KristinHarmel

AFELEJTÉSÉDESÍZE

FordítottaDeresAnita

pioneerbooks

2012

Afordításazalábbiműalapjánkészült:

KristinHarmel:TheSweetnessofForgetting

Copyright©KristinHarmel,2012

Hungariantranslation©DeresAnita,2012

Mindenjogfenntartva!

KiadjaaPioneerBooksKönyvkiadóKft.,2012

www.pioneerbooks.hu

www.facebook.com/pioneerbooks

e-mail:info@pioneerbooks.hu

Felelőskiadó:akft.ügyvezetőigazgatója

Felelősszerkesztő:BekeCsilla

Borítóterv:TabákMiklós

ISBN978-963-89648-1-6

AWeymoutbbanélőnagyanyámnakésnagyapámnak

„Ésazegészemberinemzetségetegyvérbőlteremtette,hogy

lakozzanakaföldnekegészszínén,meghatározváneleverendelt

idejöketéslakásuknakhatárait.”

(APOSTOLOKCSELEKEDETEI17:26)

„Egyembergyertyafényesokaknakvilágít.”

(SÁBÁTTRAKTÁTUS,MOÉDRENDJE,TALMUD)

„IstenmindenteremtményeazÖcsaládja,Öalegszeretettebb

Isten,akialegtöbbjótcseleksziateremtményeivel.”

(MOHAMEDPRÓFÉTA)

Elsőfejezet

Az utca csendes és nyugodt a cukrászda kirakata előtt. Alig fél óra múlvavirrad,ahajnalkecsesujjaiépphogymegérintikahorizontot.Úgyérzem,mintha

azegészvilágoncsakénvolnékegyedül.Szeptembervan,amunkaünnepe1után

másfél héttel már egyetlen turista sincs Cape Cod2 környékén, és a szezonvégeztével a bostoniak is lezárják és téliesítik a nyaralóikat. Az utcákelnéptelenednekésnyugtalanálombamerülnek.Afákleveleiissárgulnikezdtek,ésnéhányhétenbelülanaplementefáradtszíneibeöltöznekmajd,deaturistákatnem igazán érdeklik a falevelek. Az őszi lombok rajongói Vermontba, NewHampshire-be vagy Berkshire-be,Massachusetts állam nyugati részére utaznak,aholatölgyekésajuharfáktűzvörösreésérettnarancsszínűrefestikazeget.

Az utószezon nyugalmában a tengerparti szélben hajladozó fűcsomók lassankiszáradnak,anappalokegyrerövidülnek,aKanadafelőlérkezőköltözőmadarakpedighatalmascsapatokbanpihennekmegCapeCodkörnyékén.Mégalápzöldjeis megfakul, én pedig idén is, ahogyan minden évben, az Esthajnalcsillagcukrászdakirakatábólfigyelem,ahogyanbeköszöntazősz.

A családi vállalkozásban működő cukrászda, ahol felnőttem, egy kis sárgaházikóbantalálhatóazöbölben.Sohaneméreztemennyireazotthonomnak,mintmostavisszaköltözésem,vagyisaválásvéglegesítéseután.

Válás. A szó egyre csak visszhangzik a fülemben. Egy csődtömegnek érzemmagam, amikor az egyik lábammalmegpróbálom kitámasztani a sütő ajtaját, akezemben két ipari méretű tepsi fahéjas minipitével zsonglőrködöm, és közbenmégacukrászdabejáratát is igyekszemszemmel tartani.Mindig is túlnagyvoltrajtam a teher, gondolommagamban,miközben a pitéket a sütőbe csúsztatom,kihúzok egy tepsi croissant-t, majd a csípőmmel belököm a sütő ajtaját. Mostaztánszószerintaz.

Nemakartamelválni, főkéntAnniemiatt nem.Nemakartam,hogy a lányomúgynőjönfel,hogynemtudja,hányadánállaszüleivel,ahogyanénsemtudtamgyerekfejjel.Azt akartam, hogyneki jobb sorsa legyen, de az élet sohanemúgyalakul,ahogyanszeretnénk,nemigaz?

Miközben a puha, vajas croissant-okatmegpróbálom leügyeskedni a tepsiről,hirtelen megszólal a bejárad ajtó fölötti csengettyű. Rápillantok a másik sütőidőzítőjére,ésazonnallátom,hogymostnemmehetekkiapulthoz,mertavaníliásmuffinokathatvanmásodpercmúlvakikellszednem.

-Hope,tevagyaz?-Egymélyhangszólít.

Megkönnyebbülvesóhajtokfel.Végreegyismerősvásárló.

Nemminthanemismernékszintemindenkit,akiaturistahadtávozásautána

városbanmarad.

-Egyperc,ésjövök,Matt!-kiáltom.

Felhúzomavilágoskék,hímzettmuffinmintáskesztyűmet,amitmégAnnievettnekem tavaly a harmincötödik születésnapomra, és kiveszem a muffinformát asütőből. Mélyen beszívom a gyermekkoromra emlékeztető, édeskés illatot. AzEsthajnalcsillagotmégMamie,vagyisazénfrancianagyanyámalapítottahatvanévvelezelőtt,néhányévvelazután,hogyCapeCodraköltöztekanagyapámmal.

Itt nőttem fel, körülötte sertepertélve tanultam meg kenyeret sütni, ő pedigtürelmesenelmagyarázta,hogyankelltésztátdagasztani,mitőlkelmeg,valaminthogyan lehet hagyományos és szokatlan hozzávalókat úgy vegyíteni, hogy asüteményeinkrőlaBostonGlobeésaCapeCodTimesisévrőlévreódákatzengjen.

Kipakolom a muffinokat a hűtőrácsra, és a helyükre két tepsi ánizsos ésédesköményes kekszet csúsztatokbe a sütőbe.Alulra, a legalsó rácsrapedig egyadag mandulás félholdat teszek be sülni, narancsvízzel ízesített, fahéjjalmeghintettaprótésztakifliket.

Becsukom a sütőajtót és lesöpröm a lisztet a kezemről. Nagyot sóhajtvabeállítom az időzítőt, és kilépek a konyhából a cukrászda fényárban úszóvevőterébe.Akármilyengondterhelt isvagyok,azüzlet látványamindig jókedvrederít.Annieéséntavalyősszel,amikoraligvoltforgalom,kifestettükahelyiséget.A lányom a „hercegnő-rózsaszín” árnyalathoz ragaszkodott fehér szegéllyel, aminéhaaztazérzéstkeltibennem,minthaegyóriásimuffinbanélnénk.

Matt Hines egy széken ül, szemben a pulttal, és amikor meglát, mosolyogvapattanfel.

-Szia,Hope!-üdvözöl.

Visszamosolygok.Matt-telmégagimnáziumban jártunkegyütt,ővoltazelsőszerelmem egy fél élettel ezelőtt. Szakítottunk, mivel nem sikerült ugyanarra afőiskolárafelvételtnyernünk.Aztánamikorévekkelkésőbbazáhítottjogidiplomanélkül, egy kisbabával és egy vadonatúj férjjel gazdagodva visszaköltöztem avárosba, újra barátok lettünk, és a barátságunk azóta is tart. A válás óta márrengetegszer hívott randira, de rá kellett jönnöm, hogy már régen túlnőttünkegymáson. Matt olyan, mint a kedvenc pulóverem, kinyúlt és viseltes, de azenyém. Az élet megváltoztat, anélkül, hogy észrevennéd, ám amikor minderrerádöbbensz,már késő, és az eltelt éveket nem hozhatja vissza semmi sem.Úgytűnik,hogyMattnekezmegsemfordultafejében.

- Szia,Matt! - próbálok szenvtelen, ugyanakkor barátságos lenni. - Kérsz egycsészekávét?Aházajándéka,kárpótlásulavárakozásért.

Választ semvárvamáröntöm is akávét.Pontosan tudom,hogyMatthogyanszered.Kétcukorraléstejszínnel,elvihetőpapírpohárban,amitmagávalcipelhetahelyi bankba, ahol területi igazgatóhelyettesként dolgozik. Mivel a munkahelyecsakkétház-tömbnyirevaninnen,aFőutcán,hetentetöbbszörisbeugrikmunka

előtt.

Mattbólintésmosolyogvaveszielakávét.

-Mitadhatokmég?-faggatom,ésazüvegpultramutatok.

Már hajnali négy óra óta itt vagyok, és bármég nem sültmegminden,Mattrengetegfrisspékáruközülválaszthat.

Egyaprócska,piteszerű, leveles tésztábólkészült édességetveszekakezembe,amit citromosmandulával töltöttemmeg,majdmegkentem rózsavízzel elkevertmézzel.

- Mit szólnál egy mandulás-rózsás gyümölcslepényhez? - kérdezem, és márnyújtomisfelé.-Tudom,hogyezakedvenced.

Csak egy másodpercig hezitál, mielőtt elveszi, aztán lehunyt szemmelbeleharap.

- Hope, te erre születtél - motyogja teli szájjal, és bár tudom, hogy bóknakszánta,aszavaimégisszívenütnek,mivelsohanemakartamcukrászlenni.

Nem ilyen életet képzeltem el magamnak, és Matt ezt nagyon jól tudja. Anagyanyámbetegségeésazanyámhalálautánazonbannemvoltmásválasztásom.Megrázommagam,ésúgyteszek,minthanemfájna,amitaziméntmondott.

-Igazábólazértugrottambemareggel,mertbeszélnünkkellene.Leülnélvelemegypercre?-tudakolja.

Hirtelen észreveszem, hogy a mosolya egy kicsit erőltetett. Ezt eddig nem isláttam.

- Nos, ööö… - A konyha felé sandítok. A fahéjas pitéket hamarosan ki kellvennemasütőből,deaddigmégvannéhánypercem.Megvonomavállam,végülisilyenkoránúgysemjönsenki.-Rendben,decsakegyetlenpercre.

Magamnak is öntök egy csésze kávét, jó erős feketét, már a harmadikat mareggel,aztánleroskadokaMatt-telszembeniszékre.Azasztalratámaszkodom,éslélekben felkészülökarra,hogymármegint randevúrahív.Fogalmamsincs,mitmondjak.Évekótacsakalányomraésaférjemrekoncentráltam,abarátaimpediglassanelmaradtakmellőlem.ÖnzőmódonMattétnemszeretnémelveszíteni.

-Miabaj?-kérdem.

Vonakodva válaszol, ezért rögtön az az érzésem támad, hogy valami nincsrendben.Lassankezdemmegszokni,hogymostanábancsakrosszhíreketkapok.Azanyámrákoslett,anagyanyámdemenciás,aférjempedigkitalálta,hogytöbbénemakar a férjem lenni. Így teljesenmeglep, hogyMatt csupánAnniehogylétefelől érdeklődik. Ránézek, és a következő pillanatbanmár ezerrel ver a szívem,mertháthatudvalamit,amiténnem.

-Miért,mitörtént?-fakadokki.

-Csakérdeklődöm- feleligyorsanMatt. -Próbálokkedves lenniéstársalogniveled.

-Ó!-sóhajtokfelmegkönnyebbülve,ésörülök,hogysemmifélerosszhírtnemkellhallanom.

Nem lettem volnameglepve, ha a lányom valami őrültségbe keveredik, mintamilyenazáruházi lopásvagyaz illegális graffitik festéseaz iskola falára.Olyanmás lett, amióta az apja és én különváltunk: utálatos, ideges, dühös. Bárlelkifurdalásomvolt,azérttöbbszörisátkutattamaszobáját,háthadrogokatvagycigarettát rejteget, ám eddig az én Annie-m átalakulásának csak egyetlenbizonyítékavolt,aszilánkosratörtválla.

-Sajnálom,devalamisokkalrosszabbraszámítottam.

Matt elfordítja a tekintetét, és úgy kérdezi, hogy mit szólnék, ha vacsoráznimennénkmaeste.

-Csakmiketten.AnnieúgyisRobnállesz,igaz?

Bólintok.Azexemésénfele-felearánybangyakoroljukaláthatásijogot,aminekigazábólegyáltalánnemörülök,mertAnnieéletétteljesenbizonytalannáteszi.

- Nem tudom, Matt - felelem. - Azt hiszem… - keresem a kevésbé bántókifejezést - még túl korai lenne. Még alig vagyunk túl a váláson, Annie-nekrengetegabaja,ésszerintemjobbantennénk,ha…

-Ezcsakegyvacsora,Hope-szakítfélbeMatt.-Nemakezedetkértemmeg.

Hirtelenelöntaszégyen.

-Hátpersze,hogynem-dadogom.

Mattelnevetimagátésakezemértnyúl.

-Nyugodjmeg,Hope!

Amikorvonakodom,őcsendesenelmosolyodik,éscsakannyitteszhozzá,hogyvalamikorennemiskell.

-Na,mitszólszhozzá?

-Rendbenvan-egyezembele.

Ugyanebben a pillanatban kivágódik a pékség ajtaja, és Annie robog be. Ahátizsákja hanyagul a vállára vetve, a szemén fekete napszemüveg, holott mégnemispirkad.Megtorpanésegypillanatigcsakbámulránkértetlenül,énpedigazonnal tudom,hogymire gondol.Kihúzoma kezemMatt tenyeréből, de akkormár késő. Annie letépi a napszemüvegét, és hátradobja hosszú, hullámos,mézszőkehaját,szürkeszemeivelpedigmégaszokásosnáliscsípősebbpillantástvetránk.

-Elkezdtétekvolna,hanemjövök?

-Annie,eznemaz,amineklátszik.

-Tökmindegy-dohogja.

Mostanábanezaszavajárása.

-NelégydurvaMatt-tel!-utasítomrendre.

-Tökmindegy- ismétli,éshogynyomatékotadjonamondandójának,forgatnikezdiaszemét.-Leléptem.Bármitiscsináltatok,felőlemnyugodtanfolytassátok!

Tehetetlenül nézek rá, miközben átcsörtet a kétszárnyú ajtón a konyhába.Hallom, hogy ledobja a hátizsákot a konyhapultra, és összerezzenek, mertnekivágódik a rozsdamentes keverőtálaknak, amiket gondosan feltornyozvatárolok.

-Sajnálom!-fordulokMatthez,akimégmindigAnnieutánbámul.

-Nemsemmiegycsaj!-jegyzimeg.

Elnevetemmagam.

-Akölykökmárcsakilyenek.

Őszinténszólva,nemtudom,hogybírod-teszihozzá.

Rámosolygok.Énharagudhatokalányomra,deőnem.

-Egyszerűencsaknehézidőszakonmegykeresztül.-Felállókésakonyhafelépillantok. -A válás nagyonmegviselte, és tudod, hogymilyen a hetedik osztály,nemalegkönnyebb,azmárbiztos.

Mattisszedelőzködik.

-Nehagyd,hogyígybeszéljenveled!-jegyzimegbúcsúzóul.

Hirtelenösszeugrikagyomrom.

- Viszlát,Matt! - közlöm, és úgy összepréselem az állkapcsomat, hogy szintemárfáj.

Mielőtt válaszolni tudna, sarkon fordulok és elindulok a konyhába, remélve,hogyőisindulnikészül.

-Nemgorombáskodhatszavevőkkel!-teremtemleAnnie-t,ésénisberobogokakétszárnyúajtónakonyhába.

Háttalállnekem,éséppenkevergetvalamitegy tálban, talánabíbor-bársonymuffintésztáját.Egypillanatigazthiszem,hogynemisfigyelrám,aztánrájövök,hogyfülhallgatóvanafülében.AzazátkozottiPod.

-Hé!-kiáltomhangosabban.

Még mindig nem válaszol, ezért mögé lépek és kihúzom a fülhallgatót a balfüléből. Felugrik, megpördül, és a szemei szikrát szórnak, mintha legalábbismegpofoztamvolna.

-Azistenszerelmére,Anyu,mibajodvan?-fakadki.

Az arcára kiülő harag láttán egy pillanatra hátrahőkölök, aztán megfagy azereimben a vér. Még mindig nem látom azt az édes kislányt, aki régenfelkéredzkedett az ölembe, belefeledkezett Mamie tündérmeséibe, aki sírvapanaszolta, hogy felhorzsolta a térdét, és ragaszkodott ahhoz, hogy a nekemkészítettgyurmaékszereibenmenjünkbevásárolni.

Talánottrejtőzikvalaholajéghidegálarcalatt.Mikorváltoztakmegennyireadolgok? Szeretném, ha tudná, hogy szeretem őt, és azt akarom, hogy neveszekedjünktöbbé,ámehelyetthűvösencsakennyitmondok:

-Nemmegmondtam,hogynemviselhetszsminketaziskolában,Annie?

Az agyonmázolt szeme összeszűkül, és önelégült mosollyal közli több kilórúzzsalaszáján,hogy:

-Apamegengedte.

Magamban elátkozom Robot. Úgy látszik, eltökélte, hogy mindenbenellentmondnekem.

-Énmegnemengedem!-rivallokrá.-Menjafürdőszobábaésazonnalmosdle!

-Nem! - feleseli Annie, és hetykén csípőre teszi a kezét. Csak bámul rám, ésészresemveszi,hogyösszekenteafarmerétamuffintésztájával.Márlátom,hogyezértisénleszekahibás.

-Eznemvitatéma,Annie!-szögezemle.-Mosdle,vagyelfenekellek!

Minthaazanyámathallanám.Egypillanatiggyűlölömmagam,demegpróbálokpislogásnélkül,fenyegetőnnézniAnnie-re.

Őnézfélreelőször.

-Tökmindegy -morogja,azzal letépiakötényét,ésapadlóradobja. -Nemiskéne itt dolgoznom! - üvölti, és belebokszol a levegőbe. - A törvény tiltja agyermekmunkát!

Megáll az eszem. Ezt már körülbelül százezerszer megbeszéltük. Nem kelldolgoznia, hiszen ez egy családi vállalkozás. Csak azért várom el tőle, hogysegítsen,mertannakidején,kölyökkénténissegítettemazanyámnak,ahogyanazanyámisanagyanyámnak.

-Többszörnemmagyarázomel,Annie!-torkolomlekeményen.

-Eznemfelelmeg?Akkor, légyszíves,nyírd lea füvetésvégezdelazösszesházimunkát!Rendben?

Annie méltóságteljesen kiballag, vélhetően a fürdőszoba felé, majd az ajtótúloldalánegyszercsakelbődül:

-Gyűlöllek!

Minthatőrtdöfnénekaszívembe,pedigemlékszem,hogyennyiidőskoromban

ugyanígyordítottamazanyámmal.

- Nincs új a nap alatt - mormolom, azzal kevergetni kezdem a tésztát afakanállal,amitalányomapultonhagyott.

Fél nyolcra, amikor is Annie-nek el kell indulnia a négy háztömbre találhatóTengeri Szellő Általános Iskolába, az összes péksütemény elkészül, és az üzletetellepikatörzsvásárlók.

Asütőbenmársülegyújabbadagaházspecialitásából,ésszívmelengetőillattaltölti meg a pékséget. Rose rétese nem más, mint alma, mandula, mazsola éskandírozottnarancshéjlevelestésztában,leheletnyifahéjjal.

Kay Sullivan és Barbara Koontz, két nyolcvan év körüli özvegyasszony, aszemben lévő házban lakik. Most az ajtó melletti asztalnál ülnek, kávétkortyolgatvadiskurálnak,miközbenszemérmetlenülbámulnakkifeléazablakon.

Gavin Keyes, akit megkértem, hogy segítsen az anyám házát újra lakhatóvátenni a nyár végére, a mellettük lévő asztalnál issza a kávéját, éclairt3 eszik ésaCapeCodTimes-t.olvassa.DerekWalls,azözvegyember,akiaparton lakik,anégyéves ikreivel,Jay-jelésMerrivelérkezettacukrászdába.Az ikreképpenegyvaníliásmuffinrólnyalják leacukormázat,pedig inkábbreggelitkelleneenniük.EmmaThomas,azötveneséveibenjáróhospice-nővér,akianyámgondjátviselteazutolsónapjaiban,apultnálácsorog,éspróbálateájáhozillősüteményttalálni.

Éppen elvitelre csomagolok be egy áfonyásmuffint Emmának, amikor Annieviharzikelmellettem,akabátjaésatáskájaazegyikvállánlobogutána.Hirtelenmegragadomakarját,hogynetudjonelslisszolni:

-Haddlássamazarcodat!-követelem.

-Nem!-tiltakozik,ésnemhajlandórámnézni.

-Annie!

-Tökmindegy-morogja.

Végre felnéz, és látom, hogy egy újabb réteg szempillafestéket vitt fel és egyförtelmes árnyalatú rúzzsalmázoltaki a száját.Ráadásul egy extra réteg fuksziaárnyalatúpirosítóisdíszelegapofacsontjaalatt.

-Azonnaltöröldle-utasítom—,éshagydittafestékeket!

-Nemvehetedelőket!-replikázik.-Asajátpénzembőlvettemmindet!

Körbepillantok és rájövök, hogy az üzlet elcsendesedett, és mindenki minketfigyel,kivéveJay-tésMerrit,akikasarokbanfecserésznek.Gavinaggodalommalaszemébennézrám,azidőshölgyekazajtóközelébenpedigdöbbentenbámulnak.Hirtelen elszégyellemmagam. Tudom, hogy én vagyok a város szégyene, hiszenképtelen voltam megmenteni a Robbal való házasságomat. Robot tökéletesnektartják,ésúgygondolják,hogyszerencsémvolt,amiértegyáltalánelvett.Mindenkiszemeláttáramostszülőkéntiskudarcotvallók.

- Annie! - sziszegem a fogaim között. - Tedd, amit mondok, különbenelfenekellek,hanemfogadszszótnekem!

- Apánál maradok a következő napokban - feleseli önelégülten -, és nemfenekelhetszel.Odamárnemtehetedbealábad.

Nagyotnyelek.Nemtudhatjameg,hogymennyirefájnakaszavai.

- Fantasztikus! - vágom rá. - Abban a pillanatban foglak elfenekelni, amikorátlépedazénházamküszöbét!

Magában átkozódik, majd egyszer csak felpillant, és rádöbben, hogy mindenszemrászegeződik.

-Tökmindegy-dohogja,éselindulafürdőszobafelé.

Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd Emmához fordulok, és az elnézésétkérem.Amikorasüteményértnyúlok,remegakezem.

-Szívem-mondjaegyüttérzőn—,énháromlánytneveltemlel.Időveljobblesz.

Kifizeti a süteményt és távozik.ÉszreveszemMrs.Koontzot ésMrs.Sullivant,akikmárhatvanéve,apékségmegnyitásaótajárnakide.Felállnakazasztaluktólésazajtóhozbicegnek,mindkettenabotjukratámaszkodva.Derekésalányokisindulni készülnek, ezért kilépekapultmögül,hogyösszeszedjema tányérjaikat.Segítek begombolni Merri kabátját, Derek pedig Jay cipzárját húzza fel. Merrimegköszöniamuffint,énpedigbúcsútinteknekik.

EgyperccelkésőbbAnniekerülelőafürdőszobából,azarcavégresminknélkülragyog.Egyszempillaspirált,egyrúzstésegytégelypirosítótvágleelémazegyikasztalra,ésharagosannézrám.

-Nesze!Mostboldogvagy?

-Majdkiugrómabőrömből-jegyzemmegepésen.

Egy pillanatig csak áll ott, és úgy tűnik, hogy mondani akar valamit. Márkészülökakövetkezőszarkasztikusmegjegyzésére,deváratlanulegészenmeglepődolgotkérdez.

-TulajdonképpenkiazaLeona?

-Leona?-Próbálokrájönni,hogykilehetaz,defogalmamsincs.-Nemtudom.Miért?Holhallottadeztanevet?

-Mamie-tól.Folytonígyszólít,ésúgylátszik,hogyeznagyonelszomorítja.

Teljesenösszezavarodom.

-TejárszMamie-hoz?

Anyám halála után, két éve költöztettük be a nagyanyámat egy idősekotthonába,mivelademenciájamiattazegészségiállapotarohamosanromlott.

-Igen.Baj?

-Nem,csaknemtudtam,hogyte…

-Valakinekmuszáj-vágvissza.

Biztos vagyok benne, hogy a bűntudat kiül az arcomra, mert a lányomgyőzelemittasnaklátszik.

-Rengetegadolgomacukrászdában,Annie.

-Na,persze,deénszakítokrá időt.HakevesebbidőttöltenélMattHinesszal,akkortalántöbbidődjutnaMamie-ra.

-SemmisincsköztemésMattközött.-Hirtelenfelfogom,hogyGavincsakpárméterre ül tőlünk, és lassan, de biztosan elönti az arcom a pír. Már csak azhiányzik, hogy az egész város tudjon a kettőnk dolgáról, illetve arról, ami nincsköztünk.

-Tökmindegy - jegyzi meg duzzogva Annie. - LegalábbMamie szeret engem.Mindigmondja,hameglátogatom.

Rám sandít, és tudom, hogy azt kellene mondanom, hogy „Szívem, én isszeretlek”,vagyhogy„Apádésénis,mindkettennagyonszeretünk”,vagyvalamiilyesmit. Egy jó anyának ez a kötelessége, nem?Ehelyett,mivel egy anyaszörnyvagyok,mibukikkibelőlem?

-Tényleg?Nemaztmondtadvéletlenül,hogyegybizonyosLeonátszeret?

Annie szem elkerekedik, és egy percig csak némán bámul rám. Szeretnémmegölelni és elmondani neki, hogy sajnálom és nem akartammegbántani. Ámmielőttesélyemlennekinyitniaszámat,sarkonforduléskivágtatazüzletből,ámnem elég gyorsan ahhoz, hogy ne vegyem észre a szeme sarkából szivárgókönnycseppeket. Vissza sem néz. A szívem szakadmeg, és egyre csak bámulokutána.Leroskadoka székre, aholpárperccelkorábbanaz ikrekücsörögtek, ésakezembe temetem az arcomat. Minden téren kudarcot vallottam, de leginkábbazokkal szemben mulasztottam, akiket a legjobban szeretek. Észre sem veszemGavinKeyest,amígmegnemérintiavállamat.Zavarombanfelkapomafejem,éshirtelenegyaprólyukatkezdekelfixírozniafarmernadrágján,ott,aholacombjánegy helyen kikopott az anyag. Egy pillanatig heves késztetést érzek, hogyfelajánljam,hogymegfoltozom,deeznevetségesenhangzik.Pocsékanyavagyok,csapnivalófeleségvoltam,ésavarrásbansemjeleskedemkülönösebben.

Megrázom a fejem, de a tekintetem feljebb téved Gavin kék flanelingjéről aférfiasan erős állkapcsára és a borostás arcára. Sűrű fekete haját szemmelláthatóannapokótanemfésültemeg,denemtűnikelhanyagoltnak,kifejezettenlazának és fesztelennek látszik. Amikor mosolyog, gödröcskék jelennek meg azarcán, amik arról árulkodnak, hogy mennyire fiatal. Huszonnyolc-huszonkilencéves lehet. Hirtelen matuzsálemi korúnak érzem magam, pedig csak hét vagynyolc évvel lehetek idősebb nála. Milyen érzés lenne ilyen fiatalnak lenni,felelősségnélkül,egykiskamaszlánynélkül,folytonainődszélénállóvállalkozásnélkül?

-Neboruljki!-vigasztal.Megsimogatjaahátamat,aztánmegköszörüliatorkát,ésígyszól:-Annieszerettéged,Hope.Jóanyavagy.

-Ó,köszönöm-rebegem,ésnemmerekaszemébenézni.

Hónapokonkeresztül,amígaházunkathoztarendbe,napontaláttukegymást,ésamunkavégeztével,délutánonként,gyakraniszogattunklimonádétaverandán,miközben igyekeztem nem bámulni a napbarnított, izmos bicepszeit. De őnemismerengem.Nemismerelégjól,hogymegítélhesse,milyenanyavagyok.Hajólismerne,tudná,hogyegykatasztrófavagyok.

- Tényleg így gondolom - simogat meg újra esetlenül, aztán ő is eltűnik, énpedig egyedül maradok a rózsaszín óriási muffin kellős közepén, amit hirtelennagyongyászosnaktalálok.

Másodikfejezet

Ezúttal korábban zárombea cukrászdát,mert vannéhányelintéznivalóm.ANapmégnemnyugodottle,amikornegyedhétkorhazaérek,mégisazazérzésem,hogynyomasztóansötétvanaházban.Próbálomasajátházamnaktekinteni,deeza csönd idegtépő. Egészen tavaly decemberig, amikor is Rob azzal lepett megkarácsonyra,hogyelakarválni,szerettemidejárni.ARobbalközösotthonunkat,aCape Cod-i öbölre néző, hófehér viktoriánus házat, nem messze a szabadstrandtól, azonban még ennél is jobban szerettem. A szobák falait én magamfestettem ki, a konyhát és az előszobát újra kellett járólapoztatni, az emeletiszobákraésanappalibejáratáravadonatúj,tömörfaajtókatszereltettem.Mégegyvirágoskertet is ültettem, halványkék hortenziákkal és babarózsaszínfutórózsákkal, amik csodaszép színekben vibráltak a ház vitorlavászon-fehérremázolt viharlécei előtt. Amikor majdnem mindennel elkészültem, és végrehátradőlvelazíthattamvolnaazálomotthonunkban,Robleültetett,éslágyhangonközölte, anélkül, hogy rám nézett volna, hogy részérőlmindennek vége. Vége aházasságunknak, vége a kapcsolatunknak. A három hónap alatt, amígmegpróbáltamfeldolgozniamellrákbanelhunytanyámhalálát,ésbeláttam,hogyMamie-nakazidősekotthonábanleszalegjobbhelye,

Rob úgy döntött, hogy nincs tovább. Énmeg itt ragadtam egyedül az anyámházában,amitegyszerűenképtelenségvolteladni.Hónapokmúlva,kimerülténéscsüggedtenaláírtamaválásipapírokat,mertmárcsakaztkívántam,hogyminélhamarabblegyenvégeennekarémálomnak.

Azigazságaz,hogyeleinteteljesenpadlónvoltam,éséletembenelőszörekkorértettemmeg,hogyazanyámmiértviselkedettmindigolyanridegenaférfiakkal.Sohanemismertemazapámat,azanyámméganevétsemárultaelnekem.Egyalkalommal keserűen csak ennyit mondott róla: „Már régen lelépett. Azt semtudja, hogy a világon vagy. Ő akarta így.” Gyerekkoromban anyámnak többpartnere is volt, de egyiket sem engedte túl közel magához. Amikor végülmindannyian odébbálltak, ő csak megrázta magát és így szólt: „Jobb nekünknélkülük, Hope. Te is tudod.” Anyámról mindig azt gondoltam, hogy szívtelen,habár be kell vallanom,hogymár előre vártamazokat az időszakokat, amikor apasijai leléptek. Akkor egypár hétig csakis az enyém volt. Bárcsak korábbanrájöttem volna, hogy mikenment keresztül, bárcsak elmondhattam volna neki,hogy: „Már értelek, Anya. Ha nem szereted őket igazán, nem fáj, amikorelhagynak.”Mostmártúlkésővanehhez,ahogyanannyimindenmáshozis.

Majdnem hét óra van, mire végzek a zuhanyozással, mire lecsutakolommagamról a hajamba és a bőrömre ragadt lisztet és cukrot. Tudom, hogy felkellenehívnomAnnie-tRobnál,éselnézéstkérnitőle,amiértilyendurvavoltamvelereggel,denincslelkierőmtelefonálni.Másrészről,lehet,hogyéppenjólérzik

magukatazapjával,éshatelefonálnék,mindentelrontanék.AkármitisgondolokRobról,aztelkellismernem,hogyjóapjaAnnie-nek.Úgytűnik,hogyőolyasmiketis meg tud vele beszélni, amiket én már régóta nem. Amikor cinkosanösszenevetnek,előszörmardosaféltékenység,aztánarragondolok,hogyjóérzésboldognaklátnialányomat.Családiidillnélkülem.

Magamra kapok egy szürke kötött kardigánt és egy szűk fekete farmert, ésmiközbenmegfésülömabarna,válligérőhajamat,ami,hála istennek,mégnemkezdett el őszülni, pedig Annie mindent megtesz ennek érdekében, alaposanszemügyre veszem magam a tükörben. A lányom vonásait fürkészem a sajátarcomon, de a végeredmény, szokás szerint, hervasztó.Annienemhasonlít semrám, sem az apjára. Amikor hároméves lehetett, Rob egyszer meg is kérdezte:„Biztos, hogy Annie tőlem van, Hope?” A szavai arcul-csapásként értek, éskönnybe lábadt szemmel válaszoltam, hogy: „Hát persze, hogy tőled!”, ő pedignemfeszegettetovábbakérdést.Agyönyörű,barnárasültbőrénkívül,amipontolyan,mintRobé,ténylegsemmibennemhasonlítabarnahajú,kékszeműapjára.

Mégmindigazarcvonásaimatvizsgálom,miközbentestszínűrúzstkenekfelazajkamraésaszempillaspirállalmegpróbálomrendbehozniafakópilláimat.Annieszemei hihetetlenül szürkék, ugyanolyanok, mint Mamie szemei, az enyémekviszont tengerzöldek, aranyszínű pöttyökkel. Amikor kislány voltam, Mamiegyakranmondogatta,hogynálunkazöröklődésátugrottegygenerációt.Aszemeikivételévelminden tulajdonságát énörököltem.A sötétbarnahajú, barna szeműanyám szakasztott úgy nézett ki, mint a nagyapám, én viszont kiköpöttMamievagyok. A megsárgult régi fotóin akár én is lehetnék, de a szemei sokkalbánatosabbak.Habármost,hogyengemismegráncigáltazélet,lehet,hogynemiskülönbözünkannyira.Azélesenmetszettajkaim„angyalhárfák”Mamieszerint,ésa tej fehér arcbőröm ugyanolyan, mint az övé a fiatalkori képein. Szerencsésvagyok, hogy az ő vonásait örököltem, bár a két szemöldököm közé tavaly kétfüggőleges ránc került, és ezekhatározottan gondterheltté teszik a tekintetemet.Igen,mostanábantényleggondterheltvagyok.

Csengetnek,ésénpánikszerűenátkefélemahajamat,majdegyhirtelenötlettőlvezérelveösszekócolom.Nemakarokerőltetettenkinéznimaeste.Nemakarom,hogyMatt azt gondolja, hogy ez a vacsora jelent valamit.Egypillanattal későbbkinyitomabejáratiajtót,ésamikorMattközelhajol,hogymegcsókoljon,egykicsitjobbra döntöm a fejem, hogy ne a számat, hanem az arcomat érje a csókja. Akölnijének erőspézsmaillata van.Matt khakiszínűnadrágot, halványkékmárkásingetésegydrágánaklátszóbarnapapucscipőtvisel.

- Átöltözhetek - szabadkozom, mert hirtelen lomposnak és alulöltözöttnekérzemmagam.

Tetőtőltalpigvégigmér,aztánegyvállrándítássalelintéziadolgot:

-Csinosvagyebbenakardigánban.Jólnézelki,mintmindig.

AFratanellibemegyünk,azelőkelőolaszétterembealápra.

Próbálomnemészrevenni,hogymilyenarcotvágapincér, amikormeglátjaaneméppenalkalomhozillőöltözékemet,mielőttagyertyafényesasztalhozvezetneminketazablakmellé.

-Eztúlszép,Matt!-tiltakozom,amikorkettesbenmaradunk.

Kinézek az ablakon, de odakint már sötét van, ezért csak a tükörképünketlátom. Úgy nézünk ki, mint egy igazi szerelmespár, ezért gyorsan elfordítom afejem.

-Tudom,hogykedveledeztahelyet-válaszolja.-Emlékszel?Innenindultunkavégzősökbáljára.

Nevetnikezdekéscsakingatomafejem.

-Márelfelejtettem.

Valójában rengeteg dolgot elfelejtettemmár. Sokáig tartott,mire túlléptem amúltamon,demitárulelrólamazatény,hogyhúszévmúltánisugyanabbanazétterembenülök,ugyanazzalapasassal?Nyilvánvaló,hogyazembermúltjacsaklassanválikköddé.Elhessegetemmagamtólagondolatot,ésMattrepillantok.

-Aztmondtad,hogybeszélniakarszvelemvalamiről.

Mattazétlapottanulmányozza.

-Előszörrendeljünk!

Némánválogatunk.Matthomártkér,énpedigbolognaispagettit,alegolcsóbbételt az étlapon. Mert bár később majd felajánlom, hogy kifizetem a vacsoraáránakrámesőrészét,amitMattúgysemfogelfogadni,viszontnemakarom,hogyegy vagyont fizessen miattam. Nem szeretnék a lekötelezettje lenni. Miutánrendeltünk,Mattmélylélegzetetveszésrámpillant.Mármajdnemmegszólal,defélbeszakítom,mertsemmiszükségrá,hogykellemetlenhelyzetbehozzamagát.

-Matt,tudod,hogynagyratartalak-fogokbele.

-Hope…-szakítfélbeésfelemeliakezét.

-Haddfejezzembe!-Végrekibököm,amitmondaniakarok.

-Tudom,hogyszámtalanközösdologvanbennünk,éstermészetesenvanegyközöstörténetünkis,amiszámomrasokatjelent,deelkellmondanom,hogynemhiszem,hogybárkivel is tudnék randevúznimost.Azt hiszem,hogy addig, amígAnnieelnemkezdiafőiskolát,egyáltalánnemfogmenni,ésaznemmostanábanlesz.

-Hope…

Odasemfigyelekrá,mertmégrengetegamondandóm.

-Matt,nemtevagyazoka,becsületszavamra,deszerintemsokkaljobblenne,hamost csak barátok lennénk.Nem tudom, hogy a jövőbenmi fog történni, deAnnie-nekszükségevanrám,és…

- Hope, nem rólunk van szó - vág közbeMatt -, hanem a cukrászdáról és ajelzálogodról.Hagynád,hogyegykicsiténisbeszéljek?

Meredten bámulok rá,mialatt a pincér egy kosárka kenyeret és egy kis tálkaolajbogyót tesz le elénk az asztalra. Utána vörösbort tölt mindkettőnknek, egydrágacabernet-t,amitMattválasztott,anélkül,hogyengemmegkérdezettvolna,ésamikoreltűnik,ismétkettesbenmaradunk.

-Miabajacukrászdával?-kérdezemcsigalassúsággal.

- Sajnos, rossz híreim vannak - válaszolja, és kerüli a pillantásomat. Egydarabkakenyeretmártazolívaolajba,aztánbekapjaésmegrágja.

-Értem…-próbálomnoszogatni,ésúgyérzem,hogyegyáltalánnincsenlevegőahelyiségben.

-Ajelzálogod-közliteleszájjal.-Abankfelmondtaajelzáloghiteledet.

Elállaszívverésem.

-Micsoda?-bámulokráértetlenül.-Mikor?

Mattnemmerrámnézni.

- Tegnap. Hope, már hónapok óta nem fizeted rendszeresen atörlesztőrészleteket,ésilyenpiaciviszonyokmellettabankkénytelenfelmondaniakésedelmesjelzáloghitel-szerződéseket.Attóltartok,hogyateszerződésedcsakegyasokközül.

Mélylélegzetetveszek.Eznemtörténhetmeg!

-Dehátidénmindenhónapbanbefizettemarészletet!Elismerem,hogyvoltakkeményhónapjaimnéhányévvelezelőtt,amikorkitörtagazdaságivilágválság,deebbenavárosbanmindannyianazidegenforgalombólélünk.

-Tisztábanvagyokvele.

-Mutassolyanadóst,akinekazótanincsenekproblémái!

-Nagyonsokembernekvannakanyagigondjai,ebbenigazadvan,éssajnosteishasonlócipőbenjársz-értvelemegyetMatt—,ámatehitelbesorolásoddal…

Egy pillanatra lehunyom a szemem, és nem akarok a hitelbesorolásomragondolni. Egyáltalán nem javított az anyagi helyzetemen, hogy a válásom és azanyám halála után átvállaltam a cukrászda jelzáloghiteiét, majd össze-visszaügyeskedtemahitelkártyáimmal,hogybeistudjamrendezni.

-Mitlehettenniebbenahelyzetben?-fakadokkivégül.

- Attól tartok, hogy nem sokat - feleli Matt. - Természetesen,megpróbálkozhatsz más hitelezőkkel is, de a piaci helyzet mostanában nagyonkemény. Sajnos, borítékolhatom neked, hogy nem okra mennél egy másikbankkal. A te hiteltörténeted, no meg a Umgham’s, ami most nyílt meg azutcában…

-ABingham’s-motyogom-,hátpersze.

Már tavaly is fenyegetővolta jelenlétük.ANewEnglandbőlszármazó,RhodeIsland-i központú kávézó-üzletlánc folyamatosan terjeszkedik a térségben, ésannyi kis fióküzletet nyitottak mar, hogy fej-fej mellett haladnak a Dunkin’Donuts-cal.Atizenhatodikkávézókilenchónappalezelőtt,aligfélmérföldrenyíltmeg az Esthajnalcsillagtól, éppen akkor, amikor kezdtem kikecmeregni a válságutáni adósságaimból.Nem kerültem volna ilyen kutyaszorítóba, ha a válás nemteszanyagilagpadlóra.Egyhajszálonfüggazéletem,ésajövőmMattbankjánakdöntésénmúlik,ezttudniakell.

- Lenne egy javaslatom számodra - szólal meg végül Matt. Nagyot kortyol aborából,aztánközelebbhajol.-EgyNewYork-ibefektetőcsoportnakisdolgozom,akik mindig keresnek kisvállalkozókat, akiket, úgy mond, támogathatnak.Megkérhetemőket,hogysegítsenek.

-Rendbenvan-egyezembelevonakodva,mertnemvagyokbiztosbenne,hogyjóötletidegenbefektetőketbevonniegycsaládivállalkozásba.Azsemtetszik,hogyMattnek szívességetkellkérnieakedvemért.Ámazzal is tisztábanvagyok,hogyakárelisveszíthetemacukrászdát.-Hogyműködneezakölcsöndolog?

- Lényegében kivásárolnák a részesedésedet. Felbecsülnék, hogy mekkorakölcsönnel tartozol a banknak, aztán annyi készpénzt adnának, amivel ki tudodfizetniahátralékodat.Akésőbbiekbenmaradhatszacukrászdábanésirányíthatodanapiteendőket,halátnakbennefantáziát.

Ledöbbenek.

- Tehát azt mondod, hogy nincs más választásom, mint eladni a családomcukrászdájátvadidegeneknek?

Mattvállatvon.

- Tudom, hogy furcsán hangzik, de rövid távon megoldaná az anyagiproblémáidat,ésegykisszerencsévelmeggyőzhetnémőket,hogytemaradhassazüzletvezető.

-Acsaládomcukrászdájárólbeszélünk,Matt!-ismétlemmegerőtlenül.

Mattnemnézrám.

- Hope, nem tudom, mi mást mondhatnék. Az biztos, hogy ez az utolsólehetőséged, ha csak nincsen fölösleges fél millió dollárod. Ekkora adóssággallabdábasemrúghatsz.

Nemtalálokszavakat.KisvártatvaMatthátradőlaszékénésgyőzködnikezd:

-Nézd,őkjóemberek,márrégótaismeremőket.Biztos,hogyúgyalakítanánakmindent, hogy neked a lehető legjobb legyen. Nélkülük be kellene zárnod azüzletet.

Úgyérzemmagam,minthaegykézigránátothajítottvolnaazölembe,kihúzta

volna a biztosító csapját, aztán felajánlotta volna, hogy majd ő rendet tesz amészárlásután,ésmindeztangyalimosollyalazarcán.

-Mégvégigkellgondolnom-felelemfásultan.

-Hope!-Mattfélretoljaaborospoharatésakezemutánnyúlazasztalfölött.Akét hatalmas tenyerébe zárja a kezemet, hogy érzékeltesse, most már nem kellfélnem,mertsemmibajnemérhet.

-Megoldjukvalahogy,rendben?Haddsegítsekneked!

-Nincsszükségemasegítségedre-motyogomzavartan.

Látom,hogyrosszulesikneki,amitmondtam,ésszörnyenérzemmagam,ezértnem húzom el a kezem. Csak jót akar nekem, de az egésznek olyankönyöradomány jellege van, és az az igazság, hogy nem kell alamizsna. Talponmaradokvagytönkremegyek,deönerőből.

Mielőtt bármelyikünk is szóhoz jutna,megcsörren a telefonom a táskámban.Elnézéstkérek,elhúzomakezemésfelkapomatelefont.Leakartamnémítani,dekimentafejemből,ésmiközbentelefonálok,látom,amintapincérateremvégébőlrosszallónméreget.

-Anya!-Annieaz,éshallom,hogykivanborulva.

- Mi baj van, édesem? - És már pattanok is fel, hogy a segítségére siessek,bárholislegyen.

-Holvagy?

-Eljöttemvacsorázni -válaszolom,deMattrólemlítést semteszek,mertnemakarom,hogyalányomazthiggye,hogyrandevúzunk.-Holvagy?Apádnincsottveled?

- Apának egy ügyfelével kell találkoznia, ezért visszahozott a házadba, és amosogatógép,szóval,totállevanrobbanva.

Lehunyomaszemem.FélórávalMattérkezéseelőttmosogatószerttettembele,bekapcsoltam,ésaprogramnakmostanramárlekellettvolnajárnia.

-Mitörtént?

-Nem én csináltam - szögezi le gyorsan de a padlónmindenütt víz van.Úgyértem,hogyelégmagasanállavíz.Mintazárvíz,vagyvalamiilyesmi.

Mindjárt megüt a guta. Ez biztosan csőtörés lesz, és a hibaelhárítás egyvagyonbafogkerülni.

- Rendben van - felelem színtelen hangon. - Köszönöm, hogy szóltál, kicsim.Mindjártotthonvagyok!

-Demitcsináljakavízzel?Mégmindigömlik.Azegészházatelönti.

Rákelljönnöm,hogygőzömsincs,hogyanzárjamelavizetakonyhában.

-Majdvalahogymegoldjuk,jó?Későbbvisszahívlak,mostindulokhaza.

-Tökmindegy-vágjaráAnnie,ésletesziakagylót.

ElmondomMattnek,hogymitörtént,őpedignagyotsóhajtvaszólítjaapincért,éskéri,csomagoljákbeavacsoránkat.

Ötpercmúlvamárrohanunkisakocsihoz,énpedigelnézéstkérekMatt-tői.

-Sajnálom,deazéletemmostanábankatasztrófáksorozata.

Öcsakrázzaafejét.

-Előfordulazilyesmi.

Amikormármajdnemodaérünkaházunkhoz,egyszercsakmegszólal:

- Ezt az üzleti lehetőséget nem szalaszthatod el, Hope, különbenmindent elfogszveszíteni!Mindent,amiértacsaládodévtizedekótadolgozott.

Nem válaszolok,mertmost nem akarok ezzel foglalkozni, pedig érzem, hogyigazavan.Ehelyettmegkérdezem,hogy tudja-e,hogyankell elzárni a főcsapot akonyhában,demivelsejtelmesincs,azúthátralévőrészétnémacsendbentesszükmeg.

-Azmegkinekadzsipjeottakocsibehajtódon?-hőzöngMatt,miutánmegállaházelőtt.-Nemférekeltőle.

- Gaviné - próbálom csitítani. Az ő rozsdás Wrangelje parkol az én ősrégiCorollámmellett,amitőlelállaszívverésem.

-GavinKeyes?Azezermester?Mitkeresitt?

- Lehet, hogy Annie hívta - szisszenek fel, mert Annie nem tudja, hogymégmindigtartozomGavinnekamunkáért,amitnyáronvégzettaházkörül.Aztsemtudja, hogy júliusban, amikor egyik délután kint ültünk a verandán, sírvapanaszoltamelGavinnek,hogymármegintkaptamegyfelszólítástabanktól.Egyhónappal később, amikor végzett a szereléssel, megegyeztünk, hogy munkadíjhelyett kávéval és süteménnyel fizetek neki a cukrászdában. Annie-nek fogalmasincs,hogyőazegyetlenemberavárosban,Mattét leszámítva,aki tisztábanvanvele, hogymilyen zűrös az életem, és éppen ezért ő az utolsó ember a bolygón,akivelmosttalálkozniszeretnék.

Belépek a házba, kezemben a Fratanelliben becsomagoltatott vacsorámmaradékával, és a nyomomban Matt-tel. A lányomat a konyhában találom egyrakástörölközővel,Gavinpedigéppenamosogatóalattbütykölvalamit.Idegesenpislogni kezdek,mert egyből kiszúrom a nadrágján díszelgő lyukat, amit reggelfedeztemfel.Mégmindigottvan.

- Gavin, de jó, hogy átjöttél! - üdvözlöm őket, mire Gavin felegyenesedik éskimászikamosogatóalól.

Hol Mattre, hol rám néz, aztán vakarni kezdi a fejét, mert Matt a

hűtőszekrényhezlépésbetesziazétterembőlhozottmaradékot.

- Helló! - szólalmeg végül, aztánMattre pillant, majd ismét rám. - Azonnaljöttem, amint Annie hívott. Elzártam a vizet. Úgy tűnik, hogy elrepedt egyvízvezetékafalban,közvetlenülamosogatómögött.Majdholnaputánátugroméskijavítom,hatudszaddigvárni.

-Igazánnemszükséges-szabadkozom.Szavaknélkülispróbálomtudtáraadni,ésremélem,érti,hogynemtudokfizetni,ezértnemakarom,hogysegítsen,deőcsakmosolyog.

-Holnaprengetegmunkámvan,deholnaputánráérek-bizonygatja.-Délelőttcsak egy kisebb javítást kell elvégeznem a Foley Ingatlanügynökségnél, ezt avezetéket pedig gyorsan meg lehet szerelni. Nem kell kicserélni, csak rendbehozom, ésolyan lesz,mintúj korában. -A tekintetemegintMattre téved, aztánismétrám.-Vanegyipariporszívómadzsipben,amivelvizetislehetszivattyúzni.Behozom,éssegítekösszeszednieztarengetegvizet.Csakakkorfogjuklátni,hogymekkoraakár,haapadlófelszáradt.

Annie-re pillantok, aki még mindig egy nagy kupac törölközővel a kezébenácsorog.

-Ezzelmármiisboldogulunk,Gavin.Nemkellmaradnod,ugye?-erősködöm,azzalAnnie-re,majdMattrepillantok.

-Lehet-dörmögiAnnie,ésvállatvon.

Mattkerüliapillantásomat.

-Nekemholnapkoránkellkelnem,ezértidejeindulnom.

Gavinfelhorkanésegyetlenszónélkülkisietaházból.Nemtudommirevélniaviselkedését.

-Ó-fordulokMatthez—,persze,megértem,ésköszönömavacsorát.

MireMatt-telazajtóhozérünk,Gavinmárjönisbefeléamasinájával.

-Mondtam,hogynemkell-hebegem.

-Tudom,hogymitmondtál-vágjaráGavinanélkül,hogylelassítanavagyrámnézne.

Egy pillanattal később, alighogy Matt fényes Lexusa elhajt a ház elől, akonyhában felberreg a szivattyú. Csak egy percre hunyom le a szemem, aztánindulokbefelé,hogyeltakarítsaméletemlegfrissebbkataklizmájánakromjait.

Másnap este Annie megint Robnál alszik, én pedig munka után, a konyhafelmosása közben hirtelen azon kapom magam, hogy Mamie-ra gondolok, akimindigtudta,mitkelltennieabajban.Belémhasítafelismerés,hogymárkéthete

nemlátogattammeg.Jobbunokának,kellenelennem,ismerembebűntudattal,ésfőkéntjobbembernek.Megintnemsikerültmegütnömamércét.

Elszorult torokkal fejezem be a felmosást. Gyorsan kirúzsozom a számat azelőszobáitükörben,ésfelkapomakulcscsomómat.Annie-nekigazavan,megkelllátogatnomanagyanyámat.

HaMamie-val találkozom,mindig sírnomkell.Az idősek otthona, ahol lakik,vidám és barátságos hely, de szörnyű látni, ahogyan lassan eltávozik közülünk.Olyanérzés,minthaegyhajófedélzetérőlkellenevégignézned,amintahullámokelragadnaktőledvalakit,éstetudnád,hogynincskéznéltöbbmentőmellény.

Negyedórával később már az idősek otthonának folyosóján baktatok egyhatalmas,vajszínűrefestettépületben,amelynekafalaitteleaggattákvirágokkalésfura erdei lényeket ábrázoló képekkel. Mamie szobája az épület nyugatiszárnyában, a legfelső emeleten található, az Alzheimer-kórban szenvedőkrészlegében,ahováalátogatókatcsakbelépőkóddalengedikbe.

Alakókasajátkis„birodalmukban”élnek,deazétkezésekközösenfolynakazotthon ebédlőjében. A szobákhoz a személyzetminden tagjának van kulcsa, ígytudják ellenőrizni az ápoltakat és kiporciózni a napi gyógyszeradagokat.Mamieantidepresszánsokat, kétféle szívgyógyszert és egy kísérleti gyógyszert is szed azAlzheimer-kór miatt, ám az utóbbi, az orvosa szerint, teljesen hatástalan.Legutolsó találkozásunkkor az otthon főorvosa aztmondta, hogyMamie értelmiképességeirohamoshanyatlásnakindultak.

-Tudja,azalegrosszabbazegészben-nézettrámazorráracsúszottszemüvegefölött—,hogyanagyanyjatudataelégépahhoz,hogymindeztfelfogja.Tisztábanvan vele, hogy hamarosan elveszíti az emlékezetét, és ez nagyon fájdalmas ésfelkavarókilátásneki.

Szomorúan nyomom meg a csengőt a nagyanyám neve mellett: RoseMcKenna. Hallom, amintmotoz odabent, talán éppmost próbál kikászálódni akarosszékéből, aztán az ajtó felé csoszog a botjával, amit két éve kapott, amikorelesettéseltörteacsípőjét.

Kinyílik az ajtó, és legszívesebben a karjaiba vetném magam, mintkislánykoromban. Egészenmostanáig azt hittem, hogymiatta járok ide, demártudom, hogy magam miatt. Szükségem van rá. Szükségem van arra, hogyszeressenvalaki,mégakkoris,haezaszeretettökéletlen.

-Helló!-köszöntMamiemosolyogva.Ahajafehérebbnektűnik,mintlegutóbb,ésaráncaiismélyebbek,demostis,mintmindig,azajkaitburgundivörösrekente,kihúztaaszemétéskifestetteapilláitis.-Micsodameglepetés,drágám!

A szavain árnyalatnyi francia akcentus érződik. Az 1940-es évektől kezdve azAmerikaiEgyesültÁllamokbanél,deamúltjaleheletfinomrétegkéntúgysimulaszavaira, akárcsak a pihe-puha francia kendők a nyakára, amiket mindenévszakbanelőszeretettelvisel.

Közel hajolok, hogy megöleljem. Kislánykoromban életerősnek és izmosnakláttam.Most,miközbenátfonomakarjaimmal,mindenegyesbordájátésahegyesvállaitiskitudomtapintani.

- Szia, Mamie! - üdvözlöm remegő hangon, és elfordulok, hogy ne lássa akönnyeim.

Csakbámulrámafelhős,szürkeszemeivel:

-Nem szabad rámharagudnod!Néha kicsit feledékeny vagyok.Ki is vagy te,kedvesem?Emlékeznemkellenerád,tudom.

Kiszáradatorkom.

-Hopevagyok,Mamie.Azunokád.

-Hátpersze.-Rámmosolyog,deaszemeizavarosak.-Tudtamén,denéhakellegykissegítség.Kérlek,gyerebe!

Követemőtagyérenmegvilágítottlakásba,őpediganappaliablakáhozvezet.

-Éppenanaplementétnéztem,kedvesem.Márcsaknéhánypillanat,ésfeljönazEsthajnalcsillag.

Harmadikfejezet

Esthajnalcsillagvaníliásmuffin

MUFFIN

HOZZÁVALÓK

1csészeszobahőmérsékletű,sózatlanvaj

11/2csészekristálycukor

4nagytojás

Iteáskanálvaníliakivonat

3csészeliszt

3teáskanálsütőpor

1/2teáskanálsó

1/2csészetej

ELKÉSZÍTÉS

1. Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra. Béleljünk ki muffinpapírral 24muffinformát.

2. Robotgéppel addig keverjük a vajat és a cukrot egy nagy tálban, amíglágy és habos nem lesz. Aztán egyenként dolgozzuk bele a tojásokat.Adjukhozzáavaníliakivonatot,ésalaposankeverjükössze.

3. Egymásik tálba szitáljuk bele a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor éssó),majdatejjelváltakozvacsészénkéntkeverjükösszeacukros-tojásosvajjal.

4. Amuffinpapírokatféligtöltsükmegamasszával.Süssük15-20percigazelőmelegített sütőben. Akkor van kész, ha a beleszúrt hústűt tisztántudjuk kihúzni. A süteményeket 10 percig hagyjuk a formában, majdtegyükrácsra.

5. Miutánamuffinok teljesenkihűltek, vonjukbea tetejüket a rózsaszínmázzal.

RÓZSASZÍNMÁZ

HOZZÁVALÓK

1egycsészepuha,sózatlanvaj

4csészeporcukor

1/2teáskanálvaníliakivonat

1teáskanáltej

1-3csepppirosételfesték

ELKÉSZÍTÉS

1. Robotgéppeladdigkeverjükavajat,amíglágyéshabosnemlesz.

2. Apránkéntadjukhozzáaporcukrot,ésalaposankeverjükössze.

3. Öntsükbeleatejetésavaníliakivonatot,majdismétjólkeverjükössze.

4. A végén dolgozzuk bele az ételfestéket. Ha sötétebb rózsaszíntszeretnénk,azelőírtnál1-2cseppeltöbbetadjunkakeverékhez.Amikoramuffinokkihűltek,simítsukamázatatetejükre.

Rose

Rose kinézett ablakon, és a tekintete most is, mint mindig, a horizont elsőcsillagátkutatta.Tudta,hogyfelfogbukkanniésörökmécseskéntpislákolmajdazégen,közvetlenülanaplementetüzes fényszalagjaután.Kislánykorábanazalkonyatot „heure bleue”-nek, vagyis „kék órának” nevelték, hiszen ilyentájt aFöldsenemsötét,senemvilágos.Roseeztaköztesállapototszívmelengetőnektalálta.

Esthajnalcsillag, amely minden alkonyat után felragyogott az ég sötétbársonyán, volt a kedvence, pedig egyáltalán nem is csillag, hanem a Vénuszbolygó, amely a szerelem istennőjéről kapta a nevét. Rose tudta ezt, hiszenkisiskolásként megtanulta, de egyáltalán nem számított, és különben is olyannehéz,megítélni, hogymi csillag ésmi nem. Éveken át az volt a szórakozása,hogy számba vette az éjszakai égbolt csillagait.Mindig keresett valamit, de amainapigsemleltemeg.Tudta,hogyazértnemtalálja,mertnemméltórá,ésezelszomorította.Mostanában rengeteg dolog okozott bánatot neki, de időnként,egyiknaprólamásikra,márarrasememlékezett,hogymiértissír.

Alzheimer-kórjavan.Hallotta,amikoreztsuttogtákahátamögöttazotthontársalgójában. Az otthonban lakók emlékei minden nappal egyre távolabbrakerültek. Tudta, hogy ez a sors vár rá is, ésmár előre rettegett. A félelmeirőlsenkivelsemmertbeszélni.Márúgyistúlkéső.

Rose azt is tudta, hogy ez az ismerős, fényes hajú, szomorú szemű lány azelőbb bemutatkozott, de arra, hogy ki lehet, már nem emlékezett. A szokásospánikkerítettehatalmába.Bárcsakbelekapaszkodhatnaazemlékeibe,mintegybiztosítókötélbe, mielőtt aláereszkedik a mélybe! Am az emlékek iszamósak,hiábacsimpaszkodikbeléjük.Megköszörülteatorkát,erőltetettenelmosolyodott,majdmegkockáztatottegytippet.

-Josephine,drágám,nézdaztacsillagotalátóhatáron!

Azégboltegyiksötétdarabkájáramutatott,pontosanoda,aholúgysejtette,hogy az Esthajnalcsillag másodperceken belül felragyog. Remélte, hogy jóltippelt.Josephine-nelugyanismárjóidejenemtalálkozott,bárazislehet,hogymégis.Nemtudottrájönni.

Aszomorúszeműlányköhintett:

-ÉnHopevagyok,Mamie,nemJosephine.

-Hátpersze,hogynem-helyesbítettRosegyorsan.-Csaknyelvbotlásvolt.

Nem szabadmegtudniuk, hogy lassan elveszíti az emlékezetét. Nagy széfenlenne, nem igaz? Úgy tett, mintha önhibájából felejtene, pedig mi sem állttávolabb az igazságtól. Ha egy kicsit jobban igyekezne, a ködképek taláneltűnnének,ésazemlékeiisvisszatérhetnének,bárholisvoltakeddig.

-Rendbenvan,Mamie -mondtaa lány,aki túlságosan érett ahhoz, hogyőlegyenHope,azegyetlenunokája,akimostanságnemlehetidősebbtizenhárom-tizennégyévesnél.

Enneka lánynakazaggodalomtúlsokszarkalábatrajtoltaszemesarkába.Vajonminyomasztja?Hopeanyjatalántudja,miabaj,ésakkorsegíthetnénekrajta.MertRosesegíteniakartHope-nak,csaknemtudta,hogyanfogjonhozzá.

-Édesanyádholvan?-kérdezteudvariasan.-Őisjön,kedvesem?

RoserengetegdolgotakartmegosztaniJosephine-nel,ésbocsánatot isakart

kérni sok-sok régi ballépés miatt. Attól félt, hogy nem lesz ideje rá. Mivel iskezdje? Talán a kudarcaival? Vagy a ridegségével? Vagy azzal, hogyöntudatlanul csupa rosszat tanított neki? Tisztában volt vele, hogy amúltbanszámos alkalommal elnézést kérhetett volna, de a szavak szinte fojtogatták.Talánittazideje,hogyerőtvegyenmagánésbeszéljenJosephine-nel,mielőtttúlkésőlesz.

-Mamie-puhatolózottHopeóvatosan.

Rose gyengéden rámosolygott. Tudta, hogy Hope egy napon majd erős ésjólelkű emberré cseperedik. Josephine is ilyen volt, ám az igazi énjét, az őhibájából,súlyosésnehézálarcalárejtette.

-Igen,drágám?-kérdezettvisszaRose,mivelHopenemfolytatta.

Egy pillanatra az a halvány sejtelme támadt, hogy tudja, mit is akartmondani az unokája. Bárcsak megállíthatná, mielőtt a szavai fájdalmatokoznak,demártúlkéső.Mármeginttúlkéső.

-Azanyám,Josephine,meghalt-feleltegyengédenHope.-Kétévvelezelőtt,Mamie.Nememlékszel?

-Alányom?-rökönyödöttmegRose,ésafájdalomostorcsapáskéntérte.

-AzénJosephine-em?

Az igazsághullámokbanöntötte el, ésnéhánypillanatig levegőt semkapott.Az elme fondor cselein tűnődött, amelyek elfedik a fájdalmat és a rosszemlékeket,detudtajól,hogynéhányemlékkitörölhetetlen,mégakkoris,haegyéletmunkájábakerülelnyomniőket.

-Sajnálom,Mamie!-szabadkozottHope.-Márelfelejtetted?

-Nem,dehogy-tiltakozottRoseszaporán.-Egyáltalánnem.

Hopeelfordult,Rosepedigcsakbámultrá.Alányegypillanatigemlékeztetteőtvalakirevagyvalamire,ámmielőttüstökönragadhattavolnaagondolatot,aztovaszállt,akáregykecsespillangó.

-Hogyanisfelejthettemvolnael?-tettehozzáerőtlenül.

Egy ideig csendben ültek és bámultak kifelé az ablakon. Az Esthajnalcsillagmárfeljöttazégre,éskisvártatvaRoseészrevetteaGöncölszekeretis,amelyrőlazapjamindigaztmondta,hogy„Istenedénye”.Követtearajzolatotazujjával,és felidézte az apjától tanult csillagneveket is:Merak, Duphe,majd a Poláris,vagyisaSarkcsillag,ami éppmostkezdtenyitogatniálmos szemeitavégtelenégen. Rengeteg csillag nevét tudta fejből, viszont amelyikét nem, azt ő maganevezteelaszeretteiről,akiketmárrégenelveszített.

Milyen különös, gondolta, hogy a legegyszerűbb tényekre sem tudottemlékezni, de az égbolt nevei örökre beleégtek az emlékezetébe. Éveken áttitokbantanulmányoztaőket,mertremélte,hogyegynaponmajdmegmutatják

ahazafelévezetőutat,demostmégittvanaFöldön,nemde?Acsillagokpedig,mintmindig,atávolbavesztek.

-Mamie?-ébresztettefelHopeagondolataiból.

Rose feléje fordult, és mosolyognia kellett a szó hallatán. Hálatelt szívvelgondolt a saját mamie-jára, vagyis a nagyanyjára, aki mindig ragyogóanelegánsnak tűnt a szemében, és akinek védjegyévé vált a vörös rúzsa, a kiállójáromcsontja és a fekete apródfrizurája, vagyis az 1920-as évek stílusjegyei.Aztán eszébe jutott, hogy mi történt vele, és a mosoly lehervadt az arcáról.Néhányszorpislantott,aztánvisszatértajelenbe.

-Igendrágám?-kérdezteHope-ot.

-KiazaLeona?

A szavakhallatán egypillanatra elakadt a lélegzete, hiszen ez volt az egyiknév, amit már hetven éve nem vett az ajkára. Miért tette volna? Nem hitt avisszajárólelkekben.

-Senki-feleltevégül,deez,nyilvánvalóanhazugságvolt.

Leonaigenislétezett,ahogyanatöbbiekis.Tudta,hogyacsalárdsághálójátmég szorosabbra fonja, ha újra megtagadja őket. Attól félt, hogy egy naponolyanszorosleszeháló,hogymenthetetlenülmegfullad.

-DeAnnieaztmondja,hogyLeonánakszólítottadöt-erősködöttHope.

-Biztosantéved-vágtaráRose.-Leonanemlétezik.

-De…

-HogyvanmostanábanAnnie?—próbáltaaszótelterelniRose.

Annie-re tisztánemlékezett,hiszenőmárharmadikgenerációsamerikai.Azelső generáció Josephine, aztán Hope, és végül a kicsi Annie, Rose életénekalkonya. Rose sok mindenre volt büszke életében, de a családjára volt alegbüszkébb.

- Jól van - nyugtatta meg Hope, de Rose észrevette, hogy a szájatermészetellenesen elvékonyodott. -Mostanában rengeteget vanazapjával.Azegésznyaratazzaltöltötték,hogyaCapeCod-iLigameccseirejártak.

Roseazemlékeiközöttkutatott.

-Miféleligárólvanszó?

- Baseballról. A nyári meccsekre jártak, ahová Nagyapa is kivitt, amikorkislányvoltam.

-Ezjólhangzik,szívem-helyeseltRose.-Teisvelükszoktálmenni?

-Nem,Mamie-javítottakiHopegyengéden,-Annieapjaésénelváltunk.

-Hátpersze-mormoltaRose.

AmikorHope lesütötte a szemét,Rose ugyanazt a fájdalmat látta az arcán,amitasajátjánismindenegyesalkalommal,amikoratükörbepillantott.Vajonmiértilyenszomorú?

-Mégmindigszeretedöt?-kérdeztevakmerőn.

Hope feddőn nézett rá, és Rose szörnyen érezte magát, amiért meg mertekockáztatni a kérdést. Néha nem tudott különbséget tenni tapintat éstapintatlanságközött.

-Nem-böktekivégülHope.Nemmertanagyanyjaszemébenézni,amikorhozzátette: -Azt hiszem, hogy sohanem is szerettem. Szörnyenhangzik, igaz?zZÍhiszem,hogyvalaminincsrendbenvelem.

Rose-nak elszorult a torka. Az átok tehátHope-ra szállt.Mostmár egészenbiztosvoltbenne.Akemény szíve továbböröklődött.Csakiső tehetaz egészről.De hogyan magyarázna el Hope-nak, hogy a szerelem igenis létezik, éshatalmában áll mindent megváltoztatni? Képtelen lenne rá. Ehelyettmegköszörülteatorkát,ésmegpróbáltajelenrekoncentrálni.

-Nincsveledsemmibaj,drágám!-biztattaazunokáját.

Hoperápillantott,majdelfordultésbátortalanulaztkérdezte:

-Demivanakkor,hamégis?

-Nemvádolhatodmagad!Egyszerűennemérdemeltmeg.-Valamiderengettazelméjemélyén.Hopeférjénekanevéremárnememlékezett,deazttudta,hogysohasemkedvelteigazán.Cudarulbántazunokájával?Vagytúlságosanridegésönzővolt?-JóapjaAnnie-nek,ugye?-tettehozzá,mertúgyérezte,hogyvalamijótiskellmondania.

- Hát persze - jelelte Hope rezignálton. - Nagyszerű apa. Mindentmegveszneki,amitcsakAnnieakar.

- Ez nem igazi szeretet, hiszen azok csak tárgyak - jelentette ki Roseelgondolkodva.

-Ígyvan-helyeseltHope.

Hirtelennagyonkimerültnek látszott.Ahajaúgy lógottazarcába,akáregylepel,homálybaborítvaatekintetét.EbbenapillanatbanRosebiztosvoltbenne,hogy könnyeket látott az unokája szemében, ámamikorHopeújra ránézett, afájdalmasanismerősszemekszárazokvoltak.

-Randevúztálmárazótavalakivel?-kérdeztehirtelen.-Aválásóta.

Asajátéletéregondolt,arra,hogyakkoristovábbkelllépni,haazemberszívemegszakad.

-Természetesen,nem! - szegte felHopea fejét, éskerülteRosepillantását. -Nemakarokolyanlenni,mintAnya.Annieazelső,ésnemamindenfélejöttmentférfiak.

És ekkor Rose megértette. Hirtelen emlékképek villantak fel az unokájagyermekkorából.Eszébejutott,hogyankeresteJosephineszüntelenülaszeretetetott, aholnem találhattameg,ahelyett, hogymeglelte volnaa lánya szemében,aki soha nem hagyta cserben. Eszébe jutottak azok az éjszakák, amikorJosephine az új szerelmével az oldalán szórakozni indult, Hope-ot pedig az őgondjaira bízta. Órákon át ringatta, a kicsi Hope pedig álomba sírta magát.Rose emlékezett a könnytől maszatos blúzaira, és arra is, milyen üresnek ésmagányosnakéreztemagát,miutánagyerekelaludt.

-Tenemazanyádvagy,drágám-csitítgattaszelíden.

Úgyérezte,megszakadaszíve,hiszenez csakisazőhibája.Egyedülazövé.Honnan tudhatta volna, hogy a döntései generációk múlva is éreztetik ahatásukat?

Hopemegköszörülteatorkát,majdtémátváltott.

-EgészenbiztosannemismerszsemmiféleLeonát?-kérdezteanagyanyját.

Rosepislognikezdett,mertanévtőrkéntjártaátaszívét.Talánahazugságnemolyannagybűn,hanemmondjákkihangosan.

-Furcsa-tűnődöttHope.-Anniebiztosvoltbenne,hogyígyszólítottad.

-Milyenkülönös!

Rose szeretett volna válaszolni a lány kérdéseire, demég nem állt készen agátszakadásra,amitazigazságokozhat.Szinteérezte,ahogyavízfeszítiagátat,éstudta,hogyhamarosanátistöri,deafolyók,ahullámokésazáradatmégazőfelségterületénvannak.Egyedülkellmegbirkózniavelük.

Egypillanatigúgytűnt,hogyHopevalamimástisakarmondani,dehelyettefelállt,megölelteRose-tésmegígérte,hogyhamarosanújraeljön.Úgymentel,hogyvisszasemnézett.Rosecsakbámultutána.Aztánmegállapította,hogymégnemsötétedettbeegészen.Hopenemmaradtittveleaz„heurebleue”idejére.Ezelszomorította,bártudta,hogynemhibáztathatja.Tudta,hogyezis,mintannyiminden más, egyedül az ő mulasztása. Egy kicsivel később, miután az összescsillagfelgyűltazégen,kedvencápolónője,akinekabőreúgyragyogott,akárapainau chocolat*, (pain au chocolat: Ugyanolyan leveles tésztából készül, mint a crosissant, Dél-Franciaországban ésKanadában egyaránt népszerű, henger alakú, csokoládékrémmel töltött péksütemény.) amit Rose szokott vinniajándékba a testvéreinek, Davidnak és Danielle-nek, bejött, hogy ellenőrizne,bevette-eazestigyógyszeradagját.

- Jó estét, Rose! - mosolygott rá, aztán öntött neki egy pohár vizet éslecsavartaagyógyszeresdobozkájatetejét.-Látogatójavolt?

Rose összezavarodott ésmegpróbált visszaemlékezni az estére. Elméje hátsószegletében valami derengett, de aztán elhalványult. Meg volt róla győződve,hogyanaplementétegyedülnéztevégig,ahogyanmindenáldotteste.

-Nem,kedvesem.

- Biztos benne, Rose? - erősködött a nővér. Odaadta neki a tablettáit, ésmegvárta,amíglenyelte,majdvízjelleöblítetteőket.-Amyapultnálaztmondta,hogyazunokája,Hopejártitt.

Rose elmosolyodott,mertaző szeretettHope janem lehet több tizenhárom-tizennégy évesnél. Milyen gyorsan repül az idő! Megöregszünk, mielőttészrevennénk.

-Nem-mondtaazápolónőnek.-Senkisemjártitt,deegyszertalálkozniakellvele.Nagyonszépkislány.Talánegyszereljönneklátogatóbaazédesanyjával.

Anővérgyengédenmegszorítottaazidősasszonykarját,aztánelmosolyodott.

-Rendbenvan,Rose.Úgylegyen!

Negyedikfejezet

Sohanemakartamvisszajönni, sema cukrászdába, sema városba, és eszemágában sem volt harminchat éves fejjel egy tinédzser anyja és egy cukrászdatulajdonosalenni.Iskoláskorombanarrólábrándoztam,hogyelköltözöminnenjómesszire,vagybeutazomavilágotéssikeresügyvédleszek.

Aztán találkoztamRobbal, aki akkor volt végzős a jogi egyetemen, amikor énépphogybelefogtamatanulmányaimba.Ahonvágy,amitCapeCodirántéreztem,semmisemvoltahhozamágnesesvonzerőhözképest,amiRobhozkötött.Amikoraz első félév végén teherbe estem, és elmondtam neki, hogy gyermeket várok,azonnalmegkérteakezem,mertígytartottarendjénvalónak.

Együtt döntöttük el, hogy halasztók egy évet és otthon maradok a babával.Annie augusztusban született, Rob pedig állást kapott egy bostoni cégnél. Jólkeresett, ezért azt javasolta, hogy az egy év elteltével is maradjak otthon alányunkkal, ami eleinte jó ötletnek tűnt, amásodik évben azonban elmélyítetteköztünk a szakadékot. A napjaimat a pelenkák, a szoptatás és a SesameStreetepizódjai töltöttékki.Robotmindeznemigazánérdekelte,énpedigegyreféltékenyebb lettemarra, hogyotthonosanmozog a világban ésmegélimindazt,amiretinédzserkéntvágytam.Egyetlenmásodpercigsembántammeg,hogyAnnieavilágra jött, csakazt sajnáltam,hogysohanemvoltesélyemúgyélni,ahogyanszerettemvolna.

Amikor kilenc évvel ezelőtt kiderült, hogy az anyámnak mellrákja van, Robszámtalan átvitatkozott éjszaka után beleegyezett, hogy költözzünk vissza CapeCodra, ahol saját irodát nyitott, és hamarosan ő lett az egyetlen kárbecslésselfoglalkozó ügyvéd a környéken.Napközben, amíg a férjem jogi asszisztensekéntdolgoztam,Mamie vigyázott Annie-re a cukrászdában. Ezmár nem állt annyiratávol attól, amiről korábban ábrándoztam.Mire Annie első osztályos lett, profimódonmegtanulta, hogyan kellmázat készíteni amuffinokra és hogyan lehet apitetésztátbeleegyengetniasütőformába.

Ezamunkamegosztásévekenát ragyogóanműködött,mígnemkiderült,hogyazanyámrákjasúlyosbodott,ésanagyanyámiskezdteelveszíteniazemlékezetét.Nemvolt,akiátvegyeacukrászdát,csakén.Mielőttfelocsúdtamvolna,valakimásálmának a közepén találtam magam, miközben a saját vágyaim egyre távolabbsodródtaktőlem.

Mindjárt hajnali öt óra van, alig két óra múlva virrad. Kisiskolás korombanMamie gyakranmondogatta, hogymindennap Isten ajándéka, és nekünknincs

másdolgunk,mint elfogadni és kibontani azt.Ezt furcsállottam is,mertMamiesosem járt templomba, ennek ellenére esténként, amikor átmentünk hozzávacsorázni, előfordult, hogy éppen térden állva imádkozott a hátsó ablakelőtt. „Nekem személyes kapcsolatom van Istennel, és jobban szeretek a sajátszavaimmal fohászkodni!” - mondta nekem egyszer, amikor rákérdeztem, hogymiértnemaCapeCod-iMiasszonyunk-templombanimádkozik.

Ezen a reggelen a liszt, az élesztő, a vaj, a csokoládé és a vanília aromája jártáncot a konyhában, én pedig mélyen magamba szippantom a nagyanyámraemlékeztető, megnyugtatóan ismerős illatukat. Mamie haja és bőre akkor is acukrászda édes-fűszeres illatát árasztottamagából, ha aznap ki sem nyitottunk.Sőt, akkor is illatozott, amikoramunkavégeztével jó alaposan lezuhanyozott ésmégruhátisváltott.

Mais,mintmindennap,gépiesenteszemadolgomat.Pitetésztátkeverek,majdlisztet szórok a dagasztógépbe, de a gondolataim Mamie-nál és a tegnapitalálkozásunknál járnak. Ellenőrzőm az egyes számú sütő időzítőjét, amiben acsokoládéshabcsókoksülnek.Kinyújtomamandulás-rózsáslepénytésztáját,amitMatt Hines annyira szeret. Egymásra pakolom és megtöltöm a baklavatésztarétegeit,majdbecsúsztatomőketamásiksütőbe.Puhakrémsajtotkanalazokarobotgépbe,mertszükségemleszráacitromos-szőlőssajttortához.Acroissanttésztájábafranciakeserűcsokoládé-kockákatcsomagolok,vagyispainauchocolat-t készítek. Összefonom a teljes kiőrlésű lisztből dagasztott kalács copfjait,meghintemőketmazsolával,majdfélreteszempihenni.

„Nincs veled semmi baj, drágám!” - mondta Mamie tegnap, de honnan istudhatná. Amemóriája már nem a régi, az érzékei is megcsalják, ám a szemeiidőnkéntolyantisztánaktűntek,minthajdanán,ésúgyérzem,hogyegyenesenalelkembe lát. Abban soha nem kételkedtem, hogy szerették egymást anagyapámmal, de nem hiszem, hogy szerelemmel, inkább gyakorlatimegfontolásból. Vajon az én házasságom sem volt különb, és azért dobtam el,mertvalamitöbbrevágytam?Lehet,hogyostobavoltam.Azéletnemtündérmese.

Asütőidőzítőjelejárt,ezértkiveszemahabcsókokat,ésegyrácsrapakolomőkethűlni.Újrabekapcsolomasütőt,ésahelyükreapainauchocolat-tcsúsztatombe.Mindenbőlduplaadagotkészítettemmareggel,mertilyenkorősszeljobbanfogy,mivel hűvösebb van. A gyümölcsös tészták és piték kelendőbbek a tavaszi és anyárihónapokban,deaszívet-gyomrotmelengető,tömörebbésnehezebbtésztákkeresettebbek,ahogyközelegatél.

Nyolcéves koromban kezdtem el segíteni Mamie-nak a cukrászdában, éppenúgy, ahogyanAnnie segít nekemmost.Reggelenként, közvetlenül napkelte előttMamiearrakért,hogy tegyek lemindent,amivel foglalkozom,majdaFőutcáranéző keleti ablakhoz vezényelt. Néma áhítattal vártuk a hajnalhasadást, aztánfolytattukasütést.

-Mitnézel,Mamie?-faggattamegyikreggel.

-Azegetkémlelem,kicsim.

-Tudom,demiért?

Közel húzott magához, egyenesen bele a halvány rózsaszín kötényébe. Eztviselte, amiótaaz eszemet tudom.Egykicsitmeg is szeppentem,olyan szorosanölelt.

-Tudod,chérie,aztnézem,hogyantűnnekelacsillagok.

-Miért?

-Mertakkorisottvannak,hanemlátodőket.ANapmögébújnak.

-Tényleg?-kérdeztemszégyenlősen.

Kisvártatvaelengedett,majdlehajolthozzámésaszemembenézett.

-Attól,hogynemlátszvalamit,azméglétezik,eztnefelejtsdel!

Harmincévvelkésőbbmégmindigvisszhangoznakaszavaia fülemben,aztánhirtelenAnniehangjariasztfelagondolataimból.

-Miértsírsz?-kérdezi.

Felpillantok,ésmeglepődveveszemészre,hogyténylegkönnyekperegnekleazarcomon.Elmaszatolomőketakézfejemmel,ésközbenragacsostésztávalkenembeazarcom,majdkényszeredettenelmosolyodok.

-Nemissírok.

-Nemkellhazudnod!-pirítrám.

-CsakMamie-ragondoltam-sóhajtokfel.

Anniemárforgatjaisaszemeitésarcokatvág.

-Örülök,hogyvégreeszedbejutott.

Hogynyomatékotadjonaszavainak,ahátizsákjátasarokbahajítja.

-Eztmeghogyérted?

-Tudodtejól-feleli,aztánfeltűriarózsaszíningeujját,ésleakasztegyköténytatálcákmellettifogasról.

-Nem,nemtudom.

Abbahagyom,amitcsinálok,ésAnnie-tfigyelem,amintkinyitjaarozsdamentesacélhűtő ajtaját, kivesz egy doboz tojást és négy csomag vajat, majd felkapja amérőedényt. Olyan otthonosan mozog a konyhában, akárcsak Mamie. Habosrakeveriavajatarobotgéppel,négycsészecukrotadhozzá,aztánegyenkéntbeleütiatojásokat,éscsakutánaválaszol.

- Ha képes lettél volna kimutatni az érzéseidet, amikor Apa felesége voltál,akkor nem váltatok volna el - közli végül, és a szavai belevesznek a mixerberregésébe.

Egyideigszóhozsemjutok,csakbámulokrá.

-Hogymondhatszilyet?Énigeniskimutattamazérzéseimet.

-Tökmindegy-mormolja,aztánkikapcsoljaagépet. -Akkorbiztos,amikoraszobámbazavartál,deApánakmikormutattadki,hogyérzelirántavalamit?

-Énkimutattam.

-Tökmindegy.Sohanemmondtadneki,hogyszereted.

Csakpislogokráértetlenül.

-Eztőmondtaneked?

-Szerintedmagamtólnem jöttem rá? - dörmögi, de abból, ahogyan rámnéz,tudom,hogyfejéntaláltamaszöget.

- Nem szép dolog apádtól, hogy ilyeneketmond a hátammögött! Két emberkapcsolatábanolyasmikistörténhetnek,amikettenemérthetsz.

- Például mik? - néz rám hűvösen, és érzem, hogy ezt nem lesz egyszerűelmagyaráznom.

Végiggondolom, hogy mit is mondhatnék, de végül rájövök, hogy nemrángathatombelealányomatakettőnkcsatározásaiba.Eznemazőharca.

-Ezcsakapádraésrámtartozik.

Gúnyosannevetésaszemétforgatja.

-Ő bezzeg eléggé megbízik bennem, hogy elmondja nekem! De tudod mit,Anya?Temindenttönkreteszei.

Mielőtt válaszolhatnék,megkondula csengőa cukrászdabejárati ajtaja fölött,és az órámra pillantok. Mindjárt hat óra van, és ki kell nyitnunk, de Anniebiztosannemcsuktabemagamögöttazajtót,amikormegérkezett.

-Későbbfolytatjuk,ifjúhölgy!-közlömszigorúan.

-Tökmindegy - sóhajtja, aztán isméta tésztával foglalatoskodik, énpedigegymásodpercig rajta felejtem a szemem, és azt figyelem, amint lisztet, majd egylöttyintéstejetésvaníliakivonatotadakeverékhez.

-Hé,Hope,ittvagymár?

-EzMattlesz!-mondomtürelmetlenülAnnie-nek.

-Ki más lenne? - dörmögi a lányom magában, de úgy teszek, mintha nemhallanám,éskilépekazüzletbe.

Mrs. Koontz ésMrs. Sullivan hét órakor érkeznek,mintmindig, ámmost azegyszerAnniekezét-lábáttöri,hogykiszolgálhassaőket.Általábanjobbanszereta

konyhábanlenni,hallgatjaaziPod-ját,megsütiamuffinokatmegaminipitéket,éstudomást sem vesz rólam, amíg el nem indul az iskolába. Ma valamiértnapsugaras jókedve van, ésmosolyogva tölti ki a kávét a vendégeknek, anélkül,hogykérniükkellene.

-Haddsegítsekleülni!-közlielőzékenyen,ésmárszaladisakávéscsészékkelésegykiskancsótejszínnelakezében.

Akétidőshölgyahátamögöttmeglepettennézegymásra.

-Nagyon kedves vagy, Annie! - köszönimegMrs. Sullivan,miután a lányomletesziakávétésatejszíntazasztalra,majdkihúzzaaszéketazasztalalól.

-A legnagyobbörömmel! - feleliAnnieragyogva.Egypillanatigolyan,mintarégiAnnie,akiaváláselőttlakottatestében.

Mrs.Koontziselmormolegyköszönömöt,Anniepedigudvariasancsicsergi:

-Szívesen,hölgyem!

Mégakkorisottálldogál,amikormindkettenbelekortyolnakakávéjukba,majdMrs.Sullivanmegkóstoljaazáfonyásmuffint,Mrs.Koontzpedigaszájáhozemeliafahéjas-cukrosfánkot.

-Kérdezhetnékönöktől,szóval,valamit?-bökikivégül.

Éppen a pultmögött takarítok, de egy pillanatra abbahagyom,mert kíváncsivagyok,mitakarhat.

- Kérdezhetsz, kedvesem - feleli Mrs. Koontz -, de nem használhatodaszóvalkifejezéstamondatközepén.

- Úh! - zavarodik össze Annie. Mrs. Koontz felvonja a szemöldökét, de,szerencsére, Annie-nek van annyi esze, hogy kijavítsa a hibáját. - Úgy akartammondani,hogykérem-helyesbít.

- A szóval kifejezésnek nincs helye a mondatban - magyarázza Mrs. Koontzszigorúan.

Lehajolokapultmögé,hogynelássákamosolyomat.

-Ó-rebegiAnnie—,éntudom.

Kilesekapultmögül,éslátom,hogylángolazarca.Egykislelkifurdalásomvan,mertMrs.Koontz,akitizedikbenazangoltanáromvolt,keménydió.Márindulnékalányomsegítségére,deMrs.Sullivanmegelőz.

- Ugyan már, Barbara, hagyd azt a gyereket! - csitítgatja a barátnőjét, ésszelídenmegpaskoljaMrs.Koontzkarját.MajdAnnie-hezfordul:-Nefoglalkozzvele! Egyszerűen csak nem tudja elviselni, hogy nyugdíjasként már nemparancsolgathatadiákoknak.

Mrs.Koontztiltakoznipróbál,deMrs.SullivanmegintmeglegyintiakarjátésAnnie-remosolyog.

-Kérdezniakartálvalamit,kedvesem?

Anniemegköszörüliatorkát.

-Ó,igen-felelivalójábanigen,hölgyem.

Csodálkozvavárom,hogymisülkiebből.Anniecsaknéz,ahölgyekpedigegyreizgatottabbak.

-Önökismerikadédanyámat,igaz?

Akétnőegymásranéz,majdismétAnnie-re.

-Természetesen,igen-felelivégülMrs.Sullivan.-Évekótanemláttukőt.Hogyvan?

—Jól-vágjarágyorsanAnnie.-Úgyértem,hogynagyonjólvan.Ugyanvannakproblémái,detöbbnyirejólvan.-Azarcamegintlángol.-Egyébkéntcsakannyitszerettemvolnakérdezni,hogyönökismernek-eegybizonyosLeonát?

Akétnőjelentőségteljespillantástváltegymással.

-Leona-ismétliMrs.Sullivantöprengve,aztánmegrázzaafejét.-Nem,sajnos,nemismerem.Te,Barbara?

Mrs.Koontzisingatjaafejét.

-Azthiszem,hogyminemismerünksemmiféleLeonát.Miért?

Annielesütiaszemét.

- Folyton így szólít, és egyszerűen nem tudom, hogy ki lehet. -Egy pillanatigpáni félelem ül ki az arcára, majd azt motyogja: - Sajnálom, hogy használtamaszóvalkifejezést.

Mrs.SullivanmegsimogatjaAnniekezét.

-Halálraijesztettedagyereket,Barbara!-feddimegabarátnőjét.

- Csak próbálom megtanítani a nyelvtan helyes használatára -sóhajtja Mrs.Koontz.

-Semahely,semazidőnemalkalmaserre!-torkoljaleMrs.Sullivan.Annie-rekacsint. -Miértolyan fontos ezneked,kedvesem?Miért akarodmegtudni,hogykicsodaezaLeona?

-Adédnagyanyámnagyonszomorúmostanában- felelivégüla lányomolyanhalkan, hogyminden szavára fülelnemkell. -Nem sokat tudok róla.Mármint adédnagyanyámról.Szeretnémfelvidítani,denemtudom,hogyanlehetne.

Kétismeretlenvendég,egyőszhajúférfiésegyszőkefiatalasszonyérkezik.Kikellszolgálnomőket,ezértnemhallom,hogyAnniemirőlbeszélahölgyekkel.Aszőke nő egy szelet répatortát kér, miután felvilágosítom, hogy nincsen diétássüteményünk, míg a legalább húsz évvel idősebb partnere, aki ezalatt a kezétszorongatja és a fülét csókolgatja, egy éclairt. Távoznak, én pedig Annie-re

pillantok,akiaddigramárleisültakéthölgyközé.

Lassan ideje elindulnia az iskolába,mert el fog késni, de olyan komoly arcotvág, hogymegdermedek, és nem szólok egy szót sem.Már hozzászoktam, hogymostanában folytongrimaszol ésa szemét forgatja,havelembeszél,deebbenapillanatban ártatlannak és érdeklődőnek látszik. Nagyot nyelek, majd egytörlőrongyot és egy tisztítóspray-t kapok a kezembe. Úgy teszek, mintha azasztalokat takarítanám le, de valójában muszáj egy kicsit hallgatóznom. A kéthölgy éppen azt meséli Annie-nek, hogy hajdanában miként is érkezett megMamieCapeCodra.

- Akkoriban minden lány Tedbe, a dédapádba volt szerelemes a városban-meséliMrs.Koontz.

-Uramatyám!-takarjaelszégyenlősenazarcátMrs.Sullivan.

- A középiskola utolsó évében minden áldott nap annyiszor körmökéin le anevétanaplómba,ahányszorcsaktudtam.

-Idősebbvoltnálunk-magyarázzaMrs.Koontz.

- Négy évvel - teszi hozzáMrs. Sullivan. - AHarvardra járt, de elég gyakranhazajött látogatóba. Autója is volt, ami akkoriban óriási dolognak számított. Alányokelaléltaktőle.

-Olyankedvesvolt-értveleegyetMrs.Koontz.-Ésmintalegtöbbfiatalember,PearlHarborutánbelépettahadseregbe.

A két hölgy egyszerre hallgat el és süti le a szemét. Tudom, hogy azokra afiatalemberekregondolnak,akiketaháborúmiattveszítettekel.

Anniefészkelődnikezdaszékén,majdaztkérdezi:

-Aztánmitörtént?Találkozottadédnagyanyámmalaháborúban,igaz?

-Spanyolországbantörtént,azthiszem-helyeselMrs.Koontz,ésmegerősítéstvárvaMrs.Sullivanrenéz.

- A dédapád megsebesült valahol Észak-Franciaországban vagy Belgiumban,úgy tudom.A teljes történetetnem ismerem. Itthonhónapokonátmindenkiazthitte, hogy odaveszett.De valahogy sikerült Spanyolországbamenekülnie, és otttalálkozottadédanyáddal.

Annieünnepélyesenbólint,minthaazegész történetetkívülről tudná,pediganagyapámtizenkétévvelalányomszületéseelőtthaltmeg.

-Adédanyád,Rose,francia,ésénúgyhallottam,hogyaszüleimégkiskorábanmeghaltak,őpedigottakartahagyniazországotaháborúmiatt.Jólmondom?-veszifelatörténetfonalátMrs.Sullivan.

Mrs.Koontzegyetértőnbólint.

- Sosem jöttünk rá pontosan, hogyan is találkoztak, de szerintem Rose

Spanyolországban élt akkoriban. 1944-et írtunk, amikor azt hallottuk, hogy TedújraAmerikábanvan,ésfeleségülvettegyfrancialányt.

-1943teléntörtént-javítjakiMrs.Sullivan.-Pontosanemlékszem,mertakkorvoltahuszadikszületésnapom.

- Tényleg így volt, és te csak zokogtál a tortád fölött - kacsint Mrs. KoontzAnnie-re. - Bolond kamasz szerelemmel csüngött a dédapádon, de a dédanyádelraboltatőle.

Mrs.Sullivanfintorognikezd.

- Két évvel volt fiatalabb nálunk, és egzotikus francia akcentussal beszélte azangolt.Afiúkatnagyonkönnyenellehetámcsábítaniegyakcentussal,tudod?

Anniemegintünnepélyesenbólint,minthaösztönösentudná,hogymindezígyigaz.Elnyomokegymosolyt,ésúgyteszek,minthanagyonellennékfoglalvaegymakacs folttal, amit azonnal el kell tüntetnem. A nagyanyám soha nemmeséltnekemarról,hogyan találkoztakanagyapámmal.Szintealigbeszélt amúltjáról,ezértengemisérdekelakétidőshölgytörténete.

-TedegyNewYork-iközépiskolábankapottvolnamunkát,miutánmegszerezteadoktori fokozatát - folytatjaMrs.Koontz—, ezért inkább visszaköltöztekCapeCodraadédanyáddal.EkkorvállaltaelaSeaOats-imunkát.

Anagyapám,akioktatásszervezésbőldoktorált,egypatinásmagániskola,aSeaOats igazgatója lett. Óvodáskortól a középiskola végéig jártak oda a diákok, demanapság csak középiskolakéntműködik. Kilencedig osztálytól kezdve Annie isottfogtanulni,anagyapámemlékérelétrehozottösztöndíjjóvoltából.

-Anagyanyámisvelükvolt,amikorCapeCodraköltöztek?-vetiközbeAnnie.

- Igen, a nagyanyád, Josephine, akkoriban öt- vagy hatéves lehetett - erősítimegMrs.Sullivan.-1950-etírtunk,erretisztánemlékszem,mertabbanazévbenvoltazesküvőm.

Mrs.Koontzbólint.

-Ígyigaz.Josephineakkorkezdteazelsőosztályt,amikorvisszaköltöztek.

-ÉsMamiemikoralapítottaacukrászdát?-kíváncsiskodikAnnie.

-Szerintemegypárévvelkésőbb,deédesanyádbiztosantudja.Hope,drágám!-szólítmeg.

Úgyteszek,minthanemhallottamvolnamindazt,amirőleddigszóesett.

-Mibensegíthetek?-pillantokfel.

-Annieaztszeretnétudni,hogymikoralapítottaanagyanyádacukrászdát.

- 1952-ben - felelem. A lányomra pillantok, aki csak bámul rám. - Már aszüleinek is cukrászdája volt Franciaországban, azt hiszem. Ennél többet nemtudokMamiemúltjáról,mertsohanemmeséltaházasságaelőttiidőszakról.

Annietudomástsemveszrólam,csakakétidőshölgyrefigyel.

-Akkorönöksemismerneksenkit,akitLeonánakhívnak?-faggatjaőket.

-Sajnos,nem-erősítimegMrs.Sullivan.-Talánegyfranciabarátnőjelehetettadédanyádnak.

-Ittsohanemvoltakbarátai-magyarázzaMrs.Koontz.Bűntudatospillantástvetrám,majdgyorsanhelyesbít:-Nagyonkedvesasszonyadédanyád,denagyonmagánakvaló.

Bólintok, de nem hiszem, hogy ez csakis Mamie hibája lenne. Lehet, hogycsendes és visszahúzódó, ám Mrs. Koontz és Mrs. Sullivan elmondásábólnyilvánvaló, hogy a városban lakó nők nem fogadták tárt karokkal. Hirtelenszomorúságkeríthatalmábaemiatt.Aztánazórámrapillantok.

-Idejeindulnod,Annie!Elfogszkésniaziskolából.

A szemei összeszűkülnek a haragtól, és a régi Annie-nek már nyoma sincs.Ugyanúgygyűlölengem,mintazelőtt.

-Nemvagyafőnököm!-motyogja.

-Depontosanaz,ifjúhölgy-utasítjarendreMrs.Koontz,majdrámpillant.-Őazédesanyád,amiaztjelenő,hogytizennyolcéveskorodigőparancsolneked.

-Tökmindegy-dörmögiAnnie,azzalfölkászálódikazasztaltól,ésnagydirrel-dúrral bevonul a konyhába a táskájáért. Mielőtt kilépne a cukrászdából,megköszöniMrs.KoontznakésMrs.Sullivannekasegítséget.-Csakaztakartammondani,hogyhálásvagyok,amiértmeséltekadédanyámról.

Mégcsakrámsemhederít,úgylépkiabejáratiajtónaFőutcára.

Gavinakkorérkezik,amikoréppenbezáromazüzletet.Aházpótkulcsaithozzavissza,amiket tegnapelőttadtamodaneki.Mármeginta lyukas farmernadrágotviseli,dealyukminthanagyobblenne,mintlegutóbb.

-Megjavítottamacsöveket-újságolja,énpedigkitöltőmnekiazaznapiutolsócsészekávét.-Amosogatógéppedigúgyszuperál,mintújkorában.

-Nemtudom,hogyanköszönhetnémmeg.

Gavinelmosolyodik.

-Dehogynem.Tudod,hogyagyengémacsillagospite,afahéjasrétesésazállottkávé.-Azzalfelkapjaacsészéjét,egyaprógrimasztvág,aztánhatalmasatkortyolakávéból.

Zavarombannevetnikezdek.

- Tudom, hogy nem fizethetek mindig süteményekkel - szabadkozom. - Ne

haragudj,Gavin!

- Nem kell mentegetőznöd! - pillant rám. - Egyértelmű, hogy alábecsülöd asüteményfüggőségemet.Komolyan,Hope.Temegteszelmindent,amitőledtelik.

Sóhajtva pakolom el a mandulás-rózsás lepény maradékát egy Tupperware-dobozba,aztánéjszakárabeteszemafagyasztóba.

-Lehet,hogyeznemelég-mormolom.

Matt egy halom papírt hozott ma reggel, és még neki sem álltam azolvasásuknak,pedigtudom,hogykellene.Máragondolattólisrosszulvagyok.

-Nem bízol eléggémagadban, az a baj - jegyzimegGavin. -MattHines elégsokat jár ide mostanában, ugye? - kérdezi hirtelen, aztán újra belekortyol akávéba.

Abbahagyomasüteményekpakolását.

- Csak üzleti ügyben - világosítom fel, és nem értem, hogy miért kezdek elmentegetőzni.

-Érdekes-válaszoljaGavin.

-Tudod,agimibenegyüttjártunk-magyarázom.

GavinBoston északi részénnőtt fel és aPeabodyGimnáziumba járt.Eztmégakkormesélte,amikoraverandánkonbeszélgettünkanyáron,ezértnemtudhatja,hogyvanközösmúltamMatttel.

Megislepődöm,amikorközli,hogytisztábanvanvele:

-Tudom,deazmárrégenvolt,nem?

Bólintok.

-Márrégenvolt-ismétlemutána.

-HogyboldogulAnniemostanában?-válttémátGavin.-Hogyviseli,hogyteésaférjednemvagytokegyütt?

Csakbámulokrá.Eztmégsenkinemkérdeztetőlem,pedignagyonjólesik.

-Jól van - felelem, aztán elhallgatok, és rájövök,hogy ez egyáltalánnem igaz.Nem is értem, miért mondtam. - Mostanában nagyon dühösnek tűnik, éssejtelmem sincs, hogyan kezeljem a helyzetet. Tudom, hogy az igazi Annie ottrejtőzik valahol a mélyben, de most csak egyetlen célja van, fájdalmat okozninekem.

Fogalmamsincs,miértbízommegbenne,deamikorGavinmindenféleelőítéletnélkül,egyetértőnbólint,nagyonhálásvagyokneki.

- Ez az életkor a legnehezebb. Csak pár évvel voltam idősebb nála, amikor aszüleimelváltak-meséli.-Összevanzavarodva,Hope,detúlleszrajta,hiddel!

-Gondolod?-kérdezemelfúlóhangon.

-Tudom-biztatGavin.Felállazasztaltól,belépapultmögé,aztánmegfogjaakezemet.

Abbahagyomaszipogástésaszemébenézek.

-Anniejógyerek,Hope,láttamanyáron,amikoraházatokondolgoztam.

Könnyesleszaszemem,zavarbajövök,ésidegesenpislognikezdek.

-Köszönöm-válaszolom,éselhúzomakezem.

-Habármikor,bármittehetekérted…

Nem fejezi be a mondatot, csak néz rám gyengéden, nekem pedig lassanlángolnikezdazarcom.Nemtudomállniatekintetét.

- Nagyon aranyos vagy, hogy felajánlottad, Gavin, de biztosan van fontosabbdolgodis,minthogyacukrászdásöreglánymiattaggódj.

Gavinfelvonjaaszemöldökét:

-Egyetlenöreglánytsemlátokitt.

-Kedves,hogyeztmondod,detefiatalvagy,ésszabad…-Hirtelenelhallgatok.-Egyedülállóvagy,ugye?

-Legalábbisazvoltam,amikorlegutóbbellenőriztem.

Váratlanulelöntamegkönnyebbülés,denemakarokezzelfoglalkozni.

-Nos, énharminchatévesvagyok, és lassanhetvenöt leszek, elváltam,a csődszélén állok anyagilag, és van egy gyerekem, aki gyűlöl engem. Bizonyára akadjobb szórakozásod is, mint ilyenekkel törődni. - Abbahagyom, és nem merekGavinre nézni. -Nem kellene inkább olyasmivel foglalkoznod, amivel a fiatalegyedülállóférfiakszoktak?

- Olyasmivel, amivel a fiatal egyedülálló férfiak szoktak? - ismétli. - Példáulmivel?

-Nem is tudom. -Ostobának érzemmagam,mert valamikor az özönvíz előttvoltamfiatal.-Bulizással?-kockáztatommegfélénken.

Gavinbőlkirobbananevetés.

-Mostmár bevallhatom, hogy a vad bulikmiatt költöztem Cape Codra. Aligtudtamkijózanodnialegutóbbirévületután.

Kényszeredettenelmosolyodom.

- Tudom, hogy bután hangzik, de tényleg ne aggódj miattam! Olyan vagyok,mintamacska,mindigtalpraesem.

- Nem halsz bele, ha valakit közel engedsz magadhoz - jelenti ki Gavinszívmelengetőn.

Próbálokszigorúannézni,ésmárkészülökisegyriposzttal,demegelőz.

- Már a múltkor is mondtam, hogy jó anya vagy, nem szabad kételkednedmagadban.

-Egyszerűencsakmindenttönkreteszek-motyogom,ésmármegintelöntiazarcomatapír.-Nemistudom,hogymiértmondomelezeketneked.

Gavin hatalmasat sóhajt, majd a következő pillanatban odalép hozzám és akarjaibazár.Aszívemhevesenver,amikorviszonzomazölelését.Próbálomnemészrevenni kőkeménymellkasát, inkább arra figyelek, hogymilyenmegnyugtatóérzéshozzásimulni.Mégsohasenkinemvoltvelem ilyengyöngéd,éscsakmostjövökrá,hogyezmennyirehiányzottazéveksorán.

-Semmitnemteszeltönkre,Hope-suttogjaGavinahajamba.

-Adjmagadnakegykisidőt!Tevagyalegkeményebbnő,akitismerek.Tudom,hogy nagyon nehéz nekedmostanában, de soha nem tudhatod,mit hoz az életvagyaholnap.Egynap,egyhét,egyhónap,ésmindenmegváltozik.

Hirtelenelkomorodom,ésegylépésthátrálok.

-Anyámiseztmondtamindig,ugyanezekkelaszavakkal.

-Tényleg?-kérdeziGavin.

-Tényleg.

-Sohanemmeséltélróla.

-Tudom-sóhajtom.

Azazigazság,hogytúlfájdalmasrágondolni.Azegészéletemetazzaltöltöttem,hogy reménykedtem, hogy ha jól viselkedem, vagy kedvesen szólok hozzá, vagylelkiismeretesenvégzemaházimunkát,akkortalánmajdjobbanszeret.Ehelyettegyremesszebbsodródotttőlem,mindenévvelegyretávolabbra.

Amikor kiderült, hogy mellrákja van, én pedig hazarohantam, hogy segítsekneki,belekerültünkajólismerttaposómalomba.Énápoltamőtésmegpróbáltamközelkerülnihozzá,deőtovábbra iseltaszítottmagától.Amikorahaláloságyánaztmondta,hogyszeretengem,aszavaihamisancsengtek.Hinniakartam,hogykomolyanmondja,deúgytűnt,csakfélrebeszélagyógyszerekokoztakábulatban.

- A nagyanyámmal mindig is szorosabb volt a kapcsolatom -árulom elGavinnek.

Gavinmegérintiavállamat:

-Sajnálom,hogyelveszítettedőt,Hope.

Nem tudom, hogy melyikükre céloz, az anyámra vagy a nagyanyámra, mertigazábólmindketteneltávoztakazéletemből.

-Köszönöm-suttogom.

Egyperccelkésőbb,kezébenegydobozrétessel,márindulis,énpedignémán,szívdobogvabámulokutána.Jobbanbízikbennem,minténmagamban,demost

nincs idő ezen filozofálni. Néhány égetően fontos dolgot kell elintéznem,mindenekelőtt a banki papírokat. Bevizezem a halántékomat, hogy felfrissüljek,teavizet teszek fel, és leülök az egyik asztalhoz, hogy átolvassam a papírokat,amiketMatthozottreggelabankból.

Ötödikfejezet

Beszélnemkellveled!

Másfél héttel későbbRob küszöbén állok, az egykori közös házunk küszöbén,karbafontkézzel.

Farkasszemetnézekazexférjemmel,desemmimástnemlátok,csaksérelmeketéscsalárdságot.Minthaazaférfi,akitegykorszerettem,örökreeltűntvolna.

- Fel is hívhattál volna,Hope! -mondja.Nem invitál be, csak áll a küszöbönrettenthetetlenül,minthaazéletétkellenemegvédenietőlem.

-Hívtalak is - vágom rá keményen. - Kétszer az otthoni, kétszer az irodaiszámodon.Egyszersemvoltálképesvisszahívni.

Megrántjaavállát.

-Hanemvagyokolyanelfoglalt,visszahívtalakvolna.-Egyiklábárólamásikraáll,ésegypillanatigazazérzésemtámad,hogyszomorú.Aztánhirtelenmindenérzelemeltűnikazarcáról,ésvégrerámfigyel:-Mirelenneszükséged?

Mély levegőt veszek. Utálok veszekedni Robbal, mindig is utáltam. Egyszermondta is, hogy még jó, hogy ő lett az ügyvéd kettőnk közül, és én maradtamotthonbabával.Tenemtudszharcolni, jelentetteki.Hiányaikbelőledagyilkosösztön,aminélkülnemlehetboldogulniatárgyalóteremben.

-Annie-rőlkellbeszélnünk.

-Miért,mivanvele?-nézrámértetlenül.

-Legalábbazalapszabályokbanértsünkegyet!Annietizenkétéves.Nemkellenesminkethordaniaaziskolában,mertméggyerek.

-Azistenszerelmére,Hope,ezértjöttélide?-Elnevetimagát,denemsértődömmeg,mertezisrészeapszichológiaihadviselésnek,amitrendszeresenalkalmazamásikoldalügyvédei és tanúi ellenében. -Mármajdnem tinédzser, az égáldjonmeg,nemkényszeríthetedarra,hogyörökregyereklegyen!

- Szó sincs erről - szögezem le. Ismét mély lélegzetet veszek, és próbálokösszeszedett maradni. - Ki kell jelölnöm a határokat. Az nem járja, hogy tesemmibe veszed a szabályaimat, aláásod a tekintélyemet, Annie pedig egyrejobbangyűlölengem.

Robelmosolyodik,éshanem láttamvolna,hogyangyakoroljaeztabehízelgőmosolyt a tárgyalások előestéjén a tükör előtt, akkor el is hinném, hogy ezúttalsikerültmeggyőznöm.

-Tehátinnenfújaszél!-RobSmithmostbevetiakettesszámúvitataktikáját:

tégy úgy, mintha pontosan tudnád, mit gondol a másik, és máris egy lépésselelőttejársz!

-Nem,Rob.-Egypillanatraösszecsippentemazorrnyergemet,éslehunyomaszemem.NyugiHope!Nedőljbeneki! -Csakazt szeretném,hogya lányunkbóltisztességesfiatalnőlegyen.

-Tisztességesfiatalnő,akinemutáltéged-helyesbítRob.-Talánegykicsiveltöbbönállóságralenneszüksége,Hope.Énelegendőteretadokneki.

Nemakarokhinniafülemnek.

-Eznemígyvan.Teajófejszülőszerepétjátszod,ígynekemjutamumusé.Eznemtisztességes.

-Hatemondod-vonjamegavállát.

- Ezenkívül az sem helyénvaló, hogy szidalmazol engem a lányunk előtt-folytatom,minthanemishallottamvolnaazelőbbimegjegyzését.

-Mitcsinálokén?-emelifelakezét,minthamegadnámagát.

- Nyilvánvalóan tőled hallotta, hogy én soha nem tudtam kimondani, hogyszeretlek.-Alighogykimondom,elszorulatorkom,ésaligkapoklevegőt.

-Eznemlehetigaz,Hope!

- Nem értem, miért találsz ki ilyen ostobaságot, mert én igenis mondtamneked?!

-Igen,Hope.Mindenszökőévbenegyszer.

Elfordulok,mertnemakaromfolytatnieztabeszélgetést.

-Mivagyte,egybizonytalankamaszlány?-dörmögöm.-Vagyhordanomkellettvolnaegynyakláncotis„Robörökre”feliratúmedállal?

Robeztegyáltalánnemtaláljaviccesnek.

-Nemakarom,hogyalányunkengemvádoljonaválásmiatt.

-Ezekszerintaválásunknaksemmiközenemvoltafélrelépésedhez.

Robvállatvon.

-Haérzelmilegteljeslettvolnaakapcsolatunk…

- Á, szóval te csak értelmi kiteljesedést kerestél, amikor lefeküdtél egyhuszonkétévesfruskával.-Nagylevegőtveszek.-SohanembeszéltemAnnie-neka félrelépésedről. Ez köztünk marad. Nem tudja, hogy megcsaltál, mert nemakartam,hogyazapjarosszfénybentűnjönfelelőtte.

-Mibőlgondolod,hogynemtudja?-szakítfélbeegypillanatra.

Szóhozsemjutokadöbbenettől.

-Ezzelaztakarodmondani,hogytudja?

- Én csak azt mondom, hogymegpróbálok őszinte lenni vele, Hope. Az apjavagyok,ezakötelességem.

Egykisszünetrevanszükségem,hogyfelfogjam,amiketösszehordnekem.Azthittem, hogy megvédhetem Annie-t és az apjával való kapcsolatát, ha nemrángatombeleakettőnkdolgába.

-Mitmondtálneki?

Robmegrántjaavállát.

-Csakválaszoltamakérdéseire,amikoraválásrólfaggatózott.

-Ésmindentrámkentél…

- Csak elmagyaráztamneki, hogy nemminden olyan egyszerű,mint ahogyanelsőpillantásratűnik.

-Eztúgyérted,énkényszerítettelek,hogymegcsalj?

-Temondtad,nemén.

Ökölbeszorulakezem.

-Ezakettőnkdolga,Rob-közlömremegőhangon.-NerángasdbeleAnnie-t!

-Hope, én csakpróbálomazt tenni, amineki a legjobb.Komolyan aggódom,hogyavégénolyanlesz,minttemegazanyád.

Aszavaifizikaifájdalmatokoznak.

-Rob…-fogokbele,decserbenhagynakaszavak.

Újramegvonjaavállát.

- Ezt a vitát már ezerszer lefolytattuk. Te így érzed, én meg máshogy. Ezértváltunkel,nememlékszel?

Mármegsemhallom,miketmond.Hiszenazértváltunkel,mertrámunt,mertbizonytalan volt, mert semmi nem volt elég neki, mert viszonyt kezdett egyhuszonéves, hosszú combú botsáskával. De valahol legbelül tudom, hogy vanigazság a szavaiban. Minél inkább eltávolodott tőlem, annál jobban magambazárkóztamésmárnemakartamérteharcolni.Ezazénbűnöm.

-Nincstöbbsminkaziskolában-szögezemlevégül.-Eznemhelyes,ahogyanazsem,hogyaválásunkrészleteiveltraktálodAnnie-t.Eztúlsokegytizenkétévesgyereknek.

Robmárnyitjaaszáját,hogyválaszoljon,defelemelemakezem.

-Végeztem,Rob,márittsemvagyok.

Egypercignémacsendbennézünkegymásra,éseltűnődöm,vajonnekiisazonjár-e az agya,mintnekem.Szintemárnem is ismerjük egymást.Egy élet telt elazóta,hogykimondtukaboldogítóigent.

-Ezmárnemróladésrólamszól,Rob,hanemAnnie-ről.

Elindulokhaza,mielőttválaszolhatna.

Már a kocsiban ülök, amikor megcsörren a mobilom. Ránézek a kijelzőre éslátom, hogy Annie az. Megbeszéltük, hogy csak vészhelyzetben használja amobiltelefont,bárgyanítom,Robmegengedineki,hogysms-tküldjönésidőnkéntfelhívjaabarátait.Ilyenekajófejszülők.Mármegintösszeugrottagyomrom.

- Hogyhogy nem dolgozol? - kérdezi Annie, miután felveszem a telefont.-Előszöracukrászdábanhívtalak.

- Akadt néhány… - próbálok valami kifogást találni, hogy ne kelljen szóbahoznomazapját-halaszthatatlanelintéznivalóm.

-Csütörtökön,délutánnégyórakor?

Azaz igazság,hogyegyetlenvendég semvolt a cukrászdábandélutánegyóraóta. Ahelyett, hogy sütögetés közben lustán átadtam volnamagamat a jótékonyfeledésnek,RobrólésAnnie-rőlgondolkodtam.Ésmivel tudtam,hogya lányomazt tervezte, meglátogatja Mamie-t tanítás után, így biztos voltam benne, hogyRobotegyedültalálom.

-Nemvoltforgalom.-Avégéncsakennyitmondokneki.

-Végül ismindegy - feleliAnnie, énpedig rádöbbenek, hogy azért telefonált,mertakarvalamit.

Már készítem magamat egy abszurd kívánságra: pénz, koncertjegy vagy atízcentis tűsarkú, amit tegnap este az In Style magazint böngészve szúrt kimagának,ámehelyettszintefélénkenmegkérdezi:

-BetudnálugraniMamie-hoz?

-Mindenrendbenvan?-faggatomazonnal.

-Persze.-Aztánsokkalhalkabbanfolytatja:-Fura,demateljesennormálisnaktűnik.

-Normálisnak?

-Igen-suttogja.-Olyan,mintNagymamahalálaelőtt.Úgyviselkedik,minthanemveszítettevolnaelazemlékezetét.

Eláll a szívverésem, mert eszembe jut, hogy mit mondott a nővér, amikorlegutóbb ott jártam. Lesznek olyan napok, amikor elméje teljesen tiszta lesz.Mindenreemlékeznifog,tisztafejjel,akárcsakmagavagyén.Azokatanapokatkellmegragadnia,mertnincsrágarancia,hogylesztöbbisbelőlük!

-Biztosvagybenne?

-Holtbiztos-válaszoljaAnnie,ésnincsensemmiféleharagvagyrosszindulatahangjában.

Hirtelenrádöbbenek,hogyamagatartásiproblémáitazisokozhatja,hogyvégigkellnéznie,amintadédnagyanyjalassanelfelejtiőt.BeszélnünkkellazAlzheimer-kórról,bárezaztjelenti,hogynekemisszembekellnéznemvele.

- Az iskoláról kérdezett - folytatja Annie. - Fura, de pontosan tudja, hogy kivagyok,hányévesvagyok,mindent.

- Ez érdekes! - Ellenőrzőm a visszapillantó tükörben, hogy jön-e mögöttemvalaki,ésmivelnem,gyorsanmegfordulok.-Mármegyekis!

-Aztszeretné,hahoználnekicsillagospitétacukrászdából-teszihozzáAnnie.

MindigisezvoltMamiekedvence:gyümölcsökkeltöltöttpite,fahéjascukorralízesítve,atetejénpedigvajastészta-csillaggal,acukrászdánkvédjegyével.

-Rendbenvan-mondom.-Megyek,aminttudok.

Hirtelen elönt a remény. Most döbbenek rá, hogy mennyire hiányzott anagyanyám.

-Szeretnék lemennia strandra! -közliMamie,amikor tizenötperccelkésőbbátlépemalakrészeküszöbét.

Egy pillanatig meghűl bennem a vér. Szeptember vége van, esténként márcsípősenhidegalevegő.Azelméjétbiztosanmegintködképekfelhőzik,különbennem akarna nyolcvanhat évesen napozni a tengerparton. De hirtelenelmosolyodik,aztánmagáhozölel.

- Bocsáss meg, nem akartam ilyen modortalan lenni! Örülök, hogy itt vagy,Hope,szívem.

-Tudod,hogykivagyok?-kérdezembizonytalanul.

- Már hogyne tudnám! - közli sértődötten. - Nehogy azt mondd, hogy öregvagyokésszenilis!

-Ööö…Hátpersze,hogynemvagy,Mamie.

Elmosolyodik.

-Neaggódj!Nemvagyokbolond,bárnéha elfelejtekdolgokat.Hoztálnekemcsillagospitét?-érdeklődik,éslenemvennéaszemétafehérpapírzacskóról,amitacukrászdábólhoztam.

Bólintokésodaadomnekiazacskót.

-Köszönöm,drágám!-vesziel.

-Szívesen.

Hirtelenoldalrabillentiafejét.

-Mamindenolyantiszta,Hope.NagyonjótbeszélgettünkAnnie-vel.

Annie-repillantok,akiMamiekanapéjánakszélénkuporogésidegesneklátszik.Egyetértőénbólint.

-Mostpedigastrandraszereméimenni?-kérdezemMamie-tóvatosan.-Egykicsithidegvanazúszáshoz.

- Természetesen, nem úszni akarok - jelenti ki. - A naplementét akarommegnézni.

Azórámrapillantok.

-ANapcsakkétóramúlvanyugszikle.

-Akkorrengetegidőnkvanodaérni-feleli.

Harminc perccel később, miután a nagyanyámat bebugyoláltuk egy jó melegkabátba,mindhárman úton vagyunk a Paine’s Creek-i strand felé. Középiskoláskoromban mindig innen néztem végig, ahogy esténként a napkorong eltűnik ahorizonton. Ez a csendes hely Brewster nyugati végében található, és ha apályidején az ember óvatosan felmászik az éles, kiálló sziklákra, nagyszerű kilátásnyílik a nyugati égboltra. Útközben Annie javaslatára megállunk Joe kikötőibisztrójánál homárburgert enni sült krumplival. Cape Cod aprócska családiéttermerégebbennyitottmeg,mintamicukrászdánk.Azemberekmérföldekrőliseljönnek, és a nyári csúcsidőben negyvenöt percet is képesek sorban állni ahomárburgerért.Szerencsére,azutószezonban,csütörtököndélutánötórakormivagyunkazegyetlenvendégek.AnnieésénhitetlenkedvehallgatjukMamie-t,aki,mivelnemszeretiahomárt,grillezettsajtotrendel,éselőszörmesélnekünkarról,hogyan érkezett meg Cape Codra a nagyapámmal. Anyámról is mesél, akikislánykéntsohanemértette,miértolyanbutákahomárok,hogyodaúsznakJoe-hoz,akiaztánszendvicseketkészítbelőlük.

Amikora strandszéléhezérünk,azégaljaéppencsakvörösödnikezd.ANapalacsonyanlóganyugatihorizontonazöbölfelett,ésaderengőfelhőkcsodaszépnaplementétígérnek.Kézenfogva,lassanbandukolunkaparton.AnnieMamiebaloldalánlépked,énpedigajobboldalánbaktatok,hónomalattegyösszecsukhatószékkel.

-Jól vagy, Mamie? - kérdezi Annie gyengéden, amikor félúton lehetünk. -Pihenhetünkegykicsit,haakarod.

Ellágyulva pillantok a lányomra, mert a tekintete tele van szeretettel ésaggódással.Hirtelenrádöbbenek,hogybármiiszajlikalelkében,azcsakátmeneti.MostújraarégiAnnie-tlátom,akitjólismerekésnagyonszeretek,tehátsemmitsem rontottam el jóvátehetetlenül. Legbelülmost is az a tisztelettudó és jólelkűgyerek,akimindigisvolt,mégakkoris,hasokszorgyűlöl.

-Jólvagyok,kedvesem-feleliMamie.-Felakarokérniaszikláktetejére,mireaNaplemegy.

-Miért?-kérdeziAnniefélénken.

Mamie olyan sokáig hallgat, hogy már kezdem azt hinni, nem is hallotta akérdést,deaztánegyszercsakválaszol:

-Mindigemlékezniakarokerreanapra,anaplementéreésrátok,lányok!Nemtudom,hogymennyiidőmvanméghátra.

Annieaggódvapillantrám.

-Emlékeznifogsz,Mamie!

Anagyanyámmegszorítjaakaromat,énpediggyengédenvisszamosolygokrá.Tudom,miregondol,ésbelesajdulaszívem.

AztánAnnie-hezfordul.

-Örülök,hogyennyirehiszelbenne,denéhaIstennekmásterveivannak.

Annie-nek láthatóan fájnak a szavai. Elfordul és csak bámul a messzeségbe.Tudja,hogyMamie-nakigazavan,éseznekemisnagyonfáj.Végreasziklákhozérünk,énpedigkinyitomaszéket,amitakocsimcsomagtartójábólhalásztamki.Annie-vel segítünkMamie-nak leülni, aztán azunszolásárami is letelepedünkakétoldalánasziklákra.Némánfigyeljük,amintaNapbeleolvadazöbölvizébe,anarancs,arózsaszín,abíborésazindigóárnyalatairafestveazeget.

-Hát ittvan!-suttogjaMamie,ésahalványanpislákolócsillagramutatazégalján.-AzEsthajnalcsillag!

Hirtelenazokatündérmesékjutnakeszembe,amiketkislánykorombanmeséltnekem a hercegrőlmeg a hercegkisasszonyról. A hercegnek egy távoli országbakellett utaznia, hogy megküzdjön a gonosz lovagokkal, de megígérte ahercegkisasszonynak,hogyegynaponvisszatérhozzá,mertaszerelmüksohanemhalhatmeg.Megdöbbenek,amikorAnnieaztmormolja:

- Szeretni foglak, amíg a csillagok világítanak az égen…Mindig eztmondja ahercegamesédvégén.

AmikorMamierápillant,könnyesaszeme.

-Ígyvan,kicsim.

Belenyúl a kabátja zsebébe, és egy csillagos pitét húz elő. Egy kicsitösszenyomódott, és a csillag alakzat is megrepedezett a tetején. Annie-veltanácstalanulmeredünkegymásra.

- Magaddal hoztad a pitét? - kérdezem, és rettegek, hogy megint elborul azelméje.

- Hát persze, szívem - feleli teljesen józanul. Egy darabig csak bámulja asüteményt,sközbenazalkonyszíneilassanelhalványulnak.Máréppenjavasolni

akarom,hogy induljunk vissza,mielőtt besötétedik, amikormegszólal: -Még azanyámtanította,hogyankellmegsütniezeketapitéket.

-Nemtudtam-felelem.

Mamiebólint.

-Aszüleimnekisvoltegycukrászdája,nagyonközelaSzajnához,amiPárizskétpartjátkötiössze.Lánykorombanottdolgoztam,mintmostte,Annie,ésahogyanteistettedkamaszként,Hope.

-Sohanemmeséltélaszüléidről-suttogom.

-Sokdologvan,amirőlsohanembeszéltem-sóhajtja.-ígyakartammegvédenimagamatésbennetek.Mivellassanelveszítemazemlékeimet,félek,hogyhanemmesélemelnektek,mitörtént,akkorazemlékekörökreelfelejtődnek,ésaztmárnemtehetemjóvá.Ittazideje,hogymegtudjátokazigazságot.

- Miről van szó, Mamie? - kérdezi Annie, és hallom, hogy a hangja csupaaggodalom.Rámpillant,éstudom,hogyegyregondolunk.Úgytűnik,hogyMamieelméjemegintelborul.

Mielőttbármitmondhatnék,Mamieapródarabkákattöracsillagospitéből,ésazóceánbaszórjaőket.Valamitmormolisközben,deolyanhalkansuttog,hogyaszikláknakcsapódóhullámokmorajátólnemhallani.

-Mit csinálsz,Mamie? - kérdezem, amilyen gyöngéden csak lehet,mert nemakarom,hogymeghallja,mennyireaggódom.

-Csitt,gyermekem!-csitítgat,aztántovábbhajigáljaasüteménydarabkákatavízbe.

-Mamie,ezmilyennyelvenvan?Nemfranciául,ugye?

-Nem,szívem-feleliMamienyugodtan.

Annieésénzavartanpillantunkegymásra,Mamiepedigazutolsódarabotisavízbeszórja,aztánkézenfogbennünket.

- Ki lehet hasonlatos hozzád, ó, Isten - fordítja le angolra—, ki a bűneiket atengermélyéreveted?

-Mirőlbeszélsz,Mamie?-kérdiAnnieújra.-ABibliábólidéztél?

Mamieelmosolyodik.

-Ezegyima-feleli.

EgypillanatigazEsthajnalcsillagotnézi,mialattAnnie-velcsendbenfigyeljük.

-Hope-szólalmegvégül—,megkelltennedvalamitakedvemért!

Hatodikfejezet

Roserétese

RÉTES

HOZZÁVALÓK

3zöldalma,meghámozva,kicsumázvaéskeskenyhasábokravágva

1zöldalma,meghámozva,kicsumázvaéslereszelve

1csészemazsola

1/2csészeapróravágottkandírozottnarancshéj(areceptjétlásdkésőbb)

1csészebarnacukor

2teáskanálfahéj

1/2csészehasítottmandula

1lapélesztőslevelestészta

1tojás,felverve

fahéjascukoratetejére(3részcukor1részfahéjjalvegyítve)

ELKÉSZÍTÉS

1. Forgassukössze az almát, amazsolát és a kandírozottnarancshéjategy nagy tálban a barna cukorral és a fahéjjal. Hagyjuk állni 30percig.

2. Közbenmelegítsükelőasütőt200°C-ra.

3. Egy tepsiben egyenletesen terítsük szét a mandulát, és pirítsuk asütőben7-9percalattaranybarnára.Vegyükki,tegyükfélre5percrehűlni,majdszórjukbeleazalmáskeverékbe.

4. Az almás keveréket kanalazzuk egy gézlappal kibélelt szűrőbe,

takarjuk le egy másik gézlappal, és nyomkodjuk ki belőle anedvességet. Egy darabig hagyjuk állni, hogy a felesleges lékicsöpögjön. Közben a leveles tésztát fektessük egy kizsírozotttepsire. Óvatosan nyújtsuk ki a tésztát a szélekig, ügyeljünk arra,hogyneszakítsukbe.

5. Halmozzukazalmáskeverékethosszábana tésztaközepére,majdatésztaszéleket mindkét oldalról hajtsuk rá. Az illeszkedésnél vizesujjakkalalaposannyomkodjukössze.

6. Kenjükmegatésztatetejétafelverttojással,5-6helyenmetsszükbeegyenesvonalban,majdhintsükmegafahéjascukorral.

7.Süssük35-40percalattaranybarnára.

KANDÍROZOTTNARANCSHÉJ

HOZZÁVALÓK

4narancs

14csészevíz

2csészekristálycukor

ELKÉSZÍTÉS

1. Hámozzuk meg a narancsokat úgy, hogy lehetőleg egy vagy kétdarabbanfejtsükleahéjukat.

2. Vágjukanarancshéjatkeskenycsikókra.

3. Forraljunkfel6csészevizet,éstegyükbeleanarancshéjat.Forraljuktovábbi3percig,majdvegyükkiésöblítsükle.Forraljunkfelújabb6csésze vizet, és ismételjük meg az egész műveletet, hogymegszabaduljunkanarancshéjkesernyésízétől.

4. Keverjük össze a maradék 2 csésze vizet a 2 csésze cukorral, ésforraljukfel.Tegyükbeleanarancshéjat,állítsuktakarékraa lángotésfedjükleazedényt.Főzzük45percig.

5. Szedjük ki szűrőkanállal a narancshéjat a szirupból, és tegyük rácsraszáradni. Pihentessük legalább 2 órát, aztán felhasználhatjuk a réteshez. Amaradékotforrócsokoládébaismárthatjuk,súgydesszertkéntfogyaszthatjuk.

Rose

AmikorRosereggelfelébredt,mártudta.Mintarégiszépidőkben,amikoradolgokat jóval azelőtt a csontjaiban érette, hogymegtörténtek volna. A napokromjaiamúltködébevesztek,deazAlzheimer-kórkövetkeztébenéletének idejeolyanlett,akáregytangóharmonika,amúltjaésajeleneújraésújraösszeért,aztánismételtávolodottegymástól.

Am ezen a napon mindenre emlékezett: a családjára, a barátaira, ahajdanvolt életére. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és azt kívánta, hogybárcsak a feledés jótékony homálya borulna a múltjára. Az Alzheimer-kóridőnkéntmegrémítette,demásnapokonabiztonságotjelentetteneki.Mégnemállt késben arra, hogy a hirtelen megnyílt ablakon bepillantson a múltba, deaztán kinyitotta a szemét, és a tekintete az éjjeliszekrényén fekvő naptáráratévedt.Minden este, elalvás előtt, áthúzta az aznapi dátumot. Lassanmindentelveszítettmagakörül,deahétnapjaivaltisztábanakart lenni.Apiroskeresztalapján,aznapszeptember29-én,különlegesnapvolt.Roseazonnaltudta,hogynemvéletlenültisztultkiazelméjeerreanapra.Ezegyégijel.

Ígyadélelőttötazzaltöltötte,hogyalegjobbtudásaszerintmindentpapírravetett. Levelet írt az unokájának. Egy naponHopemajd elolvassa ésmindentérteni fog. De most még nem. Még hiányzik néhány mozaikdarabka. Amikornemsokkalebédelőtt leragasztottaaborítékot,ürességés szomorúság töltötteel, mintha magából zárt volna le örökre valamit. Bizonyos mértékig így istörtént.

A borítékot gondosan megcímezte az ügyvédjének, Thom Evansnek, akitkorábban a végrendelete elkészítésével bízott meg, majd megkérte az egyiknővért, hogy vegyen rá bélyeget és adja postára a levelet. Ezután visszaült ahelyére, és nekifogott a lista megírásának. Minden nevet nagy műgonddal,nyomtatottbetűkkelírtapapírra,pedignagyonremegettakeze.

Később, amikor Hope-pal és Annie-vel a strandra indultak, háromszor isellenőrizte,hogyottvan-ealistaaszoknyájagebében.Ezlapjelentettszámáramindent,éshamarosanHope ismegtudjaateljes igazságot.Azáradatot többémár nem lehet megfékezni, és Rose úgy érezte, hogy nem is akarja. Egyedüligátkéntfeszülniapusztítóáradatellenébennagyonkimerítő.

Amikor a sziklameredélyen állt, egyik oldalán az unokájával, a másikon adédunokájával, felnézett a tompa fényű alkonyi égre, lélegzését az óceán örökritmusához igazította,majd kezébe vette a pitét, a tetején a tésztacsillaggal. Avízbe hajította az első darabot, és olyan halkan suttogott, hogy a hullámveréselnyomtaaszavait.

-Sajnálom,hogyelmenekültem!-suttogtaaszélbe.

- Sajnálom, hogy rossz döntéseket hoztam! - A tésztadarabot felkapta egypartrakicsapóhullám.

-Sajnálom,hogyfájdalmatokoztamazembereknek!-Aszélmesszirevitteaszavait.

Miközben az óceánba hajított egy darab süteményt, Hope-ra és Annie-repillantott,akikzavartanbámultakrá.Bűntudatavolt,amiértmegijesztetteőket,dehamarosanúgyismegértenekmindent.Ittazidő.

Újra az égre pillantott, aztán Istenhez fohászkodott, azokkal a szavakkal,amiket már hatvan éve nem mert hangosan kimondani. Nem vártbűnbocsánatot,merttudta,nemérdemlimeg,csakaztakarta,hogyIstentudja,sajnáljaatörténteket.

Senkisemtudtaazigazságot.Senki,csakIstenéstermészetesenTed,akimárhuszonöt éve halott. Jó és kedves ember volt, apja az ő Josephine-jének és anagyapjaHope-nak.VeleellentétbenTedki tudtamutatniaszeretetét,ésezértörökkéhálásleszneki.Haaférjetudtavolnaateljesigazságot,talánsohanemszerettevolnaőtennyire.Tedpróbáltafaggatni,ámőnagyonjóltudta,hogyazigazsággalösszetörtevolnaaszívét.

Mély lélegzetet vett, majd belenézett Hope szemébe, az unokája szemébe,akinekelrontottaazéletét.Hopeanyja,Josephineisazőhibáimiattszenvedett,ahogyan most Hope is. Sőt, lassan már Annie, a dédunoka viselkedésén iskiütköznek ezek a hibák. A kislányra pillantott, és az emlékei felerősödtek.Számáraszebbjövőtálmodott.

- Meg kell tenned a kedvemért valamit! - szólalt meg Rose végül, majd azunokájáhozfordult.

-Mit tehetek érted? - kérdezteHope gyengéden. -Megteszekmindent, amitcsakakarsz!

Hopenemtudta,hogylátatlanbanmibeisegyezettbele,deRose-naknemvoltmásválasztása.

-Párizsbakellmenned!-jelentettekinyugodtan.

Hopeszemeielkerekedtek.

-Párizsba?

- Párizsba - szögezte le Rose határozottan. Mielőtt az unokája továbbikérdéseket tehetett volna fel, folytatta. - Tudnom kell, hogy mi történt acsaládommal!

Azzzlbelenyúltazsebébeéskivetteanévsort,amimárszinteégetteabőrét,azezer dollárról kiállított csekkel együtt, ami elég lesz egy párizsi repülőútra. Atenyereszintelángolt,amikorHope-nakadtaőket.

- Tudnom kell! - ismételte újra. Az emlékek hullámai a tudata gátjának

feszültek,őpedigfelkészültazáradatra.

-Acsaládoddal?-kérdezteHopehitetlenkedve.

Rosebólintott,aztánHopekibontottaazösszehajtottpapírdarabot.Gyorsanátfutotta a hét nevet. Hét név, gondolta Rose. Az égre pillantott, ahol aGöncölszekércsillagaihalványanderengenikezdtekazégen.Ahétnévésahétcsillagazégen.

-Tudnomkell,mitörtént-mondtaújraazunokájánakésmostmárnekedistudnodkell!

-Mifolyikitt?-vágottközbeAnnie.

Rémültneklátszott,ésRoseszerettevolnamegnyugtatni,detudta,hogynincsmegnyugtatóbb az igazságnál. Soha nem is volt. Emellett Annie már tizenkétéves. Elég idős ahhoz, hogy megtudja. Rose csak két évvel volt idősebb nála,amikorkitörtaháború.

-Kikezekazemberek?-kérdezteHope,ésújraanévsorrapillantott.

-Őkazéncsaládom-felelteRose.-Atecsaládod.

Egy percre lehunyta a szemét, és a szívével is végigolvasta a neveket, amimeglepőmódonnemszűntmegdobogniazéveksorán.

AlbertPicard,szül.1897

CecilePicard,szül.1901

HelenePicard,szül.1924

ClaudePicard,szül1929

AlainPicard,szül1931

DavidPicard,szül1934

DaniellePicard,szül.1937

Amikor Rose kinyitotta a szemét, Hope és Annie csak bámult rá. Nagyotsóhajtott,aztánbelefogott.

-Anagyapád1949-benPárizsbament.

Ahangaremegett,mertnehézvoltkimondaniaebeketaszavakat,mégennyiévutánis.Ismétlehunytaaszemét,hogyfelidézneahazatérőTedarcát,akinemmert a szemébe nézni. Lassan beszélt, mert azokról holott hírt, akiket Rose avilágonmindennéljobbanszeretett.

- Mindannyian meghaltak - folytatta Rose egy kis idő múlva. Kinyitotta a

szemét és újraHope-ra nézett. - Csak ennyit akartam tudni, és arra kértemanagyapádat,hogytöbbetneismondjonnekem.Aszívemnembírtavolna.

Rose csak ezután egyezett bele, hogy visszatér Teddel a szülőföldjére, CapeCodra. Egészen addig New Yorkban akart maradni, mert azt hitte, hogy ottmajdtalálkozhatacsaládjával.Évekkelkorábbanúgyegyeztekmeg,hogyNewYorkbantalálkoznak,ámrákellettdöbbennie,hogysenkinemmaradtéletben.Számáraörökreelvesztek.

-Mindenember,akiezenalistánszerepel?-törtemegAnnieacsöndet.Rosevisszatértamúltbólajelenbe.-Mindenkimeghalt?Mitörtént?

Rosehallgatottegyideig.

-Avilágösszeomlott-jelentettekivégül.Csakennyittudottmondani,ésezisvoltaz igazság-Avilágkínokköztgyötrődveösszeomlottés felismerhetetlennévált.

-Nemértem-mormoltaAnnie.Rémültnektűnt.

Rosemélylélegzetetvett.

-Vannak titkok,amiket egy életenátmagunkbankell tartanunk,de tudom,hogy ha az emlékeim elhalnak, az a szeretteim halálát fogja jelenteni, aszeretteimét,akiketaszívembenőriztemennyiévenát.

Hope-rapillantott.Tudta,hogyazunokájaegynaponmajdmindentalaposanelmagyaráz Annie-nek. De először neki kellmegértenie, és ehhez Párizsba kellmennie,oda,aholmindenelkezdődött.

-Kérlek,hogyutazz,Párizsba,amilyenhamarcsaktudsz,Hope! -sürgette. -Nemtudom,mennyiidőmvanméghátra.

Azzalnemfolytattatovább.Túlnagyáratfizetettahallgatásáért.Mármosttöbbet árult el,mint az elmúlt hatvankét év alatt, azóta, hogy Ted a családjahalálhírét hozta. Felnézett az égre és megkereste a csillagokat, amiket acsaládtagjairól nevetett el: Papa, Maman, Helene, Claude, Alain, David ésDanielle.Egymégmindighiányzott,dehiábakutatta,seholnemlelte.Mindigistudta,hogyazőhibájábólnincsatöbbiekközött,dereménykedettbenne,hogyHopemajdmegtaláljaapárizsiútjasorán.Aztistudta,hogyafelfedezésörökremegváltoztatjaazunokájaéletét.

Hope-nakésAnnie-nekmégrengetegkérdeznivalójaakadt,deRosemárnemhallottaőket.Inkábblehunytaaszemétésimádkoznikezdett.

Azáradatmárútonvolt.Elkezdődött.

Hetedikfejezet

Nekedvanfogalmadarról,hogymirőlbeszéltMamie?-kérdiAnnieazautóban,miutánanagyanyámatvisszavittükazöregekotthonába.

Abiztonságiövévelbajlódik, alig tudjabekapcsolni, annyira remegakeze.Azenyémis.

-Úgyértem,szóval,kikazokazemberek?

Annie végre becsatolja az övét, és kérdőn néz rám. Értetlenül ráncolja azt aszép,szeplőshomlokát,amirőlanyárelmúltávallassaneltünedeznekaszeplők.

-MamieleánykorinevenemisPicard,hanemDurand-teszihozzá.

-Tudom-dörmögöm.

Amikor Annie ötödikes volt, egyszer családfakutatást kellett végeznie házifeladatként. Egy weboldal segítségével próbálta megtalálni Mamie rokonait, deolyan sok Durand vezetéknevű bevándorló érkezett Amerikába az 1940-esévekben, hogy elakadt. Egy hétig küszködött vele, aztánnagyondühös lett rám,amiértnempróbáltamkiderítenianagyanyámmúltját,mielőttbekerültvolnaazidősekotthonába.

-Talán rosszul írta le aneveket - jelenti ki végül. -Durandhelyett véletlenülPicard-tírt.

-Előfordulhat-hagyomrá,detudom,hogyegyikünksemhiszieligazán.

Mamie elméje ma olyan tiszta volt, mint az Alzheimer-kór előtt) években.Pontosantudta,hogymirőlbeszél.

Ahazaútonegyetlenszótsemváltunkegymással,ámezúttalnemkínosacsend.Anniemost nem engem piszkál, hanem azon töri a fejét, amitMamiemondottnekünkaparton.

Már majdnem besötétedett. Magam elé képzelem a nagy anyámat, amint azablakából figyeli a csillagokat, az alkonyat pedig megadón adja át a helyét azéjszakaisötétségnek.Aztkövetően,hogyaturistákhazatértekésvéglegeloltottáka verandákon égő lámpáikat, a téli időszakbanmély és sötét éjszakaborulCapeCodra. Csak a legforgalmasabbutcák vannak kivilágítva, és amint ráfordulok azAlsó útra,majd onnan a PrinceEdward közbe, a Fő utca fényei elhalványulnakmögöttünk.ElőttünkazégenMamieheurebleue-jénekutolsószikráipislákolnakaCapeCod-iöbölnyugatirészén.

AhogybekanyarodomaBradfordútra,úgyérzem,minthaegykísértetvárosbanjárnánk. Az utcánkban álló tíz ház közül hetet nyaralóként használnak, ezért aszezon végeztével már nem lakja őket senki. Beállók a kocsibehajtónkra,ugyanoda,aholkislánykéntaszentjánosbogarakatbűvöltemnyáriéjszakákon,és

aholtelenteahavatlapátoltukanyámmal,hogyhosszúpróbálkozásutánvégreeltudjonindulniazöregfurgonjával.Mégazautóbanülünk,egyutcáraastrandtól,demársósalevegő,amiaztjelend,hogyhamarosanideéradagály.Hirtelenheveskésztetést érzek, hogy zseblámpával a kezemben lerohanjak a partra ésbelemártsam a lábam a tajtékos vízbe. Sajnos, nem tehetem, mert Annie azéjszakátazapjánáltöld,éssegítenemkellakészülődésben.

Nekisemakaródzikkiszállniazautóból.

-MiértkellettMamie-naksürgőseneljönnieFranciaországból?

-kérdezivégül.

- A háborúmiatt - felelem. - AhogyanMrs. Sullivan ésMrs.Koontzmesélte,Mamie-nak meghaltak a szülei. Tizenhét éves lehetett, amikor elmenekültPárizsból,aztántalálkozottadédnagyapáddal,ésegymásbaszerettek.

-TehátMamiemindentmagamögötthagyott?Nemvoltszomorúemiatt?

Csakingatomafejem.

-Nemtudom,szívem.

Annie-nekösszeszűkülaszemeaharagtól.

-Sohanemkérdeztedmegtőle?

Csakbámulrámvádlószemekkel,ésmárlátom,hogyazátmenetienyhülésnekbúcsútmondhatok.

- De, megkérdeztem. Amikor annyi idős voltam,mint te, folyton amúltjárólfaggattam.Aztakartam,hogyvigyenelFranciaországbaésmutassamegnekemagyermekkorahelyszíneit.GyakranképzeltemelMamie-tkamaszlányként,ahogyahóna alatt egy pudlival felmászik az Eiffel-toronyba, bagettet eszik és pirosmicisapkátvisel.

-Ezeksztereotípiák,Anya!-Ésmárforgatjaisaszemeit,delemernémfogadni,hogymosolyog,miközbenkikászálódikazautóból.

Éniskiszállok,éskövetemaházbaapázsitonát.Nemhagytamégveaverandánavillanyt,ezértasötétségszinteelnyelialányomat.Megszaporázomalépteimet,hogyminélhamarabbkinyithassamazajtót.

Annieegydarabigtétovánálléscsakbámulrámazelőszobában.Biztosvagyokbenne, hogymondani akar valamit, ám nem jön ki hang a torkán, hiába nyitjaszóraazajkát.Hirtelensarkonfordulésbevágtataházunktúlsóvégébentalálhatóhálószobájába.

-Ötperc,éskészenvagyok!-kiáltjaútbanaszobafelé.

Mivel Annie olvasatában az öt perc legalább húszat jelent, megdöbbenek,amikor néhány perc múlva már a konyha küszöbén toporog. Éppen ahűtőszekrényből próbálok előkotorni valami ehetőt. Aki napközben ételekkel

dolgozik,azáltalábannemsokgondotfordítasajátétkezésére.

-Afagyasztóbanvanegyadagkészkaja,aztmegeheted!-javasoljaAnnie.

Elmosolyodom.

-Úgylátom,ittazidejebevásárolni.

- Az biztos! - vágja rá a lányom. - Ha egyszer végre dugig lesz a hűtő, azthinném,hogynemisitthonvagyok.

-Ha-ha,nagyonvicces-nyugtázomfancsaliképpel,aztánbecsapomahűtőajtótéskinyitomafagyasztót.

Kéttálcajégkocka,félcsomagmogyoróvaj,egyzacskófagyasztottzöldborsóésegyadagkészétellapulbenne.

-Máramúgyisettünk,nememlékszel?-ugratAnnie.-Homárburgert.

Becsukomahűtőajtajátésbólintok.Annieakonyhaasztalhozlép,atáskájátazegyikszéktámlájáraakasztja,ésmármegintforgatjaaszemét.

- Nem fura, hogyminden alkalommal, amikor Apáhozmegyek, te gyorskajáteszelvacsorára?

-Eznemígyvan-füllentem,deelcsuklikahangom.

Mamiemindigúgygyőzte lea stresszt,hogy sütöttvalamit, azanyámviszontmindenapróságonberágott, ésazzala cseppet semépítő jellegűdörgedelemmelzavart be a szobámba, hogy haszontalan lány vagyok. Az én stresszoldómódszeremaszipogásésapislogás.

-Rendben,szívem.Megvanmindened?

Átballagok a konyhán, olyan lassan, hogy az már nevetséges, mintha húzniakarnám az időt, aztán a végén megölelem a lányomat, ami számára legalábbolyanmeglepő,mintszámomra.Viszonozzaazölelésem,ésezegyidőreenyhítiabennemtámadtrosszérzést.

-Szeretlek,kölyök!-mormolomahajába.

-Én is szeretlek,Anya -közli egypercmúlvaelfúlóhangon, amellkasomnakpréselődve.-Elengednél,mielőttteljesenösszenyomsz?

Zavarbajövök,éskibontakozomazölelésből.

-Sejtelmemsincs,mi legyenMamie-val -közlöm,miutánAnniemeglóbáljaahátizsákját,majdavállárakanyarítja.-Mivan,haképtelenségetbeszél?

-Eztnemmondhatodkomolyan!-dermedmegAnnie.

Vállatvonok.

-Amemóriájamárnemarégi,Annie.AzAlzheimer-kórszörnyűpusztítástvittvéghezbenne.

-Mateljesenépnektűnt!-győzköd,ésméltatlankodvahúzzafelaszemöldökét.Ahangjajéghideg.

-Egészidőalattezekrőlazemberekrőlbeszélt,akikrőlsohanemishallottunk…Ismerdel,hogyazegészneknincsensemmiértelme!

- Anya! - szól rám Annie keményen, és a szemével szinte lyukat éget belém.-ElfogszmenniPárizsba,érted!?

- Hát persze! - nevetem el magam. - Párizs után átruccanhatnék vásárolniMilánóba,majd síelnék egy kicsit a svájci Alpokban, aztán, hamár ott vagyok,esetleggondolázhatnékegyetVelencében.

Annieszembogaraiegészenapróraszűkülnekaharagtól.

-Elkellmenned,Párizsba!-Mostmárlátom,hogynemviccel.

-Szívem!-szólokgyengéden.-Eznemfogmenni,mertnincs,akihelyettesítsenacukrászdában.

-Akkorbezárszegypárnapra,vagysegítekiskolautánsütni.

-Édesem,értsdmeg,hogynemlehet!Hogyiszárhatnámbeacukrászdát?

-De,Anya…

-Annie,arrasincsgarancia,hogyMamieemlékeznifogarra,amitmamondottnekünk.

-Pontosanezértkellodamenned.-erősködik.-Nemláttad,mennyirefontosezneki? Azt akarja, hogy nyomozd ki, mi történt a családjával. Nem hagyhatodcserben!

Felsóhajtok.Aztgondolom,Annie jobbanmegértene,habelátná,hogyMamiemilyengyakranbeszélképtelenségeket.

-Annie…-fogokbele,defélbeszakít.

- Mi van, ha ez az utolsó esélye? Mi van, ha többé már nem tudunk rajtasegíteni?

Megvonom a vállam, mert fogalmam sincs, mit mondhatnék. Azt semárulhatom el neki, hogy anyagilag a tönk szélén állunk. Mivel egy időreelhallgatok,őláthatóandöntésrejutnélkülem.

-Gyűlöllek!-sziszegi,azzalsarkonforduléskicsörtetakonyhából,magautánvonszolvaahátizsákot.Néhánypillanattalkésőbbhallom,amintbevágjaabejáratiajtót.

Mélylélegzetetveszek,éskövetemőt,felkészülveegynémaautókázásraegészenazapjaházáig.

Másnap hajnalban, az álmatlanul töltött éjszaka után, egyedül molyolok acukrászdában.Éppenegytepsicukrosóriásikekszetcsúsztatokasütőbe,amikorvalaki kaparászni kezdi a bejárati ajtó üvegét. A sütőkesztyűt a pultra dobom,beállítom a sütő időzítőjét, megtörölgetem a kezemet a kötényemben, aztánránézekazórára.Félhatmúltötperccel,csakhuszonötpercmúlvanyitunk.

Átvágok a konyhán, ki a vevőtérbe, és a kirakatüvegen bekukucskáló MattHinesszaltalálomszembenmagamat.Váratlanfelbukkanásomannyiramegijeszti,hogy hátraugrik, majd ártatlanul integetni kezd, mintha eddig nem leskelődöttvolnaésnemhagytavolnaottazorranyomátazablakomon.

- Matt, még zárva vagyunk - közlöm tárgyilagosan, miután a bejárati ajtómindháromzárjátsikerülkinyitnom.-Úgyértem,hogybejöhetszésleülhetsz,demégakávétsemfőztemle…

-Nemkávéznijöttem,dehaegyébkéntiskészítesz,akkorinnékegycsészével.

-Rendben-mondom,ésismétazórámrapillantok.

Megőrlömakávészemeket,belekanalazomakávéfőzőbe,majdbekapcsolomamasinát. Az egész művelet nem tart tovább két percnél, de arra elég, hogyvégiggondoljam, mit kell még elvégeznem nyitás előtt. Matt ezalatt becsukja abejáratiajtót,aztánletelepszik.

- Hope, azért ugrottam be hozzád ma reggel, hogy megkérdezzem, hogyandöntöttél -magyarázza,miközben a kávéfőző gurgulázva nyomja kimagából azelsőcseppeket.

Egypillanatigazthiszem,hogyMamietegnapikérésérőlvanszó,aztánrájövök,hogya jelzálogomés a cukrászdaügyehozta ide ilyenkorán.Meghűlbennemavér.

- Nem tudom, Matt - felelem hűvösen, anélkül, hogy megfordulnék és aszemébenéznék.Úgyteszek,minthanagyonlefoglalnaakávékészítés.-Mégnemvoltidőmvégiggondolni,hogymittegyek.

Más szóval a tagadás fázisában vagyok. így szoktam elintézni a kritikushelyzeteket.Homokbadugomafejemésvárom,hogyelüljönavihar.Néhabejönezataktika,delegtöbbszörcsakjóltelemegyaszememhomokkal.

-Hope-kezdiújraMatt.

Sóhajtokegyetésmegrázomafejem.

- Ha rá akarsz beszélni, hogy adjam el a cukrászdát a befektetőidnek, akkorhiábajöttél,mertmégnemdöntöttemel,hogymilegyen.Képtelenvagyokrá…

-Kifutszazidőből,Hope!-szakítfélbemérgesen.-Muszájbeszélnünkerről!

Végülhajlandóvagyokmegfordulni.Mattapultnálállésfelémhajol.

-Rendben-egyezembeleelszorultszívvel.

Mattmegigazítja amandzsettáit, aztán köhint egyet.A frissen főtt kávé illatabetöltiahelyiséget,ésmivelnagyonidegesvagyok,inkábbakávészervírozásávalfoglalkozom ahelyett, hogy rátérnék a tárgyra. Cukrot és tejszínt adagolok acsészéjébe,összekeveremakávéval,majdátnyújtomMattnek,akibólintvaköszönimeg.

-Megpróbálommeggyőzniabefektetőket,hogyvegyenekbeüzlettársnak-bökiki végül. -Haátveszik az üzletedet, amitmégmindig nem tudhatunk biztosan,akkor idekell jönniükésbelekellnézniükakönyvelésedbe.Próbáltalaka lehetőlegjobbszínbenfeltűntetnielőttük.

-Üzlettársnak?-kérdezemmegrökönyödve.Felsemfogja,mennyirefáj,hogyúgytesz,minthaajándékbaadnánekemacukrászdarészesedését.-Ezaztjelenti,hogyabankitulajdonihányadarányosösszegétkellkifizetnem?

-Részbenigen-feleliMatt.

-Denemtudomkifizetni,Matt.

-Tisztábanvagyokvele.

Csakbámulokésvárom,hogymisülkiebből.

- Mi lenne, ha én adnék neked kölcsön? - indítványozza Matt, majd megintköhintegyet.

Nemhiszekafülemnek.

-Micsoda?

-Ezegyüzletimegállapodáslenne,Hope-magyarázzagyorsan.-Énhiteleznékneked. Mi lenne, ha hetvenöt-huszonöt vagy hetven-harminc százalékosrészesedési arányban egyeznénk meg, a te javadra? Akkor csak nekem kellenetörlesztened havonta, és a cukrászda egy része a családod tulajdonábanmaradhatna.

-Képtelenlennékrá!-jelentemkianélkül,hogymegfontolnámMattajánlatát.Eztakötöttségetnemvehetemanyakamba.Ijesztőgondolatnaktűntidegeneknekátengedniacukrászdatöbbségirészesedését,deakilátás,hogyMattistulajdonoslehet,mégrémisztőbb.-Matt,azajánlatodigazáncsábító,denemhiszem,hogy…

- Hope, én csak azt kérem, hogy gondold végig. Nem nagy ügy, mert vanpénzemésmár régótakeresekbefektetési lehetőséget.Hiszem,hogyhamarosanmindenjórafordul,és…

-Matt,azajánlatodsokatjelentnekem-jelentemkióvatosan-,deéntudom,hogymiez.

-Eztmeghogyérted?

-Könyöradomány.Értékelem,hogyazirántamérzettszánalombólerreisképeslennél,denemkellalamizsna.

-Na,de…-próbálmagyarázkodni,defélbeszakítom.

- Mondtam már, talpon maradok vagy tönkremegyek, de önerőből, érted?Lehet, hogy csődbe megyek és mindent elveszítek, ám az is lehet, hogy abefektetőkamúgysemtalálnákértékesnekeztahelyet.-Nagyotsóhajtvafejezembeamondandómat:-Hatönkremegyek,akkorezvoltmegírvaanagykönyvben.

Matt döbbenten bámul rám.Egy darabig idegesen dobol a pulton az ujjaival,aztánvégülmegszólal:

-Nagyonmegváltoztál,tudod-e,Hope?

-Megváltoztam?

- Amikor gimisek voltunk, nem hagytad volna, hogy bármi vagy bárki islenyomjon.Olyanvoltál,mintakeljfeljancsi.Eztszerettembennedalegjobban.

Erremárnemtudokmitmondani.Elszorulatorkom.

-Mostképeslennélmindentfeladni?-teszihozzáegykicsitkésőbb,éskerüliapillantásomat.-Azthittem,hogymásvagyésmáshogyérzel.Nemhagyod,hogyazéletelmenjenmelletted.

Összepréselem az ajkaimat. Tudom, hogy nem kellene Matt véleményéveltörődnöm, de a szavai sebet ütnek rajtam, akkor is, ha nem akart szándékosanfájdalmatokozni.Igazavan,megváltoztam,márnemvagyokarégi.

Szomorúannézrám,aztáncsakmegcsóváljaafejét.

-Édesanyádnagyoncsalódottlenne,haígylátna.

Most viszont készakarva bántott, de sejtelme sincs, hogy mekkorát tévedett.Anyámatsohanemérdekelteúgyazüzlet,mintMamie-t,számáracsaktehervolt.Harajtamúlna,mégcsaklelkifurdalástsemérezne,haacukrászdatönkremegy.

-Lehet,hogyigazadvan,Matt-hagyomrá.

Elővesziapénztárcáját,kiveszegykétdollárostésapultrateszi.

-Nehülyéskedj!-sóhajtom.-Avendégemvoltál.

- Nincs szükségem a könyöradományodra, Hope - mosolyodik el keserűen. -Legyen szép napod! - köszön el végül, felkapja a papírpoharas kávéját éselviharzik.

Miközbenfigyelem,ahogyasötétségbeburkoljaegyretávolodóalakját,hirtelenkirázahideg.

Anniemegérkezik,deegészreggelnemszólhozzám,miutánkiderül,hogynemfoglaltamhelyetaPárizsbaindulólegközelebbigépre.Délelőtttizenegyrekiürülacukrászda, én meg csak bámulok kifelé az ablakon a Fő utca fáinak sárgulólombjaira. Tűzpiros és narancsszínű leveleket hord a szél, a száraz juhar- éstölgylevelekkecsesenszállnak,akáraköltözőmadarak.

Féltizenkettőkormárnemmaradtöbbtennivalóm.Azüzletüres,ésazutolsó

adag csillagos pite a sütőben sül. Előkapom az öreg laptopomat, amit a kasszamögötttartok,ésbeütöm,hogywww.google.com.Mitiskeresektulajdonképpen?Egydarabigidegesenharapdálomazalsóajkamat,majdakeresőbebegépelemazelsőnevetalistáról.AlbertPicard.

Egymásodperccelkésőbbmárláthatóakereséseredménye.Franciaországbanvanegy repülőtér, amitAlbert-Picardie-nakhívnak,denemhiszem,hogyennekbármi köze lehet Mamie névsorához. AWikipedia azt írja, hogy ez egy körzetirepülőtérAlberttelepülésen,aPicardierégióban,Észak-Franciaországban.

Kíváncsivagyokatöbbitalálatrais.LétezikegyFrankAlbertPicardnevűférfiis,deőamerikaiügyvéd,Michiganbenszületett,ottisnőttfel,ésmáraz1960-asévek elején eltávozott az élők sorából. Nem őt keressük, hiszen semmifélekötődése nincsen Párizshoz. Még találok néhány Albert Picard nevű egyént, deamikor azt is bepötyögöm, hogy Párizs, akkor végképp semmi köze nincs azeredménynekMamielistájáhozésaz1940-esévekFranciaországához.

Elölrőlkezdemakeresést.Mostaztírombe,hogyAranyoldalak,Párizsvagyisapárizsitelefonkönyvérdekel.NéhánykattintásutánaPagesBlanches felületénvagyok, ahol azt kérik, gépeljem be a nom és prénom megfelelőit. Gyatragimnáziumi franciatudásom segítségével megállapítom, hogy a vezeték- és akeresztnevet kell megadnom. Így beütöm, hogy Picard és Albert, az alattuklévőHol?kérdésrepedigPárizst.

Mármeg is jelenik egy tekintélyes lista. Ilyen egyszerű lenne?Lekörmölömatelefonszámokat, aztán kitörlöm az Albert szót, és beütöm a következő nevetMamie listájáról:Cecile. Nyolc Cecile Picard él a francia fővárosban, ezért az őszámaikat is feljegyzem.Ugyanezt teszem amaradék öt névvel:Helene, Claude,Alain,DavidésDanielle.

A végén egy harminc névből álló listát kapok. Nincs más hátra, ki kellnyomoznom,hogyantudoktávolságihívástkezdeményezniazAmerikaiEgyesültÁllamokból. Amikor a Google segítségével ezt is megtudom, már nyúlok is atelefonkagylóért.Sejtelmemsincs,mennyibekerülhetneka tengerentúlihívások,mertmég soha életembennem telefonáltamkülföldre,de fogadnimernék,hogyegyvagyonba.Eszembejutazezerdollároscsekk,amitMamieadottnekem.Majdabból fizetem ki a telefonszámlát, így biztosan olcsóbban megúszom, minthaPárizsba kellene utaznom repülővel. Az ajtóra pillantok. Még mindig nem jöttegyetlenvevősem.Azutcaüres,viharosszélfújodakintésegyresötétebbazég.Acsillagospitéknekmégharminckétpercigkellsülniük,demárfinomfahéjillattöltibeazegészhelyiséget.Feltárcsázomazelsőszámot.

Néhány pittyenés után kapcsolják a számot, és kicsöng. Valaki fel is veszi akagylótavonalmásikvégén.

-Allô?-szólbeleegydallamosnőihang.

Akonyhanyelvnélisrosszabbulbeszélekfranciául.

-Ó,helló!-kezdemidegesen.-EgybizonyosAlbertPicardrokonaitkeresem.

A vonal végén néma csönd támad. Kétségbeesetten próbálom megtalálni azideillőfranciakifejezéseket.

-Öö, jechercherAlbertPicard. -Biztos,hogynyelvtanilagnemhelyes így,deremélem,hogymegtudomértetnimagamat.

-IttnincsensemmiféleAlbertPicard.-Anőtökéletesangolsággaléserőteljesfranciaakcentussalbeszél.

-Ó,nagyonsajnálom,azthittem,hogy…

- Itt nincsen semmiféle Albert Picard, mert ő egy mocsok -folytatja a nőnyugodtan.-Egykibírhatatlanszoknyapecér,énpedigvégeztemvele.

-Sajnálom-felelemelhalóhangon,mertfogalmamsincs,mitmondhatnék.

-Magaisegyasoknőjeközül?-kérdezihirtelengyanakvón.

- Nem, nem! - vágom rá gyorsan. - Én a nagyanyám egyik ismerősét, vagyinkábbrokonátkeresem.Az1940-esévekelejénhagytaelPárizst.

Anőelnevetimagát.

-EzazAlbertcsakharminckétéves,ésazapjátJean-Marcnakhívják.ŐnemazazAlbertPicard,akitkeres.

-Sajnálom-pillantokalistámra.-IsmerönegybizonyosCecilePicard-t?VagyHelenePicard-t?EsedegClaudePicard-t?Vagy…-Megtorpanok.-RoseDurandvagyRoseMcKennanemismerősek?

-Nem-felelianő.

- Rendben - jegyzemmeg csalódottan. - Köszönöm, hogy időt szánt rám, ésremélem,hogyrendbejönnekadolgaiAlbert-rel.

-Remélem,hogyelütiegytaxi!-horkanfelanő.

Leteszi,énpedigvillámsújtottanácsorgok,kezembenatelefonkagylóvaléscsakingatom a fejem. Egy ideig várok a tárcsahangra, ésmár hívom is a következőszámot.

Nyolcadikfejezet

Mire Annie megérkezik az iskolából, a csillagos piték már ki hűltek, amásnapraszántáfonyásmuffinokvígansülnekasütőben,ésmártúlvagyokmindaharminctelefonszámfeltárcsázasán.

Huszonkét emberrel sikerült beszélnem, de egyikük sem ismerte a Mamienévsorában szereplőket. Ketten azt javasolták, hogy próbáljam meg felhívni azsinagógákat,mert biztosan vannak adataik azokról a hívekről, akik az 1940-esévekben jártak oda. Mindkettőjüknek megköszöntem a felvilágosítást, de nemtudtammirevélniajavaslatukat,mivelMamiekatolikus.

Annie rám sem néz, miután megérkezik, a hátizsákját a pultra hajítja, majdbüszkénbemasírozikakonyhába.

-Nagyszerű!-sóhajtom.Megintrájöttazötperc.-Márelmostamatálakatésatálcákat! - kiáltom utána, és nekifogok a kekszek díszítésének. - Ma alig voltforgalom,ezértvoltráidőmbőven-fűzömhozzá.

-Haennyireráértél,akkorlefoglaltadapárizsirepülőjegyetis,igaz?-állmegakonyhaajtóban,csípőretettkézzel.

- Nem, viszont… - fognék bele a délelőtti kalandjaim elmesélésébe, ám őfelemeliakezét.

-Nem?Rendben,akkornincsmirőlbeszélnünk!-hadarjanekemfelnőttesenazapjátóltanultsablonszöveget.

-Annie,úgylátszik,nemfigyeltélrám.Felhívtamazösszes…

- Nézd, Anya, ha nem segítesz Mamie-nak, akkor nincs miről beszélnünk!-vágjarákeményen.

Nagyotsóhajtok.Úgybántamvele,mintahímestojássalazelmúlthónapokban,mert attól féltem, hogy megsínyli a válást. Most már elég volt a rosszszülőszerepéből,főkéntúgy,hogynemisénvagyokarossz.

- Annie, én mindent megteszek, hogy talpon maradjunk. Megértem, hogysegíteni akarsz Mamie-nak, de Alzheimer-kórja van, az isten szerelmére. Akívánságateljesenlogikátlan.Hahajlandólennélrámfigyelni,akkorelmesélném,hogy…

-Tökmindegy,Anyu!-szakítfélbeújra.-Tégednemérdekelsenkisem.

Visszacaplat a konyhába, énpedig ökölbe szorított kézzel követem, és közbenpróbáloklehiggadni.

-Nemhagyhatszfaképnélegyvitakellősközepén,ifjúhölgy!

Ebbenapillanatbancsilingelnikezdazajtófeletticsengettyű.

Amikor megpördülök, hogy megnézzem, ki az, Gavint pillantom meg kopottfarmerben és piros flanelingben. A tekintetünk találkozik, aztán az ujjaivégigszántjákrakoncátlanbarnafürtjeit,amikrelassanráférneegyhajvágás.

- Hoppá, megzavartam valamit? - kérdezi, aztán az órájára pillant. - Nyitvavagytokmég?

Kényszeredettenelmosolyodom.

-Hátpersze,Gavin,gyerecsakbe!Mitadhatokneked?

Bizonytalannaklátszik,amintközelebblépapulthoz.

-Biztosnembaj?Visszajöhetekholnapis,ha…

-Dehogy!-vágokközbe.-Annieésénéppen…beszélgettünk.

Gavincsakmosolyográm.

-Amikorannyi idősvoltam,mintAnnie,mi is sokatbeszélgettünkanyámmal- közli bársonyosan mély hangján. - Anya biztosan nagyon élvezte ezeket abeszélgetéseket.

Elnevetemmagam,ésközvetlenülezutánAnniebukkanelőakonyhából.

-Hoztamönnekegykiskávét!-jelentibeGavinnek,mielőttszóhozjuthatnék.-Aházajándéka!-teszihozzá,aztánjelentőségteljesenrámpillant,hogyvajonnemharagszom-e.

Aligha tudja, hogy még egyetlen centet sem fizettem Gavinnek a nyárimunkáiért.

-Köszönöm,Annie,ezigazánkedvestőled!-Gavinelvesziacsészét,lehunyjaaszemétésmélyenbeszívjaakávéaromáját.-Nahát,enneknagyszerűillatavan!

Hitetlenkedve nézek rá, mert nyilvánvalóan tudnia kell, hogy ez a kávé mármajdnemkétórájalefőtt,ésmindenneklehetnevezni,csakfrissneknem.

-Nos,Mr.Keyes-fogbeleAnnie—,ön,ugye,szokottsegíteniazembereknek?

Gavinmeglepettneklátszik.Köhintegyet,aztánegyetértőnbólint.

-Igen,azthiszem.DeszólítsnyugodtanGavinnek!Úgyérted,hogyszerelőkéntazadolgom,hogysegítsek?

-Tökmindegy!-vágjaráAnnietürelmetlenül.-Segítazembereknek,mertúgygondja,hogyígyhelyes,nemigaz?

Gavincsodálkozvanézrám,énpedigvállatvonok.

-Tehát,havalamieltűnne, és eznagyonbántanavalakit, akkor segítenenekimegkeresni,ugye?

Gavinbólint.

- Így van,Annie. Senki nem szeret elveszíteni dolgokat. -Megint furcsánnéz

rám.

-Ha valaki arra kérné, hogy találjameg az elveszett rokonait, akkor segítenerajta,igaz?-folytatjaAnnie.

-Annie!-próbálomcsillapítani,derámsemhederít.

-Havalakiasegítségétkérné,biztosvagyokbenne,hogynemvennéőttotálisansemmibe-fejtiki,aztánjelentőségteljesenrámnéz.

Gavinköhintegyet,ésmárkezdikapizsgálni,hogyakaratlanulisbelekeveredettkettőnkvitájába,annakellenére,hogysejtelmesincs,mimiattveszekszünk.

- Nos, Annie - magyarázza megfontoltan -, úgy vélem, hogy mindenképpenmegpróbálnéksegítenineki,deperszemindenazadotthelyzettőlfügg.

Anniediadalittaspillantástvetrám.

-Látod,Anya?Mr.Keyesmegtennéazt,aminekedeszedágábansincs!-Azzalmegpördüléseltűnikakonyhában.

Lehajtomafejem,mertalányomhatalmasrobajjalegyfémtálathajítapultra,ésamikor felnézek,a tekintetemGavinaggódópillantásával találkozik,deAnniemárcsörtetiskifeléakonyhából.

-Anya,elmosogattam!MegyekApához,jó?-közli,denemnézrám.

-Érezdjólmagad!-felelemfakóhangon.

Már megint forgatja a szemeit, felkapja a hátizsákját, és úgy vágtat el, hogyvissza sem néz. Gavinen látszik, hogy egyre jobban aggódik értem, és ez nemtetszik.Nemkell,hogybárkiisaggódjonértem.

-Sajnálom-motyogom,aztánúgyteszek,mintharengetegdolgomlenne.-Nos,Gavin,milyensüteménytszereméi?Vanfinom,frissensültmuffinunk.

-Mindenrendbenvan,Hope?-szólalmegkisvártatva.

-Jólvagyok.

-Nemúgynézelki.

Pislognikezdekéskerülömatekintetét.

-Tényleg?

- Hidd el, nem baj, ha ki vagy borulva! - Valószínűleg nagyon szigorúannézhettem rá, mert hirtelen elvörösödik, majd elnézést kér. - Sajnálom, nemakartamtapintatlanlenni!

Feltartomakezem.

-Tudom.Tudom,ésnemharagszom.

Hallgatunk,aztánGavintörimegacsöndet.

-MirőlbeszéltAnnie?Vanvalami,amibensegítheteknektek?

Rámosolygok.

-Méltányolomajóindulatodat,desemmiazegész.Egyébkéntishosszútörténet-magyarázom.

-Vanidőm-bizonygatja.

Azórámrapillantok.

-Énúgy láttam,hogy éppen indultál valahová, és süteményt is akartál vinni,nemigaz?

-Ráérek,éshalehet,kérnékegytucatáfonyás-fehércsokiskekszet,persze,csakhanembánod.

Bólintok, majd gondosan becsomagolom a maradék Cape Cod-i kekszet acukrászda lógójával ellátott, világoskék színű dobozaink egyikébe. Átkötöm egyfehérszalaggal,majdátnyújtomGavinnekapultfölött.

-Tehát?-sürgetszelídenGavin,éselvesziadobozt.

-Ténylegakarodhallani?-kéretemmagam.

-Csakhaelakarodmondani-feleli.

Bólintok,aztánrájövök,hogyigeniselszeretnémmesélniegymásikfelnőttnek,hogyminmegyekkeresztül.

- A nagyanyámnak Alzheimer-kórja van - kezdek bele, és amíg mesélek, akövetkező öt percben kipakolom a minipitéket, a croissant-okat, a baklavát, agyümölcsös kosárkákat és a mandulás félholdakat a kínálópultból. Éjszakára,gondosanbedobozolva,afagyasztóbakerülnek,deegyrészüketelajándékozomatemplomunk által fenntartott anyaotthon lakóinak. Azzal fejezem be, hogyandobáltaMamieacsillagossüteménydarabkáitazóceánba.

-Őrültségnekhangzik,ugye?

Gavinmegrázzaafejétésfurcsaarcotvág.

-Egyáltalánnem,hiszentegnapvoltaróshásánáelsőnapja.

-Rendben-felelemlassan.-Dehogyjönezide?

-Róshásánáazsidóújév-magyarázzaelGavin.-Ilyenkorajánlatosvalamilyentermészetes víz közelébe mennünk, mint például az óceán, hogy elvégezhessükatashlichszertartását.

-Tezsidóvagy?-kérdezem.

-Anyámoldaláróligen.Féligzsidóként,féligkatolikuskéntnevelkedtem.

-Ó!-bámulokrácsodálkozva.-Nemistudtam.

Megvonjaavállát.

- A tashlich szertartása alatt egyébként azt mondjuk, hogy „Hajítsd a tenger

mélyéreazőbűneiket!”

Hirtelenösszeállakép.

-Anagyanyámisvalamiilyesmitmondotttegnap.

Gavinegyetértőnbólint.

-Aszertartáslényegeaz,hogymorzsákatkelldobniavízbe,avízpedigfelkapjaés messzire sodorja őket, akár a bűneinket. Szerintem úgy is működik, ha anagyanyádpitetésztávalvégezteelaszertartást.Szerintedtegnapeztcsinálta?

-Nemtudombiztosan.Anagyanyámkatolikus.

Amikor kimondom, hirtelen bevillan, hogy a párizsiak közül ketten is azttanácsoltákatelefonban,hogypróbáljammegvalamelyikzsinagógátfelhívni.

-Egészenbiztosvagybenne?Lehetséges,hogynemvoltmindigkatolikus…

-Ezőrület!Hazsidólenne,tudnékróla.

- Nem feltétlenül - bizonygatja Gavin. - Az anyai nagyanyám, a nanám,holokauszt túlélő, a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborból menekült meg.Elveszítette a szüleit és az egyik testvérét is. Miatta kezdtem el önkénteskéntdolgozni a holokauszt túlélők között tizenöt éves koromban. Néhányan aztmesélték,hogyegyidőrekénytelenekvoltakmegtagadniagyökereiket,mertcsakígy tudták elkerülni a deportálást. Sokukat gyerekként keresztény családokfogadtákbeésbújtattákőket,defelnőttkorukbanvisszatértekazsidóvalláshozésagyökereikhez.Ezegyfajtahazatérésvoltszámukra.

Csakbámulokrá.

- A nagyanyád holokauszt túlélő volt? - Gavint megint új oldaláról ismeremmeg.-Tetúlélőkközöttdolgoztál?

-Mégmostisdolgozom,hetenteegyszeregyzsidóidősekotthonábanChelsea-ben.

-Azkétórányiautóútravaninnen!-hitetlenkedem.

Gavinvállatvon.

-Anagyanyámabbanazotthonbanéltahaláláig.Azahelysokatjelentnekem.

-Húú…Nemtalálokszavakat.Mitcsinálszottönkéntesként?

-Képzőművészetiórákattartok.Festünk,rajzolunk,szobrászkodunk.

Csakbámulokrámegkövültén.GavinKeyesmegfejthetetlenrejtélyszámomra.Vajonmilyenmeglepetésekettartogatmég?

-Képzőművészetiórákat?-kérdezemvégüldöbbenten.

Elfordítjaafejét,ésnemválaszolazonnal.

- Nézd, Hope, lehet, hogy mindaz, amit a nagyanyádról mondtam, neked

képtelenségnek tűnik, és lehet, hogy tévedek, de rengeteg olyan bevándorló élAmerikában, akik úgymenekültekmeg a koncentrációs táboroktól, hogy hamispapírokkal szöktek el Európából. Lehetséges, hogy a nagyanyád hamisszemélyazonossággalérkezett?

Azonnaltiltakoznikezdek.

-Nem,eztkizártnaktartom.Elmeséltevolnanekünk,haígyvolt.

Ám hirtelen rádöbbenek, hogy mindez megmagyarázná, miért hívnakmindenkitPicard-nakalistáján,miközbenazővezetékneveDurand.

Gavinkétkedvevakarjaafejét.

- Annie-nek igaza van, Hope. Ki kell nyomoznod, hogy mi történt anagyanyáddal!

Mégmajdnemegyóránátbeszélgetünk,mertmindenttürelmesenelmagyaráza nagyanyám lehetséges múltjával kapcsolatosan. Nem értem, hogy ha Mamietényleg egy párizsi zsidó családból származik, akkor miért nem elég, ha csak azsinagógákat hívom fel. Miért nincsenek olyan holokauszt szervezetek, amelyekkizárólagatúlélőkfelkeresésévelfoglalkoznának?Minthahallottamvolnahasonlóintézményekről, bár korábban soha nem volt okom felkeresni őket. Gavinmegerősít,hogyelsőlépéskéntvalóbanjóötletegycivilszervezethezfordulni,deazt nem tartja valószínűnek, hogy kielégítő választ találnék a kérdéseimre. Haszerencsém van, a születési dátumok és a nevek alapján ezek a holokausztszervezetek meg tudják adni a deportálás időpontját és a koncentrációs tábornevét,detöbbetnem.

- Szerintem a nagyanyád megérdemli, hogy mindent megtudjon a szeretteisorsáról.

- Persze, csak akkor, ha Mamie tényleg az, akinek gondoljuk, egyébként azegészőrültségnektűnik.

Gavincsakbólogat.

-Megértelek.Deazértelkellutaznodésavégérekelljárnod!

Énnemvagyokerrőlmeggyőződve,ésnem is tudokaszemébenézni,amikoraztecseteli,hogyazsinagógáknyilvántartásaialapjánkapcsolatbaléphetnékolyantúlélőkkel, akik ismerhették a Picard családot. Noha a holokauszt hetven évvelezelőtttörtént,nincsrágarancia,hogytelefononkeresztülfognaknekemadatokatszolgáltatni.

- A nevek kiadása még ma is egyenlő a háborús menekültek elárulásával,ezenkívül a nagyanyád szemmel láthatóan ragaszkodik ahhoz, hogy elmenjPárizsba-vonjaleakövetkeztetéstGavin.-Biztosanjóokavanrá.

- De mi van akkor, ha az egésznek nincsen semmi értelme? - kérdezemerőtlenül.

-Anagyanyádbeteg,Hope,éslassanelveszítiazemlékezetét.Anagyapámnakis Alzheimer-kórja volt, és ez szörnyű, én tudom. De voltak tiszta pillanatai,amikor a múltja minden apró mozzanatára élesen emlékezett. Abból, amitelmeséltél,nyilvánvaló,hogyanagyanyádisegyilyentisztapillanatbankérttőledszívességet.

-Tudom-vallombevégül.-Tudom.

Mirebezárjuk a cukrászdát,már alkonyodik és az égkékjebársonyosan sötétlesz.Megborzongok,ezértösszébbhúzommagamonafarmerdzsekimet.

-Jólvagy?-kérdeziGavinmielőttelindulnaadzsipjéhez,amiaFőutcánparkol,egyháztömbnyireinnen.

-Jólvagyok,köszönöm!Mindentköszönök!

-Hamindezigaz,akkorsokdolgotátkellértékelned.

Ismét bólintok, de teljesen kába vagyok. Mintha mindaz, amiről ma délutánbeszéltünk,kisütöttevolnaazagyamat.Egyszerűenképtelenvagyokelhinni,hogyanagyanyámnakvanegytitkosmúltja,amirőlsohanembeszéltnekünk,deaztiselkellismernem,hogyGavinfeltevéseibenvanráció.Acsontjaimbanérzem.

-Akkorhát…-szólalmegGavin,énpedigcsakácsorgoktétovánésnézekkifeléafejemből.

Hirtelenmegrázkódom,erőltetettenelmosolyodoméskezetnyújtokGavinnek.

-Figyeljcsak,mégegyszerköszönöm!Nagyonköszönöm!

Meglepődik, hogy kezet akarok fogni vele, és csak annyit mond, hogy ezerörömmel.Atenyerekérgesésmeleg,ésegykicsittovábbszorítom,mintahogyanillendőlenne.

-Remélem,hogyízlenifognakakekszek-búcsúzom,ésazállammalakekszesdobozfelébökök.

Csakmosolyog.

-Tudod,hogynemnekemlesznek-feleli.

-Vigyázznagyonmagadra!-köszönökelesetlenül.

- Te is vigyázzmagadra! - ismétlimeg, ésmiközben figyelem, ahogy távozik,hirtelenmegmagyarázhatatlanűrtámadbennem.

Kilencedikfejezet

Órákig forgolódom,mire végre el tudok aludni, aztán egész éjjel rémálmaimvannak. Álmomban a cukrászda előtt embereket terelnek össze, aztán avasútállomásra vezetik őket. Keresztülfurakodom a tömegen, hogy Mamie-valbeszélhessek, de sehol sem találom. Hajnali fél háromkor jéghideg verejtékbenúszva ébredek, pedig csak háromnegyed négykor szoktam felkelni.Föltápászkodom az ágyból, felöltözöm, aztán kilépek a házból a csípős, hideglevegőre.Márnemtudnékaludniegyszemhunyásnyitsem.

Apályvan.Ahajnalicsöndbenidehallatszikalágyanhullámzótengermoraja,ésaz orromban érzem az öböl vizének iszaposan sós illatát. Mielőtt beszállnék azautóba,csakálloktétován,ésmélyenbeszívomeztazismerősillatot,amimindigagyerekkoromatésanagyapámatjuttatjaeszembe.Amikorhazatértahorgászásból,a bőrébe és a hajába ivódott hal- és tengervízszaggal, felkapott és azonnal alevegőbedobott.

- Kit szeret a nagypapa mindenkinél jobban a világon? - tette fel a kérdéstilyenkor,éscsakröptetettkörbe-körbe,minthaénvolnékaSupergirl4.

-Engeeeeem!-válaszoltamkacagva,kirobbanóörömmel.

Márkislányként felfogtam,hogyaz anyámolyan,mint az időjárás,holhideg,hol meleg. A nagyanyám szörnyen zárkózott volt, a nagyapám viszontagyonpuszilgatott,meséketolvasottnekem,megtanítottbaseballozniésalegjobbcimborájánaknevezett.

Amikor elfordítom a slusszkulcsot és beindul a motor, belém hasít, hogymennyirehiányzik.Óbiztosanmegmondaná,hogymitkezdjekMamie-val.Vajontudottanagyanyámtitkairól,éshaigen,miértnemárultaelőketsoha?Mindigaztgondoltam, hogy példás házasságban élnek, de vajon nem sérül a kapcsolat amélybenmegbúvó,fájdalmastitkokmiatt?

Három óra után pár perccel megérkezem a cukrászdába. Gépiesmozdulattalkiveszemategnaplefagyasztottsüteményeketamélyhűtőből,amikkiolvadásutána süteményespultba kerülnek. Egy egész órám van arra, hogy amai napi sütéselőtt átnézzem a leveleimet a neten. Amikor megnyitom a postafiókot,meglepetten látom, hogy Gavintől jött egy levél a cukrászda hivatalos e-mailcímére.Rákattintok.

SziaHope!

Arra gondoltam, hogy átküldőm azoknak a civil szervereteknek a linkjeit,

amikrőltegnapbeszéltünk:www.yadvashem.orgéswww.jewishgen.org.Talánvelükkellenekezdenedakeresést.Utánamegpróbálhatnál kapcsolatba lépniaMémorial de la Shoah-val, vagyis a párizsi Holokauszt Emlékközponttal. Anyilvántartásukbanbiztosantalálszadatokataholokausztfranciaáldozatairól.Szólj,habármibensegítségedrelehetek!

Sokszerencsét!

Gavin

Egykicsitvárokéserőtgyűjtök,majdrákattintokazelsőweboldal-ra,amelyneka segítségévelbeléphetek aholokauszt áldozatainakadatbázisába.Akeresőmezőalattazáll,hogyazadatbázisfélmilliózsidóadataittartalmazzaaII.világháborúalattmeggyilkolt hatmillió áldozat közül.Hirtelen összerándul a gyomrom.Márkorábban is tudomásom volt erről a számról, de most személyesenérint. Hatmillió, Istenem! Gavin talán tévedett Mamie-t illetően. Biztosantévedett.

A szervezet honlapjának nyitóoldalán azt írják, hogy több millió áldozatazonosítatlan maradt. Azon gondolkozom, hogy létezik ez hét évtized múltán.Hogyantűnhetnekelemberekörökre?

Nagylevegőtveszek,majdbegépelem,hogyPicardésPárizs,majdráklikkelekaKERESÉSgombra.

Akeresésnektizennyolctalálatavan,énpedigszívdobogvafutomátalistát.AMamie által megadott keresztnevek egyike sem stimmel, ezért csalódottsággalvegyes megkönnyebbülést érzek. Egy „Annie” is szerepel a nevek között, ettőlviszonthirtelenrosszulleszek.

Remegő kézzel kattintok rá a névre. A kislány 1934 decemberében született.Párizsban ésMarseille-ben élt,majd 1943. július 20-án hunyt el Auschwitzban.Gyorsfejszámolástvégzek.Mégakilencedikszületésnapjátsemértemeg.

AzénAnnie-mregondolok,akit akilencedik születésnapjánBostonbavittünkRobbal születésnapi zsúrra.Három osztálytársa is velünk jött ünnepelni a ParkPlázába. Hercegnőnek öltöztek és egész nap csak kacagtak teázás ésszendvicsmajszolás közben. Egy fényképet is készítettem róluk, amin Anniehalvány rózsaszín ruhában és kibontott hajjal éppen elfújja a gyertyákat aszületésnapitortáján.Ezaképazegyikkedvencemróla.

A kis Annie Picard Párizsból azonban soha nem érhette meg a kilencedikszületésnapját.Nemváltbelőlemakrancostinédzser,akinapontavívközelharcotazanyjávalasminkje,aházifeladatavagyazelsőszerelmemiatt.Esélyesemvoltrá.

Könnyekperegnekleazarcomon,ésmégcsaknemistudom,mikorkezdtemel

sírni.Bezáromazoldalt,megtörlömaszememésfelállókagépmellől.Járnomkellegykicsit,hogymegkönnyebbüljek.Negyedóraiseltelikpakolássalakonyhában,mireabbatudomhagyniazokogást.

Aztánújabbfélóráttöltökelazelsőweboldalon,amitGavin javasolt.Mindenegyes adat láttánmegborzongok.OlvastukAnna Frank naplóját az iskolában éstanultunk a holokausztról a történelemórákon, de most, felnőttként teljesenmáskénthatnakrám.

Meghökkentő számokúsznak el a szememelőtt. 200 ezer zsidó élt Párizsban1939-ben,amikorkitörtaháború,s50ezrenhaltakmegközülükaharcokvégére.Anácik1941májusábankezdtékelletartóztatniaPárizsbanélőzsidóságot.3700embert fogtak el, majd internálótáborokba vitték őket. 1942 júniusában márminden párizsi zsidónak viselnie kellett a sárga David-csillagot, juif,vagyisZsidó felirattal.Egyhónappalkésőbb, 1942. július 16-án 12ezer, főként külföldi zsidót gyűjtöttek be, a Vélodrome d’Hiver Stadionbahurcolták, majd Auschwitzba deportálták őket. 1943-ra a nácik kiürítették azárvaházakat, az idősotthonokat és a kórházakat is, azokat tartóztatták le, akik alegvédtelenebbekvoltak.Szörnyenérzemmagam.

Begépelem aPicard nevet a Gavin által küldöttmásodik adatbázisba is. Egymüncheni újságháromPicardnevű túlélőt említ, és hárommásikat, köztük egyAnniePicard-tisOlaszországban.AhalottibizonyítványokalapjánháromPicardnevű áldozat volt a mathauseni koncentrációs táborban, Ausztriában, és másiktizenegy Dachauban, Németországban. A francia deportáltak között összesenharminchétPicardvezetéknevűnőttalálok.AnyolcévesAnniePicardezenalistánis rajta van, és amikor meglátom, újból elöntenek a könnyek. Két ismerős névbukkanfelaképernyőn,CecilePicard,akimásodikkéntszerepelMamie listáján,ésDaniellePicard,akiazutolsó.

Szívdobogvaolvasomarólukszólóadatokat.

Cecile Picard. Született Cecile Pachcinskiként 1901. május 30-án, alengyelországi Krakkóban.Deportálták Párizsból, Franciaországból, 1942-ben.Meghalt1942őszén,Auschwitzban.

Elszorulatorkom,mivelCecilePicard,akinegyvenegyéveskorábanhaltmeg,csakötévvelvoltidősebbnálam.Mamie,aki1925-benszületett,tizenhétévesvoltekkor.Cecilevajonazanyjavolt,ésazéndédnagyanyám?Hamindezigaz,akkormiért nem beszéltünk róla soha korábban? Pislogok néhányat, aztán eláll alélegzetem,amintaDanielle-rőlszólóbejegyzéstolvasom.

Danielle Picard. Született 1937. április 4-én. Deportálták Párizsból,Franciaországból.MeghaltAuschwitzban,1942-ben.

Mindösszeötévesvolt.

Lehunyomaszemem,ésmegpróbáloknormálisanlélegezni.Aztánaharmadikszervezetnevétisbeíromakeresőmezőbe.EgypillanattalkésőbbmáraMémorialde la Shoah honlapján vagyok, és bepötyögöm az első nevet, Albert Picard-tMamielistájáról.

Alighiszekaszememnekabejegyzésláttán.

MonsieurAlbertPICARDnéle26/03/1897.DéportéáAuschwitzparleconvoin°58audépartdeDrancyle31/07/1942.Deprofessionmédecin.

Gyorsan kimásolom a szöveget, aztán megpróbálom lefordítani az onlinefordítóprogramsegítségével.AlbertPicard,született1897.március26-án.Az58-as számú szállítmánnyal deportálták Drancyból Auschwitzba 1942. július 31-én.Orvosvolt.

Teljesenbénultambegépelematöbbinevetis.Arrólnemírnak,hogymitörténtvelük,csakadeportálások időpontjai szerepelnek.Mindannyiukataz57-esésaz58-asszállítmánnyalvittékAuschwitzba1942júliusánakvégén.AMamielistájánelőforduló összes nevetmegtalálomAlain kivételével, aki tizenegy éves lehetett,amikoracsaládjátelhurcolták.Tanácstalanulmeredekaképernyőre.

Aztánránézekazórámra.Reggelháromnegyedhatvan.Hatóraazidőeltolódás,tehát Franciaországbanmindjárt dél lesz. Talán akad valaki a párizsi irodában,akivel beszélhetnék. Most nem akarok a telefonszámlára gondolni, inkábbtárcsázomaképernyőnláthatószámot.

Hatszor cseng ki, aztán bekapcsol az üzenetrögzítő. Leteszem és újrahívomőket, de ismét csak a rögzítővel társaloghatok. Az órámra pillantok,már nyitvakellenelenniük.Harmadszorraistárcsázomőket,aztánnéhánycsörgésutánegyfranciáulbeszélőnőveszifelakagylót.

-Helló! -üdvözlömmegkönnyebbülve. -Amerikából telefonálok,éssajnálom,denemigazánbeszélekfranciául.

Anőazonnalátváltfranciárólrecsegő,élesangolra.

-Zárvavagyunk,mertmaszombatvan.Mindenszombatonbezárunka sábátidejére.Énazértvagyokitt,mertegykutatástvégzek.

-Ó, sajnálom, nem tudtam. - Egy kis időmúlva félénken folytatom. - Tudnanéhánykérdésemrefelelni?

-Eznemazénhatásköröm!-feleliszigorúan.

-Kérem,megkelltalálnomvalakit,kérem!-váltokkönyörgőre.

Anőegydarabighallgat,aztánsóhajtvaválaszol.

-Rendbenvan,defogjarövidre!

Kapkodvaelmagyarázomneki,hogyanagyanyámegykoricsaládjátkeresem,ésnéhányukatmármegistaláltam,devalakiméghiányzik.Újabbsóhajkíséretében

közli velem, hogy az emlékközpont nyilvántartása a legpontosabb Európában,mertafranciarendőrségmindendeportálástszigorúandokumentált.Európanagyrészén az adatok fele hiányzik, de Franciaországban szinte minden egyesdeportáltróltalálhatokinformációt.

- Honnan tudhatom meg, hogy mi történt velük az elhurcolásuk után?-érdeklődöm.

- Attól tartok, hogy a legtöbb esetben sehonnan - válaszolja. -Mais, nos,bizonyosesetekkivételek.Nálunkmegtalálhatjaanépszámlálásiadatokatés sokmindenmástis.Számosdeportálásrólszólódokumentumonazisolvasható,hogymitörténtazáldozatokkalazelhurcolásukután.

- Vajon Alaint miért nem találtam meg? Az ő neve nem szerepel azadatbázisukban?

- Ez nem ilyen egyszerű. Ha deportálták volna, akkor annak nyoma lenne anyilvántartásunkban,debármikor idejöhet és átnézheti az irattárunkat.Vanegykönyvtárosunk,akiarendelkezéséreáll.Talánmegtalálja,akitkeres.

-UtazzakPárizsba?-kérdezem.

-Oui,ezazegyetlenesélye-feleli.

-Köszönöm!-motyogom.-Merabeaucoup.

-Derien!-válaszolja.-Lehet,hogyhamarosantalálkozunk?

Egypillanatighabozok.

-Lehet,hogyhamarosantalálkozunk.

Akeresés eredménye és az emlékközpontos hölggyel való beszélgetés annyiramegráz, hogy majdnem elfelejtem betenni a csillagos pitéket a sütőbe, és amandulás-rózsás gyümölcslepényemről is megfeledkezem. Ez egyáltalán nemjellemzőrám.Merevenragaszkodomareggelimenetrendhez,hiszenjóformáneztart életben. Amikor csörögni kezd a hat órára beállított ébresztőóra, ami acukrászdanyitásánakidőpontjátjelzi,aztsemtudom,holállafejem.Abejárathozrohanok és meglepetten veszem észre az odakint türelmesen várakozó Gavint.Amikormegpillant,rámmosolyogésbarátságosanintegetnikezd.

- Miért nem kopogtál? Már rég beengedtelek volna - lököm kifelé a bejáradajtót.

Belépahelyiségbeés figyeli,amint felkapcsolomanyitva tartást jelzővilágítótáblánkat.

- Csak most értem ide, és egyébként is hatkor nyitsz - szabadkozik. - Nemakartalakkorábbanzavarni.

Intekneki,hogyjöjjönutánam.

- Néhány adag süteménynek még sülnie kell. Sajnálom, de egy kicsitmegcsúsztammareggel.Kávét?

-Igen,köszönöm-feleli.

Csak áll a pultnál, én pedig megint intek neki, hogy jöjjön be utánam akonyhába.

-Segíthetekvalamiben?-Ésmártűriisfelazingeujját.

Csakmegrázomafejeméselmosolyodom.

-Nem,mindenrendbenvan,dehavisszatudnádforgatniazidőt,hogymindenajólbeváltmenetrendszerinttörténjenmareggel,azjólenne.

Ledarálom a kávészemeket, és amikor megfordulok, meglepve látom, hogyGavinteljesenotthonosanmozogakonyhában.Márfeltöltöttevízzelakávéfőzőt,ésegyfiltertisbelehelyezett.

-Köszönöm.

-Húzósreggeledvan?-kérdezi.

-Furareggelemvan.Egyébkéntmegkaptamaze-mailedet,ésköszönöm,hogysegítenipróbáltál.

—Jutottálvalamire?

Bólintok.

-Egyegészóráttöltöttemelazokonazoldalakon.

-És?

-Egyetlennévkivételévelmindenkitmegtaláltamanagyanyámlistájáról.

A barna őrleményt a filterbe kanalazom, Gavin pedig bekapcsolja amasinát.Egypillanatigcsendbenállunk,aztánakávégurgulázvacsordogálnikezd.

-EgyedülAlaintnemtaláltam,atöbbieketviszontminddeportálták1942-ben.A legkisebb ötéves volt közülük, az édesanya pedig alig volt nálam idősebb.- Nagyot sóhajtok, és remegni kezd a mellkasom, amikor hozzáteszem: - Mégmindignemvagyokmeggyőződvearról,hogyanagyanyámcsaládjárólvanszó.

-Miértnem?

Hirtelenzavarbajövök,ésnemtudokaszemébenézni.

-Nemtudom.Talánmertazmindentmegváltoztatna.

-Mitváltoztatnameg?

-Azt,hogykiisanagyanyám-felelem.

-Nemhiszem.

-Énismáslennékezután-teszemhozzáhalkan.

-Biztos?

-Féligvagynegyedrészbenzsidólennék,azthiszem.

-Egyáltalánnem.Ezinkábbaztjelentené,hogyegykicsitmásamúltadahhozképest,ahogyeddiggondoltad.Mindigisnegyedrészbenzsidóvoltál,tehátmostsemváltoznasemmi.

Hirtelenúgyérzemmagam,minthaapszichológusommalbeszélnék,éseznincsínyemre.

-Nemszámít-záromleabeszélgetést.

Akávéskancsómégcsak féligvan telekávéval,deénmárkiöntökegycsészétGavinnek,hogytémátváltsunk.

-Makorábbanjöttél,mintszoktál.

Amint kimondom, már érzem is, hogy ez nagyon elutasítóan hangzik.Elvörösödöm,deGavinnemisvesztudomástróla.

- Nem tudtam aludni, és látni szerettem volna, hogyan boldogulsz anyomozással.

Bólintok,aztánmagamnakisöntökkávét.

-ElutazolPárizsba?-kérdeziGavin.

-Egyszerűennemtehetem.

Az időzítő jelez, és magamon érzem Gavin tekintetét, amikor felveszem avédőkesztyűt és kiveszem a csillagos pitéket a sütőből. Alacsonyabbra állítom ahőmérsékletet,akorábbankinyújtottcroissant-okatmegtöltömésmegformázom,aztánmárindulokisavevőtérbe,hogymegnézzem,jött-emárvalaki.Acukrászdaüres,ésGavincsakakkorszólalmeg,amikoracroissant-okatmárbecsúsztattamasütőbe.

-Miértnemmehetsz?-kérdezivégül.

Idegesenharapdálnikezdemazajkamat.

-Nemengedhetemmegmagamnak,hogybezárjamacukrászdát.

Gavinhallgat,énpedigóvatosanrásandítok,hogyvajonelítél-easzavaimért,deúgytűnik,nem.

-Értem-felelilassan.

Amikor rájövök, hogy nem kérdezősködik tovább, megkönnyebbülök. Nemakaromazanyagihelyzetemetecsetelnisenkinek.

-Nemvehetnéátamunkádatvalakiegypárnapra?-kérdeziegykisidőmúlva.

Keserűenelnevetemmagam.

-Kicsoda?Anniemégnem elég idős ehhez, nekempedig nincs pénzem arra,hogymegbízzakvalakit.

Gavintöprengenikezd.

-Biztosvagyokbenne,hogyvannakbarátaid,akiksegítenének.

- Nem, nincsenek - felelem. Újabb kudarc az életemben, teszem hozzágondolatban.

Abejáratiajtófeletticsengettyűszakítjafélbeabeszélgetésünket,énpedigmárrobogok is kifelé, hogy kiszolgáljam amai első vásárlónkat.Marcié Golgoski, aváros könyvtárosa érkezik, akit kislánykorom óta ismerek. Öntök neki egy adagkávét egy elvihető papírpohárba, majd becsomagolom a szokásos áfonyásmuffinját. Remélem, hogy Gavin odabent marad, mert nem szeretném, hamindenféleszóbeszédindulnamegavárosban,hakiderülne,hogyhátrajöttvelema konyhába. Szeretem ezt a várost, de olyan pletykásak az emberek, akárcsak adiákokahelyigimnáziumban.

A sütő időzítője éppen akkor szólalmeg, amikorMarcié végez a fizetéssel, ésmiután távozik, már rohanok is befelé a konyhába, mert attól félek, hogymegégnekacroissant-ok.Meglepvelátom,hogyGavinmárkivetteésahűtőrácsrahelyezteőket.

-Köszönöm!

Bólintéslevesziavédőkesztyűt.

-Mostmármennemkell.Ésszerintemnincsigazad.

-Mibennincsigazam?-kérdezem,mert,őszinténszólva,elégsokmindenbentévedtemmostanában.

-Nincsigazad,amikoraztmondod,hogynincsenekbarátaid.Egymindenesetrevan.Énittvagyok.

Nemtudom,mitmondhatnék,ezértinkábbnemszólokegyszótsem.Hirtelenhevesenkezdverniaszívemésazarcomatiselöntiapír.

-Tudom,azthiszed,hogyéncsakegyszerelővagyok.

Mégjobbanelvörösödök.

-Egycsődtömegvagyok-közlömvégül.-Miértakarnálabarátomlenni?

-Amiértazemberekbarátkoznakegymással.Mertkedvellek.

Csakbámulokutána,miközbeneltűnikacukrászdabejáratiajtajában.

Annie bámulatosan csendes, amikor délután megérkezik az iskolából.Láthatóanolyanjókedvevan,hogynincsszívemszóbahozniazinterneteskeresés

ésapárizsiutazás témáját.Nemakarokmegintveszekedni.Esteújraazapjánálalszik, és miközben békésen mosogatunk egymás mellett a konyhában, egyszercsakmegszólal.

-AkkormosttemegMattHines,szóval,jártokegymással?-kérdezi.

Vigyorogvarázomafejem.

-Nem,egyáltalánnem.

Alányomszkeptikusnaktűnik.

-Nemhiszem,hogyőezzeltisztábanvan.

-Miértmondodezt?

- Ahogy rád néz, vagy ahogyan beszél hozzád.Mintha legalábbis a tulajdonalennél.Minthaabarátnőjelennél.

Csakforgatomaszemeimet.

-Biztosvagyokbenne,hogyelőbb-utóbbráfogjönni,miahelyzet.

- Hogy lehet az, hogy te soha nem randizol? - kérdi Annie kisvártatva, ésahogyan a mosogatóba bámul ahelyett, hogy rám pillantana, hirtelen nagyonkényelmetlenülkezdeméreznimagamat.

Vajonmiérthoztafeleztatémát?

-Épphogyelváltunkapáddal-válaszolomegykisidőmúlva.

Anniekülönösarcotvág.

-SzeretnélújraösszejönniApával?

-Nem!-tiltakozomazonnal-Egyáltalánnem,csakaztakartammondani,hogymégnemszoktammeg,hogymegintegyedülállóvagyok,ezenkívülszámomratevagyalegfontosabb,Annie.Másnemérdekel.Egyébkéntmiértkérdezed?

-Nincskülönösebboka- feleliAnniegyorsan.Aztánegypercreelnémul.Elégjól ismerem ahhoz, hogy tudjam, egy kis ösztökélésre elmondaná, ami a szívétnyomja.-Egyszerűencsakfura.

-Mifura?

-Hogynincspasid,vagyilyesmi…

- Nem hiszem, hogy furcsa lenne, Annie. Nem kell mindenkinekpárkapcsolatbanélnie.

Nemakarom,hogyAnnieolyanfiatalnővécseperedjen,akinemérziteljesnekazéletét,hanincsenpárkapcsolata.Különös,deezekagondolatokeddigmégsohanemfoglalkoztattak.

-Apánakvanvalakije-motyogjavégül.

Mármegintamosogatótbámulja,énpedignemtudom,hogymifáj jobban:a

hirtelen felismerés, hogy Rob máris továbblépett, vagy a tény, hogy ez ennyirebántja Annie-t. Akárhogy is van, úgy érzem, mintha valaki alaposan gyomronvágottvolna.

-Tényleg?-kérdezemolyansemlegeshangon,ahogyancsaklehet.-Éstemitszólszhozzá?

-Felőlemrendbenvan.

Egy szót sem szólok, csak várom, hogy magától folytassa. Végre megtöri acsöndet:

-Mindigottvannálaabarátnője,vagymittudomén,kije.

-Azelőttsohasembeszéltélróla.

Alányommegrántjaavállát,majdaztmotyogja:

-Nemakartam,hogyrosszulérezdmagad.

Hirtelenpislognomkell.

-Emiattnemkellaggódnod,Annie!Nekembármitelmondhatsz!

Bólint, és a szemem sarkából látom, hogy rám sandít. Úgy teszek, minthanagyonlefoglalnaamosogatás.

-Éshogyhívják?-kérdezemkötelességtudón.

-Napsugár-mormolja.

-Napsugár?-Abbahagyomakoszosedényeksikálását,éscsakbámulokrá.-AzapádegyNapsugárnevűnőveljár?

Annievégreelnevetimagát.

-Elégidétlennév,aztuti!-értvelemegyet.

Horkantokegyetésfolytatomasúrolást.

-Amúgykedveledőt?-kérdezemóvatosanegykisidőmúlva.

Annievállatvon,letesziamosogatószivacsot,egytörlőrongyotveszakezébe,ésegyrozsdamentesacéltálatkezdelszárazratörölgetni.

-Talán-feleli.

-Kedvesenbánikveled?-faggatomtovább,merthiányérzetemvan.

-Talán-feleli.-Örülök,hogytenemjárszsenkivel,Anya.

Bólintokésmegpróbálokelsütniegyviccet.

-Egyébkéntsemkaparjákazajtótapotenciálisjelöltek.

Anniezavartnaktűnik,valószínűlegnemérezteamegjegyzésönostorozóélét.

-Amúgyjobbvolt,amikormégegycsaládvoltunk.Idegeneknélkül-jelentiki.

Nemakarokhelyeselni, önződolog lenne, viszont azt kell tennem,ami egy jószülőhöz illik. Meg kell értetnem a gyerekemmel, hogy az apja és én mártovábbléptünk,ésújéletetkellkezdenünk.

-Ígyisegycsaládvagyunk,ésattólmég,hogyazapádnakbarátnőjevan,nemváltoziksemmi.Ugyanúgyszerettéged.

Annieszembogaraösszeszűkül.

-Tökmindegy.

- Édesem, apád és én, mindketten nagyon szeretünk téged, és ez örökre ígymarad.

- Tökmindegy - ismétli meg. A keverőtálat a csöpögtetőre helyezi, és márindulnikészül.-Mehetek,anya?Rengetegaházifeladatom.

Egyetértőn bólintok, ő pedig leveszi a kötényét, és gondosan a nagyobb hűtőmellettifogasraakasztja.

-Szívem,jólvagy?-kockáztatokmegegyutolsókérdést.

Bólint,aztánkezébenahátizsákkalátvágaszobán,ésváratlanularconcsókol.

-Szeretlek,Anya!

-Énisszeretlek,kicsim!Biztos,hogymindenrendbenvan?

- Igen, Anya - feleli amegszokott bosszús hangján, ésmármegint forgatja aszemeit.

Mielőttbármitmondhatnék,márelistűnik.

MaestemeglátogatomMamie-t,miutánbezáromacukrászdát.Vezetésközbenalegkülönfélébbérzelmekkavarognaka lelkemben, izgalom,szomorúságésmégfélelemis,amitaztánvégképpnemértek.

Egyévleforgásaalatttulajdonosalettemegycsődszélénállócukrászdának,éselvált mamája egy kamaszlánynak, aki utál engem. Mindezek tetejébe kiderül,hogymégzsidóisvagyok.Gőzömsincs,kiislehetekvalójában.

Anagyanyámazablaknálül,ésamikorbelépek,éppenakeletiégboltotfürkészi.

-Ó,kedvesem,nemishallottam,hogykopogtál!-üdvözöl.

-Szervusz,Mamie!-köszöntőm,azzalátvágokaszobán,arconcsókolom,majdletelepedekmellé.

- Megismersz? - kérdezem bizonytalanul, mert minden attól függ, hogymennyirelesztisztaazelméje.

-Hátpersze,kedvesem!-pislogidegesen.-Azunokámvagy,Hope.

Megkönnyebbültenfelsóhajtok.

-ígyvan.

-Micsodabutakérdés!-méltatlankodik.

-Igazadvan,ténylegbutakérdés.

-Hogyvagy,kedvesem?-érdeklődik.

- Jól vagyok, köszönöm - felelem, és magamban vívódom, hogy mikéntterelhetnémaszótPárizsraésanyomozásomra.—

Gondolkodtam azon, amit a múltkor mondtál nekem, és lenne néhánykérdésem-fogokbele.

-Amúltkor?-oldalradöntiafejétésértetlenülbámulrám.

-Amikoracsaládodrólbeszélgettünk-magyarázomgyengéden.

Némi értelem csillan a szemében, és bütykös, remegő ujjaival idegesenmorzsolgatjaakendőjét.

-Aparton,nememlékszel?

-Őszvan,ilyenkornemmegyünkastrandra-válaszolja.

- De hiszen te kértél rá minket! - felelem sóhajtva. - Ott meséltél nekem ésAnnie-nekamúltadról.

Mamieegyretanácstalanabbnaktűnik.

-Annie?KiacsudaazazAnnie?

-Alányomésatedédunokád-emlékeztetemanagyanyámat.

-Éntudom,hogykicsodaAnnie!-csattanfel,aztánelfordítjaafejét.

-Kérdeznemkellvalamit,Mamie,nagyonfontos!-bökömkiIvégül.

Csaknézkifeléazablakon,ezértelőszörazthiszem,hogynemisfigyelrám,devégülmegszólal:

-Mit?

-Mamie - kezdem el, ésminden szótagot lassan, érthetőenmondok, nehogyfélreértse-tudnomkell,hogyzsidóvagy-e.

Olyangyorsankapjaelafejét,hogyvisszahuppanokaszékem-‘re,ésteljesenösszezavarodom. Szinte átfúr a tekintetével, majd követelőző, éles hangon rámrivall:

-Kimondtaeztneked?

Hátrahőkölök, mert eddig kételkedtem abban, amit Gavinmondott, demostegyrevalószínűbbéválik.

-S-senki-dadogom.-Csakarragondoltam,hogy…

-Hazsidóvolnék,viselnémacsillagot!-folytatjadühösen.-Ezatörvény.Látrajtam sárga csillagot? Lát? Ha nem, akkor ne vádaskodjon itt nekem! AnagybátyámatakarommeglátogatniAmerikában.

Némánbámulokrá.Azarcakivörösödöttésszikráthánynakaszemei.

-Mamie,énvagyokaz-mondomgyengédenHope.

Denemishallengem.

- Ne zaklasson, különben feljelentem! Azért mert egyedül vagyok, még nembánhatígyvelem!

-Nem,Mamie,sosemtennékilyet!-szabadkozom.

-Ésmost,engedelmével,távozom-pattanfelahelyéről,majdahálószobájábarohanésbevágjaazajtót.

Elképedésemben szinte leesik az állam. Már indulnék is utána, de hirtelenmegdermedek, mert sejtelmem sincs, mit mondhatnék vagy mit tehetnék.Szörnyenfáj,hogyfelbosszantottam.Erőszakosreakciójateljesenösszezavar.

Egykisidőmúlvakövetemőt,ésfinomanbekopogokazajtaján.Hallom,amintfeltápászkodik az ágyról, öregmatraca panaszosan nyekereg alatta.Mosolyogvatárjakiazajtót.

- Szervusz, kedvesem! - üdvözöl. - Nem is hallottam, hogy megjöttél, neharagudj!Éppenaszámatrúzsoztam.

Mamieajkánegy friss rétegburgundivörös rúzs fénylik.Csakbámulok rá egyideig.

-Jólvagy?-kérdezembizonytalanul.

-Természetesen-felelijókedvűen.

Nagyot sóhajtva veszem tudomásul, hogy nem is emlékszik az előbbikirohanására.Megfogomakezét,mertválasztkellkapnomakérdésemre.

-Mamie,kérlek,nézzrám!Azunokádvagyok,Hope.Emlékszel?

-Hátpersze,hogyemlékszem,nelégyszamár!

-Nézd,Mamie, nemakarlakmegbántani,mert nagyon szeretlek, de tudnom,kell,hogyacsaládodzsidóvolt-e-szorítommegbiztatónakezét.

Megintszikrátszórnakaszemei,deezúttalnemtágítok,ésnemhagyom,hogyfélrenézzen.

-Mamie, énvagyok! - győzködöm,miközbenvasmarokkal szorítjaakezemet.-Nemakarlakbántani,deválaszolnodkellnekem!

Csak néz rám értetlenül, aztán kitépi magát a szorításomból. Követem anappaliba, majd megállók mellette az ablak előtt. Már kezdem azt hinni, hogymegint elfelejtkezett a kérdésemről, amikor végül halkan, szinte suttogva

megszólal:

- Isten mindenütt jelen van, kedvesem! Egyetlen vallás sem sajátíthatja kimagának.

Megérintemahátát,ésörülök,hogynemlökelmagától.Csaknéziazalkonyiégboltot,amintakékségsötétbehajlikahorizontperemén.

- Mindegy, hogy mit gondolunk Istenről - folytatja nyugodt, -így hangon -,akkorismindannyianazőegealattéljükleazéletünket.

-Miahelyzetanevekkel,amiketnekemadtál,Mamie?-kérdezemhabozva.-APicardcsaláddal.Őkatecsaládod?Lágerbehurcoltákőketamásodikvilágháborúalatt?

Nem válaszol, csak konokul bámul kifelé az ablakon. Kisvártatva újrapróbálkozom:

-Mamie,acsaládodzsidóvolt?Tezsidóvagy?

-Hátpersze,hogyazvagyok!

Megrémítezahirtelenség,ezértegylépésthátrálok.

-Biztos?

Bólint,aztánvégrerámemeliatekintetét.

-Zsidóvagyok,katolikusésmuszlimis.

Elállaszívverésem.Egypillanatigazthittem,hogykomolyanbeszélésúsztaazelméje.

-Hogyértedezt,Mamie? - faggatomremegőhangon. -Nem lehetszmuszlimvallású!

- Nemmindegy? Csak az emberek tesznek különbséget, Isten nem válogat. -Megintazablakfeléfordul.-Acsillag!-motyogja,énpedigkövetematekintetét,ésmegpillantomazEsthajnalcsillagelsőszikráit.

Próbálommegérteni,hogymiértücsörögittmindenáldotteste,ésmiértkutatvalamiután,amitláthatóansohanemtalálmeg.

Rámpillant,aztánfelragyogazarca.

-A lányom,Josephine, egynaponmajd eljönhozzám látogatóba.Találkozniakellvele!Biztosraveszem,hogykedvelné!

Csakrázomafejemésaföldreszegezematekintetem.Úgydöntök,hogynembeszéleknekiazanyámhaláláról.

- Most már ideje lefeküdni! - jelenti be. Aztán az értelem legcsekélyebb jelenélkül néz rám. - Köszönöm, hogy eljött! Nagyon élveztem a találkozást.Kikísérem.

-Mamie!-próbálomszórabírniújra.

-Nem,nem,azénmamie-mnemittél,hanemPárizsban.Majdátadomnekiazüdvözletét!

Már nyitnám a számat, hogy válaszoljak, de egyetlen hang sem jön ki atorkomon.Mamie egészenaz ajtóigkísér.Márátlépemaküszöböt, és abejáradajtó is majdnem becsukódikmögöttem, amikorMamie sarkig tárja és hosszan,határozottannézrám.

-ElkellmennedPárizsba,Hope!-suttogjaünnepélyesen.-Muszáj!Márnagyonfáradtvagyok,mennemkellaludni!

Azzalbecsukódikazajtó,énpedigsokáigácsorgokdöbbentenafolyosón.Mégazápolónőt,Karentsemveszemészre.

-MissMcKenna-Smith?-szólítmeg.

Bambánbámulokrá.

-Jólvan,asszonyom?-kérdi.

Lassanbólintok.

-Azthiszem,elmegyekPárizsba.

- Nos, ez csodás… - válaszolja Karén kétkedve. Nyilvánvalóan azt hiszi, hogymeghibbantam,denemhibáztatom.-Ööö,mikor?

-Amilyenhamarcsaklehet-vágomrá.Aztánmosolyogvahozzáteszem:-Odakellmennem!

-Rendbenvan-nyugtázza,ésmégmindigfurcsaarcotvág.

-Párizsbamegyek!-ismédemmegmagamnakújra.

Tizedikfejezet

CapeCod-ikekszek

HOZZÁVALÓK

112gpuhavaj

2csészebarnacukor

2nagytojás

3csészeliszt

2teáskanálszódabikarbóna

1/2teáskanálsó

1csészeaszaltvörösáfonya

1csészefehércsokoládé-pasztilla

1/2teáskanálvaníliakivonat

2evőkanáltejszín

ELKÉSZÍTÉS

1. Melegítsükelőasütőt190°C-ra.

2. Egy nagy tálban robotgéppel keverjük krémesre a vajat és a barnacukrot. Üssük bele a tojásokat, adjuk hozzá a vaníliakivonatot és atejszínt.

3. Szitáljuk egy másik tálba a lisztet, a szódabikarbónát és a sót, majdcsészényiadagokbanszórjukavajaskeverékbe,éskeverjükössze.

4. Keverjük bele alaposan a vörös áfonyát és a csokoládépasztillát amasszába.

5. Tegyünk púpozott teáskanálnyi halmokat egy kivajazott tepsire, dehagyjunk közöttük elegendő helyet, mert sütés közben szét fognakterülni.10-13percig,majdasütőbőlkivévepihentessük5percig,aztánszedjükrácsra.

KB.50KEKSZLESZBELŐLE.

Rose

Az alkony aznap ragyogóbb volt, mint általában, és Rose, miközben atekintetét a keleti égboltra emelte, arra gondolt, hogy e szikrázó fényparádéIsten egyik legnagyobb ajándéka.Még jól emlékezett arra,mennyire szeretettüldögélniazablaknálacsaládjapárizsilakásában,arueduGénéralCamou-n,ésgyönyörködniaChampsdeMars fölött lenyugvóNapképében.Mindigúgygondolta, hogy a naplemente az ember és Isten alkotta csodák legtökéletesebbkeverne,hiszenmindenesteföldöntúlifényragyogtabeatitokzatosacéltornyot.Mesebeli hercegnőnek képzelte magát, aki a palotája ablakából a napnyugtátcsodálja, és szentül hitte, hogy a fények különös játéka csakis az ő kedvéértjelenikmegazégen.Abbanisbiztosvolt,hogyavárosbanazőablakábólnyílikalegtökéletesebb kilátás az égboltra, de még az is lehet, hogy nem talált volnaennélcsodásabbhelyetseholavilágon.

Ámmindezréges-régentörtént,amikormégszörnyenbüszkevoltarra,hogyFranciaországban élhet, ráadásul a fővárosban, Párizsban. Az Eiffel-toronytökéletesenmegtestesítettemindazt,aminagyszerűvétetteaszeretettvárost,ámRose később ugyanezért gyűlölte meg. A szeretet és a rajongás sötét éseltörölhetetlengyűlölettéalakultát.

RoseaCapeCod-iégboltnarancsosfényeitfigyelte,amintlassanrózsaszínbe,majdvégülazotthonosan ismerős sötétkékbehajlottak, ésarraa távoli helyregondolt,aholazutazásahajdanelkezdődött.Báraz itteninaplementékteljesenmások voltak, mint amikhez Párizsban szokott a szeme, az alkonyat bűvöshangulataésazégboltmélykékárnyalataéppenolyanvolt,mintsok-sokévvelezelőtt. Jó érzéssel töltötte el, hogy bár a világon minden mozgásban van ésfolytonváltozik,Istenvarázslatosfényjátékaörökkéváltozatlanmarad.

Azablaknálüldögélveazakülönösérzésetámadt,hogyvalaminagyonfontostörténik, de sejtelme sem volt arról, hogy mi lehet az. Mintha valakiéletbevágóan fontos dolgot közölt volna vele, de vajon ki lehetett az? Nememlékezettrá,hogybárkiismeglátogattavolnamostanában.

Gondolataibólacsengőberregéseriasztotta fel, ésmielőttabejáratiajtóhozcsoszogott,egyvégsővágyakozópillantástvetettakeletiégbolttetejénhunyorgóEsthajnalcsillagra. Megint csodálkozva tapasztalta, hogy a tagjai vonakodvaengedelmeskednekneki,pedighajdanáncsaktalpraugrottéskecsesenszökellt,akár a szél. Mintha csak tegnap lett volna. Ma viszont úgy vonszolta magát,akáregykrumpliszsákot.

Azajtóbanazakedvesnővérállt,akinekolyanfurcsa,megjegyezhetetlennevevan,deazarcaismerősnektűntésbizalmatsugárzott.

—Jóestét,Rose!-üdvözölteanővérasajnálatismerősencsengőhangán,amit

Rose annyira gyűlölt. Nem akarta, hogy szánják. Nem szorult rá azegyüttérzésükre. - Lejön ma vacsorázni? Az asztalánál ülő hölgyek mártürelmetlenülvárjákazétkezőben.

Rose tudta, hogy ez hazugság, mert akkor sem emlékezett volna azasztaltársai nevére, ha az élete múlik rajta, de még az arcukra sem, pedignapontaháromszorisvelükétkezett.

-Inkábbaszobámbanmaradok-közölteazápolónővel.-Köszönöm.

-Milenne,hafelhoznámavacsoráját?-javasoltaanővér.-Maestefasírtlesz

-Azremeklenne!-helyeseltRose.

-Maittjártazunokája,igaz?-tudakoltaanővérbizonytalanul.

Rosesemmiresememlékezett.

-Igen,ittvolt-vágtarágyorsan,mertanővérolyanhatározottanállította,őpedignemakarta,hogymegtudják,hogylassanelveszítiazemlékezetét.

Anővérarcafelderültaválaszhallatán,Rosepedigbűntudatotérzett,amiértbecsapta.

-Milyenjó,hogymostanábanegyregyakrabbanlátogatjamegönt!-jegyeztemeg.

-Valóban-helyeseltRose,ésközbenazontűnődött,vajonmikorjárhatottittazunokája.Anővérneksemmiokanemlehetettarra,hogyhazugsággaltévesszemeg, ő pedig a lelke mélyén fájdalmat érzett, amiért nem tudta felidézni alátogatásokat.Milyenjólettvolnavisszaemlékezniazegyütttöltöttórákra!

A nővér biztatón megpaskolta a vállát, és ugyanazon a kedves hangonfolytatta:

-Hallom,hogyazunokájaegyizgalmasutazásttervez

-Utazást?-kaptafelafejétazidősasszony.

-Hátnembeszéltróla?-kérdetteanővérizgatottan.-HamarosanPárizsbarepül.

Rose hirtelen mindenre emlékezett- Hope látogatására és Annie zavartarckifejezésére is, amikor a hét elején átadta neki a listát a nevekkel. Az isbevillant, hogy milyen aggodalom ült Hope szemében aznap délután. Egypillanatra lehunyta a szemét, és hagyta, hogy elöntse a bizonyosság semmivelössze nem téveszthető érzése, ám egyszer csak a nővér hangja szólítottavalahonnanatávolból.

-Rose?Mrs.McKenna?Jólvan?

Rosenagynehezenkinyitottaa szemétéskényszeredettenelmosolyodott.Azévek során tökéletesen megtanulta, hogyan mímelje a boldogságot, és ez aképességeszörnyűteherkéntnehezedettrá.

-Sajnálom-szabadkozott.-Csakazunokámraésazutazásáragondoltam.

Az ápolónő megkönnyebbülten sóhajtott fel, Rose pedig tudta jól, hogy azigazság, miszerint lélekben 1942-ben járt, megrémítette volna a nőt. Kedvestekintetéből világosan ki tudta olvasni, hogy soha nem élt át olyan fájdalmat,amelyik a lelket örökre megrendíti. Mások szemében azonnal felismerte aveszteséget, hiszen ugyanezt látta a saját arcán is, ahányszor csak a tükörbepillantott.

Azápolónőazebédlőbe indultavacsoráért,Rosepedigbecsuktamögötteazajtót, aztán visszatért az ablak elé. Az első csillagokkal telepöttyözött keletiégboltot kémlelte, ám ezúttal amennybolt egészenmás arcátmutatta. A sötéthorizontkeletiperemén,túlahatalmasóceánon,ottfeküdtPárizs,aváros,aholmindenelkezdődött,ésaholatörténeteegykormajdvégetér.Rosesohanemtértvisszaa szülővárosába,deHope-nakmennie kell,mertamúlt öröksége csakisígyteljesedhetbe.

Rosetudtajól,hogyhamarosanittavég.Acsontjaibanérezte,akárcsak1942tavaszán,mielőttacsaládjátelhurcolták.

Amikor először ért partot Amerikában, ugyanannak az évnek a végén, éselvegyültaNewYork-iforgatagbanaSzabadság-szoborközelében,megfogadta,hogy örökremagamögött hagyja amúltat. AzAlzheimer-kór azonban, amelykönyörtelenül elhomályosította az agyát és az élete eseményeit minduntalanösszekuszálta,újraésújravisszahozta.

Reggelente az is komoly gondot okozott neki, hogy a jelent kéjben tartsa,hiszen bizonyos napokon 1936-ban, máskor 1940-ben, megint máskor viszont1942-ben ébredt.Amúlt eseményei olyan tisztánbukkantak elő,mintha éppenmost zajlottak volna, az előtte álló napok történései viszont bizonytalannak ésmegfoghatatlannaktűntek,minthaajelenamúltbacsúszottvolnaát.Gyakranelképzelte, hogy az emlékeit abba az ékszeresládikába rejti, amit még az őmamie-ja ajándékozott neki a tizenharmadik születésnapjára. Beleszuszakolnáőket, lakattal lezárnáa ládikát,akulcsátpedigelhajítaná,egyenesenaSzajnafeneketlenmélyére.

Most,amikorajelenehomályossáésbizonytalannálett,azemlékekszépségesszelencéje hetven év után újra kitárult, és szabadon engedte Rose életéneklegtisztábbpillanatait.Néhaazontűnődött,hogyaszándékosfelejtésellenéreisolyan épen maradtak meg az emlékei, mintha légmentesen záródó feketedobozbantároltavolnaőket.

Legnagyobbmeglepetéséreotthonosanéreztemagátazokbanamélyreásottpillanatokban, amelyek a betegsége hatására újra előbukkantak a feledéshomályából. Mintha lassított felvételen újra átélhette volna az egész életét,amelyről tudta, hogyhamarosanvéget kell érnie.Mivel az emlékekhézagosántörtekfel,sokszorelőfordult,hogyboldoganidőzhetettamúltban,anélkül,hogytartaniakellettvolnaazeseményekelkerülhetetlenkövetkezményeitől.

Amúltba tett röpke utazásokon jó volt viszontlátni a szüleit és a testvéreit.Újraátélte,ahogyazédesanyjaakarjaibazárta,örömmelhallgattaakis-húgagyöngyöző kacaját, és kedvtelve szippantotta be a családi cukrászda élesztőtőlnehéz,édeskésillatát.Márcsakazokanapokéltették,amikoridőutazásttehetetta múltba, és találkozhatott mindazokkal, akiket örökre el akart felejteni.Gondolatbanatávolipartokrautazott,aholaszívéthagytasok-sokévvelezelőtt.

Most,hogyasajátalkonyalassanleszálltésazégsötétjebezárultkörülötte,már tudta jól, hogy nem kellett volna minden erejével felejtenie, hiszen aztpusztítottaelmagában,amialegértékesebbvolt.Demártúlkéső.Mindent,amiigazánszámított,hátrahagyottabbanagyötrelmesenszépmúltban,ésmárottismaradmindörökre.

Tizenegyedikfejezet

Hazafeléakocsibanegyrecsakazjárafejemben,hogyPárizsbamegyek.

Afőutcánpirosatkapok,ezértelőrántomamobiltelefonomat,ésgondolkodásnélkülGavinthívom.

Csak egyszer csöng ki, de már tudom, hogy ostobaságot csináltam, ezértgyorsan ki is nyomom.Miért érdekelné őt, hogy elutazomPárizsba?Rengetegetsegítnekem,devakmerőséglenneazthinni,hogyaterveimérdekelhetik.

A lámpa zöldre vált, gázt adok,miközbenmegcsörren a telefonom. Zavartanbámulokakijelzőre,ésazonnalelöntiazarcomatapír.GavinKeyeshív.

-Öö,halló?-veszemfelbizonytalanulatelefont.

-Tevagyaz,Hope?-Gavinbársonyosanmélyhangjacsupamelegség,énpediggondolatbanazértszapulommagam,mertrögtönelgyengülök,hameghallom.

-Nos,igen,szia!-üdvözlöm.

-Nemtehívtálazelőbb?

- Igen, de semmi fontosat nemakartam - füllentem, és az arcommár lángol.-Márnemistudom,miértishívtalak-motyogom.

Egydarabigcsendvanavonalmásikvégén.

-Nemmostjösszanagyanyádtól?

-Honnantudod?

- Nem tudtam. - Elhallgat, majd egy kis idő múlva megkérdezi: - ElutazolPárizsba?

-Azthiszem,igen-válaszolomfélénken.

—Jólvan!-vágjaráazonnal,minthaeztaválasztvártavolna.-Figyeljcsak,kellsegítségacukrászdában,amígtávolleszel?

-Gavin,nagyonkedvestőled,deezegyszerűennemműködhetígy.

-Miértnem?

- Legfőképpen azért nem, mert még soha nem vezettél cukrászdát, vagytévedek?

-Gyorsantanulok.

Nevetnemkell.

-Persze,ésamunkádatkifogjaelvégeznihelyetted?

-Semmigond,kiveheteknéhányszabadnapot.Hasürgősjavítanivalóakad,azt

akkorismegtudomcsinálni,hamárbezártamacukrászdát.

Nemvagyokhozzászokva,hogyazemberektörődnekveleméssegíteniakarnakrajtam.Fogalmamsincs,mitmondhatnék,teljesenelbizonytalanodom.

-Köszönöm!-nyögömkivégül.-Énnemakartalakmegkérnierre…

-Hope,jólvagy?-kérdeziGavin.

-Jólvagyok-vágomrá,deegyértelmű,hogynemmondokigazat.

Egy héttel később, miközben még mindig azon tanakodom, hogy mekkoraőrültségetművelek, felszállók az Aer Lingus járatára, amely Bostonból PárizsbarepülDublinonát.Ezvoltalegolcsóbbjárat,amithirtelentaláltam.

Annieörült, amiért végre rászántammagamazutazásra, ésmegkönnyítetteadolgomat azzal, hogy pár napig az apjánál marad. Természetesen, először ő isjönniakart,deaztánmegnyugodottésbelátta,hogy ténylegcsakegyetlen jegyrevanpénzünk.

-Mamieaztkérte,hogytemenj-dörmögteszemlesütve.

- Neked kell vigyáznod Mamie-ra, amíg nem leszek itt! - magyaráztam el alányomnak.

Úgy döntöttem, hogy szombat este repülök, így csak három napra kellbezárnunkacukrászdát,mivelhétfőnkéntegyébkéntiszárvavagyunk.Úgytűnik,hogy egyörökkévalóságig leszek távol,miközbenanyagilag a tönk szélénállunk.Nemtudom,hogyabefektetőkmikorakarjákmegnézniacukrászdát,mertazóta,hogy elutasítottam Matt kölcsönre vonatkozó ajánlatát, egyáltalán nembeszéltünk. Tudom, hogy megsértődött, de most nem tudok ezzel foglalkozni.Lehet,hogyóriásibaklövéstkövetekel,deeztazutazástnemhalaszthattamel.

A távollétemalatt kétmegrendelésünkvan,mindegyik szokásosheti rendeléskét közeli szállodából, a partról. Nem utasíthattam el Gavin ajánlatát, akimegígérte,hogyelfuvarozzaAnnie-t,éskiszállítjákamuffinokat,amiket jóelőremegsütöttem és lefagyasztottam. A lányomnak csak annyi a dolga, hogy hétfőnreggel iskola előtt kivegye a süteményeket a fagyasztóból, délután pedig, mirekiengednek,Gavinelvisziőtaszállodákba,aztánvisszafuvarozzaRobházához.

Tizenegy órával azután, hogy felszálltamBostonban és átszálltamDublinban,csak bámulok kifelé az ablakon, miközben a gép átszeli a Párizs felett lebegőfelhőpaplantéslassanleereszkedikavárosfölé.Azépületeketnemtudomkivenni,bárbiztosanlátommajdőketelegetaföldön,deaSzajnakígyózó,zafírkékszalagjatisztánlátszik,ahogyanafákkalszegélyezettzöldmezőkisavárosontúl.

Mamie egykori otthona, gondolom magamban, miközben a gép földet ér.Milyenfurcsalehetettmindezthátrahagyni,tudva,hogysohanemtérvissza!

AlandolásutánátverekedemmagamaCharlesdeGaulleNemzetköziRepülőtérérkezési csarnokán, átesem a vámvizsgálaton, aztán taxit próbálok fogni, ésmegállapítom,hogyebbenazországbanmajdnemmindentaxiluxusautó.Várokasoromra, aztánbeülökegyMercedesbe.A sofőrnekegydarabpapíronátadomahotelcímét,amitmárelőrelefoglaltam,mertnembízommagambaneléggéahhoz,hogyhangosankimerjemmondani.

Harminc percbe telik, amíg az ipari negyedeken átverekedve beérünk Párizskülvárosába. Elhajtunk egy óriási sportlétesítménymellett is. És hirtelen belémhasít, amit a zsidók 1942-es begyűjtéséről olvastam az interneten, amikor többezer zsidót tereltek be egy stadionba, ahonnan koncentrációs táborokbadeportálták őket. Nem hiszem, hogy ez volt az a stadion, ahhoz túlmodernneklátszik,desötétkörvonalaitmégakkor is látom,amikora taximsofőrjeszakértőmódjára lavírozgat a párizsi csúcsforgalomban. Egy hirtelen mozdulattal balrakanyarodik a rue de la Verrerie nevű utcába, majd fékcsikorogva leparkol egyfehér épület előtt, aminnyomtatott betűkkel az áll, hogyHôtel deMilleEtoiles.Felpillantokamásodikemeletkovácsoltvaskorláttalszegélyezetterkélyablakaira,és elmosolyodom.Párizspontosanolyan, amilyennekelképzeltem.Ezakörnyéknemsokatváltozhatottazelmúltszázévalatt.Azontűnődöm,vajonMamieisjárt-eezenakörnyéken,rácsodálkozott-eezekreagyönyörűerkélyekre,ésmegfordult-e a fejében, hogy mi lehet a leheletfinom függönyök mögött? Nehéz úgygondolnomrá,mintegyAnnie-nélaligidősebblányra.

Bejelentkezemaszállodába,gyorsanlezuhanyozom,aztánfarmert,lapossarkúcsizmátésegypulóvertkapokmagamra.Útbaigazítástkérekarecepcióstól,aztánelindulok a rue Geoffroy-l’Asiner felé, ahol állítólag a Mémorial de la Shoahtalálható.

Az október Párizsban csípősen hideg és gyönyörű, állapítommeg. Még sohanem jártam itt korábban, ezért nincsen viszonyítási alapom, de az utcákcsendesnek és békésnek tűnnek. A régmúlt és a jelen egyvelege lenyűgöző.Macskaköves, ódon utcák váltakoznak modern, aszfaltozott utakkal. Több százévesépületekbenáruljákalegutolsódivatdiktáltaruhacsodákatésaszórakoztatóelektronikalegfrissebbvívmányait.AzéletemnagyrészétMassachusettsbenéltemle,ezértmegszoktam,hogyatörténelemmagátólértetődőenolvadbeleamodernélet hétköznapjaiba, de itt minden olyan más. Talán azért, mert az európaitörténelemtávolabbranyúlikvisszaamúltba,ésjóvaltöbbemlékemaradtmeg.

A levegőben frissen sült kenyér illatát érzem, amely keveredik az őszi avarfüstösen fanyar, de egyáltalán nem kellemetlen szagával. Soha nem éreztemilyesmit azelőtt. A kis kapualjak, a falnak támasztott kerékpárok, a bérházakudvaránmegbúvóvirágoskerteklátványateljesenidegennekem,mégisvanvalamiPárizsban, ami miatt az egész forgatag olyan ismerős. Életemben előszörgondolkozom el azon, vajon létezik-e a helyismeret öröklődése. Mert bár mostvagyokittelőször,mégiskönnyenodatalálokaHolokausztEmlékközponthoz.

Átesem a fémdetektoros ellenőrzésen egy zömök és komor épület előterében,

majdegynyitott,szürkeudvarontalálommagamat,aholegyDávid-csillaggaljelöltemlékműmagasodik,oldalánakoncentrációstáborokneveivel.Csakezutánérekbe a múzeum épületébe. A recepciós hölgy, aki szerencsére beszél angolul, aztjavasolja,hogyelőszöraszemköztiszámítógépeknyilvántartásávalpróbálkozzam,ahogyaztacsaládtagjaikutánkutatók teszik.Számítottamrá,hogyugyanazokataz információkat találom, mint az interneten, minden nevet Mamie listájáról,kivéveAlaint.

Odalépekahölgyhöz,éselmagyarázomneki,hogycsakegyvalakitnemtaláltammeg a nyilvántartásban, és a segítségét kérem a további kereséshez. Ő némánbólint,ésazelőtérbentalálhatólifthezkísér.

-Menjenfelanegyedikszintre,azolvasótermünkbe!Alevéltárosunkmajdsegítönnek.

Megköszönöm a kedvességét, és az utasításait követve elindulok fölfelé. Agalériás olvasóteremben számítógépek és hosszú asztalok sorakoznak az alsószinten, az emeleten található könyvespolcokat pedig elárasztja a tetőablakonbeömlőnapfény.Apulthozérveegynőköszöntfranciául,derögtönátváltangolra,amikorkiderül,hogynemigazánértem.

-Megkelltalálnomacsaládtagjaimat,tudnanekemebbensegíteni?

-Természetesen,hölgyem,kikrőllenneszó?-kérdezi.

Megmutatom a Mamie listáján szereplő neveket a születési dátumokkal, éselmagyarázom, hogy Alain az egyetlen, akit nem találok sehol. A hölgy bólint,aztáneltűnikegykisidőre.Hamarosanegylevéltáriiratköteggeltérvissza.

- Ez minden, amit találtunk a családjáról. Ahogyan ön is megállapította, adeportáltaknévsoraibanAlainnevenemszerepel.

-Ezmitjelentönszerint?-faggatózomtovább.

-Számosmagyarázatalehet.Nembiztos,hogyanyilvántartásunkteljes,hiszenakáoszban,amiakkoruralkodott,sokanelkeveredtek,főlegagyermekek.

Azzal átadja a megtalált iratokat, én pedig leülök, hogy átolvassam őket.Próbálom kisilabizálni a francia nyelvű, kézzel és géppel írt feljegyzéseket, ámamikor a hölgy egy népszámlálási adatokat tartalmazó iratot tesz le elém,kikerekedikaszemem.

Azákombákombetűkkelsűrűnteleírt,1936-oskeltezésűdokumentumtetejénegypecsét láthatórecensement felirattal,ésapárizsiPicardcsaládtagjai israjtavannak.Ezazelsőalkalom,hogyegyiratMamie-raisutal.Rose,született1925-ben. Eláll a szívverésem, és csak bámulok a lapra,mert a tintával írt feljegyzéskitörölhetetlenül jelzi, hogy mindaz, amire Mamie homályosan utalt, az utolsószóigigaz.

Újra átolvasom a könyörtelenül szűkszavú adatokat, amik megerősítik azt,amiremégodahazaazinternetenbukkantam,hogyMamieapja,Albert,orvosvolt.

Az ő femme-ja, vagyis a felesége, Cecile neve mellett pedig az áll, hogy sansprofession. Biztosan főállású anyaként otthon volt a gyerekekkel. Ők is - a filsésfiles-mindittvannak,Rose-tisbeleértve,csakDaniellehiányzik,aki1937-ben,egyévvelanépszámlálásutánszületett.Alainneveisszerepelanévsorban,mostmárazőkiléteiséppenolyanvalóságos,mintatöbbieké.

Azösszesdokumentumotátolvasom,amielégsokáigtart,mivelállandóanelfogasírás,ésamagammalhozottangol-franciaszótártisgyakrankellforgatnom.Avégére semmivel sem kerülök közelebb a megoldáshoz, nem derül ki, hogy mitörténtacsaláddaladeportálásután.AzutolsómeglévőadatszerintRoseésAlainkivételévelmindenkitbevagoníroztakéselindítottakAuschwitzfelé.

Visszaviszemaziratokatapultnálülőhölgyhöz,őpedigfelnézésrámmosolyog.

-Szerencséveljárt?

Bólintok,aztánelöntiaszememakönny.

-Megtaláltamanagyanyámcsaládját,dearrólsejtelmemsincs,hogymitörténtvelük,miutánelhurcoltákőket.

-Ahetvenhatezerdeportáltbólcsakkétezrenéltéktúlakoncentrációstábort.Atöbbiekmeghaltak.Sajnálom,asszonyom.

Bólintok,éscsakmostveszemészre,hogyremegek.

-Megtalálta,akitkeresett?-kérdezikisvártatva.

Megrázomafejem.

- Csak a népszámlálási nyomtatványon, arról viszont nincs adat, hogy AlainPicard-telfogtákvagylágerbehurcoltákvolna.

Ahölgynéhánypillanatigazajkátharapdálja.

-Alors, akkor viszont valaki más segítségére lesz szüksége. Van nálunk egyhölgy,akikutatástvégez,éselégjólbeszélangolul,talánsegíthetönnek.Mindjártkiderítem,hogymerrelehet.

Néhányrövidtelefonhívásutánaztmondja,hogyCarolefélóránbelülittleszalevéltárból.Aztjavasolja,hogyaddignézzekkörbeamúzeumban,tekintsemmegazállandókiállításukat.

Leballagokalépcsőnegymajdnemnéptelenkiállítóterembe,ésmegdöbbenek,hogymennyifotóéskordokumentumfértbeahosszú,szűkhelyiségbe.Középen,egy vetítővásznon francia nyelvű film kockái peregnek. Azt hiszem, hogy aholokausztrólvanszó.Hallgatomanarrátorszámomraismeretlenszavait,ésúgydöntök, hogy inkább a fényképeket nézem meg a falon. Felvillanyozva veszemészre, hogy a fotók alatt angol nyelvű feliratok is vannak. A szoba végében egyhátborzongatóképasemmibefutóvasútisíneketábrázoljaegynagyfehérfalon,éshirtelenbevillanazálmomegyrészlete.

Félóránátagondolataimbamerülvebolyongokamúzeumban,aholmindena

második világháború kezdetéről, a zsidók jogfosztottságáról és az elsődeportálások borzalmairól tanúskodik. Nem elég, hogy ilyen szörnyűségektörténtekMamie gyermekkorában, demindennek a tetejébe azokkal estekmeg,akikszámáraalegdrágábbakvoltak.

Lehunyomaszememészihálvakapkodoklevegőután.Aszívemmégakkor ishevesenver,amikorazirattárosnőmegérkezik.

-MadameMcKenna-Smith?

Azelőttemállónővelemegyidőslehet,barna,szoroskontybafésülthajjal,kékszemekkeléserőteljesmimikáiráncokkal.Feketefarmertésfehérblúztvisel.

- Igen, én vagyok - válaszolom, majd gyorsan hozzáteszem: - Sajnálom, aztakartammondani,hogyOui,madame.

Csakmosolyog.

- Semmibaj, egy kicsit beszélek angolul.AnevemCaroleDidot.Volna kedvevelemjönni?

Bólintok ésmár követem is. Átvágunk egymásik kiállítótermen, ahol szinténvideovetítés zajlik, és a falakat itt is fotográfiák borítják. Ebben a csarnokbangyermekekfényképeitállítottákki,ameddigaszemellát.Közelebbhajolok,hogyelolvassam az egyik szemmagasságban elhelyezett képaláírást. Rachel Fournier,1937-1942.Afényképenegybarnacopfoskislánygrimaszol,ahajábanmasnikkal,a kezében gumilabdával. Huncut módon egyenesen a fényképezőgép lencséjébesomolyog.

- Ők azok a francia gyerekek, akik számára a gyermekkor örökre elveszett-szólalmegCarolelcsuklóhangon.

-Istenem!-motyogom.

A teremben látottak jobban megráznak, mint a halált bemutató részvédenfotográfiákazelőzőkiállítóhelyen.Bénultanbámulomaképeket,ésönkéntelenülasajátlányomragondolok.Haegymásikkorbanvagyegymásikországbanláttukvolnameganapvilágot,miisezeknekazelveszettlelkeknekasorsárajutunk.

-Csaknemtizenegyezerfranciagyermekhaltmegasoáidején-mondjaCarole,mintha kitalálta volna a gondolataimat. - Ez a képcsarnok mindig az elveszettlehetőségeketjuttatjaeszembe.

Aszavaimégakkorisafülembencsengenek,amikorkövetemalifthez,aholanegyedik szint gombját nyomja meg. Néma csendben érünk fel az emeletre,miközbenMamiecsaládjáragondolok,ésmindarra,amiodaveszett.

Carole egymodern irodába invitál, ahol két szék és egy íróasztal található, azutóbbitetejénkönyvekésaktákállnakhalomban.Azablakbólegytemplomtoronyés egy sor lakóház látszik, míg az iroda falára gyermekrajzokat tűztek ki,mindegyikenMamafeliratolvasható.Carolehellyelkínál,miközbenletelepszikaszámítógépelé.

-MihoztaöntPárizsba? - kérdezi végül, aztánmegrázza az egeret,majd leütnéhánybillentyűt,hogyagépelinduljon.

Röviden elmesélem Mamie történetét a holokauszt során odaveszettcsaládtagjai névsoráról. Azt is elmagyarázom, hogy Alain kivételével mindenkitmegtaláltam, és úgy tűnik, hogy róla egyáltalán nincsen adat. Azt is szeretnémmegtudni, hogymi történt a nagyanyámmal, Rose Picard-ral, akit a nácik nemtudtakdeportálni.

-Önaztmondta,hogyanagyanyjamegszököttPárizsból,mielőttletartóztattákvolna,nemígyvan?

-De igen, azt hiszem, de soha nem beszélt róla,most pedig Alzheimer-kórjavan.

Caroleafejétrázza.

-Tehátamúltjáramárnememlékszik.

Helyeslőenbólintok.

- Csak tudni szeretném, mi történt. Arra kért, hogy derítsem ki, mi lett acsaládja sorsa. Ha úgy térnék vissza Amerikába, hogy semmit sem tudok megAlainről,azösszetörnéaszívét.

- Sajnálom, de ha nincs benne a nyilvántartásban, akkor ennél többet nemtehetünk.

-Ennyiazegész? -kérdemelszorult szívvel. -Sohanem fogommegtudni,mitörténtvele?

Caroleelbizonytalanodik.

-Talánvanmégegyesély.

-Tényleg?

- Van egy férfi - fog bele, de aztán elhallgat. Lapozgatni kezdi anévjegykártyatartóját, aztán kisvártatva telefonálni kezd. Franciául szól bele akagylóba,majdrámpillant,megintmondvalamit,végülletesziakagylót.-Voilá-közliavégén.Néhányszótfirkantleegypapírra,aztánátnyújtja.-Parancsoljon!

A papírfecnin egy név, egy cím és egy négyjegyű szám áll, a közepén egynyomtatottAbetűvel.

-EzOlivierBerrcíme-magyarázzamosolyogva.-0egyélőlegenda.

Ertetlenülnézekrá.

-Kilencvenhároméves,egyikeasoátúlélőinek,azéletétpedigazáldozatokésaszerencsésenmegmenekültzsidókfelkutatásánakszentelte.

Hitetlenkedvebámulokrá.

-Sajátnyilvántartásavan?

-Oui-feleliCarole.-Azadatokatatúlélőkszolgáltattákszemélyesen,azok,akikkoncentrációstáborbanvoltak,akikaháborúutánújraelkezdtekazsinagógákbajárni,ésmindazok,akiketörökremegsebzettaháború.Amiadatainkhivatalosak,azőinformációiviszontelsőkézbőlvalókésolykorrészletesebbek.

-OlivierBerr-ismétlemhalkan.

-Aztmondta,hogymárvárjaönt.Apapírraakaputelefonjakódjátírtamle.Habeüti,kinyílikakapu,nyugodtanmenjenfelhozzá.

Teljesenlázbahoz.

-Hogyjutokeloda?

Caroleútbaigazít,ésmeggyőz,hogygyaloghamarabbodaérek,minttaxival.

-Ráadásul,haátsétálaPontdesArts-onaSzajnafelett,mégaLouvreépületétis láthatja. Hiszen a küldetése teljesítése közben azért Párizs nevezetességeit ismegkellenecsodálnia.

Nevethetnékem támad, mert rádöbbenek, hogy még az Eiffel-tornyot semláttam.

Megköszönömaszívességét,ésnemtudom,hogyszomorkodjam-eamiatt,hogynembukkantamrá akeresettdokumentumokra, vagyörüljek,mertOlivierBerrtalánsegíthet.

- Bonne chance! - búcsúzik el tőlem mosolyogva, aztán kezet rázunk. - Sokszerencsét!-ismétlimegangolulis,ésmélyenaszemembenéz.

CaroleDidotútmutatásaalapjánelindulok,majdaszűkmellékutcákbólkiérveaforgalmasruedeRivolin találommagamat.Balra tőlemaHőteldeViliégótikushomlokzata magasodik, a földszintjén a H&M, a Zara, a Celio és az Etámkirakataival, mintha legalábbis Bostonban járnék a Newbury Streeten. Franciazászlók lobognak a szélben, a trikolor mindenhonnan nekem szalutál. A járdátszegélyező fasor lombkoronájamélyvörösen izzik, hiszen közeleg az ősz, de sokhelyüttmárhullnakalevelek,ajárókelőkpedigbőszentapossákőket.

AhogyCaroletanácsolta,aLouvreutánbalrafordulok.Egykisudvarraérek,ésegypillanatramegtorpanok,mertaligkapok levegőt.Nemsokat tudoka franciatörténelemről,devalaholaztolvastam,hogyaLouvreegykorpalotavolt,ésamintkörülnézek,szintelátommagamelőtta17.századiuralkodót,ahogyanudvaroncaikíséretébenátvágatéren.

Kiérekazudvarból,ésészreveszemagyalogosfelüljárót,amirőlCarolemesélt.Akorlátjánlakatokezrei,amegpecsételtszerelemörökmementóifüggnek.Milyenromantikusgondolat!Delakatidevagyoda,aszerelemcsakátmeneti,mégakkoris,hateljesszívedbőlhiszelaholtomiglan-holtodiglanban.

Jobbra fordulok, átkelek a hídon, aztán vidáman felfedezema háztetők fölöttágaskodóEiffel-tornyotafolyótúlsópartján.Fényképekenmármilliószorláttam,deamikorasajátszememmelpillantommeg,akkorvégreelhiszem,hogyténylegittvagyok,azóceánkeletioldalán, többezermérföldreazotthonomtól.Hirtelenszörnyenhiányoznikezdalányom.

Ahídközepefeléjárhatok,amikordéjávumtámad,shatározottanúgyérzem,mintha már jártam volna itt. Amikor rájövök, hogyan lehetséges ez, a lábamfelmondja a szolgálatot és a mögöttem lépkedő nő a hátamnak ütközik.Morogvalamitfranciául,majdmegsemmisítőpillantástlövellfelémésakkoraívbenkerülki, hogy azmár nevetséges. Nem törődöm vele, inkább körülnézek, hogymiértolyan ismerős ittminden. Előttem a Szajna vize csillámlik, a távolban pedig azEiffel-torony sziluettje látszik. Mögöttem a Louvre terpeszkedik a folyóparton,fényűzőnésméltóságteljesen.Tőlembalraegykissziget látható,amelyetkéthídköt össze a parttal.Megszámolom a boltíveiket, az egyiknek hét, amásiknak ötvan.AhidakmögöttállaFranciaIntézet,amirőlCarolebeszélt.Úgynézki,akáregymásodik,aLouvre-nálsokkalpompásabbkirályipalota.

Aszívemnagyotdobban,mertMamiejólismertmeséje,amitkislánykoromórakívülrőlfújok,hirtelenújértelmetnyer.

,Ahercegmindenáldottnapátlovagoltafábólácsolthídon,hogyláthassaazőszeretetthercegkisasszonyát.Egyóriásipalotaálltahátamögött,előttepedigegy vár magasodott, hatalmas bástyákkal. Hogy eljuthasson a szerelméhez asáncárkon isátkellettverekedniemagát,aztánmégkéthídonvágtatottvégig,amelyekegyenesenavárosszívébevezettek.Azegyikhídnakhét,amásiknakötboltíveslyukavolt.Habalranézett,egyóriásikardotlátott,amelykettéhasítottaaz eget. A kard a rá leselkedő veszélyre figyelmeztette újra és újra, de nemlehetett eltántorítani, mert szerette a hercegkisasszonyt. A világ összesveszedelmesemtudtavolnaelválasztanitőle.Ahercegkisasszonyazablakábanülve várta, és már jó előre fülelt, hátha meghallja szerelmese lépteinek zaját.Tudta,hogyahercegsohanemokoznaneki csalódást,mertmindennél jobbanszeretteőt.Megígérte,hogyeljönérte,ésmindigmegtartottaaszavát.”

Mostanáig azt gondoltam, hogy Mamie történetei szokványos tündérmesék,olyasmik, amiketmég gyermekkorában tanult, aztán továbbadott nekünk.Mostdöbbenekrá,hogyameséketőmagataláltaki,ésacselekménymindigPárizsban,az ő szeretett városában játszódott. Csak csóválom a fejem, majd bizonytalanléptekkel elindulok megint. A nagyanyám bakfiskorában ugyanezen a hídon átközlekedett,ezeketazépületeketcsodálta.Ugyanezafolyóhömpölygöttalatta,éselképzelte,hogyahercegegynaponmajdértejön.

Hetven évvel ezelőtt talán pont itt sétált, ahol most én. Vajon úgy bámultaesténként a keled égbolt csillagait erről ahídról, ahogyanmanapság teszi?Nembánta meg, hogy mindezt örökre maga mögött hagyta? Gyaloglás közben a

kedvencmeséjének sorai visszhangoznak bennem, amelyben a herceg bevallja ahercegnőnek,hogymindigszeretnifogja,amígcsakcsillagoklesznekazégen.

„Egy napon, ígérte a herceg a hercegkisasszonynak, elviselek a nagy vízentúlra,hogymegláthasdafáklyáskirálynőt,akimegvilágítjaazegészFöldet,ésakimindenélőreésholtravigyáz.”

Kicsi korombancsüngtema szavain, és elképzeltem,hogy engem ismegmentmajd a herceg az anyám ridegségétől. Magam elé képzeltem, amint felültet alováraésegyüttelvágtatunkTündérországba,vagyisakirályságba,aholafáklyáskirálynővigyázmindenkire.

Harminchat éves koromra lehullt a hályog szememről. Nincsenek fényespáncélú lovagok, akiknek csak egy vágyuk van, engem megmenteni. Nincsencsodatévő királynő, akiminden bajtólmegvéd. Az ember a végén úgyis egyedülmarad, és csak magára számíthat. Vajon Mamie hány évesen jött rá erre azigazságra?

Báreddiganagyanyámmúltjárólelmélkedtem,hirtelenrádöbbenek,hogyazénéletemishasonló,ésénisugyanúgyegyedülvagyok.

ARueViscontiszűkéssötét,akáregysikátor,akétoldalátjárdákszegélyezik.Azegyikkapualjbanmagányosbicikliáll.ígyazegészcsendéletolyan,minthaegyrégimódi képeslapot nézegetnék. Az utca végén végre megpillantom a 24-esházszámot,egyboltíves,hatalmasajtófelett.Beütömakaputelefonkódját-48A51amitCarole-tólkaptam,aztánmegszólalacsengő,ésmárlökömisbefeléazajtót.Amikor a szemem hozzászokik az udvarban uralkodó félhomályhoz, elindulokfölfelé a második emeletre, ahol az ajtó már nyitva áll. Finoman kopogok azajtófélfán,aztánvalahonnanalakásbelsejébőlegymély,franciahanghallatszik.

-Entrez-vous!Entrez-vous,madame!

Belépek, becsukom magam mögött az ajtót, és végigballagok akönyvespolcokkal és bőrkötésű könyvritkaságokkal telezsúfolt előszobán. Egynapfényes szobába érek, ahol egy ősz hajú, hajlott hátú öregember fogad. Azablaknál ül és az utca forgatagát bámulja. Amikor belépek, felém fordul, ésmeglepődöm,mennyi ránc barázdálja az arcát.Mintha több száz éves lenne, ésnemkilencvenhárom,ahogyanCaroleDidotmesélte.Közelebb lépek,hogykezetfogjakvele,defurcsapillantástvetrám.

- Nahát, egy amerikai! - E szavakkal köszönt, aztán elmosolyodik, én pedigmegdöbbenek,mennyirecsillogózöldekaszemei.Minthaegyvirgoncfiatalembertekintene rám egy megviselt, öreg testből. - Madame Didot említette, hogy ön

amerikai.Párizsbanúgyköszönünk,kedvesem,hogydeuxbisous,vagyismindkétorcátmegcsókoljuk.

Meg is mutatja hogyan. Közelebb hajol, aztán könnyű csókot lehel előbb azegyik,aztánamásikorcámra.Füligpirulok.

-Sajnálom-motyogom.

-Nincsmiértszabadkoznia-feleli.-Azönökamerikaiszokásainagyonbájosak.

Azablakelőttegykisasztalkaállkétszékkel.Azöregember int,hogyüljek le.Megvárja, amíg elhelyezkedem, egy csésze teával kínál, és miután udvariasanközlömvele,hogyköszönöm,denemkérek,letelepedikmellém.

-OlivierBerrvagyok.

- Én pedig Hope McKenna-Smith. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogad -mondomszótagolva.Próbálok tekintettel lenniakorára,ésarra is,hogynemazangolazanyanyelve.

-Ezcsaktermészetes.Mindignagyörömegyilyencsinoslánnyaltalálkozni.-Elmosolyodik, aztán megsimogatja a kezem. - Úgy hallottam, hogy valamikülönlegesinformációralenneszüksége.

Bólintok,majdnagyotsóhajtvabelefogokatörténetembe.

-AnagyanyámPárizsbanszületett,éséppenmosttudtammeg,hogyacsaládjaelpusztultaholokausztsorán.Azthiszem,hogymindannyianzsidókvoltak.

Egypillanatigmegütközvenézrám.

-Csakmostanábanszerzetterrőltudomást?

Zavarbajövök,ésmegpróbálommegmagyarázni.

-Anagyanyámsohanemmesélterrőlkorábban.

-Öntehátmásvallású,ésígyisnevelkedett,eznemvitás.

-Katolikusvagyok.

Azöregemberegyetértőnbólint.

- Nincs ebben semmi szokatlan. Mások is így menekülnek a múltelől.Mais, biztos vagyok benne, hogy a szíve mélyén a nagyanyja még mindigjuive-naktartjamagát.

Rövidenelmesélemneki,hogymitörténtróshásánáünnepén,éshogyanszórtaanagyanyámacsillagospitedarabkáitazóceánba.

Csakmosolyog.

-Ajudaïsmenemcsupánegyvallás,hanemegylelki-ésszellemiállapot.Talánmindenvallássalkapcsolatban ígyéreznekaz igazhívek.Azért jöttma ide,mertválaszokatakarkapni-jelentikiegykisidőmúlva.

-Ígyvan,uram.

-Tudniakarja,hogymilettacsaládjával.

-Igen,uram.Anagyanyámsohanembeszéltrólukkorábban.

Újrasokatmondónbólint.

-Anevükettudja?

- Igen - felelem, aztán előveszem és kihajtogatom Mamie listáját, majdátnyújtomneki.Látom,hogyátfutjaaneveket,ezértgyorsanhozzáteszem:-Alain,azöccse,egyetlenholokausztrólszólónyilvántartásbansemszerepel.

Rámnéz,aztánelmosolyodik.

-Hátpersze,deazénnyilvántartásomteljesenmás.

Feláll a székéről, int, hogymenjek vele,majd remegő lábakkal, tyúklépésbenindulelazelőszobábanállókönyvespolcokfelé.

- Húszéves voltam, amikor kitört a második világháború, és huszonkettő,amikormegkezdődtekadeportálások.Minketazutcárólhurcoltakel.TöbbminthetvenhatezerjuifotgyűjtöttekbeFranciaország-szerte,ésatöbbségüksohanemtértvissza.

Csakrázomafejem,ésegyhangsemjönkiatorkomon.

- Megjártam Auschwitzot - folytatja, aztán hirtelen megtorpan, minthaelborítanák az emlékek. - Több mint hatvanezer francia zsidót deportáltakAuschwitzba. Tudta? - Hirtelen heves köhögés fogja el. - A libération, vagyis afelszabadulás után hazatértem, de itt már senkit nem találtam. A barátaim, aszomszédaimmindodavesztek.

-Ésacsaládja?-kérdezem.

-Mindannyianmeghaltak. - A hangja elvékonyodik. - A feleségem, a fiam, aszüleim, a testvéreim, a nagynénéim, a nagybátyáim, az unokatestvéreim és anagyszüleim.Mindenki.AmikorhazajöttemPárizsba,asemmibetértemhaza,ésnemvártrámsenki.

-Sajnálom!-suttogom.

Ezapusztításletaglóz.Mégsohanemtalálkoztamsenkivel,akitúléltevolnaakoncentrációs tábort. Bevillannak a Mémorial de la Shoah-ban látott képek,idegesen pislogni kezdek, aztán elnémulok. Az a mérhetetlen brutalitás, ami aképekről sugárzott, ezzel a szerencsétlen emberrel esettmeg. Folyni kezdenek akönnyeim,éspislognipróbálok,hogynelássa.

Csaklegyint,minthanemhiányoznaazegyüttérzésem.

-Már régen történt.Önneknemkell sajnálnia,mademoiselle!Eza világmárnagyonmás, és ennekörülök. -Egy kicsit arrébb csoszog,majdünnepélyesen akönyvespolcokhoz lép. Bütykös ujjaival megkocogatja az egyik könyv gerincét,

majd egymásikét, aztán egy harmadikét. - Tudtam, hogy az egyetlen hely, aholpártfogókra lelhetek, az a zsinagóga, ahová gyerekként is jártam, de mirevisszatértemmárlerombolták.

Dermedtenfigyelem,amintkutatakönyvekközött,leemelegykötetetapolcról,beleolvas,majdvisszatesziahelyére.

-Amikorrájöttem,hogymindenkitelveszítettem,arragondoltam,hogysemminem marad utánuk. Ki fogja átörökíteni a gondolataikat, az érzéseiket? Ki fogtudniróluk,hanyomtalanuleltűnnekazidőben?

-Senki-mormolomelkeseredetten.

- Précisément. Tudtam, hogy mindez nem történhet meg, mert így sem azéletüknek,semahaláluknaknemvoltsemmiértelme.Ekkorkezdtemlétrehozniasajátnyilvántartásomat.

Ismét levesz egy könyvet a polcról, ám ezúttal felragyog az arca. Belelapoz,aztánhirtelenmegtorpan,ésnémánolvasnikezd.

-Asajátnyilvántartását?

Bólint, és megmutatja az oldalt, amit kikeresett. A sárguló lapon takarosansorakoznakanyomtatottsorok.

- Listát vezetek az eltűntekről, és persze azokról is, akik megkerültek - teszihozzámosolyogva.-Ezenkívülatörténeteiketismegörökítettem.

Hátrálokegylépéstésérdeklődvemustrálomapolcokat.

-Akönyvektelevannaknévsorokkal?

-Igen.

Hitetlenkedvenézekkörül.

-Eztmindönerőbőlgyűjtötteössze?

-Ahazatérésutániévekbeneztöltöttekiazéletemet,csakígytudtamtompítania fájdalmamat. Nem akartam szomorúságban élni, ezért elkezdtem végigjárni azsinagógákat. Átnéztem a nyilvántartásaikat, és minden oda járó hívővel szóbaelegyedtem.

-Dehogyantudtaösszeszednieztarengetegadatot?

-Akárkivel is találkoztam,arrakértem,hogymeséljena túlélő szeretteiről, ésazokról is, akik odavesztek. Minden információt feljegyeztem magamnakcsaládtagokról,barátokról,szomszédokról,mertegyjelentéktelennektűnőadatisperdöntőfontosságúlehet.Mindeninformációmorzsaegy-egyéletetjelenthet.Azéveksoránösszegyűjtöttem,aztán lejegyeztema franciazsidóságemlékeit,végülkötetekberendeztemőket,majdelkezdtemfelkutatniatúlélőket.

-Istenem!-mormolom.

- A túlélők rengeteget tudnának mesélni. Ők a hiányzó láncszemek, akik

elvezetnekahalottakhoz.A francia zsidók többségéről csakannyit tudunk,hogyelpusztultakéssohanemtértekvissza,deaneveikmostmárittvannak,ezekbenafeljegyzésekben,ésatúlélőkelbeszéléseibőlelőbb-utóbbösszeállatörténetük.

- Ezek az adatok miért nem szerepelnek a Holokauszt Emlékközpontnyilvántartásában?

-Más természetűadatokatgyűjtenek - feleli. -Akormányokáltalkibocsátott,hivatalos dokumentumokat őrzik. Ezek nem hivatalos iratok. Nem válók megtőlük,mertfolyamatosankeresematúlélőket.Hameghalok,anyilvántartásomazintézeté lesz, és remélem, hogy a halottak emlékétmegőrzik a jövő nemzedékeiszámára.

-Ezcsodálatos,MonsieurBerr!-jelentemki.

- Nincs ebben semmi csodálatos. Az volna csodálatos, ha olyan világbanélhetnénk, ahol nem kellene nyilvántartást vezetni az értelmetlen halált haltáldozatokról.

Mielőttválaszolhatnék,egyszercsakrábökanyitottkönyvegyikoldalára.

-Ittvannak,megtaláltamőket!

Zavartannézekrá.

-Acsaládtagjait!-magyarázza.

-Várjunkcsak!Aztállítja,hogymármegistaláltaaneveket?

Kedvesenkuncognikezd.

-Márévtizedekótaezekbenalistákbanélek,madame.Értemadolgom.

Egypillanatralehunyjaaszemét,aztánfigyelmesenátolvassaafeljegyzéseit.

-APicardcsalád.Dix,rueduGénéralCamou,septiemearrondissement.

-Ezmitjelent?

-Ezvoltazönnagyanyjánakalakcíme.Camoutábornokutcatíz.Alakcímeketisigyekeztemmellékelni,amikorcsaklehetett.Azönnagyanyjabiztosangyönyörűhelyenlakott,azEiffel-toronyárnyékában.

Kiszáradatorkom.

-Mástistudróla?

Egydarabigcsöndbenolvas,aztánmegszólal

-A szüleiAlbert ésCecile voltak.Albert orvosként dolgozott.Hat gyermekükvolt:Helene,Rose,Claude,Alain,DavidésDanielle.

-Roseanagyanyám…-suttogom.

Felpillantakönyvből,ésmármegintmosolyog.

-Akkorittazidejemegváltoztatnialistát!

-Miért?

-A nagyanyját a halottak közé soroltam, a halála feltételezett időpontja 1942.júliustizenötödike,ahelyePárizs.-Hunyorogvaolvassaatovábbibejegyzéseket.- Azon az éjszakán eltűnt otthonról, és soha többé nem tért vissza. Másnap azegészcsaládotelhurcolták.

Csakbámulokrászótlanul.

- 1942. július tizenhatodika - folytatja, aztán elcsuklik a hangja ezen a naponkezdődöttaVel’d’Hivrazzia5.

Már megint kiszárad a torkom. Erről a letartóztatási hullámról olvastam azinterneten.Tizenkétezerpárizsizsidótgyűjtöttekbeegyetlennapalatt.

-Énisottvoltam-teszihozzáremegőhangon.-Aznapvittékelacsaládomat.

-Nagyonsajnálom.

-Ezvoltarégiszépéletutolsónapjaésajelenlegiéletemkezdete.

Szintetapinthatóacsend.

-Mitörtént?-kérdezembátortalanul.

Atávolbaréved.

- Napszállta előtt jöttek értünk. Teljesen váratlanul leptek meg minket.Rémálmainkbansemgondoltuk,hogymindezmegtörténhet,pedigkellett volna.Számolhattunk volna vele, de néha könnyebb abban az illúzióban ringatnimagunkat,hogyazéletjó.Vakokvoltunk,ésezlettavesztünk.

-Honnantudhattákvolna?-fakadokki.

-Visszatekintvemárkönnyenbeszélek,deönnekigazavan.Nemsejtettük,hogymegtörténhet. Engem, a feleségemet és a hároméves kisfiamat a Vélodromed’Hiverbe, vagyis a Téli Kerékpárstadionba hurcoltak, nem messze az Eiffel-toronytól.Talánhétvagynyolcezerembertzsúfolódottottössze,ételésegyetlencseppvíznélkül.Olyanokvoltunk,akáraheringekakonzervdobozban,tengernyiszerencsétlent préseltek össze. Sokan öngyilkosságot követtek el. Végig kellettnéznem, amint egy tébolyult anya megfojtotta a csecsemőjét. Csak a harmadiknapon jöttem rá, hogy a tette nem gyilkosság volt, hanem könyörület. Később,amikorőrjöngvegyászolt,azegyikőragyonlőtte.Arraistisztánemlékszem,hogyakkorazvoltazelsőgondolatom,hogymennyireszerencsés.

Ahangjakemény,deaszemételöntiakönny,amikorfolytatja:

- Öt nap múlva vittek minket tovább. A negyedik napon a fiam, Nicolas, akarjaimban halt meg, és mielőtt Drancyba, aztán Auschwitzba vittek volna,elválasztottak a feleségemtől.Már akkor láttam a szemében a halált.Már akkorfeladta.Nicolashalálautánmárnemakartélni.Későbbelmeséltéknekem,hogyazelsőauschwitziszállítmánnyalvittékel,denemsírtésnemisellenkezett.

-Annyirasajnálom!-motyogom,deleint.

-Márrégentörtént…

Csendben figyelem, amint újra beleolvas a könyvbe, és hosszasantanulmányozzaacsaládomrólkészítettfeljegyzéseit.

- Alors! - vált témát, aztán szaporán pislogni kezd. - Beszéljünk az öncsaládjáról, a Picard-okról, akik a rue du Général Camou-n laktak! A kétlegfiatalabb,DavidésDaniellemárakkormeghaltak,amikoravonatberobogottAuschwitzba.Davidnyolcévesvolt,Danielleöt.

Levegőutánkapkodok.

-Istenem,hiszenmégcsakkisgyerekekvoltak!

MonsieurBerregyetértőnbólint.

-Agyerekektöbbségeneméltetúlaszenvedéseket.Azonnalgázkamrábavittékőket,mertanémeteknemtudtákhasznukatvenni.-Nyelegyet,aztánfolytatjaazolvasást: - Helene tizennyolc, Claude pedig tizenhat éves korában halt megAuschwitzban,1942-ben,ahogyanazédesanyjuk,Cecileis.Azapa,Alberthaltmegutoljára,szinténAuschwitzban,1943-ban.-Abbahagyjaafelolvasást,majdegykisidő múlva így folytatja: - Itt az áll, hogy egészen addig a krematóriumbandolgozott, amíg meg nem betegedett a farkasordító télben. Borzalmas lehetett,hogyelőretudta,milyensorsvárrá.

Mostmár nem tudomvisszafojtani a sírást, hiába is pislogok.MonsieurBerrnémán bámulja a patakokban ömlő könnyeimet. Percekbe telik, mire a szavaitmegtudomemészteni.

-Auschwitzbanhaltakmegmindannyian?-suttogomkétségbeesetten.

Aszemembenéz,bólint,ésazarcárólegyüttérzéssugárzik.

-DemitörténtAlainnel?Őhogyanhaltmeg?

ElőszörlátommeglepettnekMonsieurBerrt.

-Meghalt?

Neménmondtam,hogyígytörtént,hanemő,ezértmostértetlenülbámulokrá.

Azujjávalújrarábökazoldalra.

- Ezt az interjút 2005-ben készítettem, június hatodikán. Nagyon is jólemlékszem rá. Egy fess öregember, kedves szemekkel. A szeme alapjánmindigmeglehetállapítani,hogyazilletőmilyenisvalójában.Éppenegymásiktúlélővelsakkozott,ígybukkantamrá.

-Várjunkcsak!-Úgyveraszívem,hogyaligfogomfel,amitmondott.-Önaztállítja,hogyAlainPicard,anagyanyámtestvéremégéletbenvan,ésöntalálkozottisvele?

MonsieurBerrgondterheltneklátszik.

-Biensûr,2005-benmégéletbenvolt.Nemtudom,hogymitörténtveleazóta.Nemdeportálták, de rengeteget szenvedett a háború alatt, ahogymindenki. Aztmesélte, hogy egy búvóhelyre menekült, és három évig rejtőzködött, jóformánélelemnélkül. Az idős zongoratanára bújtatta a legfagyosabb téli éjszakákon, ésezzelasajátcsaládjátisveszélybesodorta.Alainazutcánaludt,ésaztette,amitazapácákosztottakszétarászorulóknak.Hamégél,akkormostnyolcvanéveslehet.Énmostkilencvenháromévesvagyok,kedvesem,ésnemadomfel,mégnem.

Ezenmosolyogniakell,énpedigadöbbenettőlszólnisemtudok.

-Anagyanyámöccse-mormolom.-Tudja,holtalálommeg?

MonsieurBerrajegyzettömbjéértnyúl.

-Vantolla?-kérdezi.

Lázasankotorásznikezdeka táskámban.Néhányszót lefirkantazegyik lapra,kitépiatömbből,aztánátnyújtja.

- Ezt a címet adta meg nekem 2005-ben. A Marais-ban, vagyis a zsidónegyedbenvan,közelaPiacédesVosges-höz.Asakkozókköztbiztosanmegtalálja.

-Nincsismesszeahoteltől,aholmegszálltam!-közlömujjongva.

AcímtehátRueduFoin27/2B.Mindenporcikámremegazizgatottságtól.

-Akkorhátidejeindulni!-búcsúzikMonsieurBerr.-Amúltnemvársenkire.

Tizenkettedikfejezet

AdöbbenettőlkábultanveszekbúcsútMonsieurBerrtől,ésmárfutokislefeléalépcsőn.AlábaimmaguktólvisznekaSzajnafelé,aholtaxitfogok,ésmármegintegycetlitnyomokasofőrkezébe,hogyvigyenelaMonsieurBerráltalmegadottcímre.Asofőrválaszulcsakmordulegyet,aztángáztad.Bravúrosanszlalomozgategyikforgalmassávbólamásikba,majdáthajtegyhídonaSzajnafölött,éskeletiirányba fordul. Jó darabig a folyóval párhuzamosan haladunk, én pedig azanyósülésről figyelemaNotreDameegyreközeledő tornyait.Utunkvégénbalrakanyarodik, és néhány hajmeresztő előzés és kanyar után csikorogvamegállunkegy szürke kőépület előtt, amelynek robusztus, sötétre mázolt faajtaja van.Kifizetemafuvardíjat,ataxiselhajt,énpedigközelebblépekakaputelefonhoz.

A lakók névsorában azonnal meglátom a Picard, A. nevet. Mély lélegzetetveszekésremegőkézzelmegnyomomahívógombotamostanramárismerősnévmellett.

Várakozás közben a szívemvadul kalapál. Semmi válasz.Újramegnyomomagombot,demégmindigsemmi.Mélységescsalódástérzek.Mivan,ha túlkésőnjöttem?Mi van, hamárnem is él?De az is lehet, hogy egyszerűen csak elmentitthonról, hiszen ragyogó őszi nap van. Talán sétálni ment, vagy a boltba. Egydarabigmég lődörgök a ház előtt, abban a reményben, hogymindjárt visszatér,vagyhogytalálkozomegyszomszéddal,akitudrólavalamit,ámazutcánegyléleksincs.

Ránézek az órámra, és bevillan, hogy talán a Piacé des Vosges-ön sakkozik abarátaival, ahogyan Monsieur Berr mesélte. Kihajtogatom a térképemet,megkeresemamegfelelőoldalt,ésörömmel fedezemfel,hogyaparkmindösszeegyutcáravan.Azonnalindulok.

Útközben megállók egy nyilvános telefonfülkénél, és perceken át azzalbajlódom, hogy elmagyarázzam a franciául beszélő operátornak, hogy a Visakártyám terhére szeretném felhívni a lányom mobilját. Mire sikerül, arra isrájövök, hogy az időeltolódás miatt Annie már biztosan alszik, de hirtelenéletbevágóan fontosnak érzem, hogy megosszam vele a kutatásom eredményét.Csak a rögzítővel tudok beszélni, és bár számítottam rá,mégis nehéz a szívem.Majdnem szóba hozomAlaint is, de aztánmeggondolommagam és csak ennyitmondok:

- Nagyon hiányzol, kicsim, és csak köszönni akartam. Lehet, hogy találtamvalamit, de nem akarom elkiabálni. Párizs gyönyörű. Később újra hívlak.Szeretlek!

Ötperccelkésőbbátgyalogolokegyboltívalatt,ésmárisaPiacédesVosges-öntalálommagamat.Ateretszürketetőcserepestégla-éskőépületekveszikkörül,a

házakfalainkeskenyerkélyekéshatalmas,osztottüvegűerkélyajtóksorakoznak.Anégyzetalakúparkközepén,zöldellőfákkalkeretezve,egylovasszoboráll,atérnégy sarkában pedig kétemeletes szökőkutak ontják a vizet a murvásgyalogutakkalelválasztottgyepszőnyegen.

Körülnézek, hátha észreveszek valakit, aki a személyleírás alapjánhasonlíthatAlainre,dealegidősebbjárókelő,akiéppenegyaprófeketekutyátsétáltat,sincstöbbhatvanévesnél.Gyorsanátvágokaparkon,ésjóalaposanvégigméremazottkorzózó embereket, hátha véletlenül belebotlok Alainbe. Az izgalomtól atorkombandobogaszívem,ezértmegállók,kifújommagam,majdugyanazonazútvonalon, amin idejöttem, megindulok visszafelé. Lassan bealkonyul, de mégmindig nem találkoztam Alainnel. Megpróbálom legyűrni a rám törőkétségbeesést,mertnemadhatomfelilyenkönnyen.

Mászkálok egy kicsit a környéken, hogy elüssem az időt, aztán elhatározom,hogyvisszatérekacímre,amitMonsieurBerradottmeg.Befordulokegyutcába,bámészkodomakirakatokelőtt,magammögötthagyoknéhány lakóházat, aztánegy szűk utcába érek, amelyben csak úgy hömpölyögnek a vásárlók. Azutcanévtáblánazáll,hogyRuedesRosiers.Végigsétálokazódonkönyvesboltok,hentesüzletek és zsinagógák között, amik helyenként modern butikokkalváltakoznak.

Egyszer csak egy Dávid-csillaggal megjelölt épület elé érek, amelyrea synagogue szót írták. A zsinagóga nagyon sok nyelven hasonlóan hangzik. Aszívem vadul kalapálni kezd, amikor remegő kézzelmegérintem az épület falát.Vajon mióta állhat itt? Lehet, hogy gyermekkorában a nagyanyám is idejártistentiszteletre.

Csakácsorgok,beleveszveamúltbéliemlékekködébe,amikorhirtelenismerősillatok csapják meg az orromat, és visszarángatnak a jelenbe. A levegőt enyhevajas-fahéjas illat lengi be, megspékelve egy kis aszalt fügével és szilvával. Acukrászdámcsillagospitéjénekvanilyenmennyeiillata.

Lassanmegfordulok, és egymélyvörös falúüzletkirakatával találomszembenmagam. A hatalmas ablakokon betekintve péksütemények és cukrásztermékekgarmadája tárul a szemem elé. Hiszen ez egy cukrászda! Pislogok néhányat ameglepetéstől, aztán egy láthatatlan vonzerőnek engedelmeskedve átverekedemmagamazutcaiforgatagon,ésbelépekacukrászdába.

Azüzlet tömvevanvásárlókkal. Jobbkéz felől, a csemegepultbanszalámikéskülönfélesalátákkelletikmagukat,baloldalonpedig,ameddigcsakaszemellát,bagel, sajttorták, piték, gyümölcskenyerek és szebbnél szebb cukrászremekeksorakoznak,mindegyik francia nyelvű táblácskával ellátva.A táblán az áru nevemellettazárakolvashatókeuróban.

Mozdulni sem tudok, csak a szemem ugrál ide-oda,mivel annyira ismerős aválaszték. Az Esthajnalcsillag egyik specialitását, a citromos-szőlős sajttortát isfelfedezema kínálatban.Egy lépéssel közelebbmegyek,mivel a szemembe ötlik

egy ínycsiklandó rétes, ami szakasztott úgy néz ki, mint amit a sajátcukrászdámbanárulok.Közelebbről tisztán látszikahasonlóság:alma,mandula,mazsola, kandírozott narancshéj és fahéj is van benne. Akárcsak otthon.Még akovászos rozskenyerem is itt van, amivel évekkel ezelőtt elnyertem „A környéklegjobbkenyere”díjataCapeCodTimespályázatán.

És a kirakatban megpillantom az általuk Ronde des Pavés-nak nevezettfinomságot. A kis piték látványa ismerős, tetejükön a vajas tésztából kivágottcsillaggal,ésközelebbhajolvafelfedezem,hogyatöltelékisstimmel.Daráltmák,mandula, aszalt füge és szilva fahéjas cukorral. Ez ittMamie szeretett csillagospitéjénektökéletesmása.

—Quepuis-jepourvous?-szólítmegegycsilingelőfranciahangvalahonnanahátammögül,ezértdermedtenfordulokmeg.

- Úúh, nem beszélek franciául, sajnálom! - hebegem. A szívem még mindigezerrelver.

Ahölgy,akivelemegyidősneklátszik,csakmosolyog:

-Nemprobléma!-feleli,aztánrögtönátváltangolra.-Rengetegturistafordulmegnálunk!Mitszeretne?

Az egyik Ronde des Pavés-ra mutatok. Máris csomagolná, de kinyúlok ésmegérintem. Észreveszem, hogy remeg a kezem, amikor hozzáér a karjához.Meglepettemfelpillant.

-Asüteményekreceptjeihonnanszármaznak?-kérdezem.

Összeráncoljaaszemöldökétésgyanakvónnézrám.

-Régicsaládireceptek,madame,ésnempublikusak.

-Nem, nem is ezért kérdezem - nyugtatommeg gyorsan. -Nekem is van egycukrászdám az Egyesült Államokban, Massachusettsben, és ugyanezeket asüteményeketárulom.Mindegyiketanagyanyámtóltanultam,ősicsaládireceptekalapján…

Agyanakváslassaneltűnikazeladónőarcáról,ésmegkönnyebbültenfelsóhajt:

-Azönnagyanyjaislengyel?

-Nem,őinnen,Párizsbólvaló.

Anőértetlenülbillentioldalraafejét.

- De a szülei Lengyelországból származnak, nem? - Azzal tűnődve az ajkábaharap.-Eztacukrászdátadédszüleimnyitottákaháborúután,1947-ben.Lengyelszármazásúak voltak, és a süteményeket a kelet-európai receptjeik alapjánkészítjük.

Lassanbólintok.

-Mindenreceptünkazaskenázihagyománynyomaitviselimagán.Amainapig

ragaszkodunk ezekhez a hagyományokhoz.Anagyanyja juive?Hogy ismondjákmaguk,zsidó?

Ismétbólintok.

-Igen, azt hiszem, de mit jelent ez a hagyomány, hogy ask… vagy hogy ismondta?

- Ez a le judaïsme traditionnel Európában - magyarázza. - Németországbankezdődött több száz évvel ezelőtt,majd az ott élő zsidók terjesztették el, amikorvándorolnikezdtekmáskeleteurópaiországokba.Aháborúelőttacommunautésjuives,vagyisa juif közösségekaskenázizsídók6voltak,akárcsakadédszüleim.MielőttHitlerelpusztítottavolnaőket.

Helyeselvebólogatok,aztánismétasüteményeketkezdemvizsgálgatni.

-A nagyanyám mindig azt mesélte, hogy a családjának cukrászdája volt itt,Párizsban-mondomhalkan.-Aháborúelőtt.-Körbenézek,hogymegállapítsam,hogyMamiesüteményeiközülvajonmelyekhiányoznak.-Pisztáciatortájukvan?-kérdezemhirtelenahölgyet.

Csakafejétrázza,ésfurcsánnézrám,énpedigmegpróbálomkörülírniMamieédesfélholdjaitésamandulás-rózsásgyümölcskenyerét.Azeladónőmegintcsakingatjaafejét.

-Ezeketnemismerem-világosítfel.

Türelmetlenülnézkörbe,énmegrádöbbenek,hogymostanramárdugigvanazüzlet.

-Sajnálom-szabadkozikvégül.-Kikellszolgálnomavevőket.Önnemszeretneegysüteményt?

AzegyikRondedesPavés-rabökök,amirőlsejtem,hogyéppenolyanízűlesz,mintMamiecsillagospitéje.

-Szívesenmegkóstolnékegyet-válaszolom.

Ahölgymárcsomagolja isegyzsírpapír-zacskóba,amitaztánbelecsúsztategykisméretűnejlonszatyorba.

- Nem kell fizetnie! - nyújtja át mosolyogva. - Ha egyszerMassachusettsbenjárok,majdönismeghívvalamire.

Visszamosolygokésmegköszönömasegítségét.

Bólint, aztán a következő vásárló felé fordul. Már éppen lépnék ki az üzletajtaján,amikorutánamkiált:

-Madame?

Visszafordulok.

- Azok a sütemények, amiket említett, nem hiszem, hogy a kelet-európaiaskenázizsidóhagyományalapjánkészültek.-Búcsútint,aztáneltűnikavásárlók

kígyózósoraimögött.

Összevontszemöldökkel,teljesenösszezavarodvanézekutána.

MegeszemaRondedesPavés-mat,aztánmeggyorsítomalépteimet,hogyújrafelkeressemacímet,amitMonsieurBerrtőlkaptam.Apitenempontosanolyan,mintamicsillagospiténk,denemsokbankülönböziktőle.Amiénkbetöbbfahéjatteszek,mertMamie imádja a fahéjat, és a tésztánk is vastagabb és vajasabb. ARoundé-ban aranymazsola van, de én jobban szeretem a hagyományos, sötétmazsolát.Nemvitás,hogyareceptekugyanarrólahelyrőlszármaznak.

Lenyelem az utolsó falatot is, de a megválaszoltan kérdések még akkor iskavarognakbennem,amikorújrabecsengetekAlainajtaján.Lehunyomaszememés felkészítemmagama csalódásra, amiakkor érmajd,ha senkinemválaszol acsengetésre.

Először csak a csönd fogad. Újból csengetek, és már éppen készülök sarkonfordulni,amikormegszólalegyrecsegőférfihangavonalmásikoldalán.

-Helló!-valósággalbelekiáltokakaputelefonba,miközbenaszívemkalapál.-AlainPicard-tkeresem.

Azelőzőnélisnagyobbrecsegés,majdismétegytompaférfihanghallatszik.

- Sajnálom, de nem értem önt - szabadkozom. - Alain Picard-ral szeretnékbeszélni.

A hangszóró megint recsegni kezd, a hang mond valamit, aztán legnagyobbmegkönnyebbülésemre felhangzik a bejárati ajtó csengője. Taszítok rajta egyet,majdbesietekaparányiudvarba,amitgyönyörűszépvörösfutórózsákkaléssárgaliliomokkal ültettek tele. Átvágok az udvaron, aztán belépek a lépcsőházba.MonsieurBerr szerint Alain a 2B lakásban lakik. Felsietek a sarokban találhatólépcsőkön,samintfelérekazelsőre,megrökönyödvelátom,hogyazelőttemlévőkét lakáson az 1A és az 1B jelölés áll. Még egy emeletet meg kell másznom.Hirtelenbeugrik,hogyafranciákaföldszintetanulladik,ésnemazelsőszintnektekintik,ígynekivágokamásodikravezetőlépcsőknek.

Szívdobogvakopogokbe a2B jelű lakás ajtaján.Abbanapillanatban, amikorkinyílikazajtóésszembetalálommagamegyidős,hajlotthátú,sűrű,őszbozontúöregemberrel,már biztosan tudom,hogy ő az.A szürke,mandulavágású szemeipontosanolyanok,mintanyámésMamieszemei.MegtaláltamMamietestvérét!

Mamie tehát ennek a titokzatos, elveszett Picard családnak a tagja, és ezekszerinténisközéjüktartozom.Nagylevegőtveszek,mielőttmegszólalok.

-AlainPicard?-nyögömkinagynehezen.

-Oui-feleliéscsakbámulrám.Megrázzaafejét,aztánfranciáulmondvalamit,deolyangyorsan,hogyegyszavátsemértem.

-S-sajnálom-dadogom.-Csakangolulbeszélek,sajnálom.

-Bocsássonmeg,mademoiselle!-kérelnézést,aztánkönnyedénátváltangolra.- Hirtelen azt hittem, hogy ismerem magát, annyira hasonlít valakire. Minthakísértetetláttamvolna.

Elállalélegzetem.

-Véletlenülnemanővérére,Rose-raemlékeztetem?-kérdezem.

Elfehéredik.

-Dehogylehetséges…?-csuklikelahangja.

-Rokonokvagyunk,mivelénRoseunokájavagyok,Hope-árulomel.

-Nem-suttogja.-Aznemlehet.Atestvéremhetvenévvelezelőttmeghalt.

Megrázomafejem.

-Nemígyvan,Rosemégmindigél.

-Non,cen’estpaspossible!-mormolja.-Azlehetetlen!

-Anagyanyámhitteönről,hogymárnemél-győzködömszelíden.

Csakbámulrám.

-Ténylegéletbenvan?-suttogjahosszúidőmúlva.-Biztosbenne?

Bólintok,aztánvégreelmúlikaszorításatorkomból.

-Dehogykerülide,éshogytaláltrám?

-Anagyanyámkértmeg,hogyutazzakPárizsbaésnyomozzamki,mitörténtacsaládjával-felelem.-Kizárólagazönnevétnemtaláltamanyilvántartásban.

Gyorsan elmagyarázom, hogyan jutottam el a Holokauszt EmlékközpontbólOlivierBerrig.

- Emlékszem rá - erősít meg. - Jacobbal is beszélt. Rég volt, közvetlenül aháborúután.

-Jacobbal?-nézekráértetlenül.

Aszemeikikerekednek.

-Önnemtudja,kiJacob?

Csakrázomafejem.

-Öisegytestvér?

Nemértem,hogyMamiemiértnemírtaráanevétalistára.

Alainlassanmegrázzaafejét.

-Nem-válaszolja.-Roseszámáraővoltalegdrágábbezenavilágon.

KövetemAlaintalakásba,amiegészenkicsiéstömvevankönyvekkel.Tucatnyiteáscsészeés csészealj sorakozikapolcokon,néhányatmégbe iskereteztekésafalraakasztottak.

-Afeleségemgyűjtötteőket-áruljaelAlain,amikorészreveszi,hogymitnézek,aztánanappalifelécsoszog.-Sohanemszerettemőket,deahalálautánnemvoltszívemmegválnitőlük.

-Sajnálom,mikor…?

-Márnagyonrégen-feleli,aztánlehajtjaafejét.

Beérünk a nappaliba, Alain hellyel kínál, és leülök az egyik vörösbársonyborításúkarosszékbe.Öisletelepszikvelemszemben.

- Az én Anne-om is egyike volt az auschwitzi túlélőknek. Mindig aztmondogattuk, hogy mekkora szerencséje volt, de soha nem lehetett gyermeke,mertmegcsonkították.Negyvenéveskorábanmegisszakadtaszíve.

-Nagyonsajnálom-hebegem.

-Köszönöm-feleli.Közelebbhajol,ésfürkésző,fájdalmasanismerősszemekkelnéz rám. - Kérem,meséljen nekemRose-ról, és bocsássonmeg, de nem találokszavakatadöbbenettől!

Gyorsanelmesélem,amittudok,hogyanagyanyámaz1940-esévekelejénjöttaz Egyesült Államokba, miután hozzáment a nagyapámhoz. Azt is elmondom,hogyegyetlenlányukszületett,azanyám,Josephine.Mesélekacukrászdáról,amitMamieCapeCodonnyitott, és arról is, hogy éppen egy órája bukkantam rá egyaskenázi zsidó cukrászdára a rue des Rosiers-en, és rácsodálkoztam az ottanisüteményekre,mertnagyonismerősnektűntek.

-Mindigistudtam,hogy,asütésavérébenvan-jelentikiAlainellágyulva.-Azanyánk lengyel volt, és a szüleivel költözött ide, Párizsba,még kislány korában.Cukrászdát nyitottak, és mielőtt az anyám, Cecile, hozzáment az apánkhoz, ottdolgozottmindenistenadtanap.Agyerekeiszületéseutántovábbraisbesegítettacukrászdában hétvégenként és a forgalmasabb estéken. Rose imádott veleodajárni.Asütésnálunkcsaládiörökség.

Csak csóválom a fejem. Ez hihetetlen! Egész életemben körbevett Mamietörténete, és még csak nem is tudtam róla. Minden alkalommal, amikor rétestvagycsillagospitétsütöttem,acsaládihagyománytkövettem,amigenerációkótaél.

-DemiértmenekültelPárizsból?-kérdeziAlain,aztánmeglepetésébenannyiraelőrehajol,hogyattóltartok,leesikaszékéről.-Abbanahitbenéltünk,hogyméga

letartóztatásokelőttmeghalhatott.

Kihagyaszívem.

-Nemtudom.Abbanreménykedtem,talánöntudja,hogymitörténtvele.

Teljesentanácstalannaklátszik.

-Nemaztmondta,hogymégél?Miértnemkérdezimegtőle?

Szomorúanhajtomleafejem.

-Alzheimer-kórjavan-felelem.-Nemtudom,hogyanmondjákfranciául.

Alainrepillantok,akithirtelenelöntaszomorúság.

-Ugyanígy.Tehátnememléksziksemmire…-suttogja.

-Korábbansohanemmeséltamúltjáról.Aztiscsakegypárnapjatudtammeg,hogyzsidó.

Alainteljesenösszezavarodik.

-Hátpersze,hogyzsidó!

-Egészéletembenkatolikusvolt-jegyzemmegafejemetingatva.

-De…-Azzalelhallgat,minthanemtudná,mitiskérdezzenezután.

-Énsemértem-erősítemmeg.-Csaknéhánynapjaderültki,hogyacsaládomzsidó. Mamie azt sem árulta el, hogy a leánykori neve Picard. Én abban ahiszembenéltem,hogyDurand.Alányomnéhányévvelezelőttaztaházifeladatotkaptaaziskolában,hogykészítseelacsaládfánkat,deanyilvántartásokbanseholnem találtunk aDurandnévre utaló adatokat.Nem sejtettük, hogyMamie igazinevePicard.

Alaincsakbámulrám,aztánsóhajtegynagyot.

-ValószínűlegRoseDurandálnévenmenekültelFranciaországból.Ahhoz,hogykijusson innen, hamis papírokra volt szüksége, amiket csak a megszálltterületeken kívül szerezhetett be. Talán a résistance, vagyis az ellenállás tagjaisegítettekhozzá.

-Hamisiratokkellettek,amikalapjánaztbizonyíthatta,hogynemzsidó,hanemkatolikus?

-Aháborúalattkatolikuskéntkönnyebbvoltmenekülni,mintzsidóként.Haazthitte,hogyacsaládmindentagjaodaveszett,akkortalánmindenerejévelfelejteniigyekezett. Fel kellet vennie egy új személyiséget, mert csak így őrizhette megasantéd’esprit-jét.Ígymaradhatottépelméjű.

-Miérthitteazt,hogymindenkimeghaltacsaládból?-kérdezemhitetlenkedve.

-Afelszabadulásutánmindenolyanzavarosvolt-magyarázzaAlain.-AtúlélőkaHôtelLutetiábangyülekeztek aboulevardRaspailon. Sokangyógyulásra várvaérkeztek, de voltak, akik csak gyógyszerekért jöttek. A legtöbb zsidó számára a

szálloda egy találkozási pont volt, ahol újra megtalálhattuk egymást, aholrálelhettünkazelveszettcsaládtagjainkra.

-Önisottvolt?-kíváncsiskodom.

- Engem nem tudtak elhurcolni a lágerekbe. A háború után azért mentem aHôtelLutetiába,hogymegtaláljamacsaládomat.Hinniakartam,hogytúléltékaziszonyatot, Hope. Odamentem és felírtam egy táblára, hogy kit keresek„KeresemCecile Picard-t, anyámat, aki negyvenegy éves. Elfogták 1942. július16-án,majdaVel’d’Hivbehurcolták.Idegenekjöttekodahozzáméselmesélték,hogy látták az anyámat Auschwitzban. A harmadik hónapban halt megtüdőgyulladásban.Másokaztmesélték,hogyazapámmalegyüttdolgoztattákőketakrematóriumban,Auschwitzban.Megbetegedett,ezértgázkamrábaküldték,nemsokkalatáborfelszabadításaelőtt.

Csakbámulokrá.

-Rájött,hogyvalamennyienmeghaltak.

- Mind egy szálig - suttogja Alain. - A nagyszüleim, az unokatestvéreim, anagybátyáimésanagynénéimis.Roseneveisottvoltahalottakneveközött,kétemberpedigmegesküdött,hogylátták,amikoragyonlőttékazutcánadeportálásidején.Úgyhagytamottaszállodát,hogymegsemadtamanevemet,mertsenkimseméltmár.ígyhittem,ésnemakartammást,csakeltűnni.

-Hogyantudtamegúsznialetartóztatásokat?

-Tizenegyévesvoltam,amikorértünkjöttek.Aszüleimnemakartákelhinniaszóbeszédet, hogy begyűjtik a zsidókat, de Rose elhitte, és próbálta meggyőzniőket, demindhiába.Úgy vélték, hogymegbolondult, amiért vakon elhiszi Jacobbaljóskárogását,akitcsakegyifjú,tudatlanlázadónakvéltek.

Mármegintezanév.

-Mégmindignemmondtael,hogykiisezaJacob.

Alainegydarabigtűnődvenézrám.

-Jacobvoltminden-jelentikimagátólértetődőn.-Jacobmondta,hogyfussakel, ha meglátom a rendőröket. Jacob tanácsolta, hogy próbáljam meggyőzni aszüléimét,hogymeneküljünkelaletartóztatásokelől.Jacobmentettmeg,amikora rendőrök el akartak hurcolni minket. Kimásztam a hátsó ablakon, onnanleugrottamaföldre,aztánelrohantam.

Lehajtja a fejét és a kezeit kezdi bámulni. Tele vannak bütykökkel éssebhelyekkel.Végülnagylevegőtvesz,aztánfolytatja:

-Hagytam,hogyacsaládomodavesszen,mertannyirarettegtem. -Felpillant,éslátom,hogykönnyekcsorognakazarcán.—

Jobban kellett volna győzködnöm őket, ésmagammal kellett volna vinnem akicsiket,Danielle-tésDavidot,derettegtem,ésarettegésemazéletükbekerült.

Mielőtt felfognám, hogy mit is teszek, felpattanok és gondolkodás nélkülátölelem. Egy pillanatramegdermed, aztán átkarolja a vállamat. Egész testébenrázkódikazokogástól.

-Csaktizenegyévesvoltál!-suttogom.-Senkinemhibáztathat!

Elhúzódomtőle,Alainpedignagyotsóhajt.

- Bárki is volt a hibás, a családomat meggyilkolták, én pedig hetven évvelkésőbbmégmindigittvagyok.Ezzelatudattalkellett leélnemazegészéletemet.Nehézteherkéntnyomjaaszívemet.

Érzem, hogy mindjárt én is sírni fogok, ezért megpróbálok visszaülni ahelyemre.

-HonnantudtaJacob,hogymi fogtörténni?Miért tanácsolta,hogymeneküljel?

-Egyföldalattináciellenesmozgalomtagjavolt-magyarázzaAlain.-Hallottaanáci haláltáborokról szóló pletykákat. Tudta, hogy módszeresen kiirtanak majdminket.Azonkevesekközétartozott,akikjóltudták,hogymivárránk,ésRosehittneki. Jacobot gyerekként mindig is hősnek tartottam, ezért én is hittem neki.Biztosvagyokbenne,hogyJacobmentettemegRose-tis.

-Hogyan?-kérdezemsuttogva.

Alaincsakbámulrámszótlanul.

-Nemtudom,deazbiztos,hogyRosevoltéleteszerelme.Bármitmegtettvolnaazért,hogymegvédjeőt.Bármit.

-Roseisszeretteőt?

Bólint.

- Olyan erővel, amiről nem is hittem, hogy létezik - feleli. A távolba réved. -Ezértgondoltamévekenát,hogyRosehalott.Haéletbenmaradtvolna,biztosanmegkeresiJacobot.

- Talán azt hitte, hogy Jacob is odaveszett - motyogom. - Az ő neve is ottszerepeltaHôtelLutetianévsorában?

Alainhirtelenzavartnaktűnik.

- Így van. Jacob reménykedett, hogyRose-nak sikerült átvészelnie a háborút,hiábapletykálták,hogylelőtték.Ahotelrecepciójánmeghagytaanevét,hogyRosemegtalálhassa,havisszatér.

-A nagyapám 1949-ben visszautazott Európába, hogy kiderítse, mi történt anagyanyámcsaládjával.Nekemeztmesélte.

- Én nem szerepeltem a nyilvántartásokban, biztosan ezért nem talált meg-mérlegeliahallottakatAlain.-DeJacobmindentelkövetett,hogybekerüljönaháborústúlélőkéntnyilvántartottakközé,háthaRoserálelvalahogy.

Nagyotnyelekésazontűnődöm,hogymitisjelenthetmindez.MamienemadtamegJacobnevétanagyapámnak?VagyanagyapámmegtaláltaJacobot,denemárulta el Mamie-nak, mert tudta, hogy titokbanmég mindig őt szereti, és megakartavédeniaközöséletüket?

Önkéntelenülisösszerázkódom.

-EzabizonyosJacobugyanúgyelmenekültaletartóztatásokelől,mintteésanagyanyám?-kérdezemAlaint.

Őnemetintafejévelmajdegynagylevegőtvesz.

-JacobmegjártaAuschwitzot-felelimagátólértetődőn.-Azértmaradtéletben,mertszentülhitte,hogyRosemegmenekültésbiztonságbanvanvalahol,éscsakazértfohászkodott,hogyvégremegtalálja.Amikorlegutóbbtalálkoztunk,akkorisaztbizonygatta,hogyRose-nakéletbenkelllennie,mertalelkemélyénérzi,hogyígyvan.Csakareménytartottaéletbenabbanaföldipokolban,hogyegyszermajdújraegyüttlesznek.

Tizenharmadikfejezet

Citromos-szőlőssajttorta

HOZZÁVALÓK

11/2csészeGraham-kekszmorzsa

1csészekristálycukor

1teáskanálfahéj

6evőkanálolvasztottsózatlanvaj

450gkrémsajt

1/4csészefehérszőlőlé

egycitromhéjaésleve

2tojás

ELKÉSZÍTÉS

1. Melegítsük elő a sütőt 190 °C-ra. Alaposan keverjük össze akekszmorzsát‘1/2csészekristálycukorral,afahéjjalésazolvasztottvajjal.Nyomkodjukbeleegy20cmátmérőjűpiteformábaúgy,hogyperemeislegyen.

2. Süssük6percig,asütőbőlkivévehagyjukhűlni.

3. Asütőhőmérsékletétcsökkentsük160°C-ra.

4. Robotgéppel keverjük simára a krémsajtot egy közepes méretű tálban.Fokozatosan keverjük bele a maradék Vi csésze kristálycukrot, a szőlőlevet, acitrom héját és levét, valamint a tojásokat. Ügyeljünk arra, hogy a krémcsomómenteslegyen.

4. Tegyük a kihűlt tortaalapot egy sütőlemezre. Öntsük bele asajtkrémet.

5. Süssük40percig,amígaközepeismegszilárdul.

Rose

Biztos volt benne, hogyAnnie aznapmeglátogatta, de nem igazán értette akislányszavait.

-AnyuPárizsbanvan!-jelentettekiAnnie,ésaszépszürkeszemeiszikráztakazizgalomtól.-Üzenetetishagyott,aztmondta,hogytaláltvalakit.

-Örülök,kedvesem!-válaszoltaRose,denemtudta,hogykirőlisvanszó.Azegyik rokonára utalhatott? Vagy a cukrászda egyik vendégéről beszélt? Nemárulhattaelakislánynak,hogynememlékszikazédesanyjára,ezértinkábbcsakennyitmondott: -Találtazanyukádvalami szépdolgotapárizsi butikokban?Egyszépsálatvagyesetlegcipőt?

Párizsrólmindenkitudja,hogyavásárlókparadicsoma.

Annie elnevette magát, s a hangja azoknak a madaraknak a csicsergéséreemlékeztetteRose-t,akikréges-régenarueduGénéralCamou-nállóházukelőtttrilláztak.

- Ugyan, Mamie! - kiáltott fel. - Tudod, hogy Anya a HolokausztEmlékközpontbament, hogykinyomozna,mi történta szeretteiddel, akiknekanevétösszeírtadnekünk.

-Ó!-mormoltaRose,éshirtelenaligkapottlevegőt.

Anniehamarosanelindulthazafelé,Rosepedigegyedülmaradtanyomasztógondolataival. A kislány szavai valóságos emlékhurrikánt indítottak el benne,ami azzal fenyegette, hogy felkapja és elragadja magával a múltba, aholmostanábanegyre többször járt.Azemlékek többnyirehívatlanulállítottakbe,demaPárizs,aholokausztésasoáemlítéseindítottaelamúltbeliutazást,amely1949-ben,abbanaz esztendőbenért véget,amikorTedvisszatértEurópából ésmegerősítettealegtitkosabbfélelmeit.

Szeretteaférjét,ésmivelszerette,sohanembeszéltnekiJacobról.Tudta,hogybecsületesnekkelllennieazokkalszemben,akiketszeret,ésbizonyosmértékigazisvolt.Nemtitkoltaelőle,hogyPárizsbanvoltegyszerelemeaháborúelőtt,defeleslegesvoltmondania,mertTedszámáraamúgy isnyilvánvalóvolt.A férjeegyszermeg is kérdezte, hogymelyiküket szereti jobban, de Rose nemmert aszemébenézni,Tedpedigtudtaazigazságot,mindigistudta.

Rose gyakran kívánta, hogy bárcsak megváltoznának a férje iránt tápláltértelmei, mert Ted csodálatos ember volt, és tökéletes apja a lányuknak,Josephine-nek. Hűséges és megbízható családfőként olyan életet teremtetthármuknak,amirőlaszülőhazájábanmégcsaknemisálmodhatott.

Egyetlenbajvoltcsakvele.Az,hogynemJacobvolt.

A háború utáni első években Rose nem akart hallani semmiről. Amikorösszeházasodtak Teddel, és eleinte New Yorkban laktak, nem messze aSzabadság-szobortól, gyakran kapott híreket a francia emigránsoktól.Túlélőknekneveztékmagukat,deRoseinkábbkísérteteknek,élőhalottaknakláttaőket. Sápadt, elgyötört, beesett szemű emberek voltak egytől egyig, és csaklézengtek,minthanemtalálnákahelyüket.

- Ismertem az édesanyját -mondta az egyik kísértet. -Láttam őtmeghalniAuschwitzban.

- Láttam a kis Danielle-t Drancyban! - újságolta egymásik. - Nem tudom,hogyvégülelvitték-ealágerbe.

AlegmegrázóbbhírtegyMonsieurPinusiewicznevűkísértethozta,akitmégapárizsiéletesorán ismertmeg.Ahentesüzleteanagyszüleicukrászdájamellettállt.

-Milettazzalafiúval,akiveljártál,Jacobbal?

Rosecsakbámultrá.Nemakarta,hogyaférfi folytassaabeszélgetést,mertazigazságottégettaszemeiben.Nemakartahallani,hogymitörténtvele,mertnem tudta volna elviselni. Csak sóhajtott egyet, de a hentes azt hitte, hogymindezaztjelenti,hogytovábbbeszélhet.

- Megjárta Auschwitzot, találkoztam vele, és láttam aznap is, amikor agázkamrábavitték

Ennyivolt.Mostmárörökrevége.MonsieurPinusiewiczkísértetea reményutolsó szikráját is kioltotta, hogy valaha még találkozhat Jacobbal és amúltjával.

MireelhagytákNewYorkot,mártudta,hogyacsaládtagjaiközülsenkinemmaradt életben.A kísértetek tudatták vele.Az egyikük látta a beteg édesapját,akitannakellenéredolgoztattakakrematóriumban,hogysúlyostüdőgyulladásavolt. Egymásik kisértet a haldokló anyja kezét fogta az utolsó pillanatig. EgyharmadikHelene-nelegyüttdolgozottahaláltábortkörülvevőföldeken,ámegynaponatestvéreannyira legyengült,hogytöbbénemtudott felkelniazágyból,és az őrök bosszúból halálra verték. Szép, barna hajkoronája csatakos volt avértől.A többiek sorsabizonytalanabbvolt, deRosenemakart kérdezősködni.Csakazszámított,hogymindannyianmeghaltak,mindegyszálig.

AmikorTedfelajánlotta,hogyújéletetkezdhetnének,távolNewYorktólésabeesettszeműkísértetektől,egyvarázslatoshehen,amitCapeCodnakhívnak,ésahol az óceán hullámai nyaldossák a homokos partokat, Rose igent mondott.Beleegyezett,mert szerette a férjét, ésmert új emberré kellett válnia.A családépítésérekellettkoncentrálnia,mertavoltcsaládjátörökreelveszítette.

Am1949-ben,hétévvelazután,hogyelhagytaPárizst,biztosakartlenniJacobhalálában. Tisztában volt vele, hogy Rose Picard-t csak akkor temetheti elvégleg, ha hivatalosan is megerősítik, hogy Jacob már nem él. Mi van, ha a

kísértetek tévedtek ?Mi van, ha a kis Danielle túlélte a háborút, és most egyárvaházban tengetianapjaitabbanahitben,hogysenkijenemmaradtezenavilágon?Mivanakkor,haHelene-tmégsemvertékhalálraazőrök?Hasikerültelmenekülnie,éscsakarravár,hogyacsaládtöbbitagjaakereséséreinduljon?Mivan,haakísértet,akiRosehaldoklóanyjának fogtaakezét, tévedett,mertösszetévesztetteőtvalakivel?

Rose azonbannemmehetett vissza. Csodával határosmódon sikerült hamispapírokra szert tennie és az Egyesült Államokba menekülnie. Csakis azértúszhatta meg a letartóztatást, mert hozzáment Tedhez aki háborús hős volt.Tudta,hogysokatkockáztatott,demostmáridekötötteasorsa,éselsősorbanakislányáról kellett gondoskodnia. Nem bízott többé a franciákban. Nem hitte,hogyegyújabblátogatásutánélvekikerülhetonnan,ésattólisfélt,hogyaszívemegszakad,haismétfranciaföldrelép.

Ezért kérte meg a férjét, hogy utazzon Európába helyette, és Ted, mivel jóembervoltésmindenkinéljobbanszeretteafeleségét,beleegyezett.

Egyragyogónyárihétfőnutazottel.TávollétébenRoseszorongvaszámoltaazórákat,aperceket,amásodperceket.Azidőolyannyúlósvolt,akárakaramella,amitazelőzőnyáronettek,amikorTeddelésakisJosephine-nelAtlanticCitybekirándultak.

AmikorTedvégrehazatértkésőesteazonapénteken,leültetteRose-taCapeCode-iéjszakáknyirkos,fülledtcsendjében,ésmindentrendreelmeséltneki.

A zsinagógában ismegfordult, ahová Rose gyerekkorában járt. Rose szívétfelperzselte a fájdalom, amikor meghallotta, hogy Isten házát a háború alattlerombolták,deaharcokvégeztévelújjáépítették,ésmostismétarégifényébentündököl. Tudta, hogy Tednek fogalma sincs arról, hogy az újjáépített épületköszönőviszonybansemlehetazeredetivel.Aleromboltdolgokatsohatöbbénemlehethelyrehozni.

VégülRosecsaládjárólishírtadott,lágyhangon,afeleségeszemébenézveésa kezeit vasmarokkal szorítva,mintha attól félne, hogy Rose elröppen ésmegsemállamennyországig,akáregyhéliummaltöltöttléggömb.

- Mindannyian meghaltak, Rose. Az édesapád, az édesanyád, a testvéreid,mindenki.Nagyonsajnálom.

-Ó!-Rosecsakennyittudottmondani.

- Beszéltem a rabbival is - folytatta Ted. - Ő mutatta meg a halottibizonyítványokat.Nagyonsajnálom.

Rose-naknemjöttkihangatorkán.

-Szeretnédtudni,hogymitörténtvelük?-faggattaTedafeleségét.

-Nem!-ráztamegRoseafejét,aztánelfordult.Nemvolterejevégighallgatni.Attól félt, hogy a férje szavai hallatán a szívemillió apró darabra repedne, ő

pedigholtanesneössze.-Éntehetekróla-suttogta.

-Nem,Rose!-kiáltottaTed.-Nemszabadígyérezned!Nematehibád!

AzzalakarjaibazártaRosemerev,jéghidegtestét.

Roseaférjemellkasánakpréselődveegyrecsakráztaafejét.

- Tudtam - suttogta. - Tudtam, hogy el fognak hurcolniminket, ésmégsempróbáltammegmenteniőket!

Rose érezte, hogy a bűntudat most már örökre a társa lesz, csak azt nemtudta, hogyan fogja elviselni. Soha többé nem lehet a régi. RoseDurand-ként,majd Rose McKennaként átmenetileg nyugalomra lelt, ezért nem lehet többéRosePicard.RosePicardodaveszettacsaládjávalegyüttaháborúban.

-Nematehibád!-ismételtemegTedújra.-Nevádoldmagad!

Rose csak bólogatott,mert tisztában volt vele, hogy a férfi ezt várja el tőle.AztánelfordítottaafejétTedtől

-ÉsJacobLevy?-kérdeztehalkan,majdbelenézettaférjeszemébe.

MostTedenvoltasor,hogyelfordítsaafejét.

-Kedvesem, a barátod, Jacob Auschwitzban halt meg, nem sokkal a táborfelszabadításaelőtt.

Rose idegesen pislogni kezdett. Úgy érezte, mintha egy titkos erő a víz alányomta volna a fejét. Hirtelen se nem látott, se nem halott, csak némánfuldokolnikezdett.

- Biztos vagy benne? - kérdezte a férjét, amikor végre levegő áramlott atüdejébe.

-Sajnálom-mondtaTed.

Bevégeztetett. A világ azon a napon örökre elveszett Rose számára. Csakbólintott ésmásfelénézett.Nemsírt,mert képtelenvolt sírni.Belülmárhalottvolt, márpedig a sírás az élők kiváltsága. Hogyan is élhetne tovább Jacobnélkül?

Jacobmindigaztmondta,hogyaszerelemmajdmegmentiőket,ésRosehittneki, de sajnos tévedett. Ó tényleg megmenekült, de mi értelme van a létnekJacobnélkül?

Éppen ekkor jelentmeg Josephine a földig érő rózsaszín hálóingjében, amitRosevarrtneki.

-Miabaj,mama?-kérdezteazajtofélfábakapaszkodva,ésálmosanpislogottaszüleire.

-Semmi, szívem-csitítgattaRose,majdátvágottaszobánésakislányaelétérdelt.

Arra emlékeztette magát, hogy most már Ted és ez a pici lány jelentikszámára a családot, ezért ideje a múltra fátylat borítani és teljesíteni akötelességeit,desemmineknemvolt súlya többé.Miután lefektetteJosephine-t,és elénekelte neki az altatódalt, amit az édesanyja dalolt sok-sok évvel ezelőtt,Ted mellé kuporodott az ágyba. A fejét a férje erős mellkasához nyomta, ésájultanálombazuhant.Néhányóramúlvafelébredt,majdnesztelenülkiosontaszobából,ésfellopakodottapadlásra,atetőablakhoz

ACapeCod-iöbölateliholdopálosfényébenúszott,ésRosejómesszireellátottaháztetőkfelett.Aholdfényimitt-amottmegcsillantazóceánvízén,ésúgytűnt,minthavízalattimáglyákégnénekatávolban,deRose-tezúttalnemérdekeltékaföldidolgok.Mostcsakamennycsillagaitkémlelte,azokatafénylőégitesteket,amelyeket a családtagjairól nevezett el. Mama, Papa, Helene, Claude, Alain,DavidésDanielle.

-Neharagudjatok!-suttogtaégreemelttekintettel.-Neharagudjatokrám!

Nem jött válasz Hallotta, hogy a közelben az óceán hullámai nyaldossák apartot,azégboltazonbannémavolt.

Kétségbeesettenkutattaacsillagokat,ésbocsánatértesedezettegészenaddig,amíg pirkadni nem kezdett a keleti égen. Egyetlen csillagot keresett még, deseholnemlelte.Valóbanezasorsa?Örökreelveszítetteőt?

—Jacob,merrevagy?-zokogtaazégrepillantva.

Denemjöttválasz

Tizennegyedikfejezet

Amikor leszáll az este, Párizsra súlyos csend nehezedik. A délutáni zöldesfényekégszínkékbehajlanak,aztánmandarinsárgaésaranysávokjelennekmegahorizonton.Aszürkületben,akáregypuhatakaróra,aprólyukakatégetnekazelsőcsillagok az égboltra, és a foszlós, puha felhők szinte belecsimpaszkodnak arózsaszín és rubinvörös fénynyalábokba. Az alkonyat utolsó felvonásaként amennybolt zafírkékre vált, aztán felkapcsolják az utcai lámpákat, hogy Párizs isúgy tündökölhessen, mint az örökké hunyorgó csillagok. A Pont des Arts-onácsorgunk Alainnel, és félelemmel vegyes tisztelettel bámuljuk, amint az égbársonyosháttereelőttdíszkivilágításbaborulazEiffel-torony.

-Mégsohanemláttamilyengyönyörűséget!-sóhajtom.

Alain javasolta,hogy sétáljunkegyet,mert az emlékezésnagyonkifárasztotta.Aligvárom,hogyelmeséljeJacobtörténetét,denemakaromsürgetni.Tekintettelkell lennem a korára, hiszen már nyolcvanéves, és az emlékeit fájdalmasanmélyről kell előásnia. A híd korlátjának dőlve csodáljuk a kilátást, amikorgyöngéden,deremegőkézzelmegfogjaazenyémet.

-Anagyanyádisugyaneztmondtagyerekkorunkban-áruljaelelérzékenyülve.- A megszállás előtt gyakran hozott el ide, és mindig azt mesélte, hogy anaplementeaSzajna fölött Isten fényparádéja,amiterreakülönlegesalkalomrakészítettnekünkajándékba.

Elöntiaszememakönny,ezértmegrázomafejem,nehogysírnikezdjek,mertakönnyektönkretennékacsodáskilátástéseztatökéletespillanatotis.

-Hamagányosnakérzemmagam,mindigelzarándokolokide-valljabeAlain.-Évekenátfolytonarragondoltam,hogyRosemárIstennelvanamennyországban,és az ő dolga esténként megnyújtani az ég lámpásait. Soha meg sem fordult afejemben,hogymégél.

- Megpróbáljuk újra felhívni őt, rendben? - kérdem Alaint. Egyszer mármegcsörgettük, mielőtt elindultunk sétálni, de nem vette fel. Biztosanelszunyókált,mertmostanában ez a szokása. -Meg kellmondanunk neki, hogymegtaláltalak,akkoris,hanemértivagyhanememléksziksemmire.

- Ez csak természetes! - helyesel Alain. - Aztán együtt utazunk vissza CapeCodra.

Döbbentenfordulokfelé.

-Ténylegvelemjössz?

Alaincsakmosolyog.

- Hetven évet töltöttem el a családom nélkül, de most már nem akarok

elvesztegetniegyetlenpercetsem.LátnomkellRose-t!

Elégedetten mosolygok a sötétben. Amikor a Nap utolsó sugarai iselhalványulnakaláthatáronésfelragyognakacsillagok,Alainbelémkarol,ésszéplassan elindulunk visszafelé, ugyanazon az útvonalon, amin idejöttünk.Elérkezünk a Louvre fejedelmi épületegyütteséhez, amely bágyadt fénnyeltükröződikaSzajnavízén.

-MostmárbeszélhetünkJacobról-válttémátAlain,miközbenvégigsétálunkaLouvreudvarán,aruedeRivoliirányába.

Beleegyezőnbólintok,ésmégalélegzetemetisvisszatartomazizgalomtól.Alainnagyotsóhajt,aztánlassan,akadozvabelefogatörténetbe.

-Énisottvoltam,amikorRoseésJacobelőszörtalálkoztak.1940-etírtunk,ésbár Párizst addigra elfoglalták a németek,mi ebből semmit nem érzékeltünk. Avárosban nyugalom volt, és azt hittük, hogy minden rendben lesz, de nem ígytörtént.Mindenre számítottunk, de a deportálások iszonyatameg sem fordult afejünkben.

AruedeRivolin,aholmégmindignagyatumultus,holottazüzletekmárrégbezártak, egyszer csak jobbra fordulunk. Párok sétálgatnak összeborulva asötétben, egymás kezét szorongatják, és szerelmes csacskaságokat suttognakegymás fülébe.Hirtelenmagamelőtt látomMamie-tésJacobot,amintugyaneztteszik,csakhetvenévvelkorábban,éslúdbőrösleszahátam.

- Szerelemvolt első látásra, olyan elsöprő erejű szenvedély, amit semazelőtt,semazótanem láttaméletemben - folytatjaAlain. -Hanema saját szememmellátom, el semhittemvolna.Az első pillanattól fogva tudták, hogymegtálalták alelkitársukat.

Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de olyanmeggyőző erő vanAlain szavaiban,hogyhinnemkellneki.

- Attól fogva elválaszthatatlanok voltak, pedig az apám nem helyeselte akapcsolatukat,mertJacobalacsonyabbsorból származott.Apámorvosvolt,mígJacob apja csak egyszerű gyári munkás, de a megnyerő modorával és az éleseszével Jacob végül megkedveltette magát a szüleimmel. Soha nem volt resttanítgatniengem,ésszívesenjátszottDaviddalésDanielle-lel.

Alainegypillanatraelhallgat,hogy felidézzea réges-régenelveszített testvéreiemlékét.Egydarabignémánbandukolunk,énpedigarragondolok,hogyaháborúmegfosztottaőtagyermekiártatlanságtóléselraboltaalegszebbéveit.

AHôteldeVille,vagyisapárizsiVárosházaépületemellett iselsétálunk,amitszinténdíszkivilágításbaöltöztettek.Alainkézenfog,amikorátkelünkazúton,ésmég akkor is szorítja a kezemet, amikor irányt változtatunk és északnakfordulunk, aMarais negyed felé. Jó érzés, hogy végre rátaláltam.Most, hogy azanyámmárnemélésanagyanyámislassanelveszítiazemlékezetét,Alainrőlmárnemakaroklemondani.

- Amikor bevezették a zsidóellenes törvényeket és a helyzetünk napról naprarosszabbodott, Jacob többé nem titkolta a náciellenes nézeteit, a szüleim pedigaggódni kezdtek. Apám azt hitte, hogy minket nem fenyeget veszély, mivelvagyonosnak számítottunk, de Jacob tisztán látta, hogymi zajlik. Egy földalattiellenállásimozgalomtagjakéntjóltudta,hogyafasisztákcéljaazsidókmódszereskiirtása. Ma már egyértelmű, hogy a szüleim miért nem voltakelővigyázatosabbak: nem akarták ugyanis elhinni, hogy Franciaország hátatfordíthat a zsidóságnak. Az utolsó pillanatig reménykedtek, és amikor Jacobfigyelmeztette őket a közelgő veszélyre, befogták a fülüket. Jacob nem adta fel,ezért az apám dührohamot kapott és azzal vádolta, hogy hazug propagandávalagitálazotthonunkban.Csakmihittünkneki,Roseésén-valljabeAlainelcsuklóhangon-,ezértvagyunkmaiséletben.

Némánbaktatunkegyideig,lépteinkzajátvisszaverikaházfalak.

-HolvanmostJacob?-kérdezemkisvártatva.

Alainmegtorpanéstanácstalanulrázzaafejét.

-Sajnos,nemtudom—feleli.-Aztsemtudom,hogyegyáltalánéletbenvan-e.

Nehézszívvelhallgatom.

-Utoljára1952-bentalálkoztunk,amikorelhajózottAmerikába-folytatjaAlain.

Döbbentenbámulokrá.

-Amerikábaköltözött?

Alainbólint.

-Igen,deaztnemtudompontosan,hogyhová.Hatvanévvelezelőtttörtént.Haélmég,akkornyolcvanhétéves.Ráadásulazakétév,amitAuschwitzbantöltött,nemmúltelnyomtalanul.

Az út hátralévő részét néma csendben tesszükmeg.Nem tudok szabadulni agondolattól,hogyanagyanyáméséletenagyszerelmehatvanéveugyanabbanazországbanél,ésmégcsaknemistudtákegymásról,hogyamásikéletbenmaradt.HaJacobmegtaláltavolnaMamie-taháborúután,akkorazanyámvalószínűlegmegsemszületettvolna,ahogyanénsem.Ezvoltadolgokrendje,vagyapusztalétemnemmás,mintazigazszerelemmegcsúfolása?

-Megkelltalálnomőt!-bökömki,miközbenAlainabepötyögiabelépőkódjátakaputelefonba,aztánudvariasanelőreenged.

-Igen-értvelemegyet.

Felkísérem az emeletre, de úgy érzem, mintha minden összeesküdött volnaellenem.

-TelefonáljunkRose-nak,jó?-kériAlain,miutánfelértünkalakásba.

-Rendben,denefelejtsdel,hogyvannakjóéskevésbéjónapjai.Lehet,hogyfel

semfogjamajd,hogykiisvagy.Sajnos,márnemarégi.

Alainelmosolyodik.

-Mindannyianváltozunk.Nincskivétel.

Mármajdnemestetízóravan,tehátCapeCodonmostdélutánnégyórakörüllehet. Mamie, a legtöbb demenciás beteghez hasonlóan, ilyenkor szokottszunyókálni.

-Ténylegnembaj,haatetelefonodrólhívomfel?-kérdezem.

-Sokbakerülhet.

Alainelnevetimagát.

-Hamilliókbakerülne,akkorisfelhívnám,elhiheted!

Éniselmosolyodom,aztánfelveszemakagylót,beütöma001-eshívószámot,éstárcsázomMamieszámát.Hatszoriskicseng,deMamienemveszifel.

- Ez különös - jelentem ki. Mamie soha nem vesz részt a közösségitevékenységekben,abingóról isazt tartja,hogycsakkölyköknekvaló,ezértnemértem,hogymiért nincs a szobájában ésmiért nemveszi fel a telefont. - Lehet,hogymelléütöttemaszámokat.

Újrapróbálkozom,éshagyom,hogynyolcszorkicsengjenatelefon,csakutánateszem le. Alain fintorog, nekem pedig rossz előérzetem támad. Erőltetettenmosolygokéspróbálokvalamielfogadhatómagyarázatottalálni.

-Biztosanazértnemveszi fel,mert sétálnimenteka lányommal,vagyvalamiilyesmi.

Alainbólint,delátszik,hogyegyszavamatsemhiszi.

-Haragudnál,hamegcsörgetnémalányomat?

-Ugyan,dehogy.Hívdcsakfelnyugodtan!

Ismét tárcsázom az Egyesült Államok hívószámát, aztán rögtön utána Anniemobilszámát.

-Anya, te vagy az? - szól beleAnnie a telefonba, ésmár a hanghordozásábóltudom,hogyvalamibajtörtént.

-Miabaj,kicsim?-kérdezem.

-Mamie…-közliremegőhangon.-Mamieagyvérzéstkapott.

Teljesen letaglóz ahír, és csakbámulokAlainre, aki tudja,hogy valaminincsrendben.

-Mégé…?-nemmerembefejezniamondatot.

-Behoztákakórházba,denagyonrosszbőrbenvan-felelAnnie.

-Istenem!-pillantoksegélykérőnAlainre,akiegyreijedtebbnektűnik.

-Mitörtént?-kérdeziaggódva.

Letakaromatelefonkagylót,hogyAnnienehallja,amitmondok:

-Anagyanyámagyvérzéstkapott,ésbevittékakórházba.

Alainaszájaelékapjaakezét,énpedigmegpróbálokújraalányomrafigyelni.

-Szívem,tejólvagy?Vanottveledvalaki?

-Mr.Keyesittvan-motyogja.

-Gavin?-kérdemcsodálkozva.-Naésapádmerrevan?

- Még dolgozik - válaszolja. - Próbáltam felhívni többször is, de mindig azasszisztense veszi fel, aki közölte, hogy Apának fontos tárgyalása van, és majdvisszahív,haszünetettartanak.

Lehunyomaszememéspróbálokmegnyugodni.

- Nagyon sajnálom, hogy most nem vagyok ott veled, kicsim. Megpróbálokminélelőbbhazaérni,megígérem.

-Márkerestelekaszállodábanis-közliAnniefélénken.-Miértnemvoltálott?

Alainrepillantok,éslátom,hogymindjártelsírjamagát.

-Elkellmondanomnekedvalamit,Annie,ésmindentelismesélekrészletesen,aminthazaértem.Rendben?

-Jólvan-egyezikbeleremegőhangon.

-BeszélhetnékegypercreGavinnel?

Nem válaszol, de a kotorászásból nyilvánvaló, hogy megpróbálja odaadniGavinnekatelefont.

-Halló!-szólbeleGavinatelefonba,ésazonnyombanelöntanyugalom.

-Mitörtént,Gavin?-kérdezemsürgetve.Tudom,hogyillenemegköszönnöm,hogy már megint a segítségünkre sietett, de most csak Mamie-ra és Annie-retudokgondolni.

-Hope,anagyanyádnakagyvérzésevolt,dejelenlegstabilazállapota-közliahivatalos diagnózist, a hangja azonban tele vanmelegséggel. -Még nem nyertevisszaazeszméletét,de folyamatosanmegfigyelésalatt tartják.Mégnemtudják,hogymekkorakárosodásérte.

-Tessék? - kérdezem,de ahangommegbicsaklik, és hirtelen azt sem tudom,hogymit is akartamkérdezni. SegélykérőnnézekAlainre, aki egy székre roskadszembenveleméskönnyesszemekkelmeredrám.Göcsörtöskezévelmégmindigeltakarjaaszáját.-Kiértesített?-kérdezemvégül.

-Anniehívottfel-magyarázzaelGavingyorsan.-Azapjaházábanvolt,amikorfelhívták az otthonból, mert szerintem még mindig a régi számotok szerepel anyilvántartásukban.Egynővér telefonált, ésmivel senki nemakadt, akiAnnie-t

bevihettevolnaakórházba,avégénnekemszólt.

-Sajnálom-motyogom.-Vagyisköszönöm!

- Ne viccelj, Hope! - mondja Gavin. - Örömmel segítettem. Egyébként is ottdolgoztam a közelben,mert Joan Namvar házán kellett néhány apróbb javítástelvégeznem.

Lehunyomaszemem.

-Köszönöm,Gavin.Nemistudod,mennyirehálásvagyok!

-Szívesen-felelikészségesen.

-Anniejólvan?

-Egykicsitmegijedt,dejólvan.Neaggódj,ittmaradokvele,amígavoltférjedbefejeziamunkát.

-Köszönöm-suttogom.-Majdvalahogymeghálálom

-Nemtartozolsemmivel,szívesensegítettem-ismétlimeg.

-Akövetkezőgéppelmármegyek ishaza -bizonygatom.Nemakarok folytonszívességet elfogadni másoktól, és biztos vagyok benne, hogy Gavin mostaniközbelépésemiattiskeserűbűntudatfoggyötörni.

-Jólvagy,Hope?-kérdezihirtelenGavin.

Zavaromban pislogni kezdek, mert a hogylétem felől nem sűrűnkérdezősködnek.

-Igen-füllentem,denyilvánvalóankilógalóláb.-VisszaadnádmégegykicsitAnnie-t?

-Hátpersze.Tartsdavonalat!Viszlát!

Megintkotorászásthallok,aztánAnnieszólbeleakagylóba.

-Anya,tevagy?

- Figyelj, kicsim, sajnálom, hogy apád nem tudott érted menni. Mindjártfelhívomésmegkérdezemtőle…

-Anya,jólvagyok,hiddel!Mr.Keyesittmaradvelem.

Felsóhajtokésidegesenösszecsippentemazorrnyergemet.

-Megyekhazahozzád,amilyenhamarcsak tudok! -próbálomnyugtatgatnialányomat.

-Tudom-feleliAnnie.

-Szeretlek,kicsim!

Hirtelencsöndtámadavonalmásikvégén.

-Tudom-mondjaújraAnnie,majdhozzáteszi:-Énisszeretlektéged.-Aztán

hirtelenfelzokog.

Errenálamiseltörikamécses.

Alainrehárulafeladat,hogykiderítse,mikorindulalegközelebbirepülőjáratazÁllamokba. Teljesen kiborulok, csak mászkálok fel és alá a lakásban, akár egyűzöttvad.Márezredszerreképzelemmagameléajelenetet,amintAnnieakórházvárótermében zokog, és senki másra nem számíthat, csak Gavin Keyesre. Azelmúlthónapokbanrengetegszerkihúzottminketacsávából,deattólmégidegenAnnie számára. Az apjára lenne szüksége, hogy megnyugtassa, hogy nem leszsemmi baj Mamie-val, nem pedig Gavinre. Amint Alain befejezi a telefonálást,azonnalfelfogomhívniRobot,ésjólmegmondomnekiamagamét.

-Átírattamajegyedet- jelendkivégülAlain—,ésfoglaltamegyetmagamnakis.Alegkorábbiközvetlenjáratholnapdélutánfélkettőkorindul,azzalpárperccelháromórautánBostonbanlehetünk.Adélelőttigépekkelazabaj,hogytöbbszörátkelleneszállnunk,éskésőbbisérnénkoda.

Aholnapdélutánegyörökkévalóság,deazérthálásanköszönömmegAlainnekasegítséget.

-Mennyivel tartozom? - faggatom,nohapillanatnyilagnemvet fel apénz, éstudom,hogyMamieezerdollároscsekkjesemfedeziaköltségeket.

-Ne csacsiskodj! -mondjaAlain rosszallón. -Mostnincshelye ennek!MinélhamarabbBostonbakellérnünk,hogybemehessünkRose-hozakórházba!

Bólintok,mertkésőbbisráérünkegyezkedni,ésamúgysincserőmhozzá.

- Köszönöm, Alain! - fogadom el végül a szívességet, és megkérdezem, nembánná-e,haisméthasználnámatelefont.

Beleegyezik, és feszülten figyeli, ahogy feltárcsázom Rob asszisztensének aszámát,ésjólfelhúzommagam,mirevégresikerülkapcsolniaazexférjemet.

- Az isten szerelmére, Hope, majd megyek, amint módom lesz rá!-méltatlankodik Rob. - Annie élete nem forog veszélyben, én pedig egy fontostárgyaláskellősközepénvagyok.

-Alányodegyedülvanakórházbanésretteg!-sziszegemdühösenakagylóba.-Ezsemhatmeg,igaz?

-Mondtammár,hogymegyek,aminttudok-ismétlimeg.

- Elsőre is fölfogtam, és akkor is ugyanilyen lelketlenül hangzott. - Egésztestembenremegnikezdek,éslecsapomakagylót.

Alain rögtön fölpattan a helyéről, odasiet hozzám és átölel. Hirtelen azt semtudom,hogyanreagáljak,deaztánénisátölelem.

-Már nem éltek együttAnnie apjával? - kérdezi végül, én pedig rádöbbenek,hogyórákonát csakMamie-ról beszélgettünk,magamról viszont alig árultamelvalamit.

-Nem,márnem-felelemkeserűn.

-Sajnálom!-mondjaegyüttérzőnAlain.

-Nesajnáld!-rántommegavállam.-Jobbezígy.

Próbálok szenvtelenül beszélni a kapcsolatunkról, mintha már semmit semjelentene,deAlainarckifejezéseelárulja,hogyátlátaszitán.Hálásvagyok,amiértmégsemkérdezősködiktöbbet.

-Ittmaradhatszmaéjjel,haakarsz,debiztosanvannéhányholmidahotelban,amitelkellhoznod,ugye?

-Ígyvan,muszájösszepakolnoméskiiskelljelentkeznemaszállodából.

- Az izgalomtólma éjjel úgy sem jön álom a szememre, ezért ha elkészültél,holnap reggel gyere vissza nyugodtan. Bármilyen korán jöhetsz! Majd együttmegreggelizünkéskimegyünkareptérre.

-Azjólesz,köszönöm-mormolom.

- Én köszönöm - szorítjameg Alain a kezem, aztánmindkét orcámra csókotlehel.-Köszönöm,hogyvisszaadtadacsaládomat!

Bárpróbálkozom,de én sem tudok aludni éjszaka.Csak forgolódoma takaróalattésarragondolok,hogyalányomtöbbezerkilométerreinnétegyedülvanésretteg.Kétszer ismegpróbálom felhívni amobilján,denemveszi fel, a készülékpedig rögtön hangpostára kapcsol. Vagy az is lehet, hogy lemerült. Párizsi időszerint hajnali négy óra felé végre eléremGavint amobilján, aki elmeséli, hogyakkor jöttelakórházból,amikorRobestehéttájbanleváltotta.Azt iselmondja,hogyMamieállapotanemváltozottalegutóbbibeszélgetésünkóta.

-Próbáljmegpihenni,Hope!- tanácsoljavégülgyengéden.-Hamarosan jösszhazafelé,éshavirrasztasz,azzalnemsegíteszsenkin.

Elmotyogok egy köszönömöt, aztán leteszem a kagylót. Egyszer csak látom,hogymárháromnegyedötvan,ésnememlékszem,hogymikoraludtamel.Reggelhétkor már ott is vagyok Alainnél, miután lezuhanyoztam, bepréseltem aholmimatasporttáskámbaéstaxibavágtammagamahotelelőtt.

Alain már útra készen áll, nadrágot, inget és tengerészkék nyakkendőt visel,amikorüdvözölazajtóban.Megcsókoljobbrólésbalrólis,aztánmegölel.

-Látom,tesemaludtál!-jegyzimegtréfálkozva.

-Nemsokat-erősítemmeg.

-Gyerebe! - invitála lakásba. -Abarátom,Simonvan itt,akitmégaháborúelőttismertemmeg,éshaddmutassambeHenribarátomatis.Őkistúlélők,mintén.Mindenképpentalálkozniakartakveled.

ElszorulttorokkalkövetemAlaintalakásba.Anappalibankétidősférfiücsörögaz ablaknál, és éppen a kávéjukat kortyolgatják. A reggeli napsugarak szinteglóriát vonnak hófehér üstökük köré. Mindketten mosolyogva kászálódnak fel,amikor belépek, én pedigmegállapítom, hogy a két hajlott hátú aggastyán jóvalidősebbnek tűnikAlainnél.Ahozzámközelebbálló szólalmegelőször,áttetszőnzöldszemeikönnybenúsznak.

-Pontosanúgynéz,kimintRose!-suttogja.

- Simon! - dorgálja meg kedvesen Alain. - Hadd mutassam be azunokahúgomat, Hope McKenna-Smitht. Hope, ő a barátom, Simon Ramo. Jólismerteanagyanyádat.

-Pontosanúgynézki,mintő-ismétlimegSimonújra.

Néhány lépést előre totyog a szoba közepe felé. Amikor közelebb hajol, hogymindkétorcámracsókotnyomjon,észreveszem,hogymindenporcikájaremeg,ésegytetováltszámjegyláthatóazegyikalkarján.

-Auschwitz-mondjaegyszerűen.

Bólintok,aztánzavarombanelfordítomafejem.

-Nekemisvan!-szólalmegamásikaggastyán,ésmagasraemeliabalkezét.Egyhasonlótetoválásdíszelegakarján,egynyomtatottB,majdötszemjegy.Őismegpusziljaazarcommindkétoldalról,aztánmosolyogvahátrébblép.-Énnemismertemanagyanyját,debiztosanolyangyönyörű lehetett,mintön, ifjúhölgy!-bókolgavallérmódjára.

Halványanelmosolyodomésmegköszönömakedvességét.

-HenriLevyvagyok.

Nagyotdobbanaszívem,ésrögtönAlainrenézek,deőnemaztmondja,amireszámítok:

-Ezegynagyongyakorivezetéknév.SemmiközeJacob-hoz.

-Ó!-sóhajtokcsalódottan.

-Nemülhetnénkle?-lépHenriaszékéhez.-Anagybátyjamindigelfelejti,hogymár kilencvenkét éves vagyok.Hogy ismondják angolul?Nemvagyokmármaicsirke!

Nevetnemkell,ésAlainiskacagnikezd.

-Igen,egymaicsirke-mondja.-Egészenbiztos,hogyHopeannaklát.

-Ne is figyeljen ezekre amegcsontosodott vénemberekre,Hope! - szólalmegSimon, aztán a székéhez csoszog. -Mindenki csak annyira öreg, ahány évesnek

érzimagát,énviszontmaéppenséggelharmincötnekérzemmagam.

Megint csak mosolygok, Alain pedig megkínál egy csésze kávéval, amitboldogan elfogadok.Mind anégyen anappaliban foglalunkhelyet, aztánSimonközelebbhajolvamesélnikezd.

- Tudom, hogy az imént már mondtam, de úgy érzem magam, minthavisszarepültemvolnaaazidőben.Anagyanyjaolyangyönyörűvolt!

-Tepedigmindigodavoltálérte!-szakítjafélbeAlaincsúfondárosvigyorral.

-Tizenegyéveslétedremégmindigpesztonkáravoltszükséged,azértvoltveledRose - tromfolja le Simon. -Ne is törődjön vele! Én tudom, hogyRose odavoltértem,csaknemtudottróla.

-JacobLevyrőlmegfeledkeztél,barátom!-ugratjaAlain.

Simoncsakforgatjaaszemeit.

-Avetélytársamvolt,eznemvitás.

-EztegyedülSimongondoljaígy,mertmindenkimástudja,hogyJacobvoltaszőkeherceg,őmegcsakegycsúfvarangypipaszárlábakkal-magyarázzaAlain.

- Hé! - kiált fel Simon méltatlankodva. - A virgácsaim azóta szépenmegizmosodtak!-mutatalábaira,aztánrámkacsint.

Újrafelnevetek.

-Nos-szólalmegHenrinéhánypillanatmúlva—,Hopemostmármesélhetneegykicsitmagárólnekünk.NemminthanemérdekelnénekSimoncsülkei…

Ahárom férfi várakozásteljes tekintettel néz rám, én pedigmegköszörülöm atorkomat,merthirtelenelfogalámpaláz.

-Mirekíváncsiak?

-Alainaztmondta,hogyvanegykislánya,igaz?-kérdeziHenri.

Bólintok.

-AneveAnnie,éstizenkétéves.

Simonmosolyogvavesziátaszót.

-Ésmiafoglalkozása,Hope,mivelkeresiakenyerét?

-Cukrászdámvan-nézeksokatmondónAlainre. -Anagyanyámnyitottamég1952-ben.Mindensüteményünkeredeti franciareceptalapjánkészül,ősicsaládifortélyokszerint,amiketMamieitttanultmegPárizsban.

Alaincsakingatjaafejét,majdabarátaihozfordul.

-Bámulatos,nem?Annyiévenátsikerültéletbentartaniaahagyományainkat!

- Az még bámulatosabb lenne, ha hozott volna magával néhányat reggelire-közliHenrimivelnekedeszedbesemjutott,barátom.

Alain védekezőn emelimagasba a kezét, Simon viszont érdeklődve folytatja akérdezősködést.

- Talán mesélhetne nekünk azokról a süteményekről, Hope! Gondolatbanelfogyaszthatnánkőket.

Megint elkap a nevetés, de aztán mesélek a kedvenc receptjeimről, aréteseinkről, a sajttortáinkról. Azt az élményemet is megosztom velük, hogy azelőző nap egy cukrászdában megtudtam, hogy Mamie kedvenc csillagos pitéjeaskenázizsidóhagyományalapjánkészül.Azöregekegyideiglelkesenbólogatnak,de lehervad a mosoly az arcukról, amikor rátérek a többi specialitásunkra, anarancsvirágos félholdakra, az aromás ánizsos-édesköményes kekszeinkre és amézes-pisztáciástortánkra.

Henri ésAlain zavartanbámulnak rám,deSimon egyenesenolyan arcot vág,minthakísértetetlátna.Azösszesvérkiszaladazarcából.

-Miabaj?-kérdezem.

-Ezeknemzsidósütemények-állítjaHenri.-Anagyanyjaezeketbiztosannemacsaládiszakácskönyvbőllesteel.

HenriésSimonjelentőségteljesennéznekössze.

-Micsoda?-kérdezemértetlenül.

Simonszólalmegelőször.

- Hope, véleményem szerint ezek muszlim sütemények, egyenesen Észak-Afrikából.

Csakbámulokrájukmegkövültén.

-Muszlimsütemények?Micsoda?-csóválommégmindigafejem.

Henri és Simonmegint egymásra néznek, de Alainminthamár kapizsgálná,hogymireisutalnak,ezértnéhányszótintézSimonhozfranciául,amireőválaszol,Alainpedighitetlenkedvehümmögnikezd.

-Eznemlehetigaz,vagymégis?

-Mirőlvanszótulajdonképpen?-hajolokközelebb.

Egyre idegesebb vagyok, de rám sem hederítenek, csak villámgyorsanröpködnek a levegőben a francia mondatok. Alain hirtelen az órájára pillant,bólint,aztánfelpattanahelyéről,mireamásikkettőisfeláll.

-Gyerünk,Hope-sürgetAlain—,valamitelkellintéznünk!

-Mit?-kérdezemelképedve.-Vanerreegyáltalánidőnk?

Alainújraazórájáranéz,ésénisellenőrzőmapontosidőt.

Mindjártnyolcóravan.

-Kell,hogylegyenráidőnk!-jelentikihatározottan.-Nagyonfontos,mennünk

kell!Hozdaholmidatis!

Felkapomasporttáskámat,éskövetemaháromférfit.NémacsendbenhagyjukelAlainlakását.

-Hovámegyünkvalójában?-próbálomkiszednibelőlükazúticélunkat,amikorvégiggyalogolunkaruedeTurenne-en,aztánmegtorpanunk,mertHenrileintegytaxit.

-ApárizsiNagymecsetbe.AGrandMosquéedeParis-ba-világosítfelSimon.

Csakbámulokráértetlenül.

-Egypillanat!Jólértettem,hogyamecsetbemegyünk?

Alainközelebblépésmegsimogatjaazarcomat.

- Bízzál bennünk,Hope! - feleli. A szeme csillog az izgalomtól, és egyre csakmosolyog.-Útközbenmindentelmesélünk.

Tizenötödikfejezet

Lehet, hogy mégiscsak igazak a pletykák? - szólal meg Alain, amikorkényelmesenelhelyezkedünkataxiban,éselindulunkafolyómenténkeletfelé.Azutcák szép lassan megelevenednek, a napsugarak felmelegítik a földet, a házakpedigacitromsárgaélénkárnyalataibanfürdenek.

-Mifélepletykák?-kapomfelafejem.-Mirőlvanszó?

AlainésSimonsokatmondópillantásokatváltanak,aztánHenri

szólalmegelőször.

- Azt beszélték, hogy a Párizsban élőmuszlimok sok zsidótmentettekmeg adeportálásokidején-magyarázza.

Csakbámulokráértetlenül,aztánahevesenbólogatóAlainreésSimonranézek.

- Várjunk csak! Ön azt állítja, hogy a muszlimok segítettek a bajba kerültzsidókon?

-Aháborúalattegyszersemhallottunkilyesmiről-feleliSimon,aztánAlainrepillant.-Valójábansohaéletembennemhallottamehhezfoghatót.

Alainegyetértőnbólint.

-Jacob egyszer futólag említett valamit, azért gondoltam, hogy… - A hangjaelcsuklik,éscsakcsóváljaafejét.-Sohanemhittem,hogyigazlehet.

- Hajdanában a zsidók és a muszlimok testvérként tekintettek egymásra-magyarázzaHenri. -Amuszlimokatnemvégeztékkiaháborúalatt,deőket isugyanolyankívülállónaktartották,akárcsakazsidókat.Biztosvagyokbenne,hogya zsidók megbélyegzése és kivégzése együttérzést váltott ki belőlük. Nemtudhatták, hogy mikor kerül rájuk a sor, Franciaország mikor fordul ellenük,ahogyanazsidókkaltette.

-Azaszóbeszédjárta,hogysegítettekrajtunk-foglaljaösszeSimon.-Desohanemhittem,hogyténylegígytörtént.

-Eztmeghogyérti?-kérdezem.

-Aztbeszélték,hogyazokatagyerekeketbújtatták,akiknekaszüleitalágerekbehurcolták, de néhány felnőttnek is menedéket nyújtottak - meséli Alain.- Földalatti csatornákon keresztül juttatták ki a zsidókat a szabad zónába, aháborúsövezetentúlra,éssokesetbenhamispapírokatisszerezteknekik.

- Amuszlimok csempészték ki a zsidókat Párizsból? -Hitetlenkedve rázom afejem,mertnehézelhinni,hogyténylegígytörtént.

- A második világháború alatt a párizsi Nagymecset vezetője Európa

legbefolyásosabb muszlimja volt - teszi hozzá Henri, aztán Alainre pillant. - SiKaddourBeng…Comments’est-ilappelé?

-Benghabrit-vágjaráAlain.

Henrihelyeslőnbólint.

-Ténylegígyhívták,SiKaddourBenghabrit.Mégafranciakormánysemmerteháborgatniőt.Lehetséges,hogyahatalmátésabefolyásátazsidókmegmentésérehasználtafel.

Teljesenmegdöbbentezahír,éscsakbámulokkifeléataxiablakán,miközbenPárizs látványosságai elsuhannak mellettünk. A Notre Dame kettős tornyánakkarcsúsziluettjetűnikfelatávolban,mipedigrágördülünkegyhídraésátkelünkaSzajnabalpartjára.Templomiharangokkondulásáthozzafelénkaszél.

-TehátönökszerintanagyanyámúgytudottmegszökniPárizsból,hogyahelyimuszlimközösségaNagymecsetbenbújtatta-foglalomösszeazeddighallottakat.

-Ezmegmagyarázná,hogymiértsütszmuszlimeredetűsüteményeket-szögezileAlain.

-Ugyanakkorszámosmáskérdésreisválasztadna-vesziátaszótHenri.-Bárkétlem, hogy a zsidók nevei szerepelnének a nyilvántartásaikban, és abban isbiztos vagyok, hogy senki nem lesz hajlandó beszélni a történtekről. Adeportálások emlékét örökre maga alá temeti az idő. Manapság olyan nagy afeszültségavallásifelekezetekközött,hogynehézlennekinyomozni,miistörténthetvenévvelezelőtt.

- De mi van akkor, ha a nagyanyám tényleg így menekült meg? - suttogomlelkesülten, mert eszembe jutnak Mamie szavai. Az elutazásom előtt azzalgyötörtem,hogy vallja be, valóban zsidó származású-e. Így felelt:Zsidóvagyok,katolikus és muszlim is. Hirtelen elönt a bizonyosság boldogító érzése, és aszememtágranyílik.

A taxi megáll egy hófehér épület előtt, amelynek a tetejét sötétzöld cserepekfedik,díszesárkádjaiéscsillogókupoláivannak.Azépületbőlzöldtetejűminaretszökikazégfelé,ésbárarészleteintisztánkivehetőamarokkóiépítészethatása,az összkép mégis az imént látott Notre Dame-ra emlékeztet. Csak az emberektestnekkülönbséget,mondtanekemegyszerMamie,Istennemválogat.

Henri kifizeti a fuvardíjat, mi pedig kikászálódunk a taxiból. Henrinak ésSimonnak is segítenem kell, mert a lábuk már nem hajlik úgy, mint fiatalkorukban.

-Régeneztegyedülismegtudtamcsinálni-mosolyodikelszomorkásánHenri,aztánrámkacsint,ésaboltívesbejáratonátmindanégyenbelépünkazépületbe.

-Ha senki nem hajlandó a deportálásokról beszélni, akkormit keresünk itt?-súgomAlainnek,miközbenátsétálunkegyaprócskabelsőudvaron.

Belémkaroléshamiskásanelmosolyodik.

-Süteményeketmustrálunk.

Abelsőudvarhófehérkőlapjainárnyjátékotjátszanakalombok,ésmindenfelé,azudvarközepétőlafalaktövéig,kék-fehércsempeborításúasztalkáksorakoznak,türkizkékrefestettszékekkel.

A falakon sárga virágú, sötétzöld levelű kúszónövények indái kígyóznak, azasztalokon pedig pajkos verebek ugrándoznak ide-oda. Mindenütt béke ésnyugalomhonol, és olyanmélységesmély csend, hogymár kezdem azt hinni, amecsetmégnincsisnyitva.

Egy koromfeketébe öltözött középkorú arab férfi lép hozzánk,majd franciáulmondvalamit.Alainválaszol,miközbenfelémmutogat,aztánakövetkezőnéhánypercbenmindanégyférfivillámgyorsfranciakarattyolásbakezd,amibőlegyszótsemértek.Az arab férfi eleinte csak a fejét rázza, de végül vállat von,majd int,hogykövessükőtegyszűklépcsősoronátafőépületbe.

Odabent egy fekete hajú, olaj barna bőrű fiatalabb férfit pillantunkmeg, akiéppen süteményeket pakol egy kosárba. Meghűl bennem a vér, amikor afinomságok közel felében a saját cukrászdám termékeit fedezem fel. Van ittminden: porcukorba hempergetett fűszeres félholdak, hófehér sütőpapírbagöngyölt,halványzöldszínűpisztáciásaprósütemény,mézzelátitatottbaklavaésragacsos mandulás kekszek, a közepükön koktélcseresznyével. Ismerősek ahajszálvékony cukros tésztatekercsek, a vastagmandulás tortaszeletek, akárcsakAnniegyerekkorikedvence,amézes-fahéjaskarika.

KalapálószívvelnézekAlainre.

-Ugyanazok?-kérdezi.

Lassanbólintok.

-Ugyanazok-erősítemmeg.

Anagybátyámelmosolyodik,deközbenkönnybe lábadaszeme,ésaz idősebbarabférfifeléfordul,akiértetlenülbámulránk.Váltanakpármondatotfranciául,majdAlainismétrámpillant:

-Hope,mesélnélennekazúrnakasüteményeidről?Énmárelmondtamneki,hogyszerintemmitörténhetettRose-zal.

Aférfiramosolygok,akibenláthatóanmégnemoldódottfelagyanakvás.

- Ezeket a süteményeket a nagyanyámtól tanultam - magyarázom. - A sajátcukrászdánkban,CapeCodonugyanezeketazédességeketsütjüknapmintnap.

Aférfimegrázzaafejét.

- Ez nem jelent semmit. Ilyen süteményeket bárki készíthet. Sok zsidószármazik Észak-Afrikából, és ezek nem csupánmuszlim receptek. A nagyanyjabárkitőleltanulhattaőket,lehet,hogyéppenegymásikzsidótól.

Elszomorodom.OstobaságvoltaMamiemúltjáravonatkozóelméletünketegy

rakássüteményrealapozni.

-Lehetséges,éskérem,neharagudjon,hazavartuk!-közlöm,aztánelfordítomafejem.

-Jólvagy,Hope?-érintimegAlainakaromategyüttérzőn.

Bólintok,hogymindenrendben,deeznyilvánvalóhazugság.Szólnisemtudokacsalódottságtól, és fojtogat a sírás, de fogalmam sincs, hogymiért.Nem tudom,miértolyanfontosszámomra,hogykiderítsem,miistörténtvalójábanMamie-val,de fontos. Most már mindennél fontosabb. Azért küldött ide, hogy napvilágrakerüljönamúlt,deúgytűnik,mostmársohanemtudjukmeg,mitörténtveleadeportálásokidején.

-Menjünk!-indítványozomvégül.

Afeketeruhásférfiudvariasanbiccent,aztánmagunkrahagyminket,HenriésSimon pedig szedelőzködni kezd. Azon az útvonalon indulunk kifelé, aminidejöttünk, ámhirtelen ismerős illat csapjameg az orromat, és képtelen vagyoktovábbmenni.Amikorvisszanézek, látom,hogya fiatal fiúéppenegytálcahasábalakú,cukorbamártottsüteménytcsúsztatasüteményespultra.

-Bocsánat-szólítommeg—,véletlenülnincsönöknél…ööö…-hirtelennemjuteszembe a Marais negyed cukrászdájában kóstolt sütemény neve - Ronde dePaves?

Afiúhüledezvenézrám.

-Ronde de Paves - ismétlimeg. - Én nem beszélni jó angolt,mai non, nemtudnimiRondedePaves.

—Jaj!-nézeksegélykérőnAlainre.-Elmondanádneki,hogyasütemény,amirőlbeszélek, darált mákkal, mandulával, mazsolával, fügével, asztalt szilvával ésfahéjascukorralkészül?Megkérdeznéd,hogyígymárismerősnektűnik-e?

Lehet, hogy elment az eszem,de esküdnimernék,hogy a csillagospite illatátéreztemazelőbbalevegőben.

MielőttAlainfordítana,afiatalembercsodálkozóarcotvág.

-Azédesanyámsüteményepontezekbőlahozzávalókbólkészül-közlivelünk.

Bólintok.

- A mi cukrászdánknak pedig éppen ez a specialitása, és ez a nagyanyámkedvencsüteménye.

Alain döbbenten pislog, aztán a fiúhoz fordul és lefordítja a szavaimat. Csaknézem,ahogyanafiúbólogat,ésaligvárom,hogymegtudjam,mitválaszol.

-Aztmondta,hogyittapitékbőlegyszemélyesadagokatsütnek,ésmindegyikcsillagalakú.

Aligtudompalástolniazizgatottságomat.

-Mamieiséppenígykészíti,éstudtommalőmaganevezteelcsillagospitének.

Alain tanácstalanul vakargatja a fejét, miközben Henri és Simon szótlanulácsorog. Mindannyian lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy alkalmi tolmácsunkelmagyarázzaafiúnak,amitaziméntmondtamacsillagospitéről.

A fiúmeghökken, aztán izgatottannézhol rám,holAlainre. Sebesenválaszolvalamitfranciául,Alainpedigmárfordítjais.

-Aztmondja,hogyahatodikkerületbenlakikegymuszlimférfi,akinekpékségevan,areceptvalójábantőleszármazik.

Bólintok,aztánjelentőségteljespillantástvetekafiatalemberre.

-Köszönöm-mondomelőszörangolul,aztánmegismétlemfranciáulis.-Mercibeaucoup!

-Derien-felelimosolyogva.-Bonchance!

A torkomban dobog a szívem, miközben követem Alaint és a barátait azudvaronátazutcára.

-Szerintedanagyanyámnakközelehetezekhezapitékhez?-faggatom.

- Hamarosan kiderül - válaszolja nyugodtan a nagybátyám, de a szikra aszemében és a szapora léptei arról árulkodnak, hogy ő is éppúgy reménykedik,hogysikerreljárunk,akárcsakén.

Taxit fogunk, majd közel tizenöt percig szótlanul autókázunk, mire elérünkahhoz a pékséghez, amiről a fiatalember beszélt. Kívülről első látásra tipikusfrancia pékségnek tűnik, csak a kétnyelvű, arab-francia cégérből derül ki, hol isjárunkvalójában.Belépünk,ésazorrunkatmegcsapjaazélesztőjellegzetes,nehézszaga.A falakonmindenütt polcok sorakoznak, és katonás rendben,mintha egykerítés lécei lennének, felállítottbagettekállnak.A süteményespult roskadozikatemérdek sütemény alatt, és szinte mindegyiket friss gyümölccsel és bőkezűenmért kristálycukor-halmokkal díszítették. A cikcakkos mintájukról azonnalfelismeremazóriásiméretűcsillagospitéketis,amiketénisévekótaígydíszítek.Aszívemaztsúgja,hogymostvégrefényderülarejtélyre.

Megkérjükapultmögöttállófiatallányt,hogyhívjaidenekünkatulajdonost,ésegypillanattalkésőbbegykaramellbarnabőrű,hórihorgas,középkorú,őszülőhajú férfi bukkan elő az egyik hátsó helyiségből. Tiszta fehér pékkötényt,kifogástalanulsimáravasaltkhakiszínűnadrágotésvilágoskékingetvisel.

-Sahibtelefonáltamecsetből,ésemlítette,hogymegfognakkeresni-áruljael,miután kölcsönösen üdvözöltük egymást. -Hassan Romyo vagyok, és nagyonörülök,hogyeljöttek,deattóltartok,hogynemtudoksegíteniönöknek.

Elszorulaszívem.

-Uram,nemtudjavéletlenül,hogyacsillagospitereceptjehonnanszármazik?-tudakolomfélénken,ésközbenasüteményespultonsorakozópitékremutatok.

Csakrázzaafejét:

-Márhúszévevezetemeztapékséget,ésasüteményeketakezdetektől fogvaugyanazokareceptekalapjánkészítjük.Azédesanyámreceptjeithasználjuk,deőmárévekkelezelőttmeghalt.

- A csillagos pite zsidó recept alapján készül - vág közbe udvariasan Alain.MonsieurRomyótmeghökkentiezakijelentés.-

Eredetileg a Lengyelországból származó dédanyám készítette ezeket asüteményeketsok-sokévvelezelőtt.

- Zsidó és lengyel a recept? - hitetlenkedikMonsieurRomyo. -Egészenbiztosbenne?

Alainhatározottanbólint.

- A nagyszüleim receptje alapján készültek az első sütemények, a másodikvilágháborúelőttegycukrászdábanaMaraisnegyedben.Aztgondoljuk,hogyeztareceptetahúgomtaníthattamegazöncsaládjánakaháborúalatt.

MonsieurRomyoegyideigszótlanulbámulAlainre,aztánbólint.

-Alors.Aszüleim,sajnos,mármeghaltak,ésegészenfiatalokvoltakaháborúalatt, szinte még gyerekek. Ha élnének, talán emlékeznének a testvérére. Anagybátyámviszontmégéletbenvan,éstalánsegíthetnekünk.

-Őisittvan?-kérdezem.

MonsieurRomyoelnevetimagát.

-Nem,madame.Ahelyzetaz,hogymárnagyonöreg,hetvenkilencéves.

-Ahetvenkilencegyáltalánnemszámítöregnek-dohogjaHenriabajszaalatt,deMonsieurRomyoszerencsérenemhallja.

- Felhívom telefonon - közli velünk készségesen. - Csak az a baj, hogy mármajdnemsüketszegény,éselégnehézkesvelebeszélni.

-Próbáljameg,kérem!-fogomkönyörgőreadolgot.

Lelkesenbólint:

-Mostmáréniskíváncsivagyok.

A pult mögé lép, felkapja amobiltelefonját, kikeresi a nagybátyja számát, ésmárhívjais.

Visszatartottlélegzettelvárjuk,hogymisülkiebből.

-Halló.?OncleNabi,tevagyaz?

Megkönnyebbülve hallom, hogy sikerült elérnie. Egyetlen szót sem értek abeszélgetésükből,deaznyilvánvaló,hogysokszorkellelismételnieamondandóját,aztánegyszercsakletakarjaatelefont,ésjelentőségteljespillantástvetrám.

-Nabinagybátyámaztmondta,hogyacsillagospite receptjétacsaládomegyfiatalnőtőltanulta.

-Mikor?-kérdezemtürelmetlenül.

Monsieur Romyo megint beleszól a telefonba, aztán még kétszer-háromszorelismétliakérdésemet,mindenalkalommalegyrehangosabban.Ismétletakarjaatelefontésegyévszámotmondfranciául,lassan,tagoltan:

-L’annéemilleneufcentsquarante-deux,vagyis1942-ben.

-Ezbiztos?-kérdezemAlaintelcsuklóhangon,akiMonsieurRomyóhozfordul,ésarrakéri,kérdezzemeganagybátyját,háthaemlékszikafiatallányra.

Egypillanattalkésőbbcsakennyitmond:

-Rose.Elles’estappeléeRose.

-Micsoda?-kérdezemAlaint,merthirtelenelfogapánik.

Alainmosolyogvafordít.

-Aztmondja,hogyafiatalnőneveRosevolt.

-Öazénnagyanyám!-motyogom.

MonsieurRomyobólint, valamitmonda telefonba,aztánhallgategydarabig.Miutánbefejeziahívást,megcsóváljaafejét.

-Eznagyonfurcsa!-jegyzimeg,majdAlainrepillant,utánapedigrám.-Ennyiévenát fogalmamsemvolt… -Hirtelenelcsuklikahangja, és idegesenkrákognikezd. - A nagybátyám, Nabi Haddam azt szeretné, ha most azonnalmeglátogatnák.D’accord?

-Merci.D’accord - egyezikbeleAlain, aztánkérdőnnéz rám.Mivelbólintok,megköszöniameghívást,ésmárindulunkis.

ÖtperccelkésőbbSimon,Henri,Alainésénmármegintegytaxibanülünkésdélnektartunk,aruedesLyonnaisfelé,amiMonsieurRomyoelmondásaszerintnincsennagyonmessze a pékségétől. Fél kilenc van, ezért aligha fogjuk elérni akoradélutánigépet,deúgyérzem,hogyezmostmellékes.

MireNabiHaddamlakásánálmegállunk,márremegekazidegességtől.Azidősúr türelmetlenül ácsorog a ház előtt, alig várja, hogy találkozhassunk. Mr.Romyótóltudjuk,hogyanagybátyjacsakegyévvelfiatalabbAlainnél,deszemmelláthatóanannyirajóltartjamagát,hogylegalábbhússzallátszikannak.Éjfeketeahaja, és feleannyi ránca sincs. Szürke öltönyt visel, és összekulcsolt kezekkelálldogál.Amintkiszállunkazautóból,megbabonázvabámulrám.

-Az unokája… -mondja vontatottan,mielőtt alkalmunk nyílna bemutatkozni.

-MagaRoseunokája!

-Igen-felelemnagyotsóhajtva.

Elnevetimagát,közelebblépésmindkétoldalrólmegpuszil.

-MinthaRosetükörképétlátnám!-jelendki,aztánelfutjaaszemétakönny.

Alainisbemutatkozik,elmondja,hogyőRoseegyetlenéletbenmaradttestvére,ésbemutatjaabarátaitis.Amikorrámkerülasor,közlömMonsieurHaddammal,hogyakeresztnevemHope,vagyisRemény.

-Milyen találónév! -mormolja. -Anagyanyjaa reménynekköszönheti,hogymegmenekült.-Ameghatódottságtólpislognéhányat,aztánmosolyogvatessékelminketbefelé.

Beütiakaputelefonkódját,mipedigkövetjükasötétlépcsőházba,majdbalrólazelsőlakásba.

-Ez az otthonom - tárja sarkig abejáradajtót,majdkörbemutat a lakáson. -Érezzékotthonmagukat.

Elhelyezkedünk a félhomályos nappaliban, ami tele van könyvespolcokkal ésMonsieurHaddamcsaládjának fotóival,majdAlainközelebbhajol és faggatóznikezd.

-Hogyanismertemegatestvéremet,Rose-t?

-Tessék?-kérdeziazöreg.Pislognéhányat,aztánelárulja,hogynagyonrosszulhall.-Majdnemsourdvagyok,süket.Nagyonsajnálom.

Alainmegismétli a kérdést, ezúttal jóval hangosabban, ésMonsieurHaddamjelzi,hogymostmárérd.Mosolyogvadőlhátraaszékében,aztánanagybátyámatnéziegyideig,majdbelefogatörténetbe.

-Magaakisöccse?Akkormagatizenegyévesvolt1942-ben,ugye?

-Oui.-válaszoljaAlain.

-Gyakranbeszéltmagáról-áruljael.

-Tényleg?-suttogjaAlain.

MonsieurHaddambólint.

- Talán ezért volt velem olyan kedves akkoriban. Tízéves voltam, amikortalálkoztunk,ésgyakranemlegette,hogyazöccséreemlékeztetem.

Alainlehajtjaafejét,éslátom,hogyakönnyeivelküszködik,denemakarsírniamásikháromférfielőtt.

- Szegényke azt hitte, hogy az egész családja odaveszett - folytatja MonsieurHaddam. -A szíve szakadtmeg a családjáért. Esténként álomba sírtamagát, éssírásközbenacsaládtagoknevéthajtogatta.

Amikor Alain felnéz, egy magányos könnycsepp gördül le a jobb orcáján, de

gyorsanszétmázolja.

-Olysokévenáthittem,hogyőseméltetúlalágert!

MonsieurHaddamhozzámfordul.

-Magaazunokája,magaazélőbizonyság,hogymegmenekült.

-Megbizony-mondomelérzékenyülve.

-Mégmindigél?

Egykicsitvonakodomválaszolni.

-Igen-nyögömkivégül.Mármajdnemkikottyantom,hogyagyvérzéstkapott,de aztán visszaszívom.Vajon azért,mert nem akarom elfogadni ezt a fájdalmastényt, vagymertnemakaromelrontaniMonsieurHaddamörömét,magamsemtudom.-Hogyanmenekültmeganagyanyám?-kérdezemvégül.

MonsieurHaddamelmosolyodik.

-Hozhatokvalakinekegycsészeteát?-nézvégigrajtunk.

Mindannyian a fejünket rázzuk, mert a többiek legalább annyira kíváncsiakMamietörténetére,mintén.

- Rendben van, akkor elmesélem maguknak - nyugtázza Monsieur Haddam.Mélylélegzetetvesz,aztánbelevág.-1942-benérkezetthozzánk,azonazéjszakán,amikoraszörnyűségeselfogatásokkezdődtek.

-AVel’d’Hivrazzia-jegyzemmeg.

- Így van - helyesel. - Az emberek nagy része teljesen vak volt, és nem volthajlandó észrevenni, hogy mi történik, de Rose nagyon jól látta a politikaihelyzetet, és nálunk keresett menedéket. A családommal befogadtuk őt. Amecsetbendolgozóknakelmesélte,hogyacsaládjánakcukrászdájavan,ésjártasasütemények készítésében, így meg tudná hálálni, ha menedéket adnának neki.Olyanidőketéltünk,amikornemszámított,hogykimilyenvallású,elégvolt,hogyértettacukrászmesterséghez.CsodáltamRose-t,ezértapámeleintenehezteltrám.Attól félt, hogy megfertőz a saját világnézetével, de a kedvességével és azudvariasságávalmeggyőzteaszüléimétarról,hogyalelkemélyénaligkülönböziktőlünk,énpedigrengeteghasznosdolgottanultamtőle.

Egypillanatra elhallgat, lehajtja a fejét, aztán sóhajt egynagyot és folytatja atörténetet:

-Muszlimmódjáraéltvelünkkéthónapig.Mindenáldottreggelésestevelünkimádkozott, és ezzel végtelenül boldoggá tette a szüléimét. Éjszakánként azért asaját Istenét is szólongatta, mert hallottam, amikor gyakorta hajnalhasadtáig isfohászkodotthozzá,hogyőrizzemegaszeretteit.Azimáimeghallgatásrataláltak,magukráazélőbizonyság.

Alainremosolyog,akierreakezébetemetiazarcát.

- Sok fortélyra megtanítottuk, és nemcsak a pékmesterség fogásait leste eltőlünk, hanem az iszlám hit alapjaival is megismerkedett - folytatja MonsieurHaddam.-Cserébeőistanítottnekünknéhánycukrászpraktikátapékségünkben.Órákat töltöttek az édesanyámmal a sütödénkben. Nem tudom, mirőlsutyoroghattak annyit, de az anyámmindig aztmondta,hogy anőidolgoknemtartoznakrám.Rosemegmutatta,hogyankell tartedesétoiles-t, vagyis csillagospitétkészíteni,ennekköszönhetem,hogymatalálkozhattammagukkal.

Ezvoltakedvencsüteménye,ésmiutánmegosztottavelematörténetét,ezlettazénkedvencemis.

-Miféletörténetet?-vágokközbeizgatottan.

MonsieurHaddamcsodálkozvanézránk.

-Annakatörténetét,hogyvalójábanmiértiskezdteacsillagospitéketkészíteni.

Alainneldöbbentenbámulunkegymásra.

-Hogyan?Asüteményeknektörténetevan?-kérdezem.

- Hát nem tudják? - hitetlenkedik Monsieur Haddam. Mivel mindkettenértetlenülrázzukafejünket,belefog.-Aszerelmeaztígérteneki,hogyaddigfogjaőtszeretni,amígcsillagokvilágítanakazégen.

-Jacob-suttogom,ésAlainrepillantok,akirábólint.

Éveken át sütöttem a csillagos pitéket egy olyan ember szerelme előtttisztelegve, akinek a létezésérőlmég csak nem is tudtam.Érzem, hogymindjártkibukikbelőlemazokogás,demegpróbálomvisszatartani.

-Voltak éjszakák, amikor nem volt biztonságos elhagyni a házat. Gomolygófüstfelhő borította a várost, és mindent belepett a hamu és a pernye - meséliMonsieurHaddam. - Azokon az éjszakákonRose nem láthatta a csillagokat, deszüksége volt valamire, amibe belekapaszkodhatott, ami vigasztalást nyújtott.Akkor kezdte el sütni a csillagos pitéket. Évekkel később, amikor fiatalemberréértem,azédesanyámnekemissütöttcsillagospitét.ígyakartaazeszembevésni,hogyazigazszerelemmindennéltöbbetér.Akkoribanmégnemvoltszéleskörbenelfogadottaszerelmiházasság,rengetegelőreelrendezettházasságotkötöttek,deédesanyámnakigazavolt.Csakvártam,vártam,ésvégüléletemszerelmétvettemelfeleségül.Onnantólkezdve,hatartesdesétoiles-tsütöttem,aztRosetiszteletéretettem,areceptetpedigmegtanítottamagyerekeimnek,azunokatestvéreimnekésazunokáimnak is.Meghagytamnekik,hogyazértkészítsék,hogymegtaláljákéskivárják az életük szerelmét, ahogyanRose tette, és ahogyankésőbb én is.EzekszerintRoseaháborúutánújra találkozotta szerelmével - vonja lea tanulságotMonsieurHaddam.-Aháborúutántörtént,ugye?

Alainésénszomorúanpillantunkegymásra.

- Nem - felelem, és szinte érzem, ahogy a veszteség súlya a mellkasomranehezedik.

Monsieur Haddam lehajtja, majd bánatosan csóválni kezdi a fejét.Meglepődöm,amikoramellettemülőHenrimegköszörüliatorkát,mertannyiramagával ragadott a házigazdánk története, hogy majdnem elfelejtkeztem a kétöregúrjelenlétéről.

- Hogyan jutott ki Rose Párizsból? - kérdezi, miután sikerül abbahagynia aköhécselést.

MonsieurHaddamcsakrázzaafejét.

-Szintelehetetlenbiztosatmondaniróla.Részbenazért,mertamecsetcsakúgytudottembereketmenteni,hamindenalegnagyobbtitokbantörtént.AKoránazttanítjanekünk,hogytitokbantegyünkjótaszükségetszenvedőkkel,elég,haIstentud a cselekedeteinkről.A tanításmiatt, és azért, hogyne fokozzák az amúgy istetemes kockázatot, akkortájt senki nem beszélt Rose szökéséről, főleg nem egytízéveskisfiúnak.Annyitazonbanmegtudtam,hogyazsidókat,akiketbújtattunk,akatakombákonkeresztüljuttattákelaSzajnáig.TalánegyDijonbatartóuszályonsikerült őt kicsempészni Párizsból, de lehet, hogy hamis papírokkal lépte át ademarkációsvonalat.

-Egy vagyonba kerülhetett hamis okmányokat szerezni. Jól gondolom? - vetiközbeHenri.-Azéncsaládomisszeretettvolnakijutniaszabadzónába,denemvoltelégpénzünkaszükségesiratokmegvásárlásához.

-Amecsetsegítettahamis igazolványokmegszerzésében-áruljaelMonsieurHaddam.-Ennyittudok.Demilettaszerelmével,Jacobbal?JacobpénztisadottRose-nak, amit édesanyámsegítségével belevarrt az egyik ruhájabélésébe.Ha aháborús övezetből sikerült kijutnia, akkor már biztosan könnyen kijutottFranciaországból is - vélekedik Monsieur Haddam. - Itt, Párizsban muszlimpapírokkal éldegélt, deDijonban, vagyahová szökött, biztosanki kellett töltenieegy gendarmerie nyomtatványt. A nála lévő pénzzel megvesztegethette ahivatalnokokat, és mivel francia állampolgár volt, valószínűleg katolikuskéntvettéknyilvántartásba.DijonbólaztántovábbszökhetettSpanyolországba.

-AnagyapámmalSpanyolországbantalálkozott-vetemközbe.

- Nem Jacob a nagyapja? - kérdeziMonsieurHaddam felvont szemöldökkel.-Szintelehetetlennektűnik,hogyRoseolyanhamarképesvoltbeleszeretnivalakimásba.

-Nem.AnagyapámatTednekhívták.

Azidősférfielkeseredettenhajtjaleafejét.

- Tehát másvalakihez ment feleségül. - Egy kis időre elcsendesedik, aztánfolytatja.-Mindigaztképzeltem,hogyRoseodaveszett.Haéletbenmaradtvolna,biztosan kapcsolatba lép velünk. Ám az is lehet, hogy csak el akarta felejteni aháborúelőttiéletét.

Hirteleneszembejut,amitGavinmondottaholokauszttúlélőiről,akiksiettekújéletetkezdeni,miutánmindentésmindenkitelveszítettek.

-Ezekrőlazeseményekrőlmiértnincsegyetlensorsemanyilvántartásokban?-kérdezem hirtelen. - Amit a családja és amit a Nagymecsetbe járó hívek tettek,bátoréshősiescselekedetvolt.

MonsieurHaddamelmosolyodik.

- Akkoriban egyetlen sort sem vetettünk papírra, mert nem akartunk mégnagyobbkockázatotvállalni.Asorsothívtukkimagunkellen,amikormenedéketadtunk a rászorulóknak.Ha anácik vagy a francia csendőrség átkutatta volna amecsetet,éscsakegyetlenaprócskabizonyítékiselőkerül,azmindannyiunkvégétjelentettevolna.Némánreménykedtünk,ésazthiszem,hogymindentettemközülerre vagyok a legbüszkébb - foglalja össze a nagyanyám megmenekülésénekhistóriájátMonsieurHaddam.

-Köszönöm!-suttogjaAlain.-Köszönökmindent,amitatestvéremérttett!

MonsieurHaddamcsakcsóváljaafejét.

-Nincsmiérthálálkodnia.Ezvoltakötelességünk.Azttanítjaavallásunk,hogy„akiegyetlenéletetismegment,azazegészvilágotmentimeg”.

Alainfurcsa,hörgőhangothallat.

-ATalmudbanpedigazáll,hogy„akimegmentegyéletet,egészvilágotmentmeg”-idéziáhítattal.

Aztán egy pillanatig csendesen nézik egymást Monsieur Haddammal, majdmindkettenelmosolyodnak.

- Akkor nem is különbözünk annyira - szólal megMonsieur Haddam, aztánHenriraésSimonrapillant,majdvisszafordulAlainhez.-Sohanemértettem,hogymiért zajlanak a vallási háborúk,miért harcolnak amuszlimok a zsidók vagy akeresztényekellen.Egyetlendolgotviszontalaposanmegtanultamabbólazidőből,amikor Rose velünk élt, azt, hogy mindannyian ugyanahhoz az Istenhezfohászkodunk.Nemavallásokteremtenekszéthúzástazemberekközött,aFöldönuralkodójóésrosszerőkválasztanakszétbennünket.

Miutánelhallgat,csendbennézzükegymástegyröpkepillanatig-

-Atestvére-szólalmegMonsieurHaddam,ésAlainfeléfordul-mindennapszenvedett,amiértelhagytaacsaládját,ésszenvedettazértis,mertazthitte,hogynem sikerült megmentenie magát. De tudnia kell, hogy csak a kötelességétteljesítette,hiszenakisbabaéletemindennélelőrébbvalóvolt.

Mégalégyzümmögésétishallani,olyancsöndállbeaszavaihallatán.

-Akisbabáé?-kérdezielvékonyodott,szokatlanulmagashangonAlain.

Hirtelenkiszáradatorkom.

-Hátpersze! - feleliMonsieurHaddam, és csakpislog értetlenül. -Ezért jöttide.Kisbabátvárt.Nemtudták?

Alainválasztvárvameredrám.

-Tetudtálerről?

-Természetesen,nem-válaszolom.-Eznemlehetséges,mivelazanyámcsak1944-benszületett. -MonsieurHaddamhozfordulok.-Anyámnaknemszülettektestvérei,ésanagyanyámnemlehetettvárandós1942-ben.

Vendéglátónkhallgat,aztánegyszercsakfelállahelyéről.

- Bocsássanakmeg egy pillanatra! - Azzal kiballag a hálószobájába,mi pedigAlainneltovábbraistanácstalanulmeredünkegymásra.

-Hogyanlehetettállapotos?-szólalmegAlain.

- Nos, ő és Jacob szerelemesek voltak egymásba… - fog bele amagyarázatbaHenri,deaztáninkábbelhallgat.

Alainafejétrázza.

-Nem,biztos,hogynemígytörtént.Mélyenvallásosvolt,sohanemtettvolnailyesmit. -Rámpillant,és így folytatja: -Akkoribanazembereknemlétesítetteknemikapcsolatotaházasságelőtt.FőlegnemRose.

-TalánMonsieurHaddamrosszulemlékszik-vélekedem,deamikorelőbukkanahálóból,akezébenegyfényképpel,azonnalösszeállakép.

Rögtön felismerem a nagyanyámat, hiszen szakasztott úgy néz ki, mint éntizenhat-tizenhétéveskoromban.Afejétkendőfedi,azegyikkarjátegyfeketehajúkisfiúvállánnyugtatja,amásikkarjávalpedigegyközépkorúasszonyderekátöleliát,ésközbenmosolyog.

-Ezittazédesanyám,ésezvagyokén!-mutatjaMonsieurHaddamszeretettel.-Ezpediganagyanyja,azonanapon,amikoritthagyottbennünket.Akkorláttamutoljára..

Bólintok, de nem szólok egy szót sem, hiszen a nagyanyám hatalmas, kerekpocakjamagáértbeszél.Nemkérdés többé,hogyvárandósvolt-e.A fekete-fehérfotográfiánvégtelenszomorúsággaltekintafényképezőgéplencséjébe,báraszájamosolyog.Alainlerogymellémakanapéra,ésőistanácstalanulbámuljaafotót.

-Tudta,hogyalágerbenazonnalkivégeztékvolna,hakiderül,hogykisbabátvár- magyarázza gyengéden Monsieur Haddam. - Tudta, hogy azért kell vigyázniamagára, mert csak így védheti meg a kicsikét. Ezért hagyta ott Jacobot és acsaládjátis.

- Istenem! - mormolom kétségbeesetten. - De mi történt a kisbabával? -kérdezemhirtelen.

MonsieurHaddamfurcsagrimasztvág.

-Ezekszerintmegvanrólagyőződve,hogyezababa,nemazédesanyja.

Energikusanbólintok.

-Anyámmásfél évvelkésőbb született, és anagyapám,Tedvolt az apja,nemJacob. - Alainhez fordulok. - Ez a baba biztosan meghalt - jelentem ki, de aszavaimelborzasztanak.

Alainelkeseredettenlehajtjaafejét.

-Rengetegdologvanmég,amirőlsemmitsemtudunk.Mi lesz,hatöbbénemébredfelakómából?-nyöszörgi.

A szavai kijózanítanak, hiszen a múltat megváltoztatni nem tudjuk, a jövőtpedignemismerjük.Egyedülajelenbentehetünkvalamit.Elkellérnünkagépet,ezértazórámrapillantok,aztántalpraugróm.

- Monsieur Haddam, sajnálom, de most már mennünk kell! -közlömhatározottan.-Nemistudom,hogyanköszönhetnémmeg,amitértünktett.

-Nemkellmegköszönnie,ifjúhölgy!-válaszoljamosolyogva.

-Atudat,hogyRosemegmenekültésboldoganélteleazéletét,nekemelégleszakövetkezőezerévre.

Magamban azon tűnődöm, vajon tényleg boldog volt-e a nagyanyám élete.Vajon túltette-emagát amegrázkódtatáson, hogy Jacobot és a családját örökreelveszítette?

- Kérem - szólal meg Monsieur Haddam búcsúzóul -, mondja meg anagyanyjának, hogy gyakran gondolok rá, és köszönje meg neki, hogy asegítségévelrátaláltamazigazszerelemre!Megváltoztattaazéletemet,ezértsohanemfogomelfelejteni.

-Nagyonköszönöm,MonsieurHaddam-mormolomhálálkodva—,megfogommondanineki.

Megcsókolja az arcom jobbról és balról is, aztán elindulok Alain, Henri ésSimon után az utcára, hogy taxiba vágjuk magunkat és megpróbáljuk elérni agépünket. Az autóban zötykölődve azon tűnődöm, vajon miért küldött MamiePárizsba. Azért, hogy tudomást szerezzek az első szerelméről és arról, hogyanveszítetteelagyermekét,akiértmindentkockáratett?Rádöbbenek,hogyMamiepokoli fájdalmakat élt át, én viszont vajmi keveset tudok az igazi szerelemről.Mivelreménytelenesetvagyok,valószínűlegezmárígyismarad.

Arepülőtérfelévezetőútonegyetlenszótsemszólunkegymáshoz,Alainis,énisbelemerülünkasajátvilágunkba.

Tizenhatodikfejezet

Ánizsos-édesköményesaprósütemény

HOZZÁVALÓK

2csészekristálycukor

4tojás

2teáskanálánizskivonat

3csészeliszt,pluszanyújtáshoz

1teáskanálsó

1teáskanálánizsmag

2csészeporcukor

1evőkanálédesköménymag

3teáskanálsütőpor

ELKÉSZÍTÉS

1. Melegítsükelőasütőt180°C-ra.

2. Egy közepes méretű tálban robotgéppel jó alaposan keverjük össze akristálycukrot,atojástésazánizskivonatot.

3. Szitáljukegymásiktálbaalisztet,asütőportésasót,majdcsészénkéntadagolvadolgozzukbeleacukrostojásba.

4. Adjukhozzáazánizsmagot,ésalaposankeverjükössze.

5. Egy lapos tányérban vegyítsük össze a porcukrot és azédesköménymagot.

6. Enyhén belisztezett kézzel formázzunk golyót 1-1 evőkanálmasszából,majd mindegyiket hempergessük meg a porcukros keverékben, hogy

mindenüttjólbefedje.Tegyükőketkizsírozottsütőlemezre.

7. Süssük 12 percig, utána 5 percig hagyjuk a tepsin hűlni, majd szedjükrácsra.

Rose

Valami nagyon nem volt rendben, s Rose tudta ezt jól. Egész délután atelevízió előtt ücsörgött, és olyanműsorok ismétlését bámulta, amikmásnakakönyökén jöttek ki, de egyáltalán nem bánta, mert már rég elfelejtette acselekményüket. A fáradtság egyre inkább elhatalmasodott rajta, s mirebevánszorgott a hálószobába, már egyetlen tagját sem tudta megmozdítani.Aztánhirtelenbeálltateljesfilmszakadás,ésmindenelsötétült.

Avilágmégakkorisvaksötétbeborult,amikorazotthondolgozóiértejöttek.Tisztán hallotta az „eszméletlen”, az „agyvérzés” és az „aligha éli túl”kifejezéseket, és hiába szerette volnaközölni velük, hogy jól van,anyelvenemengedelmeskedett,aszemétnemtudtakinyitni,ésbekellettlátnia,hogyezúttalnemcsakazelméje,hanematesteiscserbenhagyta.Taláneljöttazidő.

Nemágált a sorsa ellen, hagytamagát sodródni az emlékik árján vissza, amúltba. Amikormegszólalt amentőautó szirénája, és a közelből egy gyermekzokogása hallatszott, már nem ragaszkodott többé a jelenhez Mint tehetetlenuszadék fa a habok tetején, visszasodródott a gyermekkora utolsó évébe, avilágégés előtti időkbe. A jelenhez hasonlóan a múlt sötétjében is hangokkísérték. Amikor a jelen elhomályosult, egyre élesebben rajzolódott ki a múlt,aztán egyszer csak az édesapja dolgozószobájában találta magát, a rue duGénéralCamou-nlévőlakásukban.Újratizenhétévesvolt,ésúgyéreztemagát,akáregyjós,akiakristálygömbbetekintvetisztánlátjaagyászosjövőt,desenkinemhajlandóhinnineki.

- Kérlek szépen! - könyörgött az apjának többórányi meddőgyőzködéstőlrekedten. - Papa, hamaradunk,mindannyianmeghalunk,mert a razzia utánelhurcolnakbennünket!

Mindenfelénácikhemzsegtek.Azutcák tömvevoltaknémetkatonákkal,ésafrancia fegyveresekúgykövettékőket, akára lemmingek.A zsidók csakakkorhagyhatták el az otthonaikat, haa ruhájukra, a szívük fölé felvarrtáka sárgaDávid-csillagot,kívülállóságukjólláthatójelét.

- Képtelenség! - jelentette ki az apja büszkén, mivel szentül hittFranciaországban és honfitársai jóindulatában. - Csak a bűnözők és a gyávaférgekmenekülnek.

- Nem, Papa - suttogta Rose. - Nemcsak a bűnözők és a gyávák, hanemminden épeszű ember, aki menteni akarja az életét. Nem lehet vakonreménykedniésvárni,hogymajdcsakmindenjórafordul!

Azapjalehunytaaszemét,éshogymegnyugodjon,egypillanatrabefogtaazorrát ésa szájánkeresetül jómélyeket lélegzett.A feleségebiztatónátölelte, ésköbbenmegszidtaRose-t,amiértfelbosszantottaazapját.

-DeMaman!-kiáltottaalány.

- Franciák vagyunk! - mondta az apja ellentmondást nem tűrve, miutánkinyitottaaszemét.-Afranciákatnemdeportálják!

-De igen - suttogta Rose ráadásul Maman még csak nem is francia. Mégmindiglengyelnekszámítaszemükben,minketpedigkülföldinektartanak.

-Ostobaságokatbeszélszgyermekem!-torkoltaleazapja.

- Ez a letartóztatási hullám más lesz. Most mindannyiunkat elvisznek-ismételteRosemárezredszerre,deazapjamégmindignemfogtafel,mertnemakartameghallani.-Jacobaztmondja…

-Rose!-vágottközbeazapja,ésakkorátcsapottazíróasztalra,hogyazanyjafelugrott ijedtében, majd szomorúan ingatni kezdte a fejét. - Ennek a fiúnaküldözésimániájavan!

-Eznemmánia,Papa! -Rosemég sohanemmondott ellenta szüleinek,deezúttalnemvoltmásválasztása,mertacsaládjaéletemúlottrajta.Nemértette,hogymiért ennyire elvakultak. - Te vagya családfő, Papa!Az a dolgod, hogymegvédjbennünket!

-Elégj-kiáltottazapja.-Tenemfogodelőírninekem,hogyanistápoljamacsaládomat!Ez a Jacob sem fog parancsolgatni nekem!Majd énmegvédemacsaládotésanyátokatis,debetartomaszabályokat.Nemtefogodmegmondani,hogymiadolgaegyszülőnek!Nemtudsztesemmit!

Rose csak nyelte a könnyeit. Jobb kezével akaratlanul is megsimította apocakját,majd gyorsan hátratette a kezét,mert az anyja rosszallónnézett rá.Már nem sokáig tudná eltitkolni előlük. Vajon megbocsátanának? Vajonmegértenék?Aligha.Szerettevolnamegosztanivelükatitkát,demégnemjöttelazideje.Csakmégbonyolultabbátennéadolgokat.Mostazalegfontosabb,hogymegmentseőket.

-Rose!-szólaltmegazapjakisvártatva,azzalfelálltazasztaltól,majdmellétérdelt, ahogyan kislány korában oly gyakran tette. Mindig nagyon türelmesvolt a gyerekeivel, és ugyanígy térdelt Rose előtt, amikor a cipőfűzőjét kellettmegkötnie, vagyamikor először horzsolta le a lábát, és akkor is, ha játékosanbelecsípett az arcába, és „ma filfille en sucre”-nek, vagyis „cukorbabám”-naknevezte. - Azt tesszük, amire utasítanak. Ha nem szegjük meg a szabályokat,akkornemleszbaj!

Amikoralányazapjaszemébenézett,éslátta,hogyhajthatatlan,felzokogott.Tudta,hogyörökreelveszítette,ahogyanatöbbieketis.

Mégnemálltkészen,amikorJacobaznapéjjelértejött.Hogyaniskészülhetett

volnafel?CsakbámultaJacobaranypettyes,tengerzöldszemét,ésarragondolt,hogy örökre beleveszett ebbe a feneketlenül mély tengerbe. Forró könnyekethullatott,mertazösztöneiaztsúgták,hogytöbbénemhajózhatJacobszeméneknyugodtvizein.

-Rose, indulnunkkell! - sürgettea fiú,aztánakarjaibazárta,úgypróbáltacsitítani,dealánykeservesensírt.

- Hogyan hagyhatnám itt őket? - suttogta kétségbeesetten, és Jacob szélesmellkasábafúrtaafejét.

-Muszájleszszerelmem!Csakígymenthetedmegakisbabánkat!

Amikor a tekintetük találkozott, Rose látta, hogy Jacob is a könnyeivelküszködik,detudta,hogyigazavan.

-Ugye,megpróbálodmegvédeniőket?

-Mindenerőmmelazonleszek-ígérteJacob-,deelőbbtégedkellbiztonságbahelyeznem.

Mielőtt elindultak, még belestek a szobába, ahol Alain és Claude feküdt.Claudeédesdedenaludt,deAlainmégébrenvolt.

-Most indultok, igazRose? - suttogtaAlain,amikorRoseközelebb lépett, ésleültazágyaszélére.

-Igen,drágám.Velünkjössz?

- Itt kell maradnom Mamannal és Papával - válaszolta Alain pillanatnyihabozásután.-Lehet,hogynekikvanigazuk.

-Egyáltalánnincs-tiltakozottRose.

Alainbólintott.

- Tudom! - suttogta. Egy darabig csak hallgatott, majd hirtelen átfonta akarjaivalanővérenyakát.-Szeretlek,Rose!-súgtaafülébe.

-Énisszeretlek,kisember!-feleltealány,ésszorosanmagáhozölelte.

Tudta,hogyAlainnemérti,miértkell elhagyniaa családot.Talánazthiszi,hogyJacobotválasztottaaszeretteihelyett,denekisemárulhattael,hogyegyparányilénynövekszikodabentaméhében.Mégcsaktizenegyévesvoltazöccse,hiábaismondtavolnaneki.Remélte,hogyAlainegyszermajdbelátja,hogyettőladöntéstőlmegszakadtaszíve.

Fél órával később Jacob egy sikátorba vezette Rose-t, ahol egy sötétkapualjban a barátja, Jean Michel, az ellenállási mozgalom egyik tagja márvárta őket. Üdvözlésképpen Jean Michel megcsókolta Rose arcát jobbról ésbalrólis.

-Nagyonbátorvagy,Rose!-jegyeztemegelismerőn.

-Nemvagyokbátor,csaknagyonfélek-felelteRose.Nemakarta,hogybárki

ismerésznek tartsa,mertúgygondolta, hogyabszurdvolnabátornaknevezniazt, aki elhagyja a családját. Abban a pillanatban a leghitványabb emberilénynekéreztemagátavilágon.

-Magunkrahagynálegykicsit,JeanMichel?-kérteJacob.

-Rendbenvan,deigyekezzetek!Nincssokidőnk!-felelteafiatalember,aztánbesurrantegykapun,egyedülhagyvaRose-tésJacobot.

- Hidd el, hogy helyesen cselekszel! - nyugtatgatta Jacob a szerelmét asötétben.

-Egyáltalánnemígyérzem,demostmárnincsvisszaút.Biztosvagybenne,hogymindenkitelvisznek?

Jacobbólintott.

-Biztos.Arazzianéhányóramúlvaelkezdődik.

Rosecsakráztaafejét.

-Miütöttazemberekbe?Mitörténtezzelazországgal?

-Avilágmegőrült-mormoltaJacob.

Alánygondterheltensóhajtott.

-Ugye,eljösszmajdértem?

-Eljövökérted,Rose.Tudnodkell,hogytevagyazéletem.Teésezakisbaba.

-Tudom-suttogtaRosebánatosan.

-Nemszabadfélned,mertúgyismegfoglaktalálni!Haennekaziszonyatnakvége lesz és te végre biztonságban leszel, akkor eljövök érted - ígérte Jacob. -Addignemnyugszom,amígújraegyüttnemleszünk.

-Énsem-nyöszörögteRose.

Jacobmagához ölelte, Rose pedig szorosan hozzásimult,mélyen beszívta azillatát, és azt kívánta, bárcsak soha ne kellene elválniuk. Az illatára és az,öleléséreörökreemlékezniakart.

Nemmaradtsokidejük,mertavisszatérőJeanMichelszelídenszétválasztottaés arra figyelmeztette őket, hogy ideje indulni,mielőtt túl késő lenne. EgyedülRosetudta,hogyakatolikusvallásúJeanMichelazellenállásimozgalomegyikmuszlim tagjához! Alihoz fogja vinni. A mozgalomban a muszlimok, akatolikusokésazsidókúgyműködtekegyütt,minthaavilágnemhulltvolnaszétkörülöttükatomjaira.Rose-nakmindigmosolyogniakellett,haerregondolt.

Jacob még egyszer utoljára magához húzta, és hosszú, fájdalmasbúcsúcsókbanforrtakössze.AmikorJeanMichelelvezette,RoseJacobutánszóltasötétben.

—Jacob!

-Ittvagyok!-bukkantelőazárnyékból.

Rosenagylevegőtvett.

-Menj vissza értük, kérlek! Nem tudok nélkülük élni, és azt sem tudnámelviselni, ha azért vesznének oda, mert én nem tettem meg mindent amegmentésükért!

Jacob mélyen a szemébe nézett, és Rose legszívesebben leharapta volna anyelvét,hiszentisztábanvoltvele,hogymireiskérte.Demárnemkéslekedhettektovább.

-Visszamegyekértük-felelteJacobszelíden.-Megígérem.Szeretlek

Azzal eltűnt a szurokfekete homályban. Rose lába földbe gyökerezett akétségbeeséstől.Csupánpillanatokművevoltaz, egész,mégisúgyérezte,hogymáregyörökkévalóságteltel.

-Ne!-mormoltalesújtottan.-Mittettem?

Jacob után akart rohanni, hogymegállítsa, hogy visszatartsa, de a jóságosJeanMichelszorosanölelte,ésnemengedte,hogyostobaságotcsináljon.

-Nem lehet, Rose, nem lehet! - csitítgatta. - Most már Isten kezében van.Gyere,mennünkkell!

-De…-ellenkezettRose,ésmegpróbáltkiszabadulniazölelésből.

-MostmárIstenkefébenvan- ismételtemegJeanMichel,merta lánytesterázkódott a szívet tépő zokogástól. Egyre szorosabban ölelte, és biztatón azsuttogtaasötétben:-Mostantólkezdvecsakannyittehetünk,hogyimádkozunk,ésreménykedünk,hogyIstenmeghallgatjaazimáinkat.

Roseszámárakínkeservesvoltatudat,hogyúgykelltitokbanélniePárizsban,hogy nemmessze tőle a családja és Jacob is valószínűleg bujkálni kényszerül.Éjjelenként keservesen sírt tehetetlenségében, mert nem indulhatott akeresésükre,mivelmindenerejévelabennenövekvőmagzatrakellettfigyelnie.AHaddamcsalád,akikbefogadták,kedvesekvoltakhozzá,báraztérezte,hogyaszülők nem látják szívesen, mivel a jelenléte állandó veszélyforrást jelentettszámukra. Ha nem lett volna várandós,már szó nélkül otthagyta volna őket.Ettőlfüggetlenülnagyonszívélyesenbántakvele,ésavégénúgytűnt,hogymegis kedvelték. A fiúk, Nabi, Alainre emlékeztette, és ez volt az, ami miatt nemveszítetteelajózaneszét.Úgybeszélhetettafiúval,akárakisöccsével,ésettőlazújotthonakicsithasonlítottarra,amitmagamögötthagyott.

Madame Haddammal rengeteg időt töltöttek a konyhában, mígnem egynaponRosefelajánlotta,hogymegmutatnéhányatacsaládi,askenázireceptekközül.HálábólMadameHaddam ízletesmuszlimsüteményreceptekre tanította

meg,olyanegzotikumokra,amiketkorábbanhírbőlsemismert.

- Meg kell tanulnod, hogy mire való a rózsavíz.! - jelentette ki egy naponMadameHaddam.-SemmisemillenejobbanegyRosenevűcukrászlányhoz

Rosetehátbeleszeretettamandulásfélholdakba,anarancsvirágosbaklavábaésarózsavizeskekszekbe,amikúgyolvadtakelaszájában,mintvalamikülönösvarázslat,ugyanakkor tápláltákabennenövekvőmagzatot.Azapjakorábbangyakran szidta a muszlimokat, de Rose már tudta, hogy vallási kérdésekbenéppenannyiratévedett,mintamennyirerosszulítéltemegafasisztamozgalommegerősödését. A Haddam család kockára tette az életét érte és a leendőgyermekéért.Nálukjobbembereketalighaismert.

Mitöbb,azzalistisztábanvolt,hogycsakjóemberekkészíthetnekilyencsodássüteményeket. Az ember ugyanis a lelkét is beledolgozna a tésztába, és ha alélekbensötétséghonol,akkorasüteményehetetlenleszRoseúgytalálta,hogyaHaddam család cukrászremekeiben világosság és jóság uralkodik, és remélte,hogyabennenövekvőcsöppségisosztjaalelkesedését.

Időnként Madame Haddam azt is megengedte Rose-nak, hogy elkísérje apiacra, de megígértette vele, hogy nem áll szóba idegenekkel és az arcát islefátyolozza. Szeretett a fátyol mögé bújni, és bár mindig a közeli műszómnegyedben vásároltak, Rose reménykedett, hátha megpillant valakit a régiéletéből.Egyalkalommal látta is futólagJeanMicheltaz,utcán,denemmertemegszólítani,samikorvégreösszeszedteabátorságát,afiatalembermármesszejárt.

Egyikeste,aszalát**(szálát:Aziszlámimaszertartása.Amuszlimoknaknapontaötszörkellimádkozniuk:hajnalban,délben, kora délután, alkonyaikor és éjszaka. Minden imát arccal a mekkai Kába-szentély felé kell elvégezni. A szálát minden hívőmuszlim számára kötelező napi rutin, de a modern világhoz igazodva a napi imádságok szertartása is rugalmasabbá vált. Ezmegnyilvánulhatazegyestesttartások,azelőírtviseletvagyakárazidőpontokmegváltoztatásábanis,bárezutóbbitalegtöbbmuszlim

igyekszik betartani. Az imádság helyének viszont minden esetben tisztának kell lennie.)után,Rosevisszavonult aszobájába,hogyelmondjaaszokásoshébernyelvűfohászait,amikorészrevette,hogyNabifigyeli.

-Gyere,Nabi,imádkozzvelem!-hívtaafiút.

Nabi odatérdelt mellé, és miután a fohászkodást befejezték, csendbenüldögéltek.

-Rose! - szólaltmega fiú egykis időmúlva. - Szerinted Istenhéberül vagyarabulbeszél,ésegyáltalánhalljaazimáinkat?

Roseegydarabigtöprengett,aztánrájött,hogynemtudválasztadnierreakérdésre, mivel még a saját imái miatt is kételyei voltak. Ha Isten hallja őt,hogyanengedhette,hogyacsaládjaésJacobnyomtalanuleltűnjönazéletéből?

-Sejtelmemsincs,Nabi-feleltevégül.-Temitgondolsz?

Afiúsokáigtörteafejét,miremegtaláltaahelyesválaszt.

-Azthiszem,Istenmindannyiunkatmeghallgat.

- Szerinted valamennyienugyanahhoz az Istenhez fohászkodunk? - kérdeztekisvártatvaRose. -Muszlimok, zsidók, keresztények ésmindenfélemásvallásúember?

Nabialaposanmegfontoltaeztakérdéstis.

- Így van - válaszolta végül. - Egyetlen Isten lakozik a mennyben, ésmindannyiunkra ugyanúgy figyel. Mi, emberek vagyunk a ludasok, mertmindent összekuszálunk a vallásainkkal, de igazi, nagy galibát nem tudunkokozni,mertőúgyishallminket,csakhinnünkkellbenne.

-Talánigazadvan,Nabi-felelteRosemosolyogva,aztáneszébejutott,hogymit mondott Jean Michel, amikor Jacobbal búcsúzkodtak. – Mostantól- ismételte Rose JeanMichel szavait, és beletúrt a kisfiú hajába - csak annyittehetünk, hogy imádkozunk, és reménykedünk, hogy Isten meghallgatja azimáinkat.

Tizenhetedikfejezet

Késveérkezünkarepülőtérre,ezértmegkellgyőznünkabiztonságiőrt,hogyengedjenbe bennünket.Rohamtempóban esünk át a biztonsági ellenőrzésen, éslóhalálában,ötperccelazinduláselőttérünkfelagépfedélzetére.

A taxiban megpróbáltam felhívni Annie-t Alain mobiljáról, de nem jártamsikerrel, aztán Gavint és Robot is hívtam, de egyikük sem vette fel. Az idősekotthonában semmit sem tudtak Mamie-ról, a nővér pedig, akivel a kórházbanbeszéltem,aztmondta,hogyanagyanyámállapotaegyelőrestabil,denem lehettudni,meddigmaradígy.

AmintagépfelszállésPárizstlassanmagunkmögötthagyjuk,búcsútveszekazalattunkkígyózóSzajnától.Elképzelem,amintatizenhétévesMamieegyuszályonkuporogvapróbálleúszniatopázszínűfolyón,hogykijussonaháborúsövezetből.Vajonígymenekültelafővárosból?Lehet,hogymársohanemtudjukmeg.

-SzerintedmitörténtRosekisbabájával?-szólalmeghirtelenAlain.

A felhők peremén járunk, a napfény ragyogó nyalábjai oltalmazó sátorkéntborulnakfölénk.Ilyenlehetamennyország.Tanácstalanulingatomafejem.

-Fogalmamsincs.

- Gondolhattam volna, hogy kisbabát várt - morfondírozik Alain. - Ezmegmagyarázná, hogy miért ment el szó nélkül. Korábban soha nem értettem,hogyan hagyhatta cserben a családot, hiszen a hűtlenség összeférhetetlen volt atermészetével,demostfelfogtam,hogymiértnemmaradtésmiértnempróbáltalebeszélniaszüléimétadöntésükről.Hanemvártvolnagyermeket,velünkmaradazutolsópercigésmegpróbálmegmenteniminket.

-Ababaéletemindennélfontosabbvoltneki-vélekedem.

-Rosehelyesencselekedett - jelentikiAlain. -Egy szülőnekezakötelessége,nem igaz?Azénszüleimsemakartakmást,mintmegóvniminket,ésazthitték,hogy ehhezminden szabályt szigorúanbe kell tartanunk.Ki tudhatta, hogy a jószándékukacsaládpusztulásáhozvezet?

Csak fásultan ingatom a fejem, mert olyan szomorúság telepedik rám, hogyszólnisemtudok.Nemtudomelképzelniaztapokolifájdalmat,amitadédanyámérezhetett, amikor a gyerekeit, Danielle-t és Davidot elszakították tőle. Vajon alegidősebblányával,Helene-nelegyüttmaradhattakaletartóztatásokután?Vajonmégéletbenvolt,amikoragyermekeihalálhíréthozták?Adédapámbelátta,hogymekkorát vétkezett, amikor nem hallgatott a lányára? Milyen lehet szülőkéntmegélni azt, hogy az ember végzetes és visszavonhatatlan döntést hoz, amivel agyermekeihalálátokozza?

Lesújtottanbámulokkifeléazablakon.

- Talán nem tudott gondoskodni a babáról, és a születése után örökbe adta- mondom végül Alainnek. Kétlem, hogy így történt, de könnyebb alelkiismeretem,haerregondolok.

Anagybátyámcsakhunyorog.

- Biztos, hogy nem adta örökbe. A baba egy darabka volt belőle és Jacobból,nemhiszem,hogyletudottvolnamondaniróla.Egészenbiztosvagybenne,hogyababanemazédesanyádvolt?-nézrámkíváncsian.

Csakingatomafejem.

-Amikoranyámmeghalt,énörököltemaházát,ésafelújításkormegtaláltamaszületésianyakönyvikivonatát.Biztos,hogy1944-benszületett, ráadásulnagyonhasonlítottanagyapámra.

-Akkorazababameghalt-sóhajtjaAlain.

Nem tudok a szemébe nézni. Ennél szomorúbb dolgot nem igen tudokelképzelni.

- Ha így történt, akkor hogyan eshetett teherbe olyan hamar? -kérdezemelcsuklóhangon.Sehogysemállösszeakép.

- Ez egyáltalán nem volt szokatlan dolog akkoriban - magyarázza Alaingyengéden.Megint felsóhajt, és kifelé bámul az ablakon. - A háború után a soátúlélőimegházasodtakés azonnalmegpróbáltakutódokatnemzeni,mégazok is,akiknyomorogtakéséheztek.

Meglepvepillantokrá.

-Demiért?

-Hogyahalálbólújéletsarjadjon-feleliAlainbölcsen.-Családotalapítottak,hogyújratartozhassanakvalakihez.MireRosetalálkozottanagyapáddal,biztosanazt gondolta, hogy mindannyian odavesztünk, Jacobot is beleértve, ám, hamindezek tetejében a kisbabáját is elveszítette, nagyon elhagyatottnak érezhettemagát.Talánazértakartazonnyombanegyújabbcsaládot,hogymegintértelmetadjonazéletének.

Egy örökkévalóság telik el, mire leszállunk, visszakapjuk a poggyászunkat ésátvergődünkavámvizsgálaton.Elhozomazautómatazőrzöttparkolóbólésvégreelindulunk Boston felé. Szerencsére, még a csúcsforgalom előtt kijutunk avárosból,aztándélfeléfordulunk,végiga3-asúton.Idegességembenössze-visszaelőzgetek,éshúszmérfölddelátislépemamegengedettsebességhatárt.ÚtközbenmegpróbálomAnnie-tfelhívni,ésezúttalvégrefelvesziatelefont.Megintfurcsaa

hangja,deamikormegkérdezem,hogymiabaj,csakannyitmond,hogybentvanakórházban,ésMamieállapotaváltozatlan.

-Apádisottvan?-kérdezem.

-Nincs-felelihatározottan.

Elöntaméreg.

-Akkorholvan?

-Nemtudom.Talánazirodájában.

-Kérted,hogymenjenbeveledakórházba?

Alányomvonakodvaválaszol.

-Egyideigittvolt,deelkellettmennievalahovámunkaügyben.

A szívem szakadmeg, hogymármegint ezt kell hallanom.Mindennél jobbanszeretném megóvni a lányom, de arra nem számítok, hogy a saját apja lesz aveszélyforrása.

- Sajnálom, szívem. Apádnak biztosan sok a dolga, de azért ott maradhatottvolnaveled.

-Nincsgond-motyogjaAnnie.-Gavinittvanvelem.

Elszorulaszívem.

-Mármegint?

-Igen.Felhívott,hogymegkérdezze,miahelyzetvelem,aztánmondtamneki,hogyApánakelkellettmennie.Nemkértem,hogy jöjjönide,egyszerűencsak itttermettakórházban.

-Ó!

-Akarszvelebeszélni?

Mármajdnemigentmondok,debevillan,hogyegyóránbelülúgyisodaérünk.

- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm és köszönöm a segítséget! Mindjárt ottleszünk.

Anniehirtelenelcsendesedik.

-Ottleszünk?Kiazami?BepasiztálPárizsban?

Akaratlanuliselnevetemmagam.

- Dehogy! - Alainre pillantok, aki éppen az elsuhanó tájban gyönyörködik.-Viszontmeglepetésemvanszámodra!

Egy órával később már Hyannisban vagyunk, és éppen a Cape Cod-i kórházbejáratánigyekszünkbefelé.Azaulábanegyápolónőaharmadikemeletreirányítbennünket, és amikor felérünk, rögtön kiszúrom Annie-t, aki lógó orral,csüggedtenücsörögaváróteremben.

MelletteGavinül,ésújságotolvas.Egyszerrevesznekészrebennünket.

-Anya!-kiáltfelörömébenAnnie.

Úgy látszik, már elfelejtette, hogy amióta kamaszodik, arra is lusta, hogyegyáltalán üdvözöljön. De most felugrik a székéről és átölel. Gavin intüdvözlésképpen,aztánhalványanelmosolyodik.

-Köszönöm!-suttogomalányomfejefölöttneki.

Annie végül eltolmagától ésAlaint kezdi szemrevételezni, aki döbbent arccalmeredrá.

-Üdvözlöm!-szólalmegAnnie,aztánkezetnyújtAlainnek.-Annievagyok.Önkicsoda?

Anagybátyámcsaktátog,akárapartravetetthal,ésegyetlenhangsemjönkiatorkán.Megsimogatomahátát,rámosolygokalányomraéskedvesenbemutatomAlaint.

-Annie,haddmutassambenekedMamieöccsét!Öanagybátyám,Alain.

Annienagyranyíltszemekkelnézrám.

-Mamieöccsét?-ÚjravégigmériAlaint.-TénylegMamieöccsevagy?

Alainbólint,ésvégremegtudszólalni.

-Olyanismerősnektűnsz,kedvesem.

Anniekérdőennézrám,aztánújraAlainre.

-Úgynézekki,mintMamieennyiidőskorában?

Alainlassaningatjaafejét.

-Egykicsit,talán,deinkábbvalakimásraemlékeztetsz.

-CsaknemegybizonyosLeonára?-kérdeziAnniegyanakvón.-Mamieugyanisállandóanígyszólít.

Alaintanácstalanulráncoljaahomlokát.

-Nemhiszem,hogybárkitisismernék,akitLeonánakhívnak.

Annie csak fintorog, én pedig hirtelen észreveszem, hogy Gavin felállt ahelyéről, átballagott a termen, ésmár itt is áll a lányommellett. Egy pillanatigeljátszomagondolattal,hogyodalépekhozzáésátfonomakarjaimmal,deaztánzavarombanpislognikezdek,ésinkábbhátralépek.

-Gavin, haddmutassambenekedAlaint, anagymamám testvérét! - szólalokmeg.-Alain,őGavin…-megtorpanokéskeresemazideillőkifejezést-,abarátom.

Gavinszemeelkerekedik,ésmárnyújtjaisakezétAlainfelé.

- Szinte hihetetlen, hogy megtalálták egymást Hope-pal! -mondja, miközbenkezetráznak.

Alainrámsandít,aztánújraGavinre.

-Úgyhallottam,fiatalember,hogyönvoltaz,akisegítetteésbátorítottaőt.

Gavincsakrázzaafejét.

-Nem,uram.Hopeegyedülnyomozottkimindent.Éncsaktámpontokatadtamnekiakereséshez.

-Nebecsüljealáatetteijelentőségét,hiszenegycsaládotsegítettújraegyesíteni!-közliAlain,aztánidegesenpislognikezd.-Mostmárláthatnámatestvéremet?-kérdielfúlóhangon.

Gavinhaboznilátszik.

-Valójábanmárvégea látogatási időnek,de ismeremaz itteniápolónőket,ésmegpróbálomelintézni,hogybemehessenhozzá.

Azzalodalépazegyikcsinos,szőkeápolónőhöz,akinemlehettöbbhúszévesnél.Anőrögtönvihognikezd,éscsábosánigazgatjaahaját,miközbenGavinnelbeszél.Nemtudommiért,deegybőlelöntaféltékenység.Szaporánpislognikezdek,ezértelkellfordulnom,ésinkábbbelekarolokAlainbe.

-Jólvagy?-kérdezem.-Biztosannagyonkimerültél.

-CsaklátniakaromRose-t.

AnniehirtelenkérdésekgarmadájátzúdítjaAlainre.

-Mikor láttadutoljáraMamie-t?Miértgondoltad,hogymeghalt?Hogytudtálelmenekülnianácikelől?Mitörténtaszüléiddel?

A nagybátyámminden kérdésére készségesen válaszol. Nem tudommegállninevetés nélkül, amikor látom, hogy összedugják a fejüket, és a lányomból egyrecsakömlikaszó.EgykicsivelkésőbbGavintérvissza,ésbelémkarol.Azérintéseszinte fáj, ezért inkábbelhúzódom tőle,mire furcsa grimaszt vág, aztánkínosanköhintnéhányat.

- BeszéltemKristával, az ápolónővel. Aztmondta, hogy be tudna csempészniminket,denemmaradhatunksokáig.Ittszigorúanbetartatjákalátogatásiidőt.

-Köszönöm!-felelem.

Fura, de nem tudom rávenni magam, hogy Kristának is megköszönjem asegítséget. Végigvezet minket a folyosón, s a szőke lófarka szemérmetlenülhimbálózik mögötte. Talán azért, mert a csípőjét is erőltetetten riszálja menetközben.Fogadok,hogyGavinmiattcsináljaaműsort,deúgytűnik,hogyőrásemhederít.AzegyikkezétAlainvállánnyugtatja,ésgyengédenbetessékeliazajtón,afolyosóvégén.

-Ötperc - suttogjaKrista,amikor jobbkéz felőlazutolsókórteremajtajaeléérünk-,különbenbajbakerülök!

-Nagyonköszönjük-hálálkodikGavin.-Azadósodvagyok.

-Talánelvihetnélvacsoráznivalamikor-javasoljaKrista.

Ezbizonyfelhíváskeringőre,ésmiközbenGavinrenéz,azápolónőúgyrebegtetia pilláit, mint egy rajzfilmfigura. A választ már nem akarom hallani, inkábbkövetemAnnie-t ésAlaint a kórterembe. SzegényMamie annyira le van fogyva,hogy szinte elvész a takarók között. Sápadt, sovány, össze van töpörödve, ésamikor Alain meglátja, hátratántorodik. Bárcsak tudná, hogy amikor utoljáratalálkoztunk,mégegészségesnektűnt.Azelmaradhatatlanburgundivörösrúzsaésa halványzöld szemceruza nélkül szinte fel sem ismerem. Én ismegdöbbenek alátványtól.Közelebblépünk,Anniepediglábujjhegyenkövetminket.

-Nagyonrosszbőrbenvan,ugye?-suttogjaalányom.

Magamhoz ölelem, és ezúttal nem ellenkezik. A jobb kezemmel megérintemMamiebalkézfejét.Jéghidegésmegsemmozdul.

-Azíróasztaláraborulvataláltakráaszobájában,merthiábavárták,nemmentlevacsorázni-magyarázzaGavingyengéden.-Azonnalhívtákamentőket-teszihozzá.

Csakbólintok,mertazaggodalomtólnemtalálokszavakat.Annieremegnikezd,énpediglehajtomafejem,hogynelássák,hogysírok.KözelebbhúzommagamhozAnnie-t, ő pedig mindkét karjával átölel. Alain az ágyhoz lép, majd Mamie elétérdel, hogy az arcuk egymagasságba kerüljön. Valamit mormol a testvérének,aztánvégtelengyengédséggelvégigsimítahajánésazarcán.Aszemébenkönnyekcsillognak.

-Abban a tudatban éltem,hogymár soha többet nem fogom látni - suttogja.-Csaknemhetvenéve…

-Rendbejön?-AnnieúgycsüggAlainválaszán,minthaazéletemúlnarajta.

-Nemtudhatom,Annie,dehiszem,hogyIstennemhagyja,hogybúcsúnélkülváljunkel.Különbenmiértengedtevolna,hogyújratalálkozzunk?Hiszem,hogysemmisemtörténikvéletlenül.

-Énis-jelentikiAnnieeltökélten.

Hirtelenbetoppanakacérápolónő.

-Lejártazidő,afőnökömhamarosanideér.

-Rendbenvan,köszönjük,Krista-szólalmegGavin.-Márittsemvagyunk.-AzzalkézenfogjaAnnie-t,majdlassankivezetiakórteremből.

Amikor a vállam fölött hátrapillantok, látom, hogy Alain ismét Mamie föléhajol. Homlokon csókolja, és amikor utánam jön, könnyek csorognak végig azarcán.

-Sajnálom,deúgyaggódommiatta-szabadkozik.

-Tudom-felelem,aztánmegfogomakezét,éselindulunkkifeléatöbbiekután.Mamiepedigmagáramaradasötétben.

A kórház bejárata előtt búcsúzom el Gavintől. Másnap reggel hétkor márdolgozniakell,nekempedigkikellnyitnomacukrászdát.Azéletnemállhatmeg.Annieelkéritőlemakocsikulcsot,ésAlainnélbeülnekazautóba.

-Nem tudom, hogyan köszönjemmeg -mondom lehajtott fejjel,miközben acipőmorrátbámulom.

- Igazán nincsmit - feleliGavin. Felnézek, és látom, hogymegvonja a vállát,aztáncsakmosolyográm.-Örülök,hogymegtaláltadAlaint.

- Neked köszönhetem - győzködöm szelíden. - Annie is azért volt rendben atávollétemben,mertszámíthatottrád.

Megintvállatvon.

-Nemolyannagydolog.Csakazttettem,amiakötelességem.

-Egykisidőreelhallgat,aztánhozzáteszi:-Lehet,hogynemtartozikrám,deazexférjednemsemmipasas!

-Ezthogyérted?-kérdezem,ésnyelekegynagyotidegességemben.

-Nekem úgy tűnt, hogy nem igazán érdekelte Annie hogyléte. A vak is látja,hogyakislány teljesenösszevan törveanagyanyjamiatt, szüksége lettvolnaazapjatörődésére.

-Deittvoltálnekite,ésénnemistudom,hogyanhálálhatnámmeg.

- Holnap reggel Joe Sullivan házában kell felújítanom a verandát. Hamegkínálszegycsészekávévalmunkábamenet,akkorkvittekleszünk.

Ezencsaknevetek.

- Egy csésze kávé valóban megfelelő fizetség egy családegyesítésért és azért,hogyvigyáztálalányomra.

Gavinaszemembenéz,deolyanmélyenéshosszan,hogyhirtelenbeleszédülök.

-Segíteniakartam,ennyiazegész-jelendki.

-Miért?-kérdezem,éscsakakkortudatosulbennem,hogymilyennyersenéshálátlanulhangzik,amikormárkimondtam.

Csakbámulrámmegint,aztánújravállatvon.

- Ne légy kishitű, Hope! - tanácsolja, aztán már indul is. Beszáll az öregterepjárójába,odaintAnnie-nekéselhajt.

- Anya, meg kell találnunk Jacob Levyt! - jelenti be Annie másnap reggel,amikorkartkarbaöltvetoppannakbeacukrászdábaAlainnel.

MivelAlainelőzőnapnagyonkimerült,aztjavasoltam,hogynyugodtanaludjon

tovább, de sejthettem volna, hogy úgyis bejön a cukrászdába, mivel a kórházitalálkozóótaelválaszthatatlanokalányommal.

-Alainmindentelmeséltnekem-újságoljabüszkén.

- Annie, szívem - felelem a nagybátyámra pillantva, aki az inge ujját feltűrveéppentennivalóutánkutatakonyhában-,mégaztsemtudjuk,hogyéletbenvan-eegyáltalán.

-Demivanakkor,haigen?-kérdeziAnniehetykén.-Mivan,haévekótacsakMamie-tkeresi?Milenne,haidehoznánk,ésMamiefelébredne?

-Édesem,ezteljességgellehetetlen.

Annieharagosannézrám.

-Ugyan,márAnya!Tenemhiszelazigazszerelemben?

- A csokoládéban hiszek - sóhajtom, és az állammal a pain au chocolat felébökök, ami arra vár, hogy betegyema sütőbe—,mert hanem igyekszünk, nemtudjukhatórakorkinyitniacukrászdát.

-Tökmindegy-zsémbelAnnie,aztánfelvesziavédőkesztyűtésbecsúsztatjaacsokoládés süteményeket a sütőbe. Beállítja az időzítőt,majd a szemét forgatvaAlainfeléfordul.-Látod?Mondtam,hogyreggelentekibírhatatlan.

Alainelmosolyodik.

- Édesanyád nagyon jószívű és kedves nő, drágám, csak megpróbál reálisangondolkodni,ésvalószínűlegszeretnetémátváltani.

-Miértakarsztémátváltani,Anya?-érdeklődikAnniecsípőretettkézzel.

-Mertnemakarom,hogycsalódj-felelem.-Nagyazesélye,hogyJacobLevymárnemisél,ámhamégis,akkorsincsgaranciaarra,hogymegtaláljuk.

Miszavatolja,hogyennyiévutánmégemlékszikMamie-ra?Nemakaromaztmondani Annie-nek, hogy ha csodával határos módon mégis megtalálnánkJacobot, lehet,hogymárminimumanegyedikfeleségét fogyasztja.Nemhiszem,hogyhetvenévenátcsakMamie-ravárt.Aférfiakmindegyformák.Arrólnemisbeszélve,hogyanagyanyámsemvesztegetteazidejétésmárrégentúllépettrajta.

Alainmegrovón néz rám, én pedig nem tudom állni a pillantását, mert az akellemetlenérzésemtámad,hogynyitottkönyvvagyokszámára.

- Segíthetek bármiben is, Hope? - kérdezi kisvártatva. - Kölyökkorombandolgoztamanagyszüleimcukrászdájában.

-Anniemegtudjamutatni,hogyankellelkészíteniazáfonyásmuffinoktésztáját- válaszolom mosolyogva. - De nem kell ám segítened, egyedül is tökéletesenboldogulok!

-Nemállítottamazellenkezőjét.

Mireészbekapok,AnniemárfeliskötötteAlainreakötényt.

-HaannyiraszerelemesvoltJacobba,akkorhogy lehet,hogyMamiemégisadédapámhoz ment feleségül? - faggatja Annie Alaint, aztán fölkap egy zacskócukrot, majd kiveszi az áfonyás dobozt a hűtőből. - Nem szerethetett két férfitegyszerre,nemigaz?-teszihozzá.

Csak forgatom a szemem, de az igazat megvallva, én is jobban örülnék, hahihetnékaz igazszerelemmítoszában.Úgy tűnik,hogyAlain isezen töria fejét,miközbenelőveszegynagykeverőtálatmegegyfakanalat,éselkezdiösszekevernialisztetacukorral.Gyakorlottmozdulatokkalmérikiasótésasütőportis,majdAnnieközreműködésévelbeleütiatojásokatazedénybe.

-A szerelemnek rengeteg arca van,Annie - jelenti ki végül, aztánkérdőnnézrám,majdalányomra-,ésénnemkétlem,hogyadédanyádszeretteadédapádat.

Annieértetlenülbámulrá.

-Eztmeghogyérted?HaMamieszerelmesvoltJacobba,hogyanszerethetteadédapámatis?

Alainvállatvon,aztántejetönt,majdtejföltkanalazakeverőtálba,jóalaposanösszekeveriatésztát,végülpedigelvesziAnnietólazáfonyásdobozt,ésatartalmátatálbaszórja.

-Vannakhevesebbésszelídebbszerelmekis-magyarázzaAnnie-nek.-Eznemazt jelend, hogy az egyik igazi, a másik pedig nem, hanem inkább azt, hogybizonyosszerelmekegyszerűennemműködnek,hiábaisszeretnénk.

Rámpillant,hogymegerősítsem,deéninkábbelfordítomafejem.

- Léteznek olyan szerelemek is, amiket nem a szenvedély, hanem a szeretetirányít. Aztán a kölcsönös jóindulat az évek során szerelemmé alakulhat - teszihozzá.

- Szerinted Mamie és a dédnagyapám között ilyen kapcsolat volt? -kíváncsiskodikAnnie.

Alainkomótosankibéleliamuffinformákatakapszlikkal.

-Lehetséges,denemtudhatombiztosan-válaszolja.-Mindannyiunkraváregynagyszerelem,decsakkeveseknekadatikmegolyanbölcsesség,hogyészrevegyékés meg is ragadják azt. Ez az a szerelem, amelyik megválthatja a világot ésátformálhatjaazemberéletét.

-JacobésMamieígyszerettékegymást?

-Azthiszem,igen-feleliAlain.

-Azonmitértesz,hogybölcsnekkelllennünk,hogyészrevegyük?

Alainmegintrámpillant,deénúgyteszek,minthaazlennealegfőbbgondom,hogyacsillagospitéketrápakoljamatepsire.Akezemegykicsitremeg,miközbencsillagformájúraalakítomatetejükönatésztadíszt.

- Azt, hogy a szerelem mindig körbevesz bennünket, de minél idősebbekleszünk,annálbonyolultabbáválikazegész-magyarázzaAlain.-Minéltöbbszörsérüla lelkünk,annálnehezebbészrevenniakörülöttünkleselkedőszerelmet,ésannál nehezebb a szívünkbe fogadni és őszintén hinni benne. Ha nem tudodelfogadni a szerelmet, vagy ha nem vagy képes hinni benne, soha nemtapasztalhatodmeg.

Annieteljesenösszezavarodik.

-Úgyérted,hogyMamieésJacobazértlettekszerelmesek,mertfiatalokvoltak?

-Nem,de arrólmegvagyokgyőződve,hogyadédanyádés Jacobazért lettekszerelemesek,mertegymásnakteremtettékőket-feleliAlain.-Nemfutottakelaszerelem elől, nem rettentek el tőle, nem hagyták, hogy a félelmeik közéjükálljanak.Sokembervanavilágon,akisohanemleszszerelmes,mertaszívétmárnemtudjamegnyitniésnemismerifelakínálkozólehetőséget.

Acsillagospitéktepsijétabaloldali,kisebbiksütőbecsúsztatom,ésfeljajdulok,mertbeütömakezemasütőajtajába.Halkankáromkodomegyet,ésbeállítomazidőzítőt.

-Anya,tiisígyszerettétekegymástApával?-érdeklődikAnnie.

-Hátpersze-vágomrágyorsan,denincserőmaszemébenézni.

Hogyanmondhatnámelneki,hogysohanemmentemvolnahozzáazapjához,havéletlenülnemesemteherbe?Nemszerelembőlalapítottunkcsaládot,hanemazért, hogy megmentsem a bennem fogant életet. De Mamie vajon mitgondolhatott,amikortalálkozottanagyapámmal?Nyilvánvaló,hogyJacobotésaközösgyermeküketiselveszítette,ésazéleteborzalmasansivárlehetettmindezekután.Lehet,hogyamagánykergetteanagyapámkarjaiba.Ámhatudta,hogyazigazszerelmenemléteziktöbbé,hogyvoltképesegyéletenátanagyapámmellettálomrahajtaniafejét?

-Ha te is ennyire szerettedApát, akkormiért váltatok el? -faggatózik továbbAnnie.

-Néhaadolgokmegváltoznak-válaszolom.

-MamieésJacobesetébennem-jelentikihatározottanalányom.-Lemernémfogadni,hogymindigisszerettékésmégmostisszeretikegymást.

Ebben a pillanatban égő fájdalommal gondolok az én melegszívű, jóságosnagyapámra,akicsakacsaládjánakélt.Lehetséges,hogynemissejtette,hogyafeleségemárjóvalazelsőtalálkozásukelőttvalakimásnakadtaaszívét.

Amikorfelnézek,látom,hogyAlainistöprengvalamin.

-Sohanincskésőmegtalálniazigazszerelemet-jelentiki,aztánlopvarámnéz.-Csaknyitottszemmelésszívvelkelljárni.

-Igaz,devannakemberek,akikegyszerűencsakpechesek-ellenkezem.

Alainlassanbólint.

- Vagy néha ugyan rájuk mosolyog a szerencse, de túl gyávák ahhoz, hogyészrevegyék.

Csakforgatomaszemem.

-Na,persze,aférfiakcsakúgyelőbukkannakasemmibőlésmindengemakarfeleségülvenni.

Annietanácstalanulnézrám,aztánAlainre.

- Ez igaz, senki nem akar Anyával járni, kivéve Matt Hinest, aki, hogy úgymondjam,elégfurapasi.

Elpirulok,ésmegkellköszörülnömatorkomatzavaromban.

-Rendbenvan,Annie-vetemodakimérten—,márelegethallottunk!Mostmárarétestésztávalkellenefoglalkoznom,oké?

-Tökmindegy-mormogja.

Ama reggeli nyitásra gyorsabban fel tudunk készülni,mint vártam, ezért hatórakor már haptákba vágva várjuk a vendégeket. Gavin háromnegyed hét feléugrikbe,deolyannagyaforgalom,hogynemtudunkbeszélgetni,csakátnyújtokegycsészekávét,megköszönömasegítségétésjómunkátkívánokneki.

Miután Annie elindul az iskolába, és a reggeli csúcsidőnek is vége, én pedigfelvilágosítottamegy tucatkíváncsiskodóvendégetarról,hogyhovaacsudába istűntemelháromnapra,végrekettesbenmaradunkAlainnél.

-Hű-sóhajtfelelismerően—,ezaztánaforgalom,kedvesem!

Vállatvonok.

-Lehetnejobbis.

-Talán,deszerintemháláslehetszazért,amiteddigelértél-jelendkiAlain.

Amitelértem, azegynagy rakásadósságésegy jelzáloghitei, amithamarosanelveszítek,ésakkormármunkámsemlesz,denemárulomelanagybátyámnak,mertnemakaromterhelniagondjaimmal.Biztosanbennemvanahiba,hamáralegkisebbakadályláttánismeghátrálok.

Anap szinte elrepül, ésAnnie egynagykupacpapírral a kezében térhaza aziskolából.

- Mikor megyünk be Mamie-hoz a kórházba? - kérdezi, és üdvözlésképpenmegöleliAlaint.

-Bezárunk,ésmár itt semvagyunk -válaszolom. -Hasegítenél elmosogatni,

korábbanindulhatnánk.

Alányomarcokatvág.

-Milenne,hatemosogatnál?Nekemelkelleneintéznemnéhánytelefonhívást.

Miközbenkiveszemabaklavákatahűtőpultból,döbbentenbámulokrá.

-Telefonhívást?

Anniekiterítiapapírokatazasztalra,ésbosszúsanforgatjaaszemet.

-JacobLevytkellfelhívnom,na!

Megintleesikazállam.

-MegtaláltadJacobLevyt?

-Igen- feleli,aztán lehajtjaa fejét. -Az igazságaz,hogyrengetegJacobLevynevű férfira bukkantam, és azokat még bele sem számoltam, akik csak J. Levynévenszerepelnek.Addigtelefonálok,amígmegnemtalálomazigazit.

-Annie,drágám!-sóhajtom.

-Neisfolytasd,Anya,nelegyélilyenpesszimista!Mindignegatívvagy,demostúgysemtudszmegállítani.

Kínombancsaktátogok.Bárcsakigazalenne,detöbbszázJacobLevyszerepelazokonapapírokon,mertez,sajnos,nagyongyakorinév.

-Szóval?Hátramehetektelefonálni?

Vonakodva,debeleegyezem.

-Rendben,decsakbelföldiszámokathívhatsz!

Anniegrimaszolegyet,majdkiszökdécselakonyhába.

Alaincsakmosolyog,aztánfelkászálódikahelyéről,hogykövesseAnnie-t.

- Bárcsak én is ilyen fiatal és lelkes lennék! - jelenti ki, majd eltűnik akonyhában.

Én pedig csak állok villámsújtottan, és úgy érzem magam, mint a gonoszEbenezerScroogeúrDickensKarácsonyiénekéből.Miótanemszámítokfiatalnakéslelkesnek?NemakartamelrontaniAnnieörömét,csakaztszeretném,hogynecsalódjon. Ha az ember túlzott elvárásokat támaszt, akkor előbb vagy utóbbkeservesen csalódik. Nagyot sóhajtok, aztán elkezdem a mai süteményekmaradékaitlégmentesenzáródódobozokba,majdafagyasztóbapakolni.

Abaklava,amitkésőreggelsütöttem,elállmégnéhánynapig,amuffinokatésakekszeket lefagyasztom, és az egyik rétest még holnap reggel is fel tudomszolgálni.Aházikészítésűfánkunkcsakegynapigmaradfriss,ezértáltalábancsakegyfajtátkészítekbelőlereggelenként,deamaifahéjas-cukrosadagháromdarabkivételével teljesen elfogyott. A maradékot, ha pár percen belül nem jön újabbvendég,elküldömegykosárbanazanyaotthonnak.

Hallom, hogy Annie a szomszédos helyiségben lelkesen csicsereg atelefonkagylóba, és valószínűleg mindenkitől megkérdezi, hogy véletlenül nemazonos-e azzal a Jacob Levyvel, aki Franciaországból érkezett az EgyesültÁllamokbaamásodikvilágháborúután.KéttelefonhívásközöttAlainmormolásahallatszik.Kíváncsilennék,hogymirőlsutyorognak.TalántörténeteketmesélnekiJacobról,hogyfenntartsaazérdeklődését?Vagycsakbiztatniakarja,merttudja,hogy emberpróbáló feladatra vállalkozott, és nem akarja, hogy elveszítse areményt?

Kiürítem a pultot és beviszem a maradék süteményeket a fagyasztónkba.Elkezdemkisúrolniatepsiket,amuffin-ésaminipite-formákat,deAnniemégacsobogóvízrobajátistúlharsogja.

-Jónapotkívánok,anevemAnnieSmith!-fuvolázzaatelefonba.-JacobLevytkeresem, aki most nyolcvanhét éves lehet, és francia nemzetiségű. Nem ismerivéletlenül?Azértköszönöm.Viszonthallásra!

Amikor leteszi a kagylót, hallom, hogy Alain mormol neki valamit. Anniekuncog, ismét felveszi a kagylót, tárcsáz, aztán szóról szóramegismétli az előbbelhangzottakat.

Csak akkor tudunk elindulni a kórházba, miután kiszolgáltam az utolsópillanatban beeső Chrisdna Sivrich-et, a helyi színicsoportból, aki kikunyerálttőlem két és fél tucat kekszet a hatéves Ben fia holnapi osztálybulijára. KözbenAnnielegalábbháromtucattelefonhívástbonyolítottle.

- Mehetünk? - kérdezem, aztán megtorlóm a kezem és felkapom akulcscsomómat.

-Telefonálhatnékmégegyutolsót,Anya?-kérdeziAnnieesdekelve.

Azórámrapillantokésbólintok.

- Egyet, és nem többet,mert a kórházba csak látogatási időben engednek bebennünket!Rendben?

A pultra támaszkodva újra végighallgatom Annie jól begyakorolt szövegét. Ahívásvégéreazarcaelkomorodik,aztánletesziakagylót.

-Újabbzsákutca-pufog.

-Mégcsakaharmadikoldalnáljárunk,Annie-vigasztaljaAlain.-MajdholnapatöbbiJacobLevytisfelhívjuk,aztánsortkerítünkaJ.Levynevűekreis.

-Ha temondod… - sóhajtjaAnnie, aztán leugrik a pultról, a névsort pedig atelefonmelletthagyja.

-Neaggódj,Annie,mindenrendbenlesz!-próbálombiztatniénis.-Majdcsakmegtalálod!

Szenvedőarckifejezésearrólárulkodik,hogykezdielveszíteniareményt.

-Tökmindegy-szögezile.-MenjünkéslátogassukmegMamie-t!

AggódvapillantunkegymásraAlainnel,aztánkövetjükőtazutcára.

Tizennyolcadikfejezet

AkövetkezőpárnapbanMamieállapotábanemállbesemmifélejavulás.Nemébred fel a kómából. Gavin minden reggel betér a cukrászdába, megiszik egycsésze kávét, megeszik néhány süteményt, és őszintén érdeklődik a nagyanyámegészsége felől. Annie-t le sem lehetne vakarni Alainről, aki napközben segít acukrászdában, délután pedig a lányomat támogatja, aki hiábavalótelefonhívásokkalmúlatjaadrágaidőt.Zárásutánmindhármanfelkerekedünkéselhajtunk a félórányi autóútra található kórházba, Hyannisba, hogymásfél órátüldögéljünk Mamie betegágya mellett. Szerencsére, a főszezon végeztével márnincsenek turisták, ezért a forgalom is gyér a Cape Cod délnyugati részénhúzódó6-osúton,amitkétszeris,oda-ésvisszafelémenetisátkellszelnünk.

AkórterembenAlainmegfogjaMamiekezétés francianyelvenszólongatjaőt,mígAnnienémacsendben,visszafojtott lélegzettel figyeliőket.Néha feláll,hogymegmozgassa elgémberedett tagjait, aztán Alain mellé kucorodik, és mialatt anagybátyám csendesen becézgetiMamie-t, addig ő a haját simogatja. Olyan űrtérzek, hogy meg sem próbálok kapcsolatba lépni Mamie-val, csak tehetetlenülnézemahanyatlását.Márcsakrászámíthattam,ésmostőtiselveszítem.

Vasárnapmárdélbenbezárok,éselfuvarozomAlaintakórházba.

-Teisjösszvelünk,Annie?-kérdezemalányomat.

-Talánkésőbb,hamárfelhívtamnéhányLevytalistámról.Nembaj,haitthonmaradok,amígtiAlainbácsivalbementekMamie-hoz?

Egypillanatramegtorpanok.

-Rendben,denenyissajtótidegeneknek!

-Tejóég,Anya!Nemvagyokmárkisgyerek!-közliAnnieméltatlankodva,aztánmárnyúlisatelefonkagylóért.

Azautóban,útközbenHyannisfelé,Alainarrólapárizsiétteremrőlmesél,amitMamieaháborúelőttannyiraszeretett.Alainmégegészenkicsivolt,Mamiepedigéppen akkor lépte át a bakfiskor küszöbét. Az ebéd vagy vacsora végeztével azétterem tulajdonosa mindig odament az asztalukhoz csevegni egy kicsit, azaprónépetpedigkülönleges,banános,barnacukrosés csokoládéspalacsintákkalkényeztette.MamieésAlainsokszorkacagvacsúfoltákamókamestertulajt,akiagyerekek szórakoztatására gyakran megjátszottá, hogy nem tudja az asztalrahelyeznialángolópalacsintahalmokat.

-Azokvoltakámaszépidők!-mondjaAlain.-Akkormégnemszámított,hogymilyenvallásúvagy,csakkésőbbfordultfelavilág.-Hirtelenelhallgat,aztánegykisidőmúlvaígyfolytatja:-Azonazéjszakán,amikoracsaládomatletartóztattákéselszállították,elfutottamakedvencéttermünkmellett.Atulajdonoskintállta

bejárati ajtó előtt, és azt figyelte, hogyan hurcolják el a biztos halálba azembereket.Éstudodmivoltalegszörnyűbb?Hogymosolygott.Azamosolymégmaisüldözrémálmaimban.

AzúthátralévőrészébenAlainasemmiberéved.

Akórházban egy kicsit én ismellé telepedem,mert a látogatásunk ideje alattismétMamiebetegágyamellettüldögélésfranciáulsuttoganővérefülébe.

-Szerintedhallja,amitmondasz?-kérdezemnemsokkalatávozásunkelőtt.

-Nem tudom - feleli Alain mosolyogva de jobb, ha beszélünk hozzá, minthanémánülnénk és várnánk a csodára.A családi anekdotákat emlegetem fel neki,történeteket,amikreazelmúlthetvenévbenmégcsakgondolnisemmertem.Mimáshoznávissza,hanemezekazismerőstörténetek?Szeretném,hatudná,hogyamúltnemváltköddé,nemmerülta feledéshomályába,hiábamenekült ideéshiábapróbáltasemmissétenni.

Amikoregyórávalkésőbbhazaérek,miutánAlaintasajátkérésérekitettemahelyi könyvtár előtt, Annie a nappali szoba padlóján ücsörög keresztbe tettlábakkal,kezébenatelefon,amibeéppenaztsusogja,hogy:

-Aha,aha,rendben!

Egypillanatra felcsillan a remény.Csaknemmegtalálta JacobLevyt?Furcsa,hogy ezúttal nem úgy zárul a beszélgetés, hogy „talán nem ön az a Levy, akitkeresek”.

-Igen-mondjabúcsúzóul.-Tökmindegy!-kiáltja,aztánlenyomjaabeszélgetésvégegombot,éslecsapjaakagylót.

- Szívem! - szólongatom óvatosan. A konyha és a nappali küszöbén állok, ésaggódvafürkészemalányomat.-AzegyikLevyvelbeszéltél?

-Nem!-vágjaráazonnal.

-Azegyikbarátoddal?

-Nem!-ismétliújra,demostmárnagyoningerülten.-Apávalbeszéltem.

-Értem-közlömerőltetettnyugalommal.-Akarszrólabeszélni?

Sokáighallgat, ésnemhajlandó fölnézni, csaka szőnyegetbámuljakitartóan,amit a jelek szerint nem sikerült maradéktalanul kitisztítanom. Hiába, aházimunkanemtartozikazerősségeimközé,ámamikorújrarámnéz,olyandühvanatekintetében,hogyhátrálnitámadkedvem.

-Miérttettedeztvelünk?-kériszámon.

Feltápászkodik,akezeitökölbeszorítjaahosszú,csontoslábaimellett,amiknek

mégagyereklábbólegyfiatalhölgylábaivákellalakulniuk.

Meglepettenpislogokrá.

-Mit tettem? -kérdezem,mielőtt eszembe jutni,hogyaz anyjaként rászóljak,mertelfogadhatatlan,hogyígybeszéljenvelem

Demárelkaptaagépszíj.

-Mindent!-üvölti.

-Szívem,mirőlbeszélszegyáltalán?-kérdezemóvatosan.

-SohanemfogjukmegtalálniJacobLevyt!Képtelenség,éstégedmégcsaknemisizgatazegész!

Elszorulaszívem.Anyakéntmegintkudarcotvallottam,mertnemkészítettemfel a lányomat erre a szélmalomharcra. Lehet, hogy Jacobmár nem is él, vagybujkálvalahol,mertnemakarja,hogymegtalálják.Szépdolog,hogyAnniehinniakar a sírig tartó, igaz szerelemben, hiszen a házasságom csődjét páholybólnézhettevégig,dereméltem,hogymégnemkellazigazsággalkiábrándítanom.Énisjóvalidősebbvoltam,amikorrádöbbentem,hogycsakhumbug.

-Hiddel,hogyérdekel-fogokbeleamagyarázkodásba-,delehet,hogyJacobnemis…

-Nemcsakerrőlvanszó!-szakítfélbe,mielőttbefejezhetnémamondandómat.Hosszúvéznakarjaivalkétségbeesettenhadonászik,aztánarózsaszínkarórájánaka szíja beleakad a hajába. Egyszerűen csak kitépi, és folytatja, mintha mi semtörténtvolna.-Mindenttönkreteszei!Mindent!

-Annie,haazabaj,hogynéhánynapigPárizsbanvoltam,ésrengeteg feladathárult rád, akkor elnézést kérek, és szeretném megköszönni, hogy ilyennagyszerűenhelytálltál.

Csakforgatjaaszemeit,majdaballábávalnagyotdobbantapadlón.

-Aztsemtudod,mirőlbeszélek-közli,ésmegsemmisítőpillantástvetrám.

-Jól van, ezek szerint egy idióta vagyok - jegyzemmeg. Kezdem elveszíteni abéketűrésemet. Aggódó anyukából lassan dühöngő fúria leszek, bár nemszeretnémátlépnieztabűvöshatárvonalat.-Mármegintmitrontottamel?

-Mindent!-üvölti.

Azarcaelkékül,ésegypillanatramagamelőtt látomacsecsemőAnnie-t,akitkétségbeesettendajkálokazéjszakaközepén,hogyRob,akinekmegintegyfontostárgyalásra kell készülnie, nyugodtan alhasson.Miért hagytam, hogy így bánjonvelem a férjem?A gyerek születése utáni első háromhónapban két óránál sohanem aludtam többet, miközben ő hat-hét órákat szunyáit egyfolytában.Méltatlankodvarázomafejem,aztánvisszatérekajelenbealányomhoz.

-Mindent?-kérdezemóvatosan.

- Mindent! - ismétli újra. - Nem törődtél Apával, ezért tönkrement aházasságotok. Nem szeretted úgy, ahogyan Mamie és Jacob szerették egymást.Mostpedig,tessék,azénéletemisromokbanhever,éseztnekedköszönhetem.

Ez övön aluli volt, ezért levegőt is alig kapok. Amikor újra lélegzethez jutok,csakbámulokráértetlenül.

-Miafenérőlbeszélsz?Engemhibáztatszaválásmiatt?

- Ki mást? - visítja. Csípőre teszi a kezét és megint toporzékolni kezd. -Mindenkitudja,hogyatehibád!

Aszavaimegintváratlanulérnek.

-Micsoda?

- Ha szeretted volna Aput, akkor most nem kellene a város másik végébenlaknia,ésnemlenneegyostobabarátnője,akigyűlölengem.

Hirtelenleesikatantusz.NemRobrólésrólamvanszó,hanemazabaj,hogyRob barátnője miatt rosszul érzi magát. Hiába fájnak a lányom igazságtalanszavai,azjobbanfáj,hogyszenvednilátomazapjamiatt.

-Hogyértedazt,hogyutál?-kérdezem.

- Mit érdekel az téged? - motyogja lecsendesedve. Előregörnyed, a mellkasaelőttösszefonjaakarjait,leejtiavállaitésaföldetbámulja.

- Érdekel,mert szeretlek -mondomhirtelen -, és apád is szeret.Ha ez a nő,bárkiislegyenaz,nemszerettéged,akkornyilvánvalóannemépelméjű.

-Tökmindegy-mormoljadühösenAnnie.-Apuszerintegyáltalánnemflúgos.Úgygondolja,hogyNapsugártökéletes.

Mély lélegzetet veszek.EzRobra vall.Úgy viselkedik,mint egy elkényeztetettkisfiú,vagymintegytolvajszarka,akitvonzanakafényes,csillogódolgok.Autók,házak,ruhák,hajók,ésvalamikorréges-régenénmagamis.Arajongása,sajnos,tiszavirágéletű.EgyedülAnniejelentiazállandóságotazéletében.

-Nemhiszem,hogyapádtökéletesnektartjaaztanőt.Szerettéged,Annie.Haabarátnőjeolyasmit tesz,ami tégedzavarvagybánt,akkorszóljapádnak!Majdőelsimítjaadolgokat.

Mostanában nincsenek illúzióim Robot illetően, de reménykedem, hogy kiállAnniemellett.

Alányommégmindigaföldetbámulja.

- Már mondtam neki - vallja be szomorúan. A mérge már elpárolgott, avégtagjai lazán, élettelenül lógnak. Az orrátmégmindig lógatja, és nem akar aszemembenézni.

-Mitfeleltrá?-kérdezem.

-Aztmondta,hogymegkelltanulnomtisztelniazidősebbeket.-Nagyotsóhajt.

-Aztismondta,hogyjólenne,havégrenemcivakodnékNapsugárral.

Forr a vérem és ökölbe szorul a kezem. Annie nemmakulátlan, de azt nemhinném, hogy az apja barátnőjének bármiért is haragudnia kellene rá.Megbocsáthatatlan,hogyRobannakanőnekadigazatalányávalszemben,plánemost,amikorszerencsétlenmégfelsemdolgoztaakülönköltözésünket.

-Mibőlgondolod,hogyNapsugárnemkedveltéged?-tudakolomóvatosan.

Anniehahotáznikezd,éshirtelenolyankoravénnekéskeserűnektalálom.

-Hogymiből? -kérdezi,majdszipákolnikezd,aztánelfordítjaa fejét.Amikorújramegszólal,márcsakszomorúságbujkálahangjában.-Szóbasemállvelem,Apával pedig úgy beszél, mintha legalábbis láthatatlan lennék. Időnként ki isnevet.Amúltkorpéldáulaztmondta,hogyhülyénnézekki.

-Ténylegaztmondta,hogyhülyénnézelki?-ismétlemszörnyülködve.

- Tényleg - bólint Annie. - A múltkor, miután elment, mi pedig kettesbenmaradtunkApával,megpróbáltambeszélniveleabarátnőjéről,ésúgytűnt,hogymegérd a kifogásaimat. Aznap este viszont, amikor hazaértem a cukrászdából,a fürdőszobámban egy ezüstláncot találtam.Apa vetteNapsugárnak, és amellétett ajándékkártyára azt írta: „Sajnálom, hogy Annie felbosszantott, majd énelintézem.Nemakarokfájdalmatokoznineked!”.

-Apádelmondtaneki,amitnégyszemköztbeszéltetek?-bámulokráértetlenül.

-El, aztánengesztelésülajándékot vett neki! - panaszoljaAnnie, és az utolsószavakatmárszinteköpködi. -Ajándékátazért,hogy jobbanérezzemagát.Ezekutánpedigmitcsinálazanő?Véletlenülottfelejtiazénfürdőszobámban.Demártudom,hogymivoltacéljaezzelahúzással.Megakartamutatni,hogyApánálőazelső,nemén,ezértúgyismindigőtfogjaválasztani.

- Biztos vagyok benne, hogy nem így van - mormolom, pedig tudom, hogyAnnie-nekigazavan.

Napsugáregyszámítószuka.Hamanipulálniakarjaavoltférjemet,akkorcsaktessék! Robmeg is érdemli, hogy kihasználják és átverjék, de egy tizenkét éveskislánnyalujjathúzni,főleg,haazenyém…Akkoraztánbepipulok.

-Erremitfeleltazapád?-kérdezem,ésaliglátokaméregtől.

-Említettedneki,hogymegtaláltadanyakláncot?

Anniecsüggedtenbólogat.

- Azt mondta, hogy nem kellene kutatnom Napsugár holmijai között. Hiábabizonygattam, hogy ott felejtette a fürdőszobámban, nem hitt nekem. Aztgondolta,hogyapénztárcájábanmatattam,vagyvalamiilyesmit.

- Értem - felelem idegesen, aztán nagyot sóhajtok. - Először is, az apádnaknyilvánvalóan elment az esze, amiért egy vadidegent fontosabbnak tart a sajátgyerekénél.RáadásulegyNapsugárnevezetűlotyót.

Annieelőszörszóhozsemjutadöbbenettől.

-Lotyónaknevezted?

- Nyilvánvaló, hogy egy lotyó! - ismétlem újra. - Lesz egy-két szavam azapádhoz,nefélj!Nemtevagyahibás,hanemő,mertostobaésbizonytalan.EnnekaNapsugárnakpedignemadokhathónapot,ésazapádráfogunni,aztánlapátrateszi.Azérdeklődésemúlandó,higgynekem!Arrapedignincsmentség,hogyígybántveled,ahogyanarrasem,hogyegykiscsajígypackázzonveled.Apáddalpedigmégszámolunk.Jólvan?

—Jól-felelinagynehezen.-Ténylegbeszélnifogszvele?

- Igen, demegkérlek, hogy ezentúlne engem tegyélmegbűnbaknak.Tudom,hogy ki vagy borulva, de nem vagyok a bokszzsákod, amit minden adandóalkalommalpüfölhetsz,haúgytartjakedved.

-Tudom-motyogja.

- A válásért pedig nem én vagyok a hibás, érted? Apád és én kölcsönösenkiszerettünkegymásból.Világos?

Valójában az érzés egyáltalán nem volt kölcsönös, mivel Rob mindig is acselédjének tekintett. Tíz évbe telt, mire ki mertem állni magamért, ám egyöntudatos,magabiztosfeleségmáregyáltalánnemvoltínyére.Annie-neknemkelltudniaakettőnkkapcsolatánakgyászosrészleteiről.Attólmégszerethetiazapját,haénmáregyáltalánnemérzekirántasemmit.

-Apanemígygondolja-dörmögiAnnie-,ésNapsugársem.

Hitetlenkedverázomafejem.

-Miért,őkmitgondolnak?

- Azt, hogymegváltoztál - válaszolja Annie. -Már nem vagy a régi, ésmivelmegváltoztál,márnemszeretedApát.

Azapjánakrészbenigazavan.Ténylegmegváltottam,deaválásakkorsemazénhibám,deerremárnemakaroktöbbszótvesztegetni.

-Bolondoknakhinnielégeszelősdolog,nemgondolod?

Annieelnevetimagát.

-Deigen.

-Jólvan.Majdbeszélekapáddal.Sajnálom,hogyabarátnőjévelmegbántottak,ésazisfáj,hogyMamiemiattilyenszomorúvagy,deegyikdologsemjogosítfelarra,hogyutálatosmódonviselkedjvelem.

-Neharagudj!-motyogja.

- Nem haragszom - felelem, majd egy mély lélegzetet veszek, mert utálokmumus lenni. Elég baja van Annie-nekmostanában,mégsem hagyhatom, hogyilyen szemtelen legyen. - Két nap szobafogságot rendelek el, és nincs több

telefonálás,kölyök.Sajnálom.

-Szobafogság,ezkomoly?

-Akkor legközelebbnembeszélsz ígyvelemvagyhordasz le.Havalamibajodvan,monddel,ésmegbeszéljük!Énmindigmellettedállok.

- Tudom. -Annie duzzogva bámul rám. -Ezek szerint nemhívhatok fel többLevyt?

-Akövetkezőkétnapbannem.Majdkedddélutánfolytatodakeresést.

Dühébenalányomcsikorgatnikezdiafogait.

-Olyangonoszvagy!-jelentiki.

-Natessék…-jegyzemmegegykedvűen.

-Utállak!-mondja.

- Hogy te milyen kedves vagy! - sóhajtom. - Most menj a szobádba! Majdbeszélekapáddal.

Amintmegállokaházelőtt,aholegykoréltem,számosváltozástveszekészre.Anyolc éven át nevelgetett, gyönyörű futórózsáimnak egyszerűennyomuk veszett,pedig pár hete még itt pompáztak. Míg a másik újdonság az a kapirgáló nő akertben, aki annak ellenére, hogy a hőmérséklet alig éri el a tizenöt fokot,rózsaszínbikinifelsőtésszakadtfarmersortotvisel.Tízévvellehetfiatalabbnálam,s hosszú szőke haját olyan szoros copfba kötötte, hogy csodálkoznék, ha nemhasogatnaafeje.Bárnagyonremélem,hogytényleghasogat.NyilvánőNapsugár,a lányom kínzója. Most legszívesebben a földbe döngölném, de visszafogommagam. Lehet, hogy az is elég lesz, hamegráncigálom a lófarkat a feje búbján.Amikor leállítomamotort éskihúzoma slusszkulcsot,Napsugár felegyenesedik,ésengemnéz,ahogykiszállokazautóból.

-Tekivagy?-kérdezi.

Gratulálok!Illemtanbólötös-nyugtázommagamban.

-Annieédesanyjavagyok-jegyzemmegcsípősen.-Tepedigbiztosan…Hogyishívnak,Esőfelhő?

-Napsugár-helyesbít.

-Ja,tényleg.Robitthonvan?

Hátradobja a copfját a jobb válla fölött, majd a műveletet megismétli a baloldalonis.

-Igen-felelivégül.-Rob,izé,bentvan.

Láthatóanegytizenkétévesgyerekszellemiszínvonalánáll.Nemhiábaérziúgy,hogyversengeniekellalányommal.Sóhajtvaindulokelabejáradajtófelé.

-Mégcsakegyköszönömötsemmondasz?

Megfordulok.

-Nem,nemmondok.

Megnyomomacsengőt,mireRobajtótnyitegyszálfürdőnadrágban.Pucérnapvan,vagymiaszösz?Ezeketnemzavarja,hogyahőmérsékletlassanelérianullafokot?Robmindenesetrezavarbajön,amikormeglát.

-Ó, szia,Hope! -üdvözöl.Gyorsanvisszasurranaházba,és sebtébenmagárakapegypólótaszennyeskosárból.-Nemgondoltam,hogybenézel.Öö…hogyvananagyanyád?

Azaggódása,akárigazi,akármegjátszott,váratlanulér.

-Jól van - vágomrá gyorsan, aztánmegrázoma fejem. -Egyáltalánnincs jól.Mégmindigkómábanvan.

-Sajnálom-jegyzimegavoltférjem.

-Köszönöm.

Egy pillanatig csak állunk és szótlanul bámulunk egymásra, aztán Rob végrefelocsúdik.

-Bocsánat,szeretnélbejönni?

Bólintok,őpedigfélreáll,hogybeengedjenaházba,azegykoriotthonomba.Úgyérzemmagam,minthaazAlkonyzóna7 egyik főszereplője lennék.Horroriszdkus,hogy minden változatlannak tűnik, ugyanakkor semmi sem a régi. Apanorámaablakokból ugyanaz a kilátás tárul elém a Cape Cod-i öbölre, de afüggönyöketkicserélték.Acsigalépcsőugyanúgycsavarodikfelazemeletre,mintkorábban, de a korláton egymásik nő retikülje lóg. Kétkedve ingatom a fejem,aztánkövetemRobotakonyhába.

-Kérszegykisjegesteátvagyvalamiüdítőt?-udvariaskodik.

-Nem,köszönöm.Nemmaradoksokáig,mertmegkelllátogatnomMamie-t,deelőbbbeszélnemkellveledvalamiről.

Robfelsóhajtéstanácstalanulvakargatnikezdiafejét.

-Mármegint a sminkről van szó? Én próbálok következetes lenni Annie-velszemben,deszerintemtúlreagálodeztadolgot.Amúltkorúgyjötthaza,hogykivolt rúzsozvaa szája, erremegkértem,hogy törölje le, aztána rúzst el is vettemtőle.

-Értékelemazerőfeszítéseidet,demostnemerrőlvanszó.

-Akkormiről?-kérdeziszéttártkarokkal.

Csakállunkszótlanul,egyikünksemmozdul,ésafeszültségszintetapintható.

-Napsugárról-felelemegykedvűen.

Robpislognikezd,ésénrögtöntudom,hogynagyonistisztábanvanazzal,hogymirőlakarokbeszélni,ésaztistudja,hogyigazamvan.Vicces,hogytízévutánavolt férjem nyitott könyv lett számomra, és minden apró gesztusából ki tudomolvasni,hogymitgondol.

Esetlenülnevetnikezd.

- Ugyanmár,Hope, köztünkmindennek vége. Nem lehetsz féltékeny amiatt,hogytovábbléptem!

Csakbámulokráértetlenül.

-Ezkomoly,Rob?Ténylegazthiszed,hogyezértjöttemide?

Egy darabig elégedetten mosolyog, de amikor látja, hogy egy arcizmom semrándul,apökhendikifejezéslehervadazarcáról,ésvállatvon.

-Nemtudom.Akkormiért?

-Nézd,engemnemérdekel,hogykiveljársz,dehaAnnie-rerosszhatássalvan,akkorviszontmárnagyonis.Ajelekszerintolyannővelrandevúzolmostanában,akiversengeniakaralányommalaszeretetedért.

- Nem versengenek a kegyeimért - jelend ki Rob, de a szája szögletébenmegjelenőönelégültvigyoraztsejted,hogynagyonistisztábanvanahelyzettel,éshízikamája.

Ha egy önző fráternek szülsz gyerekeket, akkor az utódaitoknak is ezzel azönzésselkellmegküzdeniükegészéletükben.Hogy lehettemolyannaiv,hogyazthittem,a férfiakat idővelmeg lehet változtatni?A jóhiszeműségemneka lányomisszamegalevét.Egypillanatralehunyomaszemem,éspróbálokmegnyugodni.

- Anniemindent elmesélt az ezüstláncról, amit a fürdőszobája polcán talált.Nyilvánvaló,hogyNapsugártetteoda,anekiírtleveleddelegyütt.ígyakartaAnniearcábadörgölni,hogymelyiküketválasztottad.

-Énnemválasztottamsenkit!-tiltakozikRob,delátszik,hogyszégyellimagát.

- Pontosan ez a baj. Te Annie apja vagy, és ez a tény fontosabb az aktuálisbarátnődnél. Neked minden helyzetben Annie mellett kellene döntened! Ha alányodvalamirosszatcsinál,akkoraddtudtára,deneúgy,hogyaztérezze,hogyvalakimástfontosabbnaktartasznála!

Azapjavagy,Rob,éshanemviselkedszazapjaként,akkortönkreteszedőt.

-Nemakartambántani-szabadkozik,ésahangjaremegésébőltudom,hogyígyisgondolja.

-Azzal sem árt tisztában lenned, hogyan bánnakAnnie-vel azok az emberek,akiketbeengedszazéletedbe - folytatom. -Szerinted rendjénvalóolyasvalakivel

járni,akikülönfélemódonfájdalmatokozalányodnak?

Robingatnikezdiafejét.

-Honnantudsztemindenről?

Azzalidegesenvakargatnikezdiatarkóját,majdatekinteteapanorámaablakratéved.Akék látóhatáronhófehérvitorlásokhadaúszik,énpedigazon tűnődöm,vajon Rob is a házasságunk első éveire gondol-e, amikor Bostonban jachtotbéreltünk, élveztük az életet és fütyültünk a világra. Az aranyélet nem tartottsokáig,mertkiderült,hogygyereketvárok,ésvitorlázásközbenegyregyakrabbanfogottelazémelygés.Amikorrosszullettemésahajóoldalánkidobtamataccsot,olyankorRobelfordítottaafejét.Mindigmegkapta,amitakart,hiszenengedelmesés odaadó felesége voltam, mások szemében pedig irigyelt és ideális párnakszámítottunk. Ha úgy éreztem, hogy többé már nem bírom tovább, mosolyterőltettem az arcomra és igyekeztem a kedvére tenni. Ennyi lett volna aházasságunk? Ennyiben össze lehetne foglalni, hogy én a hajón rókázom,miközbenRobúgytesz,minthaészresemvenné?

Egyszerrefordulunkszembeegymással,énpedigazontűnődöm,vajonolvas-eagondolataimban.Teljesenmeglep,amikoralázatosancsakennyitmond:

-Sajnálom,igazadvan.

Annyira meglepődöm, hogy hirtelen cserbenhagynak a szavak. Amiótaismerem,mégegyszersemkértelnézéstsemmiért.

-Rendbenvan-jelentemkivégül.

-Nagyonfogokfigyelniajövőben,ésténylegsajnálom,hamegbántottam.

-Jólvan-felelem,éslegbelülnagyonhálásvagyok.

NemRobirántérzekhálát,hiszenmiattatörténtazegész,hanemannakörülök,hogy Annie-nek nem kell többé szenvednie. Visszakapja az apját, aki végül is amaga önzőmódján szereti őt, és ha kicsit noszogatják, akkor tisztességes szülőmódjára isképesviselkedni.Annakisörülök,amiért időbenfelismertem,hogyaRobbal közös életünkbőlnemkérek többé.Hibás vagyok, denema válásmiatt,hanemazért,mertolyanostobavoltam,hogyhozzámentemfeleségül.

Hirteleneszembejutnakazokatörténetek,amiketAlainmeséltnekemMamie-ról és Jacobról, és rá kell döbbennem, hogy a szerelemnekmég csak a szikrájátseméreztemsohaRobiránt.Semiránta,semmásiránt.Mivelnemhittemazigazszerelemben, nem is hiányzott az életemből. Alain történeteit hallva nemcsakMamie-t,hanemmagamatissajnálom.

RámosolygokRobra,ésmártudom,hogyvalamimásértisháláslehetek.Hálásvagyok,amiértelengedett.Örülök,hogyviszonya lettegyhuszonévesselésvégetvetett a házasságunknak, mert így legalább hangyányi esélyem van arra, hogymegtaláljam az igazi szerelmet, amiről Alain mesélt. Nem sok, de a semminéltöbb.

- Köszönöm, Rob - mondom végül, aztán szó nélkül sarkon fordulok éselindulokabejáradajtófelé.

Napsugár az előkertben ácsorog csípőre tett kézzel, és nagyon paprikáshangulatbanvan.Lehet,hogyegészidőalatthallgatóznipróbált,ésaztgyakorolta,hogyan vágjon vissza nekem? Ha így van, mindenképpen gratulálnom kellRobnak,amiértegyészkombájntsikerültösszeszednie.

-Nemgorombáskodhatszvelemaházamban,tudod?-nyögikivégülNapsugár,éshogynyomatékotadjonaszavainak,megintvégigcsináljaalófarkasszertartástbalésjobboldalraegyaránt,ésközbenúgyprüszköl,akáregymakacskanca,akinemlátasörényétől.

-Havalahabeteszemalábamataházadba,ígérem,hogyviselkednifogok,ámmivelezaháznematiéd,hanemaz,amelyikbenénéltemazelmúlttízévben,jobblesz,haamegjegyzéseidetmegtartodmagadnak.

-Demárnemlakszitt!-tromfolle,aztándiadalittasanmegrázzaacsípőjétésolyan drámai képet vág, mintha valami rendkívül lesújtó dolgot sikerült volnaközölnievelem.

De ezzel csak megerősíti a hirtelen támadt szabadságérzetemet, ezértmosolyognomkell.

-Igazadvan-felelem.-Istennekhála,ténylegnemlakommáritt.-Átvágokakerten,ahajdanvoltrózsáimhűlthelyén,lecövekelekNapsugárelőtt,ésegyenesenaszemébemondomavéleményemet:-Hamégegyszermeghallom,hogybántanimerészeled a lányomat, gondoskodok arról, hogy egész hátralévő életedbensajnáld.Megértetted?

-Teőrültvagy!-mormolja,azzalhátrálnikezd.

- Tényleg? - kérdezem vidáman. - Próbáljuk ki, aztán majd meglátjuk, hogyigazadvan-e!

Kifelémenetméghallom,hogyzavartanmotyogvalamit,derásemhederítek.Beszállok az autómba, beindítom a motort és kihajtok a Fő útra. Nyugatrafordulok,Hyannisfelé,mertúgytervezem,hogyanaphátralévőrészétMamie-valfogomtölteni.Lassankapizsgálomazigazszerelemrevonatkozótanításait,amiketoktondimódoneddigiéletemsoránelmulasztottammegszívlelni.

Tizenkilencedikfejezet

Esthajnalcsillagáfonyásmuffin

MUFFIN

HOZZÁVALÓK

1/4csészetej

1/4csészetejföl

1teáskanálvaníliakivonat

2csészeáfonya

1/2csészevaj

1csészecukor

2nagytojás

2csészeliszt

2teáskanálsütőpor

1/2teáskanálsó

fahéjasmorzsa(areceptetlásdkésőbb)

ELKÉSZÍTÉS

1. Melegítsükelőasütőt190°C-ra.Tegyükamuffinpapírokatatizenkétlyukúformába.

2. Egynagy tálbankeverjükkrémesre robotgéppel a vajat és a cukrot,majddolgozzukbeleatojásokat.

3. Szitáljuk egy másik tálba a lisztet, a sütőport és a sót, aztán azösszekevert folyékony hozzávalókkal váltakozva, apránként adjuk avajaskeverékhez.

4. Gyengédmozdulatokkalforgassukbeleazáfonyátamasszába.

5. Ha nagy muffinokat szeretnénk, akkor a kapszlikat szinte teljesentöltsükmegatésztával,aztánszórjukmegafahéjasmorzsával.

6. Süssük25-30percig,aztántűpróbávalellenőrizzük,hogyátsültek-easüteménynek. Az elkészült muffinokat 10 percig pihentessük aformában,majdállítsukőketrácsra,hogyteljesenkihűljenek.

FAHÉJASMORZSA

HOZZÁVALÓK

1/2csészecukor

1/4csészeliszt

1/4csészekockákravágott,hidegvaj

2teáskanálfahéj

ELKÉSZÍTÉS

Ahozzávalókatrobotgéppel,nagyfokozatonkeverjükmorzsalékosra.Amorzsátsütéselőttszórjukamuffinoktetejére.

Rose

Ha az idilli Cape Cod-i városkára leszállt az éj, Rose-t évek óta azonnalmegrohanták a múlt emlékképei. Csak jöttek, egyre jöttek, váratlanul éshívatlanulOlyantájakatlátott,aholszemélyesensohanemjárt,mégisbeleégtekazemlékezetébe.Aképzeletérzékletesebbképetfestavalóságnál.

Az emlékképek zokogógyermekeket ábrázoltak, akiket éppen elszakítottak arémülettől halálra vált édesanyjuktól. Eszelős módon ordító, mocskosembercsoportokatlátott,akiketerőszakkal,jéghidegvízsugárralmostakle,ésaszülőkarcárakiültaziszonyat,mertrádöbbentek,hogynincsvisszaút.Kígyózósorokbaállítottgyermekekképeibukkantakfelújraésújra,akiketegyenesenabiztos halálba küldtek Az elméjében diavetítésként pergő képsorokon aztánidőről időre a családtagjai, a barátai is feltűntek, ahogyan mások is, akiketismertésszeretett.

Aztánott volt Jacob is. Jacob,a szerelme. Jacob,amegmentője. Jacob,akitostobaéskegyetlenmódonvisszaküldöttahalálba.

Esmost,akómasötétködében lepergettelőtteazélete.Annyiszorelképzeltemár, hogymi történhetett a szeretteivel, demost olyanvalóságosan látta őketmagaelőtt,minthaszemtanújalettvolnaapusztulásuknak.

Amint élet és halál mezsgyéjén lebegett, látta Danielle-t és Davidot, amintelszakították őket az édesanyjuktól. Arcocskájukat könnyek szántották, aszemükbenkétségbeesésizzott,velőtrázósikolyukbeleégettRoseagyába.Vajonhogyan halhattak meg? A Vélodrome d’Hiver kerékpárstadionban, néhányutcányira azEiffel-torony tói?Annaka toronynaka tőszomszédságában, aholkönyörtelenül rövid életüket leélték? Vagy később haltak meg, a zsúfolt,levegőtlen vagonokban, útban a Drancyban, Beaune-la-Rnlande-ban vagyPithiviers-benműködőelosztótáborokfelé?VagyeljutottakegészenAuschwitzig,ahol akkurátuson sorba állították és beterelték őket a gázkamrába, hogykétségbeesetten kapkodjanak levegő után?Vajon kiabáltak?Megértették, hogymitörténikvelük?

MamanésPapa.MáraVel’d’Hivstadionbanelválasztottákőketegymástól,vagy csak később, amikor elhagyták Franciaországot? Hogyan viselte Papa,hogy elszakítják a családtól, amit mindig oroszlán módjára védelmezett?Tiltakozott a letartóztatásuk ellen? A tábor őrei vajon bántalmazták azengedetlensége miatt? Vagy lemondóan hagyta, hogy azt tegyenek vele, amitcsak akarnak?Mi történtMamannal? Egyedülmaradt a gyermekei nélkül, ésvégig tudatábanvolt a szörnyűvalóságnak, hogynem segíthet rajtuk?Milyenérzés lehet rádöbbenni, hogy többé már nem vagy ura a sorsodnak és nemvédhetedmegagyermekeidet,akikértboldoganfeláldoznádazéletedet?

NaésHelene.Rosemindigfájdalommalaszívébengondoltanővérére.Milettvolna, ha sikerülmeggyőznie?Megmenthette volna, hamegérteti vele, hogy avilágafejetetejéreállt,ésnemvédimegőketsemajog,sematörvény?Heleneaz utolsó perceiben talán sajnálta, hogy nem hallgatott a húgára, vagy avégsőkig reménykedett, hogy csak munkatáborba küldik, nem pedig avesztőhelyre? Rose mindig úgy képzelte, hogy Helene-t álmában érte a halál,békésésnyugodtvégevolt,bárakísértetekhírüladták,hogyegyáltalánnemígytörtént.Mindenalkalommal,amikorarragondolt,hogyanővérétagyonverték,pusztánazért,mert túl gyenge volt amunkához, a fürdőszobába rohant,mertfelfordultagyomraaziszonyattól.

Claude. Az öccse csak tizenhárom éves volt, de minden erejével igyekezettfelnőttnek látszani. Felnőttesen beszélt és viselkedett, pedig aprócska gyermekvolt,amikorutoljáralátta.Vajonfelnőttéérettazutolsónapokban,aVel’d’Hiv-irazziasorán?Vajonrákényszerültarra,hogymegértsenolyandolgokat,amiketévekkel később kellett volna?Vajonmegpróbáltamegóvni a kisebbeket vagyanővérétésazédesanyját,vagyhalálrarémültkisfiúmaradtmindvégig?Vajonőt is bevagonírozták és Auschwitzba szállították? Életbenmaradt a táborban,vagy már a megérkezés után túl fiatalnak ítélték és azonnal a gázkamrábaküldték? Mik lehetettek az utolsó szavai? Mire gondolhatott ébersége utolsóperceiben?

Alain. Rose őt szerette a legjobban. A kisfiú mindent értett, noha alig volttizenegyéves.Leginkábbmiattasajgottaszíve,mertatöbbiekatagadásködébeburkolóztak, de Alain mindent tudott, mégis velük maradt. Talán mindvégigfurdalta a lelkiismeret, mert nem hallgatott Jacob baráti figyelmeztetésére,pedig mindent felfogott, mindent. Vajon halálra rémült, vagy az utolsópercekbenkoravéngyermekként,vakmerőnnézettszembeavégzetével?Mindigerősebbvolt,mintRose,ésjóvalerősebbmindannyiuknál.Vajonfelhasználtaabátorságát, hogy felülemelkedjen a borzalmakon? Rose biztosra vette, hogyhamar meghalt, mert kisebb termetű volt Claude-nál, a korához képest is kisnövésű, és nem akadhatott egyetlen épeszű őr sem, aki kemény munkáraalkalmasnak ítélte volna. Ha Rose éjszakánként lehunyta a szemét, gyakranlátta maga előtt Alain arcocskáját. A szemei elsötétültek, a rózsás orcáimegsárgultak,agyönyörű,szőkehajátleborotválták,éstöbbezerkisgyermekkelegyütt komoran várta a halált a farkasordító hidegben egy sötét gázkamramélyén,valaholLengyelországban.

AztánottvoltJacobis.Mármajdnemhetvenévteltel,amiótautoljáralátta,deaképzeletébenazarcamostisolyanélénkenélt,minthategnapváltakvolnael. Gyakran eszébe jutott az első találkozásuk a téli pompájában is csodaszépLuxemburg-kertben, Jacob szikrázó szemei, sűrű, barna haja és az áthatópillantása. Legsötétebb pillanataiban Rose elképzelte, amint Jacob hetyke ésvakmerő ábrázata eltorzul a Vel’ d’Hiv stadionban történt megpróbáltatásokmiatt,ésláttaőt,amintvagonbazárjákésazelosztótáborba,majdazauschwitzihaláltáborba toloncolják. A többiek halálát el tudta képzelni, de Jacobét soha.

Sokattűnődöttazelmefondorcselein,amitalánígyvédtemagátafájdalomtól,pedig semmit sem kívánt forróban a szenvedésnél. Át akarta élni Jacobgyötrelmeit,mertjóltudta,hogymegérdemliakínokat.

De életének nem csak ezek a pillanatai bukkantak fel Rose tudattalanelméjében,miközbenőmagaegyretávolabbéstávolabblebegettavalóvilágtól.Visszatért az a néhány ritka boldog emlék is, amelyben azóta volt része, hogymaga mögött hagyta a gyermekkarát, amikor a szíve még túlcsordult aszeretettől és az önfeledt örömtől. A kóma fullasztó sötétségében lassantovábbsodródott az, időben, egészen 1975 májusának egyik hideg reggeléig,amelyalegkedvesebbemlékeiközétartozik.

Aznap Ted már régen elment dolgozni, mire ő kikászálódott az ágyból.Általában már pirkadat előtt talpon volt, de az éjszakai rémálmok, ahogyangyakrantették,ezúttaliskiszippantottákmindenerejét,ezérttehetetlenülfeküdtegész délelőtt.Ha rémálmokgyötörték, a férje gyakorta hagyta, hogy ágybanmaradjon,silyenkoralányukat,Josephine-tkértemeg,hogynyissakiacsaládicukrászdátazédesanyjahelyett.Tedsohanemértettemeg,hogyRoseilyenkornemheverészik,hanemmegpróbálúrrálenniaziszonyaton.Ésmivelszeretteaférjét, nem beszélt neki róla. Ted azt gondolta, azzal, hogy elvette feleségül éskényelmes életet biztosít neki, segített neki elfelejteni amúltat, amire annyiravágyott.Nemárulhattaelaférfinak,hogyaveletöltöttharmincnégyévalattaszeretteiemlékeegyáltalánnemhalványultel.

AzonareggelenRosebánatosanmeredtatükörképére.Aszépségeötvenéveskorárasemhervadtel,bárattólanaptólnem láttamagátannak,hogyJacobutoljáraakarjábazárta.Azőszemébenkülönlegesnekláttamagát.Nélkülecsakegyhervadtvirágvolt,amelyetsohaneméraNapfénye.

Ötvenév,gondoltaatükörképétnézve.Aszületésnapjátünnepelteaznap,desenkisemtudottróla.Ahamisvízumon,amelyneksegítségévelAmerikábajött,azállt, hogykéthónappalkésőbb, július 16-án született.Milyen ironikus,hogyjúlius16-án,arazzianapjánhurcoltákelacsaládjátörökre,ígyhaakartavolnasem felejti el azt a napot. Soha. Tudta, hogy Ted és Josephine július 16-ántortával kedveskednek majd neki, eléneklik a „Happy Birthday”-t, ő pedigmosolyogva játsszaelaboldogszülinapos szerepét.Ámez,anap,amainap,csakis az övé. Rose Picard e napon született. ÉsRose Picard életének ugyanezvoltazutolsónapjais1942-ben.

Rose nem szerette a születésnapokat. Mi oka lett volna rá? Mindegyikszületésnap egyremesszebb sodorta amúlttól és a világégés előtti életétől. Azutóbbi évekbenmind inkább elfogtaa szomorúság, hogy tovább él,mint bárkimásacsaládfában.Azapjanegyvenötévesvolt,amikorelhurcolták,éshamégkét évig életben is maradt a haláltáborban, ami nem valószínű, akkor semérhettemeganegyvenhetedik életévét.Mamannegyvenkét évesvolt 1942-ben,amikorRoseutoljáralátta.Gyerekfejjelazthitte,hogyazédesanyjamáridős,devisszatekintvenagyon is fiatalosvolt.Korábbansohanemgondoltaróla,hogy

akkor járhatott élete virágában. De most, hogy ő maga betöltötte az ötvenet,nagyonistisztábanvoltvele.

Túlélteaszüleit,éskétszerannyiidőttöltöttelazEgyesültÁllamokban,mintFranciaországban.Tizenhétévigéltaszülőhazájában,ésharmincháromévigafogadott hazájában. Pedig az élet számáramár régen véget ért. Az azóta ótaelteltidőnemvolttöbbegyrémálomnál,amittranszban,szintegépiesentöltöttel.

Azonareggelenfelöltözött,ésmiközbenelballagottacukrászdába,észrevette,hogykorábbanköszöntöttbeatavaszfik leveleimárkihajtottak,ésköröskörülmindentvirágborított.Afelhőtlenégtisztánkéklettésszikrázónapsütéstígért.Rose tudta, hogy hamarosan turisták lepik el Cape Codot, és a cukrászda iszsúfolásigmegtelikvendégekkel.Ezektőlboldognakkellettvolnaérezniemagát.

Megállt a cukrászda kirakata előtt, és a lányát figyelte, aki éppen egycsillagospitékkelmegrakotttálcátcsúsztatottapultba.Azőhajaissűrűéssötétvolt,akárcsakazapjáé,mígakerekpocakjaszakasztottúgydomborodott,mintegykorrégenazédesanyjáé.Márcsakegyetlenhónapvolthátra,ésJosephineisanya lesz Most végre megérti, hogy nem lehet fontosabb dolog a világon agyermekénél,akitmindenáronmegkellvédelmeznie.

Rosesohanemtudtarávennimagát,hogyelmeséljealányánakazigazságot.Josephinecsakannyittudott,hogyazédesanyjaelhagytaPárizstaszüleihalálaután,hozzámentTedhez,akivelaztánCapeCodontelepedtekle.Roseezerszerisnekiveselkedett,hogymegosszaveleaz igazságot,devégülmégishallgatott, ésnémán bámulta az új életét, a cukrászdát, a kényelmes otthonát és főként azodaadó férjét, aki csodálatos apja volt a lányának, Josephine-nek. Mindenalkalommalmegtorpant,mertnemakartalerombolni,amitelért.

Egyszépségesfestményszereplőjevolt,ésazegyetlen,akitudta,hogymindezillúzió, mert a világa nem több egy papírvékony vászondarabkánál és sűrű,lendületesecsetvonásoknál.

InkábbtündérmesékkelszórakoztattaJosephine-t.Gyermekkorábanelképzeltbirodalmakról,hercegekrőléskirálynőkrőlmeséltneki,ésamesékbemesterienbeleszőtte a múlt eseményeit. Úgy tervezte, hogy majd az unokájának ismegtanítjaatörténeteket,ésezazaprócselelégedettséggeltöltötteel.Csakisígytarthattaébrenamúltatanélkül,hogyelpusztítottavolnaajelent.Higgyékcsakazt, hogy a tündérmesék a fikció világába tartoznak, és semmi közük avalósághozígyleszalegjobb.

Amikoréppenbelépnikészültacukrászdába,Roseészrevette,hogyJosephinehétrét görnyed a fájdalomtól és a gyönyörű arca fájdalmas grimaszba torzul.Szinteberobbantabejáratiajtónésalányamelletttermett.

-Mi baj van, drágám? —faggatta aggodalommal telve, és a lánya válláratetteakezét.

Josephinepanaszosannyöszörgött.

-Ababaaz,AnyaiJönababa!

Roseszemeielkerekedtekafélelemtől.

-Mégtúlkorai!

Josephine-nek egy hónappal és három nappal később kellett volna világrahozniaagyermekét,deismétösszerándultafájdalomtól.

-Ababáteznemérdekli,Anya.Mostfogjönni!

Roseérezte,hogyazismerősvakrémületegyreinkábbhatalmábakeríti.Csaknehogyvalamibajaessenababának!

-Hívomazapádat,rögtönittlesz!-nyugtattaJosephine-t,mertnyilvánvalóvolt,hogyegyedülképtelenbevinnia lányátakórházba.Sohanemtanultmegugyanis autót vezetni, mert nem volt rá szüksége, hiszen csak néhányháztömbnyirelaktakacukrászdától,máshovápedignemigenjárt.

-Kérdmeg,hogysiessen!-mondtaJosephine.

Rose biccentett, felkapta a telefonkagylót és azonnal hívta Tedet. Gyorsanelmagyaráztaneki,hogymiistörtént,Tedpedigmegígérte,hogytízpercenbelülottleszaziskolából.

-Monddmegneki,hogynagyonszeretem,ésaligvárom,hogyláthassamazunokámat!-hagytamegTed,mielőtt letettevolnaakagylót,dekitudjamiért,Rosenemadtaátazüzenetét.

Mialatt várakoztak, Rose egy széket tolt Josephine alá, és megfordítottaaNYITVAtáblátabejáratiajtón.Látta,hogyKaySullivanésBarbaraKoontztanácstalanulácsorognakakirakatelőtt,ámamintJosephine-remutatott,akiszaporánszedtealevegőtéselkékültazarcaazerőlködéstől,egybőlmegértették,mi zajlik. Nem ajánlották fel, hogy segítenek, csak meresztették a szemüket,aztánsietvetávoztak.

-Mindenrendben lesz, chérie! - csitítgattaa lányát,aztánegyszékethúzottmellé,ésatérdéretetteakezét.-Apádmindjártittlesz!

Aztkívánta,bárcsaktöbbet tehetneérte,bárcsakenyhíthetnéaszenvedéseit,demárhosszúévekótafalhúzódottközöttük,ésezcsakisRosehibájábóltörténtígy. Nem tudta, hogyan olvaszthatnámeg a saját jéghideg szívét, hogy végreközelebbkerülhessenalányához

Josephinebólintott,éshevesenlélegzett.

-Félek,Anya!-panaszolta.

Roseisfélt,deőnemárulhattael.

- Minden rendben lesz, kedvesem! - nyugtatgatta. - Boldog és egészségesbabádlesz!Mindenrendbenlesz!-ismételtemegaztánolyasmitmondott,amit

később megbánt, de úgy érezte, hogy ki kell mondania. - Értesítened kell agyermekapjátis!

Josephinefelkaptaafejétésvillámlószemeketmeresztettazanyjára.

-Eznematedolgod,Anya!

Rose mély lélegzetet vett, mert nem tudta elviselni a gondolatot, hogy ababánakapanélkülkellfelnőnie.

-Agyermekednekapakell,ahogyannekedisszükségedvoltrá!Csakgondoljarra,hogymilyenfontosnekedazapád!

Alányameglepettenbámultrá.

-Egyáltalánnem így van,Anya.A gyerek apja nemolyan,mintApa.Nemakarazéletünkrészelenni.

Rose-nakösszeszorultaszíve,ésmegérintettealányapocakját.

- Ugye, soha nem árultad el neki, hogy gyermeket vársz? - kérdeztegyengéden.-Talánmáskéntérezne,hatudná.

-Fogalmadsincs,mirőlbeszélsz! -méltatlankodottJosephine,aztánhirtelenelhallgatott és újra összegörnyedt, mert megindultak a tolófájásai. Amikorfelnézett,azarcatűzvörösésbosszúsvolt. -Aztsemtudod,hogykirőlvanszó!Faképnélhagyottengem!

Rose szemét váratlanul elöntötték a könnyek, és elfordította fejét. Úgygondolta,hogyezisazőhibája.Annakellenére,hogyrengetegősibölcsességetpróbáltátadnialányának,mindazt,amitmégazédesanyjátóltanult,szemmelláthatóan a hidegségen kívül nem sikerültmást. A szíve egyszerűenmegszűntdobogniazona sötét, vigasztalannapon,amikorTedazzalahírrel tért visszaPárizsból,hogyJacobelhunyt.Josephinemégkislányvolt,túlkicsiahhoz,hogyészrevegye,hogyazédesanyjátörökreelveszítette.

EsmostRose-nakrákellettdöbbennie,hogyalegfontosabbdologbanvallottkudarcot,miveléppolyanridegészárkózottgyermeketneveltfel,mintamilyenőmagaisvolt.

-Kell valaki, aki vigyáz rád, aki szeret téged és a babát is! -suttogtaRose.-Úgy,ahogyanazapádszeretettminket.

Josephinemegróvánpillantottazanyjára.

-Márnemaz1940-esévekbenélünk,Anya!Egyedülistökéletesenboldogulok!Nincsszükségemsenkire!

Újabb ellenvetés hangzott el, aztán hirtelen Ted tépte fel a bejárati ajtót, ésúgy rohant befelé, hogy az inge és a nyakkendője is lobogott utána. Gyorsancsókotleheltafeleségearcára,aztánujjongvaközölte:

-Nagyszülők leszünk!-MajdJosephineelé térdeltésaztsuttogta:-Nagyon

büszkevagyokrád,édesem!Márcsakegykicsitkellkitartanod,ésmindjártottleszünkakórházban!

Josephine vajúdása gyors volt, pedig a baba a vártnál egy hónappalkorábban érkezett. Amikor az orvos kijött a szülőszobából, és közölte, hogyJosephineegészséges,bársoványkaleánygyermeknekadottéletet,anagyszülőkmártűkönültekésaligvárták,hogyláthassákazunokájukat.Tedfel-alájárkálta váróteremben,Rosepedig lehunytaa szemét és csendesen imádkozott.Azértimádkozott,hogyagyermek,akianagyanyjatitkosszületésnapjánláttameganapvilágot, ne örökölje a hidegségét, úgy, ahogyan a lánya tette. Azértfohászkodott,hogyahibák,amiketJosephineellenvétett,messzirekerüljékelacsecsemőt,hogy tiszta lappal kezdhessemeg törékenyéletét.Azt kívánta,hogylegyen képes kimutatni a szeretetét az unokája felé, amit a lányának képtelenvoltmegadni.

Eltelt egy újabb óra, amikor végre kilépett egy nővér a folyosóra, hogybevezesse őket egy kórterembe, Josephine az ágyon feküdt, halálosankimerültén, de üdvözült mosollyal az arcán, és a karjaiban tartotta azújszülöttet. Rose szíve elolvadt a gyönyörűségtől, amikor megpillantotta aparányi kislányt, aki ökölbe szorított kezecskéivel békésen szunyókált azédesanyjakarjaiban.

-Szeretnédfelvenni,Anya?-kérdezteJosephinegyengéden.

Rosekönnybe lábadtszemmelbólintott.A lányamellé lépett,akiátnyújtottaneki az angyali nyugalommal szendergő, aprócska csecsemőt.Rosea karjaibavette,éshirtelenarragondolt,hogymilyentermészetesdologmagunkhozölelniegy csöppséget, aki egy darabka belőlünk és abból, akimindenkinél fontosabbszámunkra. Hirtelen elöntötte a szeretet mélységes-mély érzése, éppen úgy,ahogyanakkoris,amikoralányáttartottaelőszörakarjaiban.

Roseazunokájábanegyszerrepillantottamegamúltatésajövőt.Alélegzeteiselállt,amikorakicsikinyitottaaszemét.Megmertvolnaesküdniarra,hogyagyermektekintetébőlévszázadosbölcsességsugárzik,deaztánhirtelenelmúltazérzés, és úgygondolta, csupán képzelődött. Végtelen gyengédséggel ringatta akisbabát, és máris fülig szerelmes volt belé. Azért imádkozott, hogy ezúttalmindenthelyesencsináljon.

- Remélem… -mormolta, aztán elcsuklott a hanga, és csak bámulta a kisporontyot.

Nem tudta, hogyan fejezhetné be a mondatot, mert nem tudta, miben isreménykedhetne.Milliónyijókívánságotfogalmazottmegmagában,olyasmiket,amiketsajátmagánaksohasemkívánt.

- Édesem, gondolkodtálmár azon, hogymi legyen a kicsi neve ? - kérdezte

Ted,ésRoselátta,hogyalányameglepettennéz

Josephinearcánangyalimosolyterültszét,ésennyitfelelthatározottan:

-Igen.LegyenaneveRemény,azazHope.

Huszadikfejezet

SzerdareggelreAnniemárszáználistöbbLevynevezetűamerikaiállampolgárthívott fel a listájáról,deMamieJacobLevy-jénekméganyomára sembukkant.Kezdemúgyérezni,hogyegyködösálomképetkergetünk.Anyugatipartonélőknévsoráténmagamtárcsázomvégigéjszakánként,amikora lányommármélyenalszik,deénsemjároknálanagyobbsikerrel.SenkinemismeriaztaJacobLevyt,aki az 1940-es vagy 50-es években Franciaországból vándorolt ki az EgyesültÁllamokba.InternetenisellenőrzőmazEllis-szigetenpartotértfranciaóceánjárókutaslistáit,dehiába,nemtaláloksemmit.

Másnap reggelAnnie hat óra előtt pár perccel érkezikmeg a cukrászdába, ésnagyonlehangoltnaktűnik,énpedigéppenaszaltvörösáfonyát,fehércsokoládétésmakadámiadiótkeverekbeleacukroslinzertésztába.

-Valamitmégkikell találnunk! - jelentibeAnnie,miutánaz iskolatáskájátapadlórahajítja,aholakkorátnyekken,hogyönkéntelenül isarragondolok,vajonegészséges-eennyitankönyvetcipelnieahátánnapmintnap.

-JacobLevyvelkapcsolatban?-kérdezem,demielőttválaszolhatna,márhozzáis teszem, hogy vegye ki a felengedett tésztákat a dobozukból, mert egy kicsitmegcsúsztamanapirenddel.

Anniebólint,aztánrutinosanamosogatóhozlép,hogyelőbbkezetmosson.

-Igen,velekapcsolatban-feleliközben,aztánlerázzaavizetakezéről,megtörlia kék, muffinmintás törölközőben, ami a mosogató melletti fogason lóg, végülfelémfordul.-Összekellkapnunkmagunkat,különbensohanemtaláljukmeg!

-Annie,tudodjól,hogyezkönnyenelőfordulhat-sóhajtomszomorúan.

Márforgatjaisaszemeit.

-Mindigolyannegatívvagy!

-Csakpróbálokreálisangondolkodni-válaszolom.

Közbenfigyelem,ahogyAnniekivesziamandulásfélholdakatafagyasztóból.Asütemények egy légmentesen záródó műanyag dobozban vannak, és miutánlevettea fedelet,kikell csomagolniaőketa sütőpapírból ésóvatosanegy tálcárakellhelyeznie.

- Azt hiszem, hogy alaposabb nyomozásba kellene fognunk! -közli felnőtteskomolysággal.

Meglepettennézekrá:

-Alaposabbnyomozástmondtál?

Anniebólint.

-ígyvan-feleli,ésezúttalszemernyicinizmussincsenahangjában.-Aznemelég, ha felhívunk néhány embert, dokumentumokra vagy papírokra vanszükségünk.Lehet,hogyEllis-szigetezsákutca,mertelőfordulhat,hogynemisottszálltpartra.

-Milyendokumentumokragondolsz?

-Énnemtudom,tevagyafelnőtt,nemcsinálhatokmindenthelyetted!-torkolle, aztán kimasírozik a konyhából, kezében a tálca mandulás félholddal. Egypillanattal később már újra itt van, és a kiolvadt baklavákat pakolássza egysütőpapírralborítotttálcára.

-Nemakarom,hogycsalódj-jelentemki,amikorvisszatérakonyhába.

-Ezmármegintatestruccpolitikád,Anya!-hívjafelafigyelmem.-Bizonyosdolgokat azért nem végzel el,mert attól félsz, hogy túlságosan fájdalmas lesz. -Hirtelenazórájárapillant.

-Márhatóravan.Megyekéskinyitomabejáratiajtót.

Beleegyezőnbólintok,ésfigyelem,ahogyazárralszöszmötöl.Lehet,hogyigazavan?Devajonhonnantudennyitazéletről?Néhaazazérzésem,hogymármostjóval bölcsebb, mint én valaha is leszek. Hallom, hogy éppen cseveg valakivel,ezért elindulok kifelé a vevőtérbe, készen arra, hogy egy újabb napon átmosolyogjak a vendégekre, mintha nem is létezne jobb dolog a világon, mintsüteményekkel jóllakatni őket reggeltől estig. Meglepődöm, amikor Gavintpillantom meg a pultnál, amint éppen a mai kínálatot szemrevételezi. Ma aszokásosnál elegánsabban fest, khakiszínű nadrágot és halványkék inget visel.Annieéppenegytucatbaklavátpakolbenekialógónkkalellátottpapírdobozba.

-Szia!Nocsak,milyenelegánsvagyma!-köszöntőm,ésmárisnagyonostobánérzemmagam,hogyeztmondtam.

DeGayincsakszerényenmosolyog.

- Kivettem egy szabadnapot, és elutazom az északi parton találhatószanatóriumba.Viszeknéhány süteményt azott lakóknak.Talán jobbanörülneknekem,hanemüreskézzelállítokbe.

- Lefogadom, hogy sütemények nélkül is nagyon kedvelnek -jegyzem megnevetve.

Annienagyotsóhajt,mintegyjelezve,hogyőisittvan.Hirtelenmindkettenfeléfordulunk, ő pedig átnyújtja Gavinnek a papírdobozt, amit hófehér szalaggalátkötött,mialattbeszélgettünk.

-Hogyállszakereséssel,Annie?-fordulGavinalányomhoz.

-MegtaláltadmárJacobLevyt?

-Sajnos,nem-mormoljaAnnie.-Senkinemhallottróla.

-Azösszesnevetvégigtárcsáztad?

-Többszázat.

-Hmm,talánmásmódjaisvan,hogymegtaláljuk.

-Példáulmi?-élénkülfelAnnie.

-Nemtudom-vonvállatGavin.-Ismerjükaszületésidátumát?Azalapjánavilághálónkönnyebbenmegtudnánktalálni.

-Igen,ezjóötletnektűnik!-helyeselAnnieizgatottan.Illenemegköszönnieajótanácsot,áminkábbegykérdéstszegezGavin-nek:-Amúgytezsidóvagy?

-Annie,nelégyudvariatlan!-kiáltokfel.

-Énegyébkéntnemvagyokaz,csakkérdezem.

Gavinrepillantok,akierrerámkacsint,énpedigrögtönpirulnikezdek.

-Igen,azvagyok,demiértkérdezed?

- Eddig nem sok zsidó barátom akadt, ám most, hogy esetleg zsidó vagyok,többetszeretnéktudniazsidóságról.

-Inkábbjudaizmusnaknevezik-javítomkialányomat—,egyébkéntpedignemzsidóvagy,Annie,hanemkatolikus.

- Tudom - vágja rá —, de lehetsz mindkettő, hiszen Mamie is az. - IsmétGavinhezfordul:-Éstemindenhétvégénjárszazsidótemplomba?

Gavinelmosolyodik.

-Zsinagógánakhívják,ésnemjárokmindenhéten,pedigtudom,hogykellene.Előfordul,hogypéntekenkéntdolgoznomkell, ésmivel túl sokamunkám,ezértnemmegyek.Nemtúlszépdolog,ugye?

-Nemtudhatom-vonvállatAnniemiugyanissohanemjárunktemplomba.

- Egyébként úgy terveztem, hogy holnap mindenképpen elmegyek, és hakíváncsi vagy, milyen lehet, szívesenmagammal viszlek. Persze, csak akkor, haédesanyádelenged.

Annieizgatottanpillantrám.

-Elmehetek,Anya?

Egypillanatighabozom,aztánGavinhezfordulok:

-Biztosvagybenne,hogyezjóötlet?-kérdezem.

-Hát persze - feleli. -Mindig egyedülmegyek, így legalább lesz társaságom.Általában a Hyannisban található zsinagógába járok, ezért, ha holnapmeglátogatjátokanagyanyádatakórházban,éniscsatlakoznék,ésalátogatásiidővégeztévelelvihetnémAnnie-tazsinagógába.

Alányomolyanüdvözültenmosolyog,hogynemmondhatoknemet.

-Rendbenvan-egyezembele.-Deténylegcsakakkor,hanemgond.

-Egyáltalánnem-erősítimegGavin.-Akkorholnapesteittleszek,jó?

-Király!-vágjaráAnnie.-Király,hogyegyszerrekétvallásomlesz.

Egypercigmegütközvebámulokrá.

-Eztmeghogyérted?

Hirtelenzavarbajön.

-Csakaztakartammondani,hogyezisaszemélyiségemrésze,tudod?-Elkezdiforgatni a szemeit, ezért jobb, hanem szólok semmit. -Te jó ég,Anya!Tudom,hogykatolikusvagyok,nepánikolj!

- Nem, nem így értettem - ingatom a fejem. - Csak eszembe jutott valamiJacobbalkapcsolatbanarról,amitazelőbbmondtál.

-Micsoda?-kérdeziAnnie,ésGavinnelegyüttkíváncsiannéznekrám.

- Ökumenikus szervezetek - mondom ki lassan a varázsszót. - Ha Jacob egykereszténybarátjátbíztamegazzal,hogyaháborúalattaszerelmétegymuszlimmecsetbe vigye, akkor nyilvánvaló, hogy tiszteletben tartjamások vallását.Nemigaz?

Gavinhelyeslőnbólint,deAnnienemérd,mirőlvanszó.

-Vagyis?-kérdezitürelmetlenül.

- Vagyis előfordulhat, hogy az Egyesült Államokba érve folytatta ezt agyakorlatot.Lehetséges,hogycsatlakozottegyökumenikusszervezethez.

-Eztmitjelent?-tudakoljaAnnie.

Gavinválaszolhelyettem.

- Szerintem édesanyád azt próbálja elmagyarázni, hogy Jacob csatlakozhatottegy szervezethez, amelynek az a célja, hogy megbékélést teremtsen a különfélevallások között. A tevékenységük nagyon hasonlít azoknak az embereknek amunkájára,akikPárizsbanarraszövetkeztek,hogymegmentsékadédanyádat.

Annie-tnemsikerülazonnalmeggyőzni.

-Nemtudom,elégfuránhangzik,deegypróbátazértmegér-bökikivégül.

-Mégmafelhívoknéhányökumenikusszervezetet-indítványozom.

-Énpedigazsinagógákbanpróbálkozom-ajánlkozikGavin.

-CsaknyomozzátokkiJacobszületésidátumát,rendben?

Mindketten bólintunk, Gavin pedig udvariasan megköszöni Annie-nek asüteményt,rámmosolyog,aztánindulnikészül.

-Hívjfel,hasikerültkiderítenivalamit,jó?-fordulvisszaazajtóból.-Holnaptalálkozunk!

-Viszlát!-csicsergiAnnie,ésbúcsútintfelé.

- Viszlát! - köszönök el én is. - Vezess óvatosan! - teszem hozzá,mire Gavinelmosolyodik,majdkilépacukrászdaajtaján.

-Olyanrendes!-közliAnnie,miutánGavintávozott.

-Igen-helyeselek,aztánmegköszörülömatorkomat,ésfolytatomasütést.

Annie este Robnál alszik, és mivel nagyon gyér a forgalom, küldök neki egysms-t, hogy iskola után nem muszáj beugrania, mehet egyenesen az apjához.Egyedül is ki tudok takarítani. Amikor odaér, felhív telefonon és izgatottanújságolja, hogy az apja hagyott neki egy levelet, s azt írta, aznap este kettesbenvacsoráznakegykülönlegeshelyen.

-Ezigazánnagyszerű,szívem!-Örülök,hogyRobpróbáljajóvátenniakorábbihibáit,éséreztetiAnnie-vel,hogynagyonisfontosneki.Talánhasználtafejmosás.

-Habemészakórházba,addátüdvözletemetMamie-nak,ésmonddmegneki,hogyholnaptalálkozunk!Háthamegérti,amitmondaszneki.

-Hátpersze,kicsim-ígéremmeg.

Miutánbezártamacukrászdát,hazaugromAlainért,ésakórházfelévezetőútonvégig beszélgetünk. Rá kell jönnöm, hogy nagyon jó érzés, hogy része lett azéletünknek. Időnként besegít a cukrászdában, máskor meg egész nap Mamiebetegágyánál üldögél.Az is előfordul, hogy otthonmarad, és egy apró javítássalvagyvalamiházkörüliteendőelvégzésévelszerezkellemesmeglepetést.Aminapisarraértemhaza,hogyapadlásonszanaszétheverőképeimetésfotóimatfelfúrtaa falra, ma délelőtt pedig az üresen tátongó hűtőszekrényemet és fagyasztómattöltöttefelélelmiszerrel.

- Ez a minimum, amit megtehetek értetek - bizonygatja Alain, amikorhitetlenkedve fogadom az újabb meglepetést. - Igazán semmiség volt az egész.Taxithívtam,éselmentembevásárolniaközeliélelmiszerboltba.

Akórházban,Mamiebetegágyánál,kézenfogvaüldögélünkórákonát.Alainegydarabig franciául szólongatja, aztán ígéretemhez híven átadom Annie üzenetét,bár nem nagyon hiszem, hogy Mamie hallaná a kóma ködén át. Tudom, hogyAlainésAnnieistöretlenülhiszik,hogyMamiemindentért,deén,sajnos,kétlem.Ámeztmegtartommagamnak.

Kisvártatva azon kapom magam, hogy a gondolataim Gavin körül forognak,miközbenanagybátyámtovábbra isrendületlenülsuttogMamie-hoz.Fogalmamsincs,miért jutotteszembe.Talánazért,mertannyirasegítőkész,ésmostanábanrettenetesenmagányosnakérzemmagamat.

Alain éppen befejezi az egyik történetét, és hátradől a székében. Nagyanyámmég mindig öntudatlan álomban, beesett mellkasa minden lélegzetvételnél

ütemesenemelkedikéssüllyed.

- Olyan békésnek látszik - vélekedik Alain —, mintha messze járna, valaminyugodt,boldoghelyen.

Bólintok, aztán idegesen pislogni kezdek, mert elönti a szemem akönny.Ténylegbékésneklátszik,ésezcsakmegerősítiazelméletemet,miszerintmárnincsközöttünktöbbé.

-Alain-szólalokmegvégül,miutánlegyűrtemarámtörősírást-,nemtudodvéletlenülJacobszületésidátumát?

Alain elmosolyodik, aztán ingatni kezdi a fejét, és egy pillanatig azt hiszem,hogyeznemlegesválasztjelent,deígyszól:

- Történetesen tudom. Amikor Rose-zal először találkoztunk vele, éppen atizenhatodikszületésnapjaelőestéjétünnepelte.

Kíváncsianhajolokközelebb.

-Mikor?

-Szenteste,1940-ben.-Alainmosolyogvahunyjaleaszemét.-Rose-zaléppenaLuxemburg-kertben sétáltunk. Egy barátjánál jártunk látogatóban a Latinnegyedben,éshazafeléigyekeztünk,nemsokkalakijárásitilalomkezdeteelőttAnémetekragaszkodtakahhoz,hogyesténkéntmindenkimaradjonotthonéshúzzabe a sötétítőfüggönyeit, de Rose mindig is imádta a kertet, ezért útba ejtettük.SzokásunkhozhívenaSzabadság-szoborfelébandukoltunk.

-ASzabadság-szoborfelé?-kérdezekvissza.

-Azazeredetimodell,amelyalapjánAugusteBartholdidolgozott.EgymásikaSzajnapartjánáll,nemmesszeazEiffel-toronytól.Ti,amerikaiakugyanisafranciaállamtólkaptátokajándékbaaNewYorkbantalálhatóSzabadság-szobrotokat.

- Tanultunk róla az iskolában, de nem tudtam, hogy Franciaországban isléteznekugyanilyenszobrok.

-KiskorunkbanaLuxemburg-kertben található szoborvoltRosekedvence, ésaznap este, amikor végre megpillantottuk, elkezdett esni a hó. Olyan apró éskönnyű pelyhekben hullott, hogy úgy éreztük magunkat, mintha egy hógömbkellős közepén álldogálnánk. Bár háború dúlt, mégis minden békés és nyugodtvolt.Abbanapillanatbanavilágvarázslatoshelynektűnt.

Alainhangjaelcsuklik.Mamie-rapillant,ésmegérintiráncoktólbarázdáltarcát,amelyenmélynyomotthagyottanélküleeltöltött,végtelennektetszőidő.

- Alighogy odaértünk a szoborhoz - folytatja kisvártatva—, észrevettük, hogynem vagyunk egyedül. Egy fekete hajú fiú ácsorgott ott, sötét nagykabátban.Amikormegfordultésránknézett,Rose-nakföldbegyökerezettalába.Afiúnemmozdult, ésmi semmentünkközelebb.Megbabonázvabámultákegymást, aztánkénytelen voltam megráncigálni Rose kezét, és megkérdezni, hogy miért nem

megyünktovább.

Alain egy kis időre elhallgat, hogy erőt gyűjtsön. Ismét Mamiera néz, aztánkényelmesenelhelyezkedikaszékén.

- Akkor Rose lehajolt hozzám és azt mondta, azért jöttünk a Szabadság-szoborhoz,mertmegkellértenem,hogyottlehetünkmindannyianszabadok,aholazigaziszoboráll-meséliAlainábrándosszemekkel.-Akkormégtúlkicsivoltam,hogy felfogjam, mire is utal, de ő elmagyarázta, hogy az Amerikai EgyesültÁllamokban nem számít, hogy milyen vallású vagy. A vallás csupán aszemélyiséged egy szelete. Senki nem ítélhet el érte. „Egynaponmajd ott fogokélni, Alain, és téged is magammal viszlek”, mondta. Mindez röviddel azsidótörvényekbevezetéseelőtttörtént.Rosemindignagyonolvasottéstájékozottvolt, ezért úgy gondolom, addigra már tisztában volt vele, hogy mi is vár azsidóságra. A szüleimnél is világosabban látta a ránk leselkedő veszélyt. Nekemviszontkilencévesensejtelmemsemvolt,hogymiközeavallásnakapolitikáhozvagybármimáshoz.Mielőttkérdezősködnikezdtemvolna,afiúközelebblépett,anővérem pedig felegyenesedett, és mindketten elpirultak. „Mitől pirultál ki?Rosszulvagy?”,faggattamRose-t.Ettőlaztánmégvörösebblett-meséliAlain,ésnevetvemegcsóváljaafejét.

-Erreafiúarcaiskigyúlt,éscsakbámultaanővéremmegbűvöltenésszótlanul.Végüllehajolthozzámésígyszólt:„Abarátjánakigazavan,monsieur.AzEgyesültÁllamokbanazemberekszabadoklehetnek,ésegynaponénisottfogokélni.”Na,én akkor grimaszolni kezdtemésméltatlankodva jelentettemki, hogy „Őnemabarátom, hanem a nővérem!” Mind a ketten nevetni kezdtek, amikor eztmeghallották-folytatjaAlain,éshalványanelmosolyodik.-Egyszercsakbeszédbeelegyedtek, és azzal megszűnt számukra a külvilág. A nővérem mindvégigmegigézvebámultaőt,minthaörökreelakartvolnaveszniaszemeiben.Sohanemláttamilyennekkorábban.Végülafiatalemberhozzámfordultésbemutatkozott:„Kedvesmonsieur, a nevemJacobLevy, és az öné?”Mondtamneki, hogyAlainPicard vagyok, a nővérem pedig Rose Picard,mire csak ennyit tudott kinyögni,hogy „Soha nem hallottam ennél szebb hangzású nevet!” Olyan hosszasanbeszélgettek,hogyavégénránkesteledett-idézifelAlain.

- Nem igazán figyeltem oda, hogy miről társalogtak, mert kicsi voltam éstúlságosan unalmasnak találtam a csacsogásukat. Ennyi idős korban az emberképregényekről és mindenféle szörnyekről szeret fecserészni, nem pedigpolitikáról, szabadságról, vallásról és Amerikáról. Amikor már vacogtam,megcibáltamRosekezét,ésaztmondtamneki:„Gyere,mostmármennünkkell!Sötétedik,ésMamanmegPapanagyondühöseklesznek!”Őbólintott,ésúgytűnt,mintha álomból ébredt volna fel - folytatjaAlain. -Megmondta Jacobnak, hogyhazakellmennünk,aztángyorsanelindultunkaparknyugatirészefelé,deőmégutánunk kiáltott: „Holnap lesz a születésnapom. Tizenhat éves leszek!” Rosemeghökkenve kérdezett vissza: „Karácsony első napján?” Jacob bólintott, mireRose azt felelte: „Akkor holnap itt találkozunk a szobornál, ésmegünnepeljük!”

Ezutánmindenkirohanthazafelé,mert-tudtukjól,hogybajbakerülhetünk,haasötétben elkapnak minket. Másnap Rose egyedül ment el a parkba, és aboldogságtól ragyogott a szeme - fejezi beAlain. - Szerelem volt első látásra, ésattólfogvaelválaszthatatlanokvoltak.

-Gyönyörűezatörténet-jelentemki.

-Mindengyönyörű,amiRose-zalésJacobbalkapcsolatos-helyeselAlain-,azelejétőlavégéig.Ésremélem,hogyatörténetüknekmégnincsenvége.

Hirtelenatávolbarévedek.

-HaJacobmégéletbenvan.

-Hamégéletbenvan-ismétlimeg.Alain.

-Akkortehátdecemberhuszonötödiké-foglalomösszesóhajtva,éslehunyomaszemem.-Decemberhuszonötödikénszületett,1924-ben.

-Pontosan-mondjaAlain.

- 1924. december 25-én született - mormolom. - Jóval Hitler és a másodikvilágháború előtt. Jóval azelőtt, hogy emberek milliói haltak volna megértelmetlenül.

-Kitudhattaelőre,hogymivárránk?-kérdeziAlainbánatosan.

Aznap,mivel Annie Robnál alszik, Alainnel kettesben kortyolgatjuk el az esdteát, és miután elcsoszog lefeküdni, egyedül maradok a konyhában. A falióramásodpercmutatóját bűvölöm, ahogy egyre csak forog, körbe-körbe, és arragondolok, hogy a könyörtelen időt senki sem állíthatja meg. Gyarlónak éstehetetlennek érzem magam, és hiába próbálom összeadni a végtelennek tűnőmásodperceket, amik azóta teltek el, hogy a nagyanyám szem elől tévesztetteJacobot,nemsikerül.

Már majdnem tizenegy óra van, amikor felhívom Gavint, és noha tisztábanvagyok vele, hogy illetlenség ilyen későn telefonálni, mégis úgy érzem, hogyvalamit végzetesen elmulasztunk, ha most rögtön nem mondom el neki, hogymikorisszületettJacob.Ez,persze,ostobaság,hiszenhetvenévteltelmindenféleváltozás nélkül, de a részvétlenmásodpercmutató újra és újra eszembe juttatja,hogyMamieszéplassaneltávozikközülünk,ésmicsaknézzüktétlenül.

Háromszoriskicseng,mireGavinfelvesziatelefont.

-Felébresztettelek?-szólokbeleakagylóba.

-Nem,éppenfilmetnéztem-feleliGavin.

Nagyonostobánérzemmagam.

-Havannáladvalaki,akkormajdmáskor…

-Egyedülücsörgőkakanapén-magyarázzanevetveatávirányítótleszámítva.

A megkönnyebbülés elementáris érzése teljesen váratlanul ér. Zavartanköhintekegyet,éskészülökelmesélninekiafejleményeket,deőmegelőz:

-Miabaj,Hope?

-Nincssemmibaj,csakkiderítettemJacobszületésidátumát-nyögömkinagynehezen.

-Eznagyszerűhír!Hogyansikerültmegtudnod?

Rövidenösszefoglalomneki,hogymirőlisbeszélgettünkAlainnel.

-Csodás történet - jelendkiGavin,amikoramondandómvégéreérek.–Úgytűnik,hogyőketegymásnakteremtették.

-Igen-értekegyetvele.

Hirtelenmindketten elhallgatunk, a tekintetempedig ismét a faliórára téved.Tik-tak,tik-tak!Amásodpercmutatószemmelláthatóangúnytűzvelem.

-Valamigondvan,Hope?-kérdeziújraGavin.

-Nincs-válaszolom.

-Kezdjekeltalálgatni,vagyelmondodmagadtól?

Mosolyognomkell,mertazthiszi,hogyismerengem.Ésazazigazság,hogyjólhiszi.

-Tehiszelbenne?-bökömkivégül.

-Miben?

- Tudod - motyogom. - Abban, hogy létezik szerelem első látásra. Hogymindenkinek van egy lelki társa, vagy nem is tudom,minek nevezzem. Abban,hogy létezik olyan kapcsolat, mint amilyen a nagyanyám és Jacob Levy közöttszületett.

Gavin nem válaszol, és a közénk telepedő csendben totális idiótának érzemmagam. Hogy kérdezhettem tőle ekkora marhaságot? Most azt hiszi, hogynyomulok rá. Már nyitom is a számat, hogy visszavonjam, amit az iméntmondtam,demegintmegelőz.

-Igen,hiszekbenne-jelendki.

-Igazán?

-Igen,hiszem,hogylétezikefféleszerelem.Naéste?

Lehunyomaszemem,mertnemérzekmást,csakvégtelenürességet,ésrákelljönnöm,hogynemhiszekazörökszerelemben.

-Nem,énegyáltalánnemhiszekbenne.

-Hmm,ezfurcsa-vélekedikGavin.

-Teéreztélmárígyvalakiiránt?

-Igen-válaszoljakisvártatva.

Szeretnémmegkérdezni,hogykivoltazanő,deaztánrájövök,hogy jobb,hanemtudom.Elfogaféltékenység,deigyekszemelhessegetnimagamtól.

-Ezigazánszép!-közlömvégül

-Igen-hagyjarámGavinszelíden.-Temiértnemhiszelbenne?

Soha nem tettem még fel magamnak ezt a kérdést, ezért alaposan meg kellfontolnomaválaszt.

- Talán mert harminchat éves vagyok, és eddig még soha nem tapasztaltammeg.Halétezneilyesmi,biztosanéniséreztemvolna.

A szavak csak lógnak a levegőben, és érzem, hogy Gavin megpróbál valamitreagálniakijelentésemre,denemakarmegbántani.

-Nembiztos, hogy igazad van -mondja a végén. - Inkább az a helyzet, hogyrengetegsérelemért.Rengeteg.

-Úgyérted,hogyaválássorán?Ezcsakmostanábantörtént,deénelőtteseméreztem,hogylétezneigaziszerelem.

-Miótaéltélaférjeddel,huszonkét-huszonhároméveskorodóta?

-Huszonháromvoltam,amikormegismertem-mormolom.

-Szerintedővoltéletedszerelme?

-Nem,deeztnehogyelmonddAnnie-nek!

-Sohanemtennékilyet,Hope-nevedelmagátGavin.

-Tudom.

Egypillanatramegintelhallgatunk.

- Szerintem egy olyan férfival éltél tíz éven keresztül, aki nem úgy szeretetttéged,ahogymegérdemeltedvolna-magyarázzaGavin—,ésvalószínűlegtesemszerettedőtigazán.Lehet,hogycsakmegszokásbólvoltatokegyütt.

-Lehet-hagyomrá.

- Ha valakit sérelem ér, akkor a szíve megkérgesedik, tudod? Védőburkotnövesztköré,hogyvédjemagát.Tégedsokfájdalomért,ugye?

Errenemtudokmitmondani.

-Sajnálom-mondjaGavin.-Eztúlságosanszemélyesvolt?

- Nem - felelem. - Azt hiszem, igazad van. Az a helyzet, hogy bármit iscsináltam,sohanemvoltelégjó.NemcsakRobnak,avoltférjemneknemtudtammegfelelni,hanemmárkislánykorombanazanyámnaksem.

Hirtelenelhallgatok,merteztmégsohasenkineknemmondtamel.

-Sajnálom-vigasztalGavin.

- Ez már a múlté - motyogom, de hirtelen nagyon kínossá kezd válni abeszélgetésünk. Lehet, hogy nem kellett volna ennyi mindent elárulnommagamrólneki,éskárvoltkiteregetnemamagánügyeimet.

- Én csak azt mondom, hogy minél inkább megkérgesedik a szíved, annálnehezebben veszed majd észre, ha valaki igazán beléd szeret - magyarázzanyugodtan.

Aszavaiúgyszíventalálnak,hogyegyideiglevegőtsemkapok.

-Talán.Ámazislehet,hogyasokfájdalomkijózanít,ésnemálmodozoltöbbéolyanérzelmekről,amiknemisléteznek-jegyzemmeg.

MostGavinhallgatel.

-Talán-ismétliőis.-Delehet,hogytévedsz.Miértnelétezneanagyszerelem?Abban viszont egyetértünk, hogy a nagyanyádat is rengeteg sérelem érte életesorán,igaz?

-Hátpersze.

-NaésJacobLevyt?Őtúgyszintén.

- Igen, lehetséges. - Arra gondolok, hogy mindketten sokat veszítettek, acsaládjukat, aközöséletet, egymást.Mi fájhat jobbanannál,hogyaz egészvilághátat fordít neked, aztán a családodat és azokat, akiket szeretsz, embertelenülkivégzik?-Igen-mondomújra.

-Háthamegtaláljukőt,ésakkormegkérdezhetjüktőleésanagyanyádtólis.

-Hafelébredakómából-teszemhozzá.

-Amikorfelébred-igazítkiGavin.-Nemszabadfeladnodareményt!

Az órára pillantok. Hogyan reménykedhetnék, amikor az idő irgalmatlanulgyorsantelik?

-Rendbenvan-sóhajtokfelmegadón.-Majdmegkérdezzükőket,hogylétezik-eigaziszerelem.

Utálom magam, amiért mindez úgy hangzik, mintha nevetségessé akarnámtenniGavint.

-Miértnetennénk?Alegrosszabbesetbenaztmondják,hogynem.

- Oké - értek egyet, mert szeretnék véget vetni ennek a lehe-tetlenbeszélgetésnek.-Ezekszerinttemegvagyrólagyőződve,hogyaszületésidátumasegítségévelanyomárabukkanunk.

-Hiddel,hogyeznövelnifogjaazesélyeinket!Talánmégmostisanagyanyádravár.

- Talán. - Vagy már réges-régen halott, és a keresésünk csupánidőpocsékolás. - És köszönöm! -mondom végül, és nem tudom, hogy az iméntfolytatott társalgásért mondok-e köszönetét, vagy azért, mert segít nekünkfelkutatniJacobot.

- Szívesen, Hope. Holnap felhívok néhány zsinagógát, és akkor talán kiderülvalami.Holnapestetalálkozunkakórházban.

-Köszönöm-ismétlemmeg.

AztánGavinleteszi,énpedigcsaktartomakagylót,ésazonmorfondírozom,miis történt az előbb. Valószínűleg egyszerűen csak öregszem és egyre keserűbbleszek,ezahúszaséveivégénjárócsupaszívfickópedigtöbbettudazéletről,minténvalahais.

Éjfélkor azzal a gondolattal hajtom álomra a fejem, hogy egymegveszekedettbolondvagyok,ésmindaz,amibeneddighittem,nemtöbbmerőostobaságnál.

Huszonegyedikfejezet

Másnap este Annie és Alain is elkísérik Gavint a zsinagógába, én pedig alátogatási idő befejeztével is Mamie-val maradhatok. Csak egy citromos-szőlőssajttortaésegydobozaprósüteménykellett,ésmárissikerültmegvesztegetnemanővéreket.

-Mamie,ébredjfel!-kérlelemakórteremfélhomályában.

A kezét fogom és közben az ágyamelletti ablakon bámulok kifelé a csillagoségre.Azalkonyaibólcsaknemteljessötétség lett,ésMamieszeretettcsillagaiotthunyorognak a horizonton. Bár ha jobban megnézem őket, a szokásosnál ishalványabban pislákolnak, ezért kezdem azt hinni, hogy a nagyanyám vigyázószemenélkülteljesenkihunynak,ahogyanénmagamis.

-Hiányzol!-suttogomafülébe.

Agépekütemespityegésseljelzikaszívverését,deahhozkevésnekbizonyulnak,hogyvisszahozzákőtközénk.Azorvoskorábbanaztmondta,hogyazagybizonyosesetekben regenerálja önmagát. Azt persze nem említette, de a szemébőlegyértelműenkitudtamolvasni,hogyalegtöbbbetegegyáltalánnemébredfelakómából.Talánsohatöbbénemnézhetekanagyanyámszemébe.

Éveken át az a meggyőződés éltetett, hogy voltaképpen nincs szükségemsenkire. Az anyám rendkívül független személyiség volt, ésmiután a nagyapámmeghalt, tízéves lehettem akkoriban, Mamie-nak temérdek teendője akadt acukrászdában.Többénemjutottidőtündérmesékre,ésnemtudakoltameg,hogymivolt velemaz iskolában.Attól fogvaaképzeletem lett az egyedüli társam.Azanyámat soha nem izgatták az iskolai történeteim, én pedig szépen lassanleszoktamarról,hogybármitismegosszakvele.

Nincs szükségem senkire! - hajtogattammagamnak, amikor érettebb lettem.Sem az anyámmal, sem a nagyanyámmal nem beszéltem többé a jegyeimről, afiúkrólvagyazegyetemmelkapcsolatosterveimről.Mindkettőjüketbeszippantottaa saját kis világuk, énpedig reménytelenül kívülállómaradtam. Ideje volt, hogymegalkossamakülönbejáratú,biztonságosvilágomat.

Annieszületésekortanultammeg,mit is jelentbeengednivalakitazéletembe,ésmost,hogyhamarosanelériaztakort,amikornekemisasajátlábamrakellettállnom, egyre kétségbeesettebben kapaszkodom belé. Nem akarom, hogybelevesszen a maga teremtette univerzumába, ebben tehát egyáltalán nemhasonlítoksemazanyámra,semanagyanyámra.

AhogyazAlzheimer-kórhatására,amelytolvajmódraelcsenteazéletét,Mamieismét gyermekké lett, én is lebegni kezdtem a világom határán. Nem tudomelfogadni a tényt, hogy ezentúl csak ketten leszünk Annie-vel. Még nem

engedhetemelMamie-t,mégjóideigszükségemvanrá.

-Ébredjfel,Mamie!-suttogomanagyanyámnak.-MegfogjuktalálniJacobot,rendben?Visszakelltérnedközénk!

NégynappalkésőbbMamieállapotamégmindignemmutatsemmiváltozást,énpedigéppenacukrászdátnyitomki,amikorMattHinesbeállítegynagyköteghivatalos papírral.Megfagy az ereimben a vér,mivel aMamie agyvérzésemiatttámadt bonyodalom, aztán Alain és Jacob felbukkanása teljesen elvonta afigyelmemetavállalkozásomcsődjéről.

-Nemkertelek,hanemrögtönalényegretérek-jelendki

Matt,miutántúlvagyunkakölcsönösudvariaskodáson.-Abefektetőkneknemtetszenekakönyvelésimutatók.

-Értem-bámulokráegykedvűen.

- Őszintén meg kell mondanom, hogy a párizsi kiruccanásodat a lehetőlegrosszabbalkalomraidőzítetted,mertabefektetőidöntéstéppenakkorszerettékvolnameghozni.Finomanszólvaisostobaságvoltelutaznod.

-Üzletiszempontbólmindenképpen-sóhajtom.

-Mimáslehetnefontosabbajelenlegihelyzetben?

Atekintetema tálcacsillagospitére téved,amitazótaszorongatok,hogyMattmegérkezett.

-Minden - felelem szomorkásán, aztán a pitéketmosolyogva becsúsztatom apultba.

Mattúgymeredrám,minthaholdkóroslennék.

- Hope, a befektetők elálltak az üzlettől. Tanulmányozták a könyvelést, és alegjobb esetben is csak várólistára kerülhetsz. Már majdnem sikerültbecserkésznem őket. Minden befolyásomat latba vetettem, hogy a javadradöntsenek, de amikor rájöttek, hogy a tönk szélén felelőtlenül bezárod acukrászdátegypárnapra…Nos,ezvoltazutolsócseppapohárban.

Bólintok,miközbenaszívematorkombandobog.Pontosanértem,hogymitismondott. Lehetséges, hogy elveszítem a cukrászdát örökre. De szinte rémisztő,hogy mennyire nem ráz meg a hír. Ki kellene borulnom, hiszen a családivállalkozást és amegélhetésemet tettem kockára, demégsem szaggatommeg aruháimatésnemszórokhamutafejemre,mertúgyérzem,hogyavégénmindenúgyalakul,ahogyeleveelrendeltetett.Jöhetbármi,elfogomviselni.

-Figyelszrámegyáltalán,Hope?-kérdiMatt,éscsakakkordöbbenekrá,hogyegyidejemármagyarázvalamit.

-Bocsánat,demitiskérdeztél?

- Éppen azt mondtam, hogy most már nincs több ütőkártya a kezünkben.Tudod, hogy mennyi erőfeszítésembe került rávenni őket, hogy egyáltalánfoglalkozzanak az ügyeddel? Most már biztosan nem fognak befektetni, Hope,sajnálom.

Matt elhallgat, én pedig csendesen rendezgetni kezdem a süteményeket apultban. Megszólal az ajtó felett függő csengettyű, és a sarki papír- ésírószerboltbandolgozóLisaWilkes érkezikmegMelixaCarbonell-lel, aLietzútikisállat-kereskedés tulajdonosával. Mind a ketten ugyanabba a középiskolábajártak,ahovámiMatttel,csakpárévfolyammalfölöttünk.Hetenteegyalkalommalbiztos,hogybetérnekacukrászdába.Mattmégakkorisszótlan,amikorLisakávét,Melixamegegycsészezöldteátrendel.Néhánypercbebeletelik,mireelkészítemaz italukat, mivel először még vizet is kell forralnom. Azon vitatkoznak, hogyezúttalbaklavátvagysajttortátrendeljenek-e,aztánfelajánlom,hogyfizessékkiabaklavát,ésaházajándékakéntkapnakegysajttortátis.

-Pontosanezértfogsztönkremenni-jelentikiMatt,miutántávoztak.

-Tessék?

- Nem osztogathatsz boldog-boldogtalannak ingyen süteményt! Teljesenkihasználnak.

-Nemhasználnakki-közlömingerülten.

- Dehogynem. Túlságosan nagylelkű vagy. Ezt a színjátékot azért rendezték,mert sejtették, hogy felajánlasz egy ajándék süteményt, ha az orrod előttcivakodnak,éslám,bejöttaszámításuk.

Nagyot sóhajtok, és meg sem próbálom elmagyarázni, hogy örülök, haegyáltalán el tudom adni a tegnap készült sajttorta maradékát. Helyette csakennyitmondok:

- A nagyanyám mindig úgy vezette ezt a cukrászdát, mintha a saját otthonikonyhájalenne,avevőketpedigaszemélyes,családivendégeinektekintette.

- Ez nagyon távol áll az ideálisnakmondható üzletimodelltől - állapítjamegMatt.

Vállatvonok.

-Lehet,hogynemideális,deénbüszkénviszemtovábbahagyományt.

A csengettyű egy újabb vendéget jelez, ám amikor felnézek, Alaint pillantommeg, aki éppen befelé igyekszik. Az utóbbi napokban rákapott a reggeli előttisétákra.Egy kicsit aggódom ismiatta,mert ennyi idős korbanmásfélmérföldetgyalogolni csöppet sem veszélytelen, de kitűnő egészségnek örvend, ésmegesküdöttrá,hogyPárizsbanilyennyúlfarknyitalpalásmegsemkottyantneki.Apultmögélépéskedvesenarconcsókol.

-Jó reggelt, szívem! - köszönt, és először úgy tűnik, hogy tudomást sem veszMattról, de aztán őt is üdvözli. - Helló, fiatalember! - köszön amerikai módra,majdrögtönfelémfordul.

-Látom,vendégedvan.

-Mattéppentávoznikészül-közlömhivatalosan,aztánintekMattnek,jelezve,hogy a cukrászda üzleti ügyeiről nem akarok a nagybátyám előtt beszélni, de őperszenemfoglalkozikilyenapróságokkal.

- Matt Hines vagyok - mutatkozik be hanyag eleganciával, és kezet nyújtAlainnekapultfölött-,ésönbenkittisztelhetek?

Alainvonakodvarázkezetvele.

-AlainPicardvagyok,Hopenagybátyja.

Mattteljesenösszezavarodik.

-Várjunkcsakegypillanatig!Hope-otkölyökkoraótaismerem,éssohanemvoltegyetlennagybátyjasem.

Alainhalványanelmosolyodik.

-PedigHope-nakigenisvannagybátyja,fiatalember.Valójábanénazarriere-oncle-jevagyok,másszóvalanagyanyjatestvére.

Mattfintorogvanézrám.

-Alainanagyanyámöccse,ésPárizsbanél-magyarázomMattnek.

ŐegypillanatigbámuljaAlaint,aztánhozzámfordul.

-Hope, ennek nem sok értelme van. Egy furcsa hóbortnak engedelmeskedveelrepültél Párizsba, hajszál híján tönkretetted a vállalkozásodat, aztán hazatérszegysosemlátottrokonnal,akibevéletlenülbelebotlottálazutcán?

Hirtelen lángolnikezdazarcom,denemtudom,azt restellem-e jobban,hogynyilvánosanmegszégyenít,vagyazt,hogyéppenmostkotyogtaelAlainnek,hogycsődbefogmenniacukrászda.

Lassan megfordulok és félve pillantok Alainre. Titkon remélem, hogy Mattszavai elvesztek a fordítás útvesztőiben, de Alain halálra vált arcából tisztánkivehető,hogymindenttökéletesenértett.

- Ezt hogy értette, Hope? - kérdezi gyengéden. - Mi az, hogy tönkretetted avállalkozásodat?Acukrászdabajbanvan?

- Ne aggódj miatta! - mondom, és megrovón nézek Mattre, aki láthatóanelszégyelli magát, mert krákogni kezd, aztán tapintatosan félrevonul, hogynégyszemköztbeszélhessekAlainnél.

- Egy család vagyunk, Hope, persze, hogy aggódom, ha valami baj történik.Miértnemszóltálerrőlnekem?-kérdeziAlainbánatosan.

-Azértnemmondtamel,mertkizárólagazénhibám-felelemnagyotsóhajtva.- Rossz üzleti döntéseket hoztam. Elmaradtam néhány törlesztőrészlettel, és abankfelmondtaajelzáloghitelemet.Ahitelbesorolásomnemteszi lehetővé,hogyújabbhiteltkapjak.

- Ez nem magyarázat arra, hogy miért nem mondtad el! - korhol Alain.Közelebb lép és bütykös, öreg kezével végtelen gyöngédséggel megsimogatja azarcomat.-Anagybátyádvagyok,nekemmindentelmondhatsz.

Elkezdenekpotyogniakönnyeim.

- Sajnálom, nem akartalak ezzel terhelni.Most, hogyMamie-val ilyen nagy abaj…

- Éppen ezért kellene rám támaszkodnod! - magyarázza, aztán a tenyerévelmegintlágyanvégigsimítjaazarcomat.

-Fiatalember!-szólítjamegMattét.

-Igen?- fordulmegMattkíváncsian,ésúgytesz,minthanemhallgattavolnavégigabeszélgetésünketazelsőszótólazutolsóig.

-Mostmárelmehet,mertazunokahúgommalfontosmegbeszélnivalónkakadt!

-De…-próbálmagyarázkodniMatt.

ÁmAlainnemhagyjaszóhozjutni.

- Nem tudom, hogy kicsoda ön, de az biztos, hogy semmi köze a családidolgainkhoz.

- A Bank of Cape igazgatóhelyettese vagyok - vágja rá Matt gyorsan, ésfontossága tudatában kihúzzamagát. -Mi kezeljükHope kölcsönszerződését, éssajnálattal kell bejelentenem,hogy kénytelenek vagyunk visszavonni.Eznemazénszemélyesdöntésem,uram,ezegyszerűencsaküzlet.

Elszorul a torkom, és félve pillantok Alainre, akinek a felháborodástól márlángolazarca.

-Szóvalüzlet?Hatvanévhagyományönnekcsaküzlet?Acsaládomhatévtizedeszolgálja ezt a várost azzal, hogy napmint nap péksüteményekkel és édességgellátjaelalakosságot,önpedigúgydönt,hogyelégvoltésvégevan?

- Ismétlem, hogy nem én döntöttem így. Próbáltam segíteni Hope-nak, de abefektetők kihátráltak az üzletből, amikor ő ideiglenesen bezárt és Párizsbautazott.Sajnálom,deacsaládiörökségnekittvégeszakad.

Egydarabigaföldetnézem,aztánlehunyomaszemem.

-Fiatalember - szólalmegAlainkisvártatva—,acsaládiörökségnemcsupánegy épület, hanem maga a hagyomány, amit a cukrászda jelképez. És ahagyományt nem lehet beárazni. Hetven évvel ezelőtt lelkiismeretlen, becstelenemberekegyszermártönkretettékacsaládivállalkozásunkat.Nemismerteksem

istent,semembert,csakapénzésatörvényridegszavavezérelteatetteiket,deanővéremnek,alányánakésazunokájánakhála,ahagyománymaiseleven.

-Nemértem,hogymiközeennekakölcsönhöz-válaszolMatt.

Alainakezemértnyúl,aztánbiztatónmegszorítja.

-Önésabankjaóriásihibátkövetnekel, fiam,deHope-naknemeshetbaja,mertőigazitúlélő,akárcsakanagyanyja.Ahagyományunknakezalelke,ésnemvehetieltőlünksenki.

Aszívemtúlcsordulaszeretettől,Alainpedigkézenfogésgyengédenakonyhafeléterelget.

-Gyere,Hope, süssünkRose-nak csillagospitét!Biztos vagyokbenne,hogyafiatalemberegyedüliskitalál.

Aznap délután, Jacob Levy születési dátumával felszerelkezve nekilátok, hogyfelhívjam azokat az ökumenikus szervezeteket, amiket a Google segítségéveltaláltam.Egykicsitszorongok,mertnyilvánvaló,hogykeménydióleszmegtalálniJacobot,ésmostanábanannyicsalódásért,hogylassanmáreléremahatáraimat.Alighaviselekelmégtöbbelutasítást.

Megmenthetem a cukrászdát? Nem. Van rá esély, hogy Mamie felébred akómából?Nem.Rendbetudomhozniazűröséletemet?Nem.

Az Ökumenikus Szövetséggel kezdem, aztán a Világvallások ParlamentjénekTanácsával folytatom, de a listámon szerepel az AmerikaiNemzedÖkumenikusHálózat,aVilágvallásokEgyüttműködésiFórumaésaVallásokVilágkongresszusais.Mindenkinek, aki felveszi a telefont, röviden elmagyarázom, hogy amásodikvilágháború idején Jacob egy keresztény segítségével talált menedéket zsidószerelménekapárizsimuszlimközösségben.EztkövetőenmegadomJacobnevétés születési dátumát, és elnézést kérek a kellemetlenségért,majd a reményemetfejezem ki, hogy hátha megtalálható az elérhetősége valamelyik amerikaiökumenikus szervezet nyilvántartásában. Mindenki hüledezve hallgatja atörténetemet,aztánközük,hogyazadataimattovábbítanifogjákazilletékeseknek,ésfeltétlenülértesítenek,hatalálnakvalamit.

VasárnapreggelnyolcóratájbankettesbenvagyunkAnnie-velacukrászdábanéséppentésztátdagasztunk,amikormegcsörrenatelefon.Alányomakötényébetörliakezét,ésfelvesziakagylót.

- Itt Annie Smith beszél az Esthajnalcsillag cukrászdából - mutatkozik behivatalosan. Egy percig csak hallgat, majd hirtelen felderül az arca. - Tégedkeresnek,Anya!

Lesöprömalisztetakezemről,ésátveszemakagylótAnnie-től.

-Esthajnalcsillagcukrászda,tessék!

- Hope McKenna-Smithszel beszélek? - A vonal másik végén egy enyheakcentussalbeszélőnőihanghallatszik.

-Énvagyok-felelem.-Mibensegíthetek?

-AnevemElidaWhite,ésabostoniÁbrahámSzövetségtőlhívomönt.Miegyökumenikusszervezetvagyunk.

- Ó! - teljesen ledöbbenek, mivel ezt a szervezetet fel sem hívtam, és még anevüksemismerős.

-Ábrahám?

- A muszlim, a zsidó és a keresztény vallás mind Ábrahám prófétátóleredeztethető-magyarázza.-Atevékenységünklényegeaz,hogymegpróbáljukehárom vallás közös vonásait megtalálni, ahelyett, hogy a különbözőségeketdomborítanánkki.

-Ó!-mondomújrameglepetten.-Rendbenvan,mittehetekönért?

-Haddmagyarázzammeg!AszervezetünkkapottegytelefonhívástahételejénazAmerikaiÖkumenikusTanácstól,ésmivelazénszakterületemabevándorlókfelkutatásaésnyilvántartása,hozzám irányítottákazönügyét.Azönnagyanyjátbújtattaegypárizsimuszlimcsaládamásodikvilágháborúalatt,ugye?

-Igen-felelemhatározottan.

- Átnéztem a nyilvántartásainkat, de olyan Jacob Levy nevezetű tagja, aki amegadottévbenésnaponszületettvolna,nincsenaszervezetünknek.

-Akkorhátezegyújabbzsákutca-jelentemkielszorultszívvel.-Mindenesetreköszönöm,hogysegítettakeresésben.Felsemkellettvolnahívniaminket.

-Tudom,hogynemkellettvolna,devanittvalaki,akiszeretneönneltalálkozni,és cserében megpróbálunk segíteni önnek. Kötelességünknek érezzük. El tudnama jönni hozzánk? Tisztában vagyok vele, hogy a nagyanyja súlyos beteg, ésilyenkor minden perc drága, de itt van velem valaki, aki mindenképpen látniszeretné önt.Mivel Cape Codon lakik, a menetidő autóval nem lehet több egy,legfeljebbkétóránál.Pembroke-banlakom.

Tudom, hogy merre van Pembroke. Ha végigmegyünk a déli parton húzódóautóútonBostonirányába,másfélóraalattottlehetünk,csakaztnemértem,hogymiért akarnak találkozni velem, ha a nyilvántartásukban nem találták megJacobot.

- Attól tartok, hogy ma nem fog menni - szabadkozom. - Egy cukrászdátüzemeltetek,ésvasárnaponkéntdélutánnégyóráigtartunknyitva.

-Akkorjöjjönzárásután!-vágjaráanőazonnal.-Jöjjönelhozzánkvacsorára!

Nemtudom,mitfelelhetnék.

-Nagyonjólesikameghívása,de…

-Jöjjön el, kérem! - szakít félbe. - A muszlim nagyanyám már elmúltkilencvenéves,ésőiszsidókatrejtegetettaháborúalatt.

Hirtelenhevesebbenkezdelverniaszívem.

-ŐisPárizsbólvalósi?

-Nem-válaszolanő. -Albániábólszármazik.Azalbánmuszlimoktöbbmintkétezer zsidó testvérük életét mentették meg. Amikor elmeséltem anagyanyámnakJacobLevytörténetét,teljesenmegrökönyödött.Nemtudta,hogyaPárizsbanélőmuszlimokissegítettekazsidóknakaháborúidején.Kérem,jöjjönelhozzánk,mertnagyonszeretnéhallaniazöntörténetét,éscserébeelmesélnéazalbániaieseményeket.

Annie-repillantok,akireménykedvenézrám.

-Hozhatomalányomatis?-kérdezemhirtelen.

- Természetesen - egyezik bele Elida azonnal. - Mindkettőjüket szeretettelvárjuk. Ha kölcsönösen elmeséltük a történeteinket, akkor segítünk önnekmegtálalni Jacob Levyt. Rendben? A nagyanyám mindig azt mondja, hogykötelességünkamúltatmegőrizniajelenszámára.

-Egypillanatratartsa,kérem!-LetakaromakagylótésrövidenelmagyarázomAnnie-nek,hogymireiskértElida.

-Elkellmennünk,Anya!-helyeselalányom.-EnnekahölgynekanagyanyjaMamie-ra emlékeztet, és a történetük is nagyon hasonló, csak nemFranciaországban, hanem Albániában vészelték át a háborút. Mindenképpenmennünkkell,éstalálkoznunkkellvele!

AmintalelkesenmagyarázóAnnie-repillantok,azonnalérzem,hogyigazavan.Anagyanyámkómábanfekszik,deElidanagyanyjamégjóerőbenvan,ésszeretnémegosztanivelünkamúltjaegyrészletét.Talánsohanemfogjukmegtudni,hogypontosanmi is történtMamie-val,dehameghallgatunkegymásikasszonyt, akihasonló helyzeten ment keresztül egy másik országban, akkor talán jobbanmegértjükMamiemúltját.

- Rendben van - mondom végül Elidának. - Este hat óra tájban ott leszünk.Megadnáapontoscímet?

Annie Alaint is invitálja, de ő inkábbMamie betegágyánál szeretnemaradni.Néhánypercreazértbeugrunkakórházba,éselüldögélünkegykicsitanagyanyámmellett. Miután megígértük Alainnek, hogy a vacsora végeztével eljövünk érte,kocsibaülünkéselindulunkPembrokefelé.Gavallérviselkedésévelanagybátyámaz összes éjszakás nővért az ujja köré csavarta, így már nem érdekli őket alátogatásra vonatkozó dialom, ráadásul mindannyian tudják azt is, hogyanszakadtakelegymástólMamie-valhetvenévvelezelőtt.EzértAlainakkormehetésaddigmaradhatakórházban,amikorésameddigcsakakar.

HatórautánpárperccelérkezünkmegPembroke-ba.Arészletesútmutatásnakhála,Elidaházátkönnyűszerrelmegtaláljuk.Egyfehérzsalugáteres,kékrefestettfalú, kétszintes házban laknak Pembroke tehetős negyedében, közvetlenül akatolikus templom mögött. Kiszállunk az autóból, várakozásteljes pillantásokatváltunkAnnie-vel,aztánbecsöngetünk.

Ahölgy,akiajtótnyitésElidakéntmutatkozikbe,idősebb,mintgondoltam,anegyvenes évei közepén járhat. Hófehér bőre és hátközépig érő egyenes, feketehajavan.Mégsohanemtalálkoztamkorábbanalbánokkal,depontosanúgynézki,mintazolaszvagyagörögnők.

-Istenhoztaönöketnálunk!-üdvözöl,aztánkezetnyújtfelém,majdAnniefeléis. Meleg barna szemei vannak, és kedves a mosolya. - Ma este csak kettenvagyunk itthon a nagyanyámmal. A férjem, Will, még dolgozik. Kerüljenekbeljebb,kérem!

Egy doboz mini csillagos pitét nyújtok át ajándékul, jó lesz desszertnek avacsora után, ő pedig megköszöni. Aztán követjük a házba az előszobán át. Afalakonfekete-fehércsaládifotóksorakoznak.Elmeséli,hogyAlbániábanazebédanapfőétkezése,demaestekülönlegesfogássalkészültekatiszteletünkre.

-Remélem,hogyszeretikahalat-mondjaElidafelénkfordulva.-Anagyanyámegyikrégicsaládireceptjealapjánkészítettemel,albánmódra.

- Természetesen - felelem, és Annie is rábólint. - Bár miattunk igazán nemkellettvolnafáradnia!

-Szívesentettem-válaszolja.-Nálunkavendégazelső.

Hamarosanegy félhomályosétkezőbeérünk,aholazasztalfőnegyMamie-náljóvalidősebbhölgyvárakozik.Azarcátmélyráncokbarázdálják,ésavékonyszálú,imitt- amott már ritkuló haja hófehér. Fekete kötött pulóvert és hosszú szürkeszoknyát visel, s teknőcpáncélból készült szemüvege jókora lencséimögül tágranyílt, érdeklődő szemekkel vizsgálgat bennünket. Egy számunkra teljesenismeretlennyelvenmondisvalamitazunokájának.

-Haddmutassambeanagyanyámat,NadireVeselit! - lépelőreElida. -Csakalbánulbeszél.Azt kéri, hogy tolmácsoljam,menynyireboldog,hogy eljöttek, ésistenhoztaönöketaházunkban.

-Köszönjük!-felelem.

Annie-velhelyetfoglalunkazidőshölgyjobbján,éscsendesenvárunkElidára,aki hamarosan egy tálcával és négy tálkával tér vissza az ebédlőbe. A tálkákatsorbanleteszielénkazasztalra,aztánőisleül,anagyanyjabaloldalára.

- Az első fogás káposztás burgonyaleves - magyarázza Elida, azzal felveszi akanalát és Annie-re kacsint. - Ne aggódj, nem olyan szörnyű, mint ahogyanhangzik!HuszonötéveskoromigAlbániábanéltem,ésezvolt akedvencételem,amikorannyiidősvoltam,mintte.

Annie elmosolyodik, belemeríti a kanalát és megkóstolja a levest, én pedigkövetem. Elida nem túlzott, mert igazán felséges. Nem tudnám megmondani,mivelfűszerezték,depikáns,frisséslaktató.

-Nagyonfinom!-jegyzimegelismerőnAnnie.

- Hmm, pazar, és egyszerűen imádom! - értek vele egyet. - Elkérhetném areceptjét?

-Örülök,hogyízlik-mondjaElida.

Nadirehalkanmormolnekivalamitalbánul,mireElidabiccentegyet.

- A nagyanyám hallani szeretné Rose Picard megmenekülésének történetét -fordítja le a szavait Elida.Az idős hölgy bólint, aztán várakozva néz ránk,majdmegintmondvalamitElidának,akirögtönfordítisnekünk.-Aztmondja,reméli,hogynemtartjákudvariatlannak,amiértennyireszeretnéhallani.

-Egycsöppetsem-nyugtatommegőket,bármégmindigbizonytalanvagyoklegbelül,hogymikeresnivalónkvanittegyáltalán.

A következő húsz percben Annie-vel felváltva meséljük el, amit mostanábantudtunkmegMamiemúltjárólésacsodávalhatárosmegmenekülésérőlPárizsból.Elida minden szavunkat azonnal albánra fordítja, a nagyanyja pedig feszültenfigyel és hevesenbólogat.A szemét egyszer csak elönti a könny, félbeszakítja azunokáját,ésnagyhévvelbeszélnikezd.

-Aztakarja,hogymondjamelönöknek,mekkoraajándékszámáraezatörténet,ésmilyenboldoggátettékötazzal,hogyelfogadtákameghívásunkat.Nagyáldás,hogyafiatalok,mintönésalányaismegértik,hogymindannyianegyekvagyunk.

-Egyek?-kérdeziAnniehüledezve.

Elidaalányomhozforduléselmagyarázzaanagyanyjaelméletét.

- Mi muszlimok vagyunk, Annie, de hisszük, hogy te ettől még a testvérünkvagy,holottkatolikusnakkereszteltekészsidógyökereidvannak.Éniskeresztényvagyok,mégisegyzsidóférfihozmentemfeleségül,mertszeretemőt.Aszerelemnem ismer vallási korlátokat.Tudtad ezt?Manapság túl nagy amegosztottság avilágban,pedigmindannyianIstennekköszönhetjükazéletünket.Nemigaz?

Annie bólint, aztán rám pillant, és látom, hogy nem tudja,mit is válaszoljonerre.

-Lehet,hogyígyvan-mondjavégül.

-ÉnisezértdolgozomazÁbrahámSzövetségnél-magyarázzaElida.-Talánelőtudommozdítaniavallásokközöttipárbeszédet.Amásodikvilágháborúótaelteltidőbenazegykoritestvériségérzésehalványulnilátszik.

-Demiközemindennekamiesetünkhöz?-kérdezemtapintatosan.

Az idős asszonymegintmond valamit az unokájának, aki erre biccent, majd

hozzámfordulvaígyszól:

- Az ön telefonhívása hozzám futott be, és a mi kultúránk írott és íratlanszabályaiszerintkötelességemalegjobbtudásomszerintsegíteni.Óriásikiváltság,hogyígytörtént,ésmieztbesának8nevezzük.

-Besának?-ismétlemmeg.

- Albániában ez egy fontos fogalom, ami a Koránon alapszik. Ha valakisegítségértkiálthozzád,nemfordíthatszhátatneki.Abesamiatthívtukelönöketa házunkbama este, és ez késztette annak idején a nagyanyámat és a barátait,hogy az életük kockáztatásával sok ezer zsidónak nyújtsanak menedéket.Lehetséges,hogyabesamiattmenekültmegazönnagyanyjais,mégakkoris,haeztavallásifogalmataPárizsbanélőmuszlimoknempontosanígynevezik.Mostpediganagyanyámonasor,hogymegosszaönökkelazifjúkoritörténetét.

Az idős hölgy biztatón mosolyog ránk, Elida pedig összeszedi az üreslevesestálkákat, és kiviszi őket a konyhába. Annie felajánlja, hogy segít, és egypillanattal később egy sült hallal és olajbogyóval dúsan megrakott tállal térnekvisszaazebédlőbe.

-Fokhagymásolívaolajban sültpisztráng -magyarázzaElida, aztánAnnie-velegyütt mellénk telepednek. - Albániában gyakran fogyasztják, és a sült póréburgonyasalátával szintén népszerű köret az egész országban. Szerettünk volnaegykisízelítőtadniaszülőföldünkételkülönlegességeiből.

-Nagyonköszönjük!-vágjukrákórusban.

-Julutem!-mondjaazidőshölgy.

-Jóétvágyat!-fordítjaangolraElida.-Anagyanyámnagyonkevésszótismerangolul-teszihozzámosolyogva.-Mostpedigittazideje,hogyelmesélje,mikéntrejtegettékazsidókataszülővárosában,Krujában.

Hamarosanmegtudjuk,hogyElidanagyanyja frissházasvolt, amikorkitörtaháború,ésakisvárosban,ahollaktak,mindenkijól ismerteésnagyonkedvelteaférjét.

- Az olaszok 1939-ben foglalták el az országot, aztán 1943 szeptemberébenbevonultak a németek is. Azonnal üldözni kezdték a zsidókat, pedig az országsokáig menedékül szolgált a Macedóniából, Koszovóból, Német- ésLengyelországbólmenekülő zsidóságnak. 1943-ban több tucatbúvóhelyetkeresőzsidócsaládérkezettavároskánkba,Krujába-folytatjaElidaanagyanyjaalbánulelhangzó szavainak fordítását. - A nagyapám is egyike volt azoknak ahelybélieknek, akik készséggel ajánlották fel az otthonukat a menekülteknek.HozzájukaBerensteincsaládköltözöttbe,akikNémetországból,Mádbólérkeztek.Anagyanyámamainapigtisztánemlékszikrájuk.

Elida rövid szünetet tart, aztán az idős asszony szólal meg lassú, törtangolsággal:

-AzapátEzraBerensteinnekhívták,azanyátBrachaBerensteinnek.Kétlányukvolt,SandraésAyalaBerenstein.

- Így van, aBerenstein család - folytatjaElida. -A lányokmégnagyonkicsikvoltak,négy-éshatéveseklehettek.Acsaládaháborúkitörésekorkezdettbujkálni,ésszünetnélkülmenekültek,egyredélebbre.

Elidanagyanyjameginthosszasanmagyarázvalamitalbánul,aztánazunokájaösszefoglaljanekünkamondandójalényegét.

-Anagyanyámaztmeséli,hogyakkoribanegyáltalánnemvoltaktehetősek,ésaz élelmiszerkészleteik is megcsappantak a háború miatt, de készséggelbefogadtákaBerensteincsaládot.Akisvárosbanmindenki tudottazsidókról,deamikoranémetekbevonultak,senkisemárultaelőket.Egyszeranémetkatonákát is kutatták a házukat, a nagyszüleim pedig ezalatt a padláson bújtatták aházaspárt, és úgy tettek, mintha a két kislány a saját gyermekük lenne. Aházkutatás után Berensteinéket paraszti ruhákba bújtatták, és a nagyapámmalegyütt albán hegyi pásztornak öltözve rejtőztek el a hegyekben, egy isten hátamögötti,gyérenlakottfalucskában.Hamarosananagyanyámiskövetteőket.Akétcsalád együtt bujdosott, mígnem 1944-ben Berensteinék újra felkerekedtek éselindultakGörögországfelé.

Könnyes szemmel hallgatom a múlt viszontagságait, és amikor a lányomrapillantok,látom,hogyElidaszavaiőtismeghatották.

-MitörténtaBerensteincsaláddal?Megmenekültekavégén?-faggatomőket.

- A nagyanyámék sokáig nem kaptak hírt felőlük, de minden nap imábafoglalták a neveiket. Miután a németek vereséget szenvedtek Albániában, azországbanakommunistákkerültekhatalomra1944végén,Albániapedigteljesenelszigetelődött akülvilágtól.Berensteinék 1952-benadtakhírt előszörmagukról,amikor levelet írtak a nagyapámnak.Mindannyianmegmenekültek és Izraelbentelepedtekle.Megköszöntékanagyszüleimnek,hogyabesátrájukisérvényesnektekintették,ésmegmentettékazéletüket.EzraBerensteinpedigmegfogadta,hogymeghálálja a nagyszüleimnek mindazt a jót, amit értük tettek. A kommunistadiktatúramiatt a nagyszüleim nem válaszolhattak nekik, és attól féltek, hogy aBerenstein család halottnak hiszi őket, vagy ami még rosszabb, azt gondolják,hogymármegisfeledkeztekróluk.

Anagymamamegintmegszólal,mireElidamosolyogva válaszolneki albánul,aztánisméthozzánkfordul.

-Csakmegegyeztünk,hogyénisbefejezhetematörténetet,mivelszámtalanszorhallottam már. A kommunista rendszer bukásakor, 1992-ben, huszonöt évesvoltam.Az országunk újra kinyílt a nagyvilág felé, de a diktatúra évtizedei nemmúltak el nyomtalanul. A családunk nagyon elszegényedett, és Albániábanmárnem volt számunkra jövő,mivel az országban hatalmas lett amunkanélküliség.Akkoriban a szüleimmel és a nagyanyámmal éltem, a nagyapám már évekkelkorábbanmeghalt.Egynaponvalakibecsöngetettaházunkba.

-EzraBerensteinvolt?-vágközbeAnnieizgatottan.

-Nemővolt,denemjárszmesszeazigazságtól-feleliElidamosolyogva.-Mr.Berenstein már régen meghalt, ahogyan a felesége is, de a lányaik, Sandra ésAyala,sohanemfelejtkeztekelazokrólazévekről,amiketanagyszüleimházábantölthettek el. Látogatásukkor mindketten az ötvenes éveikben jártak, és azonmunkálkodtak, hogy a nagyszüleim megkaphassák a Világ Igaza9 kitüntetést,amely azokat illeti meg, akik menedéket nyújtottak a zsidóknak a holokausztidején. Azért jöttek el hozzánk látogatóba, hogy köszönetét mondjanak anagyapámnak és a nagyanyámnak, amiért az otthonukba fogadták ésmegmentették őket a biztos haláltól. A nagyanyám elmagyarázta nekik, hogyabesáértaföldiéletsoránnemjárköszönetvagyjutalom,ésaztiselmondta,hogycsupánazIstenáltalráróttkötelességétteljesítette,amikorafelebarátainsegített.Számáraaz a legnagyobbajándék,hogya védenceimegmenekültek ésboldoganélnek. Ayala akkor már amerikai állampolgár volt, és egy tehetős orvoshoz,Williamhezment feleségül. Áttért a keresztény hitre, és két fiúnak adott életet.Nem győzte hangsúlyozni, hogy mindent a nagyanyámnak köszönhet, mert asegítsége nélkül a családja lágerbe került volna, és azt is felajánlotta, hogy segítnekünk kivándorolni az elszegényedett Albániából, és új életet kezdeni azAmerikai Egyesült Államokban. Közbenjárására egy évvel később a biztonságotjelentő vízummal a zsebünkben elhagyhattuk Albániát. A szüleim maradniakartak,deanagyanyámésénideköltöztünkPembroke-ba,Bostonmellé.

-SzoktaktalálkozniAyalávalésacsaládjával?-kíváncsiskodikAnnie.

-Mindennap-mosolyodikelElida.-UgyanisAyalaidősebbikfiához,Willhezmentem feleségül, és most már hivatalosan is egy család vagyunk, és ez így ismaradörökre.

-Hihetetlen!-suttogomelfúlólélegzettel.

RámosolygokElidanagyanyjára,akipislantegyet-kettőt,aztánvisszamosolyográm.Hányéshánycsaládéleteváltozottmegvégérvényesen,amikorhajdanánaférjével úgy döntöttek, hogy az életük kockáztatása árán is megnyitják azotthonukatamenedékkérőkelőtt.

-Nagyonköszönöm,hogymindeztmegosztottavelünk!

-Atörténetnekmégnincsenvége-feleliElidarejtélyesenmosolyogva,azzalegyösszehajtogatottpapírtnyújtát.

-Miez?-kérdezem,éskihajtogatomalapot.

- Abesa - feleli. -Ön Jacob Levyt keresi, és ennek a híre eljutott hozzám.Aférjem,Will, akiannakazAyalánaka fia,akitanagyanyámhetvenévvelezelőttmegmentett, rendőrtiszt.Kértem,hogykeresse ki anyilvántartásból azt a JacobLevyt,akiPárizsban,Franciaországbanszületett1924.december25-én.-Afejévelakezembentartottpapírdarabkafeléint.-Apapíronalegutóbbiismertcímeáll.EgyévvelezelőttmégNewYorkbanlakott.

-Várjunk csak! - szakítja félbe Annie, és kikapja kezemből a papírdarabot. -TénylegmegtaláltaJacobLevyt?AnagyanyámJacobLevyjét?

-Azthiszem,igen.Mindenrészletegyezikazönáltalmegadottadatokkal.Mostmárfelkereshetikőt!-fordulhozzámbiztatónmosolyogva.

-Hogyanishálálhatnámmeg?-kérdezemmeghatottságtólremegőhangon.

-Nincsrászükség,hiszenabesaszámunkramegtiszteltetés.

Csakarrakérem,hogysohanefelejtseelmindazt,amitmatőlünkhalott!

-Sohanemfogjukelfelejteni!-vágjarárögtönAnnie,aztánóvatosanvisszaadjanekemapapírlapot,ésmajdkicsattanaboldogságtól.-Hálásanköszönöm,Mrs.White,ésígérem,hogynemfeledkezünkelönökrőlsoha!

Huszonkettedikfejezet

Fahéjas-manduláskeksz

HOZZÁVALÓK

225gsózatlanvaj

11/2csészebarnacukor

2nagytojás

1teáskanálmandulakivonat

2½csészeliszt

1teáskanálszódabikarbóna

1teáskanálsó

1csészefahéjascukor(3/4csészecukor¼csészefahéjjalösszekeverve)

ELKÉSZÍTÉS

1. Keverjükkrémesreegynagytálbanavajatésacukrot.Adjukhozzáatojásokatésamandulakivonatot,ésalaposandolgozzukössze.

2. Szitáljuk egymásik tálba a lisztet, a szódabikarbónát és a sót,majdkisebbadagokbankeverjükavajasmasszába.

3. A tésztát osszuk öt egyenlő részre, formázzunk belőle hengereket,majdműanyagfóliábacsavarvategyükahűtőbemegszilárdulni.

4. Közbenmelegítsükelőasütőt180°C-ra.

5. Szórjuk egy lapos tányérba a fahéjas cukrot. Csomagoljuk ki amegszilárdult tésztahengereket,ésalaposan forgassukbelea fahéjascukorba,hogymindenüttegyenletesenbevonja.

6. Vágjuk őket 0,5 cm vastagságú korongokra, majd tegyük kivajazottsütőlemezre.Süssük18-20percig.

7. Pihentessükakekszeket5percigatepsin,aztánszedjükőketrácsra,éshagyjukkihűlni.

Rose

Réges-régen történt. Rose négyéves lehetett akkoriban, amikor a szülei anővérével,Helene-nelegyüttegyhétrevakációznivittékvidékre,aPárizstólnemmesszetalálhatóAubergenville-be.Azanyjamárelőrehaladottterhesvolt1929nyarán, hat hét volt hátraClaude születéséig.De azok a csodálatos napfényesnapokcsakanégyévesRose-rólésazötévesHelene-rőlszóltak.Aszüleiklestékmindengondolatukatéskívánságukat.

Helene-t bízták meg, hogy vigyázzon a kishúgára mialatt ők fehérbortkortyolgattak a barátoktól kölcsönkapott présház teraszán. Éppen valamimással foglalatoskodtak, ezért nem is figyeltek oda Helene-re, aki a présházvégébe csalogatta a húgát, hogymegmutassaneki a hátsó kertben csordogálópatakot.

-Menjünkbeavízbe!-javasoltaHelene,azzalkézenfogtaRose-t,akiazonbanvonakodott.

MamanésPapadühösek lesznek,gondolta,deanővéreragaszkodotthozzá,hogybelegázoljanakavízbe,ésarraameséreemlékeztette,amitazédesanyjukolvasottnekikaminapaSzajnánlebegőkiskacsákról.

-Akacsákúszkálnaka folyóban, tudjákők,hogyminden jólvan - ismételteHeleneamesesorait.-Nelégymárkisbaba,Rose!

A kislány végül beadta a derekát, és követte a nővérét a vízbe. A nyugodtfelszín csalóka volt,mert amélyben sebes áramlat húzódottmeg, és alighogyRose belemártotta a lábát a patakba,megcsúszott és elmerült a vízben. Úsznimégnemtudott,csakalámerültegytitokzatosvilágba,aholnemvolt levegőésegyetlenhangsemhallatszott.Segítségértpróbáltkiáltani,deatüdejepillanatokalatt megtelt vízzel A meder mélyén ismeretlen sötétség honolt. A felszínrőlhalvány fény derengett, de túlságosan messze volt, hiába próbálta elérni. Atagjai ólomnehezek lettek, és többé nem engedelmeskedtek neki, és úgy érezte,hogyavízvégtelennek tetszőmélyénmegszűntaz idő.Egészenaddig,amígazapjameg nem ragadta és ki nem emelte a felszínre,mivel a nővére kiáltásaithallvaazonnalalányoksegítségéresietett,Rosemegvoltarrólgyőződve,hogyörökreelmerülahomályosésnémavízivilágban.

Így éreztemagátmost is. Kómában lebegett, hetek ótamélyen a felszín alámerült.Tudta,hogyafelszínfölöttéletvan,merttávoliéstompahangok,fényésalaktalan formák sejlettek át a messzeségből. A végtagjai elnehezültek, mintgyermekkorában, amikor majdnem belefulladt az aubergenville-i patakba, detudta, hogy az apja már régen eltávozott az élők sorából, így nem tudjakimenteniebbőlaz ijesztő,vízalattivilágból.Egyedülvolt,ésamainapigsemtudottúszni.

Azon a napon Aubergenville-ben mindennél jobban vágyott arra, hogymegmentsék.Afelszínreakartbukkanni,hogyújraélhessen,demostnemtudta,hogymeg akar-emenekülni. Talán itt az idő. Talán ideje elsodródni. Talán asötétség mélyén van a helye, nem a csillogó felszínen, amit már alig tudottkivenni,olyantávolinaktűnt.

Rosejóltudta,hogyHopeottvárjafent,ésottvanAnnieis.Nekikmárnemeshetbajuk,mertHopeerős,erősebb,mintgondoltavolna,ésAnnieislassanifjúhölggyé érik. Nem maradhat velük örökké, nem védelmezheti őket az időkvégezetéig.

Talánvégreelérkezettazőideje.TalánJacobisottrejtőzikvalaholamélyben,azéletésahalálközthúzódó,homályosmezsgyén.Hiányoztaknekiacsillagok,aző csillagai, ésazoltalmazó éjszakaimennyboltnélkül, amelymindenáldottnapazokraemlékeztette,akiketannyiraszeretett,fázottésvégtelenülmagányosvolt.

Rosetudta,hogyhaldoklik,mertamúltkísérteteiszólongatnikezdték.Tudta,hogy az élete véget ért, mert felismerte az öccse, Alain hangát.Mély és öblöshangavolt. Ilyen lehetettvolnaahangja,hatúléliaháborútésmeglett férfiváérik.

- Te mentettél meg, Rose! - ismételte újra meg újra a távoli hang azanyanyelvén.-C’esttuquim’assauvé,Rose!

Válaszképpenegybelsőhangeztsikoltotta:„Nemmentettelekmeg!Hagytam,hogymegöljenek!Gyávavagyok!”Denemazajkaiformáltákaszavakat,ámhamégis, a homályos világmélyemind egy szálig elnyelte őket. Rose egyre csakhallgatta,ahogyatestvéretovábbraisszólongatta.

-Tetanítottálmeghinni!-suttogtakitartón.-Nevádoldtöbbémagadat!Tementettélmeg,Rose!

Nem tudta, hogy ez a feláldozást jelenti-e, amit egész életében keresett, deabban biztos volt, hogy nem érdemli meg. Vagy inkább a demencia újabbkövetkezménye, ami egyre jobban bomlasztja az elméjét?Nemhittmár semaszemének, sem a fülének, mert álmaiban és a valóságban is számtalanszorbecsapták.

Amikorahangaztkezdtesuttogni,hogy„felkell ébredned,mert lehet,hogyHopeésAnniemegtaláltákJacobLevyt”,Rosetudta,hogyeljöttavég,mertezmártényleglehetetlen.Jacobhalott.Régótahalott.Hopenemismerhetiőt.Esősemfogamársohaviszontlátni.

Haa sötét éshomályos tengermélyén zokogni lehetett volna,Rosekeserveskönnyekethullat.

Huszonharmadikfejezet

HazafelémenetAnnieszemevalósággalragyogasötétben.Olyanboldog,hogymajdnemkiugrikörömébenabőréből.

- Már holnap New Yorkba kell menned, Anya! Minél hamarabb meg kelltalálnodőt!-sürgetlelkesen.

Egyetértőn biccentek. A cukrászda hétfőnként egyébként is zárva tart, de hanemígyvolna,akkorsemkéslekedhetek.

-Korareggelindulunk-indítványozom—,egyetlenpercetsemvárhatunk!

-Sajnos,nemmehetekveled-sóhajtjaalányombánatosan,ésmegrázzaafejét.-Holnapdolgozatotírunktársadalomismeretből.

-Eznagyonfelelősségteljesdöntés,Annie!-felelem.-Készültélrá?

-Hogykérdezhetszilyet,Anya!Hátpersze,hogykészültem!

- Rendben van - felelem szabadkozva —, akkor az utazást kedd reggelrehalasztjuk.Keddenmárhiányozhatszaziskolából?

Annieújramegrázzaafejét.

-Szósemlehetróla,holnapkellmenned,Anya!

-Szívem,éntudokvárni-nézekrábiztatón,aztánismétazútrakellfigyelnem.

- Nem! - vágja rá türelmetlenül. - Menned kell, amilyen hamar csak lehet,különbenkifogunkfutniazidőből!

-Mamieállapotamostmárstabil,megvárminket-érvelek.

- Ne már, Anya! - szólal meg Annie kisvártatva. - Ezt te sem gondolodkomolyan. Tudod, jól, hogy bármelyik pillanatban meghalhat, ezért kellkéslekedésnélkülmegkeresnedJacobLevyt.

-De,Annie…

-Nem,Anya! -mondjaszigorúan,minthaő lenneaszülő,énmegagyerek. -Holnap New Yorkba mész, magaddal hozod Jacob Levyt, és kész! Ne hagydcserbenMamie-t!

Még beugrunk egy kicsit a kórházba a nagyanyámhoz, aztán hazatérve ágybadugom Annie-t. Egy darabig még elücsörgünk Alain-nel a konyhában,koffeinmentes kávét kortyolgatunk, és elmesélem neki Elida és a nagyanyjatörténetét.

-Besa-ismétlimegbabonázva.-Milyennemeselképzelés!Kötelesség,amelyazemberekmegsegítésére irányul. -Lassanmegkeveri akávéját, aztánbelekortyol.-EzekszerintholnapegyedülutazolNewYorkba?

Bólintok.

-Arragondoltam,hogymegkéremGavint,háthaeljönvelem

-bökömkivégül,demárisostobánérzemmagammiatta.-Csakazért,mertakutatáskezdeteótasegítettnekünk,tudod?-magyarázkodom.

Alaincsakmosolyog.

- Nagyon bölcs gondolat - jelenti ki, aztán egy rövid szünet után hozzáteszi:-Tudod,Hope,nincsabbansemmikivetnivaló,habeleszerettélGavinbe.

Afesztelenségeannyiraledöbbent,hogytorkomonakadakávé.

-NemszerettembeleGavinbe!-tiltakozomkétköhintésközött.

-Dehogynem-erősködikAlain.-Őpedigugyanígyérezirántad.

Ezténylegnevetséges,deazért lángolazarcomés izzadnikezda tenyeremazizgalomtól.

-Ezőrültség!-háborgok.

-Miértlenneaz?-kérdeziAlain.

Csakingatomafejem.

-Példáulazért,mertnincsbennünksemmiközös.

Anagybátyámláthatónnagyonjólszórakozik.

- Rengeteg közös van bennetek! Láttam, hogyan beszélgettek egymással, éshogyannevettetmegtégedmindenalkalommal,bármirőlislegyenszó.

-Persze,mertalapvetőenegykedvesfickó-motyogom.

Alainatyáskodvafogjamegakezem.

-Fontosvagyneki,ésakárelismered,akárnem,őisfontosneked.

-Ezlenneaközösvonásbennünk?-hajtogatommakacsul.

- Annie-vel is törődik - bizonygatja szelíden. - Hidd el, hogy rengeteg közösdologvanbennetek!

Ezenkicsitelgondolkozom,mielőttválaszolnék.

-Igen,tagadhatatlanuljóhatássalvanAnnie-re.

- Nem mehetsz el szó nélkül ennyi jó tulajdonság mellett! - folytatja Alain.- Csak gondold végig, hogyan segített Annie-nek, amikormi Párizsban voltunk,Rosepedigkórházbakerült!Annieakkorisszámíthatottrá,ahogyanteis.

-Tudom,Gavinnagyonjóember.

-Annáljóvaltöbb-győzködAlain.-Miértnemhiszedel,amitmondok?

Vállatvonokésmakacsulbámulomaföldet.

-Példáulazértnem,merthétévvelfiatalabbnálam-mormolom.

Alainbőlkirobbananevetés.

- A nagyanyád zsidó létére egy keresztény férfihoz ment feleségül, te pedigéppenmost tértél haza egy olyan nő otthonából, aki boldog házasságban él egyzsidó-kereszténnyel, holott eredetileg muszlim. Ha a vallási ellentéteketkibékíthetiaszerelem,akkormitszámítazahétévkorkülönbség?

-Jólvan,denekemgyerekemisvan-vonommegavállam.

Alaincsakbámulrám.

-Persze,hogyvan.Csakaztnemértem,hogymiérthasználodkibúvónak?

-Gavinmég csakhuszonkilenc éves.Nemvárhatomel tőle, hogy felelősségetvállaljonegykamaszért.

-Szerintemezttőlekénemegkérdezni,deszükségtelen,mertőkérésnélkülismegtette,nemisegyszer.

Továbbraiskétkedveingatomafejem.

-Anyáméletébenmindiga férfiakálltakaz elsőhelyen.Én sohanemvoltamfontosneki.Azéletemindigazaktuálispartnerérőlszólt,ezértmégtinédzserkéntmegfogadtammagamnak,hogysohanemfogokígybánniagyerekeimmel.Soha,érted?

-Tenemvagyazanyád,Hope!-emlékeztetrövidhallgatásutánAlain

-Demilesz,halassanolyannáválók,mintő?-kérdezemkétségbeesetten.-Milesz,hamost,hogy elváltam,pontosanúgykezdekel viselkedni,mint egykorazanyám? Nem szeretnék a nyomdokaiba lépni. Mindig Annie lesz az első azéletemben,másnemérdekel.

- Ha valaki mást is beengedsz az életedbe, az nem jelend azt, hogy Annie-tcserbenhagyod-mondjaAlaingyengéden.

Érzem, hogy könnyek peregnek végig az arcomon, és meglepetten veszemtudomásul,hogyitatnikezdtemazegereket.

-Milesz,haőismegsebez?-szakadkibelőlem.-Milesz,hamegnyitomelőtteaz ajtót, ő pedig összetöri a szívemet?Mi lesz, haAnnie-nek is fájdalmat okoz?Olyannehézidőketélátazapjamiatt,hogynemtudnámelviselni,haújabbcsapásérné!

Alainmegsimogatjaakezemet.

-Ezmindigaz,devállalnodkellakockázatot!Azéletkockázatoksorozata,deéppenettőlolyanszép.

-Ígyisboldogulok-vélekedemegykedvűn.-Talánabarátságnáltöbbrenincsisszükségem.Honnantudhatnánkelőre,hogyGavinnemfogmegváltozni?

- Csak akkor tudhatod meg, ha kinyitod a szívedet. - Alain felkászálódik ahelyéről, felkapja a töltőre rakott mobiltelefonomat a konyhapultról, aztán akezembenyomja.-Hívdfel!Kérdmeg,hogymenjenelveledNewYorkbaholnap!Nemkell azonnal döntened a kapcsolatotokról, de hagydnyitva az ajtód,Hope!Hagydnyitva,ésengedd,hogyGavinbelépjenazéletedbe!

Nagyotsóhajtvaveszemeltőleatelefont.

-Rendbenvan.

Másnap Annie már hajnali három órakor felébreszt. Miközben kávétkortyolgatok a konyhaasztalnál ülve és átfutom a tegnapi újságot, ő zabpelyhetrágcsál,narancslevetiszikéskitartóanfixíroz.

- Mr. Keyes igent mondott? - kérdezi kertelés nélkül. - Elmegy veled NewYorkba?

-Igen-felelem,ésmegköszörülömatorkomat.-Négyórakorittleszértem.

—Jólvan-nyugtázzaAnnie.-Mr.Keyesnagyonrendesember,nemgondolod?

Biccentek,miközbenakávématbámulom.

-Ténylegaz-mondomóvatosan.

-Mindenthelyretudpofozni.

Ajelekszerintalányomnagyonvicceskedvébenvanmareggel.

-Kétségtelenüligaziezermester.

Annieelnevetimagát.

-Nemúgy értettem!Nemcsak a javításhoz ért, hanemaz embereken is segít.Szeretsegíteni.

-Igen,azthiszem,igazadvan-hagyomrámosolyogva.

Annieegypillanatraelhallgat.

-Azttudod,hogykedveltéged,ugye?Azarcáravanírva,amikorrádnéz.

A nyakam tövéig elvörösödöm. Nem hiszem, hogy ezt Annie-vel kellenemegvitatnom.

-Úgynézrám,ahogyanapádNapsugárra?-próbálomtréfásmederbeterelniatársalgásunkat.

Anniefintorognikezd.

-Nem,egyáltalánnem!

Nevetni kezdek, és már éppen mondani készülök valamit ellenvetésként, deAnniemegelőz.

-Azthiszem,Apaarcárafélelemülki,amikorNapsugárralbeszél-feleliAnnieelgondolkodva.

-Félelem?

-Igen,szerintemrettegamagánytól-bökikivégülAnnie.-DeGavinegészenmáskéntnézrád.

- Ezt hogy érted? - faggatom gyengéden, és rá kell jönnöm, hogy igazánkíváncsivátett.

Anniemegvonjaavállátésmeredtenbámuljaamüzlijét.

-Nemistudom.Azvanazarcáraírva,hogyszeretneaközeledbenlenni,mertnagyszerűnek tart. Látszik rajta, hogy bármitmegtenne, hogy az életed jobb éskönnyebblegyen.

Hirtelennemtalálokszavakat.

-Eztégedzavar,Annie?-kérdezemvégül.

Alányommeglepettenpillantrám.

-Nem.Miértzavarna?

Vállatvonok.

-Nem tudom,debiztosannehéz lehetettmegélni, hogy az apádolyanhamartovábblépett a válás után. Csak szeretném, ha tudnád, hogy én nem készülökilyesmire.Nekemtevagyazelső,ésezmindigisígymarad.-Azutolsószavakatmélyenaszemébenézvemondom,mertaztakarom,hogy tudja,hogykomolyangondolom.

Anniezavarbajön.

-Éntudomis-feleli—,deeznemjelendazt,hogynejárhatnálMr.Keyesszel.

-Nemhívottrandira,amiaztilled!-jegyzemmegnevetve.

-Mégnem- javítkiAnnie. -Dekomolyan,Anya,nemkéneúgyviselkedned,minthanemkedvelnédőt!Nemmaradhatszörökkéegyedül!

Megintelborítanakategnapestifélelmeim.

-Nemvagyokegyedül!Ittvagynekemte,MamieésmostmárAlainis.

-Anya, énnemmaradok itt örökké! - érvel felnőttes komolysággal. -Néhányéven belül főiskolára megyek, Alain visszarepül Párizsba, Mamie pedig előbb-utóbbmegfoghalni.

Összeszorítomafogamat,merteddigszándékosankerültemeztatémát.

- Igen, meg fog halni, de azért remélem, hogy addig talán még van egy kisidőnk.Temárgondoltálerre?Eltudodfogadni,hogybármikorelveszíthetjükőt?

Megrántjaavállát.

-Nagyonfognekemhiányozni,ugye,tudod?

-Nekemis.

Hirtelenmindkettenelcsendesedünk.Aszívemszakadmegalányomért,akinekilyenfiatalonennyiveszteségetkellelszenvednie.

-Nemakarom,hogyegyedülmaradj,Anya!-jelendkivégülAnnie.-Senkineknemjóegyedül.

Bólintok,aztánidegesenpislognikezdek,mertnemakaroksírni.

-TaláldmegJacobot,rendben?Megkelltalálnodőt!

-Tudom.Éniseztszeretném.ígérem,hogymegteszekmindentőlemtelhetőt.

Annie ünnepélyesen bólint, aztán feláll az asztaltól, a maradék tejét amosogatóba önd, a müzlis tálkáját és a narancsleves poharát pedig amosogatógépbeteszi.

- Most visszafekszem aludni. Csak fel akartam kelni veled és sok szerencsétakartamkívánniamainaphoz-közlivégül,aztánelindulkifeléakonyhából.

-Anya?-fordulvissza.

-Igen,szívem?

-Tudod,hogyannézrádMr.Keyes?-kérdezi,ésavégénelcsuklikahangjaésnemmeraszemembenézni.-Úgy,ahogyanJacobLevynézhetettmindigMamie-ra.

Amikorhajnalinégyóra tájbanGavinértem jönadzsipjével,máregyadag,aközelibenzinkútonvásároltkávévárrámazülésenegyjókoraműanyagpohárban.

-Te hozzászoktál a hajnali keléshez - magyarázza nevetve, miközben abiztonsági övemmel szerencsétlenkedem —, de az én világomban ilyenkor mégjavábanhúzzákalóbőrt.

-Sajnálom-dünnyögöm.

-Nebolondozz!Örülök,hogyittlehetek,deegykiskávéazértnemárt.

-Nemmuszájvezetned,mehetünkazénkocsimmalis!-győzködöm.

-Dehogyis! -méltatlankodik. -Mármegtankoltamazöreglányt, és alig várja,hogy induljunk. De vezethetsz, ha akarsz, csak azt gondoltam, hogy így talánegyszerűbb-teszihozzákisidőmúlva.-Majdtenavigálsz,rendben?

-Csakhanembánod!-felelem.

Azelsőfélórábanegyetlenszótsemszólunkegymáshoz,mindösszeaNewYork

felévezetőútvonaltervetbeszéljükmegröviden,hogyelkerülhessükamanhattanireggelicsúcsforgalmat.Gavinnagyotásít,aztánfelhangosítjaarádiót,amikorBonJovitólfelcsendülaLivin’onaPrayer.

- Imádomeztadalt! -közlividáman,aztánarefrénnélő isbekapcsolódik,ésolyanerőbedobássalkezdelénekelni,hogykuncognomkell.

-Nemistudtam,hogyismeredeztaszámot-bökömkiazutolsótaktusvégén.

Lesújtópillantástvetrám.

-Kineismerné?

Hirtelenelpirulok.

-Úgyértettem,túlfiatalvagyahhoz,hogyismerd.

- Huszonkilenc éves vagyok, így már bőven megszülettem, mire ezt a daltmegírták.

- Hány éves is voltál? Három? - vágok vissza. - Én már tízéves is elmúltam1986-ban.Világokválasztanakelbennünketegymástól.

-Bocsánat,denégyévesvoltam-helyesbítGavin,aztánrámsandít.-Egyébkéntmiértviselkedszilyenfurán?

Meredtenbámulokmagamelé,ésnemmerekránézni.

-Csakazért,mertolyanfiatalvagy.Aharminchatnálmindenképpenfiatalabb.

-Naés?-vonvállathanyagul.

-Naés?Nemgondolod,hogyegykicsitöregvagyok?-kérdezem,ésmajdnemaztisodabiggyesztemavégére,hogyhoznád.

- Dehogynem! Csodálkoztam is, hogy még nem kaptad meg a nyugdíjasigazolványodat - ugrat Gavin, de hamar rájön, hogy nem találom viccesnek amegjegyzését. - Nézd, Hope, tisztában vagyok vele, hogy mennyi idős vagy, demiértolyannagybajez?

-Tenemúgyérzed,minthakétkülönbözőbolygóróljöttünkvolna?

-Nemélhetszúgy,hogymindigmásokelvárásainakpróbálszmegfelelni!Haígyfolytatod,előbb-utóbbazonkapodmagad,hogymárnyolcvanévesvagy,ésazéletgyorsvonatmódjárarobogottelmelletted.

TalánígyérzimagátMamieis.Vajonőúgyélt,ahogyanaszívemélyénvágyottrá? Nem lehet, hogy csak azért ment férjhez és azért szült gyereket, mertakkoribanezvoltanőkkötelessége?Megbántaeztvalaha?

-Honnantudod-próbáloklehiggadni,mertezerrelveraszívem—,úgyértem,honnantudhatnád,milyenszabályokszerintkellélni,ésmelyekazok,amelyeketegyszerűensutbakellvágni?

Gavinelgondolkodvanézrám.

- Igazábólnincsenekszabályok,nekedkellmegtalálnodazsinórmértéket,amiszerint élned kell. Ha elbotlasz, akkor tanulsz belőle, de a lényeg az, hogymozgásbanmaradj,netérj leaválasztottútrólésnetéveszdszemelőlaz irányt.Nemígygondolod?

-Nemistudom-felelemelmélázva.

Lehet,hogyGavinnekigazavan,akkorviszontévekótatévútonjárok.Pontrólpontraúgytettemmindent,ahogyazanagykönyvbenáll.HozzámentemRobhoz,mert idő előtt teherbe estem és nem akartam, hogymegszóljanak. Engedelmesgyermekmódjára visszaköltöztemCapeCodra,mert az anyámnak szüksége voltrám.Elvállaltamacsaládivállalkozásvezetését,mertnemhagyhattam,hogyebekharmincadjára jusson.Asajátálmaimatszögreakasztottam,ésnemlettbelőlemügyvéd,mertnemeztvártákeltőlem.Hamindigamásokáltalkitaposottösvénytválasztom a saját csapásirányom helyett, magamat pusztítom el, azt, ami alegértékesebbbennem.Talánmégnemkésőúj, saját törvényeket alkotni. Talánmég megmenthetem azt az életet, amit kötelességtudatból és a másokvéleményétőlvalóállandórettegésmiattbalgamódonleromboltam.

-Talánmégnincskéső-mormolomfélhangosan.

-Sohanincskéső-erősítimegGavinmagátólértetődőegyszerűséggel.

NémacsendbenhajtunkátaCapeCod-csatornátátszelőSagamorehídkecsesívén.Néhányóramúlvavirradcsak,ésahogyasötétségbenrójukakilométereket,az az érzésem támad,mintha kerek e világon nem léteznemás, csakmi ketten.Egyetlenautó sem jár errefelé.A folyó tintakékvizénahídésakörnyezőházakfényei apró fénygömböcskékként ugrálnak. Mamie csillagainak halványmásaiként. Nem tudom, hogy képes leszek-e valaha is úgy tekinteni az éjszakaiégboltra, hogy ne a nagyanyámat és az együtt csodált naplementéket juttassaeszembe.

Gavinaddignemszólegyszótsem,amígelnemérjükaProvidencefelévezető1-195-ösutat.

-Mileszacukrászdával?-kérdezi.

-Hogyérted?-nézekráösszehúzottszemmel.

Rámpillant,aztánismételőre,azútrafigyel.

-Annieemlítette,hogyvalaminincsrendbenacukrászdaműködésekörül,merthallotta,hogyMattHinesszalbeszéltetekróla.

Mindjártmegütaguta.Nemgondoltamugyanis,hogybármia lányomfülébejut.

-Semmi-próbálommásiránybaterelniatársalgást.

Gavincsakbiccent,ésazutatbámulja.

- Nem akarok beleszólni, mert egyedül is meg tudod oldani a problémáidat,

csak azt szeretném, hogy tudd, nekem elmondhatod, ami a szívedet nyomja.Tisztábanvagyokvele,milyensokatjelentnekedacukrászda.

A távolba révedek, miközben áthajtunk Fall River-en, ami ridegkísértetvárosnaktűnikahajnaliderengésben.

-Elfogomveszíteni-mondomrövidhallgatásután.-Acukrászdát.EzértkeresfolytonMatt. Néhány befektető megmenthette volna, de elbaltáztam az üzletet,amikorPárizsbarepültem.

-Eztőmondta?

Bólintok,aztánismétkifelérévedekazablakon.

- Nevetséges! - jelenti ki Gavin. - Nincs olyan potenciális befektető, akielszalasztanaegyekkorahaszonnalkecsegtetőlehetőségetcsakazért,mertcsaládivészhelyzet miatt el kellett utaznod. Ha Matt ezt állította neked, akkor egykötöznivalóbolond,ésnincsmáscélja,minthogybűntudatotébresszenbenned.

-Miérttenneilyet?

Gavinvállatvon.

-Talánmégsemolyanrendesfickó,mintamilyennekmutatjamagát.

-Lehet,hogyigazadvan-mormolom.

A jelek szerint a férfiak, akik az évek alatt mellém szegődtek, mind ebbe akategóriábatartoznak.

-Mitéreznél,haacukrászdacsődbemenne?-kérdiGavinkisvártatva.

Ezenmégnemgondolkodtam.

-Egyrakásszerencsétlenségnekéreznémmagam-válaszolom.

- Hope, ha el is veszíted a cukrászdát, az nem a te kudarcod, hidd el!Keményebben dolgozol, mint bárki a környéken. Ez nem kudarc, ez csupán agazdaságiválságeredménye.Agazdaságműködésérepedignincsenbefolyásod.

Csakingatomafejem.

- A cukrászdamár hatvan éve a családom tulajdonában van. Az anyám és anagyanyám is életben tartották, pedig az a hatvan év sem telt el viszontagságoknélkül.Avégénátadtáknekem,ésmosttessék,tönkretettem.

-Nemtettéltönkresemmit!-győzködGavin.

Denemhallgatokrá,csakmakacsulrázomafejem.

-Énmindenttönkreteszek.

-Ezőrültség,ugye, tudod? - tiltakozik, aztánmegköszörüli a torkát. -Mindigerrevágytál?Acsaládicukrászdátvezetni?

- Nem, egyáltalán nem - nevetem el magam. - Úgy terveztem, hogy ügyvéd

leszek.Már a tanulmányaim felénél jártam a bostoni egyetemen, amikor terhesmaradtamAnnie-vel.Otthagytamazegyetemet,hozzámentemRobhoz,ésavégénvisszaköltöztünkCapeCodra.

-Miértnemfejeztedbeatanulmányaidat?

-Mertúgyéreztem,hogynemvolnahelyesésnemeztvárjákeltőlem-felelemvállvonogatva.

Gavinbólint,ésúgytűnik,komolyanelgondolkodikahallottakon.

- Visszamennél az egyetemre? A lelkedmélyénmégmindig ügyvéd szeretnéllenni?

Ezenmégsohanemtűnődtemelkomolyabban.

- Csődtömegnek érzem magam, amiért nem voltam képes megszerezni adiplomát - fogalmazommegmagamnak is -, ugyanakkor az a furcsa érzés semhagy nyugodni, hogy talán nem is lettem volna jó ügyvéd. Talán mindig is acukrászdavezetésevoltazénutam.Mamárnemtudnámelképzelniazéletemetnélküle.Főkéntmost,hogymártudom,milyensokatjelentacsaládomnak.Mostmár tisztában vagyok vele, hogy a cukrászda a nagyanyám múltjának egydarabkája.

-Nemhiszem,hogyelveszítedacukrászdát-jelendkiváratlanulGavin.

-Miértmondodezt?-kérdezem.

-Merthiszem,hogyazéletbenadolgokjórafordulnak,haigazánszükségvanrá.

Csakbámulokrámegrökönyödve.

-Ennyi?Azéletmajdúgyismegoldja?

Gavinelnevetimagát.

-Jó, elismerem, hogy úgy hangzott,mintha egy születésnapi üdvözlőkártyárólolvastamvolna.

Egypercreelhallgatok.

- Annie úgy gondolja, hogy te vagyMr.Mindent helyrehozunk - jelentem kióvatosan.

Gavinmegintnevetnikezd.

-Tényleg?

Oldalróllopvarápillantok.

-Engemnemkellmegjavítanodvagymegmentened!

Hirtelenaszemembenéz,aztáningatnikezdiafejét.

-Nincsisrászükséged,Hope.Egyszerűencsakalábecsülödaképességeidet.

Aszavaiostorcsapáskéntérnek, és csakbámulokkifeléazablakon,hogynemlássa a lassan szivárgó könnyeimet. Talán mindig is erre volt szükségem, nempedigMattkölcsönérevagyabefektetőire.Nemkellnekemmegmentő!Elég,havalakielhiszi,hogyegyedülisboldogulok.

-Köszönöm!-suttogom,denemhiszem,hogyGavinhallja.

Ámőhirtelenátöleliavállamat,aztánanagy,puha tenyerévelgyengéden,debiztatónmegszorítja,majd a kezét visszateszi a kormányra, és ismét a vezetésrefigyel.Abőrömszintesajogazérintésenyomán.

-Mindenrendbenlesz,majdmeglátod!-jelendki.

-Tudom-felelem.

Ésmostelőszörígyisgondolom.

Huszonnegyedikfejezet

Connecticutbanegykisidőreletérünkaz1-195-ösútról,merttankolnunkkell.Kerítünk valami harapnivalót reggelire, és végre mosdót is találunk. AMcDonald’sbólegytálcaelemózsiávalballagokkifelé,aminkétkávé,kétnarancsléés egy jókora zacskó McMuffin díszeleg. A pillantásom az út túloldalán virítóóriásplakátra téved, amelyen a harmatos reggeli fényben is tisztán kivehető abibliaismeretikurzustreklámozófelirat:ószövetségicsaládfanyomában.Előszörnem különösebben izgat, de aztán felfedezek rajta egy ismerős nevet, majdhirtelenmegvilágosodom.Leesikazállam.

- Mit nézel ilyen döbbenten? - kérdezi Gavin. Aztán visszatekeri azüzemanyagtank sapkáját, ésmellém lép. Elveszi tőlem a reggelinkkelmegrakotttálcát,ésakocsitetejérehelyezi.-Olyanarcotvágsz,minthakísértetetlátnál!

-Nézdmegaztaplakátot!

-Azószövetségicsaládfanyomában-olvassahangosan.-ÁbrahámtólJákobonátJózsefig.Oké,és?

-JózsefJákobfiavoltaBibliában,igaz?

Gavinbólint.

- Így van a Tóra szerint is, és tudtommal a Korán is így írja.Mind a háromvilágvallástegészenÁbrahámiglehetvisszavezetni.

-Aháromábrahámivallás -mormolom,éseszembe jut,hogymit ismondottElida—,aziszlám,ajudaizmusésakereszténység.

- Pontosan így van - helyeselGavin. Ismét a plakátra pillant, aztán fürkészverám.-Miabaj,Hope?Falfehérlettél.

-AzanyámatJosephine-nekhívták.Eznemlehetpusztavéletlen!Jákobfiáról,Józsefrőlkaptaanevét.

HirtelenGavinnekisleesikatantusz.

-Az ószövetségi történetekben József vitte tovább a szülei örökségét.Ezért isvoltkiválasztott.Tehátaztmondod,hogyazédesanyádJacoblánya?

Nagyotnyelekésújraafeliratotbámulom,aztáningatnikezdemafejem.

-Nem,eznyilvánvalóanőrültség,hiszenezcsakegynév.Emellettanyám1944-benszületett,jóvalazután,hogyanagyanyámutoljáraláttaJacobLevyt,tehátazévszámoknemstimmelnek.Ebbennincsensemmiráció.

Gavinrepillantok,ésnagyonostobánakérzemmagam,demeglepetten látom,hogyhalálosankomolyarcotvág.

- Mi van, ha mégis helytálló az elméleted? Mi van akkor, ha az édesanyádtényleg egy évvel korábban jött a világra? Előfordulhat, hogy a nagyszüleidmegvesztegettek egy hivatalnokot, hogy hamisítsa meg a születési anyakönyvikivonatot. Akkoriban ez egyáltalán nem volt szokatlan eljárás. Egy alacsonybeosztású hivatalnoknak jól jöhetett egy kis mellékes, cserébe pedigmegsemmisítetteazerededokmányokat.Aszámítógépeskorszakelőttgyerekjátékvoltazegész.

-Demiérttettékeztanagyszüleim?

-Azért,hogyúgytűnjön,hogyanagyapádazigaziapa-magyarázzanagyhévvelGavin,ésazizgatottságtólcsillogaszeme.-ígyanyukádnaksohaeszébesemjutottkételkednibenne.NagyanyádnakpedignemkellettJacobmiattmagyarázkodnia.Aztmondtad,hogyanagyszüleidaddignemköltöztekvisszaCape

Codra,amígazédesanyádötévesnemlett.Abbanazéletkorbankitudtavolnamegállapítani,hogyegyévvelkésőbbidátumotírtakráaszületésipapírokra?Elégvolt azt mondani, hogy a kislány jóval fejlettebb, mint a kortársai, pedig lehet,hogyaddigramártényleghatévesvolt.

Aligkapoklevegőtadöbbenettől.

- Ez lehetetlen! - suttogom. - Az anyám még hasonlított is a nagyapámra.Ugyanazazegyenesbarnahaj,barnaszemek,hasonlóvonások.

-Abarnahaj és abarna szemnem igazán tartozik amegkülönböztető jegyekközé - fejd kiGavin. -Azt viszont nem tudjuk, hogy Jacobhogyannézhetett ki,nemigaz?

-De-dünnyögöm.

-Ha beigazolódna, hogy édesanyád Jacob lánya, akkor sok egyéb kérdésre isválaszt kapnánk. Például arra, hogy mi történt a kisbabával, vagy hogy miértkezdettolyansietősenújéletetanagyanyádJacobeltűnéseután.

- Tényleg jó volna tudni, hogy miért kellett olyan hamar túllépnie rajta.Egyszerűennemértem.

-Biztosanazthitte,hogyJacobodaveszett,ésmegragadtaazalkalmat,hogyanagyapádnagylelkűenfelajánlotta,hogyanevérevesziakislányt.Talánezvoltazegyetlenesélyükatúlélésre.Ésnagyanyádéltafelkínáltlehetőséggel.

-Úgyérted,hogyanagyanyámsohanemisszeretteanagyapámat?-kérdezem,ésbelesajdulaszívem.-Csakfelhasználta,hogypontottegyenazelőzőkapcsolatavégére?

-Nem.Afelőlnincskétségem,hogyszeretteanagyapádat,debiztosanmásfajtaszerelemmel,mintJacobot.Anagyapádkiegyensúlyozottéletetbiztosítottnekiésalányánakis-magyarázzaGavin.

-Aztazéletet,amithajdanábanJacobbalálmodtakmaguknak

-folytatomagondolatmenetet.

-ígyvan-biccentGavin.

- Ha tényleg így történt, akkormi haszna voltmindebből a nagyapámnak? -kérdezem,éshirtelenelöntaszomorúság. -Olyan feleségetkapott,akisohanemszeretteúgy,ahogyanmegérdemeltevolna.

- A nagyapád valószínűleg mindvégig tudott az igazságról -fejtegeti alehetőségeketGavin—,deannyiraszeretteanagyanyádat,hogynemtörődöttvele.Talánremélte,hogyegyszermajdőtishasonlószenvedéllyelszered,mintJacobot,de lehetséges,hogyaz iselegendővoltneki,hogyvele lehetett,gondoskodhatottróla,ésapjahelyettapjavoltagyermekének.

Elgondolkodva bámulok ki a kocsi ablakán. Bárcsak beszélhettem volna anagyapámmalazérzéseiről,bárcsakmegkérdezhettemvolna,hogyanisvoltképeselfogadni a fájdalmas valóságot, miként azt Gavin véli. Már régen nincsenközöttünk, és a legtitkosabbgondolatait örökremagával vitte a sírba. Sohanemfogommegtudni,mitérzett,éshaMamienemébredfelakómából,akkorvégképpmindenodaveszett.Ámkigarantálhatja,hogybármireisemlékeznifog,hamégisfelébred?

-Szerintedazanyámtudtaazigazságot?-faggatomváratlanulGavint.-Persze,csakakkor,haténylegezazigazság-teszemhozzágyorsan.

- Fogadnimernék, hogy nem - jelend ki eltöprengve. - A nagyanyádmindenerejévelazonvolt,hogyörökremagamögötttudjaamúltat.

Csak akkor veszem észre, hogy sírok, amikor visszaérünk az autóhoz. Nemtudom,mikor kezdtek folyni a könnyeim, de egyre üresebbnek érzem a szívem.Mostanáig a nagyanyám csak egy szomorú idős asszony volt, aki elmenekültFranciaországbóléscukrászdátnyitottazÁllamokban,ámahogyegyremélyebbreásunkamúltjában,lassacskánfeltárulazigaziénje,amelykeservesebbenszenved,mintahogyanvalahaissejtettem.Azéleteegynyomorúságosszínjátékvolt,sűrűnmegtűzdelvefájdalmastitkokkaléskínzóhazugságokkal.

Mindennél jobbanvágyomrá,hogy felébredjen,mertelkellmondanomneki,hogy megértem őt, és meg kell nyugtatnom, hogy soha többé nem lesz máregyedül.Azőszájábólszeretnémhallania történetét,mertmostmégrengetegahomályos pont. Már egyáltalán nem tudom, hogy ki is vagyok és honnanszármazom.Az apám családját soha nem ismertem - sőt, fogalmam sincs, ki azapám most pedig kiderül, hogy minden, amit az anyám oldaláról tudtam,hazugságvolt.

-Jólvagy?-kérdezigyöngédenGavin.Amotortmégnemindítottabe,csakülmellettemésegyüttérzésselnézi,amintsírok.

-Mostmáraztsemtudom,hogykiisvagyokvalójában-mondomegyidőután.

Gavinbólint,láthatóanérd,miregondolok.

-Énviszont tudom-közlimagátólértetődőn. -Hopevagy.Ésezazegyedüli,amiszámít!

Bár a közöttünk lévő konzol miatt nem igazán ideális a helyszín, de amikorhozzámhajol és a karjaiba zár,mégis úgy érzem, hogy ennél természetesebb ésjólesőbbdolognincsisavilágon.Amikorelenged,halkancsakennyitmond:

-Elkellindulnunk,mielőtttúlkésőlesz!

Az órára pillantok, és rádöbbenek, hogy Gavin perceken át csak ringatott éscsitítgatott,pedigszámomranéhánymásodpercnélaligtűnthosszabbnakazegész.Gyanítom,hogysohanemtudnékbetelniazölelésével.

Már az autópályán járunk, amikor hirtelen megakad a szemem a papírkávéspoharakon,ésbeugrik,hogyaMcDonald’sostálcátakocsitetejénfelejtettük.Mindakettőnkbőlkirobbananevetés,ésvégreoldódnikezdaborongóshangulat.

-Ottegyemegafene,aholvan,nemisvoltamigazánéhes!-jelendkividáman,aztán a visszapillantó tükröt kezdi igazgatni, vélhetően azért, hogy lopvaellenőrizzeareggelinkszanaszétszóródottmaradványait.

-Énsem-értekveleegyet.

-IrányNewYork?-kérdezimosolyogva.

-IrányNewYork!

Csaktízórautánpárpercceltudunkkikecmeregniareggelicsúcsforgalomból,és éppen a manhattani Franklin Delano Roosevelt Drive-ról hajtunk át az úticélunk,aHoustonStreetfelé.GavinmégegyszeralaposanellenőrziaGPSadatait,aztánőrültmódonszlalomoznikezdakiszámíthatatlangyalogosokésaváratlanulleparkolótaxikközött.

-GyűlölökNewYorkbanvezetni!-szögezilemosolyogva.

-Pedignagyonjólcsinálod-dicséremmeg.

A legutóbbi látogatásom óta minden megváltozott. Életemben először egyfőiskolainyárikurzusrajöttemide,éstalánkétszer-háromszorjárhattamittazóta,ámtöbbmintegyévtizedeavárosközelébesemjutottam.Örömmelnyugtázom,hogyjóvaltisztább,mintazemlékeimben.

- A GPS alapján már majdnem ott vagyunk - jelenti be Gavin néhány percmúlva.-Keressünkegyparkolóhelyet!

Hamarosantalálunkisegyparkolóházat,megállunk,majdgyalogosanindulunktovább.MialattGavinkifizetiaparkolásidíjat, én idegesen toporgok,mivelmárcsaknéhányháztömbnyitávolságralehetünkJacobLevytői.Aligtízperc,ésvégreszemtőlszembentalálkozhatunk.

Gavinegy internetrőlkinyomtatott térképetbízrám,amelyencsillaggal jelöltebeaBatteryParkdélirészét,JacobLevylegutóbbitartózkodásihelyét.Csakmostdöbbenekrá,hogymilyenközelislakikaGroundZéróhoz,vagyisaszeptember11

-i tragédia helyszínéhez. Idegesen pislogni kezdek, mert lehetséges, hogy ezt atraumát is végig kellett szenvednie. A World Trade Center egykori helyéhezközeledveelfogaszomorúság.

-Régenezvoltakedvencvárosrészem-mesélem,miközbenlassankaptatunkelőre. -Az egyetemiévekalattnyárimunkát is vállaltam itt.HétvégenkéntazNvagyazR jelzésűvonattal eljöttemaWorldTradeCenterig, vettemegykólát azegyik standnál, aztán az üdítőmet kortyolgatva végigballagtam a Broadwayn aBatteryParkig.

-Tényleg?-kérdeziGavin.

- Gyakran elugrottam a Szabadság-szoborhoz is, és azon tűnődtem, hogy akeletipartrólszemlélvemennyirekitágulavilág-folytatommosolyogva.-Mindigazontöprengtem,hogymilyenlehetőségekettartogatszámomraazélet.

Hirtelenelhallgatok,ésaföldetbámulom.

-Jólhangzik-jegyzimegGavinkedvesen,deéncsakingatomafejem.

- Mennyire naiv voltam! - motyogom. - Hogy is hihettem, hogy az életnagyszerűlehet?

Gavinmegáll,ésakaromratesziakezét,hogyengemismegállítson.

-Ezthogyérted?

Vállat vonok, aztán körbepillantok. Teljesen ostobának érzem magam most,hogyGavinnel itt álldogálunk amanhattani járdán,miközben átható tekintettelnézrám.Mivelnemtágít,kénytelenvagyokfelpillantaniésválaszolniakérdésére.

-Nemilyenéletetszerettemvolna-bökömkivégül.

Gavincsakcsóváljaafejét.

- Hope, ez nem így működik. Elhiszed nekem? Az életet nem lehet előremegtervezni.

Csaksóhajtok,mertnemváromel,hogymegértsen.

-Harminchat éves vagyok, és semmi sem vált valóramindabból, amire fiatalkoromban vágytam - próbálommegmagyarázni a szomorúságom okát. Ébredésután néhanapján azt kérdezem magamtól, hogyan is jutottam ide. Az emberegyszercsakrádöbben,hogytöbbémárnemfiatal,ésadöntéseket,amikethozott,márnemlehetvisszavonni.

-Sohanincskéső!-jelentikiGavin.-Soha,demegértelek.

-Hogyanisérthetnélbármit?-kérdezemjóvalélesebbhangon,mintahogyanszándékombanállt.-Csakhuszonkilencévesvagy!

-Nincsolyanbűvöskor,amikoralehetőségektárházabezárul,Hope-mondjaGavin.-Ugyanannyiesélyedvanaboldogulásra,mintkorábban.Azéletünknemfeltétlenülalakulúgy,ahogyaztvárjuktőle,deazrajtunkáll,hogyapofonokután

boldogokleszünk-evagyelhagyjukmagunkat.

- Te boldog vagy - jegyzem meg, és érzem, hogy inkább szemrehányásnakhangzik,mintkijelentésnek.-Úgyértem,hogytemindentelértél,amirevágytál.

- Komolyan azt hiszed, hogy kölyökként az volt a leghőbb vágyam, hogymindenfélétbütykölőezermesterlegyek?

-Nemtudom.Miért,nemígyvolt?

- Nem. Festőművész szerettem volna lenni. Igazi különcként folyton azértrágtamazanyámfülét,hogyvigyenelabostoniSzépművészetiMúzeumba,hogymegcsodálhassamakiállított festményeket.Azt terveztem,hogyFranciaországbautazomésfestőleszek,mintDegasvagyMonet,mertőkvoltakakedvenceim.

-Festőművészszerettélvolnalenni?-kérdezekvisszahitetlenkedve.

KözbenújraelindulunkJacobLevylakásafelé.

ÉrzemGavinhangján,hogymosolyog.

-Mégaképzőreisjelentkeztem.

-Aképzőre?

-Úgytűnik,nemvagyegyművészetrajongó! -kacsintrámGavin. -ABostoniKépzőművészeti Főiskolára. - Hirtelen elhallgat, aztán megrántja a vállát. - Jójegyeim voltak, elkészítettem a felvételihez szükséges vizsgamunkákat is, demégsemvoltelégahhozazösztöndíjhoz,amelyfedeztevolnaatanulásköltségeit.Anyámugyanisnemengedhettemegmagának,hogy támogasson, énpedignemakartamkölcsönökbe vernimagamés egészhátralévő életemben törleszteni. ígylettemszerelő.

-Nemisjártálfőiskolára?

- Dehogynem, de végül tanár lettem, nem festőművész. A Salemi ÁllamiFőiskolánkaptamösztöndíjat,ésúgydöntöttem,hamárnemlehetekfestő,mertlegyünk őszinték, főiskola ide vagy oda, nem vagyok egy Michelangelo, akkorművészettörténetetfogoktanítani.

- Te eredetilegművészettörténet-tanár vagy? - kérdezemmegdöbbenve,mireGavin bólint. - Akkor miért nem tanítasz? -tudakolom, aztán legszívesebbenleharapnámanyelvemetatapintatlanságomért.

-Nemtettboldoggá. -VonjamegavállatGavin. -Jobbanszeretemakétkezimunkát.Mivelnemlettbelőlemfestőművész,elhatároztam,hogymás formábanfogokműalkotásokat létrehozni,és így is lett.Festek, felújítok,szerelek,vagyisaművészetáltalboldoggáteszemazembereket.

-Deidőnkéntvízvezetékeketisszerelsz-jelentemkifélénken.

- Igen, de ez is része a munkámnak - feleli Gavin nevetve. - Parkettázom,házakat festek, ablakokat és zsalugátereket szerelek fel és konyhákat pofozok

helyre.Mindentigyekszemszéppévarázsolni,ésezteszengemigazánboldoggá.Avárostlassanegyetlenhatalmasműalkotássáalakítomát.

Hitetlenkedvebámulokrá.

-Komolyanmondod?

-Énsemerrőlálmodtamgyerekként-feleli,ésismétvállatvon-,deseholsemtaláltam a helyem, amígmeg nem érkeztemCape Codra. Az élet soha nem úgyalakul,ahogytervezzük,hanemúgy,ahogyanlenniekell.Érted?

Lassanbólintok.

-Azthiszem,mostmárértem.

Gavindöntött,ésadöntéseelégedettséggeltöltötteel,nemvágyiktöbbrevagymásra,mint amije van.Nem tudom, képes leszek-e hasonló döntésre valaha is.Életemsorán folytonzártajtókbabotlottam.Sohanemfordultelő,hogydöntésihelyzetbekerültemvolnaésvégrekinyithattamvolnaegyajtót.

-Nem is sejtettem, hogy ilyen komoly ambícióid voltak - jegyzemmeg végülelismerőn.

Gavinvállatvon.

-Sohanemkérdezted.

Nagyot nyelek, és az út hátralévő részébenmárnemmerek a szemébenézni.Végülmegérkezünk amegadott címre, egy tízemeletes, öreg téglaépülethez, amitörpének tűnik a környező utcák felhőkarcolóihoz képest, de van benne valamikedvesbáj,amiFranciaországraemlékeztet.

-Nos,ittvolnánk-szólalmegGavinmosolyogva.-Készenállsz?

Bólintok, de olyan hevesen ver a szívem, hogy alig kapok levegőt. El semhiszem,hogyvégremegtaláltukJacobLevyt.

-Mehetünk!

Elida cetlije alapján Jacob az 1004-es számú lakásban lakik, ezért előszörmegpróbálunk felcsöngetni. Amikor nem jön válasz, Gavin találomra kezd elbecsöngetnikülönbözőlakásokba,amígvégül felhangzikabejáratiajtócsengője,ésbeléphetünk.

-Voilá!-közli,éstartjaazajtót,amígénisbelépek.

Agyérenmegvilágítottelőtérbőlszűklépcsősornyílik.

-Nincsenlift?-kérdezem.

Gavintanácstalanulvakarjaafejét.

-Nincs.Tejóég,ezelégfura!

Gyalogszerrel indulunk felfelé, és az ötödik emeletnél már elfogy a szufla.Szégyenkezvefújtatok,akáregygőzmozdony.

-Valószínűlegtöbbetkelleneedzenem-szabadkozom.

Gavin,akimögöttemlépked,elnevetimagát:

-Innennemúgytűnik,minthaszükségedlennerá!-jegyzimegincselkedve.

Lángbaborultarccalhátranézek,deőcsakgrimaszol.Méltatlankodvaingatomafejem,ésfolytatomavégtelennektűnőlépcsőmászást.

Végül kínkeservesen felérünk a tizedik emeletre, de addigra már annyiratürelmetlenvagyok,hogyfújtatvakopogokbeaz1004-esszámúlakásajtaján.

Még mindig lihegek, amikor az ajtó kinyílik és egy velem egyidős nő nézfarkasszemetvelünk.

-Segíthetekvalamiben?-nézfelváltvaholrám,holGavinre.

-Jacob Levyt keressük - szólal meg hirtelen Gavin, amikor rájön, hogy mégmindignemkapoklevegőt.

Anőmegrázzaafejét.

-Ilyennévennemlakikittsenki,sajnálom.

Elállaszívverésem.

- Úgy gondoljuk, hogy régen itt lakott, mert egy évvel ezelőtt még ez volt alakcíme-segítkiismétGavin.

-Januárbanköltöztünkideaférjemmel-felelianő.

-Ezbiztos?-kérdezemelkedvetlenedve.

-Ha egy öreg szivar is velünk lakna, az biztosan feltűnt volna - közli a nő aszemét forgatva. - Kérdezzék meg a közös képviselőt a százkettes lakásban, őbiztosantudja,hováköltözhetett.

Megköszönjükazútbaigazítást,majdlógóorralindulunklefeléalépcsőn.

-Szerintedpotyárajöttünk?-kérdezemGavint.

-Nem-vágjaráhatározottan.-SzerintemJacobegyszerűencsakelköltözött,demégmamegtaláljuk.

-Mi van, hameghalt? - vetem fel. Eddig nem is gondoltam rá, de ostobaságlennefigyelmenkívülhagyni.

- Akkor Elida férje megtalálta volna a halotti bizonyítványát. Hinnünk kellbenne,hogyéletbenvan!

A földszintre érve Gavin bekopog a 102-es ajtón, de semmi válasz, ezértkétségbeesetten pillantunk egymásra. Gavin újra bezörget, ezúttal jóvalerélyesebben, ésmegkönnyebbülvehallom,hogy valaki az ajtó felé csoszog.Egyközépkorú,hajcsavarósnőállelőttünkazajtóban,lengepongyolában.

- Mi az? - kérdezi. - Nehogy azt mondják, hogy már megint csőtörés van a

hetediken!

-Nem,hölgyem-válaszolGavin.-Csakaközösképviselőtkeressük.

-Aférjemaz,dehasználhatatlan-horkantjaanő.-Mikellene?

-Egyférfitkeresünk,akiazezernégyeslakásbanlakottezévjanuárjáig.JacobLevynekhívják,körülbelülegyéveköltözhetettel.

-Ígyvan,elment-közlianőfintorogva.-És?

-Megkelltalálnunkőt!Nagyonsürgős!-feleliGavin.

Anőgyanakodvavonjaösszeaszemöldökét.

-Csaknemazadóhatóságtóljöttek?

-Honnan?Dehogyis.Micsak…-Nemtudombefejezniamondatot.Hogyanismagyarázhatnám el egy vadidegennek, hogy Jacob Levy hetven évvel ezelőttbeleszeretett egy nőbe, aki történetesen a nagyanyám, ezért valószínűleg azunokájavagyok?

- A családtagjai vagyunk - magyarázza Gavin magától értetődőn. - Rokonokvagyunk.

Aszavainyománmegsajdulaszívem.

Anőegydarabigméregetvevizslatminket,aztánmegadónvonjamegavállát.

-Nekemaztánmindegy.Mindjárthozomamostanicímét.

Miközbenvisszacsoszogalakásba,hevesebbenkezdelverniaszívem.Gavinnelkérdőnnézünkegymásra,demegszólalnimárnincs időnk,mivelanőmár is ittvanújra,kezébenegykitépettpapírlappal.

- Jacob Levy. Tavaly télen elesett és eltörte a csípőjét - meséli részvétlenül.- Már húsz éve itt lakott, tudják? A házban nincs lift, és amikor hazahozták akórházból, kiderült, hogy a legfelső emeleten lakik, de a mentősök nem voltakhajlandókfelvinni.Afőbérlőfelajánlottnekiegyüres lakástazelsőemeleten,deMr.Levyaztmondta,hogynemtudolyanhelyenélni,ahonnannemlátjaavárospanorámáját. Elég válogatós ember volt, ha engem kérdeznek. Az új lakókjanuárbanköltöztekbearégilakásába.

Átnyújtjaapapírfecnit,amelyenaWhitehallStreetésegyházszámáll.

-Idekellettküldenünkalegutolsócsekkjeit-magyarázzaanő.

- Fogalmam sincs, hogy ott van-e még, de tőlünk biztosan erre a címreköltözött.

-Nagyonköszönjük!-hálálkodikGavin.

-Nagyonköszönjük! - ismétlemmeg gépiesen én is.Mármajdnembezárja azajtót,amikorhirtelenazajtófélfárateszemakezem.-Várjonegypillanatig!Csakmégegydolgothaddkérdezzek!

-Igen?-kérdianőbosszúsan.

-Házasvolt?-nyögömki,éslélegzetvisszafojtvaváromaválaszt.

-Mrs.Levyrőlnemtudok-feleli.

Megkönnyebbültensóhajtokfel.

-Milyenembervolt?-tudakolom.

Azasszonyegyideigbizalmatlanulméreget,aztánmegenyhül.

- Kedves ember volt - jelend ki végül. - Mindig nagyon udvariasan bántmindenkivel.Másbérlőkszolgálóknaktekintenekbennünket,aférjemetésengemis, de ő mindig hölgyemnek szólított, és gyakran mondta, hogy kérem ésköszönöm.

Valamiértféktelenjókedvemkerekedik.

-Köszönöm!Köszönöm,hogymindeztmegosztottavelünk.

Márkészülöksarkonfordulni,amikormegintmegszólal.

-Csakazvoltabajvele,hogymindignagyonbánatosvolt.

-Bánatos?

-Az.Minden áldott nap sétálniment, ésmindig éjszaka jött vissza, sötétedésután.Úgynézettki,mintvalamikísértet.

- Köszönöm! - suttogom, és a szívemet elönti a szomorúság, amintmegfordulunkéselindulunkkifeléaházbólazutcára.

Azokon az éjszakákon, amikorMamie az égboltot kémlelte, úgy látszik, hogyJacobiskeresettvalamitodafönt.

NegyedóraalattaWhitehallStreetreérünk,ésnagyonkönnyenmegtaláljukacímet,amitaközösképviselőfeleségétőlkaptunk.Amodernépület jóvalatöbbifölé magasodik, de szerencsére nincsen portás, így legalább nem kell kínosmagyarázatbafognunk,hogykikvagyunkésmiértisjöttünk.

-2232-esszámúlakás-mondomGavinnek,amikormegindulunkaliftekfelé.

Azajtókkinyílnak,énpedigmegnyomoma22.emeletgombját,aztánidegesendobolokalábammal,amígfelnemérünk.

-Gyerünk,gyerünk,gyerünk!-sürgetemafelvonót,mivelrendkívüllomha.

Gavinelkapjaakezemet,ésjóalaposanmegszorítja.

-Megfogjuktalálni,Hope,nyugodjmeg!

-Nemtudom,hogyanköszönjem,meg,hogyennyitsegítesznekem-fordulok

felé,ésmélyenaszemébenézek.

Egypillanatig azt hiszem, hogymeg fog csókolni, de hirtelenmegszólal a 22.emeletet jelző csengő, és az ajtók kinyílnak. Már meg is érkeztünk. Szintevégigrohanunkafolyosón,ésavégénmegistaláljuka2232-eslakást.

Ez az utolsó ajtó a folyosó jobb oldalán, és miközben Gavin bekopog, lopvakinézek a hatalmas panorámaablakon. Csodaszép kilátás nyílik Manhattan délirészéreésazóceánra,demostnemkötlealátvány,mertaligvárom,hogyvégrekinyíljonazajtó.

Semmiválasz,ésmégcsaklépteksemhallatszanakodabentről.

- Próbáld meg újra! - biztatom Gavint, aki egyetértőn biccent, aztán újramegzörgetiazajtót,deezúttalmégerőteljesebben.

Mégmindigsemmi.Alelkesedésemnekmárnyomasincs,leeresztek,mintegykipukkadtlufi.

-Mostmilegyen?-kérdezemerőtlenül.

Gavin az ajtónak feszül, és olyan erővel dörömböl, hogy a szemben lévőlakásbanismeghallják,ésmárnyílik isazajtó.Egy időshölgyállaküszöbönésértetlenülbámulránk.

-Mifélelármaez?-kérdezifelháborodva.

-Sajnálom,hölgyem-szabadkozikGavin-,csakJacobLevytkeressük.

- Nem képesek normális ember módjára kopogni? - kérdi méltatlankodva. -Feltétlenülbekelltörniükazajtót?

-Sajnos,nemnyitjaki-panaszolom,aztánmélylélegzetetveszek.-Ugye,mégittlakik?-kérdezem,deahangomelcsuklik,mertigazábólaztakartammegtudni,hogyéletbenvan-emégegyáltalán.

-Higgadjanakle!-szólránkaszomszédasszony.-Nemtudom,hogyholvan,még csak nem is ismerem, de most már ne hangoskodjanak, mert nem tudommegnézniakedvenctévéműsoromat.

Mielőtt bármit is mondhatnánk, hatalmas robajjal bevágja az ajtót. Hirtelenrogyadozni kezdenek a térdeim és a falnak kell támaszkodnom, annyiramegszédülök. Gavin rögtön odaugrik, és a vállamnál fogva próbál egyenesentartani.

-Megfogjuktalálni,Hope!Biztos,hogyittvan.Tudom.

Bólintok, demár nem tudok hinni benne.Mi van, ha csak néhány hónappalkéstünk el, és hiába tettük meg ezt a hosszú utat? A panorámára téved atekintetem,deacsodáskilátásbólsemmitsemlátok,mivelelerednekakönnyeim.Közvetlenül alattunk Manhattan forgalmas utcái sorakoznak, egy kicsit odébbviszontaBatteryParkharsogónzöld sávja látszik.A távolbanavalószínűt-lenülmély New York-i öböl vize kéklik, balról a Governors-, jobbról pedig az Ellis-

szigettel. Itt érhetett partot Jacob és a nagyanyám is, amikor először lépték átennekazországnakahatárait.AzEllis-szigetmögöttaLiberty-sziget látható, ésmég innen is jól kivehető a Szabadság-szobor, amint kitartónmagasba emeli ahatalmas fáklyát. Szinte izzik a napfényben, és hirtelen arra a szabadságragondolok, amit ez a nagyszerű alkotás jelent évtizedek óta számos nemzetnek.MilyenérzéslehetettelőszörmegérkezniazEgyesültÁllamokba,partraszállniazEllis-szigeten,éselhajózniecsodásjelképmellett?

Amikorgondolatbaneljutokidáig,egyszerrecsakbevillanvalami.

-Gavin-szorítommegakarját-,tudom,hogyholvan!

-Tessék?-kérdezizavartan.

- Azt hiszem, tudom, hol keressük - hadarom. - A királynő. A királynő afáklyával.Tejóég!Biztos,hogyottvan.

Huszonötödikfejezet

Éjszakaihabcsókok

HOZZÁVALÓK

2tojásfehérje

1teáskanálvaníliakivonat

1/2csészeporcukor

1/2csészecsokoládépasztilla

ELKÉSZÍTÉS

1.Melegítsükelőasütőt180°C-ra.

2. Állítsuk a legmagasabb fokozatra az elektromos habverőt, és egy nagytálbanverjükközepesenkeményhabbáatojásfehérjéket.

3. Folyamatos verés közben adjuk hozzá fokozatosan a cukrot, és verjükkemény,fényeshabbá.

5. Alacsonyfokozatonkeverjükbeleavaníliakivonatot.

6. Fakanállalóvatosanforgassukbeleahabbaacsokoládépasztillákat.

7. Tegyünk teáskanálnyi adagokat egy sütőpapírral kibéleltsütőlemezre.Ügyeljünkrá,hogymindegyikhalombajussonlegalábbegycsokoládépasztilla.

8. Tegyükatepsitasütőbe,amitazonnalkapcsoljukki.

8.Ahabcsókokathagyjukegyéjszakánátasütőben.Leskelődnitilos!Amikormásnap reggel kinyitjuk a sütő ajtaját, a habcsókok készen lesznek, ésfogyaszthatjukisőket.

Rose

1980 júliusavolt.Roseannakahágnakanappaliszobájábanüldögélt,amithajdan Ted épített fel kettejüknek és a kis Josephine-nek. Lehunyt szemmelpihegett,mert odakint kánikula volt, és hiába hozott a tenger felől enyhe, sóslevegőt a szél, nem csökkentette a forróság elviselhetetlen érzetét. Az ehhezhasonló fülledtnyárinapokonmindennél jobbanvágyottvisszaPárizsba,merthiábavoltottrekkenőahőség,avárosakkoriscsillogóanelegánsmaradt.CapeCodon,avízenkívül, semmimmcsillogott, ezértRosegyakranérzettkísértést,hogy csónakba üljön és addig evezzen kelet felé, amíg meg mm érkezik aszülőhazájatávolipartjaira.

Detöbbémárnemtérhetettvissza.Tudtaeztjól.

Aszomszédszobábólszóváltásfojtotthangjaihallatszottakát.Felakartkelni,hogy közbelépjen, de képtelen volt rá. Semmi köze hozzá. Josephine márharminchét éves, elég idős ahhoz hogy önállóan is boldoguljon. Az anyáknakévezredekótaazakötelességük,hogyalányaikatbölcsességgelvérteznékfel,ámRose-nak,sajnos,nemsikerült.Nemtudtamegvédenialányátafájdalomtól.Haújrakezdhetné,biztosanmáskéntcsinálná.Fiatalabbkorábansejtelmesemvoltarról, hogy a sorsát mindenki maga alakítja, és a legapróbb döntése ismeghatározhatjaazéletetovábbialakulását.Mostmártudta,detúlkésővoltaváltoztatáshoz

Egyszer csak Ted lépett be a szobába. Rose felismerte határozott, katonáslépteit, és megérezte a cigarettája fanyar, de édeskés illatát. A teraszondohányzóiteddig,ésaRedSoxmeccséthallgattaarádióban.

-Jomegintaplafononvan,hallod?-kérdezte.

Azasszonykinyitottaaszemétésbánatosanbámultaférjére.

-Igen-felelte.

Tedtanácstalanulvakargattaafejét,éshatalmasatsóhajtott.

-Nemértem.MiértkellJosephine-nekmindegyikükkelzsörtölődnie?

-Mert nem tanítottammeg, hogyan kell helyesen szeretni - válaszoltaRosehalkan.-Azénhibám.

Tudta jól, hogy emiatt taszított el Josephine minden férfit magától.Válságosán is belefolyt a lánya életéhe, mindig kéznél volt, ha Josephine-nekszüksége volt valamire, miközben ő maga képtelen volt arra a személyretámaszkodni, akit a legjobban szeretett. Rose azért nembízott többé senkiben,mert megtapasztalta, hogy váratlanul, egyik napról a másikra elveszíthetimindazokat,akiketazéleténélisjobbanszeret.Eztakeservesleckétnemakarta

megtanítaniJosephine-nek,devégülmégismegtette.

- Nem a te hibád, kedvesem! - vigasztalta Ted, aztán letelepedett mellé akanapéra,ésátölelte.

Rosenagyokatlélegzett,éshagyta,hogyTedringassa.Szeretteaférjét.Nemolyanszenvedéllyel,mintJacobotvagyacsaládjátFranciaországban,mivelőketfeltétel nélkül, tiszta szívből szerette. Es ha a szív egyszer bezárul, a szerelemhiábazörgetazajtón.Ennekellenéremindenerejévelmegpróbáltafigyelemmelésgondolkodássalelhalmozniaférjét,éstudta,hogyTedviszonoznaazérzéseit.Azzalistisztábanvolt,hogyaférfivágyikarra,hogyőátlépjeaztaláthatatlanhatárvonalat, amimindig is ott húzódott kettejük között, és bárRose gyakrantett erőfeszítéseket, hogy közel engedje magához, valójában maga sem tudta,miértnemsikerült.

-De,azénhibám!-ismételtemegRoseegykisidőután.

Egy perág szótlanul ültek, miközben Josephine éppen azt ordította apartnerének,hogya férfiúgyishamarosanolajra lép,akkormegminekadjonnekimégegyesélyt.

-Hallgasd csak! -mondtaRose a férjének. -Ugyanúgyhangzik,mintha énmondtamvolna.

-Képtelenség!Te sohanem taszítottál elmagadtól -ellenkezett Ted. -Ezt aviselkedéstnemtőledtanulta.

-Nem-hagytaráRose,miközbenlegszívesebbenbeismertevolna,hogycsakazértnemtaszítottaelmagátólaférjét,mertsohanemisengedteközelmagához

Olyan volt, akár egy bevehetetlen vár, árkokkal, sáncokkal és csapdákkalkörülvéve.Tedelfoglaltaéshősiesenkinyitottaavárkaput,deodabentújabbésújabbvárfalakkaltaláltaszembenmagát.Nemissejtette,hogyvégtelenszámúcsatátkellmegvívnia,hogyközelebbférkőzhessenafeleségeszívéhezTalánjobbis,hogynemtudta.

Mindketten ablak felé fordultak, mert Hope közeledett a hátsó udvar felől,ahol órák óta játszott a homokdűnék között.Rose próbáltamegóvni őt, hiszenmég csak ötéves volt, és remélte, hogy nem vált akaratlanul is fültanújává acsetepaténak,amitazanyjafolytatottazéppenaktuálispartnerével.

-Megyekésjátszomvele-ajánlottafelTed,ésmárindulnikészültakertbe.

-Ne,inkábbénmegyek!

Rosearconcsókoltaaférjét,ésazajtóhozsietett.Akislányszintekivirágzóit,amintmegpillantotta a verandára kilépő nagyanyját, akinek erre a torka egypillanatraelszorult,mertHopeéppenúgynézettki,minthajdanakisDanielle.Amúltárnyaigyakortakísértették,amikorazunokájáranézett.

- Mamie! - kiáltotta Hope izgatottan. Barna loknijait összekuszálta a lágytengeri szél, ésahaja szakasztottúgy festett,mintRosekislánykori frizurája.

Tengerzöld szemét aranyszínű pettyek tarkították, és az arcocskájánellenállhatatlanbáj tükröződött. -Rákot fogtam,Mamie!Hatalmasat.Ollója isvolt,megminden.

-Rákot?-mosolygottRoseazunokájára.–Tejóég!Megtudtadfogni?

Hopefintorogvanézettanagyanyjára.

-Ugyan,Mamie!Elengedtemőt!Úgy,ahogyanmondtadnekem.

-Ténylegeztmondtam?

Hopemagabiztosanbiccentett.

-Aztmondtad,hogynebántsakseembereket, seállatokat.Arákállat, ezértnembántottam.

Azasszonyelmosolyodott,aztánlehajolt,hogymegölelgesseHope-ot.

-Helyesencselekedtél,kicsim!

Odabent Josephine és a barátja egyre ádázabbul veszekedtek, Rose pedigköhécselnikezdett,mertaztremélte,hogyaköhögéseelnyomjaaszóváltásukat.

-Maradjunkmégegykicsitidekint!-javasoltaazunokájának.-Mitszólnál,hamesélnékneked?

Hopeboldogangrimaszolt,majdszökdécselnikezdettörömében.

- Szeretem a meséidet, Mamie! Mesélsz nekem a hercegről, aki bátorságratanítjaahercegkisasszonyt?

-Hátpersze,szívem!

Rose beült az óceán felé fordított hintaszékbe,Hope-ot az ölébe vette, aki aszék két oldalán lelógatta napbarnított lábacskáit, és kényelmesen befészkeltemagátanagyanyjaállaalá.Csendesenringatóztak,bámultákavizet, ésRoseújabbmeg újabb tündérmesékkel szórakoztatta az unokáját.Hope hamarosanfelnő,ésRosenemfogjatöbbéelbírni,demostmégaztkívánta,bárcsakörökreígy maradhatnának, bárcsak ringathatná és dédelgethetné a kislányt az időkvégezetéig.

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli királyság. Ebben akirályságban élt egy herceg és egy hercegkisasszony, akik egymásba szerettek-fogottbeleamesélésbeRose.

Márszámtalanszorelismételteazunokájánakolykedvesszavakat,deaszívemost is, mint mindig, egyre csak sajgott, és úgy érezte, előbb vagy utóbbmegszakad a fájdalomtól. De hiszen ezért tett mindent! Ezért menekült elPárizsból, ezért fordított hátat a korábbi életének. Hamarad és beletörődik asorsába,mostnemtarthatnáakisunokájátakarjaiban.Rosetudta,hogyebbőlaszempontbólhelyesencselekedett.Amazéletmárcsakolyan,hogysemmisemfeketevagyfehér.Főlegmmasorsfordítódöntések.Mertahhoz3hogyJosephine,

aztánmajdHopemegszülethessen,Rose-nakfelkellettáldozniamásokéletét.Essehogysemlehetettvolnaeldönteni,hogyhelyesencselekedett-e.

-Tovább,Mamie,tovább!-nógattaHope,ésizgatottanficánkoltanagyanyjaölében,akiegypillanatraabbahagytaazismerőstörténetet.

Rosemegsimogattaazunokájafejét,aztánkedvesenrámosolygott.

-Nos,ahercegarraintetteahercegkisasszonyt,hogylegyennagyonbátoréserős,ésmindigcselekedjenjót,akkoris,halehetetlennektűnik.

-Teismindigeztmondod,Mamie-szakítottafélbeakislány.-Helyesenkellcselekedni,akkoris,hanehéz!

Rosebiccentett.

- Így van. Mindig helyesen kell cselekedned, kicsim! Amikor a herceg aztmondta a hercegkisasszonynak, hogy meg foga menteni, akkor helyesencselekedett. De ahhoz, hogy megmentse, a hercegnek el kellett küldenie aszerelmesét messze földre, egy varázslatos királyság távoli partjaira. Ahercegkisasszony még soha nem járt Tündérországban, mivel nagyon messzevolt,anagyóceántúlpartján,degyakortaálmodottróla.Tudta,hogyabbanakirályságban egy jóságos királynő uralkodik, és a fáklyájának a fénye eljut avilágmindenszegletébe.

- Még éjszaka is? - kérdezte Hope, pedig már legalább százszor hallotta amesét.

-Mégéjszakais-biztosítottaRose.

-Mintegyéjjelilámpa-mondtaHope.

- Igen - hagyta rá Rose mosolyogva —, nagyon hasonlít egy éjjelilámpához ezt a fényt látva mindenki biztonságban érezte magát. Ahogy te isbiztonságbanérzedmagad,haazéjjelilámpádvilágít.

-Nagyonkedvesnektűnikezakirálynő.

- Igen, nagyon kedves királynő volt - helyeselt Rose. - Végtelenül jó ésigazságos uralkodója volt a népének. A hercegkisasszony tudta, hogy minélhamarabbelkell jutniaTündérországba,mert csakisott találkozhatnakújraadélcegherceggel.

-Mertahercegmegígérteneki-vágtaráHope.

- Igen, mert megígérte - suttogta Rose gyengéden. - Megbeszélték, hogy avárárokbantalálkoznak,nemmesszeakirálynőóriásitrónjától,ahonnanafénysugárzik.Ezértahercegkisasszonyátkeltazóceánon,hogybebocsátástkérjenabölcskirálynőbirodalmába.Ottvégreszabadlehetett.Ahercegkisasszonycsakvárta a herceget, egyre csak várta, de közben találkozott egy erős és jóságosvarázslóval,akirögtönlátta,hogyőegyigazikirályisarj,pedigkoldusszegényöltözetetviselt.Avarázslószerelmetvallottahercegkisasszonynak,ésmegígérte,

hogyegészhátralévőéletébenvédelmeznifogja.

-Demileszaherceggel?-kérdezteHope.-Ahercegnemjönel?

Rosemárszámítotterreakérdésre,mivelHopemindenalkalommalköveteltea választ. Olyan országban nőtt fel, amelynek a polgárai szentül hiszik, hogymindenjó,haavégejó,ésRoseszerintötévesenmégkorailettvolnamegtudnia,hogy ez a szerencsés fordulat csakamesék világában létezik.Ám emlékeztettemagát, hogy ez csak egy tündérmese, így végül mégiscsak megváltoztatta atörténet végét. Neki is szüksége volt rá, hogy higgyen a tündérmesék boldogvégkifejletében.

-De igen, drágám!—felelte könnybe lábadt szemmel, és szorosanmagáhozölelteazunokáját.-Ahercegelfogjönni,ésahercegkisasszonyegynaponmajdviszontlátjaöt.

Huszonhatodikfejezet

Hovámegyünk?-kérdeziGavin,ésközbenmegpróbállépésttartanivelem.

MárkijöttünkalépcsőházbóléséppenazutcákatrójukaWhitehallirányában.Loholás közben megpróbálok levágni egy kanyart, és a járókelők csodálkozvabámulnak ránk. Egy I LOVE NEW YORKfeliratú pólót viselő pár, valószínűlegturisták lehetnek, vadul fényképezni kezdenek bennünket. Nem törődöm velük,csakrohanoktovábbjobbra,aStateStreetfelé,Gavinnelszorosananyomomban.

-Miacsudátművelsz,Hope?

-JacobaBatteryParkbanvan-hadaromanélkül,hogylassítanék.

Éppen egy gyarmati stílusban épült téglaépület mellett suhanunk el, amikorészreveszem,hogy ez egykatolikus templom.Azonkezdekmorfondírozni, vajonJacob sejtette-e valaha, hogy Mamie először egy muszlim, majd egy katolikusbőrébe bújva rejtőzködik a háború alatt. A három világvallás Istenről vallottelképzeléseitökéletesenötvöződnekaszerelmelelkében.

-Mibőlgondolod,hogyottvan?-tudakoljaGavin.

Megállunkésvárjuk,hogyegykicsitenyhüljönaforgalom,mielőttátvágunkaStateStreeten,egyenesenaBatteryParkzöldellőfáifelé.

-Anagyanyámmeséiből-felelemkurtán.

Legszívesebbenhabozásnélkülátszaladnékazúton,deGavin,akivalószínűlegmegérezte,hogymirekészülök,megfogjaakarom,ésnemengedi,hogyésznélkülrohangáljak. Csak akkor indulhatunk, amikor az utolsó két autó is elhajtottmellettünk. Látom rajta, hogy fogalma sincs, miről beszélek, de kézen fog ésátvezet az úttesten, majd mögöttem fut, ahogy turisták, utcai rajzművészek ésételárusok között cikázva igyekszem mielőbb elérni a vastag, fekete biztonságikorlátot, amely a sziget peremét választja el az óceántól. Megérintem a hűvösfémkorlátot, aztán a tekintetem az öböl szelíden fodrozódó vízéről a Szabadság-szoborra téved, amely délkeletre, a New York-i öböl bejárata felé néz. Az újhazájukbaérkezőbevándorlókazőarcátpillanthattákmegelőször.

- Most értettem meg, hogy a nagyanyám minden meséjének Jacob volt afőszereplője-mormolom,ésegyrecsakafáklyáskirálynőtbámulom.

ASzabadság-szobrotisannyiszormegcsodáltamaNewYorkbantöltöttnyarakalatt, de soha nem gondoltam, hogy ez az a királynő, akiről Mamie mesélt.Könnyes szemmel fordítom el a tekintetem a szoborról, aztán alaposanmegvizsgálom a biztonsági korlátnak támaszkodó embereket, a bal és a jobboldalon egyaránt. A járda tömve van hajókázni vágyó turistákkal, akiket nemtántorított el sem a hűvös őszi nap, sem az óceán felől süvítő szél. Egy percre

elszorulaszívem,mertennyijárókelőközöttszintelehetetlennektűnikmegtalálniJacobot.

Gavin egy szót sem szól, mert nyilván látja, hogy belemerültem agondolataimba. Amikor kezd rajtam elhatalmasodni a pánik, hogy esetlegmégiscsaktévedtem,gyengédenkézenfog,énpedigolyanszorosankapaszkodombelé, hogy magam is meglepődöm. Nem akarom, hogy valaha is elengedje akezem.

Már majdnem hangosan is kimondom, hogy talán rosszul következtettem,amikormegpillantomJacobot.Eszembensincselengedni

Gavin kezét, de lassan elindulok jobbra, a padok irányába, végig a csillogófémkorlátmentén.Nemtudommiért,dehirtelenelöntabizonyosság,hogyJacobaz,ésmárjóvalazelőtttudom,hogyazarcátszembőlislámám.Asétabotjátmagamellé támasztotta,ésabalkezévelütemesendobolakarfán,akárcsakAnnie,haelfeledkezikmagáról.

-Őaz!-mondomGavinnek.

Az idős férfi a Szabadság-szobrot figyeli megbűvölten, mintha le sem tudnávenni róla a szemét.A haja hófehér, enyhén kopaszodik, és hosszú, fejedelmienelegánsfeketekabátotvisel.

-Aherceg-suttogom,inkábbmagamnak,mintGavinnek.

Amikormárcsaknéhánylépésrevagyunktőle,hirtelenmegfordulésegyenesenrámnéz.Abbanapillanatbanmindenkétségetkizáróantudom,hogyőaz.

Hirtelenmegmerevedik, és egy kicsitmég a száját is eltátja. Az én lábaim isföldbe gyökereznek, és csak bámulunk egymásra. Pontosan úgy néz ki, mintAnnie. A lányom minden vonása, amit Rob annyiszor megkérdőjelezett, tőleszármazik.Ugyanazakeskeny,horgasorr,ugyanazagödrösáll,ésmégakirályianmagas,domborúhomlokisegyezik.Miközbenmegbabonázvabámuljukegymást,arra is rájövök, hogy a fekete keretes szemüveg mögött megbúvó szemeit énörököltem.Ezekazokazarannyalpettyezett, tengerzöldszemek,amikrőlMamiemindigaztmondta,hogysemmitsemnézegetszívesebbenavilágon.

-JacobLevy - szólítommeggyengéden,deez inkábbkijelentés,mintkérdés,mivelmárbiztosantudom.

Gavinegyrehevesebbenszorítjaakezemet,énpedigrájövök,hogyazért,mertőislátja,hogyJacobmennyirehasonlítalányomra.

Jacoblassanbólint,demégmindigfürkészőnbámulrám.

- Hope vagyok - mutatkozom be csendesen, és egy lépéssel közelebbmerészkedem.-Roseunokája.

Hirtelenkönnyeköntikelaszemét.

-Hátél…-mormolja.

Lassan bólintok, mire Jacob közelebb lép, és le nem veszi rólam a szemét.Elengedem Gavin kezét és én is közelebb lépek, amíg már csak egyetlen lépésválasztelbennünketegymástól.Jacobtétovánfelemeliakezét,hogymegérintsen.Közelebbhúzódomhozzá,éshagyom,hogyérdes,bütyköskezévelvégigpásztázzaazarcomat,deegyáltalánnemfájazérintése,inkábbgyengéd,végtelenülgyengéd.

- Hát él! - ismétli újra, aztán hirtelen a karjaiba zár és rázkódni kezd azokogástól.

Én is átölelem, és folyni kezdenek a könnyeim.Mintha amúlt egy darabkájavégre a helyére került volna. így kerek a családom története. A nagyanyáméleténekegyetlen szerelmétölelem,hetvenévkéséssel.Éshacsaknem tévedek,amikoralányomvonásaitésasajátszemeimetvéltemfelfedezniennekaférfinakazarcában,akkorasosemlátottnagyapámatölelemepillanatban.

- Ugye, még életben van? - kérdezi végül, és kibontakozik az ölelésemből.- Ugye, Rose még él? - kérdi újra enyhe francia akcentussal, ami éppen úgyhangzik,minthaMamiemondtavolna.

Továbbraisszorítjaakaromat,mertalighisziel,hogymindezvalóságlehet,ésközbenpatakokbanfolynakakönnyei.Azénarcomiskönnybenázik.

-Agyvérzéstkapott,ezértkómábavan,demégél-felelem.

Jacobhirtelenlevegőtsemkap,ésidegesenpislognikezd.

-Kérlek,vigyetekelhozzá,Hope!ElkellvinnetekazénRose-omhoz!

Huszonhetedikfejezet

Jacob még azt sem hagyja, hogy a lakásánál megálljunk és összeszedjük alegszükségesebb holmijait, ragaszkodik hozzá, hogy induljunk Cape Codra,amilyenhamarcsaklehetséges.

-Látnomkellőt!-hajtogatja,ésatekinteteegyrecsakcikázikGavinésköztem.-Sürgősenindulnunkkell!

Vele maradok, amíg Gavin elszalad a dzsipért a parkolóházba, mert Jacob anemrégműtöttcsípőjévelcsaköregurasantudmozogni.MiközbenaBatteryParkészakivégébenvárakozunk,úgybámulrám,mintaki lidércetlát.Annyimindentszeretnékkérdeznitőle,dejólenne,haGavinisittlenneéshallhatnáaválaszait.

-Azunokámvagy-szólalmegJacobhalkan.-Ugye?

Lassanbólintok.

-Azthiszem,igen-felelem.

Olyankülönösérzés,merthirtelenarraaférfiragondolok,akitegészéletembena nagyapámnak hittem.Úgy érzem,mintha hűtlen lennék hozzá, és ez szörnyű.Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egész életében tudatában volt annak, hogy azanyámnemvéravéréből,ésnemhúsahúsából.

-Szakasztottúgyfest,mintalányom-jegyzemmeg.

-Vanegylányod?

-Igen.Annie-nekhívjákéstizenkétéves.

Jacobakezemértnyúlésmélyenaszemembenéz.

-ÉsazédesapádvagyazédesanyádRosegyermeke?Kisfiútvagykislánythozottavilágra?

Mostelőszörérzemát,mekkoratragédia,hogyanyámmeghalt,mielőttJacobrarátaláltunkvolna,ésakirőlvalószínűlegnemissejtette,hogylétezik.Megszakadaszívem, hogy Jacob soha nem láthatta a gyermeket, akinek a megmentéséértmindenrőllemondott.

-Kislányt-suttogom.-AneveJosephine.

Jákob gyermeke, aki azért menekült meg, hogy továbbvihesse a szüleiörökségét. Ez a felirat szerepelt az óriásplakáton az I-195-ös út mentén.Beleborzongok.Azigazságmindvégigottvoltaszememelőtt.

-Josephine-suttogjaJacobis.

- Két évvel ezelőtt haltmeg - folytatom kisvártatva. -Mellrákja volt. Nagyonsajnálom.

Jacob panaszos hangot hallat, akár egymegsebzett vadállat, és egy pillanatramegtántorodik,minthaegyláthatatlankézhaláloscsapástmértvolnará.

-Ó, Istenem!-mormolja,ésmegpróbáljavisszanyerniazegyensúlyát. -Én isnagyonsajnálom,hogyilyenveszteségért.

Elöntiaszememakönny.

- Én sajnálom az ön veszteségeit - mondom. - Nem is tudom, hogyanfejezhetnémki,hogymennyiresajnálom.

Hetven év ment veszendőbe. Jacob soha nem láthatta a gyermekét, ésmostanáigaztsemtudta,hogylétezik-eegyáltalán.

Gavinmegérkezikazautóval,leállítjaamotortéskipattanadzsipből.Egymásranézünk,miközbensegítünkJacobnakelhelyezkedniahátsóülésen.Énbemászomelőre, az anyósülésre, Gavin beállítja a visszapillantó tükröket, gázt ad, és márindulunkis.

- Uram, igyekszem visszaérni Cape Codra, amilyen gyorsan csak lehet - ígériGavin,ésJacobtekintetétkeresiavisszapillantótükörben.

-Köszönöm,fiatalember-feleliJacob.-Egyébkéntkittisztelhetekönben?

Zavartannevetnikezdek,mertrákelldöbbennem,hogyelfelejtettembemutatniGavint. Gyorsan elmagyarázom, hogy az egész keresési folyamatnaktulajdonképpenővoltamotorja,nekiköszönhetjük,hogyvégretalálkozhattunk.

- Köszönöm, Gavin, mindent köszönök - hálálkodik Jacob, amikor végzek amagyarázkodással.-ÖnHopeférje?

MeglepvepillantunkegymásraGavinnel,ésérzem,hogyazarcomatelöntiapír.

-Öö…nem,uram,őcsakegyjóbarát-közlöm,aztánGavinrepillantok,denemnézrám,azútraszegeziatekintetét.

Néma csendben utazunk a nyugati autópálya felé, Harlem északi részénáthaladva,végigazI-195-ösúton,aztánfelhajtunkaszárazföldrevezetőhídra.

-Kérdezhetnékvalamit,Mr.Levy?-fordulokhátra.

- Kérlek, hogy szólíts Jacobnak, de ha akarod, Nagyapának is hívhatsz! Bárlehet,hogyezmégkorai.

Nagyotnyelek,mertsajgószívvelgondolokarraaférfira,akitegészéletembenNagyapának szólítottam. Bárcsak korábban megtudhattam volna az igazságot!Bárcsakmegköszönhettem volnamindazt, amit a nagyanyámért és az anyámérttett!Milyenelveszettnekérezhettemagátennyiévenát!

- Jacob - szólalokmeg rövid hallgatás után -,mi történt Franciaországban aháborúalatt?Mamiesohanembeszéltnekünkamúltjáról,ésaztiscsaknéhányhetetudom,hogyzsidó.

Jacobhirtelenzavarbajön.

-Hogyanlehetségesez?Miért,mithittél?

- Az Amerikai Egyesült Államokbamár Rose Durand néven érkezettmeg, ésegészéletébenkatolikustemplombajárt.

-MonDieu!-dünnyögiJacob.

-Aztsemtudtam,hogymitörténtveleaholokausztidején-folytatom.-Nemtudtam a családjáról, nem tudtam rólad sem.Mindent titokban tartott, egészenpár héttel ezelőttig, amikor odaadott egy névsort, és arra kért, hogy utazzak elPárizsba.

Rövidenelmesélem,hogyanrepültemelPárizsba,mikénttaláltamráAlainre,éshogyantértvisszavelemCapeCodra.

Jacobszemehirtelenfelcsillanazörömtől.

-Alainisittvan?Itt,azEgyesültÁllamokban?

Bólintok.

-Lehet,hogyéppenMamie-valvanmostis.

Eszembe jut, hogy mielőbb fel kell hívnom Alaint és Annie-t is, hogyelújságoljam,hogymegtaláltukJacobot.Deelőttevégrehallaniszeretnémmáratörténetét.

-Meséldelnekünk,hogymitörtént,kérlek!Olyansokahomályospont!Annyimindentnemtudunkmég!

Jacobbólint, ámahelyett, hogymesélni kezdene, kifelébámul az ablakon. Jóideig szótlanul üldögél, ezért hátrafordulok, hogy megnézzem, mi a baj. Gavinaggódvapillantrám.

-Jólvagy?-kérdezivégtelengyengédséggel.

Csakbólintok,hogymindenrendben,aztán ismétahátsóülés felé fordítomafejem.

—Jacob!-szólongatomgyengéden.

Olyan,minthatranszbólébredtvolna.

-Sajnálom, csakelborítottakaz emlékek - szabadkozik.Aztánmegköszörüli atorkát.-Mitszeretnéltudni,Hope?

A tekintete tele van szeretettel, ezért boldogsággal vegyes bánat önti el aszívemet.

-Mindent!-mondom.

Jacob pedig belefog a történetébe. Elmeséli nekünk, hogyan találkozott anagyanyámmal és Alainnél a Luxembourg-kertben 1940. december 24-én, éshogyan érezte az első perctől kezdve, hogy a nagyanyám lesz élete egyetlenszerelme.Aztismegosztjavelünk,mikéntkapcsolódottbeazellenállásimozgalom

munkájába,amelybenazapjaisaktívanrésztvett,ésmiérthittékeltökélten,hogya zsidók csakis úgy menekülhetnek meg, ha összefognak. Elmondja, hogy anagyanyámmal Amerikában akartak új életet kezdeni, ahol biztonságban ésszabadonélhettekvolna,mertezvoltazegyetlenország,aholsenkitsemüldöztekavallásamiatt.

- Amerika a csodák földjének tűnt akkoriban - magyarázza elgondolkodva.-Manapságaszabadságmagátólértetődőfogalom,olyasmi,amiszületésétőlfogvamegillet minden embert. A második világháború idején azonban nem voltakjogaink. A német megszállás alatt a zsidók alacsonyabb rendűnek számítottakmind a németek, mind a franciák többségének szemében. Rose és én arrólálmodtunk,hogyegyolyanországbaköltözünk,aholnemtörténhetmeghasonlóigazságtalanság, számunkra Amerika volt ez a hely. Amerika volt az álmainkföldje.Úgyterveztük,hogyegyüttjövünkide,ésittalapítunkcsaládot.

-Deaztánbekövetkezettazaretteneteséjszaka.Rosecsaládjanemhittnekünk,nemhitték el, hogymegtörténhet adeportálás.Én viszont ragaszkodtamahhoz,hogy Rose velem jöjjön, hogy biztonságban tudhassuk a kisbabánkat. Az orvosszerintkétésfélhónaposterhesvoltakkoriban.Mindkettenjóltudtuk,hogyazalegfontosabb, hogy megmentsük a gyermekünket, a jövőnket. És így Rosemeghozta élete legnehezebb döntését. De őszintén mondom, hogy az volt azegyetlenválasztásilehetősége,hogyelrejtőzzön.

Jacob szavai hallatán elfog a remegés, mert a hangjából kicsendülőkétségbeesés,valamintaMamie-tólmegszokottfranciaakcentusahatásáraszinteúgyperegleelőttematörténetük,akáregymozifilm.

-ApárizsiNagymecsetben?

Jacobmeglepettenpillantrám.

-Ezekszerintsikerreljártanyomozásod.JeanMichelbarátomötletevolt,akivelemegyüttazellenállásimozgalomnakdolgozott.Sokárvánmaradtgyermeknekszerzett menedéket a mecsetben, miután a szüleiket lágerbe hurcolták. Tudta,hogy a muszlimok segítenek a zsidók mentésében, bár az is igaz, hogy főkéntgyermekeket fogadtak be. Rose áldott állapotban volt, demaga is szinte gyerekvolt még, ezért a mecset vezetői beleegyeztek, hogy befogadják, amikor JeanMichel felkereste őket. Az ereded terv szerint néhány hónapig kellett volnabújtatniukamecsetben,addig, amígbiztonságbanelhagyhatjukPárizst.Utánaapénzzel, amit JeanMichelre bíztam, Lyonba kellett volna csempészni őt, ahol al’AmitiéChrétienne-től, vagyis aKeresztényTestvériségtőlkapotthamispapíroksegítségével délre utazhatott volna. Délen az (Euvre de Secours aux Enfants,vagyisaGyermekmentőSzolgálatgondjairabíztákvolna,akikazsidógyermekeketsemleges országokba szöktették. Tudtuk, hogy Rose-t is befogadnák, mert csaktizenhétévesvolt,éséppengyermeketvárt.Ezvoltatervünk,denemtudom,hogyvégülsikerült-ekivitelezni.Nemtudod,hogyanjutottkiPárizsból?

- Nem - felelem —, de a nagyapám éppen Európában teljesített katonai

szolgálatot,amikortalálkoztak.TalánőhozhattamagávalazEgyesültÁllamokba.

Jacobsebzettneklátszik.

- Tehát valaki máshoz ment feleségül - suttogja elfúló hangon, aztán ismétmegköszörüliatorkát.-Biztosanazthitte,hogymeghaltam.Mondtamneki,hogynem számít semmi, csak az a fontos, hogy ő és baba életben maradjanak. -Hirtelen elhallgat, majd azt kérdezi: - Egyébként kedves ember? Jó emberhezmentRosefeleségül?

-Jóembervolt,demárrégenmeghalt-felelemhalkan.

Jacobbólint,aztánlehajtjaafejét.

-Nagyonsajnálom.

-Ésveledmitörtént?-kérdezemhosszúszünetután.

Jacobmeginthosszasanbámulkiakocsiablakán.

-Visszamentem,hogymegmentsemRosecsaládját.Arrakért,hogytegyemmega kedvéért, de az az igazság, hogy egyébként is szándékomban állt. Arrólálmodtam, hogy egy napon mindannyian együtt leszünk, a fasizmus fenyegetőárnyanélkül.Tudod,Hope,azthittem,hogymegmenthetemőket.Fiatalésnaivvoltam. Késő éjjel érkeztem meg hozzájuk, a gyerekek addigra már mélyenaludtak.Óvatosanbekopogtam,mireRoseapjanyitottajtót.Elégvoltrámnéznie,ésmártudta,mitörtént.„Elment,ugye?”,kérdezte.

Megnyugtattam, hogy a lánya biztonságos helyen van, de csalódottan nézettrám.Mégmostismagamelőttlátomazarcát,amikoraztmondta:„Jacob,teegymegveszekedettbolondvagy!Sohanembocsátokmegneked!”

-Akövetkezőegyórábanvégigarrólgyőzködtem,hogyébresszefelacsaládjátés meneküljünk el mindannyian, mert a letartóztatások néhány órán belülelkezdődnek. Elmondtam neki, hogy a l’Université Libre híradásai szerintharmincezerpárizsizsidótfognakátadnianémeteknek.Aztiselmeséltem,hogyazsidó kommunisták lágerekről és a zsidókmódszeres kiirtásáról beszélnek, amitmindenképpenelkellkerülnünk,deőcsakráztaafejétéshajthatatlanvolt.Arróligyekezettmeggyőzni, hogy akkor is csak a férfiakat hurcolják el, ha a pletykákigaznakbizonyulnak.Úgygondolta,hogycsakabevándorlókat fenyegetiveszély,ezértacsaládjavédelmetélvez.Hiábaerősködtem,hogynemcsakabevándorlókés a férfiak kerülnek sorra, arról nem is beszélve, hogy Rose anyjaLengyelországbanszületett,ezértahatóságokőtisésacsaládjátisbevándorlónaktekinthetik.Hiábamondtam,hogynemkockáztathatunksemmit,nemhittnekem.

Jacob nagyot sóhajt és abbahagyja a történetet. Gavinre pillantok, s amikorfelémfordítjaazarcát,azsápadtésszomorú.Látom,hogyazőszemétiselöntiakönny.Mielőttvégiggondolhatnám,mitisteszek,megragadomacombjánnyugvójobbkezét.Egypillanatigmeglepettnektűnik,deaztánelmosolyodik,ésazujjaitaz ujjaimba fűzi, majd gyengéden megszorítja a kezemet. Zavartan pislognikezdek,éshátrafordulokJacobfelé.

- Ennél többet nem tehettél - jelentem ki vigasztalón. - Biztos vagyok benne,hogyanagyanyámtudtajól,hogymegtettélmindentőledtelhetőt.

-Ezigaz-értvelemegyetJacob—,denemtettemeleget.Hiábahittem,hogyaletartóztatások hamarosan elkezdődnek,mégsem tudtammeggyőzniRose apját.Csak tizennyolc éves voltam, az ő szemében gyereknek számítottam. Akkoribanegygyerekszavamitsemért.Gyakrangondolom,hogyhakitartóbbvagyok,talánmindannyiukatmegmenthettemvolna.Deigazságszerintszámolnomkellettazzalis, hogy a szóbeszéd talán tényleg alaptalan, ezért nem voltam kellőképpenmeggyőző.Sohanembocsátommegmagamnak,amiértnemálltamasarkamra.

-Nematehibád-mormolom.

Jacoblehajtottfejjelígyszól:

- De az én hibám, kedvesem. Rose-nak azt ígértem, hogy biztonságos helyreviszemacsaládját.Ésnemtettem.

Hirtelengörcsösensírnikezd,aztánmegintazablakonbámulkifelé.

- Akkoriban más idők jártak - folytatja hosszú szünet után -, de mégis úgygondolom,hogytöbbetistehettemvolnaértük.

Hosszanéspanaszosanfelsóhajt,aztánfolytatjaatörténetet.

-MiutáneljöttemRose-éktól,hazafelévettemazirányt.Aszüleimésatizenkétéveshúgomisotthonvoltak.Azapámis jóltudta,mireszámíthatunk,ezértmárútra készen álltak. Egy barátunk éttermébe siettünk, a Latin negyedbe, ahol atulajdonosapincéjéberejtettelbennünket.Rose-tismagammalvihettemvolna,de túl nagy volt a kockázat, mert a terhesség jelei már kezdtek látszani rajta.Tudtam, hogy azonnal a haláltáborba küldik, ha kiderül, hogy állapotos. Aztakartam,hogykijussonFranciaországbólésolyanhelyrekerüljön,aholanémeteknemtalálhatnakrá.Azapámésazanyámisegyetértettekabban,hogyúgyleszalegbiztonságosabb,haegyóvóhelyenvészeljükátaletartóztatásokat,utánapedigéberek leszünk és mindent megteszünk, hogy messzire elkerüljük a németeket.Azon az éjszakán és a következő két napon az étterem szűkös pincéjébenrejtőzködtünk,ésattólrettegtünk,hogyránktalálnak.Háromnapmúlvaéhesenés kimerülve, de előmerészkedtünk, mert azt hittük, hogy a nehezén már túlvagyunk.

-MindenáronelakartammenniaNagymecsetbe,merttudtam,hogyRoseottrejtőzik,deazapámnemengedte.Aztmondta,hogyRose-tésatöbbimenekültetis veszélybe sodornám. Jean Micheltől megtudtam, hogy biztonságban van, ésmegüzentem,hogyénisbiztonságbanvagyokéshamarosantalálkozunk,denemtudom, hogy sikerült-e átadnia az üzenetemet. Két nappal később a franciacsendőrség kopogtatott az ajtónkon. Az apámért és értem jöttek, merttudomásukrajutott,hogyrésztvettünkazellenállásimozgalomban.Azanyámatésa húgomat is elhurcolták, és Drancyban, a Párizs melletti elosztótáborbanelválasztottakminket egymástól, és különbözőbarakkokbakerültünk.Sohanem

láttamőkettöbbé,nohakésőbbmegtudtam,hogyőketisAuschwitzbadeportálták,akárcsakazapámatésengem.

Egy percre mindannyian elcsendesedünk, aztán meglepetten veszem észre,hogyazárnyakmármegnyúltakésaNaplassanlenyugodnikészülagabonamezőkfölött. A gyomrom összeszorul, amikor arra gondolok, hogy Jacob és a családjavégülmégisalágerbekerült.Nagyotnyelekidegességemben.

-Mitörténtacsaládjával?-kérdeziGavinóvatosan,aztánmegintmegszorítjaakezemet,ésatekintetecsupaaggodalom.

Jacobnagylevegőtvesz,aztánbelefog.

- Az anyám és a kishúgom azonnal meghaltak, miután megérkeztekAuschwitzba. Az anyám gyenge volt, és nagyon sovány, a húgompedig, amagatizenkét évével, túl kicsi volt még a munkához, ezért mind a kettejüketgázkamrábaküldték.Remélem,hogyolyangyorsantörténtakivégzésük,hogyfelsem fogták ésszel. De félek, hogy az anyám nagyon is jól tudta, mi vár rájuk.Mennyireretteghetettszegény!

Jacob ismét elhallgat, hogy erőt gyűjtsön, én pedig szóhoz sem jutok aziszonyattól,ezérthallgatok.

-Azapámmalugyanabbaabarakkbakerültünk-folytatjakisvártatva.-Eleintepróbáltuk egymásban tartani a lelket, de ő hamarosan súlyos beteg lett, merttífuszjárványtörtkiatáborban.Előszörcsakahidegráztaéjjelenkéntésnagyonlegyengült, aztán a végén már szörnyen köhögött. Az őrök ettől függetlenültovábbra is dolgoztatták, és hiába próbáltuk megkönnyíteni a dolgát a többifogollyal, a betegség nem kegyelmezett neki. Az utolsó éjszakáján, amikor a lázkioltotta az életét, mellette virrasztottam. 1942 őszén halt meg, nem tudom,pontosanhányadikalehetett.Auschwitzbannemlétezetttöbbéazidő,nemtudtuk,milyennap,milyenhónapvan.Azbiztos,hogy jóvalazelsőhóviharokelőtthaltmeg.

-Nagyonsajnálom!-szólalokmeg,deaszavaimnemfejezikki,amitérzek.

Jacob lassanbólint, ésmielőtt folytatná a történetét, egy ideigmegint a tájatbámuljameredten.

-Ahalálaelőttbékességrelelt.Atáborbanúgyhaltakmegazemberek,akárazelalvó kisgyermekek. Önfeledten és ártatlanul. Apámmal is ez történt. És énboldog voltam, mert láttam az arcán, hogy újra szabad. A judaizmusban amennyországfogalmahomályosabb,mintakeresztényeknél,debiztosantudtam,és ma is hiszem, hogy apám valamiképpen találkozott az anyámmal és ahúgommal is.Megnyugvással gondolok erre amai napig. Tudom, hogy egyszermindannyian újra együtt leszünk. - Elmosolyodik, de a mosolya keserédes ésvégtelenül szomorú. - Amunka felszabadít, hirdette az auschwitzi felirat, de azigazságaz,hogyahalálszabadítfel.Ésavégénacsaládomténylegszabadlett.

- Hogyan sikerült életben maradnia? - kérdezi Gavin. - Hány évet töltött

Auschwitzban,kettőtvagytöbbetis?

-Majdnemkétésfélévet-bólintJacob.-Deazazigazság,hogynemvoltmásválasztásom.MegígértemRose-nak,hogyvisszamegyekérte.Nemtudtamésnemisakartammegszegniazígéretemet.Afelszabadulásutánakereséséreindultam.Csak az éltetett, hogy újra együtt leszünk, felneveljük a gyermekünket, és ha aháborúárnyaitólvégképpmegszabadultunk,mégtöbbgyermekünklesz.

Gavinnel feszülten figyelünk, miközben Jacob elmeséli, hogyan tért visszaPárizsbaéskutatottkétségbeesettenRoseután,miközbenaszívemélyénszentülhitte,hogymégmindigél.Elmeséli,hogymifélekínokatéltát,amikorseholsemtalálta, és hogyan lépett kapcsolatba Alainnél, aki Rose családjának egyetlentúlélője-ként a nemzetközi menekültügyi szervezetek gondoskodásánakköszönhetteazéletét.

-VégülAmerikábajöttem,mertRose-zalmegígértükegymásnak,hogyaháborúutánitttalálkozunkújra.Beakartamtartaniazígéretemet.AzelmúltötvenkilencévbenmindenáldottnapkimentemaBatteryParkba,mertmegegyeztünk,hogyottfogunktalálkozni.Hittem,hogyegynaponmajdőiseljön.

-Mindennapottvártálrá?-kérdezem.

Jacobcsakmosolyog.

-Majdnemmindennap,mertdolgoznomiskellettvalamikor,demunkaelőttésutánottvoltam.Csakakkormaradtamtávol,amikormegműtöttékacsípőmet,ésaszeptembertizenegyedikeieseményeketkövetőnéhánynapban,amikorlezártáka parkot. Akkor is ott voltam, amikor az első gép a World Trade Centerikertornyaibacsapódott.Akkorláttamavilágotmásodszorisdarabokrahullani.

Ezeneltöprengekegypillanatig.

- Honnan tudhattad biztosan, hogy a nagyanyám egy napon majd eljön aparkba?Nemgondoltad,hogymárrégenhalott?

Jacobelgondolkodik,mielőttválaszolna.

-Megéreztemvolna,hamárnemél.Tudtamvolna.

- De hogyan? - kérdezem suttogva. Nem akarok tiszteletlennek tűnni, csakegyszerűenhihetetlen,hogyvalakihetvenévenátilyenkitartónszeressenvalakit.

Jacob egy pillanatra ismét kifelé bámul az ablakon, aztán rám néz, majdszomorkásánelmosolyodik:

-Aszívemmegsúgtavolna,Hope.Érted?Ritkántörténikmegazéletben,dehakét embert egymásnak teremtettek, ahogyan a nagyanyádat és engem, akkorörökre egymáshoz tartoznak, és a kötelékük eltéphetetlen.A lelkem egy darabjaazonnalmeghaltvolna,haanagyanyádmárnemlenneközöttünk.AmikorIstenmegszentelteakapcsolatunkat,kéttestbőleggyélettünk.

Gavinhirtelenmegszorítjaakezemet,éselkerekedettszemmelnézrám.

- Hogyan? - kérdezem hitetlenkedve, de Jacob ahelyett, hogy válaszolna, avisszapillantóbannéz.

-Jacob,mitértazon,hogyIstenmegszentelteakapcsolatukat?-kérdeziGavin.

Demielőttelhangzanaaválasz,énmármindentértek.

- Azon a napon, amikor Rose-zal házasságot kötöttünk, Isten szemében egytesttélettünk.

-Tiházasságotkötöttetekanagyanyámmal?- ismétlem,ésközbenaligkapoklevegőt.

Jacobmeglepettneklátszik.

-Hát persze - feleli. - Titokban történt, demegesküdtünk. Talánmegértitek,hogy miért titkoltuk a családunk előtt is. A szüléink úgy gondolták, hogy túlfiatalok vagyunk a házassághoz, de mi reménykedtünk, hogy egy napon majdcsaládi körben is megtarthatjuk a ceremóniát, és együtt ünnepelhetünkmindazokkal,akiketszeretünk.Desohanemvoltrálehetőségünk.

Minél jobban töröma fejem,annál világosabbáválik,hogyMamieházassága,amit a nagyapámmal kötött, nem is volt érvényes.Megint elszorul a szívem, ésarra gondolok,hogy anagyapámatújabb veszteség érte,méghanem is szerzettrólatudomást.Vagytudta?Vajon1949-ben,amikorPárizsbautazott,hogyMamiecsaládtagjainakanyomárabukkanjon,rájött,hogyJacobLevyisatúlélőkközöttvan? Sejtette, hogy Jacob felbukkanása semmissé teheti a Mamie-val kötöttházasságát?Lehet,hogyezértmondtaanagyanyámnak,hogyJacobodaveszett?Agyomrom összeszorul az idegességtől, és minél többet töprengek ezen, annálinkábbrájövök,hogysohanemfogommegtudniaválaszt.

- Azért vetted el a nagyanyámat, mert már gyermeket várt? -kérdezem megbátran.

-Nem!-Jacobnagyhévvelmegrázzaa fejét. -Azértházasodtunkössze,mertszerelmesekvoltunkegymásba,ésazértis,mertrettegtünk,hogyaháborúelszakítminket egymástól. Azért házasodtunk össze, mert hittük, hogy egymásnakteremtettekbennünket, ésma ishiszem,hogya gyermekünkanászéjszakánkonfogant,amikorelőszörlettünkegymáséi.

Megintgondolkodóbaesem.Ezekszerintazanyámnemfelelőtlenserdülőkvadrománcának véletlen következménye, hanem a házasság szentségében fogant.JacobésMamieolthatatlanszerelménekegyetlengyümölcse.Anya,Annieéséniskétszerencsétlensorsúlélektársegyesülésénekvagyunkaleszármazottai.

-Igazamlett,ugye?-szólalmegJacobhosszúszünetután.-Mindvégigigazamvolt.Roseéletbenvan.Aszívemmélyénmindigistudtam,hogytalálkoznifogunk,ésmostvégreviszontláthatom.

Jacob elalszik, mi pedig a gondolatainkbamerülve hagyjuk el a halvány estifénybenúszóProvidencevárosát.Nemtudom,mizajlikGavinlelkében,deazarcavégtelenülszomorú.Azénszívemetismardossaabánat.Alignéhányóraválasztelminket a találkozástól, aminek már hetven évvel ezelőtt meg kellett volnatörténnie,deinkábbürességetérzek,mintujjongást.Talánazért,mertaveszteségsokkal nagyobb, mint amennyit a találkozás által nyerhetünk. Mamieszabadságban és biztonságban élte le az életét, világrahozta anyámat, aki életetadott nekem, így őrizte meg és örökítette tovább mindazt, amit Jacobbalmegálmodtak. Jacob túlélte a lágert, majd kitartón várta Mamie-t az elmúltévtizedekben, de a lelki terheiket egyedül hordozták, holott együtt kellett volnalenniük. Félreértések vagy talán hazugságok miatt elveszítették azt a fajtaszerelmet,amirőlsohanemgondoltamvolna,hogylétezik.

Demostmártudom,hogyvanilyen.Ésezmegrémiszt,merttisztábanvagyokazzal,hogymégsohanemvoltrészembenne.Mégmegközelítőlegsem.

Gavinmegálltankolni,miutánelhajtunkFallRivermellett,deJacobnemébredfel,továbbraisahátsóülésenszunyókál.EgykicsittávolabbhúzódomakocsitólésfelhívomAnnie-t. Elújságolom neki, hogymegtaláltuk Jacobot és úton vagyunkhazafelé. Mosolyognom kell, amikor visítozni kezd örömében, és már rohan is,hogyelmeséljeajóhírtAlainnek.Aháttérbőlhallom,hogyanagybátyámfelkiáltameglepetéstől,aztántürelemreintemalányom,ésmegígérem,hogyegy-kétóránbelülotthonleszünk.AkkormajdJacobveleismegoszthatjaatörténetét.

-Elsemhiszem,hogymegcsináltad,Anya!-lelkendezikAnnie.

-Nemcsakazénérdemem.Adédis,szívem.ÉsGavinéis.

Azautórapillantok, aholGavinmégmindig tankol,háttalnekem, és éppenafejebúbjátvakargatjaöntudatlanul.

-Gavinnekisköszönhetjük-ismétlemmegmosolyogva.

- Köszönöm, Anya! - hálálkodik Annie, és a hangjából régen nem hallottkedvességsugárzik.-AmúgymilyenemberJacob?

Elmesélem neki, hogyan találtunk rá a Battery Parkban, és milyenmegható,hogyMamie-tmégmindig,ennyiévutánisszenvedélyesenszered.

-Tudtam!-suttogjaAnnie.-Tudtam,hogysohanemszűntmegszeretniőt!

-Igazadvolt-ismeremel.-Néhányóramúlvatalálkozunk,jólesz,kicsim?

Miután befejeztük a beszélgetést, visszaballagok a kocsihoz, és közben azalkonyiegetkémlelem,amelyreapró lyukakatégetnekazelsőcsillagok.Hányéshány estét töltöttünk Mamie-val a csillagokra várva, miközben a fejében életeszerelmejárt,akimindvégigegyedülvoltezidőalatt.

AhogyGavinmelléérek,gyengédennézleráméselmosolyodik.

-Jólvagy?-kérdezi.

Figyelem, ahogy a töltőpisztolyt a helyére teszi és a kupakot visszatekeri atankra.

-Igen-felelemahátsóülésrepillantva,aholJacobcsendesenalszik.Hirtelentúlcsordulaszívema fájdalomtól,és folynikezdenekakönnyeim.-Mindenigazvolt,minden!-hajtogatom,ésnemváromel,hogyGavinmegértsen,ámőmégismegért.

-Tudom-mormolja,aztánmagáhozhúz.

Amellkasárahajtomafejem,átkarolom,éskiszakadbelőlemasírás.Egyrecsakzokogok, keservesen, és már nem tudom, hogy kit siratok jobban, Mamie-t ésJacobotvagysajátmagamat.

Hosszúideigcsakállunkszótlanul,mertnincsszükségünkszavakra.Mostmártudom, hogy a herceg nemmese volt, hanem valóság, és azt is, hogy az embertcsak azokmenthetikmeg, akik igazán szeretik. Kiderült, hogy olykor a sorsnaknagyobb tervei vannak velünk, mint amit el tudnánk képzelni. Mostanra mármegtanultam,hogya tündérmesékvalósággáválhatnak,haelégbátrakvagyunk,hogyhiggyünkbennük.

Huszonnyolcadikfejezet

Csillagospite

HOZZÁVALÓK

3csészeliszt1teáskanálsó

3evőkanálkristálycukor

1csészemargarin1csésze,plusz4evőkanálvíz

1tojás,felverve

1teáskanálfehérborecet

1csészeaszaltfüge,felaprítva

1csészeaszaltszilva,felaprítva

1csészepirosvagysárgamagnélküliszőlő,felaprítva

1teáskanálfahéj

6evőkanálbarnacukor

1/2csészeblansírozottmandula

1evőkanálmák

fahéjascukoratetejére(3részcukor1részfahéjjalösszekeverve)

ELKÉSZÍTÉS

1. Szitáljuk egy tálba a lisztet és a sót, majd vegyítsük össze akristálycukorral. Két késsel vagy robotgéppel dolgozzuk morzsásállagúraamargarinnal.Adjukhozzáatojást,afehérborecetetésa4evőkanál vizet, keverjük össze villával, majd lisztes kézzel addiggyúrjuk,amígegygömbötnemkapunk.

2. Tegyüka tésztát 10percreahűtőszekrénybe,majdosszukketté.Azegyikfelétnyújtsukkikörré,ésnyomkodjukbeleegy23cmátmérőjűpiteformába.Amásikfeléttegyükfélre.

3. Melegítsükelőasütőt180°C-ra.

4. Egy közepes lábasban keverjük össze a fügét, az aszalt szilvát,V2 csésze felaprított szőlőt, a fahéjat, a barna cukrot és az 1 csészevizet. Közepes hőmérsékleten addig kevergessük, amíg a cukorfeloldódik és a keverék forrni nem kezd. Ha felforrt, csökkentsükalattaahőmérsékletet,fedjüklealábast,ésfőzzük20percig.Utánavegyükleafedőt,ésfolyamatosankevergetvefőzzük3-5percig,amíganedvességelfő,ésakeveréksűrűlekvárrahasonlít.Ekkorvegyükleatűzről.

5. Amíg a töltelékünk hűl, pirítsukmeg amandulát. Vékony rétegbenterítsükszétegysütőlemezen,és7-9percalattsüssükaranybarnáraasütőben.

6.Amegpirultmandulátforgassukbeleagyümölcskeverékbe.Szórjukbeleamákotésamaradékfélcsészefelaprítottszőlőtis.Atölteléketalaposankeverjükössze.

7. Agyümölcsöstölteléketsimítsukatésztávalkibéleltpiteformába.Atésztafélretett másik felét nyújtjuk ki 25x25 cm-es négyzetté. Vágjuk 1,5 cm szélescsíkokra,amiketrendezzünkelcsillagalakzatbanatölteléktetején.Hintsükmegafahéjascukorral.

9. Süssük30percig,vagyamígatetejearanybarnáranempirul.Vegyükki a sütőből és hagyjuk teljesen kihűlni. Hűtőszekrényben 5 napigtarthatóel.

Kínáljukhidegenvagyszobahőmérsékleten.

Rose

A víz, amelyben Rose lebegett, lassanként elszíneződött, s a tompa, opálosszínek gyermekkori kedvence, Claude Monet remekműveit jutatták eszébe.Vízililiomokat és szomorúfűzeket látott a zordon mélységből, időnként pedignyárfákelmosódottárnyaisejlettekátavízen,valahonnan,végtelenültávolról.Kislánykorábanarravágyott,hogyelmehessenGivernybe,aholMonetszámosvilághírűműremeketalkotott,mertszentülhitte,hogyazaleggyönyörűbbhelyavilágon.Márjóvalidősebbvolt,amikorrádöbbent,hogynemahelyiadottságok,hanemMonetszemeésavászonrafestettsittektettékGivernytellenállhatatlanulszéppé.AmikorJacobbalaPárizstólnemmesszefekvőArgenteuil-belátogattak,aholMonet élt és alkotott, Rose csalódottan vette tudomásul, hogy a városka,bár valóban gyönyörű volt, semmivel sem volt különlegesebb,mint bármelyikfranciatelepülés.

Rájött,hogyaszépségészlelésenmúlik.Aháborúutándöbbentenlátta,hogymár semmiben nem képes felfedezi a szépséget. Bár tompán érzékelte, hogy avilágmégmindiggyönyörű,deúgytűnt,hogyakörvonalaihirtelenelmosódtak,egykoricsillogásapedigeltűnt.

Most, hogy selymes színek örvénylettek körülötte a titokzatos mélységben,ahonnan szemmel láthatóan nincs menekvés, hagyta, hogy elsodródjon, ésközben csak hallgatott.Megint hangokra lelt figyelmes. A hatalmas és lágyanfodrozódó tenger felszínéről érkeztek hozzá. Megpróbálta elrúgni magát amélyből, mert úgy érezte, hogy mindennél fontosabb, hogy megtudja, ki isszólongatja.Ezúttalvalamiszokatlanthallott?

Ahogy lassan lebegett felfelé, egyre közelebb a felszínhez a víz gyengédenkörülölelte,aztánaszínekváratlanularraaruhájáraemlékeztették,amelyetatitkos esküvőre varrt. 1942. április 14., kedd volt. Egy dátum, amit soha nemfelejtel.Aruhájaanyagátazegyikbarátnője,Jacquelineszerezteneki,ővoltazegyetlen, akit beavattaka titkos előkészületekbe.ÁmJacqueline-tmárcius elsőhetében letartóztatták, mert külföldi volt, és ráadásul még zsidó is. Azelhurcolása a küszöbön álló terror első jele volt, de a nagy napon még nemgondoltakarájukvárómegpróbáltatásokra.

Az esküvői ruha több réteg habkönnyű fátyolból állt, és Rose hónapokon átvarrogatta éjszakánként a szobája sötétségében. Ha a nővére, Helenemegkérdezte, hogy mivel foglalatoskodik, a ruhát gyorsan a takarója alárejtette, majd elnézést kért, amiért felébresztette a testvérét. A lelke mélyénsejtette, hogy Helene tud mindenről, és bár soha nem kedvelte Jacobot, talánörült, hogy legalább az egyikük megtalálta a kiutat az általános letargiából,amelyakkoribankörülvetteőket.

Rosenemakartfehérbenesküdni,pedigatisztaságátnemveszítetteel.Afehér

azártatlanságszínevolt,deúgyérezte,hogyaz1940-esévek

Párizsában nyoma sem maradt <t~ ártatlanságnak. Ezért végül olyanruhábanérkezettazesküvőjére,amelyazalkony,akedvencnapszakaragyogószíneibenjátszott.Világoskék,halványrózsaszín,vajszín,barackéslevendulakékörvénylettacsodásruharétegeiben,ésRoseúgyérezte,minthaafelhőkfölöttjárna.

- Soha nem láttam hoznád fogható gyönyörűséget! - mondta neki Jacob,amikorRosemegjelentaruhában,ésafiúszemébőlsugárzóáhítatnemhagyottkétségetafelől,hogyígyisgondolja.

A tekintetük egymásba olvadt, és Rose Jacob szeméből kiolvashatta a rájukváró közös jövőt. Új életet akartak kezdeni, valahol messze Párizstól, ésgyermekeketszerettekvolna,sok-sokgyermeket.Úgyképzelték,hogyazelőttükállóéveketvidámságtöltimajdbe,segyüttöregednekmeg.Abbanapillanatbanazéletvégtelennekésboldognaktűnt,ésRosehinniakarta,hogymindezvalóraisválik.

-Szeretlek!-suttogtaJacobnak.

Lebegés közben Rose egyszer csak rádöbbent, hogy valójában az esküvőiruhájaszínpompásrétegeiölelikkörbeatestét,éslágyanringatjákahullámokközött. Elismerte a gondosan összeállított színes anyagot- mindegyik rétegenhalványan átderengett a fény, és szinte simogatták a bőrét, éppen úgy, mintréges-régen,azonazáprilisinapon.

Egyre élesebben észlelte a hangokat,miközben szelíden ringatózott felfelé aruhája fátyolrétegein. Aztán hirtelen elöntötte a bizonyosság érzése: márhalottnak kellene lenni. Vajon miért nem döbbent rá hamarabb, pedig olyannyilvánvaló volt? Hiszen Alain hangát hallotta napok óta. Az öccsehazaszólította, mutatta az utat az opálos tájakon át hazafelé, a családjához 1w nem az égben voltak, hanem ebben a furcsa, idegen világban. Bár nemzárhatta ki, hogy az égbolt is éppen ilyen. Mert hát honnan tudhatta volna,milyen érzés is a felhők között lebegni? Ezért az is elképzelhető volt, hogy afelkelőNapfényecsaltaelőeztakülönösvilágot.

Rosemindenkétségetkizáróntudta,hogyazéletevégetért,ésaztis,hogyamennyországtényleglétezik,mivelazőtszólítóhangokismétfelerősödtek.

-Reviensámoi-suttogtaJacobatávolból.-Reviensamoi,monamour!Jöjjvisszahoznám,szerelmem!

Roseválaszolni akart, azt akarta kiáltani, hogy „jövök, Jacob”, ámegyetlenhangsemjöttkiatorkán.

Ámakkormegérezte,hogyJacobkezerákulcsolódikazövére.Azonnaltudta,hogy ő az, mert az érintését bármikor felismerte volna, noha hetven év elteltazóta,hogyutoljáraabőrénérezhette.Atenyeremelegvolt,erősésismerős.Ezakézmentettemegőthajdanán.

Annyi év után is magához húzta őt, és ez biztosan azt jelenti, hogymegbocsátottneki,amiértakaratlanul isahalálbaküldte.Aszívetúlcsordultaboldogságtól, a szeméből pedig könnyek peregtek, mert éveken át csak ebbenreménykedett.

Mélylélegzetetvett,ésatüdejehirtelenlevendulaillattalteltmeg,ugyanúgy,ahogyaz esküvőjenapján. Itthonvolt hát, végrehazaért!Megszorította Jacobkezét,aztánvégreúsznikezdett,egyenesenafelszínfelé.

Huszonkilencedikfejezet

Annievesziészreelőször.

- Anya! - suttogja, aztán vadul ráncigálni kezdi a karomat,mialatt csendesenfigyelem,hogyaMamieföléhajolóJacobfranciáulszólongatjaanagyanyámat.

Egyórájaérkeztünkmegakórházba,ésJacobazótaeztcsinálja.

-Miaz,kicsim?-kérdezem,delenemvennémrólukaszemem.

-Megmozdult,Anya!-bizonygatjaAnnie.-Mamiemegmozdult!

Hamarosan én is rájövök, hogy a lányomnak igaza van. Lélegzetvisszafojtvafigyelem, amint Mamie bal keze egy pillanatra megremeg, aztán Jacob kezérekulcsolódik.Jacobtovábbraishalkanbecézgeti,ésahangjaegyresürgetőbb.

-Csaknem…-fogbeleAlain,deahangjaelcsuklik.

-Ébredezik-mormoljaGavinmellettem.

Mindannyiannémánfigyeljük,amintanagyanyámszemhéjamegrándul,aztánegyszer csak kinyílik a szeme. Tudom, hogy valamelyikünknekhívnia kellene azorvost, de a lábam földbe gyökerezik a döbbenettől, és egy tapodtat sem tudokmozdulni.Mamiehangosan zihálva veszi a levegőt,mintha sokáig visszatartottavolna a lélegzetét, a tekintete pedig körbe-körbe jár a kórteremben, aztán végülJacobarcánállapodikmeg.Érthetetlenhangonmondvalamit,deahangjaidegen,minthanemisazövélenne.Ajkaivalszavakatkezdelformálni,ésúgyerőlködik,mintakisgyermek,akimosttanulbeszélni.

-DrágaRose,végremegtaláltalak!-mondjaJacob.

Mamiemegintszóranyitjaaszáját,decsakpanaszosannyöszörög.

-Te…itt?-szólalmegvégül.Ahangjaérdesésrekedt,dekétségtelenülazövé.CsakbámulJacobra,akisírvalehajol,hogyvégtelengyöngédséggelcsókotleheljenazajkára.

-Igen,énvagyokaz!-mormolja,ésnemtudnakbetelniegymáslátványával.

- Már… - kérdi Mamie elcsukló hangon - a mennyországban vagyunk?- Csigalassúsággal préseli ki a szavakat, de szemmel láthatóan sok mindentszeretnemondani.

-Nem,szerelmem,CapeCodonvagyunk-válaszoljanagyotsóhajtvaJacob.

Mamie egy pillanatra összezavarodik, aztán fátyolos tekintetét ismétvégigjáratjaakórteremmindenszegletén,mirevégrefelismerbennünket.Előszörengem,aztánAnnie-tésvégülazöccsét,Alaint.

-Alain?-kérdisuttogva.

-Igen-felelianagybátyám.-Igen,Rose,énvagyokaz.

MamieújrahitetlenkedvenézJacobra.

-Alain…él,éste…Jacob…teisélsz?-suttogjaneki.

-Igen,szerelmem-erősídmegJacob.-Tementettélmegengem.

Mamiehirtelensírnikezd,ésakönnyeipatakokbankezdenekfolyniazarcán.

-Énnem…énnemmentettelekmeg…-tiltakozikerőlködve.-Hogymondhatszilyet?-kérdezi,miközbenzihálvakapkodjaalevegőt.-Hiszenénkértelek…hogymenjvissza.Énvagyok…ahibás.

- Nem! - tiltakozik Jacob. - Nem te vagy a hibás, drága Rose! Életbenmaradtam,mertmindighittem,hogyegyszerújratalálkozunk.Tetartottáléletbenazelmúlthetvenévalatt.Sohanemadtamfelakeresést.

Mamiecsakbámulrácsodálkozva.

-Valakinekhívniakelleneazorvost!-súgjaGavinafülembe.

-Igen,szerintemis-helyeselek,deegyikünksemmozdul.

KisvártatvaMamieengemkezdelkeresniatekintetével.

-Hope?

-Igen,Mamie?-mondom,ésegylépésselközelebbhúzódomazágyhoz.

-Miért…sírsz?-kérdezivontatottan.

-Mert… -magam sem tudom, hogymit válaszolhatnék - annyira hiányoztál!-nyögömkivégül,ésrákelljönnöm,hogyezazigazság.

MamieismétJacobranéz.

-Hogyan…?-kérdezitanácstalanul.

Jacobbólint,mertsejti,mirevonatkozikakérdés.

-Hopetaláltrám-magyarázza.-Hope,Annieésabarátjuk,Gavin.

- Gavin? - ismétli meg Mamie, aztán erőlködve keresi a tekintetünket, amígvégülmegpillantjaGavint.-KiazaGavin?Maga?

- Igen, asszonyom - válaszolja Gavin készségesen. - Már találkoztunknéhányszor, én vagyok a környék ezermestere, és… jó barátok vagyunk azunokájával.

-Igen-motyogjaMamie-,máremlékszem.

Egykisidőrelehunyjaaszemét,aztánújrakinyitjaéshosszanbámuljaJacobot,mielőttismétrámnézne.

-Hogy…hogyantaláltadmegazénJacobomat?-tudakoljasuttogva.

- A lista segítségével, amit nekem adtál - felelem. - A lista miatt küldtél

Párizsba.

Mamie teljesen összezavarodik, és rá kell jönnöm, hogy nem is tudja, mirőlbeszélek.ApillanathevébenmegisfeledkeztemazAlzheimer-kórról.

- De a tündérmesék is a segítségemre voltak - teszem hozzá, de továbbra isértetlenülmeredrám.-AtemeséidvezettekelvégülJacobhoz.Csakmostjöttem,rá,hogynemismesékvoltak.

-Nemmesékvoltak-mormoljaMamie,aztánGavinre függesztvea tekintetéthozzáteszi:-Avalóságrólszóltak.Mindig.

AmikorAlainrepillant,aszemeújbólkönnybelábad.

-Alain!-szólítjamegvégtelengyöngédséggel.

-Hogyhogyfelismersz,ennyiévután?-kérdiazöccsedöbbenten.

- A testvérem… vagy - mondjaMamie. A beszéde egyre szaporább, a szavakegyrekönnyedebbenjönnekanyelvére.-Bárhol…felismernélek.

- Sajnálom, hogy nem találtalak meg korábban! - szabadkozik Alain. - Nemtudtam…nemtudtam,hogyélsz.Annyiévetelvesztegettünk!

Anagyanyámegypillanatralehunyjaaszemét,aztánújrakeservesensírnikezd.

- Azt hittem, … hogy meghaltál, Auschwitzban. Milliószor elképzeltem azt ahelyet.

-Énisazthittem,hogyhalottvagy-mormoljaAlain.

MamiemostAnniefeléfordul.

-Leona?-kérdezi.

Anniehirtelenösszerándul, és a szívemszakadmeg érte.Nagyon fájhatneki,hogyadédanyjamindenkitfelismer,csakőtnem.

-Nem,Mamie-felelialányom.-KiazaLeona?

EzúttalJacobonasor,hogymagyarázattalszolgáljon.

-Leonaakishúgomvolt-válaszolja,ésatekinteteszeretettelpihenmegAnniearcán.-Istenem,Annie,annyirahasonlítaszrá!

AnnieújrakérdőnnézMamie-ra.

-Márhónapokótaígyszólítasz-áruljael.-Őrágondoltál?

Mamieismétértetlenülnéz,mireAnnieJacobhozfordul:

-MitörténtLeonával?

Jacobkérdőnpillantrám,énpedigbiccentek.Annieelégnagymárahhoz,hogymegtudja.

- Meghalt, szívem. Auschwitzban. Azt hiszem, hogy nem szenvedett sokat.Békévelmentel.

Annieszememegtelikkönnyel.

-Sajnálom!-mormolja.-Nagyonsajnálom,hogyilyentragédiaérteatestvérét.

Jacobgyengédenmosolyográ.

-Ráemlékeztetsz-feleli—,ésezvégtelenülboldoggátesz.

IsmétMamiefeléfordul,aztánföléhajol.

-Rose,Leonamársok-sokévehalott,deezazifjúhölgyittAnnie,adédunokád.Amidédunokánk-teszihozzákisvártatva,aztánbüszkénpillantAnnie-re.

Alányomélespillantástvetrám,énpedigrádöbbenek,hogynemismondtamelneki,hogyJacobésMamieösszeházasodtak,ésazanyámnakJacobazigaziapja.

-Későbbmindentelmagyarázok!-suttogom,ésmegszorítomAnniekezét,akizavartnaklátszik,devégülrábólint.

MamiemostAnnie-tkezdielvizsgálgatni.

-Annie!-szólalmegvégül,ésfelismeréscsillanaszemében.-Alegfiatalabb.

-Igen,Mamie-motyogja.

- Jó lány… vagy -mondja a nagyanyám. - Büszke vagyok… rád. Bennedmégvan… igazi lelkesedés. Arra emlékeztetsz… amit már rég elvesztettem. Maradjmindig…ilyen!

-Úgylesz,Mamie-bólogatbuzgónAnnie.

MamievégülJacobhozfordul,akimégmindigföléhajol.

-Szerelmem!-suttogjalágyan.-Nesírj!

Jacobtesteegyrecsakrázkódikazokogástól,ésazarcakönnybenázik.

-Végreegyüttvagyunk!-folytatjaMamie.-Annyit…vártamrád!

Csak nézik egymást szótlanul, mi pedig lélegzetvisszafojtva álljuk körül őket.Jacob közelebb hajol, és lassan, végtelenül gyöngéden ismét megcsókolja anagyanyámajkát, és csukott szemmel rövid ideig ígymarad,mintha soha többénem akarna megmozdulni. Ez a néhány pillanat egy másik tündérmeséreemlékeztet. Mint amikor a herceg csókjával felébreszti százéves álmábólCsipkerózsikát. Sőt rádöbbenek, hogy a valóság nem is sokban különbözik amesétől,hiszenMamieazelmúlthetvenévetszintefélálombanéltevégig.

-Örökreígymaradunk,szerelmem!-ígérimegJacob.

-Örökre…-mosolyográMamie,éslenemvennérólaaszemét.

Harmincadikfejezet

Hajnaliháromóratájban,nemsokkalazután,hogyAlain,Annie,Gavinésénmagukrahagytukőket,Mamiebékésenörökálombaszenderült.

Jacobmégórákigüldögéltazágyamellett.Pirkadatutánjöttelakórházból,ésamikor a taxi kitette a családi cukrászda bejárata előtt, szinte rá sem ismertem.Mintha kicserélték volna. Attól féltem, hogy szomorú és csalódott lesz, amiérthetven év várakozás után csak a halálos ágyán talált rá Mamie-ra, de nem ígytörtént.Aszemébeújfajtacsillogásköltözött,ésazarcánnyomasemvoltannakabánatnak, amit a New York-i első találkozásunkkor láttam. Tíz évet fiatalodottéjszaka.

A nővérek elmesélték, hogy Mamie és Jacob még jó ideig beszélgettek, ésamikorvégülbementekmegnézni,hogyjólvan-e,márnemélt,deazarcánangyalimosolyült,ésholtábanisszorítottaJacobkezét,akiismeretlennyelvensuttogotthozzá.

Gavin értesítette a rabbiját, aki felajánlotta, hogy eljön hozzánk, hogy zsidóhagyományok szerint tarthassuk meg Mamie halottbúcsúztató szertartását.Mostanramárvilágossáváltszámomra,hogyanagyanyámmindigiszsidóvolt,ésezennemváltoztatottsemmisem.Bár,ahogyaztegyszermondta,talánmuszlimés katolikus is volt egyben. Ámha valakimindenholmegtalálja Istent, ahogyanMamietanítottanekem,akkortalánúgyleszalegjobb,haazonazútonküldjükőthaza,amirehajdanábanelőszörlépett.

Felváltva virrasztottunk a ravatal mellett, mert Gavin elmagyarázta, hogy azsidóvallásielőírásokszerintsenkinemtávozhatelazélőksorábólegyedül,aztánkét napmúlva koporsóba tettük, és az anyámmeg a nagyapámmellé temettük.Eleintenemtudtam,mitévőlegyek,hiszenJacobésanagyanyámházasságamiatta nagyapámmal kötött frigy semmisnek tekinthető, de Jacob átölelt és szelídenmeggyőzött.

- Istent nem érdekli, hogy hol nyugszik a testünk, de szerintem Rose ishelyeseltevolnaadöntésedet.Aztkértevolna,hogyaférjemellétemessék,hiszenveleélteleazegészéletét,nekiköszönhette,hogymegmenekült,ésveleneveltefelalányunkatis.

A következő néhány napban gépiesen tettem a dolgomat, irányítottam acukrászda ügyeit, de a gondolataim másfelé jártak. Hatalmas űr tátongott alelkemben,éssejtelmemsemvolt,hogyantöltsembe.Megintegyedülmaradtam.Egyedül kell vezetnem a cukrászdát, egyedül kell felnevelnem a lányomat, ésegyedül kell továbbvinnem a családi hagyományt, amit épp csak elkezdtemfelfogniésmegérteni.

Hatnapja temettükelanagyanyámat.AlainsétálnimentAnnie-vel,mipedigkettesbenmaradtunkJacobbal,ésakandallónálüldögélveaháborúutániévekrőlbeszélgetünk.

-Nagyon sajnálom,Hope, hogy nem láthattalak felnőni -mondja egyszerűen,aztánremegőkezévelmegszorítjaazenyémet.

- Bármit megadnék, ha visszapörgethetném az időt, de az a fontos, hogy jóember lett belőled. Erős, jólelkű asszony vagy. Az én szerelmem, Rose is ilyenasszonnyá érett. Hozzá hasonlóan te is talpig becsületes, csupa szív gyermekethoztálavilágra,ésnagyszerűanyavagy.

Megköszönömazelismerőszavait,ésnémánbámuloma tüzet,dea fejembenottzakatolakérdés,amitmárazelsőtalálkozásunkkorisfelakartamtenni.

- Ezek után mit gondoljak a Nagyapámról, Tedről? - bököm ki végülbátortalanul.

Jacoblehajtjaafejét,ésjóideigőisalángokatfigyeli.

-Csodálatosembervolt-szögezilevégül.-Eltartottaacsaládotésfelnevelteazédesanyádat,Hope.Bárcsakmegköszönhettemvolnaneki!

-Méltatlan helyzetbe került -mondomóvatosan,majd gyorsan hozzáteszem:-Sajnálom,nemakartalakmegbántani!

- Persze, hogy nem - helyesel Jacob azonnal. - Igazad van. Mindig ő lesz anagyapád, Hope. Tudom jól. Soha nem fogsz úgy szeretni,mint őt, hiszen veleéltedazéletedet.

Márnyitomisaszámat,hogyellentmondjak,hiszenezmegveleszembennemlennebecsületes,demegelőz.

-Mindigsajnálnifogom,hogylemaradtamazokróladolgokról,amiketnekivoltalkalmamegélni veletek. A sors eztmérte ránk,mostmár nem tehetünk ellenesemmit.Előrekelltekinteni,mertajövőtmégmegváltoztathatjuk,deamúltfelettmárnincsenhatalmunk.

-Sajnálom…-jelentemki,deaszavaimrészvétlennekésostobánaktűnnek.-AnagyanyámmondottvalamitTedről,mielőttmeghalt?

Jacobbólint,aztánelfordítjaafejét.

-Nagyigyekezettelpróbáltmindentelmesélni.Azthiszem,úgygondolta,hogyelkellfogadtatniavelem,amitörtént,pedignemvoltrászükség,Hope.Aháborúszakítottelminketegymástól,ésbizonyosdolgokatnemlehetmegmásítani.

-Mitmeséltneked?

Jacobfelémfordul,aztánbelefogatörténetbe.

-Rose 1942őszén jutott el Spanyolországba, ott találkozott anagyapáddal.Azamerikaikatonairepülőgépet,amelynekapilótájavolt,találatérteFranciaországfölött, ezért a nagyanyádhoz hasonlóan őt is titkos csatornákon csempészték átSpanyolországba a szövetségesekhez hű ellenállók. A nagyanyáddal együttbújtattákegyházban,akkortalálkoztak.Tedbeleszeretett,pedigRoseakkormárnagyon közel járt a szüléshez. Akkoriban történt, hogy zsidó menekültek újabbcsoportjaérkezettodaPárizsból,ésnéhányukatRoseismertekorábbról,ésőkaztmondták neki, hogy meghaltam. Először nem hitt nekik, de az egyikük aztállította,hogylátta,amintPárizsbananyíltutcánlelőttek.Egymásikférfiviszontúgytudta,hogyAuschwitzbadeportáltak,aholazonnalagázkamrábaküldtek.

-Istenem!-suttogom,mertfogalmamsincs,mitmondhatnék.

Jacobmeredtenbámulkifeléa jégvirágosablakon, amelyenát csak foltokbanszűrődnekbeaszürkületifények.

-Báraszíveaztsúgta,hogyéletbenvagyok-folytatjaJacob—,deminéltöbbenállították, hogy odavesztem, annál jobban elbizonytalanodott. A benne növekvőmagzat életét tartotta a legfontosabbnak, azt akarta mindenáron megvédeni.AmikorTedmegkérteakezétésfelajánlotta,hogymégaszüléselőttmagávalvisziaz Egyesült Államokba, Rose úgy gondolta, hogy ez lehet a gyermek egyetlenesélye arra, hogy amerikai állampolgár legyen, amirőlhajdan együtt álmodtunk.Tudta, hogy ha Amerikában nőhetne fel, a kislányunk örökké szabad lehetne.Ezért jött azEgyesültÁllamokbaanagyapáddal, és ezértmenthozzá feleségül -magyarázza Jacob csendesen. - A születési anyakönyvi kivonatonmár Ted neveszerepeltagyermekapjaként,ezértnemakadtakjogikomplikációk,későbbpedigmegvesztegettekegyhivatalnokot,hogyaszületésiévetírjaát1943-ra,hogytöbbésenki ne kérdőjelezze meg az apaságát. A nagyapád csak annyit kért Rose-tólcserébe, hogy Josephine-t a saját lányaként nevelhesse, és ne kelljen felfedniükelőtteazigaziapjakilétét.

-Ezekszerintsohanembeszéltanyámnakrólad?

-Roseaztmondta,hogyezvoltéleteegyiklegnagyobbballépése-ingatjaJacoba fejét. - Ted csodálatos apa volt, ezért Rose-nak nem volt szíve felrúgni azígéretét.Avégsőkigtartottamagáthozzá,méghaezazzalisjárt,hogyarégiéletétegy teljesen újra kellett cserélnie. Más módon próbált megészrevétlenülbelecsempészniJosephinemindennapjaiba.

- A tündérmeséivel - mormolom. - Minden történetébe bele szőtt, ezértészrevétlenül mindvégig velünk voltál. - Elhallgatok, majd hirtelen eszembe jutvalami. - A nagyapám 1949-ben Párizsba repült, hogy megkeressen téged ésMamiecsaládtagjaitis.Errőlnemmeséltneked?

Jacobnagyotsóhajt.

- A történetnek ezt a részét homály fedi. A nagyanyád sem tudtamire vélni,hogy miért nem bukkant a nyomunkra. Nekem pedig nem volt szívem aztmondani,hogyTedtalánmegtaláltbennünket,csaknemakartafelrúgniaközös

életüket. Alain és én is szerepeltünk a nyilvántartásokban, és 1952-ig nem isjöttemátazEgyesültÁllamokba.Mindenkövetmegmozgattamannakérdekében,hogy Rose rám találhasson, mert meg sem fordult a fejemben, hogy meghalt.Hittem benne, hogymegmenekült, és hogy hamarosan újra találkozhatunk. Azthiszem,hogymár sohanemtudjukmeg,mi történtvalójában.Ámabbanbiztosvagyok,hogyamikornagyapádahalálhíremmeltérthazaPárizsból,hazudott.

- Hazudott, hogy megvédje a közös életüket - mondom megborzongva, ésközelebbhúzódomatűzhöz.

Jacobbólint.

-Én is így hiszem.De ki vádolhatná ezért? SzeretteRose-t és Josephine-t is,akitsajátlányakéntnevelt.Kényelmesésnyugodtéletetbiztosítottszámukra.HaRosetudtavolna,hogyélek,akkortalánmindentfelrúg.Tednekviszontazvoltaleghőbbvágya,hogymegvédjeacsaládját.Ésezértnemishibáztatom.Hiszenénisugyanezttettem,nemigaz?Mindendöntésemetazvezérelte,hogybiztonságbantudjamazokat,akikettisztaszívembőlszerettem.Mindannyianhozunkdöntéseketésáldozatokatannakérdekében,amibenalegjobbanhiszünk.

-Haténylegígytörtént,ahogymondod,akkorTedmegakadályozta,hogyteésMamieújraegyüttlegyetek-vélekedem,sérzem,hogyegyrenagyobbagombócatorkomban.-Hetvenévenáttartotttávolbenneteketegymástól.

-Nem,szívem!-vetiellenJacob.-Aháborúválasztottelminketegymástól.Avilág megbolondult és a feje tetejére állt, ezért a sorsunk alakulásáért nemokolhatom sem a nagyapádat, sem Rose-t. Mindannyian meghoztuk a magunkdöntéseit,ésvállalnunkkellettakövetkezményeket.

- Sajnálom, nagyon sajnálom! - hajtogatom, hogy megbocsátást nyerjek anagyapámnak,akibecstelenmódontönkretetteJacobéletét.

-Nincsmiért - jelendki szelíden Jacob. -Anagyanyádutolsó kérése az volt,hogy bocsássák meg neki, mert úgy érezte, elárult engem, amikor hozzámentTedhez. De biztosítottam, hogy nincs szüksége bűnbocsánatra, mivel helyesencselekedett. Nem követett el semmi rosszat, hiszen mindvégig a lányunk javátakarta. Az a legfontosabb, hogy Rose túlélte a háborút, ahogyan Josephine is.Megszülettél te, aztán Annie is világra jött. Rose megmentette szerelmünkgyümölcsét, a közös gyermekünket, és olyan életet teremtett neki, amilyenrőlmindigisálmodtunk.Szabadonélhetett,ésezalényeg.

-Deazegészéletedhiábavalóvárakozássaltelt!-emlékeztetem.

-DevégülmegtaláltamRose-t,ésbékéreleltem-felelimosolyogvaJacob,aztánakezemértnyúl,ésmélyenaszemembenéz. -Tivagytokamiörökségünk, teésAnnie. Becsüldmeg, amit kaptál,mertmostmár tudod jól, hogymekkora áratfizettünkérte!

-Dehogyan?

- Úgy, hogy követed a szívedet! - magyarázza Jacob. - Az élet tele van

buktatókkal. A körülmények elválaszthatnak minket egymástól, a döntéseinkgúzsbaköthetikazéletünket,deaszívedmindigmegmutatja,hogymerrevanazEsthajnalcsillag, az örök útjelző. A nagyanyád soha nem felejtette el ezt abölcsességet.

-Honnan tudhatnám, hogymit kell tennem? - hajtom le a fejem. Fogalmamsincs, hogyanmagyarázhatnám el neki, hogy a szívem eddigmégmindig bajbasodort.

- Tudni fogod - mondja Jacob. - Csak légy éber! A válaszok ott rejtőznek aszívedmélyén.

Másnap reggel már épp indulnék a cukrászdába, amikor észreveszem, hogyJacob még mindig a nappaliban üldögél az ablak előtt, ahonnan tegnap este acsillagokatkémlelte.Ugyanúgycsodáltaakoraestiégboltot,ahogyanMamietetteegészéletében.

- Jó reggelt, Jacob! - köszöntőm, és felkapom a kulcscsomómat akonyhaasztalról.-Mennemkelldolgozni.Havankedved,ugorjbeacukrászdábadélelőtt,készíteknekedcsillagospitét!

Mivelnemválaszol,közelebblépekésaszékemellétérdelek.

-Jacob?

Aszemecsukva,azarcánpedigföldöntúlimosolyül,minthacsodálatosálmotlátna,ésnemszeretné,hogyvégetérjen.Talánéppenanagyanyámrólálmodik.

-Jacob? - szólítommegújra, aztán gyöngédenmegérintem a karját. És ekkormármindentértek.-Jacob!-suttogomújraésújra,éskönnyekcsorognakvégigazarcomon.

Megérintemazarcát,deazisjéghideg,akárcsakakarja.Meghalt.Devalahogynemérváratlanul.EgészéletébenMamie-tkereste,ésmostegyörökkévalóságállelőttük,hogypótolják,amitelmulasztottak.

Nemháborgatom.NemébresztemfelsemAlaint,semAnnie-t.Nemmegyekacukrászdába sem, csak ideülök mellé. Ennek a végtelenül bátor embernekköszönhetemazéletemet.Értehullmostakönnyem.Azértsírok,amielveszett,ésamitvégülegyütttaláltunkmeg.Anagyanyámatésazanyámatsiratom,akisohanemszerzetttudomástazigaziapjáról.Annie-értsírok,akinekilyenfiatalonennyiveszteségetkellátélnie,ésmagamértissírok,mertnemtalálomazutamat.Hiábakérte Jacob, hogy csendesedjek el és nézzek magamba, a szívemben nincsenekválaszok.

Alapos megfontolás után, úgy döntünk Alainnél, hogy Jacobot Mamie mellétemetjük. Nincsenek családtagjai rajtunk kívül, és hol is nyugodhatna nagyobb

békében,mint élete szerelmemellett.VégülmegtaláltamRose-t, ígymondta azutolsóestéjén,ésbékéreleltem.

Elida White és a nagyanyja is eljöttek a temetésre Pembroke-ból, ezértmuszlimok, keresztények és zsidók együtt állunk Jacob sírhelyénél és együtthallgatjuka rabbi szavait.Keletrepillantok,mert Jacob sírköve abbaaz iránybanézmajd,ha elhantolták.Mamie-t is így temettükel.Néhányóramúlvaaz elsőcsillagokpislákolnikezdenekazalkonyiégbolton,úgy,ahogymindigistették,ésahogyanezutánisfogják.Amígcsakcsillagokhunyorognakazégen,Jacobígérete,hogyszeretnifogjaanagyanyámat,érvényesmarad.Hűcsillagaikvigyáznakrájukodaföntről,Mamie-raéséleteegyetlenszerelmére,akivégremegtaláltaőt.

Harmincegyedikfejezet

CapeCodonatélmindigvégtelennekéskihaltnaktűnik,ámidénténylegúgyérzem, hogy az örök fagy birodalmában élek, miközben arra várok, hogymegérkezzenekavégrehajtókésfelszámoljákacukrászdát.Potenciálisvevőjenemakadt,mert nincs olyan bolond, aki cukrászdát vásárolna a tél közepén, ám halenne,abankakkorisrátennéakezét.Mattsemmitsemcsinálazügyérdekében,én pedig nem könyörgök neki. Reggelenként, amikor dolgozni indulok és aleheletemfagyosanpárállikadermedtnémaságban,azontűnődöm,hogytalánezMamie örökségének utolsó napja. Hamarosan minden eltűnik nyomtalanul, deaddigiskikellnyitnom,mertnemtehetekmást.

Sokantalánazthihetik,hogyüzletiszempontbólésamostohaidőjárásmiattezazév legkellemetlenebbrésze,deénmindigbékére leltematélihónapokban.Azestékcsendesek,alkonyattájbanazutolsósirályokvijjogásáthozzaapartiszél,ésaházikómmélyéről ishalloma tengerneszezését.Havégigsétálokaparton, a jégfagyosan recseg a talpam alatt, és a Fő utcából a település néptelenkísértetvárosnaklátszik.Nyitáselőttgyakranhiszem,hogyénvagyokazegyetlentúlélő a jég és a fagy birodalmában, és eljátszom a gondolattal, hogy a vakítófehérségbenláthatatlanvagyok.

November harmadik hetében Gavin meghív vacsorázni és moziba, és bárelutasítom, pár nappal később eljön, hogy meginvitáljon bennünket, Alaint,Annie-tésengemishálaadásraacsaládjaBostonközeliotthonába.Azonanapona szokásosnál is jobban hiányzik a nagyanyám, ráadásul a csőd szélére jutottcukrászdahelyzete isnyomaszt,ezértelöntapulykaméreg,éskifakadok,amikorkérlelnikezd.

- Hálás vagyok, amit értem és a családomért tettél - mondom, miközbenösszeugrikagyomrom—,deAnniemiattnemtehetem.

Gavinzavartanésmegbántottantudakolja:

-Mitnemtehetsz?

-Tudodmit?Keressvalakit,akikorbanjobbanillikhozzád!

-Akijobbanhozzámillik?-bámulrámértetlenül.

Szörnyenérzemmagam,deénsemtehetekmásként,mint

Mamie, aki számára a gyermeke jóléténél semmi nem lehetett fontosabb.Ennyivelénistartozomalányomnak.

- Te csodálatos ember vagy, Gavin - próbálok magyarázkodni —, de Annie-tszámtalan veszteség érte az utóbbi időben. Állandóságra van szüksége, és nemlenne szerencsés egy olyan emberhez kötődnie, aki bármikor eltűnhet az

életünkből.

-Hope,nemszándékozomeltűnni.

Lehajtomafejem.

-Deaztnemígérheted,hogyörökre itt leszel, igaz?-kérdezemkötekedve.ÉsmivelGavinnemválaszol,folytatom:-Persze,hogynem,ésnemiskérnémtőledsoha.Denemengedhetekazéletünkbesenkit,akifájdalmatokozhatalányomnak!

-Énsohanem…-kezdbele.

-Sajnálom!-vágokközbekérlelhetetlenül,ésgyűlöltemmagamérte.

Gavinállkapcsamegfeszül.

-Jólvan-közli,éskiviharzikacukrászdából.

-Sajnálom-mormolomújra,pedigmárrégennemhallja.

AhanukátAlainkedvéértidénegyütttartjukakarácsonnyal,mertúgydöntött,hogyazünnepekidejéreisvelünkmarad.

DecemberelsőkéthetétAnnieRobnáltöltötte,ésenyémahónapmásodikfele,mivelRobésabarátnőjeaBahamákrautaztakvakációzni. ígyAlainnekalkalmanyílik, hogy megismertesse a lányomat a zsidó hagyományokkal, és amikormegajándékozzuk egymást, a menórán is meggyújtjuk a gyertyákat, ahogyanMamie tette hetven évvel ezelőtt. Akkor talánmég azt hihette, hogy előtte áll aJacobbal közös, boldog élet. A hiányamégmindig fáj, és úgy ölel körbe, akár aköd, pedig a szívem mélyén érzem, hogy az egész élete nem volt több némagyásznál.Megnyugvással töltelagondolat,hogyahalálbanvégrebékére lelt,éshamarosancsatlakozotthozzáaszerelmeis,azazember,akiutánannyiévenáttitkonvágyódott.

Már egy hónapja nem hallottamGavin felől semmit. Jobb is így, győzködömmagam.LassanmagunkratalálunkAnnie-vel,talánújrabíznitudbennem.Mostnem hagyhatom, hogy bárki is közénk álljon, a lányomnak éreznie kell, hogynekemőalegfontosabb.

Ahanukautolsónapján,egynappalazelutazásaelőtt,Alainszóbahoztaezt,ésnemérdakifogásaimat.

- Gavin törődik veled - bizonygatja. - Segített, hogy megtalálhass engem ésJacobot is.Mindig kedvesen bánik a lányoddal, ésmindezt önzetlenül,mindenhátsószándéknélkülteszi.

-Tudom-felelem.-Csodálatosember,dejólmegvagyunknélküleis.

- Tisztában vagyok vele. De tényleg nélküle akarsz élni? - kérdezi Alain, sközbenúgynézrám,hogybiztosravehetem,tudjaaválaszt.

-Nincsszükségemsenkire,sohanemisvolt-vonommegavállam.

-Nemjóazembernekegyedül-jelendkiAlain.

-IttvannekemAnnie-vágomrá.

-Ésénis-teszihozzámosolyogva.

-Tudom-mosolygokvisszará.

-Nemhiszelaszerelemben?-faggatAlainrövidhallgatásután.-Nemláttad?Anapnálisvilágosabbanlátszott,hogymivoltanagyanyádésJacobközött.

Válaszképpencsakvonogatomavállam.

Az igazság az, és ezt nemmondhatom el Alainnek, hogy most már hiszek aszerelemben.ÉseztMamie-nakköszönhetem.Sohanemlehetekeléghálásatőlekapott leckéért, amire egyáltalán nem számítottam. Gyanítom, hogy azelutasításbanésahitetlenkedésbenazanyámraütöttem.

Deaszívemetvastagjégpáncélfedi,akárcsakamadáretetőtahátsóverandán.Attólmég, hogy létezik az igazi szerelem, nembiztos, hogy én képes vagyok rá.Néha, az éjszaka sötétjében még azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán kitudom-e mutatni a lányomnak a szeretetemet, vagy én is az anyám ridegségétörököltem. Annie-ért gondolkodás nélkül feláldoznám az életemet, vagylemondanék bármiről, ha azzal boldogabbá tehetném. De vajon ez az igaziszeretet? Fogalmam sincs róla. Márpedig ha bizonytalan vagyok abban, hogyképesvagyok-eahelyesmódonszeretniagyermekemet,hogyanhihetném,hogyszeretnitudnékvalakimást?

Ráadásulúgytűnik,hogymiközbenMamieolyankétségbeesettenkapaszkodotta Jacob iránti szerelmébe, akár a fuldokló egy kötélbe, amely megmentheti azelsüllyedéstől, a biztonságotnyújtókötélből az évek alatt béklyó lett, ami az időmúlásával egyre jobban fojtogatta. És én attól tartok, hogy ha hagyjuk, előbb-utóbbmindenszerelemnekezleszavége.

Gavinnek igaza volt, a szívemet újabb és újabb áthatolhatatlan védőrétegborítja,ésnemhiszem,hogybárkiisáttudnátörni.Mostmárolyansemakad,akihajlandó lenne megpróbálni. Egyetlen beszélgetés elég volt ahhoz, hogy Gavinteltaszítsammagamtól, és ő el is tűnt az életünkből, egyértelműen bebizonyítva,hogy sohanemszámítottamneki igazán.Belesajdula szívem,haarragondolok,mennyireostobavoltam,amikornéhánypillanatigmástfeltételeztem.

December 30-án, egy nappal azután, hogy Alain visszarepült Párizsba, Anniedélutánkettőtájbanbukkanfelacukrászdában.Nemértem,miért,hiszenotthonkellene lógniuk az egyik barátnőjével, Donnával, akinek az édesanyja szerint iselégidősekmárahhoz,hogynéhányórátszülőifelügyeletnélkültölthessenekelaházunkban.

-Mindenrendbenvan?-kérdezemgyanakodva.-HolvanDonna?

-Hazament-felelimosolyogva.-Valakikeresetttégedtelefonon.

-Kicsoda?

-Mr. Evans - feleli Annie, a kisváros egyetlen hagyatéki ügyekkel foglalkozó

ügyvédjéreutalva.-Mamievégrendeletemiatthívott.

Értetlenkedveingatomafejem.

-Biztos,hogynem.Márértesítettekvolnaminket,havanvégrendelet,hiszenMamie-tmáregyhonapjaeltemettük.

-Szerintedhazudok?-billendoldalraafejétalányom.

Márnyitnámaszámat,hogyválaszoljak,denemhagyszóhozjutni.

- Valami olyasmit mondott, hogy Mamie meghagyta neki, hogy decemberharmincadikán keressen fel téged valami levéllel, amit szilveszterkor kellelolvasnod.

Megrökönyödvebámulokalányomra.

-Mostviccelsz,ugye?

Annievállatvon.

-Csakátadtam,amitMr.Evansüzent.Hívdfel,hanemhiszelnekem!

Azonnal felhívom Thom Evanst, anyám egykori udvarlóját a sok közül, akinyugodt, hivataloshangonközli, hogy tényleg van számomra egy végrendelet ésegylevélis,ésarrabiztat,hogyholnapnyugodtanugorjakbebármikormegnézni,nohanemcsakszombatvan,hanemszilveszteris.

- A törvény sosem alszik - tudatja velem, amitől mosolyognom kell, mertmindenki tudja a városban, hogy előbb találok rá egy üveg skót whiskytársaságábanazasztalraborulva,mintmunkaközben.

Másnap kora délután bezárom a cukrászdát, és elindulok Thom irodája felé,amicsaknéhányháznyiravanaFőutcától.SzikrázónsütaNap,pedigalignéhányóránbelülidénutoljárabukikbeleatengerbe.Annieazapjánáltöltiazestét,akiDonnátésalányomkétmásikbarátnőjétiselhívtaszilveszterezniChathambe.Énmajdapartonsétálgatvaünnepelek,deelőbbjólfelöltözöm,mertilyenkorhidegszél fúj az öböl felől. Mostanában rákaptam arra, hogy esténként Mamie-hozhasonlóanacsillagokatkémleljem.Azértmegyekkiapartra,mertonnannyílikalegtisztábbkilátásazéjszakaiégboltra.

Thom irodájának előterében leveszem a kabátomat és a sapkámat, aztánbekukkantokarésnyirenyitottajtón,és látom,hogyazasztalnálülveszunyókál,de ezúttal nincs whiskysüveg a láthatáron. Kicsit várok, mielőtt bemennék.Anyámmal egyszerre érettségiztek, tehát mostanra körülbelül hetvenéves lehet.Hirtelenfelébrednekbennemamúltemlékei,rámtöranyámhiánya.

Udvariasankopogokazajtón,mireThomazonnalfelriad.Idegesenrendezgetnikezdi apapírokatazasztalonés zavartanmegköszörülj a torkát,hogyelterelje afigyelmemetarról,hogyalvásközbenleptemmeg.

-Hope!-kiáltfeltettetettvidámsággal.-Gyerebe!

Miután belépek, azonnal hellyel kínál az íróasztallal szemközti egyik széken.Aztánfelpattanéskotorásznikezdaziratszekrényében,miközbenkönnyedcsevejtfolytatunk arról, hogy Annie milyen gyorsan nő, akárcsak Thom unokahúga,Merri, majd szóbahozza, milyen finom mézeskalácsot vett szenteste acukrászdábanPlymouthbamenet,ahováahúgacsaládjátutazottmeglátogatni.

- Örülök, hogy ízlett - válaszolom. - Ez volt a nagyanyám egyik kedvencsüteménye, amit az ünnepre sütöttünk. Amikor annyi idős voltam, mint mostAnnie, rendkívül komolyan vettem a munkámat, mint hivatalosmézecskalácsdíszítő. Minden kis figurára sapkát és kesztyűt rajzoltamcukormázból,sőtnéhamégtélapónakisfelöltöztettemőket.

-Emlékszemrá-mondjaThommosolyogva,aztánvégreelőhúzegymappátaszekrényből, és visszaül az íróasztalához. - Jut eszembe, Merri megkért, hogykérdezzemmeg,jövőrenemkaphatnának-ekorcsolyátisamézeskalács-figurák.

-Ennyireszeretkorcsolyázni?-kérdezemnevetve.

- Tavaly a lovaglásért volt megőrülve, aztán a balettért, most meg akorcsolyázásért.Kitudja,hogyjövőremiértfoglelkesedni?

-Attóltartok,jövőilyenkormárnemfogüzemelniazEsthajnalcsillag.

Thomfelhúzottszemöldökkelmeredrám.

-Hogyhogy?

Csakbólintok,aztánlehajtomafejem.

- A bank felmondja a jelzálogszerződést, mert nem tudom fizetni atörlesztőrészleteket.Keményévemvoltaválságmiatt.

Thomegypillanatigegyszótsemszól.Felvesziaszemüvegétéstanulmányoznikezdiapapírlapot,amitkivettamappából.

-HaAzéletcsodaszép*(Az élet csodaszép: It’s aWonderful Life (1956) Frank Kapra rendező alkotása, népszerűkarácsonyifilmazEgyesültÁllamokban.SzentesteGeorgeBaileylábaalólkicsúszikatalaj.Azáltalavezetettkisvárositakarékpénztáracsőd szélén áll, ő pedig úgy érzi, hogy az élete értelmetlen és az öngyilkosság az egyetlen kiút. Az égben felfigyelnek a kétségbeesettemberre,ésegyszárnyairavágyóangyalaztanemes feladatotkapja,hogyhozzarendbeBaileyelrontottéletét.Clarence,amennybéli

küldöttsajátosmódszertalkalmaz,megmutatja,milyensivárhellyé lettvolnaavárosBaileyáldozatos tevékenységenélkül.)címűfilm szereplői lennénk, most jönne az a rész, amikor a kisváros lakói egyemberkéntállnakmelléd,hogymegmentsékacukrászdát.

Nevetnikezdek.

- Igaza van. Annie körberohanhatna a városban, és mindenkinekelújságolhatná,hogyhaeljönnekacukrászdába,ésazajtófölöttcsilingelnikezdavendéget jelző csengettyű, a szárnyra vágyó angyalkák végre boldogansuhanhatnak.Ezakedvencfilmem,ésszentesteisponteztnéztükmegAlainnelésalányommal.

- Tényleg szeretnédmegmenteni a cukrászdát - kérdezi Thom kisvártatva—,vagy inkább valami más vállalkozásba fognál, ha anyagilag megengedhetnédmagadnak?

Ezenelgondolkozomnéhánypillanatig.

- Nem, ezt akarom megmenteni. Fogalmam sincs, hogy néhány hónappalezelőtt mit válaszoltam volna ugyanerre a kérdésre. De azóta egészen másszemmel nézek a cukrászdára.Már tudom, hogy az az örökségem. - Halványanelmosolyodom,mert isméteszembe juta film. -Amúgyholvannaka jóindulatúvároslakók,amikorolyannagyszükséglennerájuk?

-Hmm-hümmögThom.Egypillanatigújraakezébentartottdokumentumbamélyed,aztánrámemeliatekintetét,ésaszájaszögletébenmosolybujkál.-Mitszólnálahhoz,haaztmondanám,nemiskellenekavároslakói,hogymegmentsdazEsthajnalcsillagot?

-Tessék?-bámulokráértetlenül.

- Hadd magyarázzam el! Mennyi pénzre lenne szükséged a jelzáloghitelkifizetéséhez?

Idegesenhorkantok és elfordítoma fejem.Nagyonudvariatlandolog ilyesmitkérdezni, de Thomot már ősidők óta ismerem, és valószínűleg nemtapintatlanságbólfaggatózik.Ezamunkája.

-Többre,mintamennyivelrendelkezem.Sőtmégannálistöbbre,mintamennyipénzemvalahaislesz-teszemhozzá.

- Nos… - Thom felveszi az olvasószemüvegét és hunyorogva olvasni kezd -,háromésfélmilliódolláreléglesz?

-Micsoda?-kérdezemszintefuldokolva,mertelkapaköhögés.

-Háromésfélmillió-ismétlinyugodtan,aztánrámsandítaszemüvegefölött.-Ekkoraösszegmegoldanáaproblémádat?

-Tejóég,eztnevezem!-nevetekerőltetetten.-Mitörtént, lottószelvénytvettnekemkarácsonyra?

- Szó sincs róla - feleli. - Történetesen ennyit érnek Jacobmegtakarításai éskülönféle befektetései. Amikor a múlt hónapban felkerestél Jacob temetésielőkészületeikapcsán,felhívtamaNew

York-iügyvédjét.Emlékszel?Azt,akinekaneveszerepeltJacobiratain.

-Igen,emlékszem-mormolom.

BárJacobnemházasodottújra,ésnemvolttudomásunkegyetlenélőrokonárólsem,azértvalakitmégiscsakszerettemvolnaértesíteniahaláláról,főlegúgy,hogyvégülitt,CapeCodontemettükel.Gavinsegítettfelkutatniegykorábbiügyvédjét,akitJacobavégrendeleteelkészítésévelbízottmeg.

—Jacob Levy minden vagyonát a nagyanyádra és az ő egyenes ágileszármazottairahagyta-folytatjaThom.-Szemmelláthatóanmindighittbenne,hogy a felesége még él, és egy napon majd megtalálja. Mindezt az ügyvédjétőltudtukmeg.

-Várjunkcsakegykicsit…-csuklikelahangom.Felsemfogomhirtelen,amitThommondott.

- Te Rose Durand McKenna, vagyis Rose Picard legközelebbi hozzátartozójavagy,ezértJacobhagyatékaatiéd.

- Várjunk csak! - ismétlem, mert még mindig nem tértem magamhoz. - Aztállítja,hogyJacobnakháromésfélmilliódollárjavolt?

-Mostpedigaztmondom,hogynekedvanháromésfélmilliód.Persze,addigmég rengeteg papírmunka vár ránk - közli bólogatva Thom, azzal megint aziratokba mélyed. - Amikor Jacob Levy az Egyesült Államokba érkezett, előszörkifutófiúvoltegyszállodakonyháján,aztánkeménymunkávalazigazgatóiszékigküzdötte fel magát. A végén ő lett a hotel egyik résztulajdonosa, az ügyvédjelegalábbisígymesélteel.Már1975-benmilliomosvolt,ésjótékonyságiszervezetethozottlétreaholokauszttúlélőiszámára.Eladtaazelsőszállodáját,éshétmásikbafektette a pénzét. A részvényeken három évvel ezelőtt adott túl. A vagyona egyrészétazáltalaalapítottjótékonyságiszervezetrehagyta,deafennmaradóháromésfélmilliódollártégedilletmeg.

-Egyszóvalsememlítetteezeket-suttogom.

-Azügyvédjeaztmondta,hogyJacobnagyonszerényembervolt-vonjamegavállátThom. -Mindig szerénykörülményekközött élt, és akeresetenagy részétmagándetektívekreköltötte,hogymegtaláljaanagyanyádat.Azmegsemfordultafejében,hogyRosenevetváltoztatott,ezértnembukkantakanyomára.

- Istenem - mormolom, mert még mindig nem tudok napirendre térni atörténtekfelett.

- Van még valami! - teszi hozzá Thom. - A nagyanyád után is maradt némiörökség. Igaz, a nagy részét felemésztették az ellátásának a költségei az idősekotthonában,deazértmaradegykevés.Pontosanhetvenötezerdollár.Ezazösszegelégleszazédesanyádházánlévőjelzáloghiteikiváltásához.

-Hihetetlen!-motyogom,miközbendöbbentenrázomafejem.

- És ez még nem minden - folytatja Thom. - Van egy levél is. Mégszeptemberbenkaptamanagyanyádtól,lezártborítékban.Egykísérőlevélbenarrakért,hogyszilveszternapjánadjamátnekedabbanazévben,amikorőmeghal.

Sírás fojtogat, ezért szólni sem tudok, csak idegesen pislogok, nehogyeleredjenekakönnyeim.

Thomegykeskenyborítékotcsúsztatelémazíróasztalon.

- Tudja mi áll benne? - kérdezem, amikor végre sikerül visszanyernem ahangomat.

Tanácstalanulrázzaafejét.

- Vidd haza és olvasd el, de előbb írj alá néhány dokumentumot, hogy a

nagyanyád hagyatékát átutalhassam a bankszámládra! Jacob Levy ügyvédje isazonmunkálkodik,hogyminélhamarabbhozzájuthassazörökségedhez.FelhívomMattHinestabankban,haakarod.

-Tudassavele,kérem,hogykiegyenlítemacukrászdaadósságát,éstöbbénemfizetünk a banknak egyetlen centet sem!AzEsthajnalcsillagmostmár örökké acsaládomélesz.

-Értettem-nevedelmagátThom.Majdkedvesenkimondjaanevem.-Hope…

-Igen?

Thomnagyotsóhajt,aztánazablakfeléfordítjaatekintetét.

-Azédesanyádnagyonbüszkelennerád.

-Nemhiszem-rázommegafejemmindigcsalódástokoztamneki.Szerintemaztkívánta,bárcsakmegsemszülettemvolna.

Mégsohasenkineknemárultameleztafájdalmamat,csakThomEvanstudjamost,bárnemisértem,miértosztottammegpontvele.

- Ez nem igaz, Hope! - tiltakozik gyengéden. - Az édesanyád keményszívűasszony volt, én csak tudom, de te voltál neki a legfontosabb a világon. Akártudtadezt,akárnem.

-Nemhiszem-felelem.-Magukvoltaka legfontosabbak.Azokaférfiak,akikjöttek-mentekazéletünkben.Nesértődjönmeg,deezazigazság!

-Nemvettemsértésnek-mondjaThom.

-Úgytűnt,minthamindigkeresettvolnavalamit,amitsohanemtaláltmeg-fűzömhozzá.

- Az élete vége felé szerintem megtalálta, de talán már túl késő volt, hogybeszéljenerrőlneked.

-Ezthogyérti?-nézekrákíváncsian.

-Anyádmindigaztmondta,hogytúlságosanridegahhoz,hogybárkitisigazánközelengedjenmagához-áruljaelThomsóhajtva.

-Eztőmondta?

Nehézelhinni,hogyanyámilyenönismeretretettszert,deaztmégnehezebbentudom elképzelni, hogymindezt Thommal beszéltemeg.Mindig azt gondoltam,hogy ha valakivel szakított, akkor azt örökre száműzte az életéből. Meglep afelismerés,hogyThommalkésőbbiskapcsolatbanmaradt.

-Sokmindentmegbeszéltünk-vonvállatThom.-Főkéntavégefelé.Amikorazédesanyád érezte, hogymár csak rövid ideje van hátra. Sokmindent amúltból.Csak a halál küszöbén döbbent rá, Hope, hogy mindaz, amit keresett, egészéletébenottvoltazorraelőtt.

-Miregondol?-kérdezemidegesenpislogva.

- Szeretett téged, de fiatalasszonyként még nem érezte át, hogy mit jelentanyának lenni. Egész életében a szerelmet üldözte, miközben végig kételkedettbenne, hogy egyáltalán képes-e szeretni, de csak a végén értette meg, hogymindaz, amit keresett, karnyújtásnyira volt tőle.A lányában találtamegaz igaziszeretet lényegét,demár túlkésővolt.Talánmindenmásképpalakultvolna,haelőbbfelismeriahibáit.

CsakbámulomThomot,ésnemtudom,mitmondhatnék.

-Menjhaza,ésolvasdelanagyanyád levelét! -unszolThomgyengéden. -Ésegy valamit tanuljmeg az édesanyád hibáiból! Azt, hogy amit keresel, közelebbvan,mintgondolnád.Rendben?

Aznap este mindent elmesélek Annie-nek Jacob hagyatékáról, ami nemcsakarra leszelég,hogybiztosítsaacukrászdaműködését,hanema lányomfőiskolaitanulmányait is bőven fedezi majd. Csak hallgatom, ahogy hüledezik atelefonvonal másik végén, és mosolyogva fogadom meg magamban, hogy ajövőbensokkalfigyelmesebbéstürelmesebbleszekvele.Mindenjórafogfordulni.Annie nagyszerű kölyök, én pedig igyekszem jobb anya lenni. Talán egyszerűbblesz,mintgondolnám.

Jó szórakozást kívánok a szilveszterezéshez, ő pedig megígéri, hogy azonnalfelhív,amintazapjahazavisziőketabarátnőivel.

Mártizenegyóraisjócskánelmúlt,mireletudokülni,hogyelolvassamMamielevelét. Remegő kézzel nyitom ki a borítékot, hiszen ez az utolsó üzenete. Egyutolsódarabkabelőle.Előfordulhat,hogyazAlzheimer-kórhatásáraírtzagyvaságfogad,ámazislehet,hogyegészéletembenkincskéntőrzömmajd.Bárhogyislesz,Mamiemárnincsközöttünk.ÉsJacobisörökreeltávozott.Ahogyanazanyámis.Annie hamarosan felnő és hat év múlva magamra hagy, hiszen továbbtanul.Magamrahúzokegytakarót,azt,amelyiketMamiekötöttkislánykoromban.Nemakarokarragondolni,hogymilyenrosszmostegyedül.

Kihúzomaleveletaborítékból,ésóvatosanszéthajtogatom.

Szeptember 28-ai keltezés áll rajta. Aznap vittük elMamie-t a partra. Akkoradtaodalistát.Aróshásánáünnepén.Aznapéjjelkezdődöttelminden.Hevesendobogaszívem,ésveszekegynagylevegőt,mielőttbelefogokazolvasásba.

DrágaHope!-ígykezdődikalevél.Tízpercalattegyszuszraelolvasom.Aztánkönnyes szemmel újra elölről kezdem. Ezúttal sokkal lassabban haladok, ésközben mindvégig a fülemben cseng Mamie hangja, lendületes franciaakcentusávalgondosanformáljaaszavakat.

Harminckettedikfejezet

Rose

DrágaHope!

Mostkellpapírravetneme sorokat,mert talánnem lesz többesélyemarra,hogytisztafejjelgondolkodjam.Tudom,hogyanapjaimmegvannakszámlálva.Amikoreztaleveletolvasod,énmárnemleszekközöttetek,detudnodkell,hogykészenálltamanagyútra.Hosszúéletjutottosztályrészemül,amelybenszámosgyönyörűpillanatotélhettemát,deéletemalkonyánmindennélnagyobberőveltörtfelamúlt,éseztmárnembíromelviselni.

Ma este, ha az elmém elég tiszta marad, egy listát nyújtok át neked acsaládtagjaimnevével,azokkalanevekkel,amelyekörökrebeleégtekaszívembe,és amelyek ott világítanak esténként az égen.Mire ez} a levelet kézhez kapod,már tudni fogod, hogy az életem nagy része hazugság volt. De e nélkül ahazugság nélkül nem tudtam volna megvédeni sem az édesanyádat, semmagamat.

Nem tudom, hogy képes leszel-e kideríteni az igazságot, de tiszta szívembőlremélem,hogyigen.Megérdemled,hogymegtudd,mitörtént,ésigazságszerintmár régen el kellett volna mondanom. A nagyapádnak azonban megígértem,hogyaddignemszólokróla,ameddigőél,ahalálautánpedignemvoltszívemmindent elmesélni neked vagy az édesanyádnak, mert árulás lett volna veleszemben.Csodálatos embervolt, jó férj, szeretőapa ésnagyapa.Nemakaromelárulniőt,deazelmúlthónapokbanolyanemlékekbukkantakfelamúltamból,hogytöbbémárnemtitkolózhatok,ésnemvihetemmagammaletitkokatasírba.Tudnodkell,kivagyok,éskivagytevalójában.

Gyáva vagyok. így jellemezhetném a legtalálóbbanmagamat,mert gyávánelfutottamamúltamelől.Egyszerűbbvoltnevetváltoztatniésújéletetkezdeni,mintszembenézniannakazembernekakudarcaival,akiegykorvoltam.Gyávavagyok,mertelfogadtameztazújéletet,éseltemettemarégit.

HaeljutottálPárizsba,akkormostanramártudod,hogyeredetilegPicardacsaládnevem, és egy haladó szellemiségű zsidó közösségben nevelkedtem. Azapám orvos volt, az anyám pedig lengyel bevándorló. Anyám szüleinekcukrászdája volt, és hoznád hasonlón a családi vállalkozást irányították. Két

lány-ésháromfiútestvéremszületett.Mindannyianodavesztek.Valamennyien.És bár ebbe bele kellett törődnöm, soha nem bocsátottam meg magamnak,amiértnempróbáltammegmenteniőket.Ezzelabűntudattalkellett leélnemazegészéletemet.

Tudnodkellaztis,hogylétezikegyJacobLevynevűférfi,akiről1949ótanembeszéltem senkinek. A nagyapád abban az évben azzal a hírrel tért visszaPárizsból,hogyJacobmeghaltAuschwitzban.Azótamindenáldottnapazégenkeresemőt.Denemlelemsehol.

Jacob,drágaHope,azéletemszerelmevolt.Szerettemanagyapádatis,ebbennemszabadkételkednedegyetlenpillanatigsem.Dehiszem,hogyéletünksoráncsakegynagyszerelemadatikmeg,ésazenyémvitathatatlanulJacobvolt.Bármeglehet, hogy a legtöbb ember nem így vélekedik erről. Am amikormegöregedtem, rá kellett jönnöm, azzal, hogy bezártam a szívemet, tőled iselveszem az esélyt, hogy megtaláld ezt a kivételes szerelmet, miként azédesanyáddal is tettem. Pedig akit nem tanítanak meg arra, hogyan kellszeretni,örökkécsakbolyonganifog,ésnemlelimegahelyesutat.Neengedd,hogyezthagyjamráörökül!

Tudom,hogymindentelrontottam.Amikortudomásomra jutott,hogyJacobmárnemél,örökrebezártamaszívemet,ésnemtudtam,hogyanisnyithatnámmegújra.Talánnemisakartamtöbbé.Emiattédesanyádatrosszulszerettem,ésezzelmegnyomorítottamazéletét,sezáltalatiédetis.

Nem tudom szavakba önteni, mennyire sajnálom, amit tettem. Én tettelektönkre mindkettőtöket. És csak remélni tudom, hogy még nem késő, és tekijavíthatodazokatahibákat,amelyeketénelkövettem.

Jacob meghalt, mielőtt lehetősége lett volna arra, hogy megismerje azédesanyád, vagy téged, vagy Annie-t. Ez a sors kegyetlen fintoravalamennyiünkkel szemben. Édesanyád Jacob lánya volt, te pedig az unokájavagy.Ted,akitanagyapádkéntismertél,mindvégigtudtaazigazságot,detégedésédesanyádatissajátjakéntszeretett.Márazelsőtalálkozásunkkortudta,hogyegyháborússérüléskövetkezményekéntnekisohanemlehetgyermeke.Újéletetbiztosított nekem, én pedig egy családdal ajándékoztam meg. Egyezségetkötöttünk, és én soha nem bántam meg. Csodálatos ember volt, jobb, mintamilyet valaha is érdemeltem. Remélem, hogy emiatt nem fogod őt kevésbészeretni, mert ha így lesz, akkor súlyos kudarcot vallottammegint. Ö volt ésmindigisőmaradanagyapád.

1949-ig nem tudhattam biztosan, hogy Jacob tényleg meghalt-e, nohasokaktól hallottam, hogy kivégezték Auschwitzban, még mielőtt hozzámentemnagyapádhoz.Mégsem hittem el, mert nem akartam elhinni. Úgy gondoltam,hogya szívemmegsúgná,hamárnemélne, dea szívemamainapig isnémamaradt. Ezért talán csodálkozol, miért lettem a nagyapád felesége, ha hittemabban,hogyJacobegyszervisszafogtérnihoznám.

Ezalegkegyetlenebbdolog,amitvalahaelkövettem.Anagyapádugyanisnemtudta, hogy Jacobbal titokban összeházasodtunk, nem sokkal azelőtt, hogyörökreelhagytamPárizst.Aztsemsejtette,hogyédesanyádanászéjszakánkonfogant. Amikor a nagyapád feleségül kért, nem sejtette, hogy Jacobfelbukkanása semmisé teheti a frigyünket, ráadásul én gondolkodás nélkülelhagytam volna öt, ami egyáltalán nem lett volna becsületes dolog veleszemben.Ezzelalelkiteherrelmostmárörökkéegyüttkellélnem.Detudtam,haédesanyád Ted, vagyis egy amerikai gyermekeként jön a világra, akkor ő isamerikaiállampolgárlehet,amiegyenlőaszabadsággal.Senkinemhurcolhatjaelkoncentrációstáborba.Esbármitmegtettemvolna,hogyeztbiztosítsamneki.Ezértnemmondhattamleakínálkozólehetőségről,amikornagyapádmegkérteakezemet.Megkellettmentenemazédesanyádat,mertagyermekemvolt,ésegydarabkaJacobból,akitcserbenhagytam.

Anagyapáddal szépenéltünk, ésnagyonszerettemőt,bár teljesenmásként,mint Jacobot.Leginkábbazért szerettem,mert csodálatosapjavolt Josephine-nek,éspéldásnagyapakéntbántveled.Tedkitudtamutatniazirántatokértettszeretetét, amire énmindig képtelen voltam. Tudom, a szívemmindannyiszorelolvadt volna, amikor együtt láttalak titeket, ha évekkel korábban nem fagymeg végérvényesen. Nem akartam, de mégis elfojtottam a Ted iránt érzettszeretetemet,éséppenígytörténtédesanyáddal,veledésAnnie-velis.

Ezért félek, hogy te is továbbviszed ezt az örökséget, és a végénmegkeményedikaszíved.

Bárengemmárígyismertélmeg,kérlelhetetlen,ridegasszonyként,detudnodkell, hogy nem voltammindig ilyen. Réges-régen boldog és szabad emberkéntélhettem, korlátok nélkül szerethettem, és nem sejtettem, hogy a szeretetfájdalmas is lehet. Bárcsak ismerhetted volna Jacobot, akimélyen és őszinténtudott szeretni! Nagyon büszke lett volna rád. Én viszontminden létező hibátelkövettem,ésmostezzelalelkiteherrelkellitthagynomeztavilágot.

Teljes szívemből remélem, hogya te sorsodmásként alakul.Remélem, hogymegtanulodkinyitniaszívedet.Énamagamétévtizedekenátzárvatartottam,mert attól rettegtem, hogy még jobban megsebeződöm. Az élet tele vanlehetőségekkel,deelégbátornakkelllennünkahhoz,hogyéljünkvelük,mielőttazévektovaszállnak,ésavégénasajnálkozásonkívülnemmaradsemmink.

Mégelőttedazélet,ahogyanAnnieelőttis.Engedd,hogyszeressenek,drágaHope, mert megérdemled, hogy valaki teljes szívéből ragaszkodjon hozzád!Tanuld meg, hogyan kell megnyitni a szívedet, és önzetlenül, korlátok nélkülszeretni! A szerelem jóval hatalmasabb,mint gondolnád.Mostanramár én istudom,denekemezmártúlkéső.

Azt kívánom, drága Hope, hogy teljes életed legyen. Ebben az országbanszabadlehetszésazzáválhatszakivécsakszeretnél.Tudd,hogyIstenmindenüttjelen van, és láthatod őt napmint nap a csillagokban. Élj boldogan, akárcsakazoknakameséknekahősei,amiketkislánykorodbantaláltamkineked.Szíved

mindenerejéveltörekedjarra,hogymegtaláldazigazszerelmet!Istentcsakúgylelheted meg, ha megtanulod, hogyan kell szeretni, és el is tudod fogadni aszerelmet.

Mindigszeretnifoglak!

Mamie

Harmincharmadikfejezet

A levél végére már potyognak a könnyeim. Miután végzek az olvasással, atakaróba burkolózva kiballagok a hátsó ajtón a verandára,mert szükségem vanegy kis friss levegőre. Mamie takaróját jó szorosan magam köré tekerem, éselképzelem,hogymégegyszerutoljáraátfonakarjaivalésbúcsútvesztőlem.

-Odaföntvagy,Mamie?-mormolomasemmibe.

Atávolbólazévutolsónapjátünneplőtömegnevetéséthozzafelémaszél.Márnincssokhátraazéjfélivisszaszámlálásig.Átgondolom,mimindentörténtvelünkidén,ésmiaz,amitmárörökreelveszítettem.

Azégretekintekésmegpróbálommegkeresniacsillagokat,amikMamietársáulszegődtekegyéletenát.Ittvannakmind,aGöncölszekércsillagai.Aszememmelvégigsimítom a jól ismert alakzatot, éppen úgy, ahogyanMamie tanította, amígmeg nem pillantom a békésen hunyorgó Esthajnalcsillagot. Lehet, hogy amennyországfelévezetőutatmutatja?Olyankíváncsi lennék,hogyMamievajonmiértvetteszámbaacsillagokatannyiévenát?

Nemtudom,mennyiidejeácsoroghatokmárelmélázva,ámegyszercsakvalamimozgásraleszekfigyelmesazEsthajnalcsillagtövében.Meresztgetemaszememéspislogokisnéhányat,háthacsakképzelődtem.

Azégkoromsötétbársonyán,olyanhalványan,hogyszintealigvenniészre,kéthullócsillagot pillantok meg, amint végigsuhannak az Esthajnalcsillag mellett amennyország télé. Láttam már hullócsillagot korában is, hiszen a Cape Cod-iéjszakákelégsötétekahhoz,hogyacsillagokteljespompájukbanragyoghassanak.A keleti parton talán innen nyílik a legpompásabb kilátás az égboltra. Lelkeskamaszkéntszámtalanéjszakáttöltöttemcsillagnézésselésábrándozással,deezekmost mások. Nem is igazi hullócsillagok, hiszen ugrándoznak és keringőzveszikráznakasötétben.Döbbentenbámulomkülönösútjukat.

A földi neszek, a távolból ideszűrődő nevetés hangjai, egy televíziókészülékmonoton duruzsolása és a partra csapódó hullámok moraja mind-mindelhalkulnak, és én csaknézemmegbabonázva a két pajkos csillagot,mindaddig,amígvéglegelnemtűnnek.

-Istenveled,Mamie-suttogom,miutánnyomukveszett-,viszlát,Jacob!

Hiszem,hogyaszavaimategészenacsillagokigfújjaazestiszél.

Egydarabigmégkémlelemazeget,delassanátfagyok,ezértvisszakellmennemaházba.Amobiltelefonomakonyhaasztalonhever, felkapom, ésAnnie-thívomfelelőször.Azonnalmegnyugszom,amintmeghallomahangját.

- Minden rendben, Anya? - kérdezi, és a háttérből az ünneplő tömeg

viháncolásahallatszik.Zene,nevetés,boldogság.

-Minden rendben van - nyugtatommeg. - Csak azt akartammondani, hogyszeretlek.

Avonalvégénegyideigcsöndtámad.

-Tudom-mondjavégül.-Énisszeretlek,Anya!Majdkésőbbfelhívlak!

Jómulatástkívánokneki,ésmiutánleteszem,félpercigtanácstalanulmeredeka telefonra. Aztán átpörgetem a telefonkönyvemben szereplő neveket, és újratárcsázom.

-Hope?-AvonalvégénGavinmély,bársonyoshangjaszólalmeg.

Nagylevegőtveszek.

-Kaptamegy leveletanagyanyámtól -közlömmindenbevezetésnélkül—,éséppenmostolvastamel.

Gavin egy szót sem szól, én pedig némán átkozom magamat, amiért ilyentapintatlanvoltammármegint.

-Jólvagy?-kérdezivégül.

—Jólvagyok-felelem,ésezúttalténylegezazigazság.Jólvagyok,ésezmárígyis marad. De valami még hiányzik. Nem akarok egy életen át a bűntudattalviaskodni,ahogyananagyanyámésazanyámtette.Kell,hogy legyenszámomramégegyesély. -Sajnálom! -mondomsietve. -Bocsássmeg,hogyeltaszítottalakmagamtól,ésbocsássmeg,amiértúgytettem,minthanemlennélfontosnekem!

Gavinnemválaszol,ésasüketcsöndbenfolynikezdenekakönnyeim.

-Gavin-szólalokmegnagysokára—,találkoznunkkell!

Hallom,hogyavonalvégénszaporánveszialevegőt,ésaszívemmélyénegyrebiztosabbanérzem,hogyelveszítettemőt.

- Nagyon sajnálom! - mondom, aztán az órámra pillantok, és magambanmegállapítom,hogyhúszpercmúlvaéjfél.-Késővan.

-Sohanincskéső,Hope!-jelentikivégülGavin.

Tizenötperccel későbbGavindzsipje leparkol akocsifelhajtón,őpedigmáraküszöbönáll,mielőttazóraelütnéazéjfélt.Máraligvártam,hogymegérkezzen,abejárati ajtót a farkasordító hideg ellenére is sarkig tártam előtte. Kit érdekel ahideg?

-Szia!-üdvözöl,miutánbelépaházba.

-Szia!-ismétleménis.

Csakbámuljukegymást,aztánGavinmegfogjaakezemet.Egyikünksemviselkesztyűt,deakezünktűzforró,ésakintimínuszokellenéreisúgyérzem,hogyatestemmindenporcikája lángragyúl.A távolból az éjféli visszaszámláláshangja

szűrődik felénk, aztán az ünneplő tömeg önfeledt kiáltásokkal köszönd azújesztendőt.

-Boldogújévet!-szólalmegGavin,ésközelebblép.

-Boldogújévet!-suttogom.

-Hozzonújkezdetet!-teszihozzá,ésmielőttbármitismondhatnék,akarjaibazár,ésazajkunkösszeforr.

Fölöttünk a magasban sziporkázva táncolnak a csillagok, biztatón kacsintvaránkavégtelenégről.

Köszönetnyilvánítás

Ennek a regénynek a megírását már évek óta tervezgettem, és j amikor acselekmény végül szárba szökkent, rá kellett jönnöm, hogy érdemes volt aszívemre hallgatnom. Olyan kiemelkedően tehetséges és rátermett emberekkelműködhettem együtt, akikben tökéletesen megbízhattam. Mindenekelőtt azügynökömnek, Holly Rootnak, és a kiadómnak, Abby Zidle-nek kell köszönetétmondanom, mivel hihetetlenül kedvesek, fáradhatatlanok és bölcsek, a tőlükkapottbátorításés támogatáspedig felbecsülhetetlenértékűszámomra.Nincs isnálamszerencsésebblányavilágon,amiértvelükdolgozhattam.

FarleyChaseügynökrőlkiderült,hogyőanemzetközi jogrocksztárja,adrágaAndyCohenpedigegykét lábon járó,nyugatipartikalendárium.Köszönet illetiLindseyKennedyt, BethPhelant, Parisa Zolfagharit, JaneEliast, SusanZuckert,JenniferBergstromotésLouiseBurke-ötis,mertnélkülükezakönyvmégmostiscsakálomlenne.Náluklelkesebbéskitartóbbcsapattalnemtalálkoztam.

Wendy Toliver regényíróban, aki szerkesztője és ihletője is volt e könyvnek,igazitámogatóraésbarátraleltem,deköszönetteltartozomAnnaHaze-nekis(akitúlkorán,kilencvenévesentávozottelközülünk),mertnélkülesohanemismertemvolna meg Wendyt. Nem lehetek elég hálás e csodás ajándékért! HenriLandwirthtől, az első holokauszt túlélőtől, akivel szerencsém volt találkozni,rengeteg biztatást kaptam. Köszönet illeti Lauren Elkint, közeli barátomat ésegykori párizsi szobatársamat is, amiért megosztotta velem a hajlékát, amikortanulmányúton jártam a FényVárosában.Dagad a keblem a büszkeségtől, hogyelsőregénye,aCitesFlottantes2012áprilisábanmegjelentFranciaországban.

Szeretnémmegköszönnimindazoknakaközreműködését,akikútmutatásaikkalsegítségemre voltak a regény történelmi háttér- és tényanyagának afeltérképezésében. Darlene Shea, a Brewster Fire & Rescue-tól a piszkozatelkészítésében segédkezett, Danielle Ganung pedig a cukrászati fortélyok ésreceptek hitelességéről gondoskodott. Karen Taieb, a párizsi HolokausztEmlékközpontból rendkívül sokat segített a holokauszttal kapcsolatoskutatásaimban. Bassem Chaaban, a Közép-floridai Iszlám Intézet igazgatója, ésRickSherwin,azorlandóiBethAm-igyülekezetrabbijavoltakolyankedvesek,ésfelfrissítették a vallási és kulturális ismereteimet. Ha a könyvben bármilyenpontatlanságszerepel,azegyesegyedülazénhibám.

Kat Green, Tia Maggini, Vanessa Parisé, Nancy Jeffrey, Megan Crane, LizaPalmer, Sarah Mlynowski, Jane Porter, Alison Pace, Melissa Senate, LyndaCurnyn, Brenda Janowitz, Emily Gifm, Kate Howell, Judith Topper, BetsyHansen,ReneeBlair,GKSharman,KathleenHenson,AnnaTreiberésJenSchefftWaterman-mindannyianszakmaiihletőivoltatokennekakönyvnek,ésévekenátszellemiésbarátitámogatásotokrólbiztosítottatok.Köszönetérte!Megköszönöm

aDailyBuzzcsapatánakasegítségétis,főkéntBradMiller,AndreaJackson,AndyCampbell, Mitch English, Kia Malone, KyAnn Lewis, Michelle Yarn és TroyMcGuireközreműködését.Köszönöm,kedvesbarátaim,vagyisköszönömMarciéGolgoski, Kristen Milan Bost, Chubby Checker (csodás felesége és gyermekei),LisaWilkes,Melixa Carbonell, ScottMoore, Courtney Spanjers, Gillian Zucker,AmyTan, Lili Latorre,DarrellHammond,KristaMettler, Christina Sivrich, PatCash, Kristie Moses, Lana Cabrera, Ben Bledsoe, Sanjeev Sirpal, Ryan Moore,WendyJoMoyer,AmyGreen,ChadKunerth,KendraWilliams,TaraClem,MeganCombs,AmberDraus,MichaelGhegan,DaveAhern,JeanMichelColinésMaryParisé. El sem tudom mondani, mennyire szerencsés vagyok, amiért ilyencsodálatosemberekvesznekkörül.

KülönösköszönetilletiJasonLietzet-mindenért.

A világ legdrágább családjának is köszönetét kell mondanom, főkéntanyukámnak, Carolnak (akinél segítőkészebb ember nem is létezik ebben azuniverzumban),ahúgomnak,Karennek,azöcsémnek,Dave-nek,ésapukámnak,Ricknek. Hálás vagyok a sógoromnak, Barry Clevelandnek, a nagynénémnek,Donna Foley-nak, fogadott anyámnak, Janine-nek, az unokatestvéremnek,Courtney Harmelnek, a nagyszüleimnek, ezenkívül Steve-nek, Merrinek,Dereknek, Janetnek, Anne-nek, Frednek, Jessnek és Gregnek. Nagyon szeretlekbenneteket!

1

LaborDay:AmunkaünnepeazAmerikaiEgyesültÁllamokbanésKanadában.Szövetségi ünnep, amit minden év szeptemberének első hétfőjén tartanak,eredetilegamunkásokgazdaságiéstársadalmivívmányainakmegünneplésére.

2

Cape Cod:Massachusetts állam keleti régiója, az Amerikai Egyesült Államoklegkeletibb pontja, egykori lápvidék, amelynek a helyén, a Cape Cod-öbölbennapjainkbankisvárosokéskikötőksorakoznak.

3

éclair: Hosszúkás, „hurka” alakú, főzött krémmel töltött francia sütemény. Atésztáját először habzsákkal sütőpapírra nyomják, megsütik, majd kihűltállapotbantejszíneskrémmeltöltikmeg,végülcsokoládémázzalvagykaramellávaldíszít*.

4

Supergirl: Amerikai képregényfigura, Superman unokahúga, aki szintén aKrypton bolygóról származik és hasonló természetfeletti képeséggekkelrendelkezik,mint a nagybátyja. Supergirl alakja 1959-ben jelentmeg először azActionComics252.számában.

5

Vel’ d’Hiv razzia: A francia csendőrség 4500 alkalmazottja 1942. július 16-ántöbbmint13ezerzsidóttartóztatottleazún.Vel’d’Hivrazziasorán.AVel’d’Hivegy kerékpáraréna volt az Eiffel-torony közelében, a francia hatóságok ittgyűjtöttékösszeésittvárakoztattáknapokonátazelhurcoltembereket.Közülük8ezren a drancyi elosztótáborba kerültek, ahonnan különféle koncentrációstáborokbadeportáltákőket.A razzia emlékére a július 16. utáni első vasárnaparasszista és antiszemita bűncselekmények nemzeti emléknapja lettFranciaországban.A francia állam, pontosabban aVichy-kormány felelősségét afranciaországi zsidók deportálásában Jacques Chirac elnök ismerte el először,1995-ben.

6

Askenázi zsidók: Az askenázik az európai zsidó közösség tagjai, akikanyanyelvűkkéntajiddisnyelvetbeszélik.Leszármazottaikateljeszsidónépességtöbbmint 80z-át teszik ki. A 19. században az askenázi zsidóság elsősorban azorosz fennhatóság alatt álló lengyel területeken, az Osztrák-Magyar Monarchiajelentős részén, Németországban és Észak-Franciaországban élt, de sokanvándoroltakkiAngliába,valamintÉszak-ésDél-Amerikábais.Egyesvéleményekszerint a keleti askenáziakat (Lengyelország, Litvánia, Galícia, Románia, Kelet-Magyarország) meg kell különböztetnünk a nyugati askenáziaktól (Nyugat-Magyarország, cseh-morva területek, Németország, Hollandia). A 20. századelején az oroszországi pogromok jelentősen megtépázták közösségüket, és a

második világháborúban, a nácizmus terjedésének következtében, sajátoskultúrájuk szinte teljesen kiveszett Kelet-Európából. A Kelet-Európából elűzöttközösségek,óriásiemberiveszteségeikelszenvedéseután,elsősorbanazAmerikaiEgyesültÁllamokbanésIzraelbenkezdtekújéletet.

7

Alkonyzóna: The Twilight Zone (1959-1964) egy népszerű amerikai televízióssorozat,amelyetRodSerlingrendezett.Asorozatepizódjaibanafantasy,aSciencefiction és a horror keveredik egymással, a cselekményt pedig gyakran tarkítjákhátborzongatóésváratlancsavarok.

8

besa: Az albán muszlimoknál a besa sokáig íratlan törvény volt, és ebbe afogalomkörbetartozottazeskü,azadottszóésafegyverszünetis.Havalakiesküttett,azévszázadokonkeresztülérvényesmaradtmindenleszármazottjára.

9

Világ Igaza: Vagy másképpen Népek Igaza, a nem zsidóknak adható egyiklegmagasabb izraeli állami kitüntetés. 2008 végéig összesen 22 765 kitüntetéstítéltekoda,ebből725-ötmagyarállampolgároknak.