogy: miután Anglia háborút üzent F rancziaországnak, Hollandia pedig szövetségese Francziaországnak, a Fokföld viszont Holland tulajdon, ennélfogva Anglia, bár közvetve, deháborút üzent a Fokföld ellen is, ennek alapján pedig joga van aztelvenni, meghódítani — el akarta venni a Fokföldet a hollandusoktól.

Az első roham nem sikerült, mert a Fokföld elhó,dítására kiküldöttangol flottát a francziák még a Cap Verdéi szigeteknél tönkretették.Annál eredményesebb volt a második roham ; 1795 ben a Cap Coloniaangol birtokba került és a Tábla öbölbő l „Capetown" ná fejlő döttkikötő ormain feltű nt az angol lobogó, a mely azóta le sem t ű n t többé.



A F O K F Ö L D Ö N 323

Messze túl menne e könyv keretén, ha az angol gyarmat történetét és fokozatos fejlő dését akarnók vázolni, ha mindjárt csaklegnagyobb körvonalaiban. E helyen is, úgy mint a délamerikai

államoknál, csupán a gyarmat vagy az állam keletkezését akartukmegismertetni, a mi minden nemzet történetében és múltjában legérdekesebb mozzanat.

A múlt század első tizedében a Colonia lakossága hirtelen éstetemesen gyarapodott. A franczia forradalom véres napjai alattugyanis ezrével jöttek a francziák, valamint ezrével jöttek a németek,az 1817 iki nagy éhínség idejében. Ezekre a bevándorlókra annálinkább szükség volt a gyér lakosságú Coloniában, mert ugyanezenidő ben szüntette be az angol kormány újabb rabszolgák behozatalát.Egy két évtizeddel ezután egyáltalában szabadnak nyilvánították a

rabszolgákat és az összes színes bő rű ek emancipáltattak, egyenjogú britpolgároknak mondattak ki. A körülfekvő területek bennszülöt t törzseivel számtalan véres harcza volt a Coloniának, a melyek közöttlegjelentő sebbek voltak a kafferek ellen viseltek. A kafferek ugyanisDél Afrika legharcziasabb, s egyszersmind leghatalmasabb, legrendezettebb törzsei, több ízben betörtek a gyarmat területére és irgalmatlanpusztítást vittek végbe a fehér lakosok között. Az angolok mindannyiszorsikerrel verték vissza a feketék támadásait, nem mulasztván el mindenilyen alkalommal újabb és újabb földeket — min t hódított területeket — csotolni a Fokföldhöz. Ugyanígy jártak el a többi szomszédos törzsekkel, a matabélékkel és a zulukkal. F ő képen a zuluk,a kaffer törzseknek legharcziasabb törzse, voltak sokáig rémei aszomszédoknak. Csáka király, az „afrikai N e r o " idejében, egy évtized

alatt több mint egy millió bennszülött pusztult el a szomszédos területeken, a zuluk kegyetlenségei folytán.

A boerokkal szemben az angol Colonia elejétő l kezdve hadilábon állott és a két szomszéd kölcsönösen sok borsot tört egymásorra alá. Többek közt éppen a mi szabadságharczunk nagy eszten

41



324 GÁSPÁR FEREN'CZ : A F Ö L D K Ö R Ü L

dejében történt, hogy Sir Harry Smith, a Fokföld kormányzója a„rebellis" boerokat, a kiknek Pretorius volt a vezére, megtámadta,a boerokat szétszórta, Pretoriust „lázadónak" nyilvánította, a kinek

M A S U P H A DÁVID BASUTOFŐ NÖK ÉS „TÁBORNOKA".

a fejére kétezer font sterling vérdíjat tű zött ki. Az Oranje és a Vaalfolyók közötti területet, a boerok eddigi hazáját, Sir H. Smith„British Oranje River Sovercignity" nek nyilvánította. (Egy félszázadnál több idő tellett el, a míg a boerok az angoloknak ezen eljárásáért valamiképen bosszút állhatták és elégtételt vehettek.)




A léteért és fennállásáért erő sen küzdő és véres harczokat vívóColoniában idő nként igen nehéz idő k állottak be. Különösen nagyvolt a visszaesés a hatvanas évek végén, a mikor különböző elemi

és más természetű csapásoknak egész halmaza, egyszerre zúdulta gyarm atra. Egyszerre állott be ugyanis a néhány éven át tar tónagy szárazság, a mi pusztító járványokat vont maga u tán a nagyszámúmarhacsordákban és juhnyájakban és csaknem teljes kipusztulásáta már híressé vált bortermelésnek. (A világhírű vé vált gyémán tbányákfelfedezése elő tt, rengeteg marhatenyésztés, meg nagyszabású bortermelés volt Fokföld legnagyobb gazdagsága és még ma is — gyémántföldek mellett — ez a kettő a gyémántokkal egyenlő értékű jövedelmiforrása.) Tetézte a csapást a Suezi csatorna megnyitása, a mi aFokföld kereskedelmi és gazdasági viszonyait egyszerre és gyökeresenfelforgatta. A boerokkal, hasútokkal, a matabelekkel, meg a zulukkala határvillongások is folytonos nyugtalan ságot okoztak. Szóval:Fokföldnek nagyon meggyű ltek a bajai.

S ekkor történt valami, a mi a Fokföldnek hirtelen újabb lendületet adott és a mely körülmény folytán egyszerre központja lett afigyelemnek, mondhatni a világérdeklő désnek. A Fokföld egyikrészében — a nyugati Griqua földön — gyémántbányákat fedeztekfel, a melyekrő l csakhamar kiderült, hogy az egész világon a leggazdagabbak. Dél Afrika fellendülése és a mai jelentő sége ezenidő ktő l kezdő dik, s miután valószínű , hogy ez a gyémántbányákfelfedezésével, s a tömeges bevándorlásokkal áll összefüggésben, czélszerű nek tartom, hogy a délafrikai gyémántba nyákkal e helyütt kissébehatóbban foglalkozzunk.

A Griquaföldön — és késő bb Dél Afrika más helyein is —talált gyémántbányák olyan rendkívül gazdagok voltak, hogy csaknem csodálatosnak mondha tó , hogy a gyémánt már ezen egy körülménynél fogva értékében nem csökkent, azaz: nem lett olcsóbb.A gyémánt még ma is olyan drága, hogy azt a rengeteg munkát




és fáradságot, a melylyel a napfényre hozatala jár, még mindigbő ségesen megfizeti. A kivételes nagyságú példányoknak az áraolyan horribilis nagy, s összehasonlítva több apró példányoknak

hasonló súlyával olyan aránytalanul drága, hogy a kevésbbé kiadósbányákban is kitartó szorgalommal dolgoztak és kerestek, ámbár avele járó költségek igen nagyok, azon reményben, hogy egyetlenegy ilyen kivételesen nagy példány találása bő ségesen kárpótolja azösszes kiadásokat és fáradtságokat. A gyémán tnak ez a sajátságosbecslése, — tudniillik, hogy számos aprónak az összértéke jelentékenyen kevesebb, mint egyetlen egy nagyobbnak — a gyémántbányászatot valóságos „kincskereséssé" változtatja, a melyet sehola világon nem ű znek olyan kitartással, olyan nagy mértékben ésolyan rendszerességgel, mint a Fokföldön, a hol egyetlen egy leletadta meg hozzá a lökést. A nem egészen biztos adatok szerint1867 ben találták az első kivételes nagy példányt, a melynek 21 25karat* volt a súlya és a melyet egy John O'Rielly nevű kereskedő

hozot t a Hope Town kerületbő l Capetownba. O'Rielly ezt a követegy Schalk van Niekerk nevű hollandi farmertő l kapta csekély öszszegért, mert az eladónak halvány sejtelme sem lehetett a kő értékérő l. A capetowni ékszerészek valódi gyémántnak jelentették ki akövet és hogy az értékét megállapítsák, felküldték Londonba H u n tés Roskell udvari ékszerészeknek becslés végett. Ezek a szakértő ka követ 500 font sterling értékű nek mondották, a mely árban akövet a Fokföld kormányzója, Sir Philip Woodhouse meg is vette;az 1867 iki párisi világkiállításon a kő már nagy feltű nést keltett.Ezen alkalommal tereltetett a közfigyelem a délafrikai gyémántbányákra. Egy évvel késő bb Van Niekerk egy benn szülöttő l egy 83 5karátos gyémántot vett meg. H ogy most már a bennszülötteknek isvolt fogalmuk a kő értékérő l, kitű nik abból, hogy ezért a kő ért van

Niekerk már négyszáz fontot fizetett a feketének, azaz, hogy ennyiértékű szarvasmarhát és egyéb árút adott érette. Van Niekerk 10 ezerfontért adta el ezt a követ egy capetowni ékszerésznek, a mely kő

* Egy karát annyi mint 0'205 grm. A karat szó onnan ered, hogy a négerekaz aranyport a kuara fa magvaval mérték, mikor eladták az európaiaknak.



(;YI':MÁNTRA\'YÁK BRHRNDEZHSI; (KAVICS FF.I.IIÚZÓGHPHK).



328 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D K Ö R Ü L '

a köszörülése u tán ugyan 46 5 karatra fogyott, de azért mégis25 ezer fontért adatott el. (Ez a kő ma is megvan Lady Dudleyékszerei között.)

E n n e k a második kő nek a találása u tán datálódik a délafrikai

gyémántbányák híre ésezen idő ben kezdő dött

meg a nagy nemzetközibevándorlás a Fokföldre. Sajátságos módon abevándorlás központjanem Hope Town distrikt volt, a hol a két

GYÉMÁNTKAVICS FELSZÁLLITÁSA A BÁNYÁKBÓL.

nagy követ találták,ha n em az ettő l északra fekvő Griquaföld, a melyen tén ylegmég gazdagabb bányákra akadtak késő bb. A gyémántkereső k elsőrajai fő képen az Oranje és a Vaal folyó partjainak a vidékeirehúzódtak. Ezen két folyónak az egyesülési pontjától egyes csapatoka Vaalon fölfelé haladtak; mintegy száz mértföldre a két folyó

egybetorkolásától számítva letelepedtek és megalapították a kis Barkley telepet, a mely telep központja is maradt a mintegy 20— 30bányának. Egy két évvel késő bb már min tegy 10 ezer ember éltezen a vidéken; persze mind csupa gyémántbányász, helyesebben:kincskereső . Egy év multán a letelepülő k között híre terjedt, hogya közeli Griquaföld magas fensíkján még gazdagabb gyémánt



A FOKFÖLDÖN 329

bányák vannak; e hírre azonnal tömegesen hagyták oda az eddigifolyómenti bányákat, hogy ezeken az új telepeken, Duitotspan ésBlutfontain vidékén telepedjenek le. Ez a két telep közel volt ahhoz

a helyhez, a melyen az azóta keletkezett griquaföldi fő város, Kimberley keletkezett. Kezdetben jóformán nyomát sem találták a gyémán t na k az új bányákban; ellenben rendkívül sokat szenvedtek azemberek a teljesen kultiválatlan és legelemibb szükségleteket isnélkülöző vidéken. Eddig hű s erdő ktő l árnyékolt folyóvizek partjain dolgoztak, most pedig teljesen kopár homoksivatag közepén

kellett élniök, a hol mégivóvizök sem volt. Capetownban még ma is élneknéhányan , a kik ebben az

GYÉMÁNTKAV1CSSZÁLL1TÁS A MOSODÁBA. i U U U C l l t ü l C K J

gyémántbányák környékén.Ezek egyhangúan elismerik, hogy emberi elme nem képzelhetnyomorúságosabb, küzdelmesebb és nélkülözésekben teljesebb életet , min t a minő t azok ez emberek éltek át, a kik ezen idő kettö l töt ték ezeken a vidékeken. Maga az út Capetowntól, vagyegy másik parti várostól hetekig, ső t néha hónapokig tartórengeteg utazásba került. A nyolcz tíz tizenkét fogatú ökörszekér — azonkívül, hogy az ára, vagy a viteldíj kis vagyonbakerült — hol ő serdő kön, hol nagy vizeken, majd ismét végtelenterjedelmű forró homoksivatagon vándorolt, a míg elérte a gyémán tbányákat. Ezen idő alatt a vándorok minduntalan ki voltak téve hola vadállatok, hol a bennszülöttek rablótámadásainak és midő n nyolcz

Dr. Gáspár F. : A föld körül. II. 42 '




tíz heti nélkülözés és veszélyteljes vándorlás u tán megérkeztek abánya vidékére, még nagyobb mértékben fokozódott a szenvedésük.Lakásról szó sem lehetett; az emberek könnyű szellő s sátrakban

laktak, a melyeket minduntalan felforgatott a szél és éppenséggelnem nyújtott védelmet az éjjeli hidegek ellen. Ennivalót csakdrága pénzért kaptak; a kenyérnek, tejnek vagy tojásnak kisvagyon volt az ára és jóllehet köröskörül milliószámra legelt atemérdek szarvasmarha, itt, a homokpuszta közepén csak az jutottegy darabka húshoz, a ki „beatus possidens" volt; a ki már találtgyémántot.

És hogy mi lett ebbő l a vidékbő l és minő eredményrevezetett a gyémántkereső k megtörhetetlen szorgalma és kitartása,a minő re semmi más nem ad az embernek annyi erő t, min ta pénzvágy, azt legjobban bizonyítják a számok. 1885 ig harminczötmillió font sterling értékű gyémánt került ki a fokföldibányákból, holott ebbe az összegbe nincs beleszámítva az a gyémánt,

a mit a kiviteli vám, vagy az adó megtakarítása ez óljából kicsempésztek az országból. Pedig temérdek gyémán t kerülhetet t — éskerül ki még most is — csempészés útján, a mi kitű nik abból,hogy a gyémántcsempészetre, azaz a talált gyémánt eltitkolásáratizenöt esztendeig terjedő fegyházbüntetés van kiróva. Éppen ígytilos valamely gyémántot megvenni, ha errő l a tulajdonosa okmánynyal ki nem mutatja, hogy

honnan és miképen jutott hozzá. Tehát

„passzus" nélkül nincs vásár.

A kimberley i gyémántbányák igazán kincsesbányák voltaka F okföldre nézve, mert azon idő tő l kezdve, hogy az első európaikörülhajózta a Jóreménység fokát, ennél fontosabb és jelentő ség .teljesebb esemény a Fokföldön — az angol boer háborútól eltekintve— mind e mai napig nem tör tént .

M a, a midő n a „ láz" még megvan ugyan, de a „gyémán tvadászat" többé nem szabad mesterség, vagy foglalkozás, a gyémántbányászat szigorúan elő írt feltételek és szabályok szerint van rendezve, így például, hogy a gyémántot értékében a töm eges termelésáltal ne csökkentsék, olyan óvatosan járnak el, hogy csupán annyit



J S k

KIMIiERLHY. — GVÉMÁNTOT TARTALMAZÓ KAVICS.




termelnek, a mennyi a kereslettel arányban áll. Kimberleybenpéldául csupán három bányában dolgoznak; a többit parlagonhagyják. Az üzlet azonban úgyis nagyon jövedelmező lehet, mert

ennek a három bányának az átlagos évi bevétele 3 millió fontsterling, azaz 72 millió korona. így aztán nem csoda, hogy azigazgatósági tagoknak kijáró „dividendák" néhány millió koronaévi jövedelemre rúgnak. A gyémántbányászat olyan nagy alapokra vanfektetve, hogy ma már külön gyáruk van a — dinamit elő állítására,a melyet eddig Európából hoztak, valamint külön — hű tő készülékkelellátott hajójuk arra a czélra, hogy friss húst hozzanak Ausztráliábóla nagyszámú munkások számára.

A „gyémánttermelésnél" foganatosított eljárás a következő :A' gyémántok a kő zetnek természetesen csak elenyésző csekélyparányai; a legkedvező bb esetben úgy aránylik ez a kettő —a gyémánt meg a kő zet — mint egy a húszmillióhoz, de rendesen, mint egy a kétszázmillióhoz. A gyémántot az úgynevezett

,,kékalapzatban" találják, a melyeket a bányákban dinamit segélyével törnek le és az összezúzott kő zetet széles, nagy, bekerítettterületeken mintegy deciméter magas rétegben terítik ki. Ezena helyen kilencz hónapig hagyják a kékalapzatot a napnak éseső nek kitéve, hogy szétmálljon. A mely darab nem mállottszéjjel, azt utólagosan megő rlik az erre szolgáló malmokban. Az

így nyert szétmállott és szétmorzsolt anyagot turbinákban kimossák,a mi által száz szekér rakományú kő zet egyetlen szekérnyi kavicsosaredukálódik. Ezt a kavicsot, homokot vagy iszapot tovább kezelik,a mi által az iménti egy szekérnyi mennyiség a negyedére olvadle; ennek egy számot tevő része már értékes kövekbő l áll; gránátokból és gyémántokból. A további eljárás abban áll, hogy ezta kis mennyiségű kő zetet olyan készülékbe helyezik, a melylyelszitaszerű mozgásokat végeztetnek. A készülék alja zsiradékféleanyaggal van bevonva, a melynek az a tulajdonsága, hogya gyémánt hozzátapad, az értéktelen kavicsot pedig kidobja magából.Az egyszerű és szellemes gépezet úgy mű ködik, hogy a mintegyha rmincz köbláb finom maradékot fél, vagy háromnegyed karat



GYÉMÁNTMOSÓ KÉSZÜLÉK KIMBERLEYBEN,




súlyú gyémántig dolgozza fel. A munkába vett száz szekér rakomány ú kő zetbő l tehát a végén marad egy fél karat, azaz egy tizedgramm értékes anyag. Ezeket a szitához tapadt gyémán tokat aztán

beszállítják a gondosan ő rizett irodába, a hol további kezelés aláveszik. A gyémántokat ugyanis a hozzájuk tapadt értéktelen rétegektő l salétromsav és kénsav keverékében való fő zés útján tisztítják

„ G Y É M Á N T K E R E S É S " ' .

és aztán nagyság, szín, tisztaság és alak szerint. 150 csoportbaosztályozzák. **• **" ' " J\

A végzett mun ka nagyságára jellemző adat a következő : Egyegy tárnából egy év leforgása alatt, hárommillió ötszáznégyezerkocsirakomány kő zetet dolgoztak fel; az ebbő l nyert gyémánt

értéke pedig 4 millió harmincznyolczezer font sterling volt,azaz: kilenczvenhatmillio nyolczszáztizenkétezer korona. Ha csakegyetlen tárna a millióknak ekkora számát jövedelmezi, akkorelképzelhető , hogy mekkora óriási kincset hajtanak valamennyienegyütt.

A betsuánokkal, zulukkal meg más bennszülöttekkel és a Fokfölddel határos más délafrikai államokkal 1 folytatott háborús ésegyezséges események u tán úgy alakultak a Fokföld viszonyai,hogy ma már valóságos gyű jteménye a legkülönböző bb területeknek



J.EKÖ TÖ2ÖT T KEZŰ MUNKÁSOK A KIMBERLEY I GYEMÁNTBÁNYÁKBAN.




és néptörzseknek. Ma már a Tokióidhoz tartoznak a Transkeya Tembo , P o n d o , Betsuana és Griqua földek, a melyekkel együttkereken 756 ezer négyzetkilométer területe van és mintegy két

millió lakosa. Az ország eredeti lakosait, a hottentottákat ésa bushmanokat mind beljebb és beljebb tolták a betsuanok,a kafferek és a fehérek. Ennek folytán a lakosság viszonyai úgyalakultak, hogy a nyolczvanas évek végén a Fokföldön lakott377 ezer fehér, 600 ezer kaffer és betsuana, 50 ezer hottentotta ,230 ezer dingo, 14ezermalay és mintegy 250 ezer különböző színes éskeverék. A kafferek és betsuanok csoportja magába foglalja a bantunégerek valamennyi faját: az amakorát, a tembut, a bonvanot,a basutot, a damarát, a pondot és a zulut; a dingok a szétugrasztott, vagy önként szétvált zuluk megmaradt és a fokgyarmatkormányzóságának védelme alatt újból összetömörült csapatai.A hottentottok csoportjába, a kik ma már csak kevés helyenmaradtak meg mint ,, tisztavérű " hoítentottok, tartoznak a namaquak

és a korranak; a csak néhány ezer emberre leapadt b u s m a n o k egészen különálló faj. A malaj'ok a hollandok révén kerültek ide távolihazájukból és fő képen Capetown és P o r t Elisabeth vidékein élnek, ahol a férfiak „privilegizált" kocsisok meg kő mívesek, a feleségeik pediga kizárólagos mosónő k. A Fokföld talán az egyedüli hely, a hola malayok letették eredeti nyelvüket és ruházatukat. A lágy malayinyelv helyett a sokkal durvábban hangzó cap hollandi nyelvet beszelik, a szokott ,,sarong" (hosszú szoknyaszerű öltözet) helyett —nadrágot és kabátot viselnek.

A mi Dél Amerikában vagy Nyugot Indiában a creol, körülbelül ugyanaz a Fokföldön az ,,Afrikander". így nevezik magukatugyan is az itt született fehérek. Az afrikander meg a creol köztazonban jellemre nézve óriási a különbség. Míg a creol sok tekintetben egészen leveti az európai szülő ktő l örökölt jellemvonásokats hozzájuk viszonyítva hanyatlást mutat, az afrikander úgyszólvánmint magasabb qualitású ember, sok tekintetben jellemileg felülmúljaa fehér szülő ket. (Ezeknek az ő sanyja az az ötven hollandi árvaleány lehetett, a kiket még Simon van der Steel kérelmére küldtek



b

G Y É M Á N T V Á L O G AT Ó K .




az amsterdami és rotterdami leány árvaházakból.) Míg az ófranczia,né m e t és skandináviai eredetű régi elemek tökéletesen egybeolvadtak a hollandusokkal — a Fokföld legrégibb európaiaival —

a hollandusok és angolok között megmaradt a régi különválás. Mígaz angolok — a kik bár egy s másban különböznek. „Old England' 1

angoljaitól, de azért alapjukban hamisítat lan english manek —fő képen a városokban, s rendezet t falvakban élnek, ki a sík földié,vagy a hegyek közé pedig csak kivételesen kerülnek, addig a hol

G Y E M A N T K Ö S Z Ö R Ü L É S .

landusok — pontosabban kifejezve: cap hollandusok, mert ezek márlényegesebben különböznek az Európában, vagy az ázsiai gyarmatokon élő hollandusoktól — fő képen benn az ország belsejében,a partoktól roppant távolra eső ültetvényeiken élnek, a hol tekintettel arra a körülményre, hogy a cap hollandusok a földgömbönélő emberek között a legszaporábbak — tizenkét tizenhat gyermekkel megáldott családok éppenséggel nem tartoznak a ritkaságokközé — nem került sok nehézségükbe társadalmi életükben nélkülözni az angolokat, a kikhez különben sohasem volt valami igenrokonszenves a viszonyuk. Számra nézve nem nagy köztüka külön bség; a cap hollandusok mintegy 430 ezren vannak, cap



A GYÉMÁNTO K OSZTÁLYOZÁSA,




angolok pedig 395 ezren. Hogy ez a két szorosan egymás mellett,s nagyjában ugyanazon viszonyok és körülmények között élő kétnemzet sehogy sem tudott összeolvadni, az a két nemzetnek egy

mástól lényegesen eltérő egyéni és nemzeti vonásain alapszik.A hollandok bár „kifogástalanul loyalis angol alattvalók", de azérta lángoló hazaszeretetük egy pillanatra sem szű nt meg egy önállóés külön „hollandi haza. alkotására az exotikus földön. Az angolokrészérő l több ízben történtek kísérletek a hollandokat egy egységesállam alkotására és arra bírni, hogy megteremtsék az „EgyesültDélafrikai Államokat". Csábító Ígéretek által, mint például: nyelvengedmények (úgy látszik, az „anyanyelv" kérdése még DélAfrikában is — Achilles sarka a nemzetnek), polgári jogok megosztása stb., a hollandok már már hajlandók voltak az angoloktervét elfogadni, a midő n „Dél Afrika N apóleonja", Cecil Rhodes,napóleoni erő szakossággal és kíméletlenséggel felforgatta az egészmű vet .

Cecil Rhodes Dél Afrika legújabb történetében egyike volt alegjelentékenyebb férfiaknak, a kinek a neve Európában is — azazDél Afrikán kívül minden üt t — nagyon népszerű ; ez okból emlé

kezzünk meg e helyütt röviden errő l a kiváló férfiúról.Cecil John Rhodes 1853 ban születet t Angliában, mint egy

angol lelkész fia. Tüdő betegsége miatt már egészen fiatal korábankivándorolt Natalba testvérbátyjához, a ki ott ültetvényes volt. Mikorrövid idő vel megérkezése u tán 1870 ben kitört Dél Afrikában akimberleyi gyémántláz, az idő sebb Rhodes eladta az ültetvényét,a két testvér Kimberleybe költözött, kibéreltek egy bányát, a melyetközösen dolgoztattak addig, míg az idő sebbik fivér kaland és vagyonszerzési vágytól hajtatva, az északi vidékekre vonult, a hol el ispusztult . Cecil azonban két év alatt — már nem min t bérlő —hanem mint bányatulajdonos nemcsak meggazdagodott , de visszanyerte az egészségét is. Miután a kiváló képességű és tehetségű



A FOKFÖLDÖN 341

ember azonkívül nagyon okos is volt és a pénzben nem látottegyebet, mint hatalmi eszközt — a minthogy nincs is benne egyéb,ezzel azonban minden benne van — öt éven át minden esztendő

ben néhány hónapra Angliába utazott, hogy tanulmányait folytassa.Beiratkozott az oxfordi egyetemre, a hol szorgalmasan tanult is.hogy valamely akadémiai gradust érjen el. Ezenközben szorgalmasan eljárt a londoni Citybe is, a hol bő séges alkalma nyílott

E R O D E S C. E R E D E T I BIRTOKA KIMBERLEY MELLETT.

kiváló üzleti hajlamainak fokozására és nevelésére, a melyeknekelső fényes tanujelét akkor adta, a mikor visszatérvén Dél Afrikába,bámulatraméltó ügyességgel és okossággal sikerült neki a kimberleyiösszes gyémántbárryákat egy köztársulat tulajdonába egyesíten i.Ez a mű velet óriási vagyont jövedelmezett Rhodesnek és e naptólkezdve ő volt Dél Afrika hő se. Rövid idő vel ezután tagja lett afokföldi parlamentnek és nemsokára — pénzügymin iszter . Egy évvelezután már miniszterelnöke volt a Fokföldnek és titkos tanácsosaVictoria királynő nek. Ennek a férfiúnak — a saját dicső ségén ésemelkedésén kívül — egyetlen egy vágya volt: egész Dél Afrikát




megszerezni Angliának, mint osztatlan egységes államot. Rendkívülügyes és ravasz politikával egy ideig sikerült megnyernie úgy a

hollandusok (és boerok), mint az angol korona feltétlen bizalmát.A boerokat, cap hollandokat azzal ámította, hogy teljesen azészak amerikai U n i ó mintája szerinti államot akar Dél Afrikábanis teremteni; nem lesz sem angol, sem hollandi, hanem lesz „dél

R H O D E S SÍRHELYE.

afrikai" ; magában pedig feltette és eltökélte, hogy: „Africa Englishfrom the Cap to the N ile". Hog}" a Jameson féle betörés a boerokföldjére a Cecil Rhodes mű ve volt, ez annyira köztudomású, hogymeg sem kell külön említeni. Valamint köztudomású az is, hogym idő n a délafrikai szerencsétlen kimenetelű kísérletekért Angliában kérdő re vonatott, ártatlan bárányként került ki a felelő sség alólés teljhatalommal tért vissza Capetownba. E közben azonban a„Dél Afrika Köztársaság" bebizonyította, hogy igenis: Cecil Rhodesvolt az oka, hogy a délafrikai államok egymáshozi viszonya ilyenviharosan felforgattatott és ennek folytán kénytelen volt a miniszterelnökségrő l lemondani. Eképen befejezve a Fokföldön való politikai



A FOKFÖLDÖN 343

mű ködését, ezután Rhodesia államügyeivel foglalkozott, de mégtöbbet a capetown cairoi telegraph és vasút ügyeivel. Mindenesetrenagyon érdekes egyéniség lehetett, a mi kitű nik abból, hogy „dél

afrikai N apóleonnak" nevezték el azok, a kik szerették és dicső ítették, vagyis a kiknek • — hasznukra váltak az erő szakos emberténykedései és hogy „Délafrikai Bismarcknak" nevezték azok, a.kiknek hiányzott az ügyességük, vagy alkalmuk, hogy Rhodeserő szakosságaiból hasznot húzzanak. Valószínű leg ez lesz az okaannak is, hogy „H ő s" nek nevezte az egyik rész és „Rabló" naka másik.

A német nemzetnek — úgy min t mindenütt a világon — aFokföldön is teljes mértékben sikerült érvényesülni és első rendűtényező kké emelkedni. Mintegy tizenkétezer német lakik a Fok

földön, a kinek a letelepedési ideje öt fő mozzanathoz fű ző dik.A legelső németek már a hollandi Van Ribeek idejében telepedtek le ; a második fő zöm a Napoleon utáni zavaros idő kben és az1817 iki nagy éhínség idejében jöt t ; a múlt század ötvenes éveibenis egyszerre jött néhány száz német családostól Észak Németországból. Legtöbben jöttek természetesen a gyémántbányák fölfedezésekor. A német nemzet fiai Dél Afrikának szívesen látott polgáraivoltak és a ki ismeri a capetowni meg a fokföldi városok társadalmát, meggyő ző dhetett felő le, hogy a németek minden tekintetben kivívták a többi nemzetek tiszteletét, ső t — a mi ennél többetér — irigységét is.

Magyar ember vajmi ritkaság volt a mi idő nkben a Fokföldön.A mai nagyszabású — és sajnálatos — kivándorlás Magyarországból, a melynek különben ma is csaknem kizárólag Észak Amerikaa központja, azokban az idő kben csak egyes szórványos esetekreszorítkozott . A magyarokat nem ragadta magával sem a kaliforniaiaranybányák, sem a kimberleyi gyémántbányák ragadós láza. Hajöt t is egy két m agyar a Fokföldre, az vagy kivételesen vállal




kozó szellemű iparos volt, vagy pedig egy társadalmilag „letört",a ki ot thon valamilyen okból lehetetlenné téve magát, kénytelenvolt új hazát keresni. Magyarországra nézve ez az új haza csak

nem kivétel nélkül Amerika volt; Ázsiába vagy Afrikába alig egytöredéke jutott a magyar kivándorlóknak. A mai napokban azonban a Fokföldön már kis coloniája van a magyaroknak. Igaz,hogy a „Colonia" tagjai számára csak azt a mértéket alkalmazhatnók, a melyet a Siera Leone belföldjén élő angolok clubjáraalkalmaztunk. Dél Afrikának a partoktól messze eső vidékein, mintpélduál Pretoriában, Johannesburgban, szintén van néhány letelepedett magyar, a kiknek itteni társadalmi helyzete és vagyoni állapota élénk bizonysága annak, hogy a magyar megállja a helyétezen a neki teljesen idegen földön, szokatlan viszonyok között is.

A Fokföld közigazgatása ma már teljesen rendezett és megállapodott. 1854 óta a gyarmatnak meg van a saját parlamentje,1872 óta pedig a saját felelő s minisztériuma. A közigazgatás élén

az angol korona által kinevezett kormányzó áll, a ki egyszersmindfő biztosa egész Dél Afrikának, fölöttes hatósága a Betsuana protectorátusnak, a Basutoföldnek, Rhodesiának és Brit Közép Afrikának.A governort a kormányzásban hat miniszter támogatja, a kik aparlamenti többséghez kötelesek tartozni. A népképviselet a fő rendiházból és az alsóházból áll, a melynek tagjait öt évre választják.

Választópolgár minden született és naturalizált angol alattvaló, aki egy év óta lakik a Fokföldön és a kinek 75 font értékű fekvővagyona, vagy 50 font évi jövedelme van, s legalább annyira írástudó , hogy le tudja írni a nevét, lakhelyét és foglalkozását. F ő ren d iházi tag csak az lehet, a ki legalább 30 éves és a kinek 2 ezerfont értékű fekvő és 4 ezer font ingatlan vagyona van. Nem érdektelen — ső t ellenkező leg: igen érdekes — körülmény, hogy a Fokföld parlamentje kétnyelvű , a mennyiben a tárgyalások angol éshollandi nyelven folynak.



„GR OO T S CH UU R , RHODES VOLT NYÁRI LAKÁSA CAPETOWN BAN.





>

C A P E TO W N L Á TK É P E A K I K Ö T Ő B Ő L N É Z V E .



34(3 GÁSPÁR FEREXCZ : A F Ö L D K Ö R Ü L

S most — nagyjában tájékozódást szerezvén az általános viszonyokról — nyugodtan vethetünk horgonyt Capetown kikötő jében,a mely város nemcsak Fokföld, hanem egész Dél Afrika központja

és egész Afrikának minden tekintetben a legjelentékenyebb emporiuma.Nagyszabású, gyönyörű szép látvány tárult fel elő ttünk, a

mint a Mississipi a kikötő be befordult. A Táblahegy csaknemfüggélyesen meredek, hosszúra nyúlt meztelen sziklafala, bámulatosán szép háttere a városnak, a mely közvetlenül a hegy tövébenterül el és helyenként folytatódik a hegyen, a melynek lankáshalmait karcsú pálmáktól és terebélyes lombfáktól körülvett elegáns és csinos külsejű villák borítják. A Táblahegy páratlanulszép és érdekes symboluma Capetownak. A hegy ezer méternélmagasabb és mintegy négy kilométer hosszúságban húzódik aváros fölött csaknem megszakítatlan vonalban. Majdnem mindiglebeg rajta egy egy elmosódott szélű felhő darab. A sziklafal kétvégén mintegy színpadias elrendezésben áll két társa: a Devils

Peak, meg a Lions Head, az Ördögcsúcs, meg az Oroszlánfő . Abenyomás, a melyet a hegy és a két sziklacsúcs elő idéz, olyansajátszerű , hogy nem csoda, ha a babonás hajósok azt mondjákróla, hogy ez a hegy a két csúcsával a viharok bölcső je. Csaknéhány szín kerül össze a kikötő ben és a kikötő körül s mégisgyönyörű szép képpé varázsolják az egészet. A kikötő zöldes vize,a melyen helyenkén t fehér fodrot hajt az óceán felő li szél meg azide oda mozgó hajók és csónakok orra, a vizén úszó fekete testűgő zösök és fehérre mázolt hadihajók a part sötét barna piros talaja,a zöld lombok által körülvett fehér házak és villák, az aranyosfénynyel elözönlő it karcsú tornyok és monumentális épületek, aháttérben a rengeteg szürke sziklafal, a rajta lebegő fehér felhőfoszlányokkal, valamennjá fölött a mosolygó derű s égboltozat —

mind ez együtt elragadóan szép, érdekes és sokat igérő .A Mississipi körül akkora csónaktábor keletkezett, mintha mi

lettünk volna a kikötő ben az egyedüliek, a kikkel érdemes foglalkozni, holott legalább is négy öt hajó volt velünk egy idő ben mozgásban, a mennyiben, vagy éppen befutott a kikötő be, vagy készült



CAPETOWN A TÁBLAHEGY TÖVÉBEN.




kifelé. Még szerencse, hogy Captain Thomastól, valamint az út itársaktól még a befutás elő tt elbúcsúztunk, mert ebben a zű rzavarbanalig jutottunk volna hozzá, hogy m ég egy „good byet" t mond

hassunk egymásnak. A hányan voltunk, annyifelé széledtünk éstíz perczczel azután, hogy a kikötő hatóságok — orvos, vámhivatalnok, kikötő rendő rség, stb. — rendben találták a „bill of health'" etmeg a „praticat", már csónakban ültünk. A kocsi, a melyen a

A TABLAHEGY ES AZ OROSZLANFO.

Hotel Royalba igyekeztünk, áthaladva a kapun — a kikötő várostól elzáró kő fal egyetlen nyílásán — egy darabig közvetlen atengerparton halad végig, az „Amsterdam Batt ery" elő tt. Az útszéles, egyenes, jól gondozot t és olyan tiszta, min t egy belvárosiaszfaltozott utcza. Ámbár a város egészen amerikai módszer szerintépült, a mennyiben a nyílegyenes és egyformán hosszú utczákatugyancsak ilyen egyenes és egyforma hosszú utczák keresztezik,mégis meglátszik rajta, hogy régi város, a melynek már van múltja.Egymás u tán következnek a gyönyörű térségek, díszes parkokkalbeültetve; minden parkban egy egy szobor, e körül pedig vidám




gyermekcsoportok, elegánsan és jól öltözött közönség; az utczákonpedig eg} kisebb szabású ethnograflai gyű jtemén} r: kafferek, zuluk,hot tentot ták, malayok, hinduk, angol gyalogosok, skót tüzérek, gyor

san száguldó egyfogatú cabek. Valamennyi között azonban a legtipikusabb „afrikai" az itt ott felbukkanó nagy ekhós társzekér, nyolcztíz pár hosszúszarvú ökörrel.

A hotel terrassáról tekintve Capetownon alig látszik meg,

R É S Z L E T CAPETOWN KIKÖTŐ JÉBŐ L.

hogy Afrikában vagyunk. Inkább középszerű északamerikai városbenyomását teszi, a melyben sok a néger, meg a színes elem. Hanem látnók a sok feketét, — afrikait meg ázsiait — és az Afrikáratypikus ökörszekereket, semmi sem emlékeztetné az embert arra,hogy Afrikában van. Hogy Capetown régi keletkezésű város, az a

régi templomokon — az egyedül hamisítatlan születési bizonyítványon — kívül többek közt meglátszik azon is, hogy a belvárosa teljesen kiépült. Az egész területen egyetlen építkezés, semvolt látható. Az épületek vagyonosságra és jólétre vallanak, mertdíszesek és szépek; néhány épület pedig valósággal monumentális.



350 GÁSPÁR FERENCZ I A FÖLD KÖRÜL

Az Avenue páratlan szépségű parkja arra nézve is meglepő , a kiDél E u róp a legszebb vidékeit, vagy sceneriáit ismeri. Azok a részletek, a melyek érdekessé és széppé teszik, más vidékeken külön

külön talán imponálóbb alakban láthatók; itt azonban az adja mega park értékét és érdekességét, hogy az egyes részletek, a melyekmás és más vidékeken otthonosak, itt együtt láthatók, egymásmellett. Dél és észak növényzetének némely példányai olyan alakbanés minő ségben fejlő dtek, a melyet csak ezen az egyenletes éghajlatú földön érhettek el, a hol egyrészt meg voltak kiméivé, azészaki vidék zord hidegétő l, másrészt pedig a tropikus vidékekernyesztő forróságától. Itt egyformán gyönyörű en fejlő dött a hatalmas északi tölgy és fenyő , a mint üde frisseségben pompáznak atropikus pálmák s az olasz pinia. Az Avenuen fekvő botan ikuskertnek némely részletei páratlan szépségű ek még annak a szemébenis, a ki éppenséggel semmit sem ért a botanikához. F eltű n ő azonban az a körülmény, hogy a szemet gyönyörködtető szép pázsitot,

a mely különben legszebb kerete a fának, virágnak meg parknak,Capetownban a legnagyobb szorgalom és költség mellett semtud ták meghonosítani. Vagy a nap az oka, vagy a talaj, de tény,hogy a pázsitot Afrika nem tű ri meg.*

Abban a városrészben, a melyben a Hotel Royal áll és a melyCapetownak a „city" je, már a kora reggeli órákban jelentékeny

a forgalom és fokozódó mértékben tart naplementéig. A city forgalma tisztán üzleti, miután ebben a negyedben alig vannak magánlakások. Azon oknál fogva, hogy a terület kicsiny, az üzletiforgalomnak azonban központja: ebbő l az következik, hogy aházbér példátlan magas; a mi fogalmunk szerint óriási. így példáulegy magyar aranymű ves (a ki még a hatvanas években került kiBudapestrő l Capetownba, mint egyszerű aranymű ves munkás) azAdelaide Streeten egy kis helyiségért egy ajtóval és egy kirakattal,

Dél Afrikának az egész föld kerekségén teljesen különálló (endemikus) növényzete az, a mely elnyomja az európai pázsitféléket. A ki egy kicsit jára tos a botanikában,azonna l észre veszi, hogy Capetown környékén egészen más a dudva, az útszéli gaz,az ugart felverő burján, mint Európában. Ez a növényzet teljesen idegen. (Cholnoky J.)



CAPETOWN. A PARLAMENT EPÜLETE.




30 ezer korona ( ) házbért fizet évenként. (Ennek ellenében azonban• egy jelentéktelen kis gyű rű ért, a melyet idehaza talán 25 — 30forintért lehet megkapni, itt — a gyémántok és az arany hazájában

— 50 forinttal kell megfizetni.) Ehhez hasonlóan drága minden,a mi ipari, a mit kész állapotban kell vásárolni. Az árak azonban• csak az idegen szemében tű nnek magasaknak; a fokföldiek nagyontermészetesnek tartják. A délafrikaiak ugyan is egészen más mértékkel mérik a pénzt úgy a szerzésekor, mint a kiadásakor és a mieurópai méreteink meg viszonyaink, ő elő ttük nevetségesen kicsinyek.A pénz értékének jellemzésére szolgáljanak például, az egyszerű• és semmi esetre sem első rendű Hotel Royal árai. Egy szerény kisszobának a napidíja a mi pénzünk szerint 14 korona, egy egyszerűlunch 4—5 korona, a dinner 7—8 korona, egy kis üveg asztalibor — a híres cap bor hazájában — 5—7 korona, egy csészefekete kávé 1 korona.

Capetown és környéke talán egész Afrikának a legegészségesebb"vidéke. Mindenesetre egyike azoknak, a hol ,,az embernek mindigszáraz a ruhája meg a lába", — a mint egy capetowni németorvos mondotta. Ennek a nagy szárazságnak tulajdonítható, hogy

• aránylag igen nagy melegben is — 30—32 fok Celsiusnál —•a mezei munkások alig szenvednek a hő ségtő l. Hogy mennyiveljobban tű rhető el és mennyivel kellemesebb a száraz meleg, minta nedvességgel telített, arra érdekes esetet említ Dove. Egy angoltiszt, a ki a különböző tropikus angol gyarmatokon teljesített szolgálato t, és így a forróságnak a legkülönböző bb fokához már hozzászokhatott, Capetownba érkezvén, a lakószobája hő mérsékletét kellemesen hű vösnek tartotta, a melyben becslése szerint legfeljebb20 fok lehetett a hő mérsék. A hő mérő azonban 30 fokot mutatott .

Capetown egészséges klímáját nagyban elő segítik a sajátszerűszélviszonyok. A délkeleti szél ugyanis néha tíz tizennég} napigis állandó hevességgel seper végig a környéken és ámbár „ sok



CA PETOWN. F Ő Ú T.








port ver fel", azaz hogy rendkívül viharos jellegű , azért mégisolyan áldásos a hatása, hogy „Cape doctor" nak nevezik a capetowniak. A nyugoti szél hozza létre az „abroszt", egy párat

lan szép tüneményt a Táblahegy fölött. Az abrosz röviden magyarázva physikailag tulajdonképen abban áll, hogy az alulról fölfelészálló levegő ' a hegy fölött lehű l és a víztartalma fehér felhő vésű rű södik, a mely a Táblahegy fölött lebeg. Mint tünemény azonbanez a köd alakulás olyan nagyszabású és gyönyörű természeti t ü n emény, hogy alig van párja az egész világon. A mikor nagyonnagy a forróság Capetown fölött, az emberek kíváncsian lesik aTáblahegy ormait, hogy nincs e kilátás — szélre. A meddig ugyanisa Táblahegy háta tisztán kivehető , addig nincs remény idő változásra, a forróság tehát nem fog csökkenni. Ha azonban a hegycsúcsán itt, vagy amott apró felhő k rakódnak le, a melyek olyanok,,m i n t h a odatapadnának a hegyhez, akkor van remény, hogy jön aszél és felfrissül a levegő . Az apró felhő k néha hirtelen és rop

pant gyorsan összefolynak és összeálló, sű rű szürkésfehér lepellégomolyognak, a mely lepel, mint szilárd anyagból készült valami,m erő en áll a hegy csúcsa fölött. És akkor egyszerre megmozdul ez a tömörnek látszó lepel, s bámulatos látványt hoz létre.A lecsapódott vízpárából álló tömeget ugyan is a beállott szél mozgásba hozza, és lenyomja a város fölé. Az ember csaknem várja,hogy a nehéz tömeg lezuhan a földre, a hol óriási zajjal fogszétzúzódni. A mozgó páratömeg azonban ezt nem teszi; ámbárnemcsak látszólag, hanem ténylegesen lefelé zuhan , m ég sem ériel a földet, hanem bizonyos magasságban — még pedig pontosan megmon dva: rendesen 900 méter magasan a föld felett —szétoszlik, szétbómlik, megszű nik. Ebben a magasságban ugyanisa levegő már olyan meleg, hogy a lecsapódott vízpárák ismét

elpárolognak. A tetején tehát folyton rárakódik a lecsapódott vízpára,az alján pedig, 900 méterre a föld felett, folyton feloldódik. Ennélfogva olyan benyomást kelt, mint egy kolosszális vízesés, a melyn em ad hangot, nem zúg, hanem esés közben valahol hirteleneltű nik, elenyészik. De ugyanekkor már az utczákon is végig seper




a haragos szél. Az ordítva, bő gve és fütyülve végigseprő szél,a mely valóságos porfelhő vel takar el mindent. N éha nagy károkatokoz ugyan, de utána olyan kellemesen üde, friss és tiszta a levegő ,

mint a szoba, a melyet alaposan kiszellő ztettek. A capetowniakvalósággal felfrissülve érzik magukat utána és ezért is adták nekihízelgő én a „Cape doktor" nevet. Ott tartózkodásunk idejében a„Doktor úr" kissé igen szorgalmas háziorvosnak mutatkozott, merttizennégy nap alatt három négyszer is meglátogatta „betegeit".Lehet, hogy a capetowniaknak szükségük volt reá, de nekünk,a kik Capetownban töltött néhány napunkat alaposan kiakartukhasználni kirándulásokra, kissé megnyirbálta tervünket. Hanem azértnem jöttünk el — üres kézzel; néhány kirándulásunk sikerült, amelyek részben kellemesek és érdekesek, részben pedig tanulságosakvoltak. Majd elmondjuk ő ket sorjában, csak elő bb ismerkedjünkmeg bő vebben Capetownnal és társadalmi életével.

Bár Capetownban a túlnyomóan angol lakosság mellett számosmás európai nemzetiségű él, a társadalmi élet tisztán angol jellegű .Ső t egyes vonásaiban annyira angol, hogy az ember azt képzelheti,hogy Ó Angliának valamelyik közepes nagyságú tengerparti városá

ban tartózkodik. Habár ezen vonások nem minden tekintetbenolyanok, hogy az angoloknak legsű rű bben hangoztatott jelző jét:„most charming" vagy „delightful" alkalmazhatnék reájok, azértolyan természetű ek, hogy kevés alkalmazkodó képességgel könnyenbeléjök törő dik a nem angol is.

F eltű nő az a fegyelmezettség és rend betartás, a mit az angolok,a tömeges együttlevés alkalmával tanúsítanak. Legjobban látható ezott, a hol ugyanegy czélból nagy tömegek gyülekeznek össze. Egykirándulás alkalmával a közeli villanegyedbe, Wynbergbe, a hola cityben lévő nagy üzletek és irodák tulajdonosainak meg Capetown elő kelő ségének a villái vannak és a hol egyszer kétszer hetenként katonazene van, valamely oknál fogva a szokottnál nagyobb

4 5* •




számban rándultak ki a városiak. A közönségben látható nagyszámú„önkéntesekrő l" ítélve valami nagyobbszabású katonai parádé lehetett az oka, a melynek az angolok tudvalevő leg nagy bámulói.

A Táblahegy tövében fekvő Wynberg különben is nagy katonanegyed,

K A F F E R HÁZASPÁR.

mert a capetowni helyő rségnek egy két ezrede mindig itt lakiksátortáborban. Még valószínű bb azonban, hogy valami sportversenyttartottak Wynbergben, a mi — ugyancsak tudvalevő leg — az angolnak a „greatest attraction". A helyi vasutak indóházánál ezrekremenő közönség gyű lt össze. Megjegyzendő , hogy Capetownból aközeli vidékekre temérdek vonat indul; naponként mintegy 150



A FOKFÖLDÖN 357

vonat; de nem a viczinálisok szokott kényelmes lassúságával, hanema gyorsvonatok sietségével és elegáns berendezésével. A. ivonatokindulását semmivel sem jelzik; sem szóval, sem haranggal;[e helyett

az indóház "és a várótermek falain óriási betű kkel áttekinthető envan feltüntetve minden, a mi a vasúti utazásra vonatkozhatik.Pontosan ki van mutatva minden vonat vágánya, felszálló helye,

FIATAL HÁZASPÁR.

indulási ideje, az érintendő állomások lajstroma, a jegy ára stb.Ámbár ezerekre megy az utasok száma, senki sem sietett, 1 senkisem kiabált és senki sem volt izgatott. Az indulások olyan simánbonyolíttattak le, mintha egyetlen vonat indult volna kevés jszámúutassal. Hanem azért mégis furcsa benyomást tett, a mikor a perronon egy alantas vasúti hivatalnok azon kérdésünkre, hogy mikorindul a vonat Wynbergbe, a nélkül, hogy válaszolt volna, vagycsak egyetlen pillantásra méltatott volna bennünket, az ujjával akifüggesztett jelző táblákra mutatott és szó nélkül odébb állt.




Az angol jellemhez meg az angol viszonyokhoz hozzászokni'részben nagyon könnyű , részben — lehetetlen. Ezek az emberekI egyszerű en kiszámíthatlanok. N émely tekintetben olyan túlkövete

[lő k, vagy olyan tökéletesek, hogy az ember joggal tartja ő ket aLvilág első nemzetének. Ezzel ellentétben, némely tekintetben olyan

Z U L U K A F F E R E K .

kicsinyesek, csaknem naivak, mint a gyermekek. Itt van példáulCapetown meg az egész Cape Colony. Ehhez hasonló kultúrát, ipart,és kereskedelmet teremteni Afrika déli végén, erre igazán csakhata lmas , önérzetes, de egyszersmind vasmarkú és erő szakos nemzetvolt képes. Államszervezete, közigazgatása, baromtenyésztése, bányászata, bortermelése és kereskedelme első rendű és tökéletes. A lakása,a berendezése, az életmódja, a ruházata, a nevelése, minden tekintetben első rendű ; kevesebbel nem is tudna megelégedni: A mű vészettel szemben pedig olyan kis igényű , a mi ő t kielégíti, az olyan



A FOKFÖLDÖN 35 9

alantas, hogy csaknem érthetetlen. A Town Hall, az a múzeum.Adderley Street, az Avenue, meg a botanikus kert páratlan szépségű ek; a Wynbergi villanegyed felveheti a versenyt némely tekin

tetben Nizza és San Remo környezetével; azok a festmények pedig,a melyeket a Town Hallban, vagy a múzeumban láthatunk, kezdetlegesek és szegényesek, a Wynbergben tartott concert olyan

K A F F E R GYERMEKCSAPAT.

alantas és szerény, hogy alig áll magasabb színvonalon, mint egynő i zenekar concertje egy éjjeli kávéházban. Dinner után a comme

il faut öltözött gentlemanek és az estélyi toilettben, a sok drágaékszerrel pompázó ladyk elmennek a színházba, a melyben azelő kelő bb jegyek árai magasságra vetekednek Európa legelő kelő bbszínházainak az áraival. Ezek után azt hinné az ember, hogy úgya színház, valamint az elő adás szintén ilyen nagyszabású és előkelő . Minő tévedési A színház ugyan eléggé első rendű , az elő adásazonban vagy burleszk bolondság, vagy karrikaturája egy bohózatos





WYXBERG, CAPETOWN KÖZELÉBEN.





' A FOKFÖLDÖN 36 1

mátokon élő angol katonákat tekintsük, a kiknek mindegyike — legalább látszólag — egy egy individuum. Valamennyien szálas sugáralakok, katonás, férfias magatartással. A min t egyenként , vagy csopor

tokban végigmennek az utczán, oldalfegyver nélkül, e helyett suhogónádpálczával a kezükben, feltű nő en tarka, de pompásan illő és mindig

CAPETOVN KÖRNYÉKE. WYNBERG.

kifogástalan tiszta egyenruhájukban, és a mint merészen és bátran•— de egyszersmind kihivóan — • szétnéznek a publikumon, határozottan feltű nő , de nem kellemetlen alakok. Van ugyan valamiszínpadias és mesterkélt a fellépésükben, de tagadhatatlanul sokkalimponálóbb és tetszető sebb ez a habár kaczkiás, de önérzetes fellépés, mint az egyéniséget teljesen kiölő , vasszigorú figyelemmelfenntartot t „drill" által közönséges numerussá degredált más nem

Dr. Gáspár F.: A föld körül. II . . 46




zetiségű katonának nyomott, ügyetlen, csaknem félénk magatartása.Hogy az angol katona nem „nem zeti", — ámbár telivér angol —és hogy nem a magasabb nemzetiségű eszme az, a mi lelkesíti és

ugyanegy vérű bajtársakká fű zi ő ket, az az eddigi példák u tánítélve éppenséggel nem volt kárára az angol hadseregnek, meg azangol fegyverek dicső ségének. Az angol katonát, ezt a „zsoldost"vagy ,, redrock" ot egészen más eszmék és érzések buzdítják; hogya magas zsold lelkesíti e, vagy az egyéniségüket érvényesülni engedő,, reglement" on alapszik, vagy azon a körülményen, hogy bármelyviszonyok között is az angol katonák kifogástalan ellátásban részesülnek,annyi tény, hogy az angol katona egyformán ot thon és jól érzi magáta földgömb bármely pontján lévő angol területen és legyen azellenség canadai indiánus, délafrikai basuto, vagy nyugotafrikai asanti,akár hátsóindiai malayi, ő mindenütt egyformán jó katona.

Legcsodálatosabb ebben az, hogy nem az angol tisztek kiválósága vagy jó példája az, a mi ezeket a kiváló jó katonákat buz

dítja, vagy vezeti. Éppenséggel n em; az angol tisztek sem kiválósággal, sem jó példával nem járnak elő l. Még az ütközetekbensem járnak elő l, mert az angol katonáknak a rohamot a tisztekn em úgy vezénylik, hogy: „ u t á n a m fiúk", hanem úgy, hogy: „elő rekatonák". (A búr háborúban azonban mégis olyan arányban estek ela tisztek, a milyen arányról egy háború naplója sem emlékezhetik

meg.) Az angol tiszt jóformán nem is katona, hanem egy katonatiszti rangban álló sportsman, a kinek a bevégzett napi szolgálat u tánelső teendő je levetni az egyenruhát és átvedleni — nem polgárrá,h a n e m sportsmanné. A sport jóformán az egyetlen foglalkozása —legalább szenvedélye — az angol katonatisztnek. Az Adelaydicricket match Ausztráliában sokkal inkább érdekli a capetowni tisztet,

. a Fokföld. bármely politikai vagy társadalmi eseményénél és a Hong

kongi Highlander Regiment által rendezett football match foglalkoztatja a Sierra leonei angol tisztet is. A mikor mi — hadihajókon —különböző angol területekre jöttünk, Máltában és Gibraltárban éppenúgy mint Adenben vagy Hongkongban, mindenütt kaptunk meghívásokat az angol tisztek clubjaiba. A meghívás azonban csak



A VICTORIA ROAD ON . HÁTTÉRBEN AZ OROSZLÁNFŐ .




ritkán szólott bálra, lunchre vagy dinnerre, hanem igenis egy polohoz vagy football matchhez. Semmi sem mutat ja olyan jellemző enaz angol nemzet utolérhetetlen és bámulatos nagyságát, mint az,,

hogy ilyen — polgárias módon — tisztikarral és ezzel a toborzottkatonasággal, a világ legelső és leghatalmasabb nemzetévé tudo ttfejlő dni, és megmaradni.

D r. Digelen, a Sailors Hospital sebész fő orvosa, meghívott néhányunkat Capetown közelében fekvő villájába, Campsbaybe. Magátólértető dik, hogy szívesen fogadtuk a meghívást, a mely által alkalm u n k nyilott egyrészt megismerkedni Capetown környékével, másrészt pedig egy kissé bepillantani a capetowni elő kelő polgárok családiéletébe. A tengerészkórházban volt a gyülekezés, a honnan dr. Digelenkocsiján indultunk. A kocsiról, meg a lovakról ítélve fel lehetett,

tételezni, hogy Dél Afrikában még van értelme annak a mondásnak,,hogy „dat Galenus opes".

Délutáni háromkor indultunk, s egy órával késő bb künn voltunka város határán Sea Pointnál. Már itt megkezdő dtek a serpentinek,.a melyek helyenként meredek kaptátokon vezettek fel a hegyre. Azutak pompásak; a tekervényes serpentinek, a melyek a sziklák

oldalába vannak vágva, olyan simák és egyenesek, mint az asztal,a kilátás pedig, a mely már a második harmadik serpentin kanyarodásánál föltárult, elragadó szép. A hátunk mögött és alattunk,,mint gygaszok. számára készült óriási sakktábla terül el a város;.jobb oldalt a meredek sziklafal, a melynek az oldalába az út vanvágva, balra pedig, a hol a talán három száz méter magas hegyolyan meredek, mint egy kő fal, a tenger terül el. A sziklafal tövébenfekvő óriási sziklatömböket csaknem simára csiszolta a tenger, amelynek hullámai tom pa zúgással és tündöklő fehér tajtékkal törnek,meg a szanaszét heverő sziklatömbökön. I t t ot t feltű nnek a kintjáró vitorlások, a melyek ebbő l a magasságból apró lélekvesztő kneklátszanak és egy nagy gő zös, a mely éppen az öböl csúcsát kerüli



A TÁBLAHEGY ORMAI; SZERPENTINEK.




meg, hogy betérjen a kikötő be. A seapointi világító torony ebbő l amagasságból csak akkora, mint vékony karcsú minaret, a tövénélbeforduló gő zös pedig csak apró kis propeller.

A mint a kocsi a serpentinek kanyarulatának megfelelő en fordul, eltű nik a tenger aczéloskék tükre és ismét a meredek falakállanak elő ttünk. Csak a lovakkal nem voltunk sehogysem megelégedve. Konok makacssággal mindenütt közvetlen az út szélénhaladtak; de nem azon a szélén, a mely belül volt, közel a falhoz,hanem ellenkező leg, mindig a szabad szélen, még pedig olyan közvetlen közel hozzá, mint a hogyan a hegyi öszvérek szoktak járni,a melyek talán nem is tudnak máskép hegynek menn i, csak úgy,hogy a patájuk széle egy kicsit túlmegy az út testén. A legcsekélyebb zavar vagy megcsúszás elég lett volna, hogy menthetetlenülleforduljunk a szédítő mélységbe. Meglátszott azonban a gazdánkon,meg a malayi kocsisunkon, hogy már nagyon megszokhatták alovaknak ezt a járását , mert mindketten a legnagyobb lelki nyuga

lommal viselkedtek és éppenséggel nem látszottak észrevenni, hogybizony nekünk vendégeknek itt ott borsódzik egy kissé a hátunk.

Egy újabb fordulónál felérkeztünk egy síkságra s néhány percczelkéső bb egy svájczi stylusban épült kellemes és barátságos külsejű ,de nagyon terjedelmes villa elő tt állottunk meg. A park kapujábólkilépő házi ú rn ő , egy hollandi nő , rendkívül nyájasan és jóleső

szívességgel fogadott bennünket idegeneket. Mögötte kisebb szabásúgyermekhadsereg állott szépen kisorakozva, mintegy várva, hogy„szemlét" tartsunk fölöttük. Dr. Digelennek ugyanis nem kevesebb,mint tizenkét élő gyermeke volt, a kiknek a legidő sebbje tizenhatt izenhét éves fiú lehetett. Csupa piros pozsgás eleven gyermek, akik között még a leányokon is meglátszott, • hogy ebben az aethertiszta levegő ben töltötték el ifjú életüket és hogy többet foglalkoztakcrickettel és Jawntennissel, mint latin declinátiókkal és görög mythologiával. A dr. Digelen villájában eltöltött délután sok tekintetbenemlékeztetett a magyar vidéki város elő kelő és mű velt magyar családháztájára. U gyanaz a jókedvű , lármás szívesség a gazda részérő lés ugyanaz a felmelegítő kedves nyájasság az ú rnő részérő l, bemuta



g OM M E R S E T W E S T V ÍD É K É R Ő I .




tása a háznak meg az udvarnak, a gyermekek tudományának és jólneveltségének, utána pompás ozsonna és befejezésül a Dél Afrikában„mindig rendkívül fontos és mindig actuális" — politika.

A kellemesen eltöltött délutánnak sajnos, hamar vége volt.Miután kocsival megtenni az utat hazáig kissé hosszadalmas lettvolna, iparkodnunk kellett, hogy még elérjük az utolsó vonatot,a mely este Green Pointból — a Sea Pointtal csaknem ellenkezőoldalon — bemegy a városba. A hazatérő ' út a holdvilágos éjszakában felejthetlen szép ben yomást keltett. A hold bevilágította éslágy fénynyel besugározta az egész környéket. Csillogó ezüst fényűvolt helyenként a sziklafal — a melyhez most mégis közel tartottákmagukat az óvatosan elő rehaladó lovak — és leírhatatlan szépfényben meg színekben tündökölt a tenger. A sziklaalj tövében megt ö rő hullámok játéka, szépségre nézve felülmúlt minden képzeletet.Kár, hogy a festő k ilyen képeket nem festenek. Pedig határozottanszebbek lennének, mint az örökös ránczosképű pipázó paraszt, a

kretin t ingerlő leányok, meg az abrakoló lovak.

Érdekes volt a kirándulás Sommerset Westbe, egy közeli elővárosba, Capetown legelő kelő bb tengeri fürdő jébe. Az egész kör

nyezet nagyon emlékeztet egyik északi testvérére, Norderneyre, azzala csekély különbséggel, hogy a mikor itt van a fürdő „Season",akkor Norderney vidékén javában dühöngenek a téli viharok éshófúvások. Sommerset Westben ugyanis a „high season" éppenjanuár és február havára esik. A téli hónapokban, fő képen áprilistól októberig, éppen olyan kihalt, mint az északi fürdő k a télihónapokban; de a nyári hónapokban ezen a „most fashionable"fürdő helyen a kép ugyanaz, mint bármely európai elő kelő bb tengerifürdő ben. A „strandon" elegáns közönség, meg léha, üres gigerlik,felgyű rt nadrággal és hátu l legyű rt panamával, a vízben pedig víganlubiczkoló és ílirtelő párok. Az angoloknak a „moralitás" teréntanúsított sokszor ferde és kiszámíthatatlan berendezése ellenére,



T Ö R Z SF Ő N Ö K N E K B E N Y Ú J TA N D Ó R O Z S A D Ó .





A SIMOXSTOWXI „JAV ÓTÓ -BAN .

Dr. Gáspár F .: A föld körül II. 47



37 0 GÁSPÁR FERENCZ : A FÖLD KÖRÜL

férfiak és nő k együtt fürdenek. Sommerset West talán az egyedülihely, a hol a hollandusok közvetlen érintkezésbe jönnek a „verdoemdrooinock" okkal, az „átkozott veresnyakúakkal", a mely néven a

hollandusok angol polgártársaikat beczézgetik. Megjegyzendő , hogyámbár Capetownak is van tengeri fürdő je, azért az elő kelő közönség Sommerset Westbe jár, mert ez egyrészt elő kelő bb, másrészt— és talán mégis inkább ezért — itt a víz melegebb.

Hogy ilyen csekély helykülönbségnél ugyanegy tengerben avíz melegebb, ez nem képzelő dés, hanem hő mérő fokokkal kimuta tható komoly valóság. Az oka pedig megvan adva az áramlásokban, (a melyeket persze mi most már jól ismerünk). CapAgulhas ugyanis — Afrika szárazföldjének legdélibb csúcsa —közel fekszik a Jó Reménység' fokához, a mely fokot • — amint emlékezni fogunk — tulajdonképen „Cabo Tormentoso" nakneveztek azok a tengeri hő sök, a kik min tegy négyszáz évvelezelő tt elő ször merészkedtek erre járni,, a mikor a Tajo ment i hazá

jukból az Indiákra mentek kincseket gyű jteni. Ennek a Cap Agulhasnak — a Tű foknak — a vonalában képzelik a geographusoka két óceánnak találkozási vonalát. Az Atlanti óceánnak és az Indiaióceánnak tényleges érintkezése ezen a ponton természetesen nemlátható, de azért a különbség megvan és ténylegesen kimutatható .Keletrő l ugyanis — a mint késő bb alkalmunk lesz evvel bő vebbenfoglalkozni — a Mocambique csatornán végig jön a mocambiqueiáramlás is ennek a folytatása, az Agulhas áram, a mely az Indiaióceán meleg vizét hozza magával, és a mely áramlás éppen ezena ponton , a Tű foknál, változtatja az irányát és fordul ismét keletnek, vissza az Indiai óceánba. Az Afrika nyugoti partján délrő lészakra az Egyenlítő felé surranó áramlás vize azonban hideg.A Déli tengerrő l jövő hideg áramlás ugyanis keskeny csíkban csak

nem a Congo torkolatáig hatol fel a nyugotafrikai partok men tén,s csatlakozik a déli egyenlítő i áramláshoz. Capetown tengeri fürdő jeebbe a hidegebb vízbe esik, míg ellenben a tő le csak min tegy húsztengeri mértföldre eső Sommerset West fürdő je már az Agulhasiáramlás melegebb vizében van. Ugyanezen a körülményen alapszik



STRUCZPÁR A FIÍSZEK KÖRÜL.




az is, hogy a Capetowntól ugyancsak mintegy 20—25 mértföldreeső hadi kikötő ben, Simonstownban, az átlagos évi hő mérsék kétfokkal magasabb ( ) mint Capetownban.

*Egy nagyobb kirándulás alkalmával kedvező alkalmunk nyilott

egy strucztenyésztő telep meglátogatására Wellington közelében, a mely

TÁJKÉP CAPETOWN KÖRNYÉKÉRŐ L.

a Capetown közelében fekvő tenyésztő telepek között a legrégibb és legnagyobb. Letérvén a kocsiútról, a mely itt is olyan sima és gondozottvolt, mint akár Svájcznak valamely nagy forgalmú kocsiútja, rögtönmegint — Afrikában voltunk. Kiértünk a „kultúrából" és bennevoltunk a vadonban. A kocsiról le kellett szállani és gyalog folytattuk. az utat. Mindenek elő tt magas és meredek homokdombon kellettát jutnunk, a mi a meglehető s nagy forróságban elég nehéz munka

vevő it. A domb túlsó oldaláig terjedt a strucztenyésztő telep területe,jókora nagy luczernás, a melyet itt ott apró tiszta vizű erek metszettek. A tenyésztelepeket ugyanis, a melyekhez lehető leg mész




tartalmú földeket keresnek ki, ellátják néhány láb magas kő vagydrótkerítéssel, gondoskodnak a kellő mennyiségű vízrő l, aztán beültetik luczernával, legelő ül a struczoknak, s ezzel a telep nagy

jában készen van. A nagy telep bejáratánál kisebb szabású coloniafeküdt, az intéző , a munkások és a cselédség lakásai. Az intézőháztartása élénken emlékeztetett arra a lakásra, a melyet annak idejénM o n t e Video vidékén találtunk a vágóhidak közelében. Úgy mint ott,it t is rikító ellentétben állt az intéző nek, egy széles vállú erő teljesés feketére sült hollandusnak a lakása a környezettel. A nagy legelő ,a mely körülbelül egy óra járásnyira feküdt az intéző házától,

több, körülbelül fél holdnyi területű parczellákra van beosztva, a.melyek sugár alakban terülnek el egy központ körül. Mindenegyes parczella egy méternél magasabb drótkerítéssel van elkerítve,és minden parczellán egy egy felnő tt struczpár él. A fiatalokat együtttartják egy közös udvarban. Ámbár a struczok fő tápláléka fű bő láll és az i t t ott utjokba kerülő rovarokból meg békákból, azért nap

jában egyszer kétszer búzát, kukoriczát vagy konyhahülladékot tesznek eléjök, fő képen azért , hogy szokjanak az emberhez. Éppen etetésidejére esett a látogatásunk, a mikor a fiatalokat, hét nyolcz hónaposapróságokat, etették. Ezek olyan szelídek voltak, hogy nemcsak akafferasszonyok kosaraiból ettek, hanem a tenyéren odanyujtot tfalatot is olyan gyöngéden szedték el, mint akár a csikó a czukrot.Megjegyzendő , hogy ezek a hét nyolcz hónapos fiókák már kisóriások voltak, a mennyiben a legkisebbik is magasabb volt egyméternél. A felnő tt példányok, csupa jól táplált állatok, átlag két, kétés fél méter magasak voltak, a hosszúságuk pedig — a cső r végétő la fark végéig — mintegy két méter. A strucz által fogyasztottmennyiség óriási nagy és nem csoda, hogy a gyomruk közmondásossá vált. Itt, a hol zárt helyiségben tartják ő ket s nem jutn ak

más táplálékhoz, m int a fű höz meg a véletlenül utjokba kerülőállatkákhoz, csak ezekbő l fogyaszthatnak óriási mennyiségű t. De ahol a strucz szabadon él — vadon vagy szabadon valamely házkörül — ott úgyszólván mindent elnyel, a mit csak lát: falevelet,káposztát, békákat, téglát, követ, cserepet, pléhdobozt, vasdarabot.




Egy struczfarmer beszéli, hogy valahányszor a kulcs csomója elveszett,rendesen a házi struczja ürülékében keresték és mindig eredménynyel. Berchon egy strucz felbontásakor, a következő tárgyakat

találta a gyomrában: négy és fél kilogramm homokot, három és félkilogramm csepüt és rongyot, három vasdarabot, kilencz darabangol rézpénzt, egy ajtókilincset, harminczhét vas és drótszeget,köztük néhány kampósat, egy csengő t, egy csattot és számosgömbölyű re csiszolódott kavicsot. Ha egy ilyen házi strucz betéveda majorság udvarba, ott nagy pusztítást végez. Methuennél egyalkalommal egy ruczának valamennyi csibéjét egy perez alatt faltafel a „szelídített" házi strucz. Úgy szedegette fel cső rével a tuczatapró állatot, mint galamb a búzaszemeket.

Míg a fiatal óriások éppenséggel nem vettek rólunk tudomást,az öregek egyik másika nyugtalanul emelgette a fejét és idegesentipegett hatalmas lábaival, ha a közelébe léptünk. Különösen egygyönyörű szép fekete tollazattal ékeskedő , öreg hím viselkedett nagyon

ellenséges hangulattal irányunkban. N éhányszor felénk kapott a cső rével és belátván, hogy nem ér el bennünket, dühösen rúgott egyet; denem úgy, mint például a ló vagy az ökör, hátrafelé, hanem, mintaz ember, elő re. Akár egy cső rkoppanás a fejen, akár egy rúgás agyomron, éppen elég arra, hogy leüsse az embert a lábáról. Befejezvén az etetést, az egyik ő r egy karikással közibük cserdített, a

mire szétrebbent az egész g3r

ülekezet, fiatalok és vének egyaránt.A futásuk bámulatosán gyors. Ha nyugodtan lépeget a strucz, alépései akkor is egy vagy másfél méter hosszúak, ha azonban fut,két három méter a távolság a két lábnyom között. És ha vadászatközben üldözik, még ennél is több, úg}, hogy a leggyorsabbanszáguldó vadászló sem éri utói. Ugyanazon ápoló, a ki a karikással szétrebbentette a struezokat, egyet kettő t füttyentett, a mire afiatalok visszatértek és minden félelem nélkül csoportosultak körülöttünk. Olyan szelídek voltak, hogy nyugodtan hagyták magukatsimogattatni, ső t mikor engedelmet kaptunk, hogy emlékül vigyünkmagunkkal egy két tollat, olyan nyugodtan tű rték a toll kitépését,mintha egy skatulyából egy szál gyufát vettünk volna ki.



••;•« :

STRUCZl-'OGAT.




Egyik legérdekesebb része volt látogatásunknak az a mező , amelyen a fészkek vannak és* a hol egy struczpár éppen a tojásokkiköltésével foglalkozott. Elő bb azonban mindnyájan jókora tüskés

ágat kaptunk és felvilágosítottak bennün ket, hogy a vezető nk majdmegmagyarázza — illető leg megmutatja — hogy mire kell ez a

STRUCZMADÁR M I N T — LÓ .

tüskés ág. Arra is figyelmeztettek bennün ket , hogy óvatosak legyünk,mert a költéssel foglalkozó hímstrucz ilyenkor fékezhetet lenül vad.A hím tudniillik csak éjjel ül „ személyesen" a kiköltendő tojásokon ; nappal fölváltja a nő stény, a hím pedig ezenközben kiskörökben jár a fészek, meg a költő nő stény körül és mint valami rendkívül figyelmes ő rszem gondoskodik a fészek biztonságáról és n yugalmáról. Megjegyzendő , hogy úgy a tojásoknak, mint az éppen kikeltfiókáknak nagyon sok az ellensége, a melyek között első sorban



A FOKFÖLDÖN 377

áll a hiéna, meg egy néhány ragadozó madár. A fészek felé közeledvén, a hatalmas kifejlett madár gyors galopban rohant felénk,dühösen emelgetve csonka rövid szárnyait, a mely mozdulatokon

meglátszott, hogy nem a gyorsaság fokozása czéljából történnek,hanem hogy a dühösség és a harag nyilvánulásai. Futás közben amadár rekedt hangon ugyan, de azért igazán ijesztő en ordított; ahangja nagyon erő s, nagyon csúnya és kellemetlen. A jóval elő ttünkjáró vezető kaffer a legkevésbbé sem zavartatta magát a dühösennekirohanó állat által, hanem nyugodtan haladt elő re, éppen szembea struczczal. Mikor a madár közvetlen közelébe ért, a kaffer kinyújtotta a kezében lévő tüskés ágat, egyenesen a madár feje elé. Minthaoda czövekelték volna, olyan hirtelen állott meg a madár a gyorsszáguldásban. Most oldalról próbálta meg ellenségét megtámadni ésnagyokat vágott feléje a cső rével. A kaffer azonban mindannyiszorcsak a tüskés ágat tartotta eléje, a melytő l a strucz úgy visszahő költ, mintha tüzesvasat nyújtottak volna feléje, vagy kantárszár

ral rántották volna vissza a fejét. Ha a védelemnek ez a módjanem sikerül, abból nagyon nag} baj keletkezik. A strucz ugyanisolyan erő s, hogy cső rének egy ütésével bezúzza az ember fejét,a lábával pedig akkorát tud rúgni, hogy egyetlen rúgással beütiaz ember mellkasát, vagy szétzúzza a czombját. Megjegyzendő , hogya rúgás nem hátrafelé irányul, hanem elő re és lefelé és számtalanszor megtörtént már, hogy ez az első rúgással leterített embert,a strucz addig. ütötte a cső rével, míg valósággal szétzúzta. Aföldön fekvő emberre a rúgásai már nem ártalmasak, mert csodálatos módon a rúgásnak csak akkor van ereje, mikor az állatkirúg, s mert közel a földhöz erejét veszti, a rúgás. Ezért van,hogy mikor a strucz valakit védtelen állapotban támad meg, azillető rögtön a földre fekszik, hogy így legalább a rúgások elő l

legyen védve. A fészekhez érve, miközben hol az egyik, hol amásik oldalon tartottuk távol a még mindig nagyon dühös állatot a tüskés ág feléje bökése által, a kaffer kiszedett néhánytojást, a melyek olyan nagyok voltak, hogy egy tojásból csináltrántotta talán valamennyiünknek elég lett volna. Egy egy tojás

D r. Gáspár F . : A föld körül II . . 48



37.8 GÁSPÁR F E R E N C Z : A F Ö L D KÖRtJL

lehetett másfél vagy két kilogramm nehéz. Tizenöt tojás volt afészekben, helyesebben a csupasz földön, a mely körül alacsonygát volt emelve, illetve csak összekaparva homokból. És abban a

perczben, a mikor a tojásokat kiszedték a fészekbő l, a kafferbeszű ntette a hím elleni védekezést; még a tüskés ágat is eldobta.A mint ugyanis a strucz meglátta, hogy a fészket kiraboltuk és atojások a mi kezeinkben voltak, egyszerre egészen más lett; minthakicserélték, volna. A dühös dobogás meg szárnycsapkodás helyettmost valósággal lehorgasztott fejjel, bambán és bután tipegett afészket körülvevő csoport körül, panaszos, halk hangon nyöszörögve; olyan benyomást tett, mintha kért volna bennünket, hogytegyük vissza a tojásait. ; ' .

A strucztojásra vadászó ellenségek között rendkívül ravasz a„dögvarjúnak" az eljárása. Ennek a madárnak ugyanis a cső re nemelég erő s ahhoz, hogy a strucztojás kemény héját feltörje; ez okbóltehát úgy segít magán, hogy a karmaival egy aránylag elégsúlyos kő darabot markol fel a földrő l, felrepül vele bizonyos magasságra és onnan ejti le a tojásra. A kavicsot dobáló ragadozó eszénazonban túljárnak a struczfarmerek. Ismervén tudniillik a madárnak azon gyengéjét, hogy csak függélyes iran} ban tud felrepülnia kavicscsal, vízszintes irányban azonban egjr lépésre sem tudjaodébb vinni, ennélfogva úgy védekeznek ellene, hogy a fészek köze

lébő l és környékébő l egyszerű en eltávolítják a köveket.A tenyésztés kizárólag a tollak végett történik. A megfelelő

párokat ugyanis — mint láttuk — közös parczellába zárják, jóltáplálják, a mennyiben gondoskodnak bő ségesen fű rő l és vízrő l.A tyúkok évenként kétszer tojnak és a hat hétig tartó költés utánkikelő flókákat, a melyek már a kikeléskor akkorák, mint egykakas, elszedik a szülő ktő l és búzapéppel vagy kukoriczalepénynyelfelnevelik. Az első két évben a strucz semmit sem hajt; ebben azidő ben, fő képen az első hónapokban a fiatal struczok tollazata inkábbhasonlít a sün sző rezetéhez, mint a madár tollazatához; ugyanisszerteszét állanak kemény tüskéi. Megjegyzendő , hogy a fiókákm ár a kikelés napján elevenek és fürgék és olyan gyorsan futnak,



SÜRGÖNY-OSZLOPO KAT RAKÓ KARAVÁN KELET AFRIKÁBA




hogy munkába kerül a megfogásuk. A tollszüret a két évesnélidő sebb struczon kezdő dik és minden nyolcz hónapban egyszertörténik. Régebben a tollakat egyszerű en kitépték, a mely czélra a

megfosztandó madarat beterelték egy szű k ketreczbe és a lábaitösszekötözték. A tollak kitépése azonban nagyon ártalmasán hatot taz állatokra; némelyike bele is pusztult. Ma ollóval vágják le atollakat közvetlenül a bő r felett, a bennmaradt tokot pedig hathéttel késő bb távolítják el, ha ugyan a meglazult tok magától kinem hull. A hím strucz fekete és fehér tollai sokkal értékesebbek,mint a nő stény barna tollai, valamint a szabadban felnő tt vadonélő strucz tollai is értekesebbek, mert szebbek, mint a szelídentenyésztett madarakéi. Még a szabadban felnő tt h ím strucznak islegfeljebb tizenkét tizennégy olyan fehér tolla van, a mely értékes.Evenként összesen mintegy egy kilogramm súlyú tollat termel egymadár. A tollnak az értéke nagyon különböző ; van olyan toll, amelynek kilogrammja 1200—1500 korona, a kisebb szárnytollak

nak az ára ennek csak a negyedrésze, míg egy kilogramm háttolnak csak 70—90 korona az értéke. Dél Afrikában, a hol mintegy150 ezer madárból áll az átlagos évi állomány és az innen kikerülőtollak nem az értékesebbek közé tartoznak, a kivitel mégis húszhuszonkét millió korona értéket képvisel. A mióta a strucztolltermelésben más államok versenyeznek a Fokfölddel, mint példáulArgentina, Ausztrália, California, azóta a Fokföldön szigorú törvények szabályozzák az eleven srucz kivitelét. így például egykifejlett példány kiviteli vámja 2500 korona, egy tojásért pedig 120koronát kell fizetni.

Június 23 ával lejárt a Capetownra szánt tizennégy nap és intézkednünk kellett, hogy fennakadás nélkül és lehető leg kellemesenfolytathassuk az utat, végig Kelet Afrika partjain. Manapság máinem okoz gondot a Capetownból való indulás; akár a keleti, akár a



A FOKFÖLDÖN ' 381

nvugoti oldalon akarja valaki az útját folytatni Európa felé, bő ségesen nyílik reá alkalma és úgyszólván válogathat a hajóban, amelyen utazzon. A posta és telegráf összeköttetés is elég sű rű , ső t

tekintettel az Európa és a Fokföld közötti távolságra, elég gyors is.Kábel útján régi idő k óta van a Fokföld összekötve Európával ésmagán a Fokföldön is sű rű a hálózat. Az „Eastern and South

S Ü R G Ö N Y D R Ó TO K FELRAKÁSA KELET AFRIKÁBAN.

African Telegraph Co ." tenger alatti kábeljén kívül, a melyet aFokföld, Natal, Mauritius szigete és Nagy Britannia nagy összegekkelszubvencionálnak, — így például N agy Britannia maga évenként60 ezer font sterlinget fizet a társaságnak, — a Fokföld a Capetown Alexandriai szárazföldi vonal útján is összeköttetésben állEurópával. Ennek a vonalnak a fő ága Capetowntól Mafekingig aFokföld tulajdona; Mafekingtő l Karongaig, a Nyassa tó partján,a Chartered Co. rakta le a vonalat, innen pedig az „African Trans



382 GÁSPÁR FERENXZ: A FÖLD KÖRÜL

continental Telegraph C o." folytatta tovább Német Kelet AfrikánFasodáig, a mely viszont Alexandriával van összekötve.

A hajóközlekedés már 1853 óta rendszeres és a szükséglet

nek teljesen megfelelő . Fő képen angol hajók tartják fenn a közlekedést. Legrégibb társulatok az „ U n i o n Steamship Company" ésa „Castle Mail Packets Company" Míg az ötvenes években a hajóknak 28—30 nap kellett az Angliából Capetownig terjedő út ra, makiválóan gyorsjáratú hajók tizennégy nap alatt futják be a Southhampton és Capetown közötti 6 ezer 500. mértföldet. Német hajókis — H amburg kikötő jébő l — rendszeres közlekedést tartanak fenna Fokfölddel, a mely hajók huszonnyolcz nap alatt teszik meg azutat . A hosszú útnak megfelelő en a viteldíj is elég magas. Angolhajókon az első osztályú viteldíj 38—47 Guinea, a második osztályon 25—29, a harmadik osztályon 15—17 Guinea. (Egy G uinea21 shilling.)

Arra a napra, a melyre a mi indulásunk volt kitű zve, éppen

esedékes volt egy szép nagy angol hajó, a Castle Mail Packet Co.„Grantu l ly" hajója. Egy elő zetes kis hiba, helyesebben han yagságfolytán késő n gondoskodván ezen hajón megfelelő helyekrő l, azutolsó elő tti napon, sajnos, már csak olyan kabinhoz jutott unk, amely sehogy sem felelt volna meg a Capetown — Aden közöttihosszú útra. Jobb hiányában azonban sietve foglaltuk le a még

meglevő néhány kedvező tlen fekvésű — és ennek folytán jóvalolcsóbb — kabinokat, abban a reményben, hogy Durbanban, anémet és olasz hajók végállomásán, más hajóra fogunk átszállani.A Capetownban elkövetett hanyagság helyreütésére ezúttal nemmulasztottuk el a német hajótársaság ügynökségénél D urbanbansürgöny útján megrendelni a megfelelő kabinokat az onnan legközelebb indulandó hajón.

Temérdek utas szállott Capetownban a Grantullyra, a kikközött azonban kevés volt olyan, a ki Európáig akarta megtenniaz utat . Az utasok legtöbbje csak a közeli kikötő ig, Port Elisabethig, East Londonig, vagy Durbanig szándékozott a hajón maradni.M ár az indulás napján, jún ius 23 án megmutat ta a Jó Reménység



„GYAPJÚ, GYAPJÚ ÉS — GYAPJÚ'




foka, hogy mennyivel jogosultabb volt az első neve: Cabo Tormentoso . A „téli" napnak megfelelő en csaknem metsző én hidegszél sepert végig a hajó fedélzetén és hosszú idő k óta elő ször

volt alkalmunk arra gondolni, hogy „mégis bunda a bunda".Ezút ta l azonban csak egy plaiddel megtoldott felöltő képviselte abundát , mert a jól bélelt télikabát lenn volt a „nagy podgyászban".Hogy pedig a nagy podgyász egy óceáni személyszállítón, az indulásnapjának délelő ttjén hol van, azt talán csak az Isten tudná megmondani , de ember nem. A Cap Agulhasig délkeleti iránybanhaladt a Grantully és ennek megkerülésével irányt változtatva,nemsokára északkeletnek fordult. A délkeleti szél meglehető sen felkorbácsolta a tengert és a jobb oldalról jövő hullámok óriási erő veldöngették a hajót, akárhányszor keresztül csapva a hajónak különben jó magas peremén. A nap folyamán egy parányit sem javulta helyzet és a mikor másnap délben beérkeztünk P o r t Elisabethbe,a hol a Grantully egy napra vetett horgonyt, a kiszállás meglehető s

nehézségek között ment végbe és — a min t majd látni fogJLik —másnap a hajóraszállás még keservesebb volt.

Véletlenül éppen egy vásárnapon érkeztünk P o r t Elisabethbe,ennélfogva zajos és lármás volt az egész város. A Mail Streetenvégig haladva, ennek az egészen új keletkezésű városnak a fő utczáján, az első pillanatra látható volt, hogy P o r t Elisabeth a gyapjúvárosa. A temérdek öszvér és lófogatú kocsikon kívül, a melyekszorosan egymás mellé sorakozva betöltötték a hosszú utcza mindkét oldalát, számos nagy ekhós szekér állott. Az elébök fogottnyolcz tíz, ső t tizenkét pár ökrön, meg a tömör kerekeken, a melyekenhárom négyszínű sár és agyag rakódott le a hosszú ú ton , meglátszott, hogy messzi földrő l jönnek. Ú gy a fogatok alakja meg ahajcsárok, — helyesebben: béresek — a kik csaknem kizárólagkafferek, valamint a szekerek rakománya exotikus benyomást tesz.



STRUCZFALKA DÉL-AFRIKÁBAN.





jUHNYAJ A DELAFRIKAI KARUN.




Valamennyi kocsin széles vaspántokkal összeszorított óriási kötegekvannak és valamennyi kötegben egyetlen árúczikk: gyapjú. Különben is csak gyapjú látható mindenütt; az irodák ablakaiban, a

vásártér bódéinak az asztalain, a szembe jövő emberek kezében,mindenü t t csak gyapjú és gyapjú. Jellemzésül a port elisabethigyapjúforgalomra, elegendő azon tény felemlítése, hogy a Fokföldrő lévenként kikerülő gyapjúnak kétharmada Po r t Elisabethen át kerülforgalomba.

Eredetileg az egész Fokföldön nem volt gyapjút adó juh , merta bennszülött juhnak durva sző r fedte a bő rét. Annál kiválóbbvolt a húsa ezeknek a juhoknak és érdekes volt a nagy farkuk,a mély egyetlen hájtömegbő l állott. A juhok farka néha olyan nagyvolt, hogy öt hat kilogrammot is nyomot. E ze ke t a kövér juhoka t

• a gyapjas juh ma már teljesen kiszorította és a karru vidékek —a Fokföld rengeteg legelő i — mai gazdasági fellendülésüket kizárólag a nagyszabású juhtenyésztésnek köszönhetik. Hogy mekkora

területen folyik a Fokföldön a juhtenyésztés és hogy mekkora darabföld felett kell rendelkeznie a juhtenyésztő gazdának, kitű nik abból,hogy egy juh legelésére átlag egy hektár földet számítanak a fű bengazdag vidékeken, míg ellenben a karrun — a kevésbbé kiadóslegelő jű földeken — néha hat hektár legelő t számítanak egy juhra.(Egy hektár valamivel kevesebb, mint két katasztrális hold.) Ha.m ár most halljuk, hogy valamelyik farmer hét nyolcz ezer juhnaka gyapját hozta a port elisabethi vásárra, akkor elképzelhetjük,mekkora rengeteg legelő je lehet ennek az embernek, a melyena juhait tenyészti és hány pár ökörre van szüksége, a míg enneka temérdek juhnak a rengeteg gyapját az 1000—1500 kilométernélnagyobb .távolságból kihozza a tengerpartra.

A Main Street felső vége a port elisabethi villanegyedbevezet. Ámbár néhány évtizeddel ezelő tt talán m ég nyoma semvolt a városnak, ma már olyan a villanegyede, mintha egy évszázadra visszatekintő nemesség élne benne. Csupa elő kelő ízlésű ésgazdag építkezésű házak, szép parkokkal körülvéve, belül pedigolyan berendezéssel, a melyet az angol gentleman „comfortja"



POSTAKOCSI INDULÁSA A BELFÖLDRE.




megkövetel. Bámulatosak ezek az angolok az ő „colon izálásukkal"és „comfortjukkal". A németek is mesterek ugj'an ebben néhányévtized óta, de az angoloknak még nyomába sem jönnek. Ha két három

néme t valamely félreeső helyen letelepszik, legyen az a Xingu menténBraziliában, vagy Wuhuban aYangtcekiangpartján, vagyaHogulu szige •ten a Csendes óceánon, az első , a mit tesznek, hogy clubot alakítanak,a falakra kifüggesztik Bismarck, Moltke meg az „Olle Willem" olcsómetszeteit, megrendelik a „Fliegende Blattért" meg a „Wochet" éshozatnak néhány láda — „Bayerische" t. Ha pedig két három angoltelepszik le ugyanitt, akkor mindenekelő tt építenek „blockhouset'',a melybő l késő bb „villa" lesz, körülveszik parkkal és azonnal megkezdik az udvarnak egy részét gyömöszölni, hogy — lawn tennisgroundot csináljanak rajta. A legközelebbi hajó már hozza a „comfortot", tudniillik a széles és süppedő bő rfoteleket, a nagy pamlagokat,a mosquito hálót, a „türelemjátékot", egynéhány kötet „TauchnitzEd t i o n " t meg a frakkot, hogy a mikor a gentleman hazakerül

este a napi mun ka után , a mely talán a coprakészítő k, vagy kopálgyű jtő k felügyeletébő l állott, vagy akár a — gyapjúvásárról, felveszi a frakkját és ünnepiesen leül a vacsorához, a mely akárh á n y esetben éveken át nem egyéb, mint „mut ton and chicken".A hol t íz angol él együtt, ottan Anglia van; a hol ő k tizenvannak együtt, az már nem Xingu vidék, az nem Kingsmill,sem nem Cape Colony, hanem „Old England". És így lettek ő ka világ urai.

P o r t Elisabeth Capetown után a legforgalmasabb kikötő jeegész Dél Afrikának, a mire szerencsés földrajzi fekvése praedestinálta. Port Elisabeth ugyanis nemcsak a Cape Coloniánakegyik kapuja, hanem kapuja az Oranje River Colonynak, Rhodesiadéli részének, továbbá a kimberleyi és colesburgi distriktnek, ső tJohannesburgnak is. (Csak emlékezzünk vissza arra a fontosszerepre, a melyet P ort Elisabeth az angol boer háború alattjátszott és akkor megértjük nagy jelentő ségét.) A min t odaátnyugoton F reetown, Sierra Leone fő városa, a „West AfricanLiverpool", úgy Port Elisabeth a „South African Liverpool", azzal



A FOKFÖLDÖN 389

a különbséggel, hogy míg Freetown azonkívül a „Grave of thewhiteman", Port Elisabeth ezzel ellenkező leg csaknem üdülő helyea környékének. Hanem, hogy „a pálmák ne nő jjenek az égig",

arról gondoskodik Port Elisabeth kikötő je, a melynél — czudarabb nem sok van egész Dél és Kelet Afrikában, a mint azt mindjárt látni fogjuk.



Documents

A Föld Körül II Nyugat India És Afrika 2